IGAZSÁGÜGYI

ORVOSTAN
s z e r k e s z t e t t e

SÓTONYI PÉTER

Negyedik, átdolgozott, bõvített kiadás

Semmelweis Kiadó
www.semmelweiskiado.hu
B u d a p e s t , 2 0 1 1
 Az e-könyv alapja
Sótonyi Péter (szerk.): Igazságügyi orvostan, 2011-es évben kiadott,
negyedik átdolgozott, bõvített kiadás (ISBN 978 963 331 174 5)

ã Dr. Sótonyi Péter, 1996, 2001, 2005, 2011

e-ISBN 978 963 331 114 1

A könyv és adathordozó (legyen az e-könyv, CD vagy egyéb digitális megjelenés) szerzõi jogi oltalom és kizá-
rólagos kiadói felhasználási jog alatt áll. Az e-könyv kódrendszer – DRM, avagy digitális másolásvédelem –
feltörése bûncselekmény! Bármely részének vagy egészének mindennemû többszörözése kizárólag a szerkesz-
tõk, a szerzõk és a kiadó elõzetes írásbeli engedélye alapján jogszerû.

Felelõs kiadó a Semmelweis Kiadó igazgatója: dr. Táncos László

A könyv felelõs szerkesztõje és tervezõje dr. Vincze Judit
Az ábrákat rajzolta dr. Sótonyi Péter eredeti rajzai alapján Varga Géza Pál
A fotókat készítette: Bognár Gyula
© Borító: dr. Táncos László
SKD 142
 A könyvet szerkesztette:

DR. SÓTONYI PÉTER

professor emeritus
Semmelweis Egyetem
Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet

A könyvet írta:

DR. BURIS LÁSZLÓ DR. LÁSZIK ANDRÁS

professor emeritus egyetemi adjunktus
Debreceni Egyetem Semmelweis Egyetem
Igazságügyi Orvostani Intézet Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet

DR. DÓSA ÁGNES DR. PATONAY LAJOS

tudományos munkatárs külsõ munkatárs
MTA Jogtudományi Intézet Semmelweis Egyetem
Anatómiai, Szövet- és Fejlõdéstani Intézet

DR. FELSZEGHY ENDRE DR. RÓNA KÁLMÁN

egyetemi adjunktus egyetemi magántanár
Semmelweis Egyetem Semmelweis Egyetem
Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet

DR. HERCZEG LÁSZLÓ † DR. SOMOGYI ENDRE

egyetemi docens professor emeritus
Debreceni Egyetem Semmelweis Egyetem
Igazságügyi Orvostani Intézet Igazságügyi Orvostani Intézet

DR. KELLER ÉVA DR. SÓTONYI GERGELY

tanszékvezetõ, egyetemi tanár tudományos munkatárs
Semmelweis Egyetem Andrássy Gyula
Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet Budapesti Németnyelvû Egyetem

Dr. KERESZTY ÉVA DR. SÓTONYI PÉTER

tanszékvezetõ, egyetemi docens professor emeritus
Szegedi Tudományegyetem Semmelweis Egyetem
Igazságügyi Orvostani Intézet Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet

DR. KUNCZ ELEMÉR DR. SZUCHOVSZKY GYULA

fõorvos tudományos fõmunkatárs
Igazságügyi Megfigyelõ Országos Igazságügyi Orvostani Intézet
és Elmegyógyító Intézet

DR. VARGA TIBOR

egyetemi tanár
Szegedi Tudományegyetem
Igazságügyi Orvostani Intézet
 A könyvet lektorálta:

DR. BAJNÓCZKY ISTVÁN DR. KERÉNYI NORBERT

egyetemi tanár professor emeritus
Pécsi Tudományegyetem Sunnybrook Medical Center
Igazságügyi Orvostani Intézet Toronto, Canada

DR. BÉKÉSI STEFÁNIA DR. KÖRMENDY ILDIKÓ

fõorvos munkatárs
Állami Egészségügyi Központ Alianz Hungária Biztosító Rt.

DR. BUSCH BÉLA DR. SOMOGYI GÁBOR

tanszékvezetõ, egyetemi docens fõigazgató, egyetemi docens
Eötvös Lóránd Tudományegyetem Országos Igazságügyi Toxikológiai Intézet
Állam- és Jogtudományi Kar

DR. DUNAI GYÖRGY † DR. SZABÓ LÁSZLÓ

tudományos fõmunkatárs egyetemi docens
Országos Igazságügyi Orvostani Intézet Semmelweis Egyetem
Igazságügyi Orvostani Intézet

DR. IMREI LÁSZLÓ DR. TRINGER LÁSZLÓ

fõorvos egyetemi tanár
Bethesda Gyermekkórház Semmelweis Egyetem
Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika

DR. VÉGH ANDRÁS

osztályvezetõ fõorvos
Heim Pál Gyermekkórház
§ TARTALOM / VII

Tartalom

Elõszó a 3. bõvített kiadáshoz. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . XVII

Elõszó a 4. átdolgozott, bõvített kiadáshoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . XIX

1. A törvényszéki-igazságügyi orvostan története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

Sótonyi Péter

2. Jogi ismeretek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Dósa Ágnes
A jog, a jogszabály, a jogrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Büntetõjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
Az anyagi büntetõjog általános része . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
Az anyagi büntetõjog különös része. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Az élet, testi épség és az egészség
elleni bûncselekmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Az egészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatás rendje és az
egészségügyi önrendelkezés elleni bûncselekmények . . . . . . . . . . . 19
Közlekedési bûncselekmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
NEmi erkölcs elleni bûncselekmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
Alaki büntetõjog (büntetõ eljárási jog) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
Polgári jog. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
Családjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
Polgári eljárási jog. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

3. Az orvosi mûködés szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

Dósa Ágnes
Az orvosi jogosultság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
Az orvosi tevékenységre való alkalmatlanság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
A betegek jogai és kötelezettségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
Az orvosok jogai és kötelezettségei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
Egyes, speciális orvosi beavatkozásokra
vonatkozó szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
Az orvos felelõssége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54
Az orvosi felelõsség általános szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54
VIII / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
4. Az orvosszakértõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
Dósa Ágnes
Az igazságügyi szakértõi szervezet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
Az igazságügyi orvosszakértõi intézmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
Az orvosszakértõi tevékenység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
Orvosi látlelet és orvosi bizonyítvány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
Az orvosszakértõi vélemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64
Testületi szakértõi vélemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65
Az orvosszakértõ kötelességei és jogai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

5. Egészségkárosodás és halál az orvosi tevékenységgel kapcsolatban . . . . . . . 69

Szuchovszky Gyula, Dósa Ágnes
Az orvosi tevékenység kockázata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71
Orvosi tévedések és hibák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
Az orvos bûnössége (vétkessége) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
Az orvosi felelõsség orvosszakértõi véleményezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76
Az orvosi felelõsség megítélésével kapcsolatos bírói gyakorlat . . . . . . . . . . . . . 76

6. A halottakkal kapcsolatos eljárás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79

Varga Tibor
A halál fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79
A halál gyanújelei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81
A halál biztos jelei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82
Korai hullajelenségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82
Késõi hullajelenségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
A halál idejének véleményezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
A halottvizsgálat szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
A halottvizsgálati bizonyítvány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92
A temetkezés és a hamvasztás szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
Rendkívüli halál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
A rendkívüli halál fajtái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
A rendkívüli halál esetei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
Eljárás rendkívüli halál esetén. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
Boncolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
A boncolásra vonatkozó jogszabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
A boncolás helyettesítését célzó eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100
Kihantolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101
Balzsamozás, holttestkonzerválás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101

7. A testi sérülések vizsgálata és véleményezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

Herczeg László, Sótonyi Péter
A sérülésekrõl általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
Sebgyógyulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
A sebgyógyulást befolyásoló tényezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106
A sérülés vizsgálatának sorrendje a testi sértések orvosszakértõi megítéléséhez . . . . 107
A gyógytartamot befolyásoló tényezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
A sérülésekkel összefüggõ egyéb kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111
§ TARTALOM / IX

8. Vitális jelenségek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113

Herczeg László, Sótonyi Péter
A keringés vitális jelei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114
A légzés vitális jelei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116
Az emésztõrendszer vitális jelei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
A kiválasztás vitális jelei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
Emboliák mint vitális jelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117

9. Mechanikai erõk behatására keletkezõ sérülések . . . . . . . . . . . . . . . . . 123

Sótonyi Péter
Metszett sérülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
A metszett seb általános jellemzõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
Önkezû és idegenkezû metszett sérülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
Szúrt sérülések. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127
A szúrt seb általános jellemzõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127
Vágott sérülések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
A vágott seb általános jellemzõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
Kombinált sérülések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
Hulladarabolás és hullacsonkolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
Tompaerõ-behatás által okozott sérülések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137
A kültakaró tompa sérülései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137
Csonttörések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142
A koponya- és agysérülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
A koponyacsontok törései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
Traumás koponyaûri vérzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148
Az agy sérülései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151
Koponyasérülések szövõdményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154
Az agyhoz haladó erek sérülése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
A gerinc és a gerincvelõ sérülései. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
A nyak-mellkas tompa sérülései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158
A has és a kismedence tompa sérülései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161
Lezuhanás magasból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163
Zsírembolia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165
A megvert gyermek-szindróma (battered child syndrome, child abuse)
(Keller Éva) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167
Az újraélesztés szövõdményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169
Közlekedési balesetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170
A közlekedési baleseteket elõidézõ külsõ tényezõk . . . . . . . . . . . . . . . 171
A közlekedési balesetet elõidézõ belsõ tényezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
A gépjármûvezetést befolyásoló gyógyszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173
A közlekedési balesetek során keletkezõ jellegzetes sérülések . . . . . . . . . . 174
A gyalogos sérülései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174
A gépkocsiban ülõk sérülései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177
Sérülések sínpályához kötött jármûvek gázolása esetén. . . . . . . . . . . . . 180
Kerékpáros sérülései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181
Motorkerékpáros sérülései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181
Az orvosszakértõ feladatai a közlekedési balesetek elemzésében . . . . . . . . 183
X / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
Tömegszerencsétlenségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185
Lövési sérülések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187
Lõfegyverek, lövedékek felépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187
A lövési sérülések jellegzetességei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189
A lövési sérülés orvosszakértõi véleményezése . . . . . . . . . . . . . . 196
Robbanásos sérülések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198

10. Fulladásos halál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201

Sótonyi Péter
A fulladásos halál boncolási lelete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202
Fulladásos halálnemek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203
A légzõnyílások befedése, elzárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203
A légutak idegentest okozta elzáródása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204
Fulladásos gégevizenyõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207
A nyak összenyomatása által okozott fulladás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208
Akasztás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208
Zsinegelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
Megfojtás kézzel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215
Vízbe fulladás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217
Fulladásos halál a mellkas légzõmozgásainak gátlása miatt. . . . . . . . . . . 222
Oxigénhiány okozta fulladás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223
Oxigénhiány a légköri nyomás csökkenése nélkül . . . . . . . . . . . . 223
Légköri nyomáscsökkenéssel együttjáró oxigénhiány . . . . . . . . . . 224
A hirtelen légköri nyomásváltozás okozta károsodás . . . . . . . . . . . . . . 224

11. Hõártalmak és hidegártalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227

Sótonyi Péter
Magas hõmérséklet okozta károsodások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227
Égési sérülések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227
Az égés vitális jelenségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231
Hamvasztás (kremáció). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233
Melegártalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234
Hõséggörcs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234
Hõguta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234
Napszúrás (heveny napégés) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234
Malignus hyperthermia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235
Terápiás hyperthermia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235
Alacsony hõhatás okozta ártalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235
Kihûlés, fagyás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235

12. Fizikai ártalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239

Sótonyi Péter
Ionizáló sugárzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239
Nem ionizáló sugárzás. Elektromágneses mezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243
§ TARTALOM / XI

13. Az elektromosság okozta károsodások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245

Keller Éva, Somogyi Endre
Halálos végû elektrotrauma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246
Elektromos áram okozta károsodások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247
Elektromos árammal elkövetett öngyilkosság és emberölés . . . . . . . . . . . 251
Elektromos baleset vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251
Villámsújtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252
Villámsújtás okozta halál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253
Az elektrotrauma ritka formái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 254

14. Természetes halálokok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255

Sótonyi Péter
Hirtelen halál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255
Hirtelen halál bonclelet alapján történõ osztályozása . . . . . . . . . . . . . . 255
Hirtelen halálra hajlamosító tényezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256
Hirtelen halált kiváltó tényezõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256
A szív és érrendszer hirtelen halált okozó megbetegedései . . . . . . . . . . . 258
Veleszületett szívbetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258
A szívizom táplálkozási zavarai (ischaemiás szívbetegségek) . . . . . . 260
A szívbillentyûk betegségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 263
A szívizom nem ischaemiás megbetegedései . . . . . . . . . . . . . . . 264
Az ingerületképzõ– ingerületvezetõ rendszer betegségei . . . . . . . . 265
A szívizom gyulladásos betegségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265
A fõér intrapericardialis szakaszának betegségei. . . . . . . . . . . . . 266
A vénás rendszer betegségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266
Halál sporttevékenység során különös tekintettel a szíveredetre . . . . . . . . 267
A légzõszervek hirtelen halált okozó megbetegedései. . . . . . . . . . . . . . 268
A központi idegrendszer hirtelen halált okozó megbetegedései . . . . . . . . 270
Az érrendszer hirtelen halált okozó megbetegedései . . . . . . . . . . . . . . 275
A hasüreg-kismedencei szervek hirtelen halált okozó betegségei . . . . . . . . 276
Csecsemõkori hirtelen halál szindróma (bölcsõhalál, sudden infant death
syndrome: SIDS) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278

15. Társadalombiztosítási alapismeretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281

Kereszty Éva
A társadalombiztosítást szabályozó törvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281
A társadalombiztosítás általános jellemzõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281
Járulékfizetési kötelezettség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283
A biztosítottak és az ellátásra jogosultak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284
A társadalombiztosítási ellátások, a társadalombiztosítási csomag . . . . . . . . . . 285
A társadalombiztosítás alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 286
A társadalombiztosítási egészségügy, mint az egészségügyi ellátás egyik formája . . 287
Táppénz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288
Baleseti ellátások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290
A gyermek betegségével, ápolásával összefüggõ biztosítási ellátások . . . . . . . . . 291
Nyugellátások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291
Öregségi nyugdíj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291
XII / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
A társadalombiztosítási öregségi nyugdíj típusai . . . . . . . . . . . . 293
Az egészségkárosodás miatt megállapítható jövedelemhelyettesítõ ellátások . . . . . 294
Rokkantellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294
Rehabilitációs járadék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296
Egészségkárosodott személyek szociális járadéka . . . . . . . . . . . . . . . . 296

16. Biztosítás – biztosítási orvostan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299

Keller Éva
Biztosítás fogalmi meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300
A biztosítás jogi szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301
A biztosítási piac jelentõsebb szereplõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301
Biztosítási szerzõdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301
Közlési kötelezettség (Ptk. 540 §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302
Bejelentési kötelezettség (Ptk. 544. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302
A biztosítások rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303
Vagyonbiztosítás (Ptk. 548-552. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303
Felelõsségbiztosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304
Életbiztosítás (Ptk. 560-561. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304
Balesetbiztosítás (Ptk. 568-569. §) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305
Biztosítási Felügyelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305

17. Szerológiai és DNS-vizsgálatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307

Lászik András
Szerológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307
DNS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307
DNS-polimorfizmusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308
A DNS-molekulában rejlõ egyedi tulajdonságok feltárása (tipizálás). . . . . . 309
A DNS-vizsgálatok által kínált új lehetõségek a származás
megállapítására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 311
A DNS-vizsgálatok által kínált új lehetõségek a személyazonosság
megállapítására. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 312
A DNS-minták biztosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316

18. A nemi élettel kapcsolatos orvosszakértõi kérdések. . . . . . . . . . . . . . . . 321

Buris László
A nemi ösztön rendellenességei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 321
Erõszakos közösülés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324
A fajtalanság orvosszakértõi vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329

19. A terhesség és szülés igazságügyi orvostani vonatkozásai . . . . . . . . . . . . 331

Buris László
Magzatelhajtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334
Az újszülött megölése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 337

20. Kriminalisztikai vizsgálatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347

Buris László
A helyszíni szemle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347
§ TARTALOM / XIII

Tárgyi bizonyítékok orvosszakértõi vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347

Biológiai nyomok vizsgálata. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348
Vérfolt-kimutatási eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 349
Haj- és szõrszálak vizsgálata. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352
Ondófoltok vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 355
Testváladékok vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 357
Harapási nyomok vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 358
Növényi nyomok vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 360
Nem biológiai nyomok vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 360

21. Személyazonosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 361

Varga Tibor
Élõ személy azonosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 361
A személyazonosság megállapításának lehetõségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 361
Ismeretlen holttest (holttestrészek) azonosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362
A vizsgált maradvány emberi eredetének bizonyítása . . . . . . . . . . . . . . 363
A halál bekövetkeztétõl eltelt idõ véleményezése . . . . . . . . . . . . . . . . 364
A nem meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365
Csontelváltozások – betegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 369
A testmagasság és a testtömeg meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . 369
Az életkor-meghatározás csontok és fogazat alapján. . . . . . . . . . . . . . 370
Egyedi személyazonosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373
Szuperimpozíciós személyazonosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373
Szakértõi eljárás tömegkatasztrófák áldozatainak azonosításánál . . . . . . . 376
A halál okának megállapítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 376
Tömegsírok feltárásának orvosszakértõi feladatai . . . . . . . . . . . . . . . 377

22. Igazságügyi pszichiátria . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 379

Kuncz Elemér
A pszichés állapot vizsgálata büntetõügyekben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 380
Kényszergyógykezelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385
Szenvedélybetegségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385
Az akaratnyilvánítási képesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 386
A pszichés állapot vizsgálata polgári peres ügyekben. . . . . . . . . . . . . . . . . . 387
Cselekvõképesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387
Szerzõdéskötés, végrendelkezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 388
Kártérítési perek problémái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 389
A munkaképesség vizsgálata, értékelése és véleményezése pszichiátriai betegeken . . 390
Az egészségügyi törvénynek a pszichiátriai tevékenységre vonatkozó elõírásai . . . . 391
Adatvédelmi elõírások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 393

23. Igazságügyi toxikológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 395

Róna Kálmán, Buris László

Igazságügyi toxikológia I. (Róna Kálmán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 395

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 395
Az igazságügyi toxikológia felosztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 396
XIV / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
Az igazságügyi toxikológiai vizsgálatok során használatos biológiai mátrixok . . . . 397
Az igazságügyi toxikológia analitikai módszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400
Igazságügyi toxikológiai szûrõvizsgálati analitikai módszerek . . . . . . . . . 400
Igazságügyi toxikológiai megerõsítõ (konfirmációs) vizsgálati analitikai
módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 402
Posztmortem igazságügyi toxikológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 405
Antemortem faktorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 405
A szisztémás toxikológiai analízis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 406
Szén-monoxid-mérgezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 407
Ciánmérgezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 409
Illékony vegyületek által okozott mérgezések. . . . . . . . . . . . . . . . . . 410
Fémek által okozott mérgezések. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 411
Növényvédõ szerek és kártevõk elleni szerek okozta mérgezések . . . . . . . . 416
Etilénglikollal történõ mérgezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 420
Metilalkohol okozta mérgezés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 421
Az emberi teljesítményt befolyásoló szerek igazságügyi toxikológiai vizsgálatai . . . 422
Az alkoholos befolyásoltság igazságügyi toxikológiai véleményezése . . . . . 422
A bódult állapot igazságügyi toxikológiai vizsgálata és véleményezése . . . . . 430
Drog, kábítószer, pszichotrop szer, abúzus . . . . . . . . . . . . . . . 431
A leggyakoribb abúzusszerek toxikológiai jellemzõi és analízise . . . . . 433

Igazságügyi toxikológia II. (Buris László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 443

Marószerekkel történõ mérgezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445
Savmérgezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 446
Lúgmérgezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 446
Maró fémsók okozta mérgezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 447
Aromás szénhidrogének okozta mérgezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 448
Gombamérgezés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 449
Ételmérgezés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453
Állati mérgek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453
Növényi mérgek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 454
Dopping . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 454
Mikrobiológiai hadviselés, bioterrorizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456
Eljárás mérgezésre gyanús eseteknél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 457

24. Nemkonvencionális gyógyító eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 461

Keller Éva
A gyógyszerek interakciója gyógynövénytartalmú készítményekkel . . . . . . . . . . 463

25. A genetikai viszgálatok jogi és etikai kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 465

Sótonyi Gergely

26. Igazságügyi fogorvostan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 471

Felszeghy Endre, Patonay Lajos
A fogorvos tudomány helye és szerepe az igazságügyi orvostanban . . . . . . . . . . 471
Fogászati személyazonosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 472
Életkor-meghatározási lehetõségek az élet különbözõ korszakaiban . . . . . . 473
§ TARTALOM / XV

Egyedi sajátosságok alapján történõ személyazonosítás. . . . . . . . . . . . . 474

A kezelõ fogorvos által felvett írásos fogászati dokumentáció . . . . . . . . . 477
Fogászati röntgendokumentáció. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 478
Fotódokumentáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 479
A fogazatról készült lenyomatok, minták. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 479
Fogorvos, hozzátartozók emlékképei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 480
Sérülések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 480
A fogak sérülései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 481
Lágyrész-sérülések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 481
CSontsérülések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 482
Harapási nyomok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 482
Össz-szervezeti egészségkárosodás (ÖEK) (munka- és keresõképtelenség)
fogorvosi vonatkozásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 484
Az igazságügyi fogorvostan szakértõi kérdései. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 484

27. Az Európai Unió egészségpolitikája és befolyása az igazságügyi

orvosszakértõi tevékenységre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 493
Kereszty Éva
Az EU általában – az Unió három pillére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 493
Az Európai Unió hatása az egészségügyi ágazatra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 495
Az egészségügy az EU szabályozási rendszerében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 496
AZ EU egészségpolitikájának fõbb területei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 497
Az egészségügyi szolgáltatásokat érintõ uniós szabályozás és tevékenység . . . . . . 499
Egyéb, egészségüggyel kapcsolatos közösségi tevékenység . . . . . . . . . . . . . . 501
Az igazságügyi orvostan kompetenciáját közvetlenül érintõ közösségi
tevékenységek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 501

28. Összefoglaló táblázatok, diagramok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 505

29. Fogalomtár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535

Sótonyi Gergely

Tárgymutató. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 547
§ ELÕSZÓ
Elõszó a 3. bõvített kiadáshoz
A könyv második kiadása 2001-ben jelent
meg. Az eltelt négy év az igazságügyi orvos-
tanban is számos új eredményt és változást ho-
zott, úgy az elméleti, mint a gyakorlati orvos-
tudomány területén. Az átdolgozást és bõví-
tést az idõközben megjelent új jogszabályok és
rendelkezések is indokolták. A megváltozott
társadalmi körülmények között az orvosnak is
szükséges ismernie tevékenysége jogi kereteit.
Az igazságszolgáltatás szemléletének változá-
sával még inkább szükség van az orvosszakér-
tõre.
Az „Igazságügyi Orvostan” tankönyv 3. ki-
adásának szükségességét az a tény is indokolt-
tá tette, hogy a 2. kiadás elfogyott.
Az „Igazságügyi Orvostan” tankönyv 3. ki-
adása az egyetemi oktatás elengedhetetlen di-
daktikai szempontjainak figyelembe vétele
mellett, anyagában felöleli az egyetemi hallga-
tók igényeit, elvárható tudásanyagát. A könyv
természetesen az igazságügyi orvostan kü-
lönbözõ területein dolgozó szakemberek szá-
mára is készült. Az egyes fejezetek összeállítá-
sánál és szerkesztésénél tekintettel voltunk arra
is, hogy bírák, ügyészek, ügyvédek és a bûn-
cselekményekkel foglalkozó más szakembe-
reknek is nyújtson munkájuk során segítséget.
Nem könnyû feladat annak a törzsanyagnak a
megadása, amit a tananyagban a leendõ orvos-
nak el kell sajátítani. A szerkesztésben irányító
alapelvünk az volt, hogy a tankönyvet nem-
csak az orvostanhallgatóknak, hanem a szak-
orvosjelölteknek és az orvostudomány más
szakterületein dolgozó szakorvosoknak is
szánjuk. Tekintettel voltunk a fogorvosképzés
igényeire, egy új fejezet közreadásával. Figye-
/ XVII
lembe vettük a hallgatóság azon igényét, hogy
egyik-másik fejezetben foglaltaknál többet kí-
vánnak, elsõsorban azon területeken, amelyek
a jövõbeni gyakorló orvosi tevékenységük
szempontjából fontosak lehetnek.
Az igazságügyi orvostan kritikus szemléle-
tû interdiszciplináris, alkalmazott tudomány.
Az orvos és a jogtudomány eredményeibõl
egyaránt merít. A jellegébõl adódik, hogy a té-
nyeket dinamikus összefüggésében szemléli és
értékeli. Az igazságmegállapítás orvosi és jogi
eszközeinek megismerése, a bûncselekmények
tárgyi bizonyításának módszerei, az objektív
állásfoglalás mind-mind olyan ismeretek, ame-
lyeknek a gyakorló orvos is mindennapi mun-
kájában hasznát veheti, mert az igazságügyi
orvostan szintetizáló gondolkodásra nevel.
Szemlélettel tehát, az integrált orvosi észjárást
tanítja.
A tárgy alapelveinek és tételeinek megis-
merése hozzájárul az orvosi tevékenységben
nélkülözhetetlen elemzõ és összegzõ gyakorlat
kialakításához. Az egyes fejezetekben történõ
módosítást, kiegészítést és az új fejezetek
megírását az ismeretek bõvülése és az elmúlt
évek oktatási tapasztalatai is egyértelmûen in-
dokolták.
A témakörök átdolgozásával, illetve kiegé-
szítésével azokat az eredményeket kívántuk
beépíteni, amelyek az elmúlt években gazdagí-
tották az igazságügyi orvostani ismeretanya-
gát. A könnyebb tájékozódás érdekében a füg-
gelékeket, további összefoglaló táblázatokkal
egészítettük ki és a fogalomtárat bõvítettük A
fénykép és ábra dokumentáció egy részének
cseréjére is sor került annak érdekében, hogy
XVIII / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
azzal a szöveges rész egyértelmû megértését
hatékonyabban segítsék.
Az igazságügyi orvostan történetével fog-
lalkozó fejezet megírásához felhasználtuk né-
hai prof. dr. Földes Vilmos idevonatkozó mun-
kálatait.
Az igazságügyi orvostan egyetemi oktatása
sokat változott az elmúlt évtizedek során. Az
óraszáma ugyan jelentõsen csökkent, a tan-
anyag azonban számos területen fontos kérdé-
sekkel gazdagodott. Az orvostanhallgatónak
egyaránt kell ismernie a klasszikus igazságügyi
orvostan tételeit és az orvos foglalkozásának
etikai és jogi szabályait. Az igazságügyi orvos-
tan oktatásának jelentõsége összességében nö-
vekedett.
Meggyõzõdésünk, hogy ezek napjainkban
már elengedhetetlen ismeretanyagai az orvosi
mûködés egészének.
A helyes szemléletû igazságügyi orvostani
oktatás alakítja az elvárható általános orvosi
magatartást, miközben maga is alakul az elmé-
leti és gyakorlati feladatok megoldása közben.
Hálával tartozunk azoknak az orvostan-
hallgatóknak, akik értékes formai és tartalmi
észrevételeikkel járultak hozzá a 3. kiadás szer-
kesztéséhez.
Köszönetet kell mondani a Semmelweis Ki-
adó igazgatójának dr. Táncos Lászlónak, aki
nagy segítséget nyújtott a 3. kiadás megjelené-
séhez. A kiváló szerkesztõi munkát, nagy
§
szakértelemmel Vincze Judit végezte. A rész-
ben kiegészített, illetve átdolgozott dokumen-
táció Bognár Gyulának, a fotólaboratórium ve-
zetõjének példásan igényes munkáját dicséri.
Munkatársunk Nagy Árpádné fáradhatat-
lanul mûködött közre az anyag gyûjtésében, az
új fejezetek és kiegészítések szerkesztésében,
leírásában és a szerzõk koordinálásában. A
technikai szerkesztést Szél Ferencné korábbi
munkatársunk értékes tapasztalataival segítet-
te. Köszönet érte.
A tankönyv sok résztvevõ elkötelezett
munkájának eredménye. Nekik ezúton is kö-
szönetet mondunk, elsõsorban a szerzõknek és
a lektoroknak, de azoknak is, akik értékes ta-
nácsaikkal járultak hozzá, céljaink eléréséhez
és jelentõs motivációt adtak az átdolgozott, 3.
kiadás szerkesztéséhez. Név szerint: dr. Busch
Béla, dr. Dunay György, dr. Hubay Márta,
dr. Imrei László, dr. Lászik András, dr. Szabó
László és dr. Törõ Klára.
A szerzõk jogos reménye, hogy az átdolgo-
zott tankönyv a jövõben is hasznos segítséget
nyújt mindazoknak, akik beható ismereteket
kívánnak szerezni az igazságügyi orvostan
tárgykörébõl, vagy ismereteiket tovább kíván-
juk gyarapítani.
2005. március 22. dr. Sótonyi Péter
szerkesztõ
§ ELÕSZÓ
Elõszó a 4. átdolgozott, bõvített kiadáshoz
Az olvasó az igazságügyi orvostan tan-
könyvének 4., bõvített kiadását tartja a kezé-
ben. A 3. kiadás megjelenését követõen figye-
lemre méltó változások történtek a tárgy gya-
korlatában, mûködésének jogi szabályozásá-
ban. Az orvosszakértés a toxikológia és az
igazságügyi patológia területén új módszerek-
kel gazdagodott. A molekuláris biológia és az
informatika a személy és származás megállapí-
tásban, a biológiai nyomok és anyagmaradvá-
nyok elemzésében szemléletváltozást hozott.
Az igazságügyi orvostan napjainkban is
szorosan kapcsolódik a jogtudományhoz. A
fejlõdés, ezért mindenkor a legszorosabban
összefügg a jog és az állami élet változásaival.
Az orvosnak, mint szakértõnek a közremûkö-
dése az igazságszolgáltatásban a bizonyítás
egyik fontos eszközévé vált.
A tananyagnak ezért is folyamatosan fel
kell vállalnia, az orvosi foglalkozással össze-
függõ, tételes jog, részletekbe menõ tárgyalá-
sát. A jogi ismeret fejezeteket ezért is bõvítet-
tük.
Az egyes fejezetek átdolgozását, vagy bõ-
vítését az oktatási reform elvárásai és az a ta-
pasztalás indokolta, hogy a hallgatóság a tan-
termi elõadásokhoz és a vizsgákhoz igazodva
egyik, másik fejezet tartalmában többet kíván.
Szükségessé tette továbbá az a tapasztalás is,
hogy a hallgatóság a tantermi elõadásokhoz és
a vizsgákhoz igazodva egyik-másik fejezet
tartalmában többet igényel. A tankönyv témái-
nak összeállítása szorosan kapcsolódik az
orvosképzõ egyetemek igazságügyi orvostani
tematikájához.
/ 19
A biztosítási rendszerekben bekövetkezett
szerkezeti és jogszabályi változások, a 15. és 16.
fejezetek teljes átdolgozását tették szükséges-
sé.
A beteg és az orvos közvetlen szerzõdéses
kapcsolatán alapuló jogviszony polgári jogi jel-
legû megbízás. Nem eredményszolgáltatás. A
jogviszonyban az orvos csak arra vállalkozhat,
hogy az orvostudomány állásának megfelelõen
mindent megtesz a beteg egészségének helyre-
állítása érdekében. Az egyén és a magán (üzle-
ti) biztosítók között létrejött megbízás azon-
ban eredményköteles. A szerzõdõk biztosítási
feltételei, a szerzõdésben tételesen rögzítettek.
A társadalombiztosítás, ill. a magán (üzleti)
biztosítás területein felmerülõ polgári, ill. bün-
tetõ ügyekben az orvosi közremûködés vizsgá-
lata, igazságügyi orvosszakértõi feladat. A
gyakorló orvos is szembesülhet ilyen kérdések-
kel, ezért is indokolt azoknak az alapismeretek
szintjén történõ tárgyalása.
A származás-megállapítással foglalkozó
17. fejezetbõl a szerológiai részt elhagytuk. A
DNS-polimorfizmus vizsgálatok ugyanis tel-
jesen kiváltották azokat. A molekuláris bioló-
giai módszerek pozitív bizonyító, illetve kizáró
vizsgálati lehetõségeit, ezért részletesebben
tárgyaljuk. A 27. fejezet az igazságügyi orvos-
tan mûvelésének nemzetközi kitekintését fog-
lalja össze.
A könyv tartalmában meghaladja az egye-
temi tankönyvek terjedelmét. Annak az az
oka, hogy szempontnak tekintettük, a szak-
vizsgára felkészülõknek, és az igazságügyi or-
vostan határterületi kérdéseivel foglalkozók-
XX / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
nak, biztos ismeretanyagot nyújtsunk. Bízunk
abban, hogy a könyv a bûnüldözési hatóságok -
rendõrség, bíróság, ügyészség - a munkáját is
segíti és hozzájárulás a nagy hagyományokkal
rendelkezõ magyar törvényszéki-igazságügyi
orvostan sokirányú mûveléséhez.
Köszönettel tartozunk azoknak az orvos-
tanhallgatóknak és orvosszakértõ társainknak,
akik formai, tartalmai észrevételeikkel nyúj-
tottak értékes támogatást. Köszönet illeti a
szerzõket és lektorokat, de nem utolsó sorban
Táncos Lászlót a Semmelweis Kiadó és Multi-
média Stúdió Kft. önzetlen és segítõkész igaz-
gatóját, aki nagyban elõsegítette a 4. kiadás
megjelentetését. Biztosította a kiváló, nagyta-
pasztalatú szerkesztõ Vincze Judit közremû-
ködését, akinek e helyen is mondunk köszöne-
tet.
A könyv technikai szerkesztése a Semmel-
weis Kiadó és Multimédia Stúdió Kft. munka-
társainak szakszerû és elismerésre méltó mun-
káját dicséri.
§
Bognár Gyula a Budapesti Igazságügyi és
Biztosítás-orvostani Intézet Fotólaboratóriu-
mának vezetõje, mint mindig, most is színvo-
nalas, igényes munkát végzett. A dokumentá-
ció közel egyharmadát színes képekkel frissí-
tette fel.
Munkatársunk, Nagy Árpádné nagy türe-
lemmel, igényesen és fáradhatatlan munkával
vett részt az anyaggyûjtésben, a fejezetek egy-
séges szerkesztésében.
A bõvített kiadást ugyan az élet írja elõ a
megvalósítás azonban sokszintû összetett, cso-
portmunka. A jelen kiadás is több szerzõ elkö-
telezett munkájának eredménye. Tanácsaikkal
és észrevételeikkel sokat segítettek név szerint:
Dr. Busch Béla, Dr. Dunay György, Dr. Hubay
Márta, Dr. Imrei László, †Dr. Szabó László,
Dr. Törõ Klára.
Valamennyiük közremûködését köszönet
illeti.
2011 augusztusa dr. Sótonyi Péter
szerkesztõ
 1. A törvényszéki-igazságügyi orvostan története
Sótonyi Péter
Az igazságügyi orvostan – korábban tör-
vényszéki orvostan – alakulása mindenkor a
legszorosabban összefügg a jogi és az állami
élet fejlõdésével. A jogrend változása és a jog-
gyakorlat felvet olyan kérdéseket, amelyek
megoldásához a természettudományoknak,
így az orvostudománynak is segítséget kell
nyújtania. Fejlõdésének kezdete tehát szükség-
szerûen egybeesik az állami élet és a jogrend ki-
alakulásával.
Az igazságszolgáltatás keretében – mint
azt segítõ tudomány – kezdettõl fogva jelen
volt az orvostudomány is. Az igénybevétel
gyakoriságának következménye lehetett, hogy
létrejött az igazságszolgáltatás céljaira szüksé-
ges, orvos-természettudományi ismereteket
összefoglaló és azok alkalmazásmódját tárgya-
ló tudomány, az igazságügyi orvostan.
Az igazságügyi orvostannak így más tudo-
mányok vetették meg alapját, és ezeknek kel-
lett elõbb olyan fejlettségi fokot elérniük, hogy
belõlük új, önálló tudomány jöhetett létre. En-
nek szükségessége akkor merült fel, amikor az
igazságszolgáltatás felismerte, hogy az eléje
kerülõ esetek tekintélyes részében nem igazod-
hat el az orvostudomány segítsége nélkül. Az
orvostudománynak is el kellett érnie olyan fej-
lõdési fokot, amelyen a kívánt segítséget
megfelelõ mértékben meg is tudta adni.
A fentiekbõl következik azonban az is,
hogy az igazságügyi orvostan csak a jogtudo-
mány, illetve az orvostudomány bizonyos fokú
kifejlõdése után vehette kezdetét.
Az igazságügyi orvostan a közegészségtan-
nal együtt a többi orvosi tudományszaktól bi-
zonyos vonatkozásokban eltérõ jellegû. Míg a
klinikai, de az elméleti orvostudományok is, a
betegségek gyógyítását célozzák, addig az
igazságügyi orvostan és részben a közegészség-
tan, az állampolgár és az államigazgatás érde-
keit is szolgálják.
A bûnüldözés és a bíráskodás az állami
kényszerítés egyik eszköze. Harc mindazokkal
a tevékenységekkel és személyekkel szemben,
amelyek és akik a társadalomban fennálló jog-
rend ellen intéznek támadást. A bíráskodás e
küzdelemben segítségül veszi a tudomány
minden eredményét. Elsõsorban az orvos-ter-
mészettudományos ismereteket a maga sajátos
céljainak megfelelõen tovább is fejleszti, és ezt
az igazságszolgáltatás céljára használja fel.
A jogtudomány, az orvostudomány és az
igazságügyi orvostan a legszorosabb kölcsön-
hatásban fejlõdnek. Tételes jogszabályok, per-
rendi elõírások vetik meg az alapjait azzal,
hogy bizonyos kérdések eldöntését szakértõ-
ként igénybevett orvosok véleményétõl is füg-
gõvé teszik. Az igazságügyi orvostan kialaku-
lása és fejlõdése az alaki és az anyagi jogsza-
bályokra is visszahat, azok módosítását, akár
megváltoztatását eredményezheti. Az igaz-
ságügyi orvostan új vizsgálómódszereket dol-
goz ki és alkalmz, azok után a gyógyító orvos-
tudománynak is hasznára válnak. Alapvetõ
szerepet tölt be azzal is, hogy elemzi az orvosi
„mûhibákat”, az elmarasztalható magatartáso-
kat.
A tárgy történetébõl azt láthatjuk, hogy
fejlõdése szoros kapcsolatban van a bûnügyi el-
járási jog fejlõdésével. Ebbõl következik, hogy
hazánkban a hûbéri feudalista államrendben,
amikor a magánszemély ellen elkövetett jog-
2 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
sértéseket magánügyletnek tekintették és
azokban az államhatalom nem avatkozott be,
egységes bûnvádi eljárás nem alakulhatott ki.
A törvényszéki orvostannak elsõ csíráit ezért
sem lehet fellelni. Igaz ugyan, hogy Árpád-há-
zi és vegyes-házi királyaink egyes, az élet és
testi épség, valamint a szemérem elleni bûncse-
lekményekkel kapcsolatos törvényei bizonyos
orvosi vonatkozásokat már tartalmaznak. En-
nek ellenére ez nem jelenti azt, hogy ebben az
idõben törvényszéki orvostanról beszélhet-
nénk. Ezen törvények orvosi vonatkozásai csu-
pán azt mutatják, hogy bizonyos törvényszéki
orvosi kérdések korán felmerültek, de hogy
ezeket a kérdéseket mi módon válaszolták
meg, arról alig vagy csak nagyon kevés értesü-
lésünk van. A testi sértés esetén, pl. a seb nagy-
ságának, csonkításának vagy a végtag használ-
hatatlanságának megállapítását írják elõ ezek a
törvények. Áttekintve az igazságügyi orvostan
hazai fejlõdését, látható, hogy az ember élete és
testi épsége ellen elkövetett bûncselekmények
helyes megítélése hazánkban is hamar megkö-
vetelte a sajátos kérdések tisztázását. 1035-ben
I. István törvényében már találunk utalást a
szándékos és gondatlanságból okozott ember-
ölés elkülönítésére. A szüzesség védelme, a ne-
mi erkölcs elleni bûncselekmények (pl. erõsza-
kos nemi közösülés) kezdettõl fogva szerepel-
nek büntetõ törvényeinkben. Különösen súlyos
büntetés vonatkozott rájuk. I. István törvényei
1024-ben már büntetik az erõszakos nemi kö-
zösülést. A rabszolganõn elkövetett erõszakos
nemi közösülést elsõ ízben ostorozással, má-
sodszor hajlevágással büntették. I. László tör-
vénye 1086-ban leányrablás és erõszakos nemi
közösülés esetén tüzes vaspróbát rendeltek el,
1092-ben hozott törvényei pedig, az erõszakte-
võt a gyilkosokkal egyformán büntették. IV.
Béla 1251-ben Zágráb részére adott kiváltság-
levelében – a többi között – arról is intézkedik,
hogy a „sebesítõ a sértett orvosát is kielégíteni
tartozik”.
1252-ben, István szlavóniai bán oklevelében
említés található a „vulnus mortiferum” és a
„vulnus non mortiferum” megkülönböztetésé-
rõl. E megállapítás a maga korában igen nagy
§
jelentõségû, és arra utal, hogy a testi sértések
megítélésében milyen körültekintõen igyekez-
tek eljárni. Nem lehet kétséges az sem, ha az
egykorú törvénykezés ilyen elkülönítésekkel
élt, ehhez megfelelõ és az akkori kor színvona-
lán álló „szakértõi” segítségre is szükség volt.
Arról, hogy ezen idõben kik láthatták el a
szakértõi tisztet, közelebbi adataink nincsenek.
Egyes fennmaradt utalások szerint céhbeli
borbélysebészek, késõbb hadisebészek rendel-
keztek a sérülések megítéléséhez szükséges
gyakorlattal. V. István 1271-ben különbséget
tesz „a halálos sebek, a vérzéssel járó vagy vér-
zés nélküli ütések” között. III. László 1274-ben
azokat a sebzéseket nyilvánítja halálosaknak,
amelyek tapasztalt orvosok segítségével
hosszú idõn át alig voltak gyógyíthatók.
Az nem biztos, hogy a sebek megvizsgálása
orvosi feladat lett volna, hiszen a Szepesi Jog-
könyv 1370-ben a seb „bírói” megtekintését
rendeli el. A sebek vizsgálatára csupán a kárté-
rítési összeg megállapítása szempontjából volt
szükség. A házassági pereknek, erõszakos ne-
mi közösülésnek már inkább voltak szakértõi
vonatkozásai. A nõ házasságra való alkalmas-
ságának vagy alkalmatlanságának, a szüzesség
elvesztésének megállapítása nem orvosi feladat
volt, hanem a tisztes matrónáké, bábáké.
A Budai városjog (1242) házasságtörésre,
kerítésre a legszigorúbb büntetést, élve elte-
mettetést és „karóval átüttetést” írt elõ.
Az újabb kori államelmélet, az oligarchiák
ellen harcoló központosító államhatalom arra
kényszerül, hogy a kialakuló városi polgárság-
ra támaszkodjon, így bizonyos fokig a társada-
lom érdekeit is figyelembe vegye. Az egyének
ellen irányuló támadást már nem tekinti ma-
gánügyletnek. Azt az állam rendjét is sértõnek
mondja ki, és így alakul ki a bûnvádi eljárás
szabályozása, ami döntõ hatással lesz az igaz-
ságügyi orvostan fejlõdésére. V. Károly német
császár, 1532-ben megjelent „Peinliche Hals-
gerichtsordnung”-ját más államok is mintául
vették és valószínûleg hazánkban is meg volt a
hatása, bár erre vonatkozóan határozott bizo-
nyítékaink nincsenek. 1532-ben a Constitutio
Criminalis Carolina a bûncselekmények eseté-
§ 1. A TÖRVÉNYSZÉKI-IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN TÖRTÉNETE
ben kötelezõvé teszi orvosképzettségû, szakér-
tõ tanúk alkalmazását. Tudjuk, hogy az 1552-
bõl származó rendõrségi szabályzataink, fize-
tett állandó és felesküdött városi, községi or-
vosokról beszélnek és valószínû, hogy ezeknek
bizonyos fokú orvosszakértõi tevékenysége is
volt. 1656-ban jelent meg II. Ferdinánd osztrák
császár és magyar király részletes fenyítõ tör-
vénye „Praxis criminalis”-a, mely a kötelezõ és
rendszeres orvosszakértõi igénybevételrõl in-
tézkedik. A törvény kimondja, hogy orvosi
kérdések felderítése megesketett orvosokra
tartozik. A sebesítésnél, az emberölésnél a sé-
rültet, illetve a hullát esküdt sebésznek kell
megvizsgálni. Feladata annak megállapítása,
hogy a sértett melyik tesztrészén, milyen esz-
közzel, hány sebet kapott. Nyilatkozni kell ar-
ról, hogy a sebek általában, vagy azok közül
csak egyik-másik volt-e halálos. A sérült egyén
holttestét sebészi vizsgálat nélkül eltemetni
nem lehet. A vizsgálatot akkor is el kell végez-
ni, ha a tettes ismeretlen. A „Praxis criminalis”
hatálya tulajdonképpen csak Ausztriára és an-
nak tartományaira vonatkozott. A magyar
törvények között nem lett kihirdetve, de nyil-
vánvaló, hogy mintául vette az akkori bírósági
1-1. ábra Schraud Ferenc
/ 3
rendszerünk. Ez lehet a magyarázata annak,
hogy ettõl az idõtõl kezdve orvosaink fokozot-
tabb mértékben fordulnak a jogelõd törvény-
széki orvostan felé. Rövidesen Európa-szerte
ismert magyar törvényszéki orvosok tûntek
fel, mint id. Rayger Károly, Neuhold János Ja-
kab és Perlitzi János Dániel, Schraud Ferenc
(1-1. ábra), Rácz Sámuel, id. Bene Ferenc,
Grósz Lajos és Ajtai K. Sándor.
Hazánkban id. Rayger Károly (1641–1707)
végzett elõször olyan boncolásokat, melyeket a
hatóság felkérésére végzett. Nevéhez fûzõdik
az élveszülöttség tájékoztató jellegû megállapí-
tásához, ma is használt, ún. tüdõlégpróba.
A törvényszéki orvostan fejlõdése szem-
pontjából igen jelentõs az az 1726-ból származó
adat, amely szerint a hirtelen halál és gyilkos-
ság elkülönítésére „pontos boncolás végzendõ,
ebben jártas sebészekkel”. Ez a rendelkezés te-
hát már kötelezõen intézkedik orvosszakértõ
igénybevételérõl. 1788-ban Helytartótanács a
halottkémlést kötelezõen rendeli el az egész or-
szág területén. 1794-ben pedig újabb Helytar-
tótanácsi rendelet intézkedik a hullák vizsgála-
táról és temettetésérõl. 1820-ban id. Lenhossék
Mihály országos fõorvos adja ki „Útmutatás
az emberi holttest törvényes vizsgálatára …” c.
rendelkezését. 1876. XIV. tc. 110. §-a a szak-
szerû halottkémlést az egész országra kötele-
zõen elrendeli azzal az indoklással, hogy a köz-
biztonság, közegészségügy és igazságszolgál-
tatás érdekei megkövetelik a halálesetek körüli
törvényi, illetve rendeleti szabályozást. 1769.
december 13-án hatályba lépett a Constitutio
Criminalis Theresiana rendezte a büntetõeljá-
rás szabályait, és a felülvélemény adására lehe-
tõséget adott az egyetemek orvosi fakultásai-
nak kirendelésére. Az európai jogalkotás kor-
szakos jelentõségû dokumentuma volt (1-2.
ábra).
A törvényszéki, majd az igazságügyi orvos-
tan történetének szerves része az egyetemi ok-
tatásban elfoglalt helye és szerepe.
A medicina forensis (törvényszéki orvos-
tan), mai nevén igazságügyi orvostan több
mint 200 éves egyetemi múltra is visszatekintõ
tudomány. A Helytartótanács 1793. november
4 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
sára. A tanács 1951-ben jogilag megszûnt.
1954-ben jogutódként megalakult az Egész-
ségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bi-
zottsága. Az igazságügyi szakértõi tevékeny-
ségrõl szóló 2005. évi XLVII. tv. 2006. január
1-tõl megváltoztatta a felülvéleményezés rend-
szerét, mert annak gyakorlata nem felelt meg
az eljárásjogi követelményeknek. A jelenleg is
hatályos törvény szerint létrejött az Egészség-
ügy területén mûködõ Igazságügyi Szakértõi
Testület (elsõ elnök: Varga Tibor). A részletes
eljárási szabályokat a 8/2006. (II.22.) IM ren-
delet állapította meg. A bíróságok, ítélkezési
munkájukban, folyamatosan támaszkodnak a
testület munkájára.
1874-ben a közegészségtantól és 1876-ban
pedig az orvosi rendészettõl különült el, és ez-
zel létrejött az önálló törvényszéki orvostan,
amelynek megteremtése Rupp N. János (1-3.
ábra) nevéhez fûzõdik, aki 1844–1890-ig volt a
tárgy tanára.
Az elsõ igazságügyi orvostani mû Neuhold
János Jakab 1735-ben elkészült munkája az
„Introductio ad jurisprudenciam medicam”,

1-2. ábra Constitutio Criminalis Theresiana

22-i rendelete kimondja a „A medicina forensis

és a politika medica (orvosi közigazgatás) a pes-
ti egyetemen önálló tanszéken, szigorlati tárgy-
ként oktattassék”.
A törvényszéki orvostan a nagyszombati,
majd a pesti orvosi karon, kezdetben klinikai
tárgyak „appendix”-eként, majd az államor-
vostan keretében került elõadásra. A tárgy
1793/94-tõl „Elméleti orvostan és államorvos-
tan”, 1816/17-tõl „Államorvostan és orvosi ren-
dészet” címen vált az oktatási curriculum ré-
szévé. 1868-ban jött létre az Országos Köz-
egészségügyi Tanács. Az 1876. évi XIV. tc.
170. §-a a tanács feladatai közé sorolta, or-
vos-törvényszéki és orvosi mûhiba eseteiben
azok felülvéleményezését. Az 1890. évi XI. tc.
1. §-a alapján az igazságügyi miniszter felha-
talmazást kapott önálló felülvéleményezõ tes-
tület, az Igazságügyi Orvosi Tanács létrehozá- 1-3. ábra Rupp N. János
§ 1. A TÖRVÉNYSZÉKI-IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN TÖRTÉNETE / 5

1905-ben három, 1928-ban kétkötetes „Tör-

vényszéki orvostan” könyve jelenik meg. Somo-
gyi Endre „Az igazságügyi orvostan alapjai”
hat kiadást élt meg (1964, 1972, 1976, 1981,
1989, 1990). Somogyi Endre szerkesztésében
adta közre 1964-ben, a II. Világháború utáni
elsõ „Igazságügyi orvostan” tankönyvet. Azt
további hat kiadás követte. Sótonyi Péter szer-
kesztésében jelent meg az „Igazságügyi Orvos-
tan” tankönyve (1996, 2001, 2005, 2011).
A XIX. század második felétõl a törvény-
széki orvostan jelentõs fejlõdésnek indult és
számos területen a külföldet is megelõzõ, ma-
radandó értékeket alkotott.
Az 1807. XX. tc. meghatározza az orvos
perjogi szerepét, majd az 1843 évi büntetõ tör-
vénykönyv megszövegezi az orvosszakértõ
szaktevékenységét.
1871-ben Felletár Emil vezetésével meg-
alakul az Országos Mûvegyészeti Intézet,
majd 1897-ben nevet változtatva az Országos

1-4. ábra Plenck József Jakab

amely csak kéziratban maradt fenn. Plenck Jó-

zsef Jakab (1-4. ábra) 1781-ben, mint a nagy-
szombati egyetem tanára „Elementa Medicinae
et chirurgiae forensis” címen adja ki (1-5. ábra)
az egyetemi törvényszéki orvostani tanköny-
vet, majd 1785- ben Bécsben jelenteti meg mé-
regtani mûvét a „Toxicologia seu doctrina de
venenis et antidotis” címen. Schraud Ferenc há-
rom igazságügyi vonatkozású könyvet írt,
ezek: 1795- ben az „Aphorisma de policia
medica”, 1797-ben a „De forensibus judicum et
medicorum relationibus” és 1802-ben az
„Elementa medicinae forensis” címû mûvek.
Rácz Sámuel 1794-ben írja meg az elsõ ma-
gyar nyelvû, a „Törvényes orvosi tudományról
és az orvosi policiáról” címû könyvét. Id. Bene
Ferenc 1807-ben, Kováts Károly 1828-ban,
Grósz Lajos 1857-ben, Arányi János 1864-ben,
Eisenmenger Sándor 1886-ban, Belky János
1895-ben jelenteti meg törvényszéki orvostani 1-5. ábra Elementa Medicinae et Chirurgiae
vonatkozású könyvét. Kenyeres Balázsnak Forensis
6 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
Bírósági Vegyészeti Intézet, amelyet kizárólag emberek mûvelnek, mint Moravcsik Emil,
a büntetõ törvénykezés céljából létesítettek. Lechner Károly, Hajas Lajos, Schwarzer Ottó,
1986-ban létrejött az Országos Igazságügyi Nyírõ Gyula, Pollner Ödön, Huszár Ilona,
Vegyészeti Intézet, majd 1990-ben az Orszá- Szilárd János, Kuncz Elemér, Tringer László,
gos Igazságügyi és Toxikológiai Intézet, 2006- Ozsváth Károly.
ban a neve Országos Igazságügyi Szakértõi és A két világháború között a törvényszéki
Kutató Intézetek Toxikológiai Intézetére vál- orvostan szakmai színvonala nemzetközi szin-
tozott (igazgató: Somogyi Gábor). ten is elismert volt, köszönhetõen, többek kö-
1872-ben igazságügyminiszteri rendelet zött az olyan kiemelkedõ szakembereknek,
mondja ki, hogy az orvosszakértõk „megbízó- mint Kenyeres Balázs (1-6. ábra), Genersich
levéllel fognak elláttatni”. 1877-ben elkészült a Antal, Orsós Ferenc, Jankovich László (1-7. áb-
„hullavizsgálati utasítás”. ra). Önálló tanszéke azonban csak a budapesti
Az 1876. évi XIV. törvénycikk XV. fejezete orvosi karnak volt. Az intézetet 1890-ben nyi-
szabályozta hazánkban a halottkémlést. En- tották meg, Hauszmann Alajos mûegyetemi
nek végrehajtási utasítása a Magyar Királyi tanár tervei, Genersich Antal és Ajtai K. Sándor
Belügyminiszternek 31/025/1876. sz. rendelete. szakvéleménye alapján. A vidéki egyetemek
Annak egyes rendelkezéseit az 1936. IX. tör- takarékossági okokból nem létesítettek füg-
vénycikk a végrehajtása tárgyában módosítot- getlen tanszéket. Azt egy másik morfológiai
ta. A rendkívüli halál eseteirõl a 31/025/1876. tanszék (anatómia, patológia) keretében mû-
sz. rendelet intézkedett. ködtették.
Az 1883. I. tc. a törvényszéki orvostani ké- A törvényszéki orvostan történetével és fej-
pesítés megszerzését szabályozta. Kimondja, lõdésével összefüggésben ki kell emelni a ko-
hogy bizonyos állásokban – törvényszéki or- lozsvári egyetem törvényszéki orvostani tan-
vos, fogházorvos – csak annak birtokában ne- székét. A tárgynak olyan elõadói voltak, mint
vezhetõ ki. 1894-ben a 13.379 IM sz. rendelet a Belky János, Lenhossék József, Jendrassik Jenõ,
meghatározott állások betöltésénél kötelezõvé Margó Tivadar, Balogh Kálmán, Török Aurél,
teszi a törvényszéki orvosi vizsga letételét.
A törvényszéki orvosszakértõkkel szembe-
ni elvárásnak, gyakran útját állta, hogy nem
állt rendelkezésre kellõ számú jól képzett tör-
vényszéki orvosszakértõ. 1894-ben a 16.379. sz.
IM rendelet foglalkozott azzal a kérdéssel,
hogy törvényszéki orvosszakértõi tevékenysé-
get csak az folytathasson, aki a szükséges
szakképesítéssel bír. Az 1896. évi XXXIII. tc.
„A bunvádi perrendtartás” alatt rendelte el,
hogy az orvosszakértõi tevékenység végzése si-
keres szakvizsgához kötött.
1896-ban külön intézet alakult meg, az Or-
szágos Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézet, a
kétes elmeállapotúak intézeti megfigyelése cél-
jából. Az, az Igazságügyi Megfigyelõ és Elme-
gyógyító Intézet jogelõdjének tekinthetõ. Az
intézmény végzi az elõzetes letartóztatásban
lévõknél az elmeállapot megfigyelését, majd
kórismézését. Az igazságügyi pszichiátria
önálló szakterületté válik, melyet kiváló szak- 1-6. ábra Kenyeres Balázs
§ 1. A TÖRVÉNYSZÉKI-IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN TÖRTÉNETE
1-7. ábra Jankovich László
Genersich Antal, Fodor József és Haranghy
László – akik késõbb az anatómia, az élettan, a
szövettan, a gyógyszertan, a közegészségtan és
a kórbonctan világviszonylatban is kiemelkedõ,
elismert szaktekintélyei lettek. Az élettani,
közegészségtani, morfológiai és patológiai
szemléletükkel nagyban hozzájárultak a ma-
gyar törvényszéki orvostan látványos fejlõdé-
séhez és nemzetközi rangjához.
1905-ben Ajtai K. Sándor elnökletével jött
létre a Magyar Törvényszéki Orvosok Társu-
lata. Minnich Károly 1928-ban a Pázmány Pé-
ter Tudományegyetemen megalakítja Magyar
Törvényszéki Orvosok Társaságát, amely jog-
elõdje a ma is mûködõ, az 1966-ban megalakult
Magyar Igazságügyi Orvosok Társaságának.
A háború után a legnagyobb gondot az jelen-
tette, hogy az intézmények súlyos károkat
szenvedtek és nem állott rendelkezésre megfe-
lelõ számú szakember. A fejlõdést jelentéke-
nyen szolgáló intézkedés volt valamennyi or-
vosi karon az önálló igazságügyi orvostani in-
tézet létrehozása. Ezzel az intézkedéssel az
igazságügyi orvostan, további elõrehaladását
/ 7
szolgáló négy bázisintézményhez jutott. Az
alapító tanszékvezetõk Beöthy Konrád, Faze-
kas I. Gyula, Incze Gyula és Ökrös Sándor vol-
tak.
Megvalósultak a tárgy rendszeres oktatá-
sának, a folyamatos szakemberképzésnek és a
speciális kutató- és tudományos munka meg-
szervezésének feltételei. 1953. október 21-én,
miniszteri rendelettel, a törvényszéki orvostan
elnevezés igazságügyi orvostanra változott.
Az intézetek eredményes munkájának kö-
szönhetõen kialakultak az igazságügyi orvos-
tan sajátos kérdéseivel foglalkozó szakmai és
tudományos mûhelyek.
A budapesti intézet – Incze Gyula, Ökrös
Sándor (1-8. ábra), Somogyi Endre (1-9. ábra),
Sótonyi Péter, Keller Éva – a forenzikus pato-
lógia, a szegedi intézet – Fazekas I. Gyula,
Földes Vilmos, Varga Tibor, Kereszty Éva –
származásmegállapítás, a debreceni intézet –
Ökrös Sándor, Nagy János, Buris László, Varga
Mihály, Herczeg László – toxikológia és a pécsi
intézet – Beöthy Konrád, Budavári Róbert,
Harsányi László, Németh Árpád, Bajnóczky
István, Huszár András – személyazonosítás
területén szerzett, többek között nemzetközi
elismerést. Az intézmények köré tudományos
mûhelyek települtek, megteremtve ezzel az is-
kolák kialakulásának reális esélyeit.
Létrejönnek az Igazságügyi Minisztérium
alá tartozó Igazságügyi Orvosszakértõi Inté-
zetek, majd annak jogutódja, az Igazságügyi
Szakértõi Intézetek Hivatala (fõigazgató: Susa
Éva). Az intézményhez tartozik az országos
szakértõi hálózat a (budapesti, gyõri, veszpré-
mi, miskolci, szolnoki, kaposvári, kecskeméti
és szombathelyi intézetek hálózata). Az Or-
szágos Rendõr-fõkapitányság felügyeletében
létrehozták a fõvárosban és minden megye-
székhelyen a rendõrorvos szakértõket mûköd-
tetõ Rendõrorvosi Hivatalokat. 1997-ben
megalakult az ORFK Egészségügyi Osztály
(vezetõje: Csatai Tamás). A folyamatos átszer-
vezések végezetül odavezettek, hogy 2007. ja-
nuár 1-étõl az igazságügyi tevékenységrõl szóló
2005. évi XLVII. törvénynek rendelkezései a
szolgálati jogviszonyban lévõ bûnügyi orvoso-
8 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
kat részben „kizárja” az igazságügyi orvos-
szakértõi tevékenységbõl. Az igazságszolgálta-
tás fontos háttérintézménye a Bûnügyi Szak-
értõi és Kutató Intézet (fõigazgató: Santora
Zsófia). 1971-ben létrejött az MHKK Katonai
Igazságügyi Orvosszakértoi Osztálya (igazga-
tó: Molnár Miklós).
Az igazságügyi orvosszakértõi tevékenysé-
get végzõk (orvosok, elmeorvosok, pszicholó-
gusok) munkáját hivatott segíteni a 18/1975.
EüM számú utasítással alapított, Országos
Igazságügyi Orvostani Intézet.
Az 1995. évi CXIV. törvény életre hívta az
önkormányzati elven mûködõ érdekképviselet
köztestületet, az Igazságügyi Szakértõi Kama-
rát. A szakértõi tevékenység alapkövetelménye
a kötelezõ Kamarai tagság.
Az 52/1999. (XI.12.) EüM rendelet az igaz-
ságügyi orvosszakértõi területen létrehozta az
Igazságügyi Orvosszakértõi Szakmai Kollégi-
umot, majd a 20/2004. (III.31.) ESZCSM mó-
dosító rendelettel az Igazságügyi Orvostani és
1-8. ábra Ökrös Sándor Orvosszakértõi Szakmai Kollégiumot, mint az
egészségügyi miniszter szakterületre vonatko-
zó véleményezõ, javaslattevõ, szakmai tanács-
adó testületét. A szakmai kollégium hatályos
mûködési rendjét jelenleg az 52/2008. (XII.31.)
EüM rendeletnek az orvosszakmai kollégiu-
mokra vonatkozó része határozza meg. 2010-
ben megkezdõdött a kollégiumi rendszer átala-
kítása. Megalakult az egységes kollégiumi
rendszeren belül az igazságügyi orvostani ta-
gozat és tanács (2011).
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi
Szolgálat (ÁNTSZ) keretében a népjóléti mi-
niszter 8/1993. NM rendeletével megteremtet-
te a szakfelügyelõ fõorvosi rendszert, ezzel az
igazságügyi orvostan területén is létrehozta az
igazságügyi orvosszakértõi tevékenység szak-
hatósági felügyeletét.
A 2005. évi XLVII. törvény rendelkezik az
igazságügyi szakértõi tevékenységrõl.
Az igazságügyi és azon belül az orvosszak-
értõi tevékenység szervezeti felépítését, mûkö-
désének általános elveit és mûködési rendjét
jogszabályok határozzák meg, melyekrõl kü-
1-9. ábra Somogyi Endre lön fejezetben, részletesen szólunk.
 2. Jogi ismeretek
Dósa Ágnes
Az orvosi tevékenység végzéséhez jogi is-
meretekre is szükség van. Az orvosi tevékeny-
ség jogi kereteit ma már kiterjedt joganyag ha-
tározza meg, ezt összefoglaló néven egészség-
ügyi jognak nevezzük. Az egészségügyi jog
szabályozási területe igen tág: kiterjed az orvos
és a beteg között létrejövõ jogviszony tartalmi
elemeire, a felek jogaira, kötelezettségeire, az
egészségbiztosítás rendszerére és az egészség-
ügyi szolgáltatók finanszírozására, a köz-
egészségügy-járványügyre, a különleges egész-
ségügyi eljárásokra, mint a szerv- és szövetát-
ültetés, az asszisztált reprodukciós eljárások,
az orvosbiológiai kutatások (ideértve a geneti-
kai kutatásokat is), a pszichiátriai betegek ellá-
tására, a halottakkal kapcsolatos eljárásra.
Ugyanakkor az orvos a tevékenysége során
számos területen kerülhet kapcsolatba az igaz-
ságszolgáltatással is. Az orvos bûncselekmé-
nyek, balesetek sérültjeit kezelheti, ezzel kap-
csolatban az eljáró hatóság, bíróság meghall-
gathatja, információkat kérhet tõle, az orvos
által nyújtott információk fontos bizonyítékul
szolgálhatnak az eljárásban. A keresõképtelen-
ség megállapítása, bizonyos társadalombizto-
sítási ellátásokkal összefüggésben (pl. rehabili-
tációs járadék, rokkantsági nyugellátás, balese-
ti rokkantsági nyugellátás) az össz-szervezeti
egészségkárosodás megítélése speciális orvosi
szakértelmet igényel.
Elõfordulhat az is, hogy magával az orvosi
tevékenységgel összefüggésben indul polgári
peres (kártérítési) eljárás, vagy akár büntetõel-
járás, és vannak olyan büntetõjogi tényállások,
amelyek kifejezetten az orvosi tevékenységhez
kapcsolódnak (pl. magzatelhajtás, egészség-
ügyi önrendelkezési jog megsértése).
Ezért minden orvosnak rendelkeznie kell alap-
vetõ jogi ismeretekkel, ismernie kell az egész-
ségügyi jogszabályok alapvetõ rendelkezéseit.
Ezeket az ismereteket az igazságügyi or-
vostan egyetemi diszciplínája adja meg. A tan-
könyv 2–5. fejezete áttekintést ad az orvos szá-
mára meghatározó jelentõségû jogi anyagról,
más fejezeteiben pedig csak kitér azokra a jogi
szabályokra, amelyek az adott kérdéskör
szempontjából szükségesek.
A JOG, A JOGSZABÁLY,
A JOGRENDSZER
A jog az a szabályozó rendszer, amellyel az ál-
lam a különbözõ társadalmi viszonyokat jog-
szabályokkal szabályozza annak érdekében,
hogy ezek rendjét biztosítsa.
A jogszabály – törvény, rendelet – rendszerint
általános magatartási szabály, amely a jogal-
kotó akaratát fejezi ki, és amelynek végrehaj-
tását az állam végsõ fokon kényszerrel is bizto-
sítja.
A jog a legáltalánosabb meghatározás sze-
rint olyan jogi normák (magatartási szabályok)
összessége, amelyek betartását az állam kény-
szerrel juttathatja érvényre. A jogi normákat
jogszabályok határozzák meg.
A jogforrási hierarchia csúcsán a Magyar-
ország alaptörvénye (hatályba lépés: 2011. ja-
10 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
nuár 1.) áll. Ezt követik a törvények, amelyeket
az Országgyûlés alkot. A törvények alatt he-
lyezkednek el a rendeletek, sorrendben: a kor-
mány rendeletei, a miniszterelnök és miniszter
rendeletei, végül a Magyar Nemzeti Bank el-
nökének rendelete, az önnáló szabályozó szerv
(pl. a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyele-
te) vezetõjének rendelete és az önkormányzat
rendelet.
A jogszabályok egymással hierarchikus vi-
szonyban állnak. Ez azt jelenti, hogy alacso-
nyabb szintû jogszabály nem lehet ellentétes a
magasabb szintûvel (pl. az egészségügyért fele-
lõs miniszter rendelete nem tartalmazhat olyan
rendelkezést, amely ellentétes az egészségügyi
törvénnyel).
A jogrendszer a jogszabályok rendezett ösz-
szessége, amely jogágazatokra tagolódik; az
egyes jogágazatok az egynemû és az egymás-
sal összefüggõ társadalmi viszonyokat rende-
zik.
A jogrendszer jogágazatokra tagolódik. A
jogágazatok közül az alkotmányjog határozza
meg az államhatalom szervezetét, a gyakorlá-
sára vonatkozó szabályokat (pl. választójog,
népszavazás), az állampolgárok alkotmányos
jogait és kötelességeit; a közigazgatási jog sza-
bályai rendelkeznek a közigazgatás szerveinek
felépítésérõl és mûködésérõl; a pénzügyi jog
szabályozza az állami pénzeszközök összegyûj-
tésének, felosztásának és az állami költségve-
tésnek a rendjét; a munkajog a munkaviszony
keletkezésének, fennállásának, megszûnésé-
nek jogi szabályozása; a nemzetközi közjog az
államok egymás közötti viszonyait rendezi. A
büntetõjog, a büntetõ eljárási jog, a polgári jog,
a családi jog és a polgári eljárási jog azok a jog-
ágazatok, amelyekkel az orvosi gyakorlat szo-
rosabb kapcsolatban áll, ezekre külön kitérünk.
BÜNTETÕJOG
Az igazságügyi orvosszakértõ fontos fel-
adata, hogy a büntetõeljárást speciális orvosi
szakismeretével segítse, ezért mindenképpen
§
szükséges néhány alapvetõ büntetõjogi foga-
lom ismerete.
A büntetõjog azoknak a jogi normáknak az
összessége, amelyek meghatározzák
à mely cselekmények minõsülnek bûncselek-
mények és elkövetésük esetén milyen szank-
ciók alkalmazhatók (büntetõ anyagi jog),
à a büntetõjogi felelõsségrevonás eljárási rend-
jét (büntetõ eljárási jog),
à az alkalmazható szankciók végrehajtási
rendjét (büntetés-végrehajtási jog).
Az anyagi büntetõjog határozza meg, hogy az
állam milyen magatartásokat nyilvánít bûncse-
lekménynek, és ezek elkövetõit milyen bünte-
téssel fenyegeti.
Az anyagi büntetõjog is két részbõl áll:
à az általános rész határozza meg – többek
között – a bûncselekmény fogalmát, a bün-
tethetõség feltételeire, a büntetések nemeire
és kiszabásuk elveire vonatkozó általános
rendelkezéseket;
à a különös rész rögzíti a különbözõ bûncse-
lekmények ún. törvényi tényállásait, és az
egyes bûncselekmények elkövetõire kiszab-
ható büntetések nemére, mértékére és hatá-
raira vonatkozó rendelkezéseket.
Az anyagi büntetõjog forrása az 1978. évi
IV. törvény, a Büntetõ Törvénykönyv
(Btk.), a törvényt a hatályba lépése óta eltelt
idõben számtalanszor módosították.
Az alaki büntetõjog (büntetõ eljárási jog ) ha-
tározza meg, hogy a büntetõ eljárás során a
nyomozó hatóság, az ügyész, a bíróság milyen
eljárási szabályok szerint jár el, illetve megha-
tározza a büntetõ eljárásban részt vevõ egyéb
személyeik (terhelt, védõ, sértett, magánvádló
stb.) jogait.
Az alaki büntetõjog forrása elsõsorban a
büntetõ eljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
(Be.).
§ 2. JOGI ISMERETEK
AZ ANYAGI BÜNTETÕJOG ÁLTALÁNOS
RÉSZE
A bûncselekmény. „Bûncselekmény az a
szándékosan vagy – ha a törvény a gondatlan
elkövetést is bünteti – gondatlanságból elkö-
vetett cselekmény, amely veszélyes a társada-
lomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabá-
sát rendeli” [Btk. 10. § (1)].
„Társadalomra veszélyes cselekmény az a te-
vékenység vagy mulasztás, amely a Magyar
Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági
rendjét, az állampolgárok személyét vagy joga-
it sérti vagy veszélyezteti” [Btk. 10. § (2)].
A bûncselekménynek ezek szerint négy fo-
galmi eleme van:
a) a cselekmény;
b) a bûnösség (a szándékosság vagy bizonyos
esetekben a gondatlanság);
c) a társadalomra veszélyesség és
d) a büntetni rendeltség.
Egy cselekmény akkor bûncselekmény, ha
a fogalmi elemek mindegyike megvalósult; ha
közülük egy is hiányzik, bûncselekményrõl
nem lehet szó. (Például a közokiratok tartal-
mának megbízhatósága igen fontos társadalmi
érdek, tehát hamis tartalmú közokirat készíté-
se társadalomra veszélyes cselekvés. Ennek el-
követését a Btk. 274. §-a tiltja, vagyis büntetni
rendeli. Így ha az orvos egy közokiratban, pl.
orvosi bizonyítványban szándékosan vagy
gondatlanul – vagyis bûnösen – hamis adato-
kat ír le, bûncselekményt követ el, minthogy a
bûncselekmény minden fogalmi eleme meg-
van.)
A bûncselekmény – a társadalomra való ve-
szélyesség súlyossága szerint – lehet bûntett
vagy vétség.
Bûntett az a szándékosan elkövetett bûn-
cselekmény, amelyre a törvény két évi szabad-
ságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását
rendeli el. Minden gondatlanságból elkövetett
bûncselekmény vétség, és vétség az a szándé-
/ 11
kosan elkövetett bûncselekmény is, amelynek
büntetési tétele két évi szabadságvesztésnél ki-
sebb. (A bûntett és a vétség megkülönbözteté-
sének a szabadságvesztés végrehajtásának
módja, feltételes szabadságra bocsátás a fel-
függesztett szabadságvesztés próbaidejének
megállapítása stb. szempontjából van jelentõ-
sége.)
A vétségnél is kisebb fokú társadalomra ve-
szélyes cselekvések a szabálysértések, ezek te-
hát nem bûncselekmények. (A szabálysértések
tényállásait és büntetési tételeit, illetõleg a sza-
bálysértések elbírálásának és büntetésének eljá-
rási szabályait a szabálysértésekrõl szóló 1999.
évi LXIX. törvény határozza meg.)
A társadalomra különösen veszélyes egyes
bûncselekményeknek (állam elleni bûncselek-
mények, emberölés stb.) már az elõkészületét is
büntetni rendeli a törvény.
Az elõkészület az elkövetni szándékozott
bûncselekmény véghezvitelét készíti elõ (pl.
emberölés érdekében méreg beszerzése).
Kísérlet az a cselekvés, amellyel a tettes a
szándékos bûncselekmény végrehajtását meg-
kezdte, de azt valamely okból nem fejezte be
(pl. a sértett a szúrás elõl elugrott, és így nem
szenvedett sérülést). A kísérlet büntetése
ugyanaz, mint a befejezett bûncselekményé, a
büntetést azonban korlátlanul enyhíteni vagy
mellõzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan
tárgyon vagy alkalmatlan eszközzel követték
el (pl. emberölésre alkalmatlan tárgy egy halott
teste; alkalmatlan eszköz pl. a porcukor).
Befejezett bûncselekmény esetén a tör-
vényi tényállás teljes egészében megvalósul.
A bûncselekmény alanya csak megfelelõ
korú és beszámítható természetes személy le-
het. Az alanyokat a bûncselekmény elköveté-
sében betöltött szerepük szerint lehet megkü-
lönböztetni: tettes az, aki a bûncselekmény
tényállását megvalósítja; társtettesek azok,
akik egymás tevékenységét ismerve, közösen
valósítják meg a szándékos bûncselekmény
törvényi tényállását; felbujtó az, aki mást a
bûncselekmény elkövetésére szándékosan rá-
bír; bûnsegéd az, aki a bûncselekmény elköve-
téséhez szándékosan segítséget nyújt. A felso-
12 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
rolt bûnrészesek büntetése ugyanaz, mint a tet-
tes büntetése. A bûncselekmény szenvedõ
alanya – az ún. sértett – az, akinek a jog által
védett valamely érdekét (pl. életét, vagyonát) a
bûncselekmény sértette vagy veszélyeztette.
A bûncselekmény tárgya az az érték vagy
érdek, amelyet az elkövetõ magatartásával sért
vagy veszélyeztet. (Emberölés esetén az elkö-
vetési tárgy a másik élõ ember, tágabb értelem-
ben tárgy az élet mint érték, illetõleg a társada-
lom rendje, amelyet az emberölés megzavar,
ezáltal veszélyeztet.)
A bûncselekmény alanyi oldalának
megvalósulásához az elkövetõ bûnössége szük-
séges. A bûnös magatartás lehet szándékos
vagy gondatlan.
Szándékosan követi el a bûncselekményt
az, aki magatartásának következményeit kí-
vánva vagy e következményekbe belenyugodva
hajtja végre cselekményét. A szándékosság két
formája: az egyenes szándék (dolus directus)
– ennél az elkövetõ kívánja cselekménye követ-
kezményeit –, valamint az eshetõleges szándék
(dolus eventualis), ennél az elkövetõ közöm-
bös a következmények iránt.
Gondatlanságból az követi el a bûncselek-
ményt, aki elõre látja magatartásának lehetsé-
ges következményeit, de könnyelmûen bízik
azok elmaradásában; és az is, aki e következ-
mények lehetõségét azért nem látja elõre, mert
a tõle elvárható figyelmet vagy körültekintést
elmulasztja. Ezek szerint a gondatlanságnak is
két formája van: a tudatos gondatlanság
(luxuria) és a hanyagság (negligentia).
Eszerint tehát ahhoz, hogy valaki bûncse-
lekményt kövessen el, legalább hanyagságnak
(negligentia) kell fennállnia – ha ez sem állapít-
ható meg, akkor bûncselekmény nem történt.
Így például, ha valaki tréfából egy cintányér
összecsapásával megijeszt egy idõs embert, aki
– szívbeteg lévén – az ijedelemtõl meghal, ak-
kor a cintányérost az emberölés tekintetében
nem terheli még gondatlanság sem, ha az el-
hunyt szívbetegségérõl nem tudott. Hanyag-
ság (negligentia) áll fenn azonban abban az
esetben, ha a nõvér figyelmetlenségbõl nem az
§
elrendelt infúziót köti be a betegnek, hanem
mást, ami a beteg halálát okozza.
A tudatos gondatlanság (luxuria) tipikus
esete például amikor például villanyt szerelnek
egy kihalt területen, és éjszakára nem áramta-
lanítanak, mert az sok munkával járna, bízva
abban, hogy úgysem jár arra senki – ha valaki
mégis arra jár, és az áramütés következtében
meghal, akkor a villanyszerelõt az emberölés
tekintetében tudatos gondatlanság terheli, hi-
szen a szándéka nem terjed ki arra, hogy az
áramütés bekövetkezzen, azonban elõre látja
magatartásának lehetséges következményeit,
de könnyelmûen bízik azok elmaradásában.
A szándékosság enyhébb formája, a dolus
eventualis, amikor az elkövetõ nem kívánja ki-
fejezetten a cselekménye következményeit,
hanem csak belenyugszik, hogy az bekövet-
kezhet. Például, ha valaki áramot vezet a kerí-
tésbe annak érdekében, hogy a veteményét
védje – ha ez a tolvaj megrázza, és meghal, ak-
kor az emberölés tekintetében a gazdát eshe-
tõleges szándék terheli, hiszen közömbös ab-
ban a tekintetben, hogy valakit megüthet az
áram, bár ezt nem kívánta.
Az eshetõleges szándék és a tudatos gon-
datlanság elkülönítése sokszor nagyon nehéz, a
határvonal nagyon vékony, mégis alapvetõen
meghatározza a büntetõ eljárás kimenetelét,
hiszen számos cselekmény csak akkor bûncse-
lekmény, ha kizárólag szándékosan követik el
(legalább eshetõleges szándékkal), és ha a gon-
datlan elkövetés bûncselekmény is, akkor is
enyhébbnek minõsül.
A büntethetõség. Az elkövetett bûncselek-
mény tetteseit – ha a büntethetõségnek nincs
akadálya – a törvény büntetni rendeli.
A büntethetõség akadályai két csoportba
sorolhatók: a büntethetõséget kizáró okok és a
büntethetõséget megszüntetõ okok.
A büntethetõséget kizáró okok esetén
tulajdonképpen nem valósult meg bûncselek-
mény – nem teljes a tényállás –, ezért büntetés-
re sem kerülhet sor.
§ 2. JOGI ISMERETEK
Gyermekkor miatt nem büntethetõ az,
aki a cselekmény elkövetésekor még nem töl-
tötte be a tizennegyedik életévet; az ilyen gyer-
meket ugyanis értelmi fejletlensége folytán be-
számíthatatlannak kell tekinteni. (A 14–18
éves fiatalkorúak bûncselekményeit különleges
– általában enyhébb – szabályok szerint bírál-
ják el.) A kóros elmeállapot (így különösen:
elmebetegség, gyengeelméjûség, szellemi le-
épülés, tudatzavar vagy személyiségzavar)
képtelenné teheti az egyént annak felismerésé-
re, hogy cselekménye a társadalomra veszélyes
vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelõen
cselekedjék; ezért az ilyen állapotokban elköve-
tett cselekmény tettese beszámíthatatlan, s
emiatt nem büntethetõ. (A beszámíthatóság,
illetve a beszámíthatatlanság kérdéseivel a tan-
könyv egy késõbbi fejezete részletesen foglal-
kozik.) Ugyancsak nem büntethetõ a kényszer
vagy fenyegetés hatására elkövetett cselek-
mény tettese sem, hiszen e fizikai vagy pszichi-
kai behatások alkalmasak lehetnek az egyén
valódi akaratával ellenkezõ cselekvés kierõsza-
kolására. Büntethetõséget kizáró ok a tévedés
is: nem büntethetõ az elkövetõ olyan tény mi-
att, amelyrõl az elkövetéskor nem tudott, és az
sem büntethetõ, aki cselekményét abban a té-
vedésben, téves feltevésben követte el, hogy
az a társadalomra nem veszélyes, ha erre a fel-
tevésre alapos oka volt. A jogos védelemben
vagy végszükségben elkövetett cselekmény
tettesét sem lehet büntetni, minthogy az ilyen
helyzetekben véghezvitt cselekmény nem jog-
ellenes. Magánindítvány hiánya esetén nem
indulhat büntetõ eljárás azokban a bûncselek-
ményekben, amelyek nem hivatalból, hanem
magánindítványra üldözendõk. Ilyenek pl. a
könnyû testi sértés, becsületsértés; ezeknél az
állam a sértettre bízza annak eldöntését, hogy
kívánja-e a büntetõ eljárás megindítását, a tet-
tes megbüntetését.
A büntethetõséget megszüntetõ okok
esetén megvalósított tényállás, elkövetett bûn-
cselekmény tettese marad büntetlenül, mert
ilyenkor a büntetõ eljárás lefolytatása szükség-
telen volna. Ha pl. az elkövetõ meghal vagy a
bûncselekmény elévül, a büntetés kiszabása
/ 13
indokolatlan volna. Az elévülés ideje a bûntett
súlyosságától függõen 3–20 év, egyes bûncse-
lekmények azonban soha nem évülnek el (pl.
háborús bûntettek, az emberölés súlyosabban
minõsülõ esetei).
A büntetés. A büntetés a bûncselekmény el-
követése miatt a törvényben meghatározott
joghátrány. Célja, a társadalom védelme érde-
kében annak megelõzése, hogy akár az elkö-
vetõ, akár más bûncselekményt kövessen el.
A büntetést – céljának szem elõtt tartásával
– a bíróság a törvényben meghatározott kere-
tek között úgy szabja ki, hogy az igazodjék a
bûncselekmény súlyához és az elkövetõ társa-
dalomra való veszélyességéhez, a bûnösség fo-
kához, az egyéb súlyosbító és enyhítõ körül-
ményekhez.
A büntetési nemek fõbüntetések és mellék-
büntetések lehetnek.
FÕBÜNTETÉSEK
– Szabadságvesztés,
– közérdekû munka,
– pénzbüntetés,
– foglalkozástól eltiltás,
– jármûvezetéstõl eltiltás,
– kiutasítás.
A szabadságvesztés életfogytig vagy ha-
tározott ideig tart. A határozott ideig tartó
szabadságvesztés legrövidebb idõtartama két
hónap, leghosszabb tartama tizenöt év, halma-
zati vagy összbüntetés – több bûntett egyidejû
elbírálása – esetén húsz év. Az egyes bûncse-
lekmények miatt kiszabható szabadságvesztés
mértékét a Btk. különös része határozza meg,
adott esetben a bíróság dönt arról, hogy az el-
követõt a meghatározott keretek között konk-
rétan milyen idõtartamú szabadságvesztésre
ítéli. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási
intézeben, fegyház, börtön vagy fogház foko-
zatban történik, a büntetés-végrehajtási foko-
zatról ugyancsak a bíróság határoz, a Btk. ren-
14 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
delkezéseit figyelembe véve. Ezek szerint a
legsúlyosabb bûncselekmények elkövetõnek és
a többszörös viszszaesõ elítélteknek a bünteté-
sét fegyházban kell végrehajtani, a vétség miatt
kiszabott szabadságvesztést – kivéve, ha az el-
ítélt visszaesõ – fogházban kell végrehajtani
stb. Meghatározott esetekben és a szabadság-
vesztés négyötöd-háromnegyed-kétharmad
részének (végrehajtási fokozattól függõen) ki-
töltése után a bíróság az elítéltet feltételes sza-
badságra bocsáthatja, ha alaposan feltételezhe-
tõ, hogy a büntetés célját további szabadságel-
vonás nélkül is el lehet érni.
Életfogytig tartó szabadságvesztés ki-
szabása esetén a bíró meghatározhatja azt az
idõpontot (min. 20 év), amikor az elítélt felté-
teles szabadságra bocsátható, lehetõség van ar-
ra, hogy a bíróság az ítéletben kizárja a feltéte-
les szabadságra bocsátás lehetõségét, így az el-
ítélt valóban élete végéig tölti szabadságvesztés
büntetését (tényleges életfogytig tartó szabad-
ságvesztés).
Azon bûncselekmények esetében, amelyek-
nél a büntetési tétel felsõ határa három évi sza-
badságvesztésnél nem súlyosabb – pl. könnyû
vagy súlyos testi sértés, foglalkozás körében el-
kkövetett veszélyeztetés, ha az nem okoz ha-
lált – a bíróság szabadságvesztés helyett közér-
dekû munkát, pénzbüntetést, foglalkozástól
való eltiltást, jármûvezetéstõl eltiltást vagy ki-
utasítást is kiszabhat, ez a bírói mérlegelés kö-
rébe tartozik.
A közérdekû munkára elítélt köteles he-
tente legalább egy napon a részére meghatáro-
zott munkát végezni, személyi szabadsága
egyébként nem korlátozható. A közérdekû
munka legrövidebb idõtartama egy nap, leg-
hosszabb idõtartama 50 nap. Ha az elítélt
munkakötelezettségének önként nem tesz ele-
get, a közérdekû munka, illetõleg ennek hátra-
levõ része helyébe szabadságvesztés lép, ame-
lyet fogházban kell végrehajtani.
A pénzbüntetés kiszabása ún. napi tételes
rendszerben történik, úgy, hogy elõször meg
kell állapítani a pénzbüntetés napi tételei szá-
mát és ezt követõen – az elkövetõ jövedelmi,
személyi, vagyoni viszonyaihoz és életviteléhez
§
mérten – az egy napi tételnek megfelelõ össze-
get. Ez az eljárás a pénzbüntetés megfelelõ dif-
ferenciálására ad lehetõséget. A pénzbüntetés
legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mérté-
ke 540 napi tétel, egy napi tétel összegét leg-
alább 2500, de legfeljebb 200 000 forintban kell
meghatározni. A pénzbüntetést meg nem fize-
tés esetén fogházban végrehajtandó szabad-
ságvesztésre kell átváltoztatni, egy napi tétel
helyébe egy napi szabadságvesztés lép.
A foglalkozástól eltiltás büntetésre azt
az elkövetõt lehet ítélni, aki a bûncselekményt
szakképzettséget igénylõ foglalkozása szabá-
lyainak megszegésével vagy foglalkozásának
felhasználásával szándékosan követte el. Az
eltiltás végleges hatályú vagy határozott ideig
– egy évtõl tíz évig – terjedõ lehet, végleges ha-
tállyal az tiltható el, aki a foglalkozás gyakor-
lására alkalmatlan. E büntetés kiszabására, pl.
orvosok esetében is sor kerülhet, ha az orvosi
foglalkozás szabályainak megszegésével kö-
vettek el bûncselekményt.
MELLÉKBÜNTETÉSEK
– A közügyektõl eltiltás,
– kitiltás.
Mellékbüntetést a bíróság a fõbüntetés
mellett szab ki (az elkövetõt pl. a kiszabott sza-
badságvesztés mellett a küzügyektõl is eltiltja).
A közügyektõl eltiltás azt jelenti, hogy az elit-
élt nem vehet részt országgyûlési, önkormány-
zati választásban, népszavazásban, nem lehet
hivatalos személy.
A büntetések mellett – vagy helyett – a tár-
sadalom védelme érdekében a bíróság intézke-
déseket is hozhat. Ezek a következõk:
– a megrovás,
– a próbára bocsátás,
– a kényszergyógykezelés,
– az elkobzás,
– vagyonelkobzás,
– a pártfogó felügyelet.
Így pl. büntetés kiszabása nélkül megro-
vásban kell részesíteni azt, aki a cselekménye
§ 2. JOGI ISMERETEK
társadalomra veszélyességének csekély foka
vagy csekéllyé válása miatt nem büntethetõ.
Ugyancsak büntetés kiszabása nélkül próbára
bocsátható – a visszaesõ kivételével – az az el-
követõ, aki három évi szabadságvesztésnél
nem súlyosabban büntetendõ bûncselekményt
követett el, ha alaposan feltehetõ, hogy a bün-
tetés célja így is elérhetõ.
Kényszergyógykezelést kell elrendelni, ha
a büntethetõség az elkövetõ kóros elmeállapo-
ta miatt kizárt, és a kényszergyógykezelés el-
rendelésének egyéb feltételei fennállnak (a
kényszergyógykezelés elrendelésének feltétele-
ivel és orvosi kérdéseivel könyvünkben késõb-
biekben részletesen foglalkozunk).
AZ ANYAGI BÜNTETÕJOG KÜLÖNÖS
RÉSZE
Az egyes bûncselekmények törvényi tényállá-
sait és büntetési tételeit – amint arra már uta-
lás történt – a büntetõjog , illetve a Btk. külö-
nös része határozza meg. A tankönyv e helyen
a különös részbõl csupán az élet, a testi épség
és az egészség elleni, a nemi erkölcs elleni és
a közlekedési bûncselekményekre vonatkozó
rendelkezéseket, ismereteket tárgyalja, mivel
az orvosi gyakorlat szempontjából ezek a legje-
lentõsebbek.
AZ ÉLET, TESTI ÉPSÉG ÉS AZ EGÉSZSÉG
ELLENI BÛNCSELEKMÉNYEK
1. Emberölés
„Aki mást megöl, bûntettet követ el, és öt év-
tõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.” [Btk. 166. § (1) bekezdés]
„Aki az emberölést gondatlanságból követi
el, vétség miatt öt évig terjedõ szabadságvesz-
téssel büntetendõ.” [Btk. 166. § (4)]
„Aki mást, méltányolható okból származó
erõs felindulásban megöl, bûntettet követ el, és
két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.” (Btk. 167. §)
/ 15
Az emberölés materiális bûncselekmény, a
tényállás megvalósulásához tehát az szüksé-
ges, hogy a meghatározott büntetõjogi ered-
mény – a sértett halála – bekövetkezzék, és ez a
cselekménnyel okozati összefüggésben álljon.
Az elkövetési magatartás különbözõ aktív cse-
lekvés vagy mulasztás lehet, amely szükségsze-
rûen az emberi test ellen irányul, azt vagy kül-
sõleg éri (pl. szúrás, lövés, megfojtás), vagy
egyéb módon (pl. mérgezés által) akadályozza
meg a szervezet élettani mûködését, és így
okoz halált.
Az emberölés bûncselekményének alakza-
tai a tényállás alanyi oldala – a bûnösség külön-
bözõsége – szerint választhatók el egymás tól.
(a) Szándékos emberölés valósul meg, ha
egyenes vagy eshetõleges szándékkal vala-
kit megölnek. (Ha az emberölésre irányuló
szándék és az ennek megfelelõ cselekvés el-
lenére a halálos végû eredmény valamely
okból nem következik be, például azért,
mert a sértett elugrik a szúrás elõl, az em-
berölés kísérletének bûncselekménye való-
sul meg.) Minõsítõ körülmények fennállása
esetén – a bûncselekmény ún. minõsített
eseteiben – az emberölést a törvény szigo-
rúbban rendeli büntetni.
A büntetés tíz évtõl húsz évig terjedõ vagy
életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az
emberölést
– elõre kitervelten,
– nyereségvágyból vagy
– más aljas indokból, illetõleg célból,
– különös kegyetlenséggel,
– hivatalos vagy közfeladatot ellátó sze-
mély ellen (közfeladatot ellátó személy
például az egészségügyi dolgozó, a be-
tegellátással és a betegirányítással ösz-
szefüggõ feladatai tekintetében),
– több emberen,
– sok ember életét veszélyeztetve,
– különös visszaesõként,
– tizennegyedik életévét be nem töltött
személy ellen,
– védekezésre képtelen személy sérelmére
követik el.
16 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A Btk. az emberölésre irányuló elõkészület
elkövetését is bûntettnek nyilvánítja, és öt
évig terjedõ szabadságvesztéssel rendeli
büntetni.
(b) Gondatlanságból elkövetett emberölés
mind tudatos gondatlanságból, mind pedig
hanyagságból elkövethetõ.
(c) Az erõs felindulásban elkövetett em-
berölés megvalósulásának két feltétele van:
az ölési szándéknak méltányolható okból
származó indulat hatására való keletkezése,
valamint az ölési cselekménynek ugyanezen
indulat hevében való azonnali végrehajtása.
Erõs felindulás akkor állapítható meg, ha a
felindulás oka nem magában a tettesben
(lelki alkatában, indulatos természetében,
ittasságában stb.) rejlik, hanem rajta kívül
álló egyéb, erkölcsileg is méltányolható té-
nyezõk (bántalmazás miatti felindultság,
félelem stb.) hatására keletkezett. Az erõ-
sen felindult állapotban levõ egyén belsõ
egyensúlya zavart, öntudata elhomályoso-
dott lehet, ilyenkor pedig a megfontolás, a
meggondoltság lehetetlen. Éppen ezért az
erõs felindulásban elkövetett emberölés –
mint ún. privilegizált bûncselekmény –
büntetése enyhébb a szándékos emberölés
büntetésénél (kettõtõl nyolc évig terjedõ
szabadságvesztés).
2. Öngyilkosságban közremûködés
„Aki mást öngyilkosságra rábír vagy ennek
elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkos-
ságot megkísérlik vagy elkövetik, bûntettet kö-
vet el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.” (Btk. 168. §)
A Btk. az öngyilkosság vagy az öngyilkos-
sági kísérlet elkövetését – noha ezek az erkölcsi
felfogással mindenképpen ellentétes cselekvé-
sek – nem fenyegeti büntetéssel. Ha azonban
valaki mást bír rá öngyilkosság megkísérlésére
vagy elkövetésére, illetve ehhez pl. eszközök
vagy szerek adásával segítséget nyújt, már más
ember sérelmére cselekszik, így – amennyiben
§
az öngyilkosságot megkísérelték vagy elkövet-
ték – bûntettet valósít meg.
3. Magzatelhajtás
„Aki más magzatát elhajtja, bûntettet követ
el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.” [Btk. 169. § (1) bekezdés]
„Az a nõ, aki magzatát elhajtja vagy elhaj-
tatja, vétséget követ el, és egy évig terjedõ sza-
badságvesztéssel, közérdekû munkával vagy
pénzbüntetéssel büntetendõ.” [Btk. 169. § (4)
bekezdés]
A bûncselekmény minõsített és öt évig ter-
jedõ szabadságvesztéssel fenyegetett esete va-
lósul meg, ha a magzatelhajtást üzletszerûen
vagy a nõ beleegyezése nélkül, vagy súlyos testi
sértést, illetve életveszélyt okozva követik el, és
két évtõl nyolc évig terjedõ a szabadságvesztés,
ha a magzatelhajtás halált okoz. A magzatát
elhajtó vagy elhajtató terhes nõ cselekménye
ugyanakkor privilegizált bûncselekményként
kerül büntetésre, csak vétségnek minõsül, és
csak egy évig terjedõ szabadságvesztéssel bün-
tetendõ. Nem valósul meg bûncselekmény ab-
ban az esetben, ha a terhesség megszakítására
– jogi értelemben a magzat elhajtására – a ha-
tályos jogszabályokban (így a magzati élet vé-
delmérõl szóló 1992. évi LXIX. törvényben) írt
feltételek betartásával kerül sor.
4. Testi sértés
„Aki más testi épségét vagy egészségét sérti,
ha a sérülés vagy a betegség nyolc napon belül
gyógyul, a könnyû testi sértés vétségét követi el,
és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közér-
dekû munkával vagy pénzbüntetéssel bünteten-
dõ.” [Btk. 170. § (1) bekezdés]
„Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy be-
tegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövetõ a sú-
lyos testi sértés bûntettét követi el és három évig
§ 2. JOGI ISMERETEK
terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.” [Btk.
170. § (2) bekezdés]
„Ha a testi sértést aljas indokból vagy cél-
ból, továbbá ha védekezésre vagy akaratnyilvá-
nításra képtelen személlyel szemben követik el,
a büntetés bûntett miatt könnyû testi sértés ese-
tén három évig, súlyos testi sértés esetén egy év-
tõl öt évig terjedõ szabadságvesztés.” [Btk. 170.
§ (3) bekezdés]
„Bûntettet követ el, és egy évtõl öt évig ter-
jedõ szabadságvesztéssel büntetendõ az elköve-
tõ, ha a testi sértés maradandó fogyatékosságot
vagy súlyos egészségromlást okoz, illetõleg, ha a
súlyos testi sértést különös kegyetlenséggel követi
el.” [Btk. 170. § (4) bekezdés]
„A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ sza-
badságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy
halált okoz.” [Btk. 170. § (6) bekezdés]
„Aki a súlyos testi sértést gondatlanságból
követi el, vétség miatt egy évig terjedõ szabad-
ságvesztéssel, a (4) bekezdésben meghatározott
esetben három évig, életveszélyes sérülés okozá-
sa esetén öt évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.” [Btk. 170. § (6) bekezdés]
Az elkövetési magatartás szükségszerûen a
sértett teste ellen irányul, annak sértésébõl vagy
bántalmazásából áll és a legkülönbözõbb mó-
don (pl. ütéssel, szúrással, mérgek alkalmazá-
sával stb.) végrehajtható.
A testi sértés materiális bûncselekmény,
megvalósításához az szükséges, hogy sérülés
vagy betegség létrejöjjön, és ez az eredmény az
elkövetési magatartásnak okozata legyen.
A testi sértés bûncselekménye szándékosan
és gondatlanságból követhetõ el. A bûncselek-
mény büntetõjogi értelemben vett „eredményé-
nek” különbözõsége szerint a testi sértésnek
több alakzata van:
(a) Könnyû testi sértés – mint a testi sértés
bûncselekményének alapesete – akkor va-
lósul meg, ha az okozott sérülés vagy be-
/ 17
tegség nyolc napon belül gyógyul. A bûn-
cselekmény csak magánindítványra bünte-
tendõ. A Btk. indokolása szerint – és ez
megfelel az orvosi tapasztalatoknak is –
nyolc nap az a legkedvezõbb idõtartam,
amikorra a seb anatómiai gyógyulása bekö-
vetkezik.
(b) Súlyos testi sértés esete valósul meg, ha az
okozott sérülés vagy betegség gyógytarta-
ma a nyolc napot meghaladja.
(c) Minõsített testi sértés bûncselekménye
abban az esetben valósul meg, ha a könnyû
vagy súlyos testi sértést aljas indokból vagy
célból követik el, vagy ha a testi sértés ma-
radandó fogyatékosságot vagy súlyos
egészségromlást okoz, illetõleg akkor is, ha
az elkövetõ a súlyos testi sértést különös
kegyetlenséggel követi el.
(d) Életveszélyt vagy halált okozó testi sér-
tés büntette esetében az okozott sérülés
vagy betegség következtében a sértett élet-
veszélyes állapotba kerül vagy meghal. (Az
említett és csak szándékosan elkövethetõ
bûncselekményeknél a tettes szándéka csu-
pán a testi sértés okozására irányulhat, hi-
szen ha az elkövetõt – akár eshetõlegesen is
– emberölési szándék vezetné, akkor em-
berölés vagy emberölés kísérlete bûntett-
ében volna bûnös.)
(e) Gondatlanságból elkövetett súlyos testi
sértés alapesetében az okozott sérülés vagy
betegség nyolc napon túl gyógyul, minõsí-
tett eset akkor valósul meg, ha maradandó
fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás
következik be vagy életveszélyes sérülés jön
létre. (A gondatlanságból elkövetett köny-
nyû testi sértés nem bûncselekmény.)
A testi sértés bûncselekménye különbözõ
következményeinek – gyógytartam, maradan-
dó fogyatékosság, súlyos egészségromlás, élet-
veszély stb. – jogi, de elsõsorban orvosszakértõi
elkülönítéséhez az Országos Igazságügyi Or-
vostani Intézet 16. számú módszertani levele
ad tájékoztatást. Ezeket a kérdéseket a tan-
könyv késõbbiekben részletesen ismerteti.
18 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
5. Foglalkozás körében elkövetett
veszélyeztetés
„Aki foglalkozása szabályainak megszegé-
sével más vagy mások életét, testi épségét vagy
egészségét gondatlanságból közvetlen veszély-
nek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget kö-
vet el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.” [Btk. 171. § (1) bekezdés]
„A büntetés...
(a) három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a
bûncselekmény maradandó fogyatékosságot,
súlyos egészségromlást vagy tömegszeren-
csétlenséget,
(b) egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés,
ha a bûncselekmény halált,
(c) két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesz-
tés, ha a bûncselekmény kettõnél több ember
halálát okozza vagy halálos tömegszeren-
csétlenséget okoz.” [Btk. 171. § (2) bekezdés]
Minõsített és súlyosabban büntetendõ eset
valósul meg, ha az elkövetõ a közvetlen ve-
szélyt szándékosan idézi elõ.
A bûncselekmény elkövetõje csak olyan
személy lehet, aki valamely foglalkozási sza-
bály hatálya alatt áll, szabályokhoz kötött fog-
lalkozást gyakorol A foglalkozások jelentõs
része szabályokhoz kötött, a foglalkozások
egy részénél a szabályok megsértése mások éle-
tét, testi épségét is veszélyeztetheti. Az orvo-
sok, gyógyszerészek tevékenységét különösen
sok szabály övezi, amelyek be nem tartása ve-
szélyeztetheti mások életét, testi épségét, így a
bûncselekmény megvalósulhat.
Veszélyeztetés minden olyan cselekvés
vagy mulasztás, amely valóságos káros ered-
mény – ez esetben testi sértés vagy halál – be-
következése nélkül a károsodás bekövetkezé-
sének reális veszélyét rejti magában. A közvet-
len veszély az élet, a testi épség vagy az egész-
ség sérelmének reális lehetõségét, a helyzetre és
a személyre konkretizálódó veszélyt jelenti. Ha
a veszélyeztetõ magatartás következtében a
káros eredmény is bekövetkezett, a bûncselek-
mény súlyosabbnak minõsül és büntetése na-
§
gyobb. Ha tehát valaki – pl. orvos – megszegi
foglalkozása szabályait és ezzel közvetlenül
veszélyt, illetve testi sértést vagy halált okoz,
bûncselekményt követ el. (Ez az orvosi bûncse-
lekmény tipikusan gondatlan bûncselekmény,
amelyet általában figyelmetlenségbõl, nemtö-
rõdömségbõl, a kellõ körültekintés elmulasztá-
sából vagy éppen járatlanságból eredõ gondat-
lansággal követnek el.)
Az orvosi felelõsség – ezen belül az orvos
büntetõjogi felelõssége – kérdéseivel a tan-
könyv késõbbiekben részletesen foglalkozik.
6. Segítségnyújtás elmulasztása
„Aki nem nyújt tõle elvárható segítséget sé-
rült vagy olyan személynek, akinek az élete
vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vét-
séget követ el, és két évig terjedõ szabadság-
vesztéssel büntetendõ.” [Btk. 172. § (1) bekez-
dés]
„A büntetés bûntett miatt három évig terje-
dõ szabadságvesztés, ha a sértett meghal és éle-
tét a segítségnyújtás megmenthette volna.”
[Btk. 172. § (2) bekezdés]
Általános erkölcsi és minden állampolgár-
tól megkövetelhetõ kötelesség, hogy a sérült-
nek, illetve az olyan személynek, akinek az éle-
te vagy testi épséget közvetlenül veszélyben
van, tõle elvárható segítséget nyújtson. Ennek
elmulasztása bûncselekmény, amely súlyosab-
ban minõsül, ha a segítségnyújtás elmulasztása
miatt a sértett meghal. Ugyancsak minõsített
és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel bünte-
tendõ eset, ha a veszélyhelyzetet az elkövetõ
idézi elõ vagy ha a segítségnyújtásra egyébként
is köteles személy mulasztja el a segítségnyúj-
tást. A segítségnyújtás elmulasztásáért tarto-
zik felelõsséggel az a jármûvezetõ is, aki sze-
mélyi sérüléssel járó közlekedési balesetet okoz
és nem nyújt tõle elvárható segítséget a sérült
személynek.
§ 2. JOGI ISMERETEK
7. Gondozás elmulasztása
„Aki állapotánál vagy idõs koránál fogva
önmagáról gondoskodni nem tudó személlyel
szemben gondozási kötelezettségét nem teljesíti
és ezáltal a gondozásra szoruló életét, testi ép-
ségét vagy egészségét veszélyezteti, bûntettet
követ el, és három évig terjedõ szabadságvesz-
téssel büntetendõ.” (Btk. 173. §)
A gondozási kötelezettség teljesítését csak
olyan személyek mulaszthatják el, akik pl. csa-
ládi kapcsolat folytán gondozni kötelesek az
önmagáról gondoskodni nem tudó beteget,
gyermeket, idõs szülõt stb. Ha e kötelezettsé-
gét valaki elmulasztja, nem megfelelõen teljesí-
ti és ezzel a gondozásra szoruló életét, testi ép-
ségét vagy egészségét veszélyezteti, bûntettet
követ el.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI BEAVATKOZÁS,
AZ ORVOSTUDOMÁNYI KUTATÁS
RENDJE ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI ÖNREN-
DELKEZÉS ELLENI BÛNCSELEKMÉNYEK
Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV.
törvény hatálybalépése után a Btk. egy önálló
címmel egészült ki. Az egészségügyi törvény
nagyon részletes szabályokat tartalmaz az em-
beren, illetve emberi ivarsejtekkel és embriók-
kal végzett orvostudományi kutatásra, az em-
beri reprodukcióra irányuló különleges eljárá-
sokra, a génállomány megváltoztatására vo-
natkozó beavatkozásokra, valamint a szerv- és
szövetátültetésre vonatkozóan. A Btk. kiegé-
szítésének a célja az volt, hogy az egészségügyi
törvény ezen rendelkezéseinek megsértését a
büntetõjog eszközeivel is szankcionálja.
1. Beavatkozás az emberi
génállományba
„Aki az emberi génállományon, magzati
génállományon, illetõleg emberi embrió génál-
lományán a génállomány megváltoztatására
/ 19
irányuló beavatkozást végez, bûntettet követ el,
és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel bünteten-
dõ.” [Btk. 173/A. § (1) bekezdés]
Nem büntethetõ az (1)–(2) bekezdésben meg-
határozott cselekmény miatt, aki a beavatkozást
az egészségügyrõl szóló törvényben meghatáro-
zott célból hajtja végre. [Btk. 173/A. § (2)
bekezdés]
Az emberi génállományba való beavatko-
zás szigorú szabályokhoz kötött, akár kutatási,
akár gyógykezelési céllal történik. Így az emb-
rió genetikai jellemzõi csak a születendõ gyer-
mek várható betegségének megelõzése, illetõ-
leg kezelése céljából változtathatóak meg, és
csak a feltétlenül szükséges mértékben és mó-
don. Az embrió sejtjeit szétválasztani kizárólag
a születendõ gyermek valószínûsíthetõ megbe-
tegedésének, az embrió károsodásának megál-
lapítása érdekében szabad. Aki ezeket a szabá-
lyokat megszegi, és más célból végez a génállo-
mány megváltoztatására irányuló beavatko-
zást, bûntettet követ el, amelyet a törvény sza-
badságvesztés büntetéssel rendel büntetni. Ha
a beavatkozás eredményesen zárul, és az embe-
ri vagy magzati génállomány megváltozik, a
büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabad-
ságvesztés.
2. Emberi ivarsejt tiltott felhasználása
„Aki halottból vagy halott magzatból szár-
mazó ivarsejtet az egészségügyrõl szóló tör-
vényben meghatározott emberi reprodukcióra
irányuló különleges eljárásra használ fel, bûn-
tettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesz-
téssel büntetendõ” [173/B § (1) bekezdés]
Az egészségügyi törvény 166. §-ának (3)
bekezdése szerint holttestbõl (ideértve az agy-
halottat is) vagy halott magzatból származó
ivarsejt reprodukciós eljáráshoz nem használ-
ható fel, ennek a szabálynak a megszegése sza-
badságvesztés büntetéssel fenyegetett bûncse-
lekmény.
20 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
3. Születendõ gyermek nemének
megválasztása
„Aki a születendõ gyermek nemének megvá-
lasztására irányuló beavatkozást végez, bûn-
tettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesz-
téssel büntetendõ.” [173/C § (1) bekezdés]
„Nem büntethetõ az (1) bekezdésben megha-
tározott cselekmény miatt, aki a beavatkozást
az egészségügyrõl szóló törvényben meghatáro-
zott célból hajtja végre.” [173/C § (2) bekez-
dés]
A gyermek nemének születése elõtti meg-
választása az egészségügyi törvény szerint ab-
ban a kivételes esetben jogszerû, ha ennek célja
nemhez kötötten öröklõdõ betegség (pl. hemo-
fília) felismerése vagy a megbetegedés kialaku-
lásának megelõzése. Egyéb célból a gyermek
nemének megválasztása (pl. családon belül a
fiú-lánygyermekek arányának optimalizálása
céljából) bûncselekménynek minõsül.
4. Emberen végezhetõ kutatás
szabályainak megszegése
„Aki emberen orvostudományi kutatást az
egészségügyrõl szóló törvényben meghatározott
engedély nélkül vagy az engedélytõl eltérõen
végez, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ sza-
badságvesztéssel büntetendõ.” [173/D §]
Emberen orvostudományi kutatást végezni
csak meghatározott feltételek mellett, enge-
déllyel lehet, akár új molekula, vizsgálati ké-
szítmény, akár egy új mûtéti eljárás kipróbálá-
sáról van szó. A kutatást az egészségügyi ál-
lamigazgatási szerv regionális intézete, klinikai
vizsgálat esetén az Országos Gyógyszerészeti
Intézet engedélyezi, az illetékes etikai bizott-
ság szakhatósági állásfoglalásának beszerzése
után. Az engedély nélkül végzett kutatást a
törvény büntetni rendeli, és ugyanígy rendeli
büntetni azt az esetet is, amikor ugyan van ér-
vényes engedély, de attól eltérõen végzik a ku-
tatást.
§
5. Embrióval vagy ivarsejttel végezhetõ
kutatás szabályainak megszegése
„Aki emberi embrión vagy ivarsejten az
egészségügyrõl szóló törvényben meghatározott
engedély nélkül vagy az engedélytõl eltérõen
orvostudományi kutatást végez, vagy emberi
embriót kutatási célból hoz létre, bûntettet kö-
vet el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.” [Btk. 173/E § (1) bekezdés]
Az emberi embrión és ivarsejteken végzett
kutatás szigorú feltételekhez kötött. A kuta-
tást az egészségügy államigazgatási szerv a
Humán Reprodukciós Bizottság közremûkö-
désével engedélyezi, és az csak a jóváhagyott
kutatási tervnek megfelelõen, azon a kutató-
helyen végezhetõ, amely rendelkezik a megfe-
lelõ szakmai feltételekkel. Embrió kutatási cél-
ból nem hozható létre. Kutatási célra csak a
reprodukciós eljárás során létrehozott, be nem
ültetett embriót szabad felhasználni, ha az
embriót létrehozó házastársak (élettársak) eh-
hez hozzájárultak, vagy hozzájárulásuk hiá-
nyában is, ha az embrió károsodott.
„Aki
a) emberi embriót állat szervezetébe átültet,
b) emberi és állati ivarsejtet egymással megter-
mékenyít,
c) olyan emberi embriót, amellyel kutatást vé-
geztek, emberi szervezetbe beültet,
d) kutatáshoz felhasznált emberi ivarsejtet
emberi reprodukcióra felhasznál,
e) emberi megtermékenyítéshez, illetõleg emb-
rióbeültetéshez nem emberi ivarsejtet, ille-
tõleg embriót használ fel,
f) emberi embriót több emberi embrió vagy ál-
lati embrió létrehozatalára használ fel,
bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terje-
dõ szabadságvesztéssel büntetendõ.” [Btk.
173/E § (2) bekezdés]
A törvény számos, ivarsejtekkel és embri-
ókkal kapcsolatos beavatkozást tilt, és a tila-
lom megszegését szabadságvesztés büntetéssel
rendeli büntetni. Bûncselekmény az emberi és
állati ivarsejtek egymással történõ megtermé-
§ 2. JOGI ISMERETEK
kenyítése, illetve emberi embrió állat szerveze-
tébe történõ beültetése. A kutatási célra fel-
használt embrió legfeljebb 14 napig tartható
életképes állapotban, ebbe az idõbe nem kell
beszámítani a fagyasztva tárolás idõtartamát,
de be kell számítani magának a kutatásnak az
idõtartamát. A kutatási célra felhasznált ivar-
sejtek és embriók reprodukciós célra már nem
használhatók fel.
„Aki emberi embrión az embrió génállomá-
nyának megváltoztatására irányuló kutatást
végez, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ sza-
badságvesztéssel büntetendõ.” [Btk. 173/F §
(1) bekezdés]
„Aki
a) emberi embriót a fogamzással kialakult tu-
lajdonságoktól eltérõ, illetõleg további sa-
játosságokkal rendelkezõ egyed létrehoza-
talára használ fel,
b) emberi embrió sejtjeit szétválasztja,
bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terje-
dõ szabadságvesztéssel büntetendõ.” [Btk.
173/F § (2) bekezdés]
„Aki a (2) bekezdésben meghatározott bûn-
cselekményre irányuló elõkészületet követ el,
vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztés-
sel büntetendõ.” [Btk. 173/F § (3)]
„Nem büntethetõ az (1)–(3) bekezdésben
meghatározott cselekmény miatt, aki azt az
egészségügyrõl szóló törvényben meghatározott
célból hajtja végre.” [Btk. 173/F § (4) bekez-
dés]
Az egészségügyi törvény abban az esetben
is tiltja az embrió génállományának megvál-
toztatását, ha az kutatási célból történne, és a
Btk. ennek a szabálynak a megsértéséhez is
büntetõjogi szankciót kapcsolt. A törvény az
alapesetnél súlyosabban (kettõtõl nyolc évig
terjedõ szabadságvesztéssel) rendeli büntetni
az embrió sejtjeinek szétválasztását, illetve el-
térõ tulajdonságokkal rendelkezõ egyed létre-
hozását. A bûncselekmény azonban csak akkor
/ 21
valósul meg, ha nem az egészségügyi törvény-
ben meghatározott célra irányul, vagyis beteg-
ség megelõzésére és kezelésére.
6. Genetikailag azonos emberi egyedek
létrehozása
„Aki orvostudományi kutatás vagy beavat-
kozás során egymással genetikailag megegyezõ
emberi egyedeket hoz létre, bûntettet követ el, és
öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ” [Btk. 173/G § (1) bekezdés].
„Aki az (1) bekezdésben meghatározott bûn-
cselekményre irányuló elõkészületet követ el,
bûntett miatt három évig terjedõ szabadság-
vesztéssel büntetendõ”. [Btk. 173/G § (2) be-
kezdés]
Az egészségügyi törvény tiltja a reproduk-
ciós célú klónozást: reprodukciós eljárás vagy
más egészségügyi szolgáltatás, illetve orvostu-
dományi kutatás során egymással genetikailag
megegyezõ egyedek nem hozhatók létre. A
klónozást, mint a genetikai manipuláció ma
még nem ismert következményekkel járó ese-
tét nemzetközi szervezetek dokumentumai is
tiltják. Genetikailag azonos egyedek semmi-
lyen célból (kutatási célból sem) hozhatók létre,
mivel nincs olyan jogilag megengedhetõ érdek,
amely egymással genetikailag azonos emberi
egyedek létrehozását indokolná.
7. Egészségügyi önrendelkezési jog
megsértése
„Aki beleegyezéshez, hozzájáruláshoz, ille-
tõleg tájékoztatáshoz kötött,
a) az emberi génállomány megváltoztatásá-
val, illetõleg az embrió génállományának
megváltoztatásával, az emberi reprodukció-
val vagy a születendõ gyermek nemének
megválasztásával kapcsolatos egészségügyi
beavatkozást,
b) emberen, embrióval vagy ivarsejttel végez-
hetõ orvostudományi kutatást,
22 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
c) az átültetés céljából végzett szerv- vagy
szövetkivételt, illetõleg szerv- vagy szövet-
átültetést
a jogosult beleegyezése, illetõleg hozzájárulása
nélkül végez, vagy a jogszabályban elõírt tájé-
koztatást elmulasztja, bûntettet követ el, és há-
rom évig terjedõ szabadságvesztéssel bünteten-
dõ.” [Btk. 173/H § (1) bekezdés]
„Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki til-
takozó nyilatkozat ellenére halottból szervet,
illetõleg szövetet távolít el.” [Btk. 173/H § (2)
bekezdés]
„Aki a beleegyezéshez, illetõleg hozzájáru-
láshoz kötött, az (1) bekezdés szerinti egészség-
ügyi beavatkozást, orvostudományi kutatást,
szerv- vagy szövetkivételt, illetõleg szerv-
vagy szövetátültetést gondatlanságból a jogo-
sult beleegyezése, illetõleg hozzájárulása nélkül
végez, vétség miatt egy évig terjedõ szabadság-
vesztéssel büntetendõ” [Btk. 173/H § (3) be-
kezdés].
Az egészségügyi törvény kiemelt jelentõsé-
get tulajdonít az önrendelkezési jognak, min-
denféle orvosi beavatkozás – néhány kivételtõl
eltekintve – csak az érintett (vagy ha nem cse-
lekvõképes, a törvényes képviselõje) beleegye-
zésével végezhetõ, megfelelõ, az egészségügyi
jogszabályok által körülírt tájékoztatást köve-
tõen. A Btk. egyes speciális orvosi beavatkozá-
sok – orvostudományi kutatás, emberi repro-
dukcióval kapcsolatos eljárás, a génállomány
vagy a születendõ gyermek nemének megvál-
toztatására irányuló eljárás, illetve szerv- és
szövetátültetés – beleegyezés nélküli elvégzé-
sét, illetve ezen eljárások elõtt a jogszabályban
elõírt tájékoztatás elmulasztását bûncselek-
ménnyé nyilvánítja és büntetni rendeli, akár
szándékosan, akár gondatlanul követték el.
8. Emberi test tiltott felhasználása
„Aki emberi gént, sejtet, ivarsejtet, embriót,
szervet, szövetet, halott testét vagy annak ré-
§
szét jogellenesen megszerez, vagyoni haszonszer-
zés végett forgalomba hoz vagy azzal kereske-
dik, bûntettet követ el, és három évig terjedõ
szabadságvesztéssel büntetendõ.” [Btk. 173/I §
(1) bekezdés]
„A büntetés öt évig terjedõ szabadságvesz-
tés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bûn-
cselekményt gyógyintézet alkalmazottja a
foglalkozása körében követi el.” [Btk. 173/I §
(2) bekezdés]
„A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évig, a
(2) bekezdés esetén két évtõl nyolc évig terjedõ
szabadságvesztés, ha a bûncselekményt
a) üzletszerûen,
b) bûnszövetségben
követik el.” [Btk. 173/I § (3) bekezdés]
Ez a rendelkezés lényegében a szerv és szö-
vetkereskedelem büntetõjogi tilalmát mondja
ki. Az (élõbõl vagy halottból származó) emberi
szervek, szövetek (ideértve az ivarsejteket és az
embriót is) kereskedelmi forgalomban nem ve-
hetnek részt, ennek a szabálynak a megszegé-
sét a törvény szabadságvesztés büntetéssel ren-
deli büntetni. A törvény szerint az is bünteten-
dõ, aki a szervet, szövetet jogellenesen meg-
szerzi, az is, aki vagyoni haszonszerzés végett
forgalomba hozza, és az is, aki azzal kereske-
dik. A bûncselekmény minõsített esete valósul
meg, ha gyógyintézet alkalmazottja foglalko-
zása körében követi el, valamint ha üzletszerû-
en, illetve bûnszövetségben követik el.
KÖZLEKEDÉSI BÛNCSELEKMÉNYEK
A közlekedés számos veszélyt rejt magá-
ban, hiszen még a legszabályszerûbben folyta-
tott közlekedés esetén is fennáll a baleset bekö-
vetkezésének veszélye, illetve lehetõsége. A
közúti közlekedés legfontosabb szabályait az
1/1975. KPM-BM sz. együttes rendelet
(KRESZ) határozza meg. Ha valaki az ebben
meghatározott szabályokat be nem tartva köz-
lekedik, az megszegi a közlekedés szabályait, s
§ 2. JOGI ISMERETEK
önmagában ezzel a szabályszegéssel már meg-
növelte a közlekedés veszélyességét, még abban
az esetben is, ha balesetet így nem is okozott.
Éppen ezért a közlekedési szabályok megsze-
gése önmagában is szabálysértés, bizonyos ese-
tekben pedig bûncselekmény valósul meg.
Mindezekben az esetekben a közlekedési sza-
bályokat megszegõ személy felelõsséggel tar-
tozik mind büntetõjogi, mind polgári jogi vo-
natkozásban.
A Btk. az elkövetési magatartás, az elköve-
tõ bûnössége és a bekövetkezett eredmény sze-
rint különíti el egymástól az ún. közlekedési
bûncselekmények tényállásait. (Közülük csak
a legfontosabbakat említjük meg.)
1. Közúti veszélyeztetés
„Aki a közúti közlekedés szabályainak meg-
szegésével más vagy mások életét vagy testi ép-
ségét közvetlen veszélynek teszi ki, bûntettet
követ el, és három évig terjedõ szabadságvesz-
téssel büntetendõ.” [Btk. 186. § (1) bekezdés]
Ez a bûncselekmény akkor valósul meg, ha
valaki a KRESZ közúti közlekedési szabályait
szándékosan szegi meg, illetve a közvetlen ve-
szélyt is szándékosan idézte elõ. A „közvetlen
veszély” itt is – éppen úgy, mint a foglalkozás
körében elkövetett veszélyeztetés bûncselek-
ményénél – azt a személyre és helyzetre konk-
retizált veszélyt jelenti, amely az élet, a testi ép-
ség vagy az egészség sérelmének reális lehetõ-
ségét teremti meg. A büntetés öt évig terjedõ
szabadságvesztés lehet, ha a bûncselekmény
súlyos testi sértést; két évtõl nyolc évig, ha ma-
radandó fogyatékosságot, súlyos egészség-
romlást vagy tömegszerencsétlenséget; öt évtõl
tíz évig, ha halált, öt évtõl tizenöt évig, ha több
ember halálát okozta vagy halálos tömegsze-
rencsétlenséget okozott.
2. Közúti baleset okozása
„Aki a közúti közlekedés szabályainak meg-
szegésével másnak vagy másoknak gondatlan-
/ 23
ságból súlyos testi sértést okoz, vétséget követ el,
és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közér-
dekû munkával vagy pénzbüntetéssel bünteten-
dõ.” [Btk. 187. § (1) bekezdés]
A KRESZ szabályainak gondatlan meg-
szegése – az idézett rendelkezés szerint – csak
abban az esetben bûncselekmény, ha az elköve-
tõ a szabályszegéssel gondatlanságból súlyos
testi sértést (vagy ennél súlyosabb következ-
ményt) okozott; ha csupán könnyû testi sértés
vagy gondatlan veszélyeztetés volt a szabály-
szegés következménye, az elkövetõt csak sza-
bálysértésért, szabálysértési eljárásban vonják
felelõsségre. A bûncselekmény minõsített és
súlyosabban büntetett esete valósul meg, ha
(a) maradandó fogyatékosság, súlyos
egészségromlás vagy tömegszerencsét-
lenség,
(b) halál vagy
(c) kettõnél több ember halála vagy halálos
tömegszerencsétlenség következett be.
3. Jármûvezetés ittas vagy bódult
állapotban
„Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban
vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer
befolyása alatt jármûvet vezet, vétséget követ
el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssell bün-
tetendõ.” [Btk. 188. § (1) bekezdés]
A KRESZ rendelkezései szerint jármûvet
az vezethet, aki a vezetési képességre hátrá-
nyosan ható szer befolyása alatt nem áll, és
nincs a szervezetében szeszes ital fogyasztásá-
ból származó alkohol. E rendelkezés megsze-
gõje bûncselekményt valósít meg, ha szeszes
italtól befolyásolt állapotban – vagyis akkor,
ha véralkohol-koncentrációjának foka, vala-
mint a klinikai tünetek együttes értékelése
alapján megállapítható, hogy a szeszes ital fo-
gyasztása következtében már nem képes a biz-
tonságos vezetésre – jármûvet vezet, még ak-
kor is, ha pl. baleset vagy sérülés nem is követ-
kezett be. A törvény a szeszes italtól befolyá-
24 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
solt állapotban történõ jármûvezetéssel egye-
zõen rendeli büntetni, ha a vezetõ a vezetési ké-
pességre hátrányosan ható szer befolyása alatt
vesz részt a forgalomban. A vezetési képesség-
re hátrányosan ható szernek tekintjük a kábí-
tószereket, a pszichotrop anyagokat (amfeta-
minok, barbiturát származékok stb.), de egyes
gyógyszerek – elsõsorban az idegrendszerre
ható gyógyszerek – nagyobb mennyiségben
vagy alkohollal történõ bevétele, szerves oldó-
szerek belélegzése ugyancsak hátrányosan hat
a vezetési képességre.
A bûncselekmény minõsített esetét jelenti,
ha az ittas jármûvezetés
(a) súlyos testi sértést,
(b) maradandó fogyatékosságot, súlyos
egészségromlást vagy tömegszerencsét-
lenséget,
(c) halált és
(d) kettõnél több ember halálát vagy halálos
tömegszerencsétlenséget okozott.
Önmagában az alkoholfogyasztás puszta
ténye nem azonos a szeszes italtól befolyásolt
állapottal. Az ittas állapotban történõ jármûve-
zetés vétsége csak akkor állapítható meg, ha a
szeszes italtól befolyásolt állapot az elkövetõt a
jármû biztonságos vezetéséhez szükséges ké-
pességében károsítja. A szeszes italtól befolyá-
solt állapoton olyan állapotot értünk, amikor a
véralkohol-koncentráció foka, valamint a kli-
nikai tünetek együttes értékelése folytán meg-
állapítható, hogy a jármûvezetõ a szeszes ital
fogyasztása következtében már nem képes a
biztonságos vezetésre.
Az alkoholfogyasztás és az alkoholos befo-
lyásoltság igazságügyi orvosszakértõi értékelé-
sének szabályait az Igazságügyi Orvostani és
Orvosszakértõi Szakmai Kollégium által ké-
szített, az alkoholos állapot, valamint az alko-
holos befolyásoltság orvosszakértõi vizsgálatá-
ról és véleményezésérõl szóló szakmai irányelv
tartalmazza. Ennek értelmében az alkoholos
befolyásoltság fennállása és mértéke vélemé-
nyezéséhez – a vért vevõ orvos által észlelt kli-
nikai tünetek rögzítése mellett – a véralko-
§
hol-tartalom objektív módszerekkel történõ
meghatározásának az eredményei szolgálnak
alapul.
A módszertani levél alapján az alkoholos
befolyásoltság megállapításánál a következõ
határértékeket kell figyelembe venni:
Véralkoholtartalom
0,2‰ (20 mg%) az alkoholfogyasztás
nem bizonyítható
0,21–0,50‰ (21–50 mg%) ivott, de alkoholosan
nem volt befolyásolt
0,51–0,80‰ (61–80 mg%) igen enyhe fokú alko-
holos befolyásoltság
0,81–1,50‰ (81–150 mg%) enyhe fokú alkoholos
befolyásoltság
1,50–2,50‰ (150–250 mg%) közepes fokú alkoho-
los befolyásoltság
2,51–3,50‰ (251–350 mg%) súlyos fokú alkoholos
befolyásoltság
3,51‰ felett (>351 mg%) igen súlyos fokú alko-
holos befolyásoltság
Amennyiben az alkoholos befolyásoltság
igen enyhe, vagy a vezetõ ivott, de alkoholosan
nem volt befolyásolt (0,81 ‰ alatti véralkohol-
szint), akkor bûncselekmény nem valósul meg,
de a vezetõ – tekintettel a zéró tolerancia elvére
– az egyes szabálysértésekrõl szóló 218/1999.
(XII. 28.) Korm. rendelet 42.§-a szerinti ittas
vezetés szabálysértését követi el, és 100 ezer fo-
rintig terjedõ pénzbírsággal sújtható, illetve a
szabálysértési hatóság jármûvezetéstõl eltiltást
alkalmazhat.
4. Jármûvezetés tiltott átengedése
„Aki [...]jármû vezetését szeszes italtól be-
folyásolt állapotban levõ vagy a vezetésre
egyéb okból alkalmatlan személynek engedi át,
vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadság-
vesztéssel büntetndõ.” [Btk. 189. § (1) bekezdés]
„(2) A büntetés bûntett miatt
a) három évig terjedõ szabaságvesztés, ha a
bûncselekmény maradandó fogyatékosságot,
§ 2. JOGI ISMERETEK
súlyos egészségromlást vagy tömegszeren-
csétlenséget,
b) öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûn-
cselekmény halált,
c) két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesz-
tés, ha a bûncselekmény kettõnél több ember
halálát okozza, vagy halálos tömegszeren-
csétlenséget okoz.” [Btk. 189. § (2) bekezdés]
5. Cserbenhagyás
„Ha a közlekedési balesettel érintett jármû
vezetõje a helyszínen nem áll meg, illetve on-
nan eltávozik, mielõtt meggyõzõdnék arról,
hogy valaki megsérült-e, avagy az életét vagy
testi épségét közvetlenül fenyegetõ veszély mi-
att segítségnyújtásra szorul-e, amennyiben sú-
lyosabb bûncselekmény nem valósul meg, vétsé-
get követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesz-
téssel büntetndõ.” [Btk. 190. §]
A közlekedési balesetet okozó és az abban
sérülést szenvedett jármû vezetõjének is köte-
lessége megállni és meggyõzõdni arról, hogy
valaki megsérült-e, vagy az életét vagy testi ép-
ségét közvetlenül fenyegetõ veszély miatt se-
gítségnyújtásra szorul-e, ennek elmulasztása
bûncselekmény. Amennyiben a közlekedési
baleset személyi sérüléssel járt és a sérülést oko-
zó jármû vezetõje nem nyújt segítséget, a segít-
ségnyújtás elmulasztása tényállása [Btk. 172. §]
valósul meg, ami súlyosabban büntetendõ (ezt
fentebb az élet, testi épség és egészség elleni
bûncselekmények körében tárgyaltuk).
A közlekedési bûncselekmények elkövetõit
a bíróság jármûvezetéstõl való eltiltás bün-
tetésre ítélheti. Ez a büntetés végleges hatályú
vagy határozott ideig, egy évtõl tíz évig terjedõ
lehet és az ellen szabható ki, aki az engedélyhez
kötött jármûvezetés szabályainak megszegésé-
vel követi el a bûncselekményt vagy bûncselek-
mények elkövetéséhez jármûvet használ. A bí-
róság azt is elrendelheti, hogy az eltiltás után
az eltiltott csak jártasságának újabb igazolása
után nyerhessen ismét engedélyt a jármûveze-
tésre.
/ 25
NEMI ERKÖLCS ELLENI
BÛNCSELEKMÉNYEK
A nemi erkölcs elleni bûncselekmények tör-
vényi tényállásait a Btk. XIV. fejezete határoz-
za meg. E bûncselekmények egy része közösü-
lés útján követhetõ el. A közösülés büntetõjo-
gi szempontból – amely nem fedi az élettani
fogalmat – már akkor befejezett, ha a férfi
vagy a nõ a nemi szervét közösülési szándékkal
a másik nemi szervéhez érinti. Ennek megfele-
lõen például az erõszakos közösülés bûncselek-
ményének sértettje olyan gyermek is lehet, aki
az élettani értelemben vett közösülésre képte-
len.
A nemi bûncselekmények más része fajta-
lanság formájában valósul meg. Fajtalanság –
jogi értelemben – minden olyan cselekmény,
amely a nemi vágy felkeltését vagy kielégítését
a közösülésen kívül más módon (coitus analis,
coitus inter mammas, cunnilinguatio stb.) kí-
vánja elérni.
1. Erõszakos közösülés
„Aki mást erõszakkal, avagy az élet vagy
testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés-
sel közösülésre kényszerít vagy más védekezés-
re, illetõleg akaratnyilvánításra képtelen álla-
potát közösülésre használja fel, bûntettet követ
el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadság-
vesztéssel büntetendõ.” [Btk. 197. § (1) bekez-
dés]
„A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabad-
ságvesztés, ha
a) az erõszakkal, avagy az élet vagy testi épség
ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közö-
sülésre kényszerített sértett a tizenkettedik
életévét nem töltötte be,
b) a sértett az elkövetõ nevelése, felügyelete,
gondozása vagy gyógykezelése alatt áll,
c) a sértettel azonos alkalommal, egymás cse-
lekményérõl tudva, többen közösülnek.”
[Btk. 197. § (2) bekezdés]
26 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A korábbi szabályozással ellentétben ma
már nemcsak nõ, hanem férfi sérelmére is el le-
het követni ezt a bûncselekményt, és nem csak
házassági életközösségen kívül, hanem azon
belül is. A bûncselekmény akkor valósul meg,
ha a sértettet erõszakkal (komoly ellenállás le-
küzdésére alkalmas fizikai kényszerrel), köz-
vetlen fenyegetéssel vagy védekezésre, akarat-
nyilvánításra képtelen állapotát kihasználva
kényszerítik a közösülésre.
Védekezésre képtelen állapotban akkor
van a sértett, ha fizikai adottságainál vagy
helyzeténél fogva nem tud ellenállást kifejteni.
Így pl. a tizenkét éven aluli gyermeket védeke-
zésre képtelen állapotban levõnek kell tekinte-
ni, vagyis az ilyen életkorú gyermekkel – akár
beleegyezésével – történõ közösülés megvaló-
sítja az erõszakos közösülés bûntettét.
Akaratnyilvánításra képtelen állapotban
akkor van a sértett, ha pszichikai adottságai
vagy állapota (pl. betegség, ittasság) miatt a
szexuális kapcsolat jelentõségét, következmé-
nyeit nem tudja reálisan felismerni. Minõsített
esetekben az elkövetõ a sértetthez fûzõdõ kü-
lönleges viszonyával vagy kisebb-nagyobb
mértékû függõségi helyzetével visszaélve, illet-
ve a többek általi elkövetés súlyosabb testi-lelki
sérelmeket okozó módján követi el a bûncse-
lekményt.
2. Szemérem elleni erõszak
„Aki mást erõszakkal avagy az élet vagy tes-
ti épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel
fajtalanságra vagy ennek eltûrésére kényszerít,
vagy másnak a védekezésre, illetõleg akarat-
nyilvánításra képtelen állapotát fajtalanságra
használja fel, bûntettet követ el, és két évtõl
nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel bünte-
tendõ.” [Btk. 198. § (1) bekezdés]
Büntetõjogi értelemben fajtalanságnak mi-
nõsül a közösülés kivételével minden súlyosan
szeméremsértõ cselekmény, amely a nemi vágy
felkeltésére vagy kielégítésére szolgál [Btk.
210/A. § (2) bekezdés)].
§
Minõsített esetben, vagyis ha a sértett az
elkövetõ nevelése, felügyelete, gondozása vagy
gyógykezelése alatt állt, a büntetés öt évtõl tíz
évig terjedõ szabadságvesztés. A szemérem el-
leni erõszak bûntette a fajtalanságra, illetve en-
nek tûrésére való kényszerítéssel valósul meg.
A korábbi szabályozás külön tényállásként
szabályozta a természet elleni fajtalanságot (ti-
zennyolcadik életévét betöltött személy ennél
fiatalabb azonos nemû személlyel fajtalanko-
dik), és a természet elleni erõszakos fajtalansá-
got (azonos nemû személy erõszakkal avagy az
élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen
fenyegetéssel fajtalanságra vagy ennek tûrésére
kényszerítése). Ezt a két tényállást az Alkot-
mánybíróság 2002-ben megsemmisítette, mert
önkényes megkülönböztetésnek minõsítette
azt, hogy a 14-18 év közötti azonos nemû sze-
méllyel létesített szexuális kapcsolat bûncse-
lekmény, míg az ellenkezõ nemûvel létesített
nem, illetve azt, hogy a törvény különbséget
tesz az erõszakos fajtalanság között aszerint,
hogy azonos vagy külön nemû személy sérel-
mére követik el. 2002 óta tehát az azonos ne-
mûek szexuális kapcsolatait büntetõjogi szem-
pontból ugyanúgy ítéli meg a Btk., mint a kü-
lön nemûek közötti szexuális kapcsolatot.
3. Megrontás
„Aki tizennegyedik életévét be nem töltött
személlyel közösül, valamint az a tizennyolca-
dik életévét betöltött személy, aki tizennegye-
dik életévét meg nem haladott személlyel faj-
talankodik, bûntettet követ el, és egy évtõl öt
évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.”
[Btk. 201. § (1) bekezdés]
Ugyancsak elköveti a megrontás bûntettét
az a tizennyolcadik életévét betöltött személy,
aki tizennegyedik életévét be nem töltött kis-
korút közösülésre vagy fajtalankodásra rábírni
törekszik [Btk. 201. § (2) bekezdés]. Minõsített
eset valósul meg, ha a megrontás bûntettének
sértettje az elkövetõ hozzátartozója, ill. az el-
követõ nevelése, felügyelete, gondozása vagy
§ 2. JOGI ISMERETEK
gyógykezelése alatt állt. A bûntett elkövetõje és
sértettje különnemû és azonos nemû is lehet, a
sértett azonban csak tizenkettõ és tizennégy év
közötti életkorú fiú vagy leánygyermek, aki a
közösülésbe vagy fajtalankodásba beleegye-
zett.
Beleegyezés nélkül erõszakos közösülés
vagy szemérem elleni erõszak bûntette valósul
meg, ugyanígy akkor is, ha a sértett tizenkét
évesnél fiatalabb, mivel az ilyen életkorú gyer-
meket – amint arra már utalás történt – véde-
kezésre képtelen állapotban levõnek kell tekin-
teni.
4. Vérfertõzés
„Aki egyenesági rokonával közösül vagy faj-
talankodik, bûntettet követ el, és egy évtõl öt
évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.”
[Btk. 203. § (1) bekezdés]
„Aki testvérével közösül, vétség miatt két
évig terjedõ szabadásgvesztéssel büntetendõ.
[Btk. 203. § (3) bekezdés]
Bûntettnek minõsül az egyenesági leszár-
mazók (pl. apa-gyermek) közötti szexuális
kapcsolat, akár közösülés, akár fajtalankodás
történik. Ha a leszármazó még nem töltötte be
a 18. életévét, õ nem büntethetõ, csak a másik
fél (apa, anya, nagyszülõ stb.). Testvérek eseté-
ben a fajtalanság nem bûncselekmény, csak a
közösülés, és az sem bûntett, hanem csak vét-
ség.
5. Nemi erkölcs elleni egyéb bûncselek-
mények
Az üzletszerû kéjelgés elõsegítése, kitar-
tottság, kerítés, szeméremsértés ugyancsak
sérti a nemi kapcsolatok társadalmi rendjét, így
ezek elkövetõit a Btk. szintén büntetni rendeli.
Az erõszakos közösülés és a szemérem elle-
ni erõszak alapesetében, illetve a megrontás
/ 27
eseteiben büntetõ eljárásnak csak magánindít-
ványra van helye.
ALAKI BÜNTETÕJOG
(BÜNTETÕ ELJÁRÁSI JOG)
Az alaki büntetõjog (büntetõ eljárási jog) bizto-
sítja – a törvényességnek megfelelõen – a bûn-
cselekmények gyors és alapos felderítését , el-
követõinek felelõsségre vonását és a Magyar
Köztársaság büntetõ törvényeinek helyes al-
kalmazását, ezek eredményeképpen pedig
elõmozdítja a bûncselekmények megelõzését
és a bûnözés csökkenését. Az alaki büntetõjog
forrása a büntetõ eljárásról szóló 1998. évi
XIX. törvény.
E feladatok megvalósítása – mely a bünte-
tõ ügyekben eljáró hatóságok kötelessége – a
büntetõ eljárás során történik. A büntetõ eljá-
rás egymással idõbelileg rendezett, összefüg-
gésben álló és fokozatosan elõrehaladó több
cselekménybõl áll, melyek közül az egyik eljá-
rási cselekmény a másikat feltételezi, azt szük-
ségszerûen megelõzi vagy követi.
A büntetõ eljárás három fõ szakaszra ta-
golható:
(a) a nyomozás,
(b) a bíróság eljárása és
(c) a végrehajtás.
A büntetõ eljárás alapelvei. Fontos alap-
elv a büntetõ eljárásban az eljárási feladatok
megoszlása, ez az egész büntetõ eljáráson vé-
gighúzódó szabály.
A törvény három feladatot, funkciót nevez
meg: a vádat, a védelmet és az ítélkezést.
Mindegyik feladat ellátására más-más sze-
mély, szerv a hivatott. A vádat az ügyész mint
közvádló, a sértett mint magánvádló vagy pót-
magánvádló emeli és képviseli, a védelmet a
terhelt és a védõ látja el, az ítélkezést, az igaz-
ságszolgáltatást a bíróság gyakorolja.
A bíróság az ítélkezés során vád alapján jár
el (vádhoz kötöttség elve), csak annak a sze-
28 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
mélynek a büntetõjogi felelõsségérõl dönthet,
aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselek-
mény alapján, amelyet a vád tartalmaz. Vád
nélkül tehát nincs bírósági eljárás, nincs ítélet,
nincs büntetés. A vád és az ítélkezés elkülönü-
lése, vagyis hogy a vádló maga nem állapíthat
meg bûnösséget, és nem róhat ki büntetést, és
hogy a bíróság ezt a vád nélkül maga nem te-
heti meg, a büntetõ hatalom megosztásának a
kifejezõje. A vádló a bíróság elõtt akkor léphet
fel, ha ezt a bizonyítékok ismeretében és birto-
kában megalapozottan teheti. A vádló ezért a
vádemelést megelõzõ eljárási szakaszra, a nyo-
mozásra támaszkodik, amelyben a vád meg-
alapozásához szükséges tényeket a nyomozó
hatóságok (a legtöbb esetben a rendõrség) az
ügyész rendelkezése alapján, vagy önállóan fel-
kutatják és szolgáltatják.
A törvény mindenkit megilletõ jogként ha-
tározza meg a bírósági eljáráshoz való jogot
és a bírói út kizárólagosságát. Ez a bûnösségrõl
és a büntetésrõl való döntés bírói monopóliu-
mát jelenti. Ezen szabályok mögött az a meg-
fontolás áll, hogy a bírósági eljárás az, amely
tartalmazza mindazt a biztosítékot, ami a pár-
tatlan és igazságos döntéshez vezethet.
A hivatalból való eljárás elve szerint a
büntetõügyekben eljáró hatóságok – a Be-ban
megállapított feltételek fennállása esetén – kö-
telesek a büntetõ eljárást lefolytatni. Az eljárás
megindítása és folytatása, mint az ügyész és a
nyomozó hatóság hivatali kötelessége mentesí-
ti a sértettet, az áldozatot a szakmai ismerete-
ket igénylõ, és nem mindig kockázatmentes te-
vékenységtõl, attól, hogy maga gyûjtse össze a
bûncselekmény bizonyítékait, maga legyen kö-
teles azokat a bíróság elé vinni.
A büntetõjogi felelõsség önálló elbírá-
lásának szabálya szerint a büntetõeljárásban a
bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság nincs
kötve más eljárásban hozott határozathoz, ille-
tõleg ott megállapított tényálláshoz.
Az elfogulatlan ítélkezés egyik fontos biz-
tosítéka az ügyfélegyenlõség elve. Ez azt je-
lenti, hogy a vádat és a védelmet egyenlõ jogok
illetik meg a bizonyításban: az indítványok, az
észrevételek, a bizonyítékok elõterjesztésében,
§
a kihallgatott tanúkhoz, más személyekhez
kérdések feltételében.
Az ártatlanság vélelme értelmében senki
sem tekinthetõ bûnösnek mindaddig, amíg a
bûnösségét a bíróság jogerõs határozatában
nem állapította meg.
Az ártatlanság vélelmével szorosan össze-
függ a bizonyítási teherre vonatkozó alap-
elv: a vád bizonyítása a vádlót terheli, és a két-
séget kizáróan nem bizonyított tény nem érté-
kelhetõ a terhelt terhére.
Az önvádra kötelezés tilalma értelmében
senki sem kötelezhetõ arra, hogy önmagát ter-
helõ vallomást tegyen, és önmaga ellen bizo-
nyítékot szolgáltasson.
A büntetõeljárás nyelve a magyar, azon-
ban a magyar nyelv nem tudása miatt senkit
sem érhet hátrány. Ezért a büntetõeljárásban
mindenki mind szóban, mind írásban az anya-
nyelvét vagy az általa ismertként megjelölt más
nyelvet használhatja, ebben az esetben tolmá-
csot kell igénybe venni.
A védelemhez való jog értelmében a bün-
tetõ eljárásban mindenkinek joga van a véde-
lemhez, amit elláthat személyesen, vagy védõ
igénybevételével is. Bizonyos bûncselekmények
esetében a törvény kötelezõvé teszi a védõ
igénybevételét (a bûncselekmény, illetõleg a fe-
nyegetõ büntetés súlya miatt, valamint a ter-
helt speciális személyi körülményei, pl. fiatal-
kor, kóros elmeállapot esetén).
A személyi szabadság és más állampol-
gári jogok biztosítása alapelve értelmében a
személyi szabadságot és más állampolgári jo-
gokat a büntetõ eljárásban tiszteletben kell tar-
tani, ezek csak a törvényben meghatározott
esetekben és módon korlátozhatók. A hatósá-
goknak biztosítaniuk kell az alkalmazandó
kényszerintézkedések törvényességét, a ható-
ságok kötelesek arra is, hogy az eljárás résztve-
võit jogaikról tájékoztassák és kötelességeikre
figyelmeztessék.
A tényállás felderítése és a bizonyíté-
kok szabad értékelése alapelve szerint a ha-
tóságok feladata, hogy a tényállást – az eljárás
minden szakaszában – alaposan és hiánytalanul
tisztázzák, a valóságnak megfelelõen állapít-
§ 2. JOGI ISMERETEK
sák meg, a terhelõ és mentõ, a büntetõjogi fele-
lõsséget súlyosbító és enyhítõ körülményeket
egyaránt figyelembe vegyék. Fel kell deríteni
azokat az okokat és körülményeket is, amelyek
a bûncselekmény elkövetését közvetlenül lehe-
tõvé tették. Az eljárásban résztvevõ személyek
– a törvényben meghatározott esetekben és
módon – kötelesek és jogosultak a bizonyítás-
ban közremûködni. Az eljárásban szabadon
felhasználható minden olyan bizonyítási esz-
köz és bizonyíték, amely a tényállás megállapí-
tására alkalmas lehet, ezeket a hatóságok
egyenként és összességükben szabadon értéke-
lik és ezen alapuló meggyõzõdésük szerint bí-
rálják el.
A jogorvoslati jogosultság elve alapján a
hatóságok határozatai és intézkedései ellen –
hacsak a törvény kivételt nem tesz – jogorvos-
latnak van helye.
A szóbeliség és közvetlenség alapelve
értelmében a bírósági tárgyalás szóbeli, ez lehe-
tõvé teszi, hogy a jogban járatlan személyek (pl.
a terhelt) jogaikat akár a legegyszerûbb formá-
ban, kötöttségek nélkül gyakorolhassák, min-
dent megértsenek stb. A közvetlenség elve azt
jelenti, hogy a bíróság ügydöntõ határozatát
csak a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bi-
zonyítékokra alapíthatja.
A nyilvánosság elve alapján a bírósági tár-
gyalás nyilvános, a bíróság a tárgyalásról vagy
annak egy részérõl a nyilvánosságot csak a tör-
vényben meghatározott esetben – pl. állam-
vagy szolgálati titok, erkölcsi okból – zárhatja
ki. A tárgyaláson hozott határozat rendelkezõ
részét még akkor is nyilvánosan kell kihirdetni,
ha zárt tárgyalást tartottak.
Mindezen alapelvek biztosítják, hogy a büntetõ
eljárásban a kontradiktórius rendszer alap-
ján lehetõvé váljék a történtek valósághû meg-
ismerése és a törvényes rendnek mindenben
megfelelõ igazságos ítélet.
A büntetõ eljárás alanyai. A büntetõ eljá-
rásban különbözõ hatóságok (szervek) és sze-
mélyek vesznek részt.
/ 29
Nyomozó hatóság a rendõrség (bizonyos
esetekben a Nemzei Adó- és Vámhivatal); fel-
adata a bûncselekmények gyors és alapos fel-
derítése, a bûncselekmények elkövetõinek fele-
lõsségre vonásához szükséges eljárási cselek-
mények elvégzése. (A rendõrségnek egyébként
nemcsak bûnüldözési, hanem közigazgatási,
közrendvédelmi stb. feladatai is vannak.)
Az ügyészségnek számos feladata van a
büntetõeljárásban: az ügyész a közvádló, va-
gyis vádat emel, a vádat képviseli; az ügyész a
vádemelés feltételeinek megállapítása végett
nyomozást végeztet a nyomozó hatósággal
vagy maga nyomoz (bizonyos bûncselekmé-
nyek esetében, pl. a legtöbb igazságszolgáltatás
elleni bûncselekmény esetében); amennyiben a
nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást
vagy egyes nyomozási cselekményeket, a nyo-
mozást az ügyész felügyeli; az ügyész ellenõrzi
a büntetõeljárás során elrendelt, a személyes
szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó
kényszerintézkedések törvényes végrehajtását.
A bíróság feladata az igazságszolgáltatás,
ennek során dönt a terhelt büntetõjogi felelõs-
ségérõl. Elsõ fokon a helyi bíróság, a súlyosab-
ban minõsülõ ügyekben a megyei bíróság jár el.
Másodfokon ítélkezik a megyei bíróság (azok-
ban az ügyekben, amelyekben elsõ fokon a he-
lyi bíróság járt el) és az ítélõtábla (azokban az
ügyekben, amelyek elsõ fokon a megyei bíró-
ság hatáskörébe tartoznak). Az elsõ fokon el-
járó bíróság rendszerint egy hivatásos bíróból
és két ülnökbõl álló tanácsban jár el, egyes, ala-
csonyabb büntetési tétellel fenyegetett bûncse-
lekmények esetén a bíró egyesbíróként jár el,
bizonyos esetekben pedig öttagú tanácsban. A
másodfokú bíróság és az ítélõtábla három hi-
vatásos bíróból álló tanácsban jár el. Jogerõs és
ennek alapján végrehajtható az elsõ fokú ítélet,
ha ellene nem éltek jogorvoslattal (fellebbezés-
sel). Bizonyos esetekben a másodfokú bíróság
ítélete ellen is van helye fellebbezésnek a har-
madfokú bírósághoz. Erre például akkor ke-
rülhet sor, ha a másodfokú bíróság a büntetõ-
jog szabályainak megsértésével olyan vádlott
bûnösségét állapította meg, akit az elsõ fokú
bíróság felmentett.
30 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A terhelt – akit a nyomozati szakban gya-
núsítottnak, a vádirat benyújtása után vádlott-
nak, a jogerõs ítéletet követõen elítéltnek ne-
veznek – az a személy, aki ellen a büntetõ eljá-
rás folyik.
A védõ – ügyvéd, illetve ügyvédi iroda – a
terhelt érdekeit védi, elõterjeszti a terhelt javá-
ra szolgáló bizonyítékokat és érveléseket. (A
terhelt és védõje részére a Be. széleskörû jogo-
kat biztosít.)
A tanú a tényállás felderítését elõsegítõ
személy. Tanúként azt kell kihallgatni, akinek
az ügy eldöntéséhez szükséges tényrõl közvet-
len tudomása van (pl. a bûncselekmény elköve-
tését látta, a tettest felismeri stb.). A tanúként
megidézett köteles a hatóság elõtt megjelenni,
és – ha a törvény kivételt nem tesz – tanúzási
kötelezettségének eleget téve vallomást tenni.
Kérelemre a hatóság a tanú személyi adatait
titkosan kezeli, ezzel számára védelmet bizto-
sít. A tanú a tanúvallomást bizonyos esetekben
megtagadhatja, pl. ha a terhelt hozzátartozója.
A szakértõ ugyancsak a tényállás felderí-
tését segíti elõ. Ha a bizonyításhoz, az ügy el-
döntéséhez szükséges bizonyítandó tények
vagy egyéb körülmények megállapításához
vagy megítéléséhez különleges szakértelem
szükséges, a hatóság szakértõt rendel ki, aki a
tényekre vagy a terheltre vonatkozó szakvéle-
ményét közli a hatósággal. A büntetõ eljárás-
ban a szakértõi bizonyításnak igen széles tere
van, egyes meghatározott esetekben szakértõ
igénybevétele kötelezõ. (Az egyik leggyakrab-
ban igénybe vett szakértõ az orvosszakértõ,
akinek feladataival és tevékenységével a tan-
könyv 4. fejezete részletesen foglalkozik.)
A büntetés-végrehajtási szervek felada-
ta a jogerõs bírósági ítéletek végrehajtása.
Bizonyítás a büntetõ eljárásban. A büntetõ
eljárás közben az egyik legfontosabb tevékeny-
ség az ún. bizonyításfelvétel. Ennek során azt
kell vizsgálni, hogy a kérdéses cselekmény
bûncselekmény-e vagy sem, azt a terhelt kö-
vette-e el, bûnös volt-e az elkövetés, mi volt a
bûncselekmény eredménye, fennáll-e az oko-
zati összefüggés stb.
§
Vizsgálni kell tehát a tényállás valamennyi
elemére vonatkozó összes tényt, csak ezek
alapján tudja ui. az eljáró hatóság hosszabb-rö-
videbb idõvel a bûncselekmény elkövetése után
annak körülményeit, módozatát, tényállását
rekonstruálni. A bizonyítás már a nyomozási
szakban kezdõdik – pl. helyszíni szemle, tanú-
kihallgatás, szakértõi vizsgálat eszközlésével –,
de a bírósági tárgyalás jelentõs részét is a
bizonyításfelvétel alkotja. A bíróság ítéletét ki-
zárólag a tárgyaláson megvizsgált bizonyíté-
kokra alapíthatja, azokat egyenként és a ma-
guk összességében szabadon értékeli és meg-
gyõzõdése szerint bírálja el.
A büntetõ eljárásban részt vevõ hatóságok – a
szabad bizonyítási rendszer elvi alapján – alak-
szerû bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás
meghatározott módjához, bizonyítási eszközök
alkalmazásához nincsenek kötve. Szabadon
felhasználhatnak minden bizonyítékot, ami al-
kalmas lehet a tényállás kiderítésére, a történ-
tek valósághû megismerésére.
Egyes bizonyítási cselekmények – pl. rend-
kívüli halál esetén halottszemle, boncolás – el-
végzését a jogszabályok kötelezõvé teszik.
Bizonyítási eszközök lehetnek – a Be.
példálózó felsorolása szerint – különösen: a ta-
núvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyí-
tási eszköz, az okirat, a szemle, a bizonyítási
kísérlet, a felismerésre bemutatás és a terhelt
vallomása.
Tárgyi bizonyíték az a tárgy, amely vagy
önmagában (pl. mint a bûncselekmény elköve-
tésének eszköze), vagy a rajta található külön-
bözõ nyomok – pl. vér-, ujjnyomok – által teszi
lehetõvé a bûncselekménnyel kapcsolatos lé-
nyeges tények megismerését. A bizonyítékok
megszerzése a büntetõ eljárásban a hatóságok
feladata. A nyomozás egyik célja pl. éppen a
bizonyítékok összegyûjtése, ezek alapján ké-
szíti el az ügyész a vádiratot, így kerül az ügy a
bíróság elé. Bizonyítékainak felvételét azonban
maga a terhelt is kérheti.
A büntetõ eljárás menete. A nyomozás
feljelentésre vagy az ügyésznek, illetve a nyo-
§ 2. JOGI ISMERETEK
mozó hatóságnak hivatali hatáskörében tudo-
mására jutott adatok alapján indul meg. A
bûncselekmények feljelentése mindenkinek jo-
ga és erkölcsi kötelessége, de csupán a legsúlyo-
sabb bûntettek esetében törvényben elõírt kö-
telesség. A hatóság tagja és a hatósági személy
köteles viszont a hivatali hatáskörében tudo-
mására jutott minden bûncselekményt hala-
déktalanul feljelenteni. Amennyiben a feljelen-
tés adatai alapján bûncselekmény alapos gya-
núja áll fenn, a hatóság indokolt írásbeli hatá-
rozattal elrendeli a nyomozást, és ezzel a bün-
tetõ eljárás megindul.
A nyomozás során gondoskodni kell az el-
követõ kilétének megállapításáról, szökés ese-
tén annak megakadályozásáról, illetve a tettes
elfogásáról, a terhelt és a tanúk kihallgatásáról,
a tárgyi bizonyítási eszközök megszerzésérõl,
biztosításáról és vizsgálatáról, szükség esetén
szemle lefolytatásáról, szakértõ meghallgatá-
sáról stb.
A nyomozási cselekmények befejezését kö-
vetõen az ügyész dönt a vádemelésrõl. A vád-
emelés során –a nyomozás folyamán beszer-
zett bizonyítási eszközök alapján – az ügyész
elkészíti a vádiratot. A vádiratot – amelyet a
terhelttel és védõjével is ismertetni kell – a nyo-
mozás irataival és a tárgyi bizonyítékokkal
együtt a tárgyalás kitûzését kérve a bíróságnak
küldik meg.
Az elsõ fokú tárgyalás. Megfelelõ elõké-
szítés után, a tárgyalás megnyitása során elõ-
ször a szükséges formaságokat intézik el (pl.
számba veszik a jelenlevõket, hiszen a tárgyalás
a terhelt távollétében csak bizonyos esetekben
tartható meg), ezt követõen kerül sor a tárgya-
lás központi részére, a bizonyítás felvételére.
A bíróság ennek kapcsán megvizsgálja a már
megelõzõen összegyûjtött és a tárgyaláson fel-
hozott, a tényállásra, a vádlott bûnösségére vo-
natkozó bizonyítási eszközöket. Legelõször a
vádlottat hallgatják ki, majd a tanúk, szakér-
tõk meghallgatása, szükség esetén szembesí-
tés, szemle foganatosítása, okiratok felolvasá-
sa kerül sorra. (Ha az ügy kellõen nem tisztáz-
ható a tárgyaláson, a bíróság bizonyításkiegé-
szítést rendelhet el, ilyenkor a tárgyalást elna-
/ 31
polják.) A perbeszédekben terjesztik elõ az
arra jogosultak a bíróság érdemleges határoza-
tára vonatkozó kérelmeiket és ezek indokolá-
sát. Elõször az ügyész tart vádbeszédet, ebben
indítványozza, hogy a bíróság a vádlottat mi-
lyen bûncselekményekben marasztalja el és vele
szemben milyen büntetési nemet alkalmazzon.
Ezt követi a védõbeszéd, melynek célja a vád-
lott ártatlansága vagy enyhébb bûnössége mel-
lett szóló tények, érvelések ismertetése. Ezután
kerül sor a viszonválaszokra, az utolsó szó joga
a terheltet illeti. Ha bizonyítást nyert, hogy a
vádlott a vád tárgyává tett cselekményt elkö-
vette, az valóban bûncselekmény és a büntethe-
tõségnek nincs akadálya, õt az ítélethozatal so-
rán – melyet zárt tanácskozásban folytat a bí-
róság – a terhére megállapított bûncselek-
ményben bûnösnek kell kimondani és bünteté-
se felõl határozni. Az ítélethirdetés a „Magyar
Köztársaság nevében” történik. Az ítélet beve-
zetésbõl, rendelkezõ részbõl és indokolásból áll;
a rendelkezõ rész tartalmazza a kiszabott bün-
tetés nemét és mértékét.
Jogorvoslatok. A Be. a törvényesség és az
igazságosság biztosítása érdekében lehetõvé
teszi, hogy az arra jogosítottak az általuk hely-
telenek tartott ítéletet jogorvoslatokkal meg-
támadják, annak hatályon kívül helyezését
vagy megváltoztatását kérjék.
Az ítélet végrehajtása. Az ítélet jogerõre
emelkedése után hajtható végre. Szabadság-
vesztés-büntetés végrehajtására fegyházban,
börtönben vagy fogházban kerül sor.
POLGÁRI JOG
A polgári jog szabályozza az állampolgárok, az
állami, gazdasági és társadalmi szervezetek
vagyoni és egyes személyi viszonyait, védi ezek
vagyoni, személyi jogait.
A polgári jog – amelynek legfõbb forrása
az 1959. évi IV. törvény, a Polgári Törvény-
könyv (Ptk.) – több részbõl áll:
32 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
à a személyek joga a természetes személyek-
kel, az állammal és a jogi személyekkel, mint
jogalanyokkal kapcsolatos általános szabá-
lyokat tartalmazza, a jogképesség és a cse-
lekvõképesség kérdéseit rendezi;
à a tulajdonjog a jogalanyok vagyoni viszo-
nyait;
à a kötelmi jog a jogügyletekkel, szerzõdé-
sekkel és a kártérítési felelõsséggel kapcsola-
tos kérdéseket;
à az öröklési jog az öröklés rendjét szabályoz-
za.
Az orvosoknak, orvosszakértõknek gyak-
ran kell különbözõ polgári jogi – fõként szemé-
lyi jogi – kérdésekben nyilatkozniuk, elsõsor-
ban a jogképesség, illetve a cselekvõképesség
vonatkozásában. A polgári jog körébõl ezért
csupán ezeket ismertetjük.
Jogképes az a személy, akinek jogai és kö-
telességei lehetnek. Minden ember jogképes; a
jogképesség nemre, életkorra, nemzetiséghez
vagy felekezethez tartozástól függetlenül
egyenlõ. Az ember – ha élve született – fogam-
zásának idõpontjától kezdve jogképes (pl. az
újszülött örökölheti a még megszületése elõtt
megnyílt örökséget stb.). A fogamzás idõpont-
jának a születéstõl visszafelé számított három-
századik napot kell tekinteni, bizonyítható
azonban, hogy a fogamzás korábban vagy ké-
sõbben történt. A jogképesség a halállal ér vé-
get, a halál bekövetkezésének ténye, idõpontja
rendkívüli jelentõséggel bír jogi szempontból.
Aki cselekvõképes, maga köthet szerzõ-
dést vagy tehet más, érvényes jognyilatkoza-
tot. Jogunk minden nagykorút – kivéve azo-
kat, akiknek cselekvõképességét a törvény
korlátozza vagy kizárja – cselekvõképesnek is-
mer el.
Korlátozottan cselekvõképes a tizenne-
gyedik életévét már betöltött, de tizennyolca-
dik évét még be nem töltött kiskorú és az a
nagykorú egyén is, akit a bíróság cselekvõké-
pességet korlátozó gondnokság alá helyezett.
Erre akkor kerül sor, ha valakinek az ügyei vi-
teléhez szükséges belátási képessége pszichés
állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenve-
§
délybetegsége miatt tartósan vagy idõszakon-
ként visszatérõen nagymértékben csökkent. A
bíróság a gondnokságot általános jelleggel is
kimondhatja, de úgy is, hogy csak bizonyos
ügycsoportok tekintetében (pl. az ingatlannal
való rendelkezés, vagy a tartózkodási hely
meghatározása) korlátozza a cselekvõképessé-
get. A korlátozottan cselekvõképes személy
jognyilatkozatának érvényességéhez a törvé-
nyes képviselõ hozzájárulása szükséges.
Cselekvõképtelen a tizennegyedik évét
még be nem töltött kiskorú és az a személy,
akit a bíróság – belátási képességének tartós és
teljes hiánya miatt – cselekvõképességet kizáró
gondnokság alá helyezett. Gondnokság alá he-
lyezés nélkül is cselekvõképtelen az, akinek ál-
lapota miatt hiányzik a belátási képessége.
Cselekvõképtelen személy nem tehet érvényes
jognyilatkozatot, nevében gondnoka jár el.
Gyakran elõfordul, hogy az orvosszakértõ-
nek kártérítési perekben, máskor tartási pe-
rekben kell szakvéleményt adnia. Az ilyen pe-
rekkel kapcsolatos kérdésekkel a tankönyv ké-
sõbbi fejezete foglalkozik.
CSALÁDJOG
Társadalmi rendünknek megfelelõ módon a
családi jog szabályozza és védi a házasság és a
család intézményét, illetve az ezzel összefüggõ
vagyoni viszonyokat. A családi jognak mint a
polgári jog önállósult ágazatának forrása a há-
zasságról, a családról és a gyámságról szóló
1952. évi IV. törvény (Csjt.).
A házasság akkor jön létre, ha az együtte-
sen jelen lévõ házasulók az anyakönyvvezetõ
elõtt személyesen kijelentik, hogy egymással
házasságot kötnek. Házasságot egymással
csak férfi és nõ köthet. A házastársak jogai és
kötelességei egyenlõek; a házasélet ügyeiben
közösen kell dönteniük. A házastársak a sze-
mélyüket érintõ ügyekben önállóen, de a család
érdekeit szem elõtt tartva döntenek. A házas-
társak hûséggel tartoznak egymásnak és egy-
mást támogatni kötelesek.
§ 2. JOGI ISMERETEK
Azonos nemû személyek házasságot nem
köthetnek, viszont bejegyzett élettársi kap-
csolatot létesíthetnek. Bejegyzett élettársi
kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvve-
zetõ elõtt együttesen jelen lévõ két, tizennyol-
cadik életévét betöltött, azonos nemû személy
személyesen kijelenti, hogy egymással bejegy-
zett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni. A be-
jegyzett élettársakra a házasságra vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni, de a házastársak
által történõ közös gyermekké fogadásra vo-
natkozó szabályok például nem alkalmazható-
ak, és a házastársak névviselésére vonatkozó
rendelkezések sem.
A megkötött házasságot érvényteleníti a
bíróság, ha pl. a házasuló felek valamelyikének
a házasság megkötésekor régebbi házassága is
fennállott; ha bizonyos rokoni kapcsolatban ál-
lók kötöttek házasságot; ha a házasuló cselek-
võképtelen volt stb.
A házasság megszûnik valamelyik házas-
társ halálával vagy bírósági felbontással. A bí-
róság – bármelyik házastárs illetõleg a házas-
társak közös kérelmére – akkor bontja fel a há-
zasságot, ha megítélése szerint a házastársak
között a házasélet teljesen és helyrehozhatatla-
nul megbomlott.
A gyermek családi jogállását is a családi
jog szabályozza. Jogállása szerint a kiskorú
gyermek a családba tartozik, szülõinek joga és
kötelessége gondját viselni, õt nevelni, vagyo-
nát kezelni, õt képviselni stb. Jogunk éppen
ezért arra törekszik, hogy minden gyermek
mindkét szülõjével jogilag is elismert kapcso-
latba kerüljön és ez a kapcsolat a vér szerinti
származáson alapuljon. Ennek biztosítása ér-
dekében elsõsorban az apa személye megállapí-
tásának jogi szabályozása szükséges, hiszen az
anya kiléte rendszerint ismert és nem vitatott.
A jogszabályok rendelkezései szerint a
gyermek apjának azt a férfit kell tekinteni,
aki az anyával a fogamzási idõ kezdetétõl a
gyermek megszületéséig eltelt idõ – vagy an-
nak legalább egy része – alatt házassági köte-
lékben állott. (A fogamzási idõ, mint idõtar-
tam, jogi szempontból megkülönböztetendõ a
fogamzás jogképességet meghatározó idõ-
/ 33
pontjától, a gyermek születésének napjától
visszafelé számított száznyolcvankettedik és
háromszázadik nap között eltelt idõ.) Ha há-
zassági viszony ez idõ alatt nem állt fenn, azt a
férfit kell a gyermek apjának tekinteni, aki a
gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal magáé-
nak ismerte el, vagy azt, akit a bíróság jogerõs
ítélettel a gyermek apjának nyilvánított. A bí-
róság a gyermek apjának nyilvánítja azt a fér-
fit, aki az anyával a fogamzási idõben nemileg
érintkezett és az összes körülmények gondos
mérlegelése mellett alaposan következtethetõ,
hogy a gyermek ebbõl az érintkezésbõl szárma-
zik. Az együttélés vagy a nemi viszony alapján
az apaságot nem lehet megállapítani, ha a kö-
rülmények szerint lehetetlen, hogy a gyermek
az említett kapcsolatból származik, pl. a szár-
mazásmegállapítási orvosszakértõi vizsgálatok
(lásd a tankönyv késõbbi fejezetében) az apasá-
got kizárták.
POLGÁRI ELJÁRÁSI JOG
A polgári jogi és családi jogi vitás ügyek törvé-
nyes eldöntésének rendjét a polgári eljárási jog
szabályozza. A polgári eljárási jog forrása az
1952. évi III. törvény, a Polgári Perrendtartás
(Pp.).
A polgári eljárás a megelõzõen részlete-
sebben tárgyalt büntetõ eljárástól több vonat-
kozásban különbözik. A polgári eljárásnak két
szakasza van: a bírói eljárás (polgári per) és a
végrehajtás.
A polgári eljárás minden esetben keresetre
indul meg, a keresetet a felperes terjeszti elõ, a
per az alperes ellen folyik. A bizonyítási teher
itt a feleken nyugszik; a per eldöntéséhez szük-
séges tényeket annak a félnek kell bizonyítani,
akinek érdeke, hogy azokat a bíróság valónak
fogadja el. A polgári eljárásban a rendõrség
nem vesz részt és az ügyészség közremûködése
is szûkebb körben érvényesül. A bizonyítás-
felvétel a bírósági tárgyaláson történik: itt ke-
rül sor a felek meghallgatására és a tanúvallo-
másokon stb. kívül a szakértõi vélemények is-
34 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
mertetésére is. (A szakértõi vizsgálatot, illetve
véleményadást a fél kérelmére vagy hivatalból
a bíróság rendeli el.) A vitás ügyet a bíróság íté-
lettel dönti el. Az elsõ fokú ítélet fellebbezés-
sel megtámadható, a másodfokú ítélet jog-
erõs és végrehajtható, a jogerõs ítélettel szem-
ben már csak rendkívüli jogorvoslat vehetõ
igénybe.
A polgári pereknek több fajtája ismert.
Orvosszakértõ bevonására leginkább a szemé-
lyi állapottal kapcsolatos perekben – az ún.
státusperekben – kerül sor. Ezek közé tar-
toznak pl. a házassági perek, az apasági és
származásmegállapítási perek, a gondnokság
alá helyezés iránt indított perek stb. Ezekben
§
az orvosszakértõnek pl. valamely szomatikus
vagy pszichés betegség fennállása, faja, súlyos-
sága, közösülési és nemzõképességi, illetve
képtelenségi állapotok kérdéseiben kell nyilat-
koznia.
Gyakran szükséges orvosszakértõt igénybe
venni kártérítési, járadék vagy tartásdíj megál-
lapítása iránt indított, illetõleg örökléssel
összefüggõ vagy társadalombiztosítási ellátá-
sok megítélésével kapcsolatos polgári perekben
is. Ez utóbbiaknál az orvosszakértõi vélemény
rendszerint a megváltozott munkaképesség és
a keresõképesség, keresõképtelenség kérdései-
nek eldöntésében segíti a bíróságot.
 3. Az orvosi mûködés szabályozása
Dósa Ágnes
Az orvos tevékenységét bonyolult szabály-
rendszer határolja be. Egyrészt számos jog-
szabály (törvény, rendelet) tartalmaz rendel-
kezéseket, amelyek a gyógyító tevékenységet
általában (pl. adatvédelmi szabályok, betegtá-
jékoztatás) vagy egyes speciális beavatkozáso-
kat illetõen (pl. szervátültetés, mûvi meddõvé-
tétel, terhességmegszakítás) szabályozzák.
Ezek alapos ismerete elengedhetetlen feltétele
annak, hogy az orvos megfelelõ minõségû, a
jogszabályi követelményeket kielégítõ szolgál-
tatást nyújtson a betegeinek. A jogszabályok
nem (vagy nem kellõ) ismerete jogellenes csele-
kedethez vezethet, és ezáltal felelõsségrevo-
nást eredményezhet.
Az egészségügyi ellátórendszer mûködése
szempontjából alapvetõ jelentõségû törvény az
egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény
(Eütv.), valamint az ennek végrehajtására ki-
adott kormány- és miniszteri rendeletek.
Az orvosi tevékenységet meghatározó sza-
bályrendszer másik része a foglalkozási szabá-
lyok, a szakma szabályainak összessége. A
jogszabályok gyakran utalnak vissza a szakma
szabályaira. Így például az Eütv. egészségügyi
ellátáshoz való jog körében rögzíti, hogy a be-
tegnek joga van a megfelelõ egészségügyi ellá-
táshoz. A törvény szerint megfelelõ az ellátás,
ha „az adott egészségügyi szolgáltatásra vonat-
kozó szakmai és etikai szabályok, illetve irány-
elvek megtartásával történik” [Eütv. 7.§ (2)
bek.]. A szakmai szabályok általánosságban,
minden egyes esetre egyformán érvényes mó-
don nem határozhatók meg, az orvostudo-
mány mindenkori ismeretanyaga tölti ki tarta-
lommal a „megfelelõ ellátás” fogalmát. Foglal-
kozási szabálynak tekinthetõk tehát mindazok
az ismeretek, amelyeket
– a szakmai kollégiumok által kidolgo-
zott módszertani irányelvek,
– egyetemi tankönyvek, jegyzetek,
– orvosi szakkönyvek és szakfolyóiratok,
– tudományos társaságok állásfoglalásai
stb. tartalmaznak.
AZ ORVOSI JOGOSULTSÁG
Orvosi tevékenységet csak arra jogosult
személy folytathat, a jogszabályok pontosan
meghatározzák, hogy ki tekinthetõ jogosult-
nak. Az orvosi tevékenység egyrészt szakké-
pesítéshez kötött: feltétele a Magyarorszá-
gon az állam által elismert oktatási intézmény-
ben szerzett vagy külföldön szerzett és Ma-
gyarországon honosított vagy elismert szakké-
pesítés. Mindenkit, aki orvosi szakképesítéssel
rendelkezik, ún. alapnyilvántartásba kell
venni, ezt az Egészségügyi Engedélyezési és
Közigazgatási Hivatal vezeti.
Az orvosi tevékenység önálló, felügyelet
nélküli végzésének további feltétele a mûkö-
dési nyilvántartásba történõ felvétel, ezt a
nyilvántartást szintén az Egészségügyi Enge-
délyezési és Közigazgatási Hivatal vezeti. A
mûködési nyilvántartás több adatot tartalmaz,
mint az alapnyilvántartás, többek között a jog-
szabály által elõírt továbbképzések megtörtén-
tét és idõpontját is rögzíti. A mûködési nyil-
vántartást ötévenként meg kell újítani, a meg-
36 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
újítás feltétele az elõírt továbbképzések teljesí-
tése is.
Felügyelet mellett végezhet egészségügyi
tevékenységet az a személy, aki a szakképesí-
tése megszerzéséhez szükséges képzésben vesz
részt (pl. rezidens, szakorvosjelölt), a felügyele-
tet olyan személynek kell ellátnia, aki maga jo-
gosult önálló tevékenységre.
AZ ORVOSI TEVÉKENYSÉGRE
VALÓ ALKALMATLANSÁG
Egészségügyi tevékenység gyakorlására csak
az az egészségügyi dolgozó (orvos) jogosult,
aki
à egészségi állapotára és
à belátási képességére
tekintettel az adott tevékenység végzésére ké-
pes és alkalmas [Eütv. 114. § (1) bek.].
Egészségügyi tevékenység végzésére csak
az az egészségügyi dolgozó jogosult, aki egész-
ségi, mentális és fizikai állapotára tekintettel az
adott tevékenység végzésére képes és alkalmas.
Az egészségügyi dolgozó adott munkakörre
való alkalmatlanságát, illetve korlátozással tör-
ténõ alkalmasságát az egészségügyi államigaz-
gatási szerv állapítja meg, ennek szabályait az
egészségügyi tevékenység végzésének egyes
kérdéseirol szóló 2003. évi LXXXIV. törvény
tartalmazza. Az egészségügyi államigazgatási
szerv – amennyiben indokolt - az egészségügyi
dolgozót valamennyi munkakörre kiterjedõ
hatállyal az egészségügyi tevékenység folyta-
tásától el is tilthatja. Az egészségügyi tevé-
kenységtol való eltiltásra irányuló eljárás le-
folytatása során igazságügyi orvos szakértot
kell kirendelni. Amennyiben az orvos eltiltásá-
ra a belátási képesség érintettsége (pszichés ál-
lapota, pszichiátriai betegsége) miatt kerül sor,
az egészségügyi hatóság kezdeményezi az
egészségbiztosítási szervnél a pro familia
gyógyszerrendelésre jogosító szerzõdés fel-
mondását is.
§
A BETEGEK JOGAI
ÉS KÖTELEZETTSÉGEI
Az egészségügyi törvény nagyon részlete-
sen szabályozza a betegeket az ellátás során
megilletõ jogokat. A beteg fogalma alatt ebben
az esetben nem csak azokat értjük, akik nem
egészségesek, hanem mindenkit, aki igénybe
veszi az egészségügyi ellátórendszer szolgálta-
tásait, bármilyen célból történjen is az (így pl. a
védõoltásban részesülõk, szûrõvizsgálaton
résztvevõk stb. is ide tartoznak).
Az Eütv. a betegjogokkal kapcsolatosan
nagyon gyakran különbséget tesz a cselekvõ-
képes, korlátozottan cselekvõképes és a cselek-
võképtelen beteg között, ill. az egyes jognyilat-
kozatoknál különbözõ joghatásokat fûz az ok-
iratok különbözõ formáihoz, így célszerû eze-
ket a fogalmakat elöljáróban tisztázni:
à cselekvõképes: aki a 18. életévét betöltöt-
te és nem cselekvõképtelen;
à korlátozottan cselekvõképes:
– a 14-18 év közötti kiskorú,
– akit a bíróság jogerõsen cselekvõképes-
séget korlátozó gondnokság alá helye-
zett általános jelleggel, vagy az adott
ügycsoportra (az egészségügyi jognyilat-
kozatok megtételére) vonatkozóan;
à cselekvõképtelen:
– aki a 14. életévét nem töltötte be;
– akit bíróság jogerõsen cselekvõképessé-
get kizáró gondnokság alá helyezett;
– akinek állapotánál fogva hiányzik a belá-
tási képessége (pl. eszméletlenség, sú-
lyos pszichotikus reakció stb. miatt).
Az okiratok fajtái:
à egyszerû írásbeliség: a beteg aláírja az
elõre elkészített nyilatkozatot;
à teljes bizonyító erejû magánokirat: a be-
teg a nyilatkozatot saját kézzel írja és aláírja,
vagy a géppel írt nyilatkozatot a beteg és
még két tanú aláírja, vagy ügyvéd ellenjegy-
zése helyettesíti a tanúkat;
à közokirat: egészségügyi jognyilatkozatok
esetében tipikusan a közjegyzõ által készí-
tett okirat.
§ 3. AZ ORVOSI MÛKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA
1. Az egészségügyi ellátáshoz való jog
A beteget megilletõ jogosultságok közül
legalapvetõbb az egészségügyi ellátáshoz való
jog, hiszen ez biztosítja a betegek számára a
szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetõségét.
Az Eütv. ezzel kapcsolatosan csak az általános
alapelveket rögzíti, a részletes szabályozást az
egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi
LXXXIII. törvény (Ebtv.) tartalmazza.
Minden betegnek – tekintet nélkül arra, hogy
magyar állampolgár-e, vagy hogy rendelke-
zik-e érvényes biztosítással – sürgõs szükség
esetén joga van
à az életmentõ,
à a súlyos vagy maradandó egészségkároso-
dás megelõzését biztosító ellátáshoz, vala-
mint
à fájdalmának csillapításához és szenvedései-
nek csökkentéséhez.
Ez a rendelkezés a gyakorlatban azt is je-
lenti, hogy sürgõs szükség esetén, vagy akkor,
ha nem áll fenn sürgõs szükség, de a betegnek
fájdalmai vannak, az elsõ teendõ a beteg ellátá-
sa, és csak utána lehet vizsgálni az ellátás pénz-
ügyi fedezetét.
A biztosítottnak joga van
à az egészségi állapota által indokolt,
à megfelelõ,
à folyamatosan hozzáférhetõ és
à az egyenlõ bánásmód követelményének
megfelelõ egészségügyi ellátáshoz.
Akkor megfelelõ az ellátás, ha az adott
egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szak-
mai és etikai szabályok, illetve irányelvek meg-
tartásával történik.
Folyamatosan hozzáférhetõ az ellátás, ha
az egészségügyi ellátórendszer mûködése napi
24 órán keresztül biztosítja annak igénybeve-
hetõségét. Természetesen az egészségügyi ellá-
tórendszernek kell folyamatosan hozzáférhe-
tõnek lennie, és nem az egyes szolgáltatások-
nak.
/ 37
A biztosítottnak járó egészségügyi ellátá-
sok körét az Ebtv. határozza meg részletesen.
Egyes ellátási formák tekintetében (fogászati
ellátás, szanatóriumi ellátás, esztétikai sebé-
szet) a törvény pontosan meghatározza, hogy
mely szolgáltatások járnak a biztosítási jogvi-
szony keretében, és melyek nem. Ezen túlme-
nõen a törvény azonban csak általánosságban
mondja ki, hogy az egészségbiztosítás terhére
nem vehetõk igénybe az egészségi állapotot
pozitív irányban alapvetõen nem befolyásoló,
szakmailag nem bizonyítottan hatékony ellá-
tások. Azt jogszabály nem rendezi, hogy mi-
lyen kritériumok alapján lehet meghatározni a
hatékonyságot, itt az írott (irányelevek, proto-
kollok) és íratlan szakmai szabályok adnak el-
igazítást. Az Ebtv. meghatározza azt is, hogy
mely ellátások nem vehetõk igénybe az E. Alap
terhére, ilyen – többek között – egyes, jogsza-
bályban meghatározott különösen veszélyes
(extrém) sportolás, szórakoztató-szabadidõs
tevékenység közben bekövetkezett baleset mi-
att szükségessé vált ellátás, a hivatásos sporto-
lók sportegészségügyi szolgáltatás, a nem
egészségügyi indokból végzett mûvé meddõvé
tétel, valamint az egészségi állapotot pozitív
irányban alapvetõen nem befolyásoló, szakma-
ilag nem bizonyítottan hatásos ellátás.
Az egészségügyi ellátáshoz való joggal
összefüggésben fontos a várólista intézménye.
A várólista a korlátozottan rendelkezésre álló
eszközök elosztásának egyik jogi kezelési lehe-
tõsége. Az egészségügyi törvény és a várólista
alapján nyújtható ellátások részletes szabályai-
ról szóló 287/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet
tartalmazza a várólisták vezetésére vonatkozó
alapvetõ szabályokat. Megkülönböztetünk
központi és intézményi várólistát. Központi
várólistát jelenleg a PET/CT vizsgálat és a
gamma-sugársebészeti ellátás, valamint a szerv
és a vérsejtképzõ õssejt átültetése tekintetében
kell vezetni. A beteg ezekre az ellátásokra a vá-
rólistára történõ felkerülés idõpontja szerint jo-
gosult, ettõl eltérni az ellátás szakmai indo-
koltsága, az ellátás várható eredménye, illetve a
biztosított kérése alapján lehet. Az eltérés lehe-
tõségének csak mai feltételeit és szabályait a
38 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
45/2006. (XII. 27.) EüM rendelet tartalmazza.
A várólistára történõ felkerüléssel, az átmeneti
alkalmatlansággal és a törléssel kapcsolatos
döntést a jogszabály által meghatározott
összetételû bizottságok hozzák meg. A beteg –
a kódja segítségével – maga is követni tudja a
várólistán elfoglalt helyét.
A beteg - bizonyos korlátozásokkal - sza-
badon megválaszthatja, hogy melyik kórház-
ban veszi igénybe az ellátást (szabad intéz-
ményválasztás joga), és – szintén korlátok
között - joga van arra is, hogy az ellátását vég-
zõ orvost megválassza (szabad orvosválasztás
joga). A szabad intézményválasztás, illetve a
szabad orvosválasztás joga azonban csak akkor
gyakorolható, ha a választás szakmai szem-
pontból is megfelelõ (pl. hasi mûtétre nem le-
het fül-orr-gégészt választani). Az orvosvá-
lasztás joga gyakorlásának fontos feltétele,
hogy a választott orvos is egyetértsen, de az in-
tézménynek is joga van a területi ellátási köte-
lezettségébe nem tartozó beteg ellátását vissza-
utasítani, amennyiben nem áll fenn a sürgõs
szükség esete. A szabad intézményválasztás jo-
gának az egészségbiztosítás oldaláról történõ
korlátozását jelenti a beutalási rend, illetve az
utazási költségtérítés szabályozása is.
Amennyiben a beteg beutaló nélkül vesz igény-
be fekvõbeteg-gyógyintézeti ellátást (és azt
nem a sürgos szükség indokolja), illetve a be-
utalótól eltérõ intézetet vesz igénybe, akkor
részleges térítési díj fizetésére lehet köteles,
utazási költségtérítés pedig csak abban az eset-
ben igényelhetõ, ha a beteg a területi ellátási
kötelezettséggel rendelkezõ egészségügyi szol-
gáltatót veszi igénybe. A szabad orvosválasztás
joga – a közfinanszírozott ellátásban – a leg-
teljesebben az alapellátásban érvényesül.
A betegnek joga van arra, hogy a kezelõor-
vos által megállapított kórismével, a javasolt
terápiával, valamint a kórházból történõ terve-
zett elbocsátásával vagy máshova történõ be-
utalásával kapcsolatban kezdeményezze más
orvos által történõ vizsgálatát, és kikérje annak
véleményét.
§
2. Az emberi méltósághoz való jog
Az egészségügyi ellátás során a beteg em-
beri méltóságát tiszteletben kell tartani. Ennek
értelmében
à a betegen – a törvény eltérõ rendelkezésének
hiányában, például orvostudományi kutatás
egyes eseteiben – kizárólag az ellátásához
szükséges beavatkozások végezhetõk el;
à az ellátás során a beteg jogainak gyakorlásá-
ban csak az egészségi állapota által indokolt
ideig – törvényben meghatározott – mérték-
ben és módon korlátozható;
à a beteg személyes szabadsága – ellátása so-
rán – fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichi-
kai módszerekkel vagy eljárásokkal kizáró-
lag sürgõs szükség esetén, illetõleg a beteg
vagy mások élete, testi épsége és egészsége
védelmében korlátozható. A beteg korláto-
zása nem lehet büntetõ jellegû, és csak addig
tarthat, ameddig az elrendelés oka fennáll;
à a beteget csak méltányolható okból és ideig
szabad várakoztatni;
à a beteg ellátása során szeméremérzetére te-
kintettel ruházata csak a szükséges idõre, s
szakmailag indokolt mértékben távolítható
el.
A törvény szabályokat határoz meg arra
vonatkozóan, hogy milyen eljárási rendet kell
betartani akkor, ha korlátozó módszerek vagy
eljárások alkalmazására (pl. nyugtalan beteg le-
kötözése) kerül sor. Erre kizárólag sürgõs
szükség esetén, illetve a beteg vagy mások éle-
te, testi épsége és egészsége védelmében kerül-
het sor. Kínzó, kegyetlen, embertelen, megalá-
zó vagy büntetõ jellegû korlátozó intézkedést
tilos alkalmazni. A korlátozó intézkedés csak
addig tarthat, ameddig az elrendelés oka fenn-
áll. A korlátozást a beteg kezelõorvosa írásban
rendeli el, megjelölve azok indítékát és alkal-
mazásuk idõtartamát. Abban az esetben, ha ál-
landó orvosi felügyelet nincs az intézetben
(például pszichiátriai betegeket, fogyatékos
személyeket ápoló intézményekben) kivétele-
sen indokolt esetben, ideiglenesen szakápoló is
§ 3. AZ ORVOSI MÛKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA
elrendelheti a korlátozást. A korlátozásról a
kezelõorvost haladéktalanul értesíteni kell,
akinek azt tizenhat órán belül írásban jóvá kell
hagynia. Ennek hiányában a korlátozást meg
kell szüntetni.
3. A kapcsolattartás joga
A törvény általános jelleggel rögzíti, hogy a be-
tegnek joga van arra, hogy fekvõbeteg-gyógy-
intézeti (kórházi) elhelyezése során más sze-
mélyekkel akár írásban, akár szóban kapcsola-
tot tartson, látogatókat fogadjon.
Egyes betegcsoportok esetében azonban
ezen túlmenõen külön szabályokat is megálla-
pít a jogszabály:
à A súlyos állapotú betegnek (vagyis aki álla-
pota miatt önmagát fizikailag ellátni képte-
len, illetve fájdalmai gyógyszerrel sem szün-
tethetõk meg, illetõleg pszichés krízishely-
zetben van) joga van arra, hogy az általa
megjelölt személy mellette tartózkodjon.
à A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szü-
lõje, törvényes képviselõje, illetõleg az általa
vagy törvényes képviselõje által megjelölt
személy mellette tartózkodjon.
à A szülõ nõnek joga van arra, hogy az általa
megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a
szülés alatt folyamatosan vele lehessen, a
szülést követõen pedig arra, hogy – ha ezt az
õ vagy újszülöttje egészségi állapota nem
zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben he-
lyezzék el.
A beteg ezeket a jogokat csak a fekvõbe-
teg-gyógyintézetben meglévõ feltételektõl
függõen, betegtársai jogainak tiszteletben tar-
tásával és a betegellátás zavartalanságát bizto-
sítva gyakorolhatja. Ennek részletes szabályait
a fekvõbeteg-gyógyintézet házirendje hatá-
rozza meg, azonban a házirend lényegesen nem
korlátozhatja a törvény által biztosított jogok
tartalmát. A beteget megilleti a vallási meg-
gyõzõdésének megfelelõ egyházi személlyel
/ 39
való kapcsolattartásnak és vallása szabad gya-
korlásának joga is.
A beteg – törvény eltérõ rendelkezése hiá-
nyában – jogosult saját ruháinak és személyes
tárgyainak a használatára.
4. Az intézmény elhagyásának joga
A cselekvõképes beteg fõszabály szerint
bármikor elhagyhatja az egészségügyi intéz-
ményt. Külön szabályok vonatkoznak a pszi-
chiátriai betegek kötelezõ intézeti gyógykeze-
lésére (lásd részletesen a tanköny igazságügyi
pszichiátriai fejezetében írottakat) és a fertõzõ
betegekkel kapcsolatos járványügyi intézkedé-
sekre, amelyek egyes esetekben a közösség ér-
dekében korlátozzák a beteg személyes sza-
badságát, így értelemszerûen az intézmény el-
hagyásának jogát is.
Amennyiben a beteg bejelentés nélkül
hagyta el az intézményt, és állapota intézke-
dést tesz szükségessé (pl. demens beteg elkóbo-
rol), akkor haladéktalanul értesíteni kell a
rendõrséget, cselekvõképtelen beteg esetén a
törvényes képviselõt.
Cselekvõképtelen beteg (gyermek, cselek-
võképességet kizáró gondnokság alatt lévõ
személy) csak törvényes képviselõjének hozzá-
járulásával hagyhatja el az intézményt.
A beteg egészségügyi intézménybõl történõ
elbocsátásáról a beteget és hozzátartozóját le-
hetõség szerint még 24 órával a tervezett elbo-
csátást megelõzõen tájékoztatni kell.
5. A tájékoztatáshoz való jog
Az egészségügyi jog általánosan elfogadott
alapelve, hogy – bizonyos kivételektõl eltekint-
ve – az orvosi beavatkozás, vizsgálat akkor jog-
szerû, ha abba a beteg érvényesen beleegye-
zett. A beleegyezés érvényességének alapvetõ
feltétele, hogy a beteg megfelelõ mennyiségû
és minõségû információra alapozza a döntését
(ez az ún. tájékozott beleegyezés elve).
40 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A beteg tájékoztatásának kérdése, vagyis
hogy a betegnek mennyi információt kell kap-
nia a betegségével és a tervezett beavatkozá-
sokkal kapcsolatosan, és mely esetekben lehet
jogszerûen eltekintetni a beteg tájékoztatásá-
tól, az a betegjog, amely a leggyakrabban képe-
zi polgári peres eljárás tárgyát. A modern szak-
irodalom az orvosi tevékenység körében elkö-
vetett jogellenes magatartásokért fennálló fe-
lelõsséget két nagy csoportra osztja: magával a
tevékenységgel felróhatóan okozott károkért
való felelõsség (ezek a „klasszikus” mûhiba
ügyek) és a tájékoztatás elmaradása vagy elég-
telen volta miatt felmerült károkért való fele-
lõsség. Külföldön és hazánkban is megfigyel-
hetõ, hogy ez utóbbira alapozott peres eljárá-
sok száma fokozatosan növekszik.
A tájékoztatás terjedelme. A hatályos
egészségügyi törvény alapján az orvos tájékoz-
tatási kötelezettsége igen kiterjedt.
A törvény szerint a beteg jogosult a számára
egyéniesített formában megadott teljes körû
tájékoztatásra.
Az Eütv. ezen általános szabályon túl igen
részletesen meghatározza, hogy melyek azok a
kérdések, amelyeket a kezelõorvosnak meg
kell beszélnie a beteggel.
A betegnek joga van arra, hogy részletes tájé-
koztatást kapjon:
à egészségi állapotáról, beleértve ennek orvo-
si megítélését is,
à a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,
à a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvég-
zésének, illetve elmaradásának lehetséges
elõnyeirõl és kockázatairól,
à a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének
tervezett idõpontjairól,
à döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, be-
avatkozások tekintetében,
à a lehetséges alternatív eljárásokról, módsze-
rekrõl,
à az ellátás folyamatáról és várható kimenete-
lérõl,
à a további ellátásokról,
§
à a javasolt életmódról,
à a viszgálat és az ellátás várható költségeirõl,
ha azt az E. Alap vagy központi költségvetés
nem biztosítja, és sürgõs szükség esete nem
áll fenn.
A betegnek joga van a tájékoztatás során és
azt követõen további kérdezésre.
A legtöbb, peres eljáráshoz vezetõ problé-
mát a vizsgálatok, beavatkozások kockázata-
iról való felvilágosítás kérdése okozza. Ha
ugyanis a kezelõorvos egy kockázatról nem tá-
jékoztatta a betegét, és ez a kockázat bekövet-
kezik, akkor az orvos felelõssége abban az
esetben is megállapítható lehet, ha ez egyéb-
ként a szokásos, el nem hárítható mûtéti koc-
kázatok körébe tartozik. Ehhez természetesen
az kell, hogy a beteg bizonyítani tudja, hogy ha
megfelelõen tájékoztatták volna, akkor nem
egyezett volna bele a beavatkozásba (vizsgálat-
ba).
Azt, hogy az egyes beavatkozások esetén
melyek azok a kockázatok, amelyekrõl a bete-
get fel kell világosítani, jogszabály nem hatá-
rozza és nem is határozhatja meg, ez a szakmai
szabályok körébe tartozik. Általánosságban
azt lehet mondani, hogy minél súlyosabb egy
szövõdmény, annál kisebb elõfordulási arány
esetén is tájékoztatni kell a beteget, és fordít-
va.
A bírói gyakorlat – a kockázatokról való
tájékoztatás elmulasztásának esetkörén kívül –
abban az esetben is egyre többször megállapítja
a kórház kártérítési felelõsségét, ha a betegség
kezelésére rendelkezésre álló, a szakma szabá-
lyainak megfelelõ, különbözõ ellátási formák-
ról nem tájékoztatták a beteget és a betegnek
ezzel okozati összefüggésben kára keletkezett.
Sajátos kártérítési tényállás az is, amikor a be-
teget a beavatkozással kapcsolatos tudnivalók-
ról, betartandó orvosi utasításokról nem tájé-
koztatják (pl. mikor kezdheti el terhelni a vég-
tagját, éhgyomorra kell az ERCP vizsgálatra
jönni), és a beteg arra hivatkozik, hogy az is-
meretek megfelelõ átadása esetén nem alakult
volna ki nála az a szövõdmény, ami egészség-
károsodást okozott.
§ 3. AZ ORVOSI MÛKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA
Kivételek az általános tájékoztatási kö-
telezettség alól. Az egészségügyi törvény két
esetkört említ, amikor nem szükséges a beteg
teljes körû tájékoztatása, a harmadik eset pedig
a jogszabály egyéb rendelkezéseibõl levezethe-
tõ:
à Amikor a beteg lemond errõl a jogáról. Ter-
mészetesen csak akkor lehet lemondani, ha
ezzel mások testi épségét és egészségét nem
veszélyezteti, tehát pl. fertõzõ betegségek
esetén ez nem alkalmazható. A beteg úgy is
lemondhat a tájékoztatáshoz való jogáról,
hogy megjelöli azt a személyt, akit helyette
tájékoztatni kell.
à A cselekvõképtelen és a korlátozottan cse-
lekvõképes beteget korának és pszichés álla-
potának megfelelõ módon kell tájékoztatni
(tehát a zavart vagy eszméletlen beteget, aki
nyilvánvalóan nem érti meg a tájékoztatás
lényegét, nem kell tájékoztatni, a 13 éves fia-
talt viszont annyiban, amennyiben megérti a
beavatkozás lényegét).
à Sürgõs szükség esetén, ha feltételezhetõ,
hogy a beteg beleegyezne a beavatkozásba
(pl. falatbeékelõdéses, eszméletén lévõ be-
teg), elõbb a beavatkozást kell elvégezni, a
tájékoztatás csak utána következhet. Ilyen
esetben természetesen a beteg beleegyezését
sem kell beszerezni.
Az 1989 elõtti szabályozás lehetõséget
adott arra, hogy az orvos – indokolt esetben, a
beteg érdekeire tekintettel – eltekintsen a tájé-
koztatástól (ez az ún. terápiás privilégium,
amelyet számos ország jogrendszere elismer),
erre azonban ma már jogilag nincs lehetõség.
6. Az önrendelkezéshez való jog és
az ellátás visszautasításának joga
Az önrendelkezéshez való jog lényegében azt
jelenti, hogy a cselekvõképes beteg – bizonyos
korlátok között – szabadon döntheti el, hogy
mely orvos beavatkozásokba (vizsgálatokba)
egyezik bele, és melyeket utasít vissza.
/ 41
Az egészségügyi törvény igen részletes,
egyes helyeken bonyolult szabályozást tartal-
maz erre vonatkozóan: bizonyos beavatko-
zástípusok esetén más-más formai feltételek
érvényesülnek, igen összetett a szabályozás a
nyilatkozattételre képtelen, cselekvõképtelen
illetve a korlátozottan cselekvõképes betegek
esetében, de fontos azoknak a kivételeknek az
ismerete is, amikor a beteg beleegyezése nélkül
is elvégezhetõ a beavatkozás.
A fõszabály az, hogy orvosi beavatkozás
(vizsgálat) csak a beteg megfelelõ tájékoztatá-
son alapuló beleegyezésével végezhetõ el.
Formai szempontból a beteg háromféle
úton adhatja beleegyezését: írásban, szóban és
ráutaló magatartással. Az írásbeli beleegyezés
szükségességét a törvény csak invazív beavat-
kozások esetére írja elõ. Invazívnak minõsül
minden, a beteg testébe bõrön, nyálkahártyán
vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai be-
avatkozás, ide nem értve a beteg számára szak-
mai szempontból elhanyagolható kockázatot
jelentõ beavatkozásokat. A megfogalmazás
meglehetõsen általános, a gyakorlat fogja ki-
alakítani, hogy egyes beavatkozástípusok ese-
tében mi minõsül invazívnak. Nyilvánvalóan a
vérvétel – bár a bõrön keresztül a testbe hatoló
fizikai beavatkozás – nem tekinthetõ annak,
míg a gyomortükrözés invazív beavatkozás-
nak minõsül.
A cselekvõképes beteg gyógykezelésével
kapcsolatosan alábbi jognyilatkozatot tehet:
à beleegyezhet a gyógykezelésbe
à megnevezheti azt a cselekvõképes személyt,
aki jogosult helyette a beleegyezés, illetve a
visszautasítás jogát gyakorolni,
à bárkit kizárhat a beleegyezés és a visszauta-
sítás jogának helyette történõ gyakorlásából,
à késõbbi esetleges cselekvõképtelensége ese-
tére – közokiratban – visszautasíthat egyes
vizsgálatokat, beavatkozásokat („living
will”),
à visszautasíthatja a gyógykezelést.
A kezelés visszautasítása esetén két nagy
beavatkozáscsoportra külön szabályok vonat-
koznak:
42 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
à Azok a beavatkozások, amelyek elmaradása
esetén a beteg egészségi állapotában várha-
tóan súlyos vagy maradandó károsodás
következne be, nem elegendõ az egyszerû
írásbeliség, szigorúbb formai feltételek mel-
lett érvényes csak a visszautasítás: közok-
iratra vagy teljes bizonyító erejû magánok-
iratra, illetve a beteg írásképtelensége esetén
két tanú együttes jelenlétében tett szóbeli
nyilatkozatra van szükség. Ez utóbbi esetben
a visszautasítást az egészségügyi dokumen-
tációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk alá-
írásukkal hitelesítenek.
à A betegség természetes lefolyását lehetõvé
téve az életfenntartó vagy életmentõ be-
avatkozás visszautasítására csak bizonyos
korlátok között van lehetõség, ha a beteg
olyan súlyos betegségben szenved, amely az
orvostudomány mindenkori állása szerint
rövid idõn belül – megfelelõ egészségügyi el-
látás mellett is – halálhoz vezet és gyógyít-
hatatlan.
Fontos, hogy ezen feltételeknek együtt kell
fennállniuk, bármelyik hiányzik, a visszautasí-
tás nem érvényes, és a beteg ellátás nélkül ha-
gyása szakmai mulasztásnak minõsülhet. Pl. a
mûtõasztalon akutan vérzõ beteg esetében a
gyógyíthatatlanság feltétele hiányzik, ezért
akkor is transzfúzióban kell részesíteni, ha
csak ún. „vértelen” mûtétbe egyezett bele.
Az életmentõ, valamint az életfenntartó
kezelés visszautasítása esetén is ugyanazok az
formai követelmények érvényesülnek, mint a
maradandó károsodást eredményezõ vissza-
utasítás esetében, azonban emellett még egy
háromtagú orvosi bizottság eljárására is szük-
ség van. A bizottság a beteget megvizsgálja és
egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról,
hogy a beteg döntését annak következményei
tudatában hozta meg, fennállnak a visszauta-
sítás törvényi feltételei. A betegnek az orvosi
bizottság nyilatkozatát követõ 3. napon – két
tanú elõtt – ismételten ki kell nyilvánítania a
visszautasításra irányuló szándékát.
Ha a beteg nem járul hozzá az orvosi bi-
zottság vizsgálatához, a kezelés visszautasítá-
§
sára vonatkozó nyilatkozata nem vehetõ figye-
lembe. Az orvosi bizottság tagja a beteg keze-
lõorvosa, egy – a beteg gyógykezelésében részt
nem vevõ – a betegség jellegének megfelelõ
szakorvos, valamint egy pszichiáter szakorvos.
A beteg nem utasíthatja vissza az életfenn-
tartó vagy életmentõ beavatkozást, ha váran-
dós és elõre láthatóan képes a gyermek kihor-
dására.
Ha a beteg a fenti két kezelési formát uta-
sítja vissza, az orvos kötelessége, hogy megkí-
sérelje a beteg döntése hátterében lévõ okokat
feltárni, és igyekezzen rábírni a döntés megvál-
toztatására.
A beteg a visszautasításra vonatkozó nyi-
latkozatát bármikor visszavonhatja, és itt már
nem érvényesül semmiféle formai korlátozás:
akár a közokiratban tett nyilatkozatot is vissza
lehet vonni szóban.
Az életfenntartó, életmentõ beavatkozás
megszüntetésére, illetve mellõzésére csak ab-
ban az esetben kerülhet sor, ha a beteg erre irá-
nyuló akarata világosan és meggyõzõ módon
kideríthetõ. Kétség esetén a beteg késõbb tett,
személyes nyilatkozatát kell figyelembe venni;
ennek hiányában az életfenntartó, illetve élet-
mentõ beavatkozás elvégzéséhez történõ bele-
egyezését vélelmezni kell.
A beteget az ellátás visszautasítása során
nem szabad semmilyen eszközzel döntésének
megváltoztatására kényszeríteni. A beteg ak-
kor is jogosult szenvedéseinek enyhítésére, fáj-
dalmainak csökkentésére irányuló ellátásra, ha
az életmentõ, életfenntartó kezelést visszauta-
sította.
Cselekvõképtelen, illetve korlátozot-
tan cselekvõképes beteg esetén más szabá-
lyok érvényesülnek. Az ilyen beteg érvényesen
nem tehet jognyilatkozatot, így helyette más-
nak kell ezt megtennie, azonban itt a nyilatko-
zattételre jogosultnak sokkal szûkebb a moz-
gástere, mint magának a betegnek volna.
Nyilatkozattételre jogosultak. Elsõsor-
ban az jogosult nyilatkozattételre, akit a beteg
– amikor még cselekvõképes volt – erre a fel-
adatra kijelölt (közokiratban, teljes bizonyító
erejû magánokiratban vagy írásképtelensége
§ 3. AZ ORVOSI MÛKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA
esetén két tanú együttes jelenlétében). Ha ilyen
nincs, akkor elõször a törvényes képviselõt
(szülõ, gyám, gondnok), ha ilyen sincs, akkor a
hozzátartozókat kell megkérdezni, pontosan
meghatározott sorrend szerint. Elõször a be-
teggel közös háztartásban élõ cselekvõképes
hozzátartozók jogosultak nyilatkozattételre,
ha ilyen nincs, akkor jönnek a közös háztartás-
ban nem élõ hozzátartozók.
A sorrend a következõképpen alakul, a be-
teg
– házastársa vagy élettársa, ennek hiá-
nyában
– gyermeke, ennek hiányában
– szülõje, ennek hiányában,
– testvére, ennek hiányában
– nagyszülõje, ennek hiányában
– unokája.
Ha az egy sorban nyilatkozattételre jogo-
sultak (pl. a beteg három gyereke) ellentétesen
nyilatkoznak, akkor az orvosnak azt a döntést
kell figyelembe vennie, amely a beteg egészségi
állapotát várhatóan legkedvezõbben befolyá-
solja. Az orvosnak a betegágynál nincs lehetõ-
sége arra, hogy a rokoni kapcsolat vonatkozá-
sában „bizonyítást” folytasson le, így a beteg,
ill. a hozzátartozók nyilatkozatára kell hagyat-
koznia.
A nyilatkozattételi jogosultság terje-
delme. A beteg törvényes képviselõje vagy a
hozzátartozója sokkal kevesebb jogosítvánnyal
rendelkezik, mint a beteg maga: nyilatkoza-
tukra csak az invazív beavatkozásokhoz szük-
séges, és az a beavatkozással fölmerülõ kocká-
zatoktól eltekintve nem érintheti hátrányosan
a beteg egészségi állapotát, így különösen nem
vezethet súlyos vagy maradandó egészségká-
rosodásához.
Ha a törvényes képviselõ, hozzátartozó
életmentõ, életfenntartó beavatkozást uta-
sít vissza, az egészségügyi szolgáltató keresetet
indít a beleegyezés bíróság általi pótlása iránt.
Addig is, amíg a bíróság meghozza a jogerõs
határozatát, a kezelõorvos köteles minden
olyan ellátást nyújtani, amit a beteg egészségi
állapota indokol. Ha a beteg közvetlen életve-
/ 43
szélyben van, a szükséges beavatkozások el-
végzéséhez bírósági nyilatkozat pótlására nincs
szükség. Ha a beteg kiskorú, és a szülõ olyan
döntést hoz, amely a gyermek egészségi álla-
potát nyilvánvalóan veszélyezteti, a gyámügyi
jogszabályok szerinti eljárás megindítására is
lehetõség van. Az egészségügyi ellátással kap-
csolatos döntésekben a cselekvõképtelen, illet-
ve korlátozottan cselekvõképes beteg vélemé-
nyét a szakmailag lehetséges mértékig figye-
lembe kell venni.
Mikor nincs szükség a beleegyezõ nyi-
latkozatra? A beteg beavatkozásokba történõ
beleegyezését vélelmezni kell, ha a beteg egész-
ségi állapota következtében beleegyezõ nyilat-
kozat megtételére nem képes, a nyilatkozatté-
telre jogosult személy nyilatkozatának beszer-
zése késedelemmel járna és a beavatkozás kése-
delmes elvégzése a beteg egészségi állapotának
súlyos vagy maradandó károsodásához vezet-
ne.
A beteg beleegyezésére nincs szükség abban
az esetben sem, ha az adott beavatkozás vagy
intézkedés elmaradása mások egészségét vagy
testi épségét súlyosan veszélyezteti. A „más”
szó alatt ebben az esetben a 24. hetet betöltött
magzatot is érteni kell.
Ha a beteg közvetlen életveszélyben van, a
beteg beleegyezése hiányában is el kell végezni
a beavatkozást, kivéve, ha az életmentõ be-
avatkozás visszautasításának fentebb részlete-
zett feltételei fennállnak (súlyos, rövid idõ belül
megfelelõ ellátás mellett is halálhoz vezetõ,
gyógyíthatatlan betegség, orvosi bizottság,
cselekvõképes beteg).
A mûtét kiterjesztése. Az invazív beavat-
kozás során szükségessé válhat annak kiter-
jesztése. Amennyiben a beteg a kiterjesztésbe a
mûtétet megelõzõen nem egyezett bele, csak az
alábbi feltételek megléte esetén lehet azt végre-
hajtani:
– a kiterjesztés szükségessége elõre nem
volt látható és
– azt sürgõs szükség fennállása indokolja,
vagy
– ennek elmaradása a beteg számára
aránytalanul súlyos terhet jelentene.
44 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Ha a beavatkozás kiterjesztése a beteg
valamely szervének vagy testrészének elveszté-
séhez vagy annak funkciójának teljes kiesésé-
hez vezetne, a beavatkozás kiterjesztése csak
akkor végezhetõ el, ha közvetlen életveszély áll
fenn, vagy ha a kiterjesztés elmaradása a beteg
számára aránytalanul súlyos terhet jelentene.
Elõzetes rendelkezés az egészségügyi
ellátással kapcsolatos kívánságokról. Az
egészségügyi törvény lehetõséget ad arra, hogy
a cselekvõképes beteg késõbbi esetleges cselek-
võképtelensége esetére – közokiratban – elõre
visszautasítson egyes beavatkozásokat. Élet-
fenntartó, életmentõ beavatkozásokat is vissza
lehet így utasítani, de ennek feltétele, hogy a
betegség gyógyíthatatlan legyen és a beteg be-
tegsége következtében önmagát fizikailag el-
látni képtelen, illetve fájdalmai megfelelõ
gyógykezeléssel sem enyhíthetõk.
A cselekvõképes személy – cselekvõképte-
lensége esetére – közokiratban megnevezheti
azt a cselekvõképes személyt, aki az ellátás
visszautasításának jogát helyette gyakorolhat-
ja. A nyilatkozatot közjegyzõnél kell megtenni,
és pszichiáter szakorvos – egy hónapnál nem
régebbi – szakvéleményére is szükség van,
amelyben igazolja, hogy a személy döntését an-
nak lehetséges következményei tudatában
hozta meg. A nyilatkozatot kétévente meg kell
újítani, és azt a beteg bármikor – cselekvõké-
pességére, illetve alaki kötöttségre tekintet nél-
kül – visszavonhatja.
7. Az egészségügyi dokumentáció
megismerésének joga és az orvosi
titoktartáshoz való jog
Az egészségügyi ellátás során a betegrõl
dokumentáció készül, amely a személyazono-
sító adatokon túl egészségügyi adatokat tar-
talmaz. Az ezeknek az adatoknak a kezelésére
vonatkozó kérdéseket az egészségügyi törvény
mellett az egészségügyi és a hozzájuk kapcso-
lódó személyes adatok kezelésérõl, valamint
védelmérõl szóló 1997. évi XIVII. törvény ren-
dezi.
§
Az egészségügyi dokumentációval az egész-
ségügyi szolgáltató, az abban szereplõ adattal
a beteg rendelkezik.
A beteg jogosult:
à a gyógykezeléssel összefüggõ adatainak ke-
zelésérõl tájékoztatást kapni,
à a reá vonatkozó egészségügyi adatokat
megismerni,
à az egészségügyi dokumentációba betekinte-
ni, valamint azokról saját költségére máso-
latot kapni,
à az egészségügyi intézménybõl történõ elbo-
csátásakor zárójelentést kapni,
à egészségügyi adatairól indokolt célra – saját
költségére – összefoglaló vagy kivonatos írá-
sos véleményt kapni,
à az általa pontatlannak vagy hiányosnak vélt
adat kijavítását kezdeményezni.
A betegnek a dokumentációba való bete-
kintési jogát csak kivételes esetekben lehet
korlátozni, pl. pszichiátriai betegek esetében.
Ha a beteg dokumentációja olyan adatokat is
tartalmaz, amelyek más személy magántitok
védelméhez való jogát érintik (ez a gyakorlat-
ban például a nemi betegségek gyógykezelésé-
vel kapcsolatban, a szexuális partnerekre vo-
natkozó egészségügyi adat lehet), akkor a be-
teg a dokumentációnak ezt a részét nem te-
kintheti meg.
A hozzátartozók betekintési joga a do-
kumentációba. A cselekvõképes beteg hozzá-
tartozói fõszabály szerint – a beteg hozzájáru-
lása nélkül – nem tekinthetnek be a dokumen-
tációba. A beteg egészségügyi ellátásának ideje
alatt a betegen kívül csak az általa írásban
meghatalmazott személynek van joga a doku-
mentációt megismerni, arról másolatot készít-
tetni. A beteg egészségügyi ellátásának befeje-
zését követõen nem elegendõ az egyszerû írás-
beli meghatalmazás, ezt teljes bizonyító erejû
magánokiratba kell foglalni. A hozzátartozók
egy bizonyos köre (házastárs, egyeneságbeli ro-
kon, testvér, élettárs) akkor is hozzáférhet a
beteg egyes egészségügyi adataihoz, ha erre
nincs írásos meghatalmazása. Erre azonban
csak akkor van lehetõség, ha az adatra a hoz-
zátartozó vagy leszármazójuk életét, egészsé-
§ 3. AZ ORVOSI MÛKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA
gét befolyásoló ok feltárása vagy ezen szemé-
lyek egészségügyi ellátása céljából van szükség,
és ez az egyetlen lehetséges módja az adat meg-
ismerésének (pl. öröklõdõ betegségek eseté-
ben). Ezen a jogcímen – írásbeli kérelem alap-
ján – akár a beteg életében, akár halálát köve-
tõen megismerhetõ az adat. Ez a jog azonban
nem jelenti azt, hogy a hozzátartozó a teljes
dokumentációt áttekintheti – csak azoknak az
adatoknak a megismerése lehetséges, amelyek-
re a fenti célból szükség van. A tájékoztatást a
beteg kezelõorvosa, illetve az egészségügyi
szolgáltató orvosszakmai vezetõje adja meg,
szükség esetén a kérelmezõ kezelõorvosával
való szakmai konzultáció alapján.
A beteg halálát követõen törvényes kép-
viselõje, közeli hozzátartója, valamint örököse
is jogosult a dokumentációba betekinteni, de
csak a halál okával összefüggõ vagy összefüg-
gésbe hozható, valamint a halál bekövetkezését
megelõzõ gyógykezeléssel kapcsolatos adato-
kat ismerheti meg. Az erre vonatkozó kérel-
met írásban kell elõterjeszteni.
Cselekvõképtelen személy dokumentá-
ciójába való betekintési jog törvényes képvise-
lõjét, ennek hiányában hozzátartozóit illeti
meg.
Az orvosi titoktartás. A beteg jogosult
arra, hogy
az ellátásában részt vevõ személyek a tudomá-
sukra jutott egészségügyi és személyes adatait
csak az arra jogosulttal közöljék, és azokat bi-
zalmasan kezeljék. Bizonyos esetekben a tör-
vény korlátozza a betegnek ezt a jogát.
Kikkel közölhetõ jogszerûen a beteg egész-
ségügyi adata? Elsõsorban azzal, akit a beteg
megnevez (ehhez – ellentétben az egészségügyi
dokumentációba való betekin tés jogával – nem
kell írásbeli forma). A beteg hozzájárulása nél-
kül is közölhetõ az egészségügyi adat, ha má-
sok életének, testi épségének és egészségének
védelme szükségessé teszi (pl. pszichiátriai be-
teg erõszakos cselekményre készül, fertõzõ be-
tegség stb.). A beteg hozzájárulása nélkül kö-
zölhetõk a beteg ápolását végzõ személlyel
/ 45
azok az adatokat, melyek ismeretének hiánya a
beteg egészségi állapotának károsodásához ve-
zethet. A betegellátót a beteg választott házi-
orvosával szemben sem köti az orvosi titoktar-
tás (kivéve, ha a beteg ezt kifejezetten kérte),
azonban minden olyan személlyel szemben
igen, aki a betegellátásban nem mûködik közre.
Törvényben meghatározott fertõzõ beteg-
ségek esetén a beteg hozzájárulása nélkül to-
vábbítható az egészségügyi adat. Büntetõügy-
ben a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíró-
ság, az igazságügyi orvosszakértõ, polgári és
közigazgatási ügyben az ügyészség, a bíróság,
az igazságügyi orvosszakértõ, szabálysértési el-
járás során az eljárást lefolytató szervek, had-
köteles személy esetén az illetékes jegyzõ, a
hadkiegészítõ parancsnokság, illetve a katonai
egészségügyi alkalmasságot megállapító bi-
zottság – írásbeli megkeresésére – át kell adni a
megkeresésben megjelölt egészségügyi adato-
kat. A megkeresésben azonban a megkeresõ
szervben az adatkezelés pontos célját és a kért
adatok körét meg kell jelölni, enélkül nem sza-
bad az adatot átadni
A kezelõorvos, ha olyan beteg elsõ ellátását
végzi, aki 8 napon túl gyógyuló sérülést szen-
vedett, és a sérülés feltehetõen bûncselekmény
következménye (pl. lövési sérülés ellátása ese-
tén), haladéktalanul bejelenti a rendõrségnek a
beteg személyi adatait. Ehhez sem kell a beteg
hozzájárulása, és a beteg tiltakozása ellenére is
meg kell tenni.
AZ ORVOSOK JOGAI
ÉS KÖTELEZETTSÉGEI
Az orvosok kötelezettségei a beteg jogai-
nak tükörképét alkotják, ugyanannak a prob-
lémának a kötelezettségek oldaláról történõ
megfogalmazásáról van szó (tájékoztatáshoz
való jog – tájékoztatási kötelezettség, titoktar-
táshoz való jog – titoktartási kötelezettség).
Ugyanakkor az orvosok jogait szabályozó jog-
anyagban nagyon fontos, az egészségügyi ellá-
tást alapvetõen meghatározó alapelveket is ta-
lálunk.
46 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
1. Ellátási kötelezettség
Ez az egyik legalapvetõbb orvosi kötele-
zettség, amely párhuzamba állítható a beteg
ellátáshoz való jogával.
Minden egészségügyi dolgozó esetében fenn-
áll az elsõsegély nyújtási kötelezettség, illetve
sürgõs szükség ellátásának kötelezettsége,
helytõl, idõponttól függetlenül, a tõle elvárható
módon (Eütv. 125. §). Ennek elmulasztása
bûncselekmény (Btk. 172. §).
A területi ellátási kötelezettség körében az
egészségügyi dolgozónak a munkaidejében a
hozzá forduló beteg megfelelõ ellátása iránt –
szakmai kompetenciájának és felkészültségé-
nek megfelelõ módon – intézkednie kell.
Ennek elsõ lépése, hogy a hozzá forduló
beteget megvizsgálja. A vizsgálat megállapítá-
saitól függõen a beteget ellátja, vagy a megfe-
lelõ feltételekkel rendelkezõ orvoshoz, illetve
egészségügyi szolgáltatóhoz irányítja.
A beteg vizsgálatának ki kell terjednie a ke-
zelõorvos tudomására jutott valamennyi pa-
naszra, a kórelõzményre és a beteg gyógyulását
befolyásoló egyéni körülmények feltárására.
Távolléte vagy akadályoztatása idõtarta-
mára a kezelõorvos köteles a beteg vizsgálatára
és kezelésére más orvost felkérni (kivéve ter-
mészetesen azt az esetet, amikor ügyeletes or-
vos látja el a betegeket).
A felkért kezelõorvos, illetõleg ügyeletes
orvos köteles a beteg egészségi állapotával kap-
csolatos eseményekrõl a kezelõorvost megfele-
lõ idõben és módon tájékoztatni.
2. Az ellátás megtagadásának joga
Ezt a kérdéskört két lépesben kell vizsgálni,
az elsõ a vizsgálat, a második magának az ellá-
tásnak a megtagadása. Az orvos csak akkor te-
kinthet el a hozzá forduló beteg vizsgálatától,
ha más beteg ellátásának azonnali szükségessé-
ge miatt akadályoztatva van, vagy a beteghez
fûzõdõ személyes kapcsolata miatt, de csak
§
abban az esetben, ha a beteget más orvoshoz
irányítja.
Az orvosnak a beteg vizsgálatát és további
ellátását meg kell tagadnia, ha erre saját egész-
ségi állapota vagy egyéb gátló körülmény kö-
vetkeztében fizikailag alkalmatlan.
Az orvos a beteg ellátását megtagadhatja,
ha vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy
à a beteg egészségi állapota orvosi ellátást nem
igényel, vagy
à a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg ál-
tal kért kezelés szakmailag nem indokolt,
vagy
à a szükséges ellátás nyújtásához az egészség-
ügyi szolgáltatónál nincsenek meg a szemé-
lyi, illetve tárgyi feltételek, vagy
à a beteg állapota nem igényel azonnali be-
avatkozást és a vizsgálatot végzõ orvos a be-
teget késõbbi idõpontra visszarendeli.
Ha azonban a beutaló orvos által javasolt
vagy a beteg által kért ellátás jogszabályba vagy
szakmai szabályba ütközik, az orvosnak az el-
látást kötelessége megtagadni.
A beteg ellátásnak megtagadása lelkiis-
mereti okból. Ha az adott ellátás az orvos er-
kölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási
meggyõzõdésével ellenkezik, megtagadhatja
az ellátást, ha ez:
à a beteg egészségi állapotát nem befolyásolja
károsan, és a beteget más orvoshoz irányítja
vagy javasolja, hogy saját érdekében fordul-
jon más orvoshoz,
à ha az orvost területi ellátási kötelezettséggel
mûködõ egészségügyi szolgáltatónál foglal-
koztatják, további feltétel, hogy a munkál-
tatójával írásban közölje ezt a körülményt,
lehetõleg még az alkalmazását megelõzõen
vagy foglalkoztatása folyamán a körülmény
felmerülését követõen azonnal.
Az orvos akkor is megtagadhatja a beteg
ellátását, ha a beteg együttmûködési kötele-
zettségét súlyosan megsérti, az orvossal szem-
ben sértõ vagy fenyegetõ magatartást tanúsít
§ 3. AZ ORVOSI MÛKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA
(kivéve, ha e magatartását betegsége okozza),
vagy az orvos életét vagy testi épségét a beteg
magatartása veszélyezteti.
3. Vizsgálati és terápiás módszerek
megválasztásának joga
A kezelõorvos alapvetõ joga, hogy a tudo-
mányosan elfogadott vizsgálati és terápiás
módszerek közül – a hatályos jogszabályok ke-
retei között – szabadon válassza meg az adott
esetben alkalmazandó eljárást, ha azt õ és az el-
látásban közremûködõ más személyek megfe-
lelõen elsajátították, megfelelõ gyakorlattal
rendelkeznek, és a szükséges tárgyi és személyi
feltételek rendelkezésre állnak.
A választott vizsgálati és terápiás módszer
alkalmazhatóságának feltétele, hogy ahhoz a
beteg beleegyezését adja, valamint, hogy a be-
avatkozás kockázata kisebb legyen az alkalma-
zás elmaradásával járó kockázatnál (vagy a
kockázat vállalására alapos ok legyen).
A kezelõorvos – feladatkörében – jogosult
más orvost vagy egyéb szakképesítéssel rendel-
kezõ egészségügyi dolgozót a beteg vizsgálatá-
ra, illetve gyógykezelésében való közremûkö-
désre felkérni, konzílium összehívását javasol-
ni, illetve összehívni.
4. Utasítások adásának joga
A kezelõorvos – feladatkörében – jogosult
a beteg ellátásában közremûködõ egészségügyi
dolgozók (pl. ápolók, asszisztensek) részére
utasítást adni. A közremûködõ egészségügyi
dolgozónak az utasítást az abban foglalt felté-
telek szerint és a szakmai szabályoknak megfe-
lelõen végre kell hajtania.
Amennyiben a végrehajtás során a beteg ál-
lapota rosszabbodik, vagy elõre nem látható
esemény történik, errõl a kezelõorvost – ha ez
nem lehetséges, más orvost – haladéktalanul
értesítenie kell. Elõfordulhat, hogy az egész-
ségügyi dolgozó úgy ítéli meg, hogy az utasítás
végrehajtása a beteg állapotát kedvezõtlenül
/ 47
befolyásolja, vagy más aggálya merül fel. Ezt
azonnal a kezelõorvos tudomására kell hozni.
Ha ennek ellenére az utasítás végrehajtására
szólítják fel, jogosult az utasítás írásba foglalá-
sát kérni. Az egészségügyi dolgozónak akkor
kell megtagadnia az utasítás végrehajtását – a
kezelõorvos egyidejû tájékoztatása mellett –,
ha azzal a tõle elvárható ismeretek szerint a be-
teg életét veszélyeztetné vagy a gyógykezelés-
hez nem szükségszerûen kapcsolódó maradan-
dó egészségkárosodást okozna.
5. Dokumentációs kötelezettség
A pontosan vezetett egészségügyi doku-
mentáció fontosságát – jogi és igazságügyi or-
vostani szempontból – nem lehet eléggé hang-
súlyozni.
Ha jogvitára kerül sor, a dokumentáció felbe-
csülhetetlen segítséget nyújthat a tényállás
pontos tisztázásában. Mivel kártérítési eljárá-
sokban az alperesnek (a kórháznak) kell bizo-
nyítania, hogy a beteg kezelése során úgy járt
el, ahogy az adott helyzetben általában elvár-
ható, ha nincs dokumentálva a betegellátás
folyamata, nagyon nehéz azt bizonyítani, hogy
mindent megtettek a beteg érdekében.
Az egészségügyi dokumentáció minimális
kötelezõ tartalmi elemeit jogszabály hatá-
rozza meg. A dokumentációban fel kell tün-
tetni
à a beteg személyazonosító adatait,
à cselekvõképes beteg esetén az értesítendõ
személy, kiskorú, illetve gondnokság alatt
álló beteg esetében a törvényes képviselõ ne-
vét, lakcímét, elérhetõségét,
à a kórelõzményt, a kórtörténetet,
à az elsõ vizsgálat eredményét,
à a diagnózist és a gyógykezelési tervet meg-
alapozó vizsgálati eredményeket, a vizsgála-
tok elvégzésének idõpontját,
à az ellátást indokoló betegség megnevezését,
a kialakulásának alapjául szolgáló betegsé-
48 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
get, a kísérõbetegségeket és szövõdménye-
ket,
à egyéb, az ellátást közvetlenül nem indokoló
betegség, illetve a kockázati tényezõk meg-
nevezését,
à az elvégzett beavatkozások idejét és azok
eredményét,
à a gyógyszeres és egyéb terápiát, annak ered-
ményét,
à a beteg gyógyszer-túlérzékenységére vonat-
kozó adatokat,
à a bejegyzést tévõ egészségügyi dolgozó ne-
vét és a bejegyzés idõpontját,
à a betegnek, illetõleg tájékoztatásra jogosult
más személynek nyújtott tájékoztatás tartal-
mának rögzítését,
à a beleegyezés, illetve visszautasítás tényét,
valamint ezek idõpontját,
à minden olyan egyéb adatot és tényt, amely a
beteg gyógyulására befolyással lehet.
Az egészségügyi dokumentáció részeként
az egészségügyi szolgáltató köteles megõrizni:
à az egyes vizsgálatokról készült leleteket,
à a gyógykezelés és a konzílium során keletke-
zett iratokat,
à az ápolási dokumentációt,
à a képalkotó diagnosztikus eljárások felvéte-
leit, valamint
à a beteg testébõl kivett szövetmintákat.
6. Az egészségügyi dolgozók védelme
A büntetõ jogszabályok kiemelt védelmet
biztosítanak a közfeladatot ellátó személynek.
Egyes bûncselekmények (pl. emberölés, rablás)
esetében minõsített esetnek számít, tehát sú-
lyosabban büntetendõ, ha közfeladatot ellátó
személy sérelmére követik el. Ezen túlmenõen
a közfeladatot ellátó személy elleni erõszak kü-
lönálló bûncselekmény: aki a közfeladatot ellá-
tó személyt jogszerû eljárásában erõszakkal
vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre
kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetõleg emiatt
bántalmazza, bûntettet követ el, és három évig
§
terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ [Btk.
230. §].
Az egészségügyi dolgozó (tehát az orvos is)
közfeladatot ellátó személynek minõsül, így
megilleti a fokozott büntetõjogi védelem min-
den, a betegellátással és a betegirányítással
összefüggõ feladata tekintetében.
7. A szakmai fejlõdéshez való jog és
kötelezettség
Az orvos jogosult és köteles szakmai isme-
reteinek – a tudomány mindenkori állásával,
fejlõdésével összhangban történõ – folyamatos
továbbfejlesztésére.
EGYES, SPECIÁLIS ORVOSI
BEAVATKOZÁSOKRA
VONATKOZÓ SZABÁLYOK
1. Az emberi reprodukcióra irányuló
különleges eljárások
Az egészségügyi törvény részletesen szabá-
lyozza az emberi reprodukcióra irányuló kü-
lönleges eljárások (reprodukciós eljárások) kö-
rét és alkalmazásának feltételeit.
A reprodukciós eljárások célja, hogy a meddõ-
ség következtében gyermeknemzésre más
módon képtelen pároknak vérszerinti gyerme-
kük születhessen.
A törvény felsorolja, hogy mely asszisztált
reprodukciós eljárásokat szabad végezni:
à testen kívüli megtermékenyítés és embrió-
beültetés,
à a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel vagy
adományozott ivarsejttel végzett mestersé-
ges ondóbevitel,
à ivarsejt adományozásával történõ testen kí-
vüli megtermékenyítés és embrióbeültetés,
à embrióadományozással végzett embrióbeül-
tetés,
§ 3. AZ ORVOSI MÛKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA
à a nõi ivarsejt megtermékenyülését, illetõleg
megtermékenyíthetõségét, valamint a meg-
termékenyített ivarsejt megtapadását, fejlõ-
dését elõsegítõ egyéb módszer.
Ezen a körön kívül semmilyen más asszisz-
tált humán reprodukciós eljárás (például dajka-
terhesség) nem alkalmazható.
Reprodukciós eljárás igénybevételének fel-
tétele, hogy házastársak vagy (különnemû)
élettársak közösen kérjék a beavatkozás elvég-
zését. Lehetõség van arra is, hogy egyedülálló
nõ kérje a reprodukciós eljárás elvégzését, erre
akkor kerülhet sor, ha a nõ életkora vagy
egészségi állapota (meddõség) következtében
gyermeket természetes úton nagy valószínû-
séggel nem vállalhat.
Reprodukciós eljárás csak cselekvõképes
személyen végezhetõ, cselekvõképtelen vagy
korlátozottan cselekvõképes személy esetén
reprodukciós eljárás alkalmazásának a törvé-
nyes képviselõ vagy a gyámhatóság egyetérté-
sével sincs helye.
A reprodukciós eljárásokhoz ivarsejt ado-
mányozható. Ivarsejtet bármely 35. életévét be
nem töltött cselekvõképes személy adomá-
nyozhat, aki megfelel a jogszabályban elõírt
egészségügyi feltételeknek, és ivarsejtjei orvosi
szakvélemény alapján egészséges utód létreho-
zására nagy valószínûséggel alkalmasak. Az
adományozónak az adományozás során a
jövedelemkieséssel, valamint az utazással ösz-
szefüggésben keletkezett indokolt és igazolt
költségeit az egészségügyi szolgáltató utólag
megtéríti. Ugyanazon ivarsejt adományozótól
származó utódok száma a különbözõ szemé-
lyeknél elvégzett reprodukciós eljárások során
sem haladhatja meg a négyet. Egy reprodukci-
ós eljáráshoz csak egy adományozó ivarsejtjei
használhatók fel.
A hímivarsejt adományozása csak anoním
módon történhet, az adományozó neve nem
szolgáltatható ki sem a reprodukciós eljárást
igénybevevõ személynek, sem pedig a repro-
dukciós eljárás során fogant gyereknek. Az így
fogant gyermek vér szerinti szülõjének termé-
szetesen nem az adományozót, hanem a repro-
/ 49
dukciós eljárást igénybe vevõ személyeket kell
tekinteni.
A petesejt adományozására eltérõ szabá-
lyozás vonatkozik, hiszen ez – ellentétben a
hímivarsejt-adományozással – a szükséges
hormonkezelés és punctio miatt jelentõs koc-
kázattal jár az adományozó számára, így az
adományozó általában ezt a kockázatot isme-
retlen pár érdekében nem vállalná. A szabályo-
zás ezért a petesejt adományozására lehetõsé-
get ad nem anoním módon is, azonban csak
akkor, ha az adományozó és a recipiens között
meghatározott rokoni kapcsolat áll fenn [a do-
nor a recipiens közeli hozzátartozója, oldalági
rokona, testvérének házastársa (élettársa), há-
zastársa (élettársa) közeli hozzátartozója (az
egyenesági rokon és a testvér kivételével), vagy
házastársa (élettársa) testvérének házastársa
(élettársa)]. Az adományozás csak ellenérték
nélkül, valamint kényszertõl, fenyegetéstõl és
megtévesztéstõl mentesen történhet, errõl a fe-
lek közösen nyilatkoznak. Az adományozó
nyilatkozhat arról is, hogy a meghatározott
recipiens számára fel nem használt nõi ivarsej-
tek személyazonosításra alkalmatlan módon
felhasználhatók.
2. Terhességmegszakítás
A magyar jog viszonylag széles körben le-
hetõséget ad a terhesség megszakítására. Az
erre vonatkozó alapvetõ szabályokat a magzati
élet védelmérõl szóló 1992. évi LXXIX. tv. és a
végrehajtásáról szóló 32/1992. NM rendelet
tartalmazza.
Fontos kiemelni, hogy a törvény a beavatkozás
elvégzéséhez megfelelõ szakképesítéssel ren-
delkezõ személy lelkiismereti szabadságát is
védi akkor, amikor kimondja, hogy az orvos és
egészségügyi szakdolgozó – az állapotos nõ
életét veszélyeztetõ ok kivételével – a beavat-
kozás elvégzésére nem kötelezhetõ.
A terhesség megszakítására csak bizonyos
feltételek fennállása esetén kerülhet sor. A ter-
50 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
hesség általában a 12. hetéig szakítható meg,
az alábbi indokok alapján:
à azt az állapotos nõ egészségét súlyosan ve-
szélyeztetõ ok indokolja, vagy
à a magzat orvosilag valószínûsíthetõen sú-
lyos fogyatékosságban vagy egyéb károso-
dásban szenved, vagy
à a terhesség bûncselekmény következménye,
à az állapotos nõ súlyos válsághelyzete esetén.
Egyes különleges esetekben (pl. a terhes nõ
korlátozott cselekvõképessége vagy cselekvõ-
képtelensége esetén) a fenti terhességmeg-
szakítási okok fennállása esetén a terhesség a
magzati élet 18. hetéig is megszakítható.
Amennyiben a magzat genetikai, teratoló-
giai ártalmának veszélye az 50%-ot eléri, úgy a
terhesség a 20., elhúzódó vizsgálatok esetén a
24. hétéig végezhetõ el a beavatkozás.
Az állapotos nõ életét veszélyeztetõ ok
vagy a szülés utáni élettel összeegyeztethetet-
len magzati rendellenesség esetén az idõtar-
tamtól függetlenül szakítható meg a terhesség.
Egészségi ok esetén írásos kérelem nélkül,
egyéb esetben az állapotos nõ írásbeli kérelmére
történik a beavatkozás. A kérelmet a Család-
védelmi Szolgálat munkatársa elõtt, személye-
sen kell elõterjeszteni az állapotos nõnek, a ter-
hességet megállapító szülész-nõgyógyász
szakorvos által kiállított igazolás benyújtása
mellett. A válsághelyzet fennállását az állapo-
tos nõ aláírásával igazolja, ahhoz igazolást be-
nyújtani nem kell, azt a Családvédelmi Szolgá-
lat munkatársa nem vizsgálhatja felül.
A terhességmegszakítás egészségügyi és
szociális vonatkozásairól való tájékoztatás
után a terhes nõ megnevezi az egészségügyi in-
tézményt, ahol a beavatkozást végeztetni kí-
vánja, itt nyolc napon belül kell jelentkeznie, de
a beavatkozás a kérelem kiállítását követõen
legkevesebb három nap múlva végezhetõ csak
el. A kórházban mûtéti beleegyezési nyilatko-
zatot kell aláírni. Az egészségügyi ok fennállá-
sát két, szakmai szempontból illetékes szakor-
vos egybehangzó véleménnyel állapítja meg.
Az egészségügyi ok miatt végzett terhesség-
§
megszakítást a társadalombiztosítás finanszí-
rozza, egyéb esetekben meghatározott térítési
díjat kell fizetni, amely szociális indokok alap-
ján csökkenthetõ.
Minden olyan terhességmegszakítás, amely
nem az említett indokok alapján vagy eljárási
rendben történik, bûncselekmény (magzatel-
hajtás), azaz terhességmegszakítást csak a tör-
vényben és a végrehajtási jogszabályban meg-
határozottaknak megfelelõen szabad végezni
és végeztetni.
3. Mûvi meddõvé tétel
A mûvi meddõvé tétel olyan mûtéti beavat-
kozás, amely megakadályozza a nemzõ-, illet-
ve a fogamzóképességet. A beavatkozás csa-
ládtervezési célból vagy egészségügyi indokból
végezhetõ el, szakorvosi javaslatra.
A mûvi meddõvé tétel elvégzése – akár csa-
ládtervezési, akár egészségügyi indokból vég-
zik azt – nincs életkorhoz kötve (a korábbi sza-
bályozás 35 éves életkorhoz vagy három vér-
szerinti gyermek meglétéhez kötötte), sõt,
egészségügyi indokból akár 18 éves életkor
alatt is elvégezhetõ.
A törvény kötelezõ várakozási, „gondolko-
dási” idõt ír elõ: 26 éves életkor alatt ez egy év, a
felett pedig hat hónap. Kivételt képez ez alól
azonban az az eset, amikor a beavatkozás so-
ron kívüli elvégzését szülészeti vagy más mûté-
ti esemény lehetõvé teszi, vagy ha az idõközben
bekövetkezõ terhesség a nõ életét, testi épsé-
gét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné
vagy a terhességbõl nagy valószínûséggel nem
egészséges gyermek születne.
4. Az emberen végzett orvostudomá-
nyi kutatások szabályozása
Az emberen végzett orvostudományi kutatás
célja kizárólag diagnosztikus, terápiás, meg-
elõzési és rehabilitációs eljárások tökéletesíté-
se, új eljárások kidolgozása, valamint a beteg-
ségek kóroktanának és patogenezisének jobb
§ 3. AZ ORVOSI MÛKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA
megértése lehet. Kutatás csak a kutatás jelle-
gének, kockázatainak megfelelõ szakmai felté-
telekkel rendelkezõ egészségügyi szolgáltató-
nál végezhetõ.
A kutatás megkezdésének alapfeltétele,
hogy a kutatási tervet engedélyezzék. Az en-
gedélyezõ vizsgálati készítmények esetében az
Országos Gyógyszerészeti Intézet, egyéb,
invazív beavatkozást magába foglaló kutatás
(pl. új mûtéti eljárás) esetében pedig a nép-
egészségügyi szakigazgatási szerv regionális
intézete. A beavatkozással nem járó kutatáso-
kat (pl. kérdõíves vizsgálatok) az etikai bizott-
ság engedélyezi.
Ha a népegészségügyi szakigazgatási szerv
vagy az OGYI az engedélyezõ, be kell szerez-
nie a megfelelõ kutatásetikai bizottság szakha-
tósági állásfoglalását is. A kutatásetikai bizott-
ság független szervezet, orvos, jogász, teoló-
gus, etikus és pszichológus szakemberekbõl áll.
A kutatási terv csak akkor engedélyezhetõ, ha
à a megelõzõ vizsgálatok igazolták az alkalma-
zott tényezõk hatásosságát és biztonságos-
ságát,
à ha nem létezik más, az emberen végzett ku-
tatáshoz hasonló hatékonyságú eljárás, és
à ha a kutatás során a személyt fenyegetõ
kockázatok arányosak a kutatástól várható
haszonnal, illetve a kutatás céljának jelentõ-
ségével.
A kutatás alanyát a kutatásba való bele-
egyezését megelõzõen szóban és írásban tájé-
koztatni kell:
à a kutatásban való részvételének önkéntessé-
gérõl, valamint arról, hogy a beleegyezés
bármikor, indoklás és hátrányos következ-
mények nélkül visszavonható;
à a tervezett vizsgálat vagy beavatkozás kísér-
leti jellegérõl, céljáról, várható idõtartamáról;
à a kutatás során elvégzendõ vizsgálatok, illet-
ve egyéb beavatkozások jellegérõl, tartalmá-
ról és esetleges kockázatairól, következmé-
/ 51
nyeirõl, valamint a kutatással járó kellemet-
lenségekrõl;
à a kutatás alanya vagy mások számára várha-
tó elõnyökrõl;
à a kutatásban való részvétel helyett alkalmaz-
ható esetleges egyéb vizsgálatokról, beavat-
kozásokról;
à a kutatásban való részvétel kockázatának
körébe tartozó egészségkárosodás jellegérõl
és gyógykezelésérõl, valamint a kártalanítás-
ról, illetve kártérítésrõl;
à a kutatatásért felelõs személy(ek) nevérõl.
Nagyon fontos alapelv, hogy a kutatásban
részt vevõ minden személynek (ideértve a
kontrol személyeket is) meg kell kapnia min-
den olyan diagnosztikus és terápiás eljárást,
amely a gyakorlatban elfogadott. Ez különö-
sen a placebokontrolos vizsgálatok esetében
merülhet fel problémaként.
Cselekvõképtelen, illetve korlátozot-
tan cselekvõképes személyen kutatás csak
akkor végezhetõ, ha a kutatás nem folytatható
hasonló hatékonysággal cselekvõképes szemé-
lyen (például egy akut pszichiátriai betegeken
alkalmazandó vizsgálati készítményt nyilván
csak akut – rendszerint cselekvõképtelen bete-
gen – lehet kipróbálni), és ha a kutatástól várt
eredmény közvetlenül szolgálhatja a kutatás
alanyának egészségét. Ez utóbbi feltétel alól
azonban van kivétel: az egészségügyért felelõs
miniszter az ETT véleményének figyelembe-
vételével engedélyt ad olyan kutatásra, amely
ugyan nem szolgálja az abban résztvevõk
egészségét, de ha a kutatás célja az, hogy a ku-
tatás alanyának állapotához, betegségéhez
kapcsolódó tudományos ismeretek gyarapítá-
sával belátható idõn belül hozzájáruljon olyan
eredmények eléréséhez, amelyek hasznosak a
kutatás alanyának (vagy más hasonló korú és
azonos betegségben szenvedõ beteg) számára.
Az engedély azonban csak akkor adható meg,
ha a kutatás az abban résztvevõkre csekély
kockázattal és enyhe igénybevétellel jár.
Állapotos vagy szoptató nõ kizárólag
akkor lehet kutatás alanya, ha az saját vagy
gyermeke, illetõleg a hasonló életszakaszban
52 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
lévõ nõk és gyermekek egészségét közvetlenül
szolgálja, és nem áll rendelkezésre olyan eljárás,
amelynek révén nem állapotos vagy szoptatós
nõn is hasonlóan eredményes kutatás folytat-
ható.
Fogva tartott és katonai szolgálatot
töltõ személyen kutatás beleegyezésével sem
végezhetõ. Ennek a tiltásnak az oka az, hogy a
kutatás során az alany érdeke mindig megelõzi
a tudomány és a társadalom érdekeit; ezért a
kutatás alanyát érintõ kockázatot a lehetõ leg-
kisebb mértékûre kell korlátozni.
Kártalanítási kötelezettség. Ha a kuta-
tás alanya a kutatással összefüggésben kárt
szenved vagy meghal, és ez az egészségügyi in-
tézménynek felróható, a kártérítést a felelõs-
ségbiztosító fedezi (kutatás csak érvényes fele-
lõsségbiztosítással végezhetõ). Amennyiben az
egészségügyi intézmény nem felel a beteg ká-
ráért, mert mindenben úgy járt el, ahogy az az
adott helyzetben elvárható volt, az állam kár-
talanítja a kutatás alanyát (vagy eltartott hoz-
zátartozóit).
5. Szerv- és szövetátültetés
A szerv- és szövetátültetések jogi szabályo-
zásának jelentõsége messze felülmúlja az el-
végzett beavatkozások számát.
A transzplantációval kapcsolatos etikai–jo-
gi kérdések – azóta, amióta elõször alkalmaz-
ták ezt az eljárást emberen – folyamatosan a
társadalmi figyelem középpontjában állnak,
így ezen a területen különösen fontos a korrekt
jogi szabályozás.
A jogi szabályozás szempontjából el kell
különíteni egymástól a szerv-, illetve a szövet-
átültetést, valamint az élõbõl, illetve halottból
történõ szerv-, szöveteltávolítást, ezekre eltérõ
szabályok vonatkoznak.
Jogi szempontból szerv- és szövetátültetés
alatt szerv és szövet emberi testbõl történõ el-
távolítását, valamint annak más élõ személy
testébe történõ beültetését értjük.
§
Nem vonatkoznak tehát a szövetátültetés-
re vonatkozó szabályok azokra az esetekre,
amikor valamely eltávolított szövetet (kötõ- és
támasztószövet, csontvelõ stb.) ugyanannak a
személynek testébe ültetnek vissza (autológ
transzplantáció).
Ugyanakkor a szabályozás eltér a szövetek
biológiai defíniciójától is, hiszen egyes szövete-
ket nem von a hatálya alá: így külön szabályok
vonatkoznak a vér, véralkotórész, az ivarsejtek
átültetésére is.
Élõ személy testébõl más személy testébe
történõ átültetés céljára csak
à olyan páros szerv egyikét, amelynek eltávolí-
tása nem okoz súlyos és maradandó fogya-
tékosságot (gyakorlatilag tehát csak vesét),
à olyan szerv részletét (szervszegment), mely-
nek eltávolítása esetén a szerv jelentõsebb
funkciókiesés nélkül mûködik tovább (pl.
májszegmentet),
à regenerálódó szövetet szabad eltávolítani.
Fõszabály szerint szerv (vese) és szervszeg-
ment adományozása esetén a donor és a reci-
piens között vérségi kapcsolatnak kell fennáll-
nia (egyeneságbeli rokon, annak testvére, test-
vér, illetve annak egyeneságbeli rokona). Ha
nincs vérségi kapcsolat a donor és a recipiens
között (pl. házastársak), akkor a kórházi etikai
bizottság engedélyével kerülhet sor a szervado-
mányozásra. A bizottságnak a donor és a re-
cipiens közötti szoros érzelmi kapcsolat fenn-
állását, az adományozás ingyenességét kell
vizsgálnia. Szövetadományozás esetén nem
feltétel a rokoni kapcsolat. Szervet és szövetet
csak cselekvõképes személy (18. életévét betöl-
tötte és nem áll gondnokság alatt) adományoz-
hat, kivétel ez alól a csontvelõ, illetve hemo-
poetikus õssejt vagy más regenerálódó szövet
adományozása. Ezekben az esetekben kiskorú
vagy gondnokság alatt álló személy is lehet do-
nor, de csak akkor, ha a recipiens a donor test-
vére, nem áll rendelkezésre cselekvõképes do-
nor, az adományozó valószínûsíthetõen élet-
mentõ a recipiens számára, és ha a kórházi eti-
kai bizottság is hozzájárulását adta.
§ 3. AZ ORVOSI MÛKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA
Szerv, illetve szövet adományozása kizárólag
ellenérték nélkül történhet, de a donor jogosult
az adományozással kapcsolatos indokolt és
igazolt költségeinek megtérítésére. E költsége-
ket a költségvetés viseli.
Szervadományozás esetén a donor bele-
egyezését közokiratba kell foglalni, szövet
adományozása esetén elegendõ a teljes bizonyí-
tó erejû magánokirat. A recipiens beleegyezését
egyszerû okiratba kell foglalni.
Az államnak az élõbõl történõ szerv-, illet-
ve szövetadományozás esetén kártalanítási
kötelezettsége van, hasonlóan, mint véradás
és az orvosbiológiai kutatások esetében. Ennek
értelmében, ha a donor a szerv, illetve szövet el-
távolítása következtében egészségében vagy
testi épségében károsodik, megrokkan vagy
meghal, és a beavatkozást végzõ egészségügyi
szolgáltató kártérítési felelõssége felróhatóság
hiányában nem állapítható meg (tehát a káro-
sodás pl. a szokványos mûtéti vagy altatási
szövõdmények körébe tartozik), a donor akkor
sem marad vagyoni kompenzáció nélkül: az ál-
lamnak kell kártalanítania õt, illetve eltartott
hozzátartozóit.
Halottból történõ szerv-, illetve szö-
veteltávolítás esetén jogi szempontból az elsõ
releváns lépés az agyhalál megállapítása (azon
szövetek esetében, amelyek a hypoxiára kevés-
bé érzékenyek, pl. a kötõ- és támasztószöve-
tek, cornea stb. ennek nincs jelentõsége). Az
agyhalál megállapításának részletes szabályait
a 18/1998.(XII.27.) EüM rendelet 2. sz. mellék-
lete tartalmazza (lásd alább a halál megállapí-
tásánál).
A jogi szabályozás következõ fontos része a po-
tenciális donor beleegyezésének kérdése. A
kezelõorvos köteles meggyõzõdni arról, hogy a
donor tett-e még életében tiltakozó nyilatkoza-
tot.
A kezelõorvos – vagy az ezzel a feladattal
az intézményvezetõ által megbízott egészség-
/ 53
ügyi dolgozó, aki nem feltétlenül orvos – át-
vizsgálja a beteg egészségügyi dokumentáció-
ját és iratait. Ha nem talált tiltakozó nyilatko-
zatot, akkor a következõ lépés az Országos
Vérellátó Szolgálatnál vezetett Országos
Transzplantációs Nyilvántartás (OTNY) meg-
keresése annak céljából, hogy a nyilvántartás
tartalmazza-e a beteg tiltakozó nyilatkozatát.
Amennyiben itt sem lelhetõ fel a tiltakozó nyi-
latkozat, megkezdõdhet a szervek, szövetek
eltávolítása.
A jogszabály nagykorú donor esetén nem írja
elõ a hozzátartozók bevonását a döntési folya-
matba, csak azt, hogy az elhunyt hozzátartozó-
jával való kapcsolatfelvételkor a hozzátartozót
tájékoztatni kell arról, hogy nem találtak tilta-
kozó nyilatkozatot, valamint arról, hogy az el-
hunytból milyen szervet, szövetet távolítottak
el.
Amennyiben a donor kiskorú, csak a
törvényes képviselõ (szülõ vagy gyám) hozzá-
járulásával kezdhetõ meg a szerv-, szövet eltá-
volítása.
Tiltakozó nyilatkozatot tehet a cselekvõ-
képes beteg
– közokiratban,
– teljes bizonyító erejû magánokiratban és
– szóban (ha írásbeli nyilatkozatra nem
vagy csak jelentékeny nehézséggel lenne
képes, ezt a dokumentációban kell rög-
zíteni).
Ha valaki azt szeretné, hogy tiltakozó nyi-
latkozatát az OTNY-ben nyilvántartsák, ak-
kor a szabályszerûen elkészített okiratot, vala-
mint az adatkezeléshez történõ hozzájárulását
személyesen, postán (ajánlott küldeményként)
vagy háziorvosán keresztül juttathatja el a
nyilvántartásba. A nyilvántartásba vétel nem
feltétele a tiltakozás érvényességének, a beteg a
nyilatkozatot iratai között is tarthatja, ennek
jogi hatása ugyanaz.
54 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
AZ ORVOS FELELÕSSÉGE
AZ ORVOSI FELELÕSSÉG ÁLTALÁNOS
SZABÁLYAI
A felelõsség általában a társadalom véde-
kezése a társadalmi érdekekkel ellenté-
tes helyzetekkel, illetve magatartásokkal
szemben.
Az orvosnak orvosi tevékenységét szabálysze-
rûen, az orvosi foglalkozás szabályainak meg-
felelõen kell végeznie, ennek az elmulasztása
felelõsségre vonást eredményezhet.
Az orvos felelõssége etikai, munkajogi,
polgári jogi, szabálysértési és büntetõjogi téren
áll fenn. Attól függõen kerülhet sor egyik vagy
másik formájú felelõsségre vonásra, hogy a
szabályszegés milyen jellegû volt. Az egyes fe-
lelõsségi formák más és más érdeksérelmekre
vonatkoznak, más és más célt szolgálnak (pl. a
polgári jogi felelõsség elsõdleges funkciója a
károsult kompenzációja, míg a büntetõjogi fe-
lelõsségé a büntetés), de ha egy cselekmény
egyszerre több vagy mindegyik felelõsségi
rendszert is érinti, ugyanazért az egy cselekmé-
nyért többféle, vagy akár mindegyik felelõs-
ségre vonási eljárás is lefolytatható.
1. Az orvos etikai felelõssége
Az orvosi felelõsség speciális formája az
etikai felelõsség, amely lényegében a hivatás
gyakorlása során tanúsított magatartásra vo-
natkozik. A magatartási kötelezettségek etikai
szabályai részben íratlanok, azonban írott for-
mában vagy összegyûjtve etikai kódexként is
megfogalmazhatók. Az orvosok számára a
kamarai tagság kötelezõ, így a Kamara Etikai
Kódexe irányadó. Az etikai eljárás lefolytatá-
sára Kamara jogosult.
A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi
XXVIII. törvény szerint etikai vétségnek minõsül
egyrészt az orvosi foglalkozás szakmai szabá-
lyainak, másrészt a MOK etikai statútumában
§
foglalt orvosetikai szabályoknak, valamint a
MOK szabályzataiban foglalt vagy a választott
tisztségbõl eredõ kötelezettségek vétkes meg-
szegését.
Az etikai vétség viszonylag rövid idõ alatt
elévül: nem indítható meg az eljárás az etikai
vétség gyanújának az etikai bizottság tudo-
másra jutását követo három hónapon túl, és et-
tõl függetlenül is, a vétség elkövetése után há-
rom évvel sem.
Fellebbezés esetén másodfokú etikai bi-
zottság tárgyalja az ügyet, amelynek határoza-
tával szemben bírósági jogorvoslatnak van he-
lye. Az etikai vétség megállapítása esetén az
etikai bizottság büntetést szabhat ki: figyel-
meztetést, megrovást, a mindenkori minimál-
bér összegének tízszereséig terjedõ pénzbírsá-
got, vagy a tagsági jogviszony 1–6 hónapig ter-
jedõ felfüggesztését, kirívóan súlyos etikai vét-
ség esetében kizárást.
Az Etikai Bizottságok tagjait a kamara
tagsága választja, az etikai kérdésekben való el-
vi állásfoglalás a kamara Etikai Kollégiumának
feladata, amely ugyancsak választott szerv.
2. Az orvos fegyelmi felelõssége
A munkáltató által a munkavállalóval
szemben alkalmazható szankciók körét és az
eljárási szabályokat közalkalmazottak (pl. ön-
kormányzati, állami költségvetési intézmé-
nyekben, kórházakban dolgozók) esetében a
közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény,
köztisztviselõknél (a közigazgatás szakember-
gárdája, orvosok esetében tipikusan az egész-
ségügyi államigazgatási szerv kötelékében és a
minisztériumban dolgozók) a köztisztviselõk
jogállásáról szóló törvény, minden egyéb mun-
kavállaló esetén a Munka Törvénykönyve tar-
talmazza. A munka törvénykönyve hatálya alá
tartozó munkavállalók tekintetében fegyelmi
eljárást nem lehet lefolytatni, itt a munkáltató
a rendkívüli felmondás eszközével élhet, a fe-
gyelmi eljárás tipikusan a közszférában foglal-
koztatottak esetében alkalmazható.
§ 3. AZ ORVOSI MÛKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA
Fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott (il-
letve a köztisztviselõ), ha a közalkalmazotti
(köztisztviselõi) jogviszonyból eredõ lényeges
kötelezettségét vétkesen megszegi.
Kiszabható fegyelmi büntetések:
– megrovás;
– az elõmeneteli rendszerben történõ vá-
rakozási idõ legfeljebb egy évvel történõ
meghosszabbítása;
– a jogszabály alapján adományozott
címtõl való megfosztás;
– magasabb vezetõ, illetve vezetõ beosz-
tás fegyelmi hatályú visszavonása, vala-
mint
– elbocsátás.
A fegyelmi eljárás lefolytatásának eljárási
szabályait a jogszabály pontosan meghatároz-
za, és a döntés ellen a bírósághoz lehet fordulni
jogorvoslatért.
Ha a munkavállaló a munkáltatónak kárt
okoz, bizonyos határok között ennek megtérí-
tésére is kötelezhetõ.
3. Az orvos polgári jogi felelõssége
A polgári jogi felelõsség általános szabályai
a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) tartalmazza.
Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt
megtéríteni. Mentesül a felelõsség alól, ha bi-
zonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott
helyzetben általában elvárható. (Ptk. 339.§)
A polgári jogi, kártérítési felelõsségnek a
legfontosabb jellemzõje az, hogy a károkozás
esetére olyan szankciót alkalmaz, amely
– vagyoni jellegû,
– közvetlenül a károsultat illeti meg, és
– az elszenvedett kárral arányos. (A bün-
tetõjogban, sõt az etikai és fegyelmi fe-
lelõsségre vonás során is elképzelhetõ
vagyoni szankció, ez azonban nem a ká-
rosultat illeti meg, és nem feltétlenül az
elszenvedett kárral arányos.).
/ 55
A polgári jogi felelõsség megállapításának
feltétele négy tényezõ együttes fennállása:
à Jogellenes magatartás: a felelõsség alapjá-
ul szolgáló magatartásokat a polgári jog – el-
térõen a büntetõjogtól – nem sorolja fel,
minden károkozás, amely nem minõsül jog-
szerûnek, jogellenes, és a többi feltétel meg-
léte esetén kiváltja a kártérítési szankciót.
Nem jogellenes (tehát jogszerû) a károkozás,
ha szükséghelyzetben követik el, vagy (bizo-
nyos korlátozásokkal) a károsult beleegye-
zésével, vagy jogos védelem során, vagy ha
jogszabály kifejezetten engedélyt ad rá. Az
orvosi tevékenység kapcsán az egészségügyi
jogszabályok szerint közvetlen életveszély
esetén a beteg hozzájárulása nélkül is elvé-
gezhetõ a szükséges beavatkozás, ez megfe-
lel a szükséghelyzetben elkövetett károko-
zásnak, a károsult beleegyezését pedig az
egészségügyi jogban a beteg hozzájárulását
szabályozó normák bontják ki.
à Kár: károsodás (vagy a károsodás közvetlen
veszélye) nélkül nincs polgári jogi felelõsség.
A kár lehet vagyoni kár és ún. nem vagyoni
kár.
A vagyoni kár fõ csoportjai:
– a felmerült kár (az a pénzben kifejezhe-
tõ érték, amellyel a károsult vagyona
csökkent, pl. baleset során ruházat
megrongálódása),
– az indokolt kiadás (azok a többletkiadá-
sok, amelyek a károsodással kapcsola-
tosan merültek fel, pl. betegséggel kap-
csolatos többlet élelmezési költség), és
végül
– az elmaradt haszon (az az érték, amivel
a károsult jövedelme gyarapodott volna,
ha nem szenvedte volna el a károsodást,
pl. betegség miatti jövedelemkiesés).
A nem vagyoni károk azok a károk, ame-
lyeket nem lehet vagyoni ráfordítást igény-
lõ módon orvosolni (ha a kár például egy
torzító heg visszamaradása a testen, akkor
amennyiben ez plasztikai mûtéttel elfogad-
hatóan korrigálható, a betegnek vagyoni
kára van, amely a plasztikai mûtéttel kap-
56 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
csolatos költségeknek felel meg, ha nem
korrigálható, akkor viszont a nem vagyon
kár kerül elõtérbe, amely a társadalmi élet
elnehezülésével stb. kapcsolatos.)
à Okozati összefüggés: a felmerült kár és a
károkozó magatartás között ok-okozati
összefüggésnek kell fennállnia, ennek a
megállapítása a gyakorlatban bonyolult or-
vos-szakértõi kérdés.
à Felróhatóság: felróhatóság hiányában nem
állapítható meg a felelõsség. Nem felróható
a károkozó magatartás, ha a károkozó úgy
járt el, ahogy az adott helyzetben általában
elvárható.
A kártérítési felelõsség megállapításának
elsõ három feltételét a károsultnak kell bizo-
nyítania, a károkozó feladata az, hogy kiment-
se magát, vagyis bizonyítsa, hogy az általános
elvárhatósági mércének megfelelõen, nem fel-
róhatóan járt el. A gondosan kivitelezett orvosi
beavatkozások esetén is elõfordulhat, hogy a
betegnek kára keletkezik (pl. mûtétnél érsérü-
lés lép fel és ez újabb operációt tesz szükséges-
sé), ez azonban a beavatkozás kockázataihoz
tartozik (nem felróható), így ennek következ-
ményeit azonban a beteg viseli.
A károsult a kára megtérítésére vonatkozó
igényét közvetlenül a közszolgáltatást nyújtó
egészségügyi szolgáltatóval (kórházzal) szem-
ben érvényesítheti, függetlenül attól, hogy az
egészségügyi közszolgáltató milyen jogvi-
szonyban foglalkoztatta a kárt okozó egész-
ségügyi dolgozót. Ha a kárt közvetlenül okozó
egészségügyi dolgozó a szolgáltatóval (kórház-
zal) közalkalmazotti jogviszonyban, vagy köz-
alkalmazotti jogviszonyban áll, akkor a szol-
gáltató csak korlátozott mértékben (általában
az átlagfizetés háromszorosának erejéig) köve-
telheti a kifizetett kártérítési összeget a dolgo-
zójától. Ha azonban a kárt okozó egészségügy
dolgozót más jogviszonyban – például megbí-
zási jogviszonyban foglalkoztatta –, akkor a
teljes kár megtérítésére kötelezheti.
Minden egészségügyi szolgáltatónak érvé-
nyes felelõsségbiztosítási szerzõdéssel kell ren-
delkeznie, amely fedezetet biztosít az okozott
§
károk megtérítésére. A felelõsségbiztosítás
alapján a biztosító azonban csak a szerzõdés-
ben meghatározott értékhatárig (általában öt
millió forintig) áll helyt a kártérítés fennmara-
dó részét a szolgáltatónak kell kifizetnie.
4. Az orvos szabálysértési felelõssége
Amint az az anyagi büntetõjog szabályai
között már említésre került, azok a társada-
lomra veszélyes cselekvések, amelyek társada-
lomra veszélyessége a vétség fokát nem éri el –
de mindenképpen szabálytalanok –, az ún. sza-
bálysértések. Ilyen szabálysértés lehet pl. a ká-
bítószerek nyilvántartására, tárolására, kiadá-
sára vonatkozó rendelkezések be nem tartása.
5. Az orvos büntetõjogi felelõssége
Orvos, egészségügyi dolgozó tevékenysé-
gével, mulasztásával kapcsolatban büntetõ el-
járás is indulhat, a leggyakrabban alkalmazott
tényállás a foglalkozás körében elkövetett ve-
szélyeztetés.
A Btk. 171. § (1) bekezdése szerint: „Aki
foglalkozása szabályainak megszegésével más
vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét
gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki
vagy testi sértést okoz, vétséget követ el, és egy
évig terjedhetõ szabadságvesztéssel bünteten-
dõ.” Szigorúbban minõsül, súlyosabb büntetés-
sel fenyegetett a foglalkozási szabályok meg-
szegése, ha annak – büntetõjogi értelemben
vett – eredményeként maradandó fogyatékos-
ság, súlyos egészségromlás, tömegszerencsét-
lenség vagy halál következett be. Mindezekben
az esetekben a foglalkozás körében elkövetett
veszélyeztetés bûntette valósul meg – amint az
a Jogi ismeretek c. fejezetben már ismertetésre
került –, és emiatt büntetõjogi felelõsségre vo-
násra is sor kerül.
A büntetõ eljárásban az eljáró hatóság –
nyomozóhatóság, bíróság – orvosszakértõ
igénybevételével vizsgálja, hogy az orvos fog-
lalkozási szabályszegést elkövetett-e, ha igen, a
§ 3. AZ ORVOSI MÛKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA / 57

veszélyhelyzet vagy a káros következmény (pl.
halál) a foglalkozási szabályszegéssel okozati
összefüggésben áll-e, és ha igen, bûnös volt-e
az orvos. Ha az orvos foglalkozásának vala-
mely írott vagy íratlan szabályát bûnösen meg-
szegte és ennek következtében betege állapota
súlyosabbá vált vagy halála éppen emiatt kö-
vetkezett be, az orvos büntetõjogi felelõssége
megvalósul, és a bíróság õt ítéletében elmarasz-
talja. (Az orvos felelõsségével kapcsolatos
orvosszakértõi vizsgálat és véleményezés kér-
déseivel a tankönyv negyedik fejezete foglal-
kozik.)
 4. Az orvosszakértõ
Dósa Ágnes
A Be. 99. § (1) bekezdése szerint: „Ha a bi-
zonyítandó tény megállapításához vagy meg-
ítéléséhez különleges szakértelem szükséges,
szakértõt kell igénybe venni”. (A polgári eljárás
vonatkozásában lényegében ugyanezt tartal-
mazza a Pp. 177. §-a.)
Az igazságügyi szakértõ feladata, hogy a
bíróság, az ügyészség, a rendõrség, illetve jog-
szabályban meghatározott hatóság kirendelé-
se, továbbá megbízás alapján, a tudomány és a
mûszaki fejlõdés eredményeinek felhasználá-
sával készített szakvéleménnyel segítse a tény-
állás megállapítását, a szakkérdés eldöntését.
A szakértõ tehát a büntetõ és a polgári eljá-
rásban a tényállás felderítésében szakértelmé-
vel segíti az eljáró hatóságot. Az ügyek sokré-
tûsége folytán a nyomozóhatóság, bíróság
gyanis gyakran foglalkozik olyan kérdésekkel,
amelyekben maga nem rendelkezik szakisme-
retekkel; ezek eldöntéséhez szakértõt kell
igénybe vennie.
A sokféle szakkérdés miatt különbözõ te-
rületeken merülhet fel szakértõk igénybevétel-
ének szükségessége, így pl. könyvszakértõ,
írásszakértõ, fegyverszakértõ, nyomszak-
értõ, közlekedési szakértõ, vegyészszakér-
tõ stb. alkalmazására kerülhet sor. Az egyik
leggyakrabban alkalmazott szakértõ az igaz-
ságügyi orvosszakértõ.
Igazságügyi orvosszakértõ alkalmazására
általában akkor kerül sor, ha személy életével,
testi épségével vagy egészségével, illetõleg ha-
lálesettel kapcsolatos vagy egyéb kérdésben
orvosi szakismeretre van szükség.
Így a hatóság különösen halottszemle, bon-
colás, holttest kihantolása, csontvázak és
csontmaradványok vizsgálata, testi sértéssel,
egészségromlással, magzatelhajtással, nemi er-
kölcs elleni bûncselekménnyel kapcsolatos
vizsgálat, elmeállapot-vizsgálat, véralkohol-
meghatározás, a származás megállapítása, ille-
tõleg a kényszerelvonó kezelés elrendelése so-
rán szükséges vizsgálat esetében rendel ki igaz-
ságügyi orvosszakértõt.
A Be. 99. §-ának (2) bekezdése meghatá-
rozza azokat az eseteket, amikor kötelezõ
szakértõt igénybe venni:
à a bizonyítandó tény, illetõleg az eldöntendõ
kérdés személy kóros elmeállapota, alko-
hol-, illetõleg kábítószer-függõsége,
à a bizonyítandó tény, illetõleg az eldöntendõ
kérdés kényszergyógykezelés vagy kény-
szergyógyítás szükségessége,
à a személyazonosítást biológiai vizsgálattal
végzik,
à elhalt személy kihantolására kerül sor.
A büntetõ eljárásban vannak olyan esetek
is, amikor nem is egy, hanem két igazságügyi
orvosszakértõt kell igénybe venni, például az
elmeállapot vizsgálata során.
AZ IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTÕI
SZERVEZET
Az igazságügyi szakértõi szervezet felépí-
tését, a szakértõi mûködés általános elveit és
részletes szabályait a büntetõeljárási törvény és
60 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
a polgári perrendtartás mellett elsõsorban az
igazságügyi szakértõi tevékenységrõl szóló
2005. évi XLVII. törvény határozza meg. Ezek
tartalmazzák az orvosszakértõk mûködésével
kapcsolatos alapvetõ rendelkezéseket is.
Igazságügyi szakértõi tevékenységet az er-
re feljogosított természetes személy, gazdasági
társaság vagy az e célra létesített igazságügyi
szakértõi intézmény végezhet.
Igazságügyi szakértõ az a büntetlen elõé-
letû, a szakterületének megfelelõ felsõfokú
képzettséggel és többéves szakmai gyakorlattal
rendelkezõ személy lehet, akit kérelmére az
igazságügyi miniszter – elõírt eljárás, vélemé-
nyezés stb. után – felvesz az igazságügyi szak-
értõi névjegyzékbe. A szakértõi tevékenység el-
látására tehát a hivatalos névjegyzékbe való
felvétel jogosít, a névjegyzék nyilvános és tar-
talmazza – a név mellett – a szakértõ szakterü-
letét is. A névjegyzéket az Igazságügyi Mi-
nisztérium a világhálón is közzéteszi
(www.im.hu). A névjegyzékbe felvétellel egyi-
dejûleg a szakértõ igazságügyi szakértõi iga-
zolványt kap. A szakértõi mûködését a szakér-
tõi eskü letétele után kezdheti meg és tevé-
kenységét az ország egész területén kifejtheti.
A szakértõt elsõsorban a bíróság, az
ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság rendeli ki,
de a szakértõ – megbízás alapján – más szerv,
magánszemély számára is adhat szakvéle-
ményt, ha ez a kirendelõ szervtõl származó fel-
adatainak ellátását nem akadályozza és azzal
nem összeférhetetlen.
Az 1995. évi CXIV. törvény által létreho-
zott Igazságügyi Szakértõi Kamara az igaz-
ságügyi szakértõk önkormányzati elven alapu-
ló szakmai, érdekképviseleti köztestülete.
Igazságügyi szakértõi tevékenységet e törvény
rendelkezései szerint csak az folytathat, aki
ezen Kamarának is tagja.
Igazságügyi szakértõi intézményt az
igazságügyi miniszter vagy vele egyetértésben
más miniszter alapíthat. Az intézmény meg-
határozott feladatkörben (szakterületen) és il-
letékességi területen jár el. Kirendelés vagy
megbízás esetén a szakértõi tevékenységet – az
igazgató kijelölése alapján – az intézménynek a
§
szakértõi névjegyzékben szereplõ dolgozója
látja el. Bizonyos, jogszabályokban meghatáro-
zott szakkérdésekben mindig igazságügyi
szakértõi intézmény jogosult csupán eljárni –
így pl. orvosszakértõi területen az igazságügyi
és hatósági boncolás végzése, véralkohol- és
szövettani vizsgálatok, rendkívüli halál esetén
toxikológiai vizsgálat stb. –, hiszen adott ese-
tekben a szakértõi feladat megfelelõ ellátásá-
hoz olyan személyi és tárgyi feltételek (gépek,
mûszerek, technikai berendezések, laboratóri-
umok, bonctermek stb.) megléte szükséges,
amelyek csak intézményben állnak rendelke-
zésre.
Kivételesen eseti szakértõ igénybe vételére
is sor kerülhet, akkor, ha a felmerült szakkér-
désben nincs igénybe vehetõ igazságügyi szak-
értõ vagy intézmény. Ilyen esetben a szakértõi
feladat ellátására megfelelõ szakértelemmel
rendelkezõ más természetes személyt vagy in-
tézményt is igénybe lehet venni.
A szakértõi mûködés felett a szakterület
szerint illetékes minisztert szakfelügyeleti
jog illeti meg, egyéb vonatkozásokban az igaz-
ságügyminiszter gyakorol felügyeletet a szak-
értõi mûködés felett.
Egy-egy szakkérdés véleményezésére rend-
szerint egy szakértõt kell igénybe venni, ha
azonban a vizsgálat jellege – vagy bizonyos tör-
vényességi szempontok – szükségessé teszik,
több szakértõ is kirendelhetõ. Ha a nyomozás
során a hatóság rendelt ki szakértõt, a vádlott
vagy a védõ kérelmére – ugyanazon tényre – a
bíróságnak más szakértõt is ki kell rendelnie. A
hatóság több szakértõt akként is kirendelhet,
hogy csak a szakértõi csoport vezetõjét rendeli
ki és egyben feljogosítja arra, hogy a többi
szakértõt bevonja. A halál oka és körülményei,
valamint az elmeállapot vizsgálatánál két szak-
értõt kell igénybe venni.
AZ IGAZSÁGÜGYI
ORVOSSZAKÉRTÕI INTÉZMÉNYEK
Az országban mûködõ igazságügyi orvos-
szakértõi intézmények a következõk:
§ 4. AZ ORVOSSZAKÉRTÕ
à a négy egyetem orvostudományi karainak
Igazságügyi Orvostani Intézete (Budapest,
Debrecen, Pécs, Szeged),
à kilenc Igazságügyi Orvosszakértõi Intézet
(Budapest, Gyõr, Kaposvár, Kecskemét,
Miskolc, Szeged, Szombathely, Szolnok,
Veszprém), amelyek az Igazságügyi Minisz-
térium intézményei.
Az ezekben az intézményekben alkalma-
zásban álló szakértõk (orvosok, vegyészek, bi-
ológusok, pszichológusok) – szakértõi munká-
jukat fõfoglalkozásban végzik. Az intézetek-
ben dolgozó orvosok nagyobb része igazság-
ügyi orvostani, igazságügyi pszichiátriai szak-
vizsgával, mások valamilyen klinikai szakké-
pesítéssel rendelkeznek.
Az igazságügyi orvosszakértõi tevékenysé-
get folytató intézetek és szervek munkáját, va-
lamint az igazságügyi orvosszakértõk és
elmeorvosszakértõk szakértõi tevékenységét
az Országos Igazságügyi Orvostani Inté-
zet szakmai és módszertani szempontból tá-
mogatja és segíti. Ez az Intézet az igazságügyi
orvostani és igazságügyi elmeorvostani, illetve
az igazságügyi orvosszakértõi tevékenység te-
rületén az Egészségügyi Minisztérium mód-
szertani, továbbképzõ és tudományos kutató
alapintézménye. Az Intézet figyelemmel kíséri
az országos orvosszakértõi gyakorlatot, jog-
erõsen lezárt ügyek alapján tanulmányozza az
orvosszakértõk munkáját, szükséges esetekben
jelzéseket ad vagy különféle kezdeményezése-
ket tesz, elemzi a vonatkozó szakértõi jogsza-
bályok hatályosulását, felméréseket végez, ko-
ordinálja a szakterület tudományos életét,
konzultációkat és konferenciákat rendez, a
Semmelweis Egyetem Egészségtudományi
Karral együttmûködésben részt vesz a szakor-
vosképzésben, szakorvosok részére tovább-
képzõ tanfolyamokat tart stb. (A felsõoktatás-
ról szóló 1993. LXXX. törvény és más jogsza-
bályok értelmében az egyetemeknek, így az
orvostudományi egyetemeknek is nemcsak a
felsõfokú szakemberek alapképzése terén van-
nak meghatározott feladatai, hanem a poszt-
graduális képzés, a habilitációs eljárás, a dokto-
/ 61
ri képzés és fokozatszerzés stb. területén is.
Ezek a szabályok az igazságügyi orvostan
szakágazatára is érvényesek.)
Az Intézet igazságügyi orvosszakértõk és
elmeorvosszakértõk részére idõnként vagy
szükség esetén tájékoztatókat ad ki, illetõleg –
és egyik legfontosabb feladataként – mód-
szertani leveleket jelentet meg, ezzel általá-
nos szakmai iránymutatást biztosítva. A mód-
szertani levelek anyaga az igazságügyi orvos-
és elmeorvosszakértõk részére mintegy foglal-
kozási szabálynak minõsül. Az eddig megjelent
15 módszertani levél közül a következõkben
felsoroltak hatályosak:
6. sz. A halottakkal kapcsolatos igazságügyi
orvosszakértõi tevékenységrõl
8. sz. Az igazságügyi orvosszakértõk feladatai
kártérítési perekben
9. sz. Az igazságügyi orvosszakértõk magatartá-
sáról és felelõsségérõl
10. sz. Az igazságügyi pszichológus szakértõk mû-
ködési körérõl és tevékenységérõl
12. sz. A gerincsérültek igazságügyi orvosszakértõi
vizsgálata és véleményezése
14. sz. Az igazságügyi pszichiátriai szakértõi vizs-
gálatokról és véleményezésrõl
15. sz. Az ittasság igazságügyi pszichátriai szakér-
tõi véleményezésérõl
16. sz. A testi sérülések és egészségkárosodások
igazságügyi orvosszakértõi véleményezésé-
rõl
17. sz. Irányelvek a származás megállapítási perek-
ben végzendõ szakértõi vizsgálatokhoz és
vélemény adásához
18. sz. A koponya- és agysérültek igazságügyi
orvosszakértõi véleményezésérõl
19. sz. A traumákhoz kapcsolódó pszichés kórké-
pek igazságügyi orvosszakértõi véleménye-
zésérõl
20. sz. Polgári perekben és büntetõügyekben vég-
zett DNS-vizsgálatokhoz és szakvéle-
mény-adáshoz
21. sz. A kábítószer-függõség véleményezésérõl
Részben a tudományos bizonyítás lehetõ-
ségeinek fejlõdése, részben a vonatkozó jogi
szabályozások változásai miatt a módszertani
levelek idõnként módosításra, átdolgozásra,
62 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
korszerûsítésre, ennek megfelelõen a régebbiek
hatályon kívül helyezésre, illetõleg újbóli ki-
adásra kerülnek.
Az igazságügyi orvosszakértõi tevékenység
területén is mûködik Szakmai Kollégium,
amely a szakterületre vonatkozó vagy azt érin-
tõ kérdésekben véleményezõ, javaslattevõ
szakmai tanácsadó testület.
Az egészségügyi államigazgatási szerv ke-
retében mûködõ szakfelügyelõ fõorvosi rend-
szerben az igazságügyi orvostan területnek is
van szakfelügyelete. Ennek megfelelõen ha-
zánkban e szakterületen 9 regionális szakfel-
ügyelõ fõorvos látja el az igazságügyi orvos-
szakértõi munka szakmai– hatósági felügye-
letét – több megye területére illetékességgel –,
jogilag meghatározott hatáskörben és feladat-
körben. A szakfelügyelõ fõorvos éves beszá-
molási kötelezettséggel tartozik az egészség-
ügyi államigazgatási szerv felé.
AZ ORVOSSZAKÉRTÕI
TEVÉKENYSÉG
Az orvosszakértõ feladata a büntetõ, illetve a
polgári eljárás egyes szakaszaiban az orvosi
szakkérdésekben való véleményadás. Az
orvosszakértõ a véleményét – szakmai érték-
ítéletét – közli a kirendelõ hatósággal; véle-
ményt természetesen csak akkor tud alkotni,
ha megelõzõen vizsgálatot végez.
A szakértõ éppen ebben különbözik a tény-
állás felderítését elõsegítõ másik büntetõ eljá-
rási alanytól, a tanútól, hiszen a tanú – mint az
a Jogi ismeretek c. fejezetben megelõzõen már
ismertetésre került – közvetlen észleléseirõl
számol be. A tanú tehát nem vizsgálat alapján
nyilatkozik és nem véleményt közöl, hanem
csupán az általa személyesen észlelt vagy ta-
pasztalt tényeket, adatokat, körülményeket
stb. adja elõ. Megtörténhet, hogy a tanú vala-
mely kérdésben egyúttal szakértelemmel is
rendelkezik – pl. orvos látta a bûncselekmény
elkövetését, esetleg a sértettet elsõsegélyben is
részesítette –, ezekben az esetekben mint szak-
§
értõ tanú szerepelhet az ügyben. Az orvos-
szakértõi vizsgálatra és véleményezésre a bün-
tetõ eljárás minden szakaszában sor kerülhet,
többnyire azonban a nyomozási és a bírói (tár-
gyalási) fõszakaszban van szükség orvosszak-
értõ igénybevételére.
A szakértõ a szakvéleményt szóban elõadja,
vagy a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó
hatóság által kitûzött határidõn belül írásban
terjeszti elõ (Be. 108.§).
Az orvosszakértõi vizsgálat – formailag – tör-
ténhet szemlén, iratok alapján és bírósági tár-
gyaláson és a véleményadás alapját a vizsgálat
eredménye képezi. A gyakorló orvos orvos-
szakértõi tevékenységét leggyakrabban szem-
lén fejti ki.
1. Véleményadás szemle alapján
A Be. 119. § (1) bek. szerint „szemlét kell
tartani, ha a bizonyítandó tény felderítéséhez
vagy megállapításához személy, tárgy vagy
helyszín közvetlen megtekintése, illetõleg meg-
figyelése szükséges”. (A polgári eljárás tekinte-
tében lényegében ugyanezt tartalmazza a Pp.
188. §-a.)
A szemle – mint jogi fogalom – tehát nem
más, mint az élõ személy vagy holttest, illetve
különbözõ tárgyak (pl. bûnjelek stb.) vizsgála-
ta. Következik ebbõl, hogy az orvos, amikor
egy ügyben pl. a sértettet vizsgálja, jogi érte-
lemben véve szemlét folytat, még akkor is, ha
ez a tevékenysége túlterjed a köznapi értelem-
ben vett megszemlélésen. Ugyanez a helyzet pl.
boncolás esetében is, amikor a tulajdonképpeni
szemletárgy a holttest és a szemle lényegében a
boncolási tevékenységgel azonos. A gyakorló
orvosnak – mint orvosszakértõnek – szinte ki-
zárólagosan élõ egyéneket kell vizsgálnia (itt a
szemle tárgya maga a vizsgált személy), az
egyéb szemlék (vizsgálatok) elvégzése rendsze-
rint a hivatásos szakértõk feladata. Élõ egyé-
nek orvosszakértõi szemléjére (vizsgálatára)
leginkább sérülések, betegségek (pl. elmebeteg-
ség), általános egészségi állapot, munka- és ke-
§ 4. AZ ORVOSSZAKÉRTÕ
resõképesség, ittasság orvosszakértõi vélemé-
nyezése céljából van szükség. A szemle (vizsgá-
lat) alapján nyílik módja a szakértõnek arra,
hogy a szóban forgó kérdésben szakvéleményt
nyilvánítson.
A gyakorló orvos e vizsgálatokat vagy ha-
tósági kirendelés alapján, vagy enélkül, a fél
kérelmére végzi. Az utóbbi esetekben maga a
vizsgálat tulajdonképpen még nem szakértõi
ténykedés, de azzá minõsülhet, ha a vizsgálati
leletet – az ún. orvosi látleletet vagy bizonyít-
ványt – a késõbbiekben valamely peres ügyben
felhasználják. A szemle (orvosszakértõi vizs-
gálat) során az eset jellegétõl függõen különbö-
zõ kérdések merülhetnek fel. Ezekre és meg-
válaszolásuk szempontjaira a következõ feje-
zetekben térünk vissza.
2. Véleményadás iratok alapján
Elõfordul, hogy a hatóság iratok, pl. meg-
elõzõen beszerzett orvosi látleletek, kórlapmá-
solatok stb. alapján kér véleményt a szakértõtõl
a sérülés, egészségi állapot stb. vonatkozásá-
ban. Ilyenkor az iratokat határozattal küldik
meg a szakértõnek. A határozatban konkrétan
közlik a megválaszolandó kérdéseket. A szak-
értõ az iratok áttanulmányozása után, ezek
alapján írásban terjeszti elõ véleményét.
3. Véleményadás bírósági tárgyaláson
Ritkán arra is sor kerül, hogy a szakértõ a
véleményét nem írásban terjeszti elõ, hanem
szóban, a tárgyaláson. Akkor is, ha a szakértõ
írásban terjesztette elõ a szakvéleményét, a tár-
gyalásra megidézhetik. Ha a szakvélemény hi-
ányos, homályos, önmagával ellentétben álló
vagy az egyébként szükséges, a bíróság, az
ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság felhívásá-
ra a szakértõ köteles a kért felvilágosítást meg-
adni, illetve a szakvéleményt kiegészíteni.
A szakértõ köteles és jogosult mindazokat
az adatokat megismerni, amelyek a feladatá-
nak teljesítéséhez szükségesek. Így az ügy ira-
/ 63
tait megtekintheti, az eljárási cselekményeknél
jelen lehet, a terhelttõl, a sértettõl, a tanúktól és
az eljárásba bevont többi szakértõtõl felvilágo-
sítást kérhet. Ha ez a feladatának teljesítésé-
hez szükséges, a kirendelõtõl újabb adatokat,
iratokat és felvilágosítást kérhet.
ORVOSI LÁTLELET
ÉS ORVOSI BIZONYÍTVÁNY
Az eljárási jogszabályok rendelkezései sze-
rint a szemle (vizsgálat) alkalmával észlelt je-
lenségeket jegyzõkönyvben pontosan rögzíteni
kell. Az orvosszakértõ vagy egyéb gyakorló or-
vos által végzett testi vizsgálat „jegyzõkönyve”
az orvosi látlelet és az orvosi bizonyítvány.
Mindkettõ fontos okmány lehet, amely ne-
megyszer akár bírósági ítélet alapjául is szol-
gálhat, jelentõsége tehát igen nagy. A gyakorló
orvos legfõbb szakértõi tevékenysége a szemle
(vizsgálat) és ennek írásbeli rögzítése látlelet
vagy bizonyítvány alakjában.
Formai szempontból mind az orvosi látlelet,
mind az orvosi bizonyítvány négy fõrészbõl áll:
cím, felzet, lelet és vélemény.
1. A cím: Orvosi látlelet vagy Orvosi bizo-
nyítvány. Sérülésekrõl rendszerint látleletet
kell felvenni, míg az orvosi bizonyítvány
inkább az általános egészségi állapot vagy a
gyógykezeléssel kapcsolatos adatok igazo-
lására szolgál. A hatósági megkeresésre
végzett vizsgálat jegyzõkönyvének címe ál-
talában „Orvosszakértõi lelet és véle-
mény”, esetleg a vizsgálat nemének megje-
lölésével, pl. „Nemzõképesség-vizsgálati
lelet és vélemény”.
2. A felzetben mindenekelõtt a vizsgált
egyén személyi adatait kell – személyi ok-
mányai alapján ellenõrizve – feltüntetni,
majd megjelölni, hogy a vizsgálat milyen
célból történt, és hogy azt ki és miért kérte.
Ha a vizsgálat hatósági megkeresésre törté-
nik, pontosan fel kell tüntetni a megkeresõ
hatóság nevét, a megkeresés számát és kel-
tét. Amennyiben a látlelet felvételét vagy a
64 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
bizonyítvány kiadását magánszemély kéri,
a kérés okát rögzíteni kell, nevezetesen azt,
hogy a vizsgálatot és a leletet vagy bizo-
nyítványt peres vagy nem peres ügyben va-
ló felhasználásra igénylik. Fel kell tüntetni
továbbá a vizsgálat helyét és – lehetõleg
percnyi pontossággal – idejét, végül az ügy
szempontjából lényegesnek tartott fonto-
sabb elõzményi adatokat. Ez utóbbiakat a
vizsgált személy vagy kísérõje elmondása
alapján kell rögzíteni. Így pl. látlelet felvé-
tele esetén a sérülés elszenvedésének el-
mondott módját, helyét és idejét, eszközét,
esetleg az okozó személyek nevét stb.;
egészségi állapotáról kért bizonyítványban
az elmondott tüneteket, a panaszok kezde-
tét stb. kell feltüntetni az elõzményi adatok
körében.
3. A lelet – a vizsgálat eredményeinek leírása
– általános és részletes részbõl áll.
– Az általános rész tartalmazza az álta-
lános testi állapotra vonatkozó észlelé-
seket, az ún. status praesenst. Egysze-
rûbb belgyógyászati, ideggyógyászati
vizsgálatokat minden esetben el kell vé-
gezni – kivéve, ha csupán valamely la-
boratóriumi vizsgálat elvégzését kérik
–, és a vizsgálatok eredményét le kell ír-
ni. Itt kell feltüntetni pl. a bõr és a látha-
tó nyálkahártyák színét, a szív és a tüdõ
kopogtatási, hallgatózási és a has beta-
pintási leletét, a pupillák, agyidegek,
reflexek leletét, a vizsgált egyén maga-
tartásáról, indulati vagy érzelmi állapo-
táról tett megállapításokat stb.
– A részletes rész leírásának szempont-
jai a vizsgálat tárgyától függenek. Sérü-
lések vizsgálatánál pl. le kell írni a sérü-
lés alakját, nagyságát, méreteit, hosszát
és szélességét cm-ben vagy mm-ben ki-
fejezve, pontos elhelyezkedését – fix
anatómiai ponthoz viszonyítva – testtá-
jék és a testoldal megjelölésével, a seb-
zugok, a sebszélek és a sebalap, továbbá
a seb környezetében levõ hámfosztások,
vérbeszûrõdések sajátosságait stb. Meg-
változott munkaképesség vagy keresõ-
§
képtelenség vizsgálata esetén a beteg
fõbb panaszainak vizsgálatáról nyert
adatokat kell feltüntetni. Általános sza-
bály, hogy a talált elváltozásokat, észlelt
tüneteket részletesen és pontosan, de
csupán tényszerûen kell leírni, nem di-
agnózist vagy véleményt adva.
4. A vélemény tartalmazza a diagnózist, il-
letve a vizsgálat elvégzését szükségessé tevõ
kérdésekre adott szakértõi választ.
A sérültet ellátó orvos (fogorvos) „Orvosi
látlelet és vélemény” c. hivatalos nyomtatvány-
ûrlap kitöltésével köteles látleletet adni, ha tõle
sérült személy, hozzátartozó vagy a hatóság
látleletet kér. Nagy fontossága miatt az ûrlap
szövegét külön is közöljük (lásd a következõ
oldalon). A hivatalos nyomtatványûrlapot két
egybehangzó példányban kell kitölteni, melyek
egyike a meglévõ dokumentációhoz kerül. Az
ûrlap kiállítása – a látleletadás – annak az or-
vosnak a kötelessége és felelõssége, aki a sérült
személyt a kórházban, rendelõintézetben, há-
ziorvosi rendelõben elsõ ízben ellátta.
A látlelet készítése térítésköteles egészség-
ügyi szolgáltatás, kiállításáért az azt kérõ sze-
mély térítési díj fizetésére kötelezett. Az orvosi
látlelet és vélemény illetéke 3100 Ft.
A látleletadás tulajdonképpen még nem
szakértõi ténykedés, de – esetleg utólagosan –
azzá minõsül, ha a látleletet büntetõ vagy pol-
gári eljárásban felhasználják. Az is elõfordul,
hogy csak hosszabb idõvel a sérülés elszenve-
dése, illetve az orvosi (fogorvosi) ellátás után
igénylik a látleletet és véleményt, ilyenkor az
orvos egyedül feljegyzései, nyilvántartása alap-
ján tudhat eleget tenni az igénynek. (Ez a tény
is a nyilvántartás pontos és részletes vezetésé-
nek fontosságát bizonyítja.)
AZ ORVOSSZAKÉRTÕI VÉLEMÉNY
Minden szakértõi ténykedés – szemle, vizs-
gálat, boncolás, iratok tanulmányozása, tár-
gyaláson való részvétel stb. – azt a célt szolgál-
§ 4. AZ ORVOSSZAKÉRTÕ
ja, hogy a szakértõ szakismeretei alapján meg-
alapozottan tudjon véleményt nyilvánítani az
adott szakkérdésben és ezzel segítse a bûnüldö-
zés és az igazságszolgáltatás munkáját.
A szakértõi vélemény a leletbõl, a megis-
mert tényekbõl és a rendelkezésre álló adatok-
ból levont szakmai következtetések összefog-
lalása. Ki kell terjednie a kirendelõ hatóság és a
felek által feltett kérdések megválaszolásra,
sõt a szakértõi vélemény teljességéhez az is
szükséges, hogy adott esetben maga a szakértõ
mutasson rá olyan tényekre és körülményekre,
amelyek elkerülték a hatóság figyelmét vagy
amelyekrõl – szakismeret hiányában – a ható-
ságnak nem is lehet tudomása. Minthogy a
szakértõi véleménynek az igazságszolgáltatás-
ban döntõ súlya van – vádemelés vagy vádelej-
tés, sõt büntetõ és polgári bírósági ítélet alapjá-
ul szolgálhat –, igen fontos, hogy a szakértõi
vélemény mindenben megfeleljen a követelmé-
nyeknek.
Általános követelmény, hogy a vélemény
indokolt, igaz, világos és tárgyilagos legyen.
Indokolt a vélemény, ha a leletben (látle-
letben, vizsgálati vagy boncolási jegyzõkönyv-
ben stb.) leírt tényeken alapul és kizárólag a le-
letbõl levont következtetésekre épül. Ezért
szükséges, hogy a leletben minden fontos meg-
állapítást leírjanak.
Igaz a vélemény, ha a következtetések
szakszerûek és megfelelnek az orvostudomány
állásának.
Világos a vélemény, ha tömören, szabato-
san, lényegre törõen és közérthetõen foglalja
össze a szakmai megállapításokat. Itt figye-
lembe kell venni, hogy a véleményt nem orvo-
sok, hanem nyomozók, ügyészek, bírák hasz-
nálják fel, ezért kerülni kell az idegen szavak,
szakkifejezések használatát.
Tárgyilagos a vélemény, ha elfogultságtól
mentesen, a vád és a védelem érdekeitõl elvo-
natkoztatva, a feltételezéseket kerülve csupán
objektív szakmai megállapításokat tartalmaz.
Tartalma szerint a vélemény – amelyben
a szakértõ valamilyen tényt bizonyít vagy vala-
minek a lehetõségét kizárja – lehet határo-
zott, valószínûségi és határozatlan.
/ 65
Határozott vélemény akkor adható, ha
valamely megállapított ténynek, mint okozat-
nak természettudományos biztonsággal állít-
hatóan csak egy oka lehet (pl. határozottan le-
het állítani, hogy a halál oka a koszorúsér rögös
elzáródása volt, hiszen ez az elváltozás kizár
minden más halálokot). Az esetek többségében
azonban csak valószínûségi véleményt lehet
adni, mivel a biológiai jelenségek változatossá-
ga, az orvosi vizsgáló módszerek jellege stb.
folytán valamely tényt ritkán lehet egyetlen
okra határozottan visszavezetni. A valószínû-
ség fokozatai szerint lehet valami valószínû,
nagyon valószínû, a bizonyosság határáig való-
színû vagy éppen valószínûtlen.
Határozatlan véleményt lehet adni, ha a
vizsgálati anyag alkalmatlansága vagy elégte-
lensége nem engedi meg határozott következ-
tetés vagy valószínûségi megállapítás levoná-
sát.
Azokban az esetekben, amelyekben a vég-
leges vélemény megalkotásához még újabb –
esetleg más szakértõ által elvégzendõ – vizsgá-
latok leleteire is szükség van, elõzetes vélemény
terjeszthetõ elõ; kiegészítõ vélemény adására
akkor van szükség, ha egy már véleményezett
ügyben a hatóság újabb kérdéseket intéz a
szakértõhöz vagy újabb vizsgálatok elvégzését
rendeli el.
TESTÜLETI SZAKÉRTÕI VÉLEMÉNY
Ha egy ügyben több szakértõi vélemény ke-
letkezik, és azok ellentmondóak, akkor szük-
séges az ellentmondás feloldása.
Vita esetén mindenekelõtt az ügyben már
eljárt szakértõt kell meghallgatni. A Be. 109.
§-a szerint, ha a szakvélemény hiányos, homá-
lyos, önmagával ellentétben álló vagy az egyéb-
ként szükséges, a bíróság, az ügyész, illetõleg a
nyomozó hatóság felhívására a szakértõ köte-
les a kért felvilágosítást megadni, illetve a
szakvéleményt kiegészíteni.
Ha a szakértõtõl kért felvilágosítás vagy a
szakvélemény kiegészítése nem vezetett ered-
ményre, vagy egyéb okból szükséges, más
66 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
kiállító orvos, gyógyintézet neve és címe

ORVOSI LÁTLELET ÉS VÉLEMÉNY

A sérült neve: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
születési helye és ideje: . . . . . . . . . . . . . . . . . személyi ig. sz.: . . . . . . . . . .
anyja lánykori neve:. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
foglalkozása: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
lakáscíme: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
munkáltatója neve és címe: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Az orvosi ellátásra jelentkezés ideje: 20 . . év . . . . . . . . . hónap . . . . nap . . . . óra
Módja: saját lábán . . . . mentõgépkocsival . . . . . vagy: . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A kísérõ neve és lakáscíme: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Az elõzményi adatok (a sérült vagy kísérõ közlése alapján a sérülés elszenvedésének ideje, helye és
körülményei, az eszméletlen állapot idõtartama, a fogyasztott szeszes italok megjelölése és mennyi-
sége): . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A sérüléssel összefüggõ panaszok: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Jelen állapot (általános fizikális, belgyógyászati állapot): . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
RR: . . . . . . . . kPa; P: . . . . . . . . /min
Az idegrendszeri állapot (reflexek, Romberg-tünet, pupillák stb.), valamint az agyrázkódásra utaló tü-
netek (eszméletvesztés, emlékezetkiesés, vegetatív tünetek): . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Az alkoholos állapot fizikális jelei (alkoholos lehelet, arcbõr, kötõhártya állapota stb.) és a pszichés
tünetek (beszéd, magatartás, tájékozódás, emlékezõképesség stb.): . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A külsérelmi nyomok (sebek) helye, alakja, hossza, szélessége, mélysége (a lehetõséghez képest
mm, cm pontossággal), a sebszélek, sebzugok sebfal, sebalap, sebkörnyezet (szennyezõdések) leírá-
sa, lövési, szúrási sérülés esetén a sérülés be- és kimeneti nyílásának talpsíktól mért távolsága (több
külsérelmi nyom esetében, azokat testtájékonként vagy fix anatómiai ponthoz viszonyítva folytatóla-
gosan sorszámozva kell felsorolni):. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A szakorvosi leletek (röntgen stb.) feltüntetése: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A sérült ellátása (gyógykezelés, kötés, mûtét, rendelõintézetbe, fekvõbeteggyógyintézetbe irányítása
stb.: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kórisme (magyarul és latinul): . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Vélemény: A gyógytartam szövõdménymentes gyógyulás esetén elõreláthatólag
8 napon belül . . . . . . . . . . 8 napon túli*, kb. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . nap
Megjegyzés (pl. várható-e maradandó testi fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás):. . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . ., 20. . . év . . . . . . . . .hó . . . . . . . . .nap

P.H. . . . . . . . . . . . . . . . .
(aláírás)
* A nem megfelelõ szöveget törölni kell.
§ 4. AZ ORVOSSZAKÉRTÕ
szakértõt kell kirendelni. A terhelt és a védõ is
indítványozhatja más szakértõ kirendelését.
Ha a szakértõi vélemények között lényeges
szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szak-
értõktõl kért felvilágosítással, a szakvélemény
kiegészítésével vagy a szakértõk egymás jelen-
létében való meghallgatásával sem tisztázható,
a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó ható-
ság újabb szakvélemény beszerzését rendelheti
el.
Polgári peres eljárásban nagyon hasonló a
helyzet, több szakértõt is ki lehet rendelni, és a
szakértõi véleményeket ütköztetni lehet.
Amennyiben ez nem vezet eredményre, lehe-
tõség van arra, hogy az eljáró hatóság szakér-
tõi testületet rendeljen ki.
Orvosszakértõi vélemény esetében az Egész-
ségügyi Területen Mûködõ Szakértõi Tes-
tület ad testületi szakértõi véleményt, a Testü-
let Egészségügyi Tudományos Tanács szerve-
zeti kereteiben mûködik.
A szabad bizonyítási rendszer elveinek
megfelelõen a bíróságot – akárcsak egyéb
szakértõi vélemények esetében is – nem köti a
Szakértõi Testület véleménye; ezt is mint szak-
értõi véleményt szabadon mérlegeli és ettõl el-
térõ álláspontra is helyezkedhet.
AZ ORVOSSZAKÉRTÕ
KÖTELESSÉGEI ÉS JOGAI
Tevékenysége teljesítése során a szakértõt
különbözõ kötelezettségek terhelik. A Be.
104. § (1) bek. elõírja, hogy a szakértõ köteles
az ügyben közremûködni és szakvéleményt ad-
ni. (ez az ún. szakértõi kényszer). E kötelezett-
ségek teljesítése alól a hatóság a szakértõt – sa-
ját kérésére, fontos okból – felmentheti (példá-
ul, ha a szakkérdés nem tartozik a szakértõ
szakismereteinek körébe, vagy a szakértõi te-
vékenység ellátásában fontos ok akadályozza,
így különösen, ha a tevékenység zavartalan el-
látásának vagy a részvizsgálatok elvégzésének
a feltételei nincsenek meg).
/ 67
Az is kötelessége a szakértõnek, hogy szak-
értõi mûködése esetleges kizáró okait – ame-
lyek fennállása esetén a szakértõi mûködést a
törvény tiltja – a hatóságnak bejelentse. Nem
járhat el ui. szakértõként az, aki egy ügyben
mint fél, sértett, feljelentõ, tanú stb. szerepel
vagy szerepelt, illetve ezeknek képviselõje vagy
hozzátartozója; sõt az sem, akitõl az ügynek
tárgyilagos vagy részrehajlás nélküli megítélése
egyéb okból, pl. elfogultsága miatt, nem vár-
ható. A halál oka és körülményei vizsgálatánál
nem járhat el az az orvos sem szakértõként, aki
a meghalt személyt közvetlenül a halála elõtt
gyógykezelte, illetve aki megállapította a halál
beálltát.
Amennyiben az orvos felmentést nem ka-
pott és kizáró ok sem áll fenn, köteles eleget
tenni a kirendelésnek, és szakértõi tevékenysé-
gét legjobb tudása szerint köteles végezni. (A
szakértõ tevékenysége során független, õt
egyetlen szerv vagy hivatali felettes nem befo-
lyásolhatja, nem utasíthatja véleménye megal-
kotásában.) A szakértõ személyes felelõsséggel
tartozik tevékenységéért. Az a szakértõ, aki –
gondatlanságból vagy szándékosan – hamis
vagy valótlan véleményt terjeszt elõ, bûntettet
követ el és a Btk. 238. §-a szerint büntetendõ.
A szakértõ jogszabályokban biztosított jo-
gai közül elsõ helyen azokat kell említeni, ame-
lyek közremûködésének eredményességét kí-
vánják biztosítani, ezeket a Be. és a Pp. nagyon
hasonlóan szabályozza. A Be. 105. § (2) bek. ér-
telmében a szakértõ jogosult – és ez egyben kö-
telessége is – mindazokat az adatokat megis-
merni, amelyek feladatának teljesítéséhez
szükségesek. Az ügy iratait megtekintheti, az
eljárási cselekményeknél jelen lehet, a terhelt-
hez, a tanúhoz és a többi szakértõhöz kérdése-
ket intézhet. Amennyiben ez feladatának telje-
sítéséhez szükséges, további adatok, iratok és
felvilágosítások közlését, tárgyak rendelkezés-
re bocsátását kérheti és bizonyítás felvételét ja-
vasolhatja. Véleménye kialakításánál szak-
konzultánst vehet igénybe. Több szakértõ
közremûködése esetén joga van a szakértõnek
arra is, hogy szakértõtársaival tanácskozzék és
hogy azokkal közösen terjesszen elõ véle-
68 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
ményt. A szakértõt tevékenységéért díjazás is
megilleti; mûködésével kapcsolatos költségeit
szintén megtéríti a kirendelõ hatóság, bíróság.
A szakértõ tevékenysége közben hivatalos sze-
mély, aki ennek megfelelõen fokozott bünte-
tõjogi védelem alatt áll.
Az egészségügyi dolgozókat nem köti a ti-
toktartási kötelezettség sem a polgári, sem a
büntetõ ügyben eljáró szakértõvel szemben. Az
igazságügyi orvosszakértõ írásbeli megkeresé-
sére – amelyben a szakértõnek fel kell tüntetnie
a megismerni kívánt egészségügyi és személy-
azonosító adatok körét – a kezelést végzõ or-
§
vosnak kötelessége az adatokat a szakértõ ren-
delkezésre bocsátani.
A szakértõ munkájának eredményességét
hivatott biztosítani a közremûködési kötele-
zettség elõírása. Ennek értelmében, a Be. 106.
§ (1) bek. szerint, a terhelt és a sértett köteles –
a mûtétet és a mûtétnek minõsülõ vizsgálati el-
járást kivéve – a szakértõi vizsgálatnak magát
alávetni, és tûrni, hogy a szakértõ a vélemény-
adáshoz elengedhetetlenül szükséges vizsgála-
tot elvégezze. A sértett köteles a vizsgálat el-
végzését egyéb módokon is (pl. adatszolgálta-
tással) elõsegíteni.
 5. Egészségkárosodás és halál
az orvosi tevékenységgel kapcsolatban
Szuchovszky Gyula, Dósa Ágnes
A orvos célja – az orvosi hivatás tartalmának
megfelelõen – a beteg meggyógyítása, egész-
ségének helyreállítása, életének megmenté-
se. Sajnálatos, de természetszerû, hogy ez a
cél nem minden esetben érhetõ el és a beteg
állapotának romlását, betegségének súlyos-
bodását vagy halálának bekövetkezését olykor
semmiféle orvosi gyógykezelés nem akadá-
lyozhatja meg.
Elõfordulhat azonban, hogy az egészség-
károsodás vagy halál – mint következmény –
az orvosi tevékenységgel kapcsolatban, eseten-
ként ennek okából következik be.
Az ilyen esetek egy részében a káros követ-
kezmények az orvosi foglalkozás általános ve-
szélyességére vezethetõk vissza. Az orvos
olyan veszélyes foglalkozás gyakorlója, amely-
nél mindig fennállnak különbözõ kockázatok,
és amelynél a legszabályszerûbb foglalkozás-
gyakorlás ellenére is elõfordulhatnak a beteg
károsodásához vagy halálához vezetõ követ-
kezmények; más részében a káros következ-
ményeket az orvos valamely hibája vagy téve-
dése okozza. Ez utóbbiaknál ismét két eset le-
hetséges: elõfordulhat, hogy az orvos – noha
hibázott vagy tévedett és ennek okából károso-
dás következett be – nem felelõs, más esetek-
ben hibájáért vagy tévedéséért és ennek káros
következményeiért felelõs.
Orvosi tevékenységgel kapcsolatos egészség-
károsodás vagy halál tehát létrejöhet:
à a betegség okából (a helyes orvosi tevé-
kenység ellenére, orvosilag el nem hárítha-
tóan),
à az orvosi tevékenységgel összefüggésben
(az orvosi foglalkozás általános veszélyessé-
ge, kockázatos volta következtében, végsõ
soron a betegség miatt),
à az orvos valamely olyan tévedésének vagy
hibájának okából, amelyért nem felelõs,
à az orvos felelõsségét megvalósító valamely
tévedésének vagy hibájának okából.
1. Egészségkárosodás és halál
elõfordulása
Az orvosi tevékenységgel kapcsolatban elõ-
forduló egészségkárosodás megnyilvánulhat,
pl.
– a betegség szokottnál lassúbb ütemû
vagy
– kisebb mértékû gyógyulásában,
– a beteg átmeneti vagy
– tartós egészségromlásában,
– testi vagy szellemi maradványállapotok,
fogyatkozások visszamaradásában,
– munkaképesség-csökkenés vagy
– rokkantság kialakulásában,
– legsúlyosabb esetben a halál bekövetke-
zésében.
Egészségkárosodás vagy halál létrejöhet,
pl.
– diagnosztikai beavatkozás,
– konzervatív kezelés,
– gyógyszeres kezelés,
– sugaras (terápiás) kezelés,
– transzfúzió,
– akár a legegyszerûbb beavatkozások
(injekció, foghúzás stb.),
70 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
– mûtétek (az indikációtól a technikai
véghezvitelen keresztül az utókezelé-
sig),
– anaesthesia,
– reanimálás során, illetve az ezek során
történt valamely tévedés vagy hiba kö-
vetkeztében.
A betegség okából következik be pl. a di-
agnosztikus tévedés, ha az egymást elfedõ tü-
netek miatt a tudomány állása szerint rendel-
kezésre álló vizsgálati módszerekkel a helyes
kórismét nem lehet felállítani.
A konzervatív avagy gyógyszeres kezelés
eredménytelensége, ha a beteg szervezeti
adottságai vagy állapota folytán másként rea-
gál arra, amint az az ismeretek szerint várható
volna. A mûtét eredménytelensége, ha a beteg-
ség súlyos volta, a beteg életveszélyes állapota
egyébként is kétségessé tette a gyógyulás kilá-
tásait.
A tevékenység okából bekövetkezett ká-
rosodások végsõ soron szintén a betegségre ve-
zethetõk vissza. (Ilyen eset lehet pl. amikor a
gyógyíthatatlan beteg mûtét közben, a mûtéti
megviseltetés kapcsán hal meg, hiszen egyéb-
ként elkerülhetetlen halála – amennyiben mû-
tét nem történik – biztosan nem az adott idõ-
ben vagy az adott módon következett volna
be.)
Az orvosi tévedés vagy hiba elvileg és gyakorla-
tilag is kétféle módon vezethet egészségkáro-
sodáshoz vagy halálhoz. Nevezetesen, hogy a
tévedés vagy hiba következtében az orvos
à valamit tévesen vagy hibásan cselekszik, il-
letve
à valamely szükséges tevékenység elvégzését
elmulasztja.
Ilyen eset például, ha diagnosztikus tévedé-
se folytán a beteget helytelenül kezeli; ha kon-
zervatív vagy gyógyszeres kezelést alkalmaz,
amikor a mûtéti beavatkozás célravezetõbb
volna; ha mûtétet végez, amikor az szükségte-
len; ha gyógyszert helytelen adagolásban vagy
hibás módon alkalmaz; ha a sugaras kezelést
§
túldozírozza; ha ún. biztonsági meggondolá-
sokból, „defenzív indikáció” alapján állítja fel a
mûtét javallatát; ha a mûtét végrehajtása során
technikai hibát követ el; ha az utókezelésben
nem az optimális módokat választja; ha egyéb-
ként eredménnyel biztató esetekben a reanimá-
ciót elmulasztja.
2. Az egészségkárosodás és halál
orvosszakértõi vizsgálata és
véleményezése
Minden olyan esetben, amelyben orvosi te-
vékenység közben vagy azzal kapcsolatban
egészségkárosodás vagy halál következik be,
sõt azokban is, amelyekben erre csak a legki-
sebb gyanú lehet, hivatalos vizsgálatra van
szükség. Ezt már csak a post hoc, ergo propter
hoc szemlélet is indokolja, hiszen minden ilyen
esetben – elsõsorban a betegben, a hozzátarto-
zóiban, de másokban is – felmerülhet a kérdés,
hogy a káros következmény szükségszerûen, a
betegség okából és orvosilag elháríthatatlanul
következett-e be, illetve bekövetkezéséért nem
terheli-e felelõsség az orvost vagy a gyógy-
intézményt. A halál okát, illetve azt, hogy
fennáll-e vagy kizárható-e az orvos felelõssé-
ge, hatósági boncolással kell megállapítani. (A
kórházakban elhaltak eseteiben – többek kö-
zött – ezt a célt is szolgálja a kórbonctani vizs-
gálat, illetve ennek visszajelentési kötelezettsé-
ge.) Ha az orvosi tevékenység kapcsán „csu-
pán” egészségkárosodás következett be, a be-
teg vagy hozzátartozója kártérítési iránt pol-
gári pert kezdeményezhet. A bíróság ilyen ese-
tekben ugyancsak orvosszakértõ igénybevéte-
lével vizsgálja a felmerülõ kérdéseket.
Halálesetben az orvosszakértõ a hatósági
boncolás lelete és a rendelkezésre bocsátott or-
vosi iratok (kezelési karton, kórtörténet, láz-
lap, kiegészítõ – laboratóriumi, röntgen-,
EKG- stb. – vizsgálati leletek, mûtéti és altatá-
si jegyzõkönyv stb.); egészségkárosodás esetén
a károsodott személyes vizsgálata és az orvosi
iratok alapján elemzi az ügyet és terjeszti elõ
véleményét. Minden eset gondos szakértõi
§ 5. EGÉSZSÉGKÁROSODÁS ÉS HALÁL AZ ORVOSI TEVÉKENYSÉGGEL KAPCSOLATBAN
elemzést igényel, ugyanis az általános társadal-
mi érdekeken kívül az orvostársadalom érde-
keirõl is szó van, jóllehet esetenként az orvos el-
marasztalása is megtörténhet.
Az orvosszakértõnek – a halálok bonctani
megállapítása, illetve az egészségkárosodás
természetének, fajának, súlyosságának meg-
határozásán kívül – az oki összefüggések kér-
déseiben is állást kell foglalnia. Meg kell hatá-
roznia, hogy az egészségkárosodást vagy halált
a betegség vagy esetlegesen az orvos, illetve va-
lamely más egészségügyi dolgozó hibája, téve-
dése, mulasztása okozta-e.
3. Az oksági összefüggés vizsgálata és
véleményezése
A biológiai jelenségek sokrétûsége, az
összefüggések kölcsönhatásai folytán a bioló-
giai következmények rendszerint több okra ve-
zethetõk vissza. Ebben az összetettségben kell
meghatároznia az orvosszakértõnek azt az
okot, amely a károsodáshoz vagy a halálhoz
vezetõ folyamat kiváltója, okozója volt. Ez ne-
héz feladat és csupán az esetek egy részében le-
hetséges, a tudomány mai állása szerint – a
számos, ma még ismeretlen tényezõ miatt –
olykor lehetetlen. (Utóbbi esetekben – az orvos
felelõsségét illetõen – az in dubio pro reo elvé-
nek kell érvényesülnie, mely szerint kétség ese-
tén a vizsgált orvosi tevékenységet vagy az or-
vos személyét nem lehet elmarasztalni. Ez felel
meg egyébként az ártatlanság vélelme
büntetõjogi elvének is.)
Mindenekelõtt az orvosszakértõnek azt
kell eldöntenie, hogy a káros következmény
vagy a halál az orvosi tevékenység veszélyessé-
ge, kockázatai következtében jött-e létre. Ha
igen, a kauzalitás kérdése megoldódott és ha
létrejöttében orvosi hiba vagy tévedés (pl. diag-
nosztikus tévedés vagy mûtéttechnikai hiba)
közrejátszhatott is, az orvos felelõsségérõl nem
lehet szó.
/ 71
AZ ORVOSI TEVÉKENYSÉG
KOCKÁZATA
A kockázat – általánosságban – valamely te-
vékenységgel, cselekvéssel szükségszerûen
együtt járó eredménytelenség, károsodás vagy
veszély bekövetkezésének lehetõségét jelenti.
Az orvosi tevékenységben szinte minden be-
avatkozásnak van kisebb-nagyobb kockázata,
így bármely és a tudomány állásának megfele-
lõ szabályszerûséggel végrehajtott beavatko-
zás eredmény nélkül maradhat vagy éppen ká-
rosodást, veszélyt, legsúlyosabb esetben ha-
lált okozhat.
A kockázat „nagysága” természetszerûleg a
beavatkozás fajától függõen változó. Tevé-
kenysége során a gyógyító orvos is ismeri, fi-
gyelembe veszi a kockázat fennállását, a káro-
sodások lehetõségeit és gyógyító munkáját
úgy igyekszik végezni, hogy beavatkozása he-
lyes javallat alapján, technikailag is kifogásta-
lan legyen, ezáltal betegét minél kisebb kocká-
zatnak tegye ki.
Az orvosi tevékenységgel, beavatkozások-
kal szükségszerûen együtt járó kockázatot
mindig a betegnek kell vállalnia. A tankönyv-
ben már részletezett szabályok szerint az orvosi
beavatkozásokhoz, mûtétekhez minden eset-
ben szükség van a beteg (vagy hozzátartozója)
szóbeli vagy írásbeli hozzájárulására, ami nem-
csak formálisan, de érdemében is azt jelenti,
hogy a beteg (bizonyos esetekben a hozzátar-
tozó) a kockázatot vállalja.
Az orvos is köteles mérlegelni, hogy az ál-
tala végrehajtani kívánt beavatkozás milyen
veszélyeket rejthet magában, milyen kockáza-
tot jelent a beteg számára. Ezekrõl betegét elõ-
zetesen, a hozzájárulás megkérése elõtt fel is
kell világosítania. Az egészségügyi törvény
szerint a terápiás vagy vizsgálati módszert az
orvos csak akkor alkalmazhatja, ha a beavat-
kozás kockázata kisebb az alkalmazás elmara-
dásával járó kockázatnál, illetõleg ha a kocká-
zat vállalására alapos ok van. [Eütv. 129. § (2)].
(Például klinikai halál állapotában a reanimá-
ció, a perforált ulcus esetén a mûtét kockázata
kisebb, mint az elmaradás kockázata, a szük-
72 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
ségszerûen bekövetkezõ halál. Egy szükségte-
len mûtét elvégzésének kockázata feltétlenül
nagyobb, mint az adekvát konzervatív terápia
kockázata.)
Az orvosi tevékenység kockázatának
körébe tartozik minden olyan egészségkároso-
dás vagy halál, amely
(a) a beavatkozásnak, tevékenységnek – a tu-
domány adott állása szerint – nem szükség-
szerû velejárója;
(b) amelynek bekövetkezése éppen ezért elõre
nem látható;
(c) így eleve nem hárítható el és
(d) amely az orvosi foglalkozás szabályainak
mindenben megfelelõ tevékenység mellett
következett be.
Ha az említett feltételek mindegyike fenn-
áll, a káros következményekért az orvos nem
felelõs. Természetes viszont, hogy amennyiben
a feltételek közül akár csak egy is hiányzik,
kockázatról nem lehet szó és felvetõdhet az or-
vos felelõsségének kérdése.
A kockázat körébe tartozó károsodás lehet
pl. a beavatkozás utáni váratlan korai vagy ké-
sõi szövõdmény, elõre meg nem állapítható és
így elháríthatatlan gyógyszer-túlérzékenység,
a szakszerû sterilezés ellenére kialakuló injekci-
ós tályog, különbözõ fertõzések, rögös visszér-
gyulladás, varratelégtelenség (ha a varratok el-
helyezése szabályosan történt), allergiás jelen-
ségek, egyes haemolyticus következmények
(amennyiben klinikailag kompatibilis – és csu-
pán részletes szerológiai értelemben, de klini-
kailag megállapíthatatlanul csoport-idegen –
vérrel történt a transzfúzió) stb. Az ilyen és a
hasonló károsodások akár halálhoz is vezet-
hetnek, és ezek alkotják azt az esetcsoportot,
amelyben az egészségkárosodás vagy halál az
orvosi tevékenységgel kapcsolatban, azzal
összefüggésben ugyan, de végül is a betegség
okából következett be.
Az orvosi tevékenység kockázatának
összetevõi – amelyek miatt a károsodások lét-
rejöhetnek – a következõk:
§
(a) a betegség, sérülés súlyossága, termé-
szete, faja, a politraumatizáltság (nyilván-
való, hogy ha a beteg vagy sérült már a be-
avatkozás megkezdésekor is – vérvesztés,
sokk vagy más tényezõk miatt – életveszé-
lyes állapotban volt, a beavatkozás kocká-
zata nagyobb);
(b) anatómiai viszonyok rendellenessége –
pl. rendellenes érlefutás, daganatos konglo-
merátum stb. –, amelyek a mûtétvégzés so-
rán olyan technikai nehézséget okoznak,
hogy az eredményes mûtét esélyeit csök-
kentik;
(c) egyedi reakciók, amellyel a beteg egyéni
szervezeti adottságai folytán valamely or-
vosi tevékenységre, beavatkozásra egyedi-
leg és mástól eltérõ módon, elõre ki nem
számíthatóan vagy elõre nem láthatóan re-
agálhat;
(d) objektív tényezõk, mint pl. helyi adottsá-
gok, a rendelkezésre álló mûszerezettség,
felszereltség, gépi berendezések, megfelelõ
asszisztencia, a gyógyszerelés vagy anaes-
thesia lehetõségei, a reanimációhoz rendel-
kezésre álló eszközök stb. vagy ezek hiánya
(természetes, hogy korlátozott körülmé-
nyek között a kockázat jelentõsen nagyobb,
mint optimális körülmények között végzett
beavatkozás esetén);
(e) bizonyos szubjektív tényezõk – mint pl.
az orvos tapasztalatlansága, a munkavég-
zés során elõforduló váratlan helyzetek mi-
atti lelkiállapot, az orvos és a segédszemély-
zet pihent vagy pl. ügyeleti viszonyok miatt
kimerült fizikai állapota stb. –, melyek
kedvezõtlen esetben megnövelhetik a koc-
kázatot, még szabályszerû tevékenység ese-
tén is;
(f) a beavatkozás természete, vagyis az,
hogy kellõ kivizsgálást és elõkészítést kö-
vetõen kerülhet-e sor a beavatkozásra vagy
ezek nélküli, azonnali beavatkozást kell vé-
gezni, pl. életmentõ mûtétek esetében;
(g) a beavatkozás rutin vagy újszerû volta,
lévén, hogy egy újszerû csak ritkán alkal-
mazott beavatkozás kockázata feltétlenül
nagyobb, mint rendszeresen végzett, be-
§ 5. EGÉSZSÉGKÁROSODÁS ÉS HALÁL AZ ORVOSI TEVÉKENYSÉGGEL KAPCSOLATBAN
gyakorolt beavatkozás esetében. (Itt figye-
lemmel kell lenni arra is, hogy egy mûtét
vagy más orvosi beavatkozás, amely ma
még újszerû, következésképpen nagyobb
kockázattal, esetlegesen nagy letalitással
jár, viszonylag gyorsan elterjedhet, széles
körben is ismertté, gyakorolttá és kevésbé
kockázatossá válhat. =gy pl. az utóbbi
években az újabb gyógyszeres kezelés lehe-
tõségei és a különbözõ új mûszerek olyan
beavatkozások sikeres végzésének lehetõ-
ségeit teremtették meg, mint pl. a
hypothermia, az extracorporalis keringés
fenntartása, szívmûtétek, mûvesekezelés,
szervátültetés stb., amelyek néhány évvel
ezelõtt kizártak lettek volna.);
(h) diagnosztikus tévedések és hiányossá-
gok ugyancsak megnövelhetik a tevékeny-
ség kockázatát, hiszen ha a beteg a megál-
lapított, adott idõben alapbetegségnek mi-
nõsített kórfolyamat helyett más betegség-
ben szenved, vagy alapbetegsége mellett
más – és fel nem ismert – betegsége is van, a
tervezett és végrehajtott orvosi beavatko-
zás szükségszerûen kockázatosabb. (Diag-
nosztikus tévedés vagy hiányosság lehetõ-
sége az orvosi munkából – még a legkörül-
tekintõbb észlelés, gondos mérlegelés, a he-
lyes eredményeket adó mûszeres és labora-
tóriumi vizsgálati leletek helytálló értékelé-
se ellenére – sem küszöbölhetõ ki teljesen.
A diagnosztikus tévedések és hiányosságok
következtében létrejött károsodások azon-
ban csak akkor minõsülhetnek a kockázat
körébe tartozóaknak, ha a tévedés vagy hi-
ányosság nem az orvos hibájából, hanem a
betegség vagy objektív körülmények oká-
ból származott. Itt tehát az orvosszak-
értõnek azt is meg kell állapítania, hogy mi
volt a diagnosztikus tévedés vagy hiányos-
ság oka, hiszen lehetséges – amint arról ké-
sõbbiekben szó esik –, hogy az ilyen tévedé-
sért vagy hiányosságért és ezek káros kö-
vetkezményeiért az orvos felelõs);
(i) kiegészítõ vizsgálatok – fõként laborató-
riumi vizsgálatok – nemegyszer atípusos
/ 73
eredményeket adnak és ezek is növelhetik a
kockázatot;
(j) eszközhibák, gépi berendezések meghi-
básodásai– pl. injekciós tû betörése, áram-
szolgáltatási zavarok, alkatrészhibák, gé-
pek mûködési rendellenességei stb. – az or-
vosi tevékenység közben bármikor, elõre el
nem háríthatóan elõfordulhatnak, a be-
avatkozás kockázatait nagymértékben
megnövelhetik. Nem tartoznak ide azok az
esetek, amikor a berendezés gyógyászati
céljától függetlenül is fennállott a fokozott
veszély, és a kár bekövetkezése nincs szoros
kapcsolatban a gyógyítással, hanem inkább
olyan mûszaki okkal, mint pl. a gyógyításra
használt berendezés szigetelési hiányossága
miatt bekövetkezett áramütés. Ilyenkor
mindenre tekintet nélkül a polgári jogi fele-
lõsség fennáll;
(k) meteorológiai tényezõk – különösen az
úgynevezett felsikló és a leszálló meleg-
frontok – ugyancsak befolyással lehetnek
az orvosi beavatkozás eredményességére
(pl. közismert, hogy melegfront esetében a
mûtétek emboliás szövõdményei gyakorib-
bak).
A személyi és tárgyi feltételek hiányosságai
azonban csak a sürgõs szükség esetén értékel-
hetõk az orvosi tevékenység kockázata köré-
ben, mivel egyébként megfelelõ feltételekkel
rendelkezõ szolgáltatóhoz kell a beteget irá-
nyítani. [Eü. tv. 119. § (3) bek. a) pontja és 125.
§, illetve 126. § (1-2) bek.]
Az egészségügyi tevékenységhez kapcsoló-
dó diagnosztikus, terápiás és ápolási feladatok
ellátása során olyan kockázati tényezõkkel is
számolni kell, amelyek veszélyforrások, az
egészségre károsak lehetnek, egyaránt érinthe-
tik az orvosokat és a szakszemélyzetet. Foko-
zattan kell számolni többek között fertõzõ-
betegségekkel (hepatitis-B, hepatatis-C, tbc,
HIV) kémiai anyagok allergizáló és toxikus
hatásaival (gyógyszerek, halotan, etilén-dioxid
gáz, PVC-termékek, szerves oldószerek, fer-
tõtlenítõszerek).
74 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
ORVOSI TÉVEDÉSEK ÉS HIBÁK
Tévedések és hibák az orvosi tevékenység
minden területén elõfordulhatnak, téves cse-
lekvéshez vagy szükséges ténykedések elma-
radásához, ezáltal különbözõ, akár halálos vé-
gû következményekhez vezethetnek. Ezek a
tévedések és hibák
à objektív és
à szubjektív okokból keletkezhetnek.
Objektív okok miatt jönnek létre azok a
tévedések és hibák, amelyek a betegség vagy a
tevékenység külsõ körülményei következté-
ben, az orvos leggondosabb eljárása ellenére,
mintegy az orvosi tevékenység általános veszé-
lyességével kapcsolatban – és ilyenként bizo-
nyos fokig a kockázat részeként – állnak elõ.
Ilyen objektív okokra vezethetõ vissza pl. a di-
agnosztikus tévedések vagy hiányosságok je-
lentõs hányada; azok az esetek, amelyekben a
betegség egymást elfedõ tünetei, a panaszok
nem jellegzetes volta, a vizsgáló módszerek fo-
gyatékosságai, a rendelkezésre álló idõ elégte-
lensége stb. mintegy objektíve akadályozzák
meg a helyes kórisme meghatározását. Ide tar-
toznak az ún. mûtéti szerencsétlenség esetei is.
A nagy mûtétek során keletkezhetnek olyan
melléksérülések, melyek objektív tényezõk mi-
att jönnek létre. Pl., ha a daganat eltávolítása
közben az elhalt szövetrészek szakadékony
volta miatt ér vagy üreges szerv sérülést szen-
ved; ha egyébként szabályosan felhelyezett
varratok a szövetek állapota miatt elégtelenné
válnak; ha nyelõcsõ vagy üreges szervek szabá-
lyoknak megfelelõen végzett tükrözésekor
anatómiai képletek átszakadnak stb. Mind-
ezekben és a hasonlóan objektív okokra vissza-
vezethetõ más esetekben – amennyiben a be-
következett károsodást azonnal és helyesen
felismerték, a további még súlyosabb követ-
kezmények elhárítása érdekében célszerûen
beavatkoztak – az orvos felelõssége kizárt.
Szubjektív ok miatt keletkezik a tévedés
vagy a hiba, ha az orvos – saját személyébõl
eredõen – azért tévedett vagy hibázott, mert
nem a tõle elvárható körültekintéssel vagy
§
gondossággal járt el. Nyilvánvaló, hogy az ilyen
tévedésekért és hibákért, melyek egyúttal fog-
lalkozási szabályszegést is minden esetben
megvalósítanak – amennyiben az orvosi fele-
lõsség egyéb feltételei is fennállnak –, az orvos
felelõsséggel tartozik.
AZ ORVOS BÛNÖSSÉGE
(VÉTKESSÉGE)
Az elõzõekben kifejtettek érvényesülnek olyan
esetekben is ahol a közös tevékenységben jól
elkülöníthetõ a munkacsoport vezetõjének és
tagjainak felelõssége, mint pl. az ügyeleti te-
amben az ügyeletvezetõ, ügyeletes orvos, szü-
lésznõ, illetve nõvér azzal a kiegészítéssel,
hogy a szubordinációban a felügyeletet korlá-
tozott bizalom elve alapján kell érvényesíteni.
A korlátozott bizalom elve pedig azt jelenti,
hogy a team vezetõje (az ügyeletvezetõ, vagy a
szülésznõ, illetve a nõvér vonatkozásában az
ügyeletes orvos) minden megfelelõen képzett
és képesítésének, kompetenciájának megfe-
lelõ tagja kötelessége szerint fog eljárni mind-
addig, amíg bizonyos jelek a munka folyamán
ezt a bizalmat meg nem ingatják.
A szabályszegés, illetve az elkövetett szubjektív
hiba önmagában még nem ad alapot a jogi fe-
lelõsségre vonásra.
A bûnösség büntetõjogi, míg a felróhatóság
polgári jogi kategória. Mindkettõ jog- és nem
szakkérdés, bár megállapításuk gyakran orvos-
szakértõi szakkérdések eldöntésétõl függ.
A büntetõ felelõsség megállapításának együt-
tes feltételei:
à a szabályszegés, illetve az elkövetett szub-
jektív hiba, és
à a közvetlen, adott helyzetre és személyre
nézve létrejött veszélyeztetés vagy súlyo-
sabb esetekben az egészségkárosodás vagy
halál, és
à okozati összefüggés, továbbá, hogy
à az orvos bûnössége, (a tõle elvárhatóság ta-
núsításának hiánya) is megállapítást nyer-
jen.
A polgári jogi felelõsség megállapításának
együttes feltételei:
§ 5. EGÉSZSÉGKÁROSODÁS ÉS HALÁL AZ ORVOSI TEVÉKENYSÉGGEL KAPCSOLATBAN
à a jogellenesség (a szabályszegés, illetve az
elkövetett szubjektív hiba) és
à a kár (egészségkárosodás vagy halál)
à okozati összefüggés, továbbá, hogy
à az orvos, illetve az egészségügyi intézmény
felróhatósága (az orvostól, az intézménytõl
az adott helyzetben és körülmények között
általában elvárhatósága) alól ne tudja ki-
mentenie magát.
Amennyiben a felsorolt feltételek közül bárme-
lyik hiányzik, jogi felelõsségre vonásra nem ke-
rülhet sor.
Elõfordulhatnak esetek, amelyekben a
foglalkozási szabályszegés, a hiba vagy a téve-
dés ellenére sem állapítható meg okozati össze-
függés a hiba vagy a tévedés és a bekövetkezett
káros következmény, pl. a halál beállta között.
Ilyen esetben nem valósul meg a foglalkozás
körében elkövetett veszélyeztetés vagy a pol-
gári jogi felelõsségrevonás törvényi feltétele,
következésképpen felelõsségre vonásra nem
kerülhet sor. (Ilyen eset lehet pl., ha vérátöm-
lesztésnél hibás vércsoport-meghatározás mi-
att kétségtelen hiba történik, de a beteg vagy
sérült a transzfúziós szövõdmény bekövetke-
zése elõtt alapbetegsége okából meghalt; ha fi-
gyelmetlenségbõl származó mûtéti hiba, pl.
perforáció felismerésre és ellátásra kerül és a
beteg halála más okból következik be; ha gon-
datlanságból gyógyszercsere történt, de ez a
beteg állapotát nem befolyásolta stb.).
Az okozati összefüggés vizsgálata és véle-
ményezése a büntetõ és a polgári eljárásban az
orvosszakértõ feladata. Az orvosszakértõnek
kell nyilatkoznia arról is, hogy történt-e foglal-
kozási szabályszegés.
Az orvos bûnösségének (vétkességének)
kérdése már kívül esik az orvosszakértõi elem-
zés körén, mégis – adott esetben – a nyomozó-
hatóság vagy bíróság igényli és figyelembe ve-
szi az orvosszakértõ erre vonatkozó vélemé-
nyét.
Az orvos bûnössége – foglalkozása körében –
gondatlanság formájában állhat fenn.
/ 75
Gondatlanságból – a Btk. 14. § megfogalma-
zása szerint – az cselekszik,
à aki elõre látja magatartásának káros követ-
kezményeit, de könnyelmûen bízik azok el-
maradásában, úgyszintén az is,
à aki e következmények lehetõségét azért
nem látja elõre, mert a tõle elvárható figyel-
met vagy körültekintést elmulasztja.
A gondatlanságnak ez a két alakzata – a
luxuria és a negligentia – egyaránt elõfordul-
hat, illetve az orvos mindkét alakzatban meg-
valósíthatja a veszélyeztetés bûncselekményét.
A kettõ közül a luxuria fordul elõ ritkábban;
ilyen eset lehet pl., ha az orvos egy mûtét köz-
ben átmetszett kisebb eret – bár tudja, hogy ez
milyen következményekkel járhat – azért nem
köt le, mert reménykedik abban, hogy károso-
dás mégsem következik be. Gyakoribb bûnös-
ségi forma a negligentia. Ilyenkor az orvos fi-
gyelmetlensége, a körültekintés elmulasztása
stb. miatt nem is látja elõre, hogy cselekvése
vagy mulasztása esetlegesen milyen káros kö-
vetkezményekkel járhat, holott tõle ennek elõ-
relátása elvárható volna. Ilyen eset lehet pl.,
amikor az orvos nem kellõ alapossággal vagy
figyelmetlenül vizsgálja a beteget, kellõ körül-
tekintés nélkül alkalmaz valamilyen gyógy-
szert vagy eszközt és legtöbbször maga sem ve-
szi észre – vagy csak késõn észleli –, hogy tény-
kedése közben hibát követett el. Ugyancsak a
negligentia esete valósul meg, amikor az orvos
a figyelem vagy a körültekintés elmulasztása
miatt olyan cselekvés megtételét mulasztja el,
amit ha megtett volna, a káros következmény
nem jött volna létre. (Az orvosi foglalkozás
írott és íratlan szabályai éppen ezt az elõrelá-
tást követelik meg az orvostól és ebbõl ered,
hogy ha saját hibájából nem látja elõre azt, amit
látnia kellett volna, mindenképpen foglalkozá-
si szabályszegést követ el.)
Itt – a személyre és az esetre konkretizáltan
– azt a kérdést kell eldönteni, hogy milyen fi-
gyelem vagy körültekintés lett volna elvárható
az orvostól személy szerint. A „tõle elvárható-
ság” ugyanis ismét szubjektív kategória, egye-
di, egymástól eltérõ, hogy egy-egy adott eset-
76 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
ben mi volt elvárható az orvostól. (Pl. egy idõ-
sebb, tapasztaltabb orvostól más és több várha-
tó el, mint egy tapasztalatlan kezdõtõl, a szak-
orvostól a saját szakterületén, mint egy más
szakágban tevékenykedni kényszerülõtõl, egy
mûtõhelyiségben mûtétet végzõ sebésztõl,
mint egy baleset helyszínén elsõsegélyt nyújtó,
elméleti szakon dolgozó orvostól stb.)
Az egyéni felelõsség elvébõl következik az
is, hogy azokban az esetekben, amelyekben va-
lamely orvosi tevékenységet, beavatkozást te-
am végez, szintén az egyéni felelõsség elve kell,
hogy érvényesüljön. Nem lehet tehát pl. közö-
sen felelõssé tenni egy mûtétet végzõ csoportot
a mûtét közben elkövetett valamely hibáért
vagy az ebbõl eredõ károsodásokért, hanem
egyénenként kell vizsgálni, hogy a csoport tag-
jai közül ki követte el a hibát, illetve ez az elkö-
vetés bûnös volt-e vagy sem. Természetesen
ebben a körben is a tõle elvárhatóság vizsgálata
alapján lesz csak eldönthetõ, hogy a sebész, az
asszisztens, az aneszteziológus, a mûtõs vagy
éppen valamely mûszer kezelõje követte-e el a
hibát és ez bûnösen történt-e vagy objektív
okokból, bûnösség nélkül.
Az egészségügyi dolgozók felelõssége vo-
natkozásában sokszor a kompetencia határai
jelentenek problémát, kivéve azon eseteket,
amelyekben azt jogszabály már meghatározza.
Így pl. a szülésznõ tevékenységi körét (kompe-
tenciáját) a 20/1994. (XI.15.) NM rendelet a
mellékletében határozza meg, és az orvosszak-
értõi tevékenységnél is ebbõl kell kiindulni.
AZ ORVOSI FELELÕSSÉG
ORVOSSZAKÉRTÕI
VÉLEMÉNYEZÉSE
Az igazságügyi orvosszakértõ az elõzõkben
vázoltaknak megfelelõen, az említett kategóri-
ák határait tekintetbe véve végzi az orvosi te-
vékenységgel kapcsolatban keletkezett egész-
ségkárosodás vagy halál eseteinek szakértõi vé-
leményezését.
Az orvosi tevékenység kapcsán bekövetke-
zett egészségkárosodások és halál orvos-
§
szakértõi elemzésének kategóriáit – az oksági
összefüggést tekintve és az orvos büntetõ, illet-
ve polgári jogi felelõsségét illetõen az 5-1. áb-
rán foglaltuk össze.
Azokban az esetekben, amelyekben az or-
vos a tevékenysége kapcsán bekövetkezett ká-
rosodás vagy halál létrejöttében felelõs, az
igazságszolgáltatás és a társadalom, de a bete-
gek és az orvosi kar érdekében is csak a tévedé-
sek és hibák, mulasztások õszinte feltárása le-
het az orvosszakértõ feladata. Az ezzel ellenté-
tes szakértõi állásfoglalás, a megtörtént sajná-
latos esemény utólagos kendõzése mindenféle
érdekkel ellentétes volna.
Az objektív szakértõi véleményezésnek –
még ha ez esetenként egyes orvosok elmarasz-
talásához is vezet – általános egészségügyi je-
lentõsége is van, ami egyrészt abban áll, hogy a
vélemények
à minden orvos számára klinikopatológiai és
más, fõleg terápiai jellegû preventív tanulsá-
gokkal szolgálhatnak, másrészt, hogy
à éppen a hivatalos vizsgálat, ennek részeként
az igazságügyi orvosszakértõi véleményezés
az, amely a hivatástudata teljében ténykedõ
orvosnak, egészségügyi szakszemélyzetnek
egyedül védelmet nyújthat a tevékenységü-
ket oly gyakran alaptalanul érõ támadások-
kal szemben.
AZ ORVOSI FELELÕSSÉG
MEGÍTÉLÉSÉVEL KAPCSO-
LATOS BÍRÓI GYAKORLAT
Az egészségügyi szolgáltatók felelõsségé-
vel kapcsolatos bírói gyakorlat jelentõsen át-
alakult az elmúlt években.
Büntetõ eljárás egészségügyi dolgozó (or-
vos, gyógyszerész, szakdolgozó) ellen viszony-
lag kevés indul, és az eljárásoknak csak kis ré-
szében kerül végül sor büntetõjogi felelõsség-
revonásra, a többiben az eljárást megszüntetik.
A leggyakrabban alkalmazott büntetés a pénz-
büntetés; szabadságvesztés vagy foglalkozás-
tól eltiltás büntetés kiszabására nagyon ritkán
§ 5. EGÉSZSÉGKÁROSODÁS ÉS HALÁL AZ ORVOSI TEVÉKENYSÉGGEL KAPCSOLATBAN
5-1. ábra Az orvosi felelõsség sémája
kerül sor. A büntetõ eljárás célja – ahogy a ne-
vében is tükrözõdik – elsõsorban az elkövetõ
megbüntetése, a sértett számára ez közvetlen
elõnnyel nem jár (még ha pénzbüntetés kisza-
bására kerül is sor, azt sem a sértett, hanem a
költségvetés kapja). Nem mondható el ugyan-
ez a polgári peres, kártérítési eljárásokról: ott
az elsõdleges cél a reparáció, a kár jóvátétele, a
megítélt kártérítési összeg közvetlenül a káro-
sulthoz jut.
A polgári peres (kártérítési) eljárások
száma fokozatosan emelkedõ tendenciát mu-
tat, ezen belül emelkedik a megítélt kártérítési
összegek nagysága is, és emelkedõ tendenciát
mutat a felperes pernyertességének aránya is.
Feltûnõ a korábban „immunitást” élvezõ szak-
mák elõtérbe kerülése: míg korábban alig volt
kártérítési ügy patológiai, onkológiai, radioló-
giai ellátással kapcsolatban, mára ezek az ese-
tek is megjelentek a bírósági gyakorlatban. A
pszichiátriai ellátással kapcsolatban korábban
is elõfordult kártérítési ügy, tipikusan a beteg
/ 77
õrzésének elmulasztása miatt (pl. depresszió
diagnózisával beutalt beteg öngyilkosságot kö-
vet el a pszichiátriai osztályon), azonban új tí-
pusú ügyek is megjelentek a bírói gyakorlatban
(megalapozatlan, vagy indokolatlan kórházi
beutalással kapcsolatos személyiségi jogi sérel-
mek).
A nem vagyoni kártérítés kiemelt szere-
pet játszik az egészségügyi kártérítési eljárá-
sokban, hiszen ezekben az esetekben gyakran a
kár nemcsak vagyoni hátrányban (pl. munka-
képesség-csökkenés miatti keresetkiesés, ápo-
lási költségek, mozgáskorlátozottá vált káro-
sult közlekedési költségei), hanem személyiségi
jogi sérelemben is megjelenik (pl. elszenvedett
fájdalom, hozzátartozó elvesztése miatti
gyász, a külsõ megjelenés eltorzulása). A bírói
gyakorlat változása egyértelmûen abba az
irányba mutat, hogy egyrészt emelkedik a
megítélt nem vagyoni kártérítés összege, más-
részt elszakad a kártérítés hagyományos fo-
galmától, és a reparációs funkció mellett (he-
78 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
lyett) az elégtételadási funkció domborodik ki.
A nem vagyoni kártérítés elégtételadási funk-
ciója azokban az esetekben a leginkább kézzel
fogható, amikor a károsult nem képes érzékel-
ni a kártérítés tényét sem, nem beszélve az álta-
la nyújtott elõnyökrõl (súlyos agykárosodást
szenvedett, öntudatlan állapotú károsult),
mégis jogosult a nem vagyoni kártérítésére, az
általa nem érzékelt személyiségi jogi sérelem
kompenzációjára. Azokban az esetekben sem
beszélhetünk reparációról, amikor a károsult
meghal az igény érvényesítése elõtt vagy az el-
járás folyamán, mégis, a a hazai bírói gyakorlat
is abba az irányba mozdul el, hogy ezekben az
esetekben is jár a kártérítés.
A hozzátartozói kárigények esetében
(amikor a beteg meghal, és a hozzátartozók
nyújtanak be kártérítési igényt saját nevükben
a hozzátartozó elvesztése miatt) a bírói gya-
korlat szakított a korábbi megközelítéssel,
amely szerint ilyen esetekben személyiségi jogi
sérelem csak akkor van, ha a normális, átlagos
gyászreakciót meghaladó gyász alakult ki a ká-
rosultnál. Az elmúlt években kialakult bírói
gyakorlat szerint a hozzátartozó elvesztése – a
teljes családban élés jogának sérelmén keresztül
– önmagában is megalapozza a nem vagyoni
kártérítés iránti igényt, de csak viszonylag szûk
jogosulti körben (szülõ, gyermek, testvér, há-
zastárs).
A vagyoni kár összege is nagyon jelentõs
lehet ezekben az ügyekben, rendszerint sok-
szorosan meghaladja a megítélt nem vagyoni
kár összegét. A kártérítés ráadásul a károkozás
idõpontjában válik esedékessé, ami azt jelenti,
hogy az eljárás végén – rendszerint évekkel a
károkozás után – kamattal növelten kell kifi-
zetni a megítélt kártérítés összegét.
Az okozati összefüggés értékelésében a
bírói gyakorlat abba az irányba látszik elmoz-
dulni, hogy az okozati összefüggés jogi érte-
lemben akkor is megállapítható, ha természet-
tudományos pontossággal nem bizonyítható,
§
ez is természetesen a felperes (károsult) pozíci-
óját erõsíti.
A polgári jogi felelõsség megállapítása
szempontjából alapvetõ jelentõségû a felróha-
tóság értékelése, vagyis annak a vizsgálata,
hogy a bekövetkezett kár az elvárható gondos-
ság mellett elhárítható lett volna – hiszen ha
nem elhárítható, akkor az a kezeléssel szük-
ségszerûen együtt járó kockázat. Minden or-
vosi beavatkozás bizonyos kockázattal jár,
még akkor is, ha az orvos a kívánt eredmény
elérése érdekében mindent megtesz. Az ilyen
esetben bekövetkezett kockázatot egyértelmû-
en a betegnek kell viselnie, az ebbõl eredõ kár
nem hárítható át a beavatkozást végzõ egész-
ségügyi szolgáltatóra. Ugyanakkor a jelenlegi
bírói gyakorlat itt is elég szigorú szempontokat
alkalmaz, és csak azt tekinti beteget terhelõ
kockázatnak, amely a hibamentesen, jól elvég-
zett beavatkozás ellenére következett be. Va-
gyis, a kialakult bírói gyakorlat szerint a bete-
get terhelõ mûtéti kockázat körébe nem von-
ható olyan orvosi tevékenység következménye,
amely a jogi megítélés szempontjából felróha-
tónak minõsül. Így például a bíróság a kocká-
zat körébe tartozónak tekintette hüvelyi méh-
eltávolítás során a hólyag megsértését, endo-
szkópos vizsgálat során a nyelõcsõ perforáció-
ját, ha azt idõben sebészetileg ellátják, urográ-
fiás vizsgálat során súlyos, maradandó károso-
dáshoz vezetõ anaphylaxiás reakció kialakulá-
sát. Ugyanakkor a bíróság nem tekintette a
kockázat körébe tartozónak az elhúzódó nõ-
gyógyászati mûtét alatt a láb kényszertartása
következtében kialakult részleges bénulást, a
nõgyógyászati mûtét során okozott hólyagsé-
rülés nem kellõ idõben történõ észlelését, csípõ
protézis mûtét során jobb oldali combcsont át-
fúródását, laparoszkópos epekõ-mûtét során a
hasi fõütõér és az alsó visszér sérülését.
Ez a kérdés rendszerint szakértõi bizonyí-
tást igényel, hiszen speciális szakértelemre van
szükség a megítéléséhez.
 6. A halottakkal kapcsolatos eljárás
Varga Tibor
A HALÁL FOGALMA
A halál megállapítása, az adminisztratív fel-
adatok végzése a gyakorló orvos napi tevé-
kenységeinek részét képezik így az ezzel kap-
csolatos ismeretek minden orvos számára el-
engedhetetlenek.
A fogalom (thanatológia) a thanatos (halál)
görög szóból származik és a halál bekövetkezé-
sével, illetve a hullajelenségekkel kapcsolatos
ismeretekkel foglalkozó tudomány.
A halál definíciója 30–50 évvel ezelõtt kü-
lönösebb nehézséget nem okozott. A klasszi-
kus jelenségek észlelése, a vérkeringés és a lég-
zés leállása, esetleg a hullafoltok megjelenése
egyértelmûen jelezte a halál bekövetkeztét. A
finomabb megfogalmazások azonban korán
megjelentek. Már Genersich úgy fogalmazott,
hogy „... a halál az agyvelõi és a gerincvelõi
idegrendszer végsõ és teljes bénulása, melynek
következtében a légzés és a szívverés minden
élettani mûködése a minimumra száll le és rö-
vid idõ alatt teljesen megszûnik.”
A szervátültetések megindulását követõen,
különösen a szívtranszplantációk megjelenése
után kényszerítõ erõvel jelentkezett a halál de-
finíciója újrafogalmazásának igénye. Az egyes
szervek ugyanis – differenciáltságuktól függõ-
en – különbözõ, de általában csak percekben
mérhetõ, ún. meleg ischaemiás idõt viselnek
el, így az eredményes transzplantáció elõfelté-
tele, hogy a szervkivételre a vérkeringés meg-
szûnését követõen minél hamarabb sor kerül-
jön. Ennek eredményeként került bevezetésre
az ún. disszociált agyhalál fogalma, amely a
halál idõpontjául már nem a légzés és vérkerin-
gés megszûntét, hanem az agy – beleértve az
agytörzset is – mûködésének teljes és vissza-
fordíthatatlan megszûntét teszi.
Az élveszületés, a perinatális halál és a
halvaszületés fogalma. A gyermeket – a fo-
gantatástól eltelt idõtartamtól függetlenül –
élveszülöttnek kell tekintetni, ha az anya testé-
tõl történt elválasztása után az életnek bármi-
lyen jelét adta.
Vetélést (korai, illetve középidõs magzati
halált) kell megállapítani, ha a magzat az anya
testétõl történt elválasztás után az élet semmi-
lyen jelét nem adta, és 24 hétig vagy annál rövi-
debb ideig volt az anya méhében. Ha a magzat
kora nem állapítható meg, akkor beszélhetünk
vetélésrõl, ha a magzat testtömege az 500 g-ot,
testhossza a 30 cm-t nem éri el. Ikerszülés ese-
tén nem lehet vetélést megállapítani, ha leg-
alább az egyik magzat élve született. Vetélésnél
halottvizsgálati bizonyítványt nem kell kiállí-
tani, a magzatot temetni nem kell, hanem – a
csonkolt testrészekkel, emberi szervekkel és
szervmaradványokkal együtt – erre a célra ki-
jelöl sírhelytáblában kell elhelyezni.
A perinatális halál gyûjtõfogalom, mivel
két esetkört ölel fel:
à halva születés (késõi magzati halálozás),
amikor a halál a méhen belül a terhesség 24.
hete után következett be, vagy (ha a magzat
korát nem lehet megállapítani), ha a méhen
belül elhalt magzat hossza a 30 cm-t vagy
tömege az 500 g-ot eléri,
à a születést rövid idõn belül követõ halá-
lozás, amikor a halál az újszülött megszüle-
80 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
tését követõ 168 órán belül következik be,
függetlenül az újszülött hosszától vagy tö-
megétõl.
A perinatális halott esetében a „perinatális
halottvizsgálati bizonyítványt” kell kitölteni a
halottvizsgálat során, és kötelezõ korbonctani
vizsgálatot végezni. A halvaszületett magzatot
hozzátartozója eltemettetheti, a sírhelyen ke-
reszt vagy fejfa is elhelyezhetõ, és azon utóne-
vet is fel lehet tüntetni. Egyébként a halva szü-
letett magzat sírhelyét csak jelzõfával kell
megjelölni.
Általánosságban szomatikus (klinikai) és
molekuláris (biológiai) halál különböztethetõ
meg.
à A szomatikus halál a szervezet egészének,
mint organizmusnak a visszafordíthatatlan
mûködés leállását jelenti, tehát azt, amikor
az emberi életet jelentõ agymûködés leáll. A
halál bekövetkeztének megállapítása általá-
ban különösebb nehézséget nem jelent, né-
hány esetben azonban szükséges elkülöníte-
ni az ún. álhaláltól.
à Az álhalál az életfunkciók olyan minimális
fennállását jelenti, amely a külsõ szemlélõt
vagy felületes vizsgálót megtévesztve a
tényleges halál beálltának illúzióját kelti.
Hasonló állapotot a gyakorlatban akaratla-
gosan is elõ lehet idézni (pl. a jóga tanok kö-
vetõi esetében), megjelenhet azonban súlyos
traumás vagy elektromos sokk, barbiturátok
vagy más narkotikumok következtében ki-
alakuló mérgezés vagy lehûlés alkalmával,
újszülötteknél, koraszülötteknél. A gyakor-
lott vizsgáló számára az állapot differenciál-
diagnózisa különösebb nehézséget nem je-
lent, a laikusok számára azonban megté-
vesztõ lehet.
à A molekuláris halál az egyes szervek, szö-
vetek sejtjei irreverzíbilis károsodásának be-
következtét jelenti. A sejtek differenciáltsá-
guktól függõen különbözõ ideig képesek az
anoxia elviselésére. Legérzékenyebbek az
agykéreg sejtjei, amelyek 3–5 perc ischaemia
után már visszafordíthatatlanul sérülhet-
§
nek. Elsõsorban a támasztószövet, illetve a
bõrfüggelékek sejtjei lényegesen hosszabb
oxigénhiányos idõ elviselésére képesek. A
molekuláris halál ismeretének elsõsorban a
vitális jelenségek és a transzplantáció szem-
pontjából van gyakorlati jelentõsége.
A vitális jelenségekkel a tankönyv más feje-
zetében részletesen foglalkozunk. Klinikai
szempontból azonban igen nagy jelentõsége
van az ún. disszociált agyhalál fogalmának.
Ismerete mind a transzplantáció – a donorok
kiválasztása –, mind az intenzív terápiás rész-
legeken kezelt betegek – különösen újszülöttek
és koraszülöttek – szempontjából fontos.
A halál akkor állapítható meg, ha az alábbi két
állapot közül az egyik fennáll:
à a légzési-keringési szervek mûködésének,
vagy
à az agy – beleértve az agytörzset is – mûkö-
désének teljes és visszafordíthatatlan meg-
szûnése.
A halál megállapítását elfogadott orvosi
standardok alapján szükséges elvégezni.
Az agyhalál megállapításának szabályait
jogszabály, az egészségügyrõl szóló 1997. évi
CLIV. törvénynek a szerv- és szövetátültetés-
re, valamint -tárolásra és egyes kórszövettani
vizsgálatokra vonatkozó rendelkezései végre-
hajtásáról szóló 18/1998.(XII.27.) EüM rende-
let 2. számú melléklete tartalmazza. Az agyha-
lált elõidézheti elsõdleges agykárosodás (az agy
közvetlen károsodása), vagy másodlagos agy-
károsodás (az agy közvetett ischaemiás, hyp-
oxiás károsodása). Az agyhalált elsõsorban kli-
nikai vizsgálatok és a kórlefolyás alapján kell
megállapítani. Mûszeres vizsgálat nem feltéte-
le az agyhalál megállapításának, de az agyhalál
klinikai diagnózisának alátámasztására lehet
kiegészítõ mûszeres vizsgálatokat végezni.
Az agyhalál megállapítása három lé-
pésbõl áll.
Elõször a kizáró körülményeket kell tisz-
tázni. Az agyhalál nem állapítható meg, ha az
alábbiak közül bármelyik kimutatható:
§ 6. A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS
– mérgezés, gyógyszerhatás (narkotiku-
mok, hipnotikumok, tranquillánsok,
drogok stb.), neuromuscularis blokád;
– shockos állapot;
– metabolikus vagy endokrin eredetû kó-
ma;
– lehûlés (a vizsgálat idõpontjában mért
rectalis hõmérséklet 35 oC alatt van);
– egyes gyulladásos idegrendszeri beteg-
ségek (pl. agytörzsi encephalitis, poly-
neuritis cranialis).
A második lépés az agymûködés teljes hiá-
nyának és visszafordíthatatlan megszûnésének
bizonyítása, ehhez az szükséges, hogy az alábbi
klinikai tünetek együttesen fennálljanak:
– Mély eszméletlenség.
– Az alábbi agytörzsi reflexek egyik olda-
lon sem válthatók ki:
– pupillareflex,
– corneareflex,
– trigeminofacialis fájdalmi reakció,
– vestibuloocularis reflex,
– köhögési reflex a garat, trachea,
bronchus ingerlésével.
– Hiányzik a spontán légzés és a légzõ-
központ bénulása igazolható apnoe-
teszttel.
A harmadik lépés a hiányzó agymûködés
irreverzibilitásának bizonyítása. Ez vagy kizá-
rólag a klinikai tünetek és a kórlefolyás megfi-
gyelésével, vagy a klinikai tünetek mellett ki-
egészítõ mûszeres vizsgálatok segítségével tör-
ténik.
Ha a klinikai tünetekre és a kórlefolyásra
támaszkodunk, akkor az agymûködés hiányára
utaló tünetek megjelenése után az alábbi meg-
figyelési idõszak szükséges:
– felnõtteknél és gyermekeknél három-
éves kortól:
elsõdleges agykárosodás esetén 12 óra,
másodlagos agykárosodás esetén 72 óra;
– öthetes kortól három éves korig mind-
két esetben 24 óra;
– újszülötteknél öthetes korig mindkét
esetben 72 óra.
/ 81
A megfigyelési idõszak alatt az agymûkö-
dés teljes hiányára utaló valamennyi tünetnek
folyamatosan kell fennállnia. A tünetek észle-
lése négyóránként szükséges.
A hiányzó agymûködés irreverzibilitását a
klinikai tünetek mellett az alábbi mûszeres
vizsgálati eredmények is bizonyíthatják, a vizs-
gáló a felsorolt módszerek közül saját belátása
szerint választhat:
– ismételt transcranialis Doppler-vizsgá-
lat,
– Tc-99m-HMPAO-val készített perfú-
ziós szcintigram,
– négyér-angiográfia: az angiogramokon
nincs cerebralis értelõdés.
Ha a fenti mûszeres vizsgálatok közül egy
vagy több bizonyítja a hiányzó agymûködés ir-
reverzibilitását, akkor a fentebb említett meg-
figyelési idõ nem szükséges.
A spinalis autonóm reflexek kiválthatósága
az agyhalál megállapítását nem zárja ki. Olyan
állapotokban, amelyekben a feltételek fennál-
lása vagy a tünetek nem egyértelmûek, újszü-
lötteknél, koraszülötteknél a vizsgálatot – le-
hetõleg 24 óra elteltével – ismételni kell.
Különös gondosság szükséges újszülöt-
teknél és koraszülötteknél, mivel a vizsgálat
alapját képezõ reflextevékenység a 28–32. ter-
hességi héten jelenik csak meg.
A HALÁL GYANÚJELEI
1. A bõr elsápadása (pallor mortis) és a
bõr elaszticitásának csökkenése
A vérkeringés csökkenése, illetve leállása,
az izomzat tónusának késõbb részletezendõ
csökkenése együttesen eredményezi azt, hogy
a bõr színe halványabbá válik, turgora csökken.
2. Ocularis jelek
a) A vér szegmentációja a retina ereiben.
A vérkeringés leállását követõen a szemfe-
nék ereiben szegmentáció figyelhetõ meg.
82 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A vörösvérsejtek összecsapzódnak és kisebb
gócokban helyezkednek el, amelyek között
vérszegény szakaszok alakulnak ki. A vér
mozgásának leállásával ezen vörösvérsejt-
aggregátumok tartósan, ugyanazon helyen
találhatók. Az elváltozás igen gyorsan a
vérkeringés leállása után mintegy 15 percen
belül megjelenik. Vizsgálata mindaddig le-
hetséges, amíg a cornea elhomályosodása
lehetetlenné nem teszi a szemfenéki képle-
tek észlelését.
b) Az intraocularis tensio csökkenése.
Élõben az intraocularis tensio 14–22
Hgmm között változik, a szívmûködés le-
álltát követõen azonban ez soha nem ha-
ladja meg a 12 Hgmm-et, fél órával a halál
után akár 3 Hgmm-re is csökkenhet, két
órával késõbb pedig gyakorlatilag megszû-
nik.
c) A szaruhártya beszáradása (tache noire
de la sclerotique). Az elsõ órákban ritkán
észlelhetõ jel, a halál után több órával, álta-
lában két nappal alakul ki. A nem teljesen
lezárt szemrés mellett a szabadon fekvõ
sclera a cornea két oldalán, fõként belül vé-
kony csíkban sárgásbarnán elszínezõdik.
3. Az izomzat tónusának elsõdleges
csökkenése (flacciditása)
Az innerváció megszûnését követõen az
izomzat tónusa csökken, a végtagok tónusta-
lanná válnak, a mimikai izmok elernyedése kö-
vetkeztében az arckifejezés megváltozik, mú-
miaszerûvé válik. A hullamerevség megjelenése
után ez többé nem figyelhetõ meg, a másodla-
gos elernyedés már a molekuláris halál, az
izomszövet auto- vagy heterolysisének követ-
kezménye.
4. A vérkeringés leállása
A radialis vagy carotis pulzus hiánya, a
szívmûködés megszûnte a halál klasszikus jelei
közé tartozik, és a halál mindenképpen megál-
lapítható, ha a vérkeringés legalább fél órán
§
keresztül hiányzik. Számos esetben azonban
mind a pulzus, mind a szívmûködés vizsgálata
megtévesztõ lehet, indokolt ezért az
auscultatiót 5 perces idõközökben megismétel-
ni, kérdéses esetben EEG-vizsgálatot is végez-
ni. Az oxigenizáció megszûnte elsõsorban az
agyi sejteket károsítja, az agyi keringés leállását
követõ 3–5 percen belül a corticalis sejtek irre-
verzíbilisen károsodhatnak.
5. A légzés leállása
Szintén a halál klasszikus jelei közé tarto-
zik, a laikusok a halál beálltának idejét az utol-
só légvétellel azonosítják (kilehelte lelkét). A
tévedések kizárása érdekében gondos vizsgá-
lat, annak megismétlése is szükséges lehet (pl.
apnoés intervallumok, Cheyne–Stokes-légzés
esetén). Az auscultatión kívül számos teszt is-
meretes, így pl. a légzõnyílások fölé hideg üveg
vagy tükör helyezése, amelynek elhomályosu-
lása jelezheti a felületes légvételeket.
A HALÁL BIZTOS JELEI
KORAI HULLAJELENSÉGEK
1. Süllyedéses hullafoltok
(livores mortuales)
A vérkeringés leálltát követõen a vér folyé-
kony és alakos elemei a gravitációnak megfele-
lõen helyezkednek el, azok a holttest mélyen
fekvõ területein gyûlnek fel (6-1. ábra). A
6-1. ábra Süllyedéses hullafoltok
§ 6. A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS
capillarisok és visszerek kitágulnak, melynek
következtében a bõrön kisebb-nagyobb kiterje-
désû, összefolyó, szederjesvörös elszínezõdés
figyelhetõ meg. Azokon a területeken, ahol a
test felfekszik, tehát saját súlya megakadá-
lyozza a vér passzív felszaporodását, vagy ahol
a ruházat nyomása következtében alakul ki ha-
sonló helyzet, az elváltozások hiányoznak. Mi-
vel a vér túlnyomórészt az erekben helyezkedik
el nyomásra (körömmel, ujjbeggyel vagy a bon-
coló kés fokával történõ behatás után) az erek-
bõl eltávozik, így a hullafoltok elhalványulnak.
Mindazon állapotokban, ahol a vér folyé-
kony marad (pl. mérgezések, lehûlés, asphyxia
stb.) a hullafoltok igen terjedelmesek, míg vér-
vesztéses állapotban csekélyek, alig felismerhe-
tõek. A hullafoltok színe jellemzõ lehet a halál
okára. Szén-monoxid-mérgezésben vagy lehû-
lésnél a hullafoltok élénk szederjesek, cianid-
mérgezésben sötét bíborszínûek.
A süllyedéses hullafoltok a vérkeringés le-
álltát követõen 15–30 percen belül megjelen-
nek, teljes kifejlõdésükhöz 2–4 óra szükséges.
Mivel a süllyedéses hullafoltok kialakulása
passzív folyamat és a gravitáció hatása hozza
létre azokat, a holttest helyzetváltozásakor a
hullafoltok vándorolnak. Igen rövid idõ alatt
megindul azonban a vérfesték bomlása, nõ az
erek permeabilitása, ezért gondos vizsgálattal
ilyenkor is felismerhetõ az elsõdlegesen kiala-
kult hullafoltok elhelyezkedése. A jelenség el-
sõsorban az elsõdleges és másodlagos helyszí-
nek elkülönítése szempontjából fontos.
Differenciáldiagnosztikai szempontból
szóba jön a vérömlenyek és a hullafoltok elkü-
lönítése. A szövetekre rámetszve észlelhetõ,
hogy hullafoltok esetén a vér elsõsorban a
subcutis ereiben helyezkedik el, a szövetek kö-
zül vízzel könnyen kimosható. A vérömlenyek
általában mélyre terjednek, legnagyobb töme-
gükkel a bõr alatti zsírszövetben találhatók,
gyakran infiltrálják az izomzatot. Rámetszve a
szövetek közül vízsugárral nem moshatók ki.
Kétséges esetben a kórszövettani vizsgálat egy-
értelmû eligazítást nyújt.
Jelentõs az élõben kialakuló és a hullafolt-
okhoz hasonló elváltozások (livores flores) is-
/ 83
merete is. Senyvesztõ állapotokban, a keringés
lelassulásakor a vér még az élõben felgyûlhet a
mélyen fekvõ területeken és a hullafoltokhoz
hasonló elváltozások alakulhatnak ki.
2. Beivódásos hullafoltok
(livores ex imbibitione)
A vér alakos elemeinek bomlása és a
permeabilitás fokozódása a halál után 8–10
órával olyan mértéket ér el, hogy a vérfesték az
érfalakba, illetve az érkörüli kötõszövetekbe
ivódik be. Ennek eredményeként a holttest
helyzetének változásakor a hullafoltok többé
nem vándorolnak, illetve nyomás esetén azok
nem halványodnak el. A beivódásos hullafolt-
ok kialakulása – a hõmérséklet függvényében
– a halál után 24–32 órával fejezõdnek be.
3. Hullamerevség (rigor mortis)
Az izomzat tónusának elsõdleges csökke-
nését az izomrostok megrövidülése, az izmok
összehúzódása követi. A test minden izma,
mind a harántcsíkolt, mind a sima izmok részt
vesznek a hullamerevség kialakulásában. A
harántcsíkolt izomzatban történõ teljes
kifejlõdése esetén a holttest teljesen me-
revvé válik.
Az izom összehúzódásra vonatkozó bioké-
miai kutatások mélyebb magyarázatát adják a
rigor mortis kialakulásának. A magas energiájú
foszfátok az izomrostok elernyedéséhez szük-
ségesek, míg azok hiányában az actomyosin
molekulák kontrakciója következik be. A halál
után az enregiatermelõ folyamatok leállnak, az
izomsejtekben rendelkezésre álló magas ener-
giájú foszfátok folyamatosan lebomlanak, a
membránok az ionok – ezen belül elsõsorban
az ionizált kalcium – számára átjárhatókká
válnak, amely folyamatok együttesen az érin-
tett izomzat megmerevedését idézik elõ.
A hullamerevség elõször a szívizomzaton je-
lentkezik, majd kialakulásának sorrendjét az
ún. Nysten-szabály rögzíti.
84 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Ennek megfelelõen elõször a mimikai izmok és
az áll, majd a felsõ, utoljára az alsó végtagok
területén áll be. Megjelenése a halál utáni
1,5–1 órában már észlelhetõ, kezdetben az
mechanikus oldás után újra kialakul (a halál
után 2–8 órán belül).
A hullamerevség teljes kifejlõdéséhez 4–6
óra szükséges, és 24–72 órán keresztül
fennáll.
Ezt követõen a meginduló auto- és heterolyti-
cus folyamatok következtében megkezdõdik az
izomfehérjék bomlása, amely a hullamerevség
oldódását eredményezi. Az oldódás szintén a
már említett sorrendben következik be.
Kivételes esetekben a hullamerevség köz-
vetlenül a halál után kialakul (kataleptikus hul-
lamerevség), leggyakrabban erõs fizikális vagy
pszichés terhelés után észlelhetõ, így többször
megfigyelték háborús események kapcsán, víz
alá merüléskor, de gyakorlati jelentõsége elsõ-
sorban az öngyilkosságok eseteiben van. Kiala-
kulásában az izomzat csökkent magas energiá-
jú foszfát tartalma vagy annak a környezõ ma-
gas hõmérséklet következtében történõ gyors
lebomlása játszhat szerepet. A hullamerevség
méhen belül elhalt magzaton is kifejlõdhet, ez
a vetélés lefolyását hátráltathatja.
A holttest hirtelen lehûlése a zsírszövet
megmerevedését idézi elõ, amely a kialakuló
hullamerevséggel összetéveszthetõ (elsõsorban
újszülöttek, illetve kisgyermekek eseteiben,
amikor a test áthûlése gyorsan bekövetkezik).
Kolerás betegeken a nagy mennyiségû vízvesz-
teség következtében hasonló állapot jöhet létre.
4. A holttest lehûlése
(algor mortis)
Az energiatermelõ folyamatok és a vérke-
ringés leállásával a testhõmérséklet csökken, az
rövidebb-hosszabb idõ alatt a környezet hõ-
mérsékletének szintjére száll le. A kihûlés az
egyik legelsõ hullajelenségek közé tartozik,
mértéke azonban számos tényezõtõl függ. Be-
folyásolja a kiindulási érték – tehát az a testhõ-
§
mérséklet, amely a halál pillanatában fennál-
lott –, a környezet hõmérséklete, vezetõképes-
sége, a ruházat stb. Mindezek együttesen azt
eredményezik, hogy a holttest hõmérsékleté-
nek mérése alapján a halál bekövetkeztétõl el-
telt idõ csak nagy megközelítéssel értékelhetõ.
Hazai klimatikus viszonyok mellett, átla-
gos körülmények között a testhõmérséklet
óránként 1 oC-kal csökken, tartós víz alá me-
rülés esetén a kihûlés gyorsabb, óránként 2 oC
is lehet. Kísérletes mérések ugyanakkor kimu-
tatták, hogy a fenti szabály csak nagy megkö-
zelítéssel érvényes.
A halál beálltát követõ 1–2 órában a testhõ-
mérséklet csak lassan csökken – esetenként át-
menetileg emelkedhet is – amelyet egy töb-
bé-kevésbé lineáris hõmérsékletesés követ, míg
a kihûlést jelzõ görbe végsõ szakasza újra ella-
posodik, tehát a környezet hõmérsékletének
elérése lassabban következik be.
Számos kísérletes vizsgálat történt arra
nézve, hogy a bõr, a rectalis, a máj, illetve az
agy hõmérsékletének regisztrálása alapján mi-
lyen biztonsággal lehet a halál idejére visszakö-
vetkeztetni. Mivel a kihûlést számos faktor
befolyásolja, az ajánlott módszerek mindegyi-
ke jelentõs hibalehetõséget rejt magában.
Leginkább megbízhatónak az a módszer
tûnik, amikor a holttest májszövetébe vezetett
elektróda segítségével a helyszínen viszonylag
hosszú idõn keresztül rögzítik a testhõmérsék-
let változását, így egyedi görbét nyerve az
adott körülmények ismeretében lehet vissza-
következtetni a kiindulástól eltelt idõre. Az
eredeti testhõmérséklet ismeretlen volta, illetve
a már jelzett kezdeti platóképzõdés még ezen
esetekben is tévedések forrása lehet.
5. Libabõr
(cutis anserina)
A musculi arrectores pilorum post mortem
összehúzódásának következménye, ezért a ki-
sebb szõrszálak a bõr felszín feletti kiemelke-
dése következik be.
§ 6. A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS
6. Hullai önemésztõdés
(autodigestio postmortalis)
Az enzimek post mortem rövid ideig meg-
tartják aktivitásukat, hatására egyes szervek-
ben ún. önemésztõdés következik be (pl. mel-
lékvese, gyomor, hasnyálmirigy). Savak, elsõ-
sorban a gyomorsav hasonló elváltozásokat
hozhat létre a gyomorfalban (gastromalacia), a
nyelõcsõben (oesophagomalacia) és a tüdõben
(pneumomalacia). A megemésztett gyomorfal
átfúródhat (perforatio postmortalis) és a gyo-
mortartalom a hasüregbe jutva, a szerveket
megemésztheti. A gyomortartalom a tetem
mozgatásra, szállításra regurgitálhat a tüdõ-
ben.
7. Hullai véralvadék
(cruror postmortalis)
A halál után 25–30 perccel megkezdõdik a
vér alvadása a nagy erekben és a szívben. A fel-
oldódás a rothadás folyamatával egy idõben in-
dul meg. A hullai véralvadék nedvdús, rugal-
mas, az érfalhoz nem tapad. A vörösvértestek
összecsapzódása miatt a mélyebb területek vö-
rös, a földtõl távolabbi, magasabb részeken sár-
gás, borostyánkõ színû. A véralvadék jellegze-
tességeit, annak kialakulását számos tényezõ
(CO-, ciánmérgezés vérképzõrendszeri meg-
betegedés, véralvadási zavar) befolyásolhatja.
A véralvadék két formáját különíthetjük el.
à Vörös hullai véralvadék, a fésûsizmok kö-
zül nehezen távolítható el, a véralvadékban a
vér összes alakelemei megtalálhatók.
à Sárga hullai véralvadék, a véralvadék vö-
rösvértesteket nem tartalmaz – mivel azok a
mélyebben fekvõ részekbe süllyedtek le –,
savóból és megalvadt fibrinbõl áll.
KÉSÕI HULLAJELENSÉGEK
1. A rothadás (putrifikáció)
A szövetek bomlása a halál normál jelensé-
gei közé tartozik. Bekövetkeztéhez szükséges,
/ 85
hogy a bomló szerves anyag megfelelõ hõmér-
sékleten és páratartalom mellett levegõhöz jus-
son, illetve mód legyen a rothadást elõidézõ
baktériumok megjelenésére is. Az autolyticus
folyamatok a halál bekövetkeztét követõen
azonnal megindulnak a subcellularis struktú-
rák területén, ez szabad szemmel nem követ-
hetõ, ismerete azonban az ultrastrukturális
vizsgálatok esetén jelentõs lehet. Átlagos kö-
rülmények esetén a rothadásos folyamatok
48–72 órán belül válnak láthatóvá, megjelené-
süket azonban számos tényezõ befolyásolja,
így a környezet hõmérséklete és nedvességtar-
tama stb.
A rothadás bakteriális és enzimetikus fo-
lyamatok következménye. A baktériumok kö-
zül fõként a Escherichia coli és a Cl. welchii ját-
szik szerepet, de szóba jönnek a különbözõ
Streptococcus, Staphylococcus és Proteus törzsek
is. A gombák a folyamatban kisebb jelentõsé-
gûek. Optimálisan 20–37 °C hõmérsékleten
zajlik le, létrejötte alacsonyabb és magasabb
hõmérsékleteken elhúzódó lehet.
Az elsõ látható elváltozás a hasfal zöldes
vagy zöldesvörös elszínezõdése, amely leg-
gyakrabban az alhas jobb oldalán indul meg.
Az elszínezõdés oka a szulfhemoglobin-kép-
zõdés az erekben, illetve a beivódásos hullafolt-
ok területén. A folyamat az egész testre né-
hány nap, de mindenképpen egy héten belül ki-
terjed (6-2. ábra).
A következõ fázis a gázképzõdés és a bõrön
hólyagok megjelenése. Ez utóbbiak 3–4 cm át-
mérõjûek, vörhenyes folyadékot tartalmaznak.
Lényeges megkülönböztetésük az égési hólya-
6-2. ábra A rothadás jelensége
86 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
goktól. Rothadás esetén a hólyagok tartama
fehérjében és alakos elemekben szegény, míg
az égési hólyagokban fehérjegazdag folyadék
van, amely számos polimorf magvú leukocytát
is tartalmaz. A gázosodás és a hólyagok kelet-
kezése általában 1 héttel a halál után jelenik
meg, kialakulása azonban függ a külsõ hõmér-
séklettõl, ruházattól, a halál bekövetkeztének
okától (pl. sepsisben a rothadásos folyamatok a
jelen lévõ baktériumok miatt gyorsabban zajla-
nak le).
A proteolízis hatására a szervezet saját fe-
hérjéi is lebomlanak, ez eredményezi egyrészt a
hullamerevség már jelzett oldódását, a bomlás
azonban valamennyi szövetre kiterjed. A pro-
teolízis nem egyforma sebességû a test minden
területén, a kötõ- és támasztószöveti struktú-
rák ellenállóbbak. A 2., 3. postmortalis hét so-
rán a hám leválik, a szõrzet kihullik, illetve
könnyen kihúzhatóvá válik.
A lágyrészek teljes lebomlása hosszú folya-
mat, kialakulásához legalább 1 év szükséges.
A rothadás bakteriális folyamatán kívül a 6-3. ábra Nagy tömegû légyálca a holttesten
holttest további feloszlásában a növények (hul-
laflóra) és az állatok (hullafauna) jelentõs sze-
repet játszanak. A gázos rothadás mérséklõdé- A holttest pusztításában az alacsonyabb
se után jelennek meg a holttesten a különbözõ rendû állatok közül legjelentõsebb az ún. hús-
penészgomba-féleségek. Ezek különösen ex- evõ rovarok szerepe, így legyek, darazsak,
humált holttestek bõrén mutatkoznak változó hangyák, fülbemászók stb.) (6-3. ábra).
nagyságú krétafehér–kénsárga–narancssárga– A kedvezõ idõjárási viszonyok között leg-
sötétszürke telepek formájában. tevékenyebben a nyüvek járulnak hozzá pro-

6-1. táblázat A leggyakrabban elõforduló légyfajtás fejlõdése (Schranz után)

Nap A házilégy petéje A dongólégy peté- A smaragdlégy pe- Húslégy petéje azon-
kikel 10–12 óra je kikel 12–16 óra téje kikel 12–16 óra nal mozog (vivipara) pete
2. 2 mm 3–4 mm 2 mm 3–4 mm
3. 2–3 mm 5–6 mm 2–3 mm 5–6 mm
4. 4–5 mm 7–8 mm 3–4 mm 7–9 mm
álca
5. 6–7 mm 10–12 mm 5–6 mm 10–12 mm
6. 7–8 mm 13–14 mm 7–8 mm 13–14 mm
7. 8 mm báboz 8–9 mm 15–16 mm
8. báboz báb, 9–10 mm báboz 16–18 mm báb
9. báb, 5–6 mm báb báb, 6–7 mm 19–20 mm
10. báb báb báb báboz
12. kirepül, 7–8 mm báb báb báb, 10–12 mm
14. kirepül, 12–13 mm kirepül 7–9 mm báb
16. báb
18. kirepül, 18–18 mm
§ 6. A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS
teolitikus fermentek termelésével a lágyrészek
gyors elpusztításához. Az egyes légyfajok
petéibõl különbözõ idõ alatt keletkezik ál-
ca, majd és végül a teljesen kifejlõdött légy
(pl. sajtlégy 12 nap, házi légy 12 nap, húslégy 18
nap). Az idõbeli fejlõdés ismerete segíthet a ha-
lál beállta óta eltelt idõ becslésében (6-1. táblá-
zat).
A holttestet megcsonkíthatják kutyák, ser-
tések rókák, vaddisznók. A madarak okozta
csõrvágások szúrt-metszett sérülésekhez ha-
sonlíthatnak. A macskák szemfoguktól szár-
mazó szúrcsatornaszerû rágási, girlandszerû
harapott sérüléseket okozhatnak. A rágcsálók
(patkányok, egerek) szabálytalanul összerá-
gott, körömnyomokkal összetéveszthetõ ívelt
metszett sérüléseket idézhetnek elõ. A sérülé-
sek eredetét az állatok fogazatának nyomaiból,
a vitális jelenségek hiányából, az állati ürülék,
elhullatott szõrök jelenlétébõl lehet megállapí-
tani.
Az erdei hullán a lágyrészekben a hangyák
végezhetnek nagy pusztítást. A nagyobb álla-
6-4. ábra Állatrágás a holttesten
/ 87
tok egész végtagrészleteket hurcolhatnak el
nagy távolságra. A vízben lévõ holttestet rá-
kok, piócák, csíborok, halak támadhatják meg
(6-4. ábra). A ponty szívására a lágyrészeken
lövési sérülés bemeneti nyílását utánzó anyag-
hiány alakulhat ki.
2. Hullaviaszos átalakulás (adipocere)
Oxigén hiányában; vízben; agyagos, nedves
talajban a lágyrészek hullaviaszosan alakulnak
át. A hullaviasz sárgásszürke, avas szagú, zsí-
ros tapintatú, mállékony anyag. Kialakulására
nézve felteszik, hogy az autolyticus folyama-
tok következtében a szöveti zsírok zsírsavakra
és glicerinre bomlanak, a zsírsavakból kalcium-
és magnéziumionokkal vízben oldhatatlan só
képzõdik. A halál után 3–4 héttel a bõr alatti
zsírszövetben szürkés, morzsalékony csomók
keletkeznek, az egész holttest hullaviaszos át-
alakulásához legalább 6–8 hónap szükséges.
Ezt követõen a holttest hosszú ideig változat-
lan állapotban maradhat meg (maximum
10–20 évig).
3. Hullai kiszáradás
(exsiccatio postmortalis)
A vízvesztés – elsõsorban a párolgás követ-
keztében – bõr, majd a belsõ szervek kiszáradá-
sa következhet be. Ha a holttest száraz és ma-
gasabb hõmérsékletû (35–40 °C) helyen van,
különösen kifejezett lehet. Amennyiben olyan
környezeti körülmények alakulnak ki, melyek
felfüggesztik a rothasztó baktériumok mûkö-
dését a kiszáradt holttest hosszú ideig fennma-
radhat.
A hullai kiszáradás fõként a sclerán, a
corneán – ha a szemhéjak nyitva maradnak
(Larcher-folt) –, illetve a hámfosztott bõrfelü-
leten alakulhat ki, de létrejöhet a hasi szervek
felszínén, szívburok tüdõvel nem fedett ré-
szén. Az igazságügyi orvostani jelentõségét az
a tény adja, hogy a kiszáradás következtében
létrejött hámelváltozások hasonlóságot mutat-
hatnak az élõben keletkezett hámsérülésekhez.
88 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Az elkülönítést a vitális reakció szöveti jelei
alapján történhet kérdéses esetekben kórszö-
vettani vizsgálattal.
4. Mumifikáció
Amennyiben a holttest száraz és viszonylag
meleg környezetbe kerül, különösen, ha az ál-
landó légáramlás is biztosított, igen gyorsan je-
lentõs vízvesztés következik be. A kiszáradás
miatt a rothadásos folyamatok lelassulnak, a
holttest zsugorodik, sötét szürkésbarna színû-
vé, pergamenszerûvé válik. A mumifikáció be-
következtéhez hosszabb idõ, legalább több hó-
nap szükséges, amelyet követõen aztán akár
évszázadokon keresztül a test változatlan álla-
potban maradhat meg (6-5. ábra).
6-5. ábra Felnõtt férfi mumifikálódott holtteste
§
5. Felázás (maceratio)
Ha a holttest a halált követõen vízben vagy
víztartalmú folyadékban kerül, a felhámja fel-
ázik, illetve részleteiben alapjáról leválik. A je-
lenség bekövetkezhet intrauterin elhalt magza-
tokban, vízben lévõ holttesten. A körülmé-
nyektõl, a víz hõmérsékletétõl függõen a halál
után korán is kialakulhat. A méhen belül elhalt
magzatok vörhenyes színûek lehetnek a vér-
festékes beivódástól (foetus maceratus). Az ir-
ha nedves felszínû, a test feltûnõen petyhüdt.
A HALÁL IDEJÉNEK
VÉLEMÉNYEZÉSE
A halál tényének megállapításán túlmenõen a
vizsgáló orvosnak kötelessége nyilatkozni min-
den esetben arra is, hogy a halál a feltalálás
elõtt mennyi idõvel állhatott be. Ennek véle-
ményezéséhez a megelõzõen részletezett hul-
lajelenségek részletes, mindenre kiterjedõ
vizsgálata, valamint dokumentációja szüksé-
ges. Az egyes hullajelenségek komplex értéke-
lése alapján lehet a halál bekövetkeztének ide-
jére nézve megközelítõ pontossággal következ-
tetéseket levonni.
Mivel az egyes hullajelenségek kialakulása
számos tényezõtõl függ, a halál idejének
pontos meghatározása az esetek túlnyomó
részében nem lehetséges. A megközelítõ vé-
leményezéshez a halotton észlelhetõ elváltozá-
sokon túl, elengedhetetlen a körülmények
vizsgálata is. Amennyiben lehetséges rögzíteni
kell ezért a holttest súlyát, a ruházatot, a kö-
rülményeket, beleértve a külsõ hõmérsékletet
is.
Ha a mûszeres feltételek adva vannak, el
kell végezni a harántcsíkolt izom ingerelhetõ-
ségének, illetve pilokarpin becsepegtetésével a
pupillareakció vizsgálatát is.
A holttest lehûlését a testhõmérséklet mé-
résén kívül rectalis hõmérséklet (a rectumba 10
cm-re behelyezett mérõeszköz segítségével),
valamint a májszövet hõmérsékletének méré-
sével követhetjük.
§ 6. A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS / 89

Vízben lévõ holttestek lehûlése általában
gyorsabban mehet végbe. Bizonyos betegségek
esetében (fertõzõ betegségek, központi ideg-
rendszeri károsodások) a post mortalis indulási
test hõmérséklet 37 oC felett, illetve kihûlés
esetében alatt van. A halál idejének megállapí-
tásában a boncolás során további támpontokat
adhatnak pl. a gyomor, húgyhólyag teltsége,
illetve kiürült volta.
A rothadásos jelenségek észlelése esetén jó
támpontot nyújthat, hogy a szabadban fekvõ
holttesteket gyakorlatilag a halál bekövetkez-
tével egy idõben ellepik a legyek és más rova-
rok. A peték kikelésének ideje jól ismert, azok
jelenlétébõl, a légyálcák nagyságából megköze-
lítõ biztonsággal lehet a halál bekövetkeztének
idejére következtetni.
A bomlási folyamatok elõrehaladtával a
halál beálltának ideje egyre nagyobb interval-
lumban adható csak meg. Ilyenkor nagyfokú
óvatosság szükséges a véleményezésben. A
mellékelt táblázatok segítségével az egyes hul-
lajelenségek alapján véleményezhetõ hozzáve-
tõleg a vizsgálat és a halál beállta között eltelt
idõtartam (6-2., 6-3., 6-4., 6-5. és 6-6. táblá-
zat).

6-2. táblázat Hullafoltok kialakulásának ideje órában

Hullafoltok jellege Minimum Maximum

Süllyedéses hullafoltok kezdete 1/4 2

Összefolyó hullafoltok megjelenése 3/4 4
Intenzív, nagy kiterjedésû hullafoltok 3 12–18
Teljesen elnyomható hullafoltok 1 20
Testhelyzettõl függõen „vándorló” hullafoltok 2 6

6-3. táblázat Hullamerevség kialakulása órában

Hullamerevség Minimum Maximum

Kezdõdõ 1/2 7
Legyõzés után újra kialakul 2 8
Teljesen kifejlõdik 6 12
Fennállás idõtartama 20 85
Teljes oldódás 24 140

6-4. táblázat Halántcsíkolt izmok ingerhetõsége órában

Ingerelt terület Erõs Közepes Gyenge
izomrángás kiváltható

Szemhéj 2 1/2 5 8
Száj 2 1/2 5 6
Kéz 2 1/2 4 5 1/2

6-5. táblázat Pupillareakciók kiválthatósága órában

Alkalmazott szer Mydriasis Myosis Kettõs reakció
kiváltható

Atropin 8–18 – –
Pilocarpin – 14–20 –
Atropin + pilocarpin – – 3–10
90 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
6-6. táblázat A halál idejének hozzávetõleges megállapítása (Gábor I. után)
A halál óta eltelt idõ Az észlelhetõ jelenségek

1 /2–2 óra között kezdõdõ hullafoltosság

2–4 óra között hullafoltok erõsödése
2 órán belül eszerin cseppentésére pupillareakciók, szemfenéken a papilla elhalványul, kiálló,
csupasz testrészek (arc, kéz, láb) lehûlnek, teljes hullafoltosság, állkapocsizomzat-
ban kezdõdõ hullamerevség
4 órán belül alkar és kéz izmainak elektromos ingerelhetõsége
4–6 óra között szobahõmérsékleten megkezdõdik a végbélben, májban mért testhõmérséklet
1 °C-kal történõ csökkenése/óra
6 órán belül száj körüli izmok elektromosan ingerelhetõk, szemfenéken a papilla életlen, a kis
ütõerek eltûnnek, a holttest kihûlése fokozódik
8 órán belül a verítékmirigyek gyógyszeresen ingerelhetõk, az izmok mechanikusan ingerelhe-
tõk, a szem körüli izmok elektromosan ingerelhetõk, a hullamerevség fokozódik
8–18 óra között atropin cseppentésére pupillareakciók
12 órán belül a szemfenéki visszerek töredezettek, a dobhártya fénytelen, a hullafoltok
elnyomhatók (hidegen tovább! ), teljes hullamerevség
24 óra múlva beívódásos hullafoltok megjelenése
48 óra múlva a hullamerevség kezdõdõ oldódása
48–72 óra múlva fokozott rothadásos hullafoltosság, a hullamerevség oldódott
legkorábban 2-3 hónap, mumifikáció
általában 6–12 hónap
legkorábban 3–hét, hullaviaszképzõdés kezdete, a holttest hullaviaszos átalakulása
általában 6–8 hónap
3–4 év a lágyrészek eltûnése (földben)
8–10 év a csontok teljesen csupaszok, felszínükön kopás nincs
10–15 év a csontvelõ szerkezete esetleg hullaviaszosan átalakul, a csont zsíros tapintatú, ne-
héz

A HALOTTVIZSGÁLAT zését megállapító halottvizsgálat után lehet –

SZABÁLYAI
A halál bekövetkezését halottvizsgálattal kell
megállapítani, amely minden olyan körül-
ményre kiterjed, amely a halál
a) bekövetkezése tényének,
b) a bekövetkezés módjának (természetes
módon bekövetkezett vagy rendkívüli halál)
c) okának megítéléséhez szükséges.
A halottat, perinatális halál esetén a magzatot,
valamint az újszülöttet csak a halál bekövetke-
kórbonctani vizsgálat, eltemetés, elhamvasz-
tás vagy szerv- és szövetkivétel céljából a halál
bekövetkezésének helyérõl elszállítani (Eütv.
217. §).
A halottakkal kapcsolatos alapvetõ rendel-
kezéseket (halottvizsgálat, hatósági boncolás,
kórbonctani vizsgálat szabályai) az egészség-
ügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény 216–222.
§, valamint az egészségügyrõl szóló 1997. évi
CLIV. törvénynek a halottakkal kapcsolatos
§ 6. A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS
rendelkezései végrehajtásáról, valamint a rend-
kívüli halál esetén követendõ eljárásról szóló
34/l999.(IX.24.) BM–Eü M–IM együttes ren-
delet, annak 39/2005. (IX.27.) BM-EüM-IM
együttes rendelet módosítása tartalmazza. A
temetõkrõl és a temetkezésrõl szóló 1999. évi
XLIII. törvény és az ennek végrehajtásáról
szóló l45/1999. (X.l.) Kormányrendelet foglalja
össze az elhantolás rendszabályait.
A halottvizsgálatnak közigazgatási, köz-
egészségügyi, halálokstatisztikai és krimina-
lisztikai jelentõsége van. Az orvosnak a halott-
vizsgálatot a holttest és környezete alapos
megszemlélésével, majd a ruházat és a lemezte-
lenített holttest gondos vizsgálatával kell elvé-
gezni. A halottvizsgálatra mielõbb, de legké-
sõbb a halálesetrõl való értesüléstõl számított
hat órán, egészségügyi intézményben vagy
közterületen bekövetkezett halál esetén két
órán belül kell sort keríteni. Az orvos figyelme
a halottvizsgálat során terjedjen ki a környe-
zetre is.
A jogszabályok pontosan meghatároz-
zák, hogy kinek a feladata a halottvizs-
gálatot elvégezni. Ha a halál kórházban, ren-
delõintézetben (vagy a kórházba, kórházból
történõ szállítás közben) következett be, a
halottvizsgálatot a kórház, illetve a rendelõin-
tézet orvosa végzi. Kórházon, illetve rendelõin-
tézeten belül a beteg kezelõorvosa vagy a bete-
get elbocsátó, illetve a beteg felvételére illetékes
orvos, ügyeleti idõben az ügyeletes orvos végzi
a halottvizsgálatot, illetve – ha van ilyen – az
az orvos, akit az intézmény vezetõje ezzel a fel-
adattal megbízott.
Ha a halál mentõjármûvön következik be, a
halál bekövetkezésének tényét a mentõegység
orvosa vagy a mentõtiszt állapítja meg, a
halottvizsgálat további teendõit a mentõorvos
végzi. Ha a kocsin nincs orvos, akkor két lehe-
tõség közül lehet választani: halottvizsgálatot
vagy a halál helye szerint illetékes háziorvos (il-
letve a háziorvosi szolgálat ügyeletes orvosa)
végzi, vagy a legközelebbi, patológiai osztállyal
rendelkezõ kórházba kell tovább vinni a halot-
tat.
/ 91
Ha halál közterületen, jármûvön, lakáson
stb. következett be, a halál bekövetkezését a
haláleset helyszínére a legrövidebb idõn belül
hívható orvos állapítja meg. A halottvizsgálat
további teendõit a halál helye szerint illetékes
háziorvos (ügyeletes orvos) végzi.
Halvaszületés (késõi magzati halálozás)
esetén a halottvizsgálatot a szülést levezetõ or-
vos, ennek hiányában a halottvizsgálatra – az
(1) bekezdésben foglaltak szerint illetékes or-
vos végzi.
A halottvizsgálat három lépésbõl áll.
1. A halál bekövetkezése tényének
megállapítása
A halottvizsgálat elsõ lépése a halál bekö-
vetkezése tényének megállapítása. Jogi szem-
pontból a halál bekövetkeztéhez számos jog-
következmény fûzõdik (öröklés megnyílása
stb.), és a halál idejének pontos megállapítása is
döntõ lehet például az örökösödési sorrend
megállapítása szempontjából. A halottvizsgá-
lat orvosi feladat, az alól csak a halál tényének
megállapítása kivétel, ezt mentõtiszt is elvé-
gezheti.
A halál bekövetkeztét az életjelenségek hi-
ánya és a hullajelenségek megjelenése alapján
lehet megállapítani. Jele a központi ideg-
rendszer bénulása (areflexia, a légzés hiánya
mellett a szívmûködés hiánya, nincs szívhang,
carotis pulzus nem tapintható). Ilyenkor bizo-
nyos életmûködés még tapasztalható, és korai
hullajelenségek nem alakultak ki. A körülmé-
nyek szerint az orvos köteles az élesztési kísér-
leteket megkezdeni, és mindaddig folytatni –
indokolt esetben a beteget megfelelõ gyógyin-
tézetbe szállíttatni –, ameddig a halál végleges
beálltáról meg nem gyõzõdött.
2. Természetes úton bekövetkezett
rendkívüli halál
A halál tényének megállapítása után a ha-
lottvizsgálat keretében vizsgálni kell, hogy a
halál természetes úton következett be, vagy
92 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
rendkívüli halálról van szó, majd meg kell álla-
pítani a halál okát. Rendkívüli az a halál,
amelynek természetes úton való bekövetkezé-
sét a körülmények kétségessé teszik (lásd
alább), ebben az esetben hatósági boncolást kell
végezni. Természetes úton bekövetkezett halál
esetén vagy kórboncolásra kerül sor a halál
okának megállapítása céljából, vagy – ha sem-
mi sem indokolja a kórbonctani vizsgálat el-
végzését – a boncolás mellõzésére kerül sor.
A halottvizsgálatot végzõ orvos, ha a vizs-
gálat során rendkívüli halál esetét észleli, köte-
les errõl a hatóságot azonnal értesíteni. Amed-
dig a hatóság megérkezik, gondoskodni kell
róla, hogy a holttest és környezete hatóság
megérkezéséig érintetlenül maradjon.
3. A halál okának megállapítása
Ha a halottvizsgálatot végzõ orvos megál-
lapítása szerint a halál nem rendkívüli, hanem
természetes úton következett be, akkor a ha-
lottvizsgálat keretében a halálok megállapítása
következik. Az esetek egy részében a halálok
az elõzményi adatok alapján egyértelmûen
megállapítható.
Ismert kórelõzményû beteg esetében, ha a
kórfolyamat természete, súlyossága vagy an-
nak szokásos szövõdménye a halál beálltát in-
dokolja, a klinikai kórisme elfogadható a halál
okának, de csak akkor lehet eltekinteni a kór-
boncolástól, ha azt egyéb jogszabályi feltételek
sem teszik szükségessé (lásd alább). Nehézsé-
get okozhat, ha az elhunyt egyáltalán nem ré-
szesült gyógykezelésben, illetve ha a kezelés és
a halál között hosszabb idõ telt el, vagy a
halottvizsgálatot végzõ orvos nem az elhunyt
kezelõorvosa, ahogy az például közterületen
történt halálesetek esetében gyakran elõfordul.
A halottvizsgálatot végzõ orvos a hozzátarto-
zó vagy a halál bekövetkezése idején jelen levõ
személy részletes kikérdezése, korábbi orvosi
dokumentáció (zárójelentések, receptek) alap-
ján vonhat le bizonyos következtetéseket a ha-
lál okára vonatkozóan. Fontos, hogy megfele-
lõ gondossággal és körültekintéssel járjon el az
§
orvos, mert a halálesetet bejelentõ személy kü-
lönbözõ okokból (pl. öngyilkosság, bûncselek-
mény leplezése, járványügyi zárlat elkerülése
stb.) fontos tüneteket elhallgathat, ezért a
holttestet és a környezetét fokozott figyelem-
mel kell vizsgálni.
Ha a halál okát a helyszínen nem lehet egyér-
telmûen megállapítani vagy egyéb jogszabályi
elõírás miatt a kórboncolás kötelezõ, akkor a
holttest kórbonctani vizsgálatát kell elvégezni.
A halottvizsgálat során intézkedni kell a
halott elszállításáról is. A halottvizsgálatot
végzõ orvos feladatai közé tartozik az is, hogy
utánanézzen, az elhunytnál lévõ, személyazo-
nosításra szolgáló iratok között található-e
olyan nyilatkozat, amellyel az elhunyt életében
megtiltotta, hogy testébõl szervet, szövetet tá-
volítsanak el átültetés céljára. Erre természete-
sen csak akkor van szükség, ha az orvos meg-
ítélése szerint a holttest orvosi szempontból al-
kalmas a szövetkivételre. Nyilvánvalóan egy
nagyon elaggott holttest esetében, vagy olyan
halottnál, ahol a halál nyilvánvalóan hosszabb
idõvel a halottvizsgálat elõtt következett be,
erre nincs szükség. Ha a hozzátartozó birtoká-
ban van tiltakozó nyilatkozat, azt a halott-
vizsgálatot végzõ orvosnak kell átadnia. A ha-
lottvizsgálati bizonyítvány megjegyzés rovatá-
ban az orvosnak fel kell tüntetnie, hogy talált-e
tiltakozó nyilatkozatot.
A HALOTTVIZSGÁLATI BIZONYÍTVÁNY
A halottvizsgálat és haláloki adatszolgálta-
tás során a 34/1999. (IX.24.) BM-EüM-IM
együttes rendelet és a 218/1999. (XII.28.) Kor-
mányrendelet szerint kell eljárni.
A halottvizsgálat során
à halva született magzat, illetve élve született,
de 168 órán belül elhalálozott újszülött ese-
tén az erre a célra rendszeresített „Perinatális
halottvizsgálati bizonyítványt”,
à minden más esetben pedig a „Halottvizsgá-
lati bizonyítványt” kell kitölteni.
§ 6. A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS
A halottvizsgálati bizonyítvány kiállítása a
halottvizsgálatot végzõ orvos feladata, a
halálokokra vonatkozó bejegyzést
à a halottvizsgálatot végzõ orvos teszi meg, a
halottvizsgálattal egyidejûleg, vagy legké-
sõbb az azt követõ munkanapon, ha a ren-
delkezésre álló adatokból megalapozottan
lehet következtetni a halált okozó betegség-
re, illetõleg ha az adatok a betegséget és a be-
teg megfelelõ orvosi ellátását egyértelmûen
igazolják és kórbonctani vizsgálat egyéb ok
miatt sem szükséges;
à a kórbonctani vizsgálatot végzõ orvos teszi
meg, ha kórbonctani vizsgálatra kerül sor, il-
letve akkor is, amennyiben azt mellõzték
(lásd alább);
à a hatósági boncolást végzõ orvos teszi meg,
ha hatósági boncolásra került sor.
A halottvizsgálati bizonyítványon a halott-
vizsgálatot végzõ, valamint a halál okát megál-
lapító orvos a bejegyzett adatok valódiságát
aláírásával és orvosi bélyegzõje lenyomatával
igazolja. A halottvizsgálati bizonyítvány kiállí-
tásával egyidõben, az elhunyt két végtagjára az
e célra rendszeresített ûrlapot (ún. lábcédulát)
kell rögzíteni. Ez a halott azonosítására szol-
gál, vízzel lemoshatatlanul tartalmazza az el-
hunyt nevét, születési dátumát, halála helyét és
idejét. A lábcédulát a boncolás során sem sza-
bad eltávolítani.
A halottvizsgálati bizonyítványt 6 példány-
ban kell kitölteni. Elsõ három példányát a ha-
láleset helye szerint illetékes anyakönyvvezetõ-
nek kell megküldeni, aki ebbõl egyet megtart,
egyet a Központi Statisztikai Hivatal, egyet
pedig az önkormányzat jegyzõje felé továbbít.
A negyedik példányt az elhunyt eltemettetésé-
re kötelezett személynek vagy szervnek kell át-
adni. Ha halottnak temetésre köteles hozzá-
tartozója nincs, vagy az ismeretlen helyen tar-
tózkodik, vagy nem teljesíti a kötelezettségét,
akkor ezt a példányt a települési önkormány-
zatnak kell megküldeni, aki intézkedik a köz-
költségen történõ temetésrõl. Az ötödik pél-
dányt a halál okát megállapító orvos megõrzi,
/ 93
a hatodik példányt pedig az ÁNTSZ illetékes
intézete részére kell továbbítani.
A TEMETKEZÉS ÉS
A HAMVASZTÁS SZABÁLYAI
A halottat és a halva született magzatot
csak a halál bekövetkezését megállapító ha-
lottvizsgálat után szabad a helyszínrõl elszállí-
tani akár kórbonctani vizsgálat, akár eltemetés,
elhamvasztás, akár szerv- vagy szövetkivétel
céljából. A halottat lehetõleg azonnal, de leg-
késõbb 16 órán belül el kell szállítani. Ha kór-
bonctani vizsgálatra kerül sor, akkor a területi-
leg illetékes patológiai osztályra, ha nem szük-
séges a boncolás, akkor a város, község ravata-
lozójába kell vinni.
Temetésre vagy hamvasztásra csak a ha-
lottvizsgálat, temetési engedély kiadása és az
anyakönyvezés után kerülhet sor. A halottat
koporsós temetés esetén a halottvizsgálati bi-
zonyítvány kiállításától számított 72 órán túl,
de 96 órán belül el kell temetni, kivéve, ha a
halottvizsgálatot végzõ orvos ettõl eltérõ enge-
délyt adott, és a holttest hûtése biztosított. A
kórbonctani vizsgálat után a halott azonnal te-
methetõ. Ebben az esetben a temetést 8 napon
belül kell elvégezni. Rendkívüli halál esetén a
hatóság engedélye is szükséges a temetéshez.
Arra nézve, hogy a halottat hogyan és hol te-
metik el, az elhunyt – még életében tett rendel-
kezése az irányadó, ennek hiányában a teme-
tésre kötelezett személy dönt.
Hamvasztásos temetés esetén a halottvizs-
gálati bizonyítvány kiállításától számított 15
napon belül el kell hamvasztani a holttestet, és
addig hûtésérõl gondoskodni kell. Hamvasztá-
sos temetés esetén, mivel a hamvasztás során a
holttest megsemmisül, és késõbb exhumálás
nem végezhetõ, teljes határozottsággal ki kell
zárni, hogy a halál bûncselekmény következ-
ménye, illetve meg kell állapítani, hogy a halál
bekövetkezéséért nem terhel-e valakit felelõs-
ség. Ezért hamvasztás esetén csak kivételes
esetben lehet mellõzni a kórbonctani vizsgála-
tot, és ehhez kórházban elhunytak esetében a
tisztiorvos engedélye szükséges.
94 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
RENDKÍVÜLI HALÁL
A rendkívüli halál jogi kategória, mely azokat a
haláleseteket foglalja egybe, amelyekben a
bekövetkezés körülményei, módja, esetenként
a halál okának bizonytalansága stb. hivatalos
vizsgálatot – ennek keretében hatósági bonco-
lást – tesz szükségessé, a felmerülõ kérdések,
felelõsségi tényezõk stb. tisztázására. Az
egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény
218. § (3) bekezdésének meghatározása sze-
rint „rendkívüli az a halál, amelynek természe-
tes módon való bekövetkezését a körülmények
kétségessé teszik.”
A RENDKÍVÜLI HALÁL FAJTÁI
Ebbe a körbe tartoznak azok a halálesetek,
amelyekben
à bekövetkezésének körülményei bûncselek-
mény elkövetésére utalnak,
à közlekedési vagy foglalkozás körében bekö-
vetkezett baleset okozta vagy annak gyanúja
merül föl,
à egyéb baleset vagy mérgezés okozta, és a ha-
lál bekövetkezésével összefüggésben szüksé-
ges a felelõsség vizsgálata,
à öngyilkosság okozta, vagy a körülmények
arra utalnak, az egészségügyi ellátás során
következett be, és az egészségügyi dolgozó
foglalkozási szabályszegésének gyanúja me-
rül fel (pl. vérátömlesztés, altatás, mûtét
kapcsán),
à bekövetkezésének elõzményei, körülményei
ismeretlenek és nem állnak rendelkezésre
olyan adatok, amelyekbõl megalapozottan
következtetni lehetne a halál bekövetkezté-
nek körülményeire (tisztázatlan haláleset),
à fogvatartott személy halt meg,
à az elhunyt személyazonossága ismeretlen (a
személyazonosság megállapításáig).
A rendkívüli halál eseteiben a fennálló bi-
zonytalanságok, tisztázatlanságok teszik
szükségessé – a társadalom védelme, a krimi-
nalisztikai, bûnüldözési és igazságszolgáltatási
§
érdekek biztosítása stb. –, hogy hivatalos vizs-
gálat történjék. Ebben a körben tehát nem
egészségügyi kérdések a meghatározóak –
csak másodlagos jelentõsége van annak, hogy
mi volt a halál oka vagy másként, nem a halál
okának tisztázatlansága, hanem az eset tisztá-
zatlansága játssza a meghatározó szerepet –,
hanem az említett jogi tényezõk.
Ezekre tekintettel intézkednek a jogsza-
bályok arról, hogy rendkívüli halál esetén kü-
lönleges eljárást kell lefolytatni – lásd késõbbi-
ekben –, illetve arról, hogy ezt az eljárást kell
alkalmazni abban az esetben is, ha az elhunyt
személyazonossága ismeretlen.
A RENDKÍVÜLI HALÁL ESETEI
Igazságügyi orvostani és más gyakorlati szem-
pontból a rendkívüli halál esetei két csoportba
foglalhatók össze:
à erõszakos halál (bûncselekmény, baleset,
öngyilkosság, amelyekbe valamilyen külsõ
erõszak okozta a nem természetes módon
történõ halált, illetve
à természetes halál, amelyben a már említett
külsõ bizonytalanságok adják a halál rendkí-
vüliségét, de a hivatalos vizsgálat végül is azt
állapítja meg, hogy a halál „természetes be-
tegség” miatt következik be. (Ez utóbbiak
egy részénél felelõsségi kérdések szintén
fennállnak.)
Bûncselekmény okozta halál. Ember-
ölés, halált okozó testi sértés, magzatelhajtás
hazánkban az utóbbi években évenként 250–
300 ember halálát okozza, az ilyen bûncselek-
mények gyakorisága évrõl-évre sajnálatosan
növekszik. Jóval nagyobb azoknak az esetek-
nek a száma, amelyekben az erre fennálló gya-
nút a hivatalos eljárás (hatósági boncolás) zárja
ki. Az emberölés megvalósulása szempontjából
az elkövetési mód – szúrás, lövés, megfojtás,
megverés stb. – közömbös, mint ahogyan az is,
hogy a külsõ behatás azonnali vagy pl. szövõd-
mények fellépte után késõbbi idõben, de a be-
hatással oki összefüggésben vezet halálhoz. Az
emberölés eseteinek többségében indulati moti-
§ 6. A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS
vációkból (veszekedés, harag, bosszú stb.) tör-
ténik a bûncselekmény, az utóbbi idõkben nö-
vekszik a vagyoni célzatú indíték és esetenként
nem-bûncselekményekhez is társul emberölés.
Baleset okozta halál. A közismert bal-
esetfogalom szerint a baleset emberi akarattól
független, pillanatszerûen bekövetkezõ külsõ
erõbehatás, amelynek folytán az egyén sérülést
szenved, egészségében károsodik vagy meghal.
A balesetek egy része a sérült vagy áldozat hi-
bájából, figyelmetlenségébõl stb. következik
be, más részénél azonban azt más személy
okozza és az okozó gondatlanságának, felelõs-
ségének lehetõsége merül fel. Elõfordul, hogy
a balesetet objektív külsõ tényezõk okozzák.
Hazánkban az utóbbi években évenként
7000–8000 ember baleset következtében veszti
életét. A halált okozó balesetek kb. egyharma-
da közlekedési – zömmel közúti – baleset, ki-
sebb része üzemi baleset, legnagyobb része
közterületi vagy háztartási baleset (elesés, ma-
gasból leesés, áramütés, vízbe fulladás stb.)
Baleseti a halál akkor is, ha azzal okozati
összefüggésben a halál csak késõbbi idõben kö-
vetkezik be.
Öngyilkosság okozta halál. Az általános
elfogadott meghatározás szerint öngyilkosság
esete akkor áll fenn, ha valaki az önpusztítás
szándékával, arra alkalmas eszközzel és módon
vet véget életének. (Ha a három tényezõ közül
egy is hiányzik, még halál esetén sem lehet ön-
gyilkosságról szó. Így pl., ha valaki nagy meny-
nyiségû altatószert vesz be, mint egyébként al-
kalmas szert alkalmas mennyiségben, de nincs
meghalási szándék, baleseti halál történt, vagy
ha megvan a szándék és alkalmas altatószer
kerül bevételre, de kis mennyiségben – tehát al-
kalmatlan módon –, a halál be sem következik
stb.)
Hazánkban az utóbbi években évenként kb.
4000 ember választja az önkéntes halált, az
esetszám valamelyest csökkenõ tendenciájú.
Magyarország – rendkívül sajnálatos módon –
régóta elsõ helyen áll az öngyilkossági gyakori-
ság világstatisztikájában. (Még kifejezõbb az
az adat, hogy amíg nálunk 100 000 felnõtt ko-
rú lakosra számítva az öngyilkosság gyakorisá-
/ 95
ga 45–50 százezrelék és állandóan emelkedõ –
ami akár változatlan esetszám mellett is érthe-
tõ, hiszen az összlakosság létszáma csökken –,
addig a sorrendben utánunk következõ orszá-
gokban, így Dániában, Ausztriában, Svájcban
stb. még a 30 szászezreléket sem éri el és inkább
csökkenõ jellegû, sõt számos európai országban
10 százezrelék alatt van.) Az öngyilkosság mo-
tívumai között az alkoholizmus betegség,
ideg-elmebetegség fordul elõ leggyakrabban,
de az egyedüllét, a magárahagyottság és az
anyagi nehézségek miatt is egyre többen vá-
lasztják az önkéntes halált. A hivatalos statisz-
tikai adatok szerint fõleg az idõskorban öngyil-
kosságot elkövetõk száma emelkedik.
ELJÁRÁS RENDKÍVÜLI HALÁL ESETÉN
A halottvizsgálatot végzõ orvos, ha a vizsgálat
során rendkívüli halál esetét észleli köteles er-
rõl a hatóságot azonnal értesíteni és intézked-
ni, hogy a holttest és környezete a hatóság
megérkezéséig érintetlenül maradjon. A ható-
sági boncolás elrendelésérõl, és a holttestnek
a halál bekövetkezése helyérõl történõ elszállí-
tásáról a hatóság intézkedik.
A halottvizsgálatot végzõ orvos – ameny-
nyiben a hatóság felkéri – részt vesz a szemlén,
a szemlejegyzõkönyv orvosi részét kitölti, alá-
írja és orvosi bélyegzõje lenyomatával látja el.
Ha a helyszínen a hatóság azt állapítja meg,
hogy a haláleset nem rendkívüli, és a szemle
megtartását egyéb körülmény nem indokolja, a
megállapításairól készített feljegyzést a
halottvizsgálat végzésére illetékes orvosnak át-
adja, aki gondoskodik a halottvizsgálat további
teendõinek ellátásáról.
Ugyanezt az eljárást kell követni akkor, ha
kórbonctani vizsgálat közben merül fel annak
gyanúja, hogy a halál nem természetes okból
következett be, hanem pl. a beteg ellátása so-
rán mulasztás történt, ami a beteg halálát
okozhatta, vagy esetleg a boncoló orvos ide-
genkezûségre utaló jeleket talál. Ilyenkor a
boncolást végzõ orvos köteles a kórbonctani
96 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
vizsgálatot azonnal félbeszakítani és a hatósá-
got értesíteni. Gondoskodni kell arról is, hogy
a hatóság intézkedéséig a holttesten változta-
tás ne történjen, és az további vizsgálatra alkal-
mas maradjon. Az addig elvégzett vizsgálatok-
ról részletes jegyzõkönyvet kell készíteni, és azt
a rendelkezésre álló egészségügyi dokumentá-
ció másolatával, valamint a vizsgálat során vett
mintákkal és készített metszetekkel együtt a
hatóságnak át kell adni.
Elõfordulhat, hogy a hatóság – a halott-
vizsgálatot végzõ orvos értesítése alapján – ki-
száll a helyszínre, lefolytatja a szemlét, és arra a
megállapításra jut, hogy a haláleset nem rend-
kívüli. Ekkor a hatóság a megállapításairól ké-
szített feljegyzést a boncolást végzõ orvosnak
átadja, aki befejezi a halottvizsgálatot, illetve a
kórbonctani vizsgálatot.
A rendkívüli halál eseteiben az eljárás nem
teszi lehetõvé a boncolás mellõzését (pl. vallási,
kegyeleti okok).
BONCOLÁS
A BONCOLÁSRA VONATKOZÓ
JOGSZABÁLYOK
1. Anatómiai boncolás
Az orvos- és egyéb egészségügyi szakkép-
zés során szükség van arra, hogy a hallgatók az
anatómiai ismeretek elsajátítása céljából bon-
colást végezzenek, illetve bizonyos beavatko-
zásokat (pl. centrálisvéna-punctio, intubálás)
halotton gyakoroljanak.
Az egészségügyi törvény úgy rendelkezik,
hogy orvostudományi egyetemi anatómiai ok-
tatás céljára annak a holtteste adható át, aki
életében ehhez kifejezett beleegyezését adta,
vagy ez ellen nem tiltakozott, és temetésére
kötelezett hozzátartozója – amennyiben van
ilyen – a halált követõen 30 napon belül írásban
beleegyezett. Az átadás csak ingyenes lehet.
Orvostudományi egyetemi oktatási célból
holttesten orvosi beavatkozást végrehajtani
akkor szabad, ha az elhunyt ez ellen életében
§
nem tiltakozott, ilyenkor nem kell a temetésre
kötelezett hozzátartozó beleegyezését besze-
rezni. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy az el-
végzett beavatkozás nem zavarhatja a halál
okának megállapítását és a holttest kegyeleti
szempontok figyelembevételével történõ hely-
reállítását.
2. Kórboncolás
A kórbonctani vizsgálat alapvetõ jelentõsé-
gû mind a halálok megismerése, mind pedig az
egészségügyi minõségbiztosítás szempontjá-
ból.
A kórbonctani vizsgálat célja
à a halál bekövetkezését megelõzõen kiala-
kult valamennyi kóros állapot részletes vizs-
gálata és a betegség megállapítása,
à a népesség megbetegedési és halálozási
okainak feltárása,
à az egészségügyi ellátás során alkalmazott
diagnosztikai és gyógyító eljárások haté-
konyságának ellenõrzése,
à az orvosi és gyógyszerészeti tudomány fejlõ-
désének elõsegítése [Eütv. 219. § (5) bek.].
Fõszabály szerint minden halottat (függet-
lenül attól, hogy kórházban vagy azon kívül
halt meg) kórboncolásnak kell alávetni.
Az elhunyt személy kórbonctani vizsgála-
tától csak akkor lehet eltekinteni, ha az alábbi
feltételek együttesen fennállnak:
à a halottvizsgálat során megállapítást nyert,
hogy a halál természetes eredetû, és
à a halál oka egyértelmûen megállapítható, és
à a kórbonctani vizsgálattól további lényeges
megállapítás nem várható, és
à fekvõbeteg-gyógyintézetben elhunyt esetén
a kezelõorvos és a patológus szakorvos, fek-
võbeteg-gyógyintézeten kívül elhunyt ese-
tén a kezelõorvos a kórbonctani vizsgálatot
nem tartja szükségesnek.
Ha fentiek közül egy is nem teljesül, példá-
ul a természetes úton bekövetkezett halál okát
§ 6. A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS
klinikai vizsgálatokkal nem lehet egyértelmûen
megállapítani, vagy a kórházban elhunyt sze-
mély esetén a patológus szükségesnek tartja a
boncolást, akkor el kell végezni kórbonctani
vizsgálatot. Vannak azonban olyan esetek,
amikor az elhunytat annak ellenére is kórbonc-
tani vizsgálat alá kell vonni, hogy a fenti felté-
telek mindegyike teljesül:
à perinatális halál esetén,az elhunyt szervátül-
tetés donora vagy recipiense volt,
à az elhunyt foglalkozási eredetû megbetege-
désben szenvedett, és annak gyanúja merült
föl, hogy a halál oka ezzel van összefüggés-
ben,
à az elhunyt szervezetébe újra felhasználható,
nagy értékû mûszert vagy eszközt ültettek –
amennyiben az nem képezi az elhunyt tulaj-
donát –, kivéve, ha a mûszer vagy eszköz jel-
lege nem kívánja meg az elhunyt kórboncta-
ni vizsgálatát,
à az elhunyt életében kérte vagy közeli hozzá-
tartozója halála után kéri a kórbonctani vizs-
gálat elvégzését,
à az esetnek tudományos jelentõsége van
à az elhunytat hamvasztani kívánják.
Ez utóbbi két esetben (vagyis ha az esetnek
tudományos vagy oktatási jelentõsége van,
vagy az elhunytat hamvasztani kívánják) még-
is el lehet tekinteni a kórbonctani vizsgálat vég-
zésétõl, ha a kórbonctani vizsgálat mellõzésé-
nek összes feltétele fennáll (természetes erede-
tû halál, ismert halálok, további megállapítás
nem várható a boncolástól, a kezelõorvos és a
patológus nem tartja szükségesnek a bonco-
lást), és az elhunyt még életében vagy hozzá-
tartozója a halálát követõen írásban kérte a
kórbonctani vizsgálat mellõzését.
A kórbonctani vizsgálat mellõzésérõl
fekvõbeteg-gyógyintézetben elhunyt személy
esetében a fekvõbeteg-gyógyintézet (egyetemi
klinika) orvos igazgatója, egyéb esetekben az
egészségügyi hatóság írásban dönt.
A kórbonctani vizsgálat elvégzésére a ha-
lottvizsgálatot végzõ orvos vagy az elhunyt
személy kezelõorvosa tesz javaslatot.
/ 97
A kezelõorvosnak valamennyi korábbi or-
vosi dokumentáció összegyûjtése és értékelése
alapján össze kell foglalnia a teljes kórtörténe-
tet. A kórtörténetben fel kell tüntetni a korábbi
gyógykezelés alapjául szolgáló betegségeket, a
rendelkezésre álló adatokból következtethetõ
vagy megállapítható betegségeket, a halál köz-
vetlen okára és az arra vezetõ, azt elõidézõ ok-
ra, valamint a halál alapjául szolgáló betegség-
re, és az egyéb (kísérõ) betegségre vonatkozó
feltételezett véleményét.
A kezelõorvos a dokumentációt és a kór-
esetnek a kórtörténet alapján történõ megítélé-
sét (epikrízis) legkésõbb a halál bekövetkezését
követõ elsõ munkanapon a kórbonctani vizsgá-
latot végzõ intézmény részére megküldi.
A kórbonctani vizsgálatot a halál helye sze-
rint illetékes patológiai osztállyal rendelkezõ
kórház kórboncnok orvosa végzi.
A kórbonctani vizsgálatot a halál bekövet-
kezését követõ elsõ munkanapon, legkésõbb a
halottvizsgálattól számított három munkana-
pon belül kell elvégezni.
A boncolás idõpontjáról a kórbonctani vizs-
gálatot kérõ kezelõorvost, mûtét (szülés) ese-
tén a mûtétet végzõ (szülést levezetõ) orvost
értesíteni kell. Fekvõbeteg-ellátó osztály bete-
geként elhunyt boncolása esetén a kezelõor-
vosnak, a mûtétet végzõ (szülést levezetõ) or-
vosnak vagy az osztályvezetõ által megbízott
másik orvosnak a vizsgálatnál jelen kell lennie.
A kórbonctani vizsgálatról jegyzõköny-
vet kell készíteni. Ez tartalmazza a kórlefo-
lyást, a halál közvetlen okát, az arra vezetõ
okot, a halál alapjául szolgáló betegséget és az
egyéb lényeges (kísérõ) betegségeket is. A jegy-
zõkönyvet epikrízissel kell lezárni, melyben
össze kell hasonlítani a kezelõorvos által meg-
jelölt és a kórbonctani vizsgálat során megálla-
pított haláloki diagnózisokat. Ha eltérés van a
haláloki diagnózisok között, akkor meg kell je-
lölni annak lehetséges okait is. A jegyzõkönyv-
ben rögzíteni kell azt is, ha a holttestbõl szer-
vet, szövetet vettek ki, és meg kell jelölni azt is,
hogy ez milyen célból történt (diagnosztikus
vizsgálat, szövetátültetés stb. céljából történt
szöveteltávolítás).
98 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Ha a halál bekövetkezésének körülményei,
elõzményei ismeretlenek és a kórboncnok véle-
ménye szerint nem állnak rendelkezésre olyan
adatok, amelyekbõl megalapozottan lehetne
következtetni a halál okára, illetõleg arra, hogy
a halál természetes módon következett be –
vagyis amely esetek a tisztázatlan halálesetek
csoportjába tartoznak –, vagy ha kórboncolás
megkezdése elõtt a rendkívüli halál gyanúja
merül fel, a kórbonctani vizsgálatot megkez-
deni nem szabad. Éppen így, ha a rendkívüli
halál ténye vagy gyanúja a kórbonctani vizsgá-
lat során – az ekkor észlelt elváltozások vagy
sérülések alapján – merül fel, a kórboncolást
abba kell hagyni, és a hivatalos eljárás lefolyta-
tása céljából azonnal jelenteni kell a rendõrség-
nek (kórboncolás ún. visszajelentése).
A boncolásról készült jegyzõkönyv a beteg
egészségügyi dokumentációjának része, így azt
az egészségügyi intézménynek az adatkezelés-
re vonatkozó szabályok szerint megõrzi, egy
példányát pedig az elhunyt kezelõorvosának
(háziorvosának) megküldi.
A kórbonctani vizsgálatról – az erre vonat-
kozó szakmai–módszertani irányelvek szerint
– készült jegyzõkönyv összefoglalja a kórlefo-
lyást és részletezve állapítja meg
– a halál közvetlen okát,
– az arra vezetõ okot,
– a halál alapjául szolgáló betegséget és
– az egyéb lényeges (kísérõ) betegségeket.
A jegyzõkönyvben rögzíteni kell, hogy to-
vábbi – pl. kórszövettani – vizsgálatra mely
szervekbõl tettek félre mintát, majd le kell írni
a vizsgálat eredményét is. A jegyzõkönyvet
epikrízissel kell lezárni, melyben össze kell ha-
sonlítani a kezelõorvos által megjelölt és a kór-
bonctani vizsgálat során megállapított haláloki
diagnózisokat. Ezek eltérésekor meg kell jelöl-
ni az eltérés lehetséges okait is. Amennyiben a
kórbonctani vizsgálat olyan betegséget állapít
meg, amelyre jogszabály bejelentési kötelezett-
séget ír elõ (pl. fertõzõ agyvelõgyulladás, ve-
szettség, AIDS-betegség, HIV-fertõzöttség),
a bejelentést annak elõírásai szerint meg kell
tenni.
§
A kórbonctani vizsgálat befejezését köve-
tõen haladéktalanul ki kell állítani a halott-
vizsgálati bizonyítványt, és a holttest elszállít-
hatóságáról a temetésre kötelezett személyt ér-
tesíteni kell.
A kórbonctani vizsgálat során a holttesten
– a boncolás során szükségessé váló beavatko-
zásokon túlmenõen – beavatkozást végezni
csak oktatás, továbbképzés céljából szabad, va-
lamint tudományos kutatás keretében, ha a
kutatást engedélyezték. Nem végezhetõ a
holttesten orvostudományi kutatás, amennyi-
ben az elhunyt azt életében kizárta.
A kórbonctani vizsgálaton – a kegyeleti
okokból – nem vehet részt akárki. Oktatási
célból orvos, orvostanhallgató, más egészség-
ügyi szakképzésben vagy egyéb képzésben ré-
szesülõ személy lehet jelen, ha a vizsgálaton va-
ló részvétel a tananyag részét képezi és az inté-
zetvezetõ azt engedélyezte.
3. Hatósági boncolás
Rendkívüli halál esetén hatósági boncolást
kell végezni.
A hatósági boncolás célja bûncselekmény vagy
más erõszak orvosszakértõi bizonyítása vagy
kizárása, a haláleset körülményeinek és a ha-
lálesettel kapcsolatos felelõsség kérdéseinek
tisztázása, véleményezése.
Ebben áll a kórbonctani vizsgálat és a ható-
sági boncolás közötti legfõbb különbség: amíg
a kórboncolásnál az elsõdleges feladat a halál
okának megállapítása, addig a hatósági bonco-
lásnál a halálok megállapítása csupán eszköz a
fentiek elérése érdekében.
A hatósági boncolást igazságügyi orvostani
vagy kórbonctani szakképesítéssel rendelkezõ
szakorvos, rendõrorvos, illetõleg igazságügyi
orvosszakértõi intézmény vagy igazságügyi or-
vostani intézet orvosa végzi el. Ha a rendkívüli
halál körében bûncselekmény gyanúja merül
fel, a hatóság a holttest igazságügyi boncolá-
sát rendeli el. Ez is hatósági boncolás, de ezt
§ 6. A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS
két igazságügyi orvosszakértõ végzi, közülük
legalább az egyiknek igazságügyi orvostani
vagy kórbonctani szakképesítéssel kell rendel-
keznie. Ha az „egyszerû” hatósági boncolás
megkezdése után bûncselekmény alapos gya-
núja merül fel, a boncolást azonnal félbe kell
szakítani, és errõl az igazságügyi orvosi bonco-
lás elrendelése céljából azonnal értesíteni kell a
nyomozó hatóságot.
Ha a boncolással kapcsolatban kiegészítõ
laboratóriumi – toxikológiai bakteriológiai,
kórszövettani, véralkohol stb. – vagy krimina-
lisztikai szakértõi vizsgálatra van szükség, azo-
kat az orvosszakértõi intézményekben történõ
hatósági boncolások eseteiben az intézményi
laboratóriumokban végzik, más esetekben a
boncolást végzõ orvos az ilyen vizsgálatokra il-
letékes állami szervet, intézményt keresi meg.
A rendkívüli halál sokfélesége folytán ha-
tósági boncolásnál egymástól nagyon eltérõ
kérdések merülhetnek fel, ezekrõl az igazság-
ügyi orvostan szakmai szabályai adnak eligazí-
tást. Ezek rendezik a kérdések megválaszolá-
sához szükséges kötelezõ kiegészítõ vizsgála-
tok rendjét, a felmerülõ kérdések megválaszo-
lásának, a szakvéleményezésnek a szempontja-
it stb.
Így pl. szakmai szabályok vonatkoznak ar-
ra, hogy az egyes sérülési módoknál mire kell a
hatósági boncolást végzõ orvosnak nyilatkoz-
nia. A holttesten talált minden sérülésrõl meg
kell állapítani, hogy feltehetõen milyen módon
(eszköz és behatás, távolság, irány stb.) továb-
bá mennyi idõvel a halál beállta elõtt vagy után
keletkezett, s hogy feltehetõen a meghalt sze-
mély vagy más ejtette-e.
A holttesten talált sérülés esetén véleményt
kell nyilvánítani arról, hogy a halált
à közvetlenül a sérülés okozta-e;
à a sérülés a meghalt személy szervezetének
egyéni sajátosságával összefüggésben
okozta-e;
à olyan ok idézte-e elõ, amely a sérülésbõl ke-
letkezett, továbbá, hogy a sérülés a halált
elõidézõ ok elmaradása esetén mennyi idõ
alatt gyógyult volna;
/ 99
à olyan ok idézte-e elõ, amely a sérülés nélkül
is abban az idõben vagy röviddel utóbb szin-
tén halált eredményezett volna, és a sérülés
a halált elõidézõ ok elmaradása esetén
mennyi idõ alatt gyógyult volna;
à idejekorán érkezõ szakszerû segítség elhá-
ríthatta volna.
Több sérülés esetén külön kell véleményt
nyilvánítani az egyes sérülések keletkezésérõl,
valamint arról, hogy a sérülések közül melyik
vagy melyeknek összhatása idézte elõ a halált,
továbbá, hogy az egyes sérülések mennyi idõ
alatt gyógyultak volna. Az Európai Unió illeté-
kes minisztereinek plenáris ülése 1999-ben el-
fogadta a felkért nemzetközi szakértõi testület
azon ajánlását, hogy a tagországokban az igaz-
ságügyi boncolások egységes rendszerben és
protokoll alapján történjenek (Recommen-
dation NoR(99)3.1999).
Közlekedési baleset okozta halál esetén
a sérülések sorrendjének, a baleset mechaniz-
musának stb. meghatározása szükséges.
Öngyilkos holttestének boncolásakor – az
elkövetési mód és az önkezûség megállapítása
mellett – a véleményben ki kell térni a megis-
mert körülményekre, az esetleges felelõsségi
tényezõkre stb.
Természetes okból bekövetkezett rend-
kívüli halál esetén a hatósági boncolás során és
a véleményben foglalkozni kell a megelõzõ or-
vosi gyógykezelés kérdéseivel, annak megfelelõ
vagy nem megfelelõ voltával stb. Különösen
fontos ez azokban az esetekben, amelyekben
az orvosi gyógykezelés közben elhaltak esetei a
foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés
bûncselekménye gyanújának okából minõsül-
nek rendkívüli halálesetnek és emiatt kerülnek
hatósági boncolásra. (Régebben érvényben volt
jogi rendelkezések szerint orvosi gyógykezelés
közben elhaltak minden esetben hatósági bon-
colásra kerültek – mondhatni, minden ilyen
eset gyanús volt –, ma és helyesen csupán azok,
amelyeknél valamiféle tényleges gyanú is fenn-
áll.) Ezeknél pl. vizsgálni kell az indikáció, az
elõkészítés és technikai végrehajtás kérdéseit
stb., az orvosi felelõsség valamennyi tényezõjét
100 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
és csak ezek gondos mérlegelése alapján adható
meg a hatósági boncolásról a szakvélemény.
A boncoláskor véleményt kell nyilvánítani
arról, hogy az elhalt alkoholtól befolyásolt ál-
lapotban volt-e. Ehhez természetesen el kell
végeztetni a véralkohol-vizsgálatot is.
A hatósági boncolásról jegyzõkönyvet kell
készíteni. A hatósági boncolás jegyzõköny-
ve okirat, amely a boncolás eredményét rögzí-
ti, és az életellenes bûncselekmények, balesetek
stb. egyik legfontosabb bizonyítéka.
Formáját tekintve – az orvosi látlelethez,
bizonyítványhoz hasonlóan – a boncolási jegy-
zõkönyv is négy fõ részbõl áll: cím, felzet, le-
let és vélemény.
à A cím: hatósági (igazságügyi orvosi) bon-
colási jegyzõkönyv.
à A felzet tartalmazza a halottra vonatkozó
adatokat, a boncolás helyét és idõpontját, a
boncolást elrendelõ hatóság megnevezését és
az elrendelés számát, a jelenlevõ személyek
felsorolását stb.
à A leleti részben kell leírni a részletes
külvizsgálati leletet, ennek keretében ponto-
san és részletesen megjelölve a külsõ sérülé-
seket, sõt, ha arra szükség van, a holttest ru-
házata vizsgálatának leletét is, valamint a
kórboncolás szabályai szerint és ennek sor-
rendjében történõ belsõ vizsgálat részletes le-
letét.
à A véleményi részben az elõzményi adatok
ismertetése után össze kell foglalni a leletbõl
és a laboratóriumi vizsgálatok eredményei-
bõl levont következtetéseket, meg kell hatá-
rozni a halál okát, és válaszolni kell az orvosi
szakismeretet igénylõ egyéb kérdésekre. A
boncolással kapcsolatos véleményadás
szempontjai megegyeznek az orvosszakértõi
véleményadás általános szempontjaival, erre
vonatkozóan könyvünk megfelelõ részére
utalunk. A jegyzõkönyvet a boncolást végzõ
orvos (orvosok) és a jegyzõkönyvvezetõ, a
véleményt a boncoló orvos (orvosok) írják
alá. Véleményeltérés esetén a véleményt a
boncoló orvosok külön-külön szövegezik
meg és írják alá.
§
A jogszabály elõírásai szerint a jegyzõ-
könyvben utalni kell a megõrzött bûnjelekre és
ruharészekre. Le kell írni azt is, hogy további
vizsgálatokra, pl. toxikológiai szövettani, vér-
alkohol- stb. vizsgálatok céljaira milyen anya-
gok (vér, szervrészletek stb.) kerültek elcsoma-
golásra.
A késõbbi eljárás, a bizonyítás szempontjá-
ból elõnyös és kívánatos is, hogy a holttesten
talált sérülések helyének, alakjának és nagysá-
gának pontosabb rögzítése érdekében a holt-
testrõl és az egyes sérülésekrõl fénykép, illetve
vázlatos rajz is készüljön.
A hatósági boncolásnál a beteg kezelõorvo-
sa csak hatóság engedélyével lehet jelen, hiszen
jelenléte zavarhatja a nyomozás érdekeit. A
boncolási jegyzõkönyvben fel kell tüntetni a
boncoláson jelen lévõ kezelõorvos nevét, illetve
ha a hatóság a kezelõorvos részvételéhez nem
járul hozzá, akkor ezt a körülményt is.
A hatósági és az igazságügyi boncoláson –
oktatási célból – az elrendelõ hatóság engedé-
lyével egészségügyi szakképzésben vagy más
képzésben részesülõ személy is jelen lehet, ha a
boncoláson való részvétel a tananyag részét ké-
pezi. A boncolás során tudomásukra jutott
adatokkal kapcsolatos titoktartási kötelezett-
ségre a boncolás megkezdése elõtt a résztvevõk
figyelmét fel kell hívni.
Hatósági boncolás után a halott akkor te-
methetõ el, ha a halottvizsgálati bizonyítvány
kiállításra került, és a temetésre a hatóság en-
gedélyt adott.
A BONCOLÁS HELYETTESÍTÉSÉT CÉLZÓ
ELJÁRÁSOK
A XX. század második felétõl világszerte
tapasztalható a boncolások igen nagy mértékû
csökkenése. Számos próbálkozás történt már a
teljes test boncolásával kapott adatok helyette-
sítésére. Ezek közé számítanak:
1. Biopsiás beavatkozások, kiegészítve UH,
CT segítségével.
2. Endoszkópos vizgálat. Fõként vallási
okokból végzik. A beavatkozáshoz az üre-
§ 6. A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS
ges szervek gázzal való feltöltése szüksé-
ges, ez azonban a halált – meghatározott
idõn belül – követõen, a holttest fagyasztá-
sa elõtt járhat megbízható eredménnyel.
3. Röntgenvizsgálat. A csontos részek vizs-
gálatakor nyújthat több információt, mint
a boncolás.
4. Angiográfia. Elsõsorban különbözõ szív
és agyi keringési megbetegedések pontosí-
tásánál, érrendszeri malformációknál
nyújthat eléggé pontos információkat.
5. A holttest CT- és MR-vizsgálata
(virtopsy): egyes országokban a boncolás
kiváltására használják, a felvételek értéke-
lését azonban a posztmortális változások,
elsõsorban a vízterekben bekövetkezõ mó-
dosulások nehezítik.
Az irodalomban elõfordul az ún. pszicho-
lógiai vagy verbális boncolás fogalma, ami-
kor a halott hozzátartozóitól, a halál okáról
olyan adatok nyerhetõk, hogy az boncolás nél-
kül is megállapítható (leginkább Afrikában).
A felsorolt módszerek nem pótolhatják a
boncolási adatokat, mert azok csak részletekre
vonatkozó vizsgálati eredmények. Az elvégzé-
sükre mégis azért kell törekedni, mert kiegé-
szítik a boncolások eredményeit, esetenként
egy adott területen akár információgazdagab-
bak is lehetnek.
KIHANTOLÁS
Ha a bûncselekmény alapos gyanúja a holt-
test eltemetése után vetõdött fel vagy egyéb
okból szükséges, és a boncolástól – elõzetes
orvosszakértõi vélemény szerint – még ered-
mény várható, a hatóság elrendeli a holttest ki-
hantolását (exhumálását) és igazságügyi orvosi
boncolását. A kihantolás eredményes lehet, ha
az elhalt csonttöréssel járó sérüléseket szenve-
dett el, halálának oka nehézfémsó-mérgezés
lehetett stb. A temetõ talaj- és éghajlati viszo-
nyaitól függõen a kihantolt holttest szervei ne-
megyszer még hónapok vagy évek múlva is
olyan állapotban lehetnek, hogy akár belsõ el-
/ 101
változások értékelésére is lehetõség adódik. A
kihantolásról és az azt követõ boncolásról rész-
letes jegyzõkönyvet kell készíteni. Kihantolás-
nak és az orvosszakértõ alkalmazásának helye
lehet a rendõrség államigazgatási jogkörében
hozott – pl. személyazonosítást célzó – hatá-
rozata alapján is.
A kihantolást a hatóság részérõl eljáró sze-
mély jelenlétében és igazságügyi orvosszakértõ
alkalmazásával kell végezni.
A kihantolásról a Temetõkrõl és temetke-
zésrõl szóló 1999. évi XLIII. törvény 25. § (1)
bekezdése szól.
Ha a kihantolást az igazságügyi orvosi bonco-
lás a helyszínen közvetlenül követi, a boncolást
végzõ orvosszakértõknek a kihantolásnál jelen
kell lenniük.
A kihantolásra sor kerülhet:
– az eltemetés után felmerült erõszakos
halál – bûncselekmény – alapos gyanúja
esetén
– az elõzõleg felboncolt és eltemetett
holttest újbóli megvizsgálása miatt
(boncolás hiányosságai, téves megálla-
pítás korrigálása, kiegészítõ vizsgála-
tok).
A hatóság feladata – orvosszakértõ bevo-
násával – annak a ténynek a megállapítása az
elõzetesen kért szakértõi vélemény figyelem-
bevételével, hogy a kihantolástól várható-e
még eredmény a tények további feltárására és a
szakértõi vélemény érdemi kiegészítésére.
BALZSAMOZÁS,
HOLTTESTKONZERVÁLÁS
Lényege a rothadás és önemésztés folya-
matának gátlása különféle kémiai szerekkel. A
modern konzerváló eljárások alkalmával olyan
vegyszereket (formalin, fenol, szublimát, kar-
bolsav, alkohol stb.) fecskendeznek a hullai
erekbe, amelyek elpusztítják a rothadást keltõ
baktériumokat és szaporodásukat leállítják.
102 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Nedves talajban azonban semmiféle konzervá-
ló eljárás nem elégséges arra, hogy a tetem
hosszú ideig megmaradjon, mert idõvel a bal-
zsamozott tetem is elporlad.
Az igazságügyi orvostan gyakorlatában a
konzerválásra a holttest további vizsgálatra
történõ biztosítása, roncsolt testrészeknek
helyreállítása során – pl. a személyazonosság
megállapítása érdekében – kerülhet sor.
§
A sikeres balzsamozás alapvetõ feltétele,
hogy az arteria femoralisban retrográd adott
izotóniás oldattal megtörténjen a vér teljes ki-
mosása, mindaddig ameddig a vena femoralis-
ból vérmentes folyadék nem távozik. Az érpá-
lya rögzítõ folyadékkal történõ feltöltésére ez-
után kerülhet sor. A zsigereket általában kive-
szik és hasonló oldatokkal történõ átmosás,
rögzítés után helyezik vissza.
 7. A testi sérülések vizsgálata és véleményezése
Herczeg László, Sótonyi Péter
Az egészség a szervezet olyan egyensúlyi
állapota, amelyben a struktúra és a funkció
egysége biztosítja a szervezet zavartalan mû-
ködését, az ember szellemi és fizikai képessé-
gének teljes kifejtését, a normális életet.
Egészségsértés akkor jön létre, ha külsõ
behatás vagy biológiai tényezõk eredménye-
képpen testi vagy lelki mûködészavar, kóros
állapot (betegség) alakul ki.
A testi sérülés folyamat, amelyet valamely
külsõ behatás – erõmûvi, fizikai, kémiai vagy
ezek kombinációja – indít meg és amelynek
következtében a szervezet sejtjeiben, szövetei-
ben alaki eltérés – folytonosságmegszakítás
vagy anyaghiány –, illetve mûködési zavar ke-
letkezik. Az egészségsértés akkor következik
be, ha külsõ behatás vagy biológiai tényezõk
eredményeként testi vagy lelki mûködési zavar
betegség/kóros állapot alakul ki (Országos
Igazságügyi Orvostani Intézet 16. számú mód-
szertani levele).
Az ún. élet és testi épség elleni bûncselek-
mények sérülésekkel járnak. Az orvosszakértõt
a nyomozóhatóságok, bíróságok a leggyakrab-
ban ezekkel a bûncselekményekkel kapcsolat-
ban veszik igénybe. A gyakorló orvosnak ezért
a sérülések leírását, keletkezési mechanizmu-
sát, differenciáldiagnosztikáját, gyógytarta-
mát ismerni kell, hiszen ezen tudás nélkül alig-
ha képes olyan leletet, bizonyítványt kiállítani,
hogy az szakértõi véleményezésre alkalmas,
valamint a bizonyítás eszközeként felhasznál-
ható legyen.
A SÉRÜLÉSEKRÕL ÁLTALÁBAN
Az orvosszakértõ feladata a testi sértés
esetében a sérülés helyének, idejének, termé-
szetének és keletkezési okának, valamint mód-
jának véleményezése. Meg kell állapítani a
gyógytartamot, továbbá, hogy a sérülés mara-
dandó fogyatékosságot vagy súlyos egészség-
romlást idézett-e elõ, végül véleményt kell
nyilvánítani az ügy szempontjából lényeges va-
lamennyi olyan kérdésben, amelyben orvosi
szakismeretekre van szükség. A jogszabályban
meghatározott elvárásokat maradéktalanul
kell teljesíteni, többek között alapvetõ fontos-
sága van a sérülések szakszerû leírásának.
A kezelõ orvos elsõrendû feladata a
segítségnyújtás és a sérülés ellátása, a sérült to-
vábbi gyógykezelése. A gyakorló orvosnak kö-
telessége a hatóság felszólítására szakszerû tá-
jékoztatást adni a sérültrõl és a sérülésrõl. Szá-
mos esetben a végleges jogi elbírálás szem-
pontjából a kezelõ orvosi észlelés az egye-
düli döntõ adat, és az orvosszakértõi véle-
mény alapjául szolgálhat. A gyakorló orvos
azzal, hogy a nála segélynyújtás vagy kezelés
céljából megjelent sérültrõl látleletet vagy orvo-
si bizonyítványt állít ki, igazságügyi orvosi
mûködést fejt ki. A látleletnek és orvosi véle-
ménynek mind polgári jogi, mind büntetõjogi
szempontból nagy jelentõsége van, mert tartal-
mának helyességéhez jelentõs érdekek fûzõd-
nek.
A testi sérülések véleményezése leggyak-
rabban a kiállított orvosi láltelet alapján törté-
nik. Az Egészségügyi törvény (1997. évi CLIV.
tv.) nem tartalmaz rendelkezéseket a látlelet-
104 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
vétel szabályairól. A 139. paragrafus azonban 7. égési sérülés (vulnus combustium),
kimondja, a látleletet készítõ orvos fokozott 8. lövési sérülés (vulnus sclopetarium),
védlmet élvez, mert közfeladatot ellátó sze- 9. harapott sérülés (vulnus morsum),
mélynek minõsül. Az orvosi látlelet kiállításá- 10. sugársérülés (vulnus radionecrosum).
ról a 47/2000 (II. 25.) EüM rendelet 1. sz. mel-
léklete rendelkezik. A rendelet kimondja, hogy A sérülések jól körülhatárolt fajtája a seb,
ha a sérült vagy annak hozzátartozója látlelet amely a szöveteknek külsõ behatásra bekövet-
kiállítását kéri, úgy a fekvõbeteg-gyógyintézet kezõ folytonosságmegszakítása vagy anyaghi-
vagy gyógyító-megelõzõ orvosi munkakörben ánya (7-1. ábra). A folytonosságmegszakítás-
dolgozó orvos az általa ellátott sérültrõl, ezzel ban a seb szélei lehetnek összeilleszthetõk, kö-
kapcsolatos betegségérõl orvosi látleletet köte- zöttük anyaghiány nincs, míg az anyaghiány
les adni az erre a célra rendszeresített az „Or- esetében a seb szélei között kisebb-nagyobb
vosi látlelet és vélemény” címû ürlapon (ma szövetrészek hiányoznak, ezért azok nem il-
már ezen nyomtatvány az eü. intézményeknél leszthetõk össze. A sérülések jellegzetességeit a
elektronikus formában elérhetõ). A kezelõ or- seb részei adják meg (7-2. ábra). A seb alakját
vosnak nemegyszer már a gyógyulás befejezte és részeit pontosan kell leírni, mert abból a sé-
után kell kiállítani a látleletet, mert a vizsgála- rülést okozó eszközre, az erõbehatás irányára,
tot végzõ hatóság (rendõrség, ügyészség) a sérülést létrehozó erõ nagyságára, a keletke-
gyakran csak a sérülés elszenvedését követõen zés módjára, az erõbehatás jellegére, körülmé-
hetekkel szerez tudomást a bûncselekmény el- nyeire, a sérülések számára lehet következtet-
követésérõl. ni.
A kezelõ orvos ilyenkor – az Egészségügyi
Törvényben elõírt „Dokumentációs kötele-
zettség” fejezet, Az 1997. évi CLIV. törvény az
egészségügyrõl, 136. § – feljegyzései alapján
készíti el a bizonyítványt. Ez a tevékenység
különösen fontossá válik a látlelet utólagos ki-
állításakor, mert a nyilvántartás pontos és
szakszerû voltának függvénye az orvosi látlelet
helyessége és az abból levonható következtetés:
a vélemény felhasználhatósága.
A sérülések attól függõen csoportosítha-
tók, hogy a test felszínén (külsõ sérülések)
vagy a test belsejében (belsõ sérülések) kelet-
keztek, de elkülöníthetjük azokat a keletkezési
mechanizmus és a beható ok szerint (erõmûvi,
fizikai, kémiai, biológiai) is.

Keletkezési mód szerint a sérülés lehet:

1. metszett sérülés (vulnus scissum),
2. szúrt sérülés (vulnus punctum),
3. vágott sérülés (vulnus caesum),
4. zúzott, roncsolt, repesztett sérülés
(vulnus contusum et lacerum),
5. elektromos sérülés (vulnus electricum),
7-1. ábra Több fog elvesztése, súlyos
6. fagyási sérülés (vulnus congelatium),
lágyrészsérülés
§ 7. A TESTI SÉRÜLÉSEK VIZSGÁLATA ÉS VÉLEMÉNYEZÉSE
7-2. ábra A seb részeinek sémája
A sebek feltétlenül mindenkor meg-
vizsgálandó és leírandó részei:
1. A seb környezete: azon anatómiai terület,
ahol a seb elhelyezkedik. Lehet: bõvérû,
duzzadt, szennyezett, szöveti reakcióra
utaló.
2. A seb mérete: hossza, mélysége, szélessége
pontosan, mm-ben vagy cm-ben mérve.
3. A sebszél: a különbözõ alakú sérülés hatá-
ra. Lehet: éles, sima, egyenetlen, felhányt,
alávájt, letetõzött (valamihez viszonyítva)
fogazott vagy cafatos.
4. A sebzug: a sebszélek által határolt sebek
végpontja. Lehet: egyszeres, többszörös he-
gyes, tompa, lekerekített, hámkifutásos,
hámrepedéses. Két utóbbi többnyire a seb-
zugból indulhat ki.
5. A sebfal: a sebszélt és a seb legmélyebb
pontját határoló szövet vagy szövetek. Le-
het: sima, éles, bedomborodó, egyenetlen,
alávájt-letetõzött, kötõszövetes hidakkal
összekötött, cafatos. Letetõzött, ha befelé
lépcsõzetes, alávájt, ha sebzug alatti lágyré-
szek mélyebben és hátrább sérültek. Vizs-
/ 105
gálni kell: milyen szövet alkotja, van-e és
milyen minõségû beszûrõdés a szövetekben.
6. Sebalap: a seb legmélyebb része. Lehet: si-
ma, egyenetlen, szövethidakkal összekö-
tött, éles. Legtöbbször kívülrõl szabad
szemmel nem látható. Beékelten elõfordul-
hatnak benne szennyezõdések, idegentes-
tek, biológiai és nem biológiai anyagok (haj,
textília, festék stb.). Megállapítandó, mely
szövet alkotja, mi a bennék: beékelt idegen-
test, szennyezõdések, haj- vagy szõrszálak,
más elemi szálak, szétroncsolt eredeti szö-
vet, vér vagy vizenyõs beszûrõdés.
7. Sebszegély közvetlenül a seb szélei melletti
terület. Lehet: tiszta, szennyezett, hámhor-
zsolt, esetleg hámfosztott.
A sebek méreteit pontosan kell megadni,
mérés alapján. Lehetõleg ne hasonlítsuk külön-
bözõ tárgyakhoz. A testi sérülések (sebek) le-
írásánál az orvosi gyakorlatban használatos,
érthetõ és utólag elemezhetõ magyar kifejezé-
seket kell használni.
SEBGYÓGYULÁS
A sebgyógyulás a regeneráció sajátos
megjelenési formája. A sérülések komplex
vizsgálatánál megkülönböztetett jelentõségû a
gyógyulás folyamatának, hatásfokának és a
kóros sebgyógyulás jellemzõinek ismerete. A
mechanikus sérülés következtében vagy más
okból létrejött szövethiányok sebgyógyulásá-
ban, a pótlás folyamatában egyszerre vannak
jelen a regresszív, progresszív és a gyulla-
dásos jelenségek. A sérülést követõen per-
cekkel a vérerekbõl kilépõ vér, plazma, a seb-
felszínt véralvadék, pörk formájában borítja,
illetve a sebszéleket – a sérülés nagyságától
függõen – összetapasztja. A pörk önmagában
részben védelmet, részben a fibrinhálózattal
olyan struktúrát képez, amely megfelelõ kör-
nyezetet biztosít a sejtes infiltráció – vándor-
ló lobsejtek és endothel – számára. A folyamat
regulációjában meghatározó szerepet játsza-
nak a szétesõ trombocitákból felszabaduló nö-
106 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
vekedési faktorok, citokinek. A hámszövet re-
generációjának szabályozásában a TGFa
(transforming growth factor-alfa), a kötõszö-
vet képzõdés serkentésében a TGFb (trans-
forming growth factor beta) játszanak fontos
szerepet.
A sebgyógyulást szabályozó folyamatok-
ban részt vesz a PDGF (platelet derived
growth factor) és a FGF (fibroblast growth
factor) is, számos egyéb faktor mellett. Az éles
szélû, anyaghiánnyal nem járó, nem fertõzött
sebek, elsõdleges sebgyógyulással gyógyul-
nak (sanatio per primam intentionem), míg az
anyaghiányos, sebszéleiben nem egyesíthetõ,
roncsolt sebzések, fertõzött sebzések másod-
lagos sebgyógyulással gyógyulnak (sanatio
per secundum intentionem).
à Az elsõdleges sebgyógyulás folyamatában
a pörk alatti basalis hámréteg sejtjeibõl hám-
sejtek kúsznak a felszín felé és létrehozzák a
sebszéleket összekötõ hámhidakat, majd lét-
rejön a többrétegû laphámborítás. A hámsej-
tek a bazális rétegbõl származó hámsejtek
laphám-differenciálódása következtében
alakulnak ki. A húzási szilárdságot a seb kö-
tõszövetes egyesítésében kollagén rostokat
termelõ fibroblastok biztosítják. A kezdet-
ben kiemelkedõ sebvonal fokozatosan fehé-
ressé válik, majd besüpped, kialakul a vonal
jellegû, alig észrevehetõ heg. Az elsõdleges
sebgyógyulás folyamatának elindításában
valószínûleg fontos szerepe van a hámsejtek
osztódását serkentõ EGF (epidermal
growth factor) mellett a dentrikus T-sejtek-
bõl felszabaduló KGF-nek (keratinocyte
growth factor) is.
à A másodlagos sebgyógyulásban a seb
alapjából, környezõ területeibõl felnövõ sarj-
szövet (granulációs szövet) az anyaghiányt
pótolja. A sarjszövet kialakulásában a fibrin-
nel borított seb területében bevándorló
leukocytáknak, macrophagoknak és endo-
thelsejteknek van kulcsszerepük. A sarjszö-
vetnek fontos elemei a fibroblastok és az
összehúzódóképességgel rendelkezõ myo-
fibroblastok. A fibroblastok nagy mennyi-
§
ségben termelik a szövethiány pótlásához
szükséges proteoglikánokat, a myofibro-
blastok segítik a seb összehúzódását. A
TGFb növekedési faktor a sebgyógyulásban
fontos integráló tényezõ, mert a myofibro-
blastok kialakulásának fõ serkentõje. A
phagocyták elsõdleges feladata a sebbe ke-
rült idegen anyagok bekebelezése, az elpusz-
tult sejtek és a fibrinhálózat eltakarítása. A
hámosodás a seb szélei felõl indul meg. Mé-
lyebb sérülések esetében elpusztulnak a bõr-
függelékek, amelyek a sebgyógyulás során
már nem pótlódnak. Szabad szemmel meg-
tekintve a heges bõrterület szürkésfehér,
tapintata tömött, szívós, rugalmatlan.
A SEBGYÓGYULÁST BEFOLYÁSOLÓ
TÉNYEZÕK
A sebgyógyulás folyamatában zavart okoz-
hat, ha valamely szövetbõl túl sok képzõdik, il-
letve ha túl lassú a sebgyógyulás vagy nem
megfelelõ minõségû a kialakult heg.
A sebgyógyulás során elõfordulhat, hogy a
sebalapon kórosan fokozott a granulációs szö-
vet képzõdése, amely kiemelkedik a bõr felszí-
nébõl ezt vadhúsnak (caro luxurians) nevez-
zük. A hegszövet túlburjánzása a felszínbõl ki-
emelkedõ tömött képletek (keloid) kialakulá-
sához vezethet. A keloidképzõdés lehet olyan
fokú, hogy akadályozza az érintett terület
egy-egy ízület mozgását, illetve vezethet akár
súlyos torzulásokhoz is.
A sérülés gyógyulását kedvezõtlenül befo-
lyásolhatja, ha az adott terület vérellátása
rossz (pl. atherosclerosis, diabeteses angio-
pathia).
Ismeretes, hogy magas glükokortikoid-
szint eddig részleteiben tisztázatlan mechaniz-
musok útján kedvezõtlenül befolyásolja a seb-
gyógyulást (diabetes mellitus, szteroidterápia!).
A sebgyógyulás hajlama rosszabb C-vita-
min-, cink- és fehérjehiány esetében, illetve
preoperatív besugárzás után.
Az életkor elõrehaladtával is lassabb a seb-
gyógyulás folyamata.
§ 7. A TESTI SÉRÜLÉSEK VIZSGÁLATA ÉS VÉLEMÉNYEZÉSE
Az Ehlers–Danlos-szindróma a kollagén
szintézisének és szerkezetének veleszületett
zavarával jár, genetikailag heterogén betegcso-
port, biokémiai háttere néhány részletében is-
mert. A sebgyógyulás elégtelen, mert mutációk
vannak a pro-alfa génekben. Autoszomálisan
öröklõdõ betegség.
A sebgyógyulás kérdésnek igazságügyi
orvostani jelentõségét az a tény adja, hogy a
gyógytartam vizsgálatában, annak elhúzódó
eseteinek a megítélésében az orvosnak számos
tényezõt kell mérlegelni, így a sebgyógyulást
befolyásoló folyamatok szerepét is.
A SÉRÜLÉS VIZSGÁLATÁNAK
SORRENDJE A TESTI SÉRTÉSEK
ORVOSSZAKÉRTÕI MEGÍTÉLÉSÉHEZ
A vizsgálat sorrendjét – megválaszolandó
orvosszakértõi kérdéseket – az alábbi szem-
pontok határozzák meg.
1. Milyen a sérült általános állapota?
A sérült általános állapotára utaló orvosi
adatokat részletesen rögzíteni kell, feljegyezve
az esetleges eszméletlenséget, tudatzavart, a
tudat beszûkült voltának mélységét, idõtarta-
mát, kóros indulatosságot, alkoholos, gyógy-
szeres, kábítószeres befolyásoltságra utaló tü-
neteket, az apatikus vagy teátrális viselkedést,
a sérülés következményeként kialakult általá-
nos kórtüneteket.
2. Van-e látható sérülés?
Az erõszakos behatások túlnyomó többsé-
ge látható jelet ún. külsérelmi nyomot okoz a
bõrön. A külsõ sérülés hiányából nem követke-
zik, hogy a vizsgált egyén sértetlen, mert akár
halálos következménnyel járó mechanikai sé-
rülésnek sincs minden esetben, jól látható külsõ
sérülésként leírható nyoma. Elsõsorban a mell-
kas, a has fedett, tompa sérülései lehetnek a
/ 107
bõrön nyom nélküliek. Kerülni kell a diagnó-
zisszerû külsérelmi nyom leírást.
3. Hol található a sérülés?
A sérülés anatómiai elhelyezkedését ponto-
san kell meghatározni, a sérülésnek a talp sík-
jától való távolságát centiméterekben kell meg-
adni, ugyanígy a középvonalhoz viszonyított
elhelyezkedését is. Ezen túlmenõen hasznos le-
írni a sérülés helyét egy biztos anatómiai pont-
hoz viszonyítva. Ezek az adatok gyakran
jellemzõek lehetnek az elkövetõnek és a sér-
tettnek a cselekmény idõpontjában elfoglalt
testhelyzetére. Közlekedési balesetek esetében
akár utalhat a sérülést okozó jármû típusára.
4. Milyen a sérülés; milyen eszköztõl,
behatástól keletkezhetett?
Az orvosszakértõ hivatott értékelni a sér-
tett testtájék anatómiai jellegzetességeit, a sé-
rülést elõidézõ erõbehatás nagyságát, az erõbe-
hatás irányát, illetve azt, hogy a sérülést okozó
eszköz alkalmas-e súlyos sérülés létrehozására
vagy emberi élet kioltásra. A sérülés jellegére és
az elõidézõ eszközre, az erõbehatás nagyságá-
ra, a seb alakjából lehet következtetni. A kü-
lönbözõ sérülések morfológiai jellemzõit a
megfelelõ fejezetekben tárgyaljuk. Általános-
ságban jegyezzük meg, hogy a bõr folyto-
nosságmegszakítás nélküli sérülései a bõr
alatti vérzések, hámkarcolások, hámfosz-
tások, hámzúzódások, míg a bõrön kelet-
kezõ sebek folytonosságmegszakítások
vagy anyaghiányok. Az elkövetés módjára a
szakértõ úgy tud választ adni, hogy a sérülés
létrejöhetett-e a nyomozatilag feltárt módon.
A bekövetkezett sérülések vizsgálatából általá-
ban valószínûsíteni lehet az elkövetés módját.
A külsõ behatás mértékére (erejére) a sérülés
jellemzõi alapján lehet állást foglalni. Az erõbe-
hatás irányítottságára csak nagy körültekin-
téssel szabad nyilatkozni. Ha a sérülés egyetlen
és testüregbe hatoló, akkor nagy valószínûség-
108 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
gel lehet az irányítottságra következtetni, ha-
sonló lehetõséget vethet fel egy adott testré-
szen, a többes sérülés jelenléte is. A többszörös,
közel egyidõben okozott sérülések esetén azok
sorrendjére és egymáshoz viszonyított keletke-
zési idejére nyilatkozni nehéz, sokszor nem le-
hetséges. Különös figyelmet kell fordítani az
esetenként orvosi ellátást külön nem igénylõ,
ún. melléksérülések leírására, mert azok nagy
jelentõségûek lehetnek lezajlott esemény, a sé-
rülés mechanizmusának rekontsrukciójában. A
sérültet mindig lemeztelenített állapotban
vizsgálni. A különbözõ keletkezési idejû sérülé-
sek esetében a szöveti reakció, a sebgyógyulás
mértéke adhat támpontot a keletkezés idejé-
nek vonatkozásában. Eszközös bántalmazás
alkalmával szóba jöhet az eszköz azonosítása,
majd annak a pontosítása, hogy az elszenve-
dett sérülést okozhatták-e az adott eszközzel.
A kérdés megválaszolását a sérülés és az esz-
köz gondos összehasonlító vizsgálata teszi le-
hetõvé, esetenként, több szakértõ bevonásával.
A seb részeinek leírásán kívül tanulmá-
nyozni kell, hogy a sebben, sebszegélyen, illetve
a seb környezetében található-e szennyezõdés,
amely adott esetben tárgyi bizonyíték is lehet,
§
mert az származhat a sérülést okozó eszköztõl.
Egy adott eszköznek az azonosítása is lehetsé-
ges a sérülés méreteinek, a csontokon megõr-
zött eszközlenyomatnak, a bûnjelként szóba
jövõ eszközzel történõ összehasonlításával.
Az eszköz speciális tulajdonságainak, mé-
retének, súlyának és a rajta talált bármely
szennyezõdésnek leírása az eszköz vizsgálatá-
nak fontos részei. Számos esetben az eszköz a
részletes orvoskriminalisztikai vizsgálatok tár-
gyát képezi. A technikai vagy egyéb lehetõsé-
gek hiányában csak tájékozódó vizsgálatok
jönnek szóba, de ügyeljünk, hogy azok ne te-
gyék lehetetlenné a késõbbi bizonyító vizsgála-
tok elvégzését.
5. A vizsgálat elõtt mennyi idõvel
keletkezhetett a sérülés?
A sebgyógyulás az élõ anyag önmagát meg-
újító tulajdonságának sajátos formája. A seb
gyógyulása függvénye a sebet alkotó szövetek
funkcionális állapotának, a seb fertõzöttségé-
nek és az egész szervezet reakciókészségének.
A sérülés keletkezési idejének megállapítása
nem egyszerû orvosi feladat.

7-1. táblázat A sérülések korának megállapítása morfológiai jelek alapján (Bernard Knight nyomán)
A sérüléstõl eltelt idõ Szövettani lelet

0 – 30 perc Vérzés, fibrinkicsapódás

30 perc – 4 óra Szegmentált magvú leukocyták megjelenése a capillarisokban, sérülésnél a vérzés
szélén, aspirációnál az idegen anyag körül
4 – 12 óra A leukocytás beszûrõdöttség sokkal kifejezettebb, zömmel polymorphonuvlearis
elemekbõl, elvétve mononuclearis sejtekbõl tevõdik össze
12 – 24 óra A polymorphonuclearis elemek száma csökken, a macrophagok és a mononuclearis
sejtek száma innentõl nõ. Megkezdõdik a nekrotikus szövetek phagocytálása
24 – 72 óra A leukocytás infiltráció csúcsát kb. 48 óra múlva éri el, sok fibroblast is megjelenik,
de ritkán 72 óra elõtt. Capillarisok megjelenése mellett megkezdõdik a granulációs
szövet képzõdése
3 – 6 nap Kollagénformáció és óriássejtek megjelenése lehet a nekrotikus szövetdarabok mel-
lett, beleértve a hemosziderin feltûnését is
10 – 15 nap A sejtes reakció csökken a sérülésben, a capillarisok száma szintén kevesbedik, a
fibroblastok aktiválódnak, a folyamat hegesedés irányába tolódik
2 hét – 3 hónap Hegszövet kialakulása, capillarisok eltûnése, a kollagén és az elasztin mennyiségének
növekedése figyelhetõ meg
§ 7. A TESTI SÉRÜLÉSEK VIZSGÁLATA ÉS VÉLEMÉNYEZÉSE
A friss sérülés jellemzõje, hogy létrejötté-
nek idejében kialakuló reakció mellett más el-
változást – sebgyógyulás, esetleg szövõdmény
– nem találunk, míg a gyógyulóban lévõ sérülés
a szöveti regeneráció (pörk, varképzõdés, kez-
dõdõ hámosodás, gyulladás) jeleit mutatja. A
gyógyult sérülésre jellemzõ, hogy anatómiai
szempontból a szövetek egyesülése bekövetke-
zett. Kellõ gyakorlattal a friss, legfeljebb né-
hány órás sérülés, az 1-2 napos, illetve többna-
pos sérüléstõl egyszerû fizikális vizsgálattal el-
különíthetõ. Post mortem a sérülés korának
megállapítása hisztomorfológiai módszerekkel
történhet (7-1. táblázat).
6. Az orvosi adatok a sérülés önkezû
vagy idegenkezû elõidézése mellett
szólnak?
Elsõsorban az eszközös sérülések vizsgála-
takor merülhet fel, az önkezû vagy idegenkezû
sérülések differenciáldiagnosztikájának kérdé-
se. A szakértõi vélemény erre vonatkozóan –
ritka kivételtõl eltekintve – csak valószínûségi
lehet. A sérülés beható elemzése nyújthat se-
gítséget a kérdés szakszerû vizsgálatában. A
sérülés önkezû vagy idegenkezû voltának meg-
határozása összetett nyomozati és orvos-
szakértõi feladat.
Az önkezû sérülésre jellemzõ lehet:
à jellegzetes a sérülés elhelyezkedése (predilek-
ciós helyek),
à típusosan az önkezû sérülésnél az elkövetõ
lemeztelenítheti a sérült testtájékot az ana-
tómiai hely kiválasztására,
à jellegzetes, hogy az önkezû sérülést önmagá-
nak könnyen elérhetõ, „kézre esõ” helyen
okozza az elkövetõ (jobb kezes esetén bal
csukló, nyak bal oldala, szívtájéki szúrás
stb.),
à ún. próbálgatási (próbélkozási) nyomok je-
lenléte,
à a sérülések között egy van, ami azonnali cse-
lekvõképtelenséget okozó, a kis területre
csoportosuló sérülések mellett.
/ 109
7. Mennyi a sérülés gyógytartama?
Az élet és testi épség elleni bûncselekmé-
nyek során sérülés, egészségkárosodás keletke-
zik. A sérülés gyógytartamának megállapítása
összetett és gyakran nehézségekbe is ütközõ
orvosi feladat. A Btk. (170. §) testi sértéseknek,
a gyógytartamra figyelemmel két alapváltoza-
tát a 8 napon belüli és a 8 napon túl gyógy-
uló testi sértéseket különbözteti meg. A jogi
elbírálás a gyógytartamra figyelemmel a 8 na-
pon belül gyógyuló sérüléseket, könnyû testi
sértésként és a 8 napon túl gyógyuló sérülése-
ket súlyos testi sértésként értékeli. A gyógy-
tartam elhatárolásának garanciális jelentõsége
is van, mert a könnyû testi sértés vétség, a sú-
lyos testi sértés bûntett. Ha a sérülés 8 napon
túl gyógyuló, akkor a véleményezõ orvosnak a
tényleges gyógytartamot is meg kell határozni.
A sérülések gyógyulása anatómiai és
funkcionális értelemben értendõ, a két
gyógyulási mód idõtartama lényegesen el-
térhet egymástól. Általános elvként fogad-
ható el az, hogy a funkcionális gyógytartam az
anatómiai gyógytartamot rendszerint megha-
ladhatja.
Többnyire a gyógytartam azonos lehet az
anatómiai gyógyulás idõtartamával. Általában
a tényleges gyógyulás az elsõdleges orvosi ellá-
tás, kórházi kezelés befejezõdésének idõpont-
jáig tart. A rehabilitációs orvosi gyógykezelés
idõtartama a tényleges gyógytartam idejébe
nem számítható be. Orvosszakértõi értelem-
ben tehát a tényleges gyógytartam a bünte-
tõ-ítélkezési gyakorlatot szolgáló fogalom
(Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 16.
számú módszertani levél).
Orvosszakértõi értelemben a tényleges
gyógytartam a büntetõ ítélkezés gyakorla-
tát szolgáló fogalom. A gyógyulás idõtarta-
mának meghatározásánál csak az az idõtartam
számít, ameddig a sérülés az egészségkároso-
dásra hatott, ezért az orvosszakértõnek a tény-
leges gyógytartamra kell nyilatkozni. A tényle-
ges gyógytartam fogalmának meghatározása,
amely minden testi sérülésre – büntetõjogi
szempontból – megfelelõ, nem lehetséges.
110 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Anatómiai értelemben akkor gyógyult
egy sérülés, ha a sérült szövetek anatómiai egy-
sége helyreállt.
A funkcionális (alkalmazkodási) gyó-
gyulás akkor következett be, ha nemcsak a
károsodott szövet szerkezeti egysége, hanem a
sérülés következtében károsodott mûködési
képesség is maradéktalanul helyre állt vagy ér-
demleges javulás a továbbiakban nem várható.
A funkcionális gyógyulás az anatómiai gyó-
gyulás idejét rendszerint meghaladja. A funk-
cionális gyógyulás nem azonos fogalom az al-
kalmazkodási gyógyulással. Utóbbi esetben a
kóros folyamat defektállapot, maradandó
funkcionális mûködéscsökkenés visszamara-
dásával gyógyul.
A tényleges gyógytartam az orvosszakértõ
mérlegelése alapján megállapított, az anató-
miai és funkcionális gyógyulást is figyelembe
vevõ, esetenként meghatározott gyógyulási
idõ, amely az esetek többségében azonos az
anatómiai gyógyulás idõtartamával.
Valamely sérülés gyógytartama és a keresõ-
képtelen állomány idõtartama nem szükség-
szerûen azonos, mert az ennek megfelelõ táp-
pénzes állományban tartás ideje lehet hosszabb
és rövidebb is. Mindezen megállapítások ter-
mészetesen mint általános elvek érvényesek,
bármely sérülés gyógytartamának szakér-
tõi meghatározása csak egyedileg lehetsé-
ges.
8. Tökéletesen vagy maradandó
károsodás hátrahagyásával gyógyul-e a
sérülés?
A sérülés kapcsán kialakuló egészségkáro-
sodás maradéktalanul gyógyul vagy mara-
dandó fogyatékosság formájában végle-
gessé válik. Amennyiben a testi sértés mara-
dandó fogyatékossággal vagy súlyos egészség-
romlással jár, akkor súlyosabb a testi sértés mi-
nõsítése.
§
A maradandóság vizsgálatánál azt kell érté-
kelni, hogy a testi sértés objektíve milyen kö-
vetkezményekkel járt, idézett-e elõ maradandó
fogyatékosságot. Az egyes jogi kérdések el-
döntéséhez is szükséges orvosszakértõi állás-
foglalás.
Az okozati összefüggés vizsgálata az
élet, testi épség és az egészség elleni bûncselek-
ményeknél megkülönböztetett jelentõségû. A
minõsítés alapja, hogy mi tekinthetõ a gyógy-
ulás tényleges idõtartamának. Az orvos-
szakértõnek azt kell vizsgálni, hogy a gyógy-
tartam kizárólag az elkövetõ tevékenységébõl
eredõ-e vagy közrehatottak más kiváltó okok
is. A korszerû gyógykezelési eljárások, a
gyógyulási idõtartamot kedvezõen befolyásol-
ják, szükségszerûen csökkentik a tényleges
gyógytartamot. A sértett magatartása, illetve a
nem megfelelõ orvosi ellátás késleltetheti a
gyógyulás idõtartamát, ezzel meghosszabbít-
hatja azt. A tényleges gyógytartamot ezekben
az esetekben a tényeknek megfelelõen kell
meghatározni.
A testi sértés minõsítése súlyosabb, ha az sú-
lyos egészségromlást vagy maradandó fo-
gyatékosságot idézett elõ.
Súlyos egészségromlásként azokat a rend-
szerint krónikussá váló kórfolymatokat kell ér-
tékelni, amelyeket a testi sértés elõidézett. Az
egyén sérüléskori egészségi állapotát minden-
kor figyelembe kell venni. Súlyos egészség-
romlást idézhet elõ a sérülések szövõdménye,
elhúzódó vagy elmaradó gyógyulás (pl. osteo-
myelitis), a meglévõ betegségek állapot-
rosszabbodása és a sérüléses eredetû betegsé-
gek (pl. traumás sérvek).
A maradandó fogyatékosság olyan defekt-
állapot, ami a sérülést követõen, azzal össze-
függésben alakul ki, és mértéke munkaképes-
ség-csökkenés vagy egészségkárosodás formá-
jában kifejezhetõ.
A maradandóság megítélésénél alapvetõ
szempont, hogy a testi sértés járt-e olyan ob-
§ 7. A TESTI SÉRÜLÉSEK VIZSGÁLATA ÉS VÉLEMÉNYEZÉSE
jektív következménnyel, ami maradandó fo-
gyatékosságot idézett elõ.
A súlyos egészségromlás egy folyamat része,
közbülsõ átmeneti kóros állapot, amely a testi
sértés során alakul ki, a trauma elõtti állapot-
hoz viszonyítva romlást jelent és többnyire de-
fekt állapotban átmenve maradandó fogyaté-
kosságban végzõdik.
A maradandó fogyatékosság és a súlyos
egészségromlás elhatárolása nem könnyû fel-
adat, hiszen a kettõ között nem lehet pontos
határvonalat húzni, egymásból következõk.
A GYÓGYTARTAMOT
BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÕK
A sérüléshez társuló és azzal okozati összefüg-
gésben kialakult szövõdményes gyógyulás ide-
jét mind bele kell számítani a gyógytartamba
függetlenül, hogy a szövõdmény a célszerû or-
vosi kezelés ellenére, az orvosi kezelés elmara-
dása vagy hiányossága, a sérülés helye és ál-
talános jellege, illetve a sérült magatartása mi-
att következett be.
Szövõdményes gyógyulás esetében a
gyógytartam a 8 napot mindig meghaladja.
A gyógyulási idõt meghosszabbító szövõd-
mény keletkezhet azért is, mert a sértett – oly-
kor szándékosan – nem vette idejekorán igény-
be az orvosi segítséget vagy megszegte, illetve
nem tartotta be az orvosi utasításokat. A tény-
leges gyógyulási idõt ezekben az esetekben is a
tényeknek megfelelõen kell meghatározni, a
bizonyítványban ezt a körülményt külön kell
megjegyezni. Az orvosnak nyilatkozni kell ar-
ról, hogy az idejekorán alkalmazott orvosi ke-
zelés és az elõírások megtartása esetén az álta-
lános tapasztalat szerint a sérülés mennyi idõn
belül gyógyult volna. Az egyes betegségek, a
sérült szervezetének egyedi sajátosságai befo-
lyásolhatják a gyógytartamot, gyógyhajlamot
(pl. cukorbetegség, csontfelritkulás, immunhi-
ányos állapot). Az orvosszakértõnek azt is
vizsgálni kell, hogy a gyógytartam kizárólag az
/ 111
elkövetõ tevékenységébõl eredõ-e vagy ezen
kívülálló más okok is közrehatottak-e. A szö-
võdmények gyógyulási idejét be kell számítani
a gyógytartamba.
A SÉRÜLÉSEKKEL ÖSSZEFÜGGÕ
EGYÉB KÉRDÉSEK
A 8 napon belül gyógyuló sérülések esetén
nem orvosszakértõi feladat „a súlyos testi sér-
tés kísérletének” megválaszolása. A Legfel-
sõbb Bíróság 15. számú irányelvében felsorolt
tényezõk – az elkövetési mód, a sérülés jellege
és helye, valamint az eszköz – azonban a testi
sértések kísérletének megállapításánál már az
orvosszakértõi vélemény tárgyát képezik. Eb-
ben a körben értékelni kell:
– a létrejött sérülés súlyosságát,
– a sértett testtájék anatómiai jellegzetes-
ségeit,
– a sérülést elõidézhetõ erõbehatás nagy-
ságát,
– az erõbehatás irányítottságát,
– az eszköz súlyos sérülés okozására, élet
kioltására való alkalmasságát.
A sérülés irányozott voltára csak való-
színûségi vélemény adható. A sérülés felszínes
voltából önmagában nem lehet következtetni a
sérülést elõidézõ erõbehatás mértékére. A
tényállás pontos ismeretében valószínûsíthetõ
az orvosszakértõi véleményben az erõbehatás
mértéke.
A többszörös erõbehatások tényének, ki-
alakulásuk idõrendiségének elemzése rendkí-
vül összetett feladat. A testhelyzetre általá-
ban a sérülés jellegébõl, elhelyezkedésébõl és a
szervek sérüléseinek ismeretében lehet követ-
keztetni.
Az orvosszakértõ a sérülések jellegébõl és
helyébõl véleményezi az életfontosságú szer-
vek veszélyeztetettségét, a sérülések életve-
szélyes voltát, az elkövetés módját (irányí-
tottság, bántalmazás, erõhatás mértéke), a
használt eszköz emberi élet kioltására való al-
112 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
kalmasságát. Az orvosszakértõnek nem szük-
ségszerûen kell nyilatkoznia a közvetett és
közvetlen életveszélyrõl. Az döntõen függ a sé-
rülés jellegétõl, az orvosi ellátás idejétõl és a fel-
lépõ szövõdményektõl.
A 8 napon belül gyógyuló sérülés esetén a
súlyos testi sértés kísérletére, az emberölés kí-
sérletére, valamint az elkövetõ szándékára vo-
natkozó kérdések megválaszolása nem orvos-
szakértõi feladat. A sérülések keletkezési me-
chanizmusára valószínûségi véleményt akkor
lehet adni, ha azok az objektív adatokkal, a
bûnvizsgálati leletekkel kellõen alátámasztha-
tók.
Életveszélyes az a külsõ behatás, amely
életfontosságú szervet sért vagy életfontossá-
gú szerv mûködését másodlagosan gátolja. A
testi sértés folytán megindul az az okfolyamat,
amely a halál bekövetkezéséhez vezethet, de
fennáll az életveszély megszüntetésére, illetõ-
leg a halál elhárítására alkalmas orvosi beavat-
kozás lehetõsége.
Az életveszély fogalmilag a halál bekövetkezé-
sének reális lehetõségét is jelenti, de nem azo-
nos a halál szükségszerû bekövetkezésével.
A sérülés általában közvetlenül életve-
szélyesnek véleményezhetõ, ha a trauma
– életfontosságú szervet sért,
– életfontosságú szerv mûködésének má-
sodlagos gátlását idézi elõ,
– súlyos, heveny belsõ vagy külsõ vérzést
okoz,
– olyan sokkhoz vezet, mely sokktalaní-
tást követel meg,
– a szervsérülés és/vagy jelentõsebb vér-
zéssel nem járó, de testüreget megnyitó
(koponya, mellkas, has) sérülés.
Alapvetõ orvosszakértõi kérdés annak
megválaszolása, hogy a sérülés helyébõl, illetve
jellegébõl adódóan fennállott-e az életfontos-
ságú szervek veszélyeztetettsége, a sérülé-
seknek az élet kioltására való alkalmassága. A
gyógytartam viszonylag rövid volta – 8 napon
§
belülisége – nem zárja ki azt, hogy a sérülés élet
kioltására alkalmas, ha az arra önmagában is
alkalmas volt. A véleményt elõterjesztõ orvos-
szakértõnek messzemenõen figyelembe kell
venni azokat a klinikai adatokat, amelyek az
életveszély közvetlen vagy közvetett megálla-
pítását lehetõvé teszik.
Az Országos Igazságügyi Orvostani Inté-
zet 16. sz. Módszertani Levelében rögzítette,
hogy minden olyan sérülés, amely testüreget
megnyit, életveszélyesnek minõsül akkor is, ha
a sértett az orvosi ellátáskor közvetlen életve-
szélyben nem volt, illetve a késõbbi – akár halá-
los – szövõdmény kialakulását a szakszerû or-
vosi gyógykezelés hárította el.
A Módszertani levél szerint véleményezni
kell:
– milyen szerepe volt az alkalmazott or-
vosi ellátásnak,
– a sérülés az idejekorán érkezett segítség
nélkül halállal járhatott volna-e,
– a használt eszköz az emberi élet kioltá-
sára való alkalmasságát,
– az elkövetés módját, a bántalmazás mi-
nõségét, irányítottságát, az erõkifejtés
mértékét.
A csonttörés meglétének bizonyítása az
igazságügyi radiológia gyakorlatában eseten-
ként nehézséget okozhat (pl. borda, koponya-
alap, rostacsont), ilyenkor indirekt jelek és a
klinikai tünetek értékelése (pl. liquorcsorgás,
fül-orr-vérzés, levegõzárványok a koponyá-
ban), valamint a megismételt röntgen- vagy
más képalkotó vizsgálatok (CT, MRI) dönt-
hetik el a kérdést.
A különös kegyetlenség megítélése nem
orvosszakértõi feladat!
A testüregek megnyitásával életveszélyes
szövõdmények létrejöttének feltételei adottak,
de a halált a gyógykezelés elhárítja vagy elhá-
ríthatja. A gyógytartam viszonylag rövid volta
nem zárja ki a sérülés élet kioltására alkalmas-
ságát, ha az önmagában is alkalmas volt arra.
 8. Vitális jelenségek
Herczeg László, Sótonyi Péter
A holttesten lévõ sérülések vizsgálatakor kü-
lönleges fontosságú annak a kérdésnek a tisz-
tázása, hogy azok még életben (in vivo) vagy
már a halál beállta után (post mortem) kelet-
keztek, továbbá meg kell határozni a túlélés
idõtartamát is, vagyis azt, hogy az élõben el-
szenvedett sérülés mennyi idõvel a halál elõtt
keletkezett. A kérdések megválaszolására a vi-
tális jelenségek elemzése szolgál.
A sérülések vitális vagy post mortem kelet-
kezésének elkülönítését megnehezíti az a tény,
hogy a biológiai értelemben vett élet és halál
között nincs éles határ. A halál folyamat,
amelynek végállomása a biológiai halál, álta-
lában megelõzi a haldoklás (agonia) és az azt
követõ klinikai halál. A haldoklás állapotá-
ban az alapvetõ életmûködések jelentõsen le-
csökkentek, míg a klinikai halálban teljesen
megszûntek, de helyreállításukra megalapo-
zott remény van, amire a biológiai halálban már
nincs lehetõség. Az egyén biológiai halálának
idõpontja nem esik egybe a szervezet minden
sejtjének, szövetének és szervének egyidejû el-
halásával, mert azok anyagcseréje rövidebb-
hosszabb ideig fennmarad és sajátságaitól füg-
gõen eltérõ idõpontokban szûnik meg. Ezt az
idõszakot intermedier életnek nevezzük.
A halál után még néhány óráig a spermiu-
mok mozgásképesek, egyes szövetekben vég-
bemehet a teljes oszlási ciklus, a sejtek mito-
tikus aktivitást mutathatnak, a bõr átültethe-
tõ. A harántcsíkolt izomra történõ ütést köve-
tõen annak összehúzódása következhet be
(idiomuscularis domb képzõdése). Az interme-
dier életben a válaszreakciók csak mennyiségi-
leg térnek el a vitálistól, minõségileg ahhoz na-
gyon hasonlóak, ezért az ebben az idõszakban
keletkezett sérülést supravitalis sérülésnek is
nevezzük. Azok a szövetek (pl. bõr), amelyek a
biológiai halál után még bizonyos ideig túlél-
nek, a külsõ behatásra a vitalis sérüléshez ha-
sonló elváltozásokat mutathatják.
A vitálisnak vélt szöveti jelenségek az egyén
halála után, post mortem is létrejöhetnek, ezért
az élõben keletkezett sérülésekkel is összeté-
veszthetõk.
A halottszemlét végzõ orvosnak és az orvos-
szakértõnek feladata többek között a holttest
vizsgálatakor az esetleges erõszakos cselek-
mények felderítése és a halál után keletkezett
sérülések felismerése.
A vitális jelenségek ismeretének fontos sze-
repe van a hullajelenségek helyes értékelésében.
A holttest párolgása következtében vizet ve-
szít, ami az ún. hullai kiszáradás (exsiccatio
post mortem) formájában nyilvánul meg. A ki-
száradt bõrön post mortem keletkezett hámhi-
ányok, hámhorzsolások (szállítás, öltöztetés,
vetkõztetés) nagy hasonlóságot mutatnak az
élõben keletkezett sérülésekhez. Megtévesz-
tõek lehetnek az élõlények okozta sérülések
(állatrágások) is. Ismeretesek olyan traumák,
amelyeket a szervezet csak igen rövid idõvel éli
túl (nyúltvelõszakadás, agytörzsroncsolódás),
ilyenkor gyakorlatilag nincs idõ a szervezeti vá-
laszreakció kialakulására. A vitális jelenségek
hiánya bizonyos esetekben nem zárja ki a sérü-
lés élõben keletkezését.
114 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §

Az élet és testi épség elleni bûncselekmény környékén kialakuló vérzés az egyik legfonto-
csakis élõ ember sérelmére követhetõ el. A jo- sabb vitális jel. Az ütõerek sérülésekor jellegze-
gi elbírálás szempontjából döntõ lehet az tes vérfreccsenési és vérspriccelési nyomok ke-
orvosszakértõ véleményezése abban a kérdés- letkezhetnek (8-1. ábra). Ha a cselekmény he-
ben, hogy a testi sérülést okozó behatás az lyén a kiömlõ vér nagy mennyiségû, akkor a sé-
egyén testét életében érte-e vagy már a halál rülés nagy valószínûséggel élõben keletkezett.
bekövetkezése után. A külsõ vérzés friss holttestbõl is származhat,
ha az áthatoló sérülés a kültakarót a süllyedé-
A sérülések életben történõ keletkezésének ses hullafoltok területében éri. A kiömlött vér
megállapítása a vitális jelek és vitális reakci- alvadékos jellege önmagában még nem bizo-
ók segítségével történik. Vitális jelnek nevez- nyít a vérzés vitális eredete mellett, mert elõ-
zük azokat az alapvetõ életmûködés fennállá- fordulhat, hogy a friss holttestbõl kiömlött vér
sát bizonyító folyamatokat, amelyek ugyan post mortem alvad meg.
nem irányulnak a károsodás elhárítására, de A véralvadék szövettani vizsgálata, a vér
jelzik a szervezet passzív továbbmûködését, az alakos elemeinek a gravitációs erõ hatására ki-
élet fennállását (vérfreccsenés, vérbelehelés, alakult réteges elhelyezkedése, az alvadék post
vérlenyelés stb.). A vitális jelek a holttest kör-
nyezetében, élettelen tárgyakon is visszama-
radhatnak. A vitális reakciók az élõ szövetek,
sejtek különbözõ külsõ behatásokra, biológiai
folyamatokra adott szervezeti válaszai, amely
a behatás elhárítására irányulnak vagy repa-
ratív jellegûek.
A német és angolszász irodalom nem külö-
níti el a vitális jeleket és reakciókat. A vitális-
nak vélt makroszkópos és mikroszkópos jelen-
ségeket az alapvetõ életmûködést bizonyító
folyamatokat és a behatásra adott szervezeti
választ egységesen vitális reakcióként foglalják
össze, illetve általános és helyi vitális reakciókat
különítenek el. A vitális jelenségek kutatása az
igazságügyi orvostan egyik legrégibb és még
ma sem lezárt tudományos kérdésköre. A vitá-
lis jelenségek tárgyalásánál a vitális jelet és re-
akciót elkülönítve ismertetjük.

A KERINGÉS VITÁLIS JELEI

A vitális jelek legnagyobb része a vérkerin-
géssel áll összefüggésben. Vizsgálata lehetõvé
teszi annak megállapítását, hogy a sérülés pil-
lanatában még volt-e szívmûködés és kerin-
gés. Amennyiben a sérülés pillanatában a vér-
keringés fennállt, a keletkezett érsérülés ter-
mészetétõl függõen kisebb vagy nagyobb kül-
sõ vagy belsõ vérzés keletkezik. A sérülés 8-1. ábra Vérfreccsenés
§ 8. VITÁLIS JELENSÉGEK
mortem kialakulását támasztja alá. A vér a ha-
lál után csak 6–8 órával veszti teljesen el alva-
dási képességét.
Nagy mennyiségû vér juthat bizonyos ese-
tekben a környezetbe, a hullafoltok területén
ejtett áthatoló sérülésbõl, ha a vér a halál után
folyékony marad, mint pl. hirtelen halálesetek-
ben, fulladáskor, szén-monoxid- vagy cián-
mérgezéskor, csökkent fibrinogénképzõdéssel
járó betegségekben és nagyfokú lipaemia esete-
iben.
A helyszínen a halottszemle során meg kell
kísérelni meghatározni a kiömlött vér mennyi-
ségét, figyelembe véve azt a tényt, hogy jelen-
tõs részét az átitatott ruházat vagy a laza talaj
is tartalmazhatja.
A belsõ vérzés a testüregben vagy a szöve-
tek közé irányulhat. A nagy mennyiségû
500–1000 ml vagy annál több testüregi vérzés
többnyire vitális jel. A szívburokba klinikai ha-
lál után, pl. diastoléban megállt vérrel telt bal
kamrát vagy az arteria coronariát sértõ injekci-
ós szúrást követõen, 50–100 ml vér kerülhet.
A halál után sérült nagy ütõérbõl jelentõs
vérzés kialakulása nem valószínû, mert a vér a
holttestben zömmel a gyûjtõeres hálózatban
van. A nagy kiterjedésû szövetközti vérzés
csak élõ szövet sérülésekor jön létre, kisebb te-
rületû vérbeszûrõdés friss holttesten, különö-
sen laza szövetben is keletkezhet. A lágyré-
szekben kialakuló friss vérbeszûrõdés a vér-
nyomástól függõen infiltrálhatja a környezõ
lágyrészeket, nedvdús, élénk szederjesvörös. A
szövetrésekbõl vízsugárral nehezen vagy nem
mosható ki, kiterjedése nyomásra nem válto-
zik, eredeti helyen marad. Mikroszkopikusan
vizsgálva a szövetrészekben vörösvértesteket
találunk. Post mortem a szövetek közé jutó vér
kiterjedése nyomásra változik, eredeti helyét
változtatja és enyhe vízsugárral kimosható. Az
értékelést nehezíti, hogy agonalis állapotban
kialakult sérülésekbõl az alacsony vérnyomás
miatt a szövetek véres beszûrõdése csekély, a
post mortem sérülésekhez hasonlóan a vérzés
kimosható. Megtévesztõ post mortem szövet-
közti infiltráció alakulhat ki a süllyedéses hul-
lafoltok területében, ha az erõbehatás jelentõs
/ 115
kompresszióval jár és a sérült erekbõl a vér a
szövetek közé préselõdik.
A helytelen technikával végzett boncolással
(nem réteges) a szövetek közé kijutó vér úgy
képes infiltrálni a szöveteket, hogy vízsugárral
nem vagy alig távolítható el, és így összeté-
veszthetõ az élõben keletkezett vérbeszûrõdés-
sel.
A vitális jelek közé soroljuk azokat a mik-
roszkópos jeleket is, amelyek nem kötöttek ak-
tív sejttevékenységhez. A sérülés területében a
vörösvértestek megjelenését követõen fibrin-
hálózat-képzõdés jöhet létre. Számos adat iga-
zolja, hogy ez a jelenség kialakulhat az agonalis
állapotban, de elsõsorban azokban az esetek-
ben, amikor a vér post mortem rövid ideig fo-
lyékony marad (fulladás, szén-monoxid-, cián-
mérgezés).
A vérzés vitális eredetének, korának, kelet-
kezési idejének megállapítását teszi lehetõvé a
kórszövettani vizsgálata. Amennyiben a sérülés
után rövidebb-hosszabb túlélés van, akkor a sé-
rülést követõ vérzést és szövetkárosodást a
reparáció, a sebgyógyulás szakaszai követik.
Az érpályából kilépõ vörösvértestek 10–15 perc
között zsugorodnak, a vérfesték kezd kioldód-
ni. A vörösvértesteket granulocyták követik,
melyek már 30–240 perc múlva megjelennek,
és 4–12 órával a sérült szövet környékén töme-
gessé válnak. A lebenyezett magvú fehérvér-
sejtek 30 perc múlva megkezdik a pusztuló vö-
rösvértestek bekebelezését, és mintegy demar-
kációs zónát képeznek a sérült és az ép szöve-
tek határán. A phagocytosis 12–24 óra között
rendkívül intenzívvé válik. 24–72 óra múlva a
sérülésben a macrophagok mellett a reparáció
elsõ jeleként a fibroblastok is megjelennek. A
sérülést kísérõ vérzést és szövetkárosodást a
sebgyógyulás szakasza követi, a 7–14. napon
megindul az aspecifikus sarjszövetképzõdés.
A sérülés korának meghatározása hisztoló-
giai és hisztokémiai (enzim és immun) módsze-
rekkel lehetséges, azonban azok értékelését
mindig kritikusan kell értékelni, mert számos
tényezõ befolyásolhatja (post mortem idõ, sé-
rülés típusa). A vérfesték lebontása, a vastar-
talmú pigment, a hemosziderin képzõdése
116 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
24–72 óra között kezdõdik meg és 22–144 óra
között válik jelentõssé (lásd 7-1. táblázat, 108.
oldalon). Kimutatása a sérülés területében a
Berlini-kék reakcióval történik. Az érsérülés
széli részein thrombocytahalmazok és fibrin
kiválásával néhány percen belül megkezdõdik a
thrombusképzõdés. A folyamatot is vitális re-
akciónak tekintjük.
A nyirokkeringés szolgálta vitális jelek a
keringéssel kapcsolatosak. A nyirokutakon ke-
resztül vörösvértestek a sérülést követõen rövid
idõvel, mintegy 15–20 perc múlva a regionális
nyirokcsomókba juthatnak. Vitális reakcióként
értékelhetõk, ha a nyirokcsomóban is kimutat-
hatók a macrophagok által bekebelezett vörös-
vértestek (erythrophagocytosis). A rekeszizom
alsó felszínén futó nyirokerekben a hasüregi
vérzés reszorpciójaként vörösvértestek jelen-
nek meg, és mint féregszerû rajzolatot adó,
vörhenyes színû csíkok tûnnek szembe. A
Pacchioni-testekben, ha a liquorba vér jut, vö-
rösvértestek halmozódhatnak fel, kialakulásá-
hoz azonban több óra szükséges.
§
vagy lázzal járó megbetegedésekben az ún. fel-
böffenés során. Az elváltozásokat nagy körül-
tekintéssel kell értékelni, mert folyadék, vér,
hányadék a halál után is becsoroghat a lég-
utakba, illetve a nehézségi erõ hatására post
mortem lesüllyedhet a tüdõk mélyebben fekvõ
részeibe. A mikroszkópos vizsgálatok diffe-
renciáldiagnosztikai jelentõségûek lehetnek és
tisztázhatják a kérdést.
Fontos vitális jelnek kell tekinteni füstmér-
gezéskor a pernyének, koromnak a mélyeb-
ben fekvõ légúti nyálkahártyán való megtapa-
dását. Vitális reakció az ún. septalis sejtekben
vagy macrophagokban való megjelenése. A be-
lélegzett idegen anyag mögötti tüdõrészletek
légszegénnyé válása vagy légtelensége megbíz-
ható vitális jel. Nehezített légzéskor vagy gá-
tolt kilégzéskor heveny tüdõtágulat követke-
zik be. A léghólyagocskák fala átszakad és
emiatt a tüdõlebenykék közötti kötõszövetes
sövények mentén a mellhártya alatt, gyöngy-
sorszerûen helyet foglaló léghólyagocskákat

A LÉGZÉS VITÁLIS JELEI

A légzés vitális jelei a különbözõ anyagok
légutakba jutása, belégzése, félrenyelése más
néven aspirációja. Az aspiráció akkor vitális
jel, ha az aspirált anyag diffúz, a tüdõ minden
részén megtalálható. A vérbelehelés során a ga-
raton és légcsövön keresztül a vér lejut a tüdõ-
be, ahol aktív légzõ tevékenység miatt vérrel
telõdnek meg a léghólyagcsák és kialakulnak
az ún. vérbeleheléses foltok, mindkét olda-
lon a lebenyek mellsõ és hátsó felszíne közelé-
ben egyenletes elhelyezkedésben (8-2. ábra). A
vérbelehelés sajátos formája alakulhat ki az
elülsõ koponyaárok törésekor, amikor közvet-
len összeköttetés jöhet létre az orrüreggel, illet-
ve a légutakkal. Szülés közben magzatvíz be-
légzése vagy latrinába, WC-csészébe történõ
szülés során a tartalom aspirációja jöhet létre.
A gyomortartalom félrenyelése alakulhat ki it-
tas egyéneknél hányadékbelehelés formájában,
illetve csecsemõ és kisgyermekeknél légúti 8-2. ábra Vérbeleheléses tüdõ metszlapja
§ 8. VITÁLIS JELENSÉGEK
8-3. ábra Léghólyagok a pleura alatt
látunk, szövetközti levegõbeszûrõdés formájá-
ban (8-3. ábra). Vitális jelként értékeljük a
szén-monoxid-belégzést és a COHb képzõ-
dését, de a post mortem keletkezés lehetõségé-
vel is számolni kell. COHb képzõdhet tartósan
vízben lévõ holttestben, mikroorganizmusok
hatására mioglobin és hemoglobin anaerob
bomlásánál, szén-monoxid-tartalmú közegben
bõrön keresztüli diffúzió során.
AZ EMÉSZTÕRENDSZER
VITÁLIS JELEI
Sérüléskor különbözõ idegen anyagok ke-
rülhetnek be az emésztõcsatornába.
A leggyakrabban elõforduló vitális jel a vér-
nyelés. A lenyelt vér a perisztaltikus mozgás
rendes üteme szerint a gyomorba, patkóbélbe
1–2 óra, a vékonybélbe 6–8 óra, míg a vastag-
bélbe általában 18–24 óra alatt jut le. A na-
gyobb tömegû idegen anyag gyorsíthatja a pe-
/ 117
risztaltikus mozgást. A gyomor levegõtartal-
ma újszülötteken, amennyiben a rothadás té-
nye kizárható, vitális jelként értékelhetõ.
Az egyértelmû bizonyítást a felfogott bu-
borékok gázkromatográfiás vizsgálata teszi le-
hetõvé.
A KIVÁLASZTÁS VITÁLIS
JELEI
A szervezetbe kerülõ mérgezõ anyagok és
bomlástermékeinek jelentõs része a vizelettel
választódnak ki, és ennek során súlyos veseká-
rosodást is okozhatnak. A vesekárosodás ki-
alakulásához azonban több órás túlélés szüksé-
ges. A csoportidegen vértranszfúzió során fel-
lépõ haemolysis következménye lehet, hogy a
hemoglobin a vizelettel kiválasztódik és a vese-
csatornákban cilindereket alkot. A nagy felü-
letre kiterjedõ izomzúzódásnál, illetve elhalás-
nál (betemetés, végtag tartós leszorítása,
Crush-szindróma) az izomszövet kromopro-
teinjei, a mioglobin a vérkeringésbe kerülnek és
a vesecsatornában nagy tömegben alakulnak ki
mioglobinhengerek. A nagyvérköri zsíremboli-
satio során a vese hajszálereiben zsírdugaszok
jelenhetnek meg. A vese vagy vesemedence sé-
rülésekor a vér a húgyvezetéken keresztül a
húgyhólyagba jut, majd a vizelettel kiürül. A
csoportidegen vértranszfúzió, Crush-szindró-
ma, a zsírembolia ischaemiás, míg a mérgezõ
anyagok toxikus, tubularis necrosist hoznak
létre. A jellegzetes szövettani elváltozások vi-
tális reakciónak is tekinthetõk.
EMBOLIÁK MINT VITÁLIS
JELEK
A vérpályába jutott, rendes körülmények
között jelen nem lévõ anyagok (vérrög, máj-,
izomsejtek, sérült szövetrészletek, mikroszkó-
pos csontszilánkok), ép keringés esetén a vér-
áramlással tovasodródnak, emboliát okoznak
és az érintett érpályát részlegesen vagy teljesen
elzárhatják.
118 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Tüdõembolia. A tüdõverõérben elakadó,
annak ûrterét záró vérrög többsége leszakadt
thrombusból származik (thromboembolia). A
tüdõemboliák jelentõs része az alsó végtag dis-
talis mélyvénáiból, az iliofemoralis vénákból
ered. Kisebb része származik a kismedencei vé-
nás plexusokból. A vénás keringés útján a jobb
szívfélen keresztül jutnak a tüdõverõérbe. A
truncus pulmonálist egyszerre elzáró az ún. lo-
vagló embolus hirtelen halált eredményez. Rit-
kábban okoznak emboliát a jobb szívfél fali, a
dura mater sinusainak, a prostata és a méh
körüli kismedencei visszeres fonatoknak és a
vena cava inferiornak a rögösödései.
Artériás embolia. A szisztémás arteriák
emboliái leggyakrabban az artériák érkemé-
nyedéses plaque-ján kialakuló thrombusából
szakadnak le. Az atheromathosus plaque tör-
melékes anyaga a keringésbe jutva, a véráram-
mal vegyülve hozza létre (pl. plaque-ruptura)
az emboliát.
Légembolia akkor keletkezik, ha a gyûjtõ-
ér sérülését követõen a szívóhatás során (a vé-
nában uralkodó nyomás kisebb a környezeti
nyomásnál) a véráramba nagyobb mennyiségû
levegõ jut. Embernél általában 80–100 ml leve-
gõ bejutása okoz klinikai tüneteket, míg 200
ml felett halált okozó légembolia lehet a követ-
kezmény. A pulmonalis légembolia leggyak-
rabban nyaki szúrt–metszett sérülésekhez,
nyakon végzett mûtétekhez társul. Létrejöhet
még a placenta leválasztásakor az uterus meg-
nyíló vénáiba került levegõbõl, méhûrbe törté-
nõ levegõbefúváskor, vértranszfúzióval, nem
megfelelõen légtelenített intravénás injekció-
val, illetve ellenõrizetlen infúziós palackból
szerelék szétcsúszásakor. Ritkán elõfordulhat,
hogy levegõ jut az artériás keringésbe (helyte-
len kanülálás, tévesen artériába adott injek-
cióval). A koszorús erekbe vagy agyi erekbe
jutó levegõ kis mennyisége is az ér lumené-
nek eltömeszelésével fatális következ-
ménnyel járhat. Nyílt koponya, koponya-
csonttörés eseteiben, ha egyidejûleg vénasérülés
is bekövetkezett a koponyaüregbe bejutó leve-
gõ a vénás rendszeren keresztül a szívbe juthat.
A vénásan bejutott levegõ a jobb szívfélben a
§
kontrakciók során vérrel elkeveredve habos
masszát alkot. A légembolia sajátos formája,
amikor a levegõ a tüdõcapillarisokon átprése-
lõdve az artériás rendszerbe jutva, elsõsorban
az agyi kiserek elzáródásával akár halált is
okozhat. A vena pulmonalisok sérülését köve-
tõen is kialakulhat a levegõ átjutása a vénás ol-
dalról az artériás oldalra. A légembolia csak
friss halott boncolásakor igazolható. A visszér-
be jutott levegõt a szívüregbõl mutatjuk ki.
Helyes bonctechnikával kell biztosítani,
hogy a légembolia vizsgálata elõtt ne idéz-
zünk elõ sérülést a gyûjtõeres rendszerben.
Légembolia gyanúja esetén a boncolást a mell-
kas megnyitásával kezdjük. A középvonalban
a II. borda magasságából a szeméremdombig
metszést ejtünk, ezután az egyenes hasizom
átvágása nélkül lefejtjük a mellkasi izomzatot,
átvágjuk a bordaporcokat, de a sternoclavicu-
laris ízületet nem ízesítjük ki a vena subclavia
megsértésének elkerülése céljából. A szegy-
csont felhajtása után (angulus sterni vonalá-
ban) a szívburok mellsõ lemezét átmetsszük,
üregét vízzel megtöltjük, a szívet a víz alá
nyomjuk, a jobb, majd a bal kamra ûrterét kés-
szúrással megnyitjuk és figyeljük a légbubo-
rékok távozását. A légembolia csak friss holt-
test esetében tekinthetõ vitális jelnek, mert a
holttest bomlásakor keletkezõ rothadási gázok
légemboliához hasonlóan jelentkezhetnek. A
légembolia esetén csak a jobb kamra ûrterébõl
távoznak légbuborékok. A bal kamra ûrterét
ellenõrzés céljából nyitjuk meg késszúrással.
Amennyiben onnan buborékok nem távoznak
úgy a légembolia ténye bizonyított (8-4. ábra).
Rothadás során a vérben gázok keletkeznek és
ilyenkor mindkét kamrát apró buborékok
hagyják el. A jobb szívfélbõl, ha jobb-bal shunt
van, a levegõ átjuthat a bal szívfélbe (pitvari
vagy kamrai defektus). Ilyenkor megtévesztõ
lehet friss holttest esetében, hogy mindkét
kamrából távoznak apró légbuborékok. A le-
vegõ jelenlétének specifikus bizonyítási mód-
szere a felfogott buborékok gázkromatográfi-
ás vizsgálata.
Sejtemboliáról akkor beszélünk, ha kis
csoportokban vagy különállóan a véráramba
§ 8. VITÁLIS JELENSÉGEK
8-4. ábra Légembolia: légbuborékok távoznak a
jobb szívfélbõl
sejtek, esetleg szövetek jutnak és valahol a
tüdõcapillaris rendszerében megakadnak. Be-
juthatnak a keringésbe sérült szövetrészek,
máj-, izomsejtek, mikroszkópos csontszilánk-
ok, csontvelõsejtek. A megakadt sejtek idõvel
általában elpusztulnak, felszívódnak.
A rosszindulatú daganatok sejtjei betörhet-
nek a vénákba és az artériákba, majd a vér-
árammal tovább sodródhatnak. Sajátos esete,
amikor az arteria pulmonalis kis ágaiban és a
tüdõ capillarisaiban, elsõsorban a szövettani
vizsgálattal májsejtcsoportokat találunk. A je-
lenséget, elsõsorban a májat érintõ hasi trauma
eseteiben figyelhetjük meg.
Zsíremboliának nevezzük a zsírcseppek
keringésbe jutását és a vérárammal történõ to-
vasodródását. Zsírembolia esetén tehát nem a
zsírsejtek vagy a zsírszövet alkotják az embo-
lust, hanem az ezekbõl kijutó, mikroszkopikus
nagyságrendû összefolyó zsírcseppek! A kerin-
gésbe a zsír a vénák egyidejû megnyílása esetén
juthat be. A zsírembolia leggyakrabban a bõr
alatti zsírszövet roncsolódása és a zsíros csont-
velõt tartalmazó hosszú csöves csontok törése
után alakulhat ki. Típusos esetben a tünetek a
sérülést követõ 24–72 órában lépnek fel. Jó
szívmûködés esetén a zsírcseppek átpréselõd-
hetnek a tüdõ hajszálerein (8-5. ábra) és a
nagyvérkörbe jutva az agyi capillarisokban és a
veseglomerulusok érkacsaiban hoznak létre
eltömeszelõdést. Ezt a jelenséget passzált
/ 119
8-5. ábra Zsírembolia a tüdõerekben
zsírembolizációnak nevezzük. A tüdõ capilla-
risaiban a zsírcseppek a sérülés területérõl rövid
idõn belül megjelennek és azokban elakadnak.
A zsíremboliának, mint vitális jelnek az érté-
kelését bizonyos mértékben befolyásolják azok
a megfigyelések, amelyek azt bizonyítják,
hogy zsírembolia trauma nélkül is elõfordulhat
különbözõ eredetû hyperlypaemiák kapcsán,
kortikoszteroidkezelés alatt álló betegeken és
foszformérgezésben. A zsír mikrocseppje ki-
mutatható fagyasztott metszetekkel, zsírfes-
téssel (Oil-red-O, Sudan-III, Sudan-fekete).
Kettõs késsel készített natív metszeteket mik-
roszkóp alatt vizsgálva az enyhén fénytörõ
zsírcsepp dugaszok formájában jelennek meg.
Az egységnyi látótérben elõforduló számsze-
rûségük alapján súlyossági fokozatokban
(+–++++) sorolhatók. A zsírembolusok néha
makroszkópos vizsgálattal is kimutathatók. A
konyhasóoldatba merített friss szövetszeletek-
re enyhe nyomást gyakorolva a zsírcseppecs-
kék felszállnak a felszínre.
120 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
Baktérium- és gombaembolia. Elsõsor-
ban sepsishez társulva fordulhat elõ, amikor a
baktériumok, gombák nagy tömege elsodród-
va különbözõ szervek capillarisaiba, arteriolái-
ba és venuláiba, és azok körül nagyobb telepe-
ket hoz létre. A baktériumokkal vagy gom-
bákkal fertõzött thrombusok embolizálhat-
nak. Az arteriolákban megakadt embolusok az
érfal gyulladásához, gyengüléséhez, majd apró
tágulatok kialakulásához vezethetnek (aneu-
rysma mycoticum), amelyek megrepedhetnek,
környezetükben vérzés alakulhat ki.
A magzatvíz-emboliát a magzatvíz
szilárd elemeinek (vernix caseosa, meconium,
lanugó, nyák, laphámsejt, szõr) a véráramba
jutása idézi elõ. Az endometrialis vénákon ke-
resztül, az uteroplacentaris felszínrõl, illetve az
uterus és cervix sérüléseibõl kerülnek a tüdõve-
rõerekbe és az alveolaris capillarisokba.
A méh vénáiban a magzatvíz mintegy be-
préselõdhet. A tüdõbe kerülõ magzatvíz-em-
8-6. ábra Katéterembolia tüdõverõérben
bolusok respirációs distress szindrómát hoz-
hatnak létre. A magzatvíz bejuthat az artériás
rendszerbe, ahol az embolusok disszeminált
intravascularis koagulációt (DIC) indíthatnak kerülés még élõ állapotban történik, akkor a
meg. tüdõben, a nagyvérkör szerveiben: lép, máj,
Gázembolia, az embolisatio sajátos for- csontvelõ, lágyagyhártya, vese stb. a kovamo-
mája alakul ki, ha magas nyomás alatt dolgozó szat kimutatható.
egyén gyorsan – „kizsilipelés” nélkül – kerül A tüdõ és a csontvelõ macrophag sejtjeiben,
rendes nyomás alá. A vérbõl és szövetnedvek- a máj Kupffer-sejtjeiben a diatomák megjele-
bõl a gázok buborékok formájában felszaba- nése vitális reakciónak tekinthetõ. A diatoma-
dulnak. A felszabaduló oxigén és szén-dioxid vizsgálat értékelésével részletesen a vízbe fulla-
abszorbeálódik, míg a nitrogén apró buboré- dás címszó alatt foglalkozunk.
kok formájában kiválik az oldatból. Az em- Az idegentest emboliák sorában külön em-
bolusok jellegzetes szervi elváltozásokat, elha- lítést érdemel a talkumembolia. A fehér por
lásokat (necrosisokat) hoznak létre agyban, alakban kiszerelve kábítószerek, elsõsorban a
szívben, tüdõben, vázizomzatban, ízületek heroin hígítására használják a terjesztõk. Az
környékén (dekompressziós vagy caisson- intravénásan bejutott kábítószer-talkum keve-
betegség). rékbõl az utóbbi a kis tüdõartériákban meg-
Idegentest-emboliát okozhatnak a kívül- akad. A talkumkristályok polarizációs mikro-
rõl bejutott anyagok (lövedék, eszközmaradvá- szkóppal jól vizsgálhatók, mert azok erõs ket-
nyok, letört katétervégek), mert az érpályában tõstörést mutatnak. A talkumkristályok körül
tovasodródhatnak (8-6. ábra). idegentest típusú, óriássejteket is tartalmazó,
Szabad szemmel nem látható, de vitális jel- granulomák jönnek létre (vitális reakció). Te-
ként értékelendõ az édesvízbe fulladt elhaltak- kintettel arra, hogy számos esetben a fecsken-
nál a bal szívfél vérének felhígulása és a kova- dõ és a kábítószer-talkum oldat sterilitása is
moszatok (diatomák) megjelenése. Ha a vízbe kétséges, ezért kórokozók bejutásával gyakran
§ 8. VITÁLIS JELENSÉGEK / 121

8-1. táblázat A sérülések korának követése rodását, a reparációs folyamat megindulását

hisztokémiai reakciók változása alapján jelzõ fokozott fehérjeszintézist (8-1. táblázat).
(Raekallió után) A módszerek alkalmazása a postmortalis idõ
A sérüléstõl eltelt idõ Idõ órákban függvényében erõsen korlátozott. Jelen ismere-
teink szerint olyan vitális reakció, mely a né-
RNS-szaporulat 1-tõl
hány perces sérülés élõben keletkezését egyér-
Glukuronidáz 1 telmûen bizonyítaná, nem ismeretes. Az
Peptidáz 2 apoptózis folyamatát (programozott sejthalál)
Hidrolázok 4 követõ, az interleukin-6 és C-reaktív protein
DNS-szaporulat 6 kimutatását célzó immunhisztokémiai mód-
Észteráz 8 szerek új vizsgálati lehetõséget tárhatnak fel a
kezdeti elváltozások további vizsgálatában. A
Fehérjeszaporulat 12
sérülést követõ sebgyógyulási folyamatok
Glukozil-transzferáz 12 mikroszkópos vizsgálata teszi lehetõvé a sérü-
Szukcin-dehidrogenáz 128 lés korának, keletkezési körülményeinek egy-
értelmû feltárását.
A vitális reakciók ún. humoralis megjelené-
si formái is ismertek. Az agoniában katechol-
a talkumszemcsék körül gócos tüdõtályogok is aminok, foszfatidok és hisztamin juthat na-
létrejöhetnek. gyobb mennyiségben a keringésbe, illetve sza-
Vitális reakciók között tartjuk számon a sé- porodhatnak fel lokálisan (pl. akasztási baráz-
rülést követõ enzimhisztokémiai változásokat, da esetében a hisztamin). A gyakorlatban
RNS- és DNS-szaporulatot, az akasztási ba- azonban azok felhasználhatósága, mint vitális
rázda területében a szabad hisztamin felszapo- reakciók behatároltak.
 9. Mechanikai erõk behatására keletkezõ sérülések
Sótonyi Péter
A testi sértésekkel a gyakorló orvos a
mindennapi gyakorlatában találkozik. Az
emberi életet, testi épséget és egészséget az
állam egész jogrendszere védi. Minden
jogellenes testi sértés a társadalomra ve-
szélyes. Az egyes ember elidegeníthetetlen
joga a testi épsége és egészsége. Minden
olyan szándékos vagy gondatlan cselekvés,
mely másnak testi épségét, egészségét sér-
ti, büntetojogi következményeket von ma-
ga után. (Büntetõ Törvén ykönyv XII. fejezet.
A személy elleni bûncselekmények. 170 § Testi
sértés)
METSZETT SÉRÜLÉS
A metszett, szúrt és vágott sérüléseket össze-
foglalóan az ún. élhatásra keletkezett sérülé-
sek csoportjába soroljuk. Metszett sérülés ak-
kor keletkezik, ha éllel bíró eszköz (egyidejû
húzás, illetve nyomás hatására) az él irányá-
ban érintõlegesen elmozdulva hatol a szövetek
közé (9-1. ábra).
9-1. ábra A metszett sérülés sémája
Metszett sérülést létrehozó gyakori eszkö-
zök lehetnek: kés, borotva, zsilettpenge, fém-
lemez, üveg stb. Metszett sérülés a mûtétkor
ejtett sebészi metszés is. A sérülés hossza az esz-
köz elmozdulásától, mélysége a nyomóerõ
nagyságától és az eszköz élszögétõl függ. A
metszett sérülések jelentõsége nem hosszúsá-
gukban, hanem mélységükben van. A nyomó-
erõ kezdetben általában kisebb, majd fokoza-
tosan nõ és többnyire újra egyenletesen csök-
ken. Ennek megfelelõen a típusos metszett sé-
rülés fokozatosan mélyül, legmélyebb pontja
általában a seb közepén van, majd innen egyre
felszínesebbé válik. A behatás kiindulása,
gyakrabban az elhúzás irányába esõ sebzug tel-
jesen felszínes, hámkarcolás jellegû („ráfutási”,
illetve „kifutási barázda”).
Ha az eszköz csorba volt, akkor a sérülés szé-
lén fogazott szövetmegszakítás alakul ki. Eb-
ben az esetben a szakított sebektõl való meg-
különböztetés alig lehetséges. Az elõboltosult
testrészen a ráncnak vagy redõnek ferde át-
metszésénél az egyenes lefutás megszakad-
hat. A bõrránc felszínén áthatoló metszés a
mélyebben fekvõ bõralapot (felszínt) nem éri,
ezért a sérülés folytonosságában szakaszossá
válhat.
A METSZETT SEB ÁLTALÁNOS
JELLEMZÕI
A metszett seb keresztmetszete ék alakú,
mert a felsõ átmetszett részek erõsebben hú-
zódnak vissza, mint az alsók, azok ugyanis az
alappal még összeköttetésben maradhatnak.
124 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A bõr metszett sérülésének tátongási foka at-
tól is függ, hogy milyen az alaphoz való tapa-
dás, rostjainak lefutása és a metszés iránya. A
testrész indokolatlan helyzetének megváltozta-
tásával a tátongás minõsége módosulhat, pl.
nyakmetszett sebnél zavart okozhat.
A többes, közel párhuzamos metszések egy-
mással is összeolvadhatnak és egy nagy táton-
gó metszett sebet alkothatnak.
1. A seb vonalas, egyenes vonalvezetésû. A
felszín felõl babér- vagy fûzfalevél alakú,
legtöbbször tátongó, mert az irha rugalmas
rostjai a Langer-féle húzási erõvonalak irá-
nyában összehúzódva a sebszéleket egy-
mástól eltávolítják.
2. A sebzugok kihegyezettek, illetve hegyes-
szögûek (olykor ráfutási barázdával kez-
dõdnek vagy kifutási barázdában végzõd-
nek).
3. A sebszélek – az eszköz élétõl függõen –
élesek. A szélek mentén általában nincs
hámhorzsolásos szegély, vérbeszûrõdés,
szövetzúzódás.
A metszett sebek szélein hámhorzsolás akkor
alakulhat ki, ha az eszköz éle csorba, egyéb-
ként a sebszélek anyaghiány nélkül illeszthe-
tõk össze. Azok be is száradhatnak, ezt azon-
ban nem szabad a hámhiánnyal összetévesz-
teni.
4. A seb falai simák, a sebfenéken élben talál-
koznak. A különbözõ szövetféleségek egy-
mástól eltérõ rugalmassága, összehúzódási
képessége azt is eredményezheti, hogy a
sebfal finoman egyenetlen, lépcsõzetes for-
mát vesz fel. A sebfalak között nincsenek
áthidaló szövetelemek (erek, idegek stb.).
5. A seb sajka alakú, harántmetszetben ék
formájú.
Az eszköz jellegzetes morfológiai jeleket
hagyhat a nyomot megõrzõ szövetekben. A
metszett sérülés általában a kültakaró lágyré-
szeit és a felszínhez közel futó ereket, illetve
idegeket érinti. A belsõ szerveket gyakorlatilag
§
nem vagy ritkán éri el. A bõrfelszínhez közel
fekvõ csontokon, a nyaki képletek por-
cos-csontos vázán keletkezhetnek a metszéstõl
olyan sérülések, melyeket célszerû nyomszak-
értõi vizsgálatra biztosítani. Ezek megõrizhe-
tik az eszköz felszíni jellemzõinek lenyomatát
vagy az eszközrõl leváló nem biológiai (fém,
üveg stb.) és biológiai (vér, szõrszál, haj) anyag-
maradványokat. A letörölt szennyezõdés a seb-
szegélyre, sebfalra kerülhet. Az eszköz a test-
felszínrõl is besodorhat jellemzõ szennyezõdést
a sérülésbe (pl. ruhafoszlány).
Ha a metszett sérülést létrehozó eszköz nem a
felszínre merõlegesen, hanem ferdén-laposan
nyomul a szövetek közé, ún. lebenyes sérü-
lés keletkezik. Az ilyen sérülés egyik széle lete-
tõzött, az ellenoldali alávájt.
A lebenyes metszett sérülésnél az alávájt
sebszélû részlet teljes leválasztódása is bekövet-
kezhet, ilyenkor anyaghiány is létrejöhet (pl.
domború felszínû lágyrészeken). Durva, csor-
ba élû, fogazott eszköztõl tépett szélû, foga-
zott, szabálytalan sebek keletkezhetnek. Azok
megtévesztõ hasonlóságot mutathatnak a té-
pett, illetve szakított sebekkel. A többszörös
egymás utáni, egymáshoz közeli metszés a seb-
szélek, sebzugok és sebalap újabb bemetszõdé-
sét okozhatja. Jelentõsen megváltozhat a sérü-
lés formája. A metszett sérülés gyógyhajlama
általában jó. A sérülés rendszerint szövõd-
ménymentesen gyógyul. Szövetroncsolódás
gyakorlatilag nincs. Az élesen átmetszett erek-
bõl tömeges vérzés indul meg, ez a sebet tisztít-
ja, ezért a fertõzéses szövõdmény ritkább. A
metszett sérülés elsõdlegesen külsõ elvérzés ré-
vén vezethet halálhoz. Halált okozhat a vénák
megnyílása miatt bekövetkezõ légembolia vagy
a nagyereket és légcsövet megnyitó, pl. nyak-
metszésnél elvérzés vagy a vérbelehelésbõl
származó fulladás is. A metszett sérülések az
erek éles széllel való átmetszése miatt bõ vér-
zést okoznak, különösen, ha az erek nem telje-
sen metszõdnek át, ezért a végek nem tudnak
összehúzódni. A vérbeszûrõdés a metszett sé-
rülések körül általában csekély. A külsõ elvér-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 125

zés bizonyítására a boncolás során rétegesen

kell feltárni a vérzést okozó sérülést. Szükség-
szerû megkísérelni az elveszett vér mennyisé-
gének (helyszín, ruházat vizsgálata) és a vérzés
minõségének (vérfreccsenés, vérlecsorgás)
meghatározását. A szúrt-metszett sérülés és
szövõdményei jöhetnek létre pl. olyan orvosi
beavatkozások során, melyek a nyaki régiót
érintik (nyaki mûtétek, vénakanülálás). A sú-
lyos nyaki metszett sérülést túlélt egyéneknél
késõbb gégevizenyõ, nyaki phlegmone okoz-
hat szövõdményként fulladásos halált. 9-2. ábra Önkezû karmetszés, többszöri próbálko-
zási metszésekkel

ÖNKEZÛ ÉS IDEGENKEZÛ METSZETT sokszor a ruházatot, inggallért is átmetszi.

SÉRÜLÉS
Az öngyilkosság és az idegenkezû beavatko-
zás elkülönítése a sebzés helye, minõsége,
száma, iránya, valamint a helyszíni vizsgálat
alapján lehetséges.
Módosul a helyzet, ha a sértett védekezik, test-
helyzetét változtatja, fejét kapkodja, mert
ilyenkor többes metszett sérülés keletkezik.
Idegenkezû metszésnél az eszköz általában
nem található a helyszínen. Atípusos helyen,
pl. a tarkón vagy az eszközt markoló végtaggal

A metszett sérülések nagy része önkezû-

ségtõl származik. A sérülések idegenkezû vagy
önkezû formájának eldöntése nem mindig egy-
szerû feladat. Az öngyilkosok jellegzetes he-
lyeken (csukló, könyökárok, nyak) ejtenek ál-
talában egymással párhuzamos metszéseket.
Azok jó része felszínes hámkarcolás vagy felü-
letes bõrsebzés, ún. próbálkozási nyom (9-2.
ábra). Az önkezû nyakmetszésre jellemzõ,
hogy a jobbkezes egyénnél a sérülés a nyak
bal oldalán helyezkedik el. Felülrõl lefelé, bal-
ról jobb felé halad. Felsõ, kezdeti szakasza mé-
lyebb, és lefelé egyre inkább sekélyesedik, fel-
színesebbé válik, esetleg kifutási barázdával
végzõdik. A metszés megnyithatja a bal oldali
nagy véredényeket, de elérheti a légcsövet, a
gégét és a gerincoszlopot is. A balkezes egyén
általában a nyak jobb oldalán hozza létre a leírt
sérüléseket. Jellemzõ lehet, hogy az öngyilkos
általában szabaddá teszi a ruházattól a metszé-
si területet.
Az idegenkezû nyakmetszés rendszerint
haránt irányú, határozott, próbálkozási nyo-
mok nincsenek (9-3. ábra). A metszés általá-
ban a nyak középvonalában a legmélyebb, és 9-3. ábra Idegenkezû nyakmetszés
126 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
azonos oldali nyaktájékon is lehet önkezû halá-
los metszést ejteni.
A sérülések elemzésének mindig egyedinek
kell lenni, és valamennyi vizsgálható körül-
ményt együttesen kell értékelni, mert általá-
nos érvényû szabály nincsen.
Az önkezû nyakmetszés kombinálódhat a
könyöktáj vagy csuklótáj, ritkábban a térdhaj-
lat, a lábszárak vagy a bokatájak metszett sérü-
léseivel. Azok lehetnek próbálkozási nyo-
mok is, de önálló sérülésekként is elõfordul-
hatnak. Ilyenkor több, egymás mellett elhe-
lyezkedõ, párhuzamosan futó felszínes sérülés
mellett csak egy-kettõ hatol a mélybe, meg-
nyitva valamelyik nagyobb eret. Nem zárja ki
az önkezûséget, ha mindkét felsõ végtagon
észlelünk sérüléseket. Az elmebetegek bizarr
módon ejthetnek magukon metszett sérülése-
ket. Felmerülhet az idegenkezûség gyanúja.
Önmagában nem szól öngyilkosság ellen, ha az
eszköz nincs a helyszínen, azt az öngyilkos el-
tüntetheti, vagy a felfedezõ tanú elteheti. Az
öngyilkosság és emberölés elkülönítésénél fon-
tos szerepet játszik a kezeken fellelhetõ, ún.
védekezési sérülések vizsgálata. Ha ilyenek
vannak, azok mindig idegenkezû beavatkozás
mellett szólnak. A sértett ugyanis – ha nincs
magatehetetlen állapotban – védekezõ, elhárí-
tó mozdulattal a metszõ eszközt megragadja,
belekap vagy a támadás elhárítására tesz kísér-
letet. A tenyéren az ujjak tenyéri felszínén ke-
letkeznek sérülések (aktív védekezés). A sé-
rülések pl. a kézháton, a felkar feszítõ felszí-
nén is létrejöhetnek, ha a sértett kezét véde-
kezõleg az arc és a nyak elé emeli (passzív vé-
dekezés) (9-4. ábra). Önkezû cselekménynél
is elõfordulhat, hogy a kézben tartott eszköz a
másik kéz ujjain metszett sérülést hoz létre. Az
az öngyilkos a nyak bõrét a másik kezével
igyekszik elhúzni, és eközben sértheti az ujjait.
A metszett sérülésekkel kapcsolatosan felme-
rülhet a fizikai cselekvõképesség megmara-
dásának, mértékének és idõtartamának megál-
lapítása. Ez az esetek rendkívül nagy változa-
tossága miatt igen gondos mérlegelést igé-
§
9-4. ábra Metszett védekezési sérülések
nyel. A fizikai cselekvõképesség elsõsorban az
önkezû cselekményeknél bír jelentõséggel. Az
idegenkezû cselekményeknél az áldozat hely-
vagy helyzetváltoztatása miatt lehet fontos
kérdés. A többszörös sérülések esetében, ese-
tenként azok keletkezési sorrendjét is meg
kell határozni. Önkezûségnél általában a na-
gyobb eret, életfontosságú szervet ért sérülés
minõsíthetõ a legutoljára elszenvedettnek. Fel-
világosítást adhatnak a ruházaton lévõ foly-
tonosságmegszakítás jellemzõi, a ruházatra
került vér mennyisége, a csorgás iránya stb. Az
önkezû cselekménynél a ruházaton rendsze-
rint nincs károsodás.
Baleseti jellegû metszett sérülések jöhet-
nek létre különbözõ foglalkozásokkal kapcso-
latosan (hentes, fodrász), közlekedési vagy
háztartási balesetek során (üveg, éles fémfelü-
let). Sebészeti beavatkozásokhoz is társulhat
véletlenszerû metszett sérülés életfontosságú
ér- vagy idegképleteken (anatómiai rendelle-
nességek) vagy egyéb okok (orvosi gondatlan-
ság, mûtéti szerencsétlenség) miatt. A hasmet-
szés sajátos öngyilkossági formája a harakiri.
Az elmebetegeknél elõfordulhat, hogy beleik
egy részét kimetszik, nemi szerveiket eltávolít-
ják. Az önkárosítás vagy kórházba kerülés
céljából fõleg foglyok idegentestet (üvegcsere-
pet, zsilettpengét, drótot, szöget stb.) nyelnek
le, ezzel a tápcsatornában metszési sérüléseket,
súlyos vérzéseket okozhatnak, akár halálos kö-
vetkezménnyel. Szerelemféltés, bosszú vagy
szexuális aberráció (kéjgyilkosság) késztetheti
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 127

az elkövetõt, hogy áldozatának mellét vagy ne-

mi szervét és környékét összekaszabolja, cson-
kolja. A metszéskor az eszköz vérrel szennye-
zõdik, néha szövetrészletek, a ruházatból szár-
mazó elemi szálak maradnak rajta. Ezek a kri-
minalisztikai vizsgálatokhoz fontos, a bizonyí-
tásban felhasználható ún. biológiai és nem
biológiai nyomok. A csontsérülést is létreho-
zó eszköz csorbulása vagy letörött darabja, il-
letve az eszköz felszíni rajzolatának a csontfel-
színen megmaradt lenyomata az eszköz azo-
nosítását teszi lehetõvé (pl. több kérdéses esz-
köz esetén). A holttesten ejtett nagyszámú
metszett sérülés a darabolás, csonkolás
szándékát is felvethetik.
A holttest mellett fellelt vértelen eszköz
pengéje még nem zárja ki az öngyilkosságot.
Elsõsorban a kövérebb egyéneknél, az eszköz-
nek a sebbõl történõ gyors kihúzásakor, a vér
teljesen letörlõdhet.

SZÚRT SÉRÜLÉSEK 9-5. ábra Szúrt sérülések sémája

A szúrt sérülés akkor jön létre, ha a hegyben

végzõdõ (heggyel bíró) általában hosszú esz-
köz, hossztengelyével párhuzamosan érvénye-
sülõ erõ hatására hatol a szövetekbe (9-5. áb-
ra). Ha az eszköz éllel is bír és így a szúrási me-
chanizmushoz még metszés is csatlakozik, ak-
kor összetett, szúrt- metszett (hasított) sérülés
jön létre.
Ha az eszköz kónikus akkor a szövetek,
szerkezetüknek megfelelõen csak széttolód-
nak, tehát folytonosságmegszakítást okoznak,
ezért a bemeneti nyílás nem orsó alakú, hanem
elnyújtott rés, amit az eszköz vastagsága mó-
dosíthat.

Tiszta szúrt sérülést okoz a tû, a szög, az
ár, a vasvilla, míg a kések kombinált sérülése-
ket hoznak létre. Szúrt sérülés származhat he-
gyes és éles (kés, bicska, olló), több élû (szu-
rony, bajonett, tõr), hegyes, kónikus (tû, szeg,
ár) tompa végû (fémpálca, tûzpiszkáló) eszkö-
zöktõl. Az erõt képviselheti emberi kéz, dobó-
erõ, test belezuhanása, géprõl leváló eszköz.
Típusos szúrt sérülés keletkezhet orvosi be-
avatkozás során is (injekció, tûbiopsia, punc-
tio). A kör átmetszetû szúróeszköztõl szárma-
zó bemeneti nyílást lövési sérüléssel is össze le-
het téveszteni, különösen akkor, ha a seb széle-
in finom, körkörös hámfosztás is van.
A SZÚRT SEB ÁLTALÁNOS JELLEMZÕI
1. Az eszköz behatolási helyét bemeneti nyí-
lásnak nevezzük. Ennek folytatása a hosz-
szabb-rövidebb szúrt csatorna. Ha az esz-
köz a szerven vagy a testen áthalad, ún. át-
hatoló szúrás keletkezik, és a szúrt sérülés
kimeneti nyílással bír. A bemeneti nyílás
alakja az eszköztõl, illetve a bõr rugalmas-
ságától függ.
2. A sebszélek élesek vagy tompa hegynél fi-
noman tépettek. Hámhorzsolódás, zúzó-
dás a sebszéleken általában nincs, de ha az
eszközt markolatig döfik be, a markolat
128 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
okozhat – esetleg alakjának megfelelõ –
hámzúzódást (ez már tompa erõbehatás).
3. A szúrcsatorna falai simák. Éllel és hegy-
gyel bíró, lapos, késszerû eszközzel okozott
szúrásnál a sebzug az élfelõli oldalon kihe-
gyezett, a másik oldalon általában letompí-
tott. Kétélû eszköz okozta sérülésnél mind-
két sebzug hegyesszögû. A sebfalak kö-
zött nincsenek áthidaló szövethidak. A
behatolás szögétõl függõen meredek vagy
alávájt–letetõzött is lehet.
A bemeneti nyílás alakját, méretét, az
eszköz és a szúrás módja határozza meg. A
bemeneti nyílás az eszköz alakjától függõen
kör alakú vagy vonalas, éles szélû folytonos-
ságmegszakítás. A szélein hámhorzsolás rend-
szerint nem látható, és környezetében vérbe-
szûrõdés nincs vagy csak igen csekély. Egyélû
lapos, késszerû eszközzel történõ merõleges
szúrások esetében a bemeneti nyílás él felõli ré-
sze kihegyezett, a penge foka felõli sebzug kis-
sé legömbölyített vagy tompa. Vastag pengétõl
a tompa sebzug többszörösen berepedhet.
Több élû szúróeszköz a szövetekbe való benyo-
mulásakor mindegyik élével hatol a mélybe, így
az élek számával egyezõ számú sebzug kelet-
kezik. Kivétel, ha az eszköz a behatoláskor
vagy a kihúzáskor tengelye körül nem fordul
el, illetve ha a sértett nem változtatja testhely-
zetét. A bemeneti nyílás ilyen eseteknél módo-
9-6. ábra A szúrva metszett sérülés, az ún. fecske-
farok képzõdésének sémája
§
sulhat, mert az eszköz élének vagy éleinek
megfelelõen új, másodlagos bemetszések ke-
letkeznek. A beszúrás helye körül, amennyiben
az eszköz tövig behatol, különféle hámsérülé-
sek alakulhatnak ki, melyek az eszköz nyelétõl
a nyél végén lévõ vasverettõl az, ún. marokvé-
dõtõl maradnak vissza. A hámsérülések alap-
ján több eszköz közül is ki lehet választani a sé-
rülést okozót. A bemeneti nyílásnak hossza az
eszköz kihúzása után kisebb lehet, mint az esz-
köznek a szélessége, mert a tölcsérszerûen be-
nyomott bõr az eszköz kihúzása után, eredeti
helyén összehúzódik. Ugyancsak a bõr rugal-
massága okozza azt is, hogy bizonyos esetek-
ben pl. kör keresztmetszetû eszköznél, vagy
keskeny pengénél a beszúrási hely a használa-
tos eszköznél kisebb átmérõjû is lehet.
Az ún. fecskefarok képzõdése akkor áll
elõ, ha az eszközt az elkövetõ a szúrcsatorná-
ban csak részlegesen húzza vissza, majd az esz-
közt tengelye körül kissé elfordítva ismét szúr,
vagy amikor az egymást követõ szúrások csak-
nem ugyanabba a bemeneti nyílásba jutnak,
amely néhány pillanattal korábban keletkezett
(9-6. ábra). A hegyes-éles eszköz éle a tengely
körüli elmozdulásakor, pl. ha a szúrást követõ-
en a sértett elfordul, az eszköz kihúzásakor a
seb alakja pillangószárny alakúra módosul-
hat. A tompa végû szúróeszköz repesztett szé-
lû, hámfosztásos, orsó alakban tátongó beme-
neti nyílást hozhat létre. Ferde szúrás esetén
az eszközhöz közelebb fekvõ sebszél letetõ-
zött, a sebszegély hámfosztott, a másik alávájt.
A seb bemeneti nyílása szúrt csatornában foly-
tatódik, kialakulását az eszköz hossza, az erõ-
behatás mértéke, iránya, a sérülés anatómiai
helye, a sértett testhelyzete és testtartása befo-
lyásolja. A szúrt csatorna lényegesen hosz-
szabb is lehet, mint az eszköz hossza. Az erõ-
behatás következtében az összenyomható test-
részek lelapulhatnak, ettõl átmérõjük megki-
sebbedik, így eredeti átmérõjüknél rövidebb
szúró eszköz is áthatoló sérülést tud ejteni. A
hasfalat ért szúrásnál a hasfal csaknem a ge-
rincoszlopig nyomható, míg a mellkasfalat
vagy a fejet ért szúrásnál a bemeneti nyílás el-
mozdulása csekély, így a szúrt csatorna hosz-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 129

9-7. ábra Hasfali szúrás, szúrcsatorna képzõdésé-

nek sémája

szából határozottabban lehet következtetni az

eszköz hozzávetõleges méretére (9-7. ábra). A
hasat ért szúráskor a hasfal csaknem a gerinc-
oszlopig nyomódhat, ezért zsebkéssel is lehet
gerincoszlopig terjedõ sérülést ejteni. Az esz-
köz kihúzása után, a hasfal rugalmasan vissza-
ugrik. A szúrt csatorna ezért tetemesen meg-
nagyobbodhat. Helytelen lenne, ha a hasfal se-
be és a gerincoszlop közötti távolságot egysze- 9-8. ábra Idegenkezû hátszúrás
rûen a szúró eszköz hosszával vennénk azonos-
nak. A szúrt csatorna hosszából az eszköz sajá-
tosságait illetõen határozottan nyilatkozni sérülés önkezûleg nehezen elérhetõ helyen, pl. a
nem lehet. A szúrt sérülés kimeneti nyílása háton, a lapockák mellett, a fejen, a nyak háti
rendszerint éles szélû, az eszköztõl függõen felszínén helyezkedik el (9-8. ábra) vagy a szú-
tompa és/vagy kihegyezett sebzugú, a beme- rás ruházaton hatol keresztül, illetve nagy szá-
neti nyílásnál általában kisebb. A sebszélek mú, mélyre hatoló szúrás nagy testfelületen
mentén nincs hámhorzsolás, szövetroncsolásos helyezkedik el. A mellkasi szúrások gyakran
szegély. A szúrt sérülések veszélyesebbek le- keresztülhatolnak a szegycsonton, a bordákon
hetnek, mint a metszett sérülések, mert gyako-
ribb következmény az erek sérülése miatti el-
vérzés, életfontosságú szervek sértése, vissze-
rek megnyitásához kapcsolódó légembolia, a
koponya-, mell- és hasüreg szúrásához csatla-
kozó fertõzéses szövõdmény.
A szúrási sérülésekkel kapcsolatban a nyo-
mozó hatóság igen gyakran kérdezi meg a sé-
rültet ellátó vagy a sérülésrõl szakértõi véle-
ményt elõterjesztõ orvost arra vonatkozóan,
hogy a kérdéses sérülés, figyelemmel annak
anatómiai helyére és az alkalmazott eszközre,
életveszélyesnek minõsül-e? A megalapozott
orvosi vélemény a jogi elbírálás szempont-
jából döntõ jelentõségû. A szúrásos sérülések
zömmel idegenkezû cselekmény kapcsán tör- 9-9. ábra Idegenkezû mellkasszúrás, védekezéses
ténnek. Idegenkezûség mellett szólhat, ha a alkari sérülésekkel
130 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
és a szúrcsatorna többnyire leszálló irányú.
Hasfali szúráskor a szúrcsatorna általában a
hasüregben ferdén, a mellkasi szervek irányá-
ban felfelé halad. Jellegzetesek lehetnek a szúrt
védekezési sérülések. Ezek létrejöhetnek a szú-
róeszközzel szemben feltartott kéz tenyéri
vagy kézháti felszínén, az alkar feszítõ felszí-
nén (9-9. ábra). Az éllel és heggyel bíró eszkö-
zök szúrva-metszett védekezési sérüléseket
hozhatnak létre. Egyetlen szúrt sérülés kelet-
kezhet a szúróeszköz távolról történõ hajítása
kapcsán. Az idegenkezû szúrás sajátos formá-
ja, amikor a sértett mintegy beleütközik a teste
felé tartott szúróeszközbe. A szúrásra alkal-
mas eszköz kiválasztása is utalhat az idegenke-
zûségre. Az eszköz többnyire nem található
meg a helyszínen. A sértett testén az ún. pró-
bálkozási nyomok általában nincsenek. Rit-
kán elõfordul, hogy egy erõbehatásra két sérü-
lés jön létre, pl. a karon áthatoló sérülés a mell-
kasban folytatódik.
9-10. ábra Önkezû szívszúrás, többszöri próbálko-
zással
§
Az önkezû szúrásokra jellemzõ a jellegze-
tes anatómiai hely gondos kiválasztása, ez túl-
nyomórészt a szívtájék, de elõfordulhatnak
más testtájékokon, így nyakon, hason, ritkáb-
ban fejen (9-10. ábra). Általában a mellkasba
vagy hasüregbe hatoló szúrást több felületes
„próbaszúrás” elõzi meg (9-11. ábra). A szú-
rások többnyire egy viszonylag jól körülhatá-
rolható területen, ruhátlanított testfelszínen
helyezkednek el. A szúróeszköz rendszerint a
helyszínen, a holttest közelében megtalálható.
Az elkövetõ egy ideig fizikailag cselekvõképes
maradhat, a helyszínt elhagyhatja, eszközét el-
dobhatja, elrejtheti vagy a felfedezõ tanu elte-
szi. Az eszközt tartó kéz ujjai lecsúszva a mar-
kolatról, a hajlító felszínen metszett sérülése-
ket szenvedhetnek el. Ezek megtévesztõ ha-
sonlóságot mutathatnak az ún. szúrt védeke-
zési sérülésekkel.
Baleseti szúrt sérülés létrejöhet üzemi bal-
eset alkalmával, lezuhanáskor, szilárd hegyes
9-11. ábra Önkezû nyakszúrás többszöri próbálko-
zással
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
tárgyakra történõ felnyársaláskor, közlekedési
balesetek során törött ablaküvegtõl, fémré-
szektõl. Sajátos szúrt sérülés keletkezhet a
sportbalesetek kapcsán eltörött vívópengétõl,
elhajított gerelytõl, nyílpuskából kilõtt nyíl-
vesszõtõl. Számos gyermekbaleset járhat szú-
rásos sérüléssel, így pl. a szájban tartott ceruzá-
val, tollal, hegyes eszközzel való arcra esés.
Ilyeneknél az eszköz a koponyaalapon akár az
agyvelõig hatolhat. Zsebben tartott szúróesz-
köz a testhelyzet hirtelen változtatásával (le-
hajlás, ugrás, elesés) a testüregbe fúródhat.
Különbözõ tárgyak (szög, tû, csontszilánk, hal-
szálka) szándékos vagy véletlen lenyelése nye-
lõcsõ-perforációt, akár halálos következményû
fõérsérülést is eredményezhet. A szúrási me-
chanizmust követõ orvosi beavatkozások je-
lentõs részét az injekciók és punctiók képezik.
Olajos készítmények, levegõ visszérbe adása,
hasûri, mellûri szúrcsapolás, illetve sternum-
punctio során a tû áthatolásához társuló érsé-
rülés, a ciszternapunctio szövõdményeként a
medulla oblongata vagy az arteria vertebralis
valamelyik ágának sérülése halálos járhat.
Bekövetkezhet súlyos vérzéssel járó szúrt
sérülés, ha az eszköz rendellenesen futó érbe
hatol vagy a beszúrás helye nem megfelelõ (pl.
subclavia punctio). A fej és a nyak szúrt sérülé-
sei – a verõér- és visszérsérülés miatt elvérzés,
vérbelehelés és légembolia lehetõsége miatt –
igen veszélyesek. Vannak a koponyának olyan
területei, ahol könnyen lehet mélybe hatoló
szúrási sérülést ejteni. Ilyen pl. a halántéktáj és
a szemüreg. A szemüreg területében a szem-
zugban, vagy a szemhéj alatt néha rejtett szú-
rási sérülések is elõfordulhatnak. Pálcikaszerû
eszköz alkalmas arra, hogy az orrüregen és a
rostacsontokon keresztül a koponyaüregbe ha-
toljon. A nyak szúrási sérülései, a nyakmet-
széshez hasonlóan, elvérzés, légembolia és vér-
belehelésbõl származó, fulladás által okoznak
halált. A mellkas felsõ felét érõ szúrások a
mellkasfalon áthatolva sérthetik a mellkasi
nagyereket. A mellkas megnyitása tüdõsérü-
lést, mellûri léggyülemet, a szívsérülés vérzést,
szívtamponádot okozva vezethet életveszélyes
/ 131
állapothoz. A mellüregbe behatoló eszköz
rendszerint fertõzést visz magával és így gyak-
ran csatlakozik hozzá gennyes mellhártyagyul-
ladás, tüdõgyulladás, tüdõtályog. A mellkas al-
só harmadának területén behatoló eszköz sért-
heti a tüdõt, átszúrhatja a rekeszt, okozhat
máj-, lép- és gyomorsérülést. A hasi szúrás el-
érheti a hasûri szerveket, sértheti a nagyereket
és belsõ elvérzést eredményezhet. Az aorta és a
v. cava inf. sérüléseibõl rövid idõ alatt belsõ el-
vérzés fejlõdik ki. A gyomor-bél áthatoló sérü-
lése, a gyomor-, illetve béltartalom hasüregbe
jutásával peritonitis kialakulásához vezethet és
életveszélyes állapotot teremthet. A végtagok
szúrásos sérülései közül a kar, a hónaljárok és a
combok sérülései emelhetõk ki. Gyakori a fel-
kari, hónaljárki, valamint a combverõér és
visszér szúrásos sérülése. Idegenkezû szúrás
esetében a kés pengéje vagy annak egy része
behatolhat és esetleg bele is törhet a csontba,
illetve koponyaüregbe (9-12. ábra). Orvosi
beavatkozások is történnek a szúrási sérü-
lés mechanizmusának megfelelõen. A ster-
numpunctio alkalmával a tû a szegycsonton át-
haladva, a szívburkot és a szívet is megnyitva,
szívburki vérömlenyt eredményezhet. Mell-
kascsapolásnál a bordaközti ér sérülés lehet az
elvérzés forrása. Cysternapunctio alkalmával a
tû sértheti a nyúltvelõt. A tûbiopsiás beavatko-
zások során (máj, vese stb.) kialakulhatnak
vérzéses szövõdmények. Az ilyen beavatkozá-
9-12. ábra Idegenkezû szúrás; a kés pengéje a ko-
ponyaüregbe hatolt
132 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
sok esetében az elvárható gondosság körébe
tartozik a szakma szabálya szerinti beavatko-
zás elvégzése, a betegek szoros megfigyelése, a
szövõdmény idõbeni felismerése és elhárítása.
A holttest vizsgálata alkalmával rögzíteni
kell a szúrás bemeneti és kimeneti nyílásának a
talpsíktól mért távolságát. A szúrt csatornát
réteges kiboncolással, összefüggésben kell fel-
tárni, méretét pontosan megadni. A hatósági
elbírálás szempontjából az sem közömbös,
hogy a sértett milyen testhelyzetben szenvedte
el a sérülést. Erre valamennyi elõzményi, hely-
színi, boncolási adat birtokában sem lehet min-
dig határozatottan nyilatkozni.
A sérülések sorrendjének megállapítása
önkezû szúrt sérüléseknél rendszerint nem
okoz nehézséget, mivel a felületes ún. próbál-
kozási sérülések mellett megtalálható a halá-
los következménnyel járó szúrt sérülés. Az
ilyen esetekben, ha arra lehetõség van, az életet
azonnal vagy gyorsan kioltó sérülést kell a leg-
utoljára elszenvedettnek tekinteni és azt annak
véleményezni. Idegenkezû szúrt sérüléseknél
nehezebb az egyes sérülések keletkezési sor-
rendjét megítélni, figyelemmel arra a tényre,
hogy gyakran több, közel egy idõben keletke-
zett halálos sérülés is lehet. A szúrcsatorna
vizsgálatakor keresni kell az abban esetenként
fellelhetõ idegen anyagokat, melyek származ-
hatnak az eszköztõl (fém, fa), de besodródhat-
nak nem az eszközrõl leváló részletek is (textí-
liák), melyek további kriminalisztikai vizsgála-
tok tárgyát képezve pl. az eszköz azonosításá-
nál használhatók, ha azon is megtalálhatók.
Ruhával fedett testtájékot ért szúrásos sérülés-
kor a ruházat vizsgálatát el kell végezni, mivel
ennek hiányában nem tudjuk megállapítani az
erõbehatás nagyságát, a testet el nem érõ szú-
rások számát. Ahol a test felszínéhez közel
futnak a nagy véredények (nyak, lágyék), nem
nagy erejû szúrásnak is lehet halálos végû érsé-
rülés a következménye.
A szúrás utáni fizikai cselekvõképesség
esetenként rendkívül változó mértékû. A
nagyereket megnyitó, az agy életfontosságú
centrumait sértõ és ereit megszakító szúrások
gyakorlatilag azonnali halált okoznak, így a sé-
§
rültnek nem jut ideje értékelhetõ cselekvésre.
Más szúrt sérüléseknél – a sérülés típusától
függõen – a sérült a helyszínt elhagyhatja, egy
ideig fizikailag cselekvõképes lehet, az eszközt
eldobhatja, elrejtheti, esetleg további és más jel-
legû sérüléseket szenvedhet el.
Többszörös szúrt sérülés létrejöhet egyetlen
erõbehatástól, például amikor a sértett védeke-
zésül a megtámadott testfelszínre helyezi te-
nyerét, karját és az eszköz azon áthatolva jut a
testbe.
VÁGOTT SÉRÜLÉSEK
Vágott sérülés akkor keletkezik, ha éllel bíró
(többnyire súlyos) eszköz, élére merõlegesen
saját mozgási energiája és sújtó erõ hatására
hatol a szövetek közé (9-13. ábra). Vágott sé-
rülés keletkezik akkor is, ha a test valamilyen
éles felszínbe zuhan, vagy ha a lezuhanó, illet-
ve dobott éles eszköz élével találja el a test fel-
színét. Általában vaskosabb, nagyobb élszögû,
súlyosabb tárgy, leggyakrabban fejsze vagy
más ahhoz hasonló eszköz, de az éllel bíró esz-
közök sokfélesége (bárd, kapa, szekerce, ásó
stb.) okozhat vágott sérülést.
A VÁGOTT SEB ÁLTALÁNOS JELLEMZÕI
1. A seb alakja függ a vágóeszköz élességé-
tõl, az erõbehatás mértékétõl és az él szögé-
tõl. Merõleges behatásnál az éles, kismér-
tékben ívelt eszköz egyenes vonalvezetésû,
míg a csorbult vagy élénél finoman foga-
zott eszköz szabálytalan, egyenetlen lefu-
tású sebet hoz létre. A ferde behatás lebe-
nyes sebzést ejt. Kisebb élszögû, éles vágó-
eszköz által okozott sérülés metszett sérü-
lésre hasonlíthat.
2. A sebszélek általában élesek, de a sebszé-
lek mentén kisebb-nagyobb szélességû, sáv-
szerû hámzúzódások is lehetnek. Azok an-
nál jellegzetesebbek, minél tompább és na-
gyobb élszögû az eszköz. A hámzúzódás,
ferde irányú behatolás esetén – a behatolás
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 133

eszköz felszíni egyenetlenségei jellegzetes

nyomokat hagyhatnak, melyek bizonyos
esetekben az eszköz azonosítását is lehetõ-
vé teszik. A koponyát ért és mélyre hatoló
vágás – az eszköz ékhatása miatt – a sérü-
lésbõl kiinduló terjedelmes repedéseket és
töréseket is eredményezhet. A csonton a
vágás ék alakú anyaghiányt is létrehozhat.
A vágott csontsérülés egyik oldalon általá-
ban sima felszínû, míg a másik oldalon (a
nagy élszögû eszköz oldalazó ékhatása mi-
att) a csont teraszosan betöredezett formá-
ban kipattan, ez az ún. élnyomelváltozás.
4. A seb alapja harántmetszetben általában
9-13. ábra A vágott sérülés sémája
ék alakú.

Vágott sérülés leggyakrabban idegenkezû

iránya felõli oldalon – szélesebb. Ezen az cselekmény kapcsán, baleseteknél és ritkábban
oldalon a sebszél letetõzött, az ellenolda- önkezû beavatkozás során alakul ki. Olykor el-
lon a sebszél alávájt lehet. A sebzugok jel- mebeteg személy követ el vágóeszközzel ön-
legét a vágóeszköz élességén kívül megha- csonkítást. Az idegenkezû vágott sérülések el-
tározza, hogy az eszköz éle milyen hosszan sõsorban a fejen és a koponyán találhatók, álta-
hatol a lágy részekbe. Ha nem teljes él- lában egy vagy két igen mély, az agyat is ron-
hosszal, akkor a vágott seb zugai kihegye- csoló sérülés formájában (9-14. ábra). Hiá-
zettek, ha viszont teljes élhosszal – az esz-
köz élszögétõl, vastagságától függõen – le-
tompítottak lesznek, illetve azokból re-
pesztett sérülések indulhatnak ki.
3. A sebfalak egyenesek, simák, a sebalapon
ék alakban találkoznak. A folytonosság-
megszakítás teljes. A sebfalak között nin-
csenek szövethidak, erek, idegek. A sebben
esetleg hajszálak, ruházat foszlányai talál-
hatók, melyek néha a törött csontba éke-
lõdve is fellelhetõk. Ha a vágóeszköz szõr-
zettel, hajzattal fedett testtájékot ér, akkor
a vágott seb vonalában a szõrszálak folyto-
nosságukban éles széllel megszakítottak. A
seb környezetében kisebb-nagyobb kötõ-,
izomszöveti zúzódás, vérbeszûrõdés is le-
het. A vágott seb a metszett sebnél rend-
szerint mélyebb, és gyakran okoz jellegzetes
sérülést a csontokon is. A csonton a vágás,
a behatás irányától és nagyságától, a beha-
tolás mélységétõl függõen az él benyo-
matának megfelelõ ék alakú csontrészletet
vághat ki. A vágott csontfelszínen a vágó- 9-14. ábra Vágott sérülés hajas fejbõrben
134 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
nyoznak a nagyszámú felületes, a koponya-
csontot rendszerint el sem érõ, illetve azon át
nem hatoló vágott sérülések, az ún. próbálko-
zási nyomok. A támadás ellen a sértett gyak-
ran védekezik, kezén, alkarján súlyos vágott,
hasított, zúzott védekezési sérüléseket szen-
vedhet el.
A vágott sérüléseknél ugyanúgy, mint a
metszett, szúrt vagy lõtt sérüléseknél, a ruhá-
zat vizsgálata is elengedhetetlen.
A fej önkezû vágott sérülései általában a
fej középvonalában találhatók. Az öngyilkos a
fejsze vagy a balta élével általában többször fe-
jének közepére csap, ezért nyíl irányban, köz-
vetlenül egymás mellett, egymással közel pár-
huzamosan, nagyszámú felületes próbálkozási
vágás is keletkezik (9-15. ábra). A koponya-
csonton ritkán alakul ki benyomatos vagy vo-
nalas törés és agysérülés. Az öngyilkos más-
képpen is (szúrás, önakasztás, érátmetszés) be-
fejezheti a cselekményt. Az idegenkezû vágott
sérülés, az esetek zömében, agyroncsolódás, el-
vérzés, a nyílöböl megnyílásától keletkezõ
légembolia vagy vérbelehelés miatt vezet halál-
hoz. Próbálkozási nyom nincs. A sérülés sú-
lyosságától és a kialakuló heveny traumás
sokktól függõen, a sérült fizikai cselekvõké-
9-15. ábra Önkezû vágott sérülések hajas fejbõrön és koponyacsonton
§
pessége bizonyos ideig megmaradhat. Áthato-
ló koponya-, nyak-, mellkasfali vágásoknál
azonban ennek lehetõsége minimális, zömében
kizárt.
Baleseti eredetû vágott sérülések többnyi-
re az emberi erõt meghaladó gépi vagy közle-
kedési baleseti sérülések során alakulhatnak ki.
Bizonyos foglalkozásokban (hentes, kõmûves,
ács) a végtagok és a hasfal baleseti sérülései
gyakoribbak.
A baleseti sérülések elemzésekor vizsgálni kell
a szándékos önsértés, az öncsonkítás lehetõ-
ségét.
Öncsonkítás véghez vihetõ tompa- és
élhatású eszközökkel. Többnyire az önkezû
ujjcsonkolás lehetõsége jön szóba. A teljes levá-
lasztást okozó sérülés mellett általában felüle-
tes próbálkozási metszések, vágások észlelhe-
tõk. Elõfordulhat, hogy az öncsonkítást
egyetlen határozott mozdulattal végezték,
ilyenkor próbálkozási nyomok nincsenek. A
sérült rendszerint véletlen balesetre hivatkozik.
Az öncsonkítások általában valamilyen elõny
megszerzésére irányulnak, pl. szolgálatmentes-
ség, biztosítási kártérítés. Elmebeteg személy
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 135

is követhet el öncsonkítást. Az öncsonkítást HULLADARABOLÁS

kimondó vagy valószínûsítõ szakvéleménynél
az összes lehetõséget és körülményt mérlegelni
kell.
KOMBINÁLT SÉRÜLÉSEK
Kombinált sérülések akkor keletkeznek, ha kü-
lönbözõ mechanizmusok együttes hatása ér-
vényesül (szúrás-metszés, élhatás-tompaerõ).
ÉS HULLACSONKOLÁS
A metszett, vágott sérülések sajátos kombiná-
cióját képezi. A hulla darabolásának célja álta-
lában a bûncselekmény tárgyának eltüntetése
(9-17., 9-18. és 9-19. ábra). A hulladarabo-
lásnak véletlen és kriminális formáját különít-
jük el.

A kombinált sérüléseket leggyakrabban a

közlekedési balesetek, üzemi balesetek hozhat-
nak létre. Jellegzetes kombinált sérülés keletke-
zik állati eredetû harapáskor (9-16. ábra). A
fogak közül a szemfogak szúrt, a metszõfogak
vágott, a rágófogak zúzott sérülést okoznak.
A harapás kapcsán nem csak összenyomó erõ
érvényesül, hanem ezzel egy idõben húzás, sza-
kítás is történhet. A frontfogak által kifejtett
hirtelen összeszorítás ráharapástól származó
sebzést, míg az egyidejû húzó, szakító erõ ki-
harapásos jellegû sebzést eredményez. Leg-
gyakoribbak az állatok, a kutya, macska, szar-
vasmarha, ló okozta harapott sérülések.

9-16. ábra Sérülések kutyaharapástól

Az emberi eredetû harapás leggyakrabban

szexuális indítékú cselekményekben fordul
elõ, a sérülés a melleken és melltájékon, a nemi
szerveken vagy környezetükben, a felkarokon
és kezeken, a nyakon, olykor más testtájon
fordulnak elõ. 9-17. ábra Holttestdarabolás
136 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
9-18. ábra Darabolt végtagrészek rögzített nehe-
zékkel
9-19. ábra Darabolt törzsrészlet rögzített
nehezékkel
A test véletlen darabolása többségéban
mechanikai erõbehatásra következik be (vízi
jármûvek, gépek, robbanások, tömegszeren-
csétlenségek). Létrejöhet állat általi támadás-
kor is, ún. marcangolás formájában. A krimi-
nális daraboláskor az elkövetõ darabolja fel
áldozatát. A darabolás célja lehet a halál oká-
nak eltitkolása, téves beállítása, a holttest felis-
merhetetlenné tétele, a bûncselekmény nyoma-
inak eltüntetése. Az elkövetõ nem egyszer
megkíséreli a testrészek elégetését is. A hulla-
darabolás ritkább formája a céltalan, szabályta-
lan feldarabolás. A tettes leginkább elmebeteg-
ség, nemi aberráció miatt, erõs felindultság ál-
lapotában követi el a cselekményt.
A hullarészek orvosszakértõi vizsgálata
alapján a következõ kérdéseket kell megvála-
szolni.
1. A hulladarabolás véletlen vagy krimi-
nális jellegû? A hulladarabolás jellegére a
§
nyomozati adatok, a helyszín és a holttest
gondos vizsgálata adhat tájékoztatást.
2. A talált testrészek emberi eredetûek-e?
A nagyobb holttestrészletek emberi erede-
térõl már a helyszínen lehet nyilatkozni. A
kisebb szövetrészletek eredete többnyire
csak a mikroszkópos, immunológiai és ge-
netikai vizsgálatokkal tisztázható.
3. A holttestrészek egy vagy több sze-
mélytõl származnak? A kérdés elsõsorban
tömegszerencsétlenségek esetében merül
fel. Életellenes, darabolással járó bûncselek-
mények esetében a tettes több áldozatát
egyidõben darabolja fel. A test részeit egy
helyen vagy különbözõ helyeken rejti el. Ha
a megtalált testrészek összeillesztése, ne-
mének megállapítása nem lehetséges vagy
ugyanazon személytõl származásuk kétsé-
ges, akkor az egyes testrészek szerológiai,
immunológiai és szükség esetén DNS-vizs-
gálatát kell elvégezni (pl. nem eldöntése:
mitokondriális DNS).
4. Az elhalt neme, életkora, testmagassá-
ga. A kérdés tisztázása anatómiai és mor-
fológiai (antropológiai) vizsgálatokkal le-
hetséges (lásd személyazonosítás fejezeté-
ben!).
5. Mi volt a halál oka? A holttestrészletek
vizsgálatából nem mindig lehet következ-
tetni a halál okára. Kivételt képeznek azok
az esetek, amikor jellegzetes sérüléseket ta-
lálunk (pl. lõtt seb, zsinegelési barázda stb.).
6. Mennyi idõ telt el a halál és a darabolás
között? A kérdés megválaszolásához a vi-
tális jelek vizsgálata adhat támpontot. Fel-
merülhet bizonyos esetekben annak a kér-
désnek az elemzése, hogy mennyi idõ telt el
a halál bekövetkezése és a megtalálás kö-
zött.
7. Hol következett be a halál és hol tör-
tént a darabolás? A megtalálás és az elkö-
vetés helye az esetek többségében eltérõ.
Különösen vonatkozik ez a kriminális hul-
ladarabolásra. A helyszíni szemle kiterjesz-
tése, az orvosszakértõi és bûnügyi tevé-
kenység adatai nyújthatnak további segít-
séget.
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
8. Hogyan történt a darabolás, milyen
eszközzel és jártassággal? A feltalált ré-
szek darabolási felszíneinek, széleinek,
csontrészeinek vizsgálata, a darabolás me-
chanizmusára, a használt eszköz vagy esz-
közök milyenségére adhat felvilágosítást.
A csontokon lévõ sérülések alapján gyakran
van lehetõség az elõkerült eszköz azonosí-
tására. Elsõsorban azokban az esetekben,
amikor az eszközbõl leváló, a csontban
megrekedt eszközmaradványok összeha-
sonlító elemzésére nyílik lehetõség vagy az
eszköz felszíni sajátosságait a csontfelszín
megõrizte. A testrészek, szervek szétvá-
lasztási módja történhet olyan szakszerû-
séggel, hogy a kivitelezési mód gyanút kelt-
het az elkövetõ anatómiai ismereteire, az el-
követõ foglalkozására (orvos, állatorvos,
biológus, antropológus, hentes). A hullada-
rabolás célja általában a bûncselekmény tár-
gyának eltüntetése.
TOMPAERÕ-BEHATÁS ÁLTAL
OKOZOTT SÉRÜLÉSEK
A tompaerõ-behatásra létrejött sérülések
elõkelõ helyet foglalnak el a haláloki statiszti-
kákban. Minden tárgy, amelynek hegye, éle,
durvább felszíni egyenetlensége nincs, tompa
felszínû. A sérülések túlnyomó többsége tom-
paerõ-behatás következménye. Az erõbehatás
nem pontszerûen, hanem kisebb-nagyobb fe-
lületre elosztva hat.
Mechanizmusa szerint elõfordulhat
ütés vagy ütõdés. Az elváltozást létrehozó
eszköz rendkívül sokféle lehet: bot, karó, rúd,
lakberendezési és munkaeszközként használt
tárgyak. A tompaerõ-behatás nyomán a káro-
sodás nagyságát az erõt közvetítõ tárgy fizikai
jellemzõi, a felület minõsége, az eszköz töme-
ge, szilárdsága, az erõ nagysága, gyorsulása,
iránya, az érintkezés idõtartama, a sérülõ szö-
vetek ellenállása, továbbá a testtájék anatómiai
és biológiai adottságai határozzák meg. A
tompaerõ-behatás minõsége: kis, közepes vagy
nagy erejû. A külsõ és belsõ sérülések jellege és
/ 137
súlyossága leginkább az erõbehatás nagyságá-
tól függ.
A tompaerõ-behatás okozta különféle sé-
rülések legtöbbször együtt és egymás mellett,
egymással kombinálódva keletkeznek. (Pl. a
fejet ért tompaerõ-behatás során a fejbõr re-
pesztett sérülése alatt koponyacsonttörés és
agyzúzódás is létrejöhet.) A tompaerõ-behatás
során keletkezett belszervi sérülések idõbeni
felismerésének nagy gyakorló orvosi jelentõsé-
ge van.
A tompaerõ-behatásra keletkezett sérülé-
seket a következõ felosztás szerint tárgyaljuk:
– hámzúzódásos sérülések,
– hámhorzsolásos sérülések,
– repesztett sérülések,
– csonttörések,
– egyes testrészek, testtájak sérülései.
A KÜLTAKARÓ TOMPA SÉRÜLÉSEI
Hámzúzódásos sérülések
Hámzúzódás akkor keletkezik, amikor a test-
felszínt arra merõleges, centripetális tompa
erõbehatás éri.
A bõr rendkívül összetett mûködésû szerv.
A szorosabb értelemben vett bõr három rétege,
a felhám, az irha és a bõr alatti kötõszövet egy-
mással szoros kapcsolatban van. A bõrt ért me-
chanikai behatásokkal (nyújtással és nyomás-
sal) szemben a felhám és az irha ellenállóbb,
mint a bõr alatti kötõszövet. A rétegek a tompa
erõ behatásra egymás felett feszülhetnek, illet-
ve elcsúszhatnak. Testtájékok szerint szerke-
zetük igen változatos vastagságú és rostirányú,
és ezért sérülésük minõsége eltérõ. A bõrön
már kis erejû tompa erõbehatásra, az érintke-
zési felszínen a bõr véredényei összenyomód-
nak, itt ún. nyomásos vérszegénység alakul
ki. Ezzel egyidejûleg errõl a területrõl a vér és a
savó a környezõ területekre préselõdve bõvérû-
séget és vizenyõs duzzadást okoz (pl. pofon-
ütés). Az erõbehatás helyén a nyomásos vér-
szegénységet bõvérûség, majd lágyrészduzza-
138 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
dás követi. Az rövid idõn belül nyomtalanul el-
tûnik. Kisebb, körülírt területre (pl. tenyér élé-
vel, bottal) leadott ütés nyomán jellegzetes
pangásos vérzés keletkezhet (8-20., 8-21. és
8-22. ábra). Az esetenként az eszköz lenyoma-
tát is kirajzolhatja.
A sima felszínû tárgy a felhámot többnyire
sértetlenül hagyja, míg érdes felszínû eszköz a
hámon zúzódást és/vagy horzsolást hozhat
létre. A felszínre ferde irányból ható erõbeha-
tásra a bõr felsõ rétegei és a bõr alatti kötõszö-
vet, illetve az izomzat laza összeköttetése széj-
jelválik. A képzõdött tasak üregét a sérült
erekbõl kiáramló vér és nyirok tölti ki, és ún.
vértasak (décollement) keletkezik. Nagyobb
erõbehatástól a hámon horzsolás és zúzódás is
létrejön. A bõr alatti zsírszövet lap szerint levá-
lik. Az így képzõdött üregbe a folyékony véren
9-20. ábra Tompaerõ-behatás okozta bõrsérülés
sémája kívül szövettörmelék és roncsolt zsírszövetré-
szek is kerülhet. A megnyílt visszerek nagysá-
gától függõen súlyos, sõt halálos zsírembolia
és/vagy szövetembolia is bekövetkezhet.
A kültakaró nyújtásos sérülése jöhet létre
indirekt tompa erõbehatásra. Többnyire a fel-
hám rétegben alakulnak ki nyújtási – a dinami-
kus húzási terhelés következményeként – sza-
kadások, melyek az erõbehatás irányának
megfelelõen, általában a bõrredõk lefutását
követik. A tarkótájékot felülrõl lefelé ható
tompaerõ-behatásra a decollement sérülés me-
chanizmusához hasonlóan a hajas fejbõr foly-
tonosságában megszakadva a koponyacsonton
lebenyszerûen elcsúszik és ún. „skalpolásos
sérülést” hoz létre. (Az eredeti indián skalpo-
lásos sérülésben éles eszköz okozta elváltozás.)

9-21. ábra Botütés nyoma az arcon 9-22. ábra Botütés nyoma a végtagon
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 139

A kisebb bõr alatti bevérzés vöröses-lilásvörös Hámhorzsolásos sérülések

foltként mutatkozik. Élõ személyben az idõ
múltával típusos átalakuláson megy át, színe
módosul a vérfestékek bomlása, átalakulása
és felszívódása következtében.
A színváltozást megközelítõ pontossággal lehet
felhasználni a sérülés keletkezési idejének
meghatározására. 3–4 nappal a keletkezése
után már kékesvörös, 5–7 nap múlva zöldes,
majd 10–14 nap múlva sárgás lesz.
A hámhorzsolás az erõbehatást közvetítõ
tompa felszín és a testfelszín egymáshoz viszo-
nyított elmozdulása során keletkezik, azaz lét-
rejöhet úgy, hogy a tárgy mozdul el a testfelszí-
nen vagy a test a tompa felszínû eszközön. Az
élõben keletkezett hámhorzsolás érintõleges
erõbehatásra jön létre (9-23. ábra).

A bõr színváltozása széli részeken kezdõ-

dik, és onnan halad a mélyebb rétegben is be-
vérzett (középponti) terület felé. Az elsõdleges
sebgyógyulás a hely sebreakcióit tekintve há-
rom fázisra osztható: exsudatiós (1-5 nap),
proliferációs (5-8 nap) és regenerációs (8-22
nap). A mélyebb rétegekben, így az izompályá-
ban és az izomzatban is kialakulhat vérbeszû-
rõdés. A friss bevérzés nedvdús, a sérült szöve-
tek a savós átivódás miatt duzzadtak. A vérzés
az idõ múlásával egyre nedvszegényebb lesz. A
kisebb zúzódások gyógytartama 8 napon be-
lül, míg a nagy kiterjedésû, vastag vagy tasa-
kos bevérzéssel járó lágyrészzúzódások, illetve
az ízületi rés bevérzését is létrehozó ízületi zú-
zódások 8 napon túl gyógyulhatnak.
A hullafoltok a zúzódásos sérülésektõl friss
holttesten jól elkülöníthetõk. A metszlapon a
azok területében a visszerekbõl sötét vér ürül,
folyóvízzel kimoshatók. Az élõben keletkezett
sérülések területében a lágyrészek véresen be-
szûrtek, folyóvízzel nem moshatók ki.
A vitális jelenségekrõl szóló fejezet a kér- 9-23. ábra Hámhorzsolás
dés elemzésével részletesen foglalkozik. A
lágyrészzúzódásokhoz hasonló vérzéses elvál-
tozások kialakulhatnak sérülés nélkül is, az ér-
fal degeneratív, fokozott fragilitással, véralva- Az élõben keletkezett hámhorzsolás
dási zavarral járó betegségekben. Azok több- (hámfosztás) a folyadékpárolgás következté-
nyire pontszerûek vagy ezek összefolyásából ben az egyidejû bevérzés miatt vörhenyesbar-
eredõ nagyobb vérzések képét mutatják. Az nán beszárad. A halál után keletkezett és be-
ilyen betegségekben spontán vagy kis erõbeha- száradt hámfosztás – a vérzés hiánya miatt –
tásra nagy kiterjedésû vérzések jöhetnek létre. sárgásbarna színû. Az eszköz és a testfelszín
Az egyes sérülésfajták szétválasztása és egymáshoz viszonyított elmozdulásának irá-
egyenkénti taglalása csak didaktikai célból tör- nyában a bõr felhámja lesodródik (általában
ténhet, mert a sérülések, legtöbbször egyidejû- csak a szaruréteg), ún. hámzászlócskák for-
leg, egymással kombinálódva keletkeznek. májában egymásra torlódva (8-24. ábra). A
140 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
hámzászló felsodródott szabad széle az erõbe-
hatással szembe néz. Gondos vizsgálata alapján
esetenként az erõbehatás irányára is lehet nyi-
latkozni. Az elváltozások elemzésénél nagy
elõvigyázatossággal kell eljárni. A sérülés irá-
nyát jelzõ hámzászlók részlegesen vagy teljesen
megsemmisülhetnek. Lemossák, szakszerûtlen
kezelés során eltávolítják õket. Közlekedési
baleseteknél a jármû kiálló részének lenyomata
vagy a jármû gumiabroncsának mintázata, an-
nak rajzolata maradhat vissza bõrfelszínen
(8-25. ábra).
A hámhorzsolás területében elõfordulhat-
nak idegen biológiai és nem biológiai anyagok.
A jármûrõl lepattant festék, üveg és egyéb
anyagmaradványok, amelyek felvilágosítást
adhatnak a keletkezés körülményeire.

A hámhorzsolásos sérülések igazságügyi

orvostani jelentõségét az adja meg, hogy:
1. erõbehatást igazol,
9-24. ábra Hámhorzsolás hámzászlócskákkal 2. jelölheti annak irányát,
3. az eszköz minõségét,
4. a sérülés keletkezési idejét.

Repesztett sérülések

Ha a tompa erõbehatás nagyobb mint a bõr és

a bõr alatti szövetek rugalmas ellenállása,
megszakító szilárdsága, repesztett sérülés
keletkezik (9-26. ábra). A sérülés kialakulásá-
nak jellegzetes helyei azok a testtájékok, ahol
a csontos alap felett viszonylag vékonyabb
lágyrészek vannak. A repesztett sérülés tehát
az erõbehatás nagyságától és a testtáj adott-
ságaitól függ.

A repesztett seb általános jellemzõi:

1. A seb alakja változatos, többnyire X, Y, V,
H, Z vagy csillag alakú, nem ritkán vonalas
(9-27., 9-28. ábra).
2. A sebszél egyenetlen, azt rendszerint az
erõbehatástól és az eszköztõl függõ hám-
9-25. ábra Gumiabroncs lenyomata törzsön horzsolásos szegély kíséri.
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 141

9-26. ábra Repesztett sérülések a hajas fejbõrön 9-28. ábra Repesztett sérülések az arcon

3. A sebfalakat át nem szakadt, kötõszöve-

tes hidak kötik össze, a folytonosságmeg-
szakítás nem teljes. A sebzug lekerekített,
néha elágazódó.
4. A sebalapon ér- és kötõszöveti hidak is-
merhetõk fel.

A sebben az eszközrõl idegen anyag marad-

hat vissza. Az anyagmaradványok lehetnek a
behatoló eszköz anyagának levált finom részei
vagy az eszköz szennyezõdéseibõl is származ-
hatnak. A sebben lehet saját szövettörmelék,
csontszilánk, beékelõdött hajszál is. A repesz-
tett seb kevéssé vérzékeny. Az általában
szennyezett volta miatt igen könnyen fertõzõ-
dik. Ez többnyire másodlagos sebgyógyulás-
hoz vezet. A repesztett seb kóreredetének fel-
ismerése, a vágott, metszett sebektõl való elkü-
lönítése, a keletkezési mechanizmus és a szóba
jöhetõ eszközre való következtetés miatt is
rendkívül fontos. Nagyobb tompa erõbehatás-
tól a csont törik, és nem egyszer a törött csont-
részlet belülrõl kifelé nyomulva a bõrfolyto-
9-27. ábra Repesztett sérülések hajas fejbõrön nosság megszakadását okozza. A repesztett
142 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
vagy vágott sebre emlékeztetõ, ún. „álvágott”
sérülés keletkezik. Ha a tompa erõbehatás bi-
zonyos szög alatt éri a testfelszínt, ún. lebe-
nyes repesztett sérülés jöhet létre. Az erõbeha-
tással szembenézõ sebfal alávájt, a vele szem-
közti menedékes, letetõzött (lejtõszerû). A seb-
falak között kötõszövetes hidak vannak.
Tompa felületû vagy élû eszközök hatá-
sára néha vonalas sérülések keletkezhetnek a
bõrön. Elsõsorban ott, ahol a bõr a boltozatos
testrészen feszül úgy, hogy az az erõbehatásra,
a bõr hasadási irányának megfelelõen reped,
vagy az eszköz a bõrt, egyszerûen átüti.
A repesztett sérülés sajátos formája a
nyúzatásos sérülés, amikor a tompa felszínû
eszköz beleakad a bõrfelszínbe, azt mintegy le-
szakítja az alapról, a sérülés hosszan lebenyessé
válik, számos kötõszöveti hidat tartalmaz,
azok az alappal az összeköttetést biztosítják.
A repesztett sérüléseknél alapvetõ jelentõ-
ségû a sérülések keletkezési módjának tisztázá-
sa. Azok joggal vethetik fel az idegenkezûség
gyanúját. A hajas fejbõrön azonban számos
esetben alakulnak ki olyan repesztett sérülések,
amelyek eséstõl, ütõdéstõl származnak. Az it-
tas vagy eszméletüket vesztõ, hirtelen magate-
hetetlenné váló személyeknél gyakran fordul
elõ, hogy az eleséstõl repesztett sérüléseket,
koponyacsonttörést, súlyos agyzúzódást, ko-
ponyaûri vérzéssel járó sérüléseket szenvednek
el.
A repesztett lágyrészsérülések gyógytartama –
szövõdménymentes gyógyulás esetén – általá-
ban 8 napon belüli. Sebfertõzés vagy más
gyógyulási szövõdmény esetén vagy ahol a sé-
rülés gyógyulása után kiterjedt hegesedés ki-
alakulása is várható, a gyógytartam 8 napon
túli.
A harapott seb a zúzott-repesztett sebek-
nek különleges alakja. A jellemzõit meghatá-
rozza a harapott szövet, a harapás ereje és a ha-
rapó fogazat. Társulhat a tépett-szakított seb
jellemzõivel. Kiemelten fertõzõveszélyes. A
fogak felülete összességében tompa. Kivételt
képeznek a hegyes frontfogak. A harapásnál
§
egyúttal húzó-szakító erõ is érvényesül. Húzás
nélküli harapásnál a fogak, illetve fogazat le-
nyomata is felismerhetõ, azok azonosíthatók.
CSONTTÖRÉSEK
Ha a mechanikai erõbehatás az ép csontszö-
vet ellenállását legyõzi, és bekövetkezik a
csontszövet folytonosságának a megszakadá-
sa, csonttörés keletkezik.
Az ún. direkt csonttörés az erõbehatás
helyén jön létre, és ez rendszerint jelentõs
lágyrészkárosodással is jár. Az ún. indirekt
csonttörés az erõbehatástól távolabbi terüle-
ten alakul ki. Igazságügyi orvostani szempont-
ból nagy jelentõsége a törési mechanizmusok
elemzésének van, mert az eltérõ erõbehatások
jellegzetes sérülésformákat, típusos töréseket
hoznak létre.
A csontszerkezet összenyomására alakul ki
a kompressziós csonttörés. A hossztengely
irányában érvényesülõ erõbehatásra a csöves
csont tömörebb szerkezetû diaphysise benyo-
módhat a lazább szerkezetû epiphysisbe, és be-
ékelõdéses törést hoz létre. Hajlításos
csonttörés akkor keletkezik, ha az ív alakban
meghajló csont domború oldala túlnyúlik,
majd szakad, a homorú oldalon ezzel szemben
összenyomódik, esetleg ék alakban kitörik. Ha
az egyik végén rögzített hosszú csöves csont
hossztengelye körül megcsavarodik, csavará-
sos csonttörés jön létre. (Jellegzetes típusa,
amikor a talp rögzítve marad, miközben a
törzs elfordul.) A szakításos csonttörésnél a
túlzott oldalmozgásra túlfeszülõ ízületi szalag
vagy valamelyik izom ina (a hirtelen izom-
kontrakció miatt) csontos tapadását egy da-
rabban kiszakítja. A csonttörés lehet részle-
ges és teljes. A részleges törés típusai közül a
csontrepedést, a hajlításos csontmegtörést és a
gyermek- és serdülõkorban elõforduló ún.
zöldgallytöréseket kell kiemelni, amit sub-
periostealis törésnek is nevezünk. Fõleg a
kulcscsonton és az alkarcsontokon fordul elõ.
A részben vagy nagyrészt épen maradt erõs
§ 8. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
periosteum tartja helyben a részleges haránttö-
rést szenvedett csontot. A hajlításos csont-
megtöretés (infractio) leginkább a koponyate-
tõt ért erõbehatás következménye. Ilyenkor a
külsõ kéreglemez törik, a belsõ csupán meghaj-
lik.
A teljes törések feloszthatók a törési
sík iránya, a törési darabok száma és egy-
máshoz való viszonya szerint is. A csonttö-
rések téves kórismézésének, fel nem ismerésé-
nek oka lehet többek között a radiológiai jelek
helytelen értékelése, így pl., hogy ha a kopo-
nyacsonttörést, orrcsonttörés érbarázdával, a
bordatörést a bordavetülettel tévesztik össze.
A csonttörések gyógytartama több hét, tehát
mind 8 napon túl gyógyulónak kell minõsíteni
akkor is, ha funkciózavart nem okoz (pl. orr-
csonttörés).
Ha a csontsérülésekhez nagyobb ér-, ideg-
vagy valamely szerv sérülése társul, illetve ha
valamilyen gyógyulási szövõdmény lép fel, a
gyógyulás 1/2–1 évig elhúzódhat. A törések –
különösen szövõdménnyel járó esetekben – sú-
lyos egészségromlással, illetve maradandó fo-
gyatékosság hátrahagyásával gyógyulhatnak.
A KOPONYA- ÉS AGYSÉRÜLÉS
A sérülések e csoportjában meghatározó je-
lentõsége van annak, hogy a bekövetkezett tra-
umának milyen következménye van az agy
mûködésére.
A koponya és az agy sérülései igen gyakori-
ak. A súlyosságuk miatt az egyes testtájékok
tompa erõbehatás károsodásai között az elsõ
helyen állnak. A koponya és az agy szerkeze-
tükben és funkciójukban alapvetõen különbö-
zõ szövetekbõl épülnek fel. A közös tárgyalást
mégis az indokolja – csont és agy –, hogy
sérülésük rendszerint együtt jár.
A koponya és az agy sérülései két módon jö-
hetnek létre:
/ 143
à gyorsuló erõ hat az elmozduló vagy mozdu-
latlan koponyára,
à a mozgásban lévõ koponyát a továbbmoz-
gásban valami hirtelen megakadályozza.
A tompa erõ közvetlen hatása a koponyán
érvényesül. A kialakuló sérülés jellegzetességei,
az erõbehatás következményei. Függnek az
erõbehatás nagyságától, irányától, tartamától,
a gyorsulástól, az érintett koponyafelszín alak-
jától és területi nagyságától, a koponyacsontok
ellenállásától, valamint attól, hogy az erõ rög-
zített vagy pedig elmozdulni képes fejet ért. A
koponya és az agy sérüléseinek gyakorisága fõ-
ként a súlyos közlekedési balesetek számának
szaporodásával növekszik. A fejet ért trauma
hatására sérülhet a fejbõr, a koponyacsont és
az agy külön-külön, illetve kombinálódva is.
Enyhébb lefolyású sérülések alakulhatnak
ki a koponyát fedõ lágyrészeken (zúzódás,
horzsolás, vérömleny stb.), de létrejöhet a hajas
fejbõr durva szövethiánya, leszakadása (valódi
skalpolás) is.
A kiterjedt sérülések ritkán gyógyulnak
maradandó károsodás nélkül.
A KOPONYACSONTOK TÖRÉSEI
A koponyacsontok törései a koponyatetõre, a
koponyaalapra és az arckoponyára terjedhet-
nek, többnyire craniocerebralis trauma része-
ként. Az agykoponya törése rendszerint direkt
trauma következménye. A csont törése a sérü-
lés súlyosságát önmagában nem jelzi, azon-
ban fontos kórjelzõ, mert nagy erõbehatást bi-
zonyít, és életveszélyes szövõdmények kiala-
kulásának lehetõségére, illetve társsérülések-
re hívja fel a figyelmet.
A koponyatörés lehet zárt és nyílt. A zárt
sérülés felismerése sokszor speciális képalkotó
eljárásokat igényel (MR, CT), míg a nyílt törés
felismerése az röntgenjelek, sebfeltárás alapján
viszonylag könnyebb.
A koponyatörés leggyakoribb formái
(9-29. ábra):
144 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
à benyomatos (depressziós vagy impressziós)
törés akkor jön létre, ha a koponyát körülírt
területen éri az erõbehatás. Többnyire moz-
gó tárgy okozza;
à vonalas (lineáris) törés az erõbehatás vetüle-
tében keletkezik. Irányát tekintve lehet nyíl-
irányú vagy harántirányú,
à perforáló, lyuktörés, nagy energiájú, több-
nyire kisebb méretû tárgy okozza.
A törések felett a bõr épen maradhat. A
koponyacsont törése függ a sérülést okozó esz-
köz alakjától, nagyságától és erejétõl. A be-
nyomatos törés a koponyacsont külsõ leme-
zére és a belsõ, szivacsos állományra terjed. A
a b
c d
e sérthetik az agyi burkokat és az agy állomá-
9-29. ábra A koponyacsonttörés típusainak sémái.
a–b) vonalas törés; c) benyomatos törés; d) pókháló-
törés; e) gyûrûtörés
§
9-30. ábra Benyomatos koponyacsonttörés, becsí-
pett hajszálakkal
belsõ lemezen kisebb elváltozások jöhetnek lét-
re. A belsõ lemezbõl lepattanó és a koponya-
üreg felé elmozduló csontszilánkok, csontda-
rabok akár a keményburkot, de az agyállo-
mányt is sérthetik (9-30. ábra). A benyomatos
törések jellegzetes fajtája a nagyobb erõbeha-
tásra és nagyobb felületen felfekvõ eszköztõl
keletkezõ ún. pókhálószerû vagy pókhálótö-
rés alakul ki. A törésvonalak egy centrumból
indulnak ki. A benyomatos törésbõl vagy a da-
rabosan törött részekbõl a törésvonalak csillag-
alakban futnak ki. A törés kiterjedése, alakja
gyakran a sérülést okozó eszköz alakja mellett
az erõ nagyságára is utal. Ha több erõbehatás
történt egymás után, úgy az idõben késõbb ke-
letkezett sérülés törési centrumaiból kiinduló
törésvonalak az elõzõ behatás csontsérüléseinél
érhetnek véget. Ebbõl az egyes erõbehatások
sorrendiségére is lehet következtetni. Az ilyen
típusú sérülés leggyakrabban a fejtetõn, halán-
téki, homlok és fali tájékon alakulnak ki. Ha a
beható erõ nem merõlegesen, hanem ferdén éri
a koponyát, akkor a benyomódó csontrészle-
tek lépcsõsen, teraszosan törhetnek. A tört
csontrészletek a koponyacsont síkjától befelé
lejtenek, benyomódhatnak a koponyaüreg felé,
nyát. A csontokra merõlegesen ható, nagyobb
felszínû tompa tárgy által közvetített erõ ún.
darabos törést okoz (9-31. ábra). A törött
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 145

csontrészletek mozaikszerûen illeszkednek

egymáshoz. A csontdarabkák a koponya ûrte-
rébe nyomulhatnak és a durába, agyállomány-
ba ékelõdhetnek (9-32. ábra). A darabos törés
területébõl sugár irányban széjjelfutó vonalas
törések haladnak. Ezek alapján lehet megálla-
pítani az erõbehatás helyének megfelelõ törési
központot. Az igazságügyi orvostan gyakor-
lata szempontjából kiemelkedõ fontosságú az
ún. lyuktörés. A kis területen felfekvõ tompa
felszínû eszköztõl, nagy erõbehatásra keletke-
zik. Lyuktörésnél az eszköz lenyomatának
megfelelõ rész törik ki a koponyacsontból, ez-
által lehetséges a sérülést létrehozó eszköz azo-
nosítása.
A koponyatetõ vonalas törése többnyire
zárt, a bázisra folytatódhat. Felismerése sok-
szor csak speciális képalkotó eljárással sikerül-
het. Ha a durán belüli tér nem nyílik meg, nincs
liquorcsorgás. A sérülés környezetében azon-
ban bevérzés vagy vérömleny alakulhat ki.
A koponyaboltozaton, fõleg fiatalkorban,
9-31. ábra Darabos törés
varratszétválás is kialakulhat, utánozhatja a
vonalas törést. A koponyaalap védettebb, mint
a koponyatetõ, anatómiai felépítése miatt
azonban sérülékeny, mert különbözõ szilárdsá-
gú és vastagságú csontjai eltérõ módon törnek.
A 3 mederre tagolt, részben szivacsos szerke-
zetû járatoktól gyengített koponyaalap zegzu-
gos irányban törhet. Az ilyen törésvonalak ra-
diológiai pontosítása nem mindig lehetséges.
Azok életet veszélyeztetõ szövõdmények for-
rásai lehetnek. A koponyaalap törése társul-
hat a koponyatetõ töréséhez, a törésvonalnak a
koponyaalapra terjedésével. Az ún. izolált ko-
ponyaalapi törés létrejöhet önállóan, a kopo-
nyatetõ törése nélkül. Leggyakrabban a rögzí-
tett koponyát érõ erõbehatás hozza létre. Az
erõ ilyenkor a koponya feltámaszkodó pontjai
közötti tengely – gerincoszlop, kopnyatetõ –
mentén hat. Az erõbehatás központja az átmé-
rõ végpontjai között alakul ki. Oldalirányú
erõbehatásra (latarobasalis), haránt irányú
és hosszanti irányú erõbehatásra (fronto-
basalis) nyílirányban futó törésvonalak
jönnek létre. A koponyaalap törése leggyak-
9-32. ábra Benyomatos–darabos koponyatörés rabban a homlok vagy nyakszirtcsont területét
146 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
érõ, nagy erejû nyíl vagy oldalirányú, illetve a
halántéktájat érõ oldalirányú tompa erõbeha-
tásra alakul ki (9-33. ábra). A koponyát elölrõl
érõ nagy erejû tompa erõbehatás rendszerint az
elülsõ koponyagödör töréséhez vezet. Vele-
járója lehet a nyakszirtcsonton érvényesülõ, az
erõbehatásra kialakuló ellencsapódásos agysé-
rülésnek is. Gyakran társul a sérüléshez a ros-
tacsont és a szemüreg csontos tetejének törése
is, ami együtt járhat pápaszemszerû vérzés-
sel (monokli). A szemüreg körüli lágyrészek-
ben, laza szövetekben ilyenkor vérömleny jele-
nik meg. Ha az elülsõ koponyaárok törésé-
hez a keményburok sérülése is csatlakozik, ak-
kor az orrüregbõl véres agyvízcsorgás, az orr-
üregben agyszövet-kitüremkedés jöhet létre. A
frontobasalis sérülés esetén a liquortér meg-
nyílhat a külvilág és az arcüreg felé, ez a
meningitis veszélyét rejti magában. A sérülést
ezért életveszélyesnek tekintjük. Károsodhat a
rostasejtek között elõbújó nervus olfactorius (I.
agyideg) is. 9-33. ábra Koponyaalapi vonalas törés
A középsõ koponyagödör sérülése a ha-
lánték- vagy a nyakszirttájékot ért tompa erõ-
behatás következménye. Ha az erõbehatás pil- A töréssel együtt elõfordulhat a VII. agy-
lanatában mindkét oldali halántékcsont meg- ideg (nervus facialis) perifériás sérülése is. A
támasztott vagy csak az egyik oldal rögzített külsõ hallójáratból történõ véres agyvízcsorgás,
és a másik oldalról – szemben – hat az erõ, a többnyire egymagában is kórjelzõ, a biztos kó-
középsõ koponyagödör törése következhet be. rismét a CT, illetve más képalkotó módszerek
A törésvonal legtöbbször a sziklacsonton halad alkalmazása alapozza meg.
át, sértheti a dobüreget, a belsõ és középsõ fü-
let, aminek következménye a fülbõl a vér és az A hátsó koponyagödör törésére utalhat a véres
agyvíz csorgása. Ha a dobhártya is átszakad, liquor csorgás a garatban.
úgy a liquortér a törési résen, a fülön át közle-
kedik a külvilággal. Gyakran törik a töröknye- A tarkótájékot, a nyakszirtcsontot ért
reg haránt irányban úgy, hogy sérti az agyalapi nagy erejû tompa erõbehatás a hátulsó kopo-
mirigyet. A bázistörés kapcsán létrejöhet trau- nyagödör és az öreglik környezetének törését
más hypophysiskárosodás. Az anatómiai el- eredményezheti. A nyakszirtcsonti erõbeha-
helyezkedés és a rögzítettség miatt a nagy erejû tásra kialakuló törésvonal, az öreglyuk felé ha-
deceleratiós hatás következhet be. Valamennyi lad, de oldalról elérheti a sziklacsont tetejét, sõt
hypophysishormon szekréciója szenvedhet za- megnyithatja a liquorteret a garat felé. Zárt tö-
vart. A legérzékenyebb a növekedési és a go- rés esetén a vérömleny okozhat bizonytalan tü-
nadotrophormon tengely. A funkcióváltozás neteket, a pontos kórismét célzott felvételek,
létrejöhet a trauma által kiváltott keringési za- CT, MR adhatják meg. Magasból lezuhanás-
var (artériás és vénás), illetve a nyél és a hypo- kor vagy más baleset során az ülepre eséskor az
physis részleges vagy teljes mechanikus káro- erõ a gerincoszlop tengelyében hat, majd át-
sodása következtében. tevõdik a koponyaalapra. A gerincoszlop ezért
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 147

benyomul, a hátsó koponyagödörbe, így az

öreglik környékén jellegzetes, körkörös, ún.
gyûrûtörést okozva. A kitört csontrészlet a
garat felé nyithatja meg a koponyaüreget. A
sérült ilyenkor véreset köphet, a sérülést a gé-
gészeti vizsgálat tárhatja fel. Sajátos töréstípus
az ún. torziós törés, amikor a koponya nagy
erõvel és lendülettel elfordul, a bázis mintegy
belenyomódik a gerincoszlopba. Az érintkezõ
csontfelszínek (nyakszirtcsont, nyakcsigolya)
darabosan törhetnek, és a gerincvelõ, nyúlt-
agy–híd durván roncsolódik.

A koponyaalapi törés, ha megnyitja a koponya-

üreget az arcüreg dobüreg vagy a garat felé,
megteremti a másodlagos fertõzés lehetõsé-
gét. Koponyasérülés gyanúja esetén a kórelõz-
mény pontos felvétele, a gondosan végzett
vizsgálat a sérült további sorsát illetõen döntõ
tényezõ lehet.

A koponyatörések két speciális, gyermek- 9-34. ábra Orcsonttörés

kori törési fajtája:

à a pingponglabda behorpadásos törést, lis heveny agyhártyagyulladás kialakulásának

amely a kisgyermekkori, rugalmas koponya-
csonton „a zöldgally törésnek” felel meg,
à a csecsemõkori koponyatörés során, ha du-
raszakadás jön létre, akkor az elõnyomuló
arachnoidea és a liquor feszítõ hatására a tö-
résvonal tágulhat, és csontdefektus alakul-
hat ki.
Az arckoponya törései azért is gyakoriak,
mert nemcsak eszközös, hanem puszta kézzel
az arcra mért ütéstõl, pl. ökölcsapástól is bekö-
vetkezhetnek. Az arckoponya sérülései közül
az arccsont, az orbitaalap, a járomcsont, az áll-
kapocs és leggyakrabban az orrcsont törésével
találkozunk. Az orrcsonttörés külön figyelmet
érdemel (9-34. ábra). Leggyakrabban tompa,
viszonylag kis erõ hatására is kialakulhat. Az
elülsõ koponyaárok vastagságából és homlok-
csont üregrendszerének nagyfokú variabilitá-
sából adódóan a törés és a repedés közvetlen
összeköttetést teremthet az orrüreg és a kopo-
nyaüreg között. Megteremtve ezzel a bakteriá-
lehetõségét. A törések rendszerint direkt trau-
ma hatására alakulnak ki. Az arc súlyos sérülé-
sei, az ún. maxillofacialis sérülések, gyakran
együtt járnak a koponyaalap, elsõsorban az
elülsõ koponyaárok csontjainak törésével.
Azokat Le Forte I–II–III. jelöléssel osztá-
lyozzuk:
I. csoport: a maxilla a kemény szájpad felett tö-
rik,
II. csoport: a maxilla törésvonala az orrcsontra
és az orbitára is ráterjed,
III. csoport: a maxilla egészen letörik a kopo-
nyaalapról.
Az arckoponya további két jellegzetes tö-
réstípusa: a saggittalis és a járomcsonttörés. Az
állkapocscsonton tompa erõ behatására külön-
bözõ töréstípusok alakulhatnak ki (egyoldali
vagy kétoldali vonalas törés, részleges és teljes
hosszirányú testtörés, darabos törés, szártörés).
A törés helye többnyire jelzi az erõbehatás he-
lyét és irányultságát.
148 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
TRAUMÁS KOPONYAÛRI VÉRZÉSEK
Epiduralis haematoma
A koponyasérülések mintegy 1–3%-ában
fordul elõ.
A vérgyülem a koponyacsont és a keménybu-
rok között alakul ki. Az esetek zömében verõ-
eres eredetû, valamelyik meningealis artéria,
legtöbbször az arteria meningea media szaka-
dásának következménye.
A keményburok verõerei és visszereinek
ágai a dura lemezének külsõ felszínén futnak,
a koponyacsont (os temporale) belfelületén el-
helyezkedõ, váltakozó mélységû barázdába
ágyazódva. Ha a csont törik és a tört végek kis-
sé elmozdulnak, mintegy elnyírják a verõeret.
Bizonyos esetekben az erek barázdája a kopo-
nyacsont belsõ felszínén felületes vagy nem
alakult ki. Az ér így közvetlenül a csont belsõ
felszínével találkozik, ilyenkor akár kisebb ere-
jû tompa erõbehatás csonttörés nélkül is érsé-
rüléshez vezethet . A vérömleny domború, len-
cse alakú (9-35. ábra). A vérzés minõségét a
dura állapota, az érsérülés mérete is meghatá-
rozza. A jól rögzülõ dura kis ér sérülésénél csak
kis területen és csak részlegesen válik le, és a
vérgyülem tamponálhatja a sérült eret. Na-
gyobb ér sérülésénél és/vagy lazán tapadó dura
esetében kiterjedt vérzés alakul ki.
9-35. ábra Epiduralis vérzés
§
Fedett koponyasérülésnél, ha a vérzés
nem tud kifelé törni, akkor a vérgyülem gyor-
san nõ, egyre nagyobb területen választja le a
koponyacsontról a durát, és rövid idõn belül
vezet progresszív intracranialis nyomásfo-
kozódáshoz, illetve ennek következményei-
hez (agyi herniatio, vongálódásos hídvérzés).
Vénás vérzés is okozhat epiduralis vérzést, ha
a sinus sagittalis superior, illetve a sinus trans-
versus feletti, gyakran darabos csonttörés so-
rán a sinusok koponyacsont felõli külsõ fala
vagy a vena meningea media, vena diploe
sérül meg. Ennél a típusnál a tünetek lassabban
alakulnak ki, ezért megtévesztõek is lehetnek.
A felismerés és a szakszerû ellátás rendkívül
fontos. Az epiduralis vérömleny nem szívódik
fel és nem szervül, ezért sürgõs sebészi ellátást
igényel. Ha a vérömleny nem kerül felismerés-
re, a sebészi kiürítés elmarad, a fokozódó he-
veny koponyaûri nyomásfokozódás és an-
nak szövõdményei halálhoz vezetnek. Az
epiduralis vérömleny közel 75%-ban tempora-
lisan, 25%-ban frontálisan, parietalisan vagy
occipitalisan fordul elõ. Az epiduralis véröm-
leny heveny lefolyású kórkép. Típusos eset-
ben a koponyatraumát követõen, a commotiós
sérült tudata gyorsan feltisztul (ún. világos
szakasz vagy lucidum intervallum), ez azon-
ban csak átmeneti állapot. A fokozódó kopo-
nyaûri nyomás rövidebb-hosszabb idõ után,
góctünetek kialakulásával újabb eszméletlen
állapotot, gyorsan progrediáló kómát okoz. It-
tas sérültek, részegek esetében az alkoholos ál-
lapot elfedheti az epiduralis haematoma tüne-
teit, ilyenkor a szükséges vizsgálatok elmulasz-
tása helytelen értékelést eredményezhet. A
szabad intervallum jelentõsége annyiban is van,
hogy az átmenetileg cselekvõképes sérült újabb
sérüléseket szenvedhet el, és azokra vezetik
vissza, helytelenül a halálos kimenetelt. Fontos
szabály, hogy ittas személy esetében, ahol fel-
merül a koponyatrauma lehetõsége, az elsõdle-
ges ellátást végzõ orvos gondoljon az epiduralis
és subduralis haematoma lehetõségére. A
szükséges neurológiai vizsgálatokat ezért vé-
gezze el, és koponyaûri vérgyülem legkisebb
gyanúja esetén gondoskodjon a sérült azonnali,
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
szakintézetben történõ elhelyezésérõl. A mûtét
idõben való elvégzésének fontosságát nem le-
het eléggé hangsúlyozni. Az epiduralis vérzés
gyermekeken is elõfordul, a gyermek kopo-
nyájának rugalmassága miatt az törés nélkül is
létrejöhet.
Subduralis haematoma
A keményburok és a lágyagyhártya között elhe-
lyezkedõ vérömleny (9-36. ábra). A kemény-
burok és az agyfelszín közötti térben összeköt-
tetés a lágyburok közül kilépõ és az agyburki
öblökbe betérõ visszereken, hídvénákon ke-
resztül áll fenn. A hídvénák az agykéreg és a si-
nus sagittalis superior között áthidaló vénák,
melyek az agyvelõ vénás rendszerét kötik
össze a dura mater kettõzetében futó nagyvé-
nás sinusokkal. A visszerek rövid szakaszon a
subduralis térben szabadon fekszenek. Lefutá-
suk az agy, illetve a felsõ nyílöbölre merõleges.
A fejet érõ trauma hatására a fixált nagyvénás
sinusokkal szemben az agyvelõ képes korláto-
zott mértékû elmozdulásra, melynek következ-
ménye lehet a vénák elszakadása azon a sza-
kaszon, ahol azok a durakettõzetben futó sinu-
sokba lépnek.
9-36. ábra Subduralis vérzés
A vérgyülem létrejöttében az agyvelõ gyor-
sulása vagy a mozgás hirtelen lelassulása, illetve
rotációs elmozdulása a döntõ. A vérzés kiala-
/ 149
kulásához ezért nem feltétlenül szükséges a
koponyatörés. A vérömleny rendszerint nagy
sebességû és nagy erejû tompa erõbehatásra
alakul ki. A vérzésforrás zömében vénás az
agyfelszín és a dura közötti hídvénák, to-
vábbá a sinusok szakadásából származhat.
A kontundált agyfelszínbõl artériás vérzés
jöhet létre. A vérzés származhat a lágyagy-
hártyát és a durát ellátó artériák sérülésébõl is.
A vérzés üteme a sérült ér átmetszetétõl és a
koponyaûri nyomás viszonyaitól függ. A vé-
nákban lévõ kis nyomás miatt a vérzés rendsze-
rint szivárgó jellegû.
Az akut subduralis vérömleny fõleg a kon-
vex agyfelszínen helyezkedik el, ahol a legna-
gyobb a lehetõség az agyvelõ elmozdulására, il-
letve helyzetváltoztatására, de minden régió-
ban elõfordulhat. Lehet kétoldali is, ritkán
subtentorialis. A vérgyülem rendszerint az
agyállomány felett köpenyszerûen foglal he-
lyet. Az akut subduralis vérömleny esetében a
liquor mindig véres. Lumbalpunctio epi- és
subduralis haematoma esetén ellenjavallt,
illetve a beékelõdés veszélye miatt nagy
óvatosságra int!
A térfoglaló vérömleny gyanújele, ha a tu-
datzavar nem javul vagy hosszabb-rövidebb
ideig tartó javulás után ismét rosszabbodik
(fluktuáló tudatzavar). Kialakulhat néhány
óra alatt olyan súlyos vérzés, mely az epiduralis
haematomához hasonlóan az agynyomás-fo-
kozódás legsúlyosabb következményéhez, a
kisagyi beékelõdéshez és irreverzíbilis agytörzsi
károsodásokhoz, majd halálhoz vezet. A vér-
zés elnyújtott lehet, ha kisebb erek sérülnek,
ezért lassan alakul ki olyan nagyságú véröm-
leny, mely jelentõs koponyaûri térszûkítõ fo-
lyamatot eredményez. A tünetek általában el-
húzódóan, bizonyos lappangási idõ után jelent-
keznek. Azokban az esetekben, amelyekben a
vérömlenyhez az agyállomány zúzódása is tár-
sul, a kórjóslat lényegesen kedvezõtlenebb. El-
húzódó, illetve szakaszos vérzés esetében a
kezdeti tünetek: fokozódó tompa fejfájás, a
lassan kifejlõdõ tudatzavar, napokkal a sérülés
után kialakuló bénulások. Az állapot végül kó-
mába megy át.
150 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A csecsemõkori subduralis haematoma
rendszerint kétoldali és nagy kiterjedésû. A
szülés alatti vagy utáni idõszak traumájával
kapcsolatos. Spontán subduralis haemato-
ma jöhet létre azoknál a betegeknél, akiket
hosszabb ideje dializálnak, akik antikoaguláns
kezelésben részesülnek, akiknél a liquorelfo-
lyás biztosítására az agykamrába shuntot ül-
tetnek be. Idõsebb egyéneknél az agy állomá-
nyának sorvadása miatt a hídvénák tartós fe-
szülés alá kerülnek, ilyenkor a koponyát ért ki-
sebb erõbehatás miatt az agy hirtelen elmozdu-
lásával és a vénák vongálódásával kialakulhat
azok sérülése.
A krónikus subduralis haematoma, ré-
gebbi nevén a pachymeningitis haemorrhagica
chronica interna, többnyire alarmírozó neuro-
lógiai tünetek nélkül, fokozatosan vezet tudat-
zavarhoz, majd eszméletvesztéshez. A dura
belfelületén, a nagyagyféltekék konvexitásá-
nak megfelelõen, általában centroparietalis te-
rületen, akár több cm vastagságban, lencse
alakban, egy vagy kétoldali elhelyezkedésben
jelenik meg. A subduralis haematomával mak-
roszkóposan összetéveszthetõ. Rendszerint
idõsebb korban fordul elõ, idült alkoholisták-
nál, májbetegségben szenvedõknél, antikoagu-
lánsokkal kezelt betegeknél. Megfigyelték
magas ösztrogéntartalmú antikoncipienseket
szedõknél is. Az ismétlõdõ vérzések miatt a
keményburok belfelszínén sárgásbarna sarjszö-
vet, valamint kisebb, elszórt vérzések láthatók,
esetenként a sarjszövetbõl tömeges vérzés is ki-
alakulhat. A kórszövettani képet, esetenként
nagyszámú tág capillaris, burjánzó kötõszöveti
sejtek és kollagénrostok jellemzik. A rozsda-
barna szín a vér alakos elemeinek lebomlásából
származó hemosziderinnel függ össze. Az el-
változást ismétlõdõ, jelentéktelen kopo-
nyatrauma után rosszul szervülõ subdu-
ralis vérömlenynek, míg mások a durát al-
kotó kötõszövet degeneratív elváltozásá-
nak tartják.
A krónikus subduralis haematomához ha-
sonló tüneteket okozhat a subduralis liquor-
gyülem (hygroma), mely tokkal bíró liquor-
tartalmú üreg.
§
Subarachnoidealis vérzés
A lágyburok lemezei között az agyállomány kö-
rül kialakult vérzéstõl származó vérömleny. Le-
het trauma következménye, de létrejöhet
spontán agyi verõértágulat repedése, angi-
oma, arteriovenosus malformáció, állomány-
vérzés koponyaûr felé történõ kitörése és
haemorrhagiás diathesis következményeként.
Gyakorlatilag minden agyzúzódás sub-
arachnoidealis vérzéssel is jár. A trauma
szerepét bizonyítja, ha a zúzódásos góc felett
vagy mellette/közelében van a vérzés központ-
ja. A lágyburkok között kialakuló vérzés, a sé-
rülés után növekedve, térszûkületet is okozhat.
A subarachnoidealis térben kialakuló
vérzések jelentõs része verõértágulat repe-
désébõl, sokkal ritkábban arteriovenosus
malformációból származik.
Az agyállományt roncsoló vérzés kitörhet a
subarachnoidealis térbe. A nagy nyomás hatá-
sára azt átszakítva, onnan a subduralis térbe
juthat.
A verõértágulat megrepedése bármely élet-
korban bekövetkezhet. Aneursyma legtöbb-
ször az agyalapi ereken, a carotis internából ki-
induló artériaágakon alakul ki, fõként az osz-
lásnál. Mintegy 90%-ban a carotis interna,
10%-ban az arteria basilaris ágain. Az esetek
15–20%-ában multiplex aneurysma fordul elõ.
Traumás eredetû verõértágulat ritkán,
olyan esetekben is létrejöhet, ha a benyomuló
csontszilánktól károsodik az érfal. A nem át-
hatoló jellegû sérülés helyén az érfal külsõ réte-
ge sérül, az intima sértetlen marad, az érfal el-
vékonyodik és kiboltosul, majd aneurysma
képzõdik. Az megrepedve subarachnoidealis
vérzéshez vezet. A liquor csekély ellenállása
miatt laposan szétterjedve helyezkedik el.
A repedés leggyakrabban a verõértágu-
lat fundusánál következik be, ott ahol a fal
legvékonyabb. Az agyvelõ felé nézõ fundus
megrepedése esetén a nagy nyomással kitörõ
vér benyomulhat az agy állományába, betörhet
a kamrarendszerbe is, egyidejû intraparen-
chymalis vérzés alakul ki.
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
A verõértágulat megrepedése elõtt elszenve-
dett trauma (bántalmazás) és az értágulat
megrepedése közötti oki összefüggés vizsgála-
ta összetett orvosszakértõi feladat, minden
esetben egyedi elemzés szükséges. A trauma
oki szerepe elfogadható, ha:
1. a kórszövettani vizsgálat az ér falát ép szer-
kezetûnek találta,
2. az erõbehatás nagysága alapján az agy el-
mozdulása feltételezhetõ,
3. a vérzés klinikai tünetei röviddel a trauma
után jelentkeztek.
AZ AGY SÉRÜLÉSEI
Gyakoriságuk a közlekedési és egyéb bal-
esetek szaporodásával arányosan növekszik. A
szabadon mozgó fejet érõ tompa erõbehatás-
ra az agy helyzetébõl kimozdul, majd ellentétes
irányba csapódik, és egyidejûleg forgó moz-
gást is végez. A folyamat vér- és liquor-
keringési elégtelenséghez, az agy szerkezeti
károsodásához és mûködészavarához vezet-
het.
A tompa erõbehatás következményeként,
az agyállományt károsító sérüléseket az alábbi-
ak szerint csoportosíthatjuk: commotio, con-
tusio, laceratio, diffúz axonkárosodás,
izolált traumás vérzés és traumás szövõd-
mények.
Agyrázódás (commotio)
Az agyrázódás (commotio) a zárt koponyatra-
umák leggyakoribb következményeként létre-
jövõ poszttraumás állapot. A tompa erõbeha-
tást követõen azonnal kialakuló, általában át-
meneti, rövid ideig tartó eszméletvesztéssel já-
ró, az agytörzs átmeneti vérellátási zavara, mai
ismereteink szerint pontosan definiálható mor-
fológiai elváltozás nélküli klinikai kórkép. A
hosszabb ideig tartó eszméletvesztés mögött
súlyosabb központi idegrendszeri károsodások
állhatnak.
/ 151
Az agykárosodás legenyhébb formája, góc-
tünet nincs, 8 napon belüli gyógytartamú sérü-
lés. Az otthonába bocsátott beteg azonban
még nem tekinthetõ gyógyultnak!
Az átmeneti eszméletvesztés oka nem tisz-
tázott. Több hipotézis ismert, ezek: az agytör-
zsi rendszer érintettsége, az agykéreg sejtjeinek
átmeneti, elektrokémiai állapotváltozása, az
agytörzs torsiója miatt a formatio reticularis
aktiváló hatásának átmeneti felfüggesztõdése.
Számos neurológiai adat arra utal, hogy a
cortex és a diencephalon közötti kapcsolat
funkcionális változása tehetõ felelõssé. Az esz-
méletvesztés lehet olyan rövid idõtartamú,
hogy a sérült arról be sem számol, de utána em-
lékezészavar jelentkezhet. A kórisme felállítá-
sát lehetõvé teszi a bizonytalan tudatállapot és
a vegetatív szabályozás zavarai, az elsápadás,
vérnyomásesés, szapora pulzus, légzési zavar,
szédülés, hányás stb. Rendkívül fontos, hogy
az elsõ orvosi vizsgálat alapos legyen! Ekkor
tisztázható a tudatzavar ténye, mélysége és az
emlékezetkiesés tartama is.
A commotio létrejöhet – általában
tompa erõbehatásra –, ha a trauma szaba-
don mozgó fejet érint vagy ha a fej rögzí-
tett helyzetben van. Ritkán elõfordulhat
ülepre vagy talpra esés során. Az agyrázódást
általában heveny agynyomás-fokozódás is kí-
séri. Klinikai megfigyelések szerint az agyrázó-
dásnak különbözõ súlyossági fokai különíthe-
tõk el, a commotiók egy része enyhe contusió-
val is járhat, és ezért javasolják a „poszttraumás
szindróma” kifejezés bevezetését ezekben az
esetekben.
Diffúz axonkárosodás
Diffúz axonkárosodás olyan sérültekben fi-
gyelhetõ meg, akiknek súlyos neurológiai tü-
netei általában makroszkóposan látható agy-
károsodás nélkül alakulnak ki.
A koponyatrauma elszenvedésétõl kezdõ-
dõen ezek a betegek mély kóma állapotában
vannak. A szabadon mozgó fejet ért trauma
152 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
következtében valószínûleg a lágy konziszten-
ciájú agyvelõ a behatás tengelyének irányában
mozdul el, és elõbb hirtelen gyorsuló, majd las-
suló mozgást végez, az egyidejû distorsio által
kiváltott nyíróerõk axonkárosodást idéznek
elõ. Lehet súlyosabb agysérülések kísérõ tüne-
te, de önállóan is elõfordulhat. A sérülés kör-
nyezetében esetenként apró vérzések jelenhet-
nek meg, amelyek az axonkárosodás makrosz-
kópos megnyilvánulásai. Mikroszkoposan a
fehérállomány diffúz károsodása látható, az
axonok szakadásával, myelinlebontás jeleivel.
Hosszú túlélés esetén a károsodott pályarend-
szerek területein kifejezett microgliaszaporulat
és myelindegeneráció alakul ki. A károsodás
predilekciós helyei a corpus callosum, a rost-
rum és a pedunculus cerebralis superior.
Agyzúzódás (contusio cerebri)
Az agyzúzódás a leggyakoribb a tompa erõbe-
hatás által okozott, morfológiai elváltozásokkal
járó agysérülések között. Az eszméletvesztés
jellemzõ, rendszerint hosszabb tartamú. A
csonttörés nem szükségszerû. A sérülést köve-
tõen korán megjelennek az ún. neurológiai
góctünetek. Megkülönböztetjük a diffúz és gó-
cos agyzúzódást, illetve az agyroncsolódást.
Napjainkban a modern képalkotó eljárásokkal
(CT+MRI) felismerhetõk és elkülöníthetõk a
sérülés típusai. A sérülések lokalizációja alap-
ján megkülönböztetünk a trauma helyének
megfelelõ (coup) és az erõbehatással ellenté-
tes, azzal szemben lévõ oldalon keletkezõ
(contracoup) károsodásokat (9-37. ábra).
A fejet ért behatáskor az agy tehetetlensé-
génél fogva a helyzetében marad, és az irányá-
ba mozduló csonttal ütközve alakul ki a helyi
agyzúzódás. Ezt követõen az ütõdéstõl nyert
erõvel, illetve jelentõs gyorsulással az ellentétes
koponyafelszínnek ütõdve alakul ki az ellen-
csapódásos zúzódás. Tapasztalat szerint e
második fázis súlyosabb következményekkel
jár. A rázódás irányába esõ agyrészletek káro-
sodhatnak, mintegy az elmozdulás, illetve az
erõ vonalát jelezve. Figyelemmel arra, hogy a
§
contracoup coup
9-37. ábra Az ellencsapódásos agysérülés keletke-
zésének sémája
tarkótáji behatások a leggyakoribbak és az el-
lencsapódásos agyzúzódás súlyosabb, ezért
azokat leggyakrabban a homlok- és halántéki
lebenyek elülsõ pólusán észleljük. A jelenségbe
egyébként a csontos koponyaalap alaki sajátsá-
gai (az elkülönülõ koponyalépcsõk), a csont
egyenetlenségei is közrehatnak (9-38. és 9-39.
ábra). Leggyakrabban a halántéklebenyek elül-
sõ pólusán és a homloklebenyek elülsõ-alsó te-
rületén alakulnak ki sérülések. A csontos ko-
ponyaalap belfelszínének anatómiai egyenet-
lenségei, mint az os sphenoidale, az orbitatetõ
kiemelkedései, a lamina cribrosa bemélyedései
is okozhatják a frontalis temporalis, illetve
orbitofrontalis gyrusok másodlagos zúzódását.
A sima felszínû koponyaalapon elcsúszó agy-
állomány ritkábban szenved ilyen zúzódást. A
tentorium rögzítettsége miatt vongálódhat a
brachium conjunctivum, illetve a hídban, kis-
agyban vérzések, zúzódások alakulhatnak ki.
A liquorterek minõsége módosító ténye-
zõt jelenthet, mert a vastagabb liquorréteg el-
oszlatja az energiát, csökkenti a zúzódás sú-
lyosságát.
Makroszkóposan zömmel a kéregállo-
mányban tûszúrásnyi, színes gombostûfejnyi,
sötét szederjes foltok, vérzések alakjában je-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
9-38. ábra Ellencsapódásos agyzúzódás. Nyíl az el-
sõdleges erõbehatást jelzi (prof. V. Scheider anyagából)
lentkeznek, melyek nagyobb területekké ol-
vadnak össze és túlélés esetén, egynemû, puha
területekké lágyulnak. Általában a tekervé-
nyek kiemelkedõ része károsodik, a baráz-
dák mélyebb része gyakran megkímélõdik.
A zúzódások sokszor csak a lágyagyhártya le-
vonása után láthatók, néha pedig a barázdák
mélyében úgy ülnek, hogy csak a homloksíkkal
párhuzamos metszési lapokon tûnnek szembe.
Szövettanilag az agyzúzódás multifocalis
vérzéses necrosisnak felel meg. Az elpusz-
tult szöveteket macrophagok takarítják el,
majd az érintett terület sárgásbarna üreggé ala-
kul át, melynek falát gliaszövet és fibrotikus
burok alkotja. A zúzódás nyomán kialakuló
idõsült elváltozásokat „plaques jaunes”-nek
(jaunes = sárga) nevezik, ezek alapján boncolás-
kor nagy valószínûséggel meg lehet állapítani a
múltban elszenvedett koponyatrauma tényét.
A lágyulások területében további vérzések
alakulhatnak ki.
/ 153
9-39. ábra Ellencsapódásos agyzúzódás metszlapja
A laceratio a tompa erõbehatásra kialaku-
ló agyszövetszakadás, -roncsolódás, amely a
zúzódás legsúlyosabb formája. Az elválto-
zás gyakran társul koponyacsonttöréshez,
amelyet a kéregállományt és a subcorticalis
struktúrákat is magában foglaló vérzés, illetve
szövetelhalás kísér. A benyomatos koponya-
csonttörés csontdarabjai az agyállományt
közvetlenül is roncsolhatják. A laceratiót köve-
tõ resolutio után gliaheg marad vissza, amely
nemcsak a kéregállományt, hanem a subcorti-
calis régiót is magában foglalhatja.
A contusio tünetei a károsodás helyétõl és
kiterjedésétõl függenek.
Az eszméletvesztés után postcontusiós
psychosis (nyugtalanság, halicinációk, comfa-
bulatio) alkoholistákban delérium jelentkezhet.
A contusio megítélése mindig 8 napon túli
gyógytartamot jelent.
154 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
KOPONYASÉRÜLÉSEK SZÖVÕDMÉNYEI
Azokat az elváltozásokat soroljuk ide, amelyek
a koponyatraumát túlélõkön fejlõdnek ki, és
mint akut vagy krónikus szövõdmények jelent-
keznek.
A koponyát érõ tompa erõbehatást kísérõ
szövõdmények egyike az agyvizenyõ (agy-
oedema). A traumát követõen létrejöhet he-
lyileg, a zúzódás és szövetroncsolódás környe-
zetében, de lehet általános is.
Kialakulása multifaktoriális tényezõk függvé-
nye, melyek: az agy-vérgát kóros változása, a
liquor keringési-felszívódási és az agy perfúzi-
ós, illetve anyagcserezavara. Az agy folyadék-
tereinek eloszlásában kóros változás áll be, az
agyszövetben víz, illetve nagy proteintartalmú
folyadék szaporodik fel.
Az agy a csekély térfogatváltozásokkal
szemben is rendkívül érzékeny. Az agyoedema
jelentõsen súlyosbítja a laesiók lokális hatását.
A kialakult koponyaûri nyomásfokozódásnak
potenciálisan drámai következményei lehet-
nek. Akadályozottá válik a vénás és a liquor-
elfolyás. A kamrarendszerek deformálódnak.
A falx, a tentorium és a foramen magnum
szomszédságában az agyszövet herniálódik
(cingularis, transtentorialis és tonsillaris her-
niatio) (9-40. ábra). A gyorsan kialakuló ko-
ponyaûri térszûkület során a híd benyomódik a
tentorium nyílásába, ez a híd vérellátásáért fe-
lelõs erek kóros megnyújtása, illetve komp-
ressziója miatt csíkszerû ún. másodlagos
híd-középagy (Durat- féle) vérzésekhez ve-
zet. (Hasonló veszély áll fenn subduralis
haematománál és általában a koponyaûri tér-
foglaló folyamatoknál.)
A traumás agyállományi vérzés általá-
ban multiplex és legtöbbször a temporalis, illet-
ve frontalis lebenyeket érinti, de elõfordulhat
az agyállomány mélyebb területeiben is. Kelet-
kezésükben a koponyát érõ tompa erõbehatás-
hoz társuló nyíró erõnek kell meghatározó sze-
repet tulajdonítani, melynek következménye
§
1 1
2
3
9-40. ábra Az agyvelõ beékelõdésének sémás rajza
1: falx alatti herniatio; 2: uncus herniatio; 3: tonsilla
herniatio
az intracerebralis erek sérülése, ill. rupturája. A
vérzések társulhatnak contusióval, laceratióval
vagy akut axonalis károsodással is. Ezekben az
esetekben a vérzés és a társult károsodás
ugyanazokban a régiókban jelenik meg.
A koponyát érõ tompa erõbehatásra bekö-
vetkezõ agysérülés lehet primer fehérállomá-
nyi vagy kéregállományi vérzés. Az ellá-
gyult területek a sérült erek újbóli megnyí-
lásából ismételten bevérezhetnek, ún.
másodlagos vérzések alakulhatnak ki. Az
állományvérzés elérhet olyan terjedelmet, hogy
kitör a lágy- és keményburok alatti térbe és az
ott lokalizálódó haematoma képét utánozhatja
vagy betör az agykamrába.
A poszttraumás vagy „késleltetett”
agyvérzésrõl (Spät-apoplexia, Bollinger-féle
vérzés) akkor beszélünk, ha érrendszeri meg-
betegedés nem elõzte meg az agyi történést, a
trauma ténye bizonyítható, a baleset és az agyi
történés között több tünetmentes nap (6–8)
telt el. Ismertek olyan esetek is, amikor a trau-
ma elszenvedése után hetekkel jelentkezett az
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
agyvérzés. Feltételezik, hogy a traumából
visszamaradt lágyulásos góc környeztében lévõ
értágulat repedése játszik szerepet. Az oki
összefüggés megállapítása nagy körültekintést
igényel. Vizsgálni kell a trauma és az agyvérzés
között eltelt idõt, a tünetmentességet, a vérzés
elõidézõ természetes kórokú betegség lehetõ-
ségét. Az orvosszakértõi gyakorlatban össze-
tett feladat azoknak az eseteknek az elemzése,
amelyekben a trauma elõtt közvetlenül „spon-
tán”, természetes kórokú agyvérzés történt. A
következményes eszméletvesztés az elvágó-
dással társuló súlyos koponya- és agysérüléssel
járt. Ezekben az esetekben csak az összes elõz-
ményi és orvosi adat, illetve körülmény együt-
tes értékelésével lehet állást foglalni abban a
kérdésben, hogy egyáltalán milyen oksági
összefüggés állapítható meg. Halálos követ-
kezmény esetében, az esetek túlnyomó többsé-
gében, az alõzmények, a boncolás és a kórszö-
vettani vizsgálat eredményeinek összegzésével
mód van a kérdés megnyugtató tisztázására.
A hypophysis helyzete és rögzítettsége
magyarázhatja, hogy a tompa erõbehatás so-
rán érvényesülõ nagy erejû, deceleratiós hatás a
hypophysis nyélrostjaiban eredményez irrever-
zíbilis károsodást. Az együtt járhat a portalis
artériák és vénák sérülésével. Az elülsõ le-
benyben a hosszú portalis artériák túlnyúj-
tásos, rotációs sérülése következtében bevér-
zés, majd vérzéses elhalás alakulhat ki. Az elül-
sõ lebeny vérzése nem mindig csak a súlyos ko-
ponyatörés velejárója, mert a nyél koponyaûri
nyomásfokozódásra is vongálódhat, illetve
nyomás alá kerülhet. A töröknyergen áthala-
dó bázistörés kapcsán az állomány közvetlenül
károsodhat. A hátsó lebeny sérülését zömmel
súlyos koponyasérülés eseteiben látjuk. A nyél-
károsodás következménye poszttraumás
diabetes insipidus is lehet. A hypothalamus és a
III. agykamra sérülései, azok következményei
nem választhatók el a hypophysissérüléstõl.
Azok magjai szoros kapcsolatban vannak mind
az agyalapi miriggyel, mind pedig egymással.
Elsõsorban az orr és fül környéki koponya-
törés az infectio behatolásának kapujaként
szolgálhat. A kamrai, aquaeductalis és sub-
/ 155
arachnoidealis vérzések, illetve fertõzések a
liquor elvezetési zavarát okozhatják és ezáltal
hydrocephalus kialakulásához vezethetnek.
A craniocerebralis sérülések késõi szö-
võdményei viszonylag gyakoriak, és ezért
jogi vonatkozásai lehetnek. Ezek: a fejfájás,
a szédülés (vestubularis sérülés, pszichés zava-
rok), poszttraumás neurosis és poszttraumás
személyiségváltozás (postttraumás endokrin
zavarok), diabetes insipidus, diabetes mellitus,
hormonális zavarok, poszttraumás epilepsia és
fertõzéses komplikáció (meningitis, agytá-
lyog).
A koponya- és agysérülések következmé-
nyeinek orvosszakértõi véleményezésénél fel
kell tárni: mi alapozza meg az oki összefüg-
gést, melyek azok a tények vagy következteté-
sek, amelyek alapján a talált elváltozások és a
trauma között „lehetséges”, „valószínû” vagy
„biztos” ok-okozati összefüggés állapítható
meg, illetve amelyek alapján az határozottan
kizárható.
AZ AGYHOZ HALADÓ EREK SÉRÜLÉSE
A koponyasérülésekkel együtt járhat az agyhoz
haladó artériák extra- és intracranialis sza-
kaszainak károsodása. A tompa erõhatás lét-
rehozhat érkárosodást, leggyakrabban az a.
carotis interna érintettségével, traumás caro-
tiselzáródás és carotis- cavernosus fistula for-
májában.
Az agyalapi verõereken az ún. valódi aneu-
rysmák, természetes kórokú megbetegedés,
degeneratív érbetegségek, érfejlõdési rendelle-
nesség talaján jönnek létre. A traumás aneu-
rysmák ún. álaneurysmák, általában bázistö-
réshez csatlakozó érsérülés után, lassan növek-
võ értágulat formájában alakulnak ki, majd az
érsérülést követõen különbözõ idõpontokban
megrepedhetnek. A vérzés kitörhet a külvilág
felé (orrvérzés!), de ha ez nem következik be,
akkor a subduralis-subarachnoidealis vérzés-
hez hasonló tünetegyüttes jöhet létre. A belsõ
fejverõér, koponyaalapi töréshez társuló ritka
156 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
sérülése nyomán, artériás vér kerülhet a sinus
cavernosusban és létrejön a carotideocaver-
nosus sipoly. A koponyaalapi törés keringési
és gyulladásos szövõdménye lehet a koponya-
ûri vénás sinusok, nagyvénák rögösödése, a
sinusthrombosis, thrombophlebitis.
A fej erõteljes retroflexiójával együtt járhat
az a. carotis interna nekifeszülése a III. nyak-
csigolya nyúlványának. A túlnyújtás következ-
ménye az intima hosszanti berepedése, throm-
busképzõdés, majd az ér lumenének elzáródása
lehet. Az a. carotis interna és az a. vertebralis
(rögzítettsége miatt) sérülhet, a canalis caro-
ticusban és vertebralisban is, ennek az ér elzáró-
dása (carotis és vertebralis sinus thrombosis
sec. Ökrös) lehet a következménye. A sérült
intimán, a megrepedt érelkeményedésen rögö-
södés alakulhat ki, amely multiplex embo-
lisatio forrása lehet. Az esetek zömében
arteriosclerosissal együttjáró érelváltozásokról
van szó. Az érelzáródás folyamatában a trau-
ma oki szerepének kérdése csak valamennyi
körülmény és lelet együttes értékelésével vizs-
gálható.
Az a. vertebralis (csigolyához tartozó verõ-
ér) sérülése zömében traumás eredetû. Létrejö-
het a fejet, nyakat ért tompa erõ behatás kö-
vetkeztében is, a gerinc nyaki szakaszának túl-
nyújtása-túlfeszítése során, erõteljes fejrotá-
cióhoz társultan, pl. szülési traumát követõen,
vagy a koponyaalap és a csigolyatörés szövõd-
ményeként. A nem megfelelõen végzett ma-
nuálterápiás beavatkozás vagy a helytelenül
végzett jógagyakorlat is eredményezhet érsé-
rülést. Kapcsolódhat természetes kórokú meg-
betegedésekhez (aneurysma, syphilis, csigolya
csontnövedék). Az érsérülés többnyire a C1-2
csigolya magasságában jön létre. Az akasztás
bizonyos típusaiban is kialakulhat, az ér részle-
ges vagy teljes szakadása (zuhanásos akasztás).
A GERINC ÉS A GERINCVELÕ SÉRÜLÉSEI
Többnyire politraumatizáció részeként jelent-
keznek. A gyermekkorban viszonylag ritkábban
§
fordulnak elõ, valószínûleg abban a szövetek
rugalmassága is szerepet játszik. A megítélé-
sében ez a tény megtévesztõ is lehet. A típusát
illetõen ritkább a direkt (szúrás, lövés), gyako-
ribb az indirekt sérülés (közlekedési baleset,
ülepre esés, magasból esés). Külön csoportot
képeznek a sportsérülések (birkózás, amerikai
football, sekély vízbe ugrás), leggyakrabban a
nyaki gerincet érintik.
A gerinctraumák 8–10%-ában sérül a ge-
rincoszlop és a gerincvelõ is. A gerincvelõ-sérü-
léseket nyílt és fedett formára oszthatjuk. A
nyílt sérülések általában nagy energiájú beha-
tásra keletkeznek, a csontos váz károsodásával
vagy nélküle (szúrás, vágás, lövés). A sérülés le-
het közvetlen, amikor a gerincvelõ és a kilépõ
idegek részleges vagy teljes anatómia megsza-
kítása következik be, és lehet közvetett, ami-
kor a gerincvelõ és/vagy a gyökök sérülése a
gerincoszlop sérülésének következménye. A
nyílt gerincvelõ-sérülés kórlefolyása és morfo-
lógiai képe hasonló a koponyaagy nyitott sérü-
léseihez. A gerincvelõ fedett sérülései rendsze-
rint tompa erõbehatásra jönnek létre, a külta-
karó áthatoló sérülése nélkül. A gerincvelõ és
burkai sérülésének leggyakoribb oka a csigo-
lyák törése és subluxatiója.
A gerincvelõ-sérülés
patomechanizmusa
à Elsõdleges mechanikus ideg és érrendszeri
károsodás (zúzódás, összenyomatás, roncso-
lódás, forgatás, szakadás).
à Gerincvelõ-bevérzés (keményburok feletti,
és keményburok alatti vérzés).
à Következményes sejtanyagcsere és biokémi-
ai változás
à Poszttraumás gerincvelõi üregképzõdés
(syringomyelia).
A sérülés lehet: commotio, contusio,
epiduralis, subduralis és subarachnoidealis
vérzés.
A gerincet ért tompa erõbehatás okozhatja
a csont- és szalagrendszer károsodását, a csi-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 157

golyatest, csigolyaívek, harántnyúlványok és

tövisnyúlvány töréseit, illetve csigolyák fica-
mát, ún. ficamos törést. A törések lehetnek:
kompressziós (a csigolyatest fala ék alakban
nyomódik össze), „Burst-törés” (tengely irá-
nyú terhelésre a csigolya elülsõ és középsõ osz-
lopa sérül), és „seat bellt” törés (hyperflexióra
a hátulsó és a középsõ oszlop nyújtás hatására
eltávolodik). Az ún. ficamos (dislocált) törés,
amikor a hyperflexio rotációval kombinálódik,
és együtt okozza az egyik csigolyának a mási-
kon való elcsúszását.
A törés felosztása: elülsõ oszlop (a csigo-
lyatest elülsõ kétharmada, a vele összefüggõ
porckorong és az elülsõ hosszanti szalag), kö-
zépsõ oszlop (a csigolyatest hátsó egyharmada
és hátsó fala, a porckorong hátsó része és a
hátsó hosszanti szalag), hátsó oszlop (a csigo-
lya íve a nyúlványokkal, a pedunculusokkal és
az azokat összeköto szalagkötegekkel).
Ha az erõbehatás ferdén, hátulról és felül-
9-41. ábra A nyaki gerincszakasz túlnyújtásához
rõl, a csigolyák közti porckorong irányában társuló csiglyatest-széjjelválás
hat, akkor a kinetikai energiát az interarticu-
laris területeknek, a kisízületeknek, a porcko-
rongnak kell felfogni. Az erõhatásnak az ízü-
leti nyúlványok és a porckorong egyidejû sza- põdhet a spondilosisos csõrök közé. A gerinc-
kadása (traumás porckorongsérv), illetve a velõ ereiben a túlnyújtás és a becsípõdés követ-
csigolyatest elõrecsúszása (traumás spondy- keztében érfalsérülés, érelzáródás és a gerinc-
lolisthesis) lehet a következménye. velõ állományának diffúz sérülése következhet
A csigolyatest elmozdulása a gerinccsa- be. A csigolyaficamhoz a gerincvelõ burkainak
torna beszûkülését és a gerincvelõ komp- bevérzése, gerincvelõ-zúzódás és az arteria
resszióját eredményezheti. A kompresszió vertebralis túlfeszítéses sérülése társulhat.
idõtartamától és mértékétõl függõen kialakul- A rövid nyaki izomban vérömleny jöhet
hat oedema és/vagy a gerincvelõ zúzódásos sé- létre, mely a retropharyngealis térben loka-
rülése. A gerincvelõ heveny károsodását sú- lizálódik.
lyosbíthatja a verõérképletek sérülése, illetve A nyaki szakaszon az elváltozások bio-
tartós kompressziója. A kísérõ epi- vagy sub- mechanikája az, hogy a hirtelen ütközés vagy
duralis vérzés sem ritka. fékezés következtében a gépkocsiban ülõk feje
A gerinc nyaki szakaszának típusos túlfe- és nyaki gerince ún. akcelerációs és decele-
szítéses-túlhajlításos sérülése a IV–V. nyaki rációs mechanizmusok következményeként
csigolya magasságában alakul ki az ún. „ostor- a mozgás irányával ellentétes vagy azzal egye-
csapás-sérülés” (Whiplash-sérülés). Autóban zõ erõknek van kitéve.
ülõkön keletkezik hátulról, illetve elõlrõl törté- Túlnyújtásos, illetve túlfeszítéses csigo-
nõ ütközéskor, pl. ha a fej hátracsapódását fej- lya-, porckorongsérülés kialakulhat a gerinc-
támla nem gátolja meg (9-41. ábra). A gerinc oszlop agyéki szakaszán is.
hyperextensiója azzal jár, hogy elszakadhat az A II. nyakcsigolya rögzítõ szalagjainak vi-
elülsõ szalag, a gerincvelõ túlnyúlik, és becsí- szonylagos gyengesége miatt kis tompa erõbe-
158 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
hatásra a csigolyatest elmozdulása a gerincvelõ
zúzódásos sérüléséhez vezethet. Klinikai jelen-
tõségét az a tény adja, hogy a tünetek rö-
videbb-hosszabb latencia után alakulhatnak ki.
A két felsõ, I-II. nyakcsigolya sérülése kü-
lönleges helyet foglal el. Az atlantoaxialis fi-
cam rotációs irányú hatásra jön létre és általá-
ban végzetes. Az atlas törése tengely irányú
erõhatásra alakul ki, következményeit megha-
tározza a törés típusa, a gerincvelõ és az a
vertebralis érintettségének minõsége.
Kompressziós sérülés keletkezik, ha a fejet
és az üleptájékot ért nagyerejû tompa erõ beha-
tásra. A kompresszió hatására a csigolya össze-
roppanhat, darabjai minden irányban elmoz-
dulhatnak. Azok sérthetik gerinccsatornában
a gerincvelõt, a kilépõ ideggyököket.
A természetes eredetû gerincbetegségek és a
trauma összefüggésének elemzése mindenna-
pos orvosszakértõi feladat. A porckorong sér-
vesedés traumás eredete akkor állapítható
meg, ha a baleset alkalmával érvényre jutó erõ
alkalmas volt a porckorongsérv létrehozására,
a baleset után a sérülést szenvedett személy
munkája azonnali abbahagyására kényszerült,
rögtön vagy a fájdalmak fokozódása miatt na-
pokon belül orvosi kezelés vált szükségessé, az
orvosi vizsgálat bizonyította a sérvesedés fenn-
állását és azt, hogy a sérültnek megelõzõen
gerinc megbetegedése nem volt.
A balesettel kizárólagos összefüggést mu-
tató porckorongsérvesedés ritka. Lényegesen
gyakoribb, amikor a baleset már meglévõ ge-
rincbetegség talaján hoz létre porckorong-
sérvesedést. Ezekben az esetekben a baleset ál-
lapotrosszabbító hatását kell megállapítani,
melyhez a munkaképesség-csökkenés valame-
lyik formája is társulhat (átmeneti, végleges,
rész-munkaképesség-csökkenés).
Általános szakmai szabálynak kell tekinte-
ni, hogy a gerincsérülés lehetõségének legki-
sebb gyanúja esetén, a beteget gerincsé-
rültként kell addig kezelni, ameddig annak
ellenkezõje nem nyer bizonyítást.
§
A NYAK-MELLKAS TOMPA SÉRÜLÉSEI
A nyak tompa sérülése a nyelvcsont, a gégefõ
törését okozhatja. Az ezekhez csatlakozó gége-
vizenyõ fulladásos halált válthat ki. A gége ter-
jedelmesebb zúzódása azonnali halált okoz-
hat. Sérülhetnek a nagy nyaki erek, a carotis
villában elhelyezkedõ glomus caroticum. Az
mechanikus hatásra vagus reflex útján, szív-
megálláshoz vezethet.
A mellkast ért tompa erõbehatás a mellkas rá-
zódását, zúzódását, a bordák vagy a szegy-
csont törését és a mellkasi zsigerek károsodá-
sát okozhatja. A sérülések súlyossága az erõ
nagyságának, irányának, típusának, a sérült
korának függvényében alakul. A következmé-
nyek általában a szívmûködést és légzést káro-
sító hatások mértékétõl függnek.
Az erõbehatásra leggyakrabban a bordák,
ritkábban a szegycsont törése következik be.
A mellkas csontos vázának sérüléseit különbö-
zõ erejû tompa erõbehatások idézhetik elõ. A
bordák törési formája és a tört végek helyzete,
megfelelõ tájékoztatást adhat a törés mecha-
nizmusára. A bordák és a szegycsont eltörhet-
nek direkt és indirekt erõbehatásra. Fiatal kor-
ban a mellkasfal rugalmas és még súlyos
belszervi károsodás mellett is ritkább a törés.
Idõsebb korban ezzel szemben a merev, mész-
hiányos bordák és szegycsont már kisebb tom-
pa erõbehatásra is eltörhetnek.
A bordatörés leggyakoribb formái: egy-
szerû bordatörés, sorozat-bordatörés, a
borda kettõs törése, az ún. ablakos borda-
törés. A törésformák egymással kombinálód-
hatnak, és mindkét mellkasfelet érinthetik. A
kis területen érvényesülõ erõbehatás vetületé-
ben ún. direkt törést hoz létre. Ha a tört vé-
gek a mellkasüreg felé elmozdulnak, sérthetik
a fali mellhártyát, okozhatnak tüdõsérülést,
melynek következménye a haemothorax és
pneumothorax lehet. A bordák tört végei átha-
tolhatnak a pericardiumon, és a szív ún. ál-
szúrt sérülését is létrehozhatják (9-42. ábra).
Az ún. indirekt törések esetében a mellkast
nagy felületen érõ tompa erõbehatástól a bor-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 159

dák ún. hajlításos törése jöhet létre. A bordák

az erõbehatástól távolabb, a legnagyobb hajlí-
tásnak kitett helyen úgy törnek, hogy a tört vé-
gek kifelé, a bõrfelszín felé fordulnak. Az ilyen
törések leggyakrabban megtaposásnál, mell-
kasi összenyomatásnál, mellkasra térdelésnél
keletkeznek (9-43. ábra). A bordatöréshez zsi-
geri szervek károsodása ritkán társul. A szegy-
csonttörés 95%-ban direkt haránttörés, több-
nyire a manubrium és a corpus határán. Tompa
erõbehatásra a mellkasi szervek közül leggyak-
rabban a tüdõparenchyma sérül. A tüdõállo-
mány rugalmassága miatt, aránylag nagyobb
tompaerõ behatást is képes elviselni. A kiala-
kuló fedett sérülések a segmentre vagy lebeny-
re kiterjedõ bevérzéstõl az állomány szakadá-
sáig terjedhetnek. A fedett tüdõsérülések ál-
talában a törött bordavégek, szegycsontrészek
által kiváltott sérülések, de azok nélkül is létre-
jöhetnek. A mellkasi összenyomatás és egyide-
jû hangrészár a tüdõbeli túlnyomás folytán, a
9-42. ábra Bordatöréshez társuló átszúrt szívsérü-
tüdõállomány helyenkénti léghólyagszerû széj-
lés jelpukkadásához vezethet, ami légmellképzõ-
dés, sõt légembolia okozója is lehet. Másodla-
gos hörgõsérülés is bekövetkezhet. A súlyos
mellkasi sérülés ritka szövõdménye a nyíróerõ
hatására a tüdõ leszakadása a tüdõkapu kép-
leteirõl. A fõbronchus leggyakoribb szakadási
helye a karina közelében található. A tüdõ állo-
mányának folytonosságmegszakítása és az
erek sérülése mellûri vérgyülem kialakulásához
vezet. Az enyhébb mellkasi trauma subpleu-
ralis bevérzéseket, nagyobb kiterjedésû vérbe-
szûrõdéseket hozhat létre. A túlnyújtásos me-
chanizmus a mellkasi szervek sérülései mellett
a háti csigolyákon, gerincvelõn és burkain is
okozhat károsodást. Sérülhetnek a trachea, a
fõbronhus és a nagyerek (aorta, vena és arteria
pulmonalis). A mellkas distallis részének sérü-
lése együtt járhat jobboldalon a máj, baloldalon
a lép és a vese sérüléseivel. A szív és nagyér-
rendszer tompa sérülései gyakran jönnek létre
mellkasi trauma kapcsán. Politraumatizál-
taknál a cardiovascularis rendszer sérüléseit el-
fedhetik más, egyidejû szervsérülések. Gon-
dolni kell azok lehetõségére is. A szív tompa
9-43. ábra Sorozat-bordatörés sérülése leggyakrabban közlekedési balesetek,
160 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
magasból történõ lezuhanás, sportbalesetek és ténõ ütõdése valamely coronariaágon sub-
a mellkas megtaposása során keletkeznek. intimalis vérzést, intimasérülést idézhet elõ, és
Már enyhe mellkasi tompa erõbehatásra ez szekunder thrombusképzõdéshez, majd
létre jöhet a szívrázódás (commotio cordis). occlusióhoz vezethet.
Feltételezhetõen a koszorúérgörcs, a rázódási A diastoléban lévõ, vérrel telt szívet érõ
hullám és a lokális permeabilitási zavar áll az tompa erõbehatás, a belsõ nyomás hirtelen fo-
izomrost-szakadással járó elváltozásainak kö- kozódásával, a szív legnagyobb feszülési helye-
zéppontjában. Olykor azonban csak átmeneti in, a fülcséken és a bal kamra csúcsi részén ún.
funkciózavar alakul ki kimutatható elválto- pukkanásos sérülést hozhat létre.
zás nélkül. Nagyobb mellkasi tompa erõbehatásra lét-
Súlyosabb sérülés a szívizom zúzódása rejöhet fõérszakadás, mely lehet részleges,
(contusio cordis). A korábban már kóros, heges többnyire az intima szakadásával járó, és teljes,
vagy zsírosan elfajult szívizom könnyebben sé- az érfal összes rétegeire kiterjedõ (9-44. ábra).
rül. A szívizomzúzódás rupturát okozhat ín- Traumás aortaruptura típusos helye az isth-
húrokon, papillaris izmon, szabad kamrafalon, mustájék, közvetlenül a bal oldali a. subclavia
az interventricularis septumon és a billentyû- alatti részen. Ennek a területnek fejlõdéstani-
tokon (anulus). A sérülés késõi szövõdménye lag eltérõ a rugalmas rost szerkezete és egyedi
lehet billentyûelégtelenség, aneurysma, majd az anatómiai elhelyezkedése. Ezek és a kiala-
ruptura és szívtamponád. A szívizomzúzódás kuló hemodinamikai változások magyarázzák,
szövettani képét a rostok durva hiperkont- hogy az esetek zömében miért ezen a területen
rakciós szakadása, disszeminált necrosisok, szakad az érfal. A fõér sérülésének másik típu-
kiterjedt érkárosodás, rostok közötti bevérzés
jellemzi. A szívizomzúzódás enyhébb esetben
átmeneti jellegû ritmuszavart, súlyosabb eset-
ben kamrai pumpafunkció-elégtelenséget, il-
letve halálhoz vezetõ kamrafibrillációt okoz-
hat. Az elváltozások zömmel a bal kamra mell-
sõ falában jönnek létre, de a gerincoszlophoz
történõ ellencsapódás révén a hátsó falban is
kialakulhatnak. Ha a szívet diastoléban éri az
erõbehatás, a mechanikai energia a folyadék-
térben megsokszorozódik és felgyorsul. Sub-
endocardiumra áttevõdve vérzést okozhat.
Annak következménye lehet, hogy ha a vérzés
mintegy szigetelõ, eléri az ingervezetõ rend-
szert, vezetési zavart okozhat.
A koszorúerek elzáródása ritkán elõfordu-
ló szövõdmény, melyet többnyire az intima
szakadása vagy subintimalis vérzés talaján ki-
alakuló rögképzõdés hozza létre. Leggyako-
ribb helye a ramus descendens anterior. Az ér-
fal atherosclerosisa, elsõsorban az ún. lágy
plaque-repedés elõsegítheti a szövõdmény ki-
alakulását. Szükséges kiemelni az ún. poszt-
traumás coronariaocclusiót, amely a mellkas
nagyfokú összenyomhatósága miatt, a ster- 9-44. ábra Az érfal összes rétegeire terjedõ
numnak a diastoleban lévõ szívfelszínhez tör- fõérszakadás
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
sa, amikor az arcus ascendens szakad be vagy
le, közvetlenül a billentyûk felett. A következ-
mény szívtamponád. Patológiás folyamatok,
mint atherosclerosis, az aortafal cysticus dege-
nerációja prediszponáló tényezõk lehetnek.
Azok jelentõsebb trauma nélkül is, akár spon-
tán (nyomásviszonyok változása) falszakadás-
hoz vezethetnek. A trauma az ilyen esetekben
az érfal szakadását elõsegíthette. Igen nagy
erejû trauma hatására, általában gerinctöréssel
együtt, az aorta és az arteria pulmonalis sérülé-
se is létrejöhet.
A HAS ÉS A KISMEDENCE TOMPA
SÉRÜLÉSEI
A hasat érõ tompa erõbehatás, a hasfal ru-
galmassága és kitérése miatt nem szükségsze-
rûen jár bõr- vagy izomsérüléssel. A rekesz fe-
dett sérülését a legkülönbözõbb, a hastájékot
érõ tompa erõbehatások, magasból a bordák
tájékára esés, összenyomatás, közlekedési bal-
esetek idézhetik elõ. A repedés gyakoribb a bal
oldalon, mivel a rekeszt jobb oldalon a hozzá-
fekvõ máj védi. Elõfordulhat izoláltan és a
mellkasi, illetve a hasi szervek sérüléséhez tár-
sulva. A törött bordavégek hasításos, nyár-
salásos rekeszsérülést okozhatnak. A rekesz
nyílt sérülése lõtt, szúrt, nyársalásos sérülések-
hez csatlakozhat. A rekeszsérülésen át a hasi
képletek jutnak a mellüregbe. A szív és
nagyerek vongálódásos megtöretése révén ha-
lált is okozhatnak. A rekesz átszakadása miatt
ún. traumás rekeszsérv jöhet létre. Elõfordul,
hogy a repedés a trauma idõpontjában csak
részleges, rendszerint hosszirányú, különösebb
tünetet nem okoz, és csak késõbb növekedik
fokozatosan. A rekeszsérv zömében bal olda-
lon van, mivel a jobb oldalon a máj többnyire
megakadályozza kialakulását.
A nyelõcsõ izolált sérülése ritkán fordul
elõ. Legtöbbször a nyaki és mellkasi egyéb szer-
vek sérüléséhez társul. Sajátos elváltozás az ún.
spontán nyelõcsõ-átfúródás többnyire alko-
holistákon, a hányást, csuklást követõen. A
nyelõcsõfal minden rétegére terjedõ, az alsó
/ 161
szakaszra lokalizálódó repedés az ún.
Boerhaave-szindróma. A folyamatban a fal-
ra belülrõl ható nyíróerõnek tulajdonítanak
meghatározó szerepet.
A gastroduodenalis tájékot ért erõbeha-
tásra aránylag ritkán alakul ki úgy, hogy a gyo-
morfal összes rétegét érintõ, perforációval jár.
Anatómiai helyzeténél fogva a patkóbél sérü-
lése gyakoribb, mert a hasfalat ért erõbehatás-
kor a gerincoszlophoz nyomódik. A flexura
duodenojejunalis a gerincoszlophoz rögzíti, el-
mozdulása ezért csekély. A bélfüggesztõ sza-
lag leszakadása és a duodenum haránt irányú
teljes átszakadása következhet be. A fedett ha-
si traumák után a klinikai kép helyes értékelé-
se, az esetleges sérülés megítélése nagy gondos-
ságot kíván. Különösen nehéz a gyomor hátsó
falán lévõ sérülés kórismézése, mivel a gyo-
mortartalom csak lassan ivódik a retroperito-
nealis szövetekbe. A tünetek csak fokozatosan
alakulnak ki. A fedett hasi sérülések egyik jel-
legzetes fajtája a telt gyomor falának megrepe-
dése. Tompa erõ behatásra, a tartalom által
közvetített hidrodinamikus feszítõ hatás rész-
leges vagy áthatoló falsérülést eredményezhet.
A falban kialakuló lokális vérzés, állományzú-
zódás, késõbb elhaláshoz, majd átfúródáshoz
vezethet. Üres állapotban a gyomor az erõbe-
hatás elõl elmozdulhat. A fedett bélsérülések
fõleg a fixált területeken alakulnak ki, így a vé-
konybél a felsõ (jejunum) és az alsó (ileum) sza-
kaszon, míg a vastagbél a sigma és a coecum
területén.
A fedett sérülésekben a tompa erõbehatás a
béltartalom nyomását hirtelen felfokozza,
amelynek következményei a gyomor esetében
leírtakkal azonosak. A belek hosszabb-rövi-
debb szakaszai a mesocolonról, illetve a mesen-
teriumról a bélszakasz fixált helyein (duodeno-
jejunalis szöglet, ileocoecalis tájék, colon des-
cendens) alapjukról leszakadhatnak. A bélfal
contusiója nyomán subperitonealis vagy sub-
mucosus vérzés keletkezik. A sérülés fertõ-
zõdhet, és a bélfal ezeken a területeken elhal,
majd a sérülést napokkal követõen átfúródik.
A fedett májsérülések leginkább közleke-
dési balesetek kapcsán jönnek létre. A májat
162 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
9-45. ábra Fedett repesztett májsérülés
ilyenkor vagy többirányú, vagy egyirányú,
nagy erejû tompa erõbehatás éri (9-45. ábra).
A májsérülések jelentõs hányada a máj jobb le-
benyének domborulatán helyezkedik el. Az
többnyire a Glisson-tok repedésével jár, de elõ-
fordul anélkül is. Létre jöhet mélyen a máj állo-
mányában durva roncsolódás is úgy, hogy a
felszín és a tok nem sérül. Májhaemangioma
rupturája már kisebb tompa erõbehatásra be-
következhet. A májkapu képleteinek izolált
sérülése alakulhat ki, ha a hasi szerveket össze-
nyomó erõ a májat a gerincoszlophoz préseli. A
kompressziót követõ májszövetelhalás késõbbi
tünetekkel járhat!
A hasnyálmirigy izolált sérülése ritka. A
tompa erõbehatás a szervet a gerincoszlop-
nak nyomhatja, ettõl különbözõ súlyosságú
sérülés alakulhat ki, úgy mint necrosis, retro-
peritonealis vérzés, részleges vagy teljes szaka-
dás, akut pancreatitis. A tok önálló sérülése is
létrejöhet. A pancreas fedett állományi sérülése
gyermekeknél gyakoribb (kerékpárról, fáról
való leesés), mivel gyermekeknél a hasfal vi-
szonylag közelebb fekszik a gerincoszlophoz,
mint felnõtteknél. A fõér hasi szakaszának át-
hatoló sérülése tompa erõbehatásra leggyak-
rabban már elõzõleg beteg érfalon (aneurysma,
arteriosclerosis) alakul ki.
A lép sérülése nem ritkán jelentéktelennek
tûnõ hasi trauma miatt is bekövetkezhet. A
lépsérülést általában a X–XII. borda elmozdu-
§
9-46. ábra Roncsoló lépsérülés
lása, a lépfelszínre gyakorolt direkt nyíró erõ
vagy a bordák törése okozza (9-46. ábra).
Tompa erõbehatásra egyszakaszos és
kétszakaszos lépruptura alakulhat ki. Az
elõbbinél a tok és az állomány egyszerre, az
utóbbinál az erõbehatástól csak a lép állománya
sérül. A lép tokja sértetlen marad, majd a nö-
vekvõ vérömleny a tokot is széjjelszakíthatja,
és ezt követi a gyors hasûri elvérzés. A kóros,
megnagyobbodott lép már kis traumára is sé-
rülhet. A lépkörüli összenövések is hajlamosí-
tanak a kis erõbehatás utáni sérülésre. Elõfor-
dulhat, hogy a léptájékot ért direkt erõbehatás
(hasba öklözés, hasfalhoz csapódó labda) vezet
lépsérüléshez, ilyenkor a lépkapu irányába ható
erõ az érképletek átszakadását is okozhatja.
Az egyszakaszos lépruptura klinikai tünetei is
elhúzódhatnak, mert az áthatoló sérülés felszí-
nére jutó vérömleny egy ideig tamponálhatja a
sérült területet. Az alvadék lelökõdése után
alakul ki a vérvesztéses sokk. Sérülhetnek izo-
láltan a lépkapu érképletei.
Hasi trauma reflexes úton is vezethet
halálhoz (Goltz-reflex).
A vesesérülések jelentõs része tompa erõ-
behatásra keletkezik, rendszerint más hasi
szervek sérülésével együtt. A veséket a bordák,
a csigolyák és a lumbalis izomzat együtt védi.
A sérülésük mégis gyakoriak, mert a vesekapu
képleteire ható húzóerõ, a bordák törése, a csi-
golyák harántnyúlványainak törése és a has-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
9-47. ábra Durva fedett vesesérülés
üreg felõl áttevõdõ erõbehatás viszonylag
könnyen okoz sérülést.
A vese hirtelen le- vagy felfelé mozgása a
vesekocsány leszakadását eredményezheti. A
vesezúzódás következménye az üregrendszerig
terjedõ subcapsularis haematoma, capsula-
szakadás és durva parenchymasérülés (9-47.
ábra). A retroperitoneumban futó ureter vé-
dett helyen van, ritkán sérül.
A húgyhólyag sérülése fõleg tompa hasi
traumák során, a medencegyûrû csonttörései-
vel közösen fordul elõ. A húgycsõ szakadása
önállóan, a hártyás szakaszon, illetve a húgy-
hólyagszakadással együtt alakulhat ki. Telt
hólyagnál a tompa erõbehatás intraperitone-
alis hólyagrupturát eredményezhet.
Tompa erõbehatás ritkán okoz méhsérü-
lést. A kismedencébõl kiemelkedõ méh azon-
ban sérülhet. Bevérzés, részleges vagy teljes fal-
szakadás következhet be (pl. terhes nõknél,
helytelenül elhelyezett biztonsági övtõl). Az
ütközés pillanatában az amnionfolyadékot tar-
talmazó terhes méhet a biztonsági öv által köz-
vetített, jelentõs, ún. levezetett energia érhati.
A belsõ nyomásfokozódáshoz, felfeszüléshez
és áthatoló méhfalsérüléshez vezethet. A többi
/ 163
nõi belsõ nemi szerv általában csak igen durva
medencetöréskor sérül. Terhes nõnél a hasfali
tompa erõbehatás vetélést eredményezhet. A
retroperitonealis tér vérgyüleme tompa vagy
penetráló trauma hatására egyaránt létrejöhet.
Heveny vérvesztés következhet be az aorta, a
vena cava, a proximalis veseerek, a vena portae
vagy a pancreas, a duodenum, a mesocolon sé-
rüléseibõl, illetve a medencecsonttöréshez tár-
suló érsérülésbõl. A retroperitonealis vérvesztés
tünetei kezdetben nem jellemzõek, mert a
hasûri vérzés diagnosztikai jelei hiányoznak.
A traumánál kialakulhat a traumás an-
uria, a Crusch-szindróma. A hasi-kismeden-
cei, végtagi nagy testfelületet érõ tompa, több-
nyire gyors és váratlan erõbehatás következté-
ben jön létre (pl. betemetés). Kiterjedt szöveti
trauma rabdomyolysissel és jelentõs mennyisé-
gû folyadékvesztéssel jár a kialakuló perfúziós-
reperfúziós zavar miatt. Következménye an-
uriával járó veseelégtelenség lehet. A háttérben
nem specifikus Henle-kacs-necrosis áll. A ki-
terjedt izomsérüléshez súlyos myoglobinuria
társul. Ismeretesek olyan esetek, amikot a
kültakarón traumára utaló elváltozások nem
voltak. Az ilyen események értékelése meg-
különböztetett figyelmet kíván.
LEZUHANÁS MAGASBÓL
A magasból lezuhanás sérülései a tompa
erõbehatás legkülönfélébb formái lehetnek.
Azok a magasságtól, a lezuhanó test súlyá-
tól, valamint a testet érõ felszín minõségétõl
függenek. A sérüléseket befolyásolja az életkor
is. A fiatalabb, rugalmasabb szövetek, csontok
kevésbé sérülékenyek.
A magasból lezuhanás általában vagy ön-
gyilkossági, vagy véletlen balesetként for-
dul elõ. A letaszítás lehetõsége ritkán merül
fel. A sérülések alapján ez a körülmény nem
mindig tisztázható. Az életellenes bûncselek-
mény áldozatát azonban utólag magasból le-
dobhatják, hogy az idegenkezû cselekmény ál-
tal okozott sérüléseket ezzel elfedjék, a vélet-
len baleset vagy öngyilkosság látszatát keltsék.
164 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
A helyszíni vizsgálat, a sérülések szakszerû és
gondos elemzése, dulakodási nyomok, vitális
jelek felderítése-kimutatása és a toxikológiai
vizsgálatok (alkohol, drog, gyógyszer stb.) ér-
tékelése alapján alakítható ki a végleges szak-
értõi vélemény. Az idegen kéz szerepének tisz-
tázását nehezítheti meg az a körülmény, hogy
elõzetesen más módon történt eredménytelen
öngyilkossági kísérlet, majd ezt követõen kö-
vetkezett be a magasból leugrás. Öngyilkos-
ság tényét valószínûsítheti a búcsúlevél, a fel-
készülésre utaló jelek, ruházat gondos levétele.
Az öngyilkosság teljesen váratlan eseményként
is elõfordul. Kórházi ápoltak is választják az
öngyilkosságnak ezt a módját.
A véletlen baleset repülõszerencsétlenség
(sárkányrepülõ), sikertelen ejtõernyõs ugrás,
hegymászás közbeni lezuhanás (hegymászó
baleset) rendszerint szemtanúk jelenlétében
történik.
9-48. ábra A kockakövezet lenyomata a mellkas
bõrén
Lezuhanáskor a tompa erõbehatás okozta kü-
lönbözõ típusú sérülések jöhetnek létre. Az
ütõdés mechanizmusa érvényesül. Durva sza- gasból való lezuhanásra bizonyos fokig jel-
kításos sérülésekkel kombinálódhatnak attól lemzõek lehetnek. Többségükban nem diffe-
függõen, hogy a zuhanó test zuhanás közben renciálhatók el más tompa erõbehatásra kelet-
nem vágódik-e az esés vonalában lévõ kiálló kezett sérüléstõl. Talpra eséskor az alulról
tárgyhoz. A sérülések súlyossága függ az érke- felfelé ható erõ a bokaízületet szétfeszíti, a
zési felszín minõségétõl, az esés módjától, a külsõ és belsõ bokanyúlvány letörik, ugyanak-
magasságtól, a test tömegétõl. kor az elõrefelé is ható erõ a lábtõ- és láb-
A sérülések súlyosságát és jellegét befolyá- középcsontok összenyomatásos törését hozza
solhatja az életkor is. A lezuhantak általában létre. Az eltörött sípcsont alsó törtvége a sa-
politraumatizáltak. A bõr rugalmassága miatt, rok bõrét, sõt esetleg a cipõtalpat is átfúrhatja
még viszonylag nagy magasságból történõ le- (9-49., 9-50. ábra).
zuhanásnál is elõfordulhat, hogy csekély külsõ
sérülések láthatók, a súlyos belsõ szervi sérülé-
sek mellett. A rendszerint igen rövid túlélési
idõ miatt a vitális jelek akár hiányozhatnak.
A test talajhoz érkezésekor keletkezett sérülé-
sek egy része jellemzõ lehet arra a felszínre,
melyre a test közvetlenül csapódott (pl. kocka-
kõ) (9-48. ábra). A hirtelen lassulás az egész
testben vongálódásos sérüléseket és nagy kiter-
jedésû roncsolódásokat okozhat (fõér, tüdõ,
szív és más szervek leszakadása). A sérülések
közül elsõsorban a végtagcsontokon kelet- 9-49. ábra A törött csontok perforálják a sarok bõ-
keznek olyan elváltozások, amelyek a ma- rét
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
9-50. ábra A törött szárkapocscsont perforálja a
lábszár bõrét
A sípcsont és szárkapocscsont alsó harma-
dában létrejöhet az ún. Y-törés, amely úgy ke-
letkezik, hogy a saroktájékra esés következté-
ben a sarokcsont és az ugrócsont a két lábszár
és szárkapocscsont közé ékelõdik.
A jellegzetesnek mondható elváltozások, a
test tengelyének irányában ható erõbehatá-
sokra alakulnak ki. Az alsó végtag sérülései
nagymértékben attól is függenek, hogy a vég-
tagok a talajhoz ütõdés pillanatában kinyújtott
vagy hajlított helyzetben volt. A nyújtott, me-
rev lábbal történõ földetéréskor az eltörött
combcsont törtvége átfúródhat a comb bõrén.
A combcsont feje, az ízületi vápa széttörése
után, a medencébe fúródhat. Ugyanilyen me-
chanizmussal, elsõsorban ülõcsontra zuha-
násnál a gerincoszlop a koponya ûrterébe
nyomódhat, az öreglik környékén a korábban
már leírt gyûrûtörést okozva. Jellegzetes lehet
a csigolyák összenyomatásos (kompressziós)
törése is.
Ha lezuhanáskor a mereven elõrenyújtott
felsõ végtagok támaszkodnak fel a talajon, a
csuklóízület szétfeszítése, széjjelválása, a kéz-
középcsontok összenyomatásos törése, váll-
/ 165
ízületi ficam, kar- és lapockacsonttörés alakul-
hat ki. A zuhanás során tárgyakhoz történõ
ütõdéskor a sérülések annyi energiát emészte-
nek fel, hogy jelentõsen lefékezhetik a testet,
hogy a várhatónál lényegesen enyhébb, pl. fej-
sérülések jöhetnek létre. A védekezési tartás
nélkül, a közvetlenül a talajhoz vágódó kopo-
nya darabosan törik, az agy durván roncsoló-
dik. A vállal feltámaszkodó, lefékezõdõ test-
ben sorozat bordatörés, gerinctörés, fõérszaka-
dás, a szív, a tüdõ leszakadása, máj- és lépsérü-
lés következhet be. A durva sérülések követ-
keztében a halál azonnal beállhat. A megté-
vesztõen kevés vitális jel a sérülések élõbeni ke-
letkezésének megállapítását megnehezíti és
kérdésessé teheti.
A kiterjedt csonttörésekbõl, az izom- és
belsõ szervi roncsolódásokból roncsolt, apró
szövetdarabkákat, kicsiny csontszilánkokat
rövid túléléskor a vérkeringés a szív jobb kam-
rájába, a tüdõ verõeres keringésébe juttathat.
Azok kórszövettani vizsgálattal kimutathatók
és vitális jelként értékelhetjük.
Magasból lezuhant személyek holttestének
boncolásakor keresni kell az esetleges megra-
gadásból származó elváltozásokat, védekezési
sérüléseket, amelyek idegen kéz szerepére,
bûncselekményre utalnak.
ZSÍREMBOLIA
A véráramba nem emulgeált, neutrális zsír
mikroaggregátumok kerülhetnek és tovasod-
ródva, a kapillárisokban megrekedve, nagyobb
területeket zárhatnak ki a keringésbõl. A tom-
pa erõbehatásra elsõsorban a hosszú csöves
csontok diaphysisének törésénél áll fenn a
zsírembolia lehetõsége, melynek igazságügyi
orvostani jelentõségét az adja, hogy egy-
aránt lehet vitális jel és halálok. A klinikai
és boncolási tapasztalatok szerint elõfordulása
gyakori. Tünetei sokszor a sérülés elszenvedé-
se után órák vagy napok múlva jelentkeznek, a
sérülés egyéb tünetei kialakulásuk tényét el-
fedhetik.
166 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A zsírcseppek a zsírszövet roncsolódása-
kor, a vénák egyidejû megnyílása útján juthat-
nak be a keringésbe. A zsírembolia kialakulásá-
nak hátterében lezajló folyamatok nem teljesen
tisztázottak. A traumás mechanizmusban
szerepeltethetõ mechanikai tényezõk mellett, a
fizikokémiai elmélet szerint, a keringõ vérlipi-
dek emulsiós stabilitásában állnak be olyan
változások, amelyek következményeként kép-
zõdnek a neutrális mikroaggregátumok.
Azok okozzák a tüdõ és az agy capillarisainak
eltömeszelõdését.
A zsírembolia következményeinek pato-
mechanizmusában a capillariskeringés akadá-
lyozása mellett, a zsírcseppek leépülése kap-
csán felszabaduló szabad zsírsavak capillaris
endothelre gyakorolt toxikus hatásának is sze-
repet tulajdonítanak. A csontsérülés környeze-
tében kialakuló vérzés, illetve duzzanat követ-
keztében megnõhet az intramedullaris nyomás.
A megfeszült, illetve sérült, összeesni nem tu-
dó vénák, ezért is játszanak szerepet a roncso-
lódott zsíros csontvelõnek a vérkeringésbe ke-
rülésében.
Zsírembolia kialakulásakor az alábbi lehe-
tõségeket mérlegelhetjük:
§
A gyûjtõerekbe jutott zsír a vénás keringés-
sel a tüdõ hajszálereibe jut, azokat eltömeszelve
vezet pulmonalis típusú zsíremboliához
(9-51. ábra).
A zsírnemû anyagok átjuthatnak a tüdõ
capillarishálózatán vagy a nyitott foramen
ovalén, és bekerülhetnek a nagyvérkörbe, és
szisztémás típusú zsírembolia alakulhat ki.
A zsírembolia az agy, vese, retina, tüdõ capilla-
risaiban megjelenve vérzést, microinfarctust,
valamint nem vérzéses, ischaemiás necrosist
hozhat létre. A zsírembolisatio boncolási lele-
tébõl az agyszövet fehérállományának pont-
szerû vérzéses lágyulásai, a szívizom gócos el-
halásai emelhetõk ki (9-52., 9-53. és 9-54. áb-
ra). A szerveken más jellegzetes elváltozás ál-
talában nincs. Nagyvérköri zsírembolisatio so-
rán a bõrön pontszerû vérzések jelenhetnek
meg, a gyorsan kialakuló thrombocytopenia

1. csonttörés, csontvelõsérülés okozta

zsírembolia (csöves csontok sérülése),
2. depózsír roncsolódásából származó
zsírembolia (létrejöhet mûtéthez csatla-
kozva is),
3. különbözõ eredetû hyperlipaemiák és a
vér kémiai összetételének megváltozá-
sa miatt létrejött zsírembolia (pl. de-
kompressziós betegség, foszformérgezés,
égés),
4. parenteralis terápia során adott olajos
gyógyszerek véletlen vérbe juttatásával
okozott zsírembolia (olajos injekció, ha
érpályába jut),
5. elhúzódó szteroidterápia, kortizon és
származékainak hosszan tartó adásá-
hoz társuló zsírembolia.

A zsírembolia pulmonalis és szisztémás 9-51. ábra A zsírembolisatio folyamatának sémája

típusát különíthetjük el. tüdõben, vesében, agyban
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
9-52. ábra Zsírembolisatio utáni pontszerû vérzé-
sek az agyállományban
9-53. ábra Zsírembolisatio utáni pontszerû vérzé-
sek a kéregtestben
9-54. ábra Zsírembolisatio utáni érkörüli vérzések
szövettani képe az agyállományban
/ 167
miatt. A vérben megjelenõ zsírcseppeket
thrombocyták borítják be, ennek következmé-
nye a keringõ vérben a vérlemezek számának
gyors csökkenése. Kórszövettani vizsgálattal,
fagyasztott metszetekben, zsírfestõ anya-
gokkal (Sudan-III., Scharlach- R, Oil red) a
capillarisokban zsírcseppek mutathatók ki. A
zsírembolisatio súlyosságának megítéléséhez
szemikvantitatív módszert is használha-
tunk, melyet +–++++ súlyossági fokozattal je-
lölünk, az egy látótérben elhelyezkedõ zsírdu-
gaszok mennyisége alapján.
A zsír eloszlása a tüdõ különbözõ részeiben
nem egyenletes, ezért a szövettani kimutatást
több területrõl vett mintán kell elvégezni. A
mennyiségi zsírmeghatározásra is van lehetõ-
ség.
A MEGVERT
GYERMEK-SZINDRÓMA
(BATTERED CHILD SYNDROME,
CHILD ABUSE)
Keller Éva
A megvert gyermek tünetegyüttes a kiskorú
gyermekek olyan klinikai állapota, akik külön-
bözõ súlyosságú bántalmazást szenvedtek el.
A bántalmazás lehet testi, fizikális, szexuális
vagy emocionális. A bántalmazás ténye meg-
valósul a gyermek testi és lelki elhanyagolása
során is. A bántalmazás következtében létrejö-
het egészségkárosodás, de nem ritkán halál is.
A gyermekbántalmazások hátterében jelentõ-
séget tulajdonítanak az elkövetõk fiatal korá-
nak, éretlenségének, a szociális izolációnak, a
rossz szociális és gazdasági körülményeknek,
a családon belüli problémáknak, s hogy nem
ritkán ezen elkövetõk gyermekkorukban ma-
guk is „áldozatok voltak”.
A fizikai bántalmazásra utaló gyanújelek-
nek tekintjük a különbözõ idõben keletkezõ,
testszerte található lágyrész sérüléseket, csont-
töréseket, égés, forrázás nyomát, valamint, ha
az elõzményben többszörös, bizonytalan erede-
168 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
9-55. ábra Külsérelmi nyomok megvert gyermek
testén
9-56. ábra Megvert gyermek; csonttörés röntgen-
felvétele
tû sérülések szerepelnek. A gyanújelek közé
soroljuk továbbá, ha a szülõ vonakodik a sérü-
lés keletkezésének körülményeit elmondani, ha
a történet, a kórelõzmény adatai és a talált lelet
között ellentmondás van. Gyanakvásra ad
okot az is, ha a szülõk a gyermeket késve viszik
orvoshoz.
§
A sérülések típusos helyei a végtagok,
glutealis és háttájék. A balesetszerû sérülések-
kel ellentétben, ahol a kiemelkedõ testrészeken
általában egy körülhatárolt sérülés jön létre, a
bántalmazott gyermeknél, többszörös, csíksze-
rû, vonalas vagy az eszközre jellegzetes hámsé-
rülés található. A kórisme felállításában meg-
határozóak lehetnek (9-55., 9-56. ábra) a kül-
sérelmi nyomok és a radiológiai elváltozások
(baby-gram), mert gyakran ezek pozitív ered-
ménye igazolja a kórképet. A csonttörések leg-
gyakoribbak a hosszú csöves csontokon for-
dulnak elõ. Azok az irodalmi adatok szerint, az
összes csonttörések 20–30%-át képviselik. A
bordatörések a nagyfokú rugalmasságuk miatt
ritkábban fordulnak elõ, mindig nagy erõbeha-
tásra utalnak. A bordatörés általában a hátsó
íven alakul ki. A leggyakoribb keletkezési
módjuk a mellkas összenyomatása. A szülõ
ilyenkor általában erõvel összeszorítja a mell-
kast (pl. a szülõ nem tûri a gyermek sírását). A
törés számtalan sok esetben már csak a csont-
heg, kallusz képzõdésekor kerülnek felisme-
résre.
A gyermekek bántalmazásakor az esetek
kb. 50%-ban keletkezik fejsérülés. Azoknak
igazságügyi orvostani szempontból is kiemelt
jelentõségük van. A sérülések feloszthatók:
– hajas fejbõr és arc lágyrész sérülései,
– agy és arckoponya törései,
– szemsérülések,
– intracranialis vérzések,
– agyzúzódás,
– agyoedema.
A fejsérülések gyermekkorban a fejet ért
ütés vagy ütõdéskor jönnek létre. Annak során
vagy a fej mozog, vagy egy mozgó tárgy ütõ-
dik a fejnek. Ezzel megteremtve az agy gyors
accelerációja és decelerációja, s ezáltal a kopo-
nyán belüli sérülést. Az rendkívül változatos
lehet, a keményburok alatti vérzéstõl az agy
axonalis sérüléséig.
A gyermekbántalmazás egyik különleges
formája a „megrázott gyermek” szindróma.
A kórképet elõször Caffey írta le 1974-ben,
mely magában foglalja a gyermek felsõ testénél
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
fogva történõ megrázását, „ostorcsapásos
mechanizmussal létrehozva az intracrani-
alis és intraocularis vérzést, látható kül-
sérelem nélkül”. A kórképre jellemzõ a ke-
ményburok alatti vérzés, a retina bevérzése, s a
súlyos agynyomásfokozódás, esetlegesen var-
ratszétválás. A gyermek megrázásakor általá-
ban nincs jelen más személy, így a bántalmazás
bizonyítása csak a klinikai tünetek alapján le-
hetséges. Agysérülés külsõ jelek nélkül is kiala-
kulhat.
Sajátos formája az ún. Maedow–Mün-
chausen-szindróma, melynek jellegzetessé-
gei:
– a gyermeknek több olyan betegsége van,
amely nem reagál kezelésre,
– a fizikai és laboratóriumi leletek nem
szokványosak,
– a szülõ általában az anya rendkívül jól
tájékozott orvosi kérdésekben, vagy
esetleg maga is egészségügyi dolgozó,
– a szülõ nem hajlandó magára hagyni a
gyereket,
– a szülõ rendkívül nyugodt, még a súlyos
diagnózis esetén is,
– a gyermek tünetei megszûnnek, illetve
hiányoznak a szülõ jelenléte nélkül,
– a családban több a hasonló történés,
esetleg váratlan gyermek halál,
– jellemzõ a családi diszharmónia,
– a szülõ sokszor éretlen személyiség,
közszereplésre vágyik.
A szülõk szeretetüket mintegy megjátsz-
szák, a gyereküket csak eszközként használják
fel a környezet manipulációjában. Minden vá-
gyuk egyrészt a figyelemfelkeltés, másrészt,
hogy a külvilág számára a beteg gyermek igen
gondos és önfeláldozó édesanyjaként tûnjenek
fel. Amennyiben, ha erre a kóros magatartásra
nem derül fény, akkor az orvos vagy a védõnõ
akaratán kívül gyermekbántalmazás részesé-
vé válhat.
Az eseményeket megélõ gyermek érzelmi-
leg súlyosan sérül. A tettenéréskor az anya ál-
talában érzelmi felindultsággal tagadja ártó
szándékát.
/ 169
A gyakorló orvosnak ismernie kell azokat a
tüneteket, amelyek a bántalmazás gyanúját
kelthetik:
– többszörös, különbözõ gyógyulási fázis-
ban lévõ sérülések,
– károsító behatásra keletkezett, jellegze-
tes sérülések,
– a sérülések ismételt elõfordulása, alap-
vetõ biológiai-mentálhigiénés szükség-
letek elhanyagolása,
– érzelem fejlõdési zavar, psychés tüne-
tek, érzelemszegénység,
– a kapcsolatteremtõképesség a korhoz
viszonyítva fejletlen,
– a beszéd fejlõdése a korhoz viszonyítva
késik.
Különös jelentõségû lehet továbbá a szülõ
magatartása is:
– a szülõ vonakodik a sérülés történetét
elmondani,
– a sérülés keletkezésének története el-
lentmondásokkal teli,
– a szülõ késve viszi az orvoshoz a sértet-
tet,
– a szülõ a történetekre nem a sérülés sú-
lyosságának megfelelõen reagál,
– a sérülés keletkezésének elmondott tör-
ténete nem illeszthetõ a gyermek fej-
lettségi szintjéhez.
AZ ÚJRAÉLESZTÉS SZÖVÕDMÉNYEI
Az újraélesztés az alapvetõ életmûködések
helyreállításával, mesterséges pótlásával fog-
lalkozik. Mûvelete során a mellkas meghatáro-
zott területét, tompaerõbehatás is éri. A
komplex újraélesztésben a keringés és a légzés
egyideju pótlására kerül sor. Olyan orvosi tevé-
kenység, amely minden esetben azonnal és esz-
köz nélkül történik.
A légútbiztosítás és befúvásos lélegez-
tetés szabályos alkalmazása általában nem rejti
magában a szövõdmények veszélyét, amennyi-
ben az átjárható légutak biztosítottak. Ezzel
szemben a szívkompressziónak szövõdmé-
170 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
nyei lehetnek. A tompa erõbehatás sajátos for-
mája a cardiopulmonalis újraélesztés során
végzett külsõ szívkompresszió. A beavatkozás
sérüléseket idézhet elõ, amelyek megfelelõ
technikával a minimumra csökkenthetõk. A
szabályos újraélesztési eljárás során is kialakul-
hatnak. Az újraélesztés során a véráramlás fel-
tételezhetõen úgy indul meg, hogy a szív-
kompresszió hatására nõ a mellûri nyomás, il-
letve a szívet a szegycsont és a gerincoszlop
közvetlenül komprimálja. Általában a sternum
benyomása (3–5 cm-es elmozdulás) 25–30 kp
erõt igényel, benyomva tartásának ideje 0,5–1
másodperc. A külsõ kompresszió okozhat je-
lentõs sérülést, ha a betegnek kamrai aneurys-
mája volt, vagy ha az újraélesztést végzõ nem
bizonyosodik meg a carotis – ha lehet, helye-
sebb, a femoralis – pulsatiójáról. A mûködõ
szívet érõ kompresszió ugyanis ritmuszavart,
kamrafibrillációt provokálhat. A diastoléban
lévõ kamrák az erõbehatásra sérülhetnek, sõt
ún. pukkanásos falszakadás, szívfojtás is
létrejöhet. A sternum túlzott benyomása –
rendellenesen fejlett processus xyphoideus –
májszövetszakadást okozhat a májfelszínhez
történõ ütõdés miatt. A bordaporc szétválá-
sa és a bordatörés néha elkerülhetetlen a
sikeres újraélesztés érdekében. Idõs, merev
mellkasú egyéneknél, a szabályok betartása és
kíméletes technika ellenére is, már kis erõbeha-
tásra elõfordulhat bordatörés (I–V.). Ritkán
társulhat a sternum testének törése is. Szövõd-
mény lehet a csontvelõ- vagy zsírembolia. A
telt gyomrot vagy a nem megfelelõen végzett
befúvásos lélegeztetés miatt, a felfúvódott
gyomrot érõ kompresszió a gyomorfal meg-
repedéséhez vezethet. A bal X–XII. bordák
rugalmas elmozdulása miatt kétszakaszos lép-
ruptura is bekövetkezhet. A bordatöréshez
társulhat tüdõsérülés, következményes vér- és
légmell, mellhártyaszakadás, ritkán szívburok-
sérülés. A hányadékbelehelés a légutakba ju-
tott idegentest egyik formája. Telt gyomor
esetében a nem megfelelõ helyen történõ mell-
kasi kompresszió során a hányadék kifelé lö-
kõdik, azonban eszméletlen egyénnél a száj-
üregben marad, és a légzés megindulása során
§
az könnyen aspirálódik. A légutakban post-
mortalisan vagy agonálisan is kerülhet gyo-
mortartalom. A szövõdményeket lehetõleg
meg kell elõzni, kialakulásuk esetén azokat fel
kell ismerni, és elhárításuk érdekében meg kell
tenni a szükséges orvosi beavatkozásokat. A
szakma szabályai szerint végzett újraélesztés-
nek nincs kockázata, mert a klinikai halál, ha
annak elhárítási kísérlete nem történik meg az
a biológiai halálba megy át. A sérülések és ab-
ból adódó szövõdmények felismerése azonban
elvárható orvosi magatartás.
KÖZLEKEDÉSI BALESETEK
A motorizáció fejlõdésével az össztársadal-
mi megelõzési törekvések ellenére a közúti bal-
esetek száma kedvezõtlen képet mutat. A bal-
esetek okait felderítõ vizsgálatok határozottan
bizonyítják, hogy a gépjármûvek számának és
sebességének növekedése nem szükségszerû-
en vezet a balesetek gyakoriságának és súlyos-
ságának emelkedéséhez. A közlekedési balese-
tek okozta súlyos sérülések és halálozás annak
ellenére mutat kedvezõtlen tendenciát, hogy
azok számos esetben megelõzhetõk és elkerül-
hetõk lettek volna. A baleseti halálozás több,
mint egyharmada közlekedési baleset okából
következik be. Sajnálatos tény, hogy a fiatal-
kori halálesetek jelentõs százalékát is ezek a
balesetek adják. Az utóbbi évek sajátos és egyre
gyakrabban elõforduló közlekedési balesettí-
pusa az ún. diszkóbaleset. Okozója a diszkót
elhagyó, alkohol vagy kábítószer (pl. extasy)
befolyása alatt álló gépkocsivezetõ. A közleke-
dési balesetek elemzése és a körülmények tisz-
tázása összetett feladat. Bekövetkezési módjá-
nak, lefolyásának és következményeinek fel-
derítése nagyfokú együttmûködést kíván a
helyszínen vizsgálatot végzõ közlekedési szak-
ember, igazságügyi orvosszakértõ, nyomszak-
értõ, gépjármûszakértõ részérõl. Az összehan-
golt és sokoldalú, körültekintõ szakértõi mun-
kától várható a baleset egyes mozzanatainak
tisztázása, a felmerülõ szakértõi kérdések he-
lyes megválaszolása, valamint a felelõsség kér-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
désének objektív eldöntése. Az igazságügyi
orvosszakértõnek ezért kell ismernie a közle-
kedési balesetekkel kapcsolatos jogi szabályo-
zást, a balesetet kiváltó külsõ és belsõ tényezõ-
ket, az emberi szervezet tûrõképességét, a bal-
eseti sebészet alapelveit.
A közlekedési balesetek elõidézésében
legfontosabb tényezõk a környezet, a bal-
eset okozója és a baleset sértettje. A bal-
esetek bekövetkezésében szerepet játszó ún.
külsõ és belsõ (emberi) tényezõk különvá-
lasztása csak didaktikai szempontból indokolt,
mert azok egymáshoz kapcsolódnak.
A KÖZLEKEDÉSI BALESETEKET
ELÕIDÉZÕ KÜLSÕ TÉNYEZÕK
A külsõ tényezõk közül az út- és terepvi-
szonyok, a világítás, a forgalomirányító beren-
dezések információtartalma, elhelyezése, azok
megfelelõ száma, az útszakasz kiképzése és az
idõjárási viszonyok egyaránt gyorsan változó
helyzetek elé állíthatják a gépjármûvezetõt.
Vizes útszakaszon, nagy sebesség mellett a jár-
mû szinte úszhat, kormányozhatatlanná vál-
hat. A gumiabroncs és az útburkolat között
ilyenkor finom vízréteg alakul ki (aqua-
planing jelenség). A veszélyhelyzet és a bal-
eset megfelelõ alkalmazkodási képességgel,
célszerû magatartással és megfelelõ cselekvés-
sel kerülhetõ el. A jármû rossz mûszaki állapo-
ta fokozza a balesetveszélyt (fék, kormány,
gumiabroncs, világító, jelzõ berendezések). A
gépjármû külsõ és belsõ kiképzése, biztonsági
rendszerei, mûszaki állapota döntõen hozzájá-
rulhatnak a balesetek és a sérülések megelõzé-
séhez. A hibás kipufogó rendszerbõl nagy
mennyiségû szén-monoxid-tartalmú gáz ke-
rülhet a kocsiszekrénybe, és észrevétlenül a ve-
zetõ rosszullétéhez, majd balesethez vezethet.
A meteorológiai tényezõk az emberi teljesít-
ményt is jelentõsen befolyásolhatják. A gépko-
csiban felszerelt mobiltelefonok, nagy frek-
venciájú rádióhullámú adóvevõk kedvezõtlenül
befolyásolhatják a korszerû autók elektronikai
/ 171
rendszereit és a gépkocsivezetõ közlekedésbiz-
tonságát.
A KÖZLEKEDÉSI BALESETET ELÕIDÉZÕ
BELSÕ TÉNYEZÕK
A belsõ (emberi) tényezõk, a közlekedõ sze-
mélyébõl adódó körülmények, azaz a közleke-
dõ ember személyiségjegyei, betegségei és az
azokat befolyásoló faktorok. Az okok közül –
mind a gépjármûvezetõk, mind a gyalogosok
esetében – az elsõ helyen az alkoholos állapo-
tot kell kiemelni. Az alkoholos befolyásoltság
miatt bekövetkezett balesetek száma igen
nagy. Az alkoholnak az egyénre kifejtett hatá-
sát számos összetevõ határozza meg (az egyén
alkoholtûrõ képessége, a fogyasztott alkohol
minõsége, mennyisége, az alkoholbontás üte-
me, a gyomor teltségi állapota, a fogyasztott
étel minõsége stb.). A gépjármûvezetõi képes-
ségre egyes gyógyszerek hatása is elõnyte-
len befolyással van. A központi idegrend-
szerre ható gyógyszerek közül számos, kezdet-
ben hasonlóan hat a jármûvezetõi képességre,
mint az alkoholos befolyásoltság, mert növeli a
vezetõ virtuális biztonságérzetét, de egyidejû-
leg megnyújtja a reakcióidõt. Az altató, nyug-
tató szerek az alkohol hatását erõsíthetik. A
gyógyszergyárak a gyógyszerismertetõben fel-
tüntetik a gépjármûvezetésre hátrányos
mellékhatásokat! Indokolt, hogy erre az
orvos is felhívja a beteg figyelmét. Általá-
nos, testi-szellemi kifáradás esetén megnehe-
zül a külsõ ingerek gyors felfogása, a kritikus
helyzetek felismerése, a megoldáshoz szüksé-
ges helyes elhatározás és végrehajtás. A gépjár-
mû vezetése során a forgalomban résztvevõt
számos vizuális és akusztikus információ éri. A
csökkent látásélesség, színtévesztés, halláská-
rosodás fokozott veszélyt jelenthetnek. A gya-
korlat azt mutatja, hogy valamilyen érzékszer-
vi fogyatékosságban szenvedõ, ha tisztában
van fogyatékosságával, óvatosabban közleke-
dik. Fokozott baleseti veszélyt jelenthet a ká-
bítószer hatása alatti gépjármûvezetés. A
gátlási folyamatok csökkenése a kritikátlan ve-
172 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
zetés, a kritikus helyzetek helytelen felismerése
elhamarkodott döntéshez és cselekvéshez
vezetnek.
A meteorológiai tényezõk (idõjárási
frontok), elsõsorban a frontbetörések kedve-
zõtlenül befolyásolhatják a közlekedésbizton-
ságot. Az idõjárási frontra érzékenyek feszül-
tebbé, ingerültebbé válnak, figyelmetlenül ve-
zetnek, késõn észlelik a veszélyhelyzetet. A
meteorológiai tényezõk nem kívánt hatást
gyakorolnak a központi idegrendszerre, a
szenzomotoros teljesítõképességre, az érzel-
mi-hangulati állapotra. Ugyanakkor az érzel-
mi-hangulati változások önmagukban is ve-
zethetnek balesetveszélyes magatartáshoz.
A posztalkoholos állapot szerepe sem el-
hanyagolható. A szokásos orvosi vizsgálatok-
kal, véralkoholszint-meghatározással ilyenkor
nem igazolható alkoholos befolyásoltság, de a
gépjármûvezetõ feszültebbé válva kritikátla-
nul, nem körültekintõen vezet, késõn észleli a
balesetveszélyt, az elhárítás lelassul vagy elma-
rad.
Az idült és heveny betegségek következ-
tében csökken az általános teljesítõképesség. A
keringési szervek megbetegedései közül elsõ
helyen azokat kell nyomatékkal hangsúlyozni,
amelyek eszméletvesztéssel vagy hirtelen
rosszulléttel járhatnak (pl. ritmuszavar, heveny
koszorúér-keringési zavar, ischaemiás szív-
izom-károsodás, hirtelen vérnyomáskiugrás),
mert ennek következtében a gépjármûvezetõ
elvesztheti uralmát a jármû felett.
A cukorbetegség súlyos formáiban a hypo-
és hyperglykaemiás állapotoknak nagy a bal-
eseti veszélye. Azok hirtelen eszméletvesztéssel
és annak következményeivel járhatnak.
Rendkívüli figyelmet érdemelnek a kopo-
nyasérülés utáni állapotok, mert egy részében
a kritikai és kombinatív készség jelentõs csök-
kenésével kell számolni. Megkülönböztetett
jelentõségûek a hirtelen eszméletvesztéssel járó
az idegrendszeri megbetegedésekzek. Azok
közül az epilepsziát és annak sajátos formáját,
az ún. fotoepilepsziát kell kiemelni. Az erre
hajlamos személyeknél a sötét-világos sávok
gyors változása válthat ki epileptiform rosszul-
§
létet. Az epilepsziás betegek jogosítványt csak
akkor kaphatnak, ha a vezetõképesség elbírá-
lását megfelelõ neuropszichiátriai vizsgálat
elõzi meg, az alkalmassági döntést csak ennek
ismeretében hozhatja meg az erre kijelölt orvo-
si bizottság. A hatósági kezdeményezésére so-
ron kívüli orvosi vizsgálatra is sor kerülhet
(balesetokozás, súlyos szabálysértés stb.).
Az obstruktív alvási apnoe szindrómá-
ban szenvedõknél az aluszékonyság és a hoz-
zákapcsolódó figyelemzavar szerepet játszhat
az ún. elalvásos közlekedési balesetekben.
A közlekedés biztonságot befolyásolják bizo-
nyos élettani állapotok, mint fáradtság,
monotonia, különbözõ betegségek, kor, veze-
tési gyakorlat stb. Az alkalmassági orvosi vizs-
gálatoknak ezért megkülönböztetett jelentõsé-
ge van, azt megfelelõ jogszabályok szabályoz-
zák [13/1992. (VI.26.) NM rendelet].
A személyiségzavarok, kóros személyi-
ségvonások kedvezõtlenül befolyásolhatják a
közlekedésbiztonságot. A balesetet okozók
között a pszichopaták az alkoholisták után
következnek. Antiszociális magatartásuk, kri-
tikai érzékük hiánya, fokozott önértékelésük
(önbizalom, fölényérzet, agresszivitás), a más
jármûvezetõ irányában tanúsított tolerancia
hiánya miatt, az ismételt veszélyhelyzet és bal-
eseteket okozói lehetnek. A balesetért felelõs
egyén pszichológiai és elmekórtani vizsgálata
választ adhat, pl. azokra a kérdésekre, hogy
fenn- áll-e olyan személyiségzavar, amely be-
folyásolja a biztonságos vezetést, mennyire fe-
lelõs a balesetveszélyes magatartásért, a
balesetokozásért.
A hangulati, érzelmi változások, neu-
rotikus állapotok, esetenként egyébként ki-
egyensúlyozott személyiségû gépjármûveze-
tõknél is kiválthatnak balesetveszélyes maga-
tartást.
A cserbenhagyásos balesetek esetében a
balesetet okozó személyek elmenekülnek a bal-
eset helyszínérõl, és elmulasztják a baleset sér-
tettjének nyújtandó kötelezõ segítségnyújtást.
A személyiségvizsgálat tisztázhatja, hogy a
balesetet okozó képes vagy képtelen volt az
eseményeket helyesen értékelni.
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
A közlekedés veszélyessége miatt alapvetõ
társadalmi érdek, hogy gépjármûvezetõként a
közlekedésben csak olyan egyének vehessenek
részt, akik erre minden szempontból alkalma-
sak. A gépjármû vezetésére azok jogosultak,
akik érvényes gépjármûvezetõi engedéllyel (jo-
gosítvány) rendelkeznek. A gépjármûvezetõk
egészségi alkalmasságát a jogszabályok elõírá-
sai szerint orvosi vizsgálattal kell megállapíta-
ni. A közlekedésbiztonságot veszélyeztetõ ma-
gatartás eseteiben sor kerülhet hatósági elren-
delésre, a pályaalkalmassági vizsgálatra is.
A közúti jármûvezetõk egészségi megálla-
pításáról 2011. január 1-tõl a nemzeti erõforrás
miniszter 19/2010. (XII.23.) NEFMI rendelete,
a közúti jármûvezetés egészségi alkalmasságá-
nak megállapításáról lépett életbe, módosítva a
13/1992. (VI.26.) NM rendeletet. A legalapve-
tõbb változás, hogy egyes betegségcsoportok
esetében csak szakorvosi vélemény alapján le-
het alkalmasságot megállapítani. A betegség-
csoportokat a rendelet tartalmazza.
A GÉPJÁRMÛVEZETÉST BEFOLYÁSOLÓ
GYÓGYSZEREK
A motorizált közlekedésben növekszik
azon résztvevõk száma, akik krónikus betegsé-
gük miatt legkülönbözõbb, a reakciókészségre
is kedvezõtlenül ható, tartós gyógyszeres ke-
zelésben részesülnek. A kombinált készítmé-
nyek, több készítmény együttes szedése továb-
bi a vezetés kockázatát növelõ nem kívánt re-
akciókat válthatnak ki. A gyógyszerek a gép-
jármûvezetés alkalmasságát kedvezõtlenül be-
folyásolhatják, illetve azt fokozhatja az egy-
idejû alkoholbevitel is. A gyógyszerek rendelé-
sénél, illetve kiadásánál gondolni kell arra,
hogy az alkalmazandó gyógyszerek mennyiben
korlátozzák a vezetési készséget. A gyógy-
szergyári utasítások általában azokat tartal-
mazzák. A beteg tudomására kell hozni azokat.
Számos gyógyszer mellékhatása, az egyéni
reakcióképesség erõsebb a kezelés megkezdé-
sekor, mint egy bizonyos alkalmazkodási (hoz-
zászokási) periódus után. A beteg ezért gyak-
/ 173
ran csak ezen második szakaszt követõen válik
a gépjármûvezetésre alkalmassá. A kérdések
eldöntésére mindenkor a kezelõorvos hivatott,
amit a beteg fokozott megfigyelésével és ellen-
õrzésével kell eldönteni.
A gépjármûvezetési alkalmasságot
befolyásoló gyógyszerek
à Fájdalomcsillapítók. A gépjármûvezetés
szempontjából az opiátok és opioid analge-
tikumok és a kombinált készítmények (anal-
geticum + codein vagy coffein) jelentik a leg-
nagyobb kockázatot, amit az alkoholfo-
gyasztás tovább fokoz (szinergikus szedatív
hatás).
à Antidiabetikumok. Közlekedés-egészség-
ügyi kockázatot jelentenek egyes anyagcse-
rezavarok (hypoglykaemia, hyperglykae-
mia). Abban az esetben, ha a beteg nincs jól
beállítva vagy beállítás alatt van, tilos gép-
jármûvet vezetni, illetve célszerû a beteget
lebeszélni a gépjármûvezetésrõl. Az oralis
antidiabetikumok, közül fokozott figyelmet
igényelnek a szulfonilureák. Már kis meny-
nyiségû alkohol nagymérvû hatásfokozó-
dást okozhat!
à Vérnyomáscsökkentõk. A centrálisan ha-
tó vérnyomáscsökkentõk, vazodilatátorok
(first dosis phenom) és a kombinált kezelé-
sek kedvezõtlenül befolyásolhatják az al-
kalmasságot.
à Szemészeti készítmények. A látószervre
ható gyógyszerek vagy élvezeti szerek (alko-
hol) csökkenthetik a gépjármûvezetõ telje-
sítményét (pl. mydriaticumok).
à Pszichofarmakonok. Jelentõs mellékhatá-
sokat okozhatnak, ezért kiemelt figyelmet
érdemelnek. A várható mellékhatás súlyos-
sága eltérõ, azt befolyásolja a beteg szemé-
lyisége, az alapbetegség, az adott pszicho-
farmakonra való individuális reagálás, vala-
mint ezek kölcsönhatásai. A gépjármûveze-
tési alkalmasság megítélésekor is a keze-
lõorvos felelõssége rendkívüli, minden eset-
ben egyedi megítélést kíván (antidepresz-
174 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
szánsok, neuroleptikumok, trankvillánsok,
hipnotikumok és szedatívumok).
à Antiepileptikumok. A mellékhatások ki-
zárása (pl. szédülés, álmosság) és több éves
rohammentesség alapvetõ szempontok az
alkalmasság megítélésében (petit-mal és
grand-mal antiepileptikumok).
à Antihisztaminok. Szedatív hatás vagy iz-
galmi állapot különösen az adagolás kezdeti,
ún. beállítási szakaszában, az alkalmasságot
kizárják. Az alkohol fokozza a szedatív
hatást.
à Centrális izomrelaxánsok. Az erõs szeda-
tív hatásuk miatt az alkalmasságot jelen-
tõsen korlátozzák, egyidejû alkoholfo-
gyasztás vagy egyéb centralis hatású gyógy-
szerek kizárják a gépjármûvezetésben való
részvételt.
à Egyéb gyógyszerek. Gasztroenterológiai
szerek közül különös figyelmet érdemelnek
azok a szerek, melyek a gépjármûvezetõ ma-
gatartását, reakciókészségét, figyelemalko-
tását kedvezõtlenül befolyásolják (pl. cime-
tidin, eclozin, metoclopramid). A pszicho-
stimulánsok és étvágycsökkentõk rendszeres
szedése a gépjármûvezetési magatartás
szempontjából jelentõs kockázatot jelenthet
az adott szituáció és a saját képességek hely-
telen megítélése miatt (pl. metamphetamin,
phenmetrazin). A Parkinson-kór olyan jelle-
gû megbetegedés, amely gyakorlatilag kizár-
ja a felelõsségteljes gépjármûvezetést. A ke-
zelés eredményessége esetén, az alkalmazott
gyógyszerek is veszélyeztetik a gépjármûve-
zetési alkalmasságot (pl. scopolamin, szinte-
a b
9-57. ábra A gyalogoselütés három fázisa: a) elsõdleges ütközés; b, c) ellökés, illetve a gyalogos felcsapódása
a jármûre; d) a gépkocsi keresztülhalad az emberi testen
§
tikus antikolinergikumok, bromocriptin, an-
tihisztamin hatású készítmények).
A KÖZLEKEDÉSI BALESETEK SORÁN
KELETKEZÕ JELLEGZETES SÉRÜLÉSEK
A közúti forgalomban résztvevõk közül
baleset érheti a gyalogost, kerékpárost, segéd-
motorkerékpárost, motorkerékpárost, gépko-
csiban utazókat.
A közúti gépjármû okozta baleset a sértett
helyzetétõl és a személyi sérülések keletkezési
mechanizmusától függõen lehet:
1. elütés: a sértett az ütközéskor általában
függõleges testhelyzetben volt, a test a jár-
mû valamely részével érintkezett,
2. gázolás: a sértett a jármû elõtt feküdt, a
jármû egy vagy több kereke áthaladt a tes-
ten,
3. elütés és gázolás: az elütött személy a
továbbhaladó jármû elé zuhanva gázolást
is szenvedett,
4. összeütközés, amikor a jármûvek vezetõi
és utasai sérültek.
A GYALOGOS SÉRÜLÉSEI
A gyalogoselütés rövid idõegység alatt le-
zajló, három, egymástól élesen el nem különü-
lõ, egymásból következõ fázisra bontható ese-
ménysorozat (9-57. ábra). A gyalogost leg-
gyakrabban gépkocsi üti el.
c d
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
9-58. ábra Elsõdleges ütközési sérülések a lábszá-
ron (nyíl: csontba törött fém)
1. Az elsõ fázis döntõ mozzanata a gyalo-
gos és a jármû elsõdleges érintkezése.
Az ütközéskor a testhez ütközik a jármû –
általában – elülsõ valamely kiálló része. A
legtöbbször ez a gépkocsi lökhárítója, lám-
pája, sárvédõje, lámpakerete. Az érintkezés
helyén az ún. elsõdleges ütközési sérülés
(nyom) keletkezik. Az rendszerint a láb-
szárakon található. Ennek megfelelõen a
talp síkjától bizonyos magasságra. A sérü-
lés többnyire az alsó végtagokon, deréktá-
jon vagy fartájékon, gyerekeken a törzsön
vagy még feljebb helyezkedik el. Az vérzé-
ses hámhorzsolás, bõr alatti bevérzés, re-
pesztett seb, fedett vagy nyílt csonttörés
formájában jelenik meg (9-58. ábra). A sé-
rülés elhelyezkedésébõl a gázoló jármû mé-
reteire, esetleg a gépkocsi típusára, az erõ-
behatás irányára, a sértett helyzetére, hala-
/ 175
9-59. ábra Az éktörés keletkezésének sémás rajza
dási irányára lehet következtetni. A gya-
logló sértettnél lépés közben általában nem
egyforma magasságban és súlyosságban
alakulnak ki az elsõdleges ütközési nyo-
mok, mert lépéskor az egyik lábszár fel-
emelt, behajlított helyzetben is lehet. Az
ütközés pillanatában a fej jelentõs gyorsulá-
sa következik be, a test egyidejûleg valami-
lyen szögben elfordul. Ezt jelezheti a cipõ-
talpon megjelenõ, a talaj felszínét mutató,
súrlódási nyom. Az következtetni engedd
arra, hogy a sérült a baleset pillanatában álló
testhelyzetben volt.
A csonttörés típusa jellegzetes lehet a be-
hatás irányára (pl. tibia éktörése) (9-59.
ábra). A gyalogos a közeledõ jármûvet ész-
lelve ösztönösen feléje fordulhat, és ebben a
helyzetben szenvedi el az elsõdleges sérü-
lést, amely a baleset elemzésekor félreveze-
tõ is lehet. A lábszárcsontok töréséhez csat-
lakozó hámhorzsolódás, ha az, a lábszár
tengelyére harántul áll, akkor az olvasha-
tó le, hogy a sérült, az összeütközés pillana-
tában álló testhelyzetben volt.
2. A második fázisban az összeütközést
követõen a gépjármû ellöki a gyalogost.
Az ütközési pont magasságától, a gépjármû
haladási sebességétõl függõen az elütött
személy közvetlenül a talajra zuhanhat, ol-
176 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
dal irányban ívben kirepülhet vagy felvá-
gódhat a gázoló jármûre, majd a talajra ke-
rül. A jármû mozgási energiájának jelenté-
keny hányada a sértett testére tevõdik át.
Az ún. elsõdleges ütközési sérülés el-
szenvedését követõen kialakuló min-
den további sérülés, ún. másodlagos sé-
rülés. Az ütõdési sérülések általában súlyo-
sak. A gyalogos a gázoló jármûre általában
akkor csapódik fel, ha az elsõdleges ütkö-
zés az emberi test súlypontja alatt törté-
nik, és a gázoló jármû legalább 40 km/h
vagy annál nagyobb sebességgel halad. A
jármûre történõ felcsapódás során a test a
motorháztetõnek, szélvédõ üvegnek vagy
széli fém peremének ütõdik, majd többnyi-
re oldalra esik. A következmény lehet a túl-
feszítéses vagy túlhajlításos gerincsérülés,
durva koponya- és agysérülés, többszörös
csonttörés, mellkasi, hasi szerv sérülése és
lágyrészsérülés.
A másodlagos sérülés kialakulhat elõre-
vagy oldalirányban történõ zuhanástól is.
Az általában ívben történõ kirepüléskor, az
ösztönösen kinyújtott valamelyik felsõ
végtagon, válltájékon alakulhatnak ki jel-
legzetes hámzúzódások és vérbeszûrõdé-
sek, további ízületi bevérzések, szalagsza-
kadás, csonttörés. A vonalas hámsérülések
a testnek a tompa tárgyhoz történõ ütõdése
utáni csúszás irányát jelezhetik. Az ütõdés
jellegétõl függõen eltérõ súlyosságú kopo-
nya-, mellkasi és hasi szervsérülések jönnek
létre. A már sérült, elesett vagy gépkocsira
felvágódott gyalogost, a visszazuhanás pil-
lanatában a jármû valamely része ismét
meglöki, áthalad rajta vagy oldal irányban
kidobja, és így további sérülések keletkez-
hetnek.
3. A harmadik fázisban a gyalogos tovább
csúszik az úttesten, a talajfelszínen. A
gépjármû az emberi testen áthaladhat vagy
magával vonszolhatja. A gázoláskor a jár-
mû egy vagy több kereke átgördül a testen.
Elsõdleges gázolás akkor jön létre, ha el-
ütés nem történik, a sértett a jármû elõtt
eleve fekvõ testhelyzetben volt (ittas vagy
§
9-60. ábra Nyúzásos, ún. décollement sérülés és
vértasak keletkezésének sémája
eszméletlen állapot). A másodlagos gázo-
lás akkor történik, amikor a jármû által el-
ütött személy az útra zuhan, és így halad-
nak át rajta a jármû kerekei. A lágyrészek
sérülései többnyire jelzik a jármû haladási
irányát. Gázoláskor a combon, felkaron
vagy a test más tájain a bõr típusos nyúzá-
sos, ún. décollement elváltozása ala-
kulhat ki (9-60. ábra). A jármû kereke a
bõrt és a bõr alatti szöveteket túlnyújtja,
maga alá gyûri. Egyidejûleg a lágyrészekrõl
a zsírszövet is leválik, majd vérrel, roncsolt
zsírszövettel telt tasak alakul ki. A vérta-
sak – nagyságától függõen – jelentõs vér-
veszteség forrása lehet. Ilyen sérülések jö-
hetnek létre, amikor a gépkocsivezetõ ész-
leli a földön fekvõ testet, fékez, de megállni
nem tud és átgördül a testen. A törzsön va-
ló áthaladás következtében testfelszíni vér-
beszûrõdések és hámzúzódások, durva
szervi sérülések, csonttörések jöhetnek lét-
re. A sérülések, törések függnek az áthala-
dó jármû súlyától, típusától, a haladás irá-
nyától és sebességétõl. Az áthaladó jármû
aljának kiálló részei is okozhatnak másod-
lagos, esetleg típusos sérüléseket (jellegze-
tes lenyomatot hagyva). A ruházaton vagy
a bõrön gyakran megtalálható a gumiab-
roncs feszínének jellegzetes lenyomata.
Amikor egy nehéz jármû kereke gördül át a
testen, akkor sérülések a kerék felfekvõ
szélességében és a távolabbi testrészeken is,
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
tehát szélesebben is kialakulnak. Az egy-
mással anatómiai kapcsolatban lévõ cson-
tok és szervek ugyanis elmozdulhatnak. A
gépjármû valamely kiálló része az elütött
személyt maga elõtt tolhatja. A sértett vagy
ruhája az elütõ vagy gázoló jármû kiálló ré-
szébe beleakadhat. A sértettet ezért rövi-
debb-hosszabb útszakaszon magával von-
szolja, ún. vonszoltatási sérülések jönnek
létre. A ruházaton is jellegzetes elváltozá-
sok keletkezhetnek. A visszapillantó tükör,
hûtõrács, kilincs, lökhárító, típusos lenyo-
matot hagyhat a gyalogos testén.
A belsõ vizsgálatra jellemzõ, hogy gyakran
kevés külsõ sérülés mellett a belsõ szervek és
csontok súlyos sérüléseit találjuk. A gázolt
holttesten gondosan vizsgálni kell az érzék-
szervek – látás, hallás – a vigyázó képesség ki-
mutatható morfológiai elváltozásait. Keresni
kell az esetleges mozgásbeli akadályoztatásra
utaló elváltozásokat. A boncoláskor, a balese-
tet elõidézõ múló rosszullétekkel, egyensúlyi
zavarokkal járó szervi elváltozások kiderítése
(pl. a kisagyi elváltozások, belsõfül-betegség,
agydaganat stb.) különös jelentõséggel bírhat-
nak.
A GÉPKOCSIBAN ÜLÕK SÉRÜLÉSEI
A gépkocsibalesetek sérültjeit általában a
politraumatizáció jellemzi. Azok sérülései a
baleseti mechanizmustól, a jármûben elfoglalt
helyzettõl, az ütközési iránytól, a haladási se-
bességtõl, a gépkocsi biztonsági berendezései-
nek minõségétõl és rendeltetésszerû haszná-
latától függnek. A sérülések típusában jelen-
tõs különbségek vannak attól függõen, hogy az
utas a balesetkor kizuhan a gépkocsiból vagy
abban maradva szenvedi el a sérüléseket.
A gépkocsibalesetek közel 60%-át a fron-
tális ütközések teszik ki, amikor a jármûvek
elejének teljes vagy részleges összeütközése kö-
vetkezik be. Ritkábban fordul elõ az ún. totá-
lis ütközés. Amit az jellemez, hogy a gépjár-
mû teljes szélességével csapódik szilárd tárgy-
/ 177
hoz. A frontális ütközéskor a kocsi utasai a
test tehetetlenségi továbbmozgásából adódóan
többnyire elõre- és hátracsapódnak. A kialaku-
ló sérülések jelentõs része ennek következmé-
nyei.
A jármûvezetõ négy fázisra bontható moz-
gássorozatot végez. A biztonsági öv rendelte-
tés-szerû viselésével és fejtámla alkalmazásával
változik a mozgás jellege, jelentõsen csök-
kenhet a sérülések súlyossága.
A gépjármûvezetõ ütközéskori
mozgásának fázisai
1. Az ütközéskor bekövetkezõ hirtelen lassu-
lás és a végtag reflexes kitámasztása
miatt a vezetõ alsó végtag izmai és ízületi
szalagjai megfeszülnek, bevéreznek és sza-
kadhatnak. A térd, comb és esetleg a me-
dence a mûszerfalhoz, a mell a kormányke-
réknek ütközhet. (Lágyrész- és hámzúzó-
dások mellett a térdízület, a combcsont és a
medenceöv csontjai sérülnek.)
2. A test tehetetlensége miatt, a fej elõre-
lendül, a gépkocsi valamely részéhez ütõdik
(fej, arcsérülés), a gerinc nyaki szakaszán
túlhajlításos sérülés következhet be a IV–
V. csigolya magasságában, amely a gerinc-
velõ burkainak, a gerincvelõ állományának
és a csigolyák sérülésével járhat.
3. A fej hátralendül, a gerinc nyaki szaka-
szán túlfeszítés következhet be, az csigo-
lyaficammal, lig. longitudinale elszakadá-
sával és retropharyngealis vérömlennyel is
járhat (ostorcsapás vagy Whiplash-sérülés)
(9-61. és 9-62. ábra).
4. A fej és a törzs felsõ szakasza ismét elõre-
lendül, a fej a szélvédõ üveghez, mûszer-
falhoz, a mellkas a kormánykerékhez csa-
pódik (durva koponya- és mellkasi, hasi,
valamint végtagsérülések keletkezhetnek).
A nyaki gerincszakasz túlfeszítése, illetve
túlhajlításos elmozdulása az a. vertebralis és az
a. carotis, illetve azok ágainak sérüléseivel (ér-
körüli vérzés, érelzáródás) járhat.
178 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
9-61. ábra A gerinc nyaki szakaszának jellegzetes, ostorcsapás sérülési sémája,
az V-VI. nyakcsigolya magasságában (túlnyújtás, túlfeszítés)
9-62. ábra Túlfeszítéses csigolyaszéjjelválás a nyaki
gerinc szakaszon
A vezetõ mellett ülõ utas rendszerint súlyo-
sabb sérüléseket szenved, mint a jármûvezetõ.
Ha a biztonsági öv nincs bekötve, ütközési se-
bességgel csapódik a szerelvényfalhoz. A veze-
tõ általában elõbb észleli a veszélyt, és testével
kitámaszt, kísérletet tesz a baleset elhárítására.
Frontális ütközésnél a hátulsó ülésen uta-
zók többnyire koponya és mellkasi sérülést
szenvednek, ha nem használják a biztonsági
övet. A hátulsó ülésrõl elõrelendülõ test a gép-
kocsi tetejének vágódhat. A sérülések típusa és
§
súlyossága tehát függ attól is, hogy a hátsó
ülések biztonsági berendezései megfelelõek
voltak-e. A hátul ülõk testének elõrelendülését
az elülsõ ülések háttámlájának deformációja
lassítja le. A támlához való csapódás után a
nyak túlnyújtása miatti gerincsérülés jöhet lét-
re. Az ajtó az ütközéskor kinyílhat. Az utasok
a jármûbõl kizuhanhatnak és az úttestre zuha-
nó személyt harmadik jármû gázolhatja el.
Rendszerint ilyenkor gyakrabban szenvednek
el halálos sérüléseket. A frontális ütközéskor
az elsõ ajtók, oldalirányú ütközéskor többnyire
az ellenoldali ajtók nyílnak ki.
A hátulról történõ ütközéskor a gépkocsi
elõrelendül, a test hátracsapódik, és ha nincs
vagy nem megfelelõ a gépkocsiülés fejtámlája,
a nyaki csigolyaszakaszon túlfeszítéses csigo-
lya–gerincvelõsérülés alakulhat ki.
A biztonsági öv kötelezõ használata, a fej-
támla beépítése az elsõ és hátsó üléseken, a
kormánykerék és az ajtók magasságában lévõ
légzsák jelentõsen megváltoztatta a sérüléses
balesetek karakterisztikáját.
A megfelelõen kialakított és rendeltetés-
szerûen használt automata biztonsági öv meg-
akadályozza a vezetõt és utasát ütközéskor ab-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
ban, hogy testének tehetetlensége folytán elõ-
rezuhanjon vagy a gépjármûbõl kiessen. A fej-
támla védelmet nyújt a túlfeszítéses nyakcsi-
golya–gerincvelõ sérüléssel szemben. A biz-
tonsági öv lefékezi a jármûben utazók mozgá-
sát, felfogja a mozgási energiának egy részét.
Csökkenti a lassulás emberi szervezetre káros
mértékét. A biztonsági öv rugalmassága
visszatartja a teste. Az övön áthaladó mozgási
energia miatt az maradandó alakváltozást
szenvedhet. A baleset alatt viselt biztonsági
öv a késõbbiek során tovább nem használ-
ható! A biztonsági öv helytelen alkalmazása,
így a laza, nem megfelelõen felhelyezett biz-
tonsági öv, fokozza a sérülések súlyosságát.
Ütközéskor a biztonsági öv nyomása a terhes
méh megrepedését, lép-, májsérülést okozhat.
A biztonsági öv maga is okozhat sérülése-
ket, vetületében pontszerû vérzések, hámhor-
9-63. ábra Biztonsági öv okozta lenyomat
/ 179
zsolások, kulcscsonttörés, medencecsonttörés
a mellkasi szervek rázódása alakulhat ki. Sze-
mélyi sérülés következhet be akkor, ha az öv
felfüggesztési pontjainak elhelyezése vagy a
heveder mûszaki állapota nem megfelelõ. Az
öv által okozott specifikus külsérelmi nyomok
alapján sikerrel kísérelhetõ meg az áldozatok
gépjármûben elfoglalt helyének megállapítása.
A laza öv a gépkocsi felborulásakor felcsúsz-
hat, a nyaki képleteket leszoríthatja (9-63. áb-
ra). A gépkocsiban, a terhesség utolsó szaka-
szában van a magzat és az anyag a legnagyobb
veszélynek kitéve. A terhesség teljes ideje alatt
szükséges a biztonsági öv helyes használata.
Az csökkenti a balesetek súlyosságát. Ha az öv
szabályosan van bekapcsolva, akkor a test vo-
nalához szorosan illeszkedik, a mellek között
és a csípõ legalsó szakaszán – medencecsont
elülsõ felsõ íve – helyezkedik el, és deréktájon
sem csúszik fel a „pocakra”. Az ütközéskor
ezért az öv visszatartja a kismama mellkasát és
medencéjét, míg a hasüreg szabadon mozog-
hat. A helytelenül felhelyezett biztonsági öv
vagy a becsatolás elmaradása balestkor súlyos
anyai és magzati sérüléseket okozhat (pl. méh-
lepényleválás, méhsérülés, hasi szervek sérülé-
se). A terhes nõket ért balesetek során leválhat
a méhlepény, aminek a magzat sérülésén túl, a
koraszülés is következmény lehet.
A forgalomba hozott új gépkocsik már fel
vannak szerelve légzsákkal (air-bag). A felada-
ta az, hogy felfogja a fej „bólintását”, illetve az
elõre és oldalra lendülõ test azon mozgási ener-
giáit semlegesítse, amelyeket a biztonsági öv
nem volt képes elnyelni.
Légzsák okozhat sérülések: abrasio az
arcon és a fejen, a nyaki gerincvelõ sérülés az
erõteljes oldalirányú hiperextenzió következté-
ben. A légzsák kirobbanásakor, a biztosító le-
törött mûanyag darabjaitól szaruhártya-
abrasio, kötõhártya-bevérzés, lágyrészsérülés
jöhet létre. A légtérbe kerülhet a robbanáshoz
szükséges hajtógáz, a sodiumazid. Belélegezve
kémiai pneumonitist és asthmaszerû tüneteket
okozhat. A fejlesztés ezek kiküszöbölését cé-
lozza.
180 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
SÉRÜLÉSEK SÍNPÁLYÁHOZ KÖTÖTT
JÁRMÛVEK GÁZOLÁSA ESETÉN
A sínpályához kötött vonat és villamos,
az ún. nyomkarimás jármûvek. Azok akkor
okoznak jellegzetes sérülést, ha a jármû a tes-
ten áthalad. A „nyomkarimás sérülést” a jár-
mû kerékperemének kiképzése okozza a testen
való átgördüléskor. A bõrön megjelenõ hám-
horzsolások-zúzódások többnyire a kerék szé-
lességének megfelelõek, sokszor a kerék pere-
mének lenyomatát is adják. A bõrsérülés alatti
lágyrészek, csontszövet durván roncsolódnak
vagy pépesen széjjel málnak. Ha a sínpályához
kötött jármû kereke áthalad a törzsön, nyakon,
végtagokon, akkor a nyomkarima lenyomatá-
nak megjelenése mellett fej- vagy végtaglevá-
lasztás, a törzs szétválasztása is kialakul (9-64.
ábra). Bizonyos esetben, amikor a jármû átha-
ladása lassú, a testfelület ruházattal fedett, a
megnyúlt és horzsolt felszínû bõr, rugalmassá-
gából adódóan, az elválasztott testrészeket úgy
tartja össze, hogy a gázolás következtében a
gerinc kettévált, a belsõ szervek durván ron-
csolódtak. Amikor csupán elütés történik, a
jármû a gyalogost oldalra, a sínpálya mellé
dobja. A durva sérülések többnyire a nagy erejû
tompa erõbehatás következményei.
Az elsõdleges ütközést követõen, a gázoló
jármû a testet magával vonszolhatja, maga
elõtt tolhatja, eközben a sín, a sínek közötti kö-
vek, talpcsavarok számos sérülést okozhatnak.
Hosszabb vonszoltatás után a holttest széjjel-
darabolódása, összeroncsolódása következik
9-64. ábra Törzs kettéválasztása
§
be. Sajátos sérülés származhat a vasúti kocsi
ütközõjétõl. Az összenyomatás többszörös,
csonttörésekkel és a belsõ szervek durva ron-
csolódásával jár. Gyakran felismerhetõ a test
bõrén az ütközõ benyomata, hámhorzsolá-
sos-vérzéses lenyomat formájában. A baleset
rekonstrukcióját az esetleges idegenkezûség
kérdésének eldöntését a holttesten talált durva
sérülések nehezítik. A jellegzetes lenyomatok
(villamos-lépcsõrács, ütközõtányér stb.) elõse-
gíthetik az esemény rekonstrukcióját (9-65.
ábra). A sérülések felvethetik a vonatból tör-
ténõ kidobás lehetõségét. Az életellenes bûn-
cselekmény áldozatát, elbódított, eszméletlen,
leütött vagy részeg személyt azért helyezik a
sínre, hogy azzal baleset látszatát keltsék.
A holttest ruházatán talált, a sérülésben
fellelhetõ idegen anyagok, a vitális jelek kimu-
tatása, a sérülések szövettani vizsgálata is hoz-
zájárulnak az események valós rekonstrukció-
jához.
9-65. ábra Villamos lépcsõrács lenyomata a bõrön
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
KERÉKPÁROS SÉRÜLÉSEI
A kerékpárosok gyakran szabálytalan ka-
nyarodás, máskor a jármû kötelezõ kivilágítá-
sának elmulasztása miatt szenvednek el balese-
tet. Az erõbehatás különbözõ irányokból ér-
heti a kerékpárost. A kerékpáron közlekedõt
leggyakrabban úgy éri baleset, hogy felborul
vagy hirtelen fékezésnél átesik a kormányon.
A hátulról történõ erõbehatáskor a farpofá-
kon, férfiaknál herezacskón és a combok belsõ
felszínén jönnek létre zúzódásos, szakításos sé-
rülések az elsõdleges ütközéstõl és a kerékpár
nyergétõl. Az ívben elõre zuhanástól másod-
lagosan többnyire az arc- és agykoponya sérül.
A kormányon nyugvó kéz háti felszínén, alka-
ron, lábszáron és a térdeken hámfosztásos és
zúzódásos sérülés alakulhat ki. Hirtelen féke-
zésnél hasonló sérülések keletkezhetnek, mint-
ha hátulról ütötték volna el. A kerékpárost elõ-
zõ jármû gyakran a bal alsó végtagon okoz ún.
elsõdleges sérülést. A leggyakoribb formái a
bokatájék zúzódása, bokacsont darabos törése.
A sérült többnyire az ellenkezõ oldalra zuhan-
va szenvedi el az ún. másodlagos sérüléseket.
Hasonló sérülések jöhetnek létre, amikor a ke-
rékpáros a jármû elé kanyarodik. A jármû felõli
oldalon alakulnak ki a végtagon az elsõdleges
sérülések, de a zuhanó testen azonos oldalon
jönnek létre a másodlagos sérülések, mert az
a jármû elejével, motorháztetõvel érintkezhet.
A kerékpár ilyenkor a test elmozdulásával el-
lentétes irányban mozdul el. Ha a gázoló jár-
mû a sérültön áthalad, politraumatizáció alakul
ki. Vonalas vezetésû kerékpárkormány-szarv
hasfalhoz történõ csapódása súlyos hasûri
sérüléseket (lép, máj) okozhat. Gyakran követ-
kezik be vesezúzódás, a lép egy- vagy kétsza-
kaszos szakadása. A halál oka rendszerint ko-
ponyacsonttörés, agyroncsolódás. Az úttest
mellett talált eszméletlen sérült kerékpáros
minden esetben felveti az elütéses baleset lehe-
tõségét.
/ 181
MOTORKERÉKPÁROS SÉRÜLÉSEI
A motorkerékpáros sérülése összetett, mert
a baleset során számos erõbehatás érvényesül,
melyek meghatározott testtájékokon jellegze-
tes sérüléstípusokat hozhatnak létre (9-66. áb-
ra). A motorkerékpár-balesetek gyakorisá-
gát a jármû instabilitása is magyarázza. A
mozgatott tömeghez képest a motor ereje ál-
talában túlságosan is nagy. A jármû nagy se-
bességgel halad, nehezebben vehetõ észre. A
motorkerékpáros sérülhet felboruláskor és
összeütközéskor. A személyi sérülések súlyo-
sabbak összeütközéskor, mint felboruláskor,
mert az elõbbi során a lassulás értéke nagyobb
(decelerációs hatás). Az ütközésnél a motorke-
rékpáron közlekedõ személy, az ütközés pil-
lanatában elválik jármûvétõl. Az ütközéskori
sebességgel, nagy erõvel, ívben repül tovább
mindaddig, amíg valamely szilárd tárgyhoz
vagy talajhoz nem csapódik. A testfelszín azon
részein, melyek elsõdlegesen vágódnak a talaj-
hoz, rendszerint igen súlyos sérülések alakul-
nak ki. Bizonyos sebességen belül a bukósisak
csökkenti a koponyasérülések súlyosságát.
Azonban nagy erõbehatást a bukósisak sem
képes mindig kivédeni. A koponyaalapra ható
húzóerõ miatt szimmetrikus, ún. gyûrûtö-
rés, a koponya elfordulását okozó erõbehatás-
tól pedig aszimmetrikus, ún. torziós törés
jöhet létre. Az a nyúltagy, híd szakadásával,
9-66. ábra Jellegzetes kézsérülés motorkerék-
pár-balesetkor
182 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
9-67. ábra A motorkerékpáros leggyakoribb sérülési helyeinek sémája
koponyaûri vérzéssel, agyzúzódással járhat. Az
utas a hátsó ülésrõl nagyobb ívben, távolabbra
zuhan, mert mozgását a motorkerékpár egyes
részei nem akadályozzák. A motorkerékpárt
vezetõnél elsõdlegesen sérülhet a kormányt
markoló kéz háti felszíne, a térd és a lábszár
(9-67. ábra). Ezek az utas esetében nem ala-
kulnak ki. Elõrezuhanáskor az arc, a vállak
mellsõ felszíne, rendszerint kulcscsonttörés kí-
séretében sérül. Az átforrósodott hengerfejtõl
típusos égési sérülések és azokkal szövõdött
törések jöhetnek létre.
Hasonló elváltozás alakul ki, amikor a mo-
torkerékpár a feltámasztási pont körül
megpördül, majd oldalra dõl. Ilyenkor a veze-
tõ és az utas lába a jármû alá kerülhet. A test
elõre zuhanásakor, a fejnek elõre-hátra vagy
hátra-elõre irányban történõ lendülésekor, a
gerinc nyaki szakaszának nyomásos túlfeszíté-
se, illetve taszításos túlfeszítése, illetve túl-
nyújtása miatt a IV–VI. nyakcsigolya magas-
ságában az arteria vertebralis rongálódása mi-
att tudatvesztés, gerincvelõ-szakadás, azonnali
halál következhet be. Jellegzetes sérülés alakul-
hat ki, amikor az egyensúlyt vesztett motoros
megpróbálja kitámasztani magát. A lábát
vagy kezét a földre teszi. Az erõhatás elõször a
végtagokon érvényesül. A következménye fi-
cam vagy törés lehet. A test elõrelendülésekor a
hirtelen felrántott vagy elfordított kormány
§
szarva szinte felökleli a vezetõt. A testet ért
nagy erejû tompa erõbehatás máj-, léprepedést
okozhat. A motorkerékpár visszapillantó
tükréhez történõ csapódás a test elõremozdu-
lásakor súlyos sérülést hozhat létre az agy- és
arckoponyán. Az oldalra történõ zuhanást a
megfelelõ oldal elsõdleges sérülésein kívül, a
továbbgördülés során keletkezõk is tarkíthat-
ják. A testszerte megjelenõ hámhorzsolá-
sok-zúzódások mellett súlyos belsõ sérülések
keletkezhetnek. A felboruláskor jellegzetesek
a medence és a végtagok zúzódása és csonttö-
rése. Az alszárak belsõ felületén az átforróso-
dott hûtõbordázat jellegzetes rajzolatú (párhu-
zamos csíkszerû) égési sérülést okoz. A motor-
kerékpár balesetek durva elváltozásait a moto-
ros védtelensége is magyarázza. A motorke-
rékpár utasa összeütközéskor általában védte-
lenebb, mint a vezetõ, mert annak feje fölött
ívben kirepülhet a nyeregbõl. A sérülések szak-
szerû elemzése fontos adatokat szolgáltat an-
nak a kérdésnek az eldöntésében, hogy a bal-
eset idõpontjában ki vezette a motorkerékpárt.
A motorkerékpár-balesetek mechanizmusá-
nak tisztázásához, a boncolás és a kiegészítõ
vizsgálatok (alkohol, kábítószer stb.) adatain
túl, szükséges a mûszaki szakértõ bevonása, a
helyszín ismerete, a ruházat gondos vizsgálata
is.
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
AZ ORVOSSZAKÉRTÕ FELADATAI A
KÖZLEKEDÉSI BALESETEK ELEMZÉSÉBEN
A közlekedési balesetek elemzése mindig
összetett szakértõi vizsgálatot igényel. Az
9-68. ábra Koponyacsontba beékelõdött üvegszi-
lánk
9-69. ábra Az arc bõrén a felszínen lévõ és
beékelõtött zomácdarabok (nyíl)
/ 183
orvosszakértõ tevékenysége többrétû, feladata
már a baleset helyszínén és a halottszemlén
kezdetét veszi. A balesetek áldozatainak vizs-
gálatát csak akkor tudja eredményesen elvé-
gezni és a leletet helyesen értékelni, ha tanul-
mányozza a baleset helyszínét is. A sérülések
keletkezését csak a baleseti mechanizmussal
összefüggésben lehet elemezni. A rekonstruk-
ció során együtt kell mûködni más területeken
dolgozó szakemberekkel. A helyszínen talált
ún. biológiai nyomok (vér, haj, szövettörme-
lék) és a nem biológiai nyomok (jármûrõl le-
tört részek, üveg, festék, fémnyomok, ruha-
szövet) a baleset sértettjétõl, a gázoló jármû ve-
zetõjétõl vagy utasaitól, ezek ruházatából vagy
a balesetben érintett jármû(vek)rõl származ-
hatnak, és a baleset körülményeit illetõen érté-
kes adatokat szolgáltathatnak (9-68., 9-69.
ábra). A ruházaton a kerék gumiköpenyének
lenyomata, festék, lakk-, üvegmaradványok, a
cipõtalpon keletkezõ csúszási nyomok is utal-
hatnak az ütközés irányára, erejére, a jármû tí-
pusára, a sérült baleset pillanatában elfoglalt
testhelyzetére (9-70., 9-71. ábra). A ruházaton
lévõ lenyomatoknak a testen is jellegzetes sérü-
lések felelhetnek meg. Ezek segítséget nyújt-
hatnak a balesetben részes, ismeretlen jármû
felkutatására is (cserbenhagyásos gázolás).
A nem biológiai nyomok bepréselõdhetnek
a szövetekbe. A helyzetük alapján gyakran
azonosítható az erõbehatási irány. A bonco-
láskor szükséges a holttesten lévõ sérülések
csoportosítása, a baleset feltételezett szakaszai
szerinti elemzése, a bekövetkezésük sorrendjé-
nek meghatározása és annak megállapítása,
hogy azok a baleset során keletkeztek-e.
Vizsgálni kell a halál okát, a baleset és a halál
bekövetkezésének közvetett vagy közvetlen
kapcsolatát, a sértett baleset elõtti egészségi
állapotát, sorsszerû (az élet folyamán kialaku-
ló, természetes okú) betegségeit. Az érzékszer-
vi fogyatékosság, mozgásszervi károsodás is
szerepet játszhat a baleset bekövetkezésében.
Felvetõdhet az a kérdés, hogy ki vezette a jár-
mûvet? A tényleges ülésrend tisztázását segít-
heti a biztonsági öv, a kormánykerék lenyoma-
tának jellege. Az utasok sérüléseibõl a jármû
184 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
9-70. ábra Gépjármû-gumiabroncs lenyomata a ru-
házaton
9-71. ábra Gépjármû-gumiabroncs lenyomata
belsejében az üléshuzatra, a tetõkárpitra került
biológiai anyagmaradványok (vér, haj) vizsgá-
lata. A gépjármûvezetõnek általában a bal
testfelén is kialakulnak sérülések. Tõle szár-
mazó vérnyomok a bal oldali ajtón vagy annak
környezetében találhatók. A vezetõ lábbelijé-
nek talpán a gáz- vagy fékpedál hagyhat nyo-
mot. Jellegzetes mellkas „kormánykerék-sérü-
§
lés” (borda- szegycsonttörés) vagy bokatáji sé-
rülés alakulhat ki (csonttörés, szalagsérülés,
ízületi bevérzés). Kifogástalan mûszaki állapo-
tú jármû esetében történhet hivatkozás a veze-
tés közben fellépett hirtelen rosszullétre,
mint a baleset okára. Ennek tisztázása össze-
tett feladat (sorsszerû betegség, utastérbe ke-
rülõ nagy mennyiségû kipufogógáz). A gázoló
jármû vezetõje néha azt állítja, hogy õ egy má-
sik jármû által már elütött személyen haladt
át. Gyanú támadhat arra, hogy emberölés
leplezése céljából úttestre vagy sínre helyezték
a holttestet. Ezeknek az állításoknak a bizo-
nyítása vagy kizárása csak több felkészült
szakértõ együttes munkájától várható. Az
igazságügyi gépjármû-szakértõi tevékeny-
ségnek köszönhetõen, a féknyomból a sebesség
visszaszámításra és a féktávolság megállapítá-
sára egzakt módon van lehetõség. A tudomá-
nyos igényû, erre a célra kidolgozott matema-
tikai és számítógépes programok segítségével.
A megfelelõ adatok ismeretében baleset szá-
mítógépes szimulálása történhet meg. A
rossz látási viszonyok között bekövetkezett
közlekedési balesetek objektív szakértõi vizs-
gálata különleges ismereteket követel meg. A
közúti közlekedési balesetek jelentõs részénél, a
jármûvek gyalogost ütnek el. A szakértõ fel-
adata a balesetet megelõzõ helyzet (sebesség,
távolságok stb.) számításokkal történõ feltá-
rása. A közölt adatok segítik a hatóságokat a
személyi felelõsség megállapításában. A közúti
közlekedési balesetek okainak felderítésében
számos alkalommal felmerül az a tény, hogy a
jármûvezetõk mûszaki hibára hivatkoznak.
Ennek tisztázása is szakértõi elemzés tárgya. A
szakértõ feladata ezekben az esetekben a mû-
szaki állapot vizsgálata, az esetleges mûsza-
ki hiba kizárása vagy bizonyítása. A baleset és a
mûszaki hiba közötti összefüggés véleménye-
zése. A jármûütközések szakértõi vizsgálatával
az ütközéshez vezetõ folyamattól az ütközés
következményeinek elemzésével kell segíteni a
jogi felelõsség megállapítását. A balesetek
komplex elemzése a mûszaki és orvos-
szakértõ együttes tevékenységétõl várha-
tó. Az elmúlt években megjelentek az ún. „ért-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
hetetlen”, többnyire frontális ütközéses balese-
tek. Ezekben az esetekben sem a jármû mûsza-
ki állapota, sem az útviszonyok nem adnak
magyarázatot. Az áldozat boncolásakor nem
volt kimutatható esetleges hirtelen fellépõ
rosszullétet okozó szervi elváltozás. A labora-
tóriumi vizsgálatok (alkohol, drog, gyógyszer,
vércukor stb.) eredménye is negatív volt. Joggal
vetõdik fel az öngyilkosság sajátos, újszerû
formájának lehetõsége is.
A balesetek rekonstrukciója során számos
kérdés merül fel. Ezeket gyakran csak mûszaki
szakértõvel együtt, esetenként számítógépes
elemzés alapján lehet megválaszolni és egyesí-
tett szakértõi vélemény formájában az eljáró
hatóság elé tárni. A felelõsség megállapítására,
a baleset helyszínén a körülmények való-
sághû rekonstrukciójára is van lehetõség. A
baleset sérültjeinek kórházi kezelésérõl, az or-
vosi ténykedés szakszerûségérõl is nyilatkozni
kell. Véleményezni kell a poszttraumás állapot
jellemzõit, a munka- és keresõképesség elvesz-
tésének tényét és mértékét, annak kizárólagos
vagy részoki baleseti eredetét. A felelõsség kér-
désében a bíróság csak megalapozott, objektív
vélemény alapján foglal állást.
A közlekedési baleset áldozatainak labora-
tóriumi (vér-, vizeletalkohol-, kábítószer stb.)
vizsgálatát minden esetben el kell végezni. A
közlekedésbiztonságot befolyásoló alkohol,
gyógyszer, kábítószer kimutatása is segítheti
feltárni a baleset okát. Azokban az esetekben
indokolt a vér szén-monoxid-hemoglobin-
szint-meghatározása, amikor gépjármûvezetõ
hirtelen rosszullétét a bonclelet, illetve a labo-
ratóriumi vizsgálati eredmények alapján sors-
szerû betegségre visszavezetni nem lehet, vagy
felmerül a kipufogógáz-mérgezés lehetõsége
(balesete, öngyilkosság).
TÖMEGSZERENCSÉTLENSÉGEK
A tömeges balesetekkel való foglalkozást
indokolttá teszi az a sajnálatos tény, hogy az
ilyen típusú baleseteknek a száma nem mutat
csökkenõ tendenciát. A bekövetkezõ súlyos
/ 185
pusztulást érthetõvé teszi az a rendkívül nagy
energia, amely az ütközés, lezuhanás alkalmá-
val fejti ki hatását.
Az autóbusz, vonat, vízi és légi balesetek során
az orvosszakértõ feladata a halottak számá-
nak, a halál idejének, a halál okának, a halot-
tak személyazonosságának megállapítása, a
sérültek orvosszakértõi vizsgálata és vélemé-
nyezése, valamint a baleset körülményeinek
orvosszakértõi szempontból történõ tisztázása
(9-72. ábra).
A tömegszerencsétlenség vagy kataszt-
rófa egy nem várt esemény, mely több ember
sérülését vagy halálát okozza. A tömegka-
tasztrófák vizsgálata speciális szakértelmet
igényel, ahol a vizsgálatban résztvevõk tagjai
az ún. DVI (Disaster Victim Identifica-
tion), tömegszerencsétlenséget vizsgáló cso-
portnak. Nemzetközi szinten a csoportok
munkáját az Interpool fogja össze, s a szükség-
leteknek megfelelõ helyen kiemelt DVI szak-
emberek végzik a szerencsétlenségben elhunyt
személyek azonosítását, nemzetközi protokoll
alapján. A DVI csoport szakértelmére elsõsor-
ban földi és légi közlekedési balesetek, termé-
szeti katasztrófák, mûszaki balesetek, terroris-
ta támadások és háborúval kapcsolatos terro-
rista események során van szükség.
A katasztrófákat tekintve két lényeges cso-
portot kell elkülöníteni. Az egyik az ún. „nyílt
katasztrófa”, ahol nem áll rendelkezésre sem-
milyen elõzetes adat a katasztrófában elhuny-
takra vonatkozóan, a másik a „zárt kataszt-
rófa”, ahol a katasztrófában elhunytak egy
zárt, meghatározott közösséghez tartoznak
(vasút vagy légi baleset). Ez utóbbi esetben le-
hetõség van a halált megelõzõ felismertetéshez
szükséges személyes adatok gyors beszerzésé-
re. Különleges esetet képeznek az ún. vegyes
katasztrófák, ahol a nyílt és zárt katasztrófa
keveredik, mint pl. egy légi szerencsétlenség,
ha lakott terület felett történik.
Tömegszerencsétlenség esetén a személy-
azonosítás több tényezõ figyelembevételével
lehetséges. Az azonosítási módszerektõl elvá-
186 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
9-72. ábra Repülõgép-szerencsétlenség áldozatainak durva sérülései
rás a tudományos megalapozottság, a szeren-
csétlenség helyszínén való alkalmazhatóság, s
meghatározott idõn belüli eredményesség.
A másodlagos személyazonosítási módsze-
rek közé tartozik, az elhunytak maradvá-
nyainak igazságügyi szakértõi vizsgálata, az
egyedi személyazonításra alkalmas elváltozá-
sok rögzítése (tetoválások, mûtéti hegek, pro-
tézisek), valamint az elhunytak személyes tár-
gyainak szakértõi vizsgálata.
A magasban felrobbanó repülõgép-szeren-
csétlenségeknél az orvosszakértõi vizsgálat
sokszor csak a személyazonosság megállapítá-
sára szorítkozik (DNS, fogazatvizsgálat).
A tömegszerencsétlenségek bekövetkezé-
sekor a mentési munkákkal egyidõben meg-
§
kezdi mûködését az orvosszakértõi bizottság,
melynek feladata:
à a halottak számának megállapítása,
à a halál idejének megállapítása,
à a halál okának megállapítása,
à a halottak személyazonosságának megálla-
pítása,
à a baleset körülményeinek orvosi szempont-
ból való tisztázása,
à a halottak orvosszakértõi véleményezése.
Az orvosszakértõ bevonására kerülhet
sor sérültek vizsgálata és véleményezése során
is. Az orvosszakértõ a fenti munkát legcélsze-
rûbben három szakaszban végezheti el (Föl-
des–Harsányi).
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
I. A baleset helyszínén állapítja meg:
– a halál bekövetkezését,
– ha ismeretlen, a halál (baleset) körülbe-
lüli idejét,
– a halottak számát és elhelyezkedését,
– a holttestek, holttestrészek, tárgyak to-
vábbi vizsgálatok céljára történõ bizto-
sításának és a vizsgálat helyére szállítá-
sának feltételeit.
II. Bonctermi munka:
– részletes halottszemle-jegyzõkönyv ké-
szítése,
– halál okának megállapítása külsõ vizs-
gálattal,
– halott bemutatásra való elõkészítése
(felismertetés).
III.Boncolás. A boncolást a tömeges balesetek
áldozatainak vizsgálata során alapvetõen
három körülmény indokolja:
– a halál okának megállapítása akkor is,
ha az külsõ vizsgálattal eldönthetõ,
– a halottszemle és a bemutatás után még
ismeretlenül maradt egyének boncolása
az azonosság megállapítása céljából,
– a baleset körülményeinek tisztázatlan
volta.
Az orvosszakértõi tevékenység tömegsze-
rencsétlenségeknél szervezett, gyors és célszerû
végrehajtása közérdek, az esemény sikeres fel-
derítése annak függvénye. A balesetek mecha-
nizmusának rekonstrukciója segítséget nyújt-
hat a hasonló balesetek megelõzéséhez is.
LÖVÉSI SÉRÜLÉSEK
Lövési sérülés akkor keletkezik, ha egy lõfegy-
vert vagy annak minõsülõ eszközt rendelteté-
sének megfelelõen használnak, vagyis megtöl-
tenek, elsütnek és a csõben történõ robbanás-
kor belõle kirepülõ projektil – lövedék – a test-
nek ütközve azon lõtt sebet ejt, majd a testbe
jut.
A lõfegyver okozta sérülések az igazság-
ügyi orvostan gyakorlatában egyre gyakrabban
/ 187
fordulnak elõ. A lövési sérülések helyes értéke-
léséhez szükséges a lõfegyverek, töltet, lövedé-
kek elemi ismerete.
LÕFEGYVEREK, LÖVEDÉKEK FELÉPÍTÉSE
A lõfegyver egyik legfontosabb alkatrésze
a csõ, amely a csõtorkolattal szabadon nyílik.
A lövés leadására csupán a csõ is elégséges le-
het. A lõfegyvereket a csövük alapján is osztá-
lyozzák és megkülönböztetnek ún. hosszú
csövû fegyvereket – puskákat – és rövidcsö-
vû, ún. marok lõfegyvereket – pisztolyokat
(9-73. ábra). A csõ további sajátossága alapján
elkülönítjük még a simacsövû és az ún. huza-
golt vagy vontcsövû fegyvereket. A huzago-
lás azt jelenti, hogy a csõ belfelületén a 4–8,
rendszerint 1/4 fordulatot képezõ, bedombo-
rodó, csavarmenetbe haladó léc, oromzat szû-
kíti a csõ keresztmetszetét. Ez azt eredménye-
zi, hogy a lövedék a huzagok közé préselõdik, a
csövet jobban tömíti, nagyobb lesz a robbanási
gáz feszítõ ereje. A fegyver ûrmérete (kalibe-
re) az oromzattól oromzatig mért távolság. A
a
revolver
b pisztoly
puska
c
9-73. ábra Lõfegyver típusai (a,b,c)
188 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
marokban használható, rövid csövû lõfegyver a
revolver (forgópisztoly) és az ismétlõ (félauto-
mata és automata) pisztoly lehetnek. Az is-
métlõpisztolyoknál a lövedék a fegyver mar-
kolatában, a pisztoly agyában elhelyezett töl-
ténytárban foglal helyet. Innen rugó nyomja
fel a tölténykamrába. A tárban 7–8, ritkábban
6–14 töltény helyezhetõ el, az ûrméret 6,35–12
mm között változik. A lövés pillanatában a
robbanási gázok feszítõ ereje kirepíti a lövedé-
ket, egyidejûleg mozgásba hozza a zárdu-
gattyút, az hátrasiklik. A hüvelykivetõ az üres
töltényhüvelyt kidobja, a tárban lévõ rugó pe-
dig a zárba tolja a következõ töltényt. A
vadászfegyverek rendszerint sörétes lövedék
használatára szolgáló két sima csõvel rendel-
keznek. Bizonyos fegyverfajtáknál még egy,
alul elhelyezett harmadik golyós csõ is csatla-
kozhat.
A vadorzók, orvlövészek általában ún.
atípusos fegyvereket használnak, melyeket a
már felsorolt fegyverek átalakítása, módosítá-
sa révén állítanak elõ. Legismertebb formája az
ún. vágott fegyver, ami azt jelenti, hogy a tu-
sából és a csövébõl bizonyos részeket lefûré-
szelnek, könnyebben viselhetõ, elrejthetõ, de
ballisztikai tulajdonságai gyengék. A vágott
puska lövedékeinek ólommagjáról kilövés után
a fémköpeny leválik. A szokásostól eltérõ sza-
bálytalan, roncsolt bemeneti nyílás és lõcsa-
torna keletkezik. Ismeretesek még az ún. imp-
rovizált fegyverek is, amelyek rendszerint
egy közönséges vascsõbõl vagy ahhoz hasonló
eszközbol állnak. Annak egyik végében a löve-
déket beszorítják és valamilyen primitív szer-
kezettel, pl. szeggel, kalapáccsal vagy oldalfu-
raton bevezetett gyújtózsinórral elsütik. Legin-
kább öngyilkos szokott használni ilyen maga
szerkesztett fegyvert.
A géppisztolyok átmenetet képeznek az
önmûködõ pisztolyok és puskák között. A töl-
tények dobban vagy a csõre ráilleszthetõ mar-
kolatszerû tárban vannak. A lõfegyverekben
használt lövedékek felépítése a fegyver leg-
kedvezõbb felhasználását igyekszik biztosítani
a ballisztikai és a leküzdhetõ cél vonatkozásá-
ban. A teljes burkolatú lövedékek csak csekély
§
fokú roncsolást okozó sérüléssel járnak. A
lágyhegyû vagy robbanó töltetû lövedékek ez-
zel szemben a becsapódás után jelentõs alakvál-
tozást szenvednek, így roncsoló hatásuk jelen-
tõs lehet. A burkolat nélküli lövedékek alak-
változása és gyakran a becsapódás utáni szám-
talan apró darabra szakadása következik be. Is-
meretesek az ún. robbanóhegyû lövedékek,
amelyek jelentõs roncsolást és sokkhatást
okozó robbanó eleggyel rendelkeznek. A be-
csapódáskor a bemeneti nyílás alatt robbannak,
súlyos sérülést okoznak. A golyós fegyverek
zömében a lövedék fémköpenybe burkolt
ólommag. A lövési sérülésnél az aránylag kis
tömegû projektil nagy energiával ütközik a
testbe. A nagy energiát a lövedék sebessége ad-
ja meg: ez sörétes lövésnél 300 m/s-tõl a golyós
fegyvereknél 700–1000 m/s-ig terjed. Ismer-
tek már olyan lõfegyverek, ahol ez a sebesség
több ezer m/s értéket érhet el. A golyós fegyve-
rek töltényhüvelyét fémbõl a lõpor robbanása-
kor keletkezõ nagy nyomásnak leginkább el-
lenálló fémbõl készítik. A sörétes vadásztölté-
nyek hüvelye kartonból készül, míg a hüvely
feneke fém. A puskapor és a sörétszemcsék
között nemezfojtás van. A felette elhelyezke-
dõ sörétszemcséket fedõkarton borítja. A sö-
réttel együtt távozik a csõbõl. A közeli lövés-
kor ez is sérüléseket okozhat. A vontcsövû
fegyverekben a spirál alakban végigfutó ki-
emelkedések – oromzatok – a csõben haladó
lövedéket hossztengelye körüli forgó mozgásra
kényszerítik. A csõtorkolatot forgó nyoma-
tékkal elhagyó lövedék a röppálya alatt jobban
megtartja egyensúlyát. A haladása biztosabb a
kapott irányban. Ezzel elõsegíti a célzás pon-
tosságát, a lõtávolság megnövelését. A csõ hát-
só része mindig zárt, de a töltények betöltése és
kivétele céljából nyitható. A lövés leadása úgy
történik, hogy a biztosítás után a billentyûra-
vasz meghúzásával az ütõszeg megfeszített
helyzetébõl felszabadulva ráüt a töltény fene-
kén elhelyezett gyutacsra. A gyutacs szúró-
lángja eléri a töltényben lévõ lõport, mely fel-
robban és a keletkezõ nagy mennyiségû gáz
megnöveli a töltényûr nyomását. A lövedék ki-
repül a csõbõl, majd a töltényûr nyomása meg-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
szûnik. A lövedékkel együtt távoznak a fegy-
verbõl további ún. lõtechnikai tényezõk (lõ-
porgázok, lánghatás, izzó, de el nem égett lõ-
porszemcsék). A lõpor a régi fegyverekben és
lõszerekben az ún. fekete vagy füstös lõpor
volt. Összetétele 15% szén, 10% kén és 75% sa-
létrom. A tökéletlen égést lánghatás és a kor-
mos szennyezõdés mellett számottevõ mennyi-
ségû a részben vagy el nem égett lõporszem-
csék jelenléte jellemzi. Ma már csak sörétes va-
dászpuskákban és saját készítésû lövedékekben
használatos. A modern lõszerekben ún. füst-
nélküli lõport használnak, melyekben a kü-
lönbözõ alakú szemcsékbe préselve nitrocellu-
lóz vagy nitrocellulóz-nitroglicerin kombináci-
ója van. Jellemzõje a lõpor gyors, csaknem tö-
kéletes égése, a jelentõs gázképzõdés és a ki-
sebb lánghatás. Az égési folyamatban csekély
lõpor mennyiség nem vesz részt. A lõpor égése-
kor keletkezõ robbanási gáz mennyisége, ereje
jelentõsen meghaladja a fekete lõporét. A
fegyver elsütésekor a csövet elhagyó lövedék
felületére tapadhat az ún. rárakódó szennye-
zõdés (fegyverolaj, füst, lõporszemcse). A csõ-
torkolaton keresztül a robbanási gázok (szén-
monoxid, szén-dioxid, metán) mintegy „kifúj-
ják” a lövedéket. A gázokban füst és korom,
félig elégett lõporszemcsék, az izzó fémkö-
penyrõl a csõ belsõ felszínérõl leváló apró fém-
részecskék vannak. A csõtorkolat közelében
kisebb lánghatás is érvényesülhet. A lõfegyve-
rek külön csoportja a légfegyverek, melyek-
ben erõs rugó, szén-dioxid-patron vagy sûrített
levegõ biztosítja a lövedék kirepítését. Az ún.
alkalmi, általában házilagos készítésû lõfegy-
vereknek igen nagy a baleseti veszélye, mert
azokban biztonsági berendezés nincs. A külön-
bözõ anyagokból készült csõ könnyen széjjel-
robbanhat. A töltényûr tömítetlensége miatt a
hátrafelé áramló lõporgázok súlyos égési sérü-
léseket okozhatnak.
Sajátos lõfegyverek az ún. gázpisztolyok,
amelyek az önvédelmi gázspray-khoz hasonló-
an, harcigázt lövellnek ki. A gázokkal szembe-
ni követelmény az azonnali, de rövid ideig tartó
hatás, valamint a gáznak a környezetben törté-
nõ gyors eliminációja. A legismertebb az orto-
/ 189
klórbenzolmalonitril (CS) gáz. Hánytató és a
szemet erõsen izgató égetõ hatása miatt
könnyeztetõ. Az orr és a felsõ légutak nyálka-
hártyáját izgatva, köhögést, tüsszentést vált ki.
Alkalmazzák még a dikloroformixomot és a
klórciánt, amelyek kis töménységben bõrizga-
tó és könnyeztetõ hatású. Nagyobb tömény-
ségben azonban, heveny vérzéses tüdõvizenyõt
okozva, a mérgezés akár halálos is lehet. A haj-
tógáz minõségétõl és mennyiségétõl függõen a
gázpermetet folyadék alakban spricceli ki. Is-
meretesek olyan gázpisztolyok (forgótáras
vagy vonaltáras), amelyekben a hajtóanyag
nem semleges gáz, hanem puskapor. Az ilyen
esetekben a szembe jutva, az ott elégõ lõpor-
szemcsék súlyos égési sérüléseket okozhatnak.
Különös eszköz a csapszegbelövõ („Bol-
zenschuss-aparat”), amelynél a csapszeg belö-
vése gázpatronnal történik. Az eszköz több-
nyire vágóhidakon kerül alkalmazásra. Eseten-
ként öngyilkosság elkövetési eszköze lehet.
A LÖVÉSI SÉRÜLÉSEK JELLEGZETESSÉGEI
A lövedék mozgásával, hatásával, pusztító
erejével foglalkozó tudomány a ballisztika. A
lövési sérülések szakértõi elemzésében a ballisz-
tikai ismeretek fontos szerepet játszanak.
A lövedék pusztító ereje elsõsorban annak
kinetikus energiájától függ (tömeg ´ se-
besség2). A „civil” gyakorlatban alkalmazott
fegyvereket az jellemzi, hogy a lövedék a hang-
sebességnél lassúbb, míg a háborús fegyverek-
nél többnyire ennél nagyobb. A lövedék moz-
gása számos tényezõtõl, így annak méretétõl,
összetételétõl, alakjától, stabilitásától és sebes-
ségétõl függ. A csõ huzagolása a röppályán va-
ló stabilitás növelését is célozza. A lövedék mi-
nél szabálytalanabb, annál inkább bukdácsol a
levegõben, ezért is csökken a hatótávolsága és
hatékonysága.
A lõfegyverbõl vagy annak minõsülõ esz-
közbõl leadott lövés hatására a testbe ütközõ
lövedék jellegzetes sérüléseket okozhat.
A lövési sérülés a többi sérüléstõl abban kü-
lönbözik, hogy aránylag kis tömegû tárgy
(4,5–11,2 g) nagy energiával ütközik a testbe.
190 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Az lehet bennrekedõ és áthatoló. A bennreke-
dõ esetében a golyót mindig meg kell találni,
áthatolónál ez nem mindig sikerül.
A kültakarón teljesen áthatoló lövési sérülés-
nél a behatolás helyén bemeneti nyílás, a
testben megtett útján lõcsatorna, míg a
kilépés helyén a kimeneti nyílás alakul ki.
A nem teljesen áthatoló lövési sérülés beme-
neti nyílásból, vakon végzõdõ lõcsatornából és
a bennrekedt lövedékbõl áll. A lövési sérülés
felismerését nehezítheti, hogy alkalmanként a
lõtt seb kicsi rejtett helyen van vagy repesztett
sebet is utánozhat.
A testfelszínhez nagy energiával becsapó-
dó, forgómozgást végzõ kúpos lövedék a fel-
színére ráfeszülõ bõrt elõbb benyomja, majd
megnyújtja, centrális részén szétmorzsolja,
majd lyukasztóvasszerûen átüti, így létrehoz
egy többnyire kör alakú bõranyaghiányt, az
ún. bemeneti nyílást (9-74. ábra). Az anyag-
hiány átmérõje testtájékoktól és a bõr rugal-
masságától függõen sokszor kisebb a lövedék
átmérõjénél. Az elasztikus rostokban gazdag
szövetek esetében (szemhéj, herezacskó) ez jel-
9-74. ábra A bemeneti nyílás kialakulásának sémája
§
legzetes lehet. A bemeneti nyílás széli részén,
ahol a bõr érintkezik a lövedékkel, a bõr hám-
felszínét lesodorva ún. hámhorzsolásos sze-
gélyt (gyûrût) hoz létre. A forgó mozgást
végzõ lövedék a körkörösen ráfeszülõ bemeneti
nyílás környezetébõl a hámfelszínt befelé, a
lövedék haladási irányába lesodorja. A hám-
horzsolásos szegély jellege függ attól is, hogy a
lövedék milyen irányban csapódott be a testbe.
A merõleges behatolásnál a hámhorzsolás a be-
meneti nyílást szabályosan, körkörösen veszi
körül, míg az ettõl eltérõ irányt elnyjtott hám-
horzsolás jelzi. A lekerekített vagy gömböly-
ded lövedék okozta sérüléseknél gyakran vér-
zés is támad a szegély szélén. A lövedékre fel-
fekvõ bõr annak felszínérõl letörli a fegyver-
csõbõl magával hozott és rajta tapadó égett
olaj, korom, rozsda, fém, lõpor maradványo-
kat. A bemeneti nyílás széli részeire kenõdve
ún. szennyezõdéses szegélyt hoz létre. Ese-
tenként az olyan kiterjedt lehet, hogy elfedheti
a hámhorzsolásos szegélyt. A bemeneti nyílás
három jellemzõje tehát az anyaghiány, a
hámhorzsolásos és a szennyezõdéses sze-
gély (9-75. ábra). A hámhorzsolásos és
szennyezõdéses szegélyen kívül, a bemeneti
nyílás alatt, a lõcsatorna kezdeti részében, ide-
gen anyagmaradványok, többnyire textilrostok
füst, korom
szennyezõ- hámhorzsoló-
déses gyûrû dásos gyûrû
lõporszemcsék
9-75. ábra Lõtényezõk és járulékos lõtényezõk sé-
mája a bemeneti nyílás körül
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 191

és lõtényezõk ékelõdhetnek be. A deformáló- testtájékokon kifejezett, ahol a bõr alatt vi-
dott (hangtompító) vagy becsapódás elõtt szonylag vékonyabb lágyrészréteggel fedett
tárggyal ütközõ, szétrobbant lövedék szabály- csontos alap található (pl. halántéktájékon). A
talan, repesztett vagy bizarr formájú atípusos felemelkedett bõr több irányban csillag alak-
bemeneti nyílást hozhat létre. A lövedék anya- ban szétrepedhet; 9-77., 9-78. ábra). A robba-
gától függõen a bemeneti nyílás széleiben, nást megelõzõen odakerült lõtechnikai ténye-
fémrészecskék az ún. fémesedési szegély. A zõk (lõporszemcse, füst, koromszemcse) a ta-
fémnyomok kimutatása, a testben többnyire sak területében is megtalálhatók és kimutatha-
megrekedt lövedékrészek feltalálása elõsegít- tók. Hõhatásra bekövetkezhet a szõr- és
heti a bizonyítást. Azok felkutatása fontos csontképleteken az ún. gyöngyképzõdés. A
feladat. A fémrészek kimutatásához a kérdé- robbanási gázokból felszabaduló szén-mono-
ses testtájék röntgenvizsgálata és a szövetminta xid hatására a sérült izom mioglobinjával
energiadiszperz röntgen-elemanalízise CO-mioglobint és a keletkezõ kiserkent vér
(EDAX) nyújthat segítséget. A bemeneti nyí- hemoglobinjával CO-hemoglobint képeznek.
lás alakja és környezete attól is változik, hogy A bemeneti nyílás környezete ilyenkor élénkpi-
milyen távolságból, irányból és fegyverbõl tör- ros elszínezõdést mutat. A lágyrészekkel alá-
tént a lövés. A lövés távolságától függõen a be- párnázott területen, a dúsabb zsír- és izomszö-
meneti nyílás környékén lõtechnikai tényezõk, vetben robbanásos tasak is létrejöhet. A lebé-
az ún. másodrendû lõtényezõk is megtalál- lyegzési nyom tartalmazhat lõtechnikai ténye-
hatók. Ezek: a füstgázok, a részben elégett zõket. A repesztett bõrsérülés kialakulásának
vagy el nem égett lõporszemcsék, bizonyos kisebb a lehetõsége. Az abszolút közeli lövés
esetben a torkolati tûznek is nevezett lángha-
tás. A másodrendû lõtényezõk, bizonyos fizi-
kai paraméterek mellett egy kúppaláston be-
lül terjednek, terjedési távolságuk többnyire a
kétszeres csõhosszt jelenti. Annál sûrûbben
csapódnak a bõrre, minél közelebb van a csõ-
torkolat a bõrfelszínhez. Attól távolodva jelen-
létük csökken. A lövési távolságot illetõen
megkülönböztetünk rászorított vagy abszolút
közeli csõtorkolattal történt, közeli és távoli lö-
vést.
Az abszolút közeli lövéskor a fegyver csõ-
torkolata a bõr felszínétõl legfeljebb 0,5–1 cm
távolságban van vagy pedig hozzáér. A löve-
dék a bõrön áthatolva létrehozza az anyaghi-
ányt, de behatolnak a lövedék mögött felgyü-
lemlett lõporgázok és lõtechnikai tényezõk
is. A lõporgázok a bõr alá kerülnek és azt szét-
feszítik, majd hólyagszerûen felemelik, így az
ún. robbanásos tasak keletkezik. Amikor a
tasakban a gáznyomás a bõr ellenállásánál na-
gyobb lesz, a felemelkedõ bõr rácsapódik a csõ-
torkolatra. Annak lenyomata a fegyver típusá-
ra jellemzõ lenyomatot (csõtorkolat, célgömb),
lebélyegzési jelet hagy maga után (9-76. áb- 9-76. ábra A lövés bemeneti nyílása lebélyegzési
ra). A robbanásos tasak különösen azokon a jellel
192 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
9-77. ábra Robbanásos tasak képzõdésének sémája
9-78. ábra Csillag alakú repesztett sérülés, rászorí-
tott csõvéggel történt lövéskor
sajátos formája, ha a fegyver csöve a szájüreg-
ben van. A kemény szájpadon átahaladó és a
koponyába jutó lövedék, valamint lõporgázok
feszítõ ereje szinte széjjelrobbanthatják a száj-
üreget és a koponyát is. Az alsó és felsõ ajakpír
környezetében az arc bõrén, lágyrészein ilyen-
§
9-79. ábra Szájlövés, a robbanási gázok feszítõ ha-
tásának következményei
kor áthatoló repesztett sérülések alakulnak ki
(9-79. ábra). Jellegzetes lõcsatorna jöhet létre a
nyelvháton. Történhet lövés rászorított csõ-
torkolattal, hogy a lövéskor az a testre feszülõ
ruházathoz illeszkedik. A másodrendû lõté-
nyezõket a bemeneti nyílás környezetében is
keresni kell. A bemeneti nyílás területében ér-
vényesülõ hõhatás következménye lehet a kö-
tõszöveti rostok károsodása, festékkötés vál-
tozása (metachromasia, szteno-porokollagén
átalakulás).
A kiszakított bõrrészecskék szétfreccsen-
hetnek (vér, zsír, csontszilánk, agyvelõrészlet
stb.), szennyezhetik a fegyvert elsütõ kezét és
a fegyver csövét is. A ruhán a bementi nyílás
nagyságát és alakját az anyag minõsége és an-
nak szövése szabja meg.
A közeli lövéskor a bemeneti nyílás körül
a testfelszínen (ruházaton) a lövésre jellemzõ,
valamennyi lõtechnikai tényezõk hatása érvé-
nyesülhet (9-80. ábra). Rövidcsövû fegyverek-
bõl (30–40 cm), hosszú csövû fegyverekbõl
(80–120 cm) származó lövéskor a bemeneti
nyílás környezetében a lõporszemcse-beékelõ-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK / 193

9-80. ábra Közeli lövés bemeneti nyílása, beékelõ-

dött lõporszemcsékkel

dés, füst-koromcsapadék szennyezõdés, a kör- 9-81. ábra Távoli sorozatlövés bemeneti nyílásai
nyezõ szõrképletek hõhatásra bekövetkezett
károsodása, megpörkölõdése és az ún.
gyöngyképzõdés figyelhetõ meg. A lõpor-
szemcséknek még van elegendõ mozgási
energiája ahhoz, hogy becsapódva a bõrbe
ékelõdjenek.
A távoli vagy kartávolságon túli lövés-
kor (a fenti távolságokon túlról ejtett) csak a
lövedék hatása érvényesül. A hámhorzsolásos
szegély és szennyezõdéses gyûrû megtatálható.
A további lõtechnikai tényezõk hatása már
nem érvényesül (9-81. ábra).
Lõcsatorna a lövedéknek a testben
megtett útja (9-82. ábra). A bemeneti nyílást 9-82. ábra Lõcsatorna az agyvelõben
a lõcsatorna követi. Az áthatolás pillanatában
az energia nem csak elõrefelé haladó vektor-
ban, hanem oldal irányú hatásban is megnyil- ságától függõen az idõleges lõcsatorna össze-
vánul. Hatására a lövedék átmérõjének akár esik és kialakul az ún. elsõdleges lõcsatorna.
többszörösére nyomja szét a szöveteket. A lõ- Az elsõdleges lõcsatorna környékén, ha a sérült
csatornában a roncsolt szövetrészleteket, túléli a sérülést, megindul a nekrobiotikus szö-
csontszilánkokat a lövedék haladási irányában vetek reparációja, majd létrejön az ún. másod-
tolhatja maga elõtt, ezért az mérsékelten tágul- lagos lõcsatorna. A helyét késõbb hegesedés
hat. A testszelvényen áthatoló lövedék, átmé- jelzi. A lõcsatorna lefutása nem mindig felel
rõjének többszörösét meghaladóan hozhat lét- meg a lövési iránynak, attól eltérhet, elkanya-
re az ún. idõleges lõcsatornát. Annak kör- rodhat. A golyó csontos felülethez csapódhat
nyezetében vérzés, sejtkárosodás alakul ki. A és irányt változtathat, ez elõfordulhat ún. fá-
lövedék áthaladása után a szövetek rugalmas- radt golyók esetében is.
194 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A lõcsatorna folytatása a kimeneti nyí-
lás. Lefutása lehet egyenes vonalú, de megtör-
het, ha a lövedék csonthoz csapódik, azon
mintegy gurulatot szenved. A lõcsatorna vég-
9-83. ábra Lágyrészekben elakadt lövedék
9-84. ábra Csontszilánkok és deformálódott löve-
dék okozta ún. másodlagos sérülések keletkezésé-
nek sémája
§
zõdhet vakon. A lövedék a testet nem mindig
hagyja el, mert a lágyrészben vagy csontban el-
akad (9-83. ábra). Egyes szervek jellegzetes sé-
rülést mutatnak a lõcsatorna területében. Az
üreges szervet (diastoléban lévõ szív, telt gyo-
mor-belek, csöves csontok) ért lövedék becsa-
pódásakor a keletkezõ hidrodinamikai hatás
egyenetlen széllel szétszakíthatja. A csontot
érõ lövedék részekre szakadhat, a csontokat
szilánkosan széjjeltöri. A becsapódás következ-
tében a szétrobbanó csontszilánkok jelentõs
energiát nyernek az ütközéstõl, és azt a kör-
nyezõ lágyrészek roncsolódásában egyenlítik
ki, ún. másodlagos lövedéksérüléseket hoz-
va létre (9-84. ábra).
A robbanási gázok, elsõsorban ún. rászorí-
tott csõtorkolat esetében és a koponyaûri
hidrodinamikai hatások feszítõ ereje a kopo-
nyacsonton ritkán ún. Krönlein-féle lövési
sérüléshez vezethetnek. A koponyacsont
ilyenkor durván-darabosan széjjeltörik. A ko-
ponyatetõ leválhat, a roncsolt agyvelõ jelenté-
keny része kirepülhet a koponyából. Ha a löve-
dék csontot ér és azt átüti, akkor a lõcsatorna
jellegzetes tölcsérformájú lesz. Az anyaghiány
kúpos vége a bemeneti nyílásra rámutat. Az el-
változás leginkább a koponyacsonton figyelhe-
tõ meg, melynek külsõ és belsõ lemeze között a
szivacsos állomány helyezkedik el. A lövedék a
bemeneti nyílásnál a külsõ lemezre nyomást, a
belsõre hajlítást gyakorol. A lõcsatorna ezért a
csont eltérõ nyomási és hajlítási szilárdságából
adódóan a lövés irányának megfelelõen tölcsér-
szerûen tágul. Darabosan vagy szilánkosan tö-
rik (9-85. ábra). A jelenség ismerete azért is
fontos, mert a csontszövet a holttest bomlásá-
nak legjobban ellenálló szövet. Ezért lehetõvé
válhat évek, évtizedek múlva kihantolt holt-
testen a bemeneti nyílásnak, lövés irányának, a
kimeneti nyílásnak és a lövedék nagyságának
megállapítása. Csonton, különösen lapos cson-
ton, a lövedék merõleges ütközésekor saját át-
mérõjénél általában kisebb, kör alakú csonthi-
ányt okoz, melybõl körkörös vagy sugár irányú
repedések indulhatnak ki.
A kimeneti nyílás. Általában résszerûen
kicsiny bõrfolytonosság-megszakítás, mini-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
9-85. ábra A lapos csonton a bemeneti és kimeneti
nyílás tölcsérszerû anyaghiánya a lövés irányának
megfelelõen tágul
mális anyaghiánnyal, mert a lövedék a testen
áthaladva lefékezõdik, energiája jelentõsen le-
csökkenhet (9-86. ábra). A sebszélek általában
összeilleszthetõk. A lövedék a bõrt kidombo-
rítja, azt folytonosságában megszakítja. Álta-
lában X vagy H alakú sérülést hoz létre. A ki-
meneti nyílás leginkább repesztett sérülésre
emlékeztet. Szennyezõdéses szegély nem öve-
zi. A hámhorzsolásos szegély is ritka. Olyan-
kor keletkezhet, ha a kérdéses testtájék alátá-
masztott helyzetben van (a lövés pillanatában a
sértett falhoz, padlóhoz szorított állapotban
9-86. ábra Lövés kimeneti nyílása hajas fejbõrön és a koponyacsonton
/ 195
volt). A nagy tûzerejû fegyvereknél (géppisz-
tolyok) a kimeneti nyílás is lehet anyaghiányos.
A testben deformálódott vagy röppályájában
megváltozott lövedék, továbbá a magával so-
dort csontrészletek a kimeneti nyílás helyén
durva szakításos, roncsolt sérülést hozhatnak
létre. A lövési sérülést réteges boncolással
kell feltárni, különös tekintettel a sérülések
alatti szövetek elváltozására és a szennyezõdé-
sekre.
Sajátos mechanizmusok együttes hatása
hozza létre az agyszöveten áthatoló löve-
déktõl származó sérülést. Ennek folyamatá-
ban részei:
1. Zúzódás és laceratio. A lövedékkel köz-
vetlenül kapcsolatba kerülõ agyszövet sé-
rül.
2. Sokkhullám. Az agyállományban a löve-
dék elõtt szférikusan terjedõ nyomáshul-
lám, az agyállományban és az erek mentén
tovább terjedve koponyaûri nyomásfoko-
zódást, következményes agytörzsi károso-
dást okozhat.
3. Átmeneti üregképzõdés. A nagysebessé-
gû lövedék gyors energia leadásának követ-
kezménye az érintett agyállomány üreg-
képzõdéssel járó elmozdulása. A bemeneti
196 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
nyílásból levegõt, baktériumokat és szövet-
törmeléket szív be. A lövedék távozása
után fokozatosan összeesik és keskeny
lõcsatornát hagy maga után.
A LÖVÉSI SÉRÜLÉS ORVOSSZAKÉRTÕI
VÉLEMÉNYEZÉSE
1. A sérülés lövéstõl, egy vagy több lövés-
tõl származik? A bemeneti nyílás, lõ-
csatorna és az esetleges kimeneti nyílás
alapján a lövési sérülés minden kétséget
kizáróan megállapítható. Egyetlen löve-
dék is okozhat több be- és kimeneti nyílást,
illetve többszörös lõcsatornát pl. akkor, ha a
lövedék a törzs elõtt lévõ végtagon át jut a
testbe (9-87. ábra). A magasba lõtt, majd
onnan lezuhanó lövedék is eredményezhet
súlyos sérüléseket. Tévedés csak ritkán,
szúrási, nyílpuska vagy villámcsapás okoz-
ta sérülésekkel összefüggésben fordulhat
elõ. Kétes esetekben a bemenetben lerakó-
dott szennyezõdés elemzési módszerei
(színképelemzés, neutronaktiváció, rönt-
genanalízis, mikroszonda) nyújtanak meg-
bízható bizonyítási, differenciáldiagnoszti-
kai lehetõséget. Több lövési sérülés esetén
meg kell határozni a lövések sorrendjét és
azt, hogy melyik lövés vezetett halálhoz.
9-87. ábra Egyetlen lövedék két bemeneti nyílással
§
2. Milyen jellegûek a lövési sérülések? Le-
het áthatoló, amikor a lövedék a testen át-
jutva bemeneti és kimeneti nyílást képez.
Horzsoló lövési sérülésnél a lövedék sú-
rolja a testfelszínt, érintõ lövési sérülésnél a
bemenet és kimeneti nyílás egymás mellett
fekszik, a lõcsatorna közvetlenül a bõr alatt
keletkezik. Bentrekedõ lövésnél csak be-
meneti nyílás és lõcsatorna keletkezik, a lö-
vedék a testben marad. Gurulatos lõtt sé-
rülés akkor keletkezik, ha a lövedék he-
gyesszög alatt kemény tárgyhoz ütközik,
deformálódik, röppályája változik és így
csapódik a testbe. Szögletes sérülésnél a
lõcsatorna megtörik, mert a lövedék a test-
ben csonthoz csapódva haladási irányát
megváltoztatja.
3. Milyen távolságból történt a lövés? A
lõtávolságra vonatkozóan a bemeneti nyílás
és környezetének vizsgálata alapján lehet
állást foglalni. Na-rodazoniddal kimutat-
hatók a lõporgázok nehézfémjei. A lõpor-
szemcsék és a szennyezõdés szerkezeti tu-
lajdonságait, elemösszetételét pásztázó
elektronmikroszkópos elemanalízissel vizs-
gálhatók. Tájékoztató lõporszemcse-elem-
zésre a nitritek és nitrátok kimutatását a
difenilamin kénsavpróbával vizsgálhatjuk.
A kérdéses szemcséket porcelántálba he-
lyezzük, majd néhány difenilamin kris-
tályt teszünk mellé, és kevés 10%-os ana-
litikai tisztaságú kénsavat cseppentünk
rá. A lõporszemcsékbõl zöldeskék felhõ
szabadul fel. A vassók pozitivitása miatt a
próba nem teljesen specifikus. Ezzel szem-
ben a pásztázó elektronmikroszkópos
elemanalízis specifikus kimutatási eljárás.
A robbanásos tasakban keletkezõ COHb
jelenléte színképelemzõ vizsgálattal mutat-
ható ki. A lövési sérülés bemeneti nyílásá-
ban hõhatásra a kollagénrostok szerkezeté-
ben polarizációs mikroszkópos módszerrel
(Romhányi-féle topooptikai reakciók) a
kettõs törés és az optikai effektus változá-
sait, ún. szteno-porokollagén átalakulást
tanulmányozhatjuk. A jelenség trikróm-
festéssel (PTAH, Azan, Mallory), a fes-
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
tékkötõ képesség változásával (meta-
chromasia, basophylia) is követhetõ. A
lõtényezõk hiánya nem zárja ki a közeli tá-
volságot. Az öncsonkítás egyik formája,
amikor a test elé helyezett tárgyon (kenyér,
könyv stb.) keresztül lõnek saját vétagj-
ukba. A nem halálos sérülések esetén a bal-
eset lehetõsége mellett gondolni kell az ön-
csonkításra is.
4. Milyen volt a lövés iránya? A lövés iránya
csak akkor határozható meg pontosabban,
ha ismeretes az a testhelyzet, amelyet a sér-
tett a lövés pillanatában elfoglalt. A kérdés
elemzésénél a lövési sérülés bemeneti és ki-
meneti nyílásának a talp síkjától való ma-
gasságát pontosan meg kell mérni. A lövés
irányát a lõcsatorna hossztengelyének
meghosszabbítása jelzi. A bennrekedõ lövé-
si sérülésnél vagy ha a lövedék eltér eredeti
irányától, a lõcsatorna kezdeti szakaszát je-
löljük meg a lövés irányának. Az ún. lövési
BC 13
tan a = = = 1 ,44 ;
AC 9
a ~ 70 °
9-88. ábra A lövés irányának kiszámítása
A: bemenet, B: kimenet, tangens alfa: lövési szög
/ 197
szög (tangens alfa) elemzése matematikai
modellel végezhetõ el az alábbiak szerint
(9-88. ábra).
5. A lövés önkezû vagy idegenkezû-e? Az
elõzményi adatok, halottszemle, boncolási
lelet és kriminalisztikai vizsgálatok alapján
a kérdés többnyire tisztázható. A felvetés
egyértelmû eldöntése együttes orvosi és
nyomozati feladat. Az önkezû vagy ide-
genkezû lövésre a távolság és az iránya szol-
gáltathat adatokat. Az öngyilkos jellegze-
tes testtájra lõ. Ezek a halánték, a hom-
lok, a szívtájék; olykor a szájlövés. A szív-
tájéki lövéskor a mellkas általában lemezte-
lenített. A bemeneti nyílás a közeli vagy rá-
szorított csövû lövésre jellemzõ elváltozá-
sokat mutatja. A típusos helyek megvá-
lasztása nem zárja ki az idegenkezûség le-
hetõségét. Az elhunyt kezének vizsgálata-
kor a kézháton lõporszemcséket, füst-
szennyezõdést, a hüvelykujj és a mutatóujj
között závárzattól keletkezett hámhorzso-
lás fordulhat elõ. A fegyvert használó ké-
zen és a fegyveren vérfreccsenés, vér-
szennyezõdés, esetleg szövettörmelék
lehet. A fejlövés vagy szívlövés sem jelent
mindig azonnali halált, esetenként a cselek-
võképesség rövid ideig megmaradhat, így
az áldozat változtathatja a helyszínt, hely-
zetét, esetleg további lövést is leadhat. A
távoli, illetve ún. kartávolságon túlról
történt lövés önkezûség ellen szól. Ismer-
tek azonban olyan esetek, amikor az ön-
gyilkos bonyolult elsütõ berendezéseket
szerkeszt, pl. elsütõ billentyût zsinórral
húzza meg, és azzal több méter távolságból
adja le magára a lövést. Az a körülmény,
hogy a test mellett nincs fegyver, nem szól
önkezûség ellen, mert elõfordulhat, hogy a
felfedezõ tanú teszi el azt. A holttesten ta-
lált ún. védekezési nyomok az idegenke-
zûség lehetõségét valószínûsítik. Az alkar-
okon elhelyezkedõ ún. próbálkozási nyo-
mokkal tarkított lövési sérülés az önkezû
cselekmény mellett szól. Fontos tényezõ a
helyszín vizsgálata is. Az öngyilkos általá-
ban búcsúlevelet hagy.
198 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
6. Milyen fegyverbõl történt a lövés? A
kérdés megválaszolása alapvetõen fegyver-
szakértõ bevonásával lehetséges. Az orvos-
szakértõ ehhez úgy tud segítséget nyújtani,
hogy a testben megrekedt lövedéket vagy
annak darabjait megkeresi, és további
vizsgálatra biztosítja. A lövedék vizuális
vizsgálata, tulajdonságainak elemzése, fel-
színi változások feltárása fegyverszakér-
tõi feladat. A hüvely és projektil összeha-
sonlító azonosításából a fegyverszakértõ
meg tudja határozni a használt fegyvert.
Felmerülhet az a kérdés is, ha több tettes
okozott lövési sérülést egyetlen sértetten,
mely tettes idézte elõ a halálos sérülést. A
boncolás és a helyszíni szemle megállapítá-
sainak, a sértett és a tettes pontos, a sérülés
idõpontjában elfoglalt helyzetének ismere-
tében a rekonstrukcióra a boncolást végzõ
orvosszakértõk, fegyverszakértõk és a nyo-
mozó hatóság együttesen tehet kísérletet.
§
zökkel történõ véletlen balesetek – elsõsorban
fegyveres testületek – fordulhatnak elõ. A
robbanószerek okozta sérüléseknél a robbanó
keverék nitrocellulóz vagy nitrocellulóz-nitro-
glicerin keveréke, dinamit vagy lõpor lehet.
A sérülések többnyire durvák, a fémrepe-
szek okozta szabálytalan szakító-roncsoló jel-
legûek (9-89. ábra). A repeszdarabok gyakran
bennrekednek a szövetek között. Ha a sértett a
robbanás pillanatában a robbanó tárgy közelé-
ben volt, olyan nyomok maradhatnak vissza a
testfelszínen és sérülésekben, amelyek a robba-
nó tárgyra utalnak (vegyszer, fém-, festéknyo-
mok stb.). A forró repeszdarabok égési sérülé-
seket is elõidézhetnek. A repeszdarabokkal
együtt a szervezetbe nagy mennyiségû CO jut-
hat. A robbanás velejárója a robbanást követõ
légnyomás-növekedés, a lökéshullám. A lö-
késhullám hatására a sérült eleshet, tárgyhoz

A testben megrekedt projektil feltalálása

nem mindig egyszerû. A lövedéket a véráram
tovább sodorhatja (lövedékembolia), ha csont-
ban akad el, feltárása gondos elemzést igényel,
sikeresen alkalmazható fémkeresõ mûszer,
egész test röntgenvizsgálat.
A projektil és a töltényhüvely megtalálása,
illetve biztosítása a lövési sérülés egészének
elemzésében fontos szerepet játszik.

ROBBANÁSOS SÉRÜLÉSEK
Robbanásos sérülések békekörülmények
között is elõfordulhatnak. Az ipari vagy ház-
tartási balesetek alkalmával, elsõsorban gázké-
szülékek, gázpalackok, gáztartályok, földgáz-
vezetékek, kazánok, forró vizet, benzint vagy
más vegyszert tartalmazó tartályok robbanásá-
nál jöhetnek létre. A sérüléseket láng, hõ és
mechanikus hatások okozzák. A forró
gáz-, gõzhatás, különösen nagy nyomással,
nagy felületen érheti a testfelszínt. A robbanó-
szerekkel okozott sérülések békeidõben a kü-
lönbözõ terrorcselekmények, robbanó eszkö- 9-89. ábra Robbanás okozta sérülés
§ 9. MECHANIKAI HATÁSRA KELETKEZÕ SÉRÜLÉSEK
vágódhat és további sérülések alakulhatnak ki.
A lökéshullámtól önmagában is keletkezhet-
nek olyan sérülések, melyek halálhoz vezethet-
nek. A robbanásos légnyomás-növekedést
gyors légnyomáscsökkenés követi. Hatására
tüdõállomány-vérzés, szakadás, mellûri vérzés,
artériás légembolia jöhet létre.
A hadiszerek robbanásától származó sérü-
lések mint véletlen balesetek is elõfordulhat-
nak, harci cselekményektõl függetlenül had-
gyakorlatok alatt vagy után, régi robbanó esz-
közök megtalálásakor és hatástalanításakor
(tûzszerészek).
A benzintárolók még kiürített állapotban is
robbanásveszélyesek. A benzingõz levegõvel
elegyedve robbanó keveréket képezhet. A leve-
gõvel keveredett világítógáz és étergõz is rob-
banásképes. Repülõgépek üzemanyagának
/ 199
robbanása légi szerencsétlenségek alkalmával, a
gép lezuhanásakor olyan hevességû lehet, hogy
a test gyakorlatilag megsemmisül vagy apró
darabokra szakad. A mûvelés alatt álló szénbá-
nyákban sújtólégrobbanás (metángáz–levegõ
elegye) következhet be. A halál oka: életfon-
tosságú szervek durva roncsolódása, égési sokk
vagy CO-mérgezés, illetõleg az O2-hiány mi-
atti fulladás. Elõfordulnak bányagyutacs-rob-
banással kapcsolatos sérülések is, ilyenkor azok
környezete vaskos füstcsapadékkal szennye-
zett.
Robbanhatnak az étergõzök mûtõhelyiség-
ben, nem földelt altatókészülék használatakor.
Az altatógép ballonjának mûködtetése során
olyan feszültségû statikus elektromosság
halmozódhat fel a készülékben, hogy a szikra-
kisülés robbanáshoz vezethet.
 10. Fulladásos halál
Sótonyi Péter

Az igazságügyi orvostanban azokban az ese- 1. A külsõ környezet, a levegõ oxigéntartal-

tekben beszélünk fulladásos halálról, amelyek-
ben valamely külsõ fizikai ok az elsõdleges. A
fulladásos halál lényege a sejtek oxigénellá-
tásának elégtelensége (hypoxia), az energia-
tartalékok kimerülése, majd a sejtanyagcsere
megszûnése (anoxia).
Élettanilag a légzés folyamatának bármely
külsõ vagy belsõ okból bekövetkezett zavara a
sejtek oxigénellátásának romlásához (hyp-
oxia), majd megszûnéséhez (anoxia) vezethet.
A gázcsere zavara az oxigén útjának meg-
felelõen vázlatosan az alábbi okokból követ-
kezhet be:
ma, parciális nyomása alacsony.
2. Oxigént nem tartalmazó gáznemû anyag
tartós belégzése.
3. A tüdõben áramló levegõ akadályozott.
4. A légzõmozgások kivitelezése korlátozott,
illetve gátolt.
5. A vérkeringés zavara áll fenn fenn (kerin-
gési elégtelenség, vér, vérfestékmennyiség
csökkenése).
6. A sejtlégzés akadálya a sejtben.
Az igazságügyi orvostan gyakorlatában
különös jelentõséggel bírnak azok a körülmé-
nyek, amikor a légzés, tehát az atmoszférikus

fulladás O2-hiány miatt

vízbefúlás

pépes vagy szilárd (por)

anyagba fulladás a szájüreg kitömése

a légzõnyílás elzárása falatbeékelõdés

megfojtás
akasztás, zsinegelés

félrenyelés (aspiráció)

mellkasi légzõmozgások gátlása mellkasi légzõmozgások gátlása

tüdõ

10-1. ábra A fulladás mechanizmusának sémája

202 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
levegõ beszívása és kilehelése valamilyen külsõ
fizikai okból akadályozott.
A fulladás létrejötte a kiváltó tényezõk
alapján is csoportosítható (10-1. ábra).
A fulladásos halál külsõ fizikai okokból többféle
mechanizmus szerint következhet be:
1. a légzõnyílások, légutak folyékony
vagy szilárd anyaggal történõ elzárása,
2. a nyak leszorítása, a légutak összenyo-
matása,
3. a mellkas légzési kitérésének megaka-
dályozása és
4. külsõ oxigénhiány miatt.
A toxikológiai fejezet foglalkozik a hiszto-
toxikus hypoxiával, sejt-, szövetlégzés azon
zavaraival, melyekben a légzõfermentek a sejt-
mérgek hatására (CO, HCN) nem képesek a
rendelkezésükre álló oxigént felhasználni.
A fulladás folyamatának idõtartama, lefo-
lyása a fulladást kiváltó tényezõtõl függ. Az
oxigénfelvétel csökkenését követõ fuldoklás az
inspirációs dyspnoéval kezdõdik. Azt exspi-
rációs dyspnoe követi, majd bekövetkezik az
apnoés szak. Az ismételten megjelenõ légzés
hüppögõ jellegû, ez a terminalis légzés, ame-
lyet már az alsó gerincvelõi légzõközpontok iz-
galma szabályoz. A nyakleszorításos különbö-
zõ fulladási nemeknél, a légzés megszûnése
után, még rövid ideig a szív mûködhet. A nem
teljes oxigénelvonás esetében a fuldoklás sza-
kaszai hosszabbak lehetnek. A fulladást okozó
külsõ behatásra, pl. a nyak egyszeri megraga-
dására, a halál ún. reflexfolyamatok (sinus
caroticus, n. vagus kóros izgalma) után azonnal
beállhat. A fulladási boncolási lelete alapvetõen
függ a fulladást kiváltó tényezõtõl, a beha-
tás idõtartamához.
A fulladásos halál sajátos formája az auto-
ereotikus asphyxia. Ennek formái: eszközös
(akasztás, fejre húzott mûanyag zsák), nyakle-
szorítás egyéb módozatai, egyidejû testtájék
erogén zónáinak ingerlése elektromos áram-
mal, kémiai, hallucinogén hatású anyagok be-
légzése zárt térben (amilnitrát, freongáz, tetra-
klóretilén, g-hidroxibutirát, nitrózusgáz).
§
A FULLADÁSOS HALÁL
BONCOLÁSI LELETE
A fulladásos halált általános bonctani elvál-
tozások kísérik, kórismézése a leletek össze-
hasonlító értékelésével történhet. A boncolás
során feltártak a kísérõ jelenségek és nem a
fajlagos jelek. A fulladásra jellemzõ, általános
boncolási lelet nem ismeretes. A boncolási
mód és minõség alapvetõ fontosságú, nagy
gyakorlatot és körültekintést igényel, mert a
keletkezés körülményeinek tisztázását szolgál-
hatja. Már a holttest megszemlélésekor keres-
ni kell azokat a sérüléseket a nyakon, arcon,
mellkason, amelyek a keletkezési módra jel-
lemzõek lehetnek.
A külsõ vizsgálatkor feltûnõ a fej sze-
derjes-vörhenyes színe, a pontszerû bõrvérzé-
sek, a terjedelmes hullafoltok. A szemtekei kö-
tõhártyák pont vagy tócsaszerû vérzései, az át-
hajlási redõkben a legkifejezettebbek (10-2.
ábra). A felsõ ûrös visszér rendszerében az
összenyomatás miatt, általában nagyobb a
pangás. A kötõhártyán kívül ezért az arcbõr-
ön, szájnyálkahártyán, nyak, sõt esetenként a
felsõ végtag bõrén, a fejbõrben, a fejsisakban is
kialakulhatnak pontszerû, pangásos vérzések.
Az az elhúzódó fulladásnál a kötõhártya- és
bõrvérzések terjedelmesebbek és a savóshár-
tyákon is kifejezettek. A rövid idõ alatt lezajló
fulladásos halálesetekben nem vagy alig for-
10-2. ábra A kötõhártya tócsaszerû vérzése
§ 10. FULLADÁSOS HALÁL
dulnak elõ. A kialakulásukra nincs idõ. A bõr-
vérzések jelenléte ugyanakkor megtévesztõ is
lehet. Azok más kórállapotokban is létrejöhet-
nek (capillarisok toxikus károsodása, fokozott
fragilitása, thrombocyta-rendellenesség).
A vér általában folyékony. A jelenség nem
tekinthetõ fulladásra jellemzõnek. Az gyakran
elõfordul hirtelen halál, mérgezés bizonyos
eseteiben is (pl. CO, cián). Az elhúzódó fulla-
dáskor a vér alvadékos is lehet. Akasztásnál a
hullafoltok elmozdulása után, azok helyén
pontszerû bõrvérzések jöhetnek létre. A fulla-
dás folyamatával összefüggésben, mint a sú-
lyos kilégzési dyspnoe jelei alakulnak ki: a
mélyen álló rekesz, a heveny tüdõpuffadás, a
bõvérûség és a tüdõvizenyõ. Az alveolusfalak
megrepedését, a mellhártya alatti levegõbeszû-
rõdés, a capillarisok sérülését vérzés kíséri. A
metszlapon a vérzés szabad szemmel kisfoltos
vérbeszûrõdések formájában látható, többnyire
a mellhártya zsigeri lemeze alatt. A savóshár-
tyákon különösen a mellhártyán, szívburkon,
illetve szívbelhártya alatt apró pontszerû vér-
zések jelenhetnek meg. A zsigeri szervek, váz-
izomzat pangásosan bõvérûek. A nagyvérköri
vénás rendszer heveny pangást, általános he-
veny visszeres bõvérûséget mutat. A felsõ ûrös
visszér rendszerben általában a pangás kifeje-
zettebb. A fulladás folyamatában a vérraktá-
rak kiürülnek. A lép vérszegény vagy egyenet-
len vérelosztódású. A tokja ráncos, állománya
tónustalan, világos vörhenyes színû. A garat és
a gége nyálkahártyáján, esetenként orrnyálka-
hártyán, a dobüregben és a külsõ hallójáratban
pangásos vérzések lehetnek. Az elhúzódó ful-
ladás jeleként gégevizenyõ is kialakulhat. Az
oxigénellátás zavara miatt az agykéreg gócosan
vérszegény. Ezzel szemben elhúzódó fulladás-
kor bõvérû, vizenyõsen duzzadt. A metszlapon
az agykéregbe, a központi magvak (corpus
striatum, nucleus thalami és lentiformis) vér-
elosztódási zavarként, foltokban vérbõ és
vérszegény területek váltakozva jelennek meg.
A szívizomban egyenetlen vérelosztódást és
hiperkontrakciós elhalásokat gócosan talá-
lunk. Mindezek azonban csak kísérõ, nem faj-
lagos jelenségek.
/ 203
A fulladásos halál vizsgálatában is szakmai
szabály különbözõ laboratóriumi vizsgálatok
elvégzése (toxikológia, szövettan). Kimutat-
ták, hogy fulladásban a vérben jelentõsen meg-
nõhet a noradrenalinkoncentráció, míg az ad-
renalin csak kismértékben emelkedhet a nor-
mális szint fölé. Megnõhet az artériás vér fosz-
fatidkoncentrációja (akasztásnál), míg az agyi
v. sinusokban nem. Az elhúzódó fulladás ese-
teiben a máj és szívizomsejtekben vakuolás
degeneráció alakulhat ki, a glikogéntartalom
jelentõs csökkenése mellett. Az agyban peri-
capillaris vérzések (hypoxiás endothelkároso-
dás) és ganglionsejt károsodás következhet be.
A tüdõben az I. és II. pneumocyták leválása az
alvolusfal szakadása és az alveolaris capilla-
risok megnyílása, pericapillaris vérzés figyelhe-
tõ meg.
A fulladásos halál kórisméjét akkor véle-
ményezhetjük kielégítõen, ha a fulladás okát
és körülményeit is meg tudjuk határozni.
A fulladásos halált a következõ adatokból álla-
píthatjuk meg:
1. a fulladás okának feltárása a nyomozási és
a holttesten talált sérülések alapján,
2. a rövid haldoklásra jellemzõ általános
bonclelet és a kiegészítõ laboratóriumi le-
letek alapján,
3. egyéb természetes vagy más erõszakos ha-
lálok kizárásával.
FULLADÁSOS HALÁLNEMEK
A LÉGZÕNYÍLÁSOK BEFEDÉSE,
ELZÁRÁSA
A légzõnyílásoknak, az orr- és szájnyílásnak
tartós, kézzel vagy valamilyen képlékeny, rend-
szerint puhább, levegõt át nem eresztõ
tárggyal történõ tartós befedése fulladáshoz
vezet (10-3. ábra).
Az erõszakos halálnak ezen formájával ta-
lálkozunk gyermek vagy idõs ember sérelmére
elkövetett életellenes bûncselekményeknél. Ál-
204 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
10-3. ábra Légutak elzárása fejre húzott és a nya-
kon rögzített zacskóval (idegenkezû cselekmény)
talában ott, ahol a tettes és a megtámadott sze-
mély között nagy erõbeli különbség van. A vé-
dekezésre képtelen, mozgásában korláto-
zott személyeknél dulakodási sérülés többnyire
nem keletkezik. Elõfordulhat, hogy elnémítási
szándékkal történik az orr-, szájnyílás befogá-
sa, pl. erõszakos nemi közösülés kapcsán.
Az arcon, elsõsorban orrcsúcson, orrszárnyon
az ajkakon és az állon felszínes, szabálytalan
hámfosztások lehetnek. A hámsérülések nem
mindig járnak vérzéssel. Azok különösen a be-
száradás után jól szembe tûnnek. Az orr- és a
szájnyílás környékén megragadási sérülések,
körömnyomok, szabálytalan hámfosztások
fordulnak elõ.
A szájnyílás erõteljesebb befogása után
a lágyrészeknek az állkapocshoz való szorítása
miatt vérzések keletkezhetnek a fogínyben, az
álkapocs fogmedri nyúlványainak csonthár-
tyájában. A nyálkahártyán sérülések származ-
hatnak a fogaktól, esetleg fogsortól.
§
A légzõnyílások befogása újszülöttnél és
csecsemõnél kevesebb sérüléssel járhat. Az új-
szülött megfulladhat a szülést követõen az ar-
cára tapadó magzatszuroktól. Az anya combja
alatt, ha a szülés után a szakszerû ellátása
nem történik meg.
A légzõnyílások puha tárggyal történõ
(kendõ, papír, lepedõ stb.) befedése, a fejnek
ilyen tárgyakba való benyomása, a szájüreg pu-
ha tárggyal történõ kitömése leginkább a cse-
csemõ- és kiskorú gyermekölésben fordul elõ.
A száj nyálkahártyáján különbözõ súlyosságú
sérülések (szakadás, vérzés) jöhetnek létre a
tárgy durva bepréselésétõl, közben a szájban
manipuláló ujjaktól. A szájüregben lévõ idegen
anyag erõltetett légzésnél a garatot tampo-
nálhatja. A szájüregbe durva gyömöszöléssel
dugott tárgy az alsó garatba vagy a légutakba
kerülhet, majd azokat elzárhatja.
Alkoholos állapotban, epilepsziás ro-
hamban vagy altatószer hatása alatt halálos
balesetet okozhat, ha a hányadékkal, nyákkal
átitatott kendõ vagy lepedõ tapad az orr-, száj-
nyílásra. Külön említést érdemel a hason fekvõ
csecsemõk és kisgyermekek ún. arccal a pár-
nába fulladása. Az arcnak a puha ágynemû-
ben való bemélyedésekor az orr- és szájnyílás
körül lepkeszárny alakú halvány lenyomat és
annak környezetében, bõvérû területek figyel-
hetõk meg. A szájüregben, felsõ légutakban
ilyenkor a nehézlégzés miatt beszívott idegen
anyagok (toll, szövetszálak) kerülhetnek.
Ha a tettes és a megtámadott személy kö-
zött dulakodás történt, akkor a gyanúsítot-
ton sérülések, így pl. a kézen harapási és karco-
lási nyomok lehetnek
A LÉGUTAK IDEGENTEST OKOZTA
ELZÁRÓDÁSA
A légzés és a nyelés nyúltvelõi központtal
reflex útján szabályozott. Az egyik folyamat a
másik gátlásával jár. A nyelési reflexválaszt a n.
trigeminus, n. glossopharyngeus és a n. vagus
afferens impulzusai indítják el. Annak része a
légzés gátlása és a glottis záródása. A reflexfo-
§ 10. FULLADÁSOS HALÁL
10-4. ábra Hányadékbelehelés
lyamat sérülése elõsegíti a légutakba idegen
anyag kerülését. Heveny kórképek, pl. nyúlt-
velõsérülés, mérgezés miatti agyvizenyõ, akut
alkoholos intoxikáció is vezethetnek idegentest
okozta légúti elzáródáshoz. A megbetegedés
lehet idült jellegû, ismert kóreredettel pl. fel-
szálló bénulás, sok gócú keményedés (sclerosis
multiplex), érszûkület vagy érelzáródás miatti
lágyulás.
A hányadék belehelését követõen a külön-
bözõ, összeállású, ételmaradványok a garatba,
majd a gégebemenetbe nyomulnak, és végül a
légutakba kerülnek (10-4. ábra). Az inspiráci-
ós dyspnoe során szorosan tamponálja a há-
nyadékot az alsó garatban, majd a hangrésen
átnyomva, a légcsövet és a nagyobb hörgõága-
kat.
A terjedelmesebb falatok beékelõdése a gé-
gebemenetet teljesen elzárhatja. A többnyire
/ 205
10-5. ábra Falatbeékelõdés
rossz fogazatú vagy fogatlan felnõtteknél,
nem megfelelõen megrágott, ételdarabok ese-
tében következhet be (10-5. ábra). A falatbe-
ékelõdés vagy bolushalál gyakoribb a mohón
nyelõ ittas személyeknél, ahol a nyelési reflex
zavara is közrehat. Az alsó garatot, a gégebe-
menetet elzáró falatbeékelõdésnél, reflexes
úton (n. vagus ingere miatt) fuldoklási jelensé-
gek nélkül, azonnal, szívmegállást követõen
beállhat a halál. A mûfogsor, protézis letörve,
leesve juthat evéskor és alváskor a légutakba
(10-6. ábra). Mûtéti beavatkozások elõtt er-
re a lehetõségre gondolni kell, a szájüreg vizs-
gálata után el kell távolítani úgy a mûfogsort,
206 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
10-6. ábra Kitörött koronás fog beékelõdése (nyíl)
mint a könnyen levehetõ protézist. A kórházi
körülmények között idõsebb, magatehetetlen,
gyógyszeres nyugtató kezelésben részesülõ,
rossz fogazatú betegeknél, nemritkán elmebe-
tegeknél is elõfordulhat a fogmûvek beékelõ-
dése. Az életet veszélyeztetõ félrenyelés, falat-
beékelõdés gyanúját veti fel, ha a légzészavar és
az eszméletvesztés étkezés közben lép fel. A
fuldoklás ilyenkor hirtelen elkékülés tüneteivel
jár. A félrenyelés, falatbeékelõdés klinikai képe
myocardialis infarctussal, stroke-kal, gyógy-
szer-túladagolással, laryngospasmussal, gége-
oedemával, tüdõemboliával téveszthetõ össze.
A gyors felismerés, a szakszerû beavatkozás
(mûfogás, légcsõmetszés, conicotomia) a légút
szabaddá tételét célzó beavatkozás életmentõ
lehet.
A kisgyermekek elõszeretettel vesznek szá-
jukba különbözõ tárgyakat. Azokat könnyen
félrenyelik. Az idegentest a légcsõben, majd a
fõhörgõ elágazódásához kerülve beékelõdik.
Különösen veszélyesek az olyan idegentestek,
melyek a hangrés felett szelepesen elmozdul-
nak vagy amelyek a légcsõben, hörgõben meg-
duzzadva (mandula, mogyoró, bab) egy idõ
múlva váratlanul teljes elzáródást okoznak. A
nagyobb hörgõágakban az idegentest helyze-
tét hónapokig változtathatja. Köhögési roha-
mokat tarthat fenn, vándorló tüdõgyulladást
okozhat. Radiológiai vizsgálat az elzáródott
hörgõnek megfelelõ légtelenséget derít fel
§
10-7. ábra Légcsõben elakadt kavics
(Holzknecht-tünet). A köhögési roham után
kimozduló idegentest miatt a légzés átmene-
tileg szabaddá válhat. Az elõzmény gondos
felvétele, a rohamokban jelentkezõ köhögés,
nehézlégzés felhívhatja a figyelmet az ide-
gentestre.
A gyermekkori légúti megbetegedéseknél,
az egyéb tünetek mellett, mindig gondolni kell
az idegentest-félrenyelés lehetõségére is. En-
nek gyanúja esetén azonnal intézkedni kell a
gyermek idegentest-ügyeletre történõ szállítá-
sáról. Az idegentest közel 90%-ban növényi
eredetû (dió, mandula, mogyoró, olajos mag-
vak), 10%-ban egyéb (fém, kavics, mûanyag)
(10-7., 10-8. ábra).
A nyelési és légzési szabályozás egészséges,
érett újszülötteken kialakul. Koraszülött, fej-
letlen csecsemõknél perinatalis reflexelégte-
lenség a hányadékbelégzést elõsegítheti. Az
§ 10. FULLADÁSOS HALÁL
10-8. ábra Légcsõben elakadt mûanyag gyermekjá-
ték darabja
egészséges csecsemõk a felböffentett gyo-
mortartalmat félrenyelhetik.
A koponyaalap-törésnél, orrmelléküreg-
sérülésbõl vér aspirációja következhet be. A
hányadék belehelésnél figyelembe kell venni a
haldoklással összefüggõ terminális jelensé-
get, az ún. agonalis aspirációt. A vitális ere-
detet a tüdõ alveolusaiba bejutó hányadék kór-
szövettani vizsgálatával lehet igazolni. A mik-
roszkopikus méretû hányadékanyagok az
alveolusfalat átszakítva a nagyvérkörbe juthat-
nak. A gyomortartalom aspirációja az ún. as-
pirációs pneumoniához vezethet.
A gyomortartalom akut aspirációja
(Mendelson-szindróma) végzetes következ-
ményekkel járhat. A tüdõ válaszreakciója az
aspirált savas gyomortartalom minõségétõl és
mennyiségétõl függ. A tiszta gyomorsav aspi-
/ 207
rációja a felnõttkori akut respirációs
distress szindrómához (ARDS) vezethet. Az
aspiráció után röviddel általános hypoxia ala-
kulhat ki. A hörgõnyálkahártya leválásának és
az alveolocapillaris membrán károsodásának
következménye vérzéses tüdõvizenyõ. A prog-
rediáló folyamat súlyos légzészavarhoz vezet.
A mortalitási arány az 50%-ot is elérheti. Az
aspirált darabos étel környezetében, a bakteri-
ális felülfertõzés miatt aspirációs pneu-
monia, illetve tályog alakulhat ki. Megvaló-
sulhat mint aneszteziológiai szövõdmény.
FULLADÁSOS GÉGEVIZENYÕ
A fulladás többnyire elhúzódó, akár óráig is
eltarthat. Lehet fertõzõ légúti gyulladás követ-
kezménye, de társulhat túlérzékenységi folya-
mathoz. A gégebemenet és a hangszalagok vi-
zenyõje a gégeízületek mozgáskorlátozottsága
miatt súlyos légzési akadályt képezhetnek.
A gégebemenet vizenyõje is okozhat lég-
úti elzáródást. A gégét ért tompa erõbehatás
vérzéses gégevizenyõt, heveny gégeszûkületet,
gyorsan fokozódó nehézlégzést hozhat létre,
és végül fulladásos halálhoz vezethet. A gyul-
ladásos eredetû gégevizenyõ csatlakozhat
diphtheriához, garat és nyelvgyöki tályogokat
kísérõ és tovaterjedõ gyulladáshoz, továbbá
mérges gõzök, gázok által elõidézett heveny
nyálkahártya-érintettséghez.
A túlérzékenységi reakciók, anaphyla-
xiás sokk, Quincke-oedema rövid idõ alatt ki-
válthat tetemes gégevizenyõt, és vezethet ful-
ladásos halálhoz. Kiemelendõ a méh- és da-
rázscsípést követõ túlérzékenységi reakció.
Akár egyetlen csípéssel is létrehozhat sú-
lyos-halálos gégevizenyõt. A légcsõmetszés
csak akkor hatásos, ha nem alakul ki egyidejû-
leg a hörgõrendszerben görcsös állapot, ilyen-
kor az anaphylaxiás sokknak megfelelõ gyógy-
kezelés mentheti meg a beteg életét.
A gégevizenyõ post mortem gyorsan eltû-
nik. A nyálkahártya ráncolt, petyhüdt jellege
jelzi a megelõzõ folyamatot. Az oedema a
hangszalagok környékén hosszabb ideig jól fel-
208 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
ismerhetõ, a szövettani vizsgálat a submucosá-
ban a rostok között eosinophil szerkezet nél-
küli folyadék (anyag) jelenlétét igazolhatja.
A NYAK ÖSSZENYOMATÁSA
ÁLTAL OKOZOTT FULLADÁS
A nyak összenyomatását kívülrõl ható fizikai
erõbehatás okozza. A nyakat összenyomó erõ
a következõ hatásokat fejti ki:
1. a légutak beszûkítése, összenyomatá-
sa,
2. a nyaki verõ és visszerek részleges
vagy teljes összenyomatása,
3. a sinus caroticus és a bolygóideg kóros
izgalma.
Megkülönböztetünk a nyakra ható szorító erõ
szerint:
1. akasztást, ha a leszorító erõt a testsúly
húzása fejti ki a nyakra helyezett, testen kí-
vül rögzített eszköz közvetítésével,
2. zsinegelést, ha a nyakra helyezett eszköz
leszorítása kézi erõvel történik,
3. megfojtást, ha a leszorítás eszköz haszná-
lata nélkül, idegen kézi erõvel történik.
Az akasztást, zsinegelést és a kézzel
történõ megfojtást gyûjtõnéven strangula-
tiónak nevezzük.
A nyak leszorításának következménye le-
het a légutak, a nyaki erek és idegek összenyo-
matása. A légutak összenyomatása önmagá-
ban is elégséges lehet a fulladásos halál magya-
rázatára. A nyaki verõerek tartós leszorítása
miatt az agyi vérkeringés felfüggesztése, az
O2-ellátás zavara rövid idõ – percek – alatt ve-
zet eszméletvesztéshez, majd irreverzíbilis agy-
károsodáshoz, és az agymûködés végleges és
visszafordíthatatlan megszûnéséhez.
A nyakat leszorító erõ a sinus caroticus in-
gerlésével (sinus-carotis reflex), a nervus vagus
kóros izgalmával reflexes úton is okozhat ha-
lált vagy súlyos keringési és légzési zavart
(subclavia-steal szindrómában szenvedõknél
gyakoribb).
§
AKASZTÁS
Akasztáskor a nyakra illesztett eszköz a
test teljes vagy részleges súlya által feszül
meg. A típusos akasztásnál a nyakon megfe-
szülõ eszköz, a nyakon elöl támaszkodva, a
nyelvgyökkel hátrafelé tamponálja a garatot.
A halál beálltában szerepet játszik a levegõ be-
jutásának akadályozottsága, a nyaki erek rész-
leges, vagy teljes leszorítása, és a nyaki idegek
vongálódása.
Az akasztás az öngyilkosság egyik leggya-
koribb formája. Ritkábban idegenkezû cselek-
mény vagy véletlen baleset következménye (pl.
autoerotikus mûvelet). A halottszemlénél és a
boncolásnál azonban ezekkel a lehetõségekkel
is számolni kell.
Akasztáskor a nyakra hurkoltan helyezett, a
testen kívül rögzített eszköz, a test teljes vagy
részleges súlya által megfeszül, majd összehú-
zódik, ezért a nyaki képletek részleges vagy tel-
jes leszorítása következik be. A másodpercek
alatt beálló tudatzavar az önmentést akkor is
lehetetlenné teszi, ha a test érintkezik a talaj-
jal, mert a leszorításhoz elegendõ lehet a test
egy részének, sõt a nyaknak, a fejnek a súlya
is.
Elõfordulhat mint az emberölés leplezésé-
nek módszere is.
Az akasztáshoz használt eszköz igen válto-
zatos lehet. Anyaguk szerint sokféle úgymint
kemény (drótbél, villanyvezeték, lánc), félke-
mény (szíjak, kenderkötél), puha (sál, öv, tö-
rülközõ, nyakkendõ, lepedõ) tárgy. Olykor bi-
zarr eszközzel, rafinált módon követik el a cse-
lekményt (pl. futóhurok). Az eszközbõl kép-
zett hurok lehet rögzített vagy tovafutó. Az
ún. rögzített hurok esetében tágassága nem
változtatható, többnyire annyira tág, hogy a
fejen áthúzható. A felfüggesztés helyén nem
szorosan fekszik a nyakra. A rögzített hurok
lehet széles gyûrû is, amelyet valamely tárgyra,
kiszögelésre felhelyeznek és így a gyûrû elülsõ
alsó széle szorul a nyakra. A nem rögzített, ún.
tovafutó hurok esetében a kettéhajtott kötél
§ 10. FULLADÁSOS HALÁL
10-9. ábra Alátétes akasztás
hurokrészén húzzák át a szabad végeket, így a
hurok tovacsúszásával a tágasság szabadon
változtatható. A hurok a testsúly húzása
folytán, a nyakra körbe rászorul.
Az akasztáshoz használt eszköz lehet a
nyakra egyszeresen vagy többszörösen tekerve.
10-10. ábra Különbözõ felfüggesztési helyzetek sémája
/ 209
Sajátos formája az alátétes akasztás, amikor
a leszorító eszköz alá a nyakra valamilyen pu-
hább tárgyat (sál, törülközõ) helyeznek (10-9.
ábra). Az eszköz nyomására, a szövetekbõl a
nedv kiszorul, hámsérülés keletkezik, területé-
ben a szövetek kiszáradnak. A kialakult baráz-
da területében, a szövetek elbarnulnak, perga-
menszerûen kemények lesznek, a leszorítás fo-
kától és függés tartamától függõen. A halál
után röviddel leemelt holttesten, az eszköznek
megfelelõen, többnyire már csak halvány be-
süppedt barázda látható. A beszáradás azon-
ban csak késõbb lesz kifejezett. Ebbõl adódhat
az elsõ halottszemle és a boncolás közötti kü-
lönbség.
A helyszín gondos vizsgálatával tisztázha-
tó az önkezû vagy idegenkezû akasztás ténye.
Csupán a boncleletbõl ez a kérdés nem mindig
dönthetõ el egyértelmûen. Az akasztáshoz
használt eszköz a bûnjel. Azt további vizsgá-
latra meg kell õrizni! Az eszközt a helyszínen
célszerû a nyakon eredeti helyzetében biztosí-
tani. A hurkot a boncolás megkezdése elõtt
úgy kell a nyakról eltávolítani, hogy a leemelés
után a végek eredeti helyzetükben újra egye-
síthetõk legyenek.
Az akasztott egyén holttestének vizsgála-
takor, alapvetõen három kérdésre kell választ
keresni:
1. akasztás történt-e;
2. az akasztás élõben történt-e;
3. a cselekmény önkezû vagy idegenke-
zû-e.
210 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
10-11. ábra Akasztási barázda az eszköz lenyomatá-
val
Az akasztás tényét igazolják a felfüggesz-
tési helyzetek és a felfüggesztés jelei.
A felfüggesztési pont a huroknak az a része,
amely a felfüggesztési helyhez legközelebb
van. A megtámasztási pont ezzel ellentétes, az
a legmélyebben fekvõ terület, ahol a kötél a
nyakon támaszkodik.
A felfüggesztési helyzeteknek számos le-
hetõségei ismertek (10-10. ábra). Az akasztási
barázda az eszköz által okozott lenyomat. A
kifejlõdése függ az eszköz minõségétõl, a le-
szorítás fokától, a testsúlytól és a függés idejé-
tõl. Rögzített huroknál az akasztási barázda a
felfüggesztés helyén nyitott, tovafutó hu-
roknál körkörösen zárt.
Az akasztási barázda tisztán fizikális je-
lenség, az eszköz nyomásától keletkezik, le-
nyomatának felel meg (10-11. ábra).
§
A puha, sodrás nélküli, széles eszköz alig
hagy nyomot, legfeljebb vérelosztódási zavar
keletkezik, pl. az ún. alátétes akasztásnál.
Az alábélelést biztosító anyag alatt, a bõrön
alig vagy nem alakul ki sérülés, a barázda igen
halvány, sõt hiányozhat. Ha az akasztó eszköz
a nyakon többszörösen körültekert, úgy a szá-
rak között vagy a sodort eszköz esetében (kö-
tél, huzal) egyes szálai közé becsípõdhetnek a
bõr felszínes rétegei. Ekkor egymással párhu-
zamos hámtarajok keletkezhetnek. A kiemel-
kedõ bõrrészeken pontszerû vérzések jönnek
létre. A barázda szélein finom vesiculák (hó-
lyagok) képzõdhetnek. Váltakozva bõvérû és
vérszegény szegélyek is megjelenhetnek. A
durva eszközök, erõs bevágódást és beszára-
dást okozhatnak. A barázda gyakran megõrzi
az eszköz felszínének jellegzetes lenyomatát.
Ha az eszköz a ruhától fedett nyakra fekszik
rá, akkor a ruházat lenyomatát is megtalálhat-
juk a bõrön. A nyakra felhelyezett hurok az
összeszorulás után az elsõ megtámasztási hely-
tõl felfelé csúszhat, emiatt a barázda kiszéle-
sedhet, olyan típusú hámhorzsolások kelet-
kezhetnek, amelyek idegen kéz szerepének
gyanúját kelthetik. Az akasztási barázda
összetéveszthetõ pl. a nyakon lévõ ruházat
szorítási nyomaival, a bõr ráncaival. Akasztási
barázdához hasonló elváltozást okozhatnak
körülírtabb tompa élû tárgyak, így pl. a gépko-
csi felborulásakor a nyakra felcsúszó biztonsá-
gi öv. Az akasztás akkor típusos, ha a nya-
kon lévõ eszköz két szára a gégefedõ magassá-
gától kétoldalt, az állkapocsszögletek alatt
emelkedõ irányban, oldalra és hátrafutva
összetalálkozik a külsõ nyakszirtcsomó (gumó)
középvonalában és ún. felfüggesztési pontot
képez. A felfüggesztési pont tehát a nyakra
helyezett hurok azon része, amely a külsõ fel-
függesztési helyhez a legközelebb van. A test-
hez képest pedig a legmagasabbban. A legmé-
lyebben fekvõ terület az a hely, ahol a nyakon
megtámasztva van, az a megtámasztási
pont. Atípusos akasztásról akkor beszélünk,
ha ettõl eltérõ módon helyezkedik el az eszköz.
A felfüggesztési pont nem a tarkón van, ha-
nem pl. nyakon elöl, fül vagy csecsnyúlvány
§ 10. FULLADÁSOS HALÁL
10-12. ábra Típusos és atípusos akasztási helyek
sémája. A körben vastagon jelölt rész az eszköz
megtámasztásának helyét jelzi
elõtt (10-12. ábra). Az akasztás külsõ jelei kö-
zül a barázdán kívül kiemelhetõ a pangás je-
lensége. Ha a nyaki erek leszorítása teljes, úgy
a barázda feletti területen pangás többnyire
nem alakul ki. Az arc és a kötõhártyák halvá-
nyak. A részleges leszorítás esetén már kifeje-
zett a pangás. Az arcbõr livid, duzzadt, a retro-
bulbaris szövet oedemája miatt a szemgolyók
kidüllednek. A conjunctiva oedemás, subcon-
junctivalis és subcornealis vérzések jönnek létre.
A nyelv a fogsorok közé préselõdhet.
A boncoláskor a nyaki képletek réteges ki-
készítése után vizsgálni kell azokat a területe-
ket, amelyek a jellegzetes sérülések helyei
(10-13. ábra). A megtámasztás helyén a durva
és gyors leszorítás okoz bõr- vagy izomzúzó-
dást. A testsúly húzása miatt a hurok általában
magasra, az áll alá csúszik, sérülhet a szájfené-
ki záróizom is.
A felületes nyakizmokban a vérzések, sza-
kadások nem gyakoriak, ez inkább az ún. zu-
hanásos akasztás következménye. A zuhaná-
sos akasztás esetében az elkövetõ magasabb
helyrõl ugrik le a nyakán felhelyezett, felfüg-
gesztéshelyen rögzített eszközzel. Az ilyen
esetekben a II., III. nyakcsigolya luxációja kö-
vetkezik be gerincvelõi és burkai szakadásával.
Öngyilkossági módszerként ritkán fordul elõ.
Az ítélet végrehajtásában alkalmazták (Nürn-
bergi per).
/ 211
a nyelvcsont nagy szarvának törése
érbelhártya-
repedés
a pajzsporc felsõ
szarvának törése
vérzés a pajzsporc–
gyûrûporc ízületében
10-13. ábra Akasztásra jellegzetes sérülési helyek
sémája
A kulcscsonti tapadásnál a csonthártya
alatt ún. felfüggesztéses vérzések lehetnek.
Kialakulásukban a mechanikus hatás mellett
a fellépõ nehézlégzésnek is szerepe van. A
nyak túlfeszítése miatt vérzés lehet a gerinc-
oszlop melletti izomkötegekben. A gége nyúl-
ványainak és a nyelvcsont szarvainak törése
nem állandó jelenség. Rendszerint a pajzsporc
felsõ nyúlványának és a nyelvcsont nagy
szarvának (szakításos-nyújtásos) törését talál-
juk, egyik vagy mindkét oldalon. A törés azért
keletkezik, mert az eszköz a nyelvcsont és a
pajzsporc közötti lemezt a nyak összenyoma-
tásakor megfeszíti, majd a gerincoszlop felé
nyomja a nyelvcsontot, pajzsporcot. A feszülés
és nyomatás letöri a nyelvcsont szarvát és a
pajzsporc felsõ nyúlványát (10-14. ábra). A
nyelvcsont teste is eltörhet. A gége porcos le-
mezén szoros hurok esetében is létrejöhetnek
hasonló sérülések. Azok a kézzel való megra-
gadás eseteiben is jellemzõek lehetnek. A gyû-
rûporc–pajzsporc ízületi tokjának szakadásos
bevérzéséhez társulhat a pajzsporc alsó szar-
vának törése is. A nyaki nyirokcsomókban a
pangás következtében vérzések alakulhatnak
ki. A rövid gégeizomban egyidejûleg csíkszerû,
ún. dyspnoés vérzések keletkezhetnek. Itt
kell megjegyezni, hogy súlyos keringési elégte-
212 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
10-14. ábra A pajzsporc és nyelvcsont törési me-
chanizmusának sémája
lenséghez csatlakozó dyspnoe következmé-
nyeként, továbbá a nyak hirtelen nagy erõvel
történõ megfeszülésénél (pl. közlekedési bal-
eset) is kialakulhatnak vérzések a rövid gége-
izomban. A sérülések környezetében lévõ vér-
zés élõben keletkezésének bizonyítása gondos
vizsgálatot igényel (vitális jel). A közös feji
verõerek belhártyáján az oszlás körül az ér
megnyújtása következtében haránt irányú,
esetleg többszörös egymás alatt elhelyezkedõ
néhány mm hosszú, intimasérülések alakulhat-
nak ki az ún. Amussat-féle repedések. Az el-
változás elsõsorban elkeményedett, törékeny
éren gyakori. A nyakra helyezett eszköz létre-
hozhatja a nyaki verõér teljes elzáródását is
(10-15. ábra). A gerincvelõ sérülései elsõsorban
a zuhanásos akasztásnál, a hirtelen erõ miatt
megszakadhat a II–III. és vagy a III–IV. csi-
golyák közötti összeköttetés. Durván sérülhet
a gerincvelõ és burkai. A gerincoszlop melletti
izomzat szakadhat, abban kiterjedt bevérzések
jöhetnek létre. Sérülhet a gerincoszlopi verõér
is, illetve a csigolyák elmozdulása miatt bekö-
vetkezhet az ér részleges vagy teljes elzáródása.
A nyaki képletek összenyomatásakor a
nyelvgyök hátrafelé nyomódva eltömeszel-
heti a gégebemenetet. A nyelvgyök izomzatá-
nak bevérzése is kísérheti a légutak összenyo-
matását. A nyak megnyújtása miatt a nyak-
izomban is keletkezhetnek szakadások, be-
vérzések. Azok fejbiccentõ izmok szegycson-
§
10-15. ábra A nyaki és gerincoszlopi verõerek ke-
ringésére kifejtett hatás sémája
ti-kulcscsonti tapadásánál alakulnak ki. Meg
kell jegyezni azonban, hogy ezek a szakadások
dyspnoe során is létrejöhetnek. A nyaki nyi-
rokcsomókban, valamint a barázda felett, a
bõrben pangásos vérzések lehetnek.
A hullafoltok megjelenése a mélyebb terü-
leteken a felfüggesztést támasztják alá. Atí-
pusos akasztáskor az alsó végtagokon körkö-
rösen, a talpon, kézháton, herezacskókon he-
lyezkednek el. A huzamosabb függés miatt a
hullafoltok területében a tartós pangás miatt
post mortem megrepedt erekbõl apró bõrvér-
zések alakulhatnak ki. Azok a hullafoltok ván-
dorlása esetén is megõrzik helyüket, belõlük
következtetni lehet a testhelyzetre akkor is, ha
azt utólag esetleg megváltoztatták.
Az élõben történõ akasztás bizonyítása a
boncolással nem mindig vagy csak a gyanú
szintjén állapítható meg. A kérdés eldöntését
segítik a sérülés környezetében talált vérbeszû-
rõdés minõsége. Vitális jelenségnek tekint-
hetjük a szövettani vizsgálattal igazolt vérbe-
szûrõdést, a zsírszövet-emulgeálódást, a nyi-
rokcsomó-erythrophagocytosist, a rostelemek
károsodását (metachromasia).
Az önkezû és idegenkezû akasztás bizo-
nyításában elengedhetetlen a helyszíni szemle
adatainak ismerete (elõzmények, búcsúlevél,
akasztás módja stb.). A boncoláskor az önke-
zûség kizárása akkor merül fel, ha egyéb, más
idegenkezû cselekményt bizonyítani lehet.
§ 10. FULLADÁSOS HALÁL / 213

Az akasztásnál elvben, az ún. vagushalál is

bekövetkezhet reflexes úton, a nervus vagus
vongálódása és a glomus caroticum mecha-
noreceptorok izgalma miatt. A barázdán kívül
ilyenkor elváltozást a vagus törzsén vagy a
glomus caroticumban általában nem találunk.
Esetenként azonban bevérzés elõfordulhat. Az
ilyen esetben a fulladásos halál jelei szegénye-
sek.
A halál utáni akasztás történhet bûncselek-
mény leplezése céljából. A helyszíni, a halott-
szemle és a boncolás eredménye az esetekben
tisztázza a körülményeket.
Az akasztó eszköz vizsgálata fontos része a
10-16. ábra Zsinegelés sémája. A körben vastagon
halottszemlének és a boncolásnak. Az eszköz a
jelölt rész az eszköz megtámasztásának helyét jelzi
barázdába beilleszthetõ, az lenyomatának
megfelel. Kérdéses esetben az eszközrõl levett
hámmaradványok DNS vizsgálata segítheti a
kérdés eldöntését. A cselekvõképesség meg- kisebb erejû leszorítás következtében a pangás
ítéléséhez a toxikológiai vizsgálat elengedhe- a leszorítás felett kifejezett. Az elhúzódó ful-
tetlen. A holttestet nagy körültekintéssel kell ladás miatt az arc bõrén, fejbõrön, bõvérûség,
vizsgálni már a helyszínen. A meglévõ sérülé- pontszerû kötõhártya-, ínhártya- és szájnyál-
sek értékelése során, gondolni arra, hogy az kahártya- vérzések alakulhatnak ki. A szem a
akasztott kötélrõl történõ levágásakor vagy a retrobulbaris lágyrészek oedemája miatt kidül-
lógó testnek különbözõ tárgyakhoz történõ led. A szemhéjak duzzadtak. A zsinegelési ba-
ütõdése során, különbözõ súlyosságú post rázda az akasztási barázdához hasonló, attól
mortem sérülések is keletkezhetnek. annyiban tér el, hogy nem ferdén, rendszerint
nyakon körkörösen és vízszintesen, általá-
ban mélyebben, a gége magasságában fut. A
ZSINEGELÉS vergõdés, védekezés során a helyzetét változ-
tathatja. A barázdát, típusosan, elöl és hátul,
A zsinegelés rendszerint idegenkezû cselek- egy magasságban találjuk. Felfüggesztési
mény. Az elkövetõ valamely a nyakra hurkolt
eszközzel összeszorítja a nyak lágyrészeit. Az
eszköz a nyakon való megfeszülését nem a
test súlya, hanem emberi kéz ereje hozza létre
(10-16. ábra).

A cselekményt általában a testhez képest

gyengébb testi erejû, magatehetetlen egyénen,
fõként tettestárs segítségével követik el ölési
szándékkal. A halál ugyanazon mechanizmus
szerint következik be, mint akasztáskor. A lát-
ható elváltozások is hasonlóak. A nyaki képle-
tek összenyomatása kisebb erejû, nem egyen-
letes és nem teljes. Az a. vertebralisok úgyszól-
ván sohasem záródnak el. A nem folyamatos, 10-17. ábra Zsinegelés
214 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
10-18. ábra Zsinegelés
pontja nincs, többnyire zárt (10-17., 10-18. áb-
ra). A barázda mentén gyakrabban fordul elõ
bevérzés, mert a húzás nem állandó és nem
egyenletes. Az eszközre kötött csomó vetüle-
tében jellegzetes hámhorzsolásos elváltozás
alakulhat ki. A nyakra többszörösen felhelye-
zett eszköz két szára lehet nyitott, amikor az
elkövetõ azokat nem zárja, hanem két kézzel
meghúzza. A nyitott szárak a nyakra felhelye-
zett eszközre összehúzó erõt fejtenek ki, így az
megfeszül. Az eszköz többszörösen elmozdul-
hat, a barázda elmosódott, szabálytalan lehet.
A bõr és a leszorító eszköz közé haj vagy ruha-
részlet csípõdhet be, sõt a sértett ujjai (elhárí-
tási kísérlet). Ha a zsinegelés a nyak ruházatán
keresztül történik, a ruházat lenyomata is
megjelenhet a nyak bõrén. A nyakon a tettes
ujjainak, körmeinek nyomai is jelen lehetnek.
A nyak képleteinek réteges kikészítésekor a
bõrben, a bõrizomban, a nyaki izompólyában és
az izomban zúzódások és vérbeszûrõdés sérü-
lések láthatók. A fejbiccentõ izmok kulcscson-
ti tapadásánál ún. felfüggesztéses vérzése-
ket nem találunk.
A gége és gégebemenet, valamint a hang-
szalagok területében vérzés alakulhat ki. A
§
magasan elhelyezkedõ barázda esetében – ha
az eszköz pl. dulakodás közben felcsúszik –
sérülhet a nyelvcsont. A típusos, mélyen el-
helyezkedõ barázda miatt letörhet a pajzsporc
felsõ nyúlványa, szakadhat a pajzsporc lemeze,
vérbeszûrõdésekkel kísérve. A gyûrûporc-
pajzsporc ízületi tokja és a porchártya bevérez-
het. A nyelven harapásos sérülések keletkez-
hetnek. Az agy, máj, vese állományában a sú-
lyos pangásos bõvérûség jelei, a savós hártyák
alatt pontszerû vérzések találhatók. A tüdõk
puffadtak, heveny vérzéses tüdõvizenyõ is ki-
alakulhat. A test vergõdése, ütõdése miatt a
végtagokon, fejen, zúzódásos melléksérülések
jöhetnek létre. A megelõzõ dulakodástól, bán-
talmazástól bárhol lehetnek sérülések. A véde-
kezõ egyénen más helyén is elõfordulhatnak
megragadási nyomok (felsõ végtagok, mell-
kas). A csekély melléksérülés elbódított álla-
potra is gyanús lehet. A vér-, vizeletalkohol- és
vegyvizsgálat elvégzése minden esetben indo-
kolt – ez szakmai szabály.
A tettes vizsgálatakor, rajta esetenként pl. a
sértettõl származó sérülések, többnyire karmo-
lási nyomok találhatók. A zsinegelés önkezû
formája ritka. Az önkezû zsinegelésnél a több-
§ 10. FULLADÁSOS HALÁL / 215

nyire többszörösen körkörösen (zsinór) felhe-
lyezett eszköz két szárának meghúzásakor
megfeszül. Történhet rugalmas anyaggal (gu-
mi), mely felhelyezés után azonnal önmagától
ráfeszül a nyakra és elzárja az ereket. Különös
formája, amikor a nyakra kötött hurkot bot-
szerû eszköz segítségével tekerve szorítják
meg. Az eszköz az öntudat elvesztése után a
kulcscsonton elakadhat. A zsinegelés így tar-
tós. Ha az eszköz az önkezû zsinegelés pillana-
tában megfeszül, a sérült eszméletét veszíti,
majd ezt követõen a hurok meglazul a sérült
eszméletére térhet. A zsinegelés eszköze bûn-
jel, eltávolításánál az akasztásnál megkívánta-
kat kell figyelembe venni.
MEGFOJTÁS KÉZZEL
okoznak jellegzetes ujjbegytõl származó vérbe-
szûrõdéseket, hámhorzsolást, zúzódásos sérü-
lést. A balkezes tettesnél fordított a helyzet.
A nyak kétkezes megragadásánál a két sérülés-
típus kombinálódását látjuk. A körömnyom a
bõrön 3–5 mm hosszan ívelt félhold alakú, bar-
nás beszáradt karcolást mutat (10-19. ábra). A
másik kéz többnyire az orr és száj befogásával
a segélykiáltásokat igyekszik meggátolni.
A nyak egy kézzel történõ megragadása a
nyaki erek részleges elzáródását okozhatja. Az
gyors eszméletvesztéshez vezethet. Ha a nya-
kat szorító kéz az állkapocs alatt támaszko-
dik fel, a nyelvgyököt hátranyomja, és így a
gégebemenetet szûkítve vagy elzárva vezet
fulladáshoz. A nyak két kézzel történõ megra-
gadásánál érvényesül a légutak összenyoma-
tása is. A sértett védekezése azzal járhat, hogy

A nyak képleteinek kézzel történõ meg-

ragadása, összeszorítása jellegzetes idegenke-
zû cselekmény. Az lehet elsõdleges vagy más
módon megkísérelt eredménytelen egyéb ölési
cselekmény befejezése. A tettes általában na-
gyobb testi erejû, mint az áldozat. Az áldoza-
ton – nõkön, férfiakon, gyermekeken egyaránt
– keresni kell a nemi erõszak nyomait. A cse-
lekmény nemritkán párosulhat szexuális bûn-
cselekménnyel. Az erõbehatásra a kéz vagy az
ujjpárna nekiszorítja a gégét a gerincnek, ennek
következménye, hogy összenyomódik a gé-
gebemenet, légcsõ felsõ szakasza. A nyaki
erek részlegesen vagy teljesen elzáródhat-
nak. A nyak egyszerû megragadásakor von-
gálódhat a nervus vagus vagy a glomus caro-
ticum izgalmi állapotba kerülhet. Reflexes
úton a gége egyszeri erõteljes megragadása
után, azonnal szívmegállás következhet be.
A boncolás során nem hiányoznak a meg-
fojtásra jellegzetes elváltozások. A nyakössze-
szorítás sérülései a többszöri durva megragadás
következménye. A megragadás létrejöhet kü-
lönbözõ irányokból, leggyakrabban elölrõl és
hátulról. A tettes és az áldozat típusos esetben
többnyire szemben áll egymással. A jobbkezes
tettes hüvelykujja ezért az áldozat nyakának 10-19. ábra Körömnyomok a nyak bõrén kézzel va-
jobb oldalán, míg a többi ujja a bal oldalon ló megfojtáskor (nyíl jelzi a sérülést)
216 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
10-20. ábra Sérülések a nyaki lágyrészekben kézzel való megfojtáskor
a támadó többször vesz fogást a nyakon, a keze
közben elmozdul, különbözõ súlyosságú sérü-
léseket okozva. A nyaki erek nem teljes leszorí-
tása miatt az arc jellemzõen pangásosan bõvé-
rû, erõsen duzzadt. Az arcbõr szederjes vörhe-
nyes színû. A szemhéjak bõrén, a szemtekei
kötõhártyákon pontszerû vérzések vannak. A
szemhéjak duzzadtak, a szemgolyók kidülled-
nek. Az elváltozások súlyosabbak lehetnek,
mint a zsinegelésnél. Megvalósítható úgy is,
hogy egy vagy két begörbített ujjal történik a
gége összenyomatása, vagy egy kézzel, hogy a
hüvelyk- és a mutatóujj közötti nyereg megtá-
masztása nyomja hátra, a gerinc felé a gégét. A
megragadás kombinálódhat a száj és az orr be-
fogásával, betakarásával, többnyire elnémítási
célzattal.
Az orr- és szájnyílás környezetében karco-
lódásos, zúzódásos sérülések lehetnek. Az új-
szülött vékony nyakán az elölrõl történõ meg-
ragadásánál hátul is találhatók körömnyomok.
A boncolásnál a nyak réteges, a bõrtõl a
gerincoszlopig történõ feltárása mellett, az arc
bõrét is szélesen le kell fejteni. Így vizsgálhatók
a bõr alatti kötõszövetben, zsírszövetben, a
bõrizomban, nyaki pólyákban és a mély nyak-
izmokban a változó terjedelmû vérbeszûrõdé-
§
sek (10-20. ábra). A pajzsporc és a gyûrûporc
lemeze a nagy erejû oldalirányú összenyoma-
tásnál szakadhat. Fiatalkorban a porcok rugal-
massága miatt épek maradhatnak. A gégepor-
cok csontosodásának elõrehaladásával azon-
ban könnyebben, már kisebb erõbehatásra is
törnek. Bevérzés jöhet létre a pajzsmirigy tok-
jában, állományában. A gége oldalirányú
összenyomatására megfeszülnek a gégeízüle-
tek, a gyûrû-pajzsporc, a gyûrû–kannaporc
ízület tokjaiban, az ízületi felszínekben, továb-
bá a gége rövid izmaiban és a hátsó gyûrû-kan-
naizomban bevérzés alakulhat ki.
A nyaki képleteknek a gerinc irányába tör-
ténõ összenyomatása a gerinc elõtti laza kötõ-
szövetben, a nyelõcsõ körül, gyakran vérbeszû-
rõdéshez vezethet. A nyelvgyök vongálása, iz-
mainak és állományában csíkszerû bevérzése-
ket okozhat. A nyak két kézzel történõ durva
megragadása a kiterjedt bevérzések mellett, a
pajzsporc, nyelvcsont darabos törését eredmé-
nyezheti. Az alsó garatban, gégefedõben és a
gége nyálkahártyán heveny pangásos bõvérû-
ség jelei mutatkoznak. Az elhúzódó fulladás
miatt a szerveken az általános heveny visszeres
bõvérûség jelei figyelhetõk meg. A tüdõk puf-
fadtak, az interlobularis septumokban gyöngy-
§ 10. FULLADÁSOS HALÁL
sorszerûen, léghólyagok tûnnek át (volumen
pulmonum acutum auctum). A metszlapról
véres oedema ürül. Hányadékbelehelés a va-
gusinger miatti hányás, légzõnyílás-befogás
utáni, belégzési dyspnoe következményeként
alakulhat ki.
A megragadásra, védekezésre utaló sé-
rülések a karon, kezeken megelõzõ dulako-
dásra utalhatnak. A dulakodási sérülések hiá-
nya az elbódított állapotra, alkoholos befolyá-
soltságra, mérgezésre támaszthat gyanút. A
megfelelõ laboratóriumi vizsgálatok (vér-, vi-
zeletalkohol, toxikológiai) nem mellõzhetõek.
A sértett körmei alatt szõrszál, bõr vagy más
anyag elemi részeit kell keresni. Azok ugyanis
származhatnak a cselekmény elkövetõjétõl. A
szexuális bûncselekményekkel való gyakori
kapcsolódás miatt nõknél, leánygyermekeknél
a külsõ-belsõ nemi szervek, továbbá a végbél és
tartalmának vizsgálata ondóra elvégzendõk. A
végbél hasonló célzatú vizsgálata férfiakon
sem hagyható el.
VÍZBE FULLADÁS
A vízbe fulladáskor, tartós víz alá merülés so-
rán a légzõnyílásokat, légutakat folyadék zárja
el, a gázcsere akadályozottá válik. Többnyire
véletlen baleset, fürdõzés közben vagy úszni
nem tudó egyéneknél vízbe eséskor következik
be. Gyakran öngyilkosság, néha emberölés,
esetleg bûncselekmény leplezése képezi a víz-
be fulladás okát.
Úszni tudó egyén is vízbe fulladhat vagy
azonnal meghalhat a reflex-mechanizmus ha-
tásra. A felhevült testen, különösen nyári idõ-
szakban a felhevült testen a víz hideg hatására
a bõrfelszínrõl, felsõ légutakról hideg ana-
phylaxiás sokk reakció jöhet létre. A vízbe
ugráskor a szemgolyóra nehezedõ nyomódása-
kor is vagus-reflex érvényesülhet. A levegõ víz
alatti szándékos visszatartása a Valsalva-ref-
lex útján eszméletlen állapotot, vízbe fulladást
okozhat. A vestibularis apparátust érõ kalori-
/ 217
kus ingerlés együtt járhat szédüléssel, há-
nyással, tájékozódási zavarral. Az vízbe fulla-
dáshoz is vezethet. A dobhártya száraz átfúró-
dása (vízbe ugráskor) miatt a hallójáratban lévõ
levegõ hirtelen összepréselõdése, továbbá a kö-
zépfül idült gyulladásos megbetegedései elõse-
gíthetik a vízbe fulladást. A vízbe fojtás élet
elleni bûncselekményként ritka, mert jobbára
csak a védekezésre képtelen egyént lehet dula-
kodás, bántalmazás nélkül vízbe lökni vagy
tartósan víz alá nyomni. Tiszta tudatállapotú
egyén erõszakos vízbe fulladására utalhat, ha a
holttesten megelõzõ dulakodás nyomait talál-
juk. Sajátos öngyilkossági forma, amikor a
testre, ruhára nehezéket kötnek vagy a keze-
ket, lábakat összekötözik és ugranak vízbe. A
nehezék a vízben tovasodródáskor leszakad-
hat, a nyakon megfeszülõ zsineg akasztási
vagy zsinegelési barázdához hasonlíthat. Tör-
ténhet eszközös öngyilkossági kísérlet vízbe
zuhanás elõtt, ez felvetheti megelõzõ bûncse-
lekmény gyanúját.
A heveny szív- és érrendszeri, továbbá agyi
történésekkor a vízben azonnali halál követ-
kezhet be, vagy a rosszullét vezet a vízbefúlás-
hoz. Egészen csekély vízben is megtörténhet a
fulladás, ha csak az arc vagy csak az orr- és a
szájnyílás merül be. A kisgyermek, öntudatlan
egyén, ittas, sérült belefulladhat sekély vízbe,
utcai pocsolyába.
A vízbe fulladás sajátos formája, a hullám-
verésben keletkezõ vízfüggöny. A finoman
porlasztott víz, gyakorlatilag lehetetlenné teszi
a vízben úszó számára a levegõvételt.
A folyadékban fulladás történhet iszapos
mederben vagy iszapos vízben. A vízben kevert
nagy mennyiségû homok vagy a szuszpendált
agyagrészecskék jellemezhetik a makroszkó-
pos képet. A légutakban, alveolusokban, gyo-
mortartalomban ilyenkor iszapos viz van. A
szövettani vizsgálat kvarcszemcsék jelenlétét
igazolja (polarizált, fényben kettõs törést mu-
tatnak). A túlélõknél a homok- és a kvarc-
szennyezõdés alveolaris károsodáshoz, granu-
lomatosus pneumonitishez, diffúz tüdõfib-
rosishoz vezethet.
218 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §

A vízbefúlás fázisai megegyeznek a fulladás sodródó holttesten, a homlokon, orrháton,

klasszikus fázisaival (10-21. ábra). A jellemzõ
belsõ szervi elváltozások meghatározóan an-
nak függvényében alakulnak ki.
1. Belégzési dyspnoe, rendszerint egy vagy
több mély reflektorikus belégzés történik, a
vízoszlop mélyen lejut a légutakba.
2. Légzési apnoe, ami átlagosan fél percig,
de néha valamivel tovább is tarthat.
3. Kilégzési dyspnoe, amit heves, görcsös
be- és kilégzéssel követ, általában 1–2
percig tarthat.
4. Convulsiv stádium heves ki- és belégzé-
sekkel kísért, majd clonusos görcsök ala-
kulnak ki, amely praeterminalis légzési szü-
net után terminalis légvételekkel végzõdik.
pogagumón, kézhátakon, könyökön, a térde-
ken és a lábhátakon horzsolásos sérülések ke-
letkezhetnek (10-22., 10-23. ábra). A vízi jár-
mûvek súlyos sérüléseket, csonkolásokat is
okozhatnak (10-24. ábra). Vízi állatok meg-
rághatják a holttestet, lágyrészsebzéseket,
szövethiányokat ejthetnek. Jellegzetes lehet a
holttest iszapos, homokos szennyezõdése. A
holttest kihalászásakor is bekövetkezhetnek
sérülések (pl. csáklyázás). A rothadás folyama-

A fulladás egyes fázisainak idõrendiségét

befolyásolhatja az a tény, hogy az 1–2 fázis-
ban a fuldokló a felszínre juthat és légvételre
még van lehetõsége. Ez a folyamat általában
4–5 perc alatt zajlik le, miközben a fuldoklá-
sok–légvételek tartamát meghosszabbíthatja.
Az elõzetes, fárasztó fizikai munka vagy ki-
merítõ úszás azt lecsökkentheti.
A vízbefúltak holttestén nemegyszer lát-
hatók sérülések. Ezek egy része már a vízbe
ugráskor vagy azt követõen kiálló tárgyakhoz,
kövekhez, vízfenékhez történõ ütõdéstõl ke- 10-22. ábra A kezek sérülése tovasodródó holttes-
letkezhetnek. A vízfenéken arccal lefelé tova- ten

10-21. ábra A vízbe fulladás jellegzetes szakaszainak sémája

§ 10. FULLADÁSOS HALÁL / 219

10-23. ábra Az arc sérülése tovasodródó holttesten 10-24. ábra Vízijármûtõl származó durva sérülés
vízben úszó holttesten

ta nehezítheti a sérülések elemzését abban,

hogy azok mikor keletkeztek és mitõl szár-
mazhatnak. Fontos kérdés annak megnyugta-
tó tisztázása, hogy a sérülések vízbe fulladással
kapcsolatosak-e vagy valamilyen más eszközre
jellegzetesek. A bomlási folyamatok vízben ál-
talában lassabban mennek végbe, mert a víz
hõmérséklete többnyire alacsonyabb, mint a
külsõ környezeté. A lehûlése is gyorsabban kö-
vetkezik be. A holttest vízben ázásának idõtar-
tamát, a halál bekövetkeztének feltételezett
idõpontját nehéz pontosítani. Ezt általában
csak hozzávetõlegesen lehetséges. Az idevo-
natkozó megállapítások inkább csak tájékoz-
tató jellegûek. A csupán néhány órát a vízben
tartózkodó holttesten, a hideg hatására, a
szõrtüszõk izomzatának összehúzódása miatt
az ún. lúdbõr alakul ki. A vízben ázás idõtar-
tamát a bõr felázásos jelenségei jelzik. Azok ki-
fejezetten a vastag hámréteggel borított tenyé-
ren és talpakon alakulnak ki. A folyamat 3–6
óra múlva veszi kezdetét. A bõr fehéredik, raj- 10-25. ábra „Mosónõbõr” kézen
220 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
ta finom ráncok keletkeznek, ún. mosónõbõr hogy fuldoklás során, az inspirációs dyspnoe
jön létre (10-25. ábra). Az elváltozás 3–4 nap alatt az alveolusokba nagy mennyiségû levegõ
múlva az egész tenyérre, 4–6 nap elteltével az jut. Ezzel szemben a bronchiolusokat víz tölti
egész talpra kiterjed. A bõr durván ráncos lesz, ki. A levegõ így az exspiratiós dyspnoe sza-
annyira felázik, hogy 10–15 nap múltán a kör- kaszában a vízoszlop ellenállása miatt a léghó-
mökkel együtt kesztyûujjszerûen, míg a lába- lyagocskákból nem tud távozni. A tüdõ lelete
kon 25–30 nap múlva papucsszerûen leválik. fontos differenciáldiagnosztikai jel lehet a víz-
Ugyanennyi idõ alatt a fejbõr felázása olyan be fulladás és a vízben bekövetkezett hirtelen
méretet ölt, hogy a haj könnyen kihullik vagy szívhalál elkülönítésében. A zsigeri mellhár-
könnyedén kihúzható. Ha a víz hõmérséklete tyalemez alatt más fulladásos halálnemnél ta-
20 °C körül vagy felett van, akkor ezek a jelen- lált pontszerû vérzésekkel szemben, elmosó-
ségek rövidebb idõ alatt alakulnak ki. A nyári dott halvány barnás-vöröses foltokat, az ún.
idõszakban néhány nap alatt a bõr felszínére Paltauf-foltokat találjuk. Azok az erõltetett
vízinövények, algatelepek, fonalgombák légzéshez társuló vérzés és a tüdõben az átsza-
rakódnak le. A felázásos jelenségek mellett a kadt alveolusokon bejutott víz keveredésébõl
bomlás a víz hõmérsékletének függvényében (hemolízis) alakulnak ki. A fuldokló a folya-
lassul vagy gyorsul. A szövetek a rothadástól dékból nagyobb mennyiséget le is nyelhet. A
felpuffadnak, szennyes szürkészölden elszíne- gyomortartalom felhígulhat. A légutakba be-
zõdnek. A hullaviaszképzõdés hosszabb idõ jutó víz, a légúti nyálkahártyán keletkezõ fe-
legalább néhány hónap után veszi kezdetét. El- hérjetartalmú savós nyák, a légutakba szorult,
sõsorban azokban az esetekben, amikor a holt- de kifelé törekvõ levegõvel habbá keveredik.
test hideg hõmérsékletû vízben volt és valami- Ez változó nagyságban az orr- és szájnyílás
lyen okból nem jutott a víz felszínére, mert pl. elõtt habgomba formájában helyezkedik el
a mélyben beszorult vagy fennakadt. (10-26. ábra).
A vízbe kerülés elõtti sérülések származ-
hatnak, bántalmazástól vagy öngyilkossági kí-
sérlettõl is. A friss sérülések vitális eredetét
rendszerint meg lehet állapítani. Azonban rot-
hadt, tartósan ázott halotton, az gyakorlati-
lag reménytelen. A sérülések keletkezhetnek, a
víziholttesten vigyázatlan kifogáskor, partra
húzáskor, ha azt pl. valamilyen csáklyaszerû
eszközzel végzik. Ugyanilyen sérülések állnak
elõ, ha a holttestet felfedezõ személy nem fog-
ja ki a vízbõl, hanem ellenkezõleg, elõsegíti va-
lamilyen eszközzel, annak továbbjutását. A
boncolási lelet bomlatlan halottban többnyire
hasonló ahhoz, amit a fulladás következtében
általában jellemzõnek ismerünk. A boncolási
lelet természetesen aszerint változik, hogy friss
vagy bomlott halottat vizsgálunk. Az alsó lég-
utakba szorult levegõt a test felett lévõ vízosz-
lop nyomása belepréseli a tüdõ léghólyagocs-
káiba. Azok fala átszakad, ezáltal a tüdõ bal-
lonszerûen felfúvódik. A rámetszés után sem
esik össze, az állomány többnyire nem vize-
nyõs, hanem száraz. A jelenség magyarázata, 10-26. ábra Habgomba a száj- és az orrnyílásban
§ 10. FULLADÁSOS HALÁL
Az átszakadt falú alveolusokból, a meg-
nyílt capillarisokon át a belehelt folyadék a bal
szívfélbe kerül, ahol a vér fehígul. A nagyobb
mennyiségû folyadék nyelése miatt a gyomor
hirtelen kitágul, a nyálkahártyán kisebb repe-
dések és vérzések keletkezhetnek.
A vízbefúlás laboratóriumi vizsgálata a
diatomák (kovamoszatok) mikroszkopi-
kus kimutatása (10-27. ábra). A diatomák a
planktonok családjába tartoznak. A természe-
tes vizek növényi alkotórészei. Rendkívül vál-
tozatos alakúak, több száz fajtájuk ismert. A
víz vegyi összetételétõl, hõmérsékletétõl és a
talaj szerkezetétõl függõen egy folyószakasz-
nak jellegzetes diatomaflórája lehet. Az édes-
vizekben és tengerekben egyaránt megtalálha-
tók. Olyan egysejtûek, melyek klorofiltartal-
múak és pektin-cellulóz sejtfalukban SiO2 ra-
kódik le. A kovaváz a diatoma szerves anyagá-
nak elbontása, pl. kémiai savas roncsolása vagy
kiizzítása után is épségben marad. A nagysá-
guk néhány mikrontól többszáz mikronig vál-
tozik, zömében vörösvértest nagyságúak. Ki-
mutatását a bomlási folyamat nem korlátozza.
A belégzett vízzel a légutakba kerülõ diato-
mák az alveolusokba a fuldokláskor jutnak. Az
alveolusokban lévõ nyomás elegendõ ahhoz,
hogy a légzõfelületbe préselt diatomák gya-
korlatilag a tüdõszövet sérülése nélkül is – a
nagyságtól függõen – pusztán alveolaris-ca-
pillaris úton bejussanak a keringésbe. Az
alveolusok és lebenykék közötti sövények át-
szakadása, valamint a kisebb-nagyobb véredé-
10-27. ábra Kovamoszatok gyûjtõ preparátuma
/ 221
nyek megnyílása lehetõvé teszi, hogy nagyobb
diatomák is a tüdõ capillarisain keresztül a ke-
ringésbe kerülhessenek. Ha a vízbe kerülés
még élõ állapotban történik, akkor a diatoma a
tüdõkaparékban, bal szívfél vérében, sõt a
nagyvérkör szerveiben – ahol annak finom
capillarisaiban elakadnak (lép, máj, vese, lágy-
agyhártya, csontvelõ) – kimutatható és osztá-
lyozható. Lehetõség szerint célszerû vízmintát
biztosítani a feltételezett vízbe fulladás és a
holttest feltalálásának helyérõl, az összeha-
sonlító diatomavizsgálatra. Az emberi szer-
vezetben, a kovafölddel dolgozókban, kiszá-
radt patakok, tócsák, planktonokban gazdag
vizek mellett élõk tüdejében, nagyvérköri szer-
veiben jelen lehet élettanilag – többnyire fago-
citált formában – a diatoma. A lakosság né-
hány százalékánál, általában a tüdõben és a
raktározó helyeken a diatomák elenyészõ
mennyiségben kimutathatók. A vízbe fulladás
tényét nagyban valószínûsíti a pozitív diatoma
lelet. Az akkor tekinthetõ elfogadhatónak, ha
a nagyvérköri szervekben (pl. máj, vese, csont-
velõ és a lágy agyhártya) és a jobb szívfél véré-
ben is sikerül diatomát kimutatni.
Az összehasonlító diatóma vizsgálat az élõ-
ben történõ vízbefulladás tényénel bizonyítását
nagyban segítheti. Tüdõkaparékból meghatá-
rozott pozitív diatomalelet önmagában nem
kórjelzõ. A tüdõbe a diatomát a víz áramlása
és hidrosztatikus nyomása post mortem is be-
sodorhatja. A negatív lelet önmagában nem
szól vízbefúlás ellen. A mesterséges vízben,
Fénymikroszkópos (a) és
pásztázó elektronmikroszkó-
pos (b) képek
222 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
fúrt kútban, kádban történõ fulladásban nem
található diatoma. A belehelt és vérkeringésbe
jutó folyadék csökkenti a vér szárazanyag-tar-
talmát, fajsúlyát. Megváltoztatja elektromos
vezetõképességét, fagyáspontját és törési inde-
xét. Édesvízben csökken a vér konyhasó kon-
centrációja, hypotonia, hypervolaemia alakul
ki, melyet haemolysis és hyperkalaemia követ.
Sósvízben megnõ a vér konyhasó koncentrá-
ciója, hypertonia és hypovolaemia alakul ki.
Következménye a hemokoncentráció és tüdõ-
oedema. A vér fizikokémiai változásait csak
friss halottakon lehet tanulmányozni. A vízi-
hullákon gombák telepedhetnek meg. A tele-
peknek szürkésvörhenyes, kékes színe lehet, ez
tévedésekre adhat alkalmat (korábbi vérzés). A
gombatelepekbõl bizonyos következtetés lehet
levonni, a hulla vízben tartózkodási idejére. A
vízihullák változásaihoz tartozik a hullaviasz
képzõdés. A zsírszövet átalakulásához a vég-
tagokon legalább fél év, az egész holttesten pe-
dig, hozzávetõlegesen egy év szükséges. A hul-
laviasz rögzítheti az esetleges sérüléseket.
A vízbõl kifogott holttest esetében az or-
vosszakértõi vizsgálatnak a következõket kell
tisztázni:
1. Mi a halál oka?
2. Élt-e a személy vízbe kerüléskor?
3. Az esetleges sérülések mikor keletkez-
hettek?
4. Meddig ázott a holttest a vízben?
10-28. ábra Búzába történõ fulladás
§
A vízben talált és kifogott ismeretlen holt-
testek vizsgálatánál különös gondot kell fordí-
tani a személyazonosításra (lásd kriminaliszti-
ka fejezetét).
A vízbe fulladáshoz hasonló mechanizmus
miatt következik be a halál akkor is, ha nem
folyadék, hanem pépes, porszerû, iszapos
vagy aprómagvas (pl. liszt, búza) anyag kerül a
légzõnyílásokba. Ilyenkor az anyag a légutakat
többé-kevésbé kitölti, illetve eltömeszeli (10-
28. ábra).
A boncolási lelet nagyfokú hasonlóságot
mutat ahhoz, amit a légutak idegentest okozta
elzáródásánál találunk.
FULLADÁSOS HALÁL A MELLKAS
LÉGZÕMOZGÁSAINAK GÁTLÁSA MIATT
A mellkas vagy a has olyan erejû összenyomá-
sa, amely a légzési kitéréseket tartósan gátol-
ja, így a légzést lehetetlenné teszi, fulladásos
halált okoz. Fõleg balesetek, tömegszeren-
csétlenségek alkalmával állhatnak elõ ilyen
helyzetek.
A fulladásos halál jellemzõ esetei a légzõ-
mozgások gátlása miatt: a test részleges be-
temetése a légzõnyílások elzárása nélkül (bá-
nyabaleset, földbeomlás) mellkasra, hasra
nehezedõ súlyos tárgy vagy nehéz kemény
tárgyak közé szorulás (liftakna, jármûvek).
Pánikhelyzetben lévõ menekülõk nagy tömeg-
ben, szûk kijáratban való összetorlódásakor
egymást annyira összenyomhatják, hogy akár
többen megfulladhatnak a légzõmozgások tar-
tós akadályozottsága miatt.
Hasonló helyzet alakulhat ki a mellkasra,
hasra történõ térdeléskor. A holttest boncolá-
sakor az elhúzódó fulladásra jellemzõ elvál-
tozásokat figyelhetjük meg. Azokat különbö-
zõ súlyosságú belsõ sérülések kísérhetik. A fej
rendszerint szabadon marad, az arc duzzadt, a
mellkas, a váll, a felsõ végtagok bõrén szinte
egyenletesen elszórt pontszerû vérzések van-
nak. A szemtekei kötõhártyán, az áthajlási re-
dõkben rendszerint tócsaszerû vérzések alakul-
§ 10. FULLADÁSOS HALÁL
nak ki. A hullafoltok általában kiterjedtek, sö-
tét vörhenyes színûek. A mellkas és has bõrén
az összenyomó tárgy lenyomatát, a felszínen
hámfosztásos zúzódásokat találunk. Elõfor-
dulhat, hogy sérülés nem alakul ki. A zsírszö-
vetben, az izompólyában, a bordák porc- és
csonthártyájában, a bordaközi izomban csík-
szerû vérzések jöhetnek létre. A szervek he-
veny bõvérûsége mellett a tüdõ nagyfokú he-
veny tágulatát, szövetközti és zsigeri mellhár-
tyalemez alatti levegõgyülemet, a savós hár-
tyákon kiterjedt pontszerû vérzéseket találunk.
A vérzéses tüdõvizenyõ elhúzódó fulladásra
utal. A bordák törése kétoldali légmellet okoz-
hat, melynek következménye a tüdõösszeesés.
Hasonló a boncolási lelete az ún. betemetõ-
dést követõ fulladásos halálnak is. A föld, ho-
mok, épülettörmelék okozta betemetéskor az
azt okozó anyagokat a légutakban, gyomorban
megtalálhatjuk, mely az élve betemetést iga-
zolhatja. Fiatalkorban a különösen rugalmas
mellkas sértetlen maradhat, a bordák nem tör-
nek. Az újszülött megölésének sajátos formája,
amikor a mellkasra helyezett tárggyal (pl. tég-
la) akadályozzák a légzõmozgásokat. A halál
oka elhúzódó fulladás.
A viszonylag hosszabban elhúzódó fulladás
miatt, a gyors, szakszerû orvosi ellátás esetében
a sérült meg is menthetõ. A légzés, kilégzés gá-
toltsága miatt fulladás csak azokban az esetek-
ben jelölhetõ meg halálokként, amelyekben a
mellkas nagy erejû behatásra, a bordák szegy-
csont törése, mellkasi szervek durva sérülése
nem jött létre.
OXIGÉNHIÁNY OKOZTA FULLADÁS
Az olyan légkörben, amely O2-t nem tartalmaz
vagy résznyomása nem elégséges a gázcseré-
hez, fulladás következik be.
Az oxigénhiány körülményei szerint az ese-
tek két csoportra oszthatók:
1. a légköri nyomás lényegében nem vál-
tozott, csak az oxigén résznyomása
csökkent,
/ 223
2. a légköri nyomás lényegesen csökkent
és ezzel arányosan csökkent az oxigén
résznyomása is.
OXIGÉNHIÁNY A LÉGKÖRI NYOMÁS
CSÖKKENÉSE NÉLKÜL
Ha a levegõ helyét valamilyen nem mérge-
zõ gáz foglalja el vagy a levegõ O2-je bármi ok-
ból elhasználódik, a szövetek oxigénellátása
elégtelen lesz, akkor oxigén-anyagcserezavar
következik be.
A borpincékben, zárt térben jelentõs
mennyiségû CO2 kerül a levegõbe. Nagyobb
fajsúlyánál (1,526) fogva a felszínhez közel fel-
halmozódik és kiszorítja az oxigént. Az ilyen
térben, amennyiben nem idõben történik a
mentés, rosszullét, eszméletvesztés, majd ful-
ladásos halál következhet be, amennyiben nem
idõben történik a mentés. CO2 keletkezhet,
ahol szerves anyagok erjednek vagy rothadnak
(csatornák, szemétgödrök, bor- és sörpincék).
Ha a levegõ CO2-tartalma eléri a 6 tf%-ot, ak-
kor az oxigénellátás zavara már mérgezési tü-
neteket, 8 tf% öntudatzavart, majd légzõ-
központ-bénulást eredményez. A halált
többnyire nem a CO2-többlet, hanem az
oxigénhiány okozza. A föld alatti munkahe-
lyeken legalább 19 tf% oxigénnek kell lenni. A
17 tf% O2-tartalom mellett már súlyos légzési
zavarok lépnek fel. A kórismét a boncleletbõl
csak feltételezhetjük. Túlélésnél az agyban ala-
10-29. ábra Öngyilkosság fejre húzott mûanyag
zacskóba való butángáz bevezetésével
224 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
kulnak ki jellegzetes hypoxiás elváltozások az
Ammon-szarvak, a Sommer-féle szektor, va-
lamint az agykérgi rétegek sejtjeiben.
A külsõ levegõ elzárásának ismert formája
az idegen anyag tartalmú plasztikzsák fejre
húzása, pl. autoerotikus cselekmények során.
Az izzadó arcbõr és a mûanyag között vá-
kuumhatás alakul ki, majd fulladás következik
be. A szerves oldószerek narkotikus hatásúak.
Különösen a benzol-, toluol-, xyloltartalmú ra-
gasztószerek, melyek gõzét úgy légzik be zárt
térben, hogy a fejre szerves oldószert tartalma-
zó mûanyagzacskót húznak (szipózás). A szer
hatása gyorsan jelentkezik az eufória, a tudat-
zavar, majd az eszméletlenség. Az oxigénhiány
folyamatosan tovább mélyül, majd fulladás ré-
vén beállhat a halál. Az öngyilkosság sajátos
formája, amikor a fejre húzott és rögzített mû-
anyagzacskó alá csövet vezetnek és az azon ke-
resztül bejutó gázt (propán-bután, városi) léle-
geznek be (10-29. ábra).
LÉGKÖRI NYOMÁSCSÖKKENÉSSEL
EGYÜTTJÁRÓ OXIGÉNHIÁNY
A hegymászók magas hegyek megmászá-
sakor csökkent légköri nyomásviszonyok közé
kerülnek, ahol ennek megfelelõen alacsony az
oxigén parciális nyomása is. A hegyibeteg-
ség a nagy magasságban O2-hiány következté-
ben fellépõ tünetcsoport. 7-8000 m fölött be-
állhat a magassági halál. A súlyos fokú oxi-
génhiány esetén agykárosodás és légzésbénulás
következik be. A nagy magasságban a hirtelen
fokozódó hypoxia erõs perifériás vasoconstric-
tiót eredményez. Annak következménye, hogy
hirtelen megnõ a tüdõk vérátáramlása, majd a
tüdõcapillarisok (endothel) károsodásával az
ún. magassági tüdõvizenyõ alakul ki. Az agyi
capillarisok károsodásával magyarázható, a bi-
zonyos mértékig minden hegyibetegség for-
mában megtalálható, az ún. magassági agyvi-
zenyõ.
Hirtelen légnyomásváltozásnak van kitéve
a szervezet, repülõk, ballonok, gyors, nagy ma-
gasságba, túlnyomásos kabin nélkül történõ
felszálláskor, túlnyomásos kabinok sérülése-
§
kor. Két kórkép érdemel említést a búvártevé-
kenységgel kapcsolatban a barotrauma és a
dekompressziós betegség.
A barotrauma során, a környezet és a le-
vegõtartalmú testüregek közötti nyomáskü-
lönbségek hatására, belsõ szervsérülés jöhet lét-
re. A testre nehezedõ nyomás 10 méterenként 1
bárral nõ. A búvárnak mind a lemerülésnél,
mind a felemelkedésnél a nyomáskülönbsége-
ket a légzéssel, Valsalva-manõverrel kell ki-
egyenlíteni. A nyomásterhelés emelkedése, ha
meghaladja az 1 bart (10 m mélységnek felel
meg), pneumothorax alakul ki. A gyors fel-
emelkedésnél a levegõ visszatartása miatt, ha
az intrapulmonalis nyomás meghaladja a külsõ
nyomást, a tüdõbõl levegõ préselõdik az inter-
sticialis térbe. Mindkét esetben a folyamathoz
társuló pánikreakció is végzetes következmé-
nyekkel járhat. A mélytengeri és könnyûbúvá-
roknál gyors felszínre jövéskor ún. dekomp-
ressziós betegség (caisson-betegség, búvárbe-
tegség) alakulhat ki.
A kórfolyamat lényege, hogy a folyadé-
kokban, a nyomással arányos mennyiségû gáz-
nemû anyag oldódik. Ha a magas nyomás alatt
dolgozó egyén gyorsan kerül rendes légnyomás
alá, a vérbõl, szövetnedvekbõl az oldott nitro-
gén buborékok formájában szabaddá válik
és ún. gázemboliát hoz létre a hajszálerekbe
beékelõdve, a kis- és a nagyvérkörben. A bon-
colás valamennyi parenchymás szervben mutat
pontszerû vérzéseket. Ezek különösen a bõrben
és az agyállományban feltûnõek. A süllyesztõ-
kamrában dolgozóknál, a nagy mélységbõl
gyorsan feljövõ búvároknál a szabályos „kizsi-
lipelés” elmaradása esetén hasonló jelenség kö-
vetkezik be. A keszonbetegségben hypoxiás té-
nyezõk gyakorlatilag nem játszanak szerepet.
A HIRTELEN LÉGKÖRI
NYOMÁSVÁLTOZÁS OKOZTA
KÁROSODÁS
A mindennapi légköri nyomás változhat,
hogy rövid idõ alatt jelentõsen csökken vagy
nõ. A szervezet többnyire ezekhez alkalmaz-
§ 10. FULLADÁSOS HALÁL / 225

kodik. A nyomás gyors és nagyfokú növekedé-
se, robbanás alkalmával keletkezik. A nyo-
másnövekedés ilyenkor nem állandó, hanem
nagyenergiájú és lökésszerû. Fizikai erõbeha-
tásként károsítja a szervezetet.
Zárt térben robbanásnál keletkezett lökés-
hullám összenyomatást (falhoz, talajhoz csa-
pódás) légutakban tovaterjedve súlyos légúti és
tüdõsérüléseket okozhat.
Villámcsapás során olyan erejû lökéshul-
lám keletkezhet, hogy a környezetében lévõ
emberi testet több méter távolságba elrepítheti,
durva sérüléseket okozva.
 11. Hõártalmak és hidegártalmak
Sótonyi Péter
Az emberi test hõsérülése függ
à a hõhatás külsõ körülményeitõl,
à a bõr állapotától, a testtájék jellemzõitõl,
à a szervezet általános reakciójától.
Ezeknek megfelelõen a szöveti és szervi elvál-
tozások az enyhe sejtkárosodástól a súlyos
pusztulásig terjedhetnek.
Az emberi szervezet csak szûkebb korlátok kö-
zött bírja el a hõmérséklet-változásokat. A ma-
gyarázata elsosorban az, hogy az emberi szö-
vetek zömében fehérjébol állnak. A fehérjék
pedig 56 ºC-on megalvadnak. Az 56 °C feletti
tartós hõhatás, ezért az emberi szervezetben
károsodást okoz. Az alacsonyabb hõmérséklet
ugyancsak károsítja a szöveteket. Az alacso-
nyabb hõmérsékletet azonban az élõ szervezet
jobban elviseli, mint a magas hõhatást. Zavar-
talan életmûködés mellett ellene megfelelõen
tud védekezni.
MAGAS HÕMÉRSÉKLET
OKOZTA KÁROSODÁSOK
ÉGÉSI SÉRÜLÉSEK
Égésnek a bõrfelületen átmeneti vagy mara-
dandó elváltozásokkal járó, magas hõ okozta
károsodásokat nevezzük. Elõidézheti sugárzó
hõ (ívfény, napfény, tûz) forró levegõ, forró gá-
zok (robbanáskor), direkt lánghatás, konden-
zált hõ (folyadékkal, izzó festékkel érintkezés).
A magas hõmérséklet a szövetekben akkor
okoz károsodást, ha a szöveteket a biológiailag
„kritikus hõfoknál” magasabb hõ éri.
Az égési sérülés a politrauma egy sajátos
formája, mert az égésbetegség a helyi károso-
dások összessége által létrehozott általános
patofiziológiai katasztrófa (Berentey Gy.).
A hõártalomra bekövetkezõ károsodás elõ-
ször a kültakarót, majd valamennyi parenchy-
más szervet érinthet.
A károsodás súlyossága függ:
à a hõ fokától,
à a hõvezetõ képességtõl,
a hõhatás tartamától,
à az égett felület milyenségétõl.
Az egyes anyagok (pl. zsír) magasabb
hõkapacitásuk folytán rövidebb idõ alatt na-
gyobb energiamennyiséget adnak le. A forró
gáz pl. magas rejtett kondenzációs hõjénél fog-
va súlyosabb égést okoz, mint a forró víz.
A magasabb hõkapacitású anyagok huza-
mosabban tapadnak a bõrfelülethez, lassabban
párolognak, így hatásuk is hosszabb ideig
tarthat.
Az égés következményeit befolyásolja a
bõrfelület vastagsága és nedvességtartalma is.
A vékony bõrrétegben már viszonylag alacsony
hõ is okoz epidermiskárosodást. Magas hõfo-
kú lángégés esetén a bõrfelület nedvességtar-
talma csökkentheti a sérülés súlyosságát.
Az égési sérülések elsõsorban a bõrt érik.
Ritkább az olyan égési sérülés, melynél mé-
lyebb szövetek – izmok, inak, ízületek, cson-
tok – károsodnak. A légutak, a száj vagy a nye-
lõcsõ hõhatás következtében, forró gáz belé-
legzésekor sérülhet.
Hangsúlyozva a struktúra és funkció egy-
ségét, az égési sérülés súlyosságát általában az
dönti el, hogy a bonyolult, sokféle szerepet be-
228 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
töltõ életfontos szervben és a bõr funkciójában
milyen mértékû a károsodás. Az égési sérülése-
ket a létrehozó tényezõtõl (gõz, láng, forró fo-
lyadék stb.) függetlenül osztályozhatjuk mély-
ségük szerint.
Az égésnek a helyi szövetelváltozások súlyos-
sága szerint négy fokozatát különböztetjük
meg (I., II., III/1., III/2. és IV. fokú égés), amely
osztályozás egybeesik az égési sérülések kór-
bonctani szempontból négy fokozatba történõ
sorolásával. Az égési sérülések feloszthatók az
égés mélysége alapján az epidermist érintõ el-
sõ fokú, a dermist is magában foglaló felszínes
és mély másodfokú és a bõr alatti szöveteket is
érintõ harmadfokú égésekre. Újabban már az
égési sérülések két csoportját is elkülönítik:
felszínes rétegeit érintõ partialis és a bõrfelület
egészére kiterjedõ komplett bõrégést.
Az égési sérülés súlyossága mindenek-
elõtt az égés mélységétõl és a testfelszínt érin-
tõ kiterjedéstõl függ. A súlyossági felosztás-
nak több klinikai formája ismeretes. Az alábbi-
akban az igazságügyi orvostan gyakorlatában
elterjedt súlyossági fokozatokat ismertetjük.
I. fokú égés
Bõvérûség okozta élénkpiros elszínezõdés,
duzzadt, sima bõrfelület, égetõ fájdalomérzés,
bõrérzékenység.
Górcsövi vizsgálatnál a papillaris rétegben
és a coriumban futó erek tágulata és stasis lát-
ható. A gyógyulás 8 napon belüli.
II. fokú égés
Bõvérû, élénkpiros bõrfelületen kisebb-na-
gyobb sárga, híg folyadékkal telt, többnyire re-
keszes, feszülõ, fájdalmas bullák vannak; ha
alapjukat megnyitjuk, barnásan beszáradnak.
A bullaképzõdés a fokozott transsudatio kö-
vetkezménye.
Górcsövi vizsgálattal az erek tágulatát, a
bullák alapján a hámsejtek pusztulását látjuk.
A szomszédos területeken a hámsejtek meg-
nyúltak, megduzzadtak, mag nélkülivé váltak.
§
A sejt közötti vizenyõben néhány óra múlva
leukocytabevándorlás indul meg. Súlyosabb
esetben érfalelhalás és -elzáródás is megfigyel-
hetõ.
A gyógyulás 8 napon túli is lehet. Eseten-
ként bõrsorvadás, hegesedés is kialakulhat.
III/1–/2. fokú égés
Sárgásbarna, helyenként feketés színû, szá-
raz alapú, hámfoszlányokkal, többnyire varral
borított elváltozás.
Górcsõ alatt a bõr pusztulása, kiszáradása,
fehérjekoaguláció, az érfalak pusztulása, érel-
záródás látható. A szöveti rostok homogenizá-
lódtak, széttöredeztek. Az erythrocyták ho-
mogén masszát képeznek. A sérülés széli ré-
szén hõhatásra jellegzetes sejtmag-elongatio is
kialakulhat.
A gyógyulás sebészi beavatkozást igényel.
Az elhalt rész spontán demarkálódás, lelökõ-
dés után keloidszerû hegesedéssel gyógyul. A
gyógyulás 8 napon túli, heteket, sõt hónapokat
is meghaladhat.
IV. fokú égés
A bõr és a mélyebb izomrétegek az ízületi
üreggel, esetleg a csontokkal együtt elszene-
sedtek. Ez általában postmortalis jelenség,
mert a szövetek már elõzõleg elhaltak.
A csont fehérjetartalma a hõhatásra meg-
semmisül, a visszamaradó szürkés tömeg a
csont ásványi anyagait tartalmazza.
Az égési sérülések gyógytartamát ösz-
szességében befolyásolja az égés kiterjedése, a
sérülés minõsége, az égett szövet mennyisége, a
szervezet általános állapota, az életkor és a be-
következett szövõdmények. Forró gõz, folya-
dék elszenesedést nem okoz. Az elszenesedés
vizsgálata igazságügyi orvosszakértõi szem-
pontból fontos, mert különösen a súlyos égé-
seknél merül fel az a kérdés, hogy a sérült élve
vagy már holtan szenvedte el az égést. További
kérdés, hogy található-e a holttesten egyéb
erõszakos cselekményre utaló elváltozás.
§ 11. HÕÁRTALMAK ÉS HIDEGÁRTALMAK / 229

Az égett testfelület nagyságának gyors megha- Lánghatás esetén a nõk szellõs ruházata
tározására nagy általánosságban – felnõttek könnyebben kap lángra, mint a férfiak szoro-
esetében – a Wallace-féle 9-es szabály al- sabb, a testre jobban ráfekvõ ruhája. A lánggal
kalmas. A bõrsérülések kiterjedését e szabály való érintkezésnél leginkább a test kiemelkedõ,
alkalmazásával a testfelület százalékában ha- legkönnyebben érintkezõ részei károsodnak. A
tározzuk meg. ruházat meggyulladásakor olykor megállapít-
ható, hogy a láng merre csapott fel és hogy az
Felnõttnél a fej 9%-ot, a törzs elõl és hátul égés honnan indult ki. A szoros ruhával fedett
18–18%-ot, a felsõ végtagok 9–9%-ot, az alsó bõrön elõfordulhat, hogy úgyszólván nem lát-
végtagok 18–18%-ot, a lágyékhajlat 1%-ot je- ható égési sérülés (11-1. ábra).
lentenek. A lánghatás helyén a hajszálak és a szõrszá-
Újszülöttnél a fej a testfelület 21%-át, fel- lak megperzselõdnek, összekunkorodnak, vé-
sõ végtagok 9,5–9,5%-át, alsó végtagok gük világos színû, törékeny.
14–14%- át, a törzs elõl és hátul 16–16%-át te- Az izzó szilárd testtel való érintkezés jel-
szik ki. Kisgyermeknél 1 éves kor után a fej a legzetesen körülírt, a behatás területére lokali-
testfelület 19%-át, felsõ végtagok 9,5–9,5%- zált mély égési sérülést okoz. Az izzó test le-
át, alsó végtagok 15–15%-át, a törzs elöl és há- nyomata többnyire felismerhetõ. Olvasztott
tul 16–16%-át teszik ki. 5 éves kor után a fej a
testfelület 15%-át, felsõ végtagok 9,5–9,5%-
át, alsó végtagok 17–17%-át, törzs elöl és hátul
16–16%-át.
Mind klinikai, mind igazságügyi orvostani
szempontból fontos a termikus sérülések test-
táji elhelyezkedése. Az égés súlyosságát az
érintett szövetmennyiségnek a testfelszínhez
viszonyított aránya (égett testfelszín %-ban) és
az égés mélysége alapján is megítélhetjük.
A Baux-szabály az égési sérülések prog-
nosztikai kérdésére tájékoztató jellegû felvilá-
gosítást ad. Ha az életkor + az égett testfelület
százaléka együttesen

75 , akkor a prognózis, jó,

75–100, akkor a prognózis, kétes,
100, akkor a prognózis, rossz.

A számításból kapott Baux-indexszel tá-

jékoztató jelleggel prognózis készíthetõ, de jó
közelítéssel engedi megjósolni az égés kimene-
telét.
Az égési sérülés következményeiben szere-
pet játszi, hogy a megégett milyen ruházatot
viselt a sérülés bekövetkezésekor. Leforrá-
zásnál a szoros férfiruha átnedvesedve, a test
felületére rátapad és nagyobb kiterjedésben
okoz súlyosabb égési sérülést. Az elálló nõi ru- 11-1. ábra Ruhával szorosan fedett részen a bõr
házatról a folyadék könnyebben elfolyik. sértetlen marad
230 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
fém okozta égésnél, az elcsurgó fém nyoma és
esetleges anyagrészecskék is megtalálhatók a
bõrön. Forró folyadékba vagy vízbe üléskor –
különösen gyermekeknél, idõs egyéneknél gya-
kori – a test hátsó részén és a comb felsõ felüle-
tén, a gáton és a has mellsõ-alsó felszínén jól
látható a forrázás okozta elváltozás. Ha a
gyermek pl. forró folyadékkal telt edényt ránt
magára, a csurgásos forrázási sérülés az ar-
con, a felsõ végtagokon és a törzs mellsõ felü-
letén keletkezik. Ilyenkor a sérülés elhelyezke-
désébõl következtethetünk a sérülés mecha-
nizmusára. Kályhába begyújtáskor a benzinnel
vagy petróleummal meglocsolt tüzelõ meg-
gyújtása, élesztése során fellobbanó tûz és a ki-
csapó láng az arcon égést, kormozódást; lepör-
költ szempillát, szemöldököt és hajzatot okoz.
Rendszerint a homlok- és a halántéktájon.
Magas fajhõjû gázok robbanása, PVC vagy
más mûanyag polimerek égése (klór-hidrogén,
cianidok, nitrogén-oxid) nemcsak a kültakaró,
hanem a légutak nyálkahártyájának károsodá-
sával is jár.
Az ún. légúti égés következménye lehet az
alsó légutak elzáródása, a légcsõ, hörgõ nyálka-
hártyájának kiterjedt elhalása, progrediáló lég-
úti elégtelenség.
Az égési sérülteknél a halál elsõdlegesen az
ún. égési shock következménye. Az égési
shock az égés közvetlen, a fájdalom keltette
fokozott sympathicus hatás, jelentõs folya-
dék-, elektrolitveszteség, anyagcsere-változás
következménye.
Az égésbetegség kórlefolyása a következõ
szakaszokra osztható:
– Shock szak. I. fázis
– Toxaemiás szak. II. fázis
– Sepsis szak. III. fázis
Az égési trauma patofiziológiáját az ún.
égésbetegségben a sejtfunkciót károsító, he-
lyileg csökkent perfúzió és ischaemia jellemzi.
A folyamat középpontjában a – elsõ fázis –
microvascularis endothel és a polymorph mag-
vú leukocyták közötti összhatás áll, miközben
a vérkeringésben igen hatékony vasoactiv me-
diátorok kerülnek. A termikus károsodás mi-
§
att sérül az érfal és a capillarisokból jelentõs
plazmaveszteség lép fel. Az összhatás követ-
kezménye az életbevágóan fontos szervek
elégtelensége, több szerv mûködésének meg-
szûnése (multi organ failure). A kiterjedt bõrel-
halások ideális táptalajt jelentenek a megtele-
pedõ baktériumoknak – második fázis –, ez
pedig mintegy elõprogramozza a fertõzéseket.
Az elpusztuló Gram-negatív korokozókból
felszabaduló endotoxinok és a fehérjeszétesési
termékek egy része toxikus hatást fejtenek ki.
A sepsisig terjedõ súlyos fertõzések alakulhat-
nak ki – harmadik fázis –, létrehozva az ún.
septicotoxicus állapotot. A súlyos égési sérü-
lést szenvedõk elsõdleges ellátásában alkalma-
zott orvosi intézkedéseknek és a betegek kór-
házi ellátásának meghatározó jelentõsége van a
betegség további lefolyására. Az égés mértéké-
nek, mélysége szerinti differenciálása az alkal-
mazott kezelés taktikai szempontjából is fon-
tos.
A hõhatás helyén a hajszálerek tágak,
pangás áll fenn, az erek ún. atoniás állapot-
ban vannak. Az érfal testszerte áteresztõvé vá-
lik; plazmakiáramlás folytán a vér besûrûsödik.
A vörösvértestek száma 8 millióig is emelked-
het, de csökken a vér és a plazma együttes tér-
fogata (polycythaemiás hypovolaemia). A he-
moglobintartalom növekszik, majd fokozato-
san vörösvértest-szétesés áll be. Kezdeti emel-
kedés után a leukocyták száma megfogyatko-
zik. A vérkloridtükör csökken, a pH savas
irányba tolódik el. A vért alkotóelemeinek ké-
miai összetétele is megváltozik. Fibrinveszte-
ség és globulinfelszaporodás következik be. A
vizeletben acetontestek jelennek meg. A foko-
zatosan lassuló keringés növeli az érfal endo-
thelsejtjeinek hypoxiáját, aminek következté-
ben a plazmakiáramlás nõ, az aktív extracellu-
laris tér beszûkül, tovább súlyosbodik a jelentõs
hemokoncentrációval, hypovolaemiás állapot-
tal jellemzett szöveti hypoxia.
A füstben lévõ vízoldékony gázok, kén-
dioxid, ammónia-klorid vízzel savakat és lúgo-
kat képeznek, ún. kémiai égést hozhatnak lét-
re. A mûanyagok égéstermékei, elsõsorban a
nitrogén-oxidok, mint zsírban oldódó gázok a
§ 11. HÕÁRTALMAK ÉS HIDEGÁRTALMAK / 231

tüdõben surfactlant- és pneumocyta- (II.) ká-

rosodást, pneumonitist, respiatiós distress
szindrómát okozhat.
Az égéskor keletkezõ szén-monoxid
okozta egyidejû mérgezés még a súlyosabb
égési sérülések kifejlõdése elõtt halálhoz vezet-
het.
Az égési sérüléskor keletkezõ fehérjeszét-
esési termékek egy része toxikus hatású.
Megváltoztatják a vér humoralis összetételét,
károsítják az érfali és kötõszöveti, valamint a
szervek parenchymasejtjeit.
Az égést követõen károsodnak a humora-
lis és cellularis védekezõ mechanizmusok.
A túlélés során szövõdményként másodlagos
fertõzés, pneumonia, sepsis, septicus sokk
(endotoxin), Curling-fekély, felnõtt típusú he-
veny respiratiós distress szindróma, hiperme-
tabolitikus állapot alakulhat ki. Az anyagcse-
re-károsodás következménye agyoedema, tü-
dõvizenyõ. A myoglobin és haemoglobinuria
miatt heveny veseelégtelenség jöhet létre (akut
tubulusnecrosis).

AZ ÉGÉS VITÁLIS JELENSÉGEI 11-2. ábra Füstbelehelés, koromszemcsék a lég-

A hõhatás II–III. fokú égésnél bullakép-
zõdést okoz a bõrben. Az élõben keletkezett
égési bullák fehérjében gazdag folyadékot tar-
talmaznak, azokban leukocyták is vannak. A
halál után többnyire egyesével kialakuló bul-
lákban alakos elemet nem találunk.
Az égéskor keletkezõ füstöt belélegezve,
koromszemcsék formájában szabad szemmel
vagy mikroszkóposan is kimutatható a légcsõ-
bõl, a hörgõkbõl (11-2. ábra) és a tüdõ metsz-
lapjáról kipréselt folyadékból, az alveolusok-
ból. A natív anyagból és szövettani metszetek-
bõl is vizsgálható. Az alveolusokban megjelenõ
koromszemcse vitális jelként értékelhetõ. A
korom halál után is bejuthat – szájon keresztül
– a légcsõbe, esetleg a hörgõágakba, de az
alveolusokba gyakorlatilag nem.
Az égéskor keletkezõ szén-monoxidot
(CO) belélegezve, a vérbõl színképelemzéssel,
fotometriás vizsgálattal igazolható. Ha a holt-
utakban
test hosszabb ideig fekszik CO-expozíció-
ban, a gáz áthatol a bõrön és a bõr alatti szöve-
tek, a felületi izmok hemoglobinja és mioglo-
binja szén-monoxiddal kötõdnek. A szén-mo-
noxid ilyenkor a szívvérbe nem jut el. A
szívvérben talált szén-monoxid vitális jelen-
ségként értékelhetõ. Az intravitálisan keletke-
zett szén-monoxid–hemoglobin (COHb) a
100 °C feletti és hosszabb ideig tartó hõ hatá-
sára szén-monoxid-hemokromogénné alakul
át, mely már nem ad sem kémiai, sem spektro-
szkópos szén-monoxid-reakciót. Negatív
szén-monoxid lelet azonban nem zárja ki a
szén-monoxid-mérgezést.
Ha a halál oka égés, a nagy vénákban és a
szívüregekben is többnyire alvadt vért találunk.
A halál után történt égés esetében a nagy vénák
üresek, mert a gázképzõdés a vért kiszorítja a
232 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
11-3. ábra Szarkalábrajzolat a szem körül
visszerekbõl. Az arcot ért lánghatásnál a szem-
héjak reflektorikus zárása miatt a szem körül
ún. „szarkaláb”-rajzolatot hoz létre (11-3.
ábra). A kormosan szennyezett arcon ugyanis
11-4. ábra Post mortem égési haematoma keletkezésének sémája
§
a szem körüli izmok összehúzódása, a szemhéj
leszorítása miatt a szemgödrök körüli világos
csíkok keletkeznek. Ez vitális jelként értékel-
hetõ. A szempilla és a szemöldök ilyenkor le-
pörkölõdött.
Post mortem jelenség az ún. égési haema-
toma, melyet az agyra ható koncentrált hõha-
tás okoz. A koponyacsont és a dura mater kö-
zött foglal helyet, az epiduralis haematomához
hasonlóan. Sötétvörös, törmelékes massza,
mely a nagy hõhatásra az agyszövetbõl, kopo-
nyacsontból kilépõ szövetnedvbõl, alakos ele-
mekbõl áll. A koponyacsont a hõhatásra meg-
repedhet (11-4. ábra).
A holttest a nagyfokú hõhatás következté-
ben, az izomfehérjék koagulációja és folyadék-
vesztése miatt jellegzetes helyzetben, ún. gla-
diátortartásban rögzülhet (11-5. ábra). Az al-
só végtagok térdben meghajolva kissé felhú-
zódnak, a karok könyökben meghajolva fel-
emelkednek.
A halálos következményû égés körülmé-
nyeinek megállapítása legtöbbször jól megold-
ható feladat. Üzemi vagy lakástüzeknél szem-
tanúk elõadása, a nyomozati adatok, vala-
mint az orvosszakértõ és tûzoltó szakértõ véle-
ménye tisztázzák a tûz keletkezésének körül-
ményeit. A holttesten talált sérülések elkülöní-
tése, azoknak az égési sérülés halál elõtti vagy
koponyacsont
égési haematoma
dura mater
§ 11. HÕÁRTALMAK ÉS HIDEGÁRTALMAK
11-5. ábra Gladiátortartás
utáni keletkezésének megállapítása kérdéses
lehet.
A sérülések egyaránt lehetnek önkezûek
(öngyilkossági kísérlet) vagy idegenkezûek; ez
utóbbi esetében a tettes többnyire cselekményét
tûz okozásával kívánja eltüntetni (a holttest
feldarabolása, csecsemõgyilkosság). A magas
hõ okozta károsodások gyakran szerepelnek,
fõleg gondatlansággal összefüggõ bûn-
ügyekben. Az égési sérüléseknek az ember éle-
te elleni bûncselekményekkel kapcsolatosan is
jelentõsége van. Elõfordulhat, hogy a helyszín
meggyújtásával, a holttest elégetésével, igye-
keznek a bûncselekményt leplezni.
/ 233
Véletlen balesetek során is létrejöhetnek
halálos égési sérülések. Az ágyban való cigaret-
tázás az ágynemû meggyulladásával járhat.
Hasonló kimenetelû lehet az a tûz, amelyet
ágyban elhelyezett meghibásodott elektromos
melegítõ okoz. Súlyos, nemritkán halálos égés
keletkezik, ha kályhába benzint, petróleumot
öntenek a tûz felélesztése céljából. Jellegzetes
gyermekbaleset, amikor a gyerekek forró fo-
lyadékkal telt edényt rántanak magukra.
Magas hõfokon bekövetkezett halálos égé-
si sérülésnél, pl. repülõgép-szerencsétlenségnél.
Az égett holttestek személyazonosságának
megállapítása lehet a feladat.
A nem halálos kimenetelû égési sérülések
orvosszakértõi vizsgálatakor a gyógytartam
megállapítása az elsõdleges. Ehhez csatlakozik
– rendszerint a polgári per tárgyaként – a
munkaképesség- és keresõképesség-csökkenés
mértékének meghatározása.
Sajátos sérülési forma az „idõskori bántal-
mazás/elhanyagolás” (EAN – ealder abuse or
neglect), amely az idõs, magatehetetlen bete-
gekkel való rossz bánásmód. Következményei
között nagy százalékban szerepelnek az égési
sérülések is. A kérdés jelentõségét többek kö-
zött az adja, hogy folyamatosan emelkedik az
idõskort megélõk száma. Ezzel azonban nem
nõ a szervezett állami és magán öreggondozási
helyek száma, az ellátás minõsége.
HAMVASZTÁS (KREMÁCIÓ)
Speciális kályhákban (hamvasztó) oxigén
befúvása mellett, 1000–1200 °C mellett 60–90
percig történik a holttest elhamvasztása. A
maradvány kb. 1500–3000 gramm szürkésfe-
hér anyag és csontdarabmaradványok 8–10 cm
nagyságban. Típusos csontstruktúra esetében
(elsõsorban medence) esetleg a nem meghatá-
rozására tehetõ kísérlet. Fogászati beavatko-
zások különleges fémötvözetbõl, acélból (im-
plantátum, kapocs) többnyire megtalálhatók,
más fogpótlások, tömések (arany is) a hõ hatá-
sára átalakultak vagy már nem találhatók meg.
DNA-analízis már nem végezhetõ el, nehéz-
234 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
fémmérgezés irányában toxikológiai vizsgálat
megkísérelhetõ. Lakásokban, konyhákban,
üzemekben ismertek olyan kályhák, amelyek
felfûthetõk 800–1000 °C-ra, ezek alkalmasak
lehetnek újszülöttek, darabolt testrészek ham-
vasztására. Ilyenkor rendkívül fontos lehet
még a hamu pontos, elemzõ vizsgálata.
MELEGÁRTALMAK
A melegártalmak (hõséggörcs, hõguta, nap-
szúrás) a tartósan fennálló, emelkedett kör-
nyezeti hõmérséklet hatására keletkezõ hõsza-
bályozó mechanizmusok zavara, illetve elégte-
lensége miatt következnek be.
HÕSÉGGÖRCS
A harántcsíkolt izmok súlyos görcse. A
magas környezeti hõmérséklet miatti fokozott
izzadás és/vagy rendkívüli erõfeszítés követ-
kezménye. A hõséggörcs a magas atmoszféri-
kus hõmérsékleten bekövetkezõ jelentõs nátri-
um-, kálium- és magnéziumveszteség okán
alakul ki. Hideg ellen túlöltözött hegymászók-
nál, fizikai munkásoknál, száraz éghajlathoz
nem szokottaknál léphet fel. Balesetveszélyes
helyzetet hozhat létre.
HÕGUTA
Hõguta keletkezhet a szervezet hõszabá-
lyozási zavara következtében, a test hõmér-
sékletemelkedése a hõleadó mechanizmus
elégtelensége miatt. Gyakran páradús levegõ,
szoros ruházatban végzett erõs testi munka so-
rán észlelhetõ, kellõen nem szellõztetett „me-
leg” munkahelyen. Hasonló jelenséget észleltek
nagy melegben szoros kötelékben menetelõ ka-
tonák soraiban, fõleg ha a fokozott fizikai tel-
jesítményt nem elõzte meg elõzetes begyakor-
lás.
A klinikai tünetek izzadással kezdõdnek;
majd az arc kipirul, amit orrvérzés, bizonytalan
járás, alacsony, szapora pulzus követ.
§
A kórképlefolyás három formában lehetsé-
ges:
1. kalorikus kóma: hirtelen bekövetkezõ ön-
tudatvesztéssel;
2. epileptoid forma: beszédzavarral,
clonusos görcsökkel, olykor átmeneti vég-
tagbénulással;
3. deliriumos forma: motoros nyugtalan-
sággal, téveszmék jelentkezésével jár.
A hõguta igazságügyi orvostani jelentõ-
ségét a bekövetkezõ szellemi mûködészavarok
jelentik.
Hõgutára hajlamosító tényezõk: a hiányos
táplálékfelvétel, az elégtelen alvás, az emésztõ-
szervi megbetegedés, az alkohol- és a nemi
abusus, fokozott fizikai terhelés. A cardio-
vascularis megbetegedésben szenvedõk külö-
nösen veszélyeztetettek.
Hõguta következtében elhaltak boncolása-
kor agyoedemát, a szervek pangásos bõvérûsé-
gét, olykor ér körüli vérzéseket, mikroszkópo-
san a szívizom köztiállományának vizenyõs
duzzadását, az izomrostok disszeminált elha-
lását találjuk. A máj serosus gyulladása, a sej-
tek vacuolás elfajulása, a vese állományának
szövetközti vizenyõje, focalis vérzése, továbbá
az agy ganglionsejtjeinek károsodása, gócos el-
halása fordulhat elõ.
NAPSZÚRÁS (HEVENY NAPÉGÉS)
A napszúrást az okozza, hogy a bõrt a
250–320 nm hullámhosszú ultraibolya sugarak
túlzott mértékben érik. Az ultraibolya (UV)
sugarak hatása hullámhosszuk szerint külön-
bözõ. Az UV-sugárzás 250 nm körüli hullám-
hossz mellett erõs érreakciót, hólyagképzõdés-
sel járó gyulladást, súlyosabb esetben a hámsej-
tek elhalásos károsodását okozza. Az UV-su-
gárzás 320 nm feletti hullámhossznál érreakci-
ót nem vált ki, de a sejtekben erõs melanin-
képzõdést provokál. Tartós UV-behatás a
cellularis immunválaszt is károsíthatja. UV-su-
gárzással szembeni genetikai eredetû kóros ér-
§ 11. HÕÁRTALMAK ÉS HIDEGÁRTALMAK
zékenység is kialakulhat (pl. congenitalis por-
phyria, albinizmus). Fokozott érzékenység
anyagcsere-betegség következménye is lehet
(pl. pellagra). Ha napsugárzás nagy testfelüle-
tet tartósan ér, a hõhatás okozta égéshez ha-
sonló szervi tünetek, a hõguta és hõséggörcs
alakulhatnak ki.
Klinikai tünetei: fejfájás, émelygés, szédü-
lés, hányinger. Súlyosabb esetben átmeneti bé-
nulások, epileptiform görcsök is kialakul-
hatnak.
A napszúrás ritkán vezet halálhoz. A bon-
colási lelet nem jellegzetes, hasonló a hõguta
következtében elhaltaknál leírtakkal.
MALIGNUS HYPERTHERMIA
A melegártalmak sajátos formája az ún.
malignus hyperthermia. Inhalációs narkoti-
kumok (halothan, methoxyfluoran) és izom-
relaxáns (succinylcholin) kombinált adását kö-
vetõen némely egyedekben életet is fenyegetõ
gyors, kritikus testhõmérséklet-emelkedés ala-
kulhat ki.
A kórkép hátterében bizonyos gyógyszerek
örökletes tényezõk által okozott eltérõ hatása
áll (farmakogenetikai hatás). Autoszóm domi-
náns formában öröklõdik. Recesszív formában
fiatal fiúkban lép fel (King-szindróma).
Újabban fontos szerepet tulajdonítanak a
kalciumcsatorna-protein mutációjának is.
TERÁPIÁS HYPERTHERMIA
Hyperthermia különös formája a testhõ-
mérséklet mesterséges, terápiás célzatú emelé-
se. Feltételezik, hogy ez a daganatos sejt
anyagcseréjét kedvezõtlenül befolyásolja és fo-
kozza az ionizáló sugárzás és néhány cito-
sztatikum hatását, de önállóan is hatásos. A
tumorterápiában alkalmazzák a helyi vagy
szisztémás hyperthermiát. Az eredmények
kétséges volta miatt a hazai gyakorlatban a
széleskörû alkalmazása nem terjedt el. A mód-
szer ugyanis nem felel meg a bizonyítékokon
alapuló orvoslás követelményeinek.
/ 235
ALACSONY HÕHATÁS
OKOZTA ÁRTALMAK
KIHÛLÉS, FAGYÁS
Az emberi szervezet állandó hõmérsékletû,
ún. homeotermikus biológiai rendszer,
melynek belsõ hõmérséklete visszafordíthatat-
lan károsodás nélkül, szûk határok (31–41 °C)
között változhat. A hõmérséklet csökkenése
érintheti az egész szervezetet (általános hypo-
thermia) vagy annak egyes részét (helyi
hypothermia, fagyás). A hypotherm hõárta-
lom két formáját, az ún. primer és szekunder
hypothermiát különböztetjük meg.
A primer hypothermia a szervezet sértetlen
fizikai és kémiai hõszabályozása mellett jön
létre. A lehûlés ellen a szervezet energiatarta-
lékainak maximális mobilizációjával védekezik,
majd azok kimerülését követi a test hõmérsék-
let-csökkenése.
A primer hypothermia kialakulhat:
– hûvös vagy hideg környezetben tartós
expozíció után, megfelelõ védõöltözet
hiányában,
– tartós, szélsõséges alacsony környezeti
hõmérsékleten,
– nagy hõkapacitású hideg közegben
(vízben).
A lehûlést gyorsíthatja, ha a környezeti ár-
talomhoz fizikai megerõltetés párosul. A nagy
szélsebesség („légáramlás okozta lehûlés”) ala-
csony hõmérsékleten fokozza a hidegártalom
súlyosságát.
A hideg vízben történõ úszás során az
izommunka hatására fokozódik a hõleadás,
mert a vázizomzat erei jelentõsen kitágulnak, a
hõleadás felülmúlja a hõtermelést. A kialakuló
hypothermia is magyarázza a hideg vízbe ful-
ladás közvetlen okát. Búvároknál a merülés so-
rán a fokozott erõkifejtés és a hideg víz együt-
tesen vezethet hypothermia kialakulásához,
mely folyamat döntõ jelentõségû lehet a helyes
ítélõképesség és tájékozódás elvesztésében.
236 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Hûvös környezetben az újszülöttek hajlamo-
sak a hypothermiára, az hypoglykaemiához,
metabolicus acidosishoz és halálhoz vezethet.
Különösen veszélyeztetettek az IRDS-ben
szenvedõ koraszülöttek (infant respiratory
distress szindróma).
A szekunder hypothermia rendszerint nem
szélsõséges hideghatásra – szoba vagy ahhoz
hasonló hõmérsékleten – károsodott hõszabá-
lyozású (hõtermelés, hõleadás) és/vagy tevé-
keny védekezésre képtelen egyénen alakul ki.
A szekunder hypothermiára hajlamosít:
– alkohol, narkotikumok, altató-nyugta-
tó szerek, trankvillánsok,
– endokrin betegségek (pajzsmirigy, mel-
lékvese, agyalapi mirigy),
– idegrendszeri betegségek (koponyatra-
uma, cerebrovascularis katasztrófa),
– anyagcsere-betegségek
(hypoglykaemia, uraemia, májelégte-
lenség),
– az alacsony hõmérséklet nem megfelelõ
érzékelése (idõskor, részeg állapot).
A kihûlés sajátos formája az ún. paradox
reakció. A lehûlés azért következik be, mert az
érintett személy „melegérzés” hatására a hideg
környezetben levetkõzik.
A jelenséget több kórélettani magyarázat
szolgálja (hideg hatásra bekövetkezõ érfali be-
idegzési zavar, a kihûlés kezdeti szakaszában
bekövetkezõ reflexes vasoconstrictio, centrális
vazomotorbénulás). A ruhátlan vagy hiányos
ruházatú, általában szabadban talált kihûlt
holttest vagy élõ személy vizsgálatakor mindig
gondolni kell a paradox reakció lehetõségére.
Már 35 °C belsõ hõmérsékletnél fáradtság-
érzés, mozgásszegénység és érdektelenség je-
lentkezik. 28–25 °C között arrhythmia, pul-
zus- és légzéslassúbbodás, izommerevség áll be;
a 25 °C-os belsõ hõmérséklet az ingerszegény-
ség miatt már veszélyezteti az életfontosságú
központok mûködését.
A kihûléses halál bonclelete nem jellegzetes.
A halál oka nem „megfagyás”, hanem a szerve-
§
11-6. ábra Gyomornyálkahártya-vérzések
(Wischnewsky-fekély)
zet lehûlése. Ilyenkor a holttesten nem találjuk
a hideghatás helyi elváltozásait. A halálok a
testhõmérséklet általános, kritikus süllyedése
következtében az alapvetõ életfunkciók meg-
szûnése, a szétesõ szövettermékek okozta ál-
talános intoxicatio. A lehûlést túlélõk egy
részéhez, másodlagos infekció társulhat. A
hullafoltok és a vér az oxidációs folyamatok
elégtelensége miatt világosvörös színû. Egye-
sek ezt post mortem változásnak tartják. A
gyomornyálkahártyán kölesnyi–borsónyi bar-
nás vérzést erosiót (Wischnewsky-fekély)
aránylag gyakran lehet találni (11-6. ábra). A
gyomornyálkahártya vérzései a gyomorsósav
hatására veszik fel a barna színt. Ezeket az el-
változásokat nem szabad összetéveszteni a
gyomornyálkártyhártya posztmortalis elvál-
tozásaival.
A boncolási leletben általában megtalálható
a jobb szívfél tágulata, a belsõ szervek pangá-
sos bõvérûsége. A halál okát a heveny jobbszív-
fél-elégtelenség magyarázza.
Megfigyelték a barnazsírszövet csökkené-
sét, sejtjeinek a lipoidszegénységét. A vesében
kialakulhat akut tubularis necrosis, a has-
nyálmirigyben heveny vérzéses gyulladás, tü-
dõben vérzéses tüdõvizenyõ. Az elváltozások
azonban nem tekinthetõk jellemzõnek.
A hypothermiában elhaltaknál szérum-
katecholamin és az izomeredetû MM-kreatin-
kináz izoenzimszintek emelkedését találták.
§ 11. HÕÁRTALMAK ÉS HIDEGÁRTALMAK
A vörösvértestek agglutinálódnak. A mye-
loid leukocyták pusztulnak, az eosinophil sej-
tek száma nõ. A vér-Ca és vércukortükör
csökkenhet, hypocalcaemia és hypoglykaemia
jöhet létre. A szétesõ fehérjetermékek okozta
toxikus állapot az agyban, a szívben, a májban,
a vesében savós gyulladást idézhet elõ.
Csecsemõk, magatehetetlen személyek hi-
deg, nedves környezetbe (pl. közterületre) tör-
ténõ kitétele, magára hagyása kihûléses halál-
hoz vezethet. A cselekmény kimerítheti a se-
gítségnyújtás elmulasztásának bûntettét, s ez
nemritkán bûncselekménnyel is párosulhat.
Az idõs, agyi érelmeszesedésben szenvedõk
hûvös idõben elkóborolhatnak és a szabad ég
alatt elfáradva leülnek, elalszanak és kihûlés
miatt bekövetkezhet a haláluk. Ilyen esetek
idegenkezû cselekmény gyanúját kelthetik.
A boncolási lelet önmagában nem bizonyí-
ték a kihûléses halál mellett. Csakis az összes
körülmények, elõzmények figyelembevétele,
más halálok kizárása után lehet megnyugtató-
an megállapítani a kihûléses halál tényét.
A véralkoholszint (vér, vizelet) meghatáro-
zása és a toxikológiai vizsgálat minden esetben
elvégzendõ.
Alacsony hõmérséklet okozhat helyi lehû-
lést, fagyást is. Kifejlõdhet fagypontnál maga-
sabb, 10–15 °C-os hõmérsékleten is, különösen
szeles, nyirkos idõben, amikor a hõleadás lé-
nyegesen növekszik. Tapasztalat szerint a va-
gotoniában és perifériás érbetegségben szenve-
dõknél gyakrabban alakulhat ki. A túl szoros
ruházat, a nem megfelelõ lábbeli, a hóolvadás-
ban való hosszabb álldogálás már +3 °C-on is
helyi fagyáshoz vezethet. A testtel közvetlenül
érintkezõ jó hõvezetõk (karóra, fémtárgyak)
elõsegítik a helyi fagyás bekövetkezését.
A fagyási károsodás három fokozata:
1. Dermatitis erythematosa congelatio-
nis. A fagyott területen bõrpír alakul ki,
mely néhány nap múlva visszafejlõdik,
hámlik, pigmentálódik. Mikroszkópos
vizsgálattal a fagyott terület kis artériáinak
tágulata látszik, sejtközötti vizenyõvel. A
gyógytartam: 8 napon belüli.
/ 237
2. Dermatitis bullosa congelationis. Sú-
lyosabb esetben a vizenyõ nem marad meg a
sejtek közötti hézagokban, hanem bulla
képzõdik. Ebben, az égéssel ellentétben,
kevés véresen festenyzett savó van. A
gyógytartam: 8 napon túli, gyakran hetekig
tart.
3. Dermatitis gangraenosa congelationis.
Tartósabb és kiterjedtebb fagyásnál az erek
trombotizálódnak: ennek következtében
szövetelhalás következik be. Az elhalt rész
lassan elhatárolódik (demarkálódik) az ép
szövettõl, kilökõdik és a seb hegesen gyó-
gyul. Mikroszkópos vizsgálattal a bõrben
oedemás duzzanat és az elasztikus rostok
pusztulása látszik. A gyógytartam: 8 napon
túli, gyakran hónapokig tart.
Fagyási sérüléskor elsõsorban az érrend-
szer károsodik és a szövetek vérellátása szen-
ved súlyos zavart. Az érkárosodás a szövetek
újrafelmelegedése után is megmaradhat. A vér
ugyanis pang a tág hajszálerekben. A rossz oxi-
gén-anyagcsere miatt a szövetközti savó fehér-
jetartalma nõ. Thrombosisra való hajlam, end-
arteritis obliterans alakulhat ki.
Az érelváltozások a csontokra is ráterjed-
hetnek ezért, periostitis jöhet létre. A klinikai
tünetek a fagyás után évekkel is kifejlõdhetnek
és nincsenek mindig összhangban a súlyos szö-
veti képpel.
Az orvosi gyakorlatban sor kerülhet a test-
hõmérséklet mesterséges, ellenõrzött és
szándékos lehûtésére fizikális és farmakológiai
eszközökkel. A testhõmérséklet 29 °C alá mes-
terséges hûtése rendkívüli körültekintést igé-
nyel a kamrafibrilláció fokozott veszélye mi-
att.
A hypothermia sajátos formája az ún. ac-
cidentalis hypothermia (AH), melynek jel-
lemzõje a testhõmérséklet váratlan 35 °C alá
csökkenése. Kialakulásához nem szükséges az
alacsonyabb hõmérsékletû környezetben való
tartós tartózkodás. Hajlamosító tényezõk le-
hetnek különbözõ gyógyszerek (pl. neurolepti-
kumok, nyugtatók, altatók, trankvillánsok)
betegségek (pl. hypothyreosis, ketoacidosis,
238 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
szívelégtelenség, tüdõgyulladás). A kórfolya-
mat tisztázatlan. Szerepet tulajdonítanak az
autonóm idegrendszer regulációs zavará-
nak és a szervezet hõmegtakarító mechaniz-
§
musai elégtelenségének. Az állapot azért is
megtévesztõ lehet, mert utánozhatja valamely
anyagcserezavar és agyvérzés tüneteit.
 12. Fizikai ártalmak
Sótonyi Péter
IONIZÁLÓ SUGÁRZÁS
Az ártalmas ionizáló sugárforrások régebben
elsõsorban a nagy energiájú diagnosztikus és
terápiás célú röntgensugarakra, rádiumra és a
természetben elõforduló radioaktív anyagokra
korlátozódtak. Jelenleg elsõsorban az atomre-
aktorok, lineáris gyorsítók, ciklotronok, a gyó-
gyításban használatos sugárforrások, mester-
séges radioaktív anyagok, atomhulladék-táro-
ló helyek jelenlétével és az azokból származó
sugárkárosodás lehetõségeivel kell számolni.
Az ionizáló sugárforrás, mint elekromagnetikus
sugárzás (röntgen- és gamma-sugárzás) és
mint nagy energiájú részecskék (alfa, béta és
protonok) sugárzása jelentkezik.
Az ionizáló sugárzás részecskéi olyan,
mozgási energiával bírnak, hogy az anyagon
való áthaladás után a semleges atomokból, töl-
téssel rendelkezõ ionokat képesek létrehozni.
Az ionizáló sugárzás csoportjai: alfa-sugárzás,
béta-sugárzás, gamm-asugárzás, neutronsu-
gárzás és röntgensugárzás. A hatása attól
függ, hogy az adott közegben mekkora há-
nyada nyelõdik el, a sugárzás útján terjedõ
energiának. A biológiai rendszer károsítás ab-
ban nyilvánul meg, hogy a sejtmag DNS-ben
megbontja, a kettõs spirálon belüli kötéseket
és nagyszámú mutációt hoz létre. Kromoszó-
maszinten is megjelennek, a morfológiai ab-
normitások (pl. gyûrû kromoszóma, frag-
mentáció). Az emberi sejtek elvesztik normális
osztódási képességüket, ún. reproduktív sejt-
halál jön létre. A következmények attól is füg-
genek, hogy egész test vagy lokális besugárzás
történt-e. A szervkárosodás döntõen dózis- és
szervfüggõ.
Akut sugárbetegség alakul ki, ha a szerve-
zet egészét vagy létfontosságú szerveit nagy-
dózisú sugárterhelés éri. Súlyossága az elnyelt
sugárdózistól függ.
Krónikus sugárbetegség jön létre, ha a szer-
vezetet hosszú ideig tartó, folyamatos alacsony
dózisú sugárterhelés éri.
Az orvosi tevékenységgel együtt járó su-
gárterhelések képezik a klinikai sugárvéde-
lem legfontosabb területét. Sugárterhelés ér-
heti a beteget, az orvost, asszisztenst és a tárgyi
környezetet. A dózisterhelés adott esetben
hozzátartozhat a betegellátáshoz. Az orvos és
asszisztens oldaláról káros kísérõjelenség,
munkahelyi ártalom lehet. A medicinális su-
gárterhelés a készülékek és módszerek techni-
kai fejlõdésével csökkentik a betegek külsõ és
belsõ sugárterhelését, azonban a vizsgálatok
gyakoriságának következetes emelkedésével a
nem megfelelõ klinikai sugárvédelem mellett
megnõhet az orvosok és asszisztensek sugár-
terhelése.
A sugárvédelem jogi szabályozásainak
alapelveit az 1996. évi CXVI. törvény az atom-
energiáról tartalmazza. A sugárveszélyes or-
vos-egészségügyi munkahelyek kötelezõen be-
tartandó óvórendszabályait törvények és azok-
hoz kapcsolódó rendeletek szabályozzák (1991.
évi XI. törvény, a 2000. évi XXV. törvény a ké-
miai biztonságról, 4/1981. (III. 30.) EüM ren-
delet, 7/1988. (VII.20.) SZEM rendelet). A ra-
dioaktív nukleotidokkal végzett munka során
a nuklearis medicinában is szigorú szabályok
rögzítik a mûködés feltételeit.
240 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Az ionizáló sugárzás hatásai:
– genetikai károsodás (pl. DNS-mutá-
ció),
– heveny szöveti károsodás (pl. bõr, vér-
képzõ szervi szövetek),
– idült szöveti károsodás (pl. daganatos
megbetegedések),
– sugárbetegség.
Az emberi szervezet minden sejtje töb-
bé-kevésbé „sugárérzékeny”.
A sugárbiológiai hatás kialakulásában meg-
határozó a sugárenergia elnyelõdése az élõ
anyagban.
Az elemi sugárhatás alatt mindazon tör-
ténéseket értjük, amelyek az elsõdleges fizikai
folyamat, a sugárenergia elnyelõdése és a bioló-
giai válasz közti idõszakban lépnek fel.
A sugárhatás szakaszai: fizikai, fiziko-
kémiai, kémiai-biokémiai és biológiai. A bioló-
giai szakaszban jelentkezõ alapváltozások:
morfológiai, funkcionális és általános sejtélet-
tani következmények csoportjaira oszthatók.
Az ionizáló sugárzás károsítja a genetikai
anyagot, mutációt okozhat, a genetikai su-
gárhatásnak nincs küszöbdózisa, ezért a ge-
netikai hatásban sincs sugárspecifikus ártalom.
Az egészen kicsiny dózisra is kialakulhat. Az
ionizáló sugárzás szomatikus és genetikus ha-
tásokkal rendelkezik. A genetikai hatásnak
nincs küszöbdózisuk. A kis dózisok összeadód-
hatnak, így is létrejöhet a sugárkárosodás.
Emlõssejtben a sugárhatás elsõdleges tá-
madás pontja a DNS, a genetikai információ
tárolója és továbbítója. A DNS-ben keletkezett
sérülések egyes és kettõs lánctörésben, báziská-
rosodásban és keresztkapcsolódásban (cross-
link) nyilvánulnak meg. A DNS-ben létrejött
károsodások, mutációk ún. láncreakciókat in-
díthatnak el. Azok következményei lehetnek
különbözõ kórképek (daganatok, immunoló-
giai).
Az ionizáló sugárzások biológiai hatása
meghatározóan függ az elnyelt sugárzás inten-
zitásától, a sugárzást alkotó részecskék energi-
ájától és ionizáló képességétõl. Az anyagban
elnyelt energia egysége a Gray (Gy), ami
§
egy kilogramm anyagban 1 joule energia el-
nyelõdését jelenti.
A sugársérülések általában három csoport-
ra oszthatók:
1. sugárterápiás sérülések;
2. foglalkozási sérülések;
3. környezeti sugársérülések.
A sugárinzultust követõ mûködésbeli za-
var kialakulásának idõpontját és súlyosságát a
besugárzás módja, minõsége és a sugáradag
(dózis) mennyisége határozza meg.
A sugárkárosodás lehet:
1. tiszta károsodás
a) primer (akut) károsodás;
b) kumulációs (krónikus) károsodás;
2. összegezõdött (kombinációs) károso-
dás.
1. Tiszta károsodásnál rendszerint túlada-
golásról van szó. Primer károsodást egysze-
ri túladagolás is okoz. Tünetei az alkalma-
zott dózistól és a szervezeti sajátosságtól
függõen néhány óra, nap vagy hét múlva
jelentkeznek. Kumulációs sugárkároso-
dás kisebb dózisok többszöri alkalmazása
után alakul ki. Ilyenkor olyan összdózis
adódhat, amely túllépi a besugárzott szövet
megengedhetõ legnagyobb dózishatárát. A
szövetkárosodás lefolyása krónikus.
2. Az összegezõdött (kombinációs) sugár-
károsodások az exogén és endogén sugár-
reakciót fokozó tényezõk és a sugárbehatás
összhatásából keletkezik.
Az exogén kórokok fizikai vagy kémiai
természetûek lehetnek. Hõ vagy mechani-
kai hatások (napsugárzás), gyógyszerhatá-
sok, melyek a szövet regenerációs készségét
csökkentik vagy fokozott sugárelnyeléshez
vezetnek.
Az endogén kórokok között bõrgyulla-
dás, ekcéma, thyreotoxicosis, diabetes
emelhetõ ki. A belsõ szervek közül sugársé-
rülés tekintetében elsõsorban a nagy sugár-
érzékenységû nyirokszervek, csontvelõ, he-
§ 12. FIZIKAI ÁRTALMAK
re, ovarium, emésztõrendszer nyálkahár-
tyája, lép, mellékvese, kevésbé a pancreas,
tüdõ, központi idegrendszer, csontrendszer
jön szóba. Fiatalabb korban a sugárérzé-
kenység nagyobb.
Általában jellemzõnek mondható, hogy minél
gyorsabban újul meg a sejt, annál nagyobb
a sugárérzékenysége.
Minden élõ sejt elpusztul, ha elég magas az
abszorbeált sugármennyiség. A subletalis dózis
a sejtosztódás zavarát, a mitosisszám csökke-
nését, a DNS-szintézis lassulását váltja ki.
Leggyakoribb a bõr sugárkárosodása.
Akut esetben, amely egyszeri nagyobb, több-
szöri kisebb dózis alkalmazása vagy filterhiba
miatt következhet be. Néhány óra múlva vö-
rösség (erythema), sõt oedema mutatkozhat. A
kapott sugármennyiségtõl függõen a korai re-
akció halvány pigmentáció visszamaradásával
néhány nap múlva „nyomtalanul” eltûnhet.
Egyszeri nagyobb dózisnál, ha ez több,
mint az ún. Haut-Einheit Dosis, vagyis kb.
6,0–8,0 Gy (600–800 R), a dózis nagyságától
függõen élénk erythema képzõdik, 15,0–20,0
Gy (1500–2000 R) között fájdalmas epider-
molysis-epitheliolysis, 20,0 Gy (2000 R) fe-
lett fájdalmas röntgenégés keletkezhet. Mik-
roszkóposan a hámréteg epithelsejtjei károsod-
nak az elnyelt sugármennyiség arányában. A
károsodás a sejtek nagy osztódási képessége
miatt a stratum germinativumban a legkiter-
jedtebb. A sejtmagvak megduzzadnak vagy
zsugorodnak, amit a protoplazmában üreg-
képzõdés, majd elfolyósodás követ. A stratum
spinosumban és granulosumban kisebb az el-
változás. Ezek a rétegek kevésbé sugárérzé-
kenyek. A stratum lucidum és corneum csak
nagyobb sugármennyiségtõl károsodik.
Tekintettel a degeneratív jellegû változá-
sokra, a sugárkárosodás gyógyulási hajlama
rossz. A hajtüszõk, a faggyú- és az izzadásmi-
rigyek pusztulása miatt a bõr kiszárad és levá-
lik. Krónikus bõroedema, pigmentálódás és
szõrzetnövekedési zavar támad. Súlyos esetben
bõratrophia marad vissza (pergamenbõr).
/ 241
A kisebb sugármennyiség krónikus hatása
(orvosoknál, kezelõszemélyzetnél) kumulációs
károsodáshoz vezet és évek múlva krónikus
sugárdermatitis fejlõdik ki. Jellemzõje a hyper-
keratosis, a szaruanyag-túltermelõdés. Ezen-
kívül szõrzethullás, körömrepedés, pigmentá-
lódás, teleangiectasiák keletkeznek, amit oly-
kor röntgenfekély-képzõdés követ, rossz gyó-
gyulási hajlammal. Ennek oka az érfal, elsõsor-
ban az endothel hyalinos, vacuolás károsodása.
Az intima megvastagszik, olykor az ér lumenét
is beszûkíti. A bõr súlyos elváltozását lassan ki-
fejlõdõ rosszindulatú daganatos folyamat kö-
vetheti, amely esetleg az érintett végtag ampu-
tációját teheti szükségessé.
A bõrkárosodásban az esetek egy részé-
ben, az orvosi alkalmazás kapcsán, gondatlan-
ságnak, a kellõ körültekintés hiányából adódó
túladagolásnak van a legnagyobb szerepe. Su-
gársérülések leginkább terápiás túladagolásból,
röntgenkészülékkel dolgozó orvosoknál, tech-
nikusoknál fordulnak elõ. Egyre inkább elõtér-
be kerülhetnek a radioaktív izotópokkal, egyéb
ionizáló sugárforrásokkal foglalkozók, atom-
reaktor mellett dolgozók sugársérülése is.
A sugársérülések leggyakoribb következ-
ményei: leukopenia, thrombocytopenia, anae-
mia, röntgendermatitis, sterilitás, daganatin-
dukció, leukaemia, irradiatio okozta myocar-
ditis, egyéb (pl. genetikai) sérülések.
Minden ionizáló sugárzás biogenetív hatá-
sú. Ebbõl nyilvánvaló, hogy a sugárzás legki-
sebb adagja sem közömbös az emberi szerve-
zetre. Különösen vonatkozik ez a genetikai
ártalmakra, amelyeket már egyetlen ionizáló
részecske vagy egyetlen foton is létrehozhat. A
sugárzással foglalkozók számára a megen-
gedhetõ legnagyobb dózis 5,0 rem/év. Éppen
ezért a már egyszer bekövetkezett jelentõs su-
gárkárosodásnál a viszonylag csekély gyógyu-
lási lehetõség miatt a megelõzés óriási jelentõ-
ségû (Tengiz, Csernobil). Ha sugárkezelt bete-
geknél diagnosztikus, akár terápiás beavatko-
zás miatt következik be károsodás, akkor az
büntetõjogi eljárás vagy polgári kártérítési ke-
reset tárgyát képezheti. Hasonló jogi elbírálás-
sal járhat a sugárszennyezett területen végzett
242 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
munka, egészségkárosító következményeinek
megítélése.
A károsodás lehet lokális. Krónikus eset-
ben gyógyítása elsõsorban a sugárhatás meg-
szüntetésével, másrészt gyógyszeres beavatko-
zással célszerû. Súlyos fekélyes esetben a sebé-
szeti beavatkozás indokolt. Az egész szerve-
zetet vagy annak jelentõs tömegét ért sugárká-
rosítás hatása a röntgenkáter vagy sugárbe-
tegség. A kialakulása fokozott vagotoniás álla-
potot is jelent. Az többek között a szervezetben
lévõ szervetlen anyagok forgalmának zavará-
val is jár. Rendszerint eredményesen befolyá-
solható. Sugárral kezelt daganatos betegeknél
sugárcachexia alakulhat ki. Ma már ennek va-
lósínûsége rendkívül csekély.
A röntgenvizsgálat mint diagnosztikus el-
járás jól alkalmazható a kriminalisztikában is,
megfelelõ biztonsági rendszabályok betartása
mellett, pl. repülõszerencsétlenségben az isme-
retlen holttest személyazonosítására; az áldo-
zat fogainak összehasonlítható vizsgálata ko-
rábbi fogröntgenekkel. Mûtét során beépített
fémprotézisek, más fém idegentestek, lövedé-
kek, korábbi csonttörések feltárása értékes,
sokszor perdöntõ információkat biztosítanak
az orvosszakértõi vizsgálatban.
A sugárkárosodással kapcsolatos ügyekben
az orvosszakértõ feladata annak megállapítá-
§
sa, hogy a károsodás és sugárhatás között
van-e okozati összefüggés. Ha igen, az az or-
vos hibája-e; a beteg sajátos állapota vagy
mindkettõjüktõl független technikai-mûszaki
tényezõ következménye-e?
Az orvosi mûködéssel kapcsolatban su-
gárterhelés következhet be:
– radiofarmakonok használatakor,
– terápiás sugárkezeléskor,
– diagnosztikus röntgenvizsgálatkor.
Az orvos hibájából bekövetkezõ sugárká-
rosodás akkor keletkezik, ha az orvos nem
tartja meg a sugárkezelés szabályait, nem jár el
kellõ körültekintéssel. A beteggel kapcsolatban
egyéni érzékenység, krónikus betegség, az or-
vosi utasítások figyelmen kívül hagyása emel-
hetõ ki. A bõr érzékenységét megváltoztató
szerek (jód, kinin, kenõcsök stb.) is szerepet
játszhatnak. Sugárkárosodás következhet be,
ha a beteg elhallgathatja, hogy máshol rövi-
debb idõvel megelõzõen hasonló célból kapott
sugárkezelést.
A technikai-mûszaki tényezõk között
mérési hibákat, helytelen szûrõk alkalmazását
vagy éppen a szûrõk alkalmazásának elmulasz-
tását találják. Ilyen hibák fõleg a korszerûtlen
terápiás és diagnosztikai készülékek használa-
takor fordulhatott elõ.

12-1. táblázat Egészségkárosodás egésztest-besugárzás után

Dózis Tünetek Gyógy- Halál-
tartam esetek
Gy (R)
0,0–0,5 (0–50) Enyhe vérképzõszervi zavarok – –
0,8–1,0 (80–100) Besugárzás után az érintettek 5%-ánál hányás, fáradtságérzés 1–2 hét –
1,3–2,2 (130–220) Besugárzás után az érintettek 25%-ánál hányás, fáradtságérzés néhány hét –
2,7–3,3 (270–330) Minden besugárzotton jelentkeznek a vegetatív tünetek, 3–4 3–4 hónap kb. 20%
hétig tartó betegeskedés, esetleg halál
4–5 (400–500) Hányás, gyengeség, hosszan tartó betegeskedés 4–5 hónap kb. 50%
5,5–7,5 (550–750) Kórtünetek a besugárzás után néhány órával fellépnek; hosszú 6–8 hónap csaknem
betegeskedés; a gyógyulás igen ritka 100%
10 (1000) 1–2 órával a besugárzás után hányás, gyengeség, gyomor–bél- – 100%
rendszeri és vérképzõ szervi tünetek, néhány napon belül halál
50 (5000) Besugárzás után azonnal kifejlõdõ halálos kimenetelû sugárbe- – 100%
tegség
§ 12. FIZIKAI ÁRTALMAK
Igazságügyi orvosszakértõi véleményezés
szempontjából gyakorlatilag közömbös,
hogy a károsodást röntgenbesugárzás, rádium-
sugárzás vagy radioaktív izotóp okozta-e. A
károsító hatás lényegében hasonló következ-
ményekkel jár és az a sugárdózis függvénye.
A sugárzó anyagokkal összefüggõ kérdé-
sek szakértõi véleményezésében minden eset-
ben radiológus, fizikus konzultáns igénybevé-
tele indokolt.
A lokális károsodáson kívül egésztest-be-
sugárzás is érheti a szervezetet, például atom-
reaktor meghibásodásakor, kísérleti atom-
bomba robbantásakor. Az egész besugárzás
hatását a 12-1. táblázat foglalja össze.
A teljestest-besugárzás által kiváltott, he-
veny halálos, ún. aditiós szindróma három
formája ismert: haemopoeticus, gastrointesti-
nalis és cerebralis.
Az orvosszakértõhöz intézett leggyakoribb
kérdések:
1. A röntgenbesugárzás alkalmazása ja-
vallt volt-e?
2. Megfelelõ volt-e a röntgenkészülék és
az alkalmazott védelem?
3. Orvosi szempontból helyesen végez-
ték-e el a kezelést?
4. Történt-e a kezeléssel kapcsolatban
mulasztás?
5. Fennállott-e valamilyen különleges, a
kezeléssel összefüggõ tényezõ?
A kérdések megválaszolásához sugárvéde-
lemben jártas szakértõ bevonása szükséges!
A röntgensugarak és a sugárzó anyagok
felhasználásakor óhatatlanul is bekövetkezhet
mérsékelt fokú szövetsérülés, kisebb-nagyobb
károsodás. Ez leginkább a besugárzott terület-
nek megfelelõen alakulhat ki. Daganatos terü-
let folyamatos besugárzása után, esetleg évek
múlva atrophia, teleangiectasiák, sõt esetleg
röntgenfekély is keletkezhet. Ezen károsodá-
sok bekövetkezését – amenyniben az alapjaval-
lat helyes volt – egyaránt tudomásul kell vennie
a betegnek, orvosszakértõnek és a bíróságnak
egyaránt. Minden esetet külön kell elbírálni és
/ 243
ennek során jogvédelmet kell biztosítani a
szakszerûen eljáró radiológusnak, aki sok is-
meretlen tényezõvel is kénytelen számolni a be-
teg gyógyulása érdekében. Beteget ezekrõl tá-
jékoztatni kell. A tudomásulvételt és a bele-
egyezést írásban kell rögzíteni (tájékoztató –
beleegyezés).
A részecskesugárzások közül ki kell emelni
a természetben elõforduló radonsugárzást.
Radioaktív izotópjai (222Ra) az urán bomlása
során képzõdnek. Az alfa-sugárzás csak rövid
hatótávolságban érvényesül. A radongáz elsõ-
sorban uránbányákban érhet el magas kon-
centrációt. Oldott állapotban, gyógyvizekben
fordul elõ (pl. Hévíz). Alacsony izotópkon-
centrációja gyógyító hatású. A talajon a gáz
átszivárog és bejuthat zárt légterekbe, ahol a
koncentráció jelentõsen megemelkedhet. A
sugárzó radioizotóp a levegõ lebegõ por-
szemcséihez tapadva belégzés útján bejuthat a
tüdõbe. Az potenciális célszervnek tekinthetõ.
A radonexpozíció egészségkárosító hatása, így
rákkeltõ tulajdonsága, egyelõre tisztázatlan.
Az ionizáló sugárzás késõi hatásai:
– rosszindulatú sejtburjánzás (pl. leukae-
mia),
– teratogén hatás (különösen korai mag-
zati életben),
– mutagén hatás (pl. pontmutáció, kro-
moszómatörések).
NEM IONIZÁLÓ SUGÁRZÁS.
ELEKTROMÁGNESES MEZÕK
A nem ionizáló sugárzások és az elektro-
mágneses mezõ hatásainak vizsgálata egy új
interdiszciplináris tudományág kialakulását
eredményezte. A nem ionizáló sugárzásokat
megkülönböztetjük eredetük és minõségük
alapján. A nem ionizáló sugárzás az anyagon
történõ áthaladás során nem kelt ionpárokat.
Ide soroljuk az ultraibolya sugárzást, a látható
fényt, a mikro- és rádióhullámú sugárzásokat
és hasonló biológiai hatásuk alapján az elektro-
mágneses mezõket. A kutatások középpontjá-
244 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
ban a mikrohullámú és a rádiófrekvenciás
mezõk központi idegrendszerre, immunrend-
szerre, reprodukcióra és a sejtosztódásra kifej-
tett hatásainak vizsgálatai állnak. A biológiai
rendszerekben végbemenõ bioelektromos és
elektrokémiai folyamatok egyre mélyebb szin-
tû feltárása joggal veti fel e rendszerek köl-
csönhatásait az elektromágneses mezõkkel.
A vizsgálatok célja, feltárni a mágneses tér
jellemzõinek (térerõsség, frekvencia) a hatását
biológiai rendszerekre. Tisztázandó, hogy
azok felelõssé tehetõk-e bizonyítható károso-
dások kialakulásáért. Az orvosszakértõi gya-
korlatban várhatóan ezekkel a kérdésekkel is
foglalkozni kell.
Különbözõ hullámhosszúságú rádió-
hullámokat bocsátanak ki, pl. a rádiómeteo-
rológia, távközlési, orvosi terápiás, diagnoszti-
kus eszközök, háztartási készülékek, mobilte-
lefonok mikrohullámú sütõk. A rádióhullám-
ok funkcionális morfológiai hatása a biológiai
rendszerekre alapvetõen nem tisztázott.
Elektromágneses mezõ nagyfeszültségû
távvezetékekbõl származhat. Azonban pontos
biológiai szerepe napjainkban részleteiben sem
tekinthetõ tisztázottnak. Az elektromágneses
mezõk ott alakulnak ki, ahol az ún. mozgó
elektromos töltések fordulnak elõ, követke-
zésképpen elektromos áram folyik. Ilyenek le-
hetnek a nap-, galaxiskitörések, villámkisülé-
sek és a mesterséges források (FM rádió, TV-
adók, radarok, mobiltelefon fázis állomások,
nagyfeszültségû elektromos vezetékek). Bioló-
giai hatásuk a sejtek és szövetek bioelektromos
tulajdonságaitól és fajlagosan elnyelt dózistól
függenek. A mikro- és rádióhullám sugárzá-
sok esetében ennek mértéke a sugárzás frek-
venciájától, az adott biológiai objektum víztar-
talmától és alakjától is függ.
Ismeretesek olyan megfigyelések, amelyek
felvetették annak lehetõségét, hogy transzfor-
mátorállomások, távvezetékek és nagyteljesít-
ményû elektromos erõmûvek elektromos be-
rendezések környezetében élõ lakosság köré-
ben emelkedést mutattak bizonyos betegségtí-
pusok (pl. emlõtumorok, vérképzõrendszeri
betegségek).
§
Mikrohullámú sugárzás hatása elsõdle-
gesen a sugárzási energiától, a besugárzott fe-
lület nagyságától és a hullámhossztól függ. A
mikrohullámok hullámhossza 1 mm-tõl 1 m-ig
terjed. Kísérleti adatok azt támasztják alá,
hogy 100 W/m2 feletti nagyfrekvenciájú su-
gárzás a hõhatáson kívül kedvezõtlen hatással
bír az idegrendszer koordinációs készségére,
fokozhatja a szürkehályog-képzõdés lehetõsé-
gét. A spermiumok mozgásának tartós gátlá-
sával esetleg sterilitást okozhat. Biológiai hatá-
suk nem tisztázott. Magas frekvenciát bocsát-
hatnak ki többek között radarkészülékek,
mikrohullámú sütõk, rádiótelefonok is.
Ultraibolya sugárzás hullámhossz tarto-
mánya (100 nm–420 nm) alapján A (320–420),
B (280 nm–320 nm) és C<280 nm) sugárzást
különíthetünk el. A legnagyobb biológiai ve-
szélyessége az „A” sugárzásnak van, míg a
„C”-nek érdemleges biológiai következménye
nincs. A napfény az „A” és „B” tartományt
magában foglalja. Ultraibolya expozíció bekö-
vetkezhet ún. „A” hullámhossz tartományban
munkahelyeken (ívhegesztés, elektromos ke-
mencék közelében, higanygõzlámpák haszná-
latakor). Az ultraibolya expozíció különösen
veszélyes a szemre (electroophthalmia, kerato-
conjunctivitis, szürke hályog). A munkahelyi
ártalmak csak a megfelelõ munkavédelmi eljá-
rások betartása mellett háríthatók el.
Néhány évtizede kifejlesztett lézersugár-
zás lényege: fényerõsítés, sugárzással gerjesz-
tett emisszióval. A speciális készülékek nagyon
kis, keskeny hullámhossztartományban állíta-
nak elõ sugárzást. Elsõsorban az iparban, hír-
adástechnikában és az orvostudományban al-
kalmazzák. A munkahelyi expozícióval kap-
csolatban viszonylag kevés embert érintenek. A
lézersugárzás hatása függ annak hullám-
hosszától, a sugárnyaláb intenzitásától, a su-
gárzás jellegétõl – folyamatos vagy pulzáló – és
a besugárzott felület nagyságától. Az embert
leginkább a szembe közvetlenül bejutó lézersu-
gárzás veszélyezteti (lézer pointerek).
Az elektromosság okozta károsodásokat,
igazságügyi orvostani jelentõsége miatt a 13.
fejezetben tárgyaljuk.
 13. Az elektromosság okozta károsodások
Keller Éva, Somogyi Endre

Az elektromos energia mind szélesebb kör- határok között változó. Következésképpen a

ben kerül felhasználásra. Az elektromos áram
okozta halálesetek száma nem elhanyagolható.
A gyakorisága szerint a baleseti statisztikák-
ban, a halált okozó balesetek között, mégis elõ-
kelõ helyen található.
Az áramütéses baleset következményeit befo-
lyásolja: az áram erõssége, az árambehatás
idõtartama, az az áramnem, a frekvencia, a fe-
szültség, az ellenállás, az áramsûrûség, az
egyéni érzékenység, szövetek ellenállása és az
áram testben megtett útja.
Az áramütés hatását a biológiai rendsze-
rekbe behatolt áram mennyisége, az amper-
szám (A) dönti el. Az áramerõsség és a feszült-
ség közötti összefüggéseket az Ohm-törvény
határozza meg. Az áram erõssége (A), a fe-
szültség (V) és az ellenállás (Ohm) hányadosá-
ból adódik, vagyis erõsség = feszültség/el-
lenállás (Amper =Volt/Ohm).
Az áramütés alkalmával a feszültség értéke
rendszerint ismert; az ellenállás azonban széles
kimenetele nagymértékben függ az ellenállás-
tól.
Az emberi test másodrendû vezetõ, elekt-
rolit; ezért sóoldatai az áramot jól vezetik. A
test összellenállása ehhez viszonyítva mégis
nagy, mert különbözõ ellenállású szövetekbõl
áll. A szövetek ellenállása elsõsorban folyadék-
tartalmuk függvénye. Az értékének sorrendje,
a nagyobbtól a kisebb felé haladva: bõr, zsír,
csont, ideg, izom, testnedvek. Az emberi test
az elektromos árammal szemben 3 ellenállási
pontot ad: a belépésnél, magában a testben és a
kilépésnél. Az áram erõssége a testben, tény-
legesen a behatolt áram mennyisége. Az áram-
ütés következménye ezért elsõsorban attól
függ, hogy ezeken a helyeken milyen nagy az
ellenállás. Ha az áram a bõr ellenállását legyõz-
te, akkor a többi szövet ellenállása gyakorlati-
lag elhanyagolható. Az áramerõsség növelésé-
vel egyenesen arányos károsodásokat foglalja
össze a 13-1. táblázat.
A bõr ellenállása a legnagyobb, de ez sem
egységes, 2000 és 2 000 000 ohm között vál-

13-1. táblázat Az áramerõsség növelésével egyenesen arányos károsodások

Áramerõsség (mA) A bekövetkezett hatás

1,0 az áramérzés küszöbe

1,5 kifejezett, hangyamászásszerû áramérzés
2,0 a kéz zsibbadása
3,5 a kéz enyhe görcse
4,0 paraesthesia az alkarban
5,0 remegés a kézben, görcs az alkarban
7,0 enyhe görcs a felkarban is
10,0 a kéz flexorainak enyhe contractiója (a vezetéket akaratlagosan el tudja engedni)
15,0 felett a kéz flexorainak erõs contractiója (a vezetéket nem tudja elengedni)
20,0 felett fájdalmas izomcontractio
246 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
tozhat annak megfelelõen, hogy a bõr vékony
vagy vastag, száraz vagy nedves. A különbözõ
testtájékok bõrének ellenállása is eltérõ. Kisebb
az ellenállás a szõrtüszõkben, a verejték- és a
faggyúmirigyben gazdag régiókban. Verejté-
kezõ vagy nedves bõr ellenállása nagymérték-
ben csökken. A kérges bõré – a tenyéren, a tal-
pon – nagyobb, mint a finom, vékony bõrfelü-
leteké.
Az ellenálláson kívül más tényezõk is szere-
pet játszanak. Ez lehet a magyarázata annak,
hogy a vezeték megérintése és megfogása
között hatáskülönbségek vannak. A vezeték
megfogásakor az izmok görcse miatt, annak
elengedése gyakorlatilag lehetetlenné válik. Az
áram így hosszabb ideig hat, ezért a kisebb
erosségû is halálos következményekkel járhat.
Kóros állapotok is megváltoztatják a bõr
ellenállását. Csökkentik: a szív- és vesebetegsé-
gek, thyreoidea-hyperfunctio, tbc, vegetatív
dysregulatio, többnyire a fokozott nedvterme-
lés alapján. Fontos az áramnak a szervezetbe
való haladási útja is. A szíven, központi ideg-
rendszeren való áthaladás jelentõsen növeli a
halálos következményeket. Az elektromos
áram útját azonban, a be- és kilépési hely isme-
retében sem lehet pontosan meghatározni. Az
elektromos áram a szervezetben nemcsak
hosszan, hanem haránt irányban is halad, sõt
legyezõszerû szétterjedést is mutathat. Mindig
a legkisebb ellenállású szövetek irányába halad.
A bõr ellenállásának méréssel megállapí-
tott adatai eltérõek. A száraz bõré a legna-
gyobb. A mérések szerint 100 000 ohm/cm2. A
nedves bõr legkisebb mért ellenállása 700
ohm/cm2.
Váltakozóáramnál az áramerõsség növelése
emberen az alábbi hatásokat váltja ki:
à 25 mA alatt eszméletét nem veszti el, kiala-
kul a vázizmok, esetleg a légzõizmok enyhe
átmeneti görcse; következmény nélkül zajlik
le;
à 25 és 80 mA között a légzõizmok erõteljes
görcse, jelentõs vérnyomás-emelkedés, szív-
megállás, majd arrhythmia következik be; 30
secundum után kamrafibrillatiót válthat ki;
§
à 80 mA és 3 A között 1 secundum után irre-
verzíbilis kamrafibrillatio jöhet létre,
à 3 A felett azonnal reverzíbilis kamra-
fibrilláció, légzésbénulás alakul ki, majd
erõteljes izomgörcs és nagyfokú vérnyo-
más-emelkedés kíséretében megszûnik a
szívmûködés, a keringés és a légzés.
Ha a váltakozó áram frekvenciája növek-
szik, ingerhatása csökken. 100 000 Hz felett
ingert már nem okoz, mert a szervezetben hõvé
alakul. A nagyfrekvenciás áram hõhatása ré-
vén károsítja a szervezetet.
Amikor az elektromos sérüléseket létrehozó
tényezõket vizsgáljuk, az áram erõsségének,
feszültségének, periódusának, fajtájának
(egyen- vagy váltakozóáram), az áram testben
megtett útjának, a szövetek ellenállásának, a
behatás idejének és az egyéni érzékenységnek
kell meghatározó szerepet tulajdonítani.
HALÁLOS VÉGÛ ELEKTROTRAUMA
Az elektromos áram hatása megnyilvá-
nul mechanikai, hõ, kémiai és biológiai jelensé-
gekben.
Az elektromos baleset halált okozhat köz-
vetlenül az elektromos energia behatása révén
és közvetve égési sérülés, illetve másodlagosan
mechanikai sérülés útján. Az utóbbi két eset-
ben a halálok a gyakorlatban könnyen megálla-
pítható.
A boncolást a helyszín vizsgálatának kell
megelõznie. A megállapított fizikai, illetve
technikai adatok segítik annak eldöntését,
hogy az észlelt elváltozások okozati összefüg-
gésbe hozhatók-e az elektromos energia hatá-
sával. Esetenként döntõ jelentõségû lehet a ru-
házat és a holttest külsõ vizsgálata, mert
önmagában a belsõ vizsgálattal a halálok teljes
határozottsággal nem mindig állapítható meg.
A halálos végû áramütések után észlelt
patomorfológiai elváltozásokat csak gondos
vizsgálat után lehet okozati összefüggésbe
hozni az áram hatásával. A régebben elektro-
§ 13. AZ ELEKTROMOSSÁG OKOZTA KÁROSODÁSOK
specifikusnak tartott makroszkópos és mikro-
szkópos változások egy része megtalálható
egyéb okból létrejött mechanikus vagy termi-
kus trauma következményeként. A bõr túlélési
idejében is post mortem is kialakulhatnak,
ilyenkor gyakorlatilag bevérzés nincs.
Az elektromos áramütöttek életmentési le-
hetõségei jók. Az áramütött kiszabadítása csak
kellõ körültekintéssel történhet (áramtalaní-
tás!), mert ellenkezõ esetben az áram alatt lévõ
sérült másokat is veszélyeztethet. Ha az áram-
hatás a kezeket éri az intenzív flexorgörcs mi-
att az áramütött nem tudja elengedni az áram-
ütést okozó eszközt. A kiszabadítás megkü-
lönböztetett körültekintés kíván.
Az áramkörbõl történõ kiszabadítás csak
szigetelt körülmények között történhet (pl. gu-
miszõnyegen állva, gumitalpú cipõben, száraz
faeszközzel). Az idõben megkezdett újraélesz-
tés jó prognózisú.
A kisfeszültségû áramütés (1000 V-ig)
– áramerõsség 80 mA és 4 A között – okozta
halál rendszerint szívhalál. Az áram behatásá-
nak pillanatában jelentõs a vérnyomás-emelke-
dés, majd kamrafibrillatiót követõen a szív
diastoléban megáll.
A nagyfeszültségû áramütés (1000 V
felett) halált okozó mechanizmusa ettõl eltér.
A halál közvetlenül az áram behatására a lég-
zõközpont bénulása, keringés–légzésmegállás
miatt következhet be.
A hõhatásra durva csonkolás, kiterjedt
égés, illetve shockhatás is lehet a halál oka. Az
égési sérülés szövõdményei lehetnek: égési be-
tegség, veseelégtelenség, sepsis.
ELEKTROMOS ÁRAM OKOZTA
KÁROSODÁSOK
Az elektromos áramütés gyanújánál nagy
jelentõségû a kültakaró alapos vizsgálata. Mi-
vel a bõr ellenállása a belsõ szervekéhez képest
lényegesen nagyobb, itt képzõdik a legnagyobb
Joule-hõ. Ezért a bõr ilyenkor többnyire sérül.
A bõrön nem található az áramütés nyoma, ha
az áramsûrûség csekély vagy ha a bõr nedves.
/ 247
Az ellenállása ilyenkor néhány száz ohmra
csökken és az áram áthaladásával szemben alig
képez akadályt. Mindkét tényezõ szerepet ját-
szik, pl. ha a sérült fürdõkádban ülve, nedves
kézzel létesít az árammal kontaktust. A bõr sé-
rülésének minõsége a beható fizikai tényezõ-
kön kívül függ ellenállása pillanatnyi értékétõl.
Változatos képét látjuk a felületes, esetleg csak
mikroszkóppal megállapítható sérüléstõl, a ki-
terjedt és mélyreható égési sérülésig. A gyakor-
latban, az áramütéssel összefüggésben megkü-
lönböztetünk:
1. áramjegyet, mint az elektromos bõrsérülés
enyhe formáját,
2. elektrotermikus égési sérülést, mely az
elõbbinél súlyosabb fokú és
3. közönséges égési sérülést, amilyet ívfény
képzõdése, forró vagy megolvadt anyag (pl.
vezeték, ujjon lévõ gyûrû, lángra lobbant
ruházat) okoz.
A bõr különbözõ súlyosságú sérülései
együttesen is bekövetkezhetnek. Ezért olykor
nehéz elkülöníteni azokat, de mindig meg kell
kísérelni.
Az áramjegy többnyire gombostûfejnyi-
lencsényi, körülírt kerek vagy ovális, világos-
sárga vagy szürkés bõrelváltozás. Széle fel-
hányt, közepe besüppedt – kráterszerû –, tö-
mött tapintatú, nem veszi körül gyulladásos
beszûrõdés. Az áramjegy környezetében a
szõrszálak épek is lehetnek vagy összekunko-
rodottak. Ritkábban vágott sebhez, bõrruptu-
rához, apró, pontszerû vérzéshez is hasonlít-
hatnak. A jellegzetes apró, körülírt, kemény és
felszínes áramjegyeket rendszerint a kéz ujjain
vagy a tenyéren észleljük (13-1., 13-2. és 13-3.
ábra).
Mikroszkóposan a str. corneumban vacu-
olaképzõdés, esetleg elszenesedés látható. A
str. corneum és germinativum elvált egymás-
tól. Jellegzetes változás a Malpighi-sejtek, illet-
ve magjaik egyirányú elrendezõdése. Olyan a
kép, mint az elektromágneses térbe helyezett
vasreszeléké, döntõ eltérés azonban, hogy a
sejtmagok orientációja nem egyezik a szerve-
248 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §

13-1. ábra Áramjegy tenyéren 13-3. ábra Áramjegy elektromos vezetõ lenyomatá-
val

13-2. ábra Elektromos huzal okozta áramjegy 13-4. ábra Áramjegy szövettani képe (HE-festés)
§ 13. AZ ELEKTROMOSSÁG OKOZTA KÁROSODÁSOK / 249

zeten áthatoló áram erõvonalainak irányával. nagyfeszültségû áramütésnél a ruházat a láng-

A laza epithelkötelékben lévõ sejtek magvai jelenség miatt tüzet fog, a lágyrészekkel. Az
követik a Joule-hõ hatására fellépõ mechani- áramjegy is megsemmisülhet. Az áram a testet
kai viszonyokat és a legkisebb ellenállás irányá- elhagyva áramkilépés-jegyet (kimeneti áram-
ban mozdulnak el (13-4. ábra). Lokális jegy) hozhat létre (13-5. ábra). A kilépés helye
termális hatás esetén is találunk hasonló szöve- biztosan csak bipoláris érintkezésnél található
ti képet. A hámrétegben az üregek-hólyagok, meg. A be- és kilépés szövettani képe hasonló,
úgy jönnek létre, hogy hõ hatásra a szöveti fo- de utóbbinál nincs a vezetéktõl származó
lyadék gõzzé alakul át. Az feszíti az üregek fa- fémimpregnáció.
lát, majd azt átszakítva távozik. A folyamat- Ritkán fordul elõ, hogy az elektromos
hoz magas hõmérsékletre van szükség. Az áram a behatás helyén nem üti át a bõrt, tovább
elektromos áramütésnél, a Joul-féle hõ elérheti halad a bõr felületén és csak ott lép be, ahol a
a 3000 °C-ot. A közönséges hõhatásoknál felület nedves és az átütéshez kedvezõbb a
ilyen magas hõmérséklet nem keletkezik és helyzet, pl. az összefekvõ testfelületen (hónalj).
ezért a hám rétegében kialakuló hólyagok, Ilyenkor „interpoláris” áramjegyrõl beszé-
azok elváltozásai, a sejtmagvak elrendezõdése lünk. Az egyenáram hatására a pozitív pólus
mégis, legalább gyanút keltõ elváltozásnak te- minden esetben savi, a negatív pólus lúgos
kinthetõk. Olykor égési sérülés esetén is talá- vegyhatású. Ha a bõr fémvezetékkel érint-
lunk hasonló szöveti képet. kezik, fémimpregnálódás (metallizáció) jöhet
A halál után 1–2 óráig (bõr túlélése) az létre. Az elváltozás azáltal keletkezik, hogy az
áramütést követõen hasonló makro- és mikro- ívfény következtében az elektromos vezetõ
szkópos kép alakulhat ki, mint élõben. Az fém anyaga gázzá válik és a bõr felszínére fi-
áramütésre specifikus szövettani elválto- nom permet formájában lecsapódik. A fémré-
zás jelen tudásunk szerint nem ismeretes.
Az áramütés biokémiai, ultrastruk-
turális és funkcionális-morfológiai követ-
kezményeinek megismerése közelebb vihet a
sejtbiológia és morfológia változások megérté-
séhez. Az áramhatás komplex vizsgálata lehe-
tõvé teszi az áramjegy keletkezésérõl vallott el-
térõ vélemények feloldását. Polarizációs op-
tikai módszerekkel vizsgálható, az áramhatás
helyén a kollagénrost-struktúra átalakulása.
Ezáltal ún. rejtett áramjegy is elemezhetõ. A
kollagén szerkezeti változása különösen jól kö-
vethetõ a Romhányi-féle precipitációs ani-
zotrop toluidinkék-festési eljárással. Az áram-
jegy területében monokromatikus vörös fény-
ben az eredetihez viszonyított emelkedett po-
zitív kettõs törést, pozitív dikroizmust mutató,
tömött szerkezetû sztenokollagént és a nega-
tív kettõs törést, negatív dikroizmust mutató
lazább szerkezetû porokollagént lehet kimu-
tatni.
Az áramjegy, ha a vezetõ nedves – tehát
kisellenállású testfelszínnel nagy felületen 13-5. ábra Az áram kilépési jegyei talpon és a lábuj-
érintkezik (pl. fürdõkádban) – hiányozhat. A jon
250 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
sérül, ahol legkisebb a mechanikai szakítószi-
lárdsága.
A heves izomösszehúzódás a csontok tö-
rését is okozhatja. A végtagok legvékonyabb
csontjai ott törnek, ahol a legerõsebb izmok ta-
padnak. Ennek megfelelõen bizonyos törésfor-
mák jellegzetesek. A felsõ végtagon a felkar-
csont (fej, nyak), valamint a lapocka törése a
gyakori. A nagy- és a kisgumók törése rend-
szerint vállficammal jár együtt. Az alsó vég-
tagokon a medenceöv izmainak összehúzódása
a combnyak és az acetabulum törését, a csípõ-
13-6. ábra Áramjegy fémipregnálódása vörösrézhu- ízület ficamát okozhatja. Az elektrosokk-te-
zaltól (metallizáció)
rápiának ritka, de jellegzetes szövõdménye volt
a háti csigolyák törése.
Nagyfeszültségû áram elektrotermikus
szecskék a test savionjaival sókat képeznek. A hatására a csontszövet megolvadhat, elszene-
benyomat a fém anyaga szerint különbözõ szí- sedhet. A csont megolvadásakor csontgyön-
nû: az alumínium vezetéké ezüstös, a vasé gyök képzõdnek. Anyaguk foszforsavas mész.
barnásfekete, a rézé barnászöld. A fémsók A test III–IV. fokú égési sérüléseit, akár a vég-
spektroszkópos, elektronmikroszkópos elem- tag amputációját is okozhatják (13-7. ábra).
analízis vizsgálattal kimutathatók. Az áram
behatásának igazolását is szolgáltathatják. A
metallizáció utal az áram belépési helyére
(13-6. ábra).
Az egésztest-áramütés után a túlélõknél
kifejezett vércukorszint-emelkedés figyelhetõ
meg. Ennek lezajlása után mind a vércukor-,
mind az összfehérje-érték jellemzõ csökkenése
jön létre. Elsõsorban az albumin- és az alfa-1-
globulin frakcióban. A szérumalbumin-frakci-
óban észlelt változások jól összhangba hozha-
tók az áramütés után észlelt májfunkciós érté-
kek változásaival is. Az egy idõben végzett
májbiopsiás vizsgálatok a májsejtek glikogén-
tartalmának csökkenését, a granulált felszínû
endoplazmatikus reticulumok tágulatát, de-
granulálódását mutatták.
A biokémiai és biofizikai tulajdonságai
alapján valamennyi szövet közül az izomzat
elektromos vezetõképessége a legnagyobb.
Mivel az áram a testben a legkisebb ellenállás
irányába halad, a legnagyobb áramerõsség az
izmokban alakul ki. Következménye a heves
összehúzódás és az egyes rostok vagy a teljes
izomzat elszakadása. Az izom rendszerint ott 13-7. ábra Nagyfeszültségû áramütés végtag-levá-
lasztással
§ 13. AZ ELEKTROMOSSÁG OKOZTA KÁROSODÁSOK
Gyakran kialakul a szív (jobb kamra és jobb
pitvar) heveny tágulata. A vér legtöbbször fo-
lyékony. Gombostûfejnyi vagy nagyobb vérzé-
sek gyakoriak a szívbelhártya alatt, a szív-
izomban, epicardialisan és a fõér belhártyáján.
A verõeres rendszer kiürült, a vénák pattanásig
teltek vérrel. A nyálkahártyákon és a
parenchymás szervekben a rhexistõl eredõ vér-
zések láthatók.
A tüdõk, különösen az alsó lebenyek tö-
möttek, vérbõek, metszlapjukról bõségesen
ürül véres-habos savó.
A boncolási lelet alapján véleményt kell
mondanunk a halál okáról. Elõfordul, hogy
az elektromos baleset feltételezésének egyetlen
alapja az, hogy az áldozatot elektromos beren-
dezések mellett fekve találták.
Amennyiben az áramjegy kórismézhetõ és
más halálok nincs, akkor a boncolás, a szövet-
tani vizsgálat, az elõzményi és helyszíni adatok
együttesen megerõsíthetik az elektromos
áramütést, mint halálokot.
Amennyiben nem sikerült kimutatni áram-
jegyet, elektromos áramhatás halálokként csak
kellõ óvatossággal fogadhatók el az alábbi el-
változások mellett:
1. a jobb szívfél heveny tágulata,
2. a belsõ szervek passzív bõvérûsége,
3. egyéb természetes halálok hiánya,
4. az áramütésre utaló nyomozati adatok.
Az elektromos áramhalál lényege a mai
napig sem tisztázott. Feltételezhetjük a köz-
ponti idegrendszer életfontos centrumainak
primer érintettségét, a következményes szív-
és légzésbénulást (agytörzs, gerincvelõ, sinus-
csomó).
Az elektromos balesetek sajátos formája
amikor fürdés közben a vezetékes hajszárító,
rádió vagy villanymelegítõ a vízzel telt kádba
esik, zárlatot okozva áramütés következik be.
A véletlen baleset vagy a szándékos cselek-
mény lehetõségét hatósági eljárás hivatott tisz-
tázni.
/ 251
ELEKTROMOS ÁRAMMAL ELKÖVETETT
ÖNGYILKOSSÁG
ÉS EMBERÖLÉS
Az öngyilkosság elektromos árammal nem
gyakori. A cselekménynek, végrehajtási módja
és lezajlása szerint általában három típusa kü-
löníthetõ el.
1. Az öngyilkos a nagyfeszültségû távvezeték
oszlopát megmászva kezével érinti a ve-
zetéket. Azonnal eszméletlenné válik, sú-
lyos égési sérüléseket szenved és lezuhan.
Ilyenkor másodlagos sérülések is keletkez-
nek. A halál rendszerint a helyszínen
bekövetkezik.
2. Az öngyilkos a földön áll. Egy hosszú drót
egyik végét a csuklójára rögzíti vagy meg-
markolja, a másik végét nehezékkel ellátva
átdobja a távvezetéken. A halál oka elekt-
romos behatás és súlyos égési sérülés.
3. Az öngyilkos a testére, pl. csuklójára csa-
vart vezeték segítségével a hálózati áram-
körbe csatolja magát. A hosszú behatási
tartam következtében rendszerint bekövet-
kezik a halál. Ezt a módszert többnyire
mûszaki képzettségûek választják.
Az elektromos áramot emberölés elköve-
tésére ritkábban használják fel. Míg az öngyil-
kosság ténye a helyszín és az elõkészületek
alapján az esetek nagy részében szembetûnõ,
addig a gyilkos a helyszínt átrendezi, az elõké-
születek nyomait eltünteti, az öngyilkosság
látszatát keltheti.
ELEKTROMOS BALESET VIZSGÁLATA
A helyszíni adatok birtokában minden kér-
déses esetben áramütés után együttes mûszaki
és orvosszakértõi vizsgálatot kell végezni. Az
áramütés kimenetele függ az áramtól. Meg
kell ezért kísérelni az áramütött testén áthala-
dó (be- és kilépõ) áram útjának tisztázását. Az
elektromos baleset elvileg három módon zajlik
le.
252 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
1. A sérült teste, leggyakrabban két keze,
érintkezésbe jut a két pólussal, illetve az
azokhoz kapcsolt vezetõ részletekkel.
Egyidejûleg a sérült a földdel szemben szi-
getelt. Az áramút: kéz-kéz.
2. A sérült testének egyik pontja érinti az
egyik pólust, egyidejûleg itt vezetõ össze-
köttetésben van a földdel (pl. szöges cipõ);
testén áram halad át a földbe.
3. A sérült csak az egyik pólussal jut érintke-
zésbe, a földdel szemben jól szigetelt, de
egyidejûleg testének másik pontja (pl. keze)
földelt tárggyal, pl. vízvezetékkel jut érint-
kezésbe, két érintkezési ponton át áram ha-
lad a földbe.
A mûszaki szakértõi vizsgálattal kiszámít-
ható, hogy hozzávetõlegesen milyen áramerõs-
ség hatott a sérült szervezetére. Megállapítha-
tó továbbá az érintkezési felület áramsûrûsége
és az érintkezés minõsége (erõteljes vagy felü-
letes).
Gyakran nehéz megbízható adatot szerezni
az árambehatás idõtartamáról. Ha a sérültnek
sikerült a vezetéket akaratlagosan elengedni,
akkor a behatási idõtartam csak néhány má-
sodperc lehetett.
Mérlegelni kell, hogy a megállapított fizi-
kai tényezõk mellett milyen körülmény, bal-
eset, öngyilkosság, életellenes bûncselekmény
okozhatta-e az áramütést.
VILLÁMSÚJTÁS
A gyakorlat általában azonosítja az ipari
elektromos áram és a légköri elektromos kisü-
lés – villám – okozta balesetet. A villámsújtás
azonban mind a fizikai hatástényezõk, mind a
szervezetre gyakorolt jellegzetes hatása és kö-
vetkezményei alapján különálló baleseti forma.
Ipari elektromos baleset alkalmával
rendszerint pontosan ismert a feszültség, szá-
mítás vagy becslés alapján, megállapítjuk az el-
lenállás és az áramerõsség értéke. Gyakran áll
rendelkezésünkre adat a behatási idõtartamra
vonatkozóan is.
§
A villám fizikai energiáinak értékét adott
esetben nem ismerjük. Jellegzetes a mikrosze-
kundum nagyságrendû rövid behatási idõtar-
tam és az extrém magas feszülstégérték.
A villám feszültsége 100–1000 millió volt
is lehet, az áramerõsség az eddigi mérések
szerint a felszabaduló energiát 200–250 ezer
ampert is elérhet. A villám kisülésénél felsza-
baduló energiát 250–300 kW órára becsülik. A
behatás ideje aránylag konstansan rövid (25–30
mikroszekundum). Villám okozta baleset, ha-
láleset a nyári hónapokban gyakori. Általá-
ban szemtanúk jelenléte nélkül zajlik le és egy
vagy több személyt károsít. Formájuk szerint
megkülönböztetjük a vonalas, a sík- és a
gömbvillámot. A villámsújtás helyét számos
tényezõ, így geológiai, terepsajátosság, a leve-
gõionizáció foka is meghatározza.
A villámsújtást közvetlenül követõ tünetek
hirtelen és teljes intenzitásukban jellegzetesen
zajlanak le. A villám mechanikai energiájának,
az ún. lökéshullámnak a hatására a villám-
ütött eleshet, és másodlagosan is szenvedhet
súlyos sérülést (agyrázkódást, csonttörést).
Ennek megfelelõen a tüneti kép változatos le-
het.
Gyakori a halláskárosodás, dobhártyasérü-
lés, látászavar. Azok az acusticus és fényárta-
lom következményei.
Típusos esetben a villám a túlélõ sérültön
jellegzetes organikus-funkcionális tünetegyüt-
test vált ki, melynek összetevõi az alábbiak.
1. Tudatzavar – eltérõ súlyosságú villámsúj-
tás tünete. A sérült azonnal eszméletét
veszti. Tudatát spontán vagy az alkalma-
zott segítségnyújtásra rendszerint percek
vagy órák múlva visszanyeri. Az eszmélet-
vesztés és a tudatzavar esetenként napokig
és elhúzódhat. Olykor fluktuáló jellegû.
Hosszabb ideig tartó eszméletvesztés ese-
tén, következményeivel együtt asphyxiás
állapot alakulhat ki. A villámsújtott álla-
pota tudatvesztéssel járó esetben is marad-
ványtünetek nélkül rendezõdhet. Az esz-
méletvesztés nélkül bekövetkezett tudatza-
var különbözõ lehet. Olykor pszichomo-
§ 13. AZ ELEKTROMOSSÁG OKOZTA KÁROSODÁSOK
toros nyugtalanság, deliriosus állapot lép-
het fel vagy enyhe pszichés reakció alakul
ki. Tudatzavarral járó esetben congrad
vagy retrograd emlékezetkiesés maradhat
vissza.
2. Perifériás idegkárosodás – a villámsúj-
tottak nagy részénél kialakul. Leggyako-
ribb a végtagok bénulása. Érinthet egy vagy
több, esetleg a négy végtagot is. A bénulás
ritkán reflexkieséssel jár együtt, de többnyi-
re érzés- és vegetatív zavarok kísérik
(paraesthesiák, oedema, cyanosis, végtag-
hûvösség). Bekövetkezhet funkciózavar az
agyidegek területén is. A következmény
anisocoria, pupillamerevség, ptosis, facialis
bénulás, hallás-, beszéd- és nyelészavar. A
perifériás jellegû bénulás tünetei percek,
órák, ritkábban hosszabb idõ alatt fokoza-
tosan rendezõdnek. Ha az agyidegek terü-
letét érintõ károsodás, nyelészavart idéz
elõ, súlyosabb következmény, pl. félrenye-
13-7. ábra Lichtenberg-féle villámrajzolat
/ 253
lés veszélye miatt, a sürgõs kórházi elhelye-
zés indokolt.
3. A kültakarón keletkezõ jellegzetes el-
változás a Lichtenberg-féle villámraj-
zolat (13-7. ábra). Fenyõághoz, páfrány-
hoz hasonló zegzugos lefutású, vonalas,
vörösesbarna bõrszínezõdés. Különbözõ ki-
terjedésben látható az arcon, a törzsön vagy
a végtagokon. Általában percek vagy órák
alatt eltûnik. Többnyire a sérült kórházi
felvételekor már nem észlelhetõ. A bõrraj-
zolat helyén ritkán barnás pigmentatio ma-
rad vissza. Kialakulásának valószínû oka a
felületen haladó beidegzõ idegrostok elvál-
tozására visszavezethetõ bõrcapillaris-
károsodás. Egyidejûleg az érpálya tartalma
a hõhatásra coagulálódhat. Azok a bonco-
lás során jól követhetõk.
VILLÁMSÚJTÁS OKOZTA HALÁL
A holttest boncolását megelõzõen keresni
kell a bõrön a villámrajzolatot. A villámrajzo-
lat a villámsújtásra bizonyító értékû, mert ilyen
bõrelváltozást csak az atmoszferikus elektro-
mos energia behatása okoz. Ezért a villámraj-
zolatot lehetõség szerint mielõbb le kell fény-
képezni.
A villámsújtással gyakran együtt jár a bõr
enyhébb-súlyosabb fokú, olykor elszenesedés-
sel járó égési sérülésével. A haj és a szõrzet
megpörkölõdhet.
A bõrön, a villám belépésének megfelelõ-
en a lövési sérülés bemeneti nyílásra emlékezte-
tõ anyaghiányt vagy aprósörétes lövést utánzó
elváltozás alakulhat ki. A lövési sérüléstõl
könnyen elkülöníthetjük, mert nincs lõcsator-
na és természetesen sörét sem található.
Villámsújtás következtében viszonylag rit-
kán következik be súlyos mélyreható szövet-
roncsolás. A helyszínen különbözõ jeleket ta-
lálhatunk: fémtárgyak megolvadnak, mágne-
sessé válnak, dróthuzalok dugóhúzószerûen
összecsavarodnak, a talajban keskeny járatok
keletkeznek, a homok-kvarc szemcsék össze-
olvadnak ún. fulgurit keletkezik. Az ún. lö-
254 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
késhullám a test elrepítésével, tárgyhoz, talaj-
hoz csapással, másodlagosan, kiterjedt zúzó-
dást, lágyrészsérülést, a végtag- és koponya-
csonttörést is okozhat. Azok a halál okát is ké-
pezhetik. A sérülések alapján felmerülhet más
erõszakos halálok lehetõsége. A helyszíni
szemle, a boncolás és esetenként a meteoroló-
giai adatok adhatnak biztos útmutatást. A ta-
lajt érõ villámcsapás helyétõl 100–200 méterre
lévõ személyt is érheti a talaj közvetítésével
elektromos energiahatás, jellemzõen az alsó
végtagokon (belépés–kilépés).
A szervek boncolási lelete nem jellegzetes.
Hasonló belsõszervi elváltozásokat találunk
elektromos áramütés, fulladásos vagy más hir-
telen bekövetkezett halál esetén is.
Villámsújtás esetén a halál oka valószínûleg
az életfontosságú nyúltagyi központok hirte-
len bekövetkezõ irreverzíbilis károsodása.
Megfigyelték, a Nissl-sejtek tigrolysisét, az
erek körüli terek vérzését. A boncolás a halál
pontos okára vonatkozólag nem szolgáltat
egyértelmû bizonyítékokat. Csak valamennyi
adat birtokában és együttes értékelésük alapján
lehet határozottan megállapítani, hogy a halál
villámsújtás következtében állott be.
A villámcsapás tényének igazolása a bõrön lé-
võ villámrajzolat, a szõrzet megpörkölõdése, a
gyanús szövetek szövettani vizsgálata, a kör-
nyezetben található és a villámcsapásra jelleg-
zetes elváltozások, valamint a természetes ha-
lálok kizárása alapján történhet. A bizonyítás
érdekében feltétlenül szükséges az összes kö-
rülmények figyelembevétele, a helyszín és a
környezet gondos tanulmányozása. Csak vala-
mennyi adat birtokában és együttes értékelé-
sük alapján lehet megnyugtatóan, nagy való-
színûséggel megállapítani, hogy a halál a vil-
lámcsapás következtében állott be és bûncse-
lekmény kizárható.
§
A villámcsapás lehetõségére, szabadon talált
holttestek vizsgálatánál, különösen zivataros
évszakokban (május-szeptember) gondolni
kell.
AZ ELEKTROTRAUMA RITKA
FORMÁI
A leszakadt nagyfeszültségû vezeték né-
hány méteres körzetében, a talajon akár több-
száz kilovoltos feszültséget hozhat létre úgy,
hogy az igen meredek feszültség gradienssel
eshet nullára. Az ilyen helyeken ún. lépésfe-
szültséggel kell számolni. Ha valaki erre a te-
rületre lép, akkor a talaj egymástól lépésnyi tá-
volságban lévõ két pontja között, akkora po-
tenciálkülönbség alakulhat ki, hogy a láb és a
föld közötti ellenállástól függõen, enyhébb
vagy súlyosabb, sõt halálos áramütést szenved-
het.
A zivatarfelhõ alatt álló ember feje és a talaj
között a felhõ töltése töltésmegoszlást, ún.
megosztott feszültséget hozhat létre. A fo-
lyamat önmagában nem veszélyes, mert folya-
matosan alakul ki. A megoszott feszültség ak-
kor okozhat áramütéses balesetet ún. belsõ
áramütés formájában, ha a környezetben be-
csapódó villámok által megváltozik a felhõ töl-
tése, és ezzel egyidejûleg megszûnik az emberi
test feszültségmegoszlása. A belsõ áramütés
elsõsorban a központi idegrendszert érinti.
Az ún. statikus elektromosság kisülése
az emberi test közvetítésével az áramütés érze-
tét is keltheti (pl. mûszálas ruhanemûk feltöl-
tõdése). A kisülés elektromos energiája csekély,
néhány tized mA áramerõsségû. A szikrázás
azonban megfelelõ környezetben (benzingõz,
gáz), illetve ahol robbanásveszélyes vagy gyúlé-
kony anyagokat tárolnak, robbanáshoz,
égéshez vezethet.
 14. Természetes halálokok
Sótonyi Péter
HIRTELEN HALÁL
Az 1997. évi CLIV. törvény az egészség-
ügyrõl 218 paragrafusa és a 34/1999. (IX. 24.)
BM–EüM–IM sz. együttes rendelet határoz-
za meg a rendkívüli halál azon eseteit, ame-
lyekben a bekövetkezett halál körülményeit,
módját, okát és a felmerülõ felelõsség kérdéseit
hivatalos vizsgálat keretében kell tisztázni. A
tisztázatlan halálesetek csoportjában elkülö-
nítjük a hirtelen és váratlan halált. A hirtelen
halál (mors subita) sajátos igazságügyi foga-
lom.
Hirtelen halálról akkor beszélünk, ha:
à látszólag egészséges egyén,
à kimutatható külsõ ok nélkül,
à rövid idõn belül meghal.
A hirtelen halál a megelõzõ tünetek hiá-
nyában a környezetben és hozzátartozókban és
nem egyszer a halottvizsgálatot végzõ orvos-
ban is felkeltheti a gyanút, valamely nyomnél-
küli külsõ behatásra, mérgezésre, illetõleg bûn-
cselekményre. Ennek oka elsõsorban az
elõzmények hiánya, a sajátos helyszín és a
halottvizsgálat során felmerülõ bizonytalansá-
gok.
A hirtelen halál eseteinek zömében a bon-
colás olyan kórbonctani elváltozásokat tár fel,
amelyek az élettel nem egyeztethetõk össze,
azokat a természetes okból bekövetkezett halál
okának kell tekinteni.
A boncolás ezért nemcsak a halál tényleges
okát hivatott tisztázni, hanem elõsegíti az
esetleges bûncselekmény felderítését is.
A rövid idõ alatt nem érthetünk mindig
pillanatokat, perceket, sõt az egy-két órát is je-
lenthet. A kimutatható külsõ ok lényeges
elõfeltétele a hirtelen halál kórjelzésének. A
látszólag egészséges egyén ismérve nem szó-
szerinti megfogalmazást takar, mert eseten-
ként a hozzátartozók gondos kikérdezésekor
már meglévõ, de nem kezelt megbetegedések
kísérõ tünetei is felderíthetõk. A hirtelen halál
meghatározásához e három tényezõ együtte-
sen szükséges, és ha közülük bármelyik hi-
ányzik, nem beszélhetünk hirtelen halálról. A
hirtelen halálhoz hasonló, de attól mégis elkü-
lönítendõ a váratlan halál. Ez esetben a halál
fennálló ismert betegség következtében, olyan
idõpontban következik be, amikor a beteg álla-
potából az nem volt elõre látható. A nem várt
szövõdmény miatt bekövetkezett halál a kör-
nyezetet általában váratlanul éri.
HIRTELEN HALÁL BONCLELET ALAPJÁN
TÖRTÉNÕ OSZTÁLYOZÁSA
1. A halál oka az élettel össze nem egyeztet-
hetõ, súlyos kórbonctani elváltozás. Az
minden kétséget kizáróan arra is magyará-
zatot ad, hogy miért az adott idõpontban
következett be a halál. Ezekben az esetek-
ben ún. abszolút anatómiai halálokról
beszélünk.
2. A hirtelen halálesetek legnagyobb csoport-
ját a „relatíve súlyos” többnyire idült szer-
vi elváltozásokkal járó esetek képezik. A
boncolás vagy a kiegészítõ laboratóriumi
vizsgálatok (bakterológia, szövettan stb.)
256 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
többé-kevésbé magyarázatát adják a halál
okának, arra azonban, hogy miért az adott
idõpontban következett be a halál, nem
mindig kapunk választ. Ilyenkor különös
gondot kell fordítani az alkalmi kiváltó té-
nyezõk feltárására is.
3. A hirtelen halottak harmadik csoportjába
tartoznak azok az esetek, amelyekben a
boncolás egyáltalán nem tár fel elfogadha-
tó halálokot vagy jelentéktelen kórbonctani
elváltozásokat igazol. Az ún. negatív
bonclelettel járó eseteket mindig fenntar-
tással kell fogadni, mert ez a tény abból is
adódhat, hogy a boncolást nem megfelelõ
gondossággal vagy a bizonyítást segítõ ki-
egészítõ módszerek (szövettan, laboratóri-
um stb.) elmulasztásával végezték.
A kórbonctani elváltozásokon kívül vizsgálni kell a
hirtelen halált kiváltó alkalmi és hajlamosító ténye-
zõket, amelyek segítséget nyújthatnak abban,
hogy a halál miért az adott idõpontban követke-
zett be.
HIRTELEN HALÁLRA HAJLAMOSÍTÓ
TÉNYEZÕK
Ilyennek tekinthetjük a status lymphati-
cust, a nyirokszervek hyperplasiája által jel-
lemzett állapotot, amelyet a nyirokcsomók,
tonsillák, nyelvgyöki, bélfali és lépbeli
Malphigi-nyiroktüszõk túltengése és pastosus
testalkat jellemez. A thymus egyidejû megna-
gyobbodásával, illetve felnõttkori megmaradá-
sával társult formája a status thymolym-
phaticus. Az elváltozás tényét újabban néme-
lyek kétségbe vonják. Valószínûleg nem csak a
nyirokszövet túltengése, hanem a társuló szív,
az érrendszer és a mellékvesekéreg-hypoplasia
tehetõ felelõssé a betegség, stressz és trauma
iránti csökkent ellenállásáért. Nagyobb jelentõ-
ségû a status hypoplasticus a kromaffin-
rendszer általános hypoplasiája, ahol meghatá-
rozóan a mellékvese kromaffinállománya fo-
gyatkozik meg. Annak következménye az
adaptációs képesség jelentõs csökkenése. Az
elváltozást aorta angusta, „cseppszív” és hypo-
§
plasiás érrendszer kíséri, melyek eleve elégtelen
vérkeringést tartanak fenn. A szervezet meg-
terheléskor a szükséges, fokozott igénybevé-
telnek nem tud eleget tenni.
A koponyavarratok korai elcsontosodása –
leggyakrabban a korona és nyílvarrat területén
– idült koponyaûri nyomásfokozódás fenntar-
tásával hirtelen halálra hajlamosíthatnak. A
craniocervicalis átmenet anomáliája a platy-
basia (koponyaalap ellaposodása). Az elválto-
zás jellemzõje, hogy a clivus vonala lapos és
nem a normális ferde irányú. A frontális bázis
és a clivus síkja által bezárt szög 150°-nál na-
gyobb. Az elváltozásban fokozott a kisagy-
mandulák és a nyúltvelõ öreglik irányába törté-
nõ elmozdulásának, majd beékelõdésének ve-
szélye. Az agytörzsre gyakorolt nyomás az ab-
ban lévõ vitális központok súlyos funkciózava-
rát idézheti elõ és hirtelen halálhoz vezethet.
Az agytörzs fejlõdési rendellenességei kö-
zül az Arnold–Chiari-malformatio emelhe-
tõ ki, melyben a megnyúlt kisagyi mandulák a
foramen magnumon keresztül a gerinccsator-
na felsõ cervicalis részébe nyomódhatnak. Az
egy vagy mindkét oldali foramen jugulare
szûkület következménye lehet: a vénás elveze-
tés zavara, az idült koponyaûri nyomásfoko-
zódás. Mindkét elváltozás növeli a hirtelen ha-
lál bekövetkezésének lehetõségét.
HIRTELEN HALÁLT KIVÁLTÓ TÉNYEZÕK
Az alkalmi kiváltó tényezõk között a leg-
gyakoribb az ún. emésztéses állapot (status
digestionis). A gyomor és a belek teltségi álla-
pota miatt az emésztõszervekben és a tápcsa-
torna területében átmeneti bõvérûség alakul ki,
amit a periférián vérszegénység, majd collap-
susszerû állapot kísér. A vérelosztódásnak ez a
megváltozása a keringést terheli, az egyensú-
lyát felboríthatja. A telt gyomor a rekesz fel-
nyomásával a szív, illetve fõér szögének össze-
nyomatása által mechanikusan gátolja a szív
mûködését, ezzel jelentõsen rontva a koszorú-
erek telítõdését. A tartós vagusingerlés reflexes
úton szívmegállást hozhat létre. A telt gyo-
§ 14. TERMÉSZETES HALÁLOKOK
morfal feszülése a nyálkahártyáról kiváltott
reflex útján szûkítheti a koszorúereket (gast-
rocardialis reflex). Az ún. emésztéses álla-
potban a bonclelet jellegzetes: gyomrot, bele-
ket teltnek találjuk savóshártyájuk alatt az
egyébként nem látható nyirokérhálózat szabad
szemmel is szembetûnõ, metszlapról tejszerû
anyag, chilus ürül.
Alkalmi kiváltó okként szerepelhet ke-
ringési betegségben szenvedõ egyéneknél, kü-
lönösen megfelelõ tréning hiányában, a fizikai
munka, a hasprés fokozott mûködtetése, szék-
rekedés, nemi izgalommal járó vérnyomás-
emelkedés, meteorológiai változások, a menst-
ruációhoz, terhességhez társuló vegetatív pszi-
chés labilitás.
Hirtelen halált elõsegítõ tényezõként is-
meretes a pszichés megterhelés, az új kör-
nyezeti feltételekhez való alkalmazkodási ne-
hézség, a szorongás, az ijedtség is. A körülmé-
nyek tovább ronthatják a már korábban fenn-
álló keringési zavart. A hatásmechanizmus je-
len ismereteink szerint akként követhetõ, hogy
az ijedtség, a szorongás a központi idegrend-
szeren keresztül kiválthatja a vasomotorcent-
rum olyan izgalmát, amelyet erõs érkont-
rakció, majd -dilatáció követ. A vegetatív
idegrendszer egyensúlyának felborulásával
ugyanekkor a kezdeti sympathicus hatást va-
gushatás, majd újra sympathicus hatás követi.
Ezek a változások az egyén általános állapotá-
tól függõen vagy kiegyenlítõdnek, vagy ha sú-
lyos szervi elváltozásokhoz társulnak, akkor a
keringés irreverzíbilis összeomlásához is vezet-
hetnek. A pszichés és szomatikus hatások ke-
veredhetnek, veszekedés és verekedés közben
beállott hirtelen halálesetekben. A véleményal-
kotás nagy körültekintést igényel akkor, ha a
bántalmazás során minimális sérülés is keletke-
zett. A bonclelet ezekben az esetekben tisztáz-
hatja, hogy nem a bántalmazás okozta erõbe-
hatás, hanem döntõen szervi elváltozások mi-
att következett a keringésösszeomlás, eszmé-
letvesztés, elzuhanás, a hirtelen halál. A bán-
talmazás bizonyos esetekben büntetõjogilag
csak mint hirtelen halált elõsegítõ, ún. alkalmi
kiváltó ok értékelhetõ, de a hirtelen halál való-
/ 257
ságos okát az egyén különleges állapota – ter-
mészetes kórokú megbetegedése – szolgáltatta
(pl. agyalapiverõér-tágulat - bántalmazás).
Már az elõzõekben (lásd vízbe fulladás)
utaltunk arra, hogy fürdés közben a halálese-
tek egy része nem fulladás, hanem hirtelen ha-
lál. A reflektorikus úton következhet be hirte-
len halál (Badetod) vízbe ugrás, fürdés közben.
A hideg víz hatására sokk váltódhat ki a bõr-
felszínrõl. A szemgolyó megnyomódásakor
vagushatás érvényesülhet. Hasonló hatást
válthat ki a hidegvíz gégébe, garatba jutása is.
Fürdés, úszás közben a hirtelen halál akkor
bizonyított, ha
1. hiányoznak a fuldoklás jelei,
2. a vízbe fúlást bizonyító laboratóriumi lelet
eredménye gyakorlatilag negatív,
3. hirtelen halál oka a szervi elváltozás alapján
megállapítható.
Egészséges fiatal egyénnél gondolni kell a
testi megerõltetést – úszást – kísérõ vércukor-
szint-süllyedésre, elektrolitváltozásra vagy
erõltetett légzés kapcsán létrejött tüdõszaka-
dás miatti légemboliára. Ezeket a lehetõsége-
ket a laboratóriumi vizsgálatok igazolhatják
vagy kizárhatják.
Az obstruktív alvási apnoe szindrómá-
ban (Picwick-szindróma) az apnoe alatt bekö-
vetkezõ bradycardia és hypoxia következtében
ritmuszavarok léphetnek fel (kamrai extra-
systolia, vezetési zavarok, blokk, kamrai ta-
chycardia, extrém bradycardia). Súlyosságuk
és gyakoriságuk hirtelen halálra hajlamosíthat-
nak. A potenciális veszély megnõ cardiovas-
cularis betegségekben. Bizonyos eseteiben a
légzésleállás másodpercekig tarthat, azonban
az éjszakai, halmozott ismétlõdés (25–30-szor)
életveszéllyel járó állapotot eredményezhet.
A hirtelen idõjárási meleg-, illetve hideg-
front-változások, ún. frontbetörések, a me-
teorológiai frontok átvonulása, illetve az ezzel
járó légtömegcsere a szervezetre bizonyított bi-
ológiai hatásokkal járnak. A melegfront sym-
pathicotoniás, a hidegfront parasympathico-
toniás irányban hat. A frontokra érzékeny em-
258 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
berek (meteoroszenzíbilis) a változásokat
rosszul tûrik. A meteoropatológiai adatok bár
még némileg ellentmondóak, az tényként álla-
pítható meg, hogy a hideg-, illetve melegfront
idején megszaporodnak a hirtelen halálesetek
is. Halmozódnak többek között az emboliák,
thrombosisok, az agyvérzések és cardialis tör-
ténésekkel járó hirtelen halálesetek. Nõ az in-
gerlékenység a görcskészség és a reakcióidõ
(balesetveszély). A kiváltó közelebbi fizikai-
meteorológiai tényezõ és a patomechanizmus
között a kapcsolat nem ismert.
A hirtelen halál elõfordulása kifejezett év-
szakfüggõséget (novembertõl–márciusig)
nembeli (férfiaknál gyakoribb) és korbeli kü-
lönbséget (55–60 év) mutat.
A hirtelen szívhalál gyanújának eseteiben –
elsõsorban fiatalkorban – ki kell zárni a drog-
fogyasztás lehetõségét, azokban az esetekben,
amikor a boncolás és a kórszövettani vizsgálat
a halál okára nem ad magyarázatot. A további
laboratóriumi – toxikológiai – vizsgálatokhoz
szükséges mintákat már elõzetesen biztosítani
kell. A kérdéssel bõvebben a toxikológiai (23.)
fejezetben a kábítószer-mérgezéseknél foglal-
kozunk.
A következõkben az anatómiai hely szerint
különbözõ szervekben lokalizálódó, a gyakor-
latban fontos hirtelen halálokokat részletez-
zük.
A SZÍV ÉS ÉRRENDSZER HIRTELEN
HALÁLT OKOZÓ MEGBETEGEDÉSEI
Szív- és éreredetû hirtelen halált okoznak:
1. veleszületett szívbetegségek,
2. a szívizom vérellátási zavarai (iscahemiás
szívbetegségek),
3. a szívbillentyûk betegségei,
4. a szívizom nem ischaemiás betegségei,
5. az ingerületképzõ és vezetõ rendszer beteg-
ségei,
6. a szívizom gyulladásos betegségei,
7. a fõér intrapericardialis szakaszának beteg-
ségei,
8. a vénás rendszer betegségei.
§
VELESZÜLETETT SZÍVBETEGSÉGEK
Súlyosságuktól függõen általában az új-
szülött-, csecsemõ- vagy gyermekkorban
okoznak hirtelen halált.
A veleszületett szívbetegségek az újszülöt-
tek kb. 1%-ában fordulnak elõ, illetve az összes
szívbetegségek 2%-át képviselik. A szívhibák
jelentõs részének sebészi korrekciója a csecse-
mõ- vagy a korai gyermekkorban megtörténik.
A serdülõ- és felnõttkorban általában a kevés-
bé súlyos congenitalis szívbetegségek vagy a
korai helyreállító mûtétek késõi szövõdménye-
ivel találkozunk. A hirtelen halál a gyermek- és
felnõttkorban a cyanosissal nem járó szívfejlõ-
dési rendellenességek esetében fordul elõ, mivel
a cyanosis rendszerint felkelti a szülõk és az or-
vosok figyelmét, így azok idõben felismerésre
és sebészi korrekcióra kerülnek. A jobb szívfél
betegségei például a serdülõ korban panaszt
ritkábban okoznak („golden period”), tünet-
mentesen progrediálhatnak és az irreverzíbilis
stádiumban vagy a boncolás során kerülnek
felismerésre. Külön csoportot képez azoknak a
veleszületett szívbetegeknek a hirtelen halála,
akik palliatív vagy korrekciós mûtéten átestek,
azonban a felnõttkorban a szakszerû kardioló-
giai gondozásukra valamilyen okból már került
sor.
A szívfejlõdési rendellenességeket a
shunt hiánya vagy jelenléte, annak iránya és a
csatlakozó, kísérõ elváltozások alapján három
funkcionális csoportba sorolhatjuk.
a) A balról-jobbra irányuló áramlást okozó
shuntok kezdetben nem járnak cyanosissal.
A jobb szívfél és a tüdõverõér szisztémás
nyomásterhelése a véráramlás irányának
megfordulásához vezet, ezért a bal szív-
félbe vénás vér is áramlik. A jobb kamra fa-
la kezdetben tágul, majd az izomzata túl-
teng, végül a bal szívfélre több munka há-
rul, a bal kamra fala túlteng, a következ-
mény heveny bal kamra elégtelenség. A
ductus arteriosus (Botalli) rendellenes nyit-
va maradását késõbb a shunt irányának
megfordulása, pulmonalis hypertonia, in-
§ 14. TERMÉSZETES HALÁLOKOK
fektív endocarditis és azok szövõdményei
kísérhetik.
A septumdefectusok a szívfejlõdési rend-
ellenességek mintegy felét képezik. A pit-
vari septumdefectus leggyakoribb for-
mája foramen ovale környékére lokalizáló-
dik. A pitvari septumdefectus szövõdmé-
nye a pulmonalis hypertensio és a heveny
jobbszívfél-elégtelenség. A foramen ovale
közelében megváltozhat a véráramlás, fo-
kozott örvényhatás, prediszpozíciós helyet
teremthet a bakteriális endocarditis kiala-
kulásának. A felrakódott vegetációból el-
szakadó embolusok az artériás rendszerbe
jutva paradox emboliát (coronariaembolus)
okozhatnak.
A kamrai septumdefectus a leggyakoribb
veleszületett gyermekkori szívhiba. Fel-
nõttkorban elõfordulása ritkább, mert a se-
bészileg nem korrigált nagy kamrai defec-
tusok mortalitása magas. A bal-jobb kam-
rai shunt nagyságától függõen a bal kamrá-
ból nagyobb nyomással áramló vér, a jobb
kamra izomzatát terheli, ennek következ-
ménye pulmonalis hypertensio, majd he-
veny jobbszívfél-elégtelenség. A shunt
környezetében is kialakulhat bakteriális
endocarditis, ami paradox embolizációval
járhat.
b) A kezdettõl jobbról-balra irányuló áramlás-
sal és cyanosissal járó shuntok gyakorla-
tilag nem vezetnek hirtelen halálhoz, mert
azok a cyanosis megjelenésével ismertekké
válnak.
c) Cyanosis nélküli obstruktív szívfejlõdési
anomáliák okozhatnak hirtelen halált, mert
olykor tünetmentesek, sokáig rejtve ma-
radhatnak. A halálhoz vezetõ szövõdményt
valamilyen alkalmi ok, testi megerõltetés,
közösülés, székelés idézheti elõ. A szívfej-
lõdési rendellenességet gyakran a boncolás
tárja fel.
Aortaisthmus-stenosis (coarctatio aor-
tae) az aortaív körülírt szakaszának szûkületét
jelenti közvetlenül a bal arteria subclavia eredé-
sétõl distalisan. A szûkület helyétõl függõen az
/ 259
infantilis (preductalis) és a felnõttkori (post-
ductalis) típusok különíthetõk el. Az infantilis
típus mûtéti korrekció nélkül már a csecsemõ-
korban súlyos állapothoz, halálhoz vezet. A
felnõttkori gyakoribb, mely a Botalli-vezeték
heges záródásának következménye. A szûkü-
let okozta keringési akadályhoz csatlakozhat a
bal kamrai koncentrikus hyperthrophia, disse-
caló vagy saccularis aorta aneursyma és rup-
tura, infektív endocarditis, aortitis, illetve azok
szövõdményei vezethetnek hirtelen halálhoz.
A pulmonalis stenosisban a pulmonalis
billentyû vagy az infundibulum szûkülete mi-
att megnõ a kiáramlási ellenállás. Az enyhe
vagy mérsékelt stenosisban szenvedõ beteg
életkilátásai normálisak. A jelentõs stenosis
hirtelen halállal járhat a fellépõ heveny jobb
kamra elégtelenség miatt.
A bal coronaria rendellenes eredése az
a. pulmonalisból (Bland–White–Garlande-
szindróma) rendszerint myocardialis infarc-
tust, hypoxiás károsodást okoz már a csecse-
mõkorban. Bizonyos esetekben az anomáliá-
ban szenvedõk a gyermekkorban tünetmente-
sek, elérik a felnõttkort, mert jelentõs collate-
ralis hálózat fejlõdik ki a jobb és bal coronaria
ágrendszerei között. Az anomáliához társuló,
bal kamrai krónikus hypoxiás károsodás kö-
vetkezménye lehet a heveny balszívfél-elég-
telenség. A bal arteria coronaria eredhet eltérõ
helyrõl, a jobb Valsalva-sinusból. Fiatal egyé-
neknél a szívizom hypoxiás károsodásához,
majd myocardialis infarctushoz és hirtelen ha-
lálhoz vezethet.
Az aortabillentyû tasakján kialakuló
tágulat rupturálhat és heveny billentyûelégte-
lenséget idézhet elõ. A leszakadt billentyûrész-
leteknek embolisatio útján a coronaria ágába
jutása hirtelen halálhoz vezethet. Elõfordulhat
több coronariaszájadék, ez önmagában nem je-
lent kóros körülményt, azonban társulhat hy-
poplasiás coronariarendszerrel is. Az erõtelje-
sen, ún. dominánsan fejlett jobb coronaria-
rendszerhez, hypoplasiás bal coronariarendszer
csatlakozhat. Az ilyen esetekben, a bal kamrai
izomzat táplálkozási zavarának következmé-
nye lehet a heveny szívelégtelenség.
260 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A fõér dissecaló aneurysmája (cysticus
media necrosis) ráterjedhet a coronariaágakra,
de azokon önállóan is megjelenhet. Aneurys-
mával vagy anélküli érfali rupturához, illetve
szívtamponádhoz vezethet.
A mitralis prolapsus-szindróma termé-
szete ellentmondásos. A legtöbb esetben elkü-
lönül az egyéb szívbetegségektõl és mint jelleg-
zetes veleszületett vagy fejlõdési zavar jelent-
kezik. A mitralis prolapszushoz csatlakozhat a
hosszú QT-szindróma, ami hirtelen halált
okozhat. Hirtelen halálra hajlamosíthatnak az
örökletes kötõszöveti megbetegedések, külö-
nösen a Marfan- (örökletes kötõszöveti beteg-
ség) és Ehlers–Danlos- (kollagénképzõdési
zavar) szindrómák. A prolabáló billentyû vi-
torla egyenetlen felszíne, illetve a billentyû
(prolabáló) mögött pangó vérben apró throm-
busok alakulnak ki, melyekbõl embolisatio tör-
ténhet.
A szívüregeket áthidaló szalagok, ínhú-
rok baktériumok megtelepedésének helyéül
szolgálnak és thrombusképzõdés kialakulására
hajlamosítanak, ezért embolisatio forrásai le-
hetnek.
A nagyvénákat érintõ fejlõdési zavarok is
lehetnek hirtelen halál okai (v. cava, tüdõvéna
rendellenes szájadzása).
A SZÍVIZOM TÁPLÁLKOZÁSI ZAVARAI
(ISCHAEMIÁS SZÍVBETEGSÉGEK)
Az egészséges egyénnél a koszorúverõerek
jól alkalmazkodnak a változó körülmények-
hez. Az alkalmazkodás határát a szívizomzat
nyugalmi oxigénszükséglete és a szív ko-
szorúverõereinek maximális vérbefogadó
képessége szabja meg. Az alkalmazkodási
képesség kóros esetben romlik. A hirtelen szív-
halál közel 50%-ban az ischaemiás szívbeteg-
ség manifesztációja áll. Az esetek zömében a
hirtelen halál oka a szív végzetes elektrofizio-
lógiai katasztrófája a kamrafibrilláció vagy
asystolia. A betegek egy része azelõtt meghal a
kialakuló ritmuszavarban, mielõtt létrejönnek
a szívizom jellemzõ morfológiai módszerekkel
§
kimutatható makroszkópos és mikroszkópos
elváltozásai.
Az ischaemiás szívbetegség (ISZB) olyan gyûj-
tõfogalom, melynek alapját a koszorúér kerin-
gészavara a szívizomzat oxigénigényének és
-ellátásának egyensúlyát megbontó állapot
képezi.
Az oxigénellátás csökkenése a metabolitok
elégtelen eltávolítását és a tápláló szubsztrá-
tumok kritikus csökkenését is eredményezhe-
ti. A folyamat tartós fennállása a szívizom egy
adott területének irreverzíbilis károsodásához,
a parenchymát és stromát egyaránt érintõ szív-
izompusztuláshoz vezet. Az elmúlt években ál-
talánosan elfogadottá vált, hogy a transmura-
lis myocardialis infarctus hátterében általában
az ér lumenének elzáródása áll, de intramura-
lis infarctus átjárható vagy ép koszorúerek
mellett is kialakulhat.
Az oxigénigény-ellátás zavarainak leggyakoribb
oka:
1. a koszorúereken át történõ vérellátás
elégtelensége (atherosclerosis, aneurys-
mathrombosis, embolia, vasospasmus,
subintimalis vérzés, hypotensiv epizód, fej-
lõdési rendellenesség),
2. a koszorúerek telõdési zavarai (aorta-
vitium, dissecaló aneurysma szájadékra
történõ terjedése, izomhíd),
3. a vér oxigénszállító kapacitásának
csökkenése (Hb-koncentráció csökkené-
se, CO-mérgezés, magassági betegség,
anaemia),
4. a szívizom megnövekedett oxigén- és
anyagcsereigénye, ún. nem koszorúsér
eredetû relatív ischaemia (szívhypertro-
phia, fokozott fizikai terhelés, kokainabu-
sus, mûtéti beavatkozás).
Széleskörû vizsgálatok igazolják, hogy az
akut coronaria szindrómák (ACS), mint
például az instabil angina, akut myocardialis
infarctus és a hirtelen szívhalál döntõen az ún.
vulnerabilis plakkok ruprturája vagy felszíni
felmaródása és az ezeket követõ thrombus-
képzõdés révén jön létre. Az ér lumene felöl a
vulnerabilis plakkot egy vékony fibrosus
sapka határolja, mely alatt nagy lipidmag he-
§ 14. TERMÉSZETES HALÁLOKOK / 261

lyezkedik el. A plakk vulnerabilitásában, illetve

a rupturában központi szerepet játszik a gyul-
ladás. A gyulladásos plakkban, a makrofágok
akkumulációjával és aktivációjával jellemezhe-
tõ választ, számos enzim szekrécióját indukál-
ja, többek között az MMP (matrix metallo-
proteázok) család, mely gyengíti a fibrosus
sapka extracelluláris matrixát, és segíti annak
rupturáját és a thrombusképõzés kialakulását.
Az érrendszeri elváltozások érinthetik a
subepicardialis fõágakat, az intramyocardialis 14-1. ábra Heveny koszorúverõér-elzáródás
nagyágakat és a kisereket. Az érfalon kialakul-
hat rög, tágulat, és ürteret embolus zárhatja el
(14-1., 14-2. és 14-3. ábra).
Az intramyocardialis erek lumenét szû-
kítõ vagy elzáró folyamatok (kisér-betegségek,
perivascularis fibrosis, DIC, kisér-spasmus,
thrombocytaaggregáció) is fontos szerepet ját-
szanak a szívizom táplálkozási zavarainak ki-
alakulásában.
A szívizom hypoxiával szembeni toleranci-
ája függ capillarishálózat és az anasztomózis
rendszer minõségétõl és a fõágak dominanciá-
14-2. ábra Koszorúverõér-tágulat repedése
jától (jobb vagy bal típusú).
A szakszerûen végzett boncolás és részle-
tes, az érrendszerre, munkaizomzatra és az in-
gerületképzõ és vezetõ rendszerre kiterjedõ
kórszövettani elemzés az esetek zömében meg-
nyugtató választ adhat a szíveredetû hirtelen
halál tényének bizonyítására.
A vegetatív idegrendszer sympathicus, il-
letve parasympathicus tónusfokozódása, illet-
ve tónusváltása valószínûleg fontos szerepet
játszik a koszorúér-elváltozás nélküli hirtelen
halál elõidézésében, mert következménye ér-
spasmus, elektromos instabilitás, arrhythmia,
kamrafibrilláció és asystolia lehet.
Az ép coronariákon is létrejöhet azok he- 14-3. ábra Koszorúverõér-szájadékot elzáró
veny elégtelensége extracardialis okokból, ha embolus
csökken a szisztémás perfúzió vagy oxigén-
disszociáció. A szívizom segmentalis vérellátá-
si zavara alakulhat ki kokain által kiváltott Hirtelen halálhoz vezethet a kamrafibrillá-
coronariaspasmus következtében. cióval járó kórkép, Brugada-szindróma, mely
A periartheritis nodosa érintheti a koszo- a szívizom nátriumcsatornát kódoló gén
rú-verõereket is, érfali fibrinoid-necrosis for- (SCN5A) mutációjának következménye. A
májában. Az erekben aneurysma és gyakran Brugada-szindrómát bal Tavara-szár-blokk és
thrombus képzõdik. ST-eleváció jellemzi a VI-2-ben.
262 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §

izomhíd
izomhíd

systole diastole

14-4. ábra Az izomhíd systoléban szûkíti vagy elzárja a koszorúverõeret (sémás rajz)

A fokozott arrhythmizáló marker a mik- szonylag távol attól a helytõl, ahol a koszorú-
rovolt T-hullám-alterans. T-hullám ampli- verõér a szívizomba bukik. A leggyakrabban a
túdójának ütésrõl-ütésre történõ mikrovolt bal elülsõ leszálló, a bal körbefutó, valamint a
szinten mérhetõ kóros változása. Megjelenése jobb és bal marginális ágakon fordulhat elõ. Az
elõre jelezheti a malignus kamrai tachy- izomhidak jelentõségét az a tény adja, hogy az
arrhythmiák kialakulásának valószínûségét, a izomhidak nem követik a szívizom systole–
hirtelen szívhalál bekövetkezését. diastole fázisait. A szívizomrostok diastole
A bal oldali coronaria szájadékának izolált alatt is kontrakcióban maradva átmeneti vagy
elkeményedésén rögösödés alakulhat ki tartós coronariaspasmust hoznak létre (14-4.
(„Widow-maker”), következménye kamra- ábra). Az izomhidak vizsgálatánál azokat a te-
fibrilláció, hirtelen halál. rületeket célszerû sorozatmetszetekkel szövet-
Az intracardialis tényezõk közül kiemelést tani vizsgálattal feldolgozni. Makroszkópo-
érdemelnek az izomhidak. A myocardialis san, a periadventitialis vérzés jelezheti az izom-
hídképzõdésrõl akkor beszélünk, ha az izom- híd elõfordulását. Mikroszkóposan izomrost-
zat egy rendellenes kötege a coronarián ke- ok közötti vérzés látható (14-5. ábra). Hyper-
resztben halad. A coronariák fõ ágai kezdetben
általában a szív epicardialis felszínén haladnak,
majd különbözõ hosszúságú szakasz erejéig
bemélyednek a szívizomba, és viszszatérnek a
szív felszínére maguk mögött hagyva a külön-
bözõ izomsejtekbõl álló hidakat. A hídképzõ-
désnek morfológiai és hemodinamikai követ-
kezményei vannak: idõszakos systolés ér-
kompreszszió, perzisztens diastolés lumen-
csökkenés, megnövekedett véráramlási sebes-
ség, retrográd systolés áramlás és csökkent co-
ronariaáramlási rezerv. Az izomhidak többnyi-
re az epicardialis zsírszövet alatt futnak, vi- 14-5. ábra Izomhíd rostjai közötti vérzés
§ 14. TERMÉSZETES HALÁLOKOK
contractiós necrosis is kialakulhat. Az izomhíd
vetületében az érfal degeneratív elváltozása jö-
het létre. Jelentõségét vitatják, normális vari-
ánsnak tartják, erre részben rácáfolnak az
igazságügyi orvostani tapasztalatok.
A myocardialis infarctushoz társuló leg-
gyakoribb halált okozó ún. korai szövõdmé-
nyek (14-6., 14-7. ábra):
14-6. ábra Balkamra-aneurysma fali rögösödéssel
14-7. ábra Szívburki vérömleny. Szívfojtás
/ 263
1. arrhythmia (kamrafibrilláció, asystolia),
2. cardiogen sokk,
3. heveny balkamra-elégtelenség,
4. szabad kamrafal rupturája, szívtamponád,
5. thromboembolia (fali rögösödésbõl).
A myocardialis infarctuson átesetteknél az
ún. késõi szövõdmények akár évek múlva,
hirtelen halálhoz vezethetnek, ezek:
1. aneurysma ruptura, szívtamponád,
2. fali thrombusképzõdés, nagyvérköri em-
bolisatio,
3. ismételt infarctus.
Az ér lumenét záró vérrög feloldására terá-
piás célzattal alkalmazzák sikeresen – a meg-
felelõ idõintervallumban – a szelektív vagy
intravénás szisztémás thrombolysist. A
szisztémás thrombolysisben alkalmazott
sztreptokináz, illetve urokináz nem kívánt szö-
võdményei is lehetnek, letalis következmény-
nyel járó vérzések (agyvérzés és gyomorvérzés).
Amennyiben azok felismerésre kerülnek és az
adekvát kezelésük megtörténik, úgy azok a be-
avatkozás kockázatának tekinthetõk. A terá-
pia új korszakát jelenti a ballonos tágítás és a
stent beültetés.
A SZÍVBILLENTYÛK BETEGSÉGEI
A szívbillentyû betegségei különbözõ pato-
lógiai folyamatok következtében alakulnak ki
és minden életkorban a heveny szívelégtelenség
viszonylag gyakori oka. A vitiumok bizonyos
típusai sokáig panaszmentesek maradnak,
ezért elkerülhetik a figyelmet. A rheumás szív-
betegségek következményeként billentyûste-
nosis, insufficientia, illetve ezek kombinációja
jöhet létre. Az izolált vitiumok, mint aorta-
stenosis vagy insufficientia többnyire nem
rheumás, inkább congenitalis vagy degeneratív
eredetûek.
A szívbillentyûket ezen kívül számos más
szisztémás betegség is érintheti. A billentyû és
rendszerint csatlakozó endocardialis elválto-
zás, illetve az endocardiumot érintõ megbete-
264 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
gedésekben – fertõzéses és nem fertõzéses ere-
detû – fali thrombusképzõdés és embolisatio
jöhet létre.
A billentyûbántalmak okozta vitiumok
hosszú ideig maradhatnak kompenzált álla-
potban. A hirtelen halál oka lehet a kompen-
zált állapot, valamely külsõ (fizikai terhelés)
vagy belsõ (vitorlaszakadás, folyamat heveny
fellángolása) hatásra történõ felborulása, he-
veny szívelégtelenség, illetve thromboemboliás
szövõdmény (agyembolia, coronariaembolia).
A pitvarfalhoz rögzülõ, kocsányos myxoma
mozgathatósága következtében elzárhatja a
mitralis szájadékot, heveny billentyûelégtelen-
séget okozhat.
Az iv. kábítószer-élvezõben mikroorga-
nizmusok által létrehozott szívbelhártya-gyul-
ladás és esetenként ahhoz csatlakozó tricuspi-
dalis és pulmonalis billentyûelváltozás alakul-
hat ki. Hirtelen halált okozhat ezekben az ese-
tekben a fali vegetációból származó pulmonalis
embolia, billentyûtasak-perforáció, a papillaris
izom, ínhúrok rupturája, illetve elégtelensége.
A SZÍVIZOM NEM ISCHAEMIÁS
MEGBETEGEDÉSEI
A csoportban különös jelentõséggel bírnak el-
sõsorban magát a szívizmot érintõ, még isme-
retlen eredetû, tisztázatlan patogenezisû, a
szívbetegségek önálló csoportját képezõ pri-
mer cardiomyopathiák.
A hypertrophiás, restriktív és a dilatatív
cardiomyopathiában a halál oka általában
kamrafibrilláció vagy heveny szívelégtelenség.
Progresszív betegségek.
A szekunder cardiomyopathiák közül a
hirtelen halált okozó egyik gyakori típusa az
alkoholos cardiomyopathia. Patogenezise nem
tisztázott, valószínûleg a szívizom toxikus ká-
rosodása, mely szoros kapcsolatot mutat nagy
mennyiségû alkohol, krónikus fogyasztásával.
Kialakulásában többek között az alkohol di-
§
rekt hatásának, az alkohol-anyagcsere közti
termékének (acetaldehid) tulajdonítanak fon-
tos szerepet. A szívdilatációval is járó állapot-
ban gyakori szövõdmény a pitvarfibrilláció,
thromboembolia, pitvari és kamrai arrhythmia
és a teljes szívblokk.
A hirtelen szívhalállal összefüggõen egyre
nagyobb jelentõséggel bírhatnak azok a szívbe-
tegségek, ahol a genetikai háttér szerepe bizo-
nyítottnak tekinthetõ vagy valószínûsíthetõ.
A hypertrophiás cardiomyopathiát
(HCM) okozó gének vagy a vastag, vagy a vé-
kony filamentumot alkotó fehérjéket kódol-
ják, ezért is nevezik a HCM-et szarkomer be-
tegségeknek. A béta-miozin-nehézlánc génjé-
nek a mutációja (Arg 403Gln és Arg719T) a
hirtelen szívhalál kifejezett kockázatával jár-
nak. Ezzel szemben más mutációk
(Va1606Met, Leu908Val) az életkilátásokat
nem befolyásolják kedvezõtlenül.
Az arrhythmogen jobb kamrai cardio-
myopathia (ARCV) morfológiai jellemzõje a
jobb kamra izomzatának zsírszövetes infiltrá-
ciója, aneurysmaszerû tágulata. Az egyetlen
ARCV gén az 1-es kromoszómán található.
Kialakulásában a szívizom-rionodin-receptor
gén (RYR2) mutációja tehetõ felelõssé. Terhe-
lésre indukált polimorf kamrai tachycardia,
tachyarrhythmia vezethet hirtelen halálhoz.
A dilatatív cardiomyopathia (DCM)
esetében a genetikai vizsgálatok nem szolgál-
tattak egybehangzó patogenetikai hátteret.
A különféle genotípus-fenotípus vizsgá-
latok egyre több adatot szolgáltatnak arról,
hogy szerepük lehet a szívelégtelenség kiala-
kulásában. Három genetikai variencia modifi-
káló szerepe valószínûsíthetõ: a béta-1-adre-
nerg receptor Arg389Gly a GRK5 Gln4lLeu,
valamint a citokróm P450 enzim CYPD2D6
aktivitást csökkentõ polimorfizmusa.
Itt említjük a szívizomelhalás összefüggé-
sében valószínûsíthetõ genomi variancia az
5-lipoxigenáz fõ regulátorának, az arachido-
nát-5-lipoxigenáz aktiváló fehérje génnek
(ALOX5AP) a mutációját.
§ 14. TERMÉSZETES HALÁLOKOK
AZ INGERÜLETKÉPZÕ–
INGERÜLETVEZETÕ RENDSZER
BETEGSÉGEI
A hirtelen halál elemzésében, jelentõs szere-
pet játszik az ingerképzõ és ingerületvezetõ
rendszer megbetegedéseinek vizsgálata.
A szívizomzatot és coronariarendszert
érintõ kóros folyamatok természetesen érint-
hetik az ingerület képzésére és vezetésére spe-
cializálódott izomsejteket, melyek különösen
érzékenyen reagálnak az õket tápláló artériák
megbetegedéseire. A sinuscsomót ellátó, ún.
nodalis artéria zömmel a jobb coronariából
ered, míg kisebb százalékban a bal ramus cir-
cumflexusból. A sinuscsomó degeneratív elvál-
tozásai létrejöhetnek az arteria nodalis hypo-
plasiája, az ûrteret szûkítõ vagy elzáró folya-
mat (arteriosclerosis, arteritis) következtében.
Sajátos elváltozás a nodalis arteria media
hyperplasiája és egyidejû intima proliferációja
(fibromuscularis hyperplasia). A jobb coronaria
pars descendensének, illetve a bal coronaria
ramus descendensének stenosist okozó érelke-
ményedése, az arterioventricularis csomó, a
His-köteg és a Tawara-szárak degeneratív ká-
rosodásához (hegesedése) vezethet (Morgani–
Adams–Stokes-szindróma).
Fiatal sportolók hirtelenhalál-esetei gyak-
ran az ingerületképzõ, -vezetõ rendszer elvál-
tozásaival magyarázhatók. Az ingerképzés és
ingerületvezetés zavarainak egy részében nem
mindig lehet morfológiai vizsgálatokkal elvál-
tozást kimutatni. A szívizom heveny gyulladá-
sos folyamatainak átterjedése, tumorinfiltráció
(sarcoma), a gyulladás utáni hegek átmeneti
vagy végleges ritmuszavart hozhatnak létre.
A mitralis billentyûk anulus fibrosus me-
szesedése ráterjedhet az ingervezetõ rendszerre
és teljes vagy részleges blokkot okozhat. A
krónikus ischaemiát okozó állapotokban – el-
sõsorban atherosclerosis –, a lassan progrediá-
ló, irreverzíbilis szöveti, ún. idiopathiás fibrosis
AV-blokkot hozhat létre.
A Wolff–Parkinson–White-szindró-
mában a járulékos ingerületvezetõ kötegek,
/ 265
mint pl. a Kent-nyaláb, az atrioventricularis
csomó megkerülésével kötik össze a pitvarokat
és kamrákat. Teljes elektromos dezorganizáció
alakulhat ki.
A hosszú QT-szindróma (long QT
syndrome – LQTS) olyan arrhythmogen kór-
kép, melynek hátterében a szívizomsejtek
meghosszabbodott reporalizációja áll. Kaoti-
kus kamrai tachycardia, ún. malignus kamrai
ritmuszavar léphet fel a hosszú QT-szindró-
mában is.
A szindróma halmozottan jelentkezõ esz-
méletvesztéses epizódokkal, fatalis arrhythmi-
ákkal és a hirtelen szívhalál fokozott kockáza-
tával társulhat. Ismereteink szerint az EKG
QT-távolságának megnyúlásával jellemzett
kórkép a szívizom ioncsatornáit kódoló gének
mutációi okozzák, többek között a KCNQ1,
KCNQ2, SCN5A, KCNE1 és KCNE2.
Az ingerületképzõ, -vezetõ rendszerben
rendszerint bevérzés, oedema, lymphocytás in-
filtráció és apró (finom) zsírcseppes infiltráció
alakul ki. A patológiás elváltozások csak speci-
ális boncolási technikával és szövettani feldol-
gozással vizsgálhatók.
A SZÍVIZOM GYULLADÁSOS
BETEGSÉGEI
A heveny szívizomgyulladás hirtelen fellépõ
szívizomsejt-károsodással és gyulladásos sejt-
infiltrációval járó gócos vagy diffúz szívizombe-
tegség. Következménye lehet szívelégtelen-
ség, fatális arrhythmia. A patomechanizmus
alapján lehet vírus, baktérium, élõ kórokozó,
gombafertõzés, de kiválthatják toxikus behatá-
sok, gyógyszerek, immunmechanizmusok.
A vírusos myocarditis arrhythmiát okoz-
va vezethet hirtelen szívhalálhoz. A kórfolya-
matra jellemzõ lehet, hogy tünetmentesen
vagy csaknem tünetmentesen zajlik le. Az
újabb kutatások szerint a vírusos myocarditis
vezethet dilatatív cardiomyopathia kialakulá-
sához. A kórokozót általában már nem lehet
azonosítani a klinikai tünetek jelentkezésekor,
mert már nincs jelen. A vírus típusának pontos
266 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
meghatározását a vírusgenom kimutatása te-
szi lehetõvé.
A légúti vírusmegbetegedésekhez társu-
ló arrhythmia és tachycardia hátterében a szív-
izom gyulladásos elváltozásai húzódhatnak
meg. Kiemelendõk azok a hirtelen halálesetek,
amelyek „tünet- és panaszmentesek”, a bonco-
lás, a kórszövettani vizsgálat deríti fel, a halál
okát, többnyire az interstitialis myocarditist,
amely elsõsorban vírusfertõzésekkel kapcso-
latban alakul ki. Az elváltozást vizenyõs szív-
izomrostok mellett, kisfokú szívizom sejtelha-
lás, lymphocytákat és macrophagokat tartal-
mazó sejtes reakció jellemzi. Az interstitialis
myocarditisben talált sejtes infiltráció eosi-
nophil és plazmasejtekkel, illetve többmagvú
óriássejtekkel egészülhet ki. A szívizomsejt-el-
halás lehet nagyobb kiterjedésû, a gyulladás rá-
terjedhet az ingerü- letképzõ és -vezetõ rend-
szerre. A folyamat késõi következménye dif-
fúz interstitialis fibrosis is lehet. A hirtelen ha-
lál oka heveny szívelégtelenség és ritmuszavar
(elsõsorban szárblokk), kamrafibrilláció.
A vírusfertõzésekhez társuló myocardi-
tisek kórokozói közül a légúti (influenza-A),
enteralis (Coxsackie-A és -B) cytomegalo-,
ECHO- és HIV-vírusok emelhetõk ki.
A fertõzõ ágensek, illetve immunpatológiai
kórképekhez is társuló myocarditisek átme-
hetnek szegényes tünet- és panaszmentes for-
mába. A hirtelen halál akár hónapok múlva
következhet be. A boncolás és a kórszövettani
vizsgálat ezen esetekben adhat megnyugtató
magyarázatot a halál tényleges okára.
A humán immundeficientia-vírussal (HIV)
történõ fertõzõdéshez myocarditis és egyéb
fertõzésekkel szembeni fogékonyság követ-
kezményeként, ún. cytomegalovírus-myocar-
ditis, bakteriális myocarditis társulhat. A
Lyme-kór érintheti a szívet és megnövelheti
az AV-blokk kialakulásának a veszélyét
(Lyme-carditis). Az artériák gyulladásos meg-
betegedései közül a mesaortitis syphilitica és az
óriássejtes arteritis (Takayasu-kór) a koszo-
rúerekre vagy a szájadékra lokalizálódva hoz
létre olyan elváltozásokat, melyek hirtelen ha-
lálhoz vezethetnek.
§
A FÕÉR INTRAPERICARDIALIS
SZAKASZÁNAK BETEGSÉGEI
A szívburkon belüli fõérszakasz áthatoló
spontán repedése a szívburki vérömleny kifej-
lõdése miatt azonnali halálhoz vezethet. Leg-
gyakrabban fiatalkorban az Erdheim-féle
(medianecrosis aortae idiopatica cystica) meg-
betegedés kapcsán alakul ki. Szövettanilag a
media elasztikus és simaizom elemeinek pusz-
tulása mellett gócos mucoid degeneráció jel-
lemzi az elváltozást.
Takayasu-arteritis az aortát és a nagy
elasztikus ereket érintheti. A vasa-vasorumok
körül alakul ki, többnyire a médiára is ráterjedo
óriássejtes gyulladás. Az érfal repedése hirtelen
halálhoz vezet.
A dissecaló aortaaneurysma rupturálhat,
következménye szívburki vérömleny, szívfoj-
tás. Az intima media átszakadása útján az érfal
rétegei között terjedõ vér a koszorúverõerek
szájadékát összenyomhatja és heveny koszorú-
verõér-elégtelenséget hozhat létre.
Az aortaaneurysma létrejöhet még athero-
sclerosis és syphylis következményeként. Az
aneurysma repedése magas vérnyomás beteg-
ségben szenvedõknél, banális trauma, fizikai
megerõltetésre vagy pszichés terhelésre is be-
következhet. Az érfal betegségét a boncolás és
a kórszövettani vizsgálat bizonyítja vagy kizár-
ja. A trauma esetében azonban szükséges rá-
mutatni, hogy a fõérrepedés bármilyen más ok
folytán, bármikor spontán is bekövetkezhetett
volna, a trauma az adott esetben csupán mint
alkalmi kiváltó ok szerepelhetett.
A terhességben bekövetkezõ aortadissectio,
illetve -ruptura, valószínûleg, a kötõszöveti
anyagcsere-betegséghez társuló érfali károso-
dás miatt alakul ki. A dissectio általában a szü-
lés körül vagy a korai post partum szakban kö-
vetkezik be.
A VÉNÁS RENDSZER BETEGSÉGEI
A hirtelen halálesetek 5–8%-ában szerepel
pulmonalis thromboembolisatio. A vénás
§ 14. TERMÉSZETES HALÁLOKOK
thrombosishoz társuló a pulmonalis embolia a
hirtelen halálozás vezetõ okai közé tartozik
(14-8. ábra).
14-8. ábra Tüdõembolia
Az embolus forrásai többnyire a nagyvér-
köri vénák, ritkán a jobb szívfél.
A leszakadt thrombus helyének megkere-
sése a predilekciós helyek gondos feltárása
alapvetõ boncolási követelmény (jobb pitvar,
vena cava inferior, kismedencei vénás fonat,
alsó végtagok mélyvénás fonata).
A tüdõemboliák több mint 90%-a az alsó
végtag mélyvénás thrombosisából származik.
A pulmonalis thromboembolia hemodinamikai
következményei a tüdõerek mechanikus elzá-
ródásával és a vasoconstrictiót okozó tisztázat-
lan neurohumoralis reflexekkel kapcsolatosak,
melyek pulmonalis hypertensióhoz, majd a
halálokot képezõ heveny jobbszívfél-elégtelen-
séghez (cor pulmonale acutum) vezetnek.
A pulmonalis embolia morfológiai követ-
kezményei az embolus mértékétõl és a keringés
állapotától függõek. A nagy testi megerõltetés
hozzájárulhat ahhoz, hogy a tünetmentes
thrombosis alapján embolia támadjon (effort-
embolia).
/ 267
HALÁL SPORTTEVÉKENYSÉG SORÁN
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL
A SZÍVEREDETRE
Az idõnként elõforduló, egészségesnek tû-
nõ sportolók hirtelen halála általában addig fel
nem fedezett szív- és érrendszeri betegség
vagy fejlõdési rendellenesség következménye.
A fennálló szívbetegség és az erõteljes test-
edzés, provokálhat heveny szívelégtelenséget.
Az idõsebb sportolóknál hirtelen halált, leg-
gyakrabban a coronariabetegség okoz. A fiatal
sportolóknál hyperthrophiás cardiomyopa-
thia, a coronariarendszer anomáliái, hosszú
QT-szindróma, mitrális billentyû prolapsus,
agyi aneurysma ruptura, gyógyszerek pro-
arrhythmiás hatása. A fiatal sportolók hirtelen
szívhalála zömében a 35 év alatti korosztálynál,
edzés vagy versenyzés közben fordul elõ. A ve-
leszületett morfológiai eltérések: jobb sinus
Valsalvából eredõ coronaria, aortastenosis,
myxoedemás mitralis billentyû, dilatativ car-
diomyopathia, coronariahypoplasia, Marfan-
szindróma, coronaria feletti izomhíd. A gyul-
ladásos szívizom-betegségek csoportjából a ví-
rusos myocarditist kell kiemelni. A morfológiai
makro- és mikroszkópos negatív eredménye
alapján vetõdik fel a hosszú QT-szindróma, a
Wolff–Parkinson–White-szindróma és a Bru-
gada-szindróma. A tompa mellkasi sport-
traumák után az ingerületképzõ és vezetõ
rendszerben vérzések jöhetnek létre, amelyek a
traumát követõ napokban akár végzetes rit-
muszavarhoz vezethetnek. A szív kommo-
ciója bekövetkezhet, elsõsorban a tizenévese-
ken a képlékeny mellkasfal fokozott elmoz-
dulhatósága következtében, pl. a jégkorong,
labda vagy karate, boksz ütéstõl. Az ütés a
szívciklus elektromosan sérülékeny fázisában
lehet veszélyes. A nyakat ért ütés az arteria
vertebralist szakíthatja el. A nyakat ért leszorí-
tás a glomus caroticum területén fokozott
vagus reflex útján vezethet hirtelen szívhalál-
hoz. Kokain és anabolikumok szedése, egyes
növényi táplálékkiegészítõk, mint az efedrint
tartalmazók is okozója lehet a hirtelen szívha-
268 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
lálnak. A coronariaágak rendellenes eredése és
hypoplasiája lehetnek a hirtelen halál leggya-
koribb okai. Az aortaruptura (cysticus media-
necrosis), congenitalis aortastenosis is lehetnek
kiváltó okai a testedzés során fellépõ hirtelen
halálnak. A haláleseteket gyakran elõzik meg
ún. figyelmeztetõ jelek syncope és mellkasi
fájdalom, ezért azok gondos kivizsgálást indo-
kolnak. A nem rheumás eredetû myocarditis,
fõleg légúti vírusfertõzéseket követõen hetek-
kel a kimerítõ fizikai igénybevétel után hirtelen
halálhoz vezethetnek. Kimutatható szívbeteg-
ség nélkül is bekövetkezhet hirtelen halál az
ún. túlterhelt szív szindróma következménye-
ként. A fizikai terhelés során ezekben az ese-
tekben olyan mértékben megemelkedhet a
plazma noradrenalin-, tejsav- és káliumszintje,
hogy az letális arrhythmiák kialakulásához ve-
zethet. A sportolóknál észlelt cardialis eltérés
oka lehet az „athletic heart syndrome”,
amelynek kifejezett jelei a bal kamrai hyper-
trophia és ehhez társuló inferolateralis negatív
T-hullám. A felderítetlen elváltozás hajlamo-
síthat sportterhelés során a hirtelen szívhalálra.
A versenyszerûen sportolóknál jogszabály ha-
tározza meg az idõszakos egészségi alkalmas-
sági vizsgálatok ügyviteli szabályait és eljárási
rendjét [9/1990. (XII. 29.) NM és a 215/ 2004./
VII.13. kormányrendeletek]. A Sportegészség-
ügyi Szakmai Kollégium 2004-ben hagyta jóvá
a „Sportolás közben fellépõ hirtelen szívhalál
megelõzésének lehetõsége” szakmai irányelvet.
A sportolók rendszeres orvosi ellenõrzése ki-
emelkedõ jelentõségû a megelõzésben.
A genetikai szûrés, adott esetben egyre na-
gyobb jelentõséggel bírhat az élettani felsõ ha-
tárt, akár túlszárnyaló teljesítmény orvosi
megítélésében. A sportorvosi tevékenység
szakmai szabályait figyelmen kívül hagyó or-
vos mindenkor felelõsséggel tartozik. Annak
megítélése az igazságügyi orvosszakértõi mû-
ködés körébe tartozik.
§
A LÉGZÕSZERVEK HIRTELEN HALÁLT
OKOZÓ MEGBETEGEDÉSEI
A hirtelen halál gyakoriságában második he-
lyen a légzõszervek megbetegedései állnak.
Azok lehetnek gyulladásos eredetûek, heveny
felsõ légúti elzáródást okozó elváltozások, a
tüdõ kiterjedését akadályozó folyamatok, ide-
gen anyag belehelése és a légzésszabályozás
rendellenességei.
A hörgõk és a légcsõ heveny gyulladása
rendszerint együtt fordulnak elõ. A hörgõk
nyálkahártyája megduzzad, lelökõdik, a belvi-
lágot eltömi. A folyamatot a kishörgõk falá-
nak heveny elhalása is kísérheti. Az egyszerre
nagyszámú hörgõágat érintõ elváltozás heveny
légzési elégtelenséget hozhat létre.
A felnõttkori akut respiratiós distress
szindróma (ARDS) jellemzõje hirtelen fellépõ
rendkívül gyorsan progrediáló légzési elégte-
lenség, melyben a tüdõ microcirculatiójának
zavarához az alveolaris epithelsejtek károsodá-
sa és pulmonalis oedema csatlakozik.
A tüdõ gyulladásos folyamatai pl. az
atípusos bronchopneumonia és lobalis pneu-
monia, a csökkent védekezõképességû bete-
gekben, leromlott szervezetû idõs egyéneknél
tünetszegényen a légzõfelület kritikus csökke-
nésével vezethetnek heveny jobbszívfél-
elégtelenséghez. Többnyire azonban a szerve-
zetet érõ opportunista kórokozók fulmináns
következményeiként fordulnak elõ.
A rosszul oxigenizált tüdõállomány a bak-
teriális felülfertõzõdésekre hajlamosít, elsõsor-
ban a paravertebralis területeken alakulhatnak
bronchopneumoniás gócok.
Az influenzavírus okozta heveny légúti
fertõzéshez gyakran csatlakozik heveny vérzé-
ses tüdõgyulladás, mely rendkívül gyorsan,
akár órák alatt kialakuló halált okozó szövõd-
mény lehet. A Streptococcus pyogenes által oko-
zott pneumonia elõfordulása ugyan ritka,
azonban lefolyása fulmináns.
A tüdõvizenyõ az extravasalis folyadék
kóros felhalmozódása, a heveny tüdõbetegsé-
gek egyik leggyakoribb, rövid idõ alatt kialaku-
§ 14. TERMÉSZETES HALÁLOKOK
ló szövõdménye. Heveny tüdõvizenyõ jöhet
létre kardiális történéseket követõen amikor a
transsudatum elsõ lépcsõben perivaszkulárisan
és az alveolusok falában helyezkedik el, majd
az alveolusok ûrterében szaporodik fel. Akut
esetben a folyamat hirtelen vezet a jobb szívfél
elégtelenséghez.
A nem cardialis tüdõvizenyõ az alveo-
locapillaris membrán diffúz károsodás során
többnyire munkahelyi baleset, toxikus hatás
(cinkgõz, nitrózusgáz, foszgén belégzése) kö-
vetkezményeként alakulhat ki.
A kábítószerek közül a heroin és kokain is
heveny tüdõvizenyõt okozhat, mely magas fe-
hérjetartalmú. A kórélettani háttér tisztázat-
lan. A kórszövettani kép endothelsejtek káro-
sodására és megnövekedett capillarispermeabi-
litásra utal.
A felsõ légutak elsõsorban az orr-, garat
és melléküregek területére lokalizálódó heveny
virális, illetve bakteriális eredetû gyulladások –
elsõsorban csecsemõknél – részben heveny to-
xikus, részben a vérzéses–gyulladásos szövet-
duzzanat és a toxaemia miatt heveny keringé-
si-légzési elégtelenség alakulhat ki (14-9. áb-
ra). Az elváltozás az orrmelléküregek Gene-
rsich szerinti feltárásával vizsgálható.
A légcsõ heveny gyulladása rendszerint
nem izoláltan, hanem a gége, gégefedõ, felsõ
légutak vagy a hörgõ gyulladásával társultan
fordul elõ.
A heveny laryngotracheitis vérzéses formá-
ja fulmináns és rendkívül rövid idõ alatt válthat
14-9. ábra Vérzéses gyulladás a felsõ légutakban
/ 269
ki irreverzíbilis keringésösszeomlást. Az orr- és
melléküregek gyulladásainak késõi intracra-
nialis szövõdményei lehetnek: a sinus caverno-
sus thrombosis, meningitis, agytályog, követ-
kezményes agynyomás-fokozódás, kisagy-
beékelõdés.
A garatnyálkahártya heveny gyulladá-
sai a mélybe terjedve a garat hátsó részében tá-
lyogos beolvadáshoz vezethetnek (abscessus
para et retropharyngealis). A garat mögötti tá-
lyog spontán áttörése, annak tartalma a lég-
utak heveny elzáródását okozhatja.
A heveny gégevizenyõ legkülönbözõbb
okokból kialakulhat. A gégebemenet nyálka-
hártya alatti laza szövetében, jelentõs mennyi-
ségû, hirtelen megduzzadáshoz vezetõ inter-
stitialis folyadékfelhalmozódás jön létre, mely
a glottis szûkítése, illetve elzárása révén rend-
kívül gyorsan fokozódó légzési elégtelenséget,
illetve fulladást eredményezhet (14-10. ábra).
A gyulladásos eredetû gégevizenyõ a heveny
felsõ légúti megbetegedésekhez, traumás gé-
gevizenyõ a hypopharynxba beékelõdött falat
14-10. ábra Heveny gégevízenyõ
270 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
idegentest környezetéhez, allergiás gégevize-
nyõ gyógyszerhez, méh-, rovarcsípéshez tár-
sulhat. A hirtelen halál oka lehet reflexes úton,
a recessus piriformisban ülõ falat vagus izgal-
mához csatlakozó szívmegállás vagy az ûrte-
ret záró fulladás. A falatbeékelõdés gyakori
okai: alkoholos állapot, alsó-felsõ fogsor hiá-
nya, mûfogsor, bármely okból kialakult nyelési
zavar, rosszul megrágott falat.
Hirtelen halált okozó állapot állhat be a
pleura ûrtérben történõ levegõfelhalmozódás
egy vagy kétoldali spontán pneumothorax
következtében. Az egyoldali általában akkor,
ha ventilszerû és a másik tüdõ is beteg, míg a
kétoldali mindig akut keringési-légzési elégte-
lenséget okoz. Leggyakrabban emphysemával,
asthmával és tbc-folyamattal kapcsolatban jön
létre. A pneumothorax gyanúja esetén bonco-
láskor vagy a mellkas által határolt területet
víztükör alatt nyitjuk meg vagy vastag tûvel el-
látott vízzel telt fecskendõt vezetünk be a
mellüregbe, a levegõ a víztükrön, illetve a fo-
lyadékoszlopon keresztül buborékolva távozik.
A rothadásos folyamat álpozitív eredményt
adhat.
A pleuraûr terébe kerülõ vér haemotho-
raxot hoz létre. A spontán haemothoraxnak
több oka lehet: tbc-s elváltozáshoz társuló vér-
zés (caverna falában lévõ érfelmaródás, érfalra
terjedõ folyamat), a tüdõben ülõ haeman-
gioma, pleuralis adhaesióban futó erek ruptu-
rája. A leggyakrabban aortaaneurysma-rup-
14-11. ábra Fõhörgõbe törõ tüdõdaganat
§
tura következtében jön létre. A mellüregbe ke-
rült nagyobb mennyiségû vér percek vagy órá-
kon belül halálhoz vezet. Az elsajtosodott nyi-
rokcsomó összeköttetést létesíthet a tüdõverõ-
érág és a hörgõág között. A tüdõ fel nem is-
mert malignus daganatai arrodálhatják a tüdõ-
verõér, illetve tüdõvisszérágakat, betörhetnek a
légcsõ ûrterébe (14-11. ábra).
A légzési szabályozás rendellenességei kö-
zül ki kell emelni az alvási apnoe-szindró-
mát, amely kizárólagosan alvás alatt fordul elõ
és életveszéllyel járó állapothoz, halálhoz ve-
zethet. A kórképet a légzés ismétlõdõ csökke-
nése (hypopnoe) vagy periódikus megszûnése
(apnoe) jellemzi olyan hosszú idõszakra, hogy a
vérben jelentõsen csökken az oxigén mennyisé-
ge. Az alvási apnoe lehet obstruktív (felsõ lég-
úti akadály zárja el a levegõ útját) centrális (lég-
zõközpont mûködési zavara) vagy kevert típu-
sú. A kevert típusú apnoe lényegesen gyakrab-
ban fordul elõ, mint a centralis, de ritkábban,
mint az obstruktív légzészavar. Az obstruktív
alvási apnoe (obstructive sleep apnoe, OSA)
az alvással kapcsolatos légzészavarok leggya-
koribb formája. A kórkép jellemzõje a felsõ
légutak ismétlõdõ részleges vagy teljes elzáró-
dása alvás során. Akut fiziológiás stresszreak-
ció játszódik le, arteriás oxigéndeszaturációval,
megélénkülõ sympathicus aktivációval és akut
hypertensióval. Alkohol, illetve benzodiazepi-
nek meghosszabbítják az apnoét. Az alvási
apnoéval együttjárhatnak: szívritmuszavarok,
bradycardia, atrioventricularis blokk, asystolia.
Az éjszakai hirtelen halálesetek elemzésénél
ennek a lehetõségével is számolni kell.
A KÖZPONTI IDEGRENDSZER HIRTELEN
HALÁLT OKOZÓ MEGBETEGEDÉSEI
Gyakorisági sorrendben a szív-, érrendszeri és
légzõszervi betegségek után a központi ideg-
rendszer elváltozásai okozzák a legtöbb hirte-
len halálesetet. A jellemzõ kórbonctani elválto-
zások feltárása rendkívül gondos és körültekin-
tõ elemzést tesz szükségessé.
§ 14. TERMÉSZETES HALÁLOKOK
A fejlõdési anomáliához társuló kopo-
nyaûri agynyomás-fokozódás, cerebralis her-
niatio létrejöhet gyermek- és fiatalkorban con-
genitalis hydrocephalus, Arnold–Chiari-
malformatio, korai koponyacsont varratai-
nak összecsontosodása (synostosis praecox) és
a foramen jugulare szûkülete következtében.
Ezekben az esetekben az idült koponyaûri
nyomásfokozódás morfológiai jelei láthatók, a
koponyacsontok elvékonyodtak, belsõ leme-
zén az agytekervények és érbarázdák sejthetõ
lenyomata is megjelenhet.
Az idült agynyomás-fokozódás, az ún.
kompenzációs tér (agy és a liquortér közötti
terület) jelentõs szûkületével jár, ezért olykor
banális, pszichés vagy szomatikus behatás, me-
lyet cerebralis oedema kísérhet a nyúltvelõ be-
ékelõdésével hirtelen halálhoz vezethet. A
platybasiában a koponyaûri nyomásfokozó-
14-12. ábra Heveny agynyomás-fokozódás
14-13. ábra Másodlagos nyúltagyhíd-vérzés
/ 271
dás következtében a kisagy-nyúltagy képletei,
a gerinccsatorna irányába csúsznak, a lapos ék-
csonti lejtõ miatt a csontos falhoz nyomódnak,
életfontosságú központok károsodása követ-
kezhet be.
A különbözõ központi idegrendszeri meg-
betegedésekben az agyszövetben víz, illetve
nagy proteintartalmú folyadék szaporodik fel
és ezzel egyidejûleg a folyadékterekben kóros
változás zajlik le. Az agyvolumen növekedése
az intracranialis térben elhelyezkedõ képletek
helyzetváltoztatásával az ún. cerebralis her-
niatióval (beékelõdés), annak három formájá-
val a cingularis, transtentorialis és tonsillaris
járhat (14-12. ábra).
A cinguláris herniatio esetében a para-
sagittalis cortexben azért alakulhat ki infar-
ceráció, mert a térfoglaló folyamat következ-
ménye lehet a corpus callosum körüli artériák
összenyomatása.
Az agyféltekék oedemája az agytörzset
caudalis irányban elnyomhatja, ami az uncus
gyri hippocampi herniatióját, illetve a mesen-
cephalon ereinek vongálódásos összenyomását
eredményezheti (Durat-féle vérzések) (14-
13. ábra). A foramen occipitale magnumban, a
beékelõdõ kisagymandulák nyomást gyakorol-
nak a nyúltvelõre, ami a vitális centrumok
funkciójának súlyos zavarával járhat.
A tonsillaris herniatio esetében a fora-
men occipitale magnumban préselõdõ kisagy
alsó felszínén vérzéses necrosisok is kialakul-
hatnak. A nyúltagy ventralis felszínén, lateralis
beékelõdéses barázda mutatja a foramen mag-
num csontos falához történõ préselõdését. A
koponyaûri nyomásfokozódást a IV. agykam-
ra összenyomatásához csatlakozó liquorkerin-
gési zavart tovább növeli. A transtentorialis
herniatióban – pl. krónikus subduralis hae-
matoma – a diencephalon és a rostralis agy-
törzs eltolódik kaudalis irányban, az a. basilaris
viszonylag rögzített állapota és oldalirányú
összenyomatása miatt, a tegmentumban csík-
szerû vérzések alakulnak ki.
A központi idegrendszer burkainak gyulla-
dásos folyamataihoz társuló hirtelen halál vi-
szonylag ritka. A keményburok valószínûleg
272 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
nem valódi gyulladása, a pachymeningitis
haemorrhagica chronica interna, mely zö-
mében idõsebb korban, fõleg férfiakon elõfor-
duló elváltozás. Egyesek a durát alkotó kötõ-
szövet degeneratív elváltozásának, míg mások
rosszul szervülõ subduralis haematomának
tartják. A dura belfelületén többnyire a nagy-
agyféltekék konvexitásának megfelelõen vas-
kos, barnásvörös, többrétegû szövetmassza
képzõdik, mely nagy számú capillarist, burján-
zó kötõszöveti sejteket, macrophagokat, he-
mosziderint és kollagénrostokat tartalmaz, ki-
terjedt formája idült koponyaûri nyomásfoko-
zódást tarthat fenn. Viszonylag lassan és
hosszú ideig tünetmentesen alakul ki, majd
hirtelen létrejöhet cerebralis herniatio és annak
súlyos szövõdményei. A makroszkópos kép
alapján könnyen összetéveszthetõ az akut
subduralis haematomával.
A meningitist, azaz a leptomenixek és a
subarachnoidealis tér gyulladását legtöbbször
fertõzés, többnyire baktériumok és vírusok
okozzák. A fertõzés a liquor cerebrospinalis
útján gyorsan terjed széjjel. A kórokozók
RNS- (enterovírus, ortho-paramyxovírus ar-
bovírus) és DNS- (herpes, pox) vírusok. A
gennyes agy- hártyagyulladás pneumococcus,
meningococcus, Haemophilus influenzae,
Strepto- és Staphylococcus, illetve egyéb pyogen
kórokozók által létrehozott fertõzések követ-
kezménye.
A baktériumok okozta gyulladások hátte-
rében ún. parameningealis fertõzések is le-
hetnek. A gyulladásos folyamat a sinusok, orr-
melléküreg vagy a középfül infekciójából a
csontos koponyán keresztül vagy a keringés
útján terjedhetnek az intracranialis térbe.
A meningitis szokásos jelei klinikai tünetei
rejtve maradhatnak idõsebb leromlott szemé-
lyeknél, immunhiányos állapotokban.
A lágyburok lemezei közötti térben kiala-
kuló ún. a subarachnoidealis vérzés általában
agyalapi aneurysmaruptura következménye.
Jellegzetes lokalizációja Willisi-gyûrû területe,
illetve környezete, az a. cerebri media fõ elága-
zódása, a két a. cerebri anteriort összekötõ
communicans anterior, az a. carotis interna és
§
az a. cerebri posterior junctiója (14-14. ábra).
Az aneurysma kialakulhat az a. basillarison és
arteria vertebralison is. A vérzések legnagyobb
része a veleszületett (fejlõdési rendellenesség)
kisebb része atherosclerosis, trauma, gyulladás
talaján létrejött aneurysma megrepedésébõl
származik. A ruptura gyakran fizikai megerõl-
tetés, pszichés izgalom, szexuális aktus során
következik be. A vérzés az agyalapról betörhet
az agyállományba is és agyvérzés képét utá-
nozhatja. Az aneurysma megrepedését trauma
is kiválthatja. Az oki összefüggés kérdésében
ilyenkor a trauma csak alkalmi kiváltó okként
szerepelhet és mérlegelendõ az egyén különle-
ges állapota. A meglévõ aneurysma rupturáját,
a hirtelen fellépõ pszichés izgalom vérnyomást
emelõ hatása, mint alkalmi kiváltó ok, létre-
hozhatja. Az összefüggés kérdésének megálla-
pítása minden esetben egyedi elemzést kíván.
A plexus chorioideusok aneurysmájának repe-
désébõl a vér közvetlenül a kamrába ömlik. A
subarachnoidalis vérzések zömében a heveny
koponyaûri nyomásfokozódás szövõdménye, a
kisagy-beékelõdés a nyúltvelõ-híd kompresz-
sziója miatt következik be. Subarachnoidalis
vérzést okozhat többnyire (10–30 éves) fiata-
loknál arteriovenosus malformatio repedése is.
Az aneurysma, illetve az aneurysmán lévõ
repedés feltárása, különleges gondossággal
végzett összefüggõ preparálás, majd az agyi
erek (circulus Willisi) részletes vizsgálata víz-
ben úsztatása révén lehetséges.
14-14. ábra Agyalapi verõértágulat repedése
§ 14. TERMÉSZETES HALÁLOKOK / 273

Az agydaganatok elõfordulásának relatív

gyakoriságáról, széleskörû vizsgálatok szolgál-
tatnak megbízható adatokat. A tumor hirtelen
növekedése heveny koponyaûri nyomásfoko-
zódáshoz vezethet. Az egyébként panaszokat
és tüneteket nem okozó tumor bevérezhet (da-
ganatos apoplexia). A térszûkítõ folyamat a
hídban másodlagos, ún. vongálódásos vérzése-
ket okozhat. A daganat epilepsiás rohamot
válthat ki, ilyenkor a boncolás derítheti fel az
alapbetegséget (14-15. és 14-16. ábra).
A veleszületett vagy a szerzett epilepsia,
status epilepticushoz társuló heveny agynyo-
más-fokozódás, a szívelégtelenség folytán ve-
zethet hirtelen halálhoz. A roham hirtelen ha-
lállal járhat alvás közben vagy bármely váratlan
helyzetben tanúk jelenléte nélkül. A roham
közben elesett beteg súlyos sérüléseket szen-
vedhet, magasból lezuhanhat, vízbe zuhanhat,
ez felvetheti az erõszakos halál gyanújának le-
hetõségét. Az epilepsiás nagyroham közben
bekövetkezett halál oka a hányadékbelehelés,
14-15. ábra Keményburokból kiinduló daganat fulladás is lehet. A légzõnyílások elzáródása
létrejöhet ágynemûbe, folyadékba, homokba
történõ arcra boruláskor. A boncolás jellegze-
tes sérüléseket tárhat fel, mint nyelvharapás,
nyelvizom-hegesedés, Ammon-szarv-hegese-
dés, duraheg, gócos hegesedés a szürke állo-
mányban. A toxikológiai vizsgálat elvégzése,
esetleges antiepileptikumok jelenlétének és
szintjének kimutatása céljából fontos lehet. A
szövettani vizsgálat gócos gliaszaporulat, dúc-
sejt-degeneráció, neuronophagia jeleit mutat-
hatja. A halál már az elsõ roham után bekövet-
kezik anélkül, hogy a környezet tudott volna
az egyén betegségérõl. Tumorok és egyéb tér-
foglaló folyamatok bármely korban okozhat-
nak görcsrohamokat. A korábbi fejtrauma ké-
sõi szövõdményei közé tartozik a poszttrau-
más epilepszia ami általában kérgi contusio,
laceratio, valamint az ún. késleltetett trau-
más agyvérzés következménye.
Az agyszövet körülírt gennyes gyulladása
az agytályog fõleg a homloklebenyben sokáig
rejtve maradhat és csak a kamrába való beha-
toláskor vezet hirtelen halálhoz. Az agy állo-
14-16. ábra Agyállományból kiinduló daganat mányában elhelyezkedõ állati paraziták, ecchi-
274 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
rosclerosis és az agyi artériák perforáló kis ága-
in kialakuló mikro- vagy miliaris aneurysmák-
nak, érfali muscularis réteg defektusának. A
vérzés betörhet az oldalkamrákba, majd kijut-
hat a subarachnoidealis térbe. Az életfontossá-
gú centrumok roncsolásával vagy heveny ko-
ponyaûri térszûkítõ folyamattal vezethetnek
hirtelen halálhoz. A vérzéshez társuló oedema
tovább növeli a koponyaûri nyomást, a követ-
kezményes cerebralis herniatiót, az agytörzsi
kompressziót, a mesencephalon ereinek von-
gálódásos sérülését, az ún. másodlagos vérzé-
14-17. ábra Roncsoló agyvérzés sek (Durat-féle vérzések) kialakulását.
Az agyállományt érintõ vérzések hátteré-
ben, nemritkán, arteriovenosus malformatio
nococcus, cysticercosis, mogyorónyi–cseresz- áll, emiatt indokolt a roncsoló agyvérzések
nyemagnyi tömlõs képletek formájában ülnek
a kéregben, fõleg a sulcusokban a lágyagyhár-
tya alatt, de elõfordulhatnak subependimalisan
és a velõállományban is. A rendszerint hártyás-
falú, többnyire kocsonyás anyagot tartalmazó
képletek elmeszesedhetnek, illetve a hólyag
felszakadhat, tartalma kiürülhet, elhelyezke-
désük és nagyságuk alapján heveny koponyaûri
nyomásfokozódást okozhatnak. Az echino-
coccus-tömlõ betörhet az agykamrába, ahol a
kivezetõ nyílások obstrukciójával hirtelen ki-
alakulhat az akut hydrocephalus.
A központi idegrendszer leggyakoribb hir-
telen halált okozó elváltozása az intracereb-
ralis vérzés (14-17. ábra). A vérzés rendsze-
14-18. ábra Elülsõ agyi verõérágban ülõ embolus
rint minden elõzetes figyelmeztetõ jel nélkül,
gyakran fizikai terhelés során lép fel. Az agy
majdnem minden részében kialakulhat.
A spontán cerebralis vérzések oka az esetek
többségében hypertonia, érfejlõdési rendelle-
nességek, angioma, ritkábban véralvadási za-
var, angitisek, daganatok. Az agyvérzések
többsége az agyalapi magvak és a capsula in-
terna területére lokalizálódik, azokat gyakori-
ságában, a thalamus, híd és kisagy vérzései kö-
vetik. A kisagyi vérzések kiterjedve elzárhatják
az agykamrarendszert, heveny hydrocephalust
okoznak, illetve betörhetnek az agytörzsbe. A
hypertoniához társuló agyvérzés mechanizmu-
sa máig sem pontosan tisztázott, szerepe lehet 14-19. ábra Középsõ agyi verõérág rögös elzáródá-
az érfali degeneratív betegségnek, mint athe- sa
§ 14. TERMÉSZETES HALÁLOKOK
szövettani vizsgálata. Az elváltozás ezüst-rost
festéssel tüntethetõ fel.
Az agyi ischaemiás keringési zavar
(komplett stroke) csaknem mindig atheroscle-
rosis talaján kialakuló stenosis, embolia throm-
bosis következménye, mely az agyszövet elha-
lásához vezet. Az agyi erek betegsége többnyi-
re a carotis és a vertebrobasilaris keringés terü-
letén fejlõdik ki (14-18. és 14-19. ábra).
Az embolisatio kialakulására hajlamosító
állapot: mitralis stenosis, mitralis prolapsus,
endocarditis, pitvarfibrilláció. Az emboliák
rendszerint extracranialis erek atheromáiból,
megbetegedett szív üregeinek thrombusaiból
(szívbillentyû-vegetáció, pitvarfülcse, kamra-
fali, arteriathrombus) származnak. Az embo-
lusok többnyire az a. cerebri media, az a. ver-
tebrobasilaris ellátási területeire lokalizálód-
nak. Az infarctus érinthet életfontosságú terü-
leteket, de kialakulhat olyan fokú agyoedema,
amely agytörzsi kompresszióhoz vezet. Sajátos
elváltozást képez az Ökrös által leírt carotis és
vertebralis syphon thrombosisa. Az elváltozás
feltárása a sziklacsont és gerincoszlop speciális
boncolásával történik.
A syncope (múló eszméletvesztés) az agy
több mint 8 másodpercig tartó átmeneti vérel-
látási zavara. Társulhat személyi sérüléssel
vagy baleseti veszélyhelyzet teremtésével, illet-
ve baleset okozásával. A sérültek gyakran a
syncopés epizód sérüléseinek elszenvedése
után, szemtanúk nélkül kerülnek orvoshoz,
ilyenkor felvetõdhet az erõszakos cselekmény
lehetõsége is. Számos cardiovascularis és nem
cardiovascularis ok (neurológiai, metabolikus)
eredményezhet syncopét. A hirtelen, rövid ide-
ig tartó eszméletvesztés kóreredete lehet több
olyan megbetegedés, amely hirtelen halálhoz
vezethet. Az ismeretlen eredetû syncope min-
dig alapos kivizsgálást igényel.
Az igazságügyi orvostan gyakorlatában sa-
játos kérdés a spontán, természetes kórokú
agyvérzések elkülönítése az ún. Bollinger-
féle késleltetett traumás agyvérzéstõl.
Ezek a vérzések fõleg a híd és az agykamrák
környékén, esetleg a IV. agykamra falában he-
lyezkednek el és akár napokkal, hetekkel, sõt
/ 275
hónapokkal késõbb, a fejtrauma után hirtelen
halált okoznak. A keletkezésükre leginkább el-
fogadható magyarázat, hogy a trauma követ-
keztében zúzódott, roncsolódott agyrészletek
késõbb ellágyulnak, ez a folyamat ráterjed az
ott futó erekre, azok megnyúlnak, faluk meg-
nyílik és az ellágyult agyrészlet bevérzik.
A trauma és az agyvérzés közötti összefüggés
megállapításához, illetve kizárásához a követ-
kezõk szükségesek:
à a fejet ért traumát agyrázódás, eszmélet-
vesztés kíséri,
à az agyi erek nem mutatnak kóros eltérést,
à a trauma után az agyrázódás tünetei az agy-
vérzés kialakulásáig fennállnak,
à a klinikai tünetek hirtelen alakulnak ki,
à a trauma és az agyvérzés közötti idõtartam
nem kevesebb 1 napnál és nem több mint 8
hét.
AZ ÉRRENDSZER HIRTELEN HALÁLT
OKOZÓ MEGBETEGEDÉSEI
Az érfali degeneratív betegségek zömét
atherosclerosis okozza. Az elõfordulási gyako-
risága a kor elõrehaladásával nõ. Általában ge-
neralizált betegség, mely valamely mértékben
valamennyi nagy artériát érinti, hirtelen halál-
hoz vezetõ elváltozásokat általában az ún. kri-
tikusan érintett artériákon okoz. A leggyak-
rabban az artéria falának elvékonyodása, kö-
vetkezményes tágulata, aneurysmaképzõdés,
-repedés alakul ki (14-20. ábra).
Az aneurysma létrejöhet congenitalisan
(kötõszöveti rendellenesség: Marfan- és
Ehlers–Danlos-szindróma), mechanikus
(korábbi mellkasi trauma) károsodás követ-
kezményeként. A fõér szívburkon belüli sza-
kaszának áthatoló spontán repedése azonnali
halálhoz vezet a haemopericardium, majd
szívfojtás kifejlõdése miatt. A dissecaló aneu-
rysmák esetében a kialakuló vezetõ morfológi-
ai elváltozás az intimaszakadás, az esetek
90%-ban ez az aorta ascendens szakaszán he-
lyezkedik el. Az érfal rétegei között nyomuló
276 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
14-20. ábra Spontán fõérszakadás
(Marfan-szindróma)
vér a fõérgyök felé haladva összenyomhatja a
coronariaszájadékot, heveny coronariaelégte-
lenséghez vezethet. A mellkasi aortaaneurys-
ma-repedés heveny mellkasi vérgyülem kiala-
kulását eredményezi.
A hasi aorta aneurysmája leggyakrabban
infra- és suprarenalis szakaszon és a visceralis
artériákon helyezkedik el, rupturája, ha szabad
peritonealis üregben történik, rövid idõ alatt
súlyos vérzéses sokkhoz vezethet.
Kokainfogyasztóknál az aorta felszálló
szakaszán érfali degeneratív elváltozások
(Erdheim-típusú medianecrosis) alakulhatnak
ki, amelyek érfali rupturát hozhatnak létre. A
mellkasi tompa sérülés után mint késõi, évek
múlva jelentkezõ szövõdmény lehet az ún. tra-
umás álaneurysma rupturája.
A HASÜREG-KISMEDENCEI SZERVEK
HIRTELEN HALÁLT OKOZÓ BETEGSÉGEI
Az ún. spontán lépruptura splenomega-
liában jelentéktelen trauma hatására vagy anél-
kül is kialakulhat. A portalis hypertensióhoz
§
csatlakozó nyelõcsõvarix-ruptura, emészté-
ses fekélyfészek alapján felmaródott ér,
idegentest okozta nyálkahártya-sérülés, a fel
nem ismert kifekélyesedõ nyelõcsõrák fatális
gastrointestitialis vérzések forrása lehet.
A gyomorban a heveny vagy krónikus
peptikus fekélyfészek alapján a felmaródott
artériából igen erõs, akár halálos következmé-
nyû vérzés indulhat meg (14-21. ábra). A gyo-
morfekéllyel kapcsolatosan kell megemlíteni a
caliber-persitentia elváltozást. A serosa fe-
lõl a gyomorfalba lépõ, majd a nyálkahártyafal
felé haladó ér kalibere fokozatosan csökken.
Ha azonban átmérõjének csökkenése nélkül
lép a submucosa felszínes rétegébe, caliberét
megtartja. A megnyílt érbõl súlyos, akár halá-
los vérzés indulhat meg.
A vékony- és vastagbél vérzéses eredetû
hirtelen halálhoz vezetõ kórképei az angio-
dysplasia, a Meckel-diverticulum és a kifeké-
lyesedõ tumorok. Az artéria mesenterica su-
perior és/vagy inferior thrombosisa vagy
emboliája az érintett bélszakasz teljes heveny
vérzéses elhalását eredményezheti. A sokk ta-
laján alakul ki a heveny keringési elégtelenség
(hypovolaemiás és endotoxin). A has üreges
szerveinek perforációja a szabad hasüregben
sokkhatás következményeivel is járhat (peri-
tonealis sokk).
A bélcsavarodás a belek szabad mozgású
részein keletkezik. A mozgó bélkacsok mesen-
teriumgyökük körül akár 180 fokban megcsa-
14-21. ábra Gyomorfekélyfészek alapján felmaró-
dott verõér
§ 14. TERMÉSZETES HALÁLOKOK
varodhat. A mesenterialis kocsányban haladó
erek megnyúlásának, tengely körüli csavarodá-
sa, illetve összenyomódásának következménye
a heveny vérzéses bélelhalás. A bélinvaginatio
fõként csecsemõ- és kisgyermekkorban foko-
zott peristaltica folytán az ileocoecalis régióban
képzõdik, de létrejöhet felnõttkorban, poly-
poid daganatok következtében vékonybél és
colon transversum területén is. A folyamat
órák alatt kialakulhat.
Az elváltozás lényege, hogy egy bélszakasz
a fokozott peristaltica miatt a tõle aboralisan
fekvõ bélszakaszba türemkedik. Az invagina-
tumhoz futó erek megfeszülnek, nyomás alá
kerülnek, majd vérzéses bélelhalás alakul ki. Az
elváltozást el kell különíteni az agonalis
invagiatiótól, az kézzel könnyen széthúzható
és a vitális reakció az érintett bélszakaszokon
hiányzik.
14-22. ábra Májdaganat repedése
14-23. ábra Kétoldali mellékvesekéreg-vérzés
(Waterhouse–Friderichsen-szindróma)
/ 277
Jóindulatú májdaganat a haemangioma
cavernosum a májfelszínre törhet, repedése a
hasüreg felé életet veszélyeztetõ hasûri vérzést,
sokk állapotát idézheti elõ (14-22. ábra).
Elsõsorban kisgyermekekben kialakuló a
kétoldali mellékvesekéreg-vérzés (Water-
house–Friederichsen-szindróma) is vezet he-
veny toxaemiához (14-23. ábra), a keringés he-
veny összeomlásához (menigococcus sepsis).
Ecchinococcus-tömlõ arrodálhatja a vena
cava inferiort. A tömlõ tartalma közvetlenül a
keringésbe juthat vagy fala hirtelen megrepe-
désével a peritoneumra kerülhet, anaphylaxiás
reakciót, illetve sokkot hozhat létre. A rosszin-
dulatú daganat, felmarhatja a vena portae-t,
míg a felszínen ülõ daganat megrepedése
hasûri vérzést eredményezhet.
A heveny vékonybélgyulladás gyakori
kórkép, jellegét és súlyosságát tekintve a he-
veny bélhuruttól, a bélfal körül írt gyulladásáig
számos formája alakulhat ki. A csecsemõk és
idõsebb korúak labilis anyagcseréje és vízház-
tartása miatt rendkívül rövid idõ alatt hypo-
volaemiás sokk alakulhat ki. A hasnyálmirigy
betegségei közül a rendszerint hirtelen fellépõ,
súlyos hasi katasztrófát okozó vérzéses has-
nyálmirigy-gyulladást kell kiemelni, amelyhez
heveny sokk társulhat.
A diabeteses coma, cukorbetegség a
juvenilis és felnõtt típusú formáiban általában
a nem diagnosztizált esetekben vezethetnek
hirtelen halálhoz.
Közvetlenül a diabetesszel összefüggõ
okok lehetnek; a hypoglykaemiás coma (inzu-
lin vagy orális antidiabetikumok túlzott ada-
golása) többnyire véletlen baleset vagy öngyil-
kossági szándékkal, vagy hyperglykaemiás kó-
ma inzulinhiánya következtében.
A nõi nemi szervek elváltozásai közül a
méhen kívüli terhességet kell elsõ helyen
megemlíteni. A heveny hasûri-kismedencei
vérzés, a petevezetõ megrepedése után a kürt
saját artériáinak megnyílásával rendkívül rövid
idõ alatt vezet vérvesztéses sokkhoz. Ritkán, a
nagy petefészektömlõk megrepedését az intra-
peritonealis vérzés követheti.
278 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
CSECSEMÕKORI HIRTELEN HALÁL
SZINDRÓMA (BÖLCSÕHALÁL,
SUDDEN INFANT DEATH
SYNDROME: SIDS)
Az 1–12 hónapos csecsemõk sajátos hirte-
len halál formája, amely szinte kizárólag kór-
házon kívül történik. Az elõfordulás csúcsa a
2–4 hónapos kor közötti idõszakra esik, fiúk-
nál valamivel gyakoribb. A csecsemõ hirtelen
halála klinikai tünetek hiányában következik
be, az elõzményi adatok alapján nem magya-
rázható. A csecsemõk a környezet számára
egészségesnek tûnnek. A körültekintõ bonco-
lás és a kiegészítõ laboratóriumi vizsgálatok a
halál okára kielégítõ magyarázatot nem tud-
nak adni.
A hirtelen halál csaknem minden esetben al-
vás alatt, látványos történés nélkül következik
be.
A csecsemõ gyakran a felfedezés idõpont-
jában már órák óta halott. A hirtelen meghalt
csecsemõk azon csoportját, ahol a boncolás és a
laboratóriumi vizsgálatok olyan elváltozásokat
igazolnak, amelyek a halált kiváltó okára vo-
natkozóan egyértelmû választ adnak, nem so-
roljuk SIDS kategóriába, ezek az ún.
„borderline” vagy non-SIDS esetek.
A csecsemõkori hirtelen halál szindróma
oka ismeretlen. A halálhoz vezetõ folyamat
multikauzális és különféle mechanizmusok út-
ján alakulhat ki. A kórkép hátterében feltétele-
zik, hogy a keringési, légzési rendszer idegi
szabályozásának és kontrollmechanizmusai-
nak elégtelensége állhat.
A legtöbb vizsgálati adat azt látszik igazol-
ni, hogy az agytörzsben, a formatio reti-
cularis keringést és légzést szabályozó ne-
uronhálózatának éretlensége fontos szere-
pet játszik a SIDS kialakulásában. A SIDS-
nek, mint önálló kórképnek a létjogosultságát
némelyek vitatják. A megelõzés a veszélyezte-
tett csecsemõk hatékony kiszûrése, szorosabb
ellenõrzése, éjszakai cardiorespiratoricus mo-
nitorizálása.
§
A bölcsõhalál fokozott veszélyének az anya
és a csecsemõ részérõl számos oka lehet.
Az elõfordulás gyakoribb:
– rossz szociális körülmények között élõ
családban,
– koraszülött, alacsony születési súlyú,
ikerszülöttségû újszülötteknél,
– kábítószer-élvezõ, terhesség alatt do-
hányzó, altató- és nyugtatószereket
szedõ anyák csecsemõinél,
– hideg évszakban,
– súlyos apnoe miatt már korábban újra-
élesztésre szorult csecsemõknél.
Hajlamosító tényezõk:
– halmozott alvási apnoe,
– immunállapot változásai (immunappa-
rátus éretlensége, immunanyaghiány:
IgM),
– tehéntej iránti allergia,
– enzimopathiák (acil-koenzim-A-de-
hidrogenáz- és biotinidáz-hiány),
– elektrolit- és sav-bázis egyensúlyzavar,
plazma béta-endorfin-szintjének kóros
emelkedése, újszülöttbe anyatejjel beju-
tó opiátok,
– elégtelen testhõmérséklet-szabályozás
(akut letalis hyperthermia)
– csecsemõmirigy- és mellékpajzsmirigy-
hypoplasia (DiGeorge-szindróma),
– a szív ingervezetõ rendszerének fejlet-
lensége (elektromos instabilitás),
– a légutak elzáródásához vezetõ folya-
matok (pl. alváskor a szokatlanul nagy
nyelv vagy hypermobilis mandibula hát-
racsúszása, laryngealis nyáktermelõ mi-
rigyek hyperplasiája és excessiv nyák
szekréciója, thymuskompressziós
szindróma),
– a hason alvó csecsemõ (légútjait az ágy-
nemû zárhatja el),
– agyi vérkeringési zavar (a csecsemõ fejé-
nek folyamatos hátranyújtásával II. csi-
golya sagittalis átmérõjének és az erek
lumenének átmeneti szûkítésével olyan
agyi keringési zavar alakulhat ki, amely
eszméletlen állapotot idéz elõ),
§ 14. TERMÉSZETES HALÁLOKOK
– DiPerTe immunizációhoz társuló aller-
giás reakció,
– gastrooesophagealis reflex (reflexes
apnoe),
– felsõ légúti vírusinfekciók (RS,
Coxackie- A, entero-). A még nem ma-
nifesztálódott felsõ légúti vírusfertõzés
laryngospasmust vált ki, és ez reflexes
apnoéhoz vezethet,
– C. botulinum okozta bélfertõzés,
– mellékvese-hypoplasiával járó funkció-
zavar,
– RSV-fertõzés során az interleukin-6 és
interleukin-1-béta felszaporodása lég-
zésdepressziót idézhet elõ,
– tápszerek a bélflóra összetételét és
permeábilitását kedvezõtlenül befolyá-
solják, melynek hatásának következ-
ménye lehet toxintermelõ, szemipato-
gén baktériumok elszaporodása,
– az agyi dopamin neurotranszmiter
anyagcserezavara alakulhat ki, a még
nem megfelelõ receptorszám miatt,
– sympathicus idegrendszer túlmûködé-
se,
– génmutáció (SCN5A és HERG).
Hason alvó csecsemõknél gyakrabban fi-
gyelték meg a hirtelen halált. Feltételezik,
hogy a mechanikus tényezõk mellett, ebben a
„test-fej helyzetben”, ha a légzési zavar az elõtt
alakul ki, mielõtt „megtanulnának” a belsõ
(hypoxia, hypercapnia, apnoe), és a természe-
tes külsõ ingerekre felébredni, hirtelen halál
következhet be.
A SIDS-ben elhunyt csecsemõk bonco-
lási és kórszövettani lelete általában nega-
tív vagy rendkívül szegényes. Újabban
azokban a szövetekben, amelyek a légzést,
szívritmust szabályozzák és a stresszhelyze-
tekkel szembeni alkalmazkodást koordinálják,
mérsékelt fokú elváltozásokat figyeltek meg,
amelyek azonban nem minden esetben mutat-
hatók ki:
– a tüdõ kis artériák muscularis rétegének
hypertrophiája, lumenének szûkülete,
/ 279
– a májban fennmaradó extramedullaris
erythropoesis,
– a máj aprócseppes zsíros degenerációja,
– astrogliaszaporulat a formatio reticula-
risban,
– a mellékvese körüli magzati típusú, ún.
barna zsírszövet elhúzódó visszafejlõ-
dése,
– a glomus caroticum, glomussejtjeinek
(I-típusú) hypoplasiája,
– mellékvese kromaffin sejtjeinek hypo-
plasiája,
– formáció reticularis sejtjeinek apró va-
cuolás, gócos degenerációja.
Mindezet elváltozások a krónikus hypoxia
és stresszhelyzetek okai és következményei is
lehetnek, önmagukban azonban nem tekinthe-
tõk alapelváltozásoknak. Újabban a mikrobio-
lógiai vizsgálatok tenyésztések során a Sta-
phylococcus aureus szerepét predominánsnak
találták. Számos esetben mutatták ki a SEA,
SEB és TSS-1 toxin jelenlétét, melyek ún.
szuperantigénekként fejthetik ki hatásukat.
Az epidemiológiai és klinikai megfigyelések
azt is jelzik, hogy a SIDS halálesetek egy részé-
ben mikrobatermékek által kiváltott heveny
patofiziológiai reakció alakulhat ki a csecsemõ
olyan fejlõdési szakaszában, amikor a nem
megfelelõ válaszreakciók nem képesek elfojta-
ni a heveny kialakuló toxikus sokk szindrómát.
Különösen veszélyeztetett csoport az ún.
„Near Miss for SIDS” csecsemõk, akik ap-
noéval, cyanosissal, izomelernyedéssel újra és
újra eljutnak, terminális állapotba, egy részük a
bölcsõhalál áldozata lesz, míg más részüknél
innen a sikeres reszuszcitációval az állapot
visszafordítható.
A SIDS eseteiben a hatósági boncolás fel-
adata a rendkívüli halál körülményeinek meg-
nyugtató tisztázása.
A meghalt csecsemõ szülei a fájdalomtól
mélyen sújtottak, a tragédia felkészületlenül
érte õket. Rendszerint, ok nélkül komoly bûn-
tudatot éreznek. A szülõk tartós orvosi keze-
lésre szorulhatnak.
280 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Az orvosszakértõi vizsgálat szabályának
kell tekinteni, a boncolás mellett lehetõség
szerint el kell végezni a szövettani, toxikológi-
ai, bakteorológiai, virológiai és egyéb laborató-
§
riumi vizsgálatokat. A SIDS- ként kezelt ese-
tek egy része hibás diagnózis, mert a vizsgála-
tokat nem megfelelõ alapossággal és hozzáér-
téssel végezték.
 15. Társadalombiztosítási alapismeretek
Kereszty Éva
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁST
SZABÁLYOZÓ TÖRVÉNYEK
A magyar társadalombiztosítás mûködését
igen szerteágazó törvényi szabályozás határoz-
za meg. A következõekben vázlatos áttekin-
tést adunk a társadalombiztosítás rendszer
alapelveirõl és alapfogalmairól, és valamivel
részletesebb áttekintést az egészségbiztosítási
ág rendszerérõl s az egészségi állapottal össze-
függõ biztosítási jogosultságokról.
A társadalombiztosítást közvetlenül szabá-
lyozó legalapvetõbb törvények a következõk:
à 1997. évi LXXX. törvény a társadalombizto-
sítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogo-
sultakról, valamint e szolgáltatások fedeze-
térõl
à 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiz-
tosítási nyugellátásról
à 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíj-
ról és a magánnyugdíjpénztárakról
à 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelezõ
egészségbiztosítás ellátásairól
à 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi
hozzájárulásról
à 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs
járadékról
à 2010. évi LXXV. törvény az egyszerûsített
foglalkoztatásról
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
ÁLTALÁNOS JELLEMZÕI
A társadalombiztosítás a nemzetgazdaság
autonóm, elkülönült igazgatású, társadalmi
kockázatközösségen alapuló, szolidaritási el-
ven, állami garanciával mûködõ, önálló gazda-
sági alapokkal rendelkezõ alrendszere.
A jóléti-szociális ellátórendszerek része,
amelynek célja, hogy betegség, öregség vagy
egyéb olyan helyzetekben, amikor a mindenna-
pi megélhetéshez szükséges jövedelem meg-
szerzése lehetetlenné válik, ezt a kiesett jöve-
delmet és/vagy a jövedelemszerzõ képesség
helyreállítását – részben vagy egészben – biz-
tosítsa az érintett személy korábban teljesített
befizetéseire is tekintettel. A szociális ellátá-
sok egyéb formái a társadalom módosabb tag-
jaitól elvont adót csoportosítják át a rászorulók
méltóbb életkörülményeinek megteremtése ér-
dekében. Míg ezen ellátások karitatív (jóté-
konysági elvû) állami gondoskodást való-
sítanak meg, addig a társadalombiztosítás az
öngondoskodás elvét érvényesíti.
Az öngondoskodás egész azt jelenti, hogy
amíg dolgozol és pénzt tudsz keresni, addig
tervezd meg a jövõdet, s ha bármi baj érne, egy
biztonságos védõháló legyen alattad.
A társadalombiztosítási rendszer kialakítá-
sa ennek az öngondoskodásnak a mindenkire
kiterjedõ formája, hiszen az ebben történõ
részvételt a jogszabályok kötelezõvé teszik.
282 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Ezen felül önkéntesen, magánszerzõdéssel
bárki – egyéni szükségleteinek és elvárásainak
megfelelõ – egyéb öngondoskodási formát is
választhat egészségpénztári tagság, kiegészítõ
önkéntes egészségbiztosítási vagy magán-
nyugdíjpénztári szerzõdés vagy banki megta-
karítások formájában.
Magyarországon a szervezett öngondosko-
dás, a biztosítás elõzményei már a XV.-XVI.
században megjelentek, de az elsõ társadalom-
biztosítási törvényt (az ipari munkásság szá-
mára kötelezõen) a Bismarck porosz kancellár
által megteremtett mintára 1891-ben fogadták
el. Ennek bõvített, módosított változatai a II.
világháború végéig fennmaradtak, s egy cent-
ralizálódó irányítás mellett több tucat – elsõ-
sorban ágazati - egészségpénztár és ezek szer-
zõdött orvosai és kórházai biztosították az el-
látást a lakosság kevesebb, mint 50%-ának.
A háborút követõen a korábbi pénztárak
egybeolvadásával és államosításával (a vasuta-
sok önálló ágazati biztosítása névleg napjainkig
megmaradt) alakult át a rendszer, de a mezõ-
gazdaságban dolgozók általános biztosítása,
ezzel a lakosság egészére kiterjedõ társadalom-
biztosítás csak az 1970-es évek elejére valósult
meg. 1972-ben az egészségügyi ellátások (az
egészségbiztosítás természetbeni ellátásai) ál-
lampolgári jogúvá váltak, e terület csak a rend-
szerváltást követõen vált ismét a társadalom-
biztosítási rendszer részévé.
A rendszerváltást követõen jött létre a mai
társadalombiztosítási rendszer két elkülönült
pénzalapja, az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár (OEP) és az Országos Nyugdíjfolyósí-
tó Igazgatóság, az OEP és az egészségügyi
szolgáltatók közötti szerzõdések és a Társada-
lombiztosítási Azonosító Jel (TAJ). A TAJ
számot tartalmazó kártya, mint a biztosítási
jogviszonyt igazoló és az egészségbiztosítási el-
látások igénybevételére jogosító igazolvány
1992. július 1 óta feltétele a térítésmentes bizto-
sítási ellátások igénybevételének, de európai
uniós tagságunk kezdete (2004. május 1.) óta
az ezzel megegyezõ tartalmú E-111 kártya az
Európai Unió teljes területén lehetõvé teszi az
adott ország biztosítottaival azonos egészség-
§
ügyi szolgáltatások igénybe vételét. Az újszü-
lötteket születésüket követõen azonnal ellátják
ideiglenes, majd néhány napon belül végleges
TAJ számmal. A hazánkban munkát vállaló,
letelepülõ külföldiek is kötelesek a magyar sza-
bályok szerint a társadalombiztosítási rend-
szerbe belépni, és jogosulttá válnak annak jut-
tatásaira is. A TAJ szám érvénytelenítésre a
biztosítási jogviszony megszûnésével kerül sor,
pl. haláleset, tartós külföldi tartózkodás és ot-
tani biztosítási jogviszony fennállása esetén.
A rendszerváltás követõen a magyar társa-
dalombiztosításban a legnagyobb feszültséget
a járulék-elkerülés jelentette (és jelenti). Az
egészségügyi ellátást ugyanis nem lehet megta-
gadni az arra rászorulótól akkor sem, ha nincs
érvényes biztosítása (a társadalombiztosítás
potyautasai). Ma már a TAJ kártya érvényes-
sége minden egyes ellátásnál ellenõrzésre kerül,
s ha a befizetések elmaradtak, az adóhatóság
intézkedik az elmaradt díjak beszedésérõl és
biztosítási jogviszony rendezésérõl. Sok eset-
ben a járulékfizetés nem a tényleges jövedelem
alapján történik. Mindezek hatására az Alapok
bevételei elmaradnak az elvárhatótól, ezzel ke-
vesebb forrás jut az egészségügyre és a
pénzbeni ellátásokra is.
A társadalombiztosítási rendszer – a fõ el-
látási profiloknak megfelelõen – ágazatokba
sorolható. Elméletileg 3 ága van, a hazai szabá-
lyozásban két ágat tekintünk ténylegesen tár-
sadalombiztosításnak. Külön rendszerben
szervezõdik a munkanélküliek ellátórendszere,
amely – többek közt – meghatározott idõre a
havi keresetet helyettesítõ álláskeresési járadé-
kot biztosít meghatározott idõn keresztül és
segítséget nyújt az elhelyezkedés esélyét javító
képzések és átképzések igénybevételéhez. A
szûkebb értelemben vett társadalombiztosítás
két ága az egészségbiztosítás és a nyugdíjbizto-
sítás. Ezek kiadásainak fedezetére a befizetett
járulékokból képzett Egészségbiztosítási és
Nyugdíjbiztosítási Alapok szolgálnak. A járu-
lék fizetésére jogszabályok kötelezik a mun-
káltatókat, munkavállalókat és az egyéni befi-
zetésre kötelezetteket. A nyugdíjasok, a gyer-
mekek, egyetemisták „nevében” az állami költ-
§ 15. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
ségvetés fejenként járulékfizetést teljesít 2006.
óta. A kötelezõ befizetés mértékét, az egész-
ségbiztosítás és nyugdíjbiztosítás fedezetére
szolgáló arányokat törvények szabályozzák, s
az adókkal megegyezõ módon történik a be-
szedés és az ellenõrzés.
Az egészséghez való jog a magyar alkotmá-
nyos rendszerben – az európai országokhoz
hasonló módon – alapjog, az állam feladata,
hogy ennek eléréséhez (a nemzetgazdaság tel-
jesítõképességére is tekintettel) hozzásegítse
lakosságot. Az állam szervezési feladatának
legfontosabb módja és eszköze a társadalom-
biztosítás, ezen belül az egészségbiztosítás
megszervezése és mûködésének biztosítása. Az
állam szervezõ feladatát teljesíti akkor is, ami-
kor törvényben írja elõ, hogy a társadalombiz-
tosítási rendszerbe történõ belépés minden
Magyarországon élõ személy joga és kötele-
zettsége (azok kivételével, akik más ország tár-
sadalombiztosítási rendszerének ügyfelei).
A kötelezõ biztosítás alapján hazánkban
mindenki megkapja a számára szükséges
egészségügyi ellátást. Ez az ellátás zömében té-
rítésmentes, de meghatározott ellátásokért az
igénybe vevõnek is részleges térítési kötelezett-
sége van (pl. gyógyszer). Amennyiben az
igénybe vevõ személy szociális helyzete ezt in-
dokolja, a szociális ellátórendszer rendszeres
vagy eseti segéllyel, speciális szolgáltatásokkal
további segítséget nyújthat az ellátások teljes
körének eléréséhez, illetve kiegészítéséhez.
Sok országban nem társadalombiztosítási
egészségügyi természetbeni ellátási rendszert
mûködtetnek, hanem állami ellátórendszert
(pl. az Egyesült Királyság). A nyugdíj és a
pénzbeni ellátások azonban ezekben az orszá-
gokban is társadalombiztosítási jellegûek. Az
állami rendszerekben az ellátások fedezetét a
költségvetés az adókból biztosítja. Hazánkban
az Egészségbiztosítási Alap járulékbevételeit
az állami költségvetés kiegészíti, illetve hiányá-
ért – az államadósság terhére – felelõsséget
vállal. Az adóbevételeket az állam a mindenko-
ri költségvetési törvényben osztja föl, így az
/ 283
egészségügyi kiadások fedezete folyamatos al-
ku tárgya az egyéb ágazatokkal és költségveté-
si igényekkel. A járulékot nem általában a tár-
sadalmi célokra, hanem célzottan késõbb szük-
ségessé váló ellátásunk érdekében fizetjük be,
tehát nem csoportosítható át más célokra vagy
állami feladatokra, jobban áttekinthetõ és ter-
vezhetõ a felhasználható összeg.
JÁRULÉKFIZETÉSI
KÖTELEZETTSÉG
Az 1997. évi LXXX. törvény a társadalom-
biztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogo-
sultakról, valamint e szolgáltatások fedezeté-
rõl (továbbiakban Tbj.) 24. § (1) így fogalmaz:
A foglalkoztatott a Tbj. 19. § (2) bekezdés
a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíj-
járulékot és a 19. § (3) bekezdésében meghatá-
rozott egészségbiztosítási járulékot fizet. A
nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapja a
társadalombiztosítási járulék alapját képezõ jö-
vedelem.
A foglalkoztatott mellett munkáltatója is fizet
járulékot minden foglalkoztatott után.
A befizetés az adóelõleggel együttesen úgy
történik, hogy a munkáltató a munkavállaló
bérébõl levonja a kiszámított összeget, átutalja
a megfelelõ szerveknek, s a munkavállalónak
már a nettó bért fizeti ki. A munkavállaló-
nak tehát közvetlen befizetési kötelezettsé-
ge nem keletkezik (az önfoglalkoztatók és a
szerzõdés alapján járulékfizetõk ez alól kivételt
képeznek).
A munkáltató részérõl nem elegendõ a be-
fizetés teljesítése, a munkavállalókra vonatko-
zóan bejelentési kötelezettsége is van. En-
nek alapján tudják a társadalombiztosítás szer-
vei a biztosítási idõt nyilvántartani. A pénzbeni
ellátások megállapításakor a biztosítási idõ
hosszának, a megszakításoknak, a megszûnési
idõpontoknak nagy jelentõsége lehet.
284 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A BIZTOSÍTOTTAK ÉS
AZ ELLÁTÁSRA JOGOSULTAK
Biztosítottak azok, akik járulékot fizetnek.
A pénzbeni ellátásokra azonban csak azok jo-
gosultak, akik munkaviszonyból származó jö-
vedelem alapján fizetik a járulékot. Azok, aki-
ket a törvény ment föl a járulékfizetési kötele-
zettség alól, ugyancsak a természetbeni ellátá-
sokra szereznek jogosultságot (gyermekek,
felsõfokú tanulmányokat végzõk, nyugdíja-
sok.
A biztosítási kötelezettség általában
valamilyen munkavégzésre irányuló, jöve-
delemszerzõ jogviszony alapján jön létre,
de járulékfizetési kötelezettség terheli a nem
munkavégzésre irányuló jogviszonyban állókat
is. Õk csak a természetbeni ellátásokra szerez-
nek jogosultságot. Speciális helyzetûek a me-
zõgazdasági és turisztikai idénymunkások és
az alkalmi foglalkoztatottak, akik egyszerûsí-
tett foglalkoztatási szabályok alá tartoznak és
kizárólag a természetbeni juttatásokra szerez-
nek jogosultságot (táppénz és nyugdíj nem ille-
ti meg õket ezen munkavégzéssel kapcsolat-
ban).
Biztosítottnak kell tekinteni:
1. az alkalmazottként dolgozókat (a hallgatói
munkaszerzõdés kivételével)
– a munkaviszonyban, közalkalma-
zotti, illetõleg közszolgálati jogvi-
szonyban álló személyek,
– ügyészségi szolgálati jogviszonyban,
bírósági jogviszonyban, igazságügyi
alkalmazotti szolgálati viszonyban álló
személyek,
– hivatásos nevelõszülõi jogviszonyban
álló személyek,
– a Magyar Honvédség, a rendvédel-
mi szervek, valamint a polgári nem-
zetbiztonsági szolgálatok hivatásos
állományú tagjai, a Magyar Honvédség
szerzõdéses állományú tagjai, katonai
szolgálatot teljesítõ önkéntes tartalékos
katonák,
– az országgyûlési-, európai parlamenti
képviselõk,
§
– az ösztöndíjas foglalkoztatási jogvi-
szonyban állók,
2. a szövetkezet tevékenységében személye-
sen közremûködõ tagot,
3. a tanulószerzõdés alapján szakképzõ iskolai
tanulmányokat folytató tanulót,
4. álláskeresési támogatásban részesülõket
(munkanélküli ellátásban részesülõ)
5. az egyéni és társas vállalkozókat (ha tb
szempontból nem kiegészítõ tevékenységet
folytatók)
6. az egyházi személyeket
7. a mezõgazdasági õstermelõket
8. az egyéb, munkavégzésre irányuló jogvi-
szonyban álló személyeket
9. a választott tisztségviselõket (alapítványok,
kamarák, egyesületek, társasházak, stb.)
10. a szövetkezetek vezetõ tisztségviselõit
Az egészségügyi szolgáltatás igénybevéte-
lére való jogosultság a biztosítási jogviszony
megszûnését követõen még meghatározott
ideig fennáll, ez az ún. passzív jogon való jo-
gosultság.
Ha a biztosítás megszûnését megelõzõen az
megszakítás nélkül legalább 45 napig fennállt,
akkor az egészségügyi szolgáltatásra való jogo-
sultság további 45 napig marad fenn. Ha a
megelõzõ biztosítás 45 napnál rövidebb volt,
akkor az egészségügyi szolgáltatásra való jogo-
sultság azzal az idõtartammal hosszabbodik
meg, amennyi ideig a jogosultsági feltétel
fennállt (pl. a 30 napig fennálló munkaviszony
esetén 30 nappal). Ha az utolsóként megszûnt
biztosítási idõ nem állt fenn 45 napig, de ezt
megelõzõen volt 45 napnál hosszabb ideig
fennállt biztosítási idõ, és e e kettõ fennállása
között 30 napnál kevesebb telt el, akkor az
egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság
további 45 napig marad fenn. Ez jelenleg a biz-
tosítási jogviszony megszûnése után 3 napon
belül bekövetkezõ keresõképtelenség esetén
táppénzre is jogosít.
Azok, akik nem minõsülnek biztosított-
nak, illetve egészségügyi szolgáltatásra más
jogcímen sem jogosultak, lehetõségük van az
egészségbiztosítóval kötött megállapodás-
§ 15. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
sal gondoskodniuk az egészségügyi ellátá-
sukról egy elõre meghatározott összegû já-
rulék fizetésének vállalása mellett. A járu-
lék összegét törvény határozza meg. A megál-
lapodás vonatkozik a saját, valamint az együtt
élõ gyermek egészségügyi szolgáltatásának
biztosítására.
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI
ELLÁTÁSOK,
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI
CSOMAG
A társadalombiztosítási törvények alapján két
fõ ellátástípust különíthetünk el: természetbe-
ni és pénzbeni ellátásokat.
A pénzbeni ellátások általában arányosak a
korábbi fizetéssel (annak százalékában hatá-
rozza meg a törvény). Mivel a járulékbefizetés
is a fizetés arányában történik, így a pénzbeni
ellátások végsõ soron arányosak a befize-
téssel. Ez a megoldás hasonló az ún. elõtaka-
rékossághoz, mintha minden hónapban félre-
tennénk arra az esetre, ha valamiért nem lesz
keresményünk. Valójában azonban nem a saját
befizetését kapja vissza a biztosított, amikor
ellátást vesz igénybe, hanem a felosztó-kiro-
vó elv érvényesül (a kötelezõ magán-nyugdíj-
pénztári ellátások kivételével). E szerint az ak-
tívan dolgozók befizetik a jövedelmük
után kötelezõ járulékot, s az így összegyûlt
összeget osztják szét az adott idõszakban
ellátásra jogosultak között. A társadalom-
biztosítási rendszerekben nem a tényleges befi-
zetés összege, hanem a korábbi jövedelem és a
biztosítási jogviszony hossza határozza meg a
kifizetést. (A valódi elõtakarékosság esetében a
ténylegesen befizetett összeget kamattal, osz-
talékkal vagy egyéb hozammal növelve kapja
vissza a szerzõdõ fél, mintha bankban tartotta
és befektette volna.)
A természetbeni ellátás mindazon gyógyí-
tó-megelõzõ ellátások összessége, amelyeket
az egészségügyi ellátórendszer a biztosítottnak
hozzáférhetõvé tesz az állam által megszerve-
/ 285
zett és az egészségbiztosítás szerveivel szerzõ-
désben álló gyógyintézetek és orvosok egész
országot lefedõ hálózatán keresztül.
A természetbeni ellátások esetén a tényle-
gesen teljesített befizetés és az igénybe vehetõ
szolgáltatás semmiféle arányossági kapcsolat-
ban nincs. A járulékbefizetés ténye elegendõ
ahhoz, hogy minden biztosított megkapja az
állapota alapján indokolt és szükséges, a társa-
dalombiztosítás rendszerében garantált ellátá-
sokat. A törvények alapján a biztosítottak szá-
mára térítésmentesen, vagy a társadalombizto-
sítás anyagi segítségével igénybe vehetõ ellátá-
sok összessége a társadalombiztosítási csomag.
Ezen túlmenõen vannak olyan ellátások,
amelyeket minden Magyarországon tartózko-
dó személy számára biztosítani kell, ezek az
ún. állami ellátások. A járványügy, mentés, ha-
lottakkal kapcsolatos orvosi feladatok, terhes-
gondozás, népegészségügyi célú szûrõvizsgá-
latok, katasztrófa-egészségügyi ellátás. Ezek
fedezetét nem a járulékbefizetés, hanem az
adóbefizetések biztosítják, de az állam a kifi-
zetés lebonyolítását általában az egészségbiz-
tosításra bízza (kivéve a mentés, amelyet köz-
vetlen állami szervezettel az Országos Mentõ-
szolgálattal – OMSZ – lát el és fenntartását is
közvetlenül végzi; ill. az oltóanyag ellátás).
A mentés, a sürgõsségi ellátás, halasztha-
tatlan ellátások esetében a hazai szabályozás
szerint akkor is el kell látni a beteget, ha nem
biztosított, vagy elmulasztotta befizetési köte-
lezettségét (az ellátást követõen történik intéz-
kedés a térítés rendezésére).
Mindazon egészségügyi ellátásokat, ame-
lyeket az egészségbiztosítás (vagy az állam)
nem térít meg a szolgáltató orvosok vagy in-
tézmények számára magánúton, térítési díj
megfizetése ellenében vehetik igénybe az
igénylõk. Ilyenek pl. az esztétikai sebészeti be-
avatkozások, az egészségbiztosítási szervekkel
szerzõdésben nem álló magánorvosi rendelé-
sek, a bizonyítékokon alapuló orvoslás elveitõl
eltérõ vizsgálatok, kezelések (egyes természet-
gyógyászati eljárások, az indokoltnál gyako-
ribb szûrõvizsgálatok, már elavult vagy még
nem rutinszerû eljárások). A nyugdíj területén
286 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
az önkéntes magánnyugdíj-pénztári szolgálta-
tások nem tartoznak a társadalombiztosítási
szférába.
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
ALAPELVEI
Az elõzõekbõl is egyértelmûvé vált, hogy a
társadalombiztosítás nem a polgári jog
szabályainak megfelelõ egyéni biztosítás-
fajta, hanem egy speciális kapcsolat az ál-
lampolgár és az állam között, illetve a biz-
tosítottak között. Az állam szabályozza,
fenntartja és kötelezõvé teszi. Ebben a kapcso-
latrendszerben a közösség együttes érdekei és
közösségi céljai nagyobb hangsúlyt kapnak,
mint a személyre szóló, egyediesített igények és
célok. Ezt fejezi ki minden társadalombizto-
sítás két legfontosabb alapelve a
– kockázatközösség és a
– szolidaritás.
Ezek az alapelvek az egészségügyi ellátás
során érvényesülnek leginkább, a pénzbeni ellá-
tások jobban hasonlítanak a hagyományos biz-
tosításra.
A kockázatközösség jelentése, hogy a
társadalombiztosítási jogviszonyban a biztosí-
tott nem egy egyéni, névre szóló szerzõdést
köt, hanem az egységes, általános szabályok
keretei közé kerül. Díjfizetése nem egyéni
kockázatbecslésen alapul, hanem a teljes biz-
tosítotti közösség (az ellátandó tízmillió fõs
magyar lakosság) közös kockázatának megfe-
lelõ. Ezt nevezzük nemzeti kockázatközös-
ségnek. A járulékbefizetés tehát a magyaror-
szági morbiditási és mortalitási mutatók alap-
ján tervezhetõ ellátási költségek fedezetére kell
szolgáljon.
A díj (járulék) mértéke nem függ az egyéni
kockázattól, de nem is korlátozza a biztosítási
csomagba foglalt ellátások igénybe vételét. A
szolgáltatás nem korlátozódik a befizetés-
sel arányos, vagy tételesen meghatározott
ellátásokra, hanem szükséglet alapú: orvo-
§
silag indokolt esetben bármely biztosítási ellá-
táshoz hozzájut a biztosított. A minimálbér
utáni járulékfizetés esetén is jogosult a biztosí-
tott a legköltségesebb ellátásokra is, s a magas
jövedelmûek is ugyanezekre az ellátásokra jo-
gosultak. Van, aki a befizetésénél több, van, aki
kevesebb ellátást vesz igénybe. Ez az egyik ele-
me a szolidaritás elvének. Így pl. a férfiak be-
fizetései az anyasági ellátásokra is fedezetet
nyújtanak, mivel ez nem a termékeny korú nõk
ügye, hanem össztársadalmi érdek. Ugyanak-
kor viták folynak minden országban arról,
hogy meddig terjedjen ez a szolidaritás. Ki-
terjedjen-e a szenvedélybetegségük miatt meg-
betegedõkre (pl. dohányos, alkoholbeteg, kábí-
tószer fogyasztó), a saját hibájukból, szabály-
szegésükbõl eredõ balesetet szenvedõkre (pl. it-
tas jármûvezetõ által okozott baleseti sérülés)
vagy a fokozottan veszélyes hobby-t ûzõk be-
tegségei, sérülései (pl. veszélyes állatok házi
tartása vagy extrém sportok mûvelése során)?
E tekintetben egészségpolitikai megfonto-
lások, költségvetési szempontok és a tár-
sadalmi közmegegyezés alapján jogszabá-
lyi döntések születnek. A társadalombiz-
tosítási csomagban fejezõdik ki a szolida-
ritás terjedelme.
A szolidaritás és kockázatközösség
összefonódó fogalmak, együttesen érvénye-
sülnek. Ennek legfontosabb területei (eltérõ
kockázatú, egymással szolidáris csoportok) a
következõk:
à Az eltérõ egészségi állapotú csoportok: az
egészségesek (is) fizetnek a betegekért;
à Az eltérõ vagyoni helyzetû csoportok: a gaz-
dagok (is) fizetnek a szegényekért;
à A különbözõ generációk: a fiatalok fizetnek
az öregekért (is);
à A különbözõ eltartási felelõsségû csoportok:
az egyedülállók vagy kevés gyerekkel ren-
delkezõk (is) fizetnek a nagycsaládosokért;
à Az aktivitásukban eltérõ csoportok: a mun-
kajövedelemmel rendelkezõk fizetnek befi-
zetésre nem kötelezettekért (is).
§ 15. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI
EGÉSZSÉGÜGY,
MINT AZ EGÉSZSÉGÜGYI
ELLÁTÁS EGYIK FORMÁJA
A társadalombiztosítási csomag az egész-
ségügy területén csak a szolgáltatások egy ré-
szét fedi le. Az egyes országok, társadalmak
gyakorlatában eltérõ mértékû a társadalombiz-
tosítási egészségügy részaránya az egészség-
ügy egészére vetítve. Hazánkban az egészség-
ügyi ellátások zömét biztosítási és állami ellá-
tások teszik ki, a lakosság részben ezért, rész-
ben a rendszerváltás elõtti teljes körûnek dekla-
rált állami ellátás gyakorlatát visszaidézve nem
érzékeli a biztosítási jogviszony speciális jelle-
gét.
Az egészségügyi és a társadalombiztosítási
ellátások közötti különbség összefoglalható a
következõkben:
à Az egészségügy és ennek jogi és szakmai
szabályai minden magyarországi egész-
ségügyi tevékenység általános keretét
adják, függetlenül attól, hogy ki, kinek, mi-
lyen jogviszonyban, milyen szolgáltatnál,
milyen pénzügyi konstrukcióban nyújtja.
Vonatkozik a társadalombiztosítási egész-
ségügyre is.
à A társadalombiztosítási szabályok a té-
rítésmentességet a biztosított számára
feltételek teljesítése, kötelezõ igénybe-
vételi rend mellett garantálják. Az ettõl
történõ eltérés esetén részleges vagy teljes té-
rítési díjfizetés írható elõ. (A szolidaritás
nem terjed ki indokolatlan költségtöbblet át-
vállalására.)
à Az egészségbiztosítás tevékenysége és
joga szûkebb, nem minden egészségügyi
szolgáltatásra terjed ki. A biztosítás keretei
és pénzügyi lehetõségei szerint alkalmazza
az általános egészségügyi szabályokat, a
költséghatékonyabb mûködés érdekében
korlátozhat, szûkíthet egyes egészségüggyel
kapcsolatos jogosítványokat. Nem lehet-
nek azonban az egészségbiztosítás szak-
mai szabályai ellentétben az általános,
/ 287
bizonyítékokon alapuló orvoslás elveivel
és szakmai szabályaival.
à Az egészségbiztosítás szabályai erõsen
közigazgatási jellegûek, a biztosítás ke-
retében az orvos-beteg kapcsolat sem
kizárólagosan polgári jogi jellegû.
A társadalombiztosítási és egyéb egészség-
ügyi ellátások szétválasztása több szempontból
is fontos: egyrészt ez határozza meg, hogy té-
ríti meg az ellátás költségét, másrészt az or-
vos-beteg kapcsolat szakértõi elemzése során is
az adott ellátásra vonatkozó szabályok összes-
ségét kell figyelembe venni.
Az ellátás jogcíme és finanszírozása szerint
az 15-1. ábra szerinti ellátások különböztethe-
tõek meg.
A magyar egészségügyi ellátórendszerben
számos olyan elem van, amely részben a társa-
dalombiztosításon kívülre esik, részben pedig
beletartozik. A foglalkozás-egészségügyi alap-
ellátás nem része a biztosításnak (a munkáltató
köteles mûködtetni és finanszírozni), de a fog-
lalkozás-egészségügyi szakellátás a társada-
lombiztosítási ellátási csomag része.
Egyes ellátásokat az állam szigorúbban
szabályoz, csak meghatározott, kijelölt szol-
gáltatónak engedi végezni. A mentési felada-
tok egy része az OMSZ kizárólagos feladata,
de terhességmegszakítást is csak erre kijelölt
szolgáltató végezhet. Míg az elsõ költségvetési
finanszírozású, addig az utóbbit részben az ál-
lam (védõnõi szak), részben az OEP, és -egyes
esetekben - részben a beteg fizeti.
A hotelszolgáltatások a társadalombiztosí-
tási ellátásrészét képezik, ezeket az OEP fi-
nanszírozza. Amennyiben a beteg többletszol-
gáltatást vesz igénybe, annak díját a szolgálta-
tó számára megfizetni köteles (pl. egyágyas
kórterem).
1997. évi LXXXIII. törvény a kötelezõ
egészségbiztosítás ellátásairól – az egészség-
biztosítás szolgáltatás típusai
A törvény a társadalombiztosítási egész-
ségügy biztosítási csomagját, a természetbeni
és pénzbeni ellátások feltételeit, a finanszíro-
zás törvényi kereteit szabályozza. A következõ
288 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
15-1. ábra Az egészségügyi ellátások megoszlása finanszírozó és jogcím szerint az összes ellátáson belül
ellátás fajták illetik meg ennek alapján a bizto-
sítottakat:
Ellátások betegség esetére:
– Megelõzõ ellátások (pl. ajánlott szûrõ-
vizsgálatok, ajánlott védõoltások).
– Orvosi ellátás betegség esetén
– alapellátás (háziorvosi, védõnõi,
fogorvosi alapellátás, alapellátási
ügyelet),
– járóbeteg szakellátás, fogászati
szakellátás,
– fekvõbeteg szakellátás.
– Betegszállítás.
– Rehabilitációs ellátások, gyógyászati el-
látások (gyógyfürdõ, szanatórium).
– Otthoni szakellátás, otthoni hospice el-
látás.
– Engedélyezett külföldi gyógykezelés.
– Utazási költségtérítés.
– Gyógyszerellátás.
– Gyógyászati segédeszköz ellátás.
– Táppénz.
Baleseti ellátások (a törvény baleset fo-
galma az üzemi, foglalkozási balesetre és meg-
betegedésre vonatkozik):
– baleseti egészségügyi szolgáltatás,
– baleseti táppénz.
§
Gyermekvállalás támogatása:
– anyatej és tápszer ellátás,
– terhességi-gyermekágyi segély,
– gyermekgondozási díj,
– gyermekápolási táppénz.
A felsorolt ellátások közül a következõk-
ben csak azokra térünk ki részletesebben, ame-
lyek a gyakorló orvos mindennapi tevékenysé-
géhez is kötõdnek, a gyógyító-megelõzõ ellá-
tás során feladatot adnak az orvosnak. A spe-
ciális és részletszabályok ismertetésétõl eltekin-
tünk. Nem térünk ki olyan ismeretekre, ame-
lyeket az egyes – nem az igazságügyi orvostan
vagy az egészségbiztosítás orvosi ismereteinek
körébe tartozó - szakmai diszciplínák kereté-
ben kell elsajátítani.
TÁPPÉNZ
A táppénz keresõképtelenség esetén az elve-
szített keresetet pótolja, célja hogy a betegsé-
ge idején rászoruló személy és az által eltartot-
tak egzisztenciális helyzete lényegesen ne ro-
moljon, sem a gyógyításával összefüggõ több-
letkiadások (pl. gyógyszer), sem a mindennapi
megélhetés ne kerüljön veszélybe.
§ 15. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
Hazánkban a kötelezõ betegségbiztosítás
megalakulásával egyidejûleg született meg
1891-ben, s azóta folyamatosan a társadalom-
biztosítás egészségbiztosítási szolgáltatásainak
legfontosabb pénzbeli ellátási formája.
Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennál-
lása alatt, vagy annak megszûnését követõ el-
sõ, második vagy harmadik napon keresõkép-
telenné válik és a törvényben meghatározott
egészségbiztosítási járulék fizetésére kötele-
zett.
A táppénzre jogosultságnak tehát három
alapfeltétele van:
1. a fennálló vagy a megbetegedést (keresõ-
képtelenséget) közvetlenül (1-3 nappal)
megelõzõen fennállott biztosítási jogvi-
szony,
2. a keresõképtelen személy pénzbeli egész-
ségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett,
3. az orvos által megállapított és igazolt kere-
sõképtelenség.
Elsõsorban betegségbõl eredõ keresõ-
képtelenség esetén kerül folyósításra, feltéte-
le tehát nemcsak az érintett személy betegsége,
hanem az is, hogy emiatt képtelenné válik ke-
resõtevékenysége elvégzésére.
Táppénz nemcsak betegsége esetén illeti
meg a biztosítottat, hanem
– kiskorú gyermeke (14 éves korig) be-
tegsége idején az õt ápoló szülõt,
– a munkájától járványügyi okból eltil-
tott személyt
– aki járványügyi zárlat vagy megfi-
gyelés alatt van
– aki vírushordozó és emiatt munka-
körét nem láthatja el
A táppénzjogosultság idõtartamát egyszer-
re több tényezõ határozza meg: egyrészt, pl.
hogy a biztosított saját, vagy gyermeke meg-
betegedése miatt keresõképtelen-e, mennyi fo-
lyamatos biztosítási idõvel rendelkezik. Nem
/ 289
folyósítható a táppénz, ha nincs keresetvesz-
teség (pl. fizetés nélküli szabadság ideje).
Táppénz az igénylõ betegsége miatt a 15
nap betegszabadságra való jogosultság lejártát
követõ naptól, az igazolt keresõképtelenség
idõtartamára jár, legfeljebb azonban
– a biztosítási jogviszony fennállásának
idõtartama alatt egy éven át,
– a biztosítási jogviszony megszûnését
követõen 30 napon át.
A táppénz nominális összege napi maxi-
mált mértékû. Mértéke a maximumot el nem
érõ keresettel rendelkezõk esetében fekvõbe-
teg ellátás idejére a napi kereset 50%-a,
egyéb esetekben 60%-a, max. napi 5020 Ft.
A keresõképtelenséget a háziorvos álla-
pítja meg közvetlenül saját vizsgálata
alapján vagy az e célból kiadott fekvõbe-
teg-gyógyintézeti igazolás vagy szakorvosi
igazolás alapján. Õ nyilvánítja ismét keresõ-
képessé a biztosítottat a jogosultsági feltételek
megszûntekor.
Jogosult még az elbírálásra a házi gyer-
mekorvos, a járóbeteg-szakellátás orvosa,
az ideggondozó, bõr- és nemibeteg-gon-
dozó, tüdõgondozó, valamint az onkológi-
ai gondozó szakorvosa, valamint a területi
illetõségû felülvéleményezõ fõorvos.
A 30 napot meghaladó keresõképtelenséget
a felülvéleményezõ fõorvos havonta legalább
egyszer felülvéleményezi, kivéve, ha a keresõ-
képtelenség felülvéleményezésének idõtarta-
mát ennél hosszabb idõben állapította meg.
Az egészségbiztosítási jogszabályok lehe-
tõséget nyújtanak a keresõképessé nyilvánítás
elleni jogorvoslatra is. Ha a beteg a keresõ-
képtelenség elbírálására jogosult orvos
döntésével nem ért egyet, a keresõképessé-
gének elbírálását kérheti az Országos Re-
habilitációs és Szociális Szakértõi Intézet
fõorvosi bizottságától. A keresõképtelensé-
get megállapító háziorvosi igazolást haladék-
talanul el kell juttatni a munkáltatóhoz vagy az
egészségbiztosítás illetékes szerveihez, hogy a
táppénz folyósítás adminisztratív elõkészítése
megkezdõdhessen.
290 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
BALESETI ELLÁTÁSOK
A munkavédelmi elõírások betartásával a
munkáltatók kötelesek olyan körülményeket
teremteni, ahol a munkavállalók élete, testi
épsége és egészsége nincs veszélynek kitéve.
Ha ennek ellenére a munkavállaló a mun-
kavégzésével összefüggésben egészségkároso-
dást szenved, baleseti egészségbiztosítási ellá-
tást vehet igénybe. Az üzemi balesetbõl vagy
foglalkozási megbetegedésbõl eredõ egészség-
károsodásokra nyújtott egészségbiztosítási el-
látásokra speciális, az általános szabályoknál
kedvezõbb szabályok vonatkoznak.
Üzemi balesetnek az a baleset minõsül
amely
– a biztosítottat (sérültet) a foglalkozása
körében végezett munka közben, vagy
azzal összefüggésben éri (munkabal-
eset), illetõleg
– munkába menet vagy onnan a lakására
(szállására) menet közben elszenvedett
baleset (munkavégzéssel összefüggõ úti
baleset), továbbá
– üzemi baleset az is, amely a biztosítottat
közcélú munka végzése közben, vala-
mint
– a biztosítottat egyes társadalombiztosí-
tási ellátások igénybevétele során (kere-
sõképtelenség, rokkantság, stb. elbírá-
lása céljából elrendelt, vagy a keresõké-
pessé váláshoz szükséges egyéb vizsgá-
laton vagy kezelésen történt megjele-
néssel összefüggésben) érte.
Nem jár baleseti ellátás, ha a balesetet a sé-
rült szándékosan okozta.
Nem üzemi a baleset,
– ha kizárólag a sérült ittassága miatt
következett be,
– ha munkahelyi rendbontás következ-
ménye,
– a munkahelyi feladatokhoz nem tarto-
zó, engedély nélkül végzett munka
esetén,
§
– az úti balesetek körében, ha nem a leg-
rövidebb útvonalon történt a közleke-
dés, illetve a baleset az utazás indoko-
latlan megszakítása miatt következett
be.
Az üzemi baleset idõpontja pontosan megálla-
pítható, a foglalkozási megbetegedés kialaku-
lásának azonban nincs pontosan meghatároz-
ható idõpontja. A foglalkozási megbetege-
dés az a betegség, egészségkárosodás, amely
a biztosított foglalkozásának különös veszélye
folytán keletkezett.
A foglalkozási megbetegedés általában
hosszabb tartamú behatás következtében ki-
alakuló egészségi állapotromlás vagy tar-
tós/végleges egészségkárosodás. A foglalkozá-
si megbetegedés a baleseti ellátásra való jogo-
sultság szempontjából egy tekintet alá esik az
üzemi balesettel.
A foglakozási megbetegedés megállapítá-
sa orvos-szakmai feladat. Abban az esetben,
ha az ellátó üzemorvos, háziorvos, szakellátás
orvosa foglalkozási megbetegedést állapít
meg, akkor azt be kell jelentenie az ÁNTSZ
munkáltató székhelye szerint illetékes intéze-
téhez. A foglalkozási megbetegedés kivizsgá-
lása az ÁNTSZ feladata.
A biztosítottnak üzemi balesetbõl (foglal-
kozási megbetegedésbõl) eredõ egészségkáro-
sodása miatt igénybe vett gyógyszer, gyógyá-
szati segédeszköz, gyógyító ellátás árához
és a fogászati, fogpótlási költségekhez
száz százalékos mértékû társadalombiztosí-
tási támogatás jár.
Baleseti táppénz az elõzetes biztosítási idõ-
re tekintet nélkül, a balesetbõl eredõ keresõ-
képtelenség idõtartamára, de legfeljebb
egy éven át jár. Amennyiben a munkaképes-
ség helyreállítására az egy év nem elegendõ,
akkor ennek kimerítését követõen a baleseti
táppénz folyósítása az Országos Rehabilitáci-
ós és Szociális Szakértõi Intézet, mint szakértõ
szakvéleménye alapján, maximum egy évvel
meghosszabbítható. A baleseti táppénzre va-
ló jogosultság megállapításakor a betegszabad-
§ 15. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
ságra vonatkozó szabályokat nem kell alkal-
mazni.
A baleseti táppénz mértéke a baleseti táppénz
alapját képezõ jövedelem 100%-ával, úti bal-
eset esetén annak 90%-ával azonos.
Az üzemi baleset és foglalkozási betegség
jogcímen igényelt ellátás csak akkor illeti meg a
biztosítottat, ha az illetékes hatóságok által
határozatban állapították meg, hogy ténylege-
sen üzemi baleset történt, foglalkozási beteg-
ség alakult ki. Ha a baleset a munkáltató hibá-
jából történt, akkor a sérültnek kifizetett ellá-
tások értékét az OEP megtérítési eljárásban
visszafizetteti a felelõs munkáltatóval.
A GYERMEK BETEGSÉGÉVEL,
ÁPOLÁSÁVAL ÖSSZEFÜGGÕ
BIZTOSÍTÁSI ELLÁTÁSOK
A gyermekápolási táppénz tekintetében kere-
sõképtelennek minõsül:
à az anya, aki kórházi ápolás alatt álló egy
évesnél fiatalabb gyermekét szoptatja,
à a szülõ, a nevelõszülõ és a helyettes szülõ,
aki 12 évesnél fiatalabb beteg gyerme-
két ápolja.
A gyermekápolási táppénz folyósításának
idõtartama elsõdlegesen a beteg gyermek
életkorától függ, továbbá attól, hogy a gyer-
mekápolási táppénzt igénybe vevõ szülõ közös
háztartásban, vagy egyedül neveli-e a gyer-
meket:
à A táppénz az egyévesnél fiatalabb gyer-
mek szoptatása, ápolása címén a gyermek
egyéves koráig idõbeli korlátozás nélkül
jár.
à Az 1 évesnél idõsebb, de 3 évesnél fiata-
labb gyermek ápolása címén évenként és
gyermekenként 84 naptári nap,
à A 3 évesnél idõsebb, de 6 évesnél fiata-
labb gyermek ápolása címén évenként és
/ 291
gyermekenként 42, egyedülállónak 84
naptári nap,
à A 6 évesnél idõsebb, de 12 évesnél fiata-
labb gyermek ápolása címén évenként és
gyermekenként 14, egyedülállónak 28
naptári nap gyermekápolási táppénz folyó-
sítható.
NYUGELLÁTÁSOK
A nyugellátásokat általában hosszabb idore
állapítják meg, amikor a biztosított munkaké-
pessége oly mértékben csökken, hogy keresõ
tevékenységet több, mint egy éven keresztül
egyáltalán nem tud ellátni vagy csak olyan
mértékben, amellyel önálló megélhetése nem
lenne biztosított. Ugyancsak nyugellátásra sze-
rez jogosultságot, aki életkora és biztosítási
jogviszonya idõtartama alapján az öregségi
nyugdíj feltételeinek megfelel. A nyugellátás a
kereset helyébe lép, nemcsak az egyén, de csa-
ládja megélhetésének egyik forrása. A biztosí-
tott halála esetén eltartásra szoruló családtagjai
és özvegye jogosultak (részleges) ellátásra az el-
hunytat megilletõ nyugdíj arányában. A nyu-
gellátásokat a jogosultak és a jogalap szem-
pontjából a következõk szerint csoportosíthat-
juk:
Jogosultak szerint:
– saját jogú ellátás,
– hozzátartozói ellátás:
– özvegyi ellátás,
– árvaellátás.
Jogalap szerint:
– öregségi,
– rokkantsági,
– baleseti.
ÖREGSÉGI NYUGDÍJ
Hazánkban 2009-ben több mint 2 millióan
részesültek saját jogú öregségi nyugdíjban. A
lakosság több mint 17%-a 65 év feletti, a nyug-
díjkorhatár jelenleg 62 év, amely 2010. után fo-
kozatosan emelkedik 65 évre. Az Európai Uni-
óban a legrosszabbak közé tartozunk a munka-
292 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
képes korú személyek foglalkoztatottsági ará-
nyát tekintve, aminek az az oka, hogy igen
nagy az aránya az öregségi nyugdíjkorhatárt el
nem érõ, de nyugellátásban részesülõk aránya.
A késõbbiekben tárgyalandó rokkantak és já-
radékosok mellett a korkedvezményes és elõre-
hozott nyugdíjat igénybe vevõk száma is nagy,
mintegy 300 000 fõ.
A magyar nyugdíjrendszer három pillérre
épül. Alapja és teljes egészében állam által irá-
nyított elsõ pillére a társadalombiztosítási
nyugellátás. Aki a kötelezõen választható
nyugdíjpénztárak egyiknek sem tagja, az in-
nen, a Nyugdíjbiztosítási Alapból kapja nyug-
díja teljes összegét. Ez az Alap felosztó-kirovó
elven mûködik, nyugdíj nem a befizetett járu-
lék mennyiségétõl vagy annak pénzügyi hasz-
nából származik, összege a keresethez és a
szolgálati idõhöz kötõdik.
Legalább 20 év szolgálati idõ szükséges a
nyugdíjjogosultsághoz. A számított nyugdíj az
átlagkereset meghatározott százaléka, amely a
szolgálati idõ függvényében progresszívan
emelkedik. A társadalombiztosítási nyugdíj 20
év után az átlagkereset 33%-a, míg 40 év szol-
gálati idõt alapul véve 66%, ami minden plusz
szolgálati évvel 1,65%-kal nõ, de az átlagkere-
setet nem haladhatja meg.
A nyugdíjban részesülõk számára ez a jut-
tatás mentes a további járulék és adófizetés
alól. (A részletszabályok ismertetésétõl eltekin-
tünk, mivel a jogszabály változásai szinte évrõl
évre módosítják a megállapítás rendjét.)
A társadalombiztosítási nyugdíjat az állam
a hatályos törvények alapján indexálja, azaz
évente növeli az infláció vagy a béremelkedések
vagy ezek együttes hatásának megfelelõen,
hogy a nyugellátás vásárlóerejének értékét le-
hetõleg megõrizze, ezzel az idõsek relatív és
abszolút elszegényedését megakadályozza.
Mivel a befizetett összeg nem marad a befizetõ
tulajdona, hanem azonnal elosztásra kerül, a
hozzátartozók nem örökölhetik, nem kezelhe-
tik családi megtakarításként.
A nyugdíjrendszerbe belépõk tehát 40 évre
elõre szereznek várományt idõskori jövedel-
mükre, s a kifizetések is igen eltérõ korcsopor-
§
tokat érintenek. Az idõközben bekövetkezett
jogszabály-módosulások miatt a nyugdíjrend-
szerben igen nagy igazságtalanságok fedezhe-
tõk fel a nyugdíjazás idején fennállt bérvi-
szonyok és számítási szabályok miatt.
A nyugdíjpénztári tagságot választók
1998-tól kötelezõ befizetésük egy részét az ál-
taluk választott, a tagok közösségének tulaj-
donában álló pénztár számára teljesíthetik. Itt
nem érvényesül a felosztó-kirovó elv, hanem
az ún. tõkefedezeti rendszer valósul meg.
A pénztár névre szólóan tartja nyilván a tagok
befizetését, ezt befekteti a pénzpiacon és a ho-
zamot (nyereséget) megkapja a pénztártag. A
befektetések szabályait, kockázatuk korláto-
zását jogszabályban fektetik le. A nyugdíjazás-
kor a kamatokkal, osztalékkal növelt
összeget havi járadék formájában is felve-
heti az ügyfél (ez esetben nyugdíj biztosítja
rendszeres megélhetését), de egy összegben
vagy több nagyobb összegben is felveheti. Mi-
vel a tag saját megtakarításáról és pénzin-
tézeti számlájáról van szó, a hozzátarto-
zók átvehetik, örökölhetik. Ez a megtakarí-
tás a hosszú távú befektetések révén, mini-
mum 10-15 év alatt hozhat megfelelõ, a
társadalombiztosítási indexálásnál kedve-
zõbb hozamot, elsõsorban azoknak lehet
kedvezõ, akik fiatalon választják. 1998. és
2010. között a munkaerõ-piacra belépõ elsõ
munkavállalóknak kötelezõ volt ez a magán-
nyugdíj-pénztári tagság, míg a kevesebb, mint
10 év várható szolgálati idõt teljesítõknek (52
évet betöltöttek) az állam nem engedte meg a
belépést.
Ha a második pillér alapján számított
nyugdíj összege nem érte el a teljes társadalom-
biztosítási nyugdíj 25%-át, akkor 2011-ig mód
volt az elsõ pillérbe történõ visszalépésre.
2011-ben indokolás nélkül is megnyílt a vissza-
lépés lehetõsége. (A befizetés egyéni, munka-
vállalói része járulék, míg munkáltatói hányada
2011-tõl „nyugdíjadó”. A munkavállalói járulé-
kot a költségvetési hiány érdekében 2010 no-
vemberétõl 2011 végéig a magánszámlákról a
Nyugdíjalapba irányították.) A magán nyug-
díjpénztárak elveszítették társadalombiztosí-
§ 15. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
tási nyugdíj jogosultságukat. Ezzel a második
pillér alternatív nem kiegészítõ.
A harmadik pillér nem része a társada-
lombiztosításnak, önkéntes magán-nyugdíj-
pénztári tagságra épül. Szabályozása nagyban
hasonlít a második pillérre, de a befizetések
nem kötelezõ járulékból származnak, hanem a
tagok által meghatározott saját megtakarítá-
sokból. Az elõtakarékosság ösztönzése érdeké-
ben ezt a formát az állam adókedvezmények-
kel ösztönzi, valamint lehetõséget teremt, hogy
a munkáltatók is hozzájáruljanak dolgozók
ilyen befizetéseihez.
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ÖREGSÉGI
NYUGDÍJ TÍPUSAI
Az öregségi teljes nyugdíj keretszabályait
az elsõ pillér ismertetésénél tárgyaltuk.
Speciális típust jelentenek a következõk:
à Öregségi résznyugdíjra jogosult az a sze-
mély, aki húsz év szolgálati idõvel nem ren-
delkezik, de legalább tizenöt év szolgálati
idõt szerzett és a reá irányadó öregségi nyug-
díjkorhatárt eléri (2009. december 31-ét kö-
vetõ idõponttól igényelt öregségi résznyugdíj
esetében biztosítással járó jogviszonyban
sem belföldön, sem külföldön nem áll).
à Elõrehozott öregségi nyugdíj – A nyug-
díjkorhatár betöltését megelõzõen elõreho-
zott öregségi nyugdíj annak az 59. életévét
betöltött nõnek, illetve annak a 60. életévét
betöltött 1férfinak állapítható meg, aki ren-
delkezik legalább 40 év szolgálati idõvel és
nem áll meghatározott biztosítással járó jog-
viszonyban.
à Csökkentett összegû elõrehozott öreg-
ségi nyugdíjra pedig az említett személyi
kör akkor jogosult, ha legalább 37 év szolgá-
lati idõt szerzett, és megfelel az elõrehozott
öregségi nyugdíjra jogosultsághoz szükséges
egyéb feltételeknek.
à Korengedményes és korkedvezményes
öregségi nyugdíj – megállapítását és a fo-
/ 293
lyósítását a munkáltató és a munkavállaló
között létrejött megállapodás alapozza meg,
de az egyéb jogosultsági feltételeknek is tel-
jesülniük kell. Ezek a szükséges szolgálati
idõ megszerzése(legalább 37 év), a meghatá-
rozott életkor betöltése (57. életév), valamint
egyéb, biztosítással járó jogviszony koren-
gedményes nyugdíjba vonulás idõpontjáig
történõ megszüntetése.
A megállapodásban a munkáltatónak vál-
lalnia kell a munkavállaló elõrehozott öregségi
nyugdíjkorhatárának (nõ – 59. életév, férfi –
60. életév) betöltéséig terjedõ idõszakra a nyug-
díj összegének a megfizetését.
Aki a szervezet fokozott igénybevételével járó,
továbbá az egészségre különösen ártalmas –
jogszabályban meghatározott munkakörben –
meghatározott idõn át dolgozott, az korkedvez-
ményben részesül.
Az igénylõre irányadó öregségi nyugdíjkor-
határhoz képest kétévi korkedvezményben ré-
szesül az a férfi, aki legalább tíz és az a nõ, aki
legalább nyolc éven át korkedvezményre jogo-
sító munkakörben, továbbá az, aki legalább hat
éven át egy légköri nyomásnál nagyobb nyo-
mású légtérben dolgozott. A korkedvezmény
további egy-egy év a korkedvezményre jogosí-
tó munkakörben végzett minden újabb öt, nõ-
nél négy, illetõleg az egy légköri nyomásnál na-
gyobb nyomású légtérben végzett minden
újabb háromévi munka után. Egészségügyi
munkakörök is tartoznak ebbe a körbe (pl. la-
borasszisztens).
A korkedvezményes nyugdíj rendszerének
és az erre jogosító munkakörök jegyzékének
felülvizsgálata a könyv megírásakor folyamat-
ban van. Várható, hogy az érintettek köre je-
lentõsen szûkül, és az örgekori korhatár elõtt
nem nyugdíj, hanem más – szociális – ellátássá
alakul a juttatás.
294 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §

AZ EGÉSZSÉGKÁROSODÁS MIATT szakmai alapjainak átalakítását tette szüksé-

MEGÁLLAPÍTHATÓ gessé. 2012-tõl újabb szigorítás váható.
A korábbi fogalmak helyett és mellett új
JÖVEDELEMHELYETTESÍTÕ
megközelítésben vizsgáljuk az érintettek
ELLÁTÁSOK egészségi állapotát. Nemcsak az elvesztett
A köznapi megfogalmazásban csak rok- egészség és fennálló diagnózisok, hanem a
kant nyugdíjnak nevezett ellátások jelen- megmaradt munkaképesség és egyéb ké-
tõs átalakuláson mentek keresztül az el- pességek, az egyénre szabott rehabilitációs
múlt években. A korábbi elbírálási rendszer lehetõségek és a keresõ tevékenység tekin-
adta lehetõségekkel visszaélve tömegesen igé- tetében fennálló szakmai munkaképesség
nyeltek rokkant ellátást a munkaviszony meg- is értékelésre kerül. A régi és az új elbírálás
szûnése esetén (munkanélküliség elõl történõ közötti egyenértékûséget mutatja be a 15-1.
rokkantságba menekülés), illetve a járulékfize- táblázat.
tési kötelezettség alól kibújni vágyók, akár
mert vállalkozóként ezzel kiadásaikat csök- Ã Egészségkárosodás – az egész szervezetre
kentették, akár, mert munkavállalóként jobb vonatkoztatott, a szervezet felépítésében,
eséllyel találtak olcsó munkaerõként munkát. funkcióiban betegség, sérülés vagy veleszü-
2009-ben az Országos Nyugdíjbiztosítási letett rendellenesség következtében kiala-
Fõigazgatóság adatai szerint több, mint 400 kult kedvezõtlen változás;
000 ember részesült rokkantsági ellátásban à Szakmai munkaképesség – a jelenlegi
vagy egészségkárosodás miatti járadékban. A vagy az egészségkárosodást megelõzõ mun-
folyamat megállítása a rokkanttá minõsítés kakörben, illetve a képzettségnek megfelelõ
más munkakörben való foglalkoztatásra va-
ló alkalmasság;
à Rehabilitáció – jogszabályban meghatáro-
15-1. táblázat A 2008. elõtti munkaképesség-csök- zott orvosi, foglalkoztatási, szociális, képzé-
kenési mértékek és az új elbírálás összehasonlítása si és egyéb tevékenységek komplex rendsze-
ÖEK MKCS re, amelynek célja az egészségkárosodást
% % szenvedett személy szakmai munkaképessé-
Általános 80-99 100 gének biztosítása.
50-79 67
40 50
32 40 ROKKANTELLÁTÁS
Rokkantság A rokkantellátás az egészségi állapot jelen-
I. és II. fokú rokkantsági csoport 80-99 100 tõs megromlása esetén állapítható meg. Az
III. rokkantsági csoport 50-79 67 igénylõ egészségkárosodása alapján kéri az el-
Járadékra való jogosultság látást. Állapotát a háziorvos az erre rendszere-
Baleseti járadék sített formanyomtatványon foglalja össze. Az
Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértõi
I. Baleseti fokozat 14-20 16-25
Intézet bizottságai a háziorvosi összefoglaló, a
II. Baleseti fokozat 21-28 26-35 szakorvosi leletek és zárójelentések valamint
III. Baleseti fokozat 29-39 36-49 személyes vizsgálat alapján állapítják meg az
IV. Baleseti fokozat 40-49 50-66 össz-szervezeti egészségkárosodás mértékét.
ÖEK: össz-szervezeti egészségkárosodás,
Ennek alapjául egy irányelvrendszer szolgál,
MKCS: munkaképesség-csökkenés amely tartalmazza az elbírálás kötelezõ és aján-
Forrás: ORSZSZI lott szakmai tartalmát és több betegség fennál-
§ 15. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
lása esetén ezek kombinált, komplex értékelé-
sét. Az irányelvek alkalmazása miniszteri uta-
sításalapján kötelezõ.
Az értékelés lényege, hogy az érintett álla-
potában a funkciókárosodásra tekintettel kell
az egyes károsodásokat elbírálni. Vannak olyan
betegségek és állapotok, amelyek ellátást
igénylõ betegségek ugyan, de a napi tevékeny-
ségben, munkavégzésben gyakorlatilag nem
akadályozzák a beteget.
A kombinált értékszámítás szerint a beteg-
ségek egymásra hatása alapján nem mechani-
kusan adódnak össze az egyes diagnózisok és
tényleges állapot alapján megállapított egész-
ségkárosodási mértékek, hanem egy megha-
tározott értékszámítás szerint.
Ez az elbírálása korábbinál reálisabbá teszi a
károsodás értékelését és lehetõvé teszi a meg-
maradt, hasznosítható munkaképesség értéke-
lését és ennek alapján foglalkoztatási rehabili-
tációs célok megfogalmazását.
Aki a nyugdíj biztosítási szervek elsõ- és
másodfokú határozatát nem fogadja el, kere-
setben kérheti a munkaügyi bíróságtól a felül-
vizsgálatot. Ennek keretében igazságügyi
orvosszakértõ vizsgálja az érintettet.
A szakmai értékelés jelen rendszere a rok-
kant ellátás és baleseti ellátás 2008. január 1-jé-
vel bevezetett átalakításának szakmai alapja.
Rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki-
nek egészségkárosodása
– 79 százalékot meghaladó mértékû vagy
– 50–79 százalékos mértékû, ezzel össze-
függésben a jelenlegi vagy az egészség-
károsodását megelõzõ munkakörében,
illetve a képzettségének megfelelõ más
munkakörben való foglalkoztatásra re-
habilitáció nélkül nem alkalmas, azon-
ban a rehabilitációs szakértõi szerv
szakvéleménye alapján rehabilitációja
nem javasolt (a továbbiakban: rokkant),
és
– az életkorára elõírt szolgálati idõvel ren-
delkezik, és
/ 295
– az egészségkárosodása következtében
keresõ tevékenységet nem folytat, vagy
keresete, jövedelme legalább 30%-kal
alacsonyabb az egészségkárosodást
megelõzõ négy naptári hónapra vonat-
kozó keresete, jövedelme havi átlagánál,
– táppénzben, baleseti táppénzben nem
részesül.
Nem jogosult rokkantsági nyugdíjra az, aki
öregségi vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban
részesül, továbbá az sem, aki rokkantságát
szándékosan okozta.
A rokkantsági nyugdíj összege a nyug-
díj alapjául szolgáló átlagkeresettõl, vala-
mint a szolgálati idõ és a megrokkanás
idõpontjában betöltött életkor alapján
meghatározott mértéktõl függ.
A nyugdíj mértékét befolyásolja, hogy a
kérelmezõ milyen csoportba tartozó rokkant.
à A III. rokkantsági csoportba az tartozik,
akinek egészségkárosodása 50–79%-os mér-
tékû.
à II. rokkantsági csoportba tartozik az, akinek
egészségkárosodása 79%-ot meghaladó
mértékû, de mások gondozására nem szorul,
à az I. rokkantsági csoportba pedig az, akinek
egészségkárosodása 79 százalékot meghala-
dó mértékû, és mások gondozására szorul.
Megszûnik a rokkantsági nyugdíjra jo-
gosultság, ha
– a nyugdíjas már nem rokkant, vagy
– keresõtevékenység folytatása esetén hat
egymást követõ hónapra vonatkozó – a
személyi jövedelemadóval és az egyéni
járulékokkal csökkentett – keresetének
havi átlaga meghaladja a rokkantsági
nyugdíj alapját képezõ havi átlagkereset
összegének 90%-át, illetve annak a
megállapítást követõen a rendszeres
nyugdíjemelések mértékével növelt ösz-
szegét, de legalább a mindenkori kötele-
zõ legkisebb munkabér (minimálbér)
összegét.
296 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Az egészségkárosodás mértékének megál-
lapításakor véleményezni kell az állapot
változásának várható jellegét, a betegség
prognózisát. Ennek alapján kell meghatároz-
ni a felülvizsgálat idõpontját. Állapotjavu-
lás, gyógyulás, sikeres rehabilitáció esetén az
egészségkárosodás mértéke csökken, az ellá-
tott visszailleszkedhet a munkaerõpiacra, is-
mét saját keresményébõl élhet, nem az aktív
keresõk járulékaiból biztosított ellátásból.
REHABILITÁCIÓS JÁRADÉK
Ha reális esélye van a munkaképesség hely-
reállításának, akkor az egészségkárosodott
személy számára ösztönzõ jellegû rehabilitá-
ciós járadék állapítható meg.
Feltételei:
– 50–79%-os mértékû egészségkáro-
sodást szenvedett és ezzel összefüggés-
ben foglalkoztatásra rehabilitáció nél-
kül nem alkalmas és
– keresõ tevékenységet nem folytat, vagy
– a keresete, jövedelme legalább 30%-kal
alacsonyabb az egészségkárosodás be-
következését megelõzõ négy naptári
hónapra vonatkozó keresete, jövedelme
havi átlagánál, továbbá
– rehabilitálható,
– a rokkantsági nyugdíjhoz az életkora
szerint szükséges szolgálati idõt meg-
szerezte és
– nem részesül egyéb társadalombiztosí-
tási, pénzbeli egészségbiztosítási, nyug-
díjszerû rendszeres, vagy munkanélküli
ellátásban.
Az egészségkárosodás minõsítése során
nyilatkozni kell a rehabilitálhatóságról és a
szakmai munkaképességrõl is. Az eljárás
egyebekben megegyezik a rokkantsági eljárás-
sal.
A rehabilitációs járadék összegét a III. cso-
port szerint járó rokkantsági nyugdíjjal meg-
egyezõ módon kell megállapítani. Az ellátás
összege a magánnyugdíj-pénztári tagságtól
§
függetlenül megegyezik a III. csoport sze-
rint járó rokkantsági nyugdíj összegének
120 százalékával. A rehabilitációs járadék a
rehabilitációhoz szükséges idõtartamra, de
legfeljebb három évre állapítható meg. A há-
roméves idõtartam nem hosszabbítható meg.
Ha a rehabilitáció a maximális idõtartam lejár-
táig sem volt sikeres, akkor a járadékos egész-
ségi állapotától függõen rokkantsági nyugdíjra
vagy munkanélküli, illetve szociális ellátásra
válhat jogosulttá.
A rehabilitációs járadékra jogosult a rehabi-
litáció sikeres megvalósítása érdekében a regio-
nális munkaügyi központtal együttmûködésre
köteles. Ennek keretében írásbeli megállapo-
dásban kell vállalnia, hogy teljesíti a reha-
bilitációs megállapodás mellékletében
meghatározott rehabilitációs tervben fog-
laltakat. A megállapodás elsõsorban a mun-
kaképesség helyreállításához szükséges szol-
gáltatásokra, vállalásokra épül, azaz rögzítésre
kerül, hogy az ellátásban részesülõ személynek
mit kell megtennie azért, hogy ismét munkába
tudjon állni, illetve, hogy ehhez milyen állami
segítséget kap.
EGÉSZSÉGKÁROSODOTT SZEMÉLYEK
SZOCIÁLIS JÁRADÉKA
Átmeneti járadékra és rendszeres szociális
járadékra az jogosult, akinek legalább 40 szá-
zalékos mértékû egészségkárosodása a keresõ-
tevékenység folytatásának idõtartama alatt –
ideértve a keresõtevékenység megszûnését kö-
vetõen folyósított táppénz és a munkanélküli-
eknek járó pénzbeli ellátás idõtartamát is – ke-
letkezett, és ezzel összefüggésben a jelenlegi
vagy az egészségkárosodását megelõzõ mun-
kakörében, illetve a képzettségének megfelelõ
más munkakörben való foglalkoztatásra reha-
bilitáció nélkül nem alkalmas.
Az átmeneti járadék havi összege a jogo-
sultnak az átmeneti járadékra való jogosultság
idõpontjáig megszerzett nyugdíjalapot képezõ
jövedelem és szolgálati idõ alapján kiszámított
öregségi nyugdíjának – tekintet nélkül a ma-
§ 15. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
15-2. táblázat Egészségkárosodás esetén megálla-
pítható járadék feltételei a korábbi munkaképesség
csökkenési mértékek átszámításával
ÖEK MKCS
Rokkantsági járadék 80-99% 100%
Átmeneti járadék 40% 50%
Rendszeres szociális járadék 40% 50%
Bányász dolgozók eg. kár. 29%-tól 36%-tól
járadék
ÖEK: össz-szervezeti egészségkárosodás,
MKCS: munkaképesség-csökkenés
Forrás: ORSZSZI
gánnyugdíj-pénztári tagságra – 75 százaléka,
de a rendszeres szociális járadék összegénél ke-
vesebb nem lehet. A rendszeres szociális jára-
dék keresettõl független, fix összegû ellátás.
Ezen ellátás tekintetében a korábbi és az új
elbírálás összehasonlítása a 15-2. táblázatban
foglaltak szerint történhet.
A társadalombiztosítás rendszerében részt
vesz a teljes magyar lakosság. Különbözõ idõ-
pontokban, különbözõ jogosultságokat szerez-
tek, s ezt több évtizedes örökségként hozzák
/ 297
magukkal. A mai nyugdíjasok egy része még a
II. világháború idején kezdte meg a járulékfi-
zetést, ami nyugdíjuk része. Az orvostudo-
mány és az ellátások költségei drámaian nö-
vekszenek, a lakosság elöregszik – a társada-
lombiztosítás 120 éves rendszerére óriási nyo-
más nehezedik. Miközben a legtöbb fejlett or-
szágban az öngondoskodásra ösztönzik az ál-
lampolgárokat a társadalombiztosításon belül
is, egyre nagyobb igény mutatkozik a társada-
lombiztosítás szociális biztonsági funkciójának
megerõsítésére.
A szocialista állami gondoskodás hagyo-
mányaiban gyökerezõ magyar társadalombiz-
tosítási rendszer rendkívül nagyvonalú ellátási
csomagot, széles körû kedvezményrendszert
biztosít, de relatíve rossz hatékonysággal jár el
a potyautasok szankcionálásakor. A járulékbe-
vételek kezdettõl fogva nem elégségesek a
megfelelõ szintû és tartalmú, a biztosítottak
igényeinek megfelelõ ellátások nyújtásához.
Mindezekbõl az következik, hogy a jövõ-
ben jelentõs, reform értékû átalakítások várha-
tóak a társadalombiztosításban, ezen belül az
egészségbiztosításban. Ez a társadalombiztosí-
tási szabályok tekintetében minden orvostól
rendszeres ismeretfelújítást igényel.
 16. Biztosítás – biztosítási orvostan
Keller Éva
A modern biztosítás története alig 200 évre
tekint vissza, azonban a biztosítás alapgondo-
lata, az emberek egyes csoportjainak közös
kárviselésre irányuló gazdasági szolidaritása,
már a régmúltban is megtalálható. Az õskö-
zösségi társadalmakban termékfelesleg hiánya
miatt biztosításról még nem lehetett szó, azon-
ban a rabszolgatartó társadalomban a kialakult
magántulajdon már védelmet igényelt. Az idõ-
számítás elõtti harmadik évezredben az árú és
pénzgazdálkodás kialakulása hívta életre az el-
sõ közös kockázatviselést, amikor a kereske-
dõk megegyeztek, hogy a karavánjaik kifosz-
tása esetén a keletkezett károkat közösen vise-
lik. A XIV. században jelenik meg az elsõ biz-
tosítási kötvény Genovában és az elsõ fõfoglal-
kozású szállítmánybiztosító Itáliában. A kö-
vetkezõ nagy lépések a XVI–XVII. századi
tûzbiztosító szövetkezeti társaságok Németor-
szágban és Angliában, ahol 1772-ben alakul
meg a Lloyd’s biztosítók egyesülete. A Loyds
szervezet az egész világot behálózta, ma is a
legnagyobb és legtekintélyesebb biztosítási vál-
lalkozási szervezetnek számit. A XVIII. szá-
zadban felismerték véletlenekben jelentkezõ
törvényszerûségeket (J. Bernouilli megállapítja
a nagyszámok törvényét) és ezzel létrejön a
kárvalószínûség megállapításának törvé-
nye, egyszóval a mai modern biztosítás. A
XIX. században létrejönnek a hatalmas vi-
szontbiztosító társaságok, amelyek az egész
világ biztosítás ügyére döntõ befolyást gyako-
rolnak. A biztosítási piac kiteljesedése azonban
a XX. Században következik be.
Magyarországon a biztosításügy elsõ csirá-
it már a XIV. század elején megtaláljuk céhek
pénztári szabályzatában, s a XVIII. század kö-
zepére biztosításszerû tömörülések alakultak,
jobbára segélypénztárak és segélyegyletek for-
májában. A magyar biztosításügy történetében
jelentõs fordulópontot jelentett az Elsõ Ma-
gyar Általános Biztosító Társaság megala-
pítása 1857-ben. A Gazdák Biztosító Szö-
vetkezete 1899 decemberében alakult a föld-
birtokosok kezdeményezésére és részvételével.
1898-ban hazánkban 37 biztosító társaság mû-
ködött összesen, amibõl 12 magyar volt 1919-
ben jön létre a Biztosító Intézetek Országos
Szövetsége. A húszas évek elején fontos lépés
volt a biztosítók állami felügyeletének létreho-
zása. Az 1949-dik április 29-i 209 sz. miniszteri
határozat alapján került sor az Állami Biztosí-
tó megalapítására, de gyakorlati mûködését
1949. június 20-án kezdte meg.
Az állami pénzügyekrõl szóló 1979. évi II.
tv. meghatározza a biztosítás helyét a népgaz-
daságban, a pénzügyek rendszerében. A tv.
módosítása az 1984 évi 25. sz.tv. és más jogsza-
bályok tovább lépnek, jogi alapot teremtenek
az Állami Biztosító ketté válásához, a Hungá-
ria Biztosító, Viszontbiztosító és Exporthitel
Biztosító és az (új) Állami Biztosító megalapí-
tásához (1986 július). 1987-ben megalakult az
általános jogkörû Garancia Biztosító Rt.,1988
elején pedig az utazási biztosításokra szako-
sodó Atlasz Utazási Rt. 1992. végére 13 bizto-
sító intézet mûködött Magyarországon, s nap-
jainkra a Biztosítótársaságok száma már ennek
többszöröse.
A Biztosítási orvostan igen nagy múltra te-
kint vissza Magyarországon. A korai idõszak-
ban biztosítás ügyrõl lehetett beszélni, melynek
300 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
tudományos alapját Paszkál valószínûség szá-
mítása biztosította elõször. Ezt a késõbbiekben
kiegészítettek a XVII. század angol matemati-
kusai is. A XIX. században már virágzott a
biztosítási matematika, kialakultak a különbö-
zõ feldolgozású halandósági táblák, a biztosí-
tási jog és a biztosítási politika tudományos
mûvelése is mind Európában, mind pedig az
Egyesült Államokban.
A magyarországi biztosítás fejlõdésében az
életbiztosítással együtt már a múlt században
helyet kapott az orvosi szakvéleményeknek a
figyelembevétele, és késõbbiekben európai vi-
szonylatban egyedülálló tudományos szintre
került. 1857-ben alakult meg az elsõ magyar
biztosítási társaság, akinek alapító tagja volt
Deák Ferenc és báró Eötvös József. 1860-ban
mûködési körébe felvette az életbiztosítást is.
Ebben az idõszakban volt fõorvosuk dr. Ha-
lász Géza, aki az akadémiai székfoglaló érte-
kezésében elõször készített összefoglaló tanul-
mányt a magyar életbiztosítási orvostanról és
munkájában egyben kockázat elbírálási útmu-
tató is szerepelt. Közben megalakul az elsõ ma-
gyar általános biztosítási társaság, amely körle-
velében közölte a vizsgáló orvosokkal azokat a
szempontokat, amelyekre bizonyítványaikban
vizsgálataik során tekintettel kell lenniük.
1968-ban Gothai elsõ ízben használt kötött
formájú bizonyítványt. Ezen bizonyítványt
szintén Dabasi dr. Halász Géza szerkesztette.
Ebben már szerepelnek a biztosított testsúly-
ára és méreteire vonatkozó adatok is. Ugyan-
akkor nem végeztek minden esetben vizelet-
mintát és az idegrendszer vizsgálatának beve-
zetése is csak 1888-ban vált kötelezõvé. Az elsõ
biztosítási orvostant összefoglaló magyar kézi-
könyvet dr. Hönig Izsó írta 1903- ban. Ennek
tartalma minden olyan lényeges kérdéssel fog-
lalkozik, amelyek ma is vizsgálati és orvos
szakértõi elbírálásaink lényeges kérdései.
A magyar biztosítástudomány egységes
mûvelésére 1929-ben jött létre a Magyar Bizto-
sítástudományi Társulat, melyben a társulat
gazdasági kárbiztosítási, jogi, matematikai,
statisztikai és üzemszervezési szakosztálya
mellett orvosi szakosztály is alakult.
§
1986-ban azonban sor került a Magyar Biz-
tosítás reformjára, a monopolhelyzet meg-
szüntetésére. A kialakult új biztosítók igénye
szerint újból megalakult egy szövetség, a Ma-
gyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ)
1990-ben és ennek keretében létesült orvosi ta-
gozat is 1992-ben. Jelenleg az életbiztosítási or-
vostan fejlõdése új lendületet kapott. A
MABISZ és ezen belül az orvosi tagozat érde-
me, hogy akkreditációs programot hozott létre
és 2000-ben a Biztosítási Orvostan önálló
szakorvosi tárgy lett.
BIZTOSÍTÁS FOGALMI
MEGHATÁROZÁSA
A biztosítás a kockázatfelosztás módsze-
rén alapuló pénzalapképzés a hozzájárulást
fizetõ tagok jövõbeni esetleges felmérhetõ és
meghatározott szükségletének kielégítése cél-
jából.
A biztosítási tevékenység biztosítási szer-
zõdésen, jogszabályon vagy tagsági jogvi-
szonyon alapuló kötelezettségvállalás, mely
során a tevékenységet végzõ megszervezi az
azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett
személyek közösségét (veszélyközösség), ma-
tematikai és statisztikai eszközökkel felméri a
biztosítható kockázatokat, megállapítja és be-
szedi a kötelezettségvállalás ellenértékét (dí-
ját), meghatározott tartalékokat képez, a lét-
rejött jogviszony alapján a kockázatot átvállal-
ja és teljesíti a szolgáltatásokat. [2003. LX. tv.
4.§]
A biztosítási szerzõdés alapján a biztosító
meghatározott jövõbeni esemény (biztosítási
esemény) bekövetkeztétõl függõen bizonyos
összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás
teljesítésére, a biztosított, illetõleg a másik
szerzõdõ fél pedig a díj fizetésére kötelezi ma-
gát. [Ptk 536. § (1). bekezdés]
Biztosítási, független biztosításközvetítõi
tevékenység és biztosítási tevékenységgel
összefüggõ tevékenység a Magyar Köztársa-
ság területén – a (2) bekezdésben foglaltak ki-
§ 16. BIZTOSÍTÁS – BIZTOSÍTÁSI ORVOSTAN
vételével – a Felügyelet engedélyével végezhe-
tõ.
A BIZTOSÍTÁS JOGI
SZABÁLYOZÁSA
A biztosítási közjog legfontosabb jogsza-
bálya a biztosítókról és a biztosítási tevé-
kenységrõl szóló 2003. évi LX. törvény (a
továbbiakban: Bit.).
A Bit., mint a biztosítási közjog alapjának
minõsülõ jogszabály, szabályozza a biztosítás
(a biztosítási magánjog körébe nem tartozó)
alapintézményeit: a biztosítási piac szereplõi
piacra lépésének és mûködésnek (a tevékenysé-
gi engedély megszerzésének személyi, tárgyi,
pénzügyi) feltételeit, külön kitérve pl. a tulaj-
donszerzés és a biztosítási titok szabályaira, il-
letve részletesen szabályozza az állami felügye-
lõ hatóság jogállását, feladatait, engedélyezési,
ellenõrzési és intézkedési jogosítványait.
A Bit. hatálya kiterjed, a belföldön folyta-
tott biztosítási és azzal közvetlenül összefüg-
gõ, a biztosításközvetítõi és a biztosítási szak-
tanácsadói, az Európai Unióban, illetve úgy ne-
vezett harmadik országokban mûködõ, külföl-
di székhelyû biztosítóintézetek magyarországi
tevékenységére, valamint, a belföldi által kül-
földi biztosítóval kötött biztosítási szerzõdé-
sekre.
A Bit. hatálya egyebek között nem terjed ki
– a társadalombiztosítási tevékenységre,
– azon ellátási, támogatási és segélyezési
célokat szolgáló intézmény tevékenysé-
gére, amely a rendelkezésre álló eszkö-
zök mértékétõl függõen nyújt szolgál-
tatást, és amelynél a tagsági díjat áta-
lányként határozzák meg,
– a biztosítás azon módszerére, amelyben
a veszélyközösség tagjai arra vállalnak
kötelezettséget, hogy ha a veszélykö-
zösség tagjának meghatározott kárese-
mény folytán anyagi szükséglete kelet-
kezik, azt egymás közt utólag feloszt-
ják, és a tagokra kiróják a rájuk esõ részt
(felosztó-kirovó rendszer),
/ 301
– az állami megbízásból vagy állami ga-
ranciával végzett exporthitel-biztosítási
tevékenységre,
– az önkéntes kölcsönös biztosító pénztá-
rak tevékenységére.
A BIZTOSÍTÁSI PIAC
JELENTÕSEBB SZEREPLÕI
Jelenleg hazánkban biztosító négy szerve-
zeti formában tevékenykedhet: részvénytársa-
ságként, egyesületként, szövetkezetként és
külföldi székhelyû biztosító magyarországi fi-
óktelepeként.
Biztosítás közös fogalom alkotói
– veszélyközösség,
– pénzalapképzés,
– díjfizetés,
– célja: véletlen jövõbeni események okoz-
ta szükségletek kielégítése,
– felmérhetõség.
BIZTOSÍTÁSI SZERZÕDÉS
A biztosítási szerzõdés egy olyan szerzõ-
dés, amelyben a biztosító meghatározott jövõ-
beni esemény (biztosítási esemény) bekövetke-
zésétõl függõen bizonyos összegnek a megfi-
zetésére, a biztosított, illetve a másik szerzõdõ
fél pedig díj fizetésére vállal kötelezettséget.
(jogi megközelítés). A Ptk. 201 §. alapján a
szerzõdés tartalmát a felek szabadon állapít-
hatják meg. A szerzõdés történhet írásban,
szóban, ráutaló magatartással.
A Bit. 96. §-ában részletezi a biztosítási
szerzõdés minimális kötelezõ tartalmi követel-
ményeit, melyek az alábbiak:
a) a biztosítási esemény meghatározását, az
alkalmazott kizárásokat,
b) a biztosítási esemény bejelentésének mód-
ját, határidejét,
c) a díjfizetésre, illetve a biztosítottnak, szer-
zõdõ félnek, kedvezményezettnek a szer-
zõdésbõl eredõ jogaira és kötelezettségeire,
302 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
azok teljesítésének módjára, idejére, teljesí-
tésük elmaradásának következményeire
vonatkozó rendelkezéseket,
d) a biztosító szolgáltatásának megjelölését, a
teljesítés módját, idejét, külön feltételeit, a
biztosító mentesülésének vagy szolgáltatá-
sa korlátozásának feltételeit,
e) értékkövetés esetén annak részletes szabá-
lyait,
f) a szerzõdés megszûnése esetére a biztosí-
tott, szerzõdõ fél, kedvezményezett jogai-
nak és a biztosító kötelezettségeinek ismer-
tetését,
g) betegség-, baleset- és felelõsségbiztosítás
esetén - ha járadékfizetéssel jár - a járadék
tõkésítésére vonatkozó szabályokat,
h) az egyes igények elévülési idejét,
i) az életbiztosításnál, ha maradékjog (így
különösen visszavásárlási érték), illetve
életbiztosítási kötvénykölcsön nyújtásra le-
hetõség van, azok részletes szabályait,
j) a befektetési egységhez kötött életbiztosí-
tások befektetéseinek elhelyezésérõl és ér-
tékérõl való napi tájékozódási lehetõséget,
k) a személyes adatok kezelésére vonatkozó
elvi és gyakorlati tudnivalókat,
l) a biztosító, illetve fióktelep címét,
m) a biztosítottnak járó többlethozam jóváírá-
sának rendjét.
A szerzõdõ partnerek egyike minden
esetben a biztosító, bármely jogi formában is
mûködjék. A másik oldalon áll a szerzõdõ a
biztosított, illetve személybiztosításnál a ked-
vezményezett.
A szerzõdõ az, aki szerzõdést megköti, õt
terheli a díjfizetési kötelezettség.
A biztosított az a fél, akinek az érdekeit
szolgálja a biztosítás, akinek (vagy jogutódjá-
nak) a biztosító a szerzõdés szerint szolgálta-
tással tartozik, illetõleg életbiztosításnál az a
személy, akinek életérõl, vagy halálától függ a
biztosítási összeg kifizetése.
A biztosítás szerzõdõje rendszerint, de
nem szükségszerûen annak biztosítottja is. A
szerzõdõ más, harmadik személy javára is köt-
het biztosítást. Ha a biztosítási szerzõdést nem
§
a biztosított, hanem az õ javára harmadik sze-
mély köti, a biztosítási esemény bekövetkezé-
séig, illetõleg a biztosított belépéséig a díjfize-
tési kötelezettség a szerzõdõ felet terheli, a jog-
nyilatkozatokat hozzá kell intézni, és õ köteles
a megfelelõ jognyilatkozatok megtételére. A
közlésre, illetõleg a változás bejelentésére irá-
nyuló kötelezettség egyaránt terheli a szerzõdõ
felet és a biztosítottat; egyikük sem védekez-
het olyan körülmény vagy változás nem tudá-
sával, amelyet bármelyikük elmulasztott a biz-
tosítóval közölni vagy neki bejelenteni, noha
arról tudnia kellett, és a közlésre, illetõleg beje-
lentésre köteles lett volna.
KÖZLÉSI KÖTELEZETTSÉG (PTK. 540 §)
(1) A biztosított a szerzõdéskötéskor köteles a
biztosítás elvállalása szempontjából lénye-
ges minden olyan körülményt a biztosítóval
közölni, amelyeket ismert vagy ismernie
kellett. A biztosító írásban közölt kérdései-
re adott, a valóságnak megfelelõ válaszok-
kal a fél közlési kötelezettségének eleget
tesz. A kérdések megválaszolatlanul ha-
gyása egymagában nem jelenti a közlési kö-
telezettség megsértését.
(2) A felek megállapodhatnak, hogy a biz-
tosított és a szerzõdõ fél a szerzõdésben
meghatározott lényeges körülmények vál-
tozását megfelelõ határidõn belül köteles
legyen a biztosítónak írásban bejelenteni.
(3) A közlésre, illetõleg a változás bejelentésére
irányuló kötelezettség megsértése eseté-
ben a biztosító kötelezettsége nem áll be,
kivéve ha bizonyítják, hogy az elhallgatott
vagy be nem jelentett körülményt a biztosí-
tó a szerzõdéskötéskor ismerte, vagy az
nem hatott közre a biztosítási esemény be-
következtében.
BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG (PTK.
544. §)
(1) A biztosítási esemény bekövetkezését a
szabályzatban megállapított idõ alatt a biz-
tosítónak be kell jelenteni, a szükséges fel-
§ 16. BIZTOSÍTÁS – BIZTOSÍTÁSI ORVOSTAN
világosításokat meg kell adni, és lehetõvé
kell tenni a bejelentés és a felvilágosítások
tartalmának ellenõrzését.
(2) A biztosító kötelezettsége nem áll be,
amennyiben a biztosított az elõzõ bekez-
désben elõírt kötelezettségeket nem teljesí-
ti, és emiatt lényeges körülmények kiderít-
hetetlenekké válnak.
A BIZTOSÍTÁSOK RENDSZERE
Életbiztosítás: hagyományos életbiztosí-
tás, házassági és születési biztosítás, befekte-
téshez szükséges életbiztosítás, nyugdíjbizto-
sítás, járadékbiztosítás.
Nem életbiztosítás: baleset, vagyon, fele-
lõsség, hitel, gépjármû, jogvédelmi, temetkezé-
si biztosítás.
VAGYONBIZTOSÍTÁS
(PTK. 548-552. §)
A vagyonbiztosítás esetén a szerzõdéstár-
gya valamely vagyontárgy, a bekövetkezõ va-
gyoni esemény, amely után a szerzõdõ a va-
gyontárgyban bekövetkezõ kárt pótolja. Szük-
séges a vagyontárgy óvása és a túlbiztosítás ki-
zárása. Az alábbiakban csak a lényegesebb ele-
meket emeljük ki, összegezve:
à Vagyonbiztosítási szerzõdést csak az köthet,
aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt,
vagy aki a szerzõdést érdekelt személy javára
köti meg. A biztosítási összeg nem halad-
hatja meg a biztosított vagyontárgy valósá-
gos értékét. A vagyontárgy valóságos érté-
két meghaladó részében a biztosítási összeg-
re vonatkozó megállapodás semmis, s a díjat
megfelelõen le kell szállítani. Azonban e ren-
delkezések ellenére is lehet biztosítási szer-
zõdést kötni valamely vagyontárgy várható
értékére, továbbá helyreállításának, illetõleg
új állapotban való beszerzésének értéke ere-
jéig.
/ 303
à Ha a szerzõdést nem a biztosított kötötte, a
biztosított a biztosítóhoz intézett írásbeli
nyilatkozattal bármikor a szerzõdõ fél he-
lyébe léphet. Ebben az esetben a folyó bizto-
sítási idõszakban esedékes díjakért a szerzõ-
dõ féllel egyetemlegesen felelõs. A határo-
zatlan idõre kötött szerzõdést a felek bármi-
kor felmondhatják.
à A szerzõdést írásban, a biztosítási idõszak
végére kell felmondani. A felmondási idõ
harminc nap.
à Ha a biztosítási összeg a vagyontárgy érté-
kénél kisebb, a biztosító ellenkezõ megálla-
podás hiányában a kárt olyan arányban köte-
les megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg a
vagyontárgy értékéhez aránylik.
à A biztosított köteles a kárt tõle telhetõen
enyhíteni. A felek megállapodhatnak a biz-
tosított kármegelõzési és kárenyhítési teen-
dõiben. A kárenyhítés költségei akkor is a
biztosítót terhelik, ha a kárenyhítés nem ve-
zetett eredményre. Ha a biztosítási összeg a
vagyontárgy értékénél kisebb, a biztosító a
kárenyhítés költségeit olyan arányban köte-
les megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg a
vagyontárgy értékéhez aránylik.
à A biztosító mentesül fizetési kötelezettsége
alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jog-
ellenesen
a) a biztosított, illetõleg a szerzõdõ fél,
b) velük közös háztartásban élõ hozzátar-
tozójuk,
c) a biztosítottnak a szabályzatban megál-
lapított munkakört betöltõ alkalmazot-
tai, illetõleg megbízottai,
d) a biztosított jogi személynek a szabály-
zatban meghatározott tagjai vagy szer-
vei
e) szándékosan vagy súlyosan gondatlanul
okozták.
Amennyiben a biztosító a kárt megtérítet-
te, õt illetik meg azok a jogok, amelyek a bizto-
sítottat illették meg a kárért felelõs személlyel
szemben, kivéve ha ez a biztosítottal közös
háztartásban élõ hozzátartozó. Ha a biztosító
és a biztosított ugyanabban az eljárásban érvé-
304 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
nyesíti igényét, és a kártérítésként befolyt ér-
ték mindkettõjük követelését nem fedezi, a
biztosított elsõbbséget élvez.
Ha a biztosított vagyontárgy megkerül, a
biztosított arra igényt tarthat; ebben az esetben
azonban a kártalanítási összeget vissza kell fi-
zetni.
FELELÕSSÉGBIZTOSÍTÁS
A felelõsségbiztosítás résztvevõi a bizto-
sító a biztosított és a károsult, aki nincs szerzõ-
déses jogviszonyban a biztosítóval.
A biztosító a biztosított helyett áll helyt a
károsult felé.
à Felelõsségbiztosítási szerzõdés alapján a
biztosított követelheti, hogy a biztosító a
szerzõdésben megállapított mértékben men-
tesítse õt olyan kár megtérítése alól, ame-
lyért jogszabály szerint felelõs.
à A biztosító a megállapított kártérítési
összeget csak a károsultnak fizetheti; a ká-
rosult azonban igényét közvetlenül a biztosí-
tó ellen nem érvényesítheti. A biztosított
csak annyiban követelheti, hogy a biztosító
az õ kezéhez fizessen, amennyiben a káro-
sult követelését õ egyenlítette ki.
à A biztosítót a károsulttal szemben a biztosí-
tott szándékos vagy súlyosan gondatlan ma-
gatartása nem mentesíti. A szándékos kár-
okozás, továbbá a gondatlanságnak a szer-
zõdésben megállapított eseteiben azonban
követelheti a biztosítottól a kifizetett bizto-
sítási összeg megtérítését, kivéve ha a bizto-
sított bizonyítja, hogy a károkozó magatar-
tás nem volt jogellenes.
à A biztosított és a károsult egyezsége a bizto-
sítóval szemben csak akkor hatályos, ha azt
a biztosító tudomásul vette, a biztosított
bírósági marasztalása pedig csak akkor, ha a
biztosító a perben részt vett, a biztosított
képviseletérõl gondoskodott vagy ezekrõl
lemondott.
§
ÉLETBIZTOSÍTÁS
(PTK. 560-561. §)
Az életbiztosítás alanyai a biztosító, a
szerzõdõ, a díjfizetõ, a biztosított és a kedvez-
ményezett. Életbiztosítások esetén a szerzõdõ
(a biztosítást megkötõ) és a biztosító olyan biz-
tosítási szerzõdést köt, hogy a szerzõdõ díjfi-
zetése ellenében valamilyen, a biztosított életé-
vel kapcsolatos esemény bekövetkezte esetén a
biztosító szolgáltatást (bizonyos összeget kifi-
zet) nyújt.
Életbiztosítási szerzõdésben kedvezménye-
zett lehet
a) a szerzõdésben megnevezett személy;
b) a bemutatóra szóló kötvény birtokosa;
c) a biztosított örököse, ha a kedvezménye-
zettet a szerzõdésben nem jelölték meg, és
bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak
ki.
A szerzõdõ fél az eredetileg kijelölt kedvez-
ményezett helyett a biztosítóhoz intézett írás-
beli nyilatkozattal bármikor más kedvezmé-
nyezettet nevezhet meg. Ha nem a biztosított
a szerzõdõ fél, ehhez a biztosított írásbeli hoz-
zájárulása szükséges. A kedvezményezett kije-
lölése hatályát veszti, ha a kedvezményezett a
biztosítási esemény bekövetkezte elõtt meghal.
Az életbiztosítási szerzõdés megkötéséhez
és módosításához – ha a szerzõdést nem õ köti
meg – a biztosított írásbeli hozzájárulása szük-
séges. Ha a biztosított kiskorú, és a szerzõdést
nem a törvényes képviseletet gyakorló szülõje
köti meg, a szerzõdés érvényességéhez a gyám-
hatóság jóváhagyása szükséges.
A biztosított hozzájárulása nélkül kötött
biztosítási szerzõdésnek a kedvezményezett
kijelölését tartalmazó része semmis; ilyen eset-
ben kedvezményezettnek a biztosítottat, ille-
tõleg örökösét kell tekinteni, aki azonban az
ennek folytán neki járó biztosítási összegbõl a
szerzõdõ fél költekezéseit – beleértve a kifize-
tett biztosítási díjakat – köteles megtéríteni.
§ 16. BIZTOSÍTÁS – BIZTOSÍTÁSI ORVOSTAN
A biztosított a szerzõdés megkötéséhez
adott hozzájárulását írásban bármikor vissza-
vonhatja. A visszavonás következtében a szer-
zõdés a biztosítási idõszak végével megszûnik,
kivéve, ha a biztosított a szerzõdõ fél írásbeli
hozzájárulásával a szerzõdésbe belép.
Ha a biztosító csak késõbb szerez tudomást
a szerzõdéskor már fennállott lényeges körül-
ményekrõl, az ebbõl eredõ jogokat a szerzõdés
fennállásának csupán az elsõ öt évében gyako-
rolhatja. (A polgári peres eljárások alapját leg-
gyakrabban a közlési kötelesség elmulasztása
képezi, mikor a biztosított a megelõzõ, beteg-
ségeit szándékosan vagy véletlenül a biztosító
részére nem közli.) A közlési kötelezettség
megsértése ellenére beáll a biztosító kötelezett-
sége, ha a szerzõdés megkötésétõl a biztosítási
esemény bekövetkeztéig öt év már eltelt.
BALESETBIZTOSÍTÁS
(PTK. 568-569. §)
A balesetbiztosítás nem életbiztosítási
ágazathoz tartozik. Baleset: olyan hirtelen fel-
lépõ, egyszeri, külsõ fizikai és / vagy kémiai be-
hatás, amely a biztosítottat akaratától függet-
lenül éri.
A balesetbiztosítások módozatai három
alapvetõ baleseti kockázatra épülnek:
– balesetbõl eredõ haláleset,
– balesetbõl eredõ tartós egészségkároso-
dás,
– balesetbõl eredõ múlékony testi sérülés.
Kiegészítõ biztosításként vagy a biztosítási
szerzõdés részeként megjelentek az ún. balese-
ti sérülési támogatások:
– keresõképtelenség,
– kórházi ápolás.
A balesetbiztosítások lehetnek:
– önálló termék,
– más biztosításhoz kapcsolódó kiegészí-
tõ termék (élet, vagyon, többféle kocká-
zatra).
/ 305
A balesetbiztosításra az életbiztosítás sza-
bályait a következõ kérdésekben kell alkal-
mazni:
a) a biztosított részérõl szükséges hozzájáru-
lásra, ha nem a biztosított a szerzõdõ fél
b) a biztosított hozzájáruló nyilatkozatának
visszavonására és belépési jogára
c) a kedvezményezett kijelölésére és jogaira
d) a biztosító mentesülésére, ha a szerzõdõ fél
halálát a biztosítási összegre jogosult okoz-
ta.
A biztosítási összeg nem esik korlátozás
alá, és a biztosító a kárért felelõs személlyel
szemben igényt nem támaszthat. A felek meg-
állapodhatnak, hogy a biztosított foglalkozá-
sának megváltozásával a biztosítási összeg – a
veszélyviselésnek megfelelõen – kifejezett
megállapodás nélkül is módosul. A felek a fel-
mondási jog korlátozásában érvényesen nem
állapodhatnak meg.
A balesetbiztosításra egyébként a vagyonbizto-
sítás szabályait kell alkalmazni.
A balesetbiztosítási kártérítések elbírálása
alapvetõen a biztosító orvosszakértõjének fel-
adata. Általa kerülnek elbírálásra a károsodá-
sok, a biztosítóknál található balesetbiztosítói
útmutató alapján.
A baleseti kártérítések elbírálásakor a bal-
esettel összefüggésbe hozható össz-szervezeti
egészségkárosodás megállapításra kerül, mely
alapja a kártalanítás összegének.
BIZTOSÍTÁSI FELÜGYELET
A PSZÁF a Kormány felügyelete alatt
mûködõ országos hatáskörû közigazgatási
szerv, amelynek mûködését külön törvény sza-
bályozza, felügyeletét a Pénzügyminiszter látja
el. Összevont felügyelet, jogelõdjei:
– az Állami Pénz és Tõkepiaci Felügyelet
– az Állami Biztosításfelügyelet,
– az Állami Pénztárfelügyelet.
306 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A Felügyeletet az 1999. CXXIV. tv.
alapította. A Felügyelet célja és feladatai az
Európai Unió felügyeleti közösségének tagja-
ként, az integrálódó pénzügyi piacon
– biztosítja a pénzügyi piacok megbízha-
tó, folyamatos és átlátható mûködését;
– erõsíti a pénzügyi piacok iránti bizal-
mat;
– elõmozdítja a pénzügyi piacok tisztes-
séges versenyen alapuló fejlõdését;
– védi a piaci szereplõk jogos érdekeit;
– szolgálja a fogyasztói döntések kocká-
zatának csökkentését a szükséges in-
formációk hozzáférhetõségének bizto-
sításával;
– aktívan részt vesz a pénzügyi bûnözés
visszaszorításában.
Tevékenységéhez tartozik, hogy a Bit.
elõírásainak megfelelõen ellenõrzi és értékeli
a) a biztosító pénzügyi helyzetét, a minimális
szavatoló tõke szükséglet és a biztonsági
tõke fedezet elõírt mértékeinek meglétét, a
biztosító mindenkori fizetõképességét,
b) a biztosítástechnikai tartalékok képzését és
felhasználását,
§
c) a biztosítástechnikai tartalékok befektetési
szabályainak betartását, az elõírásszerû fe-
dezet meglétét,
d) a személyi feltételekben bekövetkezett vál-
tozások jogszabályszerûségét,
e) az üzletmenethez szükséges tárgyi feltéte-
lek a biztosító üzletpolitikájának való meg-
felelését,
f) a terméktervekben foglaltak megvalósulá-
sát, a díjkalkulációk szakmai elfogadható-
ságát, a biztosítási szerzõdési feltételeket és
azok érvényesítésének jogszerûségét,
g) az ügyfelek biztosító általi pontos, közért-
hetõ és idõbeni tájékoztatásának a megva-
lósítását,
h) a Kártalanítási Számlát kezelõ szervnek a
Számla kezelésével kapcsolatos tevékeny-
ségét.
A Felügyelet feladata a Magyar Köztár-
saság területén székhellyel rendelkezõ biztosí-
tó, független biztosításközvetítõ és szakta-
nácsadó által fióktelepen keresztül, vagy hatá-
ron átnyúló szolgáltatás alapján gyakorolt te-
vékenység pénzügyi ellenõrzésének ellátá-
sa.
 17. Szerológiai és DNS-vizsgálatok
Lászik András
SZEROLÓGIA
A történelem során uralkodók és bírók
szabtak ki halálbüntetést tanúvallomások
alapján, melyekrõl számos alkalommal derült
ki, hogy valótlanok voltak. A származás meg-
állapítása sem volt megnyugtatóan lehetséges,
jóllehet annak gyakran kiemelt jelentõsége lett
volna. Döntõ fordulatot jelentett 1901-ben az
AB0 vércsoportrendszer Karl Landsteiner
által történõ felfedezése, amiért 1930-ban
megkapta a fiziológiai és orvostudományi No-
bel-díjat. Ezt követõen 1937-ben Alexander
Weinerrel együtt azonosította az Rh-faktort
is. Dungern és Hirsfelt már közleményben szá-
molt be arról, hogy ezeket a tulajdonságokat a
származás megállapításában is fel lehet hasz-
nálni. Magyarországon a vércsoportvizsgála-
tok bírósági gyakorlatban történõ felhasználá-
sa az 1940-es évektõl kezdve történik és ezt kö-
vetõen viszonylag gyorsan bevezetésre kerül-
tek az újabb vörösvértest-, szérum- és enzim-
17-1. táblázat A szerológiai és DNS-vizsgálatok összehasonlítása
A vizsgálat szintje
Vizsgált anyag
Öröklõdés
Változatosság
Stabilitás
Ellenállás növényi savaknak
Érési folyamat
Vizsgálható
A biológiai nem meghatározása
csoportok is. A szerológiai vizsgálatok közel
egy évszázadig segítették az igazságszolgálta-
tást, azonban számos jelentõs hiányosságuk
miatt várható volt, hogy azokat egy új vizsgá-
lati módszer elõbb-utóbb helyettesíti. Erre
1985-ben került sor, amikor Alec John Jeffreys
professzor és munkatársai az angliai Leicester-
ben kifejlesztették a DNA fingerprinting és
-profiling technikát. Szerológiai vizsgálato-
kat az igazságügyi orvostani gyakorlatban a
származási és kriminalisztikai vizsgálatok te-
kintetében rutinszerûen már nem végeznek. Ez
a technika azonban továbbra is felhasználásra
kerül téves vérátömlesztések kivizsgálása ese-
tén. A szerológiai vizsgálatok és a DNS analízis
összehasonlítását az 17-1. táblázat mutatja be.
DNS
Az elmúlt évtizedek során került kifejlesz-
tésre a Nobel-díjjal jutalmazott polimeráz en-
Szerológia DNS-analízis
fenotípus genotípus
fehérje DNS
Mendel-féle szabályok Mendel-féle szabályok
kisfokban polimorf extrém fokban polimorf
kevéssé stabil igen stabil
igen nem
születés után akár egy évig nincs
csak vér vér, ondó, nyál, csont stb.
nem lehetséges lehetséges
308 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
zimmel végzett láncreakciós DNS sokszorosí-
tás (PCR), a kapillárelektroforézis, valamint a
multikolor fluoreszcens technika. Ezek a tech-
nikai eljárások és a szabályosan öröklõdõ, ala-
csony mutációs rátájú mikroszatellita lokuszok
felfedezése tette lehetõvé a molekuláris bioló-
gia alkalmazását az igazságügyi orvostani gya-
korlatban is. A hagyományos szerológiai elem-
zés az egyedi jellegeket a fehérjék, míg a DNS
analízis azokat már közvetlenül az örökítõ
anyag szintjén vizsgálja. A DNS analízis alkal-
mazásának két fõ területe az igazságügyi or-
vostanban a származás-megállapítás és a
bûnügyekben biztosított biológiai nyomok
alapján végzett személyazonosítás. Az igaz-
ságügyi orvostani esetek vizsgálatakor a DNS
analízis mára az egyik legfontosabb kiegészítõ
vizsgálat lett. Ezzel a dinamikusan fejlõdõ, új,
objektív vizsgáló módszerrel – a személyazo-
nosítással és származás-megállapítással kap-
csolatban – olyan fontos kérdésekre kapha-
tunk választ, melyeket az eddig rendelkezésre
álló vizsgálati eljárásokkal nem lehetett ered-
ményesen megválaszolni. A DNS vizsgálatot
igazságügyi eljárásban elõször 1985-ben alkal-
mazták Angliában, melynek részleteit Alec
Jeffreys professzor és munkatársai dolgozták
ki (DNA fingerprinting és -profiling). Nap-
jainkban világszerte már több száz igazságügyi
DNS laboratórium segíti a nyomozó hatósá-
gok és bíróságok munkáját. Hazánkban is lét-
rejött a bûnügyi DNS-adatbank, mely a ko-
rábban súlyosabb bûncselekményeket elkövetõ
személyek gyorsabb felderítését teszi lehetõvé
és vet fel sajátos kérdéseket, mint az adatok
kódolt formában történõ tárolását, folyamatos
ellenõrzését, az adatvédelemmel kapcsolatos
személyi jogok tiszteletben tartását.
DNS-POLIMORFIZMUSOK
A DNS-molekulában kódolt, öröklött,
egyedi különbségek szekvencia- és hossz-poli-
morfizmus alapúak lehetnek. A szekvencia-
§
polimorfizmusok vizsgálata az igazságügyi or-
vostani gyakorlatban is bevezetésre került
polimeráz enzimmel végzett tipizálások elsõ
fázisához tartoznak. A legalaposabban vizs-
gált terület a HLA II. osztályához tartozó
HLA DQA1-es lokusz, mely a 6. kromoszó-
mán helyezkedik el. Szekvencia polimorfizmus
figyelhetõ meg továbbá a mitokondriális
DNS-molekula ún. D-hurok régiójában is,
melynek kitüntetett szerepe lett az igazságügyi
genetikában (HV-I, HV-II és HV-III régiók).
A hossz-polimorfizmusok a genetikai állo-
mányban a gének között és a nem kódoló gén-
szakaszok területén – az ún. intronokban – da-
dogásszerûen ismétlõdõ DNS-szakaszok for-
májában vannak jelen. Szabályosan öröklõdnek
és számuk a vizsgált egyénre jellemzõ. Fehérje-
molekulákban, enzimekben nem fejezõdnek
ki, ezáltal az itt fellépett mutációk az egyed
életét nem befolyásolták hátrányosan, így ge-
nerációkon keresztül igen nagy variabilitásra
tettek szert. Ezek az ismétlõdések 20-100
bázispár hosszúságúak és számuk akár 240-ig
is emelkedhet (ún. miniszatellita hiper-
variábilis régiók). A hosszpolimorf marke-
rekhez tartoznak az elõbbieknél lényegesen rö-
videbb ismétlõdõ szakaszokat magukban fog-
laló, ún. short tandem repeat lokuszok (STR).
Itt mindössze 2-10 bázispár hosszúságú
DNS-szakaszok ismétlõdnek gyöngyfüzérsze-
rûen, 400 bázispárnál nem hosszabb allélokat
alkotva (ún. mikroszatellita régiók). Funkci-
ójuk jelenleg nagyrészt nem ismert, egyesek
„parazita”, „önzõ”, mások másodlagos, jelentés
nélküli evolúciós maradványoknak vélik õket.
Az egyes lokuszok egyedre jellemzõ változa-
tossága ezen ismétlõdõ egységeik számbeli és
bázissorrend eltérése – polimorfizmusa – kö-
vetkeztében jön létre. Tekintettel arra, hogy az
igazságügyi DNS laboratóriumokba beküldött
minták DNS molekulái gyakran rossz minõsé-
gûek, töredezettek, degradáltak, így az STR
lokuszok vizsgálata került elõtérbe (17-1. ábra
és 17/2. táblázat).
§ 17. SZEROLÓGIAI ÉS DNS-VIZSGÁLATOK / 309

17-1. ábra Az igazságügyi genetikai vizsgálatok algoritmusa (2011)

17-2. táblázat A jelenleg használt testi- és ivari kromoszómás STR lokuszok (2011)
Autoszómás STR-ek és TH01, VWA, FGA, D21S11, ACTBP2 (SE33), D3S1358, D8S1179, D18S51, D16S539,
az amelogenin lókusz D2S1338, D19S433, D12S391, D2S441, D10S1248, D22S1045, D1S1656, TPOX,
CSF1PO, D5S818, D13S317, D7S820, PentaD, PentaE, D2S1360, D3S1744, D4S2366,
D5S2500, D6S474, D7S1517, D8S1132, D10S2325, D21S2055, Amelogenin
Y-kromoszómás DYS19, DYS385, DYS389 I, DYS389 II, DYS390, DYS391, DYS392, DYS393, DYS437,
STR-ek (16 lókusz) DYS438, DYS439, DYS448, DYS456,DYS458, DYS635,GATAH4
X-kromoszómás DXS8378, HPRTB, DXS7423, DXS7132, DXS10134, DXS10074, DXS10101, DXS10135,
STR-ek (12 lókusz) DXS10079, DXS10103, DXS10148, DXS10146

A DNS-MOLEKULÁBAN REJLÕ EGYEDI ügyi orvostani gyakorlatban igen gyakran csak

TULAJDONSÁGOK FELTÁRÁSA
(TIPIZÁLÁS)
A DNS-molekulában rejlõ egyedi tulajdon-
ságok meghatározása jelenleg kétféle techni-
kával végezhetõ el a rendelkezésre álló DNS
mennyiségétõl és minõségétõl függõen. Az
egyik az ún. RFLP (restrikciós fragmens
hossz-polimorfizmus) módszer, melyhez közel
száz mikroliter vérben található ép DNS-mo-
lekula szükséges. A másik a PCR (polimeráz
enzimmel végzett láncreakciós DNS-sokszo-
rosítás) technika, melyhez akár nagyfokban
töredezett DNS-t tartalmazó néhány sejt is
elegendõ. Tekintettel arra, hogy az igazság-
rossz minõségû, sérült DNS-t tartalmazó min-
ták állnak rendelkezésre, így napjainkban már
kizárólag csak a PCR alapú sokszorosítás
használatos. A DNS-analízissel a holttestré-
szek és az egyértelmû antropológiai jellegzetes-
ségeket még nem mutató fiatal csontvázak bi-
ológiai nemének meghatározása is biztosan el-
végezhetõ (amelogenin lokusz). Az ugyancsak
PCR-technikát használó mitokondriális DNS-
analízis közel ezerszer érzékenyebb vizsgála-
ti módszer, mint a sejtmagi DNS-vizsgálat.
Elõnye, hogy a sejtmaggal nem rendelkezõ bio-
lógiai minták vizsgálatát is lehetõvé teszi (pl.
hagyma nélküli hajszáltöredékek, mag nélküli
hámsejtek stb.). Ez a módszer ásatag csontok,
310 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
17-3. táblázat A mitokondriális- és a sejtmagi DNS fontosabb jellemzõi
MITOKONDRIÁLIS DNS (mtDNS) SEJTMAGI DNS (nDNS)

¡ Sok ezer kópia egy sejtben ¡ Általában csak egy kópia sejtenként
¡ Extrém fokban érzékeny ¡ Érzékeny
¡ Igen nagy kontaminációs veszély ¡ Nagy kontaminációs veszély
¡ Anyai öröklõdésû ¡ Mindkét szülõtõl származik
¡ Nem tesz lehetõvé egyedi azonosítást ¡ Egyedi azonosítást tesz lehetõvé
¡ Kevéssé polimorf ¡ Extrém fokban polimorf
¡ Nem rekombinálódik ¡ Rekombinálódik
¡ Nem kötõdik fehérjékhez ¡ Fehérjékhez kötõdik
¡ Gyûrû alakú ¡ Lineáris
¡ 16.565 bázisbár ¡ 3x109 bázispár

elszenesedett holttestek vizsgálatánál is ered- többgenerációs feltárására és személyazonosí-

ményesnek bizonyult, ahol a sejtmagi DNS tel-
jes pusztulása miatt eredmény már nem várha-
tó. Tekintettel arra, hogy a petesejtbe hatoló
spermium mitokondriumokat tartalmazó nya-
ka kívül marad, így a mitokondriális DNS
kizárólag anyai öröklõdésû. Nem rekom-
binálódik, az anyai ágú rokonsági kapcsolatok
tásra alkalmas, az apaság megállapítására
azonban nem használható (17-3. táblázat)! Az
egy anyától származó összes testvér mtDNS
profilja (haplotípusa) megegyezik! Ezzel a
technikával került azonosításra a bolsevikok
által meggyilkolt II. Miklós cár és családjának
maradványai is (17-2. ábra).

17-2. ábra A bolsevikok által 1918-ban meggyilkolt II. Miklós cár és családjának földi ma-
radványai is mitokondriális DNS technikával kerültek azonosításra. A vizsgálatokhoz szük-
séges kontroll DNS-mintát II. Erzsébet angol királynõ férje, a Romanov-dinasztiával anyai
ágon rokonságban lévõ Fülöp herceg bocsátotta rendelkezésre.
§ 17. SZEROLÓGIAI ÉS DNS-VIZSGÁLATOK / 311

A DNS-VIZSGÁLATOK ÁLTAL KÍNÁLT ÚJ – erõszakos nemi bûncselekmény sértet-

LEHETÕSÉGEK
A SZÁRMAZÁS MEGÁLLAPÍTÁSÁRA
A származásmegállapítási esetek jelentõs
része a napjainkban már nem használatos ha-
gyományos szerológiai vizsgálatokkal nem volt
megoldható eredményesen. Az alábbi esetek
csak a DNS analízis segítségével zárhatók le
megnyugtatóan:
ténél a terhesség alatt, már a 12-16.
gesztációs héttõl (pl. magzatvízbõl),
– közvetlenül a szülés után (17-3. ábra),
– ún. deficiens esetekben (az anya, illetve
a vélelmezett apa halálakor),
– vérfertõzésnél,
– családon belüli szexuális kapcsolatból
(após meny, sógor-anya stb.) született
gyermek származásának tisztázásakor,

17-3. ábra Közvetlenül a szülés után elvégzett apasági vizsgálat. Az anya, a gyermek és
két férfi DNS tulajdonságai a D3S1358, VWA és az FGA STR lokuszokon. A második férfi
esetében a D3S1358 és az FGA lokuszokon is kizárás látható. A gyermek 16-os, ill. 22.2-es
apai alléljai a második férfinél nem lelhetõk fel. A detektálás kapillár-elektroforézissel
történt.
312 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
– rossz minõségû vérmintákból (pl. fél
évig tárolt véralkohol minta)
– holttestbõl származó szövet- és vérmin-
tákból,
– archivált szövettani blokkokból (lehetõ-
leg pufferelt formalin használata!).
§
A DNS-VIZSGÁLATOK ÁLTAL KÍNÁLT ÚJ
LEHETÕSÉGEK A SZEMÉLYAZONOSSÁG
MEGÁLLAPÍTÁSÁRA
A PCR-technika segítségével biológiai
minták rendkívül kis mennyiségébõl (10–9g!)
izolált DNS molekulák polimorf szakaszai
több milliószorosára sokszorosíthatók, és így a
bûncselekmények helyszínén talált biológiai

17-4. ábra Egy idõs személy sérelmére elkövetett erõszakos bûncselekmény helyszínén, egy pá-
linkás üveg száján hátrahagyott biológiai anyagmaradvány (nyál) vizsgálati eredménye a 6. kromo-
szómán elhelyezkedõ extrém polimorf SE33 STR lokuszon. A négy elkövetõ egymás után ivott az
üvegbõl. Az elsõ sor az ún. alléllétra, a népességben elõforduló gyakoribb allélokkal. A második sor
az üveg száján talált kevert nyom a négy gyanúsított kevert mintájával. A 3-6. sor a gyanúsítottak
kontroll mintái. A PCR sokszorosítás FAM fluoreszcens festékkel jelölt primerrel, a detektálás
kapillár-elektroforézissel történt.
§ 17. SZEROLÓGIAI ÉS DNS-VIZSGÁLATOK / 313

mikronyomokat hátrahagyó személyek ered- römkaparék vagy egy színes gombostûnyi vér-
ményesen azonosíthatók. Egy eldobott ciga- csepp általában elegendõ DNS-t tartalmaz a
rettavég, egy megnyalt bélyeg, egy hagymával vizsgálatok eredményes elvégzéséhez (17-4.
rendelkezõ hajszál, néhány hímivarsejt, kö- ábra).

17-5. ábra Egy hímnemû személy 15 testi kromoszómás STR és az amelogenin lokuszon, multikolor fluoreszcens
technikával és kapillár-elektroforézissel meghatározott DNS profilja. A keretekben feltüntetett felsõ számok a
fluoreszcens primerekkel jelölt fragmensek bázispárokban mért hosszát, az alsók az allélok nevét jelölik. A de-
tektálás kapillár-elektroforézissel történt.
314 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A mindennapi gyakorlatban a bûncselek-
mények helyszínén egyre nagyobb számban
kerülnek rögzítésre az ún. alacsony kópiaszá-
mú (LCN – low copy number) minták, ame-
lyekben csak rendkívül kis mennyiségû DNS
molekula található (pl. ujjlenyomat). E minták
koncentrálását, tisztítását követõen azok
gyakran már jól tipizálhatók, azonban az úgy-
nevezett allél kiesési effektussal (allelic drop-
§
out) és nem valós allélok megjelenésével is szá-
molni kell.
A kontamináció-mentesen biztosított
DNS mintákat haladéktalanul el kell juttatni a
laboratóriumba vagy szobahõmérsékleten meg
kell szárítani, esetleg a vizsgálat megkezdéséig
mínusz 20 °C-ra lehûteni. Erõszakos nemi
bûncselekményeknél 24-48 órán belül (!) el kell
végezni a kenetek biztosítását a spermiumok

17-6. ábra Egy életellenes bûncselekmény DNS vizsgálatának eredménye. Az elsõ sor a sértett kontroll mintája,
a második sor a sértett körömmintája, a harmadik sor a gyanúsított kontroll mintája. A körömmintában jól látha-
tó mind a sértett, mind a gyanúsított – karmolásból származó – DNS tulajdonságai. A kontroll személyi minták és
a biológiai anyagmaradványok PCR vizsgálata fluoreszcens festékekkel jelölt primerekkel, a detektálás
kapillár-elektroforézissel történt.
§ 17. SZEROLÓGIAI ÉS DNS-VIZSGÁLATOK / 315

DNS-molekuláinak gyors lebomlása miatt. A
különbözõ mintákat – a kontamináció veszélye
miatt – egymástól feltétlenül elkülönítve kell
tárolni! Figyelemmel a DNS-molekulák stabi-
litására, még több hónapig 4 Co-on archivált,
véralkoholszint-meghatározás céljára biztosí-
tott mintákból is eredményes összehasonlító
vizsgálat végezhetõ. Különösen fontos a bûn-
jeltárgyak alapos vizsgálata, hiszen egy negyed
színes gombostûfejnyi szövetmaradvány, vagy
egy elhullajtott hajszál is a nyomozás szem-
pontjából rendkívül értékes információt hor-
dozhat. A DNS-technika segítségével lehetõ-
ség nyílt tárgyak azonosítására is. Bántalma-
zásnál az elkövetés eszközén, lövési sérülések-
nél a lövedéken vagy cserbenhagyásos balese-

17-7. ábra Egy hímnemû személy 16 STR lokuszon, multikolor fluoreszcens technikával meghatározott Y ivari
kromoszómás DNS profilja (haplotípusa). A keretekben feltüntetett felsõ számok a fluoreszcens primerekkel je-
lölt fragmensek bázispárokban mért hosszát, az alsók az allélok nevét jelölik. A PCR sokszorosítás Y
kromoszómás lokuszokra tervezett, fluorescens festékekkel jelölt primerekkel, a detektálás kapillár-elektro-
forézissel történt.
316 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §

17-8. ábra Egységcsomag és részei helyszíni minták biztosításához

teknél a jármûvön maradt szövetek vizsgálata
útján. A molekuláris biológiai módszerek al-
kalmazása lehetõvé teszi vérvétel nélkül, nyál-
minták biztosítása útján nagyszámú személy
DNS-profiljának gyors és biztonságos megha-
tározását.
Napjainkban már lehetõség van ún. mul-
tiplex DNS-vizsgálatok elvégzésére is, mely-
nek során már több, mint tíz (!) STR lokusz
sokszorosítható és tipizálható egyidõben, lé-
nyegesen lerövidítve a vizsgálatok elvégzésé-
nek idejét (17-5., 17-6, 17-7. ábra).
tása során a kontamináció veszélye miatt nagy
körültekintéssel kell eljárni. Kötelezõ a száj-
maszk, az eldobható gumikesztyû és a védõru-
ha használata is. A mintavételhez használt esz-
közöket (pl. körömvágó olló) magas kon-
centrációjú alkohollal elõzetesen és gondo-
san le kell törölni (17-9. ábra)! A nedvesen ma-
radt minták esetén a baktériumok restrikciós

A DNS-MINTÁK BIZTOSÍTÁSA
Az eredményes molekuláris biológiai vizs-
gálatok elvégzéséhez feltétlenül szükséges a
minták szakszerû biztosítása, mely nélkül
nem lehetséges sem a származás-megállapítás,
sem pedig a bûncselekmények elkövetõinek
pontos azonosítása. A biológiai anyagmarad-
ványok rögzítésére egységcsomagok állnak 17-9. ábra Boncolás elõtti körömminta biztosítás
rendelkezésre (17-8. ábra). A minták biztosí- 98%-os etanollal letörölt (dekontaminált) ollóval
§ 17. SZEROLÓGIAI ÉS DNS-VIZSGÁLATOK / 317

17-10. ábra Több hétig, nedves körülmények között, nejlonzacskóban és páncélszekrényben tárolt, ennek kö-
vetkeztében degradálódott DNS-molekulákat tartalmazó biológiai anyagmaradvány (hajszál) elektrofero-
grammja. A PCR sokszorosítás fluoreszcens festékekkel jelölt primerekkel, a detektálás
kapillár-elektroforézissel történt.
318 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
17-4. táblázat A DNS vizsgálatra biztosítandó minták típusai

¡ Helyszíni minták
¡ Személyi minták
¡ Boncolások során biztosítandó minták:
– Friss holttestek ® izom és vér (2-10 ml)
– Bomlott holttestek ® csont (10 cm-es femur darab)
¡ N.N. holttestek (archiválás):
– Friss holttestek ® izom és vér (2 ml)
– Bomlott holttestek ® csont (10 cm-es femur darab)

endonukleázai vagy savi kémhatású elõtesztek

(pl. luminol) a DNS molekulákat tönkreteszik,
így lehetetlen lesz értékelhetõ vizsgálati ered-
mény nyerése (17-10. ábra). Az etilén-oxiddal
kezelt – DNS-mentes – mintavevõ vattapálcá-
kat steril, DNS mentes desztillált vízzel
nedvesítsük meg, egyéb oldatot ne használ-
junk. A DNS vizsgálatra biztosítandó minták
típusait a 17-4. táblázat foglalja össze. Erõ-
szakos nemi bûncselekmény esetén a min-
tabiztosításkor különös körültekintéssel
kell eljárni (17-5. táblázat). A gyakran csak
kevés DNS-t tartalmazó csontmaradványok-
ból történõ mintabiztosításkor feltétlenül
szükséges a mintabiztosító eszköz elõzetes,
gondos DNS-mentesítése, egyszer használatos
kesztyû és maszk viselése. Saját tapasztalatunk
szerint 2 mm vastag csontlemezbõl több és ke-
vésbé töredezett DNS molekula nyerhetõ ki,
mint az ún. csontlisztbõl (17-11. ábra). A DNS
17-5. táblázat Erõszakos nemi bûncselekmények
esetében biztosítandó minták
¡ Két-két kenet tárgylemezen a szájból, a hüvely-
bõl és a végbélbõl.
¡ A mintavevõ eszközök megszárítva (!).
¡ Minták nemi betegség vizsgálatára (STD).
¡ A sértett és a gyanúsított körömmintái.
¡ A sértett és a gyanúsított kifésült nemi szõrzete.
¡ Törlet a hímtagról (sértetti laphámsejtek!).
¡ Törlet a megragadási területekrõl.
¡ Törlet a harapott sérülésekrõl.
¡ A sértett és a gyanúsított hajmintái (póthaj!).
¡ A sértett és a gyanúsított teljes ruházata.
minták biztosításának általános szabályait
a 17-6. táblázat foglalja össze.
A DNS-analízis igazságügyi orvostani gya-
korlatban történt alkalmazásának több mint
húszéves tapasztalatai alapján megállapítható,

17-10. ábra Csontminta biztosítása DNS vizsgálatra femurból. A fûrész dekontaminálása bunzenégõvel történt.
§ 17. SZERELOLÓGIAI ÉS DNS-VIZSGÁLATOK
17-6. táblázat A DNS-minták biztosításának általá-
nos szabályai
¡ A helyszíni biológiai anyagmaradványokat nem
kontaminálni!
¡ Luminolt, savas oldatokat, nehézfémeket nem
használni!
¡ Hüvelybõl az ondónyomokat mielõbb biztosíta-
ni!
¡ Nemi bûncselekménynél orvos szakértõt is hív-
ni!
¡ Mindent külön-külön, átszellõzõ papírzacskóba
csomagolni!
¡ Minden nyomot megszárítani vagy lefagyaszta-
ni!
¡ A nyálmintákat megszárítani!
¡ Kontroll mintát is beküldeni!
¡ Egy ügyet lehetõleg egy laborba vinni!
¡ Szükség esetén kérdezni!
/ 319
hogy ez a dinamikusan fejlõdõ, új, polgári és
büntetõjogi szempontból is elismert, objektív
vizsgálómódszer biztos vizsgálati eljárás, ha
azt a szakmai ajánlásoknak megfelelõen, gya-
korlott szakértõk végzik, melyet az évente el-
végzendõ és bizonylatolt nemzetközi minõségi
kontroll szavatol (pl. GEDNAP). Ez a mole-
kuláris biológia által nyújtott új vizsgálati eljá-
rás forradalmasította az igazságügyi orvostani
származás-megállapítást és személyazonosí-
tást. Segítségével olyan kérdésekre kaphatunk
választ, melyek az eddig rendelkezésre álló
vizsgálómódszerekkel (klasszikus szerológia,
antropológia, HLA) nem voltak megoldhatók.
 18. A nemi élettel kapcsolatos orvosszakértõi
kérdések
Buris László
A NEMI ÖSZTÖN
RENDELLENESSÉGEI
Az ösztön pszichopaták cselekményei kö-
zül a szexuális aberrációk külön fejezetet ké-
peznek az igazságügyi elmeorvosi gyakorlat-
ban. Meglehetõsen nagyszámú, néha egymás-
tól alig elkülöníthetõ csoportba sorolhatjuk a
szexuálisan deviáns magatartásokat, melyek
elmeorvosi megítélése nemcsak hogy nem
könnyû, de nem is egységes. Az osztályozás is
meglehetõsen önkényes, de felöleli azokat az
eseteket, melyekkel leggyakrabban találko-
zunk.
a) Olyan személyek, akiknél szexuális deviáci-
óval nem kell számolnunk.
b) Szexuálisan deviáns egyének, akik illegális
szexuális viselkedést tanúsítanak, de az
meglehetõsen kordában tartott, így nincs
büntetõjogi következménye.
c) Szexuálisan és pszichiátriailag deviáns el-
követõk, kiknél gyakran törvényes követ-
kezményei is vannak a szexuális cselekmé-
nyeknek.
d) Pszichiátriailag deviált, de szexuálisan nem
érintettek, akiknél az elkövetett szexuális
cselekmény nem a szexuális eltérésekre,
hanem elmegyógyászati elváltozásokra ve-
zethetõ vissza.
A fenti osztályozás szerint a szexuális cse-
lekmények elkövetõinek egy jelentõs része nem
szenved a nemi élet kóros elváltozásában. A
deviáns szexuális magatartások nem felelnek
meg betegségnek, így hacsak más kórkép nem
társul hozzá, korlátozó tényezõként nem érté-
kelhetõ. A leggyakoribb elkövetõk érett férfi-
korban vannak, és a cselekményben az alkoho-
los befolyásoltság vagy megelõzõ központi
idegrendszeri sérülés nagy százalékban szere-
pel. A személyiségszintet figyelembe véve ma-
gas arányban található primitív, torzult vagy
defekt személyiség is. A szexuális aberrációkat
elkövetõk elemzésénél több szerzõ kiemeli azt a
tényt, hogy az enyhébb szexuális cselekménye-
ket a késõbbiekben súlyosabb követi, a cselek-
mény gyakorisága is nõ az elkövetõknél. Talán
a legfontosabb az a megállapítás, hogy a sze-
xuális cselekmények elkövetõi szinte minden
esetben bûnismétlõk!
A nemi ösztön rendellenessége megnyilvánul-
hat annak a
a) csökkenésében,
b) fokozódásában,
c) perverziókban.
a) A nemi ösztön csökkenése férfiaknál
gyakran impotenciával együtt jelentkezik,
míg nõknél frigiditás képében. Lehet
emocionális alapja, mely nevelési vagy meg-
elõzõ élmények hatására alakul ki (követ-
kezménye lehet például durván lezajló erõ-
szakos közösülésnek is), de lehet organikus,
akár a belsõ szekréciós szervek hipofunk-
ciója vagy a gerincvelõ elváltozása miatt.
Alkoholistáknál, kábítószer-élvezõknél a
krónikus stádiumban gyakori. A nemi ösz-
tön csökkenésének nem sok jelentõsége van
az igazságügyi orvosi gyakorlatban, inkább
a házasság bontó okainál a gyermektartási
perekben okozhat gondot.
322 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
b) A nemi ösztön fokozódásánál az ösztönt
a közösülés nem elégíti ki. Újabb és újabb
kielégülést keresve férfiaknál az erõszakos
cselekmények elkövetésének veszélye nagy,
mig nõknél a prostitúció gyakori. Elõfor-
dulása egyes mérgezések után – enyhébb
alkoholos állapotok, kokainfogyasztás –
növekedik, máskor pszichés betegségek –
mánia, hisztéria, schizophrenia – kísérõje
lehet. A nemi ösztön rendellenességeinek
nagyobb csoportját azok a rendellenességek
teszik ki, melyekben a szexuális viselkedés
különbözik az élettani közösülési módoktól
úgy, hogy az eltérõ mód szolgál elsõsorban
a kielégülés forrásaként. A ritkán elõfordu-
ló, az átlagostól eltérõ közösülési mód nem
tekinthetõ minden esetben kórosnak, kó-
rossá csak akkor válik, ha szinte egyedüli
módja a szexuális kielégülésnek.
c) A perverz cselekmények kevés hányadá-
nak van igazságügyi elmeorvosi jelentõsége.
Ezek azok, amelyek bûncselekményt való-
sítanak meg.
Btk. 199.§: „Az a 18. életévét betöltött sze-
mély, aki ennél fiatalabb azonos nemû sze-
méllyel fajtalankodik, bûntettet követ el...” („A
bûncselekmény alanya nõ is lehet. Sértett azon-
ban csak olyan személy lehet, aki 14. életévét
meghaladta. 12 éven aluli sértett esetén termé-
szetelleni erõszakos fajtalanságot, ha pedig sér-
tett 12. életévét betöltötte, de a 14-et nem, meg-
rontást kell megállapítani.”)
Btk. 208.§: „Aki magát nemi vágyának ki-
elégítése végett más elõtt szeméremsértõ módon
mutogatja, vétséget követ el...”
A nemi perverziók megnyilvánulhatnak a ne-
mi cselekményekben:
a) szadizmus,
b) mazochizmus,
és megjelenhetnek a cselekmény módjában:
a) homoszexualitás,
b) fetisizmus,
c) transzvesztitizmus,
d) exhibicionizmus,
§
e) voyeurizmus,
f) zoophilia (bestialitás, sodomia),
g) necrophilia,
h) frotteurizmus,
i) paedophilia.
Szadizmus: a nemi ösztön rendellenességei
közül a legsúlyosabb következményekkel jár.
Az elkövetõ az esetek nagy részében férfi, aki a
szexuális aktusban egyébként is nemcsak kez-
deményezõ, de az aktus során partnerének ki-
sebb sérüléseket is okozhat. Ha ez súlyosabb
sérülésekkel jár, vagy éppen a partner bántal-
mazása is döntõen hozzájárul a kielégüléshez,
esetleg az képezi egyedül a kielégülést és közö-
sülés nem is történt, beszélhetünk szadizmus-
ról. Legsúlyosabb formája partner megölése,
ún. kéjgyilkosság, de ide tartoznak azok az el-
követõk is, akik szexuális aktus nélkül bántal-
maznak nõket (tûvel, késsel megszurkálják,
összeszennyezik) esetleg úgy, hogy közben
maszturbálnak. A szadizmus néha ötvözõdhet
exhibicionizmussal, máskor necrophiliával is,
ez a holttest megcsonkításával is jár. A sza-
disztikus magatartás a szexuális agressziv cse-
lekményeket öleli fel. Ezek REVICH felosz-
tásában három típusban jelentkezhetnek:
1. Impulzív gyilkos és elkövetõ típusa, aki
vagy impotenciája, vagy az áldozat ellenál-
lása miatti indulatában követi el a cselek-
ményét.
2. Konvulzív elkövetõ típusa, szükségszerû és
parancsoló szexuális vágya miatt öl, mely-
ben szexuális cselekmény jelen is lehet vagy
hiányozhat. A cselekmény ismétlõdhet és
abban az elõzõ cselekményhez hasonló ritu-
ális vonások is megjelenhetnek.
3. A katatímiás krízisben elkövetett szadiszti-
kus cselekmények felgyülemlõ feszültség
oldódásának felelnek meg, ez lehet
hosszabb idõn át felgyûlt indulat levezeté-
se, máskor hirtelen indukálódó ellenséges
emóciók levezetésének módja.
Mindhárom elkövetési módnál a személyi-
ség schisoid vonásai szembetûnõek.
§ 18. A NEMI ÉLETTEL KAPCSOLATOS ORVOSSZAKÉRTÕI KÉRDÉSEK
Mazochizmus: a szadisztikus aberrációk
ellentéte. A kielégülést akkor éri el, ha nemi
aktus közben, de szexuális cselekmény nélkül
is, bántalmazzák. Régebben egyértelmúen a
nõket helyezték ebbe a csoportba, kimondva
azt, hogy a nõk a passziv partnerek a nemi ak-
tusban, és azt eltûrve tûrik a bántalmazást is.
Ez a perverzió érint nõket, férfiakat egyaránt,
és gyakori az, hogy a szadista személy mazo-
chista személyt választ és viszont. Ezek a sza-
domazochisztikus cselekmények gyakran rejt-
ve maradhatnak, csak akkor kerülnek felisme-
résre, ha a kapcsolat során egyik partner súlyo-
sabb sérülést szenved.
A cselekmény módjában megnyilvánuló
aberrációk közül azokat érintjük elsõként rövi-
den, melyeknek ritkán vannak igazságügyi el-
meorvosi jelentõségük, sem a cselekmény sú-
lya, sem gyakorisága nem indokolja részletes
ismertetésüket.
Voyeurizmus: mások nemi aktusának
szemlélése okoz kielégülést. Bár elég gyakori
aberráció, mégis elkövetõi ártatlanul leselked-
nek erdõben, félreesõ helyeken megbúvó vagy
közösülõ párok után kutatva. A cselekményt
gyakran maszturbálással kötik össze.
Zoophilia: gyengeelméjû elkövetõk mel-
lett, régebben pásztorkodást ûzõ, közösségtõl
elzárt férfiaknál írták le leggyakrabban. Álla-
tokkal történõ közösülést nemcsak férfiak, ha-
nem nõk is végezhetnek. Kecske, kutya, szar-
vasmarha mellett szárnyasokkal való „nemi
aktusról” is történik említés. Az elkövetõn az
állattól származó szennyezõdések mellett néha
sérülések, harapásnyom, körömnyomok talál-
hatók. Esetenként szadisztikus vonás is fellel-
hetõ a cselekményekben.
Necrophilia: halottakkal való nemi cselek-
mények ritkaságszámba mennek. Szadisztikus
formája a holttest megcsonkításával jár, emel-
lett közösülhet is a halottal. Elkövetõi súlyosan
gyengeelméjû betegek, mások szerint nem is
tartozik a kép a nemi élet rendellenességei kö-
zé, inkább elmebetegségnek felel meg, melyben
szadisztikus vagy fetisiszta vonások is találha-
tók.
/ 323
Frotteurizmus: fõleg férfi elkövetõk le-
csupaszított vagy ruhával fedett nemi szervü-
ket hozzádörzsölik a másik nembelihez, legin-
kább zsúfolt közlekedési jármûveken történik.
A következõ csoportban azokkal a szexuá-
lis aberrációkkal foglalkozunk, melyek gyako-
ribbak és mivel esetenként büntetõjogi megíté-
lésük is szóba kerül, hangsúlyozottabban ke-
rülhetnek szakértõi vizsgálatra.
Homoszexualitás: a szexuális kielégülést
azonos nemûekkel való érintkezés jelenti.
Etiológiai faktorai között genetikai tényezõket
és szerzett tulajdonságokat említenek. Csak
meghatározott körülmények között tekinthe-
tõ bûncselekménynek (Btk. 199.§). Nemcsak
férfiak, hanem nõk között is ismert (lesbosi
szerelem). Genetikai formájánál említésre mél-
tónak tartják a homoszexuális egyén másik
nemhez való hasonlóságát. A homoszexuális
férfi nõies alkatú, míg a nõnél férfias vonások
a szembeötlõek. (Néha ezt mindkét nemnél
hangsúlyozzák, nemcsak a viselkedésben, de a
külsõ megjelenésben is transzvesztita vonások
jelenhetnek meg.) A szerzett formánál egy-
részt a családi környezet szerepét hangsúlyoz-
zák (erõs akaratú, uralkodó természetû anya
mellett felnövõ fiúgyermek hajlamossá válik a
homoszexualitásra). Máskor zárt közösségben
élõ, azonos nemûek homoszexuális vonásai
erõsödnek meg, vagy alakulnak ki. Itt elsõsor-
ban nevelõintézetekben, büntetés-végrehajtási
helyeken vagy fogságban tartottak szexuális
vágyai egyenlítõdhetnek ki, vagy átmenetileg,
de hosszabb idõ után rögzülve az azonos nemû
partnerrel. Elõfordulhat, hogy ugyanaz a sze-
mély hetero- és homoszexuális kapcsolatokra
is képes. Ezen biszexuális személyek különösen
veszélyesek a szexuális betegségek, újabban az
AIDS terjesztésében. A lesbosi szerelemnek
hódolóknál a nemi kapcsolat cunilinguatióban,
csókolózásban és maszturbációban nyilvánul-
hat meg. Máskor a férfi szerepét vállaló nõ
megfelelõ eszköz segítségével „szabályos” kö-
zösülést imitálhat a partnerén. Férfiaknál az
azonos nemûek kapcsolata nemcsak a partner
324 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
csókolgatásában, kölcsönös maszturbációban
jelenik meg, gyakoribb, hogy interfemoralisan
vagy analisan közösülés történik. A homosze-
xualitás bizonyítása csak az analis közösülésnél
egyszerû. Akár élõben, akár holttesten a gya-
nút megalapozzák azok a elváltozások, melyek
a gyakori analis behatolás következményei.
Friss esetben az elkövetõ hímtagján nemcsak
felületes sérüléseket, hanem vér- és bélsárma-
radványokat találunk. A passzív fél végbélnyí-
lása körül friss berepedések, vérzés látható. A
sérülés mértéke természetesen a hímtag mére-
tétõl, a behatolás gyorsaságától és a passzív fél
megelõzõ „jártasságától” is függ. Elsõ alka-
lommal, vagy erõszakkal történõ behatolásnál
a végbél környéki sérülések már külsõ vizsgá-
lattal is feltûnõek és kifejezettek lehetnek.
Krónikus esetben a végbélzáróizmok ellazulása
miatt a végbélnyílás tátongó, állandó bélsár-
ürülés miatt a vizsgált személy kellemetlen sza-
gú. Hullaszemlénél a külsõ nemzõrészek szem-
revételezése mellett nem szabad elmulasztani a
végbélnyílás megtekintését. Ha ott sérülésre
utaló nyomokat – zúzódás, nyálkahártya-re-
pedés, vérzés – látunk, a megfelelõ bonctech-
nikával végzett eltávolítást ne csak a sérülések
kiterjedtségének leírása, a keletkezés magyará-
zata kövesse, hanem a béltartalomból, a nyál-
kahártyáról kenetet készítve próbáljunk sper-
miumokat is találni, mely egyértelmûen bizo-
nyítja a megelõzõ aktust.
Fetisizmus: akár a ruhadarabok, akár a
partnerhez tartozó más tárgyak, hajtincsek,
fanszõrzet gyûjtése, majd szemlélése, nemi
szervekhez való érintése kelthet nemi vágyat,
okozhat kielégülést. Ha ez az egyedüli szexuá-
lis örömszerzés formája, beszélünk fetisizmus-
ról. A tárgyak megszerzése egyéb bûncselek-
ményektõl sem riasztja vissza az elkövetõt, az
meg is lophatja partnerét.
Transvestitizmus: bár legtöbbször homo-
szexuális személyeknél figyelték meg, beszá-
moltak hetero- és biszexuális kapcsolattal bíró
egyénekrõl is. Kialakulását a korai gyermek-
korra teszik. Lényege, hogy férfi nõnek, nõ
férfinak mutatja magát, igy próbál szexuális
kapcsolatot is találni, és ha céloznak eredeti ne-
§
mére, nem egy esetben megsértõdik és bántal-
mazhatja sértõjét.
Exhibicionizmus: talán a leggyakoribb de-
viáns nemi cselekmény. Az elkövetõ nemi szer-
vének mutogatásával kíván kielégülni. Gyen-
geelméjû, ittas, elbutult személyeknél fordul-
hat még elõ. Az elkövetõt néha szexuális part-
ner szerzése is vezetheti. A cselekmény szemé-
remsértés vétségének felel meg, igy elkövetõjét
felelõsségre is vonják.
Paedophilia: a BNO meghatározása a pu-
bertás korban lévõ gyermekek iránt érzett
sexuális érdeklõdést sorolja ide.
Elbutult, gyengeelméjû személyek néha
gyermekekkel akarnak szexuális kapcsolatot
létesíteni. Ittasan is próbálkozhatnak gyerme-
kekkel közösülni. Ebben az alkoholos állapot
gátlásoldó hatását teszik felelõssé. Ezek a kí-
sérletek alkalmanként súlyos szeméremtáji sé-
rülésekkel, vérzésekkel járhatnak, és nem min-
den esetben az elkövetõ nemi szervének beve-
zetése vagy próbálgatása okozza ezt, volt eset,
mikor az elkövetõ ujjával okozott súlyos, vég-
bél sérülésével is járó elváltozásokat.
ERÕSZAKOS KÖZÖSÜLÉS
Btk 197.§. (1): „Aki nõt házassági életközös-
ségen kívül erõszakkal, avagy az élet- vagy tes-
ti épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel
közösülésre kényszerít, vagy a nõ védekezésre,
illetõleg akaratnyilvánításra képtelen állapo-
tát közösülésre használja fel, büntettet követ
el...”.
Az indoklásban olvasható „Az erõszakos kö-
zösülés a legsúlyosabb támadás a nõ nemi sza-
badsága ellen. A bûncselekmény sértettje csak nõ
lehet. A cselekményt csak házassági életközössé-
gen kívül lehet elkövetni, a házassági életközös-
ségben elkövetett erõszakos közösülés nem szá-
mít bûncselekménynek. A cselekmény akkor be-
fejezett, ha a férfi nemi szervét közösülési
szándékkal a nõi nemi szervéhez érinti.” Az in-
doklás hangsúlyozza, hogy ilyen értelemben a
cselekmény sértettje olyan fejlettségû leány-
gyermek is lehet, aki élettanilag közösülésre
§ 18. A NEMI ÉLETTEL KAPCSOLATOS ORVOSSZAKÉRTÕI KÉRDÉSEK
képtelennek tekinthetõ. Azt is hangsúlyozza
az indokolás, hogy a fenyegetésnek olyannak
kell lenni, hogy az komoly félelmet keltsen.
Védekezésre képtelen a sértett, ha olyan fizikai
adottságai vannak, hogy ellenállást nem tud
kifejteni. A 12 éven aluli gyermek védekezésre
képtelennek tekintendõ. Akaratnyilvánításra
képtelen állapotban van a sértett, ha pszichikai
adottságai és képességei nem teszik alkalmassá
arra, hogy a szexuális kapcsolat jelentõségét és
következményeit felismerje.
Évek óta az erõszakos közösülések számá-
nak emelkedésérõl számolnak be. A sértettek
között gyermekkorútól idõs nõkig találhatók
meg az áldozatok, akik között számos esetben
terhes nõk is szerepelnek. Az elkövetõk java-
korabeli férfiak, akiknél az alkoholos befolyá-
soltság jelentõs oki tényezõ.
A sértett vizsgálatát legkorábban a gyakorló or-
vos végzi, jobb esetben nõgyógyászati szakren-
delésen látják el. A vizsgálaton leirt elõzményi
adatok, sérülések, a megtörtént közösülés bi-
zonyítékai döntõsen befolyásolhatják a késõb-
biekben az eljárás menetét.
A sértett vizsgálatánál a következõ kérdésekre
kell választ adni:
1. történt-e közösülés?
2. találhatók-e erõszak nyomai?
3. akaratnyilvánításra, védekezésre képtelen
volt-e a sértett?
4. milyen következményei vannak vagy lehet-
nek a cselekménynek?
1. A megtörtént közösülést bizonyíthatja:
a) a szüzesség elvesztése,
b) sérülések,
c) ondó jelenléte,
d) terhesség.
A szüzesség megállapításához a szûzhártya
vizsgálata megfelelõ támpontot szolgáltathat.
A szûzhártyán a típustól függõen az elsõ közö-
sülésnél sérülések alakulhatnak ki, egyes szûz-
hártyaformáknál a hímtag behatolása egyér-
telmûen a szûzhártya sérülését okozza.
/ 325
A szûzhártya sérülése leggyakrabban 5-7
óra irányában jön létre, általában csekély vér-
zéssel jár, máskor vaskos hymen esetében, vagy
erõltetett behatolásnál, különösen, ha a sérülés
a hüvelyre is ráterjed, jelentõs vérzés kísérheti.
Gyermekeknél a szûzhártya sérülése a gát
rupturájával is járhat nagyfokú vérzéssel. A
gyógyulás 2-3 nap alatt következik be és ezek-
ben az esetekben a sérült hymen elkülönítése az
ép szûzhártya becsorbulásaitól nehézségeket
okoz. A gyógyulás után a szûzhártya két nyál-
kahártyai felszíne hegesedik, a hegszövet rög-
zíti a nyálkahártya kettõzetet és ez a vizsgála-
tot is egyszerûbbé teszi, ilyen esetben a sérülés
területében a nyálkahártya-kettõzet nem moz-
dítható el. Sokkal megbízhatóbb vizsgálatot
szolgáltat a kolposzkópos vizsgálat, ahol meg-
felelõ nagyítással a heges területek az élettani
becsorbulásoktól egyértelmûen elkülöníthetõk.
A szûzhártya sérülése létrejöhet idegen tárgy
bevezetése után, ujjal történõ sérülése sem rit-
ka, de védett helyzeténél fogva idegen tárgy
behatolása nélkül baleseti jellegû sérülése kizár-
ható.
A közösülés után a szüzesség elvesztését
követõen is kialakulhatnak sérülések. A szoká-
sos nemi aktus a hüvelybemenetben hyper-
aemiával, enyhe oedemával járhat. A közösü-
lést követõ hyperaemia és duzzanat rövid
ideig található a hüvelybemenetben, né-
hány órán belül eltûnik a közösülést köve-
tõen. A közösülés után, különösen idõsebb
nõk rigid szövetein súlyosabb károsodáshoz
vezethet, melyhez nem ritkán fatális vérzés
társul.
A befejezett közösülés bizonyítása az ondó
kimutatásával történik. Nagyobb terület át-
vizsgálásánál vagy a ruházaton lévõ ondó-
foltok kimutatására analitikai quarz –
Wood – lámpát használunk.
Régebben 1-2 ondószálcsát elegendõnek
tartottunk ahhoz, hogy a megtörtént közösü-
lést igazoljuk. Az újabb vizsgálatok szerint, a
közösülést követõen a spermium 2-3 nap
múlva is kimutatható, míg holttestbõl a halál
után több nappal találtak spermiumot a hü-
velyváladékban. Így a hüvelyváladék vizsgálata
326 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
csak bizonyos esetekben igazolja a megtörtént
közösülés idejét. Általános elvként mondhat-
juk ki, ha a kenetben csak fej- és faroktöredék
mellett néhány ép ondószálcsát találunk, úgy a
közösülés jóval a vizsgálatot megelõzõen tör-
tént. Vizsgálatra váladékot a fanszõrzetrõl, a
hüvelybemenetbõl, a hüvelyboltozatból, a cer-
vixbõl vehetünk, míg holttestnél a méh nyál-
kahártyáját és a petevezetõ nyálkahártyai fel-
színét is vizsgáljuk. A közösülés után legto-
vább a cervixben õrzõdnek meg a spermiumok.
A spermiumok mozgása arra utalhat, hogy kö-
zösülés 12 órán belül történt (ez csak átlagot je-
löl, az adatok szerint 3-24 óra között õrizheti
meg mozgását a spermium). Holttestbõl vett
minta vizsgálata után is csak nagy bizonytalan-
sággal következtethetünk a megelõzõ közösü-
lés idõpontjára. Az óvszerrel történt közösülés
eseteiben a kenetben az óvszerrõl a hüvelybe,
végbélbe jutott Lycopodium-sporák is kimu-
tathatók.
A hüvelyváladékon kívül holttestbõl cél-
szerû az anus környékérõl, az ampulla recti
nyálkahártyai felszínérõl, a szájüregbõl, a ga-
ratból, esetleg a légcsõbõl mintát venni. Nemi
perverzióknál ezek a minták döntõ jelentõsé-
gûek.
A megtörtént közösülést a terhesség is bi-
zonyítja (kivéve mesterséges megtermékenyí-
tést), bár a terhesség nem feltétlenül jelenti a
hímtag behatolását. Megtartott szûzhártyánál
is kialakulhat terhesség. Éppen ezért az erõsza-
kos közösülés áldozatának figyelmét minden
esetben fel kell hívni a közösülést követõ ter-
hesség lehetõségére.
2. A sértett vizsgálatánál az erõszak jeleit
keressük és rögzítjük.
Az erõszakon a gyakorlatban testi erõszakot ér-
tenek, mely dulakodással jár, jellegzetes sérü-
léseket hozva az áldozaton, megragadási nyo-
mokkal a karokon, az emlõk tájékán, a com-
bok belfelületén, a szeméremtájékon. A lábak
szétfeszítése zúzódásos, karmolásos sérülé-
sekkel jár (18-1, 18-2, 18-3 ábra).
Az áldozat ellenállásának legyõzésére néha
§
durva beavatkozástól sem riadnak vissza,
ilyenkor a nyakon fojtogatás nyomait találjuk,
de az elkövetõ akár le is ütheti az áldozatát. A
hosszas dulakodás megtörheti az áldozat el-
lenállását és ezekben az esetekben kisebb sé-
rülések azok, amelyek a kültakarón találhatók.
Az erõszakos közösülés ilyen eseteiben az ál-
dozat és az elkövetõ erõbeni állapota között lé-
nyeges különbség van.
A sérülések hiánya nem szól az erõszak el-
len, fenyegetéssel is lehet kényszeríteni az ál-
dozatot közösülésre, szükséges azonban hang-
súlyozni a Btk. megfogalmazását, mely kieme-
li, hogy a fenyegetésnek „komoly félelmet kel-
tõnek kell lenni”.
3. A védelemre tehetetlen állapot megíté-
lése számos esetben orvosszakértõi fel-
adat. Ide soroljuk súlyos alkoholos állapotban
lévõ nõvel történõ közösülés eseteit, de a kábí-
tószer, vagy más gyógyszer tudatvesztést oko-
zó hatása is védekezésre tehetetlen állapotot je-
lent. Egyre több közlemény látott napvilágot,
melyben úgynevezett „találka” gyógyszerek
hatását említik. (Ezek között benzodiazepin és
hydroxybutyric acid szerepeltek.) Máskor
ugyanilyen állapotot jelenthetnek különbözõ
betegségek, mozgáskorlátozottság, végtagbé-
nulások, vagy valamely betegség miatti ágyhoz
kötöttség. Hipnotikus állapotban vagy álmá-
ban megerõszakolt sértett elõzményi adatait
nagy fenntartással kell fogadni. Védekezésre
képtelen állapotban van tehát az erõszakos kö-
zösülés áldozata, ha nem tud ellenállást kifejte-
ni. „A 12 éven aluli gyermeket... védekezésre
képtelennek kell tekinteni”. (Gyakori védeke-
zése az elkövetõknek, hogy a 12 év alatti gyer-
mekeket koruknál idõsebbnek látták. Ebben az
esetben orvosszakértõi vizsgálat a sértett külsõ
megjelenése, a másodlagos nemi jellegek kiala-
kulása alapján döntheti el, hogy valóban jóhi-
szemû tévedés áldozata volt-e az elkövetõ).
Akaratnyilvánításra képtelen állapot
akkor fogadható el, ha a sértett képtelen arra,
hogy a szexuális kapcsolat jelentõségét, követ-
kezményeit felismerje. Így „beleegyezését”
§ 18. A NEMI ÉLETTEL KAPCSOLATOS ORVOSSZAKÉRTÕI KÉRDÉSEK
18-1. ábra Széttépett ruházat és megragadási nyo-
mok a comb belsõ felszínén
18-2. ábra Megragadási nyomok a karokon
vagy „akaratát” a közösülésbe nem lehet figye-
lembe venni. Különbözõ elmekórtani esetek
tartoznak ebbe a csoportba, így gyengeelméjû
sértett, aki nem tudja felmérni a cselekmény lé-
nyegét, akaratnyilvánításra képtelen személy-
nek tekinthetõ. Ugyanígy bizonyos elmekórta-
ni esetekben a nõk fokozott szexuális készteté-
se az, mely a kórképet jellemzi, ilyen esetben
szinte felkínálják magukat, de a cselekmény je-
lentõségével nem lévén tisztában, akaratnyilvá-
nításra képtelen személynek tekinthetõk. Egy-
szerû abban az esetben az eset szakértõi elbírá-
lása, ha az elmebetegség könnyen felismerhetõ.
Imbecilis vagy mániás betegeknél az állapot
még laikus számára is egyértelmû, máskor a
betegség természete olyan, hogy az akaratnyil-
vánításra képtelen állapot rejtve maradhat.
/ 327
18-3. ábra Harapási nyomok
4. A cselekmény következményei közül a
terhességet kell elsõ helyen megemlíteni, a le-
hetõségére a szakértõi vizsgálat során fel kell
hívni a sértett figyelmét, ha bármilyen rendel-
lenességet vesz észre a vérzés idejében, mennyi-
séggében, vagy a ciklus változásában, forduljon
nõgyógyászhoz. Nemi betegség lehetõségére
ugyancsak fel kell hívni a sértett figyelmét. Az
esetek nem csekély számában társul az
erõszakos közösülés nemi betegséggel. Az
erõszakos közösülés súlyosabb következmé-
nyei közé tartoznak a sérülések, melyek lehet-
nek pszichés károsodások és ez hosszú ideig
fennálló panaszokat okoz sértettnél, máskor a
testi sérülések azok, amelyek meghatározzák a
sértett állapotát, különösen a jelentõs vérzéssel
járó sérülések a nemi szervek környékén (18-4.,
328 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
18-5. ábra). Ezek a nõi nemi szerv és a hímtag
téraránytalanságából is adódhatnak, különösen
fiatal gyermekeknél lehet látni súlyos vérzést
erõszakos közösülés után, máskor durván vég-
zett közösülés okozhat sérülést az áldozaton.
Az erõszakos közösülés legsúlyosabb követ-
kezménye a halál, mely a sértett bántalmazásá-
val függhet össze. Gyakori a partner fojtoga-
tása, máskor durva sérülések vezethetnek a
sértett halálához. A súlyos vagy halálos sérülé-
sek kialakulásában az elkövetõ pszichés állapo-
ta, de a felfedezéstõl való félelem is szerepet
játszhat. A sértett vizsgálatánál ki kell arra is
térni, hogy a nemiszervek sérülései járhatnak-e
olyan elváltozással, melyek a késõbbiekben kö-
zösülési képtelenséghez vezethetnek, esetleg
szülésnél okozhatnak problémát, és erre a véle-
ményben külön ki kell térni.
18-4. ábra Kézzel ejtett sérülések a hüvelyfalon
18-5. ábra Kézzel ejtett sérülések a nyakcsatorna-
falon
§
A sértett vizsgálatát a közösülés utáni
legkorábbi idõpontban el kell végezni, csak
ez teszi lehetõvé, hogy a közösülést követõen
olyan sérüléseket is felismerjünk, melyek né-
hány órával a közösülés után eltûnnek, így a
hüvely nyálkahártyájának a bõvérûségét, duz-
zanatát, másrészt azokat a megragadási nyo-
mokat, melyek esetenként csak hyperaemiával
és körülirt duzzanattal járnak, és nem okoznak
vérbeszûrõdéseket. A spermiumok kimutatása
miatt is célszerû a vizsgálatot minél korábban
elvégezni. A sértett tisztálkodása olyan nyo-
mokat semmisíthet meg, melyek a késõbbiek-
ben a bizonyítást lehetetlenné teszik. A vizsgá-
latot soha ne egyedül végezze az orvos, mindig
vegyen részt asszisztens is. A sértett meg-
hallgatásánál próbáljuk tisztázni a cselekmény
körülményeit, ha meg tudja nevezni a támadó-
ját, ki követte el az erõszakot, esetleg személy-
leírást ad róla, hol történt a cselekmény, ho-
gyan történt az erõszak, testi vagy pszichés
késztetés volt-e, megelõzõen a sértett fogyasz-
tott-e szeszesitalt, esetleg gyógyszert. A korán
végzett orvosi vizsgálat a cselekmény után a
vizsgáló részérõl megfelelõ empátiát kíván, hi-
szen az erõszakos közösülés után a felzaklatott
sértett anamnézisének felvétele nem egyszerû
feladat. Ugyanakkor olyan adatokat szolgál-
tat, melyek a késõbbiekben módosulnak vagy
akaratlagosan, vagy bizonyos emlékrészek hal-
ványulnak.
A sértett vizsgálatát a ruházat leírásá-
val, vizsgálatával kezdjük. A ruházaton
megfigyeljük a szennyezõdéseket (ondó, vér,
földes szennyezõdés, fûszálak, esetleg más ide-
gen anyag), sérüléseket, melyek összefüggésbe
hozhatók az erõszakkal, gyûrõdés majd továb-
bi vizsgálatra megfelelõ módon (kiszárítva, pa-
pírba csomagolva) megõrizzük a ruhát. A sér-
tettet lemeztelenítve vizsgáljuk, jól megvilá-
gított helyiségben. Olyan sérüléseket kere-
sünk, melyek a testi erõszakkal összefügghet-
nek, megragadási nyomok a karokon, emlõk
tájékán, combokon, a nyaktájékon. A nyak
megragadása fojtogatással társulhat ilyenkor,
subconjunctivalisan pontszerû vérzéseket is ta-
lálunk. Nem szabad elhanyagolni a rejtett test-
§ 18. A NEMI ÉLETTEL KAPCSOLATOS ORVOSSZAKÉRTÕI KÉRDÉSEK
tájakat, hónaljtájék, lógó emlõk. Meg kell vizs-
gálni a végbélnyílás környékét is. Különösen
holttestben fontos a rejtett testtájak vizsgálata.
Sérüléseket keresünk a combok belfelületén,
melyek a megragadási nyomokon kívül lehet-
nek karmolási nyomok, a comb szétfeszítésé-
vel járó erõbehatás jeleként, genitáliák sérülését
közvetlenül közösülés után a hüvelynyálkahár-
tya hyperaemia és oedema jelzi (óvatosan íté-
lendõ meg, a colpitises folyamatok hasonló el-
változást okozhatnak). A belsõ vizsgálata
megkezdése elõtt a szeméremszõrzetet tekint-
jük át, ha idegen szõrszálat találunk azokat to-
vábbi vizsgálatra biztosítjuk. A szeméremszõr-
zeten talált váladékot is vizsgálatra tesszük fél-
re, majd a nyomvizsgálatnál leirt módszer sze-
rint hüvelytampon segítségével vizsgálati min-
tát veszünk a hüvely nyálkahártyájáról, a hü-
velyboltozatból és a cervixrõl. Csak a minta-
vétel után végezhetjük el a manuális vizs-
gálatot. Ekkor kell váladékot vennünk te-
nyésztésre, ha nemi betegség lehetõsége vetõ-
dik fel.
A köröm alóli minta vétele minden esetben
célszerû. A nõ védekezés közben megkarmol-
hatja a gyanúsítottat, a köröm alatti idegen
anyag további vizsgálata (DNS tipizálás) egy-
értelmû bizonyítékot szolgáltathat a gyanúsí-
tott személyére.
Amennyiben lehet, el kell végezni a gya-
núsított vizsgálatát, ez is minél korábban kö-
vesse a cselekményt, ha lehet ugyanaz a szak-
értõ végezze, aki a sértett vizsgálatát. Igy cél-
szerûen tudja keresni a sérüléseket. A vizsgála-
tot itt is a ruházat vizsgálatával kezdjük, elsõ-
sorban a nadrágon keresünk hüvelyváladékra,
ondónyomra vagy fanszõrzet maradványokra
utaló jeleket. Az alsónadrágon is ugyanilyen
nyomokat keresünk. Tisztázni kell az utolsó
közösülés idõpontját, majd sérüléseket kere-
sünk elsõsorban a kezeken, az arcon, a mellka-
son, esetleg a háttájékon. A nemiszervek vizs-
gálatánál kenetet készítünk a sulcus coronarius
területébõl és az itt talált glikogéndús laphám-
/ 329
sejtek hüvely-laphámsejtek lehetnek. A sze-
méremszõrzeten ugyancsak idegen szõrszála-
kat azonosíthatunk. A körömkaparék vizsgá-
lata itt is lényeges lehet. Biztosítanunk kell sze-
méremszõrzet mintát további vizsgálatra, vér-
és vizeletmintát alkohol- és gyógyszer-megha-
tározásra. Nem utolsósorban kell eldöntenünk
azt, hogy gyanúsított egyáltalán közösülõ ké-
pes-e.
A FAJTALANSÁG ORVOSSZAKÉRTÕI
VIZSGÁLATA
A fajtalanság, a nemi ösztön kielégítése a
közösüléstõl eltérõ módon. A sértett vizsgála-
tát, legtöbbször gyermekrõl van szó, a kórelõz-
ménye felvételével kell megkezdeni. Amennyi-
ben múló, vagy maradandó elváltozások kelet-
keztek, hasonlóan járunk el, mint az erõszakos
közösülés sértettjeinél. A ruházat, a szájüreg,
az összefekvõ testfelületek vizsgálata (comb-
köz, hónalj) sem kerülheti el a figyelmet.
Nõk egymás közötti fajtalansága esetén
szinte semmilyen nyomot nem találunk. Férfi-
ak közötti fajtalanságnál, csak akkor marad jól
vizsgálható sérülés, ha a közösülés a végbélnyí-
lásban történik. A végbélnyílás nyálkahártyá-
ján friss sérülések, régi berepedések, hegek
gyakran találhatók. A végbél záróizmának el-
lazulása miatt bélsárcsurgás következhet be.
Máskor lehetõség adódik nemi betegség,
AIDS átvitelére is.
A vizsgálatot gyakran nõgyógyászati, uro-
lógiai, laboratóriumi és egyéb szükséges vizs-
gálatokkal egészíthetjük ki.
A fajtalanság eseteiben orvosszakértõi vizsgá-
lat döntheti el
1. Milyen cselekmény történt,
2. Járt-e kérdéses cselekmény sérülésekkel,
3. Vannak e következményei a cselekmény-
nek,
4. Az elkövetõ szenved-e elmezavarban.
 19. A terhesség és szülés igazságügyi
orvostani vonatkozásai
Buris László
A terhességgel és szüléssel kapcsolatos elsõ
írásos emlékünk Hammurabi törvénykönyvé-
bõl ismert, melyben említés történt az abor-
tuszt okozó sérülésekrõl és az erõszakos közö-
sülésrõl.
A terhességgel és szüléssel kapcsolatos tör-
vénykezési gyakorlat végig kísérte az emberi-
ség történelmét és a következõ évszázadokban
minden kultúrkörben követhetõ volt. Az
egyiptomi törvénykezés kimondotta, hogy ter-
hes nõt nem lehet megbüntetni, de büntették a
magzatelhajtást. Mózes törvénykönyvében nõ-
gyógyászati ismereteket kívánó részek is talál-
hatók, a szüzesség fogalma, fajtalanság, sodo-
mia. A római XII. táblás törvények már a mai
értelemben is korszerû jogi értelmezést tartal-
maznak „...az ember születése 10 hónapon be-
lül történik, ez a gestatio után 300 napot jelent-
het maximálisan”.
A magyar joggyakorlatban a múlt század-
tól (1894. évi XXXI. törvény) olyan részek is
voltak, melyek a házasság tiltó és bontó okait
tárgyalták és ehhez szülészeti-nõgyógyászati
ismeretek kellettek. A terhesség megállapítá-
sára sor kerülhet apasági keresetekben, a terhes
nõ ellen irányuló cselekményekben, magzatel-
hajtásnál, titkolt vagy képzelt terhességnél.
Ma már a terhesség felismerése megfelelõen
felkészült és mûszerezett intézetekben nem le-
het kérdéses. Az igazságügyi orvosi gyakorlat-
ban azonban a terhesség gyanújelei és valószí-
nûségi jelei nem teljes értékûek és a szakértõi
vélemény kialakításában nem is vehetõk ab-
szolút értékûként figyelembe. Ezért olyan
vizsgálatokat kérünk és végeztetünk el, me-
lyek bizonyítják a terhességet és ehhez ma már
számos modern eljárás, diagnosztikus lehetõ-
ség áll rendelkezésünkre.
A terhesség gyanújelei a szervezet egé-
szét érintik, bármilyen életkorban elõfordul-
hatnak és a szervezet áthangolódásának jelei
lehetnek. Az émelygés, a hányinger, a megelõ-
zõen kedvelt ételektõl való undorodás, máskor
ételek, vagy étkezésre alkalmatlan anyagok
megkívánása (pica) aránylag korán jelentkez-
hetnek, az émelygés és a hányinger már néhány
hetes terhesekben kialakulhat.
A valószínûségi jelek a nemi szervek el-
változásai, de ezek összessége és egyike sem al-
kalmas a terhesség kórismézéséhez. A havi
vérzés elmaradása elsõként hívja fel a figyel-
met a terhesség lehetõségére, de számos más
ok is ismert a szülészetben és a nõgyógyászat-
ban, mely vérzéselmaradással jár. Máskor a
terhesség alatt is rövid, a ciklust utánzó vérzés
vezetheti félre a terhes nõt. (Titkolt terhesség-
nél, vagy gyermekölést követõen végzett vizs-
gálatoknál többször hivatkoztak a terhesség
alatt meglévõ, a ciklust utánzó vérzésre.) A ge-
nitáliák bõvérûsége, a hüvely lividitása, a portio
felpuhulása egyrészt a bõvebb vérellátás, a kis-
medencei bõvérûség következménye, de ha-
sonló bõvérûséggel járhatnak különbözõ gyul-
ladásos folyamatok, sõt daganatok is. A portio
felpuhulása, a méh megnagyobbodása, kon-
zisztenciájának változása, a méh helyzetválto-
zása egyrészt a terhesség alatt kialakuló hor-
monhatás, a magzat növekedésének a jele,
máskor hormonhatás mellett daganatos elvál-
tozás velejárója is lehet. Hasonlóan értékeljük a
nyálkahártya decidualis átalakulását, mivel ez
a terhességen kívül ösztrogénhatású gyógysze-
332 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
rek vagy hormontermelõ daganatok hatására is
létrejöhet.
A részletezett okok miatt a terhesség meg-
állapítására az igazságügyi orvosi gyakorlatban
csak a terhesség biztos jelei értékelhetõek.
Ezek a pete, a magzat és a magzat mellékré-
szek vizsgálatára vonatkoznak, kimutatásuk
adja meg a terhesség egzakt kórismézését. A
korai terhességben biztos jelet kapunk az ultra-
hangvizsgálattal és különösen hasznosnak tû-
nik a transvaginalis sonographia, mely korai
terhesség kórismézését is lehetõvé teszi.
A szívmûködés 12. héttõl Doppler-készü-
lékkel értékelhetõ, míg a 16. héttõl indirekt
EKG teszi biztossá a magzati szívhangok de-
tektálását. 20. hét után a magzat testrészeit ki-
tapinthatjuk.
A terhesség megszakadása után a magzat
vagy a magzat mellékrészek szövettani vizsgá-
lata, a lepény részeinek felismerése bizonyítja a
terhességet.
A terhességi reakciók pozitivitása csak a
terhesség valószínûségi jelzését adják.
Különös jelentõsége van a szülés utáni ál-
lapot felismerésének. Ez egyrészt a gyermek-
ölések esetében, másrészt a magzatelhajtást
követõen lényeges. A szülés után közvetlenül a
kiürült méh fundusát a köldök magasságában
találjuk, a következõ napokban egy-egy ha-
rántujjal kerül a köldök alá és a 10. napon ta-
pintható a szeméremcsont magasságában.
A méh belfelszíne a lepényleválás után a le-
pény tapadási helyének megfelelõen egyenet-
len, deciduarészeket, véralvadékot tartalmaz,
trophoblast inváziót mutat és igen gyorsan fe-
hérvérsejtekbõl és fibrinbõl álló lobgát alakul
ki, mely mintegy demarkálja a necroticus
decidua és stratum spongiosum rétegét és a
phagocytosis és lyticus enzimek hatására az el-
folyósodott szövetrészek a méh üregébõl a
lochiával együtt eltávoznak. A lochia kezdet-
ben véres, a második héttõl barnás-vörhenyessé
változik, a harmadik héttõl savós jellegû és a 6.
hét után megszûnik. Így a szülés óta eltelt idõ a
terhes méh nagyságának változásával és a
lochia követésével jól meghatározható. A méh
belfelszínének hámosodása a szülés után mint-
§
egy 1 hét múlva kezdõdik meg és néhány hét
alatt a lepény területét is beborítja. Ebben az
idõben a megtörtént szülésre legfeljebb a portio
változása utalhat, mely fiatal, nem szült nõnél
kissé ovális, szült nõnél harántrés alakú, heges
becsorbulások tarkíthatják és a gáttájékon is
találhatunk hegeket. (Az újszülött megölésére
számos esetben a szülést követõen kialakult
vérzés, vagy fertõzés miatt végzett nõgyógy-
ászati vizsgálat hívta fel a figyelmet a megelõ-
zõ szülésre és a terhes méh involutioja, a lochia
milyensége pedig a szülés és a vizsgálat között
eltelt idõre).
Több esetben történt említés arról, hogy a
terhes nõ nem tudott terhességérõl. Ezekben
az esetekben a menstruatio a ciklusnak megfe-
lelõen megmaradt, bár többször történt olyan
megjegyzés, hogy mennyisége elmaradt a meg-
elõzõ ciklusétól, a terhesség gyanújeleit nem
észleli magán a terhes nõ és az elsõ trimesterben
a has körfogat növekedésével sem kell számol-
ni. Ezekben az esetekben az ún. tudatlanul
terhes állapot elfogadható. Három hónapon
túl a has körfogat növekedése, késõbb a mag-
zat megmozdulása általában feltûnik a terhes
nõnek, azonban primitívebb személynél ezek
sem hívják fel a terhességre a figyelmet és ilyen
esetben a terhesség szinte a szülésig rejtett ma-
radhat. (Elõfordult, hogy három hónapos ter-
hességet myomának kórisméztek, megfelelõ
vizsgálat nélkül került sor a méh eltávolítására,
mely a patológiai vizsgálatnál nem myomás el-
változást mutatott, hanem három hónapos
terhességnek megfelelõ képet.)
A tudatlanul terhes állapot ellentétese a
terhesség színlelése. Az ún. képzelt terhes-
ség fogalmán azt értjük az igazságügyi orvosi
gyakorlatban, amikor nem terhes nõ úgy éli
meg állapotát, hogy kifejezett terhességi jele-
ket is észlel magán. Ez lehet neurotikus állapot
következménye, máskor gyermekteleneknél a
gyermek utáni vágy által indukált állapot, de
lehet bûncselekményt követõen a büntetéstõl
való félelem miatt a terhesség színlelése is. A
vérzés elmaradásán kiül olyan gyanújelekrõl
számolnak be, melyek hányingerrel, hányással
járnak, néha „a magzat megmozdulását is ér-
§ 19. A TERHESSÉG ÉS SZÜLÉS IGAZSÁGÜGYI ORVOSTANI VONATKOZÁSAI / 333

zik”, sõt olyan leírást is ismerünk, melyben a

terhesség végén szülõ fájásokról tesznek emlí-
tést. A képzelt terhesség idõsségétõl függõen a
magzat vagy mellékrészei kimutatása egyértel-
mûvé teheti a nõgyógyászati diagnózist.
A terhességnek és a szülésnek más igazság-
ügyi orvosi vonatkozása is ismert, különös je-
lentõséggel bír a terhesség vagy szülés alatt
bekövetkezõ váratlan vagy hirtelen halál.
A terhesség patológiájából több kórkép bír
igazságügyi orvosi jelentõséggel, ezek között
elsõ helyen szerepel a méhen kívüli terhesség.
A megtermékenyítés után a blastocyta kb.
6-12. napon ágyazódik be azon a helyen, ahol a
megfelelõ fejlõdést elérte. Ha a kürtben lévõ
összenövések miatt, melyek megelõzõ gyulla-
dás, vagy gyulladások következményei, a meg-
termékenyített pete útja meghosszabbodik,
úgy a beágyazódás a kürtben történik. A to-
vábbi történések a méh üregébe való beágyazó-
dással azonosak, kivéve, hogy a trophoblast és
a chorionbolyhok nem a decidua tömegébe
ágyazódnak be, hanem a tuba falát szövik át,
és ez azzal jár, hogy a tuba rupturálhat. A rup-
tura következtében jelentõs hasûri vérzéssel 19-1. ábra Méhenkívüli terhesség megrepedéséhez
kell számolni, mely heveny vérvesztéses sokk- társuló vérzés
hoz vezet (19-1. ábra).
Súlyos vérzéssel járnak a placenta rendelle-
nességei, mely következménye lehet a placenta niás vérzés, késõi gyulladás társulhat bennma-
rendellenes tapadási helyének, vagy a placenta radó lepényszövethez. Súlyosabb esetben a
tapadási rendellenességének. A placenta accre- trophoblastok egész vastagságában infiltralják
ta a placenta abnormális tapadása a myometri- a méh izomzatát és ez a méh rupturájával is
umhoz, ritkán eredménye mély beágyazódás- járhat. Az elõfekvõ lepény, a lepény korai levá-
nak, máskor a decidua nem megfelelõ mennyi- lása ugyancsak súlyos vérzéssel, nemritkán a
sége vezethet mélyen történõ tapadáshoz a be- magzat elhalásával jár.
ágyazódás helyén. Az elvékonyodott endo- Említést érdemel a trauma és terhesség
metrium hasonlóan a placenta és a méhizom- kapcsolata. Tompa erõbehatás után a terhes
zat szorosabb kapcsolatával jár, ez megelõzõ méh sérülésével, a placenta elváltozással, a
curettage, gyulladás eredménye, máskor olyan retroplacentaris vérzéssel, a magzat direkt sé-
élettani folyamat következménye, amikor a rülésével csak igen nagy erõbehatás után szá-
pete a kürt beszájadzásához közel ágyazódik molhatunk. Leggyakrabban a terhes hasát érõ
be. A placenta teljes felületének szoros tapadá- nagy erejû tompa erõbehatás után alakulnak ki
sa szokatlan, sokkal inkább kisebb részek mu- méh- és placentasérülések, míg a magzat sérü-
tatnak szorosabb kapcsolatot a méhizomzat- lése a magzatvíz védõhatása miatt elhanyagol-
tal. A tökéletlenül levált visszamaradt placen- ható. Kisebb erõbehatás terhességre gyakorolt
tarészek következtében a méh involutiója tö- hatását fenntartással kell fogadnunk, ilyen
kéletlen, emiatt elhúzódó vérzés, máskor ato- esetben a sérülést követõen a szülõ nõ megfi-
334 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
gyelése szükséges, erre az elfogadott klinikai
alapelv az, hogy legalább négy órán át a mag-
zati szívhangok és a méhkontrakciók regiszt-
rálását kell végezni, a terhes nõt 24 órán át szü-
lészeti osztályon kell tartani. Az égéses sérülé-
sekhez csak a testfelület legalább 30%-ának
károsodása után adódik a magzat érintettsége.
MAGZATELHAJTÁS
Btk. 169.§. (1): „Aki más magzatát elhajtja
büntettet követ el.”
(3): „Az a nõ, aki magzatát elhajtja vagy el-
hajtatja, vétséget követ el.”
A Btk. elemzi a cselekmény minõsített for-
máit. Ezek között szerepel, ha a magzatelhaj-
tást üzletszerûen, vagy a nõ beleegyezése nél-
kül végezték, illetve a magzatelhajtással súlyos
testi sértés vagy életveszélyes állapot alakult ki.
Hangsúlyozza a Btk., hogy a terhesség meg-
szakítása még szakember által végezve is olyan
beavatkozás, melyben szövõdményekre kell
számtani, és ha ezen beavatkozások nem meg-
felelõ körülmények között történnek, a veszé-
lyek és szövõdmények lehetõsége fokozódik.
Az abortusz jogi szabályozása országon-
ként különbözõ. Magyarországon az 1992. évi
LXXIX. törvény a magzati élet védelmérõl és a
32/1992. (XII.23.) NM végrehajtási rendelete
szabályozza.
A magzatelhajtás tárgya a terhes nõ és
magzata. Ezért a magzatelhajtás esetében
igazolni kell azt, hogy megelõzõen terhes volt-e
a nõ. Így el kell dönteni:
à a terhesség fennállott-e
à történt-e vetélés, és az minek hatására kö-
vetkezett be
à a beavatkozás és vetélés között okozati
összefüggés van-e
à alakultak-e ki szövõdmények?
A terhesség igazolására a terhesség biztos
jeleit fogadhatjuk csak el. A terhesség meg-
szakadása bekövetkezhet spontán vagy be-
avatkozással. A vetélések okait Lampé–Papp
felosztásában adjuk meg:
§
Anyai okok kiváltó ok
genitalis ¡ méhnyakelégtelenség (trauma,
eredetûek kötõszöveti gyengeség)
¡ fejlõdési rendellenesség daganat
(pl. myoma)
¡ endometriumkárosodás
(pl. Asherman-szindóma)
¡ gyulladás (endometritis, cervicitis)
¡ a méh fokozott ingerlékenysége
(pszichés eredet)
extragenitalis ¡ endokrin betegségek (diabetes
eredetûek mellitus, fokozott pajzsmirigy-
mûkõdés stb.)
¡ fertõzések, láz
¡ dohányzás
¡ vérszegénység
¡ trauma
feto- ¡ kromoszóma-rendellenességek
placentaris ¡ beágyazódási zavarok
okok ¡ a trophoblast megbetegedései
¡ az immuntolerancia csökkenése
apai (sperma ¡ kromoszóma-rendelleneségek
eredetû) ¡ a spermiumok száma, alakja, funk-
okok ciója kóros
Iatrogen és ¡ gyógyszerek
mûvi vetélés ¡ ionizáló sugárzás
¡ oltások
¡ terhességmegszakítás
A klinikailag igazolt terhességek mintegy
20%-a végzõdhet spontán abortusszal, az okok
között 60%-ban genetikai, hormonális fak-
torok, fertõzések és immunológiai jelensé-
gek szerepelhetnek. Az ún. immunológiailag
mediált abortuszban (IMA) az immuntoleran-
cia csökkenése, a magzat kilökõdésével járhat.
Ebben szerepet játszhatnak immunkompetens
decidualis sejtek, az általuk termelt cytokinek,
de szerepe lehet az apai sejtek elleni citotoxikus
antitesteknek. Ez a mechanizmus számos ért-
hetetlen, sok esetben kriminális abortuszra
gyanús terhességmegszakadást magyarázhat.
Az összeállításból is megállapítható, hogy
megfelelõ elõzményi adatok sem egyértelmûen
támasztják alá a spontán abortusz elõfordulá-
sát, éppen ezért ezekben az esetekben a szü-
lész-nõgyógyász és orvos szakértõ együttmû-
ködése elengedhetetlen. Élõben a megelõzõ
mûvi vetélésre utalhat a portion a kifogás nyo-
ma, a nyakcsatornán a tágítás jelei, tökéletlen
§ 19. A TERHESSÉG ÉS SZÜLÉS IGAZSÁGÜGYI ORVOSTANI VONATKOZÁSAI
méhkiürítésnél a vérzés, késõbb a fertõzés,
illetve ezekben az esetekben a diagnosztikus
curettage elvégzése után a visszamaradt le-
pényrészek és trophoblast elemek. Holttestben
a megelõzõ terhesség kórismézését az elõbbi-
ekben már említettük. A lezajlott mûvi abor-
tusz igazolására az elõzõekben említett jeleken
kívül a mûszeres beavatkozás során esetleg ki-
alakult sérülésekbõl következtethetünk. A
méh tökéletlen kiürítésével járó szeptikus álla-
pot nem igazolja a mûszeres beavatkozás té-
nyét, ez spontán abortuszok következménye is
lehet.
A vetélés elõidézhetõ:
a) gyógyszerekkel,
b) kémiai anyagokkal,
c) eszközökkel, mechanikus úton.
ad a) Olyan gyógyszer, mely izoláltan a mag-
zat károsodását okozná, nem ismert. A hor-
monkészítmények, a méh összehúzódását
okozó szerek csak toxikus koncentrációban al-
kalmasak a magzat károsítására. A gyógyá-
szatban alkalmazott, és a terhesség korai sza-
kában a pete kilökõdését elõsegítõ proszta-
glandin készítményekrõl is kiderült, hogy idõ-
sebb terhességben létrehozhat hypertoniás
méhkontrakciókat és ezzel a magzat elhalását
és kilökõdését okozhatja, de az anyánál súlyos
toxikus állapot alakulhat ki, rhabdomyolysis-
sel, respiratorikus alkalosissal és hypoxaemiá-
val. Újabban alkalmazzák a progeszteron-
receptor-blokkoló és prosztaglandin kom-
binációját. Az ergotamin-készítmények al-
kalmazása után normális coronariastatus mel-
lett akut myocardialis infarctus kialakulását ír-
ták le, melynek hátterében az alkaloida által ki-
váltott coronariaspasmust említették.
Az alhasi vérbõséget okozó szerek egy része
drasztikus hashajtó. Nagyobb adagban kóli-
kás fájdalmat, alhasi vérbõséget, a belekben ki-
fejezett folyadékkiáramlást, gyakorlatilag he-
veny enterocolitist okoznak. Hazánkban egyes
illóolaj-tartalmú drogok terjedtek el abor-
tívumként. Ezek közé tartozott a petrezse-
lyem vagy borókabogyó fõzete, de a nehézsza-
/ 335
gú boróka, Juniperus sabina, bogyója, a Thuja
occidentalis levele hasonlóan ismert magzatel-
hajtó hatásáról. Ezen drogok mindegyike
megegyezik abban, hogy magzatelhajtásra
használva az anyánál súlyos vese- és májkáro-
sodást okoznak.
ad b) Bizonyos kémiai anyagokat is használ-
nak magzatelhajtásra. Ezek között nehéz-
fémsókat találhatunk, kálium-permanga-
nát nagyobb adagban alkalmazva sem okoz
magzatkárosodást. Lokálisan mindenesetre je-
lentõs maróhatása érvényesülhet, ahol a ki-
fekélyesedett rész lilás elszínezõdése jellegze-
tes. Régebben oldat formájában fecskendõvel a
méh üregébe is juttatták. Ilyen esetekben vese-
károsodás kialakulásával is számolni kell. Más-
kor sublimát helyi alkalmazásával próbáltak
vetélést elõidézni, a toxikus hatás a sublimát-
mérgezés általános jeleivel járt. A lokálisan al-
kalmazott maró hatású abortívumok után a
hüvelybõl szivárgó vérzés néha megtévesztõ le-
het, spontán abortuszra következtethet belõle
a nem kellõ körültekintéssel eljáró szakorvos,
és egyes esetekben a méh indokolatlan kiüríté-
sét is elvégezték.
ad c) Gyakoriak az eszközös beavatkozá-
sok. Orvosi ismerettel rendelkezõk leginkább
az orvosi gyakorlatban is használt eszközöket
alkalmaznak, így katétereket, szondákat, a
Hegar sorozat tagjait, míg „laikus” abortõrök
bármilyen ún. vonalas eszközt, mely felvezet-
hetõ a méh ûrterébe. Ezek között a ceruzától a
sima felszínû fagallyig számos eszköz szere-
pelt. Az abortõrök képzeletvilága megfelelõ
eszköz megtalálására végtelen (19-2. ábra). A
cél egyszerû: a petezsák megsértése és ezzel
abortusz elõidézése. Másik módja a pete ká-
rosításának az, hogy valamilyen anyagot jut-
tatnak a méh üregébe és ez így ötvözi a kémiai
anyagok hatását a mechanikus hatással. A
méh üregébe megfelelõen alakított fecskendõ-
vel juttathatnak be különbözõ kemikáliákat,
ezek között a szappanoldattól a tömény alko-
hololdat, kálium-permanganát, jódoldat szere-
pelhet, és ekkor a kémiai hatáson kívül külön-
336 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
19-2. ábra Terhességmegszakítási kísérlet
levegõbefúvással
bözõ sérülésekkel és mellékhatásokkal is szá-
molni kell. A méh üregébe hirtelen bejuttatott
eszköz vagy hideg oldat a Frankenhauser-
féle ganglion izgatásával vagus shockot,
hirtelen szívmegállást okozhat. Írtak le alko-
holmérgezést a méh üregébe juttatott nagy
mennyiség tömény alkohol felszívódása után.
Szakember által végzett beavatkozásnál az
említett jeleket látjuk, ezek; a portio kifogása,
a tágítás nyomai a nyakcsatornán, mely a
portio finom berepedéseiben nyilvánulhat meg
és a méh tökéletes vagy tökéletlen kiürítése.
A kriminális vetélés gyanúja esetén szükséges
eldönteni, hogy az alkalmazott módszer meg-
felelõ volt-e a terhesség megszakítására.
A gyógyszerek, kémiai anyagok használata
esetén kijelenthetjük, hogy az anya szervezeté-
nek károsodása nélkül a magzatra elektív ha-
tású szer nem ismert. Eszközös beavatkozásnál
§
minden olyan eszköz, mely felvezethetõ a méh
üregébe, alkalmas a petezsák sértésére és a ter-
hesség megszakítására is. (Ismert olyan kihor-
dott terhesség, melyben a terhesség korai sza-
kában eszközzel próbáltak sikertelenül ter-
hességmegszakítást indukálni.)
A magzatelhajtás szövõdményei gyors,
súlyos kimenetelû heveny elváltozások lehet-
nek. A terhesség idejétõl függõen – idõsebb
terhességben gyakori – légembolia alakulhat
ki, mely a méh üregébe feljuttatott folyadékkal
vagy a folyadékot bejuttató fecskendõ, vagy
ballon helytelen használatával függ össze. 100
ml levegõ vénás rendszerbe jutása gyors halál-
hoz vezet, a bejutó levegõ a jobb szívfélben
habbá verõdve az arteria pulmonalis rendszerét
zárja el, és heveny jobbszívfél-elégtelenséget
okoz.
A méh tökéletlen kiürülése lehet fertõzés
forrása, máskor az eszközzel juttatunk be kór-
okozókat. Különösen az alkalmi eszközök,
gally, száraz fagyökér darab, használata után
látunk gyors lefolyású fertõzéseket, melyek
között ritkán ugyan, de tetanusz fertõzés is
elõfordult. Máskor a kórokozó gyors lefolyású
szeptikus állapotot vált ki és ezekben az ese-
tekben Staphylococcus-, Streptococcus-fertõzés
okozza a gyermekágyi lázhoz hasonló lefolyá-
sú megbetegedést, mely nemcsak a méh
belfelszínének, a méh izomzatának multiplex
tályogosodásával, hanem áttéti tályogokkal jár
a különbözõ parenchymás szervekben.
Nem mindig a gyakorlatlan abortõrök be-
avatkozását kisérheti a belsõ nemi szervek sé-
rülése, hanem szakemberek beavatkozása után
is számolhatunk ezekkel. Míg a szakember a
méh pozícióját figyelembe véve legtöbbször a
fundus területében perforálja a méhet, addig
a gyakorlatlan személy vagy a hüvelyboltoza-
ton, vagy a méh hátsó falán okoz sérülést, a sé-
rülés következményeivel, fertõzésekkel, de
leggyakrabban kifejezett súlyos vérzéssel
(19-3., 19-4. és 19-5. ábra).
Kriminális abortusz gyanúja esetén megfelelõ
körültekintéssel kell végezni a boncolást.
§ 19. A TERHESSÉG ÉS SZÜLÉS IGAZSÁGÜGYI ORVOSTANI VONATKOZÁSAI
19-3. ábra Terhességmegszakítás során okozott
hüvelysérülés
19-4. ábra Terhességmegszakítás során okozott
méhnyakátfúródás
Minden esetben gondolni kell légemboliára,
ezért annak jeleit az általános részben leírtak-
nak megfelelõen kell keresni, másrészt vizsgál-
ni kell az a. coronariában fellelhetõ, gyöngy-
sorszerûen elhelyezkedõ levegõrészecskéket,
hasonlóan találunk az agyi erekben is, mind a
vénákban, mind a basalis artériákban levegõt és
/ 337
19-5. ábra Terhességmegszakítás során okozott
méhátfúródás
gyûrûszerû vérzéseket az agy állományában. A
kismedencei szerveket a külsõ nemi szervekkel
együtt távolítjuk el, keressük a hüvelyen, a
portion, a méh falán a sérüléseket, vizsgáljuk
az ovariumok állapotát, megkeressük a terhes-
ségi sárgatestet és szövettani vizsgálat után tu-
dunk dönteni arról, hogy megelõzõen a terhes-
ség fennállott-e.
AZ ÚJSZÜLÖTT MEGÖLÉSE
Az újszülött megölése azokban az orszá-
gokban képezi az emberöléses cselekmények
jelentõs részét, melyekben a születésszabályo-
zás nem megoldott, és tiltott a terhességmeg-
szakítás is. A magzatelhajtáshoz hasonlóan
hazánkban az 1950-es években ért el jelentõs
számot az újszülöttek élete elleni bûncselek-
mény, a 60-as évektõl elõfordulási gyakorisága
csökkent, azonban napjainkban is az életellenes
cselekmények mintegy 8-10%-át teszik ki.
338 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Az újszülött megölését számos szerzõ
szociokulturális okokra vezeti vissza, így a
büntetéstétel és a gyermekölés eseteinek törvé-
nyi megítélése is egyes országokban különbö-
zõ. Hazánkban az 1878-as V. törvény a gyer-
mekölést külön kiemelve enyhébb büntetésté-
tellel sújtotta, mint az emberöléseket, hangsú-
lyozva, hogy az anyának testi és lelki állapota
közvetlenül a szülés után kivételes lehet és ezt a
házasságon kívül történõ teherbeesés, a szülés-
sel járó elhagyatottság érzése és a gyermek jö-
võje feletti aggódás magyarázza. Ennek meg-
felelõen intézkedett a Btk 284.§.: „Azon anya,
aki házasságon kívül született gyermekét a szü-
lés alatt vagy közvetlenül a szülés után szán-
dékosan megöli, öt évig terjedhetõ börtönnel
büntethetõ”.
A Btk. ma nem különíti el a gyermekölést
más életellenes bûncselekményektõl.
A bûncselekmény felfedezése sokszor a vé-
letlenen múlik, hiszen az újszülötteket a szülõ-
nõ elrejti, vagy igyekszik úgy elpusztítani,
hogy a felfedezés legkisebb lehetõségét is elke-
rülje, így a megtalált újszülöttek holttesteinek
vizsgálata után indulhat meg a nyomozás,
melynek eredményessége számos esetben két-
séges. Máskor a szülészeti osztályokról érkezõ
bejelentés terelheti a gyanút az elkövetõre, aki-
nél a szülés utáni állapot felismerése adhat ér-
tékes útbaigazítást.
Az újszülött megölése számos esetben
gyermekölés címszó alatt kerül megbeszélésre,
és amig ez Magyarországon közvetlenül a szü-
lés utáni cselekménysorra vonatkozik, addig
más országokban több hónapos, esetenként
10-12 éves gyermek megölését is jelentheti. Az
okok között szociokulturális okokat említe-
nek, ezen kívül a szülõnõ olyan védekezését is
hangsúlyozzák, melyeket az 1878-as törvény is
kiemelt. Az elkövetõk között régebben nagy-
számban szerepeltek leányanyák, ma igen
gyakran házassági életközösségben élõ házas-
társuktól teherbe esõ nõk gyermeköléses eseteit
vizsgáljuk, és nemritkán fordul elõ, hogy meg-
elõzõ, több élveszülést követõen öli meg az
anya az újszülöttet. Az ún. sorozat-gyermek-
ölések elõfordulása nem hazai jelenség, sokkal
§
inkább közölnek távol-keleti országokból, né-
ha 6-10, egymást követõ újszülött-sorozatgyil-
kosságot. Magyarországon ritkán, 3-4 egymás
utáni szülést követõ gyermekölés esete fordult
elõ. (37 éves nõ súlyos vérzéssel került be a Me-
gyei Kórház szülészeti osztályára, ahol szülés
utáni állapotot kórisméztek. A beteg hosszas
faggatás után vallotta be, hogy egy héttel ko-
rábban szült, és az újszülöttet elrejtette. A
helyszíni szemle során az újszülöttet egy ásott
veremben találták meg. A gyanúsított, aki
részt vett a szemlén, a nyomozó kérdésére, me-
lyet teljesen véletlenül tett fel, a „többi hol
van?”, a verem két betonlappal fedett részét
mutatta meg, ahonnan két megzsinegelt újszü-
lött mumifikált holtteste került elõ. A szülések
egy-egy évvel korábban történtek.)
Az újszülött boncolásánál az orvos szakér-
tõnek a következõ kérdésekre kell vála-
szolni:
1. Élveszületett-e az újszülött?
2. Mennyi ideig élt a szülés után?
3. Érett volt-e?
4. Életképes volt-e?
5. Mi volt a bekövetkezett halál oka?
6. A holttesten található sérülések milyen
eszköztõl származnak?
7. Szakszerû szülésvezetéssel életben lehe-
tett volna-e tartani az újszülöttet?
8. a sérülések keletkezhettek-e szülési önse-
gély során?
9. az újszülött vércsoportja?
10. Látszanak-e az újszülöttön céltudatos ápo-
lás nyomai?
A szülõnõre vonatkozó kérdések:
1. Szült-e és mikor szült?
2. Szülhette-e a vizsgált újszülöttet?
3. A szülés alatt vagy szülés után nem szenve-
dett-e a beszámítást kizáró vagy korlátozó
kóros lelkiállapotban?
Az újszülöttre vonatkozó kérdésekre a válasz
csak az elõírt bonctechnika alkalmazásával
adható.
Megfelelõ gyakorlat szükséges ahhoz,
hogy a rothadásos jelenségeket el tudjuk külö-
§ 19. A TERHESSÉG ÉS SZÜLÉS IGAZSÁGÜGYI ORVOSTANI VONATKOZÁSAI
níteni a méhen belüli felázástól, maceratiótól.
A maceratiónál a szaruréteg nagy lemezekben
leválik, a macerált magzat bõre barnásvör-
henyes és ez elkülönül a rothadásnál keletkezõ
zöldes bõrelszínezõdéstõl. A macerált magzat
ízületei lazák, „lötyögõsek”, a fejbõr alatt a ko-
ponyacsontok jól elkülöníthetõk, a méhen be-
lüli elhalás idejétõl függõen a köldökerek be-
ivódhatnak (1-2 nap), vörhenyesen beivódik az
epiphysisporc (1 hét) és beivódik a szemlencse
(2 hét).
Az újszülött vizsgálatával együtt végezzük
el a méhlepény és a köldökzsinór vizsgála-
tát, megfigyeljük és leírjuk a lepény nagyságát,
ép vagy töredezett voltát, a lepényben lévõ el-
halásokat, melyek kiterjedtsége esetleg magya-
rázza a magzat méhen belüli elhalását, az anyai
felszínen tapadó jelentõsebb vérzést, mely le-
pény mögötti vérzésre utalhat. Vizsgáljuk a
köldökzsinór tapadási jellegzetességeit, centrá-
lis, excentrikus, vitorlás tapadás, a köldökzsi-
nór hosszát, az erek állapotát (beivódás vagy
beivódásmentes belhártya), a köldökzsinór vé-
gét élesen metszett, tépett (a tépett köldökzsi-
nór jellegzetes, a Wharton-kocsonya kiprése-
lõdik, az elszakított erek csonkja néhány mm.
hosszan túl ér a tépett felszínen). A vágott köl-
dökzsinór felszíne élesen metszett, az erek kis-
sé retraháltak, a Wharton-kocsonya a vágott
felszínig jól megtartott. Vizsgáljuk a magzat-
burkokat, melyek zöldes elszínezõdése a mag-
zatvíz meconiumtartalmára is utalhat.
A külvizsgálathoz tartozik a magzat bõré-
nek leírása. A hajlatokban található magzat-
máz arra utal, hogy a szülést követõen az új-
szülött nem kapott ápolást, nem mosták le.
Ugyancsak erre utalhat az újszülött bõrén ta-
lálható beszáradt véres szennyezõdés is. Más-
kor, ha a magzatvíz nagyobb mennyiségû
magzatszurkot tartalmazott, mind a magzat-
máz, mind a magzat bõre zöldesen elszínezett
lehet.
A külvizsgálatnál rögzítjük a magzat mé-
reteit, fejkerületét, mellkaskörfogatát, hosz-
szát, a köldökzsinór testen történõ tapadásá-
nak a helyét, esetleg sérüléseit (rohamos szü-
lésnél, ha az álló helyzetben történt, a kizuhanó
/ 339
újszülött köldökzsinórja a bõr-köldök határon
elszakadhat, vongálódhat), a herék leszállását,
a körmök fejlettségét, vizsgáljuk a sérüléseket,
azok jellegzetességeit. A külvizsgálat során
próbáljuk tisztázni a szülés mechanizmusát,
koponyatartás esetén savós fejdaganat kiala-
kulását, illetve a farfekvésnél a scrotumon a
nagy- és kisajkak környékén kialakuló vize-
nyõs duzzanatot. Ezek leírása és megfigyelése
például szülési önsegély során keletkezõ sé-
rülések elbírálásához elengedhetetlen.
A belvizsgálatnál a koponyát Benecke
módszerével nyitjuk meg, így külön-külön ta-
nulmányozhatjuk a kétoldali nagyagyféltekét,
majd azokat eltávolítva a kisagysátort, mely-
nek sérülése és a következményes subduralis
vérzés a szülés ritka, de súlyos szövõdménye és
életképtelenséget jelenthet.
A mellüreg megnyitásakor a tüdõ elhelyez-
kedése, állapota jelezheti a megelõzõ intra-
uterin történéseket. A nem légzett tüdõ a ge-
rinc mellett kétoldalt helyezkedik el, szürkés,
tömött, légtelen. A méhen belüli, korai légzõ-
mozgás után a tüdõ kitölti a mellüreget, sze-
derjesvörhenyes, tömött, izomtapintatú, légte-
len, a metszéslapon mirigyes szerkezetû, jelen-
tõsebb mennyiségû magzatszurok belehelése
után a metszési felszínen zöldesen elszínezett.
A légzett tüdõ kitölti a mellüreget, szür-
késvörhenyes, szivacs tapintatú. Elvégezzük a
tüdõk úszópróbáját. Az úszópróba során vizs-
gáljuk a tüdõ egészében vagy apróbb részeiben
úszik-e a vízen. A próbát 1670-ben Raiger po-
zsonyi orvos írt le, azóta használják az igazság-
ügyi orvosi gyakorlatban, mint az élveszületés
egyik jelét. A próba nem értékelhetõ az élve-
születés jelének, mindössze azt jelenti, hogy a
tüdõ fajsúlya könnyebb a víznél, ez adódhat a
légtartó tüdõ sajátosságából, a légvételek után,
de lehet rothadás, mesterséges lélegeztetés
vagy fagyás következménye, máskor nagy
mennyiségû magzatviaszt tartalmazó magzat-
víz belehelés után írták le. A szív boncolásánál
vizsgáljuk a magzati shuntök állapotát, a
Botallo-vezeték és az ovális nyílás nyitottsá-
gát. A hasüreget Y-alakban nyitjuk meg, ezzel
megkíméljük a köldökereket, melyekre harán-
340 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
tul rámetszünk. A gyomor eltávolítása után
úszópróbát alkalmazunk, az elsõ légvétel so-
rán az újszülött levegõt nyel, ez a megnyíló
Eustach-kürtön keresztül bekerül a dobüreg-
be, illetve bejut a gyomor-béltraktusba. A gyo-
mor, a vékony- és vastagbél úszópróbája jelzi,
hogy meddig jutott be a levegõ az emésztõ-
traktusba, egyben következtethetünk arra is,
hogy mennyi ideig élt az újszülött a szülést kö-
vetõen. (Óvatosság: a rothadásos jelenségek
hasonló pozitív úszópróbával járnak, ezekben
az esetekben azonban légtartó és légtelen bél-
szakaszok váltogatják egymást.)
Az egyik térdízület megnyitása után az
epiphysis porcra rámetszünk, vizsgáljuk a
csontosodási magvat, mely érett újszülött-
ben 5–7 mm átmérõjû.
Az élveszülöttség a legfontosabb kérdés a
vélemény kialakításában.
Halva született újszülött bûncselekmény
tárgyaként nem szerepelhet. Az élveszülöttség
kórismézését azok a változások teszik lehetõ-
vé, melyek eltérõek a magzati élettõl. Ezek ré-
szint a keringéssel, a légzéssel összefüggõ el-
változások, illetve a megváltozott anyagcsere
következményei. Az újszülött a szülést köve-
tõen légzõmozgásokat végez, felsír és levegõt
nyel. Az újszülött életjelenségei a szülést köve-
tõen igen lényeges elõzményi adatokat képez-
nek és néha, különösen elõrehaladott rothadá-
sos esetekben egyedüli jelei lehetnek az újszü-
lött élveszülöttségének. A légzõmozgások a
szülés után másodperceken belül kezdõdnek,
oka a PO2 tenzió csökkenése és a növekvõ
PCO2 szint. Ezen kívül a légzõmozgások meg-
indulásában szerepet tulajdonítanak annak,
hogy a szülõutakban a mellkas összenyomódik,
a megszületést követõen kitágul és ez reflex-
szerûen hat a légzõmozgásokra és indítja be
azokat. Az elsõ légvétellel levegõ kerül a lég-
utakba, a tüdõ állományába, és nyelõmozgással
a gyomorba, majd a szülés utáni idõtõl függõen
vékony- és vastagbélbe. A nyelés során az Eus-
tach-kürtön keresztül a dobüreg is megnyílik
és légtartóvá válik. A légzett tüdõ képe a szü-
§
lést követõen a sírás néhány mély légvétel után
alakul ki. A tüdõ légzõmozgásával megválto-
zik a magzati vérkeringés, a magzatban a
hemodinamikai viszonyok olyanok, hogy a
magzati shuntokon keresztül (ductus Botalli,
foramen ovale) fõként az agy vérellátása bizto-
sított és a jelentõs pulmonalis ellenállás miatt a
tüdõ állománya csekély vérellátottságú.
A megszületést követõen az elsõ légvétel
hatására a haemodinamikai viszonyok változ-
nak, a magzati shuntök elõször funkcionálisan,
késõbb organikusan záródnak, így a légvételt
követõen jelentõsen csökken a kisvérkör ellen-
állása és a megnyíló a. pulmonalis ágak vérrel
telnek meg. A légzés erõteljessége, a tüdõ lég-
tartóságának kialakulása egyben a magzati tü-
dõ érettségének jele is.
A nem légzett magzati tüdõ elkülöníté-
se a légzett tüdõétõl makroszkóposan is
egyszerûnek tûnik, a nem légzett magzati tü-
dõ összeesett, szürkés, a gerinc mellett lelhetõ
fel, lép tapintatú. Szövettanilag a tüdõ miri-
gyes szervre emlékeztet, az alveolusok nem
nyíltak meg, köbhámmal vagy hengerhámmal
béleltek, a bronchiolusok csillag alakúak, az
alveolusokban, bronchiolusokban csekély
mennyiségû folyadék található, mely egyrészt
amnionális eredetû, másrészt a tüdõ capilla-
risaiból kijutó folyadékból tevõdik össze. Cse-
kély mennyiségben magzatvíz elemeket tartal-
maz, kevés laphámsejtet, lanugót.
A fenyegetõ méhûri asphyxia miatt a mag-
zat korai légzõmozgást végezhet és így azokat
a feltételeket teremti meg, melyeket a légzõ-
mozgásnál a megelõzõekben említettünk. Ko-
rai légzõmozgások miatt is megváltozik a
magzati keringés iránya, megnyílnak az arteria
pulmonalis ágai, így a tüdõ állománya vérrel
telik meg, kitölti a mellüreget, szederjesvör-
henyes, tömött, légtelen. A méhûri oxigénhiá-
nyos állapot azzal járhat, hogy a magzat jelen-
tõs mennyiségû meconiumot ürít a magzatvíz-
be, ezt belélegezve a tüdõ állománya a metszés-
lapon zöldesen elszínezett lehet, de a magzat-
víz meconium tartalma megfestheti a testhaj-
latokban lévõ magzatmázat és a bõrfelszínt is.
A magzatvíz elszínezõdése különösen fontos
§ 19. A TERHESSÉG ÉS SZÜLÉS IGAZSÁGÜGYI ORVOSTANI VONATKOZÁSAI
azokban az esetekben, ahol titkolt terhességbõl
született az újszülött, bizonytalan elõzményi
adatok állnak rendelkezésre, az élveszülés eset-
leg a rothadás miatt nem bizonyítható és ilyen-
kor az anya vagy a környezet által említett jel-
legzetes színû magzatvíz útbaigazítást adhat
az esetleges magzati veszélyeztetettségre is.
Szövettanilag a tüdõ állománya légtelen, az
alveolusok nem nyilak meg, az alveolusokban,
a bronchiolusokban tömegesen amorph anyag
látható, de a magzatszurokkal együtt nagy
mennyiségû magzatvíz jut a magzat tüdejébe
és ez nagy mennyiségû lanugót, levált magzati
laphámsejtet tartalmaz, kiterjedtsége egyben a
magzat életképességét is jelezheti. A megnyílt
arteria pulmonalis ágak vérrel teltek, ez a vér-
teltség adja korai légzõmozgást végzõ magzati
tüdõnek szederjesvörhenyes színét.
Az élve született magzat tüdeje világos-
vörhenyes „rózsaszínû”, kitölti a mellüreget, a
felszínén néha jól láthatók a lebenyke határok,
szivacs tapintatú, egészében és apróbb részei-
ben is a vizen úszik. Szövettanilag az állomány-
ban levegõvel telt, megnyílt alveolusok látha-
tók, melyek hámja lelapult légzõhám, az
interalveolaris septumok kifeszültek, az erek
vérrel teltek, a bronchiolusok lekerekedettek,
megnyíltak és ez a kép összességében adja a
légzett tüdõ jellegzetes szövettani képét. Min-
den lebenybõl célszerû szövettani vizsgálatot
végezni, hiszen esetenként, különösen nem
erõteljes légzõmozgások esetén dystelectasiás
részeket tartalmazhat a tüdõ.
Az élveszülöttség megállapítása a makroszkó-
pos kép vagy jellegzetes szövettani kép birto-
kában sem egyszerû.
Elõfordulhat, hogy nem légzett tüdõt kó-
risméznek légzett tüdõnek, ez egyrészt mester-
séges lélegeztetés után forszírozott újraélesz-
tési kísérleteket követõen tapasztalható. Ebben
az esetben azonban részenként légtartó tüdõál-
lományt látunk, heveny emphysemás jelekkel,
ahol nemcsak szövettanilag, de makroszkópo-
san is jól lehet követni az akut emphysema ké-
pét. Hasonlóan álpozitív eredményt adhat, ha
/ 341
csak a centrális tüdõrészeket vizsgáljuk a hilus
környékén. Ugyanígy az újszülött mellkasának
összenyomása vagy a köldökzsinórral történt
megemelés után a centrális részeken légtartó
területek alakulhatnak ki, és ez a gyakorlatlan
szemlélõben élve született újszülött téves kóris-
mézéséhez vezet. Alapvetõ szempont az, hogy
a postmortalisan bekerülõ levegõ egyenetlenül
oszlik meg a tüdõ állományában, erõltetett lé-
legeztetésnél emphysemás bullákhoz hasonló
területek alakulnak ki, elmarad az alvaeolaris
hám átalakulása és a bronchiolusok lekereke-
dése.
Az élveszülöttséghez tartoznak olyan jelensé-
gek, melyek a szülés utáni élettani folyama-
tok következményei.
A magzati vörösvérsejtek bomlását a fel-
szabaduló purinban gazdag anyagcsere termé-
kek miatt a vesékben, a vesecsatornákban
aranysárga csíkok megjelenése jelzi. Röviddel a
születés után az urát sók kiürülnek, de az elszí-
nezõdés élveszülöttségi jelként értékelhetõ. Az
élveszülöttség jele a tápanyagok kimutatása a
gyomorból, az anyatej fehéres, túrószerû nyá-
kos anyag formájában jelentkezik. Élveszü-
löttség jeleként értékelték folyadékba fojtott
újszülötteknél a szervekbõl kimutatott diato-
mát.
A szülés után eltelt idõ vizsgálata az
anya pszichés állapotának megítéléséhez is
szükséges. A legkorábbi jeleket a levegõ nyelé-
se biztosítja, a gyomor-béltraktus légtartósága
12 óra alatt alakul ki, a vékonybelek 6 óra alatt
válnak légtartóvá és további 6 óra túléléssel a
vastagbelek is levegõvel telnek meg. Lényeges a
rothadásos jelenség elkülönítése, a gyomor-
béltraktus a lebomlás miatt hamar álpozitív re-
akciót ad, a rothadásos gázok azonban egyen-
lõtlenül szakaszosan töltik meg a béltraktust,
így az elkülönítés adott. A meconium a vastag-
bélbõl két nap alatt ürül ki, a köldökzsinór
demarkálódása 12-24 óra múlva kezdõdik a
szülést követõen, kezdetben beszárad, majd 36
óra múlva a bõr duzzadt, steril gyulladás ját-
szódik le, és 6. napon lökõdik le a köldökcsonk.
342 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A magzati shuntok záródása hosszabb idõt
vesz igénybe, a ductus venosus 5-10 nappal a
szülés után, a foramen ovale 4-8 héttel késõbb
a Botallo-vezeték ugyancsak 8 hét múlva steril
gyulladással záródik.
Az érett újszülött betöltött 37-42. terhes-
ségi hétre születik, ez 259-293 nap. Testsúlya
2500 g, vagy ezt meghaladó, fejkerülete 33-36
cm, testhossza 48-52 cm. Ezeken kívül érett-
ségre utaló jelek: testfelszínen, testhajlatokban
kevés magzatmáz található, a bõr alatti zsír-
szövet fejlett, a körmök meghaladják az ujjbe-
gyeket, fiú újszülöttnél a herék a scrotumban
találhatók, lányoknál a nagyajkak fedik a kis-
ajkakat. A combcsont distalis epiphysisében
5-6 mm átmérõjû csontmag található. (2500
g-ot meghaladó súlyú újszülött is lehet kora-
szülött, ebben az esetben feltûnõ a testfelszínt
borit lanugó, a tág kutacsok, a koponyacsont-
ok közötti varratok jól kitapinthatók, szélesen
nyitottak, a köldökzsinór a symphysishez kö-
zel tapad.)
Az újszülött életképessége lényeges része
a vizsgálatnak. Éretlen, 5-6 hónapos terhesség-
bõl is születhet életjelenségeket mutató újszü-
lött, életképessége azonban vitatható. Az élet-
képesség megállapítása annak függvénye,
hogy az újszülött képes-e a születést követõen
„önálló” élet folytatására. Ez természetesen
megfelelõ ápolást, gondozást is jelent, de jelen-
tõsen csökkent életképességûnek adjuk meg
abban az esetben az újszülött lehetõségeit, ha
csak intenzív ellátás esetén tartható életben.
Szükséges hangsúlyozni, hogy a koraszülöttek
életben maradása lényegesen csökkent abban
az esetben is, ha intézeti intenzív kezelésben ré-
szesülhettek. Lényeges az életképesség megál-
lapításához az is, hogy leírjuk észleltünk-e
olyan fejlõdési rendellenességet, vagy szülési
sérülést, mely összeegyeztetetlen az újszülött
születés utáni életlehetõségeivel. Durva, az
életlehetõségeket befolyásoló fejlõdési rendel-
lenességek összeegyeztethetetlenek az élettel.
Ugyanígy súlyos szülési sérülés, tentorium sza-
kadás után bekövetkezõ subduralis vérzés, je-
lentõs magzatvíz vagy meconiumaspiratio ese-
tében az újszülött életképessége kérdéses.
§
Az újszülött halála bekövetkezhet ter-
mészetes úton, ez az említett fejlõdési rendel-
lenességek, szülési sérülések következménye
lehet.
Az újszülött halála bekövetkezhet az anya
gondatlan cselekvése miatt, ez ritkán fordul
elõ, és fõként az újszülött ápolásának elmara-
dása okozhatja. Hideg környezetben az újszü-
lött lehûlése hamar kialakulhat és irreversibilis
lehet és minden külsõ sérülés vagy jellegzetes
boncolási lelet nélkül vezethet az újszülött ha-
lálához. (Köldökzsinóron át történõ elvérzés a
megváltozott keringés dinamikai viszonyok
miatt még ellátatlan köldökzsinór esetén sem
következik be.) Az újszülött ellátása elégtelen
lehet, és ez nemcsak a kihûlés veszélyével jár-
hat, de azzal is, hogy a magzatvíztõl átnedve-
sedett ruhadarab vagy lepedõ az újszülött lég-
útjait elzárhatja, és vezet fulladásos halálhoz.
Ezeknek a vizsgálata és véleményezése nagy
gyakorlatot és körültekintést kíván.
Az újszülött halála bekövetkezhet az anya
tevõleges cselekvése során. Az újszülött
megölésének módja változatos, országonként
is különbözõ. Az Egyesült Államokban több
olyan esetet ismertettek, ahol lõfegyverrel ol-
tották ki az újszülött életét. Japánban a sorozat
gyermeköléseknél legtöbbször folyadékba foj-
tás volt a módja az újszülött megölésének. Ma-
gyarországon is nagyobb a fulladásos halálese-
tek száma, az orr- és szájnyílás nedves papírral
való befedése, folyadékba fojtás, WC-be vagy
árnyékszékbe történõ szülés, kézzel történõ
megfojtás. Más vidéken az újszülött durva
módszerekkel történõ elpusztítása a gyako-
ribb, megtaposás, élve történõ elásás. Gyakori,
hogy az újszülöttet magára hagyják, vagy ki-
helyezik, gyakran találnak újszülöttet sze-
metesedényben, mûanyag zacskóban ilyenkor a
halál oka legtöbbször kihûlés vagy fulladás.
Ritkán fordul elõ, hogy az újszülöttet megpró-
bálják úgy eltüntetni, hogy elégetik, ezekben
az esetekben a halálok megállapítása, de az új-
szülöttre vonatkozó többi kérdésre történõ vá-
laszadás lehetetlenné válik.
Az újszülöttön található sérülések elkü-
lönítése a szülési sérülésektõl vagy a szülés so-
§ 19. A TERHESSÉG ÉS SZÜLÉS IGAZSÁGÜGYI ORVOSTANI VONATKOZÁSAI
rán kialakuló károsodásoktól nem egyszerû.
Nézték már sérülésnek az amnionalis szalagok
által történõ lefûzõdést, történt közlés olyan
esetben, amelyben súlyos fejlõdési rendellenes-
ség jeleit (anencephalia, zsigeri ectopia) érté-
kelték tévesen és véleményezték szülést követõ
sérüléseknek.
A sérülések létrejöhetnek a szülés során,
így a sternocleidomastoideus bevérzése nem
feltétlenül a nyak megragadását jelzi, a szülés
során a fejbiccentõ izom állománya bevérezhet,
ez ismert a szülészeti gyakorlatban. Máskor a
felkar törése alakulhat ki a szülés során. Külön
kell szólnunk az ún. szülési önsegélyrõl. A
szülõnõ a magzat elõfekvõ részeit megragad-
hatja, a szülést mintegy elõsegítendõ, és ilyen
esetben az elõfekvõ részeken súlyos sérülések is
kialakulhatnak, a száj környékén kiterjedt,
roncsolt repesztett sérülések, a szem sérülése,
körömnyomokat találhatunk az arcon, de ezek
minden esetben körülírtan az elõfekvõ rész sé-
rülésének a jelei. Elkülönítésük a szándékos
cselekményektõl nem egyszerû.
Az ún. rohamos szülésnél egy erõteljes
tolófájás hatására megszülethet az újszülött, a
kizuhanó újszülött sérülhet, a sérülések zúzó-
dásos sérülések, néha csonttörésekkel járhat-
nak, elszakadhat a köldökzsinór a köldök-bõr-
köldök határán. Ezekben az esetekben azon-
ban az anyánál is súlyos sérülésekkel kell szá-
molni, a portio területében és a gáttájékon.
Az újszülöttön a halált követõen is ala-
kulhatnak ki sérülések. A vékonyabb, sérü-
lékenyebb bõr kis erõbehatásra is károsodhat, a
postmortalis károsodás területében a sérülések
beszáradnak, utánozva az élõben keletkezett
sérüléseket. Sérülések nélkül is beszáradhat az
ajakpír területe a scrotum, vagy a nagy- és kis-
ajak környéke. Tapasztalatlan szemlélõben sé-
rülés gyanúját kelti. A sérülések vetületében
természetesen vérbeszûrõdés ilyenkor nem ala-
kul ki.
Az igazságügyi orvosi gyakorlatban több-
ször találkozunk olyan elõzményi adattal,
melyben az újszülött megszületése után a szü-
lõnõ említi, hogy terhességérõl nem tudott,
vérzése csaknem egész terhessége alatt jelent-
/ 343
kezett, máskor a szülést megelõzõ tünetmen-
tes állapotról számol be, nem érzett méhtevé-
kenységet, fájdalmai nem voltak, székelési in-
gerként jelentkezett a szülési fájdalom és ezzel
magyarázzák számos esetben a WC-be, ár-
nyékszékbe történõ szülést. A gyermeköléses
esetek jelentõs százalékában az anya titkolja a
terhességét, terhesgondozásra nem jár. Ez nem
megfelelõ elõzményi adat ahhoz, hogy olyan
szándékot gyanítsunk mögötte, mely a gyer-
mek, az újszülött elpusztítására irányulna,
ezért mondja ki a Legfelsõbb Bíróság 15. szá-
mú irányelve: „Az a körülmény, hogy az elköve-
tõk nem készülnek fel a gyermekszülésre, nem
veszik igénybe az orvosi kezelést és ellátást, egy-
magában nem alapozza meg az ölési cselekmény
elõre kitervelten elkövetettnek való minõsíté-
sét”.
A boncolás során keressük az ún. céltudatos
cselekvés nyomait.
Ez leginkább az újszülött ellátásában nyil-
vánul meg. A szabályszerûen átmetszett, ellá-
tott köldökzsinór, az újszülött megfürdetése
(ilyen esetben az újszülött kültakarójáról hi-
ányzik a magzatmáz, eltávolították a szülés
során odakerülõ véres szennyezõdést) megelõ-
zõ ápolásra, ellátásra utal. Az újszülött megfe-
lelõ ellátása az anya szülés utáni pszichés álla-
potának tükrözõje is (19-6., 19-7., 19-8. és
19-9., 19-10., 19-11. ábra).
Az anyára vonatkozó kérdések közül
az egyik legfontosabb: szült-e. A szülés
utáni állapotot különösen, ha a vizsgálat rövid-
del a szülés után történt, egyszerû megállapíta-
ni. Ismeretlen feltalált, elhagyott újszülöttek
esetében az anya kiléte legtöbbször olyan szülé-
szeti komplikációk után derül ki, melyek a szü-
lést követõen kialakult vérzés, vagy gyulladá-
sos folyamatok következményei. Ezekben az
esetekben a szülés óta eltelt idõ meghatározása
perdöntõ lehet.
A szülés után a méhfenék a köldök alatt ta-
lálható, a cervix petyhüdt, az emlõk mirigye-
sek, sûrû, sárgás elõtej préselhetõ ki, a bimbó-
udvar erõsen pigmentált. A méhszáj tág, nyi-
344 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §

19-6. ábra Újszülött megölése a száj betömésével 19-8. ábra Újszülött megölése zárt zacskóba
és zsinegeléssel helyezéssel

19-7. ábra Újszülött meölése megtaposással 19-9. ábra Újszülött megölése mellszúrással
§ 19. A TERHESSÉG ÉS SZÜLÉS IGAZSÁGÜGYI ORVOSTANI VONATKOZÁSAI
19-10. ábra A fej részleges leválasztása
nyakmetszéssel
tott, sérülésekkel, szivárgó vérzéssel. A hüve-
lyen, gáttájékon sérülés lehet. A méh bel-
felszíne egyenetlen, a lepény tapadási helyén
vérzésekkel, szövettanilag decidua, tropho-
blastmaradványok lelhetõk fel. Az érintett fe-
lület fokozatosan kisebbedik, néhány nappal a
szülés után 6-8 cm-re csökken. Ez a folyamat
azzal jár, hogy az uterus felszínét fedõ vé-
res-fibrines lepedékbe leukocyták, macro-
phagok vándorolnak, fagocitálják a törmelé-
ket, ez részint elfolyósodik és lochia formájá-
ban ürül ki. A váladék az elsõ héten véres, majd
véres savóvá válik, a második héten barnás,
sárgásfehér, savós jellegû a harmadik héten és
hat héttel a szülés után megszûnik.
A terhes méh involutiója úgy alakul, hogy a
szülés után egy nappal a köldök magasságában
lévõ méhfenék egy harántujjnyival ereszkedik
le naponta és a 10. napon éri el a szemérem-
/ 345
19-11. ábra Teljes fejleválasztás
csont magasságát. Ezek az adatok azok, ame-
lyek a szülés idõpontjának megállapításához
adhatnak segítséget. A magzat fejlettsége, a
szülõutak sérülése nyújthat segítséget annak a
kérdésnek a megválaszolásához, hogy szülhet-
te-e a nõ a vizsgált újszülöttet. Vércsoport-
meghatározásra, de különösen az autoanti-
testek vizsgálatánál (Individual Specific
Antibodies, ISA) lehetõség nyílik arra, hogy
konkrétan megnevezzük az anyát. Az IS
antitestek 1-10 mg/ml koncentrációban vannak
jelen a szérumban. Ezek anyai antitestek, átjut-
nak a placentán, a magzat szérumában, szöve-
teiben is megjelenik és a születés után néhány
hónapig kimutathatóak. Ezért újszülött bon-
colásánál vérminta és szövetminta vétele elen-
gedhetetlen.
 20. Kriminalisztikai vizsgálatok
Buris László

A kriminalisztika a bûncselekmények nyo- A HELYSZÍNI SZEMLE

mozásával, felderítésével foglalkozik. Egy-
befoglalja azokat a természettudományos ala-
pokon nyugvó vizsgálómódszereket, melyek
segítenek abban, hogy ezekre a kérdésekre tu-
dományos válaszokat kapjunk.
A bûncselekmények elkövetésekor külön-
bözõ tárgyi bizonyítékok keletkeznek, melyek
jellemzõek lehetnek az elkövetõ személyére,
vagy az elkövetés módjára. Ezek együttesen is
olyan adatokat szolgáltathatnak, melyek egy
adott esetben döntõ fontosságúak.
Szemlének van helye, ha az ügyben sze-
mély, tárgy, helyszín vizsgálata szükséges. A
helyszíni szemle eljárásjogi alakiságokhoz kö-
tött nyomozati cselekmény, melyet a nyomo-
zóhatóság szemlebizottsága végezhet el. Ese-
tenként tagja lehet a szemlebizottságnak az
orvosszakértõ is. Feladatait a szemlebizottság
vezetõje határozza meg (20-1. ábra).
TÁRGYI BIZONYÍTÉKOK
ORVOSSZAKÉRTÕI VIZSGÁLATA
A vizsgálatok eredményessége függ attól,
hogy a lefoglalt anyagok milyen körülmények

20-1. ábra Erõszakos nemi közösülés áldozata (helyszín)

348 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
között kerülnek vizsgálatra. A sikeres vizsgá-
latok alapját az alábbiak képezhetik:
– a bûnjelek szakszerû felkutatása a hely-
szín keretében,
– a bûnjelek megfelelõ biztosítása,
– a bûnjelek szakszerû csomagolása,
– a bûnjelek elküldése a vizsgálat helyére,
– a vizsgálathoz szükséges adatok közlé-
se.
A bizonyítás egyik fontos láncszeme a la-
boratóriumi kriminalisztikai vizsgálat. En-
nek eredménye lehet, ténymegállapítás
– bizonyítás,
– azonosítás,
– kizárás.
BIOLÓGIAI NYOMOK VIZSGÁLATA
A bûncselekményekkel kapcsolatos bioló-
giai nyomok vizsgálata az igazságügyi orvosi
gyakorlat egyik fontos kérdése.
Évtizedekkel ezelõtt a nyomvizsgálatok
egyszerûek voltak, mivel csak mikroszkópos
eljárásokat használhattak a biológiai nyomok
azonosítására. A vérfoltok vizsgálata, mely
mindig egyik legfontosabb kérdése volt a
trasologiának, alig tette lehetõvé a megállapí-
tását, kitõl is származott a szennyezõdés.
A genetikai vizsgálatok alkalmazása az
igazságügyi gyakorlatban olyan lehetõségeket
nyújtottak, melyek ma nagy biztonsággal lehe-
tõvé teszik biológiai nyomok származásának
bizonyítását.
A DNS technika, a polymerase chain
reaction (CPR), scaning EM módszerek jelent-
hetik azokat a modern eljárásokat, melyek
használata ma a vizsgálatot végzõktõl elvárha-
tó.
DNS-vizsgálatra alkalmas biológiai anya-
gok:
– vérnyomok és folyékony vér,
– hajhagymával rendelkezõ szõrszél,
– ondó, ondófolt és gumi óvszer,
– hüvelyváladél,
– körömkaparék (szõrszál, vér),
§
– testváladék (orr, nyál),
– szövetek (fog és csont is).
A sejtmag nélküli biológiai minták DNS-
vizsgálatra nem alkalmasak (pl. sejtes elemek
nélküli vérsavó, hajhagyma nélküli hajszál, ve-
ríték stb.).
Az igazságszolgáltatás csak a megfelelõ
gyakorlattal, kellõ kritikával és nagy bizton-
sággal végzett meghatározás után fogadhat el
szakértõi véleményt, és hozhat döntést. Azok a
szakértõi vizsgálatok, amelyek bizonytalan
meghatározási módszereken alapulnak, vagy a
vélemény a meghatározást végzõ gyakorlat-
lanságát tükrözi, nem alkalmasak arra, hogy
kellõ biztonsággal döntsenek egy-egy biológiai
anyag származásáról.
Vannak olyan általános elvek, melyek be-
tartása minden biológiai anyag vizsgálatánál el-
engedhetetlen. A legfontosabbak közül egyik a
begyûjtés és a tárolás módja.
A biológiai anyag összegyûjtését a helyszí-
nen meg kell kezdeni és ezt olyan szakember
végezze, aki a kriminalisztikában járatos. Rög-
zíteni kell a biológiai anyag helyét, kiterjedtsé-
gét, állapotát (régi vagy friss nyom), jellegze-
tességeit, formáját, színt, konzisztenciáját,
mennyiségét. Ha mód van rá, célszerû a
szennyezõdést színes felvételen rögzíteni. Az
egyes területek szennyezõdését külön-külön
csomagolva tegyük félre, pontosan rögzítve a
származás helyét. Csomagolásra, csak szellõzõ
papír- vagy vászonzacskót használjunk, me-
lyekbe a biológiai minta nem füled be (plasztik
zacskóban tárolt minta a rothadás miatt vizs-
gálatra alkalmatlanná válik!). A vizsgálat vég-
zéséig hûtõben tároljuk a mintát, és minél ha-
marabb végezzük, vagy végeztessük el a vizs-
gálatot. Minden esetben õrizzünk meg tartalék
anyagot.
DNS-polimorfizmus vizsgálatok kiszélesí-
tették az igazságügyi szerológia eszköztárát,
hatékonyan segítve a nyomozó hatóságok és
bíróságok munkáját. Az ismeretlen eredetû bi-
ológiai minták származásának megállapításá-
ban új fejezetet nyitottak meg a molekuláris bi-
ológiai – DNA – elemzések. A biológiai min-
§ 20. KRIMINALISZTIKAI VIZSGÁLATOK
ták vizsgálat elõtti kezelését szigorú szakmai
szabályok tartalmazzák.
VÉRFOLT-KIMUTATÁSI ELJÁRÁSOK
A vérfolt vizsgálatainál eldöntendõ kérdések:
à A szennyezõdés vérnek felel-e meg?
à A vér emberi vagy állati eredetû-e?
à Ha emberi vér, milyen a vércsoportja?
à Hogyan és mikor került a környezetbe?
A vérfoltok identifikálása tájékozódó és bi-
zonyító jellegû eljárásokkal történhet.
A tájékozódó próbák lényege, a szöveti
peroxidáz hatására naszcens oxigén keletkezik,
és ez leukofestéket színessé oxidál. Hátránya
az eljárásnak az, hogy minden más, a hidro-
gén-peroxidot bontó anyag, így rozsda, külön-
bözõ fémoxidok, baktériumok stb. is hasonló-
an reagálnak.
A guajak-próba hígított vérrel (1:20 000)
is pozitív eredményt ad. A kimutatás lényege,
hogy alkoholos guajakgyanta hidrogén-per-
oxid jelenlétében a szöveti peroxidáz hatására a
színtelen leukofestéket színes – a guajak-
próbánál kék – termékké oxidálja. Más elõ-
próbához hasonlóan, itt is számos álpozitív
eredménnyel kell számolni. Minden olyan
anyag, mely az elõzõekben említett módon
hidrogén-peroxidból naszcens oxigént szabadit
fel, álpozitív reakciót ad. így friss növényi ros-
tok is.
A fenolftalein-próba kivitelezése rendkí-
vül egyszerû, igen nagy hígításban pozitív
eredményt ad, de egyes szerzõk szerint növényi
anyagok álpozitív reakciójával számolni nem
kell.
A luminol elõpróbánál 3-aminoftalsav-
hidrazid hidrogén-peroxid jelenlétében véres
szennyezõdéssel kemilumineszcenciás jelensé-
get mutat. A kemilumineszcenciás effektus
csak sötétben értékelhetõ, de a fényjelenség in-
tenzitása oly feltûnõ, hogy latens vérfoltok ki-
mutatására is felhasználható. Különösen hasz-
nos nagy terület átvizsgálására, mivel szétpor-
lasztva a feltûnõ fényeffektus jelzi a vérre
/ 349
gyanús szennyezõdés helyét, és ez a próba az,
amely – leírója szerint – nem jár a véres
szennyezõdés olyan károsodásával, hogy az a
késõbbiekben bizonyító jellegû próba elvégzé-
sére alkalmatlanná válik.
Az eddig említett erõpróbák mindegyike
tájékozódó jellegû eljárás, és csak arra utalhat,
hogy a vizsgált anyag lehet véres szennyezõdés,
de a pontos identifikáláshoz további vizsgálat
szükséges.
A leírt vizsgálati módszerek közül a gyak-
rabban használtak kivitelezését részletesen is-
mertetjük.
à Benzidin-reakció (a mennyiségi arányok
betartása lényegtelen). Borsónyi össztömegû
benzidint 1/3 kémcsõnyi jégecetben oldunk,
majd 0,5-1 ml-nyi hidrogén-peroxidot töl-
tünk hozzá. A pozitív reakciót azonnal
megjelenõ sötét zöldeskék szín jelzi.
à Fenolftalin-rakció. A reakcióhoz a fenolf-
talein redukált termékét, leukobázisát
(fenolftalin) használjuk.
à A luminol-teszthez a reagens – 3-amino-
ftálsav-hidrazid – 1 g-ját 50 g nátrium-kar-
bonáttal, 50 ml hidrogén-peroxiddal hozzuk
össze, majd desztillált vízzel 1 literre töltjük
fel. A vizsgálatot sötét helyiségben végez-
zük, ecsettel vagy kiporlasztva vizsgálha-
tunk nagy területeket. A tájékozódó próbál
elvégzése csak a véres szennyezõdés lehetõ-
ségére utalhat, a bizonyítás további vizsgála-
tokat kíiván.
à A Takayama-féle hemokromogénkris-
tályok kimutatása bizonyítja a vér jelenlét-
ét.
Ha a bizonyító jellegû vérfoltkimutatás pozitív
eredményt adott, el kell dönteni, hogy emberi
vagy állati vért vizsgálunk-e.
Újabban különbözõ immunológiai mód-
szerekkel vizsgálják a biológiai nyomok hova-
tartozását, így direkt és indirekt immunfluo-
reszcenciás eljárással, nagy érzékenysége miatt
RIA-val és ELISA-módszerrel végeztek faj-
specifikus meghatározást. Az utóbbi a humán
vérfesték identifikálására egyike a legjobban
350 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
használható és legspecifikusabb eljárásnak,
mely még 4 hetes vérfoltból is eredményesen
elvégezhetõ.
A fajspecificitás meghatározását bizo-
nyos körülmények nehezítik, így a rothadásos
elváltozás, mely a fehérjék lebomlása miatt
lehetetlenné is teheti a fajtaazonosítást. A má-
sik befolyásoló tényezõ a biológiai nyom kora,
bár az egyre érzékenyebb módszerekkel több
hetes vérfolt vagy biológiai nyom vizsgálata is
elvégezhetõ. Jelentõsen befolyásolhatja a vizs-
gálat eredményességét a hõhatás. A hõdenatu-
rációt szenvedett fehérjék alkalmatlanok a
meghatározásra, bár egyes esetekben még
hõdenaturált mintákból is próbálkoztak és vé-
geztek eredményes fajtaazonosítást. A felhí-
gult minták, akár vérfesték, akár más biológiai
nyom, álnegatív eredményt adhat.
Ha a biológiai nyom emberi eredetét tisz-
táztuk, a következõ feladatunk annak megál-
lapítása, kitõl származott.
Landsteiner 1901-ben megjelent cikke indí-
totta a kriminalisztikai vérfoltvizsgálatokat is.
Ezek kezdetben nehezen értékelhetõ és repro-
dukálható eredményeket adtak és csak
1931-tõl Holczer ún. abszorpciós eljárásától
számíthatjuk az eredményes a kriminalisztikai
vércsoport vizsgálatokat. A módszer legna-
gyobb hátránya azonban abban rejlett, hogy a
kezeletlen sejt
ember hámsejt
A-antigén a sejt
felszínén
hámsejt
A-antigén nincs a
felszínen
20-2. ábra Kevert sejtes agglutináció sémás menete
§
klasszikus AB0-rendszeren kívül más csoport-
tulajdonság megállapítására nem volt alkal-
mas. Késõbb a módosított abszorpciós eljárá-
sokkal elsõsorban az MN-tulajdonságok és
Rh-faktor is meghatározhatóvá vált, így a
vérfoltok egyedi differenciálásának lehetõsé-
gei jelentõsen megnõttek.
1956-ban jelent meg Coombs cikke, a ke-
vert sejtes agglutinációról. Lényege abban
foglalható össze, ha a bõr hámsejtjei A vércso-
portú személybõl származnak, úgy A-antigént
tartalmaznak, tehát képesek arra, hogyha ma-
gas titerû anti-A savóval hozzák össze ezeket a
hámsejteket, a felszínükön megkötött ellen-
anyag hozzákapcsolja az A típusú vörösvértes-
teket is. Tehát az A típusú vörösvértestek
azokhoz az A csoportú személyek hámsejtjei-
hez mutatnak specifikus affinitást, mely hám-
sejteket megelõzõen anti A-szérummal kezel-
tünk. Hasonlóan az anti B-szérum csak B cso-
portú személyek hámsejtjeihez abszorbeálódik.
A 20-2. ábrán Combs eredeti sémás reakcióme-
nete jól követhetõ.
1960-ban a beszáradt vérfoltok csoporttu-
lajdonságainak vizsgálatára új eljárást közöl-
tek, ez az elúciós vércsoportvizsgálat volt.
Alapját az a megfigyelés képezte, hogy az
agglutininek a vörösvérsejtek felszínérõl leha-
síthatók és elkülöníthetõk. Az ismeretlen vér-
anti-A-val kezelt A-csoportú vvt hoz-
mosott hámsejt záadása és centrifu-
gálás után
kevert sejtes
agglutináció
nincs agglutináció
§ 20. KRIMINALISZTIKAI VIZSGÁLATOK
folthoz vagy vérfoltot hordozó anyag kis da-
rabkájához magas titerû anti-A, anti-B, anti-0,
anti-M, anti-N és anti-D immunsavót csep-
pentünk, majd inkubáljuk. A fölösleges magas
titerû ellensavó kimosása után az üledékbõl
dolgozunk tovább és az eljárás lényegét az ezt
követõ elúció jelenti, azaz az utolsó mosást kö-
vetõen a véres szennyezõdéshez és a kontroll
mintákhoz fiziológiás konyhasót cseppentve
56 oC-ú termosztátban lehasítjuk a vörösvér-
testek felszínérõl az ellenanyagot. Így az
agglutininek ismét oldatba kerülnek és az ol-
datból ismert csoporttulajdonságú vörös vér-
test-szuszpenzióval a csoporttulajdonság meg-
határozható. A módszernek az elõzõkhöz ké-
pest is számos elõnye van. Elsõsorban azért,
mert igen kevés véres szennyezõdésbõl ered-
ményes vércsoport-meghatározás végezhetõ,
aspecifikus reakcióval alig kell számolni, “így
határozott véleményadás vált lehetõvé a vér-
foltnak egy személytõl való származása tekin-
tetében” (Budvári). meghatározhatók olyan
alcsoport-tulajdonságok, melyek tovább fino-
míthatják a vérfolt-azonosítás lehetõségeit.
A csoport-meghatározás és a biológiai nyo-
mok azonosítása a vérfoltok csoporttulajdon-
ságainak kimutatásán kívül testnedvekbõl –
nyál, nemi váladék, szövetnedv – és a szövetré-
szekbõl is elvégezhetõ. Az emberek mintegy
76%-a tartozik abba a csoportba, mely a fenti
mintákban is hordozza a csoporttulajdonságo-
kat. A 0 vércsoportú személyeknél a secretoros
típusúak mintáiban H-anyag található, ez nem
csoportspecifikus, mivel kis mennyiségben a
többi vércsoporthoz tartozónál is kimutatható.
Annak eldöntésére, hogy valaki szekretoros
vagy nem szekretoros csoporthoz tartozik, a
Lewis-csoport-rendszer vizsgálata használha-
tó.
Jeffreys és munkatársai olyan biológiai
nyom azonosításra is felhasználható eljárást is-
mertettek 1985-ben, mely túlmutat a vérfolt-
okból történõ csoporttulajdonságok meghatá-
rozásán és lehetõvé teszi szerzõk szerint “...hogy
a vérfestéken vagy ondófolton kívül a haj-
hagymákból is eredményes egyéni sajátosságokat
mutassanak ki”. Eljárásukat DNA-finger-
/ 351
print néven írták le, és olyan elõnyöket kínáló
vizsgálatokat ajánlottak, melyek az igazság-
ügyi orvostani gyakorlatban jelentõs változást
hozhatnak a biológiai nyom eredményes azo-
nosításában. Így kiemelhetõ a szerzõk vizsgá-
latából, hogy a hüvelyváladékkal kevert sper-
miumok DNS-szekvenciáit meg tudták hatá-
rozni olyan megelõzõ kezeléssel, melynél a
spermiumok ellenállóbbnak bizonyultak, más-
részt képesek voltak kétéves ondófoltot, illetve
vérfestéket is a DNS-fingerprint módszerrel
vizsgálni, összehasonlítani és azonosítani.
További az azonosítást szolgáló eljárás az
egyéni sajátosságokat tükrözõ autoantitestek
kimutatása (individual specific – IS –auto-
antibodies). Az IS antitestek szérumkoncent-
rációja 1–10 mg/ml és a szérumon kívül más
testnedvbõl is meghatározható. Külön kieme-
lik, hogy az IS antitestek áthatolnak a placen-
tán és az anyai ellenanyagok a magzatból is
azonosíthatók a születés után még néhány hó-
napig. Az egyéni sajátosság, mely az élet folya-
mán nem változik, felhasználható a biológiai
nyomok eredetének eldöntésére is.
A rothadt vagy csekély mennyiségû biológiai
minta vizsgálatánál a polymerase chain
reaction (PCR) alkalmazása jelentheti a meg-
oldást.
Egyes szövetminták vizsgálatát azok gyors
lebomlási folyamata miatt nem ajánlják, így a
vér és vese DNS degradálódik gyorsan a halál
után, de használhatónak ítélik az agykéreg
mintákat, illetve a fogak mitochondrialis DNS
meghatározását.
A vérfoltok alaki jellegzetessége elárul-
hatja milyen módon került felületre. Az ún.
cseppenéses vérfoltok csaknem merõlegesen
érkeznek a nyomhordozó felszínére és a távol-
ságtól függõen változik alakjuk (20-3. ábra). A
kisebb távolságból cseppent vérfolt szinte sza-
bályos kör alakú, mig a távolság növelésével a
vérfoltnál ún. koronaképzõdés alakul ki. Ez
azt jelenti, hogy a nagyobb vércsepp széli része
a távolság növelésével egyre karéjozottabbá vá-
lik, majd 0,5-1 méter távolságból a fõcseppel
352 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
20-3. ábra Cseppes vérfolt
összefüggõ mellékcseppek jelennek meg, me-
lyek a távolság további növelésével elszakad-
nak a fõcsepptõl és azt körülveszik. A ferde fe-
lületre cseppenõ vagy freccsenõ vérnyomok
jellegzetes felkiáltójel alakú szennyezõdést ad-
nak, ahol a vérfolt elkeskenyedõ része mutatja
a freccsenés vagy ferde felületre történõ csep-
penés irányát. Hasonlóan alakul abban az eset-
ben a véres szennyezõdés, ha a sértõ eszközrõl
lecsapódó vér kerül a környezetbe, illetve vál-
tozik a freccsenéses sérülés iránya, ha az esz-
köz véres felszínre csap. Ilyenkor nemcsak a
környezeten, de a sérülést okozó eszközön is
jellegzetes felkiáltójel alakú foltot látunk.
Jelentõsebb vérzésnél a holttestbõl attól
függõen, hogy milyen a felszín, vérpatak in-
dulhat ki. Ez a folyamatos csíkszerû vérzés egy
idõ után beszáradhat, a holttest megmozdítá-
sakor újonnan meginduló vérzés az elõzetesen
beszáradt véres szennyezõdést keresztezi, majd
elérve a beszáradt vérfoltot, kissé kiszélesedik,
oldalirányban eltolódva tovább folytatódik.
A vérnyomok szövettani vizsgálata né-
ha útbaigazítást adhat a vérzés forrására is.
Orrvérzésnél a vérzésbõl készült kenetben – a
beszáradt foltot fiziológiás konyhasóval is ol-
datba vihetjük és kenetet készíthetünk – csilló-
szõrös hengerhámsejtek utalhatnak a vérzés
forrására. Menstruációs vérzésnél nagyszámú
hüvelylaphámsejt és a méhnyálkahártya funk-
cionális rétegeinek elemei láthatók.
Számos esetben szükséges annak eldöntése,
hogy milyen mennyiségû volt a vérminta. A be-
§
száradt vér és friss vér közötti arány 21,2:1000,
így a beszáradt vérfolt összehasonlítása és mé-
rése aránylag jól értékelhetõ. Máskor, ha a
testfolyadékba került, vagy a külvilágban fo-
lyadékban felfogott véres szennyezõdésbõl kell
megmondani a vér mennyiségét, a folyadék
hemoglobin-koncentrációjának vizsgálata ad-
hat értékes útbaigazítást.
HAJ- ÉS SZÕRSZÁLAK VIZSGÁLATA
A helyszínen talált biológiai nyomok közül
a szõr- és hajszálak vizsgálata is gyakori. Erõ-
szakos közösülések áldozatain, vagy az elköve-
tõn talált szõrszálak, vagy kihullott, kitépett
hajszálak egy-egy cselekmény helyszínén vagy
a sértetteken ma már használható adatokat
szolgáltatnak e képletek származásának eldön-
téséhez (20-4. ábra). Az említett esetekben
igen gondosan kell keresnünk a ruházaton,
vagy az áldozaton az oda nem illõ haj-, illetve
szõrszálakat.
A helyszínen elvégezhetõ, szabad szemmel
történõ vizsgálatot laboratóriumi körülmények
között fénymikroszkópos, scanning elekt-
ronmikroszkópos megfigyelések követhetik,
melyek már információt szolgáltathatnak a haj
vagy szõrszál emberi vagy állati származásának
megállapításához, de bizonyos betegségek fel-
ismeréséhez is. E képletek csoporttulajdonsá-
gai további útmutatást adhatnak eredetüket il-
20-4. ábra Az elkövetõtõl származó hajszálak a sér-
tett ujjain
§ 20. KRIMINALISZTIKAI VIZSGÁLATOK
letõen, míg a DNA-fingerprint eljárás, vagy a
neutronaktivációs analitikai vizsgálatok egyér-
telmûvé tehetik a bizonyítást. A szaruképle-
tek, így a szõrszálak is, meglehetõsen ellenálló-
ak, nemcsak a lebomlásos folyamatoknak, ha-
nem a kémiai hatásoknak is. Ez a tulajdonság
teszi lehetõvé, hogy akár évtizedekkel a halál
után is eredményes toxikológiai vizsgálatot vé-
gezhessenek a hajzatból. A lebomlásos folya-
matok hatására a szõrzet színe változik, még
az erõsen pigmentált szõrszálak is kifakulnak,
vörösesbarnává válnak.
Az ép hajhagymával rendelkezõ hajszál
DNS-tartalma az egyedi azonosításhoz ele-
gendõ.
Szõrszálak, hajszálak vizsgálatakor az orvos-
szakértõtõl a következõkre várnak választ:
1. a beküldött bûnjel hajszál e, vagy szõrszál,
2. ha igen emberi, vagy állati eredetû e,
3. ha emberi, melyik testrészrõl származik
(hajszál, fanszõr, szemöldök stb.),
4. mi módon vált le (tépett, kihullott, levágott
stb.),
5. milyen korú személytõl származott,
6. van e rajta jellegzetes sérülés (égés, vágás,
törés stb.), betegség, szennyezettség, fes-
ték nyoma.
A szõrzet szerkezeti sajátosságai akár em-
beri, akár állati szõröket vizsgálunk, megegye-
zõek.
A velõállományt a kéregállomány veszi kö-
rül, melyet a külsõ réteg, a cuticula borit. A ve-
lõállomány puha keratinból épül fel, az em-
beri szõrzetben hiányozhat vagy vékony, felta-
golt, levegõzárványokat tartalmazhat. (Az ál-
lati szõrszálak velõállománya széles, a szõrszál
vastagságának jelentõs részét kiteheti, de test-
tájéktól függõen atípusos is lehet, a velõállo-
mány az emberi szõrszáléhoz hasonlíthat). Ha
a szõrszál erõsen pigmentált, a velõállományt
elfedheti és így az csak a szõrszál kereszt-
metszetének mikroszkópos képén tanulmá-
nyozható.
A kéregállományt kemény keratin építi fel,
sejtjeiben lévõ pigment adja a haj színét. A pig-
/ 353
ment vagy granulumok formájában, vagy dif-
fúzan oszlik meg. A festett haj keresztmetsze-
tén jól kivehetõ a külsõ réteg mesterséges szí-
nezése, míg a velõállomány körül vagy szõrszál
belsejében az eredeti pigmentáció jól elkülönít-
hetõ. (Hasonlóan vizsgáljuk a festés idõpontját
is a hajzat növekedésének ismeretében.) A haj-
hagyma közeli részen a hajszál természetes szí-
ne a festés után már napokkal kivehetõ, így
célszerû a vizsgálatot ezeken a részeken végez-
ni!
A szõrszál legkülsõ rétege a cuticula, igen
vékony, lelapult, a felszínt cserépszerûen fedõ
sejtek sora, melyek ugyancsak kemény keratin-
ból épülnek fel. A sejtek a szõrszál vége felé
szabadon állnak és a külsõ gyökérhüvely ha-
sonló, de ellenkezõ irányban szabadon álló sejt-
jeivel kapaszkodnak össze, mintegy rögzítve a
szõrszálat. Ez a kapcsolat adja a szõrszálak ki-
tépésének sajátos morfológiáját. A kitépett
szõrszál a belsõ gyökérhüvely egy részét is ma-
gával vonja, szemben a kihullott szõrzet leke-
rekített, bunkós végével.
A felszínt fedõ cuticularis réteg a szõrzet
sajátságos felszíni rajzolatát hozza létre és ez
az egyes szõrszálak származására is felvilágosí-
tást adhat.
Az emberi szõrzet felületi rajzolata fi-
nom, egymással csaknem párhuzamos sejtso-
rok elrendezõdését mutatja, melyek a felszín-
bõl alig emelkednek ki. Az állati szõrzet felszí-
ne durva, a sejtek elõemelkednek, és lenyoma-
tuk vagy scanning elektronmikroszkópos ké-
pük pikkelyszerû rajzolatot mutat (20-5. áb-
ra).
A szõrszálakban a sérülések különféle
nyomokkal járhatnak. Tompa erõbehatásra a
sérült képletek felrostozódhatnak, végük
ecsetszerûvé válik (hasonló a hosszú hajszálak
végének változása is a gyakori fésülésre) (20-6.
ábra). Metszett sérülésnél a szõrszálak vége
élesen végzõdik, lánghatásra a szõrzet megpör-
kölõdik, felkunkorodik, törékennyé válik, le-
vegõzárványok jelennek meg (20-7. ábra).
Akár a hajzat, akár a szõrzet kerüljön vizs-
gálatra, célszerû több területbõl mintát biztosí-
tani. A hajmintát a homok felett, a halántéktá-
354 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
20-5. ábra A szõrszál felszíni változásainak scanning elektronmik-
roszkópos képei
jakról, a fejtetõrõl, a tarkótájról célszerû venni,
a szõrszál gyökeréhez közel vágjuk, de még
jobb, ha a gyökér részével együtt tépjük. A
mintát külön-külön csomagoljuk, feltüntetve
a származás helyét. A mikroszkópos vizsgálat-
hoz, akár fény-, akár scanning elektronmikro-
szkópos feldolgozáshoz, a szõrszálakat elõké-
szítjük. Célszerûnek tartják az acetonos mo-
sást, ezt desztillált vizes öblítés követi, mások
detergens hatású mosószerek jobb hatásáról
számoltak be. A fénymikroszkópos vizsgálat-
hoz a szõrszálakat paraffinolajjal fedjük le,
20-6. ábra Mechanikus erõbehatásra átalakult em-
beri hajszál
§
20-7. ábra Hõhatásra átalakult em-
beri hajszál scanning elektronmikro-
szkópos képe
míg a felszín rajzolatának vizsgálatához zsela-
tinba helyezzük a tárgylemez felszínére, majd
a zselatin megszilárdulása után a szõrszálat ki-
húzva a felszín lenyomatát kapjuk meg. Ezek
az eljárások csak arra megfelelõek, hogy embe-
ri vagy állati szõrszálat vizsgálunk-e. Bizonyos
határok között a sérülés jellegére is utalhatnak,
de nem alkalmasak annak eldöntésére, hogy
kitõl származnak. (Egyes jellegzetes betegsé-
gek, gombás fertõzések, festés, ha a gyanúsí-
tottak közül valakinél elõfordul, alkalmas a
pozitív azonosításra, de ez a gyakorlatban alig
hasznosítható.)
A modern vizsgálati eljárások, akár cso-
porttulajdonság kimutatása, akár a DNS-
fingerprint módszer alkalmazása, de a neut-
ronaktivációs módszer is – melyek megfelelõ
azonosítást tesznek lehetõvé – kis mennyiségû
mintából elvégezhetõk, de nem célszerû olyan
megelõzõ vizsgálatot végezni, amellyel koc-
káztatjuk a késõbbi eljárás sikerét.
§ 20. KRIMINALISZTIKAI VIZSGÁLATOK
ONDÓFOLTOK VIZSGÁLATA
Az erõszakos közösülés egyik bizonyítéka
az igazságügyi orvosi gyakorlatban az ondó-
foltok vizsgálata. Olyan követelményeket tá-
masztanak, hogy ne csak a folt milyenségét
igazoljuk, hanem válaszoljon a szakértõ egyér-
telmûen, hogy férfi nemi váladékot vizsgál-e.
Ha igen, kb. mennyi idõvel azelõtt került a fel-
találás helyére, és ha lehetséges, úgy a csoport-
tulajdonságok meghatározásával a gyanúsított
személyre is mutasson rá.
A foltvizsgálat a közösülést követõ nõ-
gyógyászati vizsgálatoknál levett minták érté-
kelését jelenti. Máskor szövetek vagy tárgyak
felszínérõl vett szennyezõdések azonosítása jö-
het szóba.
Ez történhet olyan eljárással, mely egyes
módszerekkel nagy terület átvizsgálását teszi
lehetõvé. A pozitív tájékozódó vizsgálatot kö-
vetheti nemcsak a spermiumok kimutatása,
hanem a csoporttulajdonság meghatározása is.
Az elõpróbák egyike fõleg a ruházat vagy na-
gyobb felület átvizsgálása analitikai kvarclám-
pával, mely a gyanús területet élénk kékesfehér
fluoreszcenciával emeli ki. (Álpozitív reakció-
val számolhatunk hüvelyváladékkal vagy
széklettel szennyezett ruházaton!)
A rejtett ondónyomok vizsgálatára, vagy
olyan esetekben, melyekben aspermiás, oligo-
spermiás elkövetõ gyanúsítható, a hüvelyvála-
dékból is célszerû a savanyú foszfatáz (SF)-ak-
tivitás kimutatása vagy mérése. (Vannak olyan
adatok, melyek szerint az elkövetõk 1,9–
12,5%-a azo- vagy aspermiás. Hasonló gondot
okozhat a halmozott közösülést követõ hypo-
spermia esete is). A két eljárás lényege külön-
bözik, míg az elsõvel csak a nagy SF-aktivitást
mutatjuk ki, és tájékozódó jellegû eljárás a vá-
ladékfolt vizsgálatára, addig az aktivitás méré-
se, vagy az izoenzim kép meghatározása már a
váladék eredetét is eldönti. A kimutatást a
prostataváladék magas SF-aktivitása teszi
lehetõvé. A vizsgálat nemcsak friss szennyezõ-
désbõl végezhetõ el eredménnyel, de saját
anyagunkban öt év után beszáradt foltokból is
gyors, intenzív reakciót kaptunk.
/ 355
A Sigma gyár kittjével végzett meghatáro-
zás kvantitativ mérést tesz lehetõvé. A kapott
eredményt is Sigma egységekben fejezzük ki.
138 Sigma/U/ml a közösülés 24 órán belül tör-
felett tént
50–158 Sigma/U/ml nagy valószínûséggel 24 órát
meghaladó közösülés
20–50 Sigma/U/ml 48 órával megelõzõ közösü-
lésre utal
20 Sigma/U/ml 24 órán belül ondó nem ke-
rült a hüvelybe
A közösülés után, tehát az idõtõl függõen
az SF aktivitása gyorsan és jelentõsen csökken.
A prostataváladék magas értéke irodalmi ada-
tok szerint 9,00–272,00 Sigma/U/ml közötti.
A hüvelyváladék SF-aktivitása a 20 Sigma/U/
ml értéket soha nem haladta meg. (Érdekes,
hogy a végbél nyálkahártyájáról vagy tartal-
mából meghatározott SF-aktivitás még pozi-
tív spermiumlelet birtokában is igen alacsony
enzimértékû – 2–10 Sigma/U/ml. Ugyanakkor
egy olyan esetet közöltek, melyben a szájüreg
nyálmintája egy kéjgyilkosság esetében 220
Sigma/U/ml SF-aktivitást adott.)
Említettük, hogy nemcsak a prostatavála-
dék SF-tartalma mutatható ki a hüvelyvála-
dékból, hanem befolyásolja az értéket a hüvelyi
SF-aktivitás is. Különösen gondosan értéke-
lendõ ez, ha 20 egység körüli értékkel találko-
zunk. Ez a hüvelyváladék SF-aktivitásának
felsõ határát is jelezheti, ugyanakkor korábbi
közösülés jele is lehet. A váladék elektrofo-
retikus vizsgálata egyértelmûvé teszi a szárma-
zást, mivel a prostata eredetû SF elektro-
foretikus mobilitása a vaginalis SF-tõl eltérõ.
Használhatónak ítélik a prostataspecifi-
kus antigén kimatatását a hüvelyváladékból.
ELISA technikával 1 ng/ml már eredményesen
meghatározható.
Az SF kimutatásán kívül a tájékozódó pró-
bák közül Florance-tesztnél az ondó kolin-
tartalmát mutatták ki. A kolin-foszfát hidro-
lízissel az ejakuláció után gyorsan kolinra és
foszfátra bomlik. A folyamatot az SF segiti
elõ. A friss ondó kolin-foszfát-koncentrációja
356 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
0,4–1,4 mg/ml. Különösen fontosnak tartják a
meghatározást oligo- vagy aspermiánál. A
kolin direkt meghatározása a Florance-teszt-
nél jóval érzékenyebb, egy feldolgozásban 201
mintából 171 volt pozitív a kolin meghatározá-
sával és csak 81 a Florance-teszttel. (Óvatosság
a megitélésben, mivel pl. a paradicsom is nagy
mennyiségben tartalmazza.) Kiemelik még a
tájékozódó próbák között a spermin és a leucin
aminopeptidáz kimutatását is, a szeminális
LDH-nak, illetve F1a-, F2a-prosztaglandin-
szint meghatározásának jelentõségét.
Mivel csaknem minden tájékozódó próba –
az extrém magas SF-érték kivételével – nem
bizonyítja egyértelmûen az ondó jelenlétét, ma
is a spermiumok kimutatását tartjuk meg-
határozó bizonyítéknak.
A mintavétel történhet a ruházatról vagy
a hordozó tárgy felszínérõl. A ruházaton
gyanúsnak talált területet kimetszve fiziológi-
ás NaCl-ba áztatjuk, 6-12 órán át hûtõszek-
rényben tartva. A ruhadarabból a szennyezõdés
legnagyobb rész kiázik. Egyes közlemények-
ben a beáztatott hordozó anyag mechanikus
rázatása után számoltak be arról, hogy a
szennyezõdés jóval nagyobb része nyerhetõ ki,
mint más eljárásokkal. Sima felületrõl célszerû
éles pengével leválasztani a foltot és így beáz-
tatni. Az oldatot centrifugálva az üledékbõl a
sejtes elemeket azonosíthatjuk, míg a felül-
úszóból csoportmeghatározás is megkísérelhe-
tõ. Más és többféle eljárást alkalmaznak és
ajánlanak a sértett vizsgálatánál. A testfelszín-
rõl a gyanús szennyezõdés eltávolítása a sze-
méremszõrzettel együtt történhet, míg a bõr-
felszínrõl fiziológiás NaCl-dal, vagy desztillált
vízbe áztatott vattával törölhetjük le. Hazánk-
ban elõszeretettel használják a hüvelyöblítést
és a centrifugátumból történõ sejtkimutatást.
Az erõszakos közösülések feldolgozását végzõ
centrumok beszámolójukban a hüvelyöblítéssel
nyert folyadékban a spermiumok szignifikáns
csökkenését írták le.
Jó eredményt értek el a tampon behelye-
zésével, mely a hüvelyváladék jelentõs részét
magába szivja. A mélyen behelyezett és eltávo-
lított tampont négyfelé vágták, egyik részét 1
§
ml desztillált vizbe helyezve extrahálták a sej-
tes elemeket, az extrakciót a minta rázatásával
is elõsegitették, majd a vattadarabot eltávolítva
cseppentettek ki a folyadékból tárgylemezre.
A másik részbõl SF-aktivitást mértek, mig a
megmaradt 1/2 részt esetleges csoport-
meghatározásra használták. Az értékelésnél
Davies–Wilson sémáját ajánlják, e szerint:
++++ számos spermium látható minden látó-
térben
+++ sok spermium a legtöbb látótérben
++ néhány spermium egyes látótérben, de
könnyû feltalálni
+ nehezen található spermium a kenetben
spermium nincs a kenetben
Szükséges a spermiumtöredékek elkülöní-
tése is, fej-, faroktöredék jelenti ezt, de ezek
felismeréséhez nagy gyakorlat kell!
Az ondó és az ondófoltok a korszerû
DNS-vizsgálatra alkalmas biológiai minták.
Az óvszer belsejében nemi erõszak után a tettes
ondója, míg külsõ felületen a rátapadt hüvely-
hámsejtek, illetve szájnyálkahártya-hámsejtek
lehetnek aonosíthatók. A DNS-vizsgálatok
gyakorlatilag kiszorították a klasszikus szero-
lógiai módszereket.
Célszerû a mintavételt a hüvelybemenetbõl, a
hüvelyboltozatból, a nyakcsatornából (ahol a
spermiumok legtovább kimutathatók), hónalj-,
fartájékról venni.
Holttestbõl a mintavétel ugyancsak kö-
rültekintõen történjék. Célszerû a vérkenethez
hasonló módszerrel kenetet késziteni a hüvely-
bemenetbõl, a hüvelyboltozat nyálkahártyájá-
ról, a cervixbõl, a méh nyálkahártyai felszíné-
rõl, a végbélnyílás környékérõl. Ha analis vagy
oralis aktusra van gyanú, az ampulla és a
rectum nyálkahártyájáról vagy az ampulla tar-
talmából, a szájüreg nyálkahártyájáról és a ga-
ratbemenetbõl. A csoportmeghatározás lehe-
tõségére gondolva az említett területek nyál-
kahártyai felszínérõl vattatamponnal is ve-
§ 20. KRIMINALISZTIKAI VIZSGÁLATOK
szünk mintát, melyet hûtve õrzünk felhaszná-
lásig.
A keneteket vizsgálhatjuk native, a friss
közösülést követõen az ondószálcsák mozgása
az idõtartamot is behatárolhatja. A készít-
ményt hõfixálhatjuk és festhetjük hemato-
xilin-eozinnal vagy May-Grünwald-Giemsa
szerint (20-8. ábra). A két festési eljárás jobban
kiemeli a spermiumokat, mint a metilénkékkel
történõ festés. Még megfelelõen készített ke-
netbõl is adhatnak álpozitív eredményt, ami-
kor egy-egy kihúzott hüvelylaphámsejtet
tévesen spermiumnak kórisméznek.
Fénymikroszkópos vizsgálatnál korszerûbb
eljárás a scanning elektronmikroszkópos ki-
mutatás, mely természetesen erre felszerelt in-
tézetet és a vizsgálatban járatos személyt kí-
ván, viszont ezzel a módszerrel a spermiumtö-
redékek is biztonsággal azonosíthatóak, a hor-
dozó anyag felszínén is (20-9. ábra).
A váladékvizsgálat egyik kérdése, kitõl
származott a szennyezõdés. A kimutatás lehe-
tõségét szekretoros típusú személyeknél már
említettük, a kevertsejtes agglutinációs eljárás
vagy az elúciós próba, tiszta, nem kevert foltok
esetében jól alkalmazható. Testnedvekkel, hü-
velyváladékkal kevert minták csoporttulajdon-
ságai egyszerû módon nem határozhatók meg,
mivel az eltérõ csoporttulajdonságok ezt lehe-
tetlenné teszik. Az ezzel foglalkozó irodalmi
adatok szerint az ondófoltból sikerrel kísérel-
20-8. ábra Ondószálcsa hüvelykenetben, laphám-
sejtek között
/ 357
hetõ meg az AB0-rendszer, a Lewis-tulaj-
donság Gm, a PGM, glioxaláz rendszerek
meghatározása.
A kevert váladék vizsgálatára, különösen
hüvelyváladékkal együtt vizsgált ondószálcsák
elkülönítésére sikerrel próbálkoztak kolloidális
szilikagél differenciál-centrifugálással, mellyel
a különbözõ denzitású sejtes alakokat el tudták
különíteni és így a ma már igen csekély anyag-
igényû csoporttulajdonságok meghatározása
DNS-fingerprint módszerrel történõ feldol-
gozásával új lehetõségek nyíltak meg a bizo-
nyításban és a kizárásban.
TESTVÁLADÉKOK VIZSGÁLATA
A nyál, köpet, a könny és izzadságnyo-
mok általában beszáradt állapotban kerülnek
vizsgálatra. Viszonylag ritkábban azonban
egyes bûncselekmények fontos tárgyi bizonyí-
tékát is képezhetik. Elsõsorban szekretoros tí-
pusú egyéneknél abszorpciós módszerrel cso-
portanyagok mutathatók ki, melyek az azono-
sításban bírnak jelentõséggel. A sejtes elemeket
tartalmazó testváladékból elvégezhetõ a nemi
hovatartozás vizsgálata (nemi kromatin, X, Y
kromoszóma, DNS vizsgálata).
A hüvelyváladék vizsgálata fontos lehet
szexuális bûncselekményekben, a gyanúsított
ruházati tárgyain, testén, szeméremszõrzetén,
20-9. ábra Ondószálcsa scanning elektronmikro-
szkópos képe
358 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
körme alatt, hímtagján és húgycsõnyílásában.
A váladék lugolvizsgálata a laphámsejtek plaz-
májában lévõ glikogént sötétbarna színben
tünteti fel. Amiláz a hüvelyi laphámsejtek
glükogénpozivitását megszünteti. Szekretoros
tulajdonsággal bíró nõknél kellõ mennyiségû
hüvelyváladékból csoportanyagok is meghatá-
rozhatók.
Bélsárnyomok maradhatnak vissza a tet-
testõl a helyszínen. Ennek mikroszkópos vizs-
gálatával bizonyos tápanyagok alkotórészei,
bélférgek, vagy azok petéi mutathatók ki és
támpontot adhatnak az azonosításhoz. A rot-
hasztó baktériumok jelenléte azonban a cseké-
lyebb mennyiségû csoportanyagok meghatáro-
zását lehetetlenné teszi.
A magzatmáz elhalt laphámsejtek és
faggyúmirigyek váladékának keveréke, mely
az V. terhességi hónapban jelenik meg. A mag-
zatszurok a magzat béltartama, ez az V. hóna-
pig zöldesszürke, majd az epe termelõdésének
kezdetétõl zöldesfekete színûre változik.
HARAPÁSI NYOMOK VIZSGÁLATA
Harapásnyomok nemcsak a bûncselek-
mények helyszínén a nyomhordó tárgyakon,
hanem a sérült személyeken is fellelhetõk
(20-10. ábra). Az utóbbiak fõleg szexuális cse-
lekmények áldozatain. A nyomhordozó tár-
gyak között szerepelhetnek olyanok, melyek a
20-10. ábra Megragadási és harapási nyomok
§
harapás nyomait jól rögzítik, csokoládé, ke-
mény gyümölcsök, alma, körte stb., de olyanok
is, melyek a környezeti hõmérséklettõl függõ-
en változtatják konzisztenciájukat, követke-
zésképpen a nyomok is változnak, vagy éppen
megsemmisülnek. A nyomok milyenségétõl, a
nyomhordozók minõségétõl függ a rögzítés,
illetve tartósítás módja is.
A sérültön lévõ nyomokat célszerû fény-
képfelvételen rögzíteni úgy, hogy a felvétel
a méretarányokat is tükrözze. A standard
fotometriai eljárásokkal éppen azokban a köz-
leményekben találkozunk, melyek a szexuális
bûncselekmények gyakori elõfordulásáról szá-
molnak be, külön kiemelve a fényképezendõ
nyom és a méretarány feltüntetésére szolgáló
skála parallaxisából adódó hibákat. A vizsgála-
tot célszerû tehát olyan rögzítési eljárással kez-
deni, melynél a sérült rész intakt marad. A kö-
vetkezõ teendõ ezután a felszínen esetlegesen
visszamaradó nyál mintavétele szerológiai vizs-
gálatra. Ez célszerûen desztillált vizes vatta-
tamponnal történõ törléssel történjék, gondo-
san ügyeljünk arra, hogy más szennyezõdést ne
érintsünk, ez a kimutatás eredményességét be-
folyásolja. A mintát felhasználásig mély-
hûtve tároljuk.
A vizsgálatot kezdetétõl, az igazságügyi
fogorvostanban járatos szakértõ, de legalábbis
gyakorlott fogorvos végezze, mivel ettõl függ
a késõbbi azonosítás sikere.
A testfelszín harapott sérülései – az
erõbehatástól függõen – a felületes sérülé-
sektõl a szövetsérülésekkel, folytonosság-
megszakításokkal járó elváltozásokig terjed-
hetnek. Az enyhébb sérülések rögzítése, vizs-
gálata nem tûr halasztást, mivel kis erõbehatás
utáni hyperaemia gyorsan múló.
A zúzódással járó sérüléseknél a frontfo-
gak felszíne keskeny, vonalas, a szemfogak
pontszerû, míg a kis- és nagyõrlõk lenyomata
széles, jellegzetes elváltozást hagy vissza. Oly-
kor a sérülések a vérbeszûrõdés fokozódása,
holttesten a vérzés beivódása, elszínezõdése
miatt 12-24 óra múlva jobban láthatók. (A ha-
rapott sérüléseket nem célszerû eltávolítás
után vizsgálni, a bõr kimetszés után olyan alak-
§ 20. KRIMINALISZTIKAI VIZSGÁLATOK / 359

változást szenved, mely a késõbbiekben a pon- az emlõ területében.) Igen nehéz szokásos kö-
tos azonosítást lehetetlenné teszi). zösülés közben vagy azt megelõzõen ejtett sé-
rüléseket elkülöníteni az erõszakos cselekmé-
A harapási nyom lehet: nyekkel járóktól. Más sérülés hiánya felveti an-
à ráharapás nyoma (a nyomhordozón a két
nak a lehetõségét, hogy nem feltétlenül erõsza-
fogsor érintkezõ részének lenyomata látha- kos aktus során keletkeztek a harapási nyo-
tó), mok.
à leharapás nyoma (a metszõfogak lenyomata A nyomok vizsgálata után azt kell tisztáz-
marad vissza, a leharapott tárgy nyomhor- ni, hogy kitõl erednek. Ha a gyanúsítottak kö-
dozóként szereplõ felszínén). zött akad olyan, akinek a fogazata feltûnõ
egyedi rendellenességet mutat és ez a nyomon
Az enyhe behatásra keletkezõ elváltozások vagy nyomhordozón is követhetõ, úgy könnyû
a behatás után nyomásos anaemia jeleként a
környezettõl halványabb voltukkal különülnek
el. Röviddel keletkezésük után a sérült terület
hyperaemiás lesz, mérsékelt vizenyõ alakul ki,
ezek 1-2 órán belül eltûnnek.
Erõteljesebb behatásra hámhorzsolást lát-
hatunk, mely a harapás erõsségétõl függõen
vérzéssel, vizenyõvel járhat és alkalmas lehet az
azonosításra. Élõben a vizenyõ megszûntével
mérete megváltozik, holttestben a beszáradás-
sal zsugorodást és méretváltozást szenved,
ezért a sérülés korai vizsgálata elengedhetetlen.
A front- és szemfogak mélyre hatoló lágyrész-
sérüléseket okozhatnak, akár az izomzatig is
hatolhatnak. Ezek a sérülések a bõr erõvonala-
inak megfelelõen széthúzódnak, így azonosí-
tásra nem minden esetben alkalmasak. A sérü-
lések általában rossz gyógyhajlamúak, gyakran
kell számolni fertõzéssel, általában 8 napon túl
gyógyulnak. Anyaghiánnyal járó harapásos sé-
rülés a legsúlyosabb forma. Kialakulásában a
metszõfogak szakító, tépõ hatása játszik sze-
repet, gyakorlatban az orr- és a fül leharapott
sérülése fordul elõ. A sérülések a fogazat sajá-
tosságait csak kivételesen tükrözik.
A karok, szexuális indítékú sérülések
leggyakoribb helyei az emlõk tájéka, az
arc, comb- és fartájék, de vizsgáltunk már
közösülés közben leharapott orrú sértettet is.
Az erõszakos cselekményeknél a harapásnyo-
mok a felületes elváltozásoktól mély sérülése-
kig terjedhetnek és teljesen függetlenek a sér-
tett korától. (A nyomvizsgálatnál igen nagy
óvatosság szükséges. Beszámoltak lógó mellû, 20-11. ábra A gyanúsított fogazatáról készült önt-
idõs nõnél saját magán ejtett harapásnyomról vények és a lenyomat egyeztetése
360 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
az azonosítás. Más esetben alapos szakmai fel-
készültséget és jártasságot kíván meg, mely
speciális fogorvos-szakértõi vizsgálatot jelent.
Ha a nyom fényképfelvétele, lenyomata azo-
nosításra alkalmas volt, ugy a gyanúsítottakról
készített foglenyomatot használják, mely
megfelelõen kiképzett fantom felületén vagy
fényképfelvétellel szuperimpozíciós eljárással
vizsgálható. Az azonosításnál figyelembe ve-
szik a fogak közötti hézag nagyságát, a fogak
szélességét, a fogsor ívét. A kizárás sokkal
egyszerûbb, mint az azonosságról véleményt
mondani (20-11. ábra).
NÖVÉNYI NYOMOK VIZSGÁLATA
A kriminalisztikai vizsgálatok során sor ke-
rülhet ún. botanikai nyomok elemzésére is,
elsõsorban a vegetáció részei jönnek számítás-
ba. Az anyagmaradványok jellegének vizsgála-
ta segíthet pl. az eredeti tetthely felderítésé-
ben, olyan esetekben, amikor az áldozatot a
helyszínrõl más helyre vitték. A virágpor (pol-
len) jelenléte feltalált holttest esetében tám-
pontot adhat a halál idõpontját illetõen. Ta-
vasszal például a mogyoró, fûzfa, boróka,
nyárfa, nyirfa, míg kora nyáron a hársfa, erdei
fenyõ, macskaköröm pollenje a levegõben nagy
koncentrációban fordul elõ. A légzés útján élõ-
ben a légutakba kerülõ pollen post mortem a
nasopharynxból vett mintában található. A
§
morfológiai jellegzetességek alapján a pollen
típusa meghatározható. A pollen igen nagy
koncentrációban jelenik meg a virágzás idején,
azonban azt követõen, hosszú ideig még meg-
található a levegõben. A pollen a holttesten
vagy annak ruházatán is elõfordulhat.
A különbözõ növények virágzásának ideje
eltérõ. A sérülésekben, az áldozat testén, kör-
me alatt maradhatnak növényi eredetû ruha-
szövet maradványok. Azok kimutatása segít-
heti a felderítést és a bizonyítást.
NEM BIOLÓGIAI NYOMOK
VIZSGÁLATA
A kriminalisztikai vizsgálatok fontos részét
képezik. Elsõsorban kémiai anyagok, mint
mûanyagok, festékek, üveg, kenõanyag, olaj,
szintetikus rostok, lakkok képezhetik vizsgá-
latok tárgyát. Különös jelentõséggel bírhatnak
a közlekedési balesetek, illetve azok cserbenha-
gyásos eseteinek komplex elemezésében.
A bizonyításhoz széleskörû módszertani
háttér áll rendelkezésre, így például röntgen-
fluoreszcens analízis (RFA), neutronaktivációs
analízis (NAA), atomabszorpciós spektrofoto-
metria (AAS), NMR-spektormetria és a
scanning elektronmikroszkóppal összekap-
csolt elemanalizáló berendezés, amely morfo-
lógiai jellegzetességek és a kémiai összetétel
egyidejû vizsgálatát teszi lehetõvé.
 21. Személyazonosítás
Varga Tibor
A személyazonosság megállapítása krimi-
nalisztikai feladat, de ugyanezen kérdések a
határtudományok területén is felmerülnek.
Régészeti lelet alapján elsõként Schaffhausen
kísérelte meg csontvázleletbõl rekonstruálni a
korai paleolit korszak emberének arcvonásait.
Az elmúlt évszázad folyamán a háborúk és a
különbözõ politikai események kapcsán a sze-
mélyazonosság megállapítása széleskörû ér-
deklõdésre számot tartó tevékenységgé vált.
Európában a II. Világháborús tömegsírok, il-
letve a politikai indíttatású perek áldozatai sze-
mélyazonosságának megállapítása, angolszász
területeken a II. világháború, illetve a vietnami
háború halottainak azonosítása emelendõk ki.
Felmerül a személyazonosság megállapításá-
nak kérdése tömegkatasztrófák során elhuny-
tak boncolása alkalmával, talált holttestek
vagy holttestrészek esetében, de kérdéses lehet
élõ személy személyazonossága is.
A személyazonosság megállapítására általá-
ban az alábbi esetekben kerülhet sor:
à élõ személy személyazonosságának megál-
lapítása,
à ismeretlen holttest azonosítása,
à hullarészek (csontmaradványok) azonosítá-
sa, tömegszerencsétlenségek áldozatainak
azonosítása.
ÉLÕ SZEMÉLY AZONOSÍTÁSA
Amennyiben a kérdéses személy beszámít-
hatatlan elmebeteg vagy valamely okból
személyazonosságát felfedni nem kívánja,
szakértõi feladatot adhat a személyazonosság
tisztázása.
Az utóbbi idõben különbözõ bûncselekmé-
nyek esetén (elsõsorban rablásoknál) egyre
gyakrabban felmerül a videofelvételeken rög-
zített elkövetõk – esetenként töredékes – ké-
pének azonosítása is.
Az élõ személy azonosítása általában nem
orvosszakértõi feladat, bár számos kérdés
megválaszolásához orvosszakértõ bevonására
is szükség van.
A SZEMÉLYAZONOSSÁG
MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK LEHETÕSÉGEI
Felismerés ujjlenyomat alapján
Az ujjbegyek rajzolata olyan biológiai tu-
lajdonság, amely mai tudásunk szerint egyedi
jellegzetességeket mutat és az egész élettar-
tam alatt változatlan (a különbözõ megbetege-
dések diagnosztikájában történõ felhasználás-
sal a klinikai tudományok, elsõsorban a gyer-
mekgyógyászat foglalkozik).
Az államok többségében – elsõsorban bûn-
ügyi-bûnüldözési célból – a hatóságokkal
érintkezésbe került személyektõl levett ujjle-
nyomatokat jellegzetességeik alapján rendezve
megõrzik és ez a kartotékrendszer ismeretlen
személy azonosságának megállapítása vagy is-
meretlen személytõl származó ujjlenyomat
azonosítása szempontjából perdöntõ jelentõ-
séggel bír.
362 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Vércsoport és DNS-vizsgálat alapján
történõ személyzonosítás
A vércsoportok és a DNS-vizsgálat szintén
olyan biológiai jellegzetességek, amelyek az
egész élet folyamán változatlanok, és több-ke-
vesebb valószínûséggel utalnak a kérdéses sze-
mélyre. A már részletezett vércsoport-, illetve
napjainkban elsõsorban a nuclearis és mito-
chondrialis DNS-tulajdonságok vizsgálata
olyan egyedi jellegzetességeket tárhat fel, me-
lyek segítségével akár a biztonsággal határos
valószínûséggel lehet egy-egy személy azono-
sítását elvégezni. A bizonyító erõ függ a vizs-
gált jellegcsoportok számától, és az egyes tulaj-
donságok populáción belüli elõfordulási gya-
koriságától. Ezek ismeretében statisztikai
módszerekkel véleményezhetõ, hogy milyen
valószínûséggel fordul elõ a népességben a ke-
resett személy. Mivel a nuclearis DNS tekinte-
tében az STR-csoportok meghatározására ke-
rül sor, a vizsgálat degradált anyagon, bomlott
szöveten is elvégezhetõ. Ugyanez vonatkozik a
mitochondriális DNS-re, melynek sejten belüli
igen magas kópiaszáma elõsegíti a halál után
hosszú idõvel történõ azonosítást is.
Fénykép (videofelvétel) alapján történõ
sazonosítás
Az azonosítás az antropológiai módszerek
és a szuperprojekció felhasználásával történik.
Az analízishez különbözõ komputerprogra-
mok állnak rendelkezésre. Az arc és a koponya
egyedi sajátságai jellegzetesek ugyan az egyén-
re, plasztikai mûtétetekkel vagy más módon
azonban az arc jellege lényegesen megváltoz-
tatható, így a bizonyítás általában csak valószí-
nûsítõ lehet.
Egyedi jellegzetességek alapján
történõ azonosítás
A vizsgált személy valószínûsíthetõ életko-
ra, különös ismertetõ jelei (tetoválás, fejlõdési
rendellenességek, mûtéti hegek, anyajegyek
§
stb.) alapján és ezek akár egyedi személyazono-
sítást is lehetõvé tesznek (21-1. ábra). A leg-
fontosabb a fogazat vizsgálata, hiszen e téren
elméletileg 2,5 billió változat lehetséges. Fogá-
szati lelet alapján történõ személyazonosításra
már csaknem 200 évvel ezelõtt is sor került,
elõfeltétele azonban a részletes fogorvosi nyil-
vántartás. Egyedi jellegzetességek, mint pl. a
diasthema, a számbeli, alakbeli eltérések, a
fogpótlások alapján lehet megkísérelni a sze-
mélyazonosság megállapítását.
21-1. ábra Mûtéti heg a hasfalon
ISMERETLEN HOLTTEST
(HOLTTESTRÉSZEK) AZONOSÍTÁSA
Az azonosítás során minden apró tényezõ
jelentõséggel bírhat, melyen belül az elsõ, és ta-
lán legfontosabb vizsgálandó tényt a holttest
feltalálásának körülményei képezik. Amennyi-
ben kihantolásra kerül sor, úgy azt az erre vo-
natkozó jogszabályi rendelkezések betartá-
sával szükséges végezni. Jelentõs lehet az elte-
metés mélysége, a holttest fekvési módja, a kö-
rülötte található mellékleletek, valamint a kör-
nyezõ talaj állaga és összetétele is. A feltárás-
hoz lehetõleg a régészeti módszereket kell al-
kalmazni, fényképfelvételen vagy vázlaton
szükséges rögzíteni az összes lényeges körül-
ményt. A kihantolás során nyert adatok sok
esetben önmagukban lehetõvé teszik a sze-
mélyazonosság megállapítását, bár gyakoribb a
fordított eset, amikor a szakszerûtlen kihanto-
§ 21. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS / 363

lás eredményeként oly mértékben roncsolódott

holttestmaradványok kerülnek a szakértõhöz
vizsgálatra, ami az azonosítást eleve lehetet-
lenné teszi.
Ismeretlen azonosságú holttest esetén arról
felöltözött, majd mezítelen állapotban fény-
képfelvételeket kell készíteni, ujjlenyomatát le
kell venni, meglévõ ruházati tárgyait mosott
állapotban felismertetés céljából meg kell õriz-
ni. A boncolás során különös gondossággal kell
vizsgálni a mûtéti hegeket, tetoválásokat és
egyéb egyedi sajátosságokat. Fejlõdési rend-
ellenességek észlelése, gyógyult csonttörések
nyomai segíthetnek a személyazonosság meg-
állapításában (21-1., 21-2. és 21-3. ábra). A kü-
lönös ismertetõ jelek közé tartoznak a foglal-
kozási jegyek.

Ismeretlen halott személyazonossága megál-

lapítható:
à felismertetéssel,
à ruházat, iratok, egyéb személyi tárgyak azo-
nosításával, 21-2. ábra Tetoválás a bõrön
à orvos- vagy fogorvosszakértõi vizsgálattal,
à kizárásos eljárással.

Jelen fejezetben elsõsorban az orvos- és

fogorvosszakértõi vizsgálat körébe esõ kérdé-
sekkel foglalkozunk.

Ismeretlen halott, szervrészletek vagy csont-

vázrészek esetén az alábbi kérdések megvála-
szolása szükséges:
1. A vizsgált maradvány emberi vagy állati
eredetû?
2. Holttestrészek vizsgálata esetén azok egy 21-3. ábra Számfeletti ujj
vagy több személytõl származnak-e?
3. Mennyi idõ telt el a halál bekövetkeztétõl?
4. Milyen nemû volt az elhunyt?
5. Mekkora volt az elhunyt testmagassága, il- A VIZSGÁLT MARADVÁNY EMBERI
letve milyenek voltak testméretei? EREDETÉNEK BIZONYÍTÁSA
6. A holttest vagy holttestmaradványok mi-
lyen biológiai életkorú egyéntõl származ- Egész holttest vagy teljes csontváz emberi
nak? eredetének megállapítása a gyakorlatlan vizs-
7. Lehetséges-e egyéni személyazonosítás el- gáló számára sem okoz különösebb nehézsé-
végzése? get, számos esetben azonban csupán holttest-
364 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
vagy csontvázrészek kerülnek elõ, amikor elõ-
ször azok emberi eredetét kell bizonyítani.
A kérdés eldöntése
à összehasonlító anatómiai módszerekkel,
à mikroszkópos vizsgálattal,
à immunológiai vizsgálattal lehetséges.
Teljes szervek, nagyobb lágyrészmaradvá-
nyok vagy egész csontok összehasonlító ana-
tómiai vizsgálatával biztosan megállapítható
a lelet emberi eredete. Esetenként ez csontma-
radványokból is lehetséges, a határozott követ-
keztetések levonásához nagy gyakorlat, széles-
körû anatómiai ismeretek szükségesek.
Mikroszkópos vizsgálattal elsõsorban a
tömött csontszövetrõl állapítható meg a faj,
mivel az osteonok alakja, a csont érellátása, a
Havers-csatornák átmérõje fajra jellegzetes.
Embernél a Havers-csatornák átlagos átmérõ-
je 50–80 mikrométer, a leggyakrabban elõfor-
duló háziállatoknál ez lényegesen kevesebb, az
átlagérték marha, ló csontjaiban 30–40 mikro-
méter, sertés, birka, kutya, szárnyasok esetén
15–25 mikrométer.
Az emberi lágyrészek, csontok, fogazat fe-
hérjéi, valamint a nukleinsavak fajspeci-
fikusak és ez a tulajdonság viszonylag hosszú
idõn keresztül kimutatható. A vizsgált szerv-
maradványok emberi eredetének megállapítá-
sa céljából szerológiai módszerek is igénybe ve-
hetõk. A legismertebbek az Uhlenhut és
Ouchterlony által leírt precipitációs módszerek,
amelyek segítségével – megfelelõ fajspecifikus
immunsavók felhasználása esetén – a faj egy-
értelmûen megállapítható.
A csontokból, lágyrészekbõl hosszú idegig
kimutathatók a különbözõ vércsoport- és
DNS-tulajdonságok. Napjainkban a megha-
tározásokat már kizárólag a DNS csoporttu-
lajdonságok vizsgálatával végezzük lágyré-
szekbõl, csontokból vagy a fogak pulpájából.
Gyakorlatilag valamennyi szövetben – sejtmag
– megtalálható a genetikai információt hordo-
zó DNS.
§
Az autolysis folyamán az óriásmolekulák
feldarabolódnak ugyan, de nagyon sok eset-
ben évtizedekig vagy évszázadokig megmarad-
nak olyan fragmentumok, melyekbõl az emberi
eredet, de akár a személyazonosság is re-
konstruálható. E tekintetben a sejtekben talál-
ható sok kópia miatt elsõsorban a mito-
chondrialis DNS bír jelentõséggel, ahol sze-
mélyre jellegzetes tulajdonságok anyai ágon
öröklõdnek, és így a családi összetartozás se-
gítségükkel bizonyítható.
Eredményesen végeztek DNS-kimutatást
az egyiptomi múmiák maradványaiból és a
mitochondrialis DNS vizsgálatával lehetett
azonosítani a kivégzett cári család maradvá-
nyait.
A csoportspecifikus anyagok vizsgálata se-
gítségével nem csupán a maradványok emberi
eredete, hanem azok összetartozása is bizo-
nyítható.
A HALÁL BEKÖVETKEZTÉTÕL ELTELT
IDÕ VÉLEMÉNYEZÉSE
Amennyiben a halál és a feltalálás között
viszonylag rövid – néhány napos vagy egy-két
hetes – idõ telt el, a korai és késõi hullajelensé-
gek alapján a halál bekövetkeztétõl eltelt idõ
több-kevesebb biztonsággal véleményezhetõ.
Az esetek többségében azonban nagymérték-
ben dekomponálódott holttestek kerülnek
vizsgálatra, így ezen módszerektõl már ered-
mény nem várható.
Szabadban fekvõ vagy nem mélyre elföldelt
halottak esetén a lágyrészek pusztulásához
legalább 1 év szükséges, szabályos temetést kö-
vetõen – különösen agyagos talajban – ez az
idõtartam azonban akár 6–8 évre is kitolódhat.
Amennyiben nem történt mumifikáció a
lágyrészek 20 év fekvési idõ után soha nem ta-
lálhatók. Textilmaradványok 20–30 évig is-
merhetõk fel, bár száraz körülmények között
akár évszázadokig konzerválódnak.
Csontvázmaradványok vizsgálata esetén a
leglényegesebb annak véleményezése, hogy a
§ 21. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS
büntetõjogban általános 20 éves elévülési idõ
hogyan érvényesül (lényeges, hogy háborús bû-
nök vagy emberiség ellenes cselekmények ese-
tén a törvény elévülési idõt nem ismer, így ese-
tenként szükséges régebben eltemetett holttes-
tek fekvési idejének megállapítása is).
Az eltemetéstõl eltelt idõre nagyon sok
esetben a mellékleletek adnak felvilágosítást.
Ezek vizsgálata nem csak régészeti, hanem
kriminalisztikai szempontból is fontos.
A csontok származási idejére makroszkó-
pos, mikroszkópos, szerológiai, fizikokémiai és
izotópos vizsgáló módszerekkel lehet követ-
keztetni.
Az eltemetést követõ 6–8 év alatt lecsupa-
szodott csontok sima felszínûek, rajtuk erosio
nincs, színük a lágyrészek bomlástermékeinek
beivódása következtében vörhenyes.
A csontvelõ sokszor hullaviaszosan átala-
kul, és ennek nyomai a hosszú csöves csontok-
ban mintegy 30 évig megtalálhatók. A nagyobb
ércsatornákban szabad szemmel vizsgálva
mintegy 50 évig, mikroszkóposan a Havers-
csatornákban kb. 100 évig mutathatók ki. A
csontfelszín usuratiója rendszerint az ízületi
végeken kezdõdik, általában 30–40 éves fekvé-
si idõ után, ennek mértéke azonban nagyfok-
ban függ a környezõ talaj állagától.
A szabad szemmel történõ vizsgálat festési
eljárásokkal kiegészíthetõ. Vékony csontszele-
tet indofenollal, illetve Nílus-kékkel festve
észleljük, hogy a csontok indofenollal általában
20–30 éves fekvési idõig jól festõdnek, ezt kö-
vetõen a festékkötõ képesség csökken, míg Ní-
lus-kékkel 10–20 éves fekvési idõ után jelenik
meg az elszínezõdés.
Mikroszkóposan vizsgálva 20 évnél nem
régebbi csontszövetben – átlagos környezeti
hatások mellett – szöveti szétesés nyomai még
nem figyelhetõk meg. Ezt követõen a csont
külsõ-belsõ felszíne mentén, csöves csontoknál
a laminae fundamentales rétegében kezdõdik a
struktúra dezorganizációja. Ez a Havers-
csatornák környezetében folytatódik lyuka-
csos szétválás formájában, majd a laminae
intercalares területén is kialakul. A csontszövet
jellegzetes struktúrája és az esetleges patológiai
/ 365
elváltozások akár évszázadok múlva is kimu-
tathatóak.
A fajspecifikus fehérjék szerológiai ki-
mutatása mintegy 50 évig jár eredménnyel, a
pozitív reakció nyeréséhez azonban egyre na-
gyobb kiinduló mennyiségû anyagot kell fel-
használni.
A nuclearis és mitochondrialis DNS vizsgá-
lata több száz, szerencsés esetben több ezer év
eltelte után is értékelhetõ eredményhez vezet-
het.
Csöves csontok corticalis állományának fû-
részelési síkja ultraibolya fényben különbözõ
színû és erõsségû fluoreszcenciát ad. Ez annál
világosabb színû és intenzívebb, minél fiatalabb
a csont. Az eltemetés utáni egy-két évben a
lágyrészek és a zsírszövet bomlástermékei a
csontfelszíneket és a csontállományt átitatják,
ami a fluoreszcenciaképzõdést meggátolja. A
kékesibolya színû elszínezõdés 5–20 éves cson-
tok esetében észlelhetõ, míg késõbb ennek
erõssége fokozatosan csökken, árnyalata el-
szürkül, és színe sárgásbarnára változik. A fos-
silis csontok vörösesbarna vagy sárgásbarna
fluorescentiát adnak.
A csontok kémiai vizsgálata általában meg-
bízható adatot nem nyújt, az nagyfokban függ
az eltemetés helyének ásványianyag-összetéte-
létõl. Fossilis csontvázleletek fekvési idejének
meghatározására igen alkalmas a 14C-izotóp
arányának meghatározásán alapuló módszer.
Hibahatára és az izotóp felezési ideje azonban
olyan, hogy az igazságügyi orvosi (büntetõjogi)
szempontból lényeges idõpontokra felvilágosí-
tást nem ad.
A NEM MEGHATÁROZÁSA
Viszonylag épségben megmaradt holttest
nemének meghatározása – egyes speciális fej-
lõdési rendellenességek kivételével – különö-
sebb nehézséget nem jelent. Csontvázrészletek
esetében azonban a nem meghatározása külön
felkészültséget igényel.
Csontvázak és hullarészek nemi hovatarto-
zásának meghatározása különbözõ módon le-
hetséges.
366 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
à csontváz vagy csontvázrészletek esetében
morfológiai–antropológiai módszerekkel,
à mikroszkópos módszerekkel,
à immunológiai módszerekkel
à mitochondrialis és nuclearis DNS kimutatá-
sával.
A csontváz alapján történõ
nemmeghatározás
A csontváz nemi különbségére már korán
felfigyeltek, Colombus Realdus a Pádauai
Egyetemrõl a „De re anatomica” címû mûvé-
ben 1559-ben ismertette elõször a medence ne-
mi különbségeit.
§
A csontváz nemi jellegzetességei lehetnek
kvalitatív morfológiai jelek, amelyek anató-
miai leírással rögzíthetõk, illetve metrikus
adatok, melyeket abszolút méretekkel vagy
jelzõkkel lehet meghatározni. A csontvázon az
alaktani jelek a nemi érés idején a másodlagos
nemi jellegekkel együttesen alakulnak ki.
A kétféle módszer értékelhetõsége tekinte-
tében a vélemények megoszlanak, a gyakorlat-
ban azonban az anatómiai jellegzetességek
megfigyelése és leírása általában önmagában is
elegendõ.
Egész csontváz vizsgálata alkalmával az
egyén neme 95–97%-os biztonsággal megha-
tározható. E tekintetben a leghasznosabb a
medence és a teljes koponya vizsgálata, nemi

21-1. táblázat A koponya nemi különbségei

Koponyarészek Férfi Nõ

A koponya átlagos 755 g 595 g

súlya
A koponya átlagos 1450 ml 1300 ml
térfogata
A koponyacsontok Erõsebbek, vastagabbak, az izomtapadási Gyengébbek, vékonyabbak, az izomtapadá-
általában érdességek kifejezettebbek si érdességek kevésbé fejlettek
Fali dudor Gyenge Kifejezett
Csecsnyújtvány Nagyobb Kisebb
Homlokcsík Inkább hátrafelé dõl Inkább függõleges
Homlokdudor Gyenge Kifejezett
Orrgyök A glabellaris tájékhoz képest behúzódott Behúzódás nincs vagy sekély
Az orbitabemenet Szabálytalan négyszögletes Kerek
alakja
Az orbita peremei Lekerekítettek Élesek
Az arckoponya Az agykoponyához viszonyítva relatíve Az agykoponyához viszonyítva relatíve ki-
egészben nagyobb sebb (ezért az orbiták nagyobbnak tûnnek)
Állkapocs Nagyobb Kisebb
Állkapocsszöglet Derékszöghöz közelít (öregkorban a fo- Tompaszögû
gak kihullása és az állkapocs sorvadása
miatt férfiakon is tompaszögû leszaz
angulus
Metszõfogak Szélesebbek Keskenyebbek
Szemfogak Hosszabbak Rövidebbek
Õrlõfogak Az alsó molarosok, különösen III. gumóinak
száma gyakran kevesebb a szokásosnál
§ 21. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS / 367

a b

21-4. ábra Férfi (a) és nõi (b) koponya

jellegzetességek találhatók azonban a comb-

csonton, felkarcsonton, a szegycsonton és a la-
pockán is.
A koponya jellemzõi a nem meghatáro-
zás szempontjából (21-4. ábra). A teljes ko-
ponya vizsgálata alapján a nem 85–95%-os biz-
tonsággal meghatározható, míg ha állkapocs
nem áll rendelkezésre, a vélemény biztonsága
mintegy 80%-os lehet csak.
A véleményalkotás szempontjából a kvali-
tatív különbségek elsõsorban a meghatározó-
ak, a kvantitatív eltérések kisebb jelentõségûek.
Ezen utóbbiak közül a koponya ûrmérete, sú-
lya, illetve az állkapocsszöglet kiemelendõ.
Több szerzõ jelentõséget tulajdonít a fogazat
nemi különbségének is, a maradandó fogakon
kétségtelen, hogy mutatkozik némi eltérés, né-
hány fog vizsgálata alapján azonban a nemet
megalapozottan véleményezni nem lehet.
A koponya nemi különbségeit a 21-1. táb-
lázatban foglaljuk össze.
A medence nemi jellegzetességei (21-5.
ábra). A medence nemi jellegzetességei általá-
ban a pubertás idején fejlõdnek ki, bár számos
vizsgálatban értékelhetõ különbségek kerültek 21-5. ábra Férfi (a) és nõi (b) medence
368 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
21-2. táblázat A medence nemi különbségei
Medencerészek Férfi Nõ

A medence csont- Erõsebbek, az izomtapadási érdességek kifeje- Gracialisabb, izomtapadási érdességek

ja általában zettebbek kevésbé kifejezettek
Csípõlapátok Inkább függõlegeshez közelítenek Nagyobb mértékben kifelé dõlnek
Crista iliaca Inkább S alakban görbült
Medencebemenet Keskeny, kártyaszív alakú Haránt ellipszis alakú
A medence ürege Hosszabb, szûkebb Alacsonyabb, tágasabb
Keresztcsont Magasabb, keskenyebb, egyenletes hajlású Alacsonyabb, szélesebb, hajlása rend-
szerint a III. keresztcsigolya magasságá-
ban megtört
Incisuria ischiadica Szûkebb, az alkotó csontszélek hegyesszög- Csaknem derekszögû, nyitott
major ben találkoznak, alakja U-hoz hasonló
Foramen Ovális, hosszabbik tengelye függõleges Alacsony, széles, háromszögletû
obturatum
Acetabulum Nagyobb, szélesebb és inkább oldalfelé tekint Kisebb, helyzete inkább antero lateralis
Angulus pubis Hegyesszögû Derékszögû, illetve tompaszögû

leírásra újszülöttek medencéjének alakja és mé- A nem meghatározása szövetekbõl

retei alapján is.
Felnõttek esetében a medence vizsgálata
segítségével a nemet 90–97%-ban helyesen le-
het meghatározni. A minõségi jellemzõk érté-
kelése és részletes leírása itt is hasznosabb, mint
a metrikus adatok rögzítése.
A gyakorlati munkában legeredményeseb-
ben felhasználható nemi különbségeket a 21-2.
táblázat ábrázolja.
A combcsont, a felkarcsont, a lapocka
és a szegycsont nemi különbségei is ismertek,
kizárólagos vizsgálatukkal azonban a nem csak
30–50%-os biztonsággal határozható meg.
Amennyiben egész csontváz vizsgálatá-
ra van lehetõség, célszerû a nemi jellegzetessé-
geket mutató valamennyi csontvázrészletet
külön-külön értékelni, és ezek alapján össze-
foglaló véleményt elõterjeszteni a nemre vo-
natkozóan. A különbségek ugyanis az egyes
csontokon, illetve egyes csontrészleteken nem
egyforma megjelenésûek, így a több csont érté-
kelése alapján adott vélemény mindenképpen
eredményesebb lehet. Csontvázrészlet vizsgá-
lata alkalmával szükséges feltüntetni a megha-
tározás valószínûségének fokát is.
A test különbözõ sejtjeinek mikroszkópos vizs-
gálata útján az esetek jelentõs részében a nem
meghatározható.
Elsõként Barr és munkatársai figyelték
meg 1949-ben, hogy nõstény macska idegsejt-
jének magjában nyugvó sejtben is kimutatható
a maghártyához tapadó, jól elkülöníthetõ kép-
let alakjában a nemi kromatin. A késõbbi
vizsgálatok kimutatták, hogy jelenléte az em-
beri sejt szöveteiben is általános, a nyálkahár-
tya, a bõr, simaizom, a szívizom stb., magjai-
ban az X-kromoszóma interfázisban is elkü-
lönül, bazofilre festõdõ képlet alakjában a sejt-
magok 30–70%-ában kimutatható. Az ún. ne-
mi kromatin mintegy 0,8–1,2 mikrométer át-
mérõjû, bikonvex lencséhez hasonló. Férfiak
sejtmagjaiban hasonló struktúrát legfeljebb
10–15%-ban észlelhetünk (21-6. ábra). Kimu-
tatása mindaddig lehetséges, amíg az auto-
litikus folyamatok következtében a sejtek
magfestése el nem tûnik. A nemi kromatin a
polimorf magvú leukocyták magjaiban mint
§ 21. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS
21-6. ábra Barr-test, X-kromoszóma szõrtüszõhám-
sejtben (Feulgen-festés) (Bujdosó Gy anyagából)
„dobverõ” nyúlvány jelenik meg. Ez a szintén
basofil festõdésû, 1,5 mikrométer átmérõjû
nyeles képlet, nõi nemre utal, amennyiben a fe-
hérvérsejtek 1–2%-ában megtalálható. Az
autolitikus folyamatok a kimutatást meg-
henezítik, a halál után 6 órán túl az értékelés
bizonytalan lehet.
Jellegzetesen festõdik az Y kromoszóma
is, különbözõ, elsõsorban hámeredetû sejtek-
ben fluoreszcens festéssel mutatható ki, és je-
lenléte az ismeretlen holttestrész férfi eredeté-
re utal (21-7. ábra).
A mitokondriális DNA a nõi nemre speci-
fikus. A nem megállapítására – ha arra lehetõ-
ség van – a legalkalmasabb módszer.
21-7. ábra Y-kromoszóma szõrtüszõ-hámsejtben
(atebrinfestés, fluoreszcens mikroszkópos felvétel)
(Bujdosó Gy anyagából)
/ 369
A nem meghatározása molekuláris
genetikai módszerekkel
Az X-, illetve Y-kromoszóma olyan speci-
fikus részeket tartalmaz, amelyek részben még
az autolízis elõrehaladtával is kimutathatóak.
A szöveti DNS kivonása, enzimatikus hasítása
után a nemre jellegezetes szekvenciák (pl.
amelogenin) akár néhány sejtbõl izolálhatóak
(a módszer elméleti alapjait lásd a vércso-
port-meghatározással foglalkozó fejezetben).
CSONTELVÁLTOZÁSOK – BETEGSÉGEK
A csontok elváltozásaiból bizonyos beteg-
ségekre is lehet következtetni:
à Congenitalis betegségek: spina bifida,
craniostenosis, hydrocephalus.
à Fertõzõ betegségek: lepra, syphilis, tbc.
à Traumás károsodás: protézis, gyógyult tö-
rés nyomai (callus).
à Degeneratív elváltozások: különbözõ
arthritisek, osteoarthrosis ankylopoetica,
spondylitis, (Osgood–Schlatter-kór), tube-
rositas tibiae necrosis (Köhler-betegség), os
naviculare tarsi elhalása (Perthes–Legg–
Calvé-kór).
à Keringési betegségek: aortaaneurysma
nyoma sternumon, Perthes-betegség (fe-
murfej necrosis).
à Anyagcsere-betegségek: osteoporosis, ac-
romegalia, Paget-kór, óriásnövés.
à Csontdaganatok: osteoid osteoma, osteo-
sarcoma, chondrosarcoma.
A TESTMAGASSÁG
ÉS A TESTTÖMEG MEGHATÁROZÁSA
Az egyes csontrészek nagysága, a test-
magasság és a testtömeg között kapcsolat
figyelhetõ meg. Magzatok, újszülöttek eseté-
ben a csontok méretébõl az érettségre, illetve a
terhesség idõtartamára lehet következtetni. E
370 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
témakörben utalunk Fazekas és Kósa össze-
foglaló mûvére.
Felnõttek esetében leginkább a csöves cson-
tok hosszúsága az, amelynek alapján követ-
keztetni lehet egy ismeretlen személy testma-
gasságára. Különbözõ formulákat dolgoztak
ki, melyeknek szórása meglehetõsen nagy, így
megbízható eredmény csak több csont alapján
történõ értékeléstõl várható. Viszonylag leg-
pontosabban a femur méretébõl lehet a testma-
gasságra következtetni (21-3. táblázat).
21-3. táblázat A testmagasság számítása SjØvold
(1990) szerint
0,462 x humerus legnagyobb hossza + 19,00 cm
0,378 x radius legnagyobb hossza + 74,70 cm
0,461 x ulna legnagyobb hossza + 46,83 cm
0,271 x femur legnagyobb hossza + 45,86 cm
0,329 x tibia legnagyobb hossza + 47,34 cm
0,359 x fibula legnagyobb hossza + 36,31 cm
Amennyiben több csont mérésére van lehe-
tõség a kapott értékek átlaga adja a legvalószí-
nûbb testmagasságot. Számos formulát dol-
goztak ki töredékes csontok méreteibõl történõ
testmagasság-számításra is, ezek alkalmazása
esetén azonban a hibahatár sokkal nagyobb.
A csöves csontok – elsõsorban a humerus, a
femur és tibia – hossza és kerülete alapján az is-
meretlen személy testsúlya is becsülhetõ.
AZ ÉLETKOR-MEGHATÁROZÁS
CSONTOK ÉS FOGAZAT ALAPJÁN
Az élet folyamán az ember szövetei, sejtjei
folyamatosan megújulnak, változnak. Az élet-
korral kapcsolatos változások leginkább a fo-
gazaton és a csontokon követhetõk nyomon,
ezért ismeretlen személy életkorát legponto-
sabban ezek alapján becsülhetjük még akkor is,
ha a holttest viszonylag ép állapotban kerül
vizsgálatra.
Az életkor-meghatározáshoz használt
módszerek kidolgozását olyan vizsgálatok tet-
§
ték lehetõvé, melynek során biztosan ismert
életkorú elhaltak jellegzetességeit csoportosí-
tották, és ezek segítségével olyan táblázatokat
dolgoztak ki, melyek az életkor becslését lehe-
tõvé teszik.
Magzatok, újszülöttek esetén a testmére-
tek, illetve a csontosodási magvak azok, ame-
lyek az életkor becsléséhez leginkább segítséget
nyújtanak. A tejfogak megjelenése a 4. életév
körüli ideig viszonylag megbízható adatokat
szolgáltat. A fogváltás alapján a 6–13. év kö-
zötti személyek életkora becsülhetõ. A 13–20.
év közötti személyek életkorát leginkább a csö-
ves csontok epi- és diaphysis záródása, illetve a
csontosodási magko alapján lehet meghatá-
rozni. Az ezt követõ életkorokban a fogazat, a
koponya, a medence és a csöves csontok azok,
amelyek az életkor hozzávetõleges becslését le-
hetõvé teszik.
Életkorbecslés a fogváltás alapján
A fogak állapotából a méhen belüli élettõl a
12–13. életévig terjedõ intervallumban végez-
hetõ korbecslés. Ennek alkalmával a fogak
meszesedésének kezdõ idõpontját, a zománc
fejlettségének állapotát, a fogazat elõre töré-
sét, a fogváltás bekövetkeztét szükséges vizs-
gálni.
A fogaknak a fogsorba történõ beilleszke-
dése viszonylag hosszú folyamat, lezajlásához
általában 0,5–1 év szükséges. A fogak elõre tö-
rése és a fogváltás ezen kívül egyéni különbsé-
geket is mutathat. Az életkorbecslés pontosabb
akkor, ha a dentitio folyamatát jól elkülöníthe-
tõ fázisokra osztjuk, amelyeket külön vizsgá-
lunk.
A fogáttörés folyamatában Schranz három
fázist különít el:
1. A fogzacskóban ülõ fog koronája az áll-
csontgerincen keletkezett nyíláson áthatol,
de a gingivát nem fúrta át. A gingiva elõre
domborodik, duzzadt, a fog szabad szem-
mel nem látható, de tapintható, akár rönt-
genfelvételen, akár csontvázmaradványon
kimutatható.
§ 21. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS / 371

21-1. táblázat A fogzás megközelítõ lefolyása

Tejfog Meszesedés A zománc fejlett- A zománc telje- Eruptio Gyökér teljesen

kezdete sége születéskor sen kifejlõdött kifejlõdött
Felsõ fogsor
I. 4. magzati hónap 5/6 1 1/2 hónap 7–8 hónap 1 1/2 év
II. 4 1/2. magzati hónap 2/3 2 1/2 hónap 9 hónap 2
III. 5–6. magzati hónap 1/3 9 hónap 15–18 hónap 3 1/2 év
IV. 5. magzati hónap összefüggõ 6 hónap 14–16 hónap 2 1/2 év
csücskök
V. 6–8. magzati hónap izolált csücskök 1 hónap 20–24 hónap 3 év
Alsó fogsor
I. 4 1/2 magzati hónap 3/5 2 1/2 hónap 6–7 hónap 1 1/2 év
II. 4 1/2 magzati hónap 3/5 3 hónap 10–12 hónap 1 1/2 év
III. 5–6. magzati hónap 1/3 9 hónap 15–18 hónap 3 1/2 év
IV. 5. magzati hónap összefüggõ 5 1/2 hónap 14–16 hónap 2 1/2 év
csücskök
V. 6–8. magzati hónap izolált csücskök 10 hónap 20–24 hónap 3 év

2. A fog koronája áthatol a gingiván, de a rá- elváltozásait külön-külön kell értékelni, és

gósíkot még nem érte el.
3. A fogkorona beilleszkedett, elérte a rágósí-
kot és illeszkedik az antagonistával.
A fogzás megközelítõ lefolyására vonatko-
zóan a 21-4. táblázat nyújt felhasználható
adatokat.
A maradandó fogazat életkori
változásai
A fogazat állapota felnõtt egyénnél bi-
zonytalanabbul jelzi az életkort, mint ahogyan
az a fogváltás idején meghatározható. Vannak
ugyanakkor olyan fiziológiás, illetve patológiás
elváltozások, amelyek az életkor elõrehaladtá-
val alakulnak ki, az egyéni variációk azonban
igen jelentõsek.
Az életkor meghatározásához az alábbi je-
lenségeket kell figyelembe venni:
1. Abrasio: a rágófelszín élettani kopása,
amely a fiatal korban elkezdõdik és az élet
folyamán fiziológiás jelenségként folytató-
dik. A rágófelszín kopása mértékének
megállapításakor a frontfogak és az õrlõk
az életkorra a legkifejezettebb kopási fok a
jellemzõ. Az antagonista fogak érintkezési
pontjain található kopás az életkor-megha-
tározásnál nem vehetõ figyelembe.
A fogkopás életkor szerinti elõrehaladása
(Broca és Baume szerint):
– 30 éves korig a zománcra terjed,
– 40 éves korig eléri a dentint, amely sár-
gásan tûnik át,
– 50 éves korig a szabaddá váló dentin fo-
kozatosan elbarnul,
– 60 éves korig a rágófelszín zománcállo-
mánya teljesen lekopott, a felület barna
színû,
– 70 éves korig a dentin sötétbarna, a ko-
pás fokozatosan a fognyakig terjed.
2. A szekunder dentin: állománya az öre-
gedéssel párhuzamosan szaporodik, elõbb a
pulpa ürege, majd a foggyökér szûkül be. A
gyökércsatorna beszûkülésének meghatá-
rozása utalhat az életkorra. Röntgenfelvé-
telen mérve három helyen a canalis dentis és
a gyökér átmérõjét a kettõ hányadosa az
ún. gyökércsatorna-hányados az öregedés
során csökken. Átlagos értéke 10–20 év kö-
372 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
zött 1,5–2, míg 70–80 éves kor között 0,6–
0,8 között van.
3. A cementappozíció: a kor elõrehaladtával
lassan és folyamatosan következik be, bár
patológiás állapotukban megjelenése fiata-
labb életkorban is elõfordul.
4. A gyökér felszívódása: az öregedéssel
elõrehalad, idõs egyéneken mindig megfi-
gyelhetõ, a jelenséget azonban patológiás és
nem fiziológiás állapotnak tartják.
5. A gyökér transparentiájának fokozó-
dása: a dentincsatornák fokozatos beszû-
külésének következménye. Ezek átlagos
átmérõje fiatalkorban 3,2 mm, 50 év felett
1,6 mm, 70 év felett 1,2 mm. A folyamat ki-
fejlõdését kóros állapotok kevéssé befolyá-
solják, így jó élettani jelzõnek tekinthetõ.
6. Az atrophia senilis alveolaris: élettani
öregedési jelenség, a csontos fogágy reg-
ressziója, amely a fokozott csontfelszívó-
dásnak a következménye. Különbözõ kóros
állapotok, parodontopathiák e sorvadás
megjelenését felgyorsítják, így az életkor-
meghatározás alkalmával a csontok sorva-
dása mellett az esetleges paradontosist is fi-
gyelembe kell venni.
A fogazat egyes jellegzetességei csak több-
kevesebb biztonsággal engedik meg az életkor
becslését. A hibahatár csökkentése érdekében
dolgozta ki Gustavson módszerét, amelynek
lényege, hogy az ismertetett hat jelenség mind-
egyikét 0–3 közötti értékben besorolja, majd a
megállapított hat értéket összeadja. Az egyes
jellemzõk tekintetében mutatkozó eltérések
egymást kiegyenlíthetik, így az életkorbecslés
lényegesen pontosabb, és a számszerû érték
alapján egy tapasztalati regressziós egyenes fel-
használásával következtetni lehet az ismeretlen
személy biológiai korára.
Az életkor becslése a csontosodási
magvak alapján
Az emlõsök és ezen belül az ember csontjai
is különbözõ csontosodási magok összeolva-
dásából alakulnak ki. Érett újszülöttben mint-
§
egy 450 csontosodási mag figyelhetõ meg
makroszkóposan vagy mikroszkóposan, ezek
késõbbi egyesülése miatt azonban a felnõtt
egyén csontváza csupán 206 csontból áll. Érett
újszülöttben a hosszú csöves csontok teste és a
csontváz más része már csontos állományú, a
csöves csontok epiphysisei azonban még por-
cosak. Csontosodási mag a következõ hat
epiphysisben ismerhetõ fel:
– a felkarcsont közeli vége,
– a combcsont távoli vége,
– a sípcsont közeli vége,
– az ugrócsont,
– a sarokcsont,
– a köbcsont.
Az újszülött érettségét ezen csontosodási
magvak jelenléte alapján lehet megállapítani.
Az ezt követõ életkorokban a csontosodási
magvak megjelenése alapján az életkor vi-
szonylag jól becsülhetõ. A fogváltás lezajlása
után, 14–23 életév között az elcsontosodás fo-
lyamatából lehet leginkább a biológiai életkorra
következtetni.
Az életkor meghatározása a csontok
alapján
A csontozat részérõl mutatkozó és az élet-
korral összefüggõ elváltozások különbözõ te-
rületeken jelennek meg. A leggyakrabban fel-
használt területek a koponyavarratok álla-
pota, a csöves csontok elváltozásai, a sym-
physis és a bordaporcok.
A koponyacsontok elcsontosodásának
mértéke korábban szinte egyeduralkodó mód-
szer volt a paleoantropológusok között az élet-
kor becslésére. A koponyatetõ varratai 24–25
éves kort követõen fokozatosan elcsontosod-
nak úgy, hogy elõször a diploe magasságában
indul meg az összeolvadás, majd ez elõbb az
endocranialis, késõbb az ectocranialis felszínre
terjed rá. A koponyavarratok külsõ része egyes
esetekben még késõ öregkorban is nyitott le-
het.
A koponyavarratok közül külön-külön,
szakaszosan kell vizsgálni a sutura coronaria, a
§ 21. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS
sutura sagittalis és a sutura lambdoidea terüle-
tét, 0–4 fokozatú skálán megadva a csontoso-
dás mértékét. Ezek összeadása útján nyerjük
az ún. elcsontosodási együtthatót, amelynek
alapján megfelelõ táblázatokból az életkor
meghatározható.
A koponyavarratok által történõ életkor-
becslés nem megbízható, az esetek többségé-
ben lényegesen magasabb életkor kerül megha-
tározásra, mint a kérdéses egyén tényleges ko-
ra.
A felkarcsont és a combcsont proximalis
végein a trabeculák állapotából következtet-
ni lehet az egyén biológiai életkorára. Az öreg-
kori sorvadás a csontokon térfogatcsökkenés
nélkül zajlik le, de az állomány igen jelentõs
pusztulásával jár, amely a trabeculák felszívó-
dásában, a velõüreg megnagyobbodásában, a
csontgerendák között üregképzõdésben, illetve
a corticalis elvékonyodásában nyilvánul meg.
Mindezek eredményeként a csontok fajsúlya is
csökken.
Az életkorbecslés céljából a felfûrészelt fel-
karcsont, illetve combcsont területén vizsgál-
juk a velõûrkúp elhelyezkedését, annak ma-
gasságát, a fejecsekben és a trochanterekben a
poroticus üregek kialakulását, illetve a corti-
calis elvékonyodását. Ezek együttesen teszik
lehetõvé az életkor megközelítõ becslését.
A szeméremcsont facies symphyseosa, va-
lamint a bordák szegycsonti vége az életkorral
elõrehaladó változásokat mutat. Fiatalkorban
a facies symphyseus domború, rajta haránt irá-
nyú, kissé hullámos lefutású bordák és baráz-
dák helyezkednek el, a felszín ívelten hajlik át
a szeméremcsont és az ülõcsont irányába. A
kor elõrehaladtával a bordák és a barázdák ki-
egyenlítõdnek, ennek csak töredékei láthatók,
majd a szemérem- és ülõcsont felé is kialakul
egy éles perem. Késõbb a felület mérsékelten
besüpped és a peremek tarajszerûen a felszín
felé emelkednek ki.
Az egyes csontok alapján történõ életkor-
becslés meglehetõsen bizonytalan. Ennek elke-
rülése céljából Nemeskéri, Harsányi, Acsádi
(1960) olyan egyeztetett életkor-meghatározá-
si módszert dolgozott ki, amely figyelembe ve-
/ 373
szi a koponyatetõ belsõ felszínének varratel-
csontosodását, a felkarcsont és combcsont
proximalis epyphysiseinek, valamint a szemé-
remcsont facies symphyseosának elváltozásait
is. A módszert Gustavson fogazat-életkorbecs-
lési eljárásával kombinálva felnõtteknél +/–
2–2,5 év szórással 80–82%-os biztonsággal le-
het a biológiai életkort meghatározni.
EGYEDI SZEMÉLYAZONOSÍTÁS
SZUPERIMPOZÍCIÓS
SZEMÉLYAZONOSÍTÁS
Az arc- és agykoponya csontjai többé-
kevésbé követik a fej és az arc formáját, és ezt a
hasonlóságot már évszázadokkal ezelõtt fel-
használták arra, hogy ismert személyek kopo-
nyáit a róluk készült festményekkel vagy szo-
borábrázolásokkal vessék össze. Ebbõl az eljá-
rásból fejlõdött ki a szuperprojekciós vagy
szuperimpozíciós személyazonosítás, amely-
nek alkalmával a feltételezett egyénrõl ké-
szült fényképfelvételeket (személyazonos-
sági igazolvány képet, bûnügyi nyilvántartás
felvételeit vagy amatõr képeket) hasonlíta-
nak össze az ismeretlen személyazonossá-
gú holttest koponyájával (21-8. ábra).
A vizsgálat alkalmával mind a fényképen
ábrázolt személyrõl, mind a koponyáról részle-
tes anatómiai, antropológiai leírást kell készí-
teni, amelyben elsõsorban a kvalitatív, tehát a
mérésekkel nem rögzíthetõ jellegzetességek le-
írására szükséges a hangsúlyt fektetni.
Amennyiben a fénykép beállítása azt lehetõvé
teszi, mind annak, mind a koponyának meg
kell határozni az értékelhetõ antropológiai mé-
reteit is.
A leírás és a mérések elvégzése után a ko-
ponyát pontosan olyan helyzetbe szükséges be-
állítani, mint ami a fényképen ábrázolódik,
ügyelve arra, hogy az állkapocs helyzete a fizi-
ológiásnak megfelelõ legyen (az állkapocs vizs-
gálata nélkül az eljárás csaknem használhatat-
lan, és nagyobb mértékû foghiányok az értéke-
lés biztonságát jelentõsen rontják).
374 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
a b
c az ún. plasztikus rekonstrukciónak, amikor
21-8. ábra Ismeretlen férfi koponyája (a); a feltéte-
lezett személy arcképe (b) és szuperimpozíció (c)
Antropológiai vizsgálatok alkalmával a
fejet, illetve a koponyát valamilyen alapbeállí-
tásban vizsgálják. Ezek közül leginkább elfo-
gadott az antropológiai gyakorlatban az ún.
„frankfurti vízszintes”, amely kb. a szembe
nézõ normál fejtartásnak felel meg. Az alapál-
lást négy anatómiai pont határozza meg, a ké-
toldali csontos külsõ hallójárat legmagasabb
pontját és a kétoldali csontos szemüreg beme-
nete peremének legalsó pontját összekötõ víz-
szintes sík. A gyakori aszimmetria miatt a négy
pont ritkán esik egy síkba, ilyenkor csak három
pontot veszünk figyelembe, a jobb oldali orbita
bemenetétõl el lehet tekinteni.
A norma verticalis a koponya felülnézete,
amely a frankfurti vízszintesbe beállított agy-
koponya felülnézeti körvonalát jelenti. A nor-
ma lateralis a koponya oldalnézete, amelynek
§
elkészítéséhez a koponya középsõ nyílirányú
síkját függõlegesbe, a frankfurti horizontot
vízszintes síkba szükséges hozni. A rendelke-
zésre álló fényképfelvételek ritkán felelnek
meg az embertani kutatások elõírásainak, ezért
megfelelõ eszközzel kell a koponya beállítását
a rendelkezésre álló fényképfelvételnek meg-
felelõen elvégezni.
A fényképfelvételrõl és az annak megfele-
lõen beállított koponyáról ezután méretará-
nyos felvételeket vagy diapozitívokat készí-
tünk, amennyiben a technikai feltételek adot-
tak, vidoberendezéssel rögzítjük azokat. A
fénykép és a koponya egymásra vetítése során
vizsgáljuk az identikus anatómiai pontok egye-
zését vagy eltérését. Azonosság esetén nem
csak az egymásra vetítéskor kapható jó egye-
zés, hanem a metrikus adatokban sincs jelentõs
eltérés.
Az arckoponyán a lágyrészek többé-kevés-
bé követik a csontváz alakját, azok vastagságá-
ra, valamint az izomzat fejlettségére a csontok
morfológiai elváltozásaiból következtetni le-
het. Ez képezi a természettudományi alapját
a koponya öntvényét szobrászati módszerekkel
egészítik ki, és ily módon rekonstruálják az arc
formáját. A módszer eredményessége megha-
tározóan attól függ, hogy az adott populáció-
ra, nemre és az életkorra milyen specifikus
lágyrészadatokkal rendelkezünk. A plasztikus
arcrekonstrukció lényege, hogy a macerált ko-
ponyáról gipszmásolat készül majd, a standar-
doknak megfelelõ mérõpontokra – minimum
15 – kerül felhelyezésre a lágyrészeket helyet-
tesítõ plasztikus anyag. A módszer kiegészít-
hetõ a háromdimenziós optikai scannerrel
(3DOS), mely a hibahatárokat jelentõsen szû-
kíti. A megfelelõ csontos alap hiányában elsõ-
sorban az ajkak és a fülek megformázása bi-
zonytalan, jelentõs eltéréseket okozhat a hajvi-
selet, illetve a szõrzet ismeretlen volta is.
Sikeres lehet a többdimenziós lézersugaras
számítógép vezérelte arcrekonstrukció is.
A számítástechnikai módszerek fejlõdé-
sével ma már olyan programok is hozzáférhe-
tõk, melyek segítségével koponya csontrészek-
§ 21. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS
bõl kiindulva az anatómiai jellegzetességek
alapján részenként építhetõ fel az ismeretlen
személy portréja. A módszer bizonytalansága
miatt az eredményesség igen csekély, nagy
gyakorlattal rendelkezõ intézményeknél sem
haladja meg a 10–20%-ot.
A video-szuperprojekciós eljárás lénye-
ge, hogy az azonosítandó személyrõl rendelke-
zésre álló fényképet és a koponyát két kamera
veszi fel, megfelelõ helyzetben történõ beállítás
után, majd megfelelõ technikával a két kamera
által vett képet egymásra vetítik és ellenõrzik
az antropológiai mérõpontok illeszkedését.
A videoképek digitalizálása és kiértékelése
erre alkalmas programmal történik.
Személyazonosítás a fogazat
sajátosságai alapján
A fogazat egyéni jellegzetességei (a fogak
alakja, száma, elhelyezkedése, a fogsorok zá-
ródása stb.) alapján akár egyéni személyazo-
nosítás is lehetséges. A természetes sajátossá-
gok mellett olyan mechanikus vagy vegyi ár-
talmak következtében kialakult eltérések is
vannak, melyek jellemzõek lehetnek egy adott
személyre.
A különbözõ fogkezelések, fogtömések, a
fix és kivehetõ fogpótlások szintén alkalmasak
az egyéni személyazonosítás végzésére. Elõ-
feltételük, hogy olyan fogorvosi nyilván-
tartás álljon rendelkezésre, amely az azono-
sítás végzésére alkalmas. A hazai gyakorlatban
ez nem általános, bár a társadalombiztosítás
keretében történõ finanszírozás egyre inkább
megköveteli a fogászati státusok vezetését.
Leginkább az vezet eredményre, ha fellelhetõ a
kérdéses egyén fogpótlása alkalmával készített
gipszlenyomat, melynek segítségével akár évti-
zedekkel késõbb is egyedi személyazonosítás
végezhetõ el.
Személyazonosítás röntgenfelvétel
alapján
Az arckoponya egyes részein olyan anató-
miai variációk találhatók, amelyeket az egyé-
/ 375
ni személyazonosításban eredményesen lehet
felhasználni. Az arckoponya csontjai nem
szimmetrikusak, eltérõ lehet a fogak elhelyez-
kedése, a foggyökerek alakja stb. Ezen utóbbi
tekintetében elsõsorban a panorámafelvételek
a felhasználhatóak.
A legnagyobb variábilitást az orrmellék-
üregek mutatják, amennyiben az ismeretlen
személyrõl készült és az orrmelléküregeket áb-
rázoló röntgenfelvétel rendelkezésre áll, az is-
meretlen személy koponyájáról készült azonos
beállítású felvétel alapján akár az ujjlenyomat-
okhoz hasonló biztonsággal végezhetõ el az
egyéni személyazonosítás.
Gyógyult csonttörések, mûtéti csont-
egyesítések, mûtéti beavatkozások nyomai
olyan egyéni jellegzetességeket képezhetnek,
melyek segítségével – a korábbi röntgenfelvé-
telekkel összehasonlítva – értékes adatokhoz
juthatunk a személyazonosság megállapításá-
hoz.
Szerológiai személyazonosítás
Mint már azt az elõzõekben említettük, a
különbözõ vércsoportrendszerek antigénjei
nemcsak a vörösvérsejtekben találhatók meg,
hanem jelentõs részük a szövetekbõl is kimu-
tathatók.
Érzékeny módszerekkel a lágyrészekbõl,
csontokból, fogakból, eshetõlegesen a bõrfüg-
gelékekbõl (hajból) a vércsoport-tulajdonságok
kimutathatók.
Az emberi test valamennyi sejtje tartalmaz
dezoxiribonukleinsavat, a sejtmagban, illetve a
mitochondriumokban, és már néhány sejtbõl
meghatározhatók azok az öröklõdõ tulajdon-
ságok, melyek segítségével – korábbi vizsgálat
ismert eredménye alapján – a személyazonosí-
tás elvégezhetõ.
Amennyiben az ismeretlen személy feltéte-
lezett családtagjai élnek, a származásmeg-
állapításban alkalmazott módszerek segítségé-
vel ismeretlen csoporttulajdonságú egyén sze-
mélyazonossága is valószínûsíthetõ.
376 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
SZAKÉRTÕI ELJÁRÁS
TÖMEGKATASZTRÓFÁK
ÁLDOZATAINAK AZONOSÍTÁSÁNÁL
Tömegkatasztrófák (vasúti, légi balesetek,
természeti csapások) esetén vagy tömegsírok
feltárása alkalmával nagyszámú holttest, illet-
ve holttestrészlet azonosítására lehet szükség.
A nehézséget általában nem az azonosítás
módszerei, hanem az összetartozó holttestré-
szek felkutatása, a hozzátartozók és a szüksé-
ges elõzményi adatok beszerzése okozza.
A katasztrófák mérete és jellege különbözõ
szakterületen dolgozó személyek (rendõrség,
tûzoltóság, egészségügyi szolgálat, orvosszak-
értõk) összehangolt mûködését igényli. Igen
gyakori, hogy az áldozatok között külföldi ál-
lampolgár is van, így az azonosítást olyan
módszerrel szükséges végrehajtani, amely
nemzetközileg széleskörûen elfogadott. Az
Interpol 1984-ben ajánlásokat fogadott el a tö-
megkatasztrófák áldozatainak azonosításáról.
A katasztrófa helyszínét lezárva az elsõdle-
ges feladat a túlélõk felkutatása és szakszerû
orvosi segítségnyújtásban történõ részesítése.
A mûszaki mentéssel egy idõben kell megkez-
deni az elhaltak tetemeinek (holttestrészeinek)
összegyûjtését, melynek alkalmával különös fi-
gyelmet kell fordítani azok elhelyezkedésére,
egymáshoz való viszonyára, a fellelhetõ ruhá-
zati tárgyakra, ékszerekre, iratokra, csoma-
gokra stb. Amennyiben a személyazonosság
szempontjából értékes (pl. légi utaslista) adatok
rendelkezésre állnak, meg kell kezdeni a hoz-
zátartozók azonnali felkutatását és tõlük vala-
mennyi olyan információ beszerzését, melyek
az azonosításban segítséget nyújthatnak (öltö-
zet, személyes tárgyak, korábbi megbetegedé-
sek leírása, esetleges tetoválások, fogorvosi
nyilvántartás, fénykép, röntgenfelvétel, vér-
csoporteredmény stb.).
Az orvosszakértõi vizsgálat alkalmával elõ-
ször a makroszkópos leírás elõtt ismét ellen-
õrizni kell, hogy a holttestrészek esetleges
összetartozása mennyiben állapítható meg.
A boncolás és a személyazonosítás – a
megkapott elõzményi adatok – ezután már az
§
ismeretlen holttest azonosításával azonos mó-
don folyik.
A holttest elhelyezkedése, ruházata, sze-
mélyes értéktárgyai és boncolása után az esetek
túlnyomó részében a személyazonosság megál-
lapítható. Nagyfokban roncsolódott holttes-
tek (légi balesetek) esetén a személyazonosítás
eredményessége kisebb lehet, ilyenkor az eset-
leges röntgenvizsgálat elvégzése, a részletes fo-
gászati státus felvétele, a vércsoport- és a
DNS-vizsgálat vezethet eredményre.
Tömegsírok feltárását minden esetben ré-
gészeti módszerekkel szükséges végezni, pon-
tosan dokumentálva az egyes holttestek elhe-
lyezkedését. Az egyes holttest- (csontváz-)
maradványokat külön-külön kell tárolni a to-
vábbi vizsgálatig.
Értékes támpontot nyújthatnak ezen eset-
ben is a mellékleletek. Általános tapasztalat
szerint harci cselekmények esetén a melléklele-
tek alapján a katonák azonosítása többnyire
eredményes, ezek hiánya és az elõzmények
gyakran kétséges volta miatt azonban a polgári
személyek azonosságának megállapítása csak-
nem lehetetlen feladatot képez.
A HALÁL OKÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSA
Ismeretlen azonosságú holttest boncolása
vagy tömegkatasztrófák áldozatainak azon-
osítása esetén minden esetben nyilatkozni kell
a halál valószínûsíthetõ okára, erõszakos halál
esetén annak mechanizmusára is.
Amennyiben az autolitikus folyamatok
még nem elõrehaladottak, a halál okának meg-
állapítása általában nem jár nehézséggel.
Csontvázleletek vagy holttestmaradványok
vizsgálata esetén ez azonban nem mindig sike-
res, és az esetek egy részében csak valószínûsé-
gi vagy kizárásos vélemény adható. A sérüléses
eredetû csontelváltozások még több évvel a ha-
lál után is jól felismerhetõek, és eligazítást
nyújthatnak a halál okára is (pl. koponyalövés
esetén). Mérgezõ anyagok a szervezetben – a
csontszövetben is – viszonylag hosszú idõn ke-
resztül kimutathatók, ezért minden esetben
§ 21. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS
meg kell kísérelni az esetleges mérgezés toxi-
kológiai bizonyítását, illetve kizárását.
Tömegkatasztrófák áldozatainak vizsgála-
takor a halál okának megállapítása általában
különös nehézséget nem jelent, a kialakulási
mechanizmus vizsgálata, illetve a melléklelet-
ként észlelt esetleges természetes okú megbe-
tegedések a személyazonosság megállapításá-
hoz adhatnak segítséget.
TÖMEGSÍROK FELTÁRÁSÁNAK
ORVOSSZAKÉRTÕI FELADATAI
Az orvosszakértõ igénybevételére tömeg-
sírok feltárása során kerülhet sor, talált holt-
testek, holttestmaradványok – legtöbbször
csontvázmaradványok – vizsgálatakor. A tö-
megsírokra rátalálhatnak véletlenül, lakossági
bejelentésre és bûncselekmények elkövetõi ál-
tal. A tömegsír kihantolása a bizonyítási eljárás
során válik szükségessé az áldozatok számá-
nak, nemének, életkorásnak, a halál okának és
az áldozatok személyazonosságának megálla-
pítás céljából.
A tömegsírok feltárása speciális exhumá-
lás, ahol különös figyelmet kell fordítani az
eredményességet nagyban meghatározó ténye-
zõkre, különös tekintettel az eltemetés módjá-
ra. A tömegsírok feltárására is vonatkozik
egyébként a kihantolást szabályozó rendelke-
zés, mely szerint a kihantolást orvosszakértõ
jelenlétében kell lefolytatni. A holttestmarad-
ványok összeszedése mellett tekintettel kell
lenni az ún. mellékletekre (ruházat, használati
/ 377
tárgyak maradványai, lövedékek, kilõtt hüve-
lyek stb.). A szakszerû kihantolást követõen a
holttest maradványokat megfelelõ szakinté-
zetbe kell szállítani – igazságügyi orvostani in-
tézetek, bûnügyi technikai laboratóriumok –
ahol elvégzik a maradványok szakszerû elõké-
szítését, széjjelválogatását, majd vizsgálatát. E
vizsgálatok alapján az alábbi kérdésekre adhat
a szakértõ választ.
Harsányi és Földes (1972) szerint az alábbiak
vizsgálatára kerül sor:
1. Hány holttest volt a tömegsírban.
2. Az áldozat neme.
3. Életkor szerinti megoszlás.
4. Milyen sérülések vannak a holttesteken,
csontokon.
5. Mi lehetett a tömegsírokba temetettek ha-
lálának oka.
6. Bekövetkezhetett-e a halál egy adott idõ-
pontban, azaz milye idõre, hány évre tehe-
tõ a tetemek földben tartózkodási ideje.
7. Egyedi személyazonosítás.
A holttesteken talál sérülések jellegzetesek
lehetnek, pl. az élet kioltására és az eltemetés
módjára. Az építkezések kapcsán felszínre ke-
rülõ csontmaradványok elsõ vizsgálatát kiren-
delt orvosszakértõ végzi el, aki ha megállapítja,
hogy többszáz éves vagy annál régebbi leletrõl
van szó, akkor a hatóságon keresztül felhívja a
régészek figyelmét, mert elõfordulhat, hogy
tudományos, antropológiai szempontból is je-
lentõs leletrõl van szó. Az orvosszakértõ
együttmûködése az antropológussal, ezért is
értékes és rendkívül hasznos lehet.
 22. Igazságügyi pszichiátria
Kuncz Elemér
Az igazságügyi pszichiátria feladata a büntetõ
és a polgári eljárások során véleményt adni a
jogszolgáltatásnak mindazon kérdésekre, me-
lyek szakterületébe tartoznak. Gyakorlati, al-
kalmazott tudomány, melyet az igazságügyi
pszichiáter szakértõ szakismerete folytán és
tapasztalatai alapján felhasznál. Véleménye a
bizonyítási eljárás kiemelt jelentõségû része.
A szakvélemény beszerzésének szükségessé-
gét a Be. 68. § (2) fogalmazza meg: „Szakértõ
igénybevétele kötelezõ, ha az eldöntendõ kér-
dés tárgya kóros elmeállapot, kényszergyógy-
kezelés vagy kényszergyógyítás szükségessé-
ge.” A Pp. 177. § (1) úgy rendelkezik, hogyha
valamely ügy eldöntésében különleges szakér-
telem szükséges, szakértõt kell kirendelni.
A tárgyilagos orvosszakértõi gyakorlat
megkívánja, hogy a szakértõk a jogszabályban
elõírt kérdések megválaszolásához egységes
szerkesztési elvek alapján készítsék el vélemé-
nyüket. A szakvélemény három fõ részre tago-
zódik: felzet; leleti rész; vélemény.
à A felzet a személyi adatokat, a hatósági
megkeresés (vagy a magán-fél) indokait és
kérdéseit, az elõzményi adatokat, az ügy
tényállásának rövid ismertetését tartalmaz-
za. A tényállást célszerû (1) a nyomozó ható-
ság leírása, (2) a vádirat vagy végül (3) a tár-
gyaláson rögzített újabb adatok alapján rövi-
den összefoglalni.
à A lelet a személyes vizsgálatkor feltárt té-
nyeket, az explorációt, a pszichopatológiai
elemzést. a tanúvallomásoknak az orvosi
szempontból lényeges részeit és az esetleges
korábbi gyógykezelésekrõl szóló adatokat
foglalja össze.
à A vélemény a levont szakértõi következte-
tések elemzõen indokolt, tényszerû összeg-
zése, amelyben megalapozott állásfoglalás-
sal kell válaszolni az elrendelõ hatóság kér-
déseire. Az orvosszakértõ egyéb észrevételt,
felvetést csak akkor tesz, ha szakmai szem-
pontból lényegesnek tartja a kiegészítést. A
vélemény megfogalmazása során az orvosi
szakkifejezéseket magyar nyelven is adjuk
meg.
A szakértõi vélemény a bizonyítás egyik
láncszeme, a bizonyítékok közül kiemelt jelen-
tõségû, ezért a vizsgált egyén sorsára többnyire
meghatározó kihatással lehet.
Gyakori, hogy a szakértõt megidézik a tár-
gyalásra is, ahol szóban is elõ kell adnia a véle-
ményét, ott helyben kell megválaszolnia a bíró-
ság, az ügyész és az ügyvéd(ek), a vádlott és a
peres felek kérdéseit. Érvelnie kell, vitában kell
megvédenie a véleményét, esetleg módosítania
akkor, ha addig nem ismert, de meggyõzõ
újabb adatokat tárnak elébe.
Nemcsak a szakértõ kerülhet azonban ilyen
helyzetbe, hanem a kezelõorvostól is kérhetnek
ismertetést, véleményt betegérõl vagy beidéz-
hetik, hogy a bizonyítási eljárásban meghall-
gassák, mint szakértõ tanút, hisz általános or-
vosi, ill. szakképesítéshez kötött orvosi tevé-
kenysége területén õ is szakértelemmel rendel-
kezik. Ezért is lényeges minden orvos számára
nemcsak az igazságügyi orvostan, hanem az
igazságügyi pszichiátria alapszintû ismerete is.
Érdemes megjegyezni, hogy az ilyen tár-
gyalási helyzetre célszerû külön felkészülni, hi-
szen az ügyész és az ügyvédek is ezt teszik, és
saját szempontjaik érvényesítése érdekében
380 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
sokszor támadják a szakértõ véleményének ag-
gályos vagy gyenge pontjait. Fontos, hogy a
szakértõ vagy a megidézett orvos ilyenkor is
szigorúan tartsa magát a kérdéshez, arra csak
kellõ megfontolás után adja meg a választ,
ügyelve kompetenciája határaira. Ügyelnie kell
arra is, hogy különösen a pszichiátriában nem
mindig adható ún. természettudományos pon-
tossággal meghatározott válasz, ezért legyen
óvatos a kategorikus igen-nem, mindig-soha
feleletekkel.
A leírt véleményben is, a tárgyalási helyzet-
ben is gyakori, hogy csak valószínûségi véle-
ményt lehet megfogalmazni, pl. a rendelkezés-
re álló adatok hiányossága, bizonytalansága,
diagnosztikus pontatlanságok stb. miatt. Jó
tudni, hogyha a szakértõ a „nagy valószínûség-
gel” vagy a „biztonsággal határos valószínû-
séggel” kifejezéseket használja egy-egy megál-
lapításánál, úgy azt az igazságszolgáltatás
többnyire el is fogadja. A szakértõ ne féljen
megtagadni a választ, ha a kérdés nem szakér-
tõi megítélés tárgyára vonatkozik, de attól se,
ha olykor – reálisan – „nem tudom”-mal kell
felelnie.
A PSZICHÉS ÁLLAPOT VIZSGÁLATA
BÜNTETÕÜGYEKBEN
Büntetõ eljárás során a büntethetõséget ki-
záró vagy korlátozó okok közül a kóros elme-
állapot lehetõségének van pszichiátriai szakér-
tõi vonzata. Ennek megállapítása, kórismézése
szakértõi feladat. A beszámíthatóságon, illetve
büntethetõségen a bûncselekményt elkövetõ
személy felelõsségre vonhatóságát kell érteni.
A Btk. (1978. IV. törvény) 24. §-a rendelke-
zik a beszámíthatóság kérdéskörérõl:
„(1) Nem büntethetõ, aki a cselekményt az el-
memûködés olyan kóros állapotában – így kü-
lönösen elmebetegségben, gyengeelméjûség-
ben, szellemi leépülésben, tudatzavarban
vagy személyiségzavarban – követi el, amely
képtelenné teszi a cselekmény következmé-
nyeinek felismerésére vagy arra, hogy a felis-
merésnek megfelelõen cselekedjék.
§
(2) A büntetés korlátlanul enyhíthetõ, ha az el-
memûködés kóros állapota az elkövetõt korlá-
tozza a cselekmény következményeinek felis-
merésében vagy abban, hogy a felismerésnek
megfelelõen cselekedjék.”
A fentiekbõl értelemszerûen következik,
hogy az vonható felelõsségre, aki beszámítha-
tó, azaz képes felismerni cselekménye követ-
kezményeit, illetve ennek a felismerésnek meg-
felelõen cselekszik. Ezt a kérdést teszi fel a ha-
tóság a szakértõnek, akinek alapos vizsgálat
után kell mérlegelnie, hogy a cselekmény idõ-
pontjában, illetve a vizsgálatkor fennállt-e va-
lamilyen kóros elmeállapot, s ha igen, akkor az
olyan mértékû volt-e, amely képtelenné tette
az elkövetõt mind a következmények felisme-
résére, mind pedig az annak megfelelõ cselek-
vésre (= beszámíthatóság hiánya), vagy csak
korlátozott volt abban (= korlátozott beszá-
míthatóság). Ez utóbbi esetben már nem kizárt
a büntethetõség, de a büntetés mértéke korlát-
lanul enyhíthetõ. Ha a szakértõ korlátozást
véleményez, akkor meg kell jelölnie annak
mértékét, azaz enyhe, közepes vagy súlyos fo-
kát. Ez a bíróságnak támpontot ad az ítélet
mérlegelése során az enyhítés mértékére.
A pszichiáter szakértõ tehát nem arról nyi-
latkozik, hogy a vizsgált személy „beszámítha-
tó”-e vagy sem, hanem arról, hogy észlelte
vagy nem az elmemûködés kóros állapotát, s
ha igen, az olyan volt-e, hogy képtelenné tette,
vagy csak valamilyen fokban korlátozta a cse-
lekménye következményeinek felismerésében
és a felismerésnek megfelelõ cselekvésben.
A kóros elmeállapot tág fogalom, de al-
kalmas arra, hogy a sokféle pszichés kórforma
gyûjtõfogalma legyen. A következõ kórállapo-
tok az igazságügyi pszichiátriai tevékenység
során megkülönböztetett jelentõségûek.
Elmebetegség (psychosis): többnyire tartós
megbetegedés, melyben a pszichés mûködé-
sek romlása oly mértékû lehet, hogy súlyosan
megzavarja a kognitív funkciókat (észrevevés –
gondolkodás – ítéletalkotás stb.), ezáltal a va-
lósággal a megfelelõ kapcsolatfelvételt, az ér-
§ 22. IGAZSÁGÜGYI PSZICHIÁTRIA
zelmi-hangulati életet és az akarati megnyilvá-
nulásokat, valamint a normális életvitelhez
szükséges alkalmazkodást.
A különféle psychosisok közül az organi-
kus megalapozottságúak szerepe kevésbé je-
lentõs az igazságügyi pszichiátria szempontjá-
ból. Az akut esetek tudatzavarral járnak. En-
nek megállapítása döntõ a véleményezésben
(pl. a delírium vagy a homályállapot). A króni-
kus esetekben személyiségdestrukció alakulhat
ki. Elõfordulhat pl. toxikus alapon (alkohol-
függõség vagy szerves oldószerek használata
során) vagy agysérülést követõen. Ezek tulaj-
donképpen organikus alapú személyiségzava-
rok, így az ott leírtak alkalmazhatók. Ha de-
mencia (is) észlelhetõ, akkor a szellemi hanyat-
lással kapcsolatos állásfoglalás érvényesül, pl.
az Alzheimer-kór.
Az ún. endogén psychosisok közül a leg-
fontosabb a schizophreniák szerepe. A meg-
betegedésben szenvedõk által elkövetett bûn-
cselekmények igen változatosak. A legproble-
matikusabb betegségcsoport diagnosztikus
szempontból is. Stransky iniciális deliktumnak
nevezte azt a jelenséget, ahol a cselekménnyel
jelentkezik a psychosis elsõ tünete, mivel ko-
rábban aktív tünetet nem észleltek. Megfogal-
mazása szerint ilyenkor a cselekmény raptus-
szerûen, pszichológiailag érthetetlenül – meg-
magyarázhatatlanul, szigetszerûen tör elõ a
korábban épnek tûnt személybõl. Csak ezután
manifesztálódnak a schizophrenia zajlásának
tünetei. A cselekmények kapcsán más esetek-
ben a pozitív és negatív tünetek széles skálájá-
val találkozhatunk (Crow I. és II. típusú
szindrómák). A vizsgálat a betegség meghatá-
rozó tüneteinek kimutatására irányul, ehhez
nélkülözhetetlen a kórelõzmény, a praemorbid
személyiség ismerete, a tüneteknek a magatar-
tást befolyásoló intenzitása, az érzelmi állapot
inadekvát volta (túlfûtöttsége vagy éppen a
sívársága), s mindezek kapcsolata, összefüggése
a cselekménnyel. Ma már általánosan elfoga-
dott, hogy nem exkulpálunk „generálisan”,
„sematikusan” (régebben az egyszer megállapí-
tott diagnózis nemcsak az aktuális ügyben, ha-
/ 381
nem a jövõben is kizárta a beszámíthatóságot).
Meg kell jegyezni, hogy a köztudattal ellentét-
ben, a schizophreniások bûnözése általában
alacsony számban fordul elõ, viszont a cselek-
mények között az erõszakos cselekmények do-
minálnak. Ezek végrehajtásában megfigyelhe-
tõ a látszólagos indokolatlanság (a nem-éplé-
lektani motiváció), a bizarr és sokszor brutális
elkövetési mód.
Az affektív kórképek közül a mániás ál-
lapotokban a hangulati emelkedettség, a foko-
zott késztetés, a kritikátlanság és a gátlások
csökkenése könnyen sodorja a beteget különfé-
le bûncselekményekbe, mint szerzõdésszegés,
csalás, rágalmazás, becsületsértés, közlekedési
vétségek, szexuális cselekmények stb. A véle-
ményezés során azt kell kimutatni, hogy a cse-
lekmény idõben és tartalmilag összefüggött-e a
mániás fázissal vagy nem. A depressziós álla-
pot legfeltûnõbb cselekménye a kiterjesztett
öngyilkosság, legtöbbször a súlyosan depresz-
sziós szülõ követi el a gyermek sérelmére, de
elõfordulhat párkapcsolatokban is. Depresszi-
ósok öngyilkossági kísérletei közveszély oko-
zással is járhatnak, pl. gyújtogatás, lövöldözés,
önrobbantás, közlekedési baleset stb.
A paranoiditás különféle mélységû for-
mái (reakció, személyiségfejlõdés, paranoia) el-
sõsorban a személyiség típusától (aszténiás
vagy szténikus) függõen alakul szenzitív vagy
expanzív jellegûvé, de az üldöztetés – akadá-
lyoztatás érzése általános érvényû. Tartalmilag
a származási, szerelmi, fanatikus, feltalálói,
féltékenységi, perlekedési és mérgeztetési túl-
értékelések, illetve téveseszmék észlelhetõk,
gyakran keveredve. A kérdés az állapot súlyos-
sága, ugyanis csak a psychosis szintjét elérõ ál-
lapotok a jelentõsek, mivel ezekben kapnak a
kóros tartalmak olyanfokú érzelmi töltést, ami
egyre jobban belehajszolja a beteget az irracio-
nális elhárításba, a támadó védekezésbe és ez-
által különbözõ bûncselekményekbe, pl. az „ül-
dözõ” likvidálásába. Sokszor a környezet is
gerjesztheti a betegség tüneteit, mivel a beteg
gyanakvó, bizalmatlan és a racionális ellenérve-
ket elutasítja. Más esetekben a környezet átve-
szi, elfogadja és tovább terjeszti a beteg
382 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
téveseszméit (indukált psychosis). A sajátos lo-
gikával beállított öncélú igazságkeresése sok-
szor korrigálhatatlan, ebben a folyamatban be-
csületsértések, rágalmazások, hamis vádak a
leggyakoribb cselekmények.
A mentális retardáció. Régebbi elnevezése a
gyengeelméjûségnek (így szerepel a törvény-
ben), ez az állapot az intellektus minden mód-
ját érinti, a kognitív funkciókat, a nyelvi- és
mozgásbeli kifejezéseket, a beilleszkedést és
az alkalmazkodást.
A BNO 10 négy fokozatot ír le, amelyek-
nek az átlagos mentális teljesítményhez viszo-
nyított alacsonyabb színvonalát elsõsorban a
MAWI-teszttel (Magyar Wechsler Intelligen-
cia-teszt) mérjük. Ennek feladatai alapján tisz-
tázható a szerzett ismeretanyag mennyisége és
annak felhasználása a verbálisan (VQ), illetve
a performációban (PQ) nyújtott teljesítmény
tekintetében, az elfogadott 100-as átlaghoz vi-
szonyítva. Az eredményt az intelligenciahá-
nyados (IQ) fejezi ki. A 35 alatti jelenti az
„idióciát” ( két fokozatban; a 20–34 közötti a
súlyos szellemi visszamaradottság, 20 alatti pe-
dig – ez gyakorlatilag már alig vizsgálható, - a
nagyon súlyos retardációt), a 35–49 közötti az
„imbecillitást”, az 50–69 közötti a „debilitást”,
70 felett az átmeneti zóna, majd a normális (át-
lagos) övezet következik. Az idióták nem von-
hatók felelõsségre, ritka közöttük a bûncselek-
ményt elkövetõ. Az imbecillisek büntethetõsé-
ge nem zárható ki, de általában korlátozott a
beszámíthatóságuk. A debilitás kórismézése
nem jelent szükségszerûen korlátozást, hiszen
az ilyen egyének között sok található, aki felis-
merheti a tettei következményeit s képes lehet
az annak megfelelõ cselekvésre, tehát beszá-
mítható.
Az intellektuális teljesítmény tesztvizsgála-
tokból származó számszerû adatai sohasem je-
lenthetik közvetlenül a kizárást vagy a korláto-
zás mértékét. Ezek csak tájékoztató jellegûek
(olykor félrevezetõek is lehetnek), amelyeket
össze kell vetni a vizsgált életvezetésérõl, min-
dennapi tevékenységérõl, a cselekmény jellegé-
rõl és az abban elfoglalt szerepérõl származó
§
adatokkal. Így a mentális retardáció kórismé-
zésének pszichiátriai megítélésekor minden
esetben egyénileg kell, minden körülményt fi-
gyelembe véve az összképet értékelni és a véle-
ményt kialakítani.
A szellemi lebomlás, leépülés (elbutulás,
demencia). A mentális teljesítmény csökke-
nésével járó, általában krónikus és progresszív
betegségfolyamatok következménye, kezelés
nélkül irreverzíbilis. Az egyszerû elbutuláson kí-
vül megjelenhetnek paranoid, depresszív,
maniform tünetek, illetve heveny zavartsággal
járó idõszakok is.
Számos központi idegrendszeri betegség
járhat elbutulással, amikor a korábbi élet folya-
mán megszerzett ismeretanyag, vagy annak al-
kalmazása károsodik. A vizsgált személynél
ezt a hanyatlást iskolai végzettségéhez, kör-
nyezetében elfoglalt társadalmi helyzetéhez,
tehát a megbetegedést megelõzõ teljesítmény
szintjéhez viszonyítva vesszük figyelembe.
Érthetõ, hogy egy eleve alacsonyabb intellek-
tusú személy elbutulása kevésbé feltûnõ, mint
ahol az elõzõ magasabb mentális teljesítményt
teszi tönkre a betegség. Elõfordulhat viszont,
hogy a rutinszerûen végzett munka a megszo-
kott körülmények között fennmarad és elfed-
heti a háttérben lassan kialakuló demenciát,
amit csak egy váratlan feladat megoldásának
csõdje vagy egy új helyzethez való alkalmazko-
dás elégtelensége okozta pszichés dekompen-
záció tesz nyilvánvalóvá. Mindezek nem té-
vesztendõk össze a normális öregkorban is elõ-
térbe kerülõ pszichofiziológiás jelekkel, mint a
fokozott vulnerabilitás, szenzitivitás, sértõdé-
kenység, egocentricitás, nehezülõ adaptáció.
A pontos nozológiai meghatározás sok ne-
hézségbe ütközhet: az alapul szolgáló beteg-
ségfolyamatok szövõdhetnek (pl. az idõskori
bántalmak és az érelmeszesedés), de a különbö-
zõ eredetû elbutulásoknak nincsenek markáns
differenciáldiagnosztikai jegyei, legfeljebb a
kiegészítõ vizsgálatok (pl. CT, MR, SPECT,
stb.) leletei utalhatnak egyes kórformákra. Az
viszont lényeges szakértõi szempontból is,
hogy bizonyos anyagcsere- vagy toxikus bán-
§ 22. IGAZSÁGÜGYI PSZICHIÁTRIA
talmak okozta demenciák megfelelõ kezeléssel
reverzibilisek lehetnek. A szakértõnek elsõsor-
ban a szellemi hanyatlás tényét és mértékét kell
megállapítania avégett, hogy a beszámítható-
ság korlátozott vagy kizárt voltát véleményez-
hesse. Adott esetben elegendõ lehet ún. tájéko-
zódó intelligencia vizsgálatot elvégezni, más-
kor szükséges a MAWI. A teszt az életkor át-
lagának megfelelõ szintet adja meg és ehhez
viszonyítjuk az egyén képességeit (IQ), mely
jelzi, hogy egy személy értelmi képessége ho-
gyan viszonyul az átlaghoz. Megkísérelték a
korral változó, illetve a korállandó altesztek ér-
tékeibõl meghatározni a leépülési, valamint a
demencia indexet, ezek azonban az IQ-val ki-
fejezett intellektuális teljesítményhez képest
kevéssé használhatók.
Tudatzavar minden olyan – többnyire átme-
neti – állapot, amelyre jellemzõ a homályos,
súlyosabb esetben a szûkült és/vagy borult
tudat, a pszichés megközelíthetõség és kap-
csolatfelvétel csökkenése vagy hiánya, vala-
mint a tér- és idõbeli tájékozatlanság.
Az optimális tudatszint csökkenésével járó
energetikai zavarok közül a soporosus-coma-
tosus állapot nem ad lehetõséget bûncselek-
mény elkövetésére, de az enyhébb bódultság, a
somnolentia már igen, s ugyanígy az ellenkezõ
irányú változást, a hipervigilitást okozó pszi-
chostimulánsok is, de jelentõségük annak elle-
nére is csekély, hogy újabban az ún. diszkó-
drogok jelentõsége növekvõ. Az epilepszia
több módon is okozhat tudatzavart, amit köd-
nek, homályállapotnak neveznek. Ilyen teneb-
rositast okoz a PM status, ennek forenzikus je-
lentõsége nincs. A pszichomotoros rohamok
idején, illetve a GM rohamot követõen észlel-
hetõ ködös állapotok nagyobb lehetõséget ad-
nak valamilyen agresszív, törvénybe ütközõ
cselekményre, de a gyakorlatban ezek is ritkák.
A pszichogén tudati változások, melyek gya-
korlatilag affektív hatásra beálló különféle be-
szûkülései a tudat terjedelmének, elõsegíthetik
az agresszív cselekmény létrejöttét. Indulatain-
kon azonban tudnunk kell uralkodni, így ön-
/ 383
magában a tudatszûkület nem elegendõ ahhoz,
hogy akárcsak korlátozó tényezõként figye-
lembe lehessen venni.
A Btk. 167. § ugyan kiemeli (privilegizál-
tan kezeli) az emberölési cselekmények közül
azt, ha valaki mást méltányolható okból
származó erõs felindulásban megöl, de a
méltányolható (azaz bizonyos mértékig erköl-
csileg menthetõ) ok megállapítása a bíróság
feladata és nem a szakértõé.
A tudatzavarokat a szakértõ rendszerint
nem észlelheti, már rég lezajlott, amikor a vizs-
gálatra sor kerül. A szakértõ gondos elemzése
szükséges a vizsgálatnál észleltek és a nyomo-
zati iratokban rögzített események összeveté-
sénél. A különféle tudatzavarok, különösen a
hirtelen fellépõk alkalmasak lehetnek súlyos
cselekmények, esetleg balesetek elõidézésére,
ilyen esetekben a szakértõ kénytelen a tanúval-
lomásokból is kiemelni a véleményezéshez
szükséges, orvosi szempontból releváns adato-
kat, holott a tanúvallomások értékelése bírói
feladat, mivel a vizsgálat idejére a tudatzavar
már megszûnt és a vizsgált többnyire különbö-
zõ fokban amnéziás a cselekmény körüli idõ-
tartamra.
A súlyos, azaz mélyreható tudatzavar (bo-
rult tudat) teljesen kizárhatja a beszámítható-
ságot.
A régebbi felfogás az explozív reakciók fo-
galmi körébe több változatot is felsorolt, mint
pl. a kóros indulat vagy a rövidzárlati cselek-
mény. Ezek használata háttrébe szorult az in-
dulati cselekményeknél (affektdelikktumok)
elõforduló mélyreható tudatzavar összefogla-
ló, meghatározó jellege miatt. Az újabb felfo-
gás a régebbi diagnosztikus tüneti kritériumok
helyett inkább jellemzõ vonásokként tárgyal-
ják azokat a jelenségeket, amelyek megléte va-
lószínûsíti az ilyen tudatzavar fennállását a
cselekmény idején, amikor a korlátozás vagy az
exkulpáció szóba jöhet, és azokat, amelyek ki-
zárhatóvá teszik a mélyreható tudatzavart és
így a cselekménykori beszámítási képesség
megtartottnak véleményezhetõ. Hasonló a
384 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
helyzet azokkal az ugyancsak indulati állapot-
ban, tudatzavarban elkövetett cselekmények-
nél is, ahol alkoholos befolyásoltság áll fenn.
(A szokványos ittasságot a szenvedélybetegsé-
geknél tárgyaljuk.)
A Btk. 25. §-ának elõírása szerint a bün-
tethetõséget kizáró rendelkezések nem alkal-
mazhatók annak javára, aki önhibájából eredõ
ittas vagy bódult (pl. kábítószer hatása) álla-
potban követte el a cselekményét. A fentebb,
az indulati cselekményeknél leírtakhoz hason-
lóan a régebbi irodalom számon tartotta az ún.
kóros (patológiás) ittasságot. Ennek számos
feltétele, diagnosztikus kritériuma fennállása-
kor a beszámíthatóságot kizárták, részleges
tünetegyüttes esetén (abortív kóros ittasság)
korlátozták. Ezek az állapotok is egyre inkább
a mélyreható tudatzavar kérdéskörébe soro-
lódnak be, eltekintve attól, hogy tüneteik
gyakran szokványos részegségnél is megtalál-
hatók, megnehezítve a diagnosztikus elkülöní-
tést.
A kábítószerek hatásának azonban semmi-
lyen formája nem minõsülhet ilyen „kóros”-
nak, hanem a szokványos részegség mintájára
önhibából eredõnek minõsül. A kábítószerek-
kel kapcsolatban a Legfelsõbb Bíróság Bün-
tetõ Kollégiumának 155. sz. állásfoglalása
szögezi le, hogy a kábítószerek és kábító hatá-
sú anyagok fogyasztásából eredõ bódult álla-
potok úgy értékelendõk, mint a szokványos ré-
szegség (azaz önhibából eredõnek), így nem
érinthetik a beszámíthatóságot.
Személyiségzavar. A személyiség a szociali-
záció során alakul ki és érik, a viselkedésre vo-
natkozó, a környezetbõl származó pozitív vagy
negatív visszajelzések eredményeképp (példa-
képek, nevelés, oktatás, szülõi és kortárs cso-
porthatások stb.) Ha ezek beépülnek a szemé-
lyiségbe, harmonikus alakulása lehetséges,
míg ha nem kellõen integrálódnak, akkor is-
métlõdõ frusztrációk, a környezet elvárása sze-
rinti meg nem felelés diszharmonikussá teszi a
fejlõdést, ennek következménye lehet a sze-
mélyiségzavar.
§
Vagy a személyiség egésze, vagy az összete-
võk közötti egyensúly, illetve részeinek minõ-
sége és kifejezõdése lehet az átlagtól oly mér-
tékben eltérõ, hogy emiatt szenvedhet maga az
egyén és miatta a környezete is. Ez az állapot
csak ritkán oka valamely bûncselekménynek, s
ha meghatározó szerepe nincs, legfeljebb azt
mondhatjuk, hogy elõsegíthette vagy meg-
könnyíthette a cselekmény létrejöttét, de pszi-
chiáter szakértõi szempontból korlátozó té-
nyezõként sem értékelhetõ. A beszámítható-
ságot csak annyiban és akkor érinti, ha megál-
lapítható, hogy a vizsgáltnál korábban is fenn-
állott a jelentõs személyiségzavar, amelynek ta-
laján olyan személyiségi reakció okozta a cse-
lekményt, mely elérte a psychosist, a kóros el-
meállapot szintjét.
A szexuális jellegû („Nemi erkölcs elle-
ni…”) bûncselekmények elkövetõinél gyak-
ran találhatunk olyan személyiségzavart, ahol
az ösztönélet aberrált és ebbõl ered a cselek-
mény motivációja, akár erõszakos végrehajtása
is. Ilyen cselekményeknél a puszta szexuális
aberrációt, az ösztönzavart nem lehet úgy érté-
kelni, hogy az érintette a beszámíthatóságot,
mivel a deviáns ösztönkésztetés nem lehet
olyan kényszerítõ erejû, hogy az elkövetõ ne
tudna ellenállni, ha akarna. Azaz tudatában
van cselekménye súlyának és képes arra, hogy
ennek megfelelõen cselekedjék.
A leírt kóros pszichés állapotok kórismézé-
se esetén tehát a bíróság a megalapozott vé-
leményt elfogadva folytatja az eljárást. Elõ-
fordul, hogy a szakértõ az ambuláns vizsgálat
alapján nem tud állást foglalni, ekkor lehetõség
van pszichiátriai osztályon történõ kivizsgálta-
tására is. A szakértõ javaslatára ilyenkor a bíró-
ság elrendeli az elmeállapot megfigyelését,
mégpedig, ha a gyanúsított szabadlábon van, a
területileg illetékes fekvõbeteg-intézetben,
vagy az elõzetes letartóztatásban lévõknél az
Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító In-
tézetben (IMEI) történik. A megfigyelés vizs-
gálati eredményét megküldik az elrendelõ ha-
tóságnak, onnan a szakértõknek, akik ezt fel-
használva terjesztik elõ véleményüket.
§ 22. IGAZSÁGÜGYI PSZICHIÁTRIA
KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS
Ha a szakértõ megállapította az elmemû-
ködés olyanfokú kóros állapotát, amely a be-
számíthatóságot kizárta s ezt a bíróság elfo-
gadva kimondta, hogy a vádlott nem büntet-
hetõ, a kényszergyógykezelés szükségessége
merül fel. A kényszergyógykezelés nem bün-
tetés, hanem intézkedés. Kettõs célja van: a
társadalom védelme, illetõleg a betegnek minõ-
sített vádlott gyógykezelésének foganatosítá-
sa. Errõl a Btk. 74. § (1) rendelkezik: „Személy
elleni erõszakos vagy közveszélyt okozó, bünte-
tendõ cselekmény elkövetõjének kényszergyógy-
kezelését kell elrendelni, ha elmemûködésének
kóros állapota miatt nem büntethetõ, és tartani
kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövet-
ni, feltéve, hogy büntethetõség esetén egy évi
szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene
kiszabni.”
A fenti feltételek együttes fennállása ese-
tén az IMEI-ben történik a gyógykezelés,
amelynek eredményességét, további szüksé-
gességét a bíróság, az IMEI állásfoglalását fi-
gyelembe véve, külsõ szakértõ bevonásával fél-
évente felülvizsgálja. A kezelés megszünteté-
sérõl vagy további fenntartásáról a bíróság
dönt. 2010. május 1.-tõl módosítás következett
be, mely szerint a kényszergyógykezelés legfel-
jebb a bûncselekmény szerinti cselekményre
megállapított tétel felsõ határának megfelelõ
ideig, életfogytig tartó szabadságvesztéssel is
büntetendõ bûncselekmény esetén legfeljebb
húsz évig tart. Ha ezt követõen az egészség-
ügyi törvényben meghatározott feltételek
fennállása miatt szükséges, a kényszergyógy-
kezeltet polgári pszichiátriai intézetben kell el-
helyezni.
Az enyhébb esetekben a bíróságnak értesí-
teni kell az illetékes egészségügyi szervet az el-
követõ kezelésének, gondozásának szükséges-
ségérõl, hogy az haladéktalanul megkezdhes-
sék az Egészségügyi Törvény rendelkezései
szerint.
/ 385
SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK
A szenvedélybetegségek olyan magatartás-
módot fejeznek ki, amelyben kémiai anyagok
révén az egyén függõsége alakulhat ki. (Nem
tárgyaljuk a játék-, gyújtogatási – stb. szenve-
délyeket.)
Az érintett személy annak ellenére sem ké-
pes lemondani a szer(ek) használatáról, hogy
tudja káros következményeit (pszichés, szo-
matikus, szociális), a társadalom tiltását és jogi
kihatásait. Azaz értékrendje szerint mindennél
jobban vágyakozik a szer hatására, - vagy a kí-
vánt eufória elérésére, vagy a hiányból fakadó
diszfória elkerülése érdekében.
Az alkohol kriminológiai jelentõsége
nemcsak igen nagy, hanem mind az alkoholos
befolyásoltságban, mind a krónikus alkoholiz-
mus (alkoholfüggõség) következményeként
elkövetett bûncselekmények számának emel-
kedése világjelenség.
A tudatzavaroknál említettük a Btk. 25.
§-át, mely szerint a 24. § rendelkezései nem
alkalmazhatók arra, aki a cselekményt ön-
hibájából eredõ ittas vagy bódult állapot-
ban követi el. Nem vitatható, hogy az ittasság
vagy más bódulat is valamilyen tudatzavarral
jellemezhetõ pszichés elváltozás, ezt a tényt
azonban a legtöbb ország büntetõ törvény-
könyve nem veszi figyelembe, mivel az alkohol
hatása általánosan jól ismert. Aki fogyasztja,
nemcsak számol a mámort okozó hatással, ha-
nem éppen azért is iszik. Az ittasságnak jelen-
tõs szerepe van a különféle bûncselekmények-
ben, így kriminológiai szempontból sem volna
célszerû az ilyen önhibából eredõ ittasságnak
vagy bódulatnak az elfogadása, ezért az elkö-
vetõ úgy felel a cselekményéért, mintha azt jó-
zan állapotban követte volna el. A szakértõ fel-
adata az ittasság jellegének és fokának vélemé-
nyezése, de azt a bíróság állapítja meg, hogy
önhibából származik-e.
A kábítószerek és a kábító hatású anya-
gok használata az utóbbi évtizedekben az
egész világon, így hazánkban is rohamosan
terjed. Büntetõjogi szempontból a kábítószer
megnevezés a visszaélés vonatkozásában a ve-
386 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
szélyes pszichotrop anyagokat is jelenti, azaz
nem korlátozódik a gyógyszertani kategóriák-
ra.
A Btk. 286/A § (2) szerint kábítószeren a)
a (nemzetközi) jogszabályban meghatározott
anyagokat, valamint b) a pszichotrop anya-
gokról szóló (nemzetközi) jogszabályban meg-
határozott anyagokat kell érteni. Természete-
sen ezeknek az anyagoknak a listája állandóan
bõvül, ezeket újabb és újabb kiegészítésekkel
csatolják a törvényhez.
Magyarországon az 1970-es években a leg-
fõbb veszélyforrás a kábítószert pótló anya-
gok, a szerves oldószerek használata volt (szi-
puzásos halálesetek). A klasszikus kábítósze-
rek tekintetében a tranzit jelleg dominált, nap-
jainkra ezen kívül már kialakult a kábítószer
kereskedelem belsõ piaca is. Nagyon gyakori,
hogy a bódító anyagokat egymással kombinál-
va használják, így alakulhat ki a vegyes típusú
függõség, a politoxikománia.
A büntetõ jogszabályok módosításáról szó-
ló 2003. évi II. törvény a 282. § és a
282/A-C §-ai, valamint a 283. § és a 283/A
§-ai elkülönítik a kábítószerrel kapcsolatos
cselekményeket. Az említett paragrafusok
számos pontját vitatják és az Alkotmánybíró-
ság is állást foglalt ebben az ügyben. Várható,
hogy a jövõben változások következnek be a
törvényi helyekben és azokban a szempontok-
ban, amelyek alapján fogják feltenni a kérdése-
ket a szakértõnek.
Az elkülönítés eredeti célja, hogy a kábítósze-
rek termelõit, elõállítóit, szállítóit és a kereske-
dõket szigorúan büntessék, a próbálkozókat, a
még nem függõket elriassza a kábítószerektõl,
továbbá, hogy a függõséget, mint betegséget
vegye figyelembe az enyhébb büntetésekkel és
lehetõséget adjon – alternatív kezeléssel is – a
gyógyulásra.
A kereskedõi és a felhasználói magatartás
sokszor keveredik, gyakran az árusító (dealer)
egyben fogyasztó is. A szakértõ feladata ezért
nagyon nehéz a függõség megállapítását illetõ-
en, mivel a vizsgálatnál legtöbbször nincs más
§
adat, mint amit a vizsgált elmond. Ha a bünte-
tési tétel enyhébb a függõség esetén, nyilvánva-
lóan függõnek fogja mondani magát. A leg-
több terjesztõ maga is fogyasztó, s elfogása
esetén természetesen függõnek vallja magát,
gyakran már a zsebében hordja az elvonó ke-
zelésrõl szóló igazolást, hogy ezzel akár el is
kerülje a büntetést. A szakértõi vizsgálat ke-
véssé alkalmas arra, hogy bizonyítsa vagy cá-
folja a függõséget, eszközei nem használhatók
bizonyítékként. A szakértõi vizsgálat jellege,
célja és vonzata teljesen más, mint az esetleges
kezelésbe vételt célzó klinikai betegvizsgálat.
Az elvonási tünetek alig objektiválhatók, több-
ségük panasz, tehát szubjektív jelenség, valójá-
ban csak az opiát tipusúaknál észlelhetõk
„megfogható” tünetek (meg a barbiturátokat
használóknál, de azok nem tiltott szerek).
Az aktuális bódulat kémiai kimutatásának
lehetõsége korlátozott és szerenként változó
jelentõségû, de pozitív esetben sem bizonyíték
a függõség mellett. A szakértõ a vizsgált kétes
hitelességû beszámolóján kívül legfeljebb arra
támaszkodhat, ha a nyomozati iratok tartal-
maznak releváns adatokat a függõ életmód te-
kintetében, vagy úgy fogalmaz ilyenek hiányá-
ban, hogy a függõség megállapítható, ha azt
egyéb (életvezetési adatok) is alátámasztják.
Ha a függõség tekintetében elegendõ „bi-
zonyíték” a BNO 10 szerinti vágyakozás
(craving) hangoztatása, akkor a szakértõi vizs-
gálat tulajdonképpen felesleges.
Kérdezhetik a szakértõtõl az adott kábító-
szer fajtájára nézve, hogy a talált anyag
mennyisége csekély vagy jelentõs? Ennek meg-
határozása nem a pszichiáter szakértõ felada-
ta. Az irányadó mennyiségeket az 1979. évi
tvr. 23. §-a rögzíti.
AZ AKARATNYILVÁNÍTÁSI KÉPESSÉG
A nemi erkölcs elleni erõszakos bûncselek-
mények sértettjeivel kapcsolatban lehet kér-
dés, hogy a cselekmény idõpontjában akarat-
nyilvánításra képtelen állapotban volt-e és az
elkövetõ ezt használta ki az erõszakos cselek-
§ 22. IGAZSÁGÜGYI PSZICHIÁTRIA
mény véghezvitelére. Ez azt jelenti, hogy a sér-
tett pszichikai adottságánál vagy állapotánál
fogva képtelen arra, hogy a szexuális kapcsolat
jelentõségét, következményeit felismerje. Te-
hát nincs módja arra – pl. szellemi visszamara-
dottsága miatt, – hogy a döntés élményét átél-
je, így nem lehet figyelembe venni az eseteleges
beleegyezését. Az akaratnyilvánításra képtelen
állapot vagy fennáll, vagy nem, „gyengült”
vagy „korlátozott” fokozatát nem lehet véle-
ményezni. (A védekezésre képtelen állapot a
fizikai ellenállás kifejtésére vonatkozik, ez vi-
szont nem pszichiátriai kérdés.)
A PSZICHÉS ÁLLAPOT VIZSGÁLATA
POLGÁRI PERES ÜGYEKBEN
CSELEKVÕKÉPESSÉG
A polgári peres eljárások során a szakértõ-
nek rendszerint a vizsgált személy ügyeinek vi-
teléhez szükséges belátási képességérõl kell
nyilatkozni. A belátási képesség és a büntetõ
ügyekben vizsgált beszámítási képesség egy-
mást nem szükségszerûen fedõ fogalmak.
Lehetséges, hogy valakinek a beszámítha-
tósága valamely cselekmény vonatkozásában
kizárt, pl. tudatzavar miatt, ugyanakkor a be-
látási képességét épnek véleményezzük (ter-
mészetesen nem a tudatzavar idején). Ugyanez
fordítva is fennállhat, pl. cselekvõképességet
korlátozó gondnokság alá helyezett pszichoti-
kust a beszámítási képességét tekintve épnek
véleményezünk, pl. egy lopás kapcsán, amely-
nek semmi köze a kóros tartalmakhoz. Tehát a
beszámíthatóság, mint büntetõjogi fogalom,
nem azonos a polgárjogban használt belátási
képesség fogalmával.
A cselekvõképességgel összefüggõ törvényi
elõírásokat a Polgári Törvénykönyv, az
1959. évi IV. törvény (Ptk.) szabályozza,
amelyet többször módosítottak, az idevágó
részt a 2001. évi XV. törvény. A Ptk. II. feje-
zetébõl a leglényegesebb elemeket ismertetjük
a jelenleg hatályos megfogalmazás szerint.
/ 387
Bármely jognyilatkozat érvényességének
elengedhetetlen feltétele a cselekvõképesség.
Cselekvõképes mindenki, akinek cselekvõképes-
ségét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja
ki. (14 év alatt cselekvõképtelen, 14 – 18 között
korlátozottan cselekvõképes.)
A szakértõ munkájára akkor van szükség,
amikor felmerül a kérdés, hogy a perbeli sze-
mély rendelkezik-e az ügyeinek viteléhez
szükséges belátási képességgel, vagy nem,
azaz cselekvõképtelen. A kettõ közötti át-
meneti kategória értelemszerûen a korláto-
zott cselekvõképesség. A Ptk. 14. § (4) ki-
mondja: „Cselekvõképességet korlátozó gond-
nokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt
helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges be-
látási képessége – a pszichés állapota, szellemi
fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt –
általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok
vonatkozásában – tartósan vagy idõszakonként
visszatérõen nagymértékben csökkent.”
Új a törvényben a § (5) pontja: Ha a belátási
képesség korlátozottsága csak részleges, a gond-
nokolt minden olyan ügyben önállóan érvényes
jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekin-
tetében…cselekvõképességét nem korlátozza. A
törvény a továbbiakban még nevesít olyan ügy-
csoportokat (pl. vagyonnal kapcsolatos rendel-
kezés, gyermekének örökbefogadásához való
hozzájárulás, örökösödési ügyek, egészségügyi
ellátással összefüggõ és más jogok gyakorlása),
amelyek tekintetében a bíróság korlátozhatja a
gondnokság alá helyezett személy teljes cselek-
võképességét.
A cselekvõképességet kizáró gondnokság
feltételei a Ptk. 15. § (4) alatt található: „A cse-
lekvõképességet kizáró gondnokság alá a bíró-
ság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek
ügyei viteléhez szükséges belátási képessége –
pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása
miatt – tartósan és teljes mértékben hiányzik.”
A szabályozás jogvédelmet biztosít a személy
számára, ha elõnytelen jogügyletbe keveredik,
de paradox módon egyben jogfosztottságot is
jelent.
A bíróságnak a cselekvõképességgel kap-
csolatos ítéletében rendelkeznie kell a kötelezõ
388 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
felülvizsgálat iránti eljárás megindításának
idõpontjáról, melynek 5 éven belül kell megtör-
ténnie. [14/A § (1)]. Ez alól kivétel, ha a belátási
képesség hiánya (kizáró gondnokságnál) végle-
gesnek tekinthetõ. Ez utóbbiról a szakértõnek
kell a véleményében nyilatkoznia [15. § (5)].
A betegségek következtében fellépõ elváltozá-
sok önmagukban nem vezetnek korlátozáshoz,
csak ha az ügyvitelhez szükséges belátási ké-
pességre is kihatnak.
Valaki a meglévõ betegsége ellenére képes
lehet önálló életvitelre, hiszen betegségétõl
függetlenül rendelkezhet a mindennapi önálló
életvezetéshez szükséges gyakorlati ismeretek-
kel.
Ha a bíróság elfogadja a szakértõ vélemé-
nyét, kimondja a gondnokság alá helyezést. A
lakóhely szerint illetékes gyámhivatal gond-
nokot rendel ki, legtöbbször közeli hozzátarto-
zót, de ha ilyen nincs vagy nem vállalja, akkor
hatósági gyámra bízza a gondnokoltat.
További változata a gondnokságnak a Ptk.
225. § szerinti eseti gondnok kirendelése. Er-
re akkor kerülhet sor, ha sürgõsen kell intéz-
kedni és a cselekvõképtelen vagy korlátozottan
cselekvõképes személynek nincs gondnoka.
Ilyenkor a kirendelt eseti gondnok csak az ak-
tuális ügyben jár(hat) el. Ennek másik lehetõ-
sége az ideiglenes gondnokság. A gyámha-
tóság akkor él ezzel, ha a szóban forgó személy
belátási képessége tartósan és teljesen hiányzik
(pl. súlyos psychosisa miatt pszichiátriai osz-
tályra került tartósabb kezelés céljából) – ezt a
gyámhivatal megkeresésére a kezelõorvosnak
kell igazolnia –, s ez idõ alatt kell valmilyen hi-
vatalos ügyét intéznie. A leírtakból kitûnik,
hogy itt is a gondnok hatásköre kizáró jellegû,
de hatálya egy év elteltével megszûnik.
A korlátozottan cselekvõképes személy a
törvényes képviselõje nélkül is intézkedhet, a
következõkben: közjegyzõ jelenlétében vég-
rendelkezhet; kisebb jelentõségû szerzõdé-
seket köthet; rendelkezhet munkával szer-
zett keresményével, nyugdíja 50%-ával;
megköthet olyan szerzõdéseket, amelyek-
§
kel kizárólag elõnyt szerez; megtarthatja
személyi igazolványát. A kizáró gondnokság
alá helyezett személy ezekkel a lehetõségekkel
nem élhet.
SZERZÕDÉSKÖTÉS, VÉGRENDELKEZÉS
A polgári ügyek további területe, ahol a
jogszolgáltatásnak szüksége lehet pszichiáter
szakértõre. Elõzetes szakértõi vizsgálat egyik
jogügyletnek sem feltétele, viszont mindkettõ-
höz szükséges, hogy a szerzõdõ felek, illetve a
végrendelkezõ személy, az örökhagyó az ügyei
viteléhez szükséges belátási képességgel ren-
delkezzék. Szakértõ bevonására többnyire ak-
kor kerül sor, ha érvényességüket támadják az-
zal az állítással, hogy a cselekvõképesség hi-
ányzott az ügylet idején.
Szerzõdéskötés esetében többnyire élõ
személyt kell megvizsgálni ahhoz, hogy nyilat-
kozni lehessen a belátási képességre vonat-
kozó kérdésre. Ezt is megnehezíti azonban,
hogy hónapokkal vagy akár évekkel késõbb
kerül sor a perre és így a vizsgálatra is. Az ak-
tuális leletbõl még kielégítõ elõzményi adatok
ismeretében is nagyon kényes és körültekintést,
megfontolást igényel egy határozott vélemény
kialakítása. Gyakran csak valószínûsíthetõ az
akkori állapot milyensége. Különösen öröklési
és tartási szerzõdésekben fordulhat elõ, hogy
az idõs, beteges fél elõnytelennek véli korábban
megkötött szerzõdését, s õ maga kívánja ér-
vényteleníteni azzal, hogy annak idején átme-
netileg fennállott kóros pszichés állapotban és
nem tiszta tudattal írta alá. Az öregedés során
észlelhetõ betegségek általában elõrehaladóak,
folyamatosan rosszabbodnak, a fokozódó em-
lékezészavar, a mentális hanyatlás mellett ke-
ringési zavarokhoz társuló epizodikus tudatza-
varok léphetnek fel. Mindezek különös óva-
tosságra intik a szakértõt a visszamenõleges
vélemény formálásában.
A végrendelkezés módját számos jogi elõ-
írás szabályozza. Alapvetõ, hogy csak az örök-
hagyó személyes közremûködésével lehetséges,
amikor halála esetére a vagyonáról rendelkezik.
§ 22. IGAZSÁGÜGYI PSZICHIÁTRIA
A végrendelet lehet közvégrendelet, amelyet
közjegyzõ vagy bíróság elõtt lehet tenni, vagy
írásbeli magánvégrendelet, amelyet két tanú
hitelesít. Szóbeli végrendeletet csak az tehet,
aki életét fenyegetõ rendkívüli helyzetben van
és írásban nem vagy csak jelentékeny nehéz-
séggel végrendelkezhetne.
A végrendelet érvényességét érintõ perek-
ben a szakértõ mindig csak az iratokból alkot-
hat véleményt, személyes vizsgálatra már nincs
mód, ez jelenti a megalapozott, objektív állás-
foglalás kialakításának legfõbb veszélyét. Na-
gyon fontos ilyenkor a korábbi orvosi leletek
megléte. A tanúvallomások közül az orvosilag
fontos adatok is csak nagy óvatossággal érté-
kelhetõk, mert a tanúk érdekeltek lehetnek
egyik vagy másik fél irányában. Ha sikerül két-
séget kizáró módon megállapítani, hogy az
örökhagyó tudatában volt annak, hogy végren-
delkezik, ismerte tulajdonát, vagyonát, amirõl
végrendelkezett, akkor állíthatjuk, hogy belá-
tási (végrendelkezõ) képességével rendelkezett.
Gyakran azonban itt is csak valószínûségi véle-
mény adható, tekintettel az ellentmondásoktól
nem mentes elõzményi adatokra.
Mindkét jogügyletben szerepe lehet a ke-
zelõorvosnak, akit a bíróság a késõbbi peres
eljárásban megkérdezhet volt betege korábbi
állapotáról. A családorvos rendszerint hosz-
szabb ideje ismeri és kezeli a szóban forgó bete-
get, akirõl véleményt kér a bíróság, s ilyenkor a
pontosan vezetett betegkarton vagy kórlap hi-
telesebb adatokat nyújthat, mint a puszta em-
lékezés egy adott idõpontra, nevezetesen a
szerzõdéskötés vagy a végrendelet készítés ide-
jére. A fekvõbeteg-intézet orvosa is kerülhet a
fenti helyzetbe, mert a beteg az osztályon is
végrendelkezhet. Ezt az eseményt nem mindig
jelentik be a kezelõorvosnak, sõt a legtöbb eset-
ben csak az idézése kapcsán értesül errõl. Meg-
kérdezhetik tõle, hogy a beteg tiszta tudatú
volt-e; nem befolyásolta-e valamilyen bódító
hatású gyógyszer; mennyire volt szellemileg
hanyatlott stb. A megfelelõen vezetett dekur-
zus kielégítõ adatokat tartalmazhat a megala-
pozott válaszhoz. Mindenképpen célszerûnek
látszik, hogyha az orvosnak tudomására jut,
/ 389
hogy betege végrendelkezni kíván, akinél szel-
lemi hanyatlás, tudatzavar vagy az ítélõ-mérle-
gelõ képesség megromlása észlelhetõ, akkor ja-
vasolja az elõzetes pszichiátriai vizsgálatot.
Házassági bontóperek során gyermekel-
helyezés vagy késõbb ennek megváltoztatá-
sa iránt indított perekben az érintett összes
személyt pszichológus szakértõ vizsgálja meg
és ad szakvéleményt. Az igazságügyi pszichiá-
ternek csak akkor van szerepe, ha a peres felek
valamelyikénél kóros pszichés állapot (vagy
annak gyanúja) áll fenn, vagy korábban kezel-
ték is. Ennek megállapítása, illetve az utóbbi
esetekben a gyermeknevelésre való alkalmas-
ságnak értékelése a pszichiáter szakértõ fel-
adata.
KÁRTÉRÍTÉSI PEREK PROBLÉMÁI
Az élet, testi épség, az egészség megsértése
miatt indított polgári perekben a bizonyítási
eljárás során az igazságügyi orvos- és pszichiá-
ter szakértõ véleményét is gyakran veszik
igénybe.
Több kérdésben is nyilatkoztathatják a szakér-
tõt: baleseti vagy egyéb eredetû munkaképes-
ség-csökkenésrõl, rokkantságról, az állapot ki-
alakulásának okozati összefüggéseirõl, a ko-
ponyatraumák következtében kialakult akut
vagy krónikus kórképekrõl, illetve maradvány-
állapotokról.
Az ilyen esetekben a klinikus és a szakértõ
sokszor szembekerül, mivel a post hoc ergo
propter hoc egyszerûsítõ szemlélet ellentétben
állhat azzal a követelménnyel, hogy a baleset, a
sérülés, az orvosi kezelés vagy annak hiánya,
nem megfelelõ volta közvetlen vagy közvetett
oki kapcsolatban áll-e a következménnyel; ma-
radványtünetekkel, különbözõ fokú rokkant-
sági állapotokkal, kimutathatók-e a kettõ kö-
zötti, az összefüggést igazoló ún. híd-tünetek?
A pszichiátriai diagnosztika „reaktív” állapot-
képeinek megállapításához célszerû figyelem-
be venni a BNO10 kritériumait az indokolás-
ban.
390 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A MUNKAKÉPESSÉG VIZSGÁLATA,
ÉRTÉKELÉSE ÉS VÉLEMÉNYEZÉSE
PSZICHIÁTRIAI BETEGEKEN
Keresõképtelen az, aki betegsége miatt a
saját foglalkozásában, szakmájában szokvá-
nyos körülmények között nem foglalkoztatha-
tó egészsége veszélyeztetése nélkül, ez esetben
táppénzre jogosult 1 évig. Ezt különleges eset-
ben az illetékes Szakorvosi Rendelõintézet Fõ-
orvosi Bizottsága meghosszabbíthatja 3 hó-
nappal, majd az Országos Szakértõi Intézet
legfeljebb további 9 hónappal, de csak akkor,
ha reális a remény arra, hogy keresõképes lesz.
Egyébként a táppénzes év lejárta elõtt 4 hó-
nappal megindul a munkaképesség-csökke-
nés mértéke megállapításának folyamata
(rokkantosítás), hogy az ügyintézésre elég idõ
jusson és a beteg ne maradjon ellátatlan. A be-
teg saját jogán is kérheti a munkaképes-
ség-csökkenés megállapítását.
A munkavégzõ-képesség változása csak
abban az esetben minõsülhet rokkantságnak,
ha az tartós, 1 éven belül nem várható javulás,
hiánya pedig a keresõképesség végleges elve-
szítését jelenti általános értelemben, tehát nem
függ a foglalkozástól. A munkaképességben,
illetve a csökkenés fokában beállott változás
értékelését minden esetben kérheti at igénylõ,
ha a változást megfelelõ orvosi lelet alátá-
masztja.
A munkaképesség elbírálásában a fenti ál-
talánosságokon kívül az újabb irányelvek a jö-
võben változást hoznak. Az eddigi szempon-
tok a munkaképesség csökkenésére figyelem-
mel állapították meg a rokkantosítás fokát.
Az újabb felfogás a megmaradt munkaké-
pesség felmérését helyezi elõtérbe, arra ügyel-
ve, hogy a vizsgált beteg mire képes, mivel
hasznosíthatja a fennmaradt munkaképessé-
gét, illetve milyen rehabilitációs eljárással javít-
hat állapotán. Ezért lesz fontos az egészségká-
rosodás kritériumai szerint vizsgálni a beteget.
Az egyes kritériumok a napi tevékenységre, a
munkatevékenységre, a személyes jóléttel kap-
csolatos elfoglaltságokra és a szociális részvétel
minõségi és mennyiségi jellemzésére vonatkoz-
§
nak. A kritériumok szerint értékelt teljesít-
ményt és magatartást értékelve 4 fokozat lesz
megállapítható a teljes értékû munkaképesség-
tõl az estrém fokú károsodásig, mely a munka-
képesség teljes elvesztését jelenti.
Az értékelés folyamatában a szakszerû ki-
vizsgálás alapján kell az össz-szervezeti egész-
ségkárosodás fokát megállapítani, figyelem-
mel a szociális és környezeti (munkakörülmé-
nyek is!) tényezõkre, a klinikai prognózisra, a
rehabilitációs, kompenzatorikus lehetõségekre,
esetleg átképzéssel.
Psychosisok esetében a nozológiai diagnó-
zis önmagában nem döntõ a munkaképes-
ség-csökkenés mértékére nézve, hanem tekin-
tetbe kell venni a betegség addigi lefolyását, a
heteroanamnesztikus adatokat, a családorvosi,
pszichiátriai gondozói, kórházi osztályos vizs-
gálatok és kezelések leleteit. A szakértõk (bi-
zottságok) számára a klinikus orvosok által
megfogalmazott állásfoglalások rendkívül
fontosak arra nézve, hogy összefoglalva azo-
kat, hosszmetszetében, lefolyásának tendenci-
áit értékelve véleményezzék a beteg állapotát.
Sajátságos, hogy olyan krónikus pszichotiku-
sok, akiknek személyisége viszonylag kevéssé
károsodott, még szórványos produktív tüne-
tek (pl. hallucinációk) idõszakos jelentkezése
esetén is jól foglalkoztathatók, míg a negatív
tünetekkel (indítékszegénység, dekoncentrá-
ció, érzelmi elszürkülés, érdeklõdéshiány,
mentális teljesítménycsökkenés) járó reziduális
képek hordozói többnyire súlyosan csökkent
munkaképességûek, vagy nem is foglalkoztat-
hatók alacsonyabb igényû munkában sem.
Számos skizofréniás beteg és az emelkedett
hangulatú skizoaffektív és mániás betegek a
felülvizsgálatuk során kritikátlanságból vagy
presztízs okokból egészségesnek mondják ma-
gukat. Ez megtévesztõ lehet, és ha emiatt
megszüntetik a rokkantságukat, teljesen ellá-
tás nélkül maradhatnak, ezért a disszimulálók
nagy óvatossággal ítélendõk meg. A munkára
való képességben, a munkavégzésre való ösz-
tönzésben döntõ a pszichoszociális környezet,
a család, a lakóközösség és a munkahely lég-
körének gátló vagy elõsegítõ szerepe.
§ 22. IGAZSÁGÜGYI PSZICHIÁTRIA
Az endogén psychosisok közül hama-
rabb vezetnek munkaképesség-csökkenéshez a
gyorsabban progrediáló, reziduális tünetekben
végzõdõ formák, míg a szakaszosan zajló
skizofréniák, a ciklusos, fázisos lefolyású
skizoaffektív és maniakodepresszív képek
jobb prognózisúak, a munkaképesség hosszabb
ideig megmaradhat, eltekintve az aktuális zaj-
lástól, amelynek idejére a beteg táppénzre jogo-
sult (keresõképtelen). A különféle paranoid
formák jellegzetessége (de egyes maniform ál-
lapotoké is), hogy nem járnak betegségtudat-
tal. A betegek munkájukat elhanyagolva, akti-
vitásukat a téveseszmék szolgálatába állítják és
létfeltételeiket sem teremtik meg, természete-
sen a munkára való képtelenségüket sem isme-
rik el. Ez a csoport kezelhetõ a legnehezebben a
saját táppénzük, illetve rokkantnyugdíjuk te-
kintetében, mivel egészségük (hamis) tudatá-
ban gyakran nem veszik fel, magát a rokkan-
tosítási eljárást is elutasítják. Így anyagilag
nemcsak saját magukat, hanem családtagjaikat
is nehéz helyzetbe hozzák. A kezelõorvosnak –
legyen az családorvos vagy a pszichiátriai gon-
dozó szakorvosa – ilyenkor mérlegelnie kell az
esetleges gondnoksági eljárás megindítására
teendõ lépéseket, nehogy a jogos anyagi jutta-
tástól a beteg elessék. Adott esetben ugyanis a
gondnoknak kell a beteg helyett érvényesíteni
a rokkantnyugdíjra irányuló igényt, majd gon-
doskodnia kell a megfelelõ anyagi ellátásról,
mert ezek a betegek gyakran a nyugdíjat sem
hajlandók átvenni. Az ilyen betegtõl természe-
tesen azt sem lehet elvárni, hogy saját jogán
kérje a rokkantosítását.
Az organikus eredetû krónikus psy-
chosisok, személyiségdestrukciók és de-
menciák bizonyos idõ után a munkaképesség
teljes elveszítéséhez vezetnek. A beilleszkedés,
illetve a mentális teljesítõképesség hanyatlásán
kívül a testi alapbetegséget is meg kell állapíta-
ni, amelynek talaján a pszichés megbetegedés
fellépett (pl. keringési zavar, érelmeszesedés,
trauma, endokrin és anyagcsere-betegségek,
daganat, gyulladás, toxikus ártalmak stb.)
A mentálisan retardáltak munkára való
képessége nagyon változatos képet mutat. A
/ 391
legtöbb esetben a felnõttkorukra már kiala-
kult, állapot jellegûek, s az elsajátított tudás
(egyáltalán képezhetõ volt-e valamilyen fok-
ban, gyógypedagógiai iskolában stb.), valamint
a nyújtott teljesítmény adja meg, hogy munká-
ba állítás megtörténhetett-e. Ha ez sikerült, a
teljesített munkavégzés idõtartamától függ,
hogy mire válhattak jogosulttá? – A súlyos és
igen súlyos esetek foglalkoztatása nem jön szó-
ba. A közepes intellektusúak legtöbbször csak
ilyen célra berendezett foglalkoztatókban vé-
gezhetnek munkát (értelmileg akadályozot-
tak), míg az enyhe fokban retardáltak viszony-
lag jól képezhetõk megfelelõ oktatási intéze-
tekben (tanulásban akadályozottak), s ennek
eredményeképp alakulhat késõbbi, többé-ke-
vésbé önálló életük, önfenntartásuk, participá-
ciójuk.
A nem pszichotikus jellegû, átmeneti
pszichés reakciók az aktuális keresõképtelen-
ségen kívül akkor jelenthetnek problémát a
munkaképesség értékelésében, ha nagyon
gyakran ismétlõdnek vagy elhúzódóvá válnak,
esetleg a személyiségük torzul és ekkor már
alig különíthetõk el a személyiségzavaroktól.
Mindkét állapot a személyiség nívójának ha-
nyatlásával érheti el azt a fokot, ahol a munka-
képesség csökkenése véleményezhetõ. A sze-
mélyiség torzulásához hozzájárulhat, illetve a
rendezõdést csaknem lehetetlenné teheti a lét-
bizonytalanság. A szociális biztonság igénye
gyakorlatilag elháríthatatlan s ez társulhat a
többi pszichés tényezõhöz, amelyek együttesen
teremtik meg a személyiség-nívó oly mértékû
hanyatlását, amely fokon a munkaképesség
csökkenés vagy a rokkantság megállapítható.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI TÖRVÉNYNEK
A PSZICHIÁTRIAI TEVÉKENYSÉGRE
VONATKOZÓ ELÕÍRÁSAI
A pszichiátriai ellátásra az 1999. évi
LXXI. és a 2001. évi XXXIV. törvények ál-
tal módosított 1997. évi CLIV. törvény egyes
részei vonatkoznak. Általánosságban a II. Fe-
392 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
jezet 5.–34. §-ig terjedõ része a betegek jogai-
ról és kötelezettségeirõl, valamint a X. Fejezet
(186.-192. §) a pszichiátriai betegek gyógyke-
zelésérõl és gondozásáról.
A betegellátással kapcsolatos teendõket
nem tárgyaljuk, mivel azok a szakmai kérdések
körébe tartoznak. Lényeges viszont az, hogy a
pszichiátriai ellátás egyes formái speciális jogi
ellenõrzés alatt is állnak.
A fekvõbeteg-intézményekbe 3 módon ke-
rülhet felvételre a beteg:
1. Önkéntesen, amikor a beteg a felvétele
elõtt írásban beleegyezik a gyógykezelésbe.
Ezzel egyidejûleg tiltakozhat a késõbbi bí-
rósági felülvizsgálat ellen. Ha nem tiltako-
zik, akkor a kezelése során 30 naponként
ugyanúgy ellenõrizni fogja a bíróság a ke-
zelés szükségességét, mint a felvétel másik
két módja esetén. A nyilatkozatot csak cse-
lekvõképes beteg írhatja alá, ezt viszont a
felvevõ szakorvos igazolja. Cselekvõképte-
len vagy korlátozottan cselekvõképes beteg
is kerülhet önkéntes felvételre, ha megha-
tározott hozzátartozó személyek írják alá a
nyilatkozatot, de ez esetben nem tiltakoz-
hatnak a bírósági szemle ellen, a bíróság pe-
dig hivatalból vizsgálja a nyilatkozat érvé-
nyességét.
2. Ha a beteg magatartása veszélyeztetõ, de
az osztályos felvételt elutasítja, a betegsége
jellegénél fogva az intézeti kezelés nem sür-
gõs, akkor a pszichiátriai gondozó fõorvosa
kezdeményezheti a bíróságnál a kötelezõ
kezelés elrendelését. Ehhez a bíróság füg-
getlen igazságügyi pszichiáter szakértõt
vesz igénybe, akinek vizsgálata alapján a
kezelés szükségességét elrendeli vagy eluta-
sítja. Ha a beteg az elrendelt kezelés céljából
nem jelentkezik az illetékes osztályon, is-
mét a pszichiátriai gondozó fõorvosa jogo-
sult a mentõszállítás igénybe vételére. (A
kötelezõ kezelésnek semmi köze a büntetõ
ügyeknél tárgyalt kényszergyógykezelés-
hez!)
3. Ha a beteg magatartása közvetlenül ve-
szélyeztetõ, úgy az ezt észlelõ orvos (nem
§
kell, hogy pszichiáter szakorvos legyen)
közvetlenül intézkedik sürgõs szükséggel
a pszichiátriai intézetbe történõ beszállítás-
ról (mentõk, esetleg rendõrség igénybevéte-
lével). A felvételt követõ 24 órán belül az
osztály értesíti a bíróságot, amely a kézhez-
vételt követõen 72 órán belül határozatot
hoz a további kezelésrõl Ehhez ugyancsak
független igazságügyi pszichiáter szakértõt
vesz igénybe, akinek nemcsak a kezelés in-
dokoltságát kell véleményeznie, hanem a
beteg cselekvõképességét is. Ha ez a Ptk.
paragrafusai szerint érintett, úgy a bíróság
a véleményt megküldi az illetékes gyámhi-
vatalnak a gondnokság alá helyezési eljárás
megindítása céljából.
A bíróság az utóbbi két módon felvett bete-
gek gyógykezelésének indokoltságát is 30 na-
ponként felülvizsgálja, független szakértõ vé-
leményezése alapján. A rehabilitációs intézet-
ben elhelyezett betegek kezelésének szüksé-
gességét csak 60 naponként kell felülvizsgálni.
A fekvõbeteg-intézménybõl el kell bocsá-
tani a beteget, ha a kórházi kezelés már nem
szükséges, vagy ha az önkéntes beteg az elbo-
csátását kéri, illetve ha a bíróság a további ke-
zelést szükségtelennek tartja.
A törvény számos intézkedése közül itt
csak azokat emeltük ki, amelyek a pszichiátriai
osztályra történõ beutalás, felvétel és elbocsá-
tás körülményeit tárgyalják, különös tekintet-
tel arra, hogy bár a pszichés betegek túlnyomó
többsége maga jelentkezik panasz esetén és el-
fogadja a kezelést akár kórházi osztályon is, de
gyakoriak az olyanok is, akik nem rendelkez-
nek betegségbelátással és elutasítják a kezelést,
holott arra szükségük van. Az ilyen betegeket
akár veszélyeztetõ állapotuk miatt (pl. de-
pressziósoknál az öngyilkosság veszélye), akár
más okból áll fenn a sürgõs szükség (pl. heveny
tudatzavart állapot, kezdõdõ delirium tre-
mens), akaratuk ellenére is be kell utalni, be-
szállítani, osztályra felvenni és kezelni.
Sokan közülük késõbb elfogadják mindazt,
ami velük történt és együttmûködnek, orvosi
szempontból ez a leglényegesebb. Mégis min-
§ 22. IGAZSÁGÜGYI PSZICHIÁTRIA
den orvosnak tisztában kell lennie azzal, hogy a
beteg akarata ellenére hozott döntés beavat-
kozás az emberi jogaiba, ezért szükséges a
garanciális törvényi rendelkezések betartása.
Ha az orvos alapos és körültekintõ vizsgálat
után, megfelelõen dokumentálva hozza meg
döntését, akkor a törvény alapján a bíróság el
fogja ismerni az intézkedések jogosságát.
Megalapozatlan, kellõen nem indokolt döntés
következményeiért viszont a felelõsség rá há-
rulhat, ha bizonyítást nyer, hogy a beteg embe-
ri jogait megsértette.
Pszichiáter szakorvos közremûködése
szükséges a következõ esetekben is: Az a beteg,
aki olyan súlyos betegségben szenved, amely az
orvostudomány mindenkori állása szerint rövid
idõn belül halálhoz vezet és gyógyíthatatlan,
visszautasíthatja az életfenntartó, illetve élet-
mentõ beavatkozásokat. Ez csak akkor érvé-
nyes, ha egy 3 tagú bizottság, amelynek egyik
tagja pszichiáter szakorvos, a beteg vizsgálatát
követõen nyilatkozik arról, hogy a beteg dön-
tését annak következményei tudatában hozta
meg. Ezt a nyilatkozatot a betegnek 3 nap
múlva két tanú jelenlétében meg kell ismétel-
nie.
A cselekvõképes személy késõbbi esetleges
cselekvõképtelensége esetére meghatározott
körülmények között visszautasíthat egyes
vizsgálatokat, beavatkozásokat. Ez a nyilatko-
zat egyebek mellett akkor érvényes, ha pszichi-
/ 393
áter szakorvos egy hónapnál nem régebbi szak-
véleményben igazolja, hogy a beteg döntését
annak lehetséges következményei tudatában
hozta meg.
ADATVÉDELMI ELÕÍRÁSOK
Az orvosnak akár klinikusi-kezelõorvosi,
akár szekértõi tevékenysége során szüksége le-
het a vizsgált személy esetleges korábbi egész-
ségügyi leleteire, amelyeket vagy a vizsgálttól
kap meg, vagy hivatalos úton szerezheti be.
Utóbbi lehetõséggel az 1997. évi XLVII. tör-
vény – az egészségügyi és a hozzájuk kapcso-
lódó személyes adatok kezelésérõl és védelmé-
rõl – elõírásai alapján élhet. A törvény a fogal-
mi meghatározásokon kívül összefoglalja az
adatkezelés céljait, a dokumentációk nyilván-
tartásával kapcsolatos feladatokat. Nagyon lé-
nyeges, hogy a vizsgált, a beteg jogosult megis-
merni a rá vonatkozó adatokat, ezekkel kap-
csolatban az adatkezelõ köteles az orvosi titkot
megtartani. Kivétel lehet, ha az érintett az adat
továbbításához hozzájárult, illetve ha a tör-
vény elõírásai szerint ez kötelezõ. Ez utóbbi
eset áll fenn büntetõ ügyekben, amikor az eljá-
ró hatóságok, az igazságügyi orvosszakértõk
számára a pontos, céllal megjelölt adatok körét
hivatalos, írásbeli megkeresésre kell megadni.
 23. Igazságügyi toxikológia
Róna Kálmán, Buris László

Igazsá gügy i tox ikol ó gia I .

Róna Kálmán

BEVEZETÉS giai analíziseken alapszik, mint amilyeneket az

Az emberiség õsidõk óta használ különféle
anyagokat, szellemi és fizikai állapotának be-
folyásolására. A kultikus szertartások révüle-
tétõl a szándékos mérgezésekig számtalan ok
létezett – és a mai napig is létezik – a különbö-
zõ szerek fogyasztására. A mérgekkel elköve-
tett emberölésekkel egyidõs a leleplezés vágya,
a mérgezés bizonyításának tudományos igé-
nyébõl így alakult ki az igazságügyi orvostani
toxikológia (forensic toxicology). Az igazság-
ügyi orvostani toxikológia az analitikai kémia és
a farmakológia ötvözõdése, melyben a vizsgá-
latot végzõ igazságügyi toxikológus feladata a
vizsgált biológiai közegbõl a mérgezõ anyag ki-
mutatása és azonosítása, továbbá mennyiségi
meghatározása. Az igazságügyi orvostani to-
xikológia (röviden igazságügyi toxikológia)
bioanalitikai vizsgálatokat végez, nem felada-
ta a kémiai anyagok, abúzus szerek nem bioló-
giai folyadékokból vagy szövetekbõl történõ
azonossági és tisztasági vizsgálata.
A toxikológia a szerves és szervetlen anya-
gok élõ szervezetekre kifejtett ártalmas hatá-
saival (adverse effects) foglalkozó tudomány,
ezen belül az igazságügyi orvostani toxikológia
egy önálló diszciplína, mely viszonylag közeli
kapcsolatban van a klinikai toxikológiával. A
klinikai toxikológia legfontosabb célkitûzései:
a diagnózis felállítása, mely hasonló toxikoló-
igazságügyi toxikológia is alkalmaz, továbbá a
kémiai ágensek által megbetegített vagy kör-
nyezeti expozíciót elszenvedett toxikus bete-
gek sürgõsségi terápiája.
Az idõk során változtak az említett hatá-
sok elérésére alkalmazott vegyületek, illetve az
analitikai technikák fejlõdésével változtak a ki-
mutatásukra használt módszerek is. A mai ér-
telemben vett igazságügyi toxikológia a XIX.
század elején fejlõdött ki, elsõ meghatározó
képviselõje J. B. Orfila spanyol orvos volt, akit
a modern toxikológia atyjának tekintenek, a
törvényszéki medicina vezetõje volt Párizsban
a Sorbonne-on. Orfila 1814-ben jelentette meg
a „Traite des poisons ou Toxicologie Generale”
címû munkáját, melyben analitikai kémiai
módszerek alkalmazását javasolta a boncolá-
sok során, melyek segítségével a holttestekbõl
származó szövetekbõl mutatta ki a méreg je-
lenlétét. Eredményeit a „Leçons de Medicinale
Légale” (1823) és a „Traité des Exhumations
Juridiques” (1830) címû mûveiben foglalta
össze.
1836-ban J. Marsh, a késõbb róla elnevezett
„Marsh próba” során az „arzén-tükör” megje-
lenésébõl következtetett az arzén jelenlétére a
mintában, mely hosszú idõn keresztül „ked-
venc” mérgezõszer volt. 1850-ben J.S. Stas a bi-
ológiai minta éteres extraktumának „dohány”
szagából következtetett a nikotinmérgezés
396 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
tényére. Stas munkájára építve, néhány évvel
késõbb Otto sikerrel izolálta az analitikai mun-
kákhoz szükséges tisztább alkaloid szubsztan-
ciákat.
AZ IGAZSÁGÜGYI
TOXIKOLÓGIA FELOSZTÁSA
Az igazságügyi toxikológiában a mérgezõ
anyagokat eredetük, kémiai szerkezetük, illet-
ve felhasználási területük alapján célszerû cso-
portosítani. A tankönyv összeállítása során
külön fejezetben (Toxikológia II.) foglaltuk
össze azokat a mérgezéseket, melyek ese-
tében az igazságügyi orvost meghatározó-
an a morfológiai kép segíti a helyes diagnó-
zis felállításához, pl. sav-, lúgmarások, állati
eredetû (pl. kígyóméreg) és bakteriális eredetû
(pl. botulinus, tetanus toxinok) mérgek. Jelen
fejezet (Igazságügyi toxikológia I.) a növényi
(ópium, nikotin, sztrichnin) és ásványi erede-
tû mérgek (arzén) mellett leginkább a szinte-
tikus eredetû mérgek jellemzõinek tárgyalá-
sára és kimutatására fókuszál. Magyarorszá-
gon az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató
Szolgálat adatai (2006. évi) szerint a mérgezé-
sek 77,5%-át a gyógyszerek, 9,4%-át ipari és
háztartási anyagok, 5,1%-át az alkohol, 2,4%-
át a növényvédõ szerek, 1,7%-át a kábítószerek
és a szipuzás, a maradék 3,8%-át a növények,
gombák, illetve ismeretlen eredetû mérgezések
teszik ki. Felhasználási területük alapján vizs-
gálva a mérgeket; a halálos mérgezések legna-
gyobb számmal a gyógyszerektõl következnek
be (67,4%), ezt az ipari és háztartási anyagok
követik (14,6%). A gyógyszermérgezések ese-
tében a hipnotikum, szedatívum, anxiolitikum
és antiepileptikum mérgezések a leggyakorib-
bak (49,5%), ezt követi a neuroleptikum és
trankvilláns gyógyszer kategória (6,6%).
Napjaink igazságügyi toxikológiai vizsgála-
tait elsõsorban az ember viselkedését, hangula-
tát és tudatállapotát befolyásoló pszichoaktív
kémiai anyagok kimutatására irányuló vizsgá-
latok és az ehhez a célzott toxikológiai vizsgá-
lathoz használt, számítógép által vezérelt, ún.
§
„kapcsolt” (tandem), elválasztástechnikai-
spektroszkópiai mûszerkombinációk haszná-
lata jellemzik. Paracelsus (1493-1541) megálla-
pítása „Minden anyag méreg….csak az adag az,
mely nem teszi mérgezõvé” ma is érvényes, így
az igazságügyi toxikológusnak fel kell készülni
egyéb szerves és szervetlen eredetû mérgek ki-
mutatására is.
Az igazságügyi toxikológiai vizsgálatok I.
fejezetésben az alábbi felosztásban tárgyalha-
tók:
à Posztmortem igazságügyi toxikológia
(postmortem forensic toxicology).
Gyógyszerek és metabolitjaik, etilalkohol és
más illékony anyagok, szén-monoxid és más
gázok, fémek és egyéb toxikus kémiai anya-
gok jelenlétének, illetve hiányának igazolása,
mennyiségi meghatározása elhunytak test-
nedveibõl és szöveteibõl. Véleményezni kell,
hogy a vizsgálatok eredménye után megis-
mert kemikáliák milyen mértékben járultak
hozzá a vizsgált személy halálához.
à Az emberi teljesítményt befolyásoló sze-
rek vizsgálatára és a befolyásoltság jelle-
gére irányuló igazságügyi toxikológiai
vizsgálatok (human performance
toxicology). Etilalkohol és drogok vagy
egyéb kémiai anyagok jelenlétének megha-
tározása vagy hiányának igazolása vérbõl,
vizeletbõl, nyálból, kilélegzett levegõbõl, il-
letve egyéb speciális biológiai mátrixokból,
mely eredmények ismeretében véleményezni
kell az adott személy viselkedésében bekö-
vetkezett változásokat, illetve a kimutatott
szerek hatására jelentkezõ befolyásoltságot.
à Abúzus szerek testfolyadékokból törté-
nõ meghatározása (forensic drug test-
ing). Abúzus szerek és metabolitjaik jelen-
létének vagy hiányának meghatározása bio-
lógiai folyadékokból, elsõsorban vizeletbõl a
korábbi fogyasztás igazolása vagy cáfolása
céljából.
Gyakorlati megfontolások alapján a tan-
könyvben ez utóbbi két területet, melyekben
módszertan szempontjából jelentõs az átfedés,
§ 23. TOXIKOLÓGIA
összevontan tárgyaljuk. Fontos tudni, hogy
vizsgálat tárgyát képezõ vegyület lehet egy
posztmortem vizsgálat eredménye, de ugyanez
a vegyület szerepelhet az abúzus szerek testfo-
lyadékból történõ meghatározási vagy a befo-
lyásoltság megállapítására irányuló vizsgálatok
között is.
Az igazságügyi orvosi toxikológia a test-
idegen anyagok biológiai folyadékokból törté-
nõ meghatározásával sok esetben nélkülözhe-
tetlen bioanalitikai információt szolgáltat az
oxiológiai jellegû klinikai toxikológiát mû-
velõ gyakorló orvos számára is. Az oxiológiai
jellegû klinikai toxikológiát a kórkép szenzáci-
ószerû, gyors kialakulásából adódóan a sürgõs
beavatkozás szükségessége jellemez. A gyógyí-
tó munka mellett sajnálatosan elõforduló túl-
adagolások, gyógyszercserék és mérgezések
klinikai kezelése és toxikológiai felderítése is
ide tartozik.
AZ IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIAI
VIZSGÁLATOK SORÁN
HASZNÁLATOS BIOLÓGIAI
MÁTRIXOK
Az élõ személyekbõl (antemortem) és a ha-
lottakból (posztmortem) származó minták ese-
tében a szóba jöhetõ biológiai mintaforrások
eltérõek; antemortem esetben teljes vér, plaz-
ma, vizelet, nyál, haj míg a posztmortem to-
xikológia a felsoroltakon túl a szövet mintákat,
gyomor tartalmat, liquort, epét, tüdõt, izom-
és zsír szövetet, csarnok vizet stb. is felhasznál-
ja, mint biológiai mátrixot. A biológiai mátri-
xokban a vizsgálandó molekulák meghatáro-
zóan más-más „formában” (anyavegyület-
metabolit-konjugátum) vannak jelen és külön-
bözõ koncentrációt érnek el.
Vér
A befolyásoltság kérdésének megválaszo-
lásához a teljes vérbõl vagy plazmából történõ
analízisre van szükség. A vizsgálandó vegyüle-
/ 397
tek és metabolitjainak mennyiségi meghatáro-
zásához ez a legmegfelelõbb testfolyadék.
Mennyiségi meghatározáshoz rendszerint pe-
rifériás vérmintát használunk, elhunyt eseté-
ben a vena femoralisból, esetleg a vena jugu-
larisból, élõ személy esetében a vena cubitalis-
ból veszünk vért.
A posztmortem vizsgálatok esetén trau-
ma, sérülés vagy egyéb ok miatt elõfordul,
hogy a mell- vagy hasüregbõl „merítenek” vér-
mintát, melyben a vizsgálandó vegyületek
koncentrációja lényegesen eltér a vénák vér-
koncentrációjától, ezek a minták mennyiségi
meghatározásra nem, csak minõségi vizsgálat-
ra alkalmasak. Pozitív eredményük jelzi az
adott szer használatát, illetve az expozíciót,
azonban sok szubsztancia meglehetõsen gyor-
san eltûnik a keringésbõl. Vérbõl gázok és illé-
kony anyagok is meghatározhatók, így pl. a
hemoglobin szén-monoxid-telítettsége vagy a
véralkoholszint-meghatározás élõkbõl és el-
hunytakból is megtörténhet.
A szív üreges régióiból (cardialis vér) jelen-
tõsebb mennyiségû és általában magasabb kon-
centrációjú vér nyerhetõ, mint a perifériákból.
Screen vizsgálatokra így elõszeretettel hasz-
nálják a cardialis vért szemben a metabolitokat
is tartalmazó vizelettel. Több szerzõ próbálko-
zott mennyiségi összefüggést találni a cardialis
(c) és perifériás (p) vérbõl mért koncentrációk
között. Gyógyszerek esetében ez a hányados
(c/p) viszonylag tág intervallumban mozog.
Fontos tényezõk a c/p arány kialakulásában az
adott vegyület típusa, megoszlási térfogata, az
adott koncentrációja, fehérje kötõdése, pK-
értéke és a halál beállta és boncolás között eltelt
idõ.
Posztmortem redisztribúció. A különbö-
zõ anatómiai helyekrõl vett posztmortem vér-
mintákból mért koncentrációk eltérõek, rész-
ben a halál pillanatában még tökéletlen meg-
oszlás részben a véralvadás különbözõ mértéke
miatt, de fõként hogy a halál után a nagyobb
koncentrációjú helyekrõl passzív diffúzió in-
dul meg az alacsonyabb koncentrációjú helyek
irányába. Ez a folyamat különösen intenzív a
fokozott zsíroldékonyságot vagy a cardialis
398 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
vérkoncentrációhoz képest jelentõs szöveti
koncentrációt mutató anyagok esetében. To-
vábbá nagy c/p hányadossal bíró és a megosz-
lási térfogat >3 l/kg vegyületek esetében foko-
zott a posztmortem redisztribúció. A gyomor-
bél traktus, máj, tüdõ és a szívizom a fõ forrá-
sai a posztmortem redisztribúciónak. A tüdõ és
a máj között a pleuralis és peritoniális folyadék
a „közvetítõ” a testidegen kémiai anyagok szá-
mára. A posztmortem diffúzió májból a vena
cava jobb szívfél (>bal szívfél) irányba különö-
sen intenzív.
A tüdõ esetében az alveolusok nagy felüle-
te, vékony sejtmembránjai és az igen jelentõs
vaszkularizáció mind a redisztribúciót segíti.
A posztmortem véralkoholértékeket befo-
lyásolja a gyomor alkoholtartalma, mely a halál
beállta után a vena femoralis irányába diffun-
dál.
A vér posztmortem változásai. A poszt-
mortem toxikológiai analízis teljes vérbõl tör-
ténik, a vörös vérsejt és szérum szétválasztása
rendszerint lehetetlen. A szakirodalomban fel-
lelhetõ terápiás és toxikus koncentrációk álta-
lában plazma- (szérum-) analízisbõl származ-
nak (lásd 28-4. táblázat). A mért koncentráci-
ók teljes vér/plazma aránya nemcsak kémiai
anyagonként és metabolitonként különbözõek,
hanem attól is függnek, hogy élõ vagy elhunyt
személytõl származnak, továbbá a halál beállta
után idõben változnak. A gyógyszer-koncent-
rációk már az agónia során változnak, a hyp-
oxia hatására csökken az intracelluláris pH,
melynek hatására a bázikus gyógyszerek fel-
halmozódnak a sejtekben, mely pH hatás a ne-
utrális és savas gyógyszerekre sokkal kevésbé
jellemzõ. A halál beállta után az elsavasodás a
4-5 pH-értéket is eléri, lényeges változások kö-
vetkeznek be a sejtfal ioncsatornáiban, változik
az ionerõsség, károsodik a lysosoma membrán,
továbbá a sejtmembrán enzimatikus bomlása
következtében szétesõ sejtfal nem akadályozza
meg, hogy az enzimek kijussanak a környeze-
tükbe, melynek eredményeképp autolitikus
bomlás is beindul. Mindez elõsegíti a gyógy-
szerek redisztribúcióját az extracelluláris térbe.
A posztmortem vér elõször koagulál, majd újra
§
folyékonnyá válik, víztartalma változó, rend-
szerint 60–90% között mozog. A bélflóra in-
váziója nemcsak a szövetek, hanem a vér irá-
nyába a hõmérséklettõl függõen beindul, ami-
nek eredménye a lipidek, szénhidrátok és fe-
hérjék bomlása mellett lassú pH-emelkedés,
mely újabb kémiai anyag koncentráció válto-
zást okoz.
A különbözõ kémiai anyagok esetében elté-
rõ mértékû szintetizálódási és bomlási folya-
matok indulnak el. A legismertebb és talán leg-
jelentõsebb az alkohol esete, amit külön feje-
zetben tárgyalunk (Befolyásoltsági vizsgála-
tok/posztmortem alkoholfermentáció és alkoho-
los rothadás.) Az észterázok hatására az észter
típusú gyógyszerek, glükuronidok bomlanak
(pl. morfin-glükuronidok), redukció hatására
nõ a nitro-benzodiazepinbõl az amino-meta-
bolit mennyisége, ugyanakkor GHB szinteti-
zálódik a neurotranszmitter gamma-amino-
vajsavból.
Vizelet
A kémiai vegyületek és metabolitjaik rend-
szerint jelentõs koncentrációban akkumulálód-
nak a vizeletben. Az antemortem akut fo-
gyasztás (pl. kábítószer) feltárásához legtöbb-
ször vizeletminták használatosak. Az élõkbõl
történõ drogszûrésnél, mivel szankcionálandó
vegyületek kimutatása (vagy cáfolása) a vizs-
gálat célja, a vizelet-mintavétel során a mani-
pulációkra gondolni kell. (Az in vivo és in vitro
manipulációkról bõvebben a „Befolyásoltsági
vizsgálatok” fejezetben.)
A vizeletminták analitikai jelentõségüket
nemcsak a bennük kiválasztódott vegyületek
viszonylag nagyobb koncentrációinak, hanem
a hosszabb idõablaknak is köszönhetik, ami
alatt azt az idõt értik, ameddig a szóban forgó
vegyület a fogyasztástól számítva még detek-
tálható az adott testfolyadékban. Fehérje- és
lipidmentessége következtében a vizelet jól
használható biológiai folyadék mind az im-
munanalitika, mind az elválasztástechnikák
számára.
§ 23. TOXIKOLÓGIA
A vizeletkoncentrációk és a farmakológiai
hatás között nincs korreláció. Posztmortem
vizsgálatok során a negatív eredmény esetén
elképzelhetõ, hogy az expozíció és a halál be-
állta között rövid idõ telt el.
A vizelet-pH viszonylag széles interval-
lumban változhat; a bázikus tulajdonságú ve-
gyületek sokkal nagyobb mértékben válasz-
tódnak ki a savas kémhatású vizeletben, míg a
gyengén savas karakterû vegyületek inkább az
enyhén lúgos vizelettel ürülnek.
Haj
A haj, mint biológiai mátrix akár antemor-
tem, akár posztmortem vizsgálatok során a kró-
nikusan szedett gyógyszerek, illetve kábítósze-
rek kimutatására is alkalmas. A haj hosszától
függõen abban a vizsgálandó hatóanyagok
hosszú ideig, akár hónapokon keresztül nyo-
mon követhetõk, lehetõséget teremtve ezzel az
akut tünetek lezajlása és a vér- (vizelet-) min-
tákból való meghatározhatóság megszûnése
után, az idõben jóval korábbi fogyasztás objek-
tív igazolására. A hajból, mint biológiai mát-
rixból történõ vizsgálatokat a krónikus kábító-
szer-fogyasztás igazolására a hetvenes évek
vége óta alkalmazzák. A fogyasztás idõbeli le-
folyása a hossznövekedés sebessége (0,9-1,2
cm/hónap) alapján becsülhetõ fel. A kábító-
szerek hajba történõ beépülésének mechaniz-
musa még nem teljesen tisztázott: egyesek sze-
rint a melanin poliionos szerkezete révén elekt-
rosztatikus és ionos kötést képes létesíteni bi-
zonyos vegyületekkel. Egy másik tanulmány
szerint albínó állatok szõrébe beépülve is talál-
tak kábítószereket, amely a cisztein SH-cso-
portjával való keresztkötés kialakulásával ma-
gyarázható. Mások szerint a beépüléshez há-
rom tulajdonsággal kell rendelkeznie a szernek:
melaninaffinitással, bázicitással és lipofilitás-
sal. A hajminta gyûjtése a fej vertex posterior
régiójáról történik, mert itt a legkisebb a hajnö-
vekedés variabilitása, a növekedõ fázisban levõ
hajszálak száma pedig nagyrészt állandó (85%),
és kevéssé befolyásolja az életkor vagy a nem.
/ 399
A haj az adott szer fogyasztásának retro-
spektív feltárására is alkalmas, a haj hosszának
függvényében, akár éves nagyságrendre vissza-
menõen szegmentanalízis végezhetõ.
Nyál
Antemortem akut abúzusszer-fogyasztás
(kábítószer) feltárására speciális, nyálból törté-
nõ szûrõvizsgálati tesztek is használatosak. A
szervezetbe jutott hatóanyag és a nyálból ki-
mutatott kábítószer mennyisége között a kor-
reláció sajnos nem minden esetben megfelelõ.
Epe
Posztmortem vizsgálatok során az epe jól
használható testfolyadék, különösen, ha vize-
let nem áll rendelkezésre. Az epe folyadékból
jól mérhetõ az alkohol is, meglepõen jó a korre-
láció a véralkohollal is, ezen kívül az epében vi-
szonylag nagy koncentrációban vannak jelen a
morfin és a benzodiazepin-származékok is. Az
epébõl mért gyógyszerszintek általában maga-
sabbak, mint a vérkoncentrációk.
Üvegtestfolyadék (csarnokvíz)
Posztmortem esetekben a csarnokvíz egy
sor gyógyszer és biokémiai marker kimutatásá-
ra alkalmas. Különösen jól használható annak
tisztázására, hogy a mért véralkohol halál utá-
ni rothadásból vagy valóban alkoholfogyasz-
tásból származik.
Máj
A posztmortem toxikológiai vizsgálatok
során a leggyakrabban vizsgált szerv, ugyanis a
legtöbb toxikus szubsztancia a májban maga-
sabb koncentrációt ér el, mint a vérben. A máj-
ból származó toxikológiai eredmények kivér-
zéses esetekben különösen értékesek, bár tudni
kell, hogy néhány gyógyszer diffúziója a vé-
400 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
konybélbõl a bal máj-lebeny irányába különö-
sen intenzív.
Gyomor-gyomortartalom
A gyomortartalom vizsgálatából az elfo-
gyasztott mérgezõ anyag minõségére és meny-
nyiségére igen értékes információ nyerhetõ.
Agy
Sok gyógyszer és lipofil szubsztancia far-
makológiai hatásának elsõdleges helye az agy,
ilyenek pl. az antidepresszánsok, narkotiku-
mok. A halogenált szénhidrogének akkumulá-
lódási helye a központi idegrendszer szövetei.
Sajnos a toxikológiai szakirodalomban ritkán
tüntetik fel, hogy az agyból mért koncentráci-
ók milyen anatómiai régióból származnak.
Vese
Minthogy a legtöbb metabolit a vizelettel
választódik ki, a vese szövet jól használható
gyógyszer azonosításra. Feltételezett nehéz-
fém mérgezés esetén is célszerû a vese vizsgála-
ta is.
AZ IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
ANALITIKAI MÓDSZEREI
Az igazságügyi toxikológiai analízisek so-
rán – bizonyos esetekben – az elvileg szóba jö-
hetõ = vizsgálandó xenobiotikumok száma
igen jelentõs, több százezer is lehet. Ekkor a
vizsgáló toxikológus kiindulási támpont hiá-
nyában az ismeretlen vegyület(ek) megtalálá-
sához valamilyen analitikai logisztikát alkal-
mazó szisztémás toxikológiai analízist
(STA) alkalmaz (részletesebben lásd poszt-
mortem igazságügyi toxikológia).
Egyszerûbb a helyzet az abúzus szerek to-
xikológiai vizsgálatánál, ekkor ugyanis ismert a
§
meghatározandó vegyületek, illetve vegyület-
családok köre, melyeket célzott toxikológiai
vizsgálat során rendszerint két szinten; egy
szûrõ (screen), majd egy azt követõ megerõsí-
tõ (konfirmáló) vizsgálattal próbálnak felderí-
teni, illetve jelenlétüket bizonyítani. A szûrések
legtöbbször egy „vegyületcsaládra” irányulnak,
amikor több, farmakológiailag és kémiailag
hasonló tulajdonságú (pl. oldhatóság, polari-
tás) vegyület kimutatásának irányába történ-
nek vizsgálatok. Megerõsítõ vizsgálatra csak a
szûrõvizsgálat pozitív esetei kerülnek, a szû-
rõvizsgálat negatív eseteit – a nemzetközi gya-
korlat alapján – nem vizsgálják tovább. A meg-
erõsítõ vizsgálat során a vegyületcsalád kor-
rekt azonosítása mellett a kvantitatív megha-
tározás is megtörténik.
Az igazságügyi toxikológiai gyakorlatban –
bizonyos célzott vizsgálati esetekben (pl. alko-
hol vizsgálat) – elõfordul, hogy a screen elma-
rad, és a vizsgálatra egybõl a konfirmációs
vizsgálatoknál használatos nagy teljesítményû
kromatográfiás rendszerek alkalmazásával ke-
rül sor.
Az igazságügyi toxikológiai analízis során
szakmai elvárás, hogy a kimutatott vegyületek
azonosítása több, egymástól független, külön-
bözõ analitikai információt szolgáltató úton
történjen. Ez a gyakorlatban két, ún. pozitív
azonosítást jelent, melyhez vagy két eltérõ kro-
matográfiás analízist végeznek, vagy spektro-
szkópiai detektorral felszerelt ún. „kapcsolt”
elválasztástechnikai-spektroszkópiai mûszer-
kombinációkkal végzik a vizsgálatokat. Az
utóbbi esetében a retenciós paraméter (elsõ in-
formáció) mellett spektroszkópiai adatok je-
lentik a második, az elõzõtõl független analiti-
kai információt.
IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIAI
SZÛRÕVIZSGÁLATI ANALITIKAI
MÓDSZEREK
A szûrõvizsgálatok legtöbbször gyors, egy-
szerû, olcsó, elõkészítõ vizsgálatot nem igénylõ
nagyteljesítményû módszerek. Ilyenek az im-
§ 23. TOXIKOLÓGIA
munanalitikai (immunoassay) eljárások, elsõ-
sorban a fluoreszcens-polarizációs-immun-
assay-k (FPIA), de más hagyományos immun-
analitikai (pl. EMIT) és kompetición alapuló
inhibíciós tesztek (pl. kinetic-interaction of
microparticles in solution – KIMS) is léteznek.
Míg a RIA, EMIT, FPIA, KIMS rendsze-
rekhez mûszerre és toxikológiai laboratóriumra
van szükség, addig az ún. kazettás gyorstesztek
az immunanalitikai készülékekkel elérhetõ
vizsgálati hatásfoknál alig gyengébb eredmé-
nyekkel, de mûszer és laboratóriumi háttér nél-
kül mûködnek. A gyorstesztek hátrányai kö-
zül ki kell emelni, hogy nem kvantitatív mód-
szerek és a mérési eredmények sem dokumen-
tálhatók olyan szinten, mint a mûszeres méré-
seknél.
A point-of-care (POCT) rendszereket a vi-
zeletbõl, illetve a nyálból történõ analízisekhez
fejlesztették ki, kifejezetten gyorsteszt céljára.
A teszt könnyen és gyorsan (kb. 5 perc) elvé-
gezhetõ, vizuálisan értékelhetõ. A vizelet fel-
cseppentése után a vizsgált minta festékkel
(vagy kolloid arannyal) jelzett antitest-konju-
gátummal keveredik el, és egy membrán póru-
sai mentén vándorolni kezd. Amennyiben a
vizsgálati anyag nem tartalmazza az abúzus-
szert vagy annak koncentrációja a teszt érzé-
kenységi határa alatt van, a kötetlen, festékkel
jelzett antitest-konjugátumok hozzákapcso-
lódnak a membrán felszínén kötött állapotban
23-1. ábra Gyorsteszt
/ 401
lévõ antigén-konjugátumokhoz, és ennek
eredményeképpen egy színes csík jelenik meg a
teszt-zónában, a szóban forgó drog jele mel-
lett. Ha a mintában a drogszint a teszt érzé-
kenységi határát eléri vagy azt meghaladja, a
festett antitest-konjugátum megköti a szabad
drogmolekulákat és egy antigénfestett anti-
testkomplex képzõdik, megakadályozva a (ró-
zsaszín) csík kialakulását (23-1. ábra).
Az immunkémiai vizsgálatok során a mé-
réshez szükséges mérendõ anyag–antigén–an-
titest reakción kívül más antigének is hozzákö-
tõdhetnek az antitesthez és kereszt-reaktivi-
tást eredményezhetnek. A vizsgáló tesztek így
álpozítiv eredményeket is produkálnak, a teszt
„hatásfokát” a specificitás fogalmával jellem-
zik, mely egy vizsgálat sorozatban a negatív-
nak minõsített esetek aránya a valóban negatív
esetekhez viszonyítva. A gyorstesztek haszná-
lata során mindig gondolni kell arra, hogy még
a legjobb gyorstesztek esetében is a specificitás,
illetve a szenzitivitás rendszerint 96–98% körül
van, a velük kapott eredmény csak tájékoztató
jellegû. A vizsgálat szenzitivitása azt jelenti,
hogy a valóban pozitív eseteket milyen arány-
ban minõsítik pozitívnak.
A sík geometriájú vékonyréteg-kromato-
gráfia (TLC) a legegyszerûbb (gyakorlatilag
analitikai mûszert nem igénylõ) elválasztás-
technikai lehetõség szûrõvizsgálatok kivitele-
zésére. A rendelkezésre álló autentikus stan-
dardok számától függõen több különbözõ
„futtató” eluenst használnak, a kialakított
screen rendszerekben kapott foltok denzito-
metrálhatók és így mennyiségi meghatározás is
végezhetõ. Napjainkban ennek a szûrõvizsgá-
latnak mûszeres változata nagyfelbontású fo-
lyadékkromatográfiát és ultraibolya detektá-
lást (HPLC/UV) alkalmaz, a gyakorlatban di-
óda–soros detektor (lásd alább) segítségével a
vizsgált vegyület UV spektrumának on-line
vizsgálatával valószínûsítik egy adott kompo-
nens jelenlétét a mintában (lásd spektrális de-
tektorok). Ezek az UV-TOX rendszerek
spektrum könyvtárakat használnak, a mérés-
bõl származó spektrumot összevetve a könyv-
tárból származóval, a szükséges azonossági
402 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
kritériumok teljesülése esetén több ezer toxikus
vegyület, köztük a kábítószerek is kimutatha-
tók. A rendszerek teljesen automatizáltak, elõ-
készítést nem igényelnek.
IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIAI
MEGERÕSÍTÕ (KONFIRMÁCIÓS)
VIZSGÁLATI ANALITIKAI MÓDSZEREK
A szûrõvizsgálat pozitív eredménye esetén
megerõsítõ vizsgálattal kell bizonyítani a ké-
miai család jelenlétét, pontosítani kell, hogy a
család melyik tagját (tagjait) mutatta ki a szû-
rés (azonosítás) és mennyiségi meghatározást
kell végezni. Ismert vegyületre irányuló célzott
bioanalitikai vizsgálat esetén, hasonlóan a
megerõsítõ analitikai toxikológiai vizsgálathoz
– validált, kromatográfiás elválasztásokon ala-
puló, spektrális elveken mûködõ detektort al-
kalmazó analitikai módszert használunk,
azonban ezekben az esetekben a screen elma-
radhat.
Mintaelõkészítés
A biológiai mátrixból a meghatározandó
kémiai anyagokat ki kell nyerni, megfelelõen
tisztítani (elsõsorban a fehérjéktõl, lipidektõl,
sóktól stb.); alkalmassá kell tenni az extraktu-
mokat az analitikai mûszerekbe történõ injek-
tálásra.
Az igazságügyi toxikológiai vizsgálatok so-
rán a biológiai minták vizsgálatokhoz való elõ-
készítésének három alapvetõ módszere hasz-
nálatos; a folyadék-folyadék extrakció (LLE),
a szilárd fázisú extrakció (SPE) és a szilárd
fázisú mikroextrakció (SPME). A folyadék-
folyadék extrakció során a meghatározandó
vegyületeket a biológiai mátrixból vízzel nem
elegyedõ szerves oldószerrel nyerik ki. Mivel az
extrahálandó vegyület vagy metabolitja általá-
ban szerves sav vagy bázis, ahol az ionizált for-
ma oldhatósága a szerves oldószerben ala-
csony, a biológiai közegben pH-állítással szo-
§
rítják vissza az ionizációt. Erõsen ionos vagy
amfoter karakterû vegyületek estében a kinye-
rés hatásfoka növelhetõ ionpárképzõ alkalma-
zásával. Ekkor egy ún. elleniont (counter-ion)
adnak a biológiai mintához nem sztöchiomet-
rikus mennyiségben, melynek hatására ion-
asszociátumok képzõdnek, melyek már sokkal
jobban oldódnak a szerves fázisban. A pH, az
ellenion minõsége és koncentrációja, a szerves
oldószer megválasztása, mind befolyásolhatja
az elválasztás hatásosságát.
A szilárd fázisú extrakció (SPE), lénye-
gében specifikus elúciós folyadékkromato-
gráfia miniatürizált alkalmazása a minta ki-
nyerésére a biológiai mátrixból. Az SPE oszlo-
pokkal kapcsolatos munkafázisok könnyen
automatizálhatók, mely lehetõséget teremtett
a minta elõkészítés (SPE) és a mûszeres analiti-
kai mérés on-line összekapcsolására.
Robbanásszerûen tört be az igazságügyi to-
xikológiai minták elõkészítésének területére a
szilárd fázisú mikroextrakció (SPME), mely
napjaink legdinamikusabban fejlõdõ bioanali-
tikai minta elõkészítése. A szenzitív analitikai
technikák kiegészülve az SPME-vel lehetõvé
tették olyan kis térfogatban hozzáférhetõ és
alacsony koncentrációjú mintákból is a kábító-
szerek meghatározását, mint a nyál vagy az iz-
zadmány (veríték). Az egyre nagyobb jelentõ-
séggel bíró, hajból történõ toxikológiai vizsgá-
latok is elõszeretettel alkalmazzák az SPME
technikát.
Az SPME során egy kvarc szálra felvitt,
különbözõ polaritású szorbensekkel bevont
„drótszerû” eszközt merítenek a minta oldatba
vagy a minta feletti, zárt gõztérbe (head-
space) és egy bizonyos idõ elteltével a meghatá-
rozandó vegyület molekulái szorbeálódnak a
szál felületén (23-2. ábra). Megoszlás jön létre
aminek eredményeképp a meghatározandó ve-
gyület(ek) jelentõsen dúsulnak a kvarc szálon
lévõ szorbensben. A mintavevõ eszközt ezután
az analitikai mûszer injektorába helyezik (leg-
többször automatizált a folyamat, on-line)
ahol hõ vagy oldószer hatásra deszorpció kö-
vetkezik be és a meghatározandó minták az
analitikai rendszerbe jutnak.
§ 23. TOXIKOLÓGIA
23-2. ábra Az SPME elve (dr. Garay Ferenc anyagából)
Kromatográfiás analízis
A mintaelõkészítés után a meghatározandó
vegyületek dinamikus szorpciós-deszorpciós
folyamatokon alapuló, a migrációs különbsé-
geket kihasználó, nagy hatékonyságú elválasz-
tási módszer, a kromatográfia segítségével
egymástól elválasztva kerülnek minõségi és
mennyiségi analízisre. Az elválasztott vegyüle-
tek valamilyen kémiai-fizikai tulajdonságuk
mérése alapján különböztethetõk meg és
mennyiségük meghatározható. A kromatog-
ráfia relatív módszer, a minõségi azonosítás-
hoz minden esetben autentikus standardokkal
kell összevetni a vizsgált minta retenciós para-
métereit. Mint említettük az igazságügyi toxi-
kológiai vizsgálatokból származó vizsgálandó
anyag és a standard azonosságát két – egymás-
tól független – információs forrásból származó
pozitív azonosításnak kell alátámasztania. Ez
történhet két különbözõ kromatográfiás rend-
szer alkalmazásával, de egyszerûbb, gyorsabb,
és gyakoribb, ha kromatográfiás és spektrális
(pl. tömeg-, UV-spektroszkópia stb.) minta-
azonosítás történik.
Az utóbbi években az igazságügyi toxiko-
lógiai analitika területén szinte kivétel nélkül
/ 403
gáz- (GC), illetve folyadékkromatográfiát
(HPLC) használnak analitikai módszerként.
A kromatográfiás retenciós tulajdonságok
melleti spektrális azonosítás rendkívül megnö-
veli a kvalitatív meghatározások biztonságát.
Ezt a gyakorlatban dióda-soros (diode-array,
DAD) vagy tömegspektrometriás (MS) de-
tektorok alkalmazásával érik el. A dióda-soros
detektorok speciális folyadékkromatográfiás
UV detektorként mûködnek, de nem használ-
nak monokromátort, a teljes „fehér” (kevert)
fényt áteresztik a mintán és ezután egy optikai
rendszer bontja szét a fényt különbözõ hullám-
hosszúságú összetevõkre. A felbontott, külön-
bözõ diszkrét hullámhosszúságú fénykompo-
nensek külön-külön specifikus dióda mérõegy-
ségre (dióda-sor) jutnak, ahol megtörténik az
abszorbancia mérés. Így a szokásos abszorban-
cia-idõ összefüggés egy harmadik dimenzió-
val, a hullámhosszal egészül ki, aminek követ-
keztében háromdimenziós (abszorbancia, hul-
lámhossz, idõ) információs tér keletkezik. Ez
megfelelõ ábrázolásban egy földrajzi dombor-
zatra emlékeztet, melynek különbözõ, egy-
másra merõleges metszetei a kromatogramok
(abszorbancia-idõ), az UV spektrum (abszor-
bancia-hullámhossz), illetve az izoabszorban-
404 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
23-3. ábra A kokain fragmentációja és tömegspektruma
cia görbék. Megfelelõ számítástechnikai hát-
térrel a kromatográfiás csúcsok különbözõ
pontjaihoz tartozó UV spektrumok így vizs-
gálhatók, lehetõvé téve a kromatográfiás és
spektrális csúcsazonosítás egyidejû alkalmazá-
sát, illetve az autentikus standardokkal történõ
összevetést.
A toxikológiai vizsgálatokban a gáz- és fo-
lyadékkromatográfiás elválasztásokat tömeg-
spektrometriás detektálásokkal kombinálva
(GC/MS, LC/MS) rendkívül érzékeny, speci-
fikus és szelektív analitikai vizsgáló módszere-
ket alkalmaznak. A kromatográfiás elválasztás
után a mérendõ vegyületek egy ionforrásba
§
jutnak ahol ionizációt szenvednek, fragmen-
tálódnak (kisebb „darabokra” törnek) és ahon-
nan pozitív vagy negatív töltésû ionokként
„kerülnek” ki. A keletkezett ionsugarakat az
analizátorok (tömeganalizátorok) tömeg és
töltés szerint vizsgálják és a vizsgált moleku-
lákra egyedileg jellemzõ tömegspektrumot hoz-
nak létre. A tömegspektrométer által szolgál-
tatott ionintenzitás – töltésegységre jutó tö-
meg (m/z) függvénykapcsolat a tömegspekt-
rum, mely adott körülmények között minden
vizsgálandó molekulára ujjlenyomatszerûen
jellemzõ. A 23-3. ábra a kokain esetében mu-
tatja a keletkezõ ion-fragmentumokat és a
§ 23. TOXIKOLÓGIA
hozzátartozó tömegspektrumot, a legintenzí-
vebb jelet a 82 tömegû „bázis csúcs” adja, a 303
tömegû, pozitív töltésû ion a „molekula ion”. A
minõségi azonosításra kitûnõen használható
tömegspektrum hozzárendelhetõ a kromato-
gramon megjelenõ csúcsokhoz, hasonlóan,
mint a DAD felvétel során a kromatogramhoz
az UV spektrum. Mind a GC/MS, mind az
LC/MS készülékek tömegspektrométerét
„megduplázva”, tandem rendszereket hoznak
létre (GC/MS/MS vagy LC/MS/MS), melyek
segítségével a többkompensû bioanalitikai mé-
rések során keletkezõ, esetlegesen interferáló
vagy zavaró ionfragmensek kiszûrhetõk, csök-
kenthetõ a kémiai zaj, ami további kimutatási
határ csökkenést eredményez.
POSZTMORTEM IGAZSÁGÜGYI
TOXIKOLÓGIA
A hirtelen, váratlan rendkívüli halálok
(jogi kategória) esetén a vizsgálók (hatóság, pa-
tológus, igazságügyi orvos) toxikológiai vizs-
gálatot is kérnek. Az igazságügyi toxikológus
az esetleges mérgezõ anyag kimutatása érde-
kében minden rendelkezésére álló információt
felhasznál a vizsgálathoz, pl. az elhunyt kör-
nyezetében talált üres gyógyszeres, vegyszeres
dobozok, a halott boncolása során az orvos ál-
tal észlelt, toxikológiailag használható jelek
(szagok, szervek szín és szöveti elváltozása
stb.), a halál beállta és a boncolás közötti eltelt
idõ (posztmortem változások a biológiai min-
tákban) stb. Fontos az elhunyt diszpozíciós té-
nyezõinek (antemortem faktorok) ismerete,
melyek jelentõs hatással bírnak az elhunyt
szervezetébe került anyagok koncentrációjá-
nak kialakulására, melyeket az eredmények in-
terpretálásánál felhasználunk. Támpont nél-
kül a több százezer szóba jöhetõ vegyület közül
a holttestben jelenlévõ(k) kimutatása és meny-
nyiségi meghatározása leginkább a „tû a széna-
kazalban kereséshez” hasonlítható.
Az igazságügyi toxikológus az igazságügyi
orvos kérése alapján elõször elvégzi a célzott
vizsgálatokat; alkohol és más illékony vegyüle-
/ 405
tek, gázmérgezés (elsõsorban szén-monoxid
esetleg cián), diatóma, szervetlen anyagok (ar-
zén, ólom stb.), majd a szûrõ és megerõsítõ
kétfázisú vizsgálati stratégia szerint abúzus-
szerek irányába immun-analitikai és az egyéb
szerves vegyületek irányába elválasztástechni-
kai szûrõvizsgálatot alkalmazva. Ezután kö-
vetkezik a megerõsítõ vizsgálat, mely szerves
vegyületek esetén mindig elválasztás-technikai
mûszeres mérést jelent.
ANTEMORTEM FAKTOROK
A toxikológiai reakciókban is mutatkozó
egyéni megnyilvánulásoknak számos oka is-
mert. Az azonos dózisra jelentkezõ eltérõ
farmakodinámiás hatás nagysága függ a nem-
tõl, testsúlytól, életkortól, máj- és vesefunkció-
tól, az egyidejûleg szedett gyógyszerektõl
(gyógyszer-gyógyszer interakció), a táplálko-
zástól (gyógyszer-étel interakció), a rassztól
(földrajzi környezet) és végezetül a leglényege-
sebb: a genetikai variabilitástól. A metabo-
lizáló enzimek, transzport fehérjék és receptor
fehérjék szintézisét kódoló, azonos génlocuson
lévõ allél génpár egyikén eltérõ információt
hordozó genetikai kód alakulhat ki, vagy maga
a génpár változhat meg (single nucleotid
polymorphism – SNP), mely mutációk poli-
morf metabolizmust okoznak, mely részben
oka lehet a toxikus hatásoknak.
A gyógyszer-metabolizmus leggyakoribb
formája az oxidáció (hidroxiláció, dealkiláció
stb.), melyben meghatározó szerepe a citokróm
P-450 (CYP) enzimrendszernek van. Jelentõs
toxikológiai relevanciával bír a legismertebb
CYP polimorfizmus a CYP2D6 gén polimor-
fizmusa, továbbá a CYP2C19, melyek mai is-
mereteink szerint a napi klinikumban haszná-
latos számos gyógyszer metabolizmusát is
érintik. A CYP enzimek legnagyobb mennyi-
ségben a májban és a vékonybélben fordulnak
elõ, de aktivitásuk kimutatható a tüdõben, ve-
sében és agyban is. Mivel gyógyszer-kombiná-
ciók alkalmazása során nem ritkán kap a beteg
mikroszomális enzimeket gátló, illetve induká-
406 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
ló gyógyszereket, az ilyen kombinációknak a
metabolizmusra, illetve áttételesen toxikus
mellékhatást okozó hatása kiszámíthatatlan.
A nem CYP eredetû transzporterek poli-
morfizmusa is számottevõ toxikológiai rele-
vanciával bír, melyek közül kiemelendõ a
P-glikoproteinek szerepe a toxikus gyógyszer-
szintek kialakulásában.
Toxikológiai problémát okoz, hogy a CYP
izoenzimek nagy affinitású, alacsony meta-
bolikus-kapacitású enzimek, melyek szub-
sztrátokkal könnyen telíthetõk és gátolhatók.
Sok antipsychotikus szer – különösen a neuro-
leptikumok – a CYP2D6 izoenzim inhibitorai
is egyben, a metabolizmusukban CYP2D6
izozimet igénylõ gyógyszerek együttadása ese-
tén toxikus mellékhatások alakulhatnak ki. Pl.
amennyiben a monoterápiában önmagában
nem kellõen hatásos készítmények mellé sze-
lektív szerotonin reuptake gátlót pl. fluoxetint
adnak, a fluoxetin CYP2D6 enzimgátlása kö-
vetkeztében a korábban adott készítmény által
kiváltott intoxikáció várható; jelentõs plazma-
szint emelkedéssel, illetve kardiotoxicitás kö-
vetkezhet be.
Néhány jelentõs opioidról és abúzus szer-
rõl ismert, hogy a CYP2D6 enzim szubsztrátja
(pl. tramadol, codein, dextrometorfan, hidro-
codon, p-metoxiamfetamin (PMA), illetve
nem utolsósorban az ecstasy (MDMA) vagy
inhibitora (pl. (-)-cocain, pentazocin stb.) a
szóban forgó enzimnek. A tramadol racém
vegyület, CYP2D6 enzim által mediált meta-
bolizmusa során O-demetiltramadol (ODT)
továbbá a CYP2C19 hatására N-demetiltra-
madol (NDT) is keletkezik. A (+)-ODT affi-
nitása az analgetikus hatásért elsõsorban fele-
lõs -opioid receptorokhoz kb. kétszázszor na-
gyobb az anyavegyületnél. Napjainkban már
több tucat fatális tramadol eset kapcsán vált is-
merté, hogy korreláció létezik az ODT, illetve
NDT koncentráció és a CYP2D6 allél aktivitá-
sa között, így különösen nagy az intoxikáció
veszélye az ultragyors metabolizálók esetében.
Valószínûsítik, hogy gyenge metabolizálók
(PM) esetében nagyobb a toxikológiai kocká-
zata azon szerek fogyasztásának, melyek
§
CYP2D6 enzimen keresztül oxidálódnak és
inaktiválódnak (pl. PMA, metilamfetamin-
származékok). MDMA fogyasztásakor az in-
tenzív metabolizálók (EM) esetében ugyanak-
kor felszaporodik a neurotoxikus katekolamin
metabolit mennyisége. PM-k esetében ugyan
kisebb a krónikus fogyasztással járó neurológi-
ai kockázat, ugyanakkor nõ az akut toxikoló-
giai esemény bekövetkezésének veszélye.
A SZISZTÉMÁS TOXIKOLÓGIAI ANALÍZIS
A szisztémás toxikológiai analízis (STA)
során valamilyen „kémiai logikai út” mentén
próbálják az intoxikációt – legtöbbször halált –
okozó vegyületet a biológiai mintákban megta-
lálni. Támpont rendszerint nincs, vagy mini-
mális (pl. a boncolási lelet), a korábban feltehe-
tõen elvégzett célzott vizsgálatok valószínûleg
nem vezettek eredményre.
A vizsgálat megtervezése során figyelembe
kell venni, hogy milyen biológiai mátrixok áll-
nak rendelkezésre, milyen analitikai eszköz-
park használható az elvégzendõ „general
unknown screening” (GUS) kivitelezéséhez,
milyen háttér információkkal rendelkezünk.
Fontos megjegyzés: nincs két egyforma eset.
Ha lehetséges, a GUS kivitelezéséhez elsõsor-
ban vért használnak. A legtöbb információval a
mért koncentrációk értelmezéséhez a vérbõl
mért értékek esetében rendelkezünk. A befo-
lyásoltság kérdésének megállapításához úgyis
szükség van a vérkoncentrációk ismeretére.
A vizelet is széles körben használt testfo-
lyadék a GUS céljára, de az izolálási (kinyerési)
eljárások elõtt szükséges lehet a konjugátumok
megbontása, hogy kromatográfiásan mérhetõ
vegyületeket kapjunk.
A szövetminták közül a máj vizzel vagy
puffer oldattal készült homogenizátuma és a
gyomortartalom vizsgálata a leggyakoribb.
A kinyeréseknél vegyületcsoportok izolálá-
sa a cél; pl. poláris-apoláris, savas-neutrális-
bázikus karakter stb. A LLE alkalmazása so-
rán pH állítás után gyakran használják az
etilacetátot, a dietilétert, az aceton-kloroform
§ 23. TOXIKOLÓGIA
(1:1), diklórmetán-aceton (2:1), diklórmetán-
izopropanol-etilacetát (1:1:3) elegyét. Napja-
inkban az SPE technikákkal, illetve több kü-
lönbözõ szorbens kombinációival kromatográ-
fiás mérésre alkalmas tiszta extraktumok nyer-
hetõk.
A kinyert, tiszta izolátumokból az analiti-
kai vizsgálat történhet TLC, HPLC/DAD,
LC/MS és GC/MS vizsgálattal. Újabban kife-
jezetten igazságügyi-klinikai toxikológiai „cél-
mûszernek” tekinthetõk az LC/MS/MS tan-
dem készülékek, melyek pásztázó (scan)
üzemmódban a kiválasztott tömeg értékek né-
hány sec, gyors változtatásával (multi reaction
monitoring, MRM) egy injektálásból néhány
perc alatt akár több száz vegyületet is képesek
azonosítani (23-8. ábra). Megfelelõ informati-
kai és spektrum könyvtár támogatással ezek a
„data dependent acquisition” (DDA) eljárások
korábban elképzelhetetlen analitikai lehetõsé-
get kínálnák.
SZÉN-MONOXID-MÉRGEZÉS
A szén-monoxid (CO) tökéletlen égésnél
keletkezõ, szagtalan, nem irritáló, levegõnél
minimálisan könnyebb, színtelen gáz. Míg ko-
rábban széntüzelésû kályhák, tûzhelyek, a vilá-
gító gáz volt a CO-mérgezés forrása, napja-
inkban a lakások fûtõ- és vízmelegítõ berende-
zéseinek (kazánok, vízmelegítõ bojlerek) hely-
telen szerelésébõl adódó füstgáz visszaáramlás
és a tûzesetek okozzák a legtöbb intoxikációt.
A cigarettafüst szén-monoxid-koncentrációja
hozzávetõleg 4%. A kipufogógáz jelentõs CO-
tartalma (0,5–10%) is oka lehet, mind az akut,
mind a krónikus mérgezésnek. A levegõ CO-
koncentrációja autópályák mentén 2–50 ppm,
erõs városi forgalomban ez az érték a 100 ppm-
et is elérheti. Ugyanakkor kb. 25 ppm (29
mg/m3) értéket tartják a még elfogadható ha-
tárértéknek.
A szén-monoxid felszívódása és elimináci-
ója változatlan formában a tüdõn keresztül
történik, kevesebb, mint 1%-a oxidálódik me-
tabolikus úton CO2-dá. Szabad levegõn felezé-
/ 407
si ideje 4-5 óra, tiszta oxigén adásával ez az ér-
ték 80 percre csökken.
A szén-monoxid kötõdése a hemoglobin-
hoz reverzíbilis, szén-monoxid–hemoglobin
(CO-Hb) képzõdik. A szén-monoxid a vörös-
vértest (vvt) oxigénkötõdését csökkenti, így
szöveti hypoxiát hoz létre mivel affinitása a
hemoglobinhoz 250-szer erõsebb az oxigénnél.
Jelentõs affinitásánál fogva az alacsony kon-
centrációjú gáz belélegzése is már erõsen befo-
lyásolja a vörösvértestek O2-szállító kapacitá-
sát. A CO-Hb koncentrációja egy átlagos nem
dohányzó városlakó esetében 1–2 %, dohányzó
esetében 5–6%. A passzív dohányzás követ-
keztében 1,5 óra alatt a nem dohányzó
CO-Hb-értéke kb. 40%-kal nõ, ha cigaretta
füstös helységben tartózkodik. A CO még a
mioglobinhoz is kötödik továbbá reagál a hem-
tartalmú fehérjékkel (citokróm). Ezek a hatá-
sok együtt felelõsek a szövetek, sejtek hypo-
xiájáért. A kialakuló vér CO-Hg telítettség
függ a környezõ levegõ CO-tartalmától, a be-
hatás idejétõl és a pulmonális ventilációtól is.
Veszélyes CO-Hb telítettség akkor is kialakul,
ha a környezõ levegõ CO-koncentrációja az
oxigénkoncentrációjának töredéke. 5-10 óra
alatt az 50, 100, 200 ppm CO levegõkoncent-
ráció 8, 16 és 30% CO-Hb telítettséget ered-
ményez. A CO toxikus hatását számos ténye-
zõ befolyásolja, pl. életkor (csecsemõk), illetve
bizonyos betegségben szenvedõk érzékenyeb-
bek a szén-monoxid mérgezõ hatására (pl. ma-
gas alapanyagcsere szinttel járó betegségek,
anaemia, cardiovascularis stb.). A magzat kü-
lönösen érzékeny a szén-monoxid-mérgezésre,
a placentáris barrieren a gáz szabadon hatol át.
Az akut mérgezés tünetei a CO-Hb kon-
centráció függvényében a 23-1. táblázat sze-
rint alakul.
Enyhébb mérgezés esetén a beteg állapota
napokon belül rendezõdhet, súlyosabb mérge-
zés után comatosus állapot és központi ideg-
rendszeri elváltozások maradhatnak vissza.
Látáscsökkenés, demencia, memóriazavar,
személyiségváltozás viszonylag gyakran alakul
ki, míg ritkán elõforduló szövõdmény a
Parkinson-tünetcsoporthoz hasonló marad-
408 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
23-1. táblázat A hemoglobin szén-monoxid-
telítettsége és a klinikai tünetek
CO-Hb kon- Klinikai tünetek
centráció
10% Nincs, de romlik a monoton munka
végzõ képesség
20% Enyhe fejfájás, vasodilatatio,
dyspnoe, arrhythmia
30% fejfájás, lüktetõ érzés a halántéktájon,
enyhe gyengeség, esetleg adinamia
40–50% fejfájás, víziók, hányinger, hányás,
collapsus, syncope, adinamia, halál
60–70% syncope, kóma, deprimált légzés és
keringés, convulsiók, halál
80% gyenge pulzus, szabálytalan légzés,
rövid idõn belül halál
90% felett néhány percen belül halál

vány tünetek. A fejfájást agyvizenyõ jeleként

értékelik. A késõi neurológiai károsodás a ke-
zelt szén-monoxid-mérgezések több mint
10%-ban jelentkezik.
Krónikus mérgezés jelentõsebb klinikai
tünetei a fejfájás, a menstruációs ciklus válto-
zása, anaemia, tachycardia, palpitatio, de-
presszió és ingerlékenység. Krónikus mérgezés
a tartósan 5-10% szén-monoxidot tartalmazó
környezetben dolgozók körében alakul ki (pl.
közlekedési rendõrök, garázsmunkások).
A posztmortem vizsgálat során feltûnõ a
hullafoltok élénkvörhenyes színe, de élénkvör-
henyes az izomzat és a parenchymás szervek
metszéslapja is (23-4. ábra). A vér jellemzõen
világosvörös, folyékony, a tüdõk puffadtak,
vizenyõsek, a szív külhártyája alatt pontszerû
vérzések láthatók. A súlyos szén-monoxid-
mérgezésnél agyvizenyõ focalis-haemorrha-
giás necrosisok, petechiák és perivascularis lá-
gyulások jelennek meg. A globus pallidus bila-
teralis necrosisát jellegzetesnek tartják, és emlí-
tik a molyrágásszerû lágyulások kialakulását is.
A CO-Hb koncentráció posztmortem nö-
vekedésével a tartósan vízben lévõ holttestek-
nél számolni kell, mivel a vízben lévõ mikroor-
ganizmusok hatására a mioglobin és hemoglo-
23-4. ábra Pontszerû vérzések, lágyulások heveny
CO-mérgezésben, illetve szimmetrikus lágyulások a
törzsdúcmagokban CO-mérgezésben
bin anaerob bomlásánál szén-monoxid kelet-
kezik.
A boncolási leletet és a diagnózist a vér he-
moglobin CO telítettségének kvantitatív meg-
határozása teszi egyértelmûvé. A meghatáro-
zások nátrium-fluoridot tartalmazó, sötétben
4 ºC-on tárolt teljes vérbõl történnek, napja-
inkban leginkább spektrofotometriás mód-
szerrel, mely során az oxihemoglobint kémiai
kicsapással elválasztják a CO-Hb-tól, majd a
szûrletet 570 és 630 nm-n mérik. A negatív vér
szûrlete színtelen, átlátszó, míg a pozitív vér
szûrlete élénk piros-rózsaszín. A vizsgálat so-
rán minden alkalommal 100%-os, telített
kontrollt is készítenek (CO-dal telítik a vér-
mintát). Hibaforrás: bakteriális hatásra is ke-
letkezhet CO, illetve denaturálódik a hemog-
lobin. A bomlott Hb-t nem lehet CO-val telí-
§ 23. TOXIKOLÓGIA
teni, továbbá rothadt holttestekben a H2S kép-
zõdése zavarhatja a CO-Hb mérését.
Napjainkban HS-GC/FID mérést is hasz-
nálnak, mely során a CO-t felszabadítják a
CO-Hb kötésbõl, a CO-t hidrogénnel metán-
ná konvertálják Ni jelenlétében (postcolumn
származék készítés) és a képzõdött metánt
mérik.
CIÁNMÉRGEZÉS
A ciánvegyületek okozta intoxikációnál a
hidrogéncianidnak (cián-hidrogén, HCN), il-
letve a sóinak (kálium-cianid, KCN) és (nátri-
um-cianid NaCN) van gyakorlati jelentõsége.
A cián-hidrogén erõsen párolgó, jellegzetesen
keserûmandula szagú folyadék, forráspontja
26 °C (szobahõmérsékleten gyakorlatilag gáz).
Már 1 ppm mennyisége észlelhetõ a levegõben,
bár a populáció kb. 50%-a képtelen felismerni a
jellegzetes mandula illatot. A kálium- és nátri-
um-cianid levegõn állva bomlanak, cián-hidro-
gén és -karbonát keletkezik. A cián vegyületeit
a fémfeldolgozás során és a féregirtásban
használják. A ciánvegyületekkel okozott mér-
gezés nem gyakori az igazságügyi orvostanban,
laboratóriumokban történnek gyakrabban
mérgezések. Különbözõ mûanyagok, poliure-
tán, nitrocellulóz és nitrogén tartalmú anyagok
égésénél viszonylag nagy mennyiségben kelet-
kezhetnek ciánvegyületek. Cianidforrás még
az acetonitril, akrilnitril, illetve különbözõ
csonthéjas gyümölcsök magvainak fogyasztá-
sa után is keletkezik ciánvegyület.
Egészséges személyek szöveteibõl és véré-
bõl is kimutatható a cianid, az étkezéssel és a
dohányzással kerül a szervezetbe. Nem do-
hányzók esetében általában 0,004 mg/l, do-
hányzóknál 0,006 mg/l a plazma cianid kon-
centrációja. 4 ºC-on tárolt vérben a cianid
meglehetõsen stabil, de szoba hõmérsékleten,
néhány hét alatt a vér cianid tartalmának jelen-
tõs része eltûnik.
Orális adagolásnál a felszívódó méreg a
májon át jut a keringésbe és a májban jellegze-
tesen alakul át. A cianid dózisának kb. 80%-a
/ 409
máj méregtelenítési folyamatában rodanáz en-
zim hatására tioszulfáttal reagál és tiocianát
keletkezik, mely kevésbé mérgezõ és a vizelet-
tel kiválasztódik. A vizelet normális tiocianát-
koncentrációja 1–4 mg/l nem dohányzók és
3–12 mg/l dohányzók esetében. A kilélegzett
levegõ is tartalmaz hidrogéncianidot. Toxicitá-
si szempontból leggyorsabb hatású az iv. injek-
cióban adott méreg, vagy a ciánhidrogén bele-
helése. Rendkívül gyors a felszívódása, a cián-
hidrogén gáz másodperceken belül hat és okoz
tüneteket. A kálium-cianid per os bevitele után
a gyomorsósav hatására cián-hidrogén kelet-
kezik, aminek gyors felszívódása már ismert.
Hasonlóan jó a felszívódása az intakt bõrön át
is. A csontmagvú gyümölcsök magvainak túl-
zott fogyasztása is mérgezéshez vezethet.
Ezekben cianogén glikozid – amigdalin – ta-
lálható, melybõl a béta-glükoronidáz segítsé-
gével hidrolízissel cián-hidrogén szabadul fel.
Az amigdalin a ciántartalmú növényi gliko-
zidok (nitrilozidok) közé tartozik, kémiailag;
d-mandulasav-nitril-â-glükuronát. Megtalál-
ható a keserû mandula és csonthéjas gyümölcs-
félék magjában (pl. barack, cseresznye, szilva,
õszibarack) de az almamagban is. Híg savak
vagy az amigdalin mellett található emulzin
enzim hatására benzaldehidre, két molekula
cukorra (glükózra és fruktózra), valamint
hidrogéncianidra bomlik. Ismert a keserû man-
dula mérgezõ volta, rágásra, összetörésre sza-
baddá váló emulzin hatására hidrogéncianid
keletkezik, általában 50 szem keserû mandula
jelent halálos adagot egy felnõtt számára és 10
szem egy gyermeknek.
Toxikus hatása a terminális oxidációs
rendszer gátlásán alapszik, a citokróm-
oxidáz a cianidokkal komplexet képez. A
piruvát oxidálódása leáll, laktáttá redukálódik,
ami laktát-acidosishoz vezet. A fulladás bekö-
vetkezik mert a transzportált oxigént a szöve-
tek nem tudják felvenni. A hidrogén-cianid
halálos adagja kb. 100 mg, a káliumcianidé 200
mg. 0,2–0,8 mg/m3 cianid légkoncentráció már
jelentõs tüneteket okozó mérgezést válthat ki,
annak ellenére, hogy 8 órán keresztül elviselhe-
tõ légkoncentráció 10 ppm (11 mg/m3). 110
410 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
ppm 1 órán belül már halált okozhat. A fatális
kimenetelû mérgezések vérszintje 1–50 mg/ml,
átlagosan 10 mg/ml körül van. A mérgezéssel
kapcsolatban megjegyzik, hogy nem a vérszint,
hanem az intracellularis koncentráció a jelen-
tõs. A klinikai tünetek közül a vér élénkvörhe-
nyes színe, a boncolásnál a hullafoltok és a
szervek világos vörhenyes elszínezõdése a
vér oxigénhiányának a jele és ez a szöveti oxi-
gén felhasználás csökkenésének következmé-
nye, így a vénás és artériás vér oxigéntelítettsé-
ge csaknem egyforma. A mérgezés felismerése
a jellegtelen tünetek miatt nehéz. A jellegzetes
szag ritkán észlelhetõ. Az akut mérgezésben
kialakuló tünetek, fejfájás, tachypnoe, gyenge-
ségérzés más mérgezésnél is megjelenhetnek.
Gyors hatású méreg, percek alatt halál követ-
kezhet be, az elõbb említett tünetek gyorsan
folytatódnak, stupor, apnoe, majd convulsiók
alakulnak ki és így áll be a halál. Legkorábban a
laktát-acidosis észlelhetõ.
A krónikus mérgezés viszonylag kevéssé
ismert, fémfeldolgozók használnak rendszere-
sen ciánvegyületeket, ezektõl elképzelhetõk a
krónikus mérgezés, azonban esetükben inkább
ismétlõdõ kisebb akut mérgezési formákra le-
het gondolni.
A ciánmérgezés boncolása hasonló a
szén-monoxid-mérgezés leletéhez. A hulla-
foltok, a szervek, szövetek világos vörhenye-
sek, a vér cseresznyepiros, folyékony. A gyo-
mortartalom keserûmandula illatú, a gyomor-
nyálkahártya bõvérû duzzadt, vérzéses
gastritis képét mutatja. A kórismézést a toxi-
kológiai vizsgálat igazolja, a kimutatáshoz
szükséges 1 mg/ml koncentrációt az alkalma-
zott HS-GC/N-P szelektív detektorok már
képesek érzékenyen kvantifikálni. Léteznek
GC/MS módszerek is, ekkor származékkép-
zésre is szükség van.
ILLÉKONY VEGYÜLETEK ÁLTAL
OKOZOTT MÉRGEZÉSEK
Szerves oldószerek belélegzése – szipuzás
– évek óta a kábítószer fogyasztás közel
§
20%-ot jelenti. Jellemzõen a gazdaságilag fej-
letlen társadalmakban (pl. Dél-Amerika orszá-
gaiban) 25%-ot is elér ez az arány, míg az
USA-ban vagy más erõs gazdasággal rendelke-
zõ országokban 15% alatt van (pl. Egyesült Ki-
rályságban 4–10%). A szipuzók között magas
arányban a hátrányos helyzetû, kisebbséghez
tartozók és sajnos fõleg fiatalok találhatók. A
halálesetek 90%-ban férfiakon, jellemzõen
14-19 év közöttieken fordul elõ (a halálesetek
70%-a 20 év alatti). Szomorú statisztikai adat,
hogy az összes tinédzser haláleset 5%-a il-
lékony szubsztanciaabúzus eredménye, illetve,
hogy a tinédzser halálesetek egyharmada
az elsõ használat során következik be.
A használati módok változatosak; lehet be-
légzés nyitott vagy hevített edénybõl
(„sniffing”), történhet belégzés mûanyag zacs-
kóból („bagging”) vagy anyaggal átitatott szö-
vetrõl („huffing”). Elõfordul az orális haszná-
lat is, ekkor itallal vagy szájba fecskendezve
történik a fogyasztás.
A használt szerek között ragasztószerek,
festékek, javító folyadékok, paszták, aeroszo-
los anyagok hajtóanyaga, öngyújtófolyadékok
(propán- butángáz tartalma miatt), szerves ol-
dószerek (toluol, heptán, hexán, triklóretilén,
metiletilketon, metilénklorid), vegyszerek,
üzemanyag és inhalációs narkotikumok belé-
legzése, illetve beadása szerepelhet. Az elterje-
dést segíti a könnyû hozzáférhetõség, olcsó-
ság, a szer használatának eltitkolhatósága és
az, hogy használata nem illegális (23-5. ábra).
Ezen szerekkel történõ mérgezések, az illé-
kony anyagok belehelése heveny bódulathoz
hasonló állapotot okoz. A hatás gyorsan kiala-
kul és gyorsan megszûnik. Fellép az eufória, a
gátlások oldódnak, hallucináció, amit ataxia,
confusio, hányinger, hányás követ. Komoly
gondot okoz, hogy nincs elõjele annak, hogy
súlyosabb intoxikáció alakulna ki, ugyanakkor
a hirtelen halál szívmegállás miatt bármikor,
figyelmeztetõ jelek nélkül bekövetkezhet. Sta-
tisztikai adatok szerint kb. 20%-os gyakoriság-
ban mûanyag zacskó okozta asphyxia, res-
piratoricus dystress vagy vagusstimuláció ve-
zethet a hirtelen szívmegálláshoz (nõ az endo-
§ 23. TOXIKOLÓGIA
23-5. ábra Szipuzás
gén katekolaminok iránti érzékenység mely
kamrafibrillációhoz, hirtelen szívhalálhoz ve-
zet), máskor a halál oka lehet gyomortartalom
aspirációja (20%) vagy az abúzus alatti trauma
(10%). Több mint 50%-ban a direkt toxikus ha-
tást („Sudden Sniffing Death”) a cardialis toxi-
citás és a légzési elégtelenség váltja ki.
Az akut használat során általánosságban
5-10 mg/l vérkoncentrációk alakulnak ki. Pl.
127 ppm toluol inhalációja során (a limit 100
ppm) 8 órás intervallumban a vérkoncentráció
0,4-6,7 mg/l között változott. A toluol dózisá-
nak 80%-a hippursavként távozik a vizelettel.
A legtöbb esetben a keletkezõ metabolit a kilé-
legzett levegõvel vagy a vizelettel távozik, a
metabolitok gyakran toxikusabbak, mint az
anyavegyület. Régóta tartó szipuzás perifériás
neuropathiát (n-hexán használatánál) okoz-
hat, toluol vagy klórozott szénhidrogének kró-
nikus használatánál idegrendszeri károsodás,
máj-, vese- és szívkárosodás alakul ki. Késõi
szövõdmények: tüdõfibrosis, gócos agylágyu-
lás, csontvelõ-elégtelenség, polyneuropathia.
Az igazságügyi toxikológiai analízis során
az alkalmazott GC/MS vizsgálatoknál kimu-
tatott toluol egyértelmû indikátora a szipu-
zásnak. Napjainkban egyre gyakoribb az ön-
gyújtó utántöltõ flakonokból származó alifás
szénhidrogén (propán, bután stb.) abúzus, ami
után a vérbõl, illetve agy- és tüdõszövetbõl a
szénhidrogének kimutathatók gázkromatog-
ráfiával (HS-GC/MS). A többnyire egészség-
/ 411
ügyi dolgozók (könnyebb hozzáférés) által
abúzus szerként használt intravénás narkoti-
kumok (pl. propofol) vagy inhalálható halo-
genált szénhidrogének (pl. desfluran, sevoflu-
ran, isofluran, enfluran, halothan: 2-bromo-
2-kloro-1,1,1-trifluoroetán) analízise is
HS-GC/MS vizsgálattal biztosított.
Az illékony vegyületek halált okozó intoxi-
kációjának vizsgálata során agy- és tüdõszö-
vet-vizsgálat is történik.
FÉMEK ÁLTAL OKOZOTT MÉRGEZÉSEK
A fémek (és fémionok) a legrégebben is-
mert mérgek közé tartoznak, viszont napja-
inkban a fejlett országokban a velük történõ
akut mérgezés ritkaságnak számít. Azonban
krónikus mérgezést ipari és környezeti szeny-
nyezõdések bárhol a világon kiválthatnak. A
fémmérgezések általában heveny gastro-
intestinalis tünetekkel járnak, melyek elõteré-
ben véres hányás, hasmenés, gyomortáji gör-
csök szerepelnek, fémes íz érzése a szájban. A
fémmérgezések toxicitása függ a szervezetbe
bejutás útjától és az elfogyasztott szer oldható-
ságától, vegyértékétõl, a méreg kémiai formá-
jától (szervetlen só vagy organikus forma), to-
vábbá, hogy milyen mértékben kumulálódnak
a szervezetben. Hatásukat részben a bekerült
kémiai anyag által okozott enzimgátlás miatt
fejtik ki, másrészt bizonyos esetben intenzíven
metabolizálódnak, és a keletkezõ metabolitok
fejtik ki toxikus hatásukat.
A fémek kimutatására néhány egyszerû,
kvalitatív teszt ma is használható. Pl. Reinsch-
teszt a gyomortartalom arzén-, antimon-, biz-
mut- és higanyexpozíciójának kimutatására
vagy a klasszikus kolorimetriás Gutzeit-teszt a
gyomor arzéntartalmának szemikvantitatív
meghatározására. A modern igazságügyi toxi-
kológiai gyakorlatban a fémtartalom-megha-
tározásokat elektrokémiai, illetve különbözõ
optikai atomspektroszkópiai vagy tömeg-
spektrometriás módszerrel végzik. Az elektro-
kémiai stripping potenciometria lényege, hogy
egy munkaelektródra elektrolízissel leválasz-
412 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
tott fémek megfelelõ oldószer hatására – az
adott fémre jellemzõ potenciálon – leválnak az
elektródról. Minden egyes fém esetében a le-
vált fém mennyisége arányos a minta adott
fémtartalmával. Az elektrokémiai módszer al-
ternatívája az atomabszorbciós spektrometria,
azonban jelentõs hátránya hogy nem használ-
ható szimultán multielem-analízisre. Az in-
duktív csatolású plazma optikai atom emissziós
módszerek (ICP-OES) 80-90 elem kimutatását
és mennyiségi meghatározását teszik lehetõvé
gerjesztett szabad atomok, illetve ionok fény
emissziójának felhasználásával. Napjainkban
az induktív csatolású plazma tömegspektromé-
ter (ICP-MS) a nagy érzékenységû, multielem-
analízis „arany standardja”, mellyel akár a ne-
hézfémek biológiai mátrixokból történõ meg-
határozását, akár az adott elem izotóparány-
mérését is el tudják végezni.
Arzén
Az arzén (As) a tizenkettedik leggyakoribb
elem a Földön, gyakorlatilag az összes élõlény-
ben megtalálható. A természetben elemi álla-
potban (0 vegyérték) is elõfordul, de 3 és 5
vegyértékû vegyületei gyakoribbak; ilyenek a
realgár (As2S2), az auripigment (As2S3) és oxi-
génvegyületei (As2O3, As2O5). Az expozíció
eredhet a vízbõl, a szennyezett talajból, tengeri
organizmusokból, melyek gazdagok az arzén
metilált formájában (2 mg/kg). A tengeri rák
és homár arzéntartalma a 22 mg/kg-ot is elér-
heti. Az ivóvíz arzéntartalmának még elfogad-
ható értéke 0,01 mg/l, egyes helyeken ennél
nagyságrenddel szennyezettebb a víz. Az Al-
föld egyes kútjainak arzéntartalma több alka-
lommal vezetett elhúzódó mérgezést okozó ar-
zén felhalmozódáshoz. Napjainkban a legje-
lentõsebb arzénforrást bizonyos peszticidek je-
lentik. A táplálkozással egy átlagos felnõtt na-
ponta 0,025-0,033 mg/kg arzént fogyaszt.
Normális körülmények között az átlagos
egészséges felnõtt vérének vagy vizeletének ar-
zén koncentrációja kisebb, mint 0,001 mg/l.
Felezési idõ 7 óra. Trauma következtében el-
§
hunytakból mért átlag szöveti As-koncentráci-
ók; agy: 0,009, tüdõ: 0,007, máj: 0,033, vese:
0,011, haj: 0,307, köröm: 0,252 mg/kg.
Vízben nehezen oldódó, színtelen, szagta-
lan vegyületei erõsen mérgezõek. Vegyületei
közül az arzén-szulfid használatos volt az
ókorban, fekélyes területek gyógyítására hasz-
nálták. A 3 vegyértékû vegyületei igen toxiku-
sak [pl. nátrium-arzenit (NaAsO2, arzén-
trioxid (As2O3)]. Az utóbbi vizes oldatát a múlt
század elején gyilkosságok elkövetésére ha-
zánkban is gyakran alkalmazták. A fém arzén
nem mérgezõ, a gyomor-béltraktusból nem
szívódik fel.
Akut mérgezést követõen az arzén-trioxid
mintegy 80%-a szívódik fel, metabolizáció so-
rán kevésbé mérgezõ monometil-arzénessav és
dimetil-arzénessav keletkezik és ez az arzénnel
együtt a vizelettel ürül. Toxicitását az adja
meg, hogy az SH-csoportokhoz kötõdik, ke-
látot képez, és így a sejt oxidációs folyamatait
károsan befolyásolja. Az arzén-trioxid halálos
adagja 120–200 mg, mérgezés esetén a szerve-
zetben mért koncentrációja: vérben: 0,5–3,3
mg/l, májban 29 mg/kg, vesében 15 mg/kg,
hajban 200 mg/kg, agyban 1,7 mg/kg. Az akut
mérgezés a bevitelt követõen rövid idõn belül
kialakulhat, mintegy 15 perc elteltével égõ
szegycsont mögötti fájdalom, ez az epigastri-
um felé terjed, hányinger, hányás. A hányadék
gyomortartalmat, késõbb véres nyákot tartal-
maz. Dehidráció és collapsus a heveny stádium
elején bekövetkezhet, a kifejezett gastrointes-
tinalis izgalom tenesmust és hasmenést okoz,
mely rizslészerû és vékonybélnyálkahártya-ca-
fatokat tartalmazó széklet. A fokozott folya-
dékveszteség miatt a bõr száraz, petyhüdt lesz,
szemek beesettek, oliguria alakul ki, mely
uraemiába mehet át. Boncolási lelete nem jel-
lemzõ, a gyomornyálkahártyán pontszerû vér-
zések, duzzanat, erosio alakul ki, ha az arzén-
trioxid szubsztancia formájában került bevitel-
re, úgy a nyálkahártyán fel nem oldott arzén-
trioxid szemcséket találunk. A vékonybélben
choleriform enteritis alakul ki, a vese megna-
gyobbodott, duzzadt. A diagnózis a toxikoló-
giai vizsgálat után adható meg.
§ 23. TOXIKOLÓGIA / 413

Az arzén, nagyobb mennyiség bevitelét kö-

vetõen, rövid idõn belül megjelenhet a hajhagy-
mákban. Mintegy 30 órával a bevitel után a haj
arzéntartalma kórjelzõ lehet. Krónikus mérge-
zésnél az arzén kumulálódik, a szaruképletek-
ben halmozódik fel, de jelentõsen nõ a csont és
a májszövet arzéntartalma is. Ezek a képletek
hosszú idõn keresztül megõrzik a lerakódott
arzént. A májban ennek késõbbi következmé-
nye a cirrhosis. Kiemelhetõ még a klinikai jelek
közül az arzén okozta melanosis, ez hyper-
keratosissal, hiperpigmentációval jár, a súly-
vesztés és perifériás neuropathia. A Mee’s-féle
fehér csík a körömben, bõratrophiával együtt
ugyancsak az arzén intoxikáció jele lehet.
A arzén vegyületei közül az arzén-hid-
rogén (AsH3) a legtoxikusabb, színtelen, jelleg-
zetesen fokhagyma szagú gáz. Ahol arzéntar-
talmú fémek redukciója vagy elektrolízise tör-
ténik ott számolni kell keletkezésével. 23-6. ábra Nyelõcsõ réz-szulfát-mérgezés után
Tünetei: hányás, abdominalis fájdalom,
haemolysis, haemoglobinuria, sárgaság, olig-
uria, anuria. A boncolási képet a vese elváltozá- ivóvíz, azonban gyakoribb, hogy rézedények-
sa jellemzi, a haemolysis miatt a kivezetõ csa- ben ecetes élelmiszerek által kioldott rezet fo-
tornák hemoglobin-cylinderekkel teltek. A gyasztanak. A vegyületek közül a rézklorid, a
maximális még elviselhetõ AsH3-koncentráció rézoxid és a rézszulfát okozhat mérgezést.
a levegõben 0,05 ppm, ha az arzén-hidrogén Hatásai között kóma, rhabdomyolisis, hypo-
koncentrációja a levegõben 150 ppm, azonnali tensio szerepelhet, a bõrön lokális reakció, pa-
halál következik be, 25-50 ppm-nél rövid ex- pulovesicularis vagy ekzematiform elváltozás-
pozíció (30 perc) is halálos lehet. sal, mely a necrosisig fokozódhat. Boncolásnál
Arzén-hidrogén által intoxikálódott sze- feltûnõ, hogy a rézszulfát a nyelõcsõ, a gyomor
mélyek szerveiben posztmortem mért kon- és a vékonybél nyálkahártyáját kékre színezi és
centrációk: vérben: 0,4 mg/l, májban 2,7 felmaródásokat okoz (23-6. ábra).
mg/kg, vesében 1,4 mg/kg, agyban 0,6 mg/kg, A plazma réz koncentrációja egészséges
vizeletben 0,2 mg/l. felnõttekben 0,7 – 1,6 mg/l között van.

Réz Ólom

A réz a szervezetben esszenciális nyom- Az iparilag fejlett országokban az ólom ke-

elem, javasolt napi bevitel mintegy 2,5-3 mg-ra
becsülhetõ, de ennek jelentõs része kiürül. Szá-
mos biokémiai folyamatban vesz részt, pl. a
citokróm-oxidáz is réztartalmú enzim. A máj-
ban a cöruloplazmin tartalmazza. Kelátképzõ
hatása miatt nagyobb mennyiségû réz bevitele
mérgezést okozhat. A források között lehet az
reskedelmi termékekkel, festékekkel, növény-
védõ szerekkel és inhaláció útján kerül a szer-
vezetbe, a felhalmozódó ólom a szervezet
ólomterhelését mutatja. Az átlagos városlakó
felnõtt 20-40 mg ólmot lélegez be naponta, en-
nek kb. 30–45%-a marad a szervezetben, és kb.
300 mg ólmot „fogyaszt”, aminek 5–10%-a
414 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
marad a szervezetben, a további része a szék-
lettel ürül ki. Kisgyermekekben a gyomor-bél-
huzamból történõ felszívódás magasabb, elér-
heti a 40%-ot is. Összehasonlították hegyen
lakók és londoni városlakók vérének ólomtar-
talmát; az elõbbi átlagértékben 0,03 mg/l, az
utóbbi 0,29 mg/l volt. Az egészséges szervezet
átlag szöveti ólomkoncentrációja: májban 1
mg/kg, vesében 0,78 mg/kg, hajban 6,6 mg/kg,
agyban 0,1 mg/kg. Bizonyos foglalkozások az
ólommérgezés fokozott rizikójával járnak, így
akkumulátorgyári munkások, üvegcsiszolók,
ékszerészek, régebben nyomdai dolgozók.
Csökkent vas-, kalcium- és cinkfelszívódás a
bejutott ólom fokozottabb felszívódásával jár.
A felszívódó ólom a vérben, lágyrészekben,
csontszövetben halmozódik fel, oldhatatlan
ólom-foszfát formájában. Azokon a részeken,
ahol a csont aktív növekedése történik, ez jel-
legzetes ólomvonal formájában jelenik meg az
epiphysisfugák területében. Az ólom felezési
ideje a csontokban 1–4 év. Különös jelentoségû
az, hogy a csontokból az ólom a terhesség ideje
alatt mobilizálódhat.
A klinikai tünetek közül colicaszerû hasi
fájdalom, székrekedés az elsõdleges. A széklet
a keletkezõ ólom-szulfidtól fekete, majd fejfá-
jás, gyengeség jelentkezik. Központi idegrend-
szerben ólom-encephalopathia alakulhat ki.
Legkifejezettebb hatása a vérképzésre van,
azokat az enzimeket károsítja, melyek a hem
szintéziséhez szükségesek. A vörösvértestek
membránját károsítja, és fokozott fragilitásu-
kat okozza. Az anaemia miatt a csontvelõ fo-
kozott produkcióra kényszerül, éretlen retiku-
locyták, basophil punctatumú vörösvértestek
kerülnek a keringésbe. Gyermekeknél anore-
xia, letargia, irritabilitás, ataxia korai jele az
ólom okozta encephalopathiának, késõbb bi-
zarr viselkedés, ataxia és a memória csökkenése
alakul ki. Jelentõs százalékban az ence-
phalopathia maradandó neurológiai elváltozá-
sokkal jár. Az anaemia jele gyermekeknél vas-
hiányos anaemia, a szívizomban a rostok káro-
sodását diffúz fibrosis kíséri. Kórismézése
egyrészt kvalitatív protoporfirin-meghatáro-
zással történik, de kórjelzõ a basophil punc-
§
tatumú vörösvértestek megjelenése is. A króni-
kus expozíciót a hosszú csövescsontok epiphy-
sisfugájában felrakódó ólom jelzi. Kialakulásá-
hoz gyermekben 4–8 hétig tartó súlyos expozí-
ció szükséges. Ólom-tetraetillel történõ mér-
gezésnél a gastrointestinalis és a percutan beju-
tás a gyakori.
Az akut ólommérgezés ritka, de 10-30 g
ólom só elfogyasztása után 1-2 napon belül be-
áll a halál. A leírt fatális esetekben a poszt-
mortem ólom vérkoncentráció 5 mg/l körül, az
agy 5,8 mg/kg, a máj 40 mg/kg, a vese 8,8
mg/kg, a csontok 130–270 mg/kg koncentrá-
ciót mutattak.
Higany és vegyületei
Nem esszenciális elem, szöveti koncentráci-
ója természetes forrásból vagy ipari szennyezõ-
désbõl származhat. Szobahõmérsékleten páro-
log, így a fém higany (Hg) gõzei is károsíthat-
nak. Sóinak toxikus hatása leginkább oldé-
konyságuktól és vegyértéküktõl függ. Szervet-
len vegyületei közül a kétértékûek a mérgezõb-
bek, különösen a szublimát (HgCl2), de a kalo-
mel (Hg2Cl2) és a merkuri-nitrát (HgNO3) is
toxikus. A szervetlen higanyvegyületekkel tör-
ténõ mérgezésnél a szublimátból már 1 gramm
letalis mérgezést okoz. Orális bejutást követõ-
en a fémeknél szokásos érzést említik, fémes
szájízrõl panaszkodik a beteg, majd akut gast-
rointestinalis tünetek alakulnak ki, ezek közül
kifejezett a garat- és gyomortájék görcsös fáj-
dalma, véres hányás, a szájnyálkahártya szür-
késfehér, koagulált, hasmenés alakul ki, a
széklet jellegzetesen szürkésfekete a keletke-
zett higany-szulfidtól. 24-48 óra múlva vese-
károsodás alakul ki, anuriával, uraemiával. Az
akut mérgezés boncolási lelete jellegzetes, az
emésztõtraktus felsõ szakaszán a higany-klo-
rid koagulációs necrosist okoz, szürkésfehér
foltok formájában, a gyomornyálkahátya vi-
zenyõsen duzzadt, vérzéses, a vastagbélben
dysenteriform colitis, a bél nyálkahártyája
szürkésfeketén színezett. A vese megnagyob-
bodott, állománya szürkésfehér, a proximalis
§ 23. TOXIKOLÓGIA
tubulus hámsejtjei elhalnak. Ha a mérgezett
túléli a vesekárosodást, az elhalt hámsejtek he-
lyén mész rakódik le. A máj és a szívizom zsí-
rosan degenerálódik.
A tüdõbe kerülõ higanygõz az alveolaris
membránon átjutva nemcsak általános hatást,
de helyi hatást, pneumonitist is okoz.
A krónikus higanymérgezés az egyik leg-
gyakoribb formája a károsodásnak, ha a mun-
kahely levegõje a 0,025 mg/m3 értékeket tartó-
san meghaladja, az ott dolgozók krónikus mér-
gezést szenvednek. A fémhigany gõzei vagy fi-
nom eloszlású részei a felszívódás után átjut-
nak a haematoencephalicus barrieren és az
agyállományban, az agykéregben halmozód-
nak fel. Itt merkuriionná oxidálódnak, ami
erõs kelátképzõ tulajdonságú, s mivel a szulf-
hidrilcsoporthoz is kötõdik, nem specifikus
enzimgátló hatású. A központi idegrendszer
károsodása eretismus mercurialisban nyilvánul
meg (depresszió, az ingerlékenység fokozódá-
sa, emocionális labilitás, emlékezetcsökkenés,
regresszív tünetek).
A szerves higanyvegyületek közül már 100
mg metilhigany-mérgezés letalis lehet. A
Minamata-öböl térségében a múlt század kö-
zepén több mint 8000 helyi lakos szerves hi-
ganymérgezése következett be metilhigannyal
szennyezett „tenger gyümölcsétõl”. A metil-
higany is könnyen megy át a haemato-
encephalicus barrieren, és mivel placentán is,
így a csecsemõ és a magzat különösen érzékeny
a mérgezésre. A magzati vörösvérsejtek metil-
higany-koncentrációja 30%-kal nagyobb az
anyai vörösvértestekénél. A Minamata-öböl-
ben történõ mérgezésnél az 1955-1959 között
született gyermekek 6%-a agykárosodott volt,
míg az anyáknál enyhe pareticus elváltozást
találtak. A metilhigany mérgezésben elhuny-
tak esetében mért Hg-koncentrációk; vér: 2,6
mg/l, agy: 27 mg/kg, máj: 30 mg/kg, vese: 22
mg/kg. Az agy normál Hg-tartalmához ké-
pest ez 300-szoros növekmény. A higanyve-
gyületek a szervezetben könnyen metilálódnak
és felhalmozódnak. A bejutott higany és a
szerves higanyvegyület 90%-a szívódik fel a
gyomor-béltraktusból. Az epén történõ kivá-
/ 415
lasztás következtében számottevõ az entero-
hepaticus körforgás, a kiválasztódó higany új-
ra felszívódik. A széklettel az orális dózis kb.
13–15 %-a, vizelettel kb. 0,3–0,5 %-a eliminá-
lódik. Az emberi szervezetben a biológiai fele-
zés mintegy 70 nap, ugyanez halakban 2 év. A
lebomlás igen lassú, és a keletkezõ metil-hi-
gany az izomszövetben halmozódik fel. Ezzel
magyarázható a halizomban feldúsuló és a
szennyezõdés miatt állandóan pótlódó és átala-
kuló metilhigany-felhalmozódás. A klinikai
tünetek a beteg korától, egyéni érzékenységé-
tõl és az expozíciós idõtõl függenek. A kisagy-
kéreg granuláris rétegének atrophiája prog-
resszív inkoordinációt, ataxiát és dysarthriát
okoz. A paraesthesia és az ujjak tapintási zava-
ra a mérgezés korai jele. Kialakulhat a már em-
lített eretismus mercurialis is.
A boncolásnál a nagyagykéreg atrophiáját
és degenerációját említik. Az expozíció a máj, a
vér és az agy vizsgálatával igazolható. Még el-
fogadható legmagasabb higany-vérszint 0,02
mg/l, jelentõs tonhal fogyasztás esetén 0,05
mg/l, halálos mérgezést 2 mg/l-nél írtak le,
míg a hajban toxikus hatást 50 ppm-nél mér-
tek. A megengedhetõ napi higanyterhelést
1-30 mg-nak tartják.
Hasonló hatású a többi szerves higanyve-
gyület is. Beszámoltak fungicid hatású alkil-
higany-mérgezésrõl, bár ez nem szívódik fel
olyan jól, mint a már említett higanyvegyüle-
tek. Fõleg higanyion formájában a vesén át eli-
minálódik, klinikai tünetek az expozíció után 2
hónap múlva alakulnak ki, cerebellaris károso-
dással, vizuális és érzészavarokkal. Ha a fun-
gicid anyag fenil-merkuri vegyület, úgy a szer-
vetlen higanyvegyületekhez hasonlóan gyo-
mor-bél- és vesepanaszok alakulhatnak ki.
Kimutatására a hajban felhalmozódó hi-
gany meghatározását ajánlják, a szulfhidril
csoporthoz kötõdõ higanykoncentráció az
egész szervezet higanyterhelésének tükre lehet.
Oldatban gyors a bomlás, ilyenkor az elemzést
rövid idõn belül el kell végezni. Kolorimetriás
módszerek is léteznek, de az atomabszorbció a
rutinszerûen használt módszer.
416 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
NÖVÉNYVÉDÕ SZEREK ÉS
KÁRTEVÕK ELLENI SZEREK
OKOZTA MÉRGEZÉSEK
A peszticidek növényvédõ szerek olyan
anyagok melyek alkalmazásának a célja a nö-
vények védelme, illetve a kártevõk távol tartása
és elpusztítása. A növényvédõ szerek használa-
tával kapcsolatban tudni kell, hogy az összes
peszticid méreg, sajnos forgalomban vannak
még olyan szerek, amelyek lassan és nehezen
bomlanak le. Az ilyen szereket a hatóságok fo-
kozatosan kivonják a forgalomból, de egy
§
igazságügyi toxikológiai vizsgálatnál a már
forgalomból kivont szerek által okozott into-
xikációra is gondolni kell.
A peszticidek használatának komoly múlt-
ja van, használták a kénégetés során keletke-
zett kén-dioxidot, majd arzénvegyületeket és
dohánykivonatot is. A peszticidek között van-
nak fémvegyületek, melyeket évszázadok óta
használnak, így réz-szulfát, arzén-trioxid, hi-
gany-klorid, cink-foszfid, használnak növényi
eredetû növényvédõ szereket (nikotin, pyreth-
rum) klórozott szénhidrogén származékokat
(aldrin, dieldrin) szervesfoszforsav- származé-

23-7. ábra Klórtartalmú rovar ölõszerek 200 ppt koncentrációjú vizes olda-
tának SPME utáni kromatogramja (dr. Garay Ferenc anyagából)

23-8. ábra Dinamikus MRM, 40 peszticid elúciója 1 perces idõablakban

(Tölgyesi László anyagából)
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
kokat (paration, metilparation, foszfamidon,
tetraetilpirofoszfát). De a sztrichninnél erõ-
sebb mérgek is megtalálhatók a növényvédõ
szerek között pl. aldicarb, promurit, tetraklór-
metán, cinkfoszfid stb. Ezen anyagoknak a
szervezetbe jutása különféle lehet, a percutan
bejutási mód a mérgezés egyik leggyakoribb
formája, a jelentõs számú aeroszolos alkalma-
zás következtében a foglalkozás közben jelent-
kezõ mérgezéseknél gyakori a gyors felszívó-
dás. A szuicid szándékú mérgezéseknél leg-
gyakoribb az orális bevitel. A peszticidek me-
tabolizációja során nemritkán az eredeti anyag-
nál mérgezõbb metabolitok keletkeznek.
A peszticid analitikai vizsgálatoknál elõsze-
retettel alkalmaznak SPME kinyerést és tekin-
tettel az igen nagyszámú szóba jöhetõ vegyü-
letre nagyfelbontású kapilláris gázkromatog-
ráfiát (23-7. ábra), illetve újabban az
LC/MS/MS tandem analitikai rendszerek
MRM módban képesek percenként akár több
tucat vegyület azonosítását is elvégezni (23-8.
ábra). Az ábrán jól látható, hogy tökéletes el-
választás nélkül is, az igen jelentõs számú
analát szimultán mérése megoldható, minden
vegyület a számára jellemzõ tömeg/töltés mé-
rési csatornán kerül vizsgálatra.
Inszekticidek (rovarírtók) okozta
mérgezések
A növényeket pusztító rovarok ellen hasz-
nált szerek. Sok közülük az emberre is veszé-
lyes. Korábban elõszeretettel alkalmazták a
klórozott szénhidrogéneket (pl. diklór-difenil-
triklóretán, DDT) melyek egyre inkább kiszo-
rulnak a növényvédelembõl. A humán szerve-
zetbe jutott klórozott szénhidrogének lassú
metabolizmusuk és lipidoldékonyságuk révén,
a zsírszövetben felhalmozódnak. A DDT-t
magyarországi növényvédelemben már tilos
használni. A vegyületek közül a DDT orális le-
tális dózisa 30 g, az aldriné 5–7 g, a dieldriné
2–5 g. A felszívódás után 1 napig a szérumban
éri el a legmagasabb koncentrációt, majd az
agyban és az izomszövetben jelenik meg. A
/ 417
klórozott szénhidrogének központi idegrend-
szeri stimulánsok, a száj és a nyelv paraesthe-
siáját, izomkontrakciót, súlyosabb esetben ön-
tudatlan állapotot, görcsöket, kamrafibrillatiót
okoznak, majd légzésbénulás lép fel.
A szerves foszforsavészter csoportba
tartoznak a foszforsav-származékok (diklór-
fosz, foszfamidon, heptenofosz stb.), a tio-
foszforsav-származékok (diazinon, fenitro-
tion, metilparation stb.), a ditiofoszforsav-
származékok (fentoát, foszalon, malation stb.)
és a merkaptoszármazékok (forát). A vegyüle-
tek inszekticid hatásuk mellett a környezetre is
toxikus hatással bírnak, bár egyes származéka-
ik gyógyszerként is használatosak (fizosztig-
min, neosztigmin). A bõrön vagy légutakon
felszívódott szerves foszforsavészter vegyüle-
tek többsége a szervezetben aktívabb
metabolittá alakul (pl. parationból paraoxon).
A paration 10–300 mg, míg a tetriletil-
pirofoszfát 1 mg/kg töménységben okoz halá-
los mérgezést. Bénítják, illetve gátolják a
plazma-pszeudokolinészterázt és -kolinészte-
rázt. Komoly mérgezéseknél a klinikai tünetek
már 5 perc múlva jelentkezhetnek, általában
azonban néhány órával a bevitel után alakulnak
ki. A mérgezés felismerésében segíthet a sajá-
tos fokhagyma illat (a vegyület oldószere ezt
azonban elfedheti). A központi idegrendszer és
a perifériás idegek muszkarin-, nikotinrecep-
toraihoz kötõdik a méreg. A peszticidek
kolinészterázaktivitást gátló hatása miatt nõ
az acetilkolin koncentrációja. Az organo-
foszfát-mérgezés hatásmechanizmusa dózis-
függõ; a kis dózisok elsõsorban a muszkarin tí-
pusú receptorokra, a nagy dózisok az autonóm
ganglion területére és a centrális muszkarin tí-
pusú receptorokra hatnak. A kialakuló enzim-
gátlás az organofoszfát vegyületek komplex-
képzõ hatásával magyarázható, mely az enzim
etil-, illetve metilcsoportjaival lép kapcsolatba.
A kötõdés reverzíbilis, a kötödés csak néhány
óráig stabil. A szekunder vagy tercier alkil-
csoportokhoz való kapcsolódás nemcsak erõ-
sebb, de irreverzíbilis is, ezért míg a plazma
pszeudokolinészteráz aktivitása 1-4 hét alatt
rendezõdik, addig 4 héttõl több hónapig is el-
418 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
tart a regeneráció a synapticus kolinészteráz-
aktivitás normalizálódásában. A krónikus ha-
tás klinikai képére jellemzõ a perifériás neuro-
pathia, paraesthesia, adinámia, tipikus az ún.
„kakasjárás”, az elváltozás mindkét oldali alsó
végtagot tartósan érinti.
A szisztémás mérgezés klinikai tünetei a
következõ csoportosításban jelentkezhetnek:
à Muszkarin típusú hatás: könnyezés, myosis,
izzadás, nyáladzás, hányás, hasmenés, te-
nesmus, bradycardia, gyengeségérzés, ziháló
légzés, tüdõoedema.
à Nikotin típusú hatás: kimerültségérzés,
gyengeség, izomrángás, tremor, bénulások,
dyspnoe, sápadtság, szapora szívmûködés
(ganglionstimuláció), vérnyomás-emelke-
dés.
à Központi idegrendszeri tünetek: szorongás,
álmatlanság, nyugtalanság, rémálmok, neu-
rosis, fejfájás, ataxia, emocionális instabili-
tás, szédülés, hadaró, kapkodó beszéd, álta-
lános gyengeség, görcsök, deprimált légzés-
és cardiovascularis funkció, kóma.
Kis mennyiség csak a behatás helyén okoz
tüneteket, szembe jutva myosist, vagy homá-
lyos látást, percutan felszívódásnál az érintett
terület izzadását, az izomzat rángását okozza.
Posztmortem minták kolinészteráz-aktivitás
csökkenése, még napokkal a mérgezés után is
vizsgálható, a rothadásos folyamatok nem be-
folyásolják.
A karbamátok a gyomorból és a tüdõbõl is
jól felszívódnak, a szervezetben gyorsan le-
bomlanak, nem kumulálódnak. A karbaril ex-
pozíciót a vizelettel ürülõ alfa-naftol mérésén
keresztül lehet nyomonkövetni. Pszeudo- és
acetilkolinészteráz gátlók, de a szerves foszfát
vegyületekkel ellentétben a gátlás reverzíbilis.
A dinitroszármazékok közül a dinitro-o-
krezol (DNOC) gyomorból, tüdõn és bõrön át
felszívódó erõs méreg, már kis adagban is az
expozíció után 1-2 nappal gyengeséget, nyug-
talanságot, izzadást, palpitatiót, dyspnoét
okoz. Súlyosabb esetekben magas láz (40 °C),
légzési zavar, eszméletvesztés, tüdõoedema
§
keletkezik végül beáll a halál. A toxikus plaz-
makoncentráció 20 g/ml felett van.
Az organofoszfát és klórozott szénhidro-
gének mellett növényi inszekticidek által oko-
zott mérgezésekkel is találkozunk. Legismer-
tebb a nikotin és a pyretrum.
A nikotin alkaloid, a dohánylevél 0,5–
8%-ban tartalmazza. Vízben oldódik, tiszta ál-
lapotban színtelen, szagtalan, erõsen lúgos
vegyhatású. Szennyezett állapotában barnás
színû, kellemetlen, használt pipára emlékezte-
tõ szagú. Inszekticidként szulfát sójának 40%-
os oldatában kerül forgalomba. Erõsen toxi-
kus, az autonóm idegrendszer ganglionjait és a
neuromuscularis kapcsolatot károsítja, külö-
nösen a mellékvese velõállományát stimulálja.
Katekolaminfelszabadítással a cardiovascularis
rendszerre is hatással bír, míg a gyomor-bél-
traktus parasympathicus ingerlése hányingert,
hányást, hasmenést okoz. Ezen kívüli hatásai:
izomgyengeség, convulsio, mely izomrelaxá-
cióban nyilvánul meg, bradycardia, hypotonia,
dyspnoe, a pupillák kezdetben szûkek, majd
kitágulnak, collapsus, majd légzésbénulás mi-
att következik be a halál. Hatása gyors, perce-
ken, órákon belül hat, a bõrön át is felszívódik.
Orális bevitel után a száj nyálkahártyáról és a
gyomor-béltraktus nyálkahártyáról szívódik
fel. A felszívódás után mintegy 80–90%-a a
májban és csak kis része a tüdõben és a vesék-
ben metabolizálódik. A biotranszformáció elsõ
lépésében kotininné oxidálódik, majd tovább
hidroxikotininné, illetve glükuronidálódik. 24
óra alatt a nikotin dózis 5%-a változatlan for-
mában, 10%-a kotininként és kb. 35%-a hidro-
xikotinként ürül. Felezési ideje a plazmában
2-2,5 óra. Nem dohányzó városlakók plazma-
nikotin-koncentrációja kb. 0,006 mg/l, vizelet
koncentrációjuk 0,010 mg/l. Orális 2–5 mg ni-
kotin hányást, 40–60 mg halálos mérgezést
okoz, a nikotin tartalmú „leszoktató” rágógu-
mik kb. 2 mg nikotint tartalmaznak. A boncle-
letekbõl kiemelhetõ a lúgos vegyhatás miatt a
száj, garat nyálkahártyájának felmaródása, a
gyomornyálkahártyán erosiók láthatók, vas-
kos, vörhenyes nyák borítja a gyomornyálka-
hártyát, a gyomor vegyhatása lúgos.
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
Mind a nikotin, mind metabolitjai GC/MS
technikával mérhetõk.
A piretroidok a neuronra hatnak, nyá-
ladzás, fokozott mozgáskésztetés, hányás,
kapkodó fájdalmas légzés lép fel. A hatás sym-
pathomimeticus aktiváció, hasonló a helyi ha-
tása, amely bõrrel történõ érintkezéskor lép fel,
ennél paraesthesia és gastrointestinalis irritáció
alakul ki.
Herbicidek (gyomirtók) okozta
mérgezések
Ide szokták sorolni a növények lombozatát
leszárító, fonnyasztó készítményeket is (lomb-
talanítószerek). Magyarországon az összes fel-
használt növényvédõ szer 60%-át a herbicidek
teszik ki. Bizonyos herbicidek az emlõsökre
(így az emberre is) minimális toxikus hatással
bírnak, más készítmények humán vonalon is
fatális intoxikációt okozhatnak.
Kémiai szerkezetük alapján a legfontosabb
csoportok: fenoxisav-származékok, glifozát
hatóanyagúak, halogénsav-származékok, sav-
amid és anilid hatóanyagúak, heterociklikus
vegyületek, karbamát és tiokarbamát típusok,
karbamidok, nitroszármazékok, triazin típusú
gyomirtó szerek. A fenoxisav-származékok
között megemlítjük, hogy a vietnami háború-
ban az USA által használt „Agent Orange”
lombírtó nagyjából 1:1 arányú keveréke a
2,4-diklór-fenoxi-ecetsavnak (2,4-D) és a
2,4,5-triklór-fenoxi-ecetsavnak (2,4,5-T). A
2,4-D hatóanyag önmagában is egészségkáro-
sító anyag: megtámadja a központi idegrend-
szert és a májat; a hosszú távú expozíció
sarcomák, malignus lymphomák, orrüregi és
tüdõcarcinomák elõfordulásának esélyét növe-
li. 3-4 g 2,4-D orális fogyasztása akut mérge-
zést okoz, 6-7 g lenyelése fatális. A súlyos mér-
gezést inkontinencia, izomgörcsök, izomgyen-
geség, narkózis jellemzi, terminális állapotban
kamrafibrilláció jelentkezik. Természetes kö-
rülmények között rendkívül lassan bomlik, a
talajban és felszín alatti vizekben hosszan ki-
mutatható. A szer egyébként dioxint is tartal-
/ 419
maz, mivel a rákkeltõ hatású 2,3,7,8-tetra-
klór-dibenzo-p-dioxin (TCDD) a 2,4,5-T
gyártásának egyik mellékterméke.
A paraquat-diklorid erõsen toxikus (Gra-
moxon). Jelenleg zöldeskék színû és hánytató,
valamint szagosító anyagot tartalmaz, hogy a
véletlenszerû orális fogyasztás utáni károsító
hatását elkerüljék. Használata kiterjedt, fog-
lalkozási ártalomként kevés esetet közöltek,
inkább véletlen balesetek fordultak elõ, vagy
öngyilkossági szándékból fogyasztják. Letalis
mennyisége felnõttben 3–6 g, gyomor-bél
traktusból, tüdõbõl, de bõrön át is felszívódik.
A vérbõl gyorsan eliminálódik, 48 óra alatt a
dózis közel 100% ürül a vizelettel. Mortalitása
a fogyasztott méreg mennyiségétõl függõen
20–50%-ra tehetõ.
A méregbevitel után a paraquat a szervek-
ben oszlik meg, de legnagyobb koncentráció-
ban a tüdõszövetben jelenik meg. Kórélettani
hatása valószínûleg az elektronátvivõ rend-
szert érinti, ez szuperoxid- és hiperoxid-
gyökök megjelenésében nyilvánul meg, melyek
a sejt struktúráját és funkcióját károsítják. A
tüdõben ez elsõsorban az I. típusú pneumo-
cyták duzzadásában és fragmentációjában
nyilvánul meg, és ezt követi a II. típusú pneu-
mocyták károsodása. Néhány nap múlva fib-
roblastok vándorolnak be az alveolaris térbe és
proliferációjukkal kitöltik az alveolaris üreget.
A folyamat végén a tüdõ fibrosisa uralja a ké-
pet, az alveolaris szerkezet eltûnik az érintett
részen.
Az akut mérgezésben a szer maró hatása is
tüneteket okoz, mely erythemát, a száj és az
emésztõtraktus felsõ szakaszának felmaródá-
sában jelentkezik. Szembe fröccsenve a cornea
és a conjunctiva súlyos gyuladását idézheti elõ.
Kezdeti tünetek ezen kívül a száj és a nyelõcsõ,
a szegycsont mögötti terület égõ érzése, dys-
phagia és gastroenteritis. Az általános tünetek
az elfogyasztott méreg mennyiségétõl függ-
nek. Kisebb mennyiség bevitele után a bevezetõ
tünetek enyhék ugyan, néha csak hányingerrõl
panaszkodik a mérgezett, hamarosan már a
száj- és torok fájdalma kerül elõtérbe és ki-
emelhetõ az, hogy megfelelõ elõzményi adatok
420 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
hiányában a kórismézés csaknem mindig téves.
Vese- és májkárosodás tünetei 2-3 nap után je-
lentkeznek, májkóma vagy veseelégtelenség
alakulhat ki. Néha a máj és vesekárosodás re-
verzibilis ilyenkor dyspnoe lép fel, a légzõ felü-
let teljes pusztulása következtében (gépi léle-
geztetés sem segít) a beteg légzéselégtelenség
következtében exitál.
Az elhunytban a gégebemenet, nyelõcsõ
nyálkahártyájának duzzanatát, vizenyõjét le-
het látni, hasonlóan alakul a gyomornyálka-
hártya állapota is. A tüdõ puffadt, súlyos, tö-
mött, a mérgezés után kialakuló progrediáló
tüdõfibrosis jeleként tömött, izomtapintatú ré-
szeket tartalmaz, makroszkóposan leginkább
karnifikálódó pneumonitisre emlékeztet. Szö-
vettanilag a tüdõ állományában vizenyõ, az
alveolusokban hialinmembrán, nagyszámú
alveolaris macrophag, szervülõ fibrin látható, a
légzõhám metaplasiás, szívizomban toxikus
myocarditis, a máj állományában centrilobu-
laris necrosis alakul ki, míg a vesében akut
tubularis necrosis látható.
Rodenticidek (rágcsálóirtók) okozta
mérgezések
A rágcsálók elpusztítására régebben cián-
hidrogént, sztrichnin-szulfátot, cink-foszfi-
dot vagy elemi foszfort használtak. Ma legin-
kább a kumarinszármazékok azok, amelye-
ket rágcsálók irtására alkalmaznak. A war-
farin, az egyik a leggyakrabban használt rág-
csálóirtó, a K-vitamin antagonistája. A hatását
fokozza, hogy a warfarin metabolizmusánál
benzolaceton keletkezik, amely direkt kapillá-
riskárosító hatású. A rágcsálóirtásnál használt
csalétek hatóanyag-tartalma általában 0,025%,
így a csalétekbõl mintegy 0,25–0,45 kg elfo-
gyasztása után alakulhatnak ki tünetek. A
warfarin a gyomor-béltraktusból jól felszívó-
dik, felezési ideje a plazmában 42 óra, de a toxi-
citását több napig megõrzi. 20 mg orális dózis
elfogyasztása után 1 órával a kialakuló
warfarin plazma koncentráció kb. 2,7–3 mg/l.
A hatóanyag elfogyasztása után napokkal ké-
§
sõbb orrvérzés, vérvizelés, gastrointestinalis
vérzések, hasi fájdalom a peritonealis vérzés
miatt, ízületi vérzés, cerebrovascularis vérzések
és multiplex bõrvérzések jelentkeznek. A véral-
vadási faktorok legsúlyosabb károsodása
36–72 órával a warfarin fogyasztása után ala-
kul ki. A kórismézést elõsegíti a protrom-
binszint kifejezett csökkenése.
Sztrichninmérgezés. A Stryhnos nux
vomica alkaloidája, mely kb. 1,5%-ban tartal-
maz sztrichnint, és azonos mennyiségû brucint.
Erõs központi idegrendszeri stimuláns és
konvulzíiv hatással rendelkezik. Mint roden-
ticidet alkalmazták az elmúlt században, fõleg
a század elején használata elterjedt volt. A gyo-
morból, béltraktusból gyorsan felszívódik, a
központi idegrendszer károsodását okozza,
gátolja a glicin neurotranszmitter hatását. A
sztrichnin fogyasztása után néhány perc múlva
epilepsziás tetanuszos görcsök alakulnak ki, a
rekeszizom, a mellkasi és gyomorizomzat teta-
nuszos kontrakciói légzési elégtelenség miatt
vezethetnek halálhoz. 60–100 mg elfogyasztá-
sa halálos mérgezést okozhat, fatális mérgezé-
sekben a posztmortem vérkoncentráció 5–90
mg/l érték között volt.
ETILÉNGLIKOLLAL TÖRTÉNÕ MÉRGEZÉS
Színtelen, szagtalan, édes folyadék, vízzel,
alkohollal jól keveredik, felhasználása kiter-
jedt; ipari, laboratóriumi használat mellett,
gépkocsik hûtõ- és fékfolyadéka és ezek a
mérgezés fõbb forrásai. Édes íze miatt a borok
feljavítására is használták.
Halálos adagja általában 100 ml, de ennél
lényegesen többet fogyasztott túlélõ személy-
rõl is beszámoltak már. A halálos adag
vérszérumszintje 0,5–7,4 g/l volt 6-24 órával a
fogyasztás után, a késõbbi fatális kimenetû
esetekben. Az orális fogyasztás után gyorsan
felszívódik a gyomor-béltraktusból, majd a tü-
netek rövid idõvel késõbb kialakulnak, a mér-
gezett ittasnak látszik, de lehelete nem alko-
holszagú, a klinikai tünetek: hányinger, há-
nyás, hasi fájdalom, hasmenés, szájban, torok-
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
23-9. ábra Kalcium-oxalát kristályok a vizeletben
fatális etilénglikol mérgezés során
ban égetõ melegérzés, ingerlékenység, bõbeszé-
dûség, ataxia, pulzusszám-növekedés, de-
presszió, dyspnoe. Néhány óra múlva mély de-
presszió, megnõtt pulzus- és légzésszám,
convulsiók, súlyos acidosis, oliguria, kapilláris-
károsodás, haematuria, kóma alakul ki. Fél-
egy nappal késõbb tachycardiát, tachypnoét,
majd congestiv szívkárosodást észlelnek és ke-
ringési elégtelenség fejlõdik ki. Két-három nap
múlva a vesekárosodás uralja a klinikai képet,
oliguria, akut tubularis necrosis és ehhez csont-
velõ-károsodás társul.
A boncolási lelete szegényes: subpleuralis,
subendocardialis vérzések, tüdõ- és a szív, a ve-
sék és az agy állományában vizenyõ, dúcsejt-
károsodás, perivascularis kalcium-oxalát kris-
tályok megjelenése, majd tüdõvizenyõ és
bronchopneumonia. A mérgezés késõbbi stádi-
umában a boncolási leletet is a vesekárosodás
jellemzi a vese proximalis tubulusainak hám-
sejtjei károsodnak, kalcium-oxalát kristályok,
lipoid depositumok halmozódnak fel, a kanya-
rulatos csatornák hámsejtjei necrotizálnak, a
glomerulusok duzzadtak, a basalmembran
megvastagodott, granularis depositumokat
tartalmaz. A klinikai képben leírt acidosis a
metabolizációs termékek hatására vezethetõ
vissza. Az etilénglikol bontásában az alkohol-
dehidrogenáz játszik jelentõs szerepet, a meta-
/ 421
bolizáció során glikolaldehid, majd glikolsav,
glioxilsav, hangyasav és oxálsav keletkezik. A
metabolitok jelentõs része ürül a vizelettel, a vi-
zelet kalcium-oxalát kristályokat tartalmaz
(23-9. ábra), üledéke kórjelzõ, de ürül a le nem
bomlott etilénglikol is. A plazmában a felezési
idõ 3–5 óra, ez többszörösére nyúlhat etilalko-
hol jelenlétében.
Az etilalkohol terápiát a mérgezés után mi-
hamarabb kell kezdeni, és több napon át kell
folytatni. A toxikológiai laboratóriumi vizsgá-
lat gyorsasága jelen esetben életet menthet. A
metabolitok közül a glikolsav szérum- és vize-
letszintje kórjelzõje a mérgezés súlyosságának
és a terápia eredményességének. Mind az eti-
lénglikol, mind a glikolsav GC/MS módszerrel
jól mérhetõ.
METILALKOHOL OKOZTA MÉRGEZÉS
A metanol fizikai tulajdonságai nagyon
hasonlítanak az etanoléra, fogyasztása gyak-
ran az etilalkohollal történõ összetévesztés mi-
att történik, sajnos már 100-200 ml metanol is
okozhat halálos mérgezést. A rossz minõségû
italok, néha 5% mennyiségben is tartalmaznak
metanolt ami ugyancsak mérgezéshez vezet-
het. A bõrön át és légutakon is felszívódhat, az
iparban 200 ppm (262 mg/m3) a megengedhetõ
határérték. A gyomor-béltraktusból 30-90
perc alatt szívódik fel, a szervezetben az eta-
lonhoz hasonlóan a vízterekben történik a
megoszlása, az adott szervben a víztartalom-
mal arányos a kialakuló metanol koncentráció.
A mérgezés után néhány óra múlva alakulnak
ki a klinikai tünetek, fejfájás, hányinger, há-
nyás, fáradékonyság, szédülés, kettõs látás,
fotofóbia, látásélesség csökkenés, „hómezõ lá-
tás érzése”, hasi fájdalom, látászavarok, a lég-
zés felületessé válása, delirium, eszméletlenség,
kóma, végül a halál következik. Jellemzõ az
acidosis, ennek kialakulásában a metanol me-
tabolitjainak tulajdonítanak szerepet. A halá-
lozás sokkal inkább a hangyasavnak tulajdoní-
tott acidosis súlyosságával függ össze, sem-
mint a vér metanolkoncentrációjával.
422 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A szervezetben a metilalkohol zérórendû
farmakokinetikát mutat, felezési ideje kb. 2-24
óra, az etanolhoz hasonlóan a májban oxidáló-
dik, az ADH mintegy tíz-tizenkétszer lassab-
ban bontja, mint az etanolt. A metabolizáció so-
rán a metanolból formaldehid, majd hangya-
sav keletkezik. A vér metanolkoncentrációja
nem egyértelmûen jelzi a mérgezés súlyosságát,
az endogén metanol koncentrációja 0,0015 g/l
alatt van. 200 ppm metanol koncentrációjú
légtérben, 6 óra alatt a metanol vérkoncentrá-
ció 0,007 g/l-ig emelkedhet. 0,2 g/l felett elsõ-
sorban központi idegrendszeri tünetek kez-
dõdnek, 0,4 g/l súlyos mérgezés jele és kezelés
nélkül valószínû a fatális végkimenet. Súlyos
szemtünetek 1 g/l vérszint után alakulnak ki,
de már 10 ml metanol fogyasztása is okozott
vakságot. A vér átlagos hangyasav-koncentrá-
ciója kb. 0,005 g/l. A látáskárosító hatás is a
metanolmérgezés következtében megnõtt
hangyasav-koncentrációval magyarázzák.
Már 80-130 ppm metanol a légtérben néhány
óra alatt a duplájára emeli a hangyasav vér-
szintjét. A károsodás hátterében a hangyasav
citokrómoxidáz-aktivitást gátló hatása szere-
pel, a látáskárosodás morfológiai alapja a retina
és a nervus opticus degenerációja, mely a mér-
gezést hónapokkal követi.
A mérgezés boncolási képe nem jellegzetes.
A szervek bõvérûek, nagy mennyiség bevitele
után alkoholszagúak, néha kisebb vérzéseket
találunk subarachnoidealisan, subpleuralisan.
A nyálkahártyát ingerlõ hatása miatt a gyo-
mornyálkahártya bõvérû, a pancreas károso-
dik, így emelkedett szérumamiláz-értékkel jár,
és ez boncolásnál vérzéses hasnyálmirigy-gyul-
ladás képében jelentkezhet. Vesekárosodás is
jelentkezhet, ez mioglobin-uriával lehet össze-
kötve. HS-GC/MS alkalmazásával viszonylag
lassú metabolizációja miatt a mérgezés után
még 2-3 nap múlva is kimutatható a metilalko-
hol a testnedvekbõl.
§
AZ EMBERI TELJESÍTMÉNYT
BEFOLYÁSOLÓ SZEREK
IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIAI
VIZSGÁLATAI
Az igazságügyi orvosszakértõhöz gyakran
fordul a hatóság, hogy egy adott szer befolyá-
solta-e, és, ha igen milyen mértékben egy adott
személy viselkedését. Lehet-e a vizsgált sze-
mély valamilyen teljesítményében észlelt vál-
tozást (human performance toxicology) egy ké-
miai identitás által kiváltott okozatnak, ok-
okozati összefüggésének tekinteni?
A befolyásoltság megállapítására legtöbb-
ször közlekedéssel kapcsolatos kérdésekben
kerül sor, ilyenkor az esetleges ittas állapot
vagy bódultság megállapíthatósága a kérdés,
illetve hogy a kérdéses bódultság alkohol, ká-
bítószerek vagy gyógyszerek hatására ala-
kult-e ki.
Ezekben a vizsgálatokban legtöbbször az
idõben retrospektív kell az igazságügyi orvos
szakértõnek véleményt mondania, nagyon rit-
kán fordul elõ, hogy a szóban forgó személyt
még a szer hatása alatt tudja az igazságügyi or-
vos megvizsgálni. Az igazságügyi orvos a szak-
vélemény kialakításához más szakértõk mun-
káját, vizsgálati eredményeit is felhasználja. A
vizsgálatokba bevont szakértõk között az igaz-
ságügyi toxikológus mindig megtalálható,
munkája során a legyûjtött biológiai minták
analízisével és az eredmény interpretálásával
segíti az orvos szakértõt a befolyásoltság té-
nyének és milyenségének megállapításában.
AZ ALKOHOLOS BEFOLYÁSOLTSÁG
IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIAI
VÉLEMÉNYEZÉSE
Magyarországon hozzávetõleg 800 000,
egyes források szerint még ennél is több az
idült alkoholisták száma. A közlekedési bal-
esetek 13–15%-ában valamelyik résztvevõ (sér-
tett vagy elkövetõ) alkoholtól befolyásolt álla-
potban van. Az ORFK 2007. évi adatai szerint
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
a közúti balesetek több mint 13%-ban 0,2‰
felett volt a jármûvezetõk véralkohol-kon-
centrációja. A Semmelweis Egyetem Igazság-
ügyi és Biztosítás-orvostani Intézet elhuny-
takból származó vizsgálati anyagában évek óta,
a vizsgált vérminták kb. felében mutatható ki a
halál elõtti alkoholfogyasztás. Vannak olyan
vélemények, hogy az alkohol önmagában je-
lentõsebb problémát okoz a társadalomnak,
mint az összes többi abúzusszer együttvéve.
Az etilalkohol farmakokinetikai
tulajdonságainak igazságügyi
toxikológiai szempontjai
Az etilalkohol (gyakran csak alkohol néven
szerepel) vízben jól oldódó vegyület, fajsúlya
0,79. Központi idegrendszeri depresszáns,
abúzusszerként évezredek óta használják.
A sejtmembránokon passzív diffúzióval
könnyen áthatol, a szervezet víztereiben
egyenletesen eloszlik. A felszívódás már a száj-
üregbõl megkezdõdik, ez az elfogyasztott
mennyiség 5-10%-át is elérheti (ez a rész a má-
jat kikerüli), majd további 10–15% a gyomorból
viszonylag lassan és végül a vékonybélbõl gyor-
san megtörténik a maradék 80% felszívódása.
Az alkohol igen nagy intra- és interindi-
viduális különbséget mutat felszívódásában,
mely nagymértékben függ a nyálkahártyák
vérbõségétõl (tömény és szénsavtartalmú italok
elõsegítik), illetve a gastrointestinalis traktus
teltségétõl, motilitásától. Az elfogyasztott al-
kohol kb. 10-20%-a nem vesz részt az anyag-
cserében: zsírsavakkal észtert képez, ez az ún.
23-10. ábra Idealizált véralkohol-görbe
/ 423
felszívódási vagy reszorpciós veszteség. A fel-
szívódás ideje átlagosan 60 perc, de erõsen
függ az elfogyasztott alkohol mennyiségétõl
is, 80 g alkohol felszívódása (üres gyomorra
történõ fogyasztása után!) már 90-120 percre is
kitolódhat. Ha az alkoholfogyasztás nem egy-
szeri, hanem „frakcionált”, akkor az utolsó al-
koholfrakció esetében a felszívódási idõ fél
órára csökken.
Az alkohol a felszívódást (átlag 60 perc)
követõen az extracelluláris vízterekbõl rövid
idõ alatt a vízterekbe diffundál, ami hirtelen
csökkenést okoz a véralkohol koncentráció-
ban, ezután az eliminációs folyamatok kerül-
nek túlsúlyba (23-10. ábra).
A felszívódott alkohol 5-10%-ban válto-
zatlan formában ürül a légzéssel, vizelettel,
széklettel (és izzadtsággal), azonban az elimi-
náció fõ útja a metabolizáció. A májban három
egymástól független metabolikus út alakítja az
alkoholt acetaldehiddé; a meghatározó (kb.
80%-ban) az alkohol-dehidrogenáz (ADH) –
aldehid–aldehid-dehidrogenáz (ALDH) –
acetátátalakulás a citoszolban. Említésre méltó
még a CYP2E1 izoenzim, mely a mikro-
szomális etanol oxidáló rendszer tagja és vi-
szonylag könnyen indukálható, illetve a per-
oxiszoma kataláz enzimrendszere is. Krónikus
alkoholisták esetében alkohol hatására a
CYP2E1 aktivitása többszörösére nõhet (akár
5-10 szeresére is). Ismert az enzimaktivitások
genetikai meghatározottsága (különösen igaz
ez az ADH/ALDH-re), melyet az enzim
rendszer indukálhatósága-gátolhatósága to-
vább variál, növelve az interperszonális eltéré-
seket.
Az alkohol farmakokinetikai viselkedésé-
nek jellemzésekor ma is Widmark 1932-ben
tett megállapításaira támaszkodunk, miszerint
az alkohol az emberi szervezetbõl nulladrendû
kinetika szerint ürül, az etilalkohol eliminációja
(kiürülés sebessége) nem függ a szervezetben
lévõ alkohol mennyiségétõl, csak a kiürülési
„mechanizmusok”, ezen belül a metabolizáló
enzimek kapacitása a meghatározó. Ebben a
megállapításban felismerhetõ a Michaelis–
Menten-féle kinetikai összefüggés, mely sze-
424 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
23-11. ábra Widmark eredeti véralkohol ábrája
(forrás: Forensic Science International, 1995)
rint, ha a szubsztrát (etilalkohol) jelentõs
mennyiségben van jelen, akkor bontása (kiürü-
lése) csak a bontó enzim aktivitásától függ, a
metabolizmus kinetikailag egy egyenes egyen-
letével írható le. Az etilalkohol esetében egy bi-
zonyos alkohol-vérkoncentráció alatt a bomlás
elveszti lineáris jellegét és a kiürülésben az al-
koholkoncentráció válik meghatározóvá, a ki-
netika elsõrendûvé válik. Közepes mennyiségû
alkohol egyszerre történõ elfogyasztása után
az etilalkohol farmakokinetikai viselkedését a
kvázi nullad rendû elimináció mellett egy-
kompartmentes (rekeszes) nyitott modell hasz-
nálatával írta le Widmark, azzal a megjegyzés-
sel, hogy a mért alkoholkoncentrációk helyen-
ként eltérnek a lineáristól (23-11. ábra).
A Widmark-összefüggés a teljes felszívó-
dás és megoszlás után matematikailag:
A = r · p · Co
ahol A az alkohol mennyisége a szervezetben
(gramm); r a „Widmark-faktor”; egy dimenzió
nélküli szám, mely az alkoholnak a vér és a tel-
jes szervezet közötti megoszlását fejezi ki; p a
testsúly (kg), Co a 0 idõpontra extrapolált vér-
alkohol-koncentráció (g/kg); D az elfogyasz-
tott alkoholból a véráramba került mennyiség
(g/kg)
r = D / Co
§
Továbbá a lineáris (kiürülési) szakaszon:
Ct = C o – b · t [3]
ahol Ct – a véralkohol görbe lineáris szakaszán
’t’ idõ (h) után a véralkohol-koncentráció
(g/kg), b az alkohol elimináció sebessége a vér-
bõl, az egyenes szakasz tengelymetszete
(g/kg/h).
Az [1] és [3] egyenletbõl:
A = r · p · (Ct + b · t) [4]
A [4] egyenlet segítségével lehet bizonyos
korlátok között összefüggést keresni az elfo-
gyasztott alkohol mennyisége és véralkohol-
koncentráció (továbbiakban BAC) között.
Widmark az általa kidolgozott jodometriás
alkohol mennyiségi meghatározással több száz
személy vizsgálata után a Widmark-faktor (r)
átlagértékének férfiak esetében 0,68 ± 0,085,
míg nõknél 0,55 ± 0,055 értéket talált, amit
napjainkban 0,7 és 0,6 értékre kerekítéssel
használunk. Az alkoholelimináció során a
clearance átlagos értéke 100-105 mg alkohol/
testsúly kg/óra, ami egy 70 kg testsúlyú férfi
esetén: 7 g alkohol/óra [â (átlag) = 0,15 ‰/h
(g/l/h)]. Megjegyezzük, hogy a jelenlegi gya-
korlatban g/liter, illetve ‰ dimenzió használa-
tos a vér (és vizelet) alkoholkoncentráció eseté-
ben. (A teljes vér sûrûsége 1,06 g/ml.)
Widmark idealizált modelljének használata
számos problémát vet fel. Nem tudja kezelni az
igen jelentõs inter- és intraperszonális (ugyanaz
a személy és azonos alkohol mennyiség fo-
gyasztás, de más alkalommal) különbségeket a
felszívódási és megoszlási szakaszban, és
[1]
ugyancsak alkalmatlan az alacsony véralkohol-
koncentrációk során elõálló elsõrendû kinetikai
szituáció kezelésére. Az alkoholkoncentráció–
idõ farmakokinetikai görbe matematikai leírá-
sára Wagner (1972-ben) a Michaelis– Men-
ten-féle kinetikai összefüggést alkalmazta,
mely matematikailag az alacsony alkoholkon-
centrációk elsõrendû (koncentrációfüggõ) sza-
kaszát is kezelni tudta. Napjainkban (1990- ben
Pieters, majd 2003-ban Norberg) háromreke-
[2] szes (kompartment) farmakokinetikai model-
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
lek segítségével a valóságot lényegesen ponto-
sabban leíró alkohol-vérkoncentráció–idõ
összefüggéseket ismertettek.
A Widmark-összefüggésben szereplõ r
(Widmark-faktor) és b (eliminációs sebességi
állandó) értékekrõl ma már tudjuk, hogy az
egyéni különbségek mellett függnek a BAC ér-
tékétõl is. Watson és munkatársai voltak az el-
sõk, akik a Widmark összefüggést személyre
szabottabbá alakították (1981-ben) hangsú-
lyozva, hogy bármely szövet alkoholtartalma
arányos a szövet víztartalmával. A test teljes
tömegét (total body mass, TBM) felbontották,
a test zsír tartalmának (body fat mass, BFM)
és zsírmentes tömegének (lean body mass,
LBM) az összegére, majd az LBM-et kifejez-
ték, mint a test teljes víztartalmának (total
body water, TBW) és a teljes zsírmentes szilárd
tömeg (total lean solids mass, TLSM) összege-
ként. Az egyénre szabott TBW-értéket a test-
súly (p), testmagasság (h) és életkor (y) figye-
lembe vételével az alábbi összefüggéssel becsül-
ték:
TBW(nõk) = [0,247p] + [1,70h] – 2,1
TBW(férfiak) = [0,336p] + [1,70h] – [0,0952y] + 2,45
Feltételezték, hogy a nemtõl függetlenül a
vér átlagos víztartalma 80% (v/v). Így a [4]
Widmark-összefüggés az alábbiakra módosul:
A = (TBW/0,8) · (Ct + b · t)
vagy:
Co = (0,8*A)/TBW
Forrest az alkohol megoszlási hányadosát
VD) fejezte ki a testsúly és testmagasság érté-
keibõl:
2
VD(nõk) = 0,905 · [p – p(1,37 · p/h – 3,5)/100]
VD(férfiak) = 0,905 · [p – p(1,34 · p/h2 – 12,5)/100]
Co = A / VD
A Widmark-faktor (r) „személyre szabása”
mellett az eliminációs állandó (b) BAC-tól való
/ 425
függését is sokan vizsgálták. Magasabb alko-
holkoncentráció esetén gyorsabb a lebontás, a
0,5–2,5 g/l BAC tartományban a b az alábbi
összefüggés szerint változik:
b = 0,15 (g/l) + (0,05 · BAC) [12]
A gyakorlatban 1,0 és 2,0 g/l BAC között
0,15-0,2 g/l/óra, 1,0 g/l BAC alatt 0,15 g/l/óra
és 2 g/l BAC felett 0,2-0,3 g/l/óra b értékkel
számolnak.
Ugyanannál a személynél a vizeletbõl mért
alkohol koncentráció értékek a felszívódási
szakaszban alacsonyabbak, mint az azonos
idõpontban vett véralkoholszintek, a vizelet
koncentráció görbék csúcspontjukat késõbb,
az alkoholfogyasztás után 1,5-2 órával érik el,
és a kiürülési szakban a vizeletkoncentráció-ér-
tékek kb. 1,3–1,4-szer nagyobbak az azonos
idejû véralkohol-koncentrációknál.
A biológiai membránokon, így a tüdõ
léghólyagcsák falán keresztül is megtörténik
az alkohol diffúziója. A diffúz egyensúly be-
állta után az alveoláris levegõ a tüdõ kapillári-
[5] sokban lévõ vérrel kerül egyensúlyba, a meg-
oszlási hányados (Q=BAC/BrAC) átlagosan
[6] 1:2,1, azaz 2100 ml (2,1 liter) kilélegzett levegõ-
ben van annyi alkohol (BrAC), mint 1 ml vér-
ben (BAC). [A kilélegzett levegõ alkoholtartal-
mának mértékegysége mg/liter levegõ, míg a
véralkoholé g/liter vér vagy ezrelék (‰).]
Fontos azonban megjegyezni, hogy a Q
[7]
megoszlási hányados inverz módon függ a
BrAC-tõl a lineáris eliminációs fázisban, az
[8] összefüggés egy hiperbola egyenletével írható
le.
Az etilalkohol bioanalitikai
[9]
meghatározása
[10]
Élõszemély estében, az alkoholos befolyá-
soltság kérdésének megválaszolásához, a szer-
[11] vezetben található etilalkohol mennyiségi
meghatározására napjainkban három különbö-
zõ mintaforrásból származhatnak a mérési
adatok; vér, vizelet és kilélegzett levegõ.
426 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Az alkohol meghatározására alkalmazan-
dó bioanalitikai módszernek néhány speciális
igényt kell kielégítenie:
1. A módszernek tökéletesen szelektívnek,
azaz az etilalkoholra specifikusnak kell len-
nie. Specifikus a módszer, ha a detektor jele
egyedül a meghatározandó anyagtól szár-
mazik.
2. A vizsgálat során az etilakohol jelenlétét
két, egymástól független analitikai infor-
mációval kell igazolni.
3. Az alkalmazandó analitikai módszernek
validáltnak kell lennie. Valisálással igazol-
ják, hogy az adott analitikai módszer, a
megkívánt pontossággal képes az analitikai
feladat megoldására.
Napjainkban az alvadásgátolt teljes vérbõl,
illetve vizeletbõl történõ head-space (gõztér)
gázkromatográfiát (HS-GC) tekintjük az el-
fogadott „arany módszernek”, alkalmazása so-
rán minden szempontból elfogadható, megfe-
lelõ referens értékeket kaphatunk. Zárt rend-
szerben (szeptummal lezárt mintatartó csõben)
a vér- vagy vizeletminta felett, a meghatáro-
zott hõmérsékleten és adott idõ alatt keletkezõ
gázfázis között megoszlás jellegû egyensúly
alakul ki. Az egyensúlyra alkalmazható a Hen-
ry-törvény: a gõztérbõl mért minta alkohol-
koncentrációja arányos a folyadékban (vér-vi-
zeletalkohol) lévõ alkoholkoncentrációval. A
vizsgálat óriási elõnye, hogy nem igényel min-
ta-elõkészítést, sorozatvizsgálatra kiválóan al-
kalmas. A vérminták tárolása a mérésig +4
°C-on, a vizeletminták tárolása -20 °C-on tör-
ténik.
A napi igazságügyi toxikológiai gyakorlat-
ban két különbözõ gázkromatográfiás kolon-
nát (egy poláris és egy apoláris) és univerzális
lángionizációs detektorokat (FID) használnak,
így biztosítják, hogy két különbözõ forrásból
származzanak az analitikai információk. (A
FID-ben képzõdõ jel nagysága a szerves mole-
kulák mennyiségétõl függ, alkoholra nem spe-
cifikus.) Tömegspektrométer (GC/MS) hasz-
nálata esetén elegendõ egy kolonnán elvégezni
§
a kromatográfiát, mert a retenciós paraméte-
rek mellett spektroszkópiai azonosítás is törté-
nik.
A kilélegzett levegõ alkoholtartalmának a
meghatározása különbözõ specificitású eszkö-
zökkel történik; csak tájékozódó jellegû, szûrõ-
vizsgálatra használható a kémiai (kromát-
tartalmú) szonda és az ún. fuel típusú elektro-
kémiai elven mûködõ elektromos szonda. A
kémiai szondában a narancssárga ammóni-
um-dikromát savas közegben bármilyen redu-
káló kémiai tulajdonságú anyag (többek között
pl. az etilalkohol) hatására megzöldül, míg az
elektrokémiai szondáknál az elektrolittal elvá-
lasztott melegített platinalemezek között át-
folyó oxidációs áram erõssége függ a befújt
etilalkohol-molekulák számától (koncentráci-
ójától). Mindkét eszköz használata során za-
varhatnak más szerves oldószerek (pl. aceton),
ragasztók, szájízesítõ cukorkák, ételmaradék-
ok, kozmetikumok, gyümölcs, cigaretta stb.,
így nem ritka az álpozitív eredmény.
Az infravörös abszorpció mérésén alapuló
légalkoholértékek mérésére használatos ethy-
lometerek általában telepített és hitelesített
analitikai mûszerek. A mérés 3,4 és/vagy 9,2
m hullámhosszon történik (pl. Seres vagy
Dräger Alcotest 7110 H), de a mérési elvbõl
következõen azonban ezek sem teljesen speci-
fikusak, a mért értékek alapján az alkoholos
befolyásoltság mértékének véleményezése csak
megközelítõen lehetséges. Ezen a hullám-
hosszon más anyagoknak is lehet elnyelésük,
pl. más alkoholok, éter, észterek stb. Ilyen ké-
miai anyagok elõfordulnak cukorkákban, ol-
dószerekben, ételek ízesítõ anyagaiban, koz-
metikumokban, gyümölcsökben, de megjelen-
hetnek kóros anyagcsere termékeiként is.
A levegõalkohol-meghatározás a tüdõ ka-
pillárisok vére és az alveoláris levegõ diffúziós
egyensúlyán alapul azonban a diffúzió hõmér-
séklet függése miatt a mért érték függ a hõ-
mérséklettõl is (a vizsgált személy hõmérsékle-
tének 1 °C-kal történõ megváltozása 6,7%-os
különbséget okozhat – pl. lázas állapot!). A
légalkohol-mérésnél elengedhetetlenül szüksé-
ges a megfelelõ belsõ ellenõrzési rendszerû mû-
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
szer a hõmérséklet-különbségbõl, a szájüreg-
ben vagy a környezetben található alkoholból
stb. adódó hibaforrások korrigálására.
A kilélegzett levegõ alkoholtartalmának
meghatározása során fontos, hogy a vizsgált
levegõ a tüdõ léghólyagcsákból származzék. A
légalkohol-vizsgálatnál elõször a szájüregben,
majd a légcsõben, illetve a hörgõkben lévõ leve-
gõ kerül a mérõhelyre, és csak a kilégzési fázis
végén történhet meg a léghólyagcsákban lévõ
levegõ analízise. Végeredményben minimálisan
ca. 1,5 liter levegõ átfújása után lehet feltéte-
lezni, hogy a vizsgált levegõ alveoláris eredetû.
Humán alkoholfermentáció és
alkoholos rothadás
Az emberi szervezet anyagcsere-folyama-
taiban etilalkohol is fermentálódhat. Normális
körülmények között az élõ szervezetben, az
intragastrointestinalis alkoholfermentáci-
ós szindróma eredményeként keletkezõ alko-
hol mennyisége a 0,2 g/l-t (‰-et) nem éri el.
Azonban jelentõs szénhidrátfogyasztás vagy
-felszaporodás esetén, elsõsorban Candida
albicans vagy Saccharomyces cerevisiae jelenlété-
ben ez a belekben lezajló fermentáció komo-
lyabb alkoholszintet is eredményezhet. Ezen
esetekben az alkoholbevitel nélküli alkohol-
23-12. ábra Elhunyt vérmintájának etilalkohol vizsgálati kromatogramja
/ 427
vérszint nagyságáról megoszlanak a vélemé-
nyek, elsõsorban az ázsiai rasszhoz tartozóknál
észleltek magasabb (0,3–0,5‰ közötti) értéke-
ket, de extrém (2,0‰) intragastrointestinalis
alkohol fermentációs szindrómát is leírtak.
Mind gyakoriságában, mind a fermentált
alkohol mennyiségben a posztmortem alko-
holfermentáció gyakorlati jelentõsége na-
gyobb. A szakirodalom az elhunytakból szár-
mazó, 0,50‰ alatti pozitív alkoholvizsgálati
eredmények 15–55%-át valószínûsíti a poszt-
mortem alkoholfermentáció következményé-
nek. Több mint ötven baktérium, élesztõ és pe-
nésztörzsrõl (elsõsorban Candida albicans,
Escherichia coli, Clostridium kluyveri) igazol-
ták, hogy glükóz, laktát, ribóz, aminosav
szubsztrát jelenlétében etilalkoholt fermentál.
A vérben és a leginkább érintett szervekben;
máj, izom, tüdõ és szív, amennyiben a tárolási
hõmérséklet 5 °C felett van, a halál után 4 órá-
val válik számottevõvé az alkohol fermentáció.
Gyakorlatilag nem szintetizálódik alkohol a
csarnokvízben és minimálisan a vizeletben. Az
alkoholszintézis a halál utáni elsõ öt napban
erõsen növekvõ tendenciát mutat, majd az
5-15. nap között lassuló tendenciával még to-
vább folytatódik, és kb. a 15. nap után kezd
csökkeni, mely csökkenésben az addigra szin-
tetizálódott alkohol mennyiségnek is szerepe
van.
428 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A posztmortem alkoholszintézis és a rotha-
dásos folyamatok következményeként az etilal-
kohol mellett más szénatomszámú és oxidációs
fokú alkoholhomológok és egyéb termékek is
megjelennek, pl. metanol, n-propanol, izopro-
panol, n-butanol, sec-butanol, izoamyl alko-
hol, izobutanol, izopentanol, acetaldehid, ace-
ton, etil éter, formaldehid, feniletanol, p-hid-
roxifeniletanol, propionsav, n-butilsav (23-12.
ábra).
A posztmortem alkoholeredmények in-
terpretálása során célszerû figyelembe venni,
hogy az alkohol a különbözõ testnedvekben
nem azonos mennyiségben, hanem a felszívó-
dás és kiürülés fázisaiban különbözõ mérték-
ben, a víztartalom függvényében jelenik meg
(pl. vizelet/vér: 1,30, csarnokvíz/vér: 1,27,
epe/vér: 1,10 stb.). Az ettõl eltérõ atípusos meg-
oszlás, különösen ha két-három biológiai mát-
rixból csak egyben van etanol továbbá, ha a
n-propanol/etanol = 1/20-25 aránytól való elté-
rés észlelhetõ, mindez valószínûsíti az alkoho-
los erjedés fennállását. Az alkoholfogyasztás
tényének megállapítása szerotoninmetaboli-
tok LC/MS/MS vizsgálatával napjainkban
már analitikai mûszeres úton is bizonyítható;
§
alaphelyzetben az 5-hidroxi-triptofol
(5-HTOL)/5-hidroxi-indolecetsav (5-HIAA)
arány <15 pmol/nmol. Alkoholfogyasztás ese-
tén igen rövid idõvel (néhány óra) ez az arány
lényegesen 15 pmol/nmol fölé emelkedik.
Az alkoholos befolyásoltság
megállapítása
Az alkoholos befolyásoltság megállapítá-
sára irányuló orvosi vizsgálat során a fizikai tü-
netek megítélése alapján csak igen jelentõs hi-
baszázalékkal lehet nyilatkozni a vizsgálatkor
fennálló alkoholos befolyásoltság mértékére.
Valóban megnyugtató bizonyossággal csak
vérmintából származó alkoholmérési adatok
birtokában történhet a befolyásoltság megálla-
pítása. Az idõben változó jogszabályi környe-
zet – bizonyos korlátok között és limitált mé-
réshatárig – a légalkohol-mérési eredményt is
elfogadja. A tankönyv megírásakor (2010) ér-
vényes, alkoholos befolyásoltságot véleménye-
zõ továbbá az adott kategóriákra jellemzõ vér-
alkohol koncentrációkat, valamint a jellemzõ
klinikai képet a 23-2. táblázatban mutatjuk be.

23-2. táblázat Véralkohol-értékek, klinikai tünetek és a befolyásoltság foka

Mért véralkohol Klinikai tünetek A befolyásoltság foka
g/l (‰)

£0,2 Nincs „az alkoholfogyasztás nem

bizonyítható”: NEGATÍV
0,21–0,50 Annak ellenére, hogy szeszes italt fogyasztott nincs klinikai „ivott, de alkoholosan nem
tünet befolyásolt”
0,51–0,80 Alkoholos lehelet, arcbõr kipirul, szemek csillognak, gátlások „igen enyhe alkoholos
oldódnak, fokozott beszéd, fesztelenség befolyásoltság”
0,81–1,50 Kötõhártya vérbõ, szapora pulzus, verejték, bõbeszédûség, „enyhe alkoholos
figyelem, önkontroll csökken, enyhe felhangoltság efolyásoltság”
1,51–2,50 Egyensúly zavar, célkísérleteknél tévesztés, érzékelés és fel- „közepes alkoholos
fogás romlik, izgatottság, agresszivitás, kritikátlan magatar- befolyásoltság”
tás, érzelmi kitörések, megnõtt reakcióidõ
2,51–3,50 Könnyen elnyomható pulzus, émelygés, hányás, csökkent „súlyos alkoholos
fájdalomérzés, elkent beszéd, dezorientáltság, labilis emoci- befolyásoltság”
onális állapot, emlékezetzavar
>3,51 Elnyomható pulzus, hõmérséklet és tenzió esik, ingerekre „igen súlyos alkoholos
csökkent válasz, kifejezett izom inkoordináció, állás- és já- befolyásoltság”
rásképtelenség, apathia, légzésbénulás, pitvarfibrilláció
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
A fatális, akut alkoholmérgezés általában a
4,5–5,0‰ vagy feletti alkohol-koncentrációk-
nál következhet be, elsõsorban légzési elégte-
lenség miatt, amihez – egyéntõl függõen –
180-300 g etilalkoholt kell meginni.
Amennyiben az alkoholos befolyásoltság
megállapítása során az arra kötelezett sze-
mélytõl biológiai mintavételre kerül sor – jog-
szabályi elõírás alapján – orvos jelenlétében kell
a vér- és vizeletvételt elvégezni. A vér- és vize-
letalkohol görbék megismert jellegzetességei
alapján célszerûen kb. 30-60 perc idõkülönb-
séggel két vér- és az elsõ vérvétellel azonos idõ-
pontban vizelet minta biztosítása is szükséges,
annak eldöntésére, hogy a vérvételek idõpont-
jában a vizsgált személy esetében az alkohol ki-
ürülés lineáris szakasza alatt történtek-e a vér-
vételek.
A befolyásoltsági vizsgálat a gyakorlatban
a vérvétel mellett fizikális vizsgálattal jár
együtt, mely során a lehelet alkoholszagán kí-
vül a kötõhártyák belövelltségét, a pupillák
fényre történõ reagálását, nystagmus és
Romberg-tünet meglétét, orr-ujjhegy próba
célba találásának bizonytalanságát valamint a
tudati mûködés zavarait is vizsgálja az orvos.
Amennyiben az alkohol mellett más anyag
(gyógyszer vagy kábítószer) hatása is fennáll,
azt is rögzíteni kell. Mindezek alapján, a vérvé-
telhez rendszeresített „egységdoboz” felszere-
lésében található, kifejezetten a vizsgálathoz
elõnyomtatott jegyzõkönyvet kell kitölteni,
melyben nyilatkozni kell, hogy a fizikális vizs-
gálatot végzõ orvos véleménye szerint a vizs-
gált személy a vérvétel idõpontjában alkoholo-
san befolyásolt volt-e és ha igen, milyen mér-
tékben. A késõbbi igazságügyi toxikológiai
számítások elvégezhetõségéhez ugyancsak lé-
nyeges a vizsgált személy bemondása alapján
az elfogyasztott alkohol mennyiségének és az
italozás befejezési idejének jegyzõkönyvi rögzí-
tése.
Mivel a jogi elõírások a cselekmény idején
fennálló alkoholos befolyásoltság mértékének
véleményezését igazságügyi orvos szakértõre
bízzák, a cselekmény elkövetéséhez képest
szükségszerûen jelentõs idõ intervallummal ké-
/ 429
sõbb, az alkoholmérési eredmények ismereté-
ben és a vizsgáló (vérvételnél jelen lévõ) orvos
által készített jegyzõkönyv birtokában fogja a
szakértõ – az ún. „visszaszámolás” segítségével
– a szakvéleményt elkészíteni.
Visszaszámolás
Az igazságügyi toxikológiai gyakorlatban
mindennapos, hogy a vérvétel idejéhez ké-
pest megelõzõ idõpontban fennálló alkoholos
befolyásoltságról kell szakmai véleményt al-
kotni. Ilyenkor leggyakrabban az alábbi kérdé-
sek merülnek fel:
à „A cselekmény idõpontjában mennyi volt egy
adott személy vérének etilalkohol-koncent-
rációja, és ez milyen fokú alkoholos befolyá-
soltságnak felel meg?”
à „A mért érték kialakulásához mennyi alko-
holt kellett fogyasztani?”
Az Országos Igazságügyi Orvostani Inté-
zet 13. módszertani levele alapján, mely a nem-
zetközileg elfogadott Widmark-összefüggést
használja az elfogyasztott alkohol mennyisége
és a vérbõl mért alkoholkoncentráció közötti
összefüggés feltárására, az alábbi feltételek
teljesülése esetén kiszámítható, hogy mennyi
alkoholt kellett fogyasztani a gyanúsítottnak
ahhoz, hogy a mért véralkohol értékek elõáll-
janak. A szóban forgó Widmark- [4] egyenlet
használható – amennyiben a mért véralkohol-
koncentráció és a cselekmény kérdéses idõ-
pontja a kinetikai görbe egyenes szakaszára (a
zéro-rendû szakasz) esik – az idõben visszafelé
történõ becslésre, az ún. visszaszámolásra.
Feltételek:
– csak a kiürülési szakaszra végezhetõ el a
számítás (ezért szükséges a kettõs vér-
és vizelet vétel);
– a mért vérakoholérték 0,2‰ felett le-
gyen;
– a cselekmény és vérvétel között 5 óránál
kevesebb idõ teljen el;
430 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
– az alkoholfogyasztás befejezése és cse-
lekmény között minimum 1 óra teljen el;
– a cselekmény után ne történjen újabb
fogyasztás;
– ismert legyen a fogyasztás befejezésé-
nek, a visszaszámolás „célidejének”
(cselekmény) és mintavételnek az ideje
(vérvételi jegyzõkönyv pontos kitölté-
se).
A visszaszámolás egy becslés, melynek
meglehetõsen nagy a bizonytalansága (kb.
±15%), mely azonban a mérési bizonytalan-
ságot is magába foglalja. A becslési bizonyta-
lanság az eredményhez társított paraméter,
amely a becsült mennyiségnek ésszerûen tulaj-
donítható értékek szóródását jellemzi, megha-
tározó (kb. 60%) mértékét a Widmark-faktor
(r), illetve a vele arányos megoszlási hányados
teszi ki.
A visszaszámolhatóság szempontjából je-
lentõs nehézséget okoz a „ráivás”, amikor a
kérdéses személy – függetlenül attól, hogy ko-
rábban fogyasztott-e alkoholt – az alkoholfo-
gyasztás befejezése után 1 óránál rövidebb idõ
alatt követi el a cselekményt (aminek idejére
kell visszaszámolni), vagy közvetlenül a cselek-
mény elkövetése (pl. baleset) után, de még a
vérvétel elõtt fogyaszt alkoholt. Ráivás (vagy
annak színlelése) miatt a szakértõ számolással
ellenõrzi, hogy a vizsgált személy által elmon-
dott alkoholfogyasztási mennyiség és idõpont
„összhangban” van-e a mért alkohol koncent-
rációból visszaszámolt értékekkel, valamint
próbálja megbecsülni, hogy a korábban elfo-
gyasztott ital – a ráivás nélkül – milyen alkohol
vérszintet eredményezne.
A BÓDULT ÁLLAPOT IGAZSÁGÜGYI
TOXIKOLÓGIAI VIZSGÁLATA ÉS
VÉLEMÉNYEZÉSE
A bódult állapot kiváltására számtalan
pszichoaktív szer alkalmas, melyek vissza-
élésre (abúzus) alkalmasak, ide sorolják a
§
pszichotrop anyagokat, a szerves oldószereket,
a kábítószereket, ide értik a gyógyszerek,
vegyszerek bizonyos csoportját, de az alkohol,
a kávé és a cigaretta is ide sorolható.
A felnõtt európai (15–64 éves) lakosságra
vonatkoztatott 2009. évi Kábítószer és Kábí-
tószer-függõség Európai Megfigyelõközpont-
jának (European Monitoring Centre for Drugs
and Drug Addiction, EMCDDA) adatai sze-
rint – csak a legismertebb kábítószereket vizs-
gálva – kannabisz esetében az életprevalencia
vonatkozásában legalább 74 millió (az európai
felnõttek 22%-a), a kokain esetében 13 millió
(az európai felnõttek 3,9%-a), Ecstasy kb. 10
millió eset (az európai felnõttek 3,1%-a),
amfetaminok kb. 12 millió (az európai felnõt-
tek 3,5%-a) és opioidok becslések szerint
1,2–1,5 millió európai lakost érintenek. A kábí-
tószer okozta halálesetek a 15–39 éves európai-
ak körében történt összes haláleset 4%-át jelen-
ti, opiátokat az esetek kb. háromnegyedében
találtak. Az összes kábítószer-kezelési igény
több mint 50%-ában az opiát szerepelt fõ kábí-
tószerként. A fogyasztók számára hozzáfér-
hetõ kábítószerek választéka szintén egyre bõ-
vül Európában. További problémát jelent a ká-
bítószerpiacot megcélzó, nagyrészt ellenõrizet-
len anyagok szélesedõ skálája, a szintetikus ká-
bítószerek elõállításában zajló „innováció”, va-
lamint a receptre kapható gyógyszerekkel való
visszaélések növekvõ száma. Emellett az is is-
mert, hogy a szerhasználat problémájában
meghatározó tényezõ az egyidejû alkoholfo-
gyasztás, ami sajnos minden korcsoportban
megfigyelhetõ. A túlzott alkoholfogyasztás a
rekreációs kábítószer-használattal is együtt jár,
növelve a negatív következmények veszélyét a
fiatal felnõttek körében. A krónikus kábító-
szer-használó populáción belül az alkohollal
való visszaélés olyan gyakori, hogy gyakran
említésre sem kerül, pedig az egyidejû alkohol-
függõség kezelésének szükségessége a kábító-
szer-fogyasztókat kezelõ központok számára
egyre fontosabb kérdés. Az alkoholproblémák
különösen ártalmasak lehetnek az opiát kábí-
tószerektõl függõk esetében, mivel náluk a
májmûködés a hepatitis fertõzés miatt eleve
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
rosszabb lehet, és nagyobb a túladagolás koc-
kázata.
DROG, KÁBÍTÓSZER, PSZICHOTROP
SZER, ABÚZUS
A „drog” eredetileg a szárított növényré-
szek, illetve aktív hatóanyagot tartalmazó ki-
vonatának terminológiája. Azonban napjaink-
ban a szóhasználat a kábítószer, gyógyszer, él-
vezeti szerek közös szlengje lett.
A kábítószer jogi értelemben a nemzetközi
egyezmények alapján meghatározott, bizonyos
listákon feltüntetett, tiltott vegyület („drog”).
Magyarországon a kábítószerekkel és pszi-
chotrop anyagokkal végezhetõ tevékenységek
szabályozásáról szóló 142/2004. (IV.29.) Korm.
Rendelet 1.§ 17. pontja szerint, a rendelet 1.
számú Mellékletének K1 és K2 jegyzékében
szereplõ anyagok számítanak kábítószernek és
ugyanennek a rendeletnek az 1.§ 28. pontja, 1.
számú Mellékletének P1.,2.,3. és 4. jegyzéké-
ben szereplõ anyagok a pszichotrop anyagok.
Ezek szerint a kábítószer és a pszichotrop ve-
gyület az, amit a jogszabály annak tekint, füg-
getlenül annak eredetétõl (természetes vagy
szintetikus), kémiai szerkezetétõl, hatásától,
toxicitásától.
Sajnálatos módon a jogi szabályozás jelen-
tõs idõbeli késéssel követi a valós helyzetet, az-
az az „új” szerek meglehetõsen hosszú ideig
nem tartoznak a szankcionálandó vegyületek
közé.
A pszichotrop szer farmakológiai kritériu-
ma; vegyületek melyek a viselkedést, hangula-
tot és érzelmi reakciót befolyásolják.
Az abúzust (visszaélést egy adott szerrel) az
alábbiak jellemeznek:
– nem orvosi célú használat,
– az adott kultúra által elfogadott társa-
dalmi (orvosi) normákkal ellentétes
használat,
– önkezû adagolás,
/ 431
– hangulat, tudat, pszichés státus befo-
lyásolására irányuló törekvés.
A legelterjedtebb abúzusszerek között a
korábban külön fejezetben tárgyalt alkoholon
kívül, a „klasszikus” kábítószerek (ópiátok,
kokain, amfetaminszármazékok, kannabinoi-
dok, hallucinogének, pszichotomimetikumok)
mellett a pszichotrop gyógyszerek (elsõsorban
a benzodiazepin- és barbiturátszármazékok),
ipari oldószerek (anesztetikumok, szipuzás),
koffein, nikotin stb. is megtalálhatóak. Napja-
ink kábítószer-fogyasztási palettáján, sajnos,
növekvõ gyakorisággal jelennek meg „új sze-
rek” is, melyeket sokszor csak jelentõs késéssel
vesznek fel a büntetendõ vegyületek közé.
Az abúzusszereket igazságügyi orvostani
szempontból csoportosíthatjuk:
1. Addiktív potenciál alapján (függõség erõs-
sége alapján):
– nem addiktív szerek: pl. LSD, oldósze-
rek,
– közepesen addiktív szerek: pl. amfeta-
min, alkohol, marihuána,
– erõsen addiktív szerek: pl. heroin, mor-
fin, nikotin, kokain.
2. Kémiai szerkezet alapján
3. Forrás alapján:
– szintetikus eredetû
(szerves: MDMA, amfetamin stb. vagy
szervetlen: pl. N2O),
– természetes eredetû
(növényi: kokain, THC, morfin stb.,
mikrobiális: alkohol, pszilocibin stb.,
állati: bufotenin stb.),
– félszintetikus eredetû: heroin, LSD stb.
4. Akut toxicitás alapján (átlagos adagban) az
abúzus szerek közepesen mérgezõ anya-
goknak tekinthetõk. A halálos adag
mennyisége szempontjából a skála két szé-
lén találhatók:
– kevéssé mérgezõ: alkohol, marihuana,
GHB stb.,
– erõsen mérgezõ: heroin, nikotin, flunit-
razepám.
432 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Abúzusszerek testfolyadékokból
történõ meghatározása
Mint korábban tárgyaltuk az igazságügyi
toxikológiai analitika két szinten: egy szûrõ
(screen) és egy megerõsítõ (konfirmáló) analiti-
kai vizsgálattal történik. Megerõsítõ vizsgálat-
ra csak a szûréssel pozitívnak talált esetek ke-
rülnek.
A fogyasztás tényének bizonyítására irányuló
vizsgálatok legtöbbször vizeletbõl, a befolyá-
soltsági kérdés megválaszolása kizárólag vér-
bõl történik (vena cubitalis), így az igazságügyi
toxikológiai vizsgálathoz mindkét biológiai min-
tára szükség van. A mintavételek az alkohol
vizsgálathoz hasonlóan itt is orvosi felügyelet
mellett történnek.
Az antemortem minták analízise esetén
rendkívül fontos a mintavétel során bekövet-
kezhetõ, esetleges manipulációk kiszûrése.
A vizsgálat alá vont személyekrõl feltételezhe-
tõ, hogy ismerik a screen vizsgálatok mûködési
elveit, illetve tudják, hogy a vizsgálat pozitív
eredménye valamilyen szankciót von maga
után, ezért nem ritka, hogy a vizsgálati ered-
mények meghamisítására vagy tönkretételére
törekszenek.
Az antemortem vizeletminták manipulál-
hatók in vivo; jelentõs mennyiségû folyadék
bevitellel vagy vizelet hajtó teák, alkohol stb.
túlzott fogyasztásával, melyek a diurézis foko-
zásával a vizelet felhígulását eredményezik.
Napjainkban a vizeletminták szûrõvizsgálata
legtöbbször a FPIA-k alkalmazásával történik,
mely vizsgálatnál a mért fluoreszcencia és a
meghatározandó vegyület koncentrációja egy-
mással fordított arányban áll. A potenciális ká-
bítószer-élvezõ vizsgált személyek ezért jel-
lemzõen, rendszeresen, jelentõs mennyiségben
fogyasztanak saját magában is fluoreszcenciá-
val rendelkezõ vegyületeket, pl. B-vitaminokat
azért, hogy az endogén fluoreszcencia szint
emelésével vizeletmintájukban a mérendõ
anyagok koncentrációját virtuálisan a határ-
érték (cut-off) alatt tartsák. A vizeletminták
§
in vitro manipulálása során, a már levett vize-
lethez víz hozzáadásával érik el a hígítást, vagy
felületaktív anyag, háztartási detergens, eset-
leg citromsavnak a mintához csempészésével
akadályozzák a minták analízisét. Elõfordul-
hat, hogy a donor a kezére elõre felviszi a zava-
ró kontaminátor vagy fluoreszkáló anyagot
(pl. az intenzíven fluoreszkáló szövegkiemelõ-
ket), melyet saját vizeletével mos a mintagyûjtõ
edénybe. Nem ritka a mástól származó, drog-
mentes vizelet becsempészésére irányuló kísér-
let sem.
Mindezek alapján szükséges, hogy a vize-
letminták levételénél az alábbi feltételek legye-
nek biztosítva:
– a mintavétel állandó felügyelet mellett
történjen, kabát, csomag nem lehet a
mintaadónál;
– a donor kezén lévõ esetleges zavaró
anyag bemosásának megakadályozása
érdekében szükséges a donor elõzetes
kézmosása;
– a mintaadás speciális WC-ben történ-
jen, ahol ne legyen vízcsap és felületak-
tív anyag. A WC öblítõtartályát színes
folyadékkal kell a minta hígítására al-
kalmatlanná tenni;
– a mintavétel után ellenõrizni kell a min-
ta hõmérsékletét (32,5 ºC alatti minták
vizsgálatra nem fogadhatók el), pH-ját
(pH 5-8 legyen), fajsúlyát (1,003–1,030
legyen) és kreatinintartalmát.
Az eredmények interpretálásánál figyelem-
be kell venni, hogy bizonyos élelmiszerek,
gyógyszerek fogyasztása után fals pozitív
eredmények jelenhetnek meg (pl. máktartalmú
ételek opiát, selegilin metabolizmusa amfeta-
min vagy metilamfetamin struktúrájú vegyüle-
teket eredményez).
A cut-off érték
A screen vizsgálat célja, hogy a cut-off ér-
ték alatti mintákat kizárja (negatív ered-
ménnyel) a további vizsgálatból. A cut-off a
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA / 433

23-3. táblázat Cut-off értékek, idõablakok, szûrésre kerülõ vegyületek vizeletbõl

Abúzuscsalád Mérendõ vegyület Szûrõ vizsgálati Idõablak (nap) Megerõsítõ
(anyavegyület-metabolit) cut-off (ng/ml) vizsgálati cut-off (ng/ml)

Opiát morfin 300a, 2000b,c 3 200a, 2000b

6-acetil-morfin néhány óra 10c
Amfetamin amfetamin 300a, 1000b 2-4 200a, 500b
Kannabinoidok D THC-COOH
9 a
50 , 50 b
1-21(28) 15a, 15b
Kokain benzoilekgonin 300a, 300b 1-5 150a, 150b
a b
PCP PCP 25 , 25 2 25a, 25b
Benzodiazepinek benzodiazepinek 200a, 200b 3 200a, 200b
a b
Barbiturátok barbiturátok 200 , 200 21(25) 200a, 200b
LSD LSD 0,5 0,2
a
Az Európai Unió (EU) elvárásai szerint
b
A Substance Abuse and Mental Health Services Administration (SAMSHA, USA) elvárásai szerint
c
Az SAMSHA 1998-ban a screen és megerõsítõ szinteket felemelte 300 ng/ml-rõl 2000 ng/ml-re, ugyanakkor igényli a
6-acetilmorfin meghatározást is.

hatóságok által definiált koncentráció (lásd szintetikus vegyületeket, amelyek a morfinhoz

23-3. táblázat), mellyel megegyezõ vagy na-
gyobb mért koncentrációkat az adott abúzus-
szer vonatkozásában pozitív esetnek kell tekin-
teni. A cut-off értelemszerûen eltérõ vizelet-
és vérminta esetében. A 23-3. táblázatban be-
mutatjuk az EU és a Substance Abuse and
Mental Health Services Administration
(SAMHSA, USA) által javasolt vizelet cut-
off értékeket mind a szûrõ, mind a megerõsítõ
vizsgálatok vonatkozásában. A táblázat tartal-
mazza az idõablakot is, vagyis azt az idõ inter-
vallumot, ameddig egy átlagos fogyasztó vize-
letébõl a fogyasztás után a vizsgált szer még
kimutatható.
A LEGGYAKORIBB ABÚZUSSZEREK
TOXIKOLÓGIAI JELLEMZÕI ÉS ANALÍZI-
SE
Opiátok
A mákgubó szürkésfehér, gyantaszerû vá-
ladéka az ópium, mely számos alkaloidát tartal-
maz, pl. morfint, narkotint, tebaint, kodeint,
papaverint, noszkapint. Opioidnak nevezik
mindazokat a természetes, félszintetikus és
hasonlóan a szervezet opioid receptorain hat-
nak [G-protein kapcsolt (m) mû-, (ê) kappa-,
(ä) delta-receptorok]. Az ópiumból, illetve a
morfinból levezethetõ vegyületeket és a fél-
szintetikus származékokat nevezik opiátok-
nak.
A morfin „prototípusa” a bázikus alkaloi-
dáknak, keserû ízû, vízben és alkoholban jól ol-
dódik. A nyers ópium morfintartalma kb. 10%,
a mákszemek morfintartalma 4–200 mg/kg.
Egy máktatalmú étel elfogyasztásával kb. 5-10
mg morfint is elfogyasztunk. Gyógyszerként a
morfin orális dózisa kb. 5-30 mg/4 óra. A mor-
fin jól felszívódik a gyomor-béltraktusból, bio-
lógiai hasznosulása kb. 40%, de gyors metabo-
lizmusa miatt a plazma szabadmorfin-tartal-
ma alacsony (ezért kedveltebb az intravénás
vagy inhalálás formában történõ adás), míg a
metabolizmuson átment, konjugált formája je-
lentõs koncentrációt ér el a plazmában. A mor-
fin dózisának kb. 5%-a N-demetilálódik; nor-
morfin keletkezik, melynek anagetikus hatása
kisebb az anyavegyületnél. A szabad morfin
bázis a vizelettel csekély mennyiségben válasz-
tódik ki. A vizeletben történõ excretiója, mind
a szabad, mind a konjugált formának hasonló
434 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
az orális és a parenterális alkalmazást követõ- könnyen felszívódik. Általában parenterálisan
en; 72 óra alatt a dózis 87%-a választódik ki, használják, kiváló lipoid oldékonysága gyors
75%-ban morfin-3-glükuronid formában. abszorpcióhoz vezet, a vér-agy gáton könnyen
Szokásos adagja 10–25 (50) mg, toxikus átjut. A heroin néhány perces felezési idõvel
hatást a nem hozzászokott felnõtteken paren- metabolizálódik 6-acetil-morfinná (MAM),
teralisan 30 mg, orálisan 100 mg okoz. Terápi- illetve tovább morfinná. A MAM vizeletszint-
ás szérumkoncentrációja 0,01–0,12 mg/liter, je a fogyasztás után 24 órán belül gyûjtött vize-
felezési ideje 1,5–3,5 óra, toxikus vérkoncent- let esetében is alig éri el a 10 ng/ml koncentráci-
rációja 0,15–0,5 mg/liter. A letalis orális dózist ót, jelenléte a heroinabúzus bizonyítéka. A he-
120 mg-nak becsülik, letalis vérkoncentráció roinból keletkezõ morfin 3- és 6-glükuronid
0,5–4 mg/liter. Mérgezésben a pupillák szûkek konjugátumok gyorsan választódnak ki a vize-
lesznek, obstipatio, cyanosis, felületes légzés, letbe. Újabban a glükuronidok és a morfin egy-
majd tüdõvizenyõ, cardiovascularis depresszió más melletti meghatározása LC/MS méréssel
és kóma alakul ki. A halál légzésbénulás miatt megoldható.
következik be. Az a speciális igazságügyi toxikológiai
Az akut mérgezés bonclelete nem jellemzõ, probléma, hogy a máktartalmú ételek fogyasz-
bõvérû zsigereket találunk, a vér folyékony, a
pupilla tûszúrásnyira szûkülhet. A krónikus
használónál jellemzõek a tûszúrási nyomok
(23-13. ábra), tályogképzõdés, az általános tes-
ti leromlás.
Krónikus adagolásnál kialakul a drogtól va-
ló függõség, ez egyre növekvõ mennyiségben
követeli meg a kábítószer bevitelét, tolerancia
alakul ki, a hozzászokott személy a kezdõ
használó halálos adagjának többszörösét is el-
bírja. A kábítószer abbahagyása jellegzetes el-
vonási tünetekkel jár, ezek elhárítása ismételt
adagolási késztetést vált ki.
Morfin és kodein vizeletbõl történõ meg-
határozása napjainkban rutinszerûen legtöbb-
ször GC/MS módszerekkel történik. A mérés
során a morfin a meghatározandó célmolekula,
mely - morfin fogyasztás nélkül – mint kode-
inbõl származó metabolit is megjelenhet. (For-
dítva nem igaz, morfinból nem keletkezik ko-
dein.) Az átalakulást a polimorf kifejezõdésû
CYP2D6 enzim katalizálja, így farmakogene-
tikai okok is magyarázhatják a különbözõ
mennyiségben termelõdõ morfinszinteket. A
morfin és a kodein is zömében glükuronid for-
mában választódik ki a vizeletbe, erre az analí-
zis során gondolni kell. A kinyerés során enzi-
mes vagy sósavas bontás szükséges.
A heroin (diacetilmorfin, DAM) a nyálka-
hártya, orrnyálkahártya, subcutan kötõszövet, 23-13. ábra Tûszúrásnyomok kábítószer-adagolás
intramuscularis vagy intravenás bevitel után után
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
tása után morfinpozitívitás észlelhetõ, a mor-
fin vérkoncentrációjának ismeretében oldható.
Általában 20 ng/ml fölött beszélünk befolyá-
soltságról, míg a mákfogyasztás után a mor-
finkoncentráció kb. 3-5 ng/ml szint körül ma-
rad. Késõbb egy esetleges hajvizsgálat esetén,
az étkezéssel a szervezetbe juttatott morfin a
hajból nem mutatható ki.
A heroinélvezõk esetében a halálesetek né-
ha öngyilkossággal függnek össze és egyértel-
mûen a drog túladagolásának a következmé-
nyei, máskor anaphylaxiás shockot vélnek a
heroinfogyasztóknál a drog bevitele után, mely
a heroinnal szemben kialakult túlérzékenység-
re vezethetõ vissza. Nem ritka, hogy ugyan-
azon adag, mely a heroinhasználók többségénél
a szokásos tüneteken kívül más elváltozást
nem okoz, egyes személyeknél halálos lehet.
Gondolni kell arra is, hogy szoros az összefüg-
gés az utcai forgalomba kerülõ heroin prepará-
tumok töménysége és a heroin túladagolási ha-
lálozások között. Amikor az utcán az 50%-os
vagy töményebb preparátumok megjelennek
azonnal megugrik a halálozási statisztika.
Egyes források szerint a heroinfogyasztás az-
zal is jár, hogy a személy érzékenyebb lesz más
gyógyszerekkel szemben, megváltozik gyógy-
szer toleranciája is. A heroin élvezõknél a halál-
hoz vezetõ mérgezések leggyakoribb oka a túl-
adagolás. A mérgezett elalszik, így kóma és
respiratoricus distress gyorsan kialakul.
A methadon szintetikus opiát, az opioid-
elvonási kezelés folyamán, orvosi ellenõrzés
mellett adják a heroin helyett, mert megszün-
teti a fájdalmakat, feszültséget, nyugtatólag
hat és ezzel elõsegítheti a heroinélvezõ fizikai
és társadalmi stabilizálódását. Lassan ugyan-
úgy kialakulhat a függõség és a tolerancia a
methadonnál is, mint a morfinnál, az elvonási
tünetek a heroinmegvonás tüneteihez hasonlí-
tanak.
Felnõtteknél már 50 mg is lehet halálos
adag, míg gyermekeknél 10–20 mg. Ugyanak-
kor 180 mg is lehet a fenntartó napi dózis. Fel-
szívódása a gyomor-béltraktusból jó, de ha-
sonló gyors felszívódás követi a subcutan és
intramuscularis bevitelét is. A per os adagolás
/ 435
után a plazmában mintegy 30 perc múlva mu-
tatható ki. A szérum methadon koncentráció
terápiás adagok adása esetén 0,05-0,5 mg/l, le-
tális intoxikációt 1 mg/l szérumkoncentráció
mellett is észleltek. A szervezetben, a zsigerek-
ben (tüdõ, máj, vese, lép) és vizeletben oszlik
meg. Biológiai hasznosíthatósága kb. 80%, fe-
lezési ideje 15-55 óra. Ismételt alkalmazásánál
felhalmozódik a szervezetben, a májban me-
tabolizálódik, pirrolidinszármazékok keletkez-
nek, ezt glükuronsavas konjugáció követi. Lé-
nyeges, hogy a metabolitok a plazmában nem
találhatók meg, és egyik sem bír mérhetõ far-
makológiai aktivitással. A vesén át is kiválasz-
tódik, de a vesetubulusokból reabszorpció tör-
ténik, és ez a vizelet-pH függvénye, alacso-
nyabb pH-nál a reabszorpció csökkenthetõ. Je-
lentõs farmakodinámiás interakció igazolható
olyan anyagokkal, melyek a központi ideg-
rendszerre hatnak, így az alkoholok, trankvil-
lánsok, barbiturátok fokozhatják a hatását. A
hosszan tartó methadonszedés során napi
80–120 mg bevitele esetén leggyakrabban izza-
dás, székrekedés, álmatlanság, csökkent libidó
alakul ki. Methadonmérgezésnél rhabdo-
myolisisrõl, mioglobinuriáról, izomnecrosisról
és vesekárosodásról számolnak be.
Amfetaminszármazékok
A központi idegrendszer stimulánsai közül
a legkedveltebb abúzusszer a fenilizopropil-
amin-származék amfetamin, metamfetamin
mellett a gyûrûszubsztituált 3,4-metilén-
dioxi-metamfetamin (ecstasy, MDMA),
3,4-metiléndioxi-etilamfetamin (MDE) és a
3,4-metilén-dioxi-amfetamin (MDA).
Az amfetaminszármazékok jelentõs ré-
szét illegális „zuglaboratóriumokban” gyártják,
gyakran az interneten is hozzáférhetõ receptek
alapján. Az amfetaminváz kisebb-nagyobb át-
alakítása új „designer” szert eredményez, me-
lyek elõállításában Alexander Shulgin és neje
kétes dicsõséget vívott ki, csak saját maguk
több mint 200 feniletilamin származékot szin-
tetizáltak és írtak le, a recepteket könyv alak-
ban („PIHKAL”) is megjelentették. Az am-
436 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
fetaminnal (és hasonlóan a metamfetaminnal)
kapcsolatban fontos tudni, hogy bizonyos
gyógyszerek (pl. amfetaminil, benzfetamin,
klóbenzorex, deprenyl = selegilin, famprofazon
stb.) metabolizmusuk során amfetamin (és
metamfetamin) struktúrájú vegyületeket pro-
dukálnak, melyek az immunanalitika során
pozitív eredményt adnak (természetesen a
megerõsítõ vizsgálat kizárja a tévedést).
Hosszabb ideig történõ használata függõ-
séget és elvonási tüneteket okoz, bár ezek az
elvonási tünetek enyhébbek, mint az opiátok és
barbiturátok megvonási tünetei. Nagy adagban
toxikus psychosist okozhat, amelyet paranoid
viselkedés, hallucinációk és bizarr viselkedés
jellemez. Elõfordul, hogy az amfetamin-
fogyasztó agresszív viselkedésûvé válik.
Az amfetamin királis vegyület a d- és
l-enantiomernek eltérõ farmakodinámiás és
farmakokinetikai tulajdonságai vannak, amit a
mérési eredmények interpretálásakor lehet ki-
használni. A d-enantiomer a biológiai mintá-
ban nem származhat l-enantiomer fogyasztása
utáni racemizációból, a legitim gyógyszergyári
szintézissek enantio-szelektív eredményeivel
ellentétben az illegális laboratóriumok termé-
kei bizonytalan arányban tartalmazzák az
enantiomereket.
Orális szedést követõen a legmagasabb
plazmaszintet kb. 2 óra múlva éri el, felszívó-
dása 4–6 óra múlva válik teljessé. Egyszeri 10
mg d-amfetamin orális adása után az „átlag”
amfetamin fogyasztó vérszint maximuma
0,02–0,05 mg/liter között van a fogyasztás
után 2 órával. Toxikus vérszintnek tekinthetõ
a 0,15–0,20 mg/l feletti vérszint, míg a 0,5–1,0
mg/l értékek gyakran letálisak. Az amfetamin
minimális halálos dózisa az életkortól is függ.
Metabolizmusa során dezaminálódik,
fenilaceton keletkezik, majd ez oxidálódik
benzoesavvá, és glükuronsavval vagy glicinnel
konjugálódva választódik ki. Kisebb mennyisé-
ge norefedrinné metabolizálódik, majd hidro-
xilálódik és végül konjugátumként ürül ki.
A para-metoxi-amfetamin (PMA), erõs
hallucinogén tulajdonsággal és meredek dó-
zis-hatás görbével rendelkezik: míg 40 mg-nál
§
kisebb adagban sem centrális, sem perifériás
hatása sincs, a pszichoaktív hatás eléréséhez
szükséges 60-80 mg dózisok igen gyakran
tenziókiugrást és kardiovaszkuláris zavarokat
váltanak ki. Toxikológiai szempontból a PMA
az egyik legveszélyesebb amfetaminszárma-
zék. A szer mérsékelt adagjai által kiváltott
mérgezési tünetek izgatottság, nehézlégzés,
láz és fulladás. Több mint két évtizede ismert,
hogy a hallucinogén PMA O-demetilációját a
CYP2D6 enzim katalizálja 4-hidroxiamfeta-
minná. Nem meglepõ, hogy gyenge metabo-
lizálók esetében a PMA 5 mg oralis dózisának
csak mintegy 4-5%-a ürül a vizelettel 4-hid-
roxiamfetamin formájában, ugyanakkor az ex-
tenzív metabolizálók a dózis 60–70%-tól sza-
badulnak meg a szóbanforgó hidroxilációs
metabolitikus úton. Egyes feltételezések sze-
rint az ecstasy-származékoknál észlelt fatális
kimenetelû cardiovasculáris excitatio, illetve
hyperthermia hátterében az illegális laboratóri-
umokban szintetizált készítmények PMA-
szennyezettsége áll.
Az amfetamin nitrogénen metilezett szár-
mazékát, a metamfetamint elõször 1911-ben
állították elõ. A szer illegális használata – mint
a kokain olcsóbb és tartós hatású alternatívája
– jelentõs méretekben a 1980-as évek végén
kezdõdött. Királis vegyület, a (+) vagy
d-metamfetamin az aktív. A Vick-inhaler
csak l-enantiomert tartalmaz, a toxikológiai
vizsgálati eredmény így cáfolhatja, hogy az
abúzus potenciálú d-metamfetamin legális
úton jutott a vizsgált személy szervezetébe. A
humán szervezetben az amfetamin nem
metilálódik metamfetaminná, de fordítva a
demetilálódás megtörténik. Hatásai hasonlók
az amfetaminéhoz, de annál hatékonyabb és
toxikusabb. Túldozírozása nyugtalanságot,
konfúziót, szorongást, hallucinációt,
arrhythmiát, hyperthermiát, vérnyomáskiug-
rást, convulsiót, collapsust, kómát okoz. Orális
és intravénás fogyasztás után is észleltek fatális
eseteket, ilyenkor 2 mg/l vér, 30 mg/l vizelet, 5
mg/kg máj koncentrációt mértek.
MDMA (ecstasy) kb. 100 mg dózisban
történõ fogyasztása után 2 órával 0,4 mg/liter
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
vérkoncentrációt ér el. Ilyenkor az MDMA
mellett szinte mindig MDA is detektálható. A
vérnyomás a dózissal arányosan (a systoles ér-
ték kb. 40 Hgmm-rel), a pulzusszám percen-
ként kb. 30-cal nõ meg. MDMA hatása a hõ-
mérséklet-növekedés, nemritkán hõstresszt
eredményez, mely végül is rhabdomyolishez,
coagulopathiához és veseelégtelenséghez
(tubularis necrosis), illetve tüdõvizenyõhöz ve-
zethet. Mérgezésnél a halál cardiovascularis
elégtelenség (balszívfél-elégtelenség vagy
kamrafibrilláció) miatt következik be, de kiala-
kulhat subarachnoidealis és intracerebralis vér-
zés, a hippocampus területén, sokktüdõ és je-
lentõs agyvizenyõ.
Megjegyezzük, hogy az ecstasy metaboliz-
musában is szerepet kap a CYP2D6; az
MDMA N-demetilálódása során az extenzív
metabolizálók esetében több neurotoxikus ka-
tekolamin típusú metabolit képzõdik, míg a
gyenge metabolizálóknál a felhalmozódó
MDMA intoxikációhoz vezethet. Az
MDMA O-demetilénálódásában is fontos a
CYP2D6 izoenzim aktivitása.
Itt jegyezzük meg, hogy a már kábítószer-
listán lévõ „hagyományos” amfetaminszárma-
zékok mellett idõben gyorsan változóan újabb
és újabb designer drogok jelennek meg. Az
utóbbi években egy új „család” a â-keto-
amfetamin-származékok uralják a kábítószer-
piacot. A teljesség igénye nélkül, a különbözõ
országokban, így nálunk is jelentõs elõfordu-
lást mutató néhány „családtag” a mefedron,
butilon, metilon, metkatinon. A felsorolt
amfetamin-, illetve katinonszáramzékok mel-
let megjelentek a piperazinszármazékok is, pl.
m-CPP (meta-klórfenil-piperazin), MDPV
(3,4-metilén-dioxipirovaleron), 3,4-DMMC
stb. A „választék” színesebbé tétele érdekében
szintetizált halogenált származékok is számos
esetben lefoglalásra kerültek, így a brómtartal-
mú, ún. 2C-B vagy 4-fluoramfetamin. Ezek
szerek közös jellemzõje, hogy mivel kémiailag
amfetamin vagy metilkation struktúrát tartal-
maznak, így erõs központi idegrendszeri sti-
mulációt okoznak, nemritkán jelentõs szero-
tonin, dopamin reuptake gátlás mellett. Gyak-
/ 437
ran akár az interneten is megrendelhetõk, mi-
vel sokszor növényi tápként vagy egyéb, legáli-
san forgalmazható szerként árusítják. A
szankciót jelentõ kábítószerlistára sajnos, csak
jelentõs késéssel kerülnek.
Az amfetamin és származékainak igazság-
ügyi toxikológiai meghatározása lúgos extrak-
ció utáni származékkészítéssel (acilezés) és
GC/MS méréssel történik. Újabban az SPME-
GC/MS módszerek vannak elterjedõben.
Kokain
A kokain egyik legerõsebb, természetben
elõforduló központi idegrendszeri stimuláns, a
dél-amerikai Erythroxylon coca alkaloidája (kb.
4%-ban). 1855-ben izolálták és terjedt el hasz-
nálata az orvosi gyakorlatban mint nyálkahár-
tyákat érzéstelenítõ (1-4% oldatban) és vazo-
konstrikciót okozó szer. Már 20–50 mg meg-
felelõ vazokonstrikciót biztosít 2–4 percig, dó-
zisa 1–3 mg/kg, a gyógyászatban használt
ecsetelõ kokaintartalma nem lehet magasabb,
mint 10%. Abúzusszerként, a sósavas sója mint
szippantó por vagy intravénás injekció, illetve a
szabad bázis (crack) „dohányzása” terjedt el,
utóbbi esetében általában 10–120 mg dózisú
adagokban. A cocacola ital közel 100 éve nem
tartalmaz kokaint.
A kokain szokásos napi adagja 40–100 mg
között van, de tolerancia miatt a napi néhány
grammot is elérheti. Már 25 mg kokain szip-
pantópor eufóriát és a systolés vérnyomás-
emelkedését váltja ki. Intravénásan adott, átla-
gosan 15–20 mg bejuttatott kokain esetében
1-2 percen belül kialakul az igen intenzív hatás
(„rash”), viszont kb. fél óra alatt megszûnik,
egy-egy dózis után a vérkoncentráció elérheti a
2 mg/l értéket is. A pipából szívott crack vér-
szintgörbéje és hatása csaknem megegyezik az
intravénás adáséval. Mind az intravénás, mind
az intranasalis adagolás élettani és pszichológi-
ai változásokat produkál. A hatás kezdetben
eufória, hiperaktivitás, nyugtalanság, majd
tremor, hiperreflexia és görcsök, ezt a stádiu-
mot kóma, hiporeflexia, a légzési és keringési
438 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
központ depressziója követi. A halál a légzõ-
központ depressziója, illetve szívmegállás mi-
att következik be.
A kokain 0,7–1,5 órás felezési idõvel jelle-
mezhetõen gyorsan biotranszformálódik. A
kokaint a máj és a plazma kolinészteráz enzime
hidrolizálja, inaktív major metabolitok kelet-
keznek, benzoilekgonin (BE) és az ekgonin-
metilészter (EME). 24 óra alatt a dózis kb.
5–10%-a változatlan formában, 35–45%-ban
BE-ként és 32–50%-ban EME-ként választó-
dik ki. A felezési idõ a drog koncentrációjától
és az egyéni kolinészteráz aktivitástól is függ.
A vizsgálati minta tárolása során NaF enzim
gátlóra szükség van, ugyanis 4 ºC tárolt minta
21 nap alatt elveszti kokaintartalmának 100%-
át, míg 0,5% NaF jelenlétében a minta 70%-a
érintetlen marad. A kokainfogyasztás kimuta- 23-14. ábra Bodypacker röntgenfelvétele
tása a BE mérésén alapszik, melynek kinyerése (dr. Benkõ András anyagából)
a biológiai mátrixból erõsen pH-függõ. A BE
karboxilcsoportja miatt GC/MS vizsgálatok-
ban szükségszerû a származékképzés, mely A hirtelen halál bekövetkezhet légzésbénulást
akár szililezés, akár acetilezés is lehet. A szár- követõen, és ilyen esetben a vér kokainszintje
mazékkészítés elkerülése egyre gyakoribbá te- 1–20 mg/liter között lehet.
szi a kokain és metabolitjainak meghatározása A 23-14. ábrán bemutatjuk egy kábító-
esetében az LC/MS rendszerek használatát. szer-csempésznél az emésztõtraktusban, gu-
Megemlítjük, hogy a kokainmetabolitok miballonban lenyelt (bodypackers vagy mules)
vizeletbõl 1-4 napig, hajból években mérhetõ nagy mennyiségû kokaint. Ezekben az esetek-
ideig mutathatók ki. ben a ballon sérülésével kiszabaduló kokain né-
Kokain és az alkohol egyidejû fogyasztása- hány perc alatt heveny kokainmérgezést okoz;
kor a metabolizálódás során a BE-bõl koka- tachycardiával, hypertensio mydriasis, toxikus
etilén (CE) keletkezik, melynek erõs és tartós psychosis, delírium, a boncolásnál a gyomor-
kardiotoxikus hatása van. béltraktusban kábítószerrel teli és sérült ballo-
Krónikus kokainélvezõknél, különösen int- nokat, a vizsgált szervekben jelentõs kokain-,
ravénás alkalmazás után hypoxia, acidosis, BE- és EME-szinteket találhatunk.
kamrai dysrhythmia, kamrafibrilláció alakul-
hat ki, míg a krónikus adagolást intimaproli-
feratio, az arteria coronaria stenosisa, vérle- Kannabinoidok
mez-thrombosis és myocarditis jelezheti.
(Anaphylaxiás reakciót kokainhasználat után Az indiai kender (Cannabis sativa) jelleg-
ritkán írnak le, de az utcai kereskedésben for- zetes eufóriát okozó, pszichoaktív fõalkotója a
galomba kerülõ szennyezett anyag allergizáló delta-9-tetrahidrokannabinol (D9-THC rö-
komponenseket, pl. kinint tartalmazhat.) A viden: THC), melynek szerkezetét csak 1964-
krónikus fogyasztóknál toxikus psychosis és ben sikerült megállapítani. Más farmakológia-
hirtelen halál fordulhat elõ. Terápiás szérum- ilag aktív jelentõsebb kannabinoidok a
koncentrációja 0,05–0,3 mg/liter között van, a D8-THC, a D9-tetrahidrocannabivarol és a
toxikus koncentráció a vérben 0,25–5 mg/liter. kannabinol.
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
A legerõsebb pszichotomimetikus tulaj-
donságú anyag a növényben a THC, legna-
gyobb koncentrációban a nõivarú növény vi-
rágzó csúcsában található, de a virág, a levelek,
az ágak és a gyökerek is tartalmazzák. A nö-
vényt szárítás után feldarabolják, és cigaretta-
ként használják. A kannabinoid elnevezés
alatt a cannabis sativából nyert pszichoaktív
anyagokat értjük. Marihuána a Cannabis
sativa növénynek szárított, összetört levele és
virága, míg a hasis megnevezés a szárított
gyanta szerû kivonatát jelöli, melyet a THC-t
tartalmazó virágzó részbõl nyernek. A gyantá-
ban a THC-koncentráció a 20%-ot is elérheti,
a marihuana cigerettában 2-5% körül van. Az
intraocularis nyomást csökkentõ hatása glau-
kómában hasznos lehet, de a krónikus betegség
hosszú kezelése során pszichoaktív mellékha-
tások alakulhatnak ki.
A marihuana a leggyakoribb drog, mind az
USA-ban, mind Európában és így hazánkban
is.
A THC a GABA neuronokra és a mono-
aminokra is hatással van, használata során ki-
alakulhat a pszichológiai függõség. Jó példa,
hogy a drogfogyasztó magatartás a „kemény”
drogok fogyasztásába mehet át. Növeli a mari-
huánafogyasztás veszélyét az, hogy az indiai
kender a növény nemesítése elõtt mindössze
1–2% THC-t tartalmazott, míg ma különféle
nemesítéssel, genetikai eljárásokkal 10–15%
THC-t tartalmazó növényt termesztenek. A
növény termesztése, illegális terjesztése egyre
nagyobb veszélyt jelent az európai országokban
is. Cigarettaként használt drogból a THC kb.
20%-a felszívódik, a plazma koncentráció 10
perccel egy kb. 8-10 mg THC tartalmú ciga-
retta elszívása után meghaladja az 50 ng/ml ér-
téket ami még tovább növekszik és elérheti a
200 ng/ml koncentrációt is. A plazma THC
koncentráció gyorsan csökken, egy óra múlva
már csak néhány ng/ml. Orális alkalmazás ese-
tén felszívódása lényegesen rosszabb, 20 mg el-
fogyasztása után 1-3 órával a plazmakoncent-
ráció 6 ng/ml körül van. 4-5 mg THC intravé-
nás adása után 20 perccel 62 ng/ml THC, 3
ng/ml 11-hidroxi-THC és 40 perccel az adás
/ 439
után 14 ng/ml 11-OH-D9-THC szinteket mér-
tek.
A THC erõsen lipoidoldékony, a plazma-
szint gyorsan csökken és ezt egy lassú eliminá-
ciós fázis követi. A krónikus használók THC
metabolizmusa gyorsabb. A májban csaknem
egészében metabolizál csak nyomokban ürül
változatlan formában a vizelettel. Hidroxiláció
az elsõ lépés, aktív metabolitként 11-OH-
D9-THC keletkezik ami az intravenás bevitel
után 10 percen belül megjelenik a plazmában.
Az aktív metabolit további metabolizációja so-
rán inaktív poláris vegyületté 8,11-dihidroxi-
D9THC-vé, illetve 11-nor-D9THC-COOH
vegyületté metabolizál, ami vizelettel, széklet-
tel ürül ki.
Krónikus marihuánafogyasztóknál a THC
hatása perifériás vasodilatatióval jár, legfeltû-
nõbb jele a conjunctiva és a sclera bõvérûsége,
szédülés, álmatlanság, apathia és fáradtság je-
lentkezik, nõ a pulzusszám, de a vérnyomás
konstans marad. Késõbb eufória, színes álmok
jelentkeznek, nõ a libidó. A színes víziók meg-
nõtt látásban, színes fényjelenségekben nyilvá-
nulnak meg. Nagyobb mennyiség bevitele le-
targiával jár. A rendszeres fogyasztóknál a
drog elhagyása enyhe elvonási tüneteket okoz,
ezek: álmatlanság, csökkent étvágy, hányinger,
ingerlékenység, izzadás.
2010-es évtõl hazánkban is lefoglalásra ke-
rültek a szintetikus kannabinoidokkal kezelt,
„legális marihuánaként” árult növényi törmelé-
kek. A teljesség igénye nélkül a lefoglalt anya-
gokból leggyakrabban a JWH-018 és a
JWH-073 jelû szintetikus kannabinoidot mu-
tatják ki.
A legtöbb analitikai módszer a major me-
tabolit, a karboxi-THC (D9THC-COOH)
meghatározására irányul. A D9THC-COOH
glükuronid formában ürül a vizelettel, így a ki-
nyerés elõtti hidrolízisre szükség van. Gyakori
a lúgos hidrolízis, majd egy savas pH-n végzett
folyadék-folyadék extrakció vagy SPE. Az ezt
követõ GC/MS vizsgálat elõtt származékké-
szítés szükséges: a karboxi és a fenolos OH-
csoportok metilezése, acilezése vagy szililezése.
Napjainkban használatosak HPLC technikák,
440 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
melyek DAD-t, elektrokémiai detektálást
vagy MS-t alkalmaznak a származékkészítés
kiváltására.
THC abúzus során a már negatív mérési
eredmény utáni újramérés során – fogyasztás
nélkül – pozitivitás is elõfordulhat, ugyanis a
THC zsíroldékony vegyület, kiürülése a szö-
veti raktárokból subokban történik, a kiürülést
nagyban befolyásolja a folyadékbevitel.
Ugyanazon személy esetében a mérhetõ
11-nor-D9THC-COOH szintekben tízszeres
eltérések is észlelhetõk. A kimutathatósági
idõablak nagymértékben függ a fogyasztó ká-
bítószerezési szokásától és a folyadékbevitel-
tõl.
Hallucinogének
A „klasszikus” hallucinogén meszkalin,
pszilocibin és lizergsav-dietilamid (LSD) eseté-
ben az effektív dózis nagyon alacsony, ráadá-
sul mindhárom drog metabolizációja meglehe-
tõsen intenzív, aminek következtében ezen
szerek igazságügyi toxikológiai analízise meg-
lehetõsen bonyolult és nehézkes. A gyakorlat-
ban elfogadható immunanalitikai szûrõvizsgá-
latok nem léteznek, a sub-nanogramm LSD
vagy pszilocibin vizeletbõl történõ meghatáro-
zása korábban GC/MS/MS, napjainkban
LC/MS, illetve LC/MS/MS tandem techni-
kákkal történik.
Egyéb abúzusszerek („klubdrogok”)
Az ún. diszkódrogok (recreational drug)
egy része különleges veszélyt hordoz a fo-
gyasztó számára, hatásukra bódultság, csök-
kent ellenállás, amnesia alakul ki. Ezeket a sze-
reket az áldozat tudta nélkül annak italába
csempészik, és hatásuk alatt követik el a rablá-
sokat vagy szexuális bûncselekményeket. A
gyógyszerhatással elkövetett szexuális bûncse-
lekmények (angol nyelvû megfelelõje: drug-
facilitated-sexual-assault, DFSA) során hasz-
nált szerek közül a flunitrazepam, a ã-hidro-
xivajsav (angol: ã-hydroxybutirate, GHB) és a
ketamin a legismertebb. Az FBI statisztikája
§
szerint, az USA-ban évente több mint százezer
DFSA esetet vesznek nyilvántartásba. A ben-
zodiazepin-származék flunitrazepam legalább
80 országban van forgalomban, kitûnõ pre-
anasztetikum, hipnotikum, alvásindukáló ha-
tása közismert, gyártója a Hoffman-LaRoche
mostanra egy új, kék színû gyógyszerformát
fejlesztett ki, ez kb. csak 20 perc alatt oldódik
az italokban és elszínezi azokat.
A flunitrazepam kivételével ezen szerekre
immunassay alapú szûrõvizsgálati kittel nem
rendelkezünk. Kimutatásuk és az általuk oko-
zott DFSA a 90-es évek közepétõl ismert, ana-
litikájuk részben GC/MS/MS részben
LC/MS, illetve LC/MS/MS rendszerek hasz-
nálatára épül. A DFSA igazságügyi toxikoló-
giai vizsgálata során nemcsak a hatóanyagok
igen alacsony testfolyadék koncentrációi
okoznak problémát, hanem a rövid idõablak is
gyakran lehetetlenné teszi kimutatásukat a ha-
gyományos biológiai mátrixokból. Gyors eli-
minációjuk 24-36 órán keresztül tenné lehetõvé
a bioanalízist, de ennyi idõ alatt a legtöbb áldo-
zat nem fordul orvoshoz vagy rendõrséghez.
Az igazságügyi orvostani toxikológia hajból
történõ szegmentanalízisek alkalmazásával,
számos esetben 1-2 pg/mg kimutatási határral
jellemezhetõ analitikai módszerrel oldja meg
ezt a feladatot.
A GHB, az emberi szervezetben, mint a
GABA bomlásterméke állandóan megtalálha-
tó. A hajból mérhetõ koncentrációja kb. 1
ng/mg. GHB fogyasztás után ez az érték 3-5
ng/mg-ra „ugrik” fel, mely GC/MS/MS mód-
szerrel kimutatható.
MDPV - növényi tápszer fogyasztásakor
az ún. „pörgést” depresszió, pánikhangulat és
hallucináció követi. Shizoid állapot is kialakul-
hat. Diszkókban terjed el, rendkívül veszélyes.
Benzodiazepinek
Szedatív, antikonvulzív és izomrelaxáns
hatással is rendelkeznek, azonban elterjedtsé-
güket gyorsan és erélyesen ható szorongásoldó
hatásukkal magyarázzák. A szorongásoldó
hatással szemben lassan alakul ki a tolerancia.
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
A gyakorlatban kb. 60 féle benzodiazpin szár-
mazék használatos, toxikológiailag a jelentõ-
sebbek az alprazolam, klórdiazepoxid, clona-
zepam, diazepam, medazepam, midazolam,
nitrazepam, temazepam és oxazepam. Viszony-
lag veszélytelen szerek, melyekben a túladago-
lás nem jár súlyos toxikus károsodással, még
magas vérszintnél sem. Idõsebb betegeken a
központi idegrendszert depresszálják. Az idõ-
sebb betegek szorongásának oldására a hosszú
felezési idejû származékokat használják. A rö-
videbb felezési idejû benzodiazepinek hatáso-
sabbak, mint a korábbi fejlesztésû, hosszabb
hatású benzodiazepin-származékok. Gyakran
használják szuicidumként, sokszor más gyógy-
szerrel és alkohollal együtt, így a hatás poten-
círozódik, ilyenkor a prognózis rosszabb. A be-
vitelt követõen a vékonybélbõl szívódnak fel,
mintegy 30–180 perc múlva éri el a legmaga-
sabb plazmaszintet. A májban mikroszomális
oxidációval vagy glükuronsavval konjugálódva
metabolizálódnak, néhány metabolit aktív.
(Az oxazepam és a temezapam a diazepam
metabolitja.) Fehérjekötõdésük jelentõs
(80–90%). Nagyobb mennyiségben fizikai
függõség alakul ki, a gyógyszer elhagyása a
barbiturát- vagy alkoholelvonáshoz hasonló
tünetekkel jár.
A fentiek érvényesek a nem benzodiazepin
szerkezetû N-heterociklus származék „család-
ra” az ún. „három Z” hipnotikumra is, melyek
23-15. ábra Bullaképzõdés barbiturátmérgezésben
/ 441
nem benzodiazepin GABA-receptor-agonis-
ták (zolpidem, zopiclon, zaleplon). Mind a há-
rom szer – nem ritkán – DFSA alkalmával
használatra kerül.
Analitikájuk korábban elektronbefogásos
detektorral felszerelt GC-vel, illetve GC/MS
módszerekkel törtét, újabban LC/MS készülé-
keket használnak, a napi gyakorlatban hasz-
nált származékok meghatározása nem okoz
problémát. Szûrõvizsgálatukhoz immunanali-
tikai technikákat használnak.
Barbiturátok
Egykor igen népes szedatohipnotikus hatá-
suk miatt a legelterjedtebb gyógyszerek közé
tartoztak a barbitursavszármazékok, napja-
inkra számuk, jelentõségük és így toxikológiai
gyakoriságuk lecsökkent. Mivel viszonylag
alacsony terápiás indexû szerek, az öngyilkos-
ságok jelentõs százalékában az intoxikáció bar-
biturátokkal történt. A barbitursav fehéres,
keserû kristályos anyag, vízben kevéssé oldó-
dik, sói oldékonyabbak. Igen erélyes enzimin-
duktorok, a májban metabolizálódó szerek le-
bomlását fokozzák. A hatás és a felezési idõ
szerint négy csoportra osztják. Az ultrarövid
hatású barbiturátok kifejezetten lipidoldé-
konyak és rövid idõn belül a nagyagykéregben
oszlanak meg. Felezési idõk: amobarbital
15–40 óra (dózistól függõen), fenobarbital 2–6
nap, pentobarbital 20–30 óra. Orális bevitel
után a gyomorból, vékonybélbõl aránylag
gyorsan felszívódnak, a felszívódás után a
lipoidban kevéssé oldékony barbiturátok csak
lassan érik el az agyállományban a szükséges
szintet. Átjutnak a placentaris barrieren is, és a
magzati szövetbõl is kimutathatóak. Intenzív
metabolizációjuk a májban történik, kivéve a
barbitált, mely csaknem változatlan formában
ürül. Metabolizáció során polárosabb és inak-
tív vegyületek keletkeznek, alkoholok, keto-
nok. Jellemzõ a C5 oxidáció és a glükuron-
savval történõ konjugáció. A felszívódott bar-
biturát jelentõs része metabolizál, a változatlan
anyag a vizelettel távozik. A kiürülés igen lassú
442 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
folyamat. A barbiturátnyomok gyakran még
21 nappal a bevitel után is kimutathatók a vize-
letbõl. Egyszeri 120 mg amobarbital bevétele
után kb. 2–12 mg/l plazmakoncentráció alakul
ki, a >9 mg/l plazmaszint már toxikusnak szá-
mít. Ugyanez 30 mg fenobabitál esetében
2–30(–40) mg/l szérumkoncentrációt eredmé-
nyez, itt a toxikus szérumkoncentráció 30–40
mg/l. A pentobarbitál terápiás plazmakon-
centrációja 1–10(25–40) mg/l, a toxikus kon-
centrációja (5–)8–10 mg/l, míg a letális esetek
vérkoncentrációja (8–)15–25 mg/l körül van.
Halálos mérgezés fenobarbitál esetéban 6 g fe-
lett, secobarbitalnál, pentobarbitálnál 2–10 g,
amobarbitalnál, butobarbitálnál 1,5–2 g. A
mérgezésnél amobarbitalnál 15–100 mg/l vér-
szinttel, fenobarbitálnál 45–120 mg/l vérszint-
tel számolhatunk. Túladagolásuk tünetei kö-
zött szerepel a légzésdepresszió, hypo-, illetve
areflexia, átmeneti pupillaszûkületet követõ
anoxiás pupillatágulat, vesefunkciók beszûkü-
lése, hypothermia, keringési elégtelenség,
coma, centrális légzésbénulás. A myocardium
kontraktilitásának a károsodása hypotensiót
okoz. Az elégtelen keringés miatt hypostaticus
jellegû pneumonia alakul ki. A barbiturát-
mérgezések egy részében (kb. 10%) a bõrön
bullosus elváltozásokat látunk, ezek a bokatá-
jékon, a sarok területében, a kezek és a könyö-
kök régiójában alakulnak ki, keletkezésükben
lokális érspasmusnak, illetve túlérzékenység-
nek tulajdonítanak szerepet (23-15. ábra). A
bullák keletkezését és morfológiai jellegzetes-
ségét a Leyer-szindrómához hasonlították és a
barbiturátmérgezetteknél a bullaképzõdést a
szer toxikus hatására vezették vissza. A rövid
hatású barbiturátok túladagolásánál a klinikai
tünetek 15-20 perccel a bevitel után jelentkez-
nek és a felszívódása maximumát 2-4 óra múl-
va éri el. A hosszú hatású barbiturátoknál 2 óra
kell a klinikai tünetek kialakulásához és 6–18
óra múlva kulminál a barbiturátszint a szérum-
ban. A halál cardiorespiratoricus károsodás
miatt következhet be röviddel a bevitel után. A
rövid hatású barbiturátok korai apnoét okozó
hatása sokkal kifejezettebb, mint más típusú
barbiturátszármazékoké. A halál az elhúzódó
§
mérgezésnél keringési elégtelenség, pneumo-
nia, tüdõ- és agyvizenyõ miatt következik be.
Hasonlóan más altató-nyugtatószerhez, a
barbiturátok hosszabb szedés után fizikai füg-
gõséghez vezethetnek, és ez akár a szokásos
adag tízszeresének tûrését is jelenti. Elhagyá-
sánál megvonásos tünetekkel kell számolni. A
toxicitásnál a rövid hatású barbiturátok toxi-
kus hatását említik, és sokkal veszélyesebbnek
tartják, mint a hosszú hatású barbiturátok ese-
tében. A boncolási lelet aránylag jellegzetesnek
mondható, bullosus elváltozások mellett a hul-
lafoltok szederjes-vörhenyes kiterjedtsége, a
hypostaticus jellegû bronchopneumonia, telt
hólyag. A barbiturát a gyomor motilitását is
befolyásolja, ezért jelentõs mennyiségû méreg-
bevitel után a gyomorban a nagy mennyiségû
tablettamaradvány az állandó lassú felszívódás
miatt tartósan magas barbiturátszintet ered-
ményezhet.
Meprobamát
A gyógyszerfejlesztések „zsákutcájára” jó
példa az idõben a barbiturátok után és a ben-
zodiazepinek elõtt forgalomba került diszub-
sztituált propándiol-dikarbonát származék
meprobamát. Trankvilláns és izomrelaxáns ha-
tású, 400 mg orális adása után 2 órával vér-
szintje kb. 8 mg/liter, mérgezésnél 20–24 mg/l.
Fõként a vékonybélbõl szívódik fel, a bevitel
után 2–4 óra múlva éri el a terápiás csúcsot, de
a plazmaszint 8 órán át magas maradhat, a fe-
lezési ideje 6–17 óra, de túladagolásnál elnyúl-
hat akár 27 órára. A gyomorban a meprobamát
aránylag sokáig elidõzhet, így a mérgezésnél a
gyomortartalom nagy mennyiségben tartal-
mazhatja a bevitt anyagot. A felszívódott ha-
tóanyag jelentõs része biotranszformálódik,
inaktív hidroxi- és glükuronsavas metabolitok
keletkeznek. Néhány májenzimre induktor ha-
tással van. Fatális mérgezést leírtak már 12 g
dózis után, de 40 g utáni túlélés is ismert. Kb.
36–38 g meprobamát bevétele utáni fatális ese-
tekben az alábbi szöveti koncentrációkat ész-
lelték: 180–210 mg/l vér, 240 mg/l vizelet,
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
120–140 mg/kg agy, 250–300 mg/kg vese.
Akut mérgezésnél a tünetek változatosak, a
nystagmustól, dysarthriától, ataxiától, confu-
siótól a mély kómáig, apnoéig és tüdõvizenyõig
terjedhetnek. A meprobamat-mérgezetteknél
jelentõs számban dysarthria, hypotensio, ta-
chycardia, ataxia, nystagmus jelentkezik, lég-
zésdepresszióval, hallucinációval, hypother-
miával. Hosszabb szedés után jelentõs de-
pendencia, elbutulás, hozzászokás és tolerancia
Igazságügy i tox ikol ó gia I I .
Buris László
A környezeti, az ipari, a háztartási mérge-
zések száma világszerte növekvõ tendenciát
mutat. Ezek adják meg a klinikai, a környezeti
és az igazságügyi toxikológiai vizsgálatok je-
lentõségét.
A mérgezõ anyagok meghatározásáról,
elõfordulásáról, esetleg biokonformációjáról
annyi ismeretet közölnünk kell, mely a gyakor-
ló orvosnak a toxikológiai vizsgálat kéréséhez,
a kapott eredmény értékeléséhez elengedhetet-
lenül szükséges.
A toxikológiai vizsgálattal foglalkozó is-
mertetõkben az átlagosan vizsgálatra kerülõ
anyagok számát 100-ra vagy a 100-at alig
meghaladóra teszik. Ezek a leggyakrabban
szereplõ, a környezetben elõforduló mérgezõ
hatású vegyületek, mégis számolni kell olyan
ritkán elõforduló mérgezõ anyagokkal, melyek
elvétve fordulnak elõ a toxikológiai gyakorlat-
ban. A mérgezõ hatású anyagok több csoport-
ra oszthatók. Van közöttük olyan, amely kü-
lönbözõ célszervet károsít. Ebben az esetben
a hatás az aktív toxikus hatás függvénye, me-
lyet a receptoron lévõ anyag koncentrációja je-
lent, és ez gyakran nem egyezik meg a különfé-
le mintákban (vér, vizelet, liquor stb.) mért ér-
tékekkel. Így a hatás nem mindig korrelál a kü-
lönbözõ biológiai folyadékokban mért kon-
centrációval. Lehetnek a mérgek általános ha-
tásúak.
/ 443
alakulhat ki, elhagyásával elvonásos tünetek,
tremor, álmatlanság, izzadás, gyomor-bélpa-
naszok, néha delírium jelentkezik. A fejlett
egészségüggyel rendelkezõ országokban ki-
vonták a forgalomból.
Analitikájában a korábban használt, nem
specifikus Hoffman–Ludwig kolorimetriás
módszert, napjainkban GC, GC/MS, illetve
HPLC módszerek váltották fel.
A felhasználási módjuk szerint lehetnek
gyógyszerek, növényvédõ szerek, oldószerek,
élelmiszer-adalékok és egyéb mérgek, míg ká-
rosító hatásuk szerint karcinogén vagy mu-
tagén hatású anyagokat különböztethetünk
meg. Fizikai állapotuk szerint mérgezõ gázok,
folyadékok, vagy szubsztanciák, biokémiai ha-
tásuk szerint SH-csoport-gátló, methemoglo-
bin-képzõk, különbözõ enzimmûködést befo-
lyásolók. Ezek a beosztások mesterségesek,
mivel egy-egy anyag számos célszervre vagy
enzimcsoportra fejthet ki hatást.
A toxikus hatás számos tényezõtõl függ.
Befolyásolja az anyag felszívódása, például el-
húzódó felszívódás a gyomor-béltraktusból
hosszan tartó hatást biztosíthat (opiátok, sza-
licilátok), a gyomor elhúzódó ürülése ugyan-
csak hosszú ideig tartó magas gyógyszerszintet
eredményezhet. Ezzel számolnunk kell gyógy-
szermérgezést követõen, különösen barbiturát-
mérgezés után. Máskor a szervezeten belül le-
játszódó enterohepaticus körforgás az,
amely a méreg elnyújtott hatását eredményezi.
A toxikus hatás fokozódásában a bejuttatás
módja jelentõs szerepet játszhat, leghatásosabb
az intravenás alkalmazás, ezt az intraperito-
nealis felszívódás követi, míg az intramuscu-
laris vagy subcutan beadási mód kissé elhúzódó
hatással jár. A parenteralis bevitellel a máj mé-
regtelenítõ hatását is kikerüli a gyógyszer, míg
444 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
a gyomor-béltraktuson át bejutó anyagoknál a
máj méregtelenítõ hatása nem elhanyagolható.
A toxikus anyagok hatása lehet heveny,
szubakut, szubkrónikus és krónikus. Heveny
mérgezésnél 24 óra alatt fejti ki a hatást az
anyag, míg szubakut esetben 1 hónapot
szubkrónikusnál 3 hónap alatti és krónikus
adagolásnál 3 hónapot meghaladó hatásról van
szó. Nem lényegtelen az, hogy egy-egy toxikus
anyag a behatás idejétõl függõen okoz klinikai
és morfológiai tüneteket, így a benzol heveny
mérgezésnél a központi idegrendszer károso-
dásával jár, míg krónikus mérgezésnél a csont-
velõ-károsító hatása emelhetõ ki. A gyakori,
kis dózisban bejuttatott toxikus anyag a szer-
vezet metabolizációs rendszerének aktivitásá-
val jár, ez krónikus adagolásnál sokkal nagyobb
toxikus anyag tûrését teszi lehetõvé, mint egy-
szeri, nagyobb adag bevitelénél. Ismert, hogy a
krónikus drogfogyasztók a toxikus mennyiség
többszörösét el tudják viselni. A tûrõképesség
kialakulása, a bejutó anyag biokonformáció-
jának gyorsulásával, vagy a kiválasztás gyorsu-
lásával járhat. Ez utóbbiban elérhetõ egy olyan
állapot, amelyben a bevitt és a kiürülõ méreg-
mennyiség egyensúlyban lesz (steady state álla-
pot).
A gyógyszerek mellékhatása ismert,
ugyanilyen mellékhatással számolhatunk kü-
lönbözõ toxikus anyagoknál, máskor elõre nem
látható szövõdmények léphetnek fel a toxikus
anyag mellékhatásaként. A toxikus anyagok
nem egy esetben fehérjéhez kötõdhetnek,
haptént képezhetnek, és ezekre adott immu-
nológiai válasz kiszámíthatatlan. A megelõzõ-
en szenzibilizált szervezetbe bejutó újabb
gyógyszer vagy toxikus anyag csekély mennyi-
ségben már súlyos egészségkárosodást okoz-
hat. A túlérzékennyé vált szervezetben leját-
szódó reakció felismerése és igazságügyi orvosi
toxikológiai értékelése nem egyszerû feladat.
A toxikus anyagok kölcsönhatásával is
számolni kell. Egyes esetekben a hatásuk
összegzõdhet, az additív hatásnál különbözõ,
de egyforma támadáspontú szer bevitele után a
hatás kummulálódhat, és az egyenként nem
toxikus hatású anyag az additív hatás követ-
§
keztében mérgezõvé válhat. A szinergizmusnál
a hatás nem összegzõdik, hanem sokszorozód-
hat, és lényegesen meghaladhatja a bevitt
anyagok külön-külön toxikus hatását (alkohol
és nyugtatók). Potenciáló hatásról beszélünk
akkor, ha olyan kemikáliák kerülnek a szerve-
zetbe, melyek külön-külön nem fejtenek ki to-
xikus hatást vagy csekély hatásúak, együttesen
kifejezetten károsak. Antagonista hatásnál a
mérgezõ anyagok közömbösítése történik. Ez
lehet funkcionális antagonizmus, kolinészte-
ráz-bénító mérgek, atropin adása, de lehet ké-
miai antagonizmus, fémmérgezésnél BAL-
adagolás. Kompetitív antagonizmusnál a
közös támadásponton a mérgezõ anyag kiszo-
rítása érvényesül, metanolmérgezésnél etanol
adása.
A szervezetben méregtelenítési folyamat
megy végbe. Ez fõként a májban zajlik, ezen
kívül igen kis mértékben a tüdõben, a gyomor-
ban a belekben és a vesében is történik bio-
transzformáció. A metabolizmus során az a
cél, hogy olyan intermedier termékek kelet-
kezzenek, melyek kevésbé toxikusak és a szer-
vezetbõl kiürülnek. A biotranszformációban
közös az, hogy a hidrofób kemikália poláro-
sabbá, vízoldhatóvá alakuljon át, olyanná mely
sokkal könnyebben eltávozhat a szervezetbõl.
Ez azért is lényeges, mert a sejt szerkezete in-
kább lipofil, a környezet hidrofil, a kevésbé po-
láros vegyületek tehát fel tudnak halmozódni a
sejtekben. Ez egyértelmûen a sejt károsodását
is jelenti. A biotranszformáció alkalmával az
elsõ fázisban, mely az endoplasmaticus reticu-
lumban megy végbe, a méregtelenítés során bi-
zonyos kémiai csoportok változnak a xeno-
biotikumon belül, egyrészt hidroxilációval, re-
dukcióval, hidrolízissel, demetilációval, oxidá-
cióval és az I. fázisú reakció során részint
inaktív, részint olyan aktív metabolitok kép-
zõdnek, melyek esetenként károsabbak, mint
az eredeti toxikus anyag.
A II. fázisú reakció konjugációnak felel
meg, amelyben a metabolitokból különbözõ
csoportok kötõdésével inaktív, könnyen kivá-
lasztódó anyag képzõdik. A méregtelenítésben
II. fázisú reakcióban lényeges szerepet kap a
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA / 445

glukuronsav. A konjugálás olyan energiaigé- A háztartásban használt fehérítõszerek hipo-

nyes folyamat, melyben vagy a toxikus anyag,
vagy a konjugáló ágens az aktív vegyület. A
glukuronsavas kötõdésnél akonjugálódó mole-
kula aktív, és ez a forma a leggyakoribb a
gyógyszer-anyagcserében. A xenobiotikum le-
bomlása fokozódhat. A metabolizáció indu-
kálható. Bizonyos gyógyszerek és kemikáliák
indukálhatják, aktiválhatják azokat az oxida-
tív folyamatokat, amelyek a gyógyszer bio-
konformációjában részt vesznek. Az induk-
ciós folyamatban jelentõs szerepet tulajdoníta-
nak a citokróm P450-nek. Hosszabb ideig tar-
tó fenobarbiturátkezelés után a citokróm P450
koncentráció jelentõsen nõhet, ugyanilyen ha-
tásúak az inszekticidek is. Több olyan vegyület
ismert, amely kifejezett indukáló hatással bír.
Az indukció egyben a károsító anyag fokozott
eliminációját is jelenti.
klorid-koncentrációja 12–15%-ot is elérhet.
A marószerekkel történt mérgezésre külsõ
jelek is felhívhatják a figyelmet. A száj körüli
felmaródások, a marószer csorgásának a nyo-
ma lehet (23-16. ábra), ez a halál után gyorsan
beszárad, de óvatosan kell megítélnünk ezeket
a nyomokat, mivel a gyermekek, nõk véko-
nyabb, érzékenyebb bõre a gyomorsósav post-
mortalis kijutása után is hasonló elváltozást
mutathat. Nem egy esetben a postmortalis
gyomorsavkijutás száj körüli sérülései ide-
genkezûség gyanúját vetették fel. Az emésztõ-
traktusba bejutó maró anyagok károsítása
vegyhatásuktól, töménységüktõl és sûrûségük-
tõl is függ. Általánosságban megjegyezhetõ,
hogy az emésztõtraktus felsõ szakaszán azok a
marószerek okoznak súlyosabb felmaródást,
amelyek hosszabb ideig tartózkodnak egy-egy
adott területen. Így a gégebemenet magassá-

MARÓSZEREKKEL TÖRTÉNÕ
MÉRGEZÉSEK
A méregcsoport olyan, a környezetben elõ-
forduló károsító anyagokat foglal össze, me-
lyekkel gyakran nem fatális mérgezések is tör-
ténhetnek. Máskor a maró anyag töménysége
egyben meghatározza a károsító anyag
mennyiségét is, amely súlyos, sokszor halálos
mérgezést okozhat. Ezek között véletlen bal-
esetek is elõfordulhatnak, leggyakrabban gyer-
mekeket érintik, máskor szándékos mérgezés
okoz károsodást. Gyakori a sósavval, kénsav-
val történõ mérgezés, ezekhez történõ hozzá-
jutás a legkönnyebb, míg ritkán olyan savakkal
is találkozunk, amelyek nem háztartási, hanem
ipari felhasználásúak. A háztartásban elõfor-
duló maróanyagokat tartalmazó készítmények
között szerepelnek tisztítószerek, melyek kén-
savat, sósavat és oxálsavat tartalmazhatnak,
találtunk rozsdagátlókat, melyek foszforsav-
tartalmúak. Ezek az anyagok ezen kívül oxál-
savat, krómsavat és kénsavat is tartalmazhat-
nak. Gyakori az akkumulátorsavval történõ
mérgezés, mely 33%-os kénsav bevitelét jelenti. 23-16. ábra Lecsorgási nyom lúgmérgezésben
446 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
gában, az aortaív magasságában és a cardia
szintjében lévõ szûkületeknek megfelelõen sú-
lyosabb felmaródással kell számolnunk. A na-
gyobb fajsúlyú (sûrûségû) marószerek gyorsan
lejutnak a gyomorba, és itt fejtik ki hosszan
tartó hatásukat. (A maró hatás nem áll egyenes
arányban a sav pH értékével. A pH 2 alatti
vegyhatású maró anyagok közül a kénsav
gyors és súlyos károsodást okoz, míg a citrom-
lé hasonló pH 2 körüli vegyhatása nem káro-
sít.) A károsító hatásban szerepe van a maró
anyag molaritásának, koncentrációjának is.
Miután a gyomor teltsége döntõen befolyá-
solja a maró méreg hatását, a telt gyomor
kevésbé érzékeny a méreghatásra, mint az üres,
ugyanígy a gyomor elhúzódó ürülése is hatás-
sal lehet a maró anyag hosszan tartó hatására.
SAVMÉRGEZÉS
A savak koagulációs necrosist okoz-
nak, melyet a sav fajtájától függõen kialakult
pörk jellemez. A kénsav szürkésfekete pörkö-
södést okoz, ugyanígy a hányadék a keletkezõ
savhematintól fekete. A salétromsav mérgezés
után a fehérje denaturáció jellegzetesen sárga
szinnel tûnik ki, ez az ún. xanthoprotein reak-
ció. Sósavmérgezésnél a pörk szürkésfehér.
A savmérgezések együttes jellemzõje, hogy a
mérgezés után a gyomorperforatio ritkább,
mint lúgmérgezés esetén, de a savmérgezésnél
kénsavmérgezés után gyakoribb, mint sósav-
mérgezést követõen. A savmérgezésnél a gyo-
mor leginkább érintett része az antrum és a
pylorus. A gyomorba kerülõ méreg a gyomor
kisgörbületén halad végig, és itt a jelentõs
koncentrációjú marószer kifejezettebb károso-
dást okoz. Különösen érvényesül ez üres gyo-
morba kerülõ méregnél. A méreg bekerülése
után a gyomornyálkahártyán akut gyulladásos
elváltozás alakul ki, mely a coagulatiós necrosis
velejárójaként a felületes erek thrombosisában
és a nyálkahártyájának necrosisában nyilvánul
meg és érintheti a muscularis réteget is (23-17.
ábra). Ha a beteg túléli a savmérgezést, úgy a
necroticus rész demarkálódik, és a 3-4. na-
§
23-17. ábra Gyomorfal sósavmérgezés után
pon az elhalt terület fekélyfészekhez hasonló
morfológiai képet mutat. A gyógyulás hegese-
déssel történik és a hegesedés az érintett terület
zsugorodásával és szûkületével jár. A gyomor-
ban hosszú ideig idõzõ maró méreg a pylorus
területében hoz létre stricturát, máskor a
gyógyulásnál a kisgörbületen ható intenzív
maró hatásra ún. homokóra gyomor alakulhat
ki. A savmérgezést követõen az esetek mintegy
negyedében kell számolni nyelõcsõszûkülettel.
Az általános hatás közül a savak által okozott
mérgezések acidosissal járnak, haemolysissel,
hypercapniával és sokkos állapot kialakulásá-
val, ez a savfelszívódás következménye. Azon-
nali életveszélyes állapotot jelent a savmérge-
zést követõen a gégebemenet vizenyõje és a sav
belehelése. (Sósavmérgezésnél a sósav gõzeinek
irritáló hatása különösen veszélyes gégespas-
must, gégevizenyõt, fulladásos tüneteket
okozhat.)
LÚGMÉRGEZÉS
Évtizedekkel ezelõtt a lúgmérgezés a ma-
rószerekkel történt mérgezés leggyakoribb
formája volt, véletlenül vagy öngyilkossági
szándékkal fordult elõ. A háztartásban szap-
panfõzéshez használt lúghoz egyrészt köny-
nyen hozzájutottak, másrészt a véletlen fo-
gyasztás lehetõsége is adott volt. Ma a lúgos
vegyhatású anyagok közül a háztartásban am-
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA / 447

mónium-hidroxidot, lefolyótisztításhoz nátri-

um- vagy kálium-hidroxidot tartalmazó aero-
szolos tisztítószereket használunk. A lúgos
anyagokkal történõ mérgezések gyakran bal-
eseti jellegûek, gyermekeknél fordulnak elõ. A
lúgokkal történõ sérülések súlyosságát a
maró anyag pH-értéke befolyásolja. pH 12,
pH 12,5 vegyhatás szükséges ahhoz, hogy a
nyelõcsõ nyálkahártyáját károsítsa az anyag. A
savakkal történõ maróhatáshoz hasonlóan, a
lúgok viszkozitása nem csekély jelentõségû a
sérülés súlyosságának az alakításában. 20% fe-
letti tõménysségû nátrium-hidroxid, az oeso-
phagus gyors károsodását okozza, mintegy 10
másodperc alatt az oesophagus nyálkahártyája
elhal, és a károsodott oesophagus falán át a
maró anyag a mediastinumba jut. Az 1 N kon- 23-18. ábra Gyomorfal lúgmérgezés után
centrációjú nátrium-hidroxid ugyancsak 10
másodperc alatt az izomrétegig terjedõ necro-
sist hoz létre. Ezek az adatok csak a tiszta lúg- károsodás. A nagy mennyiség egyben azt is je-
mérgezésre vonatkoznak, más kémiai anyagok lenti, hogy az általa kiváltott hányás az emész-
azonban potenciálhatják a maróhatást, így a tõtraktus felsõ részének ismételt expozicióját
különbözõ tisztítószerekben található vegyüle- okozhatja. Heveny esetben a morfológiai el-
tek a nátrium-hidroxid mellett ammónium- változások, a colliquatiós necrosis velejárói, vi-
hidroxid sokkal súlyosabb hatást fejtenek ki, zenyõvel, bõvérûséggel, thrombosissal, a gyó-
mint a nátrium-hidroxid egyedül. gyulásban a hegesedés dominál, az említett
A lúgok colliquatiós necrosist okoz- szûkületek kialakulásával.
nak. A lúgok hatására a szöveti zsírok elszap- A mérgezést követõen disphagia, hányás,
panosodnak, az elhalt rész felszíne szappan- hastáji fájdalom jelentkezhet, és ez együttjár
szerû, síkos, ellágyult lesz (23-18. ábra). A ha- nyáladzással, haematemesissel, majd sokk és
tás mélyen beterjed a szövetekbe, és ez külön- respiratoricus distress kialalkulásával. A maró-
bözteti meg a savakkal történt mérgezéstõl, szerekkel okozott mérgezéseknél a gyors be-
ahol a kialakuló pörk, coagulatiós necrosis avatkozásról megoszlanak a vélemények.
mintegy védõgátat jelent a sav további hatásá- Egyesek szerint tej vagy víz adása célszerû,
val szemben. Éppen a mélyre terjedése miatt a mások a folyadék adását nem javasolják, mivel
lúgokkal történõ mérgezésnél a perforatio a hányásveszély ismételt kémiai hatásnak teszi
veszélye nagy. Lúgmérgezés mérgezés után a ki az emésztõtraktust. Semlegesítõszerek adá-
nyelõcsõben az élettani szûkület helyein mélyre sát nem tartják célszerûnek, mivel a semlegesí-
terjedõ heveny károsodás alakul ki, mely, ha a tés során lejátszódó exotermikus hõ fokozhatja
beteg túléli a mérgezést, súlyos hegesedéssel és a kémiai károsító hatást.
a nyelõcsõ következményes szûkületével
gyógyul. A legsúlyosabb elváltozások így az
emésztõtraktus felsõ szakaszát érintik, a gyo- MARÓ FÉMSÓK OKOZTA MÉRGEZÉS
mor pylorus környéki károsodása ritka, ezt
megelõzi, még nagyobb mennyiség bevitele Több olyan vegyület tartozik ide, melyek
esetén is, a nyelõcsõ károsodása, a nyelõcsõ közös tulajdonsága a fehérjék denaturá-
perforatiója és a következményes mediastinalis ciója. Fertõtlenítõszereknek, kisebb tömény-
448 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
ségben adsztingesként használatosak. Gyakor-
lati szempontból a szublimátnak, kálium-per-
manganátnak, ezüst-nitrátnak és a cink-klo-
ridnak van jelentõsége.
Véletlenszerû mérgezés gyerekeknél for-
dult elõ 5 éves kor alatt, mind a lányokat, mind
a fiúkat érinti. Öngyilkosság 13 éves kor után
számítható, elsõsorban háztartási kemikáliák
szerepelnek. A gyermekeknél azok a marósze-
rek, maró fémsók okoznak balesetet, amelyek
a háztartásban alkalmazottak és úgy õrzik eze-
ket, hogy hatásukkal az alkalmazók nem szá-
mítanak.
Ezüst-nitrát (AgNO3): medicinális hasz-
nálatú, edzõ hatású, a behatás helyén a koagu-
lált területen tömött, szürkésfekete pörköt
okoz. 2–10 g per os fogyasztása halálos mérge-
zést okoz, csekélyebb mennyiségben bejuttat-
va, a szervezetben az ezüst felhalmozódásá-
val jár (argyrosis). A mérgezés jellegzetes pig-
mentációval jár a fénynek kitett területeken,
conjunctivákon és a körömágy területében.
Mérgezésnél a szájnyálkahátya elõször szür-
késfehér, majd szürkésfeketére színezett terü-
letek alakulnak ki, a garatban, gyomortájékon
égõ érzés, fémes szájíz, a hányadék szürkésfe-
kete.
Kálium-permanganát (KMnO4): hatásos
oxidáló anyag, ipari üzemekben, analitikai la-
boratóriumokban és fertõtlenítõszerként az
egészségügyi gyakorlatban használják. Koa-
gulációs necrosist okoz, ez per os mérgezés-
nél ritkán jár perforatioval. Halálos adagja 5 g.
A felmaródást kiterjedt szöveti destructio
kiséri. A klinikai tünetek a vegyület koncentrá-
ciójától függenek, orvosilag 1:10 000 hígítás-
ban használják, fertõtlenitõ hatású. 1:5000 hí-
gított oldata a nyálkahártyát irritalja. 1%-os
oldatban garattáji égõ érzést okoz, a nyálka-
hártya liláspirosan elszínezõdik, hányás, enyhe
gastroenteritis társul hozzá. 3%-os oldata a gé-
gebemenet vizenyõjét okozhatja, a beteg a lo-
kális felmaródás miatt nyelésképtelen lesz, ke-
ringési elégtelenség alakulhat ki. 5%-os oldata
nefrotoxikus, albuminuriát okoz, a nyálmiri-
gyek vizenyõje miatt a nyáladzás, nyálképzõ-
dés csökken. A halál keringési elégtelenség mi-
§
att következik be. Krónikus expozíciónál a szé-
rummangán-tartalom 15 mg/dl lehet.
Gyógyításában, úgy kell eljárni, mint a sav-
mérgezésnél, hánytatni tilos, sem a BAL, sem a
Ca2Na-EDTA nem segíti elõ a mangán kiürü-
lését.
Cink-klorid: szürkésfehér, vízben jól ol-
dódó anyag. A cink esszenciális nyomelem,
a mérgezés legtöbbször véletlen baleset követ-
kezménye. Halálos adagja 30 g. A mérgezõ
vegyületlehet lehet cink-klorid (szárazelemek
lenyelése gyermekeknél), cink-oxiddal galván-
üzemben vagy gumigyári munkahelyen történ-
het mérgezés. A vékonybélbõl szívódik fel,
tünetei: szájban égõ fájdalom, hányinger, há-
nyás, véres hasmenés, majd anuria és collapsus.
Máj- és vesekárosodás alakul ki. A toxikus ha-
tásánál fontos megjegyezni, hogy ritkán halá-
los, hánytató hatása miatt jelentõs mennyisége
kiürül. A boncolásnál a gyomornyálkahártya
duzzadt, rajta erosiók, a nyálkahártya sárgás-
szürkésen elszinezett. Submucosába is beterje-
dõ vérzés. A szerrel érintkezõ nyálkahártyaré-
szek károsodottak, tömöttek, koagulációs nec-
rosis alakult ki. A kezelésénél akut esetben a
hánytatást emlitik, ha csak megelõzõen a
hánytató hatás miatt a méreg jelentõsebb része
nem távozott el, másrészt Ca2Na-EDTA al-
kalmazható.
AROMÁS SZÉNHIDROGÉNEK
OKOZTA MÉRGEZÉSEK
Az aromás szénhidrogénekkel történõ
mérgezés kis számban fordul elõ. Elsõsorban a
nyersolajszármazékok azok, amelyek toxi-
kus ágensként szóba jöhetnek, elsõsorban a
benzin, a petróleum és a dízelolaj. Nemcsak
nagyobb mennyiségben való belehelés, hanem
az emésztõtraktuson át bejutó anyag mérgezõ
hatása vagy a bõrön át felszívódó anyag jelent
veszélyt és okoz mérgezést. Az Amerikai Hi-
giénikus Társaság 0,1 ppm-ben szabja meg a
benzin jelenlétét a levegõben. A mérgezés leg-
gyakrabban benzinnel, kisebb százalékban pet-
róleummal vagy gázolajjal fordul elõ.
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
Benzin
A benzin hexán (C6H14), heptán (C7H16),
oktán (C8H18) alkotókon kívül kopogásgátlót,
leginkább ólom-tetraetilt tartalmaz. Így a
mérgezésnél nemcsak a szénhidrogének
hatásával, hanem az ólom-tetraetil hatásá-
val is számolni kell. A lenyelt vagy belehelt
benzin károsítja a surfactant, ezzel az alveo-
lusok stabilitását, mely a distalis légutak káro-
sodását jelenti, ventillációs perfusiós zavarral és
következményes hypoxiával. Részint a hyp-
oxia, részint a benzin direkt hatása az, mely a
tüdõcapillarisokat károsítva vérzéses broncho-
pneumonia és súlyos tüdõvizenyõ kialakulását
okozza (23-19. ábra). A hatás, mely helyi szö-
vetizgalom alapján alakul ki, olyan elváltozá-
sokat hoz létre, mely hasonlít az újszülöttek
hyalinmembrán-betegségéhez. Makroszkópo-
san a tüdõ állományában vérzéses törékeny te-
rületeket, súlyos fokú tüdõvizenyõt találunk, a
szövettani képen atelectasiás gyulladásos jele-
ken kívül microthrombusokat, a bronchushám
necrosisát, intraalveolaris vérzést. A véletlen
baleseteken kívül a benzin belélegzése és a ben-
zin ivása kábító jellegû, részegítõ jellegû hatása
miatt aránylag gyakori. Ezekben az esetekben
a benzin károsító hatását az ólom-tetraetil-
tartalma még fokozza. A részegítõ hatást a
krónikus fogyasztóknál toxikus encephalopa-
thia, dezorientáció, hallucináció jellemzi, ataxi-
ával, dementiával. A késõi hatást az ólom-
tetraetil-tartalom színezi, mely a krónikus
23-19. ábra Tüdõvérzés benzinmérgezés után
/ 449
ólommérgezés tüneteit okozza. A benzinmér-
gezésnél az elsõdlegesen károsodott szerv a tü-
dõ. A tüdõ károsodása elsõsorban az aspirációt
követõen alakul ki, míg a gyomor-béltraktus-
ból felszívódó benzinnél elsõsorban központi
idegrendszeri károsodások állnak elõtérben.
Kezelésében a gyomormosást nem ajánlják,
mivel az aspiráció veszélye nagy és az aspirált
benzin súlyosabb károsodást okozhat. Hány-
tatás alkalmazásánál kevesebb aspirációs
komplikációt láttak. A benzinnel vagy gázolaj-
jal átitatott ruhát el kell távolítani és a szennye-
zett bõrfelületet le kell mosni.
A krónikus benzinmérgezésnél – melyet a
benzinfinomítóknál írtak le – leukocytakáro-
sodással, illetve a limfo-hemopoetikus szervek
károsodásával számolhatunk.
GOMBAMÉRGEZÉS
Magyarországon a gombamérgezések zö-
mét a saját gyujtésu, háztartásban elkészített
gombaételek okozzák.
A gombák mintegy 5000 fajából mindössze
néhány százalék mérgezõ és ezek közül is cse-
kély azoknak a száma, melyek mérgezése fatá-
lis. A hatás kialakulhat
à olyan gombafogyasztása után, mely gomba-
mérget tartalmaz,
à nagyobb mennyiségû gombafogyasztást kö-
vetõen, emésztési zavarok miatt,
à olyan immunológiai reakciók miatt, melyet a
gombafehérjék váltanak ki,
à gomba- és alkoholfogyasztást követõen a
gombatoxin által okozott alkoholintolaren-
cia miatt,
à olyan vegetatív tünetek miatt, melyeket a
gombaevést követõen a gombamérgezéstõl
való félelem vált ki.
A klinikai tünetek és a gombatoxin alap-
ján különbözõ mérgezési formákat különböz-
tetünk meg (23-3. táblázat). Ezek közül a
falloid- és a giromitra-mérgezések súlyos
klinikai tünetekkel és kimenetellel járnak, és
ezek azok a mérgezések, amelyek a beteg gyors
450 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
23-3. táblázat Gomba okozta mérgezési formák
A mérgezés típusa Gombatoxin A károsodás helye

falloid ciklopeptid máj-, sejtkárosodás

gyromitra monometilhidrazin emésztõtraktus, központi idegrendszer
coprinus coprin (antabusszerû toxin) alkoholfogyasztás után acetaldehid hatás
clitocybe muscarin cholinerg hatás
muscarin ibotensav és muscimol cholinerg hatás
psilocybe psilocin és psiloscybin központi idegrendszer
gastrointestinalis ismeretlen gastrointestinalis

kórházi elhelyezését és intenzív kezelését te-
szik szükségessé. A gombamérgezés klinikai
diagnózisa elsõsorban az elõzményi adatokon
alapul, ezt követi a gombaméreg toxikológiai
vizsgálata, vagy a gomba meghatározása, a
spóraanalízis alapján. A terápiájában elsõdleges
a fel nem szívódott méreg eltávolítása, mely-
ben elsõ helyen a hánytatás szerepel, a gyomor-
mosás, aktív szénnel történõ kezelés, az általá-
nos tünetek kezelése és ritkán specifikus anti-
dotum adása. A falloid típusú mérgezések
után a súlyos fokú májkárosodás néha csak
májátültetéssel oldható meg. Európában leg-
gyakrabban a gyílkosgalócával, a légyölõ-
galócával és az ún. papsapka gombával fordul-
nak elõ mérgezések. A hatóanyag szerint meg-
különböztetünk ciklopeptid típusú mérget tar-
talmazó gombákat (Amanita falloides, Ama-
nita panterina), monometilhidrazin típusú
mérget tartalmazó gombákat (Gyromitra
esculenta), diszulfiram típusú mérget tartalma-
zó gombákat (Coprinus atramentarius), musz-
karin típusú mérget tartalmazó gombákat
(Amanita muscaria, Amanita panterina), hal-
lucinogén hatású gombákat (Psiloscybe cuben-
sis, mexicanus), a gastrointestinalis traktust irri-
táló gombákat (Paxillus involutus, Amanita
brunescens).
A gombamérgezés kórismézése hányadékból,
gyomortartalomból, székletbõl, a spórák mik-
roszkópos vizsgálatából, ill. a vér és vizeletbõl,
az anatoxin kimutatása laboratórium módszer-
rel történhet.

AMANITA FALLOIDES
(GYILKOS GALÓCA)

A gombamérgezések több mint 50%-ának

okozója, elsõsorban az európai gombamérge-
zésekben játszott szerepe jelentõs (23-20. áb-
ra). A toxinok ciklikus heptapeptidek
(falloidin) vagy ciklikus oktapeptidek
(amatoxin) és virotoxinok. Az amatoxin fe-
lelõs a máj és a vese károsodásáért, toxicitása a
fallotoxinét jelentõsen meghaladja.
A hatást a méreg enterohepaticus kör-
23-20. ábra Gyilkos galóca forgása is fokozza, az epével kiválasztód-
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
23-21. ábra Heveny májkárosodás makroszkópos
képe
va újra felszívódik, de a vizelettel kivá-
lasztódó rész is reabszorbeálódik. Az
amaritin az RNS-polimerázhoz kötõdik, így
gátolja a mesenger RNA képzõdését, ezzel a
fehérjeszintézist is. A fehérjeszintézis károso-
dása, a következményes véralvadászavarok, a
véralvadási faktorok károsodására vezethetõ
vissza, az V., VII., VIII. faktorok károsodása
közül az V. faktor a leginkább érintett (a mér-
gezett állapotának javulását éppen az V. faktor
javulása mutatja).
A fallotoxin a hepatocyták membránját
károsítja, a májsejtplazmában a fehérje micro-
filamentumokhoz kötõdik és izolált hepatocy-
tákon ez 5–10 perc múlva megjelenhet, a sejtek
megduzzadnak, csökken a káliumszint és a
lysosomalis enzimek aktivitása. A károsodás
elsõsorban a magas fehérjeszintézist folytató
sejteket érinti. A kialakult májkárosodás jelei
között az alacsony protrombinszint és a jelen-
tõsen megemelkedett bilirubinszint említhetõ,
emelkedik a transzaminázaktivitás, az amino-
transzferáz-szint és az alinin-aminotanszfe-
ráz-aktivitás. Mérgezésnél az alfa-amatoxin
szint 32 mg, míg a béta-amatoxin szint 80 mg
körül lehet. Az esetek jelentõs százalékában az
amatoxin a májból és a vesébõl még az 5. napon
is kimutatható. A kórismét az elõzményi ada-
tokon kívül a hosszú latenciaidõ jellemzi. Az
elsõ tünetek a gombafogyasztás után 8-12 óra
/ 451
23-22. ábra Subendocardialis vérzés
múlva jelentkeznek, ezek hasi fájdalom, hány-
inger, hányás, profus hasmenés, nagyfokú fo-
lyadék-, elektrolitveszteség, néha lázas állapot,
tachycardia, hypotonia, ezt a hepatorenalis ká-
rosodás szaka követi, magas enzimértékekkel,
sárgasággal, keringési elégtelenséggel, veseká-
rosodással, vérzésekkel. A halál hepatargiás
kóma miatt áll be. A boncolásnál a májban
masszív centrilobularis necrosist találunk, mely
az atrophia flava hepatisra emlékeztetõ mak-
roszkópos képpel jár (23-21. ábra), a vesében a
basalmembran megvastagodása mellett a dis-
talis kanyarulatos csatornák hámjában kifeje-
zett vacuolisatio jelenik meg. A nagyerek körül
és a subendocardialisan megjelenõ vérzések az
alvadási faktorok károsodására vezethetõk
vissza (23-22. ábra).
A kezelés eredményessége a korai kórismé-
zéstõl függ. Tavaszi, nyári idõszakban a gom-
bamérgezés lehetõsége adott és gastrointesti-
nalis panaszok esetén gondolni kell gomba-
mérgezésre is. A diagnózist a gomba részeinek
kimutatása (spóravizsgálat) vagy az amatoxin
meghatározása jelentheti. A gyomormosás, a
duodenumtartalom leszívása nemcsak kórjelzõ
a spórák meghatározása után, hanem megaka-
dályozza a toxin enterohepaticus ciklusát. Dia-
lízissel a toxin jelentõs része eltávolítható, a
korai felismerést követõen akár 70%-os túlélés
is elérhetõ a megfelelõ kezelés alkalmazásával.
452 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
AMANITA MUSCARIA
(LÉGYÖLÕ GALÓCA)

Muszkarin típusú mérgezést okozó

gombák tartoznak ide (23-23. ábra). Gomba-
tropint és szkopolaminszerû anyagot tar-
talmaznak. A méreg perifériás kolinerg hatású,
a gombatoxin izoxazolt, ibotensavat és musci-
molt tartalmaz. Az ibotensav és a muscimol a
gombafogyasztás után egy óra múlva a vizelet-
bõl már kimutatható. A toxinok a gastrointes-
tinalis traktusból kis mennyiségben szívódnak
fel, a fogyasztás után 15-60 percen belül jelent-
keznek a klinikai tünetek, fejfájás, hányinger,
23-23. ábra Légyölõ galóca
hányás, hasi fájdalom, melyet fokozott nyála-
dzás, könnyezés, hasmenés, motoros aktivitás,
tremor, látási hallucinációk, mániás szak kö-
vethet. A mérgezés okozta delirium különbö- glykaemia és hypovolaemia. Hemolízist és
zik a hallucinogén gombák által kiváltott haemoglobinuriát aránylag ritkábban írtak le.
deliriumtól, leginkább a belladonna által kivál- Kezelésében a központi idegrendszeri tünetek
tott állapothoz hasonlít. 6-9 óra múlva spon- megjelenésekor piridoxin alkalmazását javasol-
tán szûnhetnek a tünetek, a gombamérgezés ják, mint a gyromitrin antidotumát, ugyanak-
igen ritkán jár halálos kimenetellel, és klinikai kor a májkárosodás kivédésében a piridoxin
intenzív kezelést is csak súlyos deliriummal já- hatását kétségesnek ítélik.
ró megjelenése kíván.
Amanita pantherina (párducgomba)
GYROMITRA ESCULENTA
(PAPSAPKA GOMBA) A párducgomba (Amanita pantherina)
mérgezõ gombafaj (23-24. ábra). A gomba,
Megelõzõen Helvella esculenta néven is- nem visel bocskort. A méreganyaga az ibo-
mert gomba inkább Kelet-Európában elterjedt, tensav, amely hallucinációs tüneteket okoz.
Lengyelországban a gombamérgezések mint-
egy negyedét okozza. Hatóanyaga a gyro-
mitrin, monometilhidrazid, mely a szerve-
zetben n-monometil-hidrazinná és metil-n-
formil-hidrazinná metabolizál. A gyromitrin
hõlabil és koncentrációja klimatikus viszonyok
függvénye. A monometil-hidrazin toxicitása
erõsebb, mint a gyromitrin toxicitása. Forró
vízben könnyen eltávolítható, de a kioldott
méreg a fõvõvízben marad, így a levesként fo-
gyasztott gomba ugyanolyan toxikus hatású,
mint a frissen, fõvés nélkül elfogyasztott. A
tünetek 6-8 órán belül alakulnak ki, gyengeség,
hányinger, hányás, súlyos fejfájás, izomreme-
gés és hastáji fájdalom. A májkárosodás né-
hány nap múlva következik be. Jelei hypo- 23-24. ábra Párducgomba
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
Fõzetét vagy szárított formáját, dohánnyal
keverve kábítószerhatás elérésére is használ-
ják. Részegségre, bódultságra emlékeztetõ tü-
netekkel jár. Hányás, hasmenés nem szokott
elõfordulni.
ÉTELMÉRGEZÉS
Az ételmérgezés tulajdonképpen heveny
fertõzõ gastrointestinalis megbetegedés,
melynek igazságügyi orvosi jelentõsége a több-
nyire tömeges elõfordulás miatt felelõsség
megállapítására, illetve mérgezés gyanúja ese-
tén van. Bármely évszakban bekövetkezhet,
mégis a meleg nyári hónapok jellemzõje.
Az ételmérgezések leggyakrabban baktéri-
umok, illetve ezek toxinjai okozzák (Staphy-
lococcusok, Salmonella, Eschherichia coli, Prote-
us vulgaris, Clostridium perfringens). Nem
bakteriális ételmérgezések lehetnek gomba-
mérgezések (mérges gombák), egyéb mérgezõ
növények okozta mérgezések (nadragulya,
mérges szömörce), halmérgezés (ciguatera és
tetradon – toxin, hisztamin), paralyticus kagy-
lómérgezés (hõrezisztens neurotoxin) és szeny-
nyezõ anyagok (vegyszerek, permetezõ anya-
gok) okozta mérgezés.
Az ételmérgezés egyik legsúlyosabb formá-
ja a botulismus, melyet a Gram-pozitív Clost-
ridium botulinum okoz. Toxinja a botuloto-
xin (neuromuscularis méreg) rendkívül veszé-
lyes, mert az idegvégzõdésekben megakadá-
lyozza az acetilkolin-szintézist.
A boncolási lelet: általában a gyomor-bél-
huzam enyhébb vagy súlyosabb, akár átfúró-
dással járó vérzéses gyulladása, szakaszos ki-
sebb-nagyobb fekélyképzõdése. A májban gó-
cos elhalás, az agyban vizenyõ és apró pontsze-
rû vérzések, a szájüregben, garatban duzzanat,
fekélyképzõdés mutatkozhat.
Az ételmérgezés gyanúja esetén boncolás-
kor a belekbõl és a szervekbõl szakszerûen kell
csomagolni bakteriológiai és toxikológiai vizs-
gálatra. A fogyasztott étel- vagy élelmiszer-
maradékot le kell foglalni további vizsgálat cél-
jára.
/ 453
ÁLLATI MÉRGEK
Az állati mérgek kémiai természetüket ille-
tõen biogén aminok (pl. acetilkolin, hiszta-
min, szerotonin), alkaloidok (pl. szaxitoxin
tetrododoxin), szteroidszerkezetek (pl. bu-
fotoxinok, batrachotoxin). A legtöbb állati
méreg azonban fehérje, illetve peptid (pl.
mellitin, apamin, mastocytadegranuláló pep-
tid). Az emberre mérgezõ anyagokat rovarok,
hidegvérûek és néhány emlõs termel. A méreg-
anyag mérgezõ marások, csípések és szúrások
következtében juthat a szervezetbe.
Méhek, darazsak
A méhek és darazsak méreg hatóanyagai
peptidek, aminok és enzimek. A csípés során
bejuttatott anyag összetételbeli különbözõsé-
gét az adja, hogy az aminok közül mind a kettõ
– méh és darázs – tartalmaz hisztamint, míg a
darazsak szerotonint is. A méhek mérgében
három peptid (apamin, melitin, mastocyta-
degranuláló peptid) található. Felnõttekben ál-
talában több száz méh vagy darázs csípése
szükséges a halálos dózisú méreg bejuttatásá-
hoz, addig túlérzékeny egyénben egyetlen csí-
pés is végzetes anaphylaxiás reakciót ered-
ményezhet. A nagyszámú csípés azonban mér-
gezéses sokkot, hemolízist és következményes
vesekárosodást (akut tubuláris nekrózist) is
eredményezhet.
Mérgeskígyók
Mérgeskígyók marása különbözõ súlyos-
ságú mérgezéseket okozhat. A Magyarorszá-
gon elõforduló viperafajok marása ritkán ha-
lálos. A marás következménye függ a kígyó-
fajtól és a szervezetbe juttatott méreg mennyi-
ségétõl. A kígyók a marás alkalmával bejutta-
tott méreg mennyiségét szabályozni tudják. A
toxikus hatóanyagok fehérjék és peptidek
(neurotoxikus peptidek, kolinészterázt gátló
peptidek és kardiotoxin) enzimek (foszfo-
454 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
lipáz-A2, kollagenáz, hialuronidáz) és többféle
nyál – kallikrein.
Pókok
Pókok – két kis csoport kivételével – min-
den fajának csípése mérgezõnek tekinthetõ.
Legtöbbjük csáprágója túl rövid és törékeny
ahhoz, hogy a bõrbe tudjon fúródni. Hazánk-
ban honos, úgynevezett mérges dajkapókok
csípése okozza a legsúlyosabb helyi gyulladást.
A veszélyes pókfajok közé tartoznak a
Dél-Európában, Ázsiában, Amerikában honos
fekete özvegy (Latrodectus mactans).
A méreg alfa-latrotoxinnak nevezett fe-
hérjét tartalmaz, mely a kolinerg végzõdések-
ben acetilkolint, GABA-t és noradrenalint ext-
rém mennyiségben tesz szabaddá. Az adekvát
terápia elmaradása esetén a halálozás magas. A
letalis mérgezések esetében a bonclelet nem te-
kinthetõ specifikusnak. Általában a szervek
heveny bõvérûsége, testszerte pontszerû vérzé-
sek, agyoedema, izmok közötti bevérzések fi-
gyelhetõk meg. A csípés, marás helyen oede-
más – vérzéses duzzanat alakulhat ki. Az ana-
phylaxiás sokkhoz heveny gégevizenyõ is tár-
sul.
NÖVÉNYI MÉRGEK
Borókamérgezés
A borókacserje 3,5 % éteres olajat (szabinol)
tartalmaz. Régebben abortívumként hasz-
nálták. Erõs gastrointestinalis izgató hatású; a
vesén keresztül választódik ki. Simaizom-
összehúzó hatású, nagyobb adagban görcsö-
ket, központi idegrendszeri bénulást okoz.
Abortust csak a letalis dózis (60 csepp tiszta
szabinol) okoz.
Apiolmérgezés
A petrezselyem illóolajából állítják elõ.
Méhizom-összehúzó tulajdonsága miatt
§
abortívumként volt használatos. Gastroente-
ritist, vérvizelést, májkárosodást okoz.
Sáfránymérgezés
Abortívumként volt használatos. Heves
méreg, már 2-3 g halálos lehet. Nehézlégzést,
görcsöket, eszméletvesztést okoz. A hányadék
és a vizelet jellegzetes színû. A halál oka rend-
szerint légzésbénulás.
Ricinmérgezés
A Ricinus communis magjában levõ ható-
anyag, a ricin, rendkívül erõs méreg. Többnyi-
re gyermekek fogyasztják, tévedésbõl. 2-4 rici-
nusmag elfogyasztása halálos lehet. A vörös-
vértesteket agglutinálja és oldja. Gastroente-
ritist, nephritist, májkárosodást és vasomo-
tor-bénulást okoz. A hashajtóként használt ri-
cinusolaj a magvak megpörkölése utáni kisaj-
tolt termék, mert a pörkölés következtében a
rendkívül mérgezõ ricin elbomlik.
DOPPING
Az eredményes sportteljesítménnyel
együttjáró megterhelés, számos sportágban
olyan rendkívüli igénybevételt jelent, hogy a
szervezet homeostasisának helyreállítása orvo-
si beavatkozást is szükségessé tehet. Az ilyen
esetekben kerülhet sor többek között vitami-
nok, sók és folyadékpótlásra, a NOB dopping-
listáján nem szereplõ gyógyszerek vagy gyógy-
szer-kombinációk adására.
A sportolók eredményeik fokozása érdeké-
ben azonban olyan eszközökhöz is nyúlhatnak,
amelyek a bizonytalan teljesítménynövelés
mellett egészségkárosodást is okozhatnak.
Klinikai tapasztalatok igazolják, hogy a dop-
pinglistán nem szereplõ ártalmatlannak tûnõ, a
teljesítményjavítás érdekében alkalmazott sze-
rek is a használt dózisban és idõtartamban ká-
ros következményekkel járhatnak.
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
A dopping elméleti és gyakorlati kérdéskö-
re a jelenlegi szervezeti formájában nem tarto-
zik az igazságügyi orvostan hatáskörébe, en-
nek ellenére érintõleges tárgyalását szükséges-
nek tartjuk, mert több területen igazságügyi
orvostani kérdéseket is érinthet (átmeneti vagy
maradandó egészségkárosodás megítélése).
A tiltott teljesítményfokozás felvetheti az orvo-
sok, sportvezetõk etikai felelõsségét, az orvosi
foglalkozás szabályainak megszegését, a gon-
datlan veszélyeztetés lehetõségét. A dopping
következménye lehet átmeneti vagy tartós
egészségkárosodás, pl. kártérítési perben
mértékének megállapítása igazságügyi
orvosszakértõ bevonásával történhet. A gyógy-
szeres teljesítményfokozás sokszor közvetlen
életveszélyt is jelenthet (pl. inzulin, nagyhatá-
sú gyógyszerek adása a terápiás dózist jóval
meghaladó mennyiségben).
A NOB 1962-ben hozott határozatot a
doppingszerek alkalmazása ellen. A dopping
fogalma változó. A jelenlegi doppingdefiníció:
doppingnak minõsül minden olyan szer és eljá-
rás, amely a NOB doppinglistán szerepel. A lis-
ta állandóan bõvül.
à Verseny során tiltott anyag és módsze-
rek (Bakanek Gy.: 2004)
– Anyagok:
– Stimulánsok, pl. amfetamin, koka-
in, efedrin.
– Béta2-agonisták, kivéve inhalatív
formáit asthma megelõzése, illetve
gyógyítása céljából.
– Kábító fájdalomcsillapítók.
– Cannabinoidok, pl. marihuána.
– Anabolikus hatású szerek.
– Androgén anabolikus szteroidok.
– Béta2-agonisták anabolikus hatás-
sal, pl. clenbuterol.
– Peptid hormonok.
– Eritropoietin (EPO).
– Növekedési hormon és inzulinhoz
hasonló növekedési faktor, IGF-1.
– hCG (csak férfiaknál tilos).
/ 455
– Agyalapi mirigy, illetve szintetikus
gonadotropinok (LH) – szintén
csak férfiaknál tilos.
– Inzulin (csak orvosi igazolás birto-
kában elfogadott).
– Antiösztrogén hatással rendelkezõ
szerek, pl. aromatáz inhibitorok
(mindegyik csak férfiaknál tilos).
– Maszkírozó (elfedõ) szerek, pl. víz-
hajtók, epitesztoszteron.
– Módszerek:
– Az oxigénszállító kapacitást növelõ
módszerek:
– vérdopping (autológ, homológ
vagy heterológ vér, vörösvérsejt-
kézítmény),
– az oxigénszállító kapacitást nö-
velõ egyéb készítmények (pl.
EPO),
– Gyógyszer, vegyi, illetve fizikai
manipulációk: idegen vizelet
használata, a vizelet kémiai ma-
nipulációja.
– Géndopping.
à Versenyen kívül tiltott anyagok és mód-
szerek:
– Anyagok:
– anabolikus androgén szteroidok,
– peptid hormonok,
– antiösztrogén hatású szerek,
– maszkírozó szerek.
– Módszerek:
– az oxigén transzport növelése,
– gyógyszeres kémiai vagy fizikai ma-
nipuláció,
– géndopping.
à Bizonyos sportágakban tiltott anyagok:
– alkohol,
– béta-blokkolók.
A doppingellenõrzés és a lista összeállítása
a World Anti-Doping Agency (WADA) fel-
adata.
A doppingszerek kimutatásához összetett
analitikai és elválasztás technikai módszerek
456 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
szükségesek, kiemelt jelentõségû vizsgálati
módszer a gázkromatográfiával kombinált tö-
megspektrometriai (GC/MS – módszer).
Az egészségkárosodás kialakulásának lehe-
tõségét elõsegíti az a tény, hogy a gyógysze-
rek, a terápiás dózisnak többszörösének
fogyasztása megnöveli a mellékhatások ki-
alakulásának potenciális lehetõségét. A készít-
mények dependenciájával és interakciójával is
számolni kell.
A dopping alkalmazásának gyakorlatából
adódik, hogy ha verseny elõtt, orvosi beavat-
kozásra alkalmatlan körülmények között vég-
zik, akkor fokozott a felléphetõ szövõdmé-
nyek veszélye.
Az egészségkárosodás fõbb területei: az
ideg-, endokrin, mozgató, cardiovascularis,
méregtelenítõ és kiválasztó rendszer.
GÉNDOPPING
A genetika megjelenése új tudományágat, a
sportgenomikát is létrehozta. A kutatások, a
genotípusban megjelenõ variációk kapcsolatát,
a teljesítményt, az élettannal összefüggésében
vizsgálják. Napjainkban, többek között az
anabolikus hormonok mellett, a fehérje típusú
hormonok közül emberben, a vesében termelõ-
dõ eritropoetin (EPO) úgy a terápiában, min-
ta teljesítményfokozásban egyre szélesebb kör-
ben terjed el. Az elválasztásának élettani ingere
a hypoxia. A csontvelõben elindítja a vörösvér-
testek érését. Következményként a keringõ
vérben megemelkedik az oxigént szállító vö-
rösvértestek száma. Az EPO-gén 7. kromo-
szóma hosszú karjára lokalizálódik. A mester-
ségesen rekombinációs technikával elõállí-
tott EPO a humángyógyászatban, rekombiná-
ciós eritropoetinként (rHu EPO) kerül alkal-
mazásra. A legújabb teljesítményfokozó az
IGF-1. Inzulinszerû hatása a vércukor szabá-
lyozásában érvényesül. Hatása a vázizom sej-
tekben, mint célsejtekben, az inzulinszerû re-
ceptorokon keresztül valósul meg. Közvetlenül
serkenti a csontfelépítést szabályozó sejteket.
A génterápia kutatások egyik fontos anyaga.
§
Várható, hogy a géndoppingban az IGF-1
génjének a stimulálását is alkalmazni fogják. A
géndoppinggal, a sportteljesítmény minden
olyan gén bejuttatásával fokozható, amely
megváltoztatja az izomanyagcserét, az izom
vérellátását, az izomsejtek nagyságát és minõ-
ségét. Eddig négy gént azonosítottak, amelyek
a vázizomzat méretéért és a terhelésre adott
válaszreakciókért felelõs. Ígéretes kutatások
folynak olyan fehérjékkel, amelyek megvál-
toztatják az izomrost összetételét. A közeli jö-
võben az EPO-gén, a distrofin gén és az
IGF-1 gén teljesítményfokozás céljából törté-
nõ bejuttatása látszik a legvalószínûbbnek. A
vektorok közül a legismertebb a vírus vektorok
bevitele. Azokkal a genetikai állományban a
növekedési faktorok génjei is bejuttathatók,
ezáltal jelentõs mértékû izomnövekedés érhetõ
el (Pucsok J.).
A WADA nyilatkozata szerint a dopping
fogalmát ki kell terjeszteni a nem engedélye-
zett génátvitelû technológiákra is. A gyógysze-
res és genetikai úton történõ teljesítményfoko-
zás igazságügyi orvostani jelentõségét az a tény
adhatja, hogy azok a fizikai és pszichikai
összeomlás mellett átmeneti, súlyosabb esetben
maradandó egészségkárosodást, illetve halált is
okozhatnak.
MIKROBIOLÓGIAI HADVISELÉS,
BIOTERRORIZMUS
A fertõzõ betegségek használata háborús
célokra, terrortámadások során nem új keletû.
Az elsõdleges ellátást végzõ orvos szerepe egy
terrortámadáskor hasonló, mint járványok ese-
tén. A legnagyobb azonnali veszélyt a himlõ, az
antrax, a pesits, a botulizmus, a tularemia, a
haemorrhagiás láz, a Q-láz, a brucellosis, a ta-
konykór, a melioidosis, az alfa-vírus-encepha-
litis, a típhus, a ricin, az enterotoxinok okozta
toxicosisok, a psittacosisok jelentik. Az élelmi-
szerek fertõzése (Salmonella, E. coli törzsek),
ivóvíz szennyezése (Vibrio cholera, Cryporidi-
um) is fenyegethet. Potenciális veszély a
Hantavírus, a Nipha-vírus terjesztése. Az
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
egyes fanatikus csoportok és terroristák bevet-
hetik a mikrobafegyvereket. A legvalószí-
nûbbnek látszik a génsebészeti úton elõállított
rekombináns mikrobák használata. A mikro-
bák genomjának kiválasztott szakaszában
olyan géneket ültetnek be, amelyek olyan
egyedeket hoznak létre, amelyek lényege-
sen erõteljesebb virulenciával és a gyógy-
szerekkel, sõt a szervezet saját védekezõ
rendszerével szemben rezisztenciát mutat-
nak.
A rekombináns biofegyver mikrobák elõál-
lítása, ismereteink szerint a tudomány legújabb
eredményeire épülve történik.
A toxinok élõ szervezetek által termelt
nagy toxicitással rendelkezõ vegyületek, ame-
lyek nagy hatékonyságú fegyver formájában,
mint biológiai mérgezõ harci anyag, terrorista
akciók során is bevetésre kerülhetnek.
A toxinok fegyverek formájában történõ
felhasználása során, azokat a biológiai harci
anyagok közé soroljuk. Rendkívül heterogén
és terjedelmes csoportot alkotnak. Néhányat
kiemelve megkülönböztetünk:
1. Bakteriális eredetû toxinokat (Botulinus to-
xin A, B, epsilon toxin, shigatoxin, Staphy-
lococcus enterotoxin B).
2. Tengeri élõlények által termelt toxinokat
(anatoxin A, conotoxinok, tetrododoxin,
saxitoxin, palytoxin).
3. Mikrotoxinok (aflatoxinok, trichothecena
vegyületek).
4. Növényi eredetû toxinok (abrin, akonitin,
ricin).
5. Állati eredetû toxinok (batachotoxin,
taipoxin, textiolotoxin).
Ismereteink szerint négy toxin, illetve ve-
gyületcsoport került katonai szempontból ér-
deklõdés középpontjába, ezek a Botulinus
toxin-A, a ricin, a Staphylococcus enterotoxin-B
és a Trichothecena mycotoxin. A toxinok anali-
tikai meghatározásának legújabb módszereit a
bioszenzor alapú kimutató berendezések kifej-
lesztése jelenti. A bioszenzorok olyan önálló
analítikai berendezések, amelyek biológiai ter-
/ 457
mészetû szenzort inkorporálnak és azt kémiai
vagy fizikai elven mûködõ jelátalakító beren-
dezéssel kapcsolják össze vagy abban integrál-
ják. Mûködésük alapelve, hogy egy adott ve-
gyületet vagy vegyületcsoportot felismerõ
bioreceptort (enzim, antitest, nukleinsav, sejt-
felszíni receptor) egy jelátalakító felszínén
immobilizálnak.
ELJÁRÁS MÉRGEZÉSRE
GYANÚS ESETEKNÉL
A mérgezések kórismézése az elõzményi
adatok, a klinikai tünetek, a boncolási lelet és a
toxikológiai vizsgálat ismeretében végezhetõ
el. Az elõzményi adatok ismerete elengedhe-
tetlen a toxikológiai vizsgálatokhoz. Ez részint
a klinikus és a toxikológus megfelelõ együtt-
mûködését kívánja meg. Elõzményi adatok
nélkül végzett toxikológiai vizsgálat hossza-
dalmas és a klinikai gyakorlat számára néha
nem tud gyors adatot szolgáltatni. A helyszín
vizsgálata, a beteggel behozott toxikus anya-
gok adatainak közlése elõsegítheti a toxiko-
lógus munkáját. Az anamnézis felvételénél a
mérgezett személy foglalkozása adhat értékes
információkat.
A klinikai tünetek általában egy-egy mé-
regcsoportra jellemzõek, csak ritkán tudunk
következtetni a klinikai tünetekbõl nagy biz-
tonsággal egy-egy mérgezõ anyagra. A lehelet
alkoholszaga jelezheti az alkoholmérgezést,
ugyanakkor metilalkohol-mérgezésnél, meti-
lénglikol-mérgezésnél hasonló lehet. Ciánmér-
gezésnél, parationmérgezésnél, benzinintoxi-
kációnál a kilégzett levegõ jelzi a mérgezõ
anyagot is. Marómérgezéseket követõen a há-
nyadék színe, a savhaematin jellegzetessége
utalhat a méreg fajtájára. Az ajakpír színe ci-
án- és szén-monoxid-mérgezésnél cseresznye-
piros, methemoglobinképzõ mérgezéseknél
szürkésbarna, míg marószerrel történt mérge-
zésnél a szájnyálkahártya, az ajaknyálkahártya,
a szájkörüli felmaródott bõr színe, a felmaró-
dás jellege colliquatio vagy koaguláció adhat
támpontot a mérgezésre.
458 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A boncolási lelet ugyancsak méregcso-
portokat jelezhet. Sokszor éppen az ún. nega-
tív bonclelet veti fel a mérgezés lehetõségét. A
testüregek megnyitásakor érzett jellegzetes
szag egyes mérgezéseknél feltûnõ. Ugyanak-
kor a rothadás ezeket a szagokat elfedheti. A
lúgmérgezés után, ritkábban a savmérgezést
követõen hasüregben talált maróanyag jelleg-
zetes lehet mérgezésre, ugyanakkor a gyomor
halál utáni emésztõdése, a gyomorsav kijutása
után megtévesztõ lehet. A véralvadás zavará-
val járó mérgezések, az ezeket követõ kiterjedt
vérzések felkelthetik akár gombamérgezés,
akár a vérképzést károsító mérgek bevitelének
gyanúját, de hypoxiás állapotban hasonló vér-
zéseket láthatunk. Arzénmérgezés után, gom-
bamérgezést követõen krónikus alkoholinto-
xikáció eredményeként jellegzetesen változhat
a máj makroszkópos képe.
A boncolásnál a szervek állapota emlékez-
tethet mérgezés okozta károsodásra, máskor,
különösen gyorsan metabolizálódó mérgeknél
makroszkópos kép alig vagy egyáltalán nem
változik, így a boncolási lelet alapján végzett
kórismézés nehézségeket okozhat, különösen
azoknál a szakértõknél, akik patológiában
vagy boncolásban nem bírnak megfelelõ gya-
korlattal. Ha az elõzményi adatokban a klini-
kai tünet alapján vagy a boncolás során mérge-
zés lehetõsége vetõdik fel, úgy toxikológiai
vizsgálat dönthet a mérgezés tényérõl és a
mérgezõ anyagról, a bevitt méreg mennyiségé-
rõl. A toxikológiai vizsgálat végzése toxikoló-
gus feladata. A vizsgálathoz a klinikus és toxi-
kológus együttmûködése elengedhetetlen. Cél-
szerû, ha a vizsgálatot kérõ klinikus, vagy ha a
boncolás során merül fel a mérgezés lehetõsé-
ge, a boncolást végzõ orvos személyesen beszéli
meg a toxikológussal a vizsgálat szükségessé-
gét és közöl minden olyan adatot, melyek a
vizsgálatot megkönnyítik, és eredményessé te-
szik. Az anyagvételt minden esetben ellenõrzés
mellett végeztesse vagy végezze el, és ne bízza
azt járatlan személyekre. A levett mintát azon-
nal küldjék vizsgálatra, amennyiben ez nem vé-
gezhetõ el, úgy megfelelõ tárolásról kell gon-
doskodni.
§
Toxikológiai vizsgálatok csak megfelelõen fel-
szerelt laboratóriumban és nagy gyakorlatú
szakemberek által végezhetõk el.
A vizsgálatra elsõsorban vér- és vizeletmin-
tát kell küldeni. A vizeletbõl a gyorsan meta-
bolizáló gyógyszerek maradványai hosszú ideig
kimutathatóak, míg a vérmintából nem. A
gyomormosó folyadék vagy hányadék elkül-
dése fontos. A gyomor motilitását csökkentõ
anyagok fogyasztása után a toxikus anyag je-
lentõs része a gyomortartalomból kimutatha-
tó, míg a méregbevitelt követõen rövid idõn
belül gyógyintézetbe szállított mérgezettnél a
gyomortartalom vizsgálata értékes adatokat
szolgáltathat a méreg milyenségére.
A haj analízise, mellyel a drogokat teszte-
lik, az utóbbi években jelentõsen nõtt. A haj-
analízis rutin eszközzé vált, a megnövekedett
érzékenység és az elválasztási technika tette a
vizsgálatot lehetõvé. A haj anlízise a vér- és a
vizelet vizsgálata mellett jelentõs és lehetõvé
teszi a meghatározást, mivel a gyógyszerek és a
drogok a keratinmatrixba épülnek be, és így
hetekkel, hónapokkal késõbbi meghatározást
is lehetõvé tesznek. Kiemelkedõ ez a vizsgálat
az opiátok, a kokain és az amfetaminok vizs-
gálatában. A vizsgálati módszer tehát külön-
bözõ xenobiotikumokra vonatkozik, így
gyógyszerekre, dopping készítményekre, szte-
roidokra, mezõgazdasági termékekre.
Általánosan elfogadható az, hogy toxiko-
lógiai vizsgálatra vérbõl 10-20 ml-t, vizeletbõl
150–200 ml-t, a hányadékot és a gyomormosó
folyadék elsõ 500 ml-t célszerû elküldeni. A
beküldött minták tárolása tiszta, jól zárható
üvegedényben vagy mûanyag edényben történ-
jék. A mintákhoz különbözõ tartósítószereket,
alvadásgátlót adni nem szabad. A beküldött
anyaggal együtt közölni kell a beteg adatait, a
klinikai tüneteket, a mérgezés fajtájára vonat-
kozó esetleges gyanút és meg kell küldeni a be-
teggel beszállított méreg maradványait. Kö-
zölni kell a vizsgálatot kérõ orvos nevét, tele-
fonszámát, és a vizsgálat sürgõsségének okát.
Ma a toxikológiai vizsgálat igen modern eljárá-
sokkal történik, ezekben a vékonyrétegkroma-
§ 23. IGAZSÁGÜGYI TOXIKOLÓGIA
tografiás, a gázkromatografiás, folyadékkro-
matografiás, gázkromatográfia-tömegspekt-
rometriás vagy kapillár-elektroforetikus meg-
határozások gyakorlatilag minden olyan segít-
séget megadnak, melyek mikrogrammnyi mé-
reg bejutását is kórismézhetõvé teszik.
Holttestbõl történõ anyagküldést 1887-tõl
rendezték hazánkban. Az alapelvek ma is vál-
tozatlanok. A holttestbõl vett minták beküldé-
sénél az alábbiakat kell betartani:
1. toxikológiai vizsgálatra a holttest vizsgála-
ta után a legrövidebb idõn belül mintát kell
biztosítani,
2. a mintát a vizsgálatra küldésig hûtve kell
tárolni, ezzel a postmortalis lebomlást vagy
a metabolizációs termékek további károso-
dását csökkenthetjük,
3. a lehetõ legrövidebb idõn belül juttassuk el
az anyagot a megfelelõ szintû toxikológiai
laboratóriumba.
A minta csomagolásánál toxikológiai és
közegészségügyi elõirásokat kell figyelembe
venni. Hullaszerveket csak megfelelõ csoma-
golás után szállíttathatunk. A vizsgálatra kül-
dött szerveket célszerû jól záró mûanyag edé-
nyekben tárolni, ezeken fel kell tüntetni az el-
halt nevét, személyi adatait, a belehelyezett
szervek megnevezését, a méregmeghatározás
irányát, a boncolás idejét és ezt a beküldõ orvos
aláírásával kell hitelesíteni. Szükséges a cso-
magban tárolt tárolóedényekrõl külön listát
készíteni és azt a vizsgálatra a boncjegyzõ-
könyv másolatával együtt megküldeni. A
boncjegyzõkönyvben célszerû kiemelni a toxi-
kológiai vizsgálat irányát is.
Vizsgálatra kell küldenünk:
1. gyomor és -tartalma,
2. vékony- és vastagbél, tartalmával együtt,
kb. 50–50 cm-es szakasz,
/ 459
3. szervek (máj 500 g, vese, agy, tüdõ kb.
1000 g mennyiségben),
4. vér (100–200 ml),
5. vizelet (200–500 ml), ha vizelet nincs, úgy a
húgyhólyag,
6. hányadék (egészét) vagy gyomormosó fo-
lyadék,
7. holttest környezetében fellelt toxikus anya-
gokat.
Exhumálásnál a fentieken kivül a követ-
kezõket kell csomagolni:
1. a koporsó díszeibõl, a holttest ruházatából,
szemfedélbõl,
2. koporsó feletti és alatti földbõl kb. 1-1 kg
külön-külön csomagolva (a holttestbõl ki-
kerülõ nedvek a méreganyag jelentõs részét
eltávolíthatják, ugyanakkor a temetõ föld-
jébõl a holttestbe különbözõ mérgezõ anya-
got be is moshatnak),
3. posztmortális méregdiffúzió kizárására a
páros szerveket külön-külön kell csoma-
golni,
4. szaru- és csontképletek.
A toxikológus a vizsgálatra kapott anyagot
a kért igények szerint dolgozza fel, de végezhet
általános méregmeghatározást vagy a kért mé-
regfajtának megfelelõ kimutatási eljárást.
A mérgezés felismerése olykor egyszerû,
máskor gyakorlott szakembereknek is komoly
nehézségeket okoz. A toxikológiai vizsgálat,
mint már említettük, együttmûködést kíván
meg a betegellátó, a boncolást végzõ orvos és a
toxikológus között. Bármelyikük felületessége
a vizsgálat eredményességét befolyásolhatja.
Kötelességünk tehát minden elõírás betartása
és csak ez biztosíthatja azokat a megfelelõ kö-
rülményeket, amelyek a toxikológusnak a vizs-
gálat elvégzéséhez nélkülözhetetlenek. A toxi-
kológiai vizsgálat eredményét a toxikológus
közli az orvossal és a mérgezés megállapítása
az orvos feladata.
 24. Nemkonvencionális gyógyító eljárások
Keller Éva
A természetes gyógymódok iránti érdeklõ-
dés az elmúlt évtizedben hazánkban is meg-
nõtt. A hagyományos orvoslás mellett teret
nyert a természetgyógyászat. Fogalma alatt
az ún. komplementer, a hagyományos orvos-
lást kiegészítõ vagy helyettesítõ tevékenységet
értjük. Általánosságban ezeket az eljárás alter-
natív medicinának is nevezzük. A gyógyító el-
járások a betegség eltérõ szemléletén, a kon-
vencionális gyógyító, természettudományosan
megalapozott módszerektõl eltérõek. Az 1997.
évi CLIV. egészségügyi törvény a nemkon-
vencionális gyógyító eljárásokról az aláb-
biakat tartalmazza:
(1) A nemkonvencionális gyógyító és életmi-
nõségjavító (a továbbiakban együtt: nem-
konvencionális) eljárások célja az egészségi
állapot kedvezõ folyásolása, a betegségek
megelõzése, valamint az egészséget veszé-
lyeztetõ, illetve károsító tényezõkkel szem-
beni védekezés lehetõvé tétele.
(2) A nemkonvencionális eljárások az egészség
és betegség eltérõ szemléletén, a konvencio-
nális gyógyító, természettudományosan
megalapozott eljárásoktól eltérõ megköze-
lítésbõl eredõ módszereken alapulnak,
amelyek – a külön jogszabályban foglaltak
szerint – a konvencionális gyógyítási mód-
szereket kiegészítõ, helyettesítõ, továbbá
életmódjavító eljárások. Nemkonvencio-
nális eljárás helyettesítõ eljárásként csak or-
vosi ellenõrzés mellett alkalmazható.
(3) A nemkonvencionális eljárások körét és az
egyes tevékenységek végzéséhez szükséges
feltételeket külön jogszabály határozza
meg.
(4) A nemkonvencionális eljárások alkalmazá-
sa során a betegjogok, a tájékoztatási és do-
kumentációs kötelezettség, valamint az el-
látást végzõ személyek jogai és kötelezett-
ségei tekintetében a II. és VI. fejezetekben
foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni.
Az 1997. évi CLIV. egészségügyi törvényt
és a hozzájuk kapcsolódó végrehajtási rendele-
teket megelõzõen hazánkban szabályozatlan,
öntörvényû gyakorlat alakult ki. E tevékenység
az önkormányzatnál kiváltott engedéllyel,
mindenfajta szakmai felkészülés nélkül, kétes,
a tudást igazoló dokumentumokkal ellenõri-
zetlenül, következmények nélkül is történt. Ez
a gyakorlat visszaélésre, szélhámosságra adott
és ad még napjainkban is alkalmat. Az 1997.
évi CLIV. egészségügyi törvény a nem-
konvencionális gyógyító eljárásokat az egész-
ségügyi tevékenység szintjére emelte.
Az európai orvoslás dominanciáját és meg-
kerülhetetlenségét magukban foglaló garanci-
ális szabályokat tartalmaz a természetgyógyá-
szati tevékenység gyakorlásának egyes kérdé-
seirõl szóló 11/1997. (V.28.) NM rendelet.
Ezen rendelet szerint:
à A betegség megállapítása és a terápiás terv
elkészítése, a beteg egészségi állapotának fi-
gyelemmel kísérése orvosi feladat.
à Az orvos vagy a beteg kezdeményezésére, a
tevékenység végzésére képesített – nem or-
vos – személy részt vehet a beteg ellátásában,
és a nemkonvencionális gyógymódot fõ sza-
bályként természetgyógyászati képesítésé-
nek megfeleloen elõzetes orvosi vizsgálat, il-
462 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
letve szakellátás után vagy azzal párhuza-
mosan, a beteg rendszeres orvosi ellenõrzése
mellett – kiegészítõ tevékenységként – önál-
lóan végezheti.
à Amennyiben a nem orvos, tevékenység vég-
zésére képesített személy bevonását az orvos
kezdeményezi, ehhez a beteg beleegyezése
szükséges.
à A tevékenység végzésére képesített nem or-
vos személy az orvos által felállított diagnó-
zissal kapcsolatos terápiát nem módosíthat-
ja, a beteget nem kezelheti elõzetes orvosi
vizsgálat nélkül, illetve az orvosi kezelés alatt
álló személy esetén köteles konzultálni a ke-
zelést végzo orvossal; továbbá nem rendelhet
és nem végezhet szervekbe, szövetekbe ha-
toló beavatkozást és akupunktúrát, kivéve a
szenvedélybetegek leszoktatására alkalma-
zott fülakupunktúrát.
à A nemkonvencionális gyógyító eljárásokon
alapuló pszichoterápiás tevékenységet, illet-
ve módszereket, pszichodiagnosztikus eljá-
rást csak pszichiáter szakorvos és pszichote-
rápiás klinikai képesítéssel rendelkezõ orvos,
valamint klinikai szakpszichológus végez-
het.
A jogszabályok tételesen meghatározzák,
hogy mely nemkonecionális eljárás milyen vég-
zettséggel gyakorolható.
1. Csak orvos által végezhetõ tevékenységek:
– manuálterápiás eljárások,
– hagyományos kínai orvoslás,
– neurálterápiás módszerek,
– minden egyéb olyan nemkonvencionális
eljárás vagy módszer – a 3. pontban fel-
soroltak kivételével –, amelyek képzé-
sére orvostudományi egyetem tanfolya-
mot és vizsgát szervez vagy ilyen tanfo-
lyamot és vizsgát akkreditál.
2. Gyógytornász felsõfokú egészségügyi
szakképesítéssel rendelkezõ személy ma-
nuálterápiás eljárást végezhet a gerincma-
nipulációs mûfogások kivételével.
§
3. Orvosi és egyéb felsõszintû egészségügyi
szakképesítés nélkül végezhetõ tevékeny-
ségek
a) Csak szakképesítés megszerzése után
végezhetõ természetgyógyászati tevé-
kenységek:
– Akupresszúra.
– Alternatív mozgás- és masszázste-
rápiák.
– Életmód-tanácsadás és terápia.
– Reflexzóna terápia.
b) Vizsgával záruló továbbképzéssel meg-
szerezhetõ képesítés után végezhetõ te-
vékenységek:
– Alternatív fizioterápiás módszerek.
– Bioenergiát alkalmazó módszerek.
– Fitoterápia.
– Fülakupunktúrás addiktológiai eljá-
rások.
– Kineziológiai módszerek.
– Szemtréning eljárások.
A törvény és a hozzákapcsolódó jogsza-
bályok tehát az egészségügyi ellátás része-
ként szabályozzák a nemkonvencionális gyó-
gyító eljárásokat. Az alkalmazott módszerek
az egészségnek, valamint a betegségeknek a
konvencionális eljárásoktól különbözõ szemlé-
leten alapulnak a vonatkozó jogszabályok sze-
rint lehetnek azokat kiegészítõ, esetenként he-
lyettesítõ ellátási formák. Azok alkalmazása
orvosi diplomával vagy orvosi ellenõrzés mel-
lett történhet.
A nemkonvencionális orvoslásban csak
forgalombahozatali engedéllyel rendelkezõ
gyógyszernek minõsített gyógynövények
használhatók.
A nemkonvencionális gyógyító eljárások
alkalmazása során a betegjogok, tájékoztatási
és dokumentációs kötelezettség továbbá az el-
látást végzõ személyek jogai és kötelezettség
tekintetében megfelelõen kell alkalmazni az
1997. évi CLVI. egészségügyi törvény vo-
natkozó jogszabályait. Azok és a végrehaj-
tásról szóló rendelkezések a nemkonvencio-
nális gyógyító tevékenységet folytatókra is vo-
natkoznak.
§ 24. NEMKONVENCIONÁLIS GYÓGYÍTÓ ELJÁRÁSOK
Az orvosi diplomával nem rendelkezõ termé-
szetgyógyász nem módosíthatja az orvos ál-
tal felállított diagnózist és terápiát. A beteget
nem kezelheti elõzetes orvosi vizsgálat nélkül,
diagnózist és terápiás javallatot önállóan nem
állíthat fel. Szövetekbe, szervekbe behatoló
beavatkozást nem rendelhet és nem végezhet.
Kivételt képez a szenvedélybetegségek leszok-
tatására alkalmazott fülakupunktúra. A kezelõ-
orvos nem akadályozhatja meg a beteg azon
kívánságát, hogy kezelésébe természetgyógy-
ászt kíván bevonni. A természetgyógyászati te-
vékenység során is maradéktalanul eleget kell
tenni a dokumentációs kötelezettségnek és az
adatvédelemnek.
Az orvos természetgyógyász elvégezheti
azokat a szakorvosi vizsgálatokat, amelyekre
szakorvosi képesítése feljogosítja. A tevékeny-
séget végzõ személyek és szervezetek az egész-
ségügyi dolgozókra vonatkozó jogszabályok és
etikai normák szerint mûködnek.
A természetgyógyászat módszereinek nem
kis része a hatékonyság és a hatásosság szem-
pontjából nem megfelelõen ellenõrzött. A
módszerek és termékek szisztematikus vizsgá-
lata többnyire hiányzik, az eljárásoknak nin-
csenek kiforrott standardjai. A természet-
gyógyászatot mûvelõk kártérítési felelõsségé-
nek számonkérési kritériumai kidolgozatla-
nok.
Az orvos-természetgyógyász megfelelõ
képzettség birtokában, a gyógyítási szabadsá-
gával élve, szabadon alkalmazhat természet-
gyógyászati módszereket. A természetgyógyá-
szati tevékenység egyik fontos területe a
gyógynövényekkel történõ gyógykezelés. Az
orvostól elvárható, hogy ismerje a gyógyszerek
és a gyógynövény-tartalmú készítmények kö-
zött létrejöhetõ kölcsönhatásokat.
A GYÓGYSZEREK INTERAKCIÓJA
GYÓGYNÖVÉNYTARTALMÚ
KÉSZÍTMÉNYEKKEL
A gyógynövények, gyógynövénytartalmú
készítmények és gyógyszerek között kialakuló
/ 463
interakció lehetõségével a klinikai tapasztala-
tok alapján fokozottan számolni kell. A folya-
mat alapvetõen a mikroszomális gyógyszer-
metabolizáló enzimekre kifejtett mechaniz-
musokon alapul. Hasonló farmakokinetikai és
farmakodinámiás hatásokon keresztül jön lét-
re, mint amilyeneket a gyógyszer-gyógyszer
interakcióban figyelhetünk meg.
Az orvostól és gyógyszerésztõl az is elvárható,
hogy a betegek figyelmét felhívja adott esetek-
ben az interakció kialakulásának lehetõségé-
re, hogy elkerüljék a felelõs termékek együttes
szedését és a nem kívánt mellékhatásokat.
A természetes anyagok és a gyógynövé-
nyek ellenõrizetlen fogyasztása korántsem ve-
szélytelen. A gyógyteákban elõforduló szeny-
nyezõ és adalékanyagok, mint pl. phytotoxin,
amphetamin, szteroid egészségre káros mel-
lékhatásokért lehet felelõs. A kava-kava nevû
készítménnyel kapcsolatosan beigazolódott,
hogy tartós szedése súlyos májkárosodást
okozhat. A cinktartalmú készítmények tartós
szedése, a fluorokinolonokkal, tetraciklinekkel
kelátot alkotva csökkentik az antibiotikum
vérszintjét. A Hypericum perforatum (orbánc-
fû) az intestinalis P – glikooprotein – képzéssel
mérsékli a digoxin felszívódását. A grapefruit
gyümölcs leve nagyobb mennyiségû rendszeres
fogyasztása gátolhatja a P-250 izoenzim akti-
válását, amely részt vesz a statinok
(HMG-CA-gátlók) metabolizációjában. A
metabolizálatlan készítmény vérszintjének
emelkedésével fokozódhat toxicitása. Az iro-
dalomban számos gyógynövény hatóanyag-
tartalmú készítményrõl vált ismertté, hogy
egyes gyógyszerekkel interakciót hozhatnak
létre, ezek pl. Ephedra (csikófarok), Zingiber
officinalis (gyömbér), Allium sativa (fokhagy-
ma), Echinacea (kasvirág), Ginseng (Panax),
Hydratis canadiensis (kanadai aranygyömbér),
Hypericum perforatum (orbáncfû), melatonin
és koenzim Q10. Az Angelica sinesis (angyal-
fû) interakciót hozhat létre warfarinnal és ez-
zel meghosszabbíthatja a protrombinidõt. A
koenzim Q10 a warfarin alvadásgátló hatását
464 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
gátolhatja. Ephedra (csikófarok) tartalmú ké-
szítmények, az ephedrin, illetve pszeudo-
ephedrin összetevõjük révén nem szelektív
adrenerg agonista hatással rendelkeznek. Az
ephedra és koffein együttes alkalmazása sú-
lyos, akár letalis szívelégtelenséget is okozhat.
Fokhagyma (Allium sativum) gátolhatja a
vérlemezke-aggregációt. Antikoaguláns hatá-
sa miatt interakciót okozhat a warfarinnal.
Ginseng (Panax) inzulinnal és orális antidia-
betikumokkal együtt adva hypoglykaemiát
okozhat. A melatonin interakciója a nifedi-
pinnel csökkentheti annak vérszintjét, emelheti
a vérnyomást. Hypericum perforatum (orbánc-
fû) interakciót hozhat létre indinavirral,
cyclosporinnal, warfarinnal, theophilinnel,
digoxinnal, antidepresszánsokkal és fogam-
zásgátlókkal.
Az efedrin és származékai egyike azoknak
az egyre szélesebb körben megjelenõ táplá-
lékkiegészítõ anyagoknak, amelyekkel való
visszaélés rendkívül súlyos mellékhatásokat
okozhatnak. Az efedrin az Ephedra (csikófa-
rok) nemzetségbe tartozó növények alkaloidá-
ja, szipatominetikus hatású amin, N-deme-
tilációval norepinefrinné metabolizálódik. Ha-
tására az agy és a szív adrenerg synapsisaiban
felszabaduló endogén katecholaminok bio-
hasznosulása javul. Szimpatomimetikumként
közvetlenül is stimulálja az adrenerg recepto-
rokat. Ezek a mechanizmusok az efedrin tar-
tós alkalmazása során a szívizom-hypertro-
phiához és focalis myocardialis elhaláshoz ve-
zethetnek. Annak függvényében, hogy a szív
melyik részén alakulnak ki az elhalások, kép-
zési és vezetési zavar alakulhat ki elsõsorban a
sinoauricularis csomóban, ami halálos kimene-
telû arrhythmiák kialakulásához vezethet.
Egyre több adat támasztja alá, hogy efedrin és
§
az asthma miatt szedett béta-2-agonisták
kombinációja szívmegállást okozó kamrai
arrhythmiát okozhat. Az efedrintartalmú
táplálékkiegészítõt gyakran a 20–50 év közötti
korosztály testedzés vagy fittneszprogram ke-
retében, a teljesítmény javítására fogyasztják,
ellenõrizetlenül.
A WHO 2004-ben irányelvet bocsátott ki,
amelyben felhívja a figyelmet a gyógynövé-
nyek esetleges nem kívánatos hatásaira, e hatá-
sok felismerésére és bejelentési kötelezettségére
(WHO guidelines on safety monitoring of
herbal megdicines in pharmacovigilance
system). Az irányelvek kapcsolódnak a
„Herbal ATC Index” és a „Herbal ATC
Classification” dokumentumokhoz, melyek
tartalmazzák az egyes gyógynövények ATC
szerinti besorolását.
Az illegális forrásból, a fogyasztókhoz ke-
rülõ, az interneten, piacokon árult, hamisított
gyógyszerek és gyógyhatású készítmények
mennyisége növekvõ tendenciát mutat. Az on-
line beszerzések aránya robbanásszerûen nö-
vekszik. Az étrend-kiegészítõktõl, a gyógyha-
tású készítményeken át a gyógyszerekig, a leg-
különbözõbb formákban hamisított készítmé-
nyek folyamatosan kerülnek a piacra. Azok az
egészségre káros anyagokat is tartalmaznak
(patkányméreg, borsav, ólom, arzén vegyület,
hormontartalmú anyagok stb.). Hatóanyag-
összetételük ismeretlen vagy bizonytalan. A
hamisítványok elõállításának technológiája,
többnyire elégtelen. Az elõállításban részt vevõ
személyek képesítéssel nem rendelkeznek, te-
vékenységük többnyire illegálisan történik. Az
internetes forrásból származó beszerzések, a
valódi céljukat fel nem fedõ, általában orszá-
gon kívüli web vagy e-mail oldalon keresztül
bonyolódnak le.
 25. A genetikai viszgálatok jogi és etikai kérdései
Sótonyi Gergely
A molekuláris genetika robbanásszerû fej-
lõdése alapvetõ változásokat hozott a betegsé-
gek okainak megismerésében. A monogene-
tikus betegségek területén a DNS molekulá-
ris biológiai analízise többek között lehetõvé
tette bizonyos, a kórképek pontos kro-
moszomális lokalizációját (géntérkép) a hibás
gén izolálását és jellemzését, a kódolt fehérje
azonosítását. A multifaktoriális betegségekkel
kapcsolatban feltárhatónak látszanak a geneti-
kai kockázatokat rejtõ molekuláris faktorok
(pl. neuropszichiátriai betegségek, daganatos
betegségek). A molekuláris alapokon nyugvó
diagnosztika és terápia alapelveiben forradal-
masítani fogja az orvostudományt.
Az emberi genom sikeres feltérképezése
(Humán Genom Project) ismételten elõtérbe
hozta a genetikai kutatás, a génterápia,
klónozás kérdéseinek megoldásra váró, újon-
nan felmerülõ etikai és jogi kérdéseit.
Az emberi genom felépítésének tudása új táv-
latokat nyit meg az orvoslás, a megelõzés, di-
agnosztika és terápia területein. A veleszüle-
tett és örökletes betegségek korai felismeré-
sének és megelõzésének új lehetõségeit te-
remtette meg.
A genetika fejlõdésével elsõsorban a genom
feltárásával nagy valószínûséggel a napjaink-
ban alkalmazott diagnosztikus módszerek
visszaszorulhatnak, helyüket a szûrõprogra-
mok elterjedése, a veszélyeztetettek kiszûrése,
a megelõzés és a hatékony kezelések fogják
felváltani.
A molekuláris genetika jelentõs eredmé-
nyeket hozott a genetikai tanácsadásban és az
öröklõdõ betegségek diagnosztikájában. Elsõ-
sorban az ún. monogénes betegségek területén,
pontos információ adható a kórkép valószínû
lefolyásáról és az öröklõdés természetérõl.
A genetikai kutatások kitüntetett területe
annak a kérdésnek a tisztázása, hogy egy adott
szerkezetõ és helyzetû gén mikor hozza létre, a
neki tulajdonított hatást. A kutatási irányt
összefoglaló néven funkcionális genomiká-
nak nevezzük.
A DNS-szekvencia-meghatározás és a hu-
mán genom teljes dekodolásának elsõ eredmé-
nyei az emberi géntérkép megvalósítóhatósága
a genetikai orvoslás új korszakának valós kez-
dõpontjait jelentik. A fejlõdés új tudomány-
ágakat hozott létre, mint például a funkcioná-
lis genomika (betûk szerepének megfejtése), a
mesterséges kromoszómakutatás. A Human
Genom Project szerint mintegy 30–35000
emberi génnel kell számolni, ami fizikai térké-
pet jelent, azonban a gének hibáinak fenotí-
pusosan megjelenõ száma még nem ismert. A
betegségek, illetve a betegségekre való hajla-
mok általában a gének mûködésének hiányával
vagy túlmûködésével hozhatók kapcsolatba.
Hatalmas fegyver került az emberiség kezé-
ben, amit óvatosan, megfontolt lépésekkel sza-
bad felhasználni, az etikai és jogi szabályozás
mindenkori figyelembe vételével. Az egész
genom feltérképezésének lehetõségei és követ-
kezményei nemcsak az orvostudományra hat-
nak, hanem az ember számára is, mert a ge-
nom megismerése az önismeret lehetõségét is
jelenti.
466 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Az ún. emberi géntérkép számos etikai, jogi
és szociológiai kérdést vet fel, így pl.
à a genetikai adatok tárolása, védelme, fel-
ügyelete, felhasználása és az azokhoz való
hozzájutás kérdése;
à a magzati genetikai vizsgálatok megbízha-
tósága, a módszerek kockázatai és korlátai;
à a génterápia orvosi és szociológiai következ-
ményei;
à a gének befolyása az emberi viselkedésre;
à a várhatóan felnõttkori betegségek gyer-
mekkori kiszûrése;
à a géntechnológiákhoz való hozzájutás sza-
bályozása;
à a technológiák átadásának lehetõségei a ma-
gánszektornak.
A génsebészeti eljárással az öröklési
anyag (DNS) szerkezetének megváltoztatásá-
val, átrendezésével hozható létre a kívánt új bi-
ológiai anyag vagy élõ organizáció. A DNS-
chip – genetikai mikroprocesszorok – lehetõvé
teszi új típusú gyógyszermolekulák tervezését,
egyes egyénekre jellemzõ gyógyszer-metabo-
lizmusban szerepet játszó gének poliformikus
formáinak meghatározását. A betegségek mo-
lekuláris biológiai okainak megismerésével
megnyílik az út a valódi okok gyógyítására, a
génterápiára.
A génsebészeti beavatkozások a génterápia
kérdései- vel és a cDNS-chip technológiával
kapcsolatos etikai és jogi kérdések a közeli jövõ
megoldásra váró problémái (pl. mikrochip
megfelelõ szoftver birtokában történõ számí-
tógépes elemzése és kiértékelése, az eredmé-
nyek biztos adatvédelme). A teljes genom ana-
lizálható egyetlen chip felhasználásával.
Aligha kétséges, hogy az orvostudomány
hatalmas lehetõségek elõtt áll a humán õssej-
tek felhasználásával a gyógyításban. Ennek al-
ternatívája a „terápiás klónozás” lehetõsége.
Az õssejtátültetéshez szükséges õssejt nyerése
igen korai fejlõdési stádiumban – preembrió –
lévõ embriókból történik. A felhasználás etikai
és jogi lehetõségeit a preembrió statusának mi-
nõsége meg fogja határozni.
§
A pluripotens õssejtekkel összefüggõ kuta-
tások eredményei elméletileg és gyakorlatilag
lehetõvé teszik, hogy ezeket a sejteket úgy in-
gereljük, hogy belõlük a kívánt sejt, illetve szö-
vet, majd szerv fejlõdjön ki. Új tudományág a
„helyreállító biológia” kialakulása körvona-
lazódik, melynek lényege a valós emberi szer-
vek elõállítása.
Sajátos kérdéseket vet fel az emberi kló-
nozás etikai és jogi problémaköre. Az
Egyesült Államokban (Human Cloning Pro-
hibition Act 2010) egyelõre elfogadhatatlan-
nak tartja az utód létrehozását szomatikus
sejtmagátvitel (somatic cell nuclear transfer)
útján, ugyanakkor megengedi ennek a techni-
kának alkalmazását sejtek, szövetek, sõt egész
állatok teremtésére. Nagy-Britanniában és az
Egyesült Államokban végsõ döntés elõtt állnak
azok a javaslatok, melyek legalizálják a humán
embriókon végzett az õssejtek terápiás fel-
használásával kapcsolatos kutatásokat.
Az orvosgenetika jelentõs, kézzelfogható,
a gyógyítást szolgáló eredményei felvetnek
olyan kérdéseket is, hogy a betegek gyógyulá-
suk érdekében jogosultak-e hozzájutni azok-
hoz a legkorszerûbb orvostudományi lehetõsé-
gekhez, amelyeket az kínál, akkor ha az etikai
elvárások a jogi szabályozás garanciáinak ma-
radéktalanul még nem érvényesülhetnek.
Az 1997. évi CLIV. törvény az egész-
ségügyrõl IX. fejezete „Az emberi reprodukció-
ra irányuló különleges eljárások, az embriókkal
és ivarsejtekkel végzett kutatások, a mûvi
meddõvététel” címszó alatt foglalja össze a ha-
zai jogi szabályozás alapelveit. A 180-183. §
részletezi az embriókkal, ivarsejtekkel végzett
kutatások, vizsgálatok és beavatkozások rend-
jét. A humán reprodukciós eljárások, valamint
az embriókkal végzett orvostudományi kuta-
tások területén a miniszter tanácsadó, döntés-
hozó, valamint ellenõrzést végzõ testülete, a
Humán Reprodukciós Bizottság.
A törvény kimondja [180. § (4) bekezdés]
„Embrió állat szervezetébe nem ültethetõ, em-
beri és állati ivarsejtek egymással nem terméke-
nyíthetõk meg.”
§ 25. A GENETIKAI VISZGÁLATOK JOGI ÉS ETIKAI KÉRDÉSEI
Általános elvként a törvény megfogalmaz-
za, hogy [159. § (1) bekezdés] Kutatás cselekvõ-
képes személyen kizárólag diagnosztikus, terá-
piás, megelõzési és rehabilitációs eljárások tö-
kéletesítése, új eljárások kidolgozása, valamint
betegségek kóroktanának és patogenezisének
jobb megértése céljából, a kutatás jellegének,
kockázatainak megfelelõ szakmai feltételekkel
történõ biztosítása mellett végezhetõ.
Az 1997. évi CLIV. törvény az egészség-
ügyrõl II. fejezete „A betegek jogai és kötelezett-
ségei” VI. fejezete „Az egészségügyi dolgozók
jogai és kötelezettségei” alatt rögzítettek érte-
lemszerûen vonatkoznak erre a tudományterü-
letre is.
A vizsgálatok elvégzésével kapcsolatosan
az egyént megilleti a teljesértékû tájékoztatá-
son alapuló döntési joga, az autonómia tiszte-
letben tartásának joga, a tudás joga, a titoktar-
tás joga. A DNS-polimorfizmus vizsgálatok
összesített eredménye az adott személyre sajá-
tosan jellemzõek azok kezelése csak a szemé-
lyiségi jogok szigorú betartása mellett és az
adatvédelemre vonatkozó törvényben (1997.
évi XLVII. törvény Az egészségügyi és hozzá-
juk kapcsolódó személyes adatok kezelésétõl és
védelmérõl) megfogalmazottak szerint történ-
het. A genetikai adatok jelentõségét aláhúzza
az a tény, hogy ha valakirõl valamilyen adat
birtokába jutnak, akkor az rá egész életében
jellemzõ lesz. Azok az egyén örökletes tulaj-
donságaira vonatkoznak. A genetikai adatok
ezért is fokozott és sajátos védelmet élveznek.
A nemzeti DNS adatbázis létrehozása, a
genetikai azonosító tesztek (DNA-finger-
print) adatainak büntetõjogi felhasználása az
adatvédelmi törvényben megadott elvek alap-
ján valósíthatók meg, mely összhangban van az
Európa Tanács adatvédelmi szabályaival.
Az egyén genomja, mivel létével függ össze,
nem pedig tulajdona, nem képezheti adásvé-
tel tárgyát. A gén tulajdon nincs ellentétben a
genom építõ elemeinek vizsgálatával, illetve
kutatásával. Az egyén genomjának tulajdonsá-
gaira vonatkozó bármely eredmény az egyén
beleegyezése nélkül harmadik személlyel nem
közölhetõ. A dominánsan öröklõdõ betegsé-
/ 467
gekben a mutált gén hordozójának ismernie
kell a helyzetét és következményeit. A multi-
faktorialis genetikai kockázatot rejtõ moleku-
láris faktorok jelenléte a beteg tájékoztatásban
is felvet sajátos jogi és etikai kérdéseket. A mo-
lekuláris biológia eredményei, a DNS közvetlen
vizsgálata tekintettel arra a tényre, hogy a poli-
morf genetikai markerek a DNS-ben kódol-
tak, az igazságügyi szerológiát (kriminaliszti-
ka, származástan) új alapokra helyezte. A bíró-
ságok részérõl egyre nagyobb érdeklõdés ta-
pasztalható a DNS-polimorfizmus vizsgála-
tok irányában, egyértelmûvé téve, hogy a
szemléletváltozás megkezdõdött.
A módszerek rendkívül érzékenyek, speci-
fikusak, reprodukálhatók, a bizonyításban az
eredmények egy-egy ügy megítélésében dön-
tõek lehetnek, ezért a vizsgált személyek sze-
mélyiségi jogairól adódó kötelezettségek mel-
lett csak folyamatosan akkreditált intézmé-
nyek lehetnek jogosultak DNS-vizsgálatok el-
végzésére.
A genetika alkalmazása az orvosi gyakor-
latban várhatóan rendszeresen fog olyan etikai
és jogi kérdéseket felvetni, amelyeket szabá-
lyozni kell, azonban ez a tény nem jelent új eti-
kát és jogi alapelveket. A molekuláris biológia
orvosi alkalmazásának olyan etikai és jogi vo-
natkozása van, melyre már napjainkban is gon-
dolni kell, s aligha kétséges, hogy számos olyan
kérdés felmerülésével is számolnunk kell, ame-
lyek jogszabály módosítást vonhatnak maguk
után és igazságügyi orvostani vonatkozásai
lesznek (pl. rizikófaktorok feltárása, DNS el-
távolítása a banktól, génmanipuláció stb.).
A laboratóriumi körülmények között elõ-
állított tenyésztett õssejtek (Embryoid Body
Derived Cells, EBD) elõrelendíthetik az átül-
tetett szövettel folytatott terápia ügyét. Az
etikai és jogi kérdések ezen a területen is továb-
bi problémákat vetnek fel.
Fontos kérdés, hogy a Human Genom
Project mikor jut abba a stádiumba, hogy az
ismert géntérkép kódjából a gének, proteinek,
anyagcsere-folyamatok valódi hatásait, köl-
csönhatásait, egymás közötti kapcsolatát biz-
tosan értelmezni lehessen.
468 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Tisztázandó jogi és etikai kérdések például,
hogy kié a gén? kié a tudományos adat?, szaba-
dalmaztatható az emberi testbõl nyert
génszekvencia?, mert ezek elkerülhetetlennek
látszanak a megállíthatatlanul meginduló bio-
technológiai aranyláz korának már kezdetén is.
A tudományos eredmények üzletté válása –
gyógyszeripar – feltartóztathatatlan folyamat.
A rekombinációs technikák és a nagyfokú
specializáció a tudományban olyan alapkutatá-
sokat tesznek lehetõvé többek között, mint a
mitochondrialis DNS (sejtmagon kívüli), a
nem kódoló DNS-szegmensek (intronok) át-
adása, génszabályozás, az embrió totipoten-
ciájának lehetõségei, az emberklónozás megva-
lósításának gondolata. Egyidejûleg új tudo-
mányágak alakulnak ki, melyek szoros kap-
csolatban vannak a genetika fejlõdésével, mint
pl. funkcionális genomika, farmakogenomika.
Az orvostudomány fejlõdése szükségessé, ille-
tõleg indokolttá teszi, hogy a gyakorlatban az
orvos és biológia tudományok által alátámasz-
tott gyógyító és diagnosztikus eljárások alkal-
mazásra kerüljenek addig a gyakorlatban míg
azokat kellõen még nem az orvosbiológia kuta-
tások szabályai szerint nem próbáltak ki.
Az egészségügyi jog és bioetika nézeteit az
egyre kiterjedtebb emberi szabadságjogok, va-
lamint az orvostudomány területén is észlel-
hetõ technikai fejlõdés, rendkívül változé-
konnyá teszik. A géntechnológia várható ered-
ményei, azok gyakorlati felhasználásának táv-
latai szemléletében és lehetõségeiben átalakuló
új orvostudományt, a genetikai orvoslást kör-
vonalaznak. Az etika és a jog felelõssége is,
hogy olyan keretet tudjon teremteni, amely
megakadályozza a tudomány és a humán szfé-
ra közötti szakadék kialakulását. Az etikai és
jogi kérdéseknek számos területen igazságügyi
orvostani vonatkozásai lehetnek, mert a látvá-
nyos tudományos eredmények birtokában, an-
nak ellenére, ma még nem tudjuk, hogy azok
hosszú távon az egész emberi faj számára nem
járnak, és ha igen, mikor irreverzíbilis követ-
kezményekkel. Sajátos kérdéseket (jogi-etikai)
vethet fel a transzplantáció és klónozás kap-
csolata (humán és állati xenotranszplantátu-
§
mok), így pl. az állati szervek rutinszerû fel-
használása, a kezelendõk kiválasztása, a hibás
emberi szerv cseréje egészséges állatira, vallási
kérdések (monoteista vallások), xenozootikus
járványok.
A jelenlegi tudásunk alapján a halálozás
80%-áért mintegy 20-30 kórkép felelõs. Isme-
reteink szerint 100-200 gén játszik szerepet
ezekben a betegségekben. Ezek mindegyike az
elkövetkezendõ években ismertté válhat. A
prevenciós célzatú genetikai szûrés, a fejlesz-
tésbõl született új terápiák lehetõségei belátha-
tatlanok. Az emberi életkor jelentõs növekedé-
sének ténye az új évezredben elérhetõ valóság.
A genetikai vizsgálatok során nyert infor-
mációk különleges személyes adatoknak minõ-
sülnek, ezért azok kezelése megkülönböztetett
szabályozást igényel. A szabályozásnak bizto-
sítani kell a személyiségi jogok maradéktalan
betartása mellett az ún. genetikai diszkrimi-
náció tilalmát, ami kizárja annak lehetõségét,
hogy bárki a genetikai adatai alapján hátrányos
helyzetbe kerüljön.
Egyidejûleg biztosítani kell, hogy a geneti-
kai információk felhasználhatók legyenek az
egyén és a társadalom számára. A visszaélések,
a hozzáférhetõség megfelelõ jogi szabályozás-
sal, gyakorlatilag kizárhatók.
A molekuláris genetika eredményeinek
széleskörû felhasználása az orvosi diagnoszti-
kában és terápiában szükségszerûen maga
után vonja, hogy világszerte születnek törvé-
nyek és rendeletek a genetikai kutatások és az
eredmények felhasználásának rendjérõl.
Az Európai Uniónak az egységes szabályo-
zás irányába történõ elmozdulás fontos állo-
mása az 1997. évi Oviedói egyezmény és annak
1998. évi párizsi kiegészítõ jegyzõkönyve. Ma-
gyarország a 2002. évi VI. törvénnyel ratifi-
kálta az emberi jogokról és a biomedicináról
szóló egyezményt. A törvénnyel biztosította,
hogy megkülönböztetés nélküli védelemben
részesíti méltóságában és önazonosságában az
emberi lényt. Védi a biológiai és orvostudomá-
nyi beavatkozások során a személy sérthetet-
lenségét és szabadságát. Tiltja a reproduktív
klónozást. Szabályozza a genetikai kutatáso-
§ 25. A GENETIKAI VISZGÁLATOK JOGI ÉS ETIKAI KÉRDÉSEI
kat és azok eredményének felhasználását a kli-
nikai gyakorlatban. Megszabja az emberi gén-
állományba való beavatkozás törvényes mód-
ját.
Az 1997. évi CLIV. törvény az egészség-
ügyrõl megtiltotta a reproduktív klónozást és
bizonyos feltételek mellett – örökletes beteg-
ség – engedélyezte a születendõ gyermek ne-
mének megválasztását. Az 1998. évi IV. tör-
vény a Büntetõ Törvénykönyv módosításá-
ban, új címként jeleníti meg az „Egészségügyi
beavatkozás, az orvostudományi kutatások
rendje és az egészségügyi önrendelkezés elleni
bûncselekmények” tényállást. A törvény büntet-
hetõvé tette egyebek között, a reproduktív
emberi klónozást, annak elõkészítését, vala-
mint a jogellenes emberi nem megválasztását.
2008. július 1-vel lépett hatályba, a 2008.
évi XXI. törvény a „Humángenetikai adatok
védelmérõl, a humángenetikai vizsgálatok és
kutatások, valamint a biobankok mûködésének
/ 469
szabályairól.” Az egészségügyi adatvédelem a
magyar jogrend önálló területe. Az egészség-
ügyi adatokat, a törvény megkülönböztetett
védelemben részesíti, azokat különleges ada-
toknak minõsíti. A genetikai törvény adatvé-
delmi részéhez kapcsolódik az 1992. évi
LXIII. törvény „A személyes adatok védelmé-
rõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról” és
az 1997. évi LXV II. törvény „Az egészség-
ügyi és hozzájuk kapcsolódó személyes adatok
kezelésérõl és védelmérõl.”
A genetikai törvény részei: I. A törvény cél-
ja és hatálya, II. Általános szabályok, III. A
humán genetikai vizsgálatokra vonatkozó sza-
bályok, IV. A genetikai adatok kutatási célú
felhasználása, V. A biobankokra vonatkozó
szabályok, VI. A genetikai adatok és minták
külföldre történõ továbbítása.
Magyarország a törvénnyel eleget tett, az
Oviedói egyezmény ratifikálásával vállalt kö-
telezettségének.
 26. Igazságügyi fogorvostan
Felszeghy Endre, Patonay Lajos
A FOGORVOS TUDOMÁNY HELYE
ÉS SZEREPE AZ IGAZSÁGÜGYI
ORVOSTANBAN
Az igazságügyi fogorvostan (forenzikus
odonto-sztomatológia) körébe azok az is-
meretek tartoznak, amelyek az általános igaz-
ságügyi orvostanból a fogorvosi gyakorlat szá-
mára szükségesek, illetve a fogorvostudo-
mánynak olyan speciális részei, melyek jelle-
güknél fogva az igazságügyi orvostan részét
képezik. Ezen második terület részletesebb is-
mertetését tartalmazza a fejezet.
Az igazságügyi orvostan története során az
igazságügyi fogorvostani ágazat kiemelt jelen-
tõségû volt. Ez a viszonyulás az érintett orvos-
tudományi terület (fogorvostudomány) körébe
esõ testtájék biológiai, fizikai, kémiai tulajdon-
ságaiból adódik. A fogorvosi diagnosztikus, de
különösen a terápiás beavatkozások olyan vi-
szonylag hosszú ideig fennálló helyzetet te-
remtenek, melyek megbízható módon segíthe-
tik az igazságszolgáltatás céljait (pl. személy-
azonosítás esetén). A fogorvoslást mûvelõk
szaktudására az irodalmi adatok szerint a
XVIII. századtól kezdõdõen tarthatott igényt
az eljáró hatóság gyakorta bûncselekmények
áldozatainak megsemmisítését célzó tevékeny-
ségekkel (pl. elégetés) összefüggésben. Lénye-
gében a személyazonosítás témakörét érintve e
témakörbe vágó szakkérdések elsõ önálló rend-
szerezett összefoglalásának Oscar Amoedo
1898-ban Párizsban közzétett Igazságügyi
Fogorvostan („L' art Dentaire en Medecine
Legale” címû munkája tekinthetõ.
A fogazat sajátosságaiban rejlõ sze-
mélyazonosítási lehetõségek késõbb sem ve-
szítettek jelentõségükbõl. Teoretikus hatás-
körét szemléletesen fejezte ki Reidar F. Sogun-
ser, aki a fogakat sakkfigurákkal összehason-
lítva (az emberi teljes fogazat fog száma meg-
egyezik a sakkfigurák számával), azt a statisz-
tikai kalkulációt tette közzé, ha a föld összes
lakója minden ébren töltött órájukban 2 percet
sakkozna, akkor 217 billió évnek kellene eltel-
nie, hogy az elsõ tíz lépés megismétlõdjön. En-
nél a csillagászati számnál hatványozottan ki-
sebb az esélye két teljesen megegyezõ fogazat-
tal rendelkezõ egyén elõfordulásának, hiszen a
fogak nagysága, színe, kopása, esetlegesen sé-
rülése, a kezelések nyomai stb. tovább csök-
kentik a teoritikus teljes azonosság esélyét. A
fogazat alapján végzett személyazonosítás
módszerének elõnye, hogy olyan esetekben is
gyakorta alkalmazható, ha más módszerek
használatára nincs lehetõség. A rothadás, de
akár a testfelület 100%-ának IV. fokú égése,
elszenesedése sem befolyásolja a fogazat alap-
ján végzett személyazonosítást. További
elõnyt jelent – alapesetben –, hogy mindössze
megtekintéssel végezhetõ, esetleg nagyító se-
gítségével. Elõnye továbbá, hogy nem igényel
hosszú elõkészítést, a boncolással egyidejûleg
azonnali eredményt adhat. Ha minden részlet-
re kiterjedõ vizsgálatra van szükség, azt célsze-
rû macerálást követõen végrehajtani. Ügyel-
nünk kell arra, hogy a macerálás során az egy
gyökerû (metszõ, szem, esetleg kisõrlõk) fogak
gyakran kiesnek a csontos fogmederbõl, ezen
fogak, megfelelõ helyre történõ visszahelyezé-
se elengedhetetlen feltétel. A fogak alaktani is-
472 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
26-1. ábra Levágott hídtag polírozott felülettel
merete, s a boncoláskor rögzített fogstátus ezt
a hibaforrást kiküszöböli. Nemcsak egyszerû
keresztmetszeti kép adható (fogstátus), sok
esetben „kórlefolyás” is véleményezhetõ (pl.
fogak elvesztésének becsülhetõ ideje, fogmû-
vek korrekciója utolsó pillérfog eltávolítása a
híd elvágása után stb.) (26-1. ábra).
Különösen fogmûvek esetén a személy igé-
nyességére, anyagi helyzetére is következtethe-
tünk. Az állcsontokba ültetett több mûgyökér
(implantátum), a pillérfogak vállas preparáció-
ja, nemesfém vázra égetett kerámialeplezésû
alsó, felsõ körhíd igényes, jómódú személyt
feltételez, az ápolatlan száj, nagyfokban hiá-
nyos fogazat, a meglévõ fogak kezeletlen,
carrieses volta, esetleg radixok szerényebb tár-
sadalmi helyzetre utalnak.
Analitikai vizsgálat lehetõséget ad az öntõ-
fém fémanalitikai összetételének meghatáro-
zására. Az eredményt a gyári értékekkel össze-
hasonlítva a fém pontos típusa megállapítha-
tó.
Szegényebbek a lehetõségek, ha teljes és jel-
legtelen és fogászati ellátás nyomait magán
§
nem viselõ fogazat kerül vizsgálatra. Hasonló a
helyzet, ha fogatlan alsó és felsõ állcsontú sze-
mély az ismeretlen és fogpótlással sem rendel-
kezik. Ez esetben a csontos fogmedernyúlvány
sorvadásának mértéke, esetleges egyenetlensé-
ge, valamilyen csontfolyamat, az állkapocsízü-
let állapota jelenthet támpontot, egyedi sajá-
tosságként számba vehetõ információt.
A fogászati személyazonosítással elérthetõ
maximális cél annak bizonyossággal határos
módon való megállapítása – a természettudo-
mányok teoretikus határai miatt –, hogy a
vizsgált fogazatú tetem (igen ritkán élõ sze-
mély) azonos a feltételezettel. Más esetben en-
nek kizárása, azaz nem lehet azonos a feltéte-
lezettel. Az említett cél megvalósulása feltéte-
lezi a vizsgált fogazat, a fogorvoslás, szájsebé-
szet tárgykörébe tartozó anatómiai terület „va-
lamivel” – szerencsés esetben „friss” fogstátus-
sal – való összehasonlításának a lehetõségét.
Eü. törvényben rögzített nyilvántartási kötele-
zettség ezt hazai körülmények között elviek-
ben megteremti. A fogorvosi nyilvántartás ke-
vésbé informatív, esetleg téves (pl. oldaliság
csere) adataival a gyakorlatban azonban szá-
molnunk kell.
Az igazságügyi fogorvostan feladatkörébe
tartozó legfontosabb területek:
1. fogászati személyazonosítás,
2. arckoponyai, szájüregi sérülések és más
eredetû elváltozások vizsgálata és vélemé-
nyezése,
3. harapási nyom, foglenyomati analízis,
4. a rágószervet ért sérülések és betegségek
következtében bekövetkezett munka- és
keresõképesség-csökkenés megállapítá-
sa,
5. orvosszakértõi kérdések a fogorvostudo-
mány tárgykörébõl.
FOGÁSZATI SZEMÉLYAZONOSÍTÁS
A rövid tudománytörténeti utalásoknak
megfelelõen változatlanul a fogazat alapján
történõ személyazonosítás a fajsúlyát és gya-
§ 26. IGAZSÁGÜGYI FOGORVOSTAN
koriságát tekintve az igazságügyi fogorvostan
legjelentõsebb tevékenységi terület.
a) Az igazságügyi orvostan személyazonosí-
tási szabályait követve fogazat (és állcson-
tok) alapján történõ nemmeghatározó
módszereket is kidolgoztak, ezeket azon-
ban az orvostudomány más szakágában ki-
fejlesztett igen megbízható technikák (pl.
kromoszómavizsgálat, DNS) háttérbe szo-
rították. (A nemmeghatározás részleteit
más fejezet tartalmazza.)
b) Fogazat és állcsontok alapján történõ élet-
korbecslõ módszerek ma is használato-
sak.
c) Egyedi sajátosságok alapján történõ sze-
mélyazonosítás.
ÉLETKOR-MEGHATÁROZÁSI
LEHETÕSÉGEK AZ ÉLET KÜLÖNBÖZÕ
KORSZAKAIBAN
A magzat korának odonto-sztomatoló-
giai módszerekkel történõ meghatározása ko-
moly kihívást jelent az igazságügyi fogorvos
szakértõ számára.
A magzati életkor pontos meghatározására
a testtömeg és a testhossz igen alkalmasnak tû-
nik. Nagy mintaszámot feldolgozó statiszti-
kák alapján nomogramok, diagramok és táblá-
zatok segítségével e két adatból az életkor jó
közelítéssel meghatározható. Jóllehet a testtö-
meg meglehetõsen tág határok között inga-
dozhat, a test vagy testrészek hossza bizonyos
magzati életkorban biztos támpontként szol-
gál. Ugyanakkor a testtömeg és testhossz meg-
ítélése komoly problémát okozhat, ha a tetem
hosszabb ideje oszlásnak indult, akár a földbe
hantoltan, akár vízben vagy szabadban volt.
Hasonlóképpen a kiszáradás, magas hõ, elsze-
nesedés a magzati hosszú csöves csontok zsu-
gorodásához vezethet.
A magzati holttest feldarabolásával járó
gyermekgyilkosság, a kriminális abortusz szin-
tén a testhossz megítélést jelentõs mértékben
megnehezíti.
/ 473
A lebomló lágyrészek, hiányzó porctelepek
(epiphysisfugák), az egyes csontok szétesése
akár lehetetlenné teheti a testhossz meghatá-
rozását. Minél kevesebb csont áll rendelkezés-
re, annál reménytelenebb a pontos testhossz re-
konstrukciója.
Már a XIX. században voltak törekvések a
magzati testhossz hosszú csöves csontok mé-
rete (femur, tibia, fibula, humerus stb.) alapján
történõ meghatározására. Ezen esetekben
azonban bonyolult statisztikai-matematikai
számításokra, különféle viszonyszámokkal
történõ szorzási mûveletre volt szükség, és a
kalkulált testhossz és a valódi méretek között
meglehetõsen nagy volt a különbség.
Az igazságügyi fogorvostan számára sok-
kal egyszerûbb és pontosabb módszernek tûnt
a felsõ állcsont, az állkapocscsont, valamint a
járomcsont méreteibõl történõ testhossz, majd
indirekt módon az életkor meghatározás.
A magzatok testhosszát, a természetes
testtartásukból adódóan több testhossz-sza-
kasz hosszának összegzésébõl állapíthatjuk
meg. Ezek: a fejtetõ-ülep hossz, az ülep-térd-
kalács hossz, valamint a sarok-térdkalács
hossz. Összegük a fejtetõ–sarok hosszt adják
meg.
A felsõ állcsont esetében három kiterjedés
mérhetõ:
– a felsõ állcsont hossza
– a felsõ állcsont szélessége
– a felsõ állcsont körfogata
A három adatból a körfogat mutat meg-
bízható összefüggést a testhosszal. A mérést
egyszerûen egy fonál segítségével elvégezhet-
jük úgy, hogy az áll-fogmedernyúlványnak
megfelelõen a fonalat a felsõ állcsont köré fe-
szítjük. A kapott hosszból egy diagram segít-
ségével állapítható meg a magzat testhossza.
A járomcsont hosszából szintén lehetséges
a testhosszra következtetni. A processus tem-
poralis és marginalis közötti távolságot lemér-
ve, a kapott érték alapján egy diagramról leol-
vasható a magzat testhossza. Megjegyzendõ,
hogy ez kevésbé megbízható módszer, mint a
felsõ állcsont körfogatának mérése.
474 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
A legelterjedtebb testhossz-meghatározási
módszer az állkapocs symphysise és az ízületi
fejecs distalis pereme közötti távolság, a „húr-
hossz” lemérése és diagramról történõ grafikus
leolvasása.
Aranyszabályként elfogadható és alkal-
mazható: a „húrhossz” milliméterben meg-
egyezik a magzat testhosszával centimé-
terben kifejezve.
Gyermek- és felnõttkorban alkalmazott
fogazat alapján történõ kormeghatározási le-
hetõségeket és fontosabb módszereket a könyv
személyazonosítási fejezete tárgyalja.
A klasszikusnak számító Gustasson-féle
életkorbecslés elméleti alapjait felhasználva
az igazságügyi fogorvostani gyakorlat az élet-
kor elõrehaladtával változó jelenségek közül
kettõt a gyökér transparentia és az atrophia
mértékét használja. Elõször Lamendin és mun-
katársai készítettek egyenletet a két „fogmu-
tató” felhasználásával. A paradontosis (P) és a
gyökér transzparencia (T) hosszát mérték meg
ép egy gyökerû fogak labiális felszínén.
A=(0,18 · P) + (0,42 · T) + 25,53,
26-2. ábra Gyökér transzparencia standard 40W-os
izzóval átvilágítva
§
ahol A= életkor,
parodontosismagasság ´ 100
P= ,
gyökérhossz
transzparenciamagasság ´ 100
T= .
gyökérhossz
A tényleges életkor férfiak esetében a képlet
alapján 10,1 ±1,1 év, nõk esetében 9,4±1,4 életév
(26-2. ábra).
Késõbb Prince és Ubelacer olyan képletet
alkottak, amely figyelembe veszi a különbözõ
népcsoportokba való tartozást és a nembeli kü-
lönbségeket is.
Az aggkorban gyakran alig található fog
az állcsontokban, így kizárólag a fogazat alap-
ján történõ életkorbecslés gyakorlatilag lehe-
tetlen.
Korábban voltak törekvések arra, hogy a
mandibula bázisa és ramusa által létrehozott,
ún. gonion-szög értékébõl próbáltak követ-
keztetni az életkorra. Ez a módszer arra a ta-
pasztalati tényre alapult, hogy az életkor elõre
haladtával ez az érték egyre kevesebb lesz. Míg
újszülöttnél a szög értéke 170°, a felnõtteknél
140°, míg az idõseknél, 70 életév tájékán már
csak 130°. Mivel ezen változás létrejöttére szá-
mos „magyarázat” született, illetve a nagy
számban végzett mérések statisztikai kiértéke-
lését követõen megbízható összefüggést nem
sikerült találni, így napjainkban ezt a módszert
az életkor meghatározásában mellõzik.
EGYEDI SAJÁTOSSÁGOK ALAPJÁN
TÖRTÉNÕ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS
Személyazonosítás szempontjából az egyén
felfogható végtelen számú tulajdonság, adat
összegének. Kellõ számú adat összegyûjtése
során egyre több személy zárható ki, másfelõl
pedig a feltételezett személy azonossága egyre
bizonyosabbá válik. A fogak, mint az emberi
szervezet legellenállóbb szövete életünk során
számos, csak az adott személyre jellemzõ saját-
ságokkal rendelkeznek, illetve változáson
mennek át. A fogazat egyedi sajátosságainak a
§ 26. IGAZSÁGÜGYI FOGORVOSTAN / 475

vizsgálata és azonosítási hasznosítása vizuális

értékeléssel történik. A szabad szemmel köz-
vetlenül nem látható sajátosságok jelentõs ré-
sze is viszonylag alacsony költségû, technikák-
kal felszínre hozhatók (például röntgen). Rit-
kábban használatosak drága módszerek (pél-
dául öntõfém meghatározására fémanalízis).

Személyazonosításban jelentõséggel a
bíró fogászati ismertetõjegyek

à Veleszületett vagy szerzett ismertetõ je-

gyek
– a fogak helyzeti eltérései: torzió, torló-
dás, ectopiás pozíció, diasthema stb.
– a fogak számbeli eltérései: számfeletti
fog,
– állcsontok helyzeti eltérései: distalhara-
pás, buldogharapás, keresztharapás stb.
– az egyes fogak vagy fogcsoportok hiá-
nya: aplasia, agenesia.
à A fog keményszöveteinek szerkezeti el-
térései:
– zománchypoplasia, dentinhypoplasia
– amelogenesis imperfecta stb.,
– fogívszûkület, fogtorlódás.
à Habituális sajátságok:
– fogcsikorgatás (bruxizmus),
– exscesszív abrázió,
– „pipaszopóka lyuk”.
à Foglalkozi „ártalom”-ként megjelenõ el-
térések:
– eróziók: vegyipari munkásoknál, kõfej-
tõknél,
– egyes fogakra lokalizált elváltozások:
üvegfúvók, szabók, cipészek, klarinéto-
sok stb.
à Fogorvosi tevékenység során keletke-
zett ismertetõ jegyek:
– fogeltávolítás,
– fogtömés, betétek (inlay), koronák,
– fogpótlások, hidak, fogsorok,
– gyökértömések,
– fogászati implantátumok (mûgyökér),
– állcsontsebészetben alkalmazott fém
idegentestek: lemezek, csavarok, drót-
ligatúra (26-3. ábra),
b
26-3. ábra Osteosynthesis minilemezekkel (a),
osteosynthesis drótligaturával (b)
– csonthegek,
– csontdefectusok.
à A fogakat érintõ patológiás elváltozá-
sok
– caries,
– periapicalis elváltozások,
– a fogak és állcsontok törései,
– a rágószervet érintõ daganatok.
Ismeretlen holttest (N.N.) vizsgálata so-
rán a felsorolt ismertetõjegyekre figyelemmel
kerül sor a post mortem fogstátus írásos rögzí-
tésére. Célszerû fotódokumentációt készíteni
nyitott és zárt fogsorról, a jobb és bal támasz-
tózónáról, továbbá a rágófelszínekrõl. A fog-
ívekrõl lenyomat, majd minta készíthetõ,
szükség esetén post mortem röntgenfelvétel is.
A macerálási eljárást követõen a fogak fino-
mabb ismertetõjegyei szemrevételezhetõk, me-
lyeket a sectio alkalmával – elõrehaladott bom-
lás vagy eltávolíthatatlan szennyezõdés, ko-
rom miatt – nem volt mód vizsgálni. A post
mortem fogstátus rögzítésénél figyelemmel
kell lennünk arra, hogy a halált esetlegesen
476 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
26-4. ábra Robbanás az alsó állcsont megsemmisü-
lésével
okozó vagy a halál beállta után fellépõ fizikai,
kémiai hatások, melyek a holttestet teljes felis-
merhetetlenségig roncsolhatják a rágószerven,
a fogakon is elváltozásokat – esetleg részleges
megsemmisülést – okozhatnak.
A fejet érõ durva erõmûvi behatások nem
csak az arckoponyát, hanem a fogazatot és a
fogmûveket, fogpótlásokat is a felismerhetet-
lenségig roncsolhatják. Az arc és koponya-
csontok darabos „rom” törésekor, a boncolás
alkalmával vagy a maceratiót követõen töre-
kednünk kell a lehetõség szerinti rekonstrukci-
óra (26-4. ábra).
A holttestet ért magas hõmérsékleti be-
hatás következtében a kültakaró, a lágyrészek
olyan mértékben pusztulhatnak –szenesedhet-
nek- el, hogy gyakorlatilag csak a fogazati sa-
játosságok alapján van remény a személyazo-
nosság megállapítására.
Az égett holttest vizsgálata elõtt mindig
tudakozódjunk a tûz okáról és körülményeirõl.
Leginkább a fa, szén, olaj, benzin, gáz szerepel
a tûz okaként, de száraz hõ, gõzök és forró fo-
lyadékok is képesek a felismerhetetlenségig el-
§
szenesíteni a holttestet. A holttest közelében
zajló tûz is különbözõ mértékben képes a holt-
testet károsítani (pl. az ágyban történõ do-
hányzás közbeni elalváskor, ittas állapot, kará-
csonyfatûz, tûzijáték, pirotechnikai eszköz
okozta tûz; épülettüzek, pl. hotel, színház,
alagút; közlekedési eszköz tüzek, pl. gépjármû,
sífelvonó, repülõgép, hajó; illetve gyárakban
bekövetkezõ robbanások).
A fent említett körülmények között azon-
ban a holttest általában nem szenesedik el telje-
sen. Ezek a tûzesetek leginkább csak a külta-
karót semmisítheti meg.
Egy felnõtt emberi holttest teljes elégetésé-
hez, pl. egy olajjal vagy gázzal fûtött kremató-
riumi kemencében, mintegy egy óra idõtartam
és körülbelül 1000 °C hõmérséklet szükséges.
Természetesen a hamvasztást követõen vissza-
maradt mintegy egy kilogrammnyi csontma-
radvány között gyakran található elhamvadt
fogrészlet vagy fogtechnikai anyag.
Számos esetben, a jelentõs mértékben elsze-
nesedett holttesteknél is meglepõen jó állapot-
ban megmarad a fogazat, ami részben az arc
lágyrészeinek, ajkak, valamint a halált követõ-
en a szájból elõdomboró nyelvnek köszönhetõ.
A kültakaró elégésével lehetetlenné válik az
arc lágyrészkarakterének megítélése. Meg-
semmisül az ujjbegyek bõrlécrajzolata. A dak-
tiloszkópia helyett a dentoszkópia (fogstá-
tusz) nyújthat segítséget a személyazonosság
megállapításánál.
Az igazságügyi fogorvostannal fogalakozó
szakértõk számos kísérletet végeztek a termé-
szetes fogazaton különbözõ hõmérsékleten és
behatási idõtartamban annak megállapítása
céljából, hogy a fogakon a hõ hatására bekö-
vetkezõ elváltozásokból lehet-e következtetni
az égés körülményeire. Hasonló módon az
amalgámmal tömött fogakat is megvizsgálták.
Itt az amalgámtömésen bekövetkezõ, alaki és
szerkezeti változásokból következtethettek az
égés hõmérsékletére és a behatási idõre. Ter-
mészetesen manapság az amalgámtömések al-
kalmazása, a mérgezõ higany miatt, jelentõsen
csökken, így ezek a módszerek egyre inkább a
háttérbe szorulnak. Nemcsak a fogak és fogtö-
§ 26. IGAZSÁGÜGYI FOGORVOSTAN
mések változását vizsgálták, hanem a külön-
bözõ egyéb, a fogtechnikában használatos
anyagét, mint például a fogsorok alapanyagául
szolgáló akrilátokét, a különbözõ fogászati
fémötvözetekét, a fogmûvek leplezõanyaga-
ként alkalmazott kerámiákét.
Kémiai anyagokat, elsõsorban tömény sa-
vakat és lúgokat gyakran alkalmaznak az em-
beri test megsemmisítésre, illetve a nyomok el-
tüntetésére. Az elkövetõk gyakran vegyészek,
vegyipari munkások, gyógyszerészek, és legin-
kább a kereskedelmi forgalomban beszerezhe-
tõ vegyszereket alkalmazzák.
Az emberi test mintegy 40%-a szilárd alko-
tóelem (35% szerves, 5% szervetlen alkotóele-
mekbõl áll), a maradék 60% víz. A savak és lú-
gok a szerves vegyületeket maradéktalanul fel-
oldják, így az emberi testet, az esetleges ide-
gentestek kivételével, mint pacemaker, mes-
terséges ízület, csavar, fogmûvek, teljes mér-
tékben képesek elemészteni. Hasonló módon,
a hõhatásoknál említettekhez, a különféle tö-
mény savakkal és lúgokkal is elvégeztek vizs-
gálatokat, azoknak a fogszövetre és fogtech-
nikai anyagokra gyakorolt hatásáról.
Huzamosabb ideig elföldelt halott foga-
zatán általában nem tapasztalható számottevõ
elváltozás, lévén a fogzománc szervezetünk
legkeményebb, legellenállóbb szövete. Fõleg az
egygyökerû fogak az idõ folyamán a pusztuló
állcsont fogmedrébõl kieshetnek, és a kihanto-
láskor elkallódhatnak.
A savas vegyhatású földsírban nyugvó te-
tem fogzománca elveszti természetes fényét, a
dentin törékennyé, morzsalékossá válik.
Hosszabb ideig vízben nyugvó tetem fo-
gazatán is megfigyelhetõek elváltozások. Elsõ-
sorban a rothadás következtében a fog tartó-
szerkezete károsodik, a fog meglazul, az egy
gyökerû fogak könnyen kiesnek. Fõleg vízbe-
fultaknál figyelhetõek meg rózsaszínûen elszí-
nezõdött fogak, „pink teeth”. Ezen jelenség
feltételezett magyarázata az lehet, hogy a fejjel
lefelé elmerült testben a fogbél ereibõl kilépõ
erythrocyták a dentincsatornácskákba kerül-
nek, és a hullafoltokhoz hasonlóan ez okozza a
fogak elszínezõdését.
/ 477
Amennyiben nem kerül az eljáró hatóságok
látókörébe olyan személy, amellyel kapcsolat-
ban a személyazonosság szóba kerülhetne, az
igazságügyi fogorvostani személyazonosítás
folyamata a lehetõ legrészletesebb és legtöbb
ismertetõjegy szolgáltatásával befejezõdik
(vagy felfüggesztõdik).
Más esetben akár viszonylag rövid idõn be-
lül, de akár évek múltával „prae mortem” fog-
státus elõkerülésével folytatódik a vizsgálat,
ezért ismernünk kell az élõben „prae mortem”
elkészített fogászati dokumentáció leggyako-
ribb módozatait. Az alábbi lehetõségekkel szá-
molhatunk.
Az élõben, „prae mortem” elkészített
fogászati dokumentáció
1. Írásos, fogászati kezelõkartonon vagy az
utóbbi idõben egyre jobban elterjedt digitá-
lis adathordozón (személyi számítógép,
CD) tárolt információ.
2. Fogászati röntgendokumentáció.
3. Fotódokumentáció.
4. Lenyomatok, tanulmányi vagy fogtechni-
kai minták, modellek.
5. A fogorvos vagy a hozzátartozók emlék-
képei.
A KEZELÕ FOGORVOS ÁLTAL FELVETT
ÍRÁSOS FOGÁSZATI DOKUMENTÁCIÓ
A mindennapos fogorvosi gyakorlatban al-
kalmazott páciens nyilvántartásnak és az el-
végzett beavatkozások dokumentálásnak két
elterjedt formája létezik: a hagyományos fogá-
szati kezelési karton vagy napló, illetve az
utóbbi idõben egyre nagyobb teret hódító digi-
tális adathordozókon történõ dokumentálás
(személyi számítógép, CD, DVD) Úgy a ha-
gyományos, mint a számítógépes nyilvántartás
általában két fõ részbõl áll.
Egyrészt a kezelt személyrõl a fogorvosnál
történt elsõ megjelenésekor felvett fogstátusá-
ból, ahol rajzos formában a teljes fogazat (a 32
maradó, valamint a 20 tejfog) koronai részének
478 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
öt felszínét ábrázolják. Ezen a sémás diagram-
mon általában egységes jelekkel rögzítik a hi-
ányzó vagy elõ nem tört fogakat, a meglévõ
fogak koronai és fognyaki részének szuvaso-
dását, a fogtömések elhelyezkedését, anyagát:
amalgám, kompozit, kerámia vagy fémbetét
(inlay), a koronák, típusát anyagát, a hídpótlá-
soknál a pillérfogakat a hídtagokat, a pótlás
anyagát, leplezését, a részleges kivehetõ fog-
pótlások típusát, anyagát, az elhorgonyzás tí-
pusát, a teljes lemezes fogpótlások típusát,
anyagát.
Az esetleges szájüregi nyálkahártya elvál-
tozások lokalizációját.
A fogsorzáródással kapcsolatos eltéréseket
pl. Angle szerinti osztályozás, bulldog-hara-
pás, kersztharapás stb. A szájvizsgálatkor el-
végzett onkológiai szûrés eredményét.
Másrészt az elvégzett beavatkozásokat,
kezeléseket, az elkészített röntgenfelvételeket,
az elkészített és átadott fogmûveket. Újabban
dokumentálásra kerül a kezelési terv is.
Megjegyzendõ, hogy a világon mintegy 40
külömbözõ fogazati státust jelölõ és szimbó-
lumrendszer létezik. Hazánkban általában
Zsigmondy által 1861-ben javasolt rendszere, il-
letve az FDI (Fédération Dentaire Inter-
nationale) 1972-ben elfogadott úgynevezett
„Two-digit System”-je terjedt el.
Sajnálatos módon a fogorvosi dokumentá-
ció gyakran pontatlan, elégtelen vagy téves. Ez
leginkább abból adódik, hogy a kezelõ fogor-
vos a páciens elsõ jelentkezésekor nem veszi fel
a fogstátust, a korábbi kezelések során beköve-
tezett változások: gyökérkezelés, töméscsere,
berögzített fogmû stb. nem kerülnek bejelölés-
re, csak a saját maga által elvégzett kezeléseket
dokumentálja.
FOGÁSZATI
RÖNTGENDOKUMENTÁCIÓ
A fogorvosi röntgenfelvételek értékes se-
gítséget nyújthatnak a személyazonosság
megállapításában. Részint kiegészítheti a hiá-
nyos vagy téves írásos dokumentációt.
§
à Számos, a vizsgáló szeme elõl rejtett terüle-
tet tesz láthatóvá: gyökércsap, gyökértömés,
betört endodonciai mûszerdarab: gyökércsa-
torna feltárására, tömésére szolgáló mûsze-
rek vagy betört szájsebészeti fúró vagy
csontfûrészdarabok, letört foggyökéremelõ
darabok.
à Felvilágosítást adnak a foggyökerek anató-
miai sajátságairól: gyökérgörbület, gyökerek
száma.
à A gyökércsúcsok körüli patológiás elválto-
zásokról: periapicalis granuloma, cysta, a
periapicalis térbe jutott gyökértömõ anyag
(hiperobturáció).
à Betört foggyökér (radix relicta).
à Elõtörésében megrekedt vagy megakadt fog
(impactio, retentio).
à Maradófog csírahiánya (aplasia), számfelet-
ti elõ nem tört fog.
à A röntgenfelvételeken jól megítélhetõ a fog-
ágy (parodontium) állapota is, különös te-
kintettel a foggyökerek körül elhelyezkedõ,
az adott személyre típusos csonttasakokra.
à Számos esetben egyértelmûen ábrázolódnak
olyan, akár évtizedekkel korábban behelye-
zett fém idegentestek, amelyek minden két-
séget kizáróan csak az adott személyre jel-
lemzõek: fogászati implantátumok, oszteo-
szintézis lemezek, csavarok, drótligatúrák.
A fogászati röntgendokumentáció készül-
het hagyományos fotótechnikai eljárással, il-
letve korszerû digitális módszerrel.
A hagyományos röntgenfilmre készített és
fotokémiai módszerrel kidolgozott, „elõhí-
vott”, röntgenfelvételek esetén általában há-
rom alaptípust különböztetünk meg. Úgymint
fogröntgen, OP – panoráma röntgen-, illetve
úgynevezett ráharapásos röntgenfelvétel.
A fogröntgen-felvételt egy 3x4 cm-es film-
re készítik, mely segítségével egy-egy fogról
vagy fogcsoportról lehet torzításmentes felvé-
telt készíteni.
Az OP (ortopantomogram) panoráma
röntgenfelvétel elkészítésekor gyakorlatilag az
egész rágószervrõl egy rétegfelvételt készí-
tünk.
§ 26. IGAZSÁGÜGYI FOGORVOSTAN
Az elektronikus úton, digitálisan röntgen-
felvételt két módon lehet készíteni. Egyrészt a
már meglévõ, hagyományos módszerrel ké-
szült röntgenfelvételeket reprodukálják vagy
világítják le, ilyen módon digitalizálva azokat,
illetve már eleve digitális érzékelõvel készítik a
felvételt és számítógépen jelenítik meg és tá-
rolják azt. A digitális módszerrel készült rönt-
gendokumentáció diagnosztikus értékét te-
kintve megegyezik a hagyományos röntgen-
felvételekkel. Az információ személyi számí-
tógépen, illetve digitális adattárolón: mágnes-
lemezen, CD-n, DVD-n, pendrive-on archi-
válható. Megtekintéséhez azonban személyi
számítógép szükséges, illetve papírra vagy fó-
liára, filmre kinyomtatható, azonban ez a mû-
velet speciális berendezést igényel.
Itt jegyzendõ meg, hogy a klasszikus fogá-
szati röntgendokumentáción túl egyéb, nem
közvetlen fogászati vonatkozás miatt is ké-
szülhet röntgenfelvétel egy adott személy ko-
ponyájáról, ahol a fogazat is ábrázolódik (pl.
koponyatrauma esetén, fül-orr-gégészetben
orrmelléküreg-folyamatok diagnosztizálása
során stb.) Természetesen az említetteken túl-
menõen hasonló, a személyazonosságot a fo-
gazati státus alapján azonosító segédletként al-
kalmazható a koponya-CT is.
FOTÓDOKUMENTÁCIÓ
A mindennapos fogorvosi gyakorlat során,
fõleg a digitális módszerrel történõ fényképe-
zés elterjedése elõtti idõszakban, csak elvétve
készítettek fotódokumentációt a páciensek
fogazatáról. Leginkább fogszabályozó kezelé-
sek, sérülések dokumentálása céljából készítet-
tek fényképfelvételeket. Ezek hagyományos
film, papírkép vagy direkt papírkép, úgyneve-
zett „polaroid” módszerre készültek. Napja-
inkban azonban egyre inkább elterjedõben van
az a gyakorlat, hogy az általános fogászati ke-
zelésre jelentkezõ betegek fogazatáról, vala-
mint a kezelés menetérõl is készítenek digitális
fényképeket. Ez részint a technika biztosította
egyszerû számítógépes képrögzítési módszer-
/ 479
nek köszönhetõ, másrészt a napjainkban egyre
nagyobb mértékben elszaporodó, a fogorvosi
tevékenységgel összefüggõ kártérítési perekkel
kapcsolatos, hiszen a vitás esetekben a korrekt
dokumentáció bizonyító értékû.
A FOGAZATRÓL KÉSZÜLT
LENYOMATOK, MINTÁK
A fogorvos által készített fogazati lenyo-
matok és az azok alapján készült gipszminták,
modellek az adott egyén fogstátusának leg-
pontosabb másolatai. A fogorvosi gyakorlat-
ban az alábbi célokkal készül lenyomat:
à Tanulmányi lenyomat
– az adott rágószerv szanálásához szük-
séges kezelési terv elkészítéséhez
– fogszabályozó kezelés megtervezésé-
hez, a kezelési folyamat ellenõrzése cél-
jából
à Precíziós lenyomat
– a fogtechnikai laboratórium számára,
az elkészítendõ betét, korona, híd, le-
mezes fogpótlás céljából.
Ezeket a mintákat hosszabb-rövidebb ideig
tárolják a fogorvosok, illetve átadják pácien-
süknek megõrzés céljából. Tapasztalati tény,
hogy ezek a modellek elõbb utóbb elkallódnak,
így a fogászati státus összehasonlításához nem
minden esetben állnak rendelkezésre (26-5. áb-
ra).
26-5. ábra Macerált állcsont és élõben készült
gipszminta
480 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
FOGORVOS, HOZZÁTARTOZÓK szereplõi holttestének azonosításában az élet-
EMLÉKKÉPEI ben maradt kezelõ fogorvos emlékképei, s az
emlékezetbõl rajzolt fogstátus jelentõs szerepet
Az igazságügyi fogorvostani irodalomból játszott. A napi gyakorlatban is számítani le-
ismert, hogy a II. Világháború egyes ismert het, különösen frontfogakat érintõ szembetû-
nõ jelenségek emlékezetben való rögzülésére.
Hozzátartozó, munkatárs, szomszéd emlé-
kezhet valamely metszõfog jelentõs elszínezõ-
désére, letört állapotára, leplezetlen fémkorona
(arany) meglétére stb. (26-6., 26-7., 26-8. ábra).

SÉRÜLÉSEK

Az igazságügyi fogorvostan tárgykörébe egy-

26-6. ábra Nemzetközi viziútból (Duna) kifogott is-
meretlen tetem
26-7. ábra Interpol komputeres fantomképe és a
feltételezett személy arcképe, a 11-es fog elszínezõ-
désével
részt azon sérülések tartoznak, melyek a rágó-
szervet érik, másrészt azok melyek rágószerv
„mûködése” nyomán keletkeznek.
Az arc ezen részét érõ mechanikai hatások
leggyakrabban bántalmazással – ököllel, vagy
eszközzel leadott ütések – függenek össze (ez
kétéves intézeti anyagunkban az összes arctáji
sérülés 59%-át tette ki).
Közlekedési balesetek során a fejnek a
jármû valamely részéhez – vagy abból kiesve
valamely felülethez (tompa, éles) – való csapó-
dás szintén gyakori keletkezési mód. Az
erõmûvi behatások a banális horzsolástól az aj-
kat, orcát teljes vastagságban érintõ roncsoló-
dáson keresztül a fogakat, a fogak tartószer-
kezetét, a felsõ és alsó állcsontot érinthetik
akár azok darabos törését is okozva.
A fogorvosi és szájsebészeti beavatkozá-
sok alkalmával használt eszközök, kémiai
anyagok ugyancsak sérülés veszélyét rejtik ma-
gukba, különösen a szakmai szabályok nem ki-
elégítõ betartása, vagy nem kellõ jártasság, de
akár a beteg vagy az orvos esetleges rosszulléte
esetén.

Bármely keletkezési mechanizmust követõen

fennáll jogi következmény lehetõsége (bünte-
tõjogi, polgárjogi, munkajogi stb.) ezért a sérü-
26-8. ábra Fogorvosi kezelõkarton 11-es fog bal- lések pontos dokumentálása, pontos termino-
eset utáni gyökérkezelése lógia alkalmazása elengedhetetlen.
§ 26. IGAZSÁGÜGYI FOGORVOSTAN
A FOGAK SÉRÜLÉSEI
A fogat ért erõmûvi behatások fõleg a
front területen okoznak jelentõs elváltozást,
ami leginkább a fog törésében, illetve a fog tar-
tószerkezetének sérülése következtében létre-
jövõ különbözõ mértékû foglazulásban, esetleg
a fogmedernyúlvány törésében nyilvánul meg.
A fogtörés lokalizálódhat a fog koronájá-
ra, illetve a fog gyökerére (fractura coronae
sine radicis dentis).
A fog koronai része különbözõ irányokban
törhet, a törésvonal lefutása lehet horizontális,
ferde vagy hosszanti. A teljes fogkorona letör-
het a fognyak magasságában is. A fog koronai
részének sérülése, törése szempontjából a leg-
fontosabb, hogy a pulpakamra exponálódik-e,
hiszen ennek bekövetkeztekor a fog vitalitásá-
nak megtartása kérdésessé válhat.
A foggyökér törése a törésvonal lefutási
iránya szerint lehet haránt, hosszanti vagy fer-
de. A haránt gyökértörés bekövetkezhet a csú-
csi, a középsõ, illetve a nyaki harmadban.
A fog tartószerkezetének sérülései. Ál-
talában a fogat ért trauma következtében egyi-
dejûleg a fog tartószerkezete is sérülhet. Ilyen-
kor az elszenvedett trauma mértékétõl függõ-
en diszlokáció nélküli luxatióról (contusio,
concussio), illetve a fog elmozdulásával járó
fogficamról beszélhetünk.
Diszlokációval járó luxatio alkalmával a
fog elmozdulhat vestibularis vagy palatinlis
(lingualis) irányba. Ezt a jelenséget laterotru-
siónak nevezzük, ilyenkor általában a sérülés a
fogmedernyúlvány törésével társul.
Amennyiben a fog hossztengelyével meg-
egyezõen az alveolusba mozdul, beszélünk
intrusióról vagy centrális luxatióról. Ha a fog
az ellentétes irányba, az alveolusból kifelé moz-
dul, akkor a jelenséget extrusiónak nevezzük.
Amennyiben a fog a fogmedret teljes mérték-
ben elhagyja, akkor beszélünk avulsióról vagy
totalluxatióról.
Luxatio estén az elvégzett röntgenvizsgála-
tok csak az esetek kis százalékában mutatja ki
a fogmedernyúlvány töréses sérülését, melynek
a hazai büntetõjogban nagy jelentõsége van, hi-
/ 481
szen ez esetben 8 napon túl gyógyuló sérülés
keletkezett, azaz „hivatalból üldözendõ” súlyos
testi sértésrõl van szó. A csontsérülés nélküli
luxatiók – ha azok 3 fog elvesztését nem ha-
ladják meg – magánvádas eljárás keretében,
csak a sértett feljelentése esetén vonnak maguk
után büntetõ eljárást.
A fogak és azok tartószerkezete sérülhet
fogorvosi kezelések alkalmával is. Leginkább
fogeltávolítás során, az eltávolításra szánt fog
koronájának törésekor lecsúszó fogó az anta-
gonista fog koronájához vagy az ott lévõ fog-
mûhöz ütõdve annak törését, sérülését okozza.
Emelõvel végzett fogeltávolítás alkalmával sé-
rülhet, luxálódhat a szomszédos fog is.
LÁGYRÉSZ-SÉRÜLÉSEK
A vegyi anyagok okozta szájüregi nyál-
kahártya-sérülések létrejöhetnek különféle
vegyszerek okozta marás hatására, véletlenül
vagy öngyilkossági szándékkal megivott sav,
lúg miatt. A fogorvoslásban alkalmazott edzõ-
szerek: triklórecetsav, ezüst-nitrát-oldat szin-
tén okozhatnak masszív nyálkahártya-sérülé-
seket, az ajkakon, az arc bõrén pedig torzító
keloid keletkezhet a vegyszer véletlen lecsöp-
penése következtében.
A szájüreg lágyrészei gyakran sérülhetnek a
fogászati kezelések alkalmával használt forgó
eszközöktõl: fúróktól, szeparáló korongok-
tól. Gyakran elõfordul, hogy a turbinával vég-
zett fogelõkészítés alkalmával az eszköz az or-
cai nyálkahártyába, a nyelvbe vagy a szájfenék
képleteibe szalad. Az ilyen esetekben a banális
hámsérüléseken túl nagyobb véredény vagy
ideg is sérülhet.
A szájüregi nyálkahártya és lágyrészek ter-
mikus hatásra bekövetkezõ sérülései ritkák.
Leginkább az elérzéstelenített nyálkahártyán
keletkezhetnek, amikor a páciens például nem
érzi, hogy a viasz harapási sánc vagy az egyéni
kanál funkciós széleinek kiegészítésére alkal-
mazott Kerr-massza túlságosan meleg, a gyö-
kértömés befejezése után, a túlérõ guttapercha
levágására szolgáló felhevített kézimûszer vé-
letlenül az ajkakhoz ér, esetleg az elektrokau-
482 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
tert érintik valamilyen nem kívánatos terület-
hez.
Sajátos sérülések keletkezhetnek gyökér-
kezelés során, amikor a gyökércsatorna átöblí-
tésére használt oldat a gyökércsatornán ke-
resztül a periapicalis térségbe, illetve a környe-
zõ lágyrészek közé kerül. A hidrogén-peroxid
a környezõ szövetnedvekkel és erythrocyták-
kal reakcióba lépve az érintett területen lágyré-
szeket „felfújva” emphysemát okozhat. A
hipoklorid-oldat a környezõ lágyrészek közé
kerülve kolliválhatja a véredényeket, aminek
következtében elhúzódó szövetközti bevérzés
keletkezhet.
Ha közvetlen közelrõl puszterrel a túltágí-
tott gyökércsatornába fújunk, elõfordulhat,
hogy a subperiostealisan lévõ gyökércsúcson
keresztül a levegõ a környezõ lágyrészek közé,
akár a peripalpebralis térségbe juthat, jelentõs
mértékû emphysemát okozva.
Az utóbbi idõszakban egyre jobban elterjedt
mûgyökér beültetés (enossealis implantáció) al-
kalmával az alábbi komplikációkkal számolha-
tunk:
Ha az alsó állcsont lateralis, támasztó zóná-
jában az állcsontgerinc olyan mértékben sor-
vadt, hogy a canalis mandibulae nagyon közel
kerül a felszínhez, a n. alveolaris inferior a fog-
orvosi beavatkozások során könnyen sérülhet.
Az ilyen jellegû sérülések következménye idõ-
leges vagy végleges alsó ajak, illetve szájzug
zsibbadás lehet.
A felsõ frontterületen végzett implantáció-
kor a túlságosan mélyre helyezett implantátum
az orrüreg alját perforálhatja.
CSONTSÉRÜLÉSEK
Az állcsontok, mint az arckoponya részei
gyakran sérülnek, törnek erõmûvi behatás,
ütés vagy baleset (legtöbbször közlekedési) al-
kalmával elszenvedett trauma során. Ilyen ese-
tekben általában a fogak és a környezõ lágyré-
szek is sérülnek.
Töréses állcsontsérülések egy részében
következtethetünk a kiváltó mechanizmusra.
§
Ököllel leadott ütés esetén gyakorta kétrend-
beli indirekt törés alakul ki, az állcsontot ért erõ
támadáspontjához viszonylag közelebb, azo-
nos oldalon a kis õrlõk közelében, az ellenolda-
lon a mandibulafejecs alatti területen. Nemrit-
kán a sérült az alsó állcsont törés elszenvedése
után csak több nappal, akár hetekkel késõbb je-
lentkezik orvosi ellátásra. Familiáris konfliktu-
sokkal összefüggõ bántalmazások, vagy ismé-
telt bántalmazásoktól való félelem áll az ilyen
esetek hátterében. Számolnunk kell azzal,
hogy a sérült a valóságtól eltérõ keletkezési
móddal (pl. elesés, kerékpárbaleset) fogja a sé-
rülését magyarázni, esetleg a ténylegestõl elté-
rõ idõpont megjelölésével.
A felsõ állcsont töréses sérülései leggyak-
rabban közlekedési baleset alkalmával jönnek
létre, akár izoláltan, akár a test más területét
ért súlyos sérülésekkel együtt.
Az állcsont törése bekövetkezhet fogorvosi
tevékenység során is, leggyakrabban fogeltá-
volításkor. A felsõ bölcsességfog extrakciója-
kor, különösen distalis irányba történõ „emelõ-
zés” alkalmával a felsõ állcsont tuberalis része
berepedhet vagy letörhet, amihez jelentõs lágy-
részruptura, illetve antrooralis kommunikáció
társulhat. Az alsó állcsont angularis része im-
paktált bölcsességfog eltávolításakor repedhet
vagy törhet, általában erõszakolt emelõzés
kapcsán.
HARAPÁSI NYOMOK
A harapási nyomok kérdését a könyv kri-
minalisztikai fejezete már tárgyalta. Itt a fog-
orvos szakértõ számára elengedhetetlen isme-
reteket és teendõket veszünk számba.
A harapási nyom származhat embertõl, ál-
lattól, keletkezhet emberi testen élõben vagy a
halált követõen. Fellelhetõ különbözõ tárgya-
kon, élelmiszeren (alma, sajt stb.) ruházaton.
A harapás az embereknél (a táplálkozástól
eltekintve) bizonyos helyzetekben mutatott vi-
selkedésforma sajátos megnyilvánulása, olyan
reakció, amit az ember, szemben az állatokkal,
civilizálódása kapcsán már régen elhagyott.
§ 26. IGAZSÁGÜGYI FOGORVOSTAN
26-9. ábra Gyermek által kisded lábszárán ejtett
harapási nyom
Ember okozta harapásnak számos oka
lehet, bizonyos kényszerhelyzetek, például tá-
madás, védekezés. Elõfordul aszociális viselke-
dési formát mutató vagy gyengeelméjû szemé-
lyeknél, egyes elmebetegségekben. Gyakorta
elõfordul nemi bûncselekményekkel összefüg-
gésben, kéjgyilkosságok alkalmával, nem rit-
kán gyermekbántalmazáskor (26-9. ábra).
Harapási nyom keletkezhet élõ ember tes-
tén vagy halált követõen is.
Az állatok által élõ emberen okozott ha-
rapás általában kutyától, macskától, lótól, ser-
téstõl, rágcsálóktól származik. A holtteste-
ken keletkezett harapási nyomokat legin-
kább a holttest környezetében élõ háziállatok:
kutya, macska, rágcsálók: patkány, erdei álla-
tok: róka stb. okozzák.
A harapás látható jelét harapási nyom-
nak, harapási jegynek, harapási gyûrûnek
nevezzük. A harapást okozó fogazat, mint a
harapás eszközének vizsgálata, valamint a ha-
rapási nyom kiértékelése az igazságügyi fogor-
vostan tárgykörébe tartozik.
Teendõk a helyszínen:
1. A harapási nyom felismerése.
2. Fotódokumentáció. Amennyiben lehetsé-
ges, készítsünk makrofotót (1:1 arányú).
Mindenképpen helyezzünk a harapási
nyom mellé milliméter skálát. Ne csak szí-
nes, hanem fekete-fehér fényképet is ké-
szítsünk, különösen akkor, ha a nyom már
/ 483
régebbi és a környezettel összemosódóban
van. A tapasztalat szerint a friss harapási
nyom az elsõ 24 órában felerõsödhet, kon-
túrosabbá, részletgazdagabbá válhat, azért
az észlelés után 6 órával célszerû ismételt
fotódokumentáció készítése.
3. Nyálnyomok biztosítása (lásd kriminalisz-
tika).
4. A harapási nyom lemintázása, rögzítése.
5. A harapási nyom kimetszése, konzerválása
(tetem esetén).
A harapási nyom kialakulását befolyá-
soló tényezõk
à A tettes fogazatának állapota (megtartott
fogazat, részleges fogsor, teljes kivehetõ
mûfogsor, teljes fogatlanság),
à a megharapott testrész: arc, kar, mell, alsó
végtag, nemi szervek,
à a harapás módja
à a harapás bekövetkezte és a harapás tényé-
nek felismerése közt eltelt idõ, holttest ese-
tén a halál és az áldozat fellelése között eltelt
idõ.
Teendõk a feltételezett tettessel össze-
függésben
1. Fotódokumentáció:
– Az arcról: szembõl és kétoldali profil
fénykép (gnatho-fiziognómia).
– A fogazatról: nyitott és zárt fogsorral
szembõl.
– A rágófelszínrõl, az alsó és felsõ fogsor-
ról, valamint az oldalsó „támasztó” zó-
náról (tükör, szájterpesz alkalmazásá-
val).
2. Lenyomatkészítés a fogazatról. Az alsó és
felsõ fogsorról precíziós lenyomat készítése
szükséges, lehetõleg kétfázisú szilikonle-
nyomat anyaggal, ezt követõen viasz hara-
pást készítünk. Az elkészített gipszmintá-
kat lehetõleg egyéni értékû artikulátorba a
visszaharapás segítségével beartikuláljuk.
Az így rögzített információ összehasonlító
értékelést nyújt, lehetõséget a harapást
484 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
(esetleg más erõszakos cselekményt is) el-
követõ személy azonosítására.
ÖSSZ-SZERVEZETI
EGÉSZSÉGKÁROSODÁS (ÖEK)
(MUNKA- ÉS KERESÕKÉPTELENSÉG)
FOGORVOSI VONATKOZÁSAI
A rágás, mint a táplálkozás elsõ fázisa, az
egész szervezet mûködésére kihatással van, kö-
vetkezésképpen az ember munkavégzõ képes-
ségét is befolyásolja. A bonyolult rágási folya-
mat több anatómiai egység összehangolt za-
vartalan mûködése. Bármely részegységben
keletkezett károsodás (sérülés, betegség) akár
olyan mértékû is lehet, mely idõlegesen vagy
véglegesen megakadályozza az egyént munká-
ja végzésében.
Fogászati megbetegedésekkel kapcsolatos
keresõképtelenség megállapítása is mindig
individuális. A konzerváló fogászati ellátást
igénylõ betegségek általában nem okoznak ke-
resõképtelenséget (pl. caries, pulpitis). Szájüre-
get érintõ súlyos gyulladásos betegségek esetén
a tünetek fennálltáig keresõképtelen az egyén.
Fogpótlástani beavatkozások mértékétõl és
módjától függõen állapítható meg, hogy a be-
teg képes-e gyakorolni keresõ foglakozását.
Befolyással van erre a személy foglalkozása is
(pl. énekes, TV bemondó). Fogeltávolítás csak
szövõdményes esetekben von maga után 1-3
nap idõtartamban keresõképtelen állapotot.
Szövõdménymentesen, defektus nélkül gyó-
gyuló állcsonttörések általában nem akadá-
lyozzák az egyént keresõ foglalkozásának vég-
zésében 2-3 hónapnál hosszabb ideig.
Annak elõrebocsátásával, hogy hasonlóan a
keresõképtelenség megállapításához összer-
vezeti egészségkárosodás (ÖEK) vélemé-
nyezése is mindig egyedi. Az alábbi százalé-
kos értékben kifejezett ÖEK-et okozó fogor-
vostudomány tárgykörébe tartozó elváltozá-
sok iránymutatás célját szolgálják. Fogkároso-
dások csak azon esetben okoznak munkaké-
pesség-csökkenést, ha olyan állcsont elváltozá-
sokkal vagy szájüregi, lágyrészeket érintõ be-
§
tegségekkel társulnak, melyek a fogak pótlását
lehetetlenné teszik. Ilyen esetekben 10–30%-os
ÖEK véleményezhetõ. Állcsont-defektusok
10–50% közötti ÖEK-et vonhatnak maguk
után a rágóképesség csökkenés mértékétõl
függõen. Jól gyógyult állcsonttörés munkaké-
pesség- csökkenést okozó hatása fiziológiás
occlusio mellett 0–10%. Diszlokációval gyó-
gyult állcsonttörés ÖEK mértéke traumás
occlusio mellett 20–40%-os lehet. Legnagyobb
mértékû munkaképesség-csökkenés az állka-
pocsízület súlyos megbetegedéseinél alakulhat
ki, így csontos ankylosis esetén 50%-ot is elér-
het, mindkét ízületet érintõ súlyos fokú
arthritis deformans 50% ÖEK-et is okozhat.
Rosszindulatú daganatos megbetegedések
munkaképesség-csökkenés mértéke megha-
ladhatja az 50%- ot, azaz a beteg rokkanttá
válhat.
A munkaképesség-csökkenés és az
összervezeti egészségkárosodás egymáshoz vi-
szonyulását a könyv 15. fejezet részletesen tar-
talmazza.
AZ IGAZSÁGÜGYI FOGORVOSTAN
SZAKÉRTÕI KÉRDÉSEI
A bûntetõ eljárás bármely szakaszában
felmerül elsõdlegesen a cselekmény minõsí-
tésének megítélése okán a bûntetõ jogi
gyógytartam megállapításának kérdése. A
lágyrészsérülések e tekintetben ugyanúgy ke-
zelendõk, mint az orvostudomány más terüle-
teihez tartozóak. A jelentõs roncsolódással
és/vagy másodlagos sebgyógyulással járó lágy-
részsérülések kivételével 8 napon belüli bünte-
tõjogi gyógytartam véleményezendõ.
Az állcsontok töréses sérüléseinek (ahogy
más csonttöréseknek) a büntetõjogi gyógytar-
tama 8 napon túli. Az ilyen sérüléseknél felme-
rülhet a maradandó fogyatékosság vagy a sú-
lyos egészségromlás kérdése is. A jelentõs
csontdefektust okozó (bár a korrekciós mûté-
tek egyre szélesebb körben elterjedtek és egyre
jobb eredményt hoznak), a hosszan tartó os-
teomyelitisszel, sequestratiókkal járó vagy az
§ 26. IGAZSÁGÜGYI FOGORVOSTAN
állkapocs ízület mozgásának nagyfokú beszû-
külését maguk után vonó sérülések okozhat-
nak maradandó fogyatékosságot vagy súlyos
egészségromlást.
A fogak, fõleg azok koronai részének töré-
ses sérülései büntetõjogi gyógytartam tekinte-
tében látszólag nehezebben véleményezhetõk.
A sérülés fogalma (törés, a szöveti folytonos-
ság megszakadása) laikus számára is jól értel-
mezhetõ, a szervezetük ezen szövete (fog)
gyógyulásnak nevezhetõ regenerációra azon-
ban nem képes. A hazai büntetõjog logikai
rendszerébe (amely az ún. anatómiai gyógy-
tartamot tekinti kiindulási pontnak) a fogak
koronai részének törései más módon illeszthe-
tõk. A fogorvostudomány ezen sérüléseket
konzerváló fogászati vagy protetikai módsze-
rekkel olyan módon képes kezelni, hogy az
eredmény ha nem is éri el, de megközelíti a sé-
rülés elõtti állapotot, mind funkcionális, mind
esztétikai tekintetben. Ez a megállapítás a
fogorvostudományi és az igazságügyi orvosta-
ni tapasztalat alapján akkor érvényes szinte ki-
vétel nélkül, ha a fogak koronai részének töré-
a sának igényével lép fel. A hazai büntetõjog tes-
b
26-10. ábra Ökölcsapás során kialakult pillérfog- (a)
és hídpótlástörés (b)
/ 485
se 3 fognál többre nem terjed ki. Ezt a mester-
séges határt, amely elválasztja könnyû és a sú-
lyos testi sértést egymástól, az igazságügyi or-
vostan arról az oldalról közelítette meg, hogy a
tapasztalat szerint olyan mérvû mechanikai
energia (fõleg tompa felület közvetítésével)
mely 3 fog elvesztéséhez elegendõ, más testtá-
jon (kivéve speciális területeket például szem) 8
napon belül gyógyuló sérülést okoz.
A szakértõ természetesen véleményében ki
kell térjen a sérülést megelõzõ fogstátusra, hi-
szen az igazságszolgáltatás során mérlegelni
kell, hogy milyen állapotú és milyen pozícióban
lévõ fogak törésérõl vagy elvesztésérõl van szó.
A sérült számára eltérõ jelentõségû, ha a pato-
lógiás folyamat miatt elvesztés határán (példá-
ul súlyos fokú atrophia) álló fogakat ér sérülés,
vagy ha olyan 3, hidat tartó pillérfog törik,
mely sérülés miatt további fix pótlás készítése
kivitelezhetetlenné válik (26-10. ábra).
A szakértõi gyakorlatban gyakorta elõfor-
dul, hogy a sértett a sérülést okozóval szembeni
elégtétel által vezérelten olyan elváltozásokat is
összefüggésbe kíván hozni az eseménnyel (bal-
eset, bántalmazás), melynek valóságalapja
nincs.
A személyes vizsgálat, korábbi fogorvosi
dokumentumok beszerzése az orvosszakértõi
vélemény kialakításához elengedhetetlen.
A maradandó fogyatékosság szakértõi
megítélése vonatkozásában is a fogak koronai
részének töréses sérülései okozhatnak problé-
mát. A fogszövet már említett sajátosságából
adódóan (a letört rész nem gyógyul meg) a sé-
rült a maradandó fogyatékosság megállapítá-
ti sértésekkel kapcsolatos rendszere, termino-
lógiája, s az igazságügyi fogorvostan vonatko-
zó ismereteinek együttes kezelése vezet helyes
szakértõi állásfoglaláshoz. Példaként vegyünk
1 db metszõfog 1 mm2-es darabjának letörését.
Ilyen sérülés 8 napon belül gyógyuló sérülésnek
véleményezhetõ, azaz könnyû testi sértés. A
könnyû testi sértés nem járhat maradandó fo-
gyatékossággal.
Más oldalról a maradandó testi fogyaté-
kosság munkaképesség-csökkenéssel jellemez-
486 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
hetõ, s a példaként felhozott sérülés ilyet nyil-
vánvalóan nem okoz. A véleményezésnél cél-
szerû kitérni arra, hogy hasonlatosan, valamely
például hegesedéssel járó sérüléshez a kialakult
helyzet, állapot maradandó elváltozás ugyan,
de nem maradandó testi fogyatékosság.
Igazságügyi fogorvos szakértõ polgári pe-
res eljárásokban igen gyakran nyilvánít véle-
ményt.
A bûncselekmények sértettei (bántalma-
zás, közlekedési baleset sérültjei stb.) fogaza-
tuk sérülései, s azok fogorvosi ellátására fordí-
tott összeg megtérítése miatt kártérítési
igénnyel gyakran keresetet terjesztenek elõ. Az
orvosi (fogorvosi) tevékenység korlátait jog-
szabályok és az orvosi (fogorvosi) szakmai sza-
bályai határozzák meg. Ezen határok valós
vagy vélt átlépése az orvos és beteg közti vi-
szony megromlásához, esetenként polgári pe-
res eljárásokhoz vezetnek. Az úgynevezett
fogorvosi „mûhiba” perek általában hosszan
tartó szakértõi vizsgálódást, kórtörténeti elem-
zést igényelnek.
Az elkövetõ elmarasztalásával jogerõsen
befejezett büntetõeljárás után elõterjesztett
kártérítési perek orvosszakértõi tevékenysége
során a keletkezett károk (beleértve a fogászati
rehabilitáció költségeit is) és a bûncselekmény
között fennálló okozati összefüggés a leggya-
koribb megállapítandó kérdés.
A közlekedési baleset során bal alkarzú-
zódást elszenvedõ (lényegében funkciódeficit
nélkül gyógyult) sértett azzal a kárigénnyel lé-
pett fel, hogy részére a baleset miatt nemes-
fémre égetett kerámialeplezésû alsó körhíd in-
dokolt, mert a 6 éve viselt rugós kapoccsal el-
horgonyzott részleges kivehetõ akrilát fogsor
ki- és behelyezése, valamint tisztítása a sérült
bal alkarja miatt nehézséget okoz. Az igényelt
fogmû költségéhez képest a viselt fogsor költ-
sége elhanyagolható nagyságrendû volt. A
szakértõi vizsgálat során megállapításra került,
hogy a sérült kéz alkalmas a viselt fogmûvel
kapcsolatos tevékenység ellátására, s ezen kár-
igényt a bíróság elutasította. A szakértõi vizs-
gálat természetszerûleg nem mellõzhette az
aktuális fogstátust, s a fogmû vizsgálatát.
§
Az elmúlt 15 évben a fogorvosi kezelése-
ket követõ kártérítési ügyek száma folya-
matosan növekszik. Több kimutatható ok is a
növekedési tendenciát generálja. Erre az idõ-
szakra esik az implantológiai, az üvegcsonk s
más újabb fogászati lehetõségek hazai térhódí-
tása. Nem véletlen, hogy a perek jelentõs része
ezen módozatokkal függ össze. A hazai jöve-
delmekhez viszonyítottan az igényes fogászati
munkák drágának számítanak, s a beteg az
esetenként erõn felül vállalt anyagi áldozata el-
lenében teljesíthetetlen eredményt vár, remél.
Ennek elmaradásakor az egészségügyi vállal-
kozóval szemben a szolgáltatóiparban ismere-
tes jogi szankciókat kíván érvényesíteni.
Ugyancsak az elmúlt 10-15 évben, különö-
sen a nagyvárosokban „mûhiba” perekre speci-
alizálódott ügyvédcsoportok szervezõdtek. A
média kedvelt témájává váltak a „mûhiba” pe-
rek, s ezek „eredményességét” tekintve megíté-
lésünk szerint az aránytalan tájékoztatás miatt
valótlan kép alakult ki a társadalomban.
A fokozódó konkurenciaharcban egyes
közlések szerint romlott a fogorvos-társada-
lom belsõ, kollegiális etikai magatartása is.
Nem utolsó sorban kisebb–nagyobb szakmai
szabálytalanság szolgáltat okot peres eljárás
folyamatának megindulásához. Az ügymenet
szinte minden eseten azonos. A beteg a kezelõ-
orvosnál szóban vagy írásban bejelenti kár-
igényét. Ezt rendszerint bizalomvesztés, fe-
szült viszony kialakulása elõzi meg, ezért a
kárbejelentésre való reakciót sem az objektív
önvizsgálat jellemzi. A nyilvánvaló, többrend-
beli szakmai szabályszegés mellett is az eredeti
állapothoz hasonló helyzet létrehozásának jo-
gos anyagi igénye elutasításra kerül (26-11. és
26-12. ábra).
A beteg a szakmai szabályszegéssel okozati
összefüggésben álló kisõrlõ fogának elvesztése
miatt kérte a más orvos által végzett fogeltá-
volítás költségét, továbbá a fog mûgyökér
(implantáció) beültetéses fogpótlásának költ-
ségét peren kívüli egyezség keretében. Az
egyezségi ajánlatot az orvos elutasította. A fo-
lyamat kezdeti szakaszában a beteg – mint a
bemutatott eseten is – a Magyar Orvosi Ka-
§ 26. IGAZSÁGÜGYI FOGORVOSTAN / 487

26-11. ábra Rövid csapcsonk az állútban (45-ös fognál)

mara Etikai Bizottságához fordul panasszal.

Más esetben ebben a fázisban az ÁNTSZ a
„kedvelt” fórum. E két helyen lefolytatott jo-
gilag térben (területi illetékesség) és idõben
meghatározott keretek közt zajló vizsgálatok a
potenciális felperes részére költségmentesek. A
polgári peres eljárás megindításához szükséges
kereset szakszerû összeállítása már ügyvédi
szakértelmet igényel, mely munkadíj ellenében
készül, s perköltség és további költségek is ter-
helhetik a felperest pervesztés esetén. A vázolt
26-12. ábra A 45-ös fog sebészi eltávolítás után
folyamat közben a hibásnak vélt beavatkozás-
ról fogorvosok által készített szakvélemények
születhetnek, a bíróság pedig indítványra igaz- Elmarad az önrendelkezéshez való jog
ságügyi szakértõt vagy fogorvos szakértõt ren- megvalósulása, mely szerint minden egészség-
del ki, s alapvetõen a szakértõi véleményre tá- ügyi beavatkozás feltétele a beteg megtévesz-
maszkodva hoz ítéletet. téstõl, fenyegetéstõl (például a veszély esetle-
A fogorvos számára elmarasztaló ítélet ve- ges eltúlzása), kényszertõl mentes, tájékozta-
szélye már az elsõ orvos-beteg találkozás alkal- táson alapuló beleegyezése. Elõfordulhat, hogy
mával fennállhat, mikor a fogorvos az Eü. tör- a tájékoztatás kifogástalan, de a beteg azt nem
vényben elõirt tájékoztatási kötelezettségének érti meg vagy éppenséggel félreérti. Különösen
nem tesz maradéktalanul eleget, nem sorolja érvényes ez laikus számára bonyolultnak tûnõ
fel a beteg által kívánt beavatkozás alternatí- protetikai munkák (például kombinált fogmû,
váját, annak elõnyeivel, hátrányaival, kockáza- annak elhorgonyzása, látványa, becsülhetõ ér-
tával együtt. Azaz a beteg nem kerül teljes zése, tolerálhatósága stb.) esetére.
mértékig abba a helyzetbe, hogy saját sorsáról Gyakori hibaforrás elvtelen jó szándékból a
dönthessen. szakmai szabályoktól való eltérés. A beteg
488 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §

26-13. ábra Elégtelen kiterjesztésû finommechanikai elhorgonyzás részleges kive-

hetõ fogpótláshoz

anyagi nehézségekre hivatkozva szabálytalan

kiterjesztésû elhorgonyzásra „vette” rá a fog-
orvost, aki ugyan idõlegesnek tekintette az így
készült fogmûvet, s a páciens anyagi helyzeté-
nek helyreállásakor kívánt szabályos elhor-
gonyzást alkalmazni. Az orvos a hosszan tartó
jogi eljárás során úgy nyilatkozott, hogy 1-2
hónapig kívánta fenntartani a beteg fogazatát
károsító helyzetet (bár finommechanikai el-
horgonyzással készült fémlemez ilyen idõtar-
tamra való készítése különösen anyagi nehéz-
ségek esetén igen elgondolkodtató), a beteg 26-14. ábra foghiány miatt kialakult igen jelentõs
középvonal eltolódás
elõadásában megbeszélésük szerint ez az idõ
2-3 év volt. Az eljárás kármegosztással zárult
(26-13. ábra).
A szakértõi gyakorlatban találkozhatunk
olyan esetekkel is, melyek fogorvosi tevékeny-
ség tekintetében minden próbát kiállnak, mégis
a kezelõorvos kénytelen az alperesi pozíciót, il-
letve az ezt megelõzõ események minden kelle-
metlenségét tûrni, átélni (26-14. , 26-15. ábra).
A tapasztalat szerint szakmai szabálytalan-
ság, hiba, kifogás szakértõi megállapíthatósá-
ga nélküli, gondosan, határidõre kivitelezett
fogorvosi teljesítés esetén is rendszerint talál-
ható olyan pont, amely az orvos-beteg kapcso-
latban kialakult zavar külsõ beavatkozást
igénylõ korrekció, elkerülhetetlenségét magya- 26-15. ábra Maximálisan elérhetõ funkcionális és
rázhatja. esztétikai rehabilitáció
§ 26. IGAZSÁGÜGYI FOGORVOSTAN / 489

26-16. ábra 37-es fog hyperobturatiója, gyökértömõ anyag a canalis mandibulae-ban

Ritkán elõfordul, hogy anyagi elõnyszer-
zés, vagy a beteg (a fogorvos által kezdetben
nem észlelt) pszichiátriai érintettsége húzódik
meg háttérben.
A fogorvos társadalmat is érintõ korábban
felvázolt kedvezõtlen külsõ hatások tudomá-
sul vétele mellett célszerû a jelentõs számú
orvosszakértõi közremûködés kapcsán nyert
olyan adatokat számba venni, rendszerezni,
melyek „belsõ” hibaforrásként szerepelhetnek.
Ezen ismeretek és a fogorvosi tevékenység so-
rán való alkalmazás, figyelembe vétele befo-
lyással lehet a „mûhiba” perek számának ked-
vezõbb alakulására és azok kimenetelére, nem
utolsó sorban a fogorvosi tevékenység színvo-
nalának emelkedésére.
Leggyakrabban észlelt szabálytalanságok
felsorolásszerû bemutatása az okok, indokok,
a kórlefolyás és a következményes jogi folya-
matok taglalása nélkül:
à Hiányok a fogorvosi kötelezettségek teljesí-
tése során különösen a tájékoztatási és doku-
mentációs kötelezettségek terén.

26-17. ábra Bal alsó qadransba helyezett enossealis csavarimplantátum a 35, 36 pozí-
cióban lévõ a n. alveolaris inferiort komprimálja
490 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
à Laza vagy szabálytalan pénzügyi, számla-
adási fegyelem, mely befolyással van az
egész orvos-beteg kapcsolat alakulására.
à Gyökérkezelések hibás elvégzése, rövid gyö-
kértömések vagy túltömések kialakítása és
ezek korrekciójának elmaradása (26-16. áb-
ra).
à Protetikai munkák során hibás érintkezések
akár elégtelen technikusi, akár fogorvosi te-
vékenység miatt.
à Koronák rossz ínyszélei záródása (rövid vagy
bõ koronák).
à Fix pótlások esetén gyökércsúcs körüli fo-
lyamatok szanálásának elmaradása.
à Pillérfognak alkalmatlan fogak pillérkénti
felhasználása.
à Rossz csonkok (kicsi, túlzottan kúpos) ki-
alakítása, következményes korona, vagy híd
leesés, lelazulás.
26-18. ábra a: OP Rtg részlet a 48-as fog extractiója elõtt. b: Érzéskiesés a jobb arcfélen. c: OP Röntgenfelvé-
tel részlet a 48-as fog eltávolítása után. d: 48-as fog eltávolítása után készített DVT részlet. Linqualis corticalis
hiány, n. alveolaris sérülés.
§
à Indokolatlan protetikai munka javaslata és
elvégzése.
à Egészséges fog tévedésbõl való eltávolítása.
à Implantátumok elhelyezése olyan területen,
ahol a mûgyökér beültetés feltételei nem áll-
nak fenn.
à Implantátumok canalis alveolarisba való be-
helyezése (26-17. ábra).
A folyamatosan fejlõdõ képalkotó eljárá-
sok a terápiás beavatkozások sikerességére je-
lentõs pozitív hatást gyakorolnak, különösen
az implantológia területén. Ugyanezen eljárá-
sok (pl. digitális volumen tomográfia) az igaz-
ságügyi fogorvostan gyakorlatában is haszná-
latossá váltak. A kórlefolyás, vagy egyes terá-
piás beavatkozás utólagos objektív megítélését
teszik lehetõvé (26-18. ábra).
§ 26. IGAZSÁGÜGYI FOGORVOSTAN
A szakmai hibák, de a kockázat körébe esõ
panaszt okozó állapot késõbbi fogorvosi kor-
rekciójára esetleges jogi vetületeire jelentõs be-
folyással bír az orvos-beteg kapcsolat létrejöt-
te, fejlõdése, folyamata. Nem feledkezhetünk
el arról, hogy ezen kapcsolat a beteg oldaláról
bizalomra épül. Különösen fontos a bizalom az
orvoslás egyes ágaiban, így a fogorvosi tevé-
kenység esetén kiemelten, hiszen a beteg, ki-
váltképp nagyvárosokban, jelentõs „kínálat-
ból” választhat, kezelés folyamatában is keze-
lõorvost válthat. Más orvostudományágakban
a bizalom kevésbé jelentõs (pl. citológiai vizsgá-
latot végzõ orvos esetén, ahol közvetlen orvos-
beteg kapcsolat nem is alakul ki minden eset-
ben). A bizalom jellemzõje, hogy lassan és ne-
hezen alakul ki, de gyorsan és könnyen meg-
szûnik. Szakértõi praxisunkban elõfordult
olyan eset, amely 9 évig tartó kifogástalan kor-
rektségûnek minõsíthetõ, igen gyakori fogor-
/ 491
vos-beteg találkozással jellemzett kapcsolat
után 7 évig tartó peres eljárásba torkollott. A
bizalomvesztés kevésbé szakmainak minõsít-
hetõ, hanem inkább emberi, magatartásbeli
fogorvosszakmai elemekkel összefüggõ mo-
mentum talaján alakult ki.
Összegzésképpen kijelenthetõ, hogy kon-
zekvens, minden tekintetben tiszta helyzetet
teremtõ etikus magatartás – melyet egyébként
jogszabály is elõír – elkerülhetõvé tehet még
megalapozott vagy annak tûnõ „mûhiba” per
kialakulását. A kár (jogellenesen létrejött)
megvalósulása esetén a kártérítési eljárás meg-
indítása ugyanis nem „kötelezõ”. Tapasztala-
taink szerint, ha a beteg a kártalanítás (anyagi,
vagy munka általi) irányába mutató fogorvosi
magatartás mellett még valamely mérvû kár el-
viselését is vállalja. Ajánljuk mindenekelõtt a
megegyezés útjának keresését.
§ AZ EURÓPAI UNIÓ EGÉSZSÉGPOLITIKÁJA ÉS BEFOLYÁSA...
27. Az Európai Unió egészségpolitikája és befolyása
az igazságügyi orvosszakértõi tevékenységre
Kereszty Éva
Az Európai Unió – és jogelõd szervezetei
– gazdasági szervezetként alakult meg,
mûködésében az egészségügy nem játszott
központi szerepet. A gazdasági tevékenységek
bõvítése az áruk, termékek szabad forgalma-
zása egymás államaiban, a munkaerõ vándorlá-
sa az egyes országok között azt követelte,
hogy olyan szabályozás alakuljon ki, amelyben
garantálható, hogy a forgalmazott áruk nem
károsak a fogyasztók egészségére, illetve a más
országból érkezõ munkavállalók is megfelelõ,
nem egészségkárosító munkakörülmények kö-
zött, korszerû védõeszközökkel ellátva, rend-
szeres foglalkozás-egészségügyi ellenõrzés
mellett dolgozhatnak.
Elsõként tehát az élelmiszerekre, fogyasz-
tási termékekre vonatkozóan vezették be azo-
kat a minõségi és biztonsági szabályokat, ame-
lyek egészségvédelmi, népegészségügyi szem-
pontok szerint kerültek kidolgozásra. Ezzel
párhuzamosan fejlõdött a munkahelyi egész-
ségvédelem szabályrendszere, amely kiterjed a
balesetek megelõzésére, a védõeszközök és fel-
szerelések biztosítására, valamint a munkavég-
zéssel kapcsolatos egészségi kockázatok elem-
zésére és a dolgozók rendszeres orvosi ellenõr-
zésére. Máig is ez a két legszerteágazóbb és
legnagyobb terjedelmû szabályozás, amely az
egészségügyi ágazatot érinti, jelentõsen meg-
növelve a korábban háttérbe szorult magyar
népegészségügyi (hagyományosan: közegész-
ségügyi) területek jelentõségét.
Ugyancsak fontos kérdés, hogy a munka-
vállalók tudásukat, szakképzettségüket más
országban hasznosítani tudják, ehhez azonban
kölcsönösen garantálni kell, hogy ez a tudás
/ 493
megfelel a másik ország elvárásainak is. A
szakképesítések kölcsönös elismerése területén
az egészségügy különleges helyzetben van, mi-
vel az elismert felsõfokú végzettségek közül az
egészségügyi képesítések adják a legnagyobb
hányadot.
AZ EU ÁLTALÁBAN – AZ UNIÓ
HÁROM PILLÉRE
Az Európai Unió a tagállamok által lét-
rehozott integrációs szervezet, amely így
több és szervezettebb, mint egy szokványos
nemzetközi szervezet, de semmiképpen sem
hasonlítható a szövetségi államokhoz vagy ál-
lamszövetségekhez, mert belsõ struktúrája, a
tagállamok szuverenitása, a nem szabályozott
kérdések széles skálája kellõ mozgásteret ad a
tagállamok önálló politikai, kulturális és rész-
ben gazdasági arculatának megõrzéséhez.
Magyarország 2004. május 1-jétõl tag-
állama az Európai Uniónak. A rendszervál-
tást követõen egyre szorosabb kapcsolatokat
alakítottunk ki a korábbi tagállamokkal, külön
szerzõdésekben már részterületeken a tagokkal
azonos jogokat nyertünk. A Phare program
keretében a csatlakozást segítõ fejlesztési for-
rásokat kaptunk, megfigyelõként, illetve csat-
lakozó országként bekapcsolódtunk a szerve-
zetek, bizottságok, testületek munkájába. El-
végeztük a csatlakozáshoz szükséges joghar-
monizációt, azaz a magyar jogrendszert fe-
lülvizsgáltuk minden olyan kérdésben,
amelyet az EU is szabályoz, és oly módon
változtattuk meg, hogy uniós szabállyal el-
494 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
lentétes, az uniós állampolgárokat negatívan
diszkrimináló szabályok nem maradtak, és lét-
rehoztuk azokat az intézményeket, amelyek az
együttmûködéshez szükségesek, az uniós pá-
lyázati források fogadására és kezelésére szol-
gálnak. Az egészségügyi ágazatban – a késõbb
részletezendõ népegészségügyi feladatok miatt
– az ÁNTSZ jutott jelentõsebb fejlesztési for-
rásokhoz. A jogharmonizáció folyamata
nem zárult le a csatlakozással, minden új
uniós szabály megalkotásakor a tagállam-
oknak el kell végezni a hazai szabályozás
hozzáigazítását is.
Az Európai Uniót létrehozó – illetve annak
elõzményeként korábban megkötött – szerzõ-
dések meghatározzák azokat a területe-
ket, amelyeken a tagállamok együttmûkö-
dés és összehangolt politikája érvényesül.
Lényegében ezek azok a területek, amelyeket
érintõen a szervezetnek módja van a saját jogal-
kotásra, illetve a tagállamokra kötelezõ közös-
ségi vívmányok megteremtésére és betartatá-
sára.
A három pillér egy fokozatosan változó, alaku-
ló és tartalommal kitöltött keretrendszer,
amelyben a tagállamok nemcsak vállalják az
együttmûködést, hanem vállalják, hogy aláve-
tik magukat a szervezet döntéseinek. A három
pillér a következõ:
I Európai Közösség
II. Közös kül- és biztonságpolitika
III. Bel- és igazságügyi együttmûködés
A Közösség elsõsorban a gazdasági együtt-
mûködés terepe, azaz a belsõ piac és áruforga-
lom, a késõbb részletezendõ négy szabadság
alapelvébõl levezethetõ piacteremtõ és piacsza-
bályozási rendszer bázisa. A másik két pillér az,
amely a társadalmi viszonyok más területein is
kialakítja a „közös politikákat”.
A három pillér látszólag nem tartalmaz
egészségügyi vonatkozású problémákat, sok-
kal inkább tükrözi a határok nélküli terme-
lõ-kereskedõ gazdálkodás és az európaiak jó-
létének szemléletét. Ennek megfelelõen kap
egyre nagyobb szerepet az egészségügyi
§
minõségbiztosítás, az ellátások ellenõrzé-
se, a bizonyítékokon alapuló orvoslás
megvalósítása, az egységes európai egész-
ségügyi adatgyûjtési rendszerek kialakítá-
sa. Ennek megfelelõen az EU nem gyógyí-
táspolitikai, hanem népegészségügyi területe-
ken a legaktívabb. Nincs azonban elõírás kö-
zös, egységes kórházi szabványokra, társada-
lombiztosítási követelményekre.
A szakmai, foglalkozási szabályok egységesí-
tését az uniós szakorvosi bizottságok és egyéb
nemzetközi szakmai szervezetek ajánlásai, köl-
csönösen elismert szakvizsga követelményei,
a tudományos együttmûködésben kialakított
eljárások alkalmazása, valamint az egészség-
ügyi termékek minõségi és biztonsági elõírásai
jelentik.
Ez sokszor nem jogszabályok, hanem a kö-
zösen kialakított „legjobb gyakorlat” alapján,
szakmai megállapodással, amelyet – mint eu-
rópai zsinórmértéket – a tagállamok bíróságai,
hatóságai is elfogadnak.
Igazságügyi orvostani területen nem az
Európai Unió, hanem az elsõdlegesen emberi
jogi, kulturális és tudományos területen mûkö-
dõ Európa Tanács alkotott szakmai aján-
lásokat, amelyek közül kiemelkedik a ha-
tósági és igazságügyi (medico-legalis) bon-
colásokra vonatkozó 3/1999. számú Taná-
csi Ajánlás. Az EU-ban a belügyi és igazság-
ügyi együttmûködés keretében a tagállamok
használják egymás országainak nyomozási
eredményeit, adatait, köztük a boncolási ada-
tokat is. Ahhoz, hogy el is fogadják ezeket, az
ajánlásnak megfelelõen kell a vizsgálatokat el-
végezni, ugyanazokat a kiegészítõ laboratóriu-
mi vizsgálatokat kell elvégezni, és az eredmé-
nyeket azonos szempontok szerint kell interp-
retálni. Ezért az EU gyakorlatilag „elfogadja”
az Európa Tanács ajánlását, mintha saját
irányelve lenne. Emellett a harmadik pillér, a
bel- és igazságügyi együttmûködés keretében
születtek jogszabályok a szakértõket illetõen,
pl. a DNS laboratóriumok akkreditációs feltét-
eleire vonatkozóan.
§ AZ EURÓPAI UNIÓ EGÉSZSÉGPOLITIKÁJA ÉS BEFOLYÁSA...
AZ EURÓPAI UNIÓ HATÁSA
AZ EGÉSZSÉGÜGYI ÁGAZATRA
Áruk szabad áramlása
A gyógyszer, tápszer, kötszer, egészség-
ügyi eszköz, mûszer, diagnosztikum, gyógy-
ászati segédeszköz stb. mind az áru kategóriá-
ba tartoznak. A minõségi követelmények egy-
ségesítése, a törzskönyvezési, regisztrálási kö-
vetelmények elõírása és az eljárásra vonatkozó
kötelezõ jogi normák érvényesítése mellett az
EU a tagállamokban nem engedi meg, hogy pl.
a tagállam gyógyszergyártását protekcionista
módon segítse vagy támogassa az egészségügyi
ágazat, a társadalombiztosítás vagy az iparpo-
litika.
Az európai termékjelzés az összes tagál-
lamra nézve kötelezõen elfogadandó tanúsít-
vány, amelyet az EU által meghatározott pro-
tokoll szerint és meghatározott módon létre-
hozott szervek adhatnak ki (ez az un. „CE” jel-
zés). A gépek, mûszerek CE jellel ellátása ga-
rantálja, hogy a készülék nem ártalmas vagy
veszélyes a betegre és valóban alkalmas arra a
diagnosztikai vagy gyógyító célra, amelyet at-
tól elvárnak.
A gyógyszergyártás és forgalmazás a
világ egyik legsikeresebb üzletága, ezért az
Unió, mint stratégiai gazdasági területet
szabályozza. A gyógyszertörzskönyvezés
egyes gyógyszerek esetén (pl. onkológiai
gyógyszerek) az európai gyógyszerügynökség-
nél történik (EMEA), így igen gyorsan alkal-
mazhatóvá válik minden úniós állampolgársá-
gú beteg számára. Más gyógyszereket tovább-
ra is tagállami hatóságok regisztrálnak, de eze-
ket is néhány hónap alatt kötelesek más orszá-
gok gyógyszerhatóságai beengedni saját orszá-
gukba.
Személyek szabad áramlása
A szakképzett orvos, fogorvos, gyógy-
szerész, ápolónõ, szülésznõ, gyógytornász,
természetgyógyász, egyetemi hallgató stb. a
tagállamok bármelyikében vállalhat mun-
/ 495
kát, illetve kezdhet szakmája szerinti vál-
lalkozásba. Ennek hátterében az a joganyag
áll, amelyek a szakképesítések kölcsönös elis-
merésérõl szól, ezen keresztül az egyes egész-
ségügyi szakképesítések tartalmának egymás-
sal való összehangolását kívánják meg. Az EU
nem minden kérdést szabályoz a szakorvosi
szakképzésben. Keretszabályok vannak, ame-
lyek mellett nagy önállósága van az államok-
nak, sõt az egyes egyetemeknek is. Magyaror-
szágon a kötelezõ képesítési elvárások, a szak-
képzések minimális ideje stb. nem tér el az uni-
ós szabályoktól, így a szakképesítések kölcsö-
nös elismerésének nincs elvi akadálya. Aki te-
hát diplomáját és szakképesítését ebben a har-
monizált rendszerben szerezte, annak a
hosszadalmas diplomahonosítási eljárás he-
lyett egy gyors, technikai eljárással jogosulttá
válik a másik országban való tevékenységre.
(Az orvosi mûködés helyi szabályainak elsajátí-
tását, pl. a gyógyszerrendelési szabályok, a táp-
pénzbe vétel szabályai, kötelezõvé teheti az
érintett állam.) EU tagállam cége vagy vállal-
kozója egészségügyi vállalkozást kezdhet az
Magyarországon és a magyar egészségügyi
vállalkozó az EU tagállamaiban. Ehhez – ter-
mészetesen – szükséges a képesítések elismeré-
se, a megfelelõ kamarai vagy szövetségi tagság
stb. Egyre nagyobb teret kap a betegek sza-
bad áramlásának lehetõsége, és ennek hát-
terében a tagállamok egészségbiztosításának
elismerése is. Erre vonatkozóan 2011-tõl vár-
ható az uniós jogszabályra épülõ tagállami fel-
tételek kialakítása.
Szolgáltatások szabad áramlása
A szolgáltatás átfogó fogalom az unióban,
de az egészségügyi szolgáltató és az ellátás,
mint szolgáltatás bizonyosan ide tartozik
(így lehet rendelõje magyar fogorvosnak
Ausztriában, így fogadhatunk egye mûtétekre
külföldi betegeket), de az egészségügy mûköd-
tetésének egyes elemei, pl. a gyógyszertörzs-
könyvezés, akkreditáció is szolgáltatás fajta,
amelyre vonatkozik a határon átnyúló szolgá-
sok szabadsága.
496 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Tõke szabad áramlása
Külföldi biztosítók, befektetõk, egészség-
ügyi intézményláncok megjelenése érinthetik
ágazatunkat ezen a területen.
AZ EGÉSZSÉGÜGY AZ EU
SZABÁLYOZÁSI RENDSZERÉBEN
A fentiek piaci vonatkozásaik okán kerül-
tek az EU szabályozási tárgykörébe, de a gyó-
gyító-megelõzõ ellátás sokáig semmilyen
formában nem tartozott az EU által sza-
bályozott területek közé, az egészségügyi és
a társadalombiztosítási rendszerek kialakítása
a tagállamok önálló, nemzeti hatáskörbe
tartozó feladata. Az EU „alkotmányában”, a
jelenleg hatályos Alapszerzõdésben is megõriz-
ték ezt az elvet, tehát az ellátásra vonatkozóan
az EU tájékozódhat, információt kérhet, aján-
lásai, kezdeményezései lehetnek, pénzügyi tá-
mogatást adhat egyes programokhoz, kutatá-
sokhoz, de kötelezõ szabályokat (uniós rende-
let vagy direktíva) nem alkothat. Ezekért min-
den tagállam maga felelõs. Az alapszerzõdés
szerint:
„Az Unió tevékenységének tiszteletben kell
tartania a tagállamoknak az egészségügyi poli-
tikájuk meghatározására, valamint az egész-
ségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás meg-
szervezésére és biztosítására vonatkozó hatás-
körét. A tagállamok hatásköre kiterjed az egész-
ségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás mû-
ködtetésére, és a hozzájuk rendelt erõforrások
elosztására.„
Az EU egészére nézve a munkavállalók
mobilitása valamivel több, mint 11%, s nagy ré-
szük családjával, gyermekeivel együtt
hosszabb-rövidebb idõre áttelepül egy másik
tagállamba. Egyre jelentõsebb a tanulók, egye-
temi hallgatók csereprogramokban való rész-
vétele, a kutatók, oktatók cseréje és megsok-
szorozódott a turisztikai célból utazók száma.
Emiatt elkerülhetetlenné vált az egészségügyi
§
ellátás biztosításával kapcsolatos közös szabá-
lyok megalkotása.
Az Unió az elmúlt években egyre nagyobb
hangsúlyt helyez egyes egészségügyi problé-
mák megoldására, de ami még fontosabb, a
szociális kérdések mindegyike, köztük a lakos-
ság egészségi állapota egyre fontosabb kérdés,
ezért az EU részletes értékelést ad a magyar la-
kosság egészségével kapcsolatos véleményérõl
is, problémákat és elvárásokat fogalmaz
meg az ellátórendszerrel kapcsolatban, és
intézményfejlesztési célú forrásokat is biz-
tosít a korszerûbb ellátási feltételek kiala-
kításához.
Az EU tagságból következõen a magyar
egészségügy számára a legnagyobb kihívás az,
hogy az ellátórendszerre koncentráló
egészségpolitika helyett egy új közegész-
ségügyi felfogásnak adjon elsõbbséget és
szolgáltató jellegû, magas technológiájú, haté-
kony, nem a kórházi fekvõbeteg-ellátást pre-
feráló rendszert hozzon létre.
Számos területen, pl. a fertõzõ betegségek
esetében a határok megnyitása növelte a nem-
zetközi méretû járványok kockázatát. Minden
tagország számára nagy feladatot jelent a ritka
betegségben szenvedõk ellátása, akik azonban
a 27 tagállamot tekintve már egy jelentõs be-
tegcsoportot alkotnak, tehát ellátásukat meg-
szervezni több ország közös intézményein ke-
resztül lehet a legjobban. Sok esetben a betegek
kerestek más tagállamban ellátást a hosszú vá-
rólisták vagy az eltérõ gyógyszerrendelési és tá-
mogatási szokások miatt. Ezekben az ügyek-
ben számos esetben az Európai Bíróság ítéletei
zárták le a tagállamok és a betegek közti vitát.
A felhalmozott tapasztalatok és a szükségle-
tek tették indokolttá néhány alapvetõ szabály
megalkotását.
A gazdasági kihívások – így a népesség el-
öregedésével járó költségnövekedés, a szerve-
zett gondoskodás iránti igény – minden euró-
pai állam számára komoly probléma, amelynek
együttes, egymást segítõ megoldása elemi ér-
dek. Mindezeken túl pedig, az egészségügy a
tudományos-technikai fejlõdés és fejlesztés te-
repe, annak kísérleti mûhelye, felvevõ piaca. A
§ AZ EURÓPAI UNIÓ EGÉSZSÉGPOLITIKÁJA ÉS BEFOLYÁSA...
nemzetközi gyógyszeripar stratégiai húzóága-
zat, ugyancsak óriási piacot jelent az életmód
ipar (táplálékkiegészítõk, fittness termékek,
speciális kozmetikumok stb.). A technológia
drágasága miatt az egészségügy a költségrob-
banás szempontjából legveszélyesebb ágazatok
egyike. Tehát:
az Unió gazdasági profilja okán is foglalkozik az
egészséggel és az egészségügy számos terüle-
tével.
AZ EU EGÉSZSÉGPOLITIKÁJÁNAK
FÕBB TERÜLETEI
Az egészségügy egyre inkább gazdasági té-
nyezõvé válik, mint ahogy az emberi egészség,
mint a gazdaság humán tényezõje egyre na-
gyobb szerepet kap a társadalompolitikai ter-
vezésben. Európában és az USA-ban, az
Egészségügyi Világszervezetben és az Európai
Unióban is
a lakosság egészségének megõrzése, az
egészségfejlesztés a jól megtérülõ befekteté-
sek közé tartozik, és az ellátórendszer költsé-
geinek visszafogására szinte az egyetlen útnak
látszik.
A szemléletváltást, amely az évek során be-
következett, semmi nem mutatja jobban, mint
az, hogy az Unió alapszerzõdései között a
Maastrichti Szerzõdés nyitotta ki a lehetõséget
egy koherens közegészség-politika kialakítá-
sára, s néhány évvel késõbb az Amszterdami
Szerzõdés tovább gazdagította a közösségi
egészségügy tematikáját. 2009. december 1-jé-
tõl az EU mûködésének alapdokumentuma a
Lisszaboni Szerzõdés, amely önálló fejezetet
szentel a népegészségügynek (XIV. cím), ezen
belül egy általános egészségvédelmi szemléletet
közvetít, valamint meghatároz olyan konkrét
területeket, amelyeket kiemelten kezel, illetve
szabályoz. Ezek között az igazságügyi orvos-
tan és a biztosítás-orvostan kompetenciájába
tartozó ügyek is vannak.
/ 497
A 168. § tartalmazza az általános célokat:
„Valamennyi uniós politika és tevékenység
meghatározása és végrehajtása során biztosíta-
ni kell az emberi egészségvédelem magas szint-
jét.
Az Unió fellépése, amely kiegészíti a nem-
zeti politikákat, a népegészségügyi helyzet ja-
vítására, az emberi megbetegedések és betegsé-
gek, valamint az emberek testi és szellemi
egészségét fenyegetõ veszélyek okainak megelõ-
zésére irányul. Az ilyen fellépés magában fog-
lalja a széles körben terjedõ súlyos betegségek el-
leni küzdelmet az azok okaira, terjedésére és
megelõzésére vonatkozó kutatások, valamint az
egészségügyi tájékoztatás és oktatás által, to-
vábbá a határokon át terjedõ súlyos egészség-
ügyi veszélyek figyelemmel kísérését, az ilyen
veszélyek korai elõrejelzését és az ezek elleni
küzdelmet.”
A konkrét szabályozási területeket ille-
tõen a következõket nevesíti a dokumentum:
a) kábítószer-fogyasztás,
b) vérkészítmények minõsége és biztonsága,
c) átültetési célú szerv-, szövet-, sejtkészít-
mények minõsége és biztonsága,
d) élelmiszer- és állategészségügyi rendelke-
zések közvetlenül az emberi egészségvéde-
lem érdekében,
e) gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök
minõségi és biztonsági követelményei,
f) a határokon át széles körben terjedõ súlyos
betegségek elleni küzdelem ösztönzése
(fertõzõ betegségek elleni küzdelem),
g) gyors veszélyjelzõ és riasztási rendszerek
létrehozása és mûködtetése határon átnyú-
ló veszélyhelyzetben,
h) a dohányra és a túlzott alkoholfogyasztásra
vonatkozóan a közegészség védelme.
A fentiek nem elõzmény nélküliek az EU
mûködésében, számos területen korábban ún.
akcióprogramok keretében biztosított és biz-
tosít pályázati forrásokat az Európai Bizottság
(a Közösség „kormánya”), s ezek tapasztalatai
is hozzájárultak a szabályozási tervekhez.
498 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Az igazságügyi orvostant is érinti a kábító-
szer-ügyek beemelése a közös politikákba,
amelynek egyéb vonatkozásai a tagállamok
igazságügyi és belügyi együttmûködésében
vagy a közlekedésbiztonsági programokban is
megjelennek.
„Az Unió kiegészíti a tagállamok fellépését
a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos egész-
ségkárosodás csökkentése érdekében, beleértve a
felvilágosítást és a megelõzést is.”
Az Európai Kábítószer és Kábítószer Füg-
gõség Megfigyelõ Központ (EMCDDA) az
unió ún. ügynöksége, szakosított központi in-
tézménye, amely Lisszabonban a tagállamok-
ból toborzott munkatársakkal és szakértõkkel
nemzetközi intézményként mûködik az adat-
gyûjtés központja, az EU szervei számára
szakértõ és javaslattévõ szerv, nemzetközi
képzési és továbbképzési programokat szervez,
kapcsolatot tart a tagállamok hasonló profilú
szerveivel és számos kutatási projektet koordi-
nál. Természetesen szoros kapcsolatban áll az
EU rendõri szervezeteivel a kábítószer-elõállí-
tás és -kereskedelem megelõzésének és üldözé-
sének kérdéseiben.
Felismerve a járványügyi fontosságot is a
vérkészítmények biztonságát és a közegész-
ségügyi célú állat- és növény-egészségügyi kér-
déseket hosszabb idõ óta szabályozása alá von-
ta az EU. Az elmúlt 10 évben a szerv-, szö-
vet-, sejtátültetés minõségi és biztonsági
követelményei is bekerültek a szabályozási
témák közé. Ezek beépültek a magyar jog-
szabályokba is, a hazai egészségügyi intézmé-
nyek e tekintetben „euro-konform” mûködé-
sûek, azaz az egységes európai gyakorlat sze-
rint dolgoznak. A szabályozott területek mû-
ködését egyébként az EU ellenõrzi, szakmai és
statisztikai jelentéseket is kér, és a szabályoktól
való eltérés esetén – függetlenül a hazai szá-
monkéréstõl – pénzbírsággal sújthatja Ma-
gyarországot. A szabályozás a szervkereskede-
lem nemzetközi tilalmának betartását is segíti,
pontosan követhetõvé teszi a vér, szerv, szövet
stb. eredetét, szállítási útvonalát.
§
A járványügy területén nyilvánvaló, hogy
az államhatárok nem jelentenek valós akadályt
a fertõzõ betegségek terjedésével szemben. A
bejelentési rendszerek különbsége nehezíti egy-
más helyzetének megismerését, de az antibioti-
kum használat eltérõ szokásai miatt az egyes
országokban más-más rezisztenciával kell szá-
molni, a nemzetközi terrorizmus biológiai
fegyverként fertõzõ ágenseket is felhasználhat
– mindezek miatt különös jelentõsége van az
együttmûködésnek. Az Európai Betegség-
megelõzési és Ellenõrzési Központ
(European Centre for Disease Prevention and
Control – ECDC), mint szakosított ügynök-
ség 2005-ben alakult meg (székhelye: Stock-
holm), feladata a fertõzõ betegségek tekin-
tetében adatgyûjtés, ezek közzététele, a
gyorsreagálási rendszer kiépítése járvány
esetén, illetve a rezisztens törzsek megje-
lenésének és a kórházi fertõzéseknek nyo-
mon követése.
Az Európai Gyógyszer Ügynökség
(European Medicine Agency – EMA) londoni
székhellyel mûködik és a legerõsebb ügynöksé-
gek közé tartozik, mert nemcsak koordinatív
és javaslattevõ szerepe van, hanem hatósági
jogkörében engedélyezi egyes emberi és ál-
latgyógyászati gyógyszerek forgalomba
hozatalát az Unió egész területén. Ezeket a
készítményeket tehát a tagállamok már nem
vizsgálhatják saját gyógyszerhatóságaik útján.
Ebbe a gyógyszerkörbe tartoznak a biotechno-
lógiával elõállított termékek, a HIV/AIDS el-
leni, a daganatellenes készítmények, a diabetes,
a neurodegeneratív betegségek, az autoimmun
betegségek gyógyszerei és más immundisz-
funkcióra ható szerek, valamint a ritka beteg-
ségek kezelésére szolgáló új fejlesztésû szerek.
(Egyéb készítmények forgalomba hozatalát a
nemzeti hatóságok – Magyarországon az Or-
szágos Gyógyszerészeti Intézet- engedélyezi.)
Az EMA a készítmények mellékhatásainak
monitorozását, a készítmények hatásával
kapcsolatos tapasztalatok gyûjtését is elvégzi.
Mintegy 4500 szakértõ segíti az ügynökség
munkáját, akik szakbizottságokban foglalkoz-
nak olyan kérdésekkel, mint a gyermekek spe-
§ AZ EURÓPAI UNIÓ EGÉSZSÉGPOLITIKÁJA ÉS BEFOLYÁSA...
ciális gyógyszerelése a felnõttek kezelésétõl el-
térõ módon vagy a gyógynövény alapú készít-
mények alkalmazhatósága. Az ügynökség a
gyógyszergyártás követelményeinek egyes
szakmai protokolljait is elkészíti.
A dohányzás és a dohánytermékek egy-
aránt beletartoznak az EU szabályozási tevé-
kenységébe. A dohánytermékek minõségére, a
megengedett maximális kátrány- és nikotin-
tartalomra, a dohánytermékeken megadott
nagyságban elhelyezendõ figyelmeztetésre és a
dohánytermékek árusítására, valamint rek-
lámjára is konkrét elõírások vonatkoznak. A
dohánytermékeket Európában kiemelt adó
sújtja és a mezõgazdasági támogatások nem
vehetõk igénybe dohánytermesztési céllal. A
leszoktató programok támogatást kapnak az
akcióprogramok keretében.
Az EU egészségügyi határterületi szabá-
lyozása a környezet-egészségügyi szabályo-
zás, amely a környezeti vegyi ártalmakat, a klí-
ma és aktuális idõjárás egészségre gyakorolt
hatását, a katasztrófa-egészségügy területét,
ez utóbbiban a tagállamok egymást segítõ te-
vékenységét is lefedi. Ezek az igazságügyi or-
vostani tevékenységhez is kapcsolódnak, mint
külsõ, erõszakos, mérgezéses halálesetek vagy
egészségkárosodást, rokkantságot okozó ár-
talmak. A tömegkatasztrófák során az áldoza-
tok azonosítása jelent speciális feladatot az
igazságügyi orvosszakértõk számára. A tö-
megkatasztrófák bekövetkeztekor követendõ
eljárásokra az uniós nemzetközi rendészeti
szervek készítettek ajánlást, amely az egész-
ségügyi szervek és az igazságügyi orvostani
feladatokra is kitér.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI
SZOLGÁLTATÁSOKAT ÉRINTÕ
UNIÓS SZABÁLYOZÁS ÉS
TEVÉKENYSÉG
Az Unió egészségügyi ellátórendszerét óri-
ási elvárások és ellentmondások terhelik, ezért
a közegészségügyi terület mottóul azt válasz-
totta:
/ 499
„Soha nem volt ilyen egészséges a lakosság, és
soha nem volt ekkora nyomás az ellátórendsze-
ren.”
A 2008-2013 közötti idõszakra meghatáro-
zott Egészségügyi Stratégia három elemet
emel ki a Közösség számára legfontosabb
egészségügyi kihívást jelentõ tényekként:
1. A lakosság elöregedése (születésszám
csökken, élettartam növekszik, az egész-
ségügyi kiadások aránytalanul nagy hánya-
dát az idõsebbek veszik igénybe).
2. A technológia fejlõdése – ezzel járó költ-
ségrobbanás, amelyet a kutatás-fejlesztés
költségei és az ez iránti igény is tovább ger-
jeszt, megjelenik a gyógyszerek és segéd-
eszközök, alkalmazott diagnosztikai és te-
rápiás eszközök iránti elvárásban is.
3. A fertõzõ, járványos betegségek ismé-
telt megjelenése, illetve a kontinens „át-
fertõzése” a mobilitás, a harmadik orszá-
gokból érkezõk, az új pandémiás kórokozók
és a bioterrorizmus megjelenése miatt.
Az EU az ellátórendszer fejlesztését
érintõ tevékenységként a következõ átfogó
témákat jelöli meg:
– határon túlnyúló egészségügyi szolgál-
tatás
– az egészségügyi szakemberellátás
– antimikrobális rezisztencia
– betegbiztonság
– ellátásfejlesztés
– egészségügyi technológia értékelés
– elektronikus egészségügy
A határon átnyúló egészségügyi
szolgáltatás
Az Unió területén nemcsak munkavállaló
egészségügyi dolgozók, hanem az ellátott be-
tegek is szabadon választhatják meg tartózko-
dásuk, munkavégzésük helyét. Azok, akik
másik országban munkát vállalnak, az
adott állam szabályai szerint fizetik nyug-
díj- és egészségbiztosítási járulékukat, így
azonos ellátásra válnak jogosulttá, mint az
500 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
adott ország állampolgárai. (A nyugdíj megál-
lapításakor a különbözõ EU államokban töl-
tött jogszerzõ idõ összeadódik, és teljes mér-
tékben beszámításra kerül a megállapított
nyugdíjba. Ennek összegét egymás között a
tagállamok nyugdíjszervei elszámolják.)
Az Európai Egészségbiztosítási Kártya
az átmeneti jelleggel egy másik uniós tag-
országban tartózkodó személy számára az
orvosilag szükséges ellátások igénybevéte-
lére jogosít. Bárki kiválthatja abban az or-
szágban, ahol egészségbiztosítási járulékot fi-
zet, vagy egyéb okból egészségügyi ellátásra jo-
gosultságot szerzett. Ezzel az E111 kódjelû
egészségbiztosítási kártyával a másik tagállam
területén ugyanolyan feltételekkel látják el,
mintha abban az országban lenne biztosítása,
ill. jogosultsága. Orvosilag szükséges minden
sürgõsségi ellátás (mentés, akut ok miatti járó-
és fekvõbeteg ellátás), illetve a nem halasztható
vagy tervezhetõ ellátások.
Egyéb ellátásokat csak akkor vehetnek
igénybe a biztosításuktól eltérõ tagállamban a
betegek, ha erre elõzetes engedélyt kértek a
biztosítótól. Egyéb esetekben csak teljes térítés
mellett vehetik igénybe a szolgáltatásokat.
Speciális helyzetekre egyéb elszámolási le-
hetõségek is vannak a tagállamok között.
Az EU törekvése, hogy a mobilitást segítse
az egészségügyi ellátás biztonságának meg-
adásával, azonban az államok jelentõs terheit
jelentõ ellátások tekintetében aránytalan terhet
ne rójon egyetlen államra sem. A kialakult
rendszert elsõ sorban az Európai bíróság dön-
tései alakították ki. 2011-ben várható az elsõ
egységes szabály megalkotása, amely a gyógy-
szerrendelést és támogatást, a segédeszköz
igénybevételére vonatkozó szabályokat és az
ellátás igénybevételének részletes feltételeit is
tartalmazza.
A határon átnyúló szolgáltatások ré-
szét képezik azok az ellátások, amelyeket
eleve más országban szerveznek meg, nem-
zetközi szerzõdés vagy kétoldalú együttmûkö-
§
dés alapján. Néhány országban a határ menti
települések úgy szervezik meg az ellátást, hogy
azt a legközelebbi, más tagállam területén lévõ
intézményben is igénybe lehet venni.
Az EU ösztönzi olyan szuperspecializált
egészségügyi központok kialakítását, ame-
lyek a ritka betegségek vagy igen speciális ellá-
tások esetében a tagállamok betegei számára
nyújtanak ellátást és az adott probléma ellátá-
sában képzõ és továbbképzõ helyek, állandó
konzultációs készenlétben vannak az EU bár-
mely orvosa számára, tudományos kutatási
központként mûködnek és a betegséggel, be-
avatkozással kapcsolatos európai adatbázist
mûködtetik.
A technológia értékelés a bizonyítéko-
kon alapuló orvoslás része, célja a nem haté-
kony ellátások kiszûrése, a támogatások jobb
elosztása. Az e-health az egészségügyi adatok
elektronikus tárolásának és továbbításá-
nak lehetõségeit vizsgálja, az ellátásfejlesztés
pedig az új technológiák gyors elterjeszté-
sére törekszik.
A jobb egészségi állapot elérése érdeké-
ben egyéb prevenciós és terápiás célokat is ma-
gába foglaló célkitûzések is megfogalmazód-
tak a Közösségben. Ezek közül kiemelhetõk a
következõk:
à Mentális egészség. E területen szabályozás
vagy konkrét program 2010-ig nem készült.
A problémákat a tagállamok érzékelik, az
együttmûködés is megindult a szakmai szer-
vezetek szintjén, a népegészségügyi akció-
programok preferálják a témában végzett
tevékenységet, de közös álláspontról nem
beszélhetünk.
à Szexuális egészség. Nem önálló terület az
EU tevékenységében, hanem a szexuális
úton terjedõ betegségek megelõzését, mint a
fertõzõ betegségekkel kapcsolatos politika
megvalósítását, a mentális betegség progra-
mot, a szexuális bûncselekmények elleni
küzdelmet és a nemi diszkrimináció elleni
küzdelmet, mint egyéb uniós tevékenysége-
ket koordináló program.
§ AZ EURÓPAI UNIÓ EGÉSZSÉGPOLITIKÁJA ÉS BEFOLYÁSA...
EGYÉB, EGÉSZSÉGÜGGYEL
KAPCSOLATOS KÖZÖSSÉGI
TEVÉKENYSÉG
Orvosszakmai szervezetek az Európai
Unió tevékenységében
A szervezetek tagdíjfizetés alapján az
egyes országok szervezeteinek önkéntes
részvételével, belépésével mûködnek. Ezen
a módon közvetett befolyásolási lehetõségünk
van az Unió egyes döntéseire, hiszen számos
magyar szakmai egyesület, érdekképviseleti
szervezet vagy tudományos társaság tagja
ezeknek az európai (nemzetközi) szervezetek-
nek.
„Szakorvosok Európai Uniója” - UEMS
A tagállamok szakorvosi, ill. orvostudomá-
nyi társaságai tagságával mûködõ szervezet,
amely alappillérét jelenti a szakképesítések
kölcsönös elismerésének. Szekcióit az eu-
rópai szakorvosi társaságok alkotják, mun-
kacsoportjai az EU egészségüggyel kapcsola-
tos tematikájához kapcsolódnak.
Legfontosabb tevékenységük, hogy kiala-
kítják a szakorvosi szakképesítés és a köte-
lezõ, folyamatos továbbképzés követel-
ményrendszerét, európai szakképesítési
rendszereket alkotnak és mûködtetnek. Ez je-
lenti a garanciát arra, hogy a tagállamok szak-
orvosainak tudását, felkészültségét és kompe-
tenciáját a másik tagállam is elfogadja.
Fentieken túl, az UEMS szakorvosi szerve-
zetei a szakterület érdekképviseletét is ellátják,
javaslatot tesznek az európai fejlesztési irá-
nyokra, a fõbb, az EU kutatástámogatási
rendszerében támogatást igénylõ tudományos
kutatási programokra. Az UEMS „lobbyszer-
vezet” az EU-ban, azaz minden szabályozási
tervezetet megkap véleményezésre, szakértõi
hátteret biztosít az EU döntéshozó testületei-
nek.
/ 501
Kutatási keretprogramok
A hétéves költségvetési ciklusoknak meg-
felelõen az EU a tudományos kutatások és az
európai kutatóhelyek együttmûködésének
ösztönzése érdekében kutatástámogatási rend-
szert alakított ki. Ciklusonként meghatározza
ezek fõ célkitûzéseit, tematikus pályázatokat
hirdet. A támogatások feltétele, hogy több
tagállam kutatóhelyei mûködjenek együtt a
programok megvalósításában.
AZ IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
KOMPETENCIÁJÁT KÖZVETLENÜL
ÉRINTÕ KÖZÖSSÉGI
TEVÉKENYSÉGEK
Az EU az igazságügyi szakértõi tudomá-
nyos kutatásokat támogatja, az igazságügyi
együttmûködés egyik részterülete a tudo-
mányos bizonyítás eszközeinek fejlesztése. A
szabályozás területén a DNS vizsgálatok labo-
ratóriumi akkreditációs rendszerét részletesen
is kidolgozták, más orvosi területen a minõség-
biztosítás általános módszereit alkalmazzák.
Az UEMS igazságügyi orvosi szekciót
nem mûködtet, mivel a szakértõi szervezet és
a szakértõi mûködés annyira különbözõ az
egyes országokban, hogy ezen az alapon egysé-
ges szakképesítési rendszerrõl nem beszélhe-
tünk.
Az igazságügyi orvostan tehát más terüle-
tekhez, népegészségügyi programokhoz és az
igazságszolgáltatási együttmûködési progra-
mokhoz kapcsolódik az EU tevékenységében.
Számos ilyen tevékenységi terület nevezhetõ
meg,de csak néhány, a hazai igazságügyi or-
vostan hagyományos alaptevékenységeihez
kapcsolódó európai programot emelünk ki:
Európai Sérülés Adatbázis
(European Injury Database – IDB)
A balesetek és sérülések adatbázisa azzal a
céllal jött létre, hogy ennek alapján célzott
502 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
megelõzési programok szülessenek. A sürgõs-
ségi és traumatológiai osztályos adatokon túl a
baleseti halálozási adatok is bekerülnek a rend-
szerbe. A közlekedésbiztonsági akciókon kívül
a háztartási balesetek megelõzése, a munkahe-
lyi baleseti kockázatok csökkentése is kapcso-
lódik a projekthez.
Közlekedésbiztonság
Ezen a területen programok és jogszabály-
ok is születtek. A közlekedési szabályok meg-
szegésének következményei, a jogosítványok
bevonása ezzel az EU minden tagállamában
egységesen alkalmazásra kerülnek. A szabá-
lyozás másik eleme a gépjármûvezetõi
egészségi alkalmassági szabályok közössé-
gi szintû kidolgozása. A tagállamokban
2010. augusztus 1-jétõl kell a revideált, módo-
sított szabályokat saját jogrendszerükbe beépí-
teni és bevezetni. A programok között a bal-
esetekrõl való adatgyûjtés, a megelõzési straté-
giák kidolgozása és összehangolása szerepel.
Kiemelt téma a gépjármûvezetést károsan be-
folyásoló szerek fogyasztása.
Betegbiztonság
Az EU állampolgárai fekvõbetegként az
esetek 8-12%-ban az ellátással összefüggõ mel-
lékhatásoktól/szövõdményektõl szenvednek,
így különösen
– az ellátással okozott fertõzések (a mel-
lékhatások mintegy 25%-át teszi ki),
– gyógyszereléssel kapcsolatos hibák,
– sebészi hibák,
– az orvosi mûszerek/eszközök okozta
ártalmak,
– diagnosztikai hibák,
– a diagnosztikai eredmények ellenére be-
következõ mulasztás, a szükséges be-
avatkozás elmaradása.
§
A felsorolt ártalmak megelõzhetõek, de az
EU tagállamaiban rendkívül szerteágazó mód-
szereket alkalmaznak ennek érdekében. A
program célja, hogy egymás módszereit
megismerve a tagállamok találják meg a
legjobb gyakorlatot és annak megfelelõen
tegyék meg az intézkedéseket az európai
helyzet javítására.
A kifogásolt orvosi tevékenység, az orvosi
ellátás miatt bekövetkezett halálesetek igaz-
ságügyi szakértõi vizsgálat tárgyát képezik, a
felelõsség vizsgálatának része, hogy az ellátó
orvosok alkalmazták-e a szövõdmény megelõ-
zésére alkalmas eljárásokat, illetve a szakértõk
számos adattal, tapasztalattal szolgálhatnak a
szövõdményekrõl.
Alkoholprogram
Az EU alkohol stratégiája azért született,
mert az európai népesség betegség miatti és
korai halálozása 7%-ban az alkohol miatt kö-
vetkezik be. Különösen nagy problémát je-
lent a gyermekek és fiatalok, a terhes nõk
és a gépjármûvezetõk alkohol fogyasztása,
de nem elhanyagolgató a munkahelyi it-
tasság jelentõsége sem.
Az EU népegészségügyi akcióprogramja
támogatja a prevenciós és kezelési programo-
kat, valamint az alkoholfogyasztással kapcso-
latos kutatásokat is. A tagállamok közös adat-
gyûjtési rendszert alakítottak ki, ami alapja a
közös stratégiának is. Az igazságügyi orvostan
az ittasság laboratóriumi bizonyítását végzi a
biológiai minták vizsgálatával. Az ittasság és
az alkoholbetegség beszámíthatóságra és cse-
lekvõképességre gyakorolt hatását az igazság-
ügyi pszichiátria vizsgálja, ez a belügyi együtt-
mûködést érinti. A laboratóriumi eredmények
kölcsönös elfogadása az EU-ban a laboratóriu-
mokkal szembeni követelmények meghatáro-
zásán, illetve a nemzetközi (mérés pontosságot
ellenõrzõ) körvizsgálatban való részvételen ala-
pul.
§ AZ EURÓPAI UNIÓ EGÉSZSÉGPOLITIKÁJA ÉS BEFOLYÁSA...
Kábítószer-ártalmak elleni program
Az EU 2005-2012 közötti kábítószer-elle-
nes stratégiai programja a kábítószer-fo-
gyasztással összefüggõ halálozás csökken-
tését tûzte ki fõ célként. (A tagállamok kö-
zött nincs egységes megítélés a fogyasztást il-
letõen, mivel Hollandiában egyes kábítószerek
ellenõrzött körülmények közötti fogyasztása
legális.) Széleskörû kutatások folynak a kábí-
tószerek munkavégzésre, gépjármûvezetésre
gyakorolt hatásának vizsgálatára, a függõség
kezelésének vizsgálatára, és jelentõs nemzetkö-
zi együttmûködés alakult ki a termesztés és ke-
reskedelem összehangolt üldözésére is. A kábí-
tószer probléma a pszichotrop szerek teljes kö-
rére kiterjed, magában foglalja a visszaéléssze-
rûen használható legális gyógyszereket és ká-
bító hatású egyéb háztartási vegyi anyagokat
is.
A fogyasztás és halálozás igazolása csak la-
boratóriumi toxikológiai vizsgálattal lehetsé-
ges, ami szükségessé teszi, hogy a rendkívüli
/ 503
halálesetek mindegyikében történjen a bonco-
lás keretében (alkohol és) kábítószer kimutatás
céljából mintavétel. Ezt a nemzetközi szakmai
ajánlás is elõírja. A rendõrségi vagy bírósági el-
járásokban a kábítószer függõség megítélése, a
mentális állapot értékelése az igazságügyi pszi-
chiátria feladata.
A gépjármûvezetés tekintetében a kábító-
szer általi befolyásoltság éppúgy bûncselek-
mény, mint az ittasság, ezért az elmúlt években
ezen vizsgálatok száma is növekedett. Az eu-
rópai helyzet áttekintésére és a kábítószer-fo-
gyasztás és közlekedésbiztonság összefüggése-
inek tisztázására az EU átfogó kutatási prog-
ramot indított.
Az elõzõekben csak vázlatos áttekintést
adtunk az EU egészségügyet érintõ tevékeny-
ségérõl, elsõ sorban az igazságügyi orvostan
tárgyköréhez tartozó témákat kiemelve. To-
vábbi részletek az egyes uniós szervezetek és
programok web helyein találhatók.
 28. Összefoglaló táblázatok, diagramok

28-1. táblázat A sérülések differenciáldiagnosztikai jellemzõit összefoglaló táblázat

28-2. táblázat Összefoglaló haláloki táblázat (Szabó Á után)

28-3. táblázat Méregtani összefoglaló táblázat (Buris L)

28-4. táblázat Toxikológiailag jelentõs vegyületek vérkoncentrációi (Róna K)

28-5. táblázat A Bûnügyi Szakértõi és Kutatóintézetben és a regionális kábítószer-vizsgáló

laboratóriumokban vizsgált feketepiaci kábítószer-készítmények átlagos
hatóanyag-tartalmának alakulása 1999 és 2009 között

28-6. táblázat A kábítószerek szervezetbe juttatásának módozatai

28-7. táblázat Életkor-meghatározó táblázat. I. (Harsányi L, Földes L)

28-8. táblázat Életkor-meghatározó táblázat. II.

28-9. táblázat Életkor-meghatározó táblázat. III.

28-10. táblázat A medencecsont nemi különbségei

28-11. táblázat A koponya nemi különbségei

28-12. táblázat A medence nemi különbségek

28-13. táblázat A combcsont nemi különbségei

28-14. táblázat A halál idõpontjának megállapítása. I.

28-15. táblázat A halál idõpontjának megállapítása. II.

28-16. táblázat Néhány jelentõsebb gyógyszer-gyógynövény interakció

28-1. táblázat A sérülések differenciáldiagnosztikai jellemzõit összefoglaló táblázat
506

A sebek alak- Zúzott-repesztett Metszett Szúrt Vágott Lövött

/

elemei

Legnagyobb nem jellemzõ a hossza a mélysége a hossza és mélysége a lõcsatorna hossza

méret
Alakja szabálytalan, zegzúgos,
olykor vonalszerû; több-
nyire H, Z, Y, L, több ágú
csillag alakú
hosszúkás-vonalas, fûzfa-
levél alakú; az eszköz jel-
legzetességeitõl befolyá-
solt; a testfelszín dombo-
rulatai s a bõrráncolódásai
miatt rendetlen alakú
sajka idomú, hasadéksze-
rû, esetleg pontszerû; az
eszköz alakjától, a bõr ru-
galmasságától is befolyá-
solt. Hegyes-éles eszköz-
nek az éle, valamint ten-
többnyire vonalas, de le-
het karélyos is, a mélybe
ékalakúlag terjedõ; az esz-
köz élszögétõl (tompa él)
is befolyásolt
a bemenet a lövés távolsá-
gától és irányától függõ,
kerekded vagy csillagsze-
rû, néha vonalszerû is le-
het; a kimenet általában
rés alakú
IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN

gely iránti elmozdulása pil-

langószárny alakúra mó-
dosítja
Sebszél szabálytalan, egyenetlenül éles; az eszköz jellegzetes- éles; a lekerekített hegyû, éles; de az eszköz a bemenetnél behúzódást
fogazott, ségeitõl és a testfelszín a konikus eszköznél fino- élszögétõl függõen egye- képez, nem összefektet-
rojtos-cafatos-fûrészes domborulatától módosul- man egyenetlen netlen, szakított (tompa hetõ; közvetlen közelinél
hat - szaggatott élû eszköz) roncsolt; a kimenetnél ál-
talában összefektethetõ -
egyenetlen
Sebzúgok szabálytalanok hegyesek, illetve kihegye- az eszköz jellegétõl függõ; a vágás mérvétõl, az esz- a vágás mérvétõl, az esz-
zettek; belõlük hámkifutá- az él felé nézõ hegyes, a köztõl függõen: mindkettõ köztõl függõen: mindkettõ
sok indulhatnak ki másik lekerekített hegyes; a másik lekerekí- hegyes; az egyik hegyes, a
tett másik lekerekített, amely-
bõl finom hámrepedések
indulhatnak ki, nem jel-
lemzõ
Sebfalak rojtosak, egyenetlenek, élesek; simák; a behatolás élesek; a behatolás szö- simák-élesek; a behatolás a lõcsatornát képezik,
gyakran körkörösen alává- szögétõl függõen merede- gétõl függõen meredekek; szögétõl függõen merede- amely lehet: elsõdleges,
joltak, a sebrés felé elvé- kek; vagy alávájolt-letetõ- vagy alávájolt-letetõzött kek; vagy alávájolt-letetõ- másodlagos, harmadlagos
konyodók; a hajas fejbõr- zött zött
ben hajtüszõ jel
Sebalap egyenetlen, cafatos, át vonalszerû, a mélység felé nem jellemzõ, a szúrt csa- mélybe hatoló, vonalszerû; nem jellemzõ
nem szakadt szövetszálak- domborodó, rajta szövet- torna vége áthidaló szövetek nincse-
kal, idegekkel, véredé- hidak nincsenek nek; a csontos alapon jel-
nyekkel áthidalt legzetes él és ékhatás nyo-
§

ma
A sebek alak- Zúzott-repesztett Metszett Szúrt Vágott Lövött
§
elemei

Csontos alap a vetületbe esõ csontokon alkalmasint csontos alapon áthatoló szúrt csatorna a vágás okozta él- és ék- a lapos csontokon a kime-
különbözõ típusú csonttö- finom élnyom képzõdhet hatású csontsérülések; át- net irányába tölcsér-
rések lehetnek vágottak s a zugokból re- szerûen táguló anyaghi-
pedezések indulnak ki ány, amelybõl radier repe-
dés indulhat ki; a csöves
csontokon szilánkos törés;
a koponyán gyakori az ún.
Krönlein-féle lövési sérülés
- a koponya durva széttö-
redezése
Sebszegély kiterjedt, széles hámzúzó- hámhorzsolás nincs; a hámhorzsolódás-mentes; az ékhatás miatt a na- a bemenetnél hámfosztá-
dásos udvar csorba vagy jellegzetes konikus eszköznél hám- gyobb élszögû eszköznél sos, szennyezõdéses sze-
eszköz esetén finom, kö- horzsolásos udvar; a mar- keskeny a hámhorzsolás, gély; rátett csõnél lebé-
rülírt hámhorzsolásokkal kolat okozhat hámzúzó- máskor nincs lyegzéses jel; a kimenetnél
tarkított dást hámhorzsolás csak alátá-
masztás esetén
Seb- véresen beszûrõdött, duz- a szõr- és hajszálak élesen a szõr- és hajszálak átvá- az eszközrõl vagy a külvi- a közeli lövésnél
környezet zadt; a szõr- és hajszálak átmetszettek gottak lágból származó szennye- lõtechnikai tényezõk jelen-
letöredezettek, zúzottak zõdés léte
ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK
/
507
28-2. táblázat Összefoglaló haláloki táblázat (Szabó Á. után kiegészítve) (Szabó Á után)
508
/

A halál oka Az esetben vizsgálandó Makroszkóposan megállapítandó Szövettanilag

1. Tompa tár- keletkezésének oka, mechanizmusa (direkt-indi- a testi, szervi lokalizáció, a külsõ, belsõ sérülések; az egyes A haláloki elváltozás; a
gyak behatása rekt); az erõbehatás mérve; egyszeri vagy több- szervek, szervrendszerek, a csontos váz traumákra utaló sérülés differenciálása; a
okozta halál szöri; eszközös vagy sem, ha eszközös jellegze- speciális jellegei; a vitális jelek; a sérülésekkel összefüggõ szövõdmények (pl. zsír-
tes-e valamire; önkezû, idegenkezû; élõben vagy szövõdmények; a sérülés idõsségére utaló jelek; az eszköz embolia); a szöveti vitá-
halál utáni; az okozati összefüggés; a behatás utáni okozta morfológiai sajátosságok; a sérülésekben a testbõl lis jelek; a sérülés idõs-
cselekvõképesség (elhárítás, védekezés); a cselek- vagy a külvilágból származó szennyezõdések ségére utaló jelek; a
mény rekonstrukciója szervek rázódásra utaló
elváltozásai; a haj-,
szõrszálak állapota
IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN

2. Magasból le- alapvetõ: önkezû, idegenkezû leesés vagy ledobás a sérülés speciális jellemzõi: a belsõ szervek zúzódásai, sza- fõleg a vitális jelek és
zuhanás okozta (az elsõ kérdések értelemszerûen ez esetben is ér- kadásai, vongációs sérülései; a gerinc és a végtagok jelleg- reakciók
halál vényesek) zetes törései; a medencetörések; a koponyaalap körkörös
benyomatos törése
3. Közúti közle- utal-e közlekedési balesetre, ha igen, milyenre: el- gyalogosnál: az elsõdleges ütközés helye (pl. jellegzetes ala- fõleg a vitális reakciók
kedési eszközök ütés, elgázolás, elütés és elgázolás, elütés és von- kú hámsérülések, zsírszövet-roncsolódás, vértasakkép- és jelek
által okozott szoltatás, jármû-összeütközés, jármûbõl való ki- zõdés, csonttörések) – a magas építésû jármûvek miatt
halál esés; minden sérülés a jármûtõl vagy milyen más bárhol keletkezhetnek –; a másodlagos, harmadlagos sérü-
módon keletkezett; mekkora mozgásenergiától lések; az áthaladási, vonszoltatási külsõ és belsõ jelek; a sé-
származott, milyen lehetett a jármû sebessége; ki rülések kombinációja, a gerinc és egyes szervek meghatá-
vezette a jármûvet; ülésrend a jármûben; a baleset rozott mechanizmusra jellegzetes sérülései; jármûvezetõk-
rekonstrukciója (az 1. alatt felsorolt s itt nem emlí- nél és utasoknál: az egyes jármûvek vezetõin keletkezõ tí-
tettek értelemszerûen itt is érvényesek) pusos sérülések; az ülésrendre utaló sérülések
4. Vasúti pályá- az elõzõeken túl: vonatból való kiesés vagy kido- a nyomkarima lenyomatával övezett test vagy testrész fõleg a vitális jelek és
hoz kötött köz- batás, aládobás; elüttetés, elgázoltatás, ütközõk ál- szétválasztások; a közlekedési eszköz és pálya alkatrészei- reakciók
lekedési eszkö- tali összenyomattatás nek lenyomatai; az ütközõ tányér okozta sérülések; össze-
zök okozta halál nyomatásra, vonszoltatásra jellegzetes sérülések
5. Metszés keletkezésének oka, mechanizmusa; esetleg a szó- a testi, szervi lokalizáció (légembolia!); predilekciós helyek; a vitális jelek és reakciók
okozta halál ba jöhetõ eszköz; összefüggése a halállal; egysze- metszés irányára utaló jelek; próbálkozási nyomok; az esz-
res, többszörös; az erõhatás mérve; önkezû, ide- köz sajátosságai okozta morfológiai jelek a nyomot megõr-
genkezû vagy baleset; a sérülés utáni cselekvõké- zõ szövetekben (a csontot félretenni nyomszakértõi vizsgá-
pesség (elhárítás, védekezés) lehetõsége; a cselek- latra!); a vitális jelek; a sérülés idõsségére utaló jelek, s a ve-
mény rekonstrukciója le összefüggõ szövõdmények; a sérülésben az eszközrõl
vagy a külvilágról bejutott jellemzõ szennyezõdések
§
A halál oka Az esetben vizsgálandó
6. Szúrás okozta A keletkezés oka, mechanizmusa összetett-e:
halál szúrt, metszett; a sérülés valóban szúrástól szár-
mazik-e; milyen jellegû (pl. áthatoló); milyen esz-
köz jöhet szóba (hegyes, éles-hegyes, kónikus
vagy jellegzetes alakú); a szúrás iránya és ereje,
egyszeres, többszörös; önkezû, idegenkezû; a sé-
rülés utáni cselekvõképesség lehetõsége; a cselek-
mény rekonstrukciója
7. Vágó eszköz a keletkezés oka, mechanizmusa; milyen jellegû
okozta halál (pl. testrészek szétválasztása, leválasztása); milyen
eszköz jöhet szóba; egyszeres, többszörös, iránya
és ereje; idegenkezû, önkezû; a sérülés utáni cse-
lekvõképesség lehetõsége; a cselekmény rekonst-
rukciója
8. Lövés okozta lövéstõl való származása (bemenet, kimenet); mi-
halál lyen távolságból, milyen irányból, milyen lõfegy-
ver, milyen öbnagyságú fegyver okozta; milyen
jellegû (áthatoló vagy sem, érintõleges); egyszeri
vagy többszöri; önkezû, idegenkezû; a sérülés utá-
ni cselekvõképesség lehetõsége
9. Akasztás típusos, atípusos-e; zsinegeléstõl való elkülönítés;
okozta halál élõben vagy halál után; önkezû, idegenkezû; vélet-
len baleset; más cselekményt leplez-e?; elhárító,
védekezõ mechanizmusok
Makroszkóposan megállapítandó Szövettanilag
§
A testi, szervi lokalizáció (légembolia!), predilekciós helyek; a haláloki elváltozás; vi-
a szúrt csatorna, formája, iránya, hossza és egyéb jellemzõi tális jelek és reakciók
attól függõen, hogy milyen szöveteken halad át; próbálko-
zási nyomok; az eszköz sajátosságai által okozott morfoló-
giai jelek a nyomot õrzõ szöveteken (megõrizni!); a marko-
lat nyoma; a szúrt csatornában lévõ a külvilágról, a testfel-
színrõl, az eszközrõl, az elõrébb fekvõ szövetekbõl szárma-
zó jellegzetes szennyezõdések; vitális jelek, elhárító, véde-
kezõ sérülések
a testi, szervi lokalizáció (a fejen lévõ légembolia!) ; az él- és a haláloki elváltozás; vi-
ékhatás okozta elváltozások, sérülések mind a köztakarón, tális jelek és reakciók
mind a támasztó és egyéb szöveteken; az eszköz sajátossá-
gai által okozott morfológiai jelek (tangenciális tasakos sé-
rülések); a sérülésben a külvilágról, a testfelszínrõl és az esz-
közrõl származó jellegzetes szennyezõdések; vitális jelek;
elhárító, védekezõ sérülések
bemeneti nyílás; lebélyegzéses jel, robbanásos tasak (Co), a bemenet és kimenet
deformált bemenet, lõtechnikai tényezõk és hõlánghatás; differenciálása; a köz-
lõcsatorna és tartalma (a külvilágról és a test felszínérõl, va- vetlen közeli vagy rá-
lamint a testbõl bevitt anyagok, a lövedék); a hidrodinamiás tett csõvel való lövés; a
hatás okozta sérülések; szétvált lövedék vagy gerjesztett vitális jelek
csontdarabkák okozta lõcsatornák; lövedékembolus; kime-
neti nyílás
a barázda jellege, lefutása, elhelyezkedése a nyakon, leg- a barázdának, a nyak
magasabb és megtámaszkodási pontja, szennyezõdések; az felületes és mélyebb
eszköz direkt nyomási jelei a nyak felületes és mélyebb ré- izomzatának, a gége
tegeiben; a húzási, felfüggesztési jelek (a felületes nyakiz- külsõ, belsõ izmainak
mok tapadásánál, Amussat-féle jel - többnyire, a fejbiccen- mikroszkópikus sérülé-
tõ izom tapadásánál, s a kulcscsont csonthártyája alatt); a sei, vitális jelei, reakciói
gége porcos és csontos vázának sérülései (nyelvcsont nagy
szarva és a pajzsporc felsõ nyúlványa törhet leginkább); a
gége ízületei, külsõ, belsõ izomzatának sérülései; ritkán
ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK
egyéb és más típusú sérülések megléte vagy hiánya; a ful-
ladásos halál jelei
/
509
A halál oka Az esetben vizsgálandó
10. Zsinegelés akasztástól elkülönülés; élõbeni vagy halál utáni;
okozta halál önkezû, idegenkezû, esetleg véletlen baleset (pl.
csecsemõk játékon való fennakadása); más ölési
cselekmény befejezése-e?; elhárító, védekezõ me-
chanizmusok; esetleges cselekvõképesség lehetõ-
sége;
11. Kézzel való mely módon: a nyak megragadása vagy az orr-,
megfojtás okoz- szájnyílások lezárása által; elhárító, védekezõ me-
ta halál chanizmusok; esetleges cselekvõképesség lehetõ-
sége; befejezése-e más ölési cselekménynek
12. Folyadékba, milyen jelek szólnak a vízbe fulladás mellett; azok
vízbe fulladás élõben a vízbejutás, a fuldoklás, a mentés alatt,
okozta halál vagy a vízben tartózkodás során természetes vagy
mesterséges behatástól származtak-e; a halál be-
következtének ideje (a vízben való tartózkodás);
önkezû, idegenkezû, vétlen; más bûncselekmény
leleplezése-e; esetleges elhárító, védekezõ mecha-
nizmusok
Makroszkóposan megállapítandó Szövettanilag
510
/
a barázda jellegzete lefutása (körkörös – nincs felfüggesz- a barázdának, a nyak
tési pont); idegen anyag (ruházat, haj stb.) becsípõdése, il- felületes és mélyebb
letve más tárgy bevezetése az eszközbe; a barázda több- izomzatának, a gége
szörössége, valamint olykor az eszköz jellegzetessége; a ke- külsõ, belsõ izmainak
ringés akadályoztatására utaló kifejezett jelek a barázda fe- mikroszkópos sérülései,
letti területen; az eszköz direkt nyomásának jelei; a gége vitális jelei, reakciói
porcos és csontos vázának sérülései – inkább a pajzsporc
nyúlványai törnek; a gége ízületeinek sérülései; egyéb és
más sérülések megléte vagy hiánya; a fulladásos halál jelei
köröm- és ujjbegynyomok lokalizációja a nyakon mellõl és a köztakaró és izomzat
IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
hátul, a gégefõhöz, állkapocsszélhez, és egymáshoz viszo- sérülései; a vitális jelek
nyított helyei; az orr- és szájnyílás környékén, az ajkakon, és reakciók; a túlélés
az arcon; a pangásos jelenségek a gégefõ feletti területe- esetleges jele
ken; a nyomás direkt jelei az említett területeken a felüle-
tes és mély izomzatban a laza szövetben; direkt sérülések a
gége porcos és csontos vázán, a szájfenék és nyelv izomza-
tában, a garat mögötti lágyrészekben; a gége saját izmai-
nak, ízületeinek sérülései; a nyaki gerinc sérülései; elhárító,
védekezõ, dulakodási, valamint egyéb és más sérülések
megléte, hiánya; a fulladásos halál jelei; az elhúzódó fulla-
dásra utaló elváltozások
a felázás mértéke, illetve a rothadásos, hullaviaszos átalaku- a felosztás mértékétõl
lás; jellemzõ idegen anyag a kötõhártyatasakokban („bepis- függetlenül diatóma-
logás”); habgomba, habos nyál a légutakban; ballonszerûen vizsgálat a bal szívfél
puffadt, száraz tüdõk, halvány lép, szederjes, bõvérû zsige- vérébõl, lágyburkokból,
rek, illetve a fulladásos halál többi jelei; külsõ, belsõ, esetleg csontvelõbõl, kontroll
jellemzõ mechanizmusra utaló sérülések; olyan patológiai vízmintából; a felosztás
elváltozások, amelyek fuldoklás nélkül halált okozhatnak mértékétõl függõen vi-
tális jelek, reakciók; a
szervezet aktuális kóros
elváltozásai
§
A halál oka Az esetben vizsgálandó Makroszkóposan megállapítandó Szövettanilag
§
13. Égés okozta lánggal égõ tûz (izzó gáz), magas hõmérsékletû a lokalizáció és kiterjedés; a ruházat viselésével kapcsolatos a vitális jelek, reakciók;
halál szilárd test, forró gõz, víz, elektromos ív (szikra- különbségek (égés, forrázás); az égés mértéke (cave! égési zsírembolia; szövõd-
esõ) okozta-e; az égés mértéke, kiterjedése; élõ- hematoma és a koponyacsontok szétválása, repedése), mények az oksági
ben vagy halál utáni; a test égése más cselek- égési torzó; pörkölõdési, forrázási jelek a szõr- és hajszála- összefüggéshez; égési
ményt leplez-e; önkezû, idegenkezû, véletlen bal- kon; korom a légutakban, kötõhártyatasakokban; füstbelég- torzóknál az identifiká-
eset zés, ko-hemoglobin; jellemzõ szennyezõdések a ruházaton, láshoz;
testen; egyéb és más sérülések megléte vagy hiánya, a jel-
lemzõ szövõdmények
14. a halál elektromos áram behatásának következmé- áramjegy: belépés, kilépés, interpolaris áramjegy hónalj és az áramjel, illetve az
Elektrotrauma nye-e; természetes, mesterséges elektrotraumáról egyéb összefekvõ testrészeken; az elektrotermikus égési áramjelre gyanús szö-
okozta halál van-e szó; kizárható-e az egyéb okú halál; az áram sérülés; elektromos ív (stb.) okozta égés; villám-, figura-, vetek; a szervezet aktu-
útja (belépés, kilépés); önkezû, idegenkezû; má- pörkölési, égési nyomok; az akut fulladáshoz hasonló jelek; ális kóros elváltozásai
sodlagos sérülések mechanizmusa vérzések a bõrön, a nyálka- és a savóshártyákon, puffadt
tüdõk, tüdõ-, agyvizenyõ, kiterjedt vénás pangás; a közvet-
len vagy a másodlagos csont, izom és egyéb sérülések
15. Magzatelhaj- történt-e magzatelhajtás?; milyen jelek szólnak a a terhesség ténye; a boncolás a légembolia vizsgálattal méhnyálkahártya, méh-
tás okozta halál magzatelhajtás mellett? az alkalmazott mechaniz- kezdõdik!; a sérülés elhelyezkedése és következményei, ha- izomzat állapota; méh-
mus típusa: kémiai, mechanikus, gyógyszeres; a lálok lepényrészletek,
terhesség fennállásának morfológiai jelei; a külsõ szövõdmények szövet-
beavatkozásra utaló sérülések tani vizsgálata
16. Az újszülött milyen jelek utalnak az újszülött megölésére, az élveszülöttség, érettség, életképesség, szülés módja, sérülé- légzett tüdõ igazolása
megölése milyen módon történt?; szülési önsegély le- sek származása, kialakulási ideje, szülés után meddig élt; a (alv. hám elasztikus
hetõsége légzés tényét alátámasztó, célzó, ún. tájékoztatási próbák rost, surfacant)
17. Nemi milyen jelek utalnak az erõszakra, keletkezésének sérülések elhelyezkedése, morfológiai jelei; történt-e közö- ondószálcsák, vitális je-
bûncselekmény okai, rekonstrukciója, védekezõ mechanizmusok, sülés; a halál okának megállapítása lek és reakciók
okozta halál megragadási nyomok
ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK
/
511
 512
28-3. táblázat Méregtani összefoglaló táblázat (Buris L)
/

Mérgezõ anyag Mérgezési Halálos dózis Típusos tünetek és elváltozások Megjegyzés

forma
FÉM- ÉS FÉMSÓ-MÉRGEZÉSEK

Ólom heveny vízben vagy gyomor- édeskés szájíz, égetõ érzés a szájban, garatban, nyálfolyás, colica,
nedvben oldódó ve- véres hasmenés; felmaródás a szájban, nyelõcsõben, vérzéses-pör-
gyületekbõl 20–50 g kös gyulladás a gyomorban, belekben
idült ólom-kolorit, ólomszegély (leggyakrabban az alsó metszõk körül a az ólomszegély önmagában nem
gingiva kötõszövetében 2-3 mm széles kékesfekete), vvs-ek bizonyítéka az idült mérgezésnek
basophil punctatiója, anaemia, n. radialis, ulnaris, peroneus bénulá-
IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN

sa, ólomcolica, izomzat sorvadása

Higany heveny 0,5–1 g a vízben old- hányás, hasmenés tenesmus, collapsus (esetleg halál 24 órán belül); ritkábban: a stomatitis az
ható második naptól: stomatitis mercurialis, gyulladás esetleg garatíve- aveolusra is ráterjed,
higanyvegyületekbõl, ken, mandulákon colitis ulcerosa, néhány nap múlva: necrotizáló csontnecrosis
per os nephrosis
idült gõzök vagy por be- idült stomatitis, mely lehet fekélyes, fogakon kékesfekete higany- a szerves higanyvegyületek (csá-
légzése, gyomor-bél szegély; anaemia, erethismus mercurialis, tremor, fogyás; vázószerek: Ceresan, Germisan
csatornán át stb.) a szervetlen vegyületekhez
hasonló, de enyhébb elváltozáso-
kat okoznak
Arzén heveny 0,1–0,14 g hányás, hasmenés, rizslészerû széklet, nagy folyadékveszteség; egyes esetekben 3-24 óra alatt
stomatitis, gastritis, enteritis, vérzések a nyálkahártyán; szívizom, heveny keringési elégtelenség-
más, vese zsíros elfajulása, heveny sárga májsorvadás, hepatorenalis ben halál
elégtelenség
idült gastrointestinalis tünetek, általános leromlás, anaemia, parenchymás az arzén a csontokból, hajból,
szervek regresszív elváltozásai, bénulások; arzénszegély a fogakon: körömbõl még kihantolás után is
lilásfekete, stomatitis; a fénytelen, törékeny körmökön szürke csíkok kimutatható
jelennek meg (Mees-féle jel)
Réz heveny 1-10 g hányás (hányadék kékeszöld), colica, hasmenés; haemolysis,
albuminuria, haemoglobinuria, anaemia; felmaródások, zöldeskék el-
színezõdés a szájüregben, gyomorban, vékonybelekben
idült a haj zöldes színe, stomatitis, kékesszöld lekaparható szegély a fo-
gakon, fogkövön
§
Mérgezõ anyag Mérgezési Halálos dózis Típusos tünetek és elváltozások Megjegyzés
§
forma

Bizmut a heveny és az idült mérgezés tünetei megegyeznek a higanymér- a bismuthum subnitricum

gezés megfelelõ formáinak tüneteivel, de enyhébbek; a félheveny nitritmérgezést okozhat:
és az idült esetekben a fogakon fekete szegély methaemoglobinaemia
Tallium heveny 1g idegrendszeri tünetek: hangyamászás-érzés, petyhüdt és spastikus
bénulások, látászavar, süketség, bulbaris tünetek; haj, szõrzet kihul-
lása; fekélyes, vérzéses gyulladás gyomorban, vékonybélben,
parenchymás szervek regresszív elváltozásai
Bárium heveny 1-4 g hányás, colica, hasmenés, ascendáló bénulás, légzésbénulás; stoma-
titis, sialoadentitis, gyomorban, vékonybélben erosiók, a nyálkahár-
tyán tapadó szürkés szemcsék (nehezen oldható báriumsók esetén)
VÉRMÉRGEK

Szén-monoxid heveny (CO-Hb koncentráció) cseresznyepiros hullafoltok és szervek, folyékony vér, belsõ szervek a mérgezés súlyossága a CO-Hb
40-50% általános heveny bõvérûsége, puffadt tüdõk, szimmetrikus lágyulá- koncentráció mellett függ a ke-
sok a törzsducmagokban; a mérgezés klinikai tünetei a CO-Hb kon- ringési szervek általános állapotá-
centráció függvényében alakulnak ki tól, az egyén életkorától, a mér-
gezés idejétõl, a mérgezett helyi-
ségben elfoglalt helyétõl (ajtó-,
ablaknyílás közelében vagy a he-
lyiség magasabb szintjén eny-
hébb lehet a mérgezõdés)
Cián: vízben ol- heveny 0, 05-0, 1 g égetõ érzés a torokban, nyálfolyás, dyspnoe, görcsös állapot,
dódó ciánsók asphyxia, légzésbénulás; a szervekben, gyomorbennékben keserû-
(pl. KCN) vagy mandula szag; a szervek visszeresen bõvérûek, a gyomornyálkahár-
növényi gliko- tya bõvérû, duzzad
zidákból fer-
mentek, híg
sav (gyomor-
sósav) hatására
keletkezõ HCN.
Ilyen anyag pl.
a keserû man-
ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK

dulában az
/

amigdalin
513
Mérgezõ anyag Mérgezési Halálos dózis Típusos tünetek és elváltozások Megjegyzés
514
forma
/

MARÓSZERMÉRGEZÉSEK

Lúgok heveny koncentrációtól colliquatiós necrosis a szájüreg, garat, nyelõcsõ, gyomor, esetleg NH3- és szalmiákszesz-mérge-
NaOH, KOH, függõen változó; tö- patkóbél, vékonybél falán; a szövetek síkosak, bõ váladékképzõdés, zésnél igen súlyos oedema,
(NH4)2CO3 mény lúgokból 5-15 g nyálfolyás; az érfelmaródásokból származó vérzés alkálihematintól gégevizenyõ fokozott veszé-
vörösbarna színû; gégeoedema, spontán átfúródás, mediastinitis, lye
peritonitis
Savak heveny tömény ásványi sa- koagulációs necrosis, tömött pörkök, oedema, bõ nyálfolyás; spon- A pörk színe: HCl = szürkésfe-
vakból 5-15 g tán perforáció, peritonitis, ritkábban mediastinitis; a nyelõcsõ nyál- hér; H2SO4 = fekete; HNO3 =
kahártyája csõszerûen leválhat elhalás után sárga, barna; pikrinsav = sárga;
IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN

krómsav = narancssárga fel-

maródás; oxálsav: colliquatiós
necrosis
MARÓ FÉMSÓK
Ezüst-nitrát heveny koagulációs necrosis szájüreg, garat, nyelõcsõ, gyomor falán; száj-
(AgNO3) nyálkahártyán elõször szürkésfehér, majd szürkésfekete pörk
idült szervezetben az ezüst felhalmozódásával jár (argyrosis); jellegzetes
bõrpigmentáció
Kálium-per- heveny 5g koagulációs necrosis száj, garat nyelõcsõ, gyomor falon; heveny gé- szájnyálkahártya liláspirosan
manganát gevizenyõ alakul ki elszínezett
Cink-klorid heveny 25-30 g koagulációs necrosis gyomornyálkahártya falon vékonybélbõl felszívódik
(ZnCl2)
NÖVÉNYVÉDÕSZER-MÉRGEZÉSEK
Nikotin heveny 0,05-0,1 g nyáladzás, szédülés, hányás, cyanosis, görcsök, vasomotorközpont- a gyomorbennék jellemzõ pi-
bénulás; szájüreg, garat, nyelõcsõ, gyomornyálkahártya felmaródása, pamocsok szagú
szennyes barna elszínezõdése, síkos (lúgos) volta, a szervek heveny
pangásos bõvérûsége
Szerves fosz- heveny a kémiai összetétel kolinészteráz-bénítók: izzadás, nyálfolyás, hányinger, tüdõvizenyõ, bejuthat a szervezetbe belég-
forsavas észte- szerint változó: görcsök, eszméletlenség; számos anyagnak boncoláskor jellemzõ zés, bõrön keresztül, felszívó-
rek (Parathion, 3–6 mg/kg-tól fokhagymaszaga érezhetõ dás vagy per os útján
Wofatox, 5000–6000 mg/kg
Metasystox,
Sintox stb.)
§
Mérgezõ anyag Mérgezési Halálos dózis Típusos tünetek és elváltozások Megjegyzés
§
forma

Klórozott szén- heveny a kémiai összetételtõl fejfájás, hányás, hányinger, izomrángás, stupor és kóma; a motoros a metabolizáció lassú, ezért szer-
hidrogének függõ 1,5-7,0 g kéregmezõ érzõ és mozgató neuronjai károsodnak vezetben felhalmozódhat, a
(Aldrin, metabolizáció során toxikus közti
Dieldrin, DDT) termék keletkezik, a bõr felszíné-
rõl is felszívódhatnak
Paraquat heveny 3-6 g a száj, az emésztõrendszer felsõ szakaszának felmaródása, tüdõvize- az I-II. típusú pneumocyták káro-
nyõ; égõ érzés, dysphagia, gastroenteritis sodása, desquamaló alveolitis,
majd tüdõfiobrosis alakulhat ki;
bõr felszínérõl is felszívódhat
MÉRGEZÉSEK ILLÉKONY ANYAGOKKAL
Benzin heveny kb. 50 g fejfájás, szédülés, eufória, tudatzavar, izgalmi állapot, görcsök, lég- a benzinben lévõ ólóm-tetraetil
zésbénulás fordulnak elõ; a szerveken heveny visszeres bõvérûség, módosítja a mérgezést!
tüdõvizenyõ, vérzések a savós hártyákon, a tüdõben; benzinszag
Benzol, xilol, heveny 30 g per os, belégzés fejfájás, eufória, szédülés, gyomorfájdalom, eszméletlenség, légzés- gyakran akkor jelentkeznek a tü-
toluol vagy bõrön felszívó- bénulás; túlélés esetén károsodik a máj, a vese és a szívizom netek, amikor a mérgezett a
dás útján is mérgez! benzolgõzöket tartalmazó térbõl
a friss levegõre távozott!
Szerves zsírol- heveny átlagosan 30–50 ml tudatzavar, kábultság, kóma, heveny vérkeringési elégtelenség; a
dószerek: klo- gyomron át bevéve parenchymás szervek zsíros elfajulása, a májban centrolobularis
roform, éter, necrosis
triklóretilén
GOMBAMÉRGEZÉSEK
Amanita heveny néhány gomba mér- 1-2 órával fogyasztás után gastroenteritis, izgalmi tünetek, izomgör-
muscaria gezõ anyaga csök
Amanita heveny ugyanolyan tünetek, mint Amanita muscaria esetén
pantherina
Amanita heveny kb. 50 g gomba mér- fogyasztás után 6-24 óra latentia, majd: hányás, hasmenés, néha vé- mérgezõ anyagok: amanitatoxin,
phalloides gezõ res széklet, collapsus. 24 óra után: a máj megnagyobbodása, icterus, hemolizin
késõbb bõr- és nyálkahártyavérzések, hepatorenalis elégtelenség;
ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK

Heveny sárga májsorvadás, parenchymás szervek zsíros elfajulása

/

Boletus satanas heveny néhány gomba mér- néhány órás latencia után gastrointestinalis tünetek, görcsök, sokk,
gezõ anyaga kóma
515
Mérgezõ anyag Mérgezési Halálos dózis Típusos tünetek és elváltozások Megjegyzés
516
forma
/

Helvella heveny a tünetek hasonlók, mint gyilkosgalóca-mérgezés esetén

esculenta
Inocybe-fajták heveny néhány gomba izzadás, nyálfolyás, bradycardia, görcsök, sokk, tüdõvizenyõ
Russula heveny a tünetek hasonlók, mint Boletus satanas okozta mérgezés eseté- a gombamérgezést a hatóanya-
emetica ben gok kémiai kimutatása, ritkábban
a gomba béltartalomból való
megtalálása bizonyítj
GYÓGYSZERÁRTALMAK ÉS -MÉRGEZÉSEK
IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN

Gyógyszeraller- heveny terápiás dózisban is terápiás dózisok a gyógyszerek haptének, plaz-

gia: minden a) azonnali vagy anaphylaxiás típus: bronchospasmus, tachycardia, maproteinekhez kapcsolódva
gyógyszer (!) vérnyomásesés, exanthema, gégeoedema, enanthema, sokk hatnak antigénként
kiválthatja, leg- b) Késõi reakciótípus: órák, napok múlva, hisztaminhatásra túlérzé-
gyakoribb: p- kenységi bõr-ízületi stb. tünetek
aminobenzol-,
p-nitrobenzol-
származékok,
amidazophen,
szalicilátok, pe-
nicillin, strepto-
mycin, novo-
cain
Amidozophen hosszabb terápiás dózisok stomatitis gangraenosa, angina agranulocytotica necrotisans, elhalá-
és származékai, kezelés sos-pörkös vékony-, illetve vastagbélgyulladás; Parenchymás szer-
Rheopyrin, után vek regresszív károsodása
szulfamidok,
Chlorocid stb.
hosszan tartó
szedése után
Antibiotikumok hosszabb terápiás dózisok mikrobiológiai miliõ megváltoztatása útján hatnak: legtöbbször Sta-
és kemotera- kezelés phylococcusok és gombák okoznak elváltozásokat: enteritis necroti-
peutikumok után ca, tüdõmycosisok, gomba, coccus és Mycobacterium okozta sepsis
Mellékveseké- hosszabb terápiás dózisok mellékvese-elégtelenség, szteroid-diabetes, osteoporosis, gyomor-
reg-szteroidok kezelés fekély, szervezeti ellenállóképesség csökkenése, fertõzések iránti fo-
§

után gékonyság és az ionháztartás zavarai

Mérgezõ anyag Mérgezési Halálos dózis Típusos tünetek és elváltozások Megjegyzés
§
forma

Barbitunsav-sz heveny 4-12 g gyorsan ürülõ származékoknál: kóma, órák alatt (!) légzésbénulás,
ármazékok halál; boncoláskor: gyógyszer a gyomorban (!), vékonybél kezdeti
szakaszában, szívtágulás, heveny kisvérköri pangás, szervek kezdõ-
dõ regresszív elváltozásai;
elhúzódó hatásúaknál: kóma, 24 óra után: bõrnecrosisok az acralis
részeken, több napos eszméletlenség, bronchopneumonia; a szer-
veken súlyos regresszív elváltozások; gyógyszermaradvány: esetleg
a belekben
Trankvillánsok heveny kb. 1 g heveny halálos mérgezés ritka, komplex formában barbiturátokkal
(Pipolphen, vagy más trankvillánsokkal; gyors lebomlás; barbiturátok és alkohol
Hibernal) súlyosbítják a mérgezést
Frenolon heveny kb. 0,5 g
Atropin heveny 0,1 g paraszimpatikus-bénító hatásúak: pupillatágulat, kettõs látás, száj-
(Atropa bella- szárazság, nyelési képtelenség, eufória, hallucinációk, motoros nyug-
donna, Datura talanság, delírium, görcsök; boncoláskor: heveny visszeres bõvérû-
stramonii, ség a szerveken, esetleg a növényi magvak a béltartalomban; csak a
Hyosciamus kémiai kimutatás bizonyítja
niger, atropin
hatású mérges
gombák,
gyógyszer)
Sztrichnin (rág- heveny 0,1–0,3 g görcsök, opistotonus, fokozott ingerlékenység, légzésbénulás
csálóirtó vegy-
szerek, Strych-
nos nux vomi-
ca magja,
gyógyszerek)
KÁBÍTÓSZER-MÉRGEZÉSEK (az adatok 100 %-os tisztaságú alapanyagokra vonatkoznak, hozzá nem szokott egyénnél)
Amfetamin heveny 0,082 g euforiás halucináció, felismerési és koordinációs zavarok, bizarr visel- ismert formája az extasy tablet-
kedés; központi idegrendszeri izgatottság; hosszabb használata füg- tában; folyékony formában fel-
ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK

gõséget és elvonási tüneteket okoz; mérgezési és halál oldva is használják

cardiovascularis elégtelenség, kamrafibrilláció
/
517
Mérgezõ anyag Mérgezési Halálos dózis Típusos tünetek és elváltozások Megjegyzés
518
forma
/

Kokain heveny 0,7 g euforia, hiperaktivitás, nyugtalanság, tremor, hyperreflexia, majd alkalmazásának legismertebb
depresszió, kóma, hyporeflexia, keringés-légzés depressziója. A halál módja az ún. szippantópor
a légzõközpont depressziója vagy szívmegállás miatt következik be
Morfin heveny 0,3 g cyanosis, szûk pupillák, felületes légzés, tüdõvizenyõ, iv. adagolás esetén vírushepatitis,
cardiovascularis depresszió, kóma; a halál oka légzésbénulás HIV-fertõzés, bakteriális, valamint
gombás fertõzés és azok
embolizációja következhet be
Heroin heveny 0,062 g alvás, respirációs dystress, anaphylaxias shock. A tünetek meghatá- különbözõ anyagokkal keverve
rozóan a használt szer tisztaságától függenek. A halál oka keringé- kerül az utcai forgalomba (tal-
IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN

si-légzési elégtelenség kum, laktóz, mannitol); a tünetek

koncentrációfüggõk
LSD heveny 0,0007 g gyengeség érzés, tremor, hyperreflexia hányás, nyálazás, könnyezés, néhány napi szedés után toleran-
hallási, látási érzékcsalódások, súlyos térbeli és idõbeli tájékozódási cia alakulhat ki, mely a dózis
zavar emelését teszi lehetõvé
Cannabis és heveny 1,0 g perifériás vasodilatatio, szédülés, felfokozott kedélyállapot, majd ál- pszichomimetikus anyag, a THC
származékai matlanság, apathia és fáradtság jelentkezhe átjuthat a placentán
§
28-4. táblázat Toxikológiailag jelentõs vegyületek vérkoncentrációi (Róna K)
§
Vegyület Terápiás koncentráció Toxikus koncentrá- Letális koncentrá- Megjegyzés
(mg/l) ció (mg/l) ció (mg/l)

Acetaminofen 1–52 30–300 90–320 (170) A toxikus hatás gyakran 2-4 nappal az adagolás után válik észlelhe-
(paracetamol) tõvé, a halál idõpontjában nem feltétlenül extrém magas a vérkon-
centráció!
Alprazolam 0,005–0,11 0,008–0,64 0,12–2,1
Amitriptylin 0,01–0,25 >1 >2 Az összes triciklikus antidepresszáns esetében jelentõs a
posztmortem redisztribúció, ezért a perifériás vérben, ill. a májban
mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Amfetamin 0,05–2,0 0,2–3 0,5–41 (8,6) Az eredmény interpretálásánál a tolerancia fontos szempont. Eta-
nollal együtt kardiotoxikus hatású.
Arzén 0,002–0,062; 0,27 >0,6–9,3 (per os) A krónikus arzénmérgezés felismerése komplex: a vér kizárólagos
(herbicidekkel dolgo- >0,1 (arzén-hidro- vizsgálata nem elegendõ, a szövetek és a haj analízise is szükséges.
zók) gén)
Bupropion 0,05–0,4 0,19–0,22 4–13 (7,3) Jelentõs a posztmortem redisztribúció, ezért a perifériás vérben, ill.
a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Butalbital 1–5 0,1–28 (8,5) 13–30
Coffein 12–30 50–400 79–344 (183)
Carbamazepin 2–12 3–77 35–70 (45)
CO (szén-mono- <10% telítettség 15–25% telítettség 50% telítettség Dohányosok: 5–6%-os szaturáció
xid)
Carisoprodol 2,6–30 2,6–15 >30 Az eredmény interpretálásánál a tolerancia fontos szempont.
Chlordiazepoxid 0,4–3,0 1–66 >20
Chlorpromazin 0,02–0,3 (kis dózis) 0,5–3,0 >1 (átlag: 5) Jelentõs a posztmortem redisztribúció, ezért a perifériás vérben, ill.
0,75 (nagy dózis) a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.. A májkoncent-
ráció ismerete segíthet annak eldöntésében is, hogy túladagolás
vagy nagy dózis krónikus szedése történt.
Citalopram <1 1,0–4,0 >4,0 Jelentõs a posztmortem redisztribúció, ezért a perifériás vérben, ill.
ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK

a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet. A feltûntetett

/

koncentrációk befolyás alatt történõ gépjármûvezetés esteibõl szár-

maznak.
519
Vegyület Terápiás koncentráció Toxikus koncentrá- Letális koncentrá- Megjegyzés
520
(mg/l) ció (mg/l) ció (mg/l)
/

Clomipramin <0,3 1 2 Jelentõs a posztmortem redisztribúció, ezért a perifériás vérben, ill.

a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Clonazepam 0,01–0,2 >0,1 >0,3–10 Rendszerint a meghatározó mennyiség metabolit formában van je-
(+metabolit) len.
Clozapin 0,06–1,0 0,6–9,5 1,2–13 Jelentõs a posztmortem redisztribúció, ezért a perifériás vérben, ill.
a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Cocain 0,1–1,0 0,1–5 >0,9 Benzoilekgonin és ekgonin-metil-észter metabolitok formájában
van jelen
IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN

Codein 0,03–0,4 0,2 1–8,8 (2,8)

Cianid <0,04 0,5 1,1–5,3 per os
1–15 inhal.
Desipramin 0,1–0,8 0,4–2,0 3–16,8 (10,8) Jelentõs a posztmortem redisztribúció, ezért a perifériás vérben, ill.
a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Dextrometorphan 0,01–0,04 0,1 1,1–18 (3,5) Posztmortem redisztribúció történhet, ezért a perifériás vérben, ill.
a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Diazepam 0,2–1,5 (kis dózis) 3–5 >5 Kizárólag diazepam okozta haláleset igen ritka.
2–4 (nagy dózis)
Digoxin 0,0004–0,0023 0,0014–0,007 0,0015–0,03 Mintavétel a perifériás vérbõl történjen. Csarnokvíz is vizsgálható.
Diltiazem 0,1–0,4 >1 6,7–33 (16) Posztmortem redisztribúció történhet, ezért a perifériás vérben, ill.
a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Diphenhydramin 0,1–1 2–10 >8 Jelentõs a posztmortem redisztribúció, ezért a perifériás vérben, ill.
a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Doxepin <0,1 >1 2–26 (13) Jelentõs a posztmortem redisztribúció, ezért a perifériás vérben, ill.
a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Ephedrin 0,1–0,6 5
Etilén-glikol >300
Fentanyl 0,001–0,0038 0,003 0,002 (iv.) Az eredmény interpretálásánál a tolerancia fontos szempont.
>0,007 (tapasz)
Flunitrazepam 0,02–0,05 0,01–1,6 Anyavegyület ritkán detektálható. A feltûntetett értékek a
7-amino-metabolitra vonatkoznak
§
Vegyület Terápiás koncentráció Toxikus koncentrá- Letális koncentrá- Megjegyzés
§
(mg/l) ció (mg/l) ció (mg/l)

Fluoxetin <1 (anyavegyü- 0,2–0,4 2–6 Jelentõs a posztmortem redisztribúció (az SSRI-kre jellemzõ), ezért a
let+metabolit) perifériás vérben, ill. a májban mért koncentráció ismerete hasznos
lehet.
Fluvoxamin <0,9 0,3 3,4–16
Gabapentin <20 45 >250
Gamma-hidroxi- 20–52 >200 >400 Etanol együtt adásával a letális dózis kisebb.
vajsav (GHB)
Guaifenesin 1,5 14 Letalis hydrocodon koncentráció is megfigyelhetõ.
Haloperidol <0,1 0,05–0,5 0,2–1
Heroin 0,1 (morfin formában >0,1 (morfin) Az eredmény interpretálásánál a tolerancia fontos szempont. A vi-
krónikus használók) zelet és az epe analízisével megkülönböztethetõ a heroin és a mor-
fin használat.
Hydrocodon <0,1 0,1 0,2–0,6 Az eredmény interpretálásánál a tolerancia fontos szempont.
Ibuprofen <50 100–400 185–680
Imipramin <0,5 (anyavegyü- 1 2,0–13 (4,5) Jelentõs a posztmortem redisztribúció, ezért a perifériás vérben, ill.
let+metabolit) a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Ketamin <2,0 7–10 Iv. abúzus esetén 2 mg/l-nél alacsonyabb koncentráció is halálos le-
het.
Lamotrigin 5,6 (monoterápia) 17 52
2,3–9 (komb. terápia)
Lidocain 2,0–5,0 >8,0 10–33 (20)
Litium <1,3 mEq/liter 2 mEq/liter 2,4–8,0 mEq/liter Több légzésdeprimáló szer együttes jelenlétében a toxikus kon-
centrációk alacsonyabbak.
Lorazepam <0,25 0,3–0,6 1,0–2,8
Meprobamat <25 25–60 35–240 (95) Az eredmény interpretálásánál a tolerancia fontos szempont.
Methadon 0,01–1,06 0,06–3,1 (0,28) Jelentõs a posztmortem redisztribúció, ezért a májban mért kon-
centráció ismerete hasznos lehet. Az eredmény interpretálásánál a
ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK

tolerancia fontos szempont.

/

Metamfetamin 0,15–2,6 0,09–18

521
Vegyület Terápiás koncentráció Toxikus koncentrá- Letális koncentrá- Megjegyzés
522
(mg/l) ció (mg/l) ció (mg/l)
/

Metanol 200 mg/dl 200–630 mg/dl

MDMA 0,08 0,6–2,8 (1,8)
Metoprolol 0,03–0,5 12–18 4,7–142
Midazolam 0,05–0,1 0,03–0,4 0,07–0,35
Mirtazapin 0,1–0,2 0,1 2,1–12
Morfin 0,05–0,15 0,1 0,1–4 Rákos betegek: 0,7 mg/l (tolerancia)
Naproxen <90 400
IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN

Nikotin 0,044 0,3–0,4 1,4–63 Transzdermális tapasz használata esetén a toxikus koncentrációk
alacsonyabbak
Nifedipin <0,1 0,15 0,15–0,27
Nortriptylin 0,05–0,25 (0,18) 0,5–1,3 1,6–4 (3,8) Jelentõs a posztmortem redisztribúció, ezért a májban mért kon-
centráció ismerete hasznos lehet.
Olanzapin 0,1–0,4 0,05–1,0 1,0–4,9 A vegyület bomlékonysága miatt a minta fagyasztása szükséges.
Oxazepam 0,1–1,4 0,2–8,0 4,4–6,1 (5,3)
Oxcarbamazepin 8–12 (metabolit) 46 2,5 (anyavegyület) A 10-OH-carbamazepin metabolit krónikus adagolás esetén akku-
92 (metabolit) mulálódhat, az anyavegyület nem.
Paroxetin 0,1–0,6 0,7–4,6 Jelentõs a posztmortem redisztribúció, ezért a májban mért kon-
centráció ismerete hasznos lehet.
Pentobarbital 1–5 10–19 10–51
Phencyclidin 0,01–0,24 0,3–25
Phenobarbital 6–40 30 >60
Phenytoin 10–20 20–50 >70
Primidon 5–15 20–50 65
Procainamid 4–10 10–16 17–260 (100)
Promethazin <0,5 1 2,4–12
Propoxyphen 0,13–1,0 >1 >2 (anyavegyület)
Propranolol 0,34 1–3 2–4
§
Vegyület Terápiás koncentráció Toxikus koncentrá- Letális koncentrá- Megjegyzés
§
(mg/l) ció (mg/l) ció (mg/l)

Quinidin <3 6–10 10–45

Quinin 1–10 >10 6–24
Risperidon 0,04–0,11 1,8
Szalicilát 10–300 >200 400–7300 (600) Betitrált arthritises betegekben magasabb koncentrációk mérhetõk
(44–330)
Sertralin <0,5 >1,5 (anyavegyü- Posztmortem redisztribúció történhet, ezért a perifériás vérben, ill.
let) a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Temazepam 0,2–1,0 1 3–14
Theophyllin 4,0–10 >20 >50
Thioridazin 0,14–2,6 2,8–14 2,4–10 (4,0) Posztmortem redisztribúció történhet, ezért a perifériás vérben, ill.
a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Topiramat 30
Tramadol 0,1–0,8 0,1–0,9 1,4–23
Triklór-etilén 2–27 330 20–640 (250) A klorálhidrát metabolitja. Jelentõs a posztmortem redisztribúció,
ezért a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Valproinsav 50–100 (plazma) 52–148 720–1969
27–50 (teljes vér) (hepatotox.)
482–2120 (kóma)
Venlafaxin <1 6–12 6,6–89 (45) Posztmortem redisztribúció történhet, ezért a perifériás vérben, ill.
a májban mért koncentráció ismerete hasznos lehet.
Verapamil 0,1–1,0 1–4 0,9–85 (11)
Zaleplon <0,3 >1
Zolpidem <0,3 0,07–0,7 >1 Az eredmény interpretálásánál a tolerancia fontos szempont.
ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK
/
523
28-5. táblázat A Bûnügyi Szakértõi és Kutatóintézetben és a regionális kábítószer-vizsgáló laboratóriumokban vizsgált feketepiaci kábítószer-készítmények
524
átlagos hatóanyag-tartalmának alakulása 1999 és 2009 között
/

Hatóanyag 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
MDMA 50–100 50–100 50–100 20–100 30–110* 30–100* 20–100* 4–100* 10–120* 20–90* na.**
(ecstasy tabletta) mg/tabl.* mg/tabl.* mg/tabl.* mg/tabl. mg/tabl. mg/tabl. mg/tabl. mg/tabl. mg/tabl. mg/tabl.
Ketamin (por) 5–80% 5–80% 30–90% 15–75% 30–85% 40–85% 25–85% 20–85% na.
MDA 50–80 50–80 50–80 na. na. 20–60 na. na. na. na. na.
(ecstasy tabletta) mg/tabl.* mg/tabl.* mg/tabl.* mg/tabl.*
MDE 85–113 85–113 85–113 40–100 na. na. na. na. na. na. na.
(ecstasy tabletta) mg/tabl. mg/tabl. mg/tabl. mg/tabl.
IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN

mCPP 20–60 15–60 20–70 10–45 10–45

(ecstasy tabletta) mg/tabl. mg/tabl. mg/tabl. mg/tabl. mg/tabl.
Amfetamin 5–25 5–25 5–25 változatlan na. na. 4–30 4–30 4–10 1–20 na.
(tabletta) mg/tabl.* mg/tabl.* mg/tabl.* mg/tabl. mg/tabl. mg/tabl. mg/tabl.
Amfetamin 2–35%* 1–20%* 1–25%* 4–50%* 2–55%* 2–35%* 1–45%* 1–45%* 0,5–50%* 0,5–35%* 0,5–50%*
(speed por)
Metamfetamin 0,2–80%*
(piko, ice)
Kokain 0,5–65%* 10–70%* 20–60%* 5–80% 10–80% 2–40%
(fogyasztási adag)
20–80%* 20–80%* 20–80%* 25–90% 10–80%
Kokain 50–80%* 25–90%*+ 20–80%*+ 20–80%+ 20–90%+ 25–95%+
(nagy tételek)
Heroin 3–35%* 5–25%* 7–30%* 7–40% 10–50% 10–45%
(fogyasztási adag)
5–65%* 10–65%* 10–65%* 10–55%* 10–55%*
Heroin 5–55% 20–55%+ 20–55%+ 10–70%+ 20–60%+ 30–60%+
(nagy tételek)
Marihuana (THC) 0,01–4% 0,01–6% 0,01–6% 0,01–6% 0,01–6%* 0,01–6%* 0,01–6%* 0,02–12% 0,02–12%* 0,02–10%* 0,02–10%*
Hasis (THC) 1–20% 1–20% 1–20% 0,5–10% 0,5–10% 0,1–6% 0,1–6% 0,2–4%* 0,2–9%* 0,3–7% 0,1–10%
LSD 60–170 60–170 60–170 20–170 20–170 na. na. na. na. 30–80 na.
mg/bélyeg* mg/bélyeg* mg/bélyeg* mg/bélyeg mg/bélyeg mg/bélyeg
* A hatóanyag-tartalom az ügyek legalább 90%-ában a fenti határokon belül található
** A 2008. évig az ecstasy tablettákban leggyakrabban az MDMA hatóanyag fordult elõ, 2009-ben a leggyakoribb hatóanyag az mCPP volt
§

+ A nagy tétel a 100 gramm feletti mennyiségeket jelöli (a korábbi években 10 gramm volt a határ)
§ ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK / 525

28-6. táblázat A kábítószerek szervezetbe juttatásának módozatai

Belélegzik ¡ Nitrogénoxidul (N2O)

¡ Heroin gõze
¡ Hasisolaj gõze
¡ Kokain (Crack) füstje
¡ Ópium füstje
¡ Alifás nitritek (izobutil-nitrit, amil-nitrit) gõze
¡ (Kokainhidroklorid + szódabikarbóna vízzel hevítve)
¡ Illékony folyadékok, ipari oldószerek (xylol, toulol stb.) gõze
¡ PCP (phencyclidin: ketamin) gõze
Eszik, isszák ¡ LSD (cukorka, bélyeg, tabletta)
¡ Amphetamin (béta-fenilizopropilamin) tabletta, oldat
¡ MDMA (metilén-dioximetamfetamin: Extasy) tabletta, oldat
¡ MDA (metilén-dioxiamfetamin) tabletta, oldat
¡ MTA (metilén-trimetoxiamfetamin) tabletta, oldat
¡ Maszlagfélék fõzetének oldata
¡ Marihuana tea
¡ Hasispor ételhez keverve
¡ Kuszkusz (kakukkfû) fõzete
¡ Psylocibe mexicana (mexikói gomba) forrázott fõzete
¡ Peyotl (varázskaktusz) fõzete
¡ Szerecsendió reszeléke ételhez (joghurt) keverve
¡ Mákfõzet
¡ PCP (Phencyclidin: ketamin) tabletta
Bedörzsölik ¡ Kokainpaszta (40–80% tartalmú kokainszulfát), nyálkahártyából szívódik fel
¡ Haoma (Aslepias syrica) nedve + mészbõl készített paszta
Injektálják ¡ Morfin intras subcutan
¡ Heroin intravénásan és vénásan ésubcutan
¡ Opium tinktura intravénásan
¡ Mescalinfõzet intravénásan
¡ PCP (Phencyclidin) intravénásan
¡ Kokain + heroin keveréke (Speedball) intravénásan
¡ MPTP (Culprit: metil-fenil-tetrahidro-piridin) intravénásan
Rágcsálják ¡ Kokain (levélhamu + melegített cocalé)
¡ Kawa-kawa (kábítóbors gyökere)
¡ Bétel (bételdió + mész)
¡ Kath (Cath edulis cserje levele)
Szippantják ¡ Kokain (kokain hydroklorid)
¡ Kohaba (Piptadénia peregrina szárított levél õrleménye)
Füstjét szívják ¡ Marihuana-cigaretta
¡ Hasis-cigaretta, pipa
¡ Mescalin-cigaretta, pipa
¡ Peyotl (varázskaktusz) cigaretta
¡ Hajnalkamag cigaretta, pipa
526 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
28-7. táblázat Életkor-meghatározó táblázat. I. (Harsányi L, Földes L)
ÉLETKOR-MEGHATÁROZÓ TÁBLÁZAT

SZEMÉREMCSONT
FELKARCSONT FACIES SYMPHYSEOS COMBCSONT
KOPONYATETÕ BELSÕ
ÉLETÉV FELSZÍN
VARRATELCSONTOSODÁS Velõüreg kúpjának Üregképzõdés Szegélyképzõdés
Felszíni változások Szerkezeti változások Üregképzõdés
magassága a tub. maiusban a ramusok irányában

20
0,0–0,0

I. fázis I. fázis
25
M = 26,25 M = 26,25

Ép haránt bordák Teljes áthajlás

és barázdák a ramusok irányába

I. fázis
30
M = 31,40

A fasc. troch.
és arciform.
igen sûrû lécrendszert
képez
35
I. fázis

A velõüreg kúpja
a collum chirurgicum
alatt van, vagy azt II. fázis
megközelíti
40 A fasc. troch. és
M = 41,11 (21–61) arciform. csontlécek
II. fázis
ritkultak, az eredeti
II. fázis szerkezet fellazult
1,6–2,5 (±14,46)

Részleges eredeti A ramusok irányában

struktúra, bordázottság az elhatárolás M = 44,00 (36–51)
és árkoltság tûnõben kialakulóban
45 II. fázis

Esetleg kezdõdõ M = 46,51 (41–51) M = 46,51 (41–51)

A velõüreg kúpja a collum
chirurgicum felritkulás
magasságában III. fázis
III. fázis
2,6–2,9 (±16,40)

III. fázis
vagy 1/4 távolságra
a collum chirurgicum A ramusok irányában A collum medialis
III. fázis kialakult perem
50 és epiphysis vonal között középsõ részén
felritkulás
M = 51,06 (45–56) M = 51,06 (45–56) és kis üreg kialakulása
M = 52,28 (44–60)
Eredeti struktúra csak M = 52,60 (47–58) M = 52,60 (47–58)
granulatiós nyomokban,
határozott dorsalis és
III. és IV. fázis III. és IV. fázis ventralis peremek IV. fázis IV. fázis
55
M = 56,04 (49–70) M = 56,04 (49–70) M = 56,00 (49–63) M = 56,00 (49–63)
A velõüreg kúpja Felritkulás és kezdõdõ IV. fázis
az epiphysisvonalig öregképzõdés A collum medialis A troch. maiorban üreg
terjedhet harmadában nagy üreg, caput fem-ban felritkulás
3,0–3,9 (±13,23)

M = 58,14 (51–64)
a csontgerendázat
M = 59,77 (49–70) M = 59,77 (49–70) erõsen felritkult
Interaktív felszín,
60 V. és VI. fázis V. és VI. fázis szekunder
M = 61–61,06 (55–71) M = 61–61,06 (55–71) felrakódás, ventralis és
dorsalis peremek
V. fázis V. fázis
teljesen kialakultak
A velõüreg kúpja Lencsényi, borsónyi, M = 63,34 (57–70) M = 63,34 (57–70)
A ramusok ossis ischii
4,0 (±14,05)

az epiphysisvonal felett babnyi üreg

Elvékonyodott corticalis felé hegyes szögben A collumban az eredeti A troch. maiorban babnyi
elhatárolt perem
65 csontgerendázat
cellularis roncsai
üreg, fejben foves alatt
felritkulás, üreg

V. fázis VI. fázis VI. fázis

Transparentia
M = 67,77 (57–79) M = 67,77 (57–79)
M = 68,54 (61–76)
Az üregek A troch. maiorban
Teljesen elsimult, nagyobbodnak, coricalisig
70 erodált felszín, összefolynak – corticalis hatoló üreg
a ventralis és dorsalis elvékonyodik
peremek a felszín
fölé emelkednek
Transparentia

75

80 (Harsányi L. és Földes V. után)

§ ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK / 527

28-8. táblázat Életkor-meghatározó táblázat. II.

I. II. I. II.

III. IV. III. IV.

V. VI. V. VI.

A felkarcsont közeli végének életkori fázisai. A combcsont közeli végének életkori fázisai. A velõüreg-
A velõüregkúp és a csontgerendák közötti kúp és a csontgerendák közötti üreg képzõdés változásai
üregképzõdés változásai. (I-VI-ig) (I-VI-ig).
528 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
28-9. táblázat Életkor-meghatározó táblázat. III.

A szeméremcsont életkori fázisai. A felszíni és szegélyképzõdési változásai (I-V-ig)

§ ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK / 529

28-10. táblázat A medencecsont nemi különbségei

Férfi medence Nõi medence

530 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
28-11. táblázat A koponya nemi különbségei
Koponyarészek Férfi Nõ

A koponya átlagos súlya 755 g 595 g

A koponya átlagos térfogata 1450 ml 1300 ml
A koponycsontok általában Erõsebbek, vastagabbak, az izomta- Gyengébbek, vékonyabbak, az izom-
padási érdességek kifejezettek tapadási érdességek kevésbé
fejlettek
Fali dudor Gyenge Kifejezett
Csecsnyúlvány Nagyobb Kisebb
Homloksík Inkább hátrafelé nõ Inkább függõleges
Homlokdudor Gyenege Kifejezett
Orrgyök A glabellaris tájékhoz képest Behúzódás nincs vagy csekély
behúzódott
Az orbitabemenet alakja Szabálytalan négyszögletes Kerek
Az orbita peremei Lekerekítettek Élesek
Az arckoponya egészben Az agykoponyához viszonyatva rela- Az agykoponyához viszonyítva relatí-
tíve nagyobb ve kisebb (ezért az orbiták nagyob-
baknak tûnnek)
Állkapocs Nagyobb Kisebb
Állkapocs-szöglet Derékszöghöz közelít (öregkorban a Tompaszögû
fogak kihullása és az állkapocs sorva-
dása miatt férfiakon is tompszügû
lesz az angulus)
Metszõfogak Szélesebbek Keskenyebbek
Szemfogak Hosszabbak Rövidebbek
Õrlõfogak Az alsó molarisok, különösen III. gu-
móinak száma gyakran kevesebb a
szokásosnál
§ ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK / 531

28-12. táblázat A medence nemi különbségei

Medencerészek Férfi Nõ

A medence csontjai általában Erõsebbek, izomtapadási érdességek Gracilisabbak, izomtapadási érdessé-

kifejezettebbek gek kevésbé kifejezettek
Csípõlapátok Inkább függõlegeshez közelítenek Nagyobb mértékban kifelés dõlnek
Crista iliaca Inkább S alakban görbült
Medencebemenet Keskeny, kártyaszív alakú Haránt ellipszis alakú
A medence ürege Hosszabb, szûkebb Alacsonyabb, tágasabb
Keresztcsont Magasabb, keskenyebb, egyenletes Alacsonyabb, szélesebb, hajlása rend-
hajlású szerint a III. keresztcsigolya magassá-
gában megtört
Incisura ischiadica major Szûkebb, az alkotó csontszéek he- Csaknem derékszögû, nyitott
gyesszögben találkoznak, alakja
U-hoz hasonló
Foramen obturatum Ovális, hosszabbik tengelye Alacsony, széles, háromszögletû
függõleges
Acetabulum Nagyobb, szélesebb és inkább Kisebb, helyzete inkább
oldalfelé tekint anterolateralis
Angulus pubis Hegyesszögû Derékszögû, illetve tompaszögû

28-13. táblázat A combcsont nemi különbségei

Comcsontészek Férfi Nõ

A caput femoris verticalis >45,5 mm <41,4 mm

átmérõje
Collo-diaphysis szög 127–135° 112–125°
Linea aspera Igen erõteljes, durva Enyhébben kifejezett
532 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
28-14. táblázat A halál idõpontjának megállapítása. I.

95%-os toleranciahatár (± h) Hõmérséklet-halál idõpont, vonatkozó nomogram

Hõmérséklet-tartomány £ 23 °C

Normogram (Henssge és mtsai, 2002)

§ ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK / 533

28-15. táblázat A halál idõpontjának megállapítása. II.

95%-os toleranciahatár (± h) Hõmérséklet-halál idõpont, vonatkozó nomogram

Hõmérséklet-tartomány £ 23 °C

Példa normogram (testsúly 90 kg, végbél-hõmérséklet 26,5 °C, külsõ hõmérséklet 12 °C

a: A végbélben mért hõmérsékletet a környezeti hõmérséklettel összekötõ egyenes egy pontban metszi a nor-
mogram vonalát (c). b: A vonalkeresztbõl kiinduló egyenes, a kört 45°-ban metszi, majd a c és az a vonalakon át-
haladva eléri a 90 kg-nak megfelelõ standard ívet, 15,8 óra értéknél. A 95% toleranciahatárnál – figyelembe véve
a ± 2,5 órát – a feltételezett halál idõpontja 13 és 18,6 óra közé tehetõ
534 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
28-16. táblázat Néhány jelentõsebb gyógyszer-gyógynövény interakció
Gyógyszer Gyógynövény Következmény Teendõ

Orális antikoagulánsok páfrányfenyõ (Ginkgo biloba) vérzési idõ szoros monitorozás,

fokhagyma (Allium sativum) növekedhet mûtét elõtt
kontraindikált
SSRI antidepresszánsok, orbáncfû szerotonerg hatás követés
egyéb szerotonerg hatású (Hypericum perforatum) fokozódása,
szerek szereotonerg
szindróma
HIV-ellenes szerek orbáncfû hatáscsökkentés kontraindikált
(Hypericum perforatum)
Immunoszuppresszív szerek orbáncfû hatáscsökkentés kontraindikált
(Hypericum perforatum)
Digoxin, digitoxin orbáncfû hatáscsökkentés követés
(Hypericum perforatum)
Orális fogamzásgátlók orbáncfû áttöréses vérzés követés, egyéb vé-
(Hypericum perforatum) dekezési módok
alkalmazása
Orális antidiabetikumok, magas rosstartalmú hashajtók vércukorszint-csök- vércukorszint
inzulin és élelmiszerek kenés inzulinigény ellenõrzése
mérséklõdése
Orálisan alkalmazott édesgyökér szteroidok plazma- tartós alkalmazás
szteroidok (Glycyrrhiza glabra) szintjének mellzése
emelkedése
MAO-gátlók ginszeng fejfájás, tremor kontraindikált
(Panax ginseng)
 29. Fogalomtár
Sótonyi Gergely
Adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetle-
nül a személyes adatok felvétele és tárolása, fel-
dolgozása, hasznosítása (ideértve a továbbítást és
a nyilvánosságra hozatalt); adatkezelésnek szá-
mít az adatok megváltoztatása és további fel-
használásuk megakadályozása is
Adatkezelõ: a betegellátó, az intézményvezetõ,
az adatvédelmi felelõs, illetve az adatkezeléssel
általuk megbízott egyéb személy, a tolmács és a
jeltolmács, valamint a külön törvény alapján
adatkezelésre felhatalmazott személy vagy szerv
vezetõje
Adatvédelem: az egészségügyi ellátás során az
ellátást végzõ tudomására jutott személyes és
egészségügyi adatok bizalmasan kezelendõk. A
törvényszint szabályozás az adatok kezelésérõl és
védelmérõl szóló 1997. XLVII. törvényben való-
sul meg.
Agyhalál: az agy – beleértve az agytörzset is
– mûködésnek teljes és visszafordíthatatlan meg-
szûnése
AIDS: szerzett immunhiányos tünetcsoport
Akasztás: a nyak összenyomatása kívülrõl ható
fizikai erõre, melyet a testsúly húzása fejt ki a
nyakra helyezett testen kívül rögzített eszköz
közvetítésével
Allél: egy gén alternatív formái, melyek egy bi-
zonyos kromoszóma azonos lókuszán fordulnak
el. Az allélek ugyanazt az öröklõdõ jelleget szabá-
lyozzák, az AB0 vércsoportot pl., de ennek a jel-
legnek a különbözõ típusait hozzák létre, pl. az
A, B és 0 vércsoportot
Anonimizált genetikai adat: olyan adat, amely
nem kapcsolható azonosítható személyhez
Apasági valószínûség: százalékos kifejezése a
vitatott apasági ügyben felmerülõ vélelmezett
apa biológiai apaságának
Aránytalanul súlyos teher: amikor az elmaradt
egszségügyi beavatkozást egy késõbbi idõpont-
ban – esetleg nagyobb kockázattal – mégis szük-
séges elvégezni
Baleseti rokkantsági nyugdíj: arra az jogosult,
aki munkaképességét 67%-ban túlnyomóan üze-
mi baleset következtében elvesztette
Balzsamozás: a rothadás és az önemésztés fo-
lyamatának gátlása különféle kémiai szerekkel
(formalin, alkohol, fenol, szublimát stb.)
Beavatkozás: azon megelõzõ, diagnosztikus, te-
rápiás, rehabilitációs vagy más célú fizikai, kémi-
ai biológiai vagy pszichikai eljárás, amely a beteg
szervezetben változást idéz vagy idézhet elõ, to-
vábbá a holttesten végzett vizsgálatokkal, vala-
mint szövetek, szervek eltávolításával összefüg-
gõ eljárás
Bernstein: I. szabály: az utódokban csak olyan
jellegek lehetnek jelen, amelyekkel a szülei ren-
delkeznek, ezért a gyermek azon jellegeit, mellyel
anyja nem rendelkezik, nemzõ apjától kell örö-
kölnie. II. szabály: ha a gyermekben egy jelleg ho-
mozigóta formában van jelen, úgy a kérdéses tu-
lajdonság mindkét szülõben felismerhetõ kell,
hogy legyen
536 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Beteg: az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe
vevõ vagy abban részesülõ személy, függetlenül
aktuális egészségi állapotától
Betegellátó: a kezelést végzõ orvos, az egészség-
ügyi szakdolgozó, az érintett gyógykezelésével
kapcsolatos tevékenységet végzõ egyéb személy,
a gyógyszerész
Betegjogi képviselõ: a betegek érdekeit élettel
összefüggõ etikai kérédseit tanulmányozó tudo-
mányterület, amely különösen az orvosi gyakor-
lat, az orvosbiológiai kutatások, a biotechnológia,
a géntechnológia és az egészségpolitika filozófi-
ai-etikai problémiával foglalkozik
Betegjogok: szabályozzák, hogy az állampol-
gárok milyen módon érvényesíthetik emberi jo-
gaikat az egészségügyi ellátás során
Biológiai halál: az alapvetõ életmûködések hiá-
nyoznak, helyreállításukra megalapozott lehetõ-
ség kizárt
Biobank: emberi biológiai anyagmintákat tartal-
mazó gyûjtemény. Minden biológiai humán min-
tát felölelõ gyûjteményt biobankként kell mû-
ködtetni
Bioetika: az etikát minden olyan területre kiter-
jeszti, amelyben a biológiai felhasználás szóba ke-
rül. Az egészségügyi etikánál bizonyos területe-
ken - orvosbiológiai kutatás, biotechnológia, gén-
technológia, egészségpolitika, filozófiai-etikai
kérdései – szélesebb területet fog össze
Biológiai amyagminta: minden olyan humán
anyagminta, amely azonosítható azzal a sze-
méllyel, akitõl származik
Biztosítás: anyagi ellenszolgáltatás ellenében
jogszabályi kötöttségek szerint egy elõre nem
várt, kockázatszerûen jelentkezõ esemény esetén
a kár, illetve hátrány ellenszolgáltatásszerû elhá-
rítása vagy csökkentése
Biztosítási szolgáltatás: biztosító társaság, il-
letve biztosító szövetkezet biztosítási szerzõdés
megkötésére és teljesítésére irányuló tevékenysé-
§
ge, ideértve a biztosítási alkusz és a biztosítási
szaktanácsadó részére végzett tevékenységet is.
Biztosított: a társadalombiztosítási törvény ren-
delkezései szerint így nevezzük mindazokat, akik
a törvény erejénél fogva kötelezõ jogviszonyba
kerülnek a társadalombiztosítással, illetve akik
számára a törvény lehetõvé teszi, hogy megálla-
podással egészségbiztosítási jogviszonyt hozza-
nak létre, illetve szolgálati idõt szerezzenek.
Emellett a köznyelv biztosítottnak nevezi mind-
azokat is, akik az egészségbiztosítási ellátásaira,
szolgáltatásaira anélkül jogosultak jogszabály
alapján, hogy maguk biztosítottak lennének
Bûncselekmény: az a szándékosan vagy gondat-
lanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes
a társadalomra és amelyre a törvény büntetés ki-
szabását rendeli
Büntetõ eljárási jog: biztosítja a bûncselekmé-
nyek gyors és hatékony felderítését, elkövetõinek
felelõsségre vonását és a Magyar Köztársaság
büntetõ törvényeinek helyes alkalmazását
Büntetõjog: az a jogágazat, amely az állami, a
társadalmi és a gazdasági rendet az állampolgár-
ok személyét a jogait védi az azokat sértõ vagy
veszélyeztetõ magatartásokkal szemben
Családi jog: szabályozza és védi a házasság és a
család intézményét, illetve az ezzel összefüggõ
vagyoni viszonyokat
Cselekvõképesség: cselekvõképes mindenki,
akinek cselekvõképességét a törvény nem korlá-
tozza vagy nem zárja ki; aki cselekvõképes, saját
akarat-elhatározásával, a saját nevében szerezhet
jogokat, vállalhat kötelezettségeket, maga köthet
szerzõdést vagy tehet más jognyilatkozatot
Cselekvõképtelenség: cselekvõképtelen az a
kiskorú, aki tizennegyedik életévét nem töltötte
be, valamint az is, akit a bíróság az ügyei viteléhez
szükséges belátási képessége állandó jellegû teljes
hiánya miatt cselekvõképességet kizáró gond-
nokság alá helyezett; és gondnokság alá helyezés
nélkül is cselekvõképtelen az, aki olyan állapot-
§ FOGALOMTÁR
ban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belá-
tási képessége teljesen hiányzik
CT: a tomográfia a test egy kiválasztott réteg-
nek röntgenvizsgálata. A komputertomográfia
során a készülékben egy röntgencsõ a beteg körül
körpályán mozogva keskeny sugárnyalábokat
bocsát ki, hogy a vizsgálandó réteget minden
irányból átsugározza. A mért sugárgyengülésbõl
computer segítségével megjelenthet az átsugár-
zott testréteg képe
Dajkaterhesség: egymással házastársi, illetõleg
élettársi kapcsolatban álló mindkét személy ivar-
sejtjeibõl testen kívül létrehozott embrió más nõ –
dajkaanya – méhébe történõ beültetése az embri-
ót létrehozó pár érdekében történõ kihordás cél-
jából
Diploid: olyan kromoszóma állapot, melyben
mindegyik kromoszómafajta kétszeres mennyi-
ségben van jelen
DNS: Dezoxiribonukleinsav, a komplex kémiai
anyag, mely a kromoszómákban található. So-
rokba rendezõdött igen nagyszámú, parányi al-
egységekbõl áll. A sor mérete és az alegységek
szervezõdése a soron belül jellemzõje az egyednek
DNS-ujjlenyomat (fingerprint): a genetikai
profil-vizsgálat leírásához, a multilkusz szondás
elemzésébõl származó DNS-fragmentumok
komplex rajzolatainak szûkebb értelmezése
DNS-próba: általában ismert szekvenciájú
DNS-darabka, mely valamilyen kimutatásra al-
kalmas módon kerül megjelölésre
Donor: az a személy, aki szervet, szövetet ado-
mányoz más személybe történõ átültetés céljából,
illetve akinek testbõl halála után szervet vagy
szövetet távolítanak el más személy testébe törté-
nõ átültetés céljából
Dopping: tiltott teljesítményfokozás. Az ered-
mények fokozása érdekében olyan eszközök al-
kalmazása történik, amelyek bizonytalan teljesít-
ménynövelés mellett egészségkárosodást is okoz-
hatnak
/ 537
EDAX: Energiadiszperziós röntgenanalízis
Egészségügyi adat: az érintett személy testi, ér-
telmi és lelki állapotára, kóros szenvedélyére, va-
lamint a megbetegedés, illetve az elhalálozás kö-
rülményeire, a halál okára vonatkozó, az érintett
által vagy róla más személy által közölt, illetve az
egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált,
mért, leképzett vagy származtatott adat; továbbá
az elõzõekkel kapcsolatba hozható, azokat befo-
lyásoló mindennemû adat (pl. magatartás, kör-
nyezet, foglalkozás, valamint a szexuális szoká-
sokra vonatkozó adat)
Egészségügyi dokumentáció: az egészségügyi
szolgáltatás során az egészségügyi dolgozó tudo-
mására jutó, a beteg kezelésével kapcsolatos
egészségügyi és személyazonosító adatokat tar-
talmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen
más módon rögzített adat, függetlenül annak
hordozójától vagy formájától
Egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a
gyógyszerész, az egyéb felsõfokú egészségügyi
szakképesítéssel rendelkezõ személy, továbbá a
beteg ellátását végzõ vagy az abban közremûkö-
dõ egészségügyi szakképesítéssel rendelkezõ sze-
mély
Egészségügyi ellátás: a beteg adott egészségi
állapotához kapcsolódó egészségügyi szolgálta-
tások összessége
Egészségfejlesztés: az egészségi állapot, az
életminõség javítása, valamint az egészség védel-
me a betegségek és sérülések megelõzésével, vala-
mint egészségnevelés útján
Egészségsértés: akkor jön létre, ha külsõ beha-
tás vagy biológiai tényezõk eredményeképpen
testi vagy lelki mûködészavar, kóros állapot ala-
kul ki
Egészségügyi hatóság: az Állami Népegészség-
ügyi- és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) illetékes
szervei
Egészségügyi intézmény: a jogi személyiséggel
rendelkezõ, valamint a fekvõbeteg- szakellátást
538 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
nyújtó jogi személyiséggel nem rendelkezõ egész-
ségügyi szolgáltató
Egészségügyi intézmények fenntartója: az,
aki az alapítói jogokat, a létesítés, az átszervezés,
illetve a megszüntetés, az intézmény költségveté-
sével kapcsolatos jogokat, az intézmény ve-
zetõinek (helyetteseinek) tekintetében a munkál-
tatói jogokat gyakorolja, az intézmény mûködé-
sét szabályozó dokumentumokat (pl. szervezeti
és mûködési szabályzat, házirend) jóváhagyja,
valamint az intézmény mûködését folyamatosan
felügyeli és ellenõrzi
Egészségügyi szolgáltatás: minden olyan tevé-
kenység, amelynek célja az egyén egészségének
megõrzése, továbbá a megbetegedések megelõzé-
se, korai felismerése, megállapítása, gyógykeze-
lése, életveszély elhárítása, a megbetegedés kö-
vetkeztében kialakult állapot javítása vagy a to-
vábbi állapotromlás megelõzése céljából a beteg
vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolásá-
ra, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a
szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érde-
kében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozá-
sára irányul, ideértve a gyógyszerek, gyógyászati
segédeszközök, gyógyfürdõellátások kiszolgálá-
sát. a mentést és betegszállítást, a szülészeti ellá-
tást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges
eljárásokat, a mûvi meddõvé tételt, valamint az
emberen végzett orvostudományi kutatásokat is
Egészségügyi szolgáltató: a tulajdoni formától
és a fenntartótól függetlenül minden, egészség-
ügyi szolgáltatás nyújtására az egészségügyi ha-
tóság által kiadott mûködési engedély alapján jo-
gosult jogi személy, jogi személyiség nélküli szer-
vezet és minden olyan természetes személy, aki
saját nevében nyújtja a szolgáltatást
Egészségügyi törvény: célja, hogy megállapítsa
a Magyar Köztársaságban az egészségügyre vo-
natkozó alapvetõ rendelkezéseket és szabályozza
a lakosság egészségének védelmével kapcsolatos
jogokat és kötelezettségeket
EGT-állam: az Errópai Unió tagállama és az
Európai Gazdasági térségrõl szóló megállapodás-
ban részes más állam, továbbá olyan állam, mely-
§
nek állampolgára az Európai Közösség és tagálla-
mai, valamint az Európai Gazdasági Térségrõl
szóló megállapodásban nem részes állam között
létrejött nemzetközi szerzõdés alapján az Európai
Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban ré-
szes állam állampolgárával azonos jogállást élvez
Elektroforézis: a töltéssel rendelkezõ moleku-
lák, megfelelõ közegben, elektromos erõtér hatá-
sára történõ elválasztása, pl. agaróz- vagy
poliakrilamid gélelektroforézis
Elmebetegség: többnyire tartós megbetegedés,
melyben a pszichés mûködések romlása oly mér-
tékû lehet, hogy súlyosan megzavarja a kognitív
funkciókat (észrevevés-gondolkodás- ítéletalko-
tás stb.), ezáltal a valósággal való megfelelõ kap-
csolatfelvételt, az érzelmi-hangulati életet és az
akarati megnyilvánulásokat, valamint a normális
életvitelhez szükséges alkalmazkodást
Elsõsegély: a hirtelen bekövetkezett egészségká-
rosodások helyszínén, az egészségügyi szakellá-
tás megkezdése elõtt, az élet megmentése, az
életveszély elhárítása, a szervezet károsodásának
mérséklése, a szenvedés enyhítése érdekében vég-
zett beavatkozás
Emberen végzett osrvostudományi kutatás:
célja a betegségek kórismézésének, gyógykezelé-
sének, megelõzésének és rehabilitációjának javí-
tása, okainak és eredetének jobb megismerése,
beleértve olyan beavatkozásokat és megfigyelési
módozatokat is, amelyek eltérnek a megszokott
egészségügyi ellátás során alkalmazottaktól, ille-
tõleg, amelynek során még nem teljesen ismert és
kivizsgált hatású tényezõket (hatóanyagok,
anyagok, eszközök, eljárások, módszerek, körül-
mények, feltételek) alkalmaznak.
Embrió: minden élõ emberi embrió a megtermé-
kenyítés befejezõdése után a terhesség 12. hetéig
Embrionális õssejtek: az ivarsejtek egyesülése
utáni, általában a beágyazódásig tartó idõszak
sejtjei, amelyek totipotenciával rendelkeznek.
Embrionális õssejt nyarhatõ in vitro fertilizáció
(IVF) eredményeként létrejött embrióból történt
sejtbiopsiával, az IVF során keletkezett, beülte-
§ FOGALOMTÁR
tésre nem szánt, lefagyasztott és megsemmisítés-
re váró embriók felhasználásával, illetve testi
(szomatikus) sejtmagátvitellel.
ETT ISZT: az orvosi szakkérdések felülvizsgá-
lati fóruma az Egészségügyi Tudományos Ta-
nács Igazságügyi Szakértõi Testülete
Eutanázia: az orvos által szánalomból és
részvétbõl végzett olyan cselekmény, amely egy
másik ember életének kioltását a halálba segítést
(aktív) vagy halni hagyását (passzív) jelenti
Életfenntartó beavatkozás: a beteg életének
mesterséges módon történõ fenntartására, illetve
egyes életmûködéseinek pótlására irányuló egész-
ségügyi szolgáltatás
Életmentõ beavatkozás: sürgõs szükség eseté a
beteg életének megmentésére irányuló egészség-
ügyi szolgáltatás
Élõ végrendelet (living will): egészséges állapot-
ban, ajogszabály által megszabott formában, egy
késõbb esetlegesen bekövetkezõ, akaratnyilvání-
tásra képtelen állapot esetére tett nyilatkozat,
melyben a nyilatkozó dönthet arról, hogy szerve-
it, szöveteit a halál bekövetkezése után átültetés-
hez felhasználhatják-e, visszautasíthat gyógyke-
zelést, helyettes döntéshozót nevezhet meg
Felelõsség: általában a társadalom védekezése a
társadalmi érdekekkel ellentétes helyzetekkel, il-
letve magatartásokkal szemben
Felnõtt típusú össejtek: õssejtek, amelyek méhle-
pénybõl, köldökzsinórvérbõl vagy élõ személytõl
(csontvelõ, vér) nyerhetõk. A felnõtt típusú õs-
sejtek általában multipotensek, totipotenciával
biztosan nem rendelkeznek
Fulladás: a légzés bármely külsõ vagy belsõ ok-
ból bekövetkezett zavara, majd megszûnése
Gaméta: a reproduktív folyamatban részt vevõ
sejt: a nõi gameta az ovum (pete), a férfi gaméta
pedig a spermatozoon (ondószál)
/ 539
Gén: az öröklõdés alapvetõ fizikai és funkcioná-
lis egysége. A gének vezérlik az egyén öröklõdõ
jellegeinek kialakulását. A gén DNS-sorból épül
fel, és mindegyik génnek meg van a maga saját
specifikus elhelyezkedése az egyes különálló kro-
moszómákon
Genetikai szûrés: széleskörû, rendszeres geneti-
kai vizsgálat, államilag végrehajtott program ke-
retében. Célja tünetmentes személyek esetében a
genetikai jellemzõk feltérképezése
Genetikai teszt: a csírasejt eredetû DNS-, illet-
ve kromoszómavariánsok és ezek specifikus fe-
hérjetermékeinek kimutatását célzó laboratóriu-
mi vizsgálat. A genetikai tesztvizsgálatok kimu-
tatják vagy elõre jelzik a károsan befolyásoló ha-
tásokat
Génfeltérképezés: egy különálló kromoszómán
a különbözõ gének relatív elhelyezkedésének
meghatározási folyamata
Genetikai kód: az öröklõdést meghatározó in-
formáció
Genetikai profilirozás-profilvizsgálat: egy
DNS-analizálási módszer. Magában foglalja a
DNS struktúra felaprítását alegységekbõl álló
sorokat tartalmazó apró fragmentumokra. A so-
rok mérete és szervezõdése jellemzõ az egyénre.
Láthatóvá téve ezeket a DNS-csoportokat a szá-
mos biokémia módszer egyikével, feltárul az ille-
tõ egyén genetikai profilja
Genom: az élõlény DNS-ének összessége. A
sejtmagi genom a sejtmagban található DNS
összessége. A mitokondriális genom a mito-
kondrium teljes DNS-e
Genotípus: egy adott lókuszon elõforduló, az
egyedrejellemzõ „gének” együttese
Gondatlanság: két fokozata van: a) tudatos
gondatlanságról beszélünk, ha valaki elõre látja
magatartásának lehetséges káros következmé-
nyeit, de könnyelmûen bízik azok elmaradásá-
ban; b) hanyagságról beszélünk, ha valaki maga-
tartásának lehetséges káros következményeit
540 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
azért nem látja elõre, mert a tõle elvárható figyel-
met vagy körültekintést elmulasztja
Gyógykezelés: minden olyan tevékenység,
amely az egészség megõrzésére, továbbá a meg-
betegedések megelõzése, korai felismerése, meg-
állapítása, gyógyítása, a megbetegedés következ-
tében kialakult állapotromlás megakadályozása,
szinten tartása vagy javítása céljából az érintett
egyén közvetlen vizsgálatára, kezelésére, ápolá-
sára, orvosi rehabilitációjára, illetve mindezekek
érdekében az érintett vizsgálati anyagainak fel-
dolgozására irányul, ideértve a gyógyszerek,
gyógyászati segédeszközök, gyógyfürdõellátá-
sok kiszolgáltatását, a mentést és betegszállítást,
valamint a szülészeti ellátást is
Fragment: a DNS egy kisebb darabkája
Halál: amikor a légzés, a keringés és az
agymûködés teljes és végleges megszûnése miatt
a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása meg-
indul
Halottvizsgálat: a halál bekövetkezését halott-
vizsgálattal kell megállapítani. A halálokra vo-
natkozó megállapításokat a halottvizsgálati bi-
zonyítvány tartalmazza
Halottvizsgálati bizonyítvány: a halál okára
az alap- és kísérõbetegségre vonatkozó bejegyzé-
seket tartalmazó formanyomtatvány. A halott-
vizsgálatot végzõ orvos állítja ki
Haploid: olyan kromoszóma állapot, melyben
mindegyik kromoszóma csak egy példányban
van jelen
Hatósági boncolás: rendkívüli halál eseteiben
kell végezni
Helyettes döntéshozó: a beteg meghatalmazá-
sa alapján, a beteg helyett teljes körû tájékozta-
tásra és a beavatkozásokról való döntésre jogosult
személy
Heterozigóta: homológ kromoszómákon lévõ
adott lókusznál egy gén két különbözõ formájá-
val (allélek) rendelkezõ egyén. Például egy AB
§
vércsoportú egyén az A vércsoport génjét az
egyik kromoszómán bírja, míg a B vércsoportét a
másik kromoszómán, az AB0 vércsoportot meg-
szabó lókusznál
Hibridizáció: az a folyamat, melynek során az
egymásnak megfelelõ, egyszálú DNS-ek össze-
kapcsolódva kettõs szálú DNS-t hoznak létre
Hirtelen halál: akkor következik be, ha látszó-
lag egészséges egyén, kimutatható külsõ ok nél-
kül, rövid idõn belül meghal.
Homológ kromoszómák: egyezõ kromoszó-
mák, egyik az anyától, másik az apától szárma-
zik, mindegyik ugyanazokat a géneket hordozza
Homozigóta: a homológ kromoszómákon egy
adott lókusznál két azonos génformát (allélek)
birtokló egyén
Hospice-ellátás: a haldokló beteg gondozása,
célja a hosszú lefolyású, halálhoz vezetõ beteg-
ségben szenvedõ személy testi, lelki ápolása, élet-
minõségének javítása, szenvedéseinek enyhítése
és emberi méltóságának halálig való megõrzése
Hospice-gondozás: a haldokló fizikai, spirituá-
lis és szociális ellátása, gondozása
Human Genom Program: az emberi géntérkép
megvalósítása
Humán Reprodukciós Bizottság: az egészség-
ügyi miniszter tanácsadó, döntéshozó, valamint
ellenõrzést végzõ testülete a reprodukciós eljárá-
sok, valamint az embriókkal végzett orvostudo-
mányi kutatások területén
Homológ kromoszóma: diploid szervezetek-
ben a szülõktõl származó kromoszómagarnitú-
rák azon tagjai, melyek ugyanazon sajátságokat
meghatározó géneket tartalmaznak
Igazságügyi Szakértõi Kamara: az igazság-
ügyi szakértõk önkormányzati elven alapuló
szakmai édekképviseleti köztestülete. Mûködési
rendjét az 1995. évi CXIV. törvény határozza
meg.
§ FOGALOMTÁR
Intron: a magasabb rendû szervezetek génjeiben
található olyan közbeékelõdött szakasz, mely
nem kódol fehérjét
Invazív beavatkozás: a beteg testébe bõrön,
nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül beha-
toló fizikai beavatkozás, ide nem értve a beteg
számára szakmai szempontból elhanyagolható
kockázatot jelentõ beavatkozásokat
Jog: az a szabályozó rendszer, amellyel az állam a
különbözõ társadalmi viszonyokat jogilag, jog-
szabályokkal szabályozza
Jogszabály: általános magatartási szabály (tör-
vény, törvényerejû rendelet, rendelet, határozat,
utasítás)
Jogrendszer: a jogszabályok rendezett összessé-
ge, amely jogágazatokra tagolódik
Keresõképtelen: az az egyén, aki betegsége mi-
att vagy más okból keresõfoglalkozását nem ké-
pes folytatni
Kezelõorvos: a beteg adott betegségével, illetve
egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és te-
rápiás tervet meghatározó, valamint ezek kereté-
ben beavatkozá- sokat végzõ orvos, aki a beteg
gyógykezeléséért felelõsséggel tartozik
Klinikai halál: alapvetõ életmûködések a légzés,
a keringés átmeneti megszûnése, de helyreállítá-
sukra biológiailag megalapozott remény van
Klónozás: másolat készítése, ami létrejöhet mo-
lekuláris, sejtes, szöveti, szervi és önálló szerveze-
tek szintjén. A sejtklón egyetlen sejtbõl származó
utódsejtek összessége, melyek genetikai szem-
pontból azonosak
Kockázat: általánosságban, valamely tevékeny-
séggel, cselekvéssel szükségszerûen együtt járó
eredménytelenség, károsodás vagy veszély bekö-
vetkezésének lehetõsége
Kódolt genetikai minta vagy adat: olyan ge-
netikai minta vagy adat, amely mellett a mintát
/ 541
szolgáltató személyre vonatkozó összes személy-
azonosító adatot kóddal helyettesítették
Kompetencialista: az adott egészségügyi ellátá-
si szinten végezhetõ egészségügyi szolgáltatások
összessége
Korlátozott cselekvõképesség: korlátozottan
cselekvõképes az a kiskorú, aki tizennyolcadik
életévét még nem, de tizennegyedik életévét már
betöltötte és nem cselekvõképtelen, valamint a
nagykorú is, akit a bíróság ilyen hatállyal gond-
nokság alá helyezett; a bíróság azt a nagykorú
személyt helyezi cselekvõképességet korlátozó
gondnokság alá, akinek az ügyei viteléhez szük-
séges belátási képessége – elmebeli állapota, szel-
lemi fogyatkozása vagy valamilyen kóros szenve-
délye miatt – tartósan vagy idõszakonként
visszatérõen nagymértékben csökkent
Közvetítõ Tanács: a beteg és az egészségügyi
szolgáltató között felmerülõ viták peren kívüli
megoldásában mûködik közre
Kriminalisztika: bûnügyi nyomozástan, a bûn-
cselekmények nyomozásának, felderítésének tu-
dománya
Kromoszómák: a nukleusz belsejében található
alkotóelemek, az öröklõdés anyagainak hordozó-
ja. Az emberi sejtben 46 kromoszóma van, ezek
két, alapjaiban hasonló készletként léteznek. Az
egyik készletet az apától, a másikat pedig az
anyától örökli a gyermek. A kromoszómák sza-
lagszerû struktúrák, hosszuk mentén géneket
hordoznak. A DNS mikroszkóposan látható
szerkezeti egysége, mely a sejtosztódás során,
mint különálló egység figyelhetõ meg. A kromo-
szómák száma, alakja, szervezettsége jellemzõ a
fajra
Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes-
ágbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a
nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha- és
a nevelõszülõ, a testvér, valamint az élettárs tar-
tozik e csoportba
Közvetlen veszélyeztetõ magatartás: amely a
beteg – pszichés állapotának akut zavara követ-
542 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
keztében – saját vagy mások életére, testi épségé-
re, egészségére közvetlen és súlyos veszélyt jelent
Különleges adat: az egészségi állapotra, a kóros
szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó szemé-
lyes adatok
Lókusz: egy génnek vagy egyéb DNS sornak a
helye egy kromoszómán. A lókuszt számos allél
egyike foglalhatja el. A kromoszóma egy ponto-
san meghatározott helye
Lövési sérülés: lõfegyverbõl vagy annak minõ-
sülõ eszközbõl leadott lövés hatására a testbe üt-
közõ lövedék jellegzetes anyaghiánya
Magzat: a méhen belüli fejlõdõ emberi lény a
terhesség 12. hetétõl
Magzatelhajtás: tárgya a terhes nõ és magzata.
Aki más vagy saját magzatát elhajtja, bûntettet,
illetve vétséget követ el
Magyar állampolgár (az egészségügyi ellátások
igénybevétele szempontjából): a magyar állam-
polgársággal, továbbá az illetékes hatóság által
kiadott, a Magyar Köztársaság területére érvé-
nyes letelepedési engedéllyel rendelkezõ magyar
állampolgárságú, valamint a külön jogszabály ér-
telmében menekültnek minõsülõ személy
Maradandó fogyatékosság: marandó egész-
ségkárosodásként is ismert elváltozások összessé-
ge, mely elváltozások meghatározott idõn belül
kialakulnak, és mérhetõ munkaképesség-csökke-
néssel járnak, pl. a végtagok eltávolítása, a látó-
képesség elvesztése
Megfojtás: a nyak képleteinek kézzel történõ
megragadása és megszorítása
Metszett sérülés: akkor keletkezik, ha éllel bíró
eszköz az él irányában érintõlegesen elmozdulva
hatol a szövetek közé
Mitokondriális DNS (mtDNS): a valódi mag-
vas sejtek plazmájában, az energiatermelésben
szerepet játszó sejtszervecskében lévõ, gyûrû ala-
kú DNS
§
MR: mágneses rezonancia képalkotás vagy mág-
neses tomográfia; e módszerrel kockázat- és
roncsolásmentesen jeleníthetõk meg vékony szö-
vetrétegek, ezáltal megismerhetõk az egészséges
és a beteg, illetve roncsolt szövetek közti különb-
ségek; alkalmas az agy, a szív, a máj, a vese, a lép,
a hasnyálmirigy, az emlõ és más szervek szövetei-
nek leképezésére; szívritmus-szabályozót (pace-
maker) vagy más fémtartalmú beültetett eszközt
hordozó embereken nem alkalmazható
Munkaképesség-csökkenés: az az állapot,
amelyben az egyén képzettségének és jártasságá-
nak megfelelõ munkáját, betegség vagy sérülés
következtében csökkent mértékben tudja ellátni
Mutáció: a nukleotidok sorrendjének vagy szá-
mának örökletes megváltozása
Mûvi meddõvé tétel: a nemzõképességet, illetõ-
leg fogamzásképességet megakadályozó mûtét
Nem-kódoló DNS: a DNS-nek azon részei, me-
lyek nem gének, és így nem határoznak meg
egyetlen fizikai jelleget sem, de amelyeket adott
körülmények között analizálni lehet a genetikai
profil vonatkozásában
Népességügy: a társadalom egészének szerve-
zett tevékenysége, amelynek célja a lakosság
egészségi állapotának javítása az egészség meg-
õrzése a betegségek megelõzése révén
Nukleotidok: a DNS molekula alapegységei,
melyek egy 5 szénatomos cukor, foszforsav és
nitrogén tartalmú szerves bázis kapcsolódásával
jönnek létre
Nukleusz: a sejt belsejében található struktúra.
Majdnem mindegyik sejtnek van nukleusza, a
legnevezetesebb kivételt az emberi vörösvérsejt
képezi. A nukleusz tartalmazza a kromoszómá-
kat
Orvos bûnössége: foglalkozása körében, gon-
datlanság formájában állhat fenn
Orvosi felelõsség: magában foglalja az orvosi
tevékenység írott és íratlan szakmai, valamint a
§ FOGALOMTÁR
magyar jogrendszerbõl adódó az egészségügyi el-
látással kapcsolatos szabályait. Intézménye biz-
tosítja, hogy az orvos tevékenységét a szakmai
szabályai szerint végzi. Az orvos felelõssége eti-
kai, fegyelmi polgári jogi, szabálysértési és bünte-
tõ jogi téren áll fenn
Orvosi felelõsség formái: etikai, fegyelmi, sza-
bálysértési, polgári jogi és büntetõ jogi
Orvosi látlelet: az orvosszakértõ vagy egyéb
gyakorló orvos által végzett vizsgálati „jegyzõ-
könyv”, amely szakértõi ténykedés során büntetõ
vagy polgári eljárásban felhasználásra kerül
Orvosi titok: egészségügyi ellátásban részt vevõ
személyek tudomására jutott, a betegre vonatko-
zó egészségügyi és személyes adatok összessége
Orvosszakértõ alkalmazása: általában akkor
kerül sor, ha a személy életével, testi épségével
vagy egészségével, illetõleg halálesettel kapcsola-
tosan vagy egyéb kérdésben orvosi ismeretre van
szükség
Õssejtek: különbözõ típusú sejtekké válás ké-
pességével rendelkezõ primordiális sejtek, ame-
lyek kapacitásuk alapján toti-, pluri-, multi-
potensek lehetnek. Mindenféle sejt- és szövetté, s
így teljes szervezetté válás képességével csak a
totipotens (embrionális) õssejtek rendelkeznek, a
pluri- és mulipotens õssejtekbõl – csökkenõ lehe-
tõséggel – teljes szervek, különbözõ szövetek és
sejtféleségek alakulhatnak
Palliatív terminális medicina: az orvos a be-
teggel vagy megbízottjával történt jogszerû meg-
állapodás alapján a halálhoz vezetõ alapbetegség
aktív gyógykezelésrõl, de nem a beteg kezelésérõl
mond le
Patológiás (kóros) ittasság: alkohol hatására
fellépõ heveny pszichotikus állapot, mely súlyos
tudatzavarral jár
PCR (polimeráz-láncreakció): A DNS-analízis
érzékenységét növelõ módszer, melynek során is-
mételt fûtés-hûtés ciklusok révén, hõstabil
DNS-polimeráz enzim, specifikus primerek és
nyersanyagok segítségével a genom egy kis sza-
/ 543
kaszát felsokszorozzuk, így az analízishez ele-
gendõ DNS áll rendelkezésre
Perinatális halál: a) ha a halál a méhen belül a
terhesség 24. hete után következett be, vagy ha a
méhen belül elhalt magzat hossza a 30 cm-t vagy
tömege az 500 g-ot eléri; b) amikor a halál az új-
szülött megszületését követõ 168 órán belül kö-
vetkezik be, függetlenül az újszülött hosszától
vagy tömegétõl
PET: speciális izotópdiagnosztikai eljárás,
amellyel a test vagy szerv vizsgálata során a
szervrészletek aktivitáskoncentrációját lehet
meghatározni
Polgári jog: szabályozza az állampolgárok, az
állami, gazdasági és társadalmi szervezetek va-
gyoni és egyes személyi viszonyait, védi ezek va-
gyoni, személyi jogait
Polimorfizmus: változékonyság, mely két vagy
több genetikailag meghatározott változat, mutá-
ciónál nagyobb gyakorisággal történõ folyamatos
megfigyelhetõsége egy adott populációban
Pszichiátriai intézet: minden olyan egészség-
ügyi szolgáltatást vagy azt is nyújtó intézmény,
amely pszichiátriai betegek ellátását, továbbá fel-
ügyeletét, gondozását napi 24 órán át biztosítja,
függetlenül az in- tézmény által nyújtott egyéb
szolgáltatásoktól, fenntartójától és elnevezésétõl,
így pl. a pszichiátriai betegek járóbeteg-szakellá-
tását végzõ pszichiátriai intézmény, a pszichiátri-
ai betegek otthona, valamint rehabilitációs inté-
zete, ideértve az átmeneti intézményt és a közös-
ségi pszichiátriai ellátást nyújtó intézetet is
Recipiens: az a személy, akinek testébe más
személybõl eltávolított szervet, illetve szövetet
ültetnek át gyógykezelés céljából
Rendkívüli halál: az, amelynek természetes
módon való bekövetkezését a körülmények két-
ségessé teszik
Reprodukciós eljárás (mûvi megtermékenyí-
tés): emberi reprodukcióra irányuló különleges el-
járások
544 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN
Restrikciós enzim: egy „biológiai olló” bizonyos
baktériumok állítják elõ, a DNS apró fragmentu-
mokra vágásához alkalmazzák
Rokkantság: az az állapot, amelyben az egyén
egészségromlás, testi vagy szellemi fogyatkozás
következtében munkaképességét hatvanhét szá-
zalékban (67%) elveszítette
Seb: a sérülés jól körülhatárolt fajtája, amely a
szövetek külsõ behatásra bekövetkezõ folytonos-
ság megszakítása vagy anyaghiánya
Sürgõs szükség: az egészségi állapotban bekö-
vetkezett olyan változás, amelynek következté-
ben azonnali egészségügyi ellátás hiányában a be-
teg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos
vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne
Szabad orvosválasztás: a törvényben biztosí-
tott betegjog, amennyiben azt a beteg egészségi
állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma,
az ellátás sürgõssége vagy az ellátás igénybevétel-
ének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki
Szakképesítés: az adott tevékenység folytatásá-
ra jogosító, Magyarországon szerzett, valamint a
külföldön szerzett és Magyarországon honosí-
tott, illetve elismert, alap-, közép- és felsõfokú
szakképzésben, az egyetemi vagy fõiskolai szintû
alapképzésben, valamint az egyetemi és fõiskolai
végzettségû egészségügyi dolgozók felsõfokú
szakirányú szakképzése során megszerzett szak-
képzettség
Személyazonosító adat: a családi és utónév, le-
ánykori név, a nem, a születési hely és idõ, az anya
leánykori családi és utóneve, a lakóhely, a tartóz-
kodási hely, a társadalombiztosítási azonosító jel
(a továbbiakban: TAJ-szám) együttesen, vagy
ezek közül bármelyik, amennyiben alkalmas vagy
alkalmas lehet az érintett azonosítására
Személyes adat: meghatározott természetes
személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból
levonható, az érintettre vonatkozó következte-
tés; a személyes adat az adatkezelés során mind-
addig megõrzi e minõségét, amíg kapcsolata az
érintettel helyreállítható
§
Személyes genetikai adat: meghatározott
egyénre vonatkozó örökletes tulajdonságok. Az
adatok a genetikai vizsgálat során keletkeznek,
része az egészségügyi dokumentációnak és alkal-
masak az egyén azonosítására
Szerv: az emberi test olyan része, amely szövetek
meghatározott szerkezetû egysége, és amelyet –
egészben történõ eltávolítása esetén – a szervezet
nem képes regenerálni
Szerv- és szövetbank: az átültetésre alkalmas
szervek és szövetek megfelelõ tárolására szolgáló
jogszabályi garanciákkal létesített intézmény
Szerv- és szövetátültetés: szerv és szövet eltá-
volítása emberi testbõl, valamint annak más élõ
személy testébe történõ beültetése
Szonda: speciálisan elkészített DNS-minta,
mely az analízis során a DNS láthatóvá tételére
szolgál. Az egyedi lókusz szondák (SLP) a
DNS-nek csak egyes külön fragmentumaival re-
agálnak, így a genetikai profilnak csak egy részét
tárják fel. A multi lókusz szondák (MLP) nagy-
számú profilt tárnak fel
Szövet: az emberi test bármely része, ide értve a
spermiumot, a petesejtet, az embriót és a magza-
tot, a vért és a vérlakotórészt
Szúrt sérülés: akkor jön létre, ha egy hegyben
végzõdõ, általában hosszú eszköz hossztengelyé-
vel párhuzamosan érvényesülõ erõ hatására hatol
a szövetekbe
Tájékozott beleegyezés: bármely egészségügyi
beavatkozás csak a beteg beavatkozás elõtti, tel-
jes körû tájékoztatáson alapuló, ún. tájékozott
beleegyezése, hozzájárulása után végezhetõ el.
Társadalombiztosítás: az egészségbiztosítás és
a nyugdíjbiztosítás kérdéseivel foglalkozik. Szer-
kezetét és mûködését az 1997. évi LXXX. tör-
vény és a végrehajtására kiadott 195/1997. évi
(XI.) kormányrendelet szabályozza
Területi ellátási kötelezettség: a külön jogsza-
bály szerint az önkormányzat kötelezõ feladatát
§ FOGALOMTÁR
képezõ egészségügyi alapellátás (háziorvosi házi
gyermekorvosi, körzeti védõnõi, fogászati ellá-
tás) körébe tartozó egészségügyi szolgáltatások-
nak az a része, amelyet az önkormányzat, illetve
saját intézménye vagy más szolgáltató útján biz-
tosít
Törvényes képviselõ: a szülõ, a gondnok, a
gyám
Vágott sérülés: akkor keletkezik, ha éllel bíró
eszköz élére merõlegesen sáját mozgási energiája
és a sújtó erõ hatására hatol a szövetek közé
Várólista: meghatározott egészségügyi ellátá-
sok tekintetében – tartós, elõreláthatólag két hó-
napot meghaladó kapacitáshiány, illetõleg az el-
látás természete miatt kialakított – a betegellátás
sorrendjét meghatározó jegyzék
Veszélyeztetõ állapot: az az állapot, amelyben
az azonnali intézkedés hiánya a beteg vagy más
személy életét, testi épségét vagy egészségét köz-
vetlenül fenyegetõ helyzetet eredményezne, ille-
tõleg a környezetére közvetlen veszélyt jelente
/ 545
Veszélyeztetõ magatartás: amely a beteg pszi-
chés állapotának zavara következtében saját vagy
mások életére, testi épségére, egészségére jelentõs
veszélyt jelenthet, és a megbetegedés jellegére te-
kintettel a sürgõs intézeti gyógykezelésbe vétel
nem indokolt
Vitális jelenségek: a sérülések élõben történõ
keletkezésének megállapítását teszik lehetõvé.
Formái a vitális jelek és vitális reakciók
Vizsgálat: az a tevékenység, amelynek célja a be-
teg egészségi állapotának felmérése, egészségé-
nek megõrzése, a betegségek, illetve kockázatuk
felderítése a konkrét betegségek meghatározása,
prognózisuk, változásuk megállapítása, a gyógy-
kezelés eredményességének, valamint a halál be-
következtének és a halál okának megállapítása
Zsinegelés: a nyakra hurkolt eszköz összeszorít-
ja a nyak lágyrészeit, annak megfeszülését nem a
test súlya, hanem az emberi kéz ereje hozza létre
§ TÁRGYMUTATÓ / 547

Tárgymutató

A álhalál 80
ablakos bordatörés 160 alkohol farmakokinetikai viselkedése 423
abrasio 371 alkoholfermentáció 427
abszolút közeli lövés 193 alkoholfogyasztás ténye 428
abszolút anatómiai halálok 255 alkoholos befolyásoltság 422, 428
abúzus 431 alkoholos rothadás 427
abúzusszerek 431, 433 alkoholprogram 502
testfolyadékokból történõ meghatározása 396 állati mérgek 453
accidentalis hypothermia 237 alvási apnoe 270
adatvédelmi elõírások 393 alvadékos vér 114
additív hatás 444 álvágott sérülés 142
adipocere 87 alvási apnoe-szindróma 257, 270
agonalis aspiráció 207 Amanita falloides 450
agonia 113 Amanita muscaria 452
agy toxikológiai vizsgálata 400 Amanita pantherina 452
agydaganatok 273 amatoxin 450
agyhalál 80 amfetamin 435
agyhoz haladó erek sérülése 156 amfetaminszármazékok 435
agyi ischaemiás keringési zavar 275 amperszám 245
agynyomás-fokozódás 271 Amussat-féle repedések 212
agyrázódás 152 anatómiai boncolás 96
agysérülés 151 anatómiai gyógyulás 110
agyszöveten áthatoló lövedék 197 aneurysma 275
agytályog 273 anoxia 201
agyvérzés 275 antagonista hatás 444
poszttraumás 155 antemortem faktorok 405
agyvízenyõ 155 antropológiai vizsgálatok 374
agyzúzódás 153 anyagi büntetõjog 10, 15
Ajtai K. Sándor 3, 6, 7 aortaaneurysma 266
akaratnyilvánítási képesség 386 aortaaneurysma-ruptura 270
akasztás 208 aortaisthmus stenosis 259
pangás 211 apiolmérgezés 454
akasztási barázda 210 apnoés szak 202
akut coronaria szindróma 260 aquaplaning jelenség 172
akut respiratiós distress szindróma (ARDS) 268 áramerõsség 245
alacsony hõhatás okozta ártalmak 235 áramjegy 247
alaki büntetõjog 10, 27 interpoláris 249
forrása 10 metallizáció 249
álaneurysma 156 áramkilépés-jegy 249
alátétes akasztás 209, 210 Arányi János 5
aldrin 417 arckoponya törései 148
algor mortis 84 Arnold–Chiari-malformatio 256, 271
548 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
aromás szénhidrogénekkel történõ mérgezés 448 benzingõz 200
arrhythmogen jobb kamrai cardiomyopathia 264 benzodiazepinek 440
ártatlanság vélelme 28 benyomatos csonttörés 145
artériás embolia 118 benyomatos koponyacsonttörés 145
arzén-hidrogén 413 Beöthy Konrád 7
arzénmérgezés 412 Berentey György 227
aspiráció 116 beszámíthatóság hiánya 380
aspirációs pneumonia 207 beteg
atherosclerosis 275 ellátásnak megtagadása lelkiismereti okból 46
athletic heart syndrome 268 jogai 36
atípusos akasztás 210 kötelezettségei 36
atípusos fegyver 189 betegbiztonság 502
atlantoaxialis ficam 158 betekintési jog
atlas törése 158 betegé 44
átmeneti pszichés reakciók 391 hozzátartozói 44
atomabszorbciós spektrometria 412 korlátozása 44
atrophia senilis alveolaris 372 betemetõdés 223
auripigment 412 biokonformáció 445
autoantitestek kimutatása 351 biológiai halál 113
autodigestio postmortalis 85 biológiai nyomok 185, 348
autoereotikus asphyxia 202 bioterrorizmus 456
bíróság 29
B bírósági eljárás 27
Bajnóczky István 7 bírósági eljáráshoz való jog 28
baktériumembolia 120 bizonyítás a büntetõ eljárásban 30
baleset okozta halál 95 bizonyítási eszközök 30
balesetbiztosítás 305 bizonyítási teherre vonatkozó alapelv 28
baleseti ellátás 288, 290 biztonsági öv okozta sérülések 180
baleseti jellegû metszett sérülések 126 biztosítás 299
baleseti sérülési támogatások 305 jogi szabályozása 301
ballisztika 191 Biztosítási Felügyelet 305
Balogh Kálmán 6 biztosítási kötelezettség 284
balzsamozás 101 biztosítási orvostan 299
barotrauma 224 biztosítási piac 301
Barr-test 368 biztosítási szerzõdés 301
Baux-index 229 biztosított 37
Baux-szabály 229 biztosítottak 284
beavatkozás az emberi génállományba 19 Bland–Garlande-szindróma 259
beavatkozások kockázata 40 bódult állapot 430
beékelõdéses csonttörés 143 Boerhaave-szindróma 162
befejezett bûncselekmény 11 Bollinger féle vérzés 155
befolyásoltság jellegére irányuló igazságügyi bolushalál 205
toxikológiai vizsgálatok 396 boncolás 96
beivódásos hullafoltok 83 boncolási lelet 458
belátási képesség 387 boncolásra vonatkozó jogszabályok 96
bélcsavarodás 276 bordatörés 160
bélinvaginatio 277 borókamérgezés 454
Belky János 5, 6 botanikai nyomok 360
belsõ áramütés 254 bölcsõhalál 278
bélsárnyomok 358 bõranyaghiány 191
belsõ sérülések 104 Brugada-szindróma 261
belsõ vérzés 115 Budavári Róbert 7
Bene Ferenc 3, 5 bullaképzõdés 231
Benzidin-reakció 349 Buris László 7
benzin 448 Burst-törés 158
§ TÁRGYMUTATÓ / 549

bûncselekmény 11 cselekvõképtelen beteg 42

alanya 11 cselekvõképtelen személy 32, 36
alanyi oldala 12 cserbenhagyás 25
okozta halál 94 csigolya ficamos törése 158
tárgya 12 csontelváltozások 369
bûnsegéd 11 csontmegtöretés 143
büntetés 13 csontosodási együttható 373
büntetés-végrehajtási jog 10 csonttörés 143, 145, 146
büntetés-végrehajtási szervek 30 csurgásos forrázás 230
büntethetõség 12
akadályai 12 D
kizáró okok 12 darabos törés 146
megszüntetõ okok 13 darazsak 453
büntetõ anyagi jog 10 data dependent acquisition (DDA) eljárás 407
büntetõ eljárás Davies–Wilson-séma 356
alapelvei 27 debilitás 382
egészségügyi dolgozó ellen 76 décollement 139
menete 30 dekompressziós betegség 224
nyelve 28 delta-9-tetrahidrokannabinol (D9-THC) 438
büntetõ eljárási jog 10, 27 demencia 382
büntetõjog 10 dentoszkópia 476
büntetõjogi felelõsség önálló elbírálásának 28 depresszió 381
bûntett 11 dermatitis bullosa congelationis 237
dermatitis erythematosa congelationis 237
C dermatitis gangraenosa congelationis 237
caisson-betegség 224 diabeteses coma 277
caliber-persistentia elváltozás 276 diatoma 221
cardiomyopathiák 264 dieldrin 417
carotideocavernosus sipoly 156 diffúz axonkárosodás 152
cementappozíció 372 diklór-difenil-triklóretán (DDT) 417
cerebralis herniatio 271 dilatatív cardiomyopathia 264
ciánmérgezés 409 dinitroszármazékok 418
cinguláris herniatio 271 dioxin 419
cink-klorid-mérgezés 448 direkt bordatörés 160
colliquatiós necrosis 447 direkt csonttörés 143
commotio 152 distrofin gén 456
commotio cordis 161 diszkóbaleset 171
Constitutio Criminalis Theresiana 3 diszkódrogok 440
contusio cordis 161 disszeminált intravascularis koagulációt (DIC) 120
crack 437 disszociált agyhalál 79, 80
cruror postmortalis 85 ditiofoszforsav-származékok 417
Crusch-szindróma 164 dízelolaj 448
cut-off érték 432 DNA fingerprinting 308
cysticus media necrosis 260 DNA profiling 308
DNS molekuláris biológiai analízise 465
Cs DNS-adatbank 308
családjog 32 DNS-minták 316
csapszegbelövõ 191 DNS-molekulában rejlõ egyedi tulajdonságok
csarnokvíz toxikológiai viszgálata 399 feltárása (tipizálás) 309
Csatai Tamás 7 dokumentációs kötelezettség 47
csavarásos csonttörés 143 dolus directus 12
csecsemõkori hirtelen halál szindróma 278 dolus eventualis 12
csecsemõkori subduralis haematoma 150 dopping 454
cselekvõképes egyén 32, 36 drog 431
cselekvõképesség 387 drug-facilitated-sexual-assault (DFSA) 440
550 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
Durat-féle vérzések 274 életkor-meghatározás fogazat alapján 473
DVI (Disaster Victim Identification) 187 életmentõ beavatkozás 42, 43
dyspnoés vérzés 211 életveszélyes sérülés 112
életveszélyt vagy halált okozó testi sértés 17
E elhúzódó fulladás 222
ealder abuse or neglect (EAN) 233 elkobzás 14
ecchinococcustömlõ 277 ellátás
ecstasy (MDMA) 435, 436 megtagadásának joga 46
egészség 103 visszautasításának joga 41
egészségsértés 103 elmaradt haszon 55
égés 227 elmebetegség 380
sérülések osztályozása 228 élnyomelváltozás 134
vitális jelei 231 élõ személy azonosítása 361
égésbetegség 230 elõkészület 11
égési haematoma 232 elõzetes rendelkezés az egészségügyi ellátással
égési sokk 230 kapcsolatos kívánságokról 44
egészségbiztosítási járulék 283 elsõdleges ütközési nyom 176
egészségkárosodás 69, 294 elsõ fokú tárgyalás 31
orvosi tevékenységgel kapcsolatos 69 elsõdleges gázolás 177
miatt megállapítható elsõdleges lõcsatorna 195
jövedelemhelyettesítõ ellátások 294 elsõdleges sebgyógyulás 106
orvosszakértõi vizsgálata 70 élveszületés 79
egészségügyi dokumentáció megismerésének joga 44 emésztéses állapot 256
egészségügyi dolgozók védelme 48 emésztõrendszer vitális jelenségei 117
egészségügyi ellátáshoz való jog 37 embóliák 117
egészségügyi önrendelkezési jog megsértése 21 emberen végezhetõ kutatás szabályainak
egésztest-besugárzás 243 megszegése 20
egyedi személyazonsítás 373 emberen végzett orvostudományi kutatások
fogazat 375 szabályozása 50
röntgenfelvétel 375 emberi ivarsejt tiltott felhasználása 19
szerológia 375 emberi méltósághoz való jog 38
egyszakaszos lépruptura 163 emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások 48
egyszerû bordatörés 160 emberi teljesítményt befolyásoló szerek igazságügyi
egyszerû írásbeliség 36 toxikológiai vizsgálatai 422
Ehlers–Danlos-szindróma 275 emberi test tiltott felhasználása 22
Eisenmenger Sándor 5 emberölés 15
elõfordulás 278 kísérlete 112
elütés 176 embolisatio 275
elbutulás 382 embrióval vagy ivarsejttel végezhetõ kutatás
elcsontosodási együttható 373 szabályainak megszegése 20
elektromágneses mezõ 243, 244 emésztéses állapot 256
elektromos áram okozta károsodás 245, 247 emlékezetkiesés 152
elektromos áramhalál 251 endogén psychosis 381, 391
elektromos árammal elkövetett öngyilkosság 251 epe toxikológiai vizsgálata 399
elektromos baleset 251 epiduralis haematoma 148
elektrotermikus égési sérülés 247 epilepsia 273
elektrotrauma, halálos 246 EPO-gén 456
elemi sugárzás 240 Erdheim-féle megbetegedés 266
életbiztosítás 304 eritropoetin (EPO) 456
életfenntartó beavatkozás 43 erõs felindulásban elkövetett emberölés 16
életfogytig tartó szabadságvesztés 14 erõszakos közösülés 25, 324
életkorbecslés 370 ételmérgezés 453
csontok 372 etilalkohol
csontosodási magvak 372 bioanalitikai meghatározása 425
fogváltás alapján 370 farmakokinetikai tulajdonságai 423
§ TÁRGYMUTATÓ / 551

etilénglikolmérgezés 420 foramen jugulare szûkület 256

Európai Kábítószer és Kábítószer Függõség forensic toxicology 395
Megfigyelõ Központ (EMCDDA) 498 forenzikus odontosztomatológia 471
Európai Sérülés Adatbázis (European Injury Database foszforsavszármazékok 417
– IDB) 501 fotoepilepszia 173
Európai Unió egészségpolitikája 493 fõér intrapericardialis szakaszának betegségi 266
exhibicionizmus 324 Földes Vilmos 7
exsiccatio postmortalis 87, 113 franfurti vízszintes 374
exspirációs dyspnoe 202, 220 frigiditás 321
ezüst-nitrát-mérgezés 448 frontbetörések 257
frotteurizmus 323
F fulgurit 253
fagyás 235 fulladás 201
fajtalanság 25, 329 boncolási lelet 202
falatbeékelõdés 205, 270 elhúzódó 222
falloid típusú mérgezés 449 halálnemek 203
falloidin 450 idegentest okozta 204
fáradt golyók 196 légutak összenyomatása által 208
Fazekas I. Gyula 7 mellkas légzõmozgása gátlása miatt 222
fedett májsérülés 163 fulladásos gégevizenyõ 207
fedett tüdõsérülések 160 funkcionális genomika 465
fehérjeszétesési termékek 231 funkcionális gyógyulás 110
fej
gyermekkori sérülései 169 G
tompa sérülései 144 gamma-hidroxivajsav 440
felázás 88 gastroduodenalis tájék sérülése 162
felbujtó 11 gázembolia 120, 224
felelõsségbiztosítás 304 gázkromatográfia (GC) 118, 403
felfüggesztéses vérzés 211 gázolás 176
felfüggesztési pont 210 gázpisztolyok 190
feljelentés 30 gégebemenet vizenyõje 207
Felletár Emil 5 gégevizenyõ, hevely 269
felróhatóság 56 géndopping 456
fémek által okozott mérgezések 411 general unknown screening (GUS) 406
fémesedési szegély 193 Genersich Antal 6
fémrepeszek 199 genetikai diszkrimináció tilalma 468
fenolftalein-próba 349 genetikai sugárhatás 240
fenoxisav-származékok 419 genetikai vizsgálatok 348
fetisizmus 324 genetikailag azonos emberi egyedek létrehozása 21
fizikai ártalmak 239 génsebészeti eljárás 466
flunitrazepam 440 génterápia 466
fluoreszcens-polarizációs-immunassay-k (FPIA) 401 gépjármûvezetést befolyásoló gyógyszerek 174
Fodor József 7 gépkocsiban ülõk sérülései 178
fog tartószerkezetének sérülései 481 géppisztolyok 189
fogak sérülései 481 gerinc nyaki szakaszának típusos túlfeszítéses-
fogászati dokumentáció 477 túlhajlításos sérülése 158
fogászati röntgendokumentáció 478 gerinctraumák 157
fogászati személyazonosítás 472 gerincvelõ-sérülés 157
fogazatról készült lenyomatok 479 GHB 440
foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés 18 giromitra-mérgezés 449
foglalkozási megbetegedés 290 gladiátortartás 232
foglalkozástól eltiltás 13 Goltz-reflex 163
fogorvosi „mûhiba” perek 486 gombaembolia 120
folyadék-folyadék extrakció (LLE) 402 gombamérgezés 449
folyadékkromatográfia (HPLC) 403 gombatropin 452
552 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
gondatlanságból elkövetett bûncselekmény 12 halál (folytatás)
gondatlanságból elkövetett emberölés 16 orvosszakértõi vizsgálata 70
gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés 17 öngyilkosság okozta 95
gondozás elmulasztása 19 rendkívüli 94
gonion-szög 474 sporttevékenység során 267
Grósz Lajos 3, 5 villámsújtás okozta 253
guajak-próba 349 haldoklás 113
Gustasson-féle életkorbecslés 474 hallucinogének 440
Gutzeit-teszt 411 halottból történõ szerv-, illetve szöveteltávolítás 53
Gyromitra esculenta 452 halottvizsgálat szabályai 90
halottvizsgálati bizonyítvány 92
Gy halvaszületés 79
gyalogos sérülései 176 hámhorzsolás 141
gyámhatóság 388 hámhorzsolásos szegély 192
gyengeelméjûség 382 hamvasztás 93, 233
gyermek hámzászlócskák 141
apja 33 hámzúzódásos sérülések 138
betegségével összefüggõ biztosítási ellátások 291 hányadékbelehelés 171, 205
családi jogállása 33 harakiri 126
gyermekölés 338 Haranghy László 7
gyilkos galóca 450 harapás, állati 136
gyógyszer-interakciók 463 harapási gyûrû 483
gyógytartamot befolyásoló tényezõk 111 harapásnyomok 358, 482
gyomirtók 419 harapott seb 143
gyomortartalom toxikológiai vizsgálata 400 Harsányi László 7
gyökérfelszívódás 372 has tompa sérülései 162
gyöngyképzõdés 194 hasis 439
gyûrûtörés 148, 166, 183 hasnyálmirigy sérülése 163
hasûri elvérzés 163
H hatósági boncolás 98
habgomba 220 jegyzõkönyv 100
haemangioma cavernosum 277 Hauszmann Alajos 6
haematoma, subduralis 150 Haut-Einheit Dosis 241
haemopericardium 275 házasság 32
haemothorax 270 hegyibetegség 224
haj toxikológiai vizsgálata 399 helyszíni szemle 347
Hajas Lajos 6 Henry-törvény 426
hajlamosító tényezõk 278 herbicidek okozta mérgezés 419
hajlításos bordatörés 160 Herczeg László 7
hajlításos csonttörés 143 heroin 434
hajszálak vizsgálata 352 heveny gégevizenyõ 269
halál 69 heveny légcsõgyulladás 269
baleset okozta 95 hidegártalmak 227
bekövetkezése tényének megállapítása 91 higanymérgezés 414
bekövetkeztétõl eltelt idõ 364 hirtelen halál 255, 333
biológiai 113 bonclelet 255
biztos jelei 82 csecsemõkori 278
bûncselekmény okozta 94 érrendszer megbetegedései okozta 275
fogalma 79 hajlamosító tényezõi 256
gyanújelei 81 hasüreg-kismenedencei szervek betegségei 276
hirtelen 255 központi idegrendszer megbetegedései 270
idejének véleményezése 88 kiváltó tényezõk 256
klinikai 113 légzõszervek betegségei 268
okának megállapítása 92, 376 sporttevékenység során 267
orvosi tevékenységgel kapcsolatos 69 szív és érrendszeri betegségek okozta 258
§ TÁRGYMUTATÓ / 553

HIV 266 I
hivatalból való eljárás elve 28 idegenkezû metszett sérülés 125
holttest azonosítása 362 idegentest 206
életkor-meghatározás 370 idegentest-embolia 120
emberi eredet 363 idióták 382
lehûlése 84 idõablak 398
nem meghatározása 365 idõleges lõcsatorna 195
tesmagasság 369 idõskori bántalmazás/elhanyagolás 233
testtömeg 369 idült agynyomás-fokozódás 271
holttestkonzerválás 101 igazságügyi boncolás 98
holttestrészek azonosítása 362 igazságügyi fogorvostan 471
Holzknecht-tünet 206 szakértõi kérdései 484
homeothermikus biológiai rendszer 235 igazságügyi orvostan 1
homoszexualitás 323 igazságügyi orvostani toxikológia 395
horzsolás 139 igazságügyi orvosszakértõ 59
hosszú QT-szindróma 265 igazságügyi orvosszakértõi intézmények 60
hozzátartozói kárigények 78 igazságügyi pszichiátria 379
hõártalmak 227 igazságügyi szakértõ 60
hõguta 234 igazságügyi szakértõi intézmény 60
hörgõk gyulladása 268 Igazságügyi Szakértõi Kamara 60
hõséggörcs 234 igazságügyi toxikológia analitikai módszerei 400
hõsérülés 227 igazságügyi toxikológiai szûrõvizsgálati analitikai
hullacsonkolás 136 módszerek 400
hulladarabolás 136 igazságügyi toxikológus 395
hullafauna 86 IGF-1 gén 456
hullaflóra 86 illékony vegyületek által okozott mérgezések 410
hullafoltok 89 imbecillisek 382
beivódásos 83 immunológiai vérfoltvizsgálat 349
süllyedéses 82 improvizált fegyverek 189
hullai kiszáradás 87, 113 Incze Gyula 7
hullai önemésztõdés 85 indirekt bordatörés 160
hullai véralvadék 85 indirekt csonttörés 143
hullajelenségek indokolt kiadás 55
késõi 85 induktív csatolású plazma optikai atom emissziós
korai 82 módszerek (ICP-OES) 412
hullamerevség 83 induktív csatolású plazma tömegspektrométer
hullaviasz 222 (ICP-MS) 412
hullaviaszképzõdés 87, 220 infectio 156
Humán Reprodukciós Bizottság 466 infractio 143
humán õssejtek 466 ingerületképzõ, -vezetõ rendszer 265
Human Genom Project 465 inspirációs dyspnoe 202, 205, 220
human performance toxicology 422 inszekticidek 417
Huszár András 7 intermedier élet 113
Huszár Ilona 6 interpoláris áramjegy 249
hüvelyváladék vizsgálata 357 intézkedések 14
hydrocephalus 156 intézmény elhagyásának joga 39
hygroma 151 intracerebralis vérzés 274
hypertrophiás cardiomyopathia 264 intragastrointestinalis alkohol fermentációs
hypophysis 156 szindróma 427
hypophysiskárosodás, traumás 147 intraocularis tensio csökkenése 82
hypothermia 235 ionizáló sugárzás 239
accidentalis 237 írásbeli magánvégrendelet 389
terápiás 237 ítélet végrehajtása 31
hypoxia 201 izomhidak 262
554 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
J kinetic-interaction of microparticles in
Jankovich László 6 solution (KIMS) 401
jármûvezetés King-szindróma 235
ittas vagy bódult állapotban 23 kísérlet 11
tiltott átengedése 24 kismedence tompa sérülései 162
jármûvezetéstõl való eltiltás 13, 25 kitiltás 14
Jeffreys, Alec John 307 kiutasítás 13
Jendrassik Jenõ 6 kiválasztás 117
jog 9 klórozott szénhidrogének 417
jogellenes magatartás 55 koagulációs necrosis 448
jogi ismeretek 9 kockázat 40
jogképes személy 32 kockázatközösség 286
jogorvoslati jogosultság elve 29 kokain 437
jogorvoslatok 31 kóma 152
jogos védelem 13 kombinált sérülések 136
jogrendszer 10 kompenzációs tér szûkülete 271
jogszabály 9 komplett stroke 275
Joule-hõ 249 kompressziós csonttörés 143
koponyaûri vérzések 148
K koponyaalap törése 146
kábító hatású anyagok 385 koponyacsontok törései 145
kábítószer 431 koponyasérülések szövõdményei 155
kábítószer-ártalmak elleni program 503 koponyatörés 145
kábítószerek 385 korai hullajelenségek 82
kálium-permanganát-mérgezés 448 kórboncolás 96
kannabinoid 439 korlátozott beszámíthatóság 380
kapcsolattartás joga 39 korlátozott cselekvõképesség 387
kár 55 korlátozottan cselekvõképes beteg 42
karbamátok 418 korlátozottan cselekvõképes személy 32, 36, 388
karitatív (jótékonysági elvû) állami gondoskodás 281 kóros elmeállapot 13, 380
kártalanítási kötelezettség 53 kovamoszatok 221
kártérítési perek 389 Kováts Károly 5
katasztrófa 187 könnyû testi sértés 17
Keller Éva 7 kötelmi jog 32
keloid 106 közérdekû munka 13
kénsavmérgezés 446 közérdekû munkára ítélt 14
Kenyeres Balázs 5, 6 közlekedésbiztonság 502
kényszer vagy fenyegetés hatására elkövetett közlekedési balesetek 171
cselekmény 13 alkoholos befolyásoltság 172
kényszergyógykezelés 14, 15, 385 belsõ tényezõk 172
képzelt terhesség 332 betegségek 173
kerékpáros sérülései 182 gépkocsiban ülõk sérülései 178
keresõképtelenség fogorvosi vonatkozásai 484 gyalogos sérülései 176
Kereszty Éva 7 gyógyszer hatása 172
keringés vitális jelenségei 114 jellegzetes sérülések 176
késleltetett traumás agyvérzés 273 kábítószer hatása 172
késõi hullajelenségek 85 kerékpáros sérülései 182
ketamin 440 külsõ tényezõk 172
kétoldali mellékvesevérzés 277 motorkerékpáros sérülései 183
kevert sejtes agglutináció 350 orvosszakértõ feladata 184
kezelés visszautasítása 41 sínpályához kötött jármûvek gázolása 181
kihantolás 101 személyiségzavarok 173
kihûlés 235 közeli lövés 195
kimeneti nyílás 196 közlekedési bûncselekmények 22, 23
közokirat 36
§ TÁRGYMUTATÓ / 555

közösülés 25 lezuhanás magasból 165

közremûködési kötelezettség 68 libabõr 84
közúti baleset okozása 23 Lichtenberg-féle villámrajzolat 253
közúti veszélyeztetés 23 living will 41
közügyektõl eltiltás 14 livores ex imbibitione 83
közvégrendelet 389 livores flores 83
közvetlenül életveszélyes sérülés 112 livores mortuales 82
kriminális vetélés 336 lizergsav-dietilamid (LSD) 440
kriminalisztika 347 lõcsatorna 195
krónikus subduralis haematoma 150 lõfegyver 188
kromatográfiás analízis 403 lökéshullám 200, 225, 253
krónikus subduralis haematoma 150 lõpor 190
Krönlein-féle lövési sérülés 196 lõporgázok 193
kumarinszármazékok 420 lõtechnikai tényezõk 190, 193
kumulációs sugárkárosodás 240 lövedékek 188
Kuncz Elemér 6 lövedékembolia 199
különös kegyetlenség 112 lövési sérülés 188
külsérelmi nyom 107 bemeneti nyílás 191
külsõ sérülések 104 jellegzetességei 191
külsõ vérzés 114 orvosszakértõi véleményezése 197
lúdbõr 219
L lúgmérgezés 446
lábcédula 93 luminol-teszthez 349
laceratio 154 luxuria 12
lágyplaque-repedés 161 Lyme-kór 266
Landsteiner, Karl 307
lánghatás 229 Ly
Larcher-folt 87 lyuktörés 146
laryngotracheitis 269
Le Forte-törés 148 M
lebélyegzési jel 194 maceratio 88
lebenyes metszett sérülés 124 Maedow–Münchausen-szindróma 170
lebenyes repesztett sérülés 142 magánindítvány hiánya 13
Lechner Károly 6 magánokirat 36
leforrázás 229 magas hõmérséklet okozta károsodások 227
légcsõ heveny gyulladása 269 magasból lezuhanás 165
légembolia 118 magassági tüdõvízenyõ 224
légfegyverek 190 magassági agyvizenyõ 224
légköri nyomás 224 magzatelhajtás 16, 334
légköri nyomáscsökkenés 224 magzatmáz 358
légutak összenyomatása 208 magzatvíz-embolia 120
légúti égés 230 máj toxikológiai vizsgála 399
légzés vitális jelei 116 májsérülések 163
légzõnyílások elzárása 203 malignus hyperthermia 235
légzsák okozta sérülések 181 maniakodepresszív képek 391
légyölõ galóca 452 mániás állapot 381
Lenhossák Mihály 3 maradandó károsodás 42
Lenhossék József 6 maradandó testi sértés 110
lép sérülése 163 Marfan-szindróma 275
lépésfeszültség 254 Margó Tivadar 6
lépcsõs törés 146 marihuána 439
lépruptura 276 maró fémsók okozta mérgezés 447
letaszítás 165 marószerekkel történõ mérgezések 445
levegõalkohol-meghatározás 426 másodlagos gázolás 177
lézersugárzás 244 másodlagos híd-középagy (Durat-féle) vérzés 155
556 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
másodlagos lõcsatorna 195 meszkalin 440
másodlagos lövedék sérülés 196 metallizáció 249
másodlagos sebgyógyulás 106 metamfetamin 435, 436
másodrendû lõtényezõk 193 methadon 435
mazochizmus 323 metilalkohol-mérgezés 421
MDPV 440 3,4-metiléndioxi-etilamfetamin (MDE) 435
mechanikai sérülések 123 metszett sérülések 123
medicina forensis 3 önkezû 125
Mee’s-féle fehér csík 413 idegenkezû 125
megfojtás 208 jellemzõi 124
kézzel 215 metszett seb 124
megmaradt munkaképesség 390 metszett sérülés 123, 125
megosztott feszültség 254 mikrobiológiai hadviselés 456
megragadásra, védekezésre utaló sérülések 217 mikrohullámú sugárzás 244
megrázott gyermek szindróma 169 miniszatellita hipervariábilis régiók 308
megrontás 26 Minnich Károly 7
megrovás 14 minõsített testi sértés 17
megtámasztási pont 210 mitralis prolapsus-szindróma 260
megvert gyermek-szindróma 169 molekuláris halál 80
méhek 453 Molnár Miklós 8
méhen kívüli terhesség 277 Moravcsik Emil 6
méhsérülés 164 morfin 433
meleg ischaemiás idõ 79 mors subita 255
melegártalmak 234 mosónõbõr 220
mellkas sérülései 159, 160 motorkerékpáros sérüllések 183
Mendelson-szindróma 207 mozgó elektromos töltések 244
meningitis 272 multi reaction monitoring (MRM) 407
mentális retardáció 382 multiplex embolisatio 156
mentálisan retardált 391 mumifikáció 88
meprobamát 442 munkabaleset 290
méregtelenítési folyamat 444 munkaképesség 390
mérgeskígyók 453 szakmai 294
mérgezés munkaképesség-csökkenés 390
állati 453 munkavégzõ képesség fogorvosi vonatkozásai 484
aromás szénhidrogén 448 mûtét kiterjesztése 43
arzén 412 mûvi meddõvé tétel 50
cián 409 myocardialis hídképzõdés 262
etilénglikol 420
fémek okozta 411 N
gomba 449 Nagy János 7
higany 414 nagyérrendszer tompa sérülései 161
illékony vegyületek okozta 410 napfény 244
lúg 446 napszúrás 234
maró fémsók 447 Near Miss for SIDS csecsemõ 279
marószer 445 necrophilia 323
metilalkohol 421 negligentia 12
növényi 454 nem biológiai nyomok 185
növényvédõ szer okozta 416 nem ionizáló sugárzás 243
ólom 413 nem vagyoni kár 55
réz 413 nem vagyoni kártérítés 77
sav 446 Németh Árpád 7
szén-monoxid 407 nemi erkölcs elleni bûncselekmények 25
mérgezésre gyanús esetek eljárásai 457 nemi erkölcs elleni egyéb bûncselekmények 27
mérgezõ hatású anyagok 443 nemi kromatin 368
merkaptoszármazékok 417 nemi ösztön
§ TÁRGYMUTATÓ / 557

csökkenése 321 orvos

fokozódása 322 bûnössége 74
rendellenességei 321 büntetõjogi felelõssége 56
nemmeghatározás 365 etikai felelõssége 54
csontváz alapján 366 fegyelmi felelõssége 54
immunológiai módszerrel 369 felelõssége 54
koponya 367 jogai 45
medence 367 kötelezettségei 45
szövetekbõl 368 polgári jogi felelõssége 55
Neuhold János Jakab 3, 4 szabálysértési felelõssége 56
nikotin 418 orvosi bizonyítvány 63
norma lateralis 374 orvosi felelõsség
norma verticalis 374 általános szabályai 54
növényi inszekticidek 418 megítélésével kapcsolatos bírói gyakorlat 76
növényi mérgek 454 orvosszakértõi véleményezése 76
növényi nyomok vizsgálata 360 orvosi hibák 74
növényvédõ szerek okozta mérgezések 416 orvosi jogosultság 35
Nysten-szabály 83 orvosi látlelet 63
orvosi mûködés szabályozása 35
Ny orvosi tévedések 74
nyál toxikológiai vizsgálata 399 orvosi tevékenység kockázata 72
nyelõcsõsérülések 162 orvosi tevékenységgel kapcsolatos
nyelõcsõ-átfúródás 162 egészségkárosodás 69
nyelõcsõvarix-ruptura 276 orvosi titoktartás 45
nyersolajszármazékok 448 orvosi titoktartáshoz való jog 44
nyilatkozattételi jogosultság terjedelme 43 orvosválasztás joga 38
nyilatkozattételre jogosultak 42 orvosszakértõ
nyílt katasztrófa 187 jogai 67
nyilvánosság elve 29 feladata sérüléskor 103
nyirokkeringés 116 kötelességei 67
Nyírõ Gyula 6 orvosszakértõi tevékenység 62
nyomásos vérszegénység 138 orvosszakértõi vélemény 64
nyomkarimás jármûvek 181 ostorcsapás-sérülés 158
nyomkarimás sérülés 181 oxigénhiány 223
nyomozás 27, 31 Ozsváth Károly 6
nyomozó hatóság 29
nyugdíjjárulék 283 Ö
nyugellátások 291 Ökrös Sándor 7, 275
nyújtásos sérülés 139 öncsonkítás 135
nyúzatásos sérülés 142, 177 öngondoskodás 281
öngyilkosság
O elektromos árammal 251
obstruktív alvási apnoe szindróma 173, 257, 270 okozta halál 95
okiratok 36 öngyilkosságban közremûködés 16
okozati összefüggés 56 önkezû metszett sérülés 125
oksági összefüggés vizsgálata 71 önrendelkezéshez való jog 41
ólommérgezés 413 önvádra kötelezés tilalma 28
ondó kimutatása 325 öröklési jog 32
ondófoltok vizsgálata 355 összegezõdött (kombinációs) sugárkárosodások 240
opiátok 433
organikus eredetû krónikus psychosis 391 P
Orsós Ferenc 6 pachymeningitis haemorrhagica 150
Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 282 pachymeningitis haemorrhagica chronica interna 272
Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 61 paedophilia 324
Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 282 Paltauf-foltok 220
558 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
pangás 211 próbára bocsátás 14
pápaszemszerû vérzés 147 prostataspecifikus antigén 355
papsapka gomba 452 psychosis 380, 390
paradox reakció 236 pszichés állapot vizsgálata büntetõügyekben 380
parameningealis fertõzések 272 pszichés állapot vizsgálata polgári peres ügyekben 387
para-metoxi-amfetamin (PMA) 436 pszichiátriai tevékenységre vonatkozó Eü. törvény
paranoiditás 381 elõírásai 391
paraquat-diklorid 419 pszichoaktív szer 430
párducgomba 452 pszichológiai boncolás 101
pártfogó felügyelet 14 pszichotrop szer 431
passzált zsírembolizáció 119 pszilocibin 440
pénzbüntetés 13, 14 pulmonalis thromboembolisatio 266
perbeszéd 31 pulmonalis stenosis 259
periartheritis nodosa 261 pulmonalis zsírembolia 168
perifériás idegkárosodás villámsújtáskor 253 putrifikáció 85
perinatális halál 79
perinatális halottvizsgálati bizonyítvány 92 R
Perlitzi János Dániel 3 Rácz Sámuel 3, 5
perverz cselekmények 322 radionecrosis 104
peszticidek 416 radonsugárzás 243
petróleum 448 rágcsálóirtók 420
Picwick-szindróma 257 rászorított csõtorkolat 196
pingponglabda behorpadásos törés 148 Rayger Károly 3
piretroidok 419 realgár 412
plasztikus rekonstrukció 374 regeneráció 105
platybasia 256, 271 rehabilitáció 294
Plenck József Jakab 5 rehabilitációs járadék 296
pneumothorax 270 Reinsch-teszt 411
point-of-care (POCT) rendszer 401 rejtett áramjegy 249
pókhálószerû vagy pókhálótörés 145 rekeszsérülések 162
pókhálótörés 146 rekeszsérv, tarumás 162
pókok 454 rendelkezés, elõzetes 44
polgári eljárás 33 rendkívüli halál 91, 94
polgári jog 31 repesztett sérülések 142
polgári peres (kártérítési) eljárások 77 reprodukcióra irányuló különleges eljárások 48
polimeráz enzimmel végzett láncreakciós DNS- restrikciós fragmens hossz polimorfizmus (RFLP) 309
sokszorosítás (PCR) 309 részleges csonttörés 143
politoxikománia 386 rézmérgezés 413
Pollner Ödön 6 ricinmérgezés 454
polymerase chain reaction (PCR) 351 rigor mortis 83
postcontusiós psychosis 155 ritka elektrotraumák 254
posztmortem alkoholfermentáció 427 robbanás 225
posztmortem gyomorsavkijutás 445 robbanásos sérülések 199
posztmortem igazságügyi toxikológia 396, 405 robbanásos tasak 194
posztmortem redisztribúció 397 robbanóhegyû lövedékek 189
posztmortem vérvizsgálat 397 rodenticidek okozta mérgezés 420
poszttraumás agyvérzés 155 rokkantellátás 294
poszttraumás epilepsia 273 Romhányi György 249
poszttraumás coronariaocclusio 161 Romhányi-féle precipitációs anizotrop
poszttraumás szindróma 152 toluidinkék-festési eljárás 249
potenciáló hatás 444 Romhányi-féle topooptikai reakciók 198
próbálkozási nyomok 125, 130 rothadás 85
primer hypothermia 235 rovarírtók 417
primer sugárkárosodás 240 röntgenégés 241
próbálkozási nyom 125 röntgenkráter 242
§ TÁRGYMUTATÓ / 559

rögzített hurok 208 sorozat-bordatörés 160

Rupp N. János 4 sósavmérgezésnél 446
Sótonyi Péter 5, 7
S Spät-apoplexia 155
sáfránymérgezés 454 spontán haemothorax 270
sanatio per primam intentionem 106 spontán lépruptura 276
sanatio per secundum intentionem 106 spontán nyelõcsõ-átfúródás 162
Santora Zsófia 8 spontán subduralis haematoma 150
savmérgezés 446 sportolók hirtelen halála 265, 267
Schraud Ferenc 3, 5 statikus elektromosság 200, 254
Schwarzer Ottó 6 status digestionis 256
seat bellt törés 158 status hypoplasticus 256
seb 104 status lymphaticus 256
jellemzõi 105 status praesens 64
metszett 124 status thymolymphaticus 256
sebalap 105 státusper 34
sebfal 105 strangulatio 208
sebgyógyulás 105 subarachnoidealis vérzés 151, 272
befolyásoló tényezõi 106 subduralis heamatoma 150
sebkörnyezet 105 subduralis liquorgyülem 151
sebméret 105 sudden infant death syndrome (SIDS) 278
sebszegély 105 Sudden Sniffing Death 411
sebszél 105, 124 sugárkásodás, tiszta károsodás 240
sebzug 105, 124 sugárzás
segítségnyújtás elmulasztása 18 ionizáló 239
sejtembolia 118 mikrohullámú 244
septicotoxicus állapot 230 ultraibolya 244
septumdefectusok 259 sugárhatás
sértett 12 elemi 240
sérülés genetikai 240
áram okozta 247 sugárterhelés 239
életveszélyes 111, 112 sugárvédelem 239
ellátása 103 súlyos testi sértés 17
fajtái 104 supravitalis sérülés 113
hámhorzsolásos 141 Susa Éva 7
hámzúzódásos 138 süllyedéses hullafoltok 82
irányozott volta 111 syncope 275
kombinált 136
lövési 188 Sz
maradandó károsodás hátrahagyásával 110 szabadságvesztés 13
mechanikai hatásra keletkezõ 123 szabálysértés 11
metszett 123, 125 szadizmus 322
orvosszakértõi megítélése 107 szakértõ 30
repsztett 142 szakértõi kényszer 67
supravitalis 113 szakításos csonttörés 143
szúrt 127 szakkonzultáns 67
tompaerõ-behatás által létrejött 137 Szakmai Kollégium 62
vágott 133 szakmai munkaképesség 294
véleményezése 107 szándékos bûncselekmény 12
vizsgálatának sorrendje 107 szándékos emberölés 15
skalpolásos sérülés 139 szarkaláb-rajzolat 232
skizoaffektív kórkép 391 származásmegállapítás 308, 311
skizofréniák 381, 391 szaruhártya beszáradása 82
Somogyi Endre 5, 7 szegycsonttörés 160
Somogyi Gábor 6 szekunder hypothermia 236
560 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
szekunkver dentin 371 T
személyazonosítás 308, 361 tache noire de la sclerotique 82
csontváz alapán 366 tájékozott beleegyezés elve 39
DNS-vizsgálat alapján 362 tájékoztatáshoz való jog 39
egyedi jellegek alapján 362 Takayasu-kór 266
élõ személy 361 talkumembolia 120
fényképk, video alapján 362 tanú 30
fogazat alapján 370, 471 táppénz 288
röntgenfelvétel alapján 375 tárgyi bizonyíték 30
szuperimpozicióval 373 orvosszakértõi vizsgálata 347
vércsoport alapján 362 társadalombiztosítás szabályozó tövényei 281
személyazonosság 312 Társadalombiztosítási Azonosító Jel (TAJ) 282
személyek joga 32 társadalombiztosítási csomag 285
személyi szabadság biztosítás alapelve 28 társadalombiztosítási ellátás 285
szemérem elleni erõszak 26 társtettes 11
szén-monoxid-mérgezés 231, 407 távoli lövés 195
szenvedélybetegségek 385 teljes bizonyító erejû magánokirat 36
szennyezõdéses szegély 192 teljesítményt befolyásoló szerek 396
szerológia 307 temetkezés szabályai 93
szerv- és szövetátültetés 52 tényállás felderítése és a bizonyítékok szabad
szerves foszforsavészterek 417 értékelése alapelve 28
szerzõdéskötés 388 terápiás hypothermia 237
szilárd fázisú extrakció (SPE) 402 terápiás módszerek megválasztásának joga 47
szilárd fázisú mikroextrakció (SPME) 402 terhelt 30
Szilárd János 6 terhesség
szinergizmus 444 biztos jelei 332
szipózás 224, 410 gyanújelei 331
szisztémás típusú zsírembolia 168 igazságügyi vonatkozásai 331
szisztémás toxikológiai analízis (STA) 400, 406 színlelése 332
szív és érrendszer valószínûségi jelei 331
megbetegedései 258 terhességmegszakítás 49
tompa sérülései 161 természetes halálokok 255
szívbillentyûk betegségei 263 természetes úton bekövetkezett rendkívüli halál 91
szívizom terminalis légzés 202
gyulladásos betegségei 265, 266 testi sértés 16, 17
táplálkozási zavarai 260 maradandósága 110
zúzódása 161 testi sérülés 103
szívkompresszió 170 testmagasság számítása 370
szívrázódás 161 testületi szakértõi vélemény 65
szóbeli végrendeletet 389 testüregi vérzés 115
szóbeliség és közvetlenség alapelve 29 testváladékok vizsgálata 357
szociális ellátás 281 tettes 11
szolidaritás 286 tévedés 13
szomatikus halál 80 thanatológia 79
szõrszálak vizsgálata 352 tiofoszforsav-származékok 417
szövetközti vérzés 115 tipizálás 309
sztrichninmérgezés 420 típusos akasztás 210
szuperimpozíciós személyazonosítás 373 toluol 411
szúrcsatorna 128 tompa sérülések 137
szúrt sérülés 127, 128 fej 144
szülés igazságügyi vonatkozásai 331 kültakaró 138
szülés utáni állapot 332 torziós törés 148
születendõ gyermek nemének megválasztása 20 totális ütközés 179
születést rövid idõn belül követõ halálozás 79 tovafutó hurok 208
szüzesség 325 toxikológia 395, 443
§ TÁRGYMUTATÓ / 561

toxikológiai vizsgálat 458 vakuolás degeneráció 203

toxikológus 395 Valsalva-reflex 217
tömegkatasztárófák 376 váratlan halál 255
tömegsírok feltárásának orvosszakértõi feladatai 377 Varga Mihály 7
tömegszerencsétlenség 187 Varga Tibor 4, 7
törések 146 várólista 37
Török Aurél 6 védekezési sérülések 126
törvényszéki-igazságügyi orvosta 1 védelemhez való jog 28
tramadol 406 védõ 30
transvestitizmus 324 végrehajtás 27
traumás agyállományi vérzés 155 végrendelkezés 388
traumás aneurysma 156 végszükség 13
traumás anuria 164 véleményadás
traumás aortaruptura 161 bírósági tárgyaláson 63
traumás hypophysiskárosodás 147 iratok alapján 63
traumás porckorongsérv 158 szemle alapján 62
traumás rekeszsérv 162 veleszületett szívbetegségek 258
traumás spondylolisthesis 158 véletlen darabolás 136
Tringer László 6 vénás rendszer betegségei 266
tudatlanul terhes állapot 332 vér
tudatos gondatlanság 12 posztmortem változásai 398
tudatzavar 252, 383 szegmentációja a retina ereiben 81
tulajdonjog 32 verbális boncolás 101
tüdõ gyulladásos folyamatai 268 vérbeleheléses foltok 116
tüdõembolia 118 vérbeszûrõdés 124
tüdõsérülés 160 vércsoport-meghatározás 350
tüdõvizenyõ 268 vérfertõzés 27
vérfolt-kimutatási eljárások 349
U vérfoltok alaki jellegzetessége 351
ujjlenyomat 361 vérnyelés 117
újraélesztés 170 vérpatak 352
újszülött megölése 337 vértasak 139, 177
ultraibolya sugárzás 244 vérvizsgálat, toxikológiai 397
úti baleset 290 vérzés 114
belsõ 115
Ü Durat-féle 271
ügyészség 29 fehérállományi 155
ügyfélegyenlõség elve 28 kéregállományi 155
ütés 137 másodlagos híd–középagy (Durat-féle) 155
ütõdés 137 pápaszemszerû 147
üvegtestfolyadék toxikológiai vizsgálata 399 szövetközti 115
üzemi baleset 290 testüregi 115
traumás agyállományi 155
V vese toxikológiai vizsgálata 400
vadászfegyverek 189 vesesérülések 163
vádemelés 31 vetélés 79
vádhoz kötöttség elve 27 gyógyszerekkel 335
vadhús 106 kriminális 336
vágott fegyver 189 mechanikus úton 335
vágott sérülés 133 vétség 11
vagushalál 213 video-szuperprojekciós eljárás 375
vagusizgalom 270 villámcsapás 225
vagyonbiztosítás 303 villámrajzolat 253
vagyonelkobzás 14 villámsújtás 252
vagyoni kár 55, 78 okozta halál 253
562 / IGAZSÁGÜGYI ORVOSTAN §
virotoxinok 450 W
víruspneumoniák 268 Wallace-féle 9-es szabály 229
vitális jelek 113, 114 warfarin 420
emésztõrendszer 117 Waterhous–Friederichsen-szindróma 277
keringés 114 Weiner, Alexander 307
kiválasztás 117 Whiplash-sérülés 158
légzés 116 Widmark-faktor 424
vitális reakciók 114 Widmark-összefüggés 424
vitiumok 263 Wischnewsky-fekély 236
vízbe fulladás 217 Wolff–Parkinson–White-szindróma 265
vizelet toxikológiai vizsgálata 398
vizsgálati módszerek megválasztásának joga 47 X
vonalas csonttörés 145 xenobiotikumok 400
vonalas törés 146 X-kromoszóma 368
vonszoltatási sérülés 178
voyeurizmus 323 Y
vulnus caesum 104 Y-kromoszóma 369
vulnus congelatium 104
vulnus contusum et lacerum 104 Z
vulnus electricum 104 zárt katasztrófa 187
vulnus morsum 104 zoophilia 323
vulnus punctum 104 zöldgallytörés 143
vulnus radionecrosum 104 zuhanásos akasztás 211
vulnus scissum 104 zúzódás 139
vulnus sclopetarium 104
Zs
zsinegelés 208, 213
önkezû 214
zsírembolia 119, 167