*

1
2
ELSŐ RÉSZ

3
 1. fejezet

NAPPALI KIUGRÓ ABLAKÁT HIDEG PÁRA LEPTE BE, míg

idegesen várakoztam mögötte, és próbáltam rajta
kilesni. Randy Volvo kombija most már bármelyik pilla-
natban ráhajthatott a kocsibeállóra. Kiment a Logan
Repülőtérre a fiáért, Elecért, aki a következő egy évet
nálunk tölti majd, amíg az anyja eleget tesz egy tengeren-
túli munkafelkérésnek.
Randy és az anyám, Sarah még csak pár éve voltak
házasok. A mostohaapám és én egész jól kijöttünk, de azt
azért nem mondanám, hogy közel álltunk egymáshoz.
Annyit tudtam Randy korábbi életéről, hogy volt felesége,
Pilar ecuadori művész a San Francisco-öböl térségében, a
fia pedig egy teletetovált punk, aki - Randy szerint -
bármit megtehetett, amihez kedve szottyant.
Eddig még nem találkoztam a mostohabátyámmal,
csak egy régebbi képet láttam róla, ami nem sokkal
azelőtt készült, hogy Randy elvette anyámat. A fényképről
annyit meg tudtam állapítani, hogy Elec sötét haját és
napbarnított bőrét valószínűleg dél-amerikai születésű
édesanyjától, világos szemét és finom vonásait pedig

4
Randytől örökölte. Akkoriban normálisnak látszott, de
Randy szerint Elec újabban lázadó korszakba lépett. Ez
azt jelentette, hogy tetoválásokat varratott magára,
amikor még csak tizenöt éves volt, és állandóan bajba
keveredett az ivászat és a fű miatt. Randy Pilart hibáz-
tatta, amiért könnyelmű, és túlságosan is a művészi
karrierjére koncentrál, és így Elec simán megússza a
gaztetteit.
Randy azt állította, ő bátorította Pilart, hogy vállaljon
el egy londoni művészeti galéria által meghirdetett,
ideiglenes tanári állást, így a tizenhét éves Elec élhet addig
nálunk.
Bár Randy évente kétszer tett két rövid látogatást
nyugaton, nem volt ott mindennap, hogy megregulázza
Elecet. Ezt nehezen viselte, és mondogatta is, hogy alig
várja az alkalmat, hogy a következő egy évben helyretegye
a fiát.
Összeszorult a gyomrom, miközben az utcánkat borító
piszkos havat bámultam. A rideg bostoni időjárás kelle-
metlen fogadtatásban részesítette Kaliforniában nevel-
kedett mostohabátyámat.
Van egy mostohabátyám.
Különös érzés volt. Reméltem, hogy jól kijövünk majd.
Egyedüli gyerekként mindig is akartam egy testvért.
Vicces, milyen bolond módon képzelegtem azon, hogy ez
majd azonnal valamilyen tündérmesébe illő kapcsolat
lesz, mint Donny és Marie Osmondé vagy Jake és Maggie
Gyllenhaalé. Aznap reggel hallottam egy Coldplay-
számot, amiről azt sem tudtam, hogy létezik, és aminek a
címe Brothers and Sisters. Nem kimondottan testvérekről
szól, mégis elhitettem magammal, hogy ez jó ómen.

5
Minden rendben lesz. Nincs mitől félnem.
Anyu éppolyan idegesnek tűnt, mint amilyen én
voltam, fel-le futkosott a lépcsőn, hogy előkészítse Elec
szobáját. A dolgozószobát alakította át hálóvá. Anyuval
elmentünk a Walmartba ágyneműkért és egyéb szükséges
holmikért. Furcsa volt olyasvalakinek vásárolni, akit még
csak nem is ismertem. Végül egy sötétkék ágynemű
mellett döntöttünk.
Elkezdtem motyogni magamban, azon gondolkozva,
mit mondok majd neki, miről beszélgetünk majd, mit
tudok neki itt megmutatni. Egyszerre volt izgalmas és
idegőrlő. Hirtelen becsapódott egy kocsiajtó, mire felug-
rottam a kanapéról, és kisimítottam az összegyűrődött
felsőmet.
Csak nyugalom, Greta!
Kulcs fordult a zárban. Randy egyedül lépett be, és
résnyire nyitva hagyta az ajtót, amitől a jeges levegő
bevágott a szobába. Néhány perc elteltével cipők csikor-
gását hallottam a jeges járdáról, de Elec még mindig nem
tűnt fel. Biztosan megállt odakint, mielőtt bejönne. Randy
kidugta a fejét az ajtón.
 Vonszold be ide a segged, Elec!
Gombócot éreztem a torkomban, amikor megjelent az
ajtóban. Nagyot nyeltem, és néhány másodpercig csak
bámultam őt. A szívem egyre hevesebben vert, amikor
rájöttem, hogy egyáltalán nem hasonlít arra a fényképre,
amit mutattak nekem.
Elec magasabb volt Randynél, és a rövid hajból, amire a
fotóról emlékeztem, most zilált, fekete, szinte a szemébe
lógó hanyag frizura lett. Cigarettaszag áradt belőle, de az
is lehet, hogy pipafüst volt, mert édesebbnek érződött.

6
Farmeréről egy lánc lógott. Nem nézett rám, így kihasz-
náltam az alkalmat, hogy tovább vizslassam, miközben
levágta a táskáját a földre.
Bumm!
Ez a szívem volt vagy a táska?
Elec Randyre nézett, és reszelős hangon megkérdezte:
 Hol van a szobám?
 Odafönt, de addig nem mész sehová, amíg nem
köszönsz a húgodnak.
Minden egyes izmom megfeszült a szó hallatán.
Egyáltalán nem akartam a húga lenni. Először is, amikor
felém fordult, úgy festett, mint aki legszívesebben
kinyírna. És másodszor, amint ránéztem markáns arcára,
egyértelművé vált, hogy míg az eszem óvott tőle, a
testemet azonnal megigézte, és bármit megtettem volna,
hogy ez a varázs megtörjön.
Tekintete villámokat szórva mélyedt az enyémbe, de
nem szólalt meg. Tettem néhány lépést előre, lenyeltem a
büszkeségem, és kezet nyújtottam.
 Greta vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.
Semmit nem válaszolt. Jó pár másodperc eltelt, mire
kelletlenül kezet fogott velem. A kézfogása túlságosan is
erős volt, szinte fájdalmas, mielőtt gyorsan elengedte a
kezem.
Köhögtem, és így szóltam:
 Másképp festesz... mint ahogy elképzeltelek.
Rám hunyorított.
 Te pedig kellemesen... jellegtelenül.
A torkom mintha teljesen kiszáradt volna. Egy röpke
másodpercig azt hittem, bókolni akar, mielőtt a „kelle-
mesen” szót a „jellegtelenül” követte. A legszomorúbb az

7
volt az egészben, hogy ha le kellett volna írnom, hogy
éreztem magam mellette, én is a „jellegtelen” szót hasz-
náltam volna.
Jeges tekintettel mért végig tetőtől talpig. Bár nagyon
ellenszenvesnek találtam, a megjelenése továbbra is
elbűvölt, és ez undorral töltött el. Az orra hibátlanul egye-
nes, az állkapcsa pedig markáns volt. A száját tökéletes-
nek találtam - túl tökéletesnek - ahhoz a mocsokhoz
képest, ami bizonyára sokszor kijött rajta. Külsőleg maga
volt a megtestesült álom, máskülönben pedig a rémálom.
Mégsem hagytam, hogy lássa, szavai nagy hatással voltak
rám.
 Szeretnéd, hogy megmutassam a szobádat? -
kérdeztem.
Elec nem vett rólam tudomást. Felkapta a táskáját, és a
lépcső felé indult.
Remek. Ez jól ment.
Anyu lejött a lépcsőn, és azonnal megölelte Elecet.
 Olyan jó, hogy végre megismerhetlek, édesem.
Elec teste megfeszült, mielőtt kitépte volna magát a
karjából.
 Bárcsak én is ezt mondhatnám!
Randy az ujját rázva a lépcsőhöz viharzott.
 Elég legyen ebből az ocsmány viselkedésből, Elec!
Mondd, hogy szia, Sarah, rendesen!
 Szia, Sarah, rendesen - ismételte Elec monoton
hangon, miközben felment a lépcsőn.
Anyu Randy vállára tette a kezét.
 Semmi baj. Majd megnyugszik. Hagyjuk békén! Nem
lehetett könnyű végigfurikáznia az országon. Még nem
ismer. Csak ideges egy kicsit.

8
  Inkább egy kis tiszteletlen pöcs.
Hűha!
Meg kell mondjam, meglepődtem, hogy Randy így
beszél a fiáról, bármennyire is undokul viselkedett Elec. A
mostohaapám soha nem használt ilyen szavakat előttem,
bár én soha nem is csináltam semmit, amivel kiérdemel-
hettem volna. De Elec tényleg egy tiszteletlen pöcs volt.
Aznap este Elec magára zárta az ajtót. Randy bement
hozzá egyszer, és hallottam, ahogy veszekszenek, de
anyuval úgy döntöttünk, hagyjuk, hadd rendezzék le
maguk között. Inkább kimaradunk belőle, bármi is folyik
kettejük között.
Útban a szobám felé nem tudtam nem megállni, Elec
csukott ajtaját bámulva. Eltűnődtem, vajon barátságtalan
viselkedése végig megmarad-e, vagy egyáltalán kibírja-e
itt egy évig.
Mivel fogat akartam mosni, benyitottam a fürdő-
szobába, és összerezzentem a látványra, ahogy Elec
nedves testét törli zuhanyzás után. A levegőt pára és
férfitusfürdő illata töltötte be. Valamilyen istenverte
okból, ahelyett hogy kifutottam volna, ledermedtem. Ami
még zavarba ejtőbb: nemcsak hogy nem takarta el magát
a törülközővel, hanem hanyagul hagyta, hogy az a földre
hulljon.
Tátva maradt a szám.
Tekintetem néhány másodpercre az ágyékára tapadt,
mielőtt feljebb vándorolt volna a kidolgozott hasára varrt
két lóherére, majd a bal karján végigfutó tetoválásra.
Mellkasáról víz csöpögött. Bal mellbimbójába piercinget
lövetett. Mire a tekintetem megállapodott az arcán,
ördögi mosollyal találkozott. Próbáltam megszólalni, de a

9
szavak cserben hagytak.
Végül elfordítottam a fejem, és azt makogtam:
 Oh... istenem... én... én annyira... jobb, ha megyek.
Az ajtó felé fordultam, de utánam szólt.
 Úgy viselkedsz, mint aki még soha nem látott
meztelen férfit.
 Ami azt illeti... még nem is.
 Hát, ez pech. A következő srácnak nagyon kemény
dolga lesz, ha hasonló benyomást akar tenni rád.
 Ennyire beképzelt vagy?
 Mondd meg te! Nincs rá okom?
 Istenem... úgy viselkedsz, mint...
 Egy óriási pöcs?
Olyan volt, mint valami szörnyű autóbaleset, aminek
lehetetlen hátat fordítani. Megint lenéztem rá.
Mi a baj velem? Ott állt előttem anyaszült meztelenül,
én pedig nem tudtam megmozdulni.
Jóságos ég... a... a pénisze végén is van egy piercing.
Micsoda találkozás életem első pucér pasijával!
Révedezésemből Elec hangja zökkentett ki.
 Ennek a beszélgetésnek semmi értelme, úgyhogy
hacsak nem akarsz tőlem valamit, jobb, ha mész, hogy
felöltözhessek.
Hitetlenkedve megráztam a fejem, és bevágtam magam
mögött az ajtót.
A lábam remegett, ahogy bemenekültem a szobámba.
Mi történt az imént?

10
 2. fejezet

OGY VAN MA A LEGDRÁGÁBB MOSTOHABÁTYÁD? -

kérdezte Victoria.
Az ágy megnyikordult, ahogy sóhajtva hasra
huppan-tam rajta, kezemben a telefonnal.
 Csak szokás szerint seggfejeskedik.
Még a legjobb barátnőmnek, Victoriának sem mesél-
tem Elec péntek esti, fürdőszobai bemutatójáról és
dumájáról. Szörnyen zavarba ejtő volt, így úgy döntöttem,
inkább megtartom magamnak. Annak az első éjszakának
a hátralevő részében végül az tartott ébren, hogy piercin-
ges farkakat kerestem a guglin. Hadd áruljam el, bárkinek,
aki ártatlanul rákeres „Albert herceg”-re, nagy meglepe-
tésben lesz része.
Aznap vasárnap volt, és Elec másnap kezdett a gimim-
ben, ahol mindketten végzősök lettünk. Hamarosan min-
denki megismerheti az én pöcsfej mostohabátyámat.
Victoria ledöbbent.
 Még mindig nem áll szóba veled?
 Nem. Ma reggel lejött, hogy öntsön magának egy kis
müzlit, aztán felvitte a szobájába.

11
  Szerinted miért ilyen magának való?
Ha láttad volna, mennyire nem volt az pénteken.
 Valami nincs rendben közte és Randy közt. Próbá-
lom nem magamra venni, de kemény dió.
A kemény is helytálló. Istenem, nem tudom kiverni a
fejemből!
Francba!
 Szerinted én kedvelném? - kérdezte Victoria.
 Hogy érted? Már mondtam... ő maga az ördög -
vágtam rá dühösen.
 Tudom... de szerinted kedvelném?
Őszintén szólva tudtam, hogy Elec a tökéletes, ideális
pasi Victoriának. A barátnőm imádta a sötét, veszélyes
alakokat, még akkor is, ha nem néztek ki olyan jól, mint
Elec. Ez újabb ok volt arra, hogy ne áruljam el neki a
fürdőszobai jelenet részleteit. Elég lett volna csak meg-
tudnia a piercinget „ott”, és állandóan itt lógna nálunk. De
úgyis nemsokára meglátja, hogy néz ki, így gondoltam,
inkább őszinte leszek.
 Nagyon dögös, oké? Igazán... rohadtul… szívdög-
lesztő. Valójában a külseje az egyetlen vonzó dolog benne.
 Oké, máris ott vagyok.
 Nem, nem vagy. - Nevettem, de a lelkem mélyén
nagyon is kellemetlenül érintett a gondolat, hogy Victoria
ráveti magát Elecre, még ha úgy is gondoltam, hogy a
mostohabátyám nem viszonozná a figyelmét.
 Akkor mi a terved estére?
 Nos, mielőtt találkoztam vele, és rájöttem, mekkora
seggfej, vasárnapi vacsorát akartam főzni mindannyi-
unknak. Tudod... a specialitásomat.
 Csirkés tetrazzinit?

12
 Nevettem, mert ez volt az egyetlen étel, amit jól el
tudtam készíteni.
 Miből jöttél rá?
 Talán felszolgálhatnál egy kis nyaklevest is a
legdrágább mostohabátyádnak.
 Nem adok neki újabb okot a bunkó viselkedésre. A
kedvességemmel fogom sírba vinni. Nem érdekel, mek-
kora... pöcs... (ó, istenem!) velem. A legrosszabb, amit
tehetek, hogy elárulom, milyen rosszulesik.

*
Anyu segített megteríteni az asztalt, amíg arra vártunk,
hogy a tetrazzini megsüljön. Már korgott a gyomrom, de
inkább az idegességtől, mintsem a sütőből áradó tejszínes,
fokhagymás illattól. Egyáltalán nem vágytam rá, hogy
szemben üljek az asztalnál Eleckel, már ha ráveszi magát,
hogy csatlakozzon hozzánk.
 Greta, mi lenne, ha felmennél? Hátha le tudod
csábítani.
 Miért én?
Anyu éppen egy üveg bort nyitott ki. Csak ő szokott
inni nálunk, és erre valószínűleg szüksége is volt. Töltött
magának egy keveset, belekortyolt, majd így felelt:
 Nézd, azt megértem, hogy engem miért nem kedvel.
Az ellenségének tart, és valószínűleg valamennyire engem
hibáztat, amiért a szülei nincsenek együtt. Arra viszont
nincs oka, hogy veled is barátságtalan legyen. Csak
próbáld megpuhítani, hátha rá tudod venni, hogy meg-
nyíljon egy kicsit.
Vállat vontam. Fogalma sem volt, mennyire megnyílt
előttem a minap; leplezetlenül.

13
 Miközben felfelé mentem a lépcsőn, fejemben A cápa
betétdala visszhangzott. Már maga a gondolat is meg-
rémített, hogy bekopogjak az ajtaján, és még csak azt sem
tudtam, mivel találom szemben magam, ha egyáltalán
kinyitja.
Bekopogtam.
Meglepetésemre azonnal ajtót nyitott. Szájából egy
szegfűszeges cigaretta lógott. Orrom hamar megtelt
füstjének édes illatával. Elec nagyot szívott belőle, majd a
füstöt egyenesen az arcomba fújta. Hangja mélyen
zengett.
 Mi van?
Próbáltam úgy tenni, mint akire semmilyen hatással
sincs a dohányfüst, amíg rám nem tört egy durva köhögő-
roham.
Nagyon laza, Greta!
 Mindjárt kész a vacsora.
Elec szűk, fehér, bordázott atlétát viselt, és tekinte-
temet a bicepszére tetovált „Lucky” felirat vonzotta magá-
ra az ajtónak támaszkodó karján. A haja nedves volt,
farmere lazán lógott a csípőjén, felfedve az alatta lévő
fehér bokszer felső csíkját. Rideg, szürke szemével az
enyémbe bámult. Lélegzetelállítóan festett... főleg egy
seggfejhez képest.
Az agyam egy pillanatra kikapcsolt, mielőtt Elec meg-
szólalt:
 Miért nézel így rám?
 Hogyan?
 Mint aki próbálja felidézni, hogy néztem ki a
minap... mintha inkább engem falnál fel vacsorára -
vigyorgott. - És miért kacsintgatsz rám?

14
 Francba! Amikor ideges voltam, a szemem mindig
rángatózni kezdett, mintha kacsintgatnék.
 Csak sima rángatózás. Ne légy úgy eltelve magadtól!
Az arckifejezése dühössé vált.
 Tényleg? Ne legyek? Nem a külsőm az egyetlen
vonzó dolog bennem? Akkor ezt inkább a hasznomra
kéne fordítanom, nem?
Miről beszél? Némán álltam ott.
Elec folytatta:
 Mi a baj... túl forró neked idebent a levegő? - Majd
gúnyosan hozzátette: - Olyan... rohadtul... szívdöglesztő
vagyok? - Gonosz mosoly jelent meg arcán.
Fenébe!
Ugyanezekkel a szavakkal írtam le őt a telefonban
Victoriának korábban.
Kihallgatta a beszélgetésünket!
A szemem megint rángatózni kezdett.
Elec továbbra sem szállt le rólam.
 Már megint kacsintgatsz. Talán zavarba hozlak?
Nézd csak az arcod! Jól áll neked a vörös.
Azonnal sarkon fordultam a lépcső felé.
Utánam kiáltott:
 Szépen összeillünk, tekintve, hogy én vagyok maga
az ÖRDÖG!
*

Elec szó nélkül csipegetett a vacsorájából, miközben én

egyre csak az ajakpiercingjét bámultam. Randy megvető
pillantásokat vetett a fiára, anyu pedig többször is újra-
töltötte a borospoharát. Igen, a mi saját kis rém rendes
családunk.

15
 Úgy tettem, mint akinek minden figyelmét leköti a
tetrazzini, miközben egyre csak az járt a fejemben, hogy
Elec kihallgatta, miket beszélek róla, és ezért most már
tudja, hogy vonzódom hozzá.
Végül anyu törte meg a csendet.
 Elec, hogy tetszik eddig Boston?
 Tekintve, hogy nem merészkedtem ki sehová a
házon kívül, eddig rettentő szívás.
Randy lecsapta a villáját az asztalra.
 Tudnál mutatni némi tiszteletet a mostohaanyád
iránt legalább néhány másodpercig?
 Az attól függ. Ő abba tudja hagyni az ivászatot
ugyanennyi időre? Azt eddig is tudtam, hogy egy házas-
ságtörő nőt vettél el, apu, de hogy egy részegest is?
 Te kis szarcsimbók! - bömbölte Randy.
Hűha!
Randy ismét teljesen meglepett a fiához intézett szavai-
val. Elec tényleg szemét módon viselkedett, de akkor is
megdöbbentett ez a stílus, amit a mostohaapám felvett.
Elec hátralökte a székét, az asztalra dobta a szalvétáját,
és felállt.
 Én végeztem. - Ekkor rám nézett. - Csodás volt a
tetracici vagy mi a fasznak hívják ezt, húgi. - A „húgi” szó
bizonyos szarkazmussal hagyta el a száját.
Miután elment az asztaltól, a csönd fülsiketítővé vált.
Anyu megfogta Randy kezét, én pedig azon tűnődtem, mi
történhetett Elec és az apja között, ami ekkora éket vert
közéjük.
Hirtelen ösztöntől vezérelve felálltam, és Elec után
indultam. A szívem hevesen vert, miközben bekopogtam
az ajtaján. Nem jött válasz, így lassan lenyomtam a

16
kilincset. Az ágy szélén ülve dohányzott. A fején fülhall-
gató volt, így nem vette észre, hogy benyitottam. Átlép-
tem a küszöböt, és onnan figyeltem őt. Idegesen dobolt a
lábával, feszültnek és levertnek tűnt. Végül elnyomta a
cigijét, és már nyúlt is a fiókba egy másikért.
 Elec! - kiáltottam.
Összerezzent, és lekapta a fejhallgatóját.
 Mi a franc!? A frászt hozod rám.
 Bocsi.
Meggyújtotta a cigijét, és az ajtó felé intett.
 Menj innen!
 Nem.
A szemét forgatta, és lassan ingatta a fejét, majd vissza-
tette a fejhallgatót, és nagyot szívott a cigarettából.
Leültem mellé.
 Azok ki fognak nyírni.
Kifújta a füstöt, és közben így szólt:
 Tökéletes.
 Ezt nem gondolod komolyan.
 Légyszi, hagyj békén!
 Oké, rendben.
Kimentem a szobából, vissza a földszintre. Olyan
letörtnek tűnt, amikor nem tudta, hogy figyelem, hogy
ettől még inkább szerettem volna valahogy közelebb
kerülni hozzá. Tudnom kellett, hogy ez vajon csak a
látszat, vagy tényleg ekkora seggfej. Minél undokabb volt
velem, annál inkább azt akartam, hogy megkedveljen.
Igazi kihívás volt.
Visszamentem a konyhába, Randytől elkértem Elec
mobilszámát, majd elmentettem a telefonomba. Azután
írtam neki egy SMS-t:

17
 Nem akarsz beszélgetni, úgyhogy írok.
Elec: Honnan szerezted meg a számom?
Greta: Apukádtól.
Elec: !Bekaphatja

Úgy döntöttem, elterelem a témát Randyről.

Greta: Jól laktál?

Elec: Én itt nem lakom jól. Utálok itt lenni.
Greta: Miért vagy ilyen tapló?
Elec: Miért nem hagysz békén?

Mekkora bunkó! Ez nem vezet sehová. Ledobtam a

telefont a pultra, és felsiettem a lépcsőn. Sikerült elérnie,
hogy most már nekem is kedvem támadt őt kiakasztani.
Még mindig az ágyon ült és dohányzott, amikor be-
nyitottam hozzá, nem is vesztegetve az időt a kopogással.
Egyenesen a fiókhoz masíroztam, felkaptam a cigarettás-
dobozát, és kiszaladtam a szobából.
Végig nevettem, amíg visszaértem a szobámba. Vagyis
addig, amíg ki nem vágódott az ajtóm. Gyorsan a felsőm
alá dugtam a dobozt. Elec úgy festett, mint aki akár
gyilkolni is kész, bár szemének fenyegető villanása kétség-
kívül szexi volt.
 Add vissza! - követelte összeszorított fogain keresz-
tül.
 Nem adom.
 Dehogynem, te kis ribanc, különben benyúlok a
pólód alá, és visszaveszem. Válassz!
 Most komolyan, miért dohányzol? Csak árt neked.
 Nem nyúlhatod le csak úgy a cuccaimat. De hisz,

18
amilyen az anyja, olyan a lánya.
 Miről beszélsz?
 Menj, kérdezd meg anyádtól! - motyogta alig hallha-
tóan. Kinyújtotta izmos, tetovált karját. - Add vissza a
cigimet!
 Nem, amíg meg nem magyarázod, miért mondtad
ezt. Anyu nem lopta el Randyt. A szüleid már elváltak,
mielőtt anyu egyáltalán találkozott volna vele.
 Ja, Randy ezt akarja elhitetni veled. Valószínűleg
anyád is fűvel-fával csalta apádat, ugye? Szegény, naiv
fajankó.
 Ne nevezd így az apámat!
 Hát hol volt, amikor Sarah apámmal dugott az
anyám háta mögött?
Erre felforrt a vérem. Még megbánja, hogy meg-
kérdezte.
 Két méterrel a föld alatt. Apám meghalt, amikor
tízéves voltam.
Elec egy pillanatra elhallgatott, majd zavartan meg-
dörzsölte a halántékát. A hangja most először lágyult el
kissé, mióta találkoztam vele.
 Francba! Erről nem tudtam, oké?
 Sok minden van, amiről nem tudsz. Meg ami való-
színűleg csak a te agyszüleményed. Ha beszélgetnénk...
Elec szinte úgy festett, mint aki bocsánatot akar kérni.
Szinte. Aztán megrázta a fejét, és azonnal visszaváltozott
a gonosz Mr. Hyde-dá.
 Átkozott legyek, ha szóba elegyedem veled! Add
vissza a cigimet, vagy kitépem a pólód alól!
A testemen borzongás futott végig, ahogy ezt mondta.
Mi bajom van? Egy részem kíváncsi volt rá, hogy vajon

19
milyen lenne, ahogy durva keze a felsőm anyagát húzza,
míg le nem tépi rólam. Megráztam a fejem, hogy elhesse-
gessem a gondolatot, és hátrálni kezdtem, miközben ő
lassan közeledett. Már csak centikre volt tőlem. Éreztem a
testéből áradó meleget, ahogy megállt előttem, a mell-
kasomhoz nyomva a cigarettásdobozt. A mellbimbóm
azonnal acélkemény lett. Még sosem fordult elő velem,
hogy a saját testem így átvegye felettem az uralmat, és
némán rimánkodtam neki, hogy ne reagáljon ilyen
hevesen Elec közeledésére. Nézzünk szembe a ténnyel, a
testem egy komplett idióta, és fogalma sincs róla, hogy
mit művel. Hogy akarhatott valamit ennyire, ami viszon-
zásul ennyire utálta?
Elec leheletén szegfűszeg illata érződött.
 Ez az utolsó doboz ebből a márkából. Indonéziából
hozták be. Azt sem tudom még, itt hol lehet ilyet be-
szerezni. Ha azt hiszed, most nehéz velem, akkor igazán
nem akarhatod látni, milyen lennék ma este cigi nélkül.
 Csak árt neked.
 Kérdezd meg, izgat-e - felelte kényelmetlenül közel
a számhoz.
 Elec...
Pár centit hátrált.
 Nézd... a cigi az egyetlen, ami meg tud nyugtatni egy
kicsit, mióta beléptem ebbe a rohadt házba. Most
kedvesen kérlek. Kérlek!
A tekintete ellágyult, és eltökéltségem minden egyes
másodperccel gyengült.
 Oké. - Szeme követte a kezemet, ahogy a mell-
tartómba nyúltam a cigikért. Odaadtam neki a dobozt, és
ahogy ellépett előlem, hűvös levegő vette át teste

20
melegének helyét.
Ha azt képzeltem, hogy ezzel valamiféle fegyver-
szünetet érek el, hát tévedtem.
Elec még egyszer visszafordult, hogy rám nézzen, és
tekintetében már nyoma sem volt kedvességnek. Szeme
metszőn fúródott az enyémbe.
 Ezért még megfizetsz!

21
 3. fejezet

Z ISKOLAKEZDÉS ÉPP OLYAN VOLT, MINT AMIRE SZÁMÍ-

TOTTAM. Elec végig levegőnek nézett, amikor egy
osztályteremben vagy a menzán tartózkodtunk. Bárhová
ment, lányok serege lézengett körülötte, és azonnal
népszerű lett szinte anélkül, hogy egyetlen szót is szólt
volna, talán a legkevésbé meglepő fejlemény Victoria
mohó érdeklődése volt.
 Szerinted mik az esélyeim?
 Mire?
 Hogy becserkésszem Elecet.
 Légyszi, ebbe a vállalkozásodba ne vonj be!
 Miért ne? Azt értem, hogy te nem jössz ki vele, de te
vagy az egyetlen előnyöm a többiekkel szemben.
 Szívből gyűlöl. Hogyan segíthetnék én neked ebben?
 Áthívhatnál hozzátok, elrendezhetnéd, hogy egy
szobában legyünk, aztán magunkra hagyhatnál minket.
 Nem tudom. Te nem tudod, milyen.
 Nézd, tudom, hogy nem jössz ki vele, de tényleg
zavar, ha bepróbálkozom? Talán még segíthetek is helyre-
hozni a kapcsolatotokat, ha randizok vele.

22
  Nem hiszem, hogy Elec az a randizós fajra.
 Nem... ő a kefélős fajta, és nekem így is rendben van.
El tudom fogadni.
A szívem hevesebben kezdett verni, amiért utáltam
magam. Valahányszor Victoria felhozta a témát, őrülten
féltékeny lettem. Olyan volt, mint egy titkos küzdelem,
amit folyamatosan vívnom kellett. Sosem vallhattam be
senkinek. Azt, hogy a dolognak pontosan melyik része
zavar a legjobban, nem tudtam. Talán a gondolat, hogy a
barátnőm Eleckel hetyeg, megérinti őt és kiéli rajta leg-
sötétebb fantáziáimat? Ez persze zavart, de azt hiszem,
leginkább az a gondolat akasztott ki, hogy Elec közelebb
kerül valaki máshoz, miközben engem láthatóan megvet.
Utálom, hogy ez ennyire érdekel.
Kivettem a táskámat a szekrényemből.
 Őrült vagy. Nem válthatnánk témát? Légyszi!
 Oké. Azt hallottam, hogy Bentley el akar hívni téged
randira.
A hírre hangos csattanással vágtam be a szekrény
ajtaját.
 Kitől hallottad?
 A bátyámmal beszélt róla. El akar hívni moziba.
Bentley az egyik népszerű, előkészítő sulis srác volt. El
sem tudtam képzelni, miért érdeklődne irántam, mivel
általában a saját köreiből választott barátnőt.
Én nem igazán tartoztam a bandájához, vagyis egyik
bandához sem, ami azt illeti. Az egyikben ott voltak az
olyanok, mint Bentley, a város tehetősebb feléről. A
másikban a művészlelkek és a dráma-csoport tagjai. Aztán
voltak még a nemzetközi cserediákok. És azok, akik egy-
szerűen csak népszerűek voltak, mert annyira jól néztek

23
ki, érdekesek voltak, vagy megjátszották magukat (mint
Elec). Victoria és én inkább saját csoportot alkottunk.
Mindenkivel jól kijöttünk, jó jegyeket szereztünk, és
kerültük a bajt. Legjobb barátnőmmel ellentétben azon-
ban én még szűz voltam.
Eddig csak egy barátom volt, Gerald, aki végül szakított
velem, mert nem engedtem neki, hogy továbblépjen a
cicitapizásnál. Kiszivárgott, hogy még szűz vagyok, és
egyesek a suliban ezzel viccelődtek a hátam mögött. Bár
időről időre összefutottam Geralddal a folyosón, próbál-
tam őt kerülni.
Victoria kipukkasztotta a rágóját.
 Na, mindegy, ha elhív, el kell hívnunk Elecet is. Ő
jöhetne velem, te pedig mehetnél Bentley-vel. Meg-
nézhetnénk azt az új horrorfilmet.
 Nem, kösz! Elég horror nekem az, hogy Eleckel élek.

Szavaim másnap reggel mintha csak visszajártak volna

kísérteni. Épp az iskolához öltözködtem, és amikor kinyi-
tottam az alsóneműs fiókomat, az üres volt.
Felkaptam egy cicanadrágot, csak úgy csupaszon, és
Elec szobájába masíroztam, épp amikor felvette a felsőjét.
 Mi a fenét műveltél a bugyijaimmal?
 Nem jó érzés, ha valaki lenyúlja a cuccod, ugye?
 Én csak egy doboz cigit vettem el, kevesebb, mint öt
percre, és különben is, utána azonnal visszaadtam. Te
minden egyes alsóneműmet elvetted! Azért a kettő között
van egy kis különbség.
El se hittem, hogy azt feltételeztem, nem adja vissza a

24
kölcsönt a tettemért. Újabban egész ügyesen keresztül-
nézett rajtam, és azt hittem, minden el van felejtve.
Elkezdtem átkutatni a fiókjait, de azonnal vissza-
húztam a kezem, amikor hozzáértem egy sor óvszerhez.
 Itt aztán keresheted őket napestig. Nincsenek itt. Ne
is vesztegesd az idődet!
 Nagyon remélem, hogy nem a szemétbe dobtad
őket!
 Egész dögös darabok. Ilyesmit igazán nem tehettem.
 Azért, mert egy vagyonba kerültek.
A jó fehérnemű volt az egyetlen dolog, amire a kelle-
ténél több pénzt költöttem. Minden egyes darabot egy
drága online butiktól rendeltem.
Miközben letérdeltem, hogy benézzek az ágya alá, Elec
felnevetett.
 Amúgy a gatyád bevág a fenekedbe.
Felpattantam, és összepréselt fogakkal rámordultam:
 Ez történik, ha nincs egyetlen rohadt bugyim sem!
Olyan szívesen visszavágtam volna neki, de az csak
rontott volna a helyzeten. Egyenesen a szemébe néztem.
Elec egyetlen pillantással végigmért.
 Majd akkor kapod vissza őket, ha én jónak látom.
Most, ha megbocsátasz... - Ezzel ellépett mellettem, és
lesietett a lépcsőn.
Nem is próbáltam megállítani, úgysem fog engedni.
Útban a suli felé beugrottam a Targetbe, hogy vegyek pár
olcsó bugyit, amíg rá nem jövök, hogyan szerezzem vissza
az enyéimet.
Aznap nagyon elcsigázottan mentem haza az iskolából.
A bugyihiányt tetézte, hogy Bentley tényleg randira
hívott, így aztán sürgősen szükségem volt egy kis fagyira,

25
nem akármilyen fagyira, hanem az otthonira, amit én
készítettem néha a múlt karácsonyra kapott géppel.
Az összes halloweenról megmaradt édességet bele-
öntöttem, aminek a végén egy ínycsiklandó, vanília alapú,
Snicker, Heath és Almond Joy csokival megkoronázott
keveréket kaptam.
Amint elkészült, leültem a pulthoz az óriási tálammal,
és lehunytam a szemem, minden egyes falatot kiélvezve.
Nem sokkal később becsapódott a bejárati ajtó, és Elec
viharzott be a konyhába. A levegő azonnal megtelt a szeg-
fűszeges cigije és a parfümje egyvelegével. Utáltam az
illatát.
Vagyis rohadtul imádtam az illatát, legszívesebben bele-
fulladtam volna.
Mint általában, most sem vett rólam tudomást, egye-
nesen a hűtőhöz lépett, kivette a tejet, és inni kezdte a
dobozból. Észrevette a fagyimat, odajött hozzám, és
kivette a kanalat a kezemből. A szájába vette, és elmaj-
szolta a nagy adag masszát. Ajakpiercingjének fémje a
kanálnak ütődött, amit teljesen tisztára nyalt. A gyomrom
már attól is megremegett, ahogy néztem. Azután vissza-
adta a kanalat, a nyelvét pedig, mint egy kígyó, gyorsan
végigfuttatta a fogain. Még azok az átkozott fogak is
dögösek voltak.
Kinyitottam a fiókot, elővettem még egy kanalat, és
odaadtam neki az övét. Mindketten az én tálamból
ettünk, miközben egyáltalán nem szóltunk egymáshoz.
Teljesen hétköznapi dolog, a szívem mégis őrülten zaka-
tolt. Ez volt a leghosszabb idő, amit eddig önszántából
megosztott velem.
Végül, egy falat majszolása közben rám nézett.

26
  Mi történt apukáddal?
Lenyeltem a fagyit, és próbáltam elfojtani a feltörni
kívánkozó érzelmeket. Teljesen váratlanul ért a kérdése.
Letettem a kanalat a tálba.
 Tüdőrákban halt meg harmincöt éves korában.
Tizenkét éves kora óta dohányzott.
Elec egy pillanatra lehunyta a szemét, és megértően
bólintott egyet. Most már bizonyára felfogta, miért rühel-
lem annyira a dohányzását.
Néhány másodpercnyi csend után lenézett a tálra, úgy
felelte:
 Sajnálom.
 Köszi!
Tovább ettük a fagyit, míg végül semmi sem maradt
belőle. Elec elvette tőlem a tálat, elmosta a mosogatóban,
eltörölte és eltette. Majd egyetlen szó nélkül elindult,
hogy visszamenjen a szobájába.
Én még egy ideig odalent maradtam a konyhában,
magamban újrajátszva a különös jelenetet. Őszintén meg-
lepett, hogy érdeklődött apu után. Az járt még a fejem-
ben, amikor először nyalta le a kanalat, és hogy én mit
éreztem, amikor elképzeltem, hogy utána a számhoz ér.
Megszólalt a telefonom. Electől jött üzenet.

Kösz a nyalánkságot. Nagyon finom volt.

Amikor aznap délután felmentem a szobámba, az egyik

bugyimat ott találtam a szekrényemen, szépen össze-
hajtogatva. Ha Elec ezzel akarta felajánlani az olajágat, én
örömmel elfogadtam.

27
Az „édes” Elec nem volt hosszú életű. Néhány nappal a
fagyizós délutánunk után épp a suli utáni csúcsidőben
megjelent a kávézóban, ahol dolgoztam. A Kilt Café a
gimink utcájában állt, és többek között szendvicseket,
salátákat és kávét kínált.
Ha a felbukkanása nem lett volna elég, magával hozta a
suli valószínűleg legszebb lányát is. Leila platinaszőke volt
és magas, hatalmas mellekkel. Külsejét tekintve teljesen
az ellentétem volt. Nekem inkább táncos- vagy tornász-
alkatom van. Hosszú, vörösesszőke hajam szögegyenes és
egyszerű, szemben az ő dús, belőtt frizurájával. Az ember
a kinézete alapján azt hihette volna, hogy igazi ribanc,
pedig valójában egész kedves volt.
Leila felém integetett.
 Szia, Greta!
 Szia! - köszöntem én is, ahogy letettem eléjük az
étlapot. Elec egy pillanatra a szemembe nézett, de próbált
nem tudomást venni rólam. Nem hiszem, hogy tudta,
hogy itt dolgozom, mert sosem beszéltem neki róla.
Hirtelen úrrá lett rajtam a féltékenység, amikor észre-
vettem, hogy Elec a lába közé fogja Leiláét az asztal alatt.
Nem voltam benne biztos, hogy Leila tudja-e, hogy a
mostohabátyám. Én senkinek nem meséltem róla a suli-
ban, és volt egy olyan érzésem, hogy Elec sem hangoztatta
ezt a tényt.
 Adok nektek pár percet - mondtam, mielőtt vissza-
mentem a konyhába. Figyeltem, ahogy Leila áthajol az
asztal fölött, és megcsókolja Elecet. Elfogott az émelygés.
Leila a fogaival húzott egyet Elec ajakpiercingjén. Úgy
festett, mint aki mindjárt dorombolni kezd. Uhh. Még
sosem akartam ennyire, hogy elnyeljen a föld.

28
 Kelletlenül visszamentem az asztalukhoz.
 Sikerült döntenetek?
Elec a táblára pillantott, amire a napi specialitásokat
írtuk, és önelégülten elvigyorodott.
 Mi a mai levesajánlat?
Mekkora szemét!
 Csirkeleves.
 Nem egészen. Ez így megtévesztő lehet.
 Ugyanaz.
Megismételte:
 Mi a... mai... levesajánlat?
Hosszan, ridegen bámultam rá, majd megfeszítettem
az állkapcsomat.
 Húsleves kakasherével.
A tulajdonos külföldi volt, és ez náluk valószínűleg
valamiféle specialitásnak számított.
Elec kaján mosolyt villantott rám.
 Köszi! Nekem jó lesz a hereleves. Leila?
 Én vegyes salátát kérek - felelte Leila, zavartan
pillantgatva hol Elec re, hol rám.
Egyáltalán nem siettem el, hogy kivigyem nekik az
ételt. Nem érdekelt, ha kihűl a leves.
Néhány perc múlva Elec felemelte a mutatóujját, hogy
odaintsen.
 Igen? - morogtam.
 Ez a here szottyadt. Ráadásul íztelen és hideg is.
Kérhetnék másik adagot, és megkérnéd a szakácsot, hogy
ezúttal némi fűszert is tegyen bele?
Úgy festett, mint aki nagyon igyekszik visszafojtani a
nevetést. Leilának elakadt a lélegzete.
Visszavittem a levest a konyhára, és egy hirtelen moz-

29
dulattal az egészet a mosogatóba öntöttem a bögrével
együtt. Ahelyett, hogy szóltam volna a séfnek, támadt egy
jobb ötletem, és úgy döntöttem, hogy a saját kezembe
veszem a dolgokat. Megragadtam a merőkanalat, és ki-
mertem a levest egy tiszta bögrébe. Kinyitottam egy üveg
csípős szószt, és több mint bőségesen tettem belőle a
levesbe.
Most már több szempontból is pikáns lett. Kimentem,
és óvatosan letettem Elec elé.
 Még valamit?
 Nem.
Visszamentem a pult mögé, és a sarokból figyeltem.
Majd' belehaltam a feszült várakozásba. Elec nyelve
gyakorlatilag letörik, amint megkóstolja a specialitásomat.
Lenyelte az első kanálnyit. Semmi reakció.
Ez meg hogy lehet?
Vett még egy kanállal, majd felém fordította a tekin-
tetét. Száját ravasz mosolyra húzta, mielőtt a kezébe vette
a bögrét, és úgy kezdte inni a levest, mintha csak valami
üdítő lenne. Megtörölte a száját a kézfejével, súgott
valamit Leilának, majd kimentette magát.
Leila háttal ült nekem, miközben Elec odalépett hoz-
zám, és a karomnál fogva behúzott a mosdókhoz vezető
sötét folyosóra.
Nekiszorított a falnak.
 Azt hiszed, okos vagy? - A szívem kalapálni kezdett.
Némán megráztam a fejem, miközben így folytatta: - Nos,
visszafelé sült el a vicced.
Mielőtt még válaszolhattam volna, Elec két keze közé
fogta az arcomat, és ajkát az enyémnek nyomta. Piercing-
jének fémje a számat karcolta, ahogy a nyelvével mohón

30
szétnyitotta, és hevesen csókolni kezdett. Felnyögtem a
csókjának megdöbbentőn és izgatón forró rohamától. A
testem megremegett. Fantasztikus illata volt. Úgy érez-
tem, menten összeesek az érzékek áradatától.
Nyelvem pillanatok alatt átvette a pikáns szósz csípős
ízét az övéről, és a szám immár lángolt. Bár úgy éreztem,
mindjárt leég a nyelvem, azt akartam, hogy soha ne
hagyja abba.
Még sosem csókoltak meg így.
Aztán egyszer csak visszahúzta a száját az enyémről.
 Mostanra nem tanultad még meg, hogy ne szarozz
velem?
Azzal elsétált, én pedig ott maradtam a folyosón,
zihálva, egyik kezemet a mellkasomra szorítva.
Szent ég!
A szám minden porcikámmal együtt csak úgy lángolt.
Az ágyékom lüktetett. Amikor végül összeszedtem ma-
gam annyira, hogy visszamenjek a helyemre, rájöttem,
hogy előbb-utóbb ki kell vinnem nekik a számlát.
Úgy döntöttem, túlesek rajta, így odamentem hozzájuk
a bőrtokkal, és kerülve a szemkontaktust, letettem Elec
elé.
Hallottam, ahogy azt mondja Leilának, hogy majd
odakint találkoznak, és hogy ő majd elintéz mindent.
Benyúlt a zsebébe, belecsúsztatott valamit a bőrtokba,
majd nemsokára távozott.
Valószínűleg még borravalót sem hagyott. Kinyitottam
a tokot, és elhűlve kaptam levegő után, amikor a húsz-
dolláros mellett ott találtam a kedvenc fekete csipke-
tangámat, a számlán pedig a következő, tollal írt feliratot:
Tartsd meg az aprót, vagy inkább vedd fel ezt az

31
apróságot. Gondolom, az, ami most rajtad van, egy kicsit
nedves lett.

32
 4. fejezet

LEC ÉS ÉN NEM BESZÉLTÜNK A CSÓKRÓL, bár nekem egy-

folytában az járt a fejemben. Egészen biztos voltam
benne, hogy neki semmit sem jelentett, és hogy csak az
igazát akarta vele bizonyítani. Mégis olyan érzéseket
keltett bennem, mintha igazi szenvedély vezérelte volna.
Ajkának érzése az enyémen és szájának íze nem olyasfajta
emlék volt, amiről könnyű lett volna megfeledkezni.
Sóvárogtam egy hasonló érzés után. Az eszem és a testem
közti harc ezzel csak még bonyolultabbá vált.
Igazi átok olyasvalakibe belebolondulni, akivel együtt
él az ember, főleg, ha az a valaki lányokat hoz haza a
suliból.
Egyik délután, amikor a szüleink nem voltak otthon,
áthívta Leilát, akivel nyomban be is zárkóztak a szobá-
jába. Egy másik nap már egy bizonyos Amy volt vele.
Aztán a következő héten már egy másik Amy.
Én ilyenkor a szobámban maradtam, és befogtam a
fülemet, hogy ne kelljen hallgatnom ágyának nyikorgását
és azoknak az idióta lányoknak a vihogását. Aznap, ami-
kor a kettes számú Amy kijött a szobájából, hogy haza-

33
induljon, azonnal írtam Elecnek.

Komolyan? Két Amy? Holnap már a hármas számú

érkezik? Mégis mit képzelsz?!
Elec: Azt, hogy azt kívánod, bárcsak téged is
Amynek hívnának… húgi".
Greta: Mostoha! Mostohahúg.
Elec: Ja, az biztos, hogy melletted mostohák a
körülmények.
Greta: Hogy te mekkora hülye vagy!
Elec: Te pedig egy mostoha körülmény.

Felmordulva pattantam fel az ágyamról, és kopogás

nélkül, egyenesen átmasíroztam a szobájába. Épp egy
számítógépes játékkal játszot, és még csak fel sem pillan-
tott.
 Most már tényleg fel kéne szereltetnem egy zárat.
A szívem hevesen vert.
 Miért vagy ekkora rohadt pöcs?
 Én is örülök, hogy látlak, húgi. - Megpaskolta az ágy
szélét maga mellett, miközben szemét továbbra sem vette
le a képernyőről. - Ha már mindenképp maradni akarsz,
foglalj helyet.
 Semmi vágyam leülni a mocskos ágyadra.
 Talán mert inkább a mocskos számra ülnél rá?
A szívem majdnem kihagyott egy ütemet.
Elec arcán ravasz mosoly terült szét, miközben tovább
játszott. Teljesen elállt tőle a szavam. Valójában az én
hibám volt, hogy nem tudtam megszólalni, mert amint az
„inkább a mocskos számra ülnél rá" szavakat kimondta,
legszívesebben keresztbe raktam volna a lábamat, hogy
gátat vessek fokozódó izgalmamnak. Az ölem remény-

34
telenül megbolondult. Elec minél durvább volt, a testem
annál hevesebben reagált rá.
Ahelyett, hogy válaszra méltattam volna a kérdését,
körbenéztem a szobában, egyenesen a fiókos szekré-
nyéhez léptem, és elkezdtem kotorászni a holmija között.
 Hol vannak az alsóneműim?
 Mondtam már, hogy nem itt vannak.
 Nem hiszek neked.
Tovább keresgéltem, míg rá nem akadtam valamire,
amin megakadt a szemem. Egy kapcsos dosszié volt,
benne egy halom papírral. Rajta a felirat: Lucky és a
Kölyök, írta Elec O'Rourke.
 Ez meg mi?
Elec most végre abbahagyta a játékot, és szinte repülve
vetődött felém.
 Ne nyúlj hozzá!
Amilyen gyorsan csak tudtam, belelapoztam, mielőtt
kitépte a kezemből. Voltak benne párbeszédek, néhány
sort kihúztak, másokat piros tollal javítottak. A szemem
kikerekedett.
 Te írtál egy könyvet?
Elec nyelt egyet, és mióta ismertem, most először jött
zavarba.
 Nem tartozik rád.
 Talán több is van benned, nem csak a külsőd -
poénkodtam.
Tekintetem a „Lucky' tetoválásra siklott a jobb bicep-
szén, és a kerekek mozgásba lendültek a fejemben. A teto-
válásnak köze van a történethez, amit nyilvánvalóan ő írt.
Elec vetett rám még egy gyilkos pillantást, majd a
szekrényéhez lépett, és feltette a mappát a legfelső polcra.

35
Azután visszaült az ágyra, és folytatta a játékot.
Elszántan, hogy valamiféle kapcsolatot alakítsak ki
vele, leültem mellé, és figyeltem, ahogy legyőzi virtuális
ellenfelét.
 Játszhatják ketten is?
Egy pillanatra megállt és ledermedt, majd bosszúsan
felsóhajtott, mielőtt felém nyújtotta az egyik kontrollert.
Beállította a játékot két játékos részére, és harcolni kezd-
tünk.
Eltartott egy ideig, amíg rájöttem, hogyan kell játszani.
Miután Elec többször is nyert, a karakterem végül
legyőzte az övét, mire Elec jót szórakozva és - vajon jól
láttam-e... - elismerően pillantott rám. Kelletlenül, de
őszintén, röviden elmosolyodott, mire a szívem majd’
kiugrott a helyéről. Csupán ez az apró gesztus kellett
hozzá, és én máris elvesztem. Mi lenne, ha tényleg kedves
lenne hozzám: teljesen elmenne az eszem és neki-
dörgölőznék a lábának? Erre a gondolatra úgy döntöttem,
ideje visszamennem a szobámba.
Az este hátralevő részében próbáltam megfejteni
Elecet, és arra jutottam, hogy legdrágább
mostohabátyámban nyilván több minden rejlik, mint
amennyi elsőre látszik.

Több hét is eltelt, mire elfogadtam Bentley randi-

meghívását. Végül rájöttem, hogy a) jelen pillanatban
nem akadt jobb lehetőségem, és b) bármi jól jöhet, ami
eltereli a figyelmemet a mostohabátyám iránt érzett
egészségtelen megszállottságomról.
Az Elec iránti vonzalmam minden eddiginél nagyobb

36
volt. Majdnem minden este, vacsora után felmentem
hozzá, és együtt játszottunk a számítógépén. Ártalmatlan
módja volt az egymás iránt érzett frusztrációnk leveze-
tésének anélkül, hogy bárki is ténylegesen megsérült
volna. Ami meglepő volt, hogy most már mintha ő kezde-
ményezett volna. Egyik este, amikor úgy döntöttem, a
szobámban maradok olvasni, küldött egy SMS-t.

Most jössz játszani vagy mi?

Greta: Nem terveztem.
Elec: Hozz egy kis nyalánkságot is, és tegyél bele
extra adag Snickerst.

Ez az üzenet elég furcsán hangozhatott volna egy kívül-

állónak. Én mégis megszédültem a boldogságtól.
Aznap este megint közös tálból ettük a fagyit, és addig
játszottunk, amíg már nem tudtam nyitva tartani a
szemem. Ráadásul Elecet is sikerült legyőznöm kétszer a
tizenhét menetből, amit játszottunk. Bár továbbra sem
nyílt meg előttem igazán, ő ezekkel a játékos estékkel
fejezte ki, hogy már nem tartja szánalmasnak a jelen-
létemet, sőt még talán élvezi is azt.
De jellemző, hogy épp amikor úgy tűnt, kezdünk jóban
lenni, Elecnek muszáj volt mindezt elrontania.

Néhány nappal voltunk a pénteki randim előtt Bentley-

vel. Victoria és én a konyhában ültünk, amikor Elec
besétált, és szokás szerint a kartonból kezdte inni a tejet.
Victoria tekintete Elec felsőjére szegeződött, ami
enyhén felcsúszott, ahogy felemelte a tejet, felfedve a két

37
lóhere tetoválást kőkemény hasizmának két oldalán.
Victoriának gyakorlatilag csorogni kezdett a nyála.
 Szia, Elec!
Elec morgott valami feleletfélét a dobozon keresztül,
mielőtt visszatette a hűtőbe. Azután elkezdett a nasis
szekrényben kotorászni.
Victoria belemártotta a perecét a mogyorókrémbe, és
teli szájjal így szólt: *
 És, eldöntöttetek már, melyik filmre mentek péntek
este Bentley-vel?
 Nem, még nem beszéltünk róla.
Nem tudtam nem észrevenni, ahogy Elec a konyha
túlsó végében egy pillanatra abbahagyja a keresgélést, és
megdermed. Mintha próbálta volna kivenni, hogy miről
beszélgetünk. Egy röpke másodpercre nyugtalanító pillan-
tást vetett rám.
 Nos, szerintem azt az új, romantikus vígjátékot kéne
megnéznetek Drew Barrymore-ral. Hadd szenvedjen egy
kicsit a csöpögős jelenetektől. Te mit gondolsz, Elec?
 Miről mit gondolok?
 Melyik filmet kéne Gretának megnéznie Bentley-vel
a randijukon?
Elec eleresztette a kérdést a füle mellett, és rám nézett.
 Az a srác egy igazi balfasz.
Ezzel elindult kifelé, de Victoria utánakiáltott.
 Hé, Elec...
Elec visszafordult.
 Lenne kedved jönni? Mármint... velük mehetnénk.
Jó móka lenne. Mint egy dupla randi.
Elec felnevetett, és hosszú ideig csak bámult Victoriára,
olyan tekintettel, amiről ordított, hogy az ki van zárva.

38
 Megráztam a fejem.
 Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
Elec gonosz mosollyal fordult felém.
 Miért nem?
Hogy miért nem?
 Mert ez az én randim. Nincs szükségem nem kívánt
társaságra.
 Tényleg ennyire bosszantana, ha elmennék?
 Ami azt illeti, igen.
Elec Victoriára nézett.
— Ebben az esetben nagyon szívesen elmegyek.
A barátnőm arcán megjelenő elégedett kifejezés undor-
ral töltött el. Azt képzelte, ez az ő nagy esélye, hogy
rámozdulhasson. Miközben Elec gyakorlatilag elismerte,
hogy csak azért jön, hogy engem kínozzon.
 Viszlát péntek este! - mondta Elec mielőtt eltűnt.
Victoria néma sikolyra nyitotta a száját, majd izgatot-
tan toporzékolni kezdett, mire legszívesebben elhánytam
volna magam. Most fel kellett készülnöm a legkínosabb
randimra, amiben valaha részem lesz. De semmi nem
tudott felkészíteni arra, ami végül aznap este történt.

39
 5. fejezet

GY BESZÉLTÜK MEG, HOGY ELECKEL A MOZINÁL TALÁL-

KOZUNK. Egy bringaboltban vállalt részmunkaidős
állást, és munka után még hazament, hogy lezuhanyoz-
zon.
Victoria, Bentley és én megvettük a jegyét, még mielőtt
az összes elkelne.
 Victoria, biztos vagy benne, hogy eljön a partnered?
- nevetett Bentley.
 Itt lesz. - Victoria bizonytalan pillantást vetett rám.
Valójában fogalmam sem volt, hogy Elecnek tényleg
szándékában áll-e eljönni, és imádkoztam, hogy ne így
legyen. Amikor Victoria írt neki, hogy nemsokára be-
megyünk, hogy elfoglaljuk a helyünket, nem válaszolt.
Miközben arra vártunk, hogy beengedjenek, Bentley
átkarolta a vállamat, amitől megmerevedtem. Kissé arcát-
lan lépésnek éreztem, mivel még csak most kezdtük meg-
ismerni egymást. Jó volt az illata és nagyon jól festett a
farmerében és fekete ingében. Rövid, világosbarna haját
zselével tüskésre igazította. Eszembe jutott, hogy régeb-
ben egész aranyosnak találtam Bentley-t. Most már

40
azonban minden egyes srác eltörpült Elec mellett a
fizikaivonzalom-mérőmön. Legszívesebben egy óriási
kalapáccsal zúztam volna szét ezt a mérőt.
Victoriának szigorúan meghagytam, hogy ne árulja el
Bentley-nek, hogy Elec a mostohatestvérem. Mivel Elec
sosem állt velem szóba a suliban, a legtöbben még most
sem sejtették, hogy együtt lakunk. És nekem ez így telje-
sen megfelelt.
Megnyugodtam, amikor a terem elsötétült, és elkezd-
ték vetíteni az előzeteseket. Rezgőre állítottam a telefo-
nomat. Talán végül mégsem bukkan fel. A testem is lassan
ellazult, miközben Victoria két másodpercenként ránézett
a telefonjára vagy körbenézett, Elecet keresve. Megjelen-
tek a film nyitó sorai. Kényelmesen elhelyezkedtem a
székben, a lábamat feltettem az előttem lévő üres ülésre.
Bentley megkínált a popcornjából. Már egy ideje azon
nyammogtam, és csak élveztem a filmet, míg egyszer csak
majd’ bele nem fulladtam a szegfűszeges cigarettafüst és a
kölni elegyének felhőjébe.
És már ott is volt.
A térdem megremegett, ahogy átment előttem a
sötétben, és a Victoria másik oldalán lévő üres hely felé
tartott.
Legszívesebben letöröltem volna azt az örömteli pillan-
tást a barátnőm arcáról. Amikor Elec odahajolt hozzá,
hogy arcon csókolja, a popcorn iránti étvágyam helyét
hamar hányinger vette át. Visszaadtam Bentley-nek a
zacskót, és úgy tettem, mint akit nagyon leköt a film.
Valójában, bár egyenesen a vászonra meredtem, tőlem
Drew Barrymore akár kínaiul is beszélhetett volna.
A gondolataimba mélyedtem, miközben belélegeztem

41
Elec illatát. A jelenléte dühítőbb volt, mint amire számí-
tottam.
Egy ponton Bentley megfogta a kezemet, és az övébe
szorította. Teljesen ledermedtem.
Victoria, aki még Elec érkezése előtt bedöntött egy
óriási adag diétás kólát, odasúgta nekem, hogy kimegy a
mosdóba.
Amint kiment, a szívem hevesebben kezdett verni,
mert így már semmi nem takarta el előlem a kilátást
Elecre. A szemem sarkából láttam, hogy engem néz. Bár
körülöttem a közönség soraiból nevetés tört fel, tekin-
tetének súlya mintha minden mást elnémított volna. Nem
néztem rá, és még csak megmozdulni sem tudtam.
Csak tartsd a szemedet a vásznon, Greta!
A telefon rezegni kezdett a lábamon.

Talán kirakati babának készülsz?

Nem válaszolhattam az üzenetre, mert akkor Bentley

meglátta volna. Helyette Elecre pillantottam, de rögtön
meg is bántam. Szokásos, rendezetlen haját bezselézte és
formára igazította. Jobban ki is öltözött, mint általában:
sötét farmert és bőrdzsekit vett fel.
Száját ritka, őszinte mosolyra húzta, amitől szorító
érzés nyilallt a szívembe. Aztán felkuncogott, mire én is
nevetni kezdtem magamon. Igaza volt. Olyan mereven
ültem ott, mint valami bábu. Nevetségesen viselkedtem.
A pillanatot Victoria szakította meg, amikor el-
csusszant a lábam előtt és visszaült a helyére, ismét
eltakarva a kilátást. Odahajolt Elechez, és ez volt a végszó,
hogy visszaforduljak a vászon felé.
Én akarok vele lenni.

42
 Ennek semmi értelme nem volt, de ez csak újabb
bizonyíték volt arra, hogy a vágy és az észszerűség két
teljesen különböző dolog.
Mi van, ha Victoria ma este megpróbálja megcsókolni?
Mi van, ha Elec viszonozza a csókot? Már most is alig
bírtam a féltékenységgel, és még csak nem is történt
semmi. A lányokat, akiket a suliból hazahozott, nagy
nehezen sikerült elfogadnom. Mármint ő a mostoha-
bátyám, aki valószínűleg ki nem állhat, és az érettségi
után úgyis visszamegy Kaliforniába. A szörnyű igazság az
volt, hogy semmi nem történhetett közöttünk. Ennek
ellenére az, hogy a legjobb barátnőmmel szűri össze a
levet, nem hagyott nyugodni. Victoria minden egyes
részletet elmesélne, semmit sem tartana vissza.
Valahol, gondolataim örvényének közepette, a film
véget ért. Drew Barrymore mosolygott, tehát valószínűleg
happy end lett a vége.
Bentley a derekamra csúsztatta a kezét, miközben
kimentünk a teremből. A zsúfolt előtér erős fényeiben
Elec még elképesztőbben nézett ki. Victoria birtoklón
kapaszkodott a karjába. Utálni akartam érte, de neki
fogalma sem volt az érzéseimről.
Ez az egész helyzet kezdett túl sok lenni nekem.
Néhány percre egyedül akartam maradni.
 Srácok, megyek, felfrissítem magam egy kicsit.
Addig döntsétek el, hova menjünk enni.
Mikor bejutottam a mosdó biztonságába, hosszan
kieresztettem a levegőt. És miután elvégeztem a dolgom
és megmostam a kezem, még mindig vonakodtam vissza-
menni, így csak bámultam magam a tükörben.
Minél többet gondolkoztam ezen az elcseszett randin,

43
annál inkább elöntött a méreg és az idegesség. Előkaptam
a telefonom, és küldtem egy SMS-t Elecnek.

Valójában miért vagy itt? Tetszik neked egyáltalán

Victoria?

Rögtön megbántam hirtelen ötlettől vezérelt tettemet.

A telefonom rezegni kezdett.

Elec: És ha igen?

Miközben azt kívántam, bár ne írtam volna neki

semmit, semmi válasz nem jutott eszembe, és csak
meredtem a telefonomra. Elec megint üzent.

Elec: Nem tetszik.

Észre sem vettem, hogy eddig visszafojtottam a

lélegzetemet, és ekkor előtört belőlem egy hosszú, meg-
könnyebbült sóhaj.

Greta: Akkor miért vagy itt?

Elec: Hogy téged idegesítselek.
Greta: Miért?
Elec: Mert jólesik.
Greta: Miért?
Elec: Erre ugyanúgy nem tudok válaszolni, ahogy
te sem arra, hogy miért nézel rám úgy, ahogy,
még ha bunkón is viselkedem veled.

Ó! Istenem! Egészen eddig észre sem vettem, milyen

nyilvánvalóak az érzéseim, milyen idiótának és elkesere-
dettnek tűnhettem egész idő alatt.

44
 Elec: Legyen egy kis önbecsülésed!

Mi. A. Szar? Most aztán tényleg kihozott a sodromból.

Hű!

Greta: Ne aggódj! Nem is nézek rád többet.

El sem tudtam hinni, hogy ezt mondta nekem. A

szemem könnyes lett, de elhatároztam, nem hagyom,
hogy lássa, mennyire megbántott. Beletelt néhány percbe,
mire összeszedtem magam és visszamentem az előtérbe.
Bármennyire is nehezemre esett, nem voltam hajlandó
ránézni. Nem voltam hajlandó.
 Mi a csuda tartott ennyi ideig? - kérdezte Bentley.
 Adódott egy kis nehézség. De már vége.
Victoria a vállamra tette a kezét.
 Minden rendben?
 Igen. Menjünk!
Victoria és Elec előttünk mentek. A barátnőm még
mindig Elec karjába csimpaszkodott, miközben ő mindkét
kezét zsebre vágta.
Mind a négyen beszálltunk Bentley Priusába, és elin-
dultunk egy éjjel-nappali étkezde felé. A mostohabátyám
tekintetét elkerülni sokkal nagyobb kihívás volt egy apró
boksz szűk terében, ahol épp velem szemben ült. Mégis
tartottam magam az ígéretemhez. A karján futó teto-
válásra fókuszáltam vagy a sószóróval babráltam, de nem
néztem fel. Úgy tettem, mint aki teljesen belemerül a
Bentley-vel való beszélgetésbe, aki a balomon ült.
Megrendeltük az ételt, és eddig sikerült elkerülnöm az
Eleckel való szemkontaktust.

45
  Szóval, Greta, lesz ez a buli jövő pénteken Alex
Francónál. Szeretném, ha eljönnél velem - fordult felém
Bentley.
 Persze. Jól hangzik.
 Rendben. - Bentley odahajolt, és könnyedén arcon
csókolt.
Elec közben oda sem figyelve tekergetett az ujjai között
egy csomag cukrot. Victoria helyében én nagyon különös-
nek találtam volna, ha a „partnerem” még csak nem is
szólna hozzám. De mit tudhattam én?
Victoria próbált beszélgetést kezdeményezni.
 Elec, mik a terveid az érettségi után?
 Hogy elhúzzam a belem Bostonból.
És mást nem is kapott cserébe.
Néhány perccel később Elec mintha a telefonját
nyomkodta volna az asztal alatt.
Azután jelzett az én telefonom.

Fogadjunk, rá tudlak venni, hogy rám nézz!

Nem vettem tudomást a megjegyzéséről, és nem is

írtam vissza neki.
Nemsokára kihozták az ételünket, és nekiláttunk az
evésnek. Jóízűen majszoltam a palacsintámat, amikor Elec
így szólt Victoriához:
 Maradt ott egy kis turmix.
 Hol?
 Itt - felelte, mielőtt közelebb húzta magához, és ott
előttem lesmárolta. Elszörnyedve néztem, ahogy ugyanazt
műveli a szájával, mint az enyémmel a kávézóban való
találkozásunk során. Elvörösödtem mérgemben, ahogy

46
lassan és szenvedélyesen mozgatta rajta az ajkát.
 A fenébe is, ti ketten, menjetek szobára! - szólt rájuk
Bentley.
Amikor Elec végül elhúzódott, Victoria eltakarta a
száját, és így szólt:
 Azta... és én még azt hittem, hogy nem érdekellek -
kuncogott.
Lángoló tekintetem Elecébe fúródott, aki azt tátogta:
 Én megmondtam.
 Elnézést - szóltam Bentley-nek, miközben felálltam
a bokszból, és megkérdeztem a pincérnőtől, hogy merre
találom a mosdót. Mielőtt még észbe kaptam volna,
Victoria utánam jött.
 Ez meg mi volt? - kérdezte.
Nekidőltem a mosdókagylónak.
 Mi mi volt?
 Ez az egész... Elec így megcsókol, aztán egyszer csak
lelépsz. Ennyire kiborított, hogy megcsókolt?
Kitértem a faggatózása elől.
 Elec azt csinál, amit akar. Egyszerűen csak az
agyamra megy.
 Nem válaszoltál a kérdésemre.
Persze, miért is nem vallom be, hogy odáig vagyok a
mostoha-bátyámért, annyira, hogy egy kicsit beindított,
ahogy azt néztem, hogy téged csókol, mert úgy tűnik,
bármit tesz, arra így reagál a testem.
 Tudod, hogy nem zökkenőmentes a kapcsolatunk,
Vic. És azt sem akarom, hogy megbántson.
 Ne aggódj! Nagylány vagyok. Csak szórakozom egy
kicsit. Tudom, hogy hamarosan elmegy.
Épp ettől féltem.

47
  Ne is törődj velem, oké? Elec egyszerűen csak
idegesít. Nem nagy ügy. Csak szükségem volt egy kis
levegőre.
 Oké, ha te mondod - tette keresztbe a karját. - És jól
érzed magad Bentley-vel?
 Meglátjuk. Nagyon... aranyos. Azt hiszem, minden-
képp adok neki egy esélyt.
 Jól van.
Amikor Victoria átölelt, éreztem rajta Elec illatát, ami
megőrjített. Erre a füstös illatfelhőre jövő reakciómra volt
szükség, hogy emlékeztessen, Elec mennyire az őrületbe
kerget, és hogy ennek véget kell vetni. Abban a pillanat-
ban megesküdtem, bármit megteszek, hogy megszaba-
duljak ettől az érzéstől.
 Kész vagy visszamenni? - kérdezte Victoria.
 Igen - bólintottam, és mély levegőt vettem. - Igen,
kész.
A következő események mind nagyon gyorsan történ-
tek. Miközben visszaindultunk a boksz felé, evőeszközök
zörgését majd hangos csörömpölést hallottam. Körülöt-
tünk az emberek elhűlve kiáltottak fel, mielőtt megláttam
Bentley-t a földön, ahogy Elec éppen rommá püföli.
Bentley-nek véres volt az arca, és Elec szája is felrepedt.
 Elec, mit művelsz?! - kiáltottam.
De ő csak rugdosta tovább Bentley-t, teljes erőből.
Az étterem igazgatója futva közeledett felénk egy
pincérrel, aki segített neki leszedni Elecet Bentley-ről, aki
láthatóan fájdalmak között feküdt az oldalán, a padlón.
Lehajoltam hozzá.
 Bentley, mi történt?
 Ez az elmebeteg minden ok nélkül behúzott egyet,

48
úgyhogy visszaütöttem. Aztán csak úgy elkezdett csépel-
ni, mint a barom. Megbotlottam, és amikor földet értem,
rugdosni kezdett.
 Jól vagy?
 Jól leszek.
 Nem festesz valami jól.
Felsegítettem, ő pedig belém kapaszkodott. A két férfi
még minőig Elecet fogta, miközben a távolban rendőrségi
szirénák hangzottak fel.
Mi történik itt?
Victoria odalépett Elechez.
 Mi a fene folyik itt?
Elec kiköpött egy kis vért a padlóra.
 Ne hagyd, hogy vele menjen haza!
Bentley-re pillantottam.
 Hogy kezdődött? Nem értem.
 Sehogy. Ez a nyomorék csak úgy megtámadott.
 Te rohadt kis hazug! - rivallt rá Elec, és már lendült,
hogy megint Bentley-nek essen, de a férfiak vissza-
tartották.
Két rendőr lépett be az étkezdébe, és két külön sarok-
ban elkezdték kikérdezni a fiúkat. Victoriával az oldal-
vonalról figyeltük az eseményeket, kábán és értetlenül,
hogy mi történhetett olyan rövid idő alatt, amíg kint
voltunk a mosdóban. Azt kívántam, bár hallhatnám, mit
mondanak a rendőröknek, de ahhoz túl messze voltak.
Miután elengedték őket, Elec elment Victoria mellett,
és egyenesen elém lépett.
 Menjünk! Az ő kocsijába nem ülsz be.
 Ki a fenének képzeled te magad, hogy megpróbálod
hazavinni a partneremet? - kiáltotta Bentley.

49
 Én vagyok az otthona, te barom.

50
 6. fejezet

ZÖRNYEN KÍNOS VOLT A TAXIÚT VISSZAFELÉ Eleckel és

Victoriával. Bentley teljesen kiakadt és elhúzott a
kocsijával, miután rájön, hogy Elec valójában a mostoha-
bátyám. A verekedésük oka továbbra is rejtély maradt
számomra. Elec egyikünkhöz sem szólt egy szót sem. Elöl
ült, míg mi hátul.
Amikor hazaértünk, és ő felment a szobájába, olyan
erővel csapta be az ajtót, hogy összerezzentem. Felmerült
bennem, hogy megpróbálok beszélni vele, de az ösztö-
neim azt súgták, inkább hagyjam békén.
Mire szombat reggel felébredtem, Elec már elment
dolgozni a bringaboltba.
Anyu mellettem ült a bárszéken, a gránitpultnál, a
konyhában.
 Nem akarsz beszélni a tegnap estéről? Randyt azzal
hívta fel az egyik rendőr ismerőse, hogy Elec verekedésbe
keveredett egy étkezdében, és hogy te is vele voltál.
Letettem a kávémat, és megdörzsöltem a halán-
tékomat.
 Elmentünk vacsorázni... Elec, Victoria, én és egy

51
srác, Bentley, a suliból. Elec és ő összeverekedtek. Nem
tudjuk, miért, mert akkor történt, amikor Vickel kimen-
tünk a mosdóba. Így nem sokkal tudok többet, mint te.
 Nos, a mostohaapád nagyon dühös lett, és nem
tudom, mit kezdjek vele.
 Jobb lesz, ha elfelejti. A fiúk néha összeverekednek,
és talán nem is Elec hibája volt. Ezt jobb, ha megmondod
neki.
 Randyvel nem lehet beszélni, ha Elecről van szó.
Nem értem.
 Én sem.
*

Elhatároztam, hogy aznap este beszélek Eleckel, így egész

nap azt vártam, hogy hazajöjjön. A bringabolt hatkor zárt,
úgyhogy hétre vártam haza, de nem jött.
Képtelen voltam aludni, és rossz előérzetem támadt.
Végül éjfél körül lépteket hallottam, és Elec ajtajának
kilincse lassan elfordult.
Legalább itthon van.
Körülbelül egy perccel később valaki erős csattanással
feltépte az ajtót.
 Mi a fészkes fene történt, Elec? Bűzlesz a piától -
hallottam Randy üvöltését.
Felpattantam, és a falra tapasztottam a fülemet.
 Szia, apuci! - Elec mintha nehezen ejtette volna ki a
szavakat.
 Fiam, mondhatom, egyfolytában csak úgy dagad a
mellem az átkozott büszkeségtől, ha rád nézek. Először
verekedésbe keveredsz és szégyent hozol rám az egész
közösség előtt, most meg van képed részegen betenni a

52
lábad a házamba? Nos, nemsokára azt fogod kívánni, bár
haza se jöttél volna.
 Tényleg? Mit fogsz csinálni? Megütsz? Ez az egyet-
len, amit eddig még nem tettél meg. Már alig várom.
 Az tetszene, ugye? Nem. Nem foglak megütni.
 Rendben... nem fogsz megütni. Egyszerűen csak
gyűlölni fogsz... ahogy mindig is tetted. Néha azt
kívánom, bár ütnél meg először és móljára, hogy aztán
békén hagy-hass.
 Igazi vesztes vagy, Elec.
 Mondj valami újat is!
 Oké, híreim vannak számodra. Mégsem fizetem ki
neked a fősulit. Magadra maradtál. Ezt ma este döntöttem
el. Fogom a pénzt, amit neked szántam, és mindet
Gretának adom.
Mi? Ne!
Randy folytatta:
 Nem fogom a nehezen megkeresett pénzemet egy
balfácánra pazarolni, aki puhány kis író akar lenni. Ha egy
nap úgy döntesz, hogy tisztességes karrierbe kezdesz,
szólj. Addig egy centet sem költők rád.
 Úgysem akartad sosem kifizetni a fősulit, és ezt te is
tudod.
 Miért is akarnám... olyasvalakinek, aki folyton csaló-
dást okoz nekem, attól a naptól kezdve, hogy meg-
született?
 Minden azzal kezdődött, ugye... azzal, hogy meg-
születtem? Egyetlen kis rohadt esélyem sem volt, ugye?
Mert anyu nem vétetett el, ahogy kérted.
 Ez egy kibaszott hazugság. Ezt ő mondta neked?
 Még ha nem is mondta volna, akkor is kitalálom.

53
Ezért kínzol állandóan a szavaiddal, hogy bosszút állj
érte?
Majd’ meghasadt a szívem.
 Így lenne? Akkor miért nem haltál már bele, Elec?
Elszörnyedve kaptam levegő után. Nem maradhattam
tovább a szobámban hallgatózva. Átsiettem a szomszédos
szobába, és még inkább elszörnyedtem, amikor Elecet az
ágy szélén ülve találtam, ahogy a kezébe temeti az arcát.
Az alkohol csípős szaga eltéveszthetetlen volt rajta. Háta a
belőle feltörő mély lélegzetvételekkel emelkedett és
süllyedt.
 Randy... hagyd abba! Kérlek, hagyd abba! - A
mostohaapám keresztbe font karral állt ott, és kifejezés-
telen tekintettel meredt rám. Abban a pillanatban az a
férfi előttem mintha egy vadidegen lett volna. - Ő a fiad. A
fiad! Nem érdekel, mi alapján gondolod, hogy ezt érdemli,
soha semmi nem jogosíthat fel arra, hogy így beszélj vele.
 Greta, te ezt nem érted... - kezdte Randy.
 Nem kell értenem semmit, hogy tudjam, a szavak,
amik ma este elhagyták a szádat, mélyebb sebet ejtenek,
mint bármilyen fegyver. És én nem fogok itt állni és
hagyni, hogy így gyalázd.
Egyikük sem felelt semmit. A szoba elcsendesedett.
Elec légzése mintha megnyugodott volna, és vele együtt
az enyém is.
Visszafordultam Randyhez.
 Most jobb, ha mész.
 Greta...
 Menj! - kiáltottam teljes hangerővel.
Randy megcsóválta a fejét, és kiment a szobából,
magamra hagyva Eleckel, aki továbbra is ugyanúgy ült ott.

54
 Beszaladtam a szobámba, és egy üveg vízzel tértem
vissza, amit aztán a szájához tartottam.
 Ezt idd meg!
Elec egy hajtásra kiitta, majd összenyomta a műanyag
palackot és elhajította. Letérdeltem, hogy levegyem a
cipőjét.
Motyogott valamit, de a szavai összemosódtak, így
semmit sem értettem belőle.
Felálltam, és lehúztam a takarót az ágyról.
 Feküdj le!
Elec levette a dzsekijét, hanyagul a földre dobta, majd
odakúszott a párnájához. A hasára fordult és lehunyta a
szemét.
Én ott ültem az ágy mellett, és még mindig remegtem
attól, amit láttam és hallottam. Annyira sajnáltam Elecet
és szégyenkeztem Randy miatt. Tudtam, hogy másnap
beszélnem kell anyuval. Hogyhogy nem hallotta a ma esti
jelenetet és avatkozott közbe?
Elec légzése egyenletessé vált. Elaludt. Ujjaimat végig-
futtattam selymes, fekete haján, kiélvezve a lehetőséget,
hogy szabadon megérinthetem, anélkül, hogy tudna róla.
Mutatóujjamat finoman végighúztam az ajkánál lévő
sebhelyen, a Bentley-vel való verekedés eredményén. Épp
a piercingje körül volt, és megborzongtam, amikor rájöt-
tem, hogy az ajka biztosan felszakadt.
A folyamatos düh mögött rejlő ok, amit kifelé mutatott,
most tisztábban látszott előttem, mint eddig, mégis, még
mindig úgy éreztem, hogy alig tudok valamit Elecről.
Olyan ártatlannak tűnt álmában! Gúnyos vigyora vagy
ideges tekintete nélkül könnyebb volt átlátni kemény,
külső rétegén, hogy egy pillanatra megláthassam a mögöt-

55
te rejtőző fiút - azt a fiút, akit, most már tudtam, ugyanaz
a férfi tett tönkre, aki elvette az anyámat.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon, ahogy meg-
igazítottam a takaróját, mielőtt kimentem a szobából.
Az ágyamban azon gondolkoztam, milyen ironikus,
hogy ez a srác, aki semmi mást nem tett, mint próbált
elüldözni és megfélemlíteni - volt az egyetlen ember a
világon, akit mindentől védelmezni akartam.

Mire másnap reggel felkeltem, Randy és anyu már

elmentek egy egyéjszakás kiruccanásra az állam nyugati
felébe.
Anyu hagyott egy üzenetet a konyhapulton:

Randy hajnalban meglepett egy előrehozott szülinapi

nyaralással Berkshiresbe. Mire felébredtem, már
mindent be is pakolt a kocsiba! Nem akartalak
felébreszteni. Csak egy éjszakáról van szó. Hétfő este
jövünk. Bőven van nektek maradék a hűtőben. Hívj,
ha bármi van! Szeretlek.

Milyen kényelmes. Biztos voltam benne, hogy a

mostohaapám azért rendezte ezt így, hogy ne kelljen a
tegnap este történtekkel foglalkoznia. Azonnal felkaptam
a telefonomat, és írtam anyunak:

Jó utat! De amikor hazaértek, komolyan el kell

beszélgetnünk arról, ami Randy és Elec között
zajlik.

56
 Elec délután kettőig nem jött le a szobájából. Szörnyen
festett, ahogy odavánszorgott a kávéskannához, a haja
zilált, a szeme véreres volt.
 Jó reggelt, napsugár! - köszöntem.
A hangja nyúzott volt, ahogy azt suttogta:
 Szia! - Töltött egy kis kávét egy bögrébe, és meg-
melegítette a mikroban.
 Tehát úgy fest, hogy a szüléink elmentek egy egy-
éjszakás kiruccanásra. Hétfő este jönnek vissza.
 Kár - felelte.
 Hogy elmentek?
Belekortyolt a kávéjába, azután válaszolta:
 Nem, hanem hogy visszajönnek.
 Annyira sajná...
 Nekem ez nem megy - hunyta le a szemét, és fel-
emelte a tenyerét. - Nem tudok veled beszélgetni. Vala-
hányszor megszólalsz, mintha egy láncfűrészt indítanának
be a fejemben.
 Bocsi. Vettem. Másnapos vagy.
 Hát ja, az is.
A szememet forgattam, mire ő rám kacsintott, amitől a
szívem nagyot dobbant.
Keresztbe vetett lábbal leültem a kanapéra a konyha
mellett.
 Mi a terved mára?
 Hát, először is, meg kell találnom azt a kibaszott
fejemet.
Felnevettem.
 És aztán?
 Nemtom - felelte vállat vonva.
 Szeretnél később hozatni valami kaját? - kérdeztem

57
minél hétköznapibb stílusban.
Zavarodottnak tűnt, miközben megdörzsölte borostás
állát.
 Öhm...
 Mi az?
Elővette a telefonját, és megnyitotta a naptárát.
 Nem, valójában, öh... randim van.
 Kivel?
 Öhm...
 Nem tudod? - nevettem.
Elec megvakarta a homlokát.
 Adj egy percet...
Megcsóváltam a lejem.
 Ez szomorú.
 Ó! Kylie-val... ja... Kylie-val.
Ha Kylie tudta volna, mennyire pótolható... Titokban
megkönnyebbültem, Hogy nem Victoria nevét mondta,
mert tudtam, hogy a barátnőm még mindig szívesen
találkozna vele a jelenet ellenére, amit Elec a „dupla
randinkon” okozott. Victoria legalább egyszer üzent neki
tegnap, és az elszántsága nagyon idegesített.
Aznap, kora este a kanapén nyújtóztam egy könyvvel,
amikor Elec lejött. Ösztönösen kihúztam magam és meg-
igazítottam a ruhámat. A parfümjének a szobában terjen-
gő illata elegendő afrodiziákum volt, mielőtt még ránéz-
tem volna. Fekete nadrág és vörösesbarna, feltűrt ujjú ing
volt rajta. Haját lezseren zilált formába rendezte, és az
alsó ajkánál lévő sebhelytől eltekintve jobban nézett ki,
mint eddig bármikor. Valójában még az az átkozott
sebhelye is szexi volt. Mintha a szoba légköre minden
egyes alkalommal megváltozott volna, hogy belépett.

58
Minden érzékem szuper érzékeny lett a jelenlétében.
Eszembe jutott előző napi SMS-e: Legyen egy kis
önbecsülésed. Uh. Kényszeredetten visszafordultam a
könyvemhez, mivel ha ránézek, nyilvánvalóan nem tudom
elrejteni a vonzalmamat. Már ennek az SMS-nek a
gondolata is elég volt, hogy minden jókedvem elszálljon.
Azok után, ami Bentley-vel és Randyvel történt, kissé
megfeledkeztem az ígéretemről, hogy soha többé nem
nézek rá.
Elec felkapta a kulcsát.
 Mentem.
 Oké - feleltem, szememet továbbra is a könyvre
szegezve.
Az ajtó becsapódott, én pedig megkönnyebbülten
fújtam ki a levegőt. Már rég nem volt csak az enyém a ház,
és bár a szánalmasabbik felem azt kívánta, bár Elec is
maradt volna, az egyedüllétnek is megvoltak a maga
előnyei.
Végül kínait rendeltem. Nem sokkal azután, hogy
kinyitottam a garnéls tészta dobozát, üzenetem érkezett.

Eszembe jutott valami tegnapról.

Greta: Ó?
Elec: Az ágyam lábánál térdeltél. Csak nem
használtad ki a helyzetet?
Greta: Remélem, most csak viccelsz. Nem! Csak
levettem a cipődet, te részeg disznó.
Elec: Te kis perverz. Csak nem cipőfétised van?
Greta: Nem mondod komolyan...
Elec: ;-)
Greta: Nem egy randin kéne lenned?
Elec: Ott vagyok.

59
 Greta: Akkor miért nem a lányra figyelsz?
Elec: Mert inkább téged bosszantalak.

Egy bejövő hívás szakította félbe a gondolataimat még

mielőtt válaszolhattam volna. Bentley volt az. Francba!
Nem tudtam, felvegyem-e.
 Halló?
 Szia, Greta!
 Szia! Mi újság?
 Elec nincs ott, ugye?
 Nincs. Miért?
 Tegnap a kocsimban hagytad a dzsekidet. Átugor-
hatok, hogy odaadjam?
 Ohm... persze. Az jó lenne.
 Remek. Kábé húsz perc, és ott vagyok.
Letettem a telefont, és akkor láttam, Hogy Elec több
üzenetet is küldött, amíg Bentley-vel beszéltem.

Elec: Ez a szöszi kész kan.

Elec: Kész kín! Azt akartam írni, hogy mint kiderült,
kész kín ezzel a csajjal lenni.
Elec: LOL
Elec: #nemkan #elecapuncitszereti
Elec: Hol a francban vagy?

Hisztérikus nevetés közepette írtam neki vissza.

Greta: Bocsi, Bentley hívott. Tegnap este a

kocsijában hagytam a dzsekimet, és most
áthozza.

Néhány másodperc múlva megszólalt a telefonom.

60
  A kis rohadék! Nehogy beengedd azt a szemetet a
házba!
 Csak a dzsekimet hozza át.
 Hívd vissza, és mondd meg neki, hogy hagyja ott az
ajtó előtt.
 Dehogy hívom. Nincs rá okom. Bármi is történt, az
rátok tartozik.
Megszakadt a vonal. Nem, letette!
Neki aztán van bőr a képén, hogy bármiféle magyarázat
nélkül így meg akarja mondani nekem, mit tegyek.
Tíz perccel később ijedten kaptam fel a lábam a kana-
péról, amikor kinyílt a bejárati ajtó.
Elec zihálva vette a levegőt.
 Járt már itt?
Mi a fene?
 Még nem. Mit keresel itt?
 Úgy hangzott, nem hallgatsz rám. Így nem maradt
más válaszidőm, mint hogy hazajöjjek.
 Ha nem árulod el, miért nem akarod, hogy Bentley-
vel találkozzam, hogy várhatod el, hogy hallgassak rád?
Elec idegesen beletúrt a hajába.
Megszólalt a csengő, és Elec előbb ért oda, hogy ajtót
nyisson.
Bentley teljesen elsápadt.
 Mit keresel itt? Greta azt mondta, nem vagy itthon.
Elec kikapta a dzsekit Bentley kezéből, majd rácsapta
az ajtót. Aztán bezárta.
 Utánamegyek. Állj el az útból! - mondtam.
Elec a karját keresztbe téve megállt az ajtó előtt.
 Ahhoz előbb rajtam kell átjutnod. És nem hallod,
hogy most hajt el a kocsijával? Gyógyegér!

61
 Kifújtam a levegőt, feladtam, és inkább továbbléptem.
Valójában nem is akartam annyira találkozni Bentley-vel,
de továbbra is idegesített Elec parancsolgatása. Nem volt
joga beleszólni az életembe, amikor ő teljesen elzárkózott
tőlem.
A feszültség szinte tapintható volt a levegőben, ahogy
visszatértem a dohányzóasztalon álló vacsorámhoz.
Néhány percig egy szót sem szóltunk egymáshoz. Végül
megtörtem a csendet.
 Van még egy kis kínai a pulton, ha kérsz.
Elec még mindig dühösnek tűnt, és nem válaszolt.
Odalépett a pulthoz, felvette a tésztás dobozt, és mohón
nekilátott.
 Éhes vagy? Talán nem ettél a randidon?
A szájával csücsörítve a szájába szívott egy tésztaszálat.
 Nem.
 Nem volt mérges a lány, amiért csak úgy otthagytad?
 Nem - felelte teli szájjal.
A pultra támasztottam a könyökömet, úgy kérdeztem:
 Ha nem ettetek, mit csináltatok? Vagy akarom
egyáltalán tudni?
 Öhm... Riley bowlingozni akart.
 Mintha azt mondtad volna, hogy Kylie-nak hívják.
Bűntudatosan elvigyorodott, miközben beleharapott
egy tavaszi tekercsbe.
 Hoppá.
Nem egészen tudtam, mire véljem a megjegyzését, így
csak a szememet forgattam, és elemeltem az utolsó
tavaszi tekercset, még mielőtt azt is befalja. Bele-
haraptam.
 Megnézek egy filmet Netfiixen, ha akarsz csatla-

62
kozni.
Egy pillanatra megállt a falat a szájában, és csak bámult
rám.
 Neked meg mi a franc bajod van?
 Tessék?
 Nem számít, milyen undok vagyok veled... te akkor
is velem akarsz lógni.
Úgy éreztem, mindjárt füstölni kezd a fülem.
 Senki nem kért rá, hogy ma este gyere haza!
Valójában még örültem is, hogy csak az enyém a ház.
 Igazán? Talán azt tervezted, hogy ott fekszel a
kanapén a vibrátoroddal vagy ilyesmi?
A szívem kihagyott egy ütemet. A vibrátorom!
Francba!
Az is ott volt az alsóneműs fiókomban. Elfelejtettem,
hogy odaraktam, miután rendet tettem az éjjeliszek-
rényemben. Valójában még nem is használtam, és teljesen
megfeledkeztem róla.
Azt is elvette!
Elec folytatta:
 Nézd csak az arcod! Csak most jöttél rá, hogy nincs
nálad? Hogy boldogultál nélküle? Vagy szörnyen fájnak az
ujjaid, vagy már nagyon kéne egy kis feszültségoldás.
Az arcom valószínűleg a vörös több száz árnyalatában
játszott.
 Te szemét!
Rángatózni kezdett a szemem.
 Már megint kacsintgatsz. Bocsi, nem tudlak
kisegíteni. Talán jobb lenne... ha ma másfajta filmet néz-
nél. Az talán elég lesz. Van pár Ilyen filmem, ha szeretnél
kölcsönkérni egyet, hogy, tudod, kicsit átmelegedj.

63
 Megint a tegnap esti szavai jutottak eszembe. „Legyen
egy kis önbecsülésed”
Úgy döntöttem, elég volt nekem mára belőle. A
könnyebbik utat választom, és egyetlen szó nélkül vissza-
megyek a szobámba, de előtti még felvettem a tésztás
dobozt, és a tartalmát az ölébe öntöttem.
 Remélem, te ettől máris átmelegedtél, faszfej.
Reszelős nevetése visszhangzott körülöttem, miközben
felmentem a lépcsőn.
Aznap éjjel még sokáig füstölögtem, miközben az
ágyamban forgolódtam. Mégis kinek képzeli magát ezzel a
köcsög magatartással? Próbált úgy tenni, mintha én keres-
tem volna a figyelmét, amikor ő írogatott nekem a randija
alatt, aztán meg korán hazajött, hogy megakadályozza a
találkozómat Bentley-vel.
Kusza gondolataim egészen hajnali kettőig kavarogtak,
amikor is egy Elec szobájából érkező kiáltás szakította
félbe őket.

64
 7. fejezet

LEC IDE-ODA FORGOLÓDOTT AZ ÁGYÁBAN, miközben azt

kiáltozta: - Anyu, kérlek. Ne! Ébredj! Ébredj! - Légzése
szaggatott volt, és minden ágyneműje a földre hullott.
 Kééééérlek! - üvöltötte.
A szívem zakatolt, ahogy felráztam.
 Elec! Elec! Ez csak egy álom.
Még mindig félálomban olyan erősen ragadta és szorí-
totta meg a karomat, hogy az már fájt.
Amikor kinyitotta a szemét, továbbra is zavarodottnak
tűnt. Homlokán verejtékcseppek csillogtak. Felült, és
rémülten pillantott rám, mintha nem tudná, hol is van
pontosan.
 Greta vagyok. Rosszat álmodtál. Hallottam, ahogy
kiabálsz, és azt hittem, valami baj van. De most már
minden rendben. Biztonságban vagy.
Még mindig hevesen vette a levegőt, de lassan meg-
nyugodott. Amikor a szorítása enyhült a karomon, a
tekintete is kitisztult.
Elengedett.
 Ez már a második alkalom, hogy a szobámban

65
talállak, miközben én félig ki vagyok ütve. Honnan
tudjam, hogy nem művelsz velem mindenfélét, amíg én
alszom?
Most komolyan?!
Elegem lett a süket dumájából.
Talán a kialvatlanság tette, vagy csak most szakadt el a
cérnám a megjegyzéseitől, de ahelyett, hogy válaszoltam
volna, teljes erőmből löktem rajta egyet. Lehet, hogy
gyerekes dolog volt, de már régóta meg szerettem volna
tenni, és úgy tűnt, ez a mostani helyzet volt az utolsó
csepp a pohárban.
Elec hangosan felnevetett, amitől csak még idegesebb
lettem.
 Hát, már épp ideje volt.
 Tessék?
 Már régóta arra várok, hogy mikor fogy el a
türelmed.
 Viccesnek találod, hogy rávettél, hogy ilyesmihez
folyamodjak?
 Nem, szerintem te vagy vicces... nagyon vicces. Még
soha semmin nem szórakoztam olyan jól, mint azon, hogy
téged idegesíthetlek.
 Nos, remek. Örülök, hogy segíthettem, hogy jól
érezd magad.
Francba! Könnyek gyűltek a szemembe.
Ez nem történhet meg.
Nemsokára megjön, és sehogy sem tudom kordában
tartani az érzelmeimet. Próbáltam eltakarni az arcomat,
de tudom, hogy így is huta, ahogy az első könnycsepp
útnak indul.
Elecnek eltűnt a vigyor az arcáról.

66
  Mi a franc?!
Csak el akartam onnan tűnni. Sehogy sem tudtam
volna megmagyarázni neki ostoba reakciómat, ha azt még
én magam sem értettem.
Megfordultam, kimentem a szobából, és becsaptam
magam mögött az ajtót. Visszamásztam az ágyamba, a
fejemre húztam a takarót és becsuktam a szemem még
akkor is, ha az alvás most elképzelhetetlen lett volna.
Az ajtóm lassan, nyikorogva kinyílt, és a lámpa felgyul-
ladt.
 Békeajánlat? - hallottam Elec hangját.
Amikor megfordultam, legnagyobb döbbenetemre ott
állt, kezében egy pénisszel.
Nem is akármilyennel. Az énpéniszemmel. A vibráto-
rommal. A lila, életnagyságú gumipéniszemmel.
Elec meglóbálta a kezében.
 Semmi nem fejezheti ki jobban a megbánásomat,
mint egy farok és egy mosoly.
Visszafordultam a fal felé, és a takaró alá bújtam.
 Ugyan már! Most komolyan sírsz?
A szobára teljes csend borult, miközben én a rejtek-
helyemen maradtam. Gondoltam, majdcsak elmegy, ha
nem veszek róla tudomást. De már tudtam, hogy téved-
tem, amikor meghallottam egy kattanást és egy rezgő
hangot, aztán éreztem, ahogy Elec súlya lenyomja az
ágyat.
 Ha nem vagy hajlandó mosolyogni, akkor kénytelen
leszek megcsikizni ezzel a kis barátoddal. – Hozzá-
érintette a csípőmhöz, mire én elhúzódtam, és levetettem
magamról a takarót. Megpróbáltam elvenni tőle a
vibrátort, de nem eresztette. Gyors mozdulatokkal tovább

67
csiklandozott vele: a lábam hátsó részét, a bokámat.
Közben próbáltam elfojtani, feltörni kívánkozó neveté-
semet.
 Hagyd abba!
 Azt már nem.
Minden önuralmamat elveszítettem, amikor a hónom
alá tette, és hisztérikus vihogásba kezdtem. Az ő nevetése
is ott visszhangzott a fülemnél.
Hogy kötöttem ki az éjszaka közepén az ágyban
hemperegve Eleckel, aki egy gumifarkat dörgöl hozzám?
Annyira nevettem, hogy azt hittem, belehalok.
Műfarok által meghalni.
Elec végül kikapcsolta, nekem pedig beletelt pár
percbe, mire lenyugodtam és ismét kaptam levegőt.
 Most miért hagytad abba?
 Azért csináltam, hogy nevess. Küldetés teljesítve. -
Odaadta a vibrátoromat. - Tessék.
 Köszi!
Felvonta a szemöldökét.
 Holnap este buli lesz a bugyidban? Hozzak csipszet?
 Nagyon vicces - feleltem, miközben visszatettem a
vibrátort az éjjeliszekrényem fiókjába, és magamban meg-
jegyeztem, hogy nehogy elfelejtsek neki holnap egy jobb
rejtekhelyet keresni.
Elec ott maradt, mellettem fekve, fejét a fejtámlának
támasztva. Még így is, hogy nem értünk egymáshoz,
éreztem a testéből áramló meleget.
Tekintetem napbarnított mellkasára és szembetűnő,
izmos hasára vándorolt, mire a vágy lassan ébredezni
kezdett bennem. Alsónadrágja kikandikált a melegítő-
jéből. Nagy lábfeje csupasz volt, és ekkor merült fel

68
bennem először, hogy még az is milyen átkozottul szexi.
Nagy nehezen elfordítottam róla a tekintetem, és a
plafonra meredtem.
Elec halkan megszólalt.
 Én tényleg nem akartam idejönni, Greta.
Most először mondta ki a nevemet.
Olyan jól hangzott a szájából. Felé fordultam, miköz-
ben ő nem nézve rám, tovább beszélt.
 Ilyen közel voltam hozzá, hogy ne szálljak fel a gépre
és meglógjak valahová.
 Miért gondoltad meg magad?
 Nem tehettem meg anyuval. Nem akartam, hogy
aggódjon miattam, amíg nincs otthon.
 Most már értem, miért nem akartál idejönni. Először
nem értettem, de miután hallottam, hogyan beszél veled
Randy, meg tudom érteni, miért táplálsz iránta annyi
haragot. Amit azonban nem értek, hogy miért estél úgy
neki Rentley-nek tegnap.
 Miből gondolod, hogy az én hibám volt?
 Onnan, hogy nem vagy hajlandó megmagyarázni, és
te rugdostad őt, amikor már a padlón volt.
Erre röviden, keserűen felnevetett.
 És úgy is nézek ki, mint egy rosszfiú, ugye? Így abban
az étteremben mindenki azt feltételezte, hogy minden
különösebb ok nélkül csak úgy nekiestem, hogy a szóra-
kozás kedvéért összeverjem azt a szépfiút. Lehet, hogy
vétkes vagyok... ivászatért és füvezésért. De soha életem-
ben nem támadtam rá senkire vagy húztam be valakinek
egészen tegnapig.
Azta!
 Miért nem mondod el, mi történt?

69
  Azért, mert annak ellenére, amit gondolsz, és hogy
szeretlek bosszantani... valójában nem akarom, hogy meg-
bántsanak.
 Nem értem.
Végül felém fordult, és most először rám nézett.
 Azon az első napon, amikor rám nyitottál a fürdő-
szobában, csak sokkolni akartalak valamivel. Azt mond-
tad, még sosem láttál meztelen férfit. Azt hittem, csak
viccelsz. Most már inkább bűntudatom van, amiért úgy
neked estem.
Én is máshogy helyezkedtem az ágyon, miközben kicsit
ideges lettem attól, amerre ez a beszélgetés tart.
 Oké... de mi köze ennek ahhoz, amiről beszéltünk?
 Az a barom nem tudta, hogy a mostohatestvéred
vagyok, úgyhogy amikor felálltatok az asztaltól, elkezdett
azzal hencegni, hogy hogyan visz majd el abba a buliba a
jövő héten, ahol leitat és megdug. A volt barátod fogadott
vele, hogy úgysem tud ágyba vinni, mert még szűz vagy.
Ha végül engednél Bentley-nek, a volt barátod ötszáz
dollárt fizetne neki.
A szám elé kaptam a kezem.
 Jó ég!
Elec együttérzően, lassan bólintott.
 Szóval igen... szarrá vertem.
 És hagytad, hogy mindenki azt higgye, te vagy a
hibás. Azt a sok szart is elviselted miatta Randytől! Miköz-
ben csak engem védtél?
 Nem tudtam, hogy közöljem veled, mit terveznek.
De a mai figyelmeztetésem, hogy maradj távol tőle,
nyilvánvalóan semmi hatással nem volt rád, így el kellett
mondanom.

70
  Köszönöm!
 Szeretlek szívatni. Jó ötletnek tűnt, hogy vissza-
vágjak vele apámnak... azzal, hogy Sarah lányát kínzom.
De végül a bosszantásod jó kis játékká vált. Ma, amikor
elsírtad magad, tudtam, hogy túl messzire mentem, és
hogy neked ez már nem játék. Bármilyen nehéz is elhinni,
sosem akartalak bántani, és az is rohadtul biztos, hogy
nem nézném végig, ahogy mások bántanak.
Megint felnézett a plafonra, és ajkát gondolkodva
elhúzta, ahogy az elmondottakon töprengett.
Felemeltem a mutatóujjam, és finoman végighúztam a
verekedésben megsérült ajkán. Elec lehunyta a szemét, és
a szívem hevesen vert, ahogy a légzése minden egyes
érintésemre szaggatottabbá vált.
 Sajnálom, hogy megsérültél.
 Megérte - mondta habozás nélkül.
Abbahagytam a simogatását, ő pedig rám nézett.
Szokásos, gúnyos pillantásának a helyét őszinte arc-
kifejezés vette át.
Mivel most rám figyelt, éltem a lehetőséggel, és témát
váltottam.
 Író szeretnél lenni?
Elec megint a plafonra fordította a tekintetét.
 Már író vagyok. Kiskorom óta írok.
 Miről szól a Lucky és a Kölyök? Miért szégyellted
megmutatni?
Elec zavartan fészkelődni kezdett.
 Csak még nem álltam rá készen, hogy beszéljek róla.
- Elmosolyodott, és habozva hozzátette: - Lucky valójában
a kutyám volt.
Nem tudtam elfojtani a mosolyt.

71
  És írtál róla egy történetet?
 Valami olyasmi. Olyan, mint a közös életünk szuper-
hősös változata. Lucky nemcsak a legjobb barátom volt,
de csak ő volt képes megnyugtatni, amikor kicsi voltam.
Elég súlyos figyelemhiányos hiperaktivitás-zavartól szen-
vedtem akkoriban, és egy ideig gyógyszereket kellett
szednem. Amikor anyu hazahozta Luckyt, a viselkedésem
meredeken javulni kezdett. Tehát, míg a történet
nagyjából Lucky és az én történetem, valójában egy fiúról
szól, aki arra használja a szuperképességét, hogy bűnü-
gyeket oldjon meg, de csak akkor tudja kivenni a
hangokat a fejében, ha a kutyája is vele van. Azonban egy
nap elrabolják, hogy zsarolhassák vele a fiút, és a történet
többi része arról szól, hogyan szabadítja ki Luckyt.
Írországban játszódik.
 Azta! Miért pont Írországban?
 Furcsamód mindig is az ír dolgok megszállottja
voltam. Itt a nyilvánvaló példa - mutatott a két lóherére a
hasán. - Gondolom, így próbálok valamiféle kapcsolatot
találni ezzel a felemmel - Randy felével -, mivel valódi
kapcsolatom nincs vele. Elég elcseszetten hangzik, de csak
ezt a magyarázatot találtam rá.
 Mi lett Luckyval?
 Meghalt nem sokkal azután, hogy Randy otthagyta
anyut. Szóval elég sok minden történt akkoriban.
A karjára tettem a kezem.
 Sajnálom, Elec.
 Semmi baj.
Ahogy lenéztem a kezemre, ami tetovált karján pihent,
hosszan és komolyan elgondolkodtam a következő
kérdésemen.

72
  Miért bánik így veled?
Elec rám nézett.
 Köszönöm, hogy tegnap este szembeszálltál vele.
Annyira azért nem voltam részeg. Hallottam mindent,
amit mondtál, és sosem fogom elfelejteni. - Lehunyta a
szemét. - De nem akarok róla beszélni, Greta. Hosszú
történet, és túl bonyolult ahhoz, hogy hajnali fél három-
kor fogjunk bele.
Nem akartam tovább kockáztatni a szerencsémet. Már
így is többet árult el, mint amennyit ki akartam húzni
belőle.
 Oké. Nem kell beszélnünk róla. - Egy hosszú másod-
percnyi csend után megkérdeztem: - Elolvashatom a
könyvedet?
Elec nevetett, és megrázta a fejét.
 Azta! Te aztán tudsz ma kérdezni!
 Gondolom, csak örülök neki, Hogy végre megismer-
hetem a mostohabátyámat.
Megértően bólintott.
 Nem tudom, hogy akarom-e, hogy elolvasd a
könyvet. Még senki nem olvasta el. Egyfolytában azt
mondogatom magamnak, hogy előbb-utóbb majd rájövök,
hogy adassam ki, de eddig még nem jöttem rá. Nem
tökéletes, de ez az a történet, amivel a legjobban meg
vagyok elégedve. Biztos vagyok benne, hogy még sok hiba
van benne, amiket eddig nem vettem észre.
 Nagyon szívesen elolvasnám. És ha találok benne
hibát, megmondom. Értek az irodalomhoz.
Elec elmosolyodott és a szemét forgatta.
 Még meggondolom.
 Oké. Megértem.

73
 Amikor ismét felém fordult, szürke szeme megcsillant
a lámpafényben. Kényelembe helyezte magát, és fejét a
párnára hajtotta.
 Mesélj apukádról!
Olyan őszinte érdeklődéssel nézett rám, hogy tudtam,
tényleg hallani akar apuról.
Sóhajtottam és belefogtam.
 Keithnek hívták. Jó ember volt, ami azt illeti,
tűzoltóként dolgozott. Anyu tizenhét éves volt, amikor
találkoztak, de apu már idősebb - már a húszas éveiben
járt -, úgyhogy tiltott kapcsolat volt. De apu volt anyu
egyetlen, igaz szerelme. Egyszerű, de jó életünk volt. Én
voltam apu kis hercegnője. Egyik nap épp csak a köhö-
gésére kezdett panaszkodni, és egy hónap múlva már
tüdőrákkal diagnosztizálták. A betegség hat hónappal
később elragadta tőlünk.
Elec meleg tenyerét a kezemre tette, amivel még
mindig a karjába kapaszkodtam. Azután az ujjaim közé
fűzte az övéit. Mintha áram futott volna végig rajtam.
Sosem gondoltam volna, Hogy csupán az, hogy valaki
fogja a kezem, teljesebb emberré tehet, mint bármi más.
 Sajnálom, hogy keresztül kellett menned ezen -
mondta.
 Én is. Hátrahagyott nekem néhány levelet, egyet
minden évre, egészen harmincéves koromig. Így a szüli-
napjaimon elolvasom őket.
 Biztosan büszke lenne rád. Jó ember vagy.
Nem igazán tudtam, mit tettem, amivel kiérdemeltem
ezt a másik Elecet, aki a kemény külső mögött rejlett, de
imádtam. Közben attól féltem, bármelyik pillanatban
ismét eltűnhet.

74
  Köszi! - Azon kaptam magam, hogy a szemébe
bámulok, így gyorsan elfordultam. Elvette a kezét az
enyémről, és éreztem, ahogy az államra teszi és vissza-
fordítja a fejemet, hogy ismét a szemébe nézzek.
 Ne csináld ezt!
 Micsodát?
 Elfordultál tőlem. Ez az én hibám. Azt éreztettem
veled, hogy nem akarom, hogy rám nézz - az az önbe-
csüléses szar, amivel megetettelek. Mindazok közül,
amiket neked mondtam, ez volt a legnagyobb hazugság, és
ezt bántam meg a legjobban. Kezdtem megnyílni, és ez
megrémített. Sosem volt bajom azzal, ahogyan rám nézel.
Sokkal inkább azzal, amit érzek, amikor rám nézel: olyan
dolgokat érzek, amiket nem lenne szabad, amiket nem
hagyhatok eluralkodni magamon. Ugyanakkor... még soha
semmi nem volt olyan rossz érzés, mint amikor már nem
néztél rám, Greta.
Érez irántam valamit?
 Szerinted mit gondolok, amikor rád nézek? -
kérdeztem.
 Szerintem kedvelsz engem, annak ellenére, hogy úgy
gondolod, nem lenne szabad. - Néma elismerésként
mosolyogtam, miközben folytatta: - Egyfolytában próbálsz
megfejteni.
 Nem könnyíted meg a dolgom, Elec.
 Néha úgy nézel rám, mintha azt akarnád, hogy
megint megcsókoljalak, de mintha nem lennél benne
biztos, mit tennél, ha meg tenném. Az a csók... amiatt
húztam el olyan gyorsan a csíkot az étteremből. Poénnak
indult, de az már biztos, hogy nekem nagyon is való-
ságosnak tűnt.

75
 A szívem nagyot dobbant a tudatra, hogy aznap
ugyanazt érezte, mint én.
 Vonzódsz hozzám? - Azonnal hülyén éreztem
magam, hogy így kiböktem. - Mármint... egyáltalán nem
hasonlítok azokra a lányokra, akikkel randizni szoktál.
Nincs nagy mellem és nem festetem a hajam. Épp az
ellentéte vagyok azoknak, akiket hazahozol.
Elec felnevetett.
 Az már egyszer biztos. - Majd közelebb hajolt. -
Miből gondolod, hogy jobban tetszenek csak azért, mert
hazahozom őket? Azok a lányok, ők... könnyen jönnek...
most nem jut rá eszembe jobb kifejezés, de valójában
semmit nem akarnak tőlem. Nem próbálnak megismerni.
Csak dugni akarnak. - Tréfásan rángatni kezdte a szemöl-
dökét. - Mert abban nagyon jó vagyok.
Idegesen felnevettem.
 Gondoltam.
A feszültség minden egyes másodperccel egyre érez-
hetőbbé vált a levegőben. Még soha semmi nem indított
be annyira, mint az a szexuális magabiztosság, amit akkor
mutatott.
Az érdeklődés vagy a kíváncsiság nem elég erős szavak
ahhoz, hogy leírják, amit akkor éreztem.
Tekintete végigsiklott a testemen, a fejem búbjától
egészen a lábujjamig.
 De a kérdésedre válaszolva, valójában bármikor
választanám inkább a te testedet az övék helyett.
Ahogy ezt mondta, forróság söpört végig rajtam, és
ujjaimat a párnámba fúrtam.
 Miért? - A kérdés sokkal inkább sóhajként, mint
rendes szóként hagyta el a számat.

76
 Elec lehalkította a hangját.
 Kíváncsi vagy a részletekre, mi? - húzta a száját
mosolyra. Közelebb húzódott hozzám, mintha valami
nagy titkot készülne elárulni. - Oké... karcsú vagy, izmos,
ruganyos testű, és a melled... épp megfelelő méretű és
természetes. - Lenézett a mellkasomra. - Látom, hogy
gyönyörű mellbimbóid vannak, mert épp engem
üdvözölnek. Ez sem első alkalommal fordul elő.
A fejem alá csúsztattam a kezem, és kényelmesen
elhelyezkedtem a párnán, mintha egy erotikus esti mesét
hallgatnék. Elec suttogva folytatta:
 Szívesen megkóstolnám őket, Greta.
Ahogy elképzeltem, hogy rám hajol, szivárgó nedves-
séget és lüktetést éreztem. Sürgetve, hogy folytassa, azt
sóhajtottam:
 És még?
 A feneked is elképesztő. Aznap este, amikor moziba
mentünk, az a kis, piros szoknya volt rajtad. Valahányszor
az a pöcs rátette a kezét a fenekedre, amikor sétáltunk, az
őrületbe kergetett. Én akartam lenni az, aki hozzád ér.
Nem tudtam megállni. Még közelebb húzódtam hozzá,
és megérintettem borostás állát.
 Tényleg?
 És nagyon csinos is vagy.
Miközben égtem a vágytól, hogy ajkam az ajkához
érhessen, ujjhegyemet végigfuttattam a piercingjén.
 Azt hittem, „kellemesen jellegtelen” vagyok.
Lassan megcsóválta a fejét, és az arcomat simogatta.
Odahajolt hozzám, és lágyan az ajkamnak súgta:
 Nem... csak kellemes.
Emésztett a vágy, hogy végre összeérjen a szánk.

77
  Csókolj meg! - sóhajtottam.
Elec tovább beszélt az ajkam fölött, miközben nehezen
vette a levegőt.
 Nem arról van szó, hogy nem akarlak megcsókolni.
Őrülten akarom. De...
Nem vártam meg, hogy befejezze. Én magam vettem el,
ami kellett, amire szükségem volt.
Elec felnyögött az érintésre, ahogy az ajkam az övére
tapadt. Két keze közé vette az arcomat. A legutóbbi
csókunkat megzavaró csípős szósz nélkül, most végre
megízlelhettem őt, és azonnal tudtam, hogy számomra
innen már nincs visszaút. Nem tudom, hogy vajon a hor-
monjaim voltak-e, vagy az elmúlt pár hét egy nagy
előjátékként hatott rám, de képtelen voltam irányítani a
testemet. A torka mélyéről feltörő hangoktól, amik az én
sóhajaimba vesztek, csak még jobban kívántam.
Egy ponton nyelvemet finoman végighúztam az ajkán
lévő sebhelyen, mire lehunyta a szemét. Majd átvette az
irányítást, és még hevesebben, még követelőzőbben
csókolt. Testemet az övéhez préseltem, és éreztem, ahogy
egyre keményebb és keményebb lesz. Abban a pillanatban
semmilyen következmény nem érdekelt. Csak azt tudtam,
hogy sosem akarom, hogy ez véget érjen, és még magamat
is megleptem a szavakkal, amik ezután kicsúsztak a
számon.
 Szeretném, ha megmutatnád, hogyan kell... Elec.
Hirtelen döbbenten elhúzódott tőlem.
 Hogy mit mondtál?
Ez volt addigi életem legmegalázóbb pillanata.
Szeme tágra nyílt, mintha egy álomból ébredt volna.
 Basszus. Nem... nem. Valamit meg kell értened,

78
Greta. Ez sosem fog bekövetkezni.
Oké, ez volt addigi életem legmegalázóbb pillanata.
 Miért nem? Mindazok után, amiket az előbb
mondtál...
Istenem, olyan hülyének érzem magam!
Megint a fejtámlának támasztotta a fejét, arckifejezése
szinte elkínzott volt.
 Fontos volt nekem, hogy tudd, mennyire akarlak, és
milyen gyönyörűnek talállak - kívül és belül egyaránt -,
mert úgy éreztem, aláástam az önbecsülésedet, pedig nem
állt szándékomban. Mindent komolyan gondoltam, amit
az előbb mondtam, de a csóknak már nem lett volna
szabad megtörténnie. Nem is lenne szabad itt lennem,
ebben a rohadt ágyban, de olyan jó érzés volt itt feküdni
veled egy kicsit.
 Miben vagyok más, mint azok a lányok, akiknek
odaadod magad?
Elec mindkét kezével a hajába túrt, összeborzolva azt,
majd elsötétült tekintettel pillantott rám.
 Valójában nagyon is nagy a különbség. Te vagy az
egyetlen lány az egész világon, aki tabu, és itt rohadjak
meg, ha ettől nem akarlak csak még jobban.

79
 8. fejezet

AJDNEM EGY HÓNAP TELT EL az óta a jelenet óta a

szobámban. Elec nem sokkal később felkelt az
ágyamról, miután megismételte, hogy szigorúan tiltott
terület vagyok, és hogy soha semmi nem lehet köztünk.
Nem értettem, miért tiltakozik ennyire, tekintve, hogy
igazából nem voltunk rokonok. Úgy éreztem, kell még
lennie mögötte valaminek.
A szobámban történtekben az volt a legrosszabb, hogy
Elec utána elkezdett távolodni tőlem. Nem írt több
goromba SMS-t és nem hívott többet játszani. Ha egy
időben voltunk otthon, ő az ő szobájában maradt, én
pedig az enyémben. Több időt töltött a bringaboltban is
és házon kívül.
Sosem hittem volna, hogy hiányozni fognak a sérte-
getései és a durva beszéde, de bármit megadtam volna
érte, hogy a dolgok visszaálljanak a csók előtti megszokott
mederbe - és az azelőtti mederbe, hogy azt mondtam
neki, le akarok feküdni vele.
Uhh.
Szörnyen zavarba jöttem, valahányszor eszembe jutott.

80
De akkor, ott teljesen megrészegültem tőle, és mindennél
jobban érezni akartam, milyen. Készen álltam rá.
Eleckel az óta az éjszaka óta mindketten betöltöttük a
tizennyolcat. A születésnapunk csak öt napra volt
egymástól. Így határozottan elég idősnek éreztem magam
ahhoz, hogy ezt a lépést megtegyem. Nem mintha az
esküvőre tartogattam volna magam vagy ilyesmi.
Egyszerűen csak azért voltam még szűz, mert addig még
senkivel sem akartam... egészen Elecig. Ő azonban az
elmúlt pár hétben kristálytisztává tette, hogy ez soha nem
fog megtörténni közöttünk.
De hiányzott.
Aztán egy nap, vacsora után minden megváltozott, és
egy kis darabkát visszakaptam belőle. Elec általában nem
evett otthon, de ezen a szerda estén valamiért úgy dön-
tött, hogy csatlakozik hozzánk. Az óta az este óta, hogy
láttam, hogy bánik vele Randy, igyekeztem elkerülni a
mostohaapámat, kivéve, amikor leültem vele vacsorázni.
Anyuval sem volt felhőtlen a viszonyunk, mert továbbra is
kitartott amellett, hogy ő nem keveredik bele Randy és
Elec ügyébe.
Elec nem nézett a szemembe az asztalnál. Leszegte a
fejét, és a tésztát tekergette a villájával.
Kibámultam az ablakon, és a szomszéd kiteregetett,
mosott ruháira meredtem, amik a szellőben lengedeztek.
Ekkor magamon éreztem Elec pillantását. Mintha arra
várt volna, hogy elforduljak és rám nézhessen, amikor úgy
gondolta, nem veszem észre. És valóban, amikor felé
fordultam, ismét lefelé fordította a tekintetét, és tovább
bábrált a vermicellijével.
Randy megint hozta a formáját aznap este, miközben

81
arra panaszkodott, hogy a tésztából és paradicsomos
szószból álló egyszerű vacsora egyáltalán nem enyhíti az
éhségét. Majd hirtelen felállt, és odalépett a nasis
szekrényhez.
 Greta, mi a fenének tömködted bele ezeket a
bugyikat a Pringlesös dobozba? - üvöltötte.
Tárva maradt a szám, és Elecre néztem. Néhány
másodpercig csak bámultunk egymásra, mielőtt Elec
felhorkantott, és én sem tudtam már uralkodni magamon.
Egyszerre törtünk ki nevetésben. Egyikünk sem tudta
abbahagyni.
Imádtam a szívből jövő nevetését.
Randy zavarodott arckifejezésétől csak még jobban
kellett röhögnöm.
Amikor vihogásunk elhalt, Elec továbbra is rám
mosolygott, és halkan megjegyezte, hogy csak én hall-
hassam:
 Én mondtam, hogy nincsenek a szobámban.
Randy lecsapta elém a dobozt az asztalra. Kinyitottam
és bele néztem.
 Ez nem az összes.
Elec rám kacsintott.
 Egypárat megtartottam magamnak - felelte csábos
hangon.
A szememet forgattam, és hozzávágtam az egyik
bugyit. Ő azonnal a fejére húzta, mint egy sapkát.
Csakis a mostohabátyám nézhetett ki elképesztően
dögösen fején egy alsóneművel. Még mindig azzal a
huncut vigyorával nézett rám, ami annyira hiányzott. Jó
érzés volt visszanyerni a figyelmét, még ha csak egy rövid
időre is.

82
 Aznap este épp pizsamába bújtam, amikor jelzett a
telefonom.

Át tudnál jönni egy percre?

A szívem hevesen vert, miközben végigmentem a

folyosón. Amikor ajtót nyitott, hihetetlenül vonzón
festett.
A leheletének mentolos fogkrém illata volt.
 Szia! - köszönt, rám villantva gyönyörű, fehér fogait,
amik tökéletes ellentétben álltak napbarnított bőrével és
sötét hajával.
 Szia! - léptem be a szobába, és vettem egy mély leve-
gőt. Már alig lehetett érezni a szegfűszeges cigi szagát.
Elec fekete, kapucnis pulcsit viselt, aminek feltűrte az
ujját. Cipzárját nem húzta össze csupasz mellkasán, haja
pedig még nedves volt a zuhanytól. Az ajkára néztem ott,
ahol a sebhelye már régen begyógyult. Piercingjének
fémje megcsillant a fényben, és még soha semmire nem
vágytam annyira, mint hogy megnyalhassam, hogy a
száját és nyelvét az enyémen érezzem.
Hogy megcsókoljon.
Megnyaljon.
Megharapjon.
Válts témát!
 Miért van itt ilyen friss, tiszta illat?
Elec ledőlt az ágyra, és kezét a feje mögött pihentette.
Nem tudtam nem azt a V vonalat bámulni a hasa alatt, és
azt kívántam, bár ráfekhetnék a csupasz bőrére.
 Ezzel most azt akarod mondani, hogy a szobám
általában úgy bűzlik, mint egy szemétdomb?

83
  Abbahagytad a dohányzást?
 Próbálkozom.
 Tényleg?
 Ja... az a fura csaj, aki nem hord bugyit, egyszer azt
mondta, hogy árt nekem. Úgyhogy... elgondolkodtam
rajta, és végül hallgattam rá.
 Nagyon büszke vagyok rád.
Hirtelen felült és rám nézett.
 Hát, meg kell hagyni, igazad volt. Az a szemét egy
nap megölt volna. Az életem több szempontból is szívás,
de vannak benne olyan dolgok is, amikért érdemes élni.
Mintha valami megváltozott volna a levegőben, amikor
ezt mondta, és kínos csend telepedett közénk.
Megköszörültem a torkomat.
 Miért akartad, hogy átjöjjek?
Elec odalépett a szekrényéhez, hogy elővegyen belőle
valamit. Aztán rájöttem, hogy a könyve az. Átnyújtotta a
dossziét.
 Ezt oda akartam adni. Szeretném, ha elolvasnád.
 Komolyan?
 Nem hagyom bárkinek, hogy elolvassa az írásaimat,
Greta. Ez számomra nagy lépés. Bármit csinálsz is vele, ne
mutasd meg Randynek. Nem akarom, hogy a kezébe
kerüljön.
 Oké. Megígérem. Köszönöm, hogy rám bízod.
 És légy őszinte. Elviselem.
 Az leszek. Alaposan átolvasom.

Aznap este egyenesen a szobámba mentem és olvasni

84
kezdtem. A percekből órák lettek. Azt ígértem, elég időt
szánok rá, de az volt az igazság, hogy nem tudtam letenni,
és végül egész éjjel fent maradtam, hogy a végére érjek.
Bár a történetet egyes szám harmadik személyben írta,
és a Liam nevű fiú elvileg csak részben hasonlított rá,
mégis olyan érzés volt, mintha Liamen keresztül belelát-
hattam volna Elec fejébe és lelkébe.
Túl sok volt köztük a hasonlóság, amikről tudtam, hogy
Elec a saját életéből merítette, főleg Liam apjának karak-
terét, aki folyton sértegette a fiát. A történet eleje, amikor
Lucky még nem szerepelt, elég szomorú volt. Ugyanakkor,
bár az egyik pillanatban megkönnyeztem, a következőben
szó szerint megnevettetett. Valójában sok vicces rész volt
benne a fő szálon kívül.
Az egyik jelenetben Liam beleszeretett egy lányba az
utca túloldaláról, így megkérte Luckyt, hogy menjen oda a
házához. Azt remélte, hogy a lány majd azt hiszi, Lucky
elveszett, és a kutya majd odavezeti őt Liamhez. Ehelyett
Lucky, aki egy nagytermetű kutya volt, végül előbbre
valónak tartotta saját vágyait, és ott, mindenki szeme
láttára rávetette magát a lány törpespiccére. Liam az
ablakból nézte, hogy a lány beviszi a kutyáját a házba,
majd bevágja az ajtót. Lucky ezután fogta magát, és egy
kisebb csomagot hagyott a gyepen, majd dolgavégezet-
lenül hazaszaladt Liamhez.
De a fő szál Liam szuperhallásáról szólt, amivel meg-
érezte a gonoszok közelségét. A hangok nem mindig
voltak tiszták, gyakran összemosódtak, kivéve, ha Lucky is
mellette volt. Egyik alkalommal Liam segített a
rendőrségnek egy helyi lány meggyilkolásának ügyében.
Kiderült, hogy az egyik korrupt zsaru áll a bűntény

85
hátterében, aki végül elrabolta Luckyt, hogy Liam ne
tudjon segíteni az eset megoldásában. Lucky végül
kiszabadult, és amikor a fiú és a kutyája ismét egymásra
találtak, olyan megható volt, hogy hangosan zokogtam.
Minden olyan valósághűnek tűnt, az ír táj eleven
ábrázolásmódjától Liam érzelmeinek leírásáig! Volt még
egy jópofa extra fejezet is a könyv végén a kutya szem-
szögéből. Csak néhány nyelvtani hibát találtam benne,
amiket gyorsan le is jegyeztem Elecnek egy jegyzetfüzet-
be.
A történet végére teljesen beleszerettem a szereplőkbe,
ami Elec írói tehetségét támasztotta alá. Ugyanakkor
őhozzá is közelebb éreztem magam, és nagyon jólesett,
hogy bepillantást engedett kreatív elméjébe. Meg kellett
találnom a megfelelő szavakat, hogy rendesen megfogal-
mazhassam neki, milyen nagyszerű ez az egész... hogy ö
milyen nagyszerű.
Úgyhogy másnap úgy döntöttem, hogy suli után leülök
egy fa alá az árnyékba, és minden gondolatomat leírom
egy levélben, amit aztán a kézirattal együtt odaadok neki.
Kiöntöttem benne a szívemet, és megmagyaráztam, hogy
szerintem miért igazi, született író, és hogy nem számít,
hogy az apja nem támogatja, mert én viszont hihetetlenül
büszke vagyok rá.
*

Úgy terveztem, hogy aznap délután beadom hozzá a

levelet. Amikor azonban felértem a lépcső tetejére, a
gyomrom összeugrott, mert a csukott ajtaja mögül egy
lány hangját hallottam kiszűrődni.
Ahogy nevetgél.
És ahogy ajkak cuppannak egymásnak.

86
 Elec már rég nem hozott haza senkit, már a szobámban
elcsattant csók éjjele előtt sem. Azt hittem, tiszteletben
tartja az érzéseimet, vagy megváltozott.
Tévedtem.
Az, hogy egy másik lánnyal van, régebben idegesített és
féltékennyé tett, de ez most más volt. Egyszerűen ször-
nyen elszomorított. A házban sem tudtam megmaradni
miatta, így otthagytam a könyvet és a levelet az ajtaja
előtt, majd leszaladtam a lépcsőn, miközben azon
aggódtam, hogy talán nem csak az írásába szerettem bele.

87
 9. fejezet

z AZONBAN MÉG ROSSZABBUL ESETT, hogy napokig nem

is reagált a levelemre.
Victoria sem adott más választási lehetőséget, mint
hogy elmondjam neki az igazat az Elec iránti érzéseimről.
Egyfolytában csak arról tudott beszélni, hogy nem érti,
Elec miért nem hívta el sehová az étkezdei csókjuk óta.
Már nem tudtam tovább hallgatni, és mindent elmeséltem
neki, ami köztünk történt. Barátnőm megdöbbent, de
legalább egyszer s mindenkorra leszállt a témáról.
Elec a következő héten is került. Többet dolgozott a
bringaboltban, egyébként pedig a szobájában maradt és
magára zárta az ajtót. Nyilván tudta, hogy aznap hallot-
tam a lányt a szobájában, mivel a könyvet odakint hagy-
tam a földön. De egyáltalán nem törte magát, hogy
bocsánatot kérjen, vagy figyelembe vegye, hogy ez hogy
érint.
Így, amikor Corey Jameson azon a héten elhívott
randira, igent mondtam neki. Valószínűleg Corey volt az
egyik legédesebb srác a suliban. Fizikailag persze nem
vonzódtam hozzá, de szükségem volt arra, hogy elterelje a

88
figyelmemet, és azt legalább tudtam, hogy jól fogjuk
érezni magunkat. Egyike volt azon kevés fiúknak, akiket a
barátaimnak tekintettem, bár ő ennél érezhetően több
akart lenni.
Eljött a péntek este. Hullámokba csavartam a hajamat
és felvettem egy királykék ruhát, de a lelkesedésem
ugyanakkora volt, mint ha csak Victoriához mentem
volna át filmezni.
Amikor Corey megérkezett, anyu nyitott neki ajtót, és
felkiáltott az emeletre:
 Greta, itt a partnered!
Elec szobájából halk zene szólt, az ajtaja pedig csukva
volt. Egy részem azt kívánta, bár látná, ahogy elmegyek
Corey-val, egy másik részem azonban nem akart foglal-
kozni vele.
Corey a lépcső aljánál várt, kezében egy csokor virág-
gal, amitől különös módon megsajnáltam. Sosem tudnám
elképzelni, ahogy Elec egy csokor gerberával szed fel egy
lányt. Nézzünk szembe a ténnyel: erre nem is volt
szüksége.
 Szia, Corey!
 Szia, Greta! Fantasztikusan nézel ki.
 Köszi!
 Nem bánod, ha gyorsan kiugrom a mosdóba, mielőtt
elindulunk?
Haboztam, hogy fel merjem-e küldeni, hátha Elec kijön
a szobájából.
 Persze. Odafent van. Csak fordulj balra, és ott lesz a
folyosó végén.
Egy széken vártam a pultnál.
 Nagyon kedves fiúnak tűnik - jegyezte meg anyu.

89
  Az is - feleltem, miközben vízbe tettem a virágokat.
Épp ez volt a baj. Nekem már az jött be, ha a kedves fiúk
kicsit bunkók is voltak.
Öt perc várakozás után Corey furcsa kifejezéssel az
arcán tért vissza.
 Készen vagy? - kérdeztem.
 Persze - válaszolta, de közben kerülte a tekinte-
temet. Elindult előttem, és kikísért a ház előtt leparkolt
Focusához.
Továbbra is furcsán viselkedett - miután beszálltunk az
autóba, és mielőtt beindította volna a motort, felém
fordult.
 Odafent összefutottam a mostohabátyáddal.
Lenyeltem a torkomban képződött gombócot.
 Ó?
 Azt mondta, ezt adjam oda neked, mert otthagytad a
szobájában - nyújtott át egy rózsaszín csipkebugyit, az
utolsó előtti alsónenemümet, amit Elec még rejtegetett.
Elvettem tőle, és hitetlenkedve bámultam ki az utcára.
Nem tudtam eldönteni, hogy mérges vagyok, vagy inkább
szórakoztat a dolog.
Amikor összeszedtem magam, Corey felé fordultam.
 Csak így próbál felhúzni téged... és engem. Ő már
csak ilyen. Tudom, hogy ostobán hangzik, de viccből
elvette az összes alsóneműmet, és még nem adta vissza
mindet. Semmi másról nincs szó.
Corey felsóhajtott, de továbbra is kissé kényelmetlenül
érezte magát.
 Oké. Csak nagyon fura volt.
 Tudom. Hidd el. Sajnálom.
Corey egyenesen az utat figyelte, így elővettem a

90
telefonomat, és diszkréten küldtem Elecnek egy SMS-t.

Greta: Ezt meg miért csináltad???

Elec: Nehogy kiugorj nekem emiatt a bugyidból!
Vicces volt, és ezt te is tudod.
Greta: Neki nem volt az.
Elec: Még csak nem is kedveled.
Greta: Ezt meg miből gondolod?
Elec: Abból, hogy te engem kedvelsz.
Greta: Nagyon el vagy telve magadtól.
Elec: Nem is olyan rég te is el lettél volna telve
velem, rémlik?

Ettől leesett az állam.

Greta: Miért csinálod ezt mindig?

Elec: Mit?
Greta: Hogy visszatérsz a seggfej énedhez.
Elec: Vagy inkább valaki formás seggéhez, mi?
Greta: Hogy te mekkora tuskó vagy!
Elec: Tényleg nagy a tuskóm...
Megmutatnám, ha tudnám.
Greta: Miért csinálod ezt?
Elec: Azért, mert rohadtul nem tudom abbahagyni.

Nem akartam visszaírni neki. De aztán megint üzent.

Elec: Gyere haza!

Greta: Hogy mi?!
Elec: Gyere haza! Lógj velem!
Greta: Nem!

Eltettem a telefonomat, és Corey-ra pillantottam, aki

91
továbbra is csendesen meredt előre.
Elecnek teljesen elment az esze. Kinek képzeli magát,
hogy így le akar beszélni a randizásról, miközben ö
összevissza csajozik?
Elec befurakodása a gondolataimba elrontotta az este
hátralevő részét is, és bár jól el tudtunk beszélgetni a
mexikói étteremben, tudtam, hogy Corey abszolút elve-
szítette az érdeklődését attól, amit Elec tett. Az egészben
az volt a legbetegebb dolog, hogy emiatt még csak nem is
voltam olyan dühös. Ha őszinte akartam lenni
magammal, titkon még örültem is, hogy Elec törődött
velem annyira, hogy szabotálni akarja a randimat.
Próbáltam csak Corey-ra figyelni, ami csak részben
sikerült. Miközben a karamellás flan desszertemet ettem,
végig csak Elecre tudtam gondolni. Nemcsak hogy
szörnyen felidegesített ma, de a figyelmemet is teljesen
elterelte.
Amikor fizetni készültünk, a telefonom ismét
megszólalt.

Elec: Haza kell jönnöd.

Greta: Nem.
Elec: Most nem bosszantani akartak. Történt valami.

A gyomrom azonnal görcsbe rándult.

Greta: Minden rendben?

Elec: Senki nem sérült meg vagy ilyesmi.
Beszélnünk kell.
Greta: Oké.
Elec: Hol vagy most? Gyorsabb, ha érted megyek?
Greta: Nem, Corey majd hazavisz.

92
 Elec: Oké. Siess!
A szívem csak úgy kalapált.
Mi ez az egész ?
Corey-nak gyomorfájásra hivatkoztam, és megkér-
deztem, nem bánná-e, ha egyenesen hazavinne. Nem volt
odáig az ötlettől, de Elec húzása után amúgy is lőttek az
egész estének.
Nem érhettem haza elég gyorsan.
Corey még azt sem várta meg, hogy belépjek a házba,
máris elhajtott. Egyenesen felsiettem a lépcsőn, bekopog-
tam Elechez, majd benyitottam.
Az ágyon ült, és zaklatott arckifejezéssel várt rám.
Valójában még sosem láttam ennyire feldúltnak. Felállt, és
teljesen meglepve azonnal átölelt.
 Köszönöm, hogy hazajöttél.
Miközben magához szorított, mellkasán keresztül
éreztem szívének kalapálását. A testem csak úgy sóvárgott
utána, hogy még közelebb húzzon magához.
 Mi a baj, Elec?
Elengedett, és kézen fogva az ágyhoz vezetett, ahol
mindketten leültünk.
 Vissza kell mennem Kaliforniába.
Mintha minden étel, amit ma elfogyasztottam, egy-
szerre kívánkozott volna vissza.
 Hogy mondod? - támaszkodtam a térdére, mert úgy
éreztem, mindjárt elfog a szédülés. - Miért?
 Anyu visszajött.
 Nem értem. Úgy volt, hogy nyárig Angliában marad.
Elec lesütötte a szemét, és egy ideig habozott, mielőtt
szomorú szemmel rám nézett.
 Amit most elmondok, az nem hagyhatja el ezt a

93
szobát. Nem mondhatod el anyukádnak, és főleg nem
Randynek. ígérd meg!
 Megígérem.
 Anyu nem Angliában volt. Nem sokkal azelőtt, hogy
idejöttem, bejelentkezett egy arizonai kórházba súlyos
depresszió és drogfüggőség miatt. Ez elvileg egy hat
hónapos program lett volna, ami után a suli végéig egy
barátjánál készült lakni.
 Miért nem mondta el az igazat Randynek?
 Anyu nagyon tehetséges festő. Ezt már tudtad.
Mindegy, a lényeg, Hogy tényleg felajánlottak neki egy
egyéves tanári állást Londonban, és ezt használta kifo-
gásként Randy előtt, még ha valójában vissza is utasította
az ajánlatot. Szégyelli bevallani neki, hogy milyen rosszra
fordultak a dolgai. Mielőtt elhatározta, hogy jelentkezik a
programra, túladagolta magát valamilyen altatóval. Én
találtam rá a földön fekve. Először azt hittem, meghalt.
 Ez volt a rémálmodban is.
 Tessék?
 Aznap éjjel, amikor kiabáltál álmodban, azt ordí-
tottad, hogy „Anyu, ébredj!”
 Igen. Ez lehetett. Valójában elég sokszor álmodom
vele. Anyunak gyengék az idegei. Mióta Randy elhagyta,
nem ugyanaz az ember. Attól féltem, hogy elveszítettem.
Nekem csak ő maradt.
Megszorítottam a térdét.
 Szerinted a szüléinknek tényleg viszonyuk volt
egymással, és Randy az én anyukám miatt hagyta ott a
tiédet?
 Csak azt tudom, hogy apám csalta anyut, mert
feltörtem a számítógépét. Az interneten ismerkedett meg

94
anyukáddal, amikor még anyu férje volt. Mindig azt
mondta, üzleti útra megy, pedig valójában Bostonba jött,
hogy meglátogassa Sarah-t. Ebben nem hazudnék neked.
 Hiszek neked.
 Sarah védelmében szólva, azt nem tudom, az apám
mivel etette meg. Lehet, úgy tett, mintha már külön
élnének. Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy apukád
volt anyukád egyetlen igaz szerelme?
 Igen...
 Hát, ez volt Randy anyunak, még ha ez az érzés nem
is volt kölcsönös. Rettenetes apa, de ez, úgy tűnik,
anyunak nem számít. Teljesen a megszállottja lett, és
mindig is az alapján ítélte meg magát, ahogyan Randy
bánt vele. Most már Sarah-nak is a megszállottja lett. Ez
egyfajta betegség. Van még több is a történet mögött, de
most csak azt mesélem el, amit neked is tudnod kell,
mivel köze van hozzád és hozzám.
 Amikor azt mondtad, tabu vagyok... egyszerűen csak
azért, mert Sarah lánya vagyok?
Elec elmosolyodott, és kézfejével végigsimított az
arcomon.
 Nagyon hasonlítasz rá. Anyu úgy hiszi, hogy a
házassága Sarah miatt ért véget. Anyukádat valószínűleg
mindennél jobban gyűlöli. Legbelül tudom, hogy Randy
így is, úgy is talált volna rá módot, hogy elhagyja, de anyu
szörnyen rossz állapotban van. Sosem tudna megbirkózni
vele, ha rájönne, hogy van valami köztem és Sarah lánya
között.
 Miért jött vissza korábban?
 Úgy hiszi, jobban van. Pedig nincs, Greta. Hallom a
hangján. Mégis hagyták, hogy eljöjjön. A barát, akinek

95
vigyáznia kellett volna rá, meggondolta magát, és most
nincs is a városban. Félek őt egyedül hagyni. Ezért már
holnap reggel elmegyek. Már foglaltam helyet egy gépen.
Randy úgy tudja, nem vált be neki a munka, és amúgy
sem izgatja, hogy visszamegyek.
Egy könnycsepp pottyant le az arcomról.
 Én csak egyszerűen nem számítottam erre. - A
mellkasának dőltem, ő pedig átkarolt. Csendben ültünk
így, míg végül felnéztem rá. - Még nem készültem fel rá,
hogy elmenj.
 A büszkeségemet lenyelni és Randyhez költözni,
hogy anyu meggyógyulhasson, és ne kelljen miattam
aggódnia, ez volt az egyik legnehezebb dolog, amit eddig
meg kellett tennem. Eleinte maga volt a pokol, de te egy
kis darabka mennyországot jelentettél az egészben. Sosem
gondoltam volna, hogy onnan, hogy utálok idejönni,
odáig jutok, hogy utálok elmenni, de most így érzek.
Maradni akarok, de csak miattad. Meg akarlak védeni, de
nem feltétlenül úgy, mint egy testvér, és ez elég elcseszett
dolog.
Megfogtam a kezét.
 Megértem.
Ujjait az enyéim közé fűzte, lehajolt, és ajkát gyen-
géden a homlokomhoz nyomta.
 Úgy érzem, olyannak látsz engem, amilyennek a
legtöbben képzelnek. Lehetetlen vállalkozás volt, hogy
megutáltassam magam veled, mert tudtad, hogy az
valójában nem én vagyok. Köszönöm, hogy úgy résen
voltál és keresztülláttál rajtam.
Nem bírtam tovább. Átöleltem, és mélyen beszívtam
bőrének és kölnijének illatát, hogy az emlékezetembe

96
véssem.
Holnap elmegy.
Talán soha többé nem látom.
Elec légzése felgyorsult, majd elengedett.
Körbenéztem a táskáira, és rájöttem, hogy még sok
mindent kell összepakolnia.
 Akarod, hogy segítsek?
 Kérlek, ne nehezítsd meg!
Az alsó ajkamba haraptam.
 Oké.
 Most az lenne a legjobb, ha visszamennél a szobád-
ba. Nem azért, mert nem akarok veled lenni, hanem azért,
mert nem bízom magamban.
 Itt akarok maradni veled.
 Így, ahogy most érzek, nem maradhatok veled egy
szobában. Teljesen összeomlottam, amikor elmentél a
virágos fiúval. És az még az előtt volt, hogy kiderült, haza
kell mennem. Aztán bejössz ide ilyen rohadt gyönyörűen
ebben a ruhában. Nem tudom, meddig tudnám vissza-
fogni magam.
 Engem nem érdekel, ha történik valami. Akarom,
hogy történjen
Elec lenézett, és megrázta a fejét.
 Azt nem hagyhatjuk. - Egy ideig hallgatott, aztán a
szemembe nézett. - A minap, tudod, volt nálam egy lány.
Semmi sem történt. Ő próbálkozott, de én nem voltam
képes. Nem tűnt helyénvalónak, és ez már egy ideje így
van - az óta az este óta a szobádban. Azt hiszed, én nem
fantáziáltam arról, hogy megtegyem, amire kértél, tud-
ván, hogy én lennék számodra az első? Van egyáltalán
fogalmad róla, mit tettek velem az édes kis szádból jövő

97
szavak: „mutasd meg, hogy kell...”? Majd’ belehaltam.
 Inkább töltök el veled egyetlen éjszakát, mint hogy
semmi se történjen köztünk.
 Ezt nem gondolod komolyan. Ha olyan lánynak
hinnélek, aki komolyan gondolja, akkor most nem beszél-
getnénk itt. - Mindkét kezét a vállamra tette, mire meg-
borzongtam. - És csak hogy tudd, tetszik, hogy nem olyan
lány vagy. - Hosszan kifújta a levegőt, aminek melegét a
mellkasomon éreztem. - Még ha azt mondod is, hogy
tudnád kezelni... nem vagyok benne biztos, hogy én is
tudnám.
Egy ideig hallgattunk, miközben tekintetünk egymásba
fonódott, majd felálltam.
 Oké. Kimegyek. - A szemembe könnyek gyűltek,
mert ez olyan volt, mint egy végleges búcsú.
Elec látta, hogy mindjárt elsírom magam.
 Kérlek, ne sírj!
 Sajnálom. Nem tehetek róla. Hiányozni fogsz.
Még egyszer utoljára átölelt, a hajamba fúrta az orrát,
és a fülemül súgta:
 Te is hiányozni fogsz nekem. - Mindkettőnk szíve
hevesen vert, mielőtt Elec ellépett tőlem. - A gépem csak
tízkor indul, talán reggelinél még találkozunk.
Hitetlenkedve tértem vissza a szobámba, hogy az élet-
ben milyen gyorsan megváltozhatnak a dolgok. Akkor
még nem is sejtettem, hogy Eleckel a dolgok ismét új
fordulatot vesznek majd egy pillanat alatt. Vagy mondjam
inkább azt, hogy egy éjszaka alatt?

98
 10.fejezet

OGY ÖSSZETÖRTEM, NEM ELÉG ERŐS KIFEJEZÉS ARRA, amit

éreztem. Vissza kellett mennem a szobámba, tudva,
hogy Elec ugyanúgy akar engem, mint én őt, mégsem
lehetünk együtt. Máris üresnek tűnt a ház, pedig még el
sem ment.
Nyugtalanított, hogy ilyen körülmények között kell
hazamennie az édesanyjához. Nem mintha a Randyvel
való csatározásai kevésbé lettek volna borzalmasak, de itt
legalább támogathattam. Akárhogy vesszük is, szülői
téren nem volt szerencséje.
Még épp csak most kezdett megnyílni előttem.
Tudtam, hogy ha maradna, még közelebb kerülhetnénk
egymáshoz. Próbáltam meggyőzni magam, hogy így lesz a
legjobb, mivel nyáron amúgy is elmenne. De hiába igye-
keztem, mellkasomban a szorító érzés nem akart eny-
hülni.
Nem tudtam nem irigyelni azokat a lányokat a suliból,
akiknek megadatott, hogy fizikailag is közelebb kerül-
jenek hozzá. Még ha egy más, jobb módon én is kötődtem
hozzá, nagyon vágytam arra, amiből kimaradtam.

99
 Anyu bejött egy rövid időre, hogy rám nézzen, és meg-
kérdezze, hallottam-e a hírt, hogy Elec elmegy.
 Ti ketten mintha jobban kijönnétek egymással. Kár,
hogy vissza akar menni most, hogy az anyja itthon van.
Igazán maradhatott volna a tanév végéig.
Mivel anyu semmit sem tudott Pilar visszatérésének
valódi okáról, inkább csak bólogattam, miközben beszélt.
Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy elrejtsem a
könnyeimet, amik addig megállíthatatlanul patakzottak.
Anyu adott egy jó éjt puszit, én pedig ott maradtam, a
Snoopy plüssömet szorongatva, ami már hároméves
korom óta hűséges társam volt.
Így kellett volna, hogy ez az este véget érjen.

Csak egy visszafogott kopogás hallatszott az ajtómon. Így

visszagondolva, a „visszafogott” szó aligha tűnik helyt-
állónak, figyelembe véve. mi történt azután, hogy ajtót
nyitottam.
Elec mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt.
 Jól vagy? - kérdeztem.
Elec néhány másodpercig csak bámult rám, mintha
nem tudná, hogy került a szobám elé.
 Nem.
 Mi a baj?
A szeme őrült vágytól izzott.
 A fenébe a holnappal!
Még mielőtt felfoghattam volna, mi történik, két meleg
tenyere közé fogta az arcomat, és számat az övéhez
emelte. Torka mélyéből halk nyögés tört elő, ami végig-

100
rezgett az enyémen, ahogy a lélegzetét mélyen beszívtam.
Mellkasa a mellemnek feszült, ahogy visszatolt a szobába.
Az ajtó becsukódott mögötte.
Mi történik?
Szája forrón tapadt az enyémre, nyelvével szinte
kétségbeesetten körözött az enyém körül. Ez most sokkal
intenzívebb csók volt, mint a legutóbbi két alkalommal, és
én rájöttem, ilyen az, amikor Elec nem fogja vissza magát.
Ez most más volt: egy előjáték valami többhöz.
Egy pillanatra elhúzódott, és keze az arcomról a
nyakamra siklott, hogy végigsimítsa azt. Finoman meg-
húzta a hajamat és hátradöntötte a fejemet. Nyakam
aljánál lágyan beleszívott a bőrömbe, mielőtt csókjaival
visszavándorolt a számhoz, ahol felsóhajtott.
Nyelvemet többször végigfuttattam a piercingjén, mire
válaszul finoman ráharapott az alsó ajkamra és felnyögött.
Még többet akartam.
Készen álltam.
Semmi kétség nem volt bennem; hagyom, hogy a
végsőkig elmenjen.
Amikor megállt, hogy rám nézzen, kihasználtam az
alkalmat, hogy megkérdezzem, amit mindenképp tudnom
kellett.
 Mi történt?
Elec megfogta a kezemet és az ágyhoz húzott, ahol
leült, és szemből az ölébe emelt, így a két lábam két oldala
mellé került. Duzzadó férfiasságának melege lüktető
ölemnek nyomódott. Fejét mellkasom közepére hajtotta,
és ahogy megszólalt, lehelete a mellemet csiklandozta.
 Tudni akarod, mi történt velem? - suttogta rekedten.
- Végre kinyitottam a levelet, amit írtál, miután elolvastad

101
a könyvemet. Ez történt. Még soha senki nem mondott
nekem ilyesmiket, Greta. Nem érdemlem meg.
Beletúrtam selyemtapintású hajába.
 Dehogynem. Minden egyes szavát komolyan gon-
doltam.
Fel nézett a szemembe.
 A leveled szavai... örökre megőrzőm őket. Sosem
tudnám viszonozni, amit ezáltal tőled kaptam. Aztán az
jutott eszembe, hogy még azt az egy dolgot sem tudtam
neked megadni, amit kértél tőlem. Ez egyre jobban
bosszantott, miközben pakoltam. És úgy döntöttem, hogy
inkább legyen meg nekünk ez az éjszaka, mint hogy
semmi se. Rohadt önző dolog, de magamnak akarom az
első alkalmadat. Én akarok lenni az első, aki mindent
megmutat neked, és akire mindig, emlékezni fogsz. De
csak akkor, ha komolyan gondoltad, hogy te is ezt akarod.
 Jobban akarom, mint bármi mást - szorítottam
magamhoz.
Ő még ellenállt, és ismét a szemembe nézett. Tekintete
komoly volt.
 Nézz rám, Greta! Mert biztosra kell vennem, hogy
neked is rendben van így, hogy ez holnap véget ér. Sosem
beszélhetsz róla senkinek. Megadok neked bármit és
mindent, amit akarsz ma este, amíg ezt tényleg eltudod
így fogadni. Meg kell ígérned nekem, hogy ezt kezelni
tudod majd.
 Kezelni tudom. Már mondtam, hogy veled szeret-
ném átélni az első alkalmat, még ha ez az egyetlen
alkalom is. Nem akarom, hogy visszafogd magad. Mindent
akarok. Ugyanazt akarom átélni, amit azok a lányok. Nem
akarom, hogy másképp bánj velem.

102
  Nem pontosan ugyanazt... de adhatok többet.
Rendben? Adhatok jobbat. Lehet, hogy csak egyetlen
éjszaka lesz, de annak minden egyes másodperce külön-
leges lesz.
Ez most tényleg megtörténik.
Amikor az idegeim hirtelen átvették fölöttem az irá-
nyítást, Elec észrevette, és a vállamra tette a kezét.
 Te reszketsz. Talán ez mégsem olyan jó ötlet.
 Nem tehetek róla. Ideges vagyok, de ez kellemes
idegesség.
Még mindig rajta ültem, amikor még egyszer, utoljára,
habozva rám nézett. Kezemet az arcára simítottam és
hosszan megcsókoltam, hogy bebizonyítsam, még soha
nem álltam ennyire készen. Én is még egyszer, utoljára a
szemébe néztem, úgy mondtam:
 Akarom.
Elec jó pár másodpercig az arcomat fürkészte, majd
leemelt magáról és felállt. Ujjhegyével karmoló mozdu-
latokkal, lassan simogatta a nyakamat, majd kezét össze-
fűzte rajta középen, mintha... meg akarna fojtani. De
egyáltalán nem erről volt szó. Csak tartotta a nyakamat,
finoman masszírozva a hüvelykujjával. Éreztem, hogy már
attól is nedves leszek, ahogy rám néz, mintha a világon
semmit nem akarna jobban nálam.
 Imádom a nyakadat. Ez volt az első, amit meg
akartam csókolni. Olyan hosszú és kecses.
Behunytam a szemem és hátradöntöttem a fejem. Elec
még mindig nem csókolt meg, csak lágyan szorította a
nyakamat.
Végül lejjebb csúsztatta a kezét, és lassan lehúzta rólam
a topomat. Szeme üvegessé vált, ahogy a mellemre

103
meredt.
Egy ostoba, határozatlan pillanatomban azt nyögtem:
 Kicsi.
Elec arcon csókolt, majd a fülembe súgta:
 Az jó. Tökéletesen bele fog illeni a számba.
Kezét ezután a derekamra tette, majd lejjebb engedte,
hogy letolja a rövidnadrágomat.
 Basszus - motyogta, és huncut vigyorral az arcán
nézett fel rám, amikor rájött, hogy nincs rajtam bugyi.
Félrerúgtam a nadrágot, megálltam előtte, miközben kissé
sebezhetőnek éreztem magam.
Ő csak tovább bámult rám még néhány pillanatig, én
pedig már kezdtem beleőrülni, hogy ekkora távolságot
tart.
Miközben tekintete az arcomról lesiklott a lábujjamig,
szemének minden egyes rezdülése úgy hatott, mint egy-
egy érintés.
Tett egy lépést előre, és halkan azt suttogta a fülem
alatt:
 Van valami különleges kívánságod, amit először
csináljak vagy megmutassak?
A lestem remegett a várakozástól.
Mindent.
 Mi közül választhatok?
Elec megvakarta az állát.
 Kötél, lánc, bilincs... öv.
 Öhm...
Azonnal két keze közé vette az arcomat.
 Ó, istenem! Olyan drága vagy - csókolt meg
határozottan. - Csak vicceltem.
 Gondoltam. Csak nem voltam benne száz százalékig

104
biztos.
 Tehát... semmi különleges kívánság?
 Kezdhetnéd azzal, hogy megérintesz, vagy te is
leveszed a ruháidat.
 Azt akarod, hogy levegyem a ruháimat, mi?
 Nem így működik általában?
Lassan megcsóválta a fejét, és belecsípett az orromba.
 Nem.
 Nem?
 Te veszed le a ruháimat. De előtte még játszunk egy
kicsit.
 Játszunk?
 Még nincs tapasztalatod. Nem vetkőztethetlek le és
dughatok meg csak úgy. Készen kell állnod rá. Először így
is, úgy is fájni fog, úgyhogy minél nedvesebbnek kell
lenned. Néha eleinte a kevesebb több, mert minél többet
tartok vissza magamból, annál többet akarsz, annál
inkább készen állsz.
Az ágyhoz vezetett, nekidőlt a támlának, és ülő pózban
magára húzott.
 Úgy tűnik, te már készen állsz - viccelődtem.
 Én már az óta a nap óta készen állok, hogy beléptem
az ajtón, rád néztem, és rájöttem, hogy elvesztem.
 Mindig is így akartál engem?
Bólintott.
 Egész jól titkoltam egy ideig, ugye?
 Az már egyszer biztos.
Hozzám préselte feszülő ágyékát.
 Most viszont elég nyilvánvaló, nem gondolod?
Lüktettem, ahogy a kezemet végighúztam a testére
feszülő, fekete pólón.

105
  De.
Éppúgy, ahogy a fények lassan elhalványulnak a
moziban a film kezdete előtt, ugyanúgy tűnt el arcának
játékos kifejezése, jelezve, hogy most kezdődik csak a
lényeg. Ismét a nyakam köré fűzte az ujjait. Azután lejjebb
csúsztatta őket, megérintette a mellemet, és lassan,
érzékenyen masszírozni kezdte, miközben én fölé eresz-
kedtem. Öléhez nyomtam magam, hogy kielégítsem a
bennem növekvő vágyat, ami kezének minden egyes
mozdulatával hevesebb lett.
Egyik kezét a mellemen tartotta, miközben a másikat
az arcomhoz emelte, hüvelykujját végighúzta a számon,
majd beledugta két ujját.
 Szívd meg!
A bőrének sós íze volt. A lábam közti izmok meg-
feszültek, annyira beindított a tekintete, ahogy azt nézte,
hogyan mozognak az ujjai ki és be a számban.
Amikor kihúzta őket, a nyálamat jobb mellbimbómra
kente, majd megnyalta a másik kezét, mielőtt annak ujjait
a balhoz dörgölte.
 Tökéletesek. - Elec mindkét kezét lejjebb csúsztatta
a derekamon, átölelt, és megmarkolta a fenekemet. -
Ahogy ez is. – Finoman ráütött és elmosolyodott. -
Terveim vannak vele - mondta, miközben még jobban
megszorította.
Annyira akartam, hogy megcsókoljon, vagy hogy a
szájával is megérintsen, ahogy azt a kezével tette, de ő
csak tovább nézett rám, miközben a fenekemet masszí-
rozta. Kezemet a pólója alá csúsztattam, és továbbra is a
péniszéhez dörgöltem magam.
 Levehetem ezt?

106
  Oké... de csak a pólót.
Átbújtattam a fején, mire zilált haja még kócosabb lett.
Végignéztem kidolgozott, napbarnított mellkasának vo-
nalain. Baloldalt volt egy kicsi mellbimbópiercingje. Már
számtalanszor láttam őt félmeztelenül, de sosem olyan
közelről, hogy megérinthettem volna.
Kezemet végighúztam a tetoválásokon a karján, a
jobbon lévő Lucky feliraton és az egész bal karján végig-
futó mintán, majd lejjebb csúsztattam izmos hasára a
lóherékhez. Ujjaimat végigfuttattam hívogató szőrén, ami
a nadrágja alá vezetett. Hasizma megfeszült az érinté-
semtől, és éreztem, ahogy megrándul alattam.
 Érzékeny pont?
 Amikor... hozzáértél a hasamhoz.
Lehajoltam, és lágyan megcsókoltam a mellkasát. Úgy
tűnt, már ez az intim gesztus is hatással van rá. Felegye-
nesedtem, majd teljesen meglepett, amikor visszahúzott
magára, és egy ideig ott tartott. Csupasz mellem a
szívéhez tapadt, ami vadul kalapált.
 Miért ver ilyen gyorsan a szíved? - kérdeztem.
 Nem te vagy az egyetlen, aki valami újjal
próbálkozik.
 Hogy érted?
 Még soha nem voltam senki elsője.
 Tényleg?
 Igen... tényleg.
 Ideges vagy?
 Csak nem akarok fájdalmat okozni neked. - Abból,
ahogy rám nézett, rájöttem, hogy valójában nem a fizikai
fájdalomról beszel. Nem akarta, hogy túlságosan ragasz-
kodjak hozzá.

107
 Mellkasom megfeszült, és szinte biztos voltam benne,
hogy hazudok, amikor azt feleltem:
 Nem fogsz.
Fogsz, de akkor is akarlak.
 Annyira akarlak, de visszafogom magam, mert félek,
hogy ez több szempontból is fájdalmat okozna neked.
 Elec, azt kérdezted, mit akarok. Azt akarom, hogy ne
fogd vissza magad. Nekünk csak a ma éjszaka van.
Kérlek... ne fogd vissza magad.
Most először, mióta belépett a szobába, Elec ismét
ugyanazzal a forró hévvel csókolt meg, amire vágytam, a
nyelvével ostorozva és a számba nyögve. A hátamra
fordított és fölém térdelt, a karjával szorítva le. Szanaszét
álló haja gyönyörű, szürke szemébe hullott, miközben
lenézett rám, és két ujjával ismét a számba nyúlt. Rájöt-
tem, hogy ha azt akarom, hogy ne aggódjon miattam,
akkor a kezembe kell vennem a dolgok irányítását.
Megragadtam a kezét, és erősen megszívtam az ujjait,
mélyen a számba húzva őket. Elec félig lehunyta a szemét,
de pillái alól merőn figyelte, mit csinálok, és megnyalta az
ajkát. Aztán lenyúlt, és széttárta a lábaimat.
 Gyönyörű - suttogta, miközben belém csúsztatta
egyik ujját. - Istenem, annyira nedves vagy. - Kihúzta az
ujját, majd kettőt dugott a helyéhe, olyan mélyen,
amennyire csak tudta. Felnyögtem.
 Jó érzés?
 Igen.
Elkezdte hevesebben és gyorsabban mozgatni az ujjait.
Még én is hallottam, milyen nedves vagyok. A melleimet
egymásnak nyomva, hátrahajtottam a fejem, és a testem
ívbe feszült. Kezdtem elveszíteni az uralmat a testem

108
felett, a keze mozgásához igazítva csípőm emelkedését és
süllyedését. Tudta, amikor hirtelen kihúzta belőlem az
ujjait.
 Még ne menj el! - mondta.
Megint átfordított, így most ismét az öle fölé kerültem,
majd előre-hátra mozgatott a péniszén. Átáztattam a
nadrágját. Bármelyik pillanatban elmehettem volna, ha
hagyom.
Úgy tűnt, mindig érzékeli, mikor járok a csúcspont
közelében. Megállított és elhúzódott.
 Most már készen állsz?
 Igen. Eddig is készen álltam.
 Azt akarom, hogy magadhoz nyúlj.
Fölé térdeltem, miközben ujjaimmal a csiklómat
dörzsöltem. A térdem remegni kezdett.
 Mit akarsz, Greta?
 Meztelenül akarlak látni.
 Akkor vedd el, ami kell.
Szabad kezemmel lehúztam nadrágja cipzárját, ő pedig
segített nekem lehúzni. Amikor pénisze előbukkant bok-
szeréből, épp annyira meglepett, mint első alkalommal,
amikor rányitottam.
Elec elmosolyodott, pontosan tudta, mi áll a reakcióm
hátterében
 Valami baj van?
 Csak...
Elfojtott egy nevetést.
 Úgy festesz, mint aki tele van kérdésekkel.
 Nem igazán... én...
 Bökd csak ki!
Most először közelebbről is szemügyre vettem az ívelt

109
piercinget, két végén egy-egy apró gömbbel.
 Nem fogja kiszakítani az óvszert?
 Ez eddig még sosem fordult elő. De épp ezért erős
anyagút és extra nagy méretűt használok... persze nem
csak ezért használok extra nagyot - kacsintott.
Idegesen felnevettem, miközben komolyan nem
tudtam elképzelni, hogy fog belém férni.
 Nem fáj?
 Sokáig tartott, míg begyógyult, de most már
egyáltalán nem.
 Nekem fájni fog?
 Azt hallottam, valójában még fokozza is az élvezetet.
 Azta.
 Még valami?
 Nem. Minden oké.
 Biztos? Most még elfuthatsz.
Lehajoltam és az ajkához nyomtam az ajkamat, és
mindketten felkacagtunk a csókban.
Éreztem piercingjének fémjét, ahogy a hímvesszője a
hasamnak nyomódott. A lábam közti izmok újult vággyal
szorultak össze, hogy kielégítsem magam.
Elec leemelt magáról, és kezemet a péniszéhez vezette.
 Nyúlj hozzám, miközben magadat kényezteted, és
figyelj, mikor szólok, hogy hagyd abba.
Egyik kezemmel a csiklómon, a másikkal rajta úgy
tettem, ahogy mondta. Még soha semmi nem indított be
annyira, mint a látvány, ahogy nedve minden egyes érin-
tésemre egyre jobban gyűlik péniszének végén, érezni
melegségét és csúszósságát, ahogy még nagyobbra nő.
Imádtam nézni, ahogy engem néz.
Most már szaggatottan vette a levegőt.

110
  Hagyd abba!
 Magamban akarlak érezni, most - mondtam.
 Nemsokára. Van még valami, amit előtte még meg
kell tennem... csak hogy megbizonyosodjak, hogy készen
állsz.
 Mit?
Ahelyett, hogy válaszolt volna, lejjebb csúszott alattam,
és felemelt. Még mindig nem tudtam pontosan mit tervez,
de aztán teljesen nyilvánvalóvá vált, amikor az arcát egye-
nesen a lábam közé tette. Felnyögtem, amikor meg-
éreztem az addig érzett legelképesztőbb érzést. Sosem
hittem volna, hogy ilyen jó lehet, ahogy forró szája nekem
nyomódik. Nyelve lassú, de határozott csapásokkal
simított végig a dombomon. Amikor felnyögött, hangja
végigrezgett rajtam, mire értelmetlen hangot hallattam.
 Csss! - szólt. - Csendben kell maradnunk.
Ez azonban lehetetlennek tűnt.
 Akkor abba kell hagynod.
 Nem akarom. Olyan jó ízed van - felelte, miközben
nyelve tovább járt rajtam ide-oda. Azután belém csúsz-
tatta, miközben száját még erősebben szorította a
csiklómra.
Ó. Te. Jó. Ég!
 El fogok menni, ha nem állsz le, Elec.
Még egyszer szívott egyet a csiklómon, majd lassan
lefejtette róla a száját. Remegve lüktettem a lábam között,
és éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe.
Elec visszacsúszott alám a korábbi helyére, megfogta az
arcomat, és felmosolygott rám.
 Na most... már készen állsz.
Nadrágjának zsebébe nyúlt, ami a földön hevert, és

111
elővett belőle egy óvszert. A fogával feltépte a csomagot,
és tekintetétől vágyam a végletekig fokozódott. Elec
vastag péniszére húzta a gumit, és elővigyázatosan meg-
szorította a végét.
Maga alá fordított és hosszan megcsókolt, miközben
hímvesszőjét nekem dörgölte. Nem bírtam tovább, így
megmarkoltam és a bejáratomhoz vezettem.
 Csak nyugi - figyelmeztetett. - Ez fájni fog.
 Nem érdekel.
 De majd fog. - Amennyire csak tudta, szétnyitotta a
térdemet. - Kapaszkodj a hátamba, és szoríts meg, üss
meg, harapj meg.., csinálj bármit, amit kell, ha fáj, de
kérlek, ne sikíts. Nem kaphatnak rajta.
Még így is, hogy ilyen nedves voltam, szörnyen égetett,
amikor először próbált meg belém hatolni. A hátába
vájtam a körmömet, hogy tompítsam a kellemetlen érzést.
Mélyeket lélegeztem, miközben Elec egyre feszített. Végül
a fájdalom elviselhetőbb lett. Sosem fogom elfelejteni,
milyen érzés volt, amikor először volt bennem teljesen,
vagy azt a hangot, amit akkor kiadott. Addig a pillanatig
végig uralkodott magán, míg be nem hunyta a szemét, és
azt nem zihálta:
 Greta... ez... te... basszus.
Behatolása minden egyes újabb mozdulattal fájdal-
masan kellemetlenből fájdalmasan hihetetlenné vált. Elec
továbbra is lassú tempót diktált, de arckifejezéséből ítélve
nem tudtam, meddig bírja még.
Lassan kicsusszant belőlem, hogy aztán még lassabban
érkezzen vissza.
 Nehezebb uralkodni magamon, mint gondoltam.
Olyan feszes vagy. Ez olyan jó érzés; leírhatatlan. Muszáj

112
elélveznem, de csakis utánad.
Mintha csak parancsot kaptam volna, az izmaim
azonnal reagáltak.
 Nekem is. Most. Ó, istenem! Elec! - Túl hangosan
kiáltottam ki a nevét.
Elec a számra tette a kezét.
 Csss... ó, istenem! Greta... basszus... Greta - suttogta,
miközben elélvezett és pénisze bennem lüktetett. Érez-
tem kitörésének melegét az óvszeren keresztül, miközben
szíve az enyém fölött kalapált.
 Ez volt a legelképesztőbb dolog, amit valaha éreztem
– mondtam.
 Igen - csókolta meg az orromat. - És még csak meg
sem dugtalak.

113
 11.fejezet

TÉNY, HOGY MÁR AKKOR IS EGYEDÜL ÉREZTEM MAGAM,

amikor csak a fürdőszobába ment ki, nem volt jó
előjel arra nézve, hogy fogom érezni magam másnap. Már
csak néhány óra volt hátra az indulásáig, és én már most,
ebben a két percben is az illata és az érintése után sóvá-
rogtam.
Jó, hogy volt egy kis mosdó a szobámhoz, mert még
felébresztette volna Randyt és anyut, ha végig kell mennie
a folyosón. Elec egy kis törülközővel tért vissza, és vissza-
feküdt mellém.
 Nyisd szét a lábad! - Benyomta a törülközőt a lábam
közé, és ott tartotta. - Jó érzés?
 Igen. Köszi!
Tényleg nem fájt annyira, de a törülköző melege
kellemes volt.
 Fáj?
 Nem. Egyáltalán nem olyan rossz. Mindjárt teljesen
jól leszek, hogy újra próbáljuk.
 Úgy lesz. De előbb szeretném, ha pihennél egy
kicsit.

114
 A szobában sötét volt, eltekintve a mosdóból beszű-
rődő fénytől A következő egy órában Elec néha felkelt,
hogy a törülközőt egy melegebbre cserélje. Csak feküdt
ott mellettem, a lábam között tartva a törülközőt. Mind-
ketten továbbra is teljesen meztelenek voltunk, és meg-
lepett, hogy ez már egyáltalán nem zavar, mert Elec
elérte, hogy teljesen jól érezzem magam a bőrömben.
Már-már azt kívántam, bár ne lenne ennyire figyelmes és
édes velem.
Sokat beszélgettünk abban az egy órában: az írásáról,
az elképzelésemről, hogy talán tanár leszek, és a követ-
kező évi terveinkről. Elec egy kétéves suliba megy majd
közel az otthonukhoz Sunnyvale-ben. Otthon fog lakni,
hogy szemmel tarthassa Pilart, és mellette szeretne
dolgozni is.
Elec mindenről nyíltan beszélt, kivéve a Randyvel való
közös történetükről. Ez még mindig tiltott területnek
tűnt, amikor megpróbáltam felhozni.
Az ébresztőóra piros, digitális számai mintha rajtam
gúnyolódtak volna. Most már hajnali három volt. A
szívem összevissza kezdett verni, és szinte pánikszerű
hangulatba kerültem. Már nem maradt sok időnk. Elec
valószínűleg olvasott a gondolataimban, mert hirtelen a
hátamra fordított, ő pedig fölém hajolt.
 Ne gondolj rá - mondta az ajkam fölött.
 Mire?
 Bármire, amire most gondolsz.
 Nehéz nem gondolni rá.
 Tudom. Mit tegyek, hogy jobb legyen?
 Segíts, hogy megfeledkezzek róla.
Elec hosszan és merőn bámult rám, mielőtt kezét

115
gyengéden a nyakam köré fonta.
Úgy tűnt, ez kedvelt szokása. Imádtam.
 Tudom, hogy már mondtad. De tényleg azt akarod,
hogy megmutassam, én hogyan csinálom?
 Igen.
 Azt akarod, hogy egyáltalán ne fogjam vissza
magam?
 Most ne bánj velem olyan finoman, Elec. Kérlek!
Mintha egy teljes percig meredt volna rám, majd így
szólt:
 Fordulj meg!
Már csak ettől a parancstól is ismét nedvességet
éreztem a lábain között.
Beleborzongtam, amikor erős keze végigsimított a
hátamon. Azután mindkét kezével egy határozott moz-
dulattal megszorította a fenekemet, mielőtt lehajolt és
óvatosan beleharapott... majd megint és megint.
 Imádom a fenekedet - suttogta a bőrömnek. Szavai-
tól izmaim várakozón megfeszültek.
Mélyen felsóhajtottam, amikor szája hátulról a lábam
közé ért. Az érzés, ahogy ebből a szögből kényeztet, szinte
túl sok volt. Egyre csak lüktettem, ahogy egyre erősebben
nyalt és szívott, mintha én lennék az utolsó vacsorája.
Majd beleszédültem a hangokba, amiket keltett.
 Istenem, olyan jó az ízed. Egész éjjel tudnám ezt
folytatni - nyögte belém.
Egyszer csak hangosan felkiáltottam, mire megragadta
a hajam én maga felé húzta a fejem.
 Csss! A végén még bajba kerülünk - mondta, mielőtt
nyelvét a számba csúsztatta, a saját vágyam ízével
csókolva.

116
 Csókjaival aztán lejjebb vándorolt a hátamon, majd
hirtelen megállt.
 A rohadt életbe. Nem bírom tovább. Le kell men-
nünk a földre, mert ez az ágy túl nagy zajt csapna.
Azonnal a padlóra dobtam néhány párnát, majd
négykézlábra helyezkedtem.
Elec elcsendesedett. Amikor hátranéztem, tekintetét
rám szegezte, miközben kemény péniszét simogatta.
 Te ebben a pózban... még soha semmi nem indított
be ennyire.
Őt nézni, ahogy engem csodálva magát kényezteti,
pedig engem indított be nagyon.
Amikor visszafordultam, hallottam az óvszer csomago-
lásának szakadását, és még egyszer visszanéztem, hogy
lássam, ahogy magára húzza.
 Nyugi - mondta, miközben egyik kezével végig-
simított a hátamon, majd a nyakam aljánál megállt. Meg-
szerettem erotikus, sajátos, enyhén fojtogató szorítását. A
kezdeti égő érzés után hímvesszője könnyedén belém
csússzam, és én azonnal tudtam, hogy ez most más lesz,
mint az első alkalom.
 Szólj, ha bármikor túl sok lenne.
Azonban tudtam, hogy mindegy, milyen érzés lesz, ez
nem fog bekövetkezni.
Minden egyes lökés erősebb volt, mint az előző.
Mindegyikkel mélyen kifújta a levegőt, amit a hátamon
éreztem, miközben továbbra is a nyakamat tartotta.
Teljesen magával ragadta a vágy, és végre elengedte
minden aggodalmát.
Szóval ilyen, amikor Elec megdug.
Azt akartam, hogy folytassa, hogy lássam, meddig

117
mehet a dolog.
 Erősebben!
Erre megragadta a csípőmet, és gyorsabban lökte
magát belém. Képtelenségnek tűnt nem sikítani, annyira
jó érzés volt. Különös módon az, hogy csendben kellett
maradnom, csak még tovább fokozta és növelte az
izgalmamat. Testem mozgását lassan az ő ritmusához
igazítottam, ami mintha teljesen az eszét vette volna.
 Nyúlj magadhoz, Greta!
Duzzadt csiklómat masszíroztam, miközben ő lelas-
sított, hogy elérhessem a tetőpontot. Most még mélyeb-
ben éreztem magamban. Gyengéden lejjebb nyomta a
törzsemet, hogy a fenekem magasabbra emelkedjen.
Behatolása ebből a szögből olyan intenzív és mély volt,
hogy érezni kezdtem a közelgő tetőpontot.
 Érzed ezt? - suttogta Elec.
 Igen. Igen. Elképesztő így.
 Még soha senkiben nem voltam ilyen mélyen. Még
soha nem volt ilyen érzés - zihálta. - Soha.
 Ó, istenem... Elec...
 Azt akarom, hogy te menj el először, hogy aztán a
hátadra élvezhessek.
Szavaitól teljesen elvesztem. Számat a szőnyegnek
nyomtam, hogy elnyomja a belőlem feltörő hangokat,
miközben a kéj végiglüktetett a testemen.
Amikor Elec érezte, hogy már a végéhez közeledek,
gyorsabban lökte magát belém. Majd kicsusszant belőlem,
letépte magáról az óvszert, és éreztem, ahogy meleg
nedve a hátamra lövell. Nem gondoltam volna, hogy ez
olyasmi, ami tetszhet... de imádtam.
 Mindjárt jövök - mondta, és kiszaladt a mosdóba egy

118
törülközőért. Miután letörölt, felemelt a földről, és vissza-
fektetett az ágyra
Az órán lévő vörös, digitális számok továbbra is rend-
kívül idegesítettek. Most már hajnali négy volt. Ott
feküdtünk egymás felé fordulva, ajkunk csupán centikre
volt egymástól.
Elec hüvelykujját végighúzta az arcomon.
 Jól vagy?
 Igen - mosolyogtam. - Ez őrületes volt.
 Ez történik, ha azt kéred, ne fogjam vissza magam.
Nem volt túl sok neked?
 Nem. Erre számítottam.
 Számítottál erre a... nagy fináléra?
 Nem... ööö... az határozottan meglepett - nevettem.
 Ilyet még sosem csináltam. Én is ki akartam próbálni
valami újat.
 Tényleg?
 Bárcsak több időnk lenne! Mindent ki akarok veled
próbálni,
 Én is.
Ha csak miénk lenne az örökkévalóság!

Biztosan legyűrt a kimerültség, mert arra sem emlé-

keztem, hogy elaludtam.
Már hajnali öt volt, és a nap lassan megkezdte emel-
kedését az égbolton, amikor arra ébredtem, hogy Elec
rajtam fekszik, és lágyan csókolgatja a nyakamat. Teljesen
megkeményedett, és már felhúzott így óvszert. Légzése
egyenetlen volt, miközben tovább csókolta a nyakamat és

119
a mellemet szívta.
Máris nedves voltam, és készen vártam, sokkal nagyobb
vággyal ébredve, mint amit az éjszaka folyamán éreztem.
Elec csókjaival lejjebb vándorolt a hasamra, majd
vissza, aztán éreztem, hogy belém csusszan. Lökései
lassúak, de intenzívek voltak. Szemét lehunyta, és úgy
festett, mint aki nagy fájdalmakat él át. Ingem is magával
sodort a hirtelen érzelmek árja, ahogy ráébredtem a
valóságra, hogy mi történt múlt éjjel és mi fog történni
aznap.
Az óra megint gúnyosan meredt rám. Kezdtünk kifutni
az időből.
A szívem mintha minden egyes behatolásával kicsit
tovább repedt volna. Elec elkezdett csókolni, és szája nem
mozdult az enyémről, miközben lassú, egyenletes ütem-
ben még mélyebbre hatolt. Ez másfajta érzés volt, mint az
előző kettő. Mintha a testével próbálta volna elmondani
azt, amit szavakkal nem tudott.
Mintha szeretkezett volna velem.
Ha lett volna bennem bármi kétség ezzel kapcsolatban,
az azonnal eltűnt, amikor leállt a csókokkal, arcát nyitott
szemmel az enyémhez közelítette, és lassan tovább moz-
gott bennem. Ezután már végig a szemembe nézett.
Mintha egyetlen pillanatról sem akart volna lemaradni,
mert tudta, hogy az az utolsó. Ez most nem arról szólt.
hogy bármit is megmutasson. Megörökített valamit, amit
magával akart vinni.
Szürke szemében tükröződő arckifejezésem az én
érzéseimet is elárulta. Egyértelműen hazudtam. Hazud-
tam neki és magamnak, amikor azt mondtam, képes
leszek ezt kezelni. Csak néhány óra volt az egész, de

120
mintha egy életre szóló kötődés alakult volna ki ebben a
szobában az elmúlt éjszaka, ami most cafatokra szakad.
Teste megremegett, ahogy a szenvedély hirtelen végig-
futott rajta. Tekintetét továbbra sem vette le rólam,
miközben száját néma kiáltásra nyitotta. Az én izmaim is
megfeszültek a tetőponton, miközben őt néztem. Lassan
tovább lökte magát belém, míg végül már semmi sem
maradt az érzésből.
Hangja rekedtes volt, ahogy megszólalt.
 Sajnálom - suttogta.
 Semmi baj - feleltem, nem igazán tudva, mire is
gondol pontosan. Arra, hogy előbb ment el, mint én?
Hogy nemsokára el kell hagynia? Vagy látta a tekinte-
temben, hogy mit is érzek valójában? Akárhogy is, ez nem
változtatott azon a tényen, hogy elmegy.
Elec ott maradt rajtam, fejét a mellkasomra hajtva, míg
légzése meg nem nyugodott.
Miután megszabadult az óvszertől és visszajött, beállí-
tottam az ébresztőt hétre. Arcát a mellemre hajtotta,
lehunyta a szemét, és még egyszer utoljára átölelt, míg
végül elaludtunk.
*

Amikor az ébresztő megszólalt, felugrottam, és láttam,

hogy az ágy üres mellettem. A szívem hevesebben kezdett
verni.
Anélkül ment el, hogy elbúcsúzott volna.
A nap most már teljes erejével tűzött be az ablakon,
ami csak még elkeserítőbbé tette az ébredést. A kezembe
temettem az arcomat, és sírva fakadtam.
Ez az én hibám. Tudtam, hogy ez lesz, és hagytam,

121
hogy megtörténjen. A vállam rázkódott, miközben ujjaim
közül könnyek potyogtak. A lábam közti fajdalom, amit
éjszaka alig éreztem vágytól ködös elmém miatt, most
annál erősebb volt.
Összerándultam, amikor valaki megérintette a háta-
mat. Megfordultam. Elec állt mögöttem, tekintete sötét és
üres volt.
 Azt ígérted, kezelni tudod ezt, Greta. - Majd alig
hallhatóan megismételte: - Rohadtul ezt ígérted.
A szám megremegett.
 Azt hittem, búcsú nélkül mentél el.
 Visszamentem a szobámba, hogy Randy és Sarah ne
találjanak itt, amikor felkelnek. Már mindketten elmen-
tek. Most végeztem a pakolással.
Szipogva felálltam.
 Ó!
 Nem tennék veled olyat... hogy búcsú nélkül menjek
el... főleg azok után, ami köztünk történt.
Megtöröltem a szemem.
 Mi a különbség? A végeredményen nem változtat.
 Nem, azon nem. Nem tudom, mit mondhatnék azon
kívül, hogy a múlt éjszaka... az jelentett nekem valamit.
Azt akarom, hogy ezt tudd. Sosem fogom elfelejteni azt,
amit nekem adtál. Egyetlen pillanatát sem fogom elfelej-
teni. De tudtad, hogy ennek ezzel vége.
 Azt nem tudtam, hogy ilyen érzés lesz.
Zsebre vágott kézzel állt ott, szemét lesütötte, majd
felnézett.
 A francba is. Én sem. - Amikor közelebb hajolt, hogy
átöleljen, elhátráltam.
 Ne... kérlek. Nem akarom, hogy hozzám érj. Attól

122
csak még nehezebb lenne.
Már beszélni sem tudtam, ahogy újabb könnycseppek
folytak vég igaz arcomon. Értetlenkedve ráztam meg a
fejemet, hogy mennyire elveszítettem az önuralmamat.
Megköszörültem a torkomat.
 Mikor kell indulnod?
 A taxi bármelyik percben itt lehet. Legalább egy óra
lesz kiérni a reptérre ebben a forgalomban.
Újabb könnycsepp szökött ki a szememből.
 Basszus - feleltem és letöröltem.
 Mindjárt visszajövök - mondta.
Kiment, hogy levigye a csomagjait. Mire visszajött a
szobámba, ahol mozdulatlanul álltam, odakintről egy
autóduda hangja hallatszott.
 Fenébe. Várj! - szólt, és kisietett a szobából.
Kinéztem az ablakon, és láttam, ahogy Elec berakja a
bőröndjeit hátra. Amikor lecsukta a csomagtartót, meg
mertem volna rá esküdni, hogy azt a szívemben is meg-
éreztem.
Elec mondott valamit a sofőrnek, majd visszajött. Én
még mindig kifejezéstelen arccal bámultam ki az ablakon,
amikor meghallottam magam mögött halk lépteit.
 Kértem, hogy várjon. Nem megyek el anélkül, hogy
rám néznél.
Megfordultam. Bizonyára látta az arcomra kiült
kétségbeesést.
Szeme mintha könnybe lábadt volna.
 A fenébe is! Nem akarlak így itt hagyni.
 Semmi baj. Később sem lesz könnyebb. Lekésed a
gépet. Menj!
Figyelmen kívül hagyva korábbi kérésemet, hogy ne

123
érjen hozzám, Elec megfogta az arcomat, és mélyen a
szemembe nézett.
 Tudom, hogy nehezen érted meg. Nem fedtem fel
mindent a Randyvel való kapcsolatomról. Így, hogy nem
tudsz mindent, és nem tudod, milyen is az anyám, nem
sok értelme lehet a dolognak. De tudd, hogy ha veled
maradhatnék, maradnék. - Finoman szájon csókolt, majd
folytatta: - Tudom, hogy a figyelmeztetésem ellenére múlt
éjjel nekem adtad a szíved egy darabját. És bár próbáltam
megakadályozni, én is neked adtam az enyém egy darab-
ját. Tudom, hogy ezt ma reggel te is érezted. Azt akarom,
hogy ezt a darabot jól elzárva őrizd meg. És amikor egy
nap majd úgy döntesz, hogy a tied maradék részét egy
másik srácnak adod, kérlek, győződj meg róla, hogy
megérdemel téged.
Elec még egyszer, utoljára, elkeseredett szenvedéllyel
megcsókolt. Szúrt a szemem. Amikor elhúzódott, meg-
ragadtam a dzsekijét, elszántan, hogy soha nem engedem
el. Megvárta, míg a kezem visszahull az oldalamhoz, majd
megfordult és kisétált.
És ezzel, amilyen gyorsan belépett az életembe, olyan
gyorsan ki is lépett belőle.
Ott álltam az ablaknál, és azt kívántam, bár ne tettem
volna, amikor még egyszer, utoljára visszanézett rám,
mielőtt beszállt a taxiba a szívem egy darabkájával, amiről
tudtam, hogy magával viszi. Ami a szívem hátrahagyott
részét illeti, az darabokra tört.

Később, aznap este megszólalt a telefonom. Electől jött

üzenet egy linkkel.

124
 Már a gépen ülök, és rájöttem, hogy a neved rímel
a margarétára. Illik hozzád, mert csodálatos vagy.
Ezt sose felejtsd el. Ez a szám mindig rád fog
emlékeztetni.

Beletelt pár órába, mire összeszedtem a bátorságom, és

rákattintottam a linkre. A szám címe All I Wanted volt a
Paramore-tól. Arról szólt, amikor olyasvalakire vágyunk,
akit nem kaphatunk meg, és amikor azt a kis időt, amit
együtt töltöttünk, újra akarjuk élni az elejétől.
Újra és újra lejátszottam a dalt, gyötrő körökben,
miközben beszívtam illatát, ami még érződött az ágy-
neműmön és a rajtam lévő ingén.
Az elkövetkező hét évben Elec csupán egyszer lépett
velem kapcsolatba.
Egyik este, majdnem egy évvel azután, hogy elment
Bostonból, Victoriával voltam a városban. Épp rá gondol-
tam, amikor jött tőle egy üzenet, amibe mindenem bele-
remegett.

Még mindig a te nyakadról álmodom. Még mindig

mindennap gondolok rád. Valamiért ma este csak
azt akartam, hogy ezt tudd. Kérlek, ne írj vissza!

Nem írtam.
A könnyek ellenére, amik olyan könnyen potyogtak az
üzenetet olvasva, nem írtam. Már olyan régóta nem írt,
így úgy gondoltam, biztosan csak részeg. Még ha nem is
volt az, az sem változtatott volna semmin. Ezt most már
jól tudtam. Valójában igazi profi lettem az Elec iránti
érzéseim eltemetésében. Az, hogy ilyen messze volt,
lehetővé tette ezt. Azzal a néhány alkalommal, amikor

125
saját magamat is megkeserítve engedtem a kíváncsiságnak
és rákerestem az interneten, kiderült, hogy még csak
nincs is fent a közösségi oldalakon.
Így, hogy Elec nagykorú lett, Randy sem járt már el
Kaliforniába.
A szívem még jó pár év múlva is belesajdult, amikor
megengedtem magamnak, hogy egyetlen közös éjsza-
kánkra gondoljak. Így mindent megtettem, hogy ne
gondoljak rá - amit nem látsz, arról könnyű meg-
feledkezni, nem igaz? Ez a mottó azonban csak ideiglene-
sen igaz - amíg hirtelen szemtől szembe nem kerülsz
azzal, ami elől addig menekültél. Ekkor a mentális falak,
amiket felhúztál, hogy elrejtőzhess mögéjük, egyetlen
hatalmas robajjal atomjaikra hullanak.

126
MÁSODIK RÉSZ

127
 12.fejezet

ANDY MEGHALT.
Eleinte úgy tűnt, mintha mindez csak egy álom
lenne. Az éjszak közepe volt, és előző este túl sokat ittam
a barátokkal Greenwich Village-ben. Amikor a telefon
hajnali háromkor megszólalt, a szívem rémülten kezdett
verni, és rögtön ezeket a szavakat hallva majdnem teljesen
meg is állt.
 Anyu?
Anyu zokogó, elfúló hangon beszélt.
 Randy meghalt, Greta. Szívrohama volt. Itt vagyok a
Mass Generalban. Nem tudták megmenteni.
Anyu egyre csak zokogott, amitől tehetetlennek érez-
tem magam, mert úgysem tudtam volna neki segíteni
New York-i lakásomból.
Anyu és Randy házassága kiállta az idők próbáját, bár
az utóbbi hónapokban nehéz időket éltek át. Randy soha
nem adta jelét anyu felé annak a tiszteletlen hangnemnek,
mint Elec felé, de mindig is kiszámíthatatlan természetű
volt, és nem volt könnyű vele együtt élni.
Igazság szerint, anyu már sok éve elveszítette a lelki

128
társát akkor, amikor apu meghalt. Házassága Randyvel
csupán kényelmet és stabilitást jelentett neki. Még
szerény keresetével is, amit az autóeladásból szerzett,
szépen el tudott minket tartani. Anyu sosem dolgozott és
nem volt az a típus, aki könnyedén vette volna az egye-
düllétet. Randy volt az első, aki az apu halála utáni
években felbukkant anyu életében. Mindig is úgy éreztem,
hogy Randy sokkal inkább odáig volt anyuért, mint
fordítva. Mégis, az elvesztése fenekestül felforgatja majd
anyu életét. Így, hogy távol lakom, Randy jelentette neki
az egész világot, arról nem is beszélve, hogy immár a
második férjét veszítette el idő előtt. Nem tudtam, hogyan
fog megbirkózni ezzel.
Remegni kezdtem.
 Ó, istenem! - Vettem egy mély levegőt, hogy össze-
szedjem magam. - Annyira sajnálom. Annyira sajnálom,
anyu.
 Meghalt, még mielőtt beértünk volna a kórházba.
Felkeltem, és azonnal előhúztam a kis bőröndömet a
szekrényből
 Figyelj, megnézem, hol tudok ilyenkor kocsit
bérelni. Igyekszem reggelre odaérni. Még beszéljünk, és
szólj, ha hazaértél. Van ott veled valaki?
Anyu szipogott egyet.
 Greg és Clara.
Ettől kicsit megnyugodtam. Greg Randy egyik leg-
régibb barátja volt, aki néhány éve Boston külvárosába
költözött a feleségével, miután munkahelyet váltott.
Miután találtam egy autókölcsönzőt, ami nyitva volt,
hajnali öt körül rákanyarodtam az autópályára.
A négyórás út alatt Bostonba a fejem kavargott a sok

129
gondolattól, hogy mit is jelent Randy halála. Hagyjam ott
a munkámat a városban, és költözzek vissza Bostonba
anyuhoz? Életében most először dolgoznia kell majd,
hogy el tudja tartani magát. Mennyi szabadságot vegyek
ki? És aztán belém hasított.
Elec.
Elec.
Ó, istenem. Elec.
Vajon tud Randyről? Eljön Bostonba a temetésre?
Találkoznom kell vele?
Egyik kezem idegesen még szorosabban markolta a
kormányt, miközben a másikkal zenét keresgéltem a
rádión, de képtelen voltam olyat találni, ami kiűzné a
tomboló hangokat a fejemből.
Még hét év és egy másik férfival való sikertelen eljegy-
zés után is az egyetlen igazi, szívet tépő csalódást a
mostohabátyám okozta számomra. Most a szívem ismét
sajgott miatta, ám ezúttal máshogy, mert nemcsak anyu
veszítette el a férjét, de Elec is elveszítette az apját.
Randy még túl fiatal volt. Igaz, a kapcsolata Eleckel
borzalmas volt, de a tény, hogy sosem tisztázták a dol-
gokat, elszomorított. Semmi sem kavarta fel úgy az
érzéseimet, mint ha Elecre gondoltam. Ezen még az
otthonról való elköltözés sem tudott változtatni.
Azután, hogy elvégeztem egy kétéves képzést Boston-
ban, jelentkeztem egy kis főiskolára Manhattan külvá-
rosában, ahol bölcsészettudományi diplomát szereztem. A
sulit elvégezve, szereztem egy adminisztrációs munkát a
belvárosban. Már három éve New Yorkban éltem, és itt
találkoztam Timmel is.
Két évig voltunk együtt. Tim szoftvereket árult, és

130
sokat utazott. Kapcsolatunk utolsó évében együtt laktunk,
amíg a munkahelye át nem akarta helyezni egyik európai
kirendeltségükhöz. Anélkül fogadta el az ajánlatot, hogy
velem megbeszélte volna, és amikor nem akartam vele
menni, szakítottunk. Ez a költözés segített meghoznom
azt a döntést, amit végül amúgy is meghoztam volna. Jó
ember volt, de mindent egybevetve, az a szenvedély,
amire vágytam, hiányzott a kapcsolatunkból. Még a
legelején sem éreztem azt az adrenalintöltetet és
izgalmat, amit az Eleckel töltött rövid idő alatt tapasz-
taltam Amikor igent mondtam Timnek, reméltem, hogy a
dolgok megváltoznak, és úgy tudom majd szeretni, ahogy
azt megérdemli. De ez sosem következett be.
Tim előtt volt még két másik barátom is, de velük is
hasonló volt a helyzet. Az irántuk érzett érzéseimet az
Elec iránti őrült vonzalmamhoz hasonlítgattam. Még
akkor is, ha tudtam, Elec többé már nem része az életem-
nek, úgy tűnt, mégis mindenkit hozzá hasonlítok, mind
szexuálisan, mind intellektuálisan. Még ha ez a felszínen
nem is látszott, Elecnek mély érzései voltak. Rengeteg
rétege volt, ami az írásán is látszott. Oly sok minden volt,
amiről én sem tudtam, amit nem sikerült megfejtenem.
De azt tudtam, hogy hasonlóan összetett személyiséget
keresek. Ha még valamit megtanultam az Eleckel el-
töltött idő alatt, az az volt, hogy számomra a szexuális
vonzalom és beteljesedés éppolyan fontos, mint az
érzelmi kötődés.
A többi barátom aranyos volt, de nem volt bennük
semmi különös. És valahol szomorú volt, de inkább
voltam egyedül, mint hogy olyasvalakinek adjam magam,
akivel nem éreztem azt a szikrát. Reméltem, hogy egy nap

131
majd megint úgy működik a kémia valakivel, mint ahogy
Eleckel működött.
Az Üdvözöljük Massachusettsben! táblától, csak még
idegesebb lettem. Rejtély volt még, mit fog hozni az elkö-
vetkező pár nap. Segítenem kell anyunak megszervezni a
temetést, ami bizonyára visszaidézi azt a rettenetes időt,
amikor ugyanezt apuval csináltuk végig
Amikor megálltam a felhajtón, tőlem balra Randy
Nissanja parkolt, amibe beleborzongtam. A kulcsommal
beengedtem magam a házba, és anyut a konyhában talál-
tam a sötétben, ahogy meredten bámul egy csésze teát.
Azt sem vette észre, hogy beléptem a helyiségbe.
 Anyu?
Anyu felnézett rám, szeme vörös volt és duzzadt.
Odaszaladtam hozzá, és átöleltem.
A mosogatóban még mindig ott volt kettejük mosat-
lanja az előző esti vacsorából, emlékeztetve arra, milyen
hirtelen és váratlan csapás volt ez, hogy az élet hogy meg
tud változni egyetlen pillanat alatt.
 Most már itt vagyok. Itt vagyok. Csak mondd meg,
mit tegyek. Minden rendben lesz. Segítek, hogy túljuss
ezen. Veled is minden rendben lesz.
Anyu a teáscsészéhez intézte a szavait:
 Egyszerűen csak fölkelt az éjszaka közepén, fájda-
lomra panaszkodva, majd összeesett, még mielőtt a
mentősök ideértek volna.
A hátát masszíroztam.
 Sajnálom.
 Hál' istennek, hogy itt vagy, Greta.
 Hol van... tudod... hol van most?
 Elvitték a halottasházba. Clara mindent elintéz

132
nekem. Ő és Greg csodálatosak voltak. Nem tudtam volna
végigcsinálni... megint.
Szorosabban húztam magamhoz.
 Tudom.
Aznap éjjel anyu mellett aludtam, hogy ne kelljen
egyedül lennie. Szürreális érzés volt ott aludni, ahol
tegnap éjjel még Randy aludt, aki mostanra elment.

A következő nap egy nagy homályos folt: emberek

ugrottak át tálakkal és virágokkal, anyu visszavonult a
szobájába sírni, Victoria beugrott, hogy részvétét nyíl-
vánítsa. Mióta elköltöztem, nem sokat találkoztunk, de
mindig igyekeztünk összefutni, amikor hazajöttem még
ha csak egy kávéra is.
Így, amikor anyu délután lepihent, Victoriával elsétál-
tunk a sarki Dunkin Donutsba. Egy kis normális elfog-
laltság az amúgy szürreális események közepette.
 Mennyi időre tudsz kivenni szabadságot? - kérdezte
Victoria.
 Épp ma reggel hívtam őket. Egy napot kiadtak
gyásznapnak, a hét maradékát pedig kivettem. Utána
talán magammal viszem anyut a városba, amíg összeszedi
a gondolatait.
 Beszélt valaki Eleckel?
Már csak a neve hallatán is mintha görcsbe szorult
volna a gyomrom.
 Greg és Clara mindenkivel felveszik a kapcsolatot.
Biztos őt is felhívták. Anyu szerint ő és Randy elidege-
nedtek egymástól, és abban sem vagyok biztos, hogy

133
egyáltalán eljön.
 Mit csinálsz, ha mégis?
Idegesen haraptam bele a vaníliakrémes fánkomba.
 Mégis mit csinálhatnék?
Victoria tudott a közös estémről Eleckel. Néhány
dolgot megosztottam vele, de a részleteket megtartottam
magamnak. Néhány része túl intim volt ahhoz, hogy
elmeséljem neki, és nem akartam lekicsinyelni azt, amit
ez az élmény jelentett számomra. Még ha csak egy éjsza-
káról volt is szó, több szempontból is hatással volt rám, és
felállította a mércét a jövőbeli elvárásaimhoz.
Victoria belekortyolt a jegeskávéjába.
 Akkor, gondolom, csak várunk, aztán meglátjuk...
 Most anyu a legfontosabb. Nem állhatok neki azon
gyötrődni, hogy Elec eljön-e vagy sem.
Mégis csak erre tudtam gondolni.
Aznap este Greg és Clara meghívott engem és anyut
magukhoz vacsorára. Ragaszkodtak hozzá, hogy rángas-
sam ki anyut otthonról, mivel elmondtam nekik, hogy a
nap nagy részében a szobájában zokogott, miközben a
szomszédok egyre csak hordták át az ételt.
Vacsora közben anyu hallgatag volt, és alig nyúlt a
csirkéhez és a gombóchoz. Helyette azonban jelentős
mennyiségű Zinfandel bort Ivott.
A búcsúztatót két napra rá szerveztük. A gyomrom
minden egyes pillanattal nagyobb görcsbe szorult.
Muszáj megtudnom.
Végül megkérdeztem:
 Elecet értesítették? - Miközben Clara válaszára
vártam, próbáltam lenyelni a torkomban képződött
gombócot.

134
  Igen. Ma beszéltem vele. Levertnek tűnt, amikor
közöltem vele. de az nem volt egyértelmű, hogy eljön-e.
A szívem már csak attól a tudattól is gyorsabban vert,
hogy beszélt vele.
 Hol van most?
 Még mindig Kaliforniában él, Pilarhoz közel.
 Megvolt a telefonszáma?
Clara a férjére nézett, és habozva azt felelte:
 Öhm... Greg tartotta vele a kapcsolatot. Tudjuk,
hogy rettenetes volt a kapcsolata Randyvel. Greg néhány
éve megpróbált közbeavatkozni. Elec és ő közben jóban
lettek egymással. Randy erről valójában nem tudott.
Gregre pillantottam, mintha a világon az összes olyan
információnak a birtokában lenne, ami engem érdekelhet.
 Mit csinál most? - A hangom remegett.
 Elvégezte a sulit, megkapta a szociális gondozó
engedélyét. Hátrányos helyzetű fiatalokkal dolgozik.
Talán hat hónappal ezelőtt beszéltünk utoljára.
 Tényleg...?
Hü!
Ez máris több volt, mint amennyit az elmúlt évek alatt
megtudtam. Egyszerre voltam boldog és szomorú a tudat-
tól, hogy jól megy a sora - szomorú csak azért, mert már
nem ismerhettem és soha nem találkozhattam azzal az
emberrel, akivé vált.
Megköszörültem a torkom.
 Szóval nem tudják, hogy itt lesz-e?
 Nem. Nem mondta - felelte Clara. - Szerintem
sokkos állapotba került. Minden részletet elmondtam
neki, hogy ő is tudja.
A szívem összeszorult a fájdalomtól a gondolatra, hogy

135
vajon mi mehet most végbe Elecben, bárhol legyen is
ebben a pillanatban.
*

Rosszul voltam a liliomok illatától. Mintha mindenki

Stargazer fajtát küldött volna, ami mind közül a leg-
szagosabb. Felajánlottam, hogy a csokrok egy részét, amit
kaptunk, elviszem a Thomas’ Funeral halottasházba.
A szertartás négykor kezdődött, de előtte még hivata-
losak voltunk Greghez és Clarahoz egy könnyű ebédre.
Anyu csatlakozott hozzám, miközben elhelyeztük a
virágokat a terem sarkaiban, ahol a koporsó áll majd.
Kitettünk néhány képet Randyről és rólunk is az elmúlt
évekből. Elszomorított, hogy egy kép sincs Randyről és
Elecről.
A halottasház levegőjében mintha dohos fa és lég-
frissítő egyvelegének illata terjengett volna.
Egyáltalán nem vártam a percet, amikor majd vissza
kell ide jönnöm és látnom Randy testét és anyu reakcióját.
Úton vissza Greghez és Clarához anyu kezét fogtam.
Jobban bírta, mint gondoltam, bár biztosra vettem, hogy
bevett néhány Xanaxot, hogy tompítsa idegességét.
Amikor megérkeztünk a házhoz, megkönnyebbültem,
hogy egy olyan kocsi sem áll előtte, amit ne ismertem
volna. Ezek szerint csak mi négyen leszünk az ebéden.
Megkönnyebbülésem helyét azonban szinte azonnal
pánik vette át, amikor beléptem a házba, és észrevettem
egy fekete bőröndöt az előszobában, a szekrény előtt.
Clara átölelte anyut, miközben én aggodalmasan
pillantottam körbe.
Túl ideges voltam ahhoz, hogy feltegyem a kérdést,

136
amit akartam, így csak álltam ott csendben, miközben a
mellkasom összeszűkült. Végül vettem egy mély levegőt,
kifújtam, és megkérdeztem:
 Kié ez a bőrönd?
 Elec van itt, Greta. Odafent van.
A szívem vadul kalapálni kezdett, és úgy éreztem, alig
kapok levegőt. Friss levegőre volt szükségem.
 Elnézést - mondtam, és a hátsó ajtón át kiléptem az
udvarra.
Még nem álltam rá készen, hogy találkozzak vele. Csak
bámultam a piros tulipánokat a virágoskertben. Egy
részem komolyan úgy hitte, nem lesz itt a Randyvel való
kényes kapcsolata miatt. Azonban az elmúlt pár napban
érzett rettegés volt a bizonyíték arra, hogy egy másik
részem viszont készült erre.
Nem tudtam, mit fogok neki mondani.
A hűvös tavaszi szél a hajamba kapott, felnéztem az
égre, mintha ezzel rávehetném az univerzumot, hogy ne
dobja rám ezt a bombát.
Talán erre feleletül a távolban mennydörgés hallat-
szott.
Legyen az megérzés vagy ösztön, valami arra kész-
tetett, hogy megforduljak és felnézzek az emeleti erkély
kétszárnyú ajtajára, ami a kertre nézett.
Az üveg mögött megláttam őt.
Elec.
Ott állt egy dereka köré csavart törülközőben, és
engem nézett. Sokszor elképzeltem, hogy nézhet ki hét év
után, de még a legvadabb álmaim sem adhatták vissza azt,
amivel most szembetalálkoztam.
Bozontos haja helyén immár hosszú, szexi fürtök

137
csavarodtak a füle körül. Szemüveget viselt.
Szemüvegben még vonzóbb volt.
Még innen is láttam szemének átható szürkéjét a
szemüvege mögött.
Tetováltan még izmosabb volt, mint azelőtt.
A szájához emelt egy cigarettát, és még sokkos álla-
potomban is, hogy újra látom, csalódottságot éreztem,
amiért megint dohányzik
Elec kifújta a füstöt, de a tekintetét közben nem vette
le rólam. Nem mosolygott. Csak nézett rám meredten.
Már csak átható pillantásától is minden érzékem életre
kelt, és elveszítettem az uralmat a testem felett.
A fejem lüktetett, a szemem könnybe lábadt, a fülem
dobolt, a számban összefutott a nyál, a mellbimbóm meg-
keményedett, a kezem és a térdem remegett, és a szívem...
le sem tudnám írni, mi ment végbe a mellkasomban.
Mielőtt mindezt felfoghattam volna, Elec mögött egy
szőke nő jelent meg, és átölelte a derekát.

138
 13.fejezet

MINT ÖSSZESZEDTEM A BÁTORSÁGOM, bementem, leültem

az étkezőasztalhoz, és felhajtottam a tányérom mellé
kitett vizet. A szám még mindig száraz volt. Mintha
forgott volna a szoba.
 Jól vagy? - kérdezte anyu.
Ezt nekem kellett volna kérdeznem tőle. Bólintottam,
majd megragadtam az ő vizét is, és azt is kiittam. Miatta
erősnek kellett maradnom. Nem hagyhatom, hogy ma
összeomoljak.
Még nem jöttek le.
Miután a rejtélyes nő megjelent Elec mögött, ő azonnal
megfordult és eltűnt szem elől. Beletelt pár percbe, mire
megmozdultam. Barátnője van... vagy felesége.
Még ha hét év elteltével ennek a lehetőségnek meg is
kellett volna fordulnia a fejemben, ez mégsem szerepelt
az egyenletben, amikor elképzeltem az újra találkozást.
A lépcsőn felhangzó ereszkedő, szinkronban mozgó két
pár láb hangjától megmerevedtem és kihúztam magam a
széken.
Bamm.
Bamm.

139
 Bamm.
Amikor beléptek az étkezőbe, a testem a „küzdj vagy
fuss” reakció jeleit produkálta, ahogy elöntött az adre-
nalin.
Talán fel kellett volna állnom vagy mondanom valamit,
de nem mozdultam, mint akit odaragasztottak a székhez.
Anyu Elechez lépett, és átölelte.
 Elec, olyan jó téged látni. Annyira sajnálom édes-
apádat. Tudom, hogy nem volt könnyű kapcsolatotok, de
szeretett téged. Tényleg.
Elec merev maradt, de nem húzódott el tőle. Egy-
szerűen csak annyit felelt:
 Én inkább téged sajnállak.
Miközben kelletlenül hagyta magát átölelni, tekintete
felém vándorolt, és ott is maradt. Nem tudtam volna meg-
mondani, mire gondol, de elég valószínű volt, hogy
gondolatai hasonlóak az enyémekhez.
Ennek a találkozásnak sosem lett volna szabad
bekövetkeznie.
Miután anyu elengedte, Elec partnere lépett oda hozzá,
hogy átölelje.
 Mrs. O’Rourke, Chelsea vagyok, Elec barátnője.
Részvétem a vesztesége miatt.
 Hívj csak Sarah-nak. Köszönöm, kedvesem. Örülök,
hogy meg ismerhetlek.
 Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell
találkoznunk - felelte Chelsea, miközben anyu hátát
masszírozta.
Tekintetem megakadt franciamanikűrös körmein.
Csinos volt, és a testalkata hasonló volt az enyémhez.
Hosszú, szőke haja lágy hullámokban omlott a hátára.

140
Gyönyörű volt.
Hát persze hogy az volt.
A gyomrom mintha összeszorult volna.
Elec lassan elém sétált.
 Greta...
Nevem hangzása, ahogy legördült a nyelvéről, egy
pillanatra visszarepített a múltba.
 Elec - keltem fel a székemről. - Sa-sajnálom...
Randyt. - Elnémultam, és a szám remegni kezdett. Mintha
minden levegő kiszökött volna belőlem, amikor így állt
előttem, és én beszívtam szegfűszeges cigijének és
kölnijének illatát. Oly sok idő telt el, de érzelmileg,
mintha minden csak tegnap történt volna.
Mintha csak tegnap történt volna.
Az egyetlen különbség az volt, hogy az, aki aznap ott-
hagyott a szobámban, még mindig csak egy fiú volt, aki
pedig itt állt előttem, határozottan férfi.
Felnéztem rá, és elképedtem, hogy lehet még
helyesebb. Kedvenc vonásai még mindig kivehetőek
voltak rajta, csak néhány változással. Szürke szeme most
is ragyogott, de most azon a fekete keretes szemüvegen
keresztül. Még mindig megvolt az ajakpiercingje, de állat
most kicsivel több arcszőrzet borította. Fekete csíkos
inge, aminek ujját feltűrte, nagyobb, kidolgozottabb mell-
kasára simult.
Nem mozdult, hanem egyre csak meredt rám. Végül
felé hajoltam, hogy megöleljem, és éreztem meleg kezét a
hátamon. A szívem olyan hevesen vert, hogy már-már azt
hittem, teljesen le is áll. Egy dolog, ami láthatóan nem
változott, az a testem azonnali reakciója volt az érin-
tésére.

141
 Épp, amikor behunytam a szemem, meghallottam egy
hangot a háta mögül.
 Te biztosan Sarah lánya vagy. Mintha csak ikrek
lennétek.
Hirtelen elhúzódtam Electől, és kinyújtottam nyirkos
kezemet.
 Igen... szia, Greta vagyok.
Nem fogott velem kezet. Ehelyett együttérzően
mosolygott és átölelt.
 Chelsea vagyok. Ürülök, hogy megismerhetlek.
Részvétem a mostohaapád miatt. - A hajának olyan illata
volt, mint amilyenre számítottam: egy tiszta, finom illat,
ami illett láthatóan édes személyiségéhez.
 Köszönöm! - feleltem.
A feszültség szinte tapintható volt a levegőben, ahogy
mi hárman csak álltunk ott kínos csendben.
Ekkor Clara lépett be egy tál sülttel, amit spárgával
szolgált fel. Kihasználtam az alkalmat, hogy kimeneküljek
a helyzetből, és felajánlottam, hogy segítek neki behozni a
többi tányért, otthagyva Elecet és Chelsea-t.
Idegesen remegő kezemmel ügyetlenül matattam az
evőeszközt között, amiket Clara bízott rám, hogy vegyem
őket elő a konyhai fiókból. Behunytam a szemem, és
vettem egy mély levegőt, mielőtt visszamentem az
étkezőbe.
Greg épp beszélt, amikor körbejártam és meg-
terítettem. A lyukas kezűség tipikus esete voltam, miköz-
ben a villák és a kanalak folyton kicsúsztak nyugtalan
kezeim közül.
Mikor már semmi teendő nem akadt, leültem Eleckel
és Chelsea-vel szemben. Tekintetemet a tányéromban

142
tükröződő tükörképemre szegeztem.
 És, hogy találkoztatok? - kérdezte tőlük Greg.
Felpillantottam.
Chelsea elmosolyodott, és imádó szemekkel nézett
Elecre.
 Mindketten az ifjúsági központban dolgozunk. Én
vezetem az iskola utáni programokat, Elec pedig taná-
csadó. Eleinte csak barátok voltunk. Őszintén csodáltam,
milyen jól bánik a gyerekekkel. Mindannyian szeretik -
tette Elec kezére az övét. - Ahogy most már én is.
Szemem sarkából láttam, ahogy odahajol hozzá és
megcsókolja. A fekete ruha, amit viseltem, hirtelen
mintha túl szűk lett volna.
 Ez nagyon aranyos - mondta Clara.
 Elec, hogy viseli ezt Pilar? - kérdezte Greg.
 Nem jól - felelte Elec hirtelen.
Felnéztem, amikor meghallottam a hangját. Azóta nem
szólalt meg, hogy kimondta a nevemet.
Chelsea megszorította a kezét.
 Próbáltuk rávenni, hogy jöjjön el, de úgy gondolta,
nem tudna megbirkózni vele.
Mi. Mi próbáltuk rávenni.
Chelsea közel áll Elec anyjához.
Ez határozottan komolynak tűnik.
 Nos, jobb is, hogy otthon maradt - jegyezte meg
Clara.
Talán Pilar nevének kellemetlen említésétől anyu
nagyot kortyolt a borából. Tudta, hogy Pilar főleg őmiatta
nem jött el.
Chelsea felém fordult.
 Te hol laksz, Greta?

143
  New Yorkban. Csak néhány napja érkeztem.
 Az nagyon izgalmas lehet. Mindig is el akartam oda
jutni. - Elecre pillantott. - Talán valamikor meglátogat-
hatnánk ott Gretát. Lenne hol laknunk.
Elec bólintott egyet, miközben láthatóan kényel-
metlenül érezte magát, és az ételével babrált.
Egyszer csak éreztem, hogy engem néz. Amikor arra
fordultam, hogy meggyőződjek róla, tekintetünk egy
pillanatra találkozott, mielőtt megint a tányérjára bámult.
 Elec sosem mondta, Hogy van egy mostohatestvére -
jegyezte meg Chelsea.
Sosem említett engem.
Anyu most először szólalt meg:
 Elec csak rövid ideig lakott nálunk, amikor még
kamaszok voltak. - Rám nézett. - Ti ketten akkoriban nem
igazán jöttetek ki egy mással.
Anyu semmit sem tudott arról, hogy valójában mi
történt köztünk. Így, az ő szemszögéből ez az állítás
nagyon is helytálló volt
Elec mély, reszelős hangja a szívemig hatolt.
 Ez igaz, Greta?
Elejtettem a villámat.
 Micsoda?
 Hogy nem jöttünk ki jól.
Kérdésének rejtett értelmét egyértelműen csak nekem
szánta. Nem értettem, miért gúnyolódik velem ennek a
már amúgy is kellemetlen helyzetnek a kellős közepén.
 Volt pár érdekes pillanatunk.
Tekintete az enyémbe fúródott, és halkan hozzátette:
 Igen, volt.
Hirtelen elvörösödtem.

144
 Elec szája mosolyra húzódott.
 Minek is hívtál akkoriban?
 Mire gondolsz?
 „Legdrágább mostohabátyám”, ugye? A ragyogó
személyiségem miatt. - Chelsea felé fordult. - Egy kiba-
szott kis rohadék voltam akkoriban.
Egy „kibaszott" kis rohadék. Nem úgy értette, mégsem
tudtam lecsillapítani a szótól felhevült gondolataimat.
 Honnan tudtál erről a becenévről? - kérdeztem.
Elec önelégülten elvigyorodott.
Elmosolyodtam.
 Hát persze. Akkoriban folyton kihallgattad a
beszélgetéseimet.
 Úgy hangzik, mozgalmas időt töltöttetek együtt -
jegyezte meg Chelsea, miközben ártatlanul hol Elecre, hol
rám pillantott.
 Az biztos - felelte Elec, olyan tekintettel meredve
rám, ami közel sem volt olyan ártatlan.

Chelsea-vel segítettünk Clarának kivinni a tányérokat a

konyhába. Negyven perccel később már a halottasházban
kellett lennünk a búcsúztatóra.
Chelsea hangjától hirtelen összerezzentem.
 Mivel foglalkozol, Greta?
Abban a pillanatban nem szívesen osztottam volna
meg vele a munkám részleteit, így egy általánosabb
választ adtam.
 Adminisztrációs munkát végzek a belvárosban,
igazából semmi érdekes.

145
 Chelsea elmosolyodott, én pedig igazi szemétnek
éreztem magam, amiért elégedetten vettem észre a szeme
körüli kezdődő nevetőráncokat és szarkalábakat.
Ne ess túlzásokba, Greta!
 Néha az is jó lehet. A gyerekekkel foglalkozni
nagyon hálás feladat, de ugyanakkor kimerítő is. Nincs
egyetlen unalmas percünk sem.
Mindketten kinéztünk az üveges tolóajtón. Elec egye-
dül állt a kertben a gondolataiba mélyedve, zsebre vágott
kézzel.
 Komolyan aggódom miatta - mondta Chelsea,
miközben kinézett rá. - Kérdezhetek tőled valamit?
Kezdtem magam kényelmetlenül érezni ettől a beszél-
getéstől
 Persze.
 Nem hajlandó beszélni az apjáról. Történt köztük
valami?
A kérdés teljesen váratlanul ért. Nem nekem kellett
volna beavatnom Randy és Elec kapcsolatába. Én is alig
tudtam valamit.
 Régebben sokat veszekedtek, és Randy olykor
nagyon durván bánt Eleckel, de őszintén szólva én sem
tudom az okát.
Tőlem csak ennyit tudhat meg.
 Csak aggódom, hogy magában tartja a dolgokat.
Most hali meg az apja, és alig mutat valami érzelmet.
Mármint ha az én apám halna meg, teljesen össze-
omlanék.
Tudom.
Chelsea folytatta:
 Attól félek, hogy majd hirtelen tör ki belőle. Nincs

146
jól. Nem alszik. Nem hagyja nyugodni, mégsem beszél
róla vagy sírja ki magát
A szívem összeszorult a szavaitól, mert én is aggódtam
miatta.
 Próbáltál beszélni vele? - kérdeztem.
 Igen. De csak annyit felelt, hogy nem akar beszélni
róla. Majdnem el sem jött a temetésre. Tudtam, hogy
később még megbánná, így egyre csak próbáltam rávenni,
míg végül belement.
Azta! Tényleg nem akart eljönni.
 Örülök, hogy így tettél.
 Tényleg szeretem őt, Greta.
Efelől nem volt kétségem, és bár miközben ezt mondta,
a gyomromba fájdalom hasított, racionálisabb énem
boldog volt, hogy Elec talált valakit, aki így törődik vele.
Nem tudtam, mit válaszoljak. Azt mégsem mondhattam
neki, hogy lehet, én is így érzek iránta.
Én is törődöm vele.
Talán ennek semmi értelme nem volt ennyi idő után,
de az érzéseim iránta éppolyan erősek voltak, mint hét
évvel azelőtt. És ugyanúgy, mint akkor, most is titkolnom
kellett őket.
Chelsea a karomra tette a kezét.
 Megtennél nekem egy szívességet?
 Igen...
 Kimennél hozzá... hátha te rá tudod venni, hogy
beszéljen?
 Öhm...
 Kérlek. Nem tudom, ki mást kérhetnék meg. Nem
hiszem, hogy teljesen felkészült a ma estére.
Visszanéztem Elecre és erős alkatára, ahogy odakint

147
állt a kertben. Talán ez lesz az egyetlen lehetőségem, hogy
kettesben beszéljek vele, így belementem.
 Rendben.
Chelsea átölelt.
 Köszönöm! Jövök neked eggyel.
Ebben az esetben Elecet kérem. Nem tehettem róla, nem
tudtam féken tartani a gondolataimat.
Az az ölelés ráébresztett, hogy teljességgel elkép-
zelhető, hogy őszintén kedveljünk valakit, akire amúgy
őrülten féltékenyek vagyunk.
Mély levegőt vettem, és kiléptem az üveges tolóajtón.
Az ég szürkülni kezdett, mintha vihar közelegne.
Nem ez volt a megfelelő alkalom arra, hogy konsta-
táljam, milyen hihetetlenül néz ki a feneke abban a feszes,
fekete nadrágban, amit visel, mégis így tettem. Szexi,
fekete, hullámos haja körül szellő fújdogált.
Megköszörültem a torkom, hogy jelezzem a jelenlétem.
Nem fordult meg, de tudta, hogy én vagyok.
 Mit csinálsz idekint, Greta?
 Chelsea megkért, hogy beszéljek veled.
Elec vállat vont és szarkasztikusán felnevetett.
 Ó, tényleg?
 Igen.
 Épp véleményt cseréltetek?
 Ez nem vicces.
Végül megfordult, hogy rám nézzen, és az utolsó adag
füstöt is kifújta a cigijéből, mielőtt gyorsan a földre dobta
és elnyomta.
 Gondolod, hogy kiküldött volna ide, ha tudja, hogy
legutóbb amikor együtt voltunk, úgy dugtunk, mint a
nyulak?

148
 Bár ez meglepett, beleborzongtam a szavaiba, hogy így
elismeri a történteket.
 Muszáj így fogalmaznod?
 Ez az igazság, nem? Szörnyen kiakadna, ha meg-
tudná.
 Nos, én nem fogom neki elmondani, úgyhogy emiatt
nem kell aggódnod. Sosem tenném.
A szemem rángani kezdett.
Elec felvonta a szemöldökét.
 Miért kacsintgatsz rám?
 Nem... a szemem rángatózik, mert...
 Mert ideges vagy. Tudom. Akkor is ezt csináltad,
amikor először találkoztunk. Örülök, hogy ismét visszaállt
a régi rend.
 Gondolom, egyes dolgok sosem változnak igazán,
ugye? Már hét éve volt, de olyan, mintha...
 Mintha tegnap lett volna. - Majd megismételte: -
Mintha csak tegnap lett volna, és ez így tisztára elcseszett.
Ez az egész helyzet az.
 Sosem lett volna szabad megtörténnie.
Elec tekintete a nyakamra vándorolt, majd vissza a
szememre.
 Hol van?
 Kicsoda?
 A vőlegényed.
 Nem vagyok eljegyezve. Voltam... de már nem.
Honnan tudtál róla?
Döbbentnek tűnt, majd hosszú ideig csak a földet
bámulta, mielőtt kitért a kérdésem elől.
 Mi történt?
 Elég hosszú történet, de én voltam az, aki véget

149
vetett neki. Európába ment a munkája miatt. Egyszerűen
nem így rendeltetett.
 Most jársz valakivel?
 Nem. - Majd eltereltem a témát magamról. - Chelsea
nagyon aranyos.
 Csodás lány; valójában az egyik legjobb dolog, ami
valaha történt velem.
Ez úgy hatott, mintha gyomorszájon vágtak volna.
 Nagyon aggódik miattad, amiért nem mutatod ki az
érzéseidet. Megkérdezte, tudom-e, mi történt közted és
Randy közt. Nem tudtam, mit válaszoljak, mert sok
minden van, amiről még én sem tudok.
 Többet tudsz, mint ő, de ez nem rajtam múlott. A
lényeg, hogy vacak egy apa volt, és most már halott.
Komolyan, most csak ennyit gondolok a dologról. Még fel
sem fogtam.
 Hirtelen jött.
 Anyu nagyon nehezen viseli - felelte.
 És előtte hogy volt?
 Jobban, mint akkoriban, de nem volt százszázalékos.
És még mindig nem egyértelmű, milyen hatással is lesz
Randy halála az állapotára.
A szél hirtelen felerősödött, és csepegni kezdett az eső.
Felnéztem az égre, majd le az órámra.
 Pár perc múlva indulnunk kell.
 Menj vissza. Mondd meg neki, hogy én is megyek
mindjárt - felelte Elec.
Nem vettem tudomást a kéréséről, és ott maradtam.
Kész szerencsétlenségnek éreztem magam. Nem jutottam
vele semmire.
Francba. A szemem könnybe lábadt.

150
  Mi az? - csattant fel Elec.
 Nem Chelsea az egyetlen, aki aggódik miattad.
 Pedig csak neki lenne hozzá joga. Neked nem kell
aggódnod miattam. Az én érzéseim nem rád tartoznak.
Ez jobban fájt, mint bármi, amit eddig mondott.
Abban a pillanatban mintha durván nekem vágta és
lábbal tiporta volna el szívemnek azt a darabját, amit oly
sok évvel azelőtt adtam neki. Már bántam, hogy ez idő
alatt végig eszményítettem, minden barátomat hozzá
hasonlítottam, piedesztálra emeltem, amikor ő nyilván-
valóan nem törődött az érzéseimmel.
 Tudod mit? Ha most nem sajnálnálak amiatt, amin
keresztül mész, azt mondanám, hogy megcsókolhatod a
seggem - feleltem.
 Én pedig, ha szemét akarnék lenni, azt mondanám,
hogy azért akarod, hogy megcsókoljam a segged, mert
még emlékszel, milyen rohadtul élvezted, amikor meg-
tettem. - Azzal elsétált mellettem. - Vigyázz ma este az
anyádra!
Az elmúlt néhány óra igazi érzelmi hullámvasút volt:
megdöbbenés, szomorúság, féltékenység és most... düh.
Puszta düh. A könnycseppek patakokban folytak végig az
arcomon, a sűrű esőcseppekhez igazodva, amik most már
egyenletesen hullottak, miután Elec otthagyott a kertben
néma mérgemmel.
*

 Nem is tudtam, hogy Randynek van egy fia.

Össze sem tudtam számolni, hányszor hallottam ezt a
búcsúztatóra érkezettek sokaságából. Őszintén sajnáltam
miatta Elecet, akármilyen durván bánt is velem korábban.

151
 A virágok illata a különböző női parfümökkel keve-
redve szinte fullasztó volt.
A legtöbben szomszédok voltak, vagy Randy munka-
társai az autószalonból. A vendégek sora a sarkon is
bekanyarodott, és kicsit felkavaró volt látni, ahogy mások
könnyedén elbeszélgetnek, néha fel is nevetnek, miköz-
ben arra várnak, hogy a koporsóhoz érjenek. Mint egy
koktélparti alkohol nélkül, és ez szörnyen idegesített.
Anyu mellett álltam, aki teljesen összetört, miután a
szívroham óta most először meglátta a férje élettelen
testét. A hátát simogattam, elláttam zsebkendővel, és
mindent megtettem, hogy legalább a végéig kitartson.
Chelsea meggyőzte Elecet, hogy a családtagokhoz
álljon, hiába ellenkezett eleinte. Gondolom, túlságosan
fáradt volt ahhoz, hogy vitatkozzon.
A smink, amit Randy arcára kentek, merevvé és szinte
felismerhetetlenné tette a vonásait. Lesújtó érzés volt
látni, ahogy ott fekszik, felidézve apám halálát.
Elec nem ment oda a koporsóhoz, és rám sem nézett,
ha már itt tartunk. Csak állt ott közömbös arccal, auto-
matikusan kezet rázva mindenkivel, miközben Chelsea
felelt helyette, ahogy mindenki ugyanazt ismételgette:
 Részvétem.
 Részvétem.
 Részvétem.
Elec úgy festett, mint aki mindjárt összetörik, de úgy
éreztem, ezt csak én vettem észre.
Hamarosan ki kellett mennem a mosdóba, így szóltam
anyunak hogy mindjárt visszajövök. Azonban sehol sem
találtam a mellékhelyiséget, és végül odalent kötöttem ki
egy üres váróteremben. Kissé dohos volt itt a levegő, de jó

152
volt elmenekülni a tömeg zsivaja elől.
Miután leértem az alsó szint csendjébe, végre észre-
vettem a mosdó jelét a terem másik végében.
Amikor kijöttem, libabőrös lettem Elec láttán, aki
egyedül ült az egyik kanapén. Könyökét a térdére támasz-
totta és két tenyere közé fogta a fejét. Leengedte a kezét,
de még mindig lefelé nézett. Füle vöröslött, háta pedig
emelkedett és süllyedt, ahogy a levegőt kapkodta.
Egyedül akart maradni, én pedig megzavartam.
Talán ez volt az az összeomlás, aminek a közeledtére
már számítottam odafent, arckifejezése láttán. Akárhogy
is, nem akartam, hogy meglásson. A baj az volt, hogy el
kellett mennem mellette, hogy eljussak a lépcsőhöz.
Annak ellenére, hogy korábban úgy felzaklatott, erőt
vett rajtam a vágy, hogy megnyugtassam, de abból, amit
nemrég mondott, tudtam, hogy ez nem az én dolgom.
Így lassan elsétáltam mellette.
Amikor elértem a folyosót, ahonnan a lépcső nyílt,
összerezzentem a hangjára.
 Várj!
Megtorpantam és megfordultam.
 Vissza kell mennem anyuhoz.
 Adj pár percet!
Lesöpörtem egy fehér cérnaszálat a fekete ruhámról,
majd odaléptem hozzá, és leültem mellé a kanapéra. Nem
tudtam nem érzékelni testének melegét, ahogy lába az
enyémhez ért.
 Jól vagy? - kérdeztem.
Rám nézett, és megrázta a fejét.
Elnyomtam a késztetést, hogy megöleljem, és kezemet
határozott mozdulattal az ölembe fektettem.

153
 Nem a te dolgod.
Aztán minden egyes porcikám megérezte, amikor kezét
a térdemre tette. Ez az egyetlen érintés semmissé tett
minden előrelépést, amit az elmúlt órákban, a kertbeli
vitánk óta elértem.
 Amit korábban mondtam... sajnálom - szólalt meg.
 Melyik részét?
 Mindegyiket. Nem tudom, hogy birkózzak meg
ezzel... Randy... te... mindennel. Minden olyan szürre-
álisnak tűnik. Idefelé a repülőn azon imádkoztam, hogy
valami csoda folytán ne legyél itt.
 Miért?
 Mert így is elég nehéz ez az egész.
 Nem hittem volna, hogy látlak még valaha. Arra
pedig pláne nem számítottam, hogy ilyen nehéz lesz, hogy
hét év után is ilyen érzés lesz, Elec.
 Milyen?
 Mintha egyetlen perc sem telt volna el azóta. Azért,
mert még mindig kapaszkodom abba az emlékbe. Fejben
sosem engedtelek el, és ez kihatott a kapcsolataimra és az
életemre is. De azért jól boldogultam... idáig. Mindegy,
tényleg nem kéne belemennem. Amúgy sem számít. Te
Chelsea-t szereted.
 Igen - vágta rá azonnal.
Hallva, hogy ezt ilyen hevesen megerősíti, szemem
váratlanul könnyes lett.
 Jó ember. De valaki mással látni azok után, ahogy
kettőnk dolgát félbehagytuk, még mindig nagyon nehéz
nekem. Szomorúnak látni pedig még nehezebb.
Csak úgy záporoztak belőlem a szavak, és pontosan azt
mondtam, amit gondoltam, mert most sem tudhattam,

154
hogy lesz-e még alkalom, amikor kettesben lehetünk.
Fontos volt, hogy tudja, hogyan érzek. Megráztam a
fejem.
 Sajnálom. Nem kellett volna ezeket mondanom.
Az emberek odafent mintha milliónyi mérföldre lettek
volna. Ahol csak mi voltunk, ott akár egy leejtett gombos-
tű hangját is hallani lehetett volna.
Lesütöttem a szemem, majd összerezzentem kezének
érintésétől az arcomon. Lassan lejjebb csúsztatta és a
nyakam köré fonta.
 Greta... - olyan érzelmekkel teli hangon lehelte ki a
levegőt, amit korábban csak egyszer hallottam tőle - hét
évvel ezelőtt.
Lehunytam a szemem, és rájöttem, hogy egy pillanatra
ismét mi vagyunk, azon a helyen. A régi Eleckel voltam -
az én Elecemmel. Ez olyasmi volt, amiről sosem gondol-
tam volna, hogy ismét érezni fogom. Továbbra is a
torkomon tartotta a kezét, és gyengéden megszorította.
Ártatlan dolog volt, mégis mintha minden egyes másod-
perccel közelebb értünk volna egy határ átlépéséhez.
Hüvelykujja lassan ide-oda járt a nyakamon. Durva,
kérges ujjai egész testemet felmelegítették. Nem értettem,
mi történik, és abban sem voltam biztos, hogy ő tudja.
Imádkoztam, hogy senki ne jöjjön le, mert amint meg-
törik a pillanat, az én Elecem is eltűnik.
 Bántottalak - mondta, ujjait továbbra is a bőrömön
tartva.
 Semmi baj - suttogtam. Szememet még mindig
lehunyva tartottam.
Elec gyorsan levette rólam a kezét, amikor lépteket
hallottunk.

155
  Hát itt vagytok - szólt Chelsea, miközben a kana-
pénk felé lépdelt. - Nem hibáztatlak titeket, amiért egy kis
levegőre vágytok. Ez az este elég kimerítő.
Azonnal felkeltem és rámosolyogtam, valószínűleg
addigi életem leghamisabb mosolyával. A szívem még
mindig kalapált attól, amit az előbb tapasztaltam.
 A pap most készül elmondani egy imát. Biztosra
akartam venni, hogy nem maradtok le róla. - Chelsea Elec
felé fordult. - Jól vagy annyira, hogy visszamenjünk?
 Igen... ööö... jól vagyok - felelte Elec. - Menjünk!
Gyorsan rám pillantott, de én nem tudtam olvasni a
tekintetéből. Majd Chelsea-vel a lépcső felé fordult. Én
követtem őket, és figyeltem, ahogy Elec Chelsea derekára
csúsztatja a kezét. Ugyanazt a kezet, ami egy perce még az
én nyakam köré fonódott.
*

A búcsúztató után Greg és Clara meghívtak magukhoz

néhány embert teára és süteményre. Anyu úgy érezte,
kötelessége elmenni, ami azt jelentette, hogy nekem is
vele kellett maradnom, hogy aztán hazavihessem.
Anyu és én voltunk az utolsók, akik elhagyták a
halottasházat, így mire odaértünk Gregékhez, az étkező
már tele volt vendégekkel. A ház friss kávétól és áfonyás
süteménytől illatozott, amit Clara nemrég vett ki a
sütőből.
Én mégis azt kívántam, bár egyenesen hazamehettem
volna aludni. A következő nap megint hosszú lesz a
temetéssel. Azt sem tudtam, Elec mikor megy vissza
Kaliforniába, de feltételeztem, a holnapi nap után nem
marad sokáig.

156
 Öt és Chelsea-t azonban sehol sem láttam. Bár egyál-
talán mm tartozott rám, azon kezdtem töprengtem, hol
lehetnek és mit csinálhatnak.
Épp amikor ez a gondolat átfutott az agyamon, Chelsea
tűnt fel a nappaliban, kezében egy papírtányérral, rajta
egy süteménnyel. Fekete ruháját egyszerű sortra és pólóra
cserélte. Haját laza lófarokba fogta, smink nélkül még
fiatalabbnak látszott.
 Szia, Greta! Leülhetek melléd? - huppant le, mielőtt
még válaszolhattam volna.
 Persze - csusszantam arrébb a kanapén.
 Örülök, hogy visszajöttetek ide - mondta. - Greg és
Clara háza nagyon szép, ugye? Annyira örülök, hogy itt
lakhatunk, és nem kell hotelbe mennünk.
 Valóban szép.
 Remélem, egy nap nekem is lesz saját házam, de a
fizetésünkkel az ifjúsági központban ez beletelhet egy
időbe. A lakásunk otthon elég kicsi.
A lakásunk.
 Mióta éltek együtt?
 Csak néhány hónapja. Már majdnem egy éve
vagyunk együtt Elec egy ideig bizonytalan volt, hogy
távolabb költözzön-e az anyjától, de végül belement. Pilar
akkoriban már egy ideje nem volt jól. Erről tudsz, ugye?
 Igen. Tudtam, hogy vannak gondjai.
 Nos, az elmúlt egy év sokkal jobb volt. Már barátja is
van... de amikor megtudta, hogy Randy meghalt, azt
nagyon nehezen viselte, és aggódunk, hogy talán vissza-
esik.
 Hol van most Elec?
 Odafent.

157
  Hogy viseli?
 Valójában... nagyon furcsán viselkedik ma este.
 Hogy érted?
Chelsea körbenézett, hogy meggyőződjön, senki nem
hallja a beszélgetésünket.
 Oké... nos, kicsit korábban eljöttünk a búcsúz-
tatóról, és visszajöttünk ide. És...
 És?
Közelebb hajolt, úgy suttogta:
 Szeretkezni akart.
Majdnem visszaöklendeztem a teát.
Az isten szerelmére, miért mondja ezt el nekem?
Köhögtem.
 És ez olyan szokatlan?
 Nem, mármint... hatalmas szexuális étvágya van, de
ez most más volt.
Hatalmas szexuális étvágy...
Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy higgadt
maradjak, és úgy tegyek, mintha nem fordulna fel a
gyomrom ettől a beszélgetéstől, amitől, biztosra vettem,
még hosszú ideig sokkos állapotban lellek.
 Más?
 Visszaértünk ide, azonnal felrángatott az emeletre,
és elkezdte rólam letépni a ruhát. Mintha azért csinálta
volna, hogy ezzel leplezze az érzéseit, hogy meg-
feledkezzen a mai napról. És ezt megértettem. De aztán,
amikor elkezdtük, nem tudta befejezni. A tekintete...
mintha közben valahol máshol járt volna. Aztán
egyszerűen kiviharzott a fürdőszobába, becsapta az ajtót,
és hallottam, hogy megindítja a zuhanyt.
 Mondott utána valamit?

158
  Nem. Semmit.
 Biztos a mai eseményekhez van köze - feleltem.
És most nem arra gondolok, hogy a nyakam köré fonta a
kezét, Chelsea.
 Nem hagyhatom így itt - mondta Chelsea.
 Hogy érted, hogy itt hagyod?
 Nem mondta? Nem tudok itt maradni a temetésre.
 Hogyhogy?
 A gépem reggel kilenckor indul. A nővéremnek
holnap este van az esküvője. Tudom... péntek esti esküvő?
Gondolom, az, hogy hétköznap van, jócskán lejjebb vitte a
bérleti díjat. De nekünk, többieknek, akiknek van
munkájuk meg életük, akkor is borzasztó. Én vagyok a
tanúja. Az időzítés nem is lehetne rosszabb.
Elmegy.
 Elec mikor megy vissza?
 Ő egy szombat esti géppel jön.
 Ó!
Chelsea keresztbe tette a lábát, és beleharapott a
süteménybe.
 Mindig is ilyen nehezen lehetett rajta kiigazodni?
Mármint fiatalabb korában.
 Annak a rövid időnek alapján, amit együtt töltöt-
tünk, azt mondanám... igen. Az, hogy könyveket ír, jó
példa erre.
Chelsea oldalra billentette a fejét.
 Könyveket... ír?
Nem tudta?
 Ó... ohm... csak próbálkozott vele. Nem kellett volna
felhoznom. Nem olyan lényeges.
 Azta, erről meg kell kérdeznem. El sem hiszem,

159
hogy nem tudtam róla, hogy szeret írni. Miket írt?
Hogyhogy nem mondta el neki?
Kezdtem pánikolni.
 Történeteket. Ne mondd el neki, hogy beszéltem
róla. - Megráztam a fejem, hogy ejtsük a témát. - Nem
kellett volna szóba hoznom.
Ekkor egy hűvösen csengő hang szólalt meg mögöt-
tünk:
 Nem. Nem kellett volna.
Mindketten egyszerre fordultunk hátra, és Eleckel
találtuk szembe magunkat.
A francba!
Jeges tekintete volt rá a bizonyíték, hogy nagy hibát
követtem el. De már túl késő volt. Most már neki kell
helyrehoznia a károkat.
Chelsea megpaskolta a kanapét maga mellett.
 Ülj ide, bébi! Miért nem mondtad, hogy régebben
írtál? Ez nagyon klassz.
 Nem nagy ügy. Csak egy kamaszkori hobbi.
Nem hobbi volt, hanem szenvedély.
Miért hagytad abba?
 El sem hiszem, hogy sosem beszéltél nekem róla -
mondta Chelsea.
Elec legyintett.
 Nos, most már tudod.
Arra vártam, hogy rám nézzen, hogy legalább egy néma
bocsánatkérést el tudjak neki tátogni, de erre nem adott
lehetőséget.
Ekkor Clara lépett be a szobába.
 Elec, hozhatok neked valamit? - kérdezte.
 Valami erőset.

160
  Már hozom is.
Három kupicás pohárral tért vissza, amiket valamilyen
borostyán színű itallal töltött meg. Elec azonnal felhajtott
kettőt.
Chelsea odasúgta nekem:
 Látod? Ígérd meg, hogy a kedvemért rajta tartod a
szemed, jó?
Elec lecsapta az utolsó poharat az asztalra, miután
annak a tatalmát is kiitta.
 Nem kell, hogy rajtam tartsa a szemét - hőbörgött.
 Tudod, milyen rossz érzés, hogy itt hagylak egyedül.
 Nem kell, hogy rossz érzés legyen. Megleszek.
Otthon leszek, még mielőtt vasárnap reggel felébrednél.
Megint hamarabb elmegy, mint hogy észbe kapnék.
Chelsea Elec vállára hajtotta a fejét. Elec farmerre
váltott és a lábfeje csupasz volt. Ez felidézte bennem azt
az éjszakát, amikor megnyílt nekem a szobámban, és
amikor először vettem észre, milyen szép a csupasz lába.
Elhessegettem a gondolatot, mert amikor Chelsea meg-
kért, hogy tartsam rajta a szemem, nem hiszem, hogy arra
gondolt, hogy szemezzek vele.
Anyu lépett be a nappaliba.
 Édesem, szerintem jobb, ha most hazamegyek és
kipihenem magam holnapra.
 Rendben, mehetünk. - Nem tudtam elég gyorsan
felpattanni arról a kanapéról.
Chelsea felállt.
 Greta, mi már nem találkozunk. El sem tudom
mondani, milyen jó volt téged megismerni. Remélem,
még találkozunk.
 Én is - hazudtam.

161
 Miközben megöleltem, a válla felett Elecre néztem, és
eltátogtam egy „sajnálom”-ot, remélve, hogy megbocsát,
amiért kikotyogtam, hogy ír. Ő csak meredt rám meg-
fejthetetlen arckifejezéssel. Bár nem értettem, miért nem
említette soha Chelsea-nek, ha komoly a kapcsolatuk, ez
úgysem számít. Már megint túlléptem egy rá vonatkozó
határt. Bármi is történt köztünk odalent a halottasházban,
már nem volt helyem az életében. Akkor és ott meg-
fogadtam magamban, hogy másnap megtartom tőle a
három lépés távolságot, hacsak ő nem keresi a társa-
ságomat.
Nincs rám szüksége. Itt van neki Chelsea. Ez lett a
mantrám.
Chelsea anyut is átölelte.
 Sarah, kérem, fogadja el ismét legőszintébb részvét-
nyilvánításomat. Annyira sajnálom, hogy holnap Kalifor-
niában kell lennem a nővérem esküvőjére.
 Köszönöm - felelte anyu. Láttam rajta, hogy
kimerült.
Chelsea még gyorsan a fülembe súgta:
 Köszönöm, hogy megoszthattam veled azt a dolgot
az előbb.
 Bármikor.
Kösz, hogy sokkos állapotba hoztál.
Egy másik életben legjobb barátnők lehettünk volna.
Tudtam, hogy az a típusú ember, akit bármikor fel lehet
hívni, az éjszaka közepén is, a problémákkal. Ennyire
kedves volt, és én ennyire gonosz voltam, amiért úgy meg-
könnyebbültem, hogy másnap reggel elrepül.
Nos, már csak a következő huszonnégy órát kell túlélni.
Aztán Elec is gépre ül, és ismét eltűnik az életemből.

162
 Ugye?
Azonban a dolgok nem egészen ilyen egyszerűen
alakultak.

163
 14.fejezet

KOMOR HANGULAT ELLENÉRE GYÖNYÖRŰ NAP VOLT. A

madarak csiripeltek, a nap sütött, és még aludni is
tudtam. De ez nem a szokásos szép, tavaszi reggel volt
Bostonban. Ma anyunak immár másodszor kell eltemetnie
egy férjet, Elecnek pedig egy apát.
Amíg Chelsea előző este be nem jelentette, hogy
elmegy, észre sem vettem, mennyi szorongást okoz a
jelenléte. Bár ma ismét szembe kell néznem Eleckel, ez
már nem tűnt olyan szörnyűnek, mint előző nap.
Amikor bementem anyu szobájába, ő az ágyon ült,
kezében a Randyvel közös esküvői fotójukkal. Aznap
egyszerű, fehér kosztümöt viselt a szertartáson, a bostoni
városházán. Akkoriban nagyon boldognak tűntek együtt.
 Sok démonnal kellett megküzdenie, de szeretett
engem - mondta anyu. - Talán ez volt az egyetlen, amiben
vele kapcsolatban biztos voltam.
Átöleltem, és kivettem a képet a kezéből.
 Úgy emlékszem arra a napra, mintha csak tegnap
lett volna.
 Ez a házasság... egy új kezdetet jelentett neki, de

164
sosem tudta lezárni a múltat és a felette érzett haragját.
Sosem beszélt erről nyíltan előttem, én pedig sosem
erőltettem.
Ismerősen hangzik.
Anyu folytatta:
 Gondolom, nem akartam mindenről tudni. Az apád
elvesztése miatt érzett fájdalom után csak valami egy-
szerűre vágytam. Kicsit önző dolog volt tőlem. - Sírva
fakadt. - Mostanában sokat kíváncsiskodtam, és ez sok
feszültséget okozott. Bűntudatom volt, amiért sosem
avatkoztam be a dolgukba Eleckel. Egy buborékban éltem.
 Hát, egyikük sem könnyítette meg, hogy rájöjjünk,
hogyan sejtsünk - jegyeztem meg.
Anyu megtörölte a szemét, és rám nézett.
 Sajnálom, hogy keresztül kellett menned ezen.
 Nekem? Min?
 Látni Elecet vele... Chelsea-vel.
 Hogy érted?
 Tudom, Greta.
 Miről gondolod, hogy tudod?
 Tudom, mi történt köztetek azon az éjjelen, mielőtt
elment Kaliforniába.
Letettem a kezemben lévő képet az ágyra, nehogy a
hirtelen jött sokktól még véletlenül darabokra törjön a
padlón.
 Tessék?
 Aznap korán keltem. Elec nem tudta, hogy látom,
amint kijön a szobádból, hogy visszamenjen az övébe.
Aztán aznap délután, miután hazajöttem a városból,
bementem, hogy rád nézzek, de te elmentél a boltba.
Találtam egy óvszeres csomagot a szobádban, a lepedőd

165
pedig kicsit véres volt. Azon a héten annyira magad alatt
voltál. El akartam mondani, hogy tudom. Ott akartam
lenni, hogy segítsek, de nem akartalak zavarba hozni, vagy
emiatt bajba keverni Randy előtt. Nagyon dühös lett
volna. Egyre csak azt mondogattam magamban, hogy
tizennyolc éves vagy, és ha azt akarnád, hogy tudjak róla,
elmondanád.
 Hű! Nem tudom elhinni, hogy végig tudtad.
 Ő volt az első...
 Igen.
Anyu megfogta a kezemet.
 Sajnálom, hogy nem voltam ott melletted.
 Semmi baj. Ahogy mondtad, jobb, hogy titokban
tartottad.
 Csak... szex volt... vagy valami több is?
 Nekem sokkal több. Akkor azt hittem, ő is hason-
lóan érez. De ez most már nem számít.
 Boldognak tűnik azzal a lánnyal.
 Igen. Együtt élnek.
 De még nem házasok.
Résnyire húztam a szemem.
 Ezt hogy érted?
 Csak úgy, hogy ha van még valami, ami kimon-
datlanul maradt köztetek, talán ez az utolsó alkalom,
hogy beszélj vele. Így, hogy Randy elment, valószínűleg a
mai nap után többé nem látjuk Elecet.
Még ha tudtam is, hogy ez így van, megrázott, amikor
kimondta
 Köszi a tanácsot, de egészen biztos vagyok benne,
hogy az a hajó már elúszott.
Egy könnycsepp hullott az arcomra, hiába határoztam

166
el, hogy higgadt maradok.
 Láthatóan neked még nem.

Az illatából éreztem, hogy épp mögöttem van. De a

testem már korábban megérezte a jelenlétét. A templom
ablakai nyitva voltak, és egy fuvallat egyenesen felém
sodorta kölnijének és szegfűszeges cigijének elegyét.
Különös módon megnyugtató volt. Ezeken kívül csak az
oltár körül elhelyezett égő gyertyák és a halottasházból
áthozott liliomok illata csapta meg olykor az orromat.
Anyuval az első padsorban ültünk. Megfordultam, és
láttam, hogy Elec Greg és Clara mellett ül. Csak néhány
perccel utánunk érkeztek. Elecen egy testre feszülő,
fekete, fényes anyagú ing volt nyakkendő nélkül, és éppen
leszegte a pillantását. Vagy nem vette észre abban a pár
másodpercben, hogy őt nézem, vagy csak úgy tett, mint-
ha nem venné észre.
Aznap feleannyian sem voltak, mint a búcsúztatón.
Minden csendes volt, eltekintve a forgalom távoli zajától
és a cipősarkak visszhangzó kopogásától, ahogy a gyá-
szolók végigmentek a sorok között és elfoglalták helyüket.
Egy orgonista rákezdett az On Eagle’s Wingsvt, amitől
anyunak csak még sűrűbben potyogtak a könnyei.
A pap elmondta általános, személytelen beszédét.
Amikor „szerető apa”-ként utalt Randyre, testem minden
izma megfeszült. Valójában, ha Randynek normális kap-
csolata lett volna a fiával, akkor Elec talán felszólalt volna.
Nem tudtam elképzelni, mit mondott volna, ha lett
volna rá lehetősége. Igazából az egész szertartás alatt

167
végig csendes volt. Nem sírt. Nem nézett fel. Csak... ott
volt, ami gondolom, jobb, mintha el sem jött volna. Ezt el
kellett ismernem.
A szertartás gyorsan zajlott, és a végén a pap kihirdette
a temető címét, és azt, hogy a család a temetés után min-
denkit szeretettel vár ebédre a helyi étteremben.
Figyeltem, ahogy Elec, Greg és még néhány férfi, Randy
barátai koporsóvivőnek állnak, és kiviszik Randyt a temp-
lomból. Elec továbbra sem árult el semmilyen érzelmet.
Anyu nem akart limuzint bérelni, így a kölcsönzött
kocsimmal követtük a halottaskocsit. Greg, Clara és Elec
mögöttünk jöttek
Amikor elértük a temetőt, körülálltuk a nagy gödröt,
amit az O’Rourke felirattal ellátott, gránit fejfa elé ástak.
Hirtelen eltöprengtem, hogy anyut vajon ide vagy apám
mellé fogják-e temetni.
Elec is kiszállt az autóból, odasétált mellém, és lenézett
a gödörbe. Épp úgy bámult bele, mint én. Amikor felém
fordult, tekintete mintha pánikról árulkodott volna.
Különös, milyen hamar félre lehet tenni a büsz-
keségünket, amikor úgy érezzük, hogy valakinek, akivel
törődünk, segítségre van szüksége. Megfogtam a kezét.
Nem húzta vissza.
 Nekem ez nem megy - mondta.
 Micsoda?
 Mi van, ha megkérnek, segítsek leereszteni a
koporsót a földbe? Nem menne.
 Semmi baj, Elec. Semmi olyat nem kell tenned, amit
nem akarsz. Különben sem hiszem, hogy ilyesmit
várnának tőled.
Egyre csak bólogatott és pislogott, de nem felelt sem-

168
mit. Idegesen nyelt egyet. Azután elengedte a kezemet,
megfordult, és átvágott az egyre gyülekező emberek
tömegén. Egyre távolodott az úton a sírtól
Anélkül, hogy végiggondoltam volna, a magas sarkam-
ban utána iramodtam.
 Elec... várj!
Amikor megállt, légzése egyenetlenebb volt, mint az
enyém, pedig én voltam az, aki futott. Ha tegnap este a
halottasházban azt hittem, hogy összetört, hát tévedtem.
Biztosra vettem, hogy ez az a pillanat, tinikor elveszítette
a lélekjelenlétét.
 Van az egésznek ebben a részében valami, ami
véglegessé teszi számomra. Nem bírom végignézni, ahogy
földbe teszik, pláne nem bírnék segédkezni benne.
 Nem baj. Nem is kell.
 Nem hiszem, hogy azt akarná, hogy itt legyek, Greta.
Akárhogy is, nem tudom végignézni.
 Elec, ez teljesen normális reakció. Nem kell vissza-
mennünk. Itt maradok veled.
Egyre csak a fejét rázta, és maga elé meredve a
gondolataiba mélyedt.
Egy fekete varjú szállt le a közelben, és eltűnődtem,
vajon mit szimbolizálhat.
Néhány másodpercnyi hallgatás után megszólalt:
 Az egyik legdurvább veszekedésünk alkalmával
történt, talán egy évvel azelőtt, hogy találkoztunk. Randy
azt mondta, inkább feküdne holtan a föld alatt, mint hogy
azt kelljen látnia, milyen elcseszett lettem. - Elec lenézett
a cipőjére, és többször megrázta a fejét. - Erre mondtam
valami olyasmit, hogy: „Akkor majd végig mosolyogni
fogok, amikor a földbe tesznek.” - Hosszan kifújta a

169
levegőt, mintha ez idő alatt végig bent tartotta volna.
Sírva fakadtam.
 Elec...
Suttogva tette hozzá, tekintetét az égre emelve:
 Nem gondoltam komolyan. - Alig lehetett hallani,
mit mond, és rájöttem, azért, mert ez igazából Randynek
szólt.
A mellkasára szorított kézzel nézett rám.
 Muszáj eltűnnöm innen. Nem bírok itt maradni.
Nem tudom összeszedni magam. Mintha nem kapnék
rendesen levegőt.
Hirtelen gyors léptekkel megindult, én pedig követtem.
 Oké. Hová? Hová akarsz menni? A reptérre?
 Nem... nem. Itt van a kocsid, ugye?
 Igen.
 Csak húzzunk el innen a fenébe.
Bólintottam, ő pedig követett a kavicsos úton a parko-
lóba. A többiek még mindig Randy sírja körül álltak jó pár
méterre tőlünk. Egy ideig a kulcsommal ügyetlenkedtem,
majd kinyitottam az ajtókat Elec pedig beszállt, és magára
vágta az ajtót.
Azonnal beindítottam a motort, és elindultam a kijárat
felé.
 Hová akarsz menni?
 Valahová, ahol ennek a rémálomnak a szöges
ellentéte van. Csak vezess egy ideig.
Elec hátrahajtotta a fejét az ülésen, és lehunyta a
szemét. Mellkasa emelkedett és süllyedt, miközben
kigombolta ingének felső három gombját. Amikor
kifogtunk egy piros lámpát, küldtem egy üzenetet
anyunak.

170
 Minden rendben. Elecre pánikszerű hangulat tört
rá, és most kocsikázgatunk egy kicsit. Kérd meg
Greget, hogy vigyen el az étterembe, és mondd
meg neki, hogy Elec velem van. Lehet, hogy még
az ebédnél találkozunk.

Nem számítottam rá, hogy válaszol, mivel a temetés

még tartott, de reméltem, hogy ránéz a telefonjára, amint
észreveszi, hogy nem vagyunk ott.
Elec felmordult.
 A fenébe.
 Mi az?
 A cigim Greg kocsijában maradt. Pedig most nagy
szükségem lenne egyre.
 Megállhatunk, és vehetünk egy csomaggal.
Felemelte a kezét.
 Ne! Ne állj meg! Csak vezess!
Így ezt tettem. Két óráig mentem az autópályán. A nap
közepe volt, úgyhogy alig volt forgalom. Elec végig csen-
des volt, és nagyrészt kifelé bámult az ablakon.
Előbb-utóbb meg kellett állnom, különben kihajtunk
az államból. És valóban, tizenöt perccel később meg-
láttam az Üdvözöljük Connecticutban! táblát. Elec azt
mondta, vigyem oda, ami egy temető szöges ellentéte,
hogy felejthessen. Hirtelen támadt egy remek ötletem, és
már pontosan tudtam, hová menjünk.
 Körülbelül még húsz perc, és utána megállunk
valahol, rendben?
Felém fordult, és órák óta most először megszólalt.
 Köszönöm!
Meg akartam fogni a kezét, de aztán letettem róla. Pár

171
perc múlva úgy tűnt, mintha elaludt volna. Eszembe
jutott, hogy Chelsea azt mondta, nem nagyon aludt, mióta
megtudta, hogy Randy meghalt.
Megszólalt a telefonom, és felvettem.
 Szia, anyu!
 Greta, aggódtunk. Az ebédnek vége. Minden
rendben?
 Igen. Még úton vagyunk. Nemsokára megállunk. Ne
aggódjatok, rendben? Sajnálom, hogy ott kellett hagy-
jalak.
 Én jól vagyok. A legrosszabbon már túl vagyunk.
Gregnél és Claránál töltöm az éjszakát. Te csak vigyázz
Elecre. Ne legyen egyedül.
 Oké. Köszi, hogy megérted, anyu. Szeretlek.
 Én is szeretlek.
Közeledtünk a célunkhoz, így oldalba böktem Elecet.
 Ébredj! Megjöttünk.
Megdörzsölte a szemét, és rám nézett, miközben
továbbhajtottunk a hosszú kocsibehajtón.
 Csak nem Ózt, a nagy varázslót látogatjuk meg?
Igaza volt. Az épülethez vezető út engem is a sárga
köves útra emlékeztetett, végén a hatalmas kastéllyal.
 Nem, butus. Ez egy kaszinó.
 Meglógtunk egy temetésről, hogy elhozhass szeren-
csejátékozni? Mi a franc?
Amikor felé fordultam, hogy lássam az arckifejezését,
zavarodon tekintetre számítottam, de ehelyett az a ritka,
őszinte mosoly terült szét az arcán, amit csak néhányszor
láttam - az, ami elárulta, hogy csak heccelt. Ez ugyanaz a
pillantás volt, ami már többször megdobogtatta a
szívemet.

172
 Aztán kezét az arca elé kapta, és hisztérikus nevetésben
tört ki. Gondolom, az idegei addigra felmondták a szol-
gálatot.
 Nem tartod sértőnek?
Elec a szemét törölgette.
 Nem, szerintem ez rohadt jó ötlet!
Amikor megálltam a parkolóban, még mindig nevetett.
 Nos, azt mondtad, hogy a temető szöges ellentétébe
hozzalak, Elec.
 Igen, valami Zen étteremre gondoltam, vagy nem is
tudom egy tengerpartra.
 Akarod, hogy menjünk?
 Jesszus, dehogy. Nekem sosem jutott volna eszembe,
de a fenébe is, ha van egy hely, ahol az ember elfojthatja a
bánatát, akkor az ez.
 Kibámult az ablakon, majd olyan tekintettel fordult
felém, amitől kirázott a hideg. - Úgyhogy, segíts elfojta-
nom a bánatom, Greta!
*

Amikor beléptünk az épületbe, a hirtelen, sűrű cigaretta-

füst szinte fojtogató volt.
Köhögni kezdtem.
 Azzal nem lesz baj, hogy itt beszívd a szükséges
füstadagodat. Mintha mindenki dohányozna. A passzív
dohányzás ennél a mennyiségnél éppúgy veszélyes lehet.
 Próbálj meg lazítani, húgi - rázott meg Elec
tréfálkozva. Testem reakciója erős kezeinek érintésére a
vállamon nem lepett meg. Ha továbbra is folyton hozzám
ér, akkor ez egy hosszú nap lesz.
 Kérlek, ne hívj így!

173
  Akkor mit szeretnél, hogy hívjalak? Itt senki nem
ismer minket. Kitalálhatunk új neveket. Mindketten
feketében vagyunk. Úgy festünk, mint valami szerencse-
játékos maffiózók.
 Bárhogy szólíthatsz, csak húginak nem - kiáltottam a
több száznyi nyerőgép csilingelésén keresztül, miközben
beléptünk az egyik játékterembe. - Mit szeretnél játszani?
- kérdeztem.
 Én lecsapok az egyik asztalra - felelte. - Te?
 Én maradok az egypennys gépeknél.
 Az egypennys gépeknél? Vadul nyomod ma, mi?
 Ne nevess ki!
 Az ember nem azért jár ilyen helyekre, hogy a
gépeknél játsszon, főleg nem az egypennyseknél.
 Az asztaloknál nem tudom, hogyan kell játszani.
 Megmutathatom, de előbb kerítsünk valami piát -
kacsintott. - Előbb egy kis nyalintás, csak aztán vágj bele.
Beletelt néhány másodpercbe, mire leesett, mi másra
lehel ezt még mondani.
A szememet forgattam.
 Jesszus, egyes dolgok sosem változnak. Legalább
már a mocskos humorod visszatért. Ami azt jelenti, hogy
valamit ma jól csináltam.
 Komolyan, ez az ötlet... - nézett körbe. - Az, hogy
idejöttünk... tökéletes ötlet volt.
Miután vettünk egy kis csipszet, követtem Elecet egy
gyéren megvilágított terembe, ahol az asztali játékok
zajlottak. A sarokban egy bár állt.
 Mit játszanak? - kérdeztem.
 Crapst. Kockajáték. Mit szeretnél inni?
 Egy rumos kólát.

174
  Oké, mindjárt jövök. Nélkülem ne nyerj semmit -
jegyezte meg hátrafelé lépkedve, mosolyogva.
Őszintén megörültem vidám arckifejezésének, bár
tudtam, hogy mindez csak ideiglenes figyelemelterelés a
korábban tapasztalt fájdalmáról.
Miközben Elecre vártam, hogy visszajöjjön az italokkal,
az egyik asztalhoz léptem, és megálltam a játékosok
mögött. Egy vörös képű, részeg férfi déli akcentussal és
cowboykalappal rám mosolygott, mielőtt figyelmét ismét
visszafordította a játékra.
Mivel nem értettem a szabályokat, elkalandoztam, és
csak bámultam az asztalt, míg mindenki el nem kezdett
tapsolni. Amikor az ittas fickó rájött, hogy nyert, meg-
fordult, és megragadta a derekamat.
 Maga, csinos hölgy, az én kabalám. Egy játékot sem
nyertem, amíg fel nem bukkant a semmiből. Nem fogom
szem elől veszíteni.
Lehelete bűzlött a sörtől, az inge pedig átázott a
verejtéktől.
Rámosolyogtam, mert ez elég ártatlan dolognak tűnt.
Legalábbis addig, amíg rá nem csapott a fenekemre...
erősen.
Amikor megfordultam, hogy elmenjek, Elec már
közeledett a két itallal a kezében. Már nem mosolygott.
 Mondd, hogy nem azt láttam az imént, ahogy az a
mocskos disznó a fenekedre üt. - Nem várta meg a
válaszomat. - Fogd ezeket! - mondta.
Aztán a nyakánál fogva megragadta a fickót.
 Ki a fenének képzeli magát, hogy csak így hozzáér?
A férfi felemelte a kezét.
 Nem tudtam, hogy társasággal van itt. Csak segített

175
nekem.
 Nekem úgy tűnt, nem önszántából tette. - Elec a
nyakánál fogva odahúzta elém a fickót. - Kérjen tőle
bocsánatot most azonnal!
 Nézze, ember...
Elec erősebben szorította a nyakát.
 Kérjen tőle bocsánatot!
 Sajnálom - fuldokolta a férfi.
Elec még mindig dühös volt, és tekintetét a férfira
szegezte.
Kezemben az italokkal intettem neki.
 Gyere, Elec! Kérlek, lépjünk túl rajta.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam, amikor elvette
tőlem az italát, és lassan elsétált.
A férfi utánunk kiáltott.
 Szerencséje, hogy időben jött. Már épp megkértem
volna a hölgyet, hogy fújja meg a... kockámat.
Elec megpördült és a férfi felé iramodott, de én elé
szaladtam, és elálltam az útját. Eközben nekem jött, és
mindkét ital a ruhámra ömlött.
 Elec, ne! Nem rúghatnak ki minket innen. Kérlek.
Könyörgök.
Tébolyult tekintete ellenére Elec valami csoda folytán
elhátrált. Gondolom, tudta, hogy ha még egy lépést tesz
előre, az az este végét jelentené. Örültem, hogy rájött,
hogy ez a fickó nem ér annyit
 Köszönje meg a hölgynek, hogy még a helyén van a
feje - vágta vissza Elec, mielőtt követett kifelé a teremből.
Csendesen lépdeltünk a kijárat felé, míg az immár erős
fényben rá nem nézett a ruhámra.
 Basszus, Greta. Borzasztóan festesz.

176
  Dögös borzasztóan - nevettem.
 Gyere! Veszek neked egy új ruhát.
 Jó így. Csak egy kicsit vagyok nedves.
Jó ég, Greta! Válogasd meg jobban a szavaidat.
 Nem, nem jó. Az én hibám volt.
 Hamar megszárad. Tudod mit, ha ma este nyersz
valamit, azt mind egy új ruhára költheted az egyik drága
üzletben. Csak így engedem, hogy költs rám.
 Akkor jobb, ha munkához látok, mert úgy bűzlesz,
mint valami bár kukája.
 Nahát, köszönöm!
 Először is szerezzünk neked egy másik felnőtt italt.
Gyere!
Elec mellett maradtam, amíg megrendelte az italokat
egy másik bárnál.
 Szeretnéd nézni, ahogy pókerezem, vagy inkább
játszanál az idős hölgyekkel a gépeknél?
 Inkább téged néznélek játék közben.
Elec végignézett a pókerasztalokon, hogy felmérje a
terepet.
 Jobban belegondolva, úgy nem fogok tudni kon-
centrálni. Csupa férfi van most itt. Azok a fickók végig
téged fogdosnának, és nem akarok ma este újabb vitába
keveredni. Inkább váljunk külön egy időre. Te menj a
gépekhez, én pedig megkereslek, amint lejátszottam pár
kört.
A terem másik végében lévő gépek felé mutattam.
 Akkor ott leszek.
Miközben elsétáltam, az jutott eszembe, meg kellett
volna tőle kérdeznem, miért zavarja annyira, ha néhány
fickó megpróbál közeledni felém. Végül is, kettőnk közül

177
én voltam a szingli. Nem azt mondta, hogy nem az én
dolgom törődni vele? Akkor ő meg miért törődik ezzel, ha
egyszer Chelsea-vel van? Nekem is el kellett viselnem,
ahogy a barátnőjével enyeleg előttem, akkor ő miért nem
tudja elviselni, ha néhány fickó flörtöl velem?
Legszívesebben egy SMS-ben megkérdeztem volna
tőle, de nem voltam benne biztos, hogy hét év után még
ugyanaz-e a telefonszáma. Úgy döntöttem, csak azért is
írok a régi számára, hogy megnyugodjak, és ha közben
megváltozott, hát annyi baj legyen.

Miért izgat annyira, ha más fickók próbálnak

közeledni felém? Elvileg nem kéne, hogy
érdekeljen.

Több perc is eltelt, de nem jött válasz. Ez már nem az ő

száma. Nos, akkor is jó érzés volt leírni ezeket a szavakat.
Egy Lucky Sevens gépet választottam, és leültem egy
idős nő mellé, akinek a haja már inkább kék árnyalatba
ment át, annyi festék volt rajta.
Rám mosolygott. Rúzsa a legélénkebb, legrikítóbb
rózsaszín volt, amiből került a fogára is.
Újra és újra meghúztam a kart, nem is figyelve oda,
hogy nyertem-e.
A nő hangjától összerezzentem.
 Úgy fest, mint akit bánt valami.
 Igazán?
 Ki az a férfi, és mit tett magával?
A mai nap után soha többé nem látom ezt a nőt. Akár
el is mondhatok neki mindent.
 A hosszú vagy a rövid változatra kíváncsi?

178
  Már kilencvenéves vagyok, és a vacsorabüfé öt perc
múlva nyit. Legyen inkább a rövid változat.
 Rendben. A mostohabátyámmal vagyok itt. Hét
évvel ezelőtt lefeküdtünk egymással, épp mielőtt elköl-
tözött otthonról.
 Tabu... ez tetszik. Folytassa!
Felnevettem.
 Oké... nos, ő volt az első és utolsó fiú, aki valaha is
komolyabban érdekelt. Nem gondoltam volna, hogy még
újra látom. De az apja ezen a héten meghalt, és ő hazajött
a temetésre. Nem volt egyedül. Magával hozott egy lányt
is, akit állítólag szeret. Azt tudom, hogy a lány szereti őt.
Kedves lány. Korán vissza kellett mennie Kaliforniába. Én
pedig valahogy itt kötöttem ki, ebben a kaszinóban a
mostohabátyámmal, aki holnap már el is utazik.
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
 Nekem úgy tűnik, hogy még mindig érdekli magát.
 Igen.
 Nos, akkor még van huszonnégy órája.
 Nem, nem akarom összekuszálni neki a dolgokat.
 Nős?
 Nem.
 Akkor még van huszonnégy órája. - Az órájára
pillantott, majd a járókeretére támaszkodott, hogy feláll-
jon. Kezet nyújtott. - Evelyn vagyok.
 Örvendek, Evelyn. Az én nevem Greta.
 Greta... a sors adott magának még egy esélyt. Ne
csessze el! - mondta, mielőtt elbattyogott a járókeretével.
A következő néhány percben azon gondolkoztam, amit
mondott, miközben oda sem figyelve huzigáltam a kart az
egypennys gépen. Még ha Elec nem is lenne együtt

179
Chelsea-vel, az sem változtatna a lényen, hogy Elec úgy
érzi, Pilar miatt nem lehetünk együtt. Nem tudom, hogy
ezen a téren változott-e a véleménye.
Rezegni kezdett a telefonom. Elec volt az.

Tudom, hogy elvileg nem kéne, hogy érdekeljen.

De amikor rólad van szó, úgy látszik, sosem számít,
hogy elvileg mit kéne éreznem.

Abban a pillanatban döntést hoztam. Semmit sem

fogok kezdeményezni kettőnk között, de nyitva tartom a
szemem. Semminek nem fogok az útjába állni. De
reménykedem. Mert még mielőtt észbe kapnék, kilenc-
venéves néni leszek, aki csak a vacsorabüfé nyitására vár.
Ha megérem azt a kort, semmit nem akarok megbánni.

180
 15.fejezet

FÉNYEK ELKEZDTEK VILLÓZNI A GÉPEMEN, ami őrült

módjára kezdett csilingelni. Rajta egy szép sorban egy
csomó hetes jelent meg. A nyert zsetonok száma egyre
csak gyarapodott. Körbenéztem, és a közelben minden
szem rám szegeződött.
Az emberek tapsolni kezdtek.
A szívem hevesen vert.
Jóságos ég! Nyertem.
Nyertem!
Mit nyertem?
Ezt még mindig nem tudtam. Nem tudtam kiigazodni a
gépen. Megadta a zsetonok számát, de összeget nem írt
ki. Amikor végül minden leállt, kihúztam a jegyemet, és a
pénztáros fülkéjéhez vittem
 Azt hiszem, nyertem, de nem tudom, mennyit.
 Szeretné, hogy összeszámoljam?
 Öhm... igen.
Nem volt valami lelkes, hogy segíthet nekem.
 Mennyit nyertem?
 Ezret.

181
  Ezer pennyt?
 Nem, ezer dollárt.
A szám elé kaptam a kezem, úgy feleltem:
 Ó, te jó ég!
 Ötvenesekben vagy százasokban kéri?
 Öhm... százasokban.
A pénztáros átnyújtott egy köteg pénzt, én pedig
megszagoltam, mielőtt Elec keresésére indultam volna.
Miközben az erős fényben végigbotorkáltam a kaszinó
káoszában a pénzzel, amit legszívesebben minél előbb
elköltöttem volna, végül rátaláltam az egyik póker-
asztalnál.
Mélyen a gondolataiba merült, az állát vakarta, és nem
vette észre, hogy nézem. Ingét még jobban kigombolta,
ujját felgyűrte. A haja úgy festett, mintha egész idő alatt
újból és újból beletúrt volna idegességében. Nyelve ide-
oda vándorolt ajakpiercingjén, ahogy koncentrált. Volt
valami szörnyen szexi a kontrasztban új, szemüveges
külsője és tetovált karja között.
Végül lecsapta a lapjait az asztalra, és azt tátogta:
 A fenébe!
Megnézte a telefonját, és felállt az asztaltól. Felém
indult, és végre észrevett, ahogy rámosolygok a sarokból.
 A gatyám is ráment - kétszáz dollár. Egy ideig jól
ment, de az utolsó játszma padlóra küldött. Neked hogy
ment?
A táskámba nyúltam, és elővettem a pénzt.
 Ó... tudod... az a béna egypennys gép.
 Most viccelsz?
 Ezer dollár! - feleltem, meglengetve előtte a bank-
jegyköteget, fel-le ugrálva.

182
  Basszus, Greta! Gratulálok!
Amikor gyorsan, határozottan átölelt, egy pillanatra
lehunytam a szemem, mert olyan jó érzés volt ismét a
karjában lenni. Testemben minden egyes idegszál életre
kelt arra a rövid időre.
Egyre csak Evelyn hangját hallottam a fejemben.
Akkor még van huszonnégy órája.
Most már még annál is kevesebb volt. A fejemben egy
groteszk kép jelent meg Evelynről, ahogy a fejemnek
szegez egy pisztolyt.
Visszaraktam a pénzt a táskámba.
 Menjünk el vacsorázni és ünnepelni!
Miközben a folyosókon bolyongtunk, egy éttermet
keresve, Elecnek megszólalt a telefonja. Megtorpantunk.
 Szia, bébi! - Gyorsan rám pillantott, amikor ezt
mondta, én pedig ösztönösen elfordultam.
A torkomban dobogó szívvel néhány lépéssel arrébb
mentem, továbbra is fülelve minden egyes szóra.
 Örülök, hogy minden rendben volt.
 Igazából kicsit kiakasztott a temetés. Gretával
elmentünk egy kicsit kocsikázni, míg meg nem nyugod-
tam. Végül egy kaszinóban kötöttünk ki Connecticutban.
Most is itt vagyunk.
 Persze.
 Én is.
 Érezd jól magad. Üdvözlök mindenkit.
 Én is szeretlek.
Én is szeretlek.
Nos, ezzel most szembesültem a valósággal. És miért
kavart fel annyira, hogy az igazat mondta neki, mintha ez
a kiruccanás valami titkos randevú lenne? Abban a

183
pillanatban ráébredtem, milyen vak voltam. Persze,
miután találkoztunk, talán kicsit összezavarodtak az
érzéséi, de őt szerette, nem engem. És pont. Az ő szíve
másé volt, és ezt el kellett fogadnom.
Elec odalépett hozzám.
 Szia!
 Szia!
 Chelsea volt. Üdvözöl, és köszöni, hogy ma segí-
tettél.
Felvillantottam egy hamis mosolyt.
 Én is üdvözlöm, és szívesen.
 Rájöttél, mihez lenne kedved?
Ha őszintén válaszolok erre a kérdésre, azzal megint
nem jutok előrébb.
Úgy ítélve meg, hogy a rumos kóla, amit korábban
ittam, máris keresztülment rajtam, azt feleltem:
 Kimegyek a mosdóba. Addig te döntsd el, mi legyen.
Éltem a lehetőséggel, hogy felfrissítsem magam, bár
még mindig bűzlöttem a rám borított alkoholtól. Gon-
doltam, most már megengedhetek magamnak egy új
ruhát.
Amikor kiléptem a mosdóból, Elec épp a telefonjára
meredt. Amikor felnézett, az arca sápadt volt.
 Jól vagy?
A keze remegett, de nem válaszolt.
 Elec?
 Épp most kaptam ezt az üzenetet. Egy ismeretlen
számról.
Odaadta a telefont.
Zavarodottan pillantottam a képernyőre.
 22?

184
  Nézd meg, mikor jött az üzenet.
 2:22. Ez fura, de miért zaklatott fel úgy?
 Randy születésnapja február 22-én van.
Kirázott a hideg.
 Gondolod, hogy Randy küldte az üzenetet?
Tekintete a telefonra szegeződött.
 Nem tudom, mit gondoljak.
 Talán csak különös egybeesés. Miért küldené el a 22-
es számol
 Általában nem hiszek az ilyen hülyeségekben.
Fogalmam sincs, Csak kicsit kikészített.
 Megértem.
Elec egész vacsora alatt a gondolataiba mélyedt a
steakétteremben. Tudtam, hogy az üzenet foglalkoztatja.
Őszintén szólva, engem sem hagyott nyugodni.
A kaszinó erős fényei, amikor vacsora után vissza-
mentünk oda, nem javítottak Elec hangulatán. Elmentem,
hogy hozzak magunknak valamit inni.
Amikor visszaértem oda, ahova leült, a szívem mintha
hirtelen a gyomromba szánkázott volna. Elec könnyes
szemét törölgette. Megrázott, hogy így, nyilvános helyen
sírni látom az én erős mostohabátyámat.
Ez volt a bizonyíték arra, hogy nem mindig választ-
hatjuk meg, hogy valakinek az elvesztésének a tudata
mikor csap le ránk. Néha kiszámítható, néha viszont
akkor történik, amikor a legkevésbé számítunk rá. Elec
nem sírt a búcsúztatón, sem a temetésen, hanem ezt a
pillanatot választotta itt, ebben a zsúfolt kaszinóban, hogy
szabadjára engedje érzéseit.
 Ne nézz rám, Greta!
Figyelmen kívül hagytam a kérését, hogy egyedül

185
maradhasson, letettem az italokat, és közelebb húztam
hozzá a székemet. Magamhoz vontam és megöleltem.
Nem ellenkezett. Könnyei átszivárogtak a ruhámon.
Körmét úgy vájta a hátamba, mintha az élete múlna azon,
hogy belém kapaszkodik. Minél jobban sírt, annál inkább
meg akartam nyugtatni és annál szorosabban öleltem.
Úgy tűnt, senki nem figyel ránk a sarkunkban, bár az
sem számított volna, ha mégis.
Remegése mintha csillapodott volna, és végül már csak
lélegzetvételének hangját hallottam a mellkasomnál.
 Utálom ezt - mondta. - Nem kellene miatta sírnom.
Miért sírok miatta?
 Azért, mert szeretted.
Hangja megint megremegett.
 Gyűlölt engem.
 Azt gyűlölte benned, ami önmagára emlékeztette.
Nem téged gyűlölt. Az nem lehet. Csak nem tudta, hogyan
kell apának lenni.
 Sok minden van, amit nem mondtam el neked. Az
igazán elcseszett dolog az, hogy a sok szar után, amin
keresztülmentünk, én mindig azt akartam, hogy egy nap
büszke legyen rám, azt akartam, hogy szeressen.
 Tudom.
Továbbra is nekem támaszkodott. Majd felnézett,
szürke szeme kivörösödött.
 Hol lennék ma este nélküled?
 Örülök, hogy én lehetek veled ma este.
 Még soha nem sírtam más előtt. Egyszer sem.
 Mindennél eljön az első alkalom.
 Erről most el lehetne sütni egy rossz viccet, ugye
tudod?

186
 Ezen mindketten nevettünk. Elképzeltem, milyen jó
érzés lehet neki nevetni. Számomra a nevetés sosem volt
olyan jó érzés, mint amikor könnyek követték.
 Veled képes vagyok érezni, Greta. Mindig is képes
voltam. Amikor a közeledben vagyok, akár jó vagy rossz...
mindent érzek. Néha nem kezelem valami jól, és úgy
harcolok ellene, hogy igazi seggfejként viselkedem. Nem
tudom, mi van benned, de úgy érzem, te az igazi énemet
látod. Abban a pillanatban, amikor ismét megláttalak
Gregnél, a kertben... olyan volt, mintha többé nem
rejtőzhetnék el önmagamban. - Hüvelykujját végighúzta
az arcomon. – Tudom, hogy nem volt neked könnyű
Chelsea-vel látni. Tudom, hogy még mindig érdekellek.
Érzem, még akkor is, amikor úgy teszel, mintha már nem
így lenne.
 Nehéz volt, de megérte, mert újra láthattalak.
 Ma este már nem akarok többet sírni.
 Én sem akarom, hogy sírj. De ha úgy érzed, hogy
szükséged van rá, ne félj tőle. Jobb, ha szabadjára enge-
ded.
Elec az ajkamra meredt. Én pedig az övére. Az elmúlt
pár pert elgyöngített. Meg akartam csókolni. Tudtam,
hogy nem lehet, de annyira elfogott a vágy, hogy muszáj
volt felállnom a székről.
Úgy éreztem, menten szétrobbanok - fizikailag és
érzelmileg is. Srégen ültünk a rulettasztaltól. Ez volt az
egyetlen olyan nem gépes játék, aminek értettem a
szabályát.
Muszáj volt levezetnem valahogy ösztönös érzéseimet,
és már támadt is egy ötletem, hogy hogyan.
Amikor az ember a szívével hazardírozik, pénzben

187
játszani semmiségnek tűnik. A rulettasztalhoz mentem, és
nyereményem egy részét rátettem egyetlen számra.
 Erre a számra teszek - jelentettem be.
A kaszinó dolgozója úgy nézett rám, mintha meg-
őrültem volna
Elec mögém lépett.
 Mit művelsz?
Nem látta, melyik tét volt az enyém. A szívem a kerék
minden egyes fordulatával gyorsabban vert, és utána
mintha minden lassított felvételként történt volna.
Elec keze a vállamon volt, miközben le sem vettük a
tekintetünket a kerékről.
A kerék megállt.
A kaszinós szeme majd’ kiesett az üregéből.
Valaki felém nyújtott egy italt, ami nem az enyém volt.
Újabb adag alkohol loccsant rám.
Az emberek tapsoltak, ujjongtak, fütyültek.
 A 22-es szám nyert!
 Az én vagyok. Nyertem!
Elec a karjába kapott, úgy pörgött körbe.
Amikor letett, döbbenten meredt rám.
 Megtetted a 22-es számot? Mindet a 22-esre tetted
fel! Van róla fogalmad, mennyi pénzt nyertél?
A férfi felé fordultam az asztal túloldalán.
 Mennyit nyertem?
 Tizenkilencezer dollárt.
 Jó ég, Greta! - Elec két keze közé fogta az arcomat,
megrázta a fejemet, és megismételte: - Jó ég! - Úgy tűnt, a
nagy ünneplésben meg fog csókolni, de aztán megtorpant.
Épp most nyertem egy halom pénzt, de ez mit sem
számított ahhoz képest, hogy vele oszthattam meg ezt a

188
pillanatot. Semmi nem volt ahhoz az érzéshez fogható,
mint amikor keze az arcomra simult, látni, ahogy a szeme
visszamosolyog rám, tudni, hogy sikerült a 22-es számmal
kapcsolatos rossz érzését valami pozitívra fordítani. Ha
ebből a pénzből több időt vehettem volna, amit vele
tölthetek, minden egyes értéktelen centet odaadtam volna
érte.
Eleckel kábultan tettük meg az utat a pénztáros
fülkéjéig. Miközben én begyűjtöttem a pénzt, ő kicsivel
arrébb megállt, és szóba elegyedett pár emberrel, akik ott
voltak az asztalnál, amikor nyertem.
Úgy döntöttem, a pénz nagy részét csekken kérem, de
ezer dollárt kikértem kézpénzben. A nyereményhez járt
egy tiszteletbeli szobakulcs is a kaszinó hoteljába. Ez
meglepett, és nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán
megemlítsem-e Elecnek.
Mire visszamentem hozzá, már egyedül állt ott, arcán
hatalmas mosollyal.
Átadtam neki a tíz ropogós százdollárost.
 Szeretném, ha ez a tiéd lenne.
Mosolya megfakult, és megpróbálta visszaadni a pénzt.
 Én nem veszem el tőled a pénzed.
 Ha te nem lettél volna, meg sem játszom a 22-es
számot. Miattad választottam.
 Azt már nem - nyomta vissza az arcom elé. - Vedd
vissza!
Nem mozdultam.
 Ez csak töredéke a nyereménynek. Van csekkem a
többiről. Beteszem egy bankba, hogy segítsek vele
anyunak. Ha nem veszed el ezt a pénzt, akkor eljátszom.
 Azt ne tedd! Semmi esély rá, hogy harmadszorra is

189
szerencsével járj.
Karba tettem a kezem.
 Nem veszem vissza. Szóval vagy elrakod, vagy
eljátszom.
Elec felsóhajtott.
 Megmondom, mi legyen. Elveszem a pénzt, de
közösen költjük el ma este. Jót szórakozunk belőle.
 Oké - húztam a számat egy mosolyra. - Ezt el tudom
fogadul
A kezemben lévő kártyára pillantott.
 Az mi?
 Ó, ööö... kaptam egy tiszteletbeli szobakulcsot is.
Gondolom, azt akarják, hogy maradjak még egy ideig, és
forgassam vissza a pénzemet a kaszinónak. Nem fogom
igénybe venni. Később visszamegyünk Bostonba, ugye?
 Egyikünk sincs olyan állapotban, hogy ma este
vezessen.
 Itt akarsz maradni éjszakára? Nem aludhatunk egy
szobában.
 Én nem is erre gondoltam, Greta. Szerzek magam-
nak én is szobát.
Hát persze. Hülyén éreztem magam, amiért egyáltalán
feltételeztem, hogy másra gondolt.
 Rendben. Oké. Ha szerinted jó ötlet, akkor
maradhatunk.
 Az az igazság, hogy még nem akarom, hogy ez az
este véget érjen. Nem akarok ismét szembenézni a
valósággal, amíg nem feltétlenül muszáj. A gépem csak
holnap este indul. Ha reggel indulunk, még akkor is
marad időnk bőven.
Megsimogattam a karját.

190
  Oké. - Követtem kifelé a teremből. - Hová menjünk
először?
 Vegyünk neked egy új ruhát. Én választom ki. Utána
átmegyünk a klubba. Ebben nem jöhetsz.
 A klubba?
 Igen. Van egy éjszakai klubjuk odalent.
 Talán aggódnom kéne? Egészen pontosan mit értesz
klubos viselet alatt?
Elec a ruhámra pillantott.
 Valamit, amiben nem úgy festesz, mint egy
nyolcvanöt éves, gyászoló, görög nő.
Megigazítottam a ruhámat.
 Mit akarsz ezzel mondani?
 Legyen inkább egy nyolcvanöt éves, részeg, görög
nő, mert úgy bűzlesz, mint egy vödör pia.
— Hála neked.
 Menjünk, szórjunk el egy kis pénzt!

191
 16.fejezet

HHEZ MIT SZÓLSZ? - emeltem le egy kanárisárga,

sifon miniruhát a fogasról.
 Úgy festenél benne, mint egy banán.
Kiválasztottam egy másikat.
 Ez?
Elec megrázta a fejét.
 Nem.
Kiválasztott egy burgundivörös, szatén, flitteres
darabot, ami tetovált karjára omlott, miközben meg-
mutatta nekem.
 Ez dögös. Ez lesz az.
Először túl soknak éreztem, de aztán belementem,
hogy felpróbáljam.
A három ruha közül, amiket bevittem a próbafülkébe,
az állt a legjobban, amit ő választott. Úgy festettem ben-
ne, mint akinek van melle, és rövid hossza kiemelte a
lábamat. Ezt el kellett neki ismernem. A flitter kicsit
harsány volt rajta, de végül is egy menő klubba készültünk.
A ruha valójában olyan jól passzolt, hogy le sem akart
jönni. A cipzár beragadt, és nem tudtam áthúzni a

192
fejemen. Elkezdtem izzadni, mert nem értem el a cipzárt,
hogy beazonosíthassam a problémát.
 Minden rendben? - kérdezte Elec.
 Ohm... megnéznéd, hogy van-e valahol egy eladó,
aki segítsen?
 Mi a baj?
 Nem tudom levenni a ruhát.
 Hát ugye bevágtad azt a steaket vacsoránál, és még
az enyémből is kértél...
 Beragadt a cipzár!
Felnevetett.
 Majd én segítek.
 Ne! Csak még kínosabbnak érezném, ha...
Hirtelen szétlibbent a függöny, és Elec belépett.
 Gyere ide!
Testének melege szinte tapintható volt a kis térben.
Előresöpröm a hajamat, és huzigálni kezdte a beragadt
anyagot. Légzésem minden egyes másodperccel felgyor-
sult, ahogy keze a cipzárral dolgozott a nyakamnál.
A kép, ahogy letépi rólam a ruhát és a lábamat maga
köré füzi, nem segített.
 Nem vicceltél - mondta, miközben a cipzárral
babrált. Majd körülbelül egy perc múlva felkiáltott: -
Megvan!
 Köszönöm!
Lassan lehúzta pár centire aztán megállt.
 Minden rendben. - De kezét továbbra is a vállamon
tartotta. Eddig lefelé néztem, és amikor felpillantottam, a
szemembe bámult a tükörben.
Gyorsan megfordultam. Az arcunk közel volt egy-
máshoz, tekintete a számra siklott, és ott is maradt.

193
Ezúttal nem próbálta meg titkolni, hogy az ajkam szinte
hipnotizálta.
Egy pillanatra behunyta a szemét, mintha így próbálna
megszabadulni a kísértéstől, hogy megcsókoljon. Aggasz-
tott, hogy ha megkísérli, kétség nélkül tudtam, hogy nem
tudnék neki ellenállni. Testestül-lelkestül csókoltam
volna. Ez a fajta önkontrollhiány megrémített.
Képtelenség volt abban a pillanatban rajta kívül bármi
másra gondolni. Sem Chelsea, sem a következmények
nem számítottak. Az emlék, ahogy ajka felfedezi a testem
és ő bennem van, minden mást kiszorított.
Az elmémet meggyőzhettem, de a testemet nem
csaphattam be. Tudta, hogy itt van a közelében az az egy
dolog, ami után az elmúlt hét évben vágyakozott.
Soha senki nem érhetett fel hozzá vagy helyettesíthette
őt.
Elec pusztító erővel hatott rám.
Ő talán most már Chelsea-é volt, de a testem még
mindig azt hitte, hogy hozzá tartozik, akár tudta ezt Elec,
akár nem, akár helyénvaló volt így, akár nem.
Ő Chelsea-é volt. A testem pedig az övé.
Ez. Egy. Elcseszett. Helyzet.
Ekkor egy eladó szólt be odakintről:
 Minden rendben odabent?
 Igen! - kiáltottam vissza.
Nem. Semmi sincs rendben.

*
Semmi nem történt.
Amint az eladó megzavarta a pillanatot, Elec kilépett a
fülkéből.

194
 Aztán kiválasztottunk pár ruhadarabot a férfiosztályról
Elecnek, amit felvehet estére.
Majd bementünk a hotel előterébe, hogy foglaljunk
neki egy szobát. Ragaszkodott hozzá, hogy hitelkártyával
fizessen, és ismét visszautasította a nyereményemet.
Mindketten elvonultunk a saját szobánkba, hogy
lezuhanyozzunk és úgy terveztük, hogy fél óra múlva
találkozunk, és átmegyünk a Roxys éjszakai klubba.
A víz végigfolyt rajtam, és jó érzés volt lemosni magam-
ról az alkoholt és a verejtéket. Bár ez tűnt életem leg-
hosszabb napjának, a gondolat, hogy véget ér, meg-
rémített.
Mondanom sem kell, hogy a zuhanyt a lehető leg-
hidegebbre állítottam. Azonban a hőmérséklet ellenére a
vágy, ami egész nap egyre csak nőtt az ölemben, nem
akart megszűnni. Lejjebb csúsztam a kádban, és hagytam,
hogy a víz rám zubogjon, miközben masszíroztam magam
és rá gondoltam.
Elec feje a lábam között, ajakpiercingje a csiklómnak
dörgölődik, miközben a nyelve mohón játszik...
Piercingespénisze mélyen a számban...
Rám szegeződő tekintete, ahogy elélvez...
Szinte túl hevesen értem a tetőpontra.
A hátam még mindig a kád hűvös aljának nyomódott,
amikor meghallottam a kopogást.
Francba!
Vagy elveszítettem az időérzékemet, vagy korábban
jött.
 Csak egy perc!
Olyan gyorsan törülköztem meg, ahogy csak tudtam.
Belebújtam a burgundivörös ruhába, sietve megfésültem

195
nedves hajamat, majd ajtót nyitottam.
 Azta! - Egy hosszú szünet után még hozzátette: -
Most már biztos nem néznek gyászoló öregasszonynak.
 Most hogy festek?
 Kissé kipirultan. Jól érzed magad?
Szembenézni azzal az emberrel, akiről csupán másod-
percekkel azelőtt fantáziáltam, nem olyasmi volt, ami
addig túl gyakran megesett volna velem.
 Jól vagyok.
 Biztos?
Összeszorítottam a számat, nehogy eláruljam magam.
 Igen.
Lehengerlően nézett ki a sötét farmerben és a testre
simuló, tengerészkék ingben, amiket az imént vett az
üzletben. Lezserebb megjelenése visszaváltoztatta őt azzá
az Elecké, akire emlékeztem. Haja még vizes volt, és úgy
választotta szét, hogy kiemelje a szemét.
Az a rohadt szemüveg.
 Olyan jó volt lezuhanyozni - mondta.
 Tudom, mire gondolsz.
Az enyém kifejezetten jó volt.
 Szeretnéd még megszárítani a hajad?
 Igen. Adj pár percet!
Visszamentem a fürdőszobába, és olyan gyorsan
mentem végig a hajamon a hajszárítóval, ahogy csak
tudtam, majd gyors kontyba tűztem.
Amikor kiléptem a szobába, Elec a sportcsatornát nézte
az ágyon fekve, kezét a feje alatt összefűzve. Inge fel-
csúszott, így rálátást engedett az egyik lóherére izmos
hasán. Egyértelművé vált számomra, hogy a zuhany alatti
élvezkedés cseppet sem segített a „problémámon’. Minél

196
előbb kijutunk ebből a szobából, annál jobb.
 Kész vagyok.
Elec felpattant, és kikapcsolta a tévét. Követtem őt
kifelé, miközben az ajtó egy kattanással becsukódott
mögöttünk.
 Szépen kicsípted magad - mondta, miközben
beszálltunk a liftbe. - Tetszik így a hajad.
 Tényleg?
 Igen. Aznap este is így volt, amikor először
találkoztunk.
 Meglep, hogy emlékszel.
Nosztalgikus érzés fogott el, amikor visszagondoltam
arra, hogyan vártam rá az ablak előtt aznap este. Akkor
még nem tudtam, miféle kalandba keveredek Eleckel.
 Olyan kis ártatlan voltál először. Csak próbáltál
kedves lenni velem, én pedig akkora faszfej voltam.
 Az voltál. De aztán ezt is megkedveltem benned.
 Úgy érted, amikor nem fakasztottalak könnyekre?
 Néha túl komolyan vettem a megjegyzéseidet, de
összességében véve jópofák voltak a piszkálódásaid. Nem
tekintek vissza rájuk nehéz szívvel.
 Tényleg mazochista voltál kicsit. Ez csak még tovább
fokozta gonosz tervemet.
 Nos, közel sem voltál olyan gonosz, mint amilyen-
nek szeretted volna, hogy higgyelek.
 Rólad meg kiderült, hogy nem is vagy olyan ártatlan.
Túlfűtött utazásunk az emlékekben véget ért, amint
leértünk a Roxy’s szintjére. Beléptünk a sötét éjszakai klub
terébe, és Elec eltűnt a villódzó fényekben, hogy italt
hozzon.
A zene basszusa végiglüktetett rajtam, miközben előre-

197
hátra ringtam, próbálva ráhangolódni az ütemre, vára-
kozás közben.
Amikor Elec visszatért a sörével és az italommal, nem
tudtam elég gyorsan felhörpinteni az első kortyot. A
torkom lefagyott a daiquirim tört jegétől. Az emeleti
szinten álltunk, és miközben az italunkat kortyoltuk,
lenéztünk a táncparketten tolongó tömegre. Az alkohol
lesz a legjobb barátom ma este. Nem akartam teljesen
lerészegedni, de reméltem, hogy az ital segít meg-
feledkeznem a holnapról.
Kellemes bizsergés futott végig rajtam, amikor meg-
éreztem Elec határozott fogását a csuklómon.
 Gyere! - Ujjhegyei a derekamat súrolták, miközben
levezetett a lépcsőn.
Számíthattam volna rá, hogy a táncparkettre vonszol.
Amit azonban sehogy sem láthattam előre, az az, hogy
milyen tehetséges táncos.
A klubban több nő tekintete is Elec minden egyes
mozdulatát követte, miközben én most először tanúja
lehettem, hogy a mostohabátyám ízig-vérig táncos.
Ki gondolta volna?
Bár tényleg ennyire meglepő, hogy valaki, aki olyan jó
az ágyban, mint Elec, más terepen is ugyanolyan jól
mozog?
Együtt éreztem azokkal a nőkkel. Egy dolog közös volt
bennünk. Mindannyian akartunk belőle egy darabot, de
egyikünk sem kaphatott belőle semmit.
Komolyan. Úgy mozgott, mint egy sztriptíztáncos, de
ez csak még ingerlőbb volt, mert tudtam, hogy úgysem
veszi le a ruháit.
Tényleg olyan volt, mint egy erotikus show: ahogy a

198
csípőjét mozgatta, ahogy a feneke ringott a zenére, ahogy
nyelve lassan végigsiklott ajakpiercingjén, miközben
teljesen belefeledkezett a ritmusba.
Mintha az ember a Magic Mike-oz nézné, de a DVD
beragadna az első ruhadarab ledobása előtt. Ilyen volt,
amikor Elec táncolt.
Vele együtt mozogtam a zenére, de egyszer sem ért
hozzám, miközben táncoltunk.
Egyszer csak forró lehelete csiklandozta meg a fülemet,
amikor közelebb hajolt.
 Megkeresem a mosdót. Maradj itt, ahol megtalállak.
Miután Elec magamra hagyott, egy rózsaszín inges férfi
kezdeti velem táncolni. Hangosan beszélni kezdett, hogy
túlkiabálja a zenét, miközben kérdezgetett, de én csak
egyszavas válaszokat adtam neki
Néhány perccel később egy kar fűződött hátulról a
derekam köré. Elec bőrének függőséget okozó illatából
azonnal tudtam, hogy ö az, így nem ellenkeztem, amikor
hátrahúzott. Miután megfordultam, hogy ránézzek, tekin-
tete figyelmeztetően fúródott az enyémbe. Egy szava sem
lehetett, amiért azzal a férfival táncoltam, tekintve saját
helyzetét. Semmi joga nem volt rá, hogy megakadályozza,
hogy mással táncoljak. De tudta, hogy túl tud lépni rajta
csőlátásom miatt, amivel csak őt láttam.
Hirtelen eszembe jutott Elec üzenete, aznap este,
amikor Corey-val randiztam, oly sok évvel ezelőtt.

..Még csak nem is kedveled."

..Ezt meg miből gondolod?"
..Onnan, hogy te engem kedvelsz."

Amint Elec elég messzire húzott attól a fickótól,

199
elengedett. Tovább táncoltunk a gyors ütemű zenére,
majd egy újabb kör ital után még könnyebb volt
beleveszni a hangulatba. Egy óra hosszat táncoltunk. Még
ha nem is értünk egymáshoz, Elec gyakran nézett a
szemembe. A terem egy kicsit forogni kezdett, ami jelezte,
hogy talán ideje leállni az ivással.
A zene hirtelen átváltott az este első lassú számára.
Fejemben megszólalt a vészcsengő. Ez nem történhet
meg. Intettem neki a fejemmel, hogy hagyjuk el a tánc-
parkettet. Elindultam, de ekkor megéreztem a kezét az
enyémen. Megtorpantam és felé fordultam.
Még mindig a kezemet fogva azt tátogta:
 Táncolj velem!
Bár tudtam, hogy ez lesz az a pillanat, amikor teljesen
elveszek, bólintottam, és kelletlenül hagytam, hogy magá-
hoz húzzon. Amikor meleg karjába simultam, hosszan
kifújta a levegőt.
Behunytam a szemem, a mellkasára döntöttem a fejem,
és átadtam magam annak a fájdalomnak, ami azóta
épülgetett bennem, hogy először megláttam Chelsea-vel.
Szívének minden egyes dobbanásával egy újabb sebem
szakadt fel, lerombolva minden önvédelmező stratégiát,
amit ebben az elmúlt pár napban próbáltam alkalmazni.
Ha nem mozdultam volna onnan, talán kibírtam volna
a szám végéig. De még nem volt elég az önbüntetésből, és
muszáj volt tudnom, hogy arckifejezése tükrözi-e heves
szívverését.
Arcomat lassan lecsúsztattam a mellkasáról. Ahogy
felemeltem a fejem, hogy ránézzek, ő is szinte ugyan-
abban a pillanatban hajtotta le a fejét, mintha csak arra
várt volna, hogy ránézzek.

200
 Tekintetében csak úgy izzott a vágy. Mélyeket léle-
geztem, hogy minden egyes lélegzetét beszívjam. Ha nem
csókolhatom meg, legalább a lélegzetét érezni akartam.
Aztán Elec az enyémnek döntötte a homlokát.
Egyszerű és látszólag ártatlan mozdulat volt, de vonjuk
ezt össze a dal tetőpontjával, és nekem az úgy már túl sok
volt.
Hogy nehogy még tovább zuhanjak ebbe az egészbe,
direkt felidéztem Elec Chelsea-hez intézett szavait: „Én is
szeretlek. ”
Ez. Volt. A. Töréspont.
Ellöktem magam tőle, és lesiettem a táncparkettről.
Hallottam, ahogy utánam kiált.
 Greta, várj!
Az arcomon könnyek csorogtak, miközben keresztül-
verekedtem magam a klub hőségén, izzadt, részeg alakok-
nak ütközve, ahogy a kijáratot kerestem. Közben rám
fröccsent valakinek az itala. Nem érdekelt. Csak ki kellett
jutnom onnan.
Elec elveszített a tömegben.
Miután kimenekültem a klub sötétjéből, a kaszinó
lobbijának fényei kellemes kontrasztot nyújtottak.
A liftekhez szaladtam, és megnyomtam az emeletem
gombját, remélve, hogy minél előbb a szobámba jutok. Az
ajtó elkezdett bezárulni, épp amikor egy tetovált kar
benyúlt és kifeszítette azt.
Elec szaggatottan vette a levegőt. Az ajtó bezárult.
 Mi a franc volt ez, Greta? Miért rohantál így el?
 Csak vissza akarok menni a szobámba.
 Így nem.
Megnyomta a leállító gombot, mire a lift zökkenve

201
megállt.
 Mit művelsz?
 Nem akarom, hogy így érjen véget az esténk.
Átléptem egy határt. Ezt tudom. Megfeledkeztem magam-
ról, és rohadtul sajnálom. De ennél tovább nem mentem
volna, mert nem fogom megcsalni Chelsea-t. Azt nem
tudnám megtenni vele.
 Akkor én nem vagyok olyan erős, mint te. Nem
táncolhatsz így velem, nézhetsz így rám, érhetsz így
hozzám, ha nem kezdhetünk vele semmit. És csak hogy
tudd, én sem akarnám, hogy megcsald!
 Akkor mit akarsz?
 Nem akarom, hogy úgy viselkedj, ami ellentétben áll
a szavaiddal. Már nem sok időnk maradt együtt. Azt
akarom, hogy beszélj velem. Aznap este a búcsúztatón... a
nyakam köré fontad a kezed. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy
megint ott vagyunk, ahol befejeztük. Nagyjából mindig
így érzek a közeledben. Aztán később Chelsea elmondta,
hogy mi történt, amikor hazaértetek.
Elec résnyire húzta a szemét.
 Egészen pontosan mit mondott neked?
 Közben rám gondoltál? Ezért nem tudtad aznap este
befejezni?
Érthető módon megdöbbent, hogy tudom. Azt azonban
továbbra sem értettem, hogy Chelsea miért osztotta ezt
meg velem.
Azért, mert megbízott bennem, pedig nem kellett volna.
Már megbántam, hogy bármit is mondtam, de már túl
késő volt.
Elec hallgatott, csak bámult rám, de úgy tűnt, mintha
mondani akarna valamit.

202
  Azt akarom, hogy elmondd az igazat - sürgettem.
Arckifejezése dühös lett, mintha alulmaradt volna az
önmagával vívott csatában.
 Az igazat akarod hallani? A barátnőmmel dugtam,
de végig csak téged láttalak. Ez az igazság. - Tett felém
néhány lépést, én pedig elhátráltam, miközben folytatta: -
Aznap este beálltam a zuhany alá, és csak úgy tudtam
befejezni, ha elképzeltem magunkat egy őrjítő pózban. Ez
az igazság.
A lift falának dőltem, miközben ő kétoldalt mellém
támaszkodott, és tovább beszélt:
 Akarsz még többet hallani? Ma este akartam meg-
kérni a kezét a nővére esküvőjén. Ebben a pillanatban épp
az eljegyzésünket kéne ünnepelnünk, de ehelyett itt
vagyok egy liftben, és próbálom elfojtani a vágyat, hogy
ennek a falnak szorítsalak, és úgy a magamévá tegyelek,
hogy utána nekem kelljen téged visszacipelni a szobádba.
A szívem eszeveszetten vert, és nem tudtam eldönteni,
hogy annak, amit mondott, melyik része sokkolt a leg-
jobban.
Leengedte a kezét és lehalkította a hangját.
 Minden, amiről azt hittem, biztos vagyok benne, az
elmúlt negyvennyolc órában a feje tetejére állt. Már
mindent megkérdőjelezek, és rohadtul nem tudom, mihez
kezdjek. Ez. Az. Igazság.
Kiengedte a leállító gombot, és a lift megindult felfelé -
a húszon kettedik emeletre.
Meg akarta kérni a kezét.
Még mindig ezt emésztgettem. Milyen durva módja ez
a felismerésnek, hogy egész eddig mennyire nem egy
csapatban játszottunk.

203
 Kinyílt a lift ajtaja, és miközben végiglépdeltünk a
folyosón, így szóltam:
 Már nem akarok tovább beszélgetni. Szeretnék
egyedül maradni
Nem ellenkezett, miközben szó nélkül visszavonultam
a szobámba. Elszomorított, hogy ilyen hamar véget ért az
esténk, de végül egyértelművé vált, hogy minden egyes
vele töltött újabb perc veszélyes lenne. Holnap elrepül, és
egyszerűen nem volt elég időnk arra, hogy mindezeket az
érzéseket feloldjuk.
Mivel nem hoztam magammal pizsamát, magam köré
csavartam egy huzatot, és lefeküdtem. A lánykérés hírétől
sújtva és továbbra is fájdalmasan vágyakozva attól, amit
utána mondott, tudtam, hogy az alvás aznap éjjel lehe-
tetlen a számomra.
Eltelt fél óra. Elfogott a déjá vu érzése, ahogy az
ébresztőóra pinty digitális számai rajtam gúnyolódtak.
Hajnali kettőkor üzenetem érkezett.

Ha ma éjjel kopogtatnék az ajtódon, nehogy beengedj!

204
 17.fejezet

LEC PRÓBÁLT HELYESEN CSELEKEDNI, én pedig nagyon

tiszteltem ezért. Bármilyen erős is volt a kísértés,
komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, sosem
akarnám, hogy megcsalja Chelsea-t. Ugyanakkor, ha nem
menekültem volna be a szobámba, nem biztos, hogy
elkerülhettük volna, hogy történjen valami. A ma este
bebizonyította, hogy bármilyen kapcsolat is volt köztünk
a múltban, az még mindig tart és nagyon is erős. Ezért is
volt jobb, hogy az este hátralevő részét külön töltöttük.
Egyre csak forgolódtam, még mindig azon töprengve,
hogy jó ötlet volt-e őt magára hagyni. Bár a liftben történ-
tek az egész estét megfertőzték, emlékeztetnem kellett
magam, hogy ez a nap hogyan kezdődött; Elec még
mindig az apját gyászolja. Nem kellene ma estére egyedül
maradnia. Arról nem is beszélve, hogy értékes időt
vesztegetünk el, mert amint visszatér Kaliforniába,
valószínűleg soha többé nem látom és nem hallok felőle.
El fogja venni Chelsea-t.
Nem bírtam tovább az álmatlanságot az ágyneműben
suhogva. A tény, hogy a szobában jéghideg volt, nem

205
segített. Felkeltem, hogy kikapcsoljam a légkondit, és
mielőtt visszafeküdtem volna, felvettem a telefonomat.

Ébren vagy?
Elec: Épp most akartam megrendelni ezt a
fantasztikus gyümölcsfacsarót. Ha most
megrendelem, adnak hozzá egy bonusz mini
szeletelőkést, mindezt csupán 19.99-ért.
Greta: Beszélhetnénk? Telefonon.

Nem telt bele három másodperc sem, és megszólalt a

telefonom

 Szia!
Ő is a telefonba súgta:
 Szia!
 Sajnálom - mondtuk ki egyszerre.
 Jinx, nyertem - vágta rá.
 Kezdd te! - feleltem.
 Sajnálom, amit a liftben mondtam. Elveszítettem az
önuralmamat.
 Csak őszinte voltál.
 Attól még nem helyes. Sajnálom, hogy úgy
mondtam, ahogy. A legrosszabbat hozod ki belőlem.
 Meg vagyok hatva.
 Basszus. Ez rosszul sült el.
Nevettem.
 Azt hiszem, tudom, hogy érted.
 Hál’ istennek, hogy mindig képes vagy nálam a sorok
közt olvasni.
 Mi lenne, ha többé nem hoznánk szóba a liftben

206
történteket? Csak beszélgetni akarok.
Hallottam, ahogy az ágyban helyezkedik. Valószínűleg
lélekben felkészül az előttünk álló beszélgetésre.
Elec hosszan kifújta a levegőt.
 Oké. Miről szeretnél beszélgetni?
 Lenne pár kérdésem. Nem tudom, hogy lesz-e még
lehetőségem feltenni őket.
 Rendben.
 Abbahagytad az írást?
 Nem. Nem hagytam.
 Hogyhogy nem mondtad el Chelsea-nek, hogy írsz?
 Mert mióta találkoztam vele, csak egy könyvön
dolgoztam, és az nem olyasmi, amiről úgy éreztem, kész
lennék megosztani vele.
 Milyen könyv?
 Önéletrajzi.
 Leírtad az élettörténetedet?
 Igen - sóhajtotta. - Igen, le.
 Tud róla valaki?
 Nem. Csak te.
 Terápiás jellegű?
 Néha. Máskor viszont nehéz újraélni azt, ami
történt, mégis úgy éreztem, szükségem van erre.
 Ha ő nem tud róla, akkor mikor írsz?
 Késő este, amikor alszik.
 El fogod neki mondani?
 Nem tudom. Vannak benne dolgok, amik felzak-
latnák.
 Mint például, hogy...
 Most én jövök - szakított félbe.

207
  Oké.
 Mi történt azzal a fickóval, aki eljegyzett?
 Honnan tudod egyébként, hogy eljegyeztek?
 Én kérdeztem először.
 Timnek hívták. Egy ideig együtt éltünk New York-
ban. Jó ember volt, és tényleg szeretni akartam, de nem
ment. A tény, hogy fontolóra sem vettem, hogy miatta
Európába költözzek, amikor a munkája odaszólította,
szintén ezt bizonyította. Komolyan, ennél több nincs a
dolog mögött. Most már elmondod, honnan tudtad?
 Randy mondta el.
 Azt hittem, már nem beszéltetek.
 Csak ritkán. Egyszer megkérdeztem, mi van veled,
akkor adta át a híreket. Gondoltam, ez azt jelenti, hogy
boldog vagy.
 Nem voltam.
 Ezt sajnálattal hallom.
 Chelsea-n kívül volt más barátnőd is?
 Chelsea az első komoly kapcsolatom. Előtte több
futó kalandom is volt.
 Értem.
 Nem... rád gondoltam. Te nem voltál része a futó
kalandoknak. Ami köztünk volt, az más volt.
 Tudom, hogy értetted. - Némi szünet után hozzá-
tettem: Azt szeretném, hogy boldog legyél, Elec. Ha ő
boldoggá tesz, én örülök nektek. Azt mondtad, ő a legjobb
dolog, ami valaha veled történi Ez nagyon klassz.
 Én nem ezt mondtam - felelte röviden.
 Dehogynem.
 Azt mondtam, ő az egyik legjobb dolog. Ahogy te is.
Csak másik időben.

208
 Másik időben - a múltban.
Most már összeáll a kép, Greta?
 Köszönöm! - mondtam.
 Ne köszönd meg. Elvettem a rohadt szüzességed, és
otthagytalak. Nem érdemlem meg a köszönetedet.
 Azt tetted, amiről úgy érezted, meg kell tenned.
 Akkor is tévedtem. Önző voltam.
 Én akkor sem változtatnék semmin, ami akkor
történt, ha ettől jobban érzed magad.
Elec nagyot sóhajtott.
 Komolyan mondod?
 Igen.
 Én sem bánok semmit, ami aznap éjjel történt, csak
azt, ami utána.
Lehunytam a szemem. Ezután mindketten hosszú ideig
hallgattunk. Azt hiszem, az a nap végül mindkettőnket
kimerített.
 Itt vagy még? - kérdeztem.
 Igen.
Mélyen magamba szívtam ezt a szót, tudva, hogy
másnap már nem lesz ott. Legalább pár órát aludnom
kellett a másnapi, kétórás bostoni autóút előtt.
El kellett őt engednem.
Engedd el!
 Megpróbálok aludni egy kicsit - mondtam.
 Maradj még vonalban, Greta. Csukd be a szemed.
Próbálj meg aludni. Csak maradj még vonalban.
Magamra húztam a paplant.
 Elec?
 Igen...
 Te azonban a legjobb dolog vagy, ami valaha velem

209
történt. Remélem, egy nap majd azt mondhatom, az egyik
legjobb, de egyelőre csak te vagy.
Lehunytam a szemem.

Eleckel a recepciónál találkoztunk, ahol mindketten

kijelentkeztünk.
Előtte mindketten lezuhanyoztunk, de ugyanazt a
ruhát vettük fel, amit előző este a klubban viseltünk. Elec
állán mintha az elmúlt éjjel kinőtt volna a borosta, és még
ha a szeme fáradt is volt, így is rettenetesen dögösen
festett délelőtt tízkor bulizós öltözékében.
Fejemben az előző este mondott szavai visszhangoztak.
„Próbálom elfojtani a vágyat, hogy ennek a falnak szorít-
salak, és úgy a magamévá tegyelek, hogy utána nekem
kelljen téged visszacipelni a szobádba
A kaszinóban lévő Starbucksnál megálltunk, és
miközben a kávénkra vártunk, éreztem, hogy engem
bámul. Megpróbáltam direkt nem ránézni, mert biztos
voltam benne, hogy akkor meglátná szememben a
szomorúságot.
Végül elvitelre kértük a reggelinket. Az út hazafelé
hátborzongatóan csendes volt. Mint a vihar utáni csend.
Az előző nap forgószele egy zsibbadt és reménytelen
érzésnek adta át a helyét aznap délelőtt
A rádióból könnyű rock szólt, miközben tekintetemet
az útra szegeztem. A köztünk lévő csend mintha milliónyi
ki nem mondott szótól lett volna terhes.
Elec csak egyszer szólalt meg egész úton.
 Kiviszel a reptérre?

210
  Persze - feleltem anélkül, hogy ránéztem volna.
Eredetileg Clara vitte volna ki, és nem igazán tudtam,
hogyan érint ez a változás, ami csak tovább nyújtja majd a
fájdalmat.
Megálltunk Gregék háza előtt. Elec besietett, hogy
összeszedje a cuccát, miközben én az autóban vártam.
Mivel volt még egy kis időnk, az volt a terv, hogy
átugrunk anyuhoz, hogy megnézzük, hogy van, mielőtt
elindulunk a reptérre.
Elec az ülésen hagyta a telefonját, amire most érkezett
egy üzenet. A képernyő felvillant, és nem tudtam meg-
állni, hogy ne pillantsak le rá. Chelsea-től jött.

Megvárlak a lefekvéssel. Alig várom, hogy hazaérj.

Jó utat! Szeretlek.

Megbántam, hogy megnéztem, mert ez csak tovább

erősítette, hogy ez már tényleg a vége.
Mielőtt még átadhattam volna magam az önsaj-
nálatnak, Elec kilőtt a házból, kezében egy nagy, fekete
utazótáskával. Beszállt, lenézett a telefonjára, és gyorsan
válaszolt az üzenetre, miközben én tolatni kezdtem és
lehajtottam a felhajtóról.
Anyu nem volt otthon, amikor odaértünk a házhoz.
Amikor írtam neki, azt válaszolta, hogy elment sétálni.
Nem állt szándékomban egyedül maradni Eleckel a
házban, ami tele volt közös múltunk emlékeivel.
Elec nekidőlt a pultnak.
 Hé, nincs egy kis fagyid valahol? Már hét éve sóvár-
gom utána.
Én pedig utánad sóvárgok már hét éve.
 Szerencséd van - feleltem, és kinyitottam a

211
mélyhűtőt.
Ironikus módon, mivel úgy gondoltam, szükségem lesz
rá, épp a temetés előtti napon csináltam egy adaggal a régi
fagyigépemmel, és betettem a fagyasztóba. Persze azóta
nem jártam itthon, hogy megegyem.
Kikanalaztam egy tálba, és elővettem két kanalat a
fiókból. Régebben mindig egy tálból ettünk, és a régi idők
emlékére megtartottam ezt a hagyományt.
 Ebbe most több csokit tettél.
Elmosolyodtam.
 Igen.
Behunyta a szemét, és nyögve ízlelgette az első falatot.
 Nincs jobb, mint a rohadt nyalánkságod. Hiányzott.
Nekem pedig ez hiányzott.
Miközben ott ültem vele a konyhában és a fagylaltot
majszoltuk, az érzés - mintha minden csak tegnap történt
volna - erősebb volt mint eddig bármikor. Azt kívántam,
bár visszamehetnénk az időben csak egyetlen napra.
Akkor Elec odafent lenne, és nem készülne hazamenni a
barátnőjéhez. Videójátékoznánk. Akkoriban minden
olyan egyszerű volt.
Aztán az éjszakának az emlékképei, amikor lefeküd-
tünk egymással, félelmetes gyorsasággal pörögtek le
előttem. Annyira azért nem volt egyszerű. Távozásának
elkerülhetetlensége hirtelen kezdett még valóságosabb
lenni. Nem bírtam tovább a csendet, így megpróbáltam
könnyed csevegésbe kezdeni, hogy elrejtsem szomorú-
ságomat.
 Greg és Clara mondtak valamit?
 Megkérdezték, hol voltunk. Elmondtam nekik.
 Nem találták furcsának?

212
  Azt láttam, hogy Greg kicsit aggódik.
 Miért aggódott volna?
Elec lassan kihúzta a kanalat a szájából, és habozva
leszegte a pillantását.
 Tudja.
 Mit?
 Tud kettőnkről.
Letettem a kanalamat, és megtöröltem a számat.
 Hogyhogy?
 Néhány éve beavattam. Tudtam, hogy nem mon-
daná el Randynek.
 Miért mondtad el neki?
 Mert úgy éreztem, muszáj beszélnem róla valakivel.
Nem volt más, akiben megbíztam volna.
 Csak... azt mondtad, ne mondjam el senkinek, és
sokáig így is tettem, míg végül, évekkel később el nem
mondtam Victoriának.
 Greg az egyetlen, akinek elmondtam.
 Csak nem gondoltam volna...
Kicsit felemelte a hangját.
 Nem gondoltad volna, hogy az, ami kettőnk közt
történt, az rám is olyan hatással volt, mint rád. Tudom.
Mert azt akartam, hogy ezt hidd.
 Gondolom, most már úgysem számít - suttogtam
olyan halkan, hogy valószínűleg meg sem hallotta.
Elec a homlokát ráncolva vitte a mosogatóhoz az üres
tálat, elmosta, és a csepegtetőre tette.
Majd visszanézett rám.
 Mindig is fontos voltál nekem, Greta. Mindig.
Én erre csak bólintottam, és ellenálltam a kísértésnek,
hogy elsírjam magam, de belül teljesen összetörtem. Ez

213
most más volt, mint legutóbb, amikor elbúcsúztunk
egymástól. Akkor, még ha egy érzelmi roncs is voltam,
még fiatal voltam, és úgy képzeltem, hogy amit érzek, az
csak egy kis belebolondulás, ami idővel elmúlik.
Sajnos most, köszönhetően a tapasztalatomnak és
utólagos bölcsességemnek, minden kétséget kizáróan
tudtam, hogy reménytelenül szerelmes vagyok belé.

Az út a Logan Reptérre mintha csupán percekig tartott

volna, ég rózsaszínes árnyalatot öltött, egyértelműen
szimbolizálva, hogy Elec nemsokára elrepül a naple-
mentébe. Mivel nem tudtam, mit is mondhatnék
búcsúzóul, inkább egész úton szótlan maradtam, ahogy ő
is.
Ahogy a terminál bejárata előtt kiszálltunk a kocsiból, a
szél erősen fújt a felszálló gépek fülsiketítő robaja
közepette.
Védelmezőn szorongatva a saját karomat, Elec felé
fordultam. Nem tudtam, mit mondjak vagy tegyek, és még
a szemébe sem tudtam nézni. Nem ez volt a megfelelő
alkalom, hogy teljesen lefagyjak, de pontosan ez történt.
Felnéztem az égre, le a földre, majd a poggyász-
szállítókra... mindenhova, csak Elecre nem. Tudtam, hogy
amint a szemébe néznék, elveszíteném az önuralmamat.
Hangja mogorván csengett.
 Nézz rám!
Megráztam a fejem, és továbbra sem néztem rá,
miközben a szememből kigördült az első könnycsepp.
Letöröltem, és továbbra is elfordítottam a tekintetem.

214
Nem tudtam elhinni, hogy ez történik.
Mikor végül a szemébe néztem, döbbenten láttam,
hogy az övé is könnyes.
 Semmi baj - mondtam. - Menj! Kérlek. Üzenj majd,
ha szeretnél. Csak... nem tudok hosszasan búcsúzkodni...
veled nem.
 Oké - felelte egyszerűen.
Előrehajoltam, és gyors puszit nyomtam az arcára,
mielőtt visszasiettem az autóhoz és magamra csaptam az
ajtót.
Elec kelletlenül felvette a csomagját, és elsétált a
bejárat felé.
Amikor láttam, hogy az önműködő ajtó végül bezárul
mögötte, a kormányra hajtottam a fejem. A vállam ráz-
kódott, miközben hagytam, hogy az eddig oly gondosan
visszatartott könnyek szabadon potyogjanak. Csak idő
kérdése volt, hogy valaki odaszóljon, hogy menjek onnan,
mivel nem lehetett sokáig időzni a bejárat előtt. Mégis
képtelen voltam megmozdulni.
És valóban, nemsokára valaki megkocogtatta az abla-
komat.
 Megyek már. Megyek - feleltem anélkül, hogy
felnéztem volna. Miközben azon voltam, hogy beindítsam
a motort, megint kopogtattak.
Jobbra fordítottam a fejem, és Elecet láttam ott.
Sietve letöröltem a könnyeimet, kiszálltam az autóból
és odamentem hozzá.
 Itt felejtettél valamit?
Ledobta a csomagját, és bólintott. Összerezzentem,
amikor hirtelen két keze közé fogta az arcomat és
gyengéden megcsókolt. Mintha olvadni kezdtem volna a

215
karjában. Nyelvem ösztönösen próbált bejutni a szájába,
de azt nem nyitotta ki nekem. Csak erősen az enyémnek
nyomta az ajkát, miközben szaggatottan lélegzett. Ez
másfajta csók volt, nem olyan, ami vezet valamerre,
hanem egy erőteljes, fájdalmas fajta.
Egy búcsúcsók.
Elhúzódtam.
 Menj innen! Lekésed a géped.
Továbbra sem vette el a kezét az arcomról.
 Sosem tettem túl magam azon, hogy megbán-
tottalak, de hogy ezt másodszor is megteszem... hidd el,
ez az utolsó dolog, amit akartam az életben.
 Miért jöttél most vissza?
 Megfordultam, és láttam, hogy sírsz. Milyen szív-
telen seggfej hagyna így itt?
 Nem lett volna szabad látnod. Tovább kellett volna
menned, mert most csak még jobban megnehezíted.
 Nem akartam, hogy így lássalak utoljára.
 Ha tényleg szereted őt, nem kellett volna meg-
csókolnod.
Ezt nem üvöltve akartam kimondani.
 Szeretem őt. - Felnézett az égre, majd vissza rám,
elgyötört tekintettel. - Akarod hallani az igazságot? Téged
is szeretlek. Azt hiszem, fel sem fogtam, mennyire, amíg
újra meg nem láttalak.
Szeret engem?
Dühösen felnevettem.
 Mindkettőnket szeretsz? Ez nagyon elcseszett dolog,
Elec.
 Mindig is azt akartad, legyek őszinte. Most épp az
vagyok. Sajnálom, ha az igazság ilyen elcseszett dolog.

216
  Nos, neki ott van a hazai pálya előnye. Hamarosan
ismét megfeledkezel rólam. Ez majd leegyszerűsíti a
dolgokat. - Megkerültem az autót, és visszamentem a
vezetői oldalra.
 Greta... ne menj el így!
 Nem én vagyok az, aki elmegy.
Becsuktam az ajtót, elfordítottam a kulcsot és elhaj-
tottam. Csak szegyszer néztem a visszapillantó tükörbe,
és láttam, hogy Elec meg mindig ugyanott áll. Talán
igazságtalanul reagáltam, de ha ő őszinte, én is az leszek.
Egész úton hazafelé csak arra tudtam gondolni, hogy
milyen kegyetlen tud lenni az élet. Az „elveszett
kedvesnek” elveszettnek kellett volna maradnia, nem
pedig újra felbukkannia, hogy aztán ismét elvesszen.
Amikor megálltam a házunk előtt, észrevettem egy
borítékot az anyósülésen. Az az ezer dollár volt benne,
amit Elecnek adtam. Azaz előző nap végig az ő pénzéből
költekeztünk. A borítékban volt egy üzenet is.
Csak nem akartam, hogy eljátszd. Sosem tudnám vissza-
fizetni mindazt, amit tőled kaptam, hát még ha pénzt is
elfogadnék tőled.
*

Két hónappal azután, hogy Elec visszament Kaliforniába,

végre kezdtem visszarázódni a szokásos, New York-i
kerékvágásba.
Anyu Randy halála után az első hónapban nálam
lakott, de nem érezte jól magát távol Bostontól. Így, hogy
Greg és Clara vigyáztak rá, és minden második hétvégén
meglátogatták, a körülményekhez képest a lehető leg-
jobban alkalmazkodott új életéhez.

217
 Elec és én egyáltalán nem léptünk kapcsolatba egy-
mással. Kicsit elszomorított, hogy még egy üzenetet sem
küldött, főleg azok után, ahogy elváltunk, de nem
akartam én lenni az, aki felveszi vele a kapcsolatot.
Amennyire tudtam, úgysem hallok felőle többet.
A gondolataimat azonban így is mindennap kitöltötte.
Eltöprengtem, vajon megkérte-e már Chelsea kezét. Hogy
vajon gondol-e rám. Hogy mi történt volna, ha utolsó
közös éjszakánkon nem megyek vissza a szobámba. Így,
habár visszatértem saját rutinomhoz, fejben folyton
máshol voltam.
Az életem Manhattanben elég kiszámíthatóvá vált.
Sokáig dolgoztam bent az irodában, és minden este
nyolckor értem haza. Ha nem mentem el inni a kollégák-
kal, esténként olvastam, míg a Kindle-lel a fejemen el nem
aludtam.
Péntek esténként a szomszédommal, Sullyval elmen-
tünk enni a Charliesba, a lakásom alatti bárba. A legtöbb
huszonéves nő a péntek estéket a barátjával vagy a vele
egykorú barátnőivel tölti. Ehelyett én inkább egy
hetvenéves transzvesztitával kapcsolódtam ki.
Sully egy filigrán termetű, ázsiai férfi volt, aki úgy
öltözött, mim egy nő, és valójában egy ideig tényleg nőnek
hittem, amíg egyik este az egyik feszes nadrágja fel nem
fedett egy szokatlanul férfias kitüremkedést. Néha
férfiként, néha nőként gondoltam Sullyra. Egyébkent sem
volt semmi jelentősége, mert mire rájöttem a dologra, már
teljesen beleszerettem, és nem számított, milyen nemű-
nek tartja magát.
Sully sosem házasodott meg, nem voltak gyerekei,
engem viszont különösen védelmezett. Minden egyes

218
alkalommal, amikor egy férfi lépett be a Charlie’s-ba,
Sullyhoz fordultam, és viccelődve megkérdeztem:
 És ő?
A válasz mindig ugyanaz volt.
 Nem elég jó az én Gretámnak... de én azért elfogad-
nám. - Ezen aztán mindketten jót nevettünk.
Mindig elbizonytalanodtam, hogy beszéljek-e neki
Elecről mert komolyan attól tartottam, hogy levadássza és
jól fenéken billenti. Egyik péntek este azonban, miután
túl sok margaritát ittam, az egész történetet kifecsegtem
neki az elejétől a végéig.
 Most már értem - jegyezte meg Sully.
 Micsodát?
 Hogy miért lógsz itt velem minden péntek este,
miért nem jársz el randizni, és miért nem tudod meg-
nyitni a szívedet egyetlen férfinak sem. Azért, mert az
valaki másé.
 Az volt. Most csak szimplán darabokban van. Hogy
hozzam helyre?
 Néha nem lehet helyrehozni.
Sully a távolba meredt, és feltételeztem, hogy tapasz-
talatból beszél.
 A trükk az, Hogy rá kell venned, hogy megnyíljon,
még akkor is, ha darabokban van. A törött szív is dobogó
szív. És sok férfi van, aki, biztosra veszem, örülne a
lehetőségnek, hogy meggyógyítsa a tildét, ha megengeded
neki. - Aztán még hozzátette: - Egy dolgot azonban
elárulhatok.
 Mi lenne az?
 Ez az... Alec?
 Elec... e-vel.

219
  Elec. Szerencsés, hogy fel nem tenném a lábamat egy
repülőre. Különben felgyújtanám a golyóit.
 Tudtam, hogy így fogsz reagálni. Ezért sem mertem
elmondani.
 És nem tudom, ki ez a Kelsey...
 Chelsea...
 Mindegy. Az nem lehet, hogy ő jobb az én Gretám-
nál, hogy gyönyörűbb vagy nagyobb a szíve. Az a fiú egy
ostoba tökfilkó.
 Köszönöm!
 Egy nap majd rájön, mekkora hibát követett el. Fel
fog itt bukkanni, de te addigra rég máshol leszel, és csak
én leszek itt, hogy üdvözöljem.

Azon a hétvégén jobban éreztem magam, most először,

mióta Elec elment. Még ha valójában nem is változtattak
semmin, Sully bátorító szavai segítettek, hogy kicsit
kibillenjek a melankóliámból.
Vasárnap végre eljutottam odáig, hogy lecseréljem a
téli ruháimat a nyáriakra. Mindig addig halogattam a
szekrény átrendezését, már szinte túl késő volt, és a nyár
fele elmúlt. Egész nap mostam, kiválogattam a szegé-
nyeknek szánt darabokat, és rendet tettem a fiókjaimban.
Az idő száraz és meleg volt, így nyitva hagytam az
ablakokat.
Úgy döntöttem, megérdemlek egy pohár Moscato bort
a sok házimunka után. Kiültem az erkélyre, és az alattam
húzódó utcát kémleltem. Miközben a nap ereszkedni
kezdett az égbolton, kellemes nyári szellő kerekedett;

220
tökéletes este volt.
Lehunytam a szemem, és a környék hangjait hall-
gattam: a forgalmat, a kiabáló embereket, a szemközti
udvaron játszó gyerekeket. Az egyik szomszédos erkélyről
sülő hús illata szállt felém. Erről eszembe jutott, hogy
egész nap nem ettem semmit, ami megmagyarázta, miért
hatott olyan gyorsan a bor.
Azt mondogattam magamban, hogy szeretem a függet-
lenségemet: azt tehetek, oda mehetek és akkor ehetek,
amit, ahova és amikor akarok, mégis legbelül arra
vágytam, hogy megoszthassam valakivel az életemet.
Nem számított, milyen kétségbeesetten próbálom
elkerülni, a gondolataim mindig Elechez kanyarodtak
vissza. Arra azonban egyáltalán nem számítottam azon a
csendes, nyári estén, hogy gondolataimra válasz érkezik.
Amikor SMS-em érkezett, nem néztem meg azonnal.
Biztosra vettem, hogy Sully az, hogy menjek át vele
tévézni, vagy anyu érdeklődik, hogy hogy vagyok.
A szívem vadul kalapálni kezdett, amikor megláttam a
kijelzőn az ő nevét. Nem volt bennem annyi bátorság,
hogy rögtön el is olvassam az üzenetet, mert mindegy, mi
áll benne, az biztos felborítja a nyugodt estémet. Nem
értettem, miért tartok tőle annyira. Nem mintha a dolgok
Eleckel még rosszabbra fordulhatnának, hacsak persze
nem azért írt, hogy hivatalosan is bejelentse az eljegy-
zését, amitől összeomlottam volna.
Mély levegőt vettem, egyetlen nagy korttyal kiittam a
maradék boromat, majd elszámoltam tízig, mielőtt
lenéztem az üzenetre.

Szeretném, ha elolvasnád.

221
 18.fejezet

GYETLEN EGYSZERŰ MONDAT, és az én kis előrelépésem,

amit a hétvége alatt elértem, hogy megpróbáljam
elfelejteni, semmissé lett. A kezem remegett, miközben a
válaszon gondolkoztam.
Azt akarta, hogy elolvassam az önéletrajzi írását, amin
dolgozott. Miért most? Az összes dolog közül, amit
mondhatott volna, erre számítottam a legkevésbé.
A tudat, hogy végre kideríthetem mindazt, ami mindig
is szúrni az oldalamat, egyszerre volt izgalmas és rémisztő
- főként rémisztő. Még ha tudtam is, hogy lesznek részek,
amik felzaklatnak, már az is tudtam, mit fogok neki
válaszolni. Hogy is mondhatnék nemei

Szívesen elolvasom.
Elec: Tudom, hogy ez váratlanul ért, főleg azok
után, ahogy elváltunk.

Azonnal visszaírt, mintha eddig csak a válaszomra várt

volna.

Greta: Az biztos, hogy nem számítottam rá.

222
 Elec: Senki másnak nem mutattam meg. Azt
szeretném, hogy te olvasd el.
Greta: Hogy fogod elküldeni?
Elec: El tudom küldeni e-mailben még ma este.

Ma este? Már akkor és ott tudtam, hogy a másnapot

biztos kiveszem szabadnapnak. Sehogy sem fogom tudni
abbahagyni, ha egyszer elkezdem olvasni. Mibe kevertem
magam?

Greta: Oké.
Elec: Még nincs kész, de elég hosszú.
Greta: Nemsokára megnézem az e-mailjeimet,
hogy megkaptam-e.
Elec: Köszönöm.
Greta: Szívesen.

Kitöltöttem az üvegben lévő bor maradékát a poha-

ramba, miközben nem tudtam elég mélyre szívni az esti
levegőt. A szomszéd sülő húsának nemrég még ínycsik-
landó illatától most már inkább émelyegtem.
Az ablakon keresztül visszamásztam az erkélyről a
szobámba. Felnyitottam a laptopomat, és idegességemben
túl gyorsan gépeltem be az e-mail-fiókom jelszavát, így
többször is neki kellett futnom, mire sikerült helyesen
beírnom.
A képernyő tetején ott volt a vastag betűkkel szedett
levél Elec O’Rourke-tól. Tárgynak egyszerűen csak annyit
adott meg, hogy A könyvem. Nem írt hozzá üzenetet, csak
egy Word fájlt csatolt az e-mailhez. Azonnal átkon-
vertáltam, hogy a Kindle-ömön is meg tudjam nyitni.
Tudtam, hogy ez a történet meg fog viselni. Lesznek

223
benne leleplező részek, amik megmagyarázzák Randy és
Elec kapcsolatát.
Amire nem számítottam, az az volt, hogy már rögtön
az első mondat sokkolni fog.

Előszó: Az alma nem esik messze

A bátyám fattya vagyok.

Máris zavaros?
Képzelheted, én mit éreztem, amikor szembe-
sültem vele. Azonban tizennégy éves korom óta ez a
felismerés határozna meg az életemet.
Nyomorult gyerekkoromnak sokkal több értelme
lett volna, ha ezzel az apró ténnyel hamarabb
tisztába jövök.
A titoknak sosem lett volna szabad kiderülnie. Az
volt a terv, hogy elhitessék velem, hogy az a férfi, aki
amióta csak az eszemet tudom, folyton megalázott,
az apám.
Amikor otthagyta anyámat egy másik nőért, anyu
végül idegileg összeomlott, és egyik este rám zúdí-
totta az igazságot a születésem körülményeiről.
Miután kifecsegte az összes gyomorforgató részletet,
nem tudtam eldönteni, ki a rosszabb: a férfi, akit min-
dig is apámnak hittem, vagy a spermadonor, akivel
sosem találkozhattam.
Életem elcseszett története valójában több, mint
huszonöt évvel ezelőtt kezdődött Ecuadorban. Itt
látott meg az Írországból emigrált, amerikai üzlet-

224
ember, Patrick O 'Rourke egy gyönyörű kamasz-
lányt, aki az utcán árulta a műalkotásait.
Pilar Solisnak hívták. Patrick mindig is kedvelte a
művészetet és a szép lányokat, így azonnal a bűvkö-
rébe esett. Egzotikus szépségével és különleges tehet-
ségével Pilar különbözött mindenkitől, akivel addig
találkozott.
De még fiatal volt, és Patrick nem maradhatott
sokáig. Ez azonban nem állíthatta meg abban, hogy
utánamenjen annak, amit akart.
Patrick nagyfejes volt egy amerikai kávévállalatnál.
Azzal bízták meg, hogy Quito közelében felügyelje az
új termés beszerzését.
Az egyetlen dolog azonban, amit Patrick felügyelni
tudott, Pilar volt.
Minden reggel elsétált az utcai kordéjához, és
mindennap vett tőle egy festményt, míg végül az
összeset fel nem vásárolta. Pilar festményei jelen-
tették a bevételük jelentős részét nagy, elszegényedett
családjának. Mindegyik kép egy-egy bonyolult
mintájú, festett üvegablakot ábrázolt, amit Pilar
emlékezetből alkotott.
Patrick teljesen a megszállottja lett - inkább a
lánynak, mint a művészetének. Utazása elvileg csak
három hétig tartott volna, de ő meghosszabbította
hatra.
Pilar nem tudta, de Patrick elhatározta, hogy addig
nem megy haza, amíg a lányt is magával nem viheti.
Bár a lány még tizennyolc éves sem volt, a férfi
felkereste a szüleit, és az ő jóváhagyásukkal udvarolni
kezdett neki. Patrick pénzt adott a Solis családnak, és

225
minden egyes tagját ajándékokkal lepte meg.
Beszélt a lány apjával annak a lehetőségéről, hogy
magával vigye Pilart Amerikába, ahol a szárnyai alá
vehetné, segíthetne neki elvégezni az iskolát és
felépíteni egy igazi művészkarriert. A család minden-
nél jobban szerette volna, ha egyiküknek megadatik
ez a lehetőség. Végül beleegyeztek, hogy Patrick
magával vigye Pilart Amerikába.
A lányt egyszerre bűvölte el és rémítette meg az
idősebb férfi. Nyugtalansága ellenére kötelességének
érezte, hogy vele menjen. A férfi jóképű volt, kariz-
matikus és irányító típus.
Miután Pilart Amerikába vitte, Patrick tartotta
magát az ígéretéhez. Amikor a lány betöltötte a
tizennyolcat, feleségül vette, hogy az országban
maradhasson, beíratta egy művészeti iskolába vala-
mint angolórákra, és a kapcsolatait felhasználva
elintézte, hogy a festményei kikerüljenek néhány San
Francisco-öböl környéki galériába. Így mindenki
számára egyértelművé vált: Pilar hozzá tartozott. Az
övé volt.
Amiről azonban a lány nem tudott, az az volt,
hogy Patricknek már volt egy családja - egy feleség,
akivel elidegenedtek egymástól, és aki épp akkor
költözött vissza a városba a fiukkal.
Egyik délután Pilar abban a szobában festegetett,
amit Patrick direkt erre a célra rendezett be. Ekkor az
ajtóban egy magas, izmos, a lánnyal körülbelül
egyidős fiatalember jelent meg egy szál farmerben.
Pilarnak fogalma sem volt, ki lehet az, teste azonban
azonnal reagált a fiúra, aki mintha csak férjének egy

226
fiatalabb, jóképűbb változata lett volna. Megdöbbent,
amikor megtudta, hogy Patricknek van egy fia, aki
ráadásul náluk fog lakni a nyáron.
Minden délután, amikor Patrick dolgozott, a fia,
Randy leült, és nézte, ahogy Pilar fest. Ártatlan
dolognak indult. A lány mesélt neki Ecuadorról, a fiú
pedig megismertette a legmodernebb zenékkel és az
amerikai popkultúrával - olyan dolgokkal, amikhez
Patricknek nem sok köze volt, lévén, hogy húsz évvel
idősebb volt náluk.
Pilar nemsokára azon kapta magát, hogy életében
most először szerelmes. Randy, aki mindig is úgy
érezte, hogy Patrick elhanyagolja, nem érezte úgy,
hogy tartozna az apjának. Amikor Pilar bevallotta,
hogy az érzései a félje iránt csupán plátóiak, Randy
nem habozott ezt az előnyére fordítani.
Egyik nap átlépte a határt, és megcsókolta a lányt.
Innentől kezdve már nem volt visszaút. Délutáni
együttléteik ártatlan beszélgetésekből mocskos ran-
devúkká váltak. Végül elkezdték tervezni titkos
jövőjüket. Addig akarták folytatni a viszonyt, amíg
Randy el nem végzi a főiskolát, amikor is már nem fog
anyagilag Patricktöl függni. Aztán megszöknek.
Mindeközben Randy végleg Patrickhez költözött,
hogy közelebb legyen a lányhoz, és úgy tett, mintha
lennének barátnői, csak hogy félrevezesse az apját.
Randy és Pilar mindig nagyon körültekintőek voltak,
azonban egy nap elszámolták magukat, és azt, hogy
Patrick mikor tér vissza a Costa Rica-i üzleti útjáról.
Ez volt az a nap, amikor Patrick arra sétált be,
hogy fiatal felesége a fiával kefél a közös ágyukban.

227
Ez volt az a pillanat is, ami elindította azokat az
eseményeket, amik a létezésemhez vezettek.
A feldühödött Patrick bezárta Pilart a szekrénybe,
míg a szart is kiverte Randyböl, majd kirúgta öt a
házból. Patrick ezután állítólag megerőszakolta
anyámat ugyanabban az ágyban, ahol a fiával rajta-
kapta. Mire Randy betört az ablakon, már túl késő
volt.
Az, hogy ezek után pontosan mi történt, nem
teljesen tiszta, mert a nekem továbbadott információ
mindig darabos volt. Az egyetlen, amit teljes
bizonyossággal tudok, hogy Patrick soha többé nem
hagyta el azt a szobát élve.
Anyu szerint Patrick a Randyvel való dulakodás
közepette elesett és véletlenül beverte a fejét.
Feltételezem, Randy megölhette, de anyám ezt sosem
vallotta volna be, mégha igaz is. Tudom, hogy a
haláláig védelmezné Randyt, még ha el is árulta a
házasságukat.
A rendőrség sosem gyanakodott, és bevették a
történetet, miszerint Patrick baleset áldozata lett.
Mivel Patrick szeretett élni, és fizette Randy és
Pilar iskoláztatását is, nem maradt több pénze, amit
rájuk hagyhatott volna. Randynek ott kellett hagynia
a főiskolát, és fel kellett hagynia az álmaival, hogy
számára szokatlan munkákat vállaljon.
Nem ez volt a legjobb időzítés, hogy kiderüljön,
Pilar terhes. Tudta, hogy nem lehet Randyé, mivel ők
mindig nagyon figyeltek a védekezésre.
A gyerek Patrické volt.
Randy szerette Pilart, és saját magát okolta a

228
 történtekért.
Könyörgött neki, hogy végeztesse el az abortuszt,
de Pilar elutasította.
Randy tudta, hogy képtelen lenne szeretni annak
az estének a gyümölcsét, amikor az apja megerő-
szakolta Pilart.
Igaza volt. Képtelen volt rá, de azért sajátjaként
nevelt fel, és élete hátralevő részében mindent rajtam
vezetett le.
Így lett Randy az apám, én pedig így lettem a
bátyám fattya.
*

Ez még csak az előszó volt, és máris mintha egy föld-

rengés dübörgőn volna végig a fejemen. Nem tudtam
elhinni, amit az imént olvastam. Elmém és testem heves
csatározásba kezdtek, mert míg a szívemre ráfért volna
egy hosszabb pihenő, mielőtt folytatni tudja, az agyam
égett a vágytól, hogy tovább olvashassa. Amint bele-
kezdtem, nem tudtam megállni, hogy ne lapozzak tovább,
és végül egész éjjel fenn maradtam.
Hajnalra a könyv feléig jutottam. Szörnyen fájdalmas
volt megtudni, hogy Elec milyen sértéseket volt kénytelen
elviselni Randytöl. Kisfiúként elbújt a szobájában, és a
könyveibe temetkezett, hogy elmeneküljön a valóság elől.
Randy néha minden ok nélkül megbüntette és elvette a
könyveit. Egyik ilyen alkalommal Elec elkezdett felvázolni
egy történetet egy darab papírra, és rájött, hogy az írás
sokkal jobb kiút. Ő irányíthatta szereplői sorsát,
miközben saját életébe, amit kénytelen volt Randyvel
megosztani, nem volt beleszólása.

229
 Gyerekként nem tudta Randy gyűlöletének valódi okát.
Azt, hogy az anyja Randyt védelmezte, elfogadhatatlannak
érezte, és én legszívesebben megfojtottam volna Pilart a
lapokon keresztül. Az egyetlen jó dolog, amit tett, hogy
ellene ment Randy akaratának, és vett egy kutyát, aki Elec
vigasza és legjobb barátja lett.
Elec arról is írt, amikor rájött Randy hűtlenségére.
Feltörte az apja számítógépét, és felfedezte az anyámmal
folytatott online viszonyát, Elecnek bűntudata volt,
amiért neki kell közölnie a hírt Pilarral. Randy ezután
nem sokkal kiköltözött.
Pilar azutáni összeomlása teljesen újfajta kihívás elé
állította őket. Pilar innentől kezdve Elecre támaszkodott
ugyanúgy, ahogy azelőtt Randyre. Ez, kiegészítve az
igazság felfedésével Patrickről, majd Lucky halálával,
elindították Elecet a lejtőn.
Dohányozni és inni kezdett, hogy megbirkózzon a
stresszel, a tetoválások rabja lett, mint az önkifejezés
egyetlen formái, és gyakran váltogatta szexuális part-
nereit. Tizenöt évesen veszítette el a szüzességét egy női
tetováló művész közreműködésével, miután elhitette vele,
hogy már betöltötte a tizennyolcat.
A könyv egyes részein elég nehezen tettem túl magam,
de Elec brutális őszintesége csodálatra méltó volt.
Folyamatosan olvastam, míg el nem érkeztem egy
olyan részhez, ahol egyértelműen szünetet kellett tarta-
nom, mielőtt folytatni tudtam.
Ez a fejezet rólam szólt.

230
15-fejezet: Greta

Bosszú.
Csak ez segíthet túlélni, hogy a következő év nagy
részét Randyvel és új családjával töltsem, míg anyu
„elutazik”.
Az egyetlen vigasz az az elégtétel lesz, hogy meg-
nyomoríthatom az életüket.
Meg fog fizetni azért, hogy anyámat diliházba
juttatta, engem meg otthagyott, hogy én takarítsak
fel utána.
Rögtön eldöntöttem, hogy utálom - a lányukat.
Még sosem találkoztam vele, de a legrosszabbra
számítottam már csak a neve alapján is, ami ironikus
módon rímelt a vendettára.
Greta.
Ocsmány egy névnek találtam.
Lefogadtam, hogy a képe is passzol hozzá.
Az a pillanat, amikor leszálltam a gépről, és
Boston szmogos. mocskos levegője megcsapott,
egyetlen hatalmas „cseszd meg” érzés volt. Hallottam
már hírét, hogy itt még a víz is koszos, és ez egyál-
talán nem lepett meg, miután egyetlen pillantást
vetettem a városra.
Amikor először megálltunk a háznál, nem voltam
hajlandó kiszállni Randy kocsijából, de hideg volt és
majd’ lefagytak a golyóim, így végül beadtam a
derekam, és bevonszoltam magam.
A mostohahúgom a nappaliban állt, engem várva,
arcán óriási mosollyal. Tekintetem azonnal a nyakára
siklott.

231
 A rohadt. Életbe.
Rémlik még az a fogadás, hogy az arca is passzol
majd a nevéhez? Nos, láthatóan ezt a fogadást elve-
szítettem a farkammal szemben. Greta nem volt
ocsmány... egyáltalán nem volt az.
Ez a fejlemény csupán apró fennakadás volt a
tervemben, és elhatároztam, nem hagyom, hogy
megakasszon.
Emlékeztettem magam, hogy nehogy bármilyen
érzelmet eláruljak.
Hosszú, vörösesszőke haját lófarokba fogta, ami
ide-oda lengett, ahogy felém közeledett.
 Greta vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek -
mondta.
Elképesztő illata volt, legszívesebben befaltam
volna.
Gyorsan helyesbítettem a gondolatot: legszíveseb-
ben befaltam és KIKÖPTEM volna. Ne téveszd szem
elöl a célt!
Kezét még mindig a levegőben tartotta, miközben
arra várt, hogy megrázzam. Hozzá sem akartam érni.
Az csak jobban elterelte volna a figyelmemet. Végül
megfogtam a kezét, és túl erősen megszorítottam.
Nem gondoltam volna, hogy olyan fene puha és
kecses lesz, mint valami madár lába vagy mi a szar.
Egy kissé remegett. Zavarba hoztam. Jól van. Ez
kezdetnek nem rossz.
 Másképp festesz... mint ahogy elképzeltelek -
tette hozzá.
Ez meg mit akar jelenteni?
 Te pedig kellemesen... jellegtelenül festesz -

232
vágtam vissza.
Látnod kellett volna az arcát. A másodperc
törtrészéig azt hitte, kedves leszek. Még csírájában
fojtottam el a dolgot, amikor hozzátettem a
„jellegtelenül” szót. Csinos mosolya lekonyult, és
immár a homlokát ráncolta. Ettől jobban kellett volna
éreznem magam, mégsem tettem.
Valójában minden volt, csak jellegtelen nem. A
teste éppolyan volt, amit nagyon is kedvelek: vékony,
kis domborulatokkal. Szürke jóganadrágja kiemelte
tökéletesen kerek kis fenekét. Ezzel a feszes testtel
nem lepett meg, hogy jógázik.
És a nyaka... nem tudnám jól elmondani, milyen is
volt, de ez volt az első dolog, amit észrevettem rajta.
Égtem a vágytól, hogy megcsókoljam, megharapjam,
megszorítsam. Rohadt fura érzés volt.
 Szeretnéd, hogy megmutassam neked a szobá-
dat? - kérdezte.
Még mindig kedves akart lenni. El kellett húznom
onnan, mielőtt teljesen összetörök, így nem vála-
szoltam neki, hanem egyszerűen a lépcső felé
indultam. Egy rövid megismerkedés után Sarah-val,
akit mindig is „mostoharém"-ként emlegettem ma-
gamban, végre elértem a szobámat.
Miután Randy bejött, hogy egy jó fél órán át
szapuljon, csak füstöltem, és betettem valami zenét,
hogy elnyomja a hangokat a fejemben.
Aztán kimentem a fürdőszobába, hogy vegyek egy
forró zuhanyt.
Nyomtam egy kis női, gránátalmás tusfürdőt a
kezembe. Találtam egy luffa szivacsot is, ami egy

233
tapadókorongról lógott a csempe falon. Lefogadtam,
hogy Greta ezzel szokta megmosni azt a csinos kis
fenekét. Lekaptam a falról, megmosakodtam vele,
majd visszatettem. A gránátalmás cucc nem volt
valami hatékony, így még egy kis férfi tusfürdővel is
átmostam magam.
A fürdőszoba levegője megtelt párával. Kiléptem a
zuhany alól, és miközben törülköztem, kinyílt az ajtó.
Greta.
Itt volt az alkalom, hogy bebizonyítsam, nemcsak
ugatni, de harapni is tudok.
Hagytam, hogy a törülköző a földre hulljon, a
frászt hozva rá. Úgy képzeltem, hogy úgyis eszét
vesztve kirohan majd, alig látva valamit.
Ehelyett csak állt ott, és le sem vette a szemét a
farokpiercingemröl.
Mi a franc?
Meg sem próbált elfordulni, miközben tekintete
lassan felfelé siklott a mellkasomra. Végül, szinte egy
örökkévalóság után, mintha észhez kapott volna, és
rájött, mit művel. Elfordult és szabadkozni kezdett.
De addigra kezdett szórakoztatni a dolog, így meg-
állítottam, amikor ki akart menni.
 Úgy viselkedsz, mint aki még soha nem látott
meztelen férfit.
 Ami azt illeti, még nem is.
Ugye csak viccel?
 Hát, ez pech. A következő srácnak nagyon
kemény dolga lesz, ha hasonló benyomást akar tenni
rád.
 Ennyire beképzelt vagy?

234
  Mondd meg te! Nincs rá okom?
 Istenem... úgy viselkedsz, mint...
 Egy óriási pöcs?
Hehe. Ettől végre elhallgatott.
Aztán még tovább bámult.
Ez most már kezdett kényelmetlenné válni.
 Ennek a beszélgetésnek semmi értelme, úgyhogy
hacsak nem akarsz tőlem valamit, jobb, ha mész,
hogy felöltözhessek.
Végre kiment.
Őszintén reméltem, hogy csak viccelt. Ha még
soha nem látott meztelen férfit, akkor elég szemét
dolgot műveltem.
*

Néhány nappal később kihallgattam, ahogy azt

mondja a barátnőjének, hogy dögös vagyok - vagyis
„rohadtulszívdöglesztő”, hogy pontos legyek. Bár
tudtam, hogy hatással voltam rá, nem egészen voltam
benne biztos, hogy az fizikai vonzalom. Így, amikor
ezt meghallottam, az kissé megváltoztatta a játék
állását. Előnye: tudtam, hogy ezt még a hasznomra
fordíthatom. Hátránya: én is hihetetlen mód von-
zódtam hozzá, és biztosra kellett mennem, hogy ezt ő
ne vegye észre.
Az élet Randynél minden egyes nappal egy kicsit
elviselhetőbbe vált. Bár sosem ismertem volna be, már
nem egészen éreztem magam olyan nyomorultul -
sőt, elég távol álltam tőle.
Élvezetemet leltem abban, hogy apróságokkal
felhúzzam Gretát, mint mondjuk ellopjam az összes

235
alsóneműjét és a vibrátorát. Oké, ez talán nem volt
akkora apróság. A lényeg azonban, hogy kezdtem
rájönni, a tetteim mögötti motiváció nem egészen az,
mint aminek eredetileg terveztem.
Az, hogy ezzel visszavághatok Randynek, már alig
jutott eszembe. Most már egyszerűen csak azért
bosszantottam Gretát, hogy felkeltsem a figyelmét.
Csupán pár nap alatt teljesen megfeledkeztem
„gonosz tervemről”.
Egyik délután azonban komolyabbra fordultak a
dolgok, amikor direkt elhívtam egy lányt a suliból a
Kilt Caféba, ahol Greta dolgozott. Bevallom, nem
esett nehezemre lányokat felcsípni, és az első hónap-
ban együtt voltam néhányukkal a legdögösebbek
közül. De mindannyian untattak. Minden untatott -
kivéve az, hogy a mostohahúgomat heccelhettem.
Greta sosem untatott.
Reggelente az volt az első gondolatom, hogy aznap
hogyan fogom kihozni a sodrából.
Ez alól a kávézás nap sem volt kivétel, mégis
fordulópontot jelentett - olyat, ahonnan már nem volt
visszaút.
Gretát kaptuk pincérnőnek, és én direkt meg-
nehezítettem a dolgát. Végül azzal próbált vissza-
vágni, hogy fene sok csípős szószt öntött a levesembe.
Amikor erre rájöttem, az egészet felhajtottam, csak
hogy tovább hergeljem. Még ha pokolian égette is a
torkomat, nem hagytam, hogy észrevegye. Annyira
lenyűgözött, hogy képes lettem volna megcsókolni.
Így megtettem.
Megtorlásnak álcáztam, és a levest használtam

236
mentségnek, hogy sarokba szorítsam egy sötét
folyosón, és megtegyem azt, amit már hetek óta
akartam. Sosem fogom elfelejteni azt a hangot, amit
kiadott, amikor először megragadtam, és kis száját
bevettem az enyémmel. Mintha már ő is éhezett volna
rá. Egész rohadt nap tudtam volna csókolni, de úgy
kellett tűnnie, mintha ez az egész a csípős szószról és
nem a csókról szólna. Így kedvetlenül ellöktem
magam tőle, és visszamentem az asztalunkhoz.
Viszont teljesen beindultam tőle, és ez így nem volt
jó. Mondtam a lánynak, hogy várjon meg odakint,
nehogy észrevegye.
Úgy kellett tűnnie, hogy a történtek semmilyen
hatással sem voltak rám, és gyorsan meg kellett
erősítenem Gretában, hogy ez az egész csak vicc volt.
Már napok óta magamnál tartottam az egyik alsó-
neműjét, a tökéletes alkalomra várva, hogy felhúz-
hassam vele. Így otthagytam neki a tangát, mintegy a
borravalójának részeként egy üzenettel együtt, hogy
jobb, ha átveszi azt, mert a másik valószínűleg kicsit
nedves lett.
Azt kívántam, bár láthatnám a reakcióját.

Kezdtünk több időt együtt tölteni. Bejött a szobámba,

hogy videó játékozzunk, én pedig lopott pillantásokat
vetettem a nyakára, amikor nem látta.
Újra és újra lejátszottam azt a csókot a fejemben,
néha akkor is, amikor épp más lányokkal voltam.
Greta és én együtt fagyiztunk, és a vágy, hogy

237
lenyaljam a fagyit a szája sarkáról, mindent elsöprő
volt.
Éreztem, ahogy egyre jobban, több szempontból is
beleesem, és ez nem tetszett.
Nemcsak hogy vonzódtam hozzá, de ő volt az első
lány, akinek a társaságát még élveztem is.
Azonban uralkodnom kellett magamon, mivel
ennél tovább nem mehettem vele. Így egyre csak
vittem haza a lányokat, és úgy tettem, mintha Greta
iránt nem éreznék semmit.
Ez egész jól működött, míg meg nem tudtam, hogy
randira megy egy sráccal az iskolából: Bentley-vel. A
srác nem jelentett túl sok jót. Greta barátnője végül
elhívott, hogy menjünk dupla randira, én pedig éltem
a lehetőséggel, hogy rajtuk tarthassam a szemem.
A randi igazi kínzás volt. Lepleznem kellett a
féltékenységemet, és kénytelen voltam végignézni,
ahogy az a seggfej fogdossa. Greta barátnőjének,
Victoriának a keze pedig egyfolytában rajtam volt,
miközben én egyáltalán nem érdeklődtem iránta.
Csak biztonságban haza akartam vinni Gretát, de az
este teljesen más fordulatot vett, mint amire szá-
mítottam. Még a vége előtt majdnem kórházba
juttattam Bentley-t, miután bevallotta, hogy fogadott
Greta exével, hogy elveszi Greta szüzességét. Ször-
nyen felhúztam magam. Még soha életemben nem
akartam valakit úgy megvédeni, mint őt.
Másnap Greta nagyvonalúan viszonozta a
szívességet.
Randy berontott a szobámba, és rákezdett a
szokásos szitkozódására. Greta meghallotta, és úgy

238
állt ki mellettem, mint azelőtt senki. Még ha úgy is
tettem, mintha túl részeg lennék ahhoz, hogy
emlékezzek rá, csüngtem minden egyes szaván, míg
ki nem rúgta Randyt a szobából.
Így visszagondolva, egészen biztos vagyok benne,
hogy ez volt az a pillanat, amikor beleszerettem.

Még ugyanazon a hétvégén a szüleink elutaztak. Elég

rossz volt az időzítés, mert az érzéseim Greta iránt
minden addiginál erősebbek voltak. Kitaláltam, hogy
randim van, csak hogy ne kelljen vele egyedül marad-
nom.
Aznap éjjel az álmom kellős közepén felébresztett.
Megint arról a rémes estéről álmodtam, amikor anyu
majdnem megölte magát.
Próbáltam oldani a hangulatot, mert bizonyára
úgy festhettem, mint valami örült. Valami olyasmit
mondtam neki, hogy: „Honnan tudjam, hogy nem
művelsz velem mindenfélét, amíg én alszom?”
Viccnek szántam.
Erre sírva fakadt.
Francba!
Újabb mélypontra jutottam.
Addigi viselkedésem, ami valódi érzéseimet hiva-
tott leplezni, csak fájdalmat okozott neki. Le kellett
állnom, de a sértegetések és viccek nélkül, amik mögé
elbírhatnék, ezek az érzések nyilvánvalóak lesznek.
Amikor a szobájába menekült, tudtam, hogy
úgysem fogok tudni aludni, amíg legalább ismét

239
mosolyogni nem látom. Támadt egy ötletem, felkap-
tam a vibrátorát, amit korábban elrejtettem, és a
szobájába vittem. Elkezdtem vele csiklandozni.
Végül nevetésben tört ki. Az éjszaka hátralevő
részét az ágyában töltöttük és beszélgettünk. Ez volt
az első alkalom, hogy valóban megnyíltam előtte, és
elkövettem azt a hibát, hogy bevallottam neki az
iránta érzett vonzalmamat.
Megpróbált megcsókolni, én pedig engedtem.
Olyan jó érzés volt ismét megízlelni a száját, és úgy,
hogy nem kellett úgy tennem, mintha a csók nem
lenne igazi. Két kezem közé fogtam az arcát, és
átvettem az irányítást. Azt mondogattam magam-
ban, hogy semmi rossz nem történhet, amíg meg
tudok állni a csóknál. Majdnem sikerült is magam
meggyőznöm, amikor is teljesen sokkolt szavaival,
amiktől szinte összeomlottam.
 Szeretném, ha megmutatnád, hogyan kell...
Elec.
Teljesen kiakadtam, és eltoltam magamtól. Ez volt
a legnehezebb dolog, amit valaha tennem kellett, de
muszáj volt. Elmagyaráztam neki, hogy köztünk
odáig sosem fajulhatnak a dolgok.
Ezután mindent megtettem, hogy megtartsam tőle
a kellő távolságot. Más lányok már nem érdekeltek, és
inkább magamat elégitettem ki, miközben elkép-
zeltem, ahogy eleget teszek Greta kérésének úgy,
ahogy azt sosem képzelte volna.

240
Teltek a hetek, és én kétségbeesetten próbáltam vele
valahogy ismét felvenni a kapcsolatot. Úgy döntöt-
tem, odaadom neki a könyvemet, hogy elolvassa.
Miután befejezte, írt egy üzenetet, amit betett egy
borítékba. Féltem, hogy mi állhat benne, így egyre
csak halogattam a kinyitását.
Greta megint randira ment. Tudtam, hogy ez a
srác ártalmatlan, így ezúttal nem aggódtam miatta.
Inkább magam miatt aggódtam. Bár én nem
kaphattam meg Gretát, azt akartam, hogy más se
kaphassa meg.
Az ablakból figyeltem a srácot, ahogy kezében
virággal a bejárathoz sétál. Micsoda szánalmas
tökfej! Tennem kellett valamit. Amikor feljött az
emeletre, hogy kimenjen a mosdóba, megállítottam a
folyosón. Átnyújtottam neki egy bugyit, és azt mond-
tam, Greta hagyta a szobámban. Szemét húzás volt,
de mindenre elszánt voltam.
Még jobban kiakasztott, amikor Greta mégis
elment vele. Amikor üzenetet küldött a kocsiból,
megkértem, hogy jöjjön haza. Azt hitte, viccelek. Nem
vicceltem. Csak egy pillanatra elveszítettem az
önuralmamat.
Nem sokkal később megszólalt a telefon, és biztos
voltam benne, hogy Greta az.
Rémülten láttam, hogy anyu hív.
Azért telefonált, hogy közölje, megint otthon van
Kaliforniában, mert kiengedték a rehabról. Meg-
ijedtem, mert az ő állapotában nem lett volna szabad
egyedül maradnia. Nem tudtam, mit tegyek, mert
tudtam, hogy azonnal haza kell mennem.

241
 Nem akartam otthagyni Gretát.
De mennem kellett.
Írtam neki egy SMS-t, hogy jöjjön haza, mert
történt valami. Hál’ istennek erre már hallgatott.
Tudtam, hogy el kell neki mondanom az igazat
arról, hogy miért megyek el. Amikor bejött a
szobámba, olyan gyönyörűen festett a kék ruhájában,
ami rásimult vékony derekára. Legszívesebben a
karomba kaptam volna, és soha nem engedtem volna
el.
Aznap este mindent elmondtam neki anyuról, mert
tudnia kellett, nem rajtam múlik, hogy elmegyek.
Minden olyan gyorsan történt. Kértem, hogy
menjen vissza a szobájába, mert nem bízom ma-
gamban. Hosszas győzködés után végre hallgatott
rám. Komolyan az volt a szándékom, hogy helyesen
cselekszem, és aznap este távol maradok tőle.
De egyedül éreztem magam, és hiányzott, még ha
csak a szomszédszobában volt is. Úgy döntöttem,
kinyitom a levelét, arra számítva, hogy majd néhány
nyelvtani javítást és apró kritikát találok benne a
könyvemről.
Azonban olyan dolgokat írt abban a levélben,
amiket még soha senki nem mondott nekem, olyan
dolgokat, amiket hallanom kellett: hogy tehetséges
vagyok, hogy arra ösztönöztem, hogy ő is kövesse az
álmait, hogy tisztel engem, hogy törődik velem, hogy
alig várja, hogy megint olvasson tőlem valamit, hogy
beleszeretett az átírásomba, hogy nagyon büszke rám
és hogy hisz bennem.
Greta elérte, hogy olyan dolgokat érezzék, amiket

242
azelőtt soha, éreztette velem, hogy szeretnek.
Szerettem ezt a lányt, és ez ellen semmit sem
tehettem.
Anélkül, hogy végiggondoltam volna, bekopogtam
hozzá, és úgy döntöttem, megadom neki, amit kért.
Belemehetnék a részletekbe, hogy Greta és én
miket csináltunk aznap éjjel, de őszintén szólva ez
nem olyasmi, amiről szívesen írok, olyan sokat
jelentett nekem. Megbízott bennem annyira, hogy
odaadjon nekem valamit, amit már soha senki nem
fog tőle megkapni. Az az éjszaka szent számomra, és
remélem, ezt ő is tudja.
Egy dolgot azonban elmondhatok: sosem fogom
elfelejteni egyik arckifejezését. Szemét addig lehunyva
tartotta, de abban a pillanatban, amikor teljesen
benne voltam, kinyitotta és rám nézett.
A mai napig nem bocsátottam meg magamnak,
hogy másnap reggel otthagytam. Még soha senkihez
nem kötődtem ennyire. Teljesen odaadta magát
nekem. Az enyém volt, én pedig elhajítottam magam-
tól. Valami mélyen gyökerező vágynak, hogy meg-
védjem az anyámat, és a bűntudatnak tudtam be,
hogy hagytam, hogy az élet felülkerekedjen a
boldogságomon.
Szerintem Greta nem tudja, hogy már jóval azelőtt
az éjszaka előtt szerettem.
Amit azonban biztosan nem tud, az az, hogy
néhány évvel később felkerestem, de már túl késő volt.

243
 19.fejezet

ELKERESETT ENGEM?
A mellkasomhoz kaptam a kezemet, mintha azzal
akarnám megakadályozni, hogy a szívem kiugorjon a
helyéről.
Most már bőven benne jártunk a reggelben, és az
ablakomon a hétköznapok sürgés-forgásának a hangjai
szivárogtak be. A napfény beömlött a lakásba. Már koráb-
ban betelefonáltam a munkahelyemre, hogy aznap be
tudjam fejezni a könyvet.
Aznap este ünnepeltük az egyik kollégánk harmincadik
születés napját egy belvárosi szórakozóhelyen, de abban
sem voltam bizton, hogy addig le tudom tenni és el tudok
menni.
Kimentem a konyhába, hogy igyak egy kicsit és
magamba kényszerítsek egy müzliszeletet. Kelleni fog az
energia, hogy túljussak ezen a következő részen.
Felkeresett engem?
Visszakucorodtam a kanapéra, mély levegőt vettem, és
lapoztam egyet.
*

244
 Egy ember iránt érzett függőségünket ugyanúgy
kell kezelni, mint egy drogproblémát. Ha nem lehet-
tem teljesen Gretával, akkor minden kapcsolatomat
meg kellett vele szakítanom, nehogy visszaessek és
elveszítsem az önuralmamat.
Még csak fel sem hívhattam, vagy üzenhettem
neki. Kegyetlen dolognak tűnt, de még a hangát sem
tudtam volna elviselni, ha nem lehetünk együtt.
Ez nem azt jelentette, hogy nem vágyakoztam
utána minden egyes nap. Az az első év maga volt a
pokol.
Anyu nem volt jobban, mint azelőtt, hogy elmen-
tem Bostonba. Egyfolytában faggatott Randyröl és
Sarah-ról, Sarah Facebook profilját böngészte, és
árulónak nevezett, amiért megjegyeztem, hogy a
mostohaanyám nem is olyan rémes, miután rendesen
megismerte az ember. Greta nevét még meg sem
említhettem, mert nem akartam, hogy anyu rákeres-
sen vagy megsejtsen valamit. Anyu megint altatókat
szedett, én pedig sólyomként figyeltem.
Helyesen feltételeztem, hogy még csak a gon-
dolatát sem tudta volna elviselni, hogy akkoriban
Gretával voltam. Szomorú irónia volt: anyu Sarah
megszállottja lett, én pedig, anélkül hogy tudta volna,
Sarah lányának a megszállottja lettem. Elég elcse-
szett párost alkottunk.
Egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne gondoltam
volna Gretára, ahogy egy másik fickóval van. Az
őrületbe kergetett. Olyan messze voltam, és tehetet-
len. Ironikus módon egy részem azt kívánta, bár
legalább, mint báty megvédhetném, még ha nem is

245
vagyunk együtt. Beteges, ugye? De mi van, ha valaki
megbántja? Még csak nem is tudnék róla, és le sem
üthetném a fickót. És azt a gondolatot sem tudtam
kiverni a fejemből, hogy lefekszik egy másik pasassal.
Egyszer konkrétan lyukat ütöttem a szobám
falába, amikor ez a kép eszembe jutott.
Aztán egyik este elveszítettem az önuralmamat, és
megírtam neki hogy hiányzik. Megkértem, hogy ne
válaszoljon. Nem is tette, amitől csak még rosszabbul
éreztem magam. Megfogadtam magamban, hogy ezt
a hibát soha többé nem követem el.
Az életem visszaállt abba a kerékvágásba, amilyen
a Bostonba való elutazásom előtt volt: dohányzás,
ivás és lányok felcsípése, akik egy cseppet sem érde-
keltek. Az életem üres volt. Az egyetlen különbség az
volt, hogy most valahol mélyen a mocsok alatt ott
volt a vágy valami több után... utána. Greta adott egy
kóstolót abból az emberi kapcsolatból, ami mindig is
hiányzott az életemből.
Arra számítottam, hogy az engem emésztő érzés
idővel oldódik a mellkasomban, de nem így lett; csak
még jobban felerősödött. Gondolom azért, mert
valahol mélyen éreztem, akárhol is legyen. Greta is
gondol rám és hasonlóan érez. Valahogy éreztem ezt,
és ez éveken keresztül nem hagyott nyugodni.

Két évvel később anyu elmeállapota végre javult,

miután találkozott egy pasassal. Ő volt az első
barátja, mióta Randy elment George libanoni
származású, és az övé volt a közelünkben lévő kisbolt.

246
Állandóan nálunk lógott, és mindig hozott pitát,
humuszt vagy olívabogyót. Most először anyu rajon-
gása Randy iránt mintha csökkent volna.
George remek fickó volt, de minél boldogabbak
voltak együtt, én annál elkeseredettebb lettem.
Lemondtam az egyetlen lányról, aki komolyan
érdekelt, mert azt hittem, a kapcsolatunk szörnyű
károkat okozna anyunak.
Most azonban boldog volt, én pedig még mindig
nyomorultul éreztem magam. Greta pedig már a
múlté volt.
Úgy éreztem, életem legnagyobb hibáját követtem
el.
Muszáj volt beszélnem valakivel róla, mert a düh
minden egyes nappal jobban felemésztett. Soha
senkinek nem említettem, mi történt köztünk
Gretával. Az egyetlen ember, akiben megbízhattam,
Randy barátja, Greg volt, aki mintegy második apa
lett számomra.
Aznap, amikor telefonon beszéltünk, ellátott
néhány belső információval: Greta nemrég New
Yorkba költözött. Megvolt neki a címe is a karácsonyi
lap listájukról. Greg próbált meggyőzni, hogy utazzak
oda, és mondjam el neki, mit érzek. Én azonban úgy
gondoltam, biztos nem akar látni, még ha igazából
törődött is velem. Annyira megbántottam, hogy nem
értettem, hogyan tudna valaha is megbocsátani. Greg
szerint a személyes találkozás nagyobb hatást érhet
el. Félelmeim ellenére foglaltam egy jegyet másnapra,
szilveszter napjára.
Anyunak azt mondtam, hogy meglátogatom az

247
egyik barátomat, akivel évekkel azelőtt találkoztam,
hogy a városban ünnepeljünk. Gretát nem akartam
megemlíteni neki, hátha ez az egész nem sül el jól.
Az a hatórás repülőút volt életem legidegőrlőbb
élménye. Már csak ott akartam lenni. Csak megint a
karomban akartam tartani. Nem tudtam, mit fogok
mondani vagy tenni, amikor ismét meglátom. Azt se
tudtam, hogy együtt van-e valakivel. A sötétben
tapogatóztam.
Életemben most először fordult elő, hogy saját
magamat helyeztem előtérbe és a szívemet követtem.
Reméltem, még nincs túl késő, mert tényleg
szerettem volna neki elmondani mindazt, amit már
három évvel azelőtt el kellett volna. Azt sem tudta,
hogy szerettem, amikor nekem adta a szüzességét.
Ha a repülőút egy örökkévalóságig tartott, a
metróút a lakásáig még elviselhetetlenebbnek tűnt.
Ahogy a szerelvény ide-oda ringod, közös emlékeink
filmként peregtek le a szemem előtt. Nem tudtam
megállni mosolygás nélkül, miközben eszembe jutott
az a sok ökörség, amit elkövettem ellene, és hogy ő
ezt milyen jól viselte. Boldoggá tett. A legtöbbet
azonban arra az utolsó éjszakára gondoltam, amikor
teljesen nekem adta magát. A metró megállt; kicsit
késik. Egyre sürgetőbb lett, hogy mielőbb odaérjek
hozzá.
Oda kellett jutnom hozzá.
Amikor végre elértem a házhoz, újra leellenőriztem
a címet, amit egy darab papírra firkantottam fel. A
vezetéknevét, a Hunsent tollal írták fel a főbejárathoz
a 7b lakás mellé.

248
 Csengettem, de senki nem nyitott ajtót. Elvetettem
az ötletet, hogy felhívjam, vagy üzenjek neki, mert
féltem, hogy még mielőtt láthatnám, azt mondaná,
nem akar találkozni velem. Egészen idáig jöttem.
Legalább az arcát látnom kellett.
A lenti étterem tökéletes várakozóhelynek bizo-
nyult, mielőtt később újra próbálkoznék az ajtajánál.
Minden órában bekopogtam hozzá délután négytől
este kilencig. Egyik alkalommal sem jött válasz, én
pedig visszamentem a Charlies Pubba, és vártam.
21:15 volt. Sosem fogom elfelejteni azt a pilla-
natot, amikor teljesült a kívánságom.
Láthattam.
De nem úgy történt, ahogy akartam.
Greta.
Fehér kabátot viselt, miközben bejött a Charlies-
ba. Nem volt egyedül. Egy fickó - aki jóval többnek
nézett ki nálam - karolta át a derekát.
A gyomromban lévő zsíros étel mozgolódni
kezdett.
Greta nevetett, miközben leültek egy asztalhoz az
étterem közepén. Boldognak tűnt. Nem vett észre
engem, mert háttal ült nekem, én pedig behúzódtam
egy bokszba, a sarokba.
Haját egy fonatban feltűzte. Figyeltem, ahogy
letekeri magáról a levendulaszínü sálat, felfedve
gyönyörű nyakát - azt a nyakat, amit nekem kellett
volna csókolnom aznap este, miután bevallottam
neki, mennyire szeretem.
A fickó előrehajolt, és gyengéden arcon csókolta.
Egy hang azt üvöltötte a fejemben: „Ne merészelj

249
hozzáérni!”
A férfi szájáról a „szeretlek”szót olvastam le.
Mit tehettem volna? Menjek oda és mondjam azt:
„Ó, helló, Greta mostohabátyja vagyok. Egyszer
ájulásig keféltem vele, aztán másnap leléptem.
Boldognak tűnik veled, és valószínűleg meg is
érdemled őt, de abban reménykedtem, hogy félreállsz
az útból, és hagyod, hogy innen átvegyem. ”
Eltelt fél óra. Néztem, ahogy a pincér kiviszi nekik
az ételt. Néztem, ahogy esznek. Néztem, ahogy a
fickó még vagy egytucatszor odahajol, hogy meg-
csókolja.
Behunytam a szemem, és édes nevetését hall-
gattam. Nem tudom, miért maradtam ott. Egy-
szerűen nem tudtam rávenni magam, hogy ott-
hagyjam. Tudtam, hogy valószínűleg ez az utolsó
alkalom, hogy láthatom.
22:15: Greta felállt a székéből, és hagyta, hogy a
fickó ráadja a kabátot. Egyszer sem nézett felém.
Nem gondolkoztam rajta, mit tennék, ha észrevenné.
Túlságosan lebénultam ahhoz, hogy megmozduljak
vagy tisztán tudjak gondolkodni.
Minden egyes mozdulatát követtem, míg végül az
ajtó becsukódott mögöttük.
Aznap éjjel a városban lófráltam, és végül a
tömeggel együtt a Times Square-en kötöttem ki, és
néztem, ahogy a gömb leereszkedik. A konfettik,
dudaszók és ujjongások közepette azon töprengtem,
hogy kerültem oda, mert mióta eljöttem az étterem-
ből, egy fajta kábult állapotban voltam.
Amikor az óra elütötte az éjfélt, egy középkorú nő

250
 megragadott és megölelt. Nem tudhatta, de még soha
életemben nem volt annyira szükségem egy ölelésre,
mint abban a pillanatban.
Másnap reggel felszálltam egy Kaliforniába tartó
gépre.
Néhány hónappal később Randy, majdnem egy év
kihagyás után, felhívott minket. Közömbösen meg-
kérdeztem, mi van Gretával, mire elmondta, hogy
eljegyezték. Ez volt az utolsó alkalom, hogy kimond-
tam a nevét.
Majdnem három évbe telt, mire valaki mással
tovább tudtam lépni
*

Itt meg kellett állnom. Áthajtottam a Kindle-t a szoba

másik felébe. Olyan könnyes lett a szemem, hogy az
utolsó szavak már elmosódtak.
Szorosan lehunytam a szemem, hátha fel tudok idézni
bármit, ami elárulta volna, hogy Elec ott volt. Ott volt.
Hogyhogy nem tudtam, hogy ott ül mögöttem?
Eljött hozzám.
Még mindig nem tudtam teljesen felfogni.
Emlékeztem arra az estére.
Emlékeztem, hogy Timmel még a kapcsolatunk nász-
utas fázisban voltunk. Jól mentek a dolgok.
Emlékeztem, hogy hiába volt az év utolsó napja, egész
nap a boltokat jártuk, hogy vegyünk nekem egy új
számítógépet.
Emlékeztem, hogy beugrottunk hozzám, hogy lete-
gyük, majd lementünk a Charliesba egy késői vacsorára,
mielőtt elindultunk volna a Times Square-re, hogy

251
megnézzük, ahogy a gömb leereszkedik.
Emlékeztem, hogy amikor az óra elütötte a tizenkettőt,
Tim csókja átmelegített.
Emlékeztem, hogy azon tűnődtem, vajon ezen a
varázslatos estén, ezzel a tökéletesnek tűnő férfival, aki
komolyan törődik velem, én miért akarom még mindig
Elecet. Csak rá tudtam gondolni: hol lehet abban a
pillanatban, nézi-e vajon az ünnepséget a tévében, vajon ő
is épp rám gondol-e.
És Elec mindvégig ott volt.
A sors aztán jól kicseszett velünk.

A következő néhány fejezetben Elec arról írt, hogyan

talált rá egy számára értelmes karrierre, és hogyan lett
szociális gondozó. Felelősséget érzett, hogy segítsen
másokon, főleg azokon a gyerekeken, akik olyan kusza
családi háttérrel rendelkeznek, mint ő.
Az ezt követő fejezeteket, amikor a Chelsea-vel való
találkozását részletezte, csak átfutottam. Az volt az
egyetlen olyan rész a könyvben, aminél úgy éreztem,
gyorsabban kell olvasnom. A lényeg, hogy az ifjúsági
központban találkoztak, és munka után sokat lógtak
együtt barátokként. Elec félt közelebbi kapcsolatba
kerülni vele, mert tudta, hogy ő olyan lány, aki komoly
kapcsolatra vágyik. Ő pedig még nem volt biztos benne,
hogy készen áll-e erre. Idővel Chelsea-nek sikerült elérnie,
hogy Elec megfeledkezzen rólam, megnevettette, Elec
pedig beleszeretett, és törődni kezdett vele. Ő volt az első
komoly kapcsolata, és úgy tervezte, hogy megkéri a

252
kezét... amíg...
*

Mintha az egész életem összeomlott volna aznap.

Előtte a dolgok jobban mentek, mint addig valaha.
Volt egy stabil munkám, amiben ki tudtam teljesedni.
Chelsea-vel összeköltöztünk, és azt terveztem, hogy a
nővére esküvőjén megkérem a kezét, addig meg már
csak néhány nap volt hátra. Már hetek óta rejteget-
tem egy egykarátos, fehérarany gyűrűt.
Anyu már sokkal jobban volt. Nagyon jól haladt az
új képeivel is. Bár egy évvel azelőtt szakított George-
dzsal, és eléggé visszaesett, most egy újabb pasassal,
egy bizonyos Steve-vel randizott, akinek ismét
sikerült kicsit elterelnie a figyelmét Randyről. Így az
életem a lehető legjobban alakult - mígnem Clara
telefonhívása mindent megváltoztatott.
 Sajnálom, hogy nekem kell ezt közölnöm veled,
Elec. Randynek szívrohama volt, és belehalt. - Ezek
voltak az első szavak, amiket kimondott. Eleinte a
reakcióm ugyanaz volt, mintha csak azért hívott
volna, hogy közölje, milyen nap van.
Randy meghalt.
Nem számított, hányszor ismételtem el magam-
ban, nem tudtam felfogni.
Chelsea-nek valahogy sikerült meggyőznie, hogy
utazzak haza a temetésre, hiába gondoltam másként.
Randy nem akarta volna, hogy ott legyek. Még mindig
sokkos állapotban voltam, és túl érzéketlen a hírekre
ahhoz, hogy fel tudjam venni a harcot győzködésével
és a belém táplált bűntudattal. Nem tudta, milyen

253
volt a kapcsolatom Randyvel. Az ő szemszögéből nem
lehetett rá mentségem, amiért nem vagyok ott. Egy-
szerűbb volt engednem neki. mint elmagyaráznom az
egész históriát. Azt is tudtam, hogy anya nem bírna
odamenni. Azt akarta, hogy helyette is elmenjek, hogy
mindkettőnket képviseljem. Így mielőtt még észbe
kaptam volna, már egy Bostonba tartó gépen ültem
Chelsea-vel.
A gép állott levegője szinte fullasztó volt. Chelsea
nem engedte el a kezemet, miközben én a zenémet
bömböltettem. Majdnem sikerült is lenyugodnom,
amikor Greta arcának emléke újabb pánikrohamot
okozott. Nemcsak Randy halálával kell megbir-
kóznom, de valószínűleg ő is ott lesz a férjével.
A francba!
Tudtam, hogy ez lesz életem legszörnyűbb néhány
napja.
Amikor megérkeztünk Gregékhez, már teljesen
kész voltam. Chelsea-vel közösen lezuhanyoztunk a
vendégfürdőben, de még ez sem csillapíthatta nyug-
talan idegeimet. Mielőtt eljöttünk Kaliforniából,
eltettem egy doboz importált szegfűszeges cigit, amit
régebben szívtam. Kivettem egyet, és az ágyon ülve
meggyújtottam, miközben Chelsea még a fürdő-
szobában öltözködött. Csalódtam magamban, amiért
megint dohányoztam, de úgy éreztem, most csak ez
képes egyben tartani.
Nem akartam felöltözni és lemenni. Újabb cigire
gyújtottam, mélyen leszívtam a füstöt, és a két-
szárnyú üvegajtóhoz léptem, ami az erkélyre vezetett
és a hátsó kertre nézett. Az ég borús volt.

254
 Óriási hiba volt lenéznem.
A kezem ökölbe szorult szívem zavaros kalapá-
lására.
Sosem lett volna szabad újra látnom. Egy addig
holt részem most újra életre kelt, épp amikor a leg-
kevésbé kellett volna. Nem tudtam, mit kezdjek ezzel
a helyzettel.
Greta háttal állt nekem. A kertet nézte, bizonyára
csak most tudta meg, hogy ott vagyok. Valószínűleg
próbálta megtervezni a menekülését, hogy ne kelljen
velem találkoznia, vagy talán ő is olyan dühös volt
emiatt a helyzet miatt, mint én. A tény, hogy odakint
állt egyedül, azt sugallta, hogy az ottlétem hatással
van rá
 Greta - suttogtam magam elé.
Mintha csak meghallotta volna, mert ekkor meg-
fordult. Hirtelen az érzelmek szökőárja, amit azóta a
New York-i este óta próbáltam elfojtani, mindent
elsöpörve tört elő. Nem készültem fel rá, hogy felnéz
rám.
Megint nagyot szívtam a cigiből.
Arra sem készültem fel, hogy mennyire felfog
dühíteni ez a pillanat. Elég volt egyetlen pillantás a
szemébe, hogy ismét elkezdjek érezni: Randy halálát,
a fájdalmas emlékeztetőt, hogy még mindig érzek
iránta valamit, annak a New York-i estének a fél-
tékenységet és csalódottságát, áruló férfiasságom
hirtelen rándulását.
A bennem életre kelő düh kellemetlen meglepetés
volt.
Szörnyen összezavarodtam.

255
 Sosem akartalak újra látni, Greta.
Olyan rohadt jó, hogy újra láthatlak, Greta.
Mintha abban a pillanatban egyenesen átlátott
volna rajtam, és ez nem tetszett. Csak álltunk ott egy-
mást bámulva talán egy teljem percig is. Döbbent
tekintete azonnal elsötétült, amint megéreztem
magam körül Chelsea kezét.
Ösztönösen megfordultam és visszaléptem, eltolva
Chelsea-t az ablaktól. Azt hiszem, ezzel Greta érzé-
seit próbáltam védeni, de nem tudtam, azok miért
érdekelnek annyira. Mi a fenét várt tőlem? Hogy
magamban üldögéljek és utána keseregjek, miközben
ő hozzámegy Mr. Csodálatoshoz? Mégis, tudtam,
hogy Chelsea hirtelen felbukkanása nagy megráz-
kódtatás lehetett a számára.
 Jól vagy? - kérdezte Chelsea. Nem vette észre
Gretát.
 Igen - feleltem elutasítóan.
Muszáj volt egy kicsit egyedül lennem, így kimen-
tem a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtót,
hogy lélekben felkészüljek, és szembe tudjak nézni a
saját hibám következményeivel.

Az étkezőasztal távolabbi sarkánál ült, amikor

lementünk. Nem nézett rám.
Utálom, amikor ezt csinálod, Greta.
Sarah felállt és megölelt. Röviden üdvözöltem,
részvétemet nyilvánítottam Randy miatt, de közben
végig arra gondoltam, hogy mi a fenét fogok mondani

256
Gretának. Megint rápillantottam, és most már rám
nézett. Hátraléptem, miközben Chelsea megölelte
Sarah-t, és ő is sajnálatát fejezte ki.
Túl kellett esnem rajta.
Odamentem hozzá, de alig tudtam kinyögni a
nevét.
 Greta.
Idegesen felpattant, mintha az, hogy kimondtam a
nevét, tüzet gyújtott volna a feneke alatt. Egy kicsit
dadogott.
 Sa-sajnálom... Randyt.
Ajka remegett. Zavart volt - kész idegroncs,
gondoltam magamban. Nem akartam bevallani, hogy
még annál is gyönyörűbb, mint ahogy emlékeztem,
hogy hajában az új melírcsíkok kiemelik mogyoró-
barna szemének arany árnyalatát, hogy hiányzott az
a három szeplő az orrán, és hogy az, ahogy fekete
ruhája a mellére simul, olyan dolgokra emlékeztet,
amiket jobb lett volna elfelejtenem.
Nem tudtam megmozdulni, csak álltam ott, őt
bámulva. Hajának ismerős illata megrészegített.
Összerezzentem, amikor felém hajolt, hogy meg-
öleljen. Tényleg próbáltam közömbös maradni, de ott,
a karjában volt minden érzésem epicentruma. Szíve
kalapálását a mellkasomon éreztem, és az enyém is
azonnal ugyanazzal a ritmussal válaszolt. Szívünk
úgy kommunikált, ahogy tudatunk nem talált volna
rá szavakat, A szívverés az őszinteség legtisztább
formája.
A hátára csúsztattam a kezem, és ujjaim alatt
éreztem melltartójának pántját. Mielőtt még fel-

257
foghattam volna, milyen hatással van rám, Chelsea
hangja rázott fel kábulatomból, miközben Greta
elhúzódott tőlem. A kettőnk közti távolság vég-
telennek tűnt.
El sem tudtam hinni, hogy ez valóban megtörténik:
a múltam és a jelenem mintha egymásnak ütközött
volna. Az, aki eltűnt az életemből, szemtől szemben
állt azzal, aki segített túljutnom rajta,
Greta bal keze csupasz volt; nem viselt gyűrűt. Hol
lehet a vőlegénye vagy a férje? Hol a rohadt életben
van?
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem
is hallottam, mit mondanak egymásnak.
Clara mentette meg a helyzetet, amikor étellel a
kezében bejött, és Greta indult, hogy segítsen neki.
Aztán visszajött az étkezőbe, és elkezdte kiosztani
az evőeszközöket. Nagyon feszült volt, és a fém-
tárgyak folyton csörömpölve kicsúsztak a kezéből,
miközben babrált velük. Legszívesebben elsütöttem
volna egy viccet, és megkérdeztem volna, mikor
kezdett kanalakkal dobolni. Nem tettem.
Amikor végül leült, Greg megkérdezte:
 És, hogyan találkoztatok?
Greta most először felnézett a tányérjáról, miköz-
ben Chelsea magyarázni kezdte, hogyan találkoztunk
az ifúsági központban. Amikor odahajolt, hogy meg-
csókoljon, éreztem, hogy Greta minket figyel, és
kezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magam.
A beszélgetés anyura terelődött, és Greta megint
úgy tett, mintha nagyon lekötné a tányérja.
Majd ismét megfeszültem, amikor Chelsea feltette

258
a kérdést:
 Te hol laksz, Greta?
 New Yorkban. Csak néhány napja érkeztem.
Érkeztem, nem érkeztünk.
Azt kívántam, bár lenne nálam egy fényképezőgép,
hogy megörökítsem Greta pillantását, amikor Chelsea
felvetette, hogy látogassuk meg őt New Yorkban.
Megint elcsendesedtünk, én pedig titkos pillan-
tásokat vetettem Gretára, amikor nem figyelt. Amikor
rajtakapott, visszafordítottam a figyelmemet a tányé-
romra.
 Elec sosem mondta, hogy van egy mostoha-
testvére - jegyezte meg Chelsea.
Nem voltam benne biztos, kinek címezte a szavait,
de én még egy háromméteres bottal sem piszkáltam
volna meg ezt a témát. Greta továbbra sem nézett
rám.
Sarah volt az, aki megszólalt.
 Elec csak rövid ideig lakott nálunk, amikor még
kamaszok voltak. - Gretára nézett. - Ti ketten
akkoriban nem igazán jöttetek ki egymással.
A Greta arcán megjelenő zavart kifejezés valamiért
nagyon idegesített. Továbbra is lesütötte a szemét,
figyelemre sem méltatva az anyja megjegyzését vagy
engem. Egy megmagyarázhatatlan vágy, hogy elis-
merjen engem, elismerje azt, ami köztünk volt,
felülkerekedett észérveimen. Egy pillanatra vissza-
tértem régi módszereimhez, és elkezdtem heccelni,
hogy rám figyeljen.
 Ez igaz, Greta?
Elcsigázottnak tűnt.

259
  Micsoda?
Felvontam a szemöldököm.
 Hogy nem jöttünk ki jól.
Állkapcsa megfeszült, és tekintete az enyémbe
fúródott, miközben némán figyelmeztetett, hogy ne
feszítsem túl a húrt.
Végül azt felelte:
 Volt pár érdekes pillanatunk.
Immár lágyabb hangon tettem hozzá:
 Igen, volt.
Greta elvörösödött. Túlfeszítettem a húrt. Hogy
helyrehozzam a dolgot, próbáltam oldani a hangu-
latot.
 Minek is hívtál akkoriban?
 Mire gondolsz?
 „Legdrágább mostohabátyám” ugye? A ragyogó
személyiségem miatt. - Chelsea felé fordultam. - Egy
kibaszott kis rohadék voltam akkoriban.
Legalábbis egy ideig... amíg Greta el nem érte, hogy
jobb ember akarjak lenni.
 Honnan tudtál erről a becenévről? - kérdezte
Greta.
Jót mosolyogtam magamban, amikor eszembe
jutott, hogyan hallgattam ki a barátnőjével folytatott
telefonbeszélgetéseit.
Jó volt végre mosolyogni látni, amikor azt mondta:
 Hát persze. Akkoriban folyton kihallgattad a
beszélgetéseimet.
Chelsea hol rám, hol Gretára pillantott.
 Úgy hangzik, mozgalmas időt töltöttetek
együtt.

260
 Én közben nem vettem le a tekintetemet Gretáról.
Azt akartam, hogy tudja, hogy azok a napok életem
legszebb napjai közé tartoztak.
 Az biztos - feleltem.

*
Az egyetlen pozitív oldala annak, hogy a Greta iránti
feloldatlan érzéseimre fókuszáltam, az volt, hogy
elterelte a figyelmemet Randyröl.
Amikor azonban ebéd után kimenekültem a hátsó
kertbe, hogy egyedül legyek, a tény, hogy már nincs,
egyszerre szíven ütött.
Most már sose lesz rá lehetőségünk, hogy helyre-
hozzuk a dolgokat. Érdekes, hogy amikor még élt, a
dolgok helyrehozása nem igazán számított, de így,
hogy meghalt, a gondolat nem hagyott nyugodni.
Legalább azt be akartam bizonyítani, hogy tévedett,
és el tudok érni valamit az életben. Most már egy
másik dimenzióiban volt, és valószínűleg nemsokára
Patrickkel fog szembenézni.
A túl sok hasonló gondolat végül kicseszte volna az
agyamat. Elővettem egy cigit, és próbáltam meditálni.
Ez azonban nem jött össze, mert az érzéseim csak
szomorúról dühösre váltottak.
Hallottam, ahogy nyílik a tolóajtó, és léptek hang-
zanak fel mögöttem. Fogalmam sincs, honnan, de
tudtam, hogy ő az.
 Mit csinálsz idekint, Greta?
 Chelsea megkért, hogy beszéljek veled.
Mi a fenének beszélgettek ők egymással? Egysze-
rűen csak idegesített. Chelsea nem tudhatta meg, mi

261
történt köztünk Gretával. Gúnyosan felnevettem.
 Ó, tényleg?
 Igen.
 Épp véleményt cseréltetek?
 Ez nem vicces.
Nem volt az, de klasszikus védelmi mechaniz-
musom, hogy stresszhelyzetben szemétkedjek, újult
erővel tört elő. Már túl késő volt. És a fenébe is, azt
akartam, hogy elismerje, ami köztünk történt.
Elnyomtam a cigit.
 Gondolod, hogy kiküldött volna ide, ha tudja,
hogy legutóbb, amikor együtt voltunk úgy dugtunk,
mint a nyulak?
Erre minden vér kifutott az arcából.
 Muszáj így fogalmaznod?
 Ez az igazság, nem? Szörnyen kiakadna, ha
megtudná.
 Nos, én nem fogom neki elmondani, úgyhogy
emiatt nem kelt aggódnod. Sosem tenném.
Greta szeme rángatózni kezdett, ami bizonyította,
hogy hatással vagyok rá. A régi szokásokat nehezen
vetkőzi le az ember. Most már függő voltam.
 Miért kacsintgatsz rám?
 Nem... a szemem rángatózik, mert...
 Mert ideges vagy. Tudom. Akkor is ezt csinál-
tad, amikor először találkoztunk. Örülök, hogy ismét
visszaállt a régi rend.
 Gondolom, egyes dolgok sosem változnak
igazán, ugye? Már hét éve volt, de olyan, mintha...
 Mintha tegnap lett volna - vágtam közbe. -
Mintha csak tegnap lett volna, és ez így tisztára

262
elcseszett. Ez az egész helyzet az.
 Sosem lett volna szabad megtörténnie.
Tekintetem valahogy a nyakára vándorolt, és
sehogy sem tudtam elszakítani onnan. Tudtam, hogy
észrevette. Hirtelen elfogott a birtoklási vágy, amihez,
jól tudtam, semmi jogom nincs. Továbbra is tudni
akartam, hogy mi a fene folyik itt.
 Hol van?
 Kicsoda?
 A vőlegényed.
 Nem vagyok eljegyezve. Voltam... de már nem.
Honnan tudtál róla?
Le kellett szegnem a pillantásomat. Nem hagy-
hattam, hogy lássa, ez a hír milyen hatással van rám.
 Mi történt?
 Elég hosszú történet, de én voltam az, aki véget
vetett neki. Európába ment a munkája miatt. Egy-
szerűen nem így rendeltetett.
 Most jársz valakivel?
 Nem.
A francba!
Majd még hozzátette:
 Chelsea nagyon aranyos.
 Csodálatos; valójában az egyik legjobb dolog,
ami valaha történt velem.
Tényleg így volt. Szerettem Chelsea-t; komolyan.
Sosem tudtam volna bántani. Meg kellett győznöm
Gretát és magamat is arról, hogy Chelsea tényleg az
egyik legjobb dolog az életemben. Ennek ellenére
kiborított, hogy a hír, hogy Greta életében nincs
másik férfi, ennyire zaklatott.

263
 Greta gyorsan témát váltott, Randyröl és anyuról
kezdtünk beszélni.
Eleredt az eső, így ezt kihasználva megmondtam
neki, hogy menjen be.
Nem akart elindulni.
Aztán könnyes lett a szeme.
Hirtelen mintha meg akart volna hasadni a szívem.
Vissza kellett vernem ezeket az érzelmeket, és
Gretánál tudtommal ez csak egyféleképp működik: ha
seggfej vagyok.
Felcsattantam.
 Mi az?
 Nem Chelsea az egyetlen, aki aggódik miattad.
 Pedig csak neki lenne hozzá joga. Neked nem
kell aggódnod miattam. Az én érzéseim nem
tartoznak rád.
A szívem hevesebben vert, így tiltakozva az ellen,
ami az imént elhagyta a számat, mert mélyen legbelül
azt akartam, hogy törödjön velem.
Megbántottam. Megint megbántottam, de muszáj
volt elnyomnom azokat az érzéseket.
 Tudod mit? Ha most nem sajnálnálak amiatt,
amin keresztülmész, azt mondanám, hogy meg-
csókolhatod a seggem - mondta.
Szavai egyenesen az ágyékomig hatoltak. Hirtelen
elfogott a vágy, hogy megragadjam és ájulásig
csókoljam. Ezt még csírájában el kellett fojtanom.
 Én pedig, ha szemét akarnék lenni, azt mon-
danám, hogy azért akarod, hogy megcsókoljam a
segged, mert még emlékszel milyen rohadtul élvezted,
amikor megtettem.

264
 Mi a fenét mondtam, basszus? Le kellett lépnem,
mielőtt még nagyobb hülyeséget csinálok, bár ezt
nehéz lenne überelni. Ahogy elmentem mellette, még
hozzátettem:
 Vigyázz ma este az anyádra.
Azzal otthagytam a kertben. Amikor kinyitottam
az ajtót, magamhoz húztam Chelsea-t, és kétségbe-
esettségemben hevesebben csókoltam meg, mint
valaha, hogy végleg kitöröljem Gretát a fejemből.

A búcsúztató több szempontból is nehezebb volt

számomra, mint amire számítottam. Nem bírtam a
koporsóra nézni. Senkit nem is mertem. Nem tartoz-
tam oda.
A hangok összemosódtak. Semmit sem hallottam.
Semmit sem láttam. Számoltam a perceket, amíg
végre ismét egy gépen ülhetek.
Chelsea tartotta bennem a lelket.
Csupán egyetlen alkalommal éreztem fájdalmat:
amikor Gretára néztem. Akkor, amikor úgy dön-
töttem, otthagyok mindent és mindenkit, végül bele-
futottam Gretába odalent a halottasház alagsorában.
Próbált úgy tenni, mint aki nem vett észre, miután
kijött a mosdóból, de tudtam, hogy ez az egyetlen
esélyem, hogy bocsánatot kérjek tőle a korábbi
viselkedésem miatt.
Nem számítottam rá, hogy ezt a pillanatot fogja
kihasználni arra, hogy elmondja, még mindig érez
irántam valamit.

265
 Ez minden korábbi elhatározásomat lerombolta.
Az a nap teljesen elgyengített. A haját feltűzte, én
pedig egyszer csak a nyaka köré fűztem a kezemet.
Annak az egész élménynek a traumája teljesen
elködösítette az elmémet. Egyáltalán nem tűnt
valóságosnak, mintha csak álmodtam volna. De
abban a pillanatban csak erre volt szükségem.
Chelsea lépteinek a hangja rázott fel a transzból.
Lejött, hogy megnézze, hogy vagyok, de szerencsére
nem látott semmit. Bűntudatom támadt, amikor
belenéztem a barátnőm szeretettel teli szemébe.
Miattam aggódott, miközben én másról fantáziáltam.
Utáltam magam miatta.
Nem sokkal azután, kértem, hogy korán elindul-
junk és menjünk vissza Gregékhez. Kétségbeesetten,
hogy Greta minden emlékét lemossam a kezemről és
kitöröljem a fejemből, amikor visszaértünk a szo-
bánkba, gyakorlatilag letámadtam Chelsea-t.
A baj az volt... hogy az, amire a testem akkor
valójában vágyott, az nem volt a szobában.
Miközben Chelsea-t igyekeztem a magamévá
tenni, lehunytam a szemem, és semmi mást nem
láttam, csak Gretát: az arcát, a nyakát, a fenekét.
Ez volt a legaljasabb dolog, amit valaha tettem.
Elfogott a bűntudat, és hirtelen megálltam. Minden
magyarázat nélkül kirohantam a fürdőszobába, és
megindítottam a zuhanyt. Tomboló vágy feszített,
amit nem bírtam hordozni. Magam folytattam a dol-
got, miközben Gretát képzeltem magam elé, ahogy
négykézláb állva néz fel rám, miközben elárasztom a
nyakát. Ez azonnal átbillentett a csúcsponton.

266
 Undorodtam magamtól.
Miután lecsillapodtam, még vacakabbal éreztem
magam, mint korábban.
Aznap éjjel a gondolataim felváltva keringtek
Greta és Randy körül. Egy szemhunyásnyit sem alud-
tam. Az éjszaka nagy részét Randy emlékei töltötték
ki, ahogy felidéztem, hogyan gyötört.
Chelsea másnap korán visszarepült Kaliforniába a
nővére esküvőjére. Nem tudtam, hogyan fogom kibír-
ni a temetést nélküle, a támaszom nélkül... és anélkül,
aki távol tarthat Gretától.

Ha kicsit összekeverjük a „búcsúzás” betűit, azt

kapjuk „ász búcsú”. Persze valójában semmi „ász”
nincs benne.
Csak ne nézz fel! Egyre csak ezt mondogattam
magamban. Ne nézz fel az oltárnál lévő koporsóra!
Ne nézz fel Greta hátára! Csak bámuld az órádat, és
minden egyes perc közelebb visz a végéhez.
Ez az egyszerű szabály egészen addig segített,
amíg ki nem értünk a temetőbe, ahol rettenetesen
kiborultam, és végül Greta Hondájában kötöttem ki,
úton a semmi felé.
Szükségem volt egy cigire, de a vágy nem volt olyan
nagy, hogy miatta megálljunk annyi időre, amíg
veszek egy dobozzal.
Minden összemosódott: a temetés, a pánik-
rohamom és most az országút menti fák, miközben
Greta olyan gyorsan vezetett, hogy azok egyetlen zöld

267
vonallá homályosultak.
Minden egy nagy kibaszott homály volt.
Egyre csak kifelé bámultam az ablakon, és mintha
órák teltek volna el így, míg Greta most először meg-
szólalt:
 Körülbelül még húsz perc, és utána megállunk
valahol, rendben?
Ránéztem. Halkan dudorászott.
Édes Greta.
A francba!
A mellkasom összeszorult. Akkora seggfej voltam
vele, most pedig gyakorlatilag kényszerítettem, hogy
engem furikázzon. Azon a délutánon megmentett
saját magamtól, és semmivel sem érdemeltem ki,
hogy rám pazarolja az idejét. Nem maradt bennem
annyi erő, hogy elmondjam, mennyit jelent ez nekem,
így csak annyit feleltem:
 Köszönöm!
Egyik hosszú, szőke hajszála elkóborolt, és a fekete
nadrágomon kötött ki. Az ujjaim között tekergettem,
és végül megnyugodtam annyira, hogy elaludjak.
Napok óta most először tudtam aludni.
Önkívületben ébredtem. Amikor rájöttem, hová
hozott, nevetésben törtem ki.
Egy kaszinó.
Elképesztő!
Ahogy beléptünk az épületbe, Gretára köhögő
roham tört rá, és a füstre panaszkodott. Különös, de a
cigaretta utáni vágyam azonnal elszállt. Az
adrenalin, hogy ott lehetek, elterelte a figyelmemet a
problémákról. Izgatott lettem.

268
  Próbálj meg lazítani, húgi - ráztam meg a vállát
tréfálkozva, de azonnal megbántam, hogy hozzá-
értem, mert a testemben nyilvánvalóan nem lehetett
megbízni, hogy ne reagáljon állatias ösztönökkel.
 Kérlek, ne hívj így!
 Akkor mit szeretnél, hogy hívjalak? Itt senki
nem ismer minket. Kitalálhatunk új neveket. Mind-
ketten feketében vagyunk. Úgy festünk, mint valami
szerencsejátékos maffiózók.
 Bárhogy szólíthatsz, csak húginak nem. Mit
szeretnél játszani?
 Én lecsapok az egyik asztalra. Te?
 Én maradok az egypennys gépeknél.
Az egypennys gépeknél. Istenem, annyira aranyos.
 Az egypennys gépeknél? Vadul nyomod ma, mi?
 Ne nevess ki!
 Az ember nem azért jár ilyen helyekre, hogy a
gépeknél játsszon, főleg nem az egypennyseknél.
 Az asztaloknál nem tudom, hogyan kell
játszani.
 Megmutathatom, de előbb kerítsünk valami
piát- kacsintottam rá. - Előbb egy kis nyalintás, csak
aztán vágj bele.
Az arca elvörösödött. El is felejtettem, mekkora
élvezetet nyújt, ha zavarba hozhatom.
A szemét forgatta.
 Jesszus, egyes dolgok sosem változnak. Leg-
alább már a mocskos humorod visszatért. Ami azt
jelenti, hogy valamit ma jól csináltam.
 Komolyan, ez az ötlet... - néztem körbe a
körülöttünk lévő káoszon, aztán vissza rá. - Az, hogy

269
idejöttünk... tökéletes ötlet volt.
Legszívesebben azt is hozzátettem volna, hogy az a
legjobb az egészben, hogy ilyen váratlanul megint
ennyi időt tölthetek vele.
Vettünk egy kis csipszet, és elmentem, hogy
hozzak magunknak italt. Tényleg jókedvem volt
egészen addig, amíg vissza nem mentem Gretához.
Egy kövér, cowboykalapos pasas rácsapott a fenekére,
miközben ott állt mellette a craps asztalnál.
A testem ösztönösen azonnal harci üzemmódba
lépett.
 Mondd, hogy nem azt láttam az imént, ahogy
az a mocskos disznó a fenekedre üt. - Odaadtam neki
az italokat. - Fogd ezeket!
A nyakánál fogva megragadtam a fickót. Mindkét
kezemre szükség volt, hogy átérjem kövér nyakát.
 Ki a fenének képzeli magát, hogy csak így
hozzáér?
A férfi felemelte a kezét.
 Nem tudtam, hogy társasággal van itt. Segített
nekem.
 Nekem úgy tűnt, nem önszántából tette. -
Véletlenül leköptem, miközben ezt mondtam, majd a
nyakánál fogva odavonszoltam Gretához. - Kérjen
tőle bocsánatot most azonnal!
 Nézze, ember...
 Kérjen tőle bocsánatot! - üvöltöttem, miközben
még szorosabban fogtam a nyakát.
 Sajnálom.
A fülemben lüktetett a vér. Továbbra is leg-
szívesebben kinyírtam volna.

270
 Greta könyörögni kezdett.
 Gyere, Elec! Kérlek, lépjünk túl rajta.
Rémült arckifejezése ráébresztett, hogy az egész
nem ér annyit, hogy végig kelljen néznie, ahogy
elverem a fickót. Elvettem tőle az italomat, és
elindultam.
Azután meghallottam a pasast a hátam mögül.
 Szerencséje, hogy időben jött. Már épp meg-
kértem volna a hölgyet, hogy fújja meg a... kockámat.
Erre megint elveszhetve az önuralmamat, meg-
indultam felé, és majdnem fellöktem Gretát, aki kis
testével próbálta az utamat állni. Végül teljesen
átázott az italoktól, amik ráfröccsentek.
 Elec, ne! Nem rúghatnak ki minket innen.
Kérlek. Könyörgök.
Akkor rájöttem, hogy ha hozzáérek a fickóhoz,
vagy megölöm, vagy komoly kárt teszek benne. Jobb,
ha lelépek onnan.
 Köszönje mega hölgynek, hogy még a helyén
van a feje. - Még akkor is füstölögtem, amikor
kiléptünk a teremből. Az egyetlen másik alkalom,
amikor így kezet emeltem valakire, szintén Greta
védelmében történt. Most vajon bátyként vagy ex-
szeretőként akartam védelmezni? Ez volt itt a kérdés.
Greta haja összeborzolódott, ruhája átázott.
 Basszus, Greta. Borzasztóan festesz.
Valójában még sosem volt olyan gyönyörű.
Felnevetett.
 Dögös borzasztóan.
 Gyere! Veszek neked egy új ruhát.
 Jó így. Csak egy kicsit vagyok nedves.

271
 Egy kicsit nedves. Basszus. Elég a mocskos gondo-
latokból, Elec!
 Nem, nem jó. Az én hibám volt.
 Hamar megszárad. Tudod mit, ha ma este
nyersz valamit, azt mind egy új ruhára költheted az
egyik drága üzletben. Csak így engedem, hogy költs
rám.
Szörnyen ostobán éreztem magam, és tudtam,
hogy addig nem megyek el onnan aznap este, amíg
meg nem vettem neki az ott található legcsinosabb
ruhát, így helyrehozva a dolgot.
Miután elmentem italért, azt javasoltam neki,
hogy jobb, ha különválunk, amíg én pókerezek. Egy
csomó fickó ült a pókerteremben, akik mintha mind
portyázó ragadozók lettek volna, és senkit sem
akartam összeverni aznap este. Gretának fogalma
sem volt arról, mennyire vonzó.
Meglepődtem, hogy egyáltalán hallgatott rám, és
belement, hogy egy ideig a gépeknél játsszon.
Amikor leültem az asztalhoz, rezegni kezdett a
telefonom.

Miért izgat annyira, ha más fickók próbálnak

közeledni felém? Elvileg nem kéne, hogy
érdekeljen.

A francba! Nem kellett volna meglepődnöm, amiért

kérdőre vonja a viselkedésemet.
Igaza volt.
Önző voltam. Valójában nem attól féltem, hogy
valami fickó flörtölni kezd vele. Az a lehetőség
rémített meg, hogy végig kéne néznem, ahogy viszo-

272
nozza az érdeklődést vagy fontolóra veszi a dolgot. Ő
egyedülálló volt, én viszont nem. Miért ne szóra-
kozhatna? Éppolyan féltékeny voltam, mint mindig,
miközben semmi jogom nem volt hozzá. Értelmetlen
volt és helytelen. Így nem válaszoltam az üzenetre,
mert erre nem létezett jó válasz.
Nem tudtam a játékra koncentrálni, és folyton
veszítettem. A gondolataim egyre csak az SMS és még
inkább elfogadhatatlan viselkedésem körül jártak.
Elővettem a telefonom, és végigpörgettem a képeket
Chelsea-röl, hogy emlékeztessem magam, kihez is
tartozom. Végignéztem közös fotóinkat: az utunk
San Diegóba, ő és anyu együtt főznek egy ecuadori
fogást, ő és én csókolózunk, a macskánk, Dublin... a
gyűrű, amit még nem látott. Próbáltam vissza-
fordítani a figyelmemet a játékra, de egyre csak Greta
kérdése járt a fejemben. Így olyan választ küldtem
neki, amivel félig megkerültem a kérdését, de ami igaz
volt.

Tudom, hogy elvileg nem kéne, hogy

érdekeljen. De amikor rólad van szó, úgy
látszik, sosem számít, hogy elvileg mit kéne
éreznem.

Körülbelül húsz perccel később már kétszáz dollár

mínuszban voltam, amikor odajött hozzám, és meg-
lengetett előttem ezer dollárt. El sem hittem, hogy
mindazt az egypennys gépeken nyerte.
 Basszus, Greta! Gratulálok!
Ahogy megöleltem, éreztem, milyen gyorsan ver a
szíve. Azt mondogattam magamban, hogy ez csak a

273
nyereménye miatt van, és nem ugyanazért, amiért az
én szívem is hevesen kalapál.
Eldöntöttük, hogy elmegyünk valahova vacsorázni,
és végül egy steakéttermet választottunk. Vacsora
közben végig egy különös üzenet járt a fejemben, ami
korábban érkezett egy ismeretlen számról. Csupán a
22-es szám állt benne, és pontosan 2:22-kor küldték.
Randy születésnapja február 22-én volt. Megvoltam
róla győződve, hogy az üzenet tőle jött, hogy ezzel
akart kicseszni velem a túlvilágról. Így alig nyúltam
az ételhez.
Greta azonban simán megette a sajátját és az én
steakemet is, A. 1. steakszósszal elárasztva.
Heccelni kezdtem.
 Mi lenne, ha egy kis steaket is ennél a szószhoz?
 Imádom. Apura emlékeztet. Ő mindenre ezt
tette.
Elmosolyodtam, miközben azt néztem, ahogy
eszik. Nem tudhatta, mennyit jelent nekem, hogy
aznap este ott van velem. Már szinte az összes létező
módon kiakadtam, ő pedig még mindig ott volt... A. I.
szósztól maszatos arccal.
Észrevette, hogy rávigyorgok.
 Mi az? - kérdezte teli szájjal.
Fogtam a szalvétámat, és odahajoltam, hogy meg-
töröljem a szája szélét.
 Semmi, maszatka.
Hirtelen szíven ütött: lehet, hogy másnap látom
Gretát utoljára.
Az egész testem megfeszült. Az a nap az elképzel-
hető összes érzelmen végigsodort. Valami másra is

274
 ráébredtem akkor: a válaszra, hogy miért zavar, ha
más fickók környékezik meg. Csak azért tudtam végül
elengedni Gretát, mert úgy hittem, boldog, és valaki
olyannal van, aki szereti. Minden, amiben hittem, és
ami segített, hogy túljussak rajta, hazugság volt.
Azzal, hogy erre rájöttem, korábbi érzéseim feléled-
tek, még ha nem is tehettem nekik eleget.

Fejemet nekidöntöttem a kanapé hátának, és nagyot

sóhajtottam. Őrjítő volt, hogy így beleláthattam a fejébe.
Muszáj volt megint szünetet tartanom, mert hihetetlenül
ideges lettem attól, hogy hova tart ez az egész történet.
Ráadásul a barátom harmincadik születésnapi bulijáról
is késésben voltam a Club Undergroundból. Nem igazán
hagyhattam ki, mivel néhány kollégámmal együtt én
voltam az egyik szervező.
Úgy döntöttem, lezuhanyozok, felöltözöm, aztán
magammal viszem a Kindle-t, hogy titokban bele-
olvashassak a partin, amikor csak tudok. A készülék
szerint már csak tizenöt százalék maradt a könyvből. Azt
hittem, nem baj, ha nyilvános helyen fejezem be.
De hát tudod, mit mondanak arról, ha csak hiszünk
valamit.

275
 20.fejezet

Z ESTI LEVEGŐ VÁRATLANUL HŰVÖS VOLT, miközben a

sarkon állva próbáltam leinteni egy taxit. A vékony,
piros ruha, amit viseltem, mindenképp illett a Club
Undergroundba, de talán egy dzsekit is vennem kellett
volna rá.
Sully üzent nekem.

Jó szórakozást ma estére!

Próbáltam rávenni, hogy jöjjön el velem, de azt felelte,

hogy randija van az elektromos borotvájával szokásos
havi, „női részeit” rendben tartó estéje alkalmából. Ez
nekem már túl sok információ volt, főleg hogy valójában
azok a részek cseppet sem voltak nőiek.
A bulira kibéreltünk egy kisebb különtermet saját
bárral. Fantasztikus estének ígérkezett volna, ha nem
kötötte volna le a gondolataimat annyira a könyv vége.
Végre elcsíptem egy taxit.
 A 16. utca nyugati részéhez, legyen szíves.
Becsaptam az ajtót, és minden további időpocsékolás

276
nélkül elővettem a Kindle-ömet.

Miután kiléptünk a steakétteremből, lehangoltságom

ismét teljes erővel csapott le rám. Greta elment
italokért, míg én vettem egy kis csipszet.
Leültem egy asztalhoz, hogy megvárjam, amikor a
könnyeim egyszer csak szinte a semmiből patakzani
kezdtek az arcomon. Ennek sehogy sem volt értelme,
mert semmi szomorúra nem gondoltam előtte. Való-
színűleg csak az addig felgyülemlett érzések szaba-
dultak el hirtelen. Ez volt az utolsó hely, ahol bőgni
akartam. De amint a könnyek megindultak, semmi
nem állíthatta meg őket.
Egyfajta önkínzásból még több fát raktam a tűzre,
és olyan dolgokra gondoltam, amiktől csak egyre
rosszabb lett. Néha magamat hibáztattam, amiért a
világra jöttem és pokollá tettem Randy életét. Eltöp-
rengtem, vajon a házasságuk anyuval tovább tartott
volna-e, ha én nem vagyok. Mélyen legbelül mindig is
reméltem, hogy a dolgok megváltoznak, hogy egy nap
majd nem csak gyűlöletet látunk a másik szemében -
hogy azt mondja, nagyon szeret, még ha nem is tudja,
hogyan mutassa ki.
Ez már sosem fog bekövetkezni.
Felnéztem, és észrevettem Gretát, ahogy ott áll és
engem néz, mindkét kezében egy-egy itallal.
Lenyaltam egy forró könnycseppet az ajkamról.
 Ne nézz rám, Greta!
Letette az italokat, és azonnal magához húzott.

277
 Greta karjában a könnyeim megsokszorozódtak.
Kezemet néma esdeklésként a hátába vájtam, nehogy
eleresszen. Végül megnyugodtam.
 Utálom ezt. Nem kellene miatta sírnom. Miért
sírok miatta?
 Azért, mert szeretted.
 Gyűlölt engem.
 Azt gyűlölte benned, ami önmagára emlé-
keztette. Nem téged gyűlölt. Az nem lehet. Csak nem
tudta, hogyan kell apának lenni.
Meglepett, milyen közel jár az igazsághoz, annak
ellenére, hogy nem tudta a titkomat. Randy azt
gyűlölte, ami bennem Patrickre emlékeztette.
 Sok minden van, amit nem mondtam el neked.
Az igazán elcseszett dolog az, hogy a sok szar után,
amin keresztülmentünk, én mindig azt akartam, hogy
egy nap büszke legyen rám, azt akartam, hogy
szeressen.
Hosszan kifújtam a levegőt, mert ezt még soha
senkinek nem vallottam be.
 Tudom - felelte halkan.
Amikor a szemébe néztem, ráébredtem, hogy az
első olyan ember lelkébe látók bele, akinek sikerült
elérnie, hogy azt érezzem, szeretnek. Ezért örökké
hálás leszek neki.
 Hol lennék ma este nélküled?
 Örülök, hogy én lehetek veled ma este.
 Még soha nem sírtam más előtt. Egyszer sem.
 Mindennél eljön az első alkalom.
 Erről most el lehetne sütni egy rossz viccet, ugye
tudod?

278
 Mindketten felnevettünk. Imádtam a nevetését.
 Veled képes vagyok érezni, Greta. Mindig is
képes voltam. Amikor a közeledben vagyok, akár jó
vagy rossz... mindent érzek. Néha nem kezelem
valami jól, és úgy harcolok ellene, hogy igazi segg-
fejként viselkedem. Nem tudom, mi van benned, de
úgy érzem, hogy te az igazi énemet látod. Abban a
pillanatban, amikor ismét megláttalak Gregnél, a
kertben... olyan volt, mintha többé nem rejtőzhetnék
el önmagámban. - Megérintettem az arcát. - Tudom,
hogy nem volt neked könnyű Chelsea-vel látni.
Tudom, hogy még mindig érdekellek. Érzem, még
akkor is, amikor úgy teszel, mintha már nem így
lenne.
Ez volt a legőszintébb dolog, amit aznap este
mondtam neki. Greta sosem rejtette véka alá az
érzéseit, és még ha próbálta is leplezni, elég nyilván-
való volt, hogy kényelmetlenül érzi magát Chelsea
társaságában. (Bár úgy tűnt, ezt Chelsea nem vette
észre.) El sem tudtam volna képzelni, én hogyan
kezelném a helyzetet fordított esetben.
A könnyeim végül felszáradtak. Miközben tovább-
ra is ott ültünk az ölelésünk emlékével, ajka csókra
szomjazott. Azt kívántam, bár lenne egy varázs-
eszközöm, hogy csak egyszer megtapasztalhassam,
aztán azonnal ki is törölhessem a következményeket.
Persze ez sosem válhat valóra. Különben is úgy
gondoltam, hogy senki sem érdemelheti ki igazán
azokat az ajkakat, főleg nem én. Így csak bámultam a
szájára, amit meg akartam csókolni, és amiről
tudtam, hogy úgysem fogom.

279
 Talán olvasott a gondolataimban és elijesztettem,
mert hirtelen felpattant.
A következő dolog, amire emlékszem, hogy
elszalad a rulettasztal irányába, a pénze egy részét
rácsapja a 22-es számra, a többi meg már törté-
nelem. Ennek a lánynak mintha csak egy lópatkó
lenne a fenekére patkolva.

Tizenkilencezer dollár. Nem tudom, mi lepett meg

jobban: az, hogy aznap már másodszor nyert, vagy
hogy a 22-es számnak ezzel az elképesztő meg-
játszásával így fordítani tudott az estémen. A
rejtélyes üzenet most már nem is érdekelt. Ismét csak
örültem, hogy ott lehetek, és megfogadtam, hogy az
este hátralevő részében, ezekben az utolsó, együtt
töltött órákban nagyon jól fogjuk érezni magunkat.
A kezembe nyomott ezer dollárt. Eszem ágában
sem volt elfogadni. Végig a saját pénzemből költöt-
tem. Nem érdekelt, ha minden egyes pennymet rá
költőm, úgysem tudtam volna soha megfizetni neki,
hogy aznap este ott volt velem. Semmivel sem érde-
meltem ki.
Végül a kaszinó egyik ruhaüzletében kötöttünk ki,
és az este hangulata itt evezett olyan vizekre, ahon-
nan a kiruccanásunk hátralevő ideje alatt nem
tudtunk elsodródni.
Kiválasztottam egy ruhát, amiről úgy gondoltam,
tökéletesen állna rajta, ő pedig bement a próba-
fülkébe, hogy felpróbálja. Én addig a telefonommal
játszottam, hogy eltereljem a figyelmemet a tényről,

280
hogy Greta csupán pár méterre tőlem éppen
levetkőzik.
Már elég régóta volt bent, így megkérdeztem:
 Minden rendben?
Azt felelte, hogy beragadt a cipzár, így gondol-
kodás nélkül félrehúztam a függönyt, és beléptem a
próbafülkébe.
 Gyere ide!
Abban a pillanatban, amikor meláttam gyönyörű
hátát abban a ruhában, rájöttem, hogy nagyon rossz
ötlet volt ebbe a helyzetbe kevernem magam. A haja
az ujjaimat csiklandozta, ahogy finoman megfogtam
és átvetettem a vállán selymes bőre felett.
Miközben az anyagot húzogattam, Greta légzése
felgyorsult. A tudattól, hogy ezt az én érintésem
váltotta ki belőle, én is hevesebben vettem a levegőt.
Kezdtem elveszíteni az önuralmamat. Lelki szemeim
előtt érzéki képek jelentek meg. Az egyikben egyetlen
erős rántással letéptem róla a ruhát és hátulról neki-
estem, miközben a tükörben néztem az arcát.
Ezek csak képzelgések, mondtam magamban.
Koncentrálj az előtted álló feladatra!
 Nem vicceltél - jegyeztem meg, miközben
próbáltam helyrehozni a cipzárt, hogy végre elhúz-
hassak onnan. Végül megmozdult. - Megvan!
 Köszönöm!
Nem kellett volna lehúznom pár centivel, de nem
tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne vessek egy
pillantást hátának világos, puha bőrére.
 Minden rendben.
Felidéztem testének összes többi részét, amit

281
egyszer egy éjszakára teljes egészében nekem adott.
Lehet, hogy csak egyszeri alkalom volt, de a zsige-
reimben éreztem, hogy egy része még mindig hozzám
tartozik. Testbeszéde is ezt bizonyította, és eltöp-
rengtem, hogy vajon én voltam-e az első és utolsó
férfi, aki igazán a kedvére tudott tenni.
Nem tudtam levenni a kezem a válláról. Greta
leszegte a pillantását, és tudtam, hogy ő is az
érzéseivel küzd. Ez volt újratalálkozásunk óta az első
alkalom, hogy felismertem, Greta még mindig
mennyire vágyik rám. Egymás iránti sóvárgásunk
olyan erős volt, hogy szinte tapintani lehetett a
levegőben.
Egyre csak őt néztem a tükörben, míg végül
felpillantott, és a tekintetünk találkozott. Nem
számítottam rá, hogy hirtelen megfordul. Arcunk
csupán pár centire volt egymástól, és még soha nem
akartam annyira megcsókolni, mint abban a
pillanatban.
Tekintetem a szájára siklott, és magamban
számoltam, nehogy elveszítsem az uralmat a testem
felett. A számolás nem segített, úgyhogy behunytam
a szemem.
Amikor ismét kinyitottam, már nem akartam meg-
csókolni. Sokkal többet akartam. Hál' isten, hogy nem
tudott olvasni a gondolataimban, mert a kép, ahogy a
gyönyörű szájával kényeztet, olyan élesen jelent meg
előttem, hogy éreztem, még hevesebb vágy tolul föl
bennem, és imádkoztam, nehogy lenézzen.
El kellett onnan tűnnöm, de nem tudtam meg-
mozdulni.

282
 Chelsea.
Chelsea.
Chelsea.
Szereted Chelsea-t.
Ezek az érzések mindaddig rendben vannak, amíg
nem teszel nekik eleget, mondtam magamban. Ez
természetes. Nem szabhatod meg, mit akarjon a
tested, csak azt, hogy véghez viszed-e, amit akar. És
én kiérdemeltem az ellenállás nagy, fényes trófeáját.
A „tükörszex” helyett marad a szexmegvonás.
Ekkor odajött az eladó.
 Minden rendben odabent?
 Igen! - kiáltotta vissza Greta.
De a hangából éreztem, hogy ez nem igaz. A dolog
nem hagyta nyugodni, és átkozott bolond lennék, ha
ezen az estén is megbántanám.
Még ha szóban nem is ismertük el, hogy mi
történik köztünk, ösztönösen azt motyogtam:
 Sajnálom.
Majd megemeltem a függönyt, és kisurrantam.

*
Úgy döntöttünk, hogy az éjszakát a hotelben töltjük,
mivel mindketten ittunk. Elváltunk, hogy lezuha-
nyozzunk, és mielőtt elindultunk volna a kaszinó
éjszakai klubjába, elmentem Gretáért a szobájához.
Amikor kinyitotta az ajtót, és megláttam abban a
testre simuló, burgundivörös ruhában, megint elállt
tőle a lélegzetem. A haja még mindig nedves volt, de
elképesztően nézett ki.
 Azta! - szóltam elhaló hangon, bár ezt nem

283
szándékoztam hangosan kimondani. A szó azonban
elhagyta a számat, még mielőtt az agyam figyel-
meztethetett volna, hogy ne áruljam el az érzéseimet.
El kellett sütnöm egy viccet, hogy egyensúlyozzam a
helyzetet. - Most már biztos nem néznek gyászoló
öregasszonynak.
 Most hogy festek?
 Kissé kipirultan. Jól érzed magad?
Őszintén szólva úgy festett, mint akinek az imént
kiadós szexben volt része, amitől az ágyékom fáj-
dalmasan megrándult.
 Jól vagyok - felelte.
 Biztos?
 Igen.
 Olyan jó volt lezuhanyozni - mondtam.
És ez alatt azt az élvezetet értettem, amivel meg-
ajándékoztam magam, miközben elképzeltem a
próbafülkebeli jelenetünk alternatív befejezését.
 Tudom, mire gondolsz - válaszolta.
 Szeretnéd még megszárítani a hajad?
 Igen. Adj pár percet!
Bekapcsoltam a sportcsatornát, és lefeküdtem az
ágyra.
Körülbelül tíz perc múlva kijött a fürdőszobából.
 Kész vagyok.
A haját feltűzte, teljes pompájában szabadon
hagyva a nyakát, és rögtön tudtam, hogy az este
hátralevő részében bajban leszek.
Felpattantam és kikapcsoltam a tévét.
Végigmentünk a folyosón, miközben bőrének
szappanillata az érzékeimet ostromolta. Rápillan-

284
tottam, és csak azt akartam, hogy tudja, milyen
gyönyörűen fest, amikor így szóltam:
 Szépen kicsípted magad. - Amikor beszálltunk a
liftbe, még hozzátettem: - Tetszik így a hajad.
 Tényleg?
 Igen. Aznap este is így volt, amikor először
találkoztunk.
 Meglep, hogy emlékszel.
Egyetlen részletet sem felejtettem el.
Egyetlen. Részletet. Sem.
Ezután felidéztük, hogyan kínoztam akkoriban,
mire egyszer csak megjegyezte:
 Nos, közel sem voltál olyan gonosz, mint
amilyennek szeretted volna, hogy higgyelek.
Mire azt feleltem:
 Rólad meg kiderült, hogy nem is vagy olyan
ártatlan.
A hanglejtésem nyilvánvalóvá tette, mire utalok.
Azzal a kölcsönös egyetértéssel pillantottunk egy-
másra, hogy jobb, ha itt lezárjuk ezt a beszélgetést.
Ha azt hittem, hogy az este könnyebb lesz, amint
belépünk a klub figyelem elterelő kavalkádjába, hát
nagyot tévedtem.
*

Sokat táncoltunk. Akkor éreztem magam a legjobban

egész nap. Dübörgött a basszus, éreztem, ahogy
végiglüktet a testemen. Körülöttünk összesimultak a
táncoló párok, de Gretával megtartottuk az egymás
közti távolságot.
Muszáj volt.

285
 Egy idő után kimentem a mosdóba, és miközben
visszamentem az ezerszínü, villogó fényben, kiszúr-
tam egy fickót, aki Gretával táncolt és a fülébe
suttogott.
Amikor odaértem hozzájuk a lelkiismeretem
engedett az ösztöneimnek. Átkaroltam karcsú dere-
kát, és határozott mozdulattal magamhoz húztam.
Nem ellenkezett. A karom még mindig birtoklón
kulcsolódott köré, amikor megfordult, hogy rám
nézzen. Figyelmeztető pillantást vetettem rá. Abban a
pillanatban a hét évvel azelőtti Elec és Greta voltunk.
Féltékeny voltam, és ezt most ismét nyilvánvalóvá
tettem. A nem is olyan apró részlet miatt, hogy
komoly kapcsolatban éltem, nem volt túl igazságos
azt várni tőle, hogy elfogadja, bizonyos dolgokat nem
tudok elviselni, de eléggé törődött velem ahhoz, hogy
ezen valahogy felülemelkedjen.
Nem beszéltünk róla, és végül elmúlt az ősember
pillanatom. Elengedtem, és ismét belefeledkeztünk a
zenébe.
Azonban minden megváltozott, amikor egy lassú
szám következett. Az emberek tolongani kezdtek,
hogy partnert találjanak, míg mások elhagyták a
táncparkettet. Valahogy úgy tűnt, mintha csak mi
ketten maradtunk volna ott.
Greta pánikolni kezdett, és lassan elhátrált.
Nem hibáztathattam, de mi van, ha az az este csak
a miénk? Akartam azt a táncot.
Megfogtam a kezét.
 Táncolj velem!
Greta ijedtnek tűnt, de azért hagyta, hogy

286
magamhoz húzzam. Mély sóhaj tört fel belőlem,
amikor egész testével a karomba simult. Behunyta a
szemét, miközben fejét a mellkasomra hajtotta. A
szívem olyan hevesen kalapált, mintha csak azt
mondaná, igazi idióta vagyok, amiért nem veszem
észre, hogy ez pontosan az, amire vágyik.
Most először, mióta beléptünk a kaszinóba,
Chelsea emlékét teljesen maguk alá temették a Greta
iránti érzéseim. Tudnom kellett, ő is érzi-e, így
lenéztem rá, és ő ugyanebben a pillanatban felnézett
rám. Lassan már lélegezni is alig tudtam. Homlo-
komat az övének döntöttem, és egyszerűen csak
tudtam. Ez volt az a pillanat, amikor abbahagytam az
önmagamnak való hazudozást. Tudtam, hogy
szeretem. De nem tudtam, mit kezdjek ezzel az
érzéssel, mert Chelsea-t is szerettem.
Mielőtt még végiggondolhattam volna, Greta
elhúzódott és elszaladt a tömeg sötétjében.
 Greta, várj!
Pillanatok alatt szem elöl veszítettem. A kijárat
felé indultam és a liftekhez siettem. Az egyik ajtó épp
bezáródott, én pedig bedugtam a karom a résen, hogy
megállítsam.
Greta sírt. Istenem, mit tettem vele?
 Mi a franc volt ez, Greta? Miért rohantál így el?
 Csak vissza akarok menni a szobámba.
 Így nem.
Gondolkodás nélkül megállítottam a liftet.
 Mit művelsz?
 Nem akarom, hogy így érjen véget az esténk.
Átléptem egy határt. Ezt tudom. Megfeledkeztem

287
magamról, és rohadtul sajnálom. De ennél tovább
nem mentem volna, mert nem fogom megcsalni
Chelsea-t. Azt nem tudnám megtenni vele.
 Akkor én nem vagyok olyan erős, mint te. Nem
táncolhatsz így velem, nézhetsz így rám, érhetsz így
hozzám, ha nem kezdhetünk vele semmit. És csak
hogytadd, én sem akarnám, hogy megcsald!
 Akkor mit akarsz?
 Nem akarom, hogy úgy viselkedj, ami ellen-
tétben áll a szavaiddal. Már nem sok időnk maradt
együtt. Azt akarom, hogy beszélj velem. Aznap este a
búcsúztatón... a nyakam köré fontad a kezed. Egy
pillanatra úgy tűnt, hogy megint ott vagyunk, ahol
befejeztük. Nagyjából mindig így érzek a közeledben.
Aztán később Chelsea elmondta, hogy mi történt,
amikor hazaértetek.
Mi a fenéről beszél?! - gondoltam.
 Egészen pontosan mit mondott neked?
 Közben rám gondoltál? Ezért nem tudtad aznap
este befejezni?
Mi a franc?
Nem találtam a szavakat. A tény, hogy Chelsea
elmesélte Gretának ezt a bizalmas pillanatunkat,
eléggé kiakasztott. Nem tudtam megszólalni.
 Azt akarom, hogy elmondd az igazat - mondta
Greta.
Nem bírna megbirkózni az igazsággal, én pedig
nem tudok megbirkózni az iránta táplált érzéseim-
mel. De kiborított, hogy így kibeszéltek a hátam
mögött. Ráadásul aznap este mintha az egész életem
fenekestül felfordult volna.

288
 Elveszítettem az önuralmamat.
 Az igazait akarod hallani? A barátnőmmel
dugtam, de végig csak téged láttalak. Ez az igazság. -
Mint egy ragadozó léptem hozzá közelebb, ő pedig
elhátrált: - Aznap este beálltam a zuhany alá, és csak
úgy tudtam befejezni, ha elképzeltem magunkat egy
őrjítő pózban. Ez az igazság.
Itt meg kellett volna állnom.
Ehelyett kétoldalt mellétámaszkodtam, miközben
ő nekidőlt a lift falának. Folytattam:
 Akarsz még többet hallani? Ma este akartam
megkérni a kezét a nővére esküvőjén. Ebben a pilla-
natban épp az eljegyzésünket kéne ünnepelnünk, de
ehelyett itt vagyok egy liftben, és próbálom elfojtani a
vágyat, hogy ennek a falnak szorítsalak, és úgy
magamévá tegyelek, hogy utána nekem kelljen téged
visszacipelni a szobádba.
Szúrt a mellkasom. Leengedtem a karom.
 Minden, amiről azt hittem, biztos vagyok benne,
az elmúlt negyvennyolc órában a feje tetejére állt.
Már mindent megkérdőjelezek, és rohadtul nem
tudom, mihez kezdjek. Ez. Az. Igazság.
Újra elindítottam a liftet, mert azon a helyen
minden további másodperc veszélyes lett volna, bár
közben olyan érzés is volt, mintha mázsás súly esett
volna le rólam.
Amikor felértünk az emeletünkre, mindketten
visszamentünk a szobánkba.
Amint egyedül maradtam az ágyban, elfogott a
bűntudat, és nem tudtam elaludni.
Ázzál kínoztam magam, hogy megint végig-

289
 lapoztam Chelsea képeit.
Ő nem ezt érdemelte.
Egyre csak forgolódtam, miközben felváltva
gyötörtek a gondolatok Randyröl, a bűntudatom
Chelsea miatt és a kedvencem: az érzéki fantáziák
Gretáról. Ha nem törődtem volna Chelsea érzéseivel,
aznap éjjel bementem volna Gretához. Tudtam, hogy
a sok felgyülemlett feszültségtől az lenne életem
legjobb szexuális élménye. De én nem fogom meg-
csalni a barátnőmet, és nem fogok odamenni. Így a
Gretával való gyönyör csak a képzeletemben valósul-
hatott meg.
Hamarosan azonban olyan élénkek lettek a
szemem előtt megjelenő képek, hogy bűneimet azzal
próbáltam jóvátenni, hogy hajnali kettőkor küldtem
egy SMS-t Chelsea-nek.

Szeretlek.

Rögtön utána Gretának is küldtem egy üzenetet.

Ha ma éjjel kopogtatnék az ajtódon, nehogy beengedj!

A taxi közeledett a klubhoz, ezért úgy döntöttem, itt az

ideje abbahagyni az olvasást, mivel nemsokára úgyis
üdvözölnöm kell a barátaimat. Azonban nem volt könnyű
letenni a könyvet.
Kifizettem a sofőrt, és a Kindle-ömet a táskámba csúsz-
tattam. Ahogy beléptem a Club Undergroundba, a
sötétség és erős fények közti kontraszt azt sugallta,

290
mintha ez az egész nem is a valóság lenne. Egész nap Elec
körül jártak a gondolataim, és szinte különös volt most
visszamerészkedni a való világba. Kissé pánikszerű hangu-
latba kerültem tőle, és szédülni kezdtem; egy érzés, ami
időről időre elfogott.
Az állapotom kicsit helyreállt, amint észrevettem két
kollégámat, Bobbie-t és Jennifert; elém jöttek, amikor
bementem a különterembe. A kis bár lila fénnyel volt
megvilágítva, és én azonnal arra vettem az irányt egy
vodka-szódáért.
Ittam belőle egy kortyot.
 Itt van már a tiszteletbeli vendég?
 Nem, Hettynek még nyoma sincs - felelte Jennifer.
Így hát kimentettem magam, és kimentem a mosdóba,
ahol rögtön ismét elővettem a Kindle-ömet. Ne ítél-
kezzetek!
*

A mai napig csodának fogom fel, hogy kibírtam úgy

azt az éjszakát, hogy nem csesztem el semmit. Greta
írt SMS-t, hogy nem tud elaludni. Én azonnal
felhívtam, és egészen addig beszélgettünk, míg
kicsivel négy után végül el nem aludt. Én még
vonalban maradtam, és a légzését hallgattam.
A hazafelé vezető út másnap igazi kínszenvedés
volt. Még egy láncfűrész sem lett volna elég, hogy
áthasítsa a levegőben lévő feszültséget.
Greta belement, hogy kivigyen a reptérre. Előbb
azonban még megálltunk náluk. Ismét ott lenni, ahol
minden elkezdődött, nehezebb volt, mint gondoltam.
Greta megkínált a házilag készített fagylaltjából.

291
 Nosztalgikus érzés volt megint egy tálból enni vele.
Valamiért mindazok közül, amiket kis kalandunk
során átéltünk, az a pillanat jelentette nekem a
legtöbbet, és az egész hirtelen mintha egy végleges
búcsú lett volna.
*

Le kellett tennem a könyvet, mert Hetty lépett be a

mosdóba. Bizonyára teljesen idiótának nézett.
 Hát itt vagy! Téged kerestünk!
 Ó, elveszítettem az időérzékemet. Még nem voltál
itt, úgyhogy bejöttem, hogy lazítsak egy kicsit a buli előtt.
- Átöleltem. - Boldog szülinapot, édes!
 Köszi! Olvastál?
 Igen - legyintettem nevetve. - Tudod milyen, amikor
elkezdesz egy könyvet, és nem tudod letenni.
 Csak nem valami pajzán történet?
Ezen el kellett gondolkodnom.
 Nem igazán.
 Jól van. Oké, hát, gyere! Most már szinte mindenki
itt van. Követtem őt vissza a klubba, ahol azonnal a
bárhoz siettem egy újabb adag vodka-szódáért. Meg-
fogadtam magamban, hogy legalább egy óráig nem
veszem elő a könyvet. Elvegyültem a teremben, de azon
kaptam magam, hogy hiába nézek az ott lévőkre, nem
hallom, mit mondanak. Mozgott a szájuk, de az agyam
képtelen volt feldolgozni a hallottakat; a gondolataim
folyton Elec körül jártak.
Amint lejárt az általam kiszabott egy óra, vissza-
lopóztam a mosdóba. A barátaim talán azt fogják
gondolni, hogy betépni járok ki, de muszáj befejeznem a

292
könyvet, mert már csak egy kevés maradt belőle. Utána
minden további fennakadás nélkül élvezhetem az estét.
Mély levegőt vettem.
*

Greta nem nézett rám, miközben a reptérre tartot-

tunk. Az a sok együtt töltött, különleges pillanat, és ő
most már a látványomat sem bírja! Ez lett hát az
egésznek az eredménye, és én nem is tudtam érte
hibáztatni.
Kezdtem teljesen szétesni, és fogalmam sem volt,
mit mondjak neki. Az elmúlt huszonnégy órában
gyakorlatilag megjártuk a mennyet és a poklot, és
most egyszerűen otthagyom... megint.
Amikor a járdaszegélynél kiszálltunk az autóból,
feltámadt a szél. Mintha csak egy filmből kivágott
jelenet lett volna. Ez volt az a rész, amikor számítani
lehetett a drámai aláfestő zenére.
A felszálló gépek mennydörgő robaja csak még-
jobban megnehezítette, hogy kimondjam, amit akar-
tam. Mit mondasz valakinek, akit immár másodszor
hagysz cserben?
Greta maga köré fonta a karját, és mindenhova
nézett, csak rám nem.
Végül így szóltam:
 Nézz rám!
Greta egyre csak a fejét rázta, és az arcán végig-
gördült egy könnycsepp.
Most már hivatalos. Én voltam a legnagyobb
seggfej a világon.
Az én szemem is könnyes lett, mert nem enyhít-

293
hettem a fájdalmát, ugyanis nem tehettem meg azt az
egy dolgot, amivel azt elérhettem volna: hogy
maradjak.
Búcsúzkodni kezdett.
 Semmi baj. Menj! Kérlek. Üzenj majd, ha
szeretnél. Csak... nem tudok hosszasan búcsúz-
kodni... veled nem.
Igaza volt. Ennek sehogy sem lesz jó vége, úgyhogy
minek húzni az időt?
 Oké.
Meglepett, amikor előrehajolt és gyorsan arcon
csókolt. Majd visszasietett az autóhoz, és bevágta az
ajtót, még mielőtt feldolgozhattam volna a történ-
teket.
Csókjának nyoma csípte az arcomat, miközben
kábán elindultam a reptér felé.
Még egyszer utoljára látni akartam, így meg-
fordultam. Nagy hiba volt. Az üvegen keresztül
láttam, hogy feje a kormányon van.
Azonnal visszasiettem a kocsihoz, és meg-
kocogtattam az ablakot. Még mindig nem nézett fel,
helyette beindította a motort, így még erősebben
kopogtattam. Végül felém fordult, kiszállt, és
letörölte a könnyeit.
 Itt felejtettél valamit?
Még mielőtt észbe kaptam volna, a szám az övén
volt. Most a szívem vette át az irányítást. Nem
nyitottam szét az ajkaimat, mert azzal győzködtem
magam, hogy ez mindaddig ártatlan dolog, amíg meg
nem ízlelem őt. Határozott, kétségbeesett csók volt,
és még csak azt sem tudtam, mit jelent.

294
 Üresnek és zavarodottnak éreztem magam.
Greta véget vetett a csóknak.
 Menj innen! Le késed a géped.
Kezemet továbbra is az arcán tartottam.
 Sosem tettem magam túl azon, hogy meg-
bántottalak, de hogy ezt másodszor is megteszem...
hidd el, ez az utolsó dolog, amit akartam az életben.
 Miért jöttél most vissza?
 Megfordultam, és láttam, hogy sírsz. Milyen
szívtelen seggfej hagyna így itt?
 Nem lett volna szabad látnod, tovább kellett
volna menned, mert most csak még jobban meg-
nehezíted.
 Nem akartam, hogy így lássalak utoljára.
 Ha tényleg szereted őt, nem kellett volna meg-
csókolnod - kiáltotta.
 Szeretem őt. - Ez kissé védekezőn hangzott.
Felnéztem az égre, mert egy pillanatra el kellett
gondolkodnom.
Hogyan magyarázzam el neki azt a ráébredést,
ami a múlt éjjel a táncparketten ért?
 Akarod hallani az igazságot? Téged is szeretlek.
Azt hiszem, fel sem fogtam, mennyire, amíg újra meg
nem láttalak.
 Mindkettőnket szeretsz? Ez nagyon elcseszett
dolog, Elec.
 Mindig is azt akartad, hogy legyek őszinte. Most
épp az vagyok. Sajnálom, ha az igazság ilyen elcse-
szett dolog.
 Nos, neki ott van a hazai pálya előnye. Hama-
rosan ismét megfeledkezel rólam. Ez majd leegy-

295
 szerűsíti a dolgokat.
Visszafordult a kocsihoz.
 Greta... ne menj el így!
 Nem én vagyok az, aki elmegy.
Aú!
Elhajtott, engem pedig otthagyott a járdaszélen,
ami rendjén is volt, mert én meg nem szándékosan
ugyan, de ugyanúgy padlóra küldtem... kétszer is.
Legszívesebben bepattantam volna egy taxiba és
követtem volna. De ehelyett felszálltam a gépre,
vissza, Kaliforniába, mert életemben először helyesen
kellett cselekednem.
*

Ujjammal egyre csak nyomkodtam a lapozó gombot,

remélve, hogy van még a történetből. Elec nem tehetett ki
ennek az egésznek csak azért, hogy ott hagyja abba, ahol
elváltunk.
Amikor elküldte a kéziratot, azt mondta, még nincs
kész. Valószínűleg úgy érezte, nem kell többet tudnom
annál, mint aminek még én is a része vagyok. Mivel az
élete hátralevő részén Chelsea-vel osztozik, nem akart
még több részlettel kínozni. Megértettem és értékeltem a
szándékát. Azt akarta, hogy megértsem, mit érzett ez idő
alatt, hogy lezárhassa a dolgot és továbbléphessen.
Nos, jó neki.
Elővettem a telefonom, és küldtem neki egy üzenetet,
ami elég barátságosnak hangzott ahhoz képest, amilyen
dühös voltam.

Befejeztem. Köszönöm. Elképesztő volt.

Megtiszteltetés, hogy elolvashattam. A családod

296
 története megrázott és sok mindent
megmagyarázott. Sajnálom, hogy végig kellett
menned mindezen. Most már sokkal több mindent
értek, ahogy azt is, hogy miért lettél olyan, amilyen.

A francba!
Most már sírtam, de vissza kellett mennem a bará-
taimhoz. Letörten elhatároztam, hogy az este hátralevő
része arról fog szólni, hogy egyszer és mindenkorra
elfelejtsem őt.
 Segíts elfojtanom a bánatom - jutottak eszembe a
kaszinónál mondott szavai. Nos, most nekem is erre volt
szükségem.
A barátaim a táncparketten voltak, és éljenzésben
törtek ki, amikor megláttak. Maguk közé húztak, és
legalább egy órán át táncoltunk. Minél többet gondoltam
Elecre, annál erősebben és gyorsabban ráztam a csípőmet
és a fejemet, míg a hajam bizonyára úgy nem nézett ki,
mintha árammal sokkoltak volna. Elvesztem a zenében, és
nem akartam megállni, nehogy teljes egészében meg-
érezzem a fájdalmat, amit Elec szavai okoztak. Azt pedig
pláne nem akartam elfogadni, hogy a Greta Hansen nevű
szereplőt ezzel örökre kiírta az életéből.
Fél óra múlva jelzett a telefonom.

Szerinted miért ott hagytam abba, ahol?

Teljesen váratlanul ért a válasza. Hogy nehogy elbőg-

jem magam a táncparketten, tovább táncoltam, mintha
mi sem történt volna. Nem akartam, hogy a barátaim
megtudják, valami nincs rendben.
A fenekemet rázva írtam vissza neki.

297
 Greta: Azért, mert nem akartál megbántani. A
többihez semmi közöm.
Elec: Biztos vagy ebben?
Greta: Mit akarsz ezzel mondani?
Elec: Ha egy percre abbahagynád a fenékrázást,
talán te is meg tudnád mondani.

Hogy mi?
Mielőtt még megfordulhattam volna, hirtelen meg-
dermedtem a két erős kéz érzetétől, ahogy hátulról meg-
ragadják a hátam két oldalát. Lassan lecsúsztak a dere-
kamra, majd magabiztosan megálltak a fenekemen. Ez a
fogás. Ez az illat. Az, ahogy a testem azonnal reagált rá.
Nem. Az nem lehet.

298
 21.fejezet

EGPÖRDÜLTEM, és füstös szürke szemekkel találtam

magam szemben, amik még a klub sötétjében is
izzón ragyogtak. Olyan hevesen vert a szívem, mintha
csak a gyors ütemű zene basszusával akarná felvenni a
versenyt. Mintha körülöttem minden elhalványult volna a
felismeréstől, hogy Elec ott áll előttem. Erősen tartott,
mintha attól tartana, annyira sokkolt a jelenléte, szük-
ségem van a támasztékra.
A hangom remegett. Olyan ideges voltam, hogy csak
egy ostobának tűnő kérdést tudtam kinyögni.
 Mi történt a szemüvegeddel?
 Ma estére kontaktlencsét tettem be.
 Ó!
Végül döbbenetem legalább annyira mérséklődött,
hogy megkísérelhettem feltenni pár értelmes kérdést is.
 Milliónyi kérdésem van. Hogy kerülsz ide? Hogy
találtál meg? Hogy...
 Fogd be, Greta! - Forró szája az ajkamra zárult,
hirtelen félbeszakítva minden további kérdezősködést.
Heves ösztönösséggel falt. Ha volt bármi kétségem afelől,

299
hogy hogy állnak köztünk a dolgok, ennek a csóknak a
birtokló vágya, az, ahogy egész testét nekem nyomta,
most mindazt semmissé tette.
Érzéseit nem kellett szavakba öntenie, a csók
önmagáért beszélt. Abból, ahogy nyelve újra és újra az
enyémhez simult, valamint a torka mélyéről feltörő
hangokból, most először éreztem a csontjaimban is: ő az
enyém. A múlt minden fenntartása, minden apró töredék,
ami eddig visszatartott minket, most eltűnt.
Még nem tudtam a teljes történetet, hogy hogyan is
jutottunk most hirtelen idáig, de nem is biztos, hogy
számított.
Ujjaimmal elszántan túrtam bele a hajába, miközben
még jobban magamhoz húztam.
Soha többé ne hagyj el, Elec!
Még mindig saját kis világunkban voltunk a körü-
löttünk táncolok ellenére, akik folyton nekünk ütköztek.
Miközben homlokát az enyémnek támasztotta, azt súgta
az ajkam fölött:
 Arra vártam, hogy befejezd a könyvet, és eljöhessek
érted. Ez volt a terv.
 Ez idő alatt végig New Yorkban voltál?
 Már akkor New Yorkban vártam, amikor elküldtem.
 Ó, istenem! - A mellkasába temettem az arcomat, és
elégedetten szívtam be cigarettafüsttől mentes illatát.
Felnéztem rá, mert fel kellett tennem a kérdést, hiába volt
egyértelmű.
 Szakítottál vele?
Bólintott.
Folytattam:
 De a könyved vége... azt mondtad, helyesen cselek-

300
szel. Azt hittem...
Megint egy csókkal vágott a szavamba, majd azt
mondta:
 Feltételeztem, hogy ezt fogod gondolni. De a helyes
cselekedet... az volt, hogy beismertem, nem tudnám teljes
szívemből szeretni, ha a szívem hevesebben ver valaki
másért. - Két keze közé vette az arcomat. - A szívem azóta
nem fogta be, hogy észrevett téged abban a kertben.
Végül hallgattam rá. Csak kellett egy kis idő, hogy
kitisztuljon a fejem annyira, hogy felfogja, mit is akar.
Biztos voltam benne, hogy ez egy hosszú történet, hogy
nem volt egyszerű Chelsea-vel szakítania. Tudtam, hogy
őszintén szerette, és hogy idővel mindent elmond majd,
de ez most nem a megfelelő pillanat volt.
Mintha csak olvasott volna a gondolataimban, így szólt:
 Ígérem, mindent elmondok majd, ami történt, de
nem most, oké? Most csak veled akarok lenni.
 Oké.
Karomat a nyaka köré fontam, és olyan hevesen
engedtem ki a levegőt, mintha azt hét évig tartogattam
volna magamban, talán így is volt. Úgy csókolóztunk,
mintha az életünk múlna rajta, és még levegőt venni sem
álltunk meg, legalább három egymást követő szám alatt.
Biztosra vettem, hogy a barátaim kiszúrtak minket, de
még annyi időre sem tudtam levenni a szemem Elecről,
hogy megnézzem, hogyan reagálnak rá. Valószínűleg azt
gondolták, hogy csak egy random fickó, akivel ott jöttem
össze, így lesz majd mit megmagyaráznom a munka-
helyemen. Nekifeszítettem a testemet, és a farmerén
keresztül megéreztem duzzadó férfiasságát. Gyakorlatilag
a táncparketten szeretkeztünk.

301
 Ez annyira szürreális.
A fülembe súgott, mire megborzongtam.
 Akarsz engem, Greta?
 Igen.
 Bízol bennem?
 Igen.
 Muszáj hogy most nekem add magad.
 Itt, a klubban?
Elmosolyodott a szám felett.
 Azt akartam, hogy befejezd a könyvet, hogy mindent
tudj, mielőtt eljövök érted. Három napon keresztül a
várost jártam, keményen, mint egy szikla, mert csak arra
tudtam gondolni, hogy veled vagyok. A lakásod túl
messze van innen. Nem tudok tovább várni.
 Hová menjünk? - kérdeztem.
 Nem érdekel, de jobb, ha eldöntjük, mielőtt még itt,
a táncparkett kellős közepén teszlek magamévá. -
Megfogta a kezem. - Gyere!
Összefűzte az ujjainkat, és végigvezetett a klub nyirkos
levegőjén. Az egész testem libabőrözött. Veszélyesnek
tűnt, amit tenni készültünk. Elec most már érett férfi.
Amikor legutóbb együtt voltam vele, gyakorlatilag még
gyerek volt. Biztosra vettem, hogy az évek alatt, amíg nem
találkoztunk, még jobb lett, és nem egészen tudtam, mire
vállalkoztam. Elég hosszú ideje nem voltam már senkivel.
Biztos meg tudja majd állapítani, milyen hosszú ideje.
Találtunk egy ajtót, ami egy hátsó szobába vezetett, de
amikor Elec megpróbálta kinyitni, kiderült, hogy zárva
van. Olyan mosollyal nézett vissza rám, amibe bele-
borzongtam.
 Azt mondtad, bízol bennem, ugye?

302
  Igen.
 Várj itt!
Kinyitott egy hátsó ajtót, ami mintha egy vészkijárat
lett volna, kilesett rajta, majd visszajött hozzám.
 Választási lehetőséget akarok neked adni attól
függően, milyen hangulatban vagy.
 Oké.
 Elmehetünk megkeresni a legközelebbi hotelt és
szeretkezhetünk egy ágyban, vagy...
 Oké. Vagy?
 Vagy most azonnal kimehetünk, és egymásnak
eshetünk a sikátorban.
A lábam közti izmok még soha nem lüktettek ilyen
hevesen a várakozástól. A testem egyértelműen döntött
helyettem, készen arra, hogy teljesen alárendelje magát
neki. Épp annyira szükségem volt erre, mint neki. Nagyon
akartam és most akartam.
 A második opciót akarom.
 Jó választás.
Kinyitotta a hátsó ajtót, és kivezetett. A sikátor
elhagyatott volt. A levegőt vékony köd ülte meg. Egy ideig
kóvályogtunk, míg találtunk egy valamennyire rejtett
beugrót.
 Itt senki nem fog meglátni minket - mondta,
miközben lassan a téglafalhoz szorított. - Alig várom,
hogy segítsek neked kilépni a komfortzónádból.
A mellkasom hevesen emelkedett és süllyedt az
izgalomtól, amiért nem tudtam, mit is fog velem csinálni
pontosan. Csak azt tudtam, hogy nem fogom megállítani.
Boldogan belemegyek vakon. Kicsit remegtem.
 Ideges vagy? Nem kell félned.

303
  Csak izgatott vagyok. Már jó ideje nem voltunk
együtt.
 A tested emlékezni fog rám.
Elec lehúzta a ruhám felső részét, szabaddá téve
csupasz mellemet. Finoman hátrafésülte a hajamat, majd
kevésbé finoman megragadta a nyakamat. Mégis jó érzés
volt. Szájával is fölé hajolt, fogával súrolva.
 Ez a nyavalyás nyak... majdnem a vesztemet
okozta... a kedvencem az egész világon - jegyezte meg,
miközben nyögve megszívta, hangja végigrezgett a
bőrömön. - Gyakorlatilag az orromban érzem, hogy
mennyire akarsz engem, Greta. - Egyik kezét a nyakamon
tartotta, miközben a másikkal gyengéden belecsípett a
mellbimbómba. - Nézd, milyen kemények. Szerintem még
sosem láttam úgy a mellbimbódat, hogy ne lett volna
acélkemény a közelemben. És bárcsak láthatnád a saját
arcodat! Még itt a sötétben is látom, milyen kipirult.
Hihetetlenül beindít, hogy tudom, ilyen hatással vagyok
rád. Azt akarom, hogy tudd, még soha életemben semmit
nem akartam annyira, mint hogy a tested minden egyes
milliméterét újra magamnak követeljem. És ezt most meg
is teszem. Rendben?
Bólintottam, miközben annyira vágytam rá, hogy alig
kaptam levegőt. Ujjaimmal beletúrtam sűrű, fekete
fürtjeibe, miközben ő csókjaival felfelé vándorolt, hogy
aztán mohón uralma alá vegye a számat. Magamba ittam
leheletének édes ízét és kiélveztem borostájának szúró
érzetét az arcomon. Semmi finomság nem volt abban,
amikor együtt voltam Eleckel, még ha igyekezett is a
lehető leggyengédebb lenni. Nyelvemet végighúztam ajak-
piercingjén és ő felnyögött, amikor lágyan meghúztam.

304
Nem tudtam betelni a szájával. Azt akartam, hogy min-
denütt beborítson.
Lábam közét nedvesség öntötte el, ahogy letérdelt az
aszfaltra, hogy felhúzza a ruhámat és lassan lehúzza a
bugyimat. Felnézett rám, és rám villantotta gyönyörű
fogait.
 Erre nem lesz szükséged - mosolygott, majd hozzá-
tette: - legalább egy hétig. - Azzal gyorsan a hátsó zsebébe
csúsztatta az alsóneműmet. A lábam remegett.
Lassan felállt, és ami ezután következett, az nem sokkal
maradt el egy tökéletesen megkoreografált erotikus inger-
léstől. Minden egyes hang, minden egyes mozdulat
forróbb volt, mint az előző: övének kioldása; cipzárjának
gyors lehúzása; az óvszer csomagolásának feltépése a
fogával, miközben végig engem nézett; a gumi hangja,
ahogy gyönyörű férfiasságára húzta, ami máris nedves-
ségtől gyöngyözött a piercingje körül. Lüktettem a
vágytól.
Szeme szénfeketén izzott. Anélkül, hogy letolta volna a
farmerét, felemelt, és lábamat a dereka köré fűzte, a
téglafalnak támasztva.
 Szólj, ha kezd túl sok lenni - mondta rekedtes
hangon.
 Nem lesz...
Ah!
Egyetlen határozott lökéssel belém hatolt. Kezét a
fejem mögé tette, mintegy védőpajzsként.
Szája a nyakamon maradt, gyengéden harapdálva azt,
miközben mozogni kezdett bennem, forró pénisze szinte
égetett. Minden egyes mozdulata erősebb volt, mint az
előző, és csupán egy másodperc telt el kettő között.

305
 Minden egyes lökésnél hangosan felnyögött. Valaki
rajta fog minket kapni.
Ez volt életem legvadabb szexuális élménye, és csak a
második azóta, hogy hét évvel azelőtt a magáévá tett a
szobám padlóján. Majdnem két éve nem feküdtem le
senkivel, de ezt alig lehetett érezni, a testem olyan
könnyen alkalmazkodott hozzá, annak ellenére, hogy
milyen masszív volt. Azt hiszem, azóta nedvesen és
készen vártam, mióta észrevettem a kertben.
Dühödten és féktelenül mozgott tovább.
 Soha senki másnak nem lett volna szabad itt járnia -
mondta a bőröm fölött a nyakamnál. Ismét belém lökte
magát. - Elengedtelek. - Még mélyebbre hatolt. -
Elhajítottalak.
Elkezdtem mozgatni a csípőmet, nekinyomva magam.
 Akkor vedd vissza, ami a tiéd. Gyere keményebben!
Ez még jobban beindította, és elfogadta a kihívást.
Megfordult velem, így most ő állt háttal a falnak, és már
nem kellett tovább óvnia tőle a fejem. Újraigazította a
lábamat maga körül, és egyik kezét a nyakam köré fűzte,
miközben a másikkal engem tartott. A szemembe nézett,
miközben ki-be mozgott bennem, és gyengéden fojtogatni
kezdett, épp annyira, ami még izgató volt. A tudat, hogy
ez mennyire beindította, engem is őrülten felizgatott.
Szerencsére senki nem jött ki. Továbbra is egyedül
voltunk a ködös éjszakában. Csupán egymásnak ütköző
bőrünk hangja, Elec övcsatjának fémes csattogása és a
légzésünk hallatszott, aminek ütemét mostanra egymás-
hoz hangoltuk.
Előrenyúltam, hogy félig felhúzzam az ingét és lássam a
hasizmát. Keményebb volt, mint amire emlékeztem, és

306
úgy festett, mint amit sziklából vájtak ki. Azt kívántam,
bár teljesen összesimulna a bőrünk, de kockázatos lett
volna ott teljesen levetkőzni.
 Ne aggódj! Később majd levesszük - mondta Elec. -
Ma este mindent megcsinálunk.
Éreztem, hogy közeledik az eksztázis, és hamarosan
végig fog söpörni rajtam. Nem is kellett mondanom
semmit. Elképesztett, milyen jól ismeri a testemet.
 El fogsz élvezni - jegyezte meg. - Emlékszem még,
milyen érzés. Nézz rám!
A nyakamat fogta és a szemembe nézett, miközben a
csípőjét mozgatta, olyan keményen hatolva belém, ahogy
csak tudott, míg végül megremegtem.
Jó pár percig eltartott, míg a légzésem megnyugodott.
Továbbra is ernyedt testemet tartotta, miközben a
nyakamat csókolta.
 Szeretlek, Greta.
Annyira szerettem, hogy szavakkal ki sem tudtam
fejezni. Annyi érzelem került most a felszínre, de közülük
a félelem kerekedett felül.
 Ne hagyj el megint, Elec! Ne menj vissza hozzá! -
könyörögtem.
Szorosabban tartott.
 Nem foglak, bébi - ígérte, felemelve a fejemet, hogy
találkozzon a tekintetünk. - Nézz rám! Emiatt sosem kell
aggódnod. Nem megyek sehová. Tudom, hogy ezt még be
kell neked bizonyítanom, de be fogom.
Letett a földre és felhúzta nadrágja cipzárját, mielőtt
ismét felemelt. Cipője csikorgott a kavicsokon, miközben
karjában kivitt a legközelebbi utcára, ahol fogtunk egy
taxit.

307
 Az egész még mindig olyan volt, mint valami álom.
A hátsó ülésen a mellkasára hajtottam a fejem. Szíve
hevesen vert a fülem alatt, miközben egész úton a laká-
somig gyengéden simogatta a hajamat.
Amikor beléptünk az épületbe, kezét a vállamon
nyugtatta, miközben felfelé a lépcsőn végig a nyakamat
csókolta.
Egy ideig a kulcsommal babráltam, és amint beléptünk,
hirtelen elfogott a vágy, hogy valami olyasmit csináljak,
amit azelőtt még soha.
Elecet háttal az ajtónak szorítottam, ami épp az imént
csukódott be mögöttünk, majd felhúztam az ingét.
Tekintetében vágy, meglepetés és élvezet elegye látszott
merészségem láttán.
Nyelvemmel mellbimbópiercingje körül köröztem, és
mellkasának minden egyes feszes izmát végignyaltam, le
egészen a lóherékig. Letérdeltem, és amikor rájött, mire
készülök, mellkasa hevesen emelkedni és süllyedni
kezdett.
 A francba - mondta rekedten. - Ez most tényleg
megtörténik?
Nem sok időt vesztegetett az öve letépésével, amit
aztán a földre dobott. Lejjebb húztam a bokszerét, és
kiemeltem belőle hímvesszőjét, egy pillanatra megállva,
hogy megcsodáljam méretét, hosszúságát, melegét és a
fényes piercinget a végén. Többet fantáziáltam arról, hogy
a számba veszem, mint bármi másról, mert ez volt az
egyetlen, amit még sosem csináltunk.
Ujjaival a hajamba markolt.
 El sem tudom mondani, hányszor álmodoztam arról,
hogy érintesz azzal gyönyörű száddal. Biztos vagy benne,

308
hogy ezt akarod?
Ahelyett, hogy válaszoltam volna neki, nyelvemet
végighúztam a fémkarikán és megízleltem nedvének sós
ízét, miközben kezemmel egész hosszán végigsimítottam.
Minden egyes szívással, minden egyes nyalással nedve-
sebb lett.
Hasizma megfeszült, és zihálva vette a levegőt.
 Basszus. Hogy ez mennyire izgató!
Megálltam, és megnyaltam az ajkamat, miközben
felnéztem rá. Válaszként lehunyta a szemét. Elec mindig
olyan összeszedett volt, de most az én kegyeimre volt
bízva, és ez beindított.
Szeme még mindig csukva volt, amikor először a
számba vettem. Az élvezetét jelző hangok olyan vadítóak
voltak, hogy csak még jobban felbátorított, hogy mélyeb-
ben, gyorsabban engedjem magamba. Imádtam sima
érzését, ahogy kitöltötte a számat. Nem bírtam betelni
vele, és még erősebben szívtam. Olyan nedves és duzzadt
voltam, hogy nagyon könnyen el tudtam volna élvezni, ha
magamhoz nyúlok.
Körmeit a fejbőrömbe vájta, és meghúzta a hajamat.
 Hagyd abba! A végén még nem tudom magam
türtőztetni, és én benned akarok elélvezni.
Még erősebben szoptam.
 Nem - feleltem, mert így akartam.
Légzése szaggatott volt.
 Szeded a tablettát?
Bólintottam.
Kihúzta magát a számból.
 Állj fel és fordulj meg!
A szívem kalapált, miközben áthúzta a ruhámat a

309
fejemen. Megragadta a csípőmet, és belém csússzam. Az
óvszer nélkül bőrének forró, nedves érzete és fém-
karikájának érzése bennem már szinte túl sok volt.
Minden érzés felerősödött.
Keze a fenekemet markolta, miközben bennem
mozgott. Hallottam saját nedvességem hangját, miközben
ki-be járt bennem. Bármelyik pillanatban elélvezhettem,
annyira felizgatott, hogy a számba vehettem, és hogy
csupaszon tesz magáévá.
 Soha többé nem tudok majd óvszert használni veled
- lehelte. - Ez túl jó érzés ahhoz.
És jött a mámor.
 Gyere belém, most!
Olyan erősen lökte magát belém, hogy biztosra vettem,
másnap véraláfutásos lesz a fenekem.
 Basszus... Greta... ó... - Tovább mozgott bennem,
míg már semmi nem maradt, és még utána is egy ideig
lassan folytatta.
Végül kicsusszant belőlem, és megfordított, hogy meg-
csókolhasson. Felnevetett.
 Még a bejárati ajtón is alig értünk be. Észrevetted?
 Azt hiszem, én még tudnám folytatni.
 Az jó, mert én még egyáltalán nem végeztem veled
mára - felelte, a hálószoba felé húzva, miközben nadrágja
lecsúszott a derekáról.
*

Négy gyertya fénye rezgett körülöttünk, miközben hajnali

négykor az ágyamban ültünk, és egymást etettük fagyival
egy dobozból.
 Szóval honnan tudtad, hol találsz meg ma este?

310
  Hát, amikor elküldted az SMS-t, hogy befejezted a
könyvet, épp egy Starbucksban ültem, itt, a sarkon.
Egyenesen idejöttem, mivel azt hittem, itt olvastál.
Egyenesen hozzád akartam menni, hogy meglepjelek. A
lépcsődön vártam. Aztán odajött ez az... ember..., aki
állítólag a te tündér keresztanyád, és azt mondta: „Alec,
ugye? Bárhol felismernélek abból a leírásból, amit Greta
adott rólad. Tudtam, hogy visszajössz érte, te ostoba
pöcs.”
 Komolyan? - törtem ki nevetésben. - Ő Sully.
Tényleg olyan, mintha a tündér keresztanyám lenne.
 De azt azért észrevetted ugye, hogy a te tündér
keresztanyád puttonya nagyobb, mint az enyém?
 Igen, ezzel tisztában vagyok. Egyszerűen csak nem
beszélünk róla.
 Jó sokat panaszkodhattál neki rólam. Mindegy,
muszáj volt eljutnom hozzád, így megkérdeztem, tudja-e,
hol vagy.
 Tehát megadta a klub nevét?
 Nem azonnal. Szerintem azt akarta, hogy előbb
szenvedjek egy kicsit.
 Mit müvelt?
 Rávett, hogy vegyem le az ingem.
 Komolyan?
 Halálosan.
 Ennyi?
 Bárcsak ennyi lett volna!
 Mi volt még?
 Tartanom kellett neki egy kartonpapír táblát, rajta a
„faszfej” felirattal, miközben csinált rólam egy képet.
A szám elé kaptam a kezem, és az ujjaimon át

311
kérdeztem:
 Micsoda?
 Ja. Azt mondta, ez a járulékos veszteségem.
 Sully nem komplett.
 Nos, a fickó... vagy nő nyilvánvalóan törődik veled.
Ebből a szempontból tudok vele azonosulni. A lényeg,
hogy csak miután elkészült a kép, adta meg a klub címét,
majd hozzátette: „Ez az utolsó esélyed.”
 Azta! - sóhajtottam.
 Ja.
Elec felém fordult.
 Szeretném, ha tudnál valamit.
 Oké...
 Ma este, miután végeztünk a sikátorban, és azt
mondtad, ne menjek vissza Chelsea-hez, azt nem volt
könnyű hallani. Ezt egy olyan részed mondta, amelyik
még nem hiszi el, hogy ez valóságos, és még mindig fáj,
hogy a múltban elhagytalak. Rájöttem, mennyire meg-
bántottalak, és hogy mennyire megnehezítettem a saját
dolgomat.
 Csak túlságosan magukkal ragadtak akkor az
érzelmek, főleg miután egész nap a könyvedet olvastam.
Minden érzés, beleértve a legnagyobb félelmemet is, a
felszínre tört.
Elec kivette a fagyit a kezemből és félretette, majd az
arcomra simította a kezét.
 Sosem volt igazi verseny. Szerettem Chelsea-t, de az
az én félreértelmezésem volt. Téged sokkal jobban
szeretlek. Minden egyes pillanatban, amikor ismét veled
voltam, folyton emlékeztetnem kellett magam arra, hogy
szeretem Chelsea-t, aminek normális esetben egyér-

312
telműnek kéne lennie. Az érzéseim irántad olyan erősek
voltak, hogy megijedtem tőlük. Amint felszálltam arra a
gépre, tudtam, hogy valójában azért megyek vissza
Kaliforniába, hogy véget vessek a dolognak Chelsca-vel.
Ez volt a helyes lépés.
 Nagyon megbántottad, ugye?
 Igen. Nem ezt érdemelte.
 Sajnálom.
 Rosszabb lett volna, ha már jegyesek vagy házasok
vagyunk, mert akkor sem biztos, hogy a dolgok máshogy
végződnek. Nem lett volna fair vele maradni és közben
titokban téged szeretni.
 Azt hiszem, pontosan tudom, most mit érezhet.
 Igen, valószínűleg így van. Egy részem mindig
szörnyen fogja érezni magát, amiért megbántottam, de
ezt sehogy sem lehetett elkerülni. Több napig tartott, míg
kigondoltam, hogyan tudnék neki mindent a legjobban
megmagyarázni, mert őszinte akartam vele lenni veled
kapcsolatban. Nem tettem meg azonnal, de utána már
nem feküdtem le vele; ezt tudnod kell. Kifogásokat
kerestem rá. A lényeg, hogy addig nem akartam vissza-
jönni ide, amíg el nem varrtam minden szálat, és amíg
mindent meg nem tudtál a múltamról, így, miután
kiköltöztem Chelsea-től, sokat dolgoztam a könyvön,
amíg el nem jutottam odáig, hogy úgy éreztem, meg kell
osztanom veled az érzéseimet.
 Köszönöm, hogy megosztottad velem.
Megcsókolt.
 Annyira szeretlek, Greta.
 Én is téged.
 Nem megyek vissza Kaliforniába.

313
  Tessék? Azért sem, hogy elhozd a cuccod?
 Nem. Mindent betettem egy raktárba. Anyu most jól
van. Azonban nemsokára majd meg kell látogatnunk.
 Nekünk?
Annyira akartam Pilarral találkozni, mint Dorothy a
gonosz Nyugati Boszorkánnyal.
 Igen. Már meséltem neki rólad. Először nem fogadta
jól, de elmagyaráztam neki, mennyire szeretlek, és hogy
ezt el kell fogadnia. És el fogja, Greta. Ha pedig mégsem,
most már az sem számít.
 Remélem.
 Új munkát kellett találnom, mert miután szakí-
tottam Chelsea-vel, felmondtam az ifjúsági központban.
így valójában pénteken voltam egy interjún is az egyik
itteni iskolában. Felajánlottak egy tanácsadói állást.
 Komolyan?
 Aha.
 Elec, ez nagyon jó hír!
Felvette a fagyit, és újra enni kezdte.
 De még találnom kell egy helyet, ahol lakhatok.
Nem ismersz véletlenül egy lányt, aki lakótársat keres?
 Valójában Sully épp keres egyet.
Erre belenyomott egy kanál fagyit a számba.
 Én egy másik lányra gondoltam. Abban remény-
kedtem, hogy beköltözhetek ehhez a gyönyörű kis nim-
fához, aki szeret összebújni.
 Ó... talán érdekli a dolog.
 Az jó, mert úgysem terveztem nemleges választ
elfogadni. - Megcsókolt, miközben a szája még tele volt a
Cherry Garda fagylalttal. - Hé... még sosem mesélted el
rendesen, mivel is foglalkozol. Azt mondtad, adminiszt-

314
rációs dolog, de pontosan milyen cégnél? Vagy valójában
FBI ügynök vagy, vagy ilyesmi?
Jaj nekem! Meglepett, hogy eddig ki tudtam húzni,
hogy be kelljen vallanom a dolgot. Okkal nem mentem
bele eddig a részletekbe.
 Nem egészen adminisztrációs, de az ügynök dolgot
eltaláltad. Okkal haboztam eddig elmondani neked.
Bűntudatom volt, amikor különváltunk, mert azt
kívántam, bár tudtam volna neked segíteni.
 Nem értem.
 Irodalmi ügynök vagyok, Elec.
Letette a dobozt a kisasztalra.
 Hogy mondtad?
 Írókat képviselek, és azt hiszem, segíthetek neked
kiadni a műveidet, főleg a Lucky és Kölyköt. Szorosan
együttműködöm egy nagyobb kiadó ifjúsági irodalmi
részlegével, és azt hiszem, meg kéne nekik mutatnunk.
 Most ugye csak viccelsz?
 Halálosan komolyan beszélek.
 Hogy kerültél bele ebbe?
 Valójában csak úgy belepottyantam. A fősuli után
munkát kerestem, gyakornokként kezdtem, majd bedol-
goztam magam. Még új vagyok ügynökként, így még
kevés ügyfelem van.
 Kérlek, mondd azt, hogy le kell feküdnöm veled
ahhoz, hogy segíts az írói karrieremben.
 Ez is határozottan része az egyezségnek.
 Hű, most komolyan, annyira büszke vagyok rád.
 El sem tudod képzelni, mekkora bűntudatom volt az
elmúlt évben, amikor láttam, hogy olyan írók, akik közel
sem olyan tehetségesek, mint te, ajánlatokat kapnak és

315
sikeresek lesznek. Nem tudtam, hogy vegyem fel veled a
kapcsolatot, vagy hogy lenne-e kedved hozzá, mert
tudom, milyen személyesen kezeled az írásaidat.
 Tudod, hogy sosem várnék tőled különb bánás-
módot. Semmivel sem tartozol nekem.
 Az írásod már jóval a mostani karrierem előtt
lenyűgözött. Hiszek benned. Dolgozhatunk együtt. Ha
semmi nem sül ki belőle, legalább akkor is megpróbáltuk.
 Ha semmi nem sül ki belőle, akkor is én vagyok a
legszerencsésebb fickó a világon. - Majd még mindig a
vallomásomon gondolkozva, maga elé motyogva hozzá-
tette: - Azta!
Felkeltem, hogy az ölébe üljek, és ujjaimat végig-
húztam az oldalán.
 Ha már a szerencsénél tartunk, észrevettem itt ezt
az új tetoválást.
Elec megcsikizett.
 Ó, igazán?
Egy kis Lucky Charms gabonapelyhes dobozt ábrázolt,
felette a Get Cereal felirattal.
Milyen édes, de azért bizarr is.
Még ha illett is a többi tetoválás ír témájához, vihogni
kezdtem.
 Miért pont ez?
 Őszintén? Csak nemrég csináltattam. Rád emlé-
keztet, és a lópatkóra a fenekeden. Te vagy az én kabalám.
Már többször is varázslatossá változtattál nekem nyomo-
rúságos helyzeteket. - Hosszan megcsókolt, majd hozzá-
tette: - És ha összekevered a Get Cereal betűit, a mi
nevünket kapod belőle.
Get Cereal = Elec Greta

316
 Ó, istenem. Hogy mennyire szeretem!
 Ez a kedvenc szójátékom, amit eddig alkottál.
 Vagy ez, vagy a Rectal Gee, aminek semmi értelme
nem volt. És akkor egy feneket kellett volna tetováltatnom
az oldalamra. 1 Az nem nézett volna ki olyan jól.

Néhány hónappal később eljött a karácsony. Ez volt a

kedvenc időszakom az évben a sok kivilágítással és
díszítéssel, amik szebbé tették a várost. Ezt a karácsonyt
azonban nem is lehetett a többihez hasonlítani, mivel
Eleckel most először éltük át együtt, szerelemben.
Az ünnepekre San Franciscóba készültünk Pilarhoz.
Elec javaslatára már beszéltem vele telefonon, hogy az
első találkozás kevésbé legyen kellemetlen. Meglepően
barátságos volt velem, és így sokkal jobb érzésem volt az
úttal kapcsolatban. A dolgok sosem lesznek köztünk
tökéletesek, és biztosra vettem, hogy szívesebben látta
volna Elecet Chelsea-vel. De legalább így, hogy Randy már
nincs és telik az idő, képes lesz elfogadni.
Néhány nappal azelőtt, hogy nyugatra repültünk volna,
Eleckel meghívást kaptunk Sully karácsonyi partijára.
Sully nagyon is New York-i stílusban rendezte be a
lakását, rengeteg sötét fából készült felsőszegéllyel és egy
masszív, beépített könyvszekrénnyel, amin végig könyvek
sorakoztak az erotikus témájúaktól kezdve a hadtör-
ténetiig. Mindent beleadott a partiba, az egész lakásba
műanyag fagyöngyöket és fehér fényeket aggatva ki. Még
egy aranyszínű szalagot is kiakasztott, rajta az Egyél, igyál

1
A rectal a rectumból képzett szó, aminek eredeti jelentése: végbélnyílás

317
és érezd jól magad! felirattal. Egy asztalt is kirakott erősre
főzött tojáslikőrrel és különböző előételekkel. Elec és én
elég jó hangulatba kerültünk néhány bögre tojáslikőr
után.
Elec nagyon dögösen festett bársony Mikulás-
sapkájában, amikor a terem egyik sarkába húzott.
Meghúztam sapkájának bojtos végét.
 Ugye tudod, hogy te vagy a legszexibb Télapó, akit
eddig láttam?
A derekamra csúsztatta a kezét.
 Szerencséd, hogy én egy évben jóval többször is
eljövök.
Átkulcsoltam a karom a nyaka körül, és közelebb
hajoltam hozzá.
 Én pedig jóval többet adok neked egyszerű süte-
ménynél.
 Nem lenne ellenemre most boldogságot terjeszteni
abban a fürdőszobában - jegyezte meg.
Úgyhogy így tettünk.
Amikor ismét előjöttünk, ideje volt kinyitni az aján-
dékokat. Először Sully adta át az övét Elecnek. Ők kelten
egész közel kerültek egymáshoz, és folyton heccelték a
másikat.
 Ó, Sully! Nem kellett volna. - A szoba nevetésben
tört ki, amikor Elec felemelt egy pólót, rajta a saját
képével, amin félmeztelenül a kezében tartja a faszfej
táblát. Volt még mellette egy bögre és egy egérpad is a
mostanra klasszikus fotóval.
Sully nevetett.
 Csak nem akartam, hogy ezzel a sok könyves
dologgal megfeledkezz a gyökereidről.

318
 Elec jól fogadta a viccet, majd átvette tényleges
ajándékát is: egy ajándékutalványt a Starbucksba, ahol sok
időt töltött írással munka után. Nemrég írtuk alá a
szerződést egy kiadóval a Lucky és a Kölyökre és annak
folytatására, amin most dolgozott. Napközben pedig
továbbra is felsős gyerekekkel foglalkozott az iskolában.
Utoljára én kaptam meg az ajándékomat Electől. Már
az is meglepett, hogy egyáltalán hozott nekem valamit,
mert úgy egyeztünk meg, hogy majd Kaliforniában aján-
dékozunk. Hadd mondjak csak annyit, hogy amint
kinyitottam a dobozt, minden összeállt. Ez nem a
tényleges ajándékom volt, hanem az utolsó darab alsó-
nemű, amit oly sok évvel azelőtt ellopott tőlem. Türkiz
csipkedarab volt. Jól emlékeztem rá, és megcsóváltam a
fejem.
 El sem hiszem, hogy ennyi éven át tartogattad.
 Sokáig csak ez az egy dolog volt, ami emlékeztessen
rád.
A fülébe súgtam:
 Szerencséd, hogy még belemegy a fenekem.
 Azt hiszem, még szerencsésebb vagyok, hogy én
pedig beleférek a fenekedbe - súgta vissza.
Finoman a karjára csaptam.
 Milyen csintalan vagy. De azért tetszik.
 Nem olvastad el a lapot - emlékeztetett.
Kinyitottam. Egy kép volt benne egy idős párról, akik
egy karácsonyfa alatt csókolóznak. Olyan üres lap volt,
aminek a belsejébe saját üzenetet lehetett írni.

319
 Greta!

Ez a karácsony lesz életem legjobbja.

Miattad... én:

Hálás vagyok.
Boldog vagyok.
Elégedett vagyok.
Békére leltem.
Izgatott vagyok a jövő miatt.
Szerelmes vagyok.
Minderre most karácsonykor megesküszöm, és remélem,
legközelebb veled esküszöm.

Legközelebb veled esküszöm.

Először le sem esett, amíg meg nem láttam, hogy fél

térdre ereszkedik és a zsebébe nyúl.
 Nem tudtam, milyen érzés a szeretet, amíg nem
találkoztam veled, Greta. Nemcsak azt nem tudtam,
hogyan kell adni, de azt sem, hogyan kell elfogadni.
Nagyon szeretlek. Kérlek, mondd, hogy hozzám jössz!
A meglepetéstől az arcom elé kaptam a kezem.
 Hozzád megyek. Igen. Igen!
A szobában mindenki tapsolt. Sully biztosan be volt
avatva, mert ekkor egy pezsgő durrant.
Amikor Elec az ujjamra húzta a gyűrűt, elakadt a
lélegzetem.
 Elec, ez a legcsodásabb gyűrű, amit valaha láttam, de
hogy engedhettél meg magadnak ilyesmit?
A gyémánt legalább kétkarátos volt, és a fehérarany-

320
vagy platinakarika végig ki volt rakva kövekkel.
Elec felállt, és az enyémnek nyomta az orrát.
 Ez az a gyűrű, amit Patrick adott Pilarnak sok évvel
ezelőtt. Neki a pénz nem volt akadály. Anyu azóta nem
viselte, hogy Patrick meghalt, de nem akart tőle megválni.
Egészen idáig megőrizte. Még sosem láttam azelőtt, de
épp mielőtt ideköltöztem, megmutatta. Azonnal megkér-
deztem tőle, hogy nekem adja-e, mert tudtam, hogy egy
nap majd neked akarom adni. Odaadta, de ragaszkodtam
hozzá, hogy majd visszafizessem neki. Ez a gyűrű egykor
sok fájdalmat jelentett a családomnak, de most már nem
így tekintek rá. Ha nem úgy történt volna, ahogy, mi
ketten most nem lennénk itt, és azt el sem tudnám
képzelni. Ez a gyűrű egy elpusztíthatatlan fénydarabka a
múltam sötétjében. Az irántam érzett szereteted jut róla
eszembe. Ez a neked való gyűrű.

Egy évvel később, szilveszter estén, Eleckel kettesben

megtartottuk kis szertartásunkat egy anyakönyvvezető
jelenlétében. A hajamat feltűztem, aminek Elec nagyon
örült.
Nem akartunk nagy esküvőt, csak azt, hogy végre
hivatalos legyen. A szilvesztert választottuk addigi
sorsunk előtt tisztelegve.
Miután megebédeltünk a Charlie’s Pubban és vége lett
az esküvőnek, csatlakoztunk a tömeghez a Times Square-
en.
Amikor a gömb leért, Elec felemelt és szenvedélyesen
megcsókolt, ami bőven kárpótolta az öt évvel azelőtt
elszalasztott lehetőségünket.

321
 Amikor letett, a fülébe súgtam, és élete legnagyobb
meglepetésével ajándékoztam meg.
Később, még aznap éjjel a hasamra fektette a fejét, és
ravaszul azzal viccelődött szokásos Elec stílusban, hogy
akár egy valóságshowban is indulhatnánk: most már
hivatalosan is a bátyja fattya, aki teherbe ejtette a
mostohahúgát.

322
 Utószó

Az utolsó fejezet: Igaz románc

 Maga az O’Rourke baba apukája?

Egy addig ismeretlen érzés hasított a szívembe,
amikor a nővér kimondta ezt a szót.
 Igen. Én vagyok. Én vagyok...
Az apa.
Addigi életemet mintha az apa fogalom ellentéte
határozta volna meg. Én a fiú voltam: a fattyú, rossz
fiú, elidegenült fiú. De most én voltam az apa. Én
következtem... hogy apa legyek.
 Tudná magát azonosítani, kérem?
Felemeltem a karom, és megmutattam neki a
műanyag karkötőt a csuklómon. Legszívesebben soha
le sem vettem volna. Még az üszkösödés sem lett
volna elegendő ok, hogy levágják rólam.
 Kövessen! - mondta a nővér.
A szülésről lemaradtam. Épp anyut látogattam
meg Kaliforniában, amikor Greta hívott, hogy elfolyt
a magzatvize. Még csak a harmincnegyedik hétben

323
volt, ezért azt hittem, elutazhatok gyorsan, mielőtt az
időm még korlátozottabb lesz, mint azelőtt.
Azonnal összecsomagoltam és a reptérre hajtot-
tam, amint rájöttem, hogy vajúdik.
A következő dolog, amire emlékszem, hogy Sully
felhív, hogy közölje, Gretát bevitték a sürgősségi
császár részlegre. Pánikolni kezdtem, mert még fent
sem voltam a gépen. Tudtam, hogy nem érek oda
időben. A legrosszabb tehetetlenség érzése fogott el.
Valószínűleg életemben akkor először imádkoztam.
Vicces, hogyan töprenghet az ember egész életében
azon, Isten létezik-e, mígnem egy hirtelen krízisben
úgy könyörög neki segítségért, mintha sohasem
kételkedett volna benne.
Sully küldött egy SMS-t nem sokkal azelőtt, hogy
felszálltam a gépre. Egy kép volt benne a fiamról.
A fiam.
Emlékszem, épp kiléptem a mosdóból, és egysze-
rűen lefagytam, elhűlve meredve a telefonomra. Úgy
pillantottam körbe, mintha mindenkinek tudnia kéne,
hogy az a világmindenség történetének legmonumen-
tálisabb pillanata. Az üzenetben az állt, hogy a babát
átvitték a koraszülöttek intenzív osztályára, de jól
van. Greta is jól van. Mindketten jól vannak.
Köszönöm, Istenem! Ígérem, többé nem kétel-
kedem benned.
Könnyek szúrták a szememet, miközben lenéztem
a képre, és átmentem a kapun, fel a gépre.
Valószínűleg a hat óra alatt végig azt a fotót
bámultam.
Amikor végre megérkeztem a kórházba, Greta épp

324
aludt, én pedig nem akartam felébreszteni, de egy
percig sem tudtam tovább várni, hogy találkozhassak
a fiammal.
A nővér odavezetett egy inkubátorhoz, ahol a baba
feküdt.
Ha azt hittem, a fényképtől érzelgős lettem, semmi
nem volt ahhoz fogható, mint amikor személyesen is
megpillantottam, és néztem, hogyan emelkedik és
süllyed a mellkasa.
 Magától lélegzik, és minden értéke jó. Csak öt-
hat napig kell itt maradnia.
 Megfoghatom?
 Igen. De kérem, mossa meg a kezét az
antibakteriális szappannal ott, és vegyen fel egy
maszkot.
Nem is vesztegettem az időt, rögtön a mosdó-
kagylóhoz siettem, beszappanoztam a kezem, majd
feltettem egy papírmaszkot a szám elé.
A nővér kivette a babát az inkubátorból, és a
kezembe helyezte. Meleg testét egy takaróba pólyál-
ták, és olyan könnyűnek tűnt, mint egy tollpihe.
Hirtelen megrémültem, nemcsak azért, hogy élete
hátralevő részében biztonságban tudjam, de már a
hazafelé vezető út miatt is aggódtam a városon át.
Olyan törékeny volt, apró lénye mégis magában
foglalt mindent a világon, ami számított nekem.
Mintha tényleg az egész világot tartottam volna a
tenyeremben. Azt kívántam, bár egy légáteresztő,
elpusztíthatatlan üvegtárolóban vihetném haza. Meg
akartam védeni mindentől, ami ebben az örült
világban érheti.

325
 Ahogy lenéztem kis arcára, rájöttem, hogy
mindannak, amin addig keresztülmentem, pontosan
úgy kellett történnie, ahogy. Nem is lehetett volna
másképp, ha az azt jelentette, hogy ez a kis ember
sosem jön a világra.
Az orra Randyé és egyben Patrické volt. Hát-
borzongató volt. Világos hajával még jobban hason-
lított rájuk, mint én. Milyen ironikus, hogy a sok
gyűlölködés ellenére a szeretet az ő képmásukra
fakadt.
Kirázott a hideg, amikor eszembe jutott, hogy
aznap - a születésnapján - huszonkettedike van, de
nem hagytam, hogy ez így vagy úgy felzaklasson.
 Szia, kishaver! Apu van itt. Én vagyok a te
apukád.
Szemhéja megrebbent, és mocorogni kezdett a
karomban.
 Nem kell felébredned. Én akkor is itt leszek. Jó
sok ideig meg sem tudsz majd szabadulni tőlem.
Szétnyitotta ujjait, és figyeltem, ahogy apró kezét a
kisujjam köré kulcsolja. Eltűnődtem, vajon eddig
honnan jöhetett az írói ihletem. Tudtam, hogy
onnantól kezdve minden egyes darabkája a fiamtól
fog származni.
A múltból itt maradt düh elengedése most még
sürgetőbb lett, mint valaha. Többé már nem lesz neki
hely a szívemben, mert arra teljes egészében a
fiamnak lesz szüksége. Abban a pillanatban, ahogy
ott tartottam a fiamat a karomban, tudtam, hogy
őszintén meg kell bocsátanom Patricknek és
Randynek. Jól kiokítottak arról, hogy egy apának mit

326
nem szabad csinálnia. Jóváteszem a hibáikat azzal,
hogy a saját fiamat annyi szeretettel árasztom el,
hogy azt sem tudja majd, mihez kezdjen vele.
Furcsának tűnhet, de magamban köszönetét
mondtam Randynek azért, amit kaptam tőle.
Életében elvezetett egyetlen igaz szerelmemhez.
Holtában lehetővé tette, hogy ismét rátaláljak.
A halálban ott volt az élet. A gyűlölködésben pedig
a szeretet. Lenéztem a fiamra.
 A végén itt vagy te, és ez értelmet ad minden-
nek.
Ugyanúgy, ahogy könnyen el lehet játszani egy szó
betűivel, hangjaival, hogy új, rejtett jelentését meg-
találjuk, az élet is így működik. Meghatározhatják a
nehézségei vagy az áldásai. Minden csak attól függ,
hogyan nézünk rá. Így, míg ez a könyv egykor
tragikus mesének indult, később szerelmi történet lett
belőle, egy tökéletlen, de rendhagyóan epikus románc.
Keverjük össze a románce betűit, és az jön ki:
Cameron. Ezt Greta egyedül rakta össze. A legelső
saját szójátéka.
Romance = Cameron.
Szeretlek, Cameron.

VÉGE

Még több könyvért látogass el Penelope Ward

weboldalára:
www. penelopewardauthor.com

327
 Köszönetnyilvánítás

Mindenekelőtt köszönöm szerető szüleimnek, amiért

mindennap és minden lehetséges módon végig támogat-
tak.
A férjemnek, akinek sok mindent el kell viselnie, hogy
kiélhessem ezt az új álmomat... köszönöm a szeretetedet
és a türelmedet.
Allisonnak, aki mindig hitt bennem, még akkor is,
amikor mindez még csak sztorizgatásként létezett a
Harpóban, és az ügynökömnek, akit az ég küldött:
mindkettőtöket szeretlek.
Szerkesztőmnek, Kim Yorknak, köszönöm fejezetről
fejezetre mutatott, osztatlan figyelmedet és felbecsül-
hetetlen értékű Facebook üzeneteidet.
Legjobb barátnőimnek: Angélának, Tarah-nak és
Somának... mindnyájatokat annyira szeretlek!
Minden bloggernek, akik segítettek és támogattak:
nektek köszönhetem a sikeremet. Félek mindenkit
felsorolni itt, mert biztos kifelejtenék valakit véletlenül.
Tudjátok, kik vagytok, és ne habozzatok kapcsolatba lépni
velem, ha viszonozhatom a szívességet.
A Penelope’s Peepnek, Facebook reklámozó- és
rajongócsoportomnak: imádlak Titeket!
Donna Solurinak a Soluri Public Relationstől, aki
megszervezte a reklámkampányokat, és aki mindig jó
tanácsokkal lát el: Köszönöm!
Hetty Rasmussennek: támogatásodért, és amiért

328
nagyszerű Book Bash asszisztensem vagy!
Az olvasóimnak: semmi nem okoz akkora boldogságot,
mint a tudat, hogy olyasmit nyújthattam Nektek, ami
segít kicsit megszabadulni az élet hétköznapi gondjaitól.
Ugyanez a felszabadító érzés volt az, ami miatt írni
kezdtem. Nincs nagyobb öröm ebben a szakmában, mint
közvetlenül a Ti véleményeteket hallani, és tudni, hogy
az, amit írtam, valamiképp megérintett Titeket.
Az autista gyerekek édesanyjainak (és édesapjainak):
ászok vagytok!
Végül, de nem utolsósorban a lányomnak és a fiamnak:
a mami szeret Titeket. Ti vagytok minden ok és minden
ihlet!

329
330