A második világháború alatt a Szent Koronát két koronaőr és a Koronaőrség védte.

Személy
szerint báró Perényi Zsigmond és báró Radvánszky Albert. A koronaőrséget pedig Pajtás
Ernő ezredes, és Vály István alezredes vezette. A korona sorsával 1944 őszén kezdtek
foglalkozni, amikor Lakatos Géza miniszterelnök, a koronaőrök, valamint Pajtás Ernő
tanácskozására került sor. A cél egy olyan megoldás kidolgozása volt, amelynek
eredményeképp a koronázási ékszerek biztonságba kerülnek. Pajtás javaslatára a koronát a
Koronaőrség épületének szenespincéjébe rejtették október 11-én hajnalban, a következőképp:
a formaságok kihagyásával felnyitották a koronaládát, kiemelték belőle a Szent Koronát. Az
apró „nyomokra” is figyelve, még a port is eligazgatták a ládán, hogy úgy tűnjön, mintha nem
lett volna bolygatva, Ezt követően Vály ezredes bő kabátja alatt kicsempézte a koronát, majd
egy vízhatlan katonai ételhordó ládába csomagolták, és elásták. Erről az akcióról csak az azt
végrehajtók tudtak, a koronaőrség úgy őrizte tovább a ládát, mintha a korona is benne lenne.
Néhány nap múlva, amikor az SS megszállta a Budai Várat, a koronaládát Veszprémbe, a
Nemzeti Bank sziklatrezorjába szállították át. Október 30-án Szálasi átvette a hatalmat, és az
izgalmas fordulat akkor kezdődött, amikor bejelentette, hogy a Szent Koronára kívánja
letenni az esküt. Ezért titokban vissza kellett csempészni a ládát és a koronát is Budára.
November 4-én megtörtént az eskütétel a vár márványtermében. Az esküt követő napokban a
korona ismét elhagyta az országot, immáron a Szálasi kormány tudtával. Ennek oka a szovjet
hadsereg előretörése volt. A koronázási ékszerek és a Szent Jobb Veszprémbe, a koronázási
palást Pannonhalmára került. December 5-én az ékszereket a koronaőrök tudta nélkül
Kőszegre szállították az 1928. évi –xxv. tc.-re hivatkozva. A történtekről levélben értesítette
Szöllősy Radvánszkyt és Perényit. A két koronaőr az ereklye után akart menni, de csak
Sopronig jutottak. A miniszterelnök helyettes ugyan írásba nem foglalta, de szóban
megígérte, hogy nem fog a korona külföldre kerülni, hanem Kőszegen elássák. Tehát a
korona előszőr Kőszegen (visszaemlékezések alapján több variáció is felmerült: Gyurátz
Ferenc evangélikus leánylíceum tantermében vagy a Kálvária-hegy lábánál egy bunkerben)
majd kb. 20km-re lévő Velembe, egy földalatti óvóhelyen került elhelyezésre 1944. december
27.-én. 1945. március 10-én Szöllősy utasítására a palástot is Velembe szállították, viszont ez
a „rend” nem sokáig tartott. Rövid ideig ismét Kőszegen, majd egy három tonnás teherautóra
felpakolva Pajtás ezredes, hét koronaőr, és két küldönc kíséretében az ékszerek elhagyták az
országot.

1945. március 27.-én éjjel a már említett Opel Plitz típusú, BK-784 forgalmi rendszámú
teherautón német földre érkeztek. Semmeringen át Mürstegbe, majd Mariazellbe, végül
Attersee érintésével Mattseebe érkeztek, ahol egy udvaron állomásoztak. Itt született meg az
az ötlet, hogy a Szent Koronát tizenkét darabra törik, így minden kormánytagnak jutna egy-
egy darabka. Természetesen, és szerencsére ez az ötlet hamar a süllyesztőbe került. Az
amerikai hadsereg gyorsan közeledett Mattseehoz, ezért Szálasi parancsára a palástot és a
Szent Jobbot Anton Shasser plébánosnál hagyták megőrzésre. Shasser a korona elrejtését
nagy értéke miatt kockázatosnak vélte, így azt nem vállalta, az előbbieket pedig díványába,
majd a salzburgi érsekhez rejtette. A korona ismét elásásra került. A hivatalos amerikai
jelentések szerint ere 1945. április 26-án éjjel került sor. A németek által kiásott lövészárkok
a tóparton pont megfeleltek erre a célra, hiszen „ásatlan”területen túl feltűnő lett volna ezt
végrehajtani. Kettéfűrészeltek egy benzineshordót, majd a részeket egymásba illesztették. A
koronaládából a koronát, országalmát, és a jogart áttették a hordóba, majd elásták.
Valószínűleg a kard azért nem került át, mert túl hosszúnak bizonyult. A műveletet élesre
töltött fegyverekkel fedezte Pajtás ezredes és az őrség többi tagja.