Mese a „sok szívű”

Zsofkáról…
LAJOS ÉS ZSOFKA-ESZTER
TÖRTÉNETE

ÉLETRAJZ-EMLÉKEK KÖNYVE

2. KÖTET

Elmondotta
Mándoky-Andrásik Lajos
Lejegyezte Eszter (Zsofika)

Szerkesztette:
Vay Valéria

KIADJA
a Magyar Szellemkutatók Társasága
Cleveland, Ohio, USA

-1-
 © Vay Valéria 2002

® a Magyar Szellemkutatók Társasága,

Cleveland, Ohio, USA

A
NÉVTELEN SZELLEM tanításainak
kötetei kereskedelmi forgalomba
nem hozhatók

Tipográfia és nyomdai előkészítés

Dobó Nándor

Nyomta és kötötte a PELDER Kft.

Printed in Hungary

-2-
 TARTALOM

ÉLETPROGRAM................................................................................................................................................5
AZ ÉRZÉKENY HANGSZER............................................................................................................................7
A BŰNÖK FELETT ELÉRT EREDMÉNYEKÉRT KÜZDENI KELL.............................................................9
A „SZERETET GYÜLEKEZETÉRŐL”...........................................................................................................11
AZ ÁLOM FONTOSSÁGA..............................................................................................................................13
EMBER-SORSOK.............................................................................................................................................14
BESZÉLGETÉS.................................................................................................................................................16
A VÉGZET MUNKÁJA....................................................................................................................................17
A CSELEKEDETEK GYÜMÖLCSEIRŐL......................................................................................................19
MIKOR ELFOGADÓBB A LÉLEK?...............................................................................................................21
LAJOS ÉLETÉNEK REGÉNYÉHEZ...............................................................................................................23
AZ „ÍRÁS” TEKINTÉLYÉNEK HATÁSA......................................................................................................25
A „SZÉP”-RŐL: AMI MÉG NEM LÁTHATÓ................................................................................................26
A NAPI PROBLÉMÁKRÓL.............................................................................................................................27
A LÉLEK OSZTÁLYZATÁRÓL......................................................................................................................29
A MAGASABBRENDŰSÉG ISMERTETŐJELEI..........................................................................................31
AZ EGYIRÁNYÚ LÉLEKRŐL........................................................................................................................33
A MEGÉRTÉS A SZERETET FORRÁSA; A HIT: IRÁNYTŰ......................................................................34
BÍZTATÁS.........................................................................................................................................................36
A „KECSKÉK” KÖZÜL VALÓKRÓL............................................................................................................37
A GONOSZ LELKI VÁGYAKRÓL.................................................................................................................39
AKI MEGÉRDEMLI A BIZALMAT................................................................................................................41
A BÍRÁK SÚLYOS KÖTELESSÉGEI.............................................................................................................43
AZ ARANY KÖZÉPÚT....................................................................................................................................44
MI A BÖLCS DOLOG?....................................................................................................................................46
KORSZELLEM ÉS HATALOM.......................................................................................................................48
AZ IDEGSZFÉRA MEGTERHELÉSÉRŐL.....................................................................................................49
A HELYES IRÁNY FONTOSSÁGÁRÓL........................................................................................................50
KÜLÖNBSÉGEK EMBER ÉS EMBER KÖZÖTT..........................................................................................52
A SZFÉRÁKRÓL..............................................................................................................................................54
BÍZTATÁS.........................................................................................................................................................56
BÍZTATÁS.........................................................................................................................................................57
A VALÓSÁG ÉS A MÚLANDÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI.....................................................................................58
EGÉSZSÉGÜGYI LÁTLELET.........................................................................................................................60
AZ ÚJ JÖVŐT TEREMTŐ NŐI LÉLEK..........................................................................................................62
A VILÁGOSABB, TISZTÁBB HITFORMA FELÉ.........................................................................................64
BÁTORÍTÁS......................................................................................................................................................65
BESZÉLGETÉS ÉS VIGASZ............................................................................................................................66
A GONDOLKODNI TUDÓ EMBERI LÉLEK................................................................................................67
A SZELLEMI TÁPLÁLÉK ÉS AZ IDÉTLEN EMBEREK.............................................................................69
A GYÜLEKEZETI TAGOK FELELŐSSÉGE.................................................................................................70
A KÖVETKEZMÉNYEK ELTÖRÖLHETETLENSÉGE................................................................................71
AZ ÖSSZEKUSZÁLÓDOTT SORSOK HATÁSA ÉS A NŐI LÉLEK...........................................................73
A MEGÉRTÉS ÉS JÓAKARAT FONTOSSÁGA............................................................................................74
A MEGKÜLÖNBÖZTETNI TUDÁSRÓL.......................................................................................................75
A KIVÁLASZTOTTAK FELADATAI.............................................................................................................76
A FEJLETLEN LELKÜLETŰ VEZETŐ ÁLLÁST AKARÓK.......................................................................77
AZ OLTÁRRA TETT ÁLDOZAT, A BECSÜLETESEK VÉDELME............................................................78
AZ ÉLET CÉLJÁNAK FONTOSSÁGA: AZ IGAZSÁG SZELLEMÉNEK SZOLGÁLATA........................80
A HÍVŐ ÉS MEGTÉRT EMBERLÉLEK MUNKÁJA ÉS KÖTELEZETTSÉGE...........................................82
A KÜLÖNBSÉGEK FELISMERÉSE ÉS AZ EREDMÉNY............................................................................84
AZ ALÁZATOSSÁG KIFEJLŐDÉSÉRŐL......................................................................................................86
AZ EGYÉNI ÉLETEK NAGY FELELŐSSÉGE..............................................................................................88
ORVOSI TANÁCSOK ZÚZÓDÁS ESETÉRE................................................................................................90
ORVOSI TANÁCSOK ZÚZÓDÁS ESETÉRE................................................................................................91
BESZÉLGETÉS.................................................................................................................................................92
A LÉLEK BEÁLLÍTOTTSÁGÁRÓL...............................................................................................................93

-3-
BESZÉLGETÉS.................................................................................................................................................95
AZ „ÉBREN ÉLŐ” EMBEREK ÉS A SZENTÍRÁS........................................................................................96
A SZENVEDÉSEKET TERMŐ ÉLETFORMA ÉS AZ ERŐS TALAPZAT..................................................98
A SZELLEMI SZABADSÁGRÓL..................................................................................................................100
A HELYES „IGAZSÁG-FOGALOM”-RÓL..................................................................................................102
EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS.........................................................................................................104
TANÁCSOK....................................................................................................................................................105
A TITKOS FIÓK KULCS: AZ ALÁZATOSSÁG..........................................................................................106
BÍZTATÁS.......................................................................................................................................................108
A SÚLYOS, NEHÉZ ORVOSI BEAVATKOZÁS.........................................................................................109
AHOGY „KÉTSZÁZHUSZONÖT ÉV” UTÁN ELKEZDŐDÖTT...............................................................111
HIT ÉS REMÉNYKEDÉS ÖSSZEFÜGGÉSE................................................................................................112
HIÁBAVALÓ KÉRDÉS: MIÉRT?.................................................................................................................114
A HIRTELEN ELHATÁROZÁS KOCKÁZATA..........................................................................................116
A RHEUMATIZMUS KÉTFÉLESÉGÉRŐL..................................................................................................119
A LÉLEK JOBB OTTHONÁNAK MEGALAPOZÁSÁRÓL........................................................................120
„… ÉS KIŰZTE ŐKET A TEMPLOMBÓL!”................................................................................................123

-4-
 ÉLETPROGRAM
Lajos 1954. november 8-án

Angyalom, megmondtam a Vezetődnek, amit te mondtál, és azt üzente, legyél nyugodt abban
a tekintetben és ma pihenj. Igen édesem, a te kívánságod az nekem szent és bármilyen örömteljes
várakozással vagyok is eltelve a jövőt illetőleg, azért megfékezem a lelkem vágyait, csakhogy a te
drága lelked akarata, óhajtása legyen beteljesítve, hogy te elégedett legyél, ne legyen a lelkedben
akkora kis árnyék sem, mint amit egy gondolatnak az átsuhanása is okozhat, mert nem tudnék
egészen boldog lenni, ha annak én volnék az oka. De, még ha más volna az oka, akkor sem, mert az
én leghőbb vágyam, legszentebb óhajtásom, hogy téged megelégedettnek és boldognak láthassalak.
Hiszen annyi szenvedést láttam a te életedben és annyi gyötrődések nyomait viseli a lelked, hogy nem
tudnék önmagamba tekinteni, ha később egyszer is felfedezném a lelkemben, hogy az én
türelmetlenségem miatt te valamit nem úgy hagytál el magad után, ahogyan azt a te lelkedben
elhatároztad. Nem, ez a legtisztább valóság, amire egy lélek minden szenvedései után is el tud jutni.
Mert ez a végcélja a fejlődésnek, a beteljesedése a lélek minden időkön túli önmagába merülésnek.
T.i. meg kell az embernek önmagát ismernie ahhoz, hogy tudjon önmagába visszatérni, mert amíg
önmagába nem tér vissza, addig mindig másfelé keresi, kutatja a kielégülését, mindig újabb és újabb
lehetőségek izgatják, mert meg akar nyugodni, ki akar elégülni, vagyis a lélek benső természete
kiteljesedni akar. Hogy hogyan, miképpen, ezt nem tudja, csak várja az újabb eshetőségeket, talán az
hozza meg azt, amire vágyik. Azért vetik rá magukat az emberek oly mohón a gazdagságra, a
tobzódásra, a testen keresztül érezhető minden gyönyörűségekre, mert a lelke sínylődik a kielégülés
után. De ez csak mindig nagyobb elégedetlenséget okoz, mert minden kívül van. A lélek bensőjében
az isteni jók megismerése utáni vágy ugyanilyen nyugtalanító érzést, sürgetést hoz létre, de ez nem
okoz egyben megújuló üresedést is, mert ez nagyon is bizonyossá teszi a szellem létének alapját,
mert érzi azt, hogy elérheti és benne megpihenhet.
Azért az igazán hívő emberek a nagyobb terhek alatt sem roskadnak össze, mint a hitetlenek,
mert ezek reménykednek és nem hiába, mert csakugyan elérik céljukat ép lélekkel. Ez a reménység
magához vonzza a jobb lehetőségeket és máris gazdagabbak, mert olyan dolgok felett rendelkeznek,
amelyeket a csak testi ember nem szerezhet meg magának semmivel sem. Amikor a lélek az
önmagába tekintéssel látja, hogy mi minden hiányzik ahhoz, hogy elégedett és boldog legyen, akkor
elkezdi a munkát önmagán és kiépíti a hiányokat, lerombolja a kártékony kinövéseket az isteni
kegyelem segítségével. Így mindig tisztábban lát, mert a tudatlanság köde megritkul és a tudás
ismerete megvilágítja a csírájában induló fejleményeket is a lélekben. Ezeknek célja, kimenetele már
világossá lesz az élete előre látható folyásában és az bölccsé, előrelátóvá teszi az ember lelkét. Ezért
tud többet az az ember, aki nemcsak az értelmével, hanem bölcsességével is szemléli az
eseményeket, mert az látja a fejleményeket előre. Így én is nagyon törekedtem azt a bölcsességet
megszerezni, és ezzel láttam minden rossznak az okát önmagamban. Minden, ami fájt és ami
elmarasztalt a boldogság megtalálásában. Mindent egybevetve a Vezetőd nagy előresugárzó
bölcsessége előtt meghajolva és megsemmisülve átadtam magamat annak a kimondhatatlan nagy
Hatalomnak, Aki mindig tudja, hogy mire van szüksége a szegény, önmagát nem ismerő léleknek. Én
nem tartottam meg semmit magamból magamnak, csak azt, hogy adjon erőt nekem az
engedelmességhez. És mindent visszaadott önmagamban önmagamnak, így adott vissza téged is,
mint az önmagam alkotta álmot: megvalósulva. A lelkem nagy, öröktől fogva való álmát, akiért addig is
éltem, és akit kerestem folyton a végtelenbe vesző utakon és mégis, amikor megtaláltalak, akkor
vesztettelek el, hogy a sötétségbe zuhanjon a lelkem.
Ez a sötétség a kétségek, a reménytelenségek szakadékaiban mint az éles, nyitott torkú pokol
meredt felém és menekültem előle. Egyetlen kicsiny pislogó fény világította meg csak az utat, mindig a
legközelebbi lépésig, az a bizonyosság, hogy bármikor, bárhol, de megtalállak. Ez úgy élt a
lelkemben, mint egy része az egész valómnak, mert ez bele volt nőve a lelkembe. Ennek nem tudtam
magyarázatát adni, mert ezt bizonyosan - ha másoknak elmondtam volna - a tudatlanok őrültnek
nyilvánították volna. De nem volt ez fixa idea, ez az önmagamhoz való visszatérésnek a szála volt,
ami csalhatatlanul irányította minden megmozdulását a lelkemnek, de mivel a többi szálak mind
gyengék és hibásak voltak, a sok csalódások és szenvedések miatt megsérültek, megzsugorodtak,
azért adta a könyörülő Isten ezt olyan erősnek, mert a másik vége a te lelkedbe volt beépítve: a
teremtés nagy napján, az örökkévalóság Ura így akarta, hogy legyen. Mert te az én lelkem felé
vonzódtál, azért a szál erősödött, folyton összébb és összébb húzódott, hogy amikor mindegyikőnk a
maga benső világában igyekezett elhelyezkedni, mindig jobban hiányzott a kiegészítő rész. Te is bele
tudtál helyezkedni a magad belső világába az isteni alkotás lényegébe és ott megtaláltad azt a
Nagyot, a Hatalmast, aki az élet bűvöletes misztériumába belehelyezett, és a lelkedet a csodák
birodalmába az ismeret ragyogó sugárzásába állította.
A „hit” eljegyezte a te lelkedet az örökkévalóság nagy Urának a szolgálatára és önmagadba
tekintve te is láttad és érezted, hogy hibás valami a nagy egészben. Szolgáltál és engedelmeskedtél a
mindent kiegyenlítő és kiengesztelő törvény hatalmának, és az a kegyelem az eshetőségeknek új
mozgási irányt szabott és a távolságok megolvadtak a szálak összébb húzódtak és egyszerre csak
mint az álomból ébredő a bizonyosságban ébredtem fel, mert ott voltál előttem szebben és üdébben,
mint valaha is voltál, ott az angyali lelkek társaságában. Szégyelltem magamat a bűnök foltjai miatt.
Elveszettnek hittem magamat, de a Vezetőd biztatására mégis új remény keletkezett a lelkemben, és
valami új élet zsengéje mintha kikelt volna bennem. Az új énem születése volt ez, az új lélek öntudata,
aki akkor támadott fel a csodálatos Istenben való életre, hogy többé le ne tévedhessek az útról, mely a
boldogság felé vezet. A te hitedbe, a te bizonyosságodba tapadt bele a lelkem minden kinyújtott
vágyakozásának a szálacskája és ez tesz boldoggá mindent, ami a te lelkeddel egybekötöz. Ez nem
szeretet, ez sokkal több annál, az én legbensőbb énem beleolvadása a te énedbe, hogy elvesszen
abban az isteni fényben, ami az örök nagy vonzásban visszaszívja önmagához azokat a
teremtményeket, akik megjárták a szenvedések és csalódások útját és megbizonyosodtak abban,
hogy csak egy célja van és lehet a teremtett léleknek: Istenben maradni, Őbenne élni, Őbenne
fejlődni, amíg az Ő akarata ki nem teljesedik maradéktalanul az egész teremtésben. Így én sem
akarhatok mást és nem is vágyódhatok másra, mint amit Ő akar, a mi Atyánk Istenünk. Ez az én
programom és tudom, hogy megsegít téged is és engem is az Isten.
Most Isten veled Angyalom. Áldjon és szenteljen meg minden jóra való törekvésedben.

-6-
 AZ ÉRZÉKENY HANGSZER
Lajos 1954. november 22-én

Angyalom úgy-e tudod, hogy én jövök a sorban? - és akkor az nem fontos, hogy időben
kezdjél? Angyalom ez mind igaz és szép is, ahogyan elmondod, de nem érzed át, amit én érzek, nem
vagyok megbántva egy kicsit sem, mert tudom azt, hogy az én kis beszélgetésem annak messze
mögötte van értékben, amit a Vezetőd mond, mert én csak neked írok, veled beszélgetek, de ő
nagyértékű világosságot gyújt a küzdő és szenvedő lelkű emberek értelmébe. És ők tudják sokan,
hogy mit jelentett az nekik a Földön, és mit jelent itt a valóságos életben. Ezek nem téveszthetők
össze azokkal, amit én a legjobb tudásommal is mondhatok, de én csak kizárólag neked írok, és veled
akarok beszélgetni, mert mit érne az összes emberek csodálata és szeretete, ha te nem volnál a
Földön. Engem nem érdekel a földi élet semmiféle gyönyörűsége, ha téged valahol máshol tudnálak,
akkor oda vágyakoznék, mert nekem az egész világ te vagy. Az egész világ gyönyörűsége hidegen
hagyta a szívemet, már attól fogva, hogy téged megismertelek. Ez már egy olyan gyógyíthatatlan fixa
idea az én egész lelki életemben, amit nem lehet egy pillanatra sem félretenni. Nagyon szép, nagyon
boldogító gondolat az, amiről most te beszéltél, és nagyon sok erőt merítek belőle, mint már azelőtt is,
az tartotta bennem a reményt és a hitet, mert nemcsak elhiszem, hanem tudom azt, amit mondasz,
hiszen a Vezetődnek minden szava színtiszta igazság és az ő akarata az Isten akarata is, mert Ő is
belesimul egész lényével az isteni igazságba és az isteni akaratba, de tudod az ilyen mellőzésnek
látszó kis oldalhajtások megrendítenek még a bizonyosságokban is.
Igazad van, Angyalom, tökéletesen igazad van, az én gyengeségem ez, és az én rövidlejáratú
bizodalmam talán mindenben. Nem tudom, miért van ez, mi az oka. Bizonyára még nem vagyok
érdemes arra, hogy megértsem a legmagasabb isteni elgondolást felőlem, még engem is megtéveszt
a futó percek pillanatnyi jelene, és nem tudok az örökkévalóság nagy elrendelésébe belehelyezkedni.
Lehetséges, hogy úgy van, hogy azok a gondolatok már nem a múlandókból a megtévesztőnek a
látszatából merítenek, hanem az örök jelen bizonyságának a törvénye hatja át minden gondolatunkat,
mert nemcsak a várakozás, hanem a beteljesülés is benne van: egybeforrva. Az isteni nagy igazságok
benne vannak ebben az egész életrendszerben, melyet nekünk ismernünk kell, hogy benne
elmerülhessünk. Én sokszor annyira bizonyos vagyok benne, hogy azt hiszem semmi és senki ebben
meg nem tudna rendíteni és látod drága Angyalom, egy ilyen kis félreértése a dolgoknak már
fájdalmat tud okozni. Ez az én nagy hiányérzetem az oka ennek, mert az életed lepergett éveiben én
ugyan veled voltam, őriztelek és mindentől, ami a szellemi világból jöhetett volna óvtalak, de sajnos a
világi életben nem tudtalak azoktól a gonosz lelkektől megóvni, amilyenek a te környezetedben
garázdálkodtak és még mindig környeznek. Az életedbe befolyhatnak és megkeserítik az én életemet
is, azokon a fájdalmakon keresztül, amiket te érzel. Ez nagyon lehangoló az én részemre és
bizonytalanná teszik az én lelki rendíthetetlenségemet, mert nem tudom mi az ami feltartóztat, ami
talán bánt, talán rossz, kedvezőtlen befolyást gyakorol reád, az érzéseidre, és egész lelkedre. Igen,
féltelek mindentől, ami neked is, meg nekem is fáj. A csalódásoktól is, meg az egész gonosz
áramlattól, ami a világban van. És mivel féltelek, az is rosszul esik, ha olyan kicsinyes hiábavalóságok
megfosztanak engem a te drága lelkednek a magasabb régiókban szerzett tapasztalatainak a
közléseitől - aki úgy vágyakozom ezekre a veled való kis beszélgetésekre, mint a kiszáradt földben
elhelyezett növények az esőre vágyakoznak.
Már innen-onnan egy emberélet ideje lesz, hogy veled vagyok, de veled is vagyok, meg nem
is. Én a részedre vagyok is, nem is. Ez minden olyan labilis, és félig szellemi, félig az anyagi világhoz
tartozó élet. Egy szerzetes-féle élet test nélkül, aki a kert rácsain keresztül kiláthat a világba, de ezt
nem kell, nem kívánja, sőt fél tőle. - A mennyeinek csak az ígéretét bírja, abban hisz, abban
reménykedik, azt várja, mert óhajtja. Jelenései vannak, ebben éli ki lelki vágyait, de ez is csak a hite
szerint valóság, bár tudja, hogy minden igaz. Én is így vagyok, a hitem szerint bízok és remélek, és
egyszer-egyszer elgyengülök. Te tudod azt, hogy te öntözöd meg gazdag harmattal az én hitem
virágait, mert én Isten után csak a Vezetődnek hiszek, és te vagy a valóság, akit az Isten újra
visszaadott nekem, ha még most csak reménységben is, de te valóság vagy már. Te nem emlékszel
rám, mert te más testben más feladatot vállaltál, de emlékszik a lelked, aki vár engem tudom, érzem
és ez valóság. El vagy szigetelve a más tudatban, de már most te is ismersz, és én téged is szeretlek,
csodállak, és meghajtom magamat előtted, ha más vagy is, mert ez az éned is kedves és értékes
nekem. Szeretem a gondolataidat, az érzéseidet, a hangodat szeretem hallani. A hang az nagy
varázsló művész, mert az rezgés és abban benne van a lélek egy része, ami kifejezi magát. És te
vagy a régi Zsofka, a sok szenvedésekben megtisztult, elátkozott királylány, aki most tündér lett, de
nem tud még róla, mert még álmodik, súlyos nehéz álmokat. Boszorkányok és ördögök döngölik a
földet körülötte, hogy erős legyen az álomköd, amely őt fogva tartja. És nekem az a hibám sokszor,
hogy én is elhiszem, hogy valóban azt az álmot talán szereted - pedig félsz tőle.
De ha te szólsz szépen hozzám, és törődsz velem, talán örömöt érzel azon, ha tudod, hogy az
ébredés szele meglebbenti a álomködöt és egy pillanatra az alvó ébredezik benned, én akkor nagyon
hiszek és nagyon remélek, mert már úgy érzem, hogy a valóság megmozdult és életjelet adott
magáról. Nemsokára felébred és leveti magáról az elátkozottak külső burkolatát és kilép az életbe,
ragyogóbban, mint valaha és keresni fog engem. Engem, igen engem! - mert én várom és keresem
legrégibb idő óta és én szenvedek a legtöbbet attól a hiányérzettől, hogy ő nincs velem. Nekem
hiányzott legjobban mindig, azért estem bűnbe, azért kárhoztam el, és azért estem a mélységbe, mert
mindig ő hiányzott, de már megtaláltam, mert az Isten megszánt engem és vele újraszületek nem a
Földre, hanem oda, ahová visszavárnak bennünket azok, akik nem estek el.
Azért ne vedd rossznéven, ha néha hangot adok sötétebb, bizonytalanabb érzéseimnek, de
ezt meg kell tudnod, hogy az én lelkem is egy nagyon érzékeny hangszer, amin - ha érzéssel veszed
kezedbe - talán gyönyörű, mennyei melódiákat hozhatsz ki, de ha nem gondolsz vele és hagyod, hogy
lehangolódjék, akkor hamis hangok rezdülnek meg benne. - De én igyekszem erős lenni, és nem
teszek fel olyan könnyen lazuló húrokat többé, mert nem akarlak téged bántani, te jó vagy és nem
engedsz te sem az emlékeidben elfakulni. Köszönöm, nagyon hálásan köszönöm édes Angyalom.
Áldjon meg az Isten.

-8-
 A BŰNÖK FELETT ELÉRT EREDMÉNYEKÉRT KÜZDENI KELL
Lajos 1955. január 3-án

Az erőltetésnek semmi helye nem szabad, hogy legyen. Lehet, hogy lettek volna
megbántások, gyanúsítások, de azért, ha a lélek az ilyen esetekben megnyugszik, akkor elülnek az
ilyen éji madarak és mivel táplálékhoz nem jutnak, szépen elnémulnak, meghalnak. Bár minden bűn
és bűnre való hajlandóság így megerőtlenedve és végelgyengülésben kipusztulna, de sajnos ez nem
így van. Az embernek meg kell küzdeni minden kicsiny elért eredményért, amit a bűnei felett, mint
diadalmas győzelmet tudott kiharcolni. Tudod Angyalom az emberi lélek megundorodik azoktól a
gyötrelmektől és szenvedésektől, melyeket a földi élet haszontalan örömeiért vásárol meg magának.
Mivel belátja, hogy az mennyire nem éri meg a szenvedéseket, és mennyire felébred a vágy az igazi
boldogság és igazi lelki megelégedés után, - s akkor később már félig bosszúsan, félig megalázkodva
könyörög, hogy megállhasson a csábítások között. Ilyenkor már vannak ilyen próbaéletek a földi
szférákon, amikor úgy érzi, hogy a Földön él. Régi elhagyott életeiből egyik, vagy másik eseményeit
éli végig ugyanazzal az elhatározással, hogy megküzd a régi sárkánnyal. - Igen ám, de a sárkánynak
annyi feje van, amennyiszer az győzött felette. Ezek a próbák, ha némi sikerrel járnak, akkor egy
bizonyos belső erőt kölcsönöznek, de mivel ezek csak álmok, még ezeken a lélek tovább gondolkodik,
és erősebb vágyaktól sarkallva már a megvalósulást sürgeti. Nyugtalan, keres, kutat a szellemi élet
lehetőségei között, és így jut el a földi testetöltés beosztásához.
A Földön élők lelkével együtt időzik, sokszor eszmecserét folytat, és mivel az óhaj nagy a földi
élet után - mert úgy látja, hogy a vágyai itt teljesedésbe mehetnek - tehát ezt el is éri. Néha nagy
tülekedések folynak a kívánt családban való testetöltésért, mert csak ott tudja a lélek a próbáit
sikeresen levezekelni. De persze azt a legritkább esetben tudja, hogy neki a sorsa csak a vezeklés
lesz. Így igen sokszor előfordul, hogy abban a családban, ahol ő valamikor a gazda, az úr volt, a
születéssel csak egy belső cseléd, vagy bármiféle fizetett szolgálatot teljesíthet csak, mert azt
megismételni nem lehet, amit valaki elhagyott. Ha jól végezte a rábízottakat, hasonló helyzetben
küldetést tölthet be, de ez nagyon ritkán történik. Tehát a sárkányfejek levágása nagyon nehezen
sikerül, de aki a Földön elfogadja a megtérés törvényét és nagy, kemény elhatározással beleveti
magát a teljes javulási és tisztulási folyamatnak minden próbáiba, ha nem is teljes eredménnyel, de
egész lelkében megalázza magát és az isteni kegyelemre bízza a sorsát, az hihetetlen magas fokú
eredményekkel gazdagon térhet meg a szellemi életbe. Nem azért, mert ő maga győzött, hanem
azért, mert a kegyelem segítette. Ezt a teljes belátással és alázatossággal érheti el az ember. Sokszor
megváltozik még az egész sorsa is, mert azokon a rossznak tartott eshetőségeken átsegítette őt a
kegyelem, és a messzebb eső jobb eshetőségek közelebb jutottak hozzá.
Nagyon sok közrejátszik ilyenkor, mert a gonosz hajlamú emberlelkek túlfűtött lelkülete
ilyenkor mintegy felszítva sugározza ki magából a gonoszságot. A tömeg-megmozdulásoknál nem tud
megállni az, aki nem elég erős a maga egyéniségének a megtartásában. A tömeg érzése és
gondolkozása sodorja magával és a tömegre kiteljesedő bűnhődés utoléri akkor is, ha nem volt
egészen egy vele. Majd erre még felelek egyszer, de most látom álmos vagy, és kimerült. Isten veled
Angyalom. Ha sikerül ma ismét megnézem a beteget.
Most Isten áldjon meg.

- 10 -
 A „SZERETET GYÜLEKEZETÉRŐL”
Lajos 1955. január 10.

Angyalom, mindennek van jó és rossz oldala. Ami az egyiknek jó, a másiknak nem jó. Nem is
lehet jó egyformán, amíg a világi életben ilyen sokféle szellem van együvé terelve. Ez maga egy nagy
összhangtalanság, ezért rossz az egy planétán való élet is. De ezeknek nem is az a céljuk, hogy itt
boldogságban élhessenek együtt, hanem az, hogy tanuljanak, javuljanak. Az erősebb, világosabb
lelkek vezessék a tömegeket a megtérés felé, mert nem tudja senki, hogy mivégre van ideigazítva.
Csak éli a maga ösztöni életét, amíg a megvilágosodás reá nem mutat a céljára, az életének
rendeltetésére. Amíg az ember ezt meg nem értette, addig csak hömpölygeti a nagy hullámzó
életfolyó és az ember tehetetlenül vergődik benne, bukdácsolva, mert nem tudja, hogy ez is okkal és
céllal van így rendelve. Morzsolódik a hasonló, vagy ellentétes természetű emberek megmozdulásaitól
felidézett bajok hatásai között, és igyekszik olyan mozdulatokat végezni, hogy a rossz eredmények
lehetőleg ne őrá, hanem a másikra hulljanak vissza. Lehetséges, hogy egyszer-kétszer sikerül is neki
elkerülni. De végre is vannak olyan szituációk, hogy mint a megáradt patak vize, úgy zuhog az egész,
sommásan vissza reá, mert a sok hamisság, a sok ügyeskedés egy üres térséget teremt maga körül,
és mint egy völgyben, úgy gyűlik össze a sok törvénytelenség, és csak egy kis keskeny lefutó
árkocskát találjon, máris odatódul az egész mennyiség, és akkor már minden hiába. Az ilyen életek
bűnhődő életekké válnak, azaz annyit sem tud meg sorsának mikéntjéből, amennyivel tovább
indulhatna a saját elhatározásából. Kénytelen magát átengedni sorsának, mert nincs amiben
megkapaszkodhatna, ha idejében nem ragadta meg a feléje nyújtott segítő kötelet. Mert nincs olyan
ember, akinek életében nem nyilvánult volna meg a kegyelem segítsége, akinek nem lett volna valami
jóban része, valami könyörületben, vagy irgalmasságban. De az a nagy baja az ilyen léleknek, hogy
akkor azt hiszi, hogy ez is valami számításból történik. Mert már nem tud senkinek hinni, és eldurvul a
lélek megérző szerve, elveszti tájékozódó képességét. Nagyon nehezen tud ebből kivergődni, mert
nem hisz senkinek és semminek, csak a saját elgondolásának, pedig abban is csalódik. Ezért kell az
embernek a hitért dolgoznia sokat, mert ő is eltávozott az igazságtól, s így az igazság is őtőle.
Az emberek lelkei, mint az imbolygó árnyak úgy hajladoznak, amerre a világban kialakult,
vagy alakulóban lévő korszellem mozgása hajtja őket. Elvesztik egyéni, szabad ítélőképességüket és
a tömegszellemeket irányító eszmék ígérete tartja össze őket, amíg ezt az igazság törvénye szét nem
rombolja, meg nem semmisíti. Ezek mindig nagy és súlyos szenvedésekkel jutnak kifejezésre. Ilyenek
a nagy és hosszú háborúk, nagy járványok, éhínségek, árvizek, aszályok, földrengések. Ezek mind
romboló eszközök, melyek szükségesek ahhoz, hogy az egy téveszmébe hajtott lelkek elveszítsék az
igézet szálát és külön próbáljanak menekülni a rájuk következő nagyobb bajoktól. Azután mindig
valami bomlás és szétesés következik be. Egymásban megcsalatkozva szétszéled az együttes. Az
erőszakkal összetartás még nagyobb bomlást idéz elő, mert a lélek természete nem bírja soká az
erőltetett dolgokat. Tehát önmagában minden erőtelen, csak az igazságban és a szeretetben való
egység tud tartós és romolhatatlan eredményeket elérni. Hogy ezt elérhesse, szükséges az, hogy az
egyén átértse és átérezze a célt, amely felé halad. Egyéniségének teljes kibontakozása abban az
eszmében kell, hogy megtalálja azt a szükséges erőt és világosságot, mely őt táplálja. Kell, hogy egy
belső és külső megelégedés töltse el lelkét, mert ha ez nincs meg, akkor nem érzi jól magát. (Máté:
7:12) Hogy mindenki jól érezze magát, ahhoz szükséges, hogy mindenki úgy érezzen és cselekedjen,
ahogyan ő szeretné, hogy ővele cselekedjenek. Ez a feltétele és törvénye annak a békének és
megelégedésnek, amely az egészet felbonthatatlan szeretetszálakkal összefűzi.
Ez az összesség már nem csoport és nem tömeg, hanem szabad szellemi egyesülés. Nem az
érdek, nem a félrevezetés, nem a beleszületés, nem a kényszer, hanem a belső lelki kielégülés, az
öröm, a béke, a boldogság utáni vágy egy kicsiny kiteljesülésének, megvalósulásának a kifejezése
tartja össze az ilyen együttest. És ez elérhető a Földön is. Ez nem bomlik szét, hanem erősödik. Ez
volna a szeretet gyülekezete, amely új formát, új színt ad a világnak a lelkek különböző jóra
törekvéseikkel, de az egyéni dicsőség hajszolása nélkül. Ez, ha nem is nagy, de igaz és szent
törekvéssel, óriási nagy emelőerőt tud kifejteni, csendben dolgozva. A hitetlenség és tagadás ellen
nagy ellenálló erőket tud összpontosítani és latba vetni, ha kell. Ez volna az a munka, ami a
szellemhívőkre várna a világban. És ez el is fog következni, ha nem is ennyire eszményi formában, de
nincs messze az idő. Azonban erre érni kell, és gyakorolni kell magát mindenkinek, aki ebben részt
akar venni. Mert nem múlandó földi dicsőség, hanem romolhatatlan mennyei jutalom várja azokat, akik
ebben munkálkodnak, mert részt vesznek a világot átalakító munkában. A tudatos rosszat, tudatos
jóvá alakítani nagy és értékes munka. A Föld szférájában már sorakoznak azok a testetöltés
törvényében, akik részt akarnak venni ebben a munkában, mégpedig abban az irányban, amit a
Vezetőd vágott ki útnak az elburjánzott szellemhívők csoportjában.
Mert ez még csak csoport, egy kevés kivétellel.
Isten veled.

- 12 -
 AZ ÁLOM FONTOSSÁGA
Lajos 1955. január 13-án

Angyalom rögtön itt lesz a Vezetőd. Pár percet várj türelemmel! Az ilyen kifinomult
idegrendszer a szenvedések elviselésében nem erősödik, hanem gyengül. Azért jobb az, ha kímélve
van, mintha a szenvedések által az ellenálló képességét elveszítené. A régi embereknek
természetesen nem voltak úgy kifinomulva az idegeik, mert nem tudtak annyit, mint a mai emberek. A
tudással és ismerettel az agy minősége is változáson megy át, és vele az agykéreg is, ami az idegek
hálózatát beágyazva tartja. Az is ki van téve a nagyobb behatásnak, az álombéli élményeket ez tartja
meg az emlékezetben. Ha ez fáradt, akkor nem tudja a lélek belső világában véghezmenő dolgokat
lerögzíteni, még kis időre sem. Ha a testből jövő élmény túlzottan igénybe veszi az agyat, akkor sem
tud könnyen megnyugodni, és álmatlanság lép fel. Az álom egy nagy és titkos kikapcsolódási
lehetősége a léleknek a mindennapi élet bajaiból. Ez azért nagyon fontos, hogy a tudat ne zavarja a
test erőiben a gépies tevékenységet. Azért jó az álom, még egy kis erőszakos formában is, mert akkor
mind a tudatos, mind a tudattalan én megpihen alatta. De most én nem használom ki az erőket,
hanem várj csendben, rögtön itt lesz a Vezetőd.
Isten veled.
 EMBER-SORSOK
Lajos 1955. január 17-én

Angyalom, bizony már minden reménykedésem mellett azt hittem, hogy elfeledkeztél rólam...
Mint a mérleg serpenyője, hol fel, hol le és az emberek akarva-nem akarva, csak beszélnek és
találgatnak. A találgatásból már pozitív megállapítás lesz, és végigsöpör, mint szélvihar a tájon. Ha
még legalább az igazságnak megfelelően mondanák el azokat, amit hallanak, de nem úgy mondják,
hanem ahogyan ők szeretnék, vagy ahogyan ők félnek tőle. Az emberek mindig szerették a szenzációt
és ha ilyen akadt, akkor mindenki valamit hozzátett, vagy kiszínesítette, hogy hatásosabb legyen.
Azért nem lehet pont most semmiről beszélni, vagy írni, mert te egy központban élsz, és nem is tudod
hogyan, miképpen, de mégis kiszivárog valami, ami nem is úgy van, ahogy mondják, és te benne vagy
a bajban, amiről nem is tehetsz, mert nem csináltad. Azért én nem is ajánlom, hogy ebben az időben
ezekről sokat beszéljetek, mert most, amikor nincs egy megállapodott álláspontjuk az embereknek,
akkor, ha szorul a kapca, szívesen bemártják még a barátaikat is, hogy ők magukról mindent
elháríthassanak. Az ember ilyen volt mindig. A nagy átlagból kevés az, aki ki tud emelkedni. Ilyenkor
látszik meg, hogy ki micsoda. Amikor a szoros korlátok között tolong a nagy tömeg, akkor nem tud és
nem mer a maga egyéniségének a külsőben kifejezést adni, de amint a korlát meglazul, és a fék
enged, és különösen, ha a rossz hajlamnak még értéke is van, akkor nem tartja vissza a
tömeglelkeket semmi a gonosztól csak az igazság felismerése. Ez pedig, ha megvan, már nem tud a
tömegben megmaradni, már akkor kiemelkedik. Ha más oldalról vannak is bűnei és helytelenül
leszögezett megállapításai, mégis kiválik a nagy átlagból és a maga elgondolásaihoz keresi meg a
hasonlókat.
Ez a folyamat már nagyon előrehaladott, mert a számításaikban csalódottak már nagyon
tisztán látnak azokban a sűrű útvesztőkben, amelyből nem tudnak kitalálni. De ez nem baj. Ez az
ember sorsa. Ha nem tud megnyugodni abban, amit Isten felőle elrendelt - óh, akkor a tömeg
hatalmas eszköz a sátán kezében, ha egyszer megszólalhat. Mert a tömeg hangulatát vannak, akik
nagyszerűen tudják irányítani, mert ismerik azokat a gondolatokat és érzéseket, melyek az ilyenfajta
lelkeket fűtik. Éppen az Istennel való egész szembehelyezkedés ebből a gyökérből ágazott széjjel. A
vezeklés, a beismerés, a megbánás, a belátás hiányában nagyon nehezen megy előre. Az ember
pedig amikor ismét szabadnak érzi magát a természet-törvény kemény és szigorú markától, nagyon
hamar elfeledkezik arról a sokszor maga elé képzelt és óhajtott állapotról, amit annyiszor kért, amit
annyiszor óhajtott: - bár újra kezdhetné az elfecsérelt és elrontott földi életet, hogy jóvá tehesse
azokat, amiket elrontott. Mert majd mindenki volt olyan kívánatos helyzetben, amelyet elronthatott a
másokkal szemben tanúsított igazságtalansággal.
Tehát az isteni törvény visszadobja az ilyen szellemeket abba a helyzetbe, amiben ő
részesítette a másik felebarátját. Ez már nem tetszik a gőgös lázadó léleknek és mindenáron arra
törekszik, hogy felsőbbségi jogait megszerezhesse. És elindul a lefelé vezető úton. Csak amikor már
mindenből kifosztotta a sátán, akkor eszmél fel, hogy milyen jó dolga volt, amíg volt, kinek
engedelmeskednie, szótfogadnia. De amikor már nincs senki felette, csak a saját nyomorúsága és az
diktál, az parancsol, akkor magába tér és látja, hol hibázta el. Ilyen a betegség a nagy nyomorúság, a
csapások, melyeknek okát nem tudja senkire áthárítani, és az elhagyatottság érzése. Ezek mind igen
hathatós észretérítő dolgok a követelőző, lázadozó emberi lélek számára. Nincs senki és semmi, aki,
vagy ami az emberi lelkeket ki tudná elégíteni, vagy be tudná tölteni az Istenen kívül. És aki minél
messzebbre eltéved, annál messzebbről kell visszatérnie, mert a szenvedések csak szaporodnak, de
a hiány betöltetlen marad. Igen - mert az utolsó próbájukon is elbuknak...
Most akkor pihenj, Isten veled.

- 15 -
 BESZÉLGETÉS
Lajos 1955. január 20-án

Angyalom, most kezdel? Igen? Nagyon örülök neki, de ez nem jelenti azt, amire te gondoltál,
hanem egészen mást, ami közelébe kerülsz, vagyis ami most még láthatatlan és érzékelhetetlen, de a
lélek a maga tapogatózó csápjaival már tudomást szerzett róla. Nagyon jó ez, és ennek örülök, mert
egyidejűleg sok minden megoldódik körülötted. Még egy kis ideig erre a megérzésre leszel utalva, de
egy hirtelen változatban már nemcsak a megérzés, hanem ennek a megbizonyosodása is tisztába
hozza a láthatárt előtted. Igen ez a fontos dolog, és én nagyon boldogan veszem tudomásul, ha a jó
Isten így kijelenti neked az igazságot. Hiszen annyiszor meggyőződhettél azok felől, hogy neked
küldetésed van és sokat adott bizonyságul az Úr veled és felőled is, meg énfelőlem is. Ezeket mindig
jó, ha ismételten mindig feleleveníted magad előtt, ha a kételkedés árnya ráborul a lelked egére.
Isten veled.
 A VÉGZET MUNKÁJA
Lajos 1955. január 24-én

Angyalom, végre mégiscsak kezd el. Nem azért mondom, mintha bennem valami neheztelés
lett volna, csak megjegyeztem, mert ilyenkor erősebben figyelek, mint máskor. Tudod, hogy vágyom
egy kis beszélgetésre, és ez különösen felajzott lelki állapotot teremt az én életemben. Az emberek
alighogy valamiképpen belekóstolnak a láthatatlan világ törvényeibe - ahelyett, hogy ők maguk
kezdenének el javulni - máris a másik emberektől nemcsak, hogy várnak, hanem követelnek olyan
teljesítményeket, melyeket ők maguk semmiképpen nem tudnak és nem akarnak megvalósítani.
Általában ezek emberi okoskodások és fontoskodások, főképpen, ha kezdők még az isteni dolgok
megértéséhez. - Hja, nem olyan könnyű kiemelkedni az ellentétes mocsárból. Még akkor is el-elmerül
a lélek ebben, ha a tisztább megismerés birtokában van ugyan, de a szembenálló feladattal még csak
a kezdet kezdetén van. Az ember nem ismeri fel rögtön a helyzetet, és gyorsabban határoz, mint
kellene. Ez azért van, mert a türelmetlenség sarkallja erre. Attól tart ösztönösen, hogy az alkalom
elmarad mögötte és amit akar, azt nem viheti véghez. Az - és úgy - ahogyan azt a jó testvéreink
gondolják, az nem létezik. Hanem az a másik lehetőség minden körülmények között fennáll, hogy t.i. a
kirendelt helyben és időben össze kell az eseményeknek találkozniuk, mert fedni kell egymást, hogy a
következmények létrejöhessenek. Az ilyen kirendelt hely és idő, cselekmény és elgondolás már az
úgynevezett végzet munkája, a végzet előre elrendelése. De ez nem jelenti azt, hogy aki gonoszt
cselekszik és abból valami kedvező jön ki, hogy akkor az nem bűnös. Nem! A bűn akkor is bűn,
származzék belőle bár a legjobb és legkedvezőbb eredmény is, mert nem az volt a célja, az akarata
annak a léleknek, csak az isteni törvény azt jóra váltotta át. Így tehát a jóhoz semmivel sem járult
hozzá, és nincs érdeme abban, hogy az jóra fordult. De érdeme van mindannak, aki ezt a fordulatot
valamiképpen - akár tudatos jóakarattal, akár öntudatlanul is - elősegítette, mert a tudattalanul való
segítés is egy felhasználhatóságot jelent a jóratörekvő erők és szellemek részére.
Mert vannak olyan dolgok, történések a világban, amelyek nem végzetszerűen elrendelten
sorakoznak fel az emberek világában. Nem mindennek kell pontosan úgy megtörténnie, ahogyan az
megtörténik. Az ember a maga szabadakaratával még a végzetes dolgokon is enyhíthet, illetve
ronthat, a saját énjének a természete szerint. Ebben a beállítottságban tudja egyéniségének fokozata
szerint kiszínezni sötét, vagy világos színekkel a történést. Itt látszik meg az emberi lélek minősége.
Ezek az alkalmak, amikor mindenki rajta hagyja a maga egyéniségének a bélyegét cselekedetein. Az
események ugyan bekövetkeznek, de nem szükséges az, hogy okvetlen rossz, vagy a legrosszabb
lehetőséget vegyék a megvalósításhoz.
(Kicsit elfeledkeztél Angyalom. Igen, mert igénybe van véve az idegrendszered két oldalról.
Most, ha érdekelnek ezek a dolgok, akkor mondom tovább. Igen, ez végzetszerű, vagyis elrendelt
dolog volt. Nem te kerested, nem te akartad, nem te indítottad el.)
Így ez az, amire az emberek azt mondják „vezetés”. De ez helytelen meghatározás, mert ez
elrendelt, karmatikus. A karma sem az, aminek hiszik az emberek. Az emberi léleknek a haladásához
szükséges behelyezése az élet eleven, lüktető folyamatába azok szerint a kifejlett képességei szerint
történik, amelyeket jól felhasználhat a saját előmeneteléhez - ha az adott alkalmakat tudása és
felkészültsége szerint úgy tudja kihasználni, hogy abból a világnak és az egész közösségnek jó
eredménye legyen. Egyszóval a jót és az igazat szolgálja. Természetesen ebben a jóban neki is része
legyen, mert nem mindenki van áldozathozatalra küldve. A jó szolgálatában állva lépten-nyomon
harcolni kell a rosszal, a gonoszt gátolni kell a terjeszkedésében és hatóerejének érvényesítésében.
Ez sok önmegtagadással, megaláztatással és veszteséggel jár, mert ez részben önmagáért és
másokért való szenvedést jelent.
Nem minden lélek érti meg ezt a nagy Istentől való elhívatást a maga mivoltában, mert ez az
emberré levés próba: nagy vizsgája annak a többoldalú tantárgynak, amivel a lélek a maga
szabadságát megválthatja, helyhezkötöttségének állapotvilágából kiemelkedhet és az élet magasabb
régióit és ennek gyönyörűségeit megismerheti. Mert minden nyomorúságnak és szenvedésnek a bűn
az oka. A többféle szenvedés pedig mindaddig tart, amíg a bűn és a tévedés fogvatartja a tudatot.
Amikor az ember lelke már megérzi és megérti, hogy miért nem jó úgy, ahogyan van, akkor
természetes az, hogy szeretné másképpen csinálni, de az nem megy, mert fogva tartja - az addig
mindig - helytelen irányú munkájának eredménye. Amit rosszul épített, azt le kell rombolni és helyette
újat kell építenie új alapokon, vagyis az isteni törvények mikéntje szerint. Ez a munka a földi világon, a
földi testben kell, hol végbemenjen, amikoris a lélek elveszti emlékezését az addig lefolyt életeiről és a
benne kialakult jobb és tisztább elvek szerint próbálja a célját megvalósítani. Az élet virágjában szép
minden, mert a délelőtti verőfényben még az erők duzzadnak és sokat ígérnek a vágyak, az álmok. De
jön a fáradság érzése, a vágyak zsugorodása és azután a lemondás, mert nem bírja az ember
önmagában megoldani a nagy feladatot. Ilyenkor már másképpen látja az életet és nagyon hiányzik a
segítség. A hitre támaszkodva tudja csak az ember elviselni az élet terhét: a saját és a mások
bűneiből előállt kegyetlen törvény súlyát. Görnyedve hordozza ezt a terhet az, aki már látja az igazság
megcsúfolását. - De ravasz vigyorgással dörzsöli kezét, aki még a maga elgondolásának a bűnös
termékeit halmozza fel életének kedvező napjain.
De eljön a halál mindentől megfosztó fagyos lehelete, és felébred mindegyik az igazság teljes
felismerésére, mert mindenki ott találja magát, ahol felmérik és értékelik a lélek eredményeit. Nem
viheti el senki a Földről sem kincseit, sem hatalmát, sem szépségét, sem dicsőségét, mert ott más
értékek vannak. Ott más mértékkel mérnek: az Igazság mértékével. Aki lélekben szegény, az még
szegényebb - aki a jóban és igazban gazdag, az még gazdagabb - lesz az eredményekben. Így, ha az
idő és az alkalom kicsúszik a számításból, akkor a lehetőségek változatossága nélkül egy végnélküli
örök egyformaság, reménytelenség követi az ébredő lélek önmagára eszmélt tudatos énjének minden
kezdeményezését. Ez az élet másik oldala, a valóság. A földi élet is szép, és valóságos boldogság: az
ilyen szegény eltévedt lélek számára, és visszasóvárogja minden percét eltöltött életének. De, aki ezt
az életet becsületes, igaz élettel, bár szenvedve töltötte el, annak van vagyona, annak van hite,
bizodalma és van segítsége a szeretet szálain hozzá ereszkedő kedveseivel való viszontlátása és
felfelé jutása. Az nem vágyik vissza a Földre, a megkötözött állapotba, hanem, ha jól kipihente magát,
szeretteinek érdekében eljön, hogy segítsen, mert őt is segítették és segítik a legfelsőbb régiókból.
Egy ilyen élet a Földön nem tündérálom, hiszen tudod, látod, érzed. De a jó Isten segítsége veled és
velünk van, mert mi az Övéi vagyunk és azok is akarunk maradni örökké. Ámen. Isten veled.

- 18 -
 A CSELEKEDETEK GYÜMÖLCSEIRŐL
Lajos 1955. január 31-én

Angyalom, valóban nagy a káosz minden oldalról a Földön. És alig vannak egypáran, a nagy
tömegek között, akik ezt az össze-visszaságot megpróbálják a maguk jó elgondolásával kisimítani és
valahogyan rendezni. De vannak nagyon sokan, akiknek ez nagyon megfelel, mert rendezetlen lelkük
ebben, mint a prédára leső vadállat könnyebben találja meg a maga áldozatát, mint a rendszerben élő
világban, ahol az igazság mégis valamennyire kifejezhette magát. Édesem, én soha sem vádollak
semmivel, mert én tudom, hogy te nem élheted a magad életét, mert a te elhivatásodnak a magány
nem nagyon felel meg, mert az emberek mindig éhezték és szomjazták azokat a végére nem járható
dolgokat, melyek az emberi szemek elől rejtve vannak. Jó is az, ha az ember beletekinthet csak egy
kicsiny csücskébe is annak a világnak, ahonnan jő minden, hogy ha már védekezni nem is lehet
ellene, de legalább rákészülhessen. Pedig de nagyon szeretnének most beletekinteni, és bele is
fognak nemsokára, de csak azért, hogy ijedten visszakapják a fejüket, mert amit ott látnak, annak
sokan nem fognak megörülni. (Forradalom Magyarországon 1956-ban...)
Mindenkire eljön a maga megpróbáltatásokkal teljes ideje, és örülhet az, aki már a maga
nehéz idejével lejártatta az óráját, mert mindig rosszabb és szenvedésekkel teljesebb idők jönnek a
Földre. Ahogyan az anyagias tudomány fejlődik, úgy zsugorodik összébb a lélek a maga terjeszkedni
akaró vágyaival együtt. Az emberek azt hiszik, hogy ezzel az egyoldalú fejlődéssel jobbá tudják tenni
az életet a Földön. Ez nagy tévedés, ami a bűnök egész légióját teremti meg, amelyek mind a lélek
szabadságára törnek. (Lásd: 2000-ben a globalizálódó világot)
Amikor még én is a Földön éltem, azt hittem, hogy szegény emberek a Föld ártatlanul
kiuzsorázott áldozatai, akik kiszolgáltatottak a gazdagoknak és a hatalmasoknak. Azután már, amikor
láttam a nagy rajokban előkészített lelkek csoportjait, akik már várták a maguk beosztását azokba a
keretekbe, ahol majd az életüket leélhetik, akkor is nagyon sajnáltam azokat, akikről tudtam, hogy
bizony, sok fáradsággal tudják majd a betevő falatjukat megkeresni, de amikor visszatérni láttam őket,
azokkal együtt, akik jobb helyzetben éltek, mindig józanabb ítélettel és igazabb megismeréssel láttam
őket, mint a gazdagabb lehetőségekből kibontakozó szellemeket. Így több nyereséggel láttam
visszatérni szegényeket, mint a gazdagokat és hatalmasokat. A gazdagságot nehezebb elviselni a
léleknek bűn nélkül, mint a szegénységet. Nagyobb lelki fejlettség kell a gazdagsághoz és a
hatalomhoz, mint a szegénységhez, mert jaj, ha a fejletlen lelkek jutnak olyan gazdagsághoz és
hatalomhoz, amelyről nem kell elszámolni valami szigorú felettesnek. Akkor nem tudni, hogy hol áll
meg a cselekvésben. A rendelkezési láz elragadja és viszi a végletekbe. A fejlettebb lelkekben már
kialakult a felelősség terhe, mely nemcsak a külső látszat szerinti kötelezettségeknek tartozik
elszámolni, hanem a belső nagyhatalomnak, a lelkiismeretnek. Hogy ez a lelkiismeret milyen szoros,
vagy milyen tág, az már fokozat dolga. De mindenesetre nagyobb és biztosabb, mint a külső látszatra
épített felelősség. Az emberi élet csak próbául adott szerepet tölt be és mégis nagy dolgok forognak
kockán, nemcsak a Földön, hanem az azután következő életben, ahol minden valóra váltódik. Az ész
nagyon csekély dolgokat tud felfogni abból, ami következik, azok úgy jönnek maguktól, mint ahogyan
a Földön a virágzás után jön az érlelődés, és a teljes megérés, azután az eredmények elfogyasztása.
- Pedig mindent el kell fogyasztani, amíg csak abból tart; a maga törmelékeivel, morzsáival együtt.
Amikor már megérett a gyümölcse valamely cselekedetnek, az őrszellemek - hacsak valami
hajlandóságot látnak a jóvátevésre, a helyreállításra - mielőtt teljes súlyával rászakadna a lélekre a
bűnhődés terhe, - testbe küldik, hogy ott tanulás útján próbáljon javítani, felmorzsolni valamit azokból
az összeállt salakos érzésekből, melyek nem idegen erőkből, hanem a sajátjából adódtak, forrtak
össze a bűnnel. Ilyen csomóba forrott salakban nyüzsögnek most az emberlelkek milliói, amit úgy
próbáltak megoldani, hogy új formákhoz igyekeztek a régi igazságot alakítani, de az nem hagyja
magát. Azt hiszik az emberek, ha a korlátokat ledöntik, akkor szabadok, de hullanak is lefelé, mert
megállás nincs. Az embertömegek elvesztették az egyensúlyi érzéküket, a hitet az igazságban, az
eredményekben, az Istenben, az egyetlen Hatalomban, ahonnan várhatják - és egyedül onnan
várhatják - azt a jót, amire mindenkinek szüksége van, mindenkinek kivétel nélkül, mert mindenki csak
úgy tudja megtalálni a maga boldogságát, ha az isteni törvényekhez visszatér.
Nincs semmi ok nélkül és semmi sem tud kiteljesedni, ha arra nem találja meg a maga helyét
a lélekben. Egyik vonja maga után a másikat és ritkán tud megállni valaki a félúton, csak egészen
kivételes nagy isteni kegyelemmel. Azért jobb már a kezdet előtt mindent mérlegelni, nehogy az
ember későn ébredjen fel arra, hogy mit cselekedett. Az igazsággal nem lehet játszani, hogy ha
akarom látom, ha nem akarom látni, akkor nincs: Az nem tőlünk függ. A világlélek benne él minden
lélekben és ez akkor is törvényt alkot bennünk és körülöttünk, ha mi nem akarunk felőle tudni. Így a
világ arcának minden fogyatékossága meglátszik az életünkben, a szenvedéseinkben, de ragyogó
boldogságunkban is, amikor valamit helyreigazítottunk. Az Isten megsegíti azokat, akik akkor is hiszik,
hogy a nap süt, amikor be van az égbolt borulva felettük. Ez a hitpróba sokaknak felemelkedésére, de
soknak alámerülésére lesz a leszámolás nagy napján. Te Angyalom ne szűnj meg hinni a jóban, akkor
sem, ha még olyan sötétnek látszik is az égbolt, mert megvilágosodik - nem messze van az idő. Ne
ess kétségbe, és ne higgy a rossz diadalában. Ezt azért mondom, mert többször oly mértékben
lehangolódott vagy, hogy nem tudok a lelkedbe belelátni. Higgyél és bízzál, ezzel sietteted a jónak
közeledését.
Isten veled.

- 20 -
 MIKOR ELFOGADÓBB A LÉLEK?
Lajos 1955. február 10-én

Angyalom már vártalak nagyon, mert régen volt, hogy beszéltem veled. Bizony sok szenvedés
árán tud az ember egy kicsit előbbre jutni. Látod Angyalom ezek azok a gyönyörű ráébredések az
ember lelkében, amelyek sokszor olyan mélyen belevésődnek egyik-másik lelkébe, hogy nemcsak az
évek, hanem életek múlásával is oly élénk és friss színekkel tündökölve ragyognak elő az
emlékezések képei közül, hogy az ember kénytelen megállni a gondolatai között, és megkeresni azt a
lelket, hogy a szeretet sugallata segítségével odaálljon mellé és vigye előre annak dolgát, aki valaha
azt a kijelentést tette. Én mindent meg tudnék tenni az ilyenekért, akik a te lelkedről csak egy kis időre
is a terhet levették. Most már elindult, igaz csak a kezdet kezdetén van, de nagyon rohamosan
közelednek azok a dolgok, amelyeknek meg kell történni. Tudom, ezek mind hátráltatják a te
munkádat, de a jó Istennek módjában van a dolgokat úgy intézni, ahogyan azok a legjobban
érvényrejutnak. Meglátod még az életedben, hogy azok az események milyen nagy horderejű
megmozdulásokat idéztek fel a szellemi világban. Mert nem csak az a szellemi világ, amikor az ember
meghal és idejut - ami azután a sorsát képezi, hanem az is a szellemi életet jelenti, amit a földi életben
tölt, amit cselekszik, amivel gondolataiban foglalkozik - amit emberi életében véghez visz, jót vagy
rosszat. Ezek a gondolati világban rezgéseket váltanak ki, és hasonlók lelkében hasonló gondolatok
és érzések keletkeznek.
Azok, akik megértik és megérzik ezeket, viszik, vagyis közvetítik ezeket az áramokat, melyek
sok és nagy érzések és gondolatok továbbítói a rokonszenvük szerint - azok is bizonyos médium-
félék. A megérzés és ráismerés bizonyos dolgokra ez is idetartozik. Az ember alvás alatt a szellemi
szférájában időzik, mint tudat, és az ilyen átvételekre érzékenyebb lesz, mint a földi testében, mert a
gátló ellentétes gondolatok nem szólhatnak közbe. Azért, ha valaki a másik embert valamire rá akarja
bírni, ami mondjuk nem rossz, csak annak idegenszerű, akkor gondoljunk rá többet, amikor az alszik.
Akkor elfogadóbb lélekben, mint a nappali énjében. Az életben sokszor állunk érthetetlen dolgok előtt,
amire azt mondjuk: hogyan tehettem meg ezt, vagy azt, a lélek elrejtett részében lappangva megvolt,
de a tudat nem akart róla tudomást venni. De jött egy olyan áramlat, amelyben ezek nagyobb
mennyiségben megvoltak, és a lappangó érzést, vagy hajlamot felerősítették és egyszerre vagy a jó,
vagy a rossz túlsúlyba jutott, és cselekvésre ösztönözte a lélek erőit. Ilyenek az úgynevezett tömeg-
megmozdulások, a tömegkarmák, ahol egyesek nagyon is felemelkednek, mások meg sokkal
nagyobb felkészültséggel: lebuknak. Ez is a sors szeszélyének látszik, de mégsem szeszély, hanem a
célhoz segítés oka, és eszköze egy kis időre. Azok az eszközök, pont abban a személyi
megjelenésben vannak elrejtve, amelyekre a „sors”-nak szükség van. Nem minden ilyen kiteljesedés
jó és Istennek tetsző, de ami megvan az kiforr, és addig forr, amíg ki nem dobálja a salakot magából.
Ezek az idők nagyon fájdalmasak, de mint valóságokkal számolni kell mindenkinek azzal, hogy semmi
el nem múlik, amíg ki nem teljesedett a maga kétféle hatásaival. Mindennek két oldala van egészen
addig, amíg teljesen át nem finomodott, akkor már, ha forr is - csak kevés - és nem bántja a salak
eltávolodása. Amíg a salak durva, addig nagyon erős villamos hatások váltják csak ki a szétválást. A
tömegvágyak, a tömegóhajtások, mint a megáradt folyó sodra úgy viszi, sodorja magával a gyengébb,
határozatlan lelkeket, még akkor is, ha nem akarja, de nincs ereje az árral szembefordulni. Az ilyen
nagy tömegleszámolásokba sokszor látszólag ártatlanok is beleesnek, de ez is csak látszat, mert a
mélyen ott vannak a még ki nem élt hajlamok és a nehezen elérhető vágyak, amik talán abban a
testesülésben nem juthattak szóhoz, de egy másik elmúlt inkarnációban talán nagyobb szerepet
játszottak és nem érték el a leszámolást. Azért az ember sohasem tudja azt, hogy mi és hol van az az
ok elrejtve ahhoz, hogy az okozat mint ilyen, kiteljesedhessék.
Nagyon érdekes ez az egész elrendezés és azért nem lehet emberi ésszel ezeket teljesen
tisztázni a karma segítségével sem, mert az ember nem láthat a múltba. Annyira a jelen rabságában
van, hogy egészen az igazságtalanságba megy az önzése, ha a saját személyéről van szó. Azért
próba a földi élet, hogy minden tévelygés és bűn kiütközhessen és felismerhesse a lélek amikor
összegzi eredményeit. A legnagyobb alázatossággal meghajolva lehet csak beletekinteni azokba az
igazságtalanságnak tetsző dolgokba, amelyek az embert érik, még akkor is, ha az égi hatalmak már
nem az egyén lelkének a tisztítása miatt állítják a forgatagba őrtállónak, hanem a dolgok lefolyását
talán feltartóztató ellentálló akadálynak. Akkor is szenved, de ez a szenvedés nem az, aminek kellene
lenni a következmények lesodródásának a rohanásában. Azért ezek feldolgozó, tompító akadályok, és
ki tudja mit és mennyi bajt tartott vissza azoktól, akik még gyengék és éretlenek a jóban való
munkához. Ezek mind a végső számadásnál tűnnek majd fel, mert akkor mind az eshetőségek, mind
a megtörtént események kiértékelést nyernek. Ezeket azért mondom neked Angyalom, mert neked is
sok olyan neheztelő gondolatod van, melyek az úgynevezett igazság szerint egészen megállják a
helyüket, de az isteni igazság előtt mégis merev és kemény árnyékként állnak szembe, ahelyett, hogy
meghajolnának előtte. Te nem tudod, milyen korban élsz, és nem tudod, mi megy véghez a világban.
Te nem tudod mi a te küldetésed még most, és mi az utolsó nagy színjáték.
Azért mondom én, hogy legyél békességben, mert nem tudod az Úr mit bízott rád. Egy nagy
értéket, ami nem a tied, de a közvetítést neked adta át az a vezeték, amelynek: a végén te állsz, hogy
az szavakban materializálódjék. Állj erősen és ne törődj semmivel és senkivel. Ha ezer ördögi eszköz
lenne is, aki gátat vessen, az sem tudja elérni célját. Aki ebben neked segít, az mindentől mentve van,
és sok nehézség elmúlik róla, de a próbák ott ólálkodnak mindenki mellett, mint a prédára leső
vadállatok. A saját hibája, a saját gyengesége, és bár visszatartaná magát, de nem bírja, mert ott van
a vonzás, melynek erejét még nem emésztették fel csalódások és szenvedések. Azért jó az idejében
való engedelmesség, mert soha sem tudhatjuk, mikor mit bíz ránk az Úr kegyelme. Ha vannak
eredményeink, az már tőke, amelyhez mindig hozzá lehet nyúlni, ha megszorulunk.
Most Isten veled.

- 22 -
 LAJOS ÉLETÉNEK REGÉNYÉHEZ
Lajos 1955. február 14-én

Angyalom, megint kicsit későn kezdesz. Vannak bizonyos törvények, melyek olyanok mint az
ostor, - a végén csattannak. Azért ezek ne keserítsenek el felettébb, mert a végére érkeztél vele és
más is, aki még nem tudja azokat, amelyeket már te tudsz, és mindazok, akik a keskeny úton
szoronkodtak egy életen keresztül. Mert az emberek nem nagyon keresik azokat a keskeny utakat,
amíg telve vannak életigényekkel és a világon elérhető előnyökkel. Csak azok keresik fel ezeket a
keskeny és szoros utakat, akik az élet valódi értékeit akarják magukkal vinni a szellemi életbe. Azok,
akiknek muszáj ezen járni, mert más nincs nyitva a részükre. Testbe öltözésük lehetőségei csak ide,
ezekbe a szűk sikátorokba vezetnek. És tudod, hogy még ebben is nagyon boldogok, hogy jöhetnek.
Ezek a vezeklő életek és a tanulni akarók részére fenntartott iskolapadok, melyekből nem lehet
eltávozni, vagy máshová ülni, mert ott már egyenesen büntetésnek teszi ki magát a kísérletezésekkel.
Tudod ez olyan dolog, amit majd csak a test levetése után tárnak fel az őrszellemek, de azért az
emberi szellem is megsejt belőle valamit, ha világos van. Vannak esetek és dolgok, amit senki - akit
illet - meg nem tudhat, amíg a szerep, a játék tart. Én sem tudhattam meg sokáig, hogy ki az én
anyám, csak amikor már a nagy tragédia megtörtént. Akkor már igen, de csak úgy, hogy az öregapám
örökbevett engem. Mivel akkor már anyámnak nem volt férje, így az örökbevett rokongyermeknek
anyai nénje szerepét csinálta végig.
Azért nem hallottam tőle soha, hogy fiam. Úgy, mint anyai helyettes nagyon is jól bánt velem,
és sokszor gondoltam milyen jó is lenne, ha olyan anyám volna és élne, mint ő volt. Csak azután,
amikor már nagyon beteg voltam, akkor, nem sokkal a halálom előtt vallotta be, hogy ő az
édesanyám. Akkor is nagyot fordult velem a világ, mert akkor kezdtem megérteni a sorsomat, de azt
mondta akkor, hogy én az ő beteg vőlegényétől való gyermeke vagyok, aki idő előtt meghalt és már ő
sohasem akart férjhez menni. Azért mentek el hazulról, mert háború volt, és a vőlegénye is ottmaradt
a háborúban. Én elhittem, miért ne higgyem el, hiszen olyan természetes volt az, akkor is, hogy még
fel is magasztaltam érte. És velem volt, az én magam száműzetésében, ápolt és vigasztalt és folyton
azzal bíztatott, hogy úgy is megbánod, már csak a büszkeséged tiltja, hogy beismerd a hibádat és
még te eljössz hozzánk. Az igaz is lett, de én már nem értem meg. Az ő élete sem volt boldog, míg a
férje élt, mert az is iszákos volt. Gazdagok voltak, de az nem volt soha, ami kellett volna, mert
mindenki kihasználta a gyengéjét és elcsalták tőle mindenét a rokonai. Azért anyám sokkal jobban
szeretett otthon lenni a magáéban. Sajátságos, amikor a férje meghalt én még nem voltam itthon, de a
nagy vakációban én is eljöttem és talán egyszer láttam, azután megütötte a szél a sok italtól. Akkor
már egészen hazajöttem, mert kellett a fiatal férfi. Én azután úgy tudtam, hogy öregapám testvérének
az unokája vagyok, akit örökbe fogadtak. Azok messze elszármaztak és így könnyen ment, de az
egészet apám rontotta el azzal, hogy idejött Magyarországra, és valahol italos fejjel kibeszélte, hogy
csak egy kívánsága van az életében: az, hogy a fiát egyszer láthassa. Ez jutott a fülébe anyádnak és
ez törte szét a kettőnk boldogságát. Ez, - ha nem lett volna olyan a világi felfogás, mint amilyen volt, -
nem lett volna olyan nagy baj, mert végeredményben az apám is magyar és nemesi származású volt,
de az maga, hogy törvénytelenül születtem, az nem volt megbocsátható az akkori korban. Pedig
éppen anyád a legkevésbé beszélhetett volna, hiszen az ő lánya is éppen úgy volt a világba küldve,
de azt nem tudta senki, és az apja nevét viselte. De tudta az öregapám, mert az ismerte a
végrendeletet. Azért az nem lett nyilvánosságra hozva apád kívánsága szerint, csak ha törvényesen
követelné a jussot. De ő ezt nem tette, hanem így alattomban erőszakolta ki.
Milyen gonoszságok bújnak meg a nagy becsületszavak mögött, amit a nemesség úgy őrzött,
mint a hétfejű sárkány a maga áldozatát. Az egyiket ez a becsületszó védett, a másikat meg
kiszolgáltatta. Így van ez a világban mindennel. Az egyiket a külsőséges kereszténység védi,
főképpen a bűnösöket, a másikat, a becsületeset, a megbántottat, a kifosztottat, azt ítéli és kárhoztatja
a szeretet és a megbocsátás szent nevében. Így az a becsületszó, amit öregapám adott a végrendelet
betartását felülvizsgálni, az megvédte anyád bűnét, hogy az nyilvánosságra ne kerüljön, mivel csak
abban az esetben lehet ezt felhozni, ha anyád nem nyugszik bele abba, hogy a másik lánya csak
sokkal kevesebb részt örökölhet. Anyád belenyugodott színleg, de valójában lopott, harácsolt az ő
lányának a tiedből, amihez csak hozzáfért. Nem lehetett ellene tenni semmit, csak azt, amit ő tett a
becsületesség takarója alatt. A szerep ezt megengedte neki. Anyám sem volt bűnösebb mint ő, sőt
neki szabadabb volt a lelke, mert eskü nem kötötte senkihez, és mégis én voltam a fattyú, az ő lánya
meg törvényes gyermek. Ilyen a külső látszatos élet igazsága. És tetejébe ő dobálódzott a fattyú
szóval, aki maga is fattyút hozott világra. Nekem kellett elbukni, hogy az arcátlan nőszemély felemelt
fejjel járhasson. A Földön nem lehet semmit elintézni, hogy az sima és igaz legyen. Csak az isteni
kegyelem tudja lassan betemetni azokat az üredékeket, melyeket az igazságtalanul ért szenvedések
vájtak a lélekben. Csak az isteni kegyelem tudja begyógyítani, amit az ilyen gonosz lelkek behasítottak
az ember szívébe.
Az isteni gondviselés adja csak meg azokat az ajándékokat, amit az önző lelkek gonosz és
aljas módon elharácsoltak tőlünk. Mert mit használ az, ha látom a nyomorultat szenvedni a nálánál
még gonoszabbtól? Csak annyit állapítok meg, hogy az igazság törvénye fizetteti az elmaradt
szenvedés-adósságot, de nem vagyok boldogabb azzal, mert az enyém már elveszett, a lelkem sebes
lett. Viszont van egy nagy tanulság belőle, az hogy utáljam a gonoszt és szót se váltsak vele, a lelkem
zárjam el, hogy kísértésbe ne hozhasson. Az egészen másként hangzik, mint azt a felületes emberek
gondolják. De majd máskor többet mondok. Tudod ezt anyámmal kapcsolatban mondtam el, mert ő
szegény vezekel most ezért a külsőségekért, amiben ő is benne vergődött. De majd neki is lejár az
ideje és még lát jobb napokat is. Én most már elbúcsúzom, a jó Isten adjon a te lelkedbe is
békességet és reménységet. Még jön egy jobb és békésebb idő, amikor mindezek, mint egy rossz
álom, úgy jutnak az eszedbe.
Isten veled kedvesem.

- 24 -
 AZ „ÍRÁS” TEKINTÉLYÉNEK HATÁSA
Lajos 1955. február 17-én

Mindenki a maga akarata és elgondolása szerint cselekszik. Pedig, ha már egy ilyen komoly
irányú embercsoport, évek, mondjuk évtizedek során együtt van és hallgatja azokat a nagyszerű
meghatározásokat, amilyeneket nemcsak, hogy hallgatnak, hanem papírra vetve még ennek a neve
alatt a világ elé is adnak és annak bizonyos nimbusza mégiscsak az összességre is vetődik: ebből
kellene, hogy a lélek érezze a maga részére való kicsillámlást, nem is szólva arról, hogy a szellemi
fluidumok a bajokban is mennyi oltalmat és mennyi segítséget nyújtottak. De ezt valószínű, hogy
mindannyian a saját érdemeiknek tekintik. És éppen az a nagyon hátrányos dolog a lélekre nézve,
hogy megcselekszi a rosszat, de nem akarja elismerni, hogy az rossz. De erről most nem beszélek
hosszabban, most elmegyek a Vezetődhöz.
Isten veled.
 A „SZÉP”-RŐL: AMI MÉG NEM LÁTHATÓ...
Lajos 1955. február 22-én

Angyalom, már meglehetősen régen várok rád. A rokonszenvesek kapcsolódnak egymáshoz.

Tudod Kedvesem az ilyen egybekapcsolódások nagy dolgoknak a kiegyenlítői és kiengesztelői és új
életalapot létrehozó elindítói. Sokszor egészen új vágányokon indul tovább az élet új célok felé,
melyek közelebb hozzák azt a boldogságot, melyre a lélek vágyakozik, mintha valaki életeket töltött el
csupa lemondással és önmegtagadással. A lemondásban is sok keserű óra van, de nagyon kevés,
vagy éppen semmi öröm. Azt az ember könnyen tudja elhatározni, hogy mit akar és hogyan akar
cselekedni, de amikor végig kell azt csinálni és főképpen, amikor belefárad a lélek, akkor már nagyon
nagy teher és úgy érzi az ember, hogy összeroskad alatta. Az ilyen szeretetből jövő áldozat - mondjuk
annak - bizonyos örömöt és felemelő érzést sugároz az ember lelkébe - annak, aki hisz ezeknek az
értékében. Ez a felemelő érzés érzik ki ezekből a tárgyakból főképpen, és ezt a nagyszerű
elhatározást a legnagyobb, a legtisztább és legszentebb áldozatnak tekinti ez a lélek, amit nem is
neked egyenesen, hanem inkább az Isten oltárára teszi le. És éppen ez adja meg neki azt a nagy
értéket, ami az ő lelki és testi életének a kiengesztelődést, a feloldódást fogja meghozni. A hívők sorsa
és a hitetlenek sorsa merőben ellentétes, még akkor is, ha egy órában, egy helyen és azonos
körülmények között születnek is meg, mert más a cél, más az eszköz, amellyel megmozgatják azokat
az éterikus erőket, melyek a megszületés percében körülfollyák őket. Lehet-e az, hogy a testi élet
síkján hasonlít a kiindulásuk, talán hasonló utat tesznek is meg, de sem az eredményeik, sem a
megérkezésük nem fog hasonlítani egymáshoz. Lehet az is, hogy egészen eltérők a későbbi
fejlemények. A betegségek is lehetnek hasonlók, de a gyógyulás mikéntje az már másképpen folyik le
az egyiknél és másképpen a másiknál.
Azért nem lehet elindulni a következtetésekkel ezen az alapon. Mindig meg kell találni azt a
pontját a léleknek, mely a hitből indul ki. Igaz, hogy benne van az is, hogyan hisz és mennyiben találja
meg az igazság kifejező formáját. És az is, hogy mi hat rá jobban, mert az egyikre a külsőben
megnyilatkozó szép és jó, a másikra a belső eszményi szép hat jobban. Ez már a lélek fokozatában
van. Az egyik a külső látószervein tudja meg látni, amit eléje tár az élet testbe öltözése, a másik a
lélek szemével nézi és sokszor egészen mást lát ugyanabban, mint a másik látott. Aki maga szép és
színes lélek, az a kevésbé szépben is megtalálja a bontakozó szépséget, mert nemcsak azt látja, ami
látható, hanem azt is, ami még nem látható. A szemnek tetszetősben is meglátja a rejtett csúnyát, ami
kibontakozik belőle - bár rajongó csodálattal legyenek eltelve azok, akik csak nézik. Az ilyen mélyen
látó lelkiszemek már látják azokat a nemkívánatos fejleményeket, melyek ott lappanganak a tetszetős
külső mögött. Ezekre mondják azt, hagy megérzi a dolgokat. Igen, a megérzés több, mint a csak
meglátás, mert ez az összes érzékelő szervek egybenvaló észrevevő képességét jelenti. Majd máskor
többet írok. Most fáradt vagy, és nem akarom megterhelni az egészségedet. Aludj, pihenj, nemsokára
valami örömöt okozó jó hírt fogsz hallani.
Isten veled.
 A NAPI PROBLÉMÁKRÓL
Lajos 1955. február 28-án

Anyalom, ma ismét későn kezdtél velem írni, mert tudtad, hogy én vagyok a soros. - Igen
tudom én azt, de nem beszélhetek. Most még vannak olyan dolgok, amit a földi tudat számára nem jó
világossá tenni, hogy abba beletekinthessen. Az emberi állapot még erőtlen akkor is, ha nagyon bölcs
és megérett a tudásra. Forgatható a körülötte lejátszható kép, és vannak pillanatok, amelyekben
mégis talál valamit, ami megrendíti és kísértésbe esik. Ezért mondom én, hogy jobb bizonyos
dolgokról hallgatni nekünk, ha mégoly bizonyosak vagyunk is valamiben. Te egy olyan különös
természetbe vagy beöltöztetve, melynek a körülményeiben sok az ellentmondás. Jóllehet azt te
könnyen ledolgozod, de csak úgy, ha valamiről pontosan meggyőződsz. Ezzel is, meg más egyébbel
kapcsolatban is. Isten törvénye mindent bölcsen elrendez körülötted, de te magad is úgy gondolod,
bele kell folynod. Ez a maga helyén és idején nagyon jó és helyes felfogás, mert nem számítasz az
úgynevezett véletlenre, hanem a magad jónak hitt felfogása szerint igyekszel megcselekedni mindent,
amit lehet az ügy sikeréért. Vannak esetek azonban, amikor nem lehet, és idő előtt nem is szabad
beleavatkozni a dolgokba, melyek még kiérésre várnak. Igen, mert a sok izgalom következtében
megvastagodott az az érfal, amin keresztül a vér állandó nyomásnak van kitéve. Mert az is tágul és
szűkül, ahogyan a szív dolgozik a maga mozgásával a szervezet vérrel való ellátásán. Ha túlmegy a
határon, akkor már nem tud a fáradás után úgy összehúzódni, mint kellene. Ez alatt az idő alatt, amíg
tágult állapotban van, a szív ugyan enyhébb mozdulatokat tesz és így mindig marad felesleg vér az
ércsatornában pangva. Ez a maga üledékével ott marad egy kisebb ideig, azután elmosódik ugyan, de
a leült anyag az beszívódik a finom érhártyákba. A további tágulásig ottmarad. Azután ismét ez
következik, amíg az érhártyák is megduzzadnak és mindig több salakot tartanak fogva. Ezt nevezik
elmeszesedésnek. Mindig az a rész szenved ezektől, amit több erőltetés ér, akár fizikai fáradás, akár
idegek túlfeszítése folytán. A te egész fizikai beállítottságod gyengébben működő szervezeti
ténykedésű, mint általában a másé. Lassúbb a vérkeringés, gyengébb az emésztés, kisebb a
hőmérséklet, de szabályosabb az erőeloszlás. Azért te gyorsabban gyógyulsz meg mindenből, mint
más, de hamarabb megárt minden. Nálad a pihenés és a rendes mozgás adja meg a jó közérzetet.
Azonban túlfeszíteni nem szabad semmivel, mert az idegszféra túlérzékenysége a lelki ereket hamar
felkorbácsolja és nem tud gyorsan elsimulni. Bár te értelmileg túlteszed hamar magad dolgokon, de az
idegeid nem nyugodnak meg, amíg e bizonyos jóleső, kiegyenlítő érzése be nem áll. Ez a kifinomult
megérző idegek állapota nálad, mely mind a lelki, mind a fizikai fájdalmak túlhalmozása folytán jött
létre, és azért kellett neked ilyen vastagabb természetbe öltözni, hogy a magad elé vett nehéz munkát
elvégezhesd.
Ez már aztán nem a test hatáskörébe tartozó dolog, mert a test csak egy burok a maga külön
törvényével. Az egyéni lélek és a test egybeépítéséből áll elő a testi én. Lehet ez a kettő két
különböző természetű és hajlamú valami, de egybehangolódása mindig gyakori betegeskedéssel jár
együtt. Ez előre látható már a gyermekkorban. A szülők fluidja, a környezet harmóniátlansága és
minden együttvéve nehéz, amíg a lélek bele tud szokni. A szeretet, a gyengédség tudja csak a
gyermek lelkét megbarátkoztatni az élettel, ha az egy finomabb, jobb, szellemibb állapotból való.
(Lehetett volna, ha a sors könnyebb feladat elé állított volna, de ezt a gonosz nem engedte...)
Lám most is egy ilyen alantas eszközt csempészett a közeledbe, akitől állandó izgalmak
jönnek feléd. Ezt ki lehetett volna már kerülni, de a közvetlen környezeted sem azt nézte, hogy miként
kerülje ki, hanem, hogy miként álljon bosszút. De már nem messze van az idő, hagy teljesen
megszabadulsz mindezektől a dolgoktól. Úgy nézem azonban, hogy akkor meg más valami okoz majd
izgalmat. Az nem egy bántó izgalom lesz, hanem örömöt okozó, de mégis nem nyugalom ez sem.
Nem látok most semmi olyant, ami valami bajt hozna rád, mert tudod, hogy vannak olyan dolgok,
melyek ésszel és jóakarattal elkerülhetők, de vannak amelyeket nem lehet. Ezek azok a velejárói
bizonyos életeknek, amelyet még az angyalok sem kerülhetnek ki, mert az emberek sokrétegű
szellemi szférák lakóiból kerülnek ki, akikre sem szép szóval, sem jóakarattal, sem igazsággal nem
lehet hatni, csak úgy, ha az ő gonoszságaik kiteljesítésének szolgálatába adja magát valaki.
Azért nincs senki, aki a rosszat meghódíthatja, csak akkor, ha a gonoszhoz adja magát.
Azonban ez sem állandó, mert a másik gonosz kitúrja vélt szerencséjéből. Azért a Földön minden
csak ideig való, mert örök harc és háború az élet. A halál a végcél, a kiegyenlítő hatalom, amitől a
gonosz is retteg. Igaza van, ha fél tőle, mert a halálban nagy igazság van. Elosztja a lelkeket ki hová
való. És ez nagyon jól van így. Én igen, mert nagyon fiatal és még teljes erejű voltam, várakoztam és
mindennel adós maradt nekem az élet. Nem, az minden másképpen lett volna, mert te akkor is eléggé
csendes és nagyon szépbeszédű, vallásos voltál. Az nem lett volna olyan veszélyes, de természetes,
hogy így mégis más, világosabb és tisztább a hit és az az igazság, amit oly nagy szenvedésen
keresztül az ember kialakít. Az idegek pihentetése maga is nagyon elősegíti a véredények
rugalmasságát. Annyi mozgás kell, hogy a rendes vérkeringés és az izmok játéka meglegyen. A
fürdők - amit mondtam a múltkor - azok is jók lennének. Nem enged elhízni. Igen, az neked jó, de a
magas vérnyomásnak nem jó. Tágító gyógyszer, de nem fáradni vele, mert az nem jó, csak csendes
mozgással. A nagy és mély lélegzet, és a delejezés az jó. Azért ne aggódj semmi felett Angyalom. Ez
az egész már nem soká tart, és semmi sem fogja a te életedet korlátok közi szorítani. Az Istennek
gondja van rád. Már minden alakul körülötted, csak még nem látható. Nemsokára látni fogod.
Isten veled.

- 28 -
 A LÉLEK OSZTÁLYZATÁRÓL...
Lajos 1955. március 3-án

Angyalom, mindjárt megyek, csak azt kérdezem, volt-e valami baj? Jól van, mert én semmit
nem láttam körülötted. Van ugyan állandóan valami okoskodás, tanakodás, de ez nem jár
megvalósulási lehetőséggel. Légy nyugodt, már nagyon nehéz lenne ilyenfélét kihozni, mert már nincs
lehetősége. Majd meghallod nemsokára azokat, ami lesz, és amire számíthat. Most a jó Isten nevében
én elmegyek, de mindjárt jövök, vagy a Vezetőd jön. Addig pihenj. Isten veled.

Angyalom, azt üzente a Vezetőd, hogy ha időd van, akkor várj még egy félórát, mert neki el
kell menni, és ő nyugodtan akar veled beszélgetni. Nem tudtam, majd azt te beszéld meg vele. Jól
van, nagyon meg lesz elégedve, ha addig hűségesen megvárod. Az már nem is neked való, annak is
örülhetsz, hogy annyi minden változatosságot tudsz most már enni. Nem, én azt tudtam, bár ez az élet
nem volt a te sorsodba belekalkulálva, mert ezt már lejártnak kell régen tekinteni. Ez már nem abban
az előirányzott tételben volt, mert az lejárt. Mivel folytatása lett, így nem lehet egy új irányt keríteni elő,
csak azt a megkezdett pályát lehet futni tovább azzal az új megkezdéssel, amelyet akkor vállaltál,
amikor az lejárt. Majd még megmondom ezt is, ha lesz egyszer alkalom rá. Majd erről is mondok, ez
nem egy olyan különös dolog. A Vezetőd már sokat megmondott, de nem volt szabad arról beszélni.
Lehet, hogy most sem engedi meg, de majd megkérdezem, Most menj és legyél készen, amíg ő eljön.
Angyalom, ne vedd rossznéven, de várj még egy kicsit. Megnézem és megmondom, hogy egyáltalán
jön-e a Vezetőd. Pár perc múlva ismét hívj!...
Angyalom, ma már későn van, ha valami kérdezni valód lenne, akkor ő jön. Jó, én azt is
megmondom. Nem tudott előbb, majd megmondja. Természetes az, de látom, nem esik jól, majd
kipótolja. Az embernek nehéz a semmi célt nem szolgálónak látszó időket leélni, de amikor
eseménydús az élete, akkor is csak azokat keresi ki, vagyis szeretné kikeresni, amelyek az ő lelki és
testi vágyainak megfelelnek. Pedig nem mindig az a jó és értékes élet, mert elpuhul,
elcsenevészesednek azok a lelkek, akiknek mindig csak a jó jutott. Nem tudnak csiszolódni, nem
tudnak örülni, mert nincsenek olyan vágyaik, amelyeket el nem érhetnek. Éppen azért szertelenségbe
csapnak át, kalandokba bocsátkoznak, ez pedig már a lélek visszafejlődéséhez vezet. A nagyon
súlyos életek is azután ilyenekből következnek. A nemes munka és törekvés a cél felé, az való a lélek
fejlődésének előmozdításához. Nem az a fontos, de az, ami az ember lelki életét kiteszi és annak az
előteremtése abból a homályból, ami még azt befedi. Mert mindenki a maga kicsiny, vagy nagyobb
munkájával rajta hagyja a bélyegét a maga egyéniségének és az bár sokszor alig látszik és az
emberek el is felejtik, de mégis megvan, és következik belőle egy kis előrejutás, vagy fennakadás. Ezt
úgy felbontják és úgy osztályozzák a különböző törvényrétegek, hogy a végső eredmény, mint tiszta
számla úgy adja meg a lélek osztályzatát; ki hová, milyen körülmények közé juthat. Ez sokszor nem
úgy záródik le, mint végső eredmény, hanem csak egy lap a nagy könyvekben. De amikor egy
lezáródik, akkor mindig van valami átvitel, vagy visszaszámítás. Mindig van egy új vonás is, amiből
majd egy új valami keletkezik. Ez az új részlet a gazdagodás, nagyobbodás és a tudás eredményét
jelenti. Új tapadási felület az élet magasabbrendűségéhez, vagy lesüppedés az anyagi sűrűsödésbe.
Jó az emberi élet, ha nem az alacsonyrendűségbe torkollik bele, mert akkor mégis megvilágosodnak a
gondolatai és meglátja tévedéseit. Új lehetőségekben aztán mindig kisimít valamit, és így haladhat.
De, ha teljesen elnyomja a lélek magasabbrendű törekvéseit, akkor megmarad egyhelyben, sőt lefelé
csúszik. A hitben élők tudnak haladni előre, mert ők a problémáikat jól oldják meg és ez nagy
előrejutást jelent. Azért akik ebben dolgoznak, azok nagy jutalomban részesülnek még akkor is, ha
nem egészen kifogástalan életet éltek, de eredményeket mégis tudnak felmutatni. Minden legkisebb jó
és igaz megmozdulása a léleknek nagy érték itt, ahol lemérik ezeket. Minden megmarad és meg is
sokasodik.
Most Isten veled. Ha lehet, korán kezdj!

- 30 -
 A MAGASABBRENDŰSÉG ISMERTETŐJELEI
Lajos 1955. március 7-én

Angyalom ma nem jön a Vezetőd. Azt üzente, hogy a következő órára idejében készülj fel,
mert ő korán szeretne jönni, hogy bepótolhassa a mulasztását, amit a múltkori alkalommal az ő
hibájából okozott. Ebben a pillanatban én erre nézve nem tudok és nem mernék határozott választ
adni, mert az események annyira közel vannak, hogy erre idő és alkalom alig lehetne. Azután meg a
feltorlódott munka úgy összesűrűsödik, hogy ti nem fogtok arra ráérni. Nekem meg olyan sok
esemény kitörlődött a emlékeimből, hogy azt hiszem nem tudnék, csak hézagos képet festeni azokról
az elmúlt időkről, melyek a maguk szomorú árnyékbavesző következményeivel, mint egy rémes álom,
úgy tűnnek elő. Mert nem kicsiny dolog az, ha valaki reménytelenül keres és vár valakit, amire
semmiféle ígéretet nem kapott soha senkitől, hogy ezt a várakozást egy beteljesülés követheti. És ha
nem volna semmi bizonyosság arra nézve, hogy az érzések a lélek legmélyéről fakadnak, és túlélik az
életet és a halált, akkor az én érzelmeim, mint élő bizonyosságok hirdetik azt, hogy mindennek érni és
kiteljesednie kell, ami a lélek mélyéről fakad. Az emberek felszínes életében sokszor előjönnek
kikutathatatlan érzések, de nem tudnak vele mit kezdeni, mert annyira érthetetlenek és annyira
homályosak a durva bűnökben alámerült emberlelkek előtt. Annyira nem erre az életre valók, hogy
nem is próbálják felderíteni, sőt hamar megállapítják azt is, hogy aki az ilyen érzést ápolgatja
magában, az valahogyan nem is normális eszű ember. Pedig éppen az a normális értelmű ember, aki
nemcsak a földi szemeivel lát, hanem a magasabbrendű énjével is felfogja azokat a rezgéseket,
melyek érzésvilágában nagy hullámokat vetnek fel és kiemelik a gondolkozását az átlagos
hétköznapok agyontaposott pocsolyáiból. Mindenesetre ezeknek a rezgéseknek a felfogásához egy,
már az átlagon felüli léleknek kell lenni, hogy kibontakozott lelki megérző-szervei legyenek. Általában
minden szellemi megnyilvánuláshoz fejlettebb lelki képességek kellenek, mert másképpen lehetetlen,
hogy figyelme ezek felé forduljon. Azonban, hogy tévedés ne essék ebben a meghatározásomban, ki
kell jelentenem, hogy a nagy átlagban is előfordulnak bizonyos fokozaton érdeklődések a szellemiek
felé, de ezek nem a maguk lelkének a felemelkedése miatt figyelnek fel a szellemi lehetőségek felé,
hanem az üzleti érzék felfigyelése ez, hogy a testi élet részére milyen hasznot jelenthetne az, ha az
ismeretlen lehetőségeket a maga előnyére kamatoztathatná. Ez nem a lélek felfigyelése, csak a testté.
Sokan próbálkoznak, mert „elhiszik” ezeket a lehetőségeket, de amikor nem érnek el ezen a
téren sikereket, akkor egyszerűen megszűnik az érdeklődés, vagy a tagadásba vonulnak vissza.
Eltekintve ezektől az éretlen lelkektől, vannak igazán már felfejlett lelkű emberek, akik hiányolják a
földi életben azokat az igazságokat, melyeket szellemi hazájukban, mint törvényt megszoktak és
követtek, mert ennek nyomán biztonságot, békés fejlődési lehetőséget és bizonyos örömökben
gazdag életet élhettek. Ez a hiányérzet keresésre, kutatásra ösztönző vágyat ébreszt a lélekben és -
így a „legfőbb Jó”-ról, az Istenről tudomást szerezve megindulnak a javulás és tisztulás útján előre.
Azért mondom úgy, hogy megindulnak, mert a Földön élők mindenféle terhelt szférákból
összesereglett szellemek testetöltése zavaros képét mutatja a földi életnek. A bűn és az erény
egyformán helyezkedik el fenn és lenn. Az igazság fénylő köntösében jelenik meg a hazugság. A
szépben ott van a csúnya, a boldogságot ígérőben ott van az irtózatos. Minden, amihez nyúlsz,
fájdalmat és szenvedést rejt magában. A léleknek mindig önmagából kell meríteni hitet és erőt, hogy
meg ne torpanjon és el ne veszítse az egyensúlyt, mert hadakoznia kell mindennel, amiben
megütközik. A hadakozásban kifárad és sokszor önmaga kéri a halált, mert érzi a nagy és gonosz
hatalommal szemben a tehetetlenségét, a nyomorúságát. Ez a küzdelem, bár a földi életben nem
látszik úgy, hogy eredményes volna, de mégis egy-egy hűségesen - a jóban és igazban - kitartó
emberélet után gazdag jutalom várja a szellemet, mert az égi mérlegen valamiképpen az erők
átminősítésének törvényében nyereség mutatkozik. Amíg a földi élet göröngyös útjain meg-megbotlott,
addig szenvedésein túlesett, küzdésében, keserves fáradságában nem vette észre, mert nem is
vehette észre azt, hogy önmagában olyan erők képződtek ki, melyek a testi életek hiábavalóságaival
megküzdöttek. Bár elfáradt a lélek is ebben a küzdelemben, de úrrá lett bizonyos tévedéseken,
melyek talán megakadályozhatták volna az igazság teljes felismerésében. A lelket fogvatartó téves
igazságok erejüket veszítve lehullanak, megsemmisülnek.
A lélek felszabadulva a tisztább, világosabb erők régióiba emelkedhetik fel, és
magasabbrendű természetbe öltözik át. Itt már „tisztábban” hallja megcsendülni lelkében az isteni igét,
mely szerint a lelki-természete alakul. Itt érzi már a különbséget, mert megérzi és megérti a
magasabbrendű törvények betűit a saját lelkében visszacsendülni. Ezzel maga is magasabbrendűvé
vált. Ez a magasabbrendűség ismertető jele, hogy nemesebb a gondolkozás, tisztább az érzés,
nagyobb a szeretet, igazabb ítélete a dolgoknak, és nagyobb az engedelmesség az isteni
parancsolatokkal szemben. Azok az emberlelkek, akik már így jönnek a Földre, ritkán lépnek ki a
törvényből, de ha az ellentéttel való küzdelem túl erős, akkor lehullanak, mert elvesztették az
egyensúlyt. Az élet fájáról ilyen lehullott bimbó lettem én is, mielőtt még kinyílhatott volna a napsugár
melegére. A boldogságom csak nagyon könnyen összeszámlálható napokon tartott, az is inkább csak
a reménységben volt boldog, mert hittem abban, hogy boldog leszek. Ez a hit lelkemben volt még
mielőtt téged megismertelek volna. Tudtam, hogy vagy valahol, hogy az egyetlen vagy, akivel én az
életet végigélem és örökké együtt leszek veled. Tudtam, hogy jó és igaz lélek vagy, akiben mindig
bízni lehet, aki csak az enyém, vagy senki másé. Tudtam, hogy szép vagy, mint az angyalok, és a
lelked a mennyország tükörképe. Ez volt az én álmom, vágyam és reményem, hogy ez valóság. És ez
mind beteljesült. De ezt a szép valóságot egy sötét árnyék követte, a hazugság árnyéka, a bűn, ami
úgy sújtott le, mint a villám, amely százados fákat hasít szét, és kiégeti még a talajt is. De a jó Isten
nem hagyta kiégetni egészen, mert az a megvalósult álom nem maradt nyom nélkül. Az kihajtott a
halálon túl is, és hittem abban, hogy megtalállak az örökélet bármely pontján. Nemcsak hiszem,
hanem tudom azt, hogy ez a valóság volt a lelkemben, mert a lélek nem hisz káprázatokban, csak a
valóságban. Amikor előző életemben olyan hosszú ideig ágyhoz voltam kötve bénán, én a jó Istennek
ajánlottam fel a szenvedéseimet, a gyóntatóm imájában teljes hittel voltam abban, hogy ezek nem
egészen oktalanul értek, mert nem sújthat az Isten ártatlanul egészen, de mégis nagyon fájtak a
tapasztalatok, amelyeket az akkori feleségemmel átéltem. De ez mind megszűnt, amikor a szellemi lét
kapuján átléptem. Lemúlt rólam a súly, ami nyomott a tiszta, becsületes érzéseim megcsúfolásával.
Még írok legközelebb, de most pihenj. Isten veled.

- 32 -
 AZ EGYIRÁNYÚ LÉLEKRŐL
Lajos 1955. március 14-én

Anyalom, nem tudtam elképzelni, hogy miért írtál, amikor megbeszéltük a Vezetőddel, hogy ír,
de azután láttam az éjjel, hogy valami bajod volt. Most már javult az is látom. Azt én mondtam előre,
de ne ijedj meg ettől. Ez csak egy amolyan műacsarkodás, nem szabad sem a másikat, sem ezt,
valóságos dolognak hinni, mert ez minden csak erőlködés a láthatatlan végzet hatalmával szemben.
Az jár nagyon rosszul, aki elhiszi akár az egyiket, akár a másikat, mert a sors kimérte már
mindenkinek a maga részét az elkövetkezőkből. Ez ellen hiába tiltakozik bárki, ezt sem feltartóztatni,
sem elhárítani nem tudja senki. Már erősen útban van, úgyszólván itt van, de még a függöny takarja,
de amikor a függöny széthúzódik, már le is játszódik az egész cselekmény. Mindenki csak egy
bizonyos mennyiséget képes egy életen keresztül befogadni azok szerint, amelyekre be van állítva. A
hitre szomjazó lelkek azért olyan hiszékenyek, mert nagyon vágyakoznak valami biztosra szert tenni,
amire jövendőjüket építhetik. Ez az első stációja a hitszerzésnek. Azután, ha megcsalódott, már nem
annyira mohón veti rá magát az elhinnivalókra, mert fél a hiábavaló reménykedéstől. Igen, ez így van.
A bizonyosság minden hit alapja, mert a feltevéseken alapuló hit nem állja ki azokat a próbákat,
amelyeken keresztül valóságas tudássá edződik. A hitben élőknek nem az első próbálkozásai azok a
nagyobb, vagy kisebb lemondások, önmegtagadások, vagy áldozatok, melyeket sokszor olyan
könnyedén hoznak valamely jó ügynek az előre segítésében. Azok már régen előkészített
próbatételek, melyekre nagy rászántsággal készült a lélek.
A családban sok egyirányú lélek csoportosul, de van rá eset, hogy odavetődik valamely más
csoportból való lélek is, és vagy velük tart, vagy kiválik közülük. Az egyirányú lelkek között is vannak
különböző fokozatúak és különböző cél felé igyekvők, de egy irányban azért ezek sem tudnak teljesen
egyezni, mert más a természetük és más a földi beállítottságuk - de nagyjából mégis egyfelé
haladnak. Ilyenféle összetételű a te vérszerinti rokonságod is, amelyben vannak olyanok is, akik nem
közelről valók, hanem a kiegyenlítési törvény kapcsolta be a családba. Így az én anyámnak (Eszter
húgáról van szó) is oda kellett kapcsolódni, ahol te élsz, mert az irány és a nagy cél egyezett, de a
mellékkörülmények eltérők és eltérítők lettek volna, ha az összekötőhidat ez a tudomány meg nem
építi és folyton nem erősíti. Ez minden próbán keresztül is megállt, bár nem nagy teherbírással, de
kitartott és ki fog tartani. Azután már a szálak tartják együvé. A család mindig nagyobb lesz, mert a hit
szálain keresztül mindig többen együvé tartozónak érzik és vallják majd magukat. Azért, mert ők is
hibás szemüvegen keresztül nézték az eseményeket, mert nem tudták mit cselekszenek. Ez az a
káprázat, amibe az anyagba bukott lelkek elbuknak, ostobán cselekszenek, hogy keserű utóízből
tapasztalják meg azt, hogy nem helyesen éreztek és cselekedtek. De az élet fut tovább azokon a
síneken, melyeket a sors lerakott és jönnek az események a maguk sorjában és megtalálják az
egybehangolódást. Ne izgulj, most nem történik semmi különös. Nem kell megijedni mondom, az élet
felemelkedik egy kicsit, és azután egy jobb fordulat, kedvezőbb, leveszi a gondot és megelégedve lesz
befejezve mindenki részére. Mást nem mondhatok most. Isten veled.
 A MEGÉRTÉS A SZERETET FORRÁSA; A HIT: IRÁNYTŰ
Lajos 1955. március 21-én

Angyalom, az éremnek két oldala van. Az egyik fele mindig értékesebb, mint a másik. Már
másképpen látom a dolgokat, mint a régebbi eszemmel. Akkor még az első mohóságomban azt
hittem, minél előbb, annál jobb, de a megerősödött hitemmel több türelem fejlődött ki a lelkemben, és
mélyebben tudtam beletekinteni azokba a sorsdöntő, alig látható dolgokba, melyek annyira finom
rezgéseken keresztül döntik el az emberi lélek sorsát, hogy a járatlan lélek nem is tudja észrevenni,
hogy mikor és miben hibázta el a maga életét, csak azt látja, hogy valami hézag képződött, ami azelőtt
nem volt az életében. Ez a hézag, ha nem töltődött ki valami pótlóanyaggal, akkor mindig mélyül és
végül szakadékká válik. Ez a szakadék sok kívánt és óhajtott dolgok elkövetkezését gátolja, bár a
lélek később, már az áldozatoktól sem riad vissza, hogy célját elérje. De mindez hiábavalónak
bizonyul egészen addig, amíg a saját lelki erőiből nem építi meg azt a hidat, ami azután már összeköti
a két végső pontot, amelyhez erősítve már teljesen megbízható erősségféle forrasztja össze a
szakadék feletti átjárót. Két összetartozó lélek, sokszor emberöltőkön keresztül hiába próbálkozik,
hogy azt a benső kapcsolatot megteremthesse, amely szükséges az ő életük jövőjének
megalapozásához. Éppen mert közeliek egymáshoz, az első szimpátia megnyilatkozása alkalmával
nagy bizalom és sokszor szeretet fejlődik ki emberek között. Ez a léleknek egy bizonyos örömteljes
állapotát hozza létre. Azonban, mivel csupa hibás és sok kívánnivalót nélkülöző lélek van a Földön
összegyűjtve, így a nagy rokonszenv ébresztette bizalom és szeretet mellett még sok önzés és gőg
húzódik meg a lélek redőiben, és így sokszor nagyon fájdalmas csalódásokkal fejeződnek be a
szépnek és jónak ígérkező életek. Pedig az ilyen együvétartozásoknak egyszer mégis ki kell tisztulni a
félreértésektől és meg kell találni az egyenesbe vezető utat.
A lelkeknek oda kell fejlődni, hogy a teljes igazságban egymásra kell ismerniük és közösen
dolgozniuk kell azon, hogy a boldogságot megtalálják abban az összeköttetésben, mely feladatuk,
sorsuk, összecsendülő harmonikus kiegyenlítettségében - mint végcélban - egybeolvadjon. Amíg ezt
meg nem találják, addig hiába minden. Hiába a tudományuk, műveltségük, hiába a vallásosságuk is,
hiába még jó Istennek a legnagyobb áldása is, nem lehetnek boldogok, mert nem tudnak egymás
lelkéhez hozzásimulni a megértésben, a szeretetben. A megértés talán az első lépéseknél több, mint
a szeretet, mert a szeretet elkopik, elfakul és semmivé válik. A megértés az az erőforrás; ami nem
engedi kiszáradni a szeretet forrását. Én talán ebben voltam nagyon, de nagyon hibás, hogy nem
tudtam megérteni azt a lelket, aki éppen olyan árnyékos gyermeki életet élt, mint én. Szeretet nélkül,
mostoha keze alatt kellett a szeretetre éhes lelkét a zord katonaéletben befejezni. (A barátja: Bálint)
Sokat gondolkoztam azon én azután, amikor meg voltam mentve és amikor már te is mondtad, hogy
érezted az ő érintését.
Igen? Ő bizonyára tudta és megengedte, hogy elbúcsúzzon tőled. Most már ő is itt van
testben, és nekem is itt kellene lennem, mert az idő lejárt a szellemi életre. Az embernek a lelki élete
éppen úgy lejár, mint a földi élete, de a mélyebben eső szférák lakói, ahol szenvedő állapotok vannak,
ott soká időznek és nagyon szomorú állapotban vannak. De az a korszellem, ami akkor uralkodott, az
most jött elő, a maga megjavított, megtisztított formájában, de fordított sorrendben hozta a maga
embereit. Így nekem is, ha téged meg nem találtalak volna, most már itt kellene lennem, de mivel te
nem vártad meg azokat a természetes fordulókat, amelyekben azok a formák felülkerülnek, amelyben
éltél, hanem a lelked vállalta a mások vezeklő életét énértem, azért te nem a magad formájában, és
nem a magad sorsában alakultál át, hanem az egyetemes élet sodrásában gyorsabban forgó
élethullámzásban jutottál el idáig, ahol te most vagy. Mert téged is hajtott előre az a nagy vágy, hogy
az elvesztett biztos boldogságot megtalálhasd. A te hited volt Angyalom az az iránytű, amely
megmutatta neked merre fordulj, honnan várj segítséget. Az Isten kegyelme nagyon mélyen lehajolt
érted és értem, mert mi igazán egymáshoz tartozók voltunk, de nem volt sem erőnk, sem
világosságunk elég, hogy azon a fokozaton meg tudtuk volna állni a próbát, amelyre eljutottunk, hogy
a gonoszságnak akkora túlerejével diadalmasan megküzdhessünk.
Mert mindenkinek meg kell küzdeni, diadalt kell aratni azokon az alantas erőkön, ami a
büszkeséget, a hiúságot, a testi előnyök felé való vágyakat, az önzést és az isteni törvényekkel
szemben való engedetlenséget szítja a lélekben. Az egyiknél az egyik, másiknál a másik erősebben
van beleékelődve a lélekbe, és elbuknak az emberek a jómódban és szegénységben egyaránt. Az
emberi lélek boldogságának millió ellensége van, amit magában dédelgetve hordoz és
engedelmeskedik ezeknek a tévelygésre biztató apróbb-nagyobb vágyaknak, melyek a pokolra vivő
utakat egyengetik részére. Az én életem is ezeken tört össze, és amikor az Isten megelégelte az én
gyötrelmeimet, megvilágosította azt én lelkemet is, és láttam olyan csodát, amilyenről legmerészebb
képzeletemben sem mertem volna álmodni. Tudom én azt, hogy ez a csoda nem az én lelkem
munkálkodásáért állt elő, hanem a te lelked hite és Istenben való bizodalma teremtette ezt az én
elhanyatlott lelki életembe. Én mindig megállok gondolataimban, amikor idáig eljutok, mert én sem
tudok mást, mint végtelen hálával az isteni jóság előtt leborulni, és áldani, magasztalni, dicsőíteni Őt,
Aki mindezt adta, és így adta az én életembe. Mert minden így van jól, ahogyan van.
A rövidlátó szellem sem tudja, hogy miért kell reménytelenül szenvednie; csak
türelmetlenkedik, mert nem tudja, hogy magában hordja a szenvedései okát. Míg én is önzően
türelmetlenkedtem, nem láttam milyen nagy távlatokat világít be az én kis lemondásom, az én kis
engedelmességem, amit a Vezetőd egy-egy megvilágosítása után önként magamra vállaltam. Még
nem láttam akkor, de amikor már kezdtem érteni az okát és célját, akkor már látni véltem azokat az
óriási eredményeket, melyek nyomon kísérik a valóságot: a Vezetőd munkáját. Látni véltem, de nem
értettem, de most már értem magát a célt, a nagy belekapcsolódást az Isten törvényébe, mely már
nemcsak az én érdekemért, hanem a szenvedő, tudatlan emberiségért adatik, akik mint imbolygó
ködfelhők, hol ide, hol oda hajolnak, mert úgy gondolják, hogy ott találják meg a békét, a nyugalmat és
a boldogságot. A cél nem a magunk öröme és boldogsága, hanem azért kell munkálkodni és
lemondani, hogy az létrejöhessen. Ha valami abból megvalósult, akkor abból úgy is nagy rész a
mienk. Mert az isteni igazság nélkül senki nem juthat semmihez. Azt be kell tölteni, ha nem tudunk
tökéletes jóságot elérni, mert az lehetetlen, de legalább amit adunk ennek az isteni igazságnak a
megvalósításáért, az legyen a lelkünk legjava. A többi a kegyelem dolga.
Én most egy kicsit megmondtam, amit sokszor gondoltam, de legközelebb még közelebbit is
megvilágítok neked. Most aludj. Isten veled.

- 35 -
 BÍZTATÁS
Lajos 1955. március 28.

Angyalom, láttam, hogy valami bánt téged, de nagyon helyesen cselekedted, hogy azért
mégis hívtál, mert én csak tűnődtem volna azon, hogy mi a bajod. Emberi életedben a nagy dolgokat
meg tudom látni, de a külső világ apróbb és rajtad kívül álló dolgait már csak, ha belekapcsolódok a te
lelkedbe. Azt pedig nem szívesen teszem meg, mert az a te önálló egyéniséged szabadságával való
visszaélés. Nekem is fájdalmas, mert ilyen élet nem egészen jóhatású az én lelkemre, mert az én
életem csak félig szellemi. Tudom Édesem, ez az élet a gonosz fluidokba van belehajtva, de eljön a
vége most már igen hamar, hiszen már most is vége van, de még mindig tudnak ártani, mert nem
tudják, hogy minden órában végük lehet. Ha tudnák, biztosan másképpen viselkednének, de az ő
lelküknek ez nem jár még, hogy tájékozódni tudjanak, mert akkor mernék magukat biztosabb helyre
elrejteni. Így azonban készületlenül éri őket az egész nekik kijáró büntetés.
Én már látom, hogy te nagyon fogsz örülni, de ők meg szomorkodni fognak, mert tudják azt,
hogy semmi jóra nem számíthatnak. Azért nyugodjál meg Kedvesem, nem tudnak ártani semmiben
sem, mert az ő idejük lejárt, hogy árthassanak. Ha húzódik is, de nem tud elhúzódni, mert azok az
események érettek, amelyeknek el kell érkezni rövid idő alatt, mégpedig váratlanul. Megtisztul minden,
már mire az a nap eljön, minden elmúlik, aminek ma olyan nagy jelentőséget tulajdonítasz. Meg fogsz
könnyen szabadulni, mert ezek örülnek, ha megmenekülnek, de nem biztos az sem, hogy
megmenekülhetnek, mert egy nagy dolog bele fog szólni előbb az életükbe. Te ne félj, ne izgulj, a jó
Isten megoldja azokat a problémákat, amik most téged úgy izgatnak. Ezek csak az irigység és
tehetetlen düh fakadozásai, de nem mélytalajú dolgok.
Most én megpihentetlek kicsit, várj öt percet az elbúcsúzásom után. Isten veled.
 A „KECSKÉK” KÖZÜL VALÓKRÓL…
Lajos 1955. április 14.

Angyalom, nagyon megrendültnek látlak. Valóban nem voltam akkor itt. Valószínű akkor
hívtál, amikor elmentem megnézni az én kisanyám férjét. Ugyan édes Angyalom, hogyan tudsz ilyet
felőlem gondolni, hiszen tudod azt, hogy életen és halálon keresztül kerestelek, amíg a jó Isten
megnyitotta a lelki szemeimet, hogy megláthassalak. Az én lelkemet is rettenetesen bántja mindaz,
ami téged bánt, és az én lelkemben mindig hasonló érzéseket kelt mindaz, ami téged felemelő, vagy
lesújtó hatásával környez. Az egyik boldoggá tesz, a másik sokszor kétségbeejt. Tudom azt, hogy ezt
belőled csak a mérhetetlen fájdalom sajtolja ki. Mindig nagyon sajnállak a küzdelmeidben, mert tudom,
hogy jó és igaz, sőt szent törekvéseid vannak - amit szeretnél megvalósítani az életedben. Nem
magadért, a saját érdekedben, hanem a jóért magáért. Én ezt mind tudom, és nagyon keserülöm
mindazt, ami veled abban a világban történik. Igen, én átengedtem az ő részére az órát, mert láttam,
hogy többször felkeresett és valami nagyon mélyen lesújtja. Nem, ez egy egészen más érzéseknek a
keveredése volt, ezt a lélek magával hurcolja, amíg csak egészen meg nem tisztul azokból. A tudatlan
emberlélek beleveti magát ezekbe az új örömöket sejtető izgalmakba és elmerül ezekbe, mint aki nem
tud úszni és a mély vízbe tévedt. Ha nincs, aki ebből kiemelje, akkor mindenképpen elveszett, mert
ami a lélekben megrögzített a cselekedet által, az már bukásnak számít.
Én tudok mindent, hiszen veled voltam szenvedéseidben és tudod, hogy mindenben veled
éreztem, de sajnáltam őt is, mert tudtam azt, hogy nehezen fog ezekből az ő természetével kilábalni.
Ez a mostani más látásban, más világosságban megjelenő emlékkép rettenetes hatást váltott ki a
lélekben, mert most nemcsak önmagát látja és érzi a előtérben, mint a Földön a testben, hanem az
egész környezetében visszatükröződő hatásokkal egyben látja a történést. Ezeket a földi életében el
sem tudja a felületes ember képzelni, hogyan miképpen lehet egyszerre átérezni nemcsak a saját
érzéseit, hanem a másokét is azokkal a hatásokkal együtt egyszerre, amelyeket felidézett. A mások
gondolatai, vélekedései és igaz érzései, az öröm, a bánat minden részletében és hatásaiban. Én
tudtam, hogy ez még nincs lezárulva és mostanában nem is lesz a részére, mert súlyos akadályként
foga útja állni. Úgy van. Ez nemcsak egy epizód, hanem az ő maga, a saját természete és azért
nemcsak addig van, amíg látszik, hanem amíg ezek a hajlamok végképpen letisztulnak a lélekről.
Azért az, amit megbocsátásnak gondolnak az emberek, csak az első lépés a szabadulás felé. A
megbocsátás csak annyit jelent, hogy belátja helytelenségét elkövetett cselekedeteinek és megbánja
tettét. A megbántott igazságtól kegyelmet kér, azaz bocsánatot, haladékot a jóvátevésre. A
bocsánatot, ha megkapja és nem igyekszik jóvátenni hibáját és magából nem ad bele semmit az
igazság serpenyőjébe, akkor ez még mindig fenn van, és ő lenn. Az igazság még mindig vádol. Nem a
megbántott emberlélek vádol, hiszen az már ki tudja milyen messze jár érzésben és gondolatban.
Lehet, hogy az már boldog és eszébe sem jut az a fájdalom, amit átélt a megbántás folytán. Azért
mondom én mindig, hogy nagyon nehezen tudják az emberek megérteni azt, amit az Istentől
ajándékul kaptak: A tudatlanság olyan sötétségbe burkolja az értelmi részét a léleknek, hogy
egyáltalán nem tud tájékozódni. Egyetlen tájékoztató az engedelmesség Isten iránt, és jóakarat az
embertársai iránt. Szándékosan gonoszt cselekedni semmiféle élőlénnyel nem szabad! Azonban az
ellenséget lefékezni gonosz, elvadult szándékában, ez nem tartozik ebbe a törvénybe. Az ember nem
tudja soha, hogy mikor, mivel vétkezik, mert azt hiszi, hogy mindent jól cselekszik, de amikor már mint
lélek tekinti át cselekedeteit, akkor már nem elfogult annyira, mint a földi életében.
Azért nagyon jó előkészítő iskola az ilyen gyülekezeti élet, ahol nagyon jól megtanulható az
alázatosság. De jaj annak, aki az ilyenből a maga hibája folytán kihullik, mert az, ha hívő volt, akkor
nehezen tud egy jobb - a maga ismereteinek - megfelelő lelki otthont találni. Lefelé igen, de az meg
neki nem felel meg - és még az is, hogy a hozzá hasonló hibájúak között nem tud javulni. Azért mindig
azon kell lennie az embernek, hogy a jobb és igazabb társaságba tudjon megtapadni a Földön, mert a
szellemvilágban ez már majdnem lehetetlen. Nagyon jó ez gyakorlatnak, mert az igazra törekvő
emberek, ha egyesek nem is egészen ütik meg köztük a mértéket, kapnak segítséget a magasabb
szférákból, de ahol csak alig van egy-kettő a jobbakból, azokat elirányítják onnan a szellemi vezetők.
A hasonló lelkek tapadnak egymáshoz, de ha egyforma hibáik vannak, akkor szétszóródnak. Nem
lesz már így soká, mert elfogytak azok az idők, amelyeket az Úr megadott még azoknak is, akik
gonoszt cselekedtek múlandó napjaikban. De eljön a vég most már hamar, és ami az egyiknek
szabadulás, a másiknak kárhozat ajtaját nyitja meg.
De aludj, pihenj, én itt vagyok mindig!
Isten veled.

- 38 -
 A GONOSZ LELKI VÁGYAKRÓL
Lajos 1955. április 21-én

Angyalom, sokáig várakoztattál. Semmi sincs hiába, amit az ember az igaz és jó érdekében
cselekszik, hiszen, ha azt látjuk, hogy minden elveszett volna is a Földön, az örök jó birodalmában
csodálatosképpen megrögzítődik, és színt, illatot nyer, formát alkot, és - mint teremtménye a
szellemnek - él tovább és alkotja az egyéni lélek világát, birodalmát. Ugyanis mindenki a saját maga
cselekedetei által alkotott világban éli a szellemi életét. Ez a mostani egész történelmi világ viszont,
amelyben ti most éltek, ez egy nagy átmenetnek a nehéz, járatlan úton való gördülése, amikor minden
mást; minden külsőséges, rárakott álszépséget lefarag az élet az emberi lélekről, mert a lélek nyers és
érdes oldalai a maguk mezítelenségében mutatkoznak meg. Szükséges ez, hogy az emberek nagy
átlaga tudatára ébredjen a maga tarthatatlan elgondolásainak, az alacsonyrendűségnek, mert már
túlontúl elbizakodott a nagy tudományára, melyek csak a lélek kevélységét és elégedetlenségét
növelték, mert az élettel szemben mindig nagyobb igényeket támasztott és mindig több kívánsága
maradt betöltetlenül az emberi léleknek. Természetes az; hogy az ember mindig előbbre akar jutni, de
az anyagi fejlődéssel a szellemi fejlődésnek lépést kell tartania. Ha ez nincs meg, akkor jönnek a nagy
felfordulások és kavarodások, melyek teljesen felzavarják az alacsonyrendű erőket és az emberek
világa pokollá változik. - Az emberek ellenségei egymásnak, és ebben mindig a gonoszabb az
erősebb. Vannak azonban bizonyos esetek, amikor a legnagyobb zavarok között is csodálatos módon
fennmaradnak azok, akiknek hivatása van és a jövő megalapozásához hozzá kell járulnia a maga
tudásával és erkölcsi felfogásával. Hogy miként? Azt már a Gondviselés intézi el a maga belátása
szerint.
Az is természetes, hogy a jobb érzésű ember az úgynevezett „rövidebbet húzza”, de ez nem
tesz semmit, mert mégis ők az igazság kerekei, melyeken előregördül a haladás nagy célja felé az
egész földi világ. Ha látnátok mennyi késői bánat és lelkifurdalás van azok lelkében „akik nem így
gondolkodtak”, akkor egészen másképpen tájékozódnátok a készülő dolgok felől. Mert jönnek azok a
feltartóztathatatlan dolgok, melyeknek sokan elébe sietnek és igyekeznek azt valamiképpen
mérsékelni, de az hiábavaló, mert olyan az, mint amikor valamely edény megtelt és még öntenek bele,
lefolyik és végigfolyik az edény külső részein. Ha a végzet egy kicsit oldalra fordítja, akkor csak az
első része lesz leöntve a tartalmával, és a felsőrésze tiszta marad. De ha egyenesen áll, akkor minden
oldalon lefolyik. Azt, hogy a mérlegen hogyan áll az edény, csak a jó Isten és az Ő segítő angyalai
tudják. Mindenesetre a mérleg tányérját a gonoszban alásüllyedt lelkek lenyomják és lehet, hogy az is
valami különbséget mutat, hogy mely oldalán húzza lejjebb a mérleget. Az a fele a bűnösebb és az
folyik le előbb, és az szenvedi a többet.
Én mindenesetre veletek érzek és veletek kívánom a jobbat, a békésebbet. Istennek van
hatalma, hogy a jobbat, az igazabbat megmentse a szenvedésektől, ha ez nem lehetséges, akkor erőt
ad az elviseléséhez. Ezt neked nagy és győzedelmes harcnak veszik, mert te az igazságért és annak
a fennmaradásáért szenvedted végig. Ez a te életedhez van kötve, mint egy győzelmes hadvezérnek,
aki az életét is feláldozta azért, mert neked nem a magad személye lett fontos, hanem az igazság
tisztasága. Neked ezt meg kellett cselekedned, mert ha ezt elhagyod, akkor az anyag talán
megmarad, de nem szolgálta volna az eszmei célt. Aki az igazság szolgálatában állt, annak nagyon
ritkán jut békességes élet a Földön. Annak ellenségévé válik minden és mindenki. Az alsóbbfokú
forma nem lehet a felsőbbfokú valóság bírája. Ez az én nézetem. És az, ha az érdek nem izgatja az
emberek lelkét, csak az igazság puszta szeretete, akkor nem lehet elébe helyezni a rosszat a jónak.
Még az emberek részére is úgy áll ez, mint egy tisztán önzetlen jóakarat.
Az emberek lelkében minden érzés és minden gondolat próbát jelent, minden törekvésüket a
belső énjüknek természete és a külső énjük okoskodása hozza előtérbe, mert ami az ember belső
természetét nem érdekli, azt jóformán nem is veszi észre. Így az embert mindig az izgatja, ami neki
nagyon fontos vágyai szerint. Az anyag utáni vágy mindig nagy lelki szegénységből áll elő, mert azt
hiszi az ember, hogy a tudat alatt a boldogság után lappangó vágyait azzal elégítheti ki, ha sok van
mindenből. Ez az a kielégíthetetlen bírvágy, ami nagy kísértést jelent szegénynek, gazdagnak
egyaránt. A dicsőség utáni vágy, a hatalom tudata és a még gonoszabb hatalmi túltengés: ezek azok
a nagyon gonosz lelki vágyak, melyek annyi emberi életet tesznek tönkre. A hívő emberek is nagyon
sokan ebben szenvednek, hogy a földi élet után még nehezebb próbákon tanuljanak meg egyszerűek,
szerények és megelégedettek lenni a Földön, hogy a szellemi jobbhoz hozzájuthassanak. Én a
magam kis életében sokoldalúan lettem kipróbálva, és csak a féltékenységen buktam el. Ez is elég
sok és hosszú szenvedést okozott, mert éppen ez választott el tőled, és persze ez volt az én nagy
boldogtalanságom oka. Hiába lett volna az én részemre vagyon, dicsőség, előkelő név, mind
értéktelen semmi volt nekem. Nekem a te lelked, a te érzésed volt minden, ami érték, és ebben kellett
szenvednem, hogy ez hiányzott. Ha én ezeket tudtam volna, minden boldogtalanságom mellett is
nyugodt lettem volna. Ugyan nem egészen, de mégis jobb lett volna a sorsom. Mennyivel
boldogabban élhetnek azok, akik ebben a hitben, ebben a bizonyosságban élhetnek, a maguk fiatal
éveikben már egyik lábukkal a szilárd alapon állhatnak.
Nem messze már az sem, csak az aggaszt, hogy megtéveszt majd a nagy biztonság és nem
kívánsz eljönni. Igen, lesz még jobb és nyugodtabb, sőt boldogabb idő az részedre még nemsokára,
hiába kételkedsz. Az Isten megadja a földi éned részére is a megelégedést, hogy ne kelljen
megkeseredett érzésekkel a Földet elhagynod. Nagyon megelégedett leszel. De most is kérlek
nyugodj meg, az Isten mindent megad, amire szükséged van.
Isten veled, Angyalom, majd jövök.

- 40 -
 AKI MEGÉRDEMLI A BIZALMAT
Lajos 1955. április 25-én

Angyalom, már volt itt a Vezetőd, de én mondtam neki, hogy lélekben nagyon elkeseredett
vagy az emberi gonoszságok miatt. Az egész idegszférád egy csupa izgalom, így bizonyára nem
tudsz írni ma, mert az izgalmak nagyon felforgatták a te kedélyállapotodat. A Vezetőd azt mondta,
hogy nem is akarja, hogy ilyenkor az egészen bensőséges dolgokra terelje a figyelmedet, de azért
mégis igyekezz magadon erőt venni. Nem, ezeknek ez olyan, mint a maszlag a halaknak,
megbódultak a saját sikereiktől és azoktól a lehetőségektől, melyek előttük állnak. De lesz ennek egy
nagy apálya is az ő életükben nemsokára, amikor ők fognak kétségbeesni, mert az egy komolyabb és
nehezebb, az egész életükre kiható kérdés lesz, ami elé őket a sorsuk állítja, mert a nép nem felejti el
könnyen azokat a sérelmeket, amelyeket el kellett szenvedni csak azért, hogy most ők, az ilyen
eléggé alantas lelkek, az ölükbe hullott sikereknek örüljenek.
Drága Angyalom én tudom, hogy a te lelked nagyon sokat szenved most ebben az életedben,
hiszen minden napod egy panaszos érzéssel zárul be mögötted, és nem is fogod sajnálni, ha
elhagyod. Most mondok egy nagyot és szinte mesébe illő igazságot; ha innen tekintesz majd vissza
azokra a napokra, amit szomorúan zársz le magadban, és látni fogod azt, hogy minden szenvedő
napod, amit az igazság érdekében áldoztál fel, az mind egy-egy csillogó gyémántdarabbá válva ott
ragyog a jövő eredményeiben, akkor a lelked örülni fog és nem sajnálod azokat, hogy hiába teltek el.
Nemcsak azok az értékek, amelyek valami nagyobb sikereket hoztak, hanem azok is értékek,
melyeket a csendes lemondásban töltünk el magunkba zárt vágyainkkal. Ezek azok a hosszú
gyalogutak, melyeken elfáradunk ugyan és lelkünket belepi az út pora, de a célhoz közelebb jutunk.
Ilyenkor lépünk az elhullajtott tüskékbe, melyek érzékenyen megsebeznek, de azért telnek a napok és
bizonyos mérföldkövekhez érünk, ahol találunk valamit, vagy valakit, aki segíteni tud és mi is segítünk
másoknak egy kis világossággal, ha az éjjel ott ér bennünket. Ha vannak barátaink, akikkel megértjük
magunkat, az út könnyebb. Látod egyik is másik is, ő is, meg más is, csak a saját magáét kereste, ami
neki jobb. Ez az embernek a külön tragédiája, hogy mindig a maga kielégülését keresi a Földön,
nem azét; akivel a sorsa összehozza. Nem tudja meglátni ki az, aki megérdemli a bizalmat, a
szeretetet, és így csalódik mindenkiben. Nagyon ritkán lehet megismerni, mert az sokszor nem
selyemlepelbe takarja jófelé törekvő érzéseit, csak amolyan durva házivászonba és a lélek ezt
nem úgy kívánja, mint a szép gusztusos pakolásút. Pedig sokszor jobbízű falatok jutnak onnan
elő, mint a selymesen kikészítettből, mert az legtöbbnyire csak látszat. De van egy hely, ahol
mindenkinek ki kell bontania, hogy mi van a letakart lélek belsejében. És ilyenkor jönnek majd
elő az igazgyöngyök, a szikrázó gyémántok és egyéb drágaságok. A finomkodó, szenteskedő
selymes takaró alól pedig a romlott és poshadt önző érzések.
Az idő eljár, az élet elmúlik, ha szenvedve, ha örülve töltjük is el azt, de a vége nagy örömöket
és nagy csalódásokat, vagy szenvedéseket hoz egyiknek, másiknak. Az ilyen felszínen úszó
rothadásnak indult szellemi hullák megfertőzik az életet a maguk dögletes atmoszférájával, de jön már
a vihar szele, ami felkavarja a hullámokat és kidobja őket az életet jelentő vízből, mely megtisztítja
önmagát. Amíg hullámzik, addig az elsodort értéket együttsodorja a mérgező és pokol felé siető
bűnnel, de az értéket kihalásszák a Gondviselés Angyalai és más új élet-kezdethez osztják be. Ne
legyél elcsüggedve, az idő neked dolgozik, és mindazoknak, akik az igaz jót szolgálják. Pihenj
lélekben és testben, a jó Isten nem hagyott el, és nem is fog elhagyni. Én is veled vagyok és
szenvedek a te szenvedéseid miatt, de én tudom, hogy nem tart soká, sőt minden megkönnyebbül
hamar, ha nem is egészen úgy, mint gondoljátok, de nagyon enyhül a földi életetek, de azután megint
keményebb lesz, de neked és a hozzád hasonlóknak nem.
Most Isten veled.

- 42 -
 A BÍRÁK SÚLYOS KÖTELESSÉGEI
Lajos 1955. április 28-án

Angyalom, a Vezetőd itt volt, de nem jön vissza, mert úgy látta, hogy te nagyon gyengén vagy
a szíveddel, és nem akarja, hogy a te erőiddel most dolgozzon, mert az megviselne téged. Azt
mondta, hogy pihenj, és majd legközelebb, ha írsz, akkor mond valamit, amit most írt volna. Azért ne
búsulj, ha most nem is írt, mert az csak kíméletből volt. Igen, az ilyeneknek minden gondolata önzés
és káröröm, azért nem tudják, nem is sejtik, hogy mi vár rájuk, mi a következménye az ilyen egészen
aljas törekvéseknek. De szedd össze magad, minden akaraterődet vedd elő, és te is állítsad maga elé
a te pajzsodat, és ne engedd magadhoz azokat az alantas törekvéseket, melyekkel az ilyenek
megrohanják a kiszemelt áldozataikat. Verd vissza teljes erővel magadtól és meglátod, ők mennek a
falnak kínjukban. Hiszen már úgy is befelé fordulóban van az egész érzésük, mint a skorpiónak, mert
céljukat nem érték el, és nem is fogják elérni. Azok valóban a sátáni eszmék eszközei, akik nem
tudnak más érzésekben sehogyan sem boldogulni. Azért az ilyeneket izgatja az eshetőségek
kézenfekvősége és mivel érzik, hogy sietni kell a gonosz terveik megvalósításával, így mindent
megragadnak, hogy véghez is vihessék, amit akarnak. De mindegy, akár véghezviszik, akár nem, az
eshetőségek nem kedveznek nekik és egyformán a következmények kátyújába fulladnak bele, mert
nem mindegy az, ha valakinek nem sikerül az a gonoszság, amit kitervez, vagy éppen sikerül, mert a
terv, ha kész a végrehajtásra, az már a lélekben van megalapozva.
Egészen más az, ha valaki védekezésből cselekszik olyat, ami ártó szándék ugyan, de
szükséges ahhoz, hogy az ellentétes érzésű és szándékú embert lefékezze, és a maga gonosz,
eltökélt cselekedetének a véghezvitelét meggátolja. Mert a támadás és a védekezés két végletet jelent
az ember lelkében. Támadni orvul, az súlyos és megvetést érdemlő cselekedet, az már nem ellenfél,
hanem aljas kegyetlenség, az sunyi vadállat. Támadni nyíltan, az az igazság, vagy a vélt igazság
helyreállítása céljából történik. Védekezni nyíltan, becsületes eszközökkel, az kötelesség is egyben,
mert az igazságnak érvényt kell szerezni a hazugsággal szemben. Aki kényelemből, vagy
álszeretetből ettől megriad, az bűnt követ el, mert az igazságot érvényesülési jogaitól megfosztja.
Azért nem olyan könnyű bíráskodni emberek között, akik nem egészen a tiszta igazság alapján állnak,
mert nagy következményei vannak azoknak az eredményeknek, melyek ezekből származnak. Csak
nagyon higgadt és erkölcsileg fejlett embereknek szabadna erre a pályára lépni, mert ezeknek
kezében van az emberiség sorsa. Tulajdonképpen nem azoknak az elfajult bűnösöknek a sorsát
értem alatta, hanem a becsületes, békés, törekvésű emberek védelmére vannak ők rendelve, a
gonosz hajlamúakkal szemben. A gonosz törekvéseket lefékezni a különböző büntetésekkel és az
emberek biztonságát megszilárdítani a törvény erejével. Azt mondom: siessél pihenni, aludni. Majd
meglátod, jó lesz minden, nem messze van az idő, hogy örülni fogsz ennek amit mondtam. Ha alszol,
meghívom a Vezetődet és elviszünk erősödni, pihenni.
Isten veled.
 AZ ARANY KÖZÉPÚT
Lajos 1955. május 6-án

Angyalom, már alig vártam, hagy a hívásodat halljam. Nagyon meg vagy zavarodva lélekben
és ez nekem nagyon sok és nagy aggodalmat okoz. Nézd Édesem, most egy igen kis ideig a gonosz
teljes erejével tombol azoknak lelkében, akik erre vannak beállítva. Ezek mint teher ránehezednek
azokra, akiknek más irányuk van és más formában akarják az ő kis múlandó életüket leélni a Földön.
Nem úgy, ahogyan az úgynevezett világ fiai próbálják az ő lelkük kielégülését megtalálni. Azt a mást
egy óriási világ választja el emezektől. Ez tele van gyenge, bukdácsoló lelkekkel, akik legnagyobb
részben nem tudják azt sem, hogy mit cselekszenek. Ezek vakok és süketek a jó irányban haladni
akarók céljaival szemben, ezek még földhözkötött szegény szellemek, akiknek még sokat kell
szenvedni, amíg egy kicsit kicsiszolódnak. De az ilyen nagyon zavaros világban ők is szóhoz jutnak,
és persze nem a bölcsesség szerint, hanem a bűn szerint igyekeznek a maguk előnyeit megszerezni.
Ezek mind, mint a megáradt folyóban úszó ostoba halacskák, örülnek az ő lehetőségeiknek, és vígan
lubickolnak a sekélyes vízben, amíg csak észre nem veszik, hogy a nagy víz visszatért a medrébe, de
akkor már nem mindegyik találja meg a járatot, mert a föld talaja nem sima, hanem hepe-hupás, és
azok a kiálló részek eltorlaszolják az utat visszafelé. Ezek is így járnak mind, mert kihalássza őket
hamar a természet-törvény. De egész biztosan, mert a szimbolikus értelmét ez jelenti a kép szerint.
Igen ez az idő már terhes azoktól az eseményektől, amelyeknek meg kell hoznia azokat a
határozatokat melyek előrevetették az árnyékukat. A cselekvésig nehezen jut el valami, ha nem az az
eszme közeledik, amit az emberek óhajtanak. Az emberek már elfáradtak és kimerültek. Mivel hiába
reménykedtek, így egy nagy letargikus állapotba estek. Ennek be kellett következni, hogy harcok
nélkül lehessen az embertömegeket olyan irányba terelni, amely irány biztos és szilárd, mert ez ugyan
nem ígér nagy, káprázatos esélyeket a magasba lendülésekre, de nem is kell félni a
mélybezuhanástól sem. Azok, akik nem kalandvágyók, és lélekben inkább a középutat kívánják járni -
mert több békességet élvezhetnek ezen - azok természet szerint is ezt választják. A kalandoroknak
meg a kifáradás veszi el a kedvüket, meg a kockázat.
A jó Isten tudja azt, hogy az ember mennyire gyenge és mennyire befolyásolható a rosszra,
ha látja a rossz példát; mennyire hős és bátor, ha a vélt igazáról van szó; és ez a hiedelem milyen
végletekbe ragadja, hogy meg sem lehet állítani, ha arról van szó, hogy valami sérelem érhette. A
bosszúja kielégíthetetlen még akkor is, ha sokszoros kárpótlást vagy elégtételt kapott, mert a gőgös
lélek nem tud felejteni addig, amíg valami hasonló bajba nem esett és hasonló megtorlással nem élt
az ellenfele. Az Isten nagyon kegyelmes, és nagyon is jó azokhoz, akik követni akarják őt. Az idő
nagyon soknak olyan lesz, mint amikor egy edényt megforgatnak, és a benne lévő tartalom, a másik
felére tódul. - Majd éri nemsokára és neki keserűbb lesz az a pohár, amit ki kell innia, mint azt,
ahogyan ti kóstoltátok. Majd meglátjátok. Nem, most beszéltem vele rólad. Ő azt mondta, csak
pihenjél, a te lelked erői nagyon kimerültek. Igen, ez volna a te természeted, ha nyugodtabb életed
volna és nem volna a lelked úgy elfáradva. Nehéz időkben vállaltad ezt a munkát, és nehéz
körülmények között, de ez sem volna baj, hanem a sok gonosz emberlélek csinálja a galibát. Most ha
nehéz is Édesem, azért ki kell tartani, mert azután már neked jobb lesz. Tűrhetően jó, sőt nagyon is,
inkább most lenne belőle előleg, most már nem nagyon segítne, de meghosszabbodna még az élete.
Hogyne ő nagyon javult, de a természetét nem tudta lehagyni. De mennyire, mert a jelvény ott van
mindegyik homlokán azoknak is, de olyan az, mint amikor valamit kihúz az ember az írásban. Át van
húzva. Eleget sajnálják is. Kedvesen éldegél és szereti a helyét nagyon. Őt is szeretik, van mindene
amit akar, és az a legboldogabb része, amikor még gyermek volt és a kislibáit is szereti. Nagyon is és
már szeretné, ha odajöhetnél. (Családtagról van szó) Igen, ez is meg lesz. Kis ideig rossz lesz neki,
de azután már elég rendezett életet látok nála. Nagyon jó lesz, én is veled megyek. Mindent
megteszek, amit jónak látsz és azután majd a Vezetődhöz megyünk, mert ő jön még hozzád.
Most Isten veled.

- 45 -
 MI A BÖLCS DOLOG?
Lajos 1955. május 9-én

Angyalom egy kicsit elkéstél, mert a Vezetőd már volt itt, de te még nem voltál készen az
íráshoz. Kedvesem ne keseredjél el ezen, mert már igen rövid az idő és nem látszik már olyan nagyon
biztosnak a dolga a sátánnak, azért tombol. Tör-zúz mindent, hogy megnehezítse a jövőt, és
gátolhassa a munkát, mely ellene folyik. De minden hiába. Az isteni végzés ellen nem lehet még a
leghatalmasabbnak sem hadakozni, mert amikor azt hiszi, hogy győzött, akkor azzal bukott el, és
maga alá temeti az alkotása, amit nagy, megfeszített akarattal hozott létre. Emlékezz erre, amit
mondtam, mert amikor azt mondja bátorság és győzelem, kivívtam, vagy azon az úton vagyok, hogy
most már elérhetem, amit akarok; akkor nagy hirtelenséggel kell kapkodnia, hogy meneküljön a reá
szakadó végzet elől, de nem menekülhet el, mert máris belefonódott a pók hálójába.
Azért most már legyél résen, nehogy elmulasszál valamit, amivel a magad békéjét
megőrizheted. Egy kevés ideje van már csak neki, amiben ténykedhet. Körülbelül úgy néz ki a dolog.
Azután elalszik, nyoma sem marad semminek. Azután jön a másik kis szembehelyezkedés, de ez is
megbukik és csend lesz ezen a vonalon. Igaz, hogy jön a másik lehetőség, de az már csak amolyan
megpróbálkozása lesz a réginek. Ez azonban gyors visszavonulással végződik az ellenfeleid részéről,
mert az ő részükre nagyon veszélyes lesz, ha folytatnák. Nem lényeges az egész dolog részedre, de
nekik veszélyes lenne. Így ők igen csendesen visszavonulnak. Azután békességes idők jönnek
részedre végre egy csendes békességes, lelki pihenés jön. Hát már ő nem soká húzza, de azért még
lehetne őt is pihentetni, ha valami olyan jönne az életébe, amiben egy kis öröme lenne. Nem könnyű
az élete és nem könnyű a Földtől való elszakadása. Ez az ő sorsának a kegyelem szerinti
beteljesedése. A mamám szegény nagyon kínosan érzi ezt vele át, de nagyon nagy jótékonyságot
gyakorol ezzel őrajta és önmaga sorsának is a jó előkészítője ezzel, majd meglátjátok. Minden
megváltozik körülötte is. Egy kis ideig fájdalmas lesz, de megvigasztalódik, belenyugszik sorsába,
mert megjavul az élete.
Az életben vannak ilyen nehéz mozzanatok és az emberek mégis olyan felületesek ennek a
megértésében. Pedig igen jó, ha az ember többször gondol ezekre, mert akkor jobban beosztaná
azokat a lehetőségeket, amikor kis örömök is jutnak a részére. Bizony nagyon balgák a földi emberek
a maguk elképzeléseiben, mert ha egy kicsit felsüt a nap, akkor már nem is gondolnak arra, hogy eljön
a nem várt vihar is, és jó lenne védett helyre húzódni ilyenkor. Azért kell annyi fájdalmakon keresztül
esnie a legtöbbnek, mert kell a tapasztalatszerzés. A sors nem felejt. Annak nincs szíve és nincs
értelme, az maga a szám, a valóság. A többi csak képzelet, csak káprázat. Abból kell mindenkinek
kijózanodni. Azért jó idejében gondoskodni mindenről, hogy legyen mire támaszkodni. Aki az önzetlen
jót akarja megvalósítani, az ha téved is, hamar megtalálja a helyes utat, de akit már egyéni,
részrehajló törekvések fűtenek, azok nem tudnak kitalálni a rendes irányba, mert azoknak nagy kerülőt
kell megtenni, amíg a rendes kibontakozáshoz eljutnak. Végül is egy nagy összeomláshoz viszi el őket
a végzetük, de ez csak kezdete a dolgoknak. Ezután jön a többi. Az isteni igazság keresése és
megtalálása a fő dolog és ebben élni, azok szerint cselekedni bölcs dolog mert úgy a földi élet, mint a
szellemi élet simán gördül előre. Azért én azt mondom Édesem: ne fájjon az neked nagyon, hogy a
gonosz lelkek most mit és hogyan csinálnak, az olyan rövid kis öröm, mint egy álom, ami azután jön,
az hosszú és fájdalmas nekik, de neked öröm lesz, mert meglátod az isteni igazság kiteljesedését
nemsokára. Most pihenj.
Isten veled.

- 47 -
 KORSZELLEM ÉS HATALOM
Lajos 1955. május 12-én

Angyalom, nagyon sokáig várt a Vezetőd, de elment. Azt mondta, ha a te lelked majd kívánja
a beszélgetést vele, akkor hívjad őt egyenesen. Nem kell időt várni, csak a gondolat és a vágy
vezérelje a te beosztásodat. Mondtam, és ő nagyon megérti a te állapotodat. Igen, ez volna a céljuk,
de ez egészen másképpen fog történni, mert a végzet könyvében ez másképpen van megírva. Az
Isten valóban megengedi a gonosznak is a szabad cselekvési teret és alkalmat, mint minden
emberléleknek a földi testben, de az időhöz és bizonyos feltételekhez van kötve. Ez alatt az idő alatt
az úgynevezett szerencse kedvez nekik, mivel a világ gyermekei nagyon kiismerik magukat azokban a
félremagyarázott igazságokban, melyekre támaszkodnak. De ennek az időnek a lehetőségei is
elmúlnak, és azután már nem kedvez a szerencse, mert más korszellem veszi át a hatalmat. Hogy
más korszellem válthassa fel az előbbit, ahhoz mindig a lelkeknek az összpontosított érzései és
gondolatai kellenek, hogy egy egészet képezzenek. Az ilyen összetétel azután magához vonzza a
gyengébb és határozatra képtelen elemeket is, és mint egy egészen kívülálló, majdnem semleges
gyűrűt is átitatja a külső rétegekben a maga elgondolásaival és ígéretével. Ezek a külső rétegek
azután a kéreg szerepét töltik be egyszer itt, egyszer ott, de nem más az, csak a kérge. A kéreg
szenvedi mindig azokat a támadásokat át, amellyel a belsőhöz juthat a támadó. Ha a kéreg meglazult,
akkor a belső már elérhető.
A belső mindig megtartani akarja a maga egyensúlyi helyzetét, de nem tud eléggé ellenállni,
ha már a külső meggyengült. A hatalom elvesztése mindig a külső kérgen múlik. Azért, ha már az
megposhad, akkor már könnyen leválik. Azután már minden hiába. A szerencse fiai lebuknak és
szerencsétlenebbek lesznek mindenkinél. Az emberek nem tudnak példát venni a természettől, csak
vakon vagdalóznak. Az ilyen nagy lelki megrázkódtatás következményeképpen sok baj származik.
Most még egy kis türelemmel tarts ki Édesem, és azután meglátod, nemhiába szenvedted át ezeket a
gonosz időket, mert a jó Isten mindenért kárpótol gazdagon, csak azután jössz majd el. Látom és
végtelenül sajnállak, de én látom a te szép jövődet is, amit te nem látsz, és ha Isten segít, nagyon
boldog leszel és én talán még boldogabb, mert látni fogom az Isten ígéretének beteljesülését és
hirdethetem mindörökké a jónak diadalát a gonosz felett, és ez nagy öröm, bizonyosság, erő és
hatalom. Várj csak, várj! Nem sokáig kell várnod, mert látni fogod a gonosz végét és te akkor már
nagy békét élvezel. Ez az én nézésem, és ez már igen közel van. Nyugodj meg Kedvesem és ne
kételkedj. Az Isten megsegít. Az élet, ha most borúsnak látszik is, azért kiderül most már hamar a te
és hozzád hasonlók részére. Most még egy igen kicsit legyél türelmes. Megenyhül az élet nyomása
körülötted.
Most Isten veled.
 AZ IDEGSZFÉRA MEGTERHELÉSÉRŐL
Lajos 1955. május 16-án

Angyalom, te most nagyon beteg vagy. Vigyázz magadra, ne engedd magadhoz férkőzni a
gonosz eszközét. Ne csüggedj el, a jó Isten nem hagy el téged, bárhogyan vicsorítja rád a gonosz
lélek a fogát. Ártani nem tud, de te majd meglátod, hogy ő hogyan fog vergődni a saját piszkának
szennyes pocsolyájában. Csak te ne hagyd el magad, mert akkor örülne, ha téged leránthatna a maga
vergődésébe. Ne ess semmi felett kétségbe, mert az már nem a te életedbe irányuló dolog lesz, bármi
jöjjön is, mert ahogyan jött, az el is múlik igen rövid idő alatt. Ezek úgy állnak majd itt, mint a vízbe
esett macska, olyan ázottan és megsemmisülten, mert hiába tekintgetnek segítségért, mindenki úgy
elmegy, mellettük, mintha semmi köze sem lett volna hozzá. Szerencsétlenek lesznek és azok is
maradnak, amíg élnek, mert ez a kor rajtahagyja bélyegét mindazokon, akik ma így fenn voltak, és
magukat ezek szerint igazították be az életre. Nagyon nagy bűne ez mindazoknak, akik ilyen irányba
igazították a fiatalságot, mert ez a fiatalság okolja őket mindenért, de a fiatal kor mutatja meg a
veleszületett hajlamokat az emberben. Nagyon sokat látsz ezekből még az életedben sírni és jajgatni,
mert lesznek, akik gyűlölni fogják ezt a mostani kort, de lesznek sokan, akik fájó emlékezésekkel
szeretnék visszahívni, mert azt hiszik sokan, hogy jobb lett volna később, mert a nyers hajlamok
kiélhették volna magukat. De neked sok lesz majd a kezed alatt olyan, aki most nagy hetykén lesajnál
a hited miatt. Csúnya kor volt akkor is, amikor éltünk, de ez most még csúnyább, mert istentelen és
vad. De nem baj, ez is elmúlik most már hamar. Nem lesz az sem jó, ami jön, de neked
nyugodalmasabb életed lesz. Nagyon jó és békés, pihentető. Csak arra kérlek, ne legyél ideges, mert
ez nagy elváltozást okoz a te finom megérzésekre beállított idegszférádban és ez nem jó, mert neked
ilyen durva támadások alatt nagyon sok idegerőd elpazarlódik. Hallgass egyszer-egyszer rám, én
sokat megmondok neked, ha türelmesen meghallgatod. Most csak arra kérlek, legyél békességes
reménykedéssel. Az Isten megsegít és elvezeti az egészséges megoldáshoz a lelkedet.
Most Isten veled.
 A HELYES IRÁNY FONTOSSÁGÁRÓL
Lajos 1955. május 19-én

Angyalom, már egy kicsit megnyugodtál, látom a lelkeden. Igen, tudom, hogy az ilyen nagy
lelki háborgások okozták és okozzák a betegségeidet mindig, mert nagyon sok idegnedvet fogyaszt el
ilyenkor a belső lelki-harc, amelyet az egész idegrendszered átszenved. De ne vedd ezeket a
szívedre, mert ez csak a gonosznak a maga mentésére való nagy hadakozása. Szeretne téged a
magad biztonságos állásából kivetni, hogy belevegyíthesse a maga megaláztatásába a tiédet is.
Hiszen tudod, hogy az embernek az a mentsége a maga hibáira és bűneire, hogy a másik a hibás, ő
csak a maga védelmére cselekedett. Az igazság takarójába szeretné mindenki a maga cselekedetét
rejteni, hogy ne kelljen a maga aljasságában magát megmutatni. Most egy kicsit megszeppentek, mert
messzebb jutottak, mint szándékoztak. De még messzebb is jutnak nemsokára, mert nincs megállás,
amikor már a völgynek lódul a kocsi. Most legyél nyugodt és ne félj semmitől, mert lehet az, hogy a
beszorított vad megpróbálja átvágni magát egy nekirohanásra, de ez nem biztos, mert két malomkő
közé kerülhet. Így, ha teljes megadással várják az elkövetkezőket, akkor simábban megússzák talán.
Tartsd magad távol minden nagyobb izgalomtól és várd, ami jön. Minden megváltozik körülötted
nemsokára, még ha látszatra rossz lenne is, jó jön ki belőle a te részedre. Ne félj semmitől, a nehezén
már túl vagy mindenben. Én most már nem aggodalmaskodok, mert ez a dolog már lassan megreked
abban a felállított akadályban, amiről már azelőtt beszéltem neked. Lesznek kellemetlen idők és
állapotok, amit én már jeleztem régen, de ezzel már számolni kell - azonban maga az élet jobb és
nyugodtabb lesz a ti részetekre. Neked különösen jobb lesz, azt már te tudod, hogy miért. Nem lesz
az olyan nagyon veszélyes, mint sokan gondolják, az egyeseknek nagyon hátrányos lesz, de nektek
nem.
Bizony az embernek nagyon nehéz túltennie magát azon az előre elkészített akadályon,
amelybe ha akar, ha nem, bele kell botolnia. De jaj azoknak, akik természetüknél fogva a sátáni célok
szolgálatában ténykednek, akik arra alkalmas eszközök, hogy az igaz és jó eszmékben
foglalatoskodókat zavarják és gátolják annak előmenetelét. Mert az ilyenek elérnek ugyan ideig óráig
valami sikereket, de mivel minden eredményük egy-egy súly, ami lehúzza őket, azért ők kénytelenek
mindig az alsóbb és még alsóbb régiókban az ő maguk ténykedési terüket megtalálni, így ők mindig
durvább és nyersebb erőkben élhetnek, és igen sokszor a náluknál mélyebben állók rétegeiben
kénytelenek élni és ez nekik nagyon kényelmetlen, mert azok nagyon sokszor visszaütnek, és az
nagyon jót tesz nekik, mert akkor belátásra jutnak. Ezt persze előre nem tudja senki és belenyúl olyan
dolgokba, ami ilyet eredményez a részükre. Ha azt tudnák az emberek, hol mi vár rájuk, másképpen
cselekednének. Most még van egy kis ideje és ereje, de ez is lassan elég, jobb ez így neki is, meg
anyámnak is, (Eszter húgáról, férjéről szól Lajos) mert így mindenre van ideje, mert számíthat rá. Igen,
nagyon szép eredményt ért el vele anyám, és ezzel az ő maga jövőjét is nagyon előrelendítette.
Tudod Angyalom, próbatételekből áll az egész földi élet, és nagyon szép, ha sikeresen végzi el az
ember azt, amit rábíztak. Azért a földi élet vagy nyeremény, vagy veszteség. Az Isten segítségével
van mindig valami jó eredmény is, ha nem is mindig olyan nagy és világraszóló, de hit nélkül csak a
lesüllyedés a vége mindennek. Nemcsak az, hogy befejeződik, hanem már be kellett volna fejeződnie,
mert ez már túlment a határon. A gonosz a maga ügyeskedéseivel kihúzta az időt. A múlandóban ez
neki nyeresége, de a végtelenben óriási veszteség, mert a hatványozódás kihúzása igen nagy
anyagot torlaszolt eléje, amit át kell dolgoznia. Ugyanúgy áll a dolog mindazoknak a részére, akik
ebben segédkeztek, akik szolgálatába szegődtek az ő maguk életével, cselekedeteikkel és egyszóval
akik érzéseikkel, törekvéseikkel eggyé lettek a gonosszal.
Azért nem mindegy az irány, ki merre és miben keresi a maga örömeit és boldogság utáni
vágyainak kielégüléseit. Nem mindegy az, hogy hogyan érzi jól magát - mert talán a jó irányú
embercsemete is, az első időben nem érzi jól magát az alsórendű társaságban, de idővel megszokja
és a szokás nagyon csalfa, mert az második természetévé válik és azt nehéz elhagyni, mivel
kényelmetlen a folytonos vigyázás. A rossz társaság sodorja bele a legtöbb embert a bajokba. Azért a
hivők ne járjanak a hitetlenekkel egy társaságba, hacsak nem munkálkodás céljából, mert a közös
együttes egyaránt felerősíti a jóra és a rosszra a hajlamokat. A gyülekezeti élet legyen a legjobb
irányú barátok, testvérek üdülőhelye. Egymástól lehet sokat tanulni és alkalom is bőven van a
megpróbáltatások hősies elviselésére. Ezekről majd bővebben beszélek egyszer. Nem, már a
nehezén túl vagy Kedvesem. Most már ne búsulj, a jó Isten veled van és megsegít.
Most pihenj, Isten áldjon és gondolj rám!

- 51 -
 KÜLÖNBSÉGEK EMBER ÉS EMBER KÖZÖTT
Lajos 1955. május 23-án

Angyalom, már megint látom, hogy fáradt vagy lelkileg és testileg. Ne búsulj Kedvesem már
túl van az egész, csak az utolsó hozzásegítés van még hátra, hogy fejetetejére bukjon az egész
felajzott lelkiállapot, és az ilyen férgek, mint a viharban az esti lepkék, úgy tűnnek el, mert nem tudnak
merre menekülni. Nem sok ereje van az egésznek, csak a fogvicsorgatással akar erőt venni magán,
hogy az akarata meglegyen, ha nem is minden, de valami, ami az ő megbillent lelki egyensúlyát
helyreállítaná. Nagy dolgok játszódnak le most a végső fázisaiban azoknak az eseményeknek,
melyeket a világban felidéztek.
Az emberek valóban elhiszik azt, hogy ők a meglévő világrendet megmásíthatják.
Próbálkoznak és felépítik a maguk elgondolása szerinti életformákat, de betölteni nem tudják, mert a
valóság, az igazság hiányzik belőle. Nem tudják az alapját megvetni a föld talajában, mert az egész
élet csak annyi, mint egy esőbuborék, amely hamar szétomlik. Ezen a pillanatnyi léten keresztül
mohón kapkod azok felé az örömök felé, melyek részére talán most nincsenek is kiutalva. Ha nem
tudja becsületes úton elérni, akkor megpróbálja hamis, vagy erőszakos úton megszerezni azokat a
kívánt dolgokat, amelyek előtte kívánatosak és ebből jön a zavar, a káosz, az ember benső és külső
világába, mert belenyúlt a természet rendjébe. Megzavarta az összhangot, mely az egymásba
illesztett fogaskerékszerű együttemelkedést és az előmenetelt célozza. Az ember sokszor azt hiszi
magában, hogy nem is olyan nagyot cselekedett, csak egy kicsit a maga elgondolása szerint akarta
berendezni az életét. Azt, hogy csak a fennálló törvényekkel helyezkedett szembe könnyen meg lehet
bocsátani. Hogy abból komoly bajok származnak, azt nem sejtheti. És éppen azért, mert nem tudja és
nem is akarja tudni, hogy az nem jó, hanem káros, amit cselekszik, mert akkor le kellene mondania az
elgondolása szerinti örömökről, ezért tehát olyan igazságot alakít ki magában, ami neki kedvez,
ezekkel megfertőzi önmagát, valamint a körülötte lévő életet - és átokká válik minden megmozdulása,
amit cselekszik, mert az nem jó és nem hoz sem békét, sem megelégedést magával, hanem
elégedetlenséget, bosszúságot és visszavágást. Mert maga a természet-törvény nem tűr semmi
igazságtalanságot, vagy hazugságot. Nem is tűrhet el ilyet, hiszen akkor a pokol emésztene meg
mindent, ami jó és szép van a földi életben.
Az Isten nem azért adja az igaz jót a földi életbe is, hogy elkallódjék, hanem azért, hogy az
emberi lelkek, akik itt vannak száműzetésben, lássanak a szépből, a jóból és a igazságból valamit - és
tanulják meg, hogyan lehet ezekhez hozzányúlni törvényes úton. Mert meg kell azt tanulni
mindenkinek, hogy amit nem az Isten adott a sorsába, hanem ő maga vett el erőszakkal, vagy
hamissággal, az nem az övé és addig sohasem lesz békessége a törvénytől, amíg ki nem egyenlíti azt
a tartozást. Addig mindig nehezebb és nehezebb lesz a sorsa a Földön és a szellemi életben
egyaránt, amíg önként nem igyekszik mindenről lemondani, amíg önként fel nem ajánlja azokat,
amelyek neki kívánatosak és kedvesek. Ha az isteni törvény ezt elfogadja és vele az előrehaladást
szolgálja a lélek, akkor áldás fakad belőle, és megelégedést, békét hint szét maga körül. Ha pedig a
lélek még mindig ragaszkodik valami tévedéséhez, akkor azon nem lesz áldás, hanem egy zavaros
eredmény, amit a jövő minősítési törvénye válogat széjjel és a helyesre jön az áldás, a helytelenre jön
a nagy visszahatás. Ezek a visszahatások a legkínosabb állapotokat hozzák létre a földi életben, mert
a lélek már kész a jóra, de a test erőtlen a teljes igazra és jóra, mert éppen az a rész szenved benne,
ami már jó, hogy az utolsó simításokat elvégezhesse a törvény a lélek nyitott részein.
Az én esetemben is így volt, hiszen nem voltam én abban a tekintetben hibás, hogy engem
így kellett volna észretéríteni. Az én lelkemben már régen begyógyultak azok a sebek, melyek a nem
törvényes szerelmek után kívánságokat ébresztettek valaha. Az én lelkem ebben a tekintetben
megtisztult régen. Sőt utálattal fordultam el azoktól, akik még kívánatosnak tartották azt. De azok a
kínos emlékek, amelyek a vezeklés idejében úgy bevésődtek a lelkembe, hogy minden érzésem
lázadozott azoktól az újra való átélésektől, a féltés, a mellőzöttség, az én szent érzéseimnek a
kijátszása adta kezembe a fegyvert - melyet sohasem szerettem, mert az öldöklésre nem voltam
beállítva sohasem. A felületes szemlélő előtt az ilyen esemény olyan mindegy, hogy ki miért követi el,
csak mivel elkövette, rásüti a bélyeget, hogy ölt. Nem gőgből, nem kegyetlenségből, nem bosszúból,
hanem a határtalan fájdalomból lettem én gyilkosa annak, akit szerettem. Ez a szeretet nem akart
gyilkolni, csak azt a kis hamisságot akartam lefaragni róla, amivel engem félrevezetett. A csalódás
szörnyű kín és gyötrelem, ha valakit szeret az ember. Ez maga a pokol gyötrelme. Ezen pedig
mindenkinek át kell esni, aki valaha ilyet cselekedett. Bár rosszul hangzik, de mégis meg kell
mondanom, hogy jó és hasznos, mert mélyíti és finomítja az érzéseket. A felületes, hányaveti
emberek ezt nem értik, azoknak még csak a test imponál, de a lelki emberek már mélyebb érzésekről
tesznek tanúságot és hűséges szeretetről számol el nem egy, amikor megérkezik a szellemvilágba.
Ezek is más gondolatokat táplálnak már olyan dolgokról, melyeket ugyan nem ismernek, de megsejti a
lelkük, hogy van egy nagy boldogság, amit meg kell ismerniük és bele kell nőniük, hogy azt élvezni
tudják. Ezek a nehezen megérthető dolgok hozzák létre az ember és ember között a különbségeket,
melyet az alsóbbrendű lelkek nem értenek.
Az alsóbbrendűség jelei főképpen az anyagiasság, a bírvágy, az irigység, a törtetés felfelé a
kiválni - diktálni - akarás. Hogy célját elérje hazudik, csal, lop, ármánykodik. Akit félre tud vezetni, azok
felett uralkodik, de akit nem tud félrevezetni, sem megvesztegetni: azt gyűlöli, és vesztére tör. Ezek és
árnyalatilag is hasonló jelek választják el az embereket egymástól és teszik nehézzé az életet a
Földön. Ezek a hernyók, amik megeszik és felemésztik az élet örömeit. Kopárrá teszik az élet útját és
letarolják azokat az eseményeket, melyeket a szép és igaz jó áldásai hullatnak a Földre. Most ilyen a
te életed is, Angyalom. A gonosz emberek a bennük levő rossznak engedve akarják behabzsolni
mindazt, amit látnak, mert azt hiszik, hogy ők azzal boldogabbak lennének. De így - éppen azért még
azt is - elveszítik, ami van, amit a sors adott nekik egy pillanatnyi napsugáron keresztül. Teneked
pedig lesz, akkor is, ha nem akarod, nemsokára minden, amit most olyan nagyon kínosan nélkülözöl:
a békét, a megnyugvást és azt a lelki és testi biztonságot, amit sokan fognak irigyelni tőled, mert igen
soknak nem lesz meg talán egész életében.
Én imádkozom érted, nyugodj meg Kedvesem. Isten veled.

- 53 -
 A SZFÉRÁKRÓL
Lajos 1955. május 30-án

Angyalom, végre mégis elérkeztem ahhoz, hogy tudomásul veszed a létezésünket. Hogyne
láttam volna, hiszen én irányítottam az ő dolgait egyenes vonalba, amennyire lehetett. Igen, ezt is
tudom, de édes Angyalom ez mind a gonosz vergődése már, mert tudja azt, hogy az ő napjai meg
vannak számlálva. Nemcsak megszámlálva, hanem be is van rekesztve abba a saját maga által ásott
verembe, melyből nem tud kiszabadulni. Azok, akik ebben a sátáni elgondolásban nagyon megtalálták
a maguk számítását már sejtik a dolgok mibenlétét és nem akarnak belenyugodni sorsukba és
szeretnék biztosítani a maguk sorsát az elkövetkezőkben is, de az a vesztük, hogy ezt is a maguk
módján hiszik, hogy az majd sikerül nekik. Ezt is csak azért csinálják, mert a tehetetlen düh és dac
nem engedi, hogy belenyugodjanak. Ilyen gonosz a természete, mellyel a maga vesztébe rohan. De
csak rohanjon, mert ez a végzete. Nagyon nehéz azt nekem is látnom, hogy téged így gyötörnek ezek
az aljas gondolkozású lelkek, de a jó Isten most már megszabadít és nem lesz ezután már érkezésük
az ilyenfélére, mert az ő idejük lejárt, csak még az utolsó hátvéd adja le a maga gonoszságának nyilait
feléd, de ártani már nem tud. Idáig sem tudott másképpen, minthogy a te lelkedet nyugtalanította
azokkal a kitalálásokkal, melyekkel ártani akart. Nagyon szomorú az ilyenek sorsa, ami rájuk vár, mert
a végzet sodorja egyre mélyebbre őket, amíg a hasonlók társaságából már nem tud kijutni. Nem
mindig az övé a kezdeményezés lehetősége és így neki kell tűrnie a saját maga által kieszelt dolgok
következményeit. Mert az éppen úgy eljön, mintha sikerült volna neki a gonosz terv keresztülvitele.
Nem rajta múlott, hogy nem úgy lett, ahogyan akarta. Az akarat és cselekvés ugyanaz volt, csakhogy
célt tévesztett. Az nem jelent semmit, láthatod, hogy nem engedi el a kezéből azokat a lehetőségeket,
melyekkel ő reményli, hogy célt fog érni, sőt keresi, kutatja azokat és felforgat mindent érte, hogy
elérhesse. A gonosz hajlamú embereket már nemcsak egyedül a saját vágyai tévesztik meg, hanem a
sátáni természetnek egy kifejlett tudatos második énje irányítja azokra a cselekedetekre, amelyek
nyomán bizonyos kielégülés érzete jön létre minden elkövetett bűn után. Erre mondják azt, hogy
megszállja a sátán. Azonban ez nem egy külön lélek, hanem a bűn lelke, mely már-már az énben
elnyomta az igaz és jó felé való vonzást, csak a rosszban tud kielégülni, mert az az ő természetét
megerősíti. Nem is azért cselekszik rosszul, hogy valamiben hiány van, hanem azért, mert a
természete erre irányítja.
Azért kell a gyermekben idejében az ilyen hajlamot visszanyesegetni szép szóval és ha kell,
szigorú büntetéssel, nehogy ez erősödjön meg a lélekben, mert, ha ez megerősödik, akkor az nagy
bajokat okoz neki, és az őt környező világnak. Az embernek az életében kell megmutatnia a belső
énjének jó és rossz természetét, hiszen azért van a Földön. Ha a jó felé törekvő természetet ki lehet
fejleszteni és nagyobbá lehet tenni, mint a rosszat, akkor az már egy nagy előrejutás, mert akkor már
a saját belső én veszi fel a harcot a rossz ellen. Akár félelemből, akár egy belső szemérem-érzésből,
de már nem cselekszi meg a gonoszt. Ekkor már nagy számottevő eredménnyel tér meg a
szellemvilágba, mert leküzdötte azt a csábítást, ami őt a bűn útjára vitte volna. Ott meglátja a dolgok
mélyebb magyarázatát és örül boldogan az eredménynek. Ellenben, ha ennek csak a látszatát tudta
megóvni, és valójában titokban mégis elkövette azokat a bűnöket, amiért megvetés jár, akkor szörnyű
szenvedést jelent neki a szellemi élet, mert először csak az egészen alantas környezetben ébred fel,
ahol az ő bűneit mindenki leolvashatja a lelki ruhájáról és a büntetéséről. Nem találkozhat olyanokkal,
akik megbocsáthatják és elnézhetik, mert olyan nincs - csak a bűneiket megbánó, javuló szellemeknek
járnak ki ilyen örömök.

(Föld=bolygó, Föld=a változások világa; a „látható”…)

Aki viszont megbánta bűneit szívből és irgalomért könyörög, aki már igaz tanújelét is adta
javulni-akarásának; az nagy segítségben részesül, akár a Földön való testesülésben, akár a szellemi
életben van. Azok meg, akik már nem félelemből, hanem magáért a jóért cselekszik a jót, mert ez már
örömöt okoz nekik, ezek a szellemvilág elitjei, akik a Földről jönnek. Mert aki már régebben otthagyta
a Földet, az már elhelyezkedett a szférákban amíg újra lesodorja az élethullám a testesülés
törvényébe. Ott jól érzi magát, mert mindennek látja az előmenetelét, hacsak egy kicsit is hívő volt
életében. Mindenki valamely szférában van, csak nem tudja, hogy melyikben, mert az nem egy
elhatárolt valami. Már a Földön is szférában van, de ez nem beosztott világrész, akár a Földön. A
szférák és azok a szakaszok is mind egyhez tartoznak, amelyet a Földön is ismert és szeretett.
Mindennek van képmása, ami úgy néz ki, de vagy szebb, vagy csúnyább, mint ahogyan ismerte a
Földön, mert minden az emberi lélek állapotának a tükrözése. Azok, akik önzők és gonoszok voltak,
bizony gonosz otthont találnak ott. Minden megvan, de nem rögzítve. Ezt nem olyan könnyű az
embernek elképzelni. A harmadik és negyedik szféra világában van a határvilág, ahol minden van
mindegyik szférából és igen jó élet van ott, de nagyon mélyülő érzésvilág az uralkodó és kénytelen ott
mindenki magába tekintve élni. Minden van ott, ami volt és lesz.
Én valamivel feljebb, a megtalált és kiigazított életek világában vagyok, ahonnan nem kell már
a Földre jönni, mert a Föld elvesztette vonzását. Azért tudok nyugodtabban veled lenni, mert
nincsenek vágyaim, amelyek odavonzanának a téged körülvevő világhoz. Ami vonz, az a Vezetőd
nagy munkája, melyet én is igyekszem magamévá tenni, mert te is ebben élsz, ebben dolgozol. Nézd
Angyalom, bárhová oszt be majd az Úr Angyala bennünket, ez lesz a mi világunk, mert ezt
magunkévá tettük. A sivárabb beosztásban is, mi a magunk világában élünk, mert a Vezetődnek
mindenütt van birtoka, mindenütt vannak szolgái és szolgáló leányai, akik az ő környezetéhez
tartoznak és Vele az a természet, ami az a ő világához tartozik. Az eszme terjed minden szférában és
mindenütt új világot teremt. A gondolatok, az érzések tükröződnek vissza azokból a sorokból, amelyek
a Földön is betűkben, könyvekben vannak lerögzítve. Ezek teremtik az új világot. Azért mondom én,
nem tudod mit csinálsz, nem tudod mi az a küldetés, amit betöltesz a Földön, és senki sem tudja azt,
hogy minden szava, minden érzése, és a jó, vagy rossz irányban való megmozdulása mit jelent.
Teremt, épít, vagy rombolja a jót, az igazat, vadonná teszi az emberek világát az, aki az isten-ellenes
gondolatokat, érzéseket plántálja bele a világba. És jaj azoknak, akik ezt elősegítik, mert saját
teremtette vadállataik, mérges viperáik tépik szét és mérgezik meg a lelki életeiket.
Édesem, most Isten veled. Pihenj, elmegyek anyámhoz kicsit.

- 55 -
 BÍZTATÁS
Lajos 1955. június 2-án

Angyalom, láttam én már tegnap, hogy a mai íróórából nem lesz semmi, mert a lelkedben
láttam a nagy felháborodást. Tudtam mindent én előre ugyan, de nem akartalak felizgatni, mert ezek
az izgalmak nagyon megakasztják a te idegeid erőfejlesztését és bizony nagyon hátrányos egészségi
állapotot hoznak létre. Én - bár nagyon szenvedek miatta, mert téged szenvedni látlak - mégis arra
kérlek, hogy ne engedj annyi rossz érzést előtörni a lelkedben, mert ezek nem jól hangolják át a lelki-
természetedet. Nagyon nagy erőveszteség a szívnek. Te alapjában egy nagyon nyugodt és inkább
kedélyes hangulatú, beállítottságú lélek vagy, és akik ilyenek, azok nehezebben megmozgatható
hullámzások alatt válnak izgathatókká. Ezért adta a jó Isten ezt így most neked, mert a te
körülményeiddel így jobban kibékülhetsz. Igen, de az aláfestést mégis a Földön való hivatáshoz mérik.
Az egyéni természethez szabják a munkát, és a körülmények hatásaihoz való alkalmazkodás
lehetőségeit. Vannak emberek, akik számára ezeknek a próbáknak nem is volna semmi jelentősége,
mert beleélné magát és hasonló módon cselekedne. De ez már az áthasonulás lehetőségeit jelenti. Az
ilyenek alattomosan megcsalják és kijátszák egymást... és azután jól van minden. De te és ők két
ellentétes irányban való haladás. Ezek nem találkozhatnak soha; ezért nem találkozhatnak az
érzéseitek sem.
Az ellentét sodrása hozta ezt létre, de ez meg fog szakadni váratlanul és gyorsan, mert amikor
az irányító szél megváltozva fúj, hirtelen észbe kap, mert az neki már nem hoz kedvező
eredményeket. De hiába akar elmenekülni, mert az a szél fúj mindenhol és az bizony felborzolja a
hullámokat. Azért te ne félj most sem, mert ha kedvező is most a gonoszok érdekeinek ez a szél, de
aki nem áll elébe, annak nem árthat. Azért vannak kis bemélyedések, ahol elsiklik mellette. Ilyenekbe
lehet belesimulni, és amíg a vihar elmúlik - meghúzódni. Körülbelül te is sejted, de jön egy váratlan
fordulat és az hozza felszínre az események gyorsítását és azután már nagyon hamar átalakul sok
minden. Azért nyugodj meg és készülj el sok mindenre, ami gyorsan lepereg egymásután. Angyalom,
most én elbúcsúzom, de azért veled vagyok, és amennyire lehet, óvlak; védlek minden rossz
behatástól.
Isten veled, pihenj jól.
 BÍZTATÁS
Lajos 1955. június 6-án

Angyalom, már megint nagyon legyengült vagy. Igen én tudom azt, hogy ezek mindent
szeretnének és akarnának, de nem futja a lehetőségeikből már. Nem olyan vaksötétben kell
tapogatózni az igazság után, mint azt akkor kellett, amikor még a lehetőségek nagymértékben a
birtokukban voltak. Mire belejönnének hogyan lehet a gonosz dolgait minél jobban értékesíteni,
akkorra már kifogynak azokból a lehetőségekből, amelyekben mint a hal úsztak és bővelkedtek. Most
már ez másfelé folyik, és ők kint maradnak a szárazon, de ezt nem tudják, mert ostobák azokban a
számításaikban, melyek szerint az életüket berendezték. Én tudom, hogy ez neked nagy fájdalmakat
és izgalmakat okoz, de ne félj, ezek már nem ismétlődhetnek meg, mert máris elvesztették a
játszmájukat, de ők hazárdjátékot űznek. Úgy gondolják, ha nyernek az jó lesz, ha veszítenek, az nem
baj, mert ők nem adnak semmit kockára. Pedig csalódnak, mert többet veszítenek, mint amit az a
nyeremény érne. Elveszítenek mindent, amit óhajtanak. Keresnek és várnak. Nem tudják, hogy
ezekkel az aljas számításokkal milyen nagyon nagy értékeket rongálnak meg, amiért súlyos és nagy
bűnhődéssel fizetnek meg. Pedig félnek ők, csak nem mindig. Az igaz, hogy a delejességet felemészti
az izgalom és szűken lehet vele bánni, mert nem lehet vele messze húzódni. Te most beteg vagy, és
gyenge. Azért most a jó Istenben bízva hajtsd fejed álomra. Majd ezek az idők nemsokára elmúlnak.
Most Isten veled. Pihenj!
 A VALÓSÁG ÉS A MÚLANDÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI
Lajos 1955. június 9-én

Angyalom, már kicsit elmúlt az idő arra, hogy a Vezetődet hívjad, de én megpróbálkozom
vele. Megnéztem, de nem tudok tisztán látni, ha a te erőid nem állnak rendelkezésemre, mert testeket
csak a testi erők felbontott és szellemesített fluidumain keresztül lehet így meglátni, hogy azt pontosan
megmondhatnám. Azt látom, hogy a baj nem veszélyes, ha el nem rontják. Maga a természetes
lefolyása jó lehet, mert a vér nem beteg, sem a szövetek nincsenek megbetegedve, csak valami
túltengésnek az eredményeképpen nem törvényes képződmény. Az lehet valami érintkezés is olyan
sejtekkel, amelyek nem a rendes módon indulnak fejlődésnek valami túlerőltetés folytán. Ezek már
ilyen korban előfordulnak. Az már ebben a korban nagyon ritkán fordul elő, mert a fiatalabb és
tüzesebb vérmérsékletű emberek betegsége. Az is egy fejlődési folyamat, de nem törvényes
mederben. A sejtek túltengése hozza létre, de ez nem ilyen.
Most ettől ne félj Kedvesem, ez nem esedékes most. Körülbelül ez a huzavona eltart még
valameddig, de ez ne búsítson el téged, mert vannak az ilyen dolgoknak előszelei is. Amikor nem
nagyon próbálkoznak a kicsinyes dolgokkal, mert nem is érdemes, sem nekik sem amazoknak, hiszen
akkor már mindenki védelem után keresgél és a süllyedő hajóról a patkányok is sietnek menekülni. Ez
legyen a te bizonyságod mindenben, mert lehet, hogy az utolsó napig is olyan biztonságban érzi
magát mindenki, de egy reggel már más lesz, mert akkor meg az lesz a bizonyosság. Majd azt te meg
fogod érezni. Az természetes is a te lelki beállítottságoddal, hogy az úgy van. Nem is lehet
másképpen. Minden úgy van jól Kedvesem, ahogyan az van, mert a földi élet nem a jutalmak és a
megérdemelt szenvedéseknek az elnyeréséért van adva, hanem minden csak próba, minden csak
gyakorlat és vizsga. Hiszen ez a múlandó világ is csak amolyan összetákolt színpad, amilyen háttér
kell a cselekmény lejátszásához. Ezért olyan mindegy az, hogy ki milyen szerepet játszik, csak az a
fő, hogy azt jól játssza meg, hű legyen a másolat a valósághoz. A valóság azok szerint alakul,
ahogyan a múlandóban eredményt tudott valaki felmutatni. Nem úgy van az, ahogyan azt emberek
gondolják most is meg máskor is, mert azt hiszik sokan, hogy a vallásos élet külső követelményeinek
ha valaki megfelel az már elérte az üdvösséget - így mással nem is törődik. Az csak azt jelenti, hogy
tiszteli és nem lépi át a felállított korlátokat. Így külső büntetés nem érheti, azért még lehet hideg és
örömnélküli a belső élete, ha nem létesít maga körül ilyen atmoszférát. Lehet nagyon szépen
bekerített kertje valakinek, ha nem ültet el virágot, gyümölcsöt és egyéb hasznot hajtó növényeket.
Lehetnek gyönyörűen fejlett palántái a legszebb mennyei igazságokból, de ha nem ápolja valaki őket,
és nem keresi, hogy milyen talajt kíván az a további fejlődéséhez, akkor elcsenevészesedik, így
tovább mondhatnám ezeket és még sem lenne vége a magyarázatoknak azaz, hogy hasznot hajtó
vége nem lenne, mint ahogyan nem tudott azoknak a lelkében sem hasznot hajtani, akik évekig
hallották ezeket az igazságokat és mégis a te földi életed elpusztítására törekedtek. (Pátkai Pál halála
után. Lásd: A „maradék”-hoz IV. kötetben dokumentáltakat) Ezek az ilyen eredmények óriási
visszahatásokat hoznak létre, ami látszólag úgy néz ki, mintha visszaesése volna a jónak és igaznak,
de nem így van, csak megtisztul ebben a súrlódásban a külső világ piszkától, ami az ilyen értelmetlen
lelkek megmozdulásai által ráfröccsent. Ezek az ilyen egészen alacsony szinten élő emberlelkek meg
a maguk lelki arcképét vésik bele cselekedeteikkel a természettörvény igazságtalajába, hogy
önmagukra ismerjenek, amikor majd velük még gonoszabb dolgok tudnak érvényre jutni. Mert ez a
mostani idő nekik a jóval való megismerkedés lehetősége volt, de eljön hamar az idő, amikor majd a
rosszal is megismerkednek és akkor hiába lesz a sírás, a jajgatás, a jó út elfogyott a lábuk alatt. Már
most is fogy, már most is érzi a hiányát sikereinek, de mindig inkább a göröngyökbe botlik.
No, várj kicsit, ez is rövid időt kap már ebből, de ő ezt nem tudja. Boldog ember az, aki
idejében feleszmél arra a bizonyosságra, hogy az embernek nemcsak hinni kell, hanem amiben hisz
azok szerint kell cselekedni is. Akinek ez már a természetében van és úgy találják a Gondviselés
Angyalai, hogy munkát vállaljon a jó és igaz eszmének a Földön való elültetésében, azt elküldik, és az
bizony sokat szenved és sokat nélkülöz, de eljön a hazahívás ideje és a valóságban minden készen
várja. Amit látszólag eredménytelennek ítélt az teljes pompájában tündökölve várja őt. Te is így leszel
nagyon boldog, nem a Földön való sikerek lesznek azok, amelyek boldogítanak, hanem amit
megvalósítottál a magad életével és szenvedéseiddel. Ez pedig már nem olyan nagyon mesze van, és
én boldog vagyok, hogy melletted lehettem és láthattam mindazt, mert bennem sok rosszat megoldott
és kitisztított és velem együtt soknak adott enyhületet ez a te életed. Mindent meg fogsz látni és
érteni, de addig is megnyugszol már nem sokára, már az Isten igazsága dolgozik a te életedben
körülötted és abban az atmoszférában, amelyben te élsz és sokan meglátják ezt. Most nyugodj meg,
nem lesz semmi baj. A jó Isten vigyáz nemcsak reád, hanem azokra is, akiket te az Ő oltalmába és
kegyelmébe ajánlasz.
Isten veled.

- 59 -
 EGÉSZSÉGÜGYI LÁTLELET
Lajos 1955. június 13-án

Angyalom, nagyon vártalak már, hogy tudassam veled, amire kértél. Azért vagy most ennyire
álmos és fáradt, mert elég sok erőt elvontam tőled, de azért ne légy elkeseredve, mert azt egy pár jól
eltöltött éjszaka után már pótolja a szervezet. A Mihály (Eszter férje) dolga rendben van, nem kell félni,
egy kis vérpótlás után jól kiheveri, csak a tisztaságra ügyeljen ő is, meg az orvos is. Nincs komoly ok
az aggodalomra, a szíve is elég erős, csak az izgulékony természete nem hagyja békén gyógyulni.
Különben ő elég erős és szívós, könnyen gyógyuló, vérképződésre nagyon gyorsan hajló. Neki nincs
semmi szervi baja, és nem is volt. Ez az ő nagy szerencséje, csak szívidegessége és nyugtalan
természeténél fogva erős vércirkulálása és ezért tágult érrendszere. A vérnyomás is azért olyan erős,
mert ezt szokta meg. Nem az ő mesterségéhez való az ilyen természet, de ez már így van nála
beállítva. A múltkor is megmondtam, de nem voltam ennyire biztos benne. Az többféle okból, a
nyirokedények is ennek vannak kitéve, mert hol nagyfokú tágulás, hol szűkülés áll be és ilyenkor úgy
az átdolgozásra váró, mint az átdolgozott anyagok felhalmozódva feküsznek és ilyen zsúfoltsággal
keletkeznek a daganatok. Ilyenkor egy kis ütés, rándulás folytán végleg lerakódnak és ez újabb
pangást hoz létre. Van idő, hogy megfakad és a szervezet kilöki magából, de van eset rá, hogy
megromlik és mérges nedveket termel ki magából. Ez a rosszindulatú daganat romboló hatású az
egész testre, bármennyire el van különítve a maga birodalma. Azért, ha ez már így megerősödött,
jobb, ha ügyes kézzel kiveszik. Az egész test egy külön-külön világmindenség, mert egyazon
törvényen nyugszik a nagy és a kicsiny világok sorsa. Megmondom azt is, hogy miért, mert ez
mindegyik a maga fejlődési útját követi, azaz követné, ha volna egy olyan vezető elvnek a birtokában,
amely már megtisztult állapotában felül áll azokon a romlasztó és bomlasztó törvényeken, melyeknek
le kell merülni az alsóbbfokú minősítési törvények világába, hogy újra, mint újonnan teremtettség egy
fokkal javultabb, tisztultabb erőkben új megjelenésében szétáradóbb hatásokat tudjon magából
előhozni. Egyelőre persze itt a kötöttebb, lehetőségek között, de azután mindig szabadabb és
magasabb régiókban, ahol már a romlandóság törvénye nem uralkodhat, hiszen az már teljesen
felesleges, mert belesimult minden az örökkévalóság tökéletes törvényébe, azért az romalhatatlan.
Igaz, hogy a vallások szerint a feltámadás ténye azt foglalja magában, de a helytelen értelmezésben
egész mást jelent.
A lélek természete az, ami ezeken az állomásokon keresztülmegy a halállal, de sohasem az
támad fel, ami meghalt, hanem ami élt azelőtt is. A romlandó az a halálé, az szétbomlik, hogy új
alkalom, új lehetőség szerint jobb, igazabb formát hozhasson ki a régiből. Az örök igazság betűiből
össze lehessen állítani azt a valakit, akit az isteni akarat az életbehívott, célt tűzött elébe, és feladatot
bízott rá. Ez a feladat annak a boldogságnak az elérése, amely az isteni akarat megértésével már
meg is valósul. Amikor az emberi lélek megérti az Isten akaratát, a teremtettségben elfoglalja azt a
helyet, azt a munkát elvégzi; amit részére kiszabott a Teremtő akarata, akkor már boldog is. Nem kell
az ilyen alacsonyrendű világokon bukdácsolva keresnie azokat a lehetőségeket, melyeket jól, rosszul
fel tud használni, hanem egyenesen rátalál, mert megérzi melyek azok, amik neki valók. Azért nagyon
örvendezek én annak, hogy az Úr engem ilyen nagy ajándékkal halmozott el, mert ezek a tudományok
mindennél drágább kincsei a léleknek. És az egész világnak adta ezt, hogy akit sorsa ismét ideszállít,
rátaláljon erre a nagy kincsre, hogy gazdagon térhessen meg a szegények világából. Mert nagyon
szegények azok a lelkek, akik a Földről nem tudtak magukkal hozni valamit ebből. Vannak, akik csak
az üres hüvelyt hozzák magukkal, a vallásosság külső formáját, mert azt hitték, ez is elég az
üdvösséghez. De vannak, akik igaz hitbéli jó eredményeket is felmutatnak, de nagyon kevés az ilyen.
Semmi felett ne gondolkozz Angyalom. Ez a dolog már a befejezéshez áll egészen közel, csak te nem
látod még, de nemsokára meglátod és nagyon fogsz örvendezni ezen, hogy én ezt megmondtam.
Lesznek még kellemetlen óráid, de ez már olyan lesz, hogy te leszel felül. Az már múló kis szélvihar
lesz ezekhez képest. Most azt mondom, ne izgulj, a jó Isten segítsége veled van és veled lesz. Ha
hívod a Vezetődet, akkor vagy félnappal előbb készülj rá és én megérzem ezt a gondolatban felé
küldött üzenetet.
Most pihenj és ne félj semmitől. Isten veled.

- 61 -
 AZ ÚJ JÖVŐT TEREMTŐ NŐI LÉLEK
Lajos 1955. június 21-én

Angyalom tudom, hogy te milyen nagy lelki harcot vívtál az én legutóbbi kijelentésem után.
Akkor már nagyon sajnáltam azt, hogy megmondtam neked a nézeteimet, mert láttam azt, hogy
milyen óriási nagy különbség van a lélek örökérvényű tudata és a kis, rövid, átmeneti életre kimért,
folyton változó testi tudat között. Bár már jó kis idő óta ismertelek és nagyon is szerettelek téged, igen
téged - talán kissé furcsán hangzik az emberi fülednek, de azt mondom mégis, hogy - tégedet. A
mostani énedet a világosságban és a sokkal nagyobb valóságban élő lelkedet, akiben elrejtve ott él a
tündérszép Zsofka emléke ugyan, de ott van a háttérben az a homály, mely nagyon sokszorosan több
és nagyobb szenvedések emlékeit takargatva hordozza magában, mint amíg az a rövid kis álom
tartott, amit együtt álmodtunk át abban a szomorú múltban, melynek hullámcsapásai még most is
élénken érezhetők sokszor a lelkemben. Ez a múlt emléke fájó, sebes része maradt a lelkemnek és
bár bódító hatása olyan, mint a nagyon erős illatú virágnak, mohón szívtam be sokszor ezeknek az
emlékeknek a mámorító illatát, de mindig betegebb lettem tőle. Sajgó sebeket szaggatott fel mindig és
sok panaszt, sok keserű vádat fakasztott még azután is amikor megtaláltalak, de amikor mindig
jobban megismertem a lelked szent és igaz törekvéseit, ezek a panaszok elhalkultak és a
keserűségemben kialakult vádak visszafordultak önmagam felé, hogy az utolsó okkeresést is
elnémítsák bennem. Mert én voltam az oka mindennek, mert nem az az ok - ha valaki bűnt követ el,
mert hogy az a valami ott áll, amibe megbotlunk, hanem az, hogy a botlásra való hajlandóság megvan
a lélekben. Te is oka voltál, én még jobban oka voltam szenvedéseinknek. De a te lelkedben több volt
a hit, a reménység és talán a szeretet is, mert hittél az isteni irgalomban. A női léleknek minden okon
és akadályon magát áttörő áldozatra való készsége, mely az örök titkot megsejtő finom érzésével
áthatol az életen, a halálon és minden szomorúságával leverő bánatával új életet, új jövőt teremt
annak az érzésnek, melyet vágy alakjában ott hordoz lelkében a szomorú lemondások ideje alatt is.
Azért szenved, azért mond le mindenről, mert boldog akar lenni, mert ez a tiszta boldogság utáni vágy
az ő új énje, aki majd kiemelkedik tisztán, ragyogóan a régi tévedések és bűnök szenvedtető
következményeinek romhalmazai alól. Ez a te mostani éned az a kiemelkedő áttisztult valaki, aki nem
a múlandóban kereste és találta meg a maga vágyainak kielégülését, mert nem az a célja, hogy a
testben legyen boldog, hanem az átszűrt, átfinomult érzésekkel utat vág az örökkévalóságba is. A
csendes megnyugvás, mint egy szépséges szemfedő ráborul az élet örömei után való vágyakra és
elnémítja a panaszt, a fájdalmat.
És én ezt a valakit nem akarom többé elveszíteni soha. Ez a lélek csendjében halkan dolgozó,
jövőt teremtő valaki több, mint a régi Zsofka volt. És ennek a valakinek, ha segíteni is akarok, hogy ne
szenvedjen, ne féljen olyantól, ami nincs; ez sem sikerül, mert őmaga akar megküzdeni, őmaga akarja
önmagában legyőzni azokat az árnyékokat, amelyeket lehetségesnek tart a testen keresztül. Milyen
más a testi és a lelki öntudat! Ezt most látom és csodálom. - Igen, te végigszenvedted a
kétségeskedést és az önvádat.
 Higgyél Kedvesem azokban az erőkben és hatalmakban is melyek a sötétség ellenére is
vannak és dolgoznak. Minden kétely mellett ott van a bizonyosságra való törekvés, de ha az emberi
lélek megpihenhet, mert kell az erő. Most pihenj, én majd észrevétetem magam, ha valamit mondani
akarok.
Isten veled.

- 63 -
 A VILÁGOSABB, TISZTÁBB HITFORMA FELÉ
Lajos 1955. június 23-án

Angyalom vártalak sokáig, de nem jöttél. Nem az fog így megtörténni, csak a sátáni erők, mint
éhes piócák még mindig ragaszkodnak azokhoz az eredményekhez, amit elérhettek és
megragadhattak. A végső harcban is az utolsó pillanatig tartják azt, de mint a megsózott pióca éppen
úgy hemperedik le az áldozatáról, hogy fel ne tudjon támadni. Nem az ereje hagyja el, hanem az a
lehetetlenné tevő kellemetlen érzés az, ami az ilyen vérengző természetet megakasztja a
munkájában. Azután megdöglik abban a mohóságában magába szívott vértől, amit nem tud
megemészteni. Igen, ez egy éhes pióca még, de már megragadta azt a pontot, melybe bele tudja
magát fúrni és szívhatja, de a szívás már nem messze van és észnélkül hagyja majd abba a szívást.
Nincs a Földön többféle ember, csak kétféle: vagy kényes, finnyás, válogatós, vagy mohó, falánk és
mindenen keresztül-törtető, hogy célját elérje. A kényes és finnyás emberi lélek megválogatja, hogyan
tudjon úgy élni, hogy másokat is élni hagyjon; a másik: az mindent fel akar falni, hogy megduzzadjon a
jómódban és ne kelljen semmivel sem törődnie, csak azzal, hogy a maga és az ő érdekeit szolgálók
zavartalan jólétét biztosíthassa. Ez a kétféle lélektípus van, de különféle fokozatok és árnyalatok
képződnek a két véglet között. Most a legalsó réteg került a felszínre, a maga szennyes és piszkos
eszközeivel dolgozik, hogy célját elérje. Ez a cél az, hogy megszívja magát az anyagi jóléthez
szükségesekkel, de nem tudja, hogy a leghatalmasabb Gondolat kezében már ott a só, melyet rászór
a kényes helyre és kénytelen abbahagyni mindent amit elkezdett. A lelkek Ura, ha megengedi is azt,
hogy a gonosz egy ideig a maga céljai szerint rendezkedjen, de az igazság sója marja minden
építkezését és így nem lehet tartós semmi, amit az ilyen ellentétes elmék csoportja kieszelt.
A gonosz erők kiszívták a rossz és beteg vért is és az emberiség új gondolatok és új
lehetőségek szerint rendezi be az életét. A jó és okos gondolatok, melyeket a két véglet
találkozásából, mint szikrát kicsiholt magából, azok mindenesetre helyet találnak majd és előkészítői
lesznek annak a korszellemnek, mely egészségesebb életformát igyekszik teremteni a Földön élők
részére: egy világosabb és tisztább hitformát, mely vezető és útjelző állomása lesz a tiszta
megismerésnek, - a szellemi célok szolgálata és az anyagi célok mérséklése mellett. Azért akkor is
lesznek alja lelkek, de nem vezetnek, hanem megbújnak az odúkban. Ez a kor most fog megszületni
és ti boldogok lesztek majd, akik most éltek, mert ti is világítottatok a magatok lelki fényével. Ezt most
még el sem tudjátok képzelni, de nagyon büszke lenne egyik-másik, ha tudná ki az. De jobb is, ha
nem tudja, majd itt meglátja.
Nyugodj meg Angyalom. Az Úr veled van és lesz mindig.
Isten veled.
 BÁTORÍTÁS
Lajos 1955. június 27-én

Angyalom, én láttam a te lelked boldog békés megnyugvását és láttam a közeledő vihart is,
ami megbontja a szép rendet a lelkedben, de ne félj, ez az ok már nem tud elmenni a komoly végére,
mert az az idő lejárt már felettük és feletted, hogy komoly ártásig juthassanak. A szándék megvan, de
a lehetőség már elfogyott. Hiszen addig sem tudtak semmit elérni, pedig megtették mindazt, amit
tehettek, de az isteni segítség veled volt. Az igaz, hogy az ördögi elv elérte azt, ami célja volt, hogy a
te lelked erőit nagyon erősen megcsappantotta és ezzel sok életerőt, munkálkodó kedvet és
lehetőséget rabolt el tőled és a világtól, de ez majd a lélekben pótlódik azoknál, akik kiválasztottak. Ez
a gonosz lélek már nem sokáig tudja szolgálni az ellentét urát, mert le fog zuhanni olyan mélyre, hogy
nem is tudja hogyan szedje össze magát. Megrokkan az ereje hamar, mert nincs tartaléka most már,
csak erőszakolja a maga nyereségét, de már nincs pótlás, ha veszít. Pedig veszíteni fog, mert már
most sincs semmi reménye a lehetőségre. - Most ne legyél elkeseredve, ez az utolsó kísérlet, már
nem bízik olyan nagy erővel magában, de már nem meri abbahagyni, mert restelli a sok veszteséget,
amit idáig elszenvedett.
Azért nem szabad elhanyagolni, hogy rést ne találhasson, de azért nem szabad izgulni sem, ő
sokkal jobban izgul, de nem meri mutatni. A végére érkeztél el most már, mert megpusztul az egész
együttes. Majd máskor többet írok, mert most nagyon rövid a szál és húzódik a delejesség vissza.
Most Isten áldjon meg és adjon neked nyugodalmas jó pihentető álmot. Imádkozom érted.
Isten veled.
 BESZÉLGETÉS ÉS VIGASZ
Lajos 1955. június 30-án

Angyalom nagyon bánatos voltam, hogy a te lelkedben ilyen nehéz érzéseket láttam, és most
úgy találom, hogy azoknak is megvan a maga rendeltetése. Én ma szerettem volna, ha a Vezetődet
hívhatom, de a te lelked csak nem akart lecsillapulni és igazad van abban, ha nem akarod a magad
terhével a lelki világodat is lekötni. A földi maradjon a földé, a lelki emelkedjen minden földi fölé, ha
elszaggatta azokat a lenyűgöző kötelékeket, melyek a lelket béklyóba szorítják. Igen; vannak ilyen
tehetségek, melyeket magával hoz egyik-másik lélek és vannak, akiknek számára az őt körülvevő
erők és fluidok alakulásai leolvashatók, azaz tisztán láthatók. Azok, akik igaz, becsületes törekvésűek
és nem hazudoznak, nem fondorlatoskodnak, a szeszélyeik nem döntik halomra a jószándékaikat és
nem élnek könnyelmű életet, azoknak könnyebben lehet kiolvasni azokat, amelyek elkövetkeznek,
vagy amin már túlestek, mert a lélek környezete megrögzíti azokat a képeket, melyek kirajzolódnak
mint egy tükörben.
Meg más is van ebben, az élet különböző szakaszaiban már sokkal jobban kidomborulnak
azok a dolgok, amik mélyebb nyomokat hagytak vagy hagynak a lélekben. Ezek már megszűnnek
egykettőre, mert ezek süllyednek lefelé és a másik féle korszellem emelkedőben van már, csak a
ködből még nem bontakozott ki az alakja. Érezni lehet, mert a lelkekben már erősen érezteti hatását,
csak a földi formálódása késik még az emberek szeme előtt. De egy pillantás alatt kiemelkedhet,
amikor a hazugság leple leomlik róla. A munkával járó elkerülhetetlen mellékzönge amit a gonosz
beledob kísérőnek az igazság mérlegébe. Ez az a nehéz küzdelem, amit az embernek meg kell
harcolni. Ez teszi értékessé és nagyobbá a munkát, mert vele az egyén is nagyobbá érlelődik. A valódi
énje kiforrja magát azzá, akinek lennie kell. Ez nagyon nehéz dolog most neked Kedvesem, majd erről
máskor többet mondok, most pihenj és aludj jól s már holnap tisztábban látsz bizonyos dolgokat.
Most Isten áldjon meg békés nyugalommal.
 A GONDOLKODNI TUDÓ EMBERI LÉLEK
Lajos 1955. július 4-én

Angyalom, látom te most is még nagyon meghasonlott lélekkel nézel az élet zavaros hullámai
között vergődő lelkek csoportjai felé vissza, akik fékeveszítve csinálják a maguk és mások részére a
poklot. Ezt azért cselekszik, mert lelkük túlhalmozódott gonosz érzésekkel. Azért ne ítéld el őket
felettébb nagyon, hiszen nem tudják mit cselekszenek. Az egész földi élet csak egy mámoros álom,
amiből csak ritkán térnek magukhoz a bűn betegei, amíg a testbe élnek. Viszont nagyon soká tart még
azután is az álompor hatása, ha nem szokott hozzá az emberi lélek a gondolkozáshoz. Csak a
gondolkozni tudó emberi lélek tud világossághoz jutni a halála után, mert az állapotok mikéntjei és
miértjei felkeltik abból az egyhangú és folyton visszatérő átéléseknek az elszenvedéseiből és elkezd
gondolkozni. Amikor gondolkozik, máris kilépett az állapotvilágból, és megkezdődik az igazságra való
ráébredés. Ez ugyan a Földön való életben sokkal hamarább következik be az ilyeneknél, azért nagy
kincs a Földön való megtérés, mert már van alap, amelyre építhet a lélek. Ha nem is túl nagy
eredményeket tudott elérni, mégis nagyon értékes az a kevés is, mert a saját elhatározásából lépett a
valóság útjára. Ez az elhatározás pedig a lélek belátásából jött létre.
Az út kezdete még nagyon göröngyös és sokszor visszaesik az emberi lélek, de szükséges,
hogy mindig jobban és érzékenyebben üsse meg magát, hogy megláthassa milyen nagy hatalommal
áll szemben a saját elromlott természetében. Ekkor áll be az a nagy kétségeskedés, ami az embert
reménytelenné teszi, mert látja, hogy minden hiába. Az isteni segítség nélkül nem tud semmire sem
menni. Ugyanakkor ebben a ráébredésben benne van a gyengeség tudata és az engedelmességre
való hajlandóság. Akkor tud csak olyan életet élni, amivel már magának hasznothajtó cselekedetekkel
megrögzítheti a szellemi életét. Világos áttekintésével felszámolja a múltat és új alapokon, új jövőt
építhet. Ez az új jövő természetesen csak úgy jöhet létre, ha mindezt megtanulta és némi gyakorlatra
is tett szert az ember. Ha ez megvan, akkor már sokszor irtózik a lélek a földi élettől, de éppen
ilyenkor jönnek a nehezebb küldetések, melyekben kényszerülve van az ember lelke az ok és
okozattal foglalkozni. Az emberek nehezen értik meg azt, hogy miért kell a jobb és igazabb léleknek
annyit szenvedni a Földön. Azért, mert szükség van azokra, akik a maguk jó és igazra beállított
életükkel példát mutassanak és ezzel új utat vágjanak a megszokott régi mellett, amelyen annyi
csalódással kell az embernek megküzdenie. A munka nagy és terhes, de az eredmény is ahhoz méltó
öröm, mert lassan megszokja a világnak ez a része igazságos szemszögből nézni az életet,
amelyikkel érintkezésben volt. Nem az emberek iránt való szeretet az, mely képessé teszi az ilyen
lelket az áldozatra, a tűrésre, hanem az Isten iránti engedelmesség. Ez pedig a nagy parancsolatnak
az emberi szív szentélyébe való oltárállítása. Ez nagyon sok és nehéz dolgot megold és nagyon sok
titokzatos kérdésre választ ad még a földi életben is, - de a lélek világában egészen bizonyosan.
Azért én azt a nagy titkot nem feszegetem, amibe olyan sokszor elbotlottam, mert az Úr
megoldotta nekem és neked is, csak most te nem látod. Nemsokára tisztán fog állni előtted is és
nagyon fogsz neki örülni, mert mindenre meglesz a felelet. Ezekre a mostani nagy és nehéz
kérdésekre ragyogó feleletet kapsz te is, meg azok is, akik ezt szemlélik. Veled éreznek, vagy
kinevetnek, vagy éppen sietnek a terheket még nehezebbé tenni. Mindenki megkapja a feleletet. Azért
ne aggodalmaskodj, az Úr segítsége veled van, és veled marad. Most én elbúcsúzom tőled, pihenj és
aludj jól, hogy az idegeid kinyújtózkodhassanak és erőkkel szívhassák tele azokat a kifáradt
tartályokat, melyek olyan sokféle tünetekkel adják tudtára az embernek, hogy mire van szükségük.
Az Isten áldása legyen rajtad és kísérjen minden jóravaló törekvésedben.

- 68 -
 A SZELLEMI TÁPLÁLÉK ÉS AZ IDÉTLEN EMBEREK
Lajos 1955. július 7-én

Angyalom nagyon fáj az, hogy nem tudsz időt és lehetőséget szakítani a Vezetőddel való
írásra, de látom azt a borzasztó lelki és testi hajszát és gyötrődést és elszorul a szívem. Mélységesen
elkeserít a Földön élők rettenetes alantassága, amellyel a maguk és a náluknál jobbak életét elrontják,
csak azért, hogy a lelkükben égő pokolnak nagyobb lángja legyen és jobban égethessenek el minden
szépet és jót, amit ők élvezni nem tudnak. Mert a pokoli lelkeknek nincs kifejlődve még az a lelki
érzékszervük, amellyel átérezhetik azt a magasabbrendű szépet és jót, amit a lélek tud csak érezni.
Hiszen a testen keresztül is látják a színeket, hallják a zene hangjait, érzik a virágok illatát, ízlelik a
gyümölcsök élvezetnyújtó ízét, de nem tudják megbecsülni az egészség nyújtatta békét és örömöket,
hanem mindent elkövetnek egyesek, hogy az ő gonoszságuknak szerezhessenek érvényesülést. Ezt
nem tudja az egészséges törvényben élő lélek megérteni, hogyan keresheti és találhatja meg a maga
számítását az olyan emberi lélek az életben, aki maga körül csak gonoszságot cselekszik. Ebből
láthatja minden harmóniára és békére törekvő ember, hogy ez már nem az egészséges, felfelé
törekvő ösztöni érzés, hanem a lefelé süllyedő, pusztulást okozó egészen beteg hajlamú lelkek utolsó
vergődései ezek a tünetek, melyek csak a vak, eltorzult lelki ösztönök kiéléseit akarják a földi életben
elősegíteni.
Bizony sokszor elfog a keserűség Angyalom a te lelki és testi szenvedéseid miatt és rajtad
keresztül sajnálom mindazokat, akik nemes és igaz törekvéseikkel ilyen gyötrelmes állapotban élnek a
Földön. Én tudom azt, hogy a jó Isten megsegít téged végül is, de miért kell akkorát kerülni a jónak és
az igaznak, amíg a gonoszban elsüllyedt világban egy-egy kis eredményhez eljut?! Még a segítés
munkája is milyen áldozatba kerül, a gonosz lelkek törekvései mennyi akadályt gördítenek az igazság
útjába! - A Vezetőd ugyan mondta, hogy jönnek a te utadban még nehéz idők elő, mielőtt lezárulnak
ezek az események, és azért nem akarta elkezdeni írni azt a komolyabb dolgot, de hogy ilyen lassan
húzódjon ki az életedből ez a gonosz hatás, ezt nem mertem volna el sem képzelni. - Igaz, hogy eljön
egy nagy leszámolás ezeknek a részére is, de addig hány igazságra törekvő emberi lélek merül le a
kétségbeesés iszapjába! - A gonosz csak ott nagyhatalom, ahol elhitetheti az emberekkel, hogy nincs
semmi a testen túl. Nincs felelősség, nincs következménye semminek. Az ember nem akar
gondolkozni, hiszen minden következménye egy-egy megvalósulásnak, egy-egy ténynek. Igen, látom
- az idétlen embernek nem való a fejlett vagy fejlődésben lévő szellemek táplálékából adni, mert azok,
egymást dobálják meg vele. Hát az nincs-e szemük elé adva, hogy sokszor az életmentő úszót is a
mélyre húzzák a vad életösztöntől hajtott menekülni akarók?! Nem lehet egyformán mérni az
igazságot sem, a szeretetet sem, mert visszaélnek vele.
Majd egyszer elmondom azokat a sok keserű gondolataimat, ami ezekkel a te sok
szenvedéseiddel kapcsolatban a lelkemben felmerültek. De most te is én is fáradtak vagyunk. A jó
Isten ne engedje már tovább a gonosz hatalmát, mert bár a titok nem titok már előttem, csak minden
perc súlyos ráadás a te életedből. Most pihenj Édesem, az Isten áldása és oltalma legyen veled.
 A GYÜLEKEZETI TAGOK FELELŐSSÉGE
Lajos 1955. július 11-én

Angyalom, egyáltalán nem érzek semmit abból, amire te gondolsz. Sőt, hogy nyugodtabbnak
látlak nagyon elégedett vagyok. Örülök neki, hogy hívsz, ezek után a gonoszban átvirrasztott napok
után. Csak arra kérlek, ne engedd át magad a félelmek zsarnok uralmának, hogy rajtad uralmat
vehessenek, mert ezek csak félelmetes árnyak, melyek minden megmozdulásod után képződnek az
emberi lelkek gonoszra hajló természetében.
Még azok is, akiknek lelkében már-már utat vájt a jófelé való vágyódás, még egy-egy rossz
mozdulattal megbántják azt a törvényt - amit ők maguk is tisztelnek és szeretnének, ennek áldásaiban
részesülni – t.i. a szeretet és megértés, az elnézés és megbocsátás törvényét. Sajnos az emberi élet
süppedékes iszapjában a lélek hamar egyensúlyt veszít és megbotlik még a jóban is, mert azt nem
ismeri fel. Hát még, ha a jónak csak a látszata van meg. Az ilyen egészen eltévedt lelkek meg
egyenesen az élet dzsungeljének a ragadozói, akik azt hiszik, hogy nekik mindenhez joguk van, csak
az emberek rosszasága gátolja őket abban, hogy hozzájussanak. És csak a fennálló törvények
szigorúsága tartja vissza őket attól, hogy vágyaikat a maguk módja szerint kiéljék. De mindent
kihasználnak, amit csak lehet, hogy akaratukat érvényesítsék. Hát ezeknek még meg kell tanulni
gondolkozni. Ez is úgy jött létre, hogy a fejlettebb, de hasonló lelkületű ember cselekedete kinyitotta a
lehetőséget előtte. A sátáni elvektől irányított lelkek, mint a víz, vagy mint a levegő, úgy tódulnak be az
ilyen nyitott ajtón. Azért kell nagyon vigyázni, hogy a jóra törekvő emberek közé ne juthasson egy is
ezekből a fertőzött emberekből, mert ez nagy rombolást végez különösen ott, ahol az emberek már
bizonyos jobb törvények szerint rendezkedtek be.
Azért nagyon nagy vigyázattal kell lenni, amikor az ilyen gyülekezeti együttesbe új tagot
vesznek fel. Azért, mert valakinek hozzátartozója, vagy barátja még nem jelenti azt, hogy
mindenképpen megbízható-e. És nem lehetnek különböző véleményen bizonyos dolgokban, mert az
széthúzást és egyenetlenséget hoz létre és pártoskodás áll be. Az pedig nem az Isten útján
haladókhoz méltó. Előbb-utóbb szét kell hullnia az olyan gyülekezetnek, amelyben csak egy vagy
kettő van ilyen, hátha még több is van. Az ilyeneket ki kell gyomlálni. Ha megbánja és megtér, akkor
meg lehet bocsátani, de régebbi fokozati szintjén nem maradhat meg, csak ha már tanújelét adta
teljes megtérésének. A teljes megtérésnek az a biztos ismérve, hogy nem is törekszik erre, hanem
csendességben marad. Ezek a te mostani, izgalmat okozó feltorlódott bajaid rövidesen elmúlnak, mert
az ok elmarad. Letűnik a napja a gonosz lehetőségeinek és ezek a te ellenségeid örülni fognak, ha te
nem emlékezel rá. De a további lehetőségeket ne engedd közeledni magadhoz. Most pihenj és jól
aludj, hogy friss erőben köszönthessed az új és jobb eshetőségeket, mert most már jönnek.
Isten veled. Az Úr vezérelje minden gondolatodat és érzésedet az Ő útján.
 A KÖVETKEZMÉNYEK ELTÖRÖLHETETLENSÉGE
Lajos 1955. július 14-én

Angyalom, most tudott volna a Vezetőd jönni. Most már kétséges, hogy jön, mert már nagyon
előrehaladott az idő. Isten bár megengedi a Földön mindenfajta léleknek a maga természetében való
megjelenését, de mindennek vége is van, még ha nem is látja a közönséges földi ember ezeket az
állomásokat, de azért elérkezik az hozzá. Minden kivilágosodik. Még a föld mélyéből is előkerülnek
azok a megtörtént és elrejtett dolgok, amelyeket azt gondoljátok, hogy soha senki nem tud meg. Így
ezek is, nagy félelmek között várják ugyan az eshetőségeket és mégis megcselekszik, amit nem
kellene. Ez azért van, mert aki egyszer belekezdett a gonosz munkájába, annak már nincs visszaútja
a maga erejéből. Annak végig kell csinálnia a maga részét, ha akarja, ha nem, mert az úgy
összekapcsolódott egymással, mint egyik láncszem a másikkal. Azért van ez így, nehogy idejében
kivonhassa magát.
Az ördögi eszme megkötözi a maga áldozatát úgy, hogy ha látja is a következményeket, már
simán nem léphet vissza. Már vállalni kell a szenvedést, a megaláztatást és azért süllyed mindenki
mélyen, mert azt hiszi, ha sikerül nyernie, akkor diadalmasan ura maradhat az eseményeknek. Ha ez
néha sikerül is egy időre, ezzel csak halasztást nyert a biztos kudarc, mert annál súlyosabb az, amit el
kell szenvednie a léleknek. Hányan csak azért lesznek öngyilkosok, mert azt hiszik, ezzel
megmenekülnek a szégyentől és a büntetéstől. A kisebb értékű életben, a Földön igen, de a
szélesebb és nagyobb kiterjedésű tudat világában ott vár rá a nagyobb szégyen, a nagyobb
szenvedés, és nagyon szeretnék visszacsinálni azt, amit elhamarkodtak. A nagy bűnösöknek a földi
élet valamennyi pihenést jelent, mert sokan még boldogok is abban a tudatban, hogy a testi életben
nem ismeri őket senki, és nem kell félni a periodikusan visszatérő szenvedésektől. Olyan nagyon
sokat eltakar a test és úgy néz ki az egész élet, mint egy álarcosbál, ahol a lélek bizonyos
titokzatosságba burkolózhat, és ebben a titokzatos állapotban talán javíthat is a sorsán valamennyit,
de ha kedvező a kapott keret és a szerep, akkor a legtöbb elbukik. Az valószínű, hogy sikerülni fog, ha
nem is egészen úgy ahogyan azt te és a Pali (Lásd: A „maradék”-hoz IV. kötetében dokumentáltakat)
elgondolta, mert azt ezek a világesemények is megakadályozták, de az akkor is így lett volna, ha ő itt
maradt volna a Földön. Sőt, kevesebb lehetőség maradt volna fenn, mint így. Azt majd te meglátod
még a földi életedben, mert ez a szétrobbantás úgyis megérett már. A régi elromlott posztó nem bírta
az újat, az erőset. Hidd el Kedvesem, az Úr ezeket úgy rendezte el, hogy az a legjobbat hozza ki, amit
csak lehet.
Az minden megváltozik, amint csak az idő és alkalom meglesz, hogy az emberek nyilvánosan
is a nézeteiket kifejthetik. Jön is, de csak amikor már lehet ismét szabadon beszélni és cselekedni.
Minden más vonalon fog futni és ezek a mostani dolgok a maguk valóságában kerülnek napfényre és
vele együtt a régiek is, ahogyan megtörténtek. Hiszen akkor is, már erősen homályos volt az egész
világ képe, azért lehetett olyan sok sötét dolognak megtörténnie. A háborúk alatt előjönnek a lélek
ragadozói és a könnyű prédára lesnek. Te is ilyen könnyű prédának látszottál a gonosz szemében,
mert anyagról volt szó, de senki sem számolt azzal, hogy van isteni elrendezés is az életek milliói
között lehet egy élet, amit nem lehet félreállítani. Nézd meg, és az egész letűnt események között látni
fogod, hogy ott húzódik láthatatlanul Isten keze által meghúzott vonal, amit nem tudott a legügyesebb
és a legravaszabb kéz sem eltüntetni, mert bár a hazugság elöntötte az egészet a maga szennyes
árjával, és időnkint győzedelmesen a hullám tetején meg-meg állt, és élvezte a lopott dicsőség
uralkodói hatalmát, de jött az igazság a maga egyszerű józanságával és a halál árnyéka elfedte azt a
glóriát, amivel a hazugság koronázta meg önmagát.
Ezért ne láss sötéten Kedvesem, ha még olyan mélyen a hullámvölgyben látod is magadat. Az
Úr nem hagyja el az övéit, akik nem a maguk, hanem az Úr dicsőségét keresik. Megtéphet a sátáni
erők egyes felszínre vetődött eszköze, de az igazság keze dolgozik és kihámozza a maga részére
azokat az eszközöket, akiken keresztül tisztán átvetítheti sugarait. És te egy olyan vagy. Maradj ilyen
mindig és nem lesz okod megbánni.
Tudom Angyalom, ez már nem tart soká és levetheted a munkásruhát, ami alatt a szép
ünneplő ruhád kinövekedett és egyszerre csak azt látod, hogy teljesen felöltözve állsz az Úr lábai
előtt, hogy megáldjon és megszentelje a te sokat szenvedett lelkedet és súlyos teherként hurcolt földi
életedet. Akkor már ez nem lesz teher, mert az áldásban ragyogó gyémántcseppek hullanak lelki
ruhádra és szikrázva hirdetik a szenvedések diadalmas értékét. És te Angyalom boldog leszel és hálát
adsz ezekért a szenvedésekért mind, mert az Úr nem ezekért küldött a Földre, hanem hogy ezeken
keresztül diadalra vigyed az Ő akaratát azokban a tudatra ébredező lelkekben, akik melléd álltak és te
lelkeden keresztül az ő lelkük is megtelítődött a Szentlélek akaratával, azzal a szent tűzzel, mely a
jóért és igazért munkát vállal a bűnök vad rengetegében. Utat vág a vad bozótba és bevilágít a sötét
odúkba, fáradt, csüggedt lelkeket vezet a reménység és a hit tisztásaira, ahol nem kell csalódni többé.
Te eljössz, de az út itt marad és jönnek veled többen, akik boldogan adnak hálát a te szenvedő
életedért. Ezt mondom én, aki veled szenvedek minden aljas támadás miatt, de az Úr velem van, és
megmutatja azokat eredményeket, melyek ezt kísérik, ezért legyél erős és ne félj soha. A jövő a mienk
és azoké, akik veled szenvednek, küzdenek a gonosz árnyaival. Legyél nyugodt, az Úr mindenben
veled van és lesz, ha az Ő útjain haladsz.
Isten áldjon meg Kedvesem és ne feledd, hogy én is veled vagyok.

- 72 -
 AZ ÖSSZEKUSZÁLÓDOTT SORSOK HATÁSA ÉS A NŐI LÉLEK
Lajos 1955. július 18-án

Angyalom, igaz, hogy egy kissé az idő előrehaladott, de én türelmesen vártam a hívásodat,
mert tudom, hogy neked sok és nagy fájdalmad van. Igen láttam, mert mégis megnéztem, pedig
gyenge voltál. Ez a szédülés részben a sok felégett és elhasznált fluidoktól jön létre, amit ott
összeszedsz. Részben a saját fáradságodtól is vannak ilyenek és a kettő elrontja a közérzetedet, mert
ezek éppen úgy lehullanak, mint ahogyan rátapadnak az emberi testből kisugárzó delejes
ködszerűségre. Aki ilyenekre nagyon érzékeny, mint te is, az egészen megváltozik ezeknek a
hatására. Mihály (Eszter férje) is érzi most már ezeknek a hatását, és az a változatlanság nyomja az ő
lelki kedélyvilágát is. Egyébként ő javul, csak nem szabad könnyelműen kezelni a baját, mert én úgy
nézem, hogy Mihály egy kicsit megütötte a sebet. Azt pedig nem szabad, mert a feldolgozó vérsejtek
nem tudnak erőt kifejteni, mert hamar elhalnak és gennyesedés állhat be újra. Mindig jól takarja be,
hogy légáramlás ne érje. A Nap jó, de nem sokáig. A néhány fokkal hűvösebb levegő már izgalmat
okoz a nedvszűrő mirigyekben. - Most igen. Ez igen jól gyógyuló dolog, csak nem szabad bolygatni. -
Az persze nagyon gyenge és ideges alapon keletkezett, és ez a gyengéje. Nem szabadna izgulni,
akkor egészen jól kitartana, de mivel te kétféle nem egybehangolt természettel vagy megáldva, így
szükségszerű differencia áll be az egyéniségben. - Láttam, még egy kis ideig nehéz lesz neki, de
azután megváltozik az ő élete is, és jobb lesz neki is. Az életnek nem okvetlen szükséges, hogy
betegségek vessenek véget. Ez nem a normális befejezés. Ez a különböző bűnök hatása, ami nem
okvetlen az egyéntől származik, hanem másoktól eredhet, de mivel az emberi életek és sorsok
annyira összekuszálódtak, hogy az egyenlő hajlamú természetek soha sem tudnának kiegyenlíteni
semmit önmaguk szerint, ilyenkor mindig egy másféle természetű lélek iktatódik közéjük, aki ugyan
sokat szenved ebben a keretben, de vele megoldódik a csomó és bomlás keletkezik.
Leginkább a női lélek van ennek kitéve, mert a női testben sok lelki produktum átváltozik. A
női lélek maga is nagyon változékony és gyors átalakulásokra hajlamos. Az a kilenc hónap, ami egy
gyermektest kiképzéséhez szükséges, már gyökeres átalakulást hozhat létre. Ez maga nagyobb titok,
mint az anyaság. De az embereknek ez természetes, pedig valójában nem ilyen egyszerű, mint azt
hiszik. Az emberré levés folytatódása a legnagyobb csodák egyike a természetben. A jövő, ami egy
útnak induló lélek előtt áll, nagy részben az anya testi és lelki beállítottságától függ, az ő kezébe van
letéve. Az anyák sok dologban felelősek gyermekeik jövőjéért. Az apa a nő lelki és testi állapotáért
felelős. Ezen a téren sok bűnt követnek el férfi szellemek, de keményen megbűnhődnek érte. A
betegségek is a bűnök következményei, az életet megkeserítő és megrövidítő büntetései a Föld
természettörvényének. Azért mindenben a mértékletes életmód a fontos. Majd jön egy világosabb
korszak, amikor tisztább érzések és nemesebb törekvések lesznek az uralkodó világnézetekben és
akkor sok mindenre felelet jön, ami homályban volt. Nem tudjuk, lehet hogy nem, de ha igen, akkor is
a mi világunk atmoszférájában telepedünk le. Most pihenj, én elmegyek és mindent megmondok. A jó
Isten adjon neked csendes és békés álmokat és gondolj rám, hogy én veled vagyok!
Isten veled.
 A MEGÉRTÉS ÉS JÓAKARAT FONTOSSÁGA
Lajos 1955. július 28-án

Angyalom, látom nagyon fáradt vagy. Szerettem volna, ha a Vezetőddel írsz, mert lett volna
mondanivalója a részedre. Ez egy olyan magasabb végzés, amit nem könnyű megérteni. Amíg az
ember az elméletekben tanulja, addig is nehéz, de elfogadja szó nélkül, a gyakorlatban azonban
mindig érthetetlennek látja. A magam részéről nagyon egyszerű ez, de nem megnyugtató. Igen ez az,
az igazságtalanság, ami az emberi lélekben nem engedi, hogy megnyugodhasson. Az ördögi
elgondolás első állomása az, hogy a maga önzését kielégítse, ez pedig nem megy simán, akadály
nélkül, mert a másik lélekben megbotránkozást kelt. Ebből származnak azután az éles ellentétek,
amelyek az emberi lelkeket elválasztják egymástól és az isteni eszmétől, a békés együtthaladás
lehetőségétől, mely az áldásos, nagy eredményeket hozza a világra és az ott élők életét
megaranyozza. Mert az élet nagyon szép a Földön is, hacsak egy kis megértés és jóakarat van az
emberi lelkekben egymáshoz. Nem tudja azt senki a Földön, hogy milyen nagyon átsugárzik a földi
élet eredménye a szellemi életbe. Ha valaki nagyon sokat vétkezett, milyen borús és sötét az a légköri
otthon, ahová jut a test levetése után. Aki pedig a jó úton járt és leküzdötte alantas vágyait és
indíttatásait, mennyei világosságban van része, mert maga az, hogy jóra igyekezett, már az is nagy
előnyökhöz juttatja. De hiába mondja azt el az ember, amíg az a másik meg nem győződött arról a
saját sorsában, pedig akkor már késő minden.
Ki hogyan zárja le a napját, úgy kezdi el a másnapot. Aki nem végezte el a reábízottakat jól,
újra kell kezdenie, de nem ott ahol elhagyta, hanem az eredmények között kell megtalálnia a kivezető
utat - ez pedig nagyon nehéz. Ez azonban igaz távolinak látszik soknak, pedig közel van. Ezek a te
élményeid, melyeket te is, más is próbáknak mondanak. Ez nem próba neked, de ezeknek lehet, hogy
most az, mert te nem okozol nekik semmi rosszat szándékosan, de ők igen. Nekik az a próba, hogy
kedvező lehetőségek között csábítja őket az alkalom, hogy uralkodó és önző természetük szerint
élhessenek a saját elgondolásuk szerint. Ez a próba soknak, amelyen elbuknak. A másiknak a
szenvedés, az igazságtalanság miatt, de ez is megrövidül. A gonosz visszakényszerül a saját
barlangjába és tisztább lesz a felfogása az emberiségnek a jóról és igazról, mert látni fogják, hogy
Isten nélkül nem boldogul sem a Földön, sem a szellemi életben. Azért Kedvesem nyugodj meg, az Úr
megőriz és te fogod a magad érzéseit a mérlegbe vetni. Ez lesz az ítéletük mindazoknak, akik gonoszt
cselekedtek. Most pihenj! Mindent pontosan megmondok a Vezetődnek.
Isten veled.
 A MEGKÜLÖNBÖZTETNI TUDÁSRÓL
Lajos 1955. augusztus 4-én

Angyalom, nagyon elhagytad magad ismét. Nem érdekel semmi, ami a mi világunkból feléd
int. Nem látod a dolgok hogyan tágulnak? Minden hiába, az isteni végzés elé nem állhat akadályul
senki, és ezzel van megsújtolva a Földön lakók élete. Nem az egyeseké, mint azt sokan hiszik, hanem
együttesen mindenkié, mert egyik előbb, másik később, de mindenkinek keresztül kell mennie a
próbák tüzén, mert aki nem kerül bele a tömegeket forgató nagy rostába, az nem is mehet előre. Ez
nem lehet célja senkinek, hogy az állapotok zsákutcájában vesztegeljen, mert ezt már nem lehet
behozni talán soha, ha az élet apró pontjainál megáll és várja-várja a jószerencsét minden
megmozdulás nélkül. Ezek éppen azok a keveset érő emberek, akik megvárják, hogy mikor kedvez a
jövő nekik, és rávethessék magukat a kedvező percek nyújtotta örömökre, vagy lehetőségekre,
melyek éppen mellettük elvonulnak.
Az embereknek nagy része ilyen kényelmes kezdőkből áll, akik szívesen beleolvadnak az
adott percek és alkalmak magukkal ragadó árjába, hogy felelősség nélkül élvezhessék azokat a
lehetőségeket, amelyek ugyan jólesnek nekik, de a kisujjukat sem mozdítják meg azért, hogy valami
létrejöhessen. Nem harcolnak, nem tanulnak csak a mások által kivívott győzelmekben igyekeznek
átélni azokat a jókat, amelyek mint következmények vetődnek fel az ismeretlenből. Ezek azután ismét
eltűnnek, hogy más következményeknek adják át a helyet a Földön. Azonban ezt nem lehet felelősség
nélkül mindvégig csinálni, mert az visszavág.
A jónak és igaznak is megvan a maga szenvedése, amíg a teljes megoldásig, vagyis a teljes
győzelemig eljut. Amíg a gonosz az egészen alantas fokig lesüllyed, addig van benne valami kevés jó
is és az viszi, sodorja előre, de persze a rossz, mint árnyék vele megy, amíg a jó teljesen elkopik,
leválik a lélekről. Amikor levált, akkor már csak a magához hasonlók között kell folytatnia útját. A jó
éppen úgy, amilyen fokban megvan a jóra való igyekezete, abban a fokban veszti el magáról a
rosszat, ami szintén leválik. Ez nem jelenti azt, hogy a jó nem szenved, sőt a Földön többet mint a
közepes, vagy a rosszabb, mert csalódnia kell mindenben, hogy csak az igazságot fogadja el alapul a
haladás útján. Így tisztul meg az ismerete és a megkülönböztetni tudása. Ez mind szenvedést jelent,
mert a sötétség harcol a világosság ellen, amíg át nem világítja a homályt is a fény. Csak így lehet az
igazságot megalapozni a Földön és a más homályos szférákban. Te most a homályban vagy
Kedvesem, és a homály küzd ellened. De a homálypontok már ritkulnak nagyon és teret engednek a
világosságnak. A világosságban már tisztábban lehet látni a dolgokat, és gyorsabb a mozgási
lehetőség. Igen ez egy igen sötét árnyék, de te felbontod és az eloszlik, megszűnik. Igen, ezt teszem
mindig és nagyon szenvedek miatta, hogy ez így van még most is, de majd meglátod nemsokára az
eredményeit.
Most Isten áldjon meg, pihenj.
 A KIVÁLASZTOTTAK FELADATAI
Lajos 1955. augusztus 8-án

Angyalom nagyon nehéz a te lelkednek ez a sokoldalú igénybevétel, és nagyon fáradt vagy

látom. De én mégis azt mondom: ne vedd a szívedre annyira az élet gonosz zordságát, mert ez úgyis
megváltozik. A te részedre egészen biztosan, mert látom, hogy eljön az ideje már nemsokára annak,
hogy te nyugodtan éled le életed hátralévő részét. Nem lehet azt úgy venni, mint ahogyan sokan
gondolják, mert az Úrnak vannak kiválasztott szellemei, akiken keresztül olyan dolgokat közöl azokkal,
- akik szintén kijelölt eszközök - melyet nem közölhet a nagy átlaggal. Ezeknek a keveseknek is van
hivatása, vagy megbízatása, hogy az emberek átlagából az érettebb lelkülettel bírókat bizonyos
kisebb küldetésekkel ellátva az emberek tömegei közé apróbb megbízatásokkal küldjék ki. Ezekre
nem sok és nem nagy szerep van kiosztva, talán csak egy-egy rövid, könnyű kis munka elvégzése, de
ezzel is akarva-nemakarva a jobbat az igazabb munkát segítik elő, mert utat készítenek előre. Ilyen
útkészítő feladat sokszor nagyon üdvösen segíti előre a jót, ha az irányítás megfelelő emberi
értelemmel van útnak indítva. Ezek az alig látható finom érzésszálak hálózzák be az eggyüvévalók
életét, célját és cselekvési hajlandóságát.
Ezek az apró lángocskák olajkályhák, melyek melegítik a felsőbb világokból a Földre hullott
eszmék még didergő kicsi palántáit, hogy felnövekedve hatalmas, enyhet adó fákká fejlődjenek és
alatta enyhítést és menedéket találjanak az élet vándorútján elfáradt emberlelkek. Mert az élet nagyon
zord és mostoha, ha csak a bűnös emberek gondolatai és érzései az irányító hatalom. Vad és
rendezetlen minden, ha csak a bűn diktálja az élet ritmusát. Nagy jutalom és nagy boldogság várja
azokat, akik csak egy kicsit is segítették az életet a nemesebb fejlődés felé. Azoknak sok bűnük
eltöröltetik és sok szenvedésük megszűnik, így a jónak sokszoros áldásaiban részesülnek. Az Isten
nem az igazság szerint, hanem a kegyelem szerint adja a jövőjük kibontakozását. Azért Kedvesem ne
a pillanatnyi látszatos jelenre, hanem a holnap, ma még nem látható áldásaira gondolj. Mert a holnap
a tied, a miénk és mindazoké, akik a Úr akaratát ha kicsi, ha nagy, de megcselekszik. A holnap, ami
közel van. A tied már egészen az életedben, és buzgó hálát adsz érte meglátod. Most nyugodj meg
lélekben és pihend ki magad, hogy tudj örülni neki.
Isten veled.
 A FEJLETLEN LELKÜLETŰ VEZETŐ ÁLLÁST AKARÓK...
Lajos 1955. augusztus 11-én

Angyalom, voltam a Vezetődnél. Azt mondta, várj rá, ne foglald el magad semmivel, mert Ő
eljön ugyan, de nem tud pontos időt meghatározni most, de majd egy negyed-félóra múlva már
meglátja, hogy miként intézheti el és iktathatja be a munkájába. Mindent tud és nagyon veled érez. -
De igen, csak olyan nagy tömegek állnak az útban, hogy csak kerülő utakon lehet a célhoz jutni, és
azért nehéz és lassú az ilyen dolgot kivárni. Igen, éppen ez az a tömegáramlat, aminek nem lehet
gátat vetni, nem fog sikerülni neki semmi. Ez az a nehéz dolog, amit mint egy finom, érzékeny műszert
óvni és védeni kellene, és ha éppen csak egy is van közte már, akkor az megfertőzi az egész
társaságot, mert a hajlam meg van rá a többiekben is. A mérlegelésnél már leépíti a maga részét, de
vagy tévedésből nem tesz ellene, vagy eltántorodik és mire egyensúlyi helyzetbe kerülne már az idő
és az alkalom elmúlt, hogy valamit jóvátehessen. Nagyon nehezen megy azt az embernek
megszerezni, hogy biztonságban lehessen, mert nagyon sokan vannak az éretlen szellemű emberek
közül olyan állásokban, ahol hatni, diktálni lehet. Ha nem jó vezetés alá kerül a nagy tömeg, akkor
nagyon nehéz visszaszorítani az alacsony ösztönöket. Azért nem jó a fejletlen embereknek a
vezetőállás, mert nagyon sok kárt tehetnek a fejlődés eredményeiben. Hiába mondják azt sokan, hogy
azoknak is ki kell magukat élni - nem! - mert ez a kiélés nagy katasztrófákat eredményez. Olyan ez,
mint amikor az éretlen gyerekeknek valami öldöklő szerszámot adnak a kezébe. Amikor a baj megvan,
akkor már tudja a gyerek, hogy az rossz, amit csinált de már ami megtörtént, azt vissza nem
csinálhatja. Ezt talán egész életében szenvedi - de a bűnösnél bűnösebb az, aki kezébe adta azt. A
gyereket is meg kell menteni az önmaga tudatlanságának eredményeitől, ha másképpen nem lehet,
hát fenyítéssel. Így a szellemileg még fejletlen embereket is meg kell menteni önmaguk ösztöneinek a
kiélhetőségétől. A szellemi törvények így is rendezik el, de a földi életben ezeket a törvényeket
ledöntögetik sorban, mert a sátáni hatalmak még a felkészült lelkű embereket is megtévesztik. - Még
most így van, a mostani korszak szellemi úttörői is sokat szenvednek, mert a tömegek nem látnak
előre, mert nem gondolkoznak, csak élnek a testnek: a jelen bódító hatalma alatt, de amint a jelen
elrepül és a jövő meghozza a maga eredményét, akkor zúgnak az emberek a sorsuk ellen. Pedig ha
értelmes meggondolással élnének: a jövőt építenék ki maguknak. Én sokat gondolkoztam mindazon,
amit a Vezetőd nekem mondott, és sokat megértettem de nem mindent. Így vagyok most is, de már ha
rólam van szó, nem ütközök meg semmin, de ha a te szenvedéseidet látom, akkor igen. Minek az,
hogy a semmitérő gonosz emberlelkek közé ékelve kell leélni azt az értékes életet, amit az isteni
igazság napja ragyog be?! Van ugyan valami felbontó erőkről szó a kiegyenlítődés törvényében, ami
az áldozat nagyságától függ, és van valami homályos ismeretem az új világformálódás alapköveinek
lerakásáról, az ismeretre eljutott emberszellemek nagy munkájáról, de - ez mégis valami olyan
igazságtalanság-féle, amit én nem tudok még megérteni. Ezt a problémát boncolgatom és fájlalom én;
de te kérdezd meg a Vezetődet, talán te megérted. Most elmegyek és beszélek a Vezetőddel, te addig
pihenj. Nagyon jó lesz, fél óra elég. Jól van, én úgyis előbb jövök.
Isten veled.
 AZ OLTÁRRA TETT ÁLDOZAT, A BECSÜLETESEK VÉDELME
Lajos 1955. augusztus 15-én

Angyalom, ne haragudj, hogy a múlt alkalommal olyan soká elmaradtam a Vezetődnél. Igaz,
éppen azt beszélgettük meg vele is, de különben Ő nem is akart akkor már jönni, mert szerinte késő
volt már, és Ő azt mondja, nem lehet az amúgy is kifáradt idegeket túlzottan igénybe venni, mert akkor
még nehezebben lehet ebben a korban már az egyensúlyi helyzetet rendbehozni. Azért Ő nagyon
figyeli a te lelkiállapotodat és ne félj attól, hogy valami tudatzavarodás állhat be nálad, mert nem olyan
a te lelki beállítottságod, hogy ilyen rendezetlenség létrejöhessen. Igen, éppen ezekről beszélgettünk
és azt, amit veled megbeszéltem, neki is feltettem a kérdést. Meg is magyarázta, de abban a
pillanatban ugyan tisztán állt előttem az igazság, amíg mondta, de azért sok maradt előttem
homályban. (v.ö.: Lajos: 1955. augusztus 11-i megnyilatkozásával)
Tudom, valamit az áldozatos életekről magyarázott, ami magasabban áll az átlagos földi
életnél és annak az érvényessége ledönti azokat a falakat, melyek a szellemi elrétegződéseknél soha
sem jutnának érvényre. Eggyétevő felemelő erejénél fogva az ellentétes eszméknek a terjedését
megakadályozza, ledönti a hatalmukat és ezért az erősen befolyás alatt álló lelkű emberek ellenségek
formájában igyekeznek ártani az ilyeneknek. Végeredményben önmaguknak ártanak, mert rájuk
zuhan az egész súlya annak a gonosznak, melynek szolgálatában állanak és annak érdekében
cselekesznek, mert mire már a dolgokat megfognák, azok már összeroppannak és ha idejében nem
menekülnek el az ilyenek, akkor rájuk szakadnak azok a következmények. Ha valahogyan
eshetőségeik vannak, akkor megérzik és elmenekülhetnek, de neked azért bajod nem lesz, ha az
igazság mellett kitartasz. Csak azt mondja, ne engedd át magad a csüggedésnek, sem a
kétségbeesésnek. Nem értetted ugye te sem? Az ellentét nyomása ez rajtuk keresztül. - Igen, ez az
az érthetetlen: az isteni gondolatnak a mélyére emberi igazsággal nem lehet jutni. Az áldozat nem az
amit, annak hisznek és gondolnak az emberek. Az önkéntesen felajánlott dolgok, szolgálatok csak
külső emberi énünk valami jóban való feloldódását hozzák létre, de az emberi élet nemesebb
értelembe vett jogainak az átengedését mutatja az, amit a lélek engedelmessége által tesz az Úr
oltárára: hogy a gonoszt nem viszonozza gonosszal.
Igen, ez meg fog történni nemsokára azt mondta a Vezetőd. Hirtelen jön az egész. Igen, mert
gonosz céljai vannak, de ez nem lesz sikeres a részére. Bárha nem értem, azért valami megnyugvást
mégis hozott a lelkembe, hogy nem fog sikerülni semmi neki, mert ez csak támadás az ellen az
igazság ellen, melynek most képviselője vagy. A helyzetek úgy vannak most beállítva még, hogy az
alacsonyrendű lehetőségek fennállnak és ez az a próba, amelyen sokan elbuknak. Én nagyon
fájlalom, ha én is valamiképpen ezt a lehetőséget létrehoztam és a szenvedésekkel megterheltem
volna ezt az életedet. De az Úr legyen kegyelmes hozzám és adjon elég erőt és világosságot, hogy
dicsőséges eredményekkel zárhassuk le ezt az életet. - Ez nem következhetik be, mert azért a
Vezetőd vigyázza a lelkedet, - Ő azt mondta. Nagyon szomorú, nagyon beteg volt a lelkem sokáig, én
is azt hittem, soha sem tudok semminek örülni, de egyszer mégiscsak észrevettem, hogy vannak
vágyaim, amit szeretnék elérni. Valami kutatási, keresési vágy kezdett kibontakozni a lelkemben. Az
élet maga azokat a hiányokat vágy alakjában mutatja meg a léleknek. Mert élni kell, azaz muszáj,
pedig de sokan szeretnének gondolatok és vágyak nélkül lenni, öntudat nélkül. Ez a megsemmisülési
vágy adja az emberek kezébe a halálthozó fegyvert, méregpoharat a Földön, és ha sikerül a test
megsemmisítése, akkor az eszköz nélküli megváltoztatás kincs lenne és kétségbeejtő vágy alakul ki a
lélekben, de nem tudja sorsát megváltoztatni, amíg a testi élet ideje tart. Csak azután juthat a
változtatás lehetőségéhez. Ezért a tudatnélküli állapotért sokan kockáztatják a jövőjüket.
Az élet nagy ajándék, mert soknak nagy előrelendülést hoz az igazi életben. A kívánságok
mindig nagy megmozgatói a lélek erőinek. Az ember mindig azt kívánja, amiben hiánya van, mert
mindennek a rendes helyén kell állni, hogy mindent felhasználhasson a fejlődéséhez. A lélekben akkor
van rend és harmónia. Ami megvan, azt nem vágyjuk, mert az már elfoglalta a maga helyét az erők
elosztásában. De vannak teljesen elfajult lelkitermészetek, amik nem a harmóniára törekednek,
hanem mivel soha sem tudnak betelni bizonyos dolgokkal, ezek beteg hajlamaiknak a kielégítésére
törekednek. Ilyenek a hatalmi törtetések, a dicsőségszomj, feltűnési vágy, bosszúvágy, a bírvágy, a
telhetetlenség, irigység, önhittség, békétlenség és engedetlenség. Ezek nagy zavarokat okoznak
mindenhol, ahová kerülnek. Azért az ilyenek rongálják meg a földi életet. Vannak esetek, amikor
megadja sorsuk elrendezése egy-egy életben, hogy a nem nekik járó dolgokat elérhetik, de csak
azért, hogy annál fájóbban emlékezzenek meg, majd amikor elvesztik azokat. Ez az ilyen eset aztán
megzavarja az egyensúlyi helyzetét és vagy mindent elkövet, hogy ezt megszerezze és bűnt-bűnre
halmoz vagy nem tud még bűnt sem elkövetni, hanem makacsságában önmagát öli meg.
Ezek a szomorú esetek, mert nehezen találja meg önmagát a lét különböző fokain. A beteges,
bűnbehajló vágyat az ellentétes erők teljesen bevonják a maguk céljainak eszközéül, és az ilyen
ember nem ura önmagának. Az ilyeneket már nem lehet sem szépszóval, sem jóakarattal meggyőzni,
hanem a természet-törvény büntető igazsága szerint ártalmatlanná kell tenni, hiszen az ilyeneket
úgyis utoléri az elkerülhetetlen következmény, de nem szabad hagyni, hogy szabadon rongálhassa a
mások életét, hanem korlátokat kell vonni körülötte és védekezési lehetőséget kell nyújtani az ilyen
természetű emberek ellen, mert az ilyen már nem ő maga, hanem a benne lévő gonosz elv az, ami
cselekvésre indítja. Azért kellenek a szabadság-korlátozó helyek, a börtönök, hogy magábaszállásra
indítsa a bűnöst. De nagy diadallal végződik sokszor a sátáni elvek hordozói számára, ha az ilyen
büntetéseket az ártatlan emberek nyakába vethetik és azok szenvednek helyettük. Bár ez is előfordul
- mert a gonosz ravasz is és sokszor eszesebb az igaznál - de az idő meghozza és megérleli a
gonosz részére is a szenvedést. Ilyen esetekben nagyon ritkán mondhat az ember könnyelmű ítéletet
azzal, hogy talán egy másik élet elmulasztott törvénye teljesedett ki rajta. Nem! Bár ez is előfordulhat,
de nagyon ritkán, de akkor sem szakad a jelen becsületes és jóratörekvő emberét a gonosz prédájául
otthagyni, hanem a jót meg kell a gonosztól menteni.
Majd ezekről még beszélgetünk, de most pihenj, mert elfáradtál. Isten veled, legyél jó
reménységgel a jövő felől, az Úr elintézi a sorsunkat úgy érzem.

- 79 -
AZ ÉLET CÉLJÁNAK FONTOSSÁGA: AZ IGAZSÁG SZELLEMÉNEK
SZOLGÁLATA
Lajos 1955. augusztus 18-án

Angyalom, nagyon vártalak már, hogy tudjam mi az oka a tegnapi nagy felindulásodnak.
Tudom, hogy te nem vagy amolyan gyorsan hevülő természet, csak ha valami nagyon ellentétes üti fel
a fejét, azon aztán nagyon fel tudsz háborodni. Nézd Drágám, akárhogyan méregetnek, akármilyen
szándékból, az mind csak olyan húzás-vonás, amilyen minden kötözködő emberi okoskodásból
származik. A végeredményben annak kell kijönni, ami el van rendezve. Hosszúra nyúlhat az ilyenféle
és megszakadhat, mégis annak kell kijönni, ami előre elrendezett az embernek a sorsában. Minden,
ami az embernek saját magán kívül esik, az a környezet múlandó behatása. A gonosznak is van
szabadsága a jóra és a rosszra egyaránt. Ha a jóhoz tud pártolni, akkor a rosszból kevesebb
eredménye lesz, de ha a rosszat mindenen keresztül hajszolja, akkor még a jót, amit már elért, azt is
elveszíti. Ugyanabban a célban már önmaga rontja meg a saját részére a következményeket. Mert
egy bizonyos pontig elmehet a rosszban is a lélek, de nem végletekig, mert a jóval, vagyis az
igazsággal találja magát szembe. Ezt pedig mar a leszámolás követi.
Ilyen leszámolás következik el most már a te összes ellenségeiddel, mert a te utad már
végétért a szenvedések között. Te most már letértél a világi okok és következmények nehezen járható
ösvényéről, mert a te pályád már a valóságos élet messzire kiható sokfelé elágazó központjába fut be
nemsokára. Mivel te ennek az igazságnak a harcosa voltál, a világi élet széles országútján haladók
azt gondolták, hogy te eltévedtél és nem ismered az élet értékét. Ezért úgy gondolták, te kész préda
vagy az ő részükre. Téged kifoszthatnak, megtaposhatnak, az nem számít az ő részükre semmit.
Ezek is úgy gondolják, amíg lehet, addig facsarják, amit lehet. De már ez az idő és lehetőség lejárt,
mert a más lehetőségek már a közelben vannak: az olyanok lehetőségei, akiket eddig megbénított a
gonosz hatalma. Minden és mindenki más lehetőségekbe születik bele, de jaj azoknak, akik a gonosz
lehetőségekben találják meg a maguk boldogulását, mert amennyit a kerék felfelé emelkedik,
ugyanannyit lefelé is süllyed. Ki mibe dolgozta bele az ő testi életének erejét, idejét - ami gazdagította
eredményekben, ami boldoggá tette, ami tettekre, cselekedetekre sarkallta, az az ő életének célja, és
mivel mindenki eléri, mert el kell érnie célját mindenkinek - tehát ez a cél elérése az ő megérdemelt
jutalma. De itt nehogy azt higgye valaki, hogy ez valami öröm, vagy boldogság minden esetben; nem,
mert amikor elérte, akkor látja meg, hogy mi volt az a valóságban.
A te célod a mindennapi élet szükséges gondjai és fáradságai közepette a magad és mások
lelkének a bizonyosságba való betekintésének lehetőségét keresni és kutatni, abban elmerülni és az
elmúlandó élet apró örömeiről lemondva, ezt el is érted. Bár nem sima, göröngynélküli úton, hanem
kemény harccal, mert amíg te lemondtál mindenről, addig az élősdiek elkapkodták a te részedre adott
isteni ajándékot. Ez a te sorsod hajóját kísérő élősdi lélekcsoport nem akar és nem tud beletörődni
abba, hogy amit nem neki adott az isteni Gondviselés, az nem az övé, hanem kitartóan követi a hajót
és lesi mikor, mit kaphat el, hogy a magáévá tegye. Mindegy az, akár szellemi akár anyagi, akár
értékes, akár értéktelen legyen az. Ezektől most már a közeljövőben megszabadulsz mert egy másik
fordulónál a sorsod letér erről az útról és célt tévesztenek. Ezektől leghamarabb megszabadulsz, de a
szellemi dolgokkal foglalkozók még egy kis ideig következetesen fújják a maguk betanult nótáját. De
nem hallgat már senki rájuk és így nem érdekes nekik sem. Te pedig csendben elkészíted a magad
tervét azokkal együtt, akiket a szellemvilág igazságai lélekben megvilágosítottak és cselekedetekre
buzdítanak majd, hogy érvényt szerezzenek a maguk életében és mindazoknak életében azoknak az
igazságoknak, melyeknek értékét minden földi kincsnél és gazdagságnál többnek ítélték.
Mert csak az tud az igaz isteni megvilágosítás szerint munkálkodni, aki az ő egyéniségének
értékét nem találja nagynak. Csak az tud meghajolni, aki nem tudott megnőni a világ szemében. Ez
nem jelenti azt, hogy azok, akiknek elhívatása van, valamiben munkálkodni, vagy valami képességgel
megajándékozva jött a világra, hogyha azt felkapja a hír szárnya, hogy az már nem alkalmas az isteni
dolgok előbbreviteléhez. Sőt, éppen azok sokat tehetnek, de tudjon kicsi és alázatos maradni, és
tudjon várni is amíg az Úr szólítja. De nagyon sokszor csak nagy fájdalmak, nagy megpróbáltatások
után válik a lélek alkalmassá a munkára, így ez az a félelmetes pont, amitől mindenki retteg. A
felkészült lélek azonban vállalja a nehéz út fáradságát is, hogy szolgálhasson az „igazság
Szellemének”. Ez a szolgálat bár fájdalmas, de nagy boldogságot és nagy eredményeket hozó munka.
Áldást osztó az ilyen élet a Földön, de amíg fáj, addig nem látjuk az árnyak ködétől a fényt. Így vagy
most te is Angyalom, de meglátod, hogy milyen közel van a szabadulás és a békés megnyugvás a
részedre. Nem úgy gondolom, hogy eljössz most, hanem már a te korodban mindenki látja a
befejezést is már. Nem akar majd letörni, mert azt hiszi, már nem érdemes. Csendes megnyugvás
lesz a részed, mert a te eshetőségeid lépnek előtérbe, és a te bántalmazóid eshetőségei pedig
lesüppednek az iszapba, amit és ahogyan maguknak és másoknak megkészítettek.
Most azt mondtam, amit hosszú tépelődésem után megláttam és hiszek benne, hogy így is
lesz.
Isten veled.

- 81 -
 A HÍVŐ ÉS MEGTÉRT EMBERLÉLEK MUNKÁJA ÉS
KÖTELEZETTSÉGE
Lajos 1955. augusztus 22-én

Angyalom, igaz, hogy már későn kezdesz és nem lehet még gondolni sem arra, hogy a
Vezetődet hívhassam, de hacsak lehetséges, legyél szíves jó időben kezdeni, hogy veled Ő is
írhasson. Érzem, hogy te azért nem vagy nyugodt.
Az ellentétnek nagy ereje áll abban is, hogy az embert elcsüggeszti a hosszú, végeláthatatlan
kanyargós utak látszatával. Igen, de a történések folytonosságába időközönként a sátáni elvek
megvalósítása is belecsúszik és az akadályozza a szükséges dolgok megtörténését. Az azonban
egészen mindegy, mert meg kell történni annak, ami előre gördíti a sorsok kibontakozását, ha
későbben is, de az mégis utat váj magának az emberek lelkében. Ezek az eltolódások nagyon sok és
nagy próbákat okoznak az emberi lelkekben, mert az ember nem lát messze, és ha látja is a
bekövetkezőket, akkor is a jelen bűvös hatása alatt csak azt látja főképpen, hogy ami neki kedvez, az
jó. Küzd, hogy azt elérje, vagy ha az már birtokában van, akkor megtarthassa. Hogy mi lesz tovább,
az már távoli dolog a legtöbb részére. Ez a nagy átlag gondolkozása. A jelenben való élet helyes
elgondolása és kivitelezése a bölcs embert jellemzi, mert a jövőt a jelen teremti meg. Sokszor az ilyen
helyes elgondolás és bölcs cselekedet nagy lemondásokkal, szenvedésekkel jár, de ezt, ha a jelen
nem is honorálja kellőképpen, de a jövő behozza a maga eredményeiben.
Ezért szükséges a hit és ezáltal az a helyes meglátás és megérzés, hogy az ember el ne
tévedjen. Viszont minél bonyolultabban hagyja el az ember maga mögött a dolgokat, annál nehezebb
helyzetek elé állítja önmagát, mert a jövőjét a saját lelkében hordozza. Vannak, akik ilyen nagyon
összekuszált életek mellé lesznek állítva kisebb-nagyobb feladatok megoldása végett. Nagyon
természetes, hogy az ellentét, mely a homályban - a nem tudatosban - húzódik meg, mindent elkövet,
hogy a terheltet és a segítőt is a maga hálójába kerítse és megnyomorítsa, mert az ő szolgálatára
nem alkalmasokat támadja és üldözi. Ez a bűnös jutalma, mert a bűn eleve pusztulásra van ítélve. Így,
aki bűnt követ el, vele együtt pusztul, mégpedig a bűnre csábító által. Ezért szomorú a bűnös lélek
sorsa, mert a sátáni elvek nem hagyják, hogy a bűn megálljon és élvezhesse a gonoszság
gyümölcsét, hanem amíg lehet, addig űzi-hajtja a vágyakon keresztül, hogy még, még, beljebb és
mélyebben nyomuljon előre a gonoszban, amíg csak lehetőségei tartanak a vele hozott erők és
képességek tartalékaiból. Amikor már ezek elfogytak, akkor már mint hasznavehetetlent eldobja a
gonosz, nem segíti, nem is serkenti tovább. Miből? A saját erejéből nem lehet, mert az nincs, hanem a
másikéból, már az új forrás, új eshetőségeit használja, így már nem érdekes az első kifacsart lélek.
Azért nagy szerencsétlenség a bűn, de a legszerencsétlenebb az, aki még nem tudja, hogy a bűn
milyen poklot teremt neki és másoknak. A bűnöst megfékezni és lehetetlenné tenni a további
munkáját: emberi kötelesség. De lelkéből a bűnös vágyat kiölni csak a világosságra ébredt lelki és
szellemi felébresztéssel lehet, mert hiába a büntetés, amíg nem ébredt tudatára annak, hogy ő
mennyire elesett a jótól és az igaztól. Azonban amikor a szeretetnek és a hitnek halvány gyertyafénye
bevilágít a lélek rejtett vágyainak zeg-zugos rendezetlenségeibe és megismeri az igazságot, és
megérti a igazság kérlelhetetlen valóságát a lélek, csak akkor ismeri fel a maga nyomorúságát is.
Csak azután tud megtérni, azaz megfordulni a bűn útjáról afelé a cél felé, ami megoldja a lélek bűnhöz
kötöttségét. Ilyen a hívő és megtért emberlélek munkája és kötelezettsége a földi világban. Elesik,
megbotlik, meg is üti magát, de ismét felkél és mindig jobban vigyáz, de elesettségében is igyekszik a
gyengébbeket oktatni és a maga hibáját, bűnét beismerve a mások hasonló elesettségére is odahatni,
hogy azok is vele együtt elhagyják a bűnt. Mert mindenre és mindenkire eljönnek a leszámolás napjai,
és mindenki megkapja a maga jutalmát. Bár sokan nem hisznek ebben az igazságban, csak amikor
már nem szabadulhatnak előle. Ez az a sötét pont, amitől mindenki retteg és fél, de aki idejében
felismeri a közelségét, az megmenekülhet a kegyelem kiterjesztett palástja alá, ha mégolyan
titokzatos bizonytalanságba burkolja is az ellentét ezt a jövőt. Boldog az, aki ébren virrasztja át a sötét
éjszakát, mert az, az első fénysugárnál tud majd tájékozódni.
Most Angyalom higgy. Az élet értékeit nem veheti el senki és nem is lehet, mert te tudod, hogy
az Úr vigyáz reád a sötétben is... Isten áldjon meg és gondolj rám többet, mert én veled vagyok és
együtt szenvedem át veled, ami fáj és nehéz.
Isten veled.

- 83 -
 A KÜLÖNBSÉGEK FELISMERÉSE ÉS AZ EREDMÉNY
Lajos 1955. szeptember 8-án

Angyalom, nagyon fájlaltam, hogy ilyen hosszú ideig nem tudtam érdemleges beszélgetést
kieszközölni nálad. Nem mindig voltál úgy Kedvesem, de hogy nekem fájt, azon már túlvagyok. Az
ilyenkor olyan, mint a viharos eső után a természet, bár egy kicsit megtépi a lelkem szirmait a hosszú,
reménytelen várakozás és a csalódás, de mégis felegyenesedik és felüdül az első napsugárra a
lelkem, mint a megáztatott virág, mert boldog vagyok újra, hogy ismét az enyém vagy és
gondolataidban helyet foglalok a feledés homályából a magam eleven érzéseivel. Ismét valósággá
lehetek egy kis időre, amíg gondolataimat leírom a te kezeddel. A te kis kezeddel, ami szintén múlttá
fog válni a földiek részére talán nemsokára, csak azért, hogy az örökkévalóságban csakugyan
romolhatatlan formában jelenhessen meg azoknak a részére, akik ezeknek a kezeknek a munkáján
keresztül jutottak a belső megismeréshez.
Az élet nagyon szép álom az egyiknek és nagyon borzalmas a másiknak, akinek a mások
gonoszsága miatt szenvedni kell, mert teleszórják az utat a lelkük tüskéivel. Mert mindegy az, hogy
hogyan minősíti az ember a maga lelkének ténykedéseit, még az sem határoz, hogy akarattal, vagy
akaratlanul cselekszik rosszat, csak az határoz, hogy mi az eredménye az igazság szerint. Ha az
eredmény szenvedés, akkor az nem jó még akkor sem, ha jószándékból cselekedte az ember. Azért
kell tanulni, azért kell megtapasztalni mindent, hogy az ember tudjon a jó és a jobb között választani,
és tudjon a rossz és a rosszabb között különbséget tenni. Csak így tud a szellemi szférákon is haladni.
Nincs egy leszögezett, végleges igazság az isteni igazságon kívül, de azt meg kell érteni, azt meg kell
minden oldaláról tapasztalni. A szenvedésnek is vannak jó és rossz oldalai is. A lelkünknek minden
oldala részt vesz a megtapasztalásban, de nem minden szenvedés hozza meg a maga hasznothajtó
eredményét. Amíg az jól hat a lélek alantasabb erőinek megfékezésére, addig elvégezte a maga útját,
de csak „ott”, azon a részen, ahol a fék kellett, mert a lélek jobbfelé való törekvéseinek szabadabbá
tette az utat. De azok a szenvedések, melyek a gonosz erők hatalma által a jobb és tisztább
törekvéseknek szabnak határt, azok már kárhozatos eredményeket hoznak azokra, akik ezt
cselekedték.
Szörnyű bűn terheli azokat a lelkeket, akik megakadályozták és megakadályozzák a te
szellemi munkádat. Nem jelent az sem semmit, hogy nem tudják vagy nem hisznek benne. Csak az
határoz, hogy mi az eredmény. Mindenesetre az enyhítő körülmény mindenki részére, ha nem akarva
cselekedett rosszat, vagy nem tudta megérteni cselekedetének horderejét, vagy a legjobbat akarja
valaki és az rosszul sikerül. Ez azt jelenti, hogy nem volt bölcs a cselekedetben, vagy tévedett, de
csak ki kell azt igazítani azzal a tudással, amire az illető léleknek szüksége van. Azért olyan sok a
szenvedés a Földön, főképpen a jobb és tisztábblelkű emberek részére, mert a gonosz elv annyira
fogva tartja azokat a lelkeket, akik az ilyenek közelébe jutnak, hogy, ha még nem akar is, akkor is a
rosszabb eshetőség szerint cselekszik. De ez nem jelenti azt, hogy nem hibás, csak azt, hogy a lélek
homályos a maga megítélésében. Ez maga is egy nagy akadálya a haladásnak. A megbocsátás azt
jelenti, hogy a felismerés által az a része a léleknek megszabadul a homálytól és egy lehetőséget nyer
a jobb megoldáshoz az ember, de azt nem, hogy csak tovább bűnözhet az ember következmények
nélkül. Nem, azt ami rosszul lett megoldva, azt jól kell megoldani, és a következményeket ki kell
javítani, mert a természettörvényből egyetlen kis pont sem törölhető el.
Én is azért szenvedek veled és érted, mert bár mérhetetlenül szerettelek, de nem úgy, hogy
azzal azokat az akadályokat helyesen tudtam volna elhárítani. De nem tudta volna senki sem, az én
lelkemben felgyülemlett féltéssel. A nagy és szenvedélyes szerelmek nem az okos és bölcs lélekre
vallanak. Én sem voltam az, sőt még csak okos sem voltam, mert egy érzésre tettem fel az egész élet
hasznát, eredményét. Azért nem tudtam, mert nem mertem testetölteni, mert nem volt elég erős a
hitem Istenben. Nem tudtam abban hinni, hogy megtalállak, ha a tudatomból a múltat hagyom kiesni.
És mégis megszégyenültem a magam oktalansága miatt, hogy lássam az Isten kegyelmét velem
cselekedni. Tudom azt, hogy az egész keresgélés csak azért volt jó, és azért hagyta az Úr, hogy
lássam az én semmi voltomat minden akaratommal együtt és lássam az Ő nagy, elnéző kegyelmét az
elesettel szemben. Ez a tudat ad erőt nekem, mert tudom azt, hogy látja az én vergődésemet és
megsegít a te szenvedéseidben is…
Édes Angyalom, nagyon higgyél és nagyon bízzál, megoldódnak a te tépelődéseid is
nemsokára, mert nagyon közel látom a te megnyugvásodat. Ez jön máris. Pihenj és gondolj az érted
remegő lelkemre, mert féltelek a szenvedésektől.
Isten veled.

- 85 -
 AZ ALÁZATOSSÁG KIFEJLŐDÉSÉRŐL
Lajos 1955. szeptember 12-én

Angyalom, úgy érzem nagyon fáradt vagy és ezzel együtt nagyon lehangolt a kedélyed. Már
nem tud semmit elérni, mert egy olyan nagyon gyors áthangoltság lesz az emberek lelkén úrrá, hogy
mindent otthagynak és nem fognak a dologhoz nyúlni, amíg a másik oldal nem diktálja az iramot. Ez
egy lelki átalakulás lesz, egy szó, egy hang nélkül. Azonban ez többet beszél, mint a szó. Az emberek
lelke is megérik az igazság megismerésére és az általánosító fluid, ha átveszi azt, akkor már hiába a
beszéd, ezt úgy nevezik tömeghangulat, amikor az egyik emberről a másikra ragad az érzés; a vágy,
a gondolat és ez diktál, a tömeg pedig engedelmeskedik. A hirtelen jött ilyen tömegpszichózis hozza
létre a háborúra való hajlandóságot és minden olyant, ami a közösség érzésére képes hatni. És
mindig vannak emberek, akik ezt kihasználják és sokszor nem a közösség érdekében, hanem a saját
felemelkedési lehetőségükre használják ki.
Vannak, akik tudva, ravaszul hazudnak, csakhogy céljukat elérjék. Természetesen ezek az
ilyen lelkek nagy kockázatokat vállalnak, de vannak, akik az igazság mellett mindenüket feláldozzák.
Ezek nagy lelkek és mindennel számolnak. - Igen, ez az egyetlen megoldás látszik most a
legcélravezetőbbnek, még ezt is megkísérlik, hogy lecsitítsák, de ez már elintéződött. Az Isten
törvénye minden olyant ítélet alá vetett, ami az isteni tökéletes bölcsesség által létrehozott „jót”
pusztítja és szenvedteti. Pedig az ember állandóan ezt cselekszi, pusztítja a jót, az igazat, ha nem őt
szolgálja és nem őt dédelgeti még hibázó állapotában is.
Az ember nagyon is a maga ura akar lenni. Ez azt jelenti, hogy nem szolgálni, hanem
parancsolni akar, ha ezt nem teheti, akkor ellensége még a jónak is ezért van olyan sok széthúzás és
megnemértés, sértődés és gőgös visszahúzódás a nagy egésztől, mert különbnek érzi magát
mindenkinél. Ha egy pillanatra elfeledkezne az önértékelésnek eddig kialakult formájától, amit önmaga
alakít ki mindenki magáról, akkor belátja tévedését és szégyenli tudatlanságát és tökéletlenségét. Ez
az önmagába pillantás érleli meg a lélekben az alázatosságot, ami nélkül nem tud előre haladni. Addig
csak önmaga körül tapogatózva jár még a legnagyobb tudós vagy művész is. Mert a képességeket
magáénak hiszi, pedig az minden csak dekoráció és az isteni kegyelem ajándéka egy földi életre. De,
ha jól használja, akkor megtarthatja egészen. Azonban, ha elbizakodott és gőgös lesz ezáltal, akkor
az semmivé válik. Ezért nagyon nagy próba minden siker, minden előny, ami az emberek világában
van, mert részben a gőgöt felduzzasztja, ha ez nem úgy áll, akkor a többi ember irigysége ellenséggel
árasztja el földi útján. Mert az irigység nagyon nagy bűn és kárhozatos eredményt hoz a lélekre annak
is, aki ezt érzi és annak is, akit irigyelnek.
Én tudom, mert én nem bántottam senkit, mégis irigyeltek mindent tőlem, csak azt nem,
amikor én még mint árva fiú, nem mentem sehová haza vakációra. Ott kellett maradnom az intézet
szűk falai között. Ezért lenéztek, mert senki sem voltam. Én nem irigykedtem, csak szomorú voltam és
vágyódva gondoltam a magam korú gyerekekre, akik szabadon járhattak kocsin, lovon, és dolgoztak
vidáman a külső területeken - nem vigyázott senki rájuk. Igaz, hogy sok butaságot megcselekedtek,
amit én elítéltem magamban. Lehet, hogy ha nem lettem volna olyan szigorúan nevelve, talán én is
elkapartam volna magamat, de lehet, hogy nem. Azokból, akik ilyen sokat megengedtek maguknak
nem is lett valami jó ember, csak amolyan egyenlő az átlaggal, és ezek irigy szemmel nézték, amikor
az öregapám a nevével és a birtokával megajándékozott. Hát meg is fizettem érte, de ők is. Mert a
semminél is kevesebbet hoztak át a szellemi életbe, nekem pedig minden bűnöm mellett is volt
valamim, ami többet ért a földi vagyonnál, amit otthagytam érted, mert nekem szabad mozgásom volt,
senki nem parancsolt és nem tiltott semmit. Ők pedig most is szegény sorban élnek és nem szabadok,
hanem a Föld rabjai és a test a parancsolójuk. A kötöttség érzete gyötri őket.
Isten minden bűnöm mellett is nagy kegyelemben tartott engem, csak most látom; akkor nem
is láttam ezt a magam nagy bánatától. De az Isten nagyon jó. És ezt is most látom teljes egészében.
Azért bízzál Kedvesem a sötétség már elmúlt feletted és felettem is. És ha még vicsorgatja is a fogát a
sátán, de már nem tud ártani. Nyugodj meg és ne félj, az idő elmúlt ahhoz.
Most pihenj. Isten veled.

- 87 -
 AZ EGYÉNI ÉLETEK NAGY FELELŐSSÉGE
Lajos 1955. szeptember 15-én

Angyalom, jóllehet én hallottam a hívásodat, mellyel a Vezetődet hívtad, de ne haragudj,

mégis én jöttem. Nem lopott el semmit az életedből, mert az meg volt már alapozva sokkal előbb.
Azokéból sem loptak el, akik már tudtak az élet folytatásáról, hanem meglopták önmagukat és azokat,
akik most születtek ebbe a korba bele, és most szívták be magukba az élet első benyomásait, a
gyermekkor és az ifjúkor virágzó tavaszán. Most szívták be a mérgező lápvirág illatát, azt, ami
elbódítja és a rossz útra vezeti a kifejletlen fantáziát. Mert az ember azt hiszi, hogy azokat meg is
valósíthatja. Azért kell úgy a gyermekeket, mint az ifjút a valóságos életre nevelni, amit megvalósíthat
és ez a megvalósítás nem kárára, hanem áldásává lesz a felnőtt embernek és az egész környező
világnak, legvégül az egész világnak. Mert hiába gondolja valaki azt, hogy hiszen én csak egy kicsiny
pont vagyok az egész világhoz képest, én nem jelentek semmit a sok között, akkor sem, ha valami jót
teszek, és akkor sem, ha letérek az egyenesnek mondott útról. Nagyjából csak egy futólagos
áttekintéssel nem is látszik meg az egyesek életének jelentősége, de a valójában nagyon is nyomot
hagy az embernek minden gondolata, mert az ember gondolataival is cselekszik előbb az éterikus
világban, azután vagy egyidejűleg az anyagi világban, mert mindenki az elgondolásai szerint igyekszik
cselekedni, és hacsak módjában van, így is cselekszik.
Azért kell a világban is lenni egy elfogadott törvénynek, amelyben mindenkinek a fantáziája
egy középúton elfér, és egy józan kielégülési lehetőséget biztosít mindenkinek, aki tiszteletben tartja
azokat a határokat, melyek között a haladó szellemű emberek élhetnek és fejlődhetnek világaikkal
együtt. Természetes az, hogy a túlfűtött fantáziájú emberek ezeket a határokat szűknek találják, és
szívesen kilendülnének, ha nem félnének a következményektől. Ha félnek is, akkor is megteszik a
félrelépéseket, mert nem tudják, nem ismerik azokat a hátrányokat, melyek ezek után a félrelépések
után bekövetkeznek.
Az egyesek élete megronthatja, vagy felemelheti a tömegek életét, visszavetheti, vagy
elősegítheti a többiek fejlődését, mely mindenesetre visszahat az egyéni lélek életére. Így nem élheti
senki a maga elgondolása szerinti „független” életét, hanem kötve van a nagy egészhez, akár akarja,
akár nem. A kortársak, akikkel az ember egyidejűleg élt a Földön, sokáig együtt maradnak a szellemi
életben is, és külön próbálják valóra váltani azokat az eszméket, melyeket a gondolkozók kialakítottak.
Ha az Isten terveivel és módszereivel megegyezik, akkor annak minden esetben valóra kell válnia,
akár a Földön, akár a környező szférákon. De ha nem egyezik meg az isteni tervvel, akkor
bármennyire erőszakolják is, az megbukik, mert annak meg kell buknia.
Így van ez Angyalom, és ha az ember nem egész lelkével simul bele az isteni akarat formáló
erejébe, akkor megakadhat rajta, és egy ideig ugyan feltartóztathatja makacs ellenállásával az
igazságot, de meg nem semmisítheti, mert az addig formálódik, addig alakul és alakítja magával
együtt az eseményeket, amíg teljes érvényre juthat és elvégezheti a maga útját. De közben jaj annak,
aki a maga okoskodásával és makacs ellenállásával azt feltartóztatta. Azt elsodorja, sőt lesodorja a
mélyre az az áramlat, mely annál nagyobb erőfeszítést fejt ki az ellenállókkal szemben is, minél
nagyobb erőt kellett neki ledöntenie. Ez a természettörvény. Lassan dolgozik, de biztosan és
pontosan. Ezek a lassú mozgások kimértek és megmásíthatatlanok, ami előtte van, azt a maga
helyére illeszti. Az emberi sors is ide, ebbe az egymásba illesztett fogaskerék módjára egymást követő
eseményekbe való beleállítottságot jelent, amit sokszor a kiegyenlítés, sokszor a vezeklés és nem
nagyon sokszor a segítés kegyelmi ténye illeszt bele a megrekedt világhaladás szekere elé, hogy
olyan erőkkel telítse a megrekedt és félrebillent alakulatot, mely azt tovább segíti a haladás útján
előre. Ez áldozatot kíván, áldozni pedig csak az tud, akinek van miből áldoznia. Tehát ezek mindig
jobb és tisztább szellemek, akik igazán „vállalják” ezt a munkát, az Úr iránt való szeretetből és
engedelmességből. Ez is egy magasabb nézőpontból való elképzelése a jónak, amit megvalósít a
lélek a maga alázatosságával a Földön.
Tehát mindennek van egy kiindulópontja. Az egészen primitív embernek a testen keresztül
elérhető és kiélvezhető jó az elképzelése és ezt tűzi ki célul. A már fejlettebb lelkű embernek már lelki
igényei és célkitűzései vannak, amelyek mögött már sokszor elmarad a testi cél
megvalósíthatóságának lehetősége. Azután a szellemi, a magasabbrendű törekvések, melyek már a
lélek törekvéseit is elkülönítik és áldozatul adják oda a szellemi igazságok megvalósításának
érdekében. Ezek szenvedésekkel járnak, de az áldások sorozatát nyitják meg az emberiség számára.
A kor melyben éltek, a két szélsőség között mozog, mert a jó és igaz felé haladó csoportok a
mozgásukban gátolva vannak, a középső réteg hol ide, hol oda kapkod és így sok az ütközés. A
fantázia fakult és színtelen, mert sem a jó, sem a rossz nem tud megnyugvást és biztos célt mutatni,
így nem gazdag és színes a kilátás. De éppen ezért elég, akár a száraz fű, és azok, akik idejében
mégis megismerik a közelgő vihart, azok más elképzelés után vágynak, és ez az elképzelésük - bár
sok erőfeszítést kíván majd - meglendíti a sors kerekét és más világformáló eszmét valósítanak meg,
de erről sokan lemaradnak. A semmibe nem tudnak kapaszkodni. Akik ebbe illeszkedtek bele, azok
szerencsétlenek lesznek mind a jelenben, mind a jövőben. Ez egy világformálódási idő.
Azok is szenvednek, akik most a múltból kiestek és azok is, akik a jövőbe kénytelenek
belekapaszkodni, de nincs mibe, mert nem fogják megérteni a lélek szavát, mert a gyermekkor és az
ifjúkor színes elképzelése csak a tovatűnő, rohanó eseményekbe tudott belekapcsolódni és ez is
elszürkül, megfakul, semmivé válik. Ti, eljöttök a magatok nagy átélésével, mert tudjátok miért éltetek.
A megújuló világ bölcsőjét ringattátok, annak a sírását hallgattátok és tudjátok mi a célja az Úrnak
veletek. De ezek nem tudják, csak egyesek fogják megérezni. Ezek azok a sem elkezdett, sem
bevégzett életek, akik idegenek maradnak majd, amíg élnek, mert nem tudnak belehelyezkedni.
Olyanok, mint gyökér nélküli virágok, élnek és mégsem élnek.
De most már elbúcsúzom.
Isten veled.

- 89 -
 ORVOSI TANÁCSOK ZÚZÓDÁS ESETÉRE
Lajos 1955. szeptember 19-én

Angyalom tudom, hogy valami bajod van és azért nehezen tudtad magad rászánni, hogy írj.
Én mindenekelőtt megköszönöm, hogy mégiscsak belekezdtél, de nem is akartam nagyon
igénybevenni a te áldozatadat. Érzem most már erősen a lábadat, igen látom, belső zúzódás. A belső
szövetek között bizonyos zúzódás történt, azért fáj és azért dagadt meg, és a reumás lerakódások
nedvei miatt erősen gyulladt. Nagyon jó meleg féllábszárig való fürösztés jót tenne és utána jó meleg
kámforszeszes pakolás és pihenés. Az is jó, de ez jobb.
Anyukáddal beszélgettem tegnap, tudja, hogy a Mariska férje átjutott és kérdezte, hogy a
leánya hogyan él most? Megmondtam neki. Nagyon elszomorodott, de egyszerre meg is
vigasztalódott, mert valamit hirtelen látott, de nem mondta meg. Majd most már jönni fog, mert a
Vezetőd megígérte neki is, hogy nemsokára jöhet ismét. Van neki bizonyára közölnivalója. Azért
vigyázz magadra, ne légy olyan nagyon bátor mindennel, mert most már hamarabb esik bajod. Ez az
időszak nem kedvez neked, de majd megint jó lesz minden nemsokára. Nem, az nem jelenti azt, hogy
valami nagyon rossz, csak kellemetlen lehet.
Most pihenj le, mert a melegben a vér jobban felduzzasztja a szöveteket, és elmossa a zúzott
sebből a megrekedt vércsomókat. És ne izgulj Kedvesem nem lesz semmi bajod.
Most Isten veled, én is megpróbálok valamit.
 ORVOSI TANÁCSOK ZÚZÓDÁS ESETÉRE
Lajos 1955. szeptember 22-én a szeptember 19-i folytatása

Anyalom, gondoltam azért nem írsz, mert még mindig fájdalmaid vannak. Tudom és érzem én
is most, de már a gyógyulás útján van, azért nagyon vigyázz rá, nehogy megránduljon. Ne erőltesd
meg, mert a gyulladás hátráltatja a felszívódást és megrekedhet valami a szövetekben és akkor lehet,
hogy meggyűlik. Az ilyen zúzódás rosszabb, mint az ütés, azért fáj jobban, mert nem egy helyre
rögzítődik a súly, hanem sokszorosodva terjed szét a szövetekben és rongálja szét az összeköttetést.
Én azt mondanám: pihentesd még vagy két napig, és azután már bátrabban vállalkozhatsz
messzebbre terjedő járásra. A reumára is súlyosbító az ilyen, mert sok az üledék az ilyentől.
Mondtam, ő nem is gondolja ilyenkor, hogy jöjjön, mert a test leköti az idegszellem munkáját. Majd egy
hét múlva talán jön. Most én is búcsúzom, a jó Isten áldjon meg és gondolj rám, mint én is sokat
gondolok imádkozó érzésekkel rád.
Isten veled.
 BESZÉLGETÉS
Lajos 1955. október 10-én

Angyalom, kínosan nélkülöztem a veled való kis értekezést. Nem törött el csak nagyon
megzsugorodott a csonthártya és gyulladásba jött. Azért a meleg nem ártott volna neki, ha fáj is kicsit
jobban, de felduzzasztja a szöveteket és a megrekedt vér és zúzódás eltávolodott volna hamarább, de
most már enyhült - látom - és mire a hét elmúlik, már nem fog fájni. Igen, mert az ideghálózat is
megzúzódott. Még jó, hogy csak a lábon van. Már nem sokáig lesz ez így, mert az egész más
vágányra siklik át. Nem kell már félni semmitől, igen nagy sajnálkozás lesz a vége, de te ne engedj,
mert az első fellendülésnél megint ők lesznek felül. Ez ilyenfajta lélek: megbízhatatlan és ellenszegülő,
egyszóval komisz. Most már könnyebb lesz neked, de nekik nagyon megnehezül. Mindegy az már,
nem számít ebben az esetben. Ugyanolyannal, mint álmodtad, mert az érzések nem múlnak el, csak
átalakulnak, finomodnak és a lélek mindent a maga helyére tesz el. Igen, mert nem öltöttem testet és
az emlékezés nem fakult, nem változtatott semmit.
Az ember a lelkében átvonuló érzéseknek minden változatát nem képes egybefoglalni, hanem
feldarabolja, időkre és alkalmakra osztja. Így az idők szerint változik, hol erősebb, hol gyengébb, hol
rajongó, hol gyűlölködő, ahogyan sorrakerül. De azért az egy, a maga helyén. Ez a helyes és éppen
ez teszi az egészet értékessé és széppé, mert amazok elfakultak és visszazsugorodnak a maguk
értékére, mert kivonul belőlük a valóság, és csak a valóságos pont vonzza a másik valóságot ismét
magához. Ez úgy van, ha az ember már nagyon elfáradt és szeretne pihenni, akkor lát egy árnyas
helyet és siet feléje. Nem kíméli a fáradságot és eléri. Örül és boldog, hogy elérte. Le is telepedik, de
azután látja, hogy nem olyan az, mint elképzelte. A hely ugyan árnyas és szép, de tüskés és iszapos.
Nem lehet bátran pihenni, mert nem megbízható. És elfakul a vágy, a kívánság, vagy másfelé kémleli
a tájat. De van olyan eset is, hol megpróbálja megjavítani a talajt, a tüskét irtja és nemes növényeket
ültet el maga körül és végül tűrhetővé válik az ott időzés és fáj, ha tovább kell mennie. Igen, de aki
maga mögött szép virágos megmunkált helyet hagyott el, az a maga napszámát úgy kapja meg, hogy
a virágos talaj helyett egy még szebbet és előrehaladottabbat kap a következő állomásokon és nem
sajnálja a régit.
Mert ki mit épített a jóban és igazban, az azt nem veszti el, hanem az az övé marad. Nem a
kert a talaj, hanem a virág. Az élet is ilyen, minden szaporodik, növekedik és fejlődik, mert ami jó az
Isten áldásává válik az időben és az örökkévalóságban is. Azért semmi sem veszett kárba, amit jó
szívvel, szeretetből adtunk, vagy tettünk, még akkor sem, ha éppen rosszat kaptunk érte cserébe,
mert az a mienk, amit annak adtunk, vagy tettünk, aki hálátlansággal fizeti vissza. Amit mi adunk, az a
mienk, amit ő ad az az övé, aki hálátlansággal fizette vissza. Azért kell csalódni azoknak, akik gonosz
érzésekkel vannak eltelve egymás iránt. De most már én sokat is mondtam. Nagyon drága és szép
lelki adományok ezek, és végtelenül örülök, hogy megértetted. Most Isten veled, Angyalom. Pihentesd
a lábad és a lelkedet is.
A jó Isten gondot visel az övéire, így terád is Angyalom.
 A LÉLEK BEÁLLÍTOTTSÁGÁRÓL
Lajos 1955. október 13-án

Angyalom, már látom, hogy csak nagy akadályok után tudok az íráshoz hozzájutni. Tudom,
hogy szándékodban volt, hogy írj, de az életed különféle kapcsolatai nagyon beleavatkoznak azokba a
jó, vagy helytelen elhatározásaidba, melyek időközben felvetődtek. Igen, kicsit volt időm még
gondolkozni is addig. Igen, sokszor az ilyen kicsiny kis megpróbáltatások jót tesznek. A lelki
befelétekintésre jut elég idő és alkalom, ha az ember nincs valami nagyon érintve vele idegileg.
Azt nem is lehet megtalálni neked, mert te már kinőttél az átlagos fluidi környezetből. Neked
nem juthat abból sem öröm, sem boldogság, ami a nagy, átlagos embercsoportban megsűrűsödik,
kijegecesedik. Annak is megvan a maga ára és törvénye, mert láthattad: az előbbi életed sem volt
boldog, sem nem volt a részedre az a bizonyos öröm kielégítő, amit a nagy átlagnak a gazdagság
nyújt, mert vágyódott a lelked valahová, máshová, ahol az elfedett emlékeid lerétegződtek. Te akkor is
a nagyobb és lelkibb örömök felé nyújtattad ki a kezedet. Különcködőnek tartottak, mert nem vegyültél
a világi hasonlókhoz. Ezért a vallásos életben találtad fel a lelked valódi törekvéseihez a talajt. (Eszter
angliai életéről szól Lajos) Ez volt a szép és a lelket felüdítő környezet a részedre. Pedig az a keret
igazán kielégítő lett volna igen sok léleknek, még a jobb minőségű emberlelkeknek is, mert a világi
javaknak a legkifinomultabb rétegei álltak rendelkezésedre, ami testet, lelket gyönyörködtet és a
magasabbrendű élvezeteket nyújthatja. És ezek mégsem kötötték le az érdeklődésedet. Te egészen
másfelé kerested a magad kielégülését. És látod ez volt a lelked más beállítottságának a jellemző
vonása. A felfelé törekvés, a Földnél jobb és igazabb világok felé vágyódás, ami elválasztott az
átlagtól. Most is elválaszt és elválaszt ezután is, mert te most már nem tudsz belehasonulni semmiféle
új változatba, ami a Földön történik. Nem magáért a földi előnyökért, hanem azért a lehetőségért
várod az életed megváltozását, a lelki szabadságért, az általad megismert jónak a terjeszkedéséért.
Éppen ezért csalódtál az emberekben és még fogsz is csalódni, mert mindenkit a magad
mérlegén mérsz meg. Éppen azért el fogsz vágyódni még akkor is, ha minden kedvezőnek látszik
majd. Tudom én is, hogyan alakul át lassan-lassan az emberi lélek, egy cél érdekében egészen. Az
ilyenek már nem a maguk érdekében vannak itt, mert azok jobbat találtak annál, mint amit itt
találhatnának. Az ilyeneknek az élete szenvedés az egyik részről, a másik részről meg nagy és szent
lelkesedés, amelyben felég az alsóbbrendű énjük, hogy elégve világítsanak és melegítsenek a még
bukdácsoló, tévelygő tömegeknek. Nem egészen hiábavaló ez mégsem, mert mindig vannak a
tömegben olyanok, akik megértek a dolgok mélyére tekintésére és kiemelkednek a nagy káoszból,
hogy szenvedve utat mutathassanak az utánuk következőknek.
Aki már elvégezte ezt a megbízatását, az már nem jön le újra szenvedni, csak, ha valami nagy
érzés diktálja neki a megoldásnak ezt a módját. Sokat tudnék erről mondani neked. Angyalom, de ezt
most és így tőlem, talán félre is értenéd, de eljön az idő, amikor nem fogod másra érteni, mint amire
én azt értettem. Most azt mondom; ne legyél bizonytalankodó, a mostani életed sem hiábavaló, mert
megáldotta a jó Isten minden szenvedésedet olyan drága gyümölcsözéssel amit ha most nem is látsz,
de azért az van, és még mindig erőteljesebben fejlődik. Hogy az emberek irigykednek, az bizonyos, de
nem tudják azt, hogy mennyi nehéz szenvedés jár ahhoz hozzá, amíg a lélek idáig eljutott. Ha tudnák,
inkább félnének tőle. De te is más világban élsz, és ők is. Ez ne szomorítson el egy pillanatra sem,
mert ez annyira természetes, hogy nem lehet másképpen. A jó Isten nagyon irgalmas és megerősíti a
küzdők lelkét és megenyhíti a fájdalmakat egy pillanat alatt és örömre fordítja azt, ami fájt és kínzott.
Neked is ez a sorsod és meglátod, megtalálod az örömödet nemcsak a léted másik részében, hanem
a földi sikerekben is. Most már nincs messze az idő, amikor tudsz örülni is annak, ami most fáj és
gyötör. Nagyon megörülsz neki tudom, de nem annak, ami látszik, hanem annak amit csak te tudsz
mindenkinél jobban értékelni.
Most pihenj és gondolkozz azokon, amit szeretném, ha megértenél. Isten veled.

- 94 -
 BESZÉLGETÉS
Lajos 1955. október 17-én

Angyalom, nagyon fáradt vagy, látom. Örülök, hogy mégis egy kis rövid időt szántál nekem is.
Azért jó ez, mert látom a lelkedben, hogy sok bomlasztó gondolat helyezkedett el ismét. De én azt
mondom megint: ne félj semmitől, akármilyen dolgok előzzék is meg a fő eseményeket, az mind csak
az ellentét fogcsikorgatása. Már nem tart soká a te szenvedésed, mert már túl vagy a nehezén. Ami
jön az már csak a végső farkcsapkodása annak a nagy kígyónak, amitől te mindig féltél, de azért nem
tudott ártani soha. - Igen ez bizonyos, de az részben az emberi lélek szűk korlátok közé szorított
tudata és tájékozatlanságának a következménye volt. Ez általában az emberi élettel járó nehéz teher.
Azért jobb annak, aki vakon tud hinni mindennek, mert az legalább nyugodtabb és boldogabb, ha
később csalódik is. De vannak, akik a rosszban hisznek és azok szerint cselekednek. Ez már egy
olyan balfogás, amit csak a szenvedés tud meggyógyítani. Most csak egy igen kicsit legyél türelemmel
és meglátod a te dolgaid alakulását. Te tudod, hogy mire gondolok? Igen, már ő volt itt, de nem írtál
akkor és ő nagyon fájlalta, de majd jön ismét. Majd én annakidején megmondom előre, és te
megérzed. Nagyon várom már én is azt az alkalmat, hogy mindenről tudjalak tájékoztatni téged. Most
pihenj és ne legyen a szívedben félelem senkitől és semmitől, én itt vagyok melletted mindig. A jó
Isten megengedte, hogy olyan dolgoktól megvédjelek, ami neked árt, vagy szenvedést okozhatna. Az
emberek az más, de abból is sokat el lehet hárítani. Majd erről egyszer többet mondhatok.
Most Isten veled. Ne gondolj semmire, ami rossz lehetne, mert minden jó lesz.
 AZ „ÉBREN ÉLŐ” EMBEREK ÉS A SZENTÍRÁS
Lajos 1955. október 24én

Angyalom nagyon régen vártalak már. Nem értetted meg a hívásomat. A Vezetőd jelentette
volna be magát a mai napra, de mivel semmi készülődést nem látott sem ő, sem én, így a
bizonytalanra nem várta meg a kezdésedet. Ne izgulj Édesem ezen. Az már úgyis későn van, nem
innen van a kezdete, hanem más oldalról jött a támadás. Sokkal közelebbi ez, mint azt az ember látni
véli. Én a magam részéről már előre láttam, de megakadályozni nem tudtam, mert az emberek
világába az események torlódását nem tartóztathatjuk fel, mert szabadakaratában áll az „embernek”,
hogy jót vagy rosszat cselekedjen. Ebbe a szellemvilág nem avatkozhat bele. Ha ez lehetséges volna,
akkor a háborúk sokkal nagyobbak és hosszabban tartók lennének.
A szellemek csak a meglévő dolgokba folyhatnak be azzal, hogy ha alkalmas anyag van, azt
befolyásolhatják a jóra vagy rosszra. Azonban ez is nagy kockázattal jár, mert a jóval is lehet ártani,
ha a rossz elkapja és a maga javára használja ki. Ezt is lehet éppen úgy, mint a Földön. Az eszesek
igyekeznek a mások jóindulatát a maguk hasznára fordítani, vagyis abból hasznot húzni a másik
kárára. Azért ez nem törvényes útja a segítésnek. Az egészen másképpen megy, de az annyira
körülményes volna megmagyarázni, hogy azt te most nem volnál képes végigírni, mert sokáig tartana.
Ez már más. Ez a sorsok beosztásában olyan körülmény, amit lehet jól és rosszul is kihasználni. Azért
van az embernek a természetes esze és értelme, hogy a maga életét a saját javára – amennyire
módjában van - a jóban és az igazban összhangzóan szolgáló körülményeket kihasználja és
megragadja a kedvező lehetőségeket, amelyek neki előnyösek. De persze nem a mások kárára, vagy
szomorúságára, hanem lehetőleg úgy, hogy abból másoknak is öröme és megelégedése legyen. Aki
nem így cselekszik, hanem csak a maga hasznát nézi: az már bűn nélkül nem megy.
Nem nagyon sokáig, de te nem tudod, hogy minden perc drága nekem, amit veled tölthetek.
Igaz, hogy veled vagyok, de az csak egyoldalú elégedettség, mert másfelé fordulsz gondolataiddal,
érzéseiddel és nekem csak a jövő reménysége marad meg. Megértelek Édesem, mert ez az élet nem
a boldogság még, ez csak egy ígéret, egy bizonyosság a részemre, hogy hinni, bízni és remélni
tudjak, hogy ebből a hitből erőt tudjak gyűjteni ahhoz a nagy lemondáshoz, ami nekem mindennapi
áldozatom azért a jóért, amiben engem az Isten méltatlanul részesített. Igen, már idáig valószínű,
hogy itt lennénk mind a ketten, de így sokkal jobb és könnyebb, mint az élet nehéz vajúdó próbáin
keresztül azt a hitet megszerezni, ami fenntartja az ember lelkét a háborgó káosz hullámain, nehogy
alámerüljön a mélyre. Hiszen látom, hogy mit küzdesz te is a gonosz emberlelkek között a sötét
éjszakában. Mert úgy vegyed Angyalom, a földi élet jelenti a lélek számára a sötét éjszakát, aki nem
ismeri az utat, az eltéved és bolyong a bizonytalanságban és tévedésből tévedésbe esik akkor is, ha
jót akar, hátha még a jó és rossz között nem tud különbséget tenni, még a rosszat nem is tudja hogy
az milyen veszedelmet jelent a részére. Mert, ha sokan tudnák azt, hogy mi a következménye a
bűnnek, sokan megborzadnának attól. De a földi tudat sötét, nincs világossága senkinek, csak aki
magával hozott valamit és azt a földi eszével kibővíti. Azért nagyon boldognak mondom azokat, akik a
szellemi igazságokkal foglalkoznak, mert ha azok nem is minden esetben jutnak olyan pontosan a
földi emberen keresztül kifejezésre, de sokban és sokszor egészen hűen lemásolva jutnak el az
emberek értelméhez. Azok a jelentős megbizonyosodások alátámasztják azokat a legegyenesebb
igazságokat, melyeket a Szentírásban jegyeztek fel az ébren élő emberek.
Ezek az iratok sem a szó szoros értelmében pontosak, mert emlékezet szerint jegyezték fel
őket, de nagyon közeli gondolatformák szerint fogalmazták meg a valóságot. Egyes helyeken meg
egészen pontosak. Azért jó azokon gondolkozni és az embernek a maga lelkét azokhoz igazítani, mert
ha nem is mindenben pontosak, de hasonló a fogalom ahhoz. Hát vannak olyan dolgok is, amikor az
egyéni életben olyan űr tátong, ami nem tölthető be bölcsen és helyesen az emberi értelem szerint
azokkal a felhozott magyarázatokkal. Ilyenkor az ember várja az isteni kegyelem megnyilatkozását.
Éppen ez az, az ember nem számíthat az alsóbbfokú szellemű emberek támogatására, vele-érzésére
és az ilyen embernek magának kell megtenni az utat a sötét éjszakában. Világít az Istenben való hit
és bizalom lámpása előre, de ne törődj semmivel Angyalom. A nehezén túl vagy már, Isten nem
hagyott el, ha nehéz volt is a teher, de már a célnál vagy. A kutyák ugatják a Holdat, mert világít, de a
Hold azért végzi a maga útját. A kutyák lemaradnak már nemsokára, mert nem árthatnak neked most
már, ha még úgy vicsorgatják is a fogukat. Azért ne izgulj semmi felett, mert az mind az ebek koncért
való vicsorgása. Természetes az, hogy az emberek, akik még a sötétségben vannak, a sötétséghez
szabott látásukkal a világosságot nem szeretik. Azért nem is tudják, hogy mi az, ami őket izgatja, csak
az ösztön uralkodik rajtuk, a gonosz ösztöne, ami sarkallja a tettekre őket. De nem árthatnak már,
mert az idejük lejárt. Ne izgulj semmi felett. Majd, ha nyugodtabb leszel, valamit meglátsz, csak ne félj
semmitől. Most elmegyek és beszámolok a Vezetődnek. Megmondok mindent, csak te legyél nyugodt.
Isten veled Angyalom.

- 97 -
A SZENVEDÉSEKET TERMŐ ÉLETFORMA ÉS AZ ERŐS TALAPZAT
Lajos 1955. október 31-én

Angyalom, bizony már vártalak, mert azt hittem, hogy elfelejted a nekem szánt órát. Nem
csodálkozom én már-semmin sem, hiszen telve van az én életem is csodákkal és meglepetésekkel.
Éppen azért vágyom mégis mindig valami egészen bizonyosra, valami olyanra, ami egész bizonyos,
hogy az enyém, és én részemre lett adva. Érted, Angyalom? Az én részemre, ami az én lelkem
kérdéseire egy olyan bizonyság, ami nem másé, ami csak az enyém. Egyedül nekem szól, hozzám
van intézve a Mindenhatótól. És ezekbe a nagy dilemmákba sokszor beleszól az élet, a valóság,
feleletképpen. Ez a valóság pedig csak te vagy. Amikor nem vagy felém fordulva, másra gondolsz,
más köti le a figyelmedet, akkor figyelem az elvonuló fluidokat, benne a szellemek csodálatos színes
raját, akik hol szenvedve, hol békességes vágyódással élnek és várják a részükre elkövetkező jövőt,
amelyben majd elhelyezkedve kiélhetik azokat a vágyaikat, melyekkel az élet nekik adósuk maradt.
Ezeket a csalódásba siető, emberré lenni akaró lelkeket elnézem és néha megpróbálok velük szóba
állni, hogy ne siessenek a holnap csalódásaiba olyan nagyon, inkább próbáljanak az életük felett
gondolkozni, hogy mi volt az oka azoknak a szenvedéseknek, csalódásoknak, amelyek miatt annyira
bizonytalan az életük, annyira sürgető a vágy a földi élet után.
Hidd el, olyanok az ilyen beszédre mintha süketek és vakok volnának. Nem tudnak megérteni,
mert a lelkük bensőjében ott van a bukásnak a csírája, ami újra és újra a kiélési vágyat sürgeti a
növekedésre. Ez az a szenvedéseket termő életforma ami embernél, állatnál mindent bevon a
maga természetével. Ez pedig nem a jó és igaz felé siető áramlat, hanem éppen a jót és igazat
megtagadó, erőszakosan élni akaró természet, mely bölcsesség nélkül, gondolkozik. Ezért
vannak a nehéz testetöltések, a kényszer elé állított terhes feladatok, mert aki ennek az áramlatnak
ellene áll, azt okvetlen elsodorja és leszorítja a maga helyéről ez az ár.
Ha valaki a tömeg eme vágyainak tágabb kiélési lehetőséget tud teremteni, azt nagyon sokan
követik, amíg meg nem csalódnak, és be nem látják azt, hogy a lehetetlent nem tudja senki lehetővé
tenni. Amikor belefáradnak a szenvedésekben való vergődésbe, akkor meghallgatják ugyan az
egyetlen helyes megoldási lehetőséget, de mivel a természetük a rossz felé vonzza őket, akkor jön a
„felemás élet” megoldása: amilyen a külső vallásosság és a belső romlottságnak a takargatása. A
képmutató állapot, az álszenteskedés és minden, ami nem az igazi formája a belsőnek. Ez
megrögzítődik egy-egy korszakban, és hol itt, hol ott buggyan elő a romlott igazság folytán felgyűlt
fekély az emberiség testén, és nagy háborúk, népvándorlások, öldöklések, döghalálok lepik el a
Földet. Ez pedig olyan természetes következménye az életnek, mint az - ami után annyira törtetnek az
emberek - a jólét, a hatalom, a gazdagság és minden, ami kívánatos az embernek. Ha ez az élet célja,
akkor az ember csakugyan a sötétben való keresgélés és a verembe-eséssel egyenlő célt kerget.
Látva mindezeket a hiábavaló életek után való vágyakozásokat és törtetéseket, elszomorodik a lelkem
azok mellett az ismeretek mellett is, amelyekben már mondhatom, hogy gazdag vagyok. Mégis valami
megmagyarázhatatlan reménytelenség, levertség vesz erőt a lelkemen, mert úgy érzem, hogy ennek
talán sohasem lesz vége, mert az embereket sohasem lehet felvilágosítani azok felől az igazságok
felől, amelyek nekik javukra volnának. Minden olyan burkolt, olyan sötét a földi életben, olyan végére
járhatatlan, ha még a szellemek sem tudnak belelátni azokba a gondolati labirintusokba, melyek az
emberi élettel kiteljesedésbe mehetnek. Ezeket a nagyon nehéz problémákat kutatva sokszor én is
elvesztem a talajt a lábam alatt és én is a bizonytalanban kötök ki, mely mindig a „miért”-tel végződik.
Olyan kicsi porszemnek érzem magamat ebben az életáradatban, hogy elvész a hitem is
benne. Bár én tudom, hogy a Vezetőd egy mindennél pozitívabb Valaki és tudom, hogy sokat tett az
érdekemben, de vajon nem én is elhibázhatom-e, vagy te is elhibázhatod és Isten mentsen meg, tán
ismét eltéveszthetjük egymást ebben a lélekrajoknak az áradatában, ahol talán soha sem tudnálak
megtalálni többé? Hiszen te is egy más gondolatvilágban élsz sokszor, és én is egy másikban. Igen, te
vagy a bizonyosság, a hitemnek a megvalósítása és valahányszor elmerülök az ilyen problémákban,
mindig nagyon vágyom a bizonyosság után, mert benned látom az Isten nagy kegyelmét felém hajolni.
Ez az az erős talapzat, ahol megállok és erőket tudok kifejteni. Ilyenkor úgy érzem, hogy te vagy
minden és mindenki, te vagy a törvény és a kárhozat, de te vagy a felemelő, megtisztító üdvösség
üzenete is az Istentől a részemre.
Ha elveszítelek, akkor mindennek vége, én is elvesztem, ha megnyerlek a biztos talajon
megállva, minden az enyém lett, amit egy lélek a vágyaiban kialakíthatott magában, mert minden
valósággá lett a számomra. Én tudom, hogy sokat szenvedsz, ezektől a sötétségben keresgélő
vakondokoktól. És ez mérhetetlenül fáj nekem. Szeretnék segíteni, de nem lehet mert el kellene
pusztítani őket, de az ő gonoszságuk csak vonzana újabb hasonlókat a közeledbe, mert a gonosz
nem tűri a világosságot. De az Isten megszabadít most már nemsokára. Sajnos egyiktől igen, de az
összestől nem lehet, mert mint az éhes farkasak úgy lesnek az ilyen lelkű emberek azokra, akik nem
olyanok mint ők. Akiktől nem kell félniük, akikkel szemben éreztethetik az ő gonoszban való
jártasságukat. Azonban amikor ők érzik a saját törvényük igazságát a fejük felett lebegni, akkor
meghunyászkodnak és behúznak, de várják a pillanatot, amikor ismét előretörhetnek. Ezért vagyok én
sokszor olyan reménytelen, hogy nem lesz vége soha a gonosz hatalmának a Földön. Ha nincs vége,
akkor próba minden szenvedés, áldozat értük. De a Vezetőd hangja mindig lehűti az én fellángoló
fösvény igazság-keresésemet és azt mondja, majd meglátok és megtudok mindent, ha te itt leszel.
Adja Isten, hogy én is belenyugodjak és ne szenvedjek tőle olyan sokat és olyan nagyon. Köszönöm,
hogy írtál és beszélgettem veled, és igaz lélekkel így megvigasztaltál.
Isten veled Angyalom, imádkozom érted és mindazokért, akik fáradnak az igazságért.

- 99 -
 A SZELLEMI SZABADSÁGRÓL
Lajos 1955. november 3-án

Angyalom ma nem számított a Vezetőd az eljövésre és mással foglalta el magát. Majd

meglátod gyorsabban mint gondolod, de azt nem lehet megmondani előre, mert az, az emberek lelki
beállítottságától is függ, hogy hogyan, milyen tempóban csinálják meg, amit maguk elé tűztek. Ez is
majd alább adja nemsokára, mert egy súlyos dolog nyomja őket, ami nem engedi a maga szabadjára
őket. Már szeretnének szabadulni, de nem lehet félretenni olyan könnyen, amint ők szeretnék. De a
gonosz mindenkivel így bánik el: a saját vermébe bukik bele. Egy darabig megy minden, mintha
egyenesen neki kedvezne a sors, de aztán már fordul a dolog és kétszeresen visszaveszi, amit addig
adott a szerencse. Azért legjobb az Isten által megmutatott egyenes út, mert ha a gonosz szorongatja
is az embert, de nem veheti el azt, ami a legfőbb, hogy az ember tudja az igazságot. Az igazság
tudata az a biztos talaj, amelyen állva kivárhatja sorsa jobbrafordulását, mert a becsületesség
meghozza a maga-kamatait még a földi életben is, annál is inkább a szellemi életben.
Akiben nem igaz, becsületes, jóakarat van, az ha egy pillanatra meg is kapja, amit kívánt és
óhajtott elérni, de meg nem tarthatja. Ez olyan biztos, ha késik is egy kicsit, de el nem marad az
összecsuklása az életének. - Hát igen, a hasonlótól már nehezebb valamit elvenni, mert az hasonló
eszközökkel védi, amit elért. Sokkal könnyebb a jóhiszemű embereket becsapni, vagy félrevezetni,
mint a hasonló körülbástyázott gonosz embert, aki már eleve felkészült a hasonlóval való ütközésre is.
Az ilyen emberek meglehetősen elkerülik az ilyen nehezebb pontokat, mert tudja azt, hogy mit várhat
a hozzá hasonlóktól. Nem kell elpusztulni hagyni az embernek magát, azért kell egy kis védekezési
pontot hagyni, ahová visszavonulhat mindig, ha szükség van rá. Nagyon szép és kívánatos az
őszinteség, de vigyázni kell, hogy kivel és mikor, miben lehet őszinte az ember, mert a gyenge embert
hamar megkísérti a sátán és önmaga előtt is egész megengedhetőnek fogja találni az eljárását, ha
visszaél mások bizalmával. Tehát, ha az embernek van egy igazi kipróbált jóbarátja csak az jelentheti,
hogy megérdemli a bizalmat. Igen, tudom, te nyitott könyv vagy és abban lapozgathat, aki akar, de
nem mindenki akar tanulni belőle, hanem vannak, akik gáncsoskodni akarnak mindenben. De azért
kell az embernek a jót akarni és cselekedni, de feldaraboltatni azért nem szabad hagyni magát,
hanem szépen visszavonulni az ilyen lehetőségektől az nem bűn. Az óvatosság nem bűn és azért
nem is szabad azt rossznéven venni, ha valaki óvatos.
Az emberek vagy nagyon lelkesedők és felettébb idealisták, vagy ravaszok, az úgynevezett
minden hájjal megkent visszaélők, mindent a maguk részére kihasználók, azért van annyi csalódás a
Földön. De a józan bölcsesség nem zárja ki sem a bizalmat, sem a szeretetet és az élet nagy rejtélye
megoldva. Az amit én adok, vagy adhatok, az az enyém és oda teszem, ahová jólesik. Amit adok, azt
nem kérem vissza, mert azt már odaadtam, az nem az enyém, és mégis az enyém, mert az igazság
törvénye beváltja nekem valóságos jóra, és úgy adja azt vissza. A szeretet is ilyen, lehet ebben is
csalódni, mert visszaélhet vele, aki kapja, de a valóságos értékben én mégis visszakapom, de aki
visszaélt az elveszti azt. Igen ez is egy nagy akadálya a szellemi szabadságnak, de ez már megszűnik
nemsokára, mert én látom. Édesem, az ember vak és süket a börtön sötét falai között, de eljön az idő,
hogy te is mindent látsz majd. Most elmegyek. De jött nemrég, de te nem voltál jól még akkor. Isten
áldjon meg és gondolkozzál azon, amikre a figyelmedet felhívtam.
Isten veled.

- 101 -
 A HELYES „IGAZSÁG-FOGALOM”-RÓL
Lajos 1955. november 7-én

Angyalom, végre eljött a perc, hogy az én lelkemet is megérinti a te gondolataidból egy

kicsiny, vékony sáv, mely mint egy fénylő dárda átjárja a sötét és rossz érzést, ami engem sokszor
kínoz, ha sokáig hiába várakozom. Hiszen én nem is téged okollak Angyalom, én magamat okolom
mindezekért, mert tudom, hogy én vagyok az oka, hogy még mindig el-elfeledkezem azokról a nagyot
jelentő, szép elhivatottságokról, melyek úgy a te, mint az én előrehaladásomról tesznek bizonyos
tanúságot. Mert amíg te itt vagy a Földön, én nem tudnék még a legfényesebb mennyországban sem
olyan boldog lenni, hogy elfeledkezni tudnék rólad. Hátha még látnám azt, hogy te szenvedsz, azt
meg egyáltalán nem bírnám elviselni. Nagyon örömteljes megnyugvást jelent az nekem, ha tudom azt,
hogy a lelkednek valami, vagy valaki megnyugtató érzést tud szerezni, mert tudom azt, hogy sok
izgalommal és lelki gyötrelmekkel van telve az életed.
Én csak miattad izgulok, csak a te fájdalmad fáj, csak a te kétségeskedésed okoz nekem is
kétségekkel teljes gondolatokat, mert tudom mindazt, ami ezeket előteremtette a részedre. Ez
énmiattam van így, mert az én gyenge hitem és bizonytalanságom sodort bele ezekbe a
lehetetlenséggel határos eshetőségekbe, az egészen alsóbbrendű lelkek őrlődő forgatagába. Milyen
másképpen fest mindez, amikor az emberek milliói olvassák és tanulmányozzák a szellemi
küldetéseket, és szívesen hiszik el mindnyájan magukról, hogy igen, én is meg te is valami nagyobbra
hivatott lelkek vagyunk igen nagy küldetéssel. A valójában azonban a legjobb esetben is egy kis
pihenő életek játszódnak le a hit megszerzésére és megerősítésére. Egy kis kellemes hajókázás a
földi lét csendes tengerén. De a tenger háborgása előtt már védett helyen kiköt a hajójuk és nincsenek
veszélyben. Ha egy kicsit hívők, akkor úgy gondolják, hogy az Isten azért mentette meg őket, mert
jobbak az átlagos fokozatú embereknél. De ha hitetlenek, a saját ügyeskedésüknek tudják be azt,
hogy jobban sikerült az életüket berendezniük, mint az ügyetleneknek. Azonban mindegyik
megfeledkezik azokról, akik a háborgó viharos tengeren minden erejüket megfeszítve tudják csak
magukat fenntartani, hogy el ne merüljenek. Hogy ennek a viharnak a feltámasztásához mindegyik
hozzájárult bűnei és gonosz kívánságainak, tisztátalan elgondolásainak megvalósításával, melyeket
az ismeret hiánya folytán még természetesnek tartott, erre nem gondol senki. Hogyan is gondolna,
amikor egészen másképpen néz ki az igazság az egyik elgondolásaiban, mint a másikéban.
Azért olyan sűrű, azért olyan áttekinthetetlen az egész földi élet igazság-fogalma, mert
senkinek nincs helyes ítélőképessége. Sötétben és bizonytalanságban él mindenki; aki lelkében nem
hozott magával hitet, vagy hitre való hajlandóságot. Bizony az ember csak elkallódó lélek a Földön, ha
nem tartja fenn az Isten kegyelme. Csak, ha már valamennyire ráeszmélt a saját kicsinységére, akkor
tudja meg, hogy milyen keveset ér a nagy gondolat megvalósításában. Mert Isten az egyetlen
üdvösséget eredményező gondolat. Akik nem hisznek ebben, vagy nem engedelmeskednek ennek,
azok a szenvedéseket teremtik meg mások részére és az önmaguk részére, melyeket le kell aratniuk.
De azok is szenvednek, akik ebből a tévelygésből akarják a hitre fogékony lelkeket kivezetni és velük
járják a tüskékkel kirakott utat, és megpróbálják a viharos tengeren a hajót biztos révbe vezetni azok,
akiknek az iránytű a kezükben van, és mutatják az utat felfelé. És elnézem, milyen kevesen maradnak
meg velük, milyen kevesen maradnak a hajón, mert lesodorják a hullámok azokat is a mélyre. Ezek a
gondolatok foglalkoztatnak most, amikor a szenvedéseidet látom. Azért érzem az én mulasztásomat
annyira terhesnek, mert ha én a hitben megerősödtem volna, akkor már régen lezárulhatott volna
mögöttünk a földi élet ajtaja. Mi már nem nyitottuk volna meg azt. Oh, miért is olyan balga az ember?
Sokszor helyesnek, sokszor meg olyan feleslegesnek láttam a mostani földi életedet. Persze én a
magam önző szemével néztem a dolgokat, de ha megpróbálom az isteni elgondoláson keresztül
nézni, úgy látom, hogy minden gyötrelem mellett is a nagy gondolat a győző, a dicsőséges, mert
megvilágosító, megtisztító és megszentelő kegyelemével bővelkedik és áldást hozó eredményeket
teremtett. És megbékül a lelkem hánykolódó érzése mindennel.
Az élet olyan rövid volt régen, mint egy álom, amiből fel kellett ébredni a szörnyűséges
valóságra, mert még éretlenek és tudatlanok voltunk a valóságos dolgok felől. De az Isten most
jutalmul adott világosságot és útmutatót, hogy ne tévesszük el a helyes utat és ez az egyetlen nagy
érték az, ami mindenen keresztül érték marad. Ez, ha fáradtak vagyunk is, mégis megbékéltet és
biztonságban tart. Így én, ha megnyugodni akarok, idemenekülök. Most már látom elfáradtál nagyon.
Búcsúzom az Istenbe helyezett bizalommal lelkemben. Imádkozom érted is, hogy erős légy. Az Úr
nem hagy el.
Isten veled.

- 103 -
 EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS
Lajos 1955. november 14-én

Angyalom, nagyon vártalak már, hogy kicsit írhassak veled. Igen, ezek a tünetek a túlfeszített
izgalmaktól megszűkült és összehúzódott idegnedvek vezető hálózatainak a megbetegedései. Nálad
éppen a szívidegek vannak nagyon megfeszítve. Egyszer kitágulnak és egyszer összehúzódnak a
nem rendes határokon túl, mert már nem olyan elasztikus, mint a fiatalabb korban. De vannak
fiatalabb korban is, akik megkapják ezt a betegséget, de annak más okai vannak. Ezt a lélek maga
tudja a legjobban meggyógyítani, nyugalommal, békességgel és bizonyos megelégedettséggel. Ez az
úgymondott szédülés az agy vértelenségéből származik, ami a szív összehúzódása következtében áll
elő a szívkamrák túlbősége követeli a vérmennyiségét, hogy feszülhessen és visszatartja a vért. Ez a
visszatartás egy-egy pillanatnyi idő csak, de az agy azalatt vértelen és nincs ami feszítse és táplálja
az agy idegeit, hogy megfelelő idegnedvi folytonossága legyen. Van ennek ellenkezője is, a túl nagy
nyomású vérbőség, amely feszíti a csatornákat, és ezek, ha tágulnak, akkor jó, nincs baj, de ha már
nem elég a tágulóképesség, mert megkeményedett, akkor megrepedhet és elönti a vér azokat a
szomszédos helyeket, ahol zavarokat okoz a felszívódásig. Ez az úgynevezett agyvérzés, vagy
szélütés. Az agyban és szívben veszélyes, máshol kevésbé. Az élet ezekkel legtöbbnyire végetér. Ez
nem fájdalmas és nem is soká tartó, mert ahogyan a vér megszűnik a szerveket ellátni friss
idegnedvekkel, úgy vonul vissza a tudat, mert nem közvetít semmit az idegek útján a testen keresztül
előállt inger. Az alsó tudat befelé fordul és csak a lélek kisugárzásán keresztül észleli azokat a
dolgokat, melyek azután képzeteket hoznak létre, igaz ez a tudatnak a beidegzett folytonossága volt,
ami ezt a képzeletet még megtartotta.
De ne beszéljünk erről Angyalom, ez egy nagyon szomorú emlék, ami engem mindig leteper a
földre. De mennyire megtartja. Nem, de azért nem szabad elhanyagolni. A szívednek pihenni kell, a
lelki behatásoktól és a testiektől is. Igen ez fáj, mert elfáradt és lelki okai vannak. Amennyire
lehetséges, pihentesd az agyadat, ne gondolj izgató dolgokra, főképpen aludj sokat, és természetes
mozgást végezz! Ne sokat, csak enyhe fáradságig a levegőn. A nagy fáradás nem jó. És semmiből
sem jó egyszerre sok: nem sokat enni, inni, inkább többször. De az izgalom és levertség az
egyenesen méreg neki, mert nem tud pihenni a szívideg. Enyhe szórakozás és az agy és szív
pihentetése, mert ezeknek a szerveknek a munkája nagyon összefügg. Aludj és pihenj. Az egész
dolog, ami téged aggaszt, az már jó vágányon halad. Még fogsz te örülni is, de erről nem beszélek,
mert azt te már úgyis nehezen hiszed el, de mégis úgy lesz. Most majd ez tart egy kis ideig, és megint
megnyugszol. Minden megy előre. A jó Isten kezében van a te sorsod és mindazoké, akik hisznek, és
bíznak Őbenne.
Isten veled.
 TANÁCSOK
Lajos 1955. november 21-én

Angyalom, nagyon későig vártam már. Azt nem mondhatom éppen, de mégsem jó ez a te lelki
és testi életedre. Most éppen nem jó, mert nem kedvező az egész légköri beállítás, de én azért mégis
bízok abban, hogy ez mindennek dacára rendeződni fog, mert minden ezt mutatja. Azt nevezem én
légköri beállításnak, amikor a Nap a különböző jelekben halad el, és az ember természete azokhoz
hogyan hasonul. Igen, de nem a kedvező részében, mert ez még neked nem ismerős része. Amikor
már a te életed idejéhez közeledik, akkor már igen, azok a természetek húzódnak át rajta, ami neked
segítő erőket tartalmaz. Mondtam már a múltkor, hogy ideges szívzavarok, ami mindenre
felelevenedik. Te különben is egy nagyon érzékeny összetételű testet kaptál, ami ugyan elég erős a
maga világában és a neki összhangban lévő lélekkel egy egészen rendes földi életet élhettél volna le,
de az a lélek, aki te vagy a maga elfáradt erőivel és azzal a nem földies törekvéseivel nincs ugyan
összhangban, de megmásítja a test ellenálló erőit, mert sokszor harcban állnak egymással. Azért
kellett ez a test, hogy megtudjad a magad harcát harcolni azzal az élettel, ami ezzel és ehhez jár.
Ennek messzebbre kiható céljai vannak, mint azt egy ilyen kicsi életben el lehetne érni.
Az isteni segítséggel sokat elérhet az ember. Mert nem addig van az, hogy most élünk és
azután, ha a földi életünknek vége, akkor már a testhez semmi közünk nincs többé. Az igaz, hogy az
meghal, szétesik és porrá válik vele együtt az életnek minden emléke megszűnik, ami a földi életnek
egy hamis értéket adott, de nem megy tönkre az „erő”, ami ezt a testet éltette. Az a léleknek egy olyan
ruházata, ami idővel ugyancsak szétmállik, de csak, ha már azok a gondolatok, érzések és törekvések
a maguk helyére jutottak, vagy átdesztillálódtak. Akkor, mint egy megtisztított ruha, úgy maradnak az
egyéni lélek birtokában. Közben, amíg ez tart, felszabadítják, átminősíthetik, de az a jó és igaz, amit a
szellem ebben a testben megvalósított, az megmarad abban a formában, ahogy az „akkor” volt. A
természet újra produkál erőket és formákat, átalakít és formál, de a szellemi termék adja meg neki
egyéni jellegét. Igen ez egy kihűlés, amit a meleggel vissza lehet állítani. Ez most jó neked, hogy
álmos és fáradt vagy, mert ezt ezzel lehet megállítani. Bár inkább egy kis lekötő más betegség jönne
egy kis egészen kicsi lázzal, mert ezzel el van vonva az idegektől a tevékenység és kénytelen pihenni.
Igen, ezek mind kimerítették az erőket, de ha a magad lelki erőihez illeszkedő testi erőket kaptál
volna, semmi esetre sem bírtad volna ki ezeket a nehéz ütközéseket. De az Isten ezt is megáldotta és
mire eljön az idő és megnyugszol, ha nem is leszel erős, de békességes időket fogsz élni, csak
gyengén. Az majd elintéződik. Most azt mondanám, egy kis kámforos belégzést, és melegen kösd be
a fejedet, ha tudsz minél hamarább aludj. Ha nem, valami idegnyugtató gyógyszert vegyél be és
pihentesd a szívedet. Én veled vagyok és ezekkel most ne törődj. Az árnyékok félelmetesnek
látszanak, de mire odaérsz, felbomlanak. Bízzál az isteni nagy kegyelem erejében, és vonzani fogod
magadhoz.
Isten veled.
 A TITKOS FIÓK KULCS: AZ ALÁZATOSSÁG
Lajos 1955. november 28-án

Angyalom már igazán nagyon vártalak. Tudod mostanában a Vezetőd is ír, így énrám ritkán
kerül sor. Ezt én nem panaszképpen mondom, csak mivel tudom, hogy a lelked úgy eltelt mindenféle
rossz érzéssel, hogy jobban szeretném, ha többet tudnék veled, Kedvesem, beszélgetni. Ezt csak az
irántad való jó érzés és a veled való együttérzés sugallja, mert az én lelkem most nyugodt és mondjuk
teljes harmóniában van mindennel, amit az Úr kezéből kapunk. Végső fokon az egyáltalán nem Isten
akarata, amit a bűnös világ produktuma mutat. Az isteni akarat a mi valódi lelki természetünkbe van
belevésve, mert mi magunknak csak jót akarunk szerezni, de az már a fejlettségünk fokától függ, hogy
azt a feladatot miképpen oldjuk meg, amire vállalkoztunk. Mert az életnek ára van, nemcsak a Földön,
hanem az egész világmindenségben, mert egy törvény uralkodik mindenütt. Ez az egy törvény tartja
fenn az egész világmindenséget és ez rendezi a szellemek és emberek sorsát is. Nincsenek ebben a
tekintetben különbségek, csak az eredmények mutatják meg, hogy az egymáshoz hasonlók milyen
világot tudnak fenntartani.
Ha valamely világtest szellemei a rosszban nagyon előrehaladottak, akkor fellépnek az
elégedetlenségek és a gonoszság bünteti önmagát. Ez a büntetés felfejlődik a természetben és
visszás dolgokat hoz létre, igazságtalanságot az igazság helyett. Torz dolgokat a szépség helyett,
gyűlöletet a szeretet helyett. Az életet továbbfejlesztő erők helyett a halálba süllyedő betegségeket,
mérges kigőzölgéseket és az emberi természetben is egészen lehetetlenséggel határos vágyakat és
törekvéseket, melyeknek már nem tud ellenállni még az sem, aki tudja és látja, hogy a vesztébe
rohan. Azért mondom én, hogy a legvégső ponton, ha végigmegyünk, az isteni törvényben találjuk
meg azt a kiindulás pontot, mely a szabadakaratban megadja az embernek és a szellemnek a
választási szabadságot ugyan, de a rosszat nem hagyja büntetés nélkül, azaz a következmények
terheinek elviselése nélkül. Mindenkinek el kell hordoznia a gonoszban való elmerülés eredményét, és
vissza kell állítania a maga erejével és akaratával a „jó” és „igaz” törvényét először önmagában és
azután a teremtettségben, melynek ő is megrontója lett a bűnnel. Ez a visszaállítás a legnehezebb
feladatok elé állítja a szellemet és a lehetetlenséggel határos munkát ró rá, mert az élet éppen úgy
halad tovább a nekilendülés irányában, mintha semmi sem történt volna.
Az isteni kegyelem nélkül valóban senki sem tudna megállni ennek a sodrásában, de Isten a
visszatérőket a kegyelem törvényébe fogadja be, ami segítő, gyámolító és új lehetőségeket teremtő
hatalmával képessé teszi őket az előrelendült erőkben a megállásra és az ellenkező irányban való
elindulásra. Nem úszik az árral, amely örvényekbe sodorja az emberi lelket, hanem meg-
megkapaszkodik egy lenyújtott szálban, mely a felső világokból nyúlik alá, és elvezeti a legközelebbi
állomásra, ahonnan már újult erővel, több tudománnyal, már sikeresebben tud a győzelemre indulni.
Nem egészen úgy van ez, mint ahogyan azt a földi képzeletek elgondolják és kiszínezik a jóvátételt, a
helyreállítást. Minden a lélek természetére van visszairányítva. Ez ellen pedig senki önmagától nem
tehet semmit, mert csak az Isten segítségével juthat el a megismerésre, a megismerésen keresztül az
önmaga természetének a megváltoztatásához. Ennek a kulcsa az alázatosság. Amíg a lélek nem jut
el az alázatosságig, addig hiába erőlködik. A lezárt titkos fiók nem nyílik fel neki, ahonnan a dolgok
miértjére feleletet tudna kapni.
A végletek is vonzzák egymást és érdeklődési céljuk megismeréséhez eljutva kifejtik a maguk
erejét. Az igazság vértanúi miért lesznek azzá? Mert a gonosz is a maga természetében
uralkodásának gátját látja az igazban. Ezért fejti ki az erejét, hogy lássa a maga győzelmét és
örülhessen neki. De a gonosz győzelme csak az egyenszerű erőkben tud érvényesülni, pl. a szférákon
mindig gyengül. A Földön is csak azért tud sikereket aratni, mert sok az elbódult emberi lélek. Ha a
jobb és igazabb elemek jutnak túlsúlyba, akkor nem tud olyan nagy erőt kifejteni. Ha az emberek
között az igazság mélyebb alapokon állna, nem tudnának a gonoszok úgy elszaporodni. Ez mindig a
korszellem felfelé emelkedésében vagy a bukásában látszik meg. A nők nagyon sokat tudnak
cselekedni a mindenkori korszellem javításán, ha a gyermekeket becsületesen és istenhitben nevelik.
A mostani kor nagyon elfajult, annyira, hogy egy egészen semleges emberfajnak kell megszületnie,
hogy ez a korszellem tiszta és nemes törekvéseket tudjon felmutatni. Ennek az eljövendő és most
még nagyon is kevesek birtokában lévő igazságnak, amit a Vezetőd ismertet meg, ki kell és ki fog
terjeszkedni szélesebb arányokban. Egy nagy tábor, akik már lelkükben átdolgozták ezeket, az fogja
hirdetni tovább, mert ezt részeire bontják, és ezek a részek, mint külön sejtekben munkálkodó
csoportok fogják a Földön szétterjeszteni.
Ez nem baj, hogy hogyan, csak a cél legyen elérve. Azért mondom én, végeredményben az
életed szép és gazdag Angyalom, a jó Isten megáldotta a te kicsinységed és egyszerűséged, mert ha
a sátáni hajlamú emberek bántanak is, de a kegyelem új és újabb lehetőségeket teremt, hogy az isteni
akarat kiteljesedhessék.
Isten veled.

- 107 -
 BÍZTATÁS
Lajos 1955. december 1-én

Angyalom nagyon örülök a te békességes lelki hangulatodnak, mert úgy érzem, hogy van
nekem is közöm hozzá egy kevés. Mindenesetre, amikor az ember elindul valami cél felé, akkor
minden sokkal nagyobb hittel és reménységgel indul, mint amikor fáradtan meg szeretne pihenni és a
célt még nem látja közelinek. De vigasztalódjál meg magadban azzal a gondolattal, hogy ha nem is
látod, de azért az közelben van már és csak a kezed kell kinyújtani és elhárítani a sok mindenféle
lomot, ami függvénye a földi életben elszenvedett csalódásoknak és a lélek előtt elfedi a kilátást. Ez
az oka annak, hogy olyan nehezen hiszed el azokat, amiket neked mondunk, de higgyél csak egész
bátran, mert az minden úgy van, ahogyan azt mi neked megmondjuk. Igen minden bizonnyal így van
ez, és már nem mesze van az idő, amikor mindenről meg fogsz győződni. Semmivel ne gondoljál
most már, mert míg azok a dolgok bármely formában megvalósuláshoz közelednének, már más világ
járja, de azért sem érdemes a lelkednek magát gyötörni, ha a te elgondolásod nem is lenne egészen
úgy, ahogyan azt te is magad elé vetted, mert bárhogyan fordulna a dolog utánad, az érték nem vész
el, az megmarad és ha az egészen közeli jövőben nem is jut kifejezésre, de mégis elérkezik az ideje
ennek, mert azok a lelkek, akik tudnak róla, azok felkutatják és nyilvánosságra hozzák. Te a magad
helyén és a magad idején megtetted a magad kötelezettségét és ez neked elég ahhoz, hogy a magad
jutalmát elnyerhesd. Mondom, örülök ennek és nagyon kérlek, ne engedd át magad a
bizonytalankodásnak.
Most elmegyek a Vezetődhöz. Isten veled.
 A SÚLYOS, NEHÉZ ORVOSI BEAVATKOZÁS
Lajos 1955. december 5-én

Angyalom már régen várok rád. Mi baj akadt ismét, mert tudom most már, hogy csak a bajok
azok, amik visszatartanak a írástól. Igen, ez is csak egy kis kitérő még, most az egyszer, de nem soká
tart már, mert én láttam előbb is, hogy lesznek ilyen kerülők, mert az akadályok miatt nagyon nehezen
tudnak előremenni a sok vad bozóttal benőtt helyeken, bár az út egyenes volna, ha igaz és becsületes
szándékú lelkek járnának rajta, de minden egyes átvonulással maguk után hagynak bizonyos mérges
magvakat, ami kikel és befutja a járható területet. Azonban nagyon éber szemek követik most már
őket, és már nem lehet messze elkalandozni az iránytól. Azért mondtam, hogy ilyenkor kell vigyázni,
amikor a rendes útról letérnek és utat váltanak.
Az egyenes úton már régen célbafutott volna a világ, de a keringélő és ismét visszatérő
áldozatra leső ragadozó madár tempója elárulja az egész lelkiségét azoknak, akik így cselekednek.
Azoktól pedig óvakodni kell! S, ha más nem lehetséges, akkor ártalmatlanná kell tenni az ilyet, mert
nemcsak az „én” életem, békességem, fejlődési lehetőségemről van szó, hanem mindazokéról is, akik
velem egy úton haladnak, akik velem egy célt, egy eszmét tűztek maguk elé. Az a cél nemcsak
énelőttem, hanem mindannyiónk előtt szent, mert becsületes és igaz. Ezzel nem lehet és nem szabad
közömbösíteni a bűn iránt való nagy irtózatot, mert a bűnt bármikor, bárki követi el, az nem menthető
fel okoskodással, mert akkor a bűnös felemelt fejjel járhatna a mennyek országában is mert hiszen
nem cselekedett mást senki, csak a másik bűnöst büntette meg. De ez azért nem úgy van, hanem az
isteni akarat úgy szól az emberhez, hogy; „enyém a bosszúállás, és én megfizetek”. És megfizet
keserű könnyekkel, tomboló fájdalommal, mégpedig ott, ahol a lélek a legérzékenyebb. Mert az isteni
bosszúállás nem egy alacsonyrendű kárörvendő érzés, hanem egy súlyos, nehéz orvosi beavatkozás
a lélek életébe. Nem akkor jön, amikor várják, amikor rákészülnek a lelkek, hanem akkor, amikor azt
hiszi mindenki, hogy nincs mitől félni, nincs mitől tartani. Ezek azok a rettenetes idők, amitől még a
bátrak is megremegnek, ha egyszer tudatára ébrednek cselekedeteik következményeinek. Tehát
egyáltalán nem úgy van, ahogyan az emberek gondolják. A bűnnek gátat kell vetni, amíg nem késő.
Előbb minden lehetőt meg kell az embernek tenni, hogy büntetésszerű ne legyen az ellenkezése, de
amikor a gonosz határozottan kimutatja, sőt kijelenti a gonoszcélú szándékát, akkor meg kell
akadályozni, ahogyan lehet.
A gonosz úgy is kibújik a szenvedések alól, ha csak egyetlen módja van is rá. Az nem nézi
azt, hogy a hazugság milyen aljas, nem nézi, hogy a rágalom mennyire büntetésre méltó, az csak azt
látja, hogy momentán időt nyerjen, mert úgy gondolja, az idő meghozza a tanácsot is. Így nagyon
sokan visszaélnek a Földön ezekkel az alkalmakkal, de el nem kerülheti senki a maga részét. Ha
időben megtér és a bűnt elhagyja, akkor vagy halasztást kap, vagy óriási könnyítéseket. De a
következményeket fel kell dolgozni isteni segítséggel, mégpedig azért, hogy az emberi lélek
tökéletesedjék. Az egészen megtért ember nem is nyújtja ki kezét olyan dolgok felé, amit az Isten nem
adott neki. Nem törtet felfelé, mert tudja a maga belső lelkitermészetében azt, hogy mindennek nagy
ára van. Mindennek van egy súlya, ami velejárója annak a megkívánt „jónak”, az előnyösnek, amire
vágyik, amit kívánatosnak tart, s már a vágy megszületése előtt lemond róla. Ha mindennek ellenére
mégis megkapja az isteni végzés szerint azt a nehezéket, ami ezzel velejár, igyekszik feldolgozni és a
maga helyére állítani, hogy azzal betöltse rendeltetésének célját. Az ilyen életek leélésében nagy
megnyugvás és engesztelődés megy véghez. Nem irigylésre méltó élet ez, de bölcs munkával
kiegyenlített és kiegyensúlyozott élet, ami a Földön és a földönkívüli életben nagy előrelendülést
jelent. Ezek azok, amikor a lélek bezárja maga mögött a Föld felé visszanyíló ajtókat, mert nem
szükségesek a megpróbáltatások, az oknélküli szenvedések többé, mert nincsenek többé miértek,
amelyekre nem tudna maga a lélek válaszolni.
Az Isten nem ad hatalmat a gonosznak, hanem az bitorolja azt, hiszen semmi sem a gonoszé,
csak a saját gonoszsága az egyetlen fegyvere, amellyel a jó ellen hadakozik. Nem azért, mintha
hatalma volna, hanem mivel a tévelygéseivel az ember adja azt neki. A gonosz elv száműzöttje a
mennyeknek, mert oda be nem juthat abból semmi, csak az emberek világában olyan nagyon
hatalmas, mert az ember szabadakarata az a nagy tét, amelyre pályázik, mert meg akarja nyerni. De
az emberi lélek is száműzetésben van, amíg vétkezik, tehát kénytelen megelégedni a rövid, múlandó
élet nagyon hiányos dicsőségével. Azért azok, akik már elbuktak, kihúzott számok, hitvány zsoldosai a
sátánnak, akiket fertőzött lelki érzéseiken keresztül uszít - mint a vérebeket - azokra akiket nem tudott
a maga részére megnyerni. Az ő természete nem a béke, hanem a harc, az újabb és újabb áldozatok
megszerezése. De az Úr nagyon kegyelmes minden megtérésben lévőkhöz és segíti őket előre azon
az úton, amelyet Neki is végig kellett járnia. Így mindenkinek el kell jutni arra a megismerésre, hogy az
az út bár igaz, hogy tövises és göröngyös, de a vége szép és kiegyenlítődik minden abban az
örömben, mely a lelkükben a boldog megszabadulás érzését árasztja szét. Tudod drága Angyalom,
most nagyon sok miértemre megvilágosodott a felelet a lelkemben. Szeretném átadni neked, hogy
tudjad azt, amit én, de te nem sokat gondolsz rám. Ez nem volna baj, ha te nem gyötrődnél. Eljön
most már az idő, hogy ezek is megszűnnek nálad és megnyugszik a lelked, mindennel megbékülsz.
De addig is szeretném, ha kevesebb nehéz sóhaj hagyná el a lelkedet. Isten áldása legyen rajtad és
veled. Az Úr óvjon és védjen minden gonosztól.
Isten veled.

- 110 -
 AHOGY „KÉTSZÁZHUSZONÖT ÉV” UTÁN ELKEZDŐDÖTT...
Lajos 1955. december 8-án

Angyalom, nagyon vártalak már, mert nem voltam biztos felőle, hogy mennyi idő múlva
szándékozol írni. Azért most én elmegyek a Vezetődhöz és megmondom, hogy készen vagy az
íráshoz. Akkor még nem voltam ott. Azaz lehet, hogy egészen a közeledben lehettem, de nem nyílott
meg a látásom, csak később lehetett az már, amikor sokan voltak körülöttetek, és a Vezetődhöz
tartozó szellemek állták körül az ágyadat és vigyáztak rád. Téged láttalak közöttük és a testedet külön
őrizték. Ez nagy élmény volt nekem és nem tudtam hova lenni az ámulattól. Nem akartam a
szememnek hinni, hogy hogyan kerültem oda, minden keresés nélkül. Nagyon meghatódtam és hol
örültem, hol meg kimondhatatlanul féltem. Zavarodott voltam, és nem tudtam, hogy hol vagyok, mi
történt velem, és mi következik rám. Bármennyire vágytam is a találkozásra, de mégis én nem így
gondoltam azt el. Egészen más világításban láttalak meg téged, mint én elképzeltem volna. Angyalok
társaságában, egy különös fényben a testtel egybekötve, és mégis egy szabad szellemi állapotban.
Mindez nagyon megrázó jelenség volt számomra, mert nem értettem, miként és hogyan van ez. Én
ezt a szellemekkel való tudatos összeköttetést nem ismertem az én világomban, és nem is beszéltek
erről semmit. Nem akartam többé onnan elmenni. Vártam mi történik. Pedig mindig többen és többen
tolakodtak oda. Engem pedig egészen eltoltak onnan. Ez elkeserített nagyon, de egyszer egy
pillanatra engem is befogott a fényköd és azt hallottam, hogy valaki szólít, hogy közeledjek. Erre
sokan felhördültek és kérdezték, ki voltam én teneked. Azt mondtam, hogy egy régi udvarlója. Erre
aztán mind azt mondta, hogy ő is az volt, ő is az volt. De ez nem használt semmit, őket nem hívták a
fényködből. Mikor a fényköd becsukódott mögöttem és kívül éreztem magamat, bosszúból elkezdtek
lökdösni és verekedni akartak. De a belső hang leintette őket, hogy aki rendetlenül viselkedik, soha
sem kerül sorba, hogy a földieknek üzenhessen. No, erre megcsendesedett a társaság és bár én kívül
álltam, de mégis szólítottak, hogy ha én is szeretnék életjelt adni magamról, akkor lehet. De nem amit,
és ahogyan akar a lélek, hanem amit helybenhagy az a fényburokban lévő szellem. Így kialakult az
első írásom. De ezt a boldogságot és az egyidejűleg érzett boldogtalanságot nem tudom még most
sem szavakkal kifejezni.
Nagyon szomorú volt az, hogy te nem emlékeztél semmiképpen rám, pedig láttam a lelkedben
az én emlékemet, láttam az álmodat velem, és mégis idegen voltál. Ezt a nehéz örömöt, ami valóság
és mégis csalódást hozott, csak az őrszellemem hangja tudta valahogyan megmagyarázni, mert majd
az őrületbe kergetett a sok titok. Azután kezdődött az új életem, amikor tudatára ébredtem annak,
hogy én sok mindent elmulasztottam és a bűntudat felébredt bennem annál is inkább, mert téged
egészen másnak láttalak, mint ahogyan elképzeltelek. Ez az emlék nagyon sok mindenre
magyarázatot ad még ma is, ha el-eltévedek a saját lelkem világában. Nem, nem úgy értem az
eltévedést, csak az igazságok, ha kissé ridegebbek velem szemben, amint azt én szeretném. De
megnyugszom mindenben, amit az Isten felőlem elrendelt, mert tudom azt, hogy ha fáj is a jelen
pillanatban, de minden kialakul és végül is Isten akarata teljesül be rajtunk, és az nagyon jó lesz.
Isten veled.
 HIT ÉS REMÉNYKEDÉS ÖSSZEFÜGGÉSE
Lajos 1955. december 12-én

Angyalom, már nagyon vártam, hogy veled beszélhessek, mert úgy nézem, neked megint
megártott valami. A gondok és az aggodalmak a te idegeidet megnyomták és most ismét megérzed
nagyon azokat az izgalmakat, amelyek miatt annyit szenvedtél. De azt mondom, ne engedd át magad
a búsulásnak és annak a reménytelen lemondásnak, melyek miatt a szíved legyengült és nem
ellenállóképes. Mert ezek a dolgok nagyon hamar a te részedre jól eldőlnek, de mégis az lesz a
fődolog, amit a te részedre fognak megállapítani, mert minden úgy rendeződik el, ahogyan az kell.
Igaz, az úgy is van, az idő múlik és az emberi lélek a maga szabadakarata szerint húzza a dolgok
fájdalmas megoldását, mert azt hiszi, hogy az magától is kialakul, megoldódik, mert tudja, hogy az
másképpen nem lehet. De az áldozatoktól mindegyik fél, mert minél messzebb megy az anyagi élet
sötét bizonytalanságába, annál inkább becsukódik mögötte a lélek rejtett képességeinek ajtaja. Nem
tud előre látni, nem tud és nem akar eszmékben és eszményekben - azok megvalósulásában hinni.
Csak áll a vak lelkével a bizonytalanság jászola előtt és amit az úgynevezett vakon rendelkező
véletlen vagy sors elébe dob, azt fogyasztja, azon kérődzik: és várja ugyanattól a vak véletlentől sorsa
jobbrafordulását. Nem mer és nem akar a maga jó belátása szerint még csak reménykedni sem, mert
az olyan messzinek és olyan lehetetlennek tűnik fel előtte, hogy az másképpen is lehetséges. Pedig
csakis úgy lehetséges, ha az ember maga cselekszik, vagy a cselekvésre kész lélekkel várja a
holnapot.
A hitetlenség megfosztja az embert attól, hogy merjen reménykedni. Ez a dolgok
előrehaladásának a kerékkötője. Az embernek hinni kell a jóban, még akkor is, ha arra semmi kilátása
nincs az emberi látóhatáron. Ma még talán emberileg nem látható, mert köd borítja az ember látása
előtti teret, de más azért láthatja a holnapot, a holnap eseményeit, amelynek bele kell lépnie az emberi
látóhatár mezsgyéjébe. Ezek a történések talán késnek a belépéssel, de okvetlen bekövetkeznek.
Talán hirtelen, mint egy robbanás, amelyet szintén valami már megelőzött, csak nem tudott róla a
többi ember. Az emberek hite nagyon alacsony fokon állott. Nem tudtak hinni az eszmények
megvalósulásában, így nem is harcoltak érte. Az eszmények megvalósulása nem vak véletlen
események bekövetkezései, hanem a rendületlen hit, és az Istenbe vetett bizalom műveli ezt, hogy az
anyagban is teljesedésbe mehet. Az isteni akaratra sok gonosz dolgot ráfognak. Ez nem igaz, mert
Isten nem akarhat az emberrel gonoszt. Ami gonosz megtörténik, annak oka nem az isteni akarat
kiteljesedése, hanem az embernek a gonoszban való elmerülése.
Az isteni akarat csak az Isten Szentlelkétől áthatott lélek cselekedeteiben tud megnyilvánulni.
Amennyit az isteni Lélek az ember lelkében lekötött magának - vagyis az ember önmagából átadott -
annyi jót tud megvalósítani a Földön. Ezek a megvalósított isteni jók áldásként hullanak az emberiség
életébe, vagy éppen az egyesek életébe, amit az embernek szintén kötelessége továbbadni. De a
sátáni elgondolásoktól áthatott lelkű emberek nemcsak ellene állnak a jó és becsületes dolgok
megvalósulásának, hanem ezzel szemben a saját gonoszságukat igyekeznek valósággá tenni.
Ilyenkor, amikor a gonosz megnyeri az érvényesülést, azt mondják az emberek „az Isten így akarta” -
meg kell ebben nyugodni. Igaz, hogy a gonoszt csak egy még nagyobb gonosz tudja letörni. Igaz az
is, hogy a végső eredmény mégis a tűrés következtében jön létre, de minden esetben nem szabad az
embernek ezekhez fordulni, mert akkor egyedül csak a gonosz élhetne a Földön, - a többi pedig csak,
mint a gonosz rabszolgája találhatná meg létlehetőségét. Minden gonosz ellen fel kell emelni az
embernek a szavát, hogy a gonosz vezető szerephez ne juthasson.
A te életedben is az volt a tulajdonképpeni eredmény, hogy az igazságot megértő és megérző
emberlelkek nem nyugodtak bele a gonosz cselekedetébe, hanem megmásítás után törekedtek. A
külső események rendezése, és a belső események bekövetkezése: találkoztak. Ez az isteni
gondviselésnek az emberi életekbe való beleszólása volt az, ami pontot tett az igazság kiteljesítése
után. A fő akadályt a halál elszólította és a sátáni építmény összeomlása lett a következmény. Mivel
ők még akkor sem tértek meg gonosz útjukról, az ő bűnük még megtetőződött annyira, hogy a talaj,
amelyen álltak, beomlott alattuk. Azt mondhatom, hogy igen, hiszen nem is halt meg a „leányzó”, csak
alszik, mégpedig ébren álmodik csupán, de nem sokáig. Vajon az Isten akarata volt-e az, hogy ezek
megtörténtek? Szó sem róla, csak a lappangó irigység és a kevélység tört elő a kegyeskedő álarc alól.
(Pátkia Pál halála után történtekről lásd: A „maradék”-hoz IV. kötetének dokumentációját.)
Azért vannak Istennek olyan beavatkozásai az emberek életébe, amelyek ugyan előre
elrendelt „eshetőségek”, de nem mindig szükségesek, hogy pont abban az időben következzenek be.
Az emberek azonban „kisürgetik” a büntető beavatkozásokat azokkal a bűnökkel és ellenállásaikkal,
melyek következtében „megrövidíti Isten a választottak miatt” azokat az időket, melyekben lassan
észretérhetnének a bűnösök és más utat választhatnának. Ilyen megrövidítések minden ember és
minden nemzet, minden faj életében történhetnek. Azért az ember sorsa Isten kezében van.
Megrövidítheti az egyik életét és meghosszabbíthatja a másikét a Földön.
Ne keresd azt, mert úgy is megtudod nemsokára. Nem lesz az olyan rossz, mint te gondolod.
Sok jó nem lesz ami kívánatos, de rossz sem lesz, de nagy béke és nagy megnyugvás lesz. Örömöd
is lesz, a földi élet koronája meglesz, mert betölti az Úr a lelkedet nagy megelégedéssel és látni fogod
az életed értékét ragyogni a másik lelkében feléd fordulva, de azok az örömök, amik az életet már
kívánatossá tennék a részedre, azok nem lesznek, mert a gyengeségek megtörik az életet. Nekem ez
már csak amolyan ráadás, de nem baj, ezt már szívesen áldozom a szeretet oltárára. Én a magam
részéről azt szeretném, ha ez a békés megelégedés már holnap megkezdődne részedre. De ha
holnap nem is, de már nem messze van, hogy az életed része legyen. Most Édesem elbúcsúzom.
Megpróbálom megkeresni őt is, és megmondom mit üzentél.
Isten veled.

- 113 -
 HIÁBAVALÓ KÉRDÉS: MIÉRT?
Lajos 1955. december 19-én

Angyalom hagytad az időt elmenni, és nem gondoltál rám, hogy én téged várlak, nagy
szívetölő várakozással. Azt mondta? Akkor tudom már, hogy honnan veszed azokat a külön
szabadságokat magadnak. Én mindent tudok Kedvesem, de mégis jobban esne, ha egy kicsit jobban
és többet foglalkoznál azzal a gondolattal, hogy van valaki ezen a porkupacon túl, aki szeret és vár.
Bár az tudja, hogy itt milyen mostoha sorsban kell most élned és azt is tudja, hogy nem könnyű az
anyagi élet erőszakos, vámpír módjára rátelepedő hatalmától megszabadulni, de olyan keveset tud
veled beszélgetni, hogy mégis nagy örömöt jelent a részére, ha kicsit többet foglalkoznál vele, mint a
holnapi ebéddel. Igen, már sokszor gondoltam arra, vajon van-e neked egyáltalán fogalmad arról az
életről, amelyben én élek és amelyben - eltekintve az állapotban lévők életétől - a rendes szellemi
életet élők élnek? Nekem egyáltalán nem volt fogalmam semmi, ezekről, és nagyon meglepődtem,
amikor megláttam azt, hogy azok, akik egyáltalán semmiféle szellemi, vagy hitbéli életet nem éltek a
Földön, éppen úgy az anyagiak felé fordulva éltek tovább, persze rengeteg csalódással, mert azért a
szellemvilág berendezése egészen más, mint a Földé. Azok az érzések és törekvések öltenek testet,
amiben az ember élt, és azután is él, de az eredmények nem azok, mint amit a Földön megszokott. Az
érzések és megvalósításaik képezik az asztrálvilág berendezéseit. Így az ember mindig abban ébred
fel, amiben időzött a lelke.
Igen, de ez csak a vágy volt és el is értem volna, ha azt hinni tudtam volna, amit most hiszek
és tudok. Az ember nagyon sokat szerezhet és elpazarolhat, ha helyesen, vagy helytelenül nevelik
gyermekkorában. Engem elég helyesen neveltek, mondjuk, hogy a keret kedvező volt ahhoz, hogy
egy vallásos belső életem volt, de olyan merev és olyan szűk volt a lélek szabadsága, hogy az első
szárnypróbálgatásnál gondolataimmal már a korlátba ütköztem. Miért nem szabad ez, vagy az? Miért
halálos bűn az egyik és miért nem halálos a másik? Hiszen a bűn az bűn, és azért kell szenvedni,
hogy a másiknak jobb legyen? Az egyiknek ez bűn, a másiknak azonban nem bűn? Az egyiknek
mindent el kell nézni, meg kell bocsátani, a másiknak semmit sem kell, sem elnézni, sem
megbocsátani? - Ezek nagyon sokat forogtak a fejemben, különösen amikor már nagyobb lettem, és
öregapám nevét kaptam előnévnek. Addig nem voltam senki, csak egy árva gyerek, akiért valaki
fizetett az intézetben. Azután egy egészen másvalaki lettem kívülről. Ez sem ment a fejembe
sehogyan sem, még a lélek is más elbírálás alá esett. Ez belső világomban sok nyitva maradt kérdést
hagyott. De nem maradt sok időm a gondolkozásra, mert az események sodortak magukkal. Azért
voltam én egy félig kiforrott lelkű valaki, amikor az a nagy próba ért utol. Teljesen a magam értelmére
voltam utalva, és ez még nem volt a férfi értelme, csak egy felnőtt gyermeké, akiben csak az elmúlt
életek jó és rossz tapasztalatai, szellemileg leszűrt igazságai éltek. Nem is volt időm, hogy ezek felett
gondolkozhassak, hiszen egyszerre emelt fel az élet a semmiből valakivé, aki ugyan éppen azért más
szemmel látta a világot, mint azok, akik ebbe beleszülettek, és állandóan az ő kiváltságos helyzetüket
látták és természetesnek találták. Én más voltam, és más lettem, minden magamról elfeledkezésem
dacára is, mint szellem. Nem voltak olyan csalódásaim, mint pl. a te bátyádnak. Nem voltak annyira
hátrányos helyzeteim sem, mert nem voltam annyira igazságtalan és önző, mint azok, akik az ő
kiváltságos helyzeteikkel visszaéltek. Én sajnos ezeket meg sem láttam, hogy hogyan szenvedik át az
ő nehéz következményeiket. Én csak azért éreztem magam szerencsétlennek, mert téged nem
találtalak meg.
Hogy ki ne felejtsem, a bátyádat is láttam: - most már nagyon nagy fiú. Katonaságnál van és
valami nagyon divatos elfoglaltsága van neki. Szegény ember gyermeke, de azért nagyon sokat tart
magáról. Majd még lehet, hogy a sors összehoz vele, mert a spiritizmus nagyon érdekli, és elevenen
kérdezősködött felőled, de én nem tudom megmondani hol laksz, mert ez meg engem nem érdekelt
soha. Ő most jön felfelé azon az úton, amelyen te már lefelé mész és elfelé. De mindez nem fontos,
hanem az igen, hogy a lélek mit hoz magával a földi életbe. Le bírja-e hántani magáról azokat a külső
nehezékeket, vagy sem? Én hála Istennek - igaz, hogy nehezen ment - de lehántottam, és boldog is
volnék ebben a környezetben, ha te Angyalom egyszer-másszor meginvitálnál a rendes író-órán kívül
is egy kis félórára beszélgetni, mert engem bár tengernyi szellemrajok vesznek körül, mégis
magányos vagyok, ha a Vezetőd egy kis időre meg nem hív. Ez öröm, tudom, hogy ez talán jobb
lenne, de én vagyok a gyengébb. Azonban ez nem lesz mindig így, majd meglátod. Majd mondok erről
is, arról is, ha hívsz idejében. Most pihenj és gondolj rám, hogy én itt vagyok melletted.
Isten veled.

- 115 -
 A HIRTELEN ELHATÁROZÁS KOCKÁZATA
Lajos 1955. december 22-én

Angyalom, csakugyan úgy van, hogy a Vezetőd elment és még nem érkezett haza. De azt
mondták, ha idejében érkezik, akkor megmondják, hogy hívtam. Igen ezeket láttam és egész
nyugodtan mondhatom, hogy nem lesz okod a panaszra. Hiszen éppen ebben van a földi életek
megpróbáltatása, hogy adott alkalmakkal hogyan viselkedik az emberi lélek, mennyire van a jóban
megerősödve, hogy mennyit valósít meg azokból az elővett jóravaló törekvésekből, amelyeket már
magáénak tekintett. Ezek a valóságos megpróbáltatások, nem pedig az, amikor már valaki szenvedi
azoknak az elhibázott cselekedetek következményeit, amit vissza már nem csinálhat, mert mindennek
van egy ideje és alkalma, vagyis lehetősége. Ezeket az alkalmakat többé nem hozhatja vissza senki
az ember részére. Azért az embernek úgy kell tekintenie az időt, mint egy rohanó folyót, amely minden
percben más és más alkalmakat, lehetőségeket hoz a felszínre abból, ami van, amivel telítve van a
jelen. A holnap az már más lehetőségeknek a bölcsőjét ringatja. Ami lepergett a tegnapban, azt ma,
vagy holnap már nem lehet visszahozni újra, és megragasztani, hogy ne múljon el. Ha még lehetne is,
akkor sem tenne az a tegnapi ember másképpen, mint ahogyan cselekedett, mert nemcsak az
alkalmak, hanem az ember pillanatnyi érzésvilága is pont azon a behangoltságon állna, mint ahogyan
az akkor állt, és annak a percnek a hatása alatt álltak az égitestek is, amelynek az összehangolódása
az emberek lelkével azonos hatást hozná ki.
Ami megtörtént azt már megmásítani nem lehet, de azokból a történésekből tanulságot tud a
lélek a maga számára levonni, és amikor eljön ismét egy olyan hasonló lehetőség, akkor már fel van
fegyverkezve ahhoz, hogy az a hatásokra más visszahatást válthasson ki a lelkéből, mint az előző
alkalom. Azonban ezek a történések nem szükséges, hogy egészen egyformák legyenek, de a lélek
felelete mindig azonos érzésből indul el, t.i. a ti nyelveteken szólva, ha azt a húrt üti meg, ami
odavezet, ahhoz az érzéshez, ami talán abban a pillanatban a legjobban igénybe van véve.
A kifáradt emberi lélek nagyon érzékeny és sokszor olyan dolgok felett is elbúsulja magát, ami
nem is fájó, nem is rossz, egy másik hasonló beállítottságú léleknek, aki nem fáradt el, nem
szenvedett ilyen, vagy hasonló bántásoktól. Így a léleknek az a része erős, vagy még fejletlen és meg
sem tudná érezni, mi benne a fájdalmat okozó. - Az én nagy fájdalmamat sem tudták nagyon sokan
megérteni, még a szellemek között sem. Egyszerűen kinevettek és azt mondták, bolondság volt egy
leányért olyan nagy és szép jövőt odadobni. Minden ujjamra kaphattam volna százat, nem egyet - ez
volt a vigasztalás és az együttérzés. - A feleletem meg az volt rá, igaz, hogy kaphattam volna százat is
egy ujjamra, de az a száz nem ért volna annyit, mint annak a lánynak egy ujja. Bolondnak néztek.
Csak kettőt találtam olyat, aki megértette a bánatomat. Ezek nagyon kedvesek, finom lelkűek voltak,
de az volt a bajuk, hogy szintén párbaj miatt estek bele az alsóbb szférákba. Az egyik úgy is halt meg,
a másik meg valami tévedés miatt párbajozott, amit nem tudott beismerni. Nagyon okos dolog az,
hogy mielőtt valamire elhatározza az ember magát, aludjon rá előbb egyet-kettőt. Igaz, hogy én aludni
nem tudtam volna, de ha lett volna nekem egy anyám, aki visszatartott volna valamennyire, talán időt
nyerhettem volna, de ez az időnyerés nekem nem volt kenyerem. Nekem vagy jó vagy nem jó volt
valami. Ha nem jó, akkor elvele, ez volt az elvem. Ez pedig nem jó volt, ami velem történt, így hamar
határoztam; de talán nem is én, hanem a sors, ami mindent úgy összpontosított, hogy abból ép ésszel
én nem kerülhettem ki. Igen, a sors összekuszált fonalai, melyek a te anyád érdekeit az én
szerencsétlen apám kereső szándékát úgy összebogozta, hogy abból valaminek el kellett szakadni,
valakinek áldozatul kellett esni, és az a valaki én voltam és azután te voltál.
Az idő és az alkalom kiforrasztotta a bűnsalakot, ami éppen olyanokra hullott alá, mint forró
láva, akik ebben a legártatlanabbak voltak. Az élet produkál ilyen lehetetlen megoldásokat. A
harmadik áldozat, a barátom szintén ártatlanul került bele ebbe a játékba, de csak látszatra volt
szegény ártatlan egészen, mert a régi életemben is hátulról támadott és úgy ölt meg (Egyik előző
életében Lajos magasállású úr volt. Úton valahová a kocsisa hátulról leszúrta. Ez volt a XVIII. századi
barátja.) és akkor is hazudott, meg most is hazudott, és ez bőszített fel engem annyira ellene, mert ha
becsületesen megmondja, hogy igen, ő bemegy a városba, én is bementem volna, és nem történt
volna meg az a katasztrófa velem. Lehet, hogy szeszélynek minősítettem volna anyádtól és tőled azt,
hogy nem készültetek és mégis elmentetek. Egy kis duzzogás és fájdalmas szemrehányás után
kisimult volna minden. De az a pillanat, az az alkalom és lehetőség mindenkiből kihozta azt, ami
rossz, ami a sorsát, a jövőjét megváltoztatta. Anyád terve sikerült, neki kedvezett a pillanat, ő nyert, mi
mindnyájan vesztettünk, pedig ő volt a legbűnösebb. De nem azon van hangsúly, ha őneki megmaradt
volna minden jó örökre, akkor azt mondhatnám, igazságtalan volt a sors, de nem maradt meg semmi
csak kis időre érte el azt, amiért olyan hosszú ideig kell neki szenvednie. És ez a csomó, ami akkor
bogozódott egybe, most oldódik, bontódik szét, mert az a lehetőség, ami akkor volt kedvező és
kívánatos a bűnösöknek, most ezekben az időkben éppen ezeknek nem kedvez, mert akiknek a
lelkében ezek a hajlamok még mindig megvannak, hogy álnok úton-módon szerezzenek maguknak
vagyont, jólétet, munka és fáradság nélkül való életet, ezek most más körülmények, más életkeretek
között, most is igyekeznek ezt érvényesíteni. De most nagyon belebotlanak abba a verembe, amit
mások részére ástak.
Ezek már más eshetőségek, más célokat sürgető alkalmak, melyeket ők nem ismernek, mert
nem tanulták meg azt az utat ismerni, amely a bonyolult útvesztőből kivezeti az emberi állapotban élők
lelkét. Te Angyalom ezt a nagy iskolát jártad és hol fájdalmasan, hol mosolyogva tanultál az
örökkévaló tudományból egy-egy életet végigélni. És ma már nem a hamis csillogás az, ami leköti a te
figyelmedet, mert megtanultad az élet valódi értékét felismerni. Szenvedtél és fizettél, de nem azért,
hogy valamit jóvátegyél a múltból, mert az elmúlt és soha vissza nem jön, hanem azért szenvedtél,
hogy az élet nagy lehetőségeiben és csábos, felszínen úszó csillogásában el ne tévedj, hanem azt az
iránymutatót a lelkedben biztos helyre téve mindig szemlélhesd.
Ez az élet nagy célja és rendeltetése, mert a valódi nagy cél az, hogy az ember a válságos
életben is jól el tudjon helyezkedni. Otthona legyen, ahonnan nem kell ismét vándorútra kelnie, idegen
és kétes eredményű életek között vergődve keresni az utat, amelyen visszajuthatunk az igazi
hazánkba, ahol nem ér csalódás, fájdalom és kétségeskedés az igazság miatt, mert ott már nincs
más, csak igazság és becsületes őszinteség. De ez az őszinteség nem fáj, hanem jólesik, mert felüdíti
a lelkünket. Ez a végcélja a földi életnek, hogy ezt megtaláljuk és - az Úr segítségével - ezt te
megtaláltad. Én is, sőt másoknak is megmutathatjuk. - Ezeknek pedig még tart a hosszú séta és

- 117 -
tévedés. - Te a jobbat választottad, mert a lelked mélyén ott élt az az eltörölhetetlen vágy a jóság
után, az igazság után. Az idő elrepül az örömökkel, bánatokkal, a szenvedésekkel együtt, mert
mindent elvisz magával, ami múlandó, de az örökkévalóság törvényét nem viszi el, mert az ura az
időnek és az időben felvetődő eseményeknek. Az eseményeket hozza és viszi, de az ezekből leszűrt
eredményeket, amit az Istenben hívő és Őreá támaszkodó lélek, mintegy átdesztillálódott,
szellemesített erőket magával visz, mint emlékezéseket, és ezekre sokszor visszatekint. Hálaadással
emlékezem én is mindig ezekre vissza, mert ha nagyon fájó emlékek is ezek, de ezekből nagy
tanulságot szűrt le az én lelkem. Hálás vagyok a jó Istennek, és az Ő jó angyalainak, a Vezetődnek és
neked drága Angyalom, aki felismerted a helyeset és a jót és azt választottad. Az Úr Jézus
születésének ünnepén legyetek nagyon nagy örömmel!
Isten veled.

- 118 -
 A RHEUMATIZMUS KÉTFÉLESÉGÉRŐL
Lajos 1955. december 26-án

Angyalom vártalak az írással, de nem láttam, hogy valami készülődés lett volna a lelkedben.
Igen, ez nem egészen az, amit te gondolsz, hanem ez a fáradság folytán lerakodott reumás lepedék
az idegekre és a vállban meg a nyakban fontos szerepet betöltő izomhártyákon. Ez a külső rossz
időknek a nedves és ködös lehullott páráknak a lerakódása is, amit az ember a tüdőn keresztül és a
bőrén keresztül beszív a szervezetébe. Akinek nincsen semmi baja ezekkel a lerakódásokkal, az is
megérzi, te pedig nagyon behálózott vagy ezektől a rossz nedvektől, mert a sok gyulladásos
betegség, a túlfáradás mind olyan, és ehhez hasonló üledéket hagy hátra a vérben. Az persze nem
jön ki, csak bizonyos mennyiséget tud a vér a veséken keresztül megszűrni. Így lerakódik és az ilyen
külső és belső hatásokra nagyon érzékenyen jelentkezik. Az más, amíg jólesik a mozgás, addig, ha
olyan mozgást végez a test, ami felkavarja a vért és azután megpihen, az jó, de ha nagyon elfárad és
a test már elveszti a rendes működéshez való erőt, akkor már nem tudja kitisztítani a lerakodott
salakot, és megreked a hártyákon és az gyulladásba jön. Ez velejár a betegséggel. Nem mindenkinek
egyforma ez, mert nem egyforma a keletkezése sem.
A szeszesitallal élők, húsfogyasztók és egyéb sűrűsítő dolgokat szeretők, ha nem fáradnak,
nem dolgoznak eleget, azoknál is előfordul a reuma, sőt sokkal erőszakosabb alakban mutatkozik
meg, mert az ízületekben lerakódva nagy daganatok, gyulladásos összehúzódások képződnek, ami
az izmokat állandóan összehúzva tartja. Ezeknek, ha nem lázas, és csak mérsékelten gyulladt, akkor
jó a mozgás, a némi fáradság, hogy megnyújthatóvá váljanak az izomhártyák. Azonban a te kevés
véreddel ez más gyógyítást igényel. Kevesebb fáradás és több pihenés, mérsékelt mozgás és nem
egyforma, hanem különböző fajta. Jó a meleg, de nem a túlzott meleg, és a fürdő, de az sem sokáig.
Te úgyis tudod, hogyan kell enni, ez nem is olyan fontos, mint a pihenés. Az is persze nagy szerepet
játszik ebben, sok minden közrejátszott ebben, mert a sors ahogyan előre elrendezte a dolgot,
ezeknek be kellett következnie. Ezt én sem tudtam hogyan és mint fog az elkövetkezni, de ez már
elrendezett volt. Nekem nem lehetett ebbe beleszólni, mert én kívülálló vagyok még. Vannak -
mondom - rejtélyes történések, melyekre nem lehetne ráhúzni egy előre elkészített elméletet, mert az
minden formából kikívánkozik. Nem mindennapi sablonos életet élnek, mert nem is élhetnek azok,
akik valamire előkészítettek, akikre valami nagyobb feladat vár, hogy hogyan oldják meg, mert az
sokszor csak a kés élén való járás és a föld felett való lebegés, de ne gondolj most már semmivel
sem. A nehezén már túl vagy, és ami jön, az már nagyon meg lesz könnyítve. Nem mondom azt, hogy
eléggé jó lesz, mert akármennyire jó és kívánatos a földi élet, de sokkal könnyebb és jobb lesz, sőt
úgy nézem, hogy sokkal könnyebb lesz még az előbbinél is, mert nem kell senkitől függeni. Ezért
mondom, hogy jobb; mert azok az apróbb-nagyobb lelki háborúságok nem lesznek. Azért Kedvesem
higgyél és bízzál az Úr megsegít. Mindig könnyebb lesz, majd meglátod. Most pihenjél, és aludjál.
Isten veled.
 A LÉLEK JOBB OTTHONÁNAK MEGALAPOZÁSÁRÓL
Lajos 1955. december 29-én

Angyalom mondtam, hogy már nehezen tud jönni a Vezetőd, mert Ő nem számít akkor rá,
hogy te hívod és másképpen osztja be az idejét, mert ő is sokat dolgozik. Mindenféle, ami szép és jó,
és az neki nagy öröm, ha látja azokat az eredményeket, amelyek ennek nyomán fakadnak. Hozzá
hasonló dolgokat, mert az őhozzá tartozók mind ezekhez hasonló foglalkozásban vannak. Kinek mi
tetszik és amiben öröme telik, mert amit a lélek tehernek és kényszernek érez, az nem tud
tökéletességre vergődni vele.
Minden a művészi tökéletességig fejlődik, mert az már nem az alsóbbrendű kísérletezés, mint
a Földön, hanem az már a teremtésre törekvő cél, amelynek ha nem tökéletesek a részletei, akkor
már nem lehet a munkába bevenni. Azért szükséges, hogy az ember ennek alapjait megtanulja a
Földön abban az igazságban, amit magáévá tesz, mert ha ezt nem tudja meg megtanulni, akkor a
szellemi életben egyáltalán nem tud előrejutni. Ott már nincs elnézés és nincs megbocsátás, csak
igazság és kegyelem van, de ez sem azt jelenti, hogy akárhogyan tölti be hivatását, azért majd a
kegyelem előresegíti. A kegyelem módot és alkalmat ad arra, hogy ismét újra kezdhet, de nem jelenti
azt, hogy valamiképpen elcsúszik a többi között, mert mindegyiket valamivégre teremtette az Isten.
Ezt fel kell a léleknek ismernie, hogy miben van az ő elhívatása és ha felismerte, akkor abban
tökéletességre kell fejlődnie. Vannak, akik nemcsak egyben, de többfélében is elérik ezt a tökéletes
fejlődést. Akkor iskolákat tart fenn és tanítja a maga lelkéhez hasonlókat, de ha valamiben elhibázza,
akkor az neki nem előmenetel hanem bukás. Ezt sem úgy kell venni, mintha a Földön elbukik valaki,
hanem sikertelenség, ami hiábavaló fáradságot jelent, eredmény nélkül. Azok a szellemek, akik már
tudnak valamit és el is tudják azt úgy magyarázni, hogy a másik is megérti és megtanulja, az már
jelent valamit, mert az gazdagság és erő, a jó terjeszkedése és az ellentét leszorítása a ténykedő
szabadságból. Ami jó, az a maradandó, ami a jóhoz csak hasonlít, de nem állja ki a próbát: az
látszatra és múlandóságra ítélt valami. Így azok, akik csak a látszatnak élnek és dolgoznak, már eleve
elvágták az útját a maguk boldogulásának ezen a világon. Akik pedig gonoszt cselekszenek, még
csak nem is juthatnak közel ahhoz, ami béke és nyugalom. Mindaddig kell a különböző életekben
próbálkozniuk, amíg csak meg nem utálják az igazságtalanságot, a gonoszságot, mert a hasonlók
társaságában nagyszerű alkalmuk van erre. Azok a kínos incidensek, amelyek majdnem lépésről
lépésre ismétlődnek, nagyon kifordítják a belső ént a maga igazi formájára. Elfelejti mindenki a maga
alkalmi bölcsességét kiröppenteni, mert amint a megszokott kétszínűségében mutatkozik: a másik,
hasonló szellemek sietnek leszólni és gúnyolni. Ez igen kellemetlenül hat és nem bírja soká senki és
akármilyen durva formában, de igyekszik visszavágni. Ez már a maga saját formája, ami
megkülönbözteti a másiktól, de ez a valami már a sajátja, ami javításra és csiszolásra szorul, mert fáj.
Amikor már minden kezd elfogyni, és kopni a földi emlékezésekből, akkor a szegénység kopogtat és -
muszáj valamit tanulni, vagy dolgozni. Ez már a képesség szerint megy, kiben mennyi az igazságra
való törekvés. Ilyenkor többször belső harcok állnak elő, ezen a befelé fordult tudaton keresztül kezdi
látni elhibázott cselekedeteit, rosszul értelmezett igazság fogalmát szeretné a lélek korrigálni. Így el
van önmagával foglalva, amíg megszületik a vágy jobbá, igazabbá lenni.
Fárasztó tépelődései között egyszerre megvilágosodik előtte az a lehetőség, ami vár reá, és
vagy irtózik tőle, vagy örömmel szeretne belelépni és a lehetőségeket kutatja, hogyan, merre tudná
ezt megközelíteni. Az őrszelleme akkor lép előtérbe, hogy olyan lehetőségekbe vezesse, amelyek
lassan előregördítik a reá váró sorsa felé. Nem ott folytatja, ahol abbahagyta. Nem ismétlődik semmi,
hanem az a sorsa, ami az ő lelki diszpozíciójának megfelel. Hiszen azt sem tudja senki, vagy
legalábbis nagyon kevesen, hogy a Földre jön vissza. Nem tudja milyen helyzetbe kerül, csak azt
tudja, hogy megváltozik valami az életében. Hiszen a szellemrajok mind vágyakoznak valami jobb
után, mint ami az ő sorsuk. Ha valamennyire nyugalmas állapotban vannak, nagyon boldognak érzik
magukat, mert a földi élet után nagyon kell a pihenés. De nem maradhatnak meg ebben a nyugalmi
állapotban, hanem keresik a jobbat, mert hiányzik lelküknek a biztonságérzete. Lassan az a
korszellem is elfakul és elkopik, amelyben éltek, hogy az új, alig ismert fogalmak szerint
rendezkedhessenek be, mert tudják, érzik, hogy ez nem az, amire vágytak. Itt, ezekben az állapoti
szférákban még nagyon él az idő fogalma.
A gyerekek megnőnek, az öregek némileg vagy fiatalodnak, vagy még öregebbek lesznek és
változók a helyzetek is, de csak azoknál, akik valamennyire hittek, de nem éltek hitük szerint. De akik
mindent félredobtak, vagy az isteni dolgok ellen gonoszt cselekedtek és beszéltek, azok elkülönített
helyeken vannak összegyűjtve és azoknak nincs sem kijárásuk, sem senki nem keresheti fel őket. Ezt
talán a többi gonoszság gyűjtőhelyének lehet mondani. Javító helyek, de igen soká ott ténferegnek
reménytelenül. Nem rabok, mert szabadok, csak nem jutnak előre, mindig egyformán vannak, azért
sok idő lejár felettük, amíg egyik-másik onnan megszabadul. Olyan ez, mint egy külön zárt ország,
nincs határa, mert a semmiben végződik. Nagyon sűrű a lakossága, irigyek és gyűlölködők, egymás
ellen harcolnak, de egymást becsapják és nagyon gyűlölik, mert azt hiszik, hogy a másik az oka az ő
szerencsétlenségének. Azt is mondhatnám, ez pokol: az ő lelkük termékeivel van betöltve. Nagyon
sokan zuhannak le most ebbe az állapotba, mert az Istenbe vetett hitet az emberek kizárják az
életükből. Ezt a szférát nem igen látogatják a magasabb világok lakói, hacsak valami nagy áldozatot
nem akar hozni valakiért, akit szeretett. Minden földi szférának van ilyen javítóhelye, de persze annak
a szférának a haladottabb foka szerint. De minden szférának van a haladottabbak részére egy olyan
gyűjtőhelye, ahol már nem az a természet uralkodik, ami az egész szférában, hanem a felső világba
átmentet képez. Itt is bizonyos átváltozáson mennek át a lelkek, de nem a halál érzésével, hanem egy
belső örömmel. A földi életben is megtörténik ez az átváltozás és nagyon nagy boldogságot érez a
lélek. A megtérés, a folyton több és nagyobb ismeret az annak megfelelő élet több ilyen boldog
feljebb-emelkedést hozhat létre. Az igazságban való megállás még áldozatok árán is nagy
előrelendítő hatalom. Ezért a Földön nagyon sokat tesz a javulás, mert van lehetőség és alkalom a
lélek jobb otthonának a magalapozásához, mert a próba mindig vagy feljebb, vagy lejjebb mozdítja a
mérleget. És ott van a múlandóság érzete, amely úgyis vár minden látszatos jóra és kívánatosra, és a
rossz is múlandó, rövid, de az igaz jó törvénye, az ad helyette romalhatatlant. Ezért kell munkálkodni,
érdemes szenvedni is, mert amennyit az igaz jóból megvalósítunk, azt nem veszítjük el soha. Az idő
elmúlhat, az élet elhervadhat, de az isteni törvényben élők csak a jóhoz jutnak közelebb, mert az

- 121 -
időlegesben hagyják a rosszat, a szenvedtetőt. Elalvásuk: ébredés a valóságra, a boldogítóra, az
örömteljes beteljesedésre, mert hazamennek a lelkük otthonába, ahol nincs próba, nincs szenvedés,
nincs küzdelem többé, hanem béke és megpihenés van, viszontlátás és öröm van azok között, akik
szerettek és szeretetet tudtak kelteni a mások lelkében. Ez a jövő nem titokzatos, nem bizonytalan,
hanem a legbizonyosabb tiszta igazság.
Én is ezt várom, mert én is vándora vagyok az életnek, amíg te itt vagy és szenvedsz
Angyalom. De az a bizonyosság erőt ad, és ezt neked is át szeretném adni, hogy légy erős és legyél
nyugodt és ne félj semmitől, az Isten kegyelme veled van és énvelem is. Ő vezet egyre közelebb az
otthonunk felé, ahol minden szenvedés nyoma kitörlődik az emlékezésedből, mert feloldja az öröm és
boldogság fénye az árnyakat, melyeket rávetített lelkedre a szenvedés. Ezzel a boldog reménységgel
nézz a jövő elé, mely már előrevetíti sugarait a te földi életedre is, csak higgy és ne félj semmitől. Az
Úr közel van az Őt félőkhöz.
Most Isten veled.

- 122 -
 „… ÉS KIŰZTE ŐKET A TEMPLOMBÓL!”
Lajos 1958. február 13.

Angyalom tudom, hogy a Vezetőd vártad, de ő ilyen késői időben nem jön el, mert te fáradt és
kimerült vagy és ő nem akarja, hogy az neked a legkisebb többletet is okozza a földi terhekkel együtt.
Még egy kis ideig - azt mondja - meghagyja ezt a kis időt a saját életed gondjai és bajai elviselésére,
de ha egy kicsit megnyugszik ez a teherhordozás, akkor leköti ezeket a napokat a maga részére, mert
ezekben a napokban még a külön vendég szellemeket sem engedi szóhoz jutni. - Én nem vagyok
vendég, én a te legszorosabban vett hozzátartozód vagyok és bizonyos helyettes szolgálatot teljesítek
az ő nevében. Igen, ezek a felszínen úszni akaró spiritiszták, akik ténykedni, irányítani és külön
engedményekre pályázni akaró emberi lelkek, akik nem szeretnek a közösségben dolgozni, hanem
mindenki egy külön kis birodalom fejedelemségét akarja megteremteni a maga részére. Ezt megteheti
mindenki a maga kis erőiben és lehetőségeiben, de ez annyi a szellemi világban, mint aki egy-egy kis
falunak vagy tanyának a gondnoka vagy intézője. Megy ameddig megy, talán minden baj nélkül egy
kis ideig, de az ilyen kis intézőség magában még egy eltévedt farkascsordától sem tudja megóvni a
maga kis birodalmát, annál kevésbé a nálánál hatalmasabb ellenséges, jól felkészült támadástól,
amihez leginkább a résztvevők téves vagy gonosz irányú érzései és törekvései adják meg a szabad
utat, hogy bemehessen és elfoglalhassa a vezetői, irányítói helyet.
Amikor ez megtörtént, már minden hiábavaló, a megtévesztés szelleme veszi át az uralmat.
Közöttetek is az történt, az egyetlen, akinek akarata volt és bizonyos tekintetben hatalma is, az
megvétette a lépést és az alsóbbrendű erők benyomultak a kör fluidjaiba. Hiába volt a te szemed
nyitva, az csak a te szemed volt, Palinak színes káprázatot tartott a szeme elé és azt ő nagyon
boldogítónak hitte és gondolta. Ezt a megtévesztés nagyon jól kihasználta és a másik elégedetlen és
törtető emberi lelken keresztül már hálót készített, amelyet már a te elfogásodra feszített ki, mert te
voltál az útjában és végeredményben a Vezetőd szoros törvény ismertetése volt az a vár, erősség,
amit be akart venni és le akart rombolni. Az az előlegezett hit és bizalom, amellyel az emberek
sokasága úgy az értelmi, mint az érzelmi vonalon ezeket a bölcseleteket fogadta, nagy akadályt
képezett a megtévesztés szelleme elé, mert ha a lélek fel van vértezve a tévedésekkel szemben, már
nem olyan könnyű az alsó szférák erőinek az építkezése. Ezt ti még most nem tudjátok milyen
hatalmakkal kell szemben állni, hogy a keskeny útról le ne szorítsa a haladni és javulni kívánó emberi
lelket az a kedvesen csábító hang, a sokat ígérő színes képzelet, mely minden megtéretlen lélek
vágyain keresztül ostromolja az élet rögös útjain járó lelkeket. Hiszen mindenkinek van egy vagy több
fájó sebe és mindenki szeretne attól szabadulni. Mindenkinek vannak megvalósításra váró álmai,
vágyai, amit az élet nem válthat be, mert törvényes úton nincsenek rá eshetőségei.
A szellemi szférák nyitva állnak, mert a képzeleten keresztül megvalósulási lehetőséget ígér a
vakhit és az önhit. Ezt, amit nem igen lát a lélek önmagában, meglátja az erőkbe burkolt - egy
gondolatban, egy törekvésbe bele ékelődött - szellemi csoport és bevonja a maga erőibe, hogy a földi,
testi erőkre hathasson, s ezáltal a maga erejét és hatalmát növelje. Az emberek világában élő
szellemek nagyobb értéket jelentenek egy-egy ilyen csoportban, mint akár annak a csoportnak a
vezetője, mert ez hatalmas eszközt jelent előttük. Egy ilyen eszközt ha meghódíthat a hasonlók
egysége, akkor jó fogást csinált. Előre bocsátom, ez nem kizárólag a spiritiszták között történik meg,
hanem a legnagyobbnak hitt egyházakban is igen sok ilyen eszköze van a megtéretlenek között. A
szellemekkel tudatosan foglalkozók ismerik ezeket. De senki nem hiszi, hogy éppen ő legyen az az
eszköz, aki ajtót nyit a tévelygés szellemének. Pedig úgy van. Tudatosan nyitja meg az ajtókat, mert
nem tudja elhinni, hogy éppen az ő hibás felfogásában, megtéretlen magatartásában van az a nyitott
ajtó, amelyen keresztül a gonosz természettel megfertőzött fluidok benyomulnak a legszentebb
eszméket hordozó, de tévelygő emberi felfogásokba, és egyik-másik hozzátartozó emlékezetét
megragadva, már félre vezeti az emberi hitet és helytelen irányba tereli a gondolatot. Ha nincs
megbízható, pozitív erő felett rendelkező vezető szellem, akkor az elposványosodik és közönséges
szórakozást jelentő valami lesz.
Ha van is ilyen vezető, de nem erősen álló valaki, akkor az is elbukik mert a földi emberek
rajongása többször törvényellenes cselekedetre bírja, mert azt hiszi, a szeretet jótéteményét viszi
véghez. Azért nem nagyon engedi a Vezetőd a javulásban lévő hozzátartozókat, mert az nekik nagy
megrázkódtatást jelent és mivel ők többet látnak, segíteni szeretnének és a törvényes és törvénytelen
között még nincs meg lelkükben a határvonal, így hamar elbukhatnak. A még mindig tévelygésben
lévők pedig veszélyesek a földi emberekre. A gomba módra felszaporodó spiritiszta kísérletek azért
esnek megint vissza, mert vagy csalódnak, vagy veszélyes megszállások jönnek létre, és ez is inkább
hátrányára, mint előnyére van az embereknek. A rendes eszmében élő és magukban elsősorban
munkálkodó gyülekezetek ismeretterjesztő, útmutató, a szeretetet gyakorló, őszinte és becsületes
jóakaratú emberek társaságát jelentik, akik a lelkük legjavát viszik ebbe a egységbe. Ez a célja, hogy
az emberek tanuljanak úgy élni, mintha már a szellemi életben volnának. Címet, rangot, kiváltságot
lerakni magáról úgy közeledjen ahhoz a szent ajtóhoz, ami az életet és a halált elkülönítette
egymástól, mert aki így él és letetett sarukkal közeledik ehhez az ajtóhoz, az meglátja az Isten
dicsőségét fényleni. Ebből a fényből kivetítődik a sötétségben élőkre is és ezek is meglátják
eltévelyedésüket és megtérnek.
Ez a nagy és szent cél megköveteli az igaz és becsületes életet. Ezekből az életekből
népesedik be az Isten országa és az a boldog megvalósulása a lélek álmának és vágyának, amiért oly
sok szenvedéssel és csalódással fizetett meg, mert téves utakon kereste azt. A megismert igazság
szerinti élet, a szeretet gyakorlása, a hasonlók egymáshoz való bizalma és szeretete új világot teremt,
új népet nevel és szent gyülekezetet, egységet alkotva építi Isten országát a Földön. Azaz igaz és
szent népet nevel, akik elől járnak a megszületendő szellemek előtt, és így teljesedik be az Isten
akarata az utolsó idők, utolsó órai munkásaival. De akik éppen úgy, mint a jeruzsálemi templom előtt:
a maguk hétköznapi életével betolakodtak tisztátalan lélekkel, azokat ma is éppen úgy, mint akkor ma
is korbáccsal kergeti ki az Úr az imádságnak és megtérésnek házából. Az Isten megmutatta neked,
hogy a hazugságnak szólóit most is kiűzte és a gonoszságnak követőit kirekesztette. Legyen ez neked
példa, hogy minden beteljesedett és be fog következni. Most pihenjél, az Úr adjon neked erős hitet és
hitednek örömteljes megvalósulását!
Isten veled.

- 124 -