DEBRECENI EGYETEM

A segítő nehézségei válsághelyzetben

Segítő Kapcsolatok Beadandó Dolgozat

Szénási Réka

Levelező

2020.
Az új típusú koronavírus megjelenésével minden ember hétköznapi rutinja felborult. Az
iskolákat és óvodákat bezárták, sok munkahely megszűnt, a szerencsésebbek pedig
otthonról dolgozhatnak. Nincs olyan ágazat, amelynek struktúrájába ne szólt volna bele
a pandémia megjelenése. Éppen ezért a jelenlegi helyzet mindenki számára megterhelő.

A segítő is számtalan nehézséggel néz szembe, például a tanácsadáshoz szükséges

kontaktus hiányával, vagy az őt is érintő bizonytalansággal. De ebben a helyzetben is
szükség van lelki támogatásra, sőt most még több ember próbálja szakember segítéségét
kérni a vírussal kapcsolatos szorongásának feloldásában. Ma már a személyes
találkozást a videóhívásokon tartott beszélgetések helyettesíthetik. Ezek használatát
egyrészt jó ötletnek tartom, mert a sima telefonos beszélgetésekkel szemben itt láthatjuk
a páciens reakcióit, nonverbális kommunikációját és még így is kialakulhat egyfajta
kapcsolat páciens és segítő között. Ugyanakkor a személyiségi jogok és a titoktartás
megfelelő védelme miatt nem biztos, hogy a legalkalmasabbak a személyes problémák
megosztására ezek az internetes felületek. Ha ezt tisztázzuk a segítséget kérő személlyel
és beleegyezését adja az ülés lefolytatásához, csak abban az esetben kezdeném el az
online tanácsadást.

Fontosnak tartanám tisztázni a pácienssel, hogy az, hogy szorongunk és félünk, egy
normális reakció arra a helyzetre, amibe kerültünk. A legfontosabb talán az, hogy
elfogadjuk ezeket az érzéseket, mert így megőrizhetjük az én-identitásunkat. Ha azonban
a szorongás eluralkodik rajtunk, akkor ez az én-identitás meggyengülhet és további
belső feszültségekhez vezethet a külső nehézségeken kívül.

Egy ilyen helyzet azért rendkívül megterhelő az ember számára, mert elveszíti a
kontrollérzését, hogy én irányítom az életem, tudom. A jelenlegi helyzetben nem tudjuk,
hogy mi fog történni, nem tudjuk meddig tart ez az egész és egy ponton túl mire
számíthatunk. Ezért nagyon fontos, hogy racionalizáljuk, ami történik velünk.

Vannak olyan események, amelyeket biztosan elkerülhetünk, és tudunk kontrollálni. A

saját döntésünk, hogy viselünk maszkot, hogy gyakrabban mosunk kezet és kesztyűt
húzunk, ha megyünk vásárolni. Vannak olyan események is, amelyeket viszont nem
tudunk befolyásolni, például, hogy hogyan terjed a vírus, vagy hogyan mutálódik, vagy,
hogy a többi ember hogyan viselkedik. Ezek miatt érdemes csökkentenünk a
szorongásunkat, mert a külső körülményeket nem tudjuk befolyásolni. Annyit tudunk
tenni, hogy a saját hozzáállásunkon változtatunk, ami nagyon sokat segíthet.
Amivel most szembesülünk az egy krízishelyzet, amikor egy korábbi működésmódunk
nem fenntartható, mert jött egy külső tényező, ami alkalmazkodásra kényszerít
bennünket, és a korábbi megküzdési módok nem alkalmazhatók, ezért újakra van
szükség. Maga a betegség, a karantén is egy ilyen krízishelyzet, hiszen a család minden
tagját érinti, aggódunk az ő és a saját egészségünkért, a gazdasági következményekért,
ez pedig olyan krízis-piramis, amely alatt - ha a pszichológiai immunrendszer nem túl
stabil - akkor nagyon könnyen összeomolhatunk. A kontrollvesztett állapotban minden
olyan praktika hasznos, ami a biztonságérzetünket szolgálja, a napirend az egyik
legfontosabb eszköz. Elengedhetetlen, hogy adott időben felébredjünk, hogy megtartsuk
az étkezési szokásainkat, ellássuk a feladatainkat, legyen idő a kikapcsolódásra és ezek
strukturáltak legyenek. Fontos, hogy meglássuk ennek a helyzetnek a jó oldalát. A mai
rohanó világban nagyon keveset tartózkodunk otthon, számtalan olyan feladat lehet,
amelyekre eddig nem volt idő, ezeket sorra vehetjük.

Az önszuggesztiók is hasznosak lehetnek ebben a helyzetben. Ezek olyan gondolatok,

megerősítések, amelyeket magunknak mondunk. Fontos, hogy ki is mondjuk hangosan,
hiszen ma már tudjuk, hogy ezek sejtszinten hatna az idegrendszerre és befolyásolják a
test működését, például hogy „egészséges vagyok”, „leküzdöm ezt a helyzetet”,
„terhelhető vagyok”. Ha ezeket reggel vagy este elmondjuk magunknak, hetente
többször is, akkor komolyan hat a lelkünkre és testünkre is, azon túl, hogy testünket
védjük minden olyan módon, ahogyan csak lehetséges.

A stresszforrás most egy láthatatlan „ellenség”. Nehézsége is ebben rejlik, ami miatt
folyamatos szorongásnak vagyunk kitéve. A stesszkezelési módok azonban nem
változtak, ugyanazok lehetnek, mint eddig például relaxálhatunk, vagy sportolhatunk,
lehet otthon is tornázni. Emellett érdemes odafigyelni a megfelelő alvásra is hiszen, ez is
egy olyan külső tényező, amely befolyásolja a lelki egyensúlyt. Emellett érdemes a
hírfogyasztási szokásainkat is átalakítani, fontos, hogy ebben is kialakítsunk egy
rendszert, például, csak reggel és este olvassunk el néhány, a vírussal kapcsolatos friss
információt, különösen figyelve arra, hogy a megfelelő, hivatalos oldalakról
tájékozódjuk. A kapcsolattartási, tanulási és munkamódjaink tehát most fenekestül
felfordultak és megváltoztak. Ahhoz, hogy kihozzuk a legtöbbet ebből a helyzetből, sok
új szokást és megküzdési módot kell kialakítani, a segítő pedig ebben a helyzetben úgy
tud a leghitelesebben tanácsot adni, ha ő is felvállalja érzéseit és saját szorongását
feloldva mutat példát pácienseinek.