WILBUR SMITH

Gyémántvadászok
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Wilbur Smith: The diamond hunters
Pan Books Ltd in association with William Heinemann Ltd,
London, 1973 © Wilbur Smith 1971
Fordította: BULATH ÉVA
Borítógrafika: HELÉNYI TIBOR Borítótipográfia: GÁLÓCSI ÁGNES
Hungarian edition by © Rege Kft. in association with
Maecenas International, 1991 Hungarian translation © Bulath Éva, 1990
Az interkontinentális Boeing három órán át vesztegelt Nairobiban, Johnny Lance-nek azonban
az elfogyasztott négy hatalmas whisky ellenére sem sikerült elaludnia, éppen csak elbóbis
kolt a Heathrow-i leszállásig. Úgy érezte magát, mint akinek homokot szórtak a szemébe. Poc
angulatban sétált keresztül a megalázó vám- és útlevélvizsgálaton, a nemzetközi váróba.
A Van Der Byl Gyémánt Társaság londoni képviselõje már várta.
- Jól utaztál, Johnny?
- Hogyne, mintha egyenesen a pokolból jönnék! - méltatlankodott Johnny.
- Legalább tudod, milyen lesz - mondta amaz vigyorogva. Hajdani közös kicsapongásaik jut
ottak eszébe.
Johnny kelletlenül vigyorgott vissza rá.
- Szereztél szobát és autót?
- Igen, szobát a Dorchesterben, az autó pedig egy Jaguar - mondta a férfi, s átadta neki
az autókulcsokat -, és lefoglaltam két elsõ osztályú jegyet a holnapi kilenc órás gépre, v
okvárosba. A jegyeket leadtam a szálloda recepcióján.
- Derék! - jegyezte meg Johnny. A kulcsot kasmír felöltõje zsebébe csúsztatta, miközben min
tten a kijárat felé indultak.
- Na és hol van Tracey van der Byl?
Az alkalmazott vállrándítással felelt. - Miután megírtam neked azt a levelet, eltûnt. Azt s
tudom, hol lenne érdemes keresni.
- Hát ez óriási! - jegyezte meg Johnny keserûen.
Idõközben kiértek a parkolóba. - Mindenesetre Benedictnél kezdem a keresést.
- Tudja az Öreg, mi újság Tracey-vel?
Johnny megrázta a fejét. - Az Öreg nagyon beteg. Nem mondtam meg neki.
- Itt az autó. - Az alkalmazott megállt egy ezüstszürke Jaguar mellett. - Nem iszunk val
amit? - kérdezte.
- Most nem, ne haragudj. - Johnny beült a kormány mögé. - Majd legközelebb.
- Na jó, de akkor a szavadon foglak - mondta a másik, és sarkon fordult.
Majdnem sötét volt már, amikor Johnny a nyirkos este füstös félhomályában áthajtott a Hamme
felüljárón; kétszer is eltévedt Belgravia útvesztõiben, mire megtalálta a keskeny utcát a B
Square mögött, és leparkolt.
Johnny elhúzta a száját; utolsó látogatása óta a ház kívülrõl fényûzõ felújításon esett át.
a pénzköltésnek nagymestere ez a Benedict fiú.
Odabent égtek a lámpák, Johnny többször hangosan dörömbölt az ajtón. A visszhang bejárta a
tcát, amikor pedig újra csend lett, Johnny suttogó hangokat hallott, és az ablak mögött egy
elsuhanó alakot pillantott meg.
Johnny három percet várt a hidegben, majd kiállt az utca közepére.
- Benedict van der Byl - ordította. - Tízig számolok, és te kinyitod az ajtót! Vagy szétrúg
ezt a kócerájt.
Vett egy mély lélegzetet, és folytatta.
- Johnny Lance vagyok, tudod, hogy nem viccelek. Az ajtó szinte azonnal kinyílt, Joh
nny berontott, és ügyet sem vetve az ajtónál álló férfira, továbbcsörtetett a nappali szoba
- A fenébe is Lance, oda nem mehetsz be! - kiáltott rá Benedict van der Byl, és utána iram
odott.
- Miért ne mehetnék? - kérdezte Johnny visszafordulva. - Ez a ház a Társaság tulajdona, a T
aságnak pedig én vagyok az igazgatója.
Mielõtt Benedict válaszolhatott volna, Johnny már bent is volt a nappaliban.
Az egyik lány felkapta a ruháit a földrõl, és meztelenül átfutott a hálószobába. A másik be
ig érõ kaftánba, és mogorván bámult Johnnyra. Szétdúlt haja sûrû tincsei groteszk glóriakén
- Látom, nem unatkozol - jegyezte meg Johnny, és körülnézett. Egy kis asztalon filmvetítõ á
a szoba másik végében pedig vetítõvászon. - Filmek, meg minden!
- Maga zsaru? - kérdezte a lány.
- Pokoli arcátlan vagy Lance! - Benedict van der Byl Johnny mellett állt, s köntöse övét kö
.
- Zsaru ez az ember? - kérdezte újra a lány.
- Nem - nyugtatta meg Benedict. - Apámnak dolgozik. - Ez a megállapítás úgy látszik, õt mag
megnyugtathatta, mert kiegyenesedett, és kezét végighúzta hosszú, sötét haján. Hangja ismé
magabiztossággal csengett. - Õ tulajdonképpen a papa kifutófiúja.
Johnny a férfi felé fordult, de a lányhoz intézte szavait, anélkül, hogy ránézett volna.
- Tûnés, cicuska! Eredj a barátnõd után! A lány tétovázott.
- Tûnés! - Johnny hangja recsegett, akár a száraz avar. A lány kiment.
A két férfi egymás mellett állt. Mindketten harmincas éveik elején jártak; magasak és sötét
k voltak, de egyébként minden másban elütöttek egymástól.
Johnnynak széles válla, lapos hasa és keskeny csípõje volt, napbarnított bõre fénylett a si
i naptól. Kiugró pofacsontja fölött tekintete a távolba meredt. Orr
hangon beszélt, és a másik földrész szokásai szerint elharapta a szóvégeket.
- Hol van Tracey?
Benedict szemtelenül értetlenséget színlelt. Bõre sápadt és zöldes volt, hiszen hónapok óta
frikában. Ajka cseresznyepiros, mintha rúzsozta volna, szabályos vonásai belesüppedtek a hú
párnákba. Szemei alatt finom kis táskák húzódtak, selyemköntöse domborulatai pedig arra eng
következtetni, hogy sokat eszik-iszik, de keveset mozog.
- Drága barátom, mibõl gondolod, hogy tudom, hol tartózkodik a testvérem? Hetek óta színét
am.
Johnny elfordult tõle, és odament az egyik festményhez a szoba másik végében. A falakon kör
neves dél-afrikai festõk - Alexis Preller, Irma Stern, Tretchikoff eredeti képei. Különféle
festõi technikák és stílusok szokatlan keverékét nyújtották, de valaki annak idején meggyõz
t, hogy jó befektetés megvásárolni õket.
Johnny Benedict van der Byl felé fordult. Ugyanolyan alaposan vette szemügyre õt is, m
int az imént a festményeket, és összehasonlította a néhány évvel azelõtti Benedicttel, a ka
tal sportolóval. Tisztán látta maga elõtt, amint Benedict egy leopárd eleganciájával mozog
yán a zsúfolt lelátók elõtt; amint finoman megfordul, hogy a magasan szálló labda íve alatt
artott fejjel, tisztán vegye át a labdát; amint elszántan küzd, hogy szabaddá tegye a terep
t a visszarúgás elõtt.
- Hízásnak indultál, Buck fiacskám - jegyezte meg Johnny csendesen. Benedict vörös lett a m
gtõl.
- Hordd el magad! - förmedt Johnnyra.
- Azonnal, de elõbb mesélj nekem Tracey-rõl.
- Már mondtam. Nem tudom, hol van. Alighanem valahol Chelsea-ben kurválkodik.
Most Johnny gurult dühbe, de a hangja nyugodt maradt.
- Honnan van pénze, Benedict?
- Nem tudom, talán az Öregtõl...
Johnny félbeszakította. - Az Öreg heti tíz fontot biztosít neki. Úgy hallottam, ennél jóval
költ.
- Az ég szerelmére Johnny! - Benedict hangja békésebb lett. - Nem tudom, és nincs is semmi
közöm hozzá. Lehet, hogy Kenny Hartfordtól...
Johnny megint félbeszakította. - Kenny Hartford egy vasat sem ad neki. így állapodtak me
g a váláskor. Azt akarom tudni, ki pénzeli az "utazásait"? Errõl mit tudsz?
- Én? - kérdezte Benedict méltatlankodva. - De hiszen tudod, hogy sosem szerettük túlságosa
egymást.
- Muszáj a szádba rágnom? - kérdezte Johnny. - Na jó. Az Öreg haldoklik ugyan, de változatl
l irtózik mindennemû gyengeségtõl és züllöttségtõl. Van rá esély, hogy a mi kis Benedictünk
papa kegyeibe, ha kiderül, hogy Tracey-bõl kábítós kis tyúk lett. Ügyes húzás lenne tõled,
elefeccölnél néhány ezrest, hogy Tracey-t a pokolra juttasd. Vadítsd el teljesen apát a lán
egyedül a tiéd az a sok szép millió.
- Ki beszél itt kábítószerrõl? - csattant fel Benedict.
- Én - lépett hozzá Johnny. - Nekünk kettõnknek van még egy kis elintéznivalónk egymással.
atatlan örömet okozna, ha kibelezhetnélek, és megnézhetném, mi mozgat belülrõl.
Hosszan farkasszemet nézett Benedicttel. Benedict unta meg elsõnek, babrálni kezdett a
 köntöse zsinórjával.
- Hol van Tracey? - kérdezte Johnny.
- A fenébe már! Nem tudom.
Johnny lassan a vetítõ felé indult, a mellette álló asztalról felemelt egy tekercs filmet.
etekert róla egy méternyit, és a fény felé tartotta.
- Gyönyörû! - mondta, undorodva fintorgott.
- Tedd le! - horkant fel Benedict.
- Ugye tudod Benedict, miként vélekedik az ilyesmirõl az Öreg?
Benedict hirtelen elfehéredett.
- Úgysem hinne neked.
- Dehogynem. - Johnny visszadobta a tekercset az asztalra, majd Benedict felé ford
ulva megjegyezte. - Mindent elhisz nekem, mert én sosem hazudtam neki.
Benedict tétovázott, kézfejével idegesen megtörölte a száját.
- Két hete nem láttam. Chelsea-ben bérel egy lakást. A Stark Street 23-ban. Egyszer meglát
ogatott.
- Mit akart?
- Kölcsönadtam neki néhány fontot - motyogta Benedict.
- Néhány fontot? - kérdezte Johnny.
- Jól van, na. Néhány százat. Végtére mégiscsak a nõvérem.
- Marha rendes dolog tõled! - gúnyolódott Johnny. - írd fel a címét!
Benedict a bõrbevonatú íróasztalhoz ment, és felírt valamit egy papírdarabra. Aztán visszaj
daadta Johnnynak.
- Szereted magad nagynak és veszélyesnek hinni, Lance. - Hangja halk volt, de remege
tt a dühtõl. - Tudd meg, én is jelenthetek még veszélyt a számodra, bár igaz, hogy másképpe
g sem él örökké, Lance. A halála után egy perc nyugtod nem lesz, ezt megígérhetem.
- Marhára megijesztettél! - vigyorgott rá Johnny, azzal kiment az autóhoz.
A Sloane Square-en élénk volt a forgalom. Lassan haladt a kocsisor Chelsea központja f
elé. Johnnynak rengeteg ideje volt gondolkodni; emlékezetébe idézni,
milyen közel is álltak valaha õk hárman egymáshoz. Õ, Tracey és Benedict.
Gyerekkorukban vadul futkároztak a végtelen tengerpartokon, a hegyekben és játszóterükön, a
maqualand napfürdette síkságain. Ez persze azelõtt volt, hogy az Öreg megtette a nagy felf
edezést a Slang folyón, amikor nekik, gyerekeknek még cipõre se telt. Amikor Tracey lisz
teszsákból varrt ruhákban járt, amikor naponta együtt lovagoltak iskolába. Hárman ülték meg
egyetlen pónilovat. Olyanok voltak rajta, mint piszkos, szürke kis verebek a kerítésen.
Emlékezett rá, milyen vidáman teltek a forró nyári napok mindenféle titkos játékokkal az Ör
e alatt. Esténként felmásztak a sárral borított kunyhó mögötti kopje-ra, hogy a naplementéb
zínû és bíbor, végtelen földek felett kémleljenek észak felé; onnan lesték az Öreg érkezésé
hõt.
Eszébe jutott még az a szinte fájó izgalom, amit olyankor éltek át, amikor az ütött-kopott
teherautó porosan, nagy zajjal hirtelen begördült az udvarba. Az Öreg - portól ragacsos sz
akállal, fején átizzadt, mocskos kalappal - kimászott a vezetõülésbõl, és Tracey-t magasan
fölé lendítette. Majd Benedictet üdvözölte, végül Johnnyt. Mindig ez volt a sorrend: Tracey
edict, Johnny.
Johnny sosem gondolkodott el azon, miért nem lehetett néha õ az elsõ. Mindig egyformán köve
keztek; Tracey, Benedict, Johnny. Azon sem töprengett soha, hogy õ miért Lance és nem va
n der Byl. Egyszer aztán hirtelen véget ért a gyermekkor minden édes álma.
- Johnny, én nem vagyok az édesapád. A szüleid akkor haltak meg, amikor te még nagyon kics
i voltál.
Johnny hitetlenkedve bámulta az Öreget.
- Érted, Johnny?
- Igen, papa.
Tracey keze, mint egy meleg kis állat, Johnnyét keresgélte az asztal alatt, de õ elrántott
a az övét.
- Johnny, azt hiszem, jobb lesz, ha ezentúl nem szólítasz papának. - Johnny pontosan emlék
ezett az Öreg száraz, tárgyilagos hanghordozására, amely szilánkokra törte gyermekkora töré
lágát. Akkor ismerte meg a magányt.
Johnny felgyorsította a Jaguárt, és befordult a King's Roadra. Meglepõdött, hogy még mindig
ennyire fájnak az emlékek; az azóta eltelt idõnek enyhítenie, tompítania kellett volna a bá
. Ettõl kezdve élete állandó versengés volt az Öreg kegyeiért - a szeretetére nem is mert g
ni. Hamarosan újabb változások következtek be. Egy hét múlva a rozoga Ford váratlanul felbõ
 éjszakában; a kutyák ugatása és az Öreg hangos kacagása verte fel a gyerekeket. Álmos szem
zálódtak elõ az ágyukból.
Az Öreg meggyújtotta a Petromax lámpát, és odaültette õket a konyhaszékekre, a tisztára sik
asztalhoz. Majd egy bûvész arckifejezésével kitett valamit az asztalra, ami úgy festett, m
int egy nagy darab, törött üveg.
A három álmos gyerek ünnepélyesen és értetlenül bámulta a követ. A kristály elnyelte a Petr
fényét. Elnyelte, megsokszorozta, felnagyította, és visszaverte rájuk izzó, kékes fényét.
- Tizenkét karátos - mondta az Öreg, közben majd felfalta a tekintetével. - Kékesfehér és h
, ráadásul van még bõven belõle ott, ahol ezt találtam.
Ezután új ruhák és autók következtek, majd a költözés Fokvárosba, az új iskola és a Wynberg
ház - de a versengés megmaradt; természetesen az Öreg elismerését nem hozta meg Johnny szám
noha ez volt Johnny célja, ellenben sikerült kivívnia vele Benedict van der Byl féltékenysé
és gyûlöletét. Benedict céltudatossága és kitartása kellett ahhoz, hogy egyáltalán felvehe
senyt Johnny tanulmányi- és sporteredményeivel. Még így is messze elmaradt a Johnny által d
ktált tempótól, kellõképpen utálta is Johnnyt miatta. Az Öreg észre sem vette a fiúk vetélk
ritkán volt velük. A gyerekek egyedül laktak a nagy házban a szikár, halk szavú házvezetõn
z Öreg ritkán járt haza, és akkor is csak rövid ideig maradt velük. Mindig kimerült és elcs
volt. Elõfordult, hogy hozott nekik valamit Londonból, Amszterdamból és Kimberley-bõl, de
ezek az ajándékok nem sokat jelentettek a számukra. Jobban szerették volna, ha úgy marad
minden, ahogy a sivatagban volt.
Az Öreg távolléte alatt a Johnny és Benedict közötti ellenségeskedés és rivalizálás olyan m
hogy Tracey-nek választania kellett kettejük között. Tracey Johnnyt választotta. Kínzó magá
an egymás társaságát keresték. A komoly kislány és a nagy, nyurga fiú együtt épített magána
ellen. Biztonságos hely volt, ahol nem érte õket utol a szomorúság, és ahova Benedict sem f
hetett utánuk.
Johnny letért a zsúfolt útról, bekanyarodott az Old Church Streetre, és a folyó felé hajtot
ovább. Automatikusan vezetett, az emlékek hamar visszatértek. Igyekezett visszajutni a
szeretet és a bizalom mentsvárába, amelyet annak idején ketten építettek fel Tracey-vel, e
lékei azonban éppen ahhoz az éjszakához vezették vissza, amikor ez a vár romba dõlt.
Egy éjszaka a Wynberg Hill-i nagy házban Johnny távoli sírásra ébredt. Mezítláb, pizsamában
a szívbe markoló, panaszos pityergés irányába. Tizennégy éves volt, mégis félt abban a hat
sötét házban.
Tracey zokogott. Sírását igyekezett a párnájába fojtani. Johnny föléhajolt.
- Mi a baj, Tracey? Miért sírsz?
Tracey hirtelen föltérdelt az ágyon, és Johnny nyakába borult.
- Ó, Johnny, olyan szörnyû rosszat álmodtam! Ölelj át, jó? Ne menj el! Ne hagyj itt! - Még
g fuldoklott a sírástól. Johnny bebújt mellé az ágyba, és addig tartotta átölelve, amíg a l
aludt.
Ezután minden este átment Tracey szobájába. Az egész tökéletesen ártatlan és gyermeki volt
két éves kislány és a fiú között, akit a bátyjának tekintett. Átölelték egymást, sugdolózta
el nem aludtak.
Majd a fejük fölött meggyulladó lámpafény egyszer csak romba döntötte kettejük várát. Az Ör
ajtajában, mögötte a pizsamás, ujjongó Benedict visongott.
- Látod, papa! Ugye megmondtam.
Az Öreg reszketett a dühtõl, haja égnek állt, mint a sebesült oroszlán sörénye. Kiráncigált
z ágyból. Tracey megpróbálta visszatartani, de apja lefejtette kezét a fiúról.
- Te kis szajha! - ordította. A halálra rémült fiút fél kézzel tartotta, közben elõrehajolt
a lányt pofon üsse. Aztán otthagyta a vigasztalhatatlan Tracey-t, aki arccal az ágyra bo
rulva zokogott. Az Öreg levonszolta Johnnyt a földszinti dolgozószobába. Olyan erõvel hajít
tta be az ajtón, hogy a fiú nekivágódott az íróasztalnak. Az Öreg a fogashoz ment, leakaszt
egy lovaglópálcát, visszament Johnnyhoz, megmarkolta a hajánál fogva, és arccal lefelé az
talra fektette.
Máskor is elverte már õt az öreg, de nem úgy, ahogy most. Szinte eszét vette a harag, nem i
célzott, egyik-másik ütés Johnny hátát érte.
A fiú halálosan fontosnak tartotta, hogy el ne sírja magát. Erõsen az ajkába harapott, száj
egtelt a vér sós, fémes ízével. Nem szabad, hogy sírni lásson, gondolta, és visszatartotta
ket, miközben érezte, hogy pizsamája elnehezül, vérrel itatódik át.
Csendes tûrése csak szította az Öreg dühét. Elhajította a pálcát, talpra állította a fiút,
esett neki. Két oldalról pofozta - Johnny csillagokat látott a fájdalomtól.
De az asztal szélébe kapaszkodva mégis talpon maradt. Felszakadt, duzzadt szájjal, zúzódáso
foltos, bedagadt arccal állta az ütéseket, míg végül az Öreg már nem volt magánál. Ökölbe s
e arcul Johnnyt, és a fiú megkönnyebbüléssel tapasztalta, hogy nincs több fájdalom. Sötét l
árasztotta el.
Elõször hangokat hallott. Egy idegen hangját:
- ...mintha egy vadállat esett volna neki. Jelenteni fogom a rendõrségen.
Késõbb egy ismerõs hangot is. Beletelt egy kis idõbe, amíg azonosítani tudta. Megpróbálta k
ni a szemét, de az mintha le lett volna lakatolva; arcát szörnyen nagynak, dagadtnak és
forrónak érezte. Mégis felemelte bedagadt szemhéját; Michael Shapirot, az Öreg titkárát pil
tta meg. Halkan beszélgetett a másik férfival. Fertõtlenítõ szaga terjengett a levegõben, a
rvos táskája nyitva hevert az ágy melletti asztalon.
- Doktor úr, tudom, hogy csúnyák a sérülések, de nem lenne helyesebb beszélni a fiúval, mie
na a rendõröknek?
Mindketten az ágy felé pillantottak.
- Magához tért! - Az orvos gyorsan odalépett hozzá. - Mi történt veled, Johnny? Mondd el, m
történt! Akárki tette, felelni fog érte, ígérem.
Tévedett. Soha, senki nem büntette meg az Öreget.
Johnny szeretett volna megszólalni, de ajka kemény és duzzadt volt. Újra megpróbálta kinyit
i a száját.
- Elestem - mondta. - Elestem, senki nem bántott, igazán senki. Csak elestem.
Az orvos távozása után Mike Shapiro odament hozzá, és föléhajolt. Szomorú zsidó szeme tele
akozással és valami mással is - talán haraggal vagy csodálattal.
- Hazaviszlek, Johnny. Most már nem lesz semmi baj.
Két hétig Michael Shapiro felesége ápolta, viselte gondját. A hegek leestek, a zúzódások má
piszkossárga színûek voltak, de az orra lapos maradt, nyergén egy horpadással. Hosszan néze
ette új orrát a tükörben, és megtetszett neki. Olyan így, gondolta, mint egy bokszoló vagy
kalóz. Több hónap telt el, mire megszûnt az érzékenység az orrában, és rendesen is meg tud
ni.
- Figyelj csak, Johnny. Új iskolába fogsz járni. Egy klassz bentlakásos iskolába, Grahamst
ownban. - Michael Shapiro mindent elkövetett, hogy hangja lelkesen csengjen. Graha
mstown ötszáz mérföldre volt onnan. - A szünetekben Namaqualand-en fogsz dolgozni, mindent
megtanulsz majd a gyémántról és a gyémántbányászatról. Ugye, jó lesz?
Johnny Michael arcát fürkészve egy percig eltûnõdött, mielõtt válaszolt volna: megérezte a
enkezését.
- Szóval nem megyek haza többé? - A Wynberg Hill-i házra gondolt. Michael megrázta a fejét.
- Mikor fogom látni... - Johnny habozott, a megfelelõ szavakat kereste - ...õket?
- Nem tudom, Johnny - hangzott Michael õszinte válasza.
Az új iskola valóban jó iskolának bizonyult. Az elsõ vasárnapi istentisztelet után Johnny k
e a fiúkat a tanterembe; a kötelezõ levélírás következett. A többiek azonnal nekiláttak, ho
k szüleiknek. Johnny tanácstalanul ült a helyén, míg a felügyelõ tanár egyszer csak meg nem
padja mellett.
- Te nem írsz haza, Lance? - kérdezte kedvesen. - Biztosan kíváncsiak rá, hogy érzed magad.
Johnny engedelmesen felemelte a tollat, és elmélázott az üres papír fölött.
Végül ezt írta:
Tisztelt Uram!
Bizonyára örömmel értesül róla, hogy már járok iskolába. Jó a koszt, de az ágyak meglehetõs
ponta járunk templomba, és rögbizünk is.
Tisztelettel: JOHNNY
Attól a naptól kezdve, három éven át, amíg az iskolát be nem fejezte, és egyetemi tanulmány
nem kezdte, Johnny hetente írt az Öregnek. Minden levél ugyanazzal a megszólítással kezdõd
"Bizonyára örömmel értesül róla...". Soha, egyetlen levelére sem érkezett válasz.
Minden tanévben kapott Michael Shapirótól egy géppel írt levelet, amelyben Michael közölte
e a nyári szünetre tervezett teendõit. Általában több száz mérföldes vonatutat kellett megt
Karroo-n keresztül egy távoli városig a végtelen, száraz, kietlen vidéken, ahol a Van Der
yl Gyémánt Társaság repülõgépe várta, hogy a sivatag még távolabbi, még kihaltabb tájára vi
ik telepére. És Michael Shapirónak megint igaza lett; Johnny mindenfélét tanult a gyémántró
gyémántbányászatról. Amikor elérkezett az idõ, hogy Johnny egyetemre járjon, magától értetõ
eológia szakra iratkozzon be. Ez idõ alatt végig számkivetett volt. Egyiküket sem látta, se
az Öreget, sem Tracey-t, de még Benedictet sem. Aztán egy hosszú, mozgalmas napon mindhár
mukkal találkozott. Az utolsó egyetemi éve alatt történt. Már szinte kezében érezte a diplo
zdettõl fogva minden évben évfolyamelsõ volt. A Stellenbosch Egyetem mintadiákjának nevezté
i, és most karnyújtásnyira állt egy újabb megtiszteltetéstõl.
A nemzeti válogatóbizottság tíz napon belül kihirdeti az új-zélandi "Feketék" csapata ellen
lítást. Johnny helye a csapatban éppoly biztosnak látszott, mint amilyen biztos lehetett
abban is, hogy meglesz a diplomája.
A sportsajtóban Johnnyt az afrikai vadon kegyetlen ragadozója után "Jag Hond"-nak becézték
, a jaguár ugyanis hihetetlenül elszánt és kitartó, áldozatát futás közben támadja meg. A b
dt, és Johnny hamarosan a közönség kedvence lett.
A Fokvárosi Egyetem csapatában is volt egy "közönség kedvence", az õ helye szintén biztosít
k látszott a nemzeti válogatottban a "Feketék" elleni mérkõzésen. Benedict van der Byl olya
elegánsan és mûvészi tökéllyel uralta a pályát, mint egy isten. Széles vállú, izmos, hossz
barna fiatalember lett belõle.
Johnny vezette ki a vendégcsapatot a puha, zöld, bársonyos pályára, s miközben bemelegített
zsúfolt lelátóra pillantott, hogy megbizonyosodjon afelõl, hogy a rögbi elõkelõségei mind
annak. Meg is találta dr. Daniel Cravent a többi bizottsági tag társaságában, az újságírók
artott helyek alatt a dísztribünön. Elõtte a miniszterelnök ült; most éppen hátrafordult ho
gy néhány szót váltson vele.
A két egyetem találkozója a rögbiszezon egyik fénypontja volt, a rajongók több ezer mérföld
ek meg, hogy megnézhessék a meccset.
A miniszterelnök mosolygott és bólogatott, majd elõrehajolt, és megérintette egy õsz, nagyd
b ember vállát, aki az elõtte lévõ sorban ült.
Johnny hátán borzongás futott végig, amikor az õsz hajú férfi egyenesen ráemelte a tekintet
, azóta a szörnyû éjszaka óta, most látta elõször az Öreget.
Johnny üdvözlésképpen felemelte a karját, és az Öreg visszanézett rá, mielõtt válaszolt vol
terelnöknek.
Most a nõi tamburmajorok vonultak ki a pályára. Fehér csizmában, a Fokvárosi Egyetem színei
, rövid, libegõ szoknyácskában, magas kalappal a fejükön. A csinos, fiatal lányok lábemelge
izgalomtól és igyekezettõl felhevültén parádéztak.
A közönség moraja együtt lüktetett Johnny fülében saját szívverésével, mivel Tracey van der
e az elsõ sort. Johnny azonnal megismerte, noha Tracey az eltelt évek alatt fiatal nõvé ér
ett. Karja és lábszára bronzszínû volt, sötétbarna haja fényesen omlott a vállára. Szökdécs
va kurjantgatta a hagyományos éljenzõ jelszavakat; természetes fesztelenséggel riszálta kem
, fiatal popsiját. A közönség kiabált, hullámzott, és máris hisztérikus örömujjongásba herg
nny tökéletes csendben állt a harsogó zsivaj közepén, Tracey-t bámulta; õ volt a legszebb n
életében látott.
Aztán véget ért a mûsor, a tamburmajorok kivonultak a stadion bejáratán, és a hazai csapat
utott a pályára.
Az Öreg és Tracey jelenléte csak fokozta Johnny gyûlöletét a magas, fehér mezes alak iránt,
a fokvárosi védelmet fogja irányítani. Benedict van der Byl beállt a helyére, megfordult, h
sszú zoknijából elõvett egy fésût, és végighúzta barna haján. A közönség õrjöngeni és fütyü
elenet nagy sikert aratott. Benedict visszatette a fésût, és egyik kezét csípõjére téve, pi
l felemelt fejjel végigmérte az ellenfél játékosait. Hirtelen elkapta Johnny tekintetét, és
iménti gõgös pózból kivetkõzve Benedict lesütötte a szemét, majd tett néhány bemelegítõ mo
Megszólalt a síp, elkezdõdött a mérkõzés. Volt ott minden, amire a közönség vágyott. Emléke
olt, sokáig beszéltek még róla. A csatárok vakmerõén támadtak, a védõk messzire elõretörtek
da kézrõl kézre járt, míg egy rettenetes feltartóztatás a labdavivõt a gyepre nem terítette
emény, gyors és kiegyensúlyozott játéknak lehettek tanúi. Százszor is talpra ugrottak tágra
szemmel, és teli torokból ordítottak - szinte elviselhetetlen volt a feszültség -, aztán na
y morajlás közepette egy emberként ültek vissza, amikor a labdát néhány centiméterrel a gól
lõtt az elszánt védõk végül is elcsípték.
Három perccel a befejezés elõtt még nem esett gól. A fokvárosi csapat csomóban támadott, át
lemben támadt résen, majd egy hosszú, rézsútos passzal adta a levegõbe a labdát, a szélsõ e
pta, anélkül, hogy lendületébõl veszített volna. A lába alig érte a zöld gyepet, a közönség
lt a lélegzete.
Johnny alacsonyan, éppen a térde fölött találta el a vállával. Mindketten kiperdültek a ját
, porzott mögöttük az alapvonalról felvert mész; a nézõk felzúdulva visszaültek.
Míg a bedobásra vártak, Johnny utasításokat osztogatott. Barna-arany színû mezét átizzadta,
zerzett horzsolás bevérezte fehér sortját.
- Gyorsan szerezd vissza! Ne fuss sokáig a labdával! Add át Dawie-nek! Dawie, rúgd magas
ra és hosszan elõre!
Johnny magasan felugrott a bedobott labdáért, pontosan Dawie kezébe öklözte, és ugyanazzal
 lendülettel megfordult, hogy a támadókat feltartóztassa.
Dawie hátrált két lépést, és rúgott. A rúgás erejétõl jobb lába a feje fölé lendült, és a l
z egyensúlyából.
A labda lassan emelkedett a magasba, úgy suhant, mint a nyíl, nem imbolygott, nem cs
avarodott meg a levegõben, és pályája csúcspontján már jóval túl járt a felezõvonalon, majd
tt a földre.
Húszezer szempár követte a labda útját; néma csend szállt a pályára, és a szokatlan csendbe
t van der Byl mélyen a saját térfele mögé húzódott vissza, a labda leesésének várható helyé
assú, de jól kiszámított léptekkel.
A labda pontosan a kezébe érkezett, Benedict lusta mozdulatokkal befelé indult, hogy n
agyobb szögben lehessen elvégezni a visszarúgást. Delejes, lüktetõ csend lengett a pálya fö
figyelem középpontjában: Benedict van der Byl.
"Jag Hond!" hangzott egy figyelmeztetõ kiáltás a közönség soraiból, ezután húszezer szempár
gyep egy bizonyos pontjára.
"Jag Hond!" Most már egy emberként morajlott a közönség. Johnny a többiektõl távolabb állt;
készenlétbe helyezte, hogy lecsaphasson Benedictre. Hiábavaló erõfeszítés, gondolta, ekkor
olságból úgysem tud feltartóztatni egy Benedict kaliberû játékost; mégis minden erejét össz
Arca maga volt a verejtéktõl fénylõ eltökéltség; vadul taroló cipõje alól röpködtek a kitép
abok.
És akkor valami hihetetlen, szinte a képzeletet felülmúló dolog történt. Benedict van der B
körülnézett, és észrevette Johnnyt. Megtorpant, tett két ügyetlen, kusza lépést; saját térf
yekezett. Magabiztosságának híre-hamva sem maradt, minden ügyessége és eleganciája cserbenh
ta. Bukdácsolt, botladozott, majdnem felbukott; a labda kiesett a kezébõl, és esetlenül pa
ttogott a földön.
Benedict utánanyúlt; igyekezett visszaszerezni, vaktában keresgélte, hátrapillantott a váll
fölött. Arcán páni félelem jelent meg. Johnny nagyon közel járt. Minden
lépéshez morgott egyet, mint egy sebesült oroszlán, izmos vállait már felkészítette az össz
, összeszorított ajka egy vérengzõ fogvicsorítás paródiája volt.
Benedict van der Byl térdre esett, és a fûbe kuporodva, karjaival eltakarta a fejét.
Johnny elsöpört mellette, rá sem nézett, s futás közben könnyedén csípte el a pattogó labdá
Amikor Benedict felemelte a fejét, és még mindig térden állva körülnézett, Johnny tíz yardn
tõle a két kapufa között, és õt nézte, majd szándékosan letette lábai közé a labdát, hogy
en a gól.
Ekkor, mintha csak elõre megbeszélték volna, Johnny és Benedict a központi lelátó felé néze
hogy az Öreg feláll, és lassan utat vág magának a tomboló tömegen a kijárat felé.
A mérkõzés utáni napon Johnny visszament a sivatagba.
Johnny éppen egy keskeny, merõleges falú, tizenöt láb mély árok fenekén dolgozott. Tikkaszt
t odalent. Johnny nem viselt semmit a rövidke, khakiszínû sorton kívül; napbarnított izmai
lajosán csillogtak a verejtéktõl, kitartóan folytatta a mintavételt. Egy réges-régi - homok
temetett - tengeri fennsík körvonalait és metszetét vizsgálta. Azt remélte, hogy a felszín
tti kõzetben rábukkan a gyémántot tartalmazó vékony hordalékrétegre.
Egy terepjáró közeledését, majd léptek csikorgását hallotta magasban a feje fölött. Felegye
és megfogta sajgó hátát.
Az Öreg állt az árok szélénél, és Johnnyt figyelte. Kezében széthajtott újság. Johnny most
rõl azóta, és megdöbbent mennyire megváltozott. Teljesen megõszült, arca ráncos és gyûrött
egy szelindeké; hatalmas, horgas orra dombként magaslott ki az arcából. De testi hanyatlás
nak, gyöngülésnek semmi nyoma. Szeme pedig még mindig titokzatos kékséggel ragyogott.
Az Öreg behajította az újságot az árokba. Johnny elkapta, de szemét még nem vette le az Öre
- Olvasd el! - mondta az Öreg. Az újság a sportrovatnál volt kinyitva. Ez állt a fõcímben n
, vastag betûkkel szedve:
JAG HOND BEKERÜLT. VAN DER BYL KIESETT
Olyan kellemesen érte a meglepetés, mintha hûs vizû hegyi patakban mártózott volna meg. Bev
tték a válogatottba. Viselheti hát a zöld-arany mezt, és zakója zsebén ott fog díszelegni a
nõ gazella.
Födetlen fõvel állt a tûzõ napon; büszkén és boldogan nézett fel az Öregre, várta, hogy meg
- Jól gondold meg! - mondta az Öreg nyugodt hangon. - Rögbizni akarsz inkább, vagy a Van
Der Byl Társaságnál dolgozni. A kettõ kizárja egymást. - Azzal visszasétált a terepjáróhoz
ott.
Johnny magának a Doktornak táviratozta meg, hogy lemond a válogatottságról. A felháborodott
tiltakozó és vádló cikkek sokasága a nemzeti sajtóban, és a hozzá érkezõ piszkálódó levele
 árulással és még rosszabbakkal vádolták, így Johnny végül is hálás volt a sivatagi magányé
e a további kellemetlenségektõl.
Sem Johnny, sem Benedict nem rögbizett soha többé. A mai napig, ha csak eszébe jutott, J
ohnny mindig maró fájdalmat és keserû csalódottságot érzett. Olyan nagyon szerette volna a
arany jelvényt viselni! Johnny hirtelen megállította a Jaguárt és böngészni kezdte London t
A Stark Street messze a King's Road mögött bújt meg. Továbbhajtott, s közben azon járt az e
ze, milyen is volt azután, hogy az Öreg megfosztotta a jelvény viselésének jogától. A lelki
relem akkor szinte elviselhetetlennek tûnt.
Sivatagi társai a következõk voltak: Ovambo, egy északi törzs tagja, és néhány - a sivatag
tette hallgatag fehér ember, vakmerõ és hajthatatlan, mint maga a sivatagi növényzet vagy
a hegyek.
A Namíb és a Kalahári sivatag a Föld legelhagyatottabb vidékei közé tartoznak; a sivatagi é
pedig igen hosszúak. De a szakadatlan fizikai munka sem tudta eléggé kifárasztani Johnn
yt ahhoz, hogy álmában olykor ne látogatta volna meg egy szép, csizmás, fehér szoknyás lány
gy egy õsz, gránitszikla arcú öregember.
Ezek a hosszú nappalok és még hosszabb éjszakák komoly sikereket eredményeztek, és Johnny p
mérföldköveit jelentették. Beindított egy új - kicsi, de gazdag - gyémántmezõt egy olyan v
melytõl senki emberfia nem remélt gyémántot. Feltárt egy uránbányát, amelyet aztán a Van De
yémánt Társaság két és fél millióért adott el; ezen kívül több jövedelmezõ - ha nem is enny
ozást indított be. Ilyen és hasonló eredmények sokaságát tudta felmutatni.
Huszonöt évesen Johnny Lance nevét a sokat ígérõ újoncok között emlegették a gyémántszakma
táiban.
Kapott is ajánlatokat: - egy geológusokból álló tanácsadó vállalkozásba betársulhatott voln
lszegõdhetett volna a Murderers Karroo szélén, egy félreesõ helyen kutató kisebb társaság t
ezetõjének. Johnny minden kedvezõ ajánlatot visszautasított. Kitartott az Öreg mellett.
Egyszer aztán a Nagy Társaság felfigyelt rá. Dél-Afrikában száz évvel azelõtt az elsõ gyémá
zó "kék földre" egy alig mûvelhetõ, kemény talajú farmon találtak rá. Egy De Beer nevû búr
a föld. Az öreg De Beer 6000 fontért adta el a farmját; álmában sem gondolta volna, hogy 30
000 000 fontot érõ kincs fekszik a terméketlen, száraz szántóföld alatt. Az új - De Beers
ush nevû - lelõhelyet bányászok, kiskereskedõk, vándorok, szerencselovagok, zsiványok és ga
rek lepték el, akik parányi - egy-egy nagyobb szobányi - területeket vásároltak meg, és tár
el.
A szerencselovagok e díszes társaságából két embernek sikerült magasan a többiek fölé emelk
msokára övék lett a De Beers New Rush legnagyobb része. Amikor õk ketten, Cecil John Rhode
s és Barney Barnato, végül egyesítették vagyonukat, félelmetes pénzügyi vállalkozás jött lé
kezdetek után ez a társaság - mesés vagyona, mérhetetlen befolyása, csillagászati bevételei
döbbenetes tekintélyre és méltóságra tett szert. Ez a vállalkozás ellenõrizte a világ minde
ló gyémántszállításokat, és ugyancsak ez felügyelte az ásványkiaknázási jogokat Közép- és D
százezer négyzetkilométeren. Kiaknázatlan nemes- és egyéb érclelõhelyei száma felbecsülhet
ndaddig engedélyezte a kisebb gyémánttársaságok fennmaradását, amíg azok bizonyos jelentõsé
nem tettek, majd hirtelen azok is részévé váltak; elnyelte õket, ahogy a tigriscápa kapja
e a túlságosan nagy és vakmerõ kalauzhalat. A Nagy Társaság megengedhette magának, hogy meg
ja a legígéretesebb lelõhelyeket, a legjobb felszerelést és a legkiválóbb szakembereket. Sz
an csápja egyikét most Johnny Lance után nyújtotta ki. Jelenlegi bérének a dupláját ígérték
san a háromszorosára is számíthatott volna.
Johnny kereken visszautasította az ajánlatot. Talán az Öreg nem is szerzett tudomást róla,
alán merõ véletlen volt, mindenesetre egy hét múlva Johnnyt a Beach Operations terep vezetõ
léptették elõ. Új munkaköre mellé a "Kanut király" nevet örökölte.
A Van Der Byl Gyémánt Társaság közvetlenül a parton egy harminchét mérföld hosszú, nagyon k
az árvízszint fölött, illetve az apályszint alatt 120-120 lábnyira terjedõ - partszakasszal
ndelkezett. A szárazföldi terület már ismét a Nagy Társaság tulajdona volt. Csak azért vásá
a tucatnyi óriási területet, hogy megszerezze az ásványok ellenõrzésének jogát. A tengeri
parttól számított tizenkét mérföldig szintén a Nagy Társaságé volt. Húsz évvel azelõtt a k
rendelkezésére. Az Admirality sáv azonban a Van Der Byl Társaságé volt, és ennek kiaknázás
denkori "Kanut király" feladata volt.
A Benguela-áramlat hideg vizének permete gomolyogva szálldosott, akár a finom por. A las
san hömpölygõ, óriási hullámok a Namaqualand sárgán csillogó homokja és magas, hullámtörte
dtek.
Amint megérezték a szárazföld közelségét, a hullámok felcsaptak a magasba. Tarajuk megremeg
sugárzó zöld színûvé vált, majd a szélben tollszerû permetté foszlott szét, végül belezuhan
ló vízbe.
Johnny a nyitott Land Rover vezetõülése mögött állt. A hajnali hideg ködben báránybõr kabát
ivel azonban fején semmi nem volt, barna haját a szél nyugtalanul borzolta a homlokán.
Erõs állkapcsát elõreszegte, kezét ökölbe szorította a bõrzakó zsebében. Mogorván és ellens
hullámverés magasságát és erejét. Ferde orrával úgy festett, mint gongütésre váró bokszoló
Darabos, dühös mozdulattal hirtelen kirántotta a bal kezét a zsebébõl, és megnézte az órájá
om perc van az apály végéig. Visszadugta kezét a zsebébe, és megfordult, hogy szemügyre veg
a bulldózereket.
Tizenegy nagy, fényes, sárga D8-as hernyótalpas
munkagép várakozott az árvízszint vonala mentén. Vezetõik feszülten, kimeresztett szemmel ü
a magas, kemény üléseken. Mindannyian Johnnyt figyelték, arcukon gondterhelt kifejezéssel.
Mögöttük, jóval hátrébb a markolók sorakoztak. Tömzsi, nagy hasú, otromba gépek, embermagas
el. Ha eljön az ideje, harminc mér földes sebességgel fognak vágtatni, fémlapátjaikat kiere
ik a hasuk alá, felmarkolnak tizenöt tonna homokot, kavicsot, majd visszavágtáznak vele
a szárazföld felé, ott megszabadulnak a terhüktõl, és rohannak vissza egy újabb óriáshoz mé
Johnny igyekezett minél pontosabban felmérni, mikor jön el a pillanat, amikor oda lehe
t vetni - egy maroknyi csillogó kavics reményében - a negyed millió font értékû gépeket az
ti-óceán elé.
Eljött a pillanat, és Johnny értékes másodperceket szánt arra, hogy utoljára még egyszer mi
alaposan átgondoljon, mielõtt akcióba lép.
- Rajta! - kiáltotta a hangerõsítõbe, és ugyanakkor félreérthetetlenül jelzett a karjával i
- Rajta! - kiáltotta újra, de hangja elenyészett; még a heves hullámverés moraját is elnyom
a gépek bõgése. Súlyos fémkarjaikat leeresztették. A fémszörnyetegek énekkara rázendített:
a gépek.
A lapátok úgy túrták maguk elõtt az aranyszínû homokot, ahogy vajat a kés pengéje. A homok
loppá, majd magas fallá tornyosult az óriási gépek elõtt. A bulldózerek újra meg újra nekir
k, tolták, visszahúzták, rázták; söpörték maguk elõtt. A gépkezelõk úgy rángatták a karokat
t csaposok, akik napi több ezer pint sört csapolnak. A munkagépek zúgtak, elcsendesedtek
, majd újra felbõgtek.
A homokfal szembetalálta magát az elsõ gyenge hullámokkal, és megszelídítette õket. A tenge
ag
meglepõdött ezen, és kavarogva húzódott vissza a közeledõ homokgát elõl.
A bulldózerek most egy bonyolult, de jól begyakorolt balettszámot adtak elõ. Kanyarogtak
, keresztezték egymást, lapátjaikat fölemelték és leengedték, elõrehaladtak, faroltak; mind
koreográfus, Johnny Lance felügyelete alatt.
A Land Rover föl-le száguldozott az apránként kialakuló hatalmas gödör szélénél; Johnny par
osztogatott, utasításokat ordibált a hangerõsítõbe.
Lassacskán sarló alakú homokgát emelkedett a parton, mögötte pedig a bulldózer lapátjai hat
tizenöt láb mélyre ástak a lágy, sárga homokban.
Egyszer csak elérték az osztriga-szintet, azt a vékony, megkövült kagylóréteget, amely Délk
Afrika szerte gyakran megtalálható a gyémántot tartalmazó kavicsréteg fölött.
Johnny látta, hogy megváltozott a gödör anyaga. Észrevette, hogy kagylóhéj fordul ki a bull
ek lapátjai alól.
Néhány utasítással kísért kézmozdulat segítségével sikerült megértetnie, hogy a bulldózerek
pát a gödör két szélén, hogy a markolók is lejuthassanak. Aztán a bulldózereket a homokgáth
te, hogy megakadályozzák a tengervíz beömlését.
Az órájára nézett. - Egy óra tizenhárom perc - dörmögte az orra alá. - Nagyon fogy az idõnk
Gyorsan felmérte a helyzetet! A gödör kétszáz yard hosszú, tizenöt láb mély, a felesleges h
el van távolítva, az osztrigavonal tisztán kivehetõ a szikrázó napsütésben, a bulldózerek
lhagyták a terepet, és most a hullámokkal viaskodnak.
- Rendben - dörmögte. - Lássuk, mi van itt!
A dagályszint fölött várakozó két markoló felé fordult. - Induljatok, és hozzátok ide! - ki
mozdulatával jelezte is.
A markolók zúgva-bõgve nekilódultak, A gödör lejáratánál erõsen himbálóztak, legurultak a r
bogtak a gödör alján. Fürgén felemeltek egy kupac kagylót és kavicsot, majd morogva, imboly
a elindultak a rakománnyal a távoli feljáró felé, s a szikla alatt - jóval a dagályszint fö
megszabadultak terhüktõl.
Egymás sarkába érve többször is megtették ezt az utat, körbe-körbe, miközben a bulldózerek
haragosabb hullámokat igyekeztek feltartóztatni. A tenger a homokgát elé küldte csatározni
seregeit, hátha találnak rajta egy gyenge, könnyen megtámadható pontot.
Johnny megint az órájára pillantott.
- Három perc múlva kezdõdik a dagály - jegyezte meg fennhangon egy bizakodó grimasz kíséret
Azt hiszem, meglesz.
Megkönnyebbülten rágyújtott. Leereszkedett az ülésre, elindította a Land Rovert, felhajtott
le a partra, és leállította a markolók által emelt kavicshegy mögött.
Kiszállt, és belemarkolt a kavicsba.
- Nagyszerû! Csodálatos! - suttogta.
Nem kellett csalódnia. A jelek biztatóak voltak. Abban az egyetlen maroknyi kavicsba
n egy kicsiny gránitot és egy nagyobb darab achátot talált.
Még egyszer belemarkolt a kupacba.
- Jáspis! - örvendezett. - És vasérc!
Ezek a kõzetek gyakran fordulnak elõ a gyémánt társaságában.
A kövek alakja szintén sokat ígért: gömbölydedek voltak, és csillogtak, mint az üveggolyó,
posak lettek volna, az azt jelentené, hogy csak egy oldalról érte õket a víz. A gömbölyû kö
árulkodtak, hogy a hely valóságos gyémántcsapda.
- Kincsesládára akadtunk - erre mérget veszek! Harminchét mérföldnyi partszakaszon Johnny e
y
kétszáz yardos szakaszt szemelt ki magának, és telibe talált. Persze nem véletlen szerencse
folytán, hanem miután alaposan átvizsgálta a partvonalat; kitartóan tanulmányozta a hullámo
intázatának légifelvételeit és a tengerfenék domborzati körvonalait; miután elemeztette a p
homokot; mindezek birtokában pedig arra a bizonyos "ráérzésre" hagyatkozott, amivel mind
en jó gyémántvadásznak rendelkeznie kell.
Johnny Lance rendkívül elégedett volt magával, vidáman szállt vissza a Land Roverbe. A mark
lók egészen a fekükõzetig eltávolították a kavicsot. Munkájuk végeztével elõjöttek a gödörb
pihentek az általuk kibányászott óriási kavicshalom mellett.
- A fenékre, fiúk! - kiáltott Johnny, mire Ovambo parton guggoló, türelmes emberei elindul
tak, és hamarosan elárasztották a gödröt. Nekik kellett legyalulniuk és megtisztítaniuk a g
nekét, mivel a gyémánt nagy része keresztülfúrja magát a kavicsrétegen, és megbújik a fekük
hasadékaiban.
Idõközben a tenger hangulata igencsak megváltozott. Dühbe gurult a partjait ért erõszak lát
sziszegve, dühöngve csapkodta hullámaival a homokgátat. A vízszint emelkedni kezdett, a bu
lldózerek egyre nehezebben birkóztak meg a beáramló vízzel.
Ovambóék eszeveszett tempóban dolgoztak a gödörben, és csak olykor vetettek egy aggódó pill
a homokfalra, amely tisztes távolságban tartotta tõlük az óceánt.
Johnnyn ismét az idegesség jelei mutatkoztak. Ha túl korán hívja vissza õket, esetleg gyémá
maradnak a mélyben; ha túl késõn, a gépeket és az emberek életét teszi kockára.
Hajszálon múlt, de sikerült. Akkor hívta vissza az embereket, amikor a tenger már-már áttör
on, és alatta is kezdett beszivárogni.
Aztán a bulldózereket is kivezényelte; tíz már kint is volt, az utolsó végtelenül lassan ca
tt keresztül a széles gödrön.
És ekkor egyszerre két helyen is betört a tengervíz; derékig érõ hullámok zúdultak a gödörb
A bulldózer kezelõje azonnal észrevette. Néhány pillanatig tétovázott, majd mivel bátorsága
nhagyta, kiugrott, sorsára hagyva a gépet; lélekszakadva menekült a legközelebbi meredek f
al irányába.
- A büdös életbe! - káromkodta el magát Johnny, amikor látta, hogy a gép kezelõje biztonság
ezte magát. - Kihozhatta volna! - De magára éppúgy haragudott. Túl késõn szánta rá magát a
egy 20 000 font értékû munkagép vész a tengerbe emiatt.
Azonnal beindította a Land Rovert, és elindult vele a gödör felé. Az autó úgy vetette magát
be, mint egy síugró; tizenöt lábnyit zuhant, mielõtt földet ért volna. Esését a homoklejtõ
miután lehuppant, bátran szállt szembe a bezúduló árral. ' A víz átcsapott a motorháztetõ
egperdítette az autót, de Johnnynak sikerült visszafordítania és az elakadt bulldózer felé
ania.
A Land Rover motorját leszigetelték és vízhatlanná tették, éppen az ehhez hasonló helyzetek
va, így a kocsi, jobbra-balra spriccelve a vizet maga körül tovább csörtetett elõre. Iramát
onban mégis megtörte a rázúduló zöld víz súlya.
Hirtelen az egész homokgát beomlott a fehér hullámok súlya alatt, s a gödörben az óceán vet
irányítást. A zöld hullámok egy pillanat alatt elérték a Land Rovert, felborították, és Joh
delmes tajtékcsíkok közé esett. A Land Rover ezalatt felborult, és az ég felé fordította mi
négy kerekét mintegy jelezve, hogy megadta magát.
Johnny elmerült ugyan, de nyomban felbukkant a
felszínre. Küszködött a hullámokkal, s félig úszva, félig csapdosva a sárga fémsziget felé
A tenger megint lerántotta. Egy kis ideig leért a lába aztán újra elveszítette a talajt.
Egyszer csak hozzáért a bulldózerhez, a hernyótalpakon felmászott a vezetõfülkébe. Megragad
vezérlõkarokat; orrán, száján dõlt a víz.
A bulldózer mozdulatlanul állt a gödör fenekén, saját huszonhat tonnás súlya megbénította.
csaptak fölötte, de a gép meg sem moccant.
A sós tengervíztõl elhomályosult, könnyben úszó szemmel Johnny sietve a mûszerfal mutatóira
tott. Az olajnyomás és a fordulatszám rendben, a kipufogócsõ magasan Johnny feje fölött kék
regetett.
Johnnynak megint köhögnie kellett. Hányás és tengervíz csípését érezte a torkában. Kinyitot
et, és mûködésbe hozta a kuplungkarokat.
A hatalmas gép nehézkesen meglódult, szinte megvetéssel lökve félre a hullámokat; hernyótal
rõsen kapaszkodtak a talajba.
Johnny kapkodva körülnézett. A tenger elmosta a felhajtókat a gödör két szélén. A meredek f
találta szemben magát, mögötte a víz akadálytalanul áramlott a mélybe.
Egy hullám átcsapott a feje fölött. Mint egy spániel, Johnny kirázta a vizet a hajából, és
eseredéssel nézett körbe; a menekülés útját kutatta.
Legnagyobb meglepetésére az Öreget pillantotta meg. Ott állt a gödör szélénél, noha Johnny
an hitte õt, négyszáz mérföldnyire innen. Fehér haja csak úgy világított a magasban.
Johnny ösztönösen az Öreg felé irányította a bulldózert a zajgó hullámokon át.
Az Öreg két másik bulldózerrel próbálkozott; olyan közel terelte õket a gödör széléhez, ami
lehetett. Közben a szikla alatt parkoló katonai teherautóból Ovambóék súlyos traktorvontató
vettek elõ, és a vállukra emelve, imbolygó léptekkel leereszkedtek vele a partra. Behajlít
tt lábakkal, görnyedezve közeledtek a lánc szörnyû súlya alatt; minden lépésnél bokáig süpp
ba.
Az Öreg rájuk mordult, hogy siessenek, de a hangja elveszett a dízelmotorok, a tenger és
a szél zajában.
- Hozd errefelé! - kiáltotta az Öreg. Leengedem a láncot!
Johnny intett, hogy hallotta; megragadta a karokat, mivel a következõ hullám még ezt az ór
iási gépet is elmozdította, s most vette csak észre, hogy akadozik a motor - a víz végül mé
utott a szigetelésen.
A sárga, meredek, homokfal húsz lábnyira tornyosult fölé; Johnny fölmászott a gépháztetõre,
t az Öreg felé.
Az Öreg a gödör legszélén egyensúlyozott a vállára tekert vontatólánccal. Elõregörnyedt a l
majd tett egy lépést elõre, s ekkor a homok beomlott alatta. Derékig a homokba temetve c
súszni kezdett lefelé a meredek lejtõn. A nehéz lánc utánakígyózott.
Johnny felmérte a tenger erejét, és utánavetette magát, hogy segítsen. A tenger alaposan pr
tette õket, együtt valahogy mégis odavonszolták a láncot a bulldózerhez.
- Erõsítsd a lapáthoz! - mondta az Öreg. Kétszer körbetekerték a láncot a vastag fémlapáton
- A bilincset! - szólt oda Johnny, miközben az Öreg leoldotta derekáról a kötelet, amellyel
a szorítóbilincset erõsítette magához. Johnny felpillantott a meredek falra, amely vészjósl
ott fejük fölött.
- Jézusom! - mondta egészen halkan; a tenger oda is elért már, és az egész töltés omladozot
megett a fejük fölött, arra várva, mikor zuhanhat rájuk és temetheti maga alá õket.
Az Öreg odaadta neki a hatalmas rögzítõbilincset, Johnny pedig zsibbadt ujjakkal nekilátot
t, hogy keresztülerõltesse a láncon. Az acélozott pecket két láncszem közé kell beilleszten
ztán még le is kell zárnia. Az adott körülmények között gigászi erõfeszítés kellett a felad
a hullámok csapkodták a fejét, igyekeztek kitépni a láncot a kezébõl; és akkor ott volt mé
yegetõ homoktömeg is, amely bármely percben rájuk omolhat. A munkafelügyelõ aggódva figyelt
t húsz láb magasból, készen arra, hogy kiadja a parancsot a két várakozó bulldózernek a lán
.
Johnnynak sikerült eltalálnia a csavarmenetet. Még öt ilyen csavarmenet, és kész - úgy gond
a, be is fejezi a munkát, mire az üzenet odaér a bulldózer kezelõihöz.
- Oké - bólintott, és elakadó lélegzettel odaszólt az Öregnek: - Húzhatják!
Az Öreg felemelte a fejét, és felkiabált a partra.
- Húzzátok!
A munkafelügyelõ intett, hogy vette az üzenetet.
- Oké. - És már ott se volt, futott vissza a bulldózerekhez. Ugyanebben a pillanatban az
onban a hullámok megrántották a láncot. Ez csak néhány centiméteres elmozdulással járt, de
gendõ volt ahhoz, hogy Johnny bal mutatóujja két láncszem közé szoruljon.
Az Öreg látta Johnny arcát, látta, hogyan próbálja kiszabadítani magát.
- Mi történt?
A víz ekkor éppen visszahúzódott egy pillanatra, és így az Öreg saját szemével is láthatta.
t, hogy segítsen Johnnynak - de felülrõl megszólalt a motorok rekedt bugása, és a lánc megi
lt fölfelé tekeregve, mint egy óriáskígyó.
Az Öreg odaért Johnnyhoz, elkapta a hóna alatt, hogy megtámassza. Rémülten, egymásba kapasz
va bámultak a foglyul ejtett kézre.
A lánc erõsen megrándult, és egy skarlátvörös freccsenés kíséretében letépte a beszorult uj
z Öreg karjaiba hanyatlott. A bulldózer nagy, sárga teste továbbra is fenyegetõen emelkede
tt egyre magasabbra a fejük fölött lebegve. Kihasználva a következõ hullám taszítását, az Ö
ba ráncigálta Johnnyt. A hullámok hamarosan mindkettejüket elragadták és félredobták a bull
lõl.
Johnny a mellkasához szorította sérült kezét, amely élénk vércsíkot húzott maga után, megfe
t körülöttük. Feje lemerült a víz alá, a sós víz beáramlott a tüdejébe. Úgy érezte, megfull
elhagyja.
A felszínre bukkanva elhomályosult szemmel megpillantotta a nedvesen csillogó bulldózert
félúton a homokpart teteje felé. Érezte az Öreg karját maga körül, s újra elmerült; szemér
borult.
Amikor minden újra kivilágosodott, Johnny a száraz homokon találta magát; az elsõ, amit meg
ott, az Öreg fölébe hajoló ráncos, beesett arca, homlokára tapadó ezüstös haja volt.
- Kihoztuk? - kérdezte Johnny rekedten.
- Ki - válaszolta az Öreg. - Kihoztuk. - Azzal felállt, odament a terepjáróhoz, és elhajtot
. Johnnyt a munkafelügyelõ gondjaira bízta.
Johnny elmosolyodott ettõl az emléktõl, s felemelve bal kezét a Jaguar kormányáról, megnyal
a fényes csonkot a mutatóujja helyén.
- Megért egy ujjat - mondta fennhangon, és még mindig útjelzõ táblák után kutatva hajtott l
tovább.
Hosszan mosolygott, és hitetlenkedve megcsóválta a fejét; eszébe jutott, milyen csalódott é
atos volt, amikor az Öreg fogta magát, és odébbállt, otthagyva õt a homokon, kiterítve. Ter
tesen nem számított arra, hogy az Öreg térdre rogyik elõtte, fülébe zokogja
háláját, és bocsánatot kér az eddigi mostoha bánásmód meg az elmúlt évek nyomorúsága miatt
amit. Ennél mindenesetre többet.
Miután megtettek egy kétszáz mérföldes autóutat a sivatagi éjszakában a legközelebbi kórház
llátták és bekötözték a sebét -, Johnny másnap reggel a megszokott idõben munkába állt, hog
yen az elsõ adag kavics átvizsgálásánál.
Távolléte alatt a kavicsot megszitálták, az összes méreten felüli követ, szikladarabot eltá
majd átmosták egy szilíciumiszap tartályban, hogy kiszûrjék a 2,5-nél kisebb fajsúlyú anya
a fennmaradó anyag pedig végül egy zúzómalmon ment keresztül. A zúzómalom hosszú, egyenlete
gó acélhenger, amelyben baseball-labda nagyságú acélgolyók porrá zúznak minden, a Mohs kemé
mért 4-esnél puhább anyagot.
Most ott álltak a visszamaradt anyag fölött, ami a tengerbõl kibányászott kavics ezredrésze
lt. Ha van valahol gyémánt, akkor ebben az üledékben kell lennie.
Amikor Johnny visszatért a tengerpart fölötti szirtre, az osztályozóüzemként mûködõ barakkb
volt az érzéstelenítõtõl és a kialvatlanságtól.
Keze kitartóan lüktetett, mint egy világítótorony. Szeme vörösen égett, állat sûrû, fekete
otta.
Elhelyezkedett a fél barakkot elfoglaló rázóasztal szélénél. Kissé ingatagon állt a lábán,
t figyelte. Az asztal végénél hatalmas, kaviccsal teli láda, a szitalapok bekenve, az em
berek készen álltak.
- Kezdhetjük! - Johnny intett a munkavezetõnek, aki azonnal beindított egy motort, ami
tõl az asztal mint egy szélütött öregember - remegni kezdett.
Az asztal több - enyhén megdöntött, sárga zsírral vastagon bekent - acéllemezbõl állt. A vi
ezet
egyik végénél egy ládából kavics és víz keveréke kezdett csöpögni; állagát és áramlása sebe
ozta. A massza szétterült a bezsírozott asztalon, majd kiloccsant szirup módjára elkenõdött
gyik tálról a másikra csörgött, végül az asztal másik végénél levõ hulladéktartályba került
A gyémántot ugyanis nem lehet benedvesíteni; ha víz alá meríti az ember, ha vízben áztatja,
r is száraz marad. Az acéllemezen a zsírréteg szintén benedvesíthetetlen, tehát a kagyló me
edves kavics lecsúszik róla, és végigszalad az izgõ-mozgó, lejtõs asztalon.
Ám ha gyémánt zsírba ütközik, beleragad, mint pokrócba a félig elnyalt cukorka.
A nagy idegesség és izgalom közepette Johnny már nem érezte olyan fáradtnak magát, még a cs
ajgása is alábbhagyott. Szemével, minden porcikájával a csillogó, sárga, zsíros lapra figye
Az egy karátosnál kisebb súlyú, ipari fekete és színes gyémántot nem lehet észrevenni az as
a rezgés hevessége és az úszó anyag sebes áramlása miatt.
Olyannyira belefeledkezett a látványba, hogy jó kis idõbe telt, mire észrevette, hogy vala
ki áll mellette. Hirtelen felkapta a fejét.
Az Öreg volt az; sajátos terpeszállásban, a rá jellemzõ feszült testtartással állt Johnny m
Johnny számolt az Öreg jelenlétének jelentõségével, és pillanatnyi riadalom futott át rajta
sz, ha kiderül, hogy ez egy eredménytelen kísérlet csupán? Egész életében soha semmire nem
még annyira szüksége, mint itt és most a gyémántra. Fürkészõ pillantásokat vetett a sárga,
ra, azután a kõ után kutatott, amelynek vételára visszavásárolhatná számára az Öreg megbecs
kavics zavartalanul hömpölygött tovább a lapokon; Johnny határozott és egyre növekvõ pániko
Ekkor azonban a munkafelügyelõ a másik oldalon elkurjantotta magát, és az asztalra mutatot
t.
- Ott van, ni!
Johnny odaszegezte a tekintetét, ahova amaz mutatott. Közvetlenül a láda nyílása alatt, saj
súlyától félig elmerülve a vastag zsírrétegben - szilárdan lehorgonyozva - ott üldögélt egy
gyémánt. A gyarló kavicsok pedig továbbcsörtettek mellette.
Egy nagydarab, öt karátos kõ volt; sárgán és dacosan tündökölt, mint egy csapdába ejtett va
Johnny megkönnyebbülten sóhajtott fel, és az Öregre pillantott. Az Öreg kifejezéstelen arcc
bámulta az asztalt, és bár nyilván érezte, hogy Johnny figyeli, nem nézett fel. Johnny teki
tete is visszakívánkozott az asztalra.
A véletlen különös szeszélye folytán a következõ gyémánt a ládából egyenesen az alatta horg
pottyant.
Amikor gyémánt gyémánthoz ütõdik, visszapattan róla, mint a golflabda az aszfaltról.
A második - gyönyörû fehér, kisebb õszibarackmag nagyságú gyémánt - hangosan koppant, amiko
ráesett, majd fejmagasságig felpattant a levegõbe.
Johnny és a munkafelügyelõ elragadtatásukban önkéntelenül felnevettek olyan szép volt ez a
ogó, szilárd napsugárszilánk.
Johnny az ép kezével keresztülnyúlt az asztalon, és felkapta. Dörzsölgette az ujjai között,
zte szappanszerû tapintását, aztán az Öreghez fordult, és odanyújtotta neki.
Az Öreg megnézte a gyémántot, és elismerõen bólintott. Aztán felhajtotta a kabátujj át, és
- Késõ van. Vissza kell mennem Fokvárosba.
- Nem várja ki a végét, uram? - Johnny rájött, hogy túl lelkes hangot ütött meg. - Utána ih
lamit.
- Miután kimondta, eszébe jutott, hogy az Öreg irtózik az alkoholtól.
- Nem - rázta meg a fejét az Öreg. - Estére vissza kell érnem. - Mélyen Johnny szemébe néze
Tracey-nek holnap délután lesz az esküvõje, azon feltétlenül ott kell lennem.
Johnny arcát fürkészve elmosolyodott; soha senki nem tudta megállapítani, mit jelent az Öre
mosolyra húzott szája, szemében ugyanis az egésznek nyoma sem volt.
- Nem tudtad? - kérdezte még mindig mosolyogva.
- Azt hittem, kaptál meghívót - mondta, majd sarkon fordult, és kiment a barakkból. Terepjá
a a fénylõ napsütésben várta, hogy kivigye a homokdûnék között megbúvó kifutópályára.
Johnnyt fájó keze és az Öreg szavai nem hagyták aludni, pedig nagy szüksége lett volna az a
a; hajnali két órakor ledobta magáról a takarót, és meggyújtotta az éjjeli lámpát.
- Azt mondta, kaptam meghívót. Ha kaptam, hát bizisten ott leszek.
Egész éjszaka vezetett, és másnap délelõtt is. Az elsõ kétszáz mérföldet a sivatagban kelle
e homokos, sziklás úton, majd hajnaltájt rátért egy kikövezett útra, és délnek fordult, aho
okon át és hegyek között folytatta útját. Déli tizenkét óra is elmúlt, mire a Table Mountai
es körvonalai kirajzolódtak elõtte. Az alatta elterülõ város egészen kicsinek tûnt.
A Vineyard Hotelben szállt meg. Sietett a szobájába fürödni, borotválkozni, öltönybe bújni.
Az öreg ház kertje zsúfolásig tele volt drága autókkal; azok, akik itt már nem tudtak megál
kint az utca két oldalán parkoltak, Johnny is ott talált helyet a poros Land Rover számára
. Besétált a fehér kapun, és keresztülvágott a zöld pázsiton.
A házban zenekar játszott, a bálterembõl társalgás és nevetgélés hallatszott.
Az oldalajtón ment be. Mindenütt vendégek tolongtak, s Johnny ismerõs arcokat keresve vágo
tt utat magának a hangoskodó, gesztikuláló férfiak és kacarászó nõk között. Végül talált is
- Michael! - Michael Shapiro körülnézett, észrevette Johnnyt; arcán az öröm, a meglepetés é
edtség egyszerre jelent meg.
- Johnny, de jó, hogy látlak!
- Vége van a szertartásnak?
- Igen, és a beszédeket is elmondták már, hál' istennek. - Megragadta Johnny karját, és fél
ta. Hadd kínáljalak meg egy pohár pezsgõvel! - Michael odaintett egy pincért, és egy kristá
oharat nyomott Johnny kezébe.
- A menyasszonyra! - mondta Johnny, és belekortyolt a pezsgõbe.
- Tudja az Öreg, hogy itt vagy? - Michael azt kérdezte, ami a legjobban izgatta, és am
ikor Johnny megrázta a fejét, Michael arca elkomorult.
- Michael, milyen Tracey férje?
- Kenny Hartford? - Michael alaposan megfontolta a választ. - Azt hiszem, rendes.
Jóképû fiú, rengeteg pénzzel.
- Mibõl él?
- Az apja egész vagyont hagyott rá. Az idejét divatfotózással csapja agyon. - Johnny elhúzt
a száját.
Michael összeráncolta a homlokát. - Nincs vele semmi baj, Johnny. Az Öreg nagy körültekinté
l választotta ki.
- Az Öreg? - Johnnynak tátva maradt a szája.
- Hát persze, ismered õt, nem hagyná, hogy egy ilyen fontos kérdésben más döntsön helyette.
Johnny lenyelte az utolsó csepp pezsgõjét, Michael aggódva figyelte az arcát.
- Hol van most Tracey? Elmentek már?
- Nem - Michael megrázta a fejét. - Még a bálteremben vannak.
- Kösz, Michael. Azt hiszem bemegyek, és sok boldogságot kívánok a menyasszonynak.
- Johnny! - Michael elkapta a könyökét. - Ne csinálj semmi marhaságot, jó?
Johnny megállt a bálterembe vezetõ márványlépcsõ tetején. Lent vidám, hangos zene szólt, a
lásig volt táncoló párokkal. Az ifjú házasok egy megemelt asztalnál ültek a terem másik vég
Benedict van der Byl vette észre elsõnek Johnnyt. Elpirult, gyorsan odahajolt az Öregh
ez, súgott valamit a fülébe, majd felállt. Az Öreg lefogta Benedict karját, és odamosolygot
ohnnyra. Johnny lement a lépcsõn, és utat vágott magának a táncolok között. Tracey még nem
re. A mellette ülõ bársonyos bõrû férfival beszélgetett. A férfinak szõke, hullámos haja vo
- Hello Tracey! - Tracey felpillantott Johnnyra, és elállt a lélegzete. Szebb volt mos
t így, mint valaha.
- Hello, Johnny! - Alig jött ki hang a torkán.
- Táncolhatok veled? - kérdezte Johnny. Tracey elsápadt, szemével nem a férjét, hanem az Ör
t kereste. A fénylõ fehér fej alig észrevehetõen bólintott. Tracey felállt.
Mielõtt elhallgatott a zene, egyszer körbetáncolták a termet, Johnny annyi mindent szere
tett volna mondani, de csak táncoltak némán, amíg a zenekar játszott. Johnny elszalasztottá
a lehetõséget.
A még rendelkezésére álló néhány másodperc alatt sietve ennyit mondott neki:
- Remélem, boldog leszel, Tracey. De ha valaha, bármikor, segítségre lesz szükséged, ott le
zek, ígérem.
- Köszönöm - mondta Tracey fátyolos hangon, és egy pillanatig olyan volt, mint kislány korá
, amikor az ágyában zokogott. Johnny visszavezette a férjéhez.
Az ígéret öt éve hangzott el; Johnny most eljött, hogy beváltsa.
A Star Street 23 egy kétemeletes, keskeny homlokzatú ház volt. Johnny leparkolt a ház elõt
t. Sötét volt már, mind a két emeleten égtek a lámpák. Johnny a sötét Jaguárban üldögélt, h
ródzott tovább mennie. Most már tudta, hogy Tracey odabent van, és azt is jól tudta, hogy
valószínûleg nem lesz szívderítõ látvány, ami majd fogadja. Eszébe jutott, milyen szép volt
ehér szatén esküvõi ruhájában. Johnny kiszállt az autóból, és felment a lépcsõn. Már majdne
amikor észrevette, hogy a bejárati ajtó nyitva van. Belépett, és egy nõi ízléssel berendez
appali szobában találta magát.
A feldúlt szobán látszott, hogy alaposan átkutatták. Az egyik függöny leszaggatva a földön
rajta könyvek és különféle dísztárgyak. A falakról levett képek halomba rakva elszállításr
Johnny felvett egy könyvet, kinyitotta. A legelsõ lapon kézzel írott név: Tracey van der B
yl. Johnny éppen visszadobta a könyvet a kupacba, amikor az emeletrõl közeledõ léptek zaját
llotta.
Egy férfi jelent meg a lépcsõn. Piszkos, zöld bársonynadrágot, bõrcsizmát és fakó, elnyûtt,
bbonyt viselt. Keze nõi ruhával volt tele.
Észrevette Johnnyt, és idegesen megállt. Rózsaszín szája tátva maradt a meglepetéstõl, leny
almaszõke haja alól ki villanó apró, mélyen ülõ szeme azonban rendületlenül csillogott tová
- Hello! - mosolygott rá Johnny vidáman. - Költözködik? - kérdezte, egyúttal közelebb lépet
álló férfihoz, és nem vette le róla a szemét.
Ekkor föntrõl halk nyöszörgés hallatszott. Hátborzongató hang volt. Sem szenvedély, sem fáj
em
érzõdött rajta, leginkább kiáramló gõz hangjára hasonlított, éppen csak annyit lehetett meg
ogy emberi hang. Johnny megdermedt a hang hallatán, a férfi pedig idegesen nézett a váll
a fölött az emelet irányába.
- Mit csinált vele? - kérdezte Johnny békésen, fenyegetõ hangsúly nélkül.
- Én semmit! Utazik. Eléggé kikészült tõle - magyarázkodott zavartan a férfi. - Elõször uta
en.
- Maga pedig ezalatt megtisztítja a terepet, ha jól látom - állapította meg Johnny higgadt
an.
- Tartozik nekem, de nem tud fizetni. Megígérte, mégse tud.
- Ó! - mondta Johnny - Az más. Azt hittem csak úgy elemeli ezeket. - Kabátja zsebébe nyúlt,
kivette a tárcáját, és végighúzta a kezét egy bankjegykötegen. A barátja vagyok. Mennyivel
k?
- Ötvennel. - A férfi szeme felcsillant, amikor meglátta a bankjegyköteget. - Kölcsönadtam
eki.
Johnny leszámolt tíz ötöst, és a férfi felé nyújtotta. Amaz áthajította a ruhákat a lépcsõk
indult lefelé a lépcsõn.
- Maga adta el neki a szajrét? Az LSD-t? - kérdezte Johnny. A férfi egy lépésnyire gyanako
dva megállt.
- Az ég szerelmére! - mondta Johnny vigyorogva. Nem vagyunk gyerekek, ismerem a dörgést
- mondta, és odanyújtotta a pénzt. - Szóval maga szerezte?
A férfi alig észrevehetõen visszamosolygott, és bólintott. Kinyújtotta a kezét a pénz után.
a szabad kezével elkapta a férfi törékeny csuklóját, lerántotta a földre, és hátracsavarta
Aztán visszagyûrte a pénzt a zsebébe, és letaszigálta a férfit a lépcsõn.
- Mit szólna hozzá, ha felmennénk, és körülnéznénk?
Az ágyon szürke katonai pokróccal leterített matrac.
Tracey törökülésben ült a pokrócon. Csak bugyi volt rajta, haja fakón lógott a nyakába. Ker
tett sovány karja krétafehér volt, arca sápadt, bõre áttetszõ a lámpafényben. Elõre-hátra h
gát, és halkan nyöszörgött, lehelete meglátszott a jéghideg szobában.
Johnnyt azonban a lány szeme ijesztette meg legjobban. Aránytalanul nagynak tûnt, alat
ta zúzódás-szerû, sötét foltok. Pupillái kitágultak, és a csiszolatlan drágakõ hideg fényév
nesen ragyogtak.
A hatalmas, zölden csillogó szemek Johnnyra és az ajtóban álló férfira tapadtak, a nyöszörg
ul sikollyá erõsödött, majd ismét elhalkult. A lány elõredõlt, arcát a kezébe temette.
- Tracey! - suttogta Johnny. - Istenem, Tracey!
- Semmi baja se lesz - mondta nyögdécselve a férfi, és megpróbált lazítani a szorításon. -
nálja ezzel, nem lesz semmi baja tõle.
- Gyerünk kifelé! - Johnny ki vonszolta a férfit a szobából, lábával belökte az ajtót. A fa
tta, és sápadt, kifejezéstelen arccal, szánalmat nem ismerõ tekintettel, higgadtan szólalt
eg. Türelmesen beszélt, mintha egy gyereknek magyarázna.
- Most meg fogom ütni. Nagyon csúnyán ellátom a baját. Amennyire csak lehet anélkül, hogy m
. És ne higgye, hogy élvezetbõl teszem, hanem azért, mert ez a lány nagyon fontos nekem. H
a legközelebb azon töri majd a fejét, hogy egy másik lánynak mérget adjon el, szeretném, ha
zébe jutna, mi történt itt magával ma este.
Bal kezével a falhoz szorította a férfit, jobb kezével a bordái között megcélozta a gyomrát
ütés után azon kapta magát, hogy túl magasan jár. Hallotta, hogy ökölcsapásai alatt recseg
ognak a férfi bordái.
Amikor Johnny hátralépett, a másik megroggyant,
és lassan összecsuklott. Johnny búcsúzóul még egy utolsót húzott az arcába. A férfinak fels
szája, és szétnyílt, mint a rózsaszirmok. Nagy lármával járt a verés, Johnny benézett Trace
hogy megbizonyosodjon róla, hogy nem zavarták meg a lányt. Tracey háborítatlanul himbálta m
gát elõre-hátra.
Johnny megkereste a fürdõszobát, benedvesítette a zsebkendõjét, letörölte a vért a kezérõl
kor kijött a fürdõszobából, odalépett az eszméletlen férfihoz, hogy megnézze, milyen állapo
Pulzusa szabályos és erõs volt. Johnny megkönnyebbülten odébb tolta a fejét, hogy arca ne
bele a hányás- és vértócsába, nehogy abba fulladjon bele.
Bement Tracey-hez, és a lány heves kapálózása ellenére belecsavarta a koszos pokrócba, majd
vitte az autóhoz.
Tracey elcsendesedett, és miközben Johnny letakarta, olyan nyugodtan feküdt a hátsó ülésen,
nt egy alvó gyerek. Aztán Johnny visszament a házba, és felhívta a mentõket. Megadta a címe
utána azonnal letette a kagylót.
A Dorchester elõtt Tracey-t kint hagyta az autóban, amíg õ maga a recepciónál intézkedett.
cek alatt megérkezett a tolókocsi, és Tracey már úton is volt a második emeleti kétszobás l
tály felé. Negyedóra múlva az orvos is megérkezett.
Miután az orvos távozott, Johnny megfürdött, majd egy pohár Chivas Regallal a kezében bemen
Tracey szobájába, és megállt az ágya mellett. Akármit adott is be neki az orvos, Tracey al
posan kikészült tõle. Sápadtan, elesetten feküdt az ágyon. Törékeny, elvarázsolt szépségét
me alatti sötét karikák.
Johnny föléhajolt, hogy kisimítsa az arcából a hajszálakat; kezén érezte a lány finom, lang
eletét. Olyan végtelen gyöngédséget érzett iránta, amilyet még
soha senki iránt - maga is megdöbbent az érzés hevességén.
. Föléhajolt, és leheletfinom csókot adott a szájára. A lány ajka hófehér és száraz volt, é
nt a dörzspapír.
Johnny felegyenesedett, és odasétált egy fotelhez. Fáradtan beleroskadt, és kortyolgatni k
ezdte a whiskyt, érezte, ahogy az ital a gyomrából kiindulva szétárad az egész testében. A
párnán pihenõ sápadt, meggyötört arcát figyelte.
- Jól nézünk ki mind a ketten! - mondta fennhangon, és elöntötte a méreg. A haragja hosszú
kig nem irányult semmire és senkire, de hamarosan alakot öltött, és megtalálta a célpontját
Életében elõször nagyon megharagudott az Öregre.
- Ezt neki köszönheted - mondta az ágyon heverõ lánynak. - És én is...
Ez csak úgy kicsúszott a száján; az Öreg iránti feltétlen hûség ugyanis jelleme részévé vál
gával, hogy az Öreg mindig igazságosan és bölcsen cselekedett - még akkor is, ha õ olykor n
találta igazságosnak és bölcsnek ezeket a cselekedeteket. Jobb, ha a földi halandó, nem két
edik istenei mindenhatóságában.
Egészen belebetegedett saját árulásába. Észérvek alapján vizsgálgatni kezdte az Öreg indíté
.
Miért küldte utána az Öreg Michael Shapirót? Miért hozatta el a sivatagból?
- Az Öreg Fokvárosban akar látni, Johnny. Benedict nem váltotta be a hozzá fûzött reményeke
Öreg rábízta a londoni iroda vezetését, ott tölti a számûzetését. Azt akarja, hogy te vedd
irányítását - magyarázta Michael. - Tracey már nem jelent akadályt. Férjével együtt Londonb
ondolom, úgy véli az Öreg, hogy most már nem jelent veszélyt, ha visszatérsz Fokvárosba.
Michael látta Johnny cseppet sem palástolt örömét, majd így folytatta:
- Lehet, hogy felesleges, de azért elmondom. Mr. Van Der Byl különös ember, más mint a több
ek. Tudom, hogyan érzel iránta. Szemtanúja voltam mindennek, tudod jól. Johnny, te oda més
z, ahova kedved tartja. Sok más társaság örömmel fogadna... - ekkor észrevette Johnny arcki
ejezését, és abbahagyta a mondandóját. - ...rendben van Johnny, felejtsd el az egészet. Csa
azért mondtam, mert kedvellek.
Visszagondolva erre a beszélgetésre, Michael figyelmeztetése nem volt teljesen alaptal
an. A Van Der Byl Társaságnak ugyan tényleg õ lett az igazgatója, de az Öreghez egy lépésse
került közelebb. A hegy lábánál lakott ugyan, de a hegy legkisebb lejtõjét sem sikerült me
a.
A városban éppen olyan magányos volt, mint a sivatagban, de elég felnõtt ahhoz, hogy az el
sõ vonzó nõ rövid idõn belül kivesse rá a hálóját.
Ruby Grange magas, karcsú lány volt; haja színe, mint a gyémántok között a sárgás fényû, mi
játéka egy kristálypohár pezsgõben.
Johnny elcsodálkozott egykori naivitásán; azon, hogy olyan könnyen félre lehetett vezetni,
és olyan könnyen besétált a lány hálójába. Az esküvõ után azonban hamarosan fény derült fe
zetére. Minden megnyilvánulását a pénzsóvárgás, a hiúság és az anyagi javak hajhászása vezé
yt a saját magával való tökéletes megelégedettség jellemezte. Johnny egész egyszerûen képte
hinni a szemének. Hónapokon át hitegette magát, végül a kétségbevonhatatlan tények meggyõzt
adva vette tudomásul, milyen önzõ, sekélyes kis teremtés a felesége.
Túltette magát a dolgon, és teljes erõbedobással a Társaság ügyeinek intézésébe vetette mag
A Társaság ügyeivel való foglalkozás töltötte ki az életét, de hamarosan belátta, hogy az i
Öreg által felfújt, üres valami.
Elõször futott át az agyán, hogy maga a tény, mármint az, hogy az Öreg bevonta a Társaságba
csak egy gondosan és szadista módon elõkészített húzás lehetett, az egykori, félig gyerek
lan cselekedetének megbosszulására.
Mintha csak az ijesztõ gondolatok elõl menekült volna: elnyomta az álom a fotelben, a po
hár kiesett a kezébõl.
Jacobus Isaac van der Byl egy bõrszéken ült a röntgengép elõtt. A rettegéstõl lepattogzott
tkifejezés az arcáról; repedezett, petyhüdt bõr maradt a helyén. Fényes, fehér sörénye alat
felismerhetõ volt ugyan, de alaposan megváltozott.
A szemében is félelem ült. A felszín alatt bújt meg, mint a halványkék tavakban lakó nyálká
yek. Félelemtõl dermedt végtagokkal bámulta a zavaros képeket.
A szakorvos nyugodt, személytelen hangon beszélt hozzá, mintha elõadást tartana.
- ...beborítja a csecsemõmirigyet, és benyúlik a légcsõ mögé.
Aranyszínû ceruzája hegye a kísérteties körvonalak mentén haladt. Az Öreg nagy nehezen nyel
et. Mintha megdagadt volna a torka, miközben az orvost hallgatta; hangja még saját fülének
is szokatlanul rekedtnek és fátyolosnak tûnt.
- Megoperál? - kérdezte. Az orvos abbahagyta a magyarázást, és a sebészre pillantott az asz
al túloldalán. Pillantásuk bûntudatról árulkodott, mint az összeesküvõké.
Az Öreg a sebész felé fordította a székét.
- Nos? - kérdezte szárazon.
- Nem. - A sebész bocsánatkérõen megrázta a fejét. - Túl késõ! Ha legalább...
- Mennyi idõm van még? - szakította félbe az Öreg.
- Hat hónap, nem több.
- Biztos benne?
- Igen.
Az Öreg álla a mellkasára zuhant, szemét lehunyta. Teljes csend borult a szobára; az orvos
ok hivatástudatból szánalommal és érdeklõdéssel figyelték, hogyan nyugszik bele a tulajdon
.
Az Öreg végül kinyitotta a szemét, és lassan felállt. Megpróbálta mosolyra húzni a száját,
m engedelmeskedtek.
- Köszönöm, uraim - recsegte új, érdes hangján. Bocsássanak meg, most el kell mennem. Sok e
téznivalóm van még.
Lement a bejárat elõtt várakozó Rolls Royce-hoz. Lassan, csoszogva ballagott; a sofõr elési
tett, de az Öreg félretolta kinyújtott kezét, és egyedül szállt be a hátsó ülésre.
Michael Shapiro a nagy ház dolgozószobájában várta. Azonnal észrevette az Öregben végbement
t, és talpra ugrott. Az Öreg megállt az ajtóban, teste mintha összement volna.
- Hat hónap! - mondta. - Hat hónapot jósoltak nekem. - Odament az íróasztalhoz, és leült a
.
- Azok után, hogy annyi pénzt otthagytam náluk! Úgy mondta ezt, mintha legalábbis a halhat
atlanságra fizetett volna be, és most derült volna ki, hogy ezek az orvosok becsapták. M
egint lehunyta a szemét, amikor pedig kinyitotta, ravasz fény csillant meg benne, és m
intha az arcán is megjelent volna valami halvány kajánság.
- Hol van? Visszajött már?
- Igen, reggel kilenckor szállt le a gépe. Most az irodában van. - Michael megdöbbent, e
lõször látta az Öreget álarc nélkül.
- És a lány? - Tracey-t a válás óta nem volt hajlandó lányának nevezni.
- Johnny elhelyezte egy szanatóriumban.
- Semmirekellõ némber - jegyezte meg az Öreg csendesen. Michael még idejében visszaszívta a
mondandóját. - Fogja a noteszét, diktálok. - Az Öreg rekedten kuncogni kezdett. - Na, kíván
vagyok, mit fog szólni hozzá! - mondta fenyegetõen. - Nagyon kíváncsi vagyok!
Johnny orvosa a fokvárosi repülõtéren várta õket.
- Vidd magaddal, Robin. Purgáld ki, és hizlald fel. Nagyon rossz bõrben van, tele van
kábítószerekkel, és legalább egy hónapja nem evett.
Tracey mintha magához tért volna.
- Hova...?
- Egy szanatóriumba - Johnny megelõzte a lányt, elõre válaszolt a még fel sem tett kérdései
Addig leszel csak ott, amíg feltétlenül szükséges.
- Nem vagyok...
- Ó, dehogynem, Tracey. - Megfogta a lány karját. Robin a másikat. A parkolóig kísérték így
yt.
- Köszönöm Robin, öreg harcos. A gondjaidra bízom.
- Egészségesebb lesz, mint valaha - ígérte Robin, és elhajtott. Néhány percig Johnny a hegy
sszív, szögletes körvonalait bámulta; ez szokásos hazaérkezési ceremóniái közé tartozott. A
a repülõtér parkolójába a Mercedesért; elõször habozott, haza vagy az irodájába menjen, vé
mellett döntött; úgy érezte, nincs ereje Ruby faggatózását végighallgatni. Irodája fürdõszo
egy tiszta inget és egy borotválkozókészletet.
Amikor besétált a Van Der Byl Gyémánt Társaság
központi épületének kissé hivalkodóan berendezett várótermébe, munkatársai úgy csaptak le r
berevõ amazonok.
A két csinos portáslány egymás szavába vágva kezdett rá.
- Mr. Lance, egy halom üzenet van itt a maga számára.
- Mr. Lance, a felesége...
Sikerült eljutnia irodája ajtajának közelébe, ott azonban az Öreg titkárnõje elõpattant rej
e - egy homályos ablaktábla - mögül.
- Mr. Lance, hol az ördögben volt? Mr. Van Der Byl már kereste...
Erre föl Lettie Pienaar, Johnny titkárnõje is akcióba lépett.
- Istenem, de jó, hogy visszajött Mr. Lance! Johnny megállt, és megadóan feltartotta a kezé
.
- Egyszerre csak egyikük beszéljen, hölgyeim! Ne aggódjanak, mindenkit meg fogok hallgat
ni!
Ettõl a fogadóbizottság lecsendesedett, csak a kuncogás foszlányai lebegtek továbbra is a l
vegõben, az Öreg házõrzõje utálkozó fintorgással visszavonult üvegtáblája mögé.
- Mi a legfontosabb, Lettie? - kérdezte Johnny, miközben odament az íróasztalához, gyors p
illantást vetett a levélkupacra, s kibújt a zakójából, majd útban a fürdõszoba felé bontoga
e nyakkendõjét, és kigombolta az ingét.
A fürdõszoba nyitott ajtaján keresztül kiabáltak egymásnak, miközben Johnny gyorsan megboro
ozott, és lezuhanyozott. Lettie elmondta neki, mi újság a Társaságnál, és elmesélte a legfr
b családi eseményeket.
- Mrs. Lance gyakran idetelefonált. Hazudósnak nevezett, amikor azt mondtam neki, ho
gy ön a Cartridge-öbölben tartózkodik. - Lettie elhallgatott
egy pillanatra, majd mivel Johnny éppen kijött a fürdõszobából, megkérdezte tõle: - Tényleg
olt?
- Legalább maga ne gyötörjön! - Johnny az íróasztala mellett állt, és az összegyûlt újságok
. Legyen szíves, hívja fel nekem a feleségemet... vagyis, inkább ne! Várjon csak! Mondja m
eg neki maga, hogy hétre otthon leszek!
Lettie látta, hogy Johnny már nem figyel rá, magára hagyta. A férfi leült az íróasztalához.
A Van Der Byl Társaság meglehetõsen beteges vállalkozás volt. Johnny tiltakozása ellenére a
g más vállalkozásokba fektette be az innen kivett tartalékalapot. Például egy ingatlanfejle
ztési vállalatba, egy ruhagyárba, a Van Der Byl halászati vállalkozásba, az Orange folyón l
öntözõrendszerbe - és ezektõl persze szinte kiürült a széf.
A tengerparti koncessziók fényes, ám rövid karrierük végnapjai felé jártak. Már olyan terep
oztak, ami éppen csak ráfizetéses nem volt. Gyors nyereség reményében az Öreg eladta a Huib
ch koncessziót a Nagy Társaságnak - de az abból származó bevétel, amilyen gyorsan jött, oly
orsan el is tûnt Johnny szeme elõl.
Egyetlen hízott tyúkot tudhatott Johnny magáénak, az pedig még nem kezdte el tojni az aran
ytojásokat.
Másfél évvel ezelõtt Johnny megvett két nyílttengeri gyémántlelõhelyet egy társaságtól, ame
dménytelensége végzett: azalatt ment tönkre, amíg a kutatások eredményeire várakozott.
A tengerbõl nyolcszor olyan költséges kibányászni a gyémántot, mint a szárazföldön, külszín
kell kotorni a kavicsot a kiszámíthatatlanul háborgó tengerbõl, uszályhajókra kell rakodni
z uszályokat biztonságos helyre kell vontatni, le kell rakodni róla, sõt: akkor kezdõdik c
sak maga a feldolgozás - pontosabban ez volt a gyászos végû vállalat munkamódszere.
Johnny merészen kigondolta az egészet, aztán megrendelt egy teljesen felszerelt hajót, a
mely a következõket tudta: kihajózott a vízre, felszivattyúzta és feldolgozta a kavicsot; a
meddõt visszaengedte a tengerbe ugyanolyan gyorsan és hatásosan, amilyen sebesen a fedél
zetre szivattyúzta. Mindehhez egy bonyolult, számítógéppel ellátott osztályozó állomás csat
szintén a fedélzeten. Kis létszámú személyzettel mûködött, és a tornádó kivételével bármil
ellett munkaképes volt.
A Kingfisher a portsmouth-i hajógyárban közel állt a befejezéshez. A próbaútját augusztus e
tervezték.
Johnny számára kész rémálom volt a hajó építésének finanszírozása. Az Öreg segítõkésznek ép
pedig kifejezetten ellenségesen viszonyult a kérdéshez. Sosem beszélt errõl a vállalkozásr
hogy szája sarkában ne jelent volna meg egy apró, lenézõ mosoly. A Van Der Byl Társaság ol
kevés tõkével szállt be a vállalkozásba, hogy Johnny kénytelen volt két milliót a Társaság
ezni.
Amikor kiderült, hogy Johnny megszerezte a hiányzó pénzt, az Öreg megint csak mosolygott.
A Kingfishernek már három hónapja a tengeren kellett volna lennie, és javában keresgélnie a
gyémántot. Az egész pénzügyi elgondolás a hajó idõben való befejezésén alapult, de mivel a
elkészítése hat hónapot csúszott, ez az alap most megingott.
Johnny kidolgozta, hogyan lehetne megakadályozni az összeomlást, még mielõtt a Kingfishert
vízre bocsátják. A hitelezõk már morogtak, és Johnny csak a jó hírnevére és saját lelkesed
hogy lecsendesítse õket.
Tehát újabb három hónap haladékot kell kérnie a kölcsönök visszafizetésére. Felemelte a tel
- Hívja fel nekem Mr. Larsent a Credit Finance-nál mondta elõreszegett állal, és ökölbe szo
ta zsebre dugott kezét.
Öt órakor felállt az íróasztala mellõl, és a bárszekrényhez sétált. Három ujjnyi whiskyt tö
ament az asztalhoz, és fáradtan belesüppedt a forgószékébe. Túlságosan kimerült volt ahhoz,
elkesedni tudjon a frissen kicsikart haladék miatt.
Megszólalt a titkos készülék; Johnny felvette a kagylót.
- Itt Lance - jelentkezett be.
- Milyen volt Londonban? - Johnny azonnal megismerte az Öreg hangját, és egy cseppet s
em lepõdött meg azon, hogy az tudott a londoni útjáról. Az Öreg mindig mindenrõl tudott. Mi
válaszolhatott volna, újra hallotta a rekedtes károgást. - Gyere fel a házba, most azonna
l! - mondta az Öreg, és máris letette a kagylót.
Johnny bánatosan nézett a kezében tartott pohár whiskyre, és érintetlenül letette az asztal
Ha az Öreg megérezné a szagát, nyilván azon is gúnyosan mosolyogna.
A szél felhõket sodort a hegy fölé, a lenyugvó nap õszibarack- és narancsszínûre festette õ
g az ablaknál állt, figyelte, amint a völgybe .zuhanó fellegek szétszóródnak esésük közben.
Amikor Johnny belépett, az Öreg elfordult az ablaktól; Johnny azonnal látta rajta, hogy
távolléte alatt jelentõs fordulat következett be.
Gyors pillantást vetett Michael Shapiróra, hátha kiolvas valamit a szemébõl, de Michael te
kintete az ölében tartott papír kötegbe fúródott.
- Jó estét! - köszönt oda Johnny az Öregnek.
- Ülj le ide! - mondta amaz, s az íróasztalához tolt bõrszékre mutatott.
- Olvasd fel! - utasította Michaelt. Michael megköszörülte a torkát, és kiterítette maga el
apírt, mielõtt olvasni kezdett.
Az Öreg Johnnyra szegezte a tekintetét. Nyílt, fürkészõ pillantással kémlelte Johnny arcát,
nnyt ez egyáltalán nem zavarta, sõt úgy érezte, mintha simogatná.
Michael Shapiro intelligensen, érthetõen olvasta fel a tekervényesen fogalmazott jogi
szöveget. Az okmány az Öreg végrendelete volt. Húsz percbe telt, amíg Michael a végére ért.
befejezte, a szobára teljes csend szállt, amelyet végül az Öreg tört meg.
- Érted? - kérdezte. Valami eddig sosem tapasztalt szelídség lengte körül. Mintha összement
lna; mintha a bõre ráaszalódott volna rég elszáradt madarak napszítta csontjaira emlékeztet
telen csontjaira.
- Értem - bólintott Johnny.
- A biztonság kedvéért magyarázd el egyszerûen, ne az ügyvédek bürokratikus nyelvén - mondt
. Miké magyarázni kezdett.
- Mr. Van Der Byl magánvagyonát, a Van Der Byl Gyémánt kft-ben elhelyezett részvényektõl el
intve, a kiadások és az adók levonása után, két gyermekére: Tracey-re és Benedictre ruházza
Az Öreg türelmetlenül félbeszakította; úgy csapta agyon Miké szavait, mint a röpködõ legyet
- Ne ezt! A Társaságra vonatkozó részt. Magyarázd el neki a társasági részvényeket!
Mr. Van Der Byl részvényei egyenlõen lesznek elosztva közted és a két van der Byl utód, Tra
és... Az Öreg megint félbeszakította.
- A fenébe! Nagyon jól tudja a nevüket.
Mindketten elõször hallották az Öreget káromkodni.
Miké gyászosan Johnnyra mosolygott, mintha elnézését kérné, de Johnnyt teljesen lekötötte a
z arcát fürkészte, s közben mély, jólesõ izgalom dagasztotta a mellét.
A Van Der Byl Társaság részvényeinek egyharmada nem nagy vagyon - Johnny tökéletesen tisztá
volt vele.
Azzal azonban, hogy õt is számításba vette Tracey és Benedict mellett, a magáénak ismerte e
saját gyerekei közé fogadta. Ezért küzdött Johnny hosszú éveken át. A végrendelet nyilvános
egész világ meg fogja tudni a nagy újságot.
Johnny Lance-nek végül mégis lett apja. Szerette volna megérinteni az Öreget. Mellkasa dag
adt a büszkeségtõl. Szeme csípett, hirtelen pislogni kezdett.
- Nem is tudom... - szólalt meg, hangja elakadt, köhintett egyet -, ...mit mondjak.
Az Öreg türelmetlenül félbeszakította, s egy ellentmondást nem tûrõ mozdulattal csendre int
 majd Mike-hoz fordult.
- Most olvasd fel a végrendelet záradékát. Vagyis inkább magyarázd el neki.
Michael arckifejezése elkomorodott, tekintetét beletemette a papírjaiba, úgy beszélt, mint
ha nem szívesen nézne Johnny szemébe. Megint megköszörülte a torkát - ezúttal feleslegesen
ocorogni kezdett a székében.
- A végrendelet ugyanaznap kelt záradéka szerint, amelyet Mr. Van Der Byl aláírása hitelesí
a Van Der Byl kft. részvényeibõl a John Rigby Lance-re esõ rész a következõ feltételhez van
fent nevezett John Rigby Lance a továbbiakban személyes felelõsséget vállal a Társaság tar
aiért, a jelenlegi kölcsönöket és kintlevõségeket beleértve.
- Jézusom! - kiáltott fel Johnny; megdermedt a székében, és hitetlenkedve bámult az Öregre.
jólesõ érzésnek már nyoma sem volt. - Mire készül? Mik a tervei velem?
Az Öreg csendesen kiküldte Miké Shapirót, anélkül, hogy ránézett volna. - Majd szólok, ha s
sz rád. - Amikor Miké már nem volt a szobában, megismételte Johnny kérdését.
- Mik a terveim veled? - kérdezte. - Azt akarom, hogy te felelj két és fél millió rand adós
t.
- Senkinek sem jutna eszébe behajtani rajtam félmilliót, hiszen a magánvagyonomból még tíze
t se tudnék összeszedni. - Johnny dühösen megrázta a fejét; teljes képtelenségnek tûnt az e
- Dehogynem! Én tudok valakit, aki boldogan be is perelne. Nem azért, hogy visszakap
ja a pénzét, hanem saját örömére. A legnagyobb élvezettel tenne tönkre téged.
Johnny szeme hitetlenkedve összeszûkült. - Benedictrõl beszél?
Az Öreg bólintott. - Ez egyszer Benedictnél vannak a nyerõ lapok. Igazgatói székedbõl ugyan
m fog tudni kitúrni, mert Tracey, mint mindig, most is téged fog támogatni, de mivel õ i
s tagja az Igazgatótanácsnak, onnan minden lépésedet figyelni fogja. Nyomodban lesz... a
z egész vállalatot tönkreteheti veled együtt anélkül, hogy õt magát veszteség érné. Ha pedi
tudod jól, hogy nem számíthatsz a jóindulatára. Nem lesz kegyelem. Az általad nevelt ember
võ szörnyeteg fog felfalni.
- Általam nevelt...? - Johnny megdöbbent. - Mirõl beszél?
- Te tetted ilyenné. Összetörted a lelkét, gyengévé és haszontalanná tetted...
- Maga megõrült! - Johnny talpra ugrott. - Soha nem ártottam Benedictnek. Épp ellenkezõleg
, õ volt az, aki...
De az Öreg érdes károgása elnyomta Johnny tiltakozását. - Megpróbált együtt futni veled, de
dt. Feladta a küzdelmet. Jelentéktelen, gonosz ember lett belõle. Pontosan tudom, mivé l
ett, pontosabban, hogy milyenné tetted.
- Hallgasson meg, kérem. Én nem...
De az Öreg könyörtelenül folytatta. - Tracey-nek is tönkretetted az életét. Bebörtönözted a
..
- Az az éjszaka! - kiáltott fel Johnny. - Miért nem engedi, hogy megmagyarázzam, mi kett
en sohasem...
Az Öreg hangja most már olyan volt, mint az ostorcsattogás.
- Csend legyen! - És Johnny nem tudott tovább dacolni vele, hiába, a megszokás nagy úr! Az
Öreg reszketett, szeme szikrákat szórt a méregtõl. - Mind a két gyerekem szerencsétlen let
Megkeserítetted az életemet és a családom életét. A fiam egy akaratgyenge senkiházi, aki az
zeteket hajhássza, hogy elrejtse sebzett önérzetét. De, most a kezébe adom azokat az eszköz
t, amelyekkel tönkretehet téged, és ha meg is teszi, lehet, hogy ember válik belõle.
Az Öregnek most már nehezére esett a beszéd, hangja torz és rekedt volt. Nagy nehezen nyel
t egyet, a fájdalom azonban nem enyhítette haragját.
- A lányomat is a paráznasága teszi tönkre. Az a paráznaság, amit te ébresztettél fel benne
keresi a kiutat, menekül bûnös szenvedélye elõl. A te bukásod megváltás lesz a számára is.
- Nagyon téved - kiáltotta Johnny félig kétségbeesetten, félig tiltakozásképpen. - Hadd mag
m meg...
- A következõ fog lejátszódni. Hozzákötlek egy rozoga, ingatag vállalkozáshoz, ezáltal sebe
zlek, így majd megszabadulunk tõled. - Elhallgatott, mint egy kimerült kutya, zihálni ke
zdett, majd fojtott, sípoló hangokat hallatott. - Benedict lehetetlenné tesz, és Tracey-
nek végig kell néznie az egészet. Õ nem segíthet rajtad, zároltam az örökségét, nem férhet
nhoz. Az egyetlen, amiben reménykedhetsz a Kingfisher. De meglátod, a Kingfisher a vám
píroddá válik, és ki fogja szívni a véred. Mindig tudni akartad, miért helyeztem át sziszte
usan a tõkét a Van Der Byl Társaságból más társaságaimba. Most már tudod a választ.
Johnny mondani akart valamit. Nagyon sápadt volt. Halkan, szinte suttogva szólalt me
g.
- Megtagadhatom az aláírást.
Az Öreg arcán fagyos mosoly jelent meg; ajkát széjjelhúzta, de se jóindulat, se jókedv nem
t a mosolya mögött.
- Alá fogod írni - zihálta. - Amilyen büszke és gõgös vagy, nem cselekedhetsz másképp. Láto
jól ismerlek. Régóta figyellek ám. De ha mégsem vállalod a kezességet, akkor is tönkretesz
y a te részed is Benedictre száll. Ki vagy rekesztve, és kész. Vége. Leszámolunk veled. - M
jd lecsendesedett: - De alá fogod írni, biztos vagyok benne.
Johnny egy önkéntelen, kérlelõ mozdulatot tett az Öreg felé. - Végig, a hosszú évek alatt,
magánál maradtam; pedig... - hangja elcsuklott - ...soha, semmit nem érzett irántam?
Az Öreg felegyenesedett a székében. Mintha visszanyerte volna az erejét, mosolyogva megs
zólalt. Most már nyugodt hangon beszélt, nem kellett Johnnyt túlkiabálnia.
- Repülj ki a fészkembõl, te kakukkfióka! Tûnj végre el! - mondta.
Johnny arckifejezése lassan megkeményedett, vállát leeresztette. Kezeit - a két ökölbe szor
csontkalapácsot - zsebre vágta.
Bólintott, jelezve, hogy megértette.
- Értem - bólintott ismét, és mosolyra húzta a száját. Mosolya nem volt túlságosan meggyõzõ
továbbra is riadt és borús maradt.
- Jól van, maga zsugori vénember, majd megmutatom én magának!
Megfordult, és kiment a szobából. Az Öreg arca felderült a mélységes megelégedettségtõl. Fe
, de elakadt a lélegzete. Köhögni kezdett,
a fájdalom a torkába hasított, olyan erõvel, hogy kénytelen volt megkapaszkodni az íróaszta
n.
Érezte húsában a halál rákjának harapását; egyre mélyebbre nyesett ollójával torkába és tüd
.
Ijedtében és fájdalmában segítségért kiáltott, de senki nem volt a házban, aki meghallhatta
A Kingfishert augusztusban bocsátották vízre. Az Északi-tengeren tette meg a próbaút ját. A
g határozott utasítására Benedict is a fedélzeten tartózkodott. Csoda lett volna, ha egy il
en bonyolult és merõben újszerû felszerelésû hajó tökéletesen mûködik. Az augusztus nem vol
erencsés hónap abban az évben. A próbaút végére Johnny huszonhárom módosításból álló listát
yan módosítás volt, amelyet feltétlenül el kellett végezni, mielõtt a hajó munkához lát.
- Mennyi idõt vesz ez igénybe? - kérdezte Johnny a hajógyár képviselõjétõl.
- Egy hónapot. - A válasz kissé bizonytalanul hangzott.
- Kettõt akart mondani, ugye? - kérdezte Benedict, és hangosan felnevetett. Johnny tûnõdve
nézett rá; feltehetõen az Öreg beszélt neki a hajóról.
- Tudod Johnny - mondta Benedict még mindig nevetve -, örülök, hogy ez az agyrém nem az én
eszmém.
Johnnynak elállt a lélegzete. Az Öreg szavait vélte hallani, persze jóval gyengébb elõadásb
egyúttal beigazolódott iménti feltételezése is.
Johnny visszautazott Fokvárosba. Hitelezõit a lázadás határán találta. Ki akarták árusítani
kár úgy is, hogy veszítenek rajta.
Johnny két teljes napot töltött Larsen szõlõjében, Stellenboshban, hogy megnyugtassa a hite
ezõ háborgó lelkét. Amikor a férjénél húsz évvel fiatalabb Fifi Larsen megszorongatta a com
sztal alatt, Johnny tudta, hogy meglesz a két hónap haladék.
A következõ mozgalmas, kimerítõ hét tárgyalásokkal és megbeszélésekkel telt el, Johnny azon
is szakított idõt, hogy Tracey-t meglátogassa. Tracey már egy hónapja kijött a szanatóriumb
most barátainál lakott egy kis farmon Somerset West közelében.
Amikor Johnny kiszállt a Mercedesbõl, Tracey a tornácról sietett elé, hogy üdvözölje. Johnn
szú ideje akkor érzett elõször felszabadult örömöt.
- Hûha, de jól nézel ki! - jegyezte meg.
Tracey vékony, nyári pamutruhát viselt, lábán könnyû szandált. Barátai aznap nem tartózkodt
, így kettesben sétáltak a gyümölcsfák alatt. Johnny leplezetlenül szemügyre vette Tracey-t
lapította, hogy arca és karja kitelt, színe ismét a régi. Haja is visszanyerte eredeti fény
és ide-oda lebbent a napfényben, de szeme alatt a sötét karikák nyoma még ott éktelenkedet
Mosolyogni is csak egyszer mosolygott, amikor Johnny szakított neki egy virágzó õszibara
ckfaágat. Úgy viselkedett, mint aki tart a másiktól, mint aki saját magában sem bízik.
Végül Johnny a lány elé állt, és kezét a vállára tette.
- Nos, halljuk, mi gyötör?
Tracey akadozva beszélni kezdett.
- Szeretném megköszönni, hogy eljöttél értem, és meg akarom magyarázni, miért voltam olyan
n. Nem szeretném, ha azt hinnéd... szóval nem szeretném, ha rosszakat gondolnál rólam.
- Tracey, nem kell semmit sem megmagyaráznod.
- De szeretném... Meg kell magyaráznom. - És elmesélte az egészet. Nem nézett Johnny arcába
zevissza gyûrte és tépkedte az õszibarack virágot.
- Eleinte nem értettem, azt hittem minden férfi ilyen, mármint, hogy nem akarja... vag
yis, szóval nem csináltuk. - Itt hirtelen abbahagyta, majd így folytatta.
- Kedvesnek kedves volt, érted? Gyakran rendeztünk partykat, és minden este fölugrottak
hozzánk a barátaink. Aztán Londonba akart költözni a karrierje miatt. Mert itt nem voltak
megfelelõek a kilátásai. Még akkor sem jöttem rá semmire. Azt persze tudtam, hogy sok férfi
rátja van, és egyesek közülük elég különösen viselkedtek, de... Aztán egyszer felmentem a m
t találtam õket kígyómódra összefonódva, Kennyt meg azt a fiút. Nevettek, és Kenny megjegye
e hiszen tudnod kellett!" És akkor egyszerre mindent megértettem. Mocskosnak és becsap
ottnak éreztem magam. Rettenetes volt! Meg akartam halni. Nem volt senki, akinek e
lmondhattam volna, és persze nem is akartam akárkinek elmondani; egyszerûen meg akarta
m halni. - Tracey elhallgatott, és kérdõn Johnnyra pillantott.
- Még mindig meg akarsz halni? - kérdezte Johnny kedvesen. Tracey csodálkozva felpilla
ntott, és megrázta fényes haját.
- Én sem akarom, hogy meghalj. - Hirtelen mindketten elnevették magukat, és attól a pill
anattól fogva jól érezték magukat egymás társaságában; megszûnt közöttük minden feszültség,
ytatták a beszélgetést, mint régi jóbarátok.
- Most már mennem kell - mondta Johnny.
- Vár a feleséged? - kérdezte Tracey kevésbé derûsen.
- Igen, vár.
Már teljesen besötétedett, amikor Johnny hazaérkezett Bishopscourtba, az újonnan épült kéte
es házba, a lakásába, amelyet a legkevésbé sem érzett az otthonának. Éppen csengett a telef
mikor belépett az ajtón. Felvette a kagylót.
- Johnny?
- Hello, Michael. - Megismerte a hangot.
- Johnny, gyere fel a nagy házba! Most rögtön! Michael hangja riadt volt.
- Az Öreg? - kérdezte Johnny izgatottan.
- Ne kérdezz semmit, gyere gyorsan!
A függönyök be voltak húzva, a kandallóban ropogott a tûz, az Öreg mégis fázott. Mélyen bel
agy, ahová a kandalló melege nem hatol el. Keze remegett, amint a nyitott iratrendezõbõl
papírlapokat húzott elõ. Egy-egy pillantást vetett rájuk, aztán a tûzbe hajította õket. Lá
antak, majd összepöndörödve szürke hamuvá zsugorodtak. Végül kiürült a doboz, már csak egy
laggal átkötött, színes borítékköteg maradt benne. Kioldotta a csomót, kivette az elsõ borí
y levélpapírt húzott ki belõle.
Tisztelt Uram!
Bizonyára örömmel értesül róla, hogy már járok iskolába. Jó a koszt, de az ágyak meglehetõs
A borítékot a levéllel együtt a tûzbe vetette, másikat vett elõ. Egyenként elolvasta, majd
e õket.
...hogy bekerültem a kezdõ tizenöt közé... Néha elmosolyodott, egyszer még kuncogott is.
...Minden tárgyból elsõ lettem, kivéve a történelmet és a hittant. Remélem legközelebb ezek
bb leszek.
Az utolsó borítékot sokáig tartogatta kék eres, csontos kezében. Aztán egy gyors csuklómozd
al azt is a lángok közé hajította, majd a kandallópárkányba kapaszkodva felállt. Belenézett
alló fölötti aranykeretes tükörbe.
Szemügyre vette a tükörképét. Kissé meglepetten vette tudomásul az elmúlt hetek alatt végbe
ozást. Tekintete elvesztette a fényét, piszkos barnáskékké fakuló szemében a szétesés jelei
tak. Szeme kidülledt, és így az Öreg azzal a rémült, üveges tekintettel meredt a világba, a
annyira jellemzõ a rák végsõ stádiumában szenvedõkre.
Tagjai erõtlenségét és az állandó vacogást nem a fájdalomcsillapítók okozták, ezzel tökélet
lt. A lábvonszoló járást sem, amellyel elvánszorgott a vastag buharai szõnyegen az ostorfáb
t íróasztaláig.
A hosszúkás, réz díszítésû bõrtokra pillantott, de hirtelen köhögés fogta el. Egyetlen ugat
rkoló hörgéssel felköhögött. Megkapaszkodott az asztalban, várta, hogy enyhüljön a fájdalma
majd kipattintja a zárat, és felhajtja a tok fedelét.
Aránylag határozott mozdulatokkal vette elõ a tizenkettes kaliberû Purdey Royal csövét és a
a tokból, majd biztos kézzel össze is szerelte.
Az Öreg ugyanúgy halt meg, ahogy az egész életét leélte - magányosan.
- Istenem, annyira gyûlölöm a feketét! - Ruby Lance a hálószoba közepén állt, és a franciaá
ruhát bámulta. - Olyan sápadt vagyok benne!
Megrázta a fejét, s a pezsgõszínû hajzuhatag ide-oda lobogott. Lustán körbejárt a szobában,
tükörben megnézte magát. Kacéran belemosolygott a tükrökbe, majd válla fölött beszélni kez
oz.
- Azt mondod, Benedict van der Byl hazajött Angliából?
- Igen - bólintott Johnny. Leroskadt az öltözõszoba ajtaja melletti székbe, tenyerét a szem
tapasztotta.
Ruby láb ujj hegyen odament hozzá, hasát behúzta, kicsi, kemény mellét kidüllesztette.
- Ki lesz még ott? - kérdezte. Kezébe vette a mellét, mellbimbóit a hüvelyk- és a mutatóujj
gta, és bíráló pillantásokkal szemügyre vette õket. Johnny levette kezét a szemérõl.
- Hallod, mit kérdeztem? - szólt Ruby éles, dorgáló hangon. - Nem szoktam magamban beszélni
Ellépett a tükörtõl, szembefordult Johnnyval. Vékony, magas és aranybarna volt az egész nõ,
gy leopárd, még a szemében is a leopárd feszült figyelme villogott; mintha bármelyik pillan
tban fogvicsorgatva dühösen rámordulhatna az emberre.
- Ruby! Temetésre megyünk, nem koktélpartyra.
- Nem várhatod el tõlem, hogy szomorkodjak. Ki nem állhattam az Öreget. - Odament az ágyho
z, felvette róla õszibarackszínû bugyiját, és arcához dörzsölte a fényes holmit. Aztán hoss
a belebújt.
- Legalább valami szépet viselhetek ez alatt a szörnyûség alatt. - A gumi halkan csattant
az aranybarna kis hason, a majdnem színtelen szõke tincsek lelapultak a finom selyem
alsónemû alatt.
Johnny lassan felállt, és bement az öltözõszobájába. Ruby gúnyosan utánaszólt. - Az ég szer
y Lance, ne lógasd már az orrod, mintha itt lenne a világvége! Ne félj, a világon senki nem
tartozik a vén ördögnek, hiszen mindenki tartozását gondosan bekasszírozta, jóval a kölcsön
elõtt!
Néhány perccel korábban érkeztek, mint a többiek; kint várakoztak a fenyõfák alatt, a kápol
ta elõtt.
Az ezüstszürke Rolls Royce begördült a kapun, s amikor a testvérek kiszálltak és elindultak
léjük, Ruby nem tudta tovább türtõztetni magát.
- Az ott Benedict?
Johnny bólintott.
- Nagyon jóképû!
Johnny azonban Tracey-t figyelte. Döbbenetes változáson ment keresztül azóta, hogy utoljára
látta. Járása megint a régi; magabiztos és büszke. Egyenesen Johnny felé tartott, és megáll
Levette sötét napszemüvegét, s így látszott, hogy könnyezett, mert a szeme kissé megduzzad
tól. Kifestetlen arcát sötét kendõ szegélyezte, olyan volt, mint egy apáca. A bánat érettsé
lt az arcára.
- Nem gondoltam volna, hogy ez a nap is eljön mondta csendesen.
- Én sem - válaszolta Johnny. - Olyan volt, mint aki örökké fog élni.
Tracey közelebb lépett, meg akarta érinteni Johnnyt, de keze megállt a levegõben néhány cen
e a férfi karjától. Johnny megértette Tracey kézmozdulatát: jelezte, hogy közös veszteség é
ogy osztozik a bánatában, s a gesztus egyúttal szótlan vigaszt is nyújtott Johnny számára.
- Azt hiszem, mi még nem találkoztunk - szólalt meg Ruby negédesen. - Van Der Byl kisass
zonyhoz van szerencsém, ugye?
Tracey odafordult, arckifejezése üressé, semmitmondóvá vált. Feltette a szemüvegét, hogy el
e a szemét.
- Mrs. Hartford vagyok - mondta. - Üdvözlöm.
A kápolnában Michael Shapiro állt Johnny mellett. Szinte mozdulatlan szájjal szólalt meg,
még Johnny is alig hallotta, mit mond.
- Benedict ismeri a végrendelet feltételeit. Ne lepõdj meg, ha azonnal akcióba lép.
- Kösz, Mike.
Johnny kitartóan nézte a súlyos, fekete koporsót. A gyertya lángja meg-megcsillant a finom
an megmunkált ezüst fogantyúkon.
Johnny eddig igyekezett megfeledkezni a tisztázásra váró viszályról; nagyon megviselte, hog
életének ez a korszaka lezárult; sorsa újabb fordulóponthoz érkezett.
Biztos, hogy meg fog változni - sõt már meg is változott az élete.
Váratlanul átnézett a másik oldalra, mert a tekintetét odavonzotta valami.
Benedict van der Byl õt figyelte; a pap ebben a pillanatban szólította a koporsóvivõket.
Odamentek a koporsóhoz. Benedict és Johnny a fényes, fekete koporsó két ellentétes oldalára
ak a nagy halom kontyvirág között. Fenntartással méregették egymást. Johnny különös fontoss
onított a jelenetnek. Õk ketten az Öreg holtteste felett álltak, egymással szemben, s Trac
ey aggódó szemmel nézte õket.
Johnny hátranézett a templom belseje felé, pillantása Tracey-t kereste, de helyette Ruby
t találta. Ruby kettejüket bámulta, és Johnny hirtelen megértette, hogy megváltozott a felá
Új szereplõ lépett a színre.
Mike Shapiro gyengén oldalba bökte, mire Johnny észbe kapott, elõrelépett, és megragadta az
ezüst fogantyút. Kivitték az Öreget a ragyogó napsütésbe.
A fogantyú - a koporsó súlya alatt - mélyen belevágott a tenyerébe. A koporsót már rég leer
a gödörbe, de Johnny még mindig dörzsölte fájó kezét. A friss sírhantra fényes, mestersége
ettek. A gyászolók kezdtek szétszéledni, Johnny még ott ácsorgóit fedetlen fõvel a sírhant
uby odament hozzá, és karon fogta.
- Gyere már! - mondta halkan, de igen keményen. - Nevetségessé teszed magad.
Benedict és Tracey a fenyõfák alatt, a templomkert kapubejáratánál álltak, és fogadták a tá
ilvánításait.
- Gondolom, te vagy Ruby - mondta Benedict, miközben nyájas, elbûvölõ mosollyal kezet fogo
tt Rubyval. - Egy cseppet sem túloztak a rólad szóló hízelgõ leírások. - Ruby arca felragyo
a boldogságtól; olyan lett, mint szárnyát szétterítõ pillangó a napon.
- Johnny - fordult hozzá Benedict, és Johnny majdnem hanyatt esett behízelgõ mosolyától meg
az õszintének ható kézfogástól. - Michael Shapiro mondta, hogy összes feltételével együtt e
apám végrendeletét, és vállaltad a kezességet. Ezt örömmel hallom. Nem is tudom, mihez kez
olna nélküled a Van Der Byl Társasággal. Te vagy az egyetlen, aki ki tudja húzni ebbõl a sz
rult helyzetbõl. Szeretném, ha tudnád, hogy melletted állok, Johnny. Ezentúl sokkal többet
karok foglalkozni a Társasággal, és minden segítséget megadok, amire szükséged lehet.
- Tudom, hogy sok múlik rajtad, Benedict. - Johnny elfogadta a kihívást, válasza éppen oly
an kétértelmûén hangzott, amilyen rafináltan Benedict bejelentése. - Remélem, minden a legn
obb rendben lesz.
- Hétfõn egy értekezleten kell részt vennem, és csütörtökön már vissza is megyek Londonba,
este szívesen látnálak vacsorára, természetesen bájos feleségeddel együtt.
- Köszönjük - vágta rá Ruby, mivel elõre sejtette Johnny visszautasító válaszát. - Szívesen
a meghívást.
- Vissza akartad utasítani, ugye? - kérdezte Ruby. - Felhúzott lábakkal ült a Mercedes háts
és közben Johnny arcát fürkészte, szemében egy perzsa macska alamuszi pillantásával.
- Hát ezt eltaláltad! - mondta Johnny bosszúsan.
- De miért?
- Benedict van der Byl valóságos métely.
- Szerinted.
- Igen, szerintem.
- Talán, mert féltékeny vagy rá. - Ruby rágyújtott egy aranyfilteres cigarettára, és lebigg
ett ajkán kifújta a füstöt.
- Nahát, ez jó! - horkant fel Johnny, majd egy darabig mind a ketten szótlanul nézték magu
k elõtt az utat.
- Szerintem eléggé álmodozó alkat.
- A tiéd lehet! - mondta Johnny közönyösen. Ruby viszont annál követelõzõbben vágott vissza
- Ha akarnám... az enyém is lenne, de nem akarom. Ellenben te és Tracey õnagysága...
- Hagyd abba Ruby!
- Tyûha! Rosszat mondtam. A drága Mrs. Hartford...
- Azt mondtam, hagyd abba! - szólt rá Johnny éles hangon.
- A kis kacér! Jézusom! Kis híján még a bugyiját is lehúzta neked abban az átkozott temetõb
- Fogd be! Az ördög vigyen el!
- Te, velem ne beszélj így! - felelte Ruby, és az ülésen elõrehajolva, nyitott tenyérrel Jo
y szájára ütött. Johnny felsõ ajka felszakadt, szivárogni kezdett a vére. Miközben mellényz
tte a zsebkendõjét, és a szájára nyomta, fél kézzel tartotta a kormányt.
Ruby összegömbölyödve, durcásan pöfékelve ült a sarokban. Egyikük sem szólalt már meg, amíg
garázsajtó elõtt meg nem állt. Ott Ruby kipattant az autóból, és a kerten át a bejárati aj
ott, majd olyan erõvel vágta be maga mögött, hogy a hatalmas üvegtábla beleremegett.
Johnny bevitte a Mercedest a garázsba, bezárta a garázsajtót, és komótosan bement a feleség
tán a házba. Ruby lerúgta a cipõit a hallban, és a medencéhez futott. Mezítláb ácsorogva, v
ve nézte a vizet.
Johnny mögé lépett, s igyekezve elfojtani a dühét, békülékeny hangon szólalt meg.
- Ruby. Figyelj ide...
Ruby szembefordult vele, szeme szikrákat szórt, mint a sarokba szorított vadállaté.
- Te csak ne nyugtatgass engem, te szörnyeteg! Mit gondolsz, mi vagyok én neked, a c
seléded? Mikor csinálhattam utoljára azt, amit szerettem volna?
Johnny már réges-rég rájött, hogy a leggyorsabb út a Rubyval való kibéküléshez az õ engedék
vezet, a célozgatás azonban felbosszantotta.
- Soha nem akadályoztalak meg...
- Nahát ez szép! Tehát nem akadályozol meg abban sem, hogy szedjem a sátorfámat, és elköltö
- Mirõl beszélsz? - Johnny hirtelen azt sem tudta, sírjon vagy nevessen. - Válásra gondoltá
?
- Válásra? Hát te teljesen megõrültél! Tudom, hogy az öregúr egy nagy zsák pénzt hagyott rá
by most szépen belenyúl ebbe a zsákba... mégpedig azonnal.
- Mit szeretnél? - kérdezte Johnny hûvösen.
- Egy új ruhatárat és egy kisebb körutazást, azokat a szép helyeket érintve, ahová te szokt
gatni... Londont, Párizst és egyebeket. Kezdetnek ennyi elég is lesz.
Johnny egy pillanatig töprengett, meddig húzhatja még így; amióta megnõsült, mindig csak ta
zik a banknak. Végül úgy döntött, megéri. Szórakozásra úgysem lesz ideje a következõ hónapo
könnyebben mozog és gyorsabban tud dönteni, ha Ruby nincs a közelében. Sokkal jobban jár t
hát, ha hagyja elutazni.
- Hát jó! - egyezett bele. - Ha ez a kívánságod.
Ruby szeme összeszûkült, Johnny arcát fürkészte.
- Túl hamar beleegyeztél - mondta. - Meg akarsz szabadulni tõlem? Nahát, ez eszedbe se j
usson, öregfiú. Ha csak megfordul a fejedben, hogy rossz fiú leszel, és a hátam mögött inté
z, agyoncsaplak.
- Egy bizonyos Mrs. Hartford keresi, uram - hallatszott Lettie Pienaar suttogó han
gja a házi vonalon, majd alig hallhatóan hozzátette: - Jó napja lesz, ha ezt a nõt meglátja
Johnny kelletlenül elvigyorodott.
- Szemtelenkedés miatt ki van rúgva, de elõbb küldje be a hölgyet.
Felállt, és a belépõ Tracey elé sietett. Tracey hagyományos, szürke kosztümöt viselt, haja
n hátrafésülve. Úgy kellett volna kinéznie, mint egy nevelõnõnek - de nem úgy nézett ki.
- Rosszkor jöttél, Tracey. Az Igazgatótanács megbeszélése csak kettõkor kezdõdik.
- Milyen szívélyes fogadtatás! - Tracey hosszú lábait keresztbe téve leült egy tojás alakú
ohnny csak nagy nehezen tudta levenni szemét a látványról. - Munkát keresek - mondta Trace
y.
- Munkát? - Johnny tanácstalanul nézett rá.
- Igen, munkát. Tudod, munka, munkahely, dolgozni.
- Minek az neked, Tracey?
- Hát most, hogy egy õsember ügyes fortélyával kivontál a forgalomból, csak nem képzeled, h
e tett kézzel várom, míg felfordulok az unalomtól! Mellesleg a háziorvosod úgy véli, jót te
ekem, sõt a gyógykezelésem része lehetne egy kis egészséges munkavégzés.
- Aha! - Johnny visszaült a székébe. - Mihez értesz?
- No de Mr. Lance! - kérte ki magának Tracey kimért hangon, és rosszallóan nézett Johnnyra.
- Na, jó! - kacagott fel Johnny. - Milyen képesítésed van?
- Ha nem tudnád, a Fokvárosi Egyetem jogi karán szereztem diplomát.
- Nem tudtam.
- Arra gondoltam, az eljövendõ hónapokban szükséged lehet valakire, akiben megbízhatsz. - M
st már komolyan beszélt, Johnny is komolyan hallgatta.
- Mint régen - tette hozzá Tracey szelíden. A következõ néhány másodpercben csendben üldögé
- Az a helyzet, hogy éppen jogi szakértõt keresünk - dünnyögte Johnny, majd csendesen hozzá
te: - köszönöm, Tracey.
A Van Der Byl Gyémánt Társaság halvány barnákkal és zöldekkel fényûzõén berendezett igazgat
a napokat idézte, amikor a Társasághoz még dõlt a pénz. Most viszont meglehetõsen feszült
a légkör.
A vita tárgya, s egyben a Társaság utolsó reménysége, egyetlen számottevõ vagyona - mellesl
hnny személyes keresztje - a Kingfisher kutatóhajó volt.
- Ennek a hajónak kilenc hónapja vízen kellene lennie. Minden számítást erre alapoztunk, a
ajó pedig még mindig a portsmouth-i hajógyárban vesztegel. - Benedict nem titkolt megelége
déssel ejtette ki ezeket a szavakat. - Következésképp az egyre növekvõ kamatteher arra kény
rít bennünket...
- A hajógyári munkások négy hónapig sztrájkoltak a hajóépítés ideje alatt, ráadásul... - sz
nny elõreszegett állal.
- Nem hinném, hogy a brit munkások kiszámíthatatlanságáról kellene most vitát nyitnunk, más
apánok árajánlata kedvezõbb volt, velük kellett volna megkötni a szerzõdést...
- Velük kötöttük volna meg - füstölgött Johnny -, ha apád nem ragaszkodik mindenáron...
- A halottakat hagyjuk ki a dologból, ha lehet, jó? - mondta Benedict álszent hangon.
- Inkább próbáljunk meg kilábalni a súlyos helyzetbõl. Mikorra készül el a Kingfisher?
- Szeptember tizenharmadikára.
- Legfõbb ideje lenne! - Benedict belenézett a papírjaiba. - Most pedig szeretnénk Sergi
o Caporettirõl, a hajó leendõ kapitányáról hallani.
- Tizenöt évet töltött a Vörös-tengeren egy olajfúró hajón; három évig az Atlantis Gyémánt
olt a kapitánya a nyugati partok mentén. Semmi kétség, egyike a legjobb szakembereknek.
- Rendben. - Ezt Benedict szó nélkül elfogadta, s újra a feljegyzéseibe pillantott. - A Tár
aság két tengeri koncesszióval rendelkezik. Az egyes számú a Cartridge-öbölnél, a kettes sz
ddel északabbra van. Az eddig elvégzett talaj kutatásokból ítélve, a hajó az Egyes számú te
ezdené meg a munkát.
Johnny bólintott, és várta a következõ támadást. Benedict hátradõlt a székében.
- Az Atlantis Gyémánt kft. azalatt ment tönkre, amíg a mi egyes számú területünkön kutatott
ondolod, hogy nekünk sikerülni fog, ami nekik nem?
- Ezt már egyszer megbeszéltük - csattant fel Johnny.
- Nem voltam jelen azon a megbeszélésen, nem emlékszel? Tedd meg nekem, hogy újra elmagy
arázod.
Johnny sietve magyarázni kezdte, hogy az Atlantis Gyémánt Társaság költségeit a kutatási mó
ette elviselhetetlenné. Kotróhajóik nem motoros hajók voltak, vontatni kellett õket; a kibá
yászott kavicsot tárolniuk kellett; aztán ömlesztve az öbölbe szállítani, és áthajózni egy
dolgozóüzembe. Míg a Kingfisher motoros, teljesen önellátó hajó. Felhozza a kavicsot a fels
, ott helyben, a fedélzeten feldolgozza, mégpedig a legfejlettebb ciklon- és röntgenfels
zerelések segítségével, majd a meddõt visszaereszti a tengerbe.
- A mi költségeink az Atlantis Gyémánt költségeinek az egynegyedét sem érik el - fejezte be
ny.
- És a felvett kölcsönünk is mindössze kétmillió - morgott Benedict. Mike Shapiróra pillant
z asztal túlsó végén. - Titkár úr, legyen szíves jegyezze a következõ javaslatot. - "A Társ
yezi a Kingfisher nevû, jelenleg Portsmouth-ban befejezésre váró hajó értékesítését. Azután
bocsátja minden
gyémántkiaknázási jogát a lehetõ legkedvezõbb feltételek mellett; azt követõen haladéktalan
ezdeményez." Jegyezte?
Ez nyílt, frontális támadás volt. Ha megszavazzák az indítványt, nyilvánvaló, hogy a Társas
t. Kizárt, hogy a Kingfisher árát kényszereladás révén visszaszerezzék. Kevesebbért fog elk
veszteség pedig Johnnyé, hiszen õ vállalta a kezességet. Benedict máris próbára tette John
csatarendbe állítva haderejét. Tracey volt a mérleg nyelve kettejük között. Benedict most a
kényszerítette a lányt, hogy színt valljon.
A szavazás közben Benedict Tracey-t figyelte. Tûzpiros ajkain halvány mosollyal elõrehajol
t kipárnázott bõrszékében; jól öltözötten, azzal a hamisítatlan eleganciával, amelyet a nag
magas tisztség kölcsönöz az embernek. Az élvezetek azonban elhomályosították az egykori ki
olt testet; az álla tájékán vastag zsírpárna ült, fölötte az agyonkényeztetett, pufók kisgy
erekedett.
Tracey Johnny Lance mellett szavazott, s ráadásul egy másodpercig sem habozott, mielõtt
felemelte a kezét. Visszamosolygott Benedictre, és látta bátyja vadállativá torzuló mosolyá
nedict nem szeretett veszíteni.
- Hát jó, drága kishúgom, legalább tudom, mire számíthatok. - Johnnyhoz fordult. - Gondolom
t szeretnéd, ha visszamennék Londonba, és folytatnám az ottani munkámat.
Benedict évek óta a Társaság gyémánteladását irányította Londonban. A munka nem igényelt kü
z Öreg alkalmasnak tartotta rá Benedictet.
- Köszönöm Benedict - mondta Johnny. - A következõ javaslatot szeretném elõterjeszteni: a c
azgatói, szolidaritásuk kifejezéseképpen mondjanak le az õket megilletõ juttatásokról, mind
, amíg a cég anyagi helyzete meg nem szilárdul.
Elég erõtlen kis visszavágás, de egyelõre csak ennyi telt tõle.
Youngsfieldrõl szálltak fel, kora hajnalban. Johnny észak felé kormányozta a kétmotoros Bee
hcraftot, bal felõl maguk mögött hagyva a Table Mountain hatalmas kék tömegét.
Tracey rózsaszín inge fölött anorákot viselt, farmernadrágja szárát puha bõrcsizmába bújtat
edig a tarkóján egy bõrszíjjal fogta össze.
Meg sem moccant, a repülõgép szélvédõjén keresztül nézte a hajnali színekben alattuk elterü
t. A zord lila és bíbor hegyeket, a nagy oroszlánszínû síkságokat, amelyek belevesztek az A
nti-óceán fölött lebegõ ködbe.
Tracey mozdulatlanságában Johnny megérezte az izgalmat, feszültsége rá is átragadt.
A nap ekkor bukkant fel a láthatáron, erõs fénnyel, arányló ragyogással árasztotta el a sík
gra gyújtotta a hegyek csúcsát.
- A Namaqualand - mutatott maguk elé Johnny. Tracey izgatottan felnevetett - ahogy
a kisgyerekek szoktak karácsonykor -, majd Johnny felé fordult.
- Emlékszel... - kezdte, majd zavartan elhallgatott.
- Igen - mondta Johnny - emlékszem.
Déli tizenkettõ elõtt landoltak egy kezdetleges leszállópályán, amit a bulldózerek a vadonb
oltak oda. Egy Land Rover várta õket, azzal mentek le a tengerpartra, hogy ellenõrizzék
a munkálatokat.
Nagyon kevés maradt a harminchét mérföldes Admirality sávból, amit még érdemes lett volna á
i; felszámolt, lezárt területet találtak a helyszínen.
Az éppen uralkodó "Kanut király" kissé röstelkedve adta át a havi kitermelt gyémántmennyisé
- A legszebbek rég nincsenek itt, Johnny. Minden más, mint a régi szép idõkben.
Johnny mutatóujjával beletúrt az apró, rossz minõségû gyémántkupacba.
- Más bizony - ismerte el. - De minden kis darabka számít.
Visszaszálltak a Beechcraftba, és tovább repültek észak felé.
Most óriási, feltépett, agyonszaggatott sivatagi területek fölött szálltak el.
Traktorok lánctalpas nyomait pillantották meg a puha földben.
- A mieink? - kérdezte Tracey.
- Bárcsak azok lennének! Akkor nem lennének gondjaink. Nem, itt minden a Nagy Társaságé.
Johnny az órájára nézett, automatikusan összehasonlította tényleges elõrehaladásukat a terv
enetidõvel. Aztán felemelte a rádiótelefon mikrofonját.
- Alexandra-öböl irányítótorony, jelentkezz. Itt Zulu Sugar Peter Tango Baker.
Tudta, hogy radarral bemérik, és nyomon követik az útját - no persze nem az õ biztonsága mi
, hanem azért, mert most repültek el Délnyugat-Afrikai Egyezményes Gyémántmezõk fölött. Iri
ték a hatalmas semmit.
A rádió azonnal visszajelzett. Engedélyszámát, útvonalát tudakolták, valamint szándékai és
klõdtek.
Miután meggyõzte az irányítókat, hogy ártatlanok a szándékai, megkapta az engedélyüket a to
Kikapcsolta a készüléket, és csúfondáros grimaszokat vágott.
Ez a kis csetepaté az "istenekkel" kihozta a sodrából. Tudta jól, hogy nagyrészt szakmai fé
tékenysége okozza haragját. Szenvedett a tudattól, hogy neki a Nagy Társaság által gazdaság
nak ítélt, lenézett területeken kell keresgélnie.
Néha arról álmodozott, hogy téves bejegyzésre bukkan a földtulajdonokról rendelkezõ iratokb
agy hibát talál egy hetven évvel korábbi alkalomszerûen vázolt tervrajzon, amit még azelõtt
tek, hogy felmérték volna ennek a sivár, lepusztított földnek a valódi értékét. Elképzelte
t visszaköveteli néhány négyzetmérföld kiaknázás! jogát a Nagy Társaság leggazdagabb terüle
epén. Képzelõdései közben kéjesen megborzongott, Tracey csodálkozva pillantott rá.
Johnny megrázta a fejét, ugyanez a gondolat azonban egy távolabbi célpont felé terelte.
- Tracey, mutatok valamit.
Johnny bedöntötte a gépet; a hófehér tengerparti homokra csapódó, habzó hullámokon átrepülv
fölé értek.
- Mit? - Tracey-t kíváncsivá tette Johnny különös hanghordozása.
- A Mennydörgõt és a Halálszigetet - válaszolt Johnny. Tracey-nek nem sokat mondott a két n
- Ott vannak - mutatott elõre Johnny. A tenger felett szállongó köd finom páráján keresztül
ey megpillantotta õket - csupaszok, fényesek és vakító fehérek voltak, mint egy albínó báln
- Két sziget, nem? - kérdezte. - Mi olyan különös rajtuk?
- Az alakjuk és az elhelyezkedésük - válaszolt Johnny. - Nem látod, mennyire hasonlítanak e
y kürtõ nyílására? A két sziget között csak egy keskeny hasadék van.
Tracey bólintott. A két sziget tökéletesen egyformának tûnt; két keskeny, egyenként körülbe
hosszú, ék alakú - az ékek csúcsainál majdnem összeérõ - sima gránitdomb. Az óriási hullám
tottak, és egyenesen a kürtõ szájába rohantak. De ott csapdába estek, hiszen gránitfalak ve
et körül, vadul felágaskodtak, és nekirontottak a
szikláknak. A sziklafalon szétcsapódtak, majd fehér habként kitódultak a két szigetet elvál
eskeny hasadékon keresztül,
- Most már értem, miért pont Mennydörgõnek hívják az egyiket. - Tracey lenyûgözve figyelte
csapkodó hullámokat. - De miért Halálsziget a másik?
- A régi guanógyûjtõk nevezhették el így, miután megpróbáltak partra szállni rajta.
- Szóval guanó - bólintott Tracey - hát attól ilyen fehér!
Zuhanórepülésben, egész alacsonyan száguldottak végig a zöld víz fölött. Elõttük a madarak
zulák - ijedten rebbentek fel, majd hosszú, fekete csíkban elárasztották a levegõt. Ezeknek
a madaraknak az ürüléke festette ilyen vakító fehérre a sziklákat.
A sziklák között húztak el a hasadékban. Tracey felkiáltott: - Nézd csak! Valami toronyszer
van ott, a sziget túlsó végében!
- Tudom - mondta Johnny. - Régi faállványzat, azon keresztül töltötték a guanót a dereglyék
Újból felemelte a Beechcraftot a magasba, s föntrõl néztek vissza a két szigetre.
- Látod, hol tör utat magának a hullám a hasadékban? És most nézz csak a víz alá! Látod a z
A zátony hosszú, sötét árnyékként húzódott a zöld víz felszíne alatt, a fehér tajtékokra me
- Nos, a világ legügyesebben kieszelt természetes gyémántcsapdáját látod magad elõtt.
- Magyarázd el, miért - kérte Tracey.
- Arra lent vannak a nagy folyók - mutatott Johnny dél irányába. - Némelyik évmilliókkal ez
kiszáradt, de csak miután ideszállította és beleköpködte a tengerbe a gyémántjait. Az áram
széljárás észak felé sodorta a drágaköveket. Egy részük visszakerült a partra, de volt, ami
odródott.
Johnny egyenesbe hozta a gépet, és észak felé folytatták útjukat.
- Itt hirtelen belebotlanak ebbe a két szigetbe. A hasadékban összegyûlnek, összezsúfolódna
majd egy sor hegyes, meredek zátony zárja el az útjukat. Nem jutnak keresztül a zátonyon,
hát megállapodnak az üregekben, itt várják, hogy valaki kihalássza õket.
Akkorát sóhajtott, mint akit szerelmi csalódás ért.
- Jaj, Tracey, a kezemben érzem õket! Szinte látom a csillogásukat a százhatvan láb vízréte
eresztül!
Megrázta magát, mintha mély álomból ébredne.
- Világéletemben jó szimatom volt, Tracey. Egyszerûen megérzem a gyémántot, akárcsak a vará
ember a vizet. Száz százalékos biztonsággal állítom, több millió karát gyémánt hever a két
- Hát akkor hol a bökkenõ? - kérdezte Tracey.
- Ez a terület húsz éve a Nagy Társaságé.
- Kitõl kapta?
- A délnyugat-afrikai kormánytól.
- Akkor miért nem bányásznak?
- Majd fognak, valamikor az eljövendõ húsz évben. Semmi nem sürgeti õket.
Elnémultak, és szótlanul bámultak maguk elé. Johnny egyszer csak bosszankodva csettintett
a nyelvével, és rosszallóan megcsóválta a fejét - még mindig a két szigeten járt az esze.
Hogy elterelje róluk a figyelmét, Tracey megkérdezte: - Végül is honnan ered a gyémánt?
- Vulkanikus kürtõkbõl - válaszolt Johnny. - Száznál is több feltárt kürtõ található Dél-Af
rsze nem mindegyik tartalmaz gyémántot, de a New Rush, a Finsch, a Dutoitspan, a Bul
fontein, a Premier és a Mwadui igen. Óriási, ovális kincsesláda mind, telis-tele a legendás
"kékfölddel", a gyémánt "szülõanyjával".
- Errefelé ugye nincsenek kürtõk? - kérdezte Tracey Johnny felé fordulva.
- Nincsenek - válaszolt Johnny. - Mi az elsodort drágaköveket keressük. Némelyik régi kürtõ
hidrogénbomba erejével robbant fel, és több száz mérföldes körzetben szórta szét a gyémánto
alatti kürtõk a tengerben rakták le kincseiket. A passzívabb kürtõk pedig egyszerûen szétmá
, elhordta õket a szél és a víz, a gyémánt pedig a felszínre került.
- Ezeket aztán elmosta a tenger - fejezte be Tracey.
Johnny jóváhagyóan bólintott. - Igen. A földcsuszamlások, az áradások, a folyók és az esõví
att végtelen lassúsággal elmozdította õket. Szállítás közben az összes többi kavics és kõ f
zétmállott, miközben a gyémánton, amely négyszázszor keményebb minden más természetes anyag
opás semmi nyomot nem hagyott. Végül ezek a kövek elérték a tengert, ott összekeveredtek a
kürtõbõl odaérkezõ gyémánttal, aztán a hullámverés a partra, vagy az ehhez hasonló torkola
te õket.
Tracey kérdezni akart valamit, de Johnny nem engedte szóhoz jutni.
- Megérkeztünk. Ez itt a Cartridge-öböl. - Johnny szép lassan eresztette le a gép orrát. In
lagúna, mint öböl volt az alattuk elterülõ - a tengertõl keskeny homokzátonnyal elkerített
et. Sivár, fák nélküli szárazföld vette körül. A hatalmas kiterjedésû, nyugodt, sekély víz
ben állt a zátonyra felcsapó, háborgó hullámokkal. A zátonyon mély, hajózható bejárat és eg
t, amely a magasból sötétebb zöldnek látszott. A csatorna kanyarogva szelte át a lagúnát, e
a fehérre meszelt, magányos házsorig, amely a sivatag szélén emelkedett.
Johnny élesen bedöntötte a gépet az épületek irányába. Alattuk fekete-fehér pelikánok és ró
raja emelkedett riadtan a levegõbe.
Johnny letette a gépet, és odagurult a rájuk várakozó Land Roverhez. Az autó oldalán vakító
lirat állt: Van Der Byl Gyémánt.
Johnny, kezében ételdobozzal, az autóhoz vezette Tracey-t, és bemutatta neki a munkafelügy
elõt. Beszálltak a Land Roverbe, és zötykölõdve az épületekhez hajtottak. A munkafelügyelõ
ohnnynak a munka menetérõl. A néhai Atlantis Gyémánt Társaságról maradtak rájuk ezek az üre
ohnny rendbehozatta õket, hogy a Kingfisher bázisául szolgálhassanak, valamint, hogy a s
zemélyzet számára pihenõ- és szabadidõ központot rendezhessenek be. Ezen kívül rádióállomás
d el az egyikben, egy másikban pedig mûhelyt, ahol az üzemeltetõ és javító munkálatokat fog
ni. Ezen túlmenõen Johnny mólót építtetett, a lagúna végében egy hetven láb hosszú, átalakí
, amely a Kingfisher segédhajója lesz, vagyis hol kísérõhajóként, hol meg kompként üzemel m
agy hajó mellett.
Mindent nagyon alaposan szemügyre vettek a bázison. Johnny elégedetten tapasztalta Tra
cey érdeklõdését; boldogan és lelkesen válaszolt a kérdéseire. Két óra körül járt az idõ, m
llenõrzést.
- Hogyan halad a megfigyelõtornyok építése? - kérdezte Johnny.
- Készen vannak.
Johnnynak támadt egy ötlete, amelyhez nyomban egy hátsó gondolat csapódott.
- Mi lenne, ha megnéznénk? - Úgy tett, mintha hirtelen kedve támadt volna a toronynézéshez.
- Oké, hozom a Land Rovert - egyezett bele a munkafelügyelõ.
- Ismerem a járást - igyekezett lerázni õt Johnny. - Maga csak menjen ebédelni.
- Igazán nem okoz gondot... - kezdte a másik, de észrevette Johnny rosszalló homlokráncolás
és el is hallgatott, majd Tracey-re pillantva így folytatta: - Hát persze. Jó, rendben.
Tessék, itt vannak a kulcsok. Átnyújtotta a Land Rover kulcsait Johnnynak, és elindult
a szállása felé.
Johnny belekukkantott az ételdobozba, majd beszálltak a nyitott Land Roverbe.
- Hová megyünk? - kérdezte Tracey.
- Megnézzük a megfigyelõtornyokat a homokzátonyon.
- Milyen megfigyelõtornyokat?
- Építettünk egy sor ötven láb magas fatornyot a part mentén. Ezekrõl állandóan figyelemmel
a Kingfishert, amikor kint dolgozik a tengeren. Rádión bármikor közölni tudjuk vele, néhány
yi pontossággal, hogy mennyire van a tengerfenék fölött, s így méréseinket összevetjük a sz
val.
- Hû, ezt aztán jól kiagyaltad! - ámult el Tracey, és csúfondárosan megremegtette a szempil
- Szemtelen némber! - mondta Johnny, és kinyomta a kuplungot. A kemény, nedves homokon
elhajtottak a lagúna végében álló rádióskunyhó mellett. Johnny felgyorsította az autót; ke
ztán hármasba kapcsolt. Végigrobogtak a lagúna mentén. A partot szegélyezõ sárga, szélfútta
ogtak.
Tracey felállt, megragadta a szélvédõ sarkát. A szél belekapott a hajába, Tracey pedig kive
belõle a bõrpántot, és megrázta a fejét. Kibomló fényes haja fekete zászlóként csapkodott,
- Odanézz! - kiáltott fel, amikor a megzavart flamingók raja a magasba lendült; fehér, rózs
szín és fekete csíkokat hagyva maga mögött a csillogó ezüst vízen.
Johnny együtt nevetett vele. Tovább száguldottak a dûnék felé.
- Fogódzkodj! - kiáltotta Johnny. Tracey még erõsebben kapaszkodott a szélvédõbe, és rémült
atással sikoltozott. A dûne egyik oldalán a magasba repültek, a hátsó kerekek homokörvényt
tak maguk mögött, aztán a dombtetõ után, a másik oldalon - egy gyomrot felkavaró zuhanással
et értek. Keresztülhajtottak a homokzátonyon, versenyre kelve, fogócskázva a homokot nyald
osó hullámokkal.
Még öt mérföldet tettek meg így a part mentén, aztán Johnny leparkolt a dagályszint fölött.
ben, egymás mellett ülve a homokban, a Land Rover kiemelt háttámlájának támaszkodva megetté
ideg csirkehúst, és megittak egy üveg hideg fehér bort. Evés után lementek a tengerhez, hog
lemossák a zsírt a kezükrõl.
- Hû, de hideg! - Tracey két kézzel merített a tengervízbõl, majd Johnnyra pillantott, és ö
is mosoly jelent meg az arcán.
Johnny azonnal hátralépett, de nem elég gyorsan. A fagyos víz a mellkasán érte, és most lev
tán kapkodott.
- Harcolj! - kiáltotta. Annak idején ez volt a csatakiáltásuk.
Tracey megpördült maga körül, és hosszú léptekkel futásnak eredt a homokban, Johnny szorosa
yomában. Érezte, hogy a férfi nemsokára utoléri, kiáltozni kezdett.
- Véletlen volt! Igazán nem is akartam, bocsánatot kérek!
Az utolsó pillanatban, amikor Johnny kinyújtotta a kezét, és már majdnem el is érte a vállá
acey kitért elõle, és térdig gázolt a vízbe, majd szembefordult Johnnyval, és egy jól irány
al lefröcskölte. Kihívás volt a hangjában, amikor kacagva megszólalt.
- Na jó, hát akkor gyere!
Johnny mit sem törõdve a további fröcsköléssel, odafutott Tracey-hez, felkapta a rúgkapáló,
ulni igyekvõ lányt, és derékig belegázolt vele a tengerbe.
- Jaj, ne! Johnny, légy szíves, ezt ne! Megadom magam. Bármit, csak ezt ne!
Ebben a pillanatban azonban egy - a többinél jóval nagyobb és erõsebb - kósza hullám kiránt
Johnny alól a lábait. Mindketten alámerültek. A hullámok kisodorták õket a partra, ahol csu
vizesen, egymásba csimpaszkodva, nagy kacagás közepette, dülöngélve kimásztak a vízbõl.
A Land Rover mellett állva igyekeztek kifacsarni a vizet a ruháikból.
- Ó, te szörnyeteg! - korholta Johnnyt a lány nevetéstõl elcsukló hangon. Haja nedves csomó
n lógott, szempilláiról csöpögött a tengervíz.
Johnny átölelte, és megcsókolta. A nevetés abbamaradt.
Tracey szorosan lecsukott szemmel Johnny mellkasához simult, sós ajkai viszonozták a c
sókját.
Mellettük recsegve megszólalt a rádiótelefon, kis piros jelzõlámpája haragosan villogott.
Lassan, kelletlenül váltak szét, és bódultan, elködösült szemmel néztek egymásra.
Johnny odament a Land Roverhez, leakasztotta a mikrofont, és a szájához emelte.
- Igen - szólalt meg rekedt hangon. Megköszörülte a torkát, és megismételte. - Igen?
A munkafelügyelõ hangja sercegett a telefonban.
- Mr. Lance, sajnálom... - már majdnem folytatta is -, ... hogy megzavartam. - De hi
rtelen elnémult, és újrakezdte a mondanivalóját. - Úgy gondoltam, jobb, ha tudja: vihar jel
t kaptunk. Az észak felõl érkezõ szélvihar gyorsan ideér. Ha vissza akarnak menni Fokvárosb
jobban tennék, ha felszállnának, mielõtt a vihar ideér. Máskülönben napokra ittragadhatnak.
- Köszönöm. Azonnal ott leszünk. - Visszatette a mikrofont. Tracey vacogott, miközben moso
lyogva, fátyolos hangon megszólalt.
- Nem is lenne olyan nagy baj.
Tracey haja még nedves volt. Szinte ki sem látszott a kölcsönkért magas nyakú szvetterbõl.
zürke, ugyancsak kölcsönkapott és feltûrt szárú nadrágból pedig meztelenül kandikált ki a l
ondolkodva ült a Beechcraft hátsó ülésén. Mélyen alattuk egy kis halászhajót pillantott meg
madarakkal, s ezeket bámulta szinte túlzott érdeklõdéssel. Mind a ketten feszélyezetten vis
lkedtek, valami különös tartózkodás miatt képtelenek voltak egymás szemébe nézni.
- Halászhajó - mondta Johnny, mert látta, hogy a lány hova mered.
- Tudom - mondta Tracey, és újra csend telepedett rájuk.
- Semmi sem történt - jegyezte meg Johnny kimérten.
- Semmi - hagyta jóvá Tracey. - Semmi sem történt. - Majd félénken megfogta Johnny kezét. N
on finoman megcirógatta a hiányzó ujj csonkját.
- Barátok maradunk? - kérdezte.
- Hát persze - mosolygott rá Johnny megkönnyebbülve; és repültek tovább Fokváros felé.
Hugo Kramer a messzelátóján keresztül figyelte a repülõgépet, s közben ügyesen egyensúlyozo
zó fedélzeten.
- Õrjárat? - kérdezte a kormánykeréknél álló férfi.
- Nem - válaszolt Hugó anélkül, hogy levette volna a messzelátót a szemérõl. - Piros-fehér,
os Beechcraft. Nyilvántartási jelzése: ZS-PTB. Valószínûleg az egyik gyémánttársaság magáng
Leengedte a messzelátót, és átment a parancsnoki híd túloldalára. - Egyébként egyiknek sem
a felségvizeit.
A repülõgép zúgása elhalkult, Hugó újra az alsó fedélzeten folyó sürgölõdésre fordította a
A Vadliba halászhajó erõsen az egyik oldalára dõlt a halakkal teli háló súlya miatt. A hajó
t dagadozó háló ötven láb átmérõjû, kerek zsákká duzzadt a több mint száz tonnányi vergõdõ,
ett madarak kavarogtak, örvénylettek sikoltozva - szinte beborították az eget.
A személyzet három tagja az árbocdaruról lelógó merítõhálóval merte a halakat a hálóból. Mi
alkalmával egy-egy tonna halat emeltek be a fedélzetre. A halak - mint ezüst felhõszakadás
- a hajó rakterébe zuhantak. A csörlõ gõzmotorja hangosan zakatolt.
Hugó elégedetten figyelte a rakodást. Ügyes személyzete volt, és bár a halászat csak a fedõ
 volt a Vadliba számára, Hugó germán alapossággal tökélyre törekedett ebben is. Ráadásul a
zármazó többletbevétel az õ személyes nyeresége. Ez szerepelt a Klikkel kötött megállapodás
A messzelátót óvatosan visszahelyezte a bõrtokjába, és a navigációs fülke ajtajára akasztot
yos gumicsizmájában macskaügyességgel, sebesen leereszkedett a fémlépcsõn az alsó fedélzetr
- Átveszem egy kicsit - szólt oda a csörlõ kezelõjének délnyugat-afrikai némettel fûszereze
kaans nyelven.
Széles vállán csak úgy feszült kék matróztrikója. Fegyelmezett, kimért mozdulatokkal dolgoz
ze érzékeny bõrét a nap és a szél vörösre, érdesre marta. Arca bõre is vörös és napégette v
hámlott, úgyhogy imitt-amott kilátszott friss nyers húsa, ajkain pedig sötét hegek éktelenk
ek.
Sapkája alól kilógó haja olyan volt, mint a kifehérített szizálkender; vastag, fakó szempil
att enyhén rövidlátónak tûnt. Szeme halvány búzavirágkék színû volt, anélkül - ellentétben
ogy egyúttal gyenge és vizenyõs is lett volna. Most éppen hunyorgott: a hajó dülöngélésének
megállapítani, hogy aszerint engedje fel a tengelykapcsolót, és fékezze a motort.
- Parancsnok! - kiáltotta valaki a feje fölött.
- Ja! - Hugó nem hagyta, hogy elkalandozzon a figyelnie, miközben válaszolt. - Mi baj?
- Viharjelzés. Északról erõs, hideg szélvihar közeledik.
Hugó elhúzta a száját, fékezett, leállította a motort.
- Jó, akkor rendcsinálás következik. Vágjátok el a háló kötelét, engedjétek szabadon a hala
Megfordult, felmászott a létrán a hídra, majd odalépett a térképasztalhoz.
- Három órába telik, míg odaérünk - gondolkozott fennhangon a térkép fölé hajolva, aztán vi
híd oldalszárnyára, hogy összeterelje a legénységet.
A többiek már elvágták az erszényháló kötelét, s az szétnyílt, mint egy szoknya; a kiáramló
ették a vizet. A személyzet egyes tagjai öntözõcsõvel mosták a halakat a fedélzetrõl a teng
többiek a rakodótér fedelét engedték vissza a helyére.
Negyven perc múlva a Vadliba teljes gõzzel délnek tartott, hogy elfoglalja várakozó pozíció
Délnyugat-Afrika gyémántban gazdag partvidéke a passzátszelek övezetébe tartozik. Errefelé
leti szél az uralkodó, de megesik, hogy teljesen megfordul a széljárás, és északi szélvihar
k a szárazföld felõl.
Sirokkó típusú szél ez is, hasonlóan a líbiai sivatag "Khamsin" vagy a tripoli "Simoom" nev
rkánjához.
Mint a harcmezõn a mindenre ráboruló füst, ez a perzselõ, száraz sivatagi szél is sötét por
kfelhõvel borítja be az eget, és pokoli leplet von minden fölé.
A porfelhõk hozzátartoztak a tervhez; a Klikk emberei számoltak velük a rendszer kidolgo
zásakor - ugyanis az északi szél ilyenkor olyan nagy mennyiségû csillámport emel a magasba,
hogy a gyémántlelõhelyekért felelõs biztonsági erõk radarernyõi megbolondulnak a nagy zûrza
hamis jeleket adnak le, vagyis teljesen lehetetlenné válik apró repülõ tárgyak észlelése.
A Fordulópont az Orange folyótól hatvan mérföldnyire északra, a parttól pedig három mérföld
Nevét az elsõ utazóktól kapta, az õ nézetüket tükrözte az észak felé való továbbhaladás ki
a régi utazók nem tudhatták, hogy egy fennsík közepén tartózkodnak, egy õsi tengerparton,
idõvel a tenger szintje fölé emelkedett. Azt sem tudták, hogy egy gyémántban gazdag vidék
gazdagabb lelõhelyén állnak, amelyet késõbb körül kellett zárni; dzsipes, kutyás és repülõg
lett ellenõrizni; puskás õrökkel és radarokkal õrizni. Olyan biztonságos tábort kellett kör
ozni, amelyet csak röntgensugaras ellenõrzés után lehetett elhagyni, ahonnan az ember a
saját ruháján kívül mást nem hozhatott ki.
A Fordulópont volt a négy osztályozó telep egyike, ahol a Nagy Társaság által - több mérföl
- kibányászott kavicsot feldolgozták. A telep viszonylag nagy kiterjedésû volt, és üzemekk
mûhelyekkel, üzletekkel, valamint ötszáz dolgozó és családja elhelyezésére elegendõ lakóép
ezett. Ám a Társaság minden igyekezete ellenére sem sikerült a helyet elviselhetõvé, netán
enni. Fordulópont továbbra is vad, fenyegetõ sivatagi pokol maradt.
Ami máskor csak kellemetlen volt, ezzel az északi széllel egyenesen elviselhetetlenné vált
. Az épületek ugyan erõsen le voltak szigetelve, még az ajtók, ablakok illesztését is betöm
ral vagy ronggyal, a vörös por mégis mindenhova beszivárgott, és apró szemcsékben lerakódot
pitra, az asztalokra, az ágynemûre, sõt, még a hûtõszekrény belsejébe is befurakodott. Ráte
t a hajra, belement a szájba, eldugaszolta az orrlyukat, ráadásul rendszerint perzselõ hõsé
kíséretében érkezett, ami szinte kiszárította az ember szemüregét.
A porvihart fénylõ, vörös köd kísérte, néhány yardra csökkentve a látótávolságot. Aki kényt
ar idõben kimenni a mindent ellepõ száraz ködfelhõbe, az védõszemüveget viselt; ruháját ham
yenletes csillámpor-réteg borította be, amitõl aztán még ebben a borongós idõben is jól kiv
sillogott az illetõ.
A telep közelében egy férfi vágott utat a ködben, egy kis henger alakú tárggyal a kezében.
szélben lassú léptekkel távolodott a sivatag felé. Odaért egy kisebb gödörhöz, és belemász
ját letette a homokba, várt egy pillanatig, aztán letérdelt, és a henger fölé hajolt. Bõrka
bõrsapkájában, arcán sállal és védõszemüveggel úgy festett, mint egy szörnyeteg.
Az üveggyapottal bevont henger sárga, fluoreszkáló festékkel volt lefestve. Egyik végén vil
helyezkedett el átlátszó mûanyag burában, a másikon egy összehajtogatott, gumírozott ballon
lyet rozsdamentes acél kapcsolószerkezet rögzített a hengerhez, a kapcsolószerkezethez ped
ig egy kisméretû, acél hidrogénpalack csatlakozott. Az egész henger tizennyolc hüvelyk hoss
három hüvelyk átmérõjû volt. Valamivel többet nyomott tizenöt fontnál.
A henger belseje két különálló részbõl állt. A nagyobbikban egy rendkívül bonyolult, tranzi
ezérlõ áramkör helyezkedett el, amely - hosszúhullámú rádióvezérlésre - a világító gömböt b
ancsak távvezérlésre a kapcsolószerkezet segítségével szabályozta a hidrogén beáramlását a
A kisebbik rekeszben csak egy szigetelt mûanyag doboz volt huszonhét darab gyémánttal. A
legkisebb tizennégy, a legnagyobb - egy hatalmas - ötvenhat karátos kõ volt. Minden egy
es követ szín, fény, és minõség szerint külön-külön szakértõ válogatott és vizsgált meg. Mi
megmunkálás után szabadpiaci áruk hétszázezer és egymillió font között volt várható - a csi
A Klikk négy tagja dolgozott Fordulóponton. Közülük ketten régi megbízható gyémántválogatók
osztályozó telep féltve õrzött falai között dolgoztak. Azért dolgoztak együtt, hogy ellenõr
, mivel a Társaság kétszeresen is be akarta biztosítani magát, s így kölcsönös ellenõrzést
ott az alkalmazottaival; ennek a módszernek persze semmi értelme, ha az alkalmazotta
k történetesen összejátszanak. Ezek az emberek kiválogatták a legszebb gyémántokat, aztán k
ták õket a teleprõl.
A Klikk harmadik embere, egy gépszerelõ, a Társaság mûhelyében dolgozott. Az volt a feladat
, hogy összeállítsa a berendezést, ami egy megjelölt gépzsíros dobozban elrejtve érkezett e
zá. A követ is õ tette bele a hengerbe, majd átadta annak az embernek, aki most kint a s
ivatagban, a gödör mélyén térdelt, és a kavargó homokviharban a henger felbocsátásához kész
Miután mindent ellenõrzött, felállt, a gödör széléhez ment, és kikémlelt a porviharba. Végr
olt azzal, amit látott, s visszasietett a sárga hengerhez. Egy erõteljes mozdulattal k
inyitotta a hidrogénpalack szelepét. Kígyószisszenés-szerû nesz hallatszott, a ballon kezde
t felfújódni, miközben az anyag gyûrõdései sercegve kisimultak. A ballon megemelkedett, min
ha alig várná, hogy a levegõbe emelkedhessen; a férfi azonban nagy nehezen visszatartott
a, és csak akkor engedte el, 'amikor már egyenletesen feszült mindenhol. A ballon - a
himbálódzó hengerrel együtt - felszökkent a magasba, és a homokfelhõk között csaknem azonna
tûnt a férfi szeme elõl.
A férfi a kemenceszínû ég felé fordította az arcát, s egy darabig követte a ballont a tekin
; szemüvege megcsillant, s bár az égvilágon semmit sem látott már, viselkedése mégis mélysé
ttségre utalt. A nagy veszélyt maga mögött hagyó ember könnyed lépteivel állt tovább.
- Na, még egy ilyen csomag, aztán befejezem - ígérgette magának. - Még egy utolsó, aztán vé
veszem azt a farmot az Olifants folyó mellett, és szépen halászgatok, vadászgatok... - Még
avában álmodozott, amikor ismét a Land Rover mellett találta magát. Beült, beindította a mo
t, felkapcsolta a világítást, és lassan elindult hazafelé.
A Land Rover hátulján fehéren világított a vörös ködben is jól kivehetõ felirat: BIZTONSÁGI
A Vadliba orral a szélnek egy helyben várakozott, motorja üresjáratban halkan brummogott
. Még húsz mérföldre a szárazföldtõl, kint a tengeren is perzselõ volt a szél. Az a néhány
néha megcsapta Hugó arcát, legalább felfrissítette egy kicsit. A parancsnoki híd egyik szö
tében álldogált, ahonnan egyszerre tarthatta szemmel a tengert és a kormányost, mégis nyugt
lan volt. Nyugtalan volt, mert a Vadliba idestova tizenöt órája várakozott egyhelyben, és
tépázta bõszükén az északi szél a tizenöt órából tíz órán át a hajó árbocait.
Mindig is ideges volt, valahányszor a zsákmányra várt. Annyi minden jöhetett közbe, rendõrs
ajtaütéstõl kezdve a berendezésben bekövetkezõ, egészen parányi elektromos hibáig.
- Hány óra van, Hansie? - kiáltotta. A kormányos megnézte a kronométert a feje fölött.
- Hat óra múlt három perccel, parancsnok.
- Fél óra múlva sötét lesz - dörmögte Hugó bosszúsan, és megint kimeresztette a szélbe fakó
majd egy vállrándítással visszaballagott a kormányosfülkébe.
Megállt a térképasztal melletti állványnál. A masina még a gyakorlott szem számára is hagyo
lkeresõ hangradarnak tûnhetett, ez pedig a háborús idõk tengeralattjárók elhárítására haszn
tó készülékének" sokkal prózaibb célokra átalakított változata volt; a halrajok felszín ala
zkedésének megállapítására szokták használni.
Ez a példány azonban meglehetõsen különleges és költséges átalakításon ment keresztül. A Kl
tott szakembert a munka elvégzésére.
A készülék most halkan zümmögött a vezérlõasztal halványzöld belsõ világítása mellett, hang
igen adott, és a kerek üveglap alatt sem látszott semmi.
- Kérsz kávét, Hansie? - kérdezte Hugó az öreg színes bõrû kormányost. Hugó legénysége gond
t, hûséges, megbízható emberekbõl állt. Másképp nem is mûködhetett volna egy ilyen társaság
csegõ száj, és ugrik a többmilliós üzlet.
- Kösz, parancsnok, kérek. - Az öreg elismerõen összeráncolta viharvert arcát, és Hugó leki
onyhába.
- Mester, csinálna egy feketét?
De a választ már nem hallották, mert beleveszett az idõközben beindult keresõkészülék zajáb
sztal fölött kigyulladt egy sor lámpa, a halk zümmögés gyors sípolássá erõsödött, a képerny
n élénk, zöld foltok jelentek meg.
- Már a levegõben van! - kiáltott fel Hugó megkönnyebbülve, és a készülékhez futott. Az els
ohant a kabinjából, menet közben tûrve be az ingét kigombolt nadrágjába; arca gyûrött volt
atlanságtól.
- Hát már itt volt az ideje! - morgott.
- Vedd át Hansie-tól! - kérte Hugó, azzal leült a bõrpárnás székre a letapogató készülék el
- Menjünk két ponttal balra, és közelítsük meg, amennyire csak lehet.
A Vadliba megugrott, belefúrta az orrát a tengerbe. Nagy iramban haladt elõre. Mozgása m
egváltozott, a szelíd ringatózásból vad roham lett. A parancsnoki híd ablakára is felcsapta
hullámok.
Hugó a letapogató készülék elõtt ült, s a ballon útját követve mindvégig úgy irányította a
tapogató irányban maradjon.
A ballont az északi szél negyven csomós sebességgel repítette át a partvonalon, és háromeze
agasba emelte. Hugo a készüléken keresztül parancsot adott a ballonnak, hogy eresszen ki
gázt, és tartsa a magasságot. A ballon reagálását azonnal láthatta a képernyõn.
- Jó kislány! - suttogta Hugó. - Okos, jó kislány! Majd hangosan megszólalt. - Oscar, menjü
utána! A ballon dél felé sodródik.
Még húsz percig küszködtek így a hullámok között.
- Oké - törte meg Hugo a csendet. - Beleengedem a vízbe. - Lassan elfordított egy gombot
az óramutató járása szerint, mire az összes gáz kiáramlott a palackból.
- Kész! Lent van. - A készülék fölött kinézett az ablakon. A porral teli felhõk korán megho
stét. Kint már sötét volt, a fekete, alacsony boltozatú égen nem látszottak csillagok.
Hugó megint a készüléket figyelte.
- Jól van Oscar! Rajta vagy. Tartsd ebben az irányban!
Aztán az öreg Hansie-t kereste a szemével. Hansie egy fiatalabb férfi társaságában türelmes
kozott egy padon, a válaszfalnak támaszkodva. Mind a ketten tetõtõl talpig vízhatlan, sárga
mûanyag ruhában és gumicsizmában üldögéltek.
- Oké, Hansie - intett Hugo. - Kimehettek a hajó orrára. Már csak egy mérföldnyire lehet.
Amazok lemásztak a tenger-áztatta fedélzetre. Hugó figyelte, hogyan haladnak elõre az egymá
t követõ zöld hullámtarajok között, hogyan kuporodnak le a hajó orrában; mind a ketten egys
húzták be a nyakukat, amikor újabb hullámok csaptak át fölöttük; sárga mûanyag öltözetük a
almas megvilágításában is jól láthatóvá tette õket.
- Most bekapcsolom, hogy észrevegyük - figyelmeztette Hugo a kormányost.
- Rendben. - Oscar kikémlelt elõre, Hugó pedig megpöccintett egy kapcsolót a vezérlõasztalo
amely arra szólította fel a ballont, hogy kapcsolja be a jelzõ világítását.
Oscar felkiáltott.
- Ott van! Pontosan elõttünk.
Hugó fölpattant, és elõrefutott. Eltelt néhány másodperc, amíg a szeme hozzászokott a sötét
evette a csöppnyi piros fényt maguk elõtt. A nagy feketeség kellõs közepén nem tûnt nagyobb
gy szentjánosbogárnál. Felbukkant egy pillanatra, aztán eltûnt a következõ hullámvölgyben.
- Átveszem. - Hugó átvette Oscar helyét a kormánynál. - Te irányítsd rá a fényszórót!
A fényszóró erõs, fehér fénynyalábot lövellt a sötétségbe. A sárga henger a reflektorfény k
Hugó hagyta, hogy a Vadliba a henger felé sodródjon. Hansie és a segédje készenlétben állta
z láb hosszú csáklyával.
Hugó óvatosan a bukdácsoló sárga henger közelébe irányította a hajót. Amikor a csáklya elér
két férfi végre a hajó orrába emelte a hengert, elégedett kifejezés ült ki Hugó arcára.
Figyelte, amint a két csuromvizes, vízhatlan ruhás
alak felkapaszkodik a létrán a kormányfülkébe, és leteszi a hengert a térképasztalra.
- Remek, remek! - örvendezett Hugó, s lelkesen megveregette a vállukat. - Most menjete
k, és szárítkozzatok meg. A két férfi eltûnt a lejáróban. Hugó átengedte a kormányzást Osca
- És most irány hazafelé! - adta ki a parancsot! Amilyen gyorsan csak akarod - mondta,
és a hengerrel a kezében, visszavonult a kabinjába.
Kabinja lehajtható asztalánál ülve Hugó lecsavarta a henger alsó rekeszét, és kiemelte belõ
yag dobozt. Kinyitotta, tartalmát az asztalra borította.
Elismerõen füttyentett kezébe vette a legnagyobb darab gyémántot. Nem értett ugyan a drágak
ez, de megérezte, hogy különösen értékes darabot tart a tenyerén. A kõ mélyében rejlõ tüzet
yenetlensége sem tudta elfedni.
Hugó számára értéktelen ásvány volt csupán; õ nem lett volna képes értékesíteni egy ilyen d
iféle kísértést nem érzett, hogy elemelje, és átverje a Klikket. Az semmi egyebet nem hozna
ki a konyhára, mint tizenöt év kemény fizikai munkát.
A Klikk éppen ezen a kölcsönös egymásrautaltságon alapult. Tagjai közül egymaga senki sem b
ult volna a többiek nélkül, noha minden egyes részegység önállóan és kifogástalanul mûködöt
er ismerte az összes résztvevõt, de senki nem tudta, ki az az ember.
Hugó szerszámokat vett elõ a fiókjából, és az asztalra tette õket. Begyújtotta a spirituszf
raffinviaszos edényt rátette melegedni.
Aztán beleszórta a gyémántokat egy kutyaközönséges, hétköznapi konzervdobozba.
Számolva a hajó dülöngélésével, ügyesen leemelte az edényt a tûzrõl, és a gõzölgõ, folyékon
a; a konzervdobozt lassan színültig töltötte viasszal.
A viasz lehûlt és megszilárdult, átlátszatlanná, majd fehérré vált. A kövek immár viasztábl
zva; így zörögni sem tudnak, és a konzervdoboznak is meglett a kívánt súlya.
Hugó rágyújtott, felállt, a kabin ablakához lépett, és kinézett a kormányfülkébe. A kormány
, Hugó visszamosolygott.
Visszament az asztalhoz, ahol a doboz már annyira kihûlt, hogy meg lehetett fogni. F
eltette rá kerek fedelét, majd egy fiókos szekrényhez lépett, amelyben egy hordozható orsóz
emlékeztetõ szerkezet bújt meg; Hugo a szájából kilógó cigaretta füstjétõl hunyorogva rápré
a dobozra.
Végül elégedetten letette az asztalra a légmentesen lezárt dobozt, majd az ajtófélfán lógó
tt. Belsõ zsebébõl kivett egy barna borítékot, a borítékból színes, nyomtatott címkét húzot
nt a dobozhoz, és nagy gonddal felragasztotta rá. A címkén - magasztos mûvészi elgondolás s
int - egy skót lazac módjára magasba szökkenõ szardíniahal volt látható.
- Szardínia paradicsommártásban - olvasta Hugó fennhangon a címke szövegét, közben kicsit e
otta magától a dobozt, hogy megszemlélje a munkáját. "Készült Délnyugat-Afrikában." Elvigyo
és nekilátott elcsomagolni a felszerelést.
- Mennyi? - kiabált át a szivattyútelep mûvezetõje a mólóról a közeledõ Vadliba fedélzetére
- Ötven tonna körül - kiáltotta vissza Hugó. - Az északi szél hazakergetett minket.
- Tudom, egy hajó se maradt kint a tengeren. - A mûvezetõ figyelte, hogyan horgonyozzák
le emberei a hajót, és hogyan dobják át a Vadliba fedélzetére a szivattyú tömlõjét, hogy ma
dhessék a halak átszivattyúzását.
- Oscar, vedd át! - mondta Hugo. Felkapta zakóját, sapkáját, majd még odaszólt. - Holnap jö
zzal átugrott a mólóra, és sietõs léptekkel, vállán átvetett kabátjával elindult a konzervg
bõl csak úgy áradt a szardíniaolaj szaga.
A kazánházak és a szárító üzem mellett vezetõ keskeny kis utcán ment végig, majd átvágott e
n, ahol két emelet magasságig értek a felhalmozott halkonzervekkel megtöltött zsákok. Végül
rdult egy barlangszerû raktárhelyiségbe, ahol a plafonig álltak a kartondobozok a következõ
felirattal:
l tucat konzerv szardínia paradicsommártásban Címzett: Vee Dee Bee Agencies Ltd, 32 Berm
ondsey Street, London SE 1.
Hugó besétált az apró helyiségbe, amely a raktárosnak szolgált irodául.
- Hello, Hugó! Milyen volt a fogás? - kérdezte a raktáros, aki mellesleg Hugó sógora volt.
- Ötven tonna - Hugó felakasztotta a kabát ját az ajtóra szerelt fogasra. - Ki kell mennem
- mondta, és kisietett a raktár másik végébe, az illemhelyre.
Miután visszajött, megivott egy teát a sógorával. Majd felállt, és azt mondta: - Jeannie má
- Mondd meg neki, hogy csókolom.
- Nincs szüksége a te csókjaidra, kap tõlem eleget - kacsintott rá Hugó, és leakasztotta a
ját a fogasról. A kikötõ fõbejáratán át távozott, néhány szívélyes szót váltott a kapussal
várakozó öreg, viharvert, felnyitható tetejû sportkocsihoz ment.
Megcsókolta a volánnál ülõ lányt, bemászott mellé, kabátját a hátsó ülésre hajította.
- Te vezetsz, nekem mind a két kezemre szükségem lesz.
A lány jót nevetett, és kihúzta a férfi kezét a szoknyája alól.
- Nem tudsz várni, míg hazaérünk?
- Öt napig kinn voltam a tengeren. Pokoli étvágyam van!
- Fura egy alak vagy, tudod-e? - nevetett a lány; azzal elindultak.
Sergio Caporetti, a Kingfisher leendõ kapitánya, kövérkés, hóemberszerû figura volt. Johnny
odájának ajtaját egészen betöltötte, s nagy pocakját maga elõtt tolta be a szobába. Arca is
lt, akár egy csecsemõé; gyönyörû, hosszú szempillájú szeme egy lányéra emlékeztetett.
- Gyere, Sergio! - üdvözölte Johnny. - Örülök, hogy látlak!
Az olasz meglepõen gyorsan átért a szobán, és Johnny kezét máris hatalmas, szõrös mancsában
tta.
- Hát végre kész! - dörmögte Sergio. - Három hónapja csak ülök a seggemen, és semmit se csi
... - csapott a pocakjára, ami akkorát dörrent, mintha pisztolyt sütöttek volna el a közelb
n - ...milyen dagadt vagyok! Nem jó ez így!
- Még nincs teljesen kész - helyesbített Johnny. Sergiót és a legénységet azért hozatta át
jóval a hajó elkészülte elõtt, mert azt akarta, hogy az olasznak legyen bõven ideje tanulmá
zni a hajót, és ismerkedni a meglepõen újszerû felszerelésével. Ha majd készen lesz, Sergio
a átvinni Afrikába.
- Ülj le Sergio. Fussuk át a legénység névsorát... Amikor Sergio egy órával késõbb távozott
a liftig kísérte.
- Ha bármiben segítségre van szükséged, Sergio, hívj fel engem.
- Si. Ne aggódj, ahol Caporetti átveszi az irányítást... ott baj nincs - mondta, miközben k
zet fogott Johnnyval. Visszafelé Johnny megállt az eligazító pultnál.
- Mrs. Hartford bent van? - kérdezte az egyik ügyfélfogadó titkárnõt. A két titkárnõ kórusb
t.
- Nincs bent, Mr. Lance.
Tracey-nek nyoma veszett. Öt napja se híre, se hamva. Irodája teljesen kihalt. Johnny
mérges volt rá, ugyanakkor aggódott is érte. Aggódott, mert attól tartott, hogy megint a mú
orihoz hasonló állapotban bukkan majd rá valahol, és nagyon haragudott rá, mert hiányzott n
ki.
Bosszús ábrázattal ment vissza az irodájába.
- Istenem! - sóhajtott fel Lettie Pienaar, s kezében egy rakás levéllel megállt Johnny asz
tala mellett. - Jól nézünk ki! De van itt valami, ami majd feldobja.
Johnny kezébe nyomott egy képeslapot, az Eiffel torony színes képével. Ez volt Ruby elsõ je
entkezése, mióta elutazott. Johnny sietve elolvasta.
- Úgy tûnik, Párizst izgalmas városnak találja. - Az asztalra dobta a lapot, és belemélyedt
aznapi munkájába.
Sokáig dolgozott. Egy steakhouse-ban vacsorázott, majd hazahajtott a kihalt bishopsc
ourti házba.
A kavicsos felhajtón közeledõ kerekek csikorgása és a hálószoba falán felvillanó fényszóró
fel. Amikor a csengõ sürgetõ hangon megszólalt, felült az ágyban és meggyújtotta az éjjeli
smária! Éjjeli két óra!
Magára rántott egy köntöst, és letámolygott a lépcsõn, sorra kapcsolta fel a lámpákat. A cs
kül csörömpölt.
Elfordította a kulcsot a zárban. Kivágódott az ajtó, Tracey viharzott be, irattárcát szorít
melléhez.
- Hol az ördögben voltál? - Johnnynak nyomban kiment az álom a szemébõl. Mérges volt, de ór
sett le a szívérõl!
- Johnny! Johnny! - Tracey örömében szinte táncra perdült, arca kipirult, szeme csillogott
. - Megszereztem õket! Az egyiket mindenképpen. De nem, mind a kettõt - ujjongott kissé ös
szefüggéstelenül.
- Hol voltál? - Johnny gondolatait nem volt könnyû mellékvágányra terelni. Tracey nagy nehe
en lecsillapodott, de vidáman mosolygott, és érezhetõen zakatolt tovább, mint egy bekapcso
lva felejtett motor.
- Gyere! - Kézen fogta Johnnyt, és bevezette a nappaliba. - Tölts magadnak egy jó nagy w
hiskyt, és ülj le adta ki a parancsot ellentmondást nem tûrõ hangon.
- Nem kérek whiskyt, és nem...
- Pedig szükséged lesz rá! - szakította félbe Tracey, majd õ maga ment oda a kitárt ajtajú
rényhez, egy hatalmas adag whiskyt töltött egy kristálypohárba, szódat engedett rá, és odav
Johnnynak.
- Mi a csudát csinálsz?
- Johnny, kérlek! Olyan csodálatos az egész, ne rontsd el a kedvem. Csak ülj, és figyelj!
Johnny vonakodva belesüppedt egy karosszékbe, Tracey pedig egy nagy halom okmányt vett
elõ az irattartójából; majd egy Viktória-korabeli színésznõ pózában megállt a szoba közepé
- Ez itt - magyarázta - az eredeti német nyelvû nyilatkozat fordítása. A nyilatkozatot 189
9. május 3-án Windhoekben a helyhatóság állította ki. Kihagyom a bevezetõt, csak a lényeget
som fel.
Megköszörülte a torkát, és olvasni kezdett:
- "Az itt befizetett, és általunk átvett 10 000 márka pénzösszeg fejében átengedjük a déli
ségi, és a keleti 15°12' hosszúsági fok között található tíz kilométer átmérõjû terület kia
sziget legmagasabb kiemelkedésével; vonatkozzon az nemes- vagy nem nemes fémre; féldrága-
vagy drágakõre; guanóra; növényi vagy bármilyen egyéb szerves vagy szervetlen eredetû anyag
történjék akár kiaknázás, feltárás avagy begyûjtés és elszállítás formájában. Ezek a jogok
nc éven át Farben, Hendryck és Mosenthal urakat, az alábbi címen található guanókereskedõke
ik meg-: 14 Bergenstrasse, Windhoek SA."
Tracey szünetet tartott, és Johnnyra pillantott, aki mozdulatlanul, kõvé dermedten bámulta
, és feszülten hallgatta. Tracey sietve folytatta a felolvasást.
- "Minden régi német ásvány koncessziót és az ezekhez kapcsolódó jogokat a Parlament ratifi
mikor a Dél-Afrikai Unió átvette a mandátumokat az elsõ világháború után."
Johnny bólogatott, képtelen volt megszólalni. Tracey továbbra is boldogan mosolygott.
- ,,E koncesszió a mai napig a törvény erejével bír. Minden késõbbi adományozás érvénytelen
deti adomány fõként a guanó begyûjtésére szól, ugyanúgy vonatkozik a drágakövekre is."
Johnny megint bólogatott, Tracey pedig a kezében tartott paksaméta legaljára tette az imén
t felolvasott iratot.
- A koncessziós Társaság, a Farben, Hendryck és Mosenthal SA még mindig létezik. A Társaság
tlen fennmaradt vagyona, a rég elfelejtett koncesszióktól eltekintve, egy öreg ház Windhoe
kben, a Bergenstrasse 14. szám alatt.
Tracey hirtelen témát váltott.
- Azt kérdezted, hol voltam. Nos: végigjártam Windhoek és Délnyugat-Afrika legrosszabb útja
t.
- A Farben, Hendryck és Mosenthal Cég a Hendryck testvérek tulajdona. A testvérek, két ret
tenetes öregember, karakul bárányokat tenyésztenek. Amikor megláttam, hogyan vágják el a sz
kicsi perzsa bárányok torkát, csak azért, hogy ne egyenesedjen ki a szõrük,
hát tudod... - Tracey elhallgatott, és egy nagyot nyelt -, ...semmit nem mondtam nek
ik a koncesszióról, csak felajánlottam, hogy megveszem a Társaságot. Húszezret kértek, odat
ottam eléjük a papírt, és annyit mondtam nekik "írják alá!" Õk meg aláírták. Nagy örvendezé
am ott õket. Azt hiszik borzasztó bölcs húzás volt a részükrõl. Tessék! A tiéd! Tracey átny
lapodást Johnnynak, s miközben Johnny olvasott, így folytatta:
- A Van Der Byl Gyémánt Társaság megbízásából kötöttem meg a szerzõdést, és az Igazgató nev
em haragszol érte.
- Jézusom! - Johnny egy nagyot kortyolt a whiskyjébõl, majd letette a poharat, és felállt.
- Még hogy haragszom! Tálcán kínálod nekem a Mennydörgõ és a Halálsziget koncesszióját, és
aragszom-e!
Kinyújtotta a kezét Tracey felé, és a lány lelkesen lépett oda hozzá.
- Tracey, csodálatos vagy! - Elragadtatva átölelték egymást. Johnny felkapta Tracey-t a le
vegõbe, s anélkül, hogy bármelyikük elõre sejtette volna, a kanapén, egymás karjaiban talál
at. Csókolózni kezdtek, nevetésük halk suttogássá, összefüggéstelen hangokká halkult.
Végül Tracey elhúzódott, és lecsúszott a kanapéról. Megállt a szoba közepén. Szaggatottan l
a összekócolódott.
- Jaj! Elég!
- Tracey! - Johnny felállt a kanapéról. Majd megveszett a lányért, de Tracey eltolta magátó
ellépett elõle.
- Ne, Johnny, ne! - A lány kérlelõn rázta a fejét. - Hallgass meg!
Johnny megállt. A vad tekintet eltûnt a szemébõl.
- Ide hallgass, Johnny, tudod, hogy nem vagyok
szent, de nem akarom, hogy... szóval nem akarom, hogy egy idegen nõ házában, egy kanapén.
Nem így szeretném.
Benedict lelassította a mézszínû Bentleyt, kiállt a hosszú sorból, amely megbénította a for
a Bermondsey Streeten, és bekanyarodott a raktár területére. A rakodó rámpa mellett leállít
az autót, és kiszállt.
Miközben levette a kesztyûjét, végignézett a rámpán. Áruhegyek várakoztak felhalmozva, szál
Fokföldi borok és szeszes italok ládaszám, barna kartondobozban gyümölcskonzervek, halkonz
rvek, halolajok, egy rakás kõkemény nyersbõr, és egyéb, meghatározhatatlan áruk sokasága: m
nd dél-afrikai termék.
Tíz éve indította be Benedict a Vee Dee Bee vállalkozást; a vállalat ez alatt a tíz év alat
ott fel ennyire.
Benedict hármasával vette a lépcsõfokokat, nagy iramban sietett fel a rámpán a plafon sötét
szõ, felhalmozott árurengeteg között. Magabiztosságán látszott, hogy hazai pályán mozog, s
es vállú, szép szál ember benyomását keltette; felöltõje alja a térde körül csapkodott. A r
herhordók nagy tisztelettel üdvözölték. Amikor belépett a központi irodaépületbe, a gépírón
ttogni kezdtek, akkora susogást keltve, mint amikor szél járja át az erdõt.
Az ügyvezetõ igazgató Benedict elé sietett, és betessékelte az irodájába.
- Hogy van, Mr. Van Der Byl? Már hozzák a teát - mondta, s lesegítette Benedict kabátját.
A megbeszélés harminc percig tartott, ezalatt Benedict átnézte a heti eladást, az árak alak
lását, a kiadást és a bevételt; kérdezett, megjegyzéseket tett, tetszését vagy éppenséggel
jezte ki bizonyos számadatokra vonatkozóan. Sokan meglepõdtek volna, ha
akkor és ott látják. Nem azt a tunya aranyifjút látták volna viszont, akit ismerni véltek,
em egy szigorú tekintetû üzletembert, aki hideg fejjel, szenvedélymentesen igyekszik a l
egtöbbet kihozni a vállalatából.
Mások nyilván azon csodálkoztak volna, honnan szerzett Benedict egy ekkora vállalkozáshoz
szükséges tõkét, különösen, ha azt is tudták volna, hogy az épületek - a hozzájuk tartozó t
ntén az õ tulajdonát képezték; ezen túl pedig az üzleti életben a Vee Dee Bee Ügynökség nem
tlen, amelyben Benedictnek érdekeltségei voltak. A pénzt nem az apjától kapta
- az Öreg ugyanis fél kiló vaj megvásárlásának sikeres lebonyolítását sem nézte ki belõle.
A megbeszélés befejeztével Benedict felállt, vállára vette a felöltõjét, az ügyvezetõ pedig
nt a sarokban álló szürke páncélszekrényhez, beállította a kombinációt, majd kitárta a nehé
- Tegnap érkezett a szállítmány - magyarázta. Benyúlt a páncélszekrénybe, és kivette a konz
.
- Az SS Loch Elsinore-on jött, a Walvis-öbölbõl. Átadta a dobozt Benedictnek. Benedict seb
tében végigmérte a dobozt, megmosolyogta a vetõdõ halat és a "szardínia paradicsommártásban
atot.
- Köszönöm. - Betette a táskájába a dobozt. Az igazgató lekísérte a Bentley-hez.
Benedict egy Broadwick Street-i garázsban állította le az autóját, és keresztülvágott a Soh
gatagán. Végül egy koszos, szürke épülethez ért a tér háta mögött. Megnyomta az Aaron Cohen
melletti csengõt, s amikor kinyílt az ajtó, felment a negyedik és egyben legfelsõ emeletr
e. Ott megint csöngetett, kis idõ múlva a kémlelõnyílásban megjelent egy szem, nyomban után
ig kinyílt az ajtó.
- Hello, Mr. Van Der Byl. Fáradjon be! - üdvözölte egy fiatal férfi, majd becsukta Benedic
t mögött az ajtót. - Papa már várja - folytatta, miközben mind a ketten belenéztek a zárt l
vízió kamerájába, amelyet az útjukat elzáró, kovácsoltvas rács fölött helyeztek el.
Arcuk meggyõzõ lehetett: megszólalt a berregõ, és kinyílt a rács. A fiatal férfi bekísérte
t.
- Ismeri' a járást. Papa az irodájában van, Benedict egy elrongyolódott szõnyeggel letakart
padlójú, rossz kis fogadószobában találta magát, két kiszuperált szék társaságában. Belépet
ajtón. Hosszú szobába ért, amely szemmel láthatóan elfoglalta a legfelsõ emelet nagy részé
A szoba egyik oldalán keskeny munkapad futott végig, amelyhez húsz darab kis méretû eszter
gapad volt hozzáerõsítve. A pad alatt mindegyik géphez központi meghajtású hajtószíj csatla
A gépeket egy fehér köpenyes alak kezelte, aki most odadörmögött Benedictnek. - Hello, Mr.
Van Der Byl. Papa már várja.
- Benedict azonban elidõzött egy pillanatig a fûrészeknél. Minden esztergapad tokmányában e
egy gyémánt várta a bronztárcsa közeledését. Miközben Benedict ezt a látványt bámulta, a fé
a munkáját, ami abból állt, hogy vékony olívaolaj és gyémántporréteget vitt fel a tárcsa é
rmészetesen nem a bronz metszette a gyémántot. Gyémántot csakis gyémánttal lehet metszeni.
- Micsoda gyönyörû kövek, Larry! - jegyezte meg Benedict. Larry Cohen egyetértõn bólintott.
- Mind négy vagy öt karátos.
o Benedict odahajolt, és közelebbrõl szemügyre vette az egyiket. A metszés vonalát tussal j
lölték meg. Benedict tudta, milyen beható vizsgálatok, keresgélések és viták elõzik meg egy
yen tusvonal elhelyezését és meghúzását. Egy gyémánt elfûrészelése akár két napig is eltart
dict odébbállt.
A szoba másik oldalán a többi Cohen testvér ült pontosabban nyolcan közülük. Az öreg Aaron
erint nagyon értett fiúgyermekek nemzéséhez. A fiúk életkora tizenkilenctõl negyven évesig
dt; ketten még iskolába jártak, és nem kóstoltak bele a szakmába.
- Mit szól ehhez, Mr. Van Der Byl? - faggatta Michael Cohen a közeledõ Benedictet. Mic
hael egy szépséges gyémántot csiszolt, egy kisebb gyémántot használva fûrészként. Az eszter
tti tálca felfogta a két kõrõl lehulló gyémántport. Ezt a port használják aztán a fûrészelé
- Gyönyörû! - mondta Benedict. Ezek a férfiak a szakmai testület tagjai, egész életükben gy
foglalkoztak, és úgy szeretik ezt a drágakövet, ahogy más férfiak a nõket, a lovakat vagy a
stményeket.
Benedict továbbment, mindegyik fivérnek odaköszönt, meg-megállt, hogy megcsodálja a szeretõ
ndoskodást, amellyel az idõsebbek - szakmájuk mesterei és mûvészei - csiszolták a fazettáka
elyek majd a tökéletes, kerek brilliánst alkotják. Az ötvennyolc fazetta; a tábla, rundiszt
kalett és a többi, a megmunkált gyémántot õk ruházzák fel misztikus "élettel" és "tûzzel".
Benedict végül magára hagyta õket a fazekasokéhoz hasonló pózban, korongjaik fölé görnyedve
a szoba túlsó végében nyíló ajtón át.
- Benedict, barátom! - sietett elé Aaron Cohen kitárt karokkal. Õsz hajú, vékony, magas, ha
vanas évei második felében járó ember volt. Görnyedt volt a válla a sok éves gyémántcsiszol
tudtam, hogy már visszajöttél Londonba, azt mondták Fokvárosban vagy. Tegnap volt Ruth szül
tésnapja. Ha én ezt tudom!...
Benedict elõvett egy borítékot a zsebébõl, és kiöntötte az asztalra a huszonhét darab gyémá
- Mit szólsz ezekhez, Papa?
- A mindenit! - Papa elragadtatottan megveregette saját arcát, és már nyúlt is a legnagyob
b kõ után.
- Már azért is érdemes volt megszületni, hogy egy ilyen követ lásson az ember! - Szeméhez i
sztett egy nagyítóüveget, és az ablak felé fordult, hogy természetes fénynél vizsgálhassa m
tot.
- Igen, itt van egy kis hasadás. Nagyon, nagyon kis hiba. De majd kihagyjuk. Igen,
két ékkövet csinálunk ebbõl a kõbõl. Két tökéletes gyémántot, egyenként tíz, tizenkét kará
et. - A gyémántnak ugyanis több mint fele elvész csiszolás közben.
- Igen, igen. Ebbõl a kõbõl több, összesen százezer font értékû drágakövet lehet kihozni.
Aaron az ajtóhoz ment. - Fiúk! Gyertek csak, nézzétek ezt a követ! Egy fenséges darabot mut
tok nektek. - Fiai becsõdültek az irodájába. Michael vette szemügyre elsõnek, és véleményt
ott róla. - Igen, szép darab, de nem olyan tökéletes, mint a legutóbbi szállítmányban az az
er kristály...
- Micsoda beszéd! - szakította félbe az apja. - Már a gyémántot se tudod megkülönböztetni e
b gorgonzolától!
- Michaelnek igaza van, Papa - csatlakozott Larry a vitához. - Az a másik szebb volt
.
- No lám, a szívtipró vitába száll az apjával! Kis nõcskékhez, akiknek kilátszik a fenekük
kból, azokhoz értesz te. A csacsacsát táncolni, azt igen, de ugyan mit tudsz te a gyémántró
- Ez a kijelentés kisebb családi összeszólalkozást eredményezett, amelyhez élvezettel csatl
ztak a többiek is.
- Elég volt! Dologra! Kifelé! Kifelé! - Aaron felfüggesztette a tanácskozást, kitessékelte
iait, és becsapta mögöttük az ajtót.
- Hû! - mondta, szemét az égnek fordítva -, micsoda mesterség! Most végre lemérhetjük õket.
Miután megmérték és jegyzékbe vették a köveket, Aaron betette õket a széfbe, Benedict megsz
- Arra gondoltam, feloszlatom a Klikket.
Aaron döbbenten fogadta a hírt, és Benedictre pillantott. Mindig úgy tettek, mintha kett
ejük kapcsolata törvényes lett volna. Soha nem beszéltek a Klikkrõl, sem arról, hogy a köve
onnan származnak, sem pedig arról, hogy a kész drágakövek hogyan jutnak ki Svájcba.
- Miért? - kérdezte Aaron óvatosan.
- Gazdag ember lettem, nagyon gazdag. Apám pénzével meg azzal, amit a Klikken keresztül
szereztem, és amit befektettem, nem szorulok már arra, hogy vállaljam ezt a kockázatot.
- Bárcsak nekem lennének ilyen gondjaim! De talán igazad van, nem akarok beleszólni.
- Lesz még egy vagy két szállítmány. De aztán vége. Aaron bólintott. - Értem - mondta. - Mi
en jó dolognak, ennek is vége szakad egyszer.
Benedict valamivel déli tizenkét óra után parkolta le a Bentley-t a Belgrave Square mögötti
kis utcában. Amint hazaért, indult zuhanyozni. A hosszú londoni évek alatt sem tudta meg
szokni a város piszkos levegõjét, így naponta legalább háromszor megfürdött vagy lezuhanyoz
Zuhanyozás közben énekelt, majd egy hatalmas fürdõlepedõbe burkolózva és nedves lábnyomokat
 maga mögött, kilejtett a nappaliba, és kevert magának egy koktélt Martinival.
Épp csak lenyelte az elsõ kortyot, amikor megszólalt a telefon. - Van Der Byl - jelent
kezett be, s az arca felragyogott, miközben a másik felet hallgatta. Hirtelen letett
e a poharat, és mindkét kezével megragadta a kagylót.
- Hát te mit keresel itt? - Megdöbbenése õszinte volt. - Milyen kellemes meglepetés! Mikor
láthatlak? Mi lenne ha most azonnal... mondjuk együtt ebédelnénk? Óriási! Nem, el tudom ha
asztani. Ez most egészen különleges alkalom. Hol laksz? A Lancasterben, rendben. Figye
lj csak! Negyvenöt perc múlva ott vagyok a Tükörteremben, a legfelsõ emeleten. Igen, egy u
tán öt perccel. Nahát, micsoda remek... de ezt már mondtam. Akkor viszlát, háromnegyed óra
!
Visszahelyezte a kagylót, megitta a maradék Martinit, és besietett a hálószobájába. Az amúg
sikeres napot ez a találkozás igazán emlékezetessé teheti, gondolta, miközben kikeresett eg
selyeminget. Belenézett a tükörbe, és szélesen elvigyorodott.
- Kezd jól állni a szénád, Benedict - jegyezte meg halkan.
A lányt nem találta sem a bárban, sem a Tükörteremben. Odasétált a hatalmas ablakokhoz, hog
ondon egyik legszebb kilátását megcsodálja; a Hyde Parkot a Serpentine-nal. Aznap füstös, k
volt a levegõ, a halvány napsugarak a park arany és lángvörös tónusait bronzszínnel gazdagí
Elfordult az ablaktól; a lány éppen akkor lépett a terembe, s egyenest Benedict felé tarto
tt. Benedict kellemes izgalmat érzett a gyomrában, a lány hosszú - szintén bronzszínû - láb
supasz karjai halvány, arany fényben ragyogtak. Kecses járása titka - már amennyire Benedi
ct meg tudta állapítani - abban rejlett, hogy roppant precizitással, figyelmét erre összpo
ntosítva rakosgatta keskeny lábfejét a vastag szõnyegre.
Benedict nem mozdult, várta, hogy a lány közelebb érjen.
A teremben utána fordultak az emberek; valóban nagyszerû látványt nyújtott aranybarna lénye
enedict elhatározta, hogy megszerzi ezt a nõt.
- Hello, Benedict! - köszöntötte a lány, õ pedig egy lépést tett elõre, hogy a kezét a kezé
- Ruby Lance! De jó, hogy újra látlak!
Az a tény, hogy a nõt vezetéknevén szólította, a rá tett mély benyomásnak volt tulajdonítha
hoz az emberhez tartozott, akit Benedict a világon a legjobban irigyelt, és egyben a
legjobban utált. És talán éppen emiatt Ruby rettenetesen kívánatos volt a számára.
- Ünnepeljük meg a találkozásunkat egy itallal. Azt hiszem, ez az alkalom megérdemel egy p
ezsgõkoktélt.
Ruby egy fotelban ült, hosszú, karcsú lábait illedelmesen egymáson pihentetve, miközben tal
as poharát vékonycsontú, elegáns ujjai között tartotta. Egyenes szálú haja a vállára omlott
lami különleges, fehér arannyal átszõtt, selyem kárpitritkaság; a macskák nyílt, nyugodt, k
kintetével bámult Benedictre, mintha olvasott volna a gondolataiban.
- Nem kellett volna alkalmatlankodnom - jegyezte meg -, de olyan kevés embert isme
rek itt.
- Meddig tudsz Londonban maradni? - Benedict tudomást sem vett a mentegetõzésrõl. - Ha k
ell, lemondom a többi programomat.
- Egy hétig - vetette oda Ruby, mint egy megtárgyalható ajánlatot.
- Ugyan, ne viccelj! - mondta a férfi túlzott elkeseredéssel a hangjában. - Biztos el tu
dod intézni, hogy tovább maradhass. Ennyi idõ alatt a felét sem tudom megmutatni annak,
amit elterveztem. Ugye, maradhatsz tovább is?
- Talán - mondta Ruby, és felemelte a poharát. Örülök, hogy találkoztunk!
- Én is - erõsítette meg Benedict. Mélyen egymás szemébe nézve belekortyoltak habzó italukb
Benedict könnyedén jutott be olyan helyekre, ahová más csak napokig, hónapokig tartó, kénys
várakozás után. Õ azonban mintha valamiféle különleges kiváltsággal élt volna. Egy mosoly,
elsuttogott szó, és - csodával határos módon - máris megnyíltak elõtte az elegáns vendéglõ
vagy máris a kezében tudhatta a színházjegyeket.
Az elsõ este a Nemzeti Színházba vitte Rubyt, onnan a Coeur de France-ba mentek vacsoráz
ni. Asztaluk mellett kisvártatva megállt egy nagyon híres filmszínész.
- Hello, Benedict. Vacsora után party lesz a jachton. Gyere át hozzánk. - Majd a legen
dás szép szemek Rubyra pillantottak. - És feltétlenül hozd magaddal szép barátnõdet is.
Reggelijüket a jacht hátsó fedélzetén a ponyvasátor alatt fogyasztották el. Sonkás tojást e
euve Cliquot pezsgõt ittak hozzá, s közben a csodás, öreg Temze hajnali forgalmát figyelték
uby volt az egyetlen nõ a társaságban, aki nem viselt bundát a reggeli csípõs hidegben. Ben
dict ezt meg is jegyezte magának.
Hazafelé a Bentley-ben Ruby maga alá húzta hosszú lábait. Az éjszaka fáradalmai ellenére mé
g kicsattanó formában volt, csak-a szeme alatt látszott a fáradtság némi nyoma.
- Nem is emlékszem, mikor töltöttem utoljára ilyen kellemesen az estét - mondta, miközben e
fojtott egy ásítást. - Csodálatos volt veled.
- Ma este megint találkozunk, ugye? - kérdezte a férfi.
- Igen, jó lenne - suttogta Ruby.
Aznap este a szálloda halljában Ruby különös sürgetést érzett a férfi részérõl. Amint kilép
nedict nyomban elé sietett, és meglepõ magabiztossággal arcon csókolta, majd karon fogta.
Szótlanul ültek egymás mellett, miközben a Bentley keresztülkígyózott az esti városon. Ruby
ost jutott el a tudatáig, hogy karnyújtásnyira van egy akkora vagyontól, amekkoráról soha é
en még csak nem is álmodott. Ettõl aztán rettenetesen megijedt. Egy rossz mozdulat, egy
rossz szó, és oda a remény, hogy valaha is e vagyon közelébe férkõzhet. Soha többé nem adód
fogható alkalom, így aztán szinte mozdulni se mert, csaknem megbénította a tudat. Tudta, h
ogy nemsokára sorsdöntõ kérdésben kell határoznia. Elutasítsa-e Benedict közeledését, vagy
lyan nyíltan és leplezetlenül, ahogy a férfi tette?
Olyannyira belefeledkezett a gondolataiba, hogy döbbenten kapta fel a fejét, amikor
Benedict megállította az autót egy elegáns épület elõtt.
Benedict megkerülte a Bentley-t, kinyitotta az ajtót Rubynak, majd bementek a házba.
Ruby kíváncsian nézett körül az elõszobában, s felismert néhány festményt a falon. Benedict
e a hosszú nappaliba, és figyelmesen leültette egy fotelba, amely trónként uralta a szobát.
Ruby félelme egy csapásra elszállt. Máris úgy viselkedett, mint egy királynõ. Érezte, hogy
inden az övé lesz.
Benedict a szoba közepén állt, majdnem úgy, mint aki kérni jött, majd beszélni kezdett. Rub
ighallgatta, arcán nyoma sem volt a lelkesedésnek, de amikor Benedict befejezte a mo
ndandóját, egy percig sem habozott.
- Igen - válaszolta.
- Melletted leszek, amikor közlöd vele - ígérte Benedict.
- Nem szükséges - vélte Ruby. - Egyedül is boldogulok Johnnyval.
- De igen! - Benedict odament a lányhoz, kézen fogta, és felállította a fotelbõl. - Mellett
d akarok lenni, ígérd meg, hogy ott lehetek!
Akkor fogta fel Ruby Lance, hogy helyzete mennyire támadhatatlan. Benedictnek nem
fizikailag van rá szüksége; Ruby csakis azért kell neki, mert Johnny Lance-hez tartozik.
Egyenesen Benedict szemébe nézett. Elhatározta, hogy próbára teszi a megérzéseit.
- Nem kell tudnia rólad - mondta. - El tudom intézni a válást.
- Muszáj tudnia rólam! Pontosan azt akarom, hogy tudjon rólam, nem érted?
- De igen. Értem. - Ruby most már egészen biztos volt a dolgában.
- Megegyeztünk? - Benedict alig tudta leplezni aggodalmát.
- Igen - mondta Ruby. - Megegyeztünk. - Egymásra mosolyogtak; mindketten elégedettek v
oltak.
- Gyere! - Benedict elõzékenyen betessékelte Rubyt a hálószobába. Ruby megállt az ajtóban,
halk, elragadtatott kiáltást hallatott.
A franciaágyon nagy halomban gyönyörû bundák, a világos, rózsaszínes krémszínûtõl a bézsen,
, és az acélos halványkéken keresztül a fényes koromfeketéig.
- Válassz egyet! - szólította fel Benedict. - Pecsételjük meg az egyezséget.
Ruby, mint egy alvajáró, elindult az ágy felé, de mielõtt az ágyig jutott volna, Benedict m
gállította.
- Várj csak!
Ruby engedelmesen megállt, a férfi odalépett hozzá, és megállt mögötte. Ruby érezte a kezét
s fejét elõrehajtotta, haját elõrerázta, hogy a férfi hozzáférjen a ruhája zippzárjához.
A ruha a bokájára omlott, Ruby kilépett belõle, majd megvárta, hogy Benedict lassan levegy
e róla a melltartót is.
- így próbáld fel õket! - mondta.
Magas sarkú cipõjében, harisnyásan, ringó léptekkel Ruby odasétált az ágyhoz, és felvette a
akadó bundát.
Benedict elterpeszkedett egy fotelban a szoba túlsó végében. Kipirult arccal, mohón bámulta
a lányt; amikor Ruby hátrapillantott, a férfi arcát duzzadtnak, vonásait közönségesnek talá
gértette azonban, hogy õk most egy szertartás szereplõi. Benedict gyõztes római hadvezér mó
epelte a diadalát; most éppen szemlét tartott a rablott zsákmány felett. Semmiféle szexuáli
agy fizikai vágy nem sarkallta. Tulajdonképpen Benedict bálványozása zajlott, és Ruby játsz
a a papnõ szerepét.
Ruby mégsem neheztelt Benedictre. Sõt, inkább felizgatta az élõkép rideg perverzitása. Ahog
tt parádézott, pózolt, forgolódott, vonaglott és lebegtette a nercbundákat, nagyon is tudat
n volt annak, hogy a férfi tekintete a testére tapad. Tudta, hogy tökéletes az alakja, a
férfi pillantása pedig fizikailag felizgatta, ami életében elõször fordult vele elõ. Érezt
gy pezseg a vére, a szíve kalapál, majd kiugrik bordái börtönébõl, ágyéka megfeszül, mint a
kéz. Ruby számára is nárcisztikus volt a szertartás - mélységesen kielégítette saját lelki
Ruby egymás után hajította a földre a bundákat; már térdig ért a drága szõrme az ágy mellet
Végül szembefordult Benedicttel, szorosan magához ölelve egy puha, krémszínû csodát. Majd s
a karjait - szétnyílt a bunda is - és lábujjhegyre állt, hogy megfeszüljenek, még jobban ki
borodjanak szép hosszú lábizmai.
- Ezt kérem - suttogta. Benedict felállt a fotelbõl, felkapta a lányt, és úgy ahogy volt, b
ndástul a bundahegy tetejére fektette.
Ruby másnap a franciaágyban ébredt; izgatottan és olyan jólesõ érzéssel, mint utoljára diák
az elsõ szünidei napon. Késõ délelõtt volt már, és egy fakó hasáb alakú napsugárnyaláb úgy
ott ablakon, mint egy színpadi reflektorfény. Benedict sárga selyemköntösben állt az ágy me
tt, és Rubyt bámulta kifürkészhetetlen tekintettel, ami azonnal megváltozott, amint észreve
te, hogy a lány felébredt.
- Az emberem elhozta a holmidat a Lancasterbõl. A pipere holmid a fürdõszobába vittem, a
ruháid az öltözõszobában vannak.
Leült az ágy szélére, elõrehajolt, megcsókolta Ruby arcát és homlokát.
- Ha elkészültél, megreggelizünk - mondta, miközben a lány pillantását fürkészte; várt vala
azonnal észrevette, résen állt, nehogy elrontson valamit. A férfi szemében kereste a megol
dást.
- Tegnap éjjel - kérdezte Benedict - neked is olyan jó volt, mint nekem?
Ruby megnyugodott. Benedict azt akarta tudni, hogy jobb volt-e vele, mint Johnny
val.
- Soha életemben - hangsúlyozta ki Ruby - ilyen jó még nem volt.
Benedict megkönnyebbülten, elégedetten bólintott, majd felállt.
- Reggeli után bemegyünk a városba.
Aznap Edmund, Benedict sofõrje vezette a Bentley-t. A Bond Street északi végén kiszálltak,
és karonfogva sétáltak tovább. Edmund lassan, méltóságteljesen haladt a nyomukban, próbára
bi autós türelmét.
A reggel meglehetõsen hûvös volt, Ruby fel is avatta új krémszínû nercbundáját. A járókelõk
pillantásai nagy megelégedéssel töltötték el Benedictet. Szerette volna elkápráztatni Rubyt
dni akart a vagyonával.
- Egy gyémántos felesége viseljen gyémántot - jegyezte meg indulatosan, amikor egy elegáns
zerbolt kirakata elõtt haladtak el. Ruby megszorította Benedict karját, és a kirakat felé
fordult.
- Uramisten! - nevetett fel Benedict. - Csak nem képzeled, hogy itt veszünk gyémántot! -
Ruby meglepetten nézett rá.
Benedict fennhangon olvasni kezdte a kirakatban díszelgõ hatalmas hirdetést.
- "Éden Ékszerbolt. Kékesfehér drágakövek nagy választékban. Tanúsítvánnyal igazoljuk az ál
t gyémántok hibátlanságát. Tökéletes drágakövek méltányos áron, ahogy a tévében és a hazai
összegû elõleg befizetése után még ma átveheti a gyûrûjét. A gyémánt egy életre szól. Muta
, hogy igazán szereti."
- De hát ez egy jó nevû cég! Az egész világon, még Dél-Afrikában is vannak üzleteik - mélta
Ruby. Egy kicsit bántotta Benedict lesajnáló mosolya.
- Hadd meséljek neked a gyémántról. Kétféle embertípus, kétféle okból vásárol gyémántot. A
erek befektetésként, mert a gyémántnak nemhogy csökkenne, inkább növekszik az értéke az idõ
ek az emberek szakértõk tanácsára hallgatva értékes köveket vásárolnak. A gyémánttermelés l
jai hozzájuk vándorolnak. Tehát amikor Richard Burton vesz Liz Taylornek egy 300 000 f
ont értékû gyémántot, nem pazarol, hanem éppen ellenkezõleg, nagyon is takarékosan bánik a
- Imádom ezt a fajta fukarságot - nevetett fel Ruby. Benedict õszintén elmosolyodott eze
n a megjegyzésén.
- Lehet, hogy én is ugyanilyen takarékos leszek ígérte.
- Folytasd, mesélj még a gyémántról! - kérte Ruby.
- A másik fajta gyémántvásárló a nõsülés elõtt álló hétköznapi ember; õ az, aki nagy szeren
yetlen gyémántot vásárol, és csak igen ritkán fordul elõ, hogy késõbb megpróbálja eladni. M
lódás érné. Nahát, õ az, aki bemegy egy ilyen ékszerboltba, mint ez az "Éden" - Benedict gú
a kirakat felé bökött -, mert látta a hirdetésüket a tévében, és mert részletfizetéssel hoz
gyémántgyûrûhöz. A kõ gyakran nem ér többet, mint amennyit elõlegként otthagy az ékszerészn
etesen profit, amibõl a hirdetéseket meg az egyéb kiadásokat fedezni lehet.
- Honnan tudod, hogy ez is ilyen hely? - kérdezte Ruby kislányosan tágra nyílt szemmel.
- A nagy, harsány hirdetésbõl és a reklámszöveg nyelvezetébõl. - Megint kiragadott egy mond
a szövegbõl - "kékesfehér drágakövek nagy választékban", nos, minden ezerbõl egy kõ van oly
hogy kékesfehérnek lehessen nevezni. Nem hinném, hogy ilyenbõl sok lenne nekik. A "drágakõ"
elnevezés pedig csak a minden szempontból kifogástalan kõre alkalmazható. "Tökéletes drágak
yos áron". A hibátlanság csak egyike a gyémánt értékét meghatározó tényezõknek. Ami pedig a
lleti, ilyen állat nincs. A tapasztalt, ravasz gyémántkereskedõk közötti ádáz versengés az
legalacsonyabb szinten tartja, és senki kedvéért nincs leértékelés vagy különleges árengedm
- De hát akkor hol vegyen az ember gyémántot? kérdezte Ruby, akarata ellenére kétségbeesett
- Mindenesetre ne itt - kacagott fel Benedict. - Gyere, megmutatom, miért. - És még mi
elõtt Ruby tiltakozhatott volna, karon ragadta, és beviharzott vele az üzletbe. Az üzlet
vezetõ lelkesen üdvözölte õket, valószínûleg felfigyelt Ruby nercbundájára, és az odakint v
-re, amely addigra már kisebbfajta dugót okozott, nem kis bosszúságára a forgalom többi rés
evõjének.
- Jó napot kívánok, hölgyem, uram. Segítségükre lehetek valamiben?
- Igen - válaszolt Benedict. - A kékesfehér drágaköveik kollekcióját szeretnénk megnézni.
- Erre parancsoljanak. - A fõnök hátrálva haladt elõttük, mutatta az utat, közben ujjaival
ttintett, mint egy flamenco táncos, hogy összehívja a segédeket.
- Namármost - jegyezte meg Benedict, miközben helyet foglaltak a fõnök irodájában; elõttük
cán hevertek a gyémántgyûrûk -, a foglalatban nem lehet rendesen megvizsgálni egy követ.
Kiválasztotta a legnagyobb gyémántot, zsebébõl elõvett egy különleges szerszámmal ellátott
t zsebkést, amellyel az eladók felhördülése közepette szétfeszítette a foglalatot.
- Minden okozott kárt megtérítek - csattant fel Benedict. Az eladók elcsendesedtek, Bene
dict a kiemelt követ a bársonnyal bevont tálcára helyezte.
- Elõször vizsgáljuk meg a méretét. Ez a kõ nagyjából egy karátos - a fõnökre pillantott, m
. A fõnök bólintott. - A kõ értéke körülbelül 500 font. Tíz ilyen kõ 5000 fontot ér, ugye?
azonban akár 75 000 fontot is. Tehát a kõ karátonkénti ára meredeken emelkedik a kõ súlya s
t. Ha pénzt akarnék befektetni, három karát alatti kõre rá se néznék.
Az eladók éppen olyan élénk figyelemmel hallgatták az okfejtést, mint Ruby.
- Következik a szín - mondta Benedict, és megint a fõnökre nézett. - Kérek egy tiszta fehér
.
A fõnök keresgélni kezdett a fiókjában, majd elõvett egy papírlapot, letette Benedict elé,
ict pedig csiszolt aljával felfelé ráfektette a követ.
- Megnézzük milyen színeket "vesz fel" a fehér papírról természetes fényben. Kérem, oltsa e
t, és húzza el a függönyöket.
A fõnök készségesen tett eleget a kérésnek.
- Gyakorlat kérdése az egész. A színt egy bizonyos standard alapján állapítják meg. Felejts
z olyan különleges színeket, mint a kék, a vörös, a zöld, és foglalkozzunk csak a standard
hérrel. A kékesfehér olyan kõ, amely van annyira fehér, hogy leheletnyi kék árnyalatot muta
n; ennek a legnagyobb az értéke,
ezután következik sorban lefelé a tiszta fehér és a fehér, majd azok a kövek, amelyek sárgá
tú elszínezõdést mutatnak, ezeket nevezzük "cape"-nek, végül vannak barnás színû kövek; a b
nyolcvan százalékkal is csökkentheti egy kõ értékét.
Benedict benyúlt az órazsebébe, elõhúzott belõle egy szelencét, és kinyitotta.
- Minden szakértõ tart magánál egy speciális gyémántot, amelyet színsablonként használ a tö
egállapításához. Ez itt az én sablonom.
A többiek figyelmesen követték Benedict mozdulatait, amikor a kicsi gyémántot a másik mellé
lyezte. Egy pillanatig vizsgálta õket, majd a sajátját visszatette a dobozába.
- Szerintem ez egy másodrangú ezüst cape - vetette oda, a személyzet nem kis megdöbbenésére
Most pedig lássuk a minõségét. - A fõnökre pillantott. - Legyen szíves kölcsönadni a lupéj
- A lupémat? - álmélkodott a fõnök.
- Igen, a nagyítóüvegét.
- Nekem... - a fõnök igencsak zavarba jött.
- Gyémántot árul, és nincs lupéja! - Benedict rosszallóan megcsóválta a fejét. - No mindegy
an az enyém.
Benedict a belsõ zsebébõl kivette a nagyítóját, és a szeméhez illesztette.
- A szépséghiba az elhanyagolhatótól, azaz a foglalat magasságában elhelyezkedõ természetes
dástól, a tûhegy vagy szénzárványon keresztül a durva hasadásig, a fátyolig, a homályig, a
g vagy egyéb komolyabb színbeli fogyatékosságig terjedhet, ezek viszont már nagymértékben c
ntik a kõ értékét. De ezen a darabon valóban nincs hasadás, tehát amikor majd kiállítják a
kõrõl, nem állítanak valótlant, ha azt írják róla, hogy hibátlan. - Benedict összecsukta a
isszacsúsztatta a zsebébe. - Mindamellett azért, hogy kiküszöböljék a hibákat, a csiszolásn
ett csorbát szenvednie. Hüvelyk- és mutatóujja közé vette a követ.
- Egy kõ csiszolása, más néven megmunkálása a negyedik és egyben utolsó döntõ kritériuma eg
etszésnek egy bizonyos ideálhoz kell igazodnia. Ezt a követ úgy metszették, hogy kimaradjo
n belõle a hibás rész, így viszont csúnyák az arányai: nehézkes és nem igazán kerekded. A m
zívesebben vennék meg egy követ, amelyiknek van ugyan egy szemernyi hibája, de arányos, mi
nt egy ilyen kis rokkant, groteszk példányt.
Azzal letette a gyémántot az asztalra.
- Az Éden Ékszerbolt 500 fontot kér ezért a kõért, ami helyénvaló és jogos is lenne egy drá
e azonban hagy némi kívánnivalót maga után, és bár hibátlan, másrészrõl ormótlan is. Valódi
körül lehet.
A jelenlevõk - élükön a fõnökkel - tiltakozó morajjal fogadták ezt a megállapítást.
- Biztosíthatom, uram, minden egyes kövünket szakértõk becsülték fel.
- Mióta dolgozik az Édennél? - kérdezte Benedict váratlanul. - Négy hónapja, ha nem tévedek
A fõnöknek tátva maradt a szája.
- Mielõtt idejött, egy balzsamozó- és temetkezési vállalat mintatermében volt eladó.
- Hát... - A fõnök zavarodottan izgett-mozgott. Honnan tudja mindezt?
- Szeretek mindent tudni az alkalmazottaimról.
- Alkalmazottairól? - kérdezte a fõnök elképedve.
- Igen. Benedict van der Byl vagyok. Az Éden Ékszerbolt az én tulajdonom.
Ruby összecsapta a kezét.
- Nahát, meglepetések sorozata! - csicseregte.
Benedict szerénykedve elmosolyodott, és lehajtotta a fejét.
- Most pedig - mondta, majd felállt, és Rubyt is felsegítette - elmegyünk, és veszünk neked
néhány tisztességes gyémántot.
Aaron Cohennél vettek két tiszta fehér, marquise csiszolású brilliánst, és Ruby - egy bõrkö
sból - kiválasztott hozzá egy pár fehérarany fülbevaló-foglalatot.
Benedict húszezer fontról szóló csekket adott át Aaronnak, majd Rubyhoz fordult.
- Most megebédelünk a Celeste Grill-ben. A konyhájuk csapnivaló, de a hely rendkívüli. Nem
persze, ha elõbb odatelefonálunk, és asztalt foglalunk. Nincs igazán szükség rá, de retten
sen megharagudnának, ha ezt elmulasztanánk.
Visszasüppedtek a Bentley buja párnái közé, és Benedict utasítást adott a sofõrnek.
- Menjen a Trafalgar Square felé, Edmund. Beugrók az újságokért a South Africa House-ba.
Edmund megállt a nagykövet autójának fenntartott hely melletti sávban. Amint a portás észre
te az autót, besietett, és felkapta az újságcsomót.
Elindultak a téren a Haymarket irányába, Benedict kinyitotta a Cape Argus egyik számát.
- Lássuk, mi történik odahaza. - Megakadt a szeme a címlapon.
- Mi történt? - kérdezte Ruby aggódó hangon, de Benedict meg sem hallotta. Tekintete szint
e keresztüldöfte a papírt. Teljesen belefeledkezett az olvasásba, arca elfehéredett. Miután
befejezte az olvasást, odatolta Ruby elé az újságot. Ruby kiterítette az ölében a lapot,
A VAN DER BYL GYÉMÁNT TÁRSASÁG ÉRTÉKES TERÜLETHEZ JUTOTT
A FELJEBBVITELI BÍRÓSÁG TÁMOGATJA
A KAISER BÁNYAJOG ÁTRUHÁZÁSÁT.
LANCE MEGSZERZI MENNYDÖRGÕT
ÉS HALÁLSZIGETET
Bloemfontein, csütörtök
"A Központi Gyémántbányászat kft. sürgõsséggel kérte beadványában, hogy a bíróság akadályoz
l Gyémánt kft-t kutatási és bányászati jogának gyakorlásában a délnyugat-afrikai partvidéke
ice Tromp a mai napon hirdetett ítéletet, a következõ indokkal utasítva el a kérelmet: "Az
redeti bányászati jog, az 1899-es Német Birodalmi Dekrétum adománya - amelyet késõbb, 24-es
határozatában az 1920-as Parlament ratifikált - jogilag érvényes; tehát értelemszerûen mind
i engedélyezést vagy koncessziót érvénytelenít, akár a bányaügyi miniszterre, akár bármely
való hivatkozással született is."
A szóban forgó 100 négyzetmérföldnyi terület, a Cartridge-öböltõl tizenöt mérfölddel délre,
olságra fekvõ két kis sziget és környéke. A Mennydörgõ és a Halálsziget néven ismert két sz
rdulón a Német Guanó Társaság kiaknázásainak színhelye volt. Mr. John Rigby Lance, a Van De
kft. vezérigazgatója átvette a használaton kívüli guanótársaságot, megszerezve ezzel a ter
ti jogát.
Mr. Lance Fokvárosban a mai napon így nyilatkozott: "Egész életemben erre a lehetõségre vár
. Minden jel arra utal, hogy a két sziget a világ egyik leggazdagabb tengeri gyémántlelõhe
lye."
A Van Der Byl Gyémánt kft. egy speciálisan felszerelt gyémánt-kutatóhajóval rendelkezik az
esült Királyságban, amely rövidesen elkészül. Mr. Lance kijelentette, hogy tervei szerint m
ebben az évben megkezdik a kutatásokat."
Ruby leengedte az újságot, és Benedictre pillantott. Benedict fizikailag is teljesen öss
zeomlott.
Összezsugorodott az ülésen, odavolt minden magabiztossága és fölényes mindentudása. Arca mé
g halálsápadt volt, szája remegett, és Ruby utánozva vette észre, hogy a szeme könnyben úsz
enedict összekuporodva ült, fejét lassan, elkeseredetten ingatta.
- A nyomorult féreg! - suttogta felindultságtól remegõ hangon. - Mindig kivágja magát. Azt
ittem, hogy most végre elintézhetem, de nem!... Istenem, mennyire gyûlölöm!
Önsajnálattól ellágyult arccal nézett a lányra. Mindig kivágja magát! Gyakran volt már úgy,
hittem, a kezemben van, de olyankor õ mindig...
Ruby nem gyõzött csodálkozni a férfi reagálásán.
- Hát nem örülsz? A társaság milliókra fog szert tenni...
- Ugyan, ugyan! - Benedict durván félbeszakította. A hosszú évek gyûlölete, rengeteg kudarc
megaláztatottsága most egyszerre fakadt ki belõle. Ruby csendesen hallgatta, és lassacskán
mindent megértett; elámult a felgyülemlett fájdalom és gyûlölet felszínre törõ áradatán. B
l azelõtti párbeszédeket idézett, gyerekkori élményekre emlékezett vissza, ártatlan apró me
kre, amelyek évtizedekig gyûltek és mérgesedtek benne.
- Nem akarod, hogy sikerüljön neki? - kérdezte Ruby.
- El akarom tiporni, össze akarom törni, meg akarom alázni.
Néhány másodpercig Ruby egy szót sem szólt.
- Mégis, mit tehetünk ellene? - kérdezte aztán szárazon.
- Alighanem semmit. - Benedict hanghordozása bosszantotta Rubyt. - Mindig gyõztesként
kerül ki mindenbõl, egyszerûen nem lehet...
- Marhaság! - csattant fel Ruby. Most már dühös volt. - Gondoljuk át alaposan a dolgot, az
tán majd meglátjuk, hogyan akadályozhatnánk meg. Õ is csak ember, te pedig épp most bizonyí
tad be nekem, hogy tehetséges és sikeres üzletember vagy.
Benedictbe visszatért az élet, arcán megjelentek a bizakodás jelei. Szinte lelkesen ford
ult a lány felé. - Komolyan így gondolod? - kérdezte pislogva.
Az ágy igen keskeny volt, Sergio Caporetti szerint túlontúl keskeny. Elhatározta, még azna
p megkér egy asztalost, hogy szélesítse ki.
A hátán feküdt, szorosan tapadva az ágyra; lepedõvel letakart pocakja dél felé eltakarta el
kilátást. Fektében felmérte fizikai állapotát. Meglepõen jónak találta. Semmi másnaposság,
csípés a szemében. A torkában terjengõ állott szivar- és áporodott borszag tulajdonképpen
hetõ volt. Alsó végtagjainak ólmos súlya ellenben majdnem ráijesztett, ám hamarosan eszébe
t, hogy azt alighanem a nehéz gumicsizma okozza, amit elfelejtett lehúzni. Most már em
lékezett, hogy az egyik lány panaszosán szóvá is tette.
Könyökére támaszkodva felemelkedett, és szemügyre vette õket. Mindkét oldalán egy lány fekü
ti alaposan beékelõdött rózsaszín testük domborulatai közé. Erõs, nagydarab lányok voltak,
sem könnyebbek nyolcvan kilónál. Sergio maga választotta ki õket. Elégedetten sóhajtott fe
csodálatos hétvége volt! A lányok békés egyetértésben egyszerre horkoltak, mintha csak beg
olták volna. A férfi szelíd ábrázattal gyönyörködött bennük néhány percig, aztán keresztülm
, és megállt a kabin közepén egy szál gumicsizmában. Jó nagyot ásított, megvakarta szõrös m
akját, majd a válaszfalon lógó órára sandított. Egy igazán emlékezetes hétvége utáni hétfõ,
A piszkos tányérok és üres üvegek erdejével belepett asztalon egy nagy tál összetapadt, kih
az bolognai spagetti szomorkodott. Sergio magához vette, és miközben döngõ léptekkel a King
isher fedélzetére igyekezett, kezével tömte magába a tésztát.
A meztelen, szõrös alak hatalmas, fekete gumicsizmájában, a tál spagettivel a kezében megál
a híd korlátjánál, és körbejáratta tekintetét a hajógyáron.
A Kingfisher a hajóépítõ állványon állt még, most végezték rajta a Johnny Lance által elõír
több látszott ki belõle, mint amennyi akkor fog majd, amikor vízre bocsátják. Noha mindössz
000 tonna vízkiszorítású, rettenetesen feketének és rendkívül nagynak tûnt a hajógyári refl
n. Szokatlan alakjából sejteni lehetett, hogy különleges feladat ellátására készült. A vízs
tti része a tat felé tolódott el, mint az olajszállítóké, míg az elülsõ részét a szívómarko
ata és a sûrített levegõs tartályok foglalták el.
Ebben a korai idõpontban még kihalt volt a hajógyár. A tengeri köd finom foszlányokban kacs
aringózott a Kingfisher teste körül.
Ötven lábnyira a szárazdokk fölött, a hideg spagetti majszolgatása közben Sergio átvizelt a
on - gyermeki örömét lelte az ívelt sugár látványában és a hosszú utat megtevõ folyadék ser
on.
Visszaballagott a kabinjába, és az utolsó falatokat is elfogyasztva gyengéden méregette két
alvó valkürjét. Kezét gondosan beletörölte mellkasa szõrzetébe, majd kedvesen ébresztgetni
a lányokat.
- Cicuskáim, galambocskáim, vége a gyereknapnak, kezdõdik a munka!
A hajógyár kapuja elõtt latinos lovagiassággal taxiba ültette õket. Mind a ketten cuppanós
t és egy-egy bankjegyet kaptak, továbbá egy-egy üveg Chiantit, szóbeli szeretetnyilvánítást
tet még egy ugyanilyen hétvégére.
Sergio elindult visszafelé a hajógyár gép- és épületdzsungelében. Rágyújtott egy hosszú fek
a, élvezettel szívta be a füstjét. Amikor azonban a Kingfisher látótávolságon belül került,
kellemetlen meglepetés érte. Egy mézszínû Bentley parkolt a fedélzetre vezetõ hajópalló köz
em vette jó néven a társaságok fõnökeinek látogatását; ezt a mostanit, ebben a hétfõ hajnal
dõpontban pedig szerfelett nehezményezte.
Egymás kezét fogva ereszkedtek lefelé a tömlõ mentén, amely beleveszett a tenger mélységes
Tracey egy kicsit még ideges volt. Itt ugyanis nem olyan fogadtatásban részesül az alámerü
mint a Földközi-tengerben, amely langyos, kék öleléssel üdvözli látogatóit. Ez itt a vad A
eán fenyegetõen hideg, zöld, zabolátlan vize. Tracey félt; egyedül Johnny keze jelentett né
biztonságot. Búvárpalackjuk szelepe fémes, sípoló zihálásként visszhangozta lélegzetüket. A
tat talált magának, és minduntalan beszivárgott Tracey búvárruhájának ujjánál és gallérjáná
Hatvan lábbal a felszín alatt Johnny megállt, és bekukucskált Tracey búvárszemüvege üvegén.
ltorzult arccal rávigyorgott a lányra. Tracey felemelte hüvelykujját, jelezve, hogy mind
en rendben. Mind a ketten felnéztek a magasba. A felszín ezüstszürke volt, mint egy kopo
tt tükör, a hajó szivar alakú teste feketén lebegett a furcsa megvilágításban. A tömlõ és a
az ezüst mennyezetet átfúrva a zöldes mélységbe merült.
Johnny lefelé mutatott, mire Tracey helyeslõn bólintott. Fejüket elõrehajtva, úszótalpukat
elszín felé fordítva, továbbra is kéz a kézben megindultak a tengerfenékre.
Tracey recsegõ, sziszegõ hangokat hallott. Az alattuk terpeszkedõ, zöldes sötétségbõl ezüst
k igyekeztek kígyózva a felszínre. Tracey pillantása a tömlõt követte lefelé. A homályból l
ontakozott két feketébe öltözött ember alakja. A tömlõ végén dolgoztak; mozdulataik kísérte
ztikusak voltak, mint sátáni misét celebráló fekete papoké.
Közben õk is megérkeztek Johnnyval a fenékre. Egy kicsivel a két férfi fölött megálltak. Jo
afordította feléjük a csuklóján viselt mélységmérõt. Százhúsz láb mélységet mutatott. Aztán
és a zátonyok felé intett.
A hosszan elnyúló, fekete víz alatti sziklák gerincei között, afféle völgyben voltak; Trace
t ugyanazokat a zátonyokat látta, mint a múltkor a levegõbõl. A víznek egész határozott húz
lt, ahogy az áramlat a zátonyokra merõlegesen sodorta õket.
Johnny megszorította Tracey kezét, majd elkezdte lefelé húzni. Hasra feküdtek a tenger fen
ekén, Johnny belemarkolt a fehér homokba, összedörzsölte a kezeit. A kisebb szemcséket magá
ragadta az áramlat, a megmaradt durvább kavicsokat Johnny mosolyogva odatartotta Tr
acey orra elé. Tracey visszamosolygott rá.
Újra megfogták egymás kezét, lassan odaúsztak a két férfihoz, és megálltak mellettük, hogy
mit csinálnak.
Egy merev, két hüvelyk átmérõjû, húsz láb hosszú acélcsõ csatlakozott a tömlõhöz. A tengerf
ak a fele látszott ki. A két búvár ezt a csövet igyekezett a homok- és kavicsrétegen át az
rétegbe fúrni. A tömlõ a hajó fedélzetén elhelyezett kompresszorral volt összekötve, amely
hozott létre a tömlõben, és a felszínre szivattyúzta a homokot meg a kavicsot.
A Mennydörgõ és a Halálsziget körzetében végezték a kutatásokat. Azért gyûjtötték a mintáka
megállapítsák a víz mélységét, a fedõréteg vastagságát, és meghatározzák a tengerfenék anya
ltérképezték és helyszínrajzot készítettek róluk, hogy mire a Kingfisher munkához lát, legy
elképzelésük a tereprõl, és egy többé-kevésbé pontos helyrajzzal is rendelkezzenek. Addigr
fogják, hol érdemes belevágni a kotrásba, és milyen eredményre számíthatnak.
Az eddigi eredmények Johnny legderûlátóbb elképzeléseit igazolták. A kavicshordalék vastag
n ülepedett le a zátonyok közötti hasadékokban. Amint arra Johnny számított is, a nehezebb
súlyú kavics a két szigethez közelebb esõ hasadékokban rakódott le, míg a könnyebb fajsúlyú
odródtak. Egyes hasadékokban a kavicságy tizenöt láb vastag volt, és az ott fellelhetõ kõze
sokat ígérõ fajtákból származtak. Gránitot, jáspist, vasércet, apró berilldarabkákat és ti
közöttük.
A végsõ és döntõ bizonyíték szintén ezen a két hüvelyk átmérõjû tömlõn érkezett a napvilágr
a két sziget körzetébõl. Ha figyelembe vesszük, milyen csekély annak a valószínûsége, hogy
gyémántot talál egy két hüvelykes, ötszáz lábanként vett mintában, és azt, hogy a gyémánt e
z arányban van jelen a kavicsban, izgalmas és biztató volt a tudat, hogy máris négy darab
gyémántot találtak. Kicsik voltak ugyan, egyik sem volt fél karátosnál nagyobb, de gyémánto
tak, és volt köztük kiváló minõségû.
A tömlõnél dolgozó egyik búvár Johnny felé fordult, és kézmozdulattal jelezte, hogy "leállt
gérkezett a fekükõzetbe. Johnny bólintott, ujjával felfelé bökött, és magával húzva Tracey-
a felszín felé.
Búvárpalackjuk súlya alatt esetlenül botladozva
másztak fel a kutatóhajó lépcsõjén, majd átléptek a hajó hátsó fedélzetére. Szolgálatkész k
délzetre, segítették le róluk a nehéz búvárfelszerelést és a búvárruhát.
Tracey boldogan elfogadott egy felkínált törölközõt a legénység egyik tagjától, és miközben
haját szárítgatta, a zöld tengeren idõzött a tekintete. A két bálnahátú szigetet és az elma
madárfelhõt bámulta. Fél mérföldnyire, a sziklákra csapódó hullámok hangja messzi tüzérség
b távoli mennydörgésre hasonlított.
- Micsoda vadregényes hely ez itt! - hangja remegett az izgalomtól. - Az ember egészen
megváltozik tõle.
Johnny megértette; Tracey a félelmetes, és nyugtalan tengerre, a zord - veszélyeket és kal
andokat ígérõ - szárazföldre gondolhatott. Õ is mondani akart valamit, a két búvár azonban
ben a pillanatban mászott a fedélzetre. A magasabbik kiköpte a szájából a szopókát.
- Ha maga is úgy gondolja, Mr. Lance, indulhatunk a következõ helyszínre. - Levette búvársz
müvegét, búvársapkáját is; elõtûnt fehér haja és napégette arca.
- Rendben, Hugó - egyezett bele Johnny, és helyeslõ pillantásokkal figyelte, amint Hugó ut
asításokat ad a horgony és a tömlõ felszedésére, mielõtt a Vadliba elindult volna a követke
felé. Johnny kezdetben nem szívesen vette bérbe a Vadlibát, a Kingfisher kutató- és kiszol
ajójaként, mivel Hugó Kramert nem ismerte, és Benedict Hugóhoz való ragaszkodása mélységes
sal töltötte el.
Mindazonáltal kézenfekvõ volt, hogy a Van Der Byl hajóállomány egyik emberét fogadják fel k
nak, Johnny tehát készségesen belátta, hogy tévedett. Kramer intelligens, tettrekész ember;
találékony, megbízható, jó tengerész; olyan hozzáértõén bánik a Vadlibával, amire majd nagy
Kingfisher kísérõhajójaként a viharos tengeren. Szerencsétlen külseje már fel sem tûnt John
pedig amikor elõször pillantotta meg Hugó rózsaszínû arcát, fehér haját és vaknak tûnõ szem
en elképedt.
Tracey korántsem volt ilyen megértõ. Kifejezetten rosszul érezte magát a férfi társaságában
benne valami vadállatias, valami alig leplezett erõszakosság. Egyik-másik pillantásától Tra
-nek borsózott a háta. Például most is; miközben utasításait adta, megfordult, és végigjárt
kintetét Tracey testén. A fekete gumi búvárruhában Tracey szép, telt keblei remekül érvénye
ugo Kramer pedig csak úgy falta azzal a fehérpillájú, sanda szemével. Tracey ösztönösen a m
elé rántotta a törölközõt; a férfi szája csúfondáros mosolyra húzódott. Johnnyhoz intézte a
- Azt mondják, az a feldolgozóhajó igen fura szerzet, Mr. Lance. Igaz ez?
- Az bizony, Hugó. Nem olyan, mint az eddigi szerencsétlen, felemás, átalakított, korcs us
zályhajók, amikkel a többi társaság próbálkozott. Ez lesz az elsõ, kifejezetten ilyen célra
esztett, gyémántkitermelõ hajó.
- Mi olyan különös rajta?
- Szinte minden. A tömlõjét, amely keresztülnyúlik a hajótesten, a hajó orrából irányítja e
- És milyen az a tömlõ?
- Tizennyolc hüvelyk átmérõjû, fém borítású, gumi bélésû acélhenger. Száz öl mélységbe is l
gy kiegyenlítõ rekesze, az megakadályozza, hogy a hajó ringása függõlegesen elmozdítsa.
- Tizennyolc hüvelyk, az jó nagy. Mi fogja mûködtetni a vákuumszivattyút?
- Hát éppen ez az, Hugó! Nem szivattyúzunk, hanem fújunk! Úgy távolítjuk el a vizet a tömlõ
ett levegõvel átfúvatjuk; a víz beáramlása a tömlõ bemeneténél beszippantja a kavicsot.
- Ezt nevezem! Tehát minél mélyebben dolgoznak, annál hatékonyabban mûködik a szerkezet.
- Úgy van.
- És a kitermelés? A szokásos felállásban, kõzettörõvel és zsírral bekent rázóasztallal aka
?
- Az vitte a sírba a többieket! Megpróbáltak a régi módszerrel osztályozni. Mi ciklonnal do
zunk.
- Ciklonnal?
- Tudja, hogyan mûködik a tej lefölözõ gép?
- Igen.
- Hát ez ugyanúgy. Egy kör alakú tartályban forgatja a kavicsot, és kivet mindent, aminek f
jsúlya egy bizonyos értéknél; 2,5-nél kisebb. Ami megmarad, azt kiszárítjuk, egy szállítósz
terítjük, végigfuttatjuk egy röntgengép alatt, az pedig kimutat minden egyes gyémántot.
- Biztos maga is tudja, a gyémántot nagyon könnyû elkülöníteni, mert fluoreszkál a röntgens
alatt. A röntgengép jelzi a központi számítógép felé, hogy gyémántot talált... - Johnny han
selkedése csupa lelkesedés volt, valósággal lenyûgözte a hallgatóságát. Tracey együtt lelke
le; Johnny szemét, száját, figyelte, vele együtt nevetett, szája mozgása engedelmesen utáno
Johnnyét.
- Ez a ciklonfülke - magyarázta Benedict van der Byl, miközben lesegítette Rubyt az utol
só lépcsõfokon. - Már elmeséltem, hogyan mûködik.
- Igen - bólintott Ruby, és érdeklõdéssel nézett végig a fülkén. A Kingfisher durván összes
szürkére festett szögletes fémdobozra emlékeztetett, közepén helyezkedett el rajta a "ciklo
egy kúp alakú, tíz láb magas, ugyancsak hadihajó-szürkére festett torony.
- Itt ömlik be a kavics - mutatott Benedict a tizennyolc hüvelyk átmérõjû csõre, amely az e
aszfalon keresztül csatlakozott be a ciklonfülkébe és a ciklon
aljával is össze volt kötve, aztán följut benne ide - mutogatott tovább Benedict -, és körb
forog - s most körkörös mozdulatokat tett õ is. - A nehezebb anyagokat ezen keresztül elv
ezeti - a ciklon vállmagasságában egy kisebb átmérõjû csõ látszott, amely a hátsó válaszfal
A könnyebbeket pedig elkülöníti, és itt fölül kiveti magából, majd visszaereszti a tengerb
- Értem. És hol van a gépezet gyenge pontja?
- Gyere, megmutatom - mondta Benedict. Keresztülbotorkáltak a rengeteg szemétkupacon,
amit a Kingfisheren még javában dolgozó munkások hagytak maguk után. Egy fémajtóhoz értek.
- Vigyázz a fejedre! - Nyakukat behúzva egy hosszú folyosón mentek végig, amelynek mind a
két végét ajtó zárta le. Jobb kéz felõl zárt alagút futott végig a fal mentén.
- Ez itt a továbbító fülke - magyarázta Benedict. A kavicskoncentrátum egy elektromos kemen
e által kibocsátott forró léghuzaton megy át, ott megszárad. Aztán egy szállítószalagra ker
n a zárt alagúton keresztül a röntgenfülkébe viszi.
- Ide gondoltad?
- Igen, a továbbítófülkébe. Ez azzal jár, hogy azt a megfigyelõ nyílást tizenkét lábbal hát
, hogy legyen elég helyünk.
Ruby bólintott, jelezve, hogy érti. - És megbízol abban, akire rábíztad ezt a munkát?
- Igen. Már azelõtt is dolgozott nekem. Benedict nem tette hozzá, hogy õ tervezte a Klik
k által használt ballonokat, és õ volt az, aki egyenesen Japánból repült ide, hogy a Vadlib
angradarát átalakítsa.
- Nagyszerû. - Ruby elégedettnek látszott. Lassanként átvette a vezetõ szerepet kettejük sz
en; õ adott mindig újabb lendületet Benedict elhatározásának a csüggedés perceiben, vagy ol
r, amikor Benedict ki akart térni a Johnny Lance-szel való - elõbb-utóbb elkerülhetetlen -
összecsapás elõl, illetve az elõl, ami addig is vár rá.
- Lássuk a röntgenfülkét!
A röntgenfülke kicsi, szekrény nagyságú helyiség volt. A plafont, a padlót és a falakat vas
mréteg borította. A röntgengép a mennyezetrõl lógott alá, alatta lépsejt alakú asztal állt,
ntes acél lappal leterítve.
- A kavicskoncentrátum a röntgengép alatt forgó asztalra ömlik, a fluoreszcencia-szeparátor
pedig minden gyémántot kimutat; a számítógép jelzi a kõ méreteit és pontos helyét az asztal
zek egyikét - Benedict a fémkarokhoz erõsített mûanyag csövek erdejére mutatott - ráengedi
zemelt gyémántra, és felszippantja. A számítógép kiválasztja a gyémánt méretének megfelelõ
tán a csõ végrehajtotta az utasítást, az asztalt egy második röntgengép is átvilágítja, ame
hogy a gyémántot valóban felszippantotta a csõ. Ha véletlenül nem szívta volna fel, a számí
atikusan egy másik szeparátorkörhöz továbbítja. Ha viszont rendben összeszedte a gyémántoka
ddõt letisztogatja az asztalról, majd visszafordul egy újabb adag kavicsért a ciklonfülkéhe
, és kezdõdik minden elölrõl. A rendszer száz százalékos hatásfokkal mûködik. Minden egyes
talál, még az olyan apró szemeket is, amilyenekbõl a kristálycukor áll.
- Hol van a számítógép? - kérdezte Ruby.
- Ott, mögötte - mutatott Benedict egy ólomüveg ablakra, amely a röntgenasztalra nyílt. Rub
az üvegre tapasztotta az orrát, és beleselkedett; az ablak mögött egy másik, kisméretû fül
. A számítógép - a temérdek gombtól és kapcsolótól eltekintve nem sokban különbözött egy jé
m az egész helyiséget elfoglalta. Benedict is bekukucskált.
- Minden mûveletet a számítógép irányít. Ellenõrzi a sûrített levegõ beáramlását a szívócsõ
; mûködteti a röntgengépet és az asztalt; majd leméri és megszámolja a gyémántokat, mielõtt
ben elhelyezné õket, sõt a Kingfishert is õ navigálja; jelenti a hídnak, hogy a hajó hány l
tartózkodik a tengerfenék fölött; ellenõrzi a motorok és a hajtómû hõmérsékletét és olajny
jelentést készít egyes részmûveletekrõl, vagy a kitermelés egészérõl.
Ruby még mindig a számítógépfülkét bámulta.
- Mi lesz a gyémántokkal, amikor a forgó asztalról lekerülnek? - kérdezte.
- Egy elektronikus mérleg leméri a súlyukat, majd a számítógépfülkében levõ páncélszekrényb
- Benedict a válaszfal acélajtaja felé mutatott. - A páncélszekrény idõ- és számkombinációs
llátva. Tehát emberi kéz érintése nélkül kerül a gyémánt a páncélszekrénybe.
- Menjünk, beszéljünk azzal az olasz szörnyeteggel - javasolta Ruby, az ablaktól elfordulv
a. Benedict átölelte, és magához szorította.
- Most ne! - csattant fel Ruby ingerülten, lerázta magáról Benedict karját, és elindult kif
lé a röntgenfülkébõl. A számítógép vezérlõfülkéjének bezárt ajtaján kellett áthaladniuk, am
zemközti falon nyílt. Rubyt elbûvölte a rendszer leleményessége, végtelenül felbosszantotta
ban a tény, hogy éppen Johnny Lance-nek jutott ilyesmi eszébe. Ruby ugyanis már átpártolt a
hoz, aki többet ígért.
Sergio Caporetti rövid ideig tartó, ám mélységes sajnálatot érzett, amikor megpillantotta R
t. Olyan soványka szegény, és hátulról tisztára, mint egy fiú! Nem sok vigaszt nyújthat egy
ak hideg éjszakákon. Sergio szája egyik sarkából a másikba ügyeskedte át - a mûvelet közben
összenyálazott - manillaszivarját. Azt is megállapította a nõrõl, hogy ritka hidegvérû egy
lehet. Sergiónak többnyire helyesek voltak a megérzései, ha egy nõ szenvedélye hõfokának m
lt szó. Ez egy hideg nõszemély, döntötte el magában; ezzel sajnálata máris alábbhagyott, és
tt nemtetszésének. Megborzongott, miközben Ruby helyet foglalt a kabinjában, és kecsesen e
gymásra tette hosszú, aranybarna lábait. Ez a nõ képes lenne egészben lenyelni egy férfit,
t kígyó a békát. Sergio sokra tartotta ugyan Johnnyt, de ettõl függetlenül úgy vélte, hogy
en nõ mellett még õ sem tudhatja magát biztonságban.
- Na, hogy tetszik a hajóm? - kérdezte barátságos hangot megütve. - Nagyon jó hajó ám ez!
Sergio a nagyon helyett persze erõteljesebb jelzõt használt, mégpedig egy olyat, amelyik
a Kingfisher nemzõképességére utalt. Ruby elborzadt a szótól. Nem is válaszolt a kérdésre.
egy cigarettára, türelmetlenül lóbálni kezdte a lábát, és tekintetét elfordítva Sergióról,
blakon.
Sergiót megbántotta a barátságtalan viselkedés, de nem sok ideje maradt a duzzogásra, ugyan
s Benedict van der Byl, háta mögött összekulcsolt kezekkel, megállt a kabin közepén.
- Mr. Caporetti - kezdte - mennyire szereti maga a pénzt?
Sergio elvigyorodott, szutykos tengerész sapkáját hátratolta. - Hát áztat igencsak szeretem
Jobban, mint az anyámat, pedig az anyámat annyira szeretem, mint az életemet.
- Szeretne gazdag ember lenni? - kérdezte Benedict. Sergio nagyot sóhajtott.
- Si - bólintott. - De az nekem sose fog sikerülni. Túl sok a jó vino, a szép lány; a lapjá
eg olyan kegyetlen tud lenni... - Itt elhallgatott, odaülõ hasonlat után kutatva, aztán
Rubyra vetett egy pillantást, majd így folytatta: - ...mint egy sovány nõ. Nem, a pénz nem
marad meg nálam. Jön, aztán megy.
- Mire lenne hajlandó huszonötezer fontért? - kérdezte Benedict.
- Huszonötezerért - Sergio tekintete elködösült, mint egy haldokló gazelláé vagy egy szerel
sszonyé - nincs olyan dolog, amit meg ne tennék.
A Kingfisher október negyedikén kezdte meg Afrika körüli útját. Benedict van der Byl, a tul
jdonosok képviselõjeként Londonból Portsmouth-ba utazott, hogy bon voyage-t kívánjon a hajó
. A hajó indulása elõtt azonban még egy órán át zárt ajtók mögött tárgyalt Sergio Caporetti
A Kingfisher jó iramban haladt délnek az út elsõ szakaszában, a nem tervezett, tíz napos ké
kedés Las Palmas szigetén azonban felbosszantotta Johnnyt. Fokvárosból feladott sürgönyeire
azt a választ kapta, hogy problémák merültek fel a gépházban, de a Las Palmas-i hajójavító
ekiláttak kijavítani a meghibásodást. Amint befejezik a javítást, azonnal folytatják az uta
A japán úriember neve, aki Las Palmasban várta a Kingfishert, Kaminikoto volt. Sergiónak
ez túl hosszúnak tûnt, úgyhogy egyszerûen csak "Kammy"-nak hívta.
Sergio legénységét azzal az ürüggyel távolították el a hajóról, hogy az elvégzendõ munka ve
Szeszes italokkal bõségesen felszerelkezve a legjobb turistaszállóban voltak elszállásolva.
A következõ tíz nap alatt, amíg õ és Kammy a Kingfisher számítógépének és osztályozó berend
, Sergio a színüket sem látta.
Ezalatt a tíz nap alatt Sergio és Kammy rájött arra, hogy nagyon is eltérõ megjelenésük dac
zony édestestvérek.
Kammy titokzatos kis bõröndöket vitt magával a fedélzetre, az ezekbõl elõkerült tárgyakkal
láttak, és mint a megszállottak, hajnaltól késõ estig dolgoztak minden áldott nap. Esténkén
nt nagyokat pihentek.
Kammy fele akkora volt, mint Sergio, arca egy csintalan majoméra emlékeztetett. Széles
karimájú, puha kalapját egy percre sem vette volna le a fejérõl. Sergio egyetlen egyszer
- fürdés közben - látta fejfedõje nélkül, akkor derült ki, hogy Kammy feje csupasz, mint a
Péter-székesegyház kupolája.
Kammy, Sergióhoz hasonlóan igencsak kedvelte a nõket, és ízlése is megegyezett Sergióéval.
könnyen találtak partnereket; ami megfelelt az egyiknek, megfelelt a másiknak is. Ser
gio sokáig emlegette azt a jópofa jelenetet, amikor a kis japán egy szál kalapban, lován k
uporgó zsoké gyanánt sipítva tüzelte, biztatta jól megtermett kancáját.
Amikor végül Sergio hazaterelte eltévelyedett legénységét a Kingfisher fedélzetére, kettejü
k egyetlen kézzelfogható jele az volt, hogy a továbbító alagúton nyíló megfigyelõ nyílás ti
elmozdult.
- Eddigi legjobb munkám - jegyezte meg Kammy. Már elõre búsult a közelgõ elválás miatt. Ser
testvérként szerették egymást. - Aláírtam a munkámat - mondta. - Ha meglátod, eszedbe jutok
.
- Klassz srác vagy, Kammy! Te vagy a legjobb srác! - mondta Sergio, s felkapta Kammy
t, kétfelõl arcon csókolta. A kis japán kétségbeesetten kapaszkodott a kalapjába.
Kammy magányosan, elhagyottan állt a rakparton, miközben a Kingfisher nekivágott az Atla
nti-óceánnak.
Johnny bánatosan méregette a hegyekben álló, üres pezsgõsüvegeket és a nyársonsült maradván
a kis összejövetelnek ezrekre fog rúgni a számlája, pedig nem történt esztelen költekezés.
ottak listáján kizárólag a Van Der Byl Gyémánt Társaság legjelentõsebb hitelezõi és feleség
ek. Johnny Lance meg akarta mutatni nekik, mibe fektette a pénzüket. A hitelezõ számára ug
yanis a siker látszata ugyanolyan biztosítéknak számított, mint a valódi siker. Johnny tele
te vendégeit enni- és innivalóval, most pedig körbevezeti õket a Kingfisheren, majd végül f
zi õket a repülõgépre is, abban a reményben, hogy eléggé mély benyomást tett rájuk a látván
m fogják zaklatni, hanem hagyják, hogy rendezze a Társaság szénáját.
Tracey elkapta Johnny pillantását. Mókás szemforgatással együttérzéséért rimánkodott, ugyan
ok és pénzügyi szakértõk kis csoportja - akiket a pezsgõ különösen fogékonnyá tett Tracey b
enül közrefogta õt. Johnny visszakacsintott rá, majd röstelkedve Ruby keresésére indult. Na
megkönnyebbüléssel állapította meg, hogy a hatalmas sátor félreesõ sarkában elmélyülten tár
t van der Byllel.
Johnny a dûne széléhez igyekezve utat tört magának a vendégek között, ott rágyújtott egy ci
az öblöt kémlelte.
A bérelt Dakoták, amelyek a vendégeket és az élelmiszerszállítókat Fokvárosból odarepítetté
i kifutópályán várakoztak.
A homokdûne tetején felvert hatalmas sátorból az öböl keskeny bejáratára lehetett lelátni.
ldózerek simították el, hogy alkalmassá váljon a sátor felállítására. A megrakott asztalok
felszolgálók sürögtek-forogtak. A nyárson már szépen barnult a bárány- és ökörhús, finom i
ek a levegõben.
Tracey Johnnyt figyelte. Fáradtnak látszik, állapította meg. Az elmúlt hónapok kimerítették
szagondolva Tracey arra a következtetésre jutott, hogy szinte minden nap tartogatott
Johnny számára egy kisebb csapást. Alig fejezõdött be a két szigetrõl lefolytatott tárgyal
kor Johnny megkapta a hírt a Kingfisher építésének elakadásáról; aztán a hitelezõi kezdték
zer egyéb gond szakadt a nyakába, és sok-sok csalódás is érte mostanában.
Olyan, mint egy profi bokszoló, aki az utolsó menetet vívja, elmélkedett Tracey, miközben
Johnny tengert fürkészõ arcát figyelte. Fellépése most is energikus volt, erõs állat szokás
nt elõreszegte, sérült kezét pedig, amelyben a cigarettát tartotta, mint oly gyakran, most
is ökölbe szorította, de a szeme alatt sötét karikák húzódtak, szája sarkában pedig ráncok
eg.
Johnny hirtelen felélénkült, szemét beárnyékolta, majd a sátorban tartózkodók felé fordult.
- Figyelem! - kiáltotta, mire a többiek fecsegése elhalkult. - Itt jön a hajó!
Hangos morajlás követte a bejelentést, majd a vendégek kiözönlöttek a verõfénybe, és fülsik
, borgõzös hangon üdvözölték a hajót.
- Nézd, ott van!
- Hol? Hol?
- Én sem látom.
- Ott, egy kicsit jobbra attól a felhõtõl.
- Jaj, látom! Nézd, ott van!
Tracey leemelt két pohár pezsgõt az egyik pincér tálcájáról, és odament vele Johnnyhoz.
- Kösz. - Johnny azzal a természetességgel mosolygott rá, amely mostanára már megszokott le
t kettejük között.
- Elég sok idõbe telt, amíg ideért - jegyezte meg Tracey, miután szemével megtalálta a távo
s pontot a zöld óceánon. - Mikor kezdi meg a munkát?
- Holnap.
- És mikor tudjuk meg, hogy... bejött-e a számításunk?
- Egy hét múlva - fordult felé Johnny. - Egy hét múlva biztosat tudunk, de már egy-két nap
is sejthetõ lesz, hogy nagyjából mire lehet számítani.
Mindketten elhallgattak, a közeledõ fekete pontot figyelték. A többiek hamar ráuntak a vára
ozásra, szétszéledtek, visszamentek italukhoz és a messzirõl illatozó, ropogósra sült húsho
Végül Tracey törte meg a hosszú, békés csendet. Tétovázva szólalt meg, mintha nem szívesen
elõ a témával.
- Hány napja jött vissza Ruby, tíz?
- Körülbelül - hagyta rá Johnny, és a lány felé fordult. - De nem sokat láttam azóta - isme
- Azt hiszem, jót tett neki az utazás, kipihente magát, és legalább nem lóg állandóan a ny
n.
- Nagyon jól megértik egymást Benedicttel. - Tracey futó pillantást vetett arra a helyre,
ahol a másik pár egy vidám, lármás társasággal kacarászott.
- összefutottak Londonban - jegyezte meg Johnny mintegy mellékesen. - Ruby azt mesélte
, néhányszor együtt vacsoráztak.
Tracey várta, hogy Johnny folytassa, hátha felfedez némi gyanakvást vagy féltékenységet a h
jában, de Johnny már le is zárta a témát. Inkább a nap hátralevõ teendõit beszélte meg Trac
- Számítok rád a fedélzeten; légy szíves, foglalkozz a feleségekkel. Mrs. Larsent különösen
zemmel, rengeteget ivott.
A következõ két órában - ugyanis ennyi idõbe telt, amíg a Kingfisher befutott a Cartridge-ö
keny bejáratán, Johnny alig vette le a szemét a hajó szokatlan körvonalairól. Kecsesnek épp
gel nem volt mondható, de kéményén a hófehér Van Der Byl felirat mégis különösen szépnek tû
hnny szemében. A hajó a kikötõ felé igyekezett; amikor elhaladt alattuk, Larsen pohárköszön
dott szerencsés pályafutására, majd mindnyájan lementek a Land Roverekhez, beszálltak, és l
jtottak a mólóra. Mire odaértek, a hajó már kikötött. Sergio Caporetti kapitány pedig izgat
várta a vendégek látogatását.
A pallóhídon állt, s mivel tisztában volt a pillanat jelentõségével, alaposan kicsípte magá
zebb darabjait öltve fel. Kétsoros, lila és krémszínû, hajszálcsíkos öltönye megfelelõen ér
paradicsompiros, selyem nyakkendõjét; a császárpingvinére emlékeztetõ járása és fekete-feh
lbõr cipõje pedig hatalmas lábaira terelte a szemlélõ figyelmét. Fekete haj tincsei lesimít
esen locsolt magára az erõsen ibolyaillatú pomádéból, rózsaszínû, nyílegyenes választéka pe
a félre osztotta ezt a csillogó, gumibelsõre emlékeztetõ frizurát. De a pomádé illata sehog
illett össze a különösen szagos manillaszivarral, amelyet Sergio esküvõkre, temetésekre és
ló ünnepélyes alkalmakra tartogatott.
Amikor Sergio megpillantotta Fifi Larsent, szép gazellaszeme szenvedélyesen felcsill
ant. Mrs. Larsen szûk nadrágja mintha eleven nyulakkal lett volna tele, rózsaszín szvett
ere pedig majd szétrepedt a varrás mentén. Szeme szikrákat szórt a rengeteg pezsgõtõl, ok n
ihorászott, és irult-pirult Sergio leplezetlenül fürkészõ pillantásaitól.
Megkezdõdött a Kingfisher bemutatása. Sergio Caporetti szorosan Mrs. Larsen mögött foglalt
a el kísérõi helyét. Alig tették meg az elsõ lépéseket a lépcsõn, Mrs. Larsen máris halk ki
t, s a kisebb zuhanást követõ földet érésbe minden dús idoma beleremegett.
- Drága Fifim! Mi történt? - Férje maga volt a megtestesült aggodalom, a közvetlenül Fifi m
aladó Sergio viszont nyugodt, angyali ártatlansággal bámult a lába elé. Johnny zavarban vol
, mivel az imént tisztán látta Sergio óriási, szõrös kezét a fenséges popsira rátelepedni.
tetlenkedve, ám megkönnyebbülten hallotta Fifi vihorászó válaszát.
- Úgy látszik, kificamodott a bokám. Azt hiszem, le kell ülnöm valahol.
Johnny kétségbeesetten nézett körül. Szerette volna, ha Tracey minél elõbb eltávolítja Fifi
gio által veszélyeztetett övezetbõl, de még mielõtt jelezhetett volna, Fifi már Sergio Capo
ti karjára támaszkodva - a többi önkéntes jelentkezõ segítségét udvariasan elhárítva - sánt
- Nem szeretném elrontani a jókedvüket. Néhány percig elüldögélek a kapitány kabinjában - m
Johnny gyorsan az ezüst hajú Larsen mellé sietett, azzal az elhatározással, hogy amíg szüks
mellette is marad. Ha már Fifit nem tudta megakadályozni abban, hogy felkeresse Ser
gio szállását, legalább gondja lesz rá, hogy a férj ne csatlakozhasson a mulatsághoz.
- Ez a robbanóanyag-raktár - magyarázta Johnny. Karon fogta Larsent, és arrébb vonszolta.
A víz alatti robbantáshoz használjuk ezeket a plasztikbombákat...
Larsen felesége sérülése felett érzett aggodalma hamarosan feledésbe merült, figyelmét telj
lekötötte a Kingfisher. Johnny részletesen kifejtette a mûveletek menetét a kavics beszipp
antásának pillanatától kezdve.
Amikor elhagyták a ciklonfülkét, Johnny pár lépéssel megelõzte Larsent, hogy megtartsa a ne
jtót.
- A ciklonból a koncentrátum ezen áramlik keresztül a... - magyarázott Johnny, de elakadt
a hangja, ekkor léptek be a ciklon mögötti keskeny kis fülkébe.
- Mi baj, Lance? - faggatta Larsen.
- Semmi, semmi baj - nyugtatta meg Johnny. Egyetlen pillanatig tartott a meglepe
tése, amíg nyugtázta, hogy a továbbítóalagúton a megfigyelõnyílás fedelét
elmozdították eredeti helyérõl. De nyomban belenyugodott, arra gondolva, hogy biztonsági s
zempontból talán így még jobb is. Alighanem a hajómérnökök rendelték el a módosítást. - A k
tán a röntgenfülkébe kerül. Kérem, erre jöjjön!
Johnny elhatározta, hogy utánanéz a dolognak, beszél a mérnökökkel. Larsen kérdezett valami
szolt, s már meg is feledkezett az egészrõl. Beléptek a röntgenfülkébe.
- Kiszúrta - dühöngött Benedict, s idegesen fújta ki cigarettája füstjét. - Mindent észre k
nie a rohadéknak!
- Igen, kiszúrta, de elfogadta. - Ruby biztos volt a dolgában. - Ismerem. Figyeltem
az arcát; egy pillanatig zavarba jött, de aztán megmagyarázta magának.
A Kingfisher hídján álltak, kettesben. Ruby hirtelen felnevetett.
- Ne vágj ilyen aggodalmas képet! - tanácsolta derûsen. - Már megint leselkedik ránk a húgo
Lent áll az elõfedélzeten. Gyere!
Mosolyogva elsétáltak a parancshídház mellett, s amint eltûntek Tracey szeme elõl, megint k
moly arccal folytatta.
- A drágalátos kishúgod gyanút fogott. Amíg Johnnyval nem beszéltél, nem szabad együtt látn
ket.
Benedict beleegyezõen bólintott.
- Mikor mondod meg neki? - kérdezte Ruby.
- Hamarosan.
- Mikor lesz az a hamarosan? - Ruby már alig gyõzte kivárni, hogy nyilvánosságra kerüljön a
, s hogy Benedict elkötelezze magát. Ugyanakkor tudta, hogy nem szabad nagyon rámenõsnek
látszania.
- Amint csõdbe jut a Társaság, mégpedig a Kingfisher áldásos tevékenysége folytán. Azt a pi
t választom, amikor anyagilag is tönkremegy, és akkor mondom meg neki. Azt akarom, hog
y ez legyen a kegyelemdöfés.
- De mikor lesz az, Benedict drágám? Annyira szeretnék már veled lenni anélkül, hogy folyto
valami ürügyet kelljen hozzá kitalálnom.
Benedict válaszolni akart, de tátva maradt szájjal megdermedt, mint aki nem hisz a sze
mének. Elnézett Ruby válla fölött. Ruby gyorsan megfordult. A kapitány kabinjának ablakán r
széthúzódott a függöny. Nos, Rubynak olyan gigászi, odaadó, pirospozsgás készség látványáb
ilyenben legutóbb az Olümposzon lehetett annak, aki megleste a Junohoz közeledõ tüzes Jupi
tert.
A kabinban éppen Fifi Larsen kapott gyógykezelést megrándult bokájára.
- Megkaptad végre a játékszert, amire áhítoztál. Mindannyiunk érdekében reméljük, tudsz maj
deni vele - jegyezte meg kellemes mosollyal Benedict, amikor átért a Kingfisher elõfedél
zetére, ahol Johnny a bitófa alakú daru alatt beszélgetett Larsennel.
- Miféle játékszert, Mr. van der Byl? - tudakolta Larsen összehúzott szemöldökkel. - Biztos
nne, hogy nem több annál? Még csak kételyei sem merültek fel? Úgy értem, most, hogy megszer
ennek a két szigetnek a kiaknázási jogát?
- Ó! Én nem kételkedésrõl, inkább fenntartásról beszélnék. Mr. Lance karolta fel az ügyet,
e vitte keresztül a nehézségeken, akadályokon. Többek között elhunyt apám ellenállásán is -
zép lassan Larsen felé fordult.
- Az apja is ellenezte a tervet? Ezt nem is tudtam! - Larsen egészen összezavarodott
.
- Nem ellenezte, Mr. Larsen. - Benedict megnyugtatóan mosolygott. - Ellenezni ugya
n nem ellenezte, de nem tûnt fel önnek, hogy nem a saját pénzét, hanem csak az önét lett vo
hajlandó kockára tenni? Ez nagyjából arra is rávilágít, hogyan vélekedett errõl a tervrõl.
Fagyos csend ereszkedett a társaságra, majd Larsen Johnnyhoz fordult.
- Hát, Lance, köszönöm a kellemes napot. Nagyon izgalmas volt. Figyelemmel fogom kísérni a
ajó munkáját, feszült figyelemmel, ígérem. - Azzal megfordult, és visszasietett oda, ahol a
gszelídült és lehiggadt Fifi a többi feleség társaságában már várta.
- Kösz - jegyezte meg Johnny zord vigyorral.
- Igazán nincs mit - mondta Benedict, és bájos, kisfiús mosollyal visszamosolygott Johnn
yra.
- A hét végén fogom ezt a szép kis szentbeszédet, galacsint gyúrok belõle, és lenyomom a to
n - ígérte Johnny, mire Benedict arckifejezése elkomorult. Szemét összehúzta, puha ajkai vé
y csíkká torzultak.
- Nagyon nagy a szád, Lance!
Ellenségesen méregették egymást, szembenállásuk olyan egyértelmûen és olyan elemi erõvel ny
g, mint a szarvasbikák bõgése, úgyhogy hamarosan a figyelem középpontjába kerültek. A vendé
ian bámulták õket, érezték, hogy valami drámai esemény zajlik a szemük elõtt, de nem értett
uby megindult, hogy közbelépésével megakadályozzon egy esetleges, váratlan eseményt. Karon
adta Johnnyt, és mézes-mázas hangon megszólalt.
- Ó, Benedict, ugye nem haragszol, ha váltok néhány szót Johnnyval? Tudni szeretném, vissza
-e velem Fokvárosba ma este.
Arrébb húzta Johnnyt, és máris enyhült a feszültség; a csalódott vendégsereg odébbállt, és
t a hajóhídon leszivárogni a mólóra. Miközben beszálltak a Dakotákba, Johnnynak még sikerül
zót váltania Tracey-vel a kavarodásban.
- Itt maradsz, amíg meg nem tudod, ugye? - kérdezte Tracey. Johnny bólintott.
- Sok szerencsét, Johnny! Imádkozni fogok, hogy sikerüljön - suttogta, majd Ruby Lance u
tán beszállt az egyik Dakotába.
Johnny nézte, ahogy a két nagy gép a kifutópálya végéhez gurul, befordul, majd zajosan eltû
lángvörös és bíborszínû esti levegõben.
Miután a vendégek elrepültek, a sivatagban minden újra csendes és mozdulatlan lett. Johnny
a nyitott Land Roverben cigarettázott; lassan beesteledett. Kellemetlenül érezte magát:
rossz elõérzete támadt, és megfoghatatlan balsejtelmek gyötörték. A nap utolsó sugarai is
k a nyugati égbolton, a sivatagi csillagok fényesen, zordan és alacsonyan fénylettek, ol
yan tündöklõ, ezüst ragyogással borítva be a mennyboltot, amilyet egy városlakó el se tud k
. Johnny nyakát a válla közé húzva még mindig a Land Roverben ücsörgött, és nyugtalansága o
de oly kevés eredménnyel, hogy jobb híján kimerültségének, az utóbbi hónapok megerõltetõ fe
tulajdonította; továbbá annak, hogy beleszeretett Tracey-be; meg aztán annak, hogy a Rub
yhoz fûzõdõ kapcsolata egyre jobban megromlott; végül volt egy egészen friss ok is: a Bened
cttel való mai összezördülés. Elpöccintette a csikket, és morcosán nézte, ahogy a piros szi
ttannak a földön, majd beindította a Land Rovert, és lassan elindult a móló felé.
A Kingfisher fényei elmosódott, sárgás és ezüstös foltként verõdtek vissza az öböl sima víz
jóablakból fény szûrõdött ki, amitõl olyan ünnepélyesen festett, mint egy sétahajó. Johnny
lította a Land Rovert, és besétált a hajóhoz. Halk motorzúgása, és az a tudat, hogy ez a má
ndulásra való készülõdés elõjele, kicsit megnyugtatta.
Fent a fedélzeten megállt a gõzmozdony nagyságú, sûrített levegõvel telt tartályok mellett,
izte a nyomást. A mutatók jól láthatóan forogtak körbe a számtárcsán, s ettõl megint valami
kedvre derült.
Felment a hídra, onnan pedig a navigációs szobába, ahol Sergio és Hugó éppen kávéztak.
- Én nem tehetek róla - mentegetõzött Sergio. Úriember vagyok, nem utasíthatok vissza egy h
yet.
- Egy szép napon a saját magad által ásott csapdába fogsz belesétálni - jegyezte meg Johnny
ykedvûen. A térképasztalhoz lépett, és föléhajolt.
- Most pedig fogjunk hozzá! - Amint megpillantotta a nagyléptékû tengerészeti térképet, min
aggodalma elszállt. A két sziget dupla púpja be volt jelölve rajta. - Hugó, nálad vannak a
talaj kutatási táblázatok?
- Ott vannak az asztalon. - Hugó és Sergio közrefogták Johnnyt, miközben az a gépelt oldala
at tartalmazó iratköteget elõvette.
- Méréseink eltérnek a tengerészeti térkép adataitól. Rávezetjük a saját adatainkat, s csak
oljuk be a kutatási területet.
Mind a hárman letelepedtek az asztal mellé, és körzõvel, vonalzóval nekiláttak bejelölni az
lat, amelyet majd a Kingfisher követni fog a zátonyok és hasadékok útvesztõi között.
Csak jóval éjfél után sikerült Johnnynak fáradtan visszavonulnia a híd alatti vendégkabinba
ta magáról a cipõjét, és csak úgy, ruhástul levetette magát az ágyra, hogy egy pillanatra m
jen, mielõtt vetkõzni kezdene. Azonnal elnyomta az álom.
Arra ébredt, hogy valaki egy bögre kávét hoz be a kabinjába. Johnny hirtelen magára rántott
y vihar kabátot, aztán kisietett a hídra.
A Kingfisher a Cartridge-öböl bejáratán haladt át, és éppen akkor ért ki a nyílt tengerre.
a kormány mellõl barátságosan rávigyorgott. Mögöttük még csak a hajnal citromsárga ígérete
ivatagban, a koromfekete tengeren gyenge szél fodrozta a hullámokat. A kivilágítatlan hído
n álltak, kezüket zománcozott bögréjükre kulcsolva kortyolgatták gõzölgõ kávéjukat. A hajó
tüzes narancssárgába és lilába burkolózó sivataggal párhuzamosan haladtak. A hajó orra elõ
elõ nap fényében csillogó nyílként húzott el egy madárcsapat. Aztán a látóhatár szélén nagy
t a nap, és éles megvilágításba helyezte a két krétafehér szigetet, amelyek messze elõttük
ilágítottak a hideg, zöld tengeren. A szigeteken szétrobbanó vízfüggöny felágaskodott és le
agasra csapott, majd újból aláhullott.
A Vadliba már várta õket a szigetek szélárnyékos oldalán. Amikor észrevette a másik hajót,
hogy üdvözölje. Imbolyogva közeledett a szigetek körül nyugtalanul örvénylõ apró, erõs hul
A Kingfisheren ekkor vijjogva, recsegve megszólalt a rádiótelefon. A parti megfigyelõtor
nyokból kezdtek beérkezni a hivatkozási számmal ellátott jelentések, hogy megadják a Kingfi
r tengerfenéktõl számított pozícióját. Amikor összetalálkoztak, Sergio és Hugó váltott néhá
hajó végig szorosan a nagy hajó mellett haladt, készen arra, hogy szükség esetén segítsen a
ak a horgonyok kivetésében.
Sergio Caporetti a híd egyik sarkában állt, és onnan irányított. Hátratolt, piszkos sapkájá
szája sarkában lógó hosszú, fekete manillaszivarjával fel-le hintáztatta magát párnás talpa
hullámmozgást, hol a számítógép képernyõjét figyelte, ahonnan a tenger mélységére és a haj
ozó adatokat olvasta le; közben fél füllel a rádiótelefont hallgatta: a partról és a Vadlib
a a híreket.
Ahogy elnézte Sergiót munka közben, Johnny nagy megelégedést érzett, hogy annak idején õrá
választása; öröm volt nézni, ahogy dolgozik. A Kingfisher fél mérföldnyire a hófehér szikl
haladt a Halálsziget szélcsendes oldalán, majd egyszer csak megállt. Sergio rácsapott a ve
zérlõasztal egyik gombjára.
A hajó orrából a lefutó horgonylánc fémes hangja hallatszott. A Kingfisher hátrafelé haladt
gy hõlégballon nagyságú, sárgára festett bóját hagyott maga mögött, amely le-föl bukdácsolt
sziklái között. Az egyik súlyos csörlõ automatikusan elkezdte kiengedni a hat hüvelyk átmér
A Kingfisher hol elõre ment, hol hátrált, hol nekirohant az árnak, hol meg sodródott vele,
miközben mindvégig azon igyekezett, hogy négy horgonyát a megfelelõ pontokon eressze le.
Minden horgony fölött óriási sárga bója lebegett, és minden bójáról acélkábelek vezettek a
délzetén elhelyezett csõdökhöz. A számítógéptõl kapott utasítások alapján mind a négy csörl
a horgonykábelt, hogy egy helyben tartsa a hajót, mialatt dolgozik.
Ráment a fél délután, de végre lecövekelték a Kingfishert, ahogy a rovarokat gombostûzik a
ybe. A számítógép beszámolt róla, hogy a hajó pontosan a Johnny által kiszemelt hasadék föl
szonhat öl mély volt a tenger - fenekén pedig a vastag kavicsréteg.
- Minden bevetésre kész - fordult Sergio Johnny felé, aki mindvégig csendben, mozdulatla
nul figyelt, nem avatkozott a hajó elhelyezésének mûveletébe. - Most indítod el a programot
- Igen - mondta Johnny, és csak ekkor moccant meg.
- Nézhetem? - kérdezte Sergio. Johnny beleegyezett.
- Rendben van, gyere. - Sergio visszaadta a kormányt a kormányosnak, õk ketten pedig l
ementek a számítógép-fülkéhez, és megálltak a fémajtó elõtt.
Johnny kinyitotta a zárat. Ennek a helyiségnek mindössze két kulcsa volt. Az egyiket Joh
nny, a másikat Benedict van der Byl tartotta magánál. Benedict ragaszkodott hozzá, hogy
nála legyen a másolat. Johnny vonakodva bár, de beleegyezett; természetesen mit sem sejt
ve arról, hogy a kulcsot már Las Palmasban használni fogják.
A súlyos fémajtó kitárult, és Johnny átlépett a küszöbön, majd letelepedett a számítógép el
lógtak a celofánba burkolt kártyák a programokkal.
Johnny kiválasztotta az INDÍTÓ MÛVELETEK: SZÍVÁS ÉS KITERMELÉS címû kártyát, és betáplálta
A következõket ütötte be:
Béta, kötõjel, nulla, nulla, hét, alfa.
Hangváltozás jelezte a billentyûzeten, hogy elindult az új program, a mágnesdob zümmögni, a
elektorok pittyegni, a vezérlõpult lámpái villogni kezdtek.
Azután a képernyõn a következõ üzenetek jelentek meg:
Új program.
Indító mûveletek. Szívás és kitermelés.
Elsõ fázis.
Biztonsági eljárás indul:
a) Légnyomásmérés ... l
b) Légnyomásmérés ... 2
Johnny hátradõlt a kipárnázott székben, és végigolvasta a kimerítõ jelentést, amely most a
r felszerelési tárgyait sorolta fel.
- Most mit csinálsz? - kérdezte Sergio kíváncsian, mintha életében elõször járna ebben a he
, pedig tíz teljes napot töltött el itt japán barátja társaságában. Johnny nagy vonalakban
te.
- Honnan tudod ezt ilyen jól? - érdeklõdött Sergio.
- Tavaly egy hónapot töltöttem annál a számítógéptársaságnál, amelyik ezt a gépet tervezte,
or, amikor tervezték.
- Te vagy az egyetlen a Társaságnál, aki tud bánni ezzel a masinával?
- Benedict van der Byl is részt vett ugyanazon a tanfolyamon - adta tudtára Johnny,
majd ismét elõrehajolt.
- Most már be van állítva.
A képernyõ elégedetten jelentette:
Elsõ fázis befejezve.
Második fázis indul.
Szívófej leeresztése és elhelyezése.
Johnny felállt. - Oké, felmehetünk.
Visszazárta a számítógép-fülke ajtaját, és követte Sergiót a hídra.
Johnny megállt a másodmonitor mellett, amelyen a központi képernyõ szövegének pontos mása v
lvasható. A kormányosfülke ablakán kilátott a fedélzetre, megfigyelhette az ormótlan berend
k automatikus válaszlépéseit.
A daru meglódult, acélkarjai kiemelték a szívófejet a támaszából; a szivattyú fémmel bevont
himbálózott. Aztán a daru visszahúzódott, és egy hirtelen, mechanikus mozdulattal beleenged
e a fejet a fedélzeten tátongó szögletes lyukba. A tömlõ ezen - a hajó testén nyíló - lyuko
utánatekeredett a mélybe, mint egy vackába hazatérõ, fekete óriáskígyó. A tömlõt tartó óri
enletesen forogtak; finoman engedték lefelé a szívófejet a tengerfenékre.
- Szívófej a fenéken! - közölte a számítógép, s hirtelen abbamaradt a tekercsek forgása.
Második fázis befejezve. Harmadik fázis indul. Ciklon fordulatszám 300. Markolószivattyú ki
ngedve.
Ekkor magas, emelkedõ hangú sivítás hallatszott, mintha sugárhajtású repülõgép közeledett v
elért a csúcsra, a hang megállapodott egy bizonyos magasságon, ekkor azonban egy másik han
g nyomta el: a sûrített levegõ fojtott, bugyborékoló moraja a vízben. Szédületes erejû hang
Johnnynak libabõrös lett a karja. Mozdulatlanul állt, mint egy szobor, arcán az elragadt
atottság jelei, ajkán halvány mosoly. Számára ez a hang két hosszú év tervezgetései és erõf
jesedését jelentette. Ez volt lelkesedése és elszántsága jutalma; jutalom azért, hogy oly h
zú idõn át ennek a feladatnak szentelte magát. Most végre valóra vált az álma.
Hirtelen úgy érezte, jó lenne, ha Tracey itt lehetne mellette, hogy megossza vele az örömét
majd eszébe jutott, hogy a lány szándékosan hagyta magára, hogy õ, Johnny, egyedül élvezhe
gyõzelem perceit.
Aztán elmosolyodott, mert a vaskos, fekete tömlõ életre kelt, lüktetni kezdett, mint egy h
atalmas ütõér, és aztán egyre csak szivattyúzott, szivattyúzott.
Képzeletében Johnny látta, ahogy a tömlõt dagasztó tengervíz, sár és kavics kásás keveréke
nne; útját végigkísérte egészen a ciklonig. Elképzelte az acél kotrófejet a tengerfenéken,
ajó alatt ritmikusan meg-megrándul, hogy fellazítsa a talajt, és szétrázza a nyomás alatt k
lomerátummá sûrûsödött kavicsot.
A Kingfisher tatján elhelyezett ürítõcsövön keresztül a ciklonból kivetett piszkossárga - h
és kaviccsal keveredett - folyadék tömör sugárban távozott a hajóról. A zöld tengert ürülé
szennyezte be, mintha egy szennyvíz-elvezetõ csatorna ürítette volna ide a hordalékát.
Három nap, két éjszaka búgtak a Kingfisher szivattyúi, miközben a hajó centiméterrõl centim
ladt a tengeri hasadék mentén, mint az alapos háziasszony, aki a padló összes repedésébõl k
zívózza a porszemeket. A harmadik éjszaka Johnny Lance-t a számítógép elõtt találta. Egy te
t elkeseredetten, térdére könyökölve, fejét két kezében tartva.
Felemelte a fejét: az eredménytelenség kegyetlen vésõje mélyen beleszántotta megviselt arcá
kudarc vonásait.
A három nap feltárása szegényes eredménnyel járt, épeszû ember számára nem volt kétséges, h
ményteljes várakozás ellenére a két sziget térségébõl kibányászott gyémánt nem fedezi még a
eit sem, az üzemeltetési költségekrõl, a hitelek és a kölcsönkamatok visszafizetésérõl nem
A Van Der Byl Gyémánt Társaságnak ezennel befellegzett. Johnny Lance anyagilag helyrehoz
hatatlanul, a talpraállás legkisebb reménye nélkül tönkrement.
Most már a sakálokon a sor, hogy civakodjanak a tetemén.
Sergio Caporetti a hajóhíd korlátjára támaszkodva orrán, száján eregette a manillaszivar ké
segített tovább szennyezni a már amúgy is szürke, nehéz, párás tengeri levegõt. A két szige
rította, csak a láthatatlan, ködbe veszõ sziklákon megtörõ hullámok távoli, tüzérségi zajok
baja, és a madarak elhaló, panaszos siráma jutott el a hajóig.
A ködbõl egyszer csak elõbukkant a Vadliba, és egy szempillantás alatt a Kingfisher mellet
t termett, hogy beavatkozásra készen körülötte lebegjen.
Hugo Kramer kidugta fehér fejét a kormányosfülke ablakán, és felkiáltott a másik hajó fedél
- Oké, jöhet, fõnök!
Sergio szemügyre vette a Kingfisher fedélzetére kilépõ magas alakot, aki úgy nézett körül,
mély álomból ébredt volna. Johnny Lance felemelte a fejét, és felnézett a hídra, Sergio ekk
tte észre, hogy álla borostás, járomcsontját friss szakáll fedi, kihangsúlyozva annak erõte
csontjait. Kialvatlannak tûnt. Amennyire lehetett, Johnny behúzta nyakát vihar kabátja f
elhajtott gallérjába. Nem mosolygott, de egyik kezét felemelte, hogy búcsút intsen Sergióna
, aki furcsa módon most fedezte csak fel, hogy Johnnynak hiányzik az egyik mutatóujja.
Ez az apró, patetikus részlet megrázta Sergiót. Õszintén sajnálta Johnnyt. De minden játsz
an egy vesztese, és huszonötezer font mégiscsak nagyon nagy pénz.
- Minden jót, Johnny!
- Kösz, Sergio. - Johnny irattárcájával a kezében odament a korláthoz, és átlépett rajta; g
lemászott a Kingfisher oldalához erõsített fémhágcsón, és a két hajót egymástól elválasztó
nt a Vadliba fedélzetére.
A halászhajó motorja felbúgott, és a másik hajót megkerülve távolodni kezdett a Cartridge-ö
Johnny Lance a nyitott fedélzeten állt, és a Kingfishert bámulta.
- Pedig rendes srác a fõnök! - jegyezte meg Sergio sajnálkozva.
- Õ is csak fõnök - dünnyögte a kormányos. - És egy fõnök sose lehet rendes.
- Te idefigyelj! Én is fõnök vagyok! - mordult rá Sergio.
- Megmondtam. - Fejezte be a kormányos vigyorogva.
- Csókoltatom az édes anyukádat! - vágott vissza Sergio, s azzal le is zárta a vitát. - Mos
lemegyek, vedd át a kormányt!
Sergio a kulcsmásolattal kinyitotta a vezérlõfülke ajtaját. Bement, majd bezárta maga mögöt
ajtót, odaült a számítógép elé, s kivett a zsebébõl egy papírt, amelyen ez állt: KAMINIKOTO
ITERMELÉSI PROGRAM.
Tíz perccel késõbb kilépett a vezérlõfülkébõl, és visszazárta az ajtót.
- Kammy, imádlak! - kuncogott, miközben kinyitotta a vízzáró ajtót, amelyik elválasztotta e
a szintet a fölötte levõtõl. Aztán belülrõl visszahelyezte a keresztrudat, nehogy megzavarj
alaki.
A válaszfalba beépített szerszámos szekrénybõl kivett egy villáskulcsot, és magával vitte a
e. Húsz percbe telt, míg kicsavarta a megfigyelõ nyílás borítólemezét rögzítõ vastag, hossz
Eredetileg úgy tervezték - a nem kívánt leselkedéseket megelõzendõ -, hogy mindenféle beha
k ellenálljon. Sergiónak nagy nehezen sikerült leemelnie a fémlemezt a helyérõl.
Ellenszenvvel mérte végig a szögletes nyílást, és önkéntelenül behúzta lógó pocakját. Hogy
etû emberekre tervezték ezt a hézagot, annyi bizonyos!
Levette sapkáját, zakóját, felakasztotta õket az egyik csõ kiálló bütykére, szivarját elolt
talpán, egy kézmozdulattal kisöpörte szemébõl a haját, ellenõrizte, hogy elemlámpája a zse
, és nekivágott az üregnek.
Vergõdött, rúgkapált, morgott és rettenetesen megizzadt az alatt az öt perc alatt, amíg sik
keresztülpréselõdnie a nyíláson. Végre bejutott a szállítószalag alagútjába. A hátsó fertá
zihált; végigvilágított az alagúton. Feje fölött a futószalag szabályosan mûködött, annak r
erint továbbította a kavicsot. A szárítók által kibocsátott hõtõl az alagútban elviselhetet
a meleg. Sergio gyorsan mászni kezdett az alagút másik vége felé.
Mérés nélkül nem lehetett észrevenni, hogy a futószalag alagút ja belülrõl tizenkét lábbal
, mint kívül.
Az alagút végében álborítás volt, mögötte egy kis fülke, éppen csak akkora, hogy a Kaminiko
endezés elférjen benne. Azon a parányi fülkén vándorolt keresztül az összes kavics, a röntg
vezetõ útján.
A japán miniatürizáló hajlam ezen a titkos fülkén, ezen a berendezésen is megmutatkozott. A
genfülkében lévõ másik osztályozó berendezés tökéletes mása volt; az egyetlen, amiben külön
olt. Egytizedére kicsinyített mása volt amannak, de természetesen a hatékonyságából ez mit
ont le. Mi több, ez a miniatûr üzem tovább osztályozta a kiválogatott gyémántot. A négy kar
ket nem engedte tovább, és a kisebbek egy bizonyos százalékát is visszatartotta, így az utó
ak közül csak az értéktelenebbek folytathatták útjukat a központi röntgenfülke felé.
Az elektromérnöki munka gyöngye volt a berendezés, de Sergiót ezekben a pillanatokban hide
gen hagyta a berendezés zsenialitása, mivel az oldalán feküdt a szûk, tikkasztó levegõjû al
. Szorgalmasan fogott hozzá egy újabb, ezúttal kisebb fémlap lecsavarozásához az álborítású
n.
Eltávolította a fémlapot, benyúlt a nyíláson; majd néhány másodpercnyi tapogatózás, keresgé
es zihálás után elõhúzott egy kétpintes, rozsdamentes acélpoharat, amelyet kis kapcsok rögz
a helyére a Kaminikoto-féle gép alatti csúsztatópályán.
A fémpohár súlyos volt. Sergio óvatosan maga mellé helyezte, aztán könyökére támaszkodva be
Döbbent képet vágott, beletúrt a pohárba, kivett valamit, egy pillanatig bámulta, majd viss
aejtette.
- A szûzmáriáját! - leesett az álla a meglepetéstõl, de azonnal meg is bánta, hogy ilyesmi
t ki a száján; elemlámpával a kezében gyorsan keresztet vetett. Aztán megint belevilágított
hárba, és hitetlenkedve megcsóválta a fejét. Zsebébõl vászonzacskót vett elõ, és úgy, ahogy
alán fekve, óvatosan beleöntötté a pohár tartalmát a zacskóba, összehúzta a zsinórját, és v
ebébe. Csípõjén jókora kõkemény - teli zacskó kandiscukorra emlékeztetõ - dudor keletkezett
at visszakattintotta a helyére, a fémlapot is visszahelyezte a nyílás elé, majd négykézláb
ahátrált az alagútban oda, ahonnan jött.
Muszáj volt elszívnia egy szivart.
Négy órával késõbb Hugo Kramer felmászott a Kingfisher fedélzetére, a kormányos pedig vissz
a halászhajót a szélárnyékba, és ott várta Hugót.
Sergio lekiáltott a hídról.
- Elment?
- Ja. - Kiáltott vissza Hugó. - Nagyjából most kell megérkeznie Fokvárosba. A Beechcraft gy
rs gép.
- Jó.
- És itt nálad, minden rendben ment? - kérdezett vissza Hugó.
- Gyere csak, megmutatom.
Sergio bevezette Hugót a híd mögötti kabinjába, és magukra zárta az ajtót. Aztán odament az
oz, behúzta rajtuk a függönyt, és csak ezután kapcsolta fel az asztalán álló olvasólámpát.
- Ülj le - javasolta Hugónak, és az íróasztalával szemközti székre bökött. - Kérsz valamit
- Gyerünk! - türelmetlenkedett Hugó. - Ne gatyázz! Hadd lássam!
- Ó, ti németek - nézett rá Sergio szomorkásán -, ti mindig siettek. Nem tudjátok élvezni a
t...
- Elég volt! Most már tényleg ne piszmogj tovább! - Hugó sápadt tekintete Sergio arcán csün
ergiónak most tûnt csak fel, hogy ez az ember veszélyes, akár egy tigriscápa. Nincsenek in
dulatai, de számítóan, szenvedélyek nélkül veszedelmes. Sergiót megdöbbentette, hogy ezt ed
em vette észre. Ezzel az emberrel óvatosnak kell lennem, gondolta, miközben kinyitotta
íróasztala fiókját. Elõvette a zacskót.
Meglazította a zsinórt, és kiborította a gyémántokat egy itatóspapírra. A legkisebb kõ gyuf
gyságú, a legsilányabb minõségû pedig fekete, szemcsésnek látszó, csúf kis ipari gyémánt vo
yon vigyázott, nehogy a kibányászott kövek közül csak a kiváló minõségûek kerüljenek hozzáj
l gyanúsan meghamisítanák a Kingfisher kitermelési eredményét. Ezek a parányi szilánkok szá
ertek az asztalon; a piacon ezekért senki sem adna többet néhány fontnál, de voltak ott más
ilyen kövek is, többféle színben és méretben. Zöldborsószem nagyságúak, akkorák is, mint eg
néhány ezeknél is nagyobb. Némelyik tökéletes oktaéder volt, más kövek megviseltek, kopott
sorbák, vagy egyenesen formátlanok voltak.
Összesen vagy ötszáz darabból álló, homályosan csillogó gyémántkupac állt az itatós közepén
nd eltörpültek egy hatalmas kõ mellett, amely a halom közepén emelkedett ki a többi közül,
a Mount Everest az elõhegységei közül.
Vannak különleges gyémántok, amelyek méretük vagy szokatlan alakjuk miatt legendás hírûvé v
nek saját nevük van, történetüket feljegyzik, és regényes meséket kerekítenek köréjük. Ezek
k" hívják, és ezen a megmunkált állapotban 100 karátnál nagyobb súlyú, hibátlan gyémántokat
Sok ilyen gyémántnak Afrika volt a lelõhelye: a Jonker-nek, egy 726 karátos, csiszolatla
n gyémántnak, amely 125 karátos brilliánssá csiszolva a nepáli királynõ nyakán lóg. A Jubil
mely fenséges, 245 karátos, földöntúli tüzû, párna alakú gyémánt, s amelyet egy 650 karátos
n darabból készítették. És a legnagyobbnak mind közül, egy irgalmatlanul nagy, nyers állapo
3106 karátos gyémántnak, a Cullinannak, amelybõl nem is egy, hanem két "paragon" nagyságú g
t nyertek: az 530 karátos Afrika nagy csillagát és a 317 karátos Cullinan II-õt; ezek a köv
k az angol koronaékszereket díszítik.
Sergio Caporetti asztalán egy olyan kõ feküdt, amely majd egy újabb paragonnal gazdagítja
a listát.
- Megmérted? - kérdezte Hugo. Sergio igenlõen bólintott.
- Mennyi?
- Háromszázhúsz karát - mondta Sergio csendesen.
- Jézusom! - suttogta Hugo. Sergio megint buzgón hányta magára a kereszteket.
Hugo Kramer elõrehajolt, és tisztelettudóan kezébe vette a nagy darab gyémántot. Egész teny
kitöltötte, a kõ alja pedig sima és egyenletes volt, mintha baltával vágták volna el. Talál
nnél nagyobb köveket is a történelem során, ennek a gyémántnak azonban volt egy sajátos von
ely különleges értékkel ruházta fel, és amelynek alapján elnyeri majd a maga tiszteletet ér
elyét a híres gyémántok között.
Színe a nyári égbolt derûs kékjével vetekedett.
Ebbõl a kõbõl fedezni lehetne a Kingfisher építési költségeinek legalább a felét - ha elõfo
gyáltalán, hogy erre a célra használják fel.
Hugó visszatette a kék gyémántot a többi közé, majd cigarettára gyújtott, anélkül, hogy sze
olna a gyémántról.
- Ez a terület gazdagabb, sokkal gazdagabb, mint gondoltuk - jegyezte meg.
Sergio egyetértõén bólintott.
- Három nap alatt annyi gyémántot hoztunk fel, amennyire öt év alatt számítottam - folytatt
ugó, miközben a nagyobbacska gyémántokat szedegette ki a kupacból, és nagyság szerinti sorr
ben egymás mellé rakosgatta õket az asztalon. Sergio ezalatt kihúzta a fiókot, és elõvett e
dobozzal az ünnepi alkalmakra tartogatott manillából.
- Szólnunk kell a fõnöknek - határozta el Hugó. A kék gyémánt köré kezdte rendezni a többi
erõsen törte a fejét. - Meg kell tudnia, milyen hatalmas vagyonra tett szert, mielõtt L
ance-szel beszélne. Aszerint fogja rendezni a dolgait. Tudni fogja, mit kell tenni
e; okos ember a fõnök.
- Mi legyen ezekkel? - Sergio az asztalon fekvõ kövekre mutatott. - Elviszed õket?
Hugó habozott. - Nem - határozott végül. - A szokásos módon úgysem tudnánk elküldeni ezt a
hoz túl nagy, túlságosan feltûnõ. Itt tartjuk a fedélzeten. Amikor a fõnök majd visszaveszi
aság vezetését, akkor szépen, legálisan bejelentjük. Nem lesz semmi gond - mondta, s feláll
- Vigyázz rájuk! Nekem most sietnem kell, ha azt akarom, hogy idõben odaérjen az üzenet Fo
kvárosba.
- A Társaság apám nevét viseli, Mr. Larsen. Egyszerûen errõl van szó. - Benedict hangja fát
volt a megrendültségtõl; lesütötte a szemét, s a kezeire pislogott. - Ennyivel tartozom ap
emlékének.
- Rendben van, fiam... - Larsen, egyik kezével megfogta Benedict karját. - Nem is tu
dom, mit mondjak. A tiszteletadás ritkaságszámba megy napjainkban. A másik kezével lázasan
eresgélte a csengõt a háta mögött lévõ asztalon. Gyorsan alá kell vele íratni, mielõtt megg
.
- Igyekeztem figyelmeztetni, Mr. Larsen. Apám és én soha nem bíztunk ebben a tengeri kit
ermelésben. Lance erõltette a dolgot...
- Igen, tudom - mondta Larsen, és az alkalmazottjához fordult, aki a csengõ hívó hangjára b
robogott az irodába. - Simon, a Van Der Byl Társaság kölcsöneirõl tárgyalunk. Lenne szíves
rögtön elkészíteni a szerzõdést, amely szerint Mr. Van Der Byl átvállalja az összes adósság
igyekezett a titkár tudtára adni, hogy igyekezzen az irat elkészítésével, mert az ügy nem t
lasztást. A fiatalember megértette, és negyed óra múlva Larsen asztalára helyezte a megálla
t. Larsen lecsavarta töltõtolla kupakját, a tollat átnyújtotta Benedictnek.
Larsen és három fiatal munkatársa lekísérte Benedictet a bank üvegajtaján túlra, a járdáig,
olls Royce az Adderley Street-en fenntartott parkolóhelyen várakozott.
Benedict beszállt hátulra, visszaintegetett a banktisztviselõknek, majd megkopogtatta
a sofõr ablakát. Amint elhajtottak a bank elõl, Ruby Lance belekarolt, és megszorította a
karját.
- Megvan? - kérdezte.
Benedict elégedetten vigyorgott. - Halálra rémítettem az öreg Larsent. Majd a nyakát törte,
gy odaadhassa.
- Na, most már minden a tiéd - mondta Ruby, és közelebb húzódott Benedicthez a puha bõrülés
edict rábólintott, majd az órájára nézett.
- Az értekezlet negyed óra múlva kezdõdik. Én a fõbejáraton megyek be, de te a külön liften
el az alagsori garázsból, és várj meg az irodámban. Mi a tanácsteremben leszünk; a megfelel
lanatban majd odaszólok neked.
A Rolls Royce lassan megkerülte a Heerengrachtot, és az épület elõtt egy másik autó mellett
gállt. A sofõr kiszállt, ajtót nyitott Benedictnek; Benedict azonban, mielõtt kiszállt voln
, Rubyra mosolygott.
- Ez lesz életem egyik legszebb pillanata - mondta. - Most végre végérvényesen leszámolok v
le.
- Várni foglak - mondta Ruby. Benedict kiszállt, és megvárta, amíg az autó eltûnik a garázs
tában, aztán besétált a felhõkarcoló elõcsarnokába. Nyújtott léptekkel a lifthez sietett, s
t, alig észrevehetõ mosollyal.
A tanácsterem magasan volt, hatalmas ablakai a nagy, tömzsi hegyre nyíltak, amelynek k
opár sziklái fás hegyoldalban folytatódtak. Elszórtan városszéli épületeket lehetett látni
hnny Lance az asztalfõnél állt. Lefogyott az utóbbi napokban, válla csontosnak, soványnak l
zott fehér selyeminge alatt. Zakóját levetette, nyakkendõjét meglazította. Arca beesett vol
, s ezt még feltûnõbbé tették a fáradtság sötét karikái a szeme alatt. Kezét mélyen a zsebé
t, beszélt anélkül, hogy az asztalon elõtte fekvõ jegyzeteibe belenézett volna.
- Munkaköltségeink megközelítik a száz font per órát, igaz, Mike? - Michael Shapiro bólinto
Nos, hatvanhat órán át dolgoztunk a Halálsziget legnagyobb hasadékában, és mindössze kétsz
, kivételesen gyenge minõségû szemetet bányásztunk ki. Életemben nem láttam ilyen pocsék kö
tünk, ha az egészért megadnak egy ezrest. A kiadás hat és fél ezer volt.
Itt szünetet tartott, és végignézett a jelenlévõk arcán. Michael Shapiro elszántan firkálga
jegyzettömbjébe, Tracey sápadt volt, szemét le sem vette Johnnyról. Arckifejezése szánalomr
gyüttérzésrõl árulkodott. Benedict van der Byl - székén kényelmesen elterpeszkedve - a hegy
nézegette, és miközben udvariasan hallgatta Johnnyt, egyfolytában mosolygott.
- A Halálsziget legnagyobb hasadékát az egész körzet öt legértékesebb lelõhelyei egyikének
a lelõhely ilyen gyatrának bizonyult, elképzelhetõ, hogy a többi egyenesen hasznavehetetl
en. Még kísérletet tehetünk a két eredeti területen, de három-négy napba is beletelik, amíg
fisher odaér. - Johnny megint szünetet tartott. Benedict az iménti mosollyal az arcán me
gpördült a székében.
- A kamatok visszafizetésének határideje harmincadikán, azaz három nap múlva lejár. Honnan
sz ennyi idõ alatt százötvenezer randot elõteremteni?
- Hát igen - mondta Johnny. - Azt hiszem, Larsent rá tudom venni, hogy adjon még néhány hét
haladékot; meg is fogja tenni, ha nem akarja kockáztatni...
- Álljunk csak meg egy pillanatra! - szakította félbe Benedict. - Larsennek már semmi köze
ehhez az egészhez.
Johnny egy szót sem szólt, Benedictet figyelte. - Hogyhogy? Magyarázd meg, mirõl van szó -
kérte aztán.
- Átvállaltam a hiteleket Larsentõl - mondta Benedict. - És nekem nem áll érdekemben, hogy
eghosszabbítsam õket.
- Larsen nem lett volna képes ezt anélkül megtenni, hogy velem tárgyalt volna! - szaladt
ki Johnny száján. Megdöbbenésében és elkeseredettségében mondta, amit mondott.
- Shapiro! - fordult Benedict Michael Shapíróhoz, hogy állítását megerõsítse.
- Ne haragudj, Johnny. Tényleg úgy van, ahogy mondta. Láttam az iratokat.
- Kösz, Michael! - Johnny hangja vádlón, keserûen csengett. - Köszönöm, hogy figyelmeztetté
- Közvetlenül az értekezlet elõtt mutatta meg a papírokat, Johnny. Esküszöm, nem tudtam ról
Michael sajnálkozása õszinte volt.
Benedict felegyenesedett a székében, és élénk hangon megszólalt. - Rendben van. Vegyünk sor
mindent. Lance, te tönkretetted az apám vállalatát, de hál'istennek én még megmenthetem. Ne
d érzelgõsségnek vagy aminek akarod, de ragaszkodom a részedhez és a tiédhez is - fordult T
acey felé.
- Nem adom - hangzott Tracey határozott válasza.
- Hát jó! - Benedict csak mosolygott tovább. - Akkor az egészet Johnny Lance-en hajtom b
e. Mindenképpen megszerzem a Társaságot, de egyúttal õt is úgy tönkreteszem, hogy soha a bü
en többé ne tudjon talpra állni.
Tracey a torkához kapott, és Johnny felé fordult. Várta, hogy az kivágja magát. Hosszú, súl
send következett. Johnny Lance lesütötte a szemét.
- Van még három napom - mondta rekedtes, fáradt hangon.
- Valóban! - vigyorgott Benedict. - Légy boldog vele! Johnny magához vette a jegyzetei
t, a hóna alá csapta
õket, majd lekapta a szék támlájáról a zakóját, és a vállára vetette.
- Várj csak! - kiáltott utána Benedict.
- Ugyan mire? - kérdezte Johnny keserû mosollyal. Mára már kiszórakoztad magad.
Benedict felemelte a telefonkagylót, és sebesen tárcsázni kezdett.
- Drágám, gyere át, légy szíves - mondta a kagylóba, s miközben visszatette a kagylót, John
osolygott. Kisvártatva kinyílt az ajtó, belépett Ruby Lance. Benedict elésietett, és szájon
olta. Kart karba öltve álltak egymás mellett, és Johnnyt figyelték.
- Nem a Társaság az egyetlen dolog, amit elvettem tõled - mondta Benedict higgadtan.
- El akarok válni tõled - vágta Ruby Johnny képébe. - Benedict megkérte a kezem.
Minden szem Johnnyra meredt. Látták, hogy megrándultak az arcizmai. Johnny Benedictre,
majd Rubyra nézett; összeszorított szájjal ráncolta a homlokát.
Tracey érzékelte Johnny növekvõ haragját, és gyorsan Benedict arcára pillantott. Benedict v
zással teli képet vágott, ajkai reménykedõén meg-megremegtek, szeme csillogott a diadalmámo
Tracey szeretett volna odakiáltani valamit Johnnynak, megakadályozni, hogy belesétáljon
a Benedict által gondosan elõkészített csapdába.
Johnny elindult Benedict felé, de még idõben meggondolta magát, mielõtt teljessé és visszav
atatlanná tette volna saját vereségét. Benedict azonban megtette neki azt a szívességet, ho
y ez ne is következhessen be, mert tovább piszkálta:
- Gém-, játszma- és mérkõzéslabda - vetette oda fennhéjázón.
Johnny arcán nem látszott, milyen óriási erõfeszítés árán sikerül visszafojtania az indulat
dult az ajtó felé; igyekezett természetesen viselkedni.
- A ház persze a te neveden van, Ruby. Légy szíves, küldd utánam a holmimat a Tulbagh Hote
lbe - mondta méltóságteljesen.
Megállt elõttük, szavait Rubyhoz intézte.
- Nyilván meg akarod õrizni a jó hírneved, úgyhogy nem perellek be házasságtörésért. Elhagy
k minõsíteni.
- Kiteheted a lelked - gúnyolódott Benedict. - A lényeg ugyanaz marad, Lance nem tudta
megtartani a feleségét! Van Der Byl elszerette tõle. Csak pereld be házasságtörés miatt! H
hallja a világ!
- Ahogy óhajtod - hagyta rá Johnny.
Fogta magát, kisétált a tanácsterembõl, odament a lifthez.
Johnny ruhástól vetette magát az ágyra, és megdörzsölte a szemét. Zavarodott volt, kibillen
ensúlyából. Villámgyors észjárása alaposan cserbenhagyta. Agya hihetetlenül tompa volt. A m
i probléma többszörösen összetett és zavaros; Johnny úgy érezte magát, mintha egy afrikai b
lene kijutnia egy szál életlen machetével a kezében.
Csukott szemmel nyúlt a telefon után. A szállodai telefonos kisasszony vette fel a kag
ylót. Johnny megadott neki egy Kimberley-i számot.
- Személyesen Mr. Ralph Ellisonnal szeretnék beszélni.
- Negyedóra várakozásra kell számítania, Mr. Lance - mondta a lány.
- Oké - egyezett bele Johnny. - Legyen szíves, szóljon a szobapincérnek, hogy hozzanak f
el nekem egy Chivas Regalt szódával. - Hirtelen úgy érezte, jót tenne neki egy búfelejtõ. -
dja mit?... Duplát kérjen nekem, édes! Sõt, két duplát.
Mire befutott a Kimberley-i vonal, mind a kettõt eltüntette.
- Ralph? - szólt bele a kagylóba.
- Johnny, milyen kedves tõled, hogy felhívtál! - A diplomatikusan hûvös fogalmazás mögött m
gúnyolódás lett volna a hangban. A fenébe is! Túl lassú volt, Benedict nyilván megelõzte.
- Érdekel még a Mennydörgõ és a Halálsziget térség koncessziója? - tett Johnny egy utolsó k
kísérletet.
- Természetesen. Tudod, hogy bennünket minden érdekel - válaszolta Ralph.
- Kétmillió az ára. - Johnnynak hirtelen elege lett az egészbõl, visszadõlt az ágyra, és új
ukta a szemét. Tudta, hogy Ralph bosszút áll majd rajta valahogy, nem az a fajta, aki
elveszít egy pert, és soha többé nem hallat magáról.
- Kétmillió! - dünnyögte Ralph. - Hát az egy kicsit sok egy olyan területért, amelyik 10 00
dagonként
csak 200 karát apró, ipari gyémántot ad. Hát igen, azt hiszem, az felettébb magas ár. Pilla
nyilag a csatahajótokat sem áll szándékunkban megvenni, még nem fogtunk hozzá a hadiflottán
elállításához - kuncogott Ralph jóízûen. - Ötven és száz lepedõ közötti ár jöhet szóba, mag
- Oké, Ralph - szólalt meg Johnny fáradt hangon. - Azért kösz. Majd megiszunk valamit legkö
elebb, rendben?
- Bármikor, Johnny - egyezett bele Ralph -, amikor csak akarod. Hívj fel, és már megyünk i
s.
Johnny visszaakasztotta a kagylót a helyére, és a plafont bámulta. Úgy hallotta, hogy ha m
eglõnek valakit, elõször zsibbadást érez az illetõ. Nos, õ most teljesen elzsibbadt. Minden
eje elhagyta, s már szinte nem is tudta, mit merre talál.
Fülsiketítõ hangon szólalt meg a telefon. Felvette. A telefonos kisasszony udvariasan me
gkérdezte:
- Kész van, Mr. Lance?
- Kész vagyok. Milyen jól mondja!
- Óhajt még valamit? - hangzott a lány zavarodott kérdése.
- Igen, édes, küldesse fel a büröklét.
- Nem értem, uram.
- Még két jó nagy adag whiskyt kérek.
Fürdés közben megitta azt a kettõt is. Éppen szárítkozott, amikor megszólalt a csengõ. Maga
rt egy törülközõt, úgy ment ajtót nyitni.
Tracey lépett be a szobába, s becsukta maga mögött az ajtót. Egy teljes percen át némán néz
. Tracey szeme tágra nyílt, és borús tekintete pontosan tükrözte Johnny kedélyállapotát.
- Johnny... - szólalt meg fátyolos hangon. Kinyújtott kezével megérintette a férfi mellkasá
Johnny tartása megroggyant; közelebb lépett Tracey-hez, homlokát a lány vállához nyomta. Ös
nagyot sóhajtott.
- Gyere! - mondta Tracey, és az ágyhoz vezette, leültette, aztán az ablakhoz ment, és behúz
a a függönyöket.
Meleg és barátságos volt a befüggönyözött szoba félhomálya, s ebben a félhomályban ugyanúgy
tartották egymást, mint egyszer sok-sok évvel azelõtt. Összefonódtak, lélegzetük összekeve
nem volt szükségük szavakra.
Amikor egymás szeretõivé lettek, úgy érezték, egész életükben erre a pillanatra vártak.
Aztán egymás karjaiban feküdtek az ágyon, és Johnny érezte, hogy visszaszáll belé az erõ -
ereje. Amikor késõbb felült az ágyon, a ködös, kába tekintetnek nyoma sem volt a szemében.
lõreszegte, mint rendesen, és a szeme csillogott.
- Még van három napom - mondta.
- Igen - Tracey is felült. - Indulj, Johnny! Menj gyorsan, ne vesztegesd az idõt!
- Kihozom a Kingfishert abból a hasadékból. Meg fogom találni azokat a gyémántokat! Ott kel
lenniük valahol. Tudom, hogy ott/vannak. Beviszem egyenesen a két sziget legmélyebb üre
geibe. Csak azért is megtalálom azokat az átkozott gyémántokat! Kutya legyek, ha nem! - Le
kászálódott az ágyról, magára kapta a ruháit, közben az órájára pillantott.
- Négy óra. Néhány órával sötétedés után már a Cartridge-öbölben leszek. Felhívnád nekem a
e-öböli rádióállomást kellene hívnod, s azt kellene kérned tõlük, hogy biztosítsanak egy le
ra, a Vadliba pedig álljon készenlétben, hogy ki tudjon vinni a Kingfisherhez.
- Máris hívom õket. Aztán megfürdöm. Te csak menj. Egy pillanatig se késlekedj! - nógatta T
. Johnny tekintete végigfutott Tracey testén. Kinyújtotta a kezét, és szinte félve megérint
e a lány egyik hófehér, telt keblét.
- Gyönyörû vagy, olyan nehezemre esik itthagyni.
- Minden porcikám a tiéd, itt fogom várni, hogy visszajöjj.
- Nem így képzeltem! Nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem! - dühöngött Benedict, miközben fe
az Öreg dolgozószobájában. Az ablakhoz ment, kinézett a völgybe, a hegyekre.
- Vérig sértetted. Eltapostad. - Ruby kellemetlenül érezte magát; fészkelõdött a székén, s
a alá húzott hosszú, aranybarna lábaival úgy festett, mint egy összegömbölyödött macska. Gy
ott, szeme sarkában apró szarkalábak jelentek meg, ajkát lebiggyesztette. Elébe kellett vo
lna mennie Benedict dührohamának, meg kellett volna akadályoznia ezt a kirohanást, hisz
elõre tudhatta, hogy a sikerélmény úgysem lesz olyan, amilyennek Benedict magában elképzelt
. A bosszút rendszerint undor és keserû kiábrándulás érzése követi. Ruby úgy döntött, legjo
ost magára hagyja Benedictet, hiszen tulajdonképpen nem is lett volna szabad idejönnie
vele a Wynberg Hill-i házba. Ruby felállt, és Benedicthez lépett.
- Drágám, én most hazamegyek. Összecsomagolom a holmiját, és elküldöm neki. Még az emlékét
m törölni az életembõl. Mostantól mi ketten, te meg én leszünk egy pár.
Meg akarta csókolni Benedictet, de a férfi elfordította az arcát.
- Igen? Szóval elmész? - förmedt rá ingerülten Benedict, és gyûlölködve csücsörített hozzá.
- Mind a ketten fáradtak vagyunk, drágám. Pihenjünk egy kicsit, késõbb visszajövök - mondta
.
- Szóval még te utasítgatsz! - nevetett fel Benedict csúfondárosan.
- Drágám...
- Engem ne drágámozz többé! Megegyeztünk valamiben, de nem úgy sült el, ahogy terveztük. Ar
t szó, hogy fejbe fogja vágni az újság, mármint az, hogy elhagyod. És mondjak neked valamit
 Oda se bagózott! Direkt figyeltem az arcát... kifejezetten örült neki. Piszkosul megörült,
hogy szabadulhat tõled!
- Benedict! - Ruby hátrahõkölt.
- Ide figyelj! - Benedict közelebb lépett a lányhoz, arcát egészen közel tolta Rubyéhoz. -
olyan nagyon el akarsz menni, hát menj, ne is lássalak! Ha neki nem kellesz... hát biz
tosíthatlak, nekem se!
- Benedict! - suttogta Ruby. Arcából kifutott a vér, falfehér lett. A rémülettõl megdermedv
ett a férfira. Álmai, tervei kezdtek semmivé foszlani. - Ezt nem mondod komolyan!
- Nem? Na ne mesélj! - Benedict visszahúzta a fejét, és felkacagott. - Kaptál két szép gyém
egy nercbundát. Van egy nagy házad Bishop's Courtban; nos, szerintem ez igen szép fize
tség egy kurvának.
- Benedict... - Ruby levegõ után kapkodott a sértegetés hallatán, de Benedict fütyült rá, m
ar Ruby mondani.
- Bebizonyítottam, hogy meg tudlak szerezni, nem? Bebizonyítottam, hogy el tudlak ve
nni tõle: erre ment ki a játék. Úgyhogy most menj szépen haza, mint egy jó kislány.
- És a berendezés a Kingfisheren? Ne felejtsd el, hogy tudok arról a berendezésrõl! - Ez ór
i hiba volt. Ameddig ezt nem mondta, még volt némi esélye. Most azonban Benedict arca
eltorzult, elöntötte a düh. Bizonytalan, haragtól remegõ hangon megszólalt.
- Na, csak azt próbáld meg! - sziszegte. - Próbáld csak meg! Tizenöt évet kapsz érte. Ugyan
yira benne vagy, mint én. Gondolj csak bele szépségem, milyen lehet tizenöt év egy nõi fogh
an. És számolnod kell ezzel is... - kezét fenyegetõen Ruby szeme elé tartotta, mint egy bár
ot. - Megöllek, esküszöm, ezzel a két kezemmel öllek meg. Most már eléggé ismersz, tudod, h
egteszem, ha arról van szó.
Ruby hátrálni kezdett elõle, de Benedict követte, és keze máris a nõ torkán volt.
- Megkaptad a fizetséged. Most szépen eltûnsz!
Még néhány másodpercig álltak így egymással szemben, de a düh még nem vette el annyira Bene
ségét, hogy ne látta volna Ruby szemében a rémületet, de amellett valami mást is... a lány
összeszûkült, szája felhúzódott, és kivillantak apró, fehér fogai.
- Rendben van - mondta Ruby. - Elmegyek. - Fogta magát, és kecses léptekkel kisétált a szo
bából; szõke haja meg-meglibbent a vállán.
Ruby óvatosan vezetett, hiszen alig látott a könnyektõl. Kétszer is rádudáltak, de õ csak m
ta a kormányt, és mereven bámult maga elé, amint a De Waal Drive-on a hegy lankásabb oldalá
hajtott. Mielõtt az egyetemhez ért, letért a fõútról, és a fenyõerdõbe vezetõ úton haladt
Cecil Rhodes emlékmû mögötti parkolóba nem ért. Leállította az autót, és lesétált a lépcsõn
a kikövezett teraszra, ahol a szobor - szemét beárnyékoló kezével - mindörökre a látóhatárt
Ruby elsétált a mellvédig, és a távoli Helderberg hegy kék körvonalait bámulta. Összehúzta
szellõ keresztülfújt vékony nyári selyemruháján - akárcsak a lelkén. Kicsordultak a könnyei
gtek az arcán, és zavartalanul potyogtak le a selyemruhára. Nem csak az önsajnálat könnyei
oltak ezek, de a tehetetlen düh perzselõ könnyei is, amelyek úgy égették, mint a tûzõ sivat
ap.
- A disznó! - suttogta reszketõ ajkakkal. A közelében, a szakadékba lógatott lábakkal egy f
al pár üldögélt a kõpárkányon, és az elsõ szerelem önfeledt ölelkezésébõl kibontakozva egys
en Rubyra meredtek.
A fiú súgott valamit a lánynak, mire a lány nagy kegyetlenül kuncogni kezdett, de amikor R
uby egy mérges pillantást küldött felé, azonnal elfordította a fejét. Zavarukban lemásztak
ról, és odébbálltak. Ruby magára maradt. Egy percig sem jutott eszébe, hogy valóban félreál
útból; Benedict fenyegetését nem vette komolyan. Azon törte a fejét, hogyan bánthatná meg
ebben a férfit. Azzal egy percig sem törõdött, hogy saját magára nézve milyen következménye
majd ez a lépés. A bosszú leggyorsabb, leghatásosabb és legkegyetlenebb módját kutatta. Ami
az elméjét elborító sötét felhõk kezdtek szétszéledni, úgy vált egyre világosabbá a megtorl
Johnny a Tulbagh Hotelben lakik. Visszarohant az autóhoz, hosszú, szõke haja úgy lobogot
t mögötte, mint a zászló a lovassági lándzsán. Nagyon gyorsan hajtott egészen addig, amíg e
apta a hazaindulók csúcsforgalmát. Könnyei az arcára száradtak; az autóáradat közepén dúlt-
assú, cammogó forgalom miatt.
Öt óra után állt meg a Tulbagh Hotel bejárata elõtt. Besietett a haliba.
- Hányas szobában lakik Mr. Lance? - kérdezte a lányt a recepciós pult mögött.
- Mr. Lance egy órával ezelõtt kiköltözött. - A lány furcsállva méregette Ruby elkenõdött s
- Nem hagyta meg, hova költözik? - mordult Ruby a lányra egyre növekvõ elkeseredéssel.
- Nem, asszonyom - rázta meg a fejét a lány. - De látszott, hogy nagyon siet.
- A fenébe is! - morgott tovább Ruby bosszúsan. Elfordult a pulttól, de tanácstalan volt,
nem tudta, hol keresse ezek után. Visszament volna az irodába?
A hall túlsó végében éppen nyíltak a liftajtók. Az egyik liftbõl Tracey Hartford lépett ki.
kicsattanó arcszíne egyértelmûen arról árulkodott, hogy a lány frissen kelt ki a szeretett
i ágyából; ezt Ruby még ebben a zaklatott állapotban is azonnal megállapította. Rubyban a l
alványabb kétely sem merült fel a férfi kilétét illetõen.
A döbbenettõl egy pillanatig szóhoz sem jutott. Aztán úgy érezte, most azonnal oda kell men
ie, és le kell karmolnia az elégedett mosolyt Tracey arcáról. De leküzdötte ezt a vágyát, é
etett Tracey-hez, aki már a külsõ üvegajtók felé tartott.
- Hol van Johnny? - kérdezte Ruby. Tracey kissé zavarba jött, és egy másodpercig tétovázott
illanatnyi habozása megerõsítette Ruby diagnózisát.
- Hol van? A fene essen beléd! - ismételte meg Ruby halkan, de izgatottságtól remegõ hango
n.
- Itt nincs - válaszolta Tracey, és gyorsan összeszedte magát, igyekezvén palástolni boldog
kiegyensúlyozott arckifejezését.
- Hova ment? Muszáj beszélnem vele.
- A Cartridge-öbölbe repült.
- Mikor ment el? Nagyon fontos lenne tudnom. Életbevágóan fontos.
- Egy órával ezelõtt. Már a levegõben van.
- El tudsz juttatni egy üzenetet hozzá? - Idegességében megragadta Tracey csuklóját, és oly
erõsen szorította, hogy ott maradt a keze nyoma.
- Rádiózhatok neki... - mondta Tracey, miközben kiszabadította a csuklóját.
- Nem, az nem jó - szakította félbe Ruby. - Ezt nem lehet az éteren át, mindenki füle halla
a a tudomására hozni. - Különgéppel utol tudod érni?
Tracey megrázta a fejét. - Sötétedés után senki nem fog a kedvemért egy menetrendben nem sz
plõ leszállópályára leszállni.
- Akkor... autóval kell utána menned. Muszáj utolérned!
- Miért? - kérdezte Tracey. Furcsállta Ruby konok, kitartó követelését. Ekkor észrevette a
arcára rászáradt könnyeket és különös, elszánt, indulatos tekintetét is.
- Nyolc órás autóút vezet odáig.
- Elmondom. Felmehetnénk Johnny szobájába?
Tracey habozott egy pillanatig, ugyanis eszébe jutott a széttúrt, bevetetlen ágy, de a s
zálloda menedzsere éppen akkor fordult be a hallba. Tracey fellélegzett.
A Beechcraft hirtelen dobálni kezdett, majd erõsen megdõlt az egyik oldalára. Johnny kie
gyensúlyozta a dõlést a bot- és az oldalkormánnyal, majd a mûszerfalra vetett egy pillantás
hogy megtudja, mi okozhatta az iménti billenést. Mivel semmiféle magyarázatot nem talált,
szemügyre vette a szárnyakat, és akkor látta csak meg, mekkora homokvihar kavarog odalen
t a hatalmas síkságon. A homok a földhöz közel szállongott, mint a köd. A lenyugvó nap mály
ny színûre festette az alacsonyan gomolygó homokfelhõket. Johnny végigmérte az alatta elter
at, és rémülten tapasztalta, hogy észak felõl egyre lejjebb ereszkedik a látóhatár, mint va
hatalmas, kékes hegytömeg. A nap alacsonyan járt, a száguldó homoktömeg elvonult elõtte, el
arta, a nap ezáltal baljós, vörös koronggá változott. A pilótafülke furcsa, izzó ragyogássa
g, mintha egy kemence ajtaját vágta volna ki a szél.
A Beechcraft egy újabb széllökéstõl megint komiszkodni kezdett; ugyanabban a pillanatban r
ecsegve megszólalt a rádió.
- Zulu Sugar Peter Tango Baker jelentkezz! Itt az Alexandra-öböl, irányító központ.
A beszélõ szavait alig lehetett érteni a légköri zavarok miatt. Johnny már nyúlt is a készü
hirtelen meggondolta magát. Gyorsan járt az agya. Bizonyára azért hívják, hogy visszavonják
leszállási engedélyt. Hatalmas, tomboló északi szélvihar támadt a sivatag felõl, ezért való
karják állítani a repülését, és el akarják téríteni a szélvihar elõl.
Megnézte az óráját. Még húsz perc, és a Cartridge-öbölbe ér. Azaz mégse: a széllel szemben
telik huszonöt, harminc percbe is. Gyorsan lenézett a menetirány felõli bal oldalon, és az
egyre sûrûbb, bíborszínû homályban megkereste a partvonal hosszan húzódó, fehér hullámait.
világos nappal volt, és lehet, hogy még vagy fél óráig az is marad.
- Zulu Sugar Peter Tango Baker. Ismételten kérem, jelentkezz! Itt az Alexandra-öböl. Zul
u Sugar Peter Tangó Baker jelentkezz! - A repülésirányító nyugtalansága a rossz minõségû vé
is érezhetõ volt.
Johnnynak volt rá - s nem is kevés - esélye, hogy ha nagyon igyekszik, a vihart megelõzv
e eljut a Cartridge-öbölbe. Ha kicselezi az északi szelet, és ki tud térni elõle, akkor a t
nger felõl közelíti meg a szárazföldet, és a lehorgonyzott Kingfisher jelzõlámpáját irányfé
belopakodhat a porfelhõk pereme alatt. Ha ez nem sikerülne, megfordul, és a szél hátán eres
kedik le. A rádió dühösen recsegett, kattogott, a repülésirányító hangja olykor beleveszett
zavarba, olykor tisztán hallatszott.
- ...nem engedélyezi. Megismétlem: A repülést nem engedélyezi. Vetted, Zulu Sugar Peter Ta
ngo Baker? Jelentkezz! Hetes erõsségû Beaufort. ...látótávolság a vihar körzetében... megis
olság nulla a...
Az északi szél most napokig itt fog tombolni a nyakukon, és az utolsó reménységüket is elfú
már ami a két sziget közötti hasadék átvizsgálását illeti.
Johnny kikapcsolta a rádiót, megszûnt a kapcsolata az irányítótoronnyal. Békés csend telepe
a pilótafülkére. Kényelmesen elhelyezkedett a pilótaülésen, és rákapcsolt. A fordulatszám m
atója megindult felfelé.
Már csak háromszáz láb magasan repült, s a gép olyan látványt nyújtott, mint egy horogra ak
dhal. Johnny kizárólag a mûszerekre hagyatkozott, mivel odakint koromsötét volt. Még a repü
zárnyait sem látta, csak a feje fölött a csillagokat. A szélvihar elõtt vágtatott, a lenti
felhõk viszont még õt is nyargalva megelõzték, hogy mire a Cartridge-öbölbe ér, homokkal te
a leszállópályát.
Johnny sûrûn kémlelt ki maga elé a sötétbe, hogy kiszúrja a jelzõfényt, majd ismét a mûszer
ntott.
- Most már - morfondírozott -, most már a leszállópálya fölött kellene lennem. Még harminc
, és megtudom, elszúrtam-e.
Megint kinézett a szélvédõn. A Kingfisher pontosan az orra elõtt volt. Az összes lámpája be
kapcsolva - reménysugár a sötétségben! Könnyedén lebegett a víz színén, mivel a szél még n
fel a hullámokat.
A Beechcraft elrepült fölötte, olyan közel, hogy szinte súrolta a hajót; a kivilágított les
ereste a szárazföldön.
Az éjszaka teljes sötétjében a leszállópálya világosabb foltjaival viszonylag jól látható v
megközelítette, és látta, amint a világos foltok mindkét oldalon hosszú csíkká alakulnak á
azt is, hogy a leszállási jelzõfény - amit jelen esetben olajlámpákkal oldottak meg - hogya
pislog és füstöl a szélben.
Túl nagy sebességgel érkezett a kifutópálya fölé, így tartani lehetett attól, hogy leszállá
tönkreteszi a gép futómûvét. A guruló repülõgép nagyokat rángatott a lebetonozatlan kifutó
miközben szárnyvégi jelzõlámpái pirosán villogtak.
- Hát, öreg harcos - jegyezte meg magában Johnny -, ez nagyon gyatra leszállás volt!
A szél süvítése, amely a hegyi úton kanyargó Mercedest kísérte, és a gumi csikorgása a maka
összhangba volt Tracey szívének kalapálásával és vérének sebes lüktetésével.
Úgy vezetett, mint egy megszállott, csak a sötétbõl hirtelen elõbukkanó kanyarokat figyelte
z útra szinte ráboruló sziklafalak elrohantak a feje fölött, félig eltakarva az éjszakai ég
t.
A Clanwilliam tó ezüstjében visszatükrözõdõ csillagok lassan elmaradtak mellõle. A hegyekbõ
tott az Olifants folyóhoz tankolni, Vanrynsdorpban a benzinkút fényeinél egyúttal a térképe
s alaposan áttanulmányozta. Elképedve olvasta le a hátralevõ út piros szalagja mellett szer
plõ számokat; ráadásul - küldetése halaszthatatlansága miatt - a feltüntetett adatok a soks
a nõttek a ténylegesekének.
Amikor visszaült a kormány mögé, hamarosan a Namaqualand hatalmas kiterjedésû pusztasága ke
közepén találta magát, és szinte átrepült rajta.
- "...van valami berendezés, nem pontosan értem miféle, de annyi biztos, hogy kiválogatj
a a gyémántokat. Las Palmason szerelték fel a hajóra Benedict megrendelésére..."
A fényszórók fénye vékonyka fénynyalábnak látszott a végtelennek tûnõ, hosszú, kék aszfalto
l rágyújtott, fülében megint Ruby hangját hallotta.
- "...van ezek között egy gyémánt, amit Benedict a "kék óriás"-nak nevezett. Azt mondta, me
gymilliót is..."
Tracey még nem tudta, elhiggye-e. Az árulás, a csalás hihetetlen mértéke miatt vonakodott e
hinni Ruby történetét.
- "...az olasz kapitánnyal nagyon óvatosnak kell lenni. Õ is Benedictnek dolgozik. Az
a másik, Hugo is. Mind benne vannak a buliban. Figyelmeztesd Johnnyt!"
Benedict! A gyönge, elkényeztetett Benedict, az aranyifjú, a tékozló fiú! Õ találta volna k
itte volna véghez ezt az egészet?
Egy széllökés hirtelen oldalba kapta az autót, és lesodorta az aszfaltozott útról a padkára
cey-nek nagy nehezen sikerült úrrá lennie a helyzeten. A megperdült autó kerekei alól por é
avics csapott a magasba. Végre visszakecmergett az útra, és száguldott tovább, észak felé.
- "Figyelmeztesd Johnnyt! Figyelmeztesd Johnnyt!"
Benedict van der Byl egyedül volt apja házában, és apja székében üldögélt. Az egyedüllét a
olt.
Elõtte, az íróasztalon egy kristálypohár és egy üveg brandy. Hiába, az alkohol sem segített
kában és a gyomrában szétáradó meleg még nyilvánvalóbbá tette fagyos magányát. Értéktelen e
úgy gondolt magára, mint egy üres borsóhüvelyre, amelyben a melankólián kívül más nem talá
Körülnézett a sötét faburkolatú szobában, és áporodott hullaszagot érzett a levegõben. Elmé
gy apja vajon hányszor ült ebben a székben magányosan, elhagyatottan; a szervezetét eleven
en felfaló ráktól való dermedt félelemben.
Benedict felállt, és fásultan járkálni kezdett a szobában, meg-megérintve a bútorokat, mint
akarna érintkezni azzal, aki itt élt, és itt halt meg, ebben a szobában. A besötétített abl
k elé lépett. Új szõnyeg volt a földre terítve. A régit nem sikerült kitisztíttatni.
- Igaza volt az Öregnek - mondta hangosan, saját fülének is idegen hangon.
Aztán egy hirtelen támadt ötlet sugallatára odasietett a kandalló mellett álló szekrényhez,
próbálta kinyitni az ajtaját, de az ajtó be volt zárva.
Az indulat legkisebb jele nélkül hátrébb lépett, és belerúgott a fatáblába; a fa beszakadt.
zer belerúgott. Az ajtó leszakadt a zsanérjáról. A hosszúkás bõrtok a legfelsõ polcon volt.
te, és odavitte az asztalhoz. Kipattintotta a zárat, és hátrahajtotta a tok fedelét. Kivet
te belõle a kékes, duplacsövû Purdey Royalt. Csupa olaj lett a keze.
- Jacobus Isaac van der Byl - olvasta fennhangon az arannyal kirakott nevet, ame
ly a fácánok és vadászkutyák neve mellett szerepelt.
Ezen elmosolyodott.
- Az öreg róka! - rázta meg a fejét mosolyogva, mintha egy csakis kettejük által érthetõ vi
derülne, majd lassan elkezdte összeszerelni a vadászpuskát. Megemelte néhányszor; élvezte a
gyver súlyát a kezében.
- Az öreg csirkefogó aztán nem teketóriázott! - jegyezte meg, majd még mindig mosolyogva az
szõnyegre lépett a puskával. Csövét felfelé irányította, a markolatot a lábai közé tette,
lt, kinyitotta a száját, bevette a torkolatot, hüvelykujjait a ravaszokra helyezte, és e
gyszerre meghúzta mindkettõt.
- Klakk! Klakk!
Az ütõszeg az üres tölténytartóra csapódott, Benedict felegyenesedett, megtörölte olajos sz
vigyorgott.
- Szóval így csinálta! Mindkét csövét mélyen a torkába. Hatásos gyógymód a mandulagyulladás
tt, és a darabokra tört szekrényajtóra pillantott. A szögletes tölténydoboz a második polco
t.
Hóna alá kapta a fegyvert, és jóval céltudatosabban, mint az imént, odament a szekrényhez.
ragadott egy doboz töltényt, és kibontotta. Kezei hirtelen remegni kezdtek, a vastag vörös
töltények a padlóra hullottak. Lehajolt, kettõt fölvett.
Egyre zaklatottabb, egyre rémültebb lett, miközben szétnyitotta a vadászpuskát, és a töltén
z üres töltényûrbe csúsztatta, amelyek két tompa kattanás kíséretében a helyükre csúsztak.
zasietett az ablakhoz, ugyanoda, ahol az elõbb állt.
Szeme csillogott, kapkodva szedte a levegõt, amikor a biztonsági kallantyút a "tûz" állásra
lította; aztán a fegyver markolatát ismét a földre, a lábához támasztotta.
Megint a szájába vette a torkolatot, majd megpróbálta elérni a ravaszt. Hideg, olajos tapi
ntása volt. Finoman megérintette a barázdákat a meghajlított fém felületén, tapintásuktól o
orzongás járta át a testét, amilyen soha, még nõi test érintésétõl sem.
Hirtelen talpra ugrott. Levegõ után kapkodott.
Támolyogva visszavitte a fegyvert az asztalhoz, és a sötéten fénylõ asztallapra fektette.
Brandyt töltött magának egy kristálypohárba, de szemét egy pillanatra sem vette le a gyönyö
llogó fegyverrõl.
A gõz bepárásította a fürdõszoba tükörfalait, teste a párás homályon át derengett. Ruby Lan
kozott egy vastag, bolyhos törülközõvel. Ráérõsen mozgott; azt akarta, hogy Tracey legalább
elõnyre tegyen szert a Cartridge-öbölbe vezetõ úton. Mély megelégedéssel gyönyörködött für
te fényes, halványrózsaszín domborulatain. Maga köré csavarta a törülközõt, bement az öltöz
tt egy ezüst színû hajkefét, és fésülködni kezdett. Aztán odasétált a tárva-nyitva álló sze
ssza az alkalomnak megfelelõ ruhát. Valami különlegesre gondolt: talán felvehetne vadonatúj
földig érõ, nárciszsárga, szatén Louis Feraud-féle ruháját.
Még nem döntött; leült a fésülködõasztalhoz, és nekilátott a sminkelés bonyolult szertartás
ddal végezte a mûveletet, végül elégedetten rámosolygott tükörbeli képmására. Ledobta magár
 odament a szekrényhez, és pucéran megállt elõtte. A keresgélésre összpontosított, ajkát ki
ggyesztette, és úgy határozott, hogy mégsem a Feraud-t veszi fel. Hirtelen elmosolyodott
, és a Benedicttõl kapott nercet vette elõ.
Belebújt a halvány szõrmekölteménybe, amelynek gallérját felhajtotta, hogy arcát is szõrmek
foglalja. Ez így tökéletes! Semmi egyéb, csak a bunda és a kis arany cipõ; csodálatosan ill
a haja színéhez.
Kedve támadt azonnal elindulni. A házból egyenesen a kocsifelhajtóig szaladt.
Mielõtt a Wynberg Hill tetején álló öreg házhoz vezetõ kacskaringós magánútra rákanyarodott
apcsolta a fényszórókat. A motor halk duruzsolása az esti szél panaszhangjával keveredett,
Ruby kocsijával az utat szegélyezõ gesztenyefák között hajtott.
Az udvarban állította le az autót; látta, hogy Benedict Rolls Royce-a a garázsban áll, és a
lgozószoba hosszúkás elfüggönyözött ablakai mögül fény szûrõdik ki. A fõbejárat ajtaját nyi
ipõje nem csapott semmi zajt a rideg folyosókon. Próbálkozásának a dolgozószoba ajtaja is n
ban engedett. Ruby belépett a szobába, becsukta maga mögött az ajtót. Megállt, hátát az ajt
sztotta. Egy kis asztali lámpa világította meg a szobát.
Benedict az íróasztalnál ült. Nehéz szivar- és brandyszag ülte meg a levegõt. Nagyon sokat
tt. Arca felpüffedt, legfelsõ inggombja kigombolódott. Elõtte az íróasztalon egy vadászpusk
evert. Rubyt annyira meglepte a fegyver, hogy elfelejtette elõre kigondolt mondókáját.
Benedict felnézett. Szemei enyhén keresztbe álltak, nagyon nehezen emelgette a szempil
láit. Aztán gúnyosan elhúzta a száját, és amikor megszólalt, szavai egybefolytak.
- Szóval visszajöttél!
Ruby gyûlölete hirtelen teljes erõvel éledt újjá. De arcán semmi sem látszott ebbõl.
- Igen - válaszolta. - Visszajöttem!
- Gyere ide! - Benedict megperdült a forgószékkel, hogy Ruby odaférhessen mellé. Ruby azon
ban nem mozdult, még mindig az ajtónak támaszkodott.
- Gyere ide! - Benedict hangja parancsolóbbá vált, mire Ruby elmosolyodott, és elindult
felé. Megállt elõtte, összébb húzta magán a bundát.
- Térdelj le! - utasította Benedict.
Ruby tétovázott.
- Gyerünk! - reccsent a férfi hangja. - Gyerünk, a fene essen beléd!
Ruby térdre ereszkedett elõtte. Benedict kihúzta magát a széken. A lány az alávetettség tes
an térdelt elõtte, lehajtott fejjel, elõrehulló, aranyszínû haja függönyként takarta el az
- Kérj - förmedt rá Benedict -, hogy bocsássak meg neked.
Ruby lassan felemelte a fejét, és a férfira nézett. Halkan megszólalt.
- Tracey úton van a Cartridge-öböl felé. Fél hatkor indult.
Benedict elkomorodott.
- Már félúton lehet. Négy órás elõnye van. Benedictnek tátva maradt a szája, húsos, piros a
szétnyíltak.
- Azért ment, hogy értesítse Johnnyt - folytatta Ruby. - Tud a Kingfisheren elhelyezet
t berendezésrõl, és a nagy kék gyémántról is.
Benedict hitetlenkedve csóválni kezdte a fejét.
- Holnap hajnalban már Johnny is tudni fog mindent. Látod, drágám, megint te veszítettél, v
gy talán nem? Sosem sikerül legyõznöd õt, igaz, drágám? Vagy tévednék?
Hangja diadalittas volt.
- Te? - hörgött Benedict. - Te mondtad el neki?
Ruby nagyot nevetett, bólogatott: igen, õ. Nem tudott megszólalni a nevetéstõl.
Benedict esetlenül felpattant, és két kézzel esett a lánynak. Ruby hátrált, de a torkára ak
nevetés, mert Benedict a nyakát szorongatta. Lezuhantak a padlóra. Benedict erõsen szorít
otta Ruby torkát; közben pedig kétségbeesetten, õrjöngve ordítozott. A lány meg rúgkapált,
t; összekarmolta a férfi arcát, kezét. A bekerített vadállat erejével küzdött ellene.
Hirtelen megperdültek, és Benedict feje hangos koppanással az íróasztal kemény fájába ütköz
ste beleremegett. Keze elernyedt; Ruby nyakán meglazult a szorítás, mire a lány hirtelen
kirántotta magát. A levegõ végre szabadon áramolhatott a szájába, tüdejébe. Arrébbgurult,
alpra ugrott; megtépett nercbundában, összekócolt hajjal igyekezett minél távolabb kerülni
fitól.
Benedict az íróasztalba kapaszkodva térdre emelkedett. Még mindig magánkívül volt, ordítozv
függéstelen dolgokat kiabált. Ruby az ajtóhoz rohant.
Haja azonban eltakarta a szemét, míg akadozó lélegzettel, háttal Benedictnek a kilincset k
eresgélte.
Benedict felemelte a vadászpuskát az asztalról, s még mindig az íróasztal mellett térdepelv
 csípõjéhez emelte. Amikor elsütötte a fegyvert, enyhe lökést érzett a kezében; a torkolat
szoba szûk terében mennydörgésként hatott; a hosszú, sárga torkolattûz pedig megvilágította
tet, mintha fényképész vakuja villant volna.
A lövés vese tájon érte Rubyt. Ilyen közelrõl nincs szóródás, a lövedék keresztülhatolt a g
ncéjén, és szétzúzott mindent, amit az útjában talált. A hasfalon keresztül tört utat magán
gperdült, majd a falnak zuhanva, arccal Benedict felé, a földre csúszott. A nercbunda szét
nyílt rajta.
A térdelõ férfi követte a zuhanó testet a puska csövével, és még egyszer tüzelt; megint a g
, és megint a torkolattûz felvillanó lángja.
A második lövés - amely ha lehet, még közelebbrõl érte Rubyt - gyönyörû arca közepébe talál
Benedict a garázsban ácsorgott, homlokát a Rolls Royce hûvös fémjének támasztotta. A vadász
a kezében volt; mielõtt elhagyta a dolgozószobát, zsebeibe gyömöszölte a földrõl felkapott
t.
Összekoccantak a fogai, hangosan vacogott, mint a lázas beteg.
- Nem, nem, nem - hajtogatta magában, újra és újra ezt az egy szót ismételve és a hatalmas
oz nyomva a homlokát.
Hirtelen elhallgatott, mert eszébe jutott, micsoda mészárlást rendezett odafent. Émelyegni
kezdett; majd, még mindig az autónak támaszkodva, felöklendezte az undorához vegyült brand
t. Sápadt és gyenge volt továbbra is, de megkönnyebbült, és biztosabban állt a lábán. A leh
akon át bedobta a fegyvert a hátsó ülésre, és remegõ tagokkal bemászott a kormány mögé. Tan
a kormánykerékre hajtott fejjel. Önfenntartó ösztöne azonban egyszer csak mûködésbe lépett
Úgy tûnt, hogy a menekülésnek már csak egyetlen útja maradt nyitva elõtte. A Vadliba képes
átvinni õt az óceánon, akár Dél-Amerikába is. A pénze pedig Svájcban van.
Beindította a motort, és kitolatott a garázsból. A fényszóró megvilágította a betonon súrló
füstjét.
A Mercedes lassan vonszolta magát elõre a vastag homokréteggel belepett úton. Nem sok ha
sznát vette a fényszóróinak a porvihar-okozta narancssárga ködben, amely végefogyhatatlanul
vargóit az úton. A forró, szemcsékkel teli szél erõsen dobálta az autót.
Tracey elõregörnyedt a kormánynál, és azon igyekezett, hogy lásson is valamit maga elõtt az
, bár bedagadt szeme csípett a fáradtságtól és a mindenhová beférkõzõ finom porszemektõl.
Ez az egyetlen, száz mérföldes, zúzott kövekkel kirakott, homokos és kanyargós út vezetett
tengerpartig a Cartridge-öbölbe.
A Mercedes hûtõvize forrni kezdett a perzselõ szélben, az egyes sebességgel küszködõ motor
n csikorgott a sûrû homokban. Volt, ahol Tracey csak az orra után ment, mégpedig úgy, hogy
arra hajtott, amerre nem ütközött térdig érõ satnya, sivatagi bokrokba. Percenként megeset
hogy egy-egy szél által görgetett ördögszekér keresztülfutott az úton, mint egy riadt, szõr
t.
Tracey néha úgy érezte, elvétett egy kanyart, letérhetett az útról, és most valahol a sivat
pén bolyong céltalanul. Majd váratlanul felbukkant a megnyugtató kettõs keréknyom. Egyszer
etlenül letért az útról, de akkor a Mercedes azonnal megfeneklett, hátsó kerekei gyámoltala
forogtak a puha homokban. Tracey-nek ki kellett szállnia, puszta kézzel ki kellett ás
nia a homokot a kerekek mögül, és támasztékként ördögszekeret gyömöszölni a gödrökbe. Majdn
, amikor az autót sikerült visszaterelnie az útra.
A hajnal fényei lassan áttörtek a porvihar felhõin. Tracey kikapcsolta a világítást, úgy ha
tovább. Egyszer csak teljesen váratlanul feltûntek az ismerõs raktárépületek, megérkezett
tridge-öbölbe. Leállította
az autót, és a lakónegyed felé futott. Sürgetõ kopogtatására a mûvezetõ nyitott ajtót. Döbb
lányra, mielõtt betessékelte volna. Tracey megelõzte a férfi kérdéseit.
- Hol van a Vadliba?
- Kivitte Mr. Lance-t a Kingfisherhez, de már vissza is jött, a kikötõben van.
- Hugo Kramer, a kapitány hol van?
- Fenn a fedélzeten, a kabinjában.
- Köszönöm - mondta Tracey, kinyitotta az ajtót, és már rohant is tovább.
A Vadliba lehorgonyozva állt a kikötõben, vastag kötelekkel a kikötõcölöphöz erõsítve, de a
is nyugtalanul hánykolódott a vízen. Ablakaiból fény szûrõdött ki. Egy pallóhíd vezetett a
Tracey felsietett a hajóra.
Hugo Kramer gyûrött, csíkos pizsamában állt a kabinja ajtajában. Tracey odaviharzott hozzá.
- Maga vitte ki Lance-t a Kingfisherhez? - kérdezte vádlón. Hangja aggodalmat sejtetet
t.
- Igen.
- Maga szerencsétlen, nem vette észre, hogy valami nincs rendben? Uramisten! Mit gon
dol, máskülönben miért repült volna idáig ebben a pocsék idõben?
Hugó úgy nézett rá, hogy Tracey azonnal megértette, minden szó igaz abból, amit Ruby elmesé
ki.
- Nem értem, mirõl van szó - hebegte Hugó.
- Majd megtudja, ha a rács mögött ül, maga is, meg a többiek is! Lesz tizenöt, hosszú évünk
hogy gondolkozzunk rajta. Lance rájött, maga tökfilkó! Meg kell akadályoznom, hogy valami
marhaságot csináljon. Vigyen ki gyorsan a Kingfisherhez!
Hugó összezavarodott, semmit sem értett, és félni kezdett.
- Én semmit sem tudok... - kezdte újra a mentegetõzést.
- Ne vesztegessük az idõt - szakította félbe Tracey a férfi tiltakozását. - Vigyen ki a Kin
sherhez!
- És a bátyja? Hol van a bátyja? Miért nem õ jött? Tracey készen állt a válasszal. - Lance
verte. Kórházban van. Õ küldött.
Ez meggyõzte Hugót.
- Gott! - káromkodta el magát. - Mihez kezdünk most? Ez a vihar... még ha a hajóig ki is t
udom vinni, nem hagyhatom el a Vadliba fedélzetét. A legénységem nem tud bánni vele ilyen
viharos tengeren. Hogyan fog egyedül boldogulni?
- Vigyen csak oda! - mondta Tracey. - Tegyen át a Kingfisherre, és már fordulhat is vi
ssza. Caporetti, az olasz meg én, ketten majd csak elbánunk vele. Ilyen viharban könny
en megesik, hogy valaki véletlenül a vízbe pottyan.
- Ja - hagyta rá Hugó, és szemmel láthatóan megkönnyebbült. - Hát persze! Az olasz. - És má
a rekeszfalon lógó vízhatlan öltözéke után. Miközben sietve magára rántotta, egészen más, e
ttel mérte végig Tracey-t.
- Nahát! Nem is tudtam, hogy maga is benne van.
- Azt gondolta talán, hogy a bátyám és én félreállunk, és hagyjuk, hogy egy idegen elvegye
mi születésünknél fogva bennünket illet?
Hugó elmosolyodott.
- Maga aztán belevaló lány! Még engem is sikerült átvernie - mondta, majd kiment a hídra.
Johnny Lance és Sergio Caporetti egymás mellett álltak a Kingfisher hídján. Óriási víztömeg
hajó orrára, a zöld hullámok átcsaptak rajta, a felszálló permetfelhõ pedig alaposan lemos
parancshídház ablakait. A Kingfisher még elõzõ este leeresztette a horgonyt; a nagy sárga b
horgonyláncaikhoz erõsítve lebegtek a víz felszínén. A hajó szabadon dolgozhatott, láncai n
adályozták a munkájában. Számítógépes irányítás alatt állt, a motor és a kormánylapát segít
etét a tengerfenék fölött a heves hullámverés és a vad szél ellenére is.
- Nem tesz jót neki! - jelentette ki Sergio morcosán. - Túl közel jöttünk a sziklákhoz. Bet
lesz tõle a szívem, ha sokáig nézem.
A porfelhõk nem jutottak el a hajóig, bár a szél gonoszul süvített kint a nyílt tengeren is
gymérföldes vagy talán még annál is nagyobb volt a látótávolság, a két sziget dupla púpja t
ott. A vihartépázta hullámok kétszáz láb magas permetet fröcskölve a borongós égre nekivágó
ak, majd visszazuhantak, kitakarva a vakító fehér szirteket.
- Tartsd erõsen - kérte Johnny Sergiót. Éjjel kétszer is megváltoztatták a helyüket, egyre
b merészkedve a két szigetet elválasztó réshez. A Kingfisher derekasan állta a sarat az ala
tomos áramlattal szemben, amelynek kellemetlenségét az erõs hullámzás és a szél csak fokozt
Johnny a hasadékok egyikét sem szándékozott alaposan átvizsgálni; a hátralevõ rövid idõ ala
tõ legnagyobb területrõl akart mintát gyûjteni. A vihar nem akadályozta a kotrást, a Kingfi
r ennél zordabb idõjárásban is képes volt dolgozni. A kiegyenlítõ rekeszek révén a kotrófej
bálódzása ellenére is zavartalanul folytathatta a munkát.
- Csillapodj, Sergio! - nyugtatgatta Johnny. - A számítógép üzembiztos.
- Annak az átkozott számítógépnek nincs szeme, hogy lássa a sziklákat. De nekem van, én bel
gszek, nem bírom tovább nézni!
Éjszaka Johnny kétszer is lement a vezérlõfülkébe, és jelentést kért a számítógéptõl arról,
n minõségû követ találtak. A válasz mindkét alkalommal ugyanaz volt: négy karát feletti és
inõségû egy darab se, másmilyen is csak elenyészõ mennyiségben.
- Átmegyek a térképhez. Addig vigyázz rá! - kérte Sergiót, majd imbolyogva eltûnt a híd mög
Megállt a számítógép másodmonitora elõtt, és látta, hogy a Kingfisher az elsõ mûveletnél ta
zleg normálisan mûködik. Ellépett a képernyõ mellõl, átment a térképasztalhoz.
A délnyugat-afrikai partszakasz Luderitz és a Walvis-öböl között elterülõ részének nagy lép
táblára tûzve. A Vadliba mélységmérései ceruzával voltak bejelölve rajta, a Kingfisher ter
kutatási területei a két sziget körül összpontosultak.
Johnny felkapott egy mérõkörzõt, és bosszúsan bámult a térképre. Hirtelen dühroham kerített
nagyon megharagudott a két szigetre. Olyan sokat ígértek, mégis olyan keveset váltottak va
lóra az ígéretükbõl!
A mélységadatok erdejében a Mennydörgõ és a Halálsziget kurzív betûkkel szedett nevére mere
atlanul vad gyûlöletté fajult.
Hozzávágta a körzõt a térképhez. A vastag papír két helyen is felszakadt, kereszt alakú has
tkezett rajta.
Ez a kisebb fajta erõszakos cselekedet eloszlatta a haragját. Kellemetlenül érezte magát,
zavarba jött a gyerekes, kisszerû dühöngés miatt. Igyekezett kisimítani a szakadás széleit,
r azonban a sérült papír alatt egy másik lapot pillantott meg, amit a térkép alá csúsztatot
aki. Bedugta egyik ujját a térképen keletkezett hasadékba, és kipiszkálta a papírt. Gyors p
antást vetett az odafirkantott címre és az azt követõ számoszlopokra.
KAMINIKOTO MÁSODLAGOS KITERMELÉSI PROGRAM
Alaposan szemügyre vette, és azon töprengett, vajon mi rejlik a cím mögött; a számokból azo
ráismert egy számítógépprogramra. A kézírás Sergio Caporetti hegyes, európai betûire emléke
jobb lesz, ha magát Sergiót kérdezi meg, mit jelent ez az egész. Johnny visszament a hídra
.
- Fõnök! - szólalt meg Sergio nyugtalanul, amint Johnny átlépte az ajtó küszöbét. - Odanézz
Elõre, egyenesen a szélvihar közepébe mutatott. Johnny odasietett mellé, a kezében tartott,
galacsinná gyûrt papírról meg is feledkezett.
- A Vadliba! - azonosította Sergio a homályból elõbukkanó, feléjük vergõdõ kis vízi alkalma
- Mi a fenét keres errefelé? - tûnõdött Johnny hangosan. A Vadliba két másodpercre eltûnt e
zöld gödörben, majd megint felbukkant, sõt amikor az egyik hullám éppen a hátára kapta, te
ellenes magasságba emelkedett, elõbukkant piros mélységjelzõje, kifolyó nyílásaiból dõlt a
mét elmerült egy újabb, meredek hullámvölgyben, orrát mélyen a tajtékzó tengerbe temette. A
sher farkosara alá igyekezett befordulni.
- Mi az ördögöt akar? - méltatlankodott Johnny, majd elképedve látta, hogy egy karcsú alak
an ki a Vadliba kormányosfülkéjébõl, és a hajónak arra a pontjára fut, ahol az szinte hozzá
hajóhoz.
- De hiszen ez Tracey! - kiáltott fel Johnny. Tracey éppen akkor érte el a korlátot, ami
kor egy
hullám átcsapott a hajó orrán, és teljesen beborította. Johnny azt hitte, lesodorta a hajór
lányt, de szerencsére Tracey ott állt a korlátot markolva.
Johnny a zsebébe gyömöszölte a papírdarabot, és kirohant a híd külsõ szárnyára, lemászott a
levõ fedélzetre. Az utolsó tíz láb magasságot ugorva tette meg, amint földet ért, azonnal
kezdett. Odaérve Tracey ázott kismacskaképe fogadta.
- Menj vissza! - kiáltotta Johnny. - Nehogy átugorj!
Tracey is kiáltott valamit, de a hangja beleveszett a következõ permetzuhatagba; amiko
r pedig a vízfal visszahúzódott, Johnny már csak azt látta, hogy a lány ugrani készül a két
választó rés fölött. Alatta a kavargó tenger.
Johnny átvetette magát a Kingfisher oldalán, és sebesen szedte a létrafokokat.
Még mindig tíz lábnyira volt a lánytól, aki éppen elrugaszkodott.
- Menj vissza! - kiáltott Johnny kétségbeesetten.
Tracey ugrott, és elvétette az ugrást. Beleesett a fenyegetõen háborgó tengerbe a két hajót
Feje valahol Johnny alatt bukkant fel; Johnny tudta, hogy a következõ hullámtól a két hajó
szekoccan, és Tracey-t maguk közé szorítva összepréselik.
Johnny egyik karjával a létrába kapaszkodva tette meg a hátralevõ tíz lábnyi utat. Kihajolt
másikkal elkapta Tracey-t. Óriási erõfeszítés árán emelte ki a lányt a vízbõl, éppen csak
összeütközését. A két hajó hatalmas reccsenéssel csapódott egymáshoz. A Vadlibából szilánk
, a Kingfisher oldalán pedig idegen színû festéknyomok maradtak.
A Vadliba dízelmotorja felbõgött; máris odébb húzódott, és a szélben bukdácsolva igyekezett
i a nagy hajótól.
Tracey lábánál egyre nagyobb lett a tócsa. Csuromvizes volt, ruháiból a Kingfisher vendégka
jának padlójára csöpögött a víz. Sötétbarna haja arcára és nyakára tapadt. A hidegtõl és az
erõsen vacogott, hogy meg sem tudott szólalni. Fogai csattogtak, ajka sötétkékre fagyott.
Pedig kétségbeesetten igyekezett szavakat formálni, és a szemét egy pillanatra sem vette
le Johnny arcáról. Johnny sietve levetkõztette, a vállára terített egy törölközõt, egy mási
dörzsölni kezdte, hogy felmelegedjen.
- Te kis kelekótya! - korholta. - Teljesen megõrültél?
- Johnny - kezdte Tracey összekoccanó fogakkal.
- Jézusom! Ha tudnád, milyen könnyen ottmaradhattál volna! - morgott tovább Johnny, miközbe
letérdelt, hogy a lány lábait is megdörzsölje.
- Johnny, figyelj csak ide!
- Csend legyen, szárítsd a hajad!
Tracey megadóan szót fogadott. Nemsokára úrrá lett a vacogásán. Johnny odament a ruhás ládá
sett egy vastag szvettert, és ráadta. Majdnem a térdéig ért.
- Na, halljuk. - Határozottan megragadta a lányt a vállánál fogva. - Most elmondhatod, mirõ
van szó.
És Tracey nagy vonalakban mindent elmesélt. Úgy dõlt belõle a szó, ahogy a víz az átszakadt
Aztán sírva fakadt, és csüggedten ácsorgott Johnny mellett az óriási szvetterben. Vállára
ves hajával olyan panaszosán zokogott, mintha rögtön megszakadna a szíve.
Johnny átölelte.
Tracey egy hosszú percen át élvezte Johnny karjainak melegét, majd kibontakozott a férfi öl
lésébõl.
- Csinálj valamit Johnny! - kérlelte még mindig sírós hangon. - Ne hagyd, hogy folytassák!
e engedd, hogy kitoljanak veled!
Johnny visszament a ruhásládához, és feltúrta az egészet, hogy találjon egy Tracey-re illõ
t. Közben az imént hallott történeten rágódott. Nézte, ahogy Tracey belebújik a kék gyapjún
dereka köré kötözi egy kötéldarabbal. Tracey végül
visszahajtotta a nadrág szárát, majd belegyûrte a vastag gyapjúzokniba, zoknis lábát pedig
gumicsizmába dugta, amely csak néhány számmal volt nagyobb a méreténél.
- Hol kezdjük? - kérdezte. Johnnynak egybõl eszébe jutott az összegyûrt papírdarab. Kihalás
zsebébõl, és az ágya melletti asztalkán kisimította. Pillantása végigfutott a számoszlopok
i sejtése helyesnek bizonyult; valóban egy számítógépprogram volt.
- Maradj itt! - parancsolt rá Tracey-re.
- Dehogy maradok - vágta rá azonnal a lány. Johnny elhúzta a száját.
- Idehallgass! Csak a hídra megyek fel, hogy valami elfoglaltságot találjak nekik. Aztán
visszajövök érted, megígérem. Semmirõl sem maradsz le.
- Hogy van a kis hölgy, fõnök? - Sergiót õszintén érdekelte Tracey állapota. Johnny arra go
, hogy Sergio nyilván õrülten aggódik, és azt találgatja, vajon miért kellett Tracey-nek il
sürgõsen idejönnie.
- Elég rosszul - válaszolta Johnny.
- Mit akar? - érdeklõdött Sergio. - Különben pedig örülhet, hogy túlélte. Kis híja, hogy ha
em lett belõle.
- Nem tudom - válaszolta Johnny. - Légy szíves, vedd át idefönt az irányítást. Én megyek, é
om. Amint megtudom, mirõl van szó, azonnal értesítelek.
- Oké, fõnök.
- Ja! Sergio, tartsd szemmel azokat a sziklákat! Közelebb ne engedd hozzájuk a hajót.
Johnny úgy vélte, elég hathatós érvet talált Sergio számára, hogy a hídon tartsa.
Otthagyta Sergiót, és elindult lefelé; a vendégkabinnál megállt.
- Gyere! - szólt be Tracey-nek.
Tracey a nyomába szegõdött, imbolygó léptekkel követte Johnnyt a himbálózó Kingfisheren. Ké
l lejjebb a számítógép vezérlõfülkéjéhez érve Johnny kinyitotta a súlyos fémajtót, s miután
a zárta. Tracey a válaszfalnak támaszkodva figyelte Johnnyt, aki letelepedett a számítógép
majd a gyûrött papírt a táblára tûzte.
Beütötte az elsõ feljegyzett számsort a gépbe. A számítógép azonnal tiltakozni kezdett:
Operátori hiba.
Johnny figyelmen kívül hagyta a megjegyzést, betáplálta a második számsort is. Ezúttal a gé
matékosabban fejezte ki magát.
Mûvelet nem indul. Operátori hiba.
Johnny immár a harmadik számsort vitte be a gépbe. Arra a következtetésre jutott, hogy akár
i írta is ezt a programot, biztosan többszörösen levédte, nehogy avatatlan kezek véletlenül
lfedjék a titkot. Megint megjelent a tiltakozó szöveg:
Operátori hiba.
Johnny mormogott magában valamit: "mielõtt a kakas háromszor megszólal" - idézte az irányít
feszült légkörébe egy cseppet sem illõ mondatot.
Az utolsó sort is beütötte a gépbe, az elutasító válasz eltûnt a képernyõrõl. A gép kattant
mintha egy szörnyû nagy rák ollói csapódtak volna össze, majd hirtelen valami egészen más j
meg a képernyõn.
KAMINIKOTO MÁSODLAGOS KIFEJTÉSI
PROGRAM. 1969. OKTÓBER, LAS PALMAS.
TERVEZTE HIDEKI KAMINIKOTO
A TUDOMÁNYOK DOKTORA, TOKYO
UNYVERSITY
A kis japán nem tudott ellenállni a csábításnak, aláírta a mûvét. Tracey és Johnny lenyûgöz
ernyõre, és a számítógép elkezdte kiírni a jelentést. A ledolgozott munkaórák felsorolásáva
d az ez idõ alatt feldolgozott kavics mennyiségét írta ki. Ezután a ciklonba befutó kavicsk
ncentrátum mennyiségérõl számolt be, végül oszlopokra tagolva feltüntette az összes talált
méret szerint osztályozva. A kék óriás a legelsõ helyen szerepelt, Tracey némán a 320-as s
utatott. Johnny bosszúsan bólogatott.
A számítógép végül a karátokat is összeadta. Johnny csak ezután szólalt meg.
- Tehát igaz - mondta halkan. - Hihetetlennek tûnik, mégis igaz!
A számítógép bugása abbamaradt, a képernyõ elsötétült.
Johnny felegyenesedett a széken.
- Vajon hol helyezték el? - kérdezte magától, miközben még egyszer végignézte a kinyert köv
. Felállt, és az ólmozott üveg kémlelõnyíláson benézett a röntgenfülkébe.
- A ciklon és a szárító innensõ oldalán... a szárító- és a röntgenfülke között kell lennie.
hangosan.
És ekkor valahonnan az emlékezete mélyérõl elõbukkant az a tervmódosítás, amelynek utána ak
de amirõl végül megfeledkezett.
- A borítólap a továbbító alagúton! - csapott öklével a tenyerébe. - Megvan! Elmozdították
A továbbító alagútban kell lennie. Sietségtõl remegõ kezekkel nyitotta ki a vezérlõfülke fé
Sergio Caporetti fel-alá járkált a hídon, mint egy foglyul ejtett medve, s közben oly ádázu
zívta a szivarját, hogy a parázs szanaszét szállt a végérõl. A szél éhesen tombolt a paranc
król még mindig ugyanolyan erõvel érkeztek a hullámok.
Sergio hirtelen úgy érezte, nem bírja tovább türtõztetni magát. Odaszólt a kormányosnak.
- Figyeld egy kicsit ezeket az átkozott sziklákat! De tényleg rajtuk legyen a szemed!
A kormányos bólintott, Sergio pedig a navigációs fülkén átvágva a saját kabinjába cammogott
a az ajtót, és az asztalhoz lépett. Motoszkált a kulcsával, kinyitotta az asztal legalsó fi
, a szivardobozok alatt matatott, végül elõhalászta a vászonzacskót.
Kezében a zacskóval azt fontolgatta, hol találna a kabinjában ennél biztonságosabb rejtekhe
yet neki. Érezte a kövek szabálytalan alakját a vásznon keresztül.
- Ez a Johnny agyafúrt fickó - mormogott magában. - Jobb lesz, ha máshova teszem.
Aztán eldöntötte hová rejti. - Itt lesz a legjobb helyen, itt mindig szem elõtt van.
Kigombolta a zakóját, a belsõ zsebébe gyömöszölte a zacskót, aztán visszagombolkozott, és m
te a szíve fölött kidudorodó halmot.
- Jól van - mondta. - Jól van. - Azzal felállt az asztal mellõl, kinyitotta a kulcsra zárt
ajtót, és a navigációs fülkén átvágva visszasietett a hídra. De egy rövid idõre megállt a
a másodmonitorra pillantott. A jelzõcsengõ bõszen zörgött, akár egy csörgõkígyó; az új mûv
jelzõ piros égõ élénken villogott.
Sergio rémülten közeledett a képernyõhöz, és fölé
görnyedt. Egyetlen pillantás elegendõ volt; odarohant a térképasztalhoz. Észrevette a térké
szakadást.
- Szûz Mária!
Kihajtotta a vastag beszakadt papírt, és alányúlt. Hátrahõkölt, és mellbe verte magát.
- Te hülye! Te idióta! - Még vagy tíz másodpercig így korholta magát, aztán körülnézett, fe
ználható tárgyat keresve. A kabin ajtajának elreteszelésére szolgáló tizenkét hüvelyk hossz
t a választása. Kihúzta a helyérõl, majd bedugta a nadrágja övébe.
- Én most lemegyek - közölte a kormányossal, és elindult lefelé a kabinlejárón; gyorsan és
hézség nélkül vágott keresztül az imbolygó hajón.
Amikor leért a legalsó szintre, óvatosan, csendben lépkedett elõre. A fémrudat már a kezébe
totta. Gyakran meg-megállt fülelni, de a Kingfisher továbbra is szép szabályosan zúgott, és
mbálódzott a hullámok hátán.
Más zajt Sergio nem is hallott. A vezérlõfülke ajtajához lopakodott, és nagy elõvigyázattal
selkedett az ablakon. A vezérlõfülkében nem volt senki. Megpróbált benyitni, de az ajtót zá
alálta.
Ekkor azonban hangokat hallott a háta mögül, a továbbítófülke nyitott ajtaja felõl. Gyorsan
zaladt az ajtóhoz, és az ajtófélfához lapult.
Johnny szavait hallotta halkan és alig érthetõen:
- Van itt egy második megfigyelõ nyílásfedél. Hozz egy fél hüvelykes villáskulcsot a szersz
ekrénybõl.
- Hogy néz ki egy fél hüvelykes villáskulcs?
- Jó nagy. De fel van tüntetve rajta.
Sergio fél szemmel beleselkedett az ajtó mögül a másik terembe. A továbbítóalagút megfigyel
fedele nem volt a helyén, Tracey feje viszont bent volt a nyílásban. Világos, Johnny oda
bent van, és megtalálta a titkos rekeszt.
Tracey most visszahúzta a fejét a nyílásból, Sergio is visszahúzódott, és az átjáró felé né
s szekrény a lépcsõlejáró alatti válaszfalba volt beépítve. Megfordult, és az átjáró sarkát
Tracey kijött a továbbítófülkébõl, és a szerszámos szekrényhez sietett. Rányitotta az ajtót
ylõ, biztonságosan rögzített szerszámra.
Amíg Tracey a szekrényben kotorászott, és teljesen belefeledkezett a fél hüvelykes villásfo
resésébe, Sergio elõbújt a sarokból, és halkan mögé settenkedett.
A vállához emelte a fémrudat, lábujjhegyre emelkedett, készen arra, hogy lesújtson.
Tracey halkan dünnyögött magában; feje kicsit elõrebillent, ahogy a villáskulcsok között ma
t - Sergio tudta, hogy az ütése szétroncsolja a lány koponyáját.
Igyekezett nem belegondolni, és óvatosan célba vette Tracey tarkóját. Nekilendült, hogy les
son, majd megtorpant. Egyetlen - végtelennek tûnõ - másodpercig dermedten állt a lány mögöt
m tudta megtenni.
Tracey elégedetten kiáltott fel; megtalálta, amit keresett. Sergio behúzódott a válaszfal m
mielõtt a lány megfordult volna. Tracey visszasietett a továbbítófülkébe.
- Megvan! - kiáltott be Johnnynak.
- Hozd ide! Gyorsan! Sergiónak gyanús lesz, ha sokáig távol maradok - kiabált vissza Johnn
y. Tracey nekigyürkõzött, feljebb húzta magán a hatalmas nadrágot, és bemászott a nyíláson.
Négykézláb odavergõdött Johnnyhoz. Nagyon szûk volt a hely, a levegõ pedig elviselhetetlenü
ró a keskeny alagútban. Johnny átvette a villáskulcsot.
- Tartsd a lámpát! - Tracey elvette, és megvilágította a fémburkolatot, amíg Johnny meglazí
a csavarokat, majd levette a fedõlapot.
Johnny az oldalára dõlve bekémlelt a nyíláson.
- Van ott egy kis tartályszerûség - mondta, és benyúlt
érte. Majdnem egy percig veszõdött a csíptetõkkel, aztán leemelte a helyérõl a fémpoharat.
Ebben a pillanatban egy szeszélyes hullám megdobta a Kingfishert, a hajó felágaskodott,
majd lemerült, a pohár pedig kicsúszott Johnny kezébõl, kipotyogtak belõle a gyémántok. Min
et beborította a sokféle színû, kisebb-nagyobb, csillogó kövek zuhataga. Egyesek Tracey ned
es hajába ragadtak, a többi továbbgurult, visszapattant, széjjelszóródott körülöttük. Elfog
lámpa fényét és fényszilánkként verték vissza.
- Hurrá! - örvendezett Tracey, és nagyot nevetett Johnny örömujjongásán.
Egymás mellett fekve kapkodtak a körülöttük szétszóródott kincs után.
- Ezt nézd meg! - ujjongott Tracey.
- Meg ezt! - Repestek a boldogságtól, kezük gyémántokkal volt tele. Örömmámorban úszva megö
csókolták egymást, és nagyokat nevettek.
Johnny józanodott ki elsõnek. - Gyere, menjünk ki innen!
- És mi lesz a gyémántokkal? - kérdezte Tracey.
- Itt hagyjuk õket. Késõbb rengeteg idõnk lesz velük foglalkozni!
Nevetgélve, ujjongva hátráltak vissza az alagútban, majd elõbukkantak a továbbítófülkében.
összegyûrõdött ruhájukat, és szoktatták magukat a friss levegõhöz. - És most mi lesz? - ké
ey.
- Elõször is lakat alá tesszük Sergio barátunkat a legénységével együtt - mondta Johnny szi
A szemét disznókat - tette hozzá mérgesen.
- Aztán? - kérdezte Tracey.
- Aztán felhúzzuk a tömlõt, és visszavisszük a Kingfishert a Cartridge-öbölbe. Ott rádión é
dõrséget. Leszámolunk a szemét banda összes díszpéldányával, a drága bátyádat is beleértve.
Johnny elindult az ajtó felé, majd Tracey-hez fordult:
- Miért zártad be az ajtót?
- Én nem zártam be - válaszolt a lány, és utánasietett. Johnny elkomorodott. Nekifutásból,
s erejével nekifeszült a súlyos fémajtónak. Az ajtó meg se nyekkent. Johnny megfordult, és
iklonfülke ajtajára pillantott.
Csukva volt az is. Odarohant hozzá, megragadta a kilincset, és minden erejét összeszedve
megpróbálta belökni.
Végül hátralépett, és dühödten nézett körül a hosszú, keskeny helyiségben. A ciklonfülkébe
apró kémlelõnyílást leszámítva semmi más nyílása nem volt; se hajóablak, se raktárfedél. Ez
hüvelyk vastag, huzalbetétes üvegdarab volt, ami majdnem olyan erõs, mint az õt körülvevõ
ohnny kikukucskált rajta.
A magas ciklonberendezés a padlótól a plafonig ért, szinte az egész helyiséget elfoglalta.
te a kavicsot szállító fémcsõ törte át a plafont - de Johnny a ciklonfülkében nem látott se
Johnny Tracey vállára tette a kezét.
- Azt hiszem, baj van - mondta.
Miután a továbbítófülkébe vezetõ mindkét ajtót bezárta és elreteszelte, Sergio visszasietet
kormányos kérdõn nézett rá.
- Hogy van a hölgy?
- Jól - csattant fel Sergio - jól... és most már biztonságban is. - Majd fölösleges durvasá
rámordult. Te csak törõdj a magad dolgával! Asszed, te vagy ennek a hajónak a kapitánya?
A kormányos zavarba jött, s igyekezett ismét a viharra koncentrálni, amely még mindig vadu
l tombolt a hajó körül. Sergio fel-alá járkált a hídon, mit sem törõdve a hajó erõteljes hi
kded babás ábrázatát most csúf, mogorva fintor torzította el, de szája sarkában most is ott
az elmaradhatatlan szivar. Sergio hihetetlenül bánta már, hogy belement ebbe a buliba
. Bárcsak sose hallotta volna a Kingfisher nevet, bosszankodott magában. Ha nincs ez
az egész, most békésen üldögélhetne az ostiai tengerparton, finom bort kortyolgatva, s köz
bámulná a szép lányokat!
Hirtelen elhatározással egyszer csak feltépte az egyik huzatfogó ajtót a híd egyik sarkában
kilépett a híd fedetlen részére. A szél ide-oda dobálta, haját is kénye-kedve szerint borzo
fején.
Kabátja belsõ zsebébõl kihalászta a vászonzacskót.
- Ez az oka mindennek! - mérgelõdött, és a kezében levõ zacskóra meredt. - Átkozott kis köv
Hátralendítette a karját - mint a labdát eldobni készülõ baseball játékos -, készen arra, h
atta sistergõ zöld tengerbe vesse a zacskót, de a döntõ pillanatban megint nem tudta megte
nni a megfelelõ mozdulatot. Halkan káromkodni kezdett, zsebébe gyömöszölte a zacskót, és vi
ent a kormányosfülkébe.
- Szólj a rádiósnak! - utasította a kormányost, aki már nyúlt is a hangtölcsér után.
A rádiós gyûrött arccal, kialvatlan szemekkel, gombolkozva érkezett a hídra.
- Hívd a Vadlibát! - mondta Sergio.
- Ilyen idõben nemigen hiszem, hogy bejön - ellenkezett a rádiós, és a tenger felé bökött.
- Nem baj, te csak hívd! - biztatta Sergio, és tett egy fenyegetõ lépést a másik felé. - Hí
meddig meg nem kapod!
A Vadliba a Cartridge-öböl bejárata elõtt imbolygóit, az erõs sodrású, örvénylõ víz hátán;
tört magának a csatorna menedékébe. Nehéz útjuk volt visszafelé, és Hugó érezhetõen megkönn
sz érzése még nem múlt el teljesen. Remélte, hogy a lány csakugyan el tud bánni Lance-szel.
mény dió ez a Lance; Hugo nem bánta volna ha elkísérheti a lányt, akkor biztosra mentek vol
a. Tizenöt év marha nagy idõ - mire letelne, õ már majdnem ötvenéves lenne.
Hugó követte a csatornában elhelyezett jelzéseket, amelyek most szinte mérföldkõként bukkan
lõ a porfelhõk közül; aztán végre láthatóvá váltak a kikötõ és a raktárépületek körvonalai.
A mólón a dízelolajos hordók mellett egy kuporgó alakot pillantott meg. Hugó riadtan hunyor
gni kezdett, hogy jobban ki tudja venni, ki lehet az az ember.
- Ki a fene az ott? - töprengett hangosan. A férfi felegyenesedett, és kiállt a móló szélér
jadonfõtt volt, és gyûrött, sötét öltönyben. Vadászpuskát tartott a kezében, eltelt még néh
gó felismerte.
- Jézusom! A fõnök. - Hugó gyomra megemelkedett, szíve hevesen vert, majdnem elállt a léleg
e.
Benedict van der Byl átugrott a Vadliba fedélzetére, amint az a mólóhoz ért.
- Mi történt? - kérdezte Benedict, és becsörtetett a kormányosfülkébe.
- Úgy tudtam, kórházban van - hárított Hugó.
- Ki mondta ezt magának?
- A húga.
- Látta Tracey-t? Most hol van?
- Kivittem a Kingfisherhez, ahogy maga meghagyta. Ment, hogy elintézze Lance-t.
- Elintézze! Maga szerencsétlen, hiszen Tracey az õ pártján áll! Nem velünk van, hanem Lanc
zel! Mindent megtudott, és most mindent elmond neki.
- Azt mondta nekem... - hebegett Hugó elképedve. De Benedict nem hagyta szóhoz jutni.
- Az egész bulinak lõttek. Fel kell szívódnunk. Szedje össze az embereit, és pakoltassa be
elük ezeket a dízeles hordókat a hajófenékre. Mennyi víz van a tartályokban?
- Teli vannak.
- Élelem?
- Tele van a raktár.
- Mennyi idõre elegendõ?
- Három, ha megszorítjuk, négy hétre.
- Hál'istennek. - Benedict határozottan megkönnyebbült. - Még három napig így fog tombolni
ihar, addig mi egérutat nyerünk. Ebben az idõben bottal üthetik a nyomunkat, és mire kitis
ztul, mi már árkon-bokron túl leszünk.
- Hová megyünk? Angolába?
- Dehogyis! Annál jóval messzebbre. Dél-Amerikába.
- Dél-Amerikába?!
- Igen. Ha viszünk magunkkal tartalék üzemanyagot, átjuthatunk Dél-Amerikába.
Hugó néhány másodpercig hallgatott, igyekezett megbarátkozni a gondolattal.
- Átjuthatunk - ismételte meg Benedict.
- Igen - bólintott Hugó. - Át. - Ismerte el, miután jobban belegondolt. Most elõször vette
laposabban szemügyre Benedictet. Látta rajta, hogy a fizikai és a lelki összeroppanás határ
van. Véres szemei alatt sötétkék karikák húzódtak; az állat borító borosta is inkább elhany
int szándékosan növesztett szakállra vallott. Egész megjelenésében volt valami baljós és há
tó; üldözött vad benyomását keltette.
Ruhája csupa por volt, zakója elején pedig egy koszcsík éktelenkedett, ami akár odaszáradt
déknak is beillett volna.
- De mihez kezdünk Dél-Amerikában? - érdeklõdött Hugó. Amióta Benedictet ismeri, most elõsz
yeregben magát. Úgy vélte, eljött a tárgyalás, az alkudozás ideje.
- Egy kihalt vidéken partra szállunk, szétszéledünk, és felszívódunk.
- Pénzrõl még nem esett szó - jegyezte meg Hugó óvatosan. A vadászpuskára esett a tekintete
edict keze idegesen fészkelõdött a fegyveren.
- Pénz, az van.
- Mennyi? - kérdezte Hugó.
- Elég sok - pislogott Benedict.
- Nekem is jut? - érdeklõdött Hugo, Benedict bólintott.
- Nekem mennyi? - folytatta Hugó.
- Tízezer.
- Font?
- Font - hagyta rá Benedict.
- Az nem lesz elég - rázta meg a fejét Hugó. - Annál többet kérek.
- Húsz - licitált Benedict; adta az erõset, noha tulajdonképpen semmi oka nem volt rá. Fel
rémlett elõtte Ruby szétroncsolt teste a dolgozószobája padlóján; a rendõrség pedig már val
ette rá a hálóját, és mindenütt keresik.
- Ötven - mondta határozottan Hugó.
- Annyit nem tudok.
- Na ne vicceljen velem! - horkant fel Hugó. - Évek óta rakosgatja halomba.
Benedict sokatmondóan Hugó hasára irányította a puska csövét.
- Rajta, húzza csak meg! - biztatta Hugó, és sápadt, albínó szemeivel Benedictre meredt. -
kkor aztán evezhet Dél-Amerikáig. Ki akarja próbálni? Az öböl bejáratán se jutna túl, elhis
Benedict félrehúzta a puskát.
- Legyen ötven - egyezett bele.
- Rendben - vágta rá Hugó. - Akkor tûnjünk el innen!
A Vadliba már kint járt a tengeren, távol a hevesen tomboló, szemgyötrõ porvihartól. Tatja
tt sietve maradoztak el a hullámok, nyugati irányba hajtva a hajót;
a kötélzetet tépázó szél süvítõ hangja szintén sietésre buzdította.
- Miért nem megy le, és alussza ki magát? - kérdezte Hugo. Benedict izgága, nyugtalan jele
nléte a kicsiny kormányosfülkében kifejezetten zavarta.
Benedict elengedte a füle mellett Hugó javaslatát. Kapcsolja be a rádiót - mondta.
- Minek? Semmi se jön be rajta - mondta Hugó.
- Már kikerültünk a porviharból - válaszolt Benedict. - Lehet, hogy elcsípünk egy rendõrség
.
Ruby képe olyan nagyon elevenen élt benne. Szerette volna tudni, megtalálták-e már. Megint
émelyegni kezdett. Az az arc! Úristen, az az arc! Gyorsan odament a rádióhoz, és bekapcso
lta.
- Még nem tudhatják, merre vagyunk - mondta Hugó, de Benedict tovább tekerte a gombokat,
 kereste a meggyötört rádióhullámokat. A légkörbõl csak nyöszörgõ, sípoló zagyvaságok érkez
- Kapcsolja már ki! - csattant fel Hugó, ugyanabban a pillanatban azonban egy hang s
zólalt meg az éterben.
- ...Vadliba jelentkezz! - hallatszott az elõbbi hang jól érthetõen. Benedict ráfeküdt a ké
e, keze a gombokon; Hugo is odalépett.
- ...Vadliba jelentkezz! Itt a Kingfisher. Megismétlem, Vadliba jelentkezz!...
Benedict és Hugó egymásra meredt. - Ne válaszoljon - kérte Hugó, de mégsem fogta le Benedic
ezét, amikor az leakasztotta a mikrofont.
- Kingfisher, itt a Vadliba.
- Maradj vonalban, Vadliba - hangzott azonnal a válasz. - Maradj vonalban, Caporet
ti kapitány akar veled beszélni.
- Maradok.
Hugó megragadta Benedict vállát, hangja dühös, mégis bizonytalan volt.
- Hagyja a fenébe! Ne csináljon marhaságot!
Benedict lerázta Hugo kezét. Sergio hangja menny-, dörgött a hangszóróból.
- Itt Caporetti, ott kicsoda?
- Nem mondok neveket. Hol vannak a vendégei?
- Biztos helyen. Hûvösön, ahogy kell.
- Mind a ketten? Nem tudnak kiszabadulni? Egészen biztos?
- Si. Holtbiztos.
- Maradjon vonalban. - Benedict a készülék fölé görnyedt, agya villámsebesen dolgozni kezde
Johnny Lance a markában van! Ez az utolsó lehetõsége! Kezdtek kialakulni a tervei.
- A gyémántok! A gyémántok Caporettinél vannak. A kék óriás magában megér egymilliót - mond
Caporetti elintézte a többieket, megéri a kockázatot.
- Igen - fordult felé Benedict; éppen azon töprengett, hogyan tudná rábírni Hugót a visszaf
ulásra. A gyémántról megfeledkezett. - Hát igen, megérné.
- Odamegyünk a Kingfisher mellé, felvesszük Caporettit a gyémántokkal, és megyünk tovább.
- Fel kell mennem a fedélzetre - jelentette ki Benedict, felülbírálva ezzel Hugó javaslatát
- Miért? - kérdezte Hugó.
- Hogy letöröljem azt a szalagtekercset, amelyikre a programunkat írtuk; rajta van ugy
anis a japcsi neve. Még megtalálják. A svájci bankommal fizettettem ki a neki járó összeget
ukkanhatnak a folyószámlám számára.
Hugó tétovázott. - De semmi gyilkolás, meg ilyesmi ne legyen! Anélkül is éppen elég bajunk
- Azt hiszi, megõrültem? - kérdezte Benedict.
- Na jó - egyezett bele Hugó.
- Kingfisher - szólt bele Benedict a mikrofonba. Odamegyünk. Átmegyek a fedélzetre, hogy
megbeszéljünk bizonyos dolgokat.
- Remek - Sergio megkönnyebbülését a rádión keresztül is hallani lehetett. - Várom magukat.
Majdnem két órát vett igénybe, míg a Vadliba visszavánszorgott a két kísértetiesen szikrázó
en horgonyzó Kingfisherhez, és csak déli tizenkettõ után sikerült Hugónak a nagy hajó szélá
reznie a kisebbiket.
- Ne maradjon sokáig! - figyelmeztette Hugó Benedictet. - Minél elõbb odaérünk, annál jobb
denkinek.
- Körülbelül fél óra lesz - mondta Benedict. - Vigye arrébb a hajót, és várjon bennünket.
- Azt az átkozott puskát is magával viszi? - kérdezte Hugo. Benedict bólintott.
- Minek? - De Benedict nem válaszolt, felnézett az égre. A szélfútta ködfátylon keresztül a
ragyogó, ezüst fényfoltként derengett a fodrozódó víztükrön. A vihar még mindig vadul tombo
er felett.
- Csak lassítaná a mozgását a hágcsón - erõsködött Hugó. Nagyon szerette volna, ha Benedict
i magával a puskát; legszívesebben a tengerben látta volna. Jelenléte ugyanis károsan befol
olta Hugó frissen kieszelt tervét, miszerint Dél-Amerikában könnyûszerrel el lehetne adni a
gyémántokat, és mellesleg úgy vélte, nem volna kívánatos két másik emberrel osztozni a köve
mazó nyereségen.
- Magammal viszem - markolta meg Benedict a puskatust. Egyrészt nélküle gyengének, sebez
hetõnek érezné magát, másrészt a fegyver fontos szerepet játszott az õ különbejáratú tervei
agytekervényei egy pillanatra sem pihentek az elmúlt órákban.
- Akkor hát tegyen, amit akar - engedett Hugo Benedict makacsságának; úgyis lesz még rá alk
lom a hosszú út alatt.
- De most már igyekezzen! - sürgette Benedictet.
Ez alkalommal Hugónak sikerült finoman megközelítenie a másik hajót; a Vadliba ügyesen a má
ajó oldalához manõverezett; a gigászi hullámok pillanatnyi szünetében Benedict átlépett a m
csójára, és még mielõtt a következõ hullámok lecsaptak volna, már kapaszkodott is felfelé a
er lépcsõin.
Intett Hugónak, hogy eltávolodhat, és elindult a híd felé.
- Hol van Lance? - kérdezte Sergiótól, amint a hídra ért, Sergio azonban sokatmondóan az éb
n figyelõ kormányosra pillantott; Benedictet a kabinjába vezette.
- Hol van Lance? - ismételte meg Benedict a kérdést, mihelyt becsukódott az ajtó mögöttük.
- A húgával együtt a továbbítófülkében vannak.
- A továbbítófülkében? - álmélkodott Benedict.
- Si. Megtalálták Kaminikoto berendezését. Leszedték a fedõlapot, és bemásztak. Mind a két
reteszeltem. Oda vannak bezárva.
- Most is odabent vannak? - kérdezte Benedict, hogy idõt nyerjen terve módosításához.
- Si. Még most is.
- Rendben. - Benedict már határozott. - Figyeljen ide, Caporetti, a következõket fogjuk
csinálni. Az egész bulinak lõttek. Azon leszünk, hogy a lehetõ legtöbb nyomot felszámoljuk
unk mögött, aztán elpucolunk. A Vadlibával lelépünk Dél-Amerikába. A gyémánt magánál van, u
- Si - veregette meg Sergio a kabátját a szíve fölött.
- Adja ide! - nyújtotta a kezét Benedict, Sergio azonban szélesen elvigyorodott.
- Én is tudok vigyázni rájuk. Melegen tartják a szívem.
Benedict kissé bosszúsan ráncolta össze a szemöldökét, de nem mérgelõdött tovább.
- Na jó - mondta viszonylag barátságos hangon. Most menjen le a vezérlõfülkébe, és törölje
nikoto-féle programot. A japán nevét is törölje le a tekercsrõl. Megmutatta, hogyan kell?
- Si - bólintott Sergio.
- Meddig fog tartani?
- Legfeljebb fél óráig - válaszolt Sergio. Benedict az órájára pillantott, hogy meggyõzõdjö
dõ lesz-e az a fél óra ahhoz, amit végre akar hajtani.
- Jól van. Hát akkor gyerünk!
- Fõnök! - habozott Sergio az ajtóban állva. - Mi lesz a fiúkkal... a legénységemmel? Nagyo
endes fiúk. Ugye nem esik bántódásuk?
- Õk teljesen tiszták - mondta Benedict, majd idegesen kifelé mutatott. - Összehívom õket,
elmagyarázom nekik, hogy feltétlenül ki kell jönnöd a partra. Semmi mást nem kell csinálniu
mint egy helyben tartani a Kingfishert, amíg te visszajössz. Miután elvonul a vihar, b
iztosan odarádióznak a bázisra, és akkor kiderül majd, hogy eltûntünk. Semmi bajuk nem lesz
Sergio megnyugodott.
- Akkor összehívom õket a hídra. De maga beszél velük, fõnök!
Az öttagú legénység a hídon gyülekezett. Sergio eltûnt.
- Beszél valaki angolul maguk közül? - kérdezte Benedict. Ketten azt állították, hogy beszé
- Rendben - folytatta Benedict. - Gondolom feltûnt maguknak ez a sok jövés-menés ebben a
kutya idõben. Azt akarom, hogy szedjék össze az értékeiket, most azonnal.
Az angolul tudók tolmácsoltak a többieknek, akik le sem vették szemüket Benedictrõl, errõl
urcsa, vad tekintetû alakról, hóna alá csapott puskájával.
- Rendben, akkor indulás! - Egyikük sem ellenkezett, engedelmesen indultak a kabinle
járóhoz.
Benedict követte õket az átjárón át a legénységi kabinokig, aztán a karórájára pillantott.
elmúlt! Az elõtte lépkedõ embereket figyelte.
Fejük hátulról biztos célpont lenne. Namaqualand-en vadászott már így gyöngytyúkra. Tömött
nekültek elõle; térdelve célzott a fejek sûrûjébe, két tölténnyel fél tucatot terített le.
Tudta, hogy két lövéssel mind az öt embert eltalálná. Csak hagyni kellene, hogy egy kicsit
egnõjön a távolság közöttük, hogy a sörét szétszóródhasson. De eszébe jutott Ruby, és megin
A másik megoldás legalább ilyen hatásos.
- Állj! - parancsolt rájuk, amikor a festékraktár magasságába értek. Megálltak, és szembefo
vele. Benedict most már úgy tartotta a fegyvert, hogy senki nem érthette félre fenyegetõ
szándékát. Az öt férfi riadtan meredt a fegyverre.
- Nyissák ki az ajtót! - mutatott a raktárajtóra. Senki nem mozdult.
- Maga! - jelölte ki Benedict az egyik angolul tudó férfit. A férfi, mintha önkívületi álla
n lenne, odament a fémajtóhoz, elforgatta a kart, és kinyitotta az ajtót.
- Befelé! - intett a fegyverrel Benedict sokatmondóan. A legénység vonakodva besétált az ab
aktalan, kicsi kabinba, Benedict meg rájuk vágta az ajtót. Visszaforgatta a kart, és min
den erejét megfeszítve bezárta az ajtót.
Végre szabad volt az út, és volt még húsz perce. Elõresietett, igyekezett minél messzebb ke
 a vezérlõfülkétõl és Sergio Caporettitõl.
Az elülsõ lejárót használta, lesietett a feldolgozó fedélzetre, és elõkotorászta a kulcsmás
FIGYELEM! ROBBANÓANYAG. BELÉPNI TILOS!
Kinyitotta az ajtót, a fegyvert a földre fektette, és leemelt a polcról egy huszonöt fonto
t nyomó robbanószeres hordót.
A nagy sietségben beszakította egyik körmét a hordó fedelén, fájdalmat azonban alig érzett.
yölt egy hat láb hosszú darabot a lágy, sötét tejkaramella színû anyagból, és a vállára vet
artondobozból idõzített gyújtórudat vett elõ. Elolvasta a címkéjét.
- Tizennégy perces késleltetés. Az pont jó lesz!
A beszakadt körmérõl csöpögõ vér barnásvörös foltokat hagyott a kartondobozon, ahonnan Bene
tt négy gyújtórudat. Miután ezzel megvolt, felvette a földrõl a fegyvert, és sietve indult
ajó hátulja felé. Ahogy a ciklonfülke felé közeledett, a berendezés a sugárhajtómûvek panas
egyre elviselhetetlenebbül süvített.
Tracey a csupasz fémpadlón feküdt összegömbölyödve, Johnny párnává gyûrt kabát javai a feje
tól ájultan olyan mélyen aludt, mint egy hulla.
Johnny percenként megszakította nyugtalan cirkálását a továbbítókabinban, ilyenkor odament
oz, és megállt a bódult álomba merült test fölött. Aggódó arckifejezése egy kissé megenyhül
a lány sápadt, kedves arcára esett a tekintete. Egyszer lehajolt, és félresöpört egy arcáb
ló sötét hajtincset, aztán tovább folytatta föl-alá járkálását a keskeny kabinban.
Valahányszor az ajtóhoz ért, kinézett a parányi ablakon; már megpróbálta betörni a villásku
e az üveg ellenállt. Segítségért kiáltott az ablaklyukon keresztül, erõfeszítése azonban me
yant a vastag, huzalbetétes üveglapnak.
Be kellett látnia, hogy a kabinból nem lehet kijutni. Már minden lehetséges kijáratot kipró
t. A továbbítószerkezet nyílásait egyik oldalról a kemence, másikról maga a mûködõ gépezet
azon nyomban cafatokká tépné azt, aki a karmai közé kerül. Erõs õrizetben tartotta tehát õ
ketrec és Johnny föl-alá járkált, ahogy a ketrecekben szokás.
Megint megállt a kémlelõnyílás elõtt, ezúttal öklével bokszolt bele néhányszor az ajtóba. A
a a bõrt az ujjairól; végül az éles fájdalom józanította ki. Az üvegre szorította az arcát,
t Benedict van der Byl belép a továbbítófülkébe, és egyenesen a ciklon felé tart, anélkül,
gablakra pillantana.
Benedict félretette a vadászpuskát, és egy pillanatig a plafont áttörõ vastag fémcsövet bám
ly föntrõl szállította ide a kavicsot. Leemelte a válláról a vastag plasztikkígyót, és John
már pontosan tudta, mire készül.
Éberen figyelte, hogyan mászik fel Benedict a ciklon oldalán elhelyezett vaslétrán. Egyik
kezével kapaszkodott, a másikkal a kaviccsal teli csõhöz rögzítette a plasztikbombát. Úgy c
tt, mint valami nyaklánc egy kõkorszaki szörnyeteg nyakán.
- Te szemét! Te átkozott rohadt gyilkos! - ordította Johnny, és megint beleöklözött a fémaj
e a vastag ajtó és a ciklon süvítése teljesen elnyomta a hangját. Benedict semmiféle jelét
dta annak, hogy hallotta volna, Tracey azonban felült, és vaksin körülnézett. Majd felállt,
a hajó himbálózását nagy nehezen leküzdve odatámolygott Johnnyhoz, és arcát az övéhez tapa
t a kis ablakon.
Benedict éppen az idõzítõrudakat nyomta bele a puha, sötét robbanóanyagba. Mind a négy ruda
egyömöszölte, nehogy ilyen kis hiba miatt hiúsuljon meg a terve, ha az egyik csütörtököt mo
.
- Mit csinál? - kérdezte Tracey, miután magához tért afeletti meglepetésébõl, hogy fivérét
- Elvágja a csövet, és hagyja, hogy a Kingfisher teleszívja magát kaviccsal.
És akkor elsüllyed? - kérdezte Tracey riadtan.
- Teleszívja magát vízzel meg kaviccsal, és a feszültség szétszakítja a belsõ válaszfalakat
- Ezt itt? - kopogtatta meg Tracey a falat maga mellett.
- Szét fog durranni, mint egy felfújt zacskó. Fogalmad sincs, mekkora nyomás van ezekben
a szivattyúkban.
- Nem! - rázta meg a fejét a lány. - Benedict a testvérem, ezt nem fogja megtenni, Johnn
y. Meggyilkolni azért nem lenne képes bennünket.
- Mire befejezi ezt a mûveletet - ellenkezett Johnny - a Kingfisher kétszáz láb vízben fog
állni. Teleszívja magát kaviccsal, olyan lesz, mint egy cementtömb. Mi, és velünk együtt m
en, ami a hajón van, magát a szerkezetet is beleértve, a felismerhetetlenségig szét lesz l
apítva. Ezek után több millióba kerülne a Kingfisher helyreállítása, annyit pedig senki sem
rá áldozni.
- Nem. Benedict ezt nem lenne képes megtenni! - Tracey szinte védelmébe vette a bátyját. -
Azért ennyire még nem elvetemült!
Johnny félbeszakította.
- Pedig így megúszhatna. Sõt, csak így úszhatna meg az egészet, nincs más esélye; betonba f
i, és jó mélyre eltemetni minden ellene szóló bizonyítékot.
- Ne, Benedict! - Tracey a bátyját figyelte, amint mászott lefelé a ciklonlépcsõn, majd mag
z vette a puskát. - Kérlek, Benedict, ezt ne tedd!
Mintha csak hallotta volna, Benedict az ajtó felé fordult, és meglátta a két arcot az abla
kban. A látványtól felébredt bûntudata egy másodpercre megbénította. Látta Tracey sápadt aj
, hogy mondani szeretne valamit, de nem hallotta mit, és látta Johnny vádló tekintetét.
Lesütötte a szemét, tett egy határozatlan - szinte elesett - mozdulatot, aztán felpillanto
tt a gyújtószerkezettel ellátott és kibiztosított robbanóanyagra, és elvigyorodott. Szája i
en megrándult, gúnyos mosoly vonaglott végig rajta, majd kibotorkált a ciklonfülkébõl.
- Vissza fog jönni - suttogta Tracey. - Nem hagyhatja, hogy ez bekövetkezzen.
- Én a te helyedben erre nem mernék mérget venni - jegyezte meg Johnny.
Benedict a Kingfisher korlátjához ért, és megkapaszkodott benne. A Vadlibái kereste a teki
ntetével. Látta a kormányosház ablaka mögött Hugó fehér pacaként világító arcát, de amikor
lt a Kingfisher felé, intett, hogy még ne jöjjön. Elõször gondterhelt arccal az órájára pil
, majd vissza a hídra.
Hosszú percek teltek el így. Hol a fenében van az olasz? Nem hagyhatja ott, részben mert
nála vannak a gyémántok; részben pedig azért, mert még képes és megállítja a kotró szivatt
badítja a foglyokat odalent.
Benedict megint az órájára nézett; már tizenkét perc telt el azóta, hogy elhelyezte az idõz
at. Vissza kell mennie, és elõ kell kerítenie Caporettit. Elindult visszafelé a korlát men
tén, de ugyanabban a pillanatban Sergio feltûnt a hídon. Odakiabált valamit Benedictnek,
de hangját elfújta a szél.
- Jöjjön már! - intett neki mérgelõdve Benedict. Jöjjön gyorsan!
Sergio még utoljára körülnézett a hídon, aztán gyorsan a létrához futott, és egy fedélzette
zott.
- Hol vannak a fiúk? - kiáltotta Benedict felé. Miért nincs senki a kormánynál? Mit csinált
lük?
- Nincs semmi bajuk - nyugtatta meg Benedict. A tenger felé fordult, és odaintette a
Vadlibát.
- Hol vannak? - kérdezte Sergio. - Hol vannak a fiúk?
- Elküldtem õket... - de mondata félbeszakadt; a Kingfisher megremegett a lábuk alatt. A
hajó hasából tompa rázkódás hallatszott: Sergiónak leesett az álla. Benedict a korlátba ka
va hátrálni kezdett elõle.
- Mocskos gazember! - mordult fel Sergio, majd szétvetette a harag.
- Megölte õket, maga mocskos disznó! Megölte a fiúkat! Megölte Johnnyt... azt a lányt!
- Menjen innen! - Benedict nekitámaszkodott a korlátnak, hogy mindkét kezét használhassa.
Még Sergio sem volt elég bátor ahhoz, hogy elinduljon a fegyver két vakon rámeredõ szeme fe
- Itt a fedélzeten ontom ki a beleit, ha megmozdul - figyelmeztette Benedict; muta
tó új ja már a ravaszon volt.
- így bámulták egymást egy darabig, a szél a hajukba kapott, és vadul tépázta a ruhájukat.
- Adja ide a gyémántokat! - parancsolt rá Benedict. De mivel Sergio nem mozdult, hát így f
olytatta. - Ne akarjon hõs lenni, Caporetti. Ha kell, lepuffantom. A köveket mindenkép
p elveszem. Ha ideadja, áll az egyezség. Velünk jöhet. Segítek eltûnni, ígérem.
Sergio feldúlt, vad ábrázata kissé megenyhült. Egy pillanatig még habozott.
- Jöjjön, Caporetti. Nincs sok idõnk. - Lehet, hogy Benedict csak képzelõdött, de mintha a
ingfisher másképp mozogna a vízen, mint addig; mintha tehetetlenül dobálná magát, és erõseb
e.
- Oké - szólalt meg Sergio, és elkezdte kigombolni a zakóját. - Maga nyert. Odaadom.
Benedict megkönnyebbülten fellélegzett. Sergio a zsebébe nyúlt, aztán elindult Benedict fel
Nyakánál ragadta meg a vászonzacskót, mint egy furkósbotot.
Nagyon közel álltak egymáshoz, túlságosan is közel ahhoz, hogy Benedict rá tudja irányítani
a csövét. Sergio vadállati arckifejezéssel felemelte a kezét, amelyikben a zacskót tartotta
sötét, dühtõl lángoló szemei tükrözték a szándékát. Már éppen lesújtani készült Benedict f
lenfél sportoló korából megõrzött, rendkívüli reflexeivel.
Sergio lecsapott, de Benedict az ütés pillanatában elrántotta a vállát és a fejét, a puskát
maga elé emelte. Sergio csuklója a kemény diófa korlátnak ütõdött, s az olasz felordított a
tól. Ökle tehetetlenül szétnyílt, a vászonzacskó kirepült belõle. Lepattant Benedict halánt
tt egy darabig a földön, majd harminc lábnyira, az egyik sûrített levegõs tartály mellett á
dott meg. Benedict visszatornázta magát, leengedte a puska csövét, így Sergio ismét a fegyv
r torkával nézett farkasszemet.
- Maradjon veszteg, maga disznói - mordult rá Benedict. - Maga akarta. Hát akkor lássuk,
milyenek a belei.
Sergio a hasához szorította sérült csuklóját, és összegörnyedt. Benedict a tartályig hátrál
skó a földön hevert. Felpüffedt arca vöröslött a dühtõl, szeme sarkából a zacskót figyelte.
n a Kingfisher orrán megint keresztülcsaptak a hullámok, és a víz végigsöpört a fedélzeten,
sodorva a zacskót a kifolyók felé.
- Vigyázat! - kiáltotta Sergio. - A víz elviszi a zacskót!
Benedict utána vetõdött; teljes hosszában elterült. Szabad kezével az utolsó pillanatban ra
ta meg az átázott zacskót. Harminc lábnyira volt Sergiótól, a puskát a másik kezében tartot
giónak semmi reménye nem volt már, hogy megközelítse, de ne kapja mindkét lövedéket a hasáb
Úgyhogy meg sem kísérelte. Megfordult, és a híd irányába iramodott.
Benedict térden állva igyekezett begyömöszölni a zacskót zakója oldalzsebébe, közben Sergio
- Álljon meg! Állj, vagy lövök!
Sergio se elõre, se hátra nem nézett. Benedict közben
elkészült, betette a zacskót a zsebébe, szabad lett mindkét keze. Felemelte a puskát, és cé
en igyekezett egyensúlyban tartani magát.
A lövés talált. Sergio megtántorodott, de tovább futott. Elérte a létrát, és mászni kezdett
Benedict megint megcélozta. A puska tompán dörrent a szélben. Ezúttal Sergio hatalmas testé
lökésszerû fájdalom rázta meg; megdermedt a létrán.
Benedict új töltények után kezdett keresgélni a zsebében, de még mielõtt újratöltette volna
Sergio ismét megindult felfelé. Benedict szétnyitotta a fegyvert, és behajította a lövedéke
töltényûrbe, de mire visszacsukta, Sergio már eltûnt a szeme elõl a huzatfogó ajtó mögött,
amelyet Benedict még utána eresztett, csak a festéket szedte le, és a kormányosfülke ablak
gét repesztette meg.
- A hülye barom! - Hugo a Vadliba kormányosfülkéjébõl figyelte a jelenetet. - Ez megõrült!
Hugó hallotta a robbanást, és látta a lövéseket is.
- Tizenöt se kis idõ, de hogy még lógjak is...!
Megtekerte a kormányt, és a Kingfisher mellé manõverezett. Kinézett a sós, habos összefröcs
lakon; látta, hogy Benedict feláll, és elindul Sergio után.
Hugó az elektromos hangerõsítõhöz kapott, kitárta a kormányosfülke ablakát, és a szájához e
- Hé! Maga õrült! Elment az esze? Mi a frászt csinál?
Benedict gyors pillantást vetett a halászhajóra, aztán mintha mi sem történt volna, megint
egtöltötte a puskát. Majd folytatta útját a fedélzeten, ment Sergio után, hogy végezzen vel
- A végén még mindnyájan lógni fogunk maga miatt! - kiáltotta Hugo a hangerõsítõbe. - Hagyj
az embert! Gyerünk innen!
Benedict folytatta a csúszkálást, azon volt, hogy eljusson a Kingfisher hídjára.
- Na jó, én megyek! Mégpedig most azonnal. Hall engem? Megeheti, amit fõzött. Már indultam
s!
Benedict lenézett a halászhajóra, s felmérte a két hajó közötti távolságot. A hídra mutatot
valamit. Hugó egyetlen szót értett belõle: - gyémántok.
- Helyes, barátocskám! Csináljon, amit akar... viszlát! - búcsúzott Hugó, és teljes gõzre k
a a halászhajót. A hajócsavar körül felhabzó víz, és a dízelmotorok bugása végül mégis megg
- Várjon, Hugó! Várjon meg! Jövök. - Visszafutott a létrához, és már mászott is lefelé.
Hugó visszavitte a Vadlibát, és pontosan a létra alatt állította meg.
- Ugorjon! - kiáltotta még mindig a hangerõsítõbe. Benedict szót fogadott, és lehuppant az
délzetre. A puska ugrás közben kiesett a kezébõl, bele a vízbe. Sóvárgó tekintettel nézett
talpra állt, és besántikált a kormányosfülkébe.
A Vadliba addigra már ismét eltávolodott a másik hajótól. Benedict benyitott a kormányosfül
ugó felé fordította rózsaszín - méregtõl lángoló - albínó arcát, és ráförmedt.
- Mi az úristent csinált odaát, maga õrült? Hazudott nekem. Mi volt az a robbanás?
- Robbanás? Miféle robbanás? Semmilyen robbanásról nem tudok.
Hugó lekevert neki egy hatalmas pofont.
- Abban állapodtunk meg, hogy nem lesz öldöklés. És a végén még mindenkit bajba sodor. Hugo
rmányosfülke legtávolabbi sarkában lapító Benedictre összpontosította minden figyelmét. Ben
z elõbbi ütés vörös nyomát dörzsölgette sajgó állán.
- Berobbantotta a szivattyút, mi? Micsoda undorító féreg maga! Úristen! Rossz rágondolni, m
t tett Lance-szel és a lánnyal.
A tengeren a vihar most érte el a csúcspontját. Egy
felhõszakadás söpört végig a Vadliba fedélzetén, ami azt jelentette, hogy a szélvihar hamar
alábbhagy. Hugó automatikusan odanyúlt az ablaktörlõ kapcsolójához, hogy letörölje az esõcs
z üvegrõl, de közben tovább korholta Benedictet.
- Láttam, hogyan akarta lelõni az olaszt. Jézusom! Miért? Ö a mi emberünk! Csak nem én vagy
a következõ, akit ki akar nyírni?
- Nála vannak a kövek - mentegetõzött Benedict. Meg akartam szerezni a gyémántokat.
Hugó hirtelen elsápadt; elfordult a kormánytól, és Benedictre meredt.
- Nincsenek meg a gyémántok? Csak nem azt akarja mondani, hogy nála maradtak? - Kérdezte
felháborodva.
- Megpróbáltam elvenni... de nem adta oda... Hugó elengedte a kormányt, és a kabin túlsó fe
termett, mint egy hófehér leopárd. Megragadta Benedict zakóját, és a képébe kiáltott.
- Otthagyta neki a gyémántokat! Vásárra viszi a bõrömet, ráadásul semmi hasznom nincs belõl
Remegett a méregtõl, sápadt, fakó szeme majdnem kiesett a helyérõl.
Miközben Hugó szemeit figyelte, Benedict rádöbbent, miféle veszély fenyegeti. Míg a Kingfis
elhagyására készülõdött, és útban volt a Vadliba hídja felé, a következõt eszelte ki: elhi
ogy nem sikerült Sergiótól megszereznie a gyémántokat. És akármilyen kényes is Hugó - mert
tûnt, amikor Johnny és Tracey elsüllyesztését kifogásolta -, a többször megismételt "csak
lés" ellenére Benedict tisztában volt azzal, hogy Hugónak esze ágában sem lett volna megosz
ani vele az egymillió fontot érõ gyémántokat.
Ha Hugó tudná, hogy nála vannak a gyémántok, nem jutna el élve Dél-Amerikába - ezt Benedict
n biztosra vette.
Hetekig eltarthat az átkelés, a halászhajó legénysége pedig Hugó embereibõl áll, és õk hûsé
enedictnek most már muszáj aludnia, álmában pedig biztosan megtámadnák, és elvennék tõle a
Másfelõl természetesen Benedict sem szándékozott megosztani Hugó Kramerrel az egymilliót ér
at. Panaszosán nyöszörgött Hugó kezei között.
- De hiszen mindent megtettem... a kövek nála voltak, nem akarta ideadni õket, hát rálõttem
Hugó megint ütésre emelte a kezét, de Benedict félreugrott, épp csak annyira, hogy térdével
lálja Hugót a lába között, amitõl amaz a sajgó testrészéhez kapta a kezét, és a fájdalomtól
ott a kormányosfülkén.
- Na, Kramer, ez egy jó kis lecke volt. Viselkedjen tisztességesen, és akkor megkapja
az ötven lepedõt, ha átértünk a túlsó partra.
Hosszan bámultak egymásra. Hugo Kramer elesett és gyenge volt, Benedict ismét tagbaszaka
dt, fennhéjázó és pökhendi.
- Bánjon velem rendesen Kramer, hiszen én vagyok most a jövedelemforrása. Ezt ne feledje
!
Hugó szájtátva figyelte Benedictet. Milyen gyorsan fordultak az erõviszonyok! Felállt, de
hangján még érezni lehetett az elõbbi kínszenvedést. Meghunyászkodva szólalt meg.
- Elnézést, Mr. van der Byl. Elragadott az indulat. Rettenetesen...
- Parancsnok! Nézzen elõre! - A figyelmeztetés az öreg színesbõrû Hansie-tól jött.
Hugó odarohant az õrizetlenül hagyott kormányhoz, o és kikémlelt a viharba.
A Vadliba nagy sebességgel nekirontott egy zöld hullámvölgynek, s a hajó orra elõtt Hugó eg
atalmas sárga bóját pillantott meg, amelyet a Kingfisher felejtett a vízben. A horgonykábe
l tartotta foglyul. A kábel
olyan szorosan feszült a halászhajó orra elõtt, mint egy acélhuzal, alig valamivel a víz fe
színe fölött; a bója súlyának feszítõ hatására vízcseppek peregtek le róla.
- Atyaúristen! - Hugó villámgyorsan elrántotta a kormányt, ugyanakkor hátramenetbe váltott,
a hajó éppen egy hullám hátán száguldott lefelé, így irányíthatatlan volt, s a kábel kímél
lta a gerincét.
Majd a meghajtott tengely csattogása és csörömpölése hallatszott, a kábel beleakadt a hajóc
ba; aztán a tengely szétroppanásának szörnyû reccsenése következett. Amint megszûnt a terhe
isított a Vadliba túlpörgött motorja.
Hugó kikapcsolta a motort; a kormányosfülkében hatalmas csend támadt. A Vadliba ide-oda hán
kódott a tengeren, a hullámok vadul végigtarolták a fedélzetet. Hajócsavarja nélkül a robus
kis tengeri lény sodródó fadarabbá változott, amelyet a legkisebb áramlat, a legenyhébb fuv
at is elsodorhat.
Hugó lassan körbejáratta a tekintetét, végül ott állapodott meg, amerrõl a hátszél fújt, ah
et masszív alakja sejlett az esõfüggöny mögött.
- Jó erõsen szorítsd a tenyered a füledre! - mondta Johnny Lance, és Tracey-t a válaszfalho
nyomta. Olyan messzire igyekeztek eltávolodni a ciklonfülkétõl, amilyen messze csak leh
etett. - Huszonöt fontnyi plasztikbomba van odaát, akkora lesz a robbanás, mint egy vu
lkánkitörés. Benedict rövid gyújtórudat használt, tizennégy percest. Nem kell sokáig várnun
Johnny a fémlaphoz szorította Tracey vállát, és ráborult, saját testével igyekezett a lány
talmazni.
Fogukat összeszorítva, kezüket szorosan a fülükre tapasztva egymás szemébe néztek. Igyekezt
nél jobban összehúzni magukat a hamarosan bekövetkezõ robbanás idejére.
Hosszú percek teltek el így, Tracey életének leghosszabb percei. El sem tudta volna vise
lni hisztérikus sikítozás nélkül, ha nincs ott mellette az a nagy, erõs, az õ testét oltalm
test. Az idõ csigalassúsággal múlt, Tracey percrõl percre jobban rettegett.
A légnyomás hirtelen odapréselte Tracey-t a válaszfalhoz, Johnnyt hozzálapította az õ testé
nem kapott levegõt. A robbanás szinte beszakította a dobhártyáját, és majd szétvetette a fe
ndenféle fényeket látott elsuhanni a szeme elõtt, és úgy érezte, hogy a fémlap egyenesen a
asába fúródik.
Aztán kitisztult a feje, és bár dobhártyája még zúgott és szaggatott, örömmel tapasztalta,
lább életben van.
Kinyújtotta a kezét Johnny után, de nem találta a közelben. Tracey elõbb ijedten tapogatózo
majd kinyitotta a szemét. Johnny a hosszú továbbítófülke végébe támolygott, s amikor odaér
ajtóhoz, arcát a kémlelõnyílásra nyomta.
A robbanás füstje még vastagon szállongott, kékes, kavargó köd ülte meg a ciklonfülke leveg
y mégis szemügyre tudta venni a robbanás utáni romhalmazt.
Az óriási - talapzatáról leszakított - ciklonberendezés szétzúzódott a szemközti válaszfalo
semmi sem volt a következõ borzalmas látványhoz képest, amely Johnnyt egy pillanatra megbé
otta.
A kavicsot szállító csõ a felsõ fedélzettel érintkezõ pont alatt kettétört. A hat láb hossz
a kiáramló kavics erejétõl körbe-körbe csapdosott és tekeredett, mintha nem is acélból lenn
selkedett, mint egy megbokrosodott kerti öntözõcsõ.
Tizennyolc hüvelykes tömör sugárban dõlt belõle a barnássárga víz-, sár- és kavicsmassza, m
isszhangzó morajlással a hajótest fémlapjaihoz csapódott.
A robbanás óta eltelt néhány másodperc alatt a ciklonfülke félig megtelt nyálkás, mocorgó a
ami a hajó himbálózásával együtt faltól falig áramlott. Olyan volt, mint valami szörnyûsége
ly percrõl percre nagyobb és erõsebb lesz.
Tracey odaért Johnnyhoz. Johnny átölelte. Tracey is kikukucskált, lába a földbe gyökerezett
A sárgás szörnyeteg épp abban a pillanatban érte el a kémlelõnyílás magasságát, és azonnal
. Johnny ekkor már érezte, hogy feszül a fémburkolat a keze alatt. A fém megremegett és kid
mborodott, majd nyikorogva tiltakozni kezdett a rettenetes nyomás ellen. De megrep
edt egy ereszték, és vékony, mocskos sugárban sisteregve szivárogni kezdett a jéghideg víz.
hnny szvetterét pillanatok alatt átáztatta.
- Gyerünk vissza! - ráncigálta el Tracey-t a nyikorgó, nyöszörgõ válaszfaltól. Átbukdácsolt
y továbbítófülkén. Nehezen mozogtak, erõsen lejtett a talaj a lábuk alatt mivel a Kingfishe
egdõlt a bendõjében egyre növekvõ súly alatt.
Johnny még mindig fogta Tracey-t, de a bezárt ajtóhoz érve ezúttal ellenállt a vágynak, hog
uszta kézzel megint nekiessen. Helyette inkább az agyát kényszerítette gondolkodásra, megpr
a elõrelátni, mi fog bekövetkezni ezután; igyekezett maga elé idézni az eseményeket, amelye
ora végül majd a Kingfisher elsüllyedéséhez és mindazok pusztulásához vezet, akik a fedélze
odnak.
Benedict tárva-nyitva hagyta a ciklonfülke másik bejáratának ajtaját. A nyúlós sármassza a
bb ellenállás útvonalát követve már bizonyára elöntötte a hajótest alsóbb szintjeit; megker
pontokat, és azokon keresztül utat tört magának.
Ha a továbbítófülke falai ellenállnának is a nyomásnak, a hajótest többi része akkor is meg
hatalmas sárga szörny körülzárná karjaival, csapdába ejtené
a kis levegõbuborékot, és magával rántaná a tenger fenekére, vissza oda, ahonnan érkezett.
Vajon kitartanak-e ezek a falak? Az egymáshoz súrlódó fémek csikorgása, és a kipattanó szeg
recsegése szinte azonnal megadta a választ.
A szörny megtalálta a gyenge pontot a szárítókemence nyílása és a szállítószalag között. A
terelõlemezeket félresodorva - vastag sugárban tört elõ a szennyvízszagú, büdös, mélytenge
A Kingfisher újabb - hozzá nem méltó, szokatlanul ügyetlen - dülöngélést hajtott végre; ezu
p tömör, térdig érõ fal alakjában ömlött végig a továbbító alagúton.
A hideg és undorító tapintású - réges-rég halott, rothadó anyagra emlékeztetõ - massza mind
hihetetlen erõvel préselte a fémajtóhoz.
A hajó újabb, ellentétes irányú billenésére az iszap a túloldali válaszfalig csúszott, de m
újabb támadásra.
Derékig borította, és a következõ billenésnél majdnem magával rántotta õket.
Tracey most már sikítozott, idegei és izmai tûrõképességük végsõ határához érkeztek. A büdö
Belecsimpaszkodott Johnnyba, s az iszonytól tátott szájjal és tágra nyílt szemekkel bámult
újra támadásba lendülõ iszaptömegre.
Johnny fogódzó után nyúlt, hogy megkapaszkodhassanak valamiben. Talpon kell maradniuk, h
a túl akarják élni az iszap következõ rohamát. Az ajtó záróreteszét kapta el, belekapaszkod
den erejét összeszedve magához szorította Tracey-t.
Az iszap halkan, gyilkos szándékkal újra nekiindult. Összecsapott a fejük fölött, iszonyú e
apította õket a falhoz.
Aztán megint visszavonult, és õk ketten térdre rogytak, Johnny továbbra is erõsen markolta
reteszt.
Tracey a borzasztó rossz szagú iszapot öklendezte fel, amely szemét, fülét, orrlyukait is e
tömte; a légutakba pedig annyira behatolt, hogy a lány minden lélegzetvételnél bugyborékoló
ot hallatott.
Johnny érezte, hogy Tracey-t utolsó csepp ereje is elhagyja, amint megpróbál felállni. Látt
, hogy a lány igyekezete egyre kevesebb sikerrel jár.
Saját ereje is alaposan megfogyatkozott. Csak a legnagyobb erõfeszítés árán sikerült talpra
ia, és Tracey-t is talpra segítenie.
Egyszer csak megmozdult kezében a retesz, és kinyílt az ajtó. Az ajtó, amelynek eddig neki
támaszkodott, eltûnt mogulé; Johnny megtántorodott, nem volt már miben megkapaszkodnia, de
Tracey-t továbbra is erõsen magához szorította.
Egy pillanat alatt felismerte Sergio Caporetti nagydarab, nyugalmat árasztó hústömegét mag
a mellett; és Sergiónak is mindössze egy másodperce maradt arra, hogy fenyõtörzs vastagságú
a erõsen megragadja Johnnyt, mielõtt az újabb iszapáradat mindhármukat ledöntötte volna a l
. Dülöngéltek, jobbra-balra sodródtak, mígnem az iszap támadó ereje javát a továbbítófülke
eghódítható - területekre csoportosította át.
Johnny a válaszfalba kapaszkodva feltápászkodott, Tracey nem volt sehol. Nevén szólongatva
, kábán és kétségbeesetten kezdte keresgélni a lányt.
Tracey magatehetetlenül, arccal az iszapba fordulva lebegett a derékig érõ sár tetején. Joh
ny a hajánál fogva megragadta, és kiemelte a lány fejét a sárból, de elvesztette az egyensú
z ide-oda vándorló iszap ismét kirántotta alóla a lábait.
- Sergio, segíts! Sergio, az ég szerelmére, segíts! hörögte.
És Sergio ott termett, felkapta Tracey-t, mint egy kisgyereket, átgázolt az iszapon a
felsõ fedélzetre vezetõ
lépcsõhöz. Johnnyt az iszap megint leterítette, de amikor újra felbukkant, látta, hogy Serg
o biztosan halad felfelé a lépcsõn.
A szemébe került iszap és víz elhomályosította ugyan a látását, mégis feltûnt neki, hogy Se
- vállától a csípõjéig - tucatnyi barnás petty díszíti, mintha kötõtûvel számtalanszor hát
degyik kis sebbõl vér csöpögött, és - mint tinta az itatóspapíron - felszívódott ázott zakó
A lejáró tetején Sergio - Tracey-vel a karjában - visszafordult; olyan volt, mint egy ko
losszus, ahogy lebámult Johnnyra, aki odalenn még mindig az iszappal küszködött.
- Lance! Eredj, állítsd le azt a rohadt gépet! Még elsüllyeszti a hajómat. Mostantól én irá
ahogy kell, nem pedig az a hülye masina.
Johnny nekitámaszkodott a válaszfalnak, és felkiáltott Sergiónak:
- Sergio, mi történt Benedict van der Byllel? Hol van most?
- Asszem, a Vadlibán, de mielõtt távozott, szanaszét lövöldözte a hátamat. Na, csináld meg
nincs idõ társalogni.
Azzal odébb cammogott; a lány még mindig a karjában volt.
Egy újabb iszaproham az elárasztott átjáróba sodorta Johnnyt, majd nekivágta az irányítófül
k. Teste már amúgy is merõ fájdalom volt, de még várt rá egy keserves feladat: ki kell nyit
az irányítófülke ajtaját.
Nagy nehezen, kihasználva az iszap szívóerejét, megrántotta, majd szélesre tárta az ajtót.
t; a sárga, nyálkás iszap utána lódult, és vállmagasságig ellepte a kis kabint.
A számítógép-állványban megkapaszkodva Johnny felnyúlt, és megnyomta a központi vezérlõgomb
Szivattyúzás leállítva.
Szivattyú motorja leállítva.
Motor kézi irányításra átkapcsolva.
Navigációs rendszer kézi irányításra átkapcsolva.
Minden program azonnal megszakítva.
A sérült csõ hörgése, amely az iszappal való küzdelmük közben mindvégig visszhangzóit az eg
 nyomban elhalkult, valahogy úgy, mintha egy hatalmas vízesés hirtelen kiszáradna. Aztán t
eljesen elhallgatott, csend lett. Persze csak viszonylagos csend, mert a hajótest
továbbra is szívbe markoló hangon morgott, nyikorgott a váratlan teher alatt. Az iszap m
ost a lemezburkolatot ostromolta.
Johnny elgyengülve, elesetten támaszkodott az állványnak. Kirázta a hideg, minden izmát túl
ette.
Hirtelen megváltozott a hajó mozgása; mint egy megszigonyozott bálna, megemelkedett a lába
alatt, oldalát odafordította a viharnak. Johnny megemberelte magát.
A visszaút - az elárasztott folyosón a kabinlejáróig testileg-lelkileg kikészítette a Kingf
er teljesen szokatlan viselkedése miatt.
Amikor végre sikerült felvonszolnia fáradt testét a hídra, a szeme elé táruló látványtól me
vér az ereiben.
A Mennydörgõ és a Halálsziget jobbról alig kétszáz yardnyira volt a Kingfishertõl. Mind a k
et ködbe burkolva bukkant fel elõttük. A hullámok ágyúdörgésszerû robajjal törtek meg a szi
d permetfelhõvé foszlottak szét.
\ szél tébolyodott süvítése a hullámok dobálásától kist re a Pokol kapujának zenéjét idézte
szimfóniát Sergio Caporetti üvöltése koronázta:
- Bedöglött a bal oldali motorunk!
Johnny Sergio felé fordult. Sergio a kormányra támaszkodott, Tracey a lábánál hevert, mint
gy megunt játékbaba.
- A víz tönkretette a bal oldali motort - rángatta Sergio a géptelegráfot. Hamarosan belátt
, hogy semmi értelme, kinézett az ablakon.
A párás, füstölgõ sziklák most még közelebb voltak, sokkal közelebb, szinte meg lehetett ér
. A szél sebesen sodorta feléjük a hajót.
Sergio ütközésig balra forgatta a kormányt, megpróbálta úgy fordítani a hajót, hogy orral l
tengernek és a szélnek. A Kingfisher úgy himbálódzott, ahogy a hajó még soha; a kilengések
dnem beborult a vízbe, ilyenkor a kormányosfülke ablaka csak néhány lábnyira volt a zöld hu
k tarajától. Úgy dülöngélt, mintha soha többé nem is óhajtana függõleges helyzetbe kerülni.
en és esetlenül mégis egyenes helyzetbe tornázta magát. Felgyorsult, de a belsejében felgyü
lett víz és iszapmassza meglódult, és átbillentette a másik oldalára; jó darabig úgy is mar
inte leszögezve arra az oldalára, és végtelenül hosszú idõ telt el, amíg ismét vissza tudot
i függõleges helyzetbe. Aztán az egész kezdõdött elölrõl.
Sergio lefogta ugyan a kormányt, a Kingfisher mégis könyörtelenül sodródott a sziklák felé.
úgy játszott a hajóval, mint kutya a szájában levõ csonttal. Fél motorral, vízzel eláraszt
zettel a Kingfisher nem tudott kitörni ebbõl a kényszerû ölelésbõl.
Johnny tehetetlen szemlélõje volt az eseményeknek. Dermedten állt, és csak bámult, nem tudv
elszakadni a látványtól; még a földön fekvõ Tracey-nek sem sietett a segítségére. Mindent h
tisztán látott; a lõtt sebek apró lyukaiból szivárgó vért Sergio hátán; a fenyegetõen köze
felcsapó fehér hullámokkal...
- A hajó nem kormányozható. Túl beteg hozzá - szólalt meg Sergio csendesen, mégis, az eleme
arsogó
zaján át is meglepõen jól lehetett hallani a hangját. Hát jó, akkor a másik utat választjuk
n át megyünk.
Johnny egy pillanatig nem is értette, mirõl beszél. Aztán rájött. A Kingfisher orra a két s
et közötti átjáró felé közeledett.
Az átjáró legkisebb szélessége száz yardnyi sem volt. Dühös, rosszindulatú ellenáramlatok t
ott szembe egymással, és amikor összecsaptak, a hullámok ötven lábnyira is felágaskodtak a
egõben. A víz felszínét itt egy vastagon habzó tajtékréteg homályosította el, amely úgy dob
y emelkedett a magasba, mintha az óceán kapkodott volna levegõért vastag, krémszínû leple a
- Ne! - rázta meg a fejét Johnny, a félelmetes átjárót fürkészve. - Nem fog sikerülni, Serg
fog sikerülni!
De Sergio már ütközésig tekerte a kormányt, és csodák csodája, a Kingfisher megmozdult. A s
ségével lassan irányt változtatott, s közben mintha végighúzta volna az orrát a Mennydörgõ
n, majd sietve célba vette az átjárót. Johnny döbbenten kiáltott fel.
- Jézusom! Egy hajó van elõttünk!
A meredek hullámok egészen addig a pillanatig elrejtették elõlük, de most egy hullámtaréj h
magasba emelkedett; egy kis halászhajó hánykolódott a két sziget gránitkarmai között. Zömök
kos vászondarab feszült tarcsvitorla gyanánt.
- A Vadliba! - kiáltott fel Sergio, és máris a feje fölött levõ ködszirénához kapott.
- Most egy kis móka következik. - Megrántotta a kart. A kétoldalról felettük tornyosuló szi
visszaverték a ködkürt rekedt bõgését.
- Elteszed a srácokat láb alól, mi? Engem meg kinyírsz, mi? Átversz? Na, most majd én verle
át téged...de alaposan ám! - Sergio minden egyes diadalmas kiáltását kürtszó nyomatékosíto
- Jézusom, ezt ne! Ezt nem teheted! - ragadta meg az olasz hatalmas vállát Johnny, de
Sergio egy mozdulattal lesöpörte a kezét, és a Kingfishert egyenesen a keskeny átjáróban el
yezkedõ halászhajó felé irányította.
- Én figyelmeztettem. - Sergio még egyszer meghúzta a szirénakart. - Õ bezzeg nem figyelme
ztetett, mielõtt rám lõtt, a strici!
Az emberek a halászhajó elõfedélzetén álltak. Johnny látta, hogy egy fekete, felfújható men
próbálnak a vízbe dobni a hajó hozzájuk közelebb esõ oldalán; de a sziréna hangjától döbben
ságba dermedtek. Rémülten bámulták a vészesen közeledõ fémóriást. Sápadt arcuk csak úgy feh
omályban.
- Sergio, ez gyilkosság! Tekerj egyet a kormányon, az istenit! Úgy még esetleg kikerülhetjü
õket! Fordítsd el! - Johnny megint elõrelendült, és megragadta a kormányt.
Sergio visszakézbõl óriási pofont kevert le neki. Az ütés halántékon érte Johnnyt: félájult
ki az ajtónak.
- Ki a kapitány ezen az átkozott hajón? - Sergio szájából vér szivárgott, a kiabálástól úgy
ol elpattant egy ér.
A Kingfisher orra fenyegetõen hintázott a halászhajó elõtt, mint a hóhér pallosa. Most már
k olyan közel, hogy Johnny felismerje a fedélzeten állókat, de õ csak egyetlen emberre össz
ontosította a figyelmét.
Benedict van der Byl a hajó korlátjához bújva két kézzel szorongatta a korlát vasát. Sötét
lobogott a szélben. Szeme nagy, sötét lyuknak látszott a halálfej üregeire emlékeztetõ göd
két szeme helyén. Rózsaszín ajka kerekre nyílt a rémülettõl.
A halászhajó hirtelen eltûnt a Kingfisher orra alatt, majd a szilánkokra hasadó gerendák sz
yû csikorgása, recsegése hallatszott. A Kingfisher sebesen távolodott a sziklák közötti átj
Johnny a huzatfogó ajtó kilincsével bajlódott, de a szél egyszer csak kiszakította a kezébõ
zélesre tárta az ajtót. Johnny kitámolygott a híd fedetlen szárnyára, és a korláthoz lépett
os szél belekapott a ruhájába. Lenézett a szétroncsolt hajóra, amely a Kingfisher mellett s
dródott, majd elmaradt mellette.
Alámerülõ, felbukkanó fejeket pillantott meg a vízen; a Kingfisher hajócsavarjának nyomdokv
a Halálsziget sziklái felé sodorta õket. Az egyiket felkapta egy hullám, és kivetette a sz
klára, aztán kavarogva odébbállt; a partra vetett testet a sima fehér gránitdombon hagyta.
z az ember még életben volt. Johnny látta, amint a gránitlejtõn megpróbál feljebb kapaszkod
oda, ahol már nem érhetik el a hullámok.
A sûrû permetfelhõ ellenére semmi kétség nem fért hozzá: fehér haj, hajlékony, karcsú test;
r volt az.
A következõ hullám elkapta, és visszarántotta a sziklára, kapaszkodó ujjain beszakadtak a k
amikor fogódzót keresett.
Még mielõtt egy újabb hullám felkapta, és odacsapta volna a gránithoz, egy másik megforgatt
belevetette az alatta kavargó tengerbe. Az ütõdéstõl egyik lába eltört; térdtõl lefelé, mi
mkerék lapátja, lazán engedett a víz cibálásának.
Megint partra vetették a hullámok, ezúttal azonban nem mozdult többé. Széttárt karokkal fek
lábszára természetellenes szögben hevert a combja mellett.
Aztán a hatalmas hullámok közül kiemelkedett egy óriás, mellette a összes többi eltörpült.
Lassan, méltóságteljesen ágaskodott fel, és mozdulatlanul meredezett a gránitszikla fölött,
t lecsapott volna Hugó meggyötört, összetört testére, akkora dörrenéssel, hogy még a szikla
eremegett.
Amikor az óriás visszahúzódott, a szikla üres volt. Hugót elsodorta a víz.
Ugyanaz az óriáshullám, amelyik elbánt Hugóval, a sziklák között lefelé hömpölyögve megszel
kedésével ellentétben most gyöngéden és nõiesen lágy mozdulatokkal megemelte, kiragadta a K
shert a kegyetlen sziklák karmai közül, és kivezette a nyílt tengerre.
A két sziget közötti átjáróra visszapillantva az utolsó dolog, amit Johnny a Vadlibából lát
ngatódzó, fekete mentõcsónak volt a nyugtalanul kavargó víz és a habzó hullámtajték tetején
- Erre se lesz már szükségük - jegyezte meg fennhangon. Túlélõ után kutatott, de nem látott
a vízben. Testük alighanem szétroncsolódott a két sziget szikláin, aztán eltûnt a tenger h
zöld torkában.
Johnny elfordult, visszament a kormányosfülkébe. Felemelte Tracey-t a földrõl, és átvitte S
io kabinjába.
Lefektette a keskeny ágyra, és a fülébe súgta: - Örülök, hogy semmit nem láttál, drágám.
Éjfélkor még mindig üvöltött a szél a hajó körül, és ökölnyi esõcseppekkel verte a híd abla
késõbb száznyolcvan fokos fordulatot vett, és enyhe délkeleti szellõvé csillapodott. A feke
bolt szétnyílt, mint egy színházi függöny, s a telihold olyan erõsen sütött, hogy elhalvány
lette a csillagok. A magas, fekete hullámok ugyan még mindig csatasorban masíroztak észa
k felõl, a lágy szellõ azonban õket is lecsendesítette.
- Sergio, most pihenned kell. Addig átveszem a kormányt. Engedd, hogy Tracey ellássa a
sebeidet.
- Méghogy átveszed! - horkant fel Sergio gúnyosan. - Megmentem neki a hajót, õ meg el akar
ná süllyeszteni. Szó se lehet róla!
- Figyelj ide, Sergio! Nem tudhatjuk, milyen súlyosak a sérüléseid. Megölöd magad.
Ugyanez az érvelés elhangzott még néhányszor az éjszaka folyamán, de Sergio makacsul ragasz
ott a kormányhoz, és a dülöngélõ hajót a Cartridge-öböl felé terelgette. Ragaszkodott ahhoz
ra kitérõt tegyenek a tengeren, mert így kikerülhetik a szigeteket, úgyhogy hajnalhasadásko
a szárazföld még csak egy barna vonal volt a látóhatár szélén, a hegyek a szárazföld belse
távoli kék foltoknak látszottak.
Egy órával késõbb Johnny rádiókapcsolatot teremtett a Cartridge-öböli állomás izgatott hang
- Mr. Lance, tegnap este óta próbáljuk elérni.
- Dolgom volt. - Kimerültsége ellenére Johnny elmosolyodott a tények szépítõ körülírásán, m
ta. - Most figyeljen ide! A Cartridge-öböl felé közeledünk, két óra múlva ott leszünk. Azt
ha odahívnának egy orvost Fokvárosból, dr. Robin Sutherlandet. A rendõrséget is hívják ki!
tfelügyelettõl, a rablási- és gyilkossági csoporttól is legyen ott valaki! Érthetõ?
- A rendõrség már itt van, Mr. Lance. Mr. Benedict van der Byl után nyomoznak. Itt találták
az autóját... elfogatási parancsuk van... - A rádiós hangja elhalkult, Johnny sustorgást ha
lott a háttérben, majd: - Mr. Lance, ott van még? Stander felügyelõ a bûnügyi rendõrségtõl
néhány szót váltani magával.
- Nem - szakította félbe Johnny. - Senkivel sem beszélek. Várjon, amíg beérünk az öbölbe. A
tosabb, hogy dr. Sutherland ott legyen. Súlyos sérült van a fedélzeten.
Johnny kikapcsolta a rádiót, aztán visszament a hídra. Minden tagja sajgott, merevek vol
tak az izmai; alig állt a lábán a fáradtságtól, mégis folytatta a csatározást Sergióval, ot
bbahagyta.
- Figyelj ide, Sergio! Most le kell feküdnöd. A zátonyig még elviheted a hajót, de utána ok
etlenül le kell pihenned egy-két órára.
De Sergio még mindig nem adta be a derekát; nem eresztette el a kormányt, de hajlandó vo
lt derékig levetkõzni, és beleegyezett abba is, hogy Tracey megnézze a sebeit.
Fehér, izmos hátán kis fekete lyukak éktelenkedtek, bíborszínû holdudvar közepén. Némelyike
vér pecsételte le, a többibõl még mindig csordogált valamiféle folyadék - világos vagy rózs
a sebekbõl enyhén édeskés szag áradt.
Johnny és Tracey aggódó pillantást váltott egymással, majd Tracey az elsõsegély-dobozból el
kötszereket, és munkához látott.
- Na milyen? - faggatta Tracey-t Sergio, kedélyes hangjára azonban rácáfolt némi kékeszöld
lattal tarkított falfehér arca.
- Attól függ, szereted-e a véres húst. - Tréfálkozott Johnny is, mire Sergio kuncogni kezde
t, de hamar abbahagyta a nevetést, arca megrándult.
Johnny szivart dugott Sergio szájába, és gyufát gyújtott neki. Sergio szipákolni kezdte a s
ivart, mire az felparázslott. Johnny mintegy mellékesen megkérdezte:
- Miért gondoltad meg magad? - Sergio bûnbánó ábrázattal felnézett rá a szivar füstön keres
- Bennünket már elintéztél, talán még meg is úszhattad volna - folytatta Johnny csendesen.
iért jöttél vissza?
- Ide hallgass, Johnny! Én már sok szörnyû ocsmányságot elkövettem életemben, de embert sos
. Soha! Benedict azt mondta, gyilkolás nem lesz, hát jó, akkor benne vagyok. Pucoljunk
. De aztán hallom a robbanást. Tudom, hogy ti ketten a továbbítófülkébe vagytok bezárva. Ar
ndoltam, a pokolba vele! Most kiszállok a buliból, mire ez a szemét szitává lövi a seggem.
Ezután egy rövid ideig mind a hárman hallgattak. Tracey figyelmét a sebek kitisztítása és l
gasztása kötötte le.
Johnny törte meg a csendet. - Láttál egy nagy gyémántot a többi között, Sergio? Egy nagy ké
?
- Si - sóhajtott Sergio. - Hát, olyan gyémántot se látsz többé!
- Benedictnél van?
- Si. Benedictnél van.
- Magánál tartja?
- Igen, a zakójában, a zakója zsebében van.
Tracey hátralépett. - Egyelõre ennyi - mondta halkan, majd Johnnyra nézett. Rosszalló, aggó
arckifejezéssel megrázta a fejét. - Minél elõbb orvoshoz kell vinni.
Valamivel déli tizenkét óra elõtt a Kingfisher átjutott a Cartridge-öböl bejáratán. Sergio
r rutinjával ügyeskedte be az iszappal teli hajót, de amint az megtette az elsõ fordulót a
csatornában, Sergio a földre rogyott, a kormány kifordult a kezébõl.
Mielõtt Johnny elkaphatta volna a kormányt, a hajó hirtelen kimerültén az oldalára dõlt a c
ornában. Olyan kevés volt hátra, hogy amikor zátonyra futott, már csak kisebb zökkenést leh
tt érezni és azt, hogy néhány fokkal még jobban megdõl.
Johnny a géptávírót a STOP állásba kapcsolta.
- Segíts, Tracey! - Johnny Sergio fölé hajolt, és megragadta a hóna alatt. Tracey a bokáján
gta meg. Félig a földön húzva, félig emelve átvonszolták a kabinjába, és lefektették az ágy
- Bocs, Johnny. Ne haragudj! - motyogta Sergio - Elõször fordul elõ, hogy zátonyra visze
k egy hajót. Ilyen még soha nem esett meg velem! Én marha! Már olyan közel voltunk! És egys
er csak, hopp... Ne haragudj, Johnny! Tényleg ne haragudj!
A rendõrségi motorcsónak már elindult a mólóról, és a csatornán közeledett a homokzátony fe
Kingfisher megfeneklett. A csónak tele volt; a motor nyüszítése megriasztott egy csapat
madarat; szárnyak förgetege csapott a magasba.
Amint közelebb ért a csónak, az utasok közül Johnny felismert néhányat. Miké Shapirót, Robi
rlandet, de velük volt még két egyenruhás rendõr is; egy másik civil ruhás ember, aki felál
csónakban, amint hallótávolságon belül kerültek. Szájához emelte a kezét, és kiabálni kezde
- Rendõrfelügyelõ vagyok. Letartóztatási parancsom van Benedict...
Mike Shapiro gyengéden megérintette a karját, és csendesen mondott neki valamit. A felügye
lõ habozott, felpillantott Johnnyra, majd beleegyezõen bólintott, aztán visszaült a helyére
- Robin, gyere fel, amilyen gyorsan csak tudsz! - kiáltott le Johnny a csónakba. Ami
kor Robin fent volt a fedélzeten, Johnny a híd felé taszigálta. Mike Shapiro szorosan a
nyomukban volt.
- Johnny, beszélnem kell veled.
- Akármirõl is van szó, ráér!
- Nem, ez nem ér rá. - Mike Shapiro Tracey-hez fordult. - Lenne szíves a beteghez veze
tni a doktort? Muszáj beszélnem Johnnyval, mielõtt a rendõrséggel tárgyal.
Miké levezette Johnnyt a lépcsõn, majd cigarettával kínálta; a két rendõr tisztes távolságb
õket.
- Johnny, rettenetes dolog történt! Azt akartam, hogy ne idegenektõl kelljen megtudnod
.
Johnny szemmel láthatóan felkészült a szörnyû hírre. - Nos?
- Rubyról van szó...
Johnnyt a Kingfisher vendégkabinjában hallgatta ki a rendõrfelügyelõ. Két órába telt, amíg
végére ért. Ezalatt az egyik egyenruhás rendõr megtalálta a festékraktárba zárt legénységet
oltak ugyan a festékgõzöktõl, de képesek voltak vallomást tenni.
A szomszédos kabinban várakoztak, amíg a felügyelõ befejezte Johnnyval.
- Már csak két kérdésem van Mr. Lance. Mit gondol, a két hajó összeütközése szándékos, vagy
Johnny a felügyelõ acélkék szemébe nézett, és most elõször nem mondott igazat.
- Véletlen volt.
- Utolsó kérdés. A halászhajó túlélõinek milyen esélyük volt a megmenekülésre?
- A vihar elsodorta õket. Semmi remény nem volt arra, hogy a szinte harcképtelen Kingf
isherrel mentésbe kezdjünk, különösen, ha figyelembe vesszük a hullámok tomboló erejét abba
keny átjáróban.
- Értem. Köszönöm, Mr. Lance. Egyelõre befejeztük. Johnny kijött a kabinból, és a felsõ fed
tett.
Tracey és Robin még Sergio ágyánál szorgoskodott, Robin felpillantott, és odament Johnny el
z ajtóhoz.
- Mi újság? Hogy van?
- Semmi esélye - válaszolt halkan Robin. Az egyik tüdõ szétroncsolódott, és úgy tûnik, hogy
k átlyuggatták a beleket és a gyomrot is. Súlyos hashártya-gyulladásra gyanakszom. Nem mere
megmozdítani, mert azzal belsõ vérzést idézhetek elõ.
- Eszméleténél van?
Robin megrázta a fejét. - Nagyon gyorsan romlik az állapota. Csoda, hogy eddig húzta.
Johnny odament az ágyhoz, karját Tracey vállára tette. Összebújva figyelték Sergiót.
Szeme csukva volt, arcát vastagon borította a friss, sötét borosta. Tüdeje minden egyes lél
gzetvételnél hangosan recsegett, és sípolt a csendes kabinban, lázrózsák égtek az arcán.
- Te csodás, öreg csirkefogó! - szólalt meg Johnny csendesen. Sergio megemelte a szempil
láit.
Johnny gyorsan föléhajolt.
- Sergio, a legénység... a legényeid épségben vannak. Sergio elmosolyodott. Lehunyta sötét
ellaszemeit,
majd ismét kinyitotta õket, és keservesen megszólalt. - Johnny adsz nekem munkát, ha majd
kiszabadulok?
- Nem kerülsz börtönbe... rontanád a hely színvonalát.
Sergio nevetni próbált. Egyetlen fojtott kuncogás hagyta el a torkát, majd felkönyökölt, és
edt szemekkel levegõ után kapkodott. Éles, sípoló hangon felköhögött, szájából alvadt- és f
buggyant elõ.
Hirtelen visszazuhant a párnára, és meghalt, mielõtt Robin odaért volna az ágyához.
Tracey a szomszédos hálófülkében aludt. Robin nyugtatóitól akár a következõ napot is átalud
.
Johnny meztelenül pihent a Cartridge-öböli telephely másik vendégszobájának keskeny ágyán;
meggyújtotta az éjjeli lámpát az ágya mellett, órája hajnali 2 óra 46 percet mutatott.
Végignézett a testén. Bordáin és oldalán a sebek hol bíborlilák, hogy pedig lángoló vörösek
et a sérüléseket akkor szerezte, amikor az iszaptenger a válaszfal érdes fémborításához vag
Bárcsak õ is elfogadta volna az altatót, amelyet Robin felajánlott! Sajgó sebei és kavargó
dolatai nem hagyták aludni. Rémlátomások gyötörték, annak a két halálesetnek a
rémképei, amelyekért Benedict van der Byl a felelõs; amelyekért számolnia kell, akárhol, ak
yen sötét helyre jutott is.
Ruby és Sergio. Ruby és Sergio. Egyiküket látta is meghalni, a másik halálát pedig sajnos
rzongató részletességgel el tudta képzelni. Felült, és rágyújtott. Igyekezett elhessegetni
eket, amelyekkel agyongyötört agya folyamatosan bombázta a képzeletét.
Megpróbálta összeszedni magát annyira, hogy a következõ napok halaszthatatlan teendõit átlá
galább azokat, amelyek feltétlenül szükségesek az utóbbi napok katasztrófa sorozata utóhatá
számolásához.
Még az est folyamán beszélt rádión Larsennel. Megkapta az ígéretét, miszerint Larsen teljes
gi támogatást nyújt arra az idõre, amíg a Kingfishert meg nem tisztítják az iszaptól, elõ n
k a gyémántokat a továbbító alagútból, amíg tartanak a javítások, és minden nehézség el nem
ddig, amíg a hajó képes nem lesz a két szigetet körülvevõ gazdag lelõhelyen újra munkába ál
Egy mentõalakulat már holnap a helyszínre repül, hogy megkezdje a Kingfisher kitakarítását.
ratozott az IBM-nek, hogy küldjön számítógép szakembereket a számítógép esetleges meghibáso
Hat hét, és a Kingfisher megint kint lehet a tengeren, vélekedett Johnny.
Ezután szabadon csapongó képzelete Ruby temetéséhez szaladt elõre, amelyet a következõ hét
tûztek ki. Johnny nyugtalanul forgolódott az ágyán, szerette volna bezárni agyát az ilyesfa
ta gondolatok elõtt, ezek azonban akarata ellenére hosszú sorokban kígyózva bukkantak elõ a
sötétségbõl. Ruby, Benedict, Sergio, a nagy kék gyémánt.
Ismét felült, elnyomta a cigarettáját, és megint meggyújtotta az éjjeli lámpát.
Ekkor egy mondat cikázott át az agyán, és ettõl megdermedt. Sergio hangját hallotta:
- Hát, olyan gyémántot se látsz többé!
Az izgalomtól borsózni kezdett a háta, tarkóján, karján felállt a szõr.
- A Vörös Istenek! - örvendezett szinte kiabálva. Majd ismét Sergio hangját hallotta.
- ...a zakójában, a zakója zsebében van.
Johnny felugrott az ágyról, és sebesen öltözni kezdett. Amikor az ingét gombolta, érezte, h
szíve hevesen kalimpál. Sebtében magára rántotta a nadrágját és a szvetterét, cipõfûzõjét
felkapott egy bõrkabátot, és már rohant is kifelé a szobából.
A kihalt rádiósszobába érve rángatta fel magára a bõrkabátot. Meggyújtotta a lámpát, és a t
lt.
Megtalálta a keresett nevet a térképen, és hangosan megismételte.
- A Vörös Istenek!
A Cartridge-öböltõl északra a part egyenes vonalú és lapos harminc mérföldön át, aztán hirt
; egy vörös szikla kiszögellése szakítja meg, a szikla vádló ujja a tenger felé mutat.
Johnny nagyon jól ismerte a helyet. Hiszen az volt a dolga, hogy megtaláljon és megviz
sgáljon minden olyan természetes domborzati jelenséget, amely az uralkodó part menti áraml
atok útját állhatja. Ugyanis éppen az ehhez hasonló helyeken vetõdik partra a gyémánt, és m
gyéb hullámok által elsodort tárgy.
Jól emlékezett a szélvájta, tengerkoptatta vörös sziklákra, amelyek groteszk szobrokra haso
nak, innen kapták a nevüket is, de ami ennél sokkal fontosabb, jól emlékezett a szikla lábá
artra vetett szeméttörmelékre. Vízsodorta fa, vízzel átitatódott deszkák, üres üvegek, mûan
, halászháló-darabok, dugók... mindaz, amit a vízbe hajítottak valahol, és amit a hullámok
dortak, és itt leraktak.
Johnny végighúzta az ujját a térképen; a két sziget mellett megállapodott. Elolvasta a szûk
eljegyzést, ami az apró nyilak fölött állt. A nyilak egyébként a két sziget felõl a Vörös I
la határozott körvonalai felé mutattak.
- Déli, délkeleti áramlatok. 5 csomó.
A térképasztal fölött megtalálta a számokkal és címkékkel ellátott raktár kulcsokat.
Kiválasztotta azt a kettõt, amelyiken a GARÁZS és a LAND ROVER felirat szerepelt.
A telihold magasan állt. Csendes, nyugodt volt az éjszaka, szélnek semmi jele. Johnny
kitárta a széles garázsajtót, és bekapcsolta a Land Rover parkolóvilágítását. A gyenge fény
a az autó állapotát; benzintartály tele, tartalék kannák tele, ivóvizes kanna ugyancsak tel
Beledugta az ujját a kannába, megkóstolta a vizet. Tiszta édesvíz volt benne. Megemelte a
hátsó ülést, ellenõrizte az alatta levõ csomagtartót. Emelõrúd, villáskulcs, elsõsegélycsom
világítórakéta, füstrakéta, vizespalack, leteríthetõ ponyva, két doboz konzerv, vontatóköté
kés és tájoló, minden megvan. A Land Rovert ellátták a sivatagi utazásoknál elõforduló vész
orán szükséges felszerelésekkel.
Johnny beszállt, és beindította a motort. Lassan, csendesen haladt el a raktárépületek mell
tt, nem akarta felébreszteni az alvókat, de amikor a lagúna széléhez ért, bekapcsolta a fén
at, és beletaposott a gázba.
Az öböl bejáratánál keresztülhajtott a homokdûnéken, kint a parton pedig észak felé folytat
A fényszórók hosszú csóvát vetítettek a tengeri ködbe. A felvert, megriadt madarak csapkodó
kal röppentek fel a száguldó Land Rover elõtt.
Apály volt, a kitakart tengerpart talaja kemény, fényes és sima, mint egy aszfaltút. Johnn
y gyorsan hajtott; az elvakított, hófehér rákok recsegve roppantak szét a kerekek alatt.
Korán hajnalodott; a piros ég háttere elõtt felderengett a dûnék sejtelmes alakja.
Egyszer egy tengerparti farkast, egy barna hiénát riasztott meg, amelyiknek éppen erre
a sivár partszakaszra támadt gusztusa. Görbe háttal, pánikszerûen ügetett a biztonságot ny
lé. Johnny még nagy siettében is undorodva borzongott meg az ocsmány jószág láttán.
Az arcába csapó hideg, nyirkos szellõ felfrissítette. Kimosta kialvatlanságtól perzselõ sze
enyhítette halántéka forró lüktetését.
A nap felbukkant a látóhatár szélén, és reflektorfénybe állította az öt mérföldnyire levõ V
enger felé menetelõ félistenek alakjai arany fénnyel ragyogtak a pirkadatban.
Ahogy közeledett feléjük, fény és árnyék játszott a sziklákon: Johnny egy száz láb magas Ne
ntott meg, aki lobogó vörös szakállát a tenger fölé tartotta; egy szörnyûséges, görbe hátú,
dott mellette. Arrébb, vörös sziklaruhában, fantasztikus alakú Veszta-szüzek taszigálták eg
hátborzongató, nyugtalanító látványt nyújtottak. Johnny igyekezett megzabolázni a képzeleté
lák lábánál elterülõ tengerpartra figyelni.
Megint libabõrös lett az elé táruló látványtól. A padlóig nyomta a gázpedált. Nem messze fe
; a madarak le-lecsaptak, és ugrándoztak valami körül, amit partra vetett a víz. Johnny od
asietett.
Egy sirály repült el a Land Rover elõtt. Csõrébõl hosszú, nedves húsra emlékeztetõ szalagsz
i, amit a madár reptében mohón nyeldesett. Begye egészen megduzzadt, kitelt a hatalmas a
dagtól.
A Land Rover közeledtére a madarak rekedtes hangon, méltatlankodva szétszéledtek; tollakka
l, ürülékkel szennyezett emberi test feküdt az úszóhártyás lábnyomoktól összetaposott homok
Johnny megállította a Land Rovert, és kiugrott. Hosszan végignézett a testen, majd elfordu
lt, és megkapaszkodott az autó oldalában.
Gyomra megemelkedett, erõs hányingere támadt, de elfojtotta.
Itt-ott rongyfoszlányok fedték az egyébként lemeztelenített holttestet; egyik lábán még raj
lt a gumicsizma. A madarak a koponya kivételével a kitakart testrészek minden centiméterét
megtámadták. Az arc már felismer hetetlen volt. Orr sehol, a szemüreg két fekete, tátongó,
gödör. Nem voltak ajkak sem, hogy eltakarják a vigyorgó fogsort.
A szétmarcangolt arc fölött a színtelen, albínó haj mintha rosszízû tréfából odakerült paró
Nagy utat tett meg Hugo Kramer a két szigettõl a Vörös Istenekig.
Johnny kivette a Land Rover hátsó ülése alól a ponyvát. Miközben óvatosan belecsavarta a ho
tet, megpróbált nem odanézni, aztán a vontatókötélbõl levágott kötéldarabbal összekötözte a
vonszolta a partra a dagályszint fölé.
A vastag ponyva távol tartja a madarakat, de a biztonság kedvéért Johnny a helyszínen talál
, szétszórt fadarabokkal és deszkákkal is lefedte a becsomagolt testet.
Egyik-másik deszkán még látni lehetett, hogy nemrég tört szét, a festék is friss volt rajta
nny feltételezte, hogy a Vadliba roncsának darabjai.
Visszament a Land Roverhez, és továbbhajtott a Vörös Istenek felé, ami most már csak egy mé
nyire lehetett.
A nap már magasan járt az égen, és szinte elviselhetetlenül tûzött. Johnny vezetés közben k
kabátból, de eközben sem vette le a szemét a partról.
Újabb sirályfelhõre számított, helyette azonban egy nagy, fekete tárgyat pillantott meg a v
sziklák tövében, a partra kivetve.
Egészen közel kellett kerülnie, hogy meg tudja állapítani, mi az.
Sokként érte a szeme elé táruló látvány, kemény csomót érzett a gyomra helyén.
A fekete, felfújható mentõcsónak volt az. Valaki felvonszolta a dagályszint fölé!
Johnny kiszállt a Land Roverbõl; reszkettek a lábai, mintha most mászott volna meg egy n
agy hegyet. A mellkasát szorító rossz érzéstõl alig kapott levegõt.
Lassan elindult a csónak felé; a puha homokban hagyott friss nyomok sok mindent elárul
tak.
Csónakvonszolás nyoma, és két pár lábnyom. Az egyik mezítlábas, széles, lúdtalpas nyom volt
olyannak a lábnyoma, aki gyakran járt mezítláb.
Ezek nyilván a Vadliba legénységébõl az egyik színesbõrû lábnyomai, állapította meg Johnny.
és a másik pár lábnyomra koncentrált.
Hosszú, keskeny, cipõs lábbal hagyott nyomok voltak, sima bõrtalp nyomai; éles körvonalai a
ról árulkodtak, hogy keveset hordott, új cipõrõl van szó, a lépések hosszából és a nyomok m
selõjük nehéz súlyára lehetett következtetni.
Johnny meglepõdve vette észre, hogy már a keze is reszket, sõt ajkai is - mint egy nagyb
etegé. Szédült, elerõtlenedett, és egész teste remegett. Csakis Benedict van der Byl lehete
t az. Most már egész biztos volt benne. Benedict túlélte hát a katasztrófát!
Johnny nagyon szorosan ökölbe szorította a kezét, álla elõremeredt, ajkát összeszorította.
még most is forró hullámokban öntötte el az agyát.
- Hála istennek! - motyogta magában. - Hála istennek! Legalább én magam végezhetek vele.
A lábnyomok összekuszálódtak a csónak körül. Mellettük vastag deszkadarab hevert, amit a ví
az élelmiszeres láda felfeszítéséhez vehettek igénybe.
A láda már üres volt. A vastablettákat alighanem zsebre vágták, hogy minél kevesebb súlyt k
n cipelniük, a vizeskanna sem volt sehol.
A két pár lábnyom egyenesen a homokdûnék felé tartott. Johnny futva követni kezdte, de az e
zélfútta dûnéhez érve el is veszítette õket.
Johnny azonban nem csüggedt. A dûnék csak ezer yard mélységig hatolnak a szárazföld belsejé
ztán síkságok következnek.
Visszafutott a Land Roverhez. Ismét tudott uralkodni az érzelmein. Gyûlölete hatalmas, e
mészthetetlen csomóvá állt össze a bordái alatt. Néhány másodpercig gondolkodott, mielõtt f
volna a rádiómikrofont.
Stander felügyelõ a raktárépületek mögötti leszállópályán készenlétben tartja a rendõrségi
a itt lehetne, egy órán belül elkapnák Benedict van der Bylt.
Johnny elvetette az ötletet. Benedict hivatalosan halottnak van nyilvánítva, hiszen vízb
e fulladt. Miért keresné bárki is a Namíb sivatag pusztaságának alacsony halmai között?
A társaságában levõ tengerész is csak bonyolítaná a helyzetet; õt azonban meg lehetne veszt
i, félemlíteni vagy fenyegetni. Most már semmi sem akadályozza meg, hogy bosszút álljon Ben
dicten. Semmi a világon.
Johnny kivette a Land Roverbõl a zsebkést. A csónakhoz sietett, több helyen beleszúrt a va
stag gumiba. A levegõ sziszegve távozott a lyukakon, a csónak lassan leeresztett.
Johnny összecsomagolta, és betette az autó csomagtartójába. Majd késõbb elássa valahol a si
ban; semmi nyoma nem maradhat annak, hogy Benedict partot ért ezen a helyen.
Beindította a motort, sebességbe tette az autót, és a homokdûnék pereméig követte a nyomoka
Homokvölgyeket és penge élességû homokgerinceket hagyott maga mögött.
'Amint az utolsó dûnéhez ért, megcsapta az õt körülvevõ hatalmas földdarab nyomasztó csöndj
elyre - pedig csak egy mérföldnyire van a tengertõl a hideg Benguela áramlat mérséklõ hatás
em jut el.
A forróság elviselhetetlen volt. Johnny érezte, amint a pórusaiból elõbújó izzadságcseppek
rá is száradnak a bõrére a tikkasztó hõségben.
Lépésben haladt tovább a dûnék vonalával párhuzamosan, s a talajt fürkészve olykor kihajolt
oldalán. A homokban levõ csillámok visszaverték arcára a nap melegét.
Újból keresztezte a lábnyomokat ott, ahol a dûnékrõl lejöttek, majd tovább követte a nyíleg
pást, amely a távoli hegyek felé tartott. A hegyek már alig látszottak a déli hõség párás l
homályában.
Johnny meg-meglendülve haladt elõre: gyorsabban ott, ahol tisztán kivehetõ nyomokat látott
, lelassulva, esetleg meg is állva ott, ahol fáradságos keresgélésre volt szükség a nyomok
ismerésére, például a sziklás vagy hepehupás területeken. Kétszer ki is kellett szállnia az
ogy a nehezen olvasható terepen fölfedezze a nyomokat, de volt olyan fehér, sókristályos sí
vidék is, ahol viszont négy mérföldet tett meg ugyanannyi idõ alatt. Ott a nyomok éles kör
alaikkal úgy követték egymást a csillogó sórétegen, mint felfûzött gyöngyszemek.
A lapos terület után fekete sziklák útvesztõjéhez vezettek, amelyet a vízmosások több részr
és amelyet magas, idomtalan, torz monolitok õriztek.
Az egyik ilyen vízmosásban Johnny ráakadt Hansie-ra, a Vadliba apró termetû, idõs színesbõr
. Szétzúzott koponyája mellett alvadt vérrel szennyezett szikladarab feküdt a homokban. A
vér vastagon, fényesen rászáradt a kõre. Hansie száraz szemgödrökkel meredt a könyörtelen m
a. Arcáról némi csalódottságot lehetett leolvasni.
Az újabb tragédia történetét is megõrizte a homok. Összekuszált lábnyomok sokasága: két emb
ett valamin. Johnny arra a következtetésre jutott, hogy Hansie vissza akart fordulni
a tengerpart felé. Bizonyára tudta, hogy az út száz mérfölddel odébb, a hegyek mögött veze
akarta megkísérelni, inkább a part és a Cartridge-öböl mellett döntött.
A vitának az vetett véget, hogy Hansie hátat fordított Benedictnek, és elindult visszafelé
saját nyomait követve.
A közelben jókora mélyedés volt, ahonnan Benedict felemelte a követ. Aztán Hansie után ered
Most, hogy Hansie holtteste fölött állt, és lenézett erre a megrendítõ, szétroncsolt fejre,
ny rádöbbent, hogy egy dühöngõ õrült nyomában jár.
Benedict van der Byl egyszerûen elmebeteg. Már nem is ember, hanem õrjöngõ tébolyodott álla
- Megölöm - ígérte meg Johnny a lábainál kiterített õsz hajú öregnek. - Erre már nincs ment
Ha utoléri Benedictet, és valóban megöli, nincs bíróság a világon, amely kétségbe vonná a j
. Benedict kivonta magát az emberekre vonatkozó törvénykezés szabályai alól.
Johnny visszament a leeresztett mentõcsónakért, és letakarta vele Hansie-t. Nehezékként köv
t tett a csónak sarkaira.
A vibráló, forró levegõben újfajta indulatokkal, felajzottan, gyilkos elszántsággal hajtott
vább. Jól tudta, hogy abban a pillanatban maga is félig vadállatként viselkedik, akit prédá
lealacsonyított magához. A saját ízlése szerint akarta megbüntetni Benedict van der Bylt. S
emet szemért, fogat fogért.
Egy mérfölddel odébb megtalálta a víztartályt. Heves mozdulattal hajíthatták el, a dobás er
ndülete jól kivehetõ volt a homokban. A víz kiömlött, a szomjas föld azonnal beitta, de a m
ott maradt a felszáradt tócsa helyén.
Johnny hitetlenkedve nézte a tartályt. Még egy dühöngõ õrült sem ítélné magát ilyen borzalm
Odament az öt gallonos fémhordóhoz. Felvette, megrázta; még vagy egy pint folyadék lötyögöt
.
- Istenem! - csúszott ki a száján, és akarata ellenére szánalmat érzett Benedict iránt. - í
húzza már sokáig.
A szájához emelte a hordót, és beleivott. Orrát nyomban megfacsarta a bûz, a hordót elejtet
és undorodva kiköpte a folyadékot, majd buzgón törölgetni kezdte a száját.
- Tengervíz! - motyogta elképedve. Visszasietett a Land Roverhez, és kiöblítette a száját é
el.
Hogy mikor és hogyan kerülhetett tengervíz az édesvíz helyére, arra nem tudott rájönni. A m
k alighanem évek óta állt a Vadlibán anélkül, hogy ellenõrizték vagy kicserélték volna tart
t.
Ettõl a pillanattól fogva azonban Benedictnek tudnia kellett, hogy halálra van ítélve. Elk
eseredése könnyen leolvasható volt a tétova, tanácstalan lábnyomokból. Hirtelen kétségbeesé
kezdett. Ötszáz yarddal arrébb egy kiszáradt vízmosásba zuhant, és egy ideig fekve maradt,
elõtt újra elindult volna.
Ekkor elvétette az útirányt. Megint futólépésben indult el; a nyomok észak felé vezettek, n
t írtak le, majd visszakanyarodtak oda, ahonnan kiindultak.
Ott Benedict leült. Feneke nyoma tisztán kivehetõ volt. Valószínûleg legyûrte pánikját, öss
magát; az újabb nyomok határozottan a hegyek felé indultak.
Fél mérfölddel arrébb megint megbotlott valamiben, és elesett. Ezután ismét bizonytalanul f
tatta az utat, dél felé húzott. Ekkor megint elesett, és elveszítette az egyik cipõjét.
Johnny kezébe vette, és elolvasta az aranybetûs címkét. "Bally of Switzerland. Készült a Ha
ds áruház részére." Ez bizony a jó öreg Benedict. Negyven fontos csuka! - jegyezte meg John
y gúnyosan, majd visszaszállt az autóba. Egyre izgatottabb lett. Most már nem lehet mess
ze!
Valamivel távolabb Benedict leereszkedett egy kiszáradt patakmederbe, és ott haladt to
vább. Jobb lábát kicsipkézték a meder borotvaéles kavicsai, és minden lépése után barnás, e
cseppeket hagyott maga mögött. Kacsázva járt, mint a részeg.
A Land Rover cikcakkban haladt a leomlott sziklatömbök között, amelyek a kiszáradt patak f
enekén hevertek. A meder egyre mélyebbé vált, kétfelõl a fekete szikla éles kakastaréj alak
ce szegélyezte. A levegõ odalenn a patakmederben olyan volt, akár egy kemencében. Torkot
, orrot szárító, tikkasztó hõség volt. A hegyek felõl enyhe szellõ érkezett, de csak lomhán
ta a nehéz levegõt, semmi enyhülést nem hozott, még talán fokozta is a nap tûzõ erejét és a
togatását.
A patakmederben elszórtan satnya bokrok tûntek fel. Groteszk kis cserjék voltak; a szára
zság hosszú évtizedek alatt rozzant, torz növényekké deformálta õket.
A Land Rover elõtt az egyik bokorból óriási fekete madár rebbent föl, tespedten csapkodott
szárnyaival. Johnny döbbenten bámulta; nem tudta ébren van-e, vagy a szeme káprázik, és cs
a megkínzott levegõ délibábja játszik vele.
A madár váratlanul és elszántan rontott neki a tövises bokron fennakadt, sötétkék zakónak.
meg-meglibbentette a drága holmit.
- A zakójában, a zakója zsebében van.
Johnny szeme elõtt már csak a zakó lebegett, és meggondolatlanul beletaposott a gázba; a L
and Rover meglódult. Johnny nem vette észre az útjába kerülõ, térdig érõ, hatalmas sziklada
Húsz mérföldes sebességgel hajtott rá. Hasadó fém recsegése hallatszott; az autó azonnal fe
. Johnny elõreesett a kormányra, tüdejébõl kipréselõdött a levegõ.
Még fel sem egyenesedett, levegõ után kapkodva, máris a zakó után nyúlt, és egyetlen mozdul
lekapta a bokorról.
A zakó szinte lehúzta a kezét.
Aztán már a dundi vászonzacskó is a kezében volt, és amint elkezdte a zsinórt bontogatni, a
k egymáshoz koccantak. Semmi máshoz nem fogható érzés volt.
- Olyan gyémántot se látsz többé!
A zsinór nagyon szorosan volt megkötve. Johnny visszafutott a Land Roverhez. Õrült izgal
ommal matatott az ülés alatt, míg megtalálta a zsebkést, és elvágta a zsinórt. A zacskó tar
motorháztetõre borította.
- Atyaisten! Jóságos atyaúristen! - motyogta kicserepesedett ajkaival. A nagy kék gyémánt t
mpán csillogott könnyektõl elhomályosult szeme elõtt.
Egy teljes perc is eltelt, mire annyira magához tért, hogy képes volt megtapintani a köv
et. Olyan tisztelettel érintette meg, mintha legalábbis szent ereklyével lenne dolga.
Egész életén át egy ilyen kõért dolgozott.
Két kezébe fogta, és a Land Rover árnyékában a földre ereszkedett.
Újabb öt percbe telt, amíg a motorolaj émelyítõ szaga elért az orráig - pontosabban a tudat
Odafordult, és megpillantotta az egyre terebélyesebb
olajtócsát a Land Rover alváza alatt. Gyorsan hasra fordult, és kezében a gyémánttal bemász
z autó alá. A szikla felhasította az olajteknõt. A Land Rover elvérzett a folyómeder forró
okjában.
Johnny kikecmergett az autó alól, és nekitámaszkodott az elsõ keréknek. Az órájára- nézett,
állapította meg, hogy délután két óra van.
Azon is elcsodálkozott, milyen nehezére esik az óra számlapjára összpontosítania a figyelmé
nap és két éjszaka alvás nélkül, ráadásul nem is akármilyen napok és éjszakák voltak! A szü
gterhelések, a sérülések, a forró sivatagban eltöltött hosszú órák, a holdbéli táj idegtépõ
t mind egyszerre éreztették hatásukat. Johnny szédülni kezdett, mintha becsípett volna, és
elkedése ésszerûtlenné vált. Átmeneti bizonytalansága mutatkozott meg a sziklás patakmederb
ló figyelmetlen száguldozásban is.
Simogatta, cirógatta a nagy gyémántot, szájához emelte, a hüvelyk és a mutatóujja között mo
a, egyik kezébõl a másikba tette, miközben minden porcikája egy kis pihenés után áhítozott.
Jótékony ernyedtség áradt szét a tagjaiban, és a tompaság alattomosan átterjedt az agyára i
pillanatra lehunyta a szemét, hogy a nap ne vakítsa olyan nagyon. Amikor kinyitotta,
négy óra volt. Feltápászkodott; közben sokkal hosszabbak lettek az árnyékok, a szél elállt
Öregesen és mereven mozgott még, de agyának jót tett az alvás. Felfalt egy csomag húspástét
egkent kekszet, egy bögre langyos vízzel leöblítette, s mire befejezte az evést, már készen
lt a terve.
A gyémántokkal teli zacskót elásta a Land Rover alatt, de a kék óriástól nem tudott megváln
mbolta nadrágja hátsó zsebébe. A hátsó ülés alatti ládából elõvette a hátizsákot, beletette
az elsõsegély-dobozt, a kézi tájolót, két jelzõrakétát és a
zsebkést. Benyúlt a zsebébe, megnézte, cigarettája és öngyújtója nála van-e.
Aztán egy utolsó pillantást vetett a Land Rover mûszerfalán a rádióvevõre, majd hátat fordí
, és elindult felfelé a vízmosás oldalán Benedict van der Byl nyomában.
Fél mérfölddel késõbb már nem érezte annyira merevnek a lábait. Megnyújtotta a lépteit, egé
haladt tovább. A heves gyûlölet és a bosszúvágy, amely néhány órával ezelõtt - amikor a gy
csak pislákolt valahol mélyen a lelkében, most újult erõvel lángolt fel. Erõt öntött a lába
rissítette az érzékszerveit.
A nyomok váratlanul elfordultak a vízmosás oldalán, a fekete szikla peremén Johnny szem elõ
tévesztette õket, de aztán hamarosan újra rájuk bukkant.
Most már nem lehet nagyon messze. A nyomok világosan jelezték, hogy Benedict gyorsan fár
ad. Többször elesett, vérzõ térdekkel mászott tovább az érdes sziklákon és köveken; belebot
ya bokrokba, ruhafoszlányokat hagyva a piros végû, tüskés ágakon.
A nyomok eltávolodtak a szikláktól, és egy másik alacsony, narancsszínû, dombos területre v
ek. Johnny futólépésben haladt tovább. A nap ereszkedni kezdett az égen, és kék árnyékot ve
homokdûnék mélyedéseibe. Alábbhagyott a nagy meleg, így a verejtékcseppeknek - mielõtt megs
k - maradt idejük lehûteni Johnny izzadó testét.
Johnny a tántorgó lábnyomokat fürkészte, és aggódni kezdett, nehogy holtan találjon rá Bene
Egy végsõkig kétségbeesett, sarokba szorított ember nyomában járt, aki makacsul vonszolta
tovább.
Johnny eleinte nem figyelt fel rá, hogy merõleges irányból egyszer csak másfajta lábnyomok
satlakoztak azokhoz, amelyeket követett; ezek párhuzamosan futottak Benedict nyomaiv
al, mígnem körülvették, majd elfedték az emberi lábnyomokat.
Amikor aztán észrevette, letérdelt, és közelrõl szemügyre vette a széles, kutyatappancsra h
nyomokat.
- Hiéna! - rökönyödött meg, s a hideg futkosott a hátán, amint felrémlett elõtte a rút álla
körülnézett: balfelõl újabb hiénanyomok csatlakoztak az elõbbiekhez.
- Mindjárt kettõ is! Megérezték a vérszagot.
Johnny futásnak eredt a hiénanyomok mentén. Borzongást érzett egész testében, ha arra gondo
mihez kezd a hiéna, amikor segítségre szoruló, magatehetetlen emberre akad. A hiéna Afrik
a legundorítóbb, leggyávább állata, állkapcsa viszont könnyedén cafatokra tépi akár a felnõ
ombját is. Vastag, rövid - döghúshoz szokott - tépõfogain a baktériumok vígan tenyésznek; m
ta harapása is halálos, akár a fekete mámba kígyóé.
- Jaj, istenem, add, hogy idõben érkezzek! Hadd találjam meg élve!
Ekkor iszonyatos hangra lett figyelmes, megdermedt futtában. A közvetlen közelébõl, az elõt
e levõ homokdûne mögül átható, éles, csöndbe halkuló vihogást hallott.
Johnny csak állt, hallgatózott, kifulladtan zihált.
Megint felröhögtek a hiénák - démoni, izgatott, vérszomjas kacajjal.
- Szóval már elkapták!
Johnny nekiiramodott, felkaptatott a dombra. A dombtetõtõl lepillantott a homokdûne álta
l formált, félkör alakú küzdõtérre.
Benedict a hátán feküdt. Fehér inge derékig kigombolva. Kék öltönynadrágja végighasadt, elr
foszlányai kitakarták sebes térdét. Egyik lába már csak mocskos zokni- és megkeményedett v
volt.
Teste körül a hiénapár alaposan letaposta a homokot. Órák óta körözhettek körülötte, míg vé
gyávaságukon.
Az egyik hiéna kígyóéra emlékeztetõ, lapos és visszataszító fejét leszegve, púpja mögé behú
dicttõl tíz lábnyira lapított a homokban. A barna pöttyös, lompos bundájú, kerekded fülét e
ocsmány állat mohón csillogó szemekkel bámulta a társát.
A másik hiéna mellsõ lábaival Benedict mellkasán tiporva, lehajtott fejjel szorosan Benedi
ct arcára tapadt. Aztán hátrahajtotta a fejét, mellsõ lábait összekulcsolta, és megveszeked
ráncigált valamit, mintha egy falat húst készülne kiszakítani áldozatából. A tépázástól Be
rándult, megvonaglott. Lábaival erõtlenül rúgkapált, kezei, mint két megnyomorított fehér m
estek a homokban.
A hiéna feltépte a húst Benedict arcán. Johnny tisztán hallotta a szakadó hús hangját a siv
este tökéletes csendjében. Olyan könnyen szakadt, mint a selyem - Johnny felüvöltött.
A hiénák az ordítás hallatán ügyetlen kapkodással, pánikszerûen, szinte egymást taposva men
tek. Benedict, arca helyén a véres maszkkal, ott maradt a színen. Johnny elnézte ezt az
arcot, és tisztában volt vele, hogy most már semmiképp nem lesz képes megölni Benedictet. L
het hogy soha, semmilyen körülmények között nem is lett volna képes rá. Nem tud bosszút áll
ilyen szétmarcangolt arcú, becsavarodott, roncsolt testû lényen.
Térdre rogyott Benedict mellett, majd bizonytalan ujjakkal bontogatni kezdte a hátiz
sákot.
Benedict leszakított füle és egyik arcának húsa ráborult a szájára; fogait azon az oldalon
edte semmi, vékony sugárban spriccelt a vére.
Johnny kibontott egy csomag nedvszívó kötszert, és
azzal hajtotta vissza a lifegõ húscafatot, majd széttárt ujjakkal erõsen odaszorította a he
yére. A nyomás hatására a vér egyre enyhébben szivárgott át a kötésen.
- Most már rendben lesz minden, Benedict, itt vagyok. Nem lesz semmi baj - suttogt
a rekedt hangon, miközben feltette a kötést. Szabad kezével egy második csomag kötszer kics
magolásán fáradozott, majd az átázott helyett az újat tette Benedict arcára. A tiszta kötés
szorítva tartotta; közben felemelte Benedict fejét, ölébe vette, és lágyan ringatni kezdte.
- Elállítjuk a vérzést, utána inni kapsz. - Johnny elõvett egy darab vattát az elsõsegély-d
óvatosan kitisztította Benedict orrából, szájából a vért meg a homokot. Benedictnek valami
endezettebb lett a légzése, de még mindig sípoló hangok jöttek ki elfeketült ajkain. Nyelve
gduzzadt, és bíborszínû szivacs gyanánt terpeszkedett a szájában.
- Máris sokkal jobban vagy - nyugtatgatta Johnny. Még mindig erõsen szorította a kötést Ben
dict arcára, miközben leügyeskedte a kupakot a vizespalackról. Hüvelykujját a palack szájár
te, úgy szabályozta a víz csorgását; egy cseppet a kiszáradt, fekete gödörbe csöppentett.
Még tíz ilyen cseppet engedett az elsõ után, majd megtámasztotta a palackot a homokban, és
lkezdte masszírozni Benedict torkát, hogy életre keltse a nyelõreflexeket. Az eszméletlen
férfi fájdalmasan nyelni kezdett.
- Jól van, jól van - biztatta Johnny, majd ismét cseppenként adagolta a vizet Benedict s
zájába, szelíden mormolva itatás közben.
- Most már rendbe fogsz jönni. Ez az, nyeld le szépen.
Húsz percbe telt, míg beadta Benedictnek a fél pint langyos édesvizet; addigra a vérzés is
lábbhagyott. Johnny két só- és egy glükóztablettát vett elõ az elsõsegély-dobozból. Bevette
majd a megcsonkított arc fölé hajolt, száját szorosan Benedict duzzadt ajkára szorította,
lecsorgatta a sûrû pépet annak az embernek a szájába, akit nemrég még mindenáron meg akart
ztán felegyenesedett, és megint vizet csöpögtetett a szájába.
Beadott neki négy újabb tablettát, majd miután a vizespalack félig kiürült, Johnny bedugasz
a, és visszatette a hátizsákba. Átitatta a gézt fertõtlenítõ oldattal, és szorosan bekötözt
arcát. Nehezebb feladatnak bizonyult, mint gondolta; néhány sikertelen nekifutás után nagy
nehezen mégis sikerült a pólyát az álla alatt, szemén keresztülvezetve bebugyolálnia - orr
a kivételével - Benedict egész fejét.
A nap ekkor már lent járt a látóhatár szélén. Johnny felállt, nyújtózkodott, és elgyönyörkö
ny és vörös sivatagi naplementében.
Tudta, hogy ezt csak azért teszi, hogy ne kelljen azonnal döntenie. Becslése szerint öt
mérföldnyire hagyhatta a Land Rovert. Öt mérföld kemény gyaloglás, négy óra - sötétben öt i
on megteheti-e, hogy itthagyja Benedictet, odagyalogol az autóhoz rádiózik a Cartridge
-öbölbe, aztán visszajön hozzál
Johnny a homokdûnék felé pillantott. A válasz ott állt, nem messzire tõle. Az egyik hiéna a
mokdûne tetején lapult, és átható tekintettel bámulta Johnnyt. Az éhségtõl és a közelgõ éjs
felbátorodott.
Johnny valami nagyon rondát kiáltott oda neki, és egy ijesztõ mozdulatot tett az állat felé
A hiéna felpattant, és elsomfordált.
- Ma nyolckor kel a hold. Addig pihenek, és ha lehûl az idõ, elindulunk - határozott végül,
azzal leheveredett a homokba Benedict mellé. A nagy kõ a hátsó zsebében nyomta a fenekét; k
vette, és egy darabig a kezében tartotta.
A sötétben a hiénák visítani, vihogni kezdtek; a felkelõ hold megvilágította õket, otromba
dûne oldalára vetõdött.
- Gyere, Benedict! Hazamegyünk. Két szép szál rendõr szeretne veled néhány szót váltani. -
felültette Benedictet, karját átvetette saját vállán, majd alámászott, és a hátára vette.
Egy percig állt így, bokáig süllyedve a laza homokban, megrémülve terhe iszonyatos súlyától
- Minden ezredik lépés után megállunk, és pihenünk egy kicsit - ígérte meg magának, és elin
elé a domboldalon, halkan számolta magában, de érezte, hogy nem lesz képes még egyszer fele
elni Benedictet, ha nincs egy szikla, vagy akármi más, amiben megkapaszkodhat. Ezt a
meredek utat tehát egyetlen nekirugaszkodással kell megtennie.
- Kilencszázkilencvenkilenc, ezer - számolt, de csak magában, mert erejét a gyaloglásra ta
rtogatta. Összegörnyedt a súlyos teher alatt, válla sajgott, háta majd beszakadt az erõlköd
A homok is alaposan megnehezítette a járást. - Na, még ötszáz. Még ötszáz lépés, aztán megá
A két hiéna közelrõl követte õket. Felfalták a völgyben hagyott kötszert, a vér íze felherg
- Most már csak ötszáz. - És Johnny harmadszor is újrakezdte a számolást, aztán negyedszer,
ötödször is.
Érezte, hogy valami végigcsöpög a vádliján. Benedict fejjel lefelé lógott a válláról, sebe
zdett, a hiénák duruzsolásba, majd üvöltésbe fogtak a vér szagától.
- Már majdnem ott vagyunk Benedict, tarts ki! Nemsokára ott leszünk.
Az elsõ ezüstös, holdfényes sziklacsoport közé érve Johnny megszédült, megtántorodott, és a
földre zuhant. Eltelt egy kis idõ, amíg annyi erõt gyûjtött, hogy Benedictet le tudja tenn
a hátáról. Megigazította Benedict kötését, beletöltött a szájába egy korty vizet, amit a m
tudott nyelni. Aztán Johnny - két korty szigorúan kimért vízzel - bevett egy marék só- és g
ettát. Húsz percig pihent, majd megkapaszkodott egy sziklában, hátára vette Benedictet, és
ndultak tovább.
Johnny óránként tíz percet pihent. Éjjel egykor elfogyott az utolsó csepp vizük is, kettõko
inden kétséget kizáróan tudta, hogy elment a patakmeder mellett, és nem vette észre, vagyis
eltévedtek.
Elkeseredetten, a fáradtságtól teljesen kimerültén nekitámaszkodott egy kõtáblának, és hall
eli sziklák mögött settenkedõ halál kacagó kórusát. Megpróbált rájönni, hol tévesztette el
ult volna a meder, õ pedig párhuzamosan haladt mellette? Az is lehet, hogy túlment raj
ta, csak nem vette észre. Ez bizony elõfordulhatott; hallott már olyan esetrõl, hogy val
aki úgy keresztezte a keresett aszfaltutat, hogy észre sem vette.
Vajon hány sziklagerincre mászott fel, és hányról ereszkedett le? Képtelen volt visszaemlék
i. Egy helyen belebotlott egy tüskés bokorba, amely felszakította a lábán a bõrt. Lehet, ho
y ott van a folyómeder.
Odamászott Benedicthez.
- Kapaszkodj, haver! Visszamegyünk.
Johnny utoljára pirkadatkor esett össze. Amikor az órájára pillantott, már látta a számlapo
ajnali fényben. Öt óra volt.
Becsukta a szemét, és elég hosszú ideig feküdt mozdulatlanul. Feladta a küzdelmet. Szép kís
olt, de csõdöt mondott vele. Egy óra múlva már fent lesz a nap. Az pedig azt jelenti, hogy
nincs tovább.
Ekkor éhes kutya szimatolására emlékeztetõ, hangos, hörgõ szaglászást hallott. Kinyitotta a
A hiéna
tíz lábnyi távolságból bámulta õt. Állkapcsát bambán leeresztette, rózsaszín nyelve kilógot
ezte a leheletét; olyan átható és büdös volt, mint az állatkertben a vadállatok ketrece kör
gõ trágya-, moslék- és rothadó dögszag.
Szerette volna elriasztani, de nem jött ki hang a torkán. Torka kiszáradt, elzáródott, duz
zadt nyelve kitöltötte az egész szájüregét. Nagy nehezen felkönyökölt. A hiéna visszahúzódo
ataiban az éjszakai, komikus pániknak már nyoma sem volt. Ráérõsen arrébb baktatott, de hús
dnyira onnan megállt, és megfordult, hogy szemmel tarthassa. Rávigyorgott Johnnyra, ny
elt egyet, nyelvét visszaszürcsölte a szájába.
Johnny odahúzódott Benedict mellé, és lenézett rá.
A vak, bekötözött fej felé fordult, mire a fekete száj megmozdult.
- Ki van itt? - kérdezte Benedict száraz, érdes, suttogó hangon. Johnny megpróbált válaszol
de még mindig nem volt hangja. Megköszörülte a torkát, nyelt egyet, igyekezett egy kis nyá
at a szájába varázsolni. Most, hogy Benedict magához tért, Johnny gyûlölete ismét fellángol
- Johnny - recsegte. - Én vagyok az, Johnny.
- Johnny? - Benedict a fejéhez kapott, keze a szemén levõ kötésbe ütközött.
- Tessék?
Johnny, oldalán fekve átnyúlt Benedicthez, kioldotta a csomót Benedict halántékán, majd let
rte a kötést a szemérõl. Benedict Johnnyra hunyorgott. Már elég világos volt.
- Van víz? - kérdezte Benedict. Johnny megrázta a fejét.
- Vizet kérek!
- Elfogyott.
Benedict becsukta a szemét, majd kinyitotta, és riadtan nézett Johnnyra.
- Mit tettél Rubyval - suttogta Johnny - és Sergióval és Hansie-val?
Benedict arca bûntudatosan megrándult, Johnny pedig még közelebb húzódott hozzá, és a füléb
te:
- Te aljas gazember!
Aztán visszafeküdt az oldalára, és könyökére támaszkodva, fájdalmasan nyelt egyet, majd meg
- Ülj csak fel! - mondta, s Benedict háta mögé kúszott. Húzta, ráncigálta, míg valahogy sik
tetnie Benedictet.
- Odanézz!
A két hiéna tõlük húsz yardnyira reménykedõ ábrázattal, türelmetlenségtõl csillogó szemekke
et.
Benedict reszketni kezdett. Nyávogó, nyöszörgõ hangokat hallatott. Johnny addig huzigálta h
afelé, amíg a hátát neki tudta támasztani egy sziklának.
Aztán Benedict mellé húzódva, a sziklának dõlve ismét pihent egy keveset.
- Én most elmegyek. Te pedig itt maradsz - mondta halkan.
Benedict megint nyüszíteni kezdett, mint az elõbb; erõtlenül rázta a fejét, a két nyáladzó
edt.
Johnny a vállára csapta a hátizsákot. Lehunyta a szemét, s minden erejét összeszedte. Nagy
dületet vett, és feltérdelt. Szeme elõtt elhomályosult, majd ismét kitisztult a világ. Miut
emkáprázása megszûnt, megint erõt vett magán, nekirugaszkodott, és talpra állt. Térdei megr
ak alatta, meg kellett kapaszkodnia a sziklában, hogy el ne essen.
- Isten veled! - búcsúzott halkan. - Jó szórakozást! - azzal dülöngélve, tántorogva elindul
ete sziklák felé.
Mögötte a panaszos nyöszörgés vad sikolyba csapott át.
- Johnny! Johnny, kérlek, ne!
Johnny igyekezett nem meghallani, és vánszorgott tovább.
- Gyilkos! - kiáltotta Benedict. Az utána kiáltott vádtól földbe gyökerezett Johnny lába. M
aszkodott egy sziklában, hogy el ne dõljön, és hátrapillantott.
Benedict arca eltorzult, száját véres habcsík szegélyezte. Szemébõl potyogtak a könnyek, vé
ogva az arcán és a fertõtlenítõs, véres kötésre.
- Johnny! Testvérem! Ne hagyj itt!
Johnny eltolta magát a sziklától. Kibillent az egyensúlyából, és majdnem elesett. Aztán vis
orgott Benedicthez, és ülõhelyzetbe ereszkedett mellé a földre.
Kivette a hátizsákból a zsebkést, és az ölébe tette. Benedict nyögdécselt, hangosan zokogot
- Maradj már csendben! A fene essen beléd! - suttogta Johnny.
A nap már magasan járt fenn az égen. Egyenesen Johnny arcába tûzött. Majd szétszakadt arcán
A sötétség fátylai továbbra is ott lebegtek a szeme elõtt, de eddig még mindig sikerült el
getnie õket. Az utolsó órában meg se moccant, csak a szempillái verdestek.
A hiénák egyre közelebb merészkedtek. Le-föl mászkáltak Johnny és Benedict elõtt. Most az e
gállt, nyakát elõremeresztette, s mohón szaglászni kezdte Benedict véres lábát, majd még kö
részkedett.
Johnny megmoccant, mire a rondaság hátraugrott, fejét alázatosan meghajtva vigyorgott, m
intha elnézést akarna kérni.
Megérett az idõ, hogy bevessék utolsó fegyverüket. Johnny remélte, hogy nem túl késõn szánt
agyon gyenge volt már õ is. Érzékcsalódások gyötörték; elhomályosodott a látása, a tárgyak
elõtt. Fülében folyamatos zúgást hallott, mintha
gyümölcsöskertben járna, ahol méhek zsonganak. Meggyújtotta az öngyújtóját, a láng felcsapo
a jelzõrakéta gyutacsához érintette, a gyutacs lángra kapott.
Johnny meglobogtatta a jelzõrakétát a hiénák felé, s alighogy a szerkezet okádni kezdte a r
zín füstöt, a két állat rémült visítozások közepette fejvesztetten menekülni kezdett.
Egy óra múlva már megint ott csellengtek körülöttük. Óvatosan elõólálkodtak a sziklák mögül
ta õket a szeme elõtt keringõ sötét foltoktól. A méhzümmögés egyre erõsödött, megzavarta a
zni is alig tudott.
Tíz percbe telt, míg sikerült egy újabb jelzõrakétát meggyújtania. Alig volt ereje elhajíta
akéta majdnem a lába elõtt ért földet. A rózsaszín füst beborította õket.
Miközben a kavargó rózsaszín füstfelhõk rájuk telepedtek, Johnny érezte, hogy a vére a fülé
füst kénes csípése erõsen fojtogatta a torkát. Fülében a zaj harsány dübörgéssé, elviselhe
m akaró, kattogó-sziszegõ morajjá erõsödött. A sivatag nyugodt levegõjét hirtelen vad szélr
rta meg. Csodával határos módon a füstfelhõt is elfújta a szél.
Johnny felpillantott az égre, amerrõl az erõs szél érkezett. Húsz lábnyira a feje fölött re
likopter körözött légcsavarja csillogó szitakötõszárnyán.
A helikopter ablakában Tracey arcát pillantotta meg. Mielõtt elájult, még felfogta, hogy T
racey az õ nevét kiáltja.
VÉGE
ISBN 963 7865 29 2 Kiadja a Rege Kft.
Felelõs kiadó a Rege Kft. ügyvezetõ igazgatója
A kötet kiadásában részt vett:
Maecenas International Kft.
Felelõs szerkesztõ: Lukács Laura
Mûszaki vezetõ: Szakálos Mihály
Megjelent 15 A/5 ív terjedelemben
Készült a Dabasi Nyomdában 1991-ben
Felelõs vezetõ: Bálint Csaba igazgató
Munkaszám: 90-1833