SZIGETELŐANYAGOK VIZSGÁLATA

Szigetelési ellenállás mérése

A mérésre történő felkészüléshez ismételjék át az elméleti anyag Villamos tulajdonságok,
Szigetelőanyagok c. fejezetét!
A szigetelőanyagok alapvető jellemzője az ellenállásuk. Minden hálózati vagy nagyobb feszültségen
működő berendezést szükséges érintésvédelmi szempontból szigetelni és azt rendszeresen ellenőrizni
is kell. Emellett a szigetelőanyagoknak áramköri funkciójuk is van, elválasztják egymástól a vezetőket,
egyéb áramköri elemeket. Szerepük nem teljesen passzív, töltés halmozódhat fel rajtuk és bizonyos
csekély áramot is vezetnek. Külön terület, amikor kondenzátor dielektrikumként kerülnek
alkalmazásra. Lényegesen különböző a viselkedésük egyenáramú és váltakozó áramú körökben.
Kész berendezéseken mérve az adott eszköz konstrukciójának és alkalmazott szigetelő-anyagainak
együttes hatását vizsgálhatjuk. Az eredményekből eldönthetjük, hogy használható-e a berendezés,
megfelel-e az érintésvédelmi követelményeknek, van-e energiaveszteség, stb. Gyakorlati célokra
gyakran elég annak megállapítása, hogy a szigetelés meghalad-e egy adott biztonságosnak ítélt szintet.
Ha az egyes anyagokat akarjuk összehasonlítani, laboratóriumi körülmények között, pontosan
meghatározott, lehetőleg szabványos méretű minták fajlagos ellenállását kell mérnünk.
ρ=RA/l ismert összefüggésből számítható, mértékegysége [Ωm] vagy [Ωcm]
A leggyakoribb egyenáramú mérési módszer: adott feszültség rákapcsolása után az átfolyó áram
mérése. Ebből az Ohm-törvény alapján számíthatjuk az ellenállást, vagy a műszer már közvetlenül azt
jelzi ki. Az alkalmazott feszültség 500 – 1000V, vagy, ha adott alkalmazáshoz vizsgáljuk a szigetelőt, a
névleges feszültség kb. kétszerese.
Az eddig egyszerűnek tűnő helyzet meglehetősen sok méréstechnikai problémát vet fel:
Egy jó szigetelőanyag ellenállása 1013 – 1016Ω, vagy még nagyobb. Ha a mérőműszer szigetelése is ebbe
a tartományba esik, az párhuzamosan kapcsolódik a mérendő ellenálláshoz és meghamisítja a
mérésünket.
1. Azaz a legkiválóbb anyagok megválasztásával és helyes konstrukció kialakításával biztosítani
kell, hogy a mérőberendezésből párhuzamosan kapcsolódó ellenállások értéke
nagyságrendekkel nagyobb legyen, mint a mérendő ellenállás. Így a méréshatár felső korlátja
kb. 1016Ω és ezt közelítve a mérés pontossága is fokozatosan romlik. (Sovány vigasz, hogy
néhány kΩ-os kontakthibákkal nem kell törődnünk.)
2. Egy mérendő minta kapacitív tagként is viselkedik, az ezt figyelembe vevő helyettesítő áramkör
az 1a. ábrán látható. Az egyes elemekre jutó áram időbeli lefolyását a 1b. ábra mutatja.

1
 1. ábra (az a ábrán RA, RL természetesen ellenállás, amely a z abszorpciós ill. a szivárgó áramot
engedi át)
 A kondenzátor töltőárama viszonylag gyorsan, általában 1 másodpercen belül 0-ra csökken
(azaz a kezdeti, viszonylag kisebb ellenállás gyorsan megnő).
 Abszorpciós áram: a dielektrikumban, főképp a fém-szigetelő határfelületen az áthaladó áram
hatására polarizáció lép fel, és ennek eredményeképp nő a minta ellenállása. Pl. sok
szigetelőben pozitív ionok szállítják a töltéseket, ezek idővel elvándorolnak a pozitív fegyverzet
közeléből, és egy lassan vastagodó, töltéshordozókban még jobban kiürített réteg keletkezik,
aminek folyamatosan nő az ellenállása.
 Szivárgási áram: végül ez a szigetelés valós ellenállásából származó áram, azonban beállási
ideje határozatlan. Akkor mérhetjük, ha a kapacitív és az abszorpciós áram már 0-ra csökkent.
Az összehasonlíthatóság érdekében az 1 perces leolvasást fogadjuk el a minta ellenállásaként.
Ugyanakkor sok esetben az ellenállás több tíz percen keresztül folyamatosan nő, sőt azt tekintik jó
szigetelésnek, ahol ez a növekedés nagyobb. Ezért újabban az ellenállás időfüggésének mérését is
javasolják. Az abszorpciós áram
növekedésére két jellemzőt is használnak. Ezek a szigetelés aktuális állapotát is mutatják, a határ
alattiak az öregedés, a nedvesség beépülés, szennyeződés jelei.
1. Polarizációs index: PI = 10 perces R / 1 perces R
Értéke jó szigetelőkben 5 – 10 körüli
2. Dielektromos / Abszorpciós arány = 60sec R / 30 sec R
A jó érték 1,25 feletti

Ellenállásmérések összeállítása.
A mérések összeállításánál ügyelni kell arra, hogy a szigetelt vezetékek mindig a levegőben haladjanak,
és sehol se érhessenek egymáshoz, mert ezek a pontszerű érintkezési helyek is párhuzamosan
kapcsolódhatnak a mérendő objektummal.

2
Mivel a mérések során viszonylag nagy feszültségek esetén is csak kis áramok folynak, nagy jelentősége
van az egyes feszültség alatt álló részek, vezetékek szórt kapacitásainak. Ezért igen gondosan kell
árnyékolni a mérőműszer előtti, feszültség alatt álló részeket, mert a környezetben való kis mozgások
is szórt kapacitások változásával járnak és - figyelembe véve a körben folyó áram nagyságát - az ezzel
előidézett töltőáram befolyásolhatja a mérési eredményeket, ill. megnehezíti a műszerek leolvasását.
A táplálófeszültség csak igen sima egyenfeszültség lehet. Már kismértékű (1%-on belüli) változások is
jelentős eltéréseket okozhatnak. A fellépő kapacitív áram:
dQ d (CU ) dC dU
Ic    U  C
dt dt dt dt
Azaz akár a környezet kapacitásának változása (pl. ε változása) akár a mérőfeszültség ingadozása
jelentősen megzavarhatják a mérési eredményeket. (A kapacitív áram természetesen majdnem mindig
elhanyagolhatóan kicsi, de jó szigetelők esetén a mérőáram is csak néhány pA)
Fontos még, hogy a méréskor kis ellenállású földelő vezetéket alkalmazzunk és valamennyi objektum
földelését egy helyről végezzük. Ezzel elkerülhetjük, hogy földelő vezetékből hurok alakuljon ki, amiben
olyan feszültség indukálódhat, ami a különböző berendezések földelt pontjainak potenciálját
egymáshoz képest eltolja.

Fajlagos térfogati ellenálláson az 1 cm élhosszúságú kocka két szemben fekvő lapja között mérhető
ellenállást értjük, ha áram csak az anyag belsejében folyik, és a tér homogén.
A definícióban említett feltételeket ún. védőgyűrűs elektródelrendezés segítségével lehet biztosítani.
A védőgyűrű szerepe az, hogy a felületen és a tér inhomogén részén átfolyó áramot a műszer
megkerülésével vezesse el. Nagyon fontos, hogy az elektródok
egész felületükkel tökéletesen felfeküdjenek a szigetelőanyagra.
A tökéletlen fölfekvés következtében ui. egyrészt a felület
nagysága határozatlan lesz, másrészt diszkrét érintkezési helyek
esetén a tér elveszti homogenitását. A minél tökéletesebb
2. ábra Védőgyűrűs elektróda a érintkezést esetenként higanyelektródokkal, fémbeszórással,
fajlagos ellenállás mérésére
grafitozásal stb., lehet biztosítani.
A szigetelési ellenállást jelentősen befolyásolják a mérési körülmények (hőmérséklet, a levegő
páratartalma stb.), ezért csak olyan ellenállásértékeket szabad mértékadónak tekinteni, aminél ezek
tisztázottak.

3
A felületi ellenállás elsősorban áramköri modulok hordozóinál fontos adat, hiszen ezeken a
vezetőpályák között esetleg csak 0,1mm szigetelőcsík marad, sőt hibrid IC-kben még kevesebb. Ennek
a vékony sávnak kell a megfelelő szigetelést biztosítani. A felületi ellenállás nem egyértelmű anyagi
jellemző, ui. semmilyen elektródelrendezéssel nem tudjuk kiküszöbölni, hogy a felületen kívül az anyag
belsejében is folyjék áram. A felületi ellenállásra igen nagy hatással vannak a külső tényezők. Erősen
függ az anyag hőmérsékletétől, a felület állapotától, tisztaságától, a környező levegő
nedvességtartalmától. Ezért csak gondosan megtisztított, szárított felületen lehet mérni, a levegő 65 ±
5% relatív nedvességtartalma mellett.
A szabvány szerint felületi ellenálláson a szigetelőanyagra fektetett 2 db
100 mm hosszúságú, egymástól 10 mm távolságra levő párhuzamos
elektród között mért ellenállásértéket értjük. A gyakorlaton, hogy a mért
ellenállásunk kisebb legyen, egymáshoz közelebbi és hosszabb
3. ábra Vezetőhálózat
elektródcsíkokon mérünk. (A 3. ábrához hasonló mintákat használunk, a a felületi ellenállás
méréséhez
fekete csík az elektród, fehér a szigetelő felülete. A könnyebb kezelés érdekében a szigetelőcsíkot
szerpentin alakra „feltekertük”.) Ebből az un. négyzetes ellenállást számíthatjuk. Ezt az elrendezés úgy
tekinthetjük, mintha több négyzet alakú felületrészt egymás mellé helyeznénk és párhuzamosan
kapcsolva mérnénk az ellenállásukat. (Belátható, hogy egy, a felületen kijelölt négyzet ellenállása
független a négyzet nagyságától, feltéve, hogy a „vezető”réteg vastagsága állandó.) A rajz szerinti
mintán d a szigetelőcsík szélessége, mérés szempontjából a „vezető” hossza, 7l pedig „vezető”
keresztmetszete (feltételezve egy állandó felületi rétegvastagságot). Így a négyzetes ellenállás a mért
érték l/d-szerese, pl. az említett szabványos mérésnél a 10-szerese.

Veszteségi tényező és permittivitás vizsgálata

Váltakozófeszültség rákapcsolása esetén a kialakuló térerősség hatására a töltéshordozók
elmozdulnak, vándorlásba kezdenek. A szigetelőanyagban váltakozófeszültségen is
létrejön a vezetés valamint a polarizáció. Egy-egy félperiódus alatt a vezetés és a
polarizáció is olyan mértékig alakulhat ki, amire az adott idő alatt lehetőség van. Mind
a vezetés, mind a polarizáció energiát fogyaszt, ezáltal a szigetelésben veszteség
keletkezik. Definíció szerint 4. ábra
A veszteségi
tgδ veszteségi tényező (más néven D: disszipációs faktor) a hatásos és a meddő szög
áram-komponensek hányadosa. Fizikailag a kondenzátor feltöltése majd kisütése
során a villamos energia egy része hővé alakul, ennek jellemzésére alkalmas a veszteségi tényező. A
veszteségi teljesítmény

Pv  U I c tg  U 2  C0  tg

4
Ahol C0 az eszköz geometriai kapacitása. Ebben az összefüggésben szétválasztható az egyenlet az

anyagi minőségtől független (U2ω C0), és egy attól függő részre (ε tgδ).
A veszteségi tényezőt jelentősen befolyásoló tényezők közül a frekvencia, és a hőmérséklet hatását
vizsgáljuk részletesebben.
Mint ismert, a polarizációfajták kialakulásához jellegüktől
függően különböző idő szükséges. A frekvencia növekedését
tehát nem minden polarizáció tudja követni, hanem különböző
frekvenciákon, egy-egy rezonanciához hasonló jelenség után
már eltűnnek. Olyan anyagoknál, ahol a veszteség
létrejöttében a polarizáció dominál, ez a jelenség a veszteségi
tényező és a permittivitás változásában is tükröződik.

5. ábra A polarizáció
A veszteségi tényező vizsgálata felvilágosítást nyújthat a
frekvenciafüggése veszteségek veszteségek eredetéről, a frekvencia
függvényében végzett vizsgálatok képet adhatnak az anyagszerkezettel összefüggő kérdésekről, tehát
a szigetelés állapotáról.

Kerámia dielektrikumok
A kerámia kondenzátorokban dielektrikumként döntően un. titanát kerámiákat használnak.
Természetesen egyik fő alapanyag a TiO2, de a különböző igények kielégítésére még néhány jellegzetes
oxidot alkalmaznak. A kondenzátorokat alapanyagaik tulajdonságai miatt két fő csoportba oszthatjuk:
Az I típus jellemzői:
 közepesen nagy relatív permittivitás (15...200)
 kis veszteségi tényező (tg< 8 10-4, 1 MHz-en mérve)
 hőmérsékletfüggése lineáris, a TK értéke +150 és -2000 10-6 között változik.
 fajlagos ellenállásuk nagyobb 1010 Ωcm-nél
 a fenti paraméterek nagy stabilitással rendelkeznek
Ezek a kondenzátorok kiváló nagyfrekvenciás tulajdonságaik miatt elsősorban rezgőkörökben
alkalmazhatók, kb. 100 Mhz frekvenciáig. A polikristályos TiO2-nek kb. 110-es  mellett -800 ppm- es
TK-ja van. Ha javítani akarunk a hőmérsékletfüggésen, általában MgO-t adagolunk hozzá, amelynek
pozitív a TK-ja, de ezzel  is lecsökken 20..40 alá.
A II típus jellemzői:
 igen magas relatív permittivitás (1000...20000)
 közepes veszteségi tényező (tg  <25 10-3)
 a permittivitás jelentősen függ a hőmérséklettől, és
a kapcsolat nem lineáris

5
 a fajlagos ellenállás nagyobb 1010 Ωcm-nél
 a névleges adatok körül jelentős szórás
tapasztalható (-20... +80% tűrés is lehet)
 r függ a feszültségtől a kristály
doménszerkezete miatt az anyagok
ferroelektromos tulajdonságúak.
 Legismertebb képviselőik: BaTiO3(bárium-
titanát), SrTiO3(stroncium-titanát),
PbZrO3(ólom-cirkonát). A BaTiO3
permittivitásának hőmérsékletfüggéséből
látszik, miért nem várható lineáris TK ezektől
az anyagoktól

6. ábra A permittivitás és a veszteségi tényező

hőmérséklet-, frekvencia- és feszültségfüggése a
két dielektrikum típusra vonatkozóan.

Ellenőrző kérdések
 Sorolja fel és értelmezze a szigetelőanyagok jellemző tulajdonságait.
 Hol van szerepe a felületi ellenállásnak, és milyen tényezők csökkenthetik az értékét?
 Mi a négyzetes ellenállás? Egy rajzon mutassa be, hogy nagysága nem függ az oldalhossztól!
 Mi a polarizációs index, mi az eredete, mit tudhatunk meg belőle?
 Melyek a legfontosabb méréstechnikai szempontok a szigetelési ellenállás mérésekor?
 Mi a kapacitív áram, mi az eredete?
 Mi a permittivitás és a veszteség anyagszerkezeti oka?
 Milyen típusai vannak a dielektromos veszteségnek? Melyek a polarizáció alaptípusai?
 Mi a veszteségi teljesítmény, mitől függ?
 Jellemezze az I. és II. típusú kerámia dielektrikumokat villamos tulajdonságok és jellemző
összetétel szerint!
 Mi a ferroelektromosság?

6
Mérési feladat
1/ Fajlagos ellenállás
A kapott minták műanyag lapok, NYHL hordozók, üveg-, kerámia lapok. Ezek közül 6 db
ellenállásának mérése közvetlen leolvasású műszerrel, ebből ρ kiszámítása (a belső elektróda
 = 73,5mm, így minden itt mért mintánknál A = 42,43 cm2) (1 táblázat 1 – 4 oszlop)
2/ Polarizációs index
Az előző minták közül kiválasztanak kettőt, olyanokat, amelyeknél az 1 perces mérés során
különböző volt az ellenállás-növekedés. Ezeknek 10 percig folyamatosan mérjük az ellenállását,
grafikonon ábrázoljuk és kiszámítjuk a polarizációs indexet.
3/ Felületi ellenállás
Üveghordozóra párologtatott vezetőhálózat és NYHL-re maratott rajzolaton. A két elektródra egy
tűs mérőfejjel csatlakozunk. R -et számítjuk a geometriai arányok ismeretében.
4/Dielektromos állandó és veszteségi tényező
az 1/ feladatban megmért mintákat használjuk. (1. táblázat, 5 – 10. oszlop) Mérés 100 kHz-es
mérőhíddal. A műszerről közvetlenül leolvasható a kapacitás (C) és a veszteségi tényező (D).
C anyag
A relatív permittivitás kiszámítása: Elvileg  rel 
Clevego
A mérőszonda elektródái közé befogjuk a mintadarabot, Canyag-ot leolvassuk.
A minta vastagságát a mérőfejen levő mikrométeren megjegyezzük és a levegő-kondenzátor
(Clevegő ) mérésnél ugyanoda állítjuk vissza. (További mérési tanácsok a műszerismertetőben.)
A mérés során nem tudjuk kiküszöbölni a mérőfej saját kapacitását. Ezt egy párhuzamosan kapcsolt
kondenzátornak tekintjük, és értékét ki kell vonnunk mindkét mért adatból (Canyag, Clevegő) Mivel
nagysága kicsit változik a vastagsággal, ezért értékét méréssel kell meghatároznunk, a
következőképpen: Ha csak A és B pont között tudunk
mérni, legalább az egyik kapacitást tudnunk kell,
hogy a másikat kiszámíthassuk. A Clevegő a geometriai
adatokból számítható és ezt mérve megkapható a
ház kapacitása ( C ház ). Ezzel a korrekcióval már

számítható a minta permittivitása:

C anyag  C ház Canyag  Cház
 rel  vagy:  rel 
Clevego  C ház Clevego számitott

7
(A számított értékek a jegyzőkönyvi táblázat alatt megtalálhatók, ha az adott mintánk vastagsága
épp két kerek érték között van, mérjük meg Clevegő -t a legközelebbi kerek értéknél is és az itt kapott
C ház -t használjuk.)
5/ Kerámia tárcsakondenzátor permittivitás és veszteségi tényező frekvenciafüggésének mérése
A kikészített kondenzátorok közül (korábbi hallgatói munkák) kettőt kiválasztunk és a HIOKI 3532-
es műszeren 100 Hz és 5 MHz között megmérjük a kapacitását és a veszteségi tényezőt. A műszer
kezelését a gyakorlatvezető mutatja meg.
Az 1 MHz-en mért adatokat C0-nak és D0 tekintve számítjuk és ábrázoljuk a C/C0 és a D/D0
értékeket. Ehhez tervezzék meg önállóan a grafikont!

8
 Mérést végezte:
…………………………………… ………
Szigetelőanyagok vizsgálata (név, neptun kód, laborcsoport
Gyakorlatvezető: Mérés ideje: Érdemjegy:

1. és 4. feladat: dielektromos jellemzők

d(mm)
minta Clev Clev
(vastags R() (m) C(pF) Cház εrel D
neve mért számított
ág)

A számításhoz használt összefüggések: (Az ismert adatokat,

nagyságrendi átszámításokat helyettesítse be, az állandókat vonja  = ----------- (m)
össze, csak „d”-t (mm-ben) és „R”-t M-ban) kelljen
behelyettesíteni!)
Tapasztalatok, az eredmények értékelése ………………………………………………………
……………………………………………… ……………………………………………………… ……………………………………………….
A Clev számított értékei:
Vastagság mm 0,5 0,6 0,7 0,8 1,0 1,2 1,4 1,5 1,6 1,8 2,0 2,5 3,0 3,5 4
C számított pF 77 64 55 48 38,5 32 27,5 26 24 21,4 19,2 15,4 12,8 11 9,6

2. feladat: Polarizációs index

idő 10s 20s 30s 40s 50s 1p 2p 3p 4p 5p 6p 7p 8p 9p 10p
R1
R2

9
 1-es minta neve: ………………….... polarizációs index
PI1 =

2-es minta neve:………………………..

ellenállás
PI2 =
(ha nagy az eltérés a két ellenállás
között, a jobb és bal oldalon
különböző skálát alkalmazhat) 0 2 4 6 8 10 12
idő (perc)

1. feladat: Felületi ellenállás

Minta neve l/d R mért  R négyzet 

Tapasztalatok, az eredmények értékelése ……………………………………………………..

5/b feladat: Kerámia kondenzátorok:  és D (tg) frekvenciafüggése

Frekvencia C D (tg) ε/εo C/C0 D/ D0 C D (tg) ε/εo C/C0 D/ D0

0,1 kHz

1 kHz

10 kHz

100 kHz

1 MHz 1 1 1 1

5 MHz

Megj: A relatív változáshoz nem kell kiszámítanunk a dielektromos állandókat, hiszen ε/εo = C/Co
A számított adatok grafikus ábrázolása. Tervezze meg, milyen grafikon(ok)on lehet pontosan,
szemléletesen ábrázolni az eredményeket! (Mit ábrázol a tengelyeken, milyen léptékben, hány görbe
fér egy diagramba, stb.)

10