Tisztelt Olvasó!

Hol volt, hol nem volt, a Szilaj Csikó szerkesztõségének tagjai erõst úgy érezték, hogy ideje len-
ne nem csak világhálós levelekbõl, kulimunkákból és csevelyekbõl ismergetnünk egymást, ha-
nem jó lenne belenézni egymás szemébe, érinteni egymás bõrét, éreznünk egymás leheletét, s
két, parázson sült flekken és óvatos koccintás között („még vezetnem kell”), egymás szavába
vágva, szabadon beszélni közös dolgainkról. Így aztán összegyûltünk mostani fõszerkesztõ-he-
A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA lyettes asszonyunk és családja csömöri „tanyáján”, s csakugyan emlékezetes, mondhatni: felhõt-
honlap: http://szilajcsiko.hu/ len napot töltöttünk ott együtt. Fel is vetette valaki, hogy jó lenne egy kis fényképes tudósítás-
Fõszerkesztõ sal megemlékezni a Szilaj ménes eme jeles találkozójáról, mire azt találtam felelni, szó se lehet
Varga Domokos György róla, nem „fényezzük” magunkat saját lapunkban, rólunk csak írjanak mások…
dombi52@t-online.hu Ezért aztán hirtelenjében nem is tudom, miért tartom fontosnak és a Tisztelt Olvasóra tarto-
zónak, hogy elmeséljem két új karikatúránk születésének történetét…
Fõszerkesztõ-helyettes Úgy kezdõdött, hogy a hét legfõbb belpolitikai témája egy sokgyermekes család erõszakos
Verzár Éva kilakoltatása lett. Mivel ebben mint Magyarok Szövetsége és mint effélékre érzékeny földi ha-
verzar.alfa@gmail.com landók egyaránt érintve voltunk, megkértem kiváló karikaturistánkat, Gombát, hogy ezen a hé-
Lapterv ten ebben a témában készítse el rajzát: „kilakoltatás 60 rohamrendõrrel”. Tudni kell õróla, hogy
Tóth Zoltán egy-két nap alatt bármilyen tárgyban mindig küldeni szokta lényegre tapintó, találó mûvét, most
Grafikai elõkészítés, tördelés azonban teltek, múltak a napok és semmi válasz. Felmerült ugyan bennem, hogy túl nehéz fel-
Fentor Katalin, Juhász Anna adatot adhattam, hisz mit lehet viccelõdni egy ilyen tragédián, ám napról napra annál kíváncsibb
Rajz lettem: vajon mit tudhat letenni az asztalra? Eljött aztán a lapzárta ideje is, a szóba jöhetõ olda-
Dezsõ Ili lak mind megteltek, a karikatúra sehol. S mikor már az utolsó utáni mozzanat, a fõszerkesztõi
jegyzet megírása következett, helyettesem, Verzár Éva küldi a nem is egy, hanem a két rajzot,
Fotó
a szerzõ szavainak kíséretében: „Nem egyszerû témát adtál, remélem még nem késõn küldöm.”
Bogdándy György (Bogdy),
F. Szabó Kata, Náray Zsuzsa Verzár Éva mindjárt meg is válaszolt a levélre: „Hát nem, nem is az én ötletem volt, a cikk
Szamosvári Zsolt kérte. Egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy lehet-e karikatúrát készíteni ilyen témában. Meg
is kérdem, mert eddig még soha nem gondoltam rá, hol a határ? Meddig mehet el az, aki ka-
Karikatúra rikatúrát készít, mert most úgy érzem, nálad ez lelki határ volt. Furcsa, eddig nem gondoltam
Gomba erre, én mindig csak nevettem egy-egy jól sikerült rajzon.”
Hirdetési melléklet Nos, erre felelt Gomba valami olyat, amelyrõl úgy vélem, hogy nem csak ránk, szerkesztõsé-
Kucsara Pál, Szikla Krisztina gi társakra tartozik, hanem minden tisztelt olvasónkra. Hiszen az igényes alkotás legizgalmasabb
Olvasószerkesztés mélységeibe enged bepillantást nyerni. „Nem volt semmi gond a témával, szerintem az életben
Bartos Csilla, Buvári Márta, Koczka Kata, minden történésnek meg lehet találni a derûs oldalát, amely megmosolyogtatja az embert. Csak
Maleczki József, Németh András, olyan összetett volt az ötlet, hogy fõként hosszabb (több képkockányi) rajzok jutottak eszembe
Román János, Szentandrási Erzsébet, (banki behajtót testõrként kísérõ rendõrök, rendõrkordonnal és vízágyúval visszatartott háztu-
H. Tóth Tibor, Verzár Éva lajdonos, stb.). Ilyenkor pedig hiába töri a fejét az ember, ezeket nem lehet összesûríteni egyet-
len ’velõs’ rajzba, hanem várnom kell, amíg egy teljesen más megközelítésû ötlet be nem ugrik.”
Korrektúra Legnagyobb szerencsénkre láthatjuk is a hosszú vajúdás eredményét, mert az egyik karikatú-
Bódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi Katalin ra még éppen idefér. Magam is megfordultam tüntetéseken, ahol odasusogtuk a rend nem kí-
Megyeriné Nagy Magdolna, vánatos õreinek: „Sün, sün!” Ezért aztán, mi tagadás, különösen kedves a szívemnek…
Zsengellér Annamária
Varga Domokos György
Informatika
Füzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás
A szerkesztõség címe
1153 Budapest, Pázmány Péter út 29-33.
Szerkesztõségi titkárság
Muzsnay Terézia
msz.szilaj@gmail.com
Telefon: 06-1-359-9155
Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület
2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32.
e-cím: msz.sajto@gmail.com
Nyomda: Innova-Print Kft.
1047 Budapest, Baross u. 92–96.
Telefon: 06-1-201-7083
Sajtókapcsolat
MSz Sajtószolgálat: msz.sajto@gmail.com
A Magyarok Szövetsége honlapja:
http://www.magyarokszovetsege.hu/
Szövetség Televízió:
http://www.szovetsegtv.hu/
ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat)
ISSN 2061-702X (világhálós változat)
Elõfizetés
a szerkesztõségi titkárságon;
nyomtatott változat: 1000 Ft/hó
világhálós változat: 750 Ft/hó Közlemény
Kapható
az Óceán Invest újságkereskedés Ha Ön már elõfizetõje a Szilaj Csikó világhálós változatának, látogasson el honlapunkra:
és az Anima könyvkereskedés boltjaiban. www.szilajcsiko.hu. Itt AZONOSÍTÓ-t kell kérnie, amelynek segítségével hozzá tud majd férni a legújabb lapszámokhoz.
Ha még nem elõfizetõje lapunk világhálós változatának, de szeretné szabadon olvasni az új számokat,
Megjelenik hetente ehhez elõbb szintén el kell látogatnia honlapunkra (www.szilajcsiko.hu), s itt meg kell rendelnie a Szilaj Csikót, egyúttal
kérnie az AZONOSÍTÓ-ját.
A nyomtatott változatra nézvést továbbra is igaz, hogy megrendeléseket ezen a villanyposta címen fogadunk:
msz.szilaj@gmail.com, illetve ezen a postacímen: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51.
A Szilaj Csikó számlaszáma:
Magyarok Szövetsége Egyesület, 64700076-30100471.

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 . 3
Magyar idõ

Jobbik: az önkormányzati törvény

megszüntetheti a kontrollt
A kedden elfogadott önkormányzati törvény, el-
veszi az emberek képviselethez való jogát; ezzel
a jogszabállyal megszûnhet a helyi civil kont-
roll lehetõsége az önkormányzatokban –
mondta a helyi önkormányzati választásról szó-
ló törvény elfogadása után az MTI-nek Hegedûs
Lorántné.
A Jobbik képviselõjének szavai szerint a kis ci-
vil szervezetek „gyakorlatilag esélytelenek
lesznek” arra, hogy bejussanak a helyi ön-
kormányzatokba. Hozzátette, hogy az ösz-
szefogásukat is bünteti a törvény, mert két
szervezet esetén tíz, míg háromnál 15 száza-
lékot kell szerezni a sikeres szerepléshez.
Hangsúlyozta, hogy pártja véleménye sze-
rint elsõsorban nem a képviselõk számán
kell spórolni, hanem a közéletet kell tisztává
tenni, és a korrupciót kell visszaszorítani,
mert ezek a lépések lényegesen nagyobb
megtakarítást eredményeznének. Közölte,
hogy egy kistelepülésen a képviselõkre for-
dított összeg a település költségvetésének
elenyészõen kevés részét teszi ki, ugyanak-
kor „ha egy-egy ilyen BKV-típusú szerzõdést
nem kötnek meg vagy egy-egy Nokiás do-
bozt meg tudnak spórolni, azzal jóval többet
lehet elérni egy önkormányzat életében”.
Szavai szerint a tisztességes, a helyben lakók
életével törõdõ politikusokból inkább több
kellene.
Kijelentette azt is, nem igaz Kósa Lajos hi-
vatkozása, hogy az önkormányzati szövetsé-
gek támogatják a törvényt. Szavai szerint
azok még a törvény benyújtása elõtt hoztak
nyilvánosságra 12 pontot, amelybõl az egyik
az, hogy az országgyûlési képviselõk számá-
nak csökkentésével párhuzamosan arányo-
san csökkentsék az önkormányzati képvise-
lõk számát is, „nem azt, hogy tegyék abszo-
lút aránytalanná a rendszert”.
Közölte, hogy késõbb nyújtanak be mó-
dosító javaslatokat a törvényhez, de meglá-
tásuk szerint azok már nem befolyásolják az
õszi önkormányzati választásokat. Hozzátet-
te: „minden Házon kívüli demonstratív fellé-
pést is elõtérbe akarunk helyezni”. Arra a
kérdésre, hogy ezt pontosan mit jelent, azt
felelte, errõl késõbb határoz a frakciójuk.
Arra a felvetésre, hogy miért mutatták fel
képviselõik „Az önkormányzatiság élt húsz
évet” feliratú transzparenst, azt felelte, hogy
véleményük szerint a rendszerváltozás elõtt
is léteztek tanácsok, ahol folyt valamilyen
munka az egypártrendszer keretein belül.
„Azt nem lehetett önkormányzatiságnak ne-
vezni és gyakorlatilag most ugyanez fog
megtörténni. A kormányzó párt sok kis ta-
nácsrendszert valósít meg az önkormányzat-
ok helyett és kézileg vezérelten, mindent át-
nyomnak az önkormányzatok képviselõ tes-
tületeiben”.
(forrás: barikád.hu)

ÚJ MAGYAR IDÕ Kérdés

Amikor a magyar állampolgárság megadásának könnyítésére vonatkozó törvény megszavazására került sor, Szanyi Ti- az Olvasóhoz
bor szocialista képviselõ a nem gombot nyomta meg. A TV1 „Ma reggel” címû mûsorában ezt azzal indokolta, hogy
„a törvény megszavazása sértette Szlovákia érzékenységét”. Kedves Olvasó!
Abban a pillanatban eszembe jutott, hogy amikor 1990-ben Máramarosszigeten, Romániában, hozzáfogtunk aláírást Mit gondol Ön, meddig tartható még kis-
gyûjteni az önálló magyar iskola visszaállításának érdekében, az egyik kolléga (akirõl késõbb kiderült, hogy besúgó hazánkban az a gyakorlat, hogy nagy
volt) félrehívott, és keményen rám szólt: „Nem gondolod, hogy ezekkel a követelésekkel sérted a románok érzékeny- média-háttérrel rendelkezõ turisztikai
ségét?” A válaszom ez volt: „Jó, hogy mikor megszüntették a magyar iskolákat, nem voltak érzékenyek. Õk gondoltak információs portál, „politikai felhangra”
az én érzékenységemre, amikor a lányomat áttették indoklás nélkül a román osztályba?” hivatkozva, visszautasít olyan kérést,
amely a hazai és a határainkon túli ma-
Nos, a magyar osztályt még abban az évben sikerült visszaállítani, az önálló magyar iskolát csak többszöri kérvé-
gyarság összetartó erejét igyekszik erõ-
nyezés (helyi önkormányzat, megyei tanfelügyelõség, kormánybiztosi hivatal, tanügy-minisztérium) után. síteni?!
Sokszor még a saját érdekképviseleti szervezetünk képviselõi is azt mondták, most nem alkalmas az idõpont A történet nem kevesebb, mint hogy a
ezt kérni. Erre is csak azt tudtam mondani, hogy a román politikusoknak sohasem lesz alkalmas az idõpont, ha Turinform megyei illetékesének a kéré-
mi nem követeljük. sére, visszautasították a Magyarok Szö-
Úgy érzem, a mostani helyzet hasonló, csak egy nemzet sorsára kivetítve. Vajon Szlovákiának nem kellett volna azt vetsége Hajdú-Bihar megyei szervezeté-
gondolnia, hogy sérti a magyarokat a Beneš dekrétumok megerõsítése, a szlovák nyelvtörvény életbe léptetése, Só- nek a 2010. június 26-ra, Zsákára terve-
lyom László diplomatikus kiutasítása? Miért nem szabad most kettõs állampolgárságot adni? Holnap nem fognak más zett megyegyûlés és vásárról való hír-
ürügyet találni a halasztásra? Vagy – mert éppen a trianoni békediktátum 90. évfordulójára való megemlékezés mi- adást, a havi rendszeres programjukba
att – lelkiismereti gondjaik támadtak? való felvételt.
Az igazság az, hogy hiába vagyunk uniós országok, még mindig a gyõztes magatartása érvényesül: a legyõzött húz- Az indokuk, hogy a rendezvény „po-
za meg magát. És az utóbbi 50 év kormányai meg is húzták magukat, hiszen még arról sem volt szabad beszélni, hogy litikai ízû”, ezért nem veszik be a prog-
a határon kívül élnek magyarok. ramba, tehát nem juttatják el a turisztikai
Életem legnagyobb, legszörnyûbb élménye az, hogy amikor elõször látogattunk Magyarországra 9 és 10 éves kislá- információs hálózatukon keresztül sen-
kihez sem!
nyainkkal, és fagyiért álltunk sorba, amikor egy 50 év körüli néni megkérdezte, hova valósiak vagyunk. A válaszomra,
Sajnos máshol és más rendezvények-
hogy erdélyiek volnánk, felkiáltott: „Nahát, ott még élnek magyarok? És milyen szépen beszélik a magyar nyelvet!” Ak- kel kapcsolatban is tapasztaltuk már, ha
kor éreztem elõször, hogy kétségbe vonják létezésemet, hiszen nekem természetes állapot volt, hogy magyar vagyok. a Magyarok Szövetsége szóba kerül, ak-
Talán a magyar állampolgárság felvételének lehetõsége sok más embernek is visszaadja azt a természetes állapo- kor azonnal három lépés távolságba hát-
tot, hogy magyarnak érezze magát, hogy Magyarországra látogatva ne nevezzék oláhnak, tótnak vagy szerbnek. rálnak bizonyos szervezetek, akiknek
Ha hivatalosan meg is próbálták elhallgatni Trianont, Erdélyben az egyszerû emberek hétköznapjaiban ott lappang egyébként az lenne a feladatuk, hogy
még ma is az emléke. Az események korszakolása így történik: régi magyar idõ (1919 elõtt), román idõ (1919–1940), minél több emberhez eljuttassák azokat
magyar idõ (1940–1945), kommunizmus (1945–1989), forradalom 1989, forradalom után (1989- napjainkig). a híreket, amelyek a gazdaság, a kultú-
A kettõs állampolgárság megszerzésének lehetõsége a népi idõszámításnak talán egy új korszakát fogja jelenteni: ra, a magyarság felemelkedésének útját
az új magyar idõt, amikor végre eltûnnek a lelkekben is felállított határok, amikor nem lesz anyaországi magyar, er- szolgálnák.
délyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki, csak egyszerûen magyar. Meddig tehetik még meg?
Román János – Np –

4

Kilakoltatás 60 rohamrendõrrel
Az alább tárgyalandó esemény okkal kavarta fel a közéletet, legalábbis egy részét Az alábbi összeállításnak azonban
van még egy figyelmeztetõ mondandója: egy pártsajtó természeténél fogva nem lehet pártatlan...
Egy négygyermekes családot lakoltat-
tak ki június 15-én a XXII. kerületi
Nagytétényben. A helyszínen legalább
60 rohamrendõr biztosította a kilakol-
tatást, a Jobbik képviselõi útjukat állva
próbálták megakadályozni az emberte-
lenséget. Közben felröppent a hír,
hogy a házban meghalt az idõs nagy-
mama. A Magyarok Szövetsége jelen lé-
võ tagjai vezetõjük utasítására a rend-
õrök érkezésekor a kerítésen átmászva
hagyták el a helyszínt*. A barikad.hu a
helyszínrõl tudósított…
8:32-kor az új tulajdonos, a lakatos – épp
a zárat szerelte – és a végrehajtó cég em-
berei köszönnek el egymástól az alábbi
módon:
– Uraim, holnap egy ugyanilyen?
– Holnapután.
A négygyermekes család hitelt törlesztett
a lakásra, ám a törlesztõ megbetegedett,
kórházba került, így nem tudta fizetni a
részleteket. A kilakoltatási moratórium le-
jártával azonban a bank ismeretlen körül-
mények között egy új tulajdonos kezére ját-
szotta a lakást, s õ azonnali hatállyal köve-
telte a nagy család távozását. Mivel a csa-
ládnak nincs hova mennie otthonából, ma
reggelre kilakoltatást rendeltek el. Sudár
Zoltán korábban többször is testõrökkel je-
lent meg, hogy tudtára adja a családnak, ki
az úr a házban.
A Csöngõ utcába érkezett reggel kilenc-
re Baráth Zsolt, Vágó Sebestyén, Sneider
Tamás és Szilágyi György jobbikos ország-
gyûlési képviselõ, hogy jelenlétükkel pró-
bálják megakadályozni a kilakoltatást.
Rajtuk kívül mintegy száz békés de-
monstráló is kiállt a család mellett, tiltako-
zásul kilakoltatásuk ellen. Korábbi ígéreté-
hez híven köztük volt Kiss Róbert, a Ma-
gyar Nemzeti Gárda Mozgalom vezetõje is.
A jobbikos képviselõk elállták a roham-
rendõrök útját, ezért szabálysértési eljárást
kezdeményeztek ellenük.
Sneider Tamás elmondta: a lakáshitel
idõközben 22 millió forintra rúgott.
A rendõrök – a barikád.hu szerint – in-
dokolatlanul nagy erõvel vonultak ki, és ki-
szorították a tiltakozókat. Kb. 40 fõnek si-
került a kerítésen belül maradni.
Elkezdték egy hivatásos feszítõvel fölfe-
szíttetni a kaput, ám a helybéliek és a de-
monstrálók egy vizes slaggal nehezítették
meg munkáját, ezért a „droidok” onnantól
rohampajzzsal védelmezték a lakatost.
Mikor már az összes szerszáma vízben
úszott, elindult valami ütõsebb dologért.
Egy hazafi gyorsan elõkerített egy hegesz-
tõ berendezést, és nekilátott összehegesz-
teni a kaput.
Idõközben óriási riadalom és sikoltozás
lett úrrá a házbélieken, az egyik kislány azt
* Lásd ehhez még többi írásunkat. Az édes-
anya levele a 14. oldalon olvasható – a szerk.
I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .
Magyar idõ
kiáltozta, meghalt a nagymama. Kis híján
lincshangulat alakult ki. Jó negyed óra után
megérkezett a mentõ. Kiderült, hogy a
nagymama szerencsére életben volt, való-
színûleg sokkos állapotban szállították kór-
házba.
Jelenleg ostromhoz hasonlít a helyzet:
kerítésen belül a védelmezõk, kívül pedig
a rohamrendõrök hada néz farkasszemet
egymással. Hazafiak egy csoportja a kapu
elõtt ülve akadályozza a rendõrök behato-
lását.
Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója a
parlamenti ülésen kijelentette, hogy a frak-
ció azon tagjai, akiknek nincs elõre beje-
lentett felszólalása, azonnal elindulnak
Budafokra.
12:33 A rendõrök egy lakatossal betör-
ték a lehegesztett zárat, és behatoltak a te-
rületre. A Magyarok Szövetsége jelen lévõ
tagjai vezetõjük utasítására a rendõrök ér-
kezésekor a kerítésen átmászva hagyták el
a helyszínt.
A „droidok” körbejárták a házat, és
egyenként videóznak és igazoltatnak min-
denkit, majd felszólítják az ottmaradt 20-30
hazafit, hogy hagyják el a területet.
12:55 A rendõrség mindenkit kihajtott az
udvarról, a tulajdonos kérésére Baráth
Zsolt és Kiss Róbert bent maradhattak,
hogy segítsenek a családnak.
Jegyezzük meg jól ezt a nevet: Szamosi
és Társa Végrehajtó Iroda. Õk végzik
ugyanis a kilakoltatást, ami ezeken a per-
cekben kezdetét vette. A végrehajtó közöl-
te: a társaság 30 napig õrzi meg a család
holmijait, azután megsemmisítik õket.
13:11 Megérkeztek a Jobbik képviselõi,
a rendõrök közben gúnyosan nevetgélnek
a családon, a képviselõkön és a demonst-
rálókon is. Többen sérelmezték, hogy a
képviselõk fizikai jelenlétükkel akadályoz-
ták õket a munkában.
Sudár Zoltán jelenleg tárgyal a családdal.
Õ egyébként azt sérelmezi, hogy „minden-
féle honlapon” fönt van a neve, maffiózó-
nak beállítva.
Egy informátorunk a helyszínen elmond-
ta: a polgármesteri hivatalban érdekes mó-
don eltûntek az ügy iratai, és csak a napok-
ban kerültek elõ.
13:27 A rendõrség mûveleti területté
nyilvánította a helyszínt, az eddig saját jog-
körben intézkedõ rendõrparancsnok most
mossa kezeit.
Dr. Gyüre Csaba, a Jobbik képviselõje, az
Országgyûlés Alkotmányügyi, Igazságügyi
és Ügyrendi Bizottságának alelnöke mint
ügyvéd hosszas vitatkozás után sikeresen
bejutott az épületbe.
13:40. Szabó Gábor, a Jobbik pártigazga-
tója közölte tudósítónkkal: most kapták a
szomorú hírt a Szent Imre kórházból: a 78
éves nagymama agyvérzést kapott, a kór-
ház Sürgõsségi Osztályán ápolják.
(folytatás a 6. oldalon)
5
Magyar idõ
A rendõrök az utca mindkét oldalát lezár-
ták, a környezõ utcák is tele vannak rendõr-
rel, az autókat sem nagyon engedik tovább.
13:53 Dr. Staudt Gábor képviselõ, a Job-
bik Jogi Kabinetjének elnöke elmondta: ha-
zánkban több tízezren szenvednek ilyen
adósságcsapdában, melynek alapja az az
opciós szerzõdés, melyet a hitelfelvevõ a
hitelfelvételkor – sokszor tudatlanul – alá-
ír, mely szerint ha egy ideig nem tudja tör-
leszteni a részleteket, akkor a hitelezõ bank
automatikusan új tulajdonos tulajdonába
sorolja az ingatlant, mindenféle bírósági
végzés, végrehajtási eljárás nélkül.
14:00 A rendõrök rádión kértek erõsítést
az alábbi szavakkal: „Gyertek, mert ezek a
buzik megint hangoskodtak.”
Most kaptuk a hírt, hogy a budafoki
rendõrkapitány, Strauss Zsolt is a hely-
színre érkezett, ám semmilyen tájékozta-
tást nem tudott vagy inkább nem akart
nyújtani. Miután úgy érezte, hogy töré-
keny önérzete megsérült, elviharzott a
helyszínrõl oly módon, hogy nyilvánvaló-
an provokatív céllal mellkason lökte az
egyik tüntetõt.
14:21 A barikad.hu megtudta, hogy eb-
ben az ügyben már indult büntetõeljárás
okirat-hamisítás miatt, sõt polgári peres el-
járás is, ezért a végrehajtást fel kellett vol-
na függeszteni. Az egész kilakoltatást nem
lehetett volna végrehajtani!
14:25 A rendõrök próbálják menteni a
menthetõt, ásványvizet osztanak a tünte-
tõknek.
14:43 Dr. Gyüre Csaba, a Jobbik ország-
gyûlési képviselõje elmondta, hogy jelen
pillanatban a családnak és a négy gyermek-
nek ki kellene költözniük otthonukból és a
végrehajtó nem akarja megengedi még azt
sem, hogy az éjszakát a házukban töltsék.
Gyüre kijelentette: kérésük az, hogy a csa-
lád még 30 napig maradhasson az otthoná-
ban, amíg nem tudják megoldani a lakha-
tásukat.
Ehhez semmiképpen nem járul hozzá a
végrehajtó és a végrehajtást elrendelõ, ha-
bár a végrehajtás törvényességével kapcso-
latban is merültek fel kétségek – tette hoz-
zá felháborodottan a jobbikos képviselõ.
A Budai Központi Kerületi Bíróság per-
feljegyzést rendelt el. Így az õ kezükben
van négy gyermek, egy család és egy élet-
veszélyben lévõ nagymama sorsa. Gyüre
Csaba telefonon érte el a bíróságot, és fel-
szólította õket, hogy még a mai napon vizs-
gálják meg a lehetõségét annak, hogy fel-
függesszék a végrehajtást, hiszen a család
csak így maradhat otthonában. Ellenkezõ
esetben teherautóval kipakolhatják az in-
góságokat és a rendõrök kivezethetik a csa-
ládot házukból.
A végrehajtást elszenvedõ édesanya a
barikád helyszíni tudósítójának elmondta,
hogy a bírósági titkár minden halasztási
kérvényüket félresöpörte.
14:46 A barikád.hu tudósítója bejutott
a bajba került magyar család házába, itt si-
került beszélnie Kiss Róberttel, a hazafiak
vezetõjét. A Magyar Nemzeti Gárda veze-
tõje elmesélte, hogy egy kis politikai vitát
folytatott a készenléti rendõrök fejesével,
aki azt nehezményezte, hogy a jobbikos
képviselõk miatt nem tudták végrehajtani
a kilakoltatást. Kiss a rendõröknek kije-
6
lentette, hogy addig itt nem lesz rendszer-
váltás, amíg a hatalomnak olyan kiszolgá-
lói vannak, mint azok a rendõrök, akik az
ilyen kilakoltatásokat képesek végigcsi-
nálni, tönkretéve emberek életét, gyerme-
kek jövõjét.
14:40 Újabb nyomozók érkeztek a hely-
színre, hogy miért, azt egyelõre nem lehet
tudni. Lehet, hogy csak katasztrófaturis-
ták?
15:04 Leváltották a rendõröket, az új
váltás már megérkezett a helyszínre. Jelen
pillanatban mindenki feszülten várja a bí-
róság döntését.
15:32 Gyüre Csaba telefonon érte utol
a Budai Központi Kerületi Bíróságot. Elnö-
ki titkársága arról tájékoztatta, hogy a bí-
róság a mai napon nem hoz döntést, írás-
ban kell beadni a halasztási kérelmet.
Így sajnos egyértelmûvé vált, hogy kila-
koltatják a családot, a jelenlévõ végrehaj-
tó és a végrehajtást kérõ lelketlen, ember-
telen akárki nem ad lehetõséget arra, hogy
a négygyermekes család továbbra is ottho-
nában maradjon. A végrehajtást kérõ nagy
kegyesen megengedte, hogy a család in-
góságai 30 napig maradjanak a házban. Az
õ hibájából, az õ embertelenségébõl és
pénzhajhászásából kifolyólag a 78 éves
nagymamát többször kellett újraéleszteni,
jelenleg az intenzív osztályon kezelik. Hol
a lelkiismerete egy ilyen embernek?
A zárakat már elkezdték leszerelni. A
rendõrség addig marad, amíg a család el
nem hagyja otthonát, ám nekik nincs ho-
va menniük. Ezért kérjük, hogy aki négy
gyermeket, két felnõttet és két kutyust be
tud fogadni, hívja Szilvási-Kassai Esztert a
70-379-90-66-os telefonszámon. Ingósá-
guk elszállításához szükség lenne egy te-
hergépkocsira is. A Jobbik frakciója ado-
mányozást hirdetett meg. Anyagi segítsé-
güket a Jobbik Villányi úti irodájában
(1113 Budapest, Villányi út 20/A) adhatják
le. Segítségüket elõre is köszönjük.
Amennyiben adományaikat utalni szeret-
nék, azt megtehetik a Jobbik számlaszá-
mán keresztül. Egy család életét menthet-
jük meg!
15:37 Kiss Róbert a barikad.hu-t arról
tájékoztatta, hogy a végrehajtó elmondása
szerint már csak a biztonságiakat várják.
Ahogy õk megérkeznek, azonnal kilakol-
tatják a családot! Döbbenet!
16:56 A család 30 nap haladékot kapott
ingóságaik lszállítására. A csepeli job-
bikosok pedig felajánlottak egy teherautót
szükség esetére. Köszönjük!
17:01 Orbánék még mindig lapulnak és
hallgatnak. Emlékszünk ugye, hogy a Fi-
desz mit hangoztatott a kampányidõszak-
ban? Emlékeztetõül: „A következõ kormány
fenn fogja tartani a kilakoltatási moratóriu-
mot. A kérdés sürgõs megoldást igényel,
családokat nem lehet az utcára tenni” – ezt
Orbán többek között a veszprémi fórumán
is elmondta. Most hol a Fidesz 2/3-a?
17:04 Vége ennek a szörnyû procedú-
rának. Szabó Gábor, a Jobbik pártigazga-
tója a barikad.hu-nak elmondta, hogy a
hatályos jogszabályok alapján kellett a
végrehajtóknak eljárniuk, a Jobbik pedig
sajnos nem tudta megakadályozni a kila-
koltatást. Megköszönte minden jelenlévõ-
nek a tisztes helytállást. Hozzátette, hogy

a nemzeti párt holnap be fog nyújtani egy
országgyûlési határozatot az ilyen és eh-
hez hasonló esetek megakadályozására.
A Jobbik frakciója 100 ezer forintos gyors-
segélyt ajánlott fel a négygyermekes család-
nak, ami nem sok, de az elkövetkezendõ na-
pokra valószínûleg sikerült kisegíteni õket.
17:16 Ifj. Hegedûs Lórántné, jobbikos or-
szággyûlési képviselõ és családja felajánlá-
sából a bajbajutott négygyermekes család
Hegedûsék Pest megyei házában lakhat,
ahová még a két kölyökkutyát is magukkal
vihetik. Szerkesztõségünk hálásan köszöni
Enikõéknek a felajánlást.
17:22 Nagy nehezen megmozdult a Fi-
desz is, a helyszínre érkezett a kormány
szociálpolitikai államtitkára. Jobb késõn,
mint soha...
17:27 Dr. Gyüre Csaba, a Jobbik ország-
gyûlési képviselõje tájékoztatja az államtit-
kárt és kísérõjét a kialakult helyzetrõl, akik
segítséget ígérnek a családnak.
18:15 A barikad.hu információi szerint
két nap múlva ismételten kilakoltatás lesz
ebben a kerületben, és ugyanaz a cég fog-
ja végrehajtani, mint ezt a szörnyû ese-
ményt. A szerk@barikad.hu e-mail címre
várjuk azok jelentkezését, akik tudják,
hogy kit fognak kilakoltatni.
18:20 Szabó Gábor, a Jobbik pártigaz-
gatója tájékoztatta a barikad.hu-t, hogy a
kilakoltatás befejezése után a helyszínre
érkezett Soltész Miklós szociálpolitikai ál-
lamtitkár és Németh Zoltán, a Fidesz bu-
dafoki országgyûlési képviselõje is, akik a
kilakoltatott családanyával és családapá-
val, valamint a jelenlévõ jobbikos képvise-
lõkkel egyeztettek. Soltészék felajánlot-
ták a kormány segítségét, és biztosították
a családot arról, hogy meg fogják vizsgál-
ni a kilakoltatás körülményeit. Soltész
Miklósék megvizsgálják annak a lehetõsé-
gét, hogy miképpen tudnak segíteni a csa-
lád tartós lakhatásának megteremtésében.
Szabó Gábor kijelentette, hogy a Jobbik
meg fogja tenni a szükséges lépéseket az
Országgyûlésben, és innentõl kezdve ma-
ximális figyelem irányul majd azokra a jog-
hézagokra, melyek például ehhez a kila-
koltatáshoz vezettek. Holnap a szakállam-
titkár és dr. Gyüre Csaba, jobbikos ország-
gyûlési képviselõ egyeztetni fog errõl a
konkrét ügy további részleteivel kapcsolat-
ban – tette hozzá.
A Jobbik országgyûlési képviselõi és a Fi-
desz KDNP politikusai végig korrekt,
konstruktív alapon egyeztettek egymás kö-
zött szakmailag, hogy mi módon lehet a
család helyzetét tartósan rendezni.
„A Jobbik Magyarországért Mozgalom
nevében szeretném megköszönni minden
gárdistának, minden jelenlévõ hazafinak és
jobbikos országgyûlési képviselõnek, hogy
ezen a napon közös erõvel kiálltunk eme
bajbajutott család mellett és így sikerült az
ország közvéleményének a figyelmét erre a
konkrét esetre és más magyar családok sa-
nyarú helyzetére irányítani. Ez a bátor kiál-
lás megteremtheti annak a lehetõségét,
hogy mind a Jobbik országgyûlési csoport-
ja, mind pedig maga a kormány érdemi lé-
péseket tegyen a bajbajutott devizahitele-
sek kilakoltatása ellen” – mondta a Jobbik
pártigazgatója.
barikad.hu
I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .
Magyar idõ
Ami az igazsághoz hozzátartozik:
Tauzin Krisztina kilakoltatásának története
Tauzin Krisztina személyesen kereste meg a Magyarok Szövetségét a 2010. május 27-i budapesti ülésen, és a Szövetség
segítségét kérte annak érdekében, hogy családja tervezett kilakoltatását akadályozzuk meg. Mivel a családot közvetve
eddig is folyamatosan zaklatta a kilakoltatást kérõ „új tulajdonos”, kért minket, hogy öt napon keresztül, május 30-án,
31-én, június 1-jén, 8-án és 9-én ügyeljünk náluk, így jelenlétünkkel tartsuk távol õket.
A Magyarok Szövetsége megbízásából a kilakoltatás elõtt felvettem a kapcsolatot a VÉSZ és a BANK-KÁR-HÁZ
(tovább BKH) vezetõivel és ügyvédeivel, hogy közösen keressük a jogi lehetõséget a kilakoltatás megakadályozására.
Még a kilakoltatás elõtti este is tárgyaltunk ügyvéddel, bíróval, sõt rendõri vezetõkkel is.
A BKH és az MSZ javaslatára, 2010. június 9-i dátummal – mint utolsó lehetõség – a sérelmezett, Tauzin Krisztina
kérelmet nyújtott be a Budai Központi Kerületi Bíróságon a végrehajtási eljárás visszavonására.
Az elmúlt hetekben felröppent a hír, hogy a Fidesz meghosszabbította a kilakoltatási moratóriumot december 31-ig,
ám annyi történt mindössze, hogy 2010. június 10-én a Fidesz közvetve felkérte a Hitel-Kerekasztalt a moratórium meg-
szövegezésére (moratórium, adós osztályozás és új szerzõdések). Mi, a kilakoltatás megakadályozásáért hetek óta küz-
dõk, még aznap leadtuk a moratórium szövegét a felkérõnek, hogy az új kormány felhasználhassa a kilakoltatás meg-
akadályozására.
Tehát a Fidesz nem hozta meg a moratóriumot, mert megtörtént a kilakoltatás.
Még a kilakoltatás elõtt az egyik Magyarok Szövetsége-tagunk felajánlotta vidéken található házát a bajba jutott
négygyermekes anyának.
A Magyarok Szövetsége többhetes küzdelme után a mai napon, 2010. június 15-én, a hatóságok kivonultak a kilakol-
tatás végrehajtására.
Mi is megjelentünk a Szövetség 35-40 tagjával a kilakoltatás passzív megakadályozására. Mi csak Tauzin Krisztina
kérésére jöttünk segíteni. A szomorú eseményen összesen 70-80 kilakoltatást ellenzõ fõ vett részt, akik – szerintem –
túlnyomó többségében a Magyarok Szövetsége tagjai voltak.
A tiltakozók mellett televíziók is jelen voltak, mint a Duna TV, egy Svéd TV és talán a Hír TV, és késõbb jött a ma-
gyar köztelevízió (MTV) is. Sok újságíró és fotóriporter is növelte a létszámot.
Kinn az utcán Dabasi Tamás és néhány jobbikos képviselõ próbálta megakadályozni a bejutást – sikertelenül.
A felfokozott izgalomban a tulajdonos édesanyját a mentõnek kellett elszállítania. Valószínûleg agyvérzés miatt.
Közben én a Magyarok Szövetsége képviseletében a kilakoltatás megakadályozása érdekében tárgyalást folytattam
egy fideszes vezetõvel. Eredménytelenül.
Tauzin Krisztina a bíróságot hívta. Szintén eredménytelenül.
Mikor már tarthatatlanul feszültté vált a helyzet, elõször az ötgyermekes család kiskorú lányait menekítették ki, majd
a résztvevõ nõket küldtem el.
Közben felröppent a hír, hogy jön a Gárda és jönnek a Jobbik-képviselõk.
A Gárda nem érkezett meg, a képviselõk csak a rendõrség behatolása után érkeztek oda.
Amikor a rendõrség is felvonult, hogy betörje a ház kapuját, hazaküldtem a Szövetség embereit. (Kis malõr, hogy a
kertben hátul nem volt kapu, így a kerítésen keresztül távoztunk.) Miután távoztunk a kerten belül maximum 15 em-
ber maradt az újságírókkal együtt.
A helyszínen igazoltatás a távozásunkig nem volt.
Ezzel részünkrõl befejezõdött ez a szomorú, sikertelen nap.
Budapest, 2010. június 15. 16:20
Teknyõs László
Egy hiteles szemtanú levele a Szilaj Csikónak
A szerk. „elõszava”: az alábbi beszámoló, sajnos, megint a szomorú tapasztalatot igazolja: egy párt-
sajtó soha nem elég pártatlan. A barikad.hu fenti beszámolóját kissé más képbe helyezik az
alábbiak…
Kedves Szerkesztõség!
A kilakoltatással kapcsolatban: a házat elsõsorban a Magyarok Szövetsége védte, nem a Jobbik. Tudom, végig ott
voltam. Tény, hogy végig jelen volt még két jobbikos képviselõ, egyikük bent volt velünk a ház kertjében. Jelen volt
még a Magyar Gárda kapitánya, néhány gárdista civilben, de fõleg sok MSz-es és barantás. Ahogy az események
folytak, úgy tûnt, hogy lesz megegyezés.
Sokan elmentek, mert azt hitték, hogy már nem fog történni semmi. Egyszer csak azonban a nagy számban
ott lévõ készenléti rendõrség – az árvízvédelembõl vezényeltek vissza – megkezdte a behatolást. Ehhez hozzá-
tartozik, hogy a rendõrkapitány nem akart betörni. Mondta, hogy az emberei nem lakatosok, ezért a végrehajtó
hivatott lakatosokat. Amikor a kis ajtó áttörésével próbálkoztak, a nagymama összeesett. Ezután szünet következett.
Késõbb megérkezett a mentõ, beengedtük, elvitte a nagymamát. Megint tárgyalások, szünet. Közben érkezett a
hír, hogy jön a Jobbik frakció. Ettõl a rendõrök valószínûleg megijedtek, és az azonnali behatolás mellett döntöt-
tek. A nagy kaput törték át végül, minket kivezettek. Nem álltunk ellen, nem lett volna értelme. Egyébként a
készenlétisek nemcsak parancsot teljesítettek, hiszen, akkor nem nevettek volna rajtunk többször is gúnyosan.
A jobbikos képviselõk akkor érkeztek csak meg, amikor már rég bent voltak a rendõrök. Egyébként a kilakol-
tatást Sudár Zoltán ingatlan-maffiózó kezdeményezte. Érdekesség: a helyszínen volt a Duna TV, az Echo TV, az m1
és egy svéd televízió.
Körülbelül ennyi történt dióhéjban.
Üdvözlettel: Odor Máté
7
Gazdálkodó
Ismerjük is, meg nem is…
A magyar szürke marha mentes a kergemarhakórtól.
Mindjárt itt az elején felteszem a kérdést: mit is tu-
dunk errõl az õshonos szarvasmarháról, a magyar
szürke marháról?
Ott látjuk a Feszti körképen, amint honfoglaló
õseink szekereit nekifeszülve húzzák, ott látjuk
Brehm híres könyvének lapjain, ott látjuk hatalmas
csordába verõdve útban Itália, vagy valamelyik gaz-
dag német tartomány felé haladva, ott látjuk Szent
Márk köztársaságának part menti síkjain, ahol velen-
cei kalmárok veszik õket számba.
Látjuk a homályba veszõ századok messzeségé-
ben a szinte hömpölygõ gulyát kísérõ pásztorok mel-
lett ott loholó kutyákat, s közülük melyik-melyik a
maga feladatát látja el. A pulik izgatottan kapkodnak
a lemaradó vagy elcsellengõ állatok csüdje felé, a ku-
vaszok mindenre figyelve kerülgetik a gulyát, s ha
idegen állat vagy ember közeledik, azt megállásra
kényszerítik, legyen az békésen baktató gyalogos
vagy fegyveres lovas. A menetet a gubancos szõrû
komondorok zárják – szemük is alig látszik a rábo-
ruló szõrfüggönytõl. Õk biztosítják az éjszakák nyu-
galmát. Amilyen csendesek, unottak nappal, úgy
megélénkülnek, ahogy a nap lehaladt. Hangtalan
léptükkel, mint szellemek jelennek meg ott, ahol va-
lami szokatlan történik. Se farkas, se más vad nem
közelíthet a gulyához! Mindezek mellett ott látjuk a
hajdan volt fegyveresek komor csoportját, a gulyát
kísérõ hajdúkat. Nélkülük nem érkezett volna meg
egyetlen állat sem a megrendelõhöz. A marhatolva-
jok jól ismerték õket, és tisztelték a jelenlétüket. Rit-
kán merészelnek rátámadni a hajdúk által õrzött gu-
lyára, s ha mégis, az legtöbbször részükrõl végzõdött
rosszul. A néha elõforduló csetepatékban megtör-
tént, hogy hajdú maradt holtan a csatamezõn. Ennek
aztán híre kelt láthatatlan csatornákon keresztül, és
megmozdult a hajdúvilág. Még nem volt olyan, hogy
a megtorlás elmaradt volna. Ha kellett, akár évekig
is keresték azt a tettest, aki hajdút ölt, és a véres
bosszút nem kerülte el. Tudják ezt jól a marhatolvaj-
ok, és messze elkerülik még a vidéket is, ahol haj-
dúk vigyázzák a gulyát. A német, olasz vagy más
megrendelõk is tudták ezt, és bizton számíthattak az
élõ árura.
N. Lajos hajdú hadnagy, kinek felmenõi ott har-
coltak Bocskai seregében, meséli a következõket:
„Egy Egri nevû csapatvezér szegõdött a gulya kísé-
retére itt, a Debrecen közeli pusztáról. Gyönyörû
ökörcsorda állt össze. Mind négy-öt éves állatok. Jó
esztendõ mutatkozott, az ökrök kövérre híztak a dús
legelõn. Egri csapata úgy huszonöt fõt számlált. Bá-
tor, szilaj legények. Nem is volt semmi baj az úton,
amíg a váci révet el nem érték. Ott a nagy kavaro-
dásban egyszerre feltûnt tíz-tizenöt martalóc, és ki-
szakítottak a gulyából egy húsz állatból álló csopor-
tot, s sebesen hajtották a Duna mentén Verõce felé.
Egri észrevette, s elrikkantotta magát:
– Utána!
A legényei megsarkantyúzták a lovaikat, s a tol-
vajok után eredtek.
–- Jancsi, öt emberrel itt maradj! Vigyázni kell a
többire is! – adta ki a parancsot Egri.
Hamarosan beérték a martalócokat. Azok az álla-
tokat két lovasra hagyták, ûzzék azokat tovább, a
többi meg szembe fordult a hajdúcsapattal. Fokos,
kard, furkósbot csattogott, s egy-egy jajgatás kevere-
dett a harci zajba. A hajdúk, mesterei a közelharc-
nak, sok bajban, nélkülözésben edzõdtek kemény-
nyé, mint az acél penge. Nem csoda, hogy a rablók
húzták a rövidebbet. Hármat közülük levágtak, s a
többi, hagyva a zsákmányt, elszáguldott. Mikor visz-
szatértek volna a többiekhez, látták meg, hogy Gyur-
ka Feri vérbe fagyva fekszik a földön, s a lova áll
mellette lehorgasztott fõvel. Így nevelték a lovakat,
hogyha leverik a vitézt, ott maradjon mellette, s ha
még élete van, el tudjon menekülni rajta.
– Ki vágott le, fiam? – kérdezte Egri.
– A sánta Mártin. Megismertem – suttogta, s azzal
kilehelte a lelkét.
8
B. Szabolcs Csaba
Két év múlva ütöttek rajta Egri legényei Dabóc vá-
rának közelében a hegyek lábánál. Ott is csak a kö-
zelgõ gulyát lesték. A csata hevében sánta Mártin el
akart szelelni, de a legifjabb hajdú, Tamás nevû, utol-
érte, s fokosával lecsapta. Ez a fiú az elesett hajdú,
Gyurka Feri kisöccse volt, s most megbosszulta test-
vére halálát. Így történt.”
Hogy az állatok le ne romoljanak a hosszú úton,
végig legeltetve, komótosan, lassan haladtak. Így
érték el a gazdag német tartományok vagy a Sere-
nissima vágóhídjait, ahol csengõ aranyat fizettek a
kor legkeresettebb húsárujáért. A hajdúk munkája
hazafelé az arany védelmét szolgálta. A pontos el-
számolás a gazdával biztosította a következõ évre
is a munkát a szabad hajdúknak. Évszázadokon át
folyt így ez a kereskedelem. A XIX. századi nagy
gazdasági változások és az 1863-as nagy szárazság
vetett véget a tömeges tenyésztésnek. Pedig meny-
nyi hasznot hozott ez mindenkinek, aki csak kap-
csolatba is került vele!
Kezdjük a gazdával, a tenyésztõvel. Több tízezer
parasztgazdaság foglalkozott marhatenyésztéssel, és
belõlük kerültek ki a meggazdagodott mezõvárosok
lakosai vagy a nagyvárosok – Debrecen, Kecske-
mét – polgárai. A marhakereskedelem bevételei a tö-
rök elleni küzdelemben is letagadhatatlan szerepet
játszottak, hiszen ebbõl telt adókra, a végvári kato-
naság fenntartására – írja Bellon Tíbor. De menjünk
tovább: az alföldi városok megerõsödése, meggaz-
dagodása éppen a marhatenyészés révén tette lehe-
tõvé a XVI. században a reformáció gyors elterjedé-
sét és megszilárdulását. Nem véletlen, hogy Debre-
cen lett a református magyarság központja, a ma-
gyar református Róma. E kor máig élõ tanúja ott áll
a Debreceni Nagytemplom mögött, és hirdeti or-
szág-világnak a haladás gyõzelmét a maradiság fö-
lött. Egy több száz éves „fáról” van szó, bár igazá-
ból se nem fa, se nem bokor (!) Története a követ-
kezõ: „A hagyomány szerint a Debrecen reformá-
lását elindító Bálint pap és Ambrosius mester, a
helybéli római katolikus lelkész egyik heves vitá-
jának emlékét õrzi ez a fa. ’Akkor lesz ebbõl a ta-
nításból vallás, amikor a lícium* fává nõ!’ – mond-
ta Ambrosius. Majd leszúrták a földbe az ördögcér-
na-ágat, és íme, mára fává növekedett.”
Fejlõdést, gazdagodást hozott a vonulási útvona-
lak mentén levõ birtokok, helységek számára is a
marhakereskedelem. A hatalmas gulyák sokszor az
ezer darabot is elérõ állatból állottak, mellette a szá-
mos kísérõ; mindezeknek az ellátásáról gondoskod-
ni kellett. Legelõ, kút az állatoknak, élelem, szállás
az embereknek. Az e célt szolgáló csárdák napi já-
rásnyira voltak. A „fûpénz” és a csárdák bevétele je-
lentõs hasznot hoztak, nem beszélve a folyókon va-
ló átkelésnél a révnél fizetett díjról. Feljegyezték,
hogy egy év alatt – leszámítva a téli hónapokat, mert
akkor nem tereltek – a váci révnél több mint har-
mincezer marhát hajtottak át.
A haszonból jól részesültek a vásárok helyszínét
biztosító városok is, mint Gyõr, Sopron, Nagykani-
zsa. Természetesen a bevételek jelentõs része a ki-
rályi kincstárat illette.
Lássuk hát, milyen is ez az állat, a magyar
szürkemarha! Eredetérõl tudósok hada vitatkozik.
Állást foglalni nem hálás feladat. Nem is teszem, csak
annyit jegyzek meg, hogy kialakulásában szerepet
kapott az õstulok (Bos primigenius), de hogy mikor,
az kérdéses. Mindenesetre egy XI. századi arab uta-
zó írja Magyarországon tett utazásáról, hogy az itt lá-
tott szarvasmarhák „akkora állatok, mint egy elefánt:
bõrének a súlya kiteszi két nagy ökörét, akkora a fe-
je, mint egy bornyú, és a szarvainak hossza, mint egy
elefánt agyara”.
Alakjáról, természetérõl legkifejezõbbet egy olasz
lapban találtam. Emberi tulajdonságokkal bír – írja a
cikkíró –, mint az erõ, bátorság, mértékletesség. Az
állat robusztus, erõs és békés. Színét, testalkatát, tí-
pusait szakkönyvek taglalják. Maradjon ez az õ elõ-
joguk. Itt csupán azt fûzném még a fent elmondot-
Koczeth László tövis
Magyar szürke
feszítsd a földnek
gombos szarvadat
s bár kigurult
közüle ékes napkorong
orrod nehéz párát fúj
nem tûrt melleden a kolonc
fehérnek tetszõ
komisz kuvaszok
harapják véknyad
türelmed véges
éltetõ csordakút messze
délibáb ködében
csak megsejlik
a szabadság
az édes
vesd fel büszke fejed
hisz évezreden
át tûrted zsarnoki béklyód
hagytad terelni a csordád
indulj hát
ura vagy pusztádnak
ne bõgj
ez a hang nem illik
rög királyának
izmos tested feszül
erõd nem hagy el
ég, nap, föld birtoka
tiéd
az is marad
örökkön megóv
örökkön felemel
takhoz, hogy húsa ma is a legértékesebb fehérjefor-
rásnak számít íze, zamata, tápértéke, kergemarha-
kór-mentesség miatt. Húsa tömörebb és tartalma-
sabb az egyéb eredetû marhahúsokénál, a hagyo-
mányos marhagulyás készítésének ez az igazi alap-
anyaga.
Álljon itt befejezésül Erdei Ferenc gulyás recept-
je: „Egy kiló húsféléhez elegendõ a gulyásba 1 kis fej
vöröshagyma. Azt is vágjuk egészen apróra. Forró-
sítsunk fel 1 kanál zsírt (nem árt, ha frissen eresztjük
füstölt szalonnából). Vessük bele a hagymát, pirítsuk
szép sárgára, hintsünk rá 1 kanállal abból a bizonyos
finom, zamatos, szegedi édes-nemesbõl, pörköljük
meg kicsit (akinek tetszik, rápergethet egy csipet lisz-
tet), s ha különösen jót akarunk enni, öntsünk rá egy
pohár jófajta fehérbort. Sózzuk meg, és egy kicsit te-
gyük rá a födõt, hadd párolódjék, hadd puhuljon. Ez
alatt fazékban, sós vízben fõ a meghámozott, s ne-
gyedekre vágott sárga- vagy rózsakrumpli (egy kiló
körüli); ha már majdnem egészen megfõtt, belerak-
juk a lábasba a hús közé, ráöntünk a sós lébõl any-
nyit, amennyi nem veszélyezteti azt, hogy jó, tartal-
mas levesünk legyen. Kicsit még együtt fõzzük a
krumplit és a húst, ha mindkettõ eléggé puha, meg-
kóstoljuk, kell-e még bele só vagy paprika, s már tá-
lalhatjuk. (A tányérokba a húsdarabok közül persze
a javát szedjük). Köménymagot ne tegyünk bele, el-
rontja a stílusát, az csak a bécsi „Gollasch”-ba való,
paradicsomra sincs szükség, ennek divatja a szerb
konyhából szivárgott a Délvidéken a magyar papri-
kásba, de zöldpaprikát bátran fõzhet bele, aki szere-
ti. Nagyon illik hozzá.”
Forrás: Bellon Tibor, Kútvölgyi Mihály: „A ma-
gyar szürkemarha – megõrzött ízek”
Riccardo Lagorio: „Il bue grigio ungherese”
Erdei Ferenc: „Néprajzi ínyesmesterség”
Kiszely István: „Az õsmagyarok háziállatai”
Nagy Lajos, hajdú hadnagy – személyes közlés
„A kálvinista Róma jelképei” – Debreceni Fõ-
nix, 2009, május–június
Brehm: „Az állatok világa/ Szarvasmarhák
(Bos L.)”
*lícium – ördög-cérna – lycium halimifolium

HUNGARIKUMOK – a Magyar Minõség
Számos ismert vagy kevéssé ismert történet és legenda mesél arról, hogy
hazánk különleges ország. Ezt a különlegességet kellene felhasználni,
ennek hangsúlyozása csábíthatja ide leginkább a külföldieket. A
hungarikumok, mint az ország kihasználatlan „kincsei”, marketing szem-
pontból az egyik legnagyobb lehetõség a magyar turizmus elõtt. A hosszú
távú cél a magyarok életminõségének javítása, az azonban még várat ma-
gára, hogy a nagyszabású tervek milyen módon és mibõl valósulnak majd
meg.
Sokféle hungarikum van, ám jogi értelemben egy sincs; a jogszabályok-
ban nem szerepel ilyesmi. Eredetvédelemben tizenkét magyar termék
részesült; a legrangosabb minõsítést a szódavíz nyerte el. Hungarikum (va-
gyis speciális magyar termék) valójában csak a köznyelvben létezik, a ha-
zai jogszabályok – az EU-joggal összhangban – nem ismerik ezt a fogalmat.
Ennek ellenére mégis használjuk ezt a szót azoknak a zöldségeknek, gyü-
mölcsöknek, élelmiszer-ipari cikkeknek és állatoknak a jelölésére, amelyek
eredetük, földrajzi elhelyezkedésük, különleges minõségük vagy hírnevük
alapján erre méltóak. Olyan termékek tartoznak ide, amelyek minõséget
képviselnek, hagyománnyal rendelkeznek, ismertek és elismertek, és róluk
a külföldiek Magyarországra asszociálnak. A termék azonban önmagában
nem elég, annak márkának is kell lennie. Ellenkezõ esetben ugyanis szin-
tén probléma lehet, hogy az adott termékcsoportnak nem minden tagja
ugyanolyan minõségû.
Jelenleg a tizenkét magyar termék: a makói vöröshagyma, a szegedi és
a budapesti téliszalámi, a szegedi és a kalocsai fûszerpaprika-õrlemény, a
csabai és a gyulai kolbász, valamint négyféle pálinka és a tokaji bor. A „ga-
rantáltan hagyományos és különleges” elnevezésû minõsítõ védjegyet ed-
dig azonban egyetlen magyar termék nyerte el: a szódavíz.
A szikvíz – hagyományosabb nevén a szóda –, megtalálható a Magyar Élel-
miszerkönyv nemzeti értékei közt. Az Európai Unió élelmiszertörvényében
a szikvíz, illetve a szódásszifon nem létezõ fogalmak, emiatt sokan attól fél-
tek, hogy – mivel a szódavíz gyártására nincsenek szabályok –, ellehetetle-
nülhet több ezer család sorsa. A szikvizesek azonban elérték, hogy a szóda
egyfajta „hungarikumként” szerepeljen a Magyar Élelmiszerkönyvben, és
gyártására az uniós szabályoktól eltérõ rendelkezések vonatkozzanak.
A makói vöröshagyma hungarikum, és csak a Makó területén ültetett
hagymára használható ez a kifejezés. A makói termesztési eljárás titka a na-
gyobb méretû dughagymák hõkezelése (szárítása). Ennek következtében a
hagyma nem hoz virágszárat, tehát nagyobb fejképzésre képes.
Az eredetvédett Pick szalámit kizárólag a Szeged környékén tenyésztett
és elõállított, nagy súlyú sertésbõl készíthetik el, ahogy azt Pick Márton is
tette az elsõ, különleges érlelésû „szegedikum” bemutatásakor, 1869-ben.
Ezek a sertések speciális takarmányt kapnak.
A budapesti téliszalámi a mangalica feldarabolt húsából, illetve azok ke-
resztezésébõl származó sertések kemény húsából vagy szalonnájából ké-
szül.
A szegedi és a kalocsai fûszerpaprika a kedvezõ adottságokkal rendel-
kezõ tájkörzetekben, hagyományos módon megtermelt fûszerpaprika nö-
vény, tövön beérett, utóérlelt, majd megszárított termésének megõrlésével
készül. A tájkörzetekben olyan hõmérsékleti, napfény- és csapadékviszo-
nyok uralkodnak, amelyek valamennyi fûszerpaprika-termõ terület közül
itt a legkedvezõbbek. Mi magyarok találtuk ki, hogy a bogyókat meg kell
szárítani, utána por alakúvá õrölni, és ilyen állapotában felhasználni. Ez a
felhasználási mód az egész világon elterjedt. (Korábban nyersen vagy szá-
rítva, a bogyót egészben hagyva használták).
A hagyományos érlelésû, igazi szárazkolbászok: a csabai kolbász, Pokol
szalámi, mangalica kolbász, és a ma már világhírû gyulai kolbász. Utóbbi
sertéshúsból és szalonnából, esetenként 10-15%-ban marhahúsból készül.
A csabai kolbász olyan helyi, békéscsabai és a Csabáról kirajzott falvak
(Medgyesegyháza, Ambrózfalva) lakói által készített húskészítmény, ame-
lyet a szlovák és a magyar parasztok a házi vágások során alakítottak ki. A
csabai kolbász kritériuma azonban nem a készítés helye, hanem a készítés
módja, az összetétel és a fûszerezés. Ízét alapjaiban határozza meg a füstö-
lés: korábban szabad kéményben, szalma vagy kukoricaszár füstjével, a XX.
században pedig bükkfa fûrészporral vagy kukoricacsutkával füstölték.
Egyes földrajzi területek kiemelkedõen alkalmasak bizonyos gyü-
mölcsfajták termesztésére. Eezeken a tájakon évszázadok óta kiváló mi-
nõségû pálinkát készítenek. Ha a feltételeknek megfelelnek, akkor a táj-
egység megkapja az eredetvédett termék megkülönböztetõ jelzõt, ami
feltüntethetõ a terméken. Jelenleg hét ilyen tájegységgel és gyümölcsfaj-
tával rendelkezünk.
Szatmári szilvapálinka: Évszázadok óta a Szatmár-beregi táj kiemelkedõ
híressége, vendégköszöntõ itala. Aki ide látogat, legyen az fiatal vagy idõs,
nem mulaszthatja el ezt a terméket megkóstolni. Az a mondás is járja, hogy
aki iszik belõle, minden kortyától egy évvel fiatalabb lesz.
Kecskeméti barackpálinka: A Kecskeméten és környékén termesztett kaj-
szibarackból készített világhírû pálinka, mely megõrzi a gyümölcs illatát,
ízét és zamatát. A vendéglátásban újszerûen digesztívumként (emésztést
elõsegítõként) is kínálják.
Békési szilvapálinka: A Körösök völgyében termett vörös szilvából, év-
százados hagyományú kisüsti rendszerû pálinkafõzéssel készül. Aranyló szí-
nét és kiváló ízét a fahordós érlelésnek köszönheti.
I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .
Gazdálkodó
Szabolcsi almapálinka: A hagyományos réz kisüstön történõ lepárlás friss
gyümölcsízû és illatú, kellemes aromájú almapálinkát eredményez.
Gönczi barackpálinka: A gyümölcsfajta a gönczi magyar kajszi és a ter-
mõtáj kiváló jellegébõl születõ, különleges illat- és zamatanyagban gazdag
pálinka, amely különbözik más régiók barackpálinkáitól.
Újfehértói meggypálinka: Új taggal, az újfehértói meggypálinkával bõvült
az eredetvédett pálinkák köre. Az „Újfehértói” eredet-megjelöléssel ellátott
meggypálinka elõállításához kizárólag az újfehértói fürtös és a debreceni
bõtermõ fajták használhatók.
Göcseji körtepálinka: Az itt készülõ körtepálinka sajátossága, hogy bizto-
sítják az utóérést a gyümölcsnek, míg a többi pálinka esetében a friss gyü-
mölcsöt rögtön feldolgozzák.
Tokaji Aszú: Nincs a világon még egy bor, mely hazájának nemzeti him-
nuszában szerepelne. Nem lehetett véletlen Kölcsey Ferenc költõi tisztelet-
adása éppen a magyar nemzettudat formálódásának idõszakában.
Tokaj Hegyalja Magyarország legelsõ borvidéke. Ezen a varázslatos tájon
a számos környezeti tényezõ és a szorgalmas borászok apáról fiúra szálló,
titkokat õrzõ szakértelme eredményeként születik „a Borok királya, a kirá-
lyok bora”, a Tokaji.
A magyarságnak nem csak mesésen gazdag történelmi múltja, évezredes
kultúrája, példamutató hõsei vannak, hanem egyedülálló néprajzi és termé-
szeti kincsei is.
A továbbiakban bemutatunk még néhány tipikus terméket, látnivalót, me-
lyek még nem „hungarikumok”, de a magyar ember számára már nagyon
régóta azok.
Szentesi paprika: 2007-ben elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat, mely el-
ismerést addig egyetlen friss élelmiszer sem kapott meg. A termékek 60-
70%-a a hazai piacon fogy el, a többit fõként Németországba és Csehország-
ba viszik.
A szilaj szürkemarha: A szilaj magyar marha a fejét büszkén tartja, né-
zése nyílt, egyenes. Megjelenése tetszetõs, szép tartása nemességet, erõt
és szívósságot sugároz. A Kárpát-medence védõ ölelésében ez a csodá-
latos fajta, pásztoraink tudásának köszönhetõen – akik tisztelték, becsül-
ték és szerették az állatokat –, válhatott ilyen méltóságteljessé. Ez az ál-
lat mindenütt megélt, mindent megevett, füvet, nádat, sást, szittyót, télen
pedig akár a hó alól is kiszedte az avart. A gulyák ma a nemzeti parkok-
ban legelnek.
Szaloncukor: Eredete a reformkorra nyúlik vissza. Akkor jött divatba a
polgári lakásokban a fogadószoba, azaz a szalon, itt állították fel a kará-
csonyfát. A fán lévõ díszesen csomagolt édesség pedig a szaloncukor nevet
kapta.
Gémeskút: A legelterjedtebb kútszerkezet a magyar nyelvterületen. A
földbe ásott kútgödörbõl a kétkarú emelõ elvén mûködõ szerkezet emeli ki
a vizet. Egyéb nevei: csigáskút (Dunántúl Ny-i és D-i részén), nyilas kút
(Szlavóniában), komponás kút (Erdélyben).
Magyar lúd: fehér, szürke és tarka tollszínben, valamint fodros tollú vál-
tozatban fordul elõ. A hazánkba került külföldi fajtákkal történt keresztezõ-
dés útján jött létre. A magyar lúd igénytelen, gyorsan növekvõ, jól tollaso-
dó, edzett és fáradhatatlanul legelõ fajta. A legelõvel szemben igénytelen, a
takarmányt nagyon jól értékesíti. Húsa kitûnõ minõségû és puha, nagy má-
ját a külföldi piacok is nagyra értékelik. Tollhaszna tetemes, évente három-
négyszer is téphetõ.
El kell jutnunk oda, hogy végre kialakuljon hazánkról a valós kép, és így
a magyarságot – többek között – a hungarikumai alapján minõsítsék. A stra-
tégia szerint ehhez semmi mást nem kell tenni, mint kialakítani „a turizmus-
barát társadalmat”, növelni a hozzánk látogatók „komfortérzetét”. Jól jöhet,
ha különbözõ kulturális rendezvényeket szervezünk, „úgynevezett 'húzó-
nevek'” részvételével, a ki nem használt adottságokra fektetve a hangsúlyt,
hogy Magyarország minél több látogatót csábítson. E stratégiát követve ja-
vulhatna környezetünk és az életminõség is.
Herner Adrienn
9
Új történelem
Büntetlenül maradtak a cseh tömeggyilkosok
– tettüket egy most elõkerült filmfelvétel is bizonyítja
Német barátaimnál vendégeskedem egy
hatalmas, terméskõbõl épített házban.
Szobám falán egy 1937 tavaszán festett
kép – ismeretlen európai kisváros látké-
pe. Virágos domboldalról nézve festette
meg egy kiolvashatatlan nevû, ismeretlen
mûvészlélek. Három templomtorony
emelkedik ki rajta a városka lakóházai és
ipari létesítményei közül. Utóbbiak egyi-
ke egy vízimalom, a domboldal alatt
ugyanis keskeny, de bõvizû folyócska ha-
tárolja a települést, a másik – kéményérõl
ítélve – minden bizonnyal sörgyár.
A festmény valahogy kirí a szobám fa-
lán levõ egyéb képek – metszetek, akva-
rellek, rézkarcok – közül. „Idegen tárgy”–
neszlett fel agyamban a gondolat legelõ-
ször megpillantván.
Ezt a szöveget egy kis ócska, kopott író-
asztalocskánál ülve írom, fiókjaiban csu-
pa régi papír, boríték, mindenféle egyéb
kacat. Tegyek velük, amit csak akarok,
mondták vendéglátóim. Már hosszú évek
óta lakatlan volt ez az emeleti szobácska,
az íróasztal is árválkodott. Egyik család-
tagtól tudtam meg: egy szerencsétlen sor-
sú, magányos asszony – Ida von dem
Bruch – használta valaha, övé volt a falon
levõ egyetlen festmény is, az íróasztal fi-
ókjában még sorakoznak az õ nevével
nyomtatott borítékok. A második világhá-
ború után menekült Németországba, Ida
asszony ugyanis szudétanémet volt. Férje
a háborúban esett el, fiát pedig megölték
a csehek, õ valamilyen véletlen folytán
életben maradt és szülõvárosának képé-
vel a hóna alatt vagy másfélmilliomod ma-
gával Németország nyugati részén kötött
ki.
És éppen itt, az én barátaim szüleinek
házába fogadták be, itt fõzött, mosott, dol-
gozott a kertben, nevelte a gyermekeket,
és mondogatta nekik keserûbb pillanata-
iban, hogy az életnek semmi értelme
sincs. Nem ismertem, ezért nem tudom,
hogy kétségbeesett életérzésének meny-
nyire volt oka az a csaknem általános tör-
ténelmi érdektelenség, mely Németország
nyugati felében a jóléti társadalom kifej-
lõdésével együtt rohamosan terjedt. A
nyugat-német társadalom egyéb okok mi-
att is szívesen süppedt történelmi közöny-
be. A második világháború legnagyobb
vesztesének, a nürnbergi perekben meg-
bélyegzett és porig alázott társadalomnak
a polgársága szeretett volna szabadulni
háborús történelmi múltjának lelki terhe-
itõl is. Mire a jóléti társadalom kiépülésé-
nek idején – a múlt század hatvanas éve-
iben – történelmi öntudata is annyira erõ-
södhetett volna, hogy merje a hazai és
nemzetközi közvélemény elõtt is nyíltan
hangoztatni a nemzetén esett gyalázatos
történelmi sérelmeket, addigra a „fejlett
világ” tudatipara – nevezzük így a
10
holokausztipar legfõbb tudati termékét –
a „H-fegyver” erejének és jelentõségének
hatványozásával volt elfoglalva, hogy az-
tán az ennek alapjául szolgáló, kétségte-
lenül valóságos, de mitológiai szálakkal is
igencsak átszõve megfestett eseményt, a
„holokausztot” tegye meg a legújabb ko-
ri történelem igazodási pontjának. Nem
csoda, hogy ilyen körülmények között, a
fogyasztói jólétben dõzsölve és egykori
legyõzõi legtöbbjének szövetségesévé
válva a német társadalom nemigen fesze-
gette, hogy az országa területére bevonult
gyõztesek hány nõt erõszakoltak meg,
hány polgári lakost és hadifoglyot kínoz-
tak és gyilkoltak meg, vagy hurcoltak el a
Szovjetunió kényszermunka-táboraiba.
És hallgatott arról is, hogy Csehszlová-
kiában hány ezer német polgári lakost kí-
noztak halálra, gyilkoltak meg, illetve ûz-
tek onnan el földönfutóvá téve õket. (A
magyarok hasonló tragédiájáról most nem
is beszélve.) Pedig azokat a gaztetteket –
hatóságilag támogatott, de legalábbis el-
tûrt köztörvényes bûncselekményeket –
már a hadiállapot megszûnése után kö-
vették el. Ez a lebénult német viszonyu-
lás nagyon is kapóra jött az elkövetõknek
és társadalmuknak, hiszen õk továbbra is
lapítani akartak. A köztörvényes bûncse-
lekmények elkövetésében bûnrészes po-
litikai vezetõk késõbb már a holo-
kausztipar alvállalkozóiként nyilván ama
bûvészmutatvány sikerességében re-
ménykedtek, melynek következménye-
ként a németek bûne mindvégig meg kel-
lene maradjon a világ történelmi emléke-
zetében, az övék pedig szép csendesen
feledésbe kellene, hogy merüljön. Csak-
hogy erre nézve is érvényes Illyés Gyula
sokat idézett mondása, mely szerint „Egy
korszak attól lesz múlt, hogy megírják...s
valamire való múlt megteremtéséhez né-
ha nagyobb erõ kell, mint a jövendõéhez:
mindent pontosan a helyére kell tenni. A
rosszul elrendezett, a rosszul megírt múlt
föltámad, visszajár, állandóan zavarja az
embert. A megíratlan idõ el se megy: köd-
szerûen üli meg a tájat és az elmét. Bar-
bár, mint a teremtés elõtti sötétség.”
Hát tapasztalhatjuk, hogy ez a múlt – az
elsõ és a második világháború története,
minden elõzményével és következmé-
nyével együtt nézve – csakugyan rosszul
van megírva. Valóban ködszerûen üli meg
az elmét – ezt látom otthon is, de itt, né-
met ismerõseim között még inkább. Visz-
sza is jár – megmutatkozott ez például a
délszláv háború idején. Barbár, mint a te-
remtés elõtti sötétség – ezt szintén láthat-
tuk a délszláv háborún, de láthatjuk ma is
a kisantant-országok államilag gerjesztett
és büntetlenül maradó sovinizmusán is.
A háború utáni idõszak németellenes
bûntetteinek történetére azonban lassacs-
kán sikerül ráirányítania a közfigyelmet az
igazságérzetéhez ragaszkodó kisebbség-
nek, így talán a rosszul megírt (azaz el-
hallgatott) múltnak ez a szelete elõbb-
utóbb kirajzolódik. Az egykori vérengzé-
sek színhelyeinek egyikén, Polterbergben
(Polstoloprty-ben) 2010. június 3-án, az
események után 65 évvel táblát avattak az
ott meggyilkolt, legalább 736 áldozat em-
lékére (ennyi tekinthetõ bizonyítottnak
egy korabeli vizsgálóbizottsági jelentés
szerint). Ez a Csehszlovákiában barbár ke-
gyetlenséggel lemészárolt német ajkú
polgári lakosság elsõ, hivatalosan enge-
délyezett emlékhelye Csehországban. De
ez is hatalmas eredmény, ha ismerjük a
táblaállítás elõzményeit, a németség sérel-
mével kapcsolatos eddigi cseh közhangu-
latot és az ezt irányító politikai vezetés vé-
leményét. Az utóbbiak érzékeltetésére
idézem az európai parlament egyik cseh
képviselõjének, Jan Zahradilnak a ZDF te-
levízióban korábban elhangzott nyilatko-
zatát. Zahradilt éppen egy arról tudósító
mûsorban szólaltatták meg, hogy a
Polterbergben megölt németek hozzátar-
tozóinak és az onnan elûzött, de még élõ
németeknek a szövetsége mindaddig hiá-
ba kereste fel a helyi önkormányzatot az
emlékhely létesítésének szándékával.
„Meggyõzõdésem szerint a csehek több-
ségének az a véleménye, hogy a kitolon-
colás logikus következménye volt mind-
annak, ami korábban történt: egy sza-
bad állam, Csehszlovákia likvidálásá-
nak, a náci megszállásnak. Ezért sem-
mi értelme sincs megint felnyitni ezt a
fejezetet. És nekem is ez a véleményem.
Csak nagyon kevesen vannak itt olya-
nok, akik képesek megérteni, miért fog-
lalkoznak ezzel mindegyre német poli-
tikusok, a közvélemény és a média, fel-
szakítva ezzel a régi sebeket, ahelyett,
hogy hagynák végre ezt az egészet nyu-
godni.” Ez a vélemény megint csak jól
példázza azt, hogyan is üli meg ködsze-
rûen a megíratlan történelem az elmét.
Zahradil európai uniós képviselõ nem
épp európai módjára vélekedik. Egé-
szen elfogadhatónak tartja polgári lako-

sok amiatt való megkínzását, megölését
és elûzését – a legalantasabb bosszút –
amiatt, hogy országának szabadságát (te-
gyük hozzá: egy igazságtalan békediktá-
tumban megteremtett államét) egy másik
ország korábban felszámolta (tegyük hoz-
zá azt is, hogy nagyhatalmilag is jóvá-
hagyva). Másrészt régi sebek felszakítását
veti a németek szemére, holott e sebekre
azért kell a német politikusoknak, a köz-
véleménynek és a médiának rámutatni,
mert még máig sem gyógyultak be. Éppen
ez derül ki az események egyik túlélõjé-
nek, az emléktábla egyik kiharcolójának,
Peter Klepsch-nek hitvallásából is: bár
iszonyatos dolgok szemtanúja volt, õ ki-
heverte az akkori megrázkódtatásokat,
ám az a gondolat sehogy sem hagyja nyu-
godni, hogy egykori honfitársainak sorsa
feledésbe merülhet, ezért ezt meg akarja
akadályozni.
Minden ép erkölcsi érzékû ember tudja:
az engesztelõdéshez elengedhetetlen,
hogy a vétkes fél elismerje vétkét. A rajta
esett gyalázatos igazságtalanságot mind-
egyre hangoztató fél nem a sebek felsza-
kítására törekszik, hanem épp ellenkezõ-
leg: a régóta gyógyulatlanul sajgó, elmér-
gedõ sebek begyógyításához vezetõ utat
keresi.
A sebek begyógyulásához pedig elen-
gedhetetlen a múlt feltárása, a bûnök hi-
vatalos elismerése és az elkövetõk nem-
zetének tagjaival való megismertetése és
elismertetése. Erre a cseh hatóságok az
események óta eltelt 65 éve alatt nem
mutattak semmiféle hajlandóságot. Ezt
jól példázza a polterbergi német polgá-
ri lakosság esete. Az ellenük elkövetett
köztörvényes bûntetteket ugyan még
I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .
1947-ben kivizsgálták, de a vizsgálóbi-
zottság jelentését titokban tartották, az
elkövetõket pedig máig sem vonták fe-
lelõsségre. Pedig az említett jelentés
olyan elvetemült tettekrõl tudósít, me-
lyek, ha nem németek lettek volna az ál-
dozataik, minden bizonnyal az emberi-
ség ellen elkövetett és soha el nem évü-
lõ bûntettként ítéltetnének meg. Idézet
a jelentésbõl: „A németeket embertelenül
megkínozták, felakasztották õket fejjel
lefelé lógatva és tüzet gyújtottak alat-
tuk.”
Más esetben ennyi vagy még tán ennél
kevesebb is bõven elegendõ lenne ahhoz,
hogy az elkövetésével vádolt közép-euró-
paiakat akár Ausztráliában is felkutassák,
és még akkor is büntetõeljárást akarjanak
indítani ellenük, ha tolószékben élõ ag-
gastyánok lennének.
Szerencsére Csehországban csakugyan
megvan az a más véleményû kisebbség,
melyre Zahradil képviselõ úr – némileg
sajnálkozva – a többségi véleményre hi-
vatkozva is utalt. Egyik képviselõjük,
Miroslav Bambusek színházi rendezõ a
brünni (brnoi) németajkú lakosság elûzé-
se, az ún. „brünner Todesmarsch” áldoza-
tainak emlékére írt és rendezett darabot.
(Nekem annak idején nem tanították a vi-
lágháború történetérõl szólva, ezért meg-
említem, hogy 1945. május 31-étõl kezd-
ve kb. 27 ezer embert, legfõképp asszo-
nyokat, gyermekeket és idõs embereket
hajszoltak végig a brünni fegyvergyár
cseh munkásai Brünntõl az osztrák hatá-
rig, 55 km hosszú úton; ennek az „erõl-
tetett menetnek” a legújabb kutatások
szerint 5200 halálos áldozata volt.)
Bambusek így nyilatkozott munkája er-
kölcsi indítékairól: „Mûvészi munkámat
szolgálatnak tekintem. Leginkább azokat
akarom vele szolgálni, kik annak idején
nem tudtak védekezni, azonban önma-
gunk szolgálatára is szánom: önmagunk
cseh történelmi tudatának szolgálatára.
Van valami a történelmünkben, amivel
nem foglalkozunk. Segíteni akarok azzal,
hogy bevilágítok ebbe a sötét történelmi
múltba.”
Új történelem
Nemrégiben pedig egy néhai amatõr
filmfelvételt hozott nyilvánosságra egy
prágai asszony, Helena Dvorácková. Ezt
az évtizedeken keresztül eldugva õrzött
felvételt 1945. május 10-én készítette az
édesapja, Jirí Chmelnicek. A német pol-
gári lakosság tömeges és módszeres ki-
végzését mutatja, válogatott embertelen-
ségek sorakoznak rajta. Megszámlálha-
tatlanul sok embert aláznak meg, lõnek
halomra, halottakon (ha ugyan nem ma-
gatehetetlen sebesülteken) katonai te-
herautóval hajtanak keresztül, kivégzé-
sük elõtt megásatják az áldozatokkal a
sírjukat. Helena Dvorácková így vála-
szolt arra a kérdésre, hogy miért kínálta
fel a filmet a televízióban való bemuta-
tásra: „Annyira megdöbbentett ezeknek
a tetteknek az embertelensége, hogy az
embereket csak így legyilkolták, nem ál-
lították õket bíróság elé, nem fogták õket
perbe, semmi sem volt törvényes.”
Helena Dvorácková ma is abban a prágai
utcában lakik, amelyben apja megörökí-
tette az ottani vérengzést. Ha kinéz az ab-
lakon, bármelyik pillanatban eszébe jut-
hat az a borzalom, melyet gyermekkorá-
ban a saját szemével látott.
Ezeket a sorokat Ida von dem Bruch
szülõvárosának képe alatt, az õ egykori
íróasztalánál ülve fejezem be. Ha hinnék
a szellemek létezésében, hihetném, hogy
Dvorácková asszony lelkiismeretét az ut-
cájában galádul megölt, védtelen embe-
rek szelleme nem hagyta nyugodni. S azt
is hihetném, hogy az egykor éppen e ház-
ban menedéket kapó csehországi német
asszony szelleme íratta meg velem ezt a
rá is emlékezõ írást. De nem hiszek ben-
nük. Bár ki tudja?
Maleczki József
11
Magyarul, magyarán
Biztat
Biztat igénket gyakran halljuk hosszú í hanggal, noha tõbeli magán-
hangzója rövid. Többnyire tudálékos beszélõk próbálják így érzékel-
tetni a bízik és a biztat összetartozását. De vajon azonos tõrõl sarjad-e
a bízik és a biztat? – Etimológiai szótáraink a biztat igét a bízik szár-
mazékának tekintik (a bízik igénk régi, de eredete tisztázatlan). A bí-
zik valódi származékai közül a bizonyos, bizony, bizton, bizalom szin-
tén rövid tõhangzót tartalmaz, ezek a tövek azonban csupán alakilag
esnek egybe a biztat tövével. A bízik és a biztat jelentése a látszat el-
lenére meglehetõsen távol áll egymástól. A bízik elsõdlegesen lelki je-
lenséget, elvont tartalmat jelenít meg: ’hisz, remél, elgondol, rábíz, rá-
hagy vkire vmit’; a biztat elsõdleges jelentése azonban nagyon is kéz-
zelfogható: állatterelõ használatát tárják elénk tájszótáraink, miként pél-
dául a bizgat ’piszkál, mozgat, bököd’ esetében is.
A szavak jelentése mindig követi a közösség életmódjának és kul-
túrájának átalakulását, s a mindennapi cselekvések konkrét szemlé-
letétõl az elvontabb tartalmak irányába halad. Nehéz elképzelni
olyan helyzetet, amelyben egy lelki folyamatra utaló szó képzõs szár-
mazéka konkretizálódna, mintegy visszafelé haladva a fogalmiasulás
útján, s végül állatterelõ szóként jelenne meg. A jelentésfejlõdés
csakis fordított irányban lehetséges. Az ösztönzés, sürgetés, biztatás
fogalomköréhez tartozó igéink mind végigmentek ezen az úton. Jó
Játszok vagy játszom?
Sokan kifogásolják, hogy visszaszorulóban van az ikes ragozás, pon-
tosabban a jelen idõ, kijelentõ mód, egyes szám második és harmadik
személyre szorul vissza (játszol, játszik), és a nyelvmûvelés sem küzd
a többi alakban való megmaradásért.
Ez nem elvtelenség. A magam részérõl csak a játszom, alszom ala-
kot használom, mert azt szoktam meg, nehezemre esnék (esne) azt
mondani: játszok, de nem kardoskodom érte, egyrészt, mert az ikes
ige eredeti tartalmi különössége elhomályosult, másrészt, mert átfedé-
sek vannak a ragozási sorok közt.
Egyes szám elsõ személyben ikesen nem tudunk különbséget tenni
az alanyi (határozatlan) és tárgyas (határozott) ragozás közt: írok egy
levelet – írom a levelet; de: játszom egész délután – játszom az okosat.
Az eredeti ikes igéknek nincs is szükségük tárgyas ragozásra, mert
azok az alanyt érõ történést fejeznek ki, nem lehet tárgyuk. Pl. nem le-
het valamit fázni, valamit esni, valamit aludni. Nem másra ható cse-
lekvést fejeznek ki, de nem is visszahatók, nevezzük õket önhatóknak.
Szó, szó
diszciplína: Teljesen fölösleges és rossz hangzású (a magyarba nem illõ) idegen szó.
Magyar megfelelõi: tantárgy, tudományág, szak
dizájn: Nagyon rossz hangzású idegen szó, még hosszabbal is érdemes helyettesíteni:
formatervezés, forma, megjelenés
fair: tisztességes, rendes, egyenes
korrekt: tisztességes, rendes, pontos, helyes. Majdnem ugyanaz, mint az elõzõ szó, és
mindegyik jelentésüket ki tudjuk fejezni magyarul, csak meg kell gondolni, mit
akarunk éppen mondani.
légkondicionáló berendezés: léghõszabályzó – ha télen fût, nyáron hût; léghûtõ – ha
csak hût
szaniter: tisztasági helyiség, berendezés
szelektív hulladékgyûjtés: válogatott hulladékgyûjtés, különgyûjtés
Figyelmükbe ajánljuk a www.szomagyarito.hu címû honlapot, ahol sok magyarítási
javaslatot találnak, és maguk is tehetnek javaslatot.
NYELVI JÁTÉKOK
A következõ „használati utasítás” egy fõnevünket azonosítja:
Szép jelzõvel elöl
a legényt dicséred,
képzõvel becézve
kiserkenti véred.
Várjuk hozzászólásaikat, kérdéseiket a nyelvhely@gmail.com címre.
12
részük a földmûvelés, az állattartás kifejezéseinek jelentésmódosulá-
sával, azok továbbképzésével jött létre. Ezek az igék sokszor hang-
utánzó vagy hangfestõ eredetûek: a korábbi önkéntelen, de jelleg-
zetes hangmegnyilvánulások nyelvi rögzülése révén váltak szókin-
csünk részévé. Hangutánzás a végsõ forrása pl. a pisszent, tüsszent,
prüszköl, ugat, óbégat, ájvékol igének. Az állatterelõ kifejezések kö-
zül hangutánzó, hangfestõ eredetû a noszogat, nógat – ezek a no,
na, nosza indulatszókból lettek; de hasonló gyökerû pl. a nyösztet,
nyüstöl, csesztet, tüstet, piszkál, serkent, sürget igénk is.
Az adatok amellett szólnak, hogy biztat igénk a bizgat, bizget,
bezegel, vagyis: ’finoman érintve megmozdít’ jelentésû szócsalád tagja,
s a közös biz-/bez- tõ összefügg a bizserél, bizerál, buzerál, bizserget,
bizsereg igék bizs-/biz-/bezs- tövével. A biztat családjának igen sok ele-
me van a népnyelvben, például: bizdergál, bizdirál, bizdirel, bizgerál,
bizergál, bizgerél, bizgentyû, bizgetõ, bizgul, bizirkál, bizzeg, bezzeg,
bizzent. bizerél, bizerelõdik, bizerget, bizgat, bizgelõdik. A felsoroltak
mindegyike konkrét jelentésû: kézzel vagy eszközzel végrehajtott moz-
gatás, piszkálás, ingerlés jelölésére szolgál, s jó részük alapjelentése az
állatok buzdítására, nógatására használatos. – A biztat ennek a biz- tõ-
nek lehet a -tat/-tet képzõs származéka úgy, ahogyan pl. a tárgyatlan
jelentésû baktat, lüktet, csörtet, kaptat igében, vagy a tárgyas bizgat,
buzdít, nyösztet, tüstet, firtat alakban.
Bármennyire kézenfekvõ is elsõ pillantásra a biztatnak a bízik igé-
bõl való származtatása, eredetükben valószínûleg nincs közük egy-
máshoz. Kapcsolatuk másodlagos: az alaki egyezések és a szójelen-
tés részleges egyezése közelítette õket egymáshoz a tudatban és a
nyelvhasználatban.
H. Tóth Tibor
(Szaknyelven mediálisoknak – középigéknek nevezik õket.) Az -iknek
ez a szerepe még ma is megfigyelhetõ például a tör – törik vagy a hall
– hallik igepárban: az ág törik. / a gyerekek törik az ágat; a kutya hall
valamit – zene hallik = ’zenét lehet hallani’. Az önható igék viszont
nem mind ikesek; az összes mozgást jelentõ ige ilyen, pl. szalad.
Az igazi visszaható igék mind ikesek, csak az -ik elõtt van még egy,
visszaható képzõjük, pl. mosdik vagy mosakszik, törülközik. Ezeknek
az alanyuk és a tárgyuk ugyanaz (mosakszik = mossa magát), így akár
indokoltnak is tekinthetõ a tárgyas ragozás. Más tárgy szóba sem jöhet,
tehát nincs is megkülönböztetésre szükség. Ez igaz sok önható igére
is. Baj csak a kettõs természetû igéknél van, azoknál, amelyek lehet-
nek tárgyasok és önhatók is, mint például a játszik. (Némelyik tájnyelv-
ben az önható helyett visszaható alakot használnak: „Játszódjál!” –
mondják a gyereknek.)
Még inkább kimegy a használatból az ikes ragozás a feltételes és
megengedõ módban: híznám, alhatom, ehetném, sõt, itt még a harma-
dik személyben sem igen használatos az ikes alak. Arany János A walesi
bárdok c. versében még így van: „király nem alhatik” – ma már inkább
így mondjuk: alhat. Azt sem igen mondjuk, hogy ha (õ) nem haragud-
nék rám, hanem inkább így mondjuk: ha nem haragudna rám. Ez
sem véletlen, ugyanis a -nék iktelen ragozásban az elsõ személy ragja.
Az elsõ személy ikes ragja itt is a tárgyas ragozással ütközik: Szívesen
aludnám már. Ha nem várnálak, már az igazak álmát aludnám.
Feltételes módban még másféle átfedés is van. Ikes ragozással az 1.
személy játszanám (ez ismét azonos a határozott ragozással), a har-
madik személy pedig az iktelen alanyi ragozás elsõ személyû, tárgyat-
lan alakjával azonos: (õ) tornáznék / (én) futnék.
Felszólító módban az egyes harmadik és a többes harmadiknak a
tárgyas ragozása ütközik. Szólásban még él: Aki nem dolgozik, ne is
egyék! De ezt is mondjuk: A gyerekek egyék meg az egész ebédet!
Az -ik és a többi „ikes” személyrag közt nincs szoros összefüggés.
Az -ik terjed, az -m visszaszorul. Második személyben az ikes rag az -
l, de ezt kapják a -s, -sz és -z végû igék is, mert e hangok után nem
hangzik jól az -sz személyrag, pl. ásol, nézel, leszel. (Régi írásokban ol-
vasni leszesz alakot is.) Emiatt több ilyen ige másodlagosan -ik tolda-
lékot kapott harmadik személyben, holott nem önhatók. Például sem-
mi sem indokolja, hogy a zongoráz ikes legyen, mégis -ikkel mond-
juk. Az -ász képzõs igékre is átragadt az -ik is (halászik). Az -m rag
nem föltétlenül terjed ki ezekre a másodlagos ikes igékre, azt nemigen
mondjuk, hogy halászom, focizom. Az l tõvéghangú igék után viszont
az -l személyrag nem hangzana jól, ezért -sz-et kapnak második sze-
mélyben akkor is, ha ikesek: pl. züllik – züllesz.
Tehát bõven van zavar. A változás ebben az esetben a rendezõdés,
a tisztázódás irányába hat, ezért nem érdemes küzdeni ellene. Persze,
nem mondjuk, hogy kötelezõ az átállás, a hagyományos, akár régies
forma sohasem hiba, sõt, inkább az a választékosabb.
Buvári Márta
 Ajánló
Nem találok
MEMENTO sehol menedéket
Emlékezz rá,
Hogy lelkemnek szebbik felét Elhunyt
Szanaszét szórtam
Ennek a könyörtelen, hamis világnak. Recsenyédi Fekete Miklós
Neked csak az maradt belõlem,
Amit mások amúgy sem látnak: Május 18-án hajnalban kaptuk a hírt, hogy az
Seprõ a borból, 1991-ben Erdélybõl Magyarországra áttelepült,
Amelyet én ellenségnek és jó barátnak és 1992 óta Budakalászon élõ Recsenyédi Feke-
Szüntelen töltögettem. te Miklós visszaadta lelkét Teremtõjének.
Ne ródd fel hát, Az 1942. február 23-án született író, újság-
Hogy poharazgatok most is, író a cikkeiben, verseiben vállalt magyarsága
Egymagam, miatt sokat szenvedett szeretett szülõföldjén
És jobb híján a bortól kérdezem, is, de hiába kapott politikai menedékjogot
Hogy mért becéznek engem itt oláhnak, Magyarországon, hiába volt két „édes” hazája: Erdély és az anya-
És azt, hogy milyen nyelven tanultam ország, az önkéntes számûzetést választók gyökértelenségével
Életemben elsõ imámat, küzdött élete utolsó évtizedeiben.
Azt miért nem kérdi senki sem? Miként a leláncolt Prométheusz a keselyûjével, úgy viaskodott a lel-
Ide jöttem, két és testét tépõ szomorúsággal, betegséggel, a család hiányával, a
Üres marékkal, én – vén lázadó, haza hiányával, a jóravaló szándék hiábavalóságának kételyeivel. A
Mert azt reméltem, még Romániában, 1985-ben megjelent Keserû méz címû novelláskötet
Itthon leszek, itt is, után, 1998-ban kiadta Pogány trilógia címen elbeszéléseinek gyûjte-
Mert errefelé ismerõs a szó. ményét, de versei, amelyek élete utolsó éveiben különösen letisztult
Tévedtem. erõvel, a végsõ útra eltökélten készülõk életösszegzésével ezt a sú-
Itt a dolgok értékrendje más. lyos belsõ harcot drámai erõvel sugározzák, már nem jelenhettek meg.
Csak kirakat a sokszor hánytorgatott jóság, A Romániai Magyar Irodalmi Lexikonban egy hibás szócikk marad
S a szeretet is mindig felemás. utána, õrzi nyomát, hogy volt egy mindenünnen kivetett költõnk, aki
Ezért, ugyan nem tüzet lopott az istenektõl, de itt élt és bûnhõdött köztünk
Ha néha megkísért a csend, azért, mert a hazaszeretet tüzét próbálta belopni a szívekbe. A szü-
Fenyõk zúgását hallom, lõföld és a haza utáni vágyakozását mutatja, hogy kívánsága szerint,
S a Vargyas-szurdok bukópatakát. – hamvait majd a Hargitán szórják szét.
Ott várnak engem… Tudom… Hát mondd meg nekem, Temetés nélküli búcsúztatója június 27-én, 10 órától lesz Budapesten,
Hogy bírnám szeretni ennél jobban a IX. kerületi Hõgyes Endre u. 3. sz. alatti unitárius templomban, majd a
Ezt a jó Édes recsenyédi unitárius templomban július 18-án, 10 órától.
Mostoha hazát? (fucskó miklós)

ÁLDOZAT ZSOLTÁR
E pár gondolat, Uram, itteni sáfárkodásom elsõ zsengéje, Úristen,
Lásd, eléd rakom.
Szerény áldozatomnak, tudom, kicsit kesernyés még a füstje, Ne ródd fel nekem bûnömül,
De te látod esendõ, gyenge lelkem, Hogy a kórusból kihallatszik néha
Amit felajánlottam, õszintén adom. Együgyû dicséretem:
És azt is látod, ugye, jó Atyám, Csak a hang hamis,
Hányadán állok az önmagammal való elszámoltatásban, Mert itt, legbelül,
Mert számtalan sok lelkemen a púp, Igaz az érzelem.
Erényem pedig alig van néhány.
És nem tudom már, bûn-e, vagy erény, Ne ródd fel azt se,
Hogy nem feledhetem régi hazámat, Hogy pusztán magamért
Hol gyermekeim sírnak, Ritkán imádkozom:
S öreg szülémet Ezernyi magyar szenved szörnyû halált
Érettem emészti a bánat. Nem messze tõlem, túl a határokon.
Vigasznak silány az is,
Ha gyarlóságom belátva megpróbálom rád bízni magam. Adj, Uram, békességet minden magyarnak,
Vajon, mit érek – És tudom, megnyugszik árva lelkem!
Éget a kérdés –, ha nem találok sehol menedéket, Adj hitet s erõt,
S minden örömnek híja van? Hogy továbbcipelhessük
Bûnöm-e, Nemzetünk keresztjét,
Hogy otthon tanítani mertem azt a maroknyi népet, S hogy a magamét is felemeljem.
Lett légyen az hív, vagy áruló barát,
S hogy megosztottam falás kenyerem még azzal is, Segíts, amíg a világosságra eljutunk,
Ki naponta a hatalom bitorlóihoz hordta Mert mint a sötét vadonban
Ellesett szóm, Tévelygõ magányos gyermek,
S udvarom porát? Hangos zsoltárral bátorítjuk
Istenem, Magunk…
Alig találok már önmagamban valamit, ami jó;
Lehetetlen élni, És ne vigy minket a kísértésbe,
Ha belül minden csak métely. Mert gyengék, esendõk,
Kétely gyötör: Bûnösök vagyunk.
Mutasd hát meg nekem,
Kegyetlen Atyám, hallgass meg.
Hányatott sorsom mit érlel!
Ámen.

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 . 13
Iránytû
Rekviem az igazságért
A Nagytétényben kilakoltatott négygyermekes édesanya levele
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek az isteni örök igazság-
ban, hiszek Magyarország feltámadásában!
Eljött ez a nap, az én és családom életében…
és eljött a vég is…
Haragudtam Istenre, amiért elfordította fejét tõlünk! Kedd este
(mert ez egy emlékezetes keddi nap marad örökre mindannyiunk szá-
mára) még nagyon haragudtam…
Elvették mindenünket… A házunkat, mely az õseim szellemét õrzi, hi-
szen 200 éve a családom birtokát képezi…
A birtokot, ahol az õseink és a szeretteink alusszák örök álmukat…
Elvették az ingóságainkat…
Elvették az életünket!
Majdnem megölték az édesanyámat…
El akarták venni tõlünk a gyermekeinket…
Majdnem megölték az állatainkat…
Mindenünk odaveszett ezen a napon…
Elvették a hitünket!
…………………………………………………….
Haragudtam a Jóistenre! Még kedd este nagyon haragudtam…
…………………………………………………….
Harcos vagyok! Harcos voltam, vagyok és leszek! Soha nem tûrtem az
igazságtalanságot! Igyekeztem mindig a gyengébbek mellé állni, legjobb
tudásom és hitem szerint…
Tudom, milyen feladatot kaptam az isteni útmutatásban!
Elfogadtam és megértettem!
Majdnem feladtam, mert haragudtam !
Drága édesanyám, aki majdnem az életével fizetett az én harcomért,
megértette, hogy nekem – nekünk – ez az utunk. 78 évesen! És mégis el-
fogadta! Méltósággal tûrte a rengeteg attrocitást és megaláztatást, terrort,
amit elkövettek a családunk ellen…
Megértette, hogy mindent elveszíthetünk, mindent, még az életünket
is, de õ mégis elfogadta…
Tisztában voltam, vagyok azzal, hogy mit kaptam küldetésül, tisztában
vagyok – voltam – minden kockázattal és felvállaltam. Miért? Azért, hogy
megmentsem a családomat, de ha az enyémet nem sikerült is megmen-
teni a megaláztatástól és a kisemmizéstõl, talán sikerül megmenteni ez-
által sok-sok százezernyi magyar családot!
Szilaj Csikó-pályázat
Az ajándékról
Nekem nem mondta senki, magamtól kellett rájönni arra, hogy a karácsonyi ajándék
nem tárgy, amelyet ráadásul alkalmanként meg is lehet enni. Apró nyomok egymás mel-
lé rendezésébõl fokozatosan derítettem ki, hogy az ajándék nem pusztán jelképesen,
hanem valóban az égbõl származik, s mindenki egyformán részesedhet belõle, akár tu-
datában van ennek, akár nem. Bárki meg is tapasztalhatja, ha mûködésbe hozza szü-
letésétõl fogva erre alkalmas érzékszerveit.
December 21-én, amikor Földünk nyári napfordulón megkezdett kozmikus kilélegzése
befejezõdik, csakugyan megnyílik az ég, és a mi épülésünket szolgálva szabadon, közvet-
lenül áramlik ránk a kozmikus energia. Három nap alatt fejezi be teljes szétáradását a Föl-
dön, hogy a harmadik nap végére a legteljesebb intimitásban hozzon össze bennünket az
Egek Urával, az Emberfiával, a feljebbvalók sokaságával. Ennek a mindent egybetartó, tel-
jességet teremtõ erõnek magyar neve szer. Varga Csaba szófejtése alapján egymáshoz tar-
tozást jelent. Így érthetõk meg alábbi szavaink: szeret, szerelem, szerv, szervez, szerez, szer-
zetes, szerel, vagy akár a különféle dolgok együtttartására szolgáló tarisznya, a szeredás.
Ugyanígy a pinceszer (pincesor) vagy Pusztaszer. Ez a három napra kapott egybetartó koz-
mikus erõ az ajándék, amelyet éppen ezért szeretet szavunkkal nevezhetünk meg. (Nyil-
ván nem véletlen, hogy a szó fordítottja, a resz kiejtve a latin res szót adja, amely jelen-
tésében is az ellenkezõje a szernek, hiszen éppen dolgot, tárgyat jelent. A magyar rész sza-
vunk ugyancsak a megbomlott vagy a még létre nem jött egység szava.) Karácsonyi aján-
dék, amely együtt jár a fény születésével, az új Nappal, amikor harmadnapon, mintegy fel-
támadásként, a szeretet erejébõl újra megkezdõdik a kozmikus lélegzetvétel.
Jómagam – barátaimmal vagy egyedül – tizenegynéhány éve minden december 21-
én ezért mutattam be áldozatot itthon és a világ számos pontján színházakban, hegyen,
folyóparton, kunhalmon, tanyán. Ezen a napon minden évben szerét ejtem ennek a szer-
tartásnak, mert a Jóistennel kötött szerzõdésem szerint ez a szerepem.
Várszegi Tibor
14
Nagymamákat, nagypapákat, édesanyákat, édesapákat és rengeteg
csodálatos, ártatlan gyermeket!
Talán most már sokan megértették, hogy harcolni kell önmagunkért,
és szembe kell szállni az új honfoglalóinkkal, a terrorral! Nem leszünk
Palesztina!
Végre talán felfigyeltek honatyáink is arra, ami ebben az országban
folyik…
Megértettem az isteni útmutatást, de haragudtam a Jóistenre, amiért el-
fordította a fejét tõlünk… Kedd este még így éreztem…
És itt jön egy hihetetlen, mégis csodálatos történet:
Szerdán reggelre megértettem, és térdre borulva megköszöntem Isten-
nek, hogy ez így történt!
Ennek így kellett történnie!
…………………………………………………….
Az a rengeteg csodálatos ember, aki mellénk állt, ismeretlenül eljöttek
hozzánk, hogy segítsenek rajtunk – nekünk … Asszonyok és férfiak,
édesanyák, édesapák, nagyapák és nagyanyák, fiatal férfiak, akiknek
még talán nincs is saját családja …. Az életüket (!) kockára téve védték
a családomat, a házunkat, az életünket! Farkasszemet nézve harcoltak a
barikádokon hóhérainkkal! Testi épségüket nem kímélve, az életüket is
kockára téve harcoltak értem, értünk, a családomért, a gyermekeimért, a
magyar emberekért, Magyarországért!
Kis emberek, akiknek szintén mindenük odaveszhet, ha arra kerül a
sor, hogy rájuk olvassák ezen tettüket! Újságírók, riporterek, akik ott ma-
radtak végig, és harcoltak értünk a kameráikkal.
Azok a bátor gárdisták, akik ott voltak velünk, és ismét szembeszáll-
tak a magyar embereket, családokat ért terrortámadásokkal szemben.
Azok a politikusok, akik igyekeztek segítségünkre lenni, a rohamrend-
õrök sortüzét is felvállalva! – mert bármikor tüzet nyithattak volna bárki-
re –, sajnos megtették volna, mert most még mindent megtehetnek!
Mindegyikük önfeláldozóan harcolt értünk, az ügyünkért… Képesek
lettek volna az életüket áldozni ebben a harcban!
De ez a harc nemcsak rólunk szól! Ez a harc az összetartozásról szól,
arról, hogy igenis, a magyar ember képes megvédeni azt, ami az övé!
Mert Magyarország a magyaroké!!!! Magyarország a magyaroké volt, van
és lesz!!! Harcolni fogunk érte! Mindenkiért!
Egy mindenkiért, mindenki egyért!!!
Szeretnék köszönetet mondani mindenek elõtt:
– az édesanyámnak, aki majdnem az életével fizetett ebben a harcban;
– és a kórház intenzív osztályán fekve még nem is sejti, hogy rendõri
segítséggel földönfutóvá tettek minket… (a labilis egészségi állapota
miatt nem tudtam még elmondani neki);
– a családomnak, a férjem, a nagylányom, a csöpp kicsi lányaim, akik
méltósággal, fegyelmezetten tûrték ezt a mélységesen félelmetes hely-
zetet… Akik mellettem állnak és nem hagynak el, nem feddnek meg, ki-
tartanak mellettem és az elveim mellett;
– a barátainknak, akik magukénak tekintik az ügyünket;
– azoknak, akik a hóhérainkat a testükkel próbálták feltartóztatni, akár
az éltüket feláldozva is;
– azoknak az embereknek, akik felajánlották a segítségüket, úgy, hogy
nem is tudták, kik vagyunk;
– annak a rengeteg ismeretlen embernek, aki ott volt velünk fizikálisan;
– azoknak a csodálatos embereknek, akik fedelet adtak a fejünk fölé;
– az összes közremûködõ civil szervezetnek;
– annak a két rendõrnek, aki megtagadta a „kivégzési” parancs telje-
sítését, ezáltal valószínûleg elveszítették a munkájukat;
– és azoknak, akik lélekben harcoltak érettünk…
– mindenkinek szeretném megköszönni ezt az emberfeletti megpró-
báltatásban való példamutató részvételt, mert ez a tett példa értékû volt
minden magyar embernek! Hálásan köszönöm mindannyiuknak a ma-
gam és a családom nevében is!
Köszönöm a jó Istennek, hogy segített a hitemben megerõsödnöm!
Harcolni fogok, fogunk tovább, eltántoríthatatlanul, megingathatatlanul
a családomért és mindenkiért!
Legyen ez a harc példa mindenkinek: az összetartozásról, az önfelál-
dozásról, a hitünkrõl és nem utolsó sorban a szeretetrõl!
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában , hiszek egy isteni örök igaz-
ságban, hiszek Magyarország feltámadásában!
2010. június 15.
Tauzin Krisztina

Botz Domonkos: Magyarok a nagyvilágban
Ausztrália magyar szemmel
Ausztrália hallatán mindenkinek más jut az eszébe. Van, aki a kengurukra,
mások a sydneyi Operaházra, vagy a mesés szigetvilágra gondolnak. Az el-
sõ magyar bevándorlók az 1848-49-es szabadságharcot követõen érkeztek
oda, majd az ott élõ magyarok lélekszáma mára már meghaladta a százez-
res nagyságrendet. Kárpáti Noémi édesanyja egy Ausztrál állampolgárhoz
ment feleségül és a kislány családegyesítés révén került oda. Nem mûvész,
vagy sportoló, egy átlagember.
– Mikor és milyen céllal érkeztél meg Auszt-
ráliába? Mi az, ami odavonzott?
– Legelõször 2007-ben turistaként jártam
Ausztráliában. Miután édesanyám férje ausztrál
állampolgár, így a családegyesítés következmé-
nyeként itt kezdtem új életet, a Gold Coast-on.
Az örökös napsütés és az egészséges életmód
hozzájárul az emberek mindennapos jó közér-
zetéhez, ami egyben nyitottságot, kiegyensú-
lyozottságot és energikusságot ad az itt élõk-
nek. Ami még ide vonzott, az maga a megmé-
rettetés, egyfajta próbatétel volt egy új kultúrá-
ba és életstílusba való beilleszkedésre.
– Ausztráliát az Egyesült Államokhoz ha-
sonlóan a nemzetek olvasztótégelyeként szok-
ták jellemezni. Ez számomra egyfajta toleran-
ciát jelent a bevándorlókkal szemben. Meny-
nyire igaz ez?
– Míg az Egyesült Államokban a feketék el-
leni rasszizmus a mai napig érezhetõ, addig itt
Ausztráliában ez nem annyira kiélesedett, sõt
nem is hívnám rasszizmusnak, talán azért is,
mert Ausztrália 94 százalékban fehérek lakta
kontinens. Korábban az ’50-es, ’60 as években
a tolerancia nem igazán volt jellemzõ az auszt-
rál lakosságra. Hosszú évek folyamán, ahogy
növekedett a bevándorlók száma (az utóbbi öt-
ven évben hat millióra), úgy kezdték egyre in-
kább elfogadni õket. Köszönhetõ ez nagyban
a médiának és a különbözõ politikai intézke-
déseknek, amelyek visszaszorították a rassziz-
must. Ma már Ausztrália az egyik legtolerán-
sabb befogadó ország és nemzeti identitásának
meghatározó eleme a kulturális sokféleség.
Mindenki szabadon gyakorolhatja a saját vallá-
sát, legyen az keresztény, izraelita, muszlim stb.
Megtalálhatók a kisebbségi templomok, ahova
félelem nélkül mehetnek a hívõk.
– Milyen az oktatás helyzete, mennyi esélye
van egy átlag család gyermekének a felsõokta-
tásban való részvételre?
– Az állami iskolák oktatási minõsége nem
hasonlítható össze egy Európában lévõ állami
iskoláéval. A rendszere, a tanrendek felépítése
sokkal lazább az itteni iskoláknak. Sok szülõ a
privát iskolákat részesíti elõnyben, de ez drá-
ga. Az egyetemek bizonyos szakára bejutni a
középiskolában, a szaktantárgyban elért pon-
tok, vagy felvételi teszt alapján lehet. Akik fel-
vételt nyernek, azoknak is súlyos tandíjat kell
fizetniük. Állami támogatás elérhetõ, ami ha-
sonló a Magyarországon meglévõ diákhitelhez.
Nem könnyû itt az egyetemisták élete, ha nin-
csen mögöttük szülõi támogatás. Szinte min-
denki, még a külföldi diákok is dolgozni kény-
szerülnek a tanulmányaik mellett. A külföldi di-
ákoknál ez heti húsz órában limitált.
– Milyen elvárásoknak kell megfelelni azok-
nak a magyar fiataloknak, akik Ausztráliában
szeretnék folytatni a tanulmányaikat?
I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .
– Nyelvtudás és vastag bankszámla kell. Saj-
nos elég nagy induló tõke kell az elhatározás
mellé ahhoz, hogy egy magyar diák itt folytat-
hassa tanulmányait. Az elvárások nem nagyok
a külföldi diákok számára. Sajnos, Ausztrália a
magyar orvosi végzettséget nem fogadja el,
még akkor sem, ha a hazai képzés sokkal erõ-
sebb ezen a szakterületen.
– Az iskolából kikerülõ pályakezdõk számá-
ra biztosított-e az elhelyezkedés, a munkához
jutás? Milyen esélyekkel indulnak az életben?
– Az itteni egyetemet végzõ diákoknak több
lehetõségük van az elhelyezkedésre. Persze, re-
latív, hogy biztosított-e az elhelyezkedés, szak-
mától és kereslettõl függ, például állandó hiány
van nõvérekben, orvosokban és a pénzügyi
emberekre is mindig szükség van. Ha valakinek
sikerül Magyarországról egy állásajánlatot talál-
ni, akkor talán van esély a bevándorlási vízum
megszerzésére. Országon belül akkor lehet be-
vándorló vízumhoz jutni, ha valaki itt szerzi meg
egyetemi diplomáját kimagasló eredmények-
kel, és hiánymunkának számít a szakma, amit
végzett. A kormány mostanában szigorította
meg ezen képzéseket az egyetemen.
– Fiatal korod ellenére sok országban meg-
fordultál már, van összehasonlítási alapod.
Miben különböznek az ausztrál fiatalok min-
dennapjai, a világ más országaiban élõkétõl?
– Az itt született átlag ausztrálokat két cso-
portra osztanám, akik elhagyták már országu-
kat, és külföldrõl való hazaérkezésük után meg-
tanulták értékelni azt a sok jót, ami nekik jutott,
és vannak emellett az érdektelenebbek, akik tö-
kéletesen elégedettek azzal, amijük van, és mi-
vel nincs összehasonlítási alapjuk, így teljesen
természetesnek tekintenek mindent. Az auszt-
rálokat az európaiak és az amerikaiak között
helyezném el. Nem annyira temperamentumo-
sak, mint az európaiak, de intelligensebbek,
mint az amerikaiak. Nehéz egy jellegzetességet
kiragadni, mivel nagyfokú a keveredés és a kül-
földi befolyás. A mindennapok tekintetében az
ausztrál fiatalok nagyon szerencsésnek mond-
hatják magukat, mert megvan minden ebben az
országban, amirõl egy fiatal álmodhat. Egészsé-
ges életmódot folytatnak, szinten mindenki
sportol a tanulás vagy a munka mellett.
– A gazdasági válság hatása mennyire érez-
hetõ Ausztráliában? Milyen formában érinti a
lakosságot, gondolok itt korlátozásokra, vagy
megszorító intézkedésekre.
– Közel egy évvel ezelõtt Ausztráliának sike-
rült a recessziót sikeresen elhárítania, de ez nem
azt jelenti, hogy nem érezte meg az ország a vi-
lággazdasági válságot. Egyes részvények drasz-
tikusan csökkentek, és az ingatlanpiacon is ko-
moly esés volt. Nem csoda, hogy a befektetõi
piac is gyengén teljesített, és a munkanélküliség
is jelentõsen nõtt, de még így is az európai és
Messzelátó
amerikai munkanélküliségi ráta alatt maradt.
Sajnos, a válság legjobban a nyugdíjasokat érin-
tette, akiknek a 87 százaléka vesztette el vagyo-
nát, így sokan kényszerültek munka után néz-
ni. Tavaly augusztusra 117 ezer teljes munka-
idõs vesztette el az állását, és átlagosan hat hó-
napba telt újra elhelyezkedniük, ezalatt a rész-
munkaidõs alkalmazás mértéke megnõtt.
– Mennyire vagy tájékozott a magyarorszá-
gi eseményeket, híreket illetõen? Milyen magyar
nyelvû kiadványok kaphatók itt? Elsõdlegesen
a sajtótermékekre gondolok.
– Amirõl én tudok, az egy hetente megjele-
nõ újság Magyar Élet címmel, ez a kiadvány tá-
jékoztatást ad az otthon történt eseményekrõl,
valamint hírt ad az itt szervezett magyar prog-
ramokról is, például a magyar közösségi házak-
ban megrendezett eseményekrõl. Én világhá-
lón elektronikus formában tájékozódom, ahol
minden elérhetõ. A tévében az egyik hírcsator-
na közvetíti a Duna Televízió magyar híreit,
magyar nyelven, angol feliratozással.
– Vannak-e a környezetedben magyar kö-
zösségek, és ha igen, milyen jellegû tevékenysé-
get folytatnak?
– Igen vannak, és rendszeresen szerveznek
közös programokat, piknikeket tartanak par-
kokban, karaoke esteket a magyar házban,
ahol olykor magyarországi sztárvendégeket vo-
nultatnak fel, és magyar büfébõl árulják a lán-
gost, palacsintát és más magyar ételkülönleges-
ségeket.
– Milyen lényegi különbségeket látsz orszá-
gaink mindennapjaiban?
– A mindennapi életben a legnagyobb kü-
lönbség a higgadtság és az emberek pozitív
hozzáállása, ami érthetõ, hiszen itt az egész
kontinensen csak kétszer annyi ember él, mint
otthon. Így nincs akkora hajtás. Van egy kimu-
tatás, hogy a fejlett gazdasági ország közül az
ausztrálok dolgozzák a legtöbbet, átlagban 14
órát naponta, amiért jó fizetést kapnak, de
ugyanakkor az árak is magasak. A magyaror-
szági viszonylathoz képest itt a lakástulajdono-
sok száma sokkal kevesebb. Nagyon sokan
bérelt lakásban élnek és a bérleti díjak bizony
elég magasak.
– A jelenlegi tapasztalataid ismeretében mi
lehetne Magyarország számára a kivezetõ út a
jelenlegi eladósodott, csõd közeli állapotból?
– Érdemes lenne kiaknázni a turizmusban
rejlõ lehetõségeket. A jobb jövõ elérése érde-
kében nem széthúzni kellene az országon be-
lül, hanem összetartani és együtt törekedni
ezek elérésére.
15
Költõköszöntõ
Fáy Ferenc Pécel, 1921. június 20. – Toron-
to, 1981. június 10.
Emigráns költõ, a tengeren túli magyar
irodalom jeles alakja. A második világhábo-
rúban tisztként katonáskodott. Magyaror-
szágot 1948-ban hagyta el, 1951-ben végleg
letelepedett Kanadában, ahol meglehetõ-
sen nehéz körülmények között élt.
Ignotus Pál írta róla: „Fáy Ferenc húsz
esztendõ minden percére egy Pécelt vará-
zsolt Torontóba a versével, de ha soha nem
mozdul ki Pécelrõl, akkor is a honvágy köl-
tõje volna. Akkor is szénaszag és jambus
volna a lélegzete, az õsz a kedves évszaka,
rozsdabarnába forduló zöldes-sárga a káp-
rázata, lágy és zengõ borongás az életele-
me.”
A hagyományokhoz ragaszkodó költõ az
emigráció neoavangard irányzataitól telje-
sen elhatárolta magát. Elsõ verses kötete
Jeremiás siralmai címen jelent meg Toron-
tóban, 1956-ban. Második kötetének címe:
Az írást egyszer megtalálják. Törlesztõ ének
(Torontó, 1963) címû kötetére figyelt fel elõ-
ször az irodalomkritika. A Magamsirató
(Torontó, 1967) és az Áradás (Toronto, 1972)
Fáy Ferencet az emigráció lírájának az él-
vonalába emelte. Összesen hat kötete jelent
meg. A Katolikus Szemle egy ízben neki ítél-
te a Sík Sándor díjat.
Szülõháza Pécelen a Pesti út jobb oldalán
áll. Fáy Ferenc szülõháza falán megérdemel-
ne egy emléktáblát.
16
Az e héten
született
költõk közül
Fáy Ferenc az ünnepelt
A számûzött és az emigráns között csak a bírói döntés tesz különbséget.
Fáy Ferenc a lélekóvó, megtartó költészetében birtokon kívüli, de az anya-
nyelvben megmaradt, házat vesztve, hazát hagyva! Nem tudott hazajönni;
nagyon szerette volna újra látni otthonát, hazáját. Távol, másik földrészen
lett költõvé, itthon visszhangtalanul. Hátrahagyott életmûve Mikes Kele-
men-i. Újra kell mondanunk minden szavát, lépni lépéseit, hallgatni üzene-
teit.
Hazatérõ versei az alkonyi ködben illegálisan átlépték a határt.
Fáy Ferenc
Mondjátok el…
Mondjátok el, hogy’ éltetek,
mikor lelket cseréltetek.
Mondjátok el, az új hazát:
a víz ízét, a föld szagát,
a szántót, tarlót, réteket,
a port, amelyre léptetek.
A házat, melyben laktatok:
az ajtaját, az ablakot,
a zárat és a négy falat…
A mélyben surranó halat.
Az utat, fákat, lombokat:
a könnyet és a gondokat,
a célt, – mit tán’ elértetek –
s az embert, kit nem értetek.
Aztán, egy-két szót szóljatok,
arról, ki szintén itt lakott,
kinek velünk csak gondja volt,
s a házán karcsú tornya volt.
Mondjátok el, mint éltetek?
Azt is, ha félve féltetek,
azt is, ha néha könnyetek
közé szorult reményetek.
És azt is, hogyha sírtatok,
mikor örömrõl írtatok.

Úgy írom, ahogy történt. Csodaparipám egy
reggel azzal a hírrel jött, hogy nagyapa üzene-
tét hozza: „Elkelne egy segítõ kéz az erdélyi
gazdaságban”.
– Induljunk, Szilajka – mondtam rög-
tön, mert mindig szeretek nagy-
apóhoz menni. Amikor meg-
érkeztünk – kikerülve repülõ
csikómmal a nagy hegyeket –
nagyapó már adta is libapásztor-
botomat a kezembe:
– Nem bírok ezzel a gágogó haddal,
vigyétek õket a patak mellé! Jól felta-
risznyáltalak benneteket, estig is elég
lesz az ennivaló. Még a furulyád is a zsák-
ban, Janika, ha kedved támadna a mada-
raknak muzsikálni.
Szót fogadtam nagyapának, fogtam a li-
bapásztor-botomat, s kergettem a szi-
szegõ hadat ki a patak mellé, a hegy-
oldalba. Hamar kiértünk a helyünkre.
Ott én azonnal leültem a fa alá egy kicsit fu-
rulyázni. A libák, ahogy megszokták: léptek
egyet, csipegették a füvet, ittak hozzá a patak-
ból, szottyantottak a fûbe, mert hát a fûevés
azzal jár. Észrevettem, hogy az egyik libának
hiába birizgálom a hátulját a botommal, hogy
csipegessen, haladjon, õ mindenképp külön
úton akar járni. Hû, de felmérgelõdtem! Mi
van ezzel az üresfejûvel?! Ha ezt csinálja ne-
kem egész nap, ne legyen a nevem Jankó, bi-
zony eltöröm azt a vékony lábát! Szóltam is
neki, hogy haladjon a többiek nyomában, de
felém csavarta hosszú nyakát, s csak úgy fél-
vállról visszaszólt:
– Ne mérgelõdj, Jankó, jobb, ha nem táncol-
tatod a botod, mert még megjárod!
– Mit beszélsz? – kérdeztem volna, ha nem
ijedek meg a libakisasszony hangjától úgy,
hogy menten a hátsómmal éreztem a kemény
földet, a szemem meg karikákat szórt, mert es-
temben belevertem a fejem a hátam mögötti
fába. Szólni sem tudtam, csak hápogtam, mint
egy kacsa. Erre ismét megszólalt a hosszú-
nyakú:
– Ne hápogj már, Jankó! Vegyél levegõt,
mert ember lennél, s nem kacsa – de közben
figyelj rám! Hogy tudd, kivel állsz szemben,
megmondom. – Én tovább kapkodtam a leve-
gõt be a számon, még mindig nem ocsúdtam
fel meglepetésembõl: hogy egy liba beszél
hozzám, s még meg is leckéztet! Hû, ha nagy-
apónak elmondom, egybõl kapok akkora
nyaklevest, hogy még ennél is jobban szikrá-
zik a szemem! Nem tehettem mást, meg kel-
lett hallgatnom ezt a beszélõ micsodát, mert
hogy nem liba, az holtbiztos. Vagy összetöpö-
rödött ember, vagy egy holtnak a lelke költö-
zött beléje… Erre a gondolatra még a hátam
is libabõrös lett. Liba! – Jaj, szegény fejemnek
– próbáltam ismét sajnálni magamat, de nem
adott rá idõt: ott állt elõttem két lábon, nagy
peckesen, s a szárnyaival csapkodott ez a
csudajószág.
– Ha már kibámészkodtad magad rajtam,
akkor mondanám, hogy ki vagyok, és miért
jöttem. Nem akárkivel állsz szemben, te libák
pásztora! Én a híres nevezetes Liba Giza va-
gyok, Gágogi mester leánya, aki egy hidegle-
lõs napon összebarátkozott a Szelek Urának
fiával, s azóta oda repülök vele, ahova akarok.
Most éppen ide.
– Nohát – szedtem össze magamat, nehogy
pipogyának nézzen –, ha olyan tekintélyes ba-
rátod van, hogy kerültél mégis hozzám?
– Úgy, te libapásztorok okosa, hogy neki
I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 .
nincs keze, s ahhoz, amit én aka-
rok, emberi kéz kellene – vágta ki magát Giza,
s én igencsak libának éreztem magam attól,
hogy ilyenformán visszafelelt.
– Jól van már, ne gágogj összevissza, hanem
mondjad, mit akarsz, mert menten agyoncsap-
lak a botom végével!
– Ne paprikásodj fel, Jankó, mondom, csil-
lapodjál egy kicsikét! Hosszú sora van ám an-
nak! Ami fontos: egyszer, amikor épp a bará-
tommal repdestem fenn a magasban, láttam
egy nagy mezõt, tele sárga arannyal. Arra gon-
doltam: de jó lenne, ha vihetnék belõle haza
a gazdasszonyomnak, mert mindig csak a
pénz miatt aggódik. Végre gazdagok lenné-
nek, s talán nem vágnák le a nagykéssel azt a
sok állatot az udvarból, a barátaimat.
– Nem is vagy te olyan nagy liba, Giza,
mondasz valamit! Hol láttad azt a sok aranyat?
Nekem is jó volna belõle, mert elkelne nálunk
is a jómód. De mi lesz a libáimmal, míg oda-
vagyunk?
– Bízd rám õket, nem lesz híja egynek se!
De gyere, siessünk fel a hegynek, mert annak
az oldalán még le is kell mennünk egy dara-
bon. Ott annyi az arany, hogy csak legyen kéz,
ami összeszedi. – Vakargattam a fülem tövét:
jó lett volna, ha Szilajka nem megy haza, s ta-
nácsot kérhettem volna tõle. Magamnak kel-
lett döntenem, s mert nagy volt a kísértés, és
már Giza is elindult a hegynek felfelé, nem
volt mit tennem, indultam utána. Hogy a
mennykõ csapjon ebbe a csõrösbe, hát nem
jobban szaporázta a lépteit, mint én! Jól neki-
rugaszkodtam, a tüdõmet is majd kivettem, de
a nyomában maradtam! Amikor megszólalt,
hogy készüljek, mert nyomban ott is vagyunk,
megörültem erõsen, de nem mutattam a világ
kincséért sem a fáradtságomat.
– Na, most figyelj Jankó! – húzta ki magát
Giza, feneke a földet érte, örömében úgy rep-
desett, mint aki a Tündérkertbe ért, s rátalált
az örök élet forrására.
– Figyelek én, csak nem látok. Mit kellene
néznem?
– Hát nem látod? Vak vagy, vagy meglágyult
az agyad az örömtõl? A lábad elõtt hever az
arany, itt is, ott is, mindenhol! Szedd szaporán
– nógatott –, mert nekem még haza is kell ér-
nem, mindjárt érkezik a barátom, hogy a szár-
nyain visszavigyen gazdasszonyom udvarába.
Én csak álltam, nagyon néztem, de napra-
forgóföldön kívül semmit sem látott a sze-
mem. Nagy nehezen jutott csak el a tudato-
Szilajka
Verzár Éva
Liba Giza és
Janika
barátsága
mig, hogy ez a Giza csakugyan egy nagy liba!
Hát nem a virágok szirmait nézte fentrõl sár-
ga aranynak! Meg aztán a földrõl sem láthatott
sokat, csak arany felhõt a feje felett, ami neki
elérhetetlen. Még mielõtt kitekertem volna
a nyakát, elkezdtem magamban számolni –
ahogy apám tanította… De most lehet, hogy
nem lesz elég, ha tízig mondom! Legalább szá-
zig fel kell sorolnom a számokat, hogy rende-
sen le is csillapodjak. Amikor már a kilencven-
kilencet mondtam magamban, akkorra lett
igaza apámnak: mert hát jót akart ez a liba,
honnan tudhatta volna, hogy miféle aranyat
látott? Hiszen az udvarukból ki sem járt, s ha
ki is ment, akkor is a fellegek között repke-
dett, ahogy õ mondta. Most mitévõ legyek?
Volt egy kevéske kis pénzem a zsebkendõm-
be becsavarva, s a szegletébe bekötve. Hogy
ez a Liba Giza mégse menjen üres szárnnyal
haza, egye fene, nekiadom! Úgy teszek, mint-
ha az itt összeszedett aranyat kötöttem volna
bele, a szárnyaira madzagolom, hátha meg-
ússza a kést, amikor hazaér.
Már jóval fejünk fölé emelkedett a Nap, s
kacsingatott az este is a távolból, amikor szól-
tam, hogy elég legyen, mert már össze is cso-
magoltam a részét. Giza boldogon nyújtotta
szárnyait, s nem hazudott: nemsokára nagy
süvöltéssel jött Szél úrfi, a barátja. Felkapta,
mint egy pillét, s uccu neki az égnek, már nyo-
mukat sem lehetett látni.
Ott maradtam pénz, arany, s ha szerencsét-
len vagyok, még libák nélkül is. Ezért hát isz-
koltam lefelé a hegyoldalról, s lám-lám, kicsi
barátnõm megtartotta a szavát, s Szellõ úrfival
visszaterelgette a libáimat pontosan a lábam
elé.
Akkor láttam utoljára Gizát. Remélem, nem
kerül még egyszer az utamba, mert bizony is-
ten, kitépem minden egyes tollát, s azzal írom
az összes többi emlékeimet, ha még lesznek
ebben a cudar életben!
Végül bevallom – janikásan: nekem is jót
tett ez a lecke. Így jöttem rá arra, hogy igaz a
mondás: nem minden arany, ami fénylik. De
arra is ráébredtem, hogy soha ne higgyek egy
libának, még akkor sem, ha annak Szél úrfi a
barátja.
Este, amikor értem jött Szilajka, a csodapa-
ripám, láttam rajta, hogy mindent tud.
– Jól szórakoztál, Janika?
– Jól, de ezt a Liba Gizát akkor lássam, ami-
kor a hátam közepét! Szilajka, mikor ettem ab-
ból a varázsfûbõl? Nem emlékszem, hogy ad-
tál volna.
– Nem is adtam, Janika.
– Akkor? Akkor, mégis, mi történt? Egy libá-
val beszélgettem!
– Csoda, Janika! Csoda! Ami minden gye-
rekkel megtörténik, ha szeret olvasni, és hisz
a mesék csodálatos világában…
17
Szövetségben

Isten hozott, Kárpátok õre!

Különös szobrot és teret avatott Budakalász önkormányzata a békedekrétum 90. évfordulója
alkalmából, 2010 június 4-én. A Jobbik kezdeményezésére, a Nemzeti Fórum támogatásával, a
polgárok adakozásából megvalósult emlékmûvet és a díszteret Szczuka Attila tervezte.

A tér kövezetén a Trianon elõtti Magyarország
rajzolódik ki. Az emléktáblát tartó követ a helyi
kõbánya adományozta. Az emlékmû központi
alakját, a „Kárpátok õre” szobrot Horváth-Béres
János kaposszerdahelyi mûvész alkotását, egy
turulmadár kiterjesztett szárnyait szimbolizáló
tetõzet fedi.
Árpád fejedelem egy éjjel-nappal strázsáló
õrökbõl álló katonai védelmi rendszert hozott
létre, s amíg ezek az õrök védték a Kárpátok há-
góit, õseinket nem tudták megtámadni. Emlé-
kükre elõször Kolozsvárott, 1915-ben avatták fel
Szeszák Ferenc „Kárpátok õre” szobrát, amit
1918-ban a bevonuló románok elpusztítottak. A
romániai rendszerváltás után a magyar kisebb-
ség Tõkés László püspök segítségével szerette
volna újra felállítani Kolozsvárott ezt az emlék-
mûvet, ez azonban politikai okokból nem sike-
rült, s Horváth-Béres János alkotását, a rekonst-
ruált „Kárpátok õre” emlékmûvet a Szalajka-
völgyben, Szilvásváradon, 2002. november 17-
én avatták fel.
Parlagi Endre, Budakalász polgármestere a 90.
évforduló alkalmából újrafaragtatta Horváth-Bé-
res Jánossal a szobrot, amely immár Nagy-Ma-
gyarország kontúrja fölött emlékeztet Trianon
tragédiájára.
Az avatóünnepségen közel félezren vettek
részt, többek között a Magyarok Szövetsége
pomázi, valamint a helyi Káliz csoportja (akik tu-
jákkal díszítették fel a teret), valamint a kezdemé-
nyezõ Jobbik és a Nemzeti Fórum tagjai. Fellép-
tek a Theatrum Hungaricum mûvészei és a Kamp
János Kapelle fúvós zenekar. Az ünnepség dísz-
vendége volt Lezsák Sándor országgyûlési kép-
viselõ, az Országgyûlés alelnöke, a Nemzeti Fó-
rum elnöke, Wittner Mária országgyûlési képvi-
selõ, dr. Varga István ügyvéd, országgyûlési kép-
viselõ, továbbá Tõkés László püspök, a Román
Köztársaság Európa parlamenti képviselõje.
Lezsák Sándor így kezdte beszédét: „Köszönte-
lek, Kárpátok õre! Isten hozott Budakalászra!
Történelmi idõben jöttél. Történelmi esélyünk
van, s lehetõségünk.”
„Egy 230 esztendõs kocsányos tölgybe van fa-
ragva ez az arc, ami sok-sok millió honfitársunk
arca lehetne. ... Te ott álltál az elsõ nagy hábo-
rú idején, tizenötben Kolozsvárott, és próbáltál
reményt adni. És jöttek a fejszés emberek... Té-
ged szétverni lehetett, de elpusztítani nem. Mert
ott voltál Erdélyben, Délvidéken, Somogyban,
Zalában, ...”
„Igen, Kárpátok õre, jelenvaló vagy, erõ vagy.
És amiért tartanak tõled, reszketnek tõled, az a
mosolyod. A bajuszod alatt a mosoly, a nyuga-
lom. Mert biztos vagy a dolgodban – biztosak
vagyunk a dolgunkban. Ezer esztendõ után meg
kell hogy béküljünk egymással, mert egymásra
vagyunk ítélve. Összeköt bennünket a keresz-
tény hit és az a történelmi érdek, ami ha nem
képes erõt kifejteni, akkor elpusztítanak ben-
nünket. ... Trianon óta Európa a halálos bûn ál-
lapotában van. De ez a mosoly mindig ott volt,
és erõt adott. ... Ha nem vagy, Kárpátok õre, ha
nincs nagyapáink, apáink nyugodt testtartása,
erõt sugárzó tekintete, akkor feladtuk volna...
De erõt adtál.”
Tõkés László köszönetet mondott a Magyar Or-
szággyûlésnek, Orbán Viktornak és kormányá-
nak a magyar állampolgárság határon túli kiter-
jesztéséért és a Trianoni emléknapról szóló tör-
vényért. Ezt követõen visszaemlékezett arra,
hogy õ Kolozsvárott nem érhette meg, hogy új-
ra állhasson ez a szobor, s mint mondta, éppen
ezért különös örömmel vesz részt annak avatá-
sán, Budakalászon.
„Trianon dialektikája, hogy elõbb elûzik az
embereket, utána betelepítik az új lakókat, ki-
forgatják sírjainkat, megsemmisítik az emlékmû-
veinket. És így jutunk el a mába...” – mondta Tõ-
kés László, majd így folytatta: „A szobor és fö-
lötte a jelképes madárszárnyak védelme azt je-
lenti, számunkra a nemzet helyreállítása: Isten
oltalma.”
„Bízom benne, hogy a most kezdõdõ, most
folytatódó rendszerváltás, forradalom kiutat je-
lent. Nemzetpolitikai rendszerváltozásra van
szükség. Egy áttörés kezdetén vagyunk.”
„Elég volt a »bal sors akit régen tép« túlfeszí-
tett diskurzusából. Elõre kell tekinteni. A nem-
zeti együttmûködés rendszerét kell megvalósí-
tani. Ebbe szeretnénk mi is bekapcsolódni. Ak-
kor valóban egy új fejezet kezdõdik.”
„Áldott legyen az õ emlékük, akik szabad-
ságunkért, magyarságunkért éltek és haltak!
Igyekezzünk, hogy ne korcsosuljon el ez a ma-
gyarság! Egyenesedjünk ki, álljunk talpra a hit-
ben, próbáljuk jóvátenni, amit elrontottak a
századok!”
Az emlékmûvet együtt koszorúzták meg a
megjelent parlamenti képviselõk, majd a helyi
szervezetek és az önkormányzat képviselõi. A
lélekben felemelõ ünnepség a székely himnusz
eléneklésével zárult, ami után a jelenlevõ lako-
sok és a környezõ településekrõl érkezett ven-
dégek ismerkedtek a város új emlékmûvével.
(Kép és szöveg: fucsko)

F. Szabó Kata
Gondolatok a trianoni
megemlékezések után
A kisgyõri Trianon-megemlékezésrõl szerettem volna részletes be-
számolót írni. Elkéstem. Mentségemre legyen mondva, a Szilaj Csi-
kó elsõ közönségtalálkozójáról igyekeztem oda. Hogy miért pont
Kisgyõrbe? Mert ez az a falu, amely a kezdetek óta kart karba ölt-
ve jár a Szövetséggel. A tisztesség kedvéért meg kell azonban azt
is említenem, hogy egyre több település ébred, egyre több helyen vannak olyan tiszta szí-
vû és lelkes tagjaink, akik felelõsséget éreznek nemzetünk hagyományainak életben tartá-
sáért, felvállalják valós történelmünk fájdalmas és szép emlékeinek honfitársainkkal való
megismertetését.
Tibolddarócon, Encsen, Szomolyán, Miskolcon a Martin-kertvárosban a helyi Magyarok
Szövetsége szervezésében vagy közremûködésével zajlottak a trianoni megemlékezések.
Kisgyõr! Hegyek által védelmezett vidéken elterülõ, 1700 lelket számláló település. A fa-
lu határában rovástábla fogadott, melynek ünnepélyes átadása közben érkeztem meg, épp
Sólyom Ferenc rovásszakértõ beszélt.
Az ünnepség után a faluházba vonult a község apraja-nagyja és mi, szövetségesek is,
jó néhányan. Útközben megcsodálhattam és megörökíthettem a csodálatos Trianon em-
lékmûvet, mely örök mementóként áll majd az utókornak, emlékeztetve azokat is a raj-
tunk elkövetett gyalázatra, akik nem éltek még akkor, vagy majd csak a jövõben fognak
megszületni. Talán nem ártana Trianonban is felállítani egyet és a többi cinkos államban,
hogy azon államok honpolgárai is értesüljenek eleik „dicsõ” tettérõl, Trianon kegyetlensé-
gérõl, s végre mi is emelt fõvel nézhessünk bátran bárki szemébe: még élünk, még itt va-
gyunk! A bûnt nem mi, hanem ellenünk követték el!
A faluházban – késésem miatt kissé pironkodva – kerestem meg Grúz Attilát, a falu-
ház vezetõjét, aki egyben a Szövetségben a Borsod megyei kulturális rendezvények felelõ-
se is, hogy beszéljen arról, hogyan készült a falu erre a napra. Attila elmosolyodott, és a
következõket mondta:
„Kata, a készülõdés nem most kezdõdött...” – majd karon ragadott, és a könyvtár elõ-
teréhez vezetett, s a falakra mutatott. A tablók telis-tele voltak fényképekkel, oklevelekkel,
díjakkal, újságcikkekkel, melyek mind-mind Attila szavait erõsítették. Ezt a kicsiny falut
megtisztelték neves mûvészek, elõadók, tudósok. Lakói között elismert embereket tudhat
magáénak. A faluháznak tizenegy állandó programja van. Elõadócsoportjainak díjai a fala-
kon, a polcok tetején sorakoznak.
Akkor megértettem mindent. Csendben bólintottam. Attila kezembe nyomta a könyvtár
kulcsát. „Oda is menj be!” – mondta, és én elkezdtem a jelenben körülöttem hancúrozó gyer-
mekek és a múlt megsárgult emlékei között fotózni.
Ahogyan magzat fogan egy asszony méhében, s a kilenc hónap alatt érik testben és lé-
lekben anyává, hogy világra hozhassa, majd befogadhassa védtelen, ártatlan gyermekét, úgy
jár a magyar nemzet e teher 90. évében. Száz és száz, vagy akár ezer és ezer magot hordoz-
va testében, melyek az idõ folyamán vagy termõtalajt nem találva, az enyészeté lettek, vagy
jó földbe kerülve szárba szökkentek. E szárba szökkent magok leszármazottai azok az em-
berek, akik apáról fiúra, anyáról leányra ültették el utódaik lelkének mélyére a nemzettu-
datot a népmesék, a népzene és a néptánc, történelmünk ismerete által, melyek mind-mind
magukban hordozzák múltunk kincseit, a teremtés történetét, az élet törvényeit.
„Alattad a föld, feletted az ég, Benned a létra…” (Weöres Sándor) – olvastam s tovább
és tovább, egyik idézetet a másik után. Készen kapott igazságok, szemet szúró bölcsessé-
gek, melyek mellett nap, mint nap elmegyünk, mert mindig van valami fontosabb, sürgõ-
sebb, halaszthatatlanabb. Elmegyünk, de szerencsére nem mindenki, mert vannak olyan em-
berek, akik egy ilyen kicsiny faluba el tudják hozni Papp Lajost, Jókai Annát, Pál Pista bá-
csit, Molnár V. Józsefet s még sorolhatnám a neves elõadókat, s vissza tudják hozni régi
nagyjaink szellemét is:
„Ne legyen kultúra magyarság és magyarság kultúra nélkül” (Kodály Zoltán) – olvastam
a falu jelmondatát, miközben arra gondoltam: ha minden településnek lenne egy Grúz At-
tilája – tudom, van még jó néhány ilyen hely –, akkor lehet, nem történt volna e nem-
zettel annyi gyalázat, mint amennyi rajta esett.

18
Egy gondolat élni kezdett, majd jött a terve-
zés idõszaka, amit tettek követtek. Így való-
sult meg egy férfi álma, s ma már áll a triano-
ni emlékmû a jászfelsõszentgyörgyi mûvelõ-
dési ház elõtt.
Thuróczy György volt, aki gondolt egy szé-
pet még az elmúlt évben. Elhintette a magot,
mely kikelt, és június 4-én learathattuk a ba-
bérokat. Összefogott a falu: adományokból
meg némi önkormányzati támogatásból meg-
valósult a trianoni emlékmû. Sokan pénzt ad-
tak (közel félmillió forint jött össze), sokan
kétkezi munkájukkal, szaktudásukkal járultak
hozzá a szobor felállításához.
Az ünnepségre, június negyedikére min-
den elkészült. Délután fél ötkor megszólalt a
harang, és ott, a templomban valamennyi-
ünknek elszorult a torka. Emlékeztünk a 90
évvel ezelõtti igazságtalan békediktátumra,
mely nemzetünket olyan megalázó és elvisel-
hetetlen helyzetbe kényszerítette, aminek
utóhatásait a mai napig érezzük, és a saját bõ-
rükön érzik kinnrekedt nemzettestvéreink.
A szentmise után a mûvelõdési ház elõtt
folytatódott az ünnepség.
Zelenai Tiborné polgármester asszony kö-
szöntõje után elénekeltük közösen a Him-
nuszt, majd egy szavalat következett.
Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele! cí-
mû versét Kovács Diána fõiskolai hallgató
mondta el. Ezt követõen a polgármester le-
leplezte az emlékmûvet, és felhúzták a gyö-
nyörû, angyalos magyar zászlót. Az emlék-
mûvet dr. Medvegy János apát úr megszentel-
te, majd az Erdélybõl áttelepültek és a Jobbik
Magyarországért Mozgalom képviselõi, vala-
mint a község lakói nevében a polgármester
asszony és alpolgármester úr elhelyezte az
emlékezés koszorúit.
Az ünnepi mûsorban a Kék Nefelejcs nép-
dalkör énekelt, majd az Ott, ahol zúg az a
négy folyó címû dalt hallhattuk Fülöp Gábor
csodálatos elõadásában, ezt követõen közö-
sen elénekelték a Szép vagy, gyönyörû vagy
Magyarország címû dalt.
Az ünnepi beszédet Gosztonyi Ernõ mond-
ta, aki a településhez nem messze lévõ
Kerekudvar, az egykori Gosztony-uradalom
utolsó gazdájának leszármazottja.
A 90 évvel ezelõtti történelmi események
taglalása után így fejezte be mondandóját: „Itt,
ezen emlékmû elõtt szeretném kifejezni tisz-
Megyeriné Nagy Magdolna
Emlékezés
Trianonra
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá!
(Juhász Gyula: Trianon)
teletemet és nagyrabecsülésemet azon ma- igazi erdélyi recept szerint sült kürtõskalács
gyar honfitársaim elõtt, akik az elcsatolt ma- is. Jólesett utána a vörösbor vagy az üdítõ, ki-
gyar területeken maradtak, ott élték le életü- nek-kinek kedve szerint. Jól elbeszélgettünk,
ket és jelenleg is ott élnek. Vállalva magyar- s míg mi bent múlattuk az idõt, kinn is jobbra
ságukat és az ezzel járó kollektív bûnösség fordult.
minden hátrányos megkülönböztetését – ár- Bárcsak országunk és magyar nemzetünk
tatlanul. Lakóhelyükrõl elüldözték, vagyo- sorsa is jobbra fordulna!
nuktól megfosztották, börtönbe zárták, folya-
matos erkölcsi megaláztatásokban részesítet-
ték õket, de ott maradtak – nehéz körülmé-
nyeik ellenére. Õk nem mondták, hanem a
Szózattal cselekedték és cselekszik:
A nagyvilágon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.”
Majd a Hazám, hazám kezdetû dalbetét
hangzott el Erkel Ferenc: Bánk bán címû
operájából, Simándy József elõadásában, fel-
vételrõl. Ezt követõen Thuróczy György idéz-
te fel az emlékmû létrejöttének történetét,
megköszönve mindenkinek a segítségét, aki
bármivel is hozzájárult a megvalósításhoz.
A Rozmaring Pávakör mûsora, a Tudjá-
tok-e mitõl terem címû dal elõadása közben
már igencsak érkezett az égi áldás is a fejünk-
re. Elõkerültek az esernyõk, mert az addig
csak csendesen szitáló esõ egyre csak szapo-
rázta. Így hallgattuk végig Papp-Váry Ele-
mérné: Hitvallás címû versét, Thuróczy György
elõadásában, majd a Székely himnusz közös
eléneklésével ért véget a megható ünnepség,
ami után szíves-örömest tettünk eleget a ked-
ves meghívásnak, s betódultunk a mûvelõdé-
si ház nagytermébe, ahol terített asztalok fo- A Hencida Polgármesteri Hivatal Emlékkertjében
gadták a vendégeket, megrakva finomabbnál felállított Trianon-emlékmû. Az átadási ünnepségrõl
finomabb házi süteményekkel. Volt ott még következõ számunkban tudósítunk.

(Ez a tudósítás nem tegnap született, hanem immár

Magyarok a Három-tölgynél több mint egy hónapja. De a beszámoló hangulata

mintha az örökzöld slágerekével vetekedne: nem ár-
tott neki az idõ. – a szerk.)

Egyévesek lettünk mi, mosonmagyaróváriak. Nekünk a városnevünkben is benne van a nemzetiségünk (és a keveredett vérünk?).
Csodás helyszínt választottak a szervezõk az ünneplésre, a helyi védettséget élvezõ természeti értéknél, a mosonmagyaróvári három-tölgynél. Európai cso-
da lehet a háromból még élõ két famatuzsálem. Az egyiket öt ember, ha körbe tudja karolni, kápráza-
tos ágai délcegen merednek kanyarogva a mindent adó égnek.
Erõs ötvenre rúgott az ünneplõ-emlékezõ piknikezõk száma, Kálmán és Ági – az elnökünk és neje
– elsõ számú vendégei voltunk, és most is a szokásos „vezérkari tisztek”: a Takáts házaspár, Gizike és
Gyuszi meg a fáradhatatlan, minden jóért lelkes Porcza doktor (Nagyvárad egykori fõiskolai sakkbaj-
noka) tették a legtöbbet a rendezvény sikeréért. Elhangzottak szép versek is, hatalmasakat lakmároz-
tunk, aztán kellõ idõben elõkerült a légben, vízben is otthonos Laci „bácsi” tangóharmonikája. Csaba
királyfi nézett vissza csillagoknak országútján, szopránok és baritonok idézték Krasznahorka büszke
várát, elõkerült Kolozsvár meg a Hargita üzenete, meg az osztrák sógoroktól származó háromcsilla-
gos konyak – utóbbi az újonc Szaló Pista barátunk révén.
A tudósító pedig egy pici elmélkedésre fakad: valóban magyarabbak vagyunk mi a többi magyar-
nál? Nem szeretnénk, ha sziget lennénk egy nagyobbacska hazában. Legyünk egyformán összetartó, jó
hazafiak. Legalább Balassi óta tart a múlton kesergés. Most már tegyünk másképp, hogy joggal többet
ünnepelhessünk – még sokkal többen, felszabadultan vigadhassunk!
Médl Sándor
(fotó: Balassa Tamás)

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 . 19
Szövetségben

Bárkán a jövõbe
Beszélgetés Király Roland „ágasegyházi embörrel”

Különös hírbe botlottunk a Magyarok Szövetsége honlap-

ján: „Örömmel jelentjük be, hogy a Magyarok Szövetsége,
a Bárka program és Magfalva hatására (is), július 1-jétõl
ténylegesen beindítjuk az Alföld Bárkáját Tiszaalpáron.
Kérlek, tegyétek fel a térképre!”

Az Alföld Bárkája – tudjuk meg a közlemény-
bõl – nyolc, önellátásra törekvõ család és az
õket támogató 20 család kezdeményezése.
„Kezdõ területünk 13,8 ha, 20 aranykoronás
föld (kaszáló, szántó) egy vert vályogos tanyá-
val, amelyet közösségi háznak tartunk meg.
Idén 1, jövõre 4 ház kezd el épülni...” Nem tit-
kolt céljuk, hogy mintává váljanak minden al-
földi embernek abban, hogy „esze ágában se
legyen városba költözni”. Elsõ lépésben a már
meglévõ tanyagazdaságukba lehelnek életet,
állatállományt és terményeket szereznek be.
„Aki tud bármilyen õshonos állatot vagy nö-
vényt adni nekünk, azt örömmel vesszük” – ol-
vashattuk a világhálón. A Szilaj Csikó ugyan
nem tud effélékkel elõrukkolni, de azért meg-
kerestük kérdéseinkkel Király Rolandot, az Al-
föld Bárkája egyik megálmodóját.
– Kinek a fejében született meg a gondolat?
– Seregi Balázs pesti és Király Roland
ágasegyházi embörében.
– No, fõváros és vidék végre egymásra
talált… Mennyi idõ telt el a gondolat megszü-
letésétõl a megvalósításig, elindulásig?
– Egy év és három hónap.
– Hogyan és hol sikerült helyet találni?
– Körülbelül 2000 km autózással és több
száz ismerõsön keresztül kutattunk hónapo-
kon át, mert sajnos, egyben, jó minõségû föl-
det venni szinte lehetetlen ma Magyarorszá-
gon. Ezeknek a kilencvenkilenc százalékát a
különféle spekulánsok – polgármesterek,
jegyzõk, politikusok, ügyvédek és a külföldi-
ek – már levajazták elõre… Tíz hektárt venni
egyben, jó helyen, ez kisebb csoda… A Ma-
gyarok Szövetsége kapcsolatrendszere segített
végül megtalálni a 86 éves Kerekes Endre bá-
csit, aki eladta a tanyáját és a hozzátartozó ti-
zenhárom hektár földet közösségünknek.
Megjegyzem, a földjét már nagyon sokan meg
akarták venni, csak õ a tanyájával együtt kínál-
ta, és nem volt hajlandó odaadni az imént em-
lített jöttmenteknek. Tanyával együtt meg már
túl sokba került volna a spekulánsoknak, õk a
könnyû prédához vannak szokva… Nekünk
meg tanyával és gazdasági épületekkel együtt
ez a föld a teremtõ ajándékának számít. Én kü-
lönben megtiltanám, hogy a tanyákat és a hoz-
zátartozó földeket külön-külön is el lehessen
adni.
– Milyen megfontolásból?
– Gondoljunk csak bele, hogyan kezdhet
majd bele egy fiatal család a földmûvelésbe,
ha csak tanyát tud venni, de a hozzátartozó
föld már más kezében van… Ebben a kérdés-
ben megbocsáthatatlan felelõssége van politi-
kusainknak és az agrárszabályozásokat készí-
tõknek. Ez késõbb még súlyos kérdéseket fog
felvetni...
– Voltaképp miért akartok „bárkába” ülni?
Menekülés? Kalandvágy?
– Õszintén szólva: is-is. De igazából élette-
ret szeretnénk felépíteni magunknak és a gye-
rekeinknek. Vukics Ferenc megfogalmazása
szerint most zajlik a magyarság utolsó tehet-
ségkutató versenye: most derül ki, hogy kik
azok, akikkel össze lehet fogni, kik azok, akik
alkalmasak lesznek a gyökeresen megváltozó
körülmények közötti értelmes életre, puszta
fennmaradásra. Jó lenne, ha nem lenne igaza,
de sajnos erõsen így fest… Hát, mi ezen a ver-
senyen egy bárkával indulunk.
– Mert egyedül nem megy?
– Külön-külön nem sok esélye van a ma-
gyarnak. Együtt, összefogva, Istenben bízva
van csak esélyünk. Igaz, a túlerõ óriási, de for-
dítottak már ilyen helyzetben az õseink nem
egyszer… Abból már nagyon elegünk van itt
a Bárkában, hogy mindig a székely testvérein-
ket és dicsõ õseinket emlegetik, mondván: „õk
aztán kemény magyarok voltak, õk még értek
valamit”. Ez igaz, de mi, a Bárkában, be akar-
juk bizonyítani – elsõsorban önmagunknak –,
hogy azok az értékek bennünk is meg-
vannak…
– Kívántok-e terjeszkedni? Kiket fogadná-
tok be?
– Igen, akarunk terjeszkedni, hiszen nem
egy elszigetelt kis közösség szeretnénk lenni,
hanem tanyavilágban élõ családok laza szövet-
sége, kalákatársa. Persze ezek így csak szavak,
valójában ez nagyon sok munkát és sok-sok
gesztust is jelent. Meg kell értetni a tanyákon,
a kistérségben élõkkel, hogy a termény-, illet-
ve termékeladásban nem feltétlen kíméletlen
versenytársai vagyunk egymásnak, hanem
akár segítõtársai! Saját tapasztalataimból le-
szûrt meggyõzõdésem, hogy nem tudunk
annyit termelni parasztként, amennyit a vá-
rosokban élõ magyar testvéreink ne vennének
meg tõlünk. Akkor meg miért nem mûködik

20

mégsem a vidéki termelés–eladás? Talán há-
rom szó, három tényezõ miatt: ezek a média,
a politika – és a szakértelem hiánya. A mi vá-
laszunk rá: kerüld el az elsõ kettõt és képezd
magad a harmadikban!
– Kikerülhetõ az elsõ kettõ?
– Jobb nem számítani rájuk. Igaz, mindig is
akadtak politikusok, akik próbáltak tenni a vi-
dékért. Ám épp itt az ideje, hogy ne csak pró-
bálja, hanem csinálja is. Felejtse el a frakciófe-
gyelmet meg a többi hasonló, kerékkötõ idió-
taságot. Csak Istennek és a hazának tartozik el-
számolással, nem a lobbiérdekeknek.
– Ez a Bárka lenne a jövõ? Egy új életforma
úttörõi lennétek?
– Éltem én más országokban is, és sokat uta-
zom Nyugat-Európában mind a mai napig.
Amit a Bárka akar, az az egyik kitörési pon-
tunk ebben az országban és Európában, de
mondhatnám az egész világot is. Lehetünk mi
szolgáltató ország, de az nagyon sebezhetõvé
tesz minket. Fel kell fogni, hogy mi agrár-
ország vagyunk. A világ elsõi között vagyunk
jó adottságainkkal e téren. Jut eszembe, hol
van egy agrárpárt ebben az agrárországban?
Ami pedig kérdésed másik felét illeti, azt tu-
dom mondani, hogy nem mi vagyunk az úttö-
rõk. Mi csak követjük Molnár Józsi bácsit,
Vukics Ferencet, általában a Magyarok Szövet-
ségét, meg Géczy Gábort, a MAG-osokat, és
Hetesi Zsoltot, Drábik Jánost, Hintalan Lászlót,
Szántai Lajost, hogy csak néhányukat említ-
sem. S akkor még nem is szóltam a legfonto-
sabbról, az igazi úttörõkrõl: az õseinkrõl. Na-
gyon fontos, hogy kimondjuk: a most említet-
tek nélkül nem indulna be semmi a Kárpát-me-
dencében; ám ha nincsenek olyan családok és
közösségek, amelyek a gyakorlatban követik
õket, akkor csak puszta elméletgyártás lenne
az egész! Tehát meg kell értenünk, meg kell ta-
nulnunk, hogy ne fentrõl várjuk a csodát, ha-
nem mi magunk hozzunk létre kis csodákat,
és ezekbõl lesz majd egy nagy csoda. Lehet,
hogy úgy hívjuk majd, hogy Tündérkert, de az
is lehet, hogy egyszerûen csak így: Kárpát-me-
dence.
– Mire számítotok: a környékbeliek mennyi-
re fognak elfogadni benneteket? Vagy éppen el-
utasítani? Gyanakodni?
– Lesz ez is, az is. Páran közülünk falusi szár-
mazásúak vagyunk, tehát tisztában vagyunk
vele, hogy a felvetés nem alaptalan. De én úgy
vélem, hogy a leselkedõ veszély inkább majd
elõnyünkre szolgál. Hisz nincs is az rendjén,
hogy mindig mindenki feltétel nélkül, az elsõ
percben már koma lehessen. Jobb az, ha van
egy kis távolságtartás, egy kis méregetés. Az
Alföld Bárkájában élõ nyolc családnak meg
kell szolgálnia a falusiak, a tanyavilág megbe-
csülését. Ez így van rendjén. Az Alföldön ezt
csak munkával lehet elérni. Majd az építkezé-
sek során, amikor a helyi emberekkel együtt
dolgozunk, lesz lehetõség arra, hogy szépen,
lassan közeledjünk hozzájuk. Ehhez mindkét
részrõl kölcsönös tisztelet kell.
Egyébként pedig nem titkolt célunk minél
több ottani családot bevonni az Alföld Bárká-
ja laza szövetségébe, egyúttal a Magyar Csalá-
dok Független Közösségébe.
– Merthogy a kettõ összefügg…
– Valóban. Szeptemberben lesz egy na-
gyobb bemutatkozásunk, koncerttel, népi
gyógyászattal, sütéssel-fõzéssel, gyerekprog-
ramokkal a központi tanyánkon.
– Van-e köze az egésznek egy régi amerikai
álomhoz: a kommunához?
– Elviekben van hasonlóság, de én inkább a
székely rendtartáshoz hasonlítanám. Magántu-
lajdon, de közösségi mûvelés. A közösség
dönt, és minden család aláveti magát a közös-
ség akaratának. Minden családnak egy-egy
szavazata van egy-egy döntésnél. A „Régiség-
ben” így éltek, az ettõl való eltérés, mondhat-
nám, nem sok jót hozott a magyarságnak.
– Amikor épp nem „bárkázol”, mivel foglal-
kozol? Csak címszavakban…
– Kereskedelem – export és import –, graví-
rozás, mezõgazdaság, gyümölcslé forgalma-
zása… Elég beszédes a cégem neve: Magyar
Családellátó Kft.
– Mennyire kötõdik a bárkás akció, ez az
egész törekvés a Magyarok Szövetségéhez?
– Mondhatnám: anya és gyermeke. A Szö-
vetségben dolgozik az Alföld Bárkájának
70%-a. A Magyarok Szövetsége szülte meg a
Bárkánkat.
– Ha minden álmod teljesülne: hogyan néz-
ne ki öt-tíz év múlva ez az „alföldi bárka”?
– Mintegy 200 család szövetsége a kistérsé-
günkben. Ezek – amiben csak a szükség hoz-
za – mindenben összefognak. Termelésben,
értékesítésben… De lenne saját hitelszövetke-
zete is – ez az ún. baszk modell –, saját isko-
lája, saját óvodája, saját hagyomány élése, sa-
ját közélete. Az egyéni álmom pedig: teli kam-
ra, teli istálló, öt gyerek, jó föld, és egy jó ver-
seny, amelyet én nyernék meg. Méghozzá ab-
ban a sportágban, hogy ki tudja messzebbre
dobni a mobiltelefonját…
– Lehet-e egyszer divat a bárkából? Bárka-
Magyarország…
– A helyzet az, hogy a többi divat leginkább
pusztulást hozott a Kárpát-medencére,
mind gazdaságilag, mind erkölcsileg. A divat
rövid idõszakra szóló, felkapott, múlékony va-
lami, a Bárka-Magyarország viszont a sok ezer
éves „Régiséghez” való visszatérés. Tehát nem
divatból fog beteljesülni, mégis azt hiszem: a
Bárka-Magyarország a jövõnk.
(szilaj)

I . é v fo l ya m 18. s z á m 2 0 10. j ú n i u s 2 4 . 21
Szövetségben
Készülünk a MOGY-ra!
A Szilaj Csikónál is megkezdõdött a visszaszámlálás: kevesebb, mint két hónapunk
van hátra, és máris itt van „nyakunkon” a Magyarok Szövetségének második
Országos Gyûlése, azaz a II. MOGY. Meghirdetett idõpontja: 2010. augusztus 13–15.
Ismét háromnapos nagy esemény lesz tehát, méghozzá a már bevált helyszínen,
Kunszentmikós–Bösztörpusztán.
(– a szerk.)
A Magyarok Országos Gyûlése
2010. augusztus 13–15. Bösztörpuszta
Kárpát medencei zenei összetartozás nagyszínpadi program
2010. augusztus 13. 19.00 óra
Szkítia Zenekar
2010. augusztus 13. 20.30 óra
Felvidéki Rockszínház
2010. augusztus 13. 21.00 óra
Kormorán
Szkítia Zenekar
2010. augusztus 14. 19.00 óra
Role Zenekar, Csíkszereda
Pilla rockballada
2010. augusztus 14. 20.00 óra
Harcmûvészeti gála
2010. augusztus 14. 21.00 óra
Felvidéki Rockszínház Credo együttes, Kárpátalja
2010. augusztus 14. 21.00 óra
Kurul dobosok
2010. augusztus 15. 19.00 óra
Henna
2010. augusztus 15. 20.00 óra
Napkelettõl napnyugtáig
Kormorán
(Népzenei öszeállítás
több zenekar
közremûködésével)
2010. augusztus 15. 21.00 óra
Korpás Éva
Szerelem, szerelem
Révkomárom, Felvidék
Henna Lemezbemutató koncert
„Magyarnak lenni büszke gyönyörûség”
Mindenkit szeretettel vár a Magyarok Szövetsége
Kunszentmiklós–Bösztörcepusztán
További információk: Kiss László Péter
Telefon: +36 30 434 0545
E-mail: szervezes@szkitiarock.hu
22
Segíts a lovaskocsi
kiállítás sikeres
megvalósításában!
Kiállítási tárgyakat keresek, ami lehet:
1. Hintó, szekér, lovaskocsi: jó állapotban lévõ,
bármilyen típusú eredeti, restaurált, vagy ré-
gi rajzok alapján gyártott. Ha éppen eladó,
itt a lehetõség a hirdetésre!
2. Szerszám: a hintó készítés legfontosabb
eszközeit is bemutatnánk – kis „mûhely” ki-
alakítása a cél.
3. Régi fotók, rajzok, rézkarc képek, bélyegek,
bármi, ami lovaskocsit ábrázol – színes vagy
fekete-fehér, jó minõségû szkennelt képe-
ket várok emailben.
Várok még szakembereket/segítõket:
1. Hintókészítõ mestert (4-5 fõ), aki szívesen
beszél egy adott lovaskocsi témáról (hintó-
készítés, történelem, versenyzés, kocsitípu-
sok, stb.), érdeklõdõk kérdéseire válaszol, a
kocsikat bemutatja.
2. Bognárt (1-2 fõ), aki ma is hagyományosan,
kézzel készíti a hintó- és kocsikerekeket és
szívesen tartana a helyszínen bemutatót.
3. Önkéntest (10 fõ), aki a kiállítás elõkészíté-
sében, majd elbontásában segédkezik, a
rendezvény 3 napja alatt pedig „mûszakok-
ban” vigyáz a kiállítás épségére, útbaigazí-
tást nyújt az érdeklõdõknek.
Valamint a megvalósításhoz szükséges tár-
gyieszközöket is:

1 óriás rendezvénysátor

4 kecskelábú asztal/padokkal vagy 3 sör-
asztal/6 sörpaddal

natúr farostlemez: 25 darab A1-es méretû
Miért jó, ha nekünk segítesz?

ingyenes hirdetési lehetõség a kiállítás ide-
je alatt

kapcsolatépítés, ismerkedés – több-száz-
ezer látogató

honlap-link cserét ajánlunk támogatóink-
nak

új barátok, sok vidámság és a felejthetetlen
élmény garantált!
Örömmel fogadok minden hozzászólást, ta-
nácsot, felajánlást!
Szunomár Kata: 06 20 570 2805
Kszunomar@gmail.com
Szálláshelyek Kunszentmiklóson
A Magyarok Országos Gyûlése ideje alatt a kunszent-
miklósi és környéki szálláshelyek 80%-a már foglalt
Aki a rendezvény mindhárom napján szeretne részt
venni, de nem szeretne sátorban vagy jurtában alud-
ni, sem hazautazni, az idejében keresse meg Balatoni
Évát a kunszentmiklos@tourinform.hu e-mail címen.
HIR D ETÉSI M EL L ÉKL ET I
 „Nem születtem csorda lénynek, hogy tereljenek,
hanem szabad és független embernek”

MEGHÍVÓ

Szeretettel meghívjuk
2010. 06. 25-én 18 órai kezdettel
a tiszakécskei művelődési házban tartandó,
a Magyarok Szövetsége elnöke, Az összes település bemutatkozik kilenc hektáron!
Járd be a megyét kicsiban, nézd meg kincseit!

Vukics Ferenc
Családi programok: lovagi torna gyerekeknek, szülőknek, íjász-, Baranta-, kopjás-, huszár
bemutató, népi játékok, kézművesek, rajzpályázat eredményhirdetése, bábszínház, színielőadások,
néptánc, népi gyógyítók, gyógynövények bemutatója, magyar borok bemutatása, vásárosok.
Felkelő nap köszöntése, vadászkürtösök, dobosok, megye körülölelése együttes énekkel,
előadására szekér útnak indítása, egyéni bemutatók, asztali áldás dr. Márfi Gyula érsek által,
történelmi élőképek szekér fogadása, szertűz, esti koncert táncházzal.
Ökomenikus Istentisztelet dr. Márfi Gyula érsek, Kuti Géza esperes
„Az itt mondottnak nem az a rendeltetésük, és az evangélikus egyház részvételével.
hogy elhidd őket, hanem, hogy…” Július 10-én hajnal hasadtától késő estig Zircen a Háromhegyen,
a Veszprém Megyei Magyarok Szövetsége szervezésében!
Részletes program: www.szomszedolas.hu, Érd.: info@szomszedolas.hu
A Magyarok Szövetsége Tiszakécskei Csoportja www.msz-veszprem.hu

www.magyarokszovetsege.hu E-mail: tiszakecske.msz@gmail.com

Az Arany Korona Szövetkezet termékeinek

megvásárlásával saját jövőnket építjük!
100%-os, dobozos ivólé 1.600–1700 Ft /5 l
(cékla, alma, őszibarack, körte, feketeribizli)
Gyümölcsszörp 650 Ft /0,7 l
(bodza, őszibarack, feketeribizli)
Méz (hárs, akác, vegyes) 1.400–1.650 Ft / kg
Valódi gyümölcslekvár 500 Ft / 400 g
(sárgabarack, meggy, csipke, narancs)
Szilvalekvár (üstben készült) 1.300 Ft / kg
Alma (idared, 20 kg-os faládában) 100 Ft / kg
Konzervek 200–270 Ft / 720ml
(magozott meggy, zöldborsó, cékla, csemege uborka)
Hidegen sajtolt étolaj 280 Ft / l
Lisztfélék 150–190 Ft / kg
(finom-, rétes-, kenyér- és teljes kiőrlésű liszt, búzadara)
Száraztészták (8 tojásos, 16 féle) 175 Ft / 200 g
Borok (olaszrizlig, kékfrankos) 540–600 Ft / 2 l
Borok (furmint, kékfrankos) 700 Ft / 1,5 l
Mosogatószerek 140 Ft / 500 ml, 200 Ft / l
(balzsamos, ecetes, citrom- és barack illatos)
Öblítők 220 Ft / l
(4x koncentrátum, balzsam, blue ocean, rainforest, rosé)
Mosó- és súrolószerek, fertőtlenítők, tusfürdő,
krémszappan, ablaktisztító
Zsákos krumpli 2.100 Ft / 30 kg
Mák 800 Ft / kg
Dió 1.350–1.500 Ft / kg
Tálcás sütemények 500 Ft / 300 g
Rendeléseiket várjuk az akrendeles@gmail.com levélcímre.

II
HIR D ETÉSI M EL L ÉKL ET III
 1172 Budapest, Liget sor 21. Tel./ Fax: (1) 253 09 72
E-mail: info@ligetsorbau.hu www.ligetsorbau.hu

Főbb szakipari tevékenységeink:

Festés, mázolás, tapétázás Hideg-, meleg burkolás A Szilaj Csikó hirdetési tarifái:
Kőműves munkálatok Egyéb építőmesteri munkálatok
Teljes körű elektromos munkálatok Ács-, tetőfedő és bádogos munkálatok 1/1 – egész oldal 181 x 256 mm 30.000 Ft
Víz-, gáz-, csatorna- és fűtésszerelési munkálatok Gipszkarton szerkezetek építése
Víz-, gáz- és elektromos hálózatok karbantartása Eseti és rendszeres takarítás 1/2 – fél oldal 181 x 126 mm 18.000 Ft

Cégünk saját, tapasztalt alkalmazottakkal dolgozik, akik 1/4 – negyed oldal 88 x 126 mm 10.000 Ft
az Intézményekben nemcsak minőségi, hanem kulturált és tiszta
1/8 – nyolcad oldal 88 x 61 mm 6.000 Ft
munkát végeznek. Munkánkat eredményesen, pontosan
és nem utolsó sorban korrekt árakon végezzük. 1/16 – tizenhatod oldal 42 x 61 mm 4.000 Ft
Cégünk díjmentesen végzi a felmérést és a költségvetés Hirdetések felvétele:
készítését, valamint kiszállási díjakat sem számolunk fel! Kucsara Pál +36 70 584 8597 pal.kucsara@gmail.com

IV