Csíkos Csaba (2005): Metakognícióra alapozott fejlesztő kísérlet 4.

osztályos tanulók körében a

matematika és az olvasás területén, Magyar Pedagógia, 105. évf. 2. szám 127-152.
A cikk szerzője a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékén szerzett képesítést,
jelenleg az Eötvös Lorán Tudományegyetem egyetemi oktatója. Kutatási területe a metakognícióra
alapozott iskolai fejlesztés; adaptív problémamegoldó stratégiák; tanulásra vonatkozó meggyőződések.
A publikált kutatás célja 4. osztályos tanulók körében, a matematika és az olvasás területén
alkalmazható metakognitív stratégiák megismertetése, használatának elősegítése. A kutatás
központjában szereplő fogalmat, a metakogníciót a következőképpen definiálja a szerző: „a tudásra
vonatkozó, a tudás jellegével és fejlődésével kapcsolatos ismeret jellegű (deklaratív) és a tudás
kontrolljával és nyomon követésével kapcsolatos képesség jellegű (procedurális) tudáselemek”. A
metakognitív stratégiák elnevezést a procedurális metakognícióra vonatkoztatják, a deklaratív
metatudásra pedig más területeken már bevált meggyőződés kifejezése használható.
Első lépésben a következőképpen meghatározták a vizsgálat tartalmi elemeit, illetve
korcsoportját: a 10–11 éves korosztály a metakogníció több szemszögből hasonlatos a felnőttekéhez; a
matematikával és olvasással egyaránt kulturális eszköztudásunkat gyarapítjuk, valamint hatékonyan
fejlesztik a készségrendszert, melyben számottevő képesség és készség automatizálódik, ezek
kontrollja, felhasználása pedig a metakognitív stratégiákhoz köthetők.
Fenti tényezőkből adódóan a jelenséget empirikusan vizsgálták, egytényezős fejlesztő kísérlet
keretei között. (Valamely tanulócsoport részt vett-e a 2x15 órányi metakognitív tréningen vagy sem.)
A konkrét hipotézisek megfogalmazása következett: az utóteszt során a kísérleti csoport tanulóinak
szignifikánsan magasabb az átlaga, mint a kontrollcsoport tanulóinak (1); a kutatásban
„hagyományos”-nak nevezett mérőeszközökkel mért eredményekben nem lesz statisztikailag jelentős
különbség a kontrollcsoport javára(2).
A kísérletnek több matematikai és olvasással kapcsolatos, már meglévő fejlesztő program,
elméleti rendszerek stratégiája szolgált kiindulópontként, melyeket röviden bemutat a szerző.
Annotáció II. Alföldy Zsófia
A vizsgálatban Mária
összesen EVQ6IR
a négy, különböző intézményből kikerülő kísérleti osztályokból 86- 1
an, a kontrollosztályokból 158-an vettek részt. A szokásos óraszámokból következően a 15 órás
fejlesztő program 4–5 hét alatt zajlott le, 2004 tavaszán, március-április hónapokban. Az utótesztek
megírására 2004 májusában került sor, a kísérleti és kontrollosztályokban.
Az elő- és utótesztek tartalmaztak egy matematikai tudászintmérőt, szövegértés tesztet
dokumentum jellegű szövegekkel, 10 problematikus matematikai szöveges feladatot, hagyományos
olvasástesztet, realisztikus matematikai szöveges feladatokat.
A teszteket független szakértők javították és kódolták, írásbeli útmutató alapján, díjazás
ellenében. A teszteket javító tanárok nem tudták, hogy melyek a kísérleti osztályok, csak azt, hogy egy
fejlesztő kísérlet eredményességének megítélésében van szerepe a teszteredményeknek.
A fejlesztő programok modulját óraszám, stratégia szerint egy rövid tartalmi leírással együtt
táblázat formájában olvashatjuk. A matematikai fejlesztő program szerkezete négy matematikai
metakognitív stratégiát nevez meg. Ezek közül három megfeleltethető egy hármas rendszer elemeinek:
a tervezés, a nyomon követés és az ellenőrzés fázisainak. Az olvasásfejlesztő program szerkezetében
is megfigyelhető a hármas felosztás: tervezés, nyomon követés, értékelés. Megjelentek szöveg-
anticipációs (lényegében: tervezési) folyamatok fejlesztésére, a szövegkezelő (lényegében: nyomon
követő) és a javító (lényegében: az értékelés-ellenőrzés részterületét jelentő) stratégiák fejlesztésére
irányuló feladatok.
A tudásszintmérő teszteket leíró statisztikai eszközökkel vizsgálták meg. Az elő- és utótesztek
reliabilitását Cronbach alfa mutatóval számították ki, és megállapították, hogy megfelel az ilyen típusú
mérőeszközöktől elvárt értékeknek. A tesztek statisztikai mutatóit is táblázatból olvashatjuk ki,
miszerint a kísérleti és a kontrollcsoportok mely mérőeszköz esetében hogyan teljesített átlagosan,
illetve mekkora volt a szórás mértéke. A program hatékonyságát és elérhető transzferhatását
bizonyította az a másik táblázat is, melyben a 10 szöveges feladat összehasonlító adataiból lehet
kiolvasni, hogy jobbak voltak a kísérleti csoport eredményei. A kontrollcsoport eredményei a korábbi
magyarországi vizsgálat adataihoz igen közel álltak, két feladat esetében lényegesen jobban, egy
feladat esetében pedig sokkal rosszabbul teljesítettek.
Ezt követően a kísérleti és kontrollcsoportok tesztteljesítményének összehasonlítása
következett. Először a matematikai és olvasás előtesztek esetén a szórások összehasonlítására szolgáló
Levene-próba F értéke és a hozzá tartozó p, majd a kétmintás t-próbát végezték el. Az eredmények azt
bizonyították, hogy valóban sikeres volt a kutatók törekvése, hogy az átlagok között ne legyen
szignifikáns különbség.
A kísérleti és kontrollcsoportok utótesztjeinek statisztikai adatait is összevetették. A legtöbb
feladat esetében a kísérleti csoport javára mutatkozott szignifikáns különbség, két feladat esetén nem
volt statisztikailag jelentős az átlagok különbözősége.
A kutatók azt is megvizsgálták az elő- és utóteszten, hogy a kísérlet során általánosságban
bekövetkező teljesítményjavulás az alacsonyabb vagy a magasabb induló szinttel rendelkezőknél
nagyobb mértékű. A kísérleti csoportban az olvasás teszten általában véve nőttek, a matematika
teszten pedig csökkentek a csoportok közötti különbségek. A kontrollcsoportban a leggyengébb
tanulók fejlődése volt a leglátványosabb, ott a matematika és az olvasás terén is
teljesítménykülönbségek csökkenéséről számoltak be az eredmények.
A következő lépés a kísérleti hatás vizsgálata volt. A kísérleti hatás kiszámításával
számszerűsítették, hogy a vizsgálat végén a tanulók között megfigyelhető különbségek milyen
mértékben vezethetők vissza a kísérleti elrendezésre. A matematikai tudásszintmérő utóteszt 1,9 %-os
és a szövegértés teszt dokumentum jellegű szövegekkel 2,5%-os kicsi, a hagyományos olvasásteszt
5,0%-os közepes, végül a 10 problematikus szöveges feladat 20,0%-os jelentős kísérleti hatást
produkált. Mind a négy mérőeszköz a kísérleti és kontrollcsoportok átlagának jelentős különbségét
mutatta.
A tanulmány a 10 szöveges feladat esetében is megvizsgálta a megtapasztalt kísérleti hatás
nagyságát. A fejlesztő programban szereplő feladatok esetében jelentős, három egyébként a fejlesztő
programban nem
Annotáció II. szereplő
Alföldy feladatokon
Zsófia pedig közepes nagyságú kísérleti hatást mutattak ki.
Mária EVQ6IR 2
Összességében megállapították, hogy a fejlesztő kísérlet empirikus eredményeinek elemzése
megmutatta, hogy az utóteszteken szignifikáns különbségek voltak a kísérleti és kontrollcsoportok
teljesítménye között. A szignifikáns különbségek és a kísérleti hatások elemzése alapján nagy
valószínűséggel kijelenthető, hogy olyan változások következtek be a kísérleti osztályok tanulóinak
tudásában, amelyek a fejlesztő programnak tulajdoníthatók. A fejlesztő program felépítése, a
ráfordított idő és a fejlesztő feladatok jellege alapján a kísérlet során bekövetkezett változások a
metakogníció pedagógiai jelentőségének empirikus igazolásaként tekinthetők.