2. tétel Az óvodaügy jogi szabályozása és dokumentumai.

A hazai óvodai nevelés kialakulása, főbb állomásai, az óvodarendszert szabályozó törvények

és dokumentumok. Pluralizmus és alternativitás a társadalom és a közoktatás rendszerében.
Tartalmi szabályozás: az 1993-as közoktatási törvény és módosításai. Az ONAP koncepciója.
+ 2011. CXC..törvény

A hazai óvodai nevelés kialakulása, főbb állomásai.

(Sztrinkóné Nagy Irén: Óvó-iskola, gyermekkert, Didakt K. 2009. könyve alapján)
A 19. század első évtizedében Európa-szerte megjelentek az iskoláskor előtti nevelés
intézményei. Magyarország gazdasági és társadalmi viszonyai igen elmaradottak voltak.
Ennek ellenére hazánkban is igen korán elterjedt a kisgyermeknevelés szükségességének
eszméje. Gróf Brunszvik Teréz 1828. június 1-jén, Budán (Krisztinavárosban)
megnyitotta első intézményét, ahogy a neveléstörténet számon tartja, az első magyar
óvodát, amely Közép-Európában is elsőnek számított. A magyar kisdedóvás ügyét a
reformkori nemzedék jelesei támogatták, mint Széchenyi István, Kossuth Lajos, Wesselényi
Miklós. Brunszvik Teréz (1775-1861) korának kivételes egyénisége volt, neve összeforrt az
európai kisdednevelés történetével is. Az első magyar óvoda mintájára Németországban,
Franciaországban és Ausztriában is sorra nyitottak óvodát. Wilderspintől vette át Brunszvik
Teréz a szemléltető tanítás elvét. A krisztinavárosi óvoda az angol mintát követő
kisgyermekiskola volt, ahol a gyermekek iskolás jellegű foglalkozásokon vettek részt.
Vallástant, betűismeretet, hanggyakorlatot, alaktant, számtant, természetrajzot, technológiát,
földrajzot, egészségtant tanultak. Viszonylag sok szemléltető eszközt használtak. A környező
világ megismerését fontosnak tartották. Reggel 8 órától délután 4 óráig voltak a gyermekek
óvódában. A legtöbb időt a tanulással töltötték, igen keveset játszottak. Brunszvik Teréz első
óvodájában Weldy József és felesége volt a tanító. Velük szemben támasztott követelmény
volt, hogy felkészültnek, hivatása iránt elkötelezettnek kell lenniük, viselkedésükkel mindig
példát kellett mutatni és a vidámság sem hiányozhatott személyiségükből. A tanító fő
kötelessége az oktatás, a tanítónőé a nevelés volt. Fontosak voltak az egészégügyi
követelmények is. Brunszvik Teréz segítőtársa és kollégája Rehlingen Antal volt, aki
Magyarországon, aki elsőként jelentetett meg összefoglaló munkát az óvodáról, 1832-ben
„Óvóiskola 2-7 éves korú gyermekek számára” címmel. A krisztinavárosi első kisdedóvó
intézet létrehozásában, oktató-nevelő tevékenységének megszervezésében és irányításában
aktívan részt vett, majd később a gyermekek személyiségéhez jobban alkalmazkodó nevelési
rendszert dolgozott ki. Nagy fontosságot tulajdonított a gondozási feladatoknak, az aktív
pihenésnek, a szabad levegőn történő sok mozgásnak, a betegségek megelőzésének, valamint
a tanulás mellett a játéknak is. Változatos játékeszközöket használt és a szabadban végzett
játékok is sokfélék voltak. Brunszvik Teréz a korai nevelés fontosságának felismerésével
messze megelőzte korát. Az 1830-as évektől Brunszvik Teréz kezdeményezése nyomán
egyre több óvodát alapítottak. 1836-ban létrejött a Kisdedóvó Intézeteket
Magyarországon Terjesztő Egyesület, melynek célja volt az „intézmények alapításának
előmozdítása”. 1937-ben Tolnán alakult meg az első magyar óvóképző Wargha István
vezetésével. 1843-ban a kisdedóvó intézet Pestre költözött, vezetője Ney Ferenc, a játékos
ismeretszerzés hangsúlyozása. 1848-ig 89 óvodát alapítottak az országban, a kisdedóvás
nemzeti üggyé vált. 1848-ban az első Egyetemes Tanítógyűlésen javasolták, hogy minden
elemi iskola mellett létesítsenek óvodát, a tanítóképzőkben óvókat is képezzenek. A
kisdedóvási reformjavaslat az óvodákat a köznevelési rendszer részének tekintette, melyet
minden rendű szülő gyermeke látogathatott volna 2-7 éves korig. Hangsúlyozták, hogy a
családi nevelésnek összhangban kell lennie az óvodai neveléssel. Javaslat született az óvó-
és dajkaképzésre is, de sajnos a politikai körülmények nem kedveztek a
megvalósításnak. 1870-es évek Fröbel hatása. Ronge János, német hitszónok nyitotta meg
az első „kindergarten” típusú óvodát. 1874-ben létrejött az Országos Kisdedóvó Egyesület,
mely jelentős szerepet vállalt az Óvodai törvény megalkotásában. 1891-ben fogadta el az
országgyűlés az Eötvös József által kidolgozott Kisdedóvási törvényt, mely fejlődést
jelentett a magyar óvodaügy történetében. Az óvodai nevelés állami feladattá vált,
szabályozták az óvodák létesítését, a nevelőmunkában egységes elvek alkalmazására
törekedtek. A nevelés célja: a 3-6 éves gyermekek ápolása, gondozása, rendre és tisztaságra
szoktatása, ügyességük, értelmük koruknak megfelelő fejlesztése. A törvény egyértelműen
kimondja, hogy ezekben az intézményekben a tanításnak helye nincs! A magyar beszéd
terjesztésére minden intézményben nagy gondot kellett fordítani. A törvény hatására
jelentősen növekedett az óvodák és az oda járó gyermekek száma, azonban a kötelező
óvodalátogatás még hosszú ideig nem valósult meg. Ekkor élt a magyar gyermekirodalom
első nagy alakja Benedek Elek (író, költő, mesegyűjtő). A nemzetinek nevezett irányzat
legnagyobb képviselője Peres Sándor, kiemelten foglalkozott a játék fontosságával, a
szemléltetéssel, az óvodai napirenddel, módszertani javaslatokkal. A szabadjátéknak már
ebben az időszakban is nagy nevelő értéket tulajdonítottak.

A XX. század elején az új eszmék, filozófiák, művészet mozgalmak mellett új pedagógiai

irányzatok is megjelentek. A gyermektanulmányi irányzat hazai teoretikusai között a
mozgalom atyját Nagy Lászlót, az óvodapedagógiai irányzat terén Ballai Károlyt, Nógrády
Lászlót, Exner Leót kell megemlítenünk. A gyermekre vonatkozó ismeretek bővülése, a
pszichológia tudományával való kibővítése a gyermeki személyiség jobb megismerésére és
tiszteletben tartására törekedett. Nagyobb szerepet kapott a játék, a munkáltató foglalkozás, az
óvodai foglalkozásokon a gyermeki sajátosságok figyelembe vétele. A mozgalom képviselői
arra törekedtek, hogy az új ismeretek a korosztállyal foglalkozók körében minél hamarabb
meghonosodjanak, ennek érdekében népszerűsítő előadásokat, tanfolyamokat szerveztek,
elméleti és gyakorlati módszertani ismereteket közlő folyóiratot működtettek, kérdőíves
kutatásokat végeztek.

A Montessori-pedagógia legfőbb hazai népszerűsítője, Bélaváry-Burchard Erzsébet 1923-

ban részt vesz Hollandiában a Montessori nemzetközi tanfolyamon.1927-ben útjáról
hazatérve szülei ötszobás lakásában megnyitja az első Montessori óvodát. Egy szobát
berendezett óvodának, 24 kisgyermeket foglalkoztatott. Egy évvel később Montessori-iskolát
is nyitott, amely 1941-ig működött. Bruchard Erzsébet fordítói munkája is jelentős volt, jó
néhány Montessori írást is átültetett magyar nyelvre. Bardócz Pál is nagymértékeben
hozzájárul a Montessori-pedagógia alkalmazásának elterjedésében, könyvet ír „Montessori
nevelési rendszere és módszere” címmel. Óvónőképzős hallgatók számára „ A magyar
kisdednevelés vezérkönyve” címmel.

A magyar történelem egyik legjelentősebb kultúrpolitikusa Klebelsberg Kunó (1875-1932),

nemzeti szellemű közoktatási programja az óvodákat és a kisiskolákat egyaránt
érintette. 1926-ban az óvodapedagógusok képzésében alapvető változás történik, a kétéves
időtartam négyévessé bővül. A képzőbe való bejutás feltételévé vált a jó vagy jeles
érdemjegy, a zenei és testi alkalmassági vizsgálat is. A negyedik év a gyakorlati képzést
jelentette. Mindennek köszönhetően jelentős minőségi ugrást tudott a hazai óvóképzés
végrehajtani a két világháború között. 1936-ban módosították az 1891-ben elfogadott
óvodai törvényt. A kisdedóvás igazgatása és felügyelete a vallási- és közoktatási miniszter
kezéből belügyminiszter hatáskörébe került. A magyar óvodaügy fejlődésében nagy
visszalépést jelentett ez a törvény. Az 1940-es évtizedben egy népi-nemzeti irányzat
erősödött meg a hazai pedagógiában. Az irányzat vezéregyéniségei voltak: a már korábban
nemzetnevelőként említett Imre Sándor, a nemzeti hírű zenetudós-zeneszerző Kodály
Zoltán, és a magyar népmese irodalmat az óvodai nevelésbe beemelő Illyés Gyula (Magyar
parasztmesék, Székely népmesék kiadványai). A korszak szimbolikus nyitánya Kodály „Zene
az óvodában” c. előadása volt 1941-ben. A Kodály-módszer, mely nemcsak az óvodákban,
hanem az általános iskolákban is tért hódított a II. világháború után világszerte elterjedve
termékenytette meg a zeneoktatást, zenei nevelést. A német megszállás (1944-45), valamint
az 1947-től megerősödő „szovjetizálás” olyan utakra vitte a magyar köznevelést, így az
óvodákat is, mely hosszú évtizedekre meghatározta a központosított, egydimenziós,
autokratikus működést. A második világháborút követően a nevelésügy demokratizálásának
helyes alapelve vezette a világi és az egyházi erőket egyaránt. A nevelés ideológiai-
világnézeti-vallási pluralizmusának az 1948-as államosítás vetett végett. A következő
évtizedekben az óvodák száma rohamosan nőtt.

1990-ben a szabad választás megelőzően módosították Magyarországon a közoktatási

törvényt, melynek eredményeként megszüntették a nevelés-oktatás ideológiai kötöttségét. Az
új Oktatási törvény 1993. szeptemberében lépett életbe, kimondta, hogy mindenki nevelésben
részesülhet. 1993-ban megalkotott Közoktatási törvénnyel megindult egy máig tartó
modernizálás folyamata a magyar nevelési ügynek.

Az óvodarendszert szabályozó törvények és dokumentumok. (Pálfi Sándor,

Segédanyag), (Villányi Györgyné, Új pedagógiai Szemle)

1953. Módszertani levelek – Óvodai foglalkozások

Pedagógiai környezetben mindenkire vonatkozott, az oktatást hangsúlyozza. Kettő

korcsoportot nevez meg: kis és nagy csoport. A játék nem történhet az óvodapedagógus
irányító szerepe nélkül. Éves és negyedéves tervekkel dolgoztak. Nevelési célok négy
területet: erkölcsi, értelmi, esztétikai és testi nevelés.

1957. Nevelőmunka az óvodában

Egységes kötelező központi tanterv. Cél: a szocializmust építő társadalom és pedagógia

követelményeinek megfelelő gondozást, nevelést nyújtson a 3-6 éves korú gyermekek
számára.

Nevelési területek: testi, értelmi, erkölcsi és esztétikai nevelés. Először írja le a játék elméleti
jellemzőit és módszertani feladatait. Kis, középső és nagycsoport ezeket osztott csoportoknak
nevezi. Szervezeti formája a kötelező foglalkozás. Külön fejezet szól az óvoda iskolához
fűződő viszonyáról. Az óvoda és család kapcsolatában az óvodáé a vezető szerep.

1971. Az óvodai nevelés programja

Célképzés: a 3-6 éves gyerekek sokoldalú, harmonikus fejlődésének elősegítése.

Játékfajták: gyakorló, szerep, konstruáló-építő, szabályjáték.

Új elemek: a játék az eddigieknél nagyobb szerepet kap, spontán hatásokra épülő nevelő
hatások, egyéni bánásmód a közösségben, hét éves korig lehet óvodás a gyerek.

1989. Az óvodai nevelés programja

Az 1971-es Program továbbfejlesztése rövid életű. A munka mellett már tanulásról beszél,
nem oktatásról. Egyéni különbségek tisztelete. Az egyéni bánásmód alapvető módszerként
szerepel. Az óvoda külső kapcsolatait új intézményekkel bővíti. Rugalmas beiskolázás
bekerült hivatalosan.

1996. Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja

Az ONAP koncepciója:

- pluralizmus
- gyermekközpontú
- módszertani szabadság
- szerkezeti sokszínűség
Eddig az volt a pedagógus feladata, hogy a központilag meghatározott értékeket, tartalmat
közvetítsen a gyermekek számára. A teljesítmény, az iskolának való megfelelés és a didaktika
volt a meghatározó. A pedagógus az adott gyereknek megfelelő nevelőmunka
kiválasztásának, megteremtésének fő alkotójává lép elő.

Nem minden óvodára egységesen kötelező program, csak elvi kereteket ad ahhoz, hogy az
óvoda elkészítse saját nevelési programját. Mindenféle fenntartású óvodára vonatkozik.

Új fejezetek: gyermekkép, óvodakép, az óvodai élet tevékenységformái, az óvoda a családi

nevelés kiegészítője, a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézmény,
óvodapedagógus óvónő helyett, 5 éves kortól kötelező az óvodába járás.

Az óvoda funkciói: óvó-védő, szociális és személyiségfejlesztő.

Cél: az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, személyiségük kibontakoztatását

elősegítse, az életkori és egyéni sajátosságaik, az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével.

A feladat: az óvodás gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. A játék minden

eddiginél meghatározóbb szerepet kap. A napirendben a folyamatosság és a rugalmasság a
döntő. Az iskolai életre történő felkészítést törölték az Alapprogramból 2004-ben.

2009. Az óvodai Nevelés Országos Alapprogramja

- alkalmazkodás a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, migráns gyermekek
nevelésének

sajátosságaihoz támogató szemlélettel

- új hangsúlyt kap az egészséges életmód szokásainak alakítása, a környezettudatos

magatartás és szokásainak alakítása, a dajka szerepének erősítése
- a szabadjáték szerepének erősítése az óvodapedagógus tudatos jelenlétének biztosításával

A játékformákat újra rendezte: gyakorló, szimbolikus-szerepjáték, konstruáló, szabályjáték.

A tanulás már nem tevékenységforma, mert a dokumentum a tevékenységben végbemenő
tanulásról beszél.

2012. Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja

Új elem az ének és zene és énekes játékok mellett a gyermektánc megjelenése. A helyi

nevelési program helyett a pedagógiai program elnevezést használja. Megerősíti az óvoda
befogadó jellegét, nem ad helyet semmiféle előítélet kibontakozásának. A játékformák
elnevezését finomította: gyakorló játék, a szimbolikus játék, konstruáló játék, a szabályjáték.
A testmozgásnak az óvodai nevelés minden napján, az egyéni szükségleteket és képességeket
figyelembe véve, minden gyermek számára lehetőséget kell biztosítani.

2011. CXC… törvény (Pálfi Sándor, Segédanyag)

2011. évi Köznevelési Törvény

- a köznevelés közszolgálat
- a pedagógus kultúra alapját az egyéni bánásmód, a gyerek elfogadása, a bizalom, szeretet,
empátia és életkoruknak megfelelő követelmények adják.
Óvodák működése: fenntartói sokszínűség – önkormányzati, egyházi, magán, alapítványi

Köznevelési intézmény lehet: önálló, többcélú

- tartalmi pluralitás (választható, saját program alapján, alternatív óvoda)

Az óvodával szemben támasztott társadalmi igények:

- rendelkezzen szociális érzékenységgel

- ismerkedjen meg a gyermek más kultúrákkal
- legyen nyitott intézmény
- kezelje partnerként a szülőket
- teljes személyiséget fejlesszen
- iskolakészültség elérése
- integrálás
- esélyegyenlőség
- gyermek ellátása, gondozása
- fenntartók igényei és elvárásai
- szakma igények és elvárások
- helyi társadalmi elvárások

2011. évi CXC. Nemzeti Köznevelési tv.

8.§ Az óvoda a gyermek három éves korától (abban az évben, amelynek augusztus 31.
napjáig betölti harmadik életévét) a nevelési év kezdő napjától legalább napi 4 órában óvodai
foglalkozáson vesz részt. A jegyző a gyermek 5 éves koráig (szülő kérésére) a gyermek jogos
érdekeit szem előtt tartva, felmentést adhat a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól.

Tartalmi szabályozás: 1993-as közoktatási törvény és módosításai.

Vita előzte meg az óvodák részéről.

/Része-e az óvoda a közoktatási rendszernek vagy külön álló intézmény?/
 Arra jutottak, hogy akár állami, akár más fenntartás esetén, az óvoda része a
közoktatási rendszernek és előkészíti a tankötelezettségi fejlődést.
 5 éves kortól kötelező óvodába járni. 7 éves korig járhat óvodába a gyerek.

1995-ös törvény
 a személyes adatok védelméről (a gyereknek jogai vannak )

1996-os törvény (2003, 2007-ben módosították)

 szociális ellátásról - mi illet meg a halmozottan hátrányos gyermeket.
1997-es törvény
- Közalkalmazotti törvény - az óvodapedagógusokra is ez vonatkozik

A 2003-as törvénymódosítás
- az enyhén sérült gyerekek 8 éves korukig óvodában maradhatnak, ha a rehabilitációs
és szakbizottság, valamint a nevelő testület úgy határoz.
- Az óvoda céljának tekinti a gyerekek iskolára való felkészítését.

Pluralizmus és alternativitás a társadalom és a közoktatási rendszerében

Pluralizmus: sokszínűség, eltérő pedagógiai irányzatok, nézetek sokasága. Pedagógiájában a

sokféleséget, többféleséget, a valóság tolerálását, elviselését jelenti. Különbözősége
egymástól eltérő elvek sokasága.
Alternativitás jelentése: kettő közötti választási lehetőség.
Az utóbbi évek változásainak eredményeképpen az alternativitás a hazai közoktatásban ma
már természetesnek tűnik. Az alternativitás különböző szinten (módszerek, eszközök, stb…)
van jelen az oktatásban. Az alternativitáshoz joga van a szülőnek például intézmény
választáskor, a pedagógusnak a módszertani szabadságban és a programok közötti
választásban.

1999. Helyi Óvodai Programok

- megerősödnek az újító törekvések (reformpedagógia kiegészítő programok)
- óvodai nevelésben megjelennek az adaptációk, innovációk és alternatívák

Az Alapprogram, gyermekközpontúságából és keretjellegéből fakadóan megengedte a

különböző reformpedagógiai és alternatív pedagógiai koncepciók elterjedését:
Magyarországon a Freinet, Waldorf, Montessori pedagógiák vannak elsősorban jelen, illetve
az amerikai eredetű Lépésről Lépésre Program. Mindemellett sok óvoda készített modern
szemléletű saját programot is, vagy vett át, esetleg adaptált meglévő óvodai programot. Az
átvétel folyamatát segíti elő, hogy létezik az ún. „minősített (szakmailag ellenőrzött, szűrt)
programok csoportja, amelyekhez az óvodák szabadon hozzájuthatnak. A 2011-ben új
Köznevelésű törvény született Magyarországon, ez a törvény ugyanakkor nem érinti az
óvodák szakmai és fenntartói pluralizmusát.
Az óvodai nevelés megújuló törekvés rendszere
A Nyugat Európai reformpedagógia rendszerek adaptációi:
- Waldorf pedagógia
- Montessori pedagógia
- Freinet pedagógia
Innovációs törekvések
Ezek a programok a TONEP által megfogalmazott fejlesztési feladatok körét egészítik egy-
egy speciális területen.
- egy-egy terület fejlesztésére szolgáló programok: egészséges életmódra nevelés,
hagyományápolási program, környezetvédelemre nevelés, korai idegennyelv tanítás
Képességfejlesztés játékos feladatrendszerrel:
- Lehel utcai program, zenei képességek fejlesztő program (Kissné)
Alternativ törekvések
 - Ideológiájában, pedagógia alapelveiben stabilan kidolgozott, netán feledett
hagyományokat átvevő rendszer.
- Szakmai elismerés esetén a központilag kiadott nevelési dokumentum mellett
választható program.
Önfejlesztésre épülő spontán hatások prioritását hangsúlyozó programok:
- Játékkal, mesével, együttes tevékenységgel és állandó kommunikációval nevelnek.
- Spontán helyzetek kihasználását hangsúlyozzák: Zilahiné-Sopron.
Iskolai tanuláshoz közelítő kommunikációs szociális képességek intenzív fejlesztését szolgáló
programok:
- korai írás-olvasás előkészítő program (Pécs)
- Zsolnai program óvodai változata (Szarvas)
Köztes programok:
- Intuitív és tervszerű pedagógiai egyensúlyának megteremtésére törekszenek.
- Személyiség és tevékenységközpontú programok
- Hagyományos foglalkozás ágaira kidolgozott programok
(Mályva-Keresztúriné) (Dob utcai program)
Komplex Integrált programok:
- JMK program (Porkolábné, Knollné)
- Tevékenységközpontú (Fábiánné)
- Integrált (Tömöriné)
- Játékos tevékenységrendszer program (Kovács-Bakosi)

A minősített, alternatív óvodai programok típusai (Pálfi)

Személyiség Tevékenység Fejlesztés
D.O.B. Mályva J-M-K
Waldorf Freinet Komplex prevenciós
Montessori Epochális rendszerű
Lépésről lépésre Tevékenységközpontú
Játékkal mesével
Villányi Györgyné: Az Óvodai nevelés országos alapprogramjának implementációja:

http://epa.oszk.hu/00000/00035/00019/1998-09-ta-Villanyi-Ovodai.html