A magyar nép elnevezései

Romantikus és idealisztikus illusztráció az 1900 körül megjelent "Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban
és képben" című műben

A magyarok magukat mindenütt a magyar névvel jelölik. Az ószláv források ugorok vagy ogurok (ugri), a
bizánci és korai latin forrásokn uniguri, Ungri néven említették őket (az onogurok után). A középkorban a
magyarok latin elnevezése Hungarus, Magyarország neve pedig Hungaria.

A magyarok mai elnevezése más nyelveken: angol: Hungarian, bolgár: унгар (ungar), cseh: maďar, uher,
csuvas: хункăр (hunkăr), észt: ungari, finn: unkarilainen, francia: Hongrois, görög: Ούγγρος (ungrosz),
héber: ‫( הונגרי‬hungari), holland: Hongaar, horvát: Mađar, japán: ハンガリー人 (hangarídzsin), kazak és
kirgiz: мажар, majar (mazsar), kínai: 匈牙利人 (hsziung-ja-li-zsen), lengyel: Węgier, lett: ungāri, litván:
vengras, német: Ungar, norvég és dán: Ungarer, olasz: ungaro, spanyol és portugál: húngaro, magiar,
román: ungur, maghiar, orosz: венгр, мадьяр (vengr, magyar), perzsa és arab: ‫( مجر‬madzsar), svéd:
ungrare, szerb: Мађар, szlovák: maďar, uhor, szlovén: madžar, tádzsik: маҷор, maçor (madzsor), török,
azeri, tatár, krími tatár: macar, tatár: маҗар (madzsar), türkmén: majar (madzsar), ukrán: угорець
(uhorec), üzbég: mojar (mozsar).

A „magyar” név

Searchtool right.svg Bővebben: A „magyar” szó etimológiája

A magyar nyelv eredete, a magyar népnév nyelvi eredete és a magyar nép genetikai összetétele külön-
külön vizsgálandó. A magyar népnév eredetére egyáltalán nincs elfogadott többségi álláspont. Vannak
akik két finnugor köznév összetételéből magyarázzák, mások két, nem feltétlenül finnugor népnév
összetételéből. Ismét mások idegen szó átvételének tartják. Mindez független attól, hogy a magyar
nyelvet a finnugor nyelvek közé sorolják-e vagy sem.

A magyar név legkorábban a 9. századi arab krónikákban fordul elő („madzsar” alakban). Középkori
krónikáink szerint a hét honfoglaló törzs (a „hetumoger”) közül a vezető törzs, amelyhez Árpád
fejedelem is tartozott, a megyer törzs volt. Ez a törzsnév lehetett a magyar népnév egyik alakja, de
vannak ezzel ellentétes álláspontok is.

Az ugor, onogur, hungarus nevek

A legtöbb nép az ugor vagy onogur nevek valamelyikéből származó névvel jelöli a magyarokat. Mindkét
név eredete az ogur népnév lehet, amely valószínűleg a Hun Birodalom felbomlása után uralkodó kelet-
európai törzsszövetség tagjait jelentette – róluk azonban semmi közelebbit nem tudunk. Talán az ogur
szövetség tíz törzse alakíthatta meg a 6. században az onogur törzsszövetséget, az on jelentése ugyanis a
török nyelvekben „tíz”. Az on-ogur („tíz ogur” vagy „tíz törzs”) törzsszövetséget valószínűleg a bolgár-
törökök és a magyarok közösen hozták létre, ugyanis mindkét népet így nevezték a források. Később
azután a név unugor alakjából kialakuló Ungarus, Ungar, Venger formái már csak a magyarokat
jelentették. A középkorban a latin ungarus, Ungaria a hungarus, Hungaria alakká változott a nyugati
frank, azaz francia írásbeliségben, amelyik természetes módon tett egy néma h-t a magánhangzóval
kezdődő népnév elejére. Ezt a latin formát vette át azután a normann, azaz francia vezetésű Anglia angol
nyelve. A magyarok a nyugatiak által használt névben nem láttak újdonságot, mivel a pusztai népek közt
elterjedt hagyomány volt a hun származás. A magyarok nevét a benne szereplő g betű is minden nyelven
megkülönbözteti a hunokétól. A hunok neve: unni, hunni, hunnen, huns, hunnerne, gunni, birodalmuk
latin neve pedig Hunnia vagy Hunorum[20] volt. Magyarország neve: Ungria, Hungary, Ungarn, Ungaria,
Hungría, Vengrija. Egyesek összetételként 'hun-gar' tagokra bontják, így a mongol 'gar'=jurta, ház, haza
szóval párhuzamosítva[21]), ez esetben hun-haza lenne az eredmény – mongol nyelven, ami se nem
hun, se nem magyar.

Anonymus leírásai szerint a magyarok neve a nyugat-európai nyelvekben Ung várából származik, ahol a
magyar honfoglaláskor az első erődítmény alakult.[22]

Az onogurok és a szűkebb értelemben vett, ugor nyelvű magyarok esetében nemcsak egymásutániságról
van szó Etelközben, hanem térbeli közeledésről, a két nép vérszerződés utáni egységéről, aminek
emlékét őrizte meg Hunor és Magor legendája. Hunor alakjában valószínűleg az onogurok
megszemélyesítését kell látnunk és nem a hunokét. A mondában szereplő Dula alán fejedelem is
valószínűleg az onogur uralkodó dinasztia, Kuvrat dinasztiája, a Dulo-klán emlékét őrzi.[23][24]

A hun-magyar azonosság elméletét az is táplálhatta, hogy már Iordanes 6. századi gót történetíró
összevonta a hunok és az onogurok nevét Hungarus alakban, történetileg ez a két nép 5. és 6. századi
keveredésének felelhet meg. A bolgár név Németh Gyula által feltételezett jelentése ('keverék')[25] is
erre utalhat. A 16. századból ránk maradt, de 7-8. századi hagyományt örökítő ún. Óbolgár Királylista
ezen nemzetség eredetét Irnikig és apjáig, Avitoholig, a feltételezhető Attiláig vezeti vissza.[26]

Anonymus leírása szerint Árpád Attila örökében vonult be a Kárpát-medencébe és Óbudára, a hajdani
Etzelburgba, 'Attila városába'. Ennél az információnál nagyobb hitelessége van annak a 11. századi
adatnak, ami szerint Salamon király korában 'Attila kardját' adományozta a magyar uralkodó a
németeknek, mintha élt volna bennük egyfajta hun uralkodóhoz kötődő identitás. Ibn Fadlán arab utazó
feljegyezte egy 10. századi Almis nevű volgai bolgár uralkodó nevét; ha az ugor eredetű magyarok és
vezetőjük, az övével azonos nevű Álmos, innen, a középkorban Magna Hungariának nevezett területről
származtak el, úgy a bolgár uralkodók Attilához kapcsolódó hagyománya a Középső-Volga vidékén
hagyományozódott át a későbbi Árpád-házra és a volgai bolgárok egyik törzsére, az eszkilekre,