A csöves, tubuláris szerkezetű dentinállomány legbelső része, a még el nem meszesedett
predentin. Alatta egyetlen sejtsorba rendeződve található a pulpa odontoblast rétege, mely dentint képez. Az odontoblastok nyúlványos sejtek a pulpakamrában hengeres, a gyökérben lapos alakúak. Számuk a pulpakamrában jóval több (kb. 50 000 sejt/mm2), mint a gyökércsatornában. Az odontoblastok nyúlványai különböző mélységben a dentintubulusokba nyúlnak, egyesek egészen a zománc-dentin határig nyúlnak. Az odontoblastok sejtsora alatt sejtszegény réteg húzódik (Weil-féle zóna), ez alatt pedig sejtdús réteg található. Legmélyebben a legtöbb sejtet, véredényt és idegrostot (Raschkow-féle subodontoblastikus plexus), tartalmazó pulpamag helyezkedik el (1.18. ábra).
A fogbél rétegei
Sejtes elemei a fibroblastok, a differenciálatlan mesenchymalis (tartalék) sejtek, és az
immunrendszer sejtjei: makrofágok, limfociták, hízósejtek stb. A mesenchymalis sejtek odontoblastokká differenciálódva az elhalt sejteket pótolják. Fibroblastok termelik a fogbél gélszerű alapállományát, melyben kollagén rostok mellett reticularis rostokat is találunk. Kóros állapotban, de az öregedéssel is a pulpában calcificatio következhet be, ami panaszt nem okoz. A szövettanilag diffúz elmeszedés mellett a kalcifikáció makroszkóposan is észlelhető szabad vagy a dentinhez kötött pulpakövek, denticulusok formájában (1.19.ábra). Denticulus a felső nagyörlő fog pulpakamrájában
A denticulusok gyökérkezelésnél csatornák átjárhatóságát nehezítik. A pulpát érő kóros
ingerekre a fogbél gyulladása, pulpitis, esetleg granulációs szöveti átalakulás, belső resorptio (pink spot) alakul ki. A fogbél vérellátását a gyökércsúcson található foramen apicalen keresztül belépő egy-két arteriola, a vérelvezetést venulák, a nyirokelvezetést nyirokerek biztosítják. Az arteriolák az odontoblast réteg alatt jellegzetes capillaris hurkot alkotnak. A fogbél sensoros beidegzéséért legfőképp a nervus trigeminus felelős, amely mechanikus, hő-, kémiai ingereket közvetít.