n Tandori Dezsõ

MAGAM: RÓL
Gondolkodni: költészetben a leginkább
Ha egyszerű, ha kegyszerű,
ha még elemibb adottság:
mint vitt-hagyott teher-terű
terebélyére dobott zsák.

Több-kevesebb: lett volna.

1
Nem a rút „miben gondolkozunk” (értékben, szellemben, országban
stb .) . Hanem hogy tényleg a csinált (a ténylegesen gyakorolt, írt etc .)
költészet anyaga által jelenik meg a gondolkodás . Homokóra-rajzom
némiképpeni rokona épp ez a gondolat . Nem a gondolkodásban van a köl-
tészet, hanem a költészetben a gondolkodás . Ugyanakkor a gondolat nem
költészet, nem költői . Györe Balázs vett észre (szerencsémre mások mel-
lett) ilyesmit a magam „gondolkodásában” (v . a maga-gondolkodásomban,
hm) . Hogy az irodalom gondolkodás is . (J . A . után is akadék ez még az
agyi torkokon, a zsigerieken; brr ez a szó .)
Széplelkűség-közeli, sajnos, az itteni egyik mottó . De a Pilinszky-allú-
zió megmentegeti . A másik egyértelműen Karinthy Frigyesnek köszönhe-
tő . Mikor lett volna azért több-kevesebb? Miből, miben (kell elgondolnunk
terű-terhét, terebélyét) . A két mottó együtt valami költészet-féle, korrelá-
ciós mindenképp . A karinthyáda ráadásul érzelmi töltésű, jobban, mint az
érzést inkább kimondó (túlexponált) négysoros . Tehát amikor költészeti
anyagban zajlítjuk a gondolkodást, abba a masszába kavicsoljuk a gondo-
lateredményt, hát íme, be sem fejezem . (Kezd divatba jönni az „íme”; le
fogok szokni róla?) Sajnálkozást, bánatot közvetít . Jaj, mit tettünk, mit
gyötörtük magunkat, mikor valamennyi csak lett volna, jut s marad stb .

3
 Ez meg mi? Hol itt a gondolkodás? Babits adja meg a kontextust . Így
lesz, a kontextus révén, gondolat a gondolat . Mert a híres esti kérdés, a
fűről (fü, rövid ü-vel ott), miért nő, ha leszárad majd, miért szárad le, ha nő
megint . (Költőietlen változatom .) Miért nő? Miért szárad le? Nem tudom
a választ, de hogy a növekedés (lényege) ilyesmi, azt bizonyosra veszem .
Ebben a rajzossá tett költészetben egy gondolati változat kezd élni . Aha,
ekkora nagy a kérdés . (Minden emberi történés . . . szintén Babits . . . csekély,
parányi mivolta . . . minden kérdés, gondolat apró mivolta . Jó, ha még ez
asszociálódik, talán jó .)

2
A Babits-dettó-fűrajz rokona egyfelől homokórám (sok változata), félig
sógor itt a madár-vagy-tojás, emlékszünk:

4
 S rácsaphat: A szüszifoszi kő! Fejjel lefelé írva, mintegy kettős-kontra
megfejtésként:

Ellenben az alapképlet, a mechanikus gondolkodás sablonja és kont-

rasablonja (ez utóbbi: ha nem „jön be” a megfelelő mechanizmus, ha tehát
„rossz szögből” nézzük a dolgot), a sokszor félre-túl-magyarázott sakk-
tábla-munka . Nem a kis hibái az érdekesek itt (csupa fehér mező, jó, így
könnyebb látvány), hanem: a cím (és utalása) .

Következik „maga” a rajz (?):

s végül fejjel lefelé ez:

5
 Tehát itt nem az a kérdés, hogy mi lesz az a bizonyos 65 . mező? Egy új
sakkféleség eleme . . . a halál . . . a kifejezhetetlen . . . a némaság, eseménytelen-
ség stb . Matematika-géniusz nagybátyám, családom néhai doyenje is eb-
ben az irányban keresgélt, majd legyintett . Holott: figyelni kell! a feladat-
ra . A címre itt: A sakkfeladvány . És szokások egyike szerint fejjel lefelé
ott a megoldás . Az én (ilyes) sakkfeladványom megoldása . De ez felhábo-
rító, kiált valaki . Nem vitás . Csak én nem állítom, hogy a „feladványnak”
(szép kis feladvány? abszolút sakktábla változat? mit tudom én, ismétlem
nagybátyámmal) egyetlen megoldása van . Az én gondolkodásom terében
épp egy volt . Ez . A rajz (félig képzőm . alkotás, félig vers) saját magában
gondolkodik (brr), én sakkban (brr), de a szó jó használata szerint: ebben a
„feladványban” fejeztem ki a feladatokkal és a gondolható megoldásokkal
kapcsolatos „véleményemet”, Haladóknak, mestereknek, nagymestereknek
stb . írom ezt, tehát nem magyarázom agyon tovább .

3
Kedvelt anyagom Dosztojevszkijtől a Karamazovoknak az a mozzana-
ta, ahol Kátya a nem éppen szerencsés helyzetbe került Mityának olyasmit
mond, hogy a szerelem elmúlt, Mitya (lazán idézem) . Én a mityát lityára
változtattam, így az irodalomra, a literatúrára vonatkozik ez a Doszto-
jevszkij-anyagban kifejezett gondolat (érzet, érzület, közlés) . Nem rész-
letezem, mit jelent ez (nálam; miről van), forma szerint azonban . . . l . az
iménti példát .
Ha ez eddig gondolkodás (is lehet), nézzük, mi a tartalma . (Az így
felfogott 65 . mező, hogy magamat kontrázzam .) Nem vagyok szerelmes
többé az irodalomba? Érdekes ez már? A költészeti gondolkodás (Mitya-
Litya, ezúttal nagy betűkkel kezdve): úgynevezett első két kötetem után
(melyekben a költészeti gondolkodás dominált) nehezen vette a szakmai
közönség a továbbiakat (kezdve a hajdan a HÍD-ban is sokat publikált
A mennyezet és a padló erős érzelmiségét . Holott annyi volt csak, hogy a
költőiség másban volt elgondolva . (A feltételes megálló lapjain két-három-
félében is . Formai költőiségben, virtuózságban – impresszionista versek –,
érzelemben . . . és a vendégszövegek, Szép Ernő és Szomory dolgai is érze-
lembetonok voltak, kavicsokkal, vagy fordítva .)
De ha én most egészen röviden kitérek mityalitya-fogalmam, érzüle-
tem stb . gondolatiságára (udvariasan, gyomrot ne nyomjon!), efféle kérdés
jön: a 65 . mező tényleges tartalma .
(Ne feledjük, az a sakkvers-rajz úgy van, ahogy mondtam . Itt csak a
tévmegoldás nyomán indulunk, minimálist .)
Ha a gondolkodást már „inkább” költészetben végezzük (bocsánat:
6 mintegy: hidegben, megszorultan, ki fa tövében, ki bokoréban könnyít
kényszerűen magán, én már igyekszem csak a költészet közegében gon-
dolkodni, elismétlem: nem „ban-ben gondolkodás ez”!), nehezen sorolha-
tom életem amaz elemeit, melyek szerelmetesebbek számomra a lityánál .
(Erről l . majd a kecskeméti forrás hasábjain megjelenendő dolgozataimat,
önvallomások, 2009-ben; ez itt meg utolsó 2008-as írásom, micsoda intim
közlés!) Irodalomban – mal – kéne kifejeznem a dolgot . Beugrott a lehe-
tőség . Ottlik Géza életembéli szerepszervessége hozta . (Általában jók a
szervesen élő figurációk, illetők, mesterek a később-jövéknek .) A Hajnali
háztetők Halász Petárja mondja azt a már-már agyonidézett (nem baj!) evi-
denciát, hogy tényleg miért is kellene (bármit is csinálni az életben)? S erre
Bébé, az író tényleg nem tud válaszolni .
A figyelmes (profi, írótársam-szerű stb .) Olvasó itt leshelyzetbe kerül,
de nem mint a futballpályán, hanem mint madármegfigyelő (mondjuk): a
„több-kevesebb: lett volna” eredeztetése (nálam) Karinthy mellett Ottlik is
lesz-e itt? Figyelem! Igen . De menjünk a csapáson . (Cervantes: Mészöly
idézte kedvvel: az utak jók, a fogadók rosszak .) Lófogadásban: a fogadók
rosszak, a csapások is kellemetlenek, akkor . Ez az olcsó-szellem, amilyen a
„Mi a 65 . mező” lett volna . Mármint egy ilyen viccem lenne az .
Különben is: első kötetem máig érvényesnek mondható darabjaival,
később is minden érdemlegesebb darabommal irodalmi szervesség vágya
vezérelt . A bármi zseniális avantgárdot nem műveltem úgy, hogy húzok
(én) egy vonalat, rakok két pontot (én) . . . stb . A dolgozat címe is ilyes-
mi: magam+ról (magam: ról, netán magam = ról) . Relációban kötni! Két
egyenes metssze ám egymást . Olcsó szellemesség: a legrövidebb pont két
út közt . (Nem is pontos .) Ellenben az „a legrövidebb út: egy pont közt”
(szerénytelen ne legyek) alap-találat-tárgy . Mert a nyelv megmenti: egy
pont (éppen) közt a legrövidebb út! Zenón-keresgéléseimre most nem térek
ki . De ott a legrövidebb út, szintén . A véget nem érő egyenes . Még nem
gondolkoztam rajta, mi van, ha Zenón végtelen-jelben halad . Szerintem
ugyanaz van .

Csak itt a metszéspont igen kényessé teszi az egészet, őrület! 7

 4
A kötés, visszacsatolás (tanári elve, éljen!) úgy jön itt, hogy ha iroda-
lomban kifejezve történik meg (válik önmagává, testesül etc .) a gondol-
kodás (a gondolat, az érzület . . . ez is messze vezető differenciálás), akkor
tükrének (nem tükrözésnek értve!), eredménykifejező segédegyenesének
(az eredmény törlendő! haha) a legjobb, ha szintén irodalmi . Elmondom
ezt még .
(Ezt még: mert nem szedek elő több jegyzetlapot . A HÍD-nak, ha
megengedi, de Pécsre, Szegedre, Debrecenbe, Miskolcra, Tatabányára is
fogok írni efféléket, ha minden jól megy, Kecskemét nagyon megvan 2009
őszéig így: a Lap évfordulójára és a „Huszadik század” körkérdésre . Itt
fejezem be a dolgot .)
Szervesség, Ottlik . Legyen a pendített gondolat visszhangtere, hang-
szekrénye is gondolati, irodalmi . Nem részletezem a koanos gondolkodás
és a bel cantós gondolkodás szerencsés egybeeséseinek kérdését .
Mibe vagyok szerelmes akkor? (Jó, nyilván az irodalomba is, l . a négy-
soros mottót . Elemien inkább, mint járulékosan, részletesen . Részleteiben
inkább – Apollinaire, Jékely is ott a sorban, mely végtelen –, mint elvei-
ben .) Például medvéim kint ülnek (sokan közülük), madárkáim (képei), fa
és posztó madarak, gesztenyeágak, rózsafejek, képeslapok ezrével, a lakás
elemi rendjének (rendetlenségének) jeleiként, borítójaként, és megvan egy
rend, ahogy Kis Csip mindig elsőnek – néha egyedül – van megsimogatva,
mellette Paddington (figurája, Londonból, vagyis Mr . Brown), Főmedvém
krétaábra-képe, Totyi madárkánkról írt „halotti soraim” a rózsa száradata,
Alíz madárkánk két megfelelője is, egy agyagmadár (bécsi, felirat rajta:
Nálam mindenki csak 2 . leosztás melletted), egy medve (Lizi, ő is bécsi,
ottani gyakor-lakhelyem szomszédságából, Ungergasse, csempebolt!) és
Óz (Karácsony 2005, Fehérvári út, virágbolt egy kocsma mellett), Luso
(lótörténet, ismeretes?) . De akkor még sokan . A 3 kártyaliga éppeni baj-
nokai . . . a világrekorder trió, Hulot Úr, Naci stb . Sugallok nekik dolgo-
kat, ők is sugallnak nekem etc . Ez nem szertartás . Másutt írtam: festő
jóbarátomnak meséltem ezt a polinéz-fokomat, ahová visszafejlődtem .
Mire ő: „Oda, TD, oda!” Na jó .
De ez csak átvezető fokozat . Minap mondom feleségemnek (ah, kö-
zös nagy utazásaink még, „Jugó”, a HÍD jóvoltából, is!), nekem majdnem
mindennél és mindenkinél többet jelent e pillanatban (a mondáséban,
na ja) ez a kis kék doboz, mely felett egy pingvines könyv van, rajta túl
pár száz Sennelier-krétám stb . S a dobozkában, elegyesen, gyógyszere-
im . Gyenge növényi altató, lázcsillapító, gyomorfelfújódásgátló, egyebek
8
így . Feleségem int, ezt azért ne nagyon irkáljam meg, ugye . Miért ne?
Jó, persze, ne .
Hanem akkor: beugrik az Ottlik-könyv . Nem a Háztetők, hanem az
Amerikai elbeszélők, az ő válogatása . A lakás számos elérhető helyén meg-
van, s két elérhetetlen helyén (papírhalmok) . Ott van a Carson McCullers-
novella . Egy fa. Egy szikla. Egy felhő. Ebben magyarázza a csavargó a haj-
nali kávézóban az újságkihordó srácnak, hogy nem szabad az emberekkel
kezdeni „a dolgot”, pl . egy nővel, szerelemmel, házasodással . Ellenben az
erdei úton egy söröskupakra, tobozra (stb ., szabad idézgetés), és ha már
megy ez akkor, egy fa, egy sziklakő, egy felhő etc . közel kerül hozzánk,
akkor talán . . . ember . . . szerelem . . . akkor jöhet, talán . Ez félig amolyan ke-
leti izé, de nem . . . ez szépséges dolog, igazi . Máig kísér .
S mert ez az írás nem „magam” vagyok, nem úgy, hogy „én magam”,
hanem hogy „magam = ról” (kb . ez is), nem mondhatok semmi bölcset .
Visszajutottam ehhez a felhő, sziklakő stb . micsodához? Nem . Odajutot-
tam? Így sincs . De a medvék, bajnokságaik (bajnokságaim) . . . bár egy-egy
emberversenyt azért ki nem zárnak (foci, sí) . . . túljutást jelentenek .
És rettentőséget . Itt fogom hagyni, zűrzavarra, nagy-nagy pusztulásra
mind, ami igazi világom . El nem sorolhatom, mi mindent . Egy kórházi
napra elmenni nem tudnék . Madárkámhoz (az élő, sérült lábú Józsefkéhez)
rohanok haza mindig . Összenőttem .
Nem annyira felnőttem, azt nem nagyon . De össze .
Ról vagyok (ről, max .) . Hogy el ne sírjuk magunkat .
Ám ez olcsó, világias vicc .
Rövidre fogtam dolgom itt, tehát kérek Tőled, kedves HÍD, egy ilyen
gyönyörű HÍD-oldalt, szépség méretűt e rajzomhoz (mely mostanság
mintegy jelem) .
És ott vagyok 1965–66 táján . Meg 67-től 77-ig . Főleg Jelsán (milyen
csöndes hely volt akkoriban) . Van crkvenicai medvém . Csavarom a kis
fényképezőgépemhez (belőle is medve lett, a Certóból) tengerparti pót-
csavarom .
Látom a verebek fáját . . . érzem a szívem szorongását, 1977 . . . haza, haza
már Szpéróhoz, Némóhoz . Szpéró élt, megvárt . Némót elengedték . Némó
emléke is az alábbi rajz . Apollinaire: „bevégzett . . . érzi . . . az egészet . . .” Stb .

9
Tandori Dezső
Apollinaire!
Ha ismertetek volna,
most nem ismernétek rám.
Apolló név-fia, néked is mondom ezt,
ha még meglévő városaimban élnél,
s ilyen: egyetlen van, ez itt,
ugyanúgy felelnél kimondatlan kérdéseimre,
úgynevezett szavaimra tehát, mint
akárki más.
Felednéd, hogy „és nincs szüksége többé semmire”,
mert az élettel méri össze magát,
ismervén szeretett halottat, férfit vagy nőt,
felednéd, mi volt nálad a „bevégzett”,
hogyan láthatjuk így „az egészet”, nem,
csak beszélnék, beszélnék neked,
ah, a hozzám oly közeli valaki jól tudja,
akkor van ez, ha
nem jön a megfelelő kapcsolat,
nem is az, hogy válasz, mert kérdés
nem hangzott el, nem kérdés, jön a rossz szóvicc,
és nem vicc ez, sehol semmi „bevégzett”,
semmi „egész”,
és mondom csak, hiába mondom, csak hiába,
csak mindhiába mondom,
mind.

Most, hogy a legnagyobb szükségem volna rátok,

pedig a legnagyobb szükségem, most, nem
az, hogy most épp, tudom, mindig gyanús, hogy
mindig most épp van, annál, annak,
aki állítólag csak nem találja a...
a-mit-is-nem-talál van vele épp,
hát
nincs egyedül, állítólag ez a legnagyobb társaság,
a népszerű, nem csekély filozófus se mondana mást,
ráadásul
halálos ágyán
azt mondta volna, hallom,
hogy: „Mondjátok meg nekik, hogy (igenis)
boldog életem volt.”

39
 Na, barátom, hallom, a világon minden így igen-is-meg-nem-is,
mit jössz!
(S ezt már oly halkan mondják, hogy nem is hallom,
mert ne is halljam.)

Apollinaire, ki belehaltál
– most hagyjuk, mibe, a szív sebébe, boldogságába,
vagy a háborúba éppen csak, nem gyötörlek –,
mit nyaggassalak téged is.
Próbálok legalább igéiddel élni.

Lezárom a másik szobában

kis sánta verébkénk zajgépét,
az állítólagos zenét, mit
nagyobb sánta verébként magam is hallgatok;
hogyan is lennék egyedül!
Van eleségem, feleségem,
kutyám, sok medvém, sok nadrágom;
kertem, ha lenne, a mák a fészerre rogyna;
egyszerű jó takaróm, úti bőröndöm lenne,
van, és kimehetek az ő szobrához,
akitől ezt mind idéztem,
ott ül a bronzszobor
a róla elnevezett tér sarkán,
keze alatt, ha jól emlékszem, ott,
fémkönyv, Mágia a címe,
jó ott ülni,
de még fontosabb,
hogy a nekem már túl magas lépcsőjű villamosról
ne a kerekek közé, a kerekek alá szálljak le, bukva,
és mi mindenre kell figyelnem!
nem emelem eléggé a lábam, már botrányosan nem,
cipősarkam beleakad az elébbi lépcsőbe, borostyánosan,
talpam megcsúszik a fémszegélyen,
már többször zuhantam előre, vagy hátrafelé, borostásan
kászálódva, vertem be sípcsontomat a fokokba,
csupa seb mindkettő, a két láb csont.

Most ezt mondjam? Kit érdekel, ki érti,

miért értené, hol marad le, hogy angyalok védenek,
meddig, honnét kellene már magamnak vigyáznom,
honnét nemezis (végzet) a...nem folytatom,
nem ez is, ez is nem, tréfálnak így. Védenek?
Anyám, holt madaraim, esetleges jó cselekedetek,
fohászok Gyurikáért, a motoros futárért, akinek

40
emlékét fénykép őrzi, fémtábla, virágokkal,
egy kerítésen, vagy ahogy az Anna-templom
halottjára mindig megzuhanok lélekben (nagy szavak),
lecsúszott, kicsit ittasan, a járdaszélről,
be egy furgon alá, csak fél edzőcipője maradt ép.
Vagy Kosztolányi sebei, vér, láz,
vérlázító,
sebez.
Géz, vatta.
Nem takar gézzel, vattába nem csomagol.

Járok, épp csak az ő közelében épp, most,

délután a világháborút nézem, lövészárkok,
egy nagy festő csudás lovait, őzeit, kékek, zöldek,
lilák, barnák és sárgák, még nem
teljesedett ki életműve,
harminchét évesen elesett
(végképp, nem úgy, mint én, mikor fának zuhantam
a Duna-parton, a fa felfogott, felfogható okból
estem el, de máskor színjózanul, vérbe tapadt kéreg
a hajamban, csak madárkám volt itthon,
elláttam őt, végigzuhantam,
hányszor elmondtam ezt, egy köztisztasági
dolgozó barátom volt az egyetlen, aki találóan
azt mondta erre, más bukásomra,
vagy ahogy kétszer is majdnem felszeletelt
egy váratlan felfutó, bukkanó síncsiszoló gép,
nem lettem volna hibás, szabadon léptem volna hátra egyet,
vaktában, miért ne léphetnék, hogy jobban lássam
az eget, Baudelaire vagy Apollinaire felhőit,
bármit, vagy ahogy tényleg gondatlanságból
bementem hét sáv pirosba, ott józanodtam, „mázlid volt”,
mondja barátom tömören; ez egy válasz,
Kosztolányi reszketett, hogy életünk csak – írta –
negyven, ötven, hatvan év, ötvenévesen már szabdalták
toroktól-fejtől, szája üregétől,
a festő meg
hitt a háború megtisztító erejében,
hogy az emberiség majd jobb lesz, jobb lesz
aztán majd az emberiségnek, de akkor
megismerte a lövészárkok mocskát, az egész világnak
azt a mocskát, mely gazdasági válságról beszélni nem átall,
átalányban, sosem átallányban, nevetünk szóvicceimen
a söröző-presszóban, ahol kis társaságunk
összefut, elegyesen, jól érezzük magunkat,

41
 bár, ahogy mondani szokás, rossz a lelkem.
A vér aztán sebkenőccsel pergett le, hajat is
mostam, vagy feleségem, aki elől titkoltam a dolgot,
megmosta, megmosta a fejem, még nagyobb
szerencsém azonban vállam
összezúzásakor volt, orvos nyista, persze,
már kirohadó fogaimmal sem megyek,
nem is szándékozom, semmi ily nagyipari magán-
nyilatkozat, szétpattant olajkút és
gazdasági válság, még másfél éve is hittem
e halandzsákban, rettegtem tőlük.

Persze, Apollinaire, Franz Marc, Kosztolányi,

nem azt mondom én, hogy ezek a dolgok mind nincsenek,
nem, hogy az úgynevezett közlésnagyipar-köz
átvette az uralmat a lelkeken,
semmi ilyet nem mondok én, Gyurika, Anna-templom
halottja (nagyanyám neve Turfitt Anna volt,
benne volt nevében a turf, de ez az ócska ízetlenség
– vicc! – érvényét veszti, elmúlt a lóverseny,
múzeumok, városok, könyveket épp hogy olvasok még,
persze, de mennyire, az egzisztencialistákat,
apró érzelmes, romantikus klasszikusokat
a híres C. hercegnőről, ó, Isten, mondaná Hamlet,
Paddingtonról, a csuda medvéről, akinek históriája
megvárt engem, ötven évet várt, én fordíthattam
itteni nyelvre, Paddington, akit megkönnyezek
végül, gazdája-írója szavát, hogy hát igen,
a városban, ha összefutnának is véletlenül,
a kis medve biztosan nem ismerné meg őt,
mivel azonban mindig tudta Paddington, mi a helyes, mi nem,
komoly dolgokban az író tőle kért szívében tanácsot,
tudná, megsüvegelés jár, örök kalapját emelné,
jaj, rajta nem lenne kalap, szíve táján kis
fájdalom, hogy Paddington, az ő medvéje, már a maga útjait
járja – s járja is, igenis, szobrocskája a Paddington
pályaudvaron áll, töménytelen Paddington-emléktárgybolt
közepette, a pályaudvarról kapta nevét, de ő, a medve,
biztosan fordítva hiszi), na tessék, nem mondok
én semmit, nem mondok én, hogy erre mind tessék
odafigyelni, hogy nem ez van, hogy nem megyek sehova,
de sehova, valóban, és tudom, bár mit nem tudok, miért nem,
én lettem az, aki már sehova nem megy, de nem tudnék,
mert egy villamosról, buszról nem bírok már rendesen leszállni,
egy székről – ültömből – felállni,

42
kész keserveskedés, kellemetlen feltűnés,
mire végre a megkövesedő, rövidülő combizmaim a várt
és kért mozdulatokhoz idomulni tudnak,
messzebb vagyok, mint Paddingtontól szerzője,
én is megsüvegelem a dolgokat, lehunyom szemem
Gyurika táblájánál, Kosztolányihoz leülni, tervezem,
elmondom, kinek-kinek, milyen reménytelen...
mi is? hogy úgyse tudnak mondani dolgaimra semmit,
miközben tele vannak alkalmasinti jóakarattal,
jókat nevetünk a tényleg értő kis társaságban
a vicceimen, hogy „sérüléseiben a kórházba belehalt”,
így, sérültségében stb., és a kórházba halt bele iksz, ipszilon,
jókat nevetgélünk, vagy én nem is tudom,
nem is tudom, mit nem tudok,
mit lehetne erre mondani, tényleg.

Ami már versbe kerül, az a vers kérdése,

irodalom lesz, az irodalom kérdése,
„barátom, te íróból így filozófus lettél”,
mondja koccintótársam, aki
értőn hallgatja végig ezeket a dolgaimat, hogy:
„Nem kell, csak jólesik. Nem esik jól, csak kell.”
Netán: „Kedves Olvasóm, köszönöm, hogy könyvem iránt
érdeklődve (könyvem megvásárolva) nekem dedikál.”
Vagy: „Ha valahol ott vagyok már, felállni csak-csak, megy,
de hogy leülni hozzá...” Mert frissen meghúztam a lábam,
egy esésnél. Ezzel még mindig könnyebb felállni, világos?
kérdem, mint így leülni. Az irodalomban, Apollinaire,
mindennek alapja a szó, esetleg a gondolat. Mivel nem tudok
mondani semmit, járni is ezért nem tudok talán. (Merész!)
Nagy merészen nem tudok járni. Vagy: „Más kiköszörüli
a csorbát. Én kicsorbítom/kicsorbulom stb. a köszörűt.”
Egy de-jó-köszörűt-csorbultam! Nem rossz, eddig el is mehetek.

Másutt sok minden ott van már, megírtam,

ahogy jegyzeteimet lapozgatom,
meg általában eleve: ahogy jegyezgetek.

Hallom, verébkénknek szól a rádióból: „Használt

satöbbi-satöbbijét beszámítjuk.” Legyünk
mi is beszámíthatók, beszámítanak
minket.

Ah, mentem át a hét sáv piroson.

Nem értek semmit az utazások. A párizsi
Kennedy-rakpart

43
 maga az oda három, vissza három sáv
autó, mint a beton, oly tömören.
De én. Mit tanultam?
A három sor autó, de ezt már annyit írtam,
Joggal, ha bárki unja.
Ellenben: ahogy józan és célszerű lettem,
már a negyedik sávnál, ahol a villamos,
negyvennel, tehetetlenül jött,
az én hibámból, nem úgy, mint az orvul bebukkanó
síncsiszoló gépnél, évekre rá, jött, és én tudtam,
stop, és tudtam,
a másik sávon, ellenkező irányból,
jön a villamos-
pótló busz, utána a rendes
ottani járat busz, a maradék két sáv autó
már séta volt. Aztán el is felejtettem az egészet.
Sakkoztam, Duchamp! Éjszaka döbbentem rá, mi is volt.
Akadt már jobb élményem. Hagyjuk?

Hallom a verébkénknek szóló rádióból: „ Baleset

történt a Vágóhídnál...” (Ld. a kórházba belehalt.)
Még ideírom a két japán legény történetét.

Mesélem: majd éppen a lábamra hajhásznék megértést! –:

tudok én élni, ám-azért! nem volt könnyű
a sok könyv-kiadást is végigküzdeni, brusztolni,
ambicionálni, ráfigyelni, szerencséért fohászkodni,
lenni-hogy-kedveljenek-mégis-itt-ott stb., mondom tehát:
a japánoknál, lásd zen filozófia, van ez a hallgatósdi:
két japán legény így találkozik. Hallgatnak.
(Ld. Kosztolányi: nem értik meg egymást végül, ő és
utastársai, hallgatagon, mivel ő magyarul hallgat,
azok meg svédül, idéztem.) Azt kérdi végül az egyik:
„Te mit csinálsz most?” (Jó ideges lehetett!) „Magamban
beszélek”, mondja az egyik hallgató japán legény. „Mert
hogy?” – „Nem akarnék vele senkit zavarni.” Jó válasz.
Találkoznak legközelebb, vagy akármi. Esetleg titkon
viccként meséli el „a másik”. Tehát: „Mit csinálsz stb.?”
„Hallgatok.” – „Magadban?” – „Persze. Nem akarok vele
senkit zavarni.”

Jaj, Kosztolányi, Marc, Apollinaire.

Ismétlem, magamat idézem, eddig jutok.
Nem is tudom, mit nem tudok, ennyi.
De ennyi tudok. Ennyit már épp tudok. Ég veletek.

44
Tandori Dezső
Elérintő

Az alap rajz ez volt.

Valakinek csak „meséltem” – ami lehetetlen, is –, beleborzongott, „bele-

borzongtam”, mondta. Az érintő: tudjuk, mi. De ez az érintő „elfele” megy.
Elfelejtettem stb. De ez a vonal, ez az érintő nem „érkezik-és-érint”, hanem távo-
zik, érint a távozásával etc. Nem a kör alakból indul, nem tudni, honnan indul.
Ahogy a szellem, mikor kél, útra. Érinti a…mit. Ld.: „Nem tudom, mi ez; és mi ez,
ami ez.” Az abszolút rákérdezés egyik lehetősége. „Elkérdezés”. Nem azonos az
„elértettem”-nek a „megvan”-lényegével. Nincs agyon-vissza; ez az, mikor nincs
vissza, de az sem csak-és-csak létező, hogy „az van”, meg „ott van”.
Elérintő. A rajz fejezi ki a szót, szó nélkül a fogalmat. De nem is rajz, nem ábra,
nem ábrázol. Felszólít: tudd, VAN EZ.

Az elérintés ilyen/ez is lehet, mint: a hagyma visszahámozása. Itt is: sorra jön-
nek majd a mintegy-csak-sallangok, a hiányzó írás körül, azon át, erezve stb.
A DOLGOT LEÍRTAM. MINEK ÍRJAM MEG? A MEGÍRÁST IS LEÍRTAM, A
MEGÍRÁST ÍROM MEG, V. ÉPP HOGY AZT SEM/NEM ÍROM MEG +
Nem megírom tehát; leírom.

37
 Toredek
Meg az orok ej elott
megemeltem a delelot.
De ez csak delután-elott,
delutan-elott est-elott,
delelom ez mind az orok
ej elott,
ez az ej-elott,
az ejelott.

Különféle írásváltozatokkal, magyarázat nélkül.

„Én tudom, miről beszélsz, csak azt nem tudtam, hogy arról beszélsz.”

Ha van effele lendulettelenseg, az volt ez. Csuggetegseglaz volt ez, verlaz,

varlaz, seblaz, heglaz.

A csunges és a csunges szavakat gyakran összetévesztem.

Van fuggetlen, de nincs fungetlen.
Csugg és csung. De fugg bár, nem fung.
Tevesztek, mint teve a tu fokan, tevesztem, kisert sok sivatagi teveszme, teve
eszme. Kisertetek kisertek erdobe, a kiserdobe. Es kozben tukán a tu fokan,
osersoben.

Nem az, hogy a várost nem szeretem, de sok idő telt, sok időnek kellett eltelnie
– időnek, ha soknak, ha kevésnek –, időnek, hogy megint ne akarjak kimenni. Az
idő telik, ürül, kitelik-e, kiürül-e, nem telik ki, nem ürül ki.

Az ido nem urul ki, nem telik ki egeszen, ezert az ido veges fogalmakkal
vegtelen.
De vajon? Ebbe sokan beleorultek.

Ennek örülök, ennek hogy itthon tudok maradni, de nem önszeretet ez, nem
városellenesség. Nem önzés, magánzás.

Onzes és magamzas csak neha fedi at egymast. Harmadik valtozat viszont

nem letezik.
Csüggedés vett rajtam erőt.
Csüggedés vett rajtam-érőt.

Csuggedes vett rajtam erot

eronek erejevel.
Ero erotlensegevel.
Erotlenseg teljevel,

38
 ert teljevel
erthetetlen teljevel,
lassan toredelemmel,
toredelem teljesevel,
jol ne gondolhassak
joval: o, jovel!

„Te keszonban élsz!” mondja élénk életet élő szaktársam. (Tudós, szerkesz-
tő, professzor.) Nem, nem, mondom magamban én, akkor élnék én keszon-
ban, ha – Szép Ernő! – mégis mindig és mindig az emberek közt lennék, velük
mennék „Színházba, Háborúba”, kb., ld. Néked szól (Szép Ernő). Nem mond-
hatom jó ízzel, hogy a végtelenben élek, a végtelenbbbenben sok lenne a b,
kevés a-t mondhatnék elébe. De keszonban épp a magánytalanságban élnék.
Ld. önös stb.

Karinthy ideje kicsit lejárt: „Keszon – kész ön?” stb. Így nem akarok írni.

Ha egy mű nem lesz meg, mi több, nem is egy mű lesz, akkor kell (becsületből
is) a legtöbbet dolgozni rajta. Rajtunk ne múljon.

Nemszámító gép.

A hiábavaló sem hiába való. Ilyeneket ne írjak. Vagy: „Megszerettem egy

kutyát. Nagyon, jav. na
gyoneros erzest eb resztett bennem stb” Tagolás marad. Ilyeneket hagyjunk.

Az ekezetlehagyast a kor indokolja, otlete valosagos.

Pénzek nem jönnek. Ha bizonyosságot akarsz: költesz. Akkor addig nyújtóz-

kodhatsz, amíg a takaród ér. Honorokra várva takarótlan vagy, még jó, hogy fedél
van fölötted.
E hülyén hangzik. Akkor: A koltekezes nagyobb bizonyossag
erzetet adja, mint a varas a penzre. De agynak ne dolj. Agynak dolhetsz, de
agynak ne dolj ezert. Akoltekezes. (Akoltekézés.)

Még a Töredék Hamletnek kötetben volt:

„Áthullok eszméletemen,
állandóan következem.”
Ez van velem ma. Ezért mondom, máig sem múltam felül annak a könyvnek a
valóban érdemi részeit. De hogy ezeket értették-e? Van-e általánosabb, szélesebb
körű fogalom róla, mit mondtam?

Altalanos, szeles koru fogalom. Ld. az utszelen szel fu. Az ut közepen nem fu
szel, nem fu utszeli szel. Agytekezes.

39
 Ld. Szép Ernő, hogy fák jönnek leveletlen, füttytelen és szellőtlen. Milyen szép.
Fejből idézem csak.

„Azon, ahogy élek, már senkivel semmit

nincs megbeszélnem.”

Az ut szelen nincs-mit-megbeszelnem szel fu,

az ut kozepen effele szel nem fu.
Merrefele fu effele szel? Hat akkor...

Egyetemista koromban nem sokat építettem leendő karrieremet. Állandóan

írtam, lógtam az órákról. Játszottam dobókockás játékaimat félnapszám. Ma
itt tartok: játszom kártyás bajnokságaimat olykor félnapszám. Az egyetemet
elvégeztem, nagyra így nem vittem, író lettem. Most nem „végre játszhatom”,
de játszom. Három liga, mint az angol ligák, 20-20 klub. Magam is lassan kez-
dem érzelmileg megismerni őket. „Martin/Szééró”, „Koala-Postage”, „Bulmár-
0FNN” stb. Érzelmeim fűződnek egy-egy meccshez stb. Nagy hajrák... megta-
nultam egymagamban franciakaszinót játszani. De ez mind az életem. Mind a
német, mind a magyar szakra megkaptam öregségemen a jelentős elismerések
egyikét-egyikét (pénztelen díjak). Állítólag már akkor látszott, milyen jó meg-
látásaim vannak. Nem tudom. Legfőbb meglátásom ma: „Az igazi közlésle-
hetetlenségnek legyenek mindig konkrétak az elemei. Pl. a játék... a klubok...
az izgalmak.” Önmagukban mind érthetőek, de közölhetetlenek. Hát ne lenne
az, hogy „áthullok eszméletemen...”? Nem „elájultam”, hanem „eláthulltam”.
Megszoko felnapszamos.

Az irodalmi művek csodálatos nyári, őszi lombjai, de a tavaszi levélrügyek,

a téli tarságok is dúsan, felfoghatatlan gazdagsággal borítanak körbe minket,
lebegünk a fakoronák magasában. Ez egyetlen igazi megkoronázódásunk.
A többi hívság. Hívságot ne hívj. Magadnak; semminek. Elesett vagyok. De
annyira, hogy nem is eshetem el, mert nem tudnék fölkelni. Nézhetően nehezen
állok fel ültömből, izmok keményedtek meg, ízületek nem mozdulnak. Nem
hiszek benne, hogy a gyakorlás segít. Nincs gyakorlatító igém.

Hír: „…összerogyott, és meghalt...”

Összerogyott, de már vissza nem.

Vissza kell rogyni. Nem szabad feladni. Ha lehet. Ha nem lehet, akkor szabad.
Amit nem lehet, azt már szabad.

Az ekezettelenseg buktatoi:
A pasa (tobbnejuseg)
Elveszem ot felesegul (mondta egy kulonosen jo nojere).
(Értsd: öt feleségül. Egyszerre. Egyet.)

40
 Oazisokkal a sivatagi kornyezetert!
(Ez ékkel is jó: Oázisokkal a sivatagi környezetért.)

Te kert! Ahol Adam es Eva teker... gett.

Ha úgy vesszük, csak a fennakadás nem okoz fennakadást, leakadást. Már

amennyiben az az elvünk (mit! életgyakorlatunk, lényünk lényege), hogy:
„Nyugalmi állapot, vagy egyenes vonalú, egyenletes mozgás.” Newton 1-ső ter-
modinamikai törvényének egyszerűsített változata. Gyerekkorom óta ebben az
érzetben élek. Nem lehet könnyű nekem (a modern világban).

„A helybenmaradásnak akarok a nyomára járni”, mondtam fizikaprofesszor

barátomnak. (Akinek a járása ugyanannyira ügyes-bajos, mint a magamé.) „Az
nehéz lesz”, felelte.

Sokszor, ahogy a (kacat) busz fékez, óriásit repülnék. De ismerem a világot,

eleve fogódzom. Aztán, ahogy a legnagyobb lassúsággal lemászom, lekászá-
lódom, a járdán jókorát zökkenve rugalmatlanul, elmondom Newton tételét.
Nekem ez olyan, mint fejem felett a szép fák, a tűrhető gyep a téren stb. Az elég
abszolút mindegy az, mikor nincs mindkettő.

Cédulámon: saláta, újság, gyogyó, posta. De először megiszom egy korty

vörösbort a csarnokban.

Nadragom a Deakne vasznabol van, gondolom a Deak teren. Deakne nadragja,

nadragulyaja stb. orokke el.
Orokelet. Vagyogatni. Vagyni. Vagyni. Vagy-vagy.
(Értsd: a vagy vágya, a vágy vagya.) Nyomda, kerek vigyazni.
Mit is felejtettem el épp? Mit felejtettem el frissen?
Ha tudnám. Avul, így? Vagy friss marad? Romlandó, idézek költőt, mint a
málna vagy a hal?

A málna vagy. A hal. Te kis romlandó.

Málnáztunk.

A konkrét érintkezés azonban nem mindig az én távom. (Ld. lovaknál. Távbíró:

2400–3200 méterre jó. Derbytávos: 2.400 m. Sprinter: 900–l000–1200 méter. Az
1400 méter már nem sprint. Henye dolog arról beszélnem, mi a távom neve.)

Lefekszem aludni. Felkelek elesni. (Éji bódulat.)

Felkelek feludni: ócska vicc már.

Eldűlten aludtam. (Ld. Kosztolányi: feldöntve...)

Feldúltan ébredtem. Feldűlten? Kidőltem, bedőltem. Kidőltem neki. Bedőltem
szavának. Szavának ledőltem. Ez sem lett belőlem.

41
 Visszafelé lapoztam éji füzetemben, innen már áthúzott (feldolgozott, ledolgo-
zott) részek jönnek. Ledolgozom az írást, de ez már nem mígírás.

Fejszámoló gép.

Előveszek egy másik füzetet.

Táskámban hordom. Sosem tudok senkinek semmi jót mondani. Nem tudok
annyit a fejemben tartani. Ezért írom fel, amit. Ez nem mű. Mégis…Nem?

Műcímek lettek volna (még lesznek talán):

REPRÓ ÉS PLUSZ
Ez azt jelenti, hogy amit írok magamról, csak repró. De ha értékelem stb., az
meg plusz, sok talán.

Sokat beszélek? Fáj beszélnem! Es a fájdalom csak lassan múlik.

AZ IDŐ RÖVID TÖRTÉNETE

(Ezt meg már írtam is, csak nem írtam meg, legföljebb. De nem a legaljább.
Rossz vicc. Egy fiatalember olvassa ezt a könyvet a villamoson. Van ma ez a
népszerű-tudomány. Komolyabb lenne: „A rövid idő története”. Itt érintkezik
Kosztolányi a dadaistákkal.

Dogos. Jokepu. No.

Errol irtam mas muvet (muvet?/irtam).
Rosszsrac es Saci tortenete. Egy feltekenyseg vazlatkonyve. Henry Miller es
June vagyainak emlekere.
De erotikum itt nem lesz, egyelore. June teliver nosteny volt? Hat Henry Miller
mint férfi? (Kan, kan...)

Kán. De semmi pasaság. Eltek a parizsi dadat.

A szociologizálás átka: össze kell hasonlítanom magam örökké másokkal.

Masolat vagyok. Tobbertelmu szo itt.

Harsog a sut, suttog a hars.

Suttogast a sutba, harsogast a sutba.
Suttogast a harsba. (Ld. a vén budai hársfák)
Harsogunk a harsakert. (Ki ne vagjak oket.)

Agynak doltem. Agyrajaro. Az agyon. Agyon-vissza. Agyradolo. Olvashatatlan

jegyzetek, buszon stb. Nem csarnoki, buszbeli dolgok jutnak eszembe, hanem
ott jutnak eszembe dolgok. Nem járdai dolgok, utcai dolgok, de járdán, utcán.

42
Járás közben megálltam, írja Szép Ernő, utcákon, úton, kertben. Elolvasandó
végre a Néked szól.
Jár-e helyemben nyomonmaradás? Jár-e nyomomban helybenmaradás?
Foglalkozásom mással jár, mint az oktatóké, tudósoké stb. Más világot élek?
Kezdem érezni, mi az, hogy „az író”.

Nagy igényeket támasztottunk egymással szembe(n).

Nagy igényeket támasztottunk egymásnak háttal.

Lábfájásaim, járásbajaim. „Elhagyott a járásom.” Nem az van, hogy erről

akarnék társalogni mindenkivel. Inkább, hogy semmiről nem akarok társalogni
senkivel.

Nem társalgok. Magánalgok. (Algoritmus.) (Társ-algoritmus.)

Önös? Magános? Magányos?
Önalgok?
Fanyalgok? (Fanyalgóritmus. )

Szar az egész. De egész-e a szar? Ilyen viccek nekem büdösek. Ordenáré, köz-
helyes vicc, de elmosolyodunk. Elcsikordítjuk fogunk.

Fogaim kitörtek. Járásom elhagyott. Fejtől-lábtól nem tudok találkozni.

Fekszem az agyban. Gyomorkorgasom: mintha valaki beszelne. Agyhumor.
Gyomorhumor.

Vetkezde az agy?

Valakitol sertest kapunk. Meg tudjuk bocsatani. Fel tudjuk dolgozni? A ser-
test. Sertesfeldolgozo. Serteskolbasz. Serteshurka. Sertestoporto. Feldolgozzuk a
sertest.

Alvad, felvad. Ez a no egy felvad. (Felocska trefa.) June.

Az ember egy felevad. Felevad. Erje, ne erje vad? Henryt se. June: hogy
Henryt henritse.

Kutyank mondja masik kutyanak: „Te minden porcikadban zulleni kesz dog.”
Csak az állatok nem züllenek.

Nettód meg, bruttód meg. Ne tudd meg, ne tódd meg. (Mi ez?)

Kikelek agyambol.

Rossz, korutias vicc: „Nincs az a penz, hogy... Hol az a penz?”

En: Nincs az a lenyeg, az az iras... Hol az a lenyeg? Hol az iras?

43
 Még vagy 7–8 ilyen füzetem van, sok száz jegyzetoldalam, akkor is, ha meg-
rostálom, tetemes. (Ha nem dolgozom fel: tetemetes.) Bosszantó lenne hát, ha túl
erősen ismérelném itt magam. Kockáztatok ennek ellenére (kedvem harmadszor
is átnézni ezt már nincs!): elmondom: Ha másról, egyebekről mondok valamit,
beszélgetve (ld. a beszélgetésről), persze, hogy kontrázható; kikezdhető, megtá-
madható. (Nem szeretek élőben érintkezni e dolgok fölöslegessége miatt sem; ám
éljék az ily életet mások, akik szeretik.) Ám ha magamról mondok bármit, nem
kellene, nem lenne szabad, nem jó, nem illik arra mondani valamit/bármit. Pluszt,
mínuszt. Ha valaki mégis ezt teszi, elveszi végső jogomat, hogy ugyanis magam-
ról bármit is állíthassak, az, amit így mondok, megálljon, igen, ha már „strapá-
lom” magam, legyen, hadd legyen. Mit csináljon az illető? Bólogasson, hallgasson
bölcsen, fejét észrevehetetlen csóválja (csócsálja), aztán mondjon akár önmagáról
is valamit, én sem fogok hozzászólni. Ritkán, de akadnak erre így példák.

(Külhoni) képzőművészeti könyveket vásárolgatok, írni akarok nekem ked-

ves témákról. Ez talán életem utolsó ilyen „szenvedélye”. Újabb? Ugyan, har-
minc-negyven éve a feleségemmel sok külhoni képzőm, lapot járattunk. Jöttek.
Izgalmas nézni ma, viszontlátások formájában, mi mindent tudtunk, mai érdek-
lődésemre mi minden rímel. De a festők élete nem érint. Mindig is a művek érin-
tettek, kevés érzékem volt pletykavilágokhoz, másokra bíztam, ami a másoké,
egyáltalán: „profiságom” az volt főleg, hogy csak a magamét igyekeztem csinálni.
Ami nem dolgom, abból 1% se!

Csak a mu! A muvek.

Elerinto.

2010 késő őszén (oszen)

44
Tandori Dezső
Gergely-naptár fahangra

Van alku. Megalkuvónak kell lenni.

Nincs alku. Megalkuvónak kell lenni.
(Végszavam a J. A. 100-ra)

I.
Soha olyan riadtan vonakodva nem álltam még írásnak, ültem íráshoz, mint
most. (Könnyű a tévés szinkronszövegírónak, hogy azt mondatja: Mindennek
olyan lendülettel fogsz hozzá. Csak a „lendülettel” helyett lehetett valami más,
a vonzat ez volt. Vagy könnyű amaz örökletes torok-lélek-hangnak, mely, mert
hogy bajor–német, netán osztrák, úgy mondja a „durch” szót, melyről mi tudjuk,
hogy művelt idegen „durhj”-nak ejti, lásd München, az nem Münhhen, hanem
Münhjen, hát nem, az osztrák bemondó durhh-ot mond, s nyilván Münhhent,
ő teheti, ez az ő örökletesen hangszőli hangja.) Az egzisztencialista jegyű, mert
mégis csak! naptárírónak nincs semmiféle lélek-torok hangja azon kívül, hogy
valamivel többet beszélne az úgynevezett létezésről, mint azok, akik magukat
nem egzisztencialistának vallják (de radikálisan! hát nem annak), hanem esetleg
jobb- vagy baloldaliak, nyelvfilozófiai jegyben állnak, cipészek, alvállalkozók
stb. A magamféle alaknak, akiről Olvasóm alighanem tudja, hogy a világ anya-
gának első pontját sem látja elvi, megszerkeszthetőségi alapon létrejönni, hanem
a fizikai kiterjedésű pontot, melynek billiárd billiárd billiárdjaiból (és fokozhat-
nám, meg jobb szó is adódhatna) a világ áll, igen, ezt a pontot gondolom, mit
tudom én.

stb., vázlatok,

már maga az is vicc, hogy a pont, mint vázlat (először ugrik be nekem ez!) ...
hagyom a mondatot. Az ilyen alak, mint én, fahangon annyit mondjon csak, hogy
egy figuráról beszélek, egy ma lehetséges figuráról (nem műkorcsolyázásbéli
stb.), nem a TD nevű illetőről, mert ez utóbbi ennyi szót aztán végképp nem
érdemelne. Folytassuk új lendülettel, neki, hozzá.

II.
Semmi vicc emez írásban nem lesz. A mottója, viccesen bár, nem akart J.
A. parafrázis lenni. Csak álltam a buszmegállóban, egyszerre gondolkoztam
azon, hogy a mellettünk zajló bontás nyomán (e most bontásra kerülő házon
hevert a fél lakásunk a háború alatt, de tényleg nem érzelgek) sártenger az
egész Duna partja utca... jó, ezt mára példásan eltakarították, maradtak a

21
böhöm teherautó-konténerek aszfaltpusztító nyomai a házunk előtt csak,
azon gondolkodtam tovább, hogy az Elektromos Művek órája teljesen hibbant
módon („meghibásodva”, de ezt nem akarják elismerni, 10.000 kilowattal töb-
bet mutatott 5 téli hónapra egy nem is használt garzonnyaralóban, nekünk,
persze, és talán polgári per lesz, na, valami polgári, tessék), azon gondolkod-
tam, hogyan sorjáztassam a behajtandó 5–8–10 ezer forintjaimért bonyolítandó
telefonálásaimat, és közben ömlött az eső. Nem a rakodópart alsó kövén ültem
tehát, hanem a buszmegállóban álltam. És beugrott ez. Az ántivilágban volt
alku, s annak jegyében az emberek tömegei megalkudtak. Ma nincs alku, eleve
meg kell alkudni (pl. ezzel). Nem hazánkra értem ezt, nem az egymást váltó
kormányzatok rendjére, hanem a világnak az ő rendjére, sajnos, mese nincs.
S a legtöbb ember nem egzisztencialista, tehát nem is külön kérdés neki ez,
fene tudja, megvan, ha nehezen is... vagy épp boldogan, mert csicsásabban
tarka az élet... nem folytatom, s ez a figura, utoljára mondom, aki én vagyok,
azt érzi, ha nem ír, bele is pusztul talán, elfásul, hát inkább fahangon mondja,
mondja. Mit is?
(Nincs elintézve már, sajnos, afféle szellemességgel, melyet egy iker-dolgo-
zatban, a Tiszatájból kikereshető lesz, Hérakleitosz és Zenón, nagyon matekos,
affélével tehát, hogy „Nincs mit mondanom, és ezt mondom, és ez a költészet.”
Lehet, lesznek korok, amikor ez a fajta „modernség”, „keletiesség” újra divat
lehet. Én már nem fogom megérni. Ha dzsesszt hallgatok, ott is a régebben kicsit
lenézett, nem finomkodó, „eruptív” dolgok evidensek; a figura nem untatja itt
Olvasóját, mégis: Dexter Gordon, Ph. Sanders, Jackie McLean, Gene Ammons,
Nat Adderley, Duke Jordan, s még John Coltrane is túl újítást akaró, Eric Dolphy
túl finom... ezek az utóbbiak mind hiperzsenik, Gordonék talán nem... mégis, az
egy tömbből faragott matéria jelenthet támaszdúcot, falat – ah, a fal! – az egzisz-
tencializmusa szelében pascalian imbolygó figurának.)

III.
Ezt a figura teljesen nem indokolt kitekintésnek tekinti, sic! Inkább azzal
folytatja, hogy figura akar lenni. Reménytelenül átlagos épp a testi terjedelme,
se kövér, se sovány, a sovány fele, hogy elmenni akar. Az élet rejtelmeihez sok
minden tartozik.
A matekos cikkében írta a figura (na, szép kis matekos cikk lehet az,
így, joggal, Olvasóm), hogy ez az ő mostani állapota megkívánná, hogy
fogorvosi székbe, orvosi kézre stb. ne kerüljön, költ inkább gyógyszerre,
másutt elmondta a figura, hogy a gyógyszerárak hatalmasával fogadta el,
kb. két éve, a világ tényleges változását, s most akkor a buszmegálló alatt
az esőben.
Elmondta ott a szegény Aranka rossz viccét. Hogy a Frici (Karinthy) nem
lázadozik az ő „dolgai” ellen, eltűri azokat, hát... De én neki nem tűröm el; hogy
ő mit tűr el, az az ő dolga. Így vagyok én is a világgal, és a matekos cikkben
nem hoztam erre a nyuszi meg a malacka viccét (a parlamenti viccmesélésektől
is felállt a hátamon, bocsánat, a figura hátán... ezt hát váltakozva használom,

22
nehezen bírom magamtól is a művi rendszer felvételét), hogy a malacka az erdőn
gödörbe esik, a nyuszi mondja, rohan, hoz segítséget, a malacka addig – lent a
veremben – várjon. „De én nem várok!” Így a malacka. Ennyi a megalkuvásról,
a nem megalkuvásról.
A figura, aki egyedül a házi, 35. éve zajló két Koala Kártyabajnokság rend-
szerében van otthon, azért izgul, 40 klubnak és 10 csapatnak, és feleségével
naponta játszanak, ha idehaza vannak mindketten, 4–4 mérkőzést, de a figura
ezt hagyja, igen, a figura szívesen hanyatt dobná magát a hérakleitoszi vízen,
ám legyen tárgya ő a kétszer-sose-ugyanaz békéjének, igazi tenger, óceán. De
ebből kirángatja (mindegyre J. A. jön be!) a napi satöbbi, satöbbi. A maga módján
J. A. is igencsak egzisztencialista volt, szociálegzisztencialista, a figura inkább
perszonálegzisztencialista lenne, gondolom.
Jó, hát régebbi költőket is ki-kirángatott tarka képzetikből (sic!) emez-az.
Hagyom. De, és a matekcikkben ez volt, Hérakleitosz és Zenón fogalma nem
alkalmazható egyszerre. Hérakleitosz, ismeretes tőlem, így figurálódik:

Satöbbi az „elején”, „satöbbi” a végén. Vagy „a végén”. Ennyit az egzisz-

tencialista létérzetek írásmódjáról. Nincs kétszer ugyanaz. S ha nagyon kicsiny
pontokat veszünk, melyek érintkeznek, ez el is képzelhető.
Igen ám, de ha kikötjük, hogy a pontok nem fedhetik át egymást, hanem csak
érintkezőlegesen sorjázhatnak, baj van Zenón miatt, írtam a matekos cikkemben.
Mert a pont nem bír elméleti alapon létrejönni. A pontnak van, mégis, azért, egy
körfala. Kör alakú pontot véve. A pont sosem képzelődik trapéznak, négyzetnek,
nem? S ha elindul a figura, eljut a feleútig, onnét a megmaradó út feléig. Aztán
ugyanígy. Ezt mondja a ma ismét igen érvényesnek érzett Zenón. (Ellenjáték a
komputerabszolutista világban? Nem tudom.) De akkor nincs hérakleitoszi hul-
lámvonal. Avagy mi nincs kétszer? A pont, mely létre se jön?
Ez a nem másként, a leginkább igenis zenónegzisztencializmusnak nevezhető
létérzet. Mondom, én is az Elektromos Művekkel és behajtandó honoráriumokkal
küzdök. Nem „pihent agyam” van. De a filozófia nem filozófia (Eis ist nicht Eis,
mondja kb. ugyanezt a bécsi fagylaltreklám, ahol is az egyik Eis az jég, a másik
fagyi, vagy még átszellemültebben értik, ah). Mármost az biztos, hogy a figura
lejjebb akarja figurázni magát, és nem lát tisztán. Akkor nemesb-e a figurálás, ha
tudjuk, mi az útja? Vagy épp ezzel túl kalandos? A figura elhatározta, nem iszok
többé. A bor szénhidrát, a bor „gyomrot csinál” stb. Hát majd meglátjuk. Régi
zenóni nadrágjaiba akar visszaférhetni a figura.

23
 Az ivás abbahagyása – ez végképp csak afféle csekély közbevetés – fázisokból
áll. Pontokból, melyek figurálódnak. Drasztikusan jönnek létre. Ahogy, felfogá-
som szerint, a világ drasztikusan, nem elvi-elméleti alapon létrejött pontokból
áll. A világ pontjai, csak úgy, vannak. És pont. Jön föl két böhöm teherautó bűze
az építkezésről-bontásról.
Kinézek az ablakon. Megszakítom írásom. Persze, hogy én se a zenónegzisz-
tencializmusban „élet”. Kávét is kell kortyolnom.

IV.
Visszatettem táskám oldalzsebébe a jegyzetfüzetet, melybe tegnap, esőben, a
„Van alku”-t írtam. Egyébként – ne hallja a figura, hogy „ah, de jó dolga van!”
– dzsesszlemezeket mentem átcserélni, bakelitokat. Ez a szál el van kötve.
Ráérek lemezeket cserélni, mert épp nincs munkám. Azaz van, lesz, fix, csak
a fő-fő fordítási munkához még nincs erőm, közbe is jöhetnek a kisebb dolgok,
melyek azt (Arany János fordulata, nem merném nélküle használni, ezt az
„azt”-ot, Hamlet) megszaggatnák, egyvégtézését. Mellesleg: az „azt”, „kárho-
zat” rímpár, Aranynál, főleg, hogy a kárhozatra csap le az azt, Szabó Lőrincet,
Pilinszkyt hozza már, e dolgaikkal.
Megírhattam már szintén, ha nem is tízszer, mint kritikusom mondja (lenyel-
tem, tehát átvettem tőle e mókát), hogy mikor tavaly (2004, ezen íráshoz képest
tavaly) irtózatossá lenehezülve, sör, sok, minden, mozgás kevés, munka sok,
nehéz munkák, ezért is mondhatom ezt az érzetemet, hogy a pontok nem jön-
nek létre, nem jön létre megbízható munkafolyam... Héri és Zéni, mint Frédi és
Béni... munkálkodik, üti egymást... beleestem a kettős hibába: alaposan lefogy-
tam, de úgy, hogy nadrágjaim, melyek hat éve rám jöttek még, kettő híján ismét
rám jöttek – ha szűkösen is. De az a kettő miért nem? Egzisztencializmusommal
óriási baj lehet. Semmiképp sem hiúság ez. Hanem a hívságos kettős gondolko-
zás. Mert hogy nem értem el a „maximum” eredményt, kettőt gondoltam: kakát
se ér az egész... igyunk egy kortyot. A másik gondolata a figurának pedig ez
volt tudathasadtam: a sikerre egy kortyot. Ebből lett az, hogy kilenc hónapon
át ismét ittam. Senki se örököl a (vegyesboltossága és egyébsége mellett kocs-
máros-is) nagyapjától ilyen „géneket”, baromság, de maratonfutói szívóssággal
szoktam bírni a napi több liter laza bort. Igaz, romantikusabb vagyok akkor
– így, italtalan, ridegebb, kíméletlenebb; igaz, meg szoktam izzadni akkor éjjel
– fenébe, nappal a forróságban nem is, de a fülledetben így is szí-szó megizza-
dok stb. Vagyok, mint mindenki más, átlagos ember a figura. Most meglátjuk,
ez egy ultimatív fogyási kísérlet. Csak kevesebb sós kiflit akkor, nulló vajas
krumpli!

V.
Az ivásanerox-egzisztencializmus ártalmatlan velejárója az az elszánt vadság,
mely csak magunk ellen irányul. A figura az első másfél nap szenvedései után,
mikor is kedvenc néhány utcájának fái alól is kiűzve érzi magát (itallal volt az
igazi ott a séta, a gondolkodás Hérin-Zénin!), meginna „azért” egy kétdecizés-

24
kezdetet. (Bort, egyből felhajtva. Régen egy óra alatt hármat bedöntött így, aztán
vitte haza, még kortyolva közben, a másfelet. Hát nem. Sok pénz is spórolódik,
cigaretta is elment, a havi átlagpénz így ... számoljuk ki ... derekas összeg.)
Az elszántság beáll. Ahogy a hámképződés jön. Evidens, hogy nem megy be
kocsmába, piacon legföljebb egy-egy csokor őszirózsát vesz a figura, néhanap
kaktuszt-pozsgást.
Az országos ünnepséget is jobban bírta az egyszerű gondolkodású figura.
Először a mennyezetig szökkent ágyából, akkora tűzi játszadozás indult, de
aztán – mert egymaga volt otthon – kiment fürdőszobájukba, tényleg, egy luk, a
fürdőszobalyukba kiment – még a háború után leválasztott lakás részei ezek az
ablaktalan külső helyiségek, figura 67 év alatt teljesen megszokta, erről később,
megeresztette a forró vizet, zúgjon... s a lakás vastag belső falai fogták fel a
zajt, csak a Himnuszra ment vissza a Dunát néző lakótérbe. Vigasza volt egy
éjszaka virító kaktusz. Sárga szirmocskáikat megérintette nagy orra hegyével,
a növényekkel foglalkozni kell, állítólag érzik. (Baromság, mondja a figurában
élő egyszer gondolkodású gyerek. Félreértései, félrehallásai indíthatták el az
írás útján. „Akela, mi megtesszük...” Cserkészinduló. Ő úgy értette, a figura,
hogy „Ha kell ami megtesszük”. És nem értette ezt. De a Hamlet-már-érvényes-
verseinek (durván szólva) formálási módja innen (is) jöhet. Hát a helyesírási
kérdések is izgatják a figurát. Miért, már ha jól tudja, „augusztus 20-án”? Miért
nem „dikán”? Igen, mert „husza”, olyan nincs. E husza-vona, sic, mégis jogos.
Hiszen közmegegyezés csak, hogy a ponttalan (tessék, megint a pont) 20 miért
huszadik? Főleg az 1-jén iszonyú. Az egyszerű gyereklelkű figura „október
hatán”-nak olvasta 6–7 évesen ezt az időpontjelölést. Voltak tehát alapok a
kizökkenő időhöz.
A Töredék Hamlet egyik versére (szegény kötettel a figura jól megjárja, folyton
csak „az = ő”, azért is írja mérgesen így, töredékhamlet, mi legyen?) mindjárt
rátérünk, az lesz.
Nagy „gond” ugyanis, hogy harmónia van. A diszharmónia oka a harmónia.
Ahogy az intoleranciáé a tolerancia, a tolerancia-lehetőség minden intolerancia
oka. Ha képesek volnánk, írta a figura a matekdolgozatban, Tiszatáj, tudomásul
se venni „a másikat, a másságot”, mindjárt nem lenne intolerancia sem. De így
élni lehetetlen. Három éve védem foghidamat – le fog jönni. A 42 évnyi, sőt
47 évnyi szorgos írógépeléstől három ujjam már teljesen zsibbadt a bal kezén
a figurának. Villanygép sem segített, behajtva tartja a figura ezt a három ujját,
vagy a csuklón keletkezett csomó nyom valamit stb. Mindegy, most, hogy utolsó
madárkája meghalt, ezt is tízszer megírta – a madárka halálát ötvenszer –, most
kell levágni netán az ujjak egyikét, ha netán új madár jön, ami egyáltalán nem
biztos, úgy szokja meg majd a figurát.
Így meg, ha a figura nem vigyáz, bal kezével napi átlagban 5–6 tárgyat elejt.

VI.
Mostanság (is) több mindenkivel összekaptam, főleg levélben, lévén, hogy
külföldi valakivel, és azt írtam ennek a nem fiatal barátomnak, nézd, te 87, én
67, becketti kor, Hümm és Hemm, hát nem kell udvariaskodnunk, bár tisztelem,

25
hogy te vagy az idősebb. De olyan dologhoz szólsz, melyhez bensőleg nem
értesz, lassan hatvan éve nem itt élsz, másfelől épp ez hiányzott nekem, hogy
valami fennsíkon állok, ahol, így az én nagyon szeretett barátom, lépnem kell,
a figurának lépnie kell, miután két óriási lépést (töredékhamlet, megtalált tárgy,
így ő) már megtett (John Coltrane: Giant Steps, Óriáslépések, dzsessz) és a többi.
Valamint, hogy én folyton magamat nézem, és vagyok még egy valaki, aki ezt
nézi. Ez kétségtelenül divatos lélektanizáló felfogás, de szó sincs róla.
Már nem emlékszem (Hemm), a matekdogában írtam-e: teljesen nem ma
divatos módon én még körbejárható figurát akarok csinálni magamból (ezt adta
valami istenség, hogy ezt kell csinálnom), és ez, ismétlem, szokatlan. És legalább
a Harmadik Szerény Lépés (nincs „nagy”, olyan nincs) az, hogy sokféle temati-
ka és jelleg van e figurációban együtt. Nem csupán törhamlet és sárgatárgy, az
istenért már. De ezt hagyom.
Ellenben állom a szavam, megnézzük a Zenón-dologra egy versemet a
Töredék Hamletnek c. kötetből. Ha valami, hát ez évgyűrű nekem, évgyűrű-víz-
jel, mennyire önazonos maradtam megannyi esztendőn, veszélyhelyzeten, iszo-
nyú tévelygésen, rémségeken, gombfocin, lovakon, madárkákon, kaktuszokon,
műfordításokon, képzőművészeten, utazáson, zenén, házi kártyabajnokságon,
rendszerváltozáson stb. át.
Amikor azt mondom, egyetlen pont, de annyi se jöhet létre (csaknem félregé-
peltem, „jöhető”, de megálltam a szakadék szélén, ott kezdődik a modorosság
már), csak a majdnem 40 évvel ezelőtti (na, a „Hamlet”-ben már igen kései)
Félreérted című versemet mintázom ebbe át. Tessék:

Félreérted nélküledet:
legjobb esetben nélkülednek,
félreértesz egy nélkület,
miatta hiszed csak velednek.

Így keletkezik egy személy,

még csak híjának a helyén se.
Valamint minden esemény
egy nincs-mi-hogy félreértése.

Egyenesen beleborzadtam az azonosságba. Dehogy nézem én örökké (főleg

tetszéssel aztán végképp nem!) magamat örökké; itt is az első szakasz 4. sorát
nem nézem tetszéssel, másképp alakítom ma már, fejben, „magad miatt hiszed
velednek”, rossz magyarsággal meg: „miattad hiszed csak velednek” nem,
ilyen vonzat nincs, jól semmiképp se. De hát az Abszolút Semmi, melynek csak
drasztikum-változata a mégis létezés, az van itt. És egyáltalán nincs az, hogy
„könnyen ilyen elvont az, akinek csak a madaraival kell törődnie, holmi vere-
bekkel”.
Most, 27 és 2/3 év után ez a madárka-sorozat is (talán, mondom, végleg?)
megszakadt.
Talán elviselhető lesz, ha erről is szólok itt. Épp csak.

26
VII.
Minden halál fulladásos halál, így mondja Szabó Lőrinc, és van mód, ahogy
nagyon, de nagyon is igaza van. Ismerem a fulladást; nem jó dolog. De hát tele
vagyunk nem jó dolgokkal, meg körbe vagyunk véve. Totyi, utolsó madárkám,
aki messze nem élt annyit, mint ahogyan az várható volt (rettentő ember közeli,
emberen csüggő, csüngő veréb; önveszélyes, mert megalkuvás nélkül eröszakos
stb.), részben megfulladt, részben nem. Ezt nem úgy értem, hogy persze, nem
tudhatom. De érthetetlen, fel nem ismert okból (s elképzelhető, hogy mi ketten
itt, jóakaratunkban, feleslegesen kapkodtunk, és nem jó irányba vittük sorsát,
hagyni kellett volna talán, majd rendeződik a dolog, elmúlnak a gyötrelmes
tünetek, ez másfél hónapig ment így), végül mintha fulladás (vagy belső gyul-
ladás?) nyomán halt volna meg. Kit érdekel egy veréb! Hamlet a drámában azt
mondja ugyan, hogy egy verébfi sem eshetik le úgy, hogy a Gondviselés abban
ott ne lenne... jó, megkönnyebbülés nekem, hogy miután legalább 47-szer men-
tettem meg életét – vagy nem lettem végzete, megölője; örökké szabad volt,
láb alá jött, abszurd pillanatokban abszurd helyen ücsörgött... abszurd pillanat:
elbotlottam saját papucsomban, a szőnyegben, kint durrant egyet valami, az
utcán... nem tenyereltem rá, nem bukott vállamról a pukkanásra az írógépbe...
legegzisztencialistább benső lényem, barom kifejezés, meg is van könnyebbülve.
Lélekfurdalásaim ellenére a figura felsóhajthat. És egyelőre eszébe sem jut a
figurának, hogy madárfigurációba kerüljön. Kaktuszokkal-pozsgákkal foglalko-
zik, párkányaikon szép kertet csinált, és nem mondja a figura érzelegve, hogy
„a Totyi kertje”, ez is érdekes dolog. A „Töredék”-ben van néhány vers, még ha
nem is maximális értékű darabok (mint ahogy a „Félreérted”, s még vagy 12–13
vers ott az), melyekben az elhagyás, az „ők hagynak el”, az a bizonyos kérlelés,
Graham Greene alapján, Clough skót költő alapján, ott van, kit nem érnek írá-
sához hatások! hagyhassanak el. Csak hát akkor 27 éves voltam, ma 67. Közben
volt a „tematika”. Legalább egyetlen ugyanolyan „lépésnek” tekinthető, mint a
talált tárgyas, töredékes. S akkor az ideogrammákról nem is szóltam.

VIII.
No, de ez az éppen, szólni! Elvágólag vannak a kapcsolatok. Hiába, hogy
„nem tűröm el”, na és? Én talán annyira megadom mindenkinek, amit ő várna?
Semmi jogom „érdeklődést” várni! S ha még a hozzám legközelebb álló-élő
személy is azt a figurációt említi, hogy „mások” és „azért” és „összejárnak” és
„elbeszélgetnek”, s hogy én meg egyszerre zúdítom az egész figurációt valakire,
aki aztán... Hát így is lehet látni.
Elvágólagosak, mint Héri dolga. Nap mint nap eljárogattam egy fabolt előtt,
igen, deszkákat, lemezeket, „funért” stb. vágnak le, méretre, de készítenek is
tárgyakat, polcokat, figurákat, és Hérakleitoszról eszembe jutott, hogy amit
papírból megcsináltam, cakkollóval kettévágtam egy papírt, így:
...na ja, lerajzolhatatlan, mert ha a hullámvonal mentén kettészelem a papírt
ténylegesen, az egy Hérakleitosz-szobor, de kétszer ugyanazt a hullámvonalat
meghúzni nem tudom (ismétlem, a komputervilágon kívül maradok!):

27
 1. az egyik hérakleitoszi „fél”,
2. maga Hérakleitosz, a folyó
3. a másik „fél”.

Itt a rejtvénykérdés az lehet: „melyik fél sosem ugyanaz”? De ez megvolt már

a matekdolgozatban. Tovább megyek: ha egyetlen part az egész (bekeretezett tér),
addig marad egyetlen, míg Hérakleitosz folyója át nem szeli. (Hallom: árvizek
vannak, ez a figura meg ilyennel jön...) Igen ám, de akkor egyszer sem léphetek
ugyanarra a partra. Vagy mégis? Egyszer igen? Nem, ugyanazon a parton csak
állhatok. Ha már lépek, az másik part érintése. Tehát, abszurd módon, ugyanabba
a folyóba „egyszer” kétségkívül léphetek, de ugyanarra a partra, ha a héraklei-
toszi szempont jelen van, nem léphetek, ott csak állhatok. (Nagy kérdés, nem
tudok válaszolni rá, mi az, hogy „a hérakleitoszi szempont van jelen”, vagy „a
zenóni szempont van jelen”. A világ drasztikumként létezik, tehát nem is foglal-
kozik vele; az elméletre hagyja, sőt, nem is törődik az elmélettel sem, így. Csak a
gyakori (drasztikus) elmélettel. Azzal, aminek haszna van. S ez a részéről jogos
is.
Persze, hogy nem lehet (fájó) „rázúdítania valakire az egész életét a figurának”.
Ezt a nézetet mégsem fogadom el, mondom italtalan keménységgel. De a
nézet sem fog változni.

IX.
És akkor itt ez, érzem, ahogy éreztem, hogy még meg kell csinálnom, mielőtt
bérmunkákba fognék (ha ebbe, ha amabba), véget ér, kifut. A dosszié, egy
narancssárga dosszié matériája érintetlen marad, alig 10 lapnyi jegyzetet hasz-
náltam fel. Az írásnak megvan az az egzisztencializmusa, ami a gyakorlati élet-
nek nincs. Ez is kegyetlen mondás, mert képzeljünk el hangulati, fizikális stb.
„jeleneteket”, kapcsolatokat, hát bárki kikérné magának, hogy ő tételkipipálásos
alapon járna el. Ha nem is, azt mondom, ennek ellenére: a légi semmi állandó
alakkal „való” felruházása mégis a költők (Hölderlin) műve csak (zenészeké, szí-
nészeké, festőké, szobrászoké, táncosoké a színpadon stb.). A légi semmi, mely a
drasztikusan meglévő jegyzetpapírok közti üres teret kitöltötte, elfogyott.
Nem örülök. Nem mondhattam el, milyen az a fajta „nem jön létre a pont”, ha
az ember vár és vár, és vár, hosszú ideje hiába vár a neki legfontosabb 2 könyve
megjelenésére. Az Elektromos Művek válaszára. Csekélység a honorárium jötte.
De ez mind csekélység. Az ember vár és vár arra, hogy akar-e új madárkát. Várja,

28
mikor gondol mást, mint mások, vagyis: „Legyetek egészségesek, éljétek kinti
életeteket, bírjátok valahogy a telet, kicsit segítünk rajtatok itt-ott, de persze...
persze... tik-tak jó költő vigasz (Tóth Árpád) a csipogástok, ne kellene beavat-
koznom...” Ezt nem a Totyi halála hozta „elvágólag”, ez, hát én nem tudom,
valami, de milyen valami, mi-valami? Az ideogrammák fejezhetik ki csupán, a
„Töredék” emlékei.
A legnagyobb teljességek egyike ez („nagy” nincs!), rejtély a figura önmagá-
nak is. Nem is az van, hogy „másokkal”, „a madár-másikkal” pl. nem törődik
(már), nem az, hogy rettentő halálfélelemben élt, míg madarakkal élt így, nem
az, hogy „nekik” így nem kell kereskedelmi rádiókat szólaltatnia, nem. Ez más.
A figura maga a más, magának a más. Nem önmaga mása.
(A zenónian létre nem hozható pont meg, visszájáról – mely nem jött létre,
épp! –, igen, onnan nézve: maga az elmúltság, az elmúlás? Romantikus képzet.
De lehet létjoga. Ó, képzeteink!)

X.
Nem jutottam el a létre nem hozható pont dolgában az elalvásig. Végképp
nem a halálig. Mikor alszunk el? Örök sablonkérdés. Drasztikus határátlépés
kellene, hogy legyen így az elalvás? A halál gondolhatóan az. De az elalvást
nem tudom. Ez az, hogy „nem tudom”. Vannak, persze, átmenetek. Van, ha rög-
tön visszariadsz, éberségbe, tudod: már képtelenül gondoltam valamit, persze,
hogy nincs a Hayvenkádor Elhumulása A Dombtetőn. Van ott kis ház, de nincs
„hayvenkádor”, nem történik semmi „elhumulásként”. Pedig én a kezdődő
álomban már ezt fogalmaztam, csak valami visszariasztott, szó szerint, ébren-
létbe.
A matekdogában írtam az érintkezés, találkozás, eszmecsere pont-nem-
jön-létre-végül dolgáról. Most az italnélküliség is ilyen nem-jön-létre-a-pont.
Evidens, hogy nem megyek be egy presszóba, kocsmába, nem állok oda ivá-
szatos pulthoz, nem fogom érezni a szesz ízét. De nem lóversenyfogadok, nem
utazom csak Bécsbe sem, nem olvasok fel a Rádióban egy lapnyi papírt, nem és
nem ez... nem és nem amaz... De, megírtam a matekdogában, semmi köze ehhez
annak, hogy gyakorlatilag vagy szeretetileg jó, fontos, természetes lenne-e az
vagy amaz.
A zenóni szempont érvényesült nálam. Nem a hérakleitoszi. Ez utóbbit csak
tudom. Ah, nem mindegy, más város, más kocsmapult, más ló? Ez Hérakleitosz.
Zenón az, hogy válassz, a drasztikum – vagy az eredendő létrehozás, de tudato-
san. Azaz nem. Ez nem ilyen egyszerű. Megjelenni, találkozni – bizonyos céllal
– drasztikum. Nem baj mégse annak, aki...
Csak annak, aki meg...
Erre is van „Töredék”-passzus; vagy ha nem „Talált tárgy”, ezt nézem. Ahogy
minden – körbeforgatható útjelző tábla. S nem az utasnak veszélyes az ilyesmi
körülmény, hiszen az utazót vigasztalhatja egy kellemes vendégfogadó, jó bor,
szép haszon, kedves kapcsolat, érzéki vagy gondolati öröm. Hanem az egy-
helyben-maradót (ld. a hérakleitoszi egy-a-parton állót) tönkreteszi ebbéli léte-
zésében. Lehet ilyen tudatossággal élni?! kérdi valaki elborzadva. A figura azt

29
feleli, hát... ha már az a kettéhasadtság megvan, hogy hol ezt, hol amazt hiszem
megcselekedendőnek, ahogy Artaud mondta, fekvő testhelyzetben mások a
képzeteink (nekem egyfelől teljesen kafkaiak, hogy tehát „semmit”! másfelől
hedonisták), akkor nem sokat szólhat az ember.

XI.
Toldás. És most persze, hogy egy korty bort meginni lenne jó, nem egy
gyomorkavaró kávét. De a második bögre már nem is ilyen. 67 évesen nekem
se lenne szabad, hogy ilyen legyen: „És ha megszentülök se fogják elismerni,
megemlegetni, forgatni tűnődve épp a legfilozofikusabb szak-elmék, a legelhiva-
tottabb szak-monatigne-isták, hogy filozófia, hogy Montaigne, legalább nagyon-
nagyon távolból az, nem lenne szabad magát ezen emésztenie a figurának.
Ha valakinek ez boldogságára van, s annyira nem figyel, hogy ezt sem vette
észre: megszervezem azt az örömet: emészti.
Hogy ez aztán zenóni, mégis anti-zenóni, hogy ez aztán a guanó-lerakódásos
végtelenelmélet-e, meg hogy a korábbi, szellemlétezéslehetőségünket megterem-
tő „nagyok” hogyan emésztődtek, nem tudom. Hogy rólam is tudni lehessen
valamit, az abszurd összképet kéne adnom, mely azonban a monumentális alko-
tások némi nevetségességét hordozza, csak szándékában is, mindig, így mara-
dunk a matekesszében megkísérelt végtelenfogalomnál: oda-vissza elérhetetlen,
tehát nemcsak az összeadás reménytelen, hanem a kivonás is.
Tehát nagyon jól élhető a „három-négy deci bor, az csak egészséges” felfogás;
„a művelődjünk szívünk szerint, de a gyakorlatot ne feledjük”. Bár ezt J. A. meg-
mondta. A hűvös, örökkévaló dolgok közti őgyelgésről meg a palánkok közt,
vagy hol, szárnyaló (ha igaz) munka el nem feledéséről, azért.
De, salingerien szólva, megéheztem, kapjon be a figura ám egy pár mustáros
virslit. (Kenyér nélkül; mert akkor miért nem iszik??)
A buszmegállóban megint eső lesz, aztán meg. Viszek ernyőt. Fákat nem hur-
colászhatunk magunk felett mégse.

2005 augusztusában

30
Tandori Dezső
Kurt Schwitters nyolc-és-fél
„Hiányzik végig az igazi fél?”

I.
Rövid mentegetőzés
Aggódom, hogy a huszadik századi (képző)művészet egyik legjellegzete-
sebb, nagy, különleges(en józan) alakja, a német Kurt Schwitters nálunk még
„a jobb közönség” körében is meglehetősen ismeretlen. Nem volt körötte, nem
volt kenyere semmi csinnadratta, nem lett jelkép, mint Duchamp, Picasso, Klee,
Matisse, mások. Hanem hát Degas nagyságát (tizenkilencedik század és plusz)
szintén későn kezdik itt fölfedezgetni. (Ha egyáltalán.)
Ki volt Schwitters? Ismertetése érdekében egyszerűen idejegyzetelem egy élet-
rajzi kötetének (róla írták) táblázatát, idézek a róla szóló méltatásokból-kritikák-
ból, mindezt röviden. A III. részben majd elmondom személyes kötődésem apró,
a Nagy Művészet csarnokában nyilvánvalóan jelentéktelen – alig jelentős – kap-
csolódásaimat. A IV. részben az itt közlekedő grafikák történetéről szólok, meg
ami ezzel kapcsolatos. Az V. rész néma csend (részemről), ott már az olvasó jön.

II.
Ernst Nündel (Rowohlt Monographien) kötetét használva, ennyit préselhetek
ide, íme.
Sz. 1887. június 20. Hannoveri kereskedőcsalád. 1908 érettségi (s eddig se
semmi megemlítendő!), képzőművészeti főiskola (iparművészet), drezdai aka-
démiai évek.
Naturalista műveit kiállítja (1911). 1914: megnősül, művésztársnője is Helma
Fischer. Irodai szolgálat a háborúban. 1918: fia születik. 1918: a berlini galériák
egyikében – nevezetes helyen – kiállít. 1919: első nagy jelentőségű, jellegzetes
művét alkotja meg, a MERZbild ez (a Kommerzbank feliratból vágta ki stb. a
szótöredéket, elindul a nevéhez fűződő MERZ-festészet, kollázskészítés, majd
házában is MERZ-képződményt hoz létre, mindenféle tárgyból, átüti az eme-
letet is stb. Irodalmi tevékenysége is jelentősen alakul. Az Anna Blume című
verse világhírű lesz. 1920: New York, részt vesz a Névtelenek Kiállításán /laza
fordításom/.

55
 1921: Dada-mozgalom, Münchenben állít ki többekkel, majd Prágában (pl.
Raoul Hausmann társaságában). Jenában és Hannoverben stb. részt vesz Dada-
megmozdulásokon. 1925: zenét szerez (Scherzo der Ursonate. Az ős-szonáta
scherzója).
Hollandiai időzések rangos mezőnyökben. Hannoveri szereplések és szerep-
vállalások a modernség jegyében, jeles művészekkel. Közben „vasárnapi” festő,
realista (is).
Prága, Spanyolország, Marokkó, Olaszország stb. Több kiállítása New York
galériáiban, valamint a Museum of Modern Artban (csoportos). A második Merz-
építményt kezdi el házában.
1938: angliai szereplés. Tájképekből és portrékból él. 1940: a hitleri csapatok
elől menekül, irány Norvégia. Közben merészen részt vett az ellenállási mozga-
lomban, kalandos históriák. 1940-ben Skóciába érkezik, internálják. Hannoverben
házát bombatalálat éri, a Merz-építmény(ek) elpusztul(nak), ha jól írom.
1942: Angliában szabad ember. Első lakása, fiával, a 3 St. Stephen’s Crescent,
London. (Ha valaki megkeresi...) Már az intern. táborban is fest, dolgozatokat
ír. Második lakhelye 39 Westmoreland Road, London. Kiállítása a Modern Art
Galleryben (London, 1944). Szélütés. Hannoverben meghal felesége, Helma.
1945-ben a Közép-Angliánál valamivel északabbra fekvő Ambleside-
ban telepszik le („Tóvidék”). (Mondhatjuk: Közép-Anglia.) Élettársa Edith
Thomas. 1946: agyvérzés. Október: combnyaktörés. Dolgozik tovább, folyó-
iratterv. 1947: szívasztma. Más súlyos folyományok. Elkezdi a harmadik
Merz-építmény munkálatait (támogatója egyebek között a Museum of
Modern Art, New York).
1948. január 8-án Kendal kórházában szívelégtelenségben meghal.

III.
Nem is akartam alaposkodni az adatokkal. Véleményeket idézek.
Paul Fechter: hiányzik az újdonság varázsa, a móka... ez az ember halálosan
komolyan gondolja.
Theodor Däubler: Kurt Schwitters egyike a legátütőbb tehetségű művészek-
nek, akiknek sikerül az absztrakció.
Adolf Behne: Kurt Schwitters festőként és poétaként egyaránt elsőrangú
humorista, elsősorban azonban... Kurt Schwitters, és kész. Kéttucatnyi igazi fes-
tőben nem élt annyi eredeti művészi ötlet, mint benne.
Otto Nebel: Köztes világ, nem sokkal másképp, mint ahogy Paul Klee alkotott
ilyet. Írott, rajzolt, ragasztott dolgok... komolyak, de szellősek. Inkább látjuk őt
északamerikainak, mint németnek. Szelleme nem szellemeskedő, távol tőle a
vicc, de amennyiben „a fele se tréfa”, a tréfa ott van, ha nem is egészen fele részt,
hanem kevésbé. A MERZ a művészet történetének egyik legcsudásabb ajándéka.
Richard Huelsenbech, dadaista: A szupertehetséges kispolgár. Zseniális racio-
nalista, aki nem morzsázik a földre a sötét erdőben sem. (Laza fordításom.)
Peter Härtlig: Mely forradalomár! A legritkább fajtából így: akit bámulni és
szeretni lehet. Verse, az Anna Blume kimagasló... tüneményesen nem jelent sem-

56
mit, s maga a tökély így is. Schwitters nem prédikál semmit, végső soron semmit
nem is „mond”. Mégis tollat ragad. A kollázs játékában nem kötelező részt venni,
be akinek ez is világ... (Laza fordításom.)
Hans Richter: A káoszban senki nem volt olyan otthonos, mint ő. Olyan
jól kiismerte magát, hogy bútorozott szobának ugyanúgy tudta látni, mint
Mindenségnek. Végül így költözött be oda... élete végéig. (Megtoldanám: és
tovább.)
Peter Demetz: ...valójában a modern poétika megalapozója volt, törekedvén
arra, hogy rajzolói mentalitását a szöveg felé tágítsa-nyissa, a műnemeket elegyít-
se. Feltalálója a jelentős badarkodásnak a modern képtelenségek és a romantikus
képességek között. Egyetlen méltó szellemtársa Gertrude Steinnek, a művészeti
forradalom utáni korszakban (és utána, Stein után TD) hozzá tudja adni az elve-
szítettekhez a maga többletét.
(!!!!!!!!!!)

IV.
Mi köt engem Schwittershez? Amikor rettenetesen nagy volt a magyar műfor-
dítás szervezett palettája (és az állami támogatás nem ment a dolgok rovására! na
istenem, két kolhoz-óda mellett a teljes Bauhaus, Dada stb. válogatása jelenhetett
meg, nem sorolom), az akkori közművelődési kiadók egyikének jóvoltából lefor-
díthattam az Anna Blume című verset, melyet már Kassákék is átdolgozgattak (ha
nem is épp ő... vagy nem tudom), derék, ihletett szakszervezetiek a harmincas
évekből, poéták etc. Akkor kezdtem ismerkedni Schwitters életművével, megra-
gadott a kettőssége. Avandgárdnak minősített (nem avantgárd!) kezdeteim után
megvádoltak, konzervatív lettem. (Manapság minden tíz jeles költőből itt heten
konzervatív formákat használnak, mindegy. Jó volt akkor még, fiatal voltam,
35–37 éves. A feltételes megálló című kötetemben, 1983, egymás mellett vannak
szövegek, pokoli nehézségi fokú kötött versek az impresszionistákról, Van
Gogh műveiről stb., továbbá képversek, szívfacsaró romanticizmusok, Szomory,
Duchamp, madarak, város, ország, híres ember etc.)
Akkor kicsit utazgattam Bécsbe, fölfedeztek rendhagyó előadóművészként.
A felolvasás elmaradt, happening azért nem volt (mindig) a dolog, MERZ-mű-féle
volt, mondták is, lelkemben a magyar Schwitters vagyok. Na ja. Hannover városa,
egy publikációm nyomán (képversek és rajzok Schwitters-albuma), meghívott a
világkiállítás évének pályázatára, lefordítani az Anna Blumét. 120 ország (Samoa,
Virgin-szigetek, Franciaország, Izland, Japán, Tahiti etc.) 1–1 indulója. Így már
nekem is vannak esélyeim. Felkértek továbbá, írjunk (postán elküldve szintén)
humoreszket az Anna Blume alapján. Én Anna Blumét lónak tettem meg, ihletőm
volt a hannoveri lópálya, ahol jártam, a Neue Bult (Alte Bult?). Bekerültem a tíz
nyertes közé, pláne mert németül írtam munkámat. De akkor már nem vágytam
utazni, a francia földi, ausztriai etc. előadásaimból is fásult felolvasások lettek,
véget ért ez nekem. Hannoverbe már nem mentem el. 1999-ben Dublinnal az uta-
zások is véget értek, nem vagyok bolond, hogy a magam médiuma legyek, az írás
épp elegendő. Az se annyira kell már. Jött a rajzolás. Néha mondom: én fizetnék,

57
ha (belülről) rajzolnom nem kéne. De itt most Schwitterst a Nündel-könyv cím-
lapjáról le akartam rajzolni. Nem ment. Akkor láttam, a könyvben még 4–5 fotó
van róla, mind más. Megnyugodtam. Kicsit mókás így ez a 8 és 1/2 Schwitters,
valahol megvan a hiányzó fél a 9-ben, vagy fél sosincs... nem tudom. Szöveg és
rajz. Lakásunk általam lakott részében, (főleg általam alakított szobájában, másfél
szobájában Merz-mű a sok papír etc., semmit sem lehet meglelni, pár frissebb
dolog kivételével: a halmok olykor összedőlnek.

V.
Olvasóm: mentségem-e, hogy úgy szeretett FORRÁS-om évfordulójára valami
bizarr dologgal hozakodtam elő? Meg hát miért is lenne bizarr?
Isten éltessen, kedves Forrás! Az ég legyen azokkal, akik e lapot csinálják.
Kellhessünk, továbbá. – – –
Mire ez az írás megjelenik, 70 éves múltam... ha megérem. 1977 bizonyos
tragikus(nak mondható) eseménye után kezdtek megkeresni minket a rászoru-
ló, 3–3 dekánál sosem nehezebb madárkák. Vakok, félszárnyúak, kipottyantak,
nyomorék lábúak stb. Egyik eset sem volt ugyanaz. Volt, aki 14 és fél évet élt. De
10-nél többet legalább 8-an.
Persze túléltük őket. Most, angolosan Little Joseph-nek (Józsefke, a Pici)
nevű sánti, mozgássérült hím verébkénk, kalitkában kénytelen élni – „szereti
rácsát”, írja Robinson Jeffers v. Randall Jarrell, ők amerikai költők –, sok aggo-
dalomra ad okot. 2006-tól végzetes árnyékú balesetek kezdtek érni, szerencsém
mentett meg... halálos balesetek lehettek volna. S én, aki senkit sem vizsgálok
(madárkámat kivéve, s ebben Feleségem az élmezőny), majdnem bármi-műtét-
csak-legyen-mert-kibírhatatlan-a-kín állapotig jutottam. Azóta az egészségem
... imáim első számú tárgya. Mindennap 5–10 medvét, „játékmadarat”, holt
madaraink utáni emléktollat, papírt, rudat simogatok meg (gyógyszereimet is
ott tartom, de ez ízetlen vicc, a gyógyszerekről, melyek növényiek, néha elfe-
ledkezem). Kevés mozgás jött az összezúzott váll, lenyomorodott combtő stb.
után, hízás. Rettenetes adagokat tudok ma is teljesíteni: 7-et a 9 Schwittersből
szept. 4-én rajzoltam, este 6 és fél 9 közt. Igaz, nem is jött a szememre álom. Még
sokat beszélgetni, sakkozni is félek, feldúl. Találkozni nem járok sehova. (Ha
Hollandiába se mentem el, egy szépséges madaras szereplésem ismétlésére,
vagy hát statisztának akár...) Megvan az erőm, de csak rövid távokra. Nagyon
rövidekre. Ha leülök valahol, ott is maradnék „örökre”. Padon, klotyón, kony-
hai asztalnál. Sok-sok fölös kilót felszedtem. Bármikor abba tudtam hagyni,
de kávé helyett végigvörösborozgatom napjaim, mintha konyakot kortyolnék,
úgy. Keveset olvasok, de azt nagyon. Három folyóiratnak is írok könyvekről,
ezeket elolvasom. De a festészeti albumok, újra...! És a figuratívok is, belesze-
rettem a figuratívba. Rajzolni nem tudok, mégis, baleseteim óta fejeket (férfiak)
és aktokat (fej nélkül, nők) rajzolok. Bejött az emberiség. Az emberekkel jól ki
tudok jönni, ellenben ahol emberiséghatás van, már az egyénekkel is bajom
van. Velem is nekik? Napjaim jelentős részét töltöm a szobában középen, egy
fotelban, és madárkánk, ha jól van – most kicsit furcsán, jaj! –, minden mozdu-

58
59
60
latomra csippant egy nagyot. Csapatember nem voltam (dehogynem, az is), de
csapat, az lettem. Egy mozgássérült verébke számára.
Ez voltam én, veréb, megtettem, amire tellett, és veletek, mondja a nagy orvos
és ornitológus William Carlos Williams, a verébspecialista költő az aszfalton
címerlaposra préselődött verébkéről, neki adva e szót. A B. B. úton majdnem így
jártam én is. De mégse. A változások onnan jöttek? Semmiképp sem az ily-oly
szép elismerések, nem „sok könyvem” nyomán. Örülök, hogy természeti lény is
vagyok, aki 69–70 éves korára... elfáradt. Csak azt akarja csinálni már, amivel nem
fáraszt másokat, tehát amik így-úgy nem fáradt dolgok.
Ennyit mentségem részletezéséül. Ég veletek (teljes terjedelmemben szólván).
Hogy 1988-ban életemben először Angliában jártam, vásároltam egy – akkor
még olcsó, minden olcsó volt – vasúti bérletet itthon. Így játszva utazgattam, vol-
tam a déli tengerparton, Liverpoolban (múzeumok!), Southamptonban (múze-
um), Leedsben (jubileumi angol kiállítás, festészet), Manchesterben, Norwichban
(mindenütt múzeumok, a továbbiakban is), Bristolban, Yorkban, Coventryben,
Birminghamben, Elyben, Cambridge-ben, meg mit tudom én. Később lópályák
következtek: Ascot, Plumpton, Lingfield, York újra, Wolwerhampton, Exeter,
Kempton, Cheltenham, kész. De úgy 1997 táján, hiába volt jegyem, nem mentem
el pl. Epsomba. Amikor Kemptonba mentem, hosszú töprengés után, vásároltam
két amerikai, ill. angol medvés szaklapot („játékmedvék”), bármit hoz a fogadói
szerencse, legyen valami fixem. A medvék legyőzték végül a lovakat, itthoni
Nagy Koala Kártyabajnokságunk a legkedvesebb tevékenységem (a szőlővagdo-
sáson kívül verébkénknek).
Kockáztattam viszont első utam alkalmából, felmentem a közel 1000 km-es
utat jelentő Newcastle-be. Nagy szenes élmény volt, gótikus horror folyó és
hidak, csuda. Ellenben nem ezért mentem.
Hanem mert tudtam, az ottani múzeumban őrzik Schwitters III. MERZ-művét.
Nem volt szerencsém, kedden mentem, kedd múzeumi szünnap ott. Ma már, ha
Pesten állítanák ki, akkor se mennék el megnézni még a III. Merz művet sem.
(Nem fogják kiállítani.) De nem mennék el. Már nem járok el SEHOVA.
...De azért majd belehaltam, hogy őt magát „lerajzolni” bírjam. Ő maga nem
is sikerült a kiválasztott fotó szerint, de legalább nem nyugodtam le, és majd
folytatom.
Legyenek céljaim, de csak legszűkebb környezetemben kelljen megvalósítá-
sukra törekednem. Meg hát mi is a „cél”. Cél lenne az, hogy mindig saját fekhe-
lyemen aludjak, hánytorogjak, ébredjek, képzelődjem, csüggedjek, mondhassam,
semmi nincs, csak alvás... mert aludni biztos jó. Valami jónak csak kell lenni az
életben. Ébren is jó, csak folyton az egészségünkért, szeretteinkért kell szoronga-
nunk, meg hogy el tudjunk aludni, ami a világ-fő-fő-rejtelme, a halál már nem az,
mert a halál randa, mert végső cél beteljesülése... mert tartalma van, az elalvásnak
nincs még tartalma (legalább).
Sajnos fogalmam sincs, Schwitters hogyan érzett, mit gondolt (valójában), a
legtöbb jeles emberrel az a baj, hogy jeles, közérvényű stb. gondolatai vannak, az
általános szférában (brr) gondolkodik. Én Szép Ernővel tartok, hogy amit gondo-
lok, úgy elmegy, mint a víz, a füst, a zaj, a felhő.

61
 De akik fontosak nekünk, nem mehetünk el mellőlük vízzel, füsttel, zajjal, fel-
hővel. Úgyis el leszünk onnét tépve.
Már ha nem ők hagynak el. Medvéim, tudom, soha. Ezt egyedül róluk tudom.
Ők egyedül többek, mint bármi MERZ-em.
Van merzem ezt mondani. (Brr.)
***
Az írás rögtön elhagy. Az élő érintkezés nem marad jól a tiszta és „szent” rejte-
lemben, mert latolgatós (és sanda) lesz, félreértés. Az írás hamis titokfejtésre „ad
ki” téged. A rajz, hallom, legalább magát mondja, kudarcomat is ily áttétellel.
***
Egy (ilyen mozgássérült) madár örökké együttlétet-veled akarna (jó, már
kivéve, amikor nem), és akkor hirtelen meghal mellőled (a kezedben stb.).
Az emberkapcsolatnak sem ez a tartama, sem ez az élessége nincs. A tartamban
hogy a tisztaság, az élességben a kíméletlenség. Az emberkapcsolatnak a tartama
a kíméletlen, a megszűnte csak a tiszta. (Mert akkor nincs.) Az ilyen megfogalma-
zásoknak sincs igazi tiszta haszna. (De erről legközelebb.)

62
Tandori Dezső
Küzdelem egy elmondásért

„Bajod megértenék? Hited megértenék?

– Ha magad értenéd!”

Kinek akarnék elmondani – mit? Ady és az önmegmutatás vágya... az „ön”,

íme, klasszikusan reflexív. De Petőfi se úgy akart ilyet, hogy helyet és viselkedési
módot párosított (beugrott netán a csárdába), s a katona Batsányi sem udvari
táncfigurákkal fejezte ki magát a porondon... ám elég. Hetvenkét év után rá
kell jönnöm, legigazibb hozzáértésem költészeti, ám nemcsak a költészet nem
érdekel értve oly nagyon sokakat, de a „vele” kapcsolatos dolgok, elemek, tudá-
sok, készségek, lelki akármik is bőven (messze!) helyettesítődnek egyebekkel a
külvilági térből. (Hírnév, hiedelem, időbeli aktualitás, hallomás, képzelés stb.)
Amit már külön el kell magyarázni...! Ami (a vers) nem magyarázza meg magát.
Sokat forgatom magamban így, mint bonyolultabb kőforgató madár, egy kis
munkámat... hagyjuk. Tizenhat sor, és legalább négy-öt rezzenetén múlik a...
Lásd Wittgenstein. Ha már megvan (nekünk akár), mi múlik min, tényleg ne is
beszéjünk. Ennek a reménytelen kis elmélkedésnek a hibája is épp ez. A reálrezon
(hétköznapi átlag-ész) eleve arra hajlik, hogy mi lenne, ha mindenki felpróbáltat-
ná terhét másokkal etc. Mondom erre valakinek: l. itt később: magam, ha enyhe
szerénytelenség is, életközpontú szellem vagyok (nem szellemközpontú élet),
tehát az életem dolgai fontos közlendők lennének, ha és amennyiben írásról van
szó részemről. De ez visszatetsző lehet. Akkor meg? Fájó a „messze a legjobb
otthon” (szakmámban), idegenben túl messze! Na, köszönöm. Nemcsak az van,
hogy küzdünk „egy elmondásért”, de az is, hogy minek az elmondásáért?
Meg hogy minek (mi végre) az elmondás, meg hogy ha megvan ez az akármi
(bennünk), azzal vagyunk igazán magányosak; ha nincs, hát...?

Hol, nem hol (I.)

„Nem beszélek; beszédülök”

Wittgenstein azt mondta – ne rémüljünk megint, észnél vagyok! –, amiről

nem lehet beszélni, arról nem kell. Vagyis arról hallgatni kell. Magyarul ez nem
félreérthetetlen. Hallgatni = hallani. Például. De ebbe itt ne. Hagyjuk azt is, hogy
úgynevezett „célzatszellemi” (politikai) értelemárnyalata is volt (van) a dolognak
(bizonyos idők folyományaként).

25
 Magam, lassan, ide jutottam viszont: jó, hallgatni kell, de megvan már, hogy
miről. Tehát keveset ér, hogy hallgatok róla, felőle. Megvan. Kipottyanhat a zse-
bemből, sugározhatik a lényemből stb. Wittgenstein tétele, persze, kétértelmű
marad. Az egyik eset: meg sincs kimondás-pontosságában az, amiről hallgatni
kell. (Nem tisztázzuk, nem dolgunk, miért.) Ellenben ha megvan (az a dolog): l.
fentebb.
A filozófus olyasmit is mondott, hogy eszmetant tkp. csak költészetben lehet
művelni, kifejezni, alkotni. Felesbe fogadom csak el. Annyi bizonyos, hogy –
sokszor megírtam – úgynevezett Töredék Hamletnek-em tele van még zsengékkel,
ugyanakkor filozófiailag eleget tesz Wittgenstein kérésének, a filozófus halála után
nem túl sok évvel. S amit ezeken a helyeimen írtam (ne nézzük, mit „zen” jegy-
ben, mit általánosabban) máig áll. Értem ezt így: nincs meghaladva (pl. az, hogy
a költészet ilyen kifejeződésekig juthat).
Nekem ez az összefüggés azonban túl bonyodalmas volt, első látásra hiúsá-
gokkal járt együtt (holott...!), évtizedeim során, szűk 40 év alatt, kialakítottam
magamban a cím alatt idézőjelben (tőlem idézve) hozott tételecskét.
„Nem beszélek; beszédülök”.
Ennek kétértelműsége már – nekem – kafkai, cage-i stb. világ. A magyar
nyelv ajándéka. (Sok munkáért?) Mert hogy mint ezt például már előre ígérte
nekem – s másoknak – egy korábbi, hangulatos négysorosom, nyelvi formáció
jegyében, íme:

Ki kéne békülni,
mint az ég, kékülni,
ki kéne, ki kéne,
ki tudja, mi kéne...

...it tehát a kékülni, békülni hagyományos értelemhordozó, csak az „ülni” vég-

ződés bennem megmaradhatott, motozott. (A kis vers mókája, ami miatt talán ér
valamit, ez: a ki és a mi háromszorosa. Személy, iránymutató szóelem, tárgy.)
A beszélni és a szédülni. Külön nem kavargott bennem. Egyszerre döbbentem
rá, hogy a „beszéddé válni” jelentésben áll a ritkán, szinte sosem használt „beszé-
dülni” ige. Árva, árvulni. Madár – madárulni? Hím – hímülni? E két utóbbi pl.
nem megy. De mehetne!
A beszéd esetében ez jól bejön. Ki tudja, miért, mi kellett (kell) hozzá. Vas
István a halálból képezte: haláluló. (Haláluló kopasz koponyámat, ha jól emlék-
szem a versre.) Ez is munkált emlékezetemben, köszönet érte, Pista!
Mármost fejezzük is be ezt a kis passzusunkat. Még nyitottabbá tettük Witti
nagyurunk mondását. Nem beszélünk, csak – mint térbe, szakadékba, a kocsmá-
ba hej-haj) beszédülünk. A kimondásba. Mi több: beszéddé is válunk! Hohó!
Nyelvi érzékelésünk dolga, mennyire érezzük azt, hogy mi magunk egészünk-
ben beszéddé váltunk, avagy „csak” beszédessé, beszéd-félévé, egyebek mellett
beszéléssé is.
De ez a fajta beszéd-értelmezés (a fogalomé) már nem a kimondás, ki nem
mondás ellentétpárosának jegyében áll.

26
 – – – És most mennem kell, az ajtó túlján verébkém már ébred, tavasz jön,
hamarabb van reggel, kötelességeim vannak vele, irányában stb. De mennyire jó,
hogy ez van!
Legközelebb újra nekilódulok annak, amivel ezt itt most nem folytatom.
Legközelebb el is magyarázom, miért nem, és hogy hanyadszorra lettem meg
a fentebbiekkel... valamint hogy nem is a fentebbiek voltak azok... de már elég,
beszédülök (beleszédülök) a fölösbe, a nem itt elmondandóba.
Wittgenstein nagyurunk természetesen beleérti „ezt”: nem az, hogy soha nem
kell „arról” beszélnünk, „sehol” nem kell...
De – beleérti? Kérdés, jól értem-e. Vagy itt is: ahány gondolkodói érzék, annyi
változat?!

Riportvers. Pontvers (I.)

Hol. Nem hol

Hol nem hol. Direkt.

Hol honol. Kivet.
Befoglal hol-honába.
Hol tan. Hol-holt tan.
Hol-élve. Holtan.
Hol nem tan. Élve-holtan.

Ahol. Hol lohol.

Nem honol-bomol.
Holott dalolva. Tarol.
Ahol legottan.
Leg-el holottan.
Toldatlan megtoldottan.

Toldatlan toldás!
Áldatlan nem-más.
Mind-egy ugyanaz áldás.
Egy felkiáltás.
Nyitó jelzárás.
Tettleges absztrahálás.

Hol-nem-hol fotel.
Tettleg kelni kell.
Innen-part oblomovos.
Nézd ezt. Omolva.
Nézz Oblomovra.
Kél s nem. Téged orozva.

27
 Nap kél. Nap nem kél.
Mint ha nem lennél.
Te – közben. Mintha lennél.
Mi hol e nem-hol.
Mi-ott az imhol.
Időzöl. Régieknél.

Avagy. Újaknál.
Ez vagy. S az vagy már.
Csodakedded rémszerdád.
De: csodakeddet!
Ha szerdád csügged.
Mint Robinson. Pénteknek.

Társat nevezett.
Naptárt elvetett.
Csodarémtársra szert tett.
Hol-nem-hol sziget helyett.
Kört járt. Ha reménykedett.
Hallgatott. Fülelt hitet.

28
29
Hol, nem hol (II.)

„Ha már engem illet”

A kapálózós, igyekvő írásokból csak a kemény magokat ujjbegyezem ki.

Az írásnak ez különös tulajdona: csak a szellemileg helyükre jutó matériák marad-
nak érvényesek. (Már legalább forma szerint. Vesztőhely lehet, mondom Illyés
stílusában, de vesztő hely nem. Akkor hallgass, író!)
*
A következő barack-, cseresznye-, meggymagok, netán almamagok bizonyul-
tak megmenthetőknek:
I. Mivel Tiszatájamat igyekszem segíteni vele, idekanyarítom. Vagyis ottan
Csodakedd, rémszerda címmel megjelenendő könyvecskémet, mely is esszék,
színes cikkek, filozofálások, egyebek gyűjteménye (Tóth Ákos és A 2 Olasz, hogy
harsányan kiáltsam ki.)
Mi az, hogy csodakedd és rémszerda, és miért az én egzisztencialistaságomnak
foglalata ez, ráadásul hogyan jön ide, hogy én (minimum angyal-) hívő egziszten-
cialista vagyok? Térek rá.
Ha nincs benn elégségesen már versben. A kedd csodája semmit sem ér, ha rá a
szerda „rém”. S így tovább. Robinson hiába nevezte leendő barátját így: Péntek...
ha rá maximum szabad szombat jön, netán rémszombat. Ám komolyra! Ha
egyszer beléd költözött az érz(ül)et, hogy véged... s még az sincs, amiben Pascal
bízik, hogy a dolgok sorával elfedjük a szakadékot (szemünk elől), amelybe roha-
nunk, akkor? Marad az angyalhit, a menekvés-mentség a pillanatban, de semmi
jó nem jön végül. Hogy ez óriási közhely? Akkor nem, akkor mégsem, ha ez az
alapérz(ül)eted! Ha ez tölt ki. Akkor a jelen, persze, különféle (esetleg teher, eset-
leg kellem) változatok bősége, a múltra is sok jóval tarkított gubancra gondolsz
vissza, netán széttárt ésszel (karral), hogy te megtetted, amit... kellett... tehettél...
végzetre volt... tévút volt... de a teljesen reménytelen „út”, kilátás, el nem fedhető
váromány stb. – Nem fejezem be, ez csak összefoglaló egy nemlétező érzetfilozó-
fus (jómagam) részéről.
Eldobott változatban (azt is teljes értékűnek reméltem, de nem lett) az „én” és
az „ön” nem túl újszerű elkülönítését is adtam. Hogy az „ön”: reflexív, feltételezi
a „másikat” (ember, dolog). Milyen ijesztő ez a fejtegetés-csontváz. Ha viszont
körbekeríti sok esetlegesség, olyan se ide, se oda írás az eredmény, nem igazán
használható semmire. Mindjárt rátérünk.
A „szakadék” értelmezéséről előbb. Nem annyira űr, mint koncentráltan üres
hely, töredék rész, mintha a levegőből vágnék ki vízszintes tölcsért, indulópontja:
nézésem. A senki nézi itt a semmit, ablakomon át, íróasztalomtól. Mondható-e,
„túlsággal” a konkrét életével azonosult valaki, s ezért ez az elemi érzete, hogy
ő itt nem lesz. Ez is egy én-változat. Nem vonatkozásos, tehát nem „ön”. Még
magányosabb.

30
 S jön itt akkor. Jönnek az alábbiak. Egy tömör meghatározássá kopott az ügy.
VAN ÉLETKÖZPONTÚ SZELLEM.
VAN SZELLEMKÖZPONTÚ ÉLET.
Jobb a fordított sorrend. Mert én – nem is vagyok szerény?! – az életközpontú
szellem vagyok. A másikak inkább az ideológusok, esztéták, író-ambíciójú kicsik-
nagyok. Nekik van „életük”, én az „életet” tartom szellememből kiindulva (szel-
lemem helyett lassan) érdemlegesnek.
Az „én” és az „ön” változatai itt könnyen levezethetők.
Másutt talán írtam, de kis rendszerünkből itt kihagyhatatlan. A „külsőt nem
tartok” megállapításom (magamról). Ez az „én–ön” klasszikus esete. Ha mond-
tam is az alapmegállapítást, ez az imént jelzett besorolás fontos. Mert az „én”-re
redukálódom vissza. Nem tartok külsőt, viccesen hangzik. Kezdtem is így pont-
verset:

Nem tartok külsőt.

Életet, mi több!
Már ahogyan azt értik.

Aha! Nagyon is életközpontú szellem maradok, csak nem „azt” az életet értem
itt, ami ahogy azt szokvány értik, ugye.
Ezt valaki, miután hallotta, úgy adta tovább: „A TD-nek nincs külseje.” Jó, ön.
jelleggel nincs is. Vagy én-jelleggel? Na.
Tartható-e ez: ha már valamiről velem kapcsolatban van szó, baj, rossz, végzet.
Ha valamiről? Ha velem? Természetesen ezek jelzés-jellegek, érzületek, kivihetet-
lenek.
Valamivel reálisabb: „Ha nem érdeklődnék veszettül magam iránt, el volnék
veszve, semmim se lenne.” Hm. Magam v. magam-dolga iránt? A „dolog, dol-
gom” már olyan, mint „külsőm”. Igyekeznék ilyet nem tartani.
Mind ezek a tételek a „Hol, nem hol” terepére tartoznak, mely nem térben van.
Nem titkolom, én is a „Hol, hol nem” alapváltozatból indultam ki. De hát ilyen
az egzisztencialista gondolkodás.

RIPORTVERS... (II.)

Kötő-jel. Mint. Pont

Kötőjel, mint-pont.
Hasonlítást mond.
Pont. Hasonlatod. Elmondd.
Ne mondd: „Nem mondod.”
Tégy kettőspontot.
Hagyd. Idézőjel csak ront.

31
 Pont tudománya.
Vonal hullása.
Hol s nem skolasztikája.
Mozgás-nem-egész.
Mozgás. Nem. Egész.
Mintha a jelen múlna.

Vonalig. Pontig.
A jel. En-múlik.
Ódonul. Ódon maga.
Csodálkozódon.
Ah. Oh. Jel-ódon.
Ó. Ó. Ó. Vagy nem mondom.

Mint. Ha. Szószünet.

Hasonlat. Követ.
Hasonlat köt két felet.
Mindig felező.
Tavasz-telező.
Nyarazó. És ősz-elő.

Nézd. E kötőjel: ez ő.
Zenón. Klee. Ki nem telő.
De híja sem jön elő.
Teljesség bírja.
Semmi. Ha híja.
Pont-kötőjel. Kiírja.

Jele kiírta.
Kötelem. Néma.
Ponttalan kötő-elem.
Túl hetvenemen.
Mit kérjem: „Velem...”
Tér. Hova. Nem tér vissza.

Hasonlítódom. Mint ha.

Kötő jel kerül pontba.
Nem kerüli meg. Mondja.
Hiányjelgyümölcs pontja.
Nem ontja. Nem is rontja.
Skolasztika. Tagolja.

32
33
Tandori Dezső
Réváldozat
Forrás-mű

„Ha ismertetek volna, most nem ismernétek rám!”

Eldönthetetlen címváltozatok
Utazás Karinthy koponyája körül (75 éve halt meg)
2 félteke Aspergernek
Féltekék Hamletnek
Két félteke „Egyetlen”
Réváldozat (Kis változtatással mellette döntöttem.)

Feljegyzésfüzeteimből (éjiek, táskabéliek, íróasztaliak stb.).

Legjobbjaim, ma. Mégis hiányzik a késztetés, hogy művé, egybe. Csak szét-
hullás sincs, széllhutás, tétsz... etc., sál... stb. Egyébként sincs „végül”-nél több az
ilyenben. Mert:
Végül, végül.
De legvégül?

Nincs késztetés írógépelésem javítására sem, gépjavíttatásra. Egykor a leg-

többet gépelő voltam, egy legszebben-gépelő. Ma? Négy rossz vasgépemmel
kijövök már végig, nemlétek helyett, de nem lesz annyi. Volt sok, de ott 100-ból...
mondjuk... 97-ből még „nem nagyon” kezdtek semmit. Ízetlen szöveg? vagy csak
illusztráció: ennyi mindennel vagyok csak egy olyan mögött is, hogy „ha ismer-
tetek volna...” ld. fentebb. Valamint: mivel mit kezdeni? Folytatás van. Mivel mit
folytatni!
*
Nem dobálózunk olyan fogalmakkal, mint „Asperger”. És én is csak haran-
gozni hallottam róla. Állítólag az agyféltekék különbségében lakik itt a jóisten.
Ekképpen „lett” Einstein, Bobby F., a sakkozó – hogyan is írják a nevét? –, Van
Gogh stb. Majd szerzek szakirodalmat. Hamlet, „Egyetlen”? Ez utóbbi lett volna
első könyvem címe; unalmas. Karinthy Frigyes legalább ismeretes. S a „rév”? Nem
komp, nem Komárom, nem a révész Kharón, nem Hérakleitosz ügye. Azaz... Héri
szerint nem lehet soha kétszer ugyanabba. Ott, mondom, mindig valami „rév”
van. Kész fordulat: minek a révén? Az általam kevéssé bírt praktikumköltőiség
– politikában, mindennapi életben etc. – jelesen kopott fordulata. Rév, ne már.
Mindazonáltal:
Réváldozat

45
 Fordítottam egy kis verskötetet Rilkétől, Larenopfer, kb. honi, házi áldozat, a
legközelebb-isteneknek. Nekem ez a Szentlélek, aki az Ihlet is. Írtam: másoknak
a nyelve jár ki-be, beszélnek, tartalmaskodnak. Én inkább a nyelvben járok ki-be,
rengeteg alagútja nyílik, csak ezek nem a föld alatt vannak, hanem levegőből
és a magyar nyelvből, és sokszor kézdezem meg Arany Jánost és Kosztolányit,
megy-e a dolog. Közben, persze, menni kell már, kérdezni nem előre kell, hanem
mikor már kb. megvan. Íme, ez a dolog:
Nem vagyok bocsánatfórum,
se bánomisénzárvány.
Még hogy „bocs”! Hova,
minek a révén?
Réváldozatok árán.

Nem látom szerepét, ha behallatszik is a „véráldozat”.

Most valami egészen más jut az eszembe, de nem tartozik ide, tehát
hagyom.
Aztán: lera zoltam sokszor Hérakleitoszt, a szintezőt. Medvék szerint re
télyesen: szinte ZŐ! Na, akkor: Héri mindig átvisz, volt már. Héri az örök „volt
már”. Zenóni befejezetlen-kérdés: megvan-e „honnan”, ha n ncs meg a „med-
dig”? Kör-alakjában szép.

Még egyszer a szintező, s Héri itt a végtelen jelében is ott van. Az egzisztencialitás
pedig a végfpk. Nem tematizálható. Mégis mindennel tematizáljuk. A szeretéssel
is, mert ehhez jó azért, ha van személy, tárgy. Tehát az egziszrencialitás, a maxi-
mum IS emberlépték: relatív. Az abszolút – nagyon is relatív. Ez az erkölcs, a
világi szentség, a mindennapi fennmaradás eszmei része, eleve: minden eszme.
Jól tematizáltuk-e a tematizálhatatlant.

Az előbbi vers N.N.Á. szellemében ihletedzett. Ez itt más:

„... S a cáfolhatatlan a legvitatottabb.

46
 Nem hagyhatják.
Vitatják.”
Az igazi mégis a teljesen tematizálatlan egzisztencialitás. Nem „csoda”. Ám...
...ám van egy versem a csodáról, és Pintér Lajosnak ajánlom, évfordulójára,
erősen:
A csoda
Pintér Lajosnak

Mi a’! az
egész, hogy
a szellem
elszáll, a
többi meg
iderohad?

Csoda az
egész, mert
ez, csodák
csodája,
szálltán is
csoda marad!
*
A „Mi a’!” nem kielégítő megoldás, de a durva szó, melyben „cs” is van, és a
kezdete „p”, nekem még akkor se fért jól ide, mikor nem volt ajánlása a versnek.
Arany J. olyasmit morgott, hogy ő beírná, de nem győzött meg. Nyoma azért
maradt az izének:
Nem picsaklottam meg!
v. Néha azért meg-megpicsaklunk.
*
Sokkal vitatottabb lesz e jelentéktelenségnél (durva szó v. sem) az alábbi:
hűha:
„Rá kellett jönnöm,
valami nagyon:
az irodalom
– irodalom.”
Rettenetes felismerés. Gondoljunk bele: Csehov, Tolsztoj, Poe stb. – irodalom.
Az egzisztencialitás az, ami nem irodalom. Mondogatom újabban: időm nem oly
becses, mert minden percem fele: halálom tudata. És nem lehet elviccelni:
Minden percem fele:
halálom tudata.
Minden percem fela,
halálom tüdete.
Jaj, Kafka borzalmas tüdőhalála! Jaj, jaj.

47
 De én: földön alszom, és MINDEN ALKALOMMAL ez van: fel tudok-e
tápászkodni? Láttam és hallottam ilyen halálokat: „aztán” – 3 hónap, 7 év fekvés,
fekvés, fekvés. De Kooning festővilágnagyság az utolsó 8–9 évét töltötte teljes... én
nem tudom, miben. A nevét nem tudta leírni, egy ép gondolata, mozdulata nem
volt – 80–90 éve körül így. És műve tündököl.
A mű azonban már tematizálás. Az, hogy én írok, fél részben tematizálás: amit
írok, meg hogy megjelenik. De a tematizálatlan az, hogy késztetésem van.
Szentlélek, védj, ha azt írom, nekem az egzisztencialitás ott kezdődik, hogy
igazi késztetésem is alig van már. Jó ég, mi?
Vagy nagyon is átlagos? Ld. N.N.Á. „csak élni...” – ?
Jól elszaladtunk. Hol van már, hogy húszévesen sítalp nélkül szlalomoztam német
hegyekben, köveken? Hol van, hogy 7 éve még eljártam Kosztolányi szobrához, meg-
megfogtam kezét, bronzkönyvét? Abbahagytam a Kártyabajnokságot medvéimnek,
madaraimnak. Jó, ez kit érdekel? De társnémmal 65–70 ezer játszmát váltottunk így
a 3 ligának, majd egymagam én 16 ezret, annyira kellett a dolog. És akkor? Egyik
napról a másikra vége! Lassan el is felejtem! És Bécset, Párizst, Londont, lovakat,
zenélést... lassan hagyok elúszni a réven mindent. Két part közt? Egyiket se látom
igazán. Testemmé-lelkemmé válnak felírt „felismeréseim”. Ihlet Úr már nem megva-
lósításra biztat, csak meglétre. Hé, ti... ott! Itt ücsörgök, így. Meddig még?!
*
Ám viduljunk inkább. Kosztolányival, meg a 75 éve halott Karinthyval.
A múltkor pl. megálltam a Móriczon, ahonnét Kosztolányi tere, meg Frigyes úr
utczája felé látni. A szobor, K. Dide úré, oda 300 méter. Sose fogom már megten-
ni ezt az utat ekképp! Ld. Kafka, a szomszéd faluról. Ahová az ő rokona, mint
mondja, elképzelhetetlennek tartja az eljutást akár egy élet hosszán is/se. S nem
így vagyok-e mindenemmel? Már inkább csak fohászkodom, de nincs, hahaha,
hogy nekifohászkodom. Jól járom a nyelv labirintusát, nem? Legalább nem
latrinintusok. S nem tusakszom.
Ünnepeljük a 75. halálfordulót.
„Mit, évfordulók!
És egy pillanat alatt
felfordulok.” (v. félrefordulok)

Haiku-vers akkor lenne, ha így írnám, eleve:

„...fel-felfordulok”. De ennek nincs értelme, eleve,

vagy túl reményteljes, mert vicc.
Vicceljünk hát, mondom.
„Nincs jelentősége a történéseknek.
Nincs történése a jelentőségeknek.”
Ah, egzisztencialitás?
*
Visszamenőleg omlott össze az életem. (Viza-visszamen.)
De teljesen, csak szerencsére nem teljesen,
nem mindig, soha.

48
 Na tessék. Ismerjük a filozófiai felfogósdit, mely az önkizáró dualitást pedzi?
Mészöly Miklós írt róla, egyszer megkeresem. Mészölyt a túlvilágon?
*
Nem bírok fontosként
beszélni magamról.
Két értelme is van. Én, mint fontos beszélő,
és én, mint fontos tárgy.
Ijesztő kiegészítés:
„De hogy jövök ehhez?!”
*
A duális értelem, az ugyanazé?
– Napról napra élek.
– Mindenki napról napra él.
– De én napról napra élem.

*
INNEN VÉGRE: AHOGy JÖN. AHOGy OLy RÉG VÁGyOM RÁ. EZ IS JÖTT, EZ IS.
Még jó, hogy semmi se minden.
Mert nem zavarsz. MINDEN ZAVAR.
Két értelme van, plusz. Minden zavarosság, üzemzavar.
S én nem vagyok már üzem. Éspedig: nincs igazi késztetés.
Félkész tetés van. Külön írva.
Valami nincs „külön írva.” Ld. irodalom.
Nincs nevem. Miért? Pl. sosem felejtem el. Sosincs,
hogy még a nevem se tudom aláírni. Ami nincs, nem feledhető?
Sejthetőre állt a világ.
Birokra kelek. Bírokra kelek. Nem bírok semmit. Tehát?
Birokra kelni a felkelést gátló tényezőkkel, haha.
Lefekvés, fekvés, felfekvés.
Decibel: felcibál, lecibál. (Kosztolányi, mint már írtam.)
Irtóm volt az írás. Irtás lett.
Az írás az irtás két fele – vagy a bele?
„Mindennel nehezen vagyok meg.
De minden nélkül se tudok meglenni.”
Ld. többértelműségek, itt. (EZ KOMOLy GONDOLAT, HAHA, HA.)
*
Gyűlik, nő, fejemre nő, meggyűlik vele a bajom.
Semmi baj! Majom. (Light.)
Elérintés, írtam sokat. Bírni kell elérinteni?
Vagy csak elérintődés van? Ah, régi szép szerelmek, rajongások,
„hangulatok”, tájak, nők elérintései. Még ha egy elérintés volt is csak! Madárkák,
medvék, lóbefutók, alkonyok, betűk.

49
 Ha lennék bárhol! Sehol nem gondolják külön, hogy egyebütt vagyok; egyéblítő
= öblítő. Ebütt vagyok = kb. ebül vagyok. Ebbül vagyok. Ebebbül.
Ha már nem lettem ember-ős, ős-ember hadd lehessek!
Holott lettem, de... ah, jaj. Visszafelé omlok be előre.
Világvégi, depi kannibál: „Már senkiből se kérek!”
Mint akaróm, végül majd nem élek. Mint takaróm, érek. Bőrzesztő, hogy ez a
gépelő kéz tepsibe kerül, ég, nem túl zsírosan serceg, így megy el Miskin herceg,
urna kerül köréje, alája, így megy el egyszerre Aglaja és Násztya, kétszer-nincsét
Héri tátja. Már nem látszik Kharón ladikja tatja. Még zenóni a körbefonódni, három
ponttal indulni, mint az örök időforgás, három pontban végződni... vagy akár-
hányban. Cantor hánya hiányával, hiányban...? SEM. Halálkozunk.
*
sítok?
Összponto
sulok?
Sulok, inkább.
Nem titok.
*
Elegem van

50
51
52
 Különvalóság a valóság révén. A valóságnak nincs külön valósága. Descartes:
Végsőzve gondolatozom. Gondolatozva végsőzöm. Nincs, hogy „gondolkozom”,
csak gondotatozom. Nem „vagyok”. Csak a végső felé haladok. --- Létezésem a
teljes kibírhatatlanság részleges kibírása. --- Egykor ez volt: Hagyj, dolgozom.
Vagy: végre nincs dolgom, hagyj hát te is. Ma?? --- TD-s Goethe: „Lényege: tel-
jesen formai. Formája: teljesen lényegi. Teljese: lényegi? formai? formai? Mája
tegnapja teljesen mai? És ford.”
Vagy-vágyat mit ismerjek?
Vagy vagyok, más vagy mellett.
*
Vagy is vagyok.
Nincs vagy-vagy.
*
Vissza is élek, tehát vagyok. Vagy is élek, tehát nincs vagy-vagy.
*
Ha bármit is mondasz, belevész az érdektelenbe. Ha nem mondasz semmit,
nem vész bel semmibe.
*
Én annyira nem akarnék senkivel stb. semmit, hogy azzal is beérném, ha nem
lenne senki stb. De ezt korábban már cáfoltam. Eleve az van: sokan 24 órából 24
órát végigbeszélnek. Én: 24 órából 25-öt.
*
Hódolat Szögedébe: 75-öm: Töhötöm.

S mégek, révedzések:

Író vagyok, folyton

beszélgetek magammal.
De hogy másokkal is?
És ne is sokalljam?
*
Ha nincs mit tenni,
nincs mit tenni.
De ha van,
akkor nincs aztán végképp.
*
Iménti mondásom makacsul csak állom.
Még valami; Weöres: ne takaréklángon mégj!
Nincs, hogy semmit,
mert benne a valami.

53
 Nincs, hogy valamit,
mert benne a semmi.
*
Abszolút Asperger: Lehet-e jól nem tudni bármit?
Lehet-e még jobban?
Lehet-e csak és úgy és felülmúlhatatlan
nem tudni? Meglenni a bármi nélkül is
ebben? Bármi nélkül nem tudni semmit?
De a semmi se minden,
hümmög Asperger. Méges vagyok. Mégek.
Az ég Aspergerrel áld, Alzheimerrel ver?
A semmi mindene kontra a minden semmije. Getni-gatni?
Hatályon kívül helyezni. A tájon kívül helyezni. Hat tájon. Írni, műveket csi-
nálni: akkor épp soha semmi mást nem találgatni!

54
Tandori Dezső
„Tavasz ide, tavasz át...”

Mind a dolgozatban említett írók emlékének!

(Fejezet az én Gergely-naptáramból, Scarlatti-szonáta, aki érti, mi az)

Az évek is: tőrmellék. Törmelék. Elkerültük a puszta tőrt, a halál csapdáját,
maradt egy olyan halom – Mészöly Miklós lenne érzékeny –, házunk mellett pél-
dául, amilyen a házunk fele is volt az ostromban, ostrom után, épp azon az olda-
lon. Leomlott a ház negyede, a mi lakásunknak a harmada. Meg is haltunk volna
mind az óvópincében, ha meg nem csúszik a jó kemény lépcsőfokokon a láncos
bomba (három bomba együttese), és nem az udvari klasszikus romokba, pincékbe
csapódik. Mert az óvópince kijáratát már befedte maga a ház, említett egyhar-
madával. Most a szomszédos Vármegyei Mentők (egykori Andrássy-istállók)
bontása után szálloda lesz, lett ez a romhalom. Mennyi rom! Tégla, homok, agyag,
gerenda, beton. Pincebejárat, lógó villanykörtével. A házunk mellett. Visszatért az
ostrom. Ostromol minket a 21. század. Fényképezzem le? Minek?
*
Holott, mikor összetalálkoztam hídmester ismerősömmel, már nem is oly fiatal
ember, főfoglalkozásban rajzfilmművész, apjától örökölte meg hídmesteri állását,
enyhe célzásomra azonnal megajánlja, naná, felvisz a Lánchídra. Sajnos, még az
állandó meghívások, ritka külföldi konferenciák (eléggé ritkává tettek, bár ebben
én is segítettem), nem mondok elég gyorsan nemet. De ez már kezd menni. Hát
ha nem megy, nem megy. Enyhítettem az itteni szövegen, hová nem megyek most
pl. – de égnek állna a haj. Mondjuk, egy Salinger-emlékülésre, de hogy ott vannak
államok kormányzói, irodalmi biztosok. S nem bírok menni. Ha meghívnának a
Derbyre díszvendégnek, nem mennék. Miért állt be ez? Életem büntetése? Lehet.
Nem begörcsölés ez, nem, oly szép sima terepet látok, az egyetlen lehetséges tere-
pet látom magam előtt, s annyira tudom, mi az, amit még szeretnék. Szerepelni
elég volt. Meg egyáltalán, kapásból beszélni, mikor álmaimban oly oldott vagyok.
(S akkor meg, ld. Joe Bitofabanter, majd, itt, szintén ijesztő dolgok jönnek, csak
űrbéli állapotban.) De fellépés? Akkor se szerettem egyiket sem. Kicsit mestersé-
gesen kellett összeállítanom magam a dolgokhoz – ld. rocksztárok, csak kicsiben
–, hát nem. Sajnos, az életem semmi része nem jobb annál, mint ha eljárnék így.
A Lánchídra akkor se fogok fellépni. Iszonyú tériszonyos vagyok. S mit látnék?
Ld. Ottlik, „Hajnali háztetők”, annyit se. Azt én mások élettörténetéből, az Ottlik-

78
regényecskéből láttam. Transzponáltam. Goethéhez képest, írtam a minap, még
Rilke, főleg Kafka – szegény, hogy humoristának nézték soká –, Musil, Doderer
is humorista volt, Goethe mindent halálkomolyan mondott. Az undokságig.
A röhejig. Ebben az egyben goethei vagyok én is. Ha komolyan mondom, hát
komolyan is gondoltam. Írás – igen (kevés vallomással bár, már), szereplés nem.
Nincs ebben semmi él.
Ha nincs életem, írtam versesen,
lehet még valakim,
lehet még valamim,
valaki-valami másnak az élete,
pótlásul.
(Magad vagy. Madaraitok is már csak: mintha álmodtátok volna őket, mon-
dogatjátok idehaza. A múltkor, egy álmomban, egyikük beszélt is. De nem ez a
lényeges. Álom volt az élet.)
Valaki-valami másnak az életét élni. Na ne. Ezek után?
*
No, ez olyan drámaian hangzott, holott csak apró szösszeneteket szeretnék
összeszedni. Itt ez az Arany János és Illyés Gyula nyomán (stíl!) írt versike, hosz-
szan vacakoltam rajta, kivételesen nagyot sétálva Budán. A „hó” – a tavalyi hó
Villontól etc.
Hava, java, tavalya:
nyavalya!

Tavasz ide, tavasz át –

hogy a Kaszás a faszát...!

Ha (Arany kipontozta volna? nem biztos) kipontoznám: hogy a Kaszás a f...át...!

lenne, kicsit túl modernista, formalista, futurista, szállodaszofista, hotelbordelista
lenne nekem. Nem? (A „nyavalya” az Illyés, a másik az Arany.)
A továbbiakban prózai szöszik jönnek csak.
(Semmi célzás!)
(De tényleg. Nem szoktam célozgatni. Fura, ilyenre megáld anyagokkal pl. egy
Joe Bitofabanter, rám hagyván emlékezéseit.)
*
Azt hittem, van (lesz) életem. Szinte, kötelezőkön túl, költekezések nélkül
élünk. (A rezsi, meg kutyánkkal és utolsó madárkánkkal a minimum.) Hittem
én. Ezt. Így.
És hogy 2005 lesz az. (Évek! Illik sorozatom tőrmellékei közé a vonzat.)
Nem lett.
Kezdődött egy jóízű kiadói kiszúrással. Valahogy rendezzük, rendeztük.
Folytatódott a honoráriumhalogatásokkal.
Tovább folytatódott utolsó madárkánk, Totyi teljesen meglepő, viszonylag
fiatalon bekövetkezett halálával.

79
 Mivel mintha megfulladt volna (másfél hónap gyengélkedései, a mi tehetetlen-
kedésünk, kisegíthetetlenségek, ide-oda dőlések, hullások által és után, „tavasz
ide, tavasz át...”), most a tavaszon, nincs több madár 28 év után kb.
Mondásom:
Már nem annyira fontosak nekem az emberek, hogy madaraim legyenek.
Finoman kétértelmű. Hiszen a madaraink is emberek voltak, rejtett rétegek-
ben. Na, mindegy. Nem akarok pillanatnyilag több madarat.
Elmentek a lovak. Elment az utazás legcsekélyebb vágya is. Sőt. Minden részle-
tétől irtózom bármi utazásnak. Holott lovakat még csak megnéznék valami bécsi
irodákon. De Bécsbe se bírok elmenni. Pszichés okok. Az volt az igazi, mikor
előző kutyánk nagyon beteg volt. De nem hittem volna, hogy halálán van. Még
kimentem volna Bécsbe. A vonat a Józsefvárosi pályaudvar jó közepe táján leállt.
Mi ez? Visszatolattak minket a Keletibe. Ugrottam le, loholtam haza, Szuszi a
következő éjjel meghalt. Szuszi, azaz a kutyánk. Tavaszon történt ez is.
Mondom, most, hogy valaki mások lókönyvéhez szakjegyzeteket írtam (nagy-
képűsködöm is, nem is), kicsit visszasodort témámba a sok szakkönyvem. De
nem, nem, nem. Magyarországon ilyen igazi értelemben (az én igazi értelmem-
ben) lóverseny nincs. Bécsben is alig.
Akkor még most 2005-ben jött, hogy egy közművek 332 000 forintot akar
behajtani rajtunk egy rossz (vagy mások által elrontott) óra állása alapján.
Idehaza jószerén egyébről sincs szó másfél hónapja. Jaj, mi?
S még én szerettem volna azt (bár mondtam: tudom, ilyen nincs), hogy én azt
várnám, kényeztessenek, dédelgessenek csak, mint Medve Gábor szerette volna
Ottliknál. (Nem szerelmi, nem barátsági kényeztetésre gondoltam. Hanem hogy
pl. lehessen részletesen megbeszélnem az írásaimat valakikkel etc.)
*
Recenziót írtam nemrég egy kitűnő könyvről. Beckham és Spanyolország (mert
másutt már reklámoztam, ideírhatom: Európa Könyvkiadó). Ott sok minden van,
például különféle futballfelfogásokról. Di Stéfano szerint az élet legyen 24 óra
foci és csak foci a labdarúgónak. Butraguéno szerint mindenfélének kell lennie
az életben, azért. Még róla: kíméletlen támadó volt, de nem csonttörő, sőt, kedves
ember. De jó lehetett neki!
Ami fontos volt e tárgyról, ott megírtam. Nem igaz az olyan egyszerűen, hogy
túl sokszor írok meg mindent. Mert ebbe a cikkbe nem kell, kapcsolatomat Czibor
Zoltánnak (néhai) pl. nem írom be ide. Csak úgy ismétlek, ahogyan legjobb hitem
szerint igenis kell.
*
Ez lett a kényeztetős (utálom a szót), dédelgetős (használja a kitűnő aforiz-
maszerző, Salamon Ödön, a könyv nemrég jelent meg, ERI Könyvkiadó, címe:
Minden jóra fordul, de későn). Így van ez az én 2005-ömmel is. Csak a közművek
fordulnának jóra! Érdekes, mesélem mindazonáltal feleségemnek, ahogy a ló-
dolgokat újra tanulmányozom, utólag minden második galopp- vagy gátfutam
eredménye olyan evidens. És mégis: mind külön műalkotás. Két, három, huszon-

80
három, harminchét ló közül megmondani, előre, akkor, olyan körülmények
között, olyan állapotomban, annyi pénzért stb., melyiknek lesz az orra egy adott
célvonalon épp elöl! Őrület, nem? Mikkel foglalkoztam!
Igaz, egy fontba, ötbe, tízbe, húszba. Jó. De ilyen összegekkel is hihetetleneket
lehet veszteni. Egy kafkai mondás ide: „Ha volna egymilliárd forintom (ennek
megfelelő uniós pénzem)”, meséli magyar származású francia barátom, aki
hazaköltözött (a csacska?), „és annak volna ennyi meg ennyi kamata” (jó, ha azt
a képtelenséget vesszük, hogy mind bankban, és nem ma, később, hát ötvenmillió
forint egy évre), „hát annak a századrészével se mennék ki Angliába lófogadni”,
mondja ez a barátom. Hm. Megértem őt. Magyarázza. Nekem ilyen fogalmaim
nincsenek, de elhiszem neki. Napi 2–3000(!) fontot simán el lehet veszteni, s nem
ötszázakkal játszottál. Hm. Eszembe jut szakíró ismerősöm, ő mondta: már csak
a pultos kisasszony v. úr előtt is személyesen szégyelli magát, hogy a pénzért,
amit – rá van írva reája! – oly keservesen keresett, így elveszítgeti.
Ez nekem elmélet. Egy dolog fix: kiadói „félreértés” folytán 130 ezer és 20 ezer
forintot élből elveszítettem. Hagyjuk. Nem lóversenyen. Műfordításon.
Visszanyerhetetlen.
S akkor még a közművek! Reméljük a legjobbakat.
Ez lett ez az év, és még csak június vége van.
*
Remélem, vallásos érzületében nem sértek meg senkit, igyekszem finoman
fogalmazni:
Ezt az életet
az isten is megcseszte.
S akkor még nincs is!
(Egy ateistának, haha.)
*
Vagy „s akkor még ő nincs” etc. Íme, az esztétikum, a műfordítás kérdése.
Hányféle szórend (Arany J.), hányféle mindenféle, s mindig egy kis árnyalati gaz-
dagodás-szegényedés. Ez a mi gazdagságunk, íróké; s ez a szegénységünk is.
*
„Kétségtelen, hogy üzleti alapon kell állnia az irodalom nagy masszájának.
Eladható művek kellenek”, mondja valaki.
Jó, én ezt a mondást megveszem. De nem kell hozzá Mészöly Miklósnak len-
nem, hogy azt kockáztassam meg: épp az igazi irodalom fogja kárát látni ennek.
Túl sokszor kiált piaci sikert (farkast) a pásztorgyerek, túlságosan rákap a magyar
irodalom a sikerszempontra. De hát érdekel is engem!
*
Az említett csodálatos lókifejezés-szótárt olvasgatva szegény jegyzetanyagom
készítéséhez (Lóverseny; ERI Könyvkiadó, megjelenőfélben), olvasom ezt is, a
bukmékerségről.

81
 Közbevetve: csak Angliában és Írországban vannak igazi bukmékerirodák,
sőt, pályabukmékerek. Ez utóbbi atyafiak egy ring terepén, ládákon, asztalokon
állnak, hadonásznak, táblákat mutogatnak, általában kopott aktatáskájuk van,
kalapjuk, és vannak embereik, akik a ring más helyi érdekeit figyelik, fontoskod-
va handabandáznak, jelzik, hogy a futamban a Calvados Barbados nevű ló a My
King elé került a fogadók szemében, meg ki tudja, miért, nem 7/4, hanem 6/5,
mondjuk, azaz ennyi a pluszpénz egy fontra stb. Azt írja a könyv szerzője: a ring
a pályák mentén (vagy az általam 9 éven át kedvelt városi irodák) a piacgazdaság
legtisztább megtestesítői, és azonnaliak.
Már ha bízunk benne, hogy a bukméker tényleg ki is fizeti a pénzünket stb.
Magam 1990-ben kavarodtam össze a lóversennyel, és 1999 januárjáig lelke-
sedtem érte (1997-től, Totyim érkeztétől, már csak halványan, de „ki muszáj volt
menni” Londonba, forgatni a „Londoni Tandori” c. filmet, hagyjuk). Erről jut
eszembe, most írtam:
Nagy úr a muszáj.
Nála csak egy nagyobb van:
a „Nekem nem kell”!

A „nekem nem kell” egyébként fogadói kifejezés: amelyik lovat így vagy úgy
nem fogadod.
(Képzetes személy volnék, mint álmaimé? Abszolút író? De azért...) Tkp. bor-
zasztóan bánt is, hogy így nem tudok elmenni sehová. De – pszichésen – nem
tudok. Holott nem betegség ez. Ld. mégis az iménti rajzot. Ez van a mélyén.
Meglátjuk, megy-e ez így végig. S mi a „végig”.
*
(Jaj, az az álmom. Sok Joe Bitofabantert olvastam. Na ne!)
Másokat nem írok ki. Nem kiírás, hogy az egyik borhelyen, ahol rendesen be
vagyok fogadva (nem egészen a környékem), azt mondja egyik „kollégám”: „Na,
tessék. Megint meghagyja az alját a Tendoráj.” (Ez én vagyok.) „Azt tudod, ugye,
hogy a Robson is meghagyja újabban, hogy tőled látta; mert hogy ezt így kell.”
Mit mondjak erre?
Félreértést ne: nekem ez teljesen jól van. A bor meg, a végére, meglangyo-
sodik.
Idehaza, mert nagy a huzatom (és minek?) bor ellen vörösbort ittam.
Kortyolgatós az nekem, s a végét vagy kiöntöm, vagy másnap hajnalra hagyom.
(Nagyon egészségtelen szokás.)
Tandori János, John Tendoráj, az (egyebek közötti) italboltos (vegyesboltos,
távírószerelő etc.)!
Nagyapám. Micsoda világ volt még. Apámék laktak a Rózsadombon, az
Istenhegyi út mellett egy faházban stb. És nagyapám öregek menhelyén halt meg
1949-ben. Apám fél évtizede nem tartotta vele a kapcsolatot. Nagy balhék lehet-
tek a nagymamival.
Az Anna nagymamám volt az a valaki, akire apám azt mondta: „Aki az Anna
nagymamiddal nem tud kijönni, magára vessen.” Ezzel szoktam bosszantani egy

82
időben szeretteimet: „Aki velem nem tud kijönni...” Hahaha, nem gondoltam
komolyan, persze.
*
„Rettenetes dolgokat műveltem életemben, és álmaim mégis oly gyakran jutal-
maznak”, írja reám testálódott naplójában és más feljegyzéseiben Joe Bitofabanter,
akiről újabban könyveket írok. (Egy lónév; ld. „13:87”, eddig hat rész a Debr.
Disputában, majd jön a kötet.) Joe Bitofabanter! Ma én is csudásat, de rémítőt
is álmodtam. Kicsit Joe Bitofabanter életét ismétlem álmomban? Kaszás! (Joe
Bitofabanter nagyon elkaszálódott a végén.) Az író és alakjai! Felébredtem, kive-
tett az ágy, jó, lehetett bírni, de... így jobb. Még egy éji felébredésemkor – ráadá-
sul megint óriásit aludtam, reggel teljes csönd – rájöttem, ebben a dolgozatban
mit kell javítani. Rettenetesen fáj, hogy nem tudok eljárni sehova. Megjegyzem,
álmom rosszabbik része is ilyesmivel függött össze. Az utolsó pillanatban a teljes
tanácstalanság, felkészületlenség. Mit mondjak? Mit csináljak? Én, aki hatalmasa-
kat hepajoztam a színpadokon, a végén magam is felolvastam... amit pedig meg-
vetek és dögunalmasnak tartok, jó, hát lehet bámulni közben a szerzőt, ott lenni,
így szokás... de én nem. Bármi hátrányt vállalok, meg 67 éves is vagyok, és ha
minden össze nem omlik, talán fogok végül make all, jó, azt nem, de túlestem azon
a korszakon, hogy az a kifejezés illene rám, mikor „újra jön” a ló, vagy „kiveszik
oldalt”, hogy tere legyen, ha nem talál rést, folyosót az előtte haladók közt. Na,
mondtam a feleségemnek, ezt a pénzt legalább nem lovon vesztettem, értettem
ezt balsorsomra egy kedves kiadóval. Annyi baj legyen, tudjuk, megírtam a nagy
angol mondást: Lóversenyen nyerni, ehhez fogható boldogság csak egy van –
lóversenyen veszíteni. The Next Best Thing... Külhonból megtért barátom meg
így fanyalog, hogy ő nem, nem. De rólam egy sor dologban biztos szintén ezt
hiszik, hát vigyázat!
*
Kedvem támadgat lassan befejezni ezt. Ahogy szél támadgat: fodrozza a hul-
lámokat (a vizet). Nekem ez fordítva áll. A „ne tovább!” szele forgat habokat, a
hullámok nincs-hullámok.
Keszthelyi Rezső írt valami jót nemrég a Semmi bájáról. Kicsi vers. Az, hogy a
Semmi bája az, hogy létezik. Vers és aforizma határa.
Hérakleitosznál nagyon izgatott engem ennek a határnak a vicce. Íme:

„Most melyik fele sosem ugyanaz?!”

83
 De a Keszthelyi-dologra visszatérve:
A nincs – kincs;
ha van.
*
(Könnyek nyoma itt az eredeti kéziratpapíron, az ám.)
Anna nagymami az ostromban halt meg. Feljött a Duna (talajvíz). Tüdőgyulla-
dás. Apámék temették el, ezerszer megírtam, itt a közelben. Mindegy. Nem járok
családom urnájához Óbudán. Feleségem, feleségem mamája teszi ezt helyettem.
Lassan a madaraink sírjához se járok ki a Tabánban. Fenyeget valami azzal,
titkon, hogy nem akarok új madarat? Nem érzelmeskedés az oka, hogy Totyit,
annyira szerettem. Több, mint szerettem. Valami olyan életem volt vele, hogy az
se volt az én életem, de az se volt, hogy valaki-valami másnak az élete lenne rám
erőltetve, abba keverednék csak bele.
Az utazás azért nem megy, mert nagyon valaki másnak az élete lenne. Pedig
hogy szerettem csak annyit is, hogy Bécsben, a Südbahnhofon megveszem a
reggeli lapokat (kutyagumit se érnek). Iszom kis bort az ismerős büfében, esetleg
virslizek (a végét annak is kiköptem mindig, amit lehet, kiköpöm a jó részét,
hagyom az alját), mégis jó volt. A vonat nem. Mi közöm ezekhez az emberekhez?
Halottaimhoz se járok ki, holott az az én életemnek is lehetne képzelhető. De ezek
más életek. Hagyjanak békén.
Nem csúnyaság ez a részemről, remélem. Annyi tízezer oldal fordítással, annyi
kiadóval, újsággal igyekeztem örökké mások dolgában, mások „szerint”. Örülök,
ha pl. ma délután is itthon maradok, bár még korán van, s ez mindjárt kész. De –
annyiszor megírtam – ha kilépek a kapun, már kafkaian borzadok, hogyan fogok
én hazajönni. Tehát én az irodalmat komolyan is vettem, életre komolyan. Erre
rá is mentem a szó bizonyos értelmében. Remélem, ahogy az amerikai lovaglás
szereti: make all. A magam életéhez képest (nem másokéhoz!!) végig vezetve vala-
hogy „hazaérek” (come home, élen végezni). Volnának még aforizmák, de hagyom
a rizsmát.

Kis karizma-karima vers, pótlás mégis*.

*„Hogy nagyon el ne komolyodjunk!”

Pohár karizmája,
kalap karizmája,
lé csordul belőle,
eső hullik rája.

Innen: visszafogott-
ságom, sötétedik.
Karimája forog,
napok félre-szelik.

84
 Túlcsordul a pohár, túlcsordul a kalap,
hol a karizmája, hol a karimája,
mind kikezdi a nap, kikezdi a felleg,
aztán mindemellett túlcsordul a kártya,
ötvenhárom a lap, elmegy nekem radar alatt:
ezt az ötvenharmadikat lelkem nem találta.

Ötvenhárom alap
kéne, nem kártyához:
de ne fárasszanak,
ha így, mihez máshoz.

Ki mertem mondani: életem álom volt.

Ez se nagy valami: 0–24 bolt.
az se. Folt hátán folt.
S így van, hogy:
mindig azt hiszik, nem viccelek,
mikor nem viccelek,
de hát forma szerint minek,
mikor viccel helyettem Slicc vagy Giccs Elek!**)
S így van, hogy:
mindig azt hiszik, nem hördülök,
mikor nem hördülök,
de hát ha szól helyette valahol Dél-Afrikában
a Kalengeroo-lóversenypályán az egész futam
alkalmasinti érvénytelenségét jelző tülök,
de oly erővel, hogy az országos hatás is nagy,
elefántok és orrszarvú népek értik félre,
és pásztorok, és a közönséges versenyfelül-
vizsgálásjelzésre visszahörög ezer ormány és
állati és emberi torok!
Így van ez.

(És ezt már tényleg senkinek az emlékére nem tudom

mondani, és minden felhördülés ellenére nem viccelek!)

** Keresztnévként. Remélem, nincs ilyen keresztnevű prominens humoristánk.

Még csak az kéne nekem. Akkor írni se lehetne. És még valamit. Szerintem a világ
klassz is, meg szar is, mondjuk, abban is klasszis. Én az ötvenharmadik lapot nem
találtam a pakliban (de mások valamelyik dzsókert annak vették, talán ők azok,
akik jól tették; melyhez hasonló jókat). S innen megyek „etc.”-ésbe. Az „etc.”-és
a legjobb edzés.

85
2002. szeptember 9

TANDORI DEZSÕ
Természetes hely
Ahelyett, hogy a jelen nagy tendenciáit érzékelném – és ezzel népszerű-
ségre, még rangosan is úgynevezett elismertségre tennék szert (hiába a kifejezé-
sek ostobasága, valamelyest komolyan értendő!) –, valamint a jövőből már
előre az oly sok örvendetes részletnek, kicsiségnek ikszipszilon szava) örven-
denék – hogy majd csak lesz valahogy! –: nem,
mindehelyett én a jelenben törődöm a csekélységekkel (részletek, kicsisé-
gek), amiért is a nagy tendenciák hívei (és nemcsak hulláslovasai!) részéről eh-
hez mért lesajnálás, vagy mindenképp sajnálás, amit „bearatok”, híveim hoz-
zám hasonlóan szélsőfutók, a jövőből pedig a nagy tendenciákat látom, melyek
(számomra) lesújtóak, kellemetlenek, mondhatnám így is: előnytelenek és
kedvszegőek; csak rosszabb jöhet. És ebben az összeállításban (jelen s jövő,
környezet és magánfüggetlenség) a keverék nem a legüdvösebb.
Az iméntiekben természetesen sok a csúsztatás, nem kifogástalanul követ-
kezetes a fogalomhasználat, nem is nevezhető „álláspontnak” az egész, bár
helynek, ahol állni látszom, igen; s a részletek (gondoljunk bele) dinamizmusa
ellenére igenis állni látom; ez a hely (terep) nem művek készüléséhez rendelt
műhely környezet elsődleg, a kicsiségek aktualitása miatt ráadásul inkább ter-
mészetes hely. Mint ilyen: esetlegesnek minősíthető (nagy tendenciák elismeré-
sének, próknak és kontráknak a hiánya; „akkor maradj is ott, annyiban ma-
gadnak”, hallom, s így mondom ezt), valóján főleg csak úgynevezett szépiroda-
lom lenne művelhető „róla”, nem ad, fogalmazhassak ily rútul egyebekbeni ki-
fogásolhatatlan licenciát.
Természetes, persze, hogy nem az elmélet (elméletét az irodalom gyakorla-
tára ráerőltetni igyekvő ember) áll szemben az irodalom természetes helyének
emberével… és itt álljunk meg. Tartozom ugyanis az elmélet (a nagy tenden-
ciák) emberének ennyivel: csakugyan meglehet, legelemibb kategóriáit, ügyes-
ségeit stb. nem tudom szakszerűen használni, felmutatni, így „tudós” ember
nem vagyok; s nagy tendenciák jelenbéli elismerésének – és kedvelésének! – hí-
ján még a mai kor gyakorlati embere is alig. Kérdés, mekkora mentség, amit
Witt. mond: hogy érdemleges kutatómunka csak magányban, tanszék nélkül
végezhető – nagyon rossz dolog nem érdemleges munkát végezni társaságban
kutatván, és akkor még ráadásul tanítani is. Jó, ez volt ő, sajátos eset, „nagyság-
rend”, kategória. Megpályázhatatlan „szakrilégium”, mondjuk így.
Nem az elmélet embere (beszél itt, mondtam az imént, mit is mondhattam
volna mást!), de vajon a gyakorlaté is: vagyok-e. Wittgenstein mellett (a kitűnő
 10 tiszatáj
könyvre egyszer még visszatérek, vagyis hogy hol olvastam róla középpon-
tian) magyar szerzők klasszikus-félklasszikus munkái kerültek kezembe. (A le-
zárt művű iksz, az alakuló művű ipszilon.) Másról és másról szólnak, termé-
szetesen, amikor egyikük halott alakokat (író-tudóst, költőt) elemez, másikuk
élveboncolást végez magán és a kor nagy tendenciáin. (S természetesen nem azt
mondom, hogy iksz szépségszempontú, költészetfilozofikus elemzéseit ne tar-
tanám kifogásolhatatlan aktualitásúnak; másrészt ipszilon jelenkorelemzésével
ne értenék – ha nem is az ő nézetoldaláról mindenképp! – egyet. Igen, s a mai
kor gépiesedése, egyformásodása, haszonelvűségcsimborasszizmusa mellett kü-
lönös érdekessége van, ha van, a szépségközéppontúságnak, mellyel ipszilon az
örömközéppontúságot, szerényebben, az örömjogúságot állítja, s mindkét
ponton megvethető a láb. A szépségelemzésnek akkor van érdekessége, ha
– furcsa, ugye? – nem tekinti evidenciának például az Esti kérdés „mögötti” alap-
tartást, vízjelet stb., s iksz tesz is kísérletet a történeti szempont érvényesíté-
sére. Ezt csak úgy mondom, hogy „végigmenni a pályán”, „leelemezni” a dol-
got, nem sokkal több ma már, mint alpesi műlesiklóverseny pályáján az elő-
futók feladata. A rizikósabb, a bármit is eldöntő, az egzisztenciális: a tényleges
versenyzők részéről s által jön.)
iksz és ipszilon is sokkal inkább „csoportember” nálam. (Most leszámítva
egyebekbeni jelentőségüket, ahol természetesen – éljünk Witt. szavával –
mindegyikük „magánzóként” végezte el a maga kutatásait, s az sem érdekes itt,
hogy ikszet ipszilon klasszikusan sorolhatja a magyar irodalom esztétikai – jó,
bár erősen etikai, de ezek megint a nagy tendenciák szakszavai – vonulatának
mívesei közé, míg ő maga… de hát ezt, lásd jómagam és a nagy tendenciák,
nem merném pontosan meghatározni. Ám itt nem e két protagonistáról van
szó, még csak segédegyenesként sem keveredhetnek bele a természetes hely
ügyébe. (Ld. később: hengeralatti verem.)
Mert erről volna szó. Mi a (szépségrészletek, nagy tendenciák) készen adott,
rögzült (bár dinamikus) elemek küljén-túlján (átfedésekkel) megvalósulható
természetes hely a se nem szépséget, se nem társadalmat hívő egyén számára? Ál-
talánosságban megfogalmazni ezt, ha a nagy tendenciákhoz nincs érzékünk,
s ha a tudományba magunk sem tolakodnánk, igen nehéz. Kialakul egy érzet. Ez
a jelennel és a jövővel kapcsolatos (brr) – felismertségükben is korrigálhatatlan
– szerencsétlen képzet-képzetarányviszonyunknak mégis van valami élhető
foglalata, nedvjárása. Vagyis: fogalmunk sincs bár jelenünk (magunkat illető)
korrigálhatóságának mikéntjéről, a jövőtől pedig érdemben főleg rosszat vá-
runk (különféle hanyatlások; kedvszegődések; lankadásra ösztönző belátások;
„a múltak árnyai”, melyek épp az emlékezéssel, a bedarált, a bedarálásra váró
„törmelék”, az életmassza okán nyomasztanak, tesznek keservekkel-csak-tevő-
legessé, ha nem tétlenné etc.), nem, mindez így (s igencsak rosszul) van, mégis
evidens és eleven az a jelenbéli (s jövőnktől nem elzárt) állapot, az a „természe-
2002. szeptember 11
tes hely”, ahol és amelyben leledzenünk kell. Nem merek „lenni”-t mondani.
(Ld. Később: Elgloig, a kelta bárd, a „Napkelta!”)
Nyilvánvaló, hogy Witti sem kell hozzá, s máris ott tartunk: mindehhez
a magány. Nem is szedjük elő tömérdek jegyzetünket (e tárgyban), itt bármit
azonnal a maga teljességében jól kell mondanunk, ha bennünk az (efféle) hite-
lesen, evidensen „él”. Ha valóban azok vagyunk, amiknek állítjuk magunkat.
Hanem hát mi is ez, mik volnánk ekképpen?
Természetes, hogy az önmeghatározás túlzó (akár kimondatlanul is túlsá-
gos) evidenciájának kísértéseit is ugyanolyan józanul el kell hárítanunk (iksz
példáját is látva), mint az igyekezetét, az önigazságkeresőt ipszilonén, bár ezek
igen esetleges példák, s most sem jogos, hogy bárkit belerángatok ügyembe; fé-
lek, Witt-re ez utóbbiak nem vonatkoznak, neki bárhol ott a helye így).
S ezért nem is mondhatok semmit arról, hogy helyzetemet ilyennek látom
benne a magam állagát; csak hogy az egész igen kevéssé kommunikatív (infor-
matív), az világosabb a napnál.
Nem lehet sem örökérvényűen megbeszélni, sem napra készen fércelni, iga-
zítgatni. Van tehát itt valami, aminek napra kész örökérvény-igényű meg-
beszélhetése nincs. Ez, épp mert mások evidenciája (fontosságsorrendje, ön-
érzékelése stb.) más és más, sok elzárkózás képzetét kelti. Technikailag egy-
némely dolgok természetesen lebonyolítandók. Ahogyan az ajtón megyünk
ki, nem a falon mászunk le a negyedik emeletről stb. Szó sincs kapcsolattalan
életről.
Mivel ez így van, a mértéket magunk szabjuk meg. Mennyi közlendőnk
marad, mekkora a nyomatéka (akár a viszonylag még mindig soknak, a kevés-
nek). Ám mindez, kezdem úgy érezni, felesleges bővítése valaminek, ami itt a kez-
det kezdetén elhangzott.
Mert ha végiggondoljuk, vagy csak gyanúnkkal húzunk érintőt hozzá: nem
erről van-e szó? A nagy tendenciákkal a kommunikáció és az információ (in-
formálódás) igényét, szükségletét is említettük. A személyességét, a „szereplé-
sét” (általunk, bár műveltük, „majomkodásnak” nevezve már…), a konkrét
relációét. Csak amennyiben „ajtó”. Csak amennyiben magunk nem ígérjük
(a társasággal), hogy bármit is tudunk (nyújtani, önmagunk evidenciakifejezésén
túl). Ha ez utóbbi, a zárójeles mennyiség itt, megfelelő, kérem. Mást nem vál-
lalhatunk.
Jövőnk „képe” ezért mutat inkább (előnytelen) tendenciákat, hiszen a pará-
nyi részletekről tudjuk, milyen érzékeny életűek s létrejöttűek. (Egy veréb,
akár. Egy-egy munkánk elhelyeződése. Nem vitás, házi kártyabajnokságunk,
míg mindketten élünk, akik e háznál kellünk hozzá, biztosítottnak látszik. Ne
beszéljünk most már a pénz tendenciáiról. A puszta megélhetés szempontjáig
„való” lepusztulásról. S mégis, a jövőnk nagy tendenciái körül matattunk.)
 12 tiszatáj
Az egzisztencialista érzékelés nem preferálja (kényszerűen sem) az egzisz-
tenciális meglétet, még egy olyan világban sem, ahol – nagy tendencia? – ez
a mindennapok preferenciája. Nem jutottunk hát máshová, mint hogy a Ne-
mes Nagy által nem kedvelt kimondhatatlanban élnénk. Persze, a társadalmias-
ságnak sem kenyereként.
Ügyes (rémséges!) foglalata mindezeknek, mint e hétre tőlem kért bármi-
plusz-akármi (találkozás, de akár csak telefon; telefonokat „hárítván”, magam-
ban mondom emez igazolásom) dolgában közölnöm kellene:
ne haragudj, ma, hétfőn a gázosok jönnek, fél napomon végig rángatnak
(nyomásellenőrzés, többszörös nyitás-zárás, házjelleggel), közben javítgatnom
kell írásokat; holnap gazdasági izéket intézek (s „el” még mindig nem, hóna-
pok óta halasztódnak, a nyugdíjkérelmemet sem állítottam össze hat hónap
alatt); szerdán találkoznom kell íráselhelyezés, csütörtökön három hónapja
megígért nem-tudom-mi ügyében; közben beszerzéseket kell végeznem (papír
etc.), postáznom kell, pénteken a háztartáshoz stb. A hétvége meg halott do-
log. Ráadásul beteg vagyok, ha késő-reggelre nem vagyok meg az elmenések-
kel. Itt lett volna egy jól félmagányos nyaram, madarammal. Magányos kuta-
tással. Most akkor ez, sajátlag e héten, így fest. Te mondd meg, mit is mondjak
én.
És ez akkor a nem kommunikatív információ. Etc.
Ez lenne a (mégsem megcsúfolt) természetes hely.
*
S mégis ráteszek egy lapáttal, undoksággal megcsúfolom. Hogy (részletek,
kicsiségek): 1./ a gázosok ki tudja, mikorra végeznek, már gázszag van a lép-
csőházban, nincs nyugalmam, míg el nem intézem őket (lakásba, pincébe jön-
nek, órát zárnak stb.); 2./ a postást várom, megint későn jön (hol ekkor, hol
akkor, nincs lezárva napom, míg el nem intézem); 3./ Totyit bezártam a „szo-
bájába” (nem elég neki, hogy egy egész szobája van így, áterőszakoskodja ma-
gát másik szobánkba, ahol tévézek – neki egészségtelen –, vadul vijjogva, „hisz-
tisen” repked, tényleg be kell zárnom, lelkem keseríti; 4./ valaki telefonkon-
certtel üldöz. (Valakik telefonálgatnak.) Nem húzhatom le a rolót? Pár napra
így?
*
Ó, én…! Nem szabad ezt így. Rendben, ostobán maradtak rám ezek a „gá-
zosok” – még mindig lezárva a vezeték, késő délutánra jár, meddig? De sebaj.
Totyit, hogy a tévé, amit nézni akartam, ne rontsa a szemét, bezártam „szobá-
jába”. Eleinte neheztelőn ordibált, de aztán…Egyszerre csak mit hallok: dalol
a rádió zenéjére! Aki nem hallott még háznál, „zárt” szobában egy szál verebet
rádióra énekelni, nem tudja, mi a változatosság. Írom ezt – s nem kell félnem,
2002. szeptember 13
hogy zajomra abbahagyja a csukott ajtó túlján, nem hagyja abba, szerencsére! –,
mert nem akarom „úgy” végezni dolgaimat, ahogy az előbb, igazságtalan ki-
törésemmel. Bár mindenben igazam volt. Ám minden – még nem minden.
Ahogy a madarak fajtársuknak tekintenek minket, ők, a nyolckilós ragado-
zók, a hatkilós ludak, a háromdekás verebek és mások: itt kezdődik valami
megfoghatatlan. S ehhez képest valóban hagyni kell, félretolandó, aminek a vi-
lágban… hogyan is mondja Ottlik… neve, honossága, adatszerűsége van. Ami
akár dühítő is, jó. Milyen csekélyek a mi igazságosdijaink egy madár önfeledt
ének-rikácsához képest! Holott csak oly zenére, amilyet magunk nem szívesen
hallgatnánk már. Ez így mind együtt, így van csupán, a többiről valóján nem
kell beszélni, mert nincs tényleges valója. Nem húzok át semmit az eddigiek-
ből, mégis: nevek, elvek, ellentétek, evidenciák stb. túlján Totyinak és nekem,
egy-egy madárnak és nekünk etc., ennek van valódi valója, bár mintha légi
semmi volna, s nem is könnyű benne a meglét.
*
Most bánom csak, hogy finomkodtam: barátom „Szerencsétlen I. Világ-
háborús Megőrült Katona” könyve (egy grafikusról)… aztán mégsem teszem
meg másnap a jól fizető Lone Soldier-t! Ellenben remek megérzéssel ajtót nyi-
tok házmegbízottunknak, ez mindig így megy – nyitok, persze, mert a gázost
várom, nyissa ki a gázórát. Legrosszabb sejtelmeim válnak valóra! Az egyik
„nyugatiaknak eladott lakás” (házbéli) tatarozása során (ó, a II. Háború óta
hány tatarozást megéltem!) kiderült, szökik a gáz. A Megőrült Katonát és egy
gázrobbanás utólagos újsághírét (A Tárgyalás) olvasgattam a vonaton, a Lone
Soldier (14-szeres pénz) kihagyásának napján. Most itt a gáz! Lakógyűlés este
6-kor. Fenn toporgunk a padlás előterében. Feleségem s kutyánk vidéken, „ne-
kem minden kijut”, én képviselem magunkat. Kevesen vagyunk, satöbbi, de
„határoznunk” kell. A háznak nem lesz gáza, amíg ennyi meg ennyi százezer-
ből (1 millió? több?) meg nem csináltatjuk a gázcsőcserét. Satöbbi. Semmiféle
nagy tendenciát nem látok. Halálos nyugalommal fogadom „a részletet, a ki-
csiséget”. Hát most villanyrezsózunk. Vagy mifene. Totyinak kell a krumpli.
Főtt krumpli kell neki. Kávét hideg vízzel is tudok. S fogok. A rezsó oly lassan
dolgozik. Különben is: fogyózom. Két nap alatt lement egy kiló. Nem iszom,
alig eszem, Neo-Pampur, még ezt fokozni fogom. Ha elérem, most 82-ről le-
mentem már 75-re, elérem az 1993-as (késő őszi), 57,7-et, nem is, csak 60-at ér-
jek el… az ajtószárnyra, mely mögött Totyi alszik, adó- és TAJ-számom mel-
lett kiragasztva egy Marx-vicc Kónnal, meg egy Sherlock Holmes hotelreklám,
meg a 93-as kilólemenésem. Kint teljesen beborult minden. Bennem, míg meg-
beszélnem nem kell senkivel, fény.
Fény, míg nem verik újra, szét, lakásunkban a falat. Idegen katonák, mint
egy Bergman-filmben. Amit sose hittem úgy igazán. Hát most tudom. A há-
 14 tiszatáj
ború örökkön örökké: van. Csak Lone Soldier-t nem kapnám meg már 14/1-
ért, le fog menni, mesélem valakinek, 3/1-re, azaz csak háromszoros pénz lesz.
Így megyünk lefelé mi is. De senki sem hallgat meg. Sorra kapkodom fel pedig
az eddig bedöglesztett telefonokat (ha nincs épp háború, mit kezdj kivel, mit
kezdhet veled ki? már próbálnád kihúzni csak, kibekkelni halálig; nem fog
menni, na látod), mondják, a telefontúlvégekről: Hát akkor nem tudunk meg-
beszélni semmit? Nem! A legszívesebben ordítanék. Nem tendencia, mégis, ez
most a tendencia, és nem kicsiség, de két óra a kis rezsón egy adag krumpli fő-
zése, és én csinálhatom hidegen a kávét, de egy verébnek a főbb krumpli a főtt
táoja.
De ezt már csak magamnak mondom. A vonal végén rég sehol senki. És ez
az, amiért mégis ír az ember.
Totyi felébredt közben, kiabál a benti szobából. Hasonlatnak veszem őt,
mint a piciny (kicsiny) fűszálat. Nála bent van az Esti kérdés, még nem akarok
bemenni hozzá. Kicsinyt (picinyt) még hadd húzzam teljesen egymagamban az
időt, mint háborús (háború utáni) romterepen. Négykézláb a rezsó mellett, ke-
zem reménykedve nyújtogatván még nem forró vízbe, alacsonyan futó gázcsö-
veket nézegetvén. Lassan mégis elfogna a kétségbeesés. Ám világból-megint-el-
fogyó-súlyomra gondolok. Hová lesz a súly, amidőn leadtad? Rettegve dereng
fel, igen, így derengetem fel: a telefonálás vidékre, ott időző felemnek (s ku-
tyánknak, akit szintén sújtanak majd, vénen és vakon, e dolgok). Maradjatok
nyugodtan, semmit sem tehettek értem. Ez az olyan világ, amit külön jobb
megélni. Csak meddig, azt is?
*
Egyelőre azonban nem ilyen nagy tendenciák relevánsak. (Huh! Nem ezek
napja van, ilyesmi.) A fűszál piciny, a rezsó piciny. Térdelek mellette, megége-
tem ujjam a vízben, mely még nem forr. Mindazonáltal. Totyi már a vállamon.
Igen, a füszál! Rövid ű-vel. De még Iksz is elszúr valamit a „73…” (flamingó
e kiadásában. (Volt másik?) „Mert vedd példának…” Így emeli ki a vers részletét.
Holott „vagy vedd…” a helyes szöveg. S az elemzés elején így is áll. Totyi a ka-
romon. Krumplija fő. Ajkam a füstben, vagy arcom az üstben, iksz így, a mák:
boglya fent. Háború utáni versei. S nekem azokat a falakat vésik majd megint.
Ha igaz. Amik a háborúban így meg úgy. Romokban voltak. A nagyobb ten-
dencia beszökött házunkba, mint az ősz a Bulmicsre, s kiderült, szökik a gáz.
Most ennek megfékezésére… S így tovább. Én, természetes hely, mehetnék ha-
jammal, bőrömmel, nadrágom szabásával, alsógatyám pászentjával, fogaim ál-
lapotával, a szívemmel, úgynevezett szellememmel, még-tán-nem-késő (késő!
Zém, késő, kiáltom képzeletben, s nem rejtély, miért épp Bélát kiálték), már-
minden-késő-teljes-valómmal mehetnék… nem, nem a bánatba, hanem a meg-
felelő szakemberhez, aki jót igazítana, vésne, nyesne rajtam (hajilag, ruhailag,
2002. szeptember 15
fogilag, lelkiekben), és akkor mi lenne? Totyit lezárni nehéz, ő is mindig jönne
ki a konyhába, a hallba, ő még nem érzi, hogy minden késő. Még meg akarná
szerezni magának a világot. Nincs nyelv, melyen megmagyarázhatnám neki,
mi a véleményem erről.
Az idő telik, a krumplik talán főni kezdenek (kincsek lesznek), közeledik
hat óra, mikor telefonálnom kell, és – mi mást tehetnék! – kiváltanom valaki-
ben a vonal túlvégén a pánikot, az ő rémképeit stb. Ez már egy robogó vonat
világa.
Tiszta megkönnyebbülés lesz utána kimenni a…
Hogyan is értettem ezt? Hogy mi után? És akkor hova?
Már nem olyan kora reggeli Kérdés.
*
És egy ízig a Gázművek kezében vagyunk!
Valami módon meg lesz ítélve, vajon a háznak csak „az a fele” ilyen-e
(ugyan! ki fog derülni, hogy mindkettő, holott talán egyik se? tavaly egy lakó
felgyújtotta otthonát, épp a szomszédom; s azóta is többen vallották be azt
a picinységet, hogy náluk is csak centiken, fokokon múlt – a sütőben felejtett
ezmegaz, gyufa a szőnyeg szélén elalváskor; előbb jön ilyesmi, mint hogy
a gáz), vagy a miénk is (meg egyáltalán: gázórám révén magam hova tartozom,
mi hová tartozunk kutyástul, Totyistul, Koala Kártyabajnokságostul, a ház
ilyképp megbontandó feléhez, vagy a másikhoz; de, lásd Merkman, hátha
akadnak majd, akik „a helyzetet” így használnák: legyen a ház másik felében is
biztonság. S mikor történik meg mindez egyáltalán? Azt hittem, lesz legalább
egy csonka nyugodt, magányos hetem, csonka, mert a gázellenőrzést beszámí-
tottam már, akkor most mi lesz? És a telefon túlvégén mindjárt ugyanezek
a kérdések, más pánikrészletek – „a ház másik fele!” – következnek, a víz meg
a krumplin egyelőre nem zubog, holott még akkor is hol van attól, hogy meg-
főjön, megyek, okosabbat nem tehetek, lekuporodom (robinzonád! nem nagy
vetődés, semmi bravúr a világot jelentő kapuban), a robinzonád ez, kuporogni
a magad magányos szigetén, mely még csak magányosnak se magányos, nagy
tendenciák nélkül is szorítják, összefogják, zúzzák, túrják, csesztetik, mint
a Kastélyt.
*
Valami feltétlenül „működik” (működik) e világban, azaz -ból: én magam.
Fogyok, mutatja a szobamérleg, melyre ráállok. Működik. Ó, de boldog vol-
tam még tegnap reggel (bár szorongva, hogy a gázosokat kell „strázsálnom”),
annyi volt csak, hogy Neo-Pampur vételezendő a patikában, -ból, jót tesz az
emésztésemnek tényleg, fogyok! Megindult a kilók leadása. Érdemes nem inni.
(Most, hogy a gázzal ez, a nem evés is bejön?)
 16 tiszatáj
A nem evés nem jön be, mert Totyinak kell a főtt krumpli. Bár nem a leg-
egészségesebb táp neki. Mindegy. Teljes körű az én körültekintésem sem lehet.
Csak körülbelül-tekintés a legnagyobb körültekintés is. A kis villanyrezsó
(nincs kedvem viccelni: Soltészka; Keszthelyke, pardon) nem működ. Termé-
szetes köd veszi körül, mi lesz. Ilyenkor csak egy segít: eldönteni, mi legyen.
(A „legyen” szó értelmes használata.)
Felem vidékről telefonon megköszöni, hogy ilyen nyugalommal veszem
a dolgokat. S hogy vegyek akkor egy kis rezsót. Két-háromezer. Aha. Megyek,
pampurozás mellett még gazdasági intézés, meg akkor rezsó. 10-kor nyit
a Kera! A Keri! A Kervili! Senkiért, semmiért d. e. kilenc után el nem mennék
itthonról. Tíz órát meg nem várnék. A rezsónak azonban (Totyi krumplijához
lesz, meg hátha nincs gáz akkor hosszasan, legyünk elitek!), előjoga van a re-
zsónak, igen.
Piros szimpizés… nem evéshez elengedhetetlen lassan. Olvasom: a túlsúly
átkosabb, mint cigaretta, alkohol. Kétszer kávézom. Már kávét is „inni-tudni-
kell”, hetven forint borravalóval a Holdban, hatvan a Vámon, 150–160 a presz-
szókban. Végre nyit a bolt. Megvan a rezsó. Elit „fíling”! Cipelem haza már es-
ernyőtlen esőben. Még esernyősben, korábban ezt írtam fel: „Természetes hely
a világban az, amit elfogysz belőle.” Ez halálokkal is igaz (lesz; ne legyen).
*
VÉGE. Term. hely vége.
(Vétel: rezsó.)

________________
(Társ.) tudományos rész; lábjegyzetek semmihez
1. Krumplit (az Elsőt, azaz hármat) Reshow, más néven Oberdackel (nyílt fedelű, de így olvas-
tam, és mindig vágytam daklira; ma már Totyi mellett elképzelhetetlen, mert vadász.
2. Állítólag Malom utcát írtam valakinek Molnár utca helyett makacsul. Így kapta meg csak
lassan, rendre. (De rendre.) El nem hiszem! Látom magam előtt, azt írtam, Mal… bocsánat,
Molnár. Most meggyengült a helyzetem. De nem. Látom magam előtt.
3. Viszont ezek alapján, főleg ahogy gázrezsót mondtam barátomnak (ő volt a fő telefonáló),
tényleg gázrezsót, hát… főleg, hogy elküldi a téves, „Malom” borítékokat. Nem i-g-a-z! Ez
mind én volnék?
4. Ezek szerint emez írásnak is minden rétege bizonytalan(-ságba dereng át). Miféle apró részle-
tek embere volnék?
.!, azaz 5. Jó, hogy van Oberdackel. Valahányszor Totyi mellől ki tudok lógni a konyhába
(Dackel a földön van, mert rövid a kábele!), főzni, legalább melegíteni fogok valamit. Olyan
élmény, mintha vettem volna egy kocsit (nem fogok!), egy kis Volvót, legalább egy Skoda
Octaviát. (Vagy megtettem volna, de rendes pénzzel, Lone Soldiert.)
6. Kezd visszajönni a kedvem! Tudok megint ingerült is lenne, de feldobódni is. Kedv van.
7. Majd elveszik, (Jönnek visszaadni a gázt. Az a gáz nem lehetne többé „az igazi gáz”. Az lesz.
Meggyújtanám ma is a semmit.
2002. szeptember 17
8. Oberdackel is tényleges… bocsánat, természetes hely. (Na tessék, megint „Malom”?) Termé-
szetellenes hellyé tesz a telefonozás.
9. Rakom be a krumplit a kalitka rácsrúdjai közé. Még szét is főtt kicsit. De Totyi boldog vele;
hát még én ezzel!
10. És bef.: ahogy kutyánknál azt kérdeztem még az elején, legenda mondás itthon: „És nem fog
harapni?” („És harapott?” Mármint engem, meg-? Nem!) – így Oberdackelnél is: „És nem
ráz?” Nem gyújtja fel a linóleumot?” Esküszöm, elmennék (magamba zuhant magánzó, én)
valami asztalosboltba, levágott deszkáért Oberdackel alá. – És tisztogatni fogom. – De,
ugyanebbe a pontba, pont-zsákba, futólag: milyen irritált voltam a telefonba/n. Pedig jót
akartam, röstelkedtem is. Ennek ellenére: lásd Ottlik. Aki megismerte az „iskola” világát,
nem értik azt már civilek. Vagy legalább ugyanilyen jó, mondtam már: Elgloig hogy ha egy-
szer álmunkban láttuk a hengeralatti vermet, hallottuk az „ottani éneket”, megfulladunk, ha
majd emberek szava szólít. Magamnak emberi szó vagyok én is, mihelyt(-től) szólok, némán
csak rendben, hogy tendenciák vagy piciny tények, de ha mondani kezdem, ha mondom,
hát akkor csak mondom, mondom… és legszívesebben a fejem verném, hogy – hovatovább?!
– némuljak mégis el!!! De ezért meghalni??? Így Elgloig, a bárd.

*
Utóhang. Emberi szó? Vagy mi zökkentett úgy ki? A hazacipelés is?
Oberdackel(nak a tudata is, hogy kint van a konyhában a földön) oly cso-
dás, Totyi az első neo-krumplizás után oly elemi erővel röppen vállamra leg-
alább ül a vállamon, milyen igaz!), hogy csak és csak nagyon csodás lehet ez
a …mi? Itt egy telefon kikapcsolt (engem, innen). De szimmetria kedvéért:
Ipszilonnak igaza van, az öröm is kell! Lásd Oberdackel. (És most tényleg
visszanyugodni. Átok minden esemény.)
*
Jaj! A Neo-Pampur épp hogy nem fogyaszt! Fölös pénzkidobás!
*
Munkánk összefoglalása
Este van. Totyi is elpihent. Ez egy rémes nap volt. Egyetlen… nem is tu-
dom, micsodám… mindenem – a hajnalban a házi lepénymérlegen mért fogyás.
(Mindegy: „lepénymérleg” – csak mert olyan lapos.) Az egyetlenem, amim
van, ez a fogyás. Nem elfogyás. (Nem filozofikus.) Nem egyéb. Önmaga. Ak-
ció. Gél. Bél. Történés. Cél. Evidencia. Aki nem helyesli, az életemet venné el.
Vagy aki nevet rajta, fejét csóválja, nem érti, túlsiklik rajta, ostobaságnak tartja
– annak semmi köze az életemhez.
Szinte senkinek semmi köze. És akkor így? Hát nem kell fogyni? (Lepény-
hideg…)
 18 tiszatáj
Toldalék
S de mennyire! görcsi, S-em, M-em, S-em!
Ó! Kapóra jött, meglehetős meglepetésként, elszánásunk szervességét bizo-
nyítva mintegy: a 2001-es szöveg, meg a Goncsarov-fikció összefüggéséhez.
Még a befejező mondat is! De nem ennyire közvetlenek a megfelelések.
„Dusko Gavrilovics” kellene, hogy legyek, ha értékelni akarnám borúlátá-
som személyeit és indokait (ez utóbbiakat nem ismerem). De az a bizonyos
madár-és-hiábavaló-igyekezete sokszor ismétlődik csekély utamon (!). Mert
hogy annyi év-százak után. A minimálisan értelmes „erőfeszítés” itt például az
lenne, ha kis regényfélénkben valaki a szerző kettősségét, többességét, ebben
mégsem-azonosságait legalább figyelembe venné. Nem ítélne azonnal, mond-
juk, mint aki egy sakkfeladványt látva nyomban ütni akar – netán sakkot adni.
Ám épp a lélek, a „befogadás” készsége nem alakul (ki; tovább etc.) így, és
a dolgok csüggesztők maradnak. El vagyok fogyva.

Diptihon Diptihonovics
GALAMBOCSKÁM, GONCSAROV!
(Új „fejezet”)

Profin Petrovics! Ezt mondtam nem is egyszerűen „magamban”. Trofim

Petrovics, bátyuskám, már engedje meg. Engedje, hogy Serenus Wolfius Kran-
ner „Doppelklatschplatte”-szonátáját hallgatva, kis házi harpsichordomon
a hangnemet – eltalálni – próbálgatva, el nem találva, megkísérelhessem legalább
itt eltalálni, maga tudja, galambocskám, Trofim Petrovics, kit csak így szok-
tunk emlegetni: „Az Idősb”, maga látja, Galosz Galankovics nem lett holmi
mániám, mint azóta Profjun (bocsánat, ha néha Porfjunnak írom vagy mon-
dom őt! bocsánat) Pantelovics, azóta mélyen, és mélységes igazsággal nyilván,
megrovóan mondja rólam, persze, a diszkrétségével tüntető, miért is ne lenne
ő ilyen, Porfjun Petrovics (innen a tévesztés oka, de nem mentségem) nem szól
az egészhez, és azt sem bánom, ha Ferdus Kalamovics bátyuskánk ügye – mit,
hogy „ügy”! maga lőn író, maga lássa, kitette lelkét a köz ítélőszéke elé,
a mindannyiság kórtermébe feküdt be, mázas ágyba, mondom, maga légyen
ügye bírája (nincs ügy!), ezennel azt szeretném, galambom, idősb jó szíve min-
dőnknek, bejelenteni, hogy minden ilyestől, mit korábbijaim exponálhattak,
ekképpen mondom, visszavonultam, és nem csupán ott, ahol átlátható ez, ahol
nyoma van, vagyis ahol így nincs nyoma, nem, ott is, ahol eleve nem lehet
2002. szeptember 19
nyoma, visszavonultam, ezt ma Sprite-ot vásárolván (nem iszom, drága galam-
bom, Trofim Petrovics! vesémnek van szüksége csak 2 literre /nap), feljegyzé-
seket készítvén, pontokba foglaltam, maximum e pontokat fejtem ki itt, még
ha így a Legrövidebb Egyenes Elvét, ami maga a pont, sértem is…

Porfir Dejanovics! Ahogy gondolkodom és morfondírozom, édes galam-

bom, a köztünk lévő harminxxx mínusz xxx évnyi korkülönbség ellenére, mi-
közben nagyon jól megértelek én Téged, kicsiny bátyuskám, fiatal vagy, nem
állhatsz sem Pofju… bocsánat, Porfjunjaink dolgához, sem Galosz Galankovics
általam – tudd! végképp nem! – inkriminált mibenlétéhez (mibenlétéről van
szó! csak itt, szó itt csak mibenlétről van! (hidd), tudd, Ferdus Kalamovics
megítélésének kérdése nekem egész egyszerűen annyi se, mint a mesterember
bajsza, aki – a mesterember – kint járt itt, mikor a „Diptihon” nevű villany-fő-
zőlapot a csőtörések miatt kényszerűen megvásároltam és beállítottam, és nem
állítottam be vásárlásakor, és a mesterember parókát hordott, mint Xavier La-
benovics Ucer, a színész, és nagy bajsza így volt néki, nem! Nyugodjék békén
Ferdus galambocskánk ügye, bocsáss meg, Ferdus Kalamovicsé, mert ő is bé-
kében… bocsánat, dehogy nyugszik, virgoncabb, mint valaha, pihen! A mi
bátyuskánk egy Alassio nevű itáliai fürdőhely téli szezonját évről évre élvezi,
és most az idén különösen, az idényt! De nekünk volt ennyi kötelességünk, és
most belehajlok az írógépbe, nekem volt ez ennyi, nekem, kit „A fi”-nak szo-
kás nevezni, „Az idősb” árnyékában, volt ennyi kötelességem, már csak azért
is, mert Ferdus Kalamovics írógépén írok, az ő megboldogult nagybátyjának
kabátját és aktatáskáját örököltem meg, kemény koptatott, de 50 évvel ezelőtti
bőr mindkettő, és nem csupán ezért. Nem csak ezért. Mindegy, kiálltam akár
veled szemben is (bár nem emlékszem) Ferdus Kalamovics galambocskánk
mellőztetésének ügyében, s jól tettem. Oly ritkán tehet az ember jót…
Mert hol és mit érdekel, és – valljuk meg – kit érdekel, drága Trofim Petro-
vics, ki mit mondott Ferdus Kalamovicsunkról, a mi „Az idősb”-nek nevezett
bátyuskánkról, ki ítélő széket ült magán, most meg csíkos nyugszékben ül az
alassiói partokon, nem messze San Remótól, San Marinótól, még messzebb
Santiagótól, nem szólván Sansouccie del El-Marne-ról! (A játékbirodalom ez
utóbbi, mókás név, nem mondom.) Mit számít. Ha én, csak felteszem, a 674-es
busz kalifenkai járatán (abszurdum, hogy a kr.-i kormányzóságba induló vona-
tok Közép Pályaudvarához, „Az indó”-hoz, ugyancsak a 674-es járat aljárata
jár, a 674/G, kérdem, hol az A-B-C-D-E-F aljárat?) összebotlom Porfjun Ptre-,
pardon, de tudod, galambocskám, Porfir Dejanovics, kire gondoltam, ám ha
magával Ferdus Kalamoviccsal botlom össze – Galosz Galankovicsot megjegy-
zem látni nem akarom! remélem, nem telefonál, azok után, ahogy mossa ke-
zeit Ferdusunk ügyében (nem ügy!), ne, ő engem ne dicsérjen, inkább mon-
dom, összebotolván, Trofim Petrovics, galambom, akár Profjun Petroviccsal,
 20 tiszatáj
akár Profjun Én-Nem-Tudom-Kivel, mert – bízvást! – Profjum Tiavardovicsot
is ide veheted, a szemantistát, a nyelvfilozófus „Kurdeman” Fraknya Eldovi-
csot, na ja, a nagy Besznov-Klán, igen. Be sem fejezem, feleslegesen nem izga-
tom fel magam. Nem! Hol izgat engem, hogy kis és nagy, ki és hol, pro és
kontea, igen, a román Contea, Cnika „Ciki” Contea és beugrik itt, mit izgat!
Úgyis mit mondanak? A Dusko Gavrilovics 1,2 km/óra sebességgel vánszorog,
káemhával megy (értsd: vánszorog, ez eufemizmus lett), azt mondják, lerok-
kant, idegileg ott-van-ahol, azt mondják, mi a francot cígol a sporttáskájában,
ezt a sporttáskát én, édes jó angyalom, megsaccoltam a kr.-i kormányzóságban,
megérte a pénzét, kompjuter-átállítás miatt adták „ingyen”, kevés híján golyó-
álló, most Porfjum Tiavardovics azt mondaná, le a nagy mellénnyel: látod…
Semmi vonatkozás, drága angyalom, semmi, neved se írom le discretto vé-
gett. (Discretto – így nevezem a „Doppelklatschpatte” utolsó tételének, a „Fe-
nyér”-nek játszási módját. Bár lehet, csak Glavon-kvartett erudíciója.) Tudom,
gunyoros mosolyokat aratok, mert hogy három kamarabérletem van, továbbá,
hogy – bocsánat! az utolsó lennék, aki tőle bármit elvesz, TŐLE! – Ferdus
Kalamovics rovatát a „Ljpljameny”-ben átvettem, tárlatok és koncertek, Fer-
dus Kalamovics bátyuskánk Alassióban is harminchét év után ment el első íz-
ben, oly hosszan tervezte pedig, ő – végig nagy betűvel írom a szót most: Ő –
koncertre és tárlatra nem járna, még a vicc is rossz, mikor járna ő, igen, ha
a koncerten tárogatóznának, valami magyar hangszer, a tárlaton meg koncolná-
nak, haha, nem tudok ilyesmin nevetni, ez Eldovicsok, Fraknya Eldovicsok ál-
tal favorizált Profjum Tiavardovics-stílus! Nem. Ismétlem, be sem fejezem.
Nem azért vettem át a rovatot, s hogy felelősen, hát lehetetlen volna bárkit is
elküldenem magam helyett, magam megyek. Változtattam-e így időbeosztá-
somon, evidenciámon, mániámon, kérded Porfir Dejanovics, enyém! Nem. És
igen! De ha látna akár… nem ismétlem el… a két Profjun, Porfjun, mindegy,
ha azt mondaná: aha! rá van írva, inkább, mondom azért, bele van írva a moz-
gásába – nos, jó, bele van írva, belém van írva, mozgásomba van írva –, hogy
sem rosszat mondani senkiről, sem lehetőleg meghallgatni ilyet, nem akarok,
sőt, nem és nem akarok, sőt, senkiről beszélni se, sőt, sehol semmit kezdemé-
nyezni, galambocskám, tudd meg, de a lezárások után nehéz, a lezárások, az
emberi jogok elemijéhez zároltan tartozó, az örök-egység-hűséget éppenséggel
biztosító örök-változás-jog, naggyal írnám, értelemszerűen, elemi velejárója,
bocsánat, ez a jog elemi velejárója annak, galambocskám, amit hadd ne kelljen
kimondanom sem, hadd ne kelljen…
Fáj és ront, drága galambocskám, ront és rombol és hogy fáj! És a további-
akban, bátyuskám, ha ez a byroni elem, bájront mondtam, igen, ez a mi lel-
künkből máig lelkedző fájronti lermontovi elem, ez a… nem folytatom! … ha
ez bennem itt van, nos: Grackel elbershofeni Dackel lovát, Dubaiból a sejkek
Mammuth Muhtmathtuahma lovát, Fafiscótól, a nagy itália Truvarese-tenyész-
2002. szeptember 21
állományból Calamiscót (Kalamovics mindig az eszembe jut), netán Porfirij
Vizsgálóbírót (van egy ilyen ló!) fogadtam, meg egyáltalán, hogy őket, e négy-
lábúakat, na ládd, édes galambocskám, hát csak azért, mert valami nekem is kel-
lett, amihez más nem érhet, a szerelemhez érhet, szerelmed tárgyához, ért, ér-
het, ér, klikkbe bárki tartozhat melletted is, egymagad klikk nem lehetsz,
drága Trofim Petrovics, „Matrjoná”-m, ahogy hívnak, tudod… már csak ma-
gamban beszélek… szavam, fájó és üdv, nem jut el hozzád. Ahogy hozzám se,
ha így magadban beszélsz. Barátság! Siker! Mindenen osztozni kell, ahogy Gye-
mentyev Gyakrovinovics mondta, Gyagya, Gyegya, vagy ahogy akarod,
a lepra verne szét tenyészkalapáccsal, hogy a francba te ne érj ehhez, ne érj ah-
hoz, ami az enyém, hogy rohadnál meg aztán te, ezért értem csak gondolatá-
hoz is a lovaknak, olyanoknak, akiket – igen, akiket, akiket, akiket – mindegy,
Debrinszky lovagolt, Praccen, Shumindor, bárki, de Shumindor például na-
gyon hasonlított hozzád, és amikor a dubai sejk, igen, levette őt a derbylóról,
Mammuth Mahtmathtuahmáról, mert Lindert, a német festő fiát akarta rá-
tenni, Lindert favorizálták, hogy világ-zsokésampion legyen, hát nem is tu-
dom, mit akartam mondani, drága galambocskám, csak hogy…ja ezt, ja ezt,
a tények enyhítenek mindenen, az igazságot és a tényeket! belevitte őt a ló, az
a ló épp, akivel a sampioni pontokat akarták neki, a malajziai Grulmpoiho
Facrigoum-pálya kerítésébe, de hogy a keze-lába négyfelé kapált, míg le nem
hullt… aztán megmentették, hála, hála… én is égnek csaptam kezem, azt
mondtam: „Hála…” – a szenteknek és minden ikonjaiknak, ha megmentik, de
nem ártott neki, ezt gondoltam, belső sérüléseiről fogalmunk sem lehetett,
luftpárnával emelték meg, luftstósz vagy, Linder, te, gondoltam, az vagy, ami
kiszalad majd a matracból, egy luft, egy fing a Mindenható kezében, hogy
morzsolna meg, kicsit legalább, mielőtt megajándékoz az élet kegyelmével me-
gint… Az élet kegyelme, ja, ezt akartam mondani, Hihetetlenül-Mi–Galam-
bocskánk, Trofim Petrovics. És az ilyen Ferdus Kalamovics-féle ügyek mind-
annyiunknak lappáliák svéd földön! Fingok dániában! Kis D-vel/val, vel, vél,
minden vélelem, galambocskám, ahogy mentem az utcán, jó, vonszoltam ma-
gam, ti azt mondanátok, látván, s talán láttok is engem, de nem tudjátok, sen-
kiről, itt mondom el, senkiről egyetlen rossz szavam többé, egyetlen rossz szót
– amilyen a ti társalgástok, mégis, pletyka, emberszólás, bárkiről –, senkiről
egy rossz szót, csak tiszteletet, azt se, tiszteletet se, menjen ki-ki a maga útján,
azt mondom én, ne tiszteljük egymást, Porfir Dejanovics, azért mondom, mert
tisztellek téged, mert fiatal vagy, az érdekeidet meg nem tagadhatod, ösztönök
hajtanak minket, barátocskám, nem tagadhatjuk meg ezeket, a hűség az igaz-
sághoz, emez ösztönök igazához, csak a tiszta igazságot, nekem a tiszta igazság
csak és csak, ismétlem, bárki megszólása, gyakorlatilag bárki létének akár csak
az elismerése nélkül is, így zajlik, és zajoljék, akkor szép, mondta Lartin Bake-
lovics, ha zajlik, mondta a „Bakelit”, akit aztán elitistaságáért… és stb.!
 22 tiszatáj
S én mondom: Akárki! És Bárakárki! Mondom vonszolódva, ezt. És egy-
általán, ez legyen a kulcsszó, Trofim Petrovics! Mert azt ne higgye, és azt ne
higgye bárki, Ferdus Kalamovicsról Profjun Petrovics azt írhatott volna, amit
akar. A maga kedves fivére. De, s amiért „A Kutyaütő” név igencsak enyhe ki-
fejezés, bár ne lenne az, bátyuskám, a maga kedves fivéréé, de: hogy mint ama-
tőr homoöpátiás, ha jól írom, eborvos, elkezelte a kutyámat. Tudom, anyá-
mért nem tettem meg mindent, isten bocsássa meg, lássam halálos ágyamon
azokat a szürke japánakácokat, amiket a párás ablakok közén a befőttek üvegei
között ő látott, és facsarja szívemet, hogy kutyák vizelnek tövükbe. Nem,
Trofim Petrovics, azt hogy lehetett mondani, hogy ennek a kutyának súlyos
szívbaja van, homoö-ízével gyógyítandó baja. Amikor a tüdeje telt meg lassan
vizenyővel, mit, vizenyővel, vízzel, és ettől, igen, ettől lett a szív zavara, az én-
nem-tudom-mik átvékonyulása, hogy a vér oda-vissza ide-oda járhatott az-
végen vagy mi. Ezért merészeltem csak, galambocskám, és minden zord fel-
hangomnak ennyi az oka. Ám ez minden!… minden lehetne, és mégse minden,
és ha találkoznánk Profjun Petroviccsal, drága bátyuskám, Trofim Petrovics,
csak annyiról beszélgetnénk, hogy Ferdus Kalamovics mondatai… vagy erről
se… netán… nem is mondom. Csak én nem szeretek részt venni ilyen társalgá-
sokban, én ha már muszáj kimennem az utcára, jó, kutyámat pisiltetni már, se,
de el kell intézni ezt-azt, jó, hát nem Sprite-ot, hanem Kauzunszkáni Ferda-
nyinkát hozok haza, 13%-osat, hamisítvány így is, ha lemegyek, hát ne mondja
senki, hogy itt vonszolja magát a Dusko Gavrilovics – és hogy a kutyáját is
úgy húzta! és mit még… mindent mondanak, Trofim Petrovics, galambocs-
kám, de mi ne mondjunk semmit, és ez viasz pecsét legyen ajkunkon, mint
Ferdus Kalamovics szíve körül Alassio melengető napja: jön haza különben.
Nekem pedig, bátyuskám, Trofim Petrovics, most lett elegem a sok hazug-
ságból, még inkább, hogy félhazugságból, és miért ne lehetne elegem, és miért
ne lehetne pont most elegem, és Profjun Petroviccsal vagy Profjun Pantelo-
viccsal, jó, pontosítok, testvéreddel és apai ágon féltestvéreddel erről végképp
nem beszélhetek, de Profjum Tiavardovics a megmondhatója, mikor kérdez-
tem meg tőle én ezt: „Miért? És megint csak miért?!”, és bármily naivnak han-
gozzak is. Miért, Trofim Petrovics, miért, és miért kavarodik össze ez akkor
Galosz Galankovics dolgával, miért, kérdezed, és én azt mondom, eljön egy
pont, mindegy mikor, bár nem mindegy, amikor az ember, és hiába mondják,
Dusko Gavrilovics, galambocskám, hagyd ezt, nem a te színvonalad, függetle-
níted magad, igen, amikor az ember, nem az, hogy színvonala, értelme – a dol-
goké –, nem az, Trofim Petrovics, bátyuskám, az ember azt mondja, hogy
a rohadt életbe, elég. De mit tegyek, galambom, mit Preforevna Galgiskát is
azért kellett kirugnom, szegény édes drágámat, mert addig rendben, hogy Ga-
losz Galankovicsról ő aztán tényleg szót se akart volna beszélni, letörölte,
mint egy zsírfoltot a tűzhelyről, és nem is azért menesztettem az én ellátó an-
2002. szeptember 23
gyalomat, mert zsírral akart főzni nekem egyre, mondtam neki, angyalom és
virágom, Preforevna Galkiska, Perforevnám, ne már, tényleg, nem ezekért a
dolgokért, hanem mert óhatatlanul mit kellett hallanom tőle folyton, csak be-
lenézett az újságokba, és azt kellett hallanom, mit mondott megint a Porfjum
Petrovics, mit mondtál… megbocsáss, feledhetetlen bátyuska, s miért is kellene
feledni téged, mit mondtál megint te, mit mondott, már ha mondott valamit,
az ő eleganciája ezt nem nagyon engedi, ugye, Ferdus Kalamovics a hátraszorí-
tásokra, és most ott tartok, hogy magát Ferdus Kalamovicsot, az ő eleganciáját
játsszák ki ellenem. Ellenem, őt!
*
S kérdem, hát ér ez ennyit? Ér ez ennyit, ezt kérdem. Kérdem: ér?
*
(Befejezet)
És így, bár pontot tettem magamban a dolgok végére – sosem teszünk pon-
tot! minden más van, mindenféle más, vagy épp nincs, de nem teszünk, pontot
nem –, ennyit még: egy nagy szarhalmot érdekel engem, galambocskám, mind-
azonáltal drága Trifun Petrovics, mit mondanak a két… most nem mondom…
mondtam én, nem mondom, mondtam én ezt, és ha megmondtam, hát nem is
mondom, hát nem mondom, nem és nem…egy nagy szarhalmot tennék én, ha
képes volnék, arra, hogy, galambocskám, a maga két kedves fivérét „Los Cor-
rupitones”-nak nevezik-e vagy sem, és ebben mi a szerepe az olyanoknak, mint
a mindazonáltal ezer hibával vert Ferdus Kalamovics, akit azért a maga két fi-
vére csúnyán elmeszelt, és az olyan seggnyalóknak, mint Galosz Galankovics
bátyuskánk, aki „egy állatorvosi praktizálás ügyéért” is sokat tett… nem foly-
tatom… a mi galambocskánk Profjun Petrovics ügyéért, nem! Ha van értelme,
hogy ezt mondjuk és mondjuk és mondjuk, és amióta az én szám a szó fizikai
értelmében, jól tudja, elfúl már, ahogy járok az utcán, ez az elfúlás van, ahogy
itthon ülök, szét kell csapnom minden ablakszárnyat, ez az elfúlás van… szó
ne essék, Trofim Petrovics, szó ne! El nem hiszi nekem, nem tudom, hogyan
mondom én mindezt, hogyan bírom mondani, mikor nekem ez olyan, mintha
meghajszolnának kint a járdán, na rohanj a búsbolt berakatába, ne rohanj
a kamatyok közé a vakarékba, na rohanj a könyvek közé a „Petrovicsok” kö-
teteibe, drága galambocskám, és másutt Ferdus Kalamovics és Galosz Galanko-
vics köteteit a pultról söpörd el a friss tavaszi ponyvák csíkjai alatt, de nekem
ez már az örök tél késő kora, a koszvadt csúszások sora a talpam alatt, és so-
sem tudom többé elmondani, sosem, hogy… (ITT MEGHALT.)
2007. április 31

TANDORI DEZSŐ

Érzés, érzet; kedv

… engem akkor oly érzés fogott el…

--------------
… sajog egy érzet…
kb. Arany János
Elég sok jegyzet A/4-es duzzaszt itt dossziét, állítólag dolgozattá „van állva” megint va-
lami; van-e? Kiderül, ha szabad előadásként vágok neki. Aztán majd átnézzük a maradé-
kot.
69 éves vagyok, és sokan tudni vélik, ez az öregedés kora, elvben megvan nekik a tar-
talom-válasz, vagyis hogy mit tartalmaz ez az életidő; erre én: jó, te ezt „tudod”, én meg-
éltem; én a magamét éltem meg, s ez semmihez nem hasonlítható. Nem jobb, nem rosz-
szabb, csak másmilyen. Milyen érzés, kérdik hát. Nem is érzés, inkább érzet; s hogy
mennyiben átfogóbb, tehát érzület (másíthatatlan „vég”-eredmény), a Forrás hasábjain
lesz olvasható. Mondókám: „Forrás, Tiszatáj: nekem párban jár.” Tehát az érzület az, ami
az érzésekből és érzetekből (túl a „magunkkal hozott anyagon” – háborúk, születésünk
helye, családtörténet, államrendek) kialakul. Nem érzületem, hogy minél kevesebbet má-
sokkal… hanem egy ilyen érzésem van (logikai szükségességeimből leszűrve), és van min-
dig egy olyan érzetem, hogy nekem az élő érintkezés nem szerencsés. Bár nincs ma, akit
a legszalasztottabb szintről bírálni kedv ne akadna rá, próbáljuk ezt mégis úgy érezni, hogy
nem Tandori Dezső írja, hanem Pascal írta, Montaigne írta, ha grata személy ő még ma is,
Wittgenstein, netán a francia pilótaköltő.
Tőlem is mindegyikük más-idegen, persze. Egyetlen hovatartozásom van külvilágian
(belvilágian: épp adott invalidus madárkám, örök kártyabajnokságunk 35 éve feleségem-
mel a mackóknak és társaiknak, feleségem-és-kutyánk, egészségi állapotom, a ház és az
ország épsége, utóbbi csak viszonylagos vágy), egyetlen külvilági hovatartozásom az iro-
dalmi. Lehet a piacon (kofák, csaposok, kiszolgálók stb.) oly kedves a kapcsolatrendsze-
rem, amilyen csak akkor épp adódik („akar”), újságossal, másolóirodással (esetlegesedünk
már azért!), ez semmit sem változtat önténymegállapításomon (képtelen, pontatlan szó,
tudom): hogy én megvagyok most akkor. Mert, szégyen, hogy egyetlen ember nem mondta,
szégyenem (?): öcsi, megérkeztél; te, az észak-angliai lótenyésztő-gazdálkoldó család sarja
(jó, ezt én mondom csak, reálisan sehova így nem kötődöm, hagyjuk a Duna-Tisza stb.-t),
aki bámulva néztél isteneidre, kik a cheltenhami Gold Cup-ot nyeregették, a walesi Grand
Nationalt, magát az aintree-i (Liverpool) Grand Nationalt talán, de akár egy Hennessey
Gold Cupot novemberenként (megyünk lejjebb), te ezek közé az istenek közé kerültél,
magad így mondod, kisinasnak. Te, aki 90%-ig érthetetlennek, elkülönbözőnek stb. voltál
minősítve, váratlanul ott vagy neveddel Szabó Lőrinc, Jókai, Petőfi, J. A., Kosztolányi,
 32 tiszatáj

Balassi közt (jó, hát még Szép Ernő, Weöres stb. spec. még épp ebben a sorozatban, mert
ez csak egy sorozat, nem több, nincs ott meg mások, majd lesznek!), te akkor beérkeztél
(came home, lónyelven, hazaért), oda, ahová egyedül vágytál, s amire gondolni sem mer-
tél. Persze, mondta valaki erre ellenségesen, pákaforrasztási és csavarellátási miniszter,
ily-oly elnök is volt, van tömérdek, valakik beválasztottak. Barom ember, nekem ezzel,
feleltem, nincs funkcióm, tehetésem, ugyanúgy, ahogy a nemzetközi műfordítói-kulturális
díjammal együtt sem kapok esetleg rendes fordítást, és a jelige velem mindig az: mert
elvonul… Hát itt, ahol még ha besorolt is 2-3 ember a sorozatba, s megjelentem nevezet-
tek szűk-bő társaságában, nem számított elvonulás, közszereplés, páriaság vagy kedvelt-
ség, nincs idegenszerűség vagy stb. Nem, itt egy ember (ez a magam-valaki) álomra éb-
redt, s ez az élete: meglett, amit annyira nem mert akarni se. Hát ő mégis.
Erre semmi reakciót nem kaptam. Ahogy általában én nem vagyok hír az újságokban
semmi dolgommal, melyek, kétségtelenül, aprók. Másoknak, elismerem, nagyobb dolgai
vannak, eredményei. De a „Diákkönyvtár”-sorozat (Osiris) nem eredmény. Egy álom-evi-
dencia valósága. Valósága által evidencia. Ez az én érzetem róla. Érzésem szerint érze-
temnek igaza van.
Ah, ugyan, mi van rajta nehezen elbírható? Én jól elbírom, hogy mások szépek, érde-
kesek, gazdagok, karizmatikusak, fontosak, közérvényűek etc. Nekem ez az egy köz-dol-
gom van (verebek mentéséért hülyének néznek, mackók… ugyan már… és én itt véget érek;
csendem jön, független-idő-vágyam, ah, alig sikeres… egészségem… 69 évemben a leg-
vadabb szerencsejátékot játszom, az egyetlent: meddig nem kerülök orvosi váróba, nem
„visznek”, nem parancsolnak be kórterembe, műtét stb.
Hát ha nekem minden meglett (a kisinasi szereppel isteneim közt, mert én ezt csak ily
érzettel veszem, bár ki tudja, jobban is érezhetném, de nem), mit akarjak? Napi megléte-
met akarom a magam szabályai szerint (J. A. is akarta, s nem akarhatta-e?), Kosztolányi…
És Szép Ernő a végsőkig ellátva szemével reménytelenül párosította szent igyekezeteit
(igazak voltak benne úgy, ahogy bennem nem, talán, vagy egyformák vagyunk), nem al-
kudott meg sötétenlátásában; és Pilinszky, a kései, tékozló reményről szólva, mely nem
e földet lakja, hanem mint viharokra emelt nyárderű, felköltözik a halálos magasba… Nem
ilyen „viharokra emelt” derű (lenne) az énérzetem, ha volna benne pár társam? Jó, épp
Szeged, Kecskemét a szívem szerint reagált, zavarban is voltam. De másképp csend. Taná-
rom, N. N. Á. jut az eszembe. A legnehezebb 56-veszte-utáni évek valamelyikébe ugrunk
vissza, mit tudom, 60 körülre, már volt Újhold irodalmi est, N. N. Á., verseket mondott,
boldog volt, hogy egykori osztálytársnője az első sorban feszít. S a kézfogáskor: „Drágám,
de szép a sálad…” Nekem nincs szép sálam, szép se voltam soha, sőt, még igazi randa se,
semmi. Marad a… Nekem mégis egyes egyedül ez az ottlét a sor végén, ez volt közvilágian.
Mert másképp? Ahhoz senkinek semmi köze már, velem mi van. Se az egyik fél, se a másik
fél ne erőlködjön.
Ha itt cikk mégse lesz, csak töredékgyűjtemény, vigasz legyen Olvasómnak, hogy
a dolgok eredetét mégis (lelkem rajta) látja. S valamire még kitérek. Amikor (épp a neveze-
tes kötetem szerkesztőjétől, biztos maga kezdeményezéséből) egy olyan félig, de csak félig,
elegánsan figyelmeztető cikket kaptam napilbíban, nyomoztam lelkemben az intelem
okát. Lehetett ez: hogy viccesen, Karinthynek, de talán inkább Örkénynek címeztem:
a tandoridezsőből álló bizottság az idei tandoridezsődíjat tandoridezsőnek adta. Nem ízet-
2007. április 33

len vicc, reálvicc. Mert miért ne lehetne a tandoridezsőszellemet (ha van ez) kedvelő bi-
zottság? Ezért senki ítésznek sértődnie még nem kell. S ha ilyen, hát tandoridezsőszel-
lemű, ily állagú, ilyenből áll. És épp ezt az árva egy szál díjat, hosszú év után megint je-
lentősebbet itt, miért ne kaphatná tandoridezső? Mi rosszat mondtam? Összecsengés,
amire úgy áhít az ember legalább egyszer. Én most Balassiéktól Pilinszkyékig (a még
messze hiányos névsorban) összecsengek. Jönne az anyag, fejből, dossziéból.
*
Lesz egy ilyen is: Néha megcsendülök. Ezt „mondásaimra” értem; csendülés, az hang, és
– talán jobb: néha megcsöndülök? – a csönd stb. mondani sem kell. Ez mind a magyar
nyelv szelleme, lehetősége csak. Magam kisinasa vagyok itt nevezettnek.

Kedv
…fáradt vagyok, nincs kedvem s magamról
nem beszélek…
kb. Szép Ernő
Jaj, jaj, már hogy ne szórná szét, barátom, itt az életet az élet. Szép Ernő mindenkinél
jobban mondja (mert nem filozófiák, nem a polgári élet – mégiscsak – rekvizitumaival,
nem vallási jegyben etc.), hogy én nem tudom mit éltem s mi az hogy én itt voltam (kb.
idézem), ahogy úszni se kottából szoktunk. Nincs kedvem. Ez nem németesség (keine
Lust), ez a magyar nyelv oly lehetőségének kihasználása, hogy/mely nem szokásos gyak-
ran. Egyáltalán: nincs kedvem, az nincs. De menti hagyományba vissza az, hogy beszélni
nincs kedvem, így teljesen akadémikus. Nekem a nem akadémikus az olvasatom.
Nagy ellentmondás az egész írósdi. (Schriftstellerei; ld. még Sangerei.) Magamról nem
beszélek úgy, hogy ezt mondom. Jó vicc. De aforizmám: egyetlen dolgot nem lehet jól
mondani senkinek: azt, hogy egyetlen dolgot sem lehet jól mondani senkinek.
Vagy a nyelv csuda vicceire jövünk néha: Ez még messze nem a vég. – Messze a vég. –
Ez még közel sem a vég. – Közel a vég. Ajaj, hoppá, mondja a szórakoztatószínpadok kö-
zönsége. De én is!
Jó, trükkök. De nem. Mert a nyelv… stb. Adva van, mondja kicsit nekem nem tetszően
(Ottlik se szerette) Duchamp. A nyelvben valami adva van. A cirkuszban a nyaktörő, sokat
dolgozó akrobatákat… az észak-angliai lovas fiatalembert, aki megnyeri valamelyik álom-
versenyét, s ott van az addig csak kívülről bámultak közt. (Most is kívülről vagyok csak
ott, felfoghatatlan érzés. Ezért a „modernek” most hülyének néznek, sejtem.)
Másolgatok.
Nincs „igazság”. Csak igazságtalanságok helyesbítése van. Mert különben nem lenne
olyan hülye senki, hogy igazságokkal jöjjön. (Hát – meredek. De ezek mind érzeteim vol-
tak. Ezek nem aforizmák. Érzetek, mondom. Ám nem kicsinyítem le egyiket se azzal, hogy
„volt ilyen érzetem is”. Ha egyszer érzet – mindig érzet.)
Nem ez vagy az sok, ezzel-vagy-azzal-vagyok-sok magamnak. A tartalmatlannak is
érezhető magány és csönd óráit ide! Míg verébkém a másik szobában alszik. – Meg hát
sok volt a Parzival, Musival, Doderer, Virginia Woolf, Kleist és még vagy 500 kisebb-na-
gyobb író szolgálata, tejbepapi-életet ide? nem is, a „semmi-tartalmú-idő” a magamfélé-
nek megint kemény ügy.
 34 tiszatáj

Az sem igaz, hogy „elszállt lelkemmel már nehéz a kapcsolat”. Az „egész” után jöhet
csak az igazi „elég”, vagy az „elég” után jöhet bármi „egész”?
A sablon meglátások a legigazabbak. Nekem a legevidensebb, számára mit sem mond.
Ez csak azonos foglalkozásban érdekes. Akkor is csak úgy érdekes, ha érintkeznünk kell.
A legnehezebb!
„Ha vitatkozik, felhúz és abbahagyom. Ha nem, hát addig nem hagyom abba, míg ma-
gamat fel nem húzom (azzal hogy nincs reagálás), ez a szellemi érintkezés.”
Szabad-e kiemelni közérvénnyel szépen érvényesülő embereknek „nálam” azt, hogy
irigyelnek elkülönültségemért? Le tudnának mondani annyi mindenről, amiről nekem így
kell? S hogy nem lemondás ez nálam… talán ezt irigylik? Ennyire magánjellegbe nyúlnak?
Hiába, ha egyszer látszunk… s az írás – látszás.
„Mi tagadás, tágabb ívű volt a tagadásom. Mi tagadás volt.” Hm.
Intézzük el végre Kafka „szomszéd falu”-ját. Zenón a felezéses úton történő végpont-
közelítést használja arra, hogy sebesség stb. nincs, nincs mozgás, ergo. Magam a nincs lét-
rejövés tételét adtam ezzel. Ami mégis van, vagy elvi, vagy erőszakjellegű létezés. (Egy
mértani pont – ill. egy fejedre eső golyó.) A szomszéd falu az elérhetetlen másik végpont –
avagy a ponton „belüli”, a nem mértani-elvi pont „határa”. Eleinte viccnek éreztem, hogy
a szomszéd falu fiatalon, váltott lovakkal sem érhető el – s teljes erőben aztán, igyekezvén –,
mondja a Kafka-rokon. Ma már (ld. én a magam 69. évét megértem) érzetem ez!
Nagyon világelső barátomra mondom: „Nem lehet sok ilyen érzületű illető a földön,
köreinkben, másképp te ismernéd. De ha nem ismersz ilyet, tudod-e, tudsz-e engem ér-
deklődéssel nézni, csak egy pillanatig is?
Ne hozzunk olcsó hasonlatokat: Tolsztoj (csak vallás, válás, muzsikok, szomszéd falu
stb. nélkül). Ma élő költő, novellista, regényíró, drámaíró kortársaimról (magyar nyelvű-
ekről) nem öregtolsztojian nem írok, vicc. Nem ám, hanem mert (ld. tandoridíj) nem lá-
tom és nem is akarom tisztán látni a szisztémát, mely szerint ma élőkről így íródik. Esszé-
istákról, tudósokról stb. írok, de… na, akkor.
A kör, nagy téma. A kör végtelen. Nem egyszer van azonban. Zárt végtelen. De a Can-
tor-dolog… a kontinuum… szerintem az egész „vonal”, számsor… leszámlálhatatlan. A kö-
rön, rendben, számlálhatnánk 120 fokot is, de én rajzoltam ilyen kört:

Két ravaszság is van. Érzetem szerint nem biztos, hogy teljes 360 fok a kör, ám ha
több, az első 1-es nincs meg… hát nem? Ez nekem őrület. (Tojás és krumpli állagában sze-
reti magát a kör, nyomda nem javít, kérem.)
(A 360… nem is írható le jól, általam legalább nem.)
Tehát vagy van egy véges-végtelen, a kör, és akkor az örök hérakleitoszi hullámvonal is
körbeér, meg a számsort is körnek kell képzelnünk. De vissza a körhöz. Ha életünk ha-
sonlata a kör, nem zárul. Bocsánat, nem vulgáriasan, tehát hogy nem érünk a végére.
Végtelenszer sok kört járhatunk emez egy kör mentén (körrel! az ám, nem is „mentén”),
de egyszer meghalunk, és ott, ha bárhol van is, a kör nem zárul. Mivel pedig a kör, ha
2007. április 35

végtelen, bár zárul, épp ezért: ha tényleg végtelen(szer járhatjuk), nem zárul. Mert mi vé-
get érünk. Tehát a személyesnek felfogott kör, a kör „én-változata” nem ér körbe. Ahogy
Zenónnál a felezés van, érzetem szerint itt ez van. A kör csak a végtelenben van „meg”. Ha
valóban végtelenszer járom (egyfajta örökéletben). Jó vicc, nem?
„Futunk egy örök körbe érve”, írtam a Madárzsoké-versben. Tkp. lovam és én – meg-
haltunk a végén, így érünk haza. Stb.
„Nem értek egyet: ez több, mint a nem értek kettőt.” Így lassan én se tudok semmihez
semmit szólni. Már ha értés-alapú az. Rémes magány a megosztatlan? Nem rémesebb
a megosztott? Ahogy ezt se vegyék el tőlem, érzetemet: öreg vagyok. Sőt, épp ehhez képest
még ez-az megy. A magány mint kör… gondolkodjunk el ezen. Magányom dolgait legalább
ne kelljen elmondanom. Elmondanám. De megóv a „nem megy az”.
Jelenidő. „Nem vagytok. – De kinek mondom ezt?”
Megbocsáthatatlan azonban, ha senki nem létezik számodra, te viszont igen. Űrön túli
űr: ki számára nem léteznél akkor?
Persze, a köznapi roncsolódások az igaziak. Ha Kezem Lábam Törném nevű lovaddal
nyersz, azt mondod, e nagy siker az utolsó. De akkor karod összetöröd, ráadásul lesz egy
tört lábú verébkéd. Marad, hogy orvoshoz nem mentél karoddal. (A köz vicce: „Még min-
dig nem tanultál meg kézen járni?”) Részemről is vacak vicc: Ha nem létezem magamnak
se, hogyan léteznétek ti nekem? Bár igaz.
Hányszor leírtam: „Embert nem akarok látni…” S ennek se plusz, se mínusz követ-
kezménye nincs. Következménye csak a személyes sértésnek van, vagy annak, ha mások
„elől” el akarsz vinni (állítólag) bármit is.
Rossz viccem: a kedvem megvan mára, hogy ne dolgozzak. Csak a másik hat nap mit
csináljak aztán? (S az ilyen viccek a menők, jaj.)
A jelenségek. Néha arra ébredek, nagy zaj… egészen jellegzetes. De látnom kell,
semmi. Kafka! Nem így megy ez? (És tébécékórházban haltál meg nyomorultul. Gondol-
tad-e, ah fulladtam volna egészséges evezés közben a Moldvába? Csak ezt mondom én, ezt
nevezem szabadságomnak. Minden időm felett-alatt, semmivel – én rendelkezzem. Ha
már nem felett, hát alatt rendelkezhessem, ismétlem, és ha szinte semmivel, semmi felett.
(Haha.)
Tudás. Gondolat. Nem ez? Ráébredés valamire. Túl sokat tudni: túl sokat tudni téve-
sen (valakiről). Nálam megoldják jobban. Alig tudnak bármit is, azt is rosszul tudják. (Há-
zam van… rokonom ír földön… valaki minden ügyemet intézi. Jó ég, senki-semmi ilyen
nincs még a láthatáron se.)
A közlés bajai. „Hidd el nekem látatlanba…” – „Nem. Mondj valamit.” Amire csak rá-
csodálkozik. Vagy: „Nocsak, ilyeneket elmondani…” Ezért jobb eleve nem menni, nem be-
szélni. Ld. Kosztolányi–Csáth. Te sohase jövő és sohase beszélő… kb.
Csöndem túl nagy zaj nektek. Mert arról szól, ami nálatok csak hallgat. (!!)
Ha túl sok nektek, ami nekem fontos, és unjátok, jó. De akkor ne foglalkozzatok azzal,
ami nekem (bennem) túl kevés, és amit én unok. (De ez történik!)
„Hagyjuk a régi, félreértésnek tekinthető sérelmeket. Kezdjük újakkal, félreérthetetle-
nebbekkel.” (A haladás.)

Vélemény: a dolog (még) jobban megfelel, ha nem is tudok róla!

 36 tiszatáj

Fontos!! Ha már úgyse hallják meg, jobb, ha legalább valami újszerűbb, fontosabb
dolgot mondtam. Mert hogy csak udvariaskodom, nekik szóló közhelyekkel, és nem is
hallják, az megalázó. (Lakásban, vécéről kiabálva – mikor hűtőszekrény, polc zárja el
a hallást… itthoni változata is van, ebből jött.)
Nem kell nőnöm hozzá, hogy le vagyok maradva, alant járok. De ez rád is vonatkozik,
ha épp én járok fentebb. (Mi a leglehetetlenebb ebben, kérdem.)
Ha már megírtam, jobb, ha nem jut az eszembe többé. Úgy volt jól. Sőt, már esetleg
cáfolnám is.
Így-vagy-úgy minden megvolt. Így-vagy-úgy minden zavar.
Így-vagy-úgy minden csak rosszabb lehet. (In mem. Szép Ernő, gyarló késeije.)
Akkor beszélj csak túlélésről, ha már meghaltál!
*
Ha nincs egyetlen lélek se, akivel bármit jól megbeszélj, végül magad is mind jobban eltúl-
zod. (Ez is egy kör stb.)
Rossz üzlet: magamat már nem akarom megismertetni, de mást magammal még meg
kéne. Az igazi-hazug kölcsönösség. Mikor tekinthette magát teljes irodalmi világnak az író
– utoljára? Vigasz a kör. Visszaérünk „ugyanoda”. A kör az abszolút hérakleitoszi. A kör
sosem a második. Mert körbeér, ez az átmeneti kategória (a másik) kihagyható.
Mindig értettem valamihez én is. Jellemzően: főleg amihez nem lehet.
Zavarja-e madárkám éneklését, ha a – számomra elviselhetetlen – slágerműsorba be-
legépelek? Életem micsoda is, ez mutatja. Engem zavar-e a gépelésben a slágerzene, nem
kérdés.
Mindig megkérdőjelezték értelmemet, lényegiségemet, irodalmi értékemet, ha nem azt
– és olyat – írtam, amit és amilyet az ítészek, irodpolitikók maguknak megfelelőre érté-
keltek, a saját – korlátos – elképzeléseikbe beilleszthetni véltem. Meghibbantam volna
akkor mindig hirtelen? Ők nem hibbantak meg, ők csak olyanok, amilyenné váltak.
Változom-e azonban én (is)? Ha stabilnak, ha egy mobil korszakban „a” klasszikus-
stabilnak nevezem magam, ha jeligém a „nyugalmi állapot – vagy egyenes vonalú egyen-
letes mozgás”, Newton, akkor? Életem, létem (a szellemi) lehet valóban (üdvre) olyany-
nyira rögzült, hogy eltérni tőle nem érdemes, csak az ellenjátékokat kibírni? Olcsóbb úgy?
De az abszolút szellemiség sosem volt piaci! (Szellemiség, értsd: ily igyekezet.)
A világ, írtam itt korábban, vagy egyebütt, hogyan is ne létezett volna nekem a világ?
Mindig rajta kívül éltem. Ha volt már itt ez, jó példa rá, hogy funkcionálisan ismétlődhet
valami. Pl. a vérnyomásmérés. „Volt már”, mondja a doki a Guszti bácsinak. Mert hogy
a Mari néni vérnyomásának mérésében már szerepelt ugyanez a szerkentyű. Mi mindent
kellett így (jócskán támogatott) ifjoncoktól eltűrnöm, vagy vén marháktól! Miért, ha en-
gem ifjúnak néznek, miért ne mondhatnék vén marhát? Ha öregnek vallom magam, miért
ne ifjoncozhatnák? A szellem világában csak az éretlen az ifjonc – ifjunca, ifjoncka, ug-
roncka, hempergőzincke stb. –, és az is rettenetes volna, ha minden vélemény a helyes-
ségnek felelne meg. De mint nyugalmi állapot és egy. von. egyenl. mozg. hívő, ezem van!!
*
Az az érzésem, ez meredek volt! Az az érzésem, továbbá, hogy vagy a postás csengetését
várom, vagy madárkámnak gépelek és szólatok sláger-osztrák-tévé-rádiót. Sivár válasz-
2007. április 37

tás. Ma már ott tartok, hogy a postás jötte szükséges, de a velejáró – a várás, még ha pénzt
várok is – elviselhetetlen, felháborító. És ha holnap meghalok? Utolsó gondolatom ez lesz:
mikor jön a postás az elfogadott, de botrányos mérvű honorral?
*
Este már végképp csak csendben bírom. Főbb munkáimat már csak nívó alattinak bírom.
Tejbepapi. Orosz esztrádműsorokat nézek-hallgatok, azok még valamicskét emberiek. Bár
hát… Mégis.
Este már senkit – senkit! – sem bírok másképp, ha beszél, csak ha szemem elfedem,
várom a fél nyolcat, mikor már alszom. Megírtam: a földön a legjobb aludni, de a legjobb
a földön aludni. De még így is: élvezhető eléggé? A szerelem, a kaja, a pia, az olvasás,
a társas együttlét – aki velem ellentétben ilyenre vágyik, én verébkénken kívül senkivel –
mind ez sokkal élvezhetőbb. Mert ébren történik. Az alvás, ami a legjobb nekem e földön,
alva történik, és ha sokszor felébredek, pl. vizelni, megint ez van: nem alszom jól. Nem
igazán élvezetes, inkább drukk, hogy újra elalszom (-e). Mondogatom főmedvém nevét,
Dömi, Dömi. Mint „Om, Om” a buddhistáknál. Vagy akármi. Aztán szavaimtól függetlenül
alszom el. Végképp nem tudom már ilyenkor az ellenkező nemre, embertársakra, pénzre,
műveimre, emlékeimre, vágyaimra (csak a nyugalom mérhetetlenje a vágyam, de az alvás
épp a nyugalom lenne), tárgyakra gondolni. Nem mindegy? Ilyenkor látszik. Úgyis tárgy-
talanul alszom el!
Ennek kiegészítéseit ld. Forrás, valamint egy rajzgyűjtemény. Keressük hamarosan az
ÖRDÖGLAKAT, ANGYALHINTA c. kiadványt. Már nem beadvány. Már nem folyamo-
dom.
Hérakleitosz se folyamodik. Hiába, hogy

v. abszolút cégére:

Nyista:

Vagy: itt járt Hérakleitosz:

Spac itt, spacc, veréb (németül), üres tér. Ahogy legtöbbünk fejében a másmilyenség-
ről oly sok ez (az üres tér, legjobb esetben…)
 38 tiszatáj

*
Zenón: „Futamidő 1/2/3/4” etc. Mert nemcsak 1/2-vel nem jön létre semmi Pl. 3/5-tel
sem.
*
A látó ember rettenetes felszínessége jön elő, ha sötétben hunyt szemmel vág neki. Ki-
derül, semmire sem figyelt oda. Így járunk egymás világában is.
Az igazság halálos ellensége az érintkezés. (Hogy én is ilyeneket írjak, is.)
Nem másokat unok. Csak hogy az én szavaimra szavak. Persze, hogy minden létezik
a számomra. Csak semmit sem kell kapcsolatba hozni velem.
Fölösleges magamnak is már csak én vagyok. Mindenki más: volt. Ezek erősek voltak.
S nem is felszínesek.
*
Örülök, ha valaki kicsit se konyít a művészethez. Kicsit sem kell lenéznem. – Erős író vol-
tam, erős szellem (bár biztos nem igazi jó), mégpedig: mert erősen ellenszenveztem, erő-
sen irtóztam, erősen tudtam elzárkózni. – Sosem hittem, hogy írod, művemet az életem
így átfedi majd. Ez nem életművészet! Inkább életképtelenség. Mert, ld. másutt, írtam,
nem akarok érintkezni: nem akarok örökké irodalomként jelen lenni. Másképp meg nem
vagyok jelen. Szerencsére nem „inkább”. Semmi vágy nincs ebben sem.

Van hát kedvem?!

*
Nem spirituszom fogy ki, inkább nagyon is nagy lánggal ég, mikor már nem akarok tény-
leg senkinek semmit mondani. (Variáció egy megírt témára: Csak kinek mondjam el, ha
már nem akarok senkivel se beszélgetni? Beszélgetni csak azzal akarok, aki szerintem jól
írt munkáimról, jól érez irántuk, jó az ügymenete. Pl. Bárány Tibor, a Jaffa Kiadó stb. Az
említetteken túl. Naná, semmi a „minden” tagadása, a jó kivétel ám szégyenítsen meg en-
gem.)
Magában mindenki beszél, natúr. De hogy mással se legyen értelme beszélgetnie, eh-
hez komoly életiskolázottság kell már.
Megbízható vagyok: csak a magam dolgaival törődöm. (Sajnos, mégsem vagyok meg-
bízható.)
Az érvényesülni akaróké az idő:

Nálam a vekker jelzője már bent van:

2007. április 39

Vagy van a fejeden. Vagyra adtad a fejedet.

Vedd vissza a vagy-t…! Egy másik vagy lesz belőle.
Hogy ne érdekelne a világ, írtam. Csak mikor már hallok róla, rosszul vagyok tőle!
A világtól vagyok. (Ha nem is jól.)
Haladásos (európai, újabban kínai) gondolkodás. Hogy a netovább is haladás. A nincs
is. (Főleg a nincstelenségek férnek bele jól.) Elhagyom a cigit, az alkoholt: teljesítmény.
Másutt, ha valami nincs, ha valamit nem csinálok: az pozitív? Fizetnek érte? (Mit tudsz
venni rajta – divatszó.)
Ha szélső érték vagyok, miért nem értékét nézik? Értékük nekik is van, még több is.
Madárkám révén az örökléttel vagyok. És mindkettőnk élete véges. Csak az összehan-
goláshoz is annyi idő és erő kell, hogy mások nem férnek bele.
Madárkám nélkül ez a percem se volna. De egy percem sincs mellette (másra).
Ha ismertek volna, írtam valahol, valaha is, most nem ismernének rám! (Tíz alap-
mondásom egyike.)

Szüszifosz a kővel: belülre vette, alakítja. Nem mindegy? Nem tesz semmit. Nem
akartam tenni semmit. A Tiszatáj-cikket akartam. Mégis van világ, ami rajtam kívül van.
Kívül van: értelme a hangsúlyon van.
De akkor mik a szavak? A szavak azért vannak, írtam másutt, hogy legyen miket mon-
danunk egymásnak.
Gondolkozom, tehát voltam és leszek. De…?! A jelen volna a kedv. Van, ha van.
2007. január
Tandori Dezső
Érzületi pótkötet

Megj. Ikerdarabja a Tiszatáj valamelyik számában

(sorrendi igényem nincs) a LÉTÉRZETI PÓTKÖTET.
Egyik sem „I.”, másik sem „A”, pl.

1.
„Néznek-e” más-máshonnét a nyelvek? Nyelvérzületemben (még inkább
akkor nyelvérzetemben, de nem nyelvérzékem szerint, ez utóbbi nálam a
magam igényei szerint csak a magyarra vonatkoztatható), ugye, máris itt a
baj: máshonnét... másunnét... mely másik nyelven tudnám így tenni-venni?
De a német Gefühl, ha csak a szótárban nézem is meg, jelent érzést, kedélyt,
gondolatvilágot (és felfogást), nem sorolom. Jelent-e érzületet is? Érzetet
– talán. Rilke a maga anyanyelvén ezt jól át-meg-átjárta. Az angol mind nekem
bajosabb. Agy, gondolat(világ), lélek, alkat, emlékezet (emlék) stb. Szellem,
elme... bocsánat, hogy nem törekszem teljességre. Nézze meg ki-ki a maga
legjobb szótárában.
Másképp „néznek-e” (mert néznek! világot néznek, talán világnézet nélkül,
de, ismétlem, világ-nézetük jegyében) a nyelvek? Akkor hát néznek. Maradjunk
a magyarnál. Az érzet (pl. létérzet, hőérzet) más, mint az érzés; érzület – az alap-
felfogás, eszméken innen és túl, de nincs pl. létérzület (szerintem az nincs); akkor
jön még az értelem stb., vagy toldalékokkal a ráérzés stb.
Jelentéstartalmaik átfedik egymást, másfelől-másfelé meg különböznek.
Elkülönböznek (laza, tarthatatlan szó), elkülönböznek (nekem ízes szó, bár az
olyan ízes szavaktól, mint az „igazándi” meg a „mindösszesség”, feláll a háta-
mon a csigolya), s pedig hogyan? Az érzés: érzésvilágot jelent, aztán lelki állagot,
szíves vonzalmat; objektíven az érzékelés rokona; és kinek-kinek ez a legegysze-
rűbb ügy, ez az érzés, még toldalékaival is.
Érzület: ez már a nagykoalíciót kizáró horizontális-vertikális világa.
(Viccemmel: vorizontális és hertikális, valahol a vízszintesbe és függélyesbe írt
két szó metszi egymást, így, torzítva.) De félre a tréfát: hazafias érzés, hazafias
érzület: kicsit más a kettő. Az érzés jegyében szeretjük pl. Szentkuthyt, Szép
Ernőt, Berda Józsefet, de érzületünk esetleg nem tűri őket, mert Ady, József,
Kosztolányi van belénk nevelve. Vagy: család iránti érzék... megyünk át... ez
érzület is. Érzület: pfuj. Trianon. Gonosz fehérek, hogy az indiánokat kiirtották.
Hajrá Liverpool!
(Régen volt az „érzemény” szó, kinél is? Petőfinél? Mint evidencia. Az érzület,
az érzemény szeret kizárólagos lenni. Bár az érzemény az érzéshez is hajaz.

17
 Az érzet más. Hőre, hidegre, érdesre – nem vagyok tudós! –, sok mindenre
van. Bár érdesérzet, édesérzet ily szó nincs valami nagyon. Hőérzet van pl.
Van egy sanda gyanúm, hahaha. Egy olyan érzésem. Sejtésem. Kavarofunk,
szédülünk? Vannak olyan nézeteim, hogy... Az érzület a nézetvilágnál erősebb,
szinte rendíthetetlenül az. Mindez nem vág egybe a németéknél, angoléknál
használatossal. Cikkem címének oka: értelmi, érzeti, érzületi, könyveim utáni
írás.

2.
Nem kizárólagosan az érzületről lesz szó itt. (E mondatomat inkább ajánl-
hatnám Nemes Nagynak, mint Szentkuthynak, Németh Lászlónak, mint Szép
Ernőnek... tehát a logikai és ...pardon, érzületi rendszerek szerint szellemük élő
nagyoknak közelebbről, holott Szép Ernő és Szentkuthy, igen, még ez utóbbi se
valami távoli tőlem, hah.) Mégis pár érzületi példával kezdem.
Ha nagyon erősen kell azt mondanom, hogy „az az érzésem” (érzet itt szóba se
jön, olvasott szövegről van szó), akkor már érzületgyanús az ügy. Sokat gondol-
kodtam meta-matematikán. Nem értek hozzá. De a halmazok... a végtelen... Nem
értek ezekhez sem. Mégis. Itt még nem érzületről beszélek.
Mi a(z érdeklődésre számot tartható) gondolat? Egyszerűre fogom: a
legbonyolultak konstrukciók (s ahogy fejlődnek; „a technika”, a számítógép, a
„mikroszkóp”, pardon... csak ahogy az általam leginkább ismert helyszínelési
fogalmakból látom – egykori krimiíró, én! –, a biológiai vetületek stb.), ezek
a mai-világbeliségek a gondolatnak valami végtelenségét tárják. Haladást
mutatnak. Az emberi lélek (bocsánat) szinte még ott tart, hogy a(z általam
nehezen felfogni bírt) kóreseteket (elme-, egyebek) a csecsemőt-a-hideg-víz-
zel-ki-ne-öntsük harcában is összefoglalhatjuk. (Van-e, megszűnt-e az L. mező
stb.). Tovább: valaki öngyilkos lesz. (Technikája nem tükröz haladást, meta-
tudományt, de nincs ő többé, nekünk fáj.) Ki a vétkes? Az a szegény is, biztos.
De az orvos. A környezet. Stb. Csak „én” nem, aki nem jól törődtem tán min-
den részlettel. Etc. Ez bonyolultabb, az emberi tényezők (pardon, lenyúzott
szó) együttese megoldhatatlanabb, érzületibb világra vezet, mint a holnap,
holnapután újabb eredményekkel kecsegtető tudomány. Cantor, Gödel (aki
érti, tudja) végtelenfogalmai... hm... megoldódtak? Vagy csak ők voltak, akik
belerokkantak? A maibb tudomány érzületileg is mértéktartóbb? Nem tudom,
nem dolgom.
Mivel e kérdésekhez nem értek (matek, meta...), nyilván nem az eszem okán
(mely ész főleg speciális, az érzések anyagával egészül ki), nem józan megfonto-
lásból foglalkozom velük. Rövid leszek; hanem: érzületből.
Ha tehát én egy mókás, sokban (olvasom) alapvetőbben fontosnak vélhe-
tő görög pasit szedek elő abszurd paradoxonjaival, ennek oka lehet. Nyilván
nem tudósi, szépírói előrehaladásom világát élem (a nemzetközi porondon),
hanem el vagyok (már örökre) akadva magamban, ahogy 1994-ben írtam (más
tárgyban): „kentaurrá sose bomolva, magam akadálylova egyben” (lettem, mint
félbölcs öreg-akadályzsoké). Tehát vonz, érzületileg, az elakadás, elakadtság.

18
Hogy a vonal végpontjának (a végtelennek, haha, így érzem, érzületileg, én)
elérése lehetetlen akkor, ha felezéses alapon haladunk előre. Marad „a legki-
sebb” egységnek (félnek) is a fele. Akhilleusnak a teknős hátára kéne álnia, meg-
lovagolnia kellene a nyulat. (Majdnem „állniát” írtam, mert az egy álhős már; és
nullát a nyulat helyett, mert az egy elvont izé már, semmi, így.) Tehát manapság,
vagy tíz-tizenkét éve (kb. még a rendszernek az ő váltása érzületi jóreményén is
kifulladva és csalódottan túljutva; s ezzel hagyjuk is „a hazát”) ezzel a végpon-
tot-úgyse! fogalommal foglalkozom. De nem fogalomkozom, hanem érzületkezem,
s mert író vagyok ilyképp: íróskodom. Ezt illett volna értenie a recepciónak, s
nem sokallnia etc.

3.
Tehát ha én (mert ha következetesen végigvitt gondolat, hát érzületileg lét-
jogos lehet, és ha bizarr, az érzésnek adhat valamit) a pont fogalmát elfogadom
mint elméleti pontot, de a fizikai kiterjedésű pontot megkaparom kicsit, így: a
pont akkor nem elméleti, hanem kiterjedése van. Tehát? Létre kell jönnie. (Erre
mindjárt visszatérek. Mi van, ha nem kell „külön” létrejönnie, ha létezését érzé-
keljük csak, nem létrejöttét.) S ha felezéses alapon akarok létrehozni, durván

ezt (bocsánat a rajzok tökéletlens.!), akkor ez

indulhat egy elvi pontból, már ha ilyen összefüggést elismerünk, mondjuk, a kész
cucc (nem lesz kész!)

átmetsző vonalának széléről, és úgy akarom

létrehozni (abszurdum, tudom!), hogy jussunk egy vonal végpontjáig, avagy, ami
nekem nehezebb ügy, onnan kezd kiterjedni a dolog... de én a vonalnál maradok,
mellette a kör-szándéknak megfelelően alakul a kör (Olvasóm, vágd a falhoz,
ha...!), akkor a pont nem lehet kész soha, mert a félnek a fele, annak a fele stb.
örökké megmarad. Jó, a pontból csak a vonal jöhet létre, a két felet kifestőkönyv-
szerűen kitölthetném... de a vonal, átmérő (ha jól mondom) se jöhet létre. A kör
sugara sem! Ez az, a pont itt egy telire kifestendő kör.
De akárhogy is! Ha nem vonal, hát még bonyolultabb a helyzet. És itt jön egy
közbevetés: ha a pont = megtelt kör fizikai kiterjedésben, hát... a kör: az egy
vonal. Ha elméleti, hát rendben van. Mert adva van, elképzelem. Ha pontról
pontra haladok, nos: szeletek jönnek. Egyiknek a szélessége sem lesz meg, a
felezéses alapon. Sőt, ha nem szeletelem fel a körvonalat: Zenón alapján úgy
sem lesz meg.

19
 Továbbá: ha a kör állítólag végtelen, hoppá, akkor nincs vége. Mégis: a
kész kör (erre mindjárt kitérek!) zártnak látszik. Higgyük el, zárt. Akkor
is baj van. Mert egy kör hány kör? Egy kör végtelen sok kör. Ahányszor
végigmegyek rajta, úgy „közeledek” a végtelen felé. Nincs az a gép, mely a
„végtelen-számot” dobná nekünk. (Gondolom én ma.) Tehát valahol... meg-
halok. Abbamarad a körözés. De ha eszem van, más dolgokkal is foglalko-
zom. Tehát valahol abbamarad a körjárásom. A kör ott, mint végtelen-vonal,
végetlen-jelenség, érzetem (és érzületem! e kettő itt, szerintem, egybeeshet),
felismerésem szerint abbamarad. (Móka, hogy a felismerésben ott a merés, mint
merészség, mint merítés stb. Csoda, hogy borzadályos műfordítói pályámat
jól-rosszul végig tudtam csinálni, ennyire érzetileg a magyar nyelv rabjaként.
Nem érzületileg, persze. Hahah.) Talán elég ennyi. A kör sem jöhet létre lét-
rehozásos alapon.
Miért van mégis végtelen mennyiségűnek nevezhető pont? (Csak nevez-
hető! mert mindig véges számú pont van! legföljebb minimális idő alatt
osztódnak ezek, létesülnek újak, halnak el... változik a pont-szemléletünk,
az ám!) Mert ezek a pontok erőszakrendszer részeiként léteznek. Eleve! Ez az én
érzületem szerint az erőszakelvűségből, sőt, erőszakgyakorlatiságból adó-
dik.
Tetszik, nem tetszik, van
a) az elvi, elméleti pont,
b) van az erőszakgyakorlatú pontok irdatlan sokasága (országok, rendszerek,
távolságok, ehető és ehetetlen dolgok, mérgek, törvénybetűk stb.).
Köztes – az nincs. Nem mondhatom: vettem egy gyönyörű katyó köztest,
egy szomáliai brhgumbgrrhcsombor köztest. Csak katyó szőttes van, és...
talán szomáliai stb. szőttes. A köztes az a szabadságom lenne, melynek biz-
tos érzete a Zenónt tagadó tudás: hogy felezve (bárhogyozva! 3/5-ödözve se
megy! pl.) nem jutok soha célhoz, nem jön létre... bocsánat... egy rohadt pon-
tos pontom se. Hát még másom. Csak erőszakilag. Így születnek új emberek
(fizikailag), ebbe a fizikumba költözik (van benne stb.) a lélek, az érzület...
állatnál kicsit másképp (? nem biztos!), jön a beszéd, a gondolkodás (állatnál
kicsit másképp, „sehogy”, ez utóbbit kétlem, s itt már a tudomány – szintén
erőszak! – dolgozik).
A világ tehát három részből áll:
a) az elvi dolgok (pont, jóság stb.),
b) a létrehozhatatlanból (pont, jóság stb.),
c) az erőszakból, az eleve adott, elfogadandó (vagy kontrázásával nagyon
is erőszakcselekményekbe kényszerülő) érzetekből, érzületekből, érzésekből,
felismerésekből, ám ezek már nem fizikaiak, nem okvetlenül ily eredetűek, sem-
miképp sem meta-matekosak. Tehát az egész világ: erőszaktárgy, az őserőszak
pedig homályban marad. A végtelen megfelelője, az ellenkező „vonalvégen”.
Mivel pedig vonalvégpont nincs, teremtődés sincs, erre mondhatják sokan:
az élet álom... vagy hogy az életen, a világmindenségen (túlzó szó?) kívüli
mindenebbségből, térbeli végtelenből csapódott ide egy szerves, netán szerves
alakulásra képes meteorit stb. Rajzban:

20
 És hogy a vorizontális-vertikálist is lássuk, bár megrajzoltam sokszor, még
boldogult Korniss Dezső piktor úr konstruktivizmusával kapcs. (Dicsérve legyen
hanyagolt emléke):

(Avagy, Ausztria példáján ugrott be épp: A nagykoalíció. J nélkül.)

Mielőtt a „Töredék Hamletnek” című kötet pár dolgára, cikkem tkp. tárgyá-
ra rátérnék, kis közbevetés következhet, úgy érzem (gondolom, nézem, látom,
hiszem – ah, a nyelv.).

21
4.
Nem lesz ez haszontalan, sőt, és igencsak szükséges, viszonyítási... pont, na.
Mondom erőszaktevően. (Mert létrehozható, szabadon választott pont – nincs.
Ahogy végső soron csak a nem helyeslendő állapotanyagok választanak „sza-
badon”, a többi szabadság messze nem „igazán” szabad választósdi eredménye,
hanem hiedelem, érzület, szükségszerűség stb. kérdése.
Ahogy a manapság nálunk – hála ég! – igen népszerű nagy meta-matematikus
(és matematikus) Gödel mondja: a nemteljesség jellemzi a teljességet, már ameny-
nyiben saját (hozott?) anyagából akarnánk bizonyítani benne mindent, az nem
megy. Elolvasandó a kiváló könyv, „a” Gödel, itt, ma.
Nekem az egész meta-matek végképp nem hazafiúi, állampolgári, társada-
lomgyermeki okokból (nem is ellenkezőjükből) kezdett izgalmas lenni, hanem
saját 1960–1966 közötti írói emlékeim (és „műveim”) révén, nyomán, érzületével.
Erről lesz szó mindjárt. Amikor nevezett kötetnek eredetileg az állami-kiadóilag
elhárított címét adtam volna (EGYETLEN), naiv nem a létezőszocialista társada-
lom (sokszor a létezőkapitalista!) viszonyairól alkotott véleményemben voltam,
hanem a magam bicskájába szaladtam volna horgászás (és nem szalonnázás!)
közben. (Tőlem, megj., mindkettő idegen, a horgászás főleg.)

Címe: A csodálatos horgászat.

Vagy: Az intelem, lejjebb:

Még a horgász inti a halat! Vagy az egész csak egy ilyen jel. (Itt nem sikerült
igazán horgászásosra, de:)

22
 Ez se. Volt, ahol igen.
Ám a belső érzet (majdnem érzület) lehet a gátló.
Ha „EGYETLEN”, hát nem bizonyítható minden alaptétele (axiómája) önma-
gából. Én pedig a szoc. vagy nem szoc. rendszereken kívül, polgári családokat
kikerülve, nagyobb és hígabb társasságot is (tehát az önlétem fenntartásától
eltekintett kényszeren túl... félve fogalmazok, innen a zűrözés... minden társassá-
got! félreértés nem esik, „híveimmel”, főszerkesztőimmel etc. ez nem társasság,
hanem érzületi (literátor-, ember-, gondolatérzületi stb.) összetartozás. Ez foko-
zatokat ismer, az én összetartozásaim eléggé jó fokozatúaknak hihetők általam
– különben meg nix a dolgok tömege, nagyján. Nekem.
Ergo ezeken a zenóni dolgokon elgondolkodom (elgondologkodom, ezt a szót
be kéne vezetni végre, nem?), s nézem az egyik Gödel-könyvet. A remek móka-
mester, matekor, filozófiaprofesszor, fondorlatos úriember, egy örményman in
New York? a kezdet kezdetén ezzel jön: hogy mármost ha a mondat tartható, a
gép kidobja, eredményként, ahogy kidob nekünk, tehát megad stb. minden érvé-
nyes mondatot (tessék megkeresni, remekkönyvszerűség, amúgy – brr, e szó).
A gép!
Lecsaptam a művet.
(Amúgy se könnyen értettem. Ez jellemző mindünkre.)
Nálam megállt a világ az első igazi fizikaórán: 1. gimi oszt. Valami ilyen tör-
vény a nyugalmi helyzetről vagy egyenes vonalú, egyenletes mozgásról.
Ez az én jelmondatom! Nincs lobogóm, de rajta még csak Petőfi se (az ántivilág
jelszava szerint), hanem Newtonnak ez az I. törvénye, ha jól mondom. Ha nem,
úgy is jó. Nyugalmi állapotban akartam lenni (semmi szervezetszerűség... min-
den időm felett én vágytam rendelkezni... no karrier etc.), és egyenletesen, egye-
nes vonalban mozogni. Ld. Zenó, nem cél felé. (Nem sorolom a világi célokat.)
Most, hogy ÖRDÖGLAKAT, ANGYALHINTA című könyvemet összeállítottam
(ideogrammák, aforizmák és „vallomások”/ életem mai ily foglalata... hangsúlyo-
zom, „ily”), ez az egyik pótkötet. A másikra is utaltam itt. Kiinduló- és végpontom,
ergo kezdettelen és vége-se vonalam a „Töredék Hamletnek”. Bizony, külsőkből
elemzem. (Nem vagyok már ennyire botor!) (Hogy másképp.) S innen jön ez.

Közbevetés
Mielőtt a Tiszatájnál akár Diákmellékletnek is nevezhető kis értekezés-töre-
dék jönne, hadd tegyek egy nem okvetlenül udvarias, de jogos megjegyzést.
Lassanként neveletlenségnek tarthatnám (visszatekintve? nem csak) azokat a
megjegyzéseket, „bölcselmes” megállapításokat, melyek szerint a szükségesnél
többször megírtam ezt vagy azt. Egyszerű okát is közreadtam többször: nem
remélhetem, hogy valaki/k ezt vagy azt a folyóiratot, könyvet stb. olvassa/ák
épp. Mivel pedig nem sujtás vagyok a lajbin (még ha a lesújtottság rám van is
írva itt ma, úgy 50 éve, meg előbbről is, sokszor, de nem ezt írom tovább, ld. lajbi,
németesen laubi, laub = lomb, lugas etc.), hanem érdemesnek azt tartanám, ha
valami viszonylag pontszerű (mégsem) egész jönne létre, olvasók gondolatában,
velem kapcs., adtam arra, hogy ahol szükséges, a magam példáival előhozakod-

23
jam. Bocsánat, hogy e művelet mindenkori fontosságának belátását magamra
hagyjam. Sajnos így sem láttam be a dolog fölöslegességét. Aki így bírál, nem érti,
hogy minden emberi-lelki „számrendszerben” 9–10 alapszámjegy van, hagyom
most a jeleket... és 4019 más, mint 108, 941 v. 19 csak. Sokféle – nem is mindig
üdvözítő – jó elemzést ismerek, de az ilyen alakiságpiszkálást nem sorolom közé-
jük. De épp a következőkből derül ki, hogy nem durvulás, ha azt mondom, az
irodalmi értékelés (szűkös, nem szűkös) teréből én kihajolok. Kezdem dolgom.
Tekintet nélkül az irántam való affinitás itt-ott még jóindulatokban is szárba
szökkenő hiányára.

5.
Nem tudom, nem fogok-e mégis a téren-belüliség kicsinyességeinek egyik
hibájába esni, vagyis: mindenkin be akarnék hajtani valamit. Senkin sem akarok
behajtani semmit. Olyan szemponttal hozakodom elő csak, amely új lehet. Új,
mert 68. életévem múltán – s az említett kötet összeállítása során – adódott.
Vagyis: mennyire azonos maradtam (azaz: lettem újra, merek lenni megint) a
„Tör. Haml.” filozófiai vizsgálat figyelmére méltó 15–20 darabjához. Csak most,
mondanám tudománytalanul, ez konkrétan van meg velem. Levezetem azonnal.
Ha a kicsit romantikus, hangzatos címadású Koan bel canto első szakaszát
nézem, a tanulság majdnem vulgáris. Hogy „már csak azt a jövő időt/kívánom,
ami elmúlt...” Hogyan gondolhattam akkor én ilyeneket? Csak csodálkozom.
Igaz, semmiféle ilyen érzékenységemet nem vesztettem el aztán sem, vagyis
amikor tematikus író (tárgymegjelenítő, nyomonkövető) lettem (egyebek között).
A rajzirodalom (ideogrammák stb.) részben az EGYETLEN folytatása volt. (Na,
tandorielvtárs, ugye, nem volt az egyetlen?! nem ízetlenkedem így. Jajdezsőkém,
biztosezajócím? a másik hang.)
Tehát nyilván nem vágyom rengetően új dolgokra. De mire lenne az jó? Nem
vagyok sehova se „járó”. De pl. a német theaterkanal egy olyan Csehov és egy
olyan Gorkij akármivel örvendeztetett, hogy mintha az első-utolsó színházszere-
lem lenne az nekem. Hagyom, azóta sincs párja nálam. Nekem pont bejött. Nem
„várok” tehát mást, csak az azonosnak maradást. Nix betegség, nyista baj, se
nekem, se szeretteimnek... de érzékelésem itt lanyhulni kezd.
Bármi ilyenről beszélni: durvulás. A legjobb: ha az írót a maga közönsége
legalább megérti, gombás szeletén pedig se tűzdelt-kapros fácánhúst, se szilvás
gombócot számon kérni, száján kérni nem akar. Mégis: „Ne legyen több pillana-
tom, ami előtte nem volt.” Két dolog is van itt.
A hang véglegessége. S hogy ezt én komolyan gondolom? Igen, és erre nem jó
vicc, hogy ezért írok meg mindent tíz alkalommal, vagy összevétem a keddet a
péntekkel stb. Amit írtam itt: ha egy gondolat nem konkrétan emberiségnek ártó,
senkit föl nem jelent, be nem feketít (maga előtt stb.), és más baromságok, akkor
az a gondolat-cucc, ha nívós (remélem!) figyelmet érdemel. Így az alábbi négy
sor, kettős osztásban is, azonos érdeklődésre tarthat számot (1966-om tájáról),
mint metamatekozásom (1999–2007).
„Feledhessem, ami leszek.

24
 Az legyen, aki nélkül.”
Tehát mit akarnék? Ami leszek, mert nyilván nem az eddigi pillanatok ismét-
lődnek kizárólagossággal, az – ez a leendőm – feledjen engem. Mondjuk, ez a
Tandori egy kénklorid-alsói bakterházszárítás, akkor az, ami leszek, engem feled-
jen (a kén... – alsói bakter... legyen küldve a francba, bocs.), és legyen ő maga leg-
jobb esetben egy Kuletandor Bagandor nevű ulán hely, talán ló, vagy épp Ronda
Ősezid, homárszárító kisiparos, pillehammeri síugró stb. De a földön maradva:
ami leszek, az „én” lesz, valami én, de ne plagizálja azt az énemet (énem-túlimat),
mi is most vagyok, vagy aminek hinni szeretem magam. Legyek, de könnyítsen
meg engem az a levésből-lett akármi attól, hogy régi valómat hurcolásznom kell-
jen. Sőt, nagyon is kérem: nyomom se legyen benne úgy, hogy én valaki volnék.
Ne legyek újra valaki. (Ez esetleg tizedszeri ismétlődéssel megy, haha.) Nagyon is
akkor lesz „meg” ez az én leendőm, az, ami belőlem, révemen, vámomon, általam
lesz, hogy feledi... stb. És valaki nélkül legyen valami! És mégis emberi. Zen, úgy
is hívják ezt, de én nem hívom. Mert én kihajolok ebből is. Íme, a 3–4. sor:
„S én – mint aki félrehajol
egy teljes térnyi szélből –”
Bajlódtam a gondolatjellel... a három pont nem tetszett, a kettőspont se, és
valami kellett s „S én” után. Nem biztos, hogy így jó, de sebaj. Ha sehogy se jó,
még jobb.
Egy teljes térnyi szélből félrehajolni, hm. A tér egésze csak szélből áll.
Félrehajlok. Abszurdum. De a képtelenség ténye, matériája fejezi ki, hogy „NA-
GYON...!!!” Nagyon nem itt. De nem az 1966-ban, 2001-ben, 2007-ben adott
szellemi-polit. környezetben, nem a globál világban. Nem. E dolgokról az iroda-
lomnak fölösleges beszélnie (szerintem). Hanem egy teljes kívüliség érzete. Nem
érzület. Ez érzet!
S nem ital, drog (bahh), nem lila gőz, nem elmélet hatására. ILYEN NINCS,
félrehajolni egy teljes térnyi szélből. Jó, s az nem képtelen, hogy ami leszek, az
feled... vagyis eleve az, aki nélkül van, másképp létre se jöhet... Ez 2 db ilyen, a
leltárban. És ma ez érzületem, vágyam (nem érzetem, mert nem hozható létre),
eszményem, ily téren a mindenem. Líra-e a líra? Vicc, nem.
És nem logika, nem tudomány, nem esztétika, nem vicc, az se ám, végképp.
Hanem? Aki nélkül?

6.
Nem bírok találkozni akarni, valahova menni akarni, beszélgetni akarni... egy
ilyen dolgozatot is nehezen hozok létre, de ha ráadtam magam, annál elemibben
jó, érzem, „elkél”... kell, az túlzás. Ugyanaz vagyok, aki voltam, csak ennek teljes
térnyi széléből, szöllejéből, tengermélyéből, összefüggésrendszeréből, kívána-
lommikéntjeiből ki vagyok szakadva, hajolva.
KI VAGYOK HAJOLVA EGY TELJES TÉRNYIBŐL... ÉS IDŐNYIBŐL. Ergo
majd én telefonálok (a posta még elmegy, sőt/jó!), hosszas halogatás után 5
helyett 1-szer elmegyek egy fordítás dolgában... gyönyörrel mesélgetem, hogy a
személytelen munkavégzésekkel is mi behozható... és marad...

25
 Mi marad? Hogy lejön a hidam, jön a fogorvoshoz menés.
Prosztatám stb. És műtét.
Lábam töröm, aztán...
Meg a többi.
Teljes kudarc. Tehát nem olcsó ez a végesített végtelen, ellenkezőleg. A legve-
szélyesebb. Vagy madárkám élete. Mondom, szeretteim épsége. Nem nevetség:
az ország valami fennmaradása. (Holott mikéntjeiről igencsak megvan a vélemé-
nyem.)
Kihajolhatok-e a környezetpusztulás (állatok, óceánok, fák) teljes teréből?
Nem. Majdnem azt mondhatom: az olvasó érzületén (szinte érzetén) múlik, hol
szab „nekem” határt, mi az, amennyit elfogad, hogy még azt érezhesse, neki is
szólt a dolog.
Ez annyira tiszta és átütő példa volt, hogy se önmagam illusztrálására, sem
bizonyítására nem hozhatnék fel továbbiakat. Egy darabig mégis. Évszámok
mellőzve, 1960–66, ez a lényeg.
Nézésem mögül elmozdulok, képeivel nem fedi el, aminek már nevet sem
adok... és áthullok eszméletemen, állandóan következem. Zenőn. S a végcél nem
lesz meg, a végtelen vége. Vagy az, hogy megrémülök, mi készül. Itt is: mindene-
met végképp egyféleként kapom vissza. Másutt: elvesztem egészemet, meglelem
részeit, de ezek a töredékek már csak idegen egészek.
Nem mondom, egy verébkét nem nevelnék fel ilyen „elvek” alapján. Nem, de
ezek nem elvek. Ez gondolati produkció, melynek magam fizetem az árát, de
nekem épp ez az azonosulás – ha nehéz is! – életemé a gondolattal, ez az „üdv”.
Ahogy már lennem se kell, úgy már nem is vagyok. (Versek a kötet elejéről.)
Ha én annyiképp nem akarnék meglenni (ez nem becektti stb.), hát jó, minél
kevesebbféleképp kell meglennem. Társalogni stb., magyarázni. Felháborodni.
Bizony, még globális dolgokon se. Ez aztán vitatható. A felháborodás helyett a
meg-nem-lét gesztusai jöhetnek etc. De nem is keleti kolostor, nem ám, vagy
ily hite-se-hit. Kis pátosz is volt anno, de a hirtelen rám nyílt határ: tisztára
Wittgenstein, létezésünkről, mely nem a világ, csak annak határa. Persze, hogy
lemarad, átlépésünkkor. Legalább jó világ-szellemáramlatokból meregettem,
nem? Azt meg, hogy valami két fele nélkül összeérhet, magyaráznom sem kell.
Az fogad be, ahol nincs folytatásom. Az, hogy valami egyre élőbb (érintkezés,
társalgás, vita, érvelés stb.), attól csak egyre kihaltabb. Sorra megyek a kötetben.
Olvasóm, bármi ilyet találsz, vonatkoztasd rám. Velem ez ma (2007. jan.) mind
konkrétan van.
Minél konkrétabb, én annál fenyegetettebb vagyok. Ilyen, lám, az üdv. Versek,
melyekben ezt keresheted (Tör. Haml.), pl. Egymás; Elenged... Ah, menj sorra.
Vannak kimondott zsengék, a Kert-ciklusban. Meg egy másikban. De pl. a
monodráma, ma látom csak, tisztára meta-matek-geometria-bohóctragikum.

7.
Fájnak némely forgóim, vállak, mellizmok a gépelés nehéz műveletétől.
(Bányamunka, mondják.) De érzületem csak mechanikus írógépet enged. Az írás

26
nekem, ha nem kézzel teszem (mind többször), ilyen iparosság a fizikai részben.
A munkát nem feledni: ez nem az, hogy fahordónak tanulok ki vénségemre,
bádogegyengetőnek.
Öreg vagyok. Rosszak a láb- és kézlehetőségeim, nehéz a légzésem, lefo-
gyok, meghízom, verébkém mellett vagyok csaknem egész nap, nem mozgok.
Nem olvasok – és sokat (pl. könyvfolyóiratoknak) olvasok. De könyveimet
együtt-tudni imádom főleg. Churchill írt ilyet, nem akarok törleszkedni. Jó vicc.
Rábízhatom ügyem olvasómra? Hogy az EGYETLEN (Tör. Haml.) kötetben meg-
találja ezeket? Így a jobb.
Nekem jó lenne vajon, ha minden úgy valósulna, ahogy evidens, nekem...
érzületem szerint? Vagy ez már egy érzület-plusz? Az érzületből is kihajoltam,
mint egy teljes térnyi szélből?
Élet és líra között ez a különbség: költészetben JÓL mondható, hogy félreha-
jol... teljes térnyiből. Aki az életben ilyet mond, az sajnálatos, röhejes, kötözni-
bolond alak.
Igen?
Vagy valaki, aki még most sem adja meg magát, és mint főszerkesztőm bizta-
tott rá, küzd?
Hát... ki-ki döntse el maga.
Vigyorogva végzem ezt, azért.
Bár igen komoly is. Nem épp elismerésük írtam a múltkor: „Köszönöm...
csak az ilyen irodalmi elemzésben” (mint a tiétek, ott) hinni nem nagyon hiszek.
Vigasz legyen: nem hinni már inkább hiszek.”

S: Zárszó
Na ne. Csak ezt még: főszerkesztőm mondta, „ne add meg magad semminek”.
Nem adom.
Ld. a bíró megadta a gólt, a találatot, a pontot. Én nem adom meg magam.
Mit adok meg, mit nem, az én dolgom.
Más, megint, amit elvesznek.
Megint?
Ennyit se kell mondani. Kezdettől ez volt. A teljes térnyi szél. Egy érzületet
legalább félrehajlítok. Ez is nagy bizalom és szent-az-én-hitem kérdése.
Hibbantság? Nem. De az a bizonyos porszem sem hibbanhat „el”.
Hamlet? Ez volt ráérzés: „Egy verébfi se eshet le a Gondviselés akarata nélkül.”
(Módosításomban.) Most a verébkém már „arra” jött, hogy verébkét se többé, én
nem. A kiváló szakházaspár, Becsei Annáék... de hagyom, profiság volt jelen. B.
A. felhívott minket: nevelek magának egy verébkét, kétnaposan került hozzám.
(Bevitték az Élet-Halál-Házba, Állatkert.) Mikroszkóp alatt etették stb., az össze-
tört lábú, sebzett hasú, tollatlan húscsomót? Ki volt a Gondviselés? B. Annáék
szerint én (feleségemmel itt mi ketten), mert „hogy el ne szálljon”, mármint én
ne szálljak ki a teljes térnyi szélből. Most aztán. Itt a Veréb Józsi. Épp dalol a
gépelésre, hím madárka, hanganyag! Percem sincs mellette, nem is akarom. De
ha ő nem lenne, volna percem is? Hát ez az.

27
 Csak ne kérdezze itt senki, hogy mi.
Feledett hát, ami lettem, az lett, aki nélkül?!
***
Ezt is megírtam valahol: nagyanyám óbecsei volt, Turfitt Anna. Apám szerint:
aki az annyit se bírta, hogy az Anna nagymamival kijöjjön, az... Nem fejezem be.
Becsei Annáékat elég gyakran felhívom.
S kezdődik elöltől, irodalmian: nem lehet azt mondani, hogy reménytelen,
mert – sorolhatnám őket – esztétáim, irodalmáraim... akik érdemleg írnak rólam,
értésből... nekem ez jó érzület. Mégse félrehajolni? De nem, nem.
Azt nem szabad feledni, hogy – jóimmal együtt – velem együtt – az egész
mégis: reménytelen.
Remény helyett az ember tesz ezt-azt. Az aztán hátha feledheti, hogy mi vol-
nánk azok.
***
(És hát jó, igen, hogy az egész művészet-ügy nem ér annyit, hogy bárkit lene-
veletlenezzenek, vagy bárkit előtte megsértsenek... bizonysága a mellékelt rajz.
Igen, ami komoly: engem akkor sért meg igazán bárki, ha nem hiszi el, komolyan
távol vagyok... NE! ÉS A VILÁG! S hogy ez a rajz minden részében rossz, egészé-
ben mégis tünemény, nem? Na.

28