A törökök étel- és italfogyasztási szokásaira összpontosító Konda és Metro

nagykereskedelmi láncok által készített felmérés rávilágít Törökország étkezési

szokásaira, amelyek fontos információkat hordoznak az ország társadalmi szerkezetére és
az egyénre vonatkozóan is.
Az emberek mintegy 95%-a otthon, családi körben vacsorázik, jelezve ezzel azt is, hogy a
török társadalomnak – a változó életvitel ellenére – a család a legfontosabb eleme.
Bekir Ağırdır, a Konda igazgatója elmondta: “Az énközpontú szemlélet rendkívül ritka
Törökországban, és az élet középpontjában a család áll. A vacsora összehozza a családot
az életmód ellenére is.”
Az emberek 87%-a otthon reggelizik 8.46 körül, míg 40%-uk „kint” ebédel. Utóbbiak közül
a legalacsonyabb keresetűek 13 órakor, míg a legmagasabb jövedelműek 13.15-kor
fogyasztják el az ebédjüket.
A felmérés ugyanakkor azt is kimutatta, hogy a törökországi nők és fiatalok az
átlagosnál később reggeliznek, később ebédelnek és vacsoráznak.
A felmérés arra is rámutatott, hogy a török háztartásokban leginkább szénhidrátokat
fogyasztanak – annak ellenére, hogy többségüknek valójában a hús, a töltött paprika és a
töltött szőlőlevél, valamint a bab a kedvence.
A török háztartásokban leginkább levest, rizst és tésztát szoktak készíteni. A kutatásban
résztvevők 18%-a minden nap főz levest, míg 13.8%-uk mondja azt, hogy minden nap főz
zöldséget.
Egyre több ember választja a gyorsétkezést – köszönhetően a nők munkaerőpiacra
lépésének növekedése miatt is.
A felmérésből az is kiderült, hogy főzéssel még mindig leginkább a nők foglalkoznak, míg
a férfiak inkább távol tartják magukat a konyhától.
A legalacsonyabb jövedelműek hetente egyszer, míg a legmagasabb jövedelműek hetente
kétszer fogyasztanak húst.
A leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek közé a gyümölcsök tartoznak, s ezt a jövedelem
sem befolyásolja. A hal a legritkábban fogyasztott étel a hús után.
A közvélemény-kutatás arra is rámutatott, hogy a korábban luxusnak számító otthontól
távoli étkezést ma már egyre többen részesítik előnyben. A megkérdezettek 65%-a
említette, hogy szokott máshol is étkezni, amikor átlagosan 30 török lírát (~2100 forintot)
költ.
Az elhízás és az étkezéssel kapcsolatos rendellenességek számának növekedése egyre
nagyobb méreteket ölt Törökországban. Kutatások mutatták ki, hogy minden ötödik
ember, tehát a lakosság mintegy 20%-a túlsúlyos.
Törökország egészségügyi minisztériuma egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz annak
érdekében, hogy az embereket aktívabb életmódra és kiegyensúlyozott, egészséges
táplálkozásra ösztönözze.
A húsok többségét (különösen a şiş-kebabokat) pácolják és grillezik. Bár minden, az
iszlám által engedélyezett húsféleséget fogyasztanak (tehát sertéshúst nem), a bárányhús
a legelterjedtebb és a legnépszerűbb. A leghíresebb marhahúsból készült étel a
pastırma. Számtalan különféle kebab létezik a világon, ez a húsétel féleség egy nagyon
tág kategória. Az utcán árult török specialitás kialakulásának története szerint İskender
1
Effendi az 1850-es években dolgozta ki a függőleges sütési eljárást. Iskender kebabot
leginkább az ország északnyugati területein fogyasztanak.
Döner kebab Ezt fejlesztette tovább Mahmut Aygündöner, aki a “City Imbiss” nevű
berlini éttermében először kínálta pitában a különféle joghurtos öntettel, salátával
készült kebabját. Napjainkban a döner kebabot pitában szolgálják fel. Ez a fajta döner
már az 1960-as években is kapható volt Isztambulban. Az európai dönerhús-készítők
szövetsége szerint az Európábn közkedveltté vált „döner kebab” feltalálója Kadir Nurman
, aki zöldségekkel és szósszal együtt pitában kínálta először a kebabot 1972-ben
Németországban, a Bahnhof Zoo vasútállomás közelében. Felfedezte, hogy hiába a
kitűnő étterme, az embereknek nincs idejük bemenni, és megvárni, míg elkészül a
hagyományos kebab. Ekkor újította meg a tradicionálisan, tányéron felszolgált török
döner, azaz „forgó” nyárson sütött kebabot, hogy modernizált formában jobban eladható
gyorsétellé váljon.
A törökök kifejlesztették saját pizza-féleségeiket: a lahmacun rendkívül vékony tésztájú,
paradicsomos, darálthúsos étel, melyhez külön tányéron friss zöldségféléket szolgálnak
fel, amelyeket a tésztába kell csavarni, és így, összetekerve kell fogyasztani az ételt. A
másik pizza-féleség a pide, mely hosszúkás alakú és különféle feltétekkel kapható (sajtos,
darálthúsos stb.)
Marhahúsból készült étel a katonák eledele, a pastirma, amely levegőn szárított eljárással
készített füstölt húsféle
Népszerűek a padlizsános húsos ételek, például a karnıyarık vagy a muszaka.
A sucuk reggelinél fogyasztott népszerű virsli- , szalámi-féleség.
A nagy közös reggeli Az egész család, meg a közelben lakó rokonok, sőt még a
szomszédok is átjártak egymáshoz és általában 10-20 fő eszik együtt, de az ünnepek alatt
ez a duplája is lehet. De sok helyen főleg a falvakban a sofra (ejtsd szofra) nevű kis
asztalkaszerűséget használnak. Kis behajtható lábai vannak és kb. 20-30 cm a magassága
a földtől, ezt körbe ülik a földön. A reggeli elmaradhatatlan része a zeytin (olívabogyó), a
sós fehér sajt, a reçel (ejtsd recsel), tojásrántottát is gyakran esznek, a helva (török
édesség) és a muhlama vagy másik nevén kuymak is gyakori, és persze a kenyér. A reçel a
lekvárhoz hasonló étel csak sokkal sűrűbb és szirupos. Sokféle ízben kapható, az én
kedvencem a gül reçeli, amit rózsából készítenek és csodálatos íze van. Nem kenik rá a
kenyérre, hanem belemártogatják a kis kenyér darabokat. Egy falat sós étel, egy falat
édes, mindenből esznek egy picit. A sajt és a helva is apró darabokra felvágva kerül az
asztalra.
Ami még nagyon furcsa volt számomra, hogy a tojásrántottát nem teszik ki külön kis
tányérokba, hanem mindenki az asztal közepén lévő nagy közös serpenyőből eszik. A
muhlama vagy a másik a Fekete-tenger vidékén elterjedt neve a kuymak (ejtsd kujmák),
kukoricalisztből, vajból, vízből és az erősen sós (nálunk sajnos nem kapható) fehér sajtból
vagy joghurtból készül. Ez az egyik kedvenc török ételem. Ezt sem teszik ki külön tálkába,
hanem mindenki mártogatja a kenyerét a közös serpenyőbe. A helva ami egy édesség,
nagyon sok ízben előfordul pl. kakaós, mogyorós, vaníliás stb. Ezeket is apró darabokra
vágva helyezik a tányérokra, melyből mindenki eszeget. A reggeli elmaradhatatlan része a
tea (török fekete tea), meg egyébként minden étkezés után, de úgy egész nap során
2
rengeteg teát fogyasztanak. Még a legnagyobb melegben is forrón isszák a teát. Rám
mindig furcsán néztek, amiért megvártam hogy számomra iható hőmérsékletű legyen a
tea, a simán meleg (tehát nem a forró) tea számukra már hidegnek számít és ők úgy
már nem isszák meg. A teát a speciálisan erre a célra készült edényben főzik. A çay
demlik (csáj demlik) két részből áll. Az alja nagyobb a felső része kisebb. Először az alsó
részét tele töltjük vízzel és felforraljuk, utána a felső részbe teszünk néhány kanállal a
szárított teából és ráöntjük a felforrt vizet lefedjük és az alsó részt újra feltöltjük vízzel, és
a tetejére helyezzük a felsőrészt és megvárjuk, amíg az új víz is felforr. Utána alacsony
lángon még kb. 10-15 percig főzzük. Ha elkészült a tea akkor külön-külön öntenek a
pohárba a felső teás és az alsó vizes részből. Általában először a teás részből töltenek és
attól függ, hogy milyen mennyiséget, hogy ki milyen erősen vagy gyengén szeretné inni
a teát, majd ezután feltöltik a poharat a forró vízzel.
A teát egy kétrészes teáskannában készítik (caydanlik), melynek alsó részében vizet
forralnak, felső részébe helyezik a tealeveleket. Amikor a tea elkészül, a felső kannából
öntenek egy keveset a pohárba, majd felhígítják forró vízzel az alsó kannából. Így
mindenki szabályozhatja magának, hogy mennyire erős teát szeretne inni.
Ebédre és vacsorára is általában főtételt esznek. Isztambulban a Galata-hídon található
kis étkezdékben lehet finom halas szendvicseket enni.
Pide, ez olyan lapos kenyér szerűség ami töltve van. Van belőle sajtos, burgonyás,
darálthúsos stb. Ezek az ételek olcsók és finomak is.
Kávét ritkán isznak, minden étkezést teával zárnak és naponta többször teáznak.
Édességek Nagyon sok salátát és gyümölcsöt fogyasztanak, de bőven esznek édességeket
is. A baklava, kadayif (ejtsd kádájif), pişmaniye ( ejtsd pismánije), sütlaç (ejtsd szütlács)
nevű édességeket kóstoltam és nagyon finomak, édesek és émelygősek és én imádom az
ilyen ízeket. Törökországban nagyon sokféle baklava kapható pl. pisztáciás, diós,
mogyorós, kakaós stb.
Sütlaç elkészítése: a rizst, tejet, cukrot összefőzzük. Utána leszűrjük, kis tálkákba öntjük,
majd hűtőbe helyezzük, hogy lehűljön és hidegen fogyasztjuk.
A lokum vagy másik nevén türkish delight dobozban ( vagy a piacokon kimérve) kapható
apró zselés édességek gyűjtő neve. Különböző ízekben kapható, van amelyik töltve van
pisztáciával vagy mogyoróval, van sima, van amelyik kókuszreszelékbe van beforgatva,
nagyon sokféle van, az én kedvencem a rózsa ízű.
A délutáni séták közben szinte mindig ittunk ayran-t (ájrán). Ez egy nagyon finom
joghurtos ital, amit kis műanyag dobozokban árulnak és kiválóan csillapítja az ember
szomját. Az ayrant natúr joghurtból, vízből, sóból és fokhagymából készítik.

Az olívaolajjal nem spórolnak. Ecetet viszont nem használnak, a saláta öntet is csak sima
olaj. Ha megvan az olaj, a kenyér a következő. Minden napszakban, minden étkezéshez,
lehetőleg tördelve, megosztva.
Nem esznek friss gyümölcsöt. A gránátalmából és narancsból dzsúz lesz, és hiába nő
kilószámra a kertben, akkor is inkább alkalmi dolog ez. Ha véletlenül nyersen
benyomnának egy gránátalmát, akkor egy darabot legalább ötfelé osztanak. Az almából
torta, kompót vagy szósz lesz. A szőlőt, fügét, néha az almát, vagy ha akad más
3
gyümölcs, csakis szárítva. Szárítás előtt persze jól megáztatják olívaolajban. Körtét
leginkább dísznek láttam, ha már nem jó, megy a csirkéknek. A dinnye dekoráció. Ja, és
persze sokféle lekvár is készül. De rajtam és szintén nem török barátomon kívül senkit
sem láttam friss gyümölcsöt majszolni.
Jó étvágyat! Afiyet olsun!
A törökök szeretnek jól, komótosan étkezni, kellő időt szánnak minden fogásra. Délben
3–4 óra ebédszünetet tartanak, amit a meleg éghajlat indokol. A forró, déli órákban
pihennek, a munkát a délutáni, esti órákban folytatják.

A köfte a török konyha egyik alapétele, magyar megfelelője tulajdonképpen a fasírt, ami
a török köftétől csak fűszerezésében tér el. A köftét, a kebabhoz hasonlóan
megszámlálhatatlan változatban készítik. (A szerb csevapcsicsához, vagy a román
micshez, albán työftéhez hasonlatos fasírtszerű hús)
Tájegységektől függően más - más a fűszerezése és az alakja is. Létezik hosszúkás, roló
alakú, nyársra fűzött és lapos köfte is. Főételként körettel, salátával de szendvicsként
hatalmas kifli között is kapható. Nagyon jól illik hozzá a bulgur pilaf.
A levesek mind könnyűek, mégis gazdagok. A legelterjedtebb és legkedveltebb a török
vöröslencse-leves. kırmızı mercimek çorbası