Személyiségfejlődési és viselkedési zavarok

Ajánlott irodalmak:
- Bagoly E. 1998. Családi szocializáció és személyiségzavarok
- Cole M. Cole S. 1989. Fejlődéslélektan
- Mérei F. Binét Á. 1985 Gyermeklélektan, Gondolat
- Murányi Kovács E. Kabainé Huszka Antónia

Normalitás fogalma:
- Orvostudomány: az átlagos környezeti tényezőkhöz való
alkalmazkodás képessége
- A társadalmi fejlődés szempontjai alapján: akkor nevezünk
valakit normálisnak, ill. egészségesnek, ha képes a
társadalomban a neki jutó szerepet jól betölteni.
- Egyén szempontjából: az egyén optimális gyarapodása és
boldogsága.

A normalitás fogalmak kritériumai pszichológiai szempontból:

1. Általános alkalmazkodó képesség: rugalmasság, a környezet
nehézségeinek legyőzése, megfelelés a változó
követelményeknek
2. Élvezés, örömképesség, szexuális, örömképesség, saját egyéb
életszükségleteknek a kielégítése, szeret dolgozni, ellazulásra
képes
3. Kompetens interperszonális viselkedés: társadalmi szerepeknek
való megfelelés
4. Intellektuális képességek: pontos észlelés, hatékony
gondolkodás, józan ítélőképesség, valósággal való jó kapcsolat
5. Érzelmi és motivációs kontroll, jó frusztrációtűrő képesség,
erkölcsös viselkedés, önuralom, énerő stb.
 6. Szociális attitűdök: önzetlenség, aggódás, képes szeretni
másokat
7. Produktivitás: a társadalomban valamilyen hasznos
tevékenységet végez
8. Anatómiai: érzelmi függetlenség, identitás, önbizalom
9. Integráltság: önmegvalósítás, egységes életszemlélet,
egyensúlyi állapot
10. Kedvező énkép: érzi, hogy képes megbirkózni feladataival,
elégedett eredményeivel, elfogadja önmagát

Egészséges, normális ember az, aki önálló életvezetésre képes, aki

élethelyzetéből adódó szerepet elfogadja, képességének megfelelő
munkát végez, örömszerzésre képes, életét más emberekkel együtt
közösségi, társadalmi céloknak megfelelően éli.
Abnormalitás kérdése és egyéb problémák:
Wisher: abnormálisan értsük a normálistól vagyis az átlagtól való
eltérést.
Kérdés:
- a tipikust vagy kívántatost tekintsük- e a normalitás
kritériumának:
- amikor azt mondjuk valakire, hogy beteg akkor az egész
személyiségére, a teljes emberre vonatkozik- e?
- mi a normális az egészséges pszichológiai jelenségek területén?
A viselkedés kanalizáltsága
I. állítás: Mindannyian a biológiai adottságok és a környezet
termékei vagyunk
WADDINGTON- biológus- elmélete a fejlődésről
A fejlődő szervezetet egy különböző mélységű völgyekkel tarkított
tájon guruló golyóhoz hasonlítja. A völgyek változó mélysége annak
mértékét ábrázolja, hogy mennyire fogékony vagy ellenálló a
szervezet a különböző környezeti behatásokra.
Waddington fejlődési modellje
Tájkép: lefelé guruló golyó (= fejlődő élőlény) elágazási pontok=
választási lehetőségek minél előrehaladottabb a fejlődés, annál
nehezebb áttérni egy másik ágra. A golyó csatornájának mélysége
attól is függ, hogy miről van szó.
Fogalmak
mély völgy: olyan jellemzőket képviselnek, melyek fejlődését erősen a
gének vezérlik.
kanalizált jelenség: fejlődésük közben a környezeti hatásokra
viszonylag érzéketlen jellemzők
sekély völgy: olyan vonások, melyek fenotípusait nem nagyon
határozzák meg a gének, az öröklött vonás sokkal fogékonyabb a
környezeti hatásokra.
A modell tanulságai:
- Az élőlény-környezet rendszer sok szintjén egyaránt jelen van a
környezeti és genetikai kanalizáló erő.
- A korábbi fejlődés befolyásolja a későbbit (minél tovább jut
valaki a lejtőn lefelé, annál nehezebb átugrani a hegyen egy
másik ösvényre, későn jött lehetőséggel nagyon nehéz, és
éppen ezért kevesen képesek élni.)
BALTES elmélete a fejlődésről (80)
Az élet során 3 fontos befolyás határozza meg a fejlődést:
1. normatív életkori szint- a fejlődés szoros kapcsolatban van a
kronológiai korral.
2. normatív történeti szint- a fejlődést erősen befolyásolja az a
történeti időszak, amiben az adott generáció él.
Pl. 80-as évekbeli Etióp éhínség biológiailag erősen meghatározó volt.
Ezzel szemben Kína „egy gyerek” politikája vagy a magyar Ratkó-
korszak történelmi meghatározottságot jelent.
3. nem normatív életesemények – több életkori ponton, sokféle
történeti időben történhetnek. pl. baleset, válás, munka
elvesztése

II. állítás: A gyerek mindig egy rendszer része (táguló kör)

1. Az integratív szemlélet a vizsgálat és értelmezés körét kitágítva
a genetikai meghatározottságot és a tágabb környezet,
kultúrkör, réteg, iskola hatásait is figyelembe véve, a
beavatkozás lehetőségeire koncentrál.

1. Ökológiai modell
Urie Bronfenbrenner (79) szerint a fejlődés együtthatóit vagyis a
fejlődés ökológiáját kell tanulmányozni. A fejlődés ökológiája pedig az
organizmus által tapasztalt környezeti felállást jelenti.
- a fejlődést, mint „koncentrikus elemek egymásba illesztett
elrendezését, ahol minden elem benne foglaltatik a
következőben.”

A humánökológiai rendszer szintjei

1. A gyermek fizikai-biológiai állapota
2. A gyermek intrapszichés szintje
3. A gyermek interperszonális kapcsolatai
4. A gyermek helye a családban, közösségekben
5. A gyermek lakóhelyi környezete
6. A gyermek kultúrája, mint identitás
 7. A gyermeket körülvevő össztársadalmi közeg, állami
intézmények, szolgáltatások, intézkedések

Fogalmak:
Bronfenbrenner modelljében a környezeti szintek mindegyike
kölcsönös kapcsolatban áll szomszédaival.
- mikrorendszer: azok a személyek, akik a gyerek közvetlen
környezetét alkotják, szülők, testvérek, tanárok, társak.
- mesorendszer: az a környezet, melynek a gyerek közvetlen
részese, rokonok, szomszédok. Ez a két rendszer együttesen
határozza meg a gyerek iskolai előmenetelét és a társakkal való
viszonyát.
- exorendszer: a gyerek közvetlenül nem részese, de
meghatározó szerepe van mégis a gyerek életére pl. szülők
munkahelye (anyagi színvonal, mennyi ideje van a szülőnek,
milyen a hangulata)
- macrorendszer: a társadalom és a szociális ellátó rendszer
szervezettsége, szubkultúra (munkaidő, munkanélküliség, GYES,
családi pótlék)

A humán fejlődés, Bronfenbrenner szerint, az ökológiai környezet

újra strukturálása a komplexitás magasabb szintjére, a gyereknek
adaptálódnia kell- ez a fejlődés.
2. Tranzakcionális modell
„a fejlődést befolyásoló sokféle hatás együttesen működik.” (Cole)
Ezek a tranzakcionális modellek azt követik nyomon, hogy miképp
hatnak egymásra, hogyan lépnek tranzakcióba a gyerek és a könyezet
jellemzői a fejlődés kimenetelének meghatározásában.
 Thomas és Chess (84): Tranzakcionális modellt alkalmaztak a
korai temperamentumbeli mintázatok fejlődési
következményeinek magyarázatában.

 Ruther és munkatársai (90): A tranzakcionális modellt

használták olyan londoni fiatalemberek (férfiak és nők)
boldogulásának magyarázata, akik-amiért a szüleik nem tudtak
a gyereknevelés körülményeivel megbirkózni – csecsemő- és
gyermekkoruk jelentős részét gyermeknevelő intézetekben
töltötték. 21-27 éves korukban összehasonlították őket London
azonos részén élő, hasonló korú fiatalemberekkel.

 Eredmények: Nem a korai balszerencse hosszú távú hatásáról

van itt azonban szó, hanem a tranzakcionista modell alapján a
korai balszerencse az események olyan sorát indította el, ami a
problémákat állandósította.
A korai intézeti nevelés azonban nem szükségszerűen
eredményez szakadatlan szerencsétlenséget. „Ha a láncokat
megtörhető és előnyös tranzakciók jönnek létre, akkor a
viselkedés normalizálódik.”

3. Tanulási modell
 A normál fejlődés tanulási modellje: a biológiai tényezők
alapozzák meg a fejlődést, de a fejlődési változások fő okai
túlnyomóan: exogén (a környezetből, azoktól a felnőttektől,
akik jutalmazzák és büntetik a gyerek erőfeszítéseit.)
 A fejlődés fő mechanizmusa a tanulás, az a folyamat, amelyben
az élőlény viselkedése a tapasztalat által módosul.
 Ennek az álláspontnak az egy szélsőséges megfogalmazását
John B. Watson (1858-1978) a viselkedéslélektan egyik korai
elméletalkotója adta meg.
 A környezet, a tanulási mechanizmusokon keresztül hatva
elsöprő hatást gyakorol a fejlődés alakulására.
 A szociális tanuláselmélet hívei azt feltételezik, hogy az
azonosulás folyamatát nem belső konfliktusok vezérlik, hanem
az egyszerűen megfigyelés és tanulás által megy végbe.
 Bandura (és kővetői) úgy véli, hogy minden viselkedést a
környezet alakít.
 Nézete szerint a megfigyelésekből történő tanulás képessége
több tényezőtől függ:
1. hozzáférhetőség
2. figyelem
3. emlékezet
4. mozgásreprodukció
5. motiváció

4. Szociológiai modell
 A szociológiai, mint diszciplina D. O. Wilson 1975-ben megjelent
könyvéből datálható.
 E megközelítés gondolkodásmódja a darvinizmusra, az
etiológiára és a természetes kiválasztódás elméletére épül.
 Állati viselkedésmintákat, magatartásmódokat tanulmányoz,
amelyeket átmenthetőnek tart az emberi viselkedés világába.
 Ugyanakkor nem pusztán analógiák felállítására törekszik,
hanem a redukció, vagyis a visszavezetés elvével dolgozik.
 Az állatvilágban minden egyes egyed céljai elérése érdekében
(ez ált. két cél: élelmezés és párzás) ún. evolúciósan stabil
stratégiákat követ.
 A legújabb biológiai felfogás szerint (Barkins) a szelekció
egysége nem a csoport, a faj vagy az egyed, hanem a gén és
egyetlen „céljuk” van: a fennmaradás.
 Az egyéni fejlődés meghatározó tényezői, az egyén és a környezet
kölcsönhatásában szerepet játszó tényezők
1. A legkorábbi képességek:
Vizsgálati módszer: csecsemő megfigyelés
 Korábban a csecsemőről passzív, befogadó lényként
gondolkodik, aki a külső ingerektől védve, belső világába
merülve tölti élete első heteit -> Ma már tudjuk, hogy a
csecsemők figyelemre méltó képességekkel jönnek a világra.
 Passzívak: ez azonban éber aktivitást takar.
Ezek a képességek:
- ingeréhség
- megkülönböztetik a színeket, az eltérő mintázatokat, előnyben
részesítik a kontraszt-gazdag formákat, az emberi arcot.
- az egyik ingermodalitásban szerzett információt átvenni egy
másik modalitásba
- 3 hónapos kortól különbséget tud tenni az egyes arckifejezések,
valamint az anyja és mások között
- preferálja az emberi hangot
- képes szemkontaktust kezdeményezni, fenntartani és
elutasítani, sírása és mosolya szociálisan megerősítést kiváltó
viselkedés

2. Karakter, temperamentum:
- Az újszülöttek és a csecsemők adott karakterrel és
temperamentummal jönnek a világra, amely az egyének
jellemző sajátja (már születéskor jelen vannak, és a
folyamatosság fontos forrását képezik).
- Temperamentumot kifejező adatok: az újszülött aktivitásszintje,
hogy milyen könnyen kezd sírni, reakcióinak erőssége, jellemző
válasza arra, hogy ha valami szokatlan történik, szociabilitása.
 - A temperamentummal kapcsolatos kutatásokat Alexander,
Thomas és Stella Chess és munkatársai végezték.
- Vizsgálati módszer: kérdőív (szülők, pedagógusok a gyerekről)

9 viselkedéses jellemző együttesen a temperamentum meghatározói:

1. aktivitásszint (az adott gyerek tevékenységeinek mozgásos
eleme, valamint az aktív és a passzív időszakok aránya)
2. ritmusosság (a biológiai funkciók előrejelezhetősége)
3. megközelítés vagy visszahúzódás (új ingerre adott első válasz
jellege)
4. alkalmazkodás (mennyire könnyen igazodnak a kezdeti válaszok
a helyzethez)
5. válaszküszöb (az ingernek az az erősségi szintje, amely a válasz
kiváltásához szükséges)
6. reakcióképesség (a válasz energiaszintje)
7. hangulat (az örömteli, kellemes és barátságos viselkedésnek a
kellemetlenhez viszonyított aránya)
8. elterelhetőség (mennyire képesek a külső ingerek megszakítani
vagy elterelni a folyamatban lévő viselkedés arányát)
9. figyelmi terjedelem és kitartás (a cselekvés folyamatos
végzésének két összekapcsolódó mutatója)
 A legtöbb gyerek a temperamentum 3 széles kategóriája
egyikébe volt sorolható csecsemőkorban, könnyű, nehéz
csecsemők és a lassan felmelegedők csoportja.

3. A környezet egyéb, a gyerekre adott reakcióját befolyásoló

tényezők:
- a csecsemő külseje
- szülői elvárások (a szülők lányaikat kicsinek, szépnek, csinosnak,
a fiúkat viszont nagynak jellemezték)
 - az érzékszervek és/vagy a pszichés funkciók biológiai alapjainak
egysége (sajátos és egyedi következményei vannak a vakságnak,
a siketségnek vagy egyéb fogyatékosságnak az újszülöttek és
csecsemők fejlődésére).
- a szülők személyisége, életmódja (mennyire harmonizál a
gyerek személyiségével)
- a gyerek szociális környezetének mérete, terjedelme

4. Kötődés
- A kötődést, mint a fejlődést befolyásoló tényezőt tartjuk
számon.
- A kutatások nagy része az anya-gyerek kapcsolatra összpontosít:
- az anya a gyerek felé irányuló viselkedését
- a kötődésnek a gyerek képességeivel és temperamentumával
való összefüggését
- az adott kulturális csoporttal való kapcsolatot
- Apák (apák inkább játszanak velük, mint gondozzák)
- etetésnél ugyanolyan érzékenyen reagálnak a gyerek evési
ritmusára
- ugyanolyan gyakran kezdeményeznek társas epizódokat, mint
az anyák
- korunk apái inkább bevonhatóak gondozási feladatokba, ha
jelen voltak a születéskor, mint ha nem

Kotelchuck (1976) vizsgálata szerint a csecsemők később kötődnek

apjukhoz, mint anyjukhoz
Testvérek (egy vizsgálatban az idegen helyzetet modellálták testvérek
részvételével)
- a testvéreknek mintegy durván fele mutatott anyai magatartást,
míg a másik fele nem törődött testvérével
 - egy másik vizsgálat megállapítása szerint a csecsemők kevésbé
nyugtalanok és szociobilisabbak idegen környezetben, ha egy
idősebb testvérük is jelen van
Nagyszülők: egyik szerepükben ajándékoznak, emocionálisan
támogatnak, pufferolnak a szülő és a gyerek között, másik
szerepükben értékeket adnak át, a múltat, a család folytatólagosságát
képviselik.
Pedagógusok: a tanár személyisége, attitűdje és elvárásai
meghatározó.
Barátok: (Sullivan) a baráti kapcsolat megléte összefüggést mutat az
önértékeléssel, önbecsüléssel.
Válás: A válást megelőző hangulat fontos.
Válás után:
- az anyák gyakran depressziósak
- önvádlóak és szeszélyesek
- az apák pedig először engedékenyek, majd szigorúak lesznek
A válás együtt jár:
- a gyorsabb éréssel
- anya-lány viszonylatban nincs különbség a teljes család élőkhöz
képest
- a nevelőapa jelenléte csökkenti a fiúgyermekekkel való
problémákat, amíg növeli a lány gyerekekkel lévőket
3.A fejlődési zavarok a gyermekkorban: a fejlődéslélektan modell, a
trauma, bántalmazás, elhanyagolás hatása a fejlődésre
Trauma
- általános értelemben: külső behatásra keletkezett sérülés
- pszichológiailag: heves sokk, olyan „behatolás”, ami a szervezet
egészét érintő következményekkel jár, olyan élmény, ami
váratlanságánál fogva (is) védekezésre képtelenül,
 felkészületlenül éri az egyént, ami így nem kerül lereagálásra,
mint „idegen test” marad meg a pszichikumban.
A sérülés annyira súlyos, hogy még ha nem is számítunk is az
esemény bekövetkezésére, a hatást akkor sem lehet megjósolni.
A trauma a hatását az események sorozata révén éri el, melyek
külön-külön nem lettek volna ilyen hatásúak. Egy jól meghatározható
töréspontokkal bíró pszichés rendszerbe tör be az esemény, vagy a
jelenben (aktuálisan) zajló esemény beindít egy korábbi történést,
amely traumatikussá csupán visszamenőleg tulajdonított jelentés
által válik.
A bántalmazás: Minden bántalmazási formában benne foglaltatik a
pszichológiai bántalmazás is.
Formái:
- megszégyenítés, befeketítés
- visszautasítás
- rettegésben tartás, izolálás
- figyelmen kívül hagyás
- durva elutasítás
- megrontás (deviáns viselkedés jóváhagyása)
- megalázás, ellenségesség
- elhanyagolás vagy verbális agresszió
Következményei:
- fizikaiak (étvágytalanság)
- érzelmiek (depresszió, önértékelési zavarok, labilitás,
visszahúzódás, dependencia)
- kognitívak (inkompetencia érzés, gondolkodási lassúság,
tanulási zavarok)
- viselkedésesek (lopás, hazudozás, elszökés, csavargás,
agresszió, prostitúció, kortárskapcsolatok romlása, devianciák)
A bántalmazottság ténye az azt észlelők számára 4 csoportra oszlik:
1. Intuíció (nem a fizikai bántalmazás esetében, hanem a testi-lelki
elhanyagolás, kínzás esetében a gyerek magatartása miatt
merül fel a gyanú)
2. Technikai gyanú (a testi jelek: ütés, fojtogatás stb. nyomai
fájdalom miatt indokolt a gyanú, de a környezet nem ismeri el a
bántalmazást)
3. Technikai diagnózis (a testi tünetek egyértelműek, de az
elkövető személye ismeretlen, illetve az elkövető tagad)
4. Bizonyított bántalmazás (orvosi, rendőrségi, bírósági
bizonyítékával alapuló)
Az elhanyagolás: Szélsőséges eseteiben: a kiemelés, pusztán szociális
okokból gyermek nem kerülhet intézetbe (kivétel-> ha súlyosan
veszélyeztető)
Az elhanyagolásra utaló tünetek:
- alultápláltság
- leromlott állapot (mással nem magyarázható)
- jelentős lemaradás a testi-lelki fejlődésben
- csecsemőknél kiszáradás
- ápolatlanság
- kihűlés
- előrehaladott betegségi állapot
- személyi higiéné jelentős hiányosságai (bőrön, hajon)
- ruházaton lerakódott kosz, élősködők)
- nem kielégítő ruházat illetve (iskolai) felszerelés
- orvosi vagy kórházi kezelés elmulasztása, (sérülés esetén)
késleltetése, megakadályozása
- vagy éppen túlzott gyakoriságú visszakerülés a kórházba
- indokolatlan, rendszeres vagy hosszú idejű szeparáció (magára
hagyás, kórházban nem látogatás)
- mérgezéses állapot (drog, alkohol, gyógyszer)
 - bizonyos balesetek (égés, forrázás, leesés magasból)
Egyes tanulmányok szerint a fizikai bántalmazás, illetve az
elhanyagolás hatásai tűnnek a legkomolyabbnak, azok okozzák a
hosszabb távú sérüléseket.
Szociális bántalmazás/molesztálás:
- Nem mindig vannak orvosi bizonyítékok
- A szexuális bántalmazás gyakran a családi diszfunkció „tünete”,
nem csak a bántalmazó patológiája
- Ha az elkövető nem a családon belüli személy, fontos a
pszichológiai segítség (bizalom, személyiségkárosodás
megelőzése bűnbak- helyzet is előállhat.) Tisztázni kell a család
felelősségét is
- Mindig olyan megoldást kell találni, ahol visszakerülés esélye
megmarad, esetleg más (rokon) családba. Ha az elkövető pl: az
idősebb testvér, célszerű az ő intézetbe való kiemelése.
Fizikai bántalmazás:
- egyszeri, hirtelen felindulásból elkövetett, de
következményekkel járó bántalmazás
- a rendszeres, nevelésbeli gyakorlat szintű „folyamatos”
bántalmazás
- a fizikailag bántalmazott (És lelkileg elhanyagolt, megkínzott)
gyermek viselkedése sajátos tünet együttes:
- ellenséges
- fokozottan bizalmatlan
- agresszív (feltűnően alkalmazkodó)
- csökkent a kezdeményezőképessége
- korához nem illő viselkedést tanúsít (regresszió)
- zárkózott, szomorú
- önbecsülése megzavart
- izolációra törekszik
- hiányzik a természetes életöröm minden tevékenységéből
 - játékban gátolt, visszafogott
- váratlan érintésre megriad
- túlzottan alázatos és engedékeny
- gyakran üres tekintettel, ijedten néz vagy éppen túlzottan éber
- környezetét folyamatosan monitorozó
Patológiás viselkedésszerveződések a fejlődés folyamatában
Az egyes fejlődési szakaszokra tipikusan jellemző viselkedési zavarok
a következők:
1.1 év fő feladatok:
- érzékszervek beállítódása
- érzékszervi-motoros koordinációjának kialakulása
- kötődés
- önbizalom kialakulása (a világ alapvetően biztonságos hely és
mindenből van elég)
A fő problémát ebben a korban a minőségileg vagy mennyiségileg
nem kielégítő anya-gyerek kapcsolat jelenti.
A problémák fő megjelenési területei a következők:
- kötődési zavar
- alvási és evészavarok
- gyakori betegségek: hasfájás, ekcéma stb.
- csecsemők temperamentumbeli különbségei
- a szülői magatartás befolyásolásán keresztül szintén
befolyásolja a különböző viselkedészavarok kialakulását
Nehéz csecsemők:
- szülők testileg, lelkileg kimerülnek
- szülői kompetencia sérül
- szorongás, bizonytalanság a döntésekben
- feszültség, stressz a felnőttek kapcsolatában a gyerek egyre
kiegyensúlyozatlanabb, kiszámíthatatlanabb
- alvási, evési problémák, gyakori betegségek
Az elkényeztetés csecsemőkorban nem tűnik komoly veszélynek. A
gyerekükre gyorsan reagáló anyák gyerekei kevesebbet sírnak.
1-3 év kisgyermekkor
Főbb feladatok:
- nyelvi és kommunikációs készségek fejlődése
- nagy mozgás koordináció
- éntudat fejlődése
- szeparáció = individuáció
Problématerületek:
én érvényesítés, kompetencia-határok
- Fontos, hogy a gyermek megtapasztalja képességeit. A szorongó
szülő nem bízik gyermekében, így a gyermek sem magában, ő
maga is szorongó, bizonytalan lesz.
- -> 1. Enkoprézis (bekakálás): Általában a fiúk betegsége
Okai:
- kisbabával való párhuzam a tudatlanban
Freud: a kaki péniszszekvivalens is lehet
Bálint Mihály: az enkoprézis lehet a születésaktus aktívba fordítása a
gyerek részéről. Aktívan csinálhatja végig, amit passzívan kellett
elviselnie (traumaismétlés).
2. Obstipáció (visszatartás):
- M. Mahler: obstipáció hátterében elszakadási félelem. Az
elszakadás akkor történt, amikor még nem alakult ki az anya
mentális reprezentációja.
- Az obstipáció korai énproblémát is jelezhet - a széklet
visszatartó gyerek testi integrálásának felbomlásától fél (korai
önelvesztési félelmek)
 3. Enurézis:
- 4 éves kor előtt nem tünet
- 2 forma: 1. primer eurézis
- 2 szekunder eurézis: A bepisilő gyerek a fejlődés korai szintjén,
az átjárható az én szintjén fixálódnak. Átfolyás jellemző a
családban is hideg, elutasító, túlterhelő szülő,
teljesítményorientált nevelési attitűd.
3-6 év: ödipális kor:
Feladatok:
- észlelés fejlődése
- finom motoros koordináció
- érzelmek fejlődése
- nemi identitás kialakulása
Jellemzői:
- duálunió kitágul háromszöggé (apák sajátos jelentőséget
nyernek ebben a korban)
- megjelenik a rivalizáció: másokkal folyton összemérik magukat
- gyenge én- sodorhatóság, befolyásolhatóság
- autoesztikus tevékenység megjelenése: onanizálás, ez
természetes jelenség. Ha túl nagy mértéket ölt, akkor az jelzi,
hogy valami baj van.
- valamilyen abúzus történik vagy történt a családban (ismétli a
traumát ilyenkor)
- intenzív szeretet töréshiánya van a gyereknek
Tipikus ödipális problémák:
1. Hazugság: A túlzáshoz, mint én felnagyításához van köze.
Jelentésük: itt vagyok, törődj velem.
2. Fóbiák: A feltolódó energia szorongássá alakul, és az eredeti
képzet helyébe, áttolás útján egy másik képzet kerül.
 3. Dadogás: Nehezen gyógyuló betegség. 30%-uk soha nem
gyógyul meg.
Két forma:
1. tónusos: szavak kezdőbetűit mondja ki nehezen
2. klónusos: valamelyik szótagot ritmikusan ismétli
Klanicay Sára: A görcsös beszéd a görcsösen kapaszkodó kéz
szimbóluma.
6-9 év Latencia:
Fő feladatok:
- gondokodás és tanulási képesség fejlődése
- szabályalkotás
Jellemzők:
- A szexuális késztetések háttérbe szorulnak, az ösztönfejlődés
átmenetileg pihen, teljesítmény, tanulás kerül előtérbe,
átpártolás jelensége: a gyerek társas érdeklődése a szülőkről a
kortársakra tevődik át, kezdetben a szuperego túlzottan szigorú
és merev (szadisztikus felettes én)
- A fejlődéssel egyre rugalmasabb lesz a felettes én.
Gondolkodásában megszilárdulnak a másodlagos folyamatok: a
képzelet, és a valóság elemei nem keverednek össze.
Latenciában a túlképződés formája átalakul, érettebb formát
ölt, a tünet nem a magatartás síkján, hanem rejtettebb
formában – pszichoszomatikus reakcióban, teljesítményzavarok
képében jelenik meg.
Mivel a kor legfontosabb funkciója a tanulás, a pszichés
problémák általában érintik ezt a területet.
1. Fejfájás: általában vasárnap este vagy hétfő reggel. Szellemi
túlterheltségről árulkodik.
2. Hasfájás: többször fordul elő
3. Körömrágás, hajtépkedés