M A R I E - A U D E M U R A I L

Első kiadás Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2014

Irta: Marie-Aude Murail
A mű eredeti címe: Simple
Fordította: Farkas Ildikó
A szöveget gondozta: Burján Mónika
A borítót tervezte: Magocsa-Horváth Éva
A sorozatterv, annak elemei és az olvasókhoz szóló üzenet a borítóbel-
sőn Katona Ildikó munkája.
© Katona Ildikó, 2014
Original title: Simple Text by Marie-Aude Murail
© 2004 lecole des loisirs, Paris
Cet ouvrage, publié dans le cadre du Programme d’Aide á la
Publication (P.A.P.) Kosztolányi, bénéficie du soutien du ministére
francais des Affaires étrangéres et européennes, de l’Ambassade de
Francé en Hongrie et de l’Institut francais enHongrie.
Ez a mű a Francia Kül- és Európaügyi Minisztérium, a Magyarországi
Francia Nagykövetség és a Magyarországi Francia Intézet támogatásá-
val a Kosztolányi Könyvtámogatási Program (P.A.P) keretében jelent
meg.

Ambamdc de Fiancc en liongtic BUDAPEST

ISSN 2060-4769 ISBN 978 963 245 572 3
© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2014-ben Cím: 6701 Szeged, Pf.
784 Tel.: (62) 551-132, Fax: (62) 551-139 E-mail: in-
fo@konyvmolykepzo.hu www.konyvmolykepzo.hu Felelős kiadó: A.
Katona Ildikó
Műszaki szerkesztő: Zsibrita László, Gerencsér Gábor
Korrektor: Gera Zsuzsa, Széli Katalin
Nyomta és kötötte a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen
Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve
rövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a
teljes mű, sem annak része semmilyen formában - akár elektronikusan
vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattáro-
lást - nem sokszorosítható.
A legnagyobb szeretettel Christine Thiéblemont-nak és tanítványainak, akik „a
nagyokhoz túl kicsik, az élethez viszont eléggé nagyok. ” (Jacques Higelin)
 1. fejezet
amelyben Pupák úr kinyírja a telefont

KLÉBER ODASANDÍTOTT A TESTVÉRÉRE. Sutyi félhangosan utánozta a metró-

ajtó csukódásánakhangját: „Bííí...csattt!”
Egy férfi szállt fel az állomáson, németjuhászt vezetett pórázon.
Kléber mellé telepedett le. Sutyi fészkelődni kezdett at ülésen.
- Kutyu! - kiáltott föl.
A németjuhász gazdája végigmérte a megszólalót. Egy fiatalember
ült mellette, aki tágra nyílt, világos szemét az állatra meresztette.
- A bácsinak kutyája van - mondta még egyszer, egyre izgatottab-
ban.
- Persze, persze - válaszolta Kléber, és szemöldökével megpróbálta
rendre inteni.
- Megsimogathatom szerinted? - kérdezte Sutyi, és máris nyújtotta
kezét a kutya felé.
- Nem! - vakkant rá Kléber.
A férfi, mintegy felmérni akarván a helyzetet, egymás után jól meg-
nézte magának a két testvért.
- Nekem nyuszim van - közölte vele a világos szemű fiatalember.
- Idegenekkel nem állunk szóba! - torkolta le Kléber.
Majd láthatólag erőt vett magán, s odafordult a kutyás emberhez:
- Ne haragudjon rá, debil.
- I-di-ó-ta - javította ki szótagolva az érdekelt.
A férfi felállt, s a kutyáját szó nélkül maga után húzva leszállt a kö-
vetkező megállónál.
- Seggfej - szaladt ki Kléber száján.
- Nana, nem beszélünk csúnyán! - korholta a testvére.
Kléber bánatosan felsóhajtott, és az ablakra nézett. Vékony keretes
szemüvegű, jóképű, intelligens arc nézett vissza rá. Megnyugodva fész-
kelte be magát az ülésbe, s egy pillantást vetett az órájára. Sutyi, aki
minden mozdulatát leste, felhúzta a melegítője ujját, és vizsla tekintet-
tel méregette a saját két csuklóját.
- Nekem nincs órám.
- Tudod jól, hogy miért nincs. A francba, itt vagyunk!
- Nana, nem beszélünk csúnyán!
Kléber a kijárat felé nyomult, de mielőtt leszállt volna, hátranézett.
Sutyi, aki először elindult utána, most megállt.
- Igyekezz már! - ripakodott rá Kléber.
- Össze akar nyomni!
Kléber a melegítőjénél fogva elkapta Sutyit, s a peron felé húzta. Az
ajtó automatikusan összecsattant mögöttük.
- Nem kapott el, bibibí!
Kléber újra megragadta Sutyi melegítőjét, és a mozgólépcső felé
vonszolta.
- Nekem mért nincs órám?
- Mert eltörted. Meg akartad nézni, hogy van-e benne emberke, em-
lékszel?
- Igeeen - húzódott Sutyi szája elragadtatott mosolyra.
- Van benne emberke?
- Niiiincs! - ordította Sutyi ugyanolyan önfeledten.
Olyan hirtelen torpant meg a mozgólépcső előtt, hogy a mögöttük
jövő két ember egymásba szaladt. Kifakadtak:
- Nem tud vigyázni?!
Kléber újra meghúzta a testvére ruhájának az ujját, hogy az végre
rálépjen a mozgólépcsőre. Sutyi először megrettenve pillantott le fel-
emelt lábára, majd miután meggyőződött arról, hogy semmi baja nem
esik, fölnézett.
- Láttad? - kérdezte jó hangosan. - Nem is félek. Mért nincs benne
zemberke?
- Nem „zemberke”, hanem „emberke” - javította ki Kléber, hogy ele-
jét vegye a végeláthatatlan miérteknek.
Hallotta, amint a testvére ezt motyogja:
- Akkor is zemberke, zem-ber-ke!
Sutyi önfejűsége igen figyelemreméltó volt. Öt percig dudorászta:
- Zember, zember, zember.
Kléber körülnézett; tétovázott, merre is induljon el. Még csak két
3i- 8
hete voltak Párizsban.
- Messze vagyunk még?
- Nem tudom.
Kléber tiszta ideg volt. Nem ismert rá a környékre. Sutyi karba tett
kézzel lecövekelt a járda közepén.
- Apához akarok menni!
- Apa nem itt van, hanem Marne-la-ValIée-ban, mi meg... na hol?
- Lohol, csahol! - tromfolt rá Sutyi.
Aztán nevetni kezdett a saját kis viccén. Kléber kényszeredetten el-
húzta a száját. Sutyi értelmileg egy háromévesnek felelt meg, ha jó
napja volt, három és félnek.
- Párizsban vagyunk. Na, gyere, sietnünk kell, mert ránk sötétedik.
- És jönnek a farkasok?
- Igen.
- Puff, puff, lelövöm őket a levorlevemmel!
Kléber visszanyelte a gúnyos nevetést. Megint útnak eredtek. Kléber
hirtelen megismerte a felfelé kapaszkodó utcát. Már ott is voltak a
Cardinal-Lemoine utca 45. előtt.
- Ne mááá! - fakadt ki Sutyi a kapu láttán.
- Mit ne má’ megint?
- Nem akarok a zöregnénihöz menni!
- De hát ő a mi nagy-nagynénink, tudod, a hogyishívják anyukájának
a nővére...
- Randa!
- Hát meg kell hagyni, nem egy szépségkirálynő.
- És büdös.
Kléber a kaputelefon felé nyúlt, összeráncolt homlokkal tanakodott.
- Na, szóval: 4, 6...
- 4, 6, B, 12, 1000, 100 - sorolta Sutyi szédületes sebességgel.
- Maradj már csöndben! 4..., 6...
- 9, 12, B, 4, 7, 12...
Kléber teljesen összezavarodva meredt a billentyűzetre.
- Nyomogassad még a gombokat! 9, 7, 12...
- Sutyi elkezdte összevissza nyomogatni a gombokat. A kapu csi-
korogva kinyílt.
 - Nyertem!
Valójában egy nagydarab asszonyság jött ki a kapun. Sutyi beto-
lakodott mellette.
- Ne lökdösődj! - kiáltotta oda Kléber. - Kérj bocsánatot a hölgytől!
Sutyi addigra már két lépéssel az ötödik lépcsőfokon termett.
Visszapillantott, s vidoran odavetette:
- Bocsánat, néni! Túl kövér vagy a kapuhoz!
Azután, mint ha mi sem történt volna, tovább loholt fölfelé. Kléber
ordítva próbálta meg utolérni:
- A harmadikra! A harmadikra!
Sutyi felrohant a ház hatodik emeletére, aztán lenyargalt négyet,
majd visszatrappolt egyet. Végül lógó nyelvvel, zihálva lecövekelt a
harmadikon. Kléber egy pillanatig a falnak támaszkodott, hirtelen óriási
fáradtság lett úrrá rajta.
- Megnyomod a gongot?
Sutyi félt a csengő hangjától. Míg a testvére becsöngetett, bedugta a
fülét.
- Na, jó, én viszont már vacsoráztam - nyitott ajtót egy öreg hölgy.
- Az öregek fél hétkor esznek. Tőlem a fiatalok ehetnek akármikor, de
nekem megvan a magam ideje, és az fél…
- Nyanyonyánya - utánozta Sutyi a házsártos öregasszonyt.
- Ennek meg mi baja? - érdeklődött a nagy-nagynéni, és felemelte a
karját, mintha meg akarná ütni a fiút.
- Ugyan, hagyd már, nem akar bántani - csitította Kléber.
- Én viszont megölöm, meg bizony! A levorlevemmel, bibibí!
Sutyi a nadrágzsebéből egy riasztópisztolyt rántott elő. Az öreg
hölgy felsikoltott.
- Fegyver van nála! Fegyver!
- De hát ez nem igazi! - világosította fel Kléber.
- Igen, de olyan, mintha igazi lenne. Vigyázz, ha azt mondom, „puff’,
meghalsz! Vigyá, zöregnéni!
Sutyi higgadtan célba vette a nagy-nagynénit, aki megrettenve üvöl-
teni kezdett.
- Puff!

3i- 8
 Az öreg hölgy elmenekült a konyha irányába. Sutyi büszkeséggel ve-
gyes elképedéssel nézett a testvérére.
- Megijedt!
Azután csalódottan hozzátette:
- Nem meghalt. Nekem késem is van, bibibí!
- Majd máskor végzel vele.

Miután ketten felfaltak egy kiló tésztát, bevonultak abba a parányi

szobába, melyet a nagy-nagynéni a rendelkezésükre bocsátott. Kléber
előkotorta a mobilját. Sutyi folyamatosan leste, mit csinál.
- Neked van teflonod - mondta irigységgel a hangjában. - Nekem
mért nincs teflonom?
- Mert te túl kicsi vagy hozzá - felelte szórakozottan Kléber. - Na, ak-
kor, 01..., 48...
- 12, 3, B, 1000, 100.
Kléber megtörölte a homlokát. A fivére már megint összekavarta.
Bár különben is, mi értelme felhívni az apjukat? Maluri úr csak egy
megoldást ismert: az intézetet. Azt mondja majd, hogy dugja vissza
Sutyit a Malicroix-ba.
- Kukucs! - hallatszott egy huncut hangocska.
Sutyi törökülésben ült az ágyon, és valamit rejtegetett a háta mö-
gött. Sokat sejtető hangon megismételte: „Kukucs!” A háta mögül két
szürkés színű, petyhüdt bársonyfül bukkant elő. Meglibegtette őket.
- Már csak ez hiányzott! - motyogta maga elé Kléber.
- Na, ki vagyok?
- Nem is tudom.
Hagynia kellett, hogy Sutyi öröme eltartson még egy kicsit.
- „Pu” van benne! - közölte Sutyi.
- Puska?
- Nem.
- Púpos teve?
Sutyi majd’ megfulladt a nevetéstől.
- Tán csak nem Pupák úr?
- Deee! - bömbölte Sutyi, és Kiéber orra előtt meglobogtatta az el-
SF- 15 ^
nyűtt plüssnyuszit, melynek fülei vitustáncot jártak.
Ekkor megszólalt a mobil.
- Hadd én, hadd én! - könyörgött Sutyi. - Hadd én hallózzak!
Kléber felugrott, nehogy a testvére kikapja a kezéből a telefont.
- Halló, apa?
- Nem, hadd én, hadd én, halló, apa!
- Igen, megvagyunk - mondta Kléber fesztelenül. - Itt van Pupák úr
is, szóval minden rendben... A nagy-nagynéni? Ő is OK. Illetve nem any-
nyira.
Kléber rászánta magát, hogy előjöjjön a farbával.
- Sutyi nem nagyon bírja. Meg akarja ölni.
Kléber nem mindig gondolta meg, mit beszél.
- Dehogyis, nem igazából! A levorlewel... Igen... Igen..., tudom, apa.
Én vagyok érte a felelős, én akartam. Persze.
A plafonra emelte a szemét, miközben az apja magát mentegette.
Sutyi túl nagy teher, lehetetlen vele együtt élni, újra be kell adni a
Malicroix-ba. Sutyi, aki egy rakat Playmobilt öntött ki az ágyra, minde-
közben félhangosan játszott, de annyira azért nem merült el a játék-
ban, hogy fél füllel oda ne figyelt volna.
- Ez itt nem jól viselkedik - mondta egy pici fekete-fehér cowboyról -,
bedugjuk az intézésbe.
Sutyi arca komor elégedettségről árulkodott. A kis figura megkapta a
magáét: Sutyi megfenyegette, felpofozta, sőt még injekciót is adott
neki. Aztán a párnája alá dugta.
- Segítség, segítség! - kiabálta a kis cowboy.
Az apjával való tárgyalás közepette Kléber folyamatosan figyelte,
hogy játszik a testvére.
- A legjobb az lenne, ha találnánk egy kéglit. Akkor nem függnénk
senkitől... Ugyan, apa, Sutyit nem kell „felügyelni”. Hiszen már huszon-
két éves!
Sutyi kivette a Playmobil figurát a párnája alól, és most veszekedett
vele:
- I-di-ó-ta vagy. Látni se akarlak. Csinálok egy lyukat, oda bemész,
aztán meghalódsz, és én meg nem leszek szomorú miattad. Hol van
Pupák úr?
af- 16 -JS
 A nyusziját keresve tétován nézett körül. Mikor meglátta, azonnal
feloldódott benne a görcs:
- Aáá! Megvan. Pupák úr kinyírja a Malicroix-t.
Az ágyon ekkor iszonyatos vérengzés vette kezdetét. Pupák úr a
Playmobil figurák közé vetette magát, a levegőbe dobálta vagy a falhoz
vágta őket.
- Pupák úr bevadult - suttogta Sutyi alig hallhatóan.
Majd sunyi pillantást vetett a testvére felé, aki még mindig az apjuk-
kal hadakozott a telefonban:
- Különben is, ott van a pénzünk anya örökségéből. Nem neked kell
fizetned a lakbért... Igen, tudom, mit csinálok.
Kléber kinyomta a mobilt, miután az apjától kicsikart egy homályos
beleegyezést. A telefont a szívére szorítva egy pillanatig homályos te-
kintettel álldogált. Tizenhét éves. Tizenhét éves, most iratkozott be a
nagy hírű IV. Henrik Gimnázium végzős osztályába. Utána előkészítő
tanfolyamra menne, majd valamelyik elit egyetemre. És egy szörnye-
tegszerűséget cipel a hátán: Sutyi nevű testvérét - igazi nevén Barnabét
-, aki azt hiszi, hogy a plüssnyulak eleven teremtmények.
- Sutyi!
Barnabé abbahagyta a játékot, és úgy válaszolt az öccsének: „Test-
vérem!”, mintha maga az Isten szólt volna hozzá.
- Figyelj ide, Sutyi, keresünk egy otthont csak nekünk, kettőnknek.
De nem lehetek állandóan veled, mert két hét múlva újra kezdődik az
iskola.
- A skola, az nem jó.
- De, jó.
- Akkor én mér nem járok skolába?
- Azt mondtam, hogy figyelj. Ha velem akarsz maradni, neked is ten-
ned kell érte valamit.
Sutyi félig nyitott szájjal, jó szándéktól túlcsordulva figyelt.
- Szóval segítened kell nekem.
Sutyi talpra ugrott:
- Majd szépen beágyazok.
Kléber felsóhajtott:
- Persze, az jó lesz...
at- 17
 Kléber elhatározta, hogy már másnap délelőtt körbejárja az ingat-
lanügynökségeket. Egy pillanatig habozott, mielőtt Sutyit egyedül
hagyta volna otthon.
- Jó leszel?
Sutyi olyan buzgón bólogatott, hogy majd’ leszakadt a feje.
- Nem fogod bosszantani a nénit?
Sutyi megrázta a fejét, aztán ennek némiképp ellentmondva meg-
szólalt:
- Nálam van a késem.
Kléber még a küszöbön is tétovázott. Hirtelen az jutott az eszébe,
hogy mégsem kellene teljesen elvágni a köldökzsinórt a testvérével.
Ezért odaadta neki a mobilt. Sutyi félénk elragadtatással zárta két te-
nyerébe a telefont. Kléber elmagyarázta neki, hogy a délelőtt folyamán
majd felhívja, hogy minden rendben van-e.
- Nézd csak, amikor csörög, megnyomod a kis zöld telefont, így, ni.
Kléber a boldogságtól megkövült testvére képével távozott el ott-
honról. Mihelyt becsapódott a bejárati ajtó, Sutyi felüvöltött:
- Pupák úr!
Berontott a szobába: a nyuszi ott szunyókált a párnán.
- Most mit kiabálsz ennyire? - kérdezte Pupák úr.
- Megvan a teflon! - ordította Sutyi.
Pupák úr felült.
- Add ide, gyors!
- Nem! Az enyém. 4, 7, 12, B, 1000, 100.
Nyomkodni kezdte a billentyűzetet, majd a füléhez emelte a tele-
font.
- Halló? - mondta. - Halló, kivel beszélek?
Úgy tűnt, mintha hallgatózna, aztán megrázta a készüléket, és újra a
füléhez tartotta:
- Halló, kivel beszélek? ... - Nem működik.
Pupák úr újfent eldobta magát, hosszú, puha karjait összefonta a feje
mögött, s úgy tett, mintha egyáltalán nem érdekelné az ügy.
- Akkor működik, ha van benne zemberke.
- Nincs benne zemberke - jelentette ki Sutyi, mert eszébe jutott az
órával történt malőr.
af- 16 -JS
 - De van. De csak akkor jön elő, ha csörög a teflon.
Sutyi hosszan nézett Pupák úrra. Ellenérven törte a fejét.
- Na, jó - mondta, és otthagyta a telefont -, játszunk?
Pupák úr első ránézésre ócska nyuszinak látszott, melynek itt-ott már
felfeslett az anyaga. Ám amint játékról volt szó, azon nyomban lázasan
billegtetni kezdte a fülét, plöttyedt lábaira meg mintha rugót szereltek
volna.
- Mit játsszunk?
- Malicroix-sat.
- Már megint! Nem tudsz másik játékot?
- De hát ez jó játék.
Sutyi Pupák úr füléhez hajolt, és odasúgta:
- Bevadulsz, és kinyírod őket.
Erre már Pupák úrnak is el kellett ismernie, hogy ez mégiscsak pom-
pás játék.

Tíz óra felé, amikor a cowboy körül tömörülő Playmobil figurák meg-
akadályozták a cowboy menekülését, egyszer csak megszólalt a mobil.
- Én veszem föl, én! - ordított föl Sutyi.
Az izgalomtól féleszelősen nyomta meg a telefon jelű gombot.
- Halló, Sutyi? - szólt bele Kléber.
- Halló, kivel beszélek? Csókolom, hogy tetszik lenni? Köszönöm, én
jól vagyok, szép az idő, viszhall, néni.
- Hahó, a testvéreddel beszélsz!
Sutyi kissé megrémülve fordult oda Pupák úrhoz:
- A zemberke az.
- Nyírd ki a teflont! - parancsolta Pupák úr egy helyben szökdécselve.
- Vágd a falhoz!
Sutyi a rémülettől megsokszorozódott erővel vágta a falhoz a tele-
font. Majd rá is taposott, így adván meg neki a kegyelemdöfést. Miután
visszanyerte a nyugalmát, lehajolt, és vizsgálat tárgyává tette a ripityá-
ra tört készüléket.
- Látod? - érdeklődött Pupák úr, ugrásra készen, hogy bármelyik pil-
lanatban elinaljon.
at- 17
 - Nnneeem - felelte bizonytalanul Sutyi.
- Tudtam - jelentette ki Pupák úr, és visszafeküdt a párnára. -
Mikroszpókos!

A balsikerű telefonálás után Kléber úgy döntött, hogy visszamegy a

Cardinal-Lemoine utcába. Magában kuncogott, amikor eszébe jutott,
hogy Sutyi milyen hangon darálta a telefonba az összes olyan formulát,
amit a nagyoktól hallott. Kléber boldogságra vágyott. Az ingatlanos csaj
belezúgott. Megígérte, hogy kora délután megmutat neki egy kétszo-
bás lakást. Kléber most úgy érezte, hogy a lányt és a lakást is be tudná
kapni egy falásra.
- Sutyi, hol vagy? Sutyi!
A testvére ott ült az ágyon, a cowboyjal babrált.
- Megijedtél? Mi a baj?
Ekkor hirtelen meglátta a mobilt, amely ott hevert kibelezve a fal
tövében.
- Nem volt benne zemberke - mondta Sutyi elkámpicsorodva.

A találkozót délután kettőre beszélték meg. Kléber most már nem

akarta otthon hagyni Sutyit. A bátyja huszonkét éve bizonyára többet
nyom az ingatlanos lánynál a latba, mint az ő tizenhét éve. Minden
azon múlik, hogy Sutyi képes lesz-e a lakáslátogatás alatt fenntartani az
illúziót.
- Jó leszel nekem! Egy szót se szólsz, és nem rohangászol összevissza!
Sutyi a testvére minden szavára engedelmesen bólintott, Kléber
ugyanis alaposan lehordta a telefon miatt.
- Fésülködj meg, mosd meg a kezed! És... adok rád egy nyakkendőt.
Mire Sutyi duzzogó arca felderült. Fél órával később már ott ille-
gette-billegette magát az előszobai tükör előtt. Ingbe-nyakkendőbe,
világos zakóba és sötét nadrágba öltöztették. Kléber kevésbé tűnt elé-
gedettnek: Sutyi testén a legjobban szabott ruhadarabok is úgy álltak,
akár madárijesztőn a ráaggatott rongyok.
- Ugye nem felejted el? Egy szót se!
3Í- 21 je
 Kléber a szájára tette az ujját, hogy belevésse az utasítást testvére
elméjébe. Persze süketnémának is kiadhatta volna Sutyit, de ebben
volt némi kockázat: Sutyi ugyanis képes lett volna elmagyarázni az in-
gatlanos lánynak, hogy ő süketnéma.

A kis lakás a Général-Leclerc sugárút egyik régi bérházának legfelső

szintjén volt. Jackie már várta az ügyfeleit. Két hónappal korábban cse-
rélte le a cigarettát rágógumira, de nemrég nem bírta tovább, és most
rágózás közben dohányzott. Kléberre gondolt. Jóképű kis srác. Van egy
bátyja is. Ha a báty hasonlít Kléberre, nos, akkor a dolog kezd izgalmas-
sá válni. Jackie rágta a körmét, miközben szívta a bagót, meg fújta a
rágót.
Mielőtt elindultak volna a lépcsőn fölfelé, Kléber tartott még egy
utolsó eligazítást Sutyinak.
- Nem mondasz semmit, meg se mozdulsz. Remélem, nem hoztad el
a levorlevedet?
- Nem.
Kléber felment két lépcsőfokot.
- De a késem itt van - szólalt meg Sutyi a háta mögött.
Kléber visszafordult.
- Mi a búbánat ez a késhistória? Hol az a kés, mutasd!
Sutyi némán pislantott egyet.
- Megmutatod?
- Nem - mondta Sutyi zavartan heherészve.
- Akkor ideges leszek, és tudod, mi lesz akkor, ha ideges leszek! Most
bosszantani akarsz?
Klébernél időnként kiment a biztosíték. Sutyi szemén látszott, hogy
elfogta a pánik.
- Ez csak játék kés.
- Lássam!
- Anyünyimanyé.
- Mi van?
Sutyi fellépett ugyanarra a lépcsőfokra, ahol Kléber állt, és pipis-
kedve a fülébe súgta:
sf 23 -?s
 - A fütyim a kés.
Kléber pár pillanatig úgy állt ott, mint akit fejbe vágtak.
- Hogy te milyen hülye vagy!
- Nana, nem beszélünk csúnyán!
Most már csak hat emeletet kellett fölcsörtetniük.

Jackie meglepődött, amikor a két testvér belépett. Látszott rajtuk,

hogy rokonok, de a fiatalabb tűnt idősebbnek. Sötét szemében csak
úgy lobogott a tűz, míg a másik világos tekintete olyan volt, akár két,
égre nyitott ablak. Már-már azt várta az ember, hogy mindjárt meg-
jelenik bennük egy seregélycsapat. Kléber haja rövidre volt nyírva, ami
jól illett visszafogott bájmosolyához. Sutyi hosszú, szalmasárga haja
szanaszét állt, s az embernek az volt az érzése, mintha a fiú állandóan
magánkívül lett volna. Jackie kezet nyújtott neki.
- Jó napot! - vetette oda a foga között.
Sutyi, aki máris elfelejtette, mit ígért, rákezdett a mondókájára.
- Jó napot, hogy van? Köszönöm, visz...
- Szóval ez a nagyobbik szoba? - kiáltott fel Kléber, hogy elnyomja a
testvére hangját.
Jackie összerezzent.
- Igen, ez a nappali, amint látja, nagyon világos, délnyugati fekvésű.
Sutyi ott hadonászott az orra előtt; Jackie kénytelen-kelletlen végig-
mérte.
- Nekem nyakkendőm is van ám - mondta, ugyanis nem volt benne
biztos, hogy a hölgy észrevételezte ezt. A lány megeresztett egy félmo-
solyt, amely azonban leginkább arcrángásra emlékeztetett.
- Az biztos, hogy manapság egy lakás megszerzéséhez jó benyomást
kell tenni.
Minthogy kínosan érezte magát, újabb cigarettát halászott elő a do-
bozból, és tüzet csiholt az öngyújtójából.
- Ez veszélyes - mondta Sutyi, akinek megtiltották, hogy a tűzzel
játsszon.
- Igen, majd abbahagyom - felelte Jackie ingerülten.

Sf- 22 .je:
 - Másik szoba is van? - használta ki a pillanatnyi szünetet Kléber.
- Ja, igen, egy északi fekvésű, az sötétebb, de udvarra néz, ezért
csöndesebb is...
Kléber és Jackie átment a másik szobába. Sutyi nem ment utánuk.
Megrökönyödve nézett körül. A testvére azt mondta, hogy itt fognak
lakni. De hát itt nincs se szék, se asztal, egyáltalán, semmi se! Sutyi
lábujjhegyen elindult, mintegy attól tartva, hogy ezen a rejtélyes he-
lyen feléleszt valamiféle varázst. Meglátott egy félig nyitott ajtót. Be-
lökte. Egy üres beépített szekrény volt. Sutyi elmosolyodott. Kezét a
zsebébe mélyesztette, és két Playmobil figurát húzott elő. Egy csomó
más apró tárgyat is hozott magával. Felállította őket a polcokon és egy
teljes babalakást rendezett be velük. Abban a pillanatban megfeledke-
zett arról, hol is van, s fejét a szekrénybe dugva félhangosan játszani
kezdett. Jackie visszajött a nappaliba, utána Kléber.
- A beépített szekrényt nézi? - kérdezte Sutyitól. - A lakásnak tényleg
ez a legfőbb előnye. A sok beépített szekrény.
Kitárta a szekrényajtót.
- Nahát, az egyik előző kis lakó itt felejtette a játékait. Ne hara-
gudjon...
Kinyújtotta a karját, hogy lesöpörje a Playmobilokat a polcról.
- A Playmobiljaim! ordított föl Sutyi.
Felháborodottan fordult az öccse felé.
- Ellopja a Playmobiljaimat! Megölöm, az biztos! Itt a késem!
Jackie eleresztette a játék figurákat. Megrettenve hátrált a hálószoba
felé.
- Sutyi, hagyd abba! - kiáltott rá Kléber. - Semmi baj, kisasszony, a
testvérem debil. Ő...
Sutyi szélsebesen a zsebébe tömködte a játékait.
- Menjenek innen! Kifelé! - parancsolta Jackie.
- Jól van, na, azért nem kell ilyen hangon beszélni velünk! - vágott
vissza Kléber. - Amúgy is túl drágán vesztegeti ezt a kétszobás lyukat.
Gyere, Sutyi! Ebből az otthonból nem kérünk.
Sutyi diadalittas pillantást vetett az ingatlanügynökre:
- Kezdjük azon, hogy még szék sincs!

sf 23 -?s
 Az utcán Kléber egy árva szót sem szólt. Ahogy telt a nap, egyre in-
kább úgy érezte, egy tébolyult világba csúszik át. Átment automatába.
Visszarántotta a bátyját a járda széléről, amikor az épp ki akart rohanni
a kocsik elé.
- Piros a zemberke - szólt rá.
Mikor átjutottak a túloldalra, Sutyi megkocogtatta a zöldre vált
zemberke üvegét. Kléber tulajdonképpen sajnálta a szegény fiút. Ha
semmilyen megoldást nem talál, kénytelen lesz visszavinni a Malic-
roix-ba. Úton hazafelé Kléber az Öreg Bíboroshoz címzett garniszálló
bejáratánál rozsdás vastáblát vett észre: „Szoba heti bérbe kiadó.” Arra
gondolt, hogy amíg nem találnak lakást, meghúzódhatnának itt. Már
alig várta, hogy megszabaduljon a nagy-nagynénitől.
- Gyere! - mondta, és a zakója ujjánál fogva maga után húzta Sutyit.
A hall kihalt volt és porszagú. A pult mögött néhány kulcs szem-
látomást már régóta arra várt, hogy betoppanjon egy vendég.
- Van itt valaki? - kérdezte Kléber.
Sutyi nyugtalanul a nadrágzsebébe mélyesztette a kezét.
- Sziasztok, szépfiúk! - harsant fel mögöttük egy borízű hang.
Egy vastagon vakolt, ultraminiszoknyás lány közeledett feléjük.
Sutyi imádta azokat a nőket, akik jó szagút tesznek magukra. Fülig
érő mosollyal üdvözölte.
- Na, mi újság, szépségem? - mondta a nő Sutyinak, és megragadta a
nyakkendőjét.
Kléber megkövültén nézte, mit csinál.
- Nekem nyakkendőm is van ám - mondta Sutyi, aki nagyon büszke
volt, hogy a hölgy rögtön észrevette az ékességét.
- És mi kellene neked, nyuszikám? - érdeklődött a nőci félig lehunyt
szemekkel.
A „nyuszikám” szóra Sutyi lassan kihúzott valamit a zsebéből.
- Kukucs - mondta huncut hangsúllyal.
A zsebéből két petyhüdt fül kandikált ki.
- Hát ez meg mi? - kérdezte a spiné kissé kimérten.
- Hát ez meg ki? - javította ki Sutyi. - „Pu” van benne.
Klébernek a „puccos ribanc” jutott az eszébe, és elhúzta onnan a
Sf- 22 .je:
bátyját.
- Menjünk innen - súgta oda neki. Sutyi azonban ugyanebben a pilla-
natban a fülénél fogva előrántotta a nyulát, és megrázta a lotyó orra
előtt, mire az rémülten felkiáltott.
- Pupák úr vagyok! - kurjantotta Sutyi magából kikelve.
Ahogy a fivérét az utca felé vonszolta, Klébernek még az az öröm
is kijutott, hogy hallja, amint a nő így rikácsol:
- Ezt nem hiszem el! Ezek elmebetegek!
Klébernek nemigen akaródzott túl hamar visszaérni a nagy-nagynéni
szutykos lakásába. Úgy döntött, megmutatja Sutyinak a IV. Henrik
Gimnázium aranyosan csillogó, gyönyörű, fehér kövekből emelt épüle-
tét.
- Nézd csak, ez a sulim!
- Nem szép.
Továbbsétáltak egészen a Luxembourg-kertig. Sutyi meg akarta mu-
tatni a kis játék vitorlásokat Pupák úrnak. A Maluri fivérek leültek az
egyik medence szélére, Sutyi pedig a nyulat a térdére ültette.
- Egyre gyatrább állapotban van ez a te Pupákod - jegyezte meg
Kléber. - Ne gyömöszöld bele mindig a zsebedbe!
- Ő nem Pupák, hanem Pupák úr.
- Jól van - sóhajtotta Kléber mosolyogva.
Nézte a gyerekeket, amint a medence körül futkosnak: el akarták
kapni a vitorlásukat. Ujjaival belepancsolt a vízbe. Alkonyodott, de
Kléber tojt rá. Mire is? Arra, hogy mit gondolhatnak mások Sutyiról és a
nyuláról. Kivette a kezét a vízből, rátette Sutyi térdére.
- Megyünk?
- Összevizeztél.
Hazafelé menet beugrottak a sarki kisboltba, hogy tejcsokis kekszet
vegyenek. A pénztárnál sorban állás közben Kléber olvasgatta a vásár-
lók által kiragasztott hirdetéseket. Egyszer csak összeráncolta a sze-
möldökét. A sors keze? Ezt olvasta: „Diákok két társbérlőt keresnek.
Telefon: 06.. Kléber felírta a számot egy használt metrójegyre.
A nagy-nagynéninél Sutyi fürdőt követelt. Először is azzal kezdte,
hogy egy egész zacskó Playmobil figurát bevitt a fürdőszobába.
- Ugye nem teszed bele Pupák urat a vízbe? - szólt rá Kléber.
sf 23 -?s
 - Nem.
- Hagyd az ágyadon.
- Jó.
De amint az öccse hátat fordított, Sutyi Pupák urat becsomagolta a
pizsamájába, és elrobogott vele a fürdőszoba irányába.
- Megfojtasz! - tiltakozott Pupák úr, miközben kikászálódott a pizsa-
mából.
A nyúl leült a mosógépre, és figyelte, ahogy megtelik a fürdőkád.
- Teszel bele habot?
Sutyi kinyitott egy kék flakont, és majdnem a harmadát belezúdította
a vízbe.
- Még többet, még többet! - kiabálta Pupák úr, és egyik lábáról a
másikra ugrált.
- Ez rosszalkodás - feddte meg Sutyi komolyan.
Pupák úr úgy tett, mintha mit se hallott volna.
- Kempingezünk?
Sutyinak volt egy Playmobil sátorponyvája, síelői, egy csónakja, meg
pingvinjei. Mindezekkel igencsak meggyőző kempinget rittyentett.
- Elvesztettem egy sílécet - mondta Sutyi.
A zacskó egész tartalmát kiöntötte a kövezetre, és kutakodni kezdett
benne.
- A francba! - mondta Pupák úr.
- Nana, nem beszélünk csúnyán!
- Tojom le.
Kuncogtak. Aztán mindketten belemerültek a habba, megful-
lasztották a síelőket, megmentették a pingvineket, majd jéghegyek
között eveztek. Egy óra elteltével a fürdő kihűlt, a kövezeten tócsákban
állt a víz, Pupák úr meg ólomsúlyúvá vált a víztől.
- Két tonnának érzem magam - mondta.
- A francba! - vonta le a következtetést Sutyi. Értesíteni kellett
Klébert a katasztrófáról.
- Mi ez a dudva?! Már megint eláztattad a nyuladat! Azonnal csinálj
nekem rendet!
Sutyinak se kellett kétszer mondani. Az összes Playmobilt egy szem-
pillantás alatt elnyelte a zsák.
 - Elvesztettem egy sílécet!
- Hát ez tényleg tragédia - jelentette ki Kléber.
Kicsavarta a plüssállatot, ahogy tudta, majd a fülénél fogva fel-
akasztotta a szárítókötélre.
- A végén még kinyuvasztod ezt a jószágot.
Sutyi Pupák úrra nézett, majd vállat vont. A rosszalkodásnak mindig
ára van. Kléber hosszasan szemlélte a plüssállatot. Egy szép nap cafa-
tokban lóg majd. Erre a gondolatra összeszorult a szíve.

aF 29 -$a
 2. fejezet
amelyben Pupák úr egy nem valami szuper vacokra talál

ENZO NEM NAGYON ÉRTÉKELTE, hogy Aria és a pasija mindig felébreszti

hajnali hétkor. A szobájukat elválasztó fal mögötti szeretkezésük állan-
dóan eszébe juttatta a saját, nőstény nélküli hím állapotát. A huszo-
negy éves Enzo eléggé jóképű szőke fickó volt, aki - ha vette volna a
fáradságot - könnyedén találhatott volna magának barátnőt. Ő viszont
azt akarta, hogy a nők anélkül omoljanak a karjaiba, hogy ezért neki a
kisujját is mozdítania kelljen. Azt még nem döntötte el, hogy ezt inkább
a tunyaságának, avagy az önérzetének a számlájára írja-e.
- Van még kávé? - kérdezte a konyhába lépve Corentin. -Pfűű...
Még túl korán volt ahhoz, hogy Enzo a szavak szintjén bármit is ki-
préseljen magából.
- Tegnap hívott egy arc társbérlet ügyben - folytatta Corentin. - A
testvérével jönne.
- Már megint manusok - sóhajtotta Enzo.
A Cardinal-Lemoine utca 99. szám alatt négy fiatal osztozott egy la-
káson: Enzo, Aria és a pasija, meg Corentin, Aria testvére.
- Mért nem találunk már egy lány társbérlőt? - nyögte Enzo.
- Rajta, keress!
Corentin töltött magának egy jó nagy adag kávét.
- A fazon szimpatikusnak tűnt. Huszonkét éves, a testvére meg tizen-
hét.
- Micsoda? Mi ez, bölcsőde?!
A telefonban Kléber kettőjük közül az idősebbiknek adta ki magát.
- Milyen egyetemre jár ez a fószer?
Corentin igyekezett összekaparni az emlékképeit.
- Nem is tudom. A testvére végzős a IV. Henrikben.
- Az agyamra mennek ezek a fiatalok! - morogta Enzo. - Különbséget
tesznek reggae és ragga között, arcoskodnak és füveznek. Rühellem a
fiatalokat.
Sb 42 -33
 - Na, passzold ide a Nutellát, nyugger!
- Na, látod, te fiatal vagy. A Nutella fiataloknak való. Én csak a mézes
kenyeret komálom.
- Ez aranyos, Micimackót juttatja az eszembe.
- És szerinted a csajoknak tetszik Micimackó? A legjobb esetben is
csak Tigris omolna a karomba. Add már vissza azt a Nutellát!
Enzo búbánatosan belenyomta a kanalát az üvegbe.
- Mindig azt hittem, hogy buzi.
- Ki? Micimaci?
- Dehogy! - kiáltott fel Enzo felháborodottan. - Tigris!
- Figyu, abbahagynád az üvegből kanalazást? Undorító!
- Nem, fiatalos.
Corentin felsóhajtott. Az ilyen reggeleken nem sok mindent lehetett
kihúzni Enzóból.
- Csaó, srácok!
Aria robbant be a konyhába, a gyönyörtől még kipirult arccal, rövidre
nyírt hajában rakoncátlan tincsekkel, és alig begombolt pizsamájában
rettentően szexisen. Puszit nyomott a testvére arcára, barackot Enzo
feje búbjára, s mind a harminckét fogával beleharapott egy darab szá-
raz kenyérbe. Maga volt a megtestesült báj, de szemernyit sem törő-
dött azzal, milyen hatást tesz másokra. Enzo és Corentin tátott szájjal
bámult rá.
- Mikor jön a két új lakó? - kérdezte, miközben egyik lábát a feneke
alá hajlítva leült.
- Ácsi, nem biztos, hogy nekem tetszenek majd! - vetette közbe Enzo.
- Inkább a szobák nem tetszenek majd nekik! - vágott vissza Aria.
A négy fiatal ugyanis a legjobb szobákat utalta ki magának. A még
üres két szoba kicsi volt, sötét és kényelmetlen.
Ekkor megjelent Emmanuel. Huszonöt évével ő volt a legidősebb a
lakótársak közül.
- Jé, Tigris is tiszteletét teszi - fogadta Enzo.
Aria barátja gyanakvó mosollyal pillantott Enzóra.
- Miért éppen Tigris?
Corentinből kitört a nevetés.
- Azért, mert én Micimackó vagyok - felelte Enzo nyújtózkodva. -
Corentin meg a Nyuszi.
- Hát ez már sose lesz normális - morogta Emmanuel.
- Bár megjegyezném, hogy Fülesként eléggé hiteles lennél.
Enzo utánozni kezdte a szamár búvalbélelt hangját:
- Jó reggelt, Malacka! Ha lehet ilyesmiről szó. Amiben kételkedek.
Emmanuel elhűlve pillantott Ariára. És még ez a fazon jár a böl-
csészkarra! Aria büntetésképpen még egyszer rávert Enzo fejére, amire
Enzo úgy válaszolt, hogy az ujjait Aria lágyékának érzékeny pontjába
mélyesztette. Aria felhorkant, és püfölni kezdte Enzót. Emmanuel meg
csak állt ott megrökönyödve.
- Megőrültetek? Nyugodjatok már le!
Enzo felugrott, s Emmanuel felé fordulva a székére mutatott.
- Foglalj helyet, előmelegítettem neked!
Összevillant a tekintetük. Emmanual Enzóban olyan fiatal hímet szi-
matolt, aki alig várja, hogy letaszítsa őt a trónjáról.
A reggeli után mindenki hozzálátott a napi teendőihez. Enzo visz-
szament a szobájába, és leheveredett az ágyra.
- Nem zavarlak?
Corentin jött be.
- Szerinted? - dörmögte Enzo, s feltámaszkodott az egyik könyökére.
- Mit csinálsz?
- Semmit.
Corentin leült: rendes fickó volt, aki a felső tagozat óta példaképének
tekintette Enzót.
- Kávéra hívtuk őket.
- Kiket? - kérdezte Enzo elhaló hangon.
Visszafeküdt, mintha már nem tudná tovább viselni a világ terhét.
- Hát az új lakókat. Illetve lakójelölteket. Neked is találkoznod kell
velük.
Corentin úgy képzelte, hogy ha Enzo rábólint, a Maluri testvéreket
máris befogadták. Ha meg nem, akkor ejtik őket.
- Az agyamra mászol - motyogta Enzo lehunyt szemmel.
- Mi bajod?
Corentinnek nem volt valami nagy érzéke az emberi szív rejtelmei-
nek feltárásához, de azt azért sejtette, hogy valami nem stimmel a ba-
SÍ- 44 se
rátjánál.
- Az van, hogy...
Enzo hirtelen fölült, és öklével a falba vágott.
- Az van, hogy rühellem, hogy hajnali hétkor állandóan a nővéred és
az a hullabelező ébreszt!
Emmanuel Ariával együtt az orvosin tanult. Enzo megint elterült az
ágyon; dühös volt, hogy leleplezte magát.
- Szerelmes vagy? - kérdezte végül Corentin.
- Mi van? Te nem vagy százas! Csak az a helyzet, hogy ez... illendőség
kérdése. Azért gondolhatnának arra, hogy a fal túloldalán ott vagyok
én!
Corentin ráhagyta. Tisztelte a nővérét, Emmanueltől meg tartott is
kissé: az orvostanhallgató magas, férfias, szorgalmas, nem igazán mu-
latságos figura volt. Corentin sóhajtva felállt:
- Itt leszel délben?
- Hol legyek, szerinted?
Aznap reggel Enzóból tényleg semmit se lehetett kihúzni.

Kléber viszont egész délelőtt halálra izgulta magát. Hogy fogja bemu-
tatni a testvérét? Hagyja-e megszólalni?
- Megmostad a kezed?
Sutyi már tizedszer tartotta a kezét a csap alá. Testvére idegessége
megrémisztette.
- Jó. Nem hozod el a levorlevedet, értve vagyok?
- Itt a késem.
Kléber a szokásosnál is sötétebben villant rá a szemével.
- Nyunyányunyanyenyonyanyo? - motyogta Sutyi.
- Mi van?
Sutyi lábujjhegyre állt, és az öccse fülébe súgta:
- Pupák urat elhozhatom?
Könyörögve nézett a testvérére. Kléber egy pillanatig habozott, majd
amikor arra gondolt, milyen hatást szokott kiváltani a nyúl elő-
bukkanása, ráreccsent a bátyjára:
- Itt hagyod!
 Ám amikor kiléptek volna az ajtón, Kléber keresni kezdte az új mobil-
ját, Sutyi meg az alkalmat kihasználva a zsebébe tömte Pupák urat.
- Nekem mér nincs teflonom? - kérdezte ártatlan képpel.
- Mert összetörted az enyémet.
- Mér törtem össze a tiédet?
- Mert hülye vagy.
- Nana...
- Jó, jó, nem beszélünk csúnyán!
Kléber kezdett bepánikolni.
A társbérlet csak két háztömbnyire volt tőlük.
- A gombot hadd én, hadd én! - kiabálta Sutyi a kaputelefon láttán.
Az öccse elkapta a dzsekije szélét.
- Na, most aztán idefigyelsz. Vagy nyugton maradsz, vagy vissza-
viszlek a Malicroix-ba!
Sutyi falfehér lett, amitől Klébernek azonnal lelkifurdalása támadt.
Megnyomta a „Társbérlet” feliratú gombot.
- Igen? - hallatszott egy női hang.
- Kléber Maluri.
Az előtér nagypolgári házról árulkodott. Meglibbent a házmesteri
lakás függönye; a házmester megnézte magának a két testvért. Kléber
lemondott a kovácsoltvas kalickájú régi liftről, és elindult fölfelé a lép-
csőn. Sutyi a vörös szőnyegtől megilletődve lábujjhegyen lépkedett
fölfelé, mintha tojásokon járna.
- Megijedtek a lifttől? - fogadta őket Aria. - Jó napot... Maga
Barnabé?
Kléberhez intézte a kérdést. Minthogy a serdülőkorú fiatalember egy
fejjel magasabb volt a bátyjánál, Aria őt nézte az idősebbiknek.
- Nem, én Kléber vagyok.
- Tényleg? Bocsásson meg. Illetve bocsáss meg. Ugye tegeződhe-
tünk?
A két testvér belépett a lakásba. Aria Sutyi felé nyújtotta a kezét:
- Akkor maga csak Barnabé lehet. A nevem Aria.
Egy pillanatig némi bizonytalanság lebegett a levegőben, mert Sutyi
egy szót se szólt, csak megszorította Aria kezét.
- Oöö... A többiek a nappaliban vannak, kávéznak - fűzte hozzá Aria
SÍ- 44 se
kissé nehézkesen. - Gyertek be!
Emmanuel olvasott, Corentin cigizett, Enzo meg nem csinált semmit.
A csészék és a kávékiöntő ott álltak az asztalon egy tányér omlós keksz
társaságában. A Maluri fivérek megjelenésekor nagy hangzavar tá-
madt: mindenki üdvözölte őket, aztán az asztal köré telepedtek, és
Emmanuel ragadta magához a beszélgetés fonalát:
- Tehát lakást keresnek?
Kléber elmondta, hogy ideiglenesen egy idős rokonnál húzták meg
magukat, és azt is, hogy önállósítani szeretnék magukat.
- Melyik egyetemre jár? - érdeklődött Emmanuel, ugyanazt a téve-
dést követve el, amelyet Aria is.
- Jövőre fogok érettségizni.
Minden pillantás Sutyira szegeződött. Kezét az asztal alatt tartotta, a
szemét lesütötte.
- Igen, szóval ő a bátyám - mondta Kléber. - Debi... értelmi fogyaté-
kos.
A beálló csöndben Kléber elveszítette a talpa alól a talajt.
- Hát, feltételezem, hogy ez... probléma az önök számára - motyogta.
Aria megsajnálta.
- Néma?
- Dehogy! Csak most meg van illetődve.
Sutyi kerülte a tekintetüket, ami nem épp a legkedvezőbb hatást
tette a jelenlévőkre.
- Akarsz mondani valamit, Sutyi? - súgta a fülébe az öccse.
A fiatalember felettébb morcos képpel megrázta a fejét.
- Születésétől fogva ilyen? - érdeklődött Emmanuel.
- Igen. Azt hiszem, hogy... Szóval, valószínűleg a terhesség alatt tör-
tént valami.
- Az autizmus egy fajtája? - faggatózott tovább Emmanuel.
- Nahát! Nem orvosnál vagyunk! - tiltakozott Enzo.
Kléber felé fordult:
- Figyelj, ez nem fog menni, mi, tudod, diákok vagyunk. Téged gond
nélkül befogadtunk volna. De a bátyádat nem lehet magára hagyni. Be
kell tenni egy... izé, szóval olyan szakosított akármibe.
Aria megbotránkozott tekintetet lövellt rá.
 - Nehogy azt hidd, hogy nekem kőszívem van! - támadt neki Enzo. -
Csak éppen mi ilyesmire nem vagyunk felkészülve. Nem vállalhatunk
magunkra...
- Minden attól függ, hogy mi a baja - jelentette ki Emmanuel.
Neki elég volt, ha Enzo elkötelezte magát az egyik irányban, ő
rögtön az ellenkező álláspontra helyezkedett.
- Kezelik? - kérdezte Klébertől. - Nappali kórházban van?
Ekkor Sutyi irányából mormogás hallatszott:
- Nyenyenyenyünyi?
- Aha! Szóval mégis tud hangokat kiadni - jegyezte meg Enzo.
Sutyi Ariához fordult, csak és kizárólag Ariához:
- Vehetek sütit?
- Persze, nézd csak, itt van...
Aria két ujja hegyével megfogott egy omlós kekszet, és úgy nyújtotta
oda Sutyinak, akár egy kiskutyának. Klébert még életében nem alázták
meg ennyire. Tett egy utolsó kísérletet:
- Valójában egy hároméves gyerek IQ-jával rendelkezik.
- Tényleg? Akárcsak Corentin - vetette oda Enzo, aki sohasem zavar-
tatta magát, ha egy kicsit szekálhatta a barátját.
A beszólástól oldódott a feszültség. Aria mindenkit kávéval kínált.
- Ő is ihat? - kérdezte Klébertől.
- Nem, nem, a kávétól csak izgatott lesz - szólt közbe Emmanuel.
A fiatalok ostobasága hallatán Kléber úgy érezte, mintha fejbe vágták
volna. Még a nagy-nagynéninél is rosszabbak! Ám minél jobban szen-
vedett Kléber, annál jobban felbátorodott Sutyi, amiben a süti és Aria
mosolya is nyilván közrejátszott.
- Szép néni - nyilatkoztatta ki, elsősorban a kekszhez beszélve.
- Ha jól meggondolom, Corentinnél korábban érő gyerek - fejtette ki
Enzo.
Sutyi most őt vette szemügyre, és ujjával félénken rámutatva oda-
súgta az öccsének:
- Nekije mi a neve?
- Micimackó vagyok - mutatkozott be Enzo. - Ő pedig (Corentinre
mutatott) a Nyuszi.
A „nyuszi” szóra Sutyi a zsebébe süllyesztette a kezét, és csakhamar
SÍ- 44 se
két fül tűnt fel az asztal fölött.
- Kukucs - mondta Sutyi, megbillegtetve a füleket.
- Hát ez meg mi? - fintorodott el Enzo.
- Hát ez meg ki? - javította ki Sutyi diadalittasan. - „Pu” van benne.
- Ő Pupák úr - mondta Kléber, aki már alig várta, hogy véget érjenek
a kínjai.
- Igeeen!
Sutyi a fülénél fogva előrántotta a nyulat. Emmanuel hátrébb húzó-
dott a székén.
- Helló! Nem kellene bevennie a gyógyszerét, amikor ebbe az álla-
potba kerül?
Látván, hogy Emmanuel aggódni kezd, Enzo rögtön az ellenkező ál-
láspontot foglalta el:
- Neked meg mi bajod, muris egy fazon! És a nyula is jópofa.
- Nekem késem is van ám! - mondta Sutyi.
- Nekem meg szuronyooom! - tódította Enzo gyerekes hangon.
Sutyi felnevetett, mintha csak elértette volna a tréfát.
- Jó természetűnek látszik - jegyezte meg Corentin.
Enzo segítségére sietett, miután ráérzett, hogy a barátja megvál-
toztatja a véleményét.
- Rengeteg szeretet van benne - erősítette meg Kléber, akiben hir-
telen újjáéledt a remény.
Ugyanekkor azt gondolta, hogy még bőven lesz idő teflonokról,
levorlevről és mindazokról a csekélységekről beszélni, melyek a báty-
jával való élet diszkrét báját alkották. Aria öntött egy kis kávét Sutyi-
nak, aki különféle fintorgások közepette belefetyelte.
- Meg akarjátok nézni a szobákat? - javasolta azután Aria.
Kléber nem hitt a fülének. Lehet, hogy mégis befogadják őket?

A két megmaradt szoba a folyosó végén volt. A hervadt tapétával

ékeskedő helyiségekben csak a legalapvetőbb bútorok voltak. Kléber a
mennyországban érezte magát. A két szoba egymásba nyílt. Mikor Su-
tyi megértette, hogy az egyik szoba az övé lesz, lazán kijelentette:
- Randa.
 Aria, aki a szobákat megmutatta nekik, elismerte:
- Igen, önző módon a szebb szobákat magunknak tartottuk meg.
- Semmi gond. Nagyon jól elleszünk itt.
Kléber boldog volt, és ez meg is látszott rajta. Ettől Ariát, aki valóban
a saját önző kis életét élte, öröm töltötte el, hiszen szívességet tesz egy
rendes fickónak és az ő fogyatékos testvérének.
- Hát akkor mikor költöztök? - kérdezte vidáman.
Még hátravoltak az anyagiak. Kléber attól tartott, hogy a megbe-
szélés untatja majd Sutyit.
- Hoztam neked játékokat - mondta Kléber a bátyjának.
Kibontotta a hátizsákját, és kivett belőle néhány Playmobil figurát.
- A levorlevet is elhoztad?
- Nem, azt nem.
- A cowboy játék levorlevét - kötötte az ebet a karóhoz Sutyi.
Aria minden jó szándéka dacára némileg riadtan figyelte a két
testvért.
- Ööö... a nappaliban várlak - mondta.
Alighogy kiment, Kléber a dzsekijénél fogva megragadta a testvérét.
- Nahát, ide figyelj...
- Nem akarok a Malicroix-ba menni - könyörgött Sutyi.
- Ne félj, nem viszlek vissza.
Sutyi fülébe súgta:
- Ezek itt befogadnak bennünket. Itt fogunk lakni. De jónak kell len-
ned! Itt hagyhatlak egyedül játszani a szobádban?
- De hát nem vagyok egyedül!
Meglóbálta a nyulát. Kléber körülnézett, hogy meggyőződjön: se
vekker, se telefon nincs a szobában, semmi olyasmi, amiről gyanítható,
hogy zemberke lakozik benne. Azután visszatért a nappaliba.
- Minden szuper - mondta azon nyomban.
Belement az anyagi feltételekbe, a házimunkák megosztásába, a kö-
zös élet szabályaiba. Majd következtek a kényes kérdések.
- Amikor a suliban leszel, ki foglalkozik majd a bátyáddal? - kérdezte
Emmanuel.
- Hozzászokott az egyedülléthez. Eljátszogat magában, rajzolgat, né-
zegeti a képeskönyveit...
SÍ- 44 se
 - Tévé? - érdeklődött Corentin.
- Nem sokat néz. Inkább rajzfilmvideókat.
- Nekem megvan a Micimackó összes - jegyezte meg Enzo.
Nagyon örült, hogy lesz egy idióta a lakásban.

Miközben Kléber igyekezett jó színben feltűnni a társbérlők előtt,

Pupák úr birtokba vette az új vackát.
- Nem valami szuper - közölte.
Majd meglátta a nagy ágyon heverő paplant.
- Csináljunk barlangot?
Kevesen tudják, hogy egy paplanból pompás nyúlbarlangot lehet
csinálni. Sutyi lekapta a paplant az ágyról, és a párnák meg a henger-
párna segítségével barlanggá alakította. Minekutána Pupák úr bele-
dugta a fülét.
- Milyen ott bent? - kérdezte Sutyi.
Pupák úr teljesen benyomult az odúba, s hallani lehetett, hogy tom-
pa hangon zsörtölődik:
- Nem valami szuper.
Majd kijött:
- Még szék sincs benne.
- Jó, de csöndes, északi, déli, északnyugati - kántálta Sutyi, aki imi-
gyen kamatoztatta az ingatlanügynökségek táján beszerzett újsütetű
ismereteit.
- Nincs széked? - unszolta Pupák úr.
Sutyi körülnézett, és kezével a homlokára csapott. Dehogyisnem! Egy
polcon látott néhány zsebkönyvet. Ezekből kiváló nyuszibútor lesz. Az
összes könyv el is tűnt a paplan alatt, lett belőle asztal, szék és ágy.
- Kemény az ágy! - morgott még mindig Pupák úr.
Egy összehajtogatott asztalkendő megtette matracnak. Sutyi addig
bújt ki-be Pupák úr vackába, mígnem igencsak kimelegedett. Levetette
a dzsekijét, aztán az ingét, majd a cipő és a zokni következett.
- Én pucér vagyok - biztatta Pupák úr. - Vetkőzz le te is!
Sutyi a kés miatt nem volt hajlandó. Egy óra múltán a szoba egy kapi-
tális kupi állapotában leledzett, a padlószőnyegen játékok és ruhada-
rabok hevertek szerteszét, az ágy végébe is jutott belőlük egy rakat.
Kléber visszajött a testvéréért, mögötte Enzo.
- Sutyi, mit csinálsz már megint?
Sutyi enyhén bűnbánó képpel körülnézett.
- Rumplit.
Enzo is bejött a szobába.
- A tesód rekordidő alatt képes állati nagy kupit rittyenteni!
- Mindjárt összepakol.
Miután a dolog nehezén túl volt, Kléber már nem idegeskedett.
- Elpakolni nekem, egykettőre! - adta ki az ukázt. - És miért vetkőztél
le?
- Hogy nyuszist játsszak.

A következő napok vidáman teltek. A Maluri fivérek költözködtek.

Pontosabban: Kléber összecsomagolta a holmijukat, miközben Sutyi
Pupák úrnak kommentálta az előkészületeket.
- Ez életem legszebb napja - jelentette ki, miután Kléber egy bútor
alatt rábukkant az elveszett Playmobil sílécre.
Ha ebben a pillanatban felajánlják Klébernek, hogy a testvérét kicse-
rélik egy normálisra, visszautasította volna.
- Gyere, elbúcsúzunk a nagy-nagynéninktől.
Kléber megpuszilta az öreg hölgyet, és köszönetét mondott neki a
vendéglátásért.
- Adsz puszit a néninek, Sutyi?
- Nem. Büdös.
A két fivér csakhamar az utcán találta magát. Miután megérkeztek a
kaputelefonhoz, Kléber hagyta, hogy a testvére nyomhassa meg a
„Társbérlet” nevű gombot. Sutyi azonban nem tudta lelkesedését
egyetlen gombra korlátozni, az összeset nyomogatni kezdte, miközben
így motyogott magában:
- 7, 9, 12, B, 1000, 100.
- Halló?
- Igen?
- Ki az?
SÍ- 44 se
 Sutyi furcsálkodva nézett a kaputelefonra.
- Sok zemberke van benne.
Az előtérben meglibbent a függöny, és a házmester figyelte, ahogy
az új bérlők bevonulnak.

A nappaliban összegyűlt a négy diák, hogy megünnepeljék a Maluri

testvérek beköltözését. Klébernek még arra is maradt ideje költöz-
ködés közben, hogy hol az egyikkel, hol a másikkal váltson néhány szót.
Sutyi azonban a múltkori látogatás óta még nem tette be a lábát a la-
kásba. Ahogy első alkalommal, most is megilletődöttnek látszott. A
hátán játékokkal zsúfolt hátizsákot cipelt, melyhez foggal-köröm- mel
ragaszkodott.
- Iszik egy kis töményét? - kérdezte Aria Klébertől.
- Ugyan már, hogy képzeled - mondta Emmanuel -, gyógyszerre nem
lehet.
A jövendőbeli doktor továbbra is meg volt győződve arról, hogy Sutyi
nyugtatókon él. Kléberhez fordult:
- Az egyik agymező sérült a szülés alatt?
- Emmanuel, lennél szíves megvárni, míg feldobja a talpát? - szólt
közbe Enzo. - Akkor majd elkészítheted a boncolási jegyzőkönyvet.
Amúgy meg: Pupák úr örül, hogy itt lehet?
- Ez egy plüssállat - válaszolta Sutyi.
Az ő kis világába nem lehetett csak úgy, hívás nélkül berontani.
- Nincs több süti? - kérdezte Ariától.
- Ma aperitifhez való sütink van.
Mindenki helyet foglalt, öntött magának innivalót, beszélgetett, ám
a szemük sarkából valamennyien Sutyit lesték. A megfigyelt személy
először kivett egy perecet, belekóstolt, halkan kijelentette: „kaki”, visz-
szarakta a tálkába, aztán beleharapott egy sajtos kekszbe, mire egy
„fúj” hallatszott, és ezt is visszatette a tálkába.
- Álljon meg a menet, nehogy már mindegyiket kipróbálja! - til-
takozott Enzo.
- Te kábé ugyanannyira vagy undormány, mint ő - vágott vissza Aria.
- Mi van?
 - Amikor a Nutellát az üvegből eszed!
Sutyi most meg hangosan pfujolva egy sós mogyorót köpött vissza a
hamutartóba. Enzo elvesztette a türelmét:
- Förtelmes!
Kléber kímélet nélkül megragadta a testvérét a ruhaujjánál fogva, és
erőszakkal felállította.
- Még nem kóstoltam meg minden aparitivet! - háborodott föl Sutyi.
- Gyerünk a szobába. Hogy viselkedsz? Gyerünk, fogd a hátizsákod,
mars!
A testvérek távozását zavart csend követte.
- Lesznek még itt gondok! - bukott ki Corentinből.

SÍ- 44 se
 3. fejezet
amelyben Pupák úr azt akarja, hogy mindenkinek legyen farka

SUTYI KORÁN KELŐ TÍPUS VOLT. Kléber megtanította, hogy a képeskönyveit

nézegetve türelmesen várakozzon az ágyában. Ám ezen a napon kitá-
rult előtte a társbérlet csodálatos világa, és Sutyi nem bírt egy helyben
megmaradni. Anélkül, hogy előre eltervezte volna, pizsamában és me-
zítláb egyszer csak a folyosón találta magát. Az egész lakás a kora reg-
geli órák jóleső tespedtségébe merült. Sutyi megértette, hogy minden-
ki alszik, ezért csendre intette saját magát. Elért a folyosó közepéig. A
csönd ekkor már félelmetesnek tűnt számára. Visszafutott a szobájába,
s egy ugrással az ágyában termett.
- Mit láttál? - kérdezte Pupák úr.
- Semmit.
Rémisztő volt.
- Velem jössz? - kérdezte Sutyi.
- Ne játsszunk inkább barlangosat?
Sutyi azonban nem tudott ellenállni az ismeretlen kísértésének. Fü-
lénél fogva megragadta Pupák urat, és újra kimerészkedett a folyosóra.
Lábujjhegyen haladt előre: egy zárt ajtó előtt hirtelen mozdulatlanná
dermedt. Az ajtó mögül rejtelmes hangok szűrődtek ki. Sutyi odata-
pasztotta a fülét, és két lehetőség között ingadozott: vagy két kutya
verekedik az ágyban, vagy a kaputelefonban hallott zemberkék ugrán-
doznak a matracon. Sutyi ellenállt a kísértésnek, hogy bekukucskáljon a
kulcslyukon, s a nappali felé irányozta a lépteit.
Mikor a kisasztalon megpillantotta az aperitif maradványait, dia-
dalmas „ah” szaladt ki a száján. Sajtfalatkák is voltak még, melyeknek a
kipróbálására a testvére nem hagyott neki időt. Kivett egy borsos sajt-
kockát, és szétlapította a szájpadlásán. Azon nyomban olyan vörös lett
a feje, mint a főtt rák, és sebtében kiköpte a fűszeres pépet.
 - Ez méreg, méreg! - kiabálta föl-le ugrálva Pupák úr. - Igyál rá ebből!
És Sutyi felé tolta a whiskysüveget. Sutyi öntött magának egy jó fél-
pohárnyit, felhajtotta, mire azt hitte, menten megfullad.
- Halott leszel! - lelkendezett Pupák úr.
Sutyi kifutott a konyhába, kinyitotta a csapot, és aládugta a fejét.
Ivott, majd felegyenesedett, a csapot viszont elfelejtette elzárni: valami
nagyon érdekeset pillantott meg.
- Egy tűz - mondta Pupák úrnak.
A hamutál mellett egy öngyújtó hevert. Sutyi ujja hegyével meg-
bökte, mintegy arra számítván, hogy ettől majd láng csap ki belőle.
- Vedd el, vedd el! - biztatta Pupák úr.
- Nincs benne zemberke?
- Ugyan! Összeégett volna!
Sutyi a mennyezetre nézett, miközben megragadta az öngyújtót.
Nem akarta látni, mit művel a keze, hiszen Kléber biztosan hely-
telenítené, amit csinál. Akkora bűntudata volt, hogy összerezzent, mi-
kor ajtócsikordulást hallott. Ruhaujjába csúsztatta az öngyújtót, s már
indult volna vissza a szobájába. A lakás azonban nagy volt, és Sutyi el-
tévesztette az irányt. Egyenesen a fürdőszoba felé tartott, ahová épp
az imént surrant be Aria, hevenyészve maga köré kanyarítva Emmanu-
el egyik trikóját. Úgy gondolván, hogy reggel hétkor még minden lakó
alszik, sosem vette a fáradságot, hogy bereteszelje az ajtót. Belépett a
kádba, kinyitotta a csapot, fogta a zuhanyfejet, és... felsikoltott. Sutyi
nyitott rá.
- Te meg mit keresel itt? Kifelé!
Sutyi kiguvadt szemekkel nézte a lányt.
- Neked nincs farkad?
Aria egyik kezével eltakarta szemérmét, akár Éva a bűnbeeséskor.
- Hátul sincs? - erősködött a teljesen összezavarodott Sutyi.
Válaszképpen Aria a vízsugarat Sutyi felé irányította, aki vissza-
vonulót fújt.
- Teljesen összevizezett - mondta mérgesen.
- Engem is - fújtatott Pupák úr.
Mindketten a lakás túlsó végébe futottak, és elbarikádozták magukat
a szobájukban.
Bt- 45 -9®
 - Undok lány! - mondta Sutyi.
De igazándiból nem ez nyomasztotta.
- Láttad? Nincs farka.
- A lányok már csak ilyenek - mondta Pupák úr, és elterült a párnán.
- Nincs farkuk?
- Nincs.
Sutyi nagyon meg volt zavarodva.
- Egy kicsi se? Lehet, hogy nem látszik jól...
- Olyan mikroszpókos? - tűnődött el Pupák úr.
Sutyi nem volt elmélkedő típus. Csakhamar felhagyott a kényes kér-
dés boncolgatásával, és megrázta a pizsamaujját. Megcsodálta a hadi-
zsákmányt, majd a szekrényben egy melegítő alá rejtette.

Amikor Emmanuel belépett a konyhába, nyomban észrevette, hogy

nyitva van a csap.
- Na, ez Enzóra vall! - mondta, és elzárta.
Fiatal vetélytársa gondolatára megvető mosoly ült ki az ajkára. Az
imént szeretkezett egy jót Ariával. Szépnek, erősnek, férfiasnak érezte
magát. Tudta, hogy hamarosan az egyik párizsi kórházban lesz gya-
kornok, feleségül veszi Ariát, és családot alapít. Enzo meg ezenközben
vakarhatja a vakarni valóját.
Kávét készített, közben számolgatta, hány kanállal tegyen bele.
- 5, 6...
- 12, 9, B, 1000, 100.
Emmanuel összerezzent, és megfordult.
- Ah, maga... te vagy az...
Nehezére esett a tegeződés. Harmadik személyben szeretett volna
Sutyihoz beszélni, megtartani a három lépés távolságot, a bolondok
világába száműzni a fiút.
- Bevette... bevetted a gyógyszeredet ma reggel?
- A gyogyószered nem jó.
Sutyi hangjából ellenségesség áradt. Emmanuel a Malicroix-ra emlé-
keztette.
- Na, ez is itt van - mondta Aria a konyhába lépve.
as- 47 -ja
 Emmanuel megkönnyebbült.
- Enzo elfelejtette elzárni a csapot - mondta.
- Enzo? Szerinted Enzo volt?
Aria kérdő pillantást vetett Sutyira.
- Nem én voltam, hanem Pupák úr.
- Ennek a jószágnak is mindent a nyakába lehet sózni - dörmögte
Emmanuel.
Tett még két kanállal a szűrőbe, és megszólalt:
- Jól bevásároltunk ezekkel az újakkal, nem gondolod?
Aria intett neki, hogy az egyik érdekelt jelen van.
- Nyugodtan beszélhetsz előtte - bizonygatta Emmanuel -, debil.
- I-di-ó-ta - helyesbített Sutyi.
- Tökéletesen érti, mit beszélünk - szólt rá Aria Emmanuelre.
A két medikus leült reggelizni, s többé figyelemre se méltatták Su-
tyit. Pirítóst készítettek, kérdezgették egymást: „ideadnád a vajat, drá-
gám?”, „lécci a lekvárt, kicsim”. Sutyi, aki éhes volt, Ariánál próbált
szerencsét:
- Egy sütit, drágám.
Aria felnevetett, és a konyhaszekrényből elővette az omlós kekszet.
- Itt van, kicsim.
- Nem vagyok kicsi. Nekem késem is van.
Emmanuel levágta az asztalra a csészéjét, s ezt morogta:
- Ez nem lehet igaz!
- Nyugodj már le - csitította Aria. - Senkit se zavar.
- Tényleg nem?
- Igen, tényleg nem.
Összevillant a tekintetük.
- Aranyos néni - mondta Sutyi a kekszhez beszélve. - Pedig nincs is
farka.
Emmanuel felállt:
- Nem bírom elviselni. Bemegyek... bemegyek a szobába.
Elképesztő volt. Sutyi képes volt kiakasztani egy ennyire magabiztos
legényt! Aria egyedül fejezte be a reggelit, Sutyi közben félhangosan
játszott három kanállal. A két leveseskanál volt a papakanál és a ma-
makanál, a kávéskanál meg a kicsijük.
af- 46 ss
 - I-di-óta vagy - mondta a papakanál. - Nem kellesz nekem.
Aria egy ideig durcásan mélázott, most viszont már azt hallgatta,
mit játszik Sutyi.
- Mondjuk, hogy a mamakanál meghal. A papakanál meg bedugja a
kicsit az intézésbe. Mondjuk, hogy a csésze lesz az intézés.
Sutyi a kiskanalat belemártotta a maradék kávéba.
- Segítség, megfulladok! Blublublublu, süllyedek lefelé... Mondjuk,
hogy a kicsikanál meghalódik a Malicroix-ban, a testvére meg elviszi
egy másik házba...
Sutyi keresett valamit az asztalon. Meglátta az Aria csészéje mellett
heverő kiskanalat. Mutatóujját begörbítve, középső ujját kinyújtva ara-
szolt a kiskanál irányába, akárcsak egy kis emberke, majd alulról felfelé
nézett Ariára:
- Add ide a kanalat - súgta.
A lány odanyújtotta neki. Sutyi fülig érő mosollyal nyugtázta.
- Ő lesz a testvér - magyarázta.
- Elmegy a kicsikanálért az intézetbe?
Sutyi olyan boldogan bólintott, hogy Aria szemét elfutotta a könny.
- Örülsz, hogy itt lehetsz?
Sutyi újra bólintott.
- De lehet, hogy még kinő - mondta.
- Micsoda?
- A farkad.

Enzo nem volt korán kelő típus. Aria és Emmanuel szerelmes hancú-
rozása azonban megint kiszakította az álmából. Hallgatózott, össze-
vissza forgolódott az ágyában, hokizott egyet, olvasott egy keveset,
majd dühösen föltápászkodott.
Enzónak volt egy titkos saját világa. Egy kis kockás nagy füzet. Ebbe
menekült. Tizenöt éves korában verseket írogatott, melyeket Corentin
fantasztikusnak talált. Tizenhét éves korában humoros novellákba fo-
gott, melyeket Corentin zseniálisnak tartott. Most meg egy regényt írt,
amelyről senkinek sem beszélt. Tizenegy óra tájékán vánszorgott elő a
szobájából éhesen, fejfájósan, miután egy fél fejezettel gazdagította a
st- 48
szövegét. Egy olyan fiúról írt, aki helyett a fal túloldalán lévő szomszéd-
jai szeretkeznek.
- Szia, Micimackó! - üdvözölte Sutyi a nappaliban.
- Szia, idióta. Igazából Enzónak hívnak.
- Engem meg igazából Sutyinak.
- Neked aztán vág az agyad! - jegyezte meg Enzo, és leroskadt a ka-
napéra.
Egy kézmozdulattal lesöpörte a párnákról a rumlit, amit Sutyi csinált:
a játékok a levegőbe röpültek.
- Szerinted Kléber meghalt? - kérdezte Sutyi.
- Még nem kelt föl?
Sutyi megrázta a fejét.
- Lehet, hogy csak haldoklik - nyugtatta meg Enzo.
Felvett egy Playmobil figurát a szőnyegről.
- Ez a cowboy.
- Aha. Nekem a kék egyenruhások voltak meg - jutott Enzo eszébe. -
Ők a legerősebbek.
- Nem ők, hanem a seriff.
- Nem, a kék egyenruhások.
- Akkor is a seriff.
Egymásra néztek. Sutyi nem fog engedni a negyvennyolcból.
- Hogy te milyen kiborító vagy!
- Nana, nem beszélünk csúnyán!
Enzo fásult nevetéssel a kanapé támlájára ejtette a fejét.
- Klébert akarom!
Sutyi nyugtalankodott. Enzo felállt. Úgy találta, hogy az öcsnek azért
van bőr a képén, így rálőcsölni az idiótát a társbérlőkre.
- Gyere, ébresszük föl!
Kléber aludt. Hosszú éjszakák óta most először aludt nyugodtan. Su-
tyi ráugrott az ágyára, és megrázta. Kléber kábán felült, a szemüvege
után tapogatózott. Meglátta Enzót.
- Hány óra van?
- Tizennyolc.

ÍH- 50
 Kléber lekapta az óráját az éjjeliszekrényről. Mindjárt dél.
- A francba!
- Nana, nem beszélünk csúnyán! - szólalt meg egyszerre Sutyi és
Enzo.
Hagyták Klébert összeszedelőzködni, és visszamentek a nappaliba.
Csapódott a bejárati ajtó. Corentin jött meg.
- Lementem venni egy új öngyújtót - mondta a barátjának. - Fogal-
mam sincs, hová kavartam el az enyémet.
Sutyira nézett:
- Jól van?
- Igen, épp átnevel - felelte Enzo.
Meglapogatta Sutyi vállát:
- És van ám vele meló, ugye?
- Ihaj - nyögte Sutyi.

Kléber csakhamar újra kézbe vette a bátyja totojgatását. Szép idő

volt, elhatározta hát, hogy elviszi levegőzni egyet. A lépcső alján egy
öregember álldogált: egyik kezével a karfát fogta, a másikban egy séta-
bot gombját. Mintha csak a testvéreket várta volna.
- Már megint eldugították nekem a szemétledobót! - rivallt rájuk.
- Jelenteni fogom a lakóközösségnek. Ez már több a soknál!
Kléber szó nélkül felhúzta a szemöldökét.
- De hiszen ezek újak! - fortyant föl az öreg. - Hányán laknak már
abban a lakásban?
Kléber úgy vélte, célszerűbb, ha hagyja, hogy elvonuljon a vihar. Su-
tyi viszont jó hangosan megjegyezte:
- Ennek meg botja van. Nemsokára meghalódik!
Kléber elnyomta a kibuggyanó nevetést, s kituszkolta a bátyját az
utcára.
- Most pedig bevásárolunk a többieknek is. Nincs már kávé és gyü-
mölcslé se.
- Narancslé.
Sutyi számára a gyümölcslé egyenlő volt a narancslével, a fagyi csak
vaníliás lehetett, a tészta meg ketchupos.
at 51
 - Szerinted én is meghatódok majd? - érdeklődött Sutyi.
- Te kicsi vagy.
- De amikor már nem leszek kicsi...
Kléber elmosolyodott.
- Te mindig kicsi maradsz. De egy nap mindenki meghal. Te nagyon
sokára fogsz.
- Tizenkét múlva?
- Több mint tizenkét év múlva.
- Ezer, húsz, B, száz?
- Úgy valahogy.
Sutyinak meg kellett emésztenie az információt.
- És te, te mikor fogsz meghalódni?
- Fogggalmam sincs. Nem beszélhetnénk másról?
Sutyi úgy szeretett volna beszélgetni, ahogy a nagyok.
- Kléber, te ismered a lányokat?
Az öccse arra gondolt, hogy bizony szeretné őket jobban ismerni.
- Ariára gondolsz? Szép, ugye?
Sutyi szó nélkül hagyta a megjegyzést. Úgy látszik, a testvére nem
tud a lányokkal kapcsolatos gondról. Bementek egy plázába. A szu-
permarket bejáratánál egy sapkás biztonsági őr álldogált, lábát szét-
vetette, két kezét összekulcsolta a slicce előtt, mintha ebből az irányból
tartott volna támadástól.
- Klatona - mutatott rá Sutyi.
- Ne mutogass!
Kissé távolabb Sutyi lemaradt. Gyerekeknek szóló képeskönyvek
standja előtt haladtak el.
elolvasta a címét - Semmit se veszek - figyelmeztette Kléber.
Sutyi kiguvadt szemmel megtorpant.
- Mi az?
Sutyi egy minyonrózsaszín képeskönyvre mutatott, amelyen két durcás nyúl
látszott: karba font kézzel hátat fordítottak egymásnak. Kléber félhangosan
elolvasta a címét.
A kis nyuszim szerelmes.

sí- 52 -JS
 Ugyanis a két durcás nyúl közül az egyik egy nyuszilány volt. Sutyi "j
rábökött az ujjával:
- Ez egy nyuszilány.
Kléber a karjánál fogva el akarta húzni onnan a bátyját, de az mintha
gyökeret eresztett volna.
- Ez egy nyuszilány - ismételte, mintha jelentőségteljes dologról len-
ne szó.
Kléber sóhajtott egyet, és lapozgatni kezdte a könyvet. Az utolsó kép
az egymást gyengéden átkaroló nyulakat ábrázolta.
- Nem is tudom, hogy ez neked való-e - mondta félig tréfásan.
Amint hazaértek, Sutyi átcsörtetett a lakáson:
- Pupák úr! Nyuszis könyvet kaptam!
- Muti, muti!
Sutyi először is becsukta a szobaajtót, és Pupák úr elé tárta a mese-
könyvet.
- Az a címe, hogy: A kis nyuszim szerelmes.
Pupák úr felugrott.
- Nahát, egy Pupákné!
- Tán csak nem vagy szerelmes? - csúfolódott vele Sutyi.
Pupák úr összepuszilta a címlapon feszítő Pupáknét.
- Szeretkezel? - érdeklődött Sutyi.
Összenéztek. Nem is olyan egyszerű ez a történet.

Késő délután pedig még tovább bonyolódtak a dolgok, amikor az

alattuk lakó öregúr becsöngetett hozzájuk.
- Ah, Istenfalvi úr! - üdvözölte Enzo nagyvilági modorban. - Hogy van
a kedves felesége?
- Most már aztán elegem van magukból! - torkolta le a lakó. - Már
megint eldugították nekem a szemétledobót! Nem megmondtam,
hogy semmi nagyobb dolgot ne dobjanak bele?
Belépett, sétabotját Enzóra szegezte, amiből arra lehetett követ-
keztetni, hogy nincs is igazán szüksége rá.
- Hol az az akasztófáravaló, aki az előbb a halálomat kívánta? Ne is
próbáljon félrevezetni, tudom, hogy itt van maguknál!
SÍ- 54
Körbenézett.
- Panaszt fogok tenni a társasháznál! Na, tessék, ez is itt van!
Ariát üdvözölte ilyeténképpen, aki a rikácsolására megjelent a
nappaliban.
- Ááá, ott a delikvens! - kiáltott föl, amikor megpillantotta Sutyit.
- Figyelmeztetem: vagy bocsánatot kér, vagy feljelentem a közös képvi-
selőnél!
Kléber közbelépett:
- Uram, a fivérem értelmi fogyatékos. Nem akarta megbántani önt.
- Egy bolond! - károgta Istenfalvi úr. - Nem tarthatnak itt egy ilyet!
Itt, kérem, rendes polgárok laknak. A végén még ránk gyújtja a házat!
Sutyi elkerekedett szemekkel bámult rá. Honnan tudja ez az ember,
hogy ellopott egy öngyújtót? Istenfalvi nevétől rettegés fogta el.
- Nem hallotta, hogy debil? - horkant föl Enzo. - És nem bolond.
- I-di-ó-ta - suttogta maga elé Sutyi.
- Különben is, magának ehhez semmi köze - tette hozzá Aria.
- Azt majd meglátjuk, drágaságom. A jövő héten lakógyűlés lesz, biz-
tosíthatom felőle, hogy szóba hozom a dolgot.
Amikor kilépett az ajtón, Istenfalvi úr gondolatban összeszámolta a
fiúkat, akiket eddig a lakásban látott, és ötig jutott. Öt fiú egyetlen
lányra. Szép sorjában haladnak?
- Én ezt megölöm! - mondta Sutyi a szomszéd távozása után. - Itt a
levorlevem!
Kihúzta a zsebéből a revolvert. Aria, Corentin és Enzo visszahőkölt.
- Helló, öcsi, honnan van ennek pisztolya? - kérdezte Enzo.
- Csak egy riasztópisztoly - felelte Kléber kissé feszélyezetten. - Nem
veszélyes.
Enzo Sutyi felé nyújtotta a kezét:
- Mutasd csak!
- Aztán visszaadod?
Enzo hozzáértő képpel megemelte a fegyvert, majd úgy tett, mintha
célba venné Ariát. Hosszan célzott, kinyújtott karral.
- Elég volt az élvezetből!? - kiáltott rá dühösen a lány.
Enzo ajkát égette a kiáltás:
- Az enyém leszel, meglátod!
De leengedte a karját. Nem olyan egyszerű ez az egész.

sf- 55 -*3
 4. fejezet
amelyben Pupák úr misére megy, és elfelejt visszajönni

VASÁRNAP REGGEL Corentin meglepődött az ünneplőruhába öltözött

Sutyi és Kléber láttán.
- Hova mentek így kicsípve?
- Misére.
- Olyan még létezik?
Corentin homályosan úgy képzelte, hogy a misét a csukamájolajjal és
a korbáccsal egy időben eltörölték.
A lépcsőn lefelé menet Sutyi megkérdezte, hogy kötelező-e misére
menni.
- Igen - felelte Kléber.
- Hosszú a mise?
- Egy óra.
- Egy óra, az annyi, mint tizenkettő?
- Egy óra, az egy óra.
Vasárnap reggel Kléberből nem sok mindent lehetett kihúzni. A két
testvér késve érkezett, ezért az utolsó padok egyikébe csusszantak be.
Sutyi néhány percig, véletlenszerű eloszlásban, ámeneket és „uzsonná-
kat” osztogatott mindenfelé.
- Hozsanna! - súgta oda Kléber. -Te mindig csak a hasadra gondolsz!
Ekkor még a Maluri fivéreknél is később megérkezett a misére két
személy, egy sétabotos öregúr, meg egy nála sokkal fiatalabb, göm-
bölyded asszonyság.
- Haladjál már! - suttogta az asszony, kíméletlenül taszigálva előre
öregecske férjét a padok között.
Sutyi lábujjhegyre állt, majd közölte Kléberrel:
- Isten bácsi az.
Kléber mosolyogva nyugtázta a bejelentést. Istenfalvi úr és becses
neje előttük foglalt helyet; útközben az öregúr csodálkozással vegyes
neheztelő pillantást lövellt feléjük. Mit keres az idióta a normális
emberek között? És mióta járnak fiatalok misére?
- De hosszú! - sóhajtotta Sutyi.
- Csak most kezdődött.
- Megnézhetem azt a rajzot?
Ujjával egy hatalmas, sötét árnyalatú festményre mutatott, mely a
keresztről levételt ábrázolta. A harmadik unszolás után Kléber enge-
dett:
- Jól van, de az agyamra mész!
- Nana...
- Tudom, majd meggyónom. Tűnés!
Istenfalvi úr hátrafordult, hogy világosan jelezze: zavarja a beszél-
getés. Majd az idióta után nézett. Sutyi az oldalhajó felé indult. Hosszú
ideig álldogált a festmény előtt: részletesen megszemlélte a keresztre
feszített testét, a lábakba és a kezekbe ütött szögek nyomát, a bordák
közé szúrt lándzsa ütötte sebet, meg a töviskorona alól patakokban
szivárgó vért.
- Fúj, kaka! - motyogta teljesen megbabonázva.
Majd észrevette a gyóntatószéket. A faházikó már régóta izgatta a
fantáziáját. Bedugta a fejét a függönyön.
- Nincs itt senki - suttogta.
Besurrant, és leült a kis lépcsőre, ahová a bűnbánó hívek szoktak
térdelni. Aztán a zsebéből előhalászta Pupák urat.
- Fú, de hosszú ez a mise! Ez mi ez?
Pupák úr körülnézett, és felettébb izgatottan állapította meg:
- Barlang! Játsszunk?
A boltívek alatt néhány perc múlva felzúgott az orgona, s ekkor ötlött
Sutyi eszébe, hogy Kléber milyen képet fog vágni az ő kis kiruc-
canásához.
- Várj meg itt, Pupák úr. Misézek egy kicsit, aztán visszajövök.
- Őrzöm a helyet - felelte Pupák úr, aki igencsak örült, hogy meg-
ússza a dögunalmat.
Kléber tényleg nagyon mérgesnek látszott, amikor a bátyja visz-
szaült mellé.
- Ne tűnj már el mindig! Hol voltál?
- A barlangban.
58 -38
 Kléber megvonta a vállát, és minden újabb expedíciótól eltiltotta
Sutyit. A mise végeztével Sutyi határtalan boldogságot érzett.
- Nem is volt hosszú - közölte elégedetten, bár hozzá kell tenni, hogy
az utolsó negyedórát a térdeplő rugdosásával töltötte.

Ezen a legutolsó szabad délutánon Kléber sétahajókázni vitte a test-

vérét: háromszor mentette meg a vízbefúlástól, majd elmentek Párizs
leghíresebb fagyizójába, a Bertillonba. Sutyi kérésére az eladó kisasz-
szony felsorolta a teljes választékot:
- Marakuja, guáva, mézes-nugátos, capuccino...
Sutyi egy kétgombócos fagyit kért:
- Vanília és vanília!
Este a Maluri testvérek egyedül vacsoráztak a lakásban: a többiek
mind csavarogtak valahol. Amikor végre a saját szobájában lehetett,
Kléber beállította reggel hétre az ébresztőt, és kicsit lámpalázasan be-
pakolt a táskájába: ceruza, papír, előjegyzési naptár, minden megvan.
Ekkor kopogtak az ajtaján.
- Még nem feküdtél le, Sutyi?
A megszólított megrázta a fejét.
- Pupák úr még nem jött haza.
- Micsoda?!
- Mikor jön haza a Pupák úr?
- Csak nem azt akarod mondani, hogy...
Kléber azt hitte, mindjárt elájul.
- Elvesztetted a Pupákodat?
- Pupák urat - helyesbített Sutyi. - Akarom, hogy itt legyen, és most!
Kléber torka összeszorult. Most villant az agyába, hogy a délután
folyamán a nyúl egyszer sem dugta elő az orrát.
- Mindenhol megnézted? Nem kavartad el valahová a rumliban?
- A misén van.
- A mi...
Kléberből stílusosan egy „Te jó isten!” szakadt ki.
- De hol? - kiáltotta. - Hol, a misén?
- A házikóban.
af- 59 -?s;
 Kléber a homlokára tette a tenyerét, hogy képes legyen összpon-
tosítani: „A házikóban?”.
- A gyóntatószék! Oda tetted? Oda?
Kléberből ekkor egy „A kurva életbe!” szakadt ki, ami viszont már
kevésbé volt stílszerű. De Sutyinak kisebb gondja is nagyobb volt annál,
hogy ezt az öccse szemére vesse. Teljesen fel volt dúlva.
- Mért nem jön vissza?
Kléber ekkor kifakadt.
- Tényleg, nem is tudom, hogy miért?! Hiszen tudja, hogy nem tudsz
nélküle aludni!
- Nem aranyos - felelte durcásan Sutyi.
Kléber fel-alá kezdett járkálni, s közben félhangosan így tanakodott
magában:
- Most mi a búbánatot csináljak, mi a jó fenét?
Még ha netalántán egyetlen gyerek se vette volna magához a plüss-
állatot, a templom éjszaka akkor is zárva van. Sutyinak ma éjjel nél-
külöznie kell Pupák úr társaságát.
- Majd holnap elintézzük. Elmegyek a templomba. Ma éjszaka nélkü-
le kell aludnod...
Nem tudta befejezni a mondatot, mert amit Sutyi szeméből kiol-
vasott, megrémisztette.
- Nincs más hátra, aludj a cowboyjal.
Sutyi szeméből kibuggyant a könny, legurult az arcán.
- Azt akarom, hogy hazajöjjön!
- Sajnálom, de ez lehetetlen. Merthogy nem valódi nyúl. Nincs lába,
nem tud járni. Plüssállat!
Kléber teljesen bepánikolt a testvére kétségbeesése láttán, úgyhogy
a végén már ordított. Sutyi befogta a fülét, és bemenekült a szobájába.
Kléber az öklét rágta, hogy lenyugodjon. Nevetséges, hogy ilyen álla-
potba kerül egy plüssállat miatt. De amikor kezével végigsimította a
szemét, észrevette, hogy sír. Rettenetes volt. Kop, kop, megint kopo-
gott valaki az ajtón. Szipogni kezdett.
- Ki az?
Enzo volt.
- Szia... Valami baj van?
 Kléber szó nélkül kimeresztette a szemét. Enzo kezében ott volt...
Pupák úr!
- Hol találtad?
- Hát épp ez az. Fura módon ott üldögélt az ajtó előtt.
- Az ajtó előtt?
- Igen. Nyilván nem érte el a csengőt.
Enzo igazat beszélt. A plüssállatot az előbb találta meg a bejárati ajtó
előtt, a lábtörlőn. Kléber már mozdult, hogy berohanjon a testvéréhez,
és ezt kiabálja: „Megvan!” De aztán meggondolta magát. Kivette Enzo
kezéből Pupák urat, és bekopogott Sutyihoz.
- Menj innen! Utálatos vagy!
Kléber résnyire nyitotta az ajtót, és bedugta rajta a nyúl fejét.
- Kukucs! - mondta Pupák úr a fülét billegtetve.
- Hazajött!
Sutyi, aki a sarokban kuksolt, odarohant a játékához, és magához
szorította. Kléber a tökéletes boldogság szíve mélyébe vésődött képé-
vel mehetett most már aludni.
Amikor becsukódott az ajtó, Sutyi a párnára tette Pupák urat.
- Mért maradtál ott a misén?
A kérdésbe némi szemrehányás vegyült.
- Azért, hogy megnézzem az éjszakát - hencegett Pupák úr.
- És milyen?
- Nagyon sötét.
- Szörnyek is vannak benne?
- Van egypár.
Pupák úr tényleg nagyon bátor volt.
- De ugye többet nem mész el este?
- Soha többé - ígérte meg Pupák úr. - Te meg ugye nem hagysz többé
a házikóban?
Sutyi megrázta a fejét. Mindketten nagyon megijedtek. Sutyi Pupák
úr nélkül olyan volt, mint Pupák úr Sutyi nélkül: végtelenül elhagyatott.
Míg Sutyi ezen az éjszakán az üdvözültek álmát aludta, Kléber álmat-
lanul forgolódott. Vajon a küszöbönálló iskolakezdet, avagy Pupák úr
saját lábán történt hazatérése miatt nem jött álom a szemére?
se 61 -*e
 Kléber másnap reggel készülődött, hogy egyedül hagyja a testvérét.
Jóllehet ezentúl bizonyos mértékű önállóságot tulajdonított Pupák úr-
nak, valamivel több társaságot szeretett volna a bátyjának. A kony-
hában Enzóval akadt össze.
- Korán keltél.
- Nem az én hibám - morogta a másik.
- Megyek a suliba. Ma van az évnyitó.
Semmi reakció. Enzo a kávéját kortyolgatta.
- Itthon vagy ma délelőtt?
- Hol legyek, szerinted?
- Nagy gond lenne, ha... minden rendben lesz, de... Nagy gond lenne,
ha időnként ránéznél a testvéremre?
- Az van ideírva, hogy „Dadus”? - kérdezte Enzo a homlokára mutat-
va.
Kléberbe beleszakadt a szó. Ostobaság volt a társbérlőktől segítséget
kérnie. A végén még maguk ellen hangolja őket.
- Na, jó - vetette oda Enzo. - Ne félj, ránézek az idiótádra. Kléber ek-
kor megértette, hogy Enzo jó fej, csak épp nem akaródzik neki ezt ki-
mutatni.

Miután visszatért a szobájába, Enzo próbált haladni az írással. Kép-

zeletében azonban csak Ariát látta. Most épp reggelizik, összeírja a
vásárolni valókat, szájfényt ken az ajkára, Emmanuel megcsókolja.
Enzo Emmanuel helyébe képzelte magát, mire az öklét a szájához
nyomta.
- Ez így nem megy - jegyezte meg félhangosan.
Nyújtózkodott egyet, és elhatározta, hogy átmegy az idiótához,
hogy elterelje a gondolatait.
Sutyi a nappaliban rendezkedett be. A fotel és a kanapé közötti sző-
nyegrészen szeretett játszani. Az összes Playmobil űrhajóst kipakolta.
Velük szemben ólom- és műanyag katonákat sorakoztatott fel, meg
cowboyokat, indiánokat, a napóleoni hadsereg katonáit, vad gótokat és
amerikai közlegényeket. Sutyi hason feküdt, Enzo beléptére felemelte
a fejét, és széles mosollyal üdvözölte:
 - Háborúzok!
Enzo beleroskadt a fotelbe.
- És ki nyer?
- A Korszakok - felelte Sutyi, és a szedett-vedett hadseregre muta-
tott.
- A többieket hogy hívják?
- Malicroix.
Sutyi föltérdelt, odacsúszott Enzóhoz, és megsúgta neki:
- Kinyírjuk a Malicroix-t.
- Na, neked aztán van vér a pucádban!
- És neked?
- Nekem? Én mindentől félek. Még a lányoktól is.
Sutyi Enzóra nézett. Vajon tudja? Még közelebb csúszott a térdén, és
alig hallhatóan ezt mondta:
- A lányoknak, azoknak nincs farkuk.
Enzo egy pillanatra meghökkent, nyilván azért, mert villámcsa-
pásként érte a megvilágosodás.
- Biztos vagy benne?
Sutyi bólintott.
- Láttam Ariát mezetelenül.
Enzo összerezzent.
- Komolyan? És hol?
- Amikor tusolt.
- Aha, szóval nem zárja be a...
Enzo nem fejezte be a mondatot, hanem csak annyit mondott:
„Óóó!” Sutyi új távlatokat nyitott meg előtte.
- Enzo! - hallotta Aria hangját.
Enzo csendre intette Sutyit, és rákacsintott.
- A nappaliban vagyok!
Belépett a lenge öltözetű lány: edzőcipőjének lógott a fűzője, a haját
épp csak megkaparta a fésűvel. Hiába nem törődött azzal, hogy milyen
hatást tesz másokra, tudta: ahányszor csak felbukkan Enzo előtt, a fiú-
nak eláll a lélegzete. De a lány számára Enzo csak egy kissrác volt, rá-
adásul az öccse gyerekkori barátja, ami csak rontott a helyzeten.
- Ma délelőtt nincs időm bevásárolni. Tudom, hogy most én lennék a
SÍ- 63 -?s
soros...
Bosszúsan lebiggyesztette az ajkát. Enzo tátott szájjal nézte.
- Vennél Nutellát meg klotyópapírt? Főként, hogy mostanában az
üvegből eszed.
- A klotyópapírt?
Aria nevetést mímelt: „Ha-ha”.
- Veszel, vagy sem?
- Nem tudok.
- Túl sok a dolgod?
- Eltaláltad.
A párbeszéd alatt Sutyi ide-oda forgatta a fejét, mintha csak tenisz-
játszmát figyelne, majd arra jutott, hogy itt a jó alkalom egy kis tájé-
koztatást kérni:
- Hogy kell szeretkezni?
A fiatalok zavartan elnevették magukat. Majd Enzo Aria fülébe súgta:
- Menj csak. Rabszolgád engedelmeskedik parancsodnak.
Aria elpirult, kiment a szobából, és odakiáltott Emmanuelnek:
- Kész vagy?
A két orvostanhallgató elment hazulról, Enzo pedig bement a kis
kockás nagy füzetéért. Kényszeríteni akarta magát, hogy mindennap
írjon, és az volt az érzése, hogy egy félkegyelmű társasága remek ösz-
tönző lesz ehhez. Sutyi újra belemerült a játékba:
- Ez egy nagyon erős gót harcos, aki fogságba ejtett egy Malicroix-t. A
nagyon erős gót erőst hasonlított egy lovas Vercingetorixra, aki Sutyi
hathatós segítségével végigvágtázott a szőnyegen. Trapp-trapp- trapp.
Enzo belenézett a füzetébe. Egy félkegyelmű történetét fogja megír-
ni, aki felfedezi a szerelmet... Egy órával később Enzo még mindig se-
bes vágtában írt.
- Te sokat irkálsz - szólalt meg egyszer csak valaki a füle mellett. Sutyi
még mindig térdelt, de időközben, a fotelnek támaszkodott és figyelte,
hogy szántja a toll a papirost. Enzo odahajolt hozzá, és homlokát óva-
tosan Sutyi fejéhez ütötte.
- Ding - mondta Sutyi, akit mulattatott a dolog.
- Tudod, hogy haverok vagyunk? - súgta oda Enzo.
- Aha - súgta vissza Sutyi.
?if 64
 Kléber órán volt. Igyekezett odafigyelni, de a gondolatai állandóan
elkalandoztak. Csak nehogy valami butaságot csináljon Sutyi! Mi van,
ha kiborítja Enzót?
- A hiányzásokat különösen szigorúan fogjuk venni - hallotta a fizika-
tanár hangját. - Minden egyes hiányzást igazolni kell.
„Mi sem könnyebb, ha az ember nem a szüleinél lakik” - gondolta
Kléber. Már az órarendje is eléggé gáz volt: hétfőn és kedden csak este
hatkor szabadul el a suliból.
Bevezetője után a tanár minden tanulót felszólított, és megkérdezte
a születési idejét, meg hogy milyen fakultációt választott.
Klébertől jobbra ült egy lány: még nem töltötte be a tizenhetet, és
azt válaszolta, hogy görögül tanul. Zahrának hívták. Kléber szemével
szinte körberajzolta a profilját: a homloka kissé előredomborodott,
orra enyhén ívelt volt, ajkai sötétek, álla határozott. Vajon melyik keleti
országból származik? A romantikus lelkületű Kléber szerájokról és rab-
szolgapiacokról kezdett ábrándozni.
- Maluri? - szólította a tanár. - Kléber Maluri? Nincs itt?
- De igen, jelen! - rezzent össze Kléber.
Az osztálytársai nevetésben törtek ki, annyira hirtelen volt Kléber
reakciója. Zahra a fiú felé fordította világosszürke szemét. Ő nem neve-
tett, telt ajkai azonban széles mosolyra húzódtak.
Az óra végeztével Kléber egy másik lányra is felfigyelt: babaarcú,
vörös hajú lány volt, aki két kézzel fogta föl hajzuhatagát, amelytől me-
lege támadt. A fiú szeretett volna mellékerülni, de meg kellett eléged-
nie azzal, hogy legelteti rajta a szemét. Bátyja kérdése jutott az eszébe:
„Kléber, te ismered a lányokat?” Nem, nem ismerte őket. Azonban alig
várta, hogy megismerje: szerette volna tudni a vörös hajú nevét, és
hogy Zahra honnan származik, megszerezni a telefonszámukat, randiz-
ni velük, és a francba! Még ideje sem volt erre gondolni. Futásnak
eredt a Cardinal-Lemoine utca felé.

A ház előterében valaki, aki éppen beszállt volna a liftbe, elengedte

az ajtót, és felé fordult.
- Ja, maga az? - mondta Istenfalvi úr. - Hogy van az idióta?
af- 65 -ja
 Kléber majdnem visszavágott neki: „Te vagy az idióta, te barom!”,
de az öregember folytatta:
- Ugye örült, hogy visszakapta a szutykos játékát?
- Micsoda?
Istenfalvi úr erre elmesélte, hogy látta, amint Sutyi a gyóntató-
székben játszik. A mise végeztével Istenfalvi asszony gyertyát akart
gyújtani Kis Szent Teréz oltáránál. A szobor a gyóntatószék mellett állt,
Istenfalvi úr észrevette a nyúl kilógó fülét.
- Későn értünk haza. A nyulat a lábtörlőre tettem, nem akartam za-
varni.
Kléber azt se tudta, hogyan köszönje meg az öregúrnak, bár kissé
csalódott volt, hogy a Pupák-rejtély megoldása ilyen köznapira sikere-
dett.
Az aggodalomtól összeszorult gyomorral lépett a lakásba. Reggel azt
állította, hogy Sutyi jól elvan magában, de valójában fogalma sem volt,
hogy ez igaz-e.
- Sutyi, hol vagy?
A bátyja a nappaliban volt: Enzóval lovacskázott.
- Tudok számolni! - ordította Sutyi. - 1, 2, 3, 4, B, 12!
- Haladunk - közölte Enzo teljesen kimerülve.

Miről álmodtak ezen az éjszakán a Cardinal-Lemoine utcai társbérlet

lakói? Kléber igazságosan megosztotta magát Zahra és a vörös hajú
lány között, Sutyi újra legyőzte Malicroix-t, Pupák úr talált magának
egy Pupáknét, Enzo pedig várta, hogy reggel legyen. Emmanuel olyan
- Hét óra - sóhajtotta Enzo.
Morcos ábrázatára ekkor mosoly lopózott. Felkelt, felöltözött..., de
ez utóbbit nem vitte túlzásba: megelégedett egy bokszeralsóval és egy
trikóval. Belenézett a szekrény tükrébe, és megigazgatta a haját..., de
ezt sem vitte túlzásba. Törökülésbe helyezkedett, és várt még egy
csöppet. Mikor meghallotta, hogy nyílik a szomszédos szoba ajtaja,
macskaléptekkel odasettenkedett a saját ajtajához

at- 66 -3Q
 Némi előnyt kell hagynia Ariának. Gondolatban követte a lányt. Le-
vetkőzik, kinyitja a csapot, belép a kádba.
- Let’s go! - biztatta magát Enzo.
Átment a folyosón, és a fürdőszoba előtt találta magát. Hirtelen
megrémült attól, amit tenni fog. Mert, hogy meg fogja tenni, az bizo-
nyos. A fal túloldalán hallotta a víz csobogását. Elképzelte Ariát a tus
alatt. Benyitott.
- Ó, elnézést...
A kádban Emmanuel ült.

sí- 67 se
 5. fejezet
amelyben Pupák úr a sok bulizás miatt a műtőasztalon találja magát

- NEM TALÁLOM AZ ÖNGYÚJTÓMAT - mondta Corentin, és leült Enzóval szem-

ben.
- Már megint?
- Azt hittem, hogy a konyhában hagytam...
Corentin arra gyanakodott, hogy Enzo szórakozik vele.
- Akkor végül is csinálunk bulit? - kérdezte.
- „Banzájnak” mondják. Így fiatalosabb.
- Ma már senki se mond „banzájt”. Minimum két generációval lema-
radtál. De nem válaszoltál...
- Legalább jól leszopjuk magunkat. De kit hívjunk meg?
Enzo körülnézett, mintha a saját élete kietlen sivatag lenne. Corentin
csak erre a biztató szóra várt a barátjától:
- Már gondolkodtam rajta...
Valójában kész vendéglista lapult a zsebében. Elő is húzta.
- Szóval ott van Hubert és Jean-Paul, őket mindenképp meg kell hív-
ni. Aztán Fred: ő Aria egyik haverja, de elviselhető. Meg Alexis, az uno-
katesóm, épp most jött vissza Londonból...
- Álljon meg a menet, mi ez a lista? - vágott közbe Enzo.
Kikapta Corentin kezéből a papírt.
- Egyetlen lány sincs rajta! - kiáltott fel szörnyülködve.
- Mégis, ki tehet erről? - kiabált most már Corentin is. - Diszkóba
csak a hülyék járnak. Az utcán felcsípni egy csajt snassz. Mások bigéjét
megdugni gáz.
- Még mondanak olyat, hogy „bige”?
- Ne terelj! Egy év alatt négy kilót szedtem föl! Mivel le vagyok tiltva
a csajokról, ezért zabálok!
- Tényleg híztál. Lehet, hogy többet kellene cigizned?
A két barát egymásra nézett. Nagyon szerették, de egyre kevésbé
bírták elviselni egymást.
 - Figyelj, Enzo, nekem is jobban tetszett volna, ha Aria téged választ,
de ez van. Ettől még nem érdemes szétcseszni az ember életét!
Corentin most már tudta, honnan fúj a szél. Enzo bele van zúgva a
nővérébe.
- Ha muzulmán lennék, neked adnám...
- Nem akarsz áttérni?
Nagy röhögés.
- Ide figyelj, találnunk kell csajokat - mondta Enzo. - Különben irtó
gáz lesz.
Corentin a huszonegyedik születésnapját ünnepelte.
- Megkérdezhetnénk a kissráctól - javasolta.
- Kitől? Klébertől?
- A hírek szerint egész tűrhető pipik járnak az osztályába.
- Nálad elmentek hazulról? Csak nem egy kölköt akarsz megkérni,
hogy hajtson fel neked luvnyákat?
- Más megoldás?
Enzo egy ideig üres szemmel bámult a semmibe.
- Nincs.

Klébernek hízelgett, hogy Corentin meghívja a szülinapjára.

- A barátnőidet is elhozhatod - vetette oda Corentin leereszkedően.
- Jaj, kösz! - vidult fel Kléber. - Kettőt is lehet?
- Ahányat csak akarsz.
Klébernek egy hét leforgása alatt sikerült becserkészni a lányokat. A
vörös hajút Béatrice-nek hívták. Beleöklözött a fiúk hasába, közönsége-
sen beszélt, és állandóan melege volt. Zahra Libanonból származott. Az
órákon végig körmölt. Kléber érezte, hogy mindkettőnél van esélye.
Mesélt nekik a társbérletről, megnevettette őket a lakóktársai leírásá-
val, Sutyiról viszont egy szót se ejtett. Utána meghívta őket Corentin
szülinapi bulijára.
- Találnom kell egy jó topot - mondta Béatrice.
- Beszélnem kell az apámmal - mondta Zahra.
Végül mindketten elfogadták a meghívást.

sí- 69 se
 A bulira egy szombat este került sor. Aria már reggel elkezdte a ké-
szülődést a konyhában.
- Nos - foglalta össze, mintegy magához beszélve -, lesz majonézes
salátatál, sós süti, desszertnek meg epertorta...
- Ugye a gyertyákat se felejted el?
Aria összerezzent. Nem hallotta, hogy Enzo bejött.
- Borzas vagy - mondta a fiú.
Aria még mindig pizsamában volt, meg sem mosakodott, a haja sza-
naszét állt.
- Foglalkozz a saját hátsóddal!
Hátat fordított Enzónak, és egy tálkában feltört egy tojást. Enzo
macskaléptekkel mellé settenkedett, s a fülébe súgta:
- Nem szeretnéd inkább, hogy a tiéddel foglalkozzam?
Aria megfordult, és ellökte magától Enzót.
- Most már elég legyen!
- Miből legyen elég?
- Szeretem Emmanuelt, és ő is szeret engem.
- Gratulálok - mondta Enzo rekedten.
- Ne sertepertélj már állandóan körülöttem, vagy megbánod!
- Tán csak nem Emmanuel akar eltángálni?
Aria némán tagolta: „Tűnés!”. Enzo visszavonulót fújt, visszament a
szobájába. Amint becsukódott mögötte az ajtó, büntetésképpen a fal-
ba verte a fejét.
- A morva életbe, hogy én milyen töketlen vagyok!
A karjába kellett volna kapnia Ariát, erőszakot tenni a szerencsén.
Egész testét rázta a zokogás.
- A francba, hogy fáj!
Felhorzsolta a homlokát. De nem az fájt.

Kléber viszont gondban volt. Este eljön Zahra és Béatrice, ő meg nem
beszélt nekik Sutyiról. Egy kis ideig elnézte a bátyját, aki az előbb állí-
totta föl a hadseregét a szobája padlóján. A frankok mellett Napóleon
gárdistái sorakoztak.
- Összekevered a korszakokat - mondta Kléber mogorván.
 - Ő a legerősebb korszakos - kapta fel Vercingetorixot Sutyi. Kléber
akarata ellenére elmosolyodott.
- Figyelj ide, Sutyi: a többieknél ma este vendégség lesz...
- Hű! Fölveszem a nyakkendőt!
- Nem, nem szabad zavarnod őket. Szépen benn maradsz a szo-
bádban. De hozok neked süteményt.
Sutyi arcán árnyék suhant át. Valami derengeni kezdett a fejében. A
nap folyamán határozottan érezte, hogy a szokásosnál jobban igye-
keznek őt távol tartani az eseményektől. Látta az előkészületeket, hogy
Enzo elhúzza a bútorokat a tánctérhez, hogy Corentin minden szobá-
ban cédék után kutakodik, Kléber felpróbálja az összes pólóját, Aria
virágokkal tér haza, Emmanuel meg szép színes koktélt kever. A levegő
csak úgy vibrált, s a tétlenül lófráló Sutyi mindenütt láb alatt volt. Pu-
pák úr hol a cédéhalom tetején bukkant fel, hol a salátatálban (nyilván
a répa miatt). Kléber végül a bátyja fejéhez vágta a nyulat:
- Tedd már el ezt a vackot!
Mire Sutyi bezárkózott a szobájába. Pupák úr szörnyen megsértő-
dött.
- Utálom Klébert.
- Nem akarja, hogy elmenjünk a buliba - magyarázta Pupák úrnak a
könnyeivel küszködő Sutyi.
- Az összes répát megeszik!
- Nem kapunk a tortából.
- És a koktélból se.
Pupák úr megjegyezte a szép ital nevét.
- Táncolni akarok! - jelentette ki Sutyi.
- Nem is tudsz. Én viszont tudok. De ehhez kell egy Pupákné.
Elhallgattak, csöndben emésztették magukat. Sutyi ábrázata egyszer
csak felderült. A homlokára csapott. Hogy a manóba nem jutott ez
előbb az eszébe?
- Hamupipőke!
Királyfinak öltözik, és ebben az álruhában fog megjelenni az ünnep-
ség kellős közepén. Mihelyt elhatározták magukat, Sutyi és Pupák úr
nagyon, de nagyon fortélyosan járt el. Besurrantak a konyhába, és el-
loptak egy nagy fedőt, az lesz majd a királyfi pajzsa. Sutyinak a játékai
sí- 71 se
között volt egy háromkirályok-korona, meg egy Zorro-köpeny. Pupák úr
felkötötte a nyakkendőt, hátha a királyi bálba esetleg egy Pupák asz-
szonyságot is meghívtak.
Az első vendégek, Hubert és Jean-Paul, este nyolc körül érkeztek, pi-
ával. Azután befutott az unokatesó, Alexis, a girlfriendjével. Béatrice és
Zahra együtt lépett be. Béatrice talált magának egy nagyon topos to-
pot, amely alól mutogathatta a köldökébe szúrt piercinget. „Kicsit da-
gadt” - állapította meg magában Kléber. Zahra fekete színű, aszimmet-
rikus szabású ruhát viselt, amelyből kivillant a meztelen válla. „Kissé
ribis” - gondolta Kléber, aki szenvedélyesen szeretett volna tetszeni
nekik, ugyanakkor a józanságát is meg akarta őrizni. Aria két olyan me-
dikát hívott meg, akik nem jelenthettek számára konkurenciát.
- Honnan a fenéből halász elő ilyeneket? - siránkozott Corentin, aki
már tömte a majmot a svédasztal mellett.
- Kléber legalább megerőltette magát - felelte Enzo, és töltött ma-
gának egy koktélt. - A libanoni csaj fogyasztható.
- Tényleg? Nekem jobban bejön a vörös.
- Kétségkívül több nassolnivaló van rajta - ismerte el Enzo.
A társaság hangulata annyira a béka alsó fertálya alatt leledzett,
hogy még Emmanuel is tréfamesternek tűnhetett. Amikor azonban a
koktél szintje a felére csökkent, a lányok részéről némi feloldódás volt
tapasztalható. Minden ok nélkül viháncolni kezdtek, Béatrice pedig
felemelte a haját, és körbekérdezett:
- Szerintetek nincs itt meleg?
Corentin zenét tett föl arra az esetre, ha netalán valakinek táncolhat-
nékja támadna: az ember fia tíz körömmel kapaszkodik a reménybe.
- Most jöhet a vodka - vélekedett Enzo.
Neki is kedve támadt leinni magát. Akkor talán lenne bátorsága
megverekedni Emmanuellel. Addig is sötét képpel és epés megjegy-
zéseket téve vedelte a koktélt. Ez idő alatt a kis Kléber elhúzott: ő itatta
a lányokat. Szeretett volna közelebb kerülni Béatrice-hez, akinek a du-
dái oly kívánatosán meredeztek előtte.
- Felteszel egy lassút? - szólt oda Corentinhez.
Ám amikor épp felkérte volna a kis vöröst, Kléber meghátrált, és arra
a medikára fanyalodott, akivel kapcsolatban - amikor először meglátta
- azt gondolta: „Hát ez meg miféle szerzet?” A diáklány elpirult, és el-
ment vele táncolni. Az apró kerek szemüveges, somolygós Kléber hatá-
rozottan jóképű volt. Corentin is bátorságot öntött magába, ő meg
Béatrice-t kérte fel egy lassúra. Zahra magára hagyatottságában a salá-
tára vetette magát, ami köztudomásúan jót tesz a vonalaknak. Enzo,
aki dühös volt, hogy Corentin egy lánnyal táncol, mikor ő maga erre
nem volt hajlandó, elhatározta, hogy bárkit felcsíp. A következő lassúra
azt a medikát kérte föl, akivel az előbb Kléber táncolt, s akinek ekkora
sikere még életében nem volt.
Anélkül, hogy bárki is észrevette volna, Sutyi már tíz perce a nap-
paliban álldogált: királyfinak öltözött, a fedő volt a pajzsa, fején a pa-
pírkorona, vállán a Zorro-köpeny. A zenétől, a csengő poharaktól és a
lányok öltözékétől az az érzése támadt, hogy különleges ünnepségen
vesz részt. De a lényeg csak ez után következett:
- Hé! Itt a szép királyfi!
Kléber, aki éppen ivott, majdnem megfulladt. A feje annyira tele volt
csábítási taktikákkal, hogy a testvéréről meg is feledkezett. Mindenki
elnémult, és Sutyira pillantott, aki Pupák urat a nyakkendőjénél fogva
tartotta a kezében.
- Ki lesz a királylány? - kérdezte.
Emmanuel odacsörtetett Kléberhez, és felajánlotta, hogy ha meg-
kapja az ampullát, beadja az injekciót. Kléber kelletlenül odament a
bátyjához, és a ruhaujjánál fogva elkapta.
- Gyere, elfelejtettem tortát vinni neked.
A társaság, de főként Zahra felé fordult, és bejelentette:
- Ő a testvérem, értelmi fogyatékos.
- I-di-ó-ta.
A jelenet annyira szürreális volt, hogy mindenki megdermedt. Már
nem is a Hamupipőkében voltak, hanem a Csipkerózsikábán.
- Na, jó, nem fogjuk az egész estét ezzel tölteni - szólalt meg hirtelen
Enzo. - Sutyi nagyon rendes fickó. Ma este mesebeli királyfinak öltö-
zött. Engem személy szerint nem zavar.
Enzo töltött egy nagy pohár koktélt Sutyinak, Klébernek meg odasúg-
ta:
- Hagyd, majd én elintézem.
sí- 73 se
 Sutyit magával húzta egy sarokba, de útközben elkapta Aria pil-
lantását, melyben csodálkozás tükröződött. „Még nem ismersz, Aria” -
gondolta. Amiben semmi meglepő sem volt, hiszen Enzo még saját
magát sem ismerte.
Sutyi letelepedett egy puffra, s miután a nyulat elhelyezte a lábánál,
egy hajtásra kiitta a tetszetős italt.
- Finom - közölte.
Enzo elment, hogy hozzon neki egy szeletet a szülinapi tortából.
- Almatorta? - nézegette Sutyi a tányérját.
Enzo ránézett az epres-tejszínhabos piskótára.
- Első ránézésre nem. De lehet, hogy álruhás almatorta.
Sutyi felnevetett.
- Te vicces vagy.
Mutatóujjával óvatosan Emmanuelre bökött:
- Ő meg buta.
Enzo Sutyi elé guggolt:
- Nem is vagy olyan idióta.
- A barátod vagyok.
Ennek tiszteletére összekoccintották a poharukat.
- Mi... főm - makogta Sutyi a harmadik koktél után.
Miután betoppant a testvére, Kléber nehezen szedte össze magát.
Magán érezte a kíváncsi tekinteteket, melyekkel a jelenlévők nem mer-
ték Sutyit fürkészni. Elsőként Béatrice kérdezte meg:
- Mindig ilyen volt?
- Igen, születésétől fogva.
- Veleszületett?
Nem ártatlan kérdés volt ez: egy veleszületett rendellenesség ugyan-
is a rokonságban másokat is sújthat.
- Nem, baleset. Egy gyógyszer okozta, amit anyukám a vetélés ellen
szedett...
Kléber nagyon kínosan érezte magát; elhallgatott.
- Nekem van egy lánytestvérem, aki szintén fogyatékos súgta a fülé-
be Zahra.
Kléber egy fejbólintással köszönte meg a kedvességét. Hódítási vá-
gya azonban erősen alábbhagyott. Lassanként mindenki újra inni és
táncolni kezdett. Corentin feltekerte a hangerőt, olyannyira, hogy a
szomszédnak többször is csöngetnie kellett, míg végre meghallották.
- Most meg hányan vannak már? - dörgött Istenfalvi úr hangja, amint
belépett a nappaliba. - Feljelentem magukat a közös képviselőnél!
Kléber odament az öreg méregzsákhoz.
- Corentin születésnapját ünnepeljük. Szólnunk kellett volna, hogy
hangosak leszünk.
Istenfalvi úr megenyhült.
- És az az idióta is bulizik? Még ilyet! Az a kis szőke ürge épp leitatja!
- Jó estét, Istenfalvi úr - üdvözölte Aria. - Megkínálhatom egy koktél-
lal?
Odanyújtott neki egy poharat. Az öreg szomszéd tekintete szikrázni
kezdett dús szemöldöke alatt.
- Mondja, hányat dönt le egy éjszaka? - kérdezte Ariától sikamlós
hangon.
- Ó, ötöt-hatot is, gond nélkül - felelte Aria, aki a koktélra gondolt.
- Öt-hat? - ismételte Istenfalvi úr, és jól megnézte magának az ösz-
szes, egészségtől kicsattanó fiatal férfit.
Corentin lejjebb tekerte a világítást. Kléber, aki egy újabb pohárral
bátorságot öntött magába, felkérte Zahrát. A félhomályban meg-
simogatta táncosnője meztelen vállát. Aztán nógatta magát, hogy az
ajkával is érintse. „Ötre. Egy, kettő, három, négy...”
- Cssss - hűtötte le Zahra.
„Csajozok, csajozok!” - gondolta Kléber, és majd’ megőrült a bol-
dogságtól. Béatrice megvetően figyelte őket. Kléber csak egy kölök.
Kinézte magának Enzót; odament hozzá.
- Felcsaptál ápolónak? - kérdezte, és Sutyira mutatott.
Enzo meg se rezzent.
- Mi az ott mellette? Egy nyúl?
A lány az egyik fülénél fogva megragadta a játékot.
- Ki kellene mosni. Micsoda ótvaros foszladék!
Ledobta a földre.
- Nem mennél máshová hastáncolni? - indítványozta Enzo.

sí- 75 se
 A köldökékszerére tett kellemetlenkedő megjegyzés hallatán Béat-
rice sarkon fordult.
- Nem szép a néni - mondta Sutyi.
Megragadta Pupák urat, és fel akart állni. Megtántorodott.
- Mért esek el?
Enzo segített neki lábra állni.
- Semmi baj, kicsit beszívtál.
A szobájába kísérte Sutyit, s ő maga is visszavonult a sajátjába. Elő-
vette a kis kockás nagy füzetét, és írásba fogott.

Sutyi pedig mindent kirázott a tolltartójából: ollót keresett.

- Nem akarok többé foszladék lenni - mondta Pupák úr. - Vágd le a
cafatokat!
A sértődékeny Pupák úr igen nehezen viselte Béatrice megjegyzéseit.
Le akarta vágni a saját fülét. A részeg Sutyi teljes mértékben jogosnak
ítélte Pupák úr óhaját.
- A végét vágjuk le, vagy mindkettőt tövig? - kérdezte.
- Tövig.
Sutyi a térde közé szorította Pupák urat. Minthogy két fül helyett
leginkább négyet látott, többször is összehunyorította a szemét. Majd
vagdosni kezdte a plüssállatot.
- Fáj?
- Csikiz.
Sutyi megnyugodott, és tőből levágta az egyik fület.
- Vérzik? - kérdezte Pupák úr.
- Nem.
- Tegyünk rá vért!
Sutyi levette egy piros filcről a kupakot, bepirosozta az ujját, és a
vágás helyére kent belőle egy kicsit.
- Mit művelsz?
Klébernek lelkifurdalása volt, ezért bejött megnézni, mi van a test-
vérével. Elképedve állt Sutyi előtt.
- Pupák úr kérte. Nem akar többé foszladék lenni.
- Mit csináltál a nyuladdal! Szörnyű!
Sí- 76 -5B
 Kléber kivette Sutyi véres kezéből a plüssállatot.
- Hol a füle?
Meglátta a földön, felszedte.
- Ez rettenetes...
Sutyi zokogásban tört ki.
- Nem akarom, hogy le legyen vágva a füle!
Végre megértette, mit tett.
- Mi a baj?
Kléber az ajtó felé fordult. Az egyik kezében Pupák úr, a másikban a
levágott fül.
- Aria, nézd, mit művelt!
A lány odament hozzájuk.
- Szegény Pupák úr...
- Én voltam az! - bőgte Sutyi. - Undok vagyok!
Aria odahajolt hozzá:
- Nyugodj meg, visszavarrom.
Majd felegyenesedett:
- Ivott, Enzo itatta. Hozom a varródobozomat.
Kléber a párnára fektette Pupák urat, és idegesen várta Aria visz-
szatértét.
- Ne izguljatok, fiúk! - mondta, mikor meglátta, milyen gyászhuszár
képet vágnak. - Orvoslást tanulok. Nekem a fülek visszavarrása, az túró.
- Meg fogod műteni? - kérdezte Sutyi. Már elszállt a bánata. Érdek-
lődve figyelte, mint keresi Aria a megfelelő színű cérnát, fűzi be a tűbe,
és szúr bele a plüssállatba. Halkan felszisszent: „Au!”
- Nem fáj neki - nyugtatta meg Aria. - Elérzéstelenítettem.
Végzett a varrással, aztán meglibegtette Pupák úr füleit: „Kukucs!”
Sutyi tapsikolt. Aria Kléber felé fordult.
- Itt maradok vele, míg ki nem józanodik.
Kléber tiltakozott. Neki kellene a bátyjára ügyelnie.
- Nem, Aria maradjon - mondta Sutyi. - Ő aranyosabb, mint te.
Így hát Kléber, a testvérét Aria gondjaira bízva, visszament a tár-
sasághoz.
- Hogy érzed magad? - kérdezte a lány Sutyit. - Forog veled a világ?

sf- 77 -ja
 A kérdés megnevettette Sutyit, aki el se tudta képzelni, miként fo-
roghatna vele a világ. Aria az ágy szélén ült, közvetlenül mellette. A
lány most először nézte meg magának a fiút saját magáért, nem pedig
Kléber testvéreként. Törékeny fiatalember volt, a haja szerteszét állt, a
szeme meg akár a bűvös lámpás, melyben királyfiak és kalózok, egy-
szarvúak és koboldok sorjáznak egymás után.
- Sutyi - szólította meg.
- Ez a nevem.
A lány megsimogatta a fiú arcát. A bőre olyan volt, akár a csecse-
mőé. Sutyi szeme a gyengéd mozdulattól még jobban kikerekedett.
Olyan régen meghalt már az anyukája!
- Megcsókoljalak? - kérdezte Aria.
Sutyi behunyta a szemét, hátha történik valami. És a lány meg-
csókolta. A fiú bűzlött a rumtól.
- Pupák urat is megpuszilod?
A plüssállat pofiját Aria szájához nyomta.
- Pupák úr örül - mondta. - Egy kicsit véres...
Sutyi bosszúsan nézte a fültőnél az apró vörös filcfoltot.
- De azért örül.
- A puszi miatt?
Pupák úr lelkendezve billegette a füleit.

Sí" 78 415
 6. fejezet
amelyben Pupák úr szeretkezik és háborúzik

PUPÁK ÚR ÉBREDÉSKOR ÚGY ÉREZTE, mintha sisakot tettek volna a füle alá.
Sutyi megdörzsölte a halántékát.
- Fáj?
- Forog körülöttem a világ - panaszkodott Pupák úr.
A bérlőtársak se lehettek sokkal jobb állapotban, ugyanis még tíz óra
után se volt semmi mozgás a házban. Sutyi ebben legalább két előnyt
látott: ezen a vasárnapon nem kell misére mennie, valamint háborítat-
lanul indulhat felfedezni a buli maradékait.
A nappali úgy nézett ki, mint tájkép csata után. Szerteszét hagyott
poharak, a padlón chips- és piskótamaradványok.
- Egy tűz! - kiáltott fel Sutyi.
Corentin egy teli hamutartó mellett otthagyta az új öngyújtóját.
- Jó lesz a gyűjteményedbe - mondta Pupák úr, miközben Sutyi ma-
gáévá tette a tűzcsiholó eszközt.
A nyuszik sosincsenek pajkos ötletek híján.
- Ott van tíz garetta - bökött ártatlan képpel a hamutartóra.
Sőt jóval több is volt, némelyik csak félig elszíva.
- Én tudok garettázni - hencegett Sutyi. Óvatos mozdulattal a muta-
tó- és a hüvelykujja közé csippentett egy csikket, és összecsücsörített
ajkához emelte. Majd Béatrice-t tökéletesen utánozva a plafon felé
fújta a képzeletbeli füstöt. Aztán férfiasabb modorban a mutató- és a
középső ujja közé fogott egy másik csikket, és úgy szopogatta, akár
Corentin, aki jó mélyen tüdőre szívta a kátrányt.
- Nem rossz - ismerte el Pupák úr. - Meg is gyújtod?
Sutyi az öngyújtó kezelésében kevésbé tűnt gyakorlottnak, s amikor
végre fellobbant a láng, elhajította a tűzszerszámot. Pupák úr biztatá-
sára harmadjára sikerült meggyújtania a bagóját.
 Szívott rajta egyet, mire prüszkölni és köhögni kezdett. Nem látott a
könnyektől.
- Milyen, jó? - kérdezte Pupák úr.
- Pompás - felelte Sutyi, miközben majd’ kiköpte a tüdejét.
Három csikket szívott el így, azután valahogy furán kezdte érezni
magát: kiszáradt a torka, a szíve meg egyre vadabbul kalimpált.
- Falfehér vagy - észrevételezte Pupák úr, és érdeklődéssel mustrálta
Sutyit. - Meg kicsit zöldes is.
Sutyi a hasához szorította a kezét, aztán a torkához kapott, annyit
nyögött, hogy „Kléber”, majd kétrét görnyedve kitaccsolt.
- Segítség, segítség! - kiabálta Pupák úr egy helyben ugrándozva, ami
nem igazán bizonyult hatékonynak.
Mikor befejezte, Sutyi egy pillanatig kábán ült.
- Fffúj - utálkozott Pupák úr orrhangon, ugyanis befogta az orrát.
Sutyi pánikba esett ettől a rendkívüli dologtól, ami vele történt,
ezért kifutott a nappaliból, kivágta az öccse szobájának ajtaját, és ráug-
rott az ágyára.
- Kléber! - üvöltötte. - Hánytam!
Majd úgy találván, hogy a tesója nem reagál elég gyorsan erre az
érdekfeszítő hírre, rángatni kezdte:
- Hánytam!
Kléber álomittasan felült, a szemüvege után tapogatózott az éjje-
liszekrényen.
- Mi? Hol?
- A buliban. Jó sokat!
Kléber ledobta magáról a takarót, és tántorogva feltápászkodott.
- Meztelen vagy - jegyezte meg bíráló éllel Sutyi.
Az embernek nem lehet csak úgy mutogatnia a kését. Kléber fel-
kapott egy alsót, és berohant a nappaliba.
- Jaj, ne! - nyögte.
Ott volt a rakás a padlószőnyeg kellős közepén.
- Büdös - állapította meg Sutyi teljes tárgyilagossággal.
Kléber kipucolta a szőnyeget, kiszellőztetett, aztán megint pucolt.
Közben meg szidta a testvérét, aki nem volt hajlandó segíteni neki:
- Utálatos vagy! U-tá-la-tos! El foglak veszíteni egy erdőben, tele van

a?- 80 se
veled a hócipőm!
Sutyi hiába fogta be a fülét, mégis hallotta Kléber szavait, és rémisztő
képek száguldottak egymás után az elméjében. A Csipkerózsika képeit a
Hófehérke képei váltották fel.

Mindegyik diák bal lábbal kelt föl. Emmanuel kijelentette, hogy Sutyi
pszichiátriai eset, ezért a megfelelő intézményben a helye. Mire Kléber
kifakadt:
- Képzeld, egyszer már elhelyezték egy szakintézetben. Az apám
azért szabadult meg tőle, hogy újra megnősülhessen. Sutyi szellemi
fogyatékos, a Malicroix-ban viszont őrültet csináltak belőle. Már sem-
mire se reagált. Ezért kivettem onnan. Azt mondtam az apámnak, hogy
ezentúl én gondoskodom Sutyiról. Soha, de soha nem fogom vissza-
dugni a Malicroix-ba. Ha ő nem kell nektek, akkor én se kellek. Min-
degy, fütyülök rá! Éljétek csak tovább a szánalmas kis diákéleteteket
anyuci-apuci pénzén! És legyetek boldogok!
Kirohant a konyhából, ahol a bérlőtársak összegyűltek, be egyenesen
a szobájába, összecsomagolni. Sutyi utánament, és az egyik sarokban
összekuporodva figyelte, mit csinál.
- Elveszítesz az erdőben? - kérdezte halkan.
- Mindketten el fogunk veszni.
Erre a hírre Sutyi megnyugodott, és ő is meg akarta nyugtatni az öcs-
csét.
- Itt van nálam a levorlevem.
Kopogtak. Enzo volt.
- Mit csinálsz?
- Látod, nem? Csomagolok.
Enzo tapodtat sem mozdult. Majd elszánta magát.
- Tárgyaltam velük, Emmanuel kötötte egy kicsit az ebet a karóhoz,
de a végén mindenki beleegyezett, hogy maradj... hogy maradjatok.
Kléber letette a kezében lévő könyveket.
- Rendes vagy. De kár a szóért. Holnap vagy holnapután megint be-
rágnak majd.
- Nem, szerintem nem. Beégettem őket. Te elvégezted a munka leg-

sb 81 4a
javát, nekem már csak az utolsó simítás maradt. Jól lehordtam őket
önző kispolgárnak, meg mindennek... Képzeld, még felnőttnek is titu-
láltam őket!
Kléber meg volt hatva. Érezte, hogy a többiek mekkora erőfeszítést
tesznek érte, és csakis érte.
- Különben is, az én hibám - fűzte hozzá Enzo. - Nem lett volna sza-
bad itatnom a tesódat. Attól lett rosszul.
Kléber még mindig habozott. Van-e joga a társbérlőkre erőltetnie
magukat anélkül, hogy cserében felajánlana valamit?
- Mondok valamit, Kléber. Örülök, hogy velünk vagytok.
Enzo Sutyira mutatott, aki Pupák úrral egyetemben még mindig a
sarokban kuksolt.
- Ő a legokosabb pali, akit ismerek.
- Nem mutogatunk - morogta oda Sutyi.
Enzo csípőre tett kézzel odament hozzá, és haragot színlelve így szó-
nokolt:
- Te meg jobban tennéd, ha meghúznád magad! Mit képzelsz, még te
oktatsz ki másokat, amikor egymás után csinálod a hülyeségeket! És
nehogy azt mondd, hogy: „Nana, nem beszélünk csúnyán!”
- A testvérem úgyis elveszít téged az erdőben! - vágott vissza dühöd-
ten Sutyi.
Enzo felsóhajtott, s Kléberhez fordult:
- Azért mégis az agyamra mászik!
- Nana, nem beszélünk csúnyán! - súgta maga elé Sutyi.

Délben Sutyi nem volt hajlandó ebédelni, a szobájában maradt. Pu-

pák úr rosszul volt. A hasát fogva jajgatott, aztán öklendezett, és meg-
megrándult.
- Hánysz?
- Nem, rókamókázok.
Pupák úr sosem akart úgy viselkedni, mint egy átlagember.
- Lázmelegem van - mondta. - Doktort!
Sutyi jó ideig gondolkodott. A doktor hívásához azt kell mondani:
„Halló, doktor úr, Pupák úr beteg.”

m- 82 -je-
 - Nincs teflonom - közölte Sutyi.
Aztán a homlokára csapott. Aria! Hiszen Aria doktor!
Sutyi bement a nappaliba, ahol Aria épp Emmanuel egyik ingét va-
salta. A lány bizalmatlanul nézte, ahogy a fiú bejön. Már megbánta a
tegnapi felbuzdulását.
- Pupák úr beteg - mondta Sutyi.
Aria csak hümmögött egyet. Nem kívánt belemenni a játékba.
- Tudsz neki adni gyogyószert?
- Figyelj csak, most nincs kedvem...
Aria összeráncolta a szemöldökét, lerakta a vasalót, és a tenyerét
Sutyi homlokára tette. Forró volt. A fiú szeme lázasan csillogott.
- Te, neked legalább 39 fokos lázad van!
Megtapogatta a nyirokmirigyeket a nyakán, azt mondta, hogy nyissa
ki a száját, és mondjon „ááát”, majd megkérdezte, hogy fáj-e a hasa.
- Igen.
- És a fejed?
- Az is.
- A torkod?
- Az is.
Aria Sutyira szegezte a szemét.
- És a cipőd?
- Az is.
Félig mérgesen, félig kuncogva meglegyintette a fiú arcát.
- Gyere. Adok lázcsillapítót.
- Pupák úr nem kér lázpillacsítót.
Aria a vállánál fogva megragadta Sutyit:
- Tudod mit? Torkig vagyunk a Pupákoddal!
- Pupák úr.
- Nagyon is jól tudod, hogy csak egy plüssállat!
Sutyi némán pislantott egyet.
- Szerinted valódi nyúl? Felelj, ha kérdezlek!
Sutyi készen állt a bosszúval:
- Nem szép, ha valakinek nincs farka.
Klébernek szóltak, hogy a testvére valószínűleg gyomorrontást ka-
pott. Aria doktorosdit játszott, és ellátta gyógyszerrel.

sb 83 4a
 Sutyi kiköpte az aszpirint, mire a láza még feljebb kúszott. Késő délu-
tán már nem volt magánál. Kléber vigyázott rá, miközben töltögette
kifelé a gimnáziumi adatlapokat.
- A rengeteg erdőben vagyunk - mondta Pupák úr. - Kléber egy sze-
métláda.
- Nana...
- Jó, de akkor is szemét. Elveszített bennünket az erdőben. Meg-
halódunk. Ott lakik a boszorka.
- Kléber! - hívta az öccsét kétségbeesve Sutyi.
Kléber letette a papírjait, és odament hozzá.
- Mi a baj?
- A boszorka! - kiabálta Pupák úr. - Tűnés, gonosz boszorka, tűnj el!
-Tűnj el! - kiabálta vele együtt Sutyi.
- Te jó ég, milyen lázas vagy! - motyogta Kléber.
Újabb aszpirint oldott fel egy pohár vízben. Ám Pupák úr résen volt.
- Vigyázz, a boszorka mérges almát akar neked adni!
- Itt van - mondta Kléber, és a poharat odanyújtotta Sutyinak. - Ezt
most szépen megiszod.
- Nem, méreg!
Sutyi hatalmasat rúgott Kléber karjába, amitől a pohár a szoba túlsó
felén kötött ki.
- Boszorka vagy! Megöllek!
A láztól tűz gyúlt Sutyi világos szemében.
- Nem javul?
Aria jött be.
- Hallucinál - dadogta Kléber. - Boszorkának néz.
- Talán így szabadul meg a szorongásaitól - mondta Aria, aki éppen
Freudot magolt.
- Hallom a királylány hangját - mondta Pupák úr. - Megmenekültünk!
Hívjad!
- Aria! - szólongatta a lányt Sutyi.
- Látod, nincs is olyan rosszul. Felismert.
Sutyi fölé hajolt, aki behunyta a szemét.
- Hogy vagy, Sutyi? Hallasz?
A fiú felnézett:

Sf- 84 -K5
 - De én a királyfi vagyok! Megcsókolsz?
Ebben a pillanatban egy hang harsant föl a folyosón:
- Aria, hol vagy?
Emmanuel hívta.
- Azt akarom, hogy a királylány megcsókolja a királyfit! - követelte
Sutyi.
Aria két tűz közé került. Odasúgta Klébernek:
- Gyorsan csukd be az ajtót!
Kléber engedelmeskedett, majd visszament Aria mellé.
- Szóval... csináltam egy butaságot a testvéreddel kapcsolatban -
vallotta be a lány. - Ugye nem mondod el senkinek?
Kléber felhúzta az egyik szemöldökét, de a szemében mosoly bujkált.
- Butaságot?
- Nem... mégsem volt az. Tegnap megcsókoltam.
Sutyi felült az ágyában, és torkaszakadtából ordította:
- Kérek egy másik puszit!
- Fogd már be! - sziszegte Kléber.
Kopogtak a szoba ajtaján.
- Egy má...
Aria egy csókkal elhallgattatta Sutyit. Emmanuel bedugta a fejét az
ajtónyíláson:
- Ne haragudj, Kléber, keresem a... Á, szóval itt vagy!
- Igen, igen - felelte Aria, és az ajtó felé sietett -, azt néztem, hogy
lement-e már a láza.
Emmanuelt magával húzta a folyosóra. Az ágyon Pupák úr ugrán-
dozott örömében:
- Hurrá, meggyógyultál a királylány csókjától!

Másnap reggel Kléber alig bírt fölkelni, és elvonszolni magát a suliba.

Sutyi már jól volt, Pupák úr meg még jobban. Mindketten bementek a
konyhába, ahol az öngyújtóját kereső Corentinnel futottak össze.
- Ez nem lehet igaz - szitkozódott. - Hova a fenébe tehettem? Miután
beleunt a hiábavaló keresésbe, fogta a gyufát, és azzal gyújtott rá.
- Te garettázol - mondta neki Sutyi ámuló hangon. - Nem hánysz tő-

sí- 85 4a
le?
- Nem - felelte Corentin kissé meglepetten.
- Én viszont hányok.
- Mert te nem vagy hozzászokva. Mellesleg nem egy jó szokás. A ci-
garettázás egészségtelen.
Észrevette, hogy Sutyi figyelmesen hallgatja, ezért átment tanító
bácsiba.
- Olyan súlyos betegséget lehet kapni tőle, mint a tüdőrák.
- Olyan betegséget, amiből meghalódunk?
- Igen. Nekem volt egy nagybátyám, aki napi két dobozzal szívott el,
és...
Corentin elhallgatott: eléggé kellemetlen valamire döbbent rá. Ő is
napi két dobozzal füstölt el.
- És aztán?
- És aztán tüdőrákot kapott. A végén nem volt valami szép látvány.
- A meghalódás végén?
Corentin hümmögött egyet, majd határozott mozdulattal elnyomta a
cigarettáját.
- Rapityára nyomtad - örvendezett Sutyi.
Aztán omlós keksszel megrakodva visszament a szobájába, Corentin
meg merenghetett a nikotintapaszok hatékonyságán.
Sutyi elhelyezkedett az ágyán, és huszadszorra kezdte nézegetni A kis
nyuszim szerelmes című képeskönyvet. Az előző alkalmakkor Pupák úr
mindig rárohant a nyuszilányra, és összevissza puszilta. Ma délelőtt
viszont duzzogott a könyv láttán.
- Nem szeretkezel? - lepődött meg Sutyi.
- Ez csak rajz. Igazi Pupáknét akarok!
Erre Sutyi nem tudott mit válaszolni.
Pupák úr nem tágított:
- Tudod, hol van Pupákné?
Sutyi törökülésben ült az ágyán, és magát előre-hátra himbálva hosz-
szan elgondolkodott. Hirtelen a homlokára csapott.
- A züzletbe!

sf- 86 4a
 Kléber azt tervezte, hogy hétfőn este, tanítás után elmegy bevásárol-
ni a papírboltba. Útközben beugrott a társbérletbe, és magával vitte
Sutyit, aki szerette a plázát.
- Na, hogy vagyunk, csábító úrfi?
- Nem én vagyok az, hanem Pupák úr - mondta Sutyi minden eshető-
ségre készen.
- Na persze, biztos.
Kléber felnevetett. Imádta a csajozós és kacskaringós történeteket.
Alig várta, hogy ő is egy ilyen történet szereplője lehessen.
Amikor megérkeztek a szupermarketbe, Sutyi megtorpant a biz-
tonsági őr előtt.
- Most nem háborúzunk - mondta neki.
Kléber odarohant, és elhúzta onnan a bátyját.
- Idegenekkel nem állunk szóba!
- De hiszen őt ismerem! Ő a klatona.
Sutyi lelassította a lépteit. Izgalmas polcokhoz értek.
- Megmondtam: semmit se veszek! - figyelmeztette Kléber.
- Nyunyányényanyanyo.
- Mi van?
Sutyi lábujjhegyre állt, és a testvére fülébe súgta:
- Egy Pupáknét akarok.
- Nincs több pénzem.
- Hát akkor vegyél!
- Akkor se. A füzetekhez megyek.
- Hadd nézegessem a játékokat!
Kléber sötét pillantást vetett rá, majd rántott egyet a vállán, és ma-
gára hagyta Sutyit. Amint egyedül maradt, Sutyi feltérképezte a játék-
osztályt. Csábították a kék egyenruhások, de megrázta a fejét. Most
azért van itt, hogy egy Pupáknét találjon. Látott egy majmot, egy Miki
egeret, egy óriáskígyót, lesodort egy kis tehenet, akitől elnézést kért.
Aztán játszani kezdett egy nagy és egy kis macival.
- Ez lesz a macipapa, ez meg a macigyerek, és a macigyerek idióta
lesz...
Majd ismét megrázta a fejét, és tovább keresett. A plüssállatok mel-
lett új termékcsalád trónolt: puha játékállatok régies ruhákba öltöztet-

SH- 87 -ja
ve. Sutyi megtorpant, és elmosolyodott. Ott trónolt közöttük Pupák-
né: a fején sapka, a sapkán két lyuk a füleknek, kockás ruha, a ruhán
meg kackiás kötény. Sutyi tudta, hogy Kléber nem fogja megvenni neki.
A nyuszilányt bedugta a dzsekije alá, ügyelve, nehogy kilátsszon a lába
és füle. Odasúgta neki:
- Ne mocorogj!
Aztán karba font kézzel várta, hogy visszajöjjön Kléber, és olyan ár-
tatlan képet öltött, hogy a testvére gyanakvó pillantást vetett rá.
- Gyere, a gyorspénztárhoz megyünk.
A gyorspénztár csalódást okozott Sutyinak. A gép mögött ülő hölgy-
től eltérő valamire számított. Amikor elment a nő előtt, fülsiketítő vij-
jogás harsant föl: Sutyi befogta a fülét, mire szétlibbent a dzsekije két
szárnya, és Pupákné a lábához esett.
- Mi ez? - hebegte Kléber.
Az őr döngő léptekkel közeledett.
- Lopott áru! Ellopta!
- Ne gyere közelebb, klatona! - ordította Sutyi. - Nekem levor- levem
van!
- Most szépen velem jön! - ordította az őr is.
- A testvérem debil! - üvöltötte még hangosabban Kléber.
Sutyi előrántotta a levorlevet:
- Háborúzzunk?
- Fegyver van nála! Segítség! - sikoltotta a gyorskassza pénztáros-
nője.
- Csak játék pisztoly! - üvöltötte Kléber.
Már-már kitört a pánik a vásárlók között, amikor egy öregúr a séta-
pálcájával mindenkit félretolva mennydörgő hangon közbelépett:
- Hagyják abba ezt a cirkuszt! Ezt a nyuszis fazont ismerem, egy kre-
tén. A másik, a szemüveges, rendes fickó. Eldugítja a szemétledobót,
de misére jár. Te meg rakd el azt...
Az utolsó mondatot Sutyihoz intézte, aki visszadugta a pisztolyát.
- Ő Isten bácsi - közölte Sutyi széles vigyorral.
- Kifi... kifizetem a játékot - dadogta Kléber.
Szégyenében a föld alá szeretett volna süllyedni. Majd a testvérét
a dzsekije ujjánál fogva maga után húzva eliszkolt.
SH- 88 -je
 - Látod, hogy van pénzed - jegyezte meg Sutyi.
- Figyelmeztetlek - felelte Kléber a könnyeivel küszködve. - Pupák
úrnak most már van felesége, rendben. De gyerekük, az nem lesz!
Mikor hazaértek, Sutyi meg akarta lepni Pupák urat. A nyuszilány
fejét bedugta az ajtórésen:
- Kukucs!
Pupák úr fölült a párnán.
- Mi az?
Sutyi gondosan becsukta az ajtót maga mögött.
- Pupákné.
- Ez? De hisz ez egy plüssállat!
Sutyi meglepődve nézett a rongybabára, majd feldobta a levegőbe. A
játék a szoba túloldalán ért földet. Pupák úr felnevetett, mire Sutyi is.
Milyen idióta ez a plüssállat!

Másnap reggel Corentin pocsék hangulatban ébredt. Előző nap elha-

tározta, hogy abbahagyja a dohányzást. Kinyitotta a hűtőt, és előszedte
belőle az összes pástétom-, kolbász- és sajtmaradékot. Letelepedett az
asztalhoz, de alig nézett Sutyira, aki omlós kekszet mártogatott na-
rancslébe. Kenyeret és kolbászt vágott magának, vajat kent a kenyér-
szeletekre, sajtot nyomott rájuk, öntött magának egy nagy csésze ká-
vét, ivott, evett, miközben még lélegzetvételre is alig hagyott magának
időt, nemhogy megrágta volna az ételt.
- Röf, röf - szólalt meg Sutyi vele szemben.
Corentin felemelte a fejét, és tele szájjal kérdezte:
- Mi az, hogy röf, röf?
- A malacok csinálnak így: röf, röf.
Még soha ennyire egyértelműen nem hozták Corentin tudomására,
hogy úgy zabál, akár egy disznó. Lassan eltolta magától a tányért.
- Neked is mindenbe bele kell ütnöd az orrodat! - mondta ingerülten.
Az utóbbi időben még két kilót fölszedett.

sf- 89 -jé
 7. fejezet
amelyben Pupák úr csak hajszál híján menekül meg a cápáktól

A NYÁR SZEPTEMBERRE is ÁTHÚZÓDOTT, és Béatrice-nek gyakran volt me-

lege a tanítás után. Meztelen karját magasra emelve színes hajgumiba
tekerte a haját, hogy szabaddá tegye a tarkóját. Ez mosolyt csalt Kléber
arcára, amitől ellágyult a tekintete.
Aznap amikor elment mellette, Zahra megvető pillantást vetett rá.
Kléber összerezzent:
- Vel... velünk jössz?
Zahra pillantása Kléberről Béatrice-re siklott:
- Nem, köszönöm.
Hátizsákját a hasához szorítva továbbsietett.
- Na, ez is lenéz mindenkit - jegyezte meg Béatrice. - Van időd mász-
kálni egy kicsit?
Kléber mindig rohant.
- Attól tartasz, hogy a bátyád felgyújtja a házat?
Kléber nem szerette, ahogy Béatrice Sutyiról beszélt.
- Elmegyünk a folyópart felé? - vetette föl. - Beszélgessünk egy ki-
csit...
Béatrice-nél a beszélgetés az osztálybeli lányokra és fiúkra korlá-
tozódott. A fiúk debilek voltak, a lányok meg szánalmasak. Kléber hagy-
ta, hogy Béatrice mondja a magáét, közben meg azon töprengett, hogy
megfogja-e a kezét. Amikor a lány megállt a rakparton, hogy megnézze
a hajókat, feltette magában, hogy átkarolja a derekát. Az akciót azon-
ban akadályozta a hátizsák.
- Neked más a véleményed? - kérdezte Béatrice.
- Dehogyis, dehogyis - sietett a válasszal Kléber, aki egyáltalán nem
figyelt arra, amit a lány mondott. - Lemegyünk?
Azt remélte, hogy a vízparton majd megszállja az ihlet. Az egyik pá-
don szerelmesek csókolóztak.
- Leülünk?
 A hátizsákot a lábukhoz tették. „Na, ez is kipipálva” - gondolta
Kléber.
- Zahráról mi a véleményed? - kérdezte Béatrice.
- Rendes lány.
- Szerinted mindenki rendes! Nem látod, milyen szerelmesen mered
rád, úgy guvad a szeme, akár egy partra vetett halé?
Kléber pont olyan néma maradt, akár a szóban forgó hal.
- Azt állítja, hogy szigorú az apja. Naná! Ha annyira viszket a micso-
dája, akkor tényleg jobb, ha vigyáz rá.
Klébernek hirtelen kedve támadt hazamenni Pupák úrhoz.
- Te szereted a forróvérűeket? - puhatolózott Béatrice.
Kléber érezte, hogy Béatrice combja, karja, válla ránehezedik. A
hadművelet irányítása kicsúszott az ellenőrzése alól.
- Tulajdonképpen azt nem szeretem a fiúkban, hogy a lányokkal kap-
csolatban mindig csak arra gondolnak. A fenekükre, a cicijükre. Az em-
bernek az az érzése, mintha alkatrészenként létezne. Ugye érted, mit
akarok mondani?
Kléber megpróbált tiltakozni, hogy dehogyis, nem az összes fiú ilyen,
illetve persze vannak közöttük szexmániások is, de azért romantikusok
is léteznek. Ömlengésének végén sóhajtott egyet.
- Na, jó, mennem kell. A testvérem már biztos izgul.
Felkapta a hátizsákját, és elszakította magát Béatrice combjától, kar-
jától, vállától. Mindketten felálltak. „Meg kell csókolnom” - gondolta
Kiéber. Férfiúi méltósága múlt ezen. „Ötig számolok. Egy, kettő...” Há-
romra Béatrice csókolta meg. Nem tehetett mást, mint hogy magához
szorította a lányt.
- Na, ugye, te is csak olyan vagy, mint a többi - mondta a lány, és
ellökte magától a fiút.
Mikor Kléber a hídon elvált a lánytól, úgy fájt a nemi szerve, mintha
kést döftek volna belé.

- Sutyi! - kiáltotta a szobába lépve.

Bátyja a földön ült, a kiáltásra felkapta a fejét.

Sf- 91 -K5
 - Ki akar bántani?
Kléberen látszott, hogy futott.
- A klatona?
Sutyi talpra ugrott:
- Itt a késem!
- Nyugi, az enyém is.
Kléber lerogyott a fotelbe.
- Mindenem megvan... illetve, azt hiszem.
Az arcát a kezébe temette.
- Meghalódtál? - kérdezte csöndesen Sutyi.
Semmi válasz.
- Kukucs...
Kléber érezte, hogy a nyuszi fülei csiklandozzák a kezét.
- Itt vagy, Pupák - mondta elérzékenyülve.
Megsimogatta a nyulat.
- Pupák úr - helyesbített Sutyi.
Kléber vizsgálgatta a testvérét. Ki kellett öntenie a szívét valakinek.
- Tudod, megcsókoltam egy lányt. Láttad a bulin, Béatrice-nek hív-
ják.
- Undok lány!
Kléber elcsodálkozott ezen a kifakadáson.
- Nem, én nem így mondanám. Inkább...
Kléber kereste a megfelelő kifejezést. Erőszakos? Rámenős? A má-
sikra rátelepedő? A Sutyival való társalgásban kár is ilyen szavakat
használnia.
- Parancsolgat. Már nem is tudom, mit kellene tennem. Mellette
nem tudok... férfi lenni.
Amint kimondta a mondatot, máris nevetségesnek érezte, és kese-
rűen felnevetett. Aztán a fotel támlájának vetette a fejét, a szemét
lehunyta. Sutyi hosszasan nézte, majd halkan megszólalt:
- Alszik.
Otthagyta a testvérét, újra letelepedett a szőnyegre, és játszani kez-
dett Pupák úrral. A szoknyájánál fogva megragadta a plüss nyuszilányt.
- Ő Pupák asszony - mondta. - Pupák úrhoz jön látogatóba. Kop, kop,
kop. Gyere be!

st• 92 ss
 Sutyi két különböző hangon kezdett beszélni: az egyik mély volt és
gyerekes, a másik magas és kényeskedő.
- Szia, Pupák!
- Pupák úr.
- Oké, de én azért mondom, hogy Pupák, mert én parancsolok.
- Először is, rusnya vagy. Nincs farkad.
- De igen, van farkam! A szoknya alatt van, azért nem látod. Na-
gyobb, mint a tiéd!
- Nem igaz!
- De igaz!
- Nem!
- De!
- Most verekednek - kommentálta az eseményeket Sutyi, miközben
a nyulak jól elagyabugyálták egymást.
Kléber kinyitotta a szemét.
- Pupákné az erősebb - közölte Sutyi. - Elpáholja Pupák urat.
A nyuszilány a nyuszifiú fölé kerekedett, és a fejére tiport. Kléber
le volt törve, mint a bili füle.
- Nana - mondta Pupák úr. - A szoknya alatt látom, amit látok! De
farkat nem látok!
Pupákné rettenetes kiáltást hallatott, s a fülével kezdte gyepálni Pu-
pák urat.
- Az agyunkra mész! - kiáltotta egyszer csak Sutyi. - Különben is, csak
egy rongybaba vagy!
Fogta a nyuszilányt, és teljes erőből a falhoz vágta. Kléber hahotázni
kezdett. Sutyi váratlanul felé fordult:
- Most már nem vagy szomorú?

A Cardinal-Lemoine utcai társbérletben egy másik fiú is kérdésekkel

küszködött. Enzo hiába törte a fejét, miként tudna célt érni Ariánál,
semmire se jutott. Emmanuel magasabb volt nála, megnyerőbb, előbb-
re tartott a tanulmányaiban, jobb családból származott, és erősebb
egyéniség volt. „Akkor nekem mi marad? Én jópofább vagyok!
- Nem igaz, hogy ha megnevetteted a lányokat, a karjaidba omolnak.

aj- 93 -is
Mindegyik azt akarja, hogy a fiú szellemes legyen. De amikor a lényeg-
re kerül a sor, mégis inkább a kockás mellű fószerokat részesítik előny-
ben.
- Ugyan már, fiatalember, ne hagyja el magát!
Már megint Istenfalvi úr jött fel, hogy lehordja a bérlőket, amiért
ismét eldugították a szemétledobót. Enzo azon nyomban elküldte me-
legebb égtájra, mondván: kisebb baja is nagyobb ennél. Szó szót köve-
tett, míg végül kitárta a szívét az öregúrnak.
- Hogy hívják azt a fruskát, aki ellenáll magának? - kérdezte Istenfalvi
úr kissé ódondad szóhasználattal.
- Hát Ariának! - kiáltott fel Enzo, mintha magától értetődő lenne,
hogy ezt az egész világ tudja.
- Ariának? Arról a kisasszonyról van szó, aki magukkal lakik?
Enzo bólintott.
- Mi van? - dörmögte. - Miért néz rám így?
- De hát én azt hittem... Ez a fiatal fehérnép nem a maga babája?
Enzo rántott egyet a vállán.
- Ma „csajnak” mondják. Emmanuel csaja.
Az öregúr nagyon meglepettnek látszott.
- De hát én azt hittem...
Lehalkította a hangját:
- … hogy ő itt mindenkinek a csaja.
Enzo felháborodott.
- Micsoda erkölcsök! A maga idejében ez volt a divat?
Istenfalvi úr elismerte, hogy félreértette a helyzetet.
- Tehát ez a fiatal nőszemély nem érez gyengéd vonzalmat egy má-
sik fiú iránt?
Enzo elfintorította az arcát.
- Az a meglátásom, hogy nagyon szereti Sutyit.
- Az idiótát? De hát akkor magának minden esélye megvan!
- Igazán kedves, Istenfalvi úr!
- Hívjon csak Georges-nak! Nem azért mondtam, hogy megbántsam.
Ha a maga Ariája képes érdeklődni egy másik férfi iránt, akkor miért
nem próbál szerencsét?
- Maga szerint hogyan? Aria tudja, hogy szerelmes vagyok belé.

af- 94 sa
 - És?
- És magasról tesz rám.
Istenfalvi úr sétapálcájával a padlóra csapott.
- Bizonyítsa be, hogy férfi! Mégpedig huszárosán!
- Az milyen? Szorítsam oda a konyhában a mosogatóhoz?
Enzo akarata ellenére elpirult, ugyanis ez már megfordult a fejében.
- Ne hagyja, hogy Aria lerázza magát - nyomta meg a szavakat Isten-
falvi úr. - Mondja neki, hogy nélküle elviselhetetlen az élet, szóval a
szokásos badarságokat... aztán megcsókolja, és...
Megmarkolta a sétapálcája gombját. Enzo kételkedve nézett rá.
- Ugyan, mit kockáztat? - kérdezte tőle az öregúr.
- Egy sallert.
- Ha az embert a szeretett nő üti meg, az édes emlék lesz öreg nap-
jaira.
- Magának aztán csattanós érvei vannak, Istenfalvi úr!
- Hívjon csak Georges-nak! És ne feledje: csak huszárosan!
- Szóval durr bele a közepébe? - kérdezte Enzo elcsukló hangon. A
dolgok állása szerint már tényleg nem volt mit vesztenie.

Enzo észrevette, hogy kedd délutánonként csak Sutyi, Aria és ő van

otthon. Egy kedd délután kell hát akcióba lépnie. Egész kedd délelőtt
szorongott. Délben egy falat nem sok, annyi se ment le a torkán. Délu-
tán kettőkor már azon tanakodott, ne ugorjon-e ki inkább az ablakon.
Aria bonyolult testtartásban ült a nappaliban a kanapén: az egyik lába
behajlítva, a másikkal a levegőben kalimpált, trikója félig kilógott a
nadrágjából. Egy egyetemi jegyzetet olvasott, közben türelmetlenül
sóhajtozott. Enzo reszketve ült le mellé.
- Khm... ezt kívülről be kell nyalni?
Aria oldalról feléje vágott a szemével.
- Tűnj innen!
Enzo megremegett a dühtől.
- Miért beszélsz így velem? Azért, mert szeretlek?
Még idejében eszébe jutott, mit ajánlott Georges.
- Nem tudok nélküled élni. Éjjel-nappal csak rád gondolok. Főként,

SF- 95 -íe
hogy ott van az a seggfej Emmanuel, aki állandóan felébreszt!
Enzo érezte, hogy tévúton jár, de már nem bírt megállni, és faltörő
kosként rontott előre. Huszárosan. Ariára vetette magát.
- Szeretlek! Kívánlak!
Nem lepődött meg nagyon, hogy lekevertek neki egy maflást. Azt
azonban nem sejtette, hogy Aria keze ekkorát tud ütni.
- A kurva életbe! - szitkozódott, miközben csillagokat látott.
- Nana, nem beszélünk csúnyán!
Aria és Enzo ugyanazzal a mozdulattal fordult az ajtó felé. Pupák úr
két füle kandikált befelé. Majd a feje is megjelent.
- Kukucs!
Enzo kihasználta az alkalmat, hogy kiadja magából a dühöt:
- Menj innen, Sutyi, és hagyd abba a leskelődést! Megmondalak
Klébernek!
Sutyi megjelent az ajtó keretében:
- Te kapsz egypár nyaklevest, úgy kell neked!
Aria felállt, a tenyerét dörzsölgette. Neki is fájt az ütés.
- Sutyi, egy szót se szólsz arról, ami történt! - mondta.
- Titok?
- Olyasmi.
- Pupák úrnak is vannak titkai. Szerelmi titkai.
- Az idegeinkre mész az élvhajhász nyuladdal! - kiabálta Enzo, és
odament hozzá. - Miért kell még egy idiótával is kínlódnunk itthon?
- Enzo, fogd be! - förmedt rá Aria, és beleöklözött a fiú vállába. Sutyi
két összeszorított tenyere közé préselte Pupák urat:
- Ne veszekedjetek! - könyörgött.
Majd megragadta Aria karját, és Enzo felé tolta:
- Puszild meg!
Enzo és Aria egymásra nézett. Enzo dühödten, Aria úgy, mint akit
szórakoztat a helyzet.
- Egy puszit. Utána nem fog fájni neki.
Enzo félig elfordította a fejét, és kivörösödött arcát odanyújtotta
Ariának. Aria csókot nyomott rá.

SÍ- 96 -?a
 - Jó kezdet - vélekedett Istenfalvi úr.
- Úgy gondolja?
Enzo lement idős szomszédjához. Arcának egyik fele kékes színben
játszott és föl volt dagadva.
- Egy nőt megsérteni annyi, mint jogot szerezni fölötte.
Enzo kérdő pillantást vetett Istenfalvi úrra.
- Azt a jogot, hogy bocsánatot kérjünk tőle. Ajándékozza meg egy
csokor virággal, a közepébe rejtsen el egy levélkét. „Az Ön járma alatt
édes a szenvedés”... szóval valami ilyen sületlenséget írjon rá.
Enzo lassan ingatta a fejét.
- Nem az én stílusom.
- Vörös rózsát, azt vegyen neki. A vörös rózsa virágnyelven égő szen-
vedélyt jelent. Vagy fehéret is vehet, az a szűzi szerelmet jelképezi. Bár
a maguk esetében ez nem feltétlenül szükséges.
Enzo vett tizenegy rózsaszín rózsát, és egy kartonpapírra ráfirkan-
totta: „Bocsáss meg!” Arra gondolt: „Ha én lány lennék, megszakadna
a szívem, hogy egy pasas ennyire hason csúszik előttem.”
Amikor Aria elment egy levelet feladni, Enzo belopózott a szobájába,
és a virágokat a párnájára helyezte. Majd visszatért a saját szobájába, s
az ágyra heveredve várakozott.
- Te most nagyon hülye vagy?
Enzo felült, mire a csokrot telibe kapta a képébe.
- Azt akarod, hogy Emmanuel jól helybenhagyjon?
- Dehogyis... Aria...
- Ha még egyszer ilyet csinálsz, lenyomom a torkodon.

Istenfalvi úr nem akarta, hogy úgy tűnjék, mintha kibillentették volna

a nyeregből.
- Magát védi Emmanueltől. Ez jó jel.
- Georges, az az érzésem, hogy maga semmit se tud a mai lányokról.
A virág vagy az erőszak náluk már semmit se jelent. Függetlenek, ők
választják meg a pasast, aki kell nekik, és úgy dobják el, mint egy
pézsét, ha már nem elég jó. Ma nagyon keserves férfinak lenni. Olvassa
csak a Marie-Claire-t, abból megtudhatja.

sf- 97 -ja
 Istenfalvi úr ezt motyogta:
- A két nem a világ teremtése óta viaskodik egymással...
De már ő is kezdett meggörnyedni e világ súlya alatt.
- Apropó, maga és a neje között legalább húsz év van, nem? - szólalt
meg hirtelen Enzo.
Georges kiegyenesedett:
- Huszonkettő.
- És hogy szerezte meg? Virággal vagy huszárosán?
- A pénzem miatt jött hozzám - ismerte el Georges szemlesütve.

E vasárnap délelőtt Corentin volt az első, aki Sutyival egy időben fel-
kelt. Sohasem mutatott különösebb érdeklődést az idióta iránt. Szokás
szerint Enzo felkeltét várta, hogy kitaláljanak valamit aznapra. Gépie-
sen az órájára nézett.
- Enzót várod - szólalt meg Sutyi.
Corentin nem vette a fáradságot, hogy válaszoljon neki.
- Mindég Enzót várod.
- Mi van? Dehogyis, nem mindig.
Bosszús pillantást vetett Sutyira, és megismételte:
- Nem mindig.
Már megint a fejére esett az igazság egy szelete. Ő tényleg mindig
Enzót várta. Előző nap azt javasolta neki, hogy menjenek el úszni.
Corentin sportolni akart, hogy fogyjon. Enzo viszont nem volt hajlandó
vele tartani, mégpedig azzal az ürüggyel, hogy ha úszónadrágban jele-
nik meg, a lányok rávetik magukat. Corentin ezért lemondott a tervé-
ről.
- Sziasztok! Jól aludtatok?
Kléber jelent meg a konyhában.
- Lenne kedved ma délelőtt uszodába menni? - érdeklődött Coren-
tin.
- Juhééé, viszem az úszógumit! - kurjantotta Sutyi.

aí- 98 -je
 A három fiú a Pontoise utcai uszodába ment. Kléber nem tudta rá-
venni a bátyját, hogy a delfines úszógumiját cserélje le egy parafa
úszóövre, Sutyinak ugyanis megdönthetetlen érve volt: a dugók nem
tudnak úszni, a delfinek viszont igen. Amint odaért a gyerekmedencé-
hez, hatalmas csobbanással beleugrott. Aztán visongani kezdett, mert
a víz hideg volt. Kléber körbepislantott. A medence szélén néhány
anyuka megbotránkozva nézett rájuk.
- A testvérem debil - vetette oda nekik.
Aztán meg sem várva a reagálásukat, belevetette magát a nagy-
medencébe. Az úszógumijába kapaszkodó Sutyi csakhamar követte.
Furcsa testfelépítése volt: keskeny, de szögletes vállak, lapos has, so-
vány fenék. Akár egy koravén gyerek. A medencelépcső utolsó fokán
még feltétlenül meg kellett tudakolnia egy úszótól:
- Nincs cápa a közepén?
Óriási hahota volt a válasz.
- Bolond - jegyezte meg Sutyi félhangosan.
Majd arra a következtetésre jutott, hogy a cápák biztos nem támad-
ják meg a delfineket, hiszen szegről-végről rokonok, ezért néhány
fröcskölős karcsapással eltávolodott a medence szélétől.
- Minden rendben? - kérdezte tőle Kléber egyhossznyi gyors után.
- Rendben. Pisiltem.
- Miii? Csak nem a vízbe?
- De!
Úgy látszott, hogy Sutyi nagyon elégedett saját magával.
- Gyere ki a vízből! Igyekezz! - szidta Kléber. - Kifelé, de azonnal!
- Cápákat láttál?
- Igen, kifelé!
Kléber Corentint kereste a szemével. Ez utóbbi a medence szélébe
kapaszkodva fújtatott.
- Gyere - mondta neki. - Megyünk haza.
- Mi van? De hát még húsz hosszom van hátra!
- Gyere, majd megmagyarázom.
A három fiú ismét az utcán találta magát. Corentin tajtékzott.
- Veletek semmit se lehet normálisan csinálni!
Kléber lehajtott fejjel baktatott mellette.

st- 99 se
 - Én aztán többet el nem megyek ebbe a szódába. Túl sok benne a
cápa.
 8. fejezet
amelyben Pupák úr Zahrának adja a rózsaszín rózsákat

ZAHRA NEM TUDTA, HOGYAN MONDJA MEG Klébernek, hogy szereti. Corentin
születésnapján csak arra volt gondja, hogy csillapítsa a fellángolását.
„Tiszteld saját magad, és mások is tisztelni fognak” - mondogatta Larbi
papa. Most viszont Zahra azon töprengett, mit tehetne, hogy Kléber
valamivel kevésbé tisztelje őt. De kitől kérjen tanácsot? A hét lánytest-
vér közül Zahra volt a legidősebb, a legszebb, Jasmine mama legértéke-
sebb gyémántja. A kedvenc azonban Amira volt, a legkisebb, aki süket-
némának született.
- Ennyi lány! - morgott Larbi papa.
Imádta a lányait. Néhány napja azonban gondban volt Zahra miatt.
Észrevette, hogy kevesebbet nevet. Larbi papának volt egy alapelve:
lánybánat, keresd a fiút!
- Ugye nem felejtettétek el, hogy Zahra a jövő hónapban tölti be a
tizenhetet? - kérdezte ebéd közben.
- Ilyet elfelejteni! - kiáltott fel egyszerre Djemila, Leila, Naima, Nouria
és Malika.
Amira nem mondott semmit, de annál szebben mosolyodott el. Ol-
vasott az apja szájáról.
- Na, jó, figyeljetek ide! „Az e világi élet csak játék és mulatozás.”
- Jaj, ne kezdd már megint! - berzenkedett Djemila, aki tizennégy
éves és meglehetősen szemtelen volt.
- De hát ezt írja a Korán - felelte a magabiztosságából kizökkentett
Larbi papa. - Ha egy nap meg akarod ismerni a „kerteket, amelyek alatt
folyók folynak”...
- Allah paradicsoma csak a férfiak számára fain - szakította megint
félbe Djemila.
Mindegyik lány felkacagott, kivéve Amirát, aki nem értette meg a
viccet.
- Miért nem te vagy néma? - sopánkodott
af- 101 -ja
Larbi papa. - Az én időm-
ben, mikor apánk beszélt, senki se mert megszólalni. Azt volt a mondá-
sa: „A hallgatás engedelmesség.”
- Akkor szívesen leszek süket - mondta Djemila.
Zahra, aki engedelmességben nőtt fel, rémült pillantást vetett a hú-
gára. A tehetetlen Larbi papa az oldalbordájához fordult:
- De hát ezt írja a Korán...
Mire Jasmine mama az égre emelte a kezét és a szemét, amely moz-
dulat minden pontos jelentésnek híján volt, ám lehetővé tette számára
a vita elkerülését.

Aznap este Zahra úgy került vissza a szobájába, hogy senkivel sem
tudott beszélni. Megpróbálta átismételni a kémialeckét, de szemei
előtt képek rajzottak: Beatrice, amint kelleti magát Kléber előtt, Beatri-
ce, ahogy felfogja a haját, Beatrice, amint elhalad előtte Kléberrel.
- Valami baj van?
Zahra lassan Djemila felé fordította mandulavágású, szürke szemét.
- Nincs semmi.
A húga kicsit arrébb tolta, és türelmetlenül leült mellé.
- Na, jó - szólt. - Hogy hívják?
- Kléber.
- Fura egy név. Legalább jóképű?
- Nagyon is.
- Te még nem néztél tükörbe? Te meg bombázó vagy!
Zahra szomorkásán elmosolyodott.
- És szeret?
- Először azt hittem. De egy másik lánnyal jár.
- És szép az a lány?
Djemilának igen egyszerű elképzelése volt az emberi kapcsolatokról.
- Vörös hajú, rengeteg szőr nő a hónaljában, és disznószagú.
Ami puszta kitaláció volt, de jót tett Zahra lelkének.
- El kell csavarnod a fejét - súgta neki Djemila. - A fiúk fejét nem nagy
kunszt elcsavarni.
Zahra megborzongott.
- Gyere, gyere már, és nézd meg magad!
at- 102 se
 Djemila a tükör elé vonszolta a nővérét. Kigombolta a blúzát, feltűrte
a szoknyáját, az alsó szemhéját kihúzta tussal, hogy kiemelje a pillantá-
sát, megmutatta neki, hogy félig nyitott ajkakkal és elhaló, mély tüzű
tekintettel miként vegyen föl ábrándos pózt.
- Mit játszotok? - kérdezte Leila.
Hárman laktak egy szobában.
- Háremeset - felelte Djemila.
Leila csak tizenkét éves volt, ám nem volt különösképpen lemaradva
a nővéreitől.
- Van egy eperízű szájfényem - mondta, és turkálni kezdett a ne-
szesszerjében. - Ettől nedves lesz az ajkad, és édes a csók.
- Téged már megcsókoltak? - rettent meg Zahra.
- Hahó! Szerinted mire való az élet?
Csakhamar hárman kötötték össze az ingüket a köldökük fölött, áb-
rándoztak testékszerről és tetoválásról, és fonták be egymás haját.
- Szőrös a lábam, rettenetes - siránkozott Djemila.
Leila elment, és meglovasította Larbi papa borotváját, valamint
Jasmine mama mellfeszesítő krémjét. Ez alkalmat adott némi össze-
hasonlító tanulmányra, melyből Zahra került ki győztesen, de anélkül,
hogy a többiekben a legcsekélyebb irigységet is keltette volna. Végül a
megmasszírozott, kikozmetikázott és félig meztelen Zahra a szultán
kegyencnőjének pózában heveredett le az ágyra.
- Ha Kléber most látna! - sóhajtotta Djemila.

Kléber nemcsak hogy nem látta ezen az estén, hanem még másnap
délelőtt se találkozott vele. Kléber az ágyat nyomta, ugyanis uszodabeli
kurta kiruccanásának jó kis hörghurut lett a vége.
- Pupák úr is köhög, köh, köh, köh.
A nyúl kétrét görnyedve prüszkölt, fülével hatalmasakat csapkodva a
levegőben.
- Békén hagynál? - könyörgött Kléber, aki felváltva köhögött, fújta az
orrát és könnyezett.
Sutyi egy ideig tétlenül és durcásan szöszmötölt a szobában. Aztán
Pupák urat az egyik kezébe vette, a másikba a playmobilos zsákját, és a
rongynyuszilány fülébe harapott. Újabban ez volt a mániája: Pupáknét
a foga közt sétáltatta.
- Abbahagynád? - hordta le Kléber. - Tönkreteszed.
- Es sak egy plussallat.
Elment, és letelepedett a nappaliban. Ugyanebben a pillanatban
megszólalt a kaputelefon. Sutyi, akit a társbérlők már betanítottak,
megnyomta a gombot, majd futott, hogy szóljon a testvérének.
- Sara az.
- Mi?
- Sara.
- Engedd már el azt az állatot!
Amikor Kléber megértette, hogy Zahra hozza neki a leckét, pánik
fogta el. Zsíros volt a haja, a bőre sárga, a szeme vörös.
- Nem szabad így látnia - mondta Sutyinak. - Mondd neki, hogy hagy-
ja itt a leckét, és köszönd meg a nevemben, hogy eljött!
Zahra csalódott volt, hogy nem találkozhat Kléberrel, viszont za-
varban is lett volna, ha be kellett volna mennie a hálószobájába.
- Influenzás?
Sutyi megrázta a fejét, és szakértő képet vágott:
- Köhögésbetegsége van.
Zahra elmosolyodott. Imádta a gyerekeket, Sutyi pedig mindent ösz-
szevéve gyerek volt.
- Elhoztad Klébernek a leckét? - kérdezte.
Zahra elővette a füzeteit.
- Betűkkel van?
Zahra elnevette magát.
- Igen, és számokkal is.
Sutyi úgy bólintott, mint aki ért hozzá.
- 12?
A lány nevetőrohamot kapott.
- Tudsz számolni?
- Igen. 1, 2, 3, 4, B, 12.
Zahra hahotázott. Igyekezett uralkodni magán, nehogy megsértse
Sutyit. Ám minél inkább próbálta csitítani magát, annál inkább pukka-
dozott. Sutyi érdeklődve figyelte. at- 104 se
 - Szeretsz nevetni - jegyezte meg.
Zahra megtörölte a szemét, de a nevetés még ott gurgulázott a tor-
kában. A kezét Sutyi karjára tette.
- Köszönöm. Jólesett.
Mikor Zahra elment, Sutyi belelapozott a füzetekbe. Gondos mun-
káról árulkodtak, de Sutyi azért kritikus szemmel méregette őket.
- Nem szép.
- Nincs ceruzád? - súgott neki Pupák úr.
Sutyi elment a tolltartójáért, és a fizikafüzetbe különféle, írást utánzó
kacskaringókat firkált meleg színű ceruzákkal: pirossal, sárgával és na-
ranccsal. A történelemfüzetet geometrikus díszítősorokkal cirkalmazta
ki a kék legkülönfélébb árnyalatait bevetve, az égszínkéktől egészen a
tengerkékig, sőt néhol még a lila és a mályvaszín is felbukkant benne.
Aztán a matematikafüzetben gyakorolta a B-t, ami számos kommentárt
csalt ki Pupák úrból:
- Na, ez el fog esni. A másiknak meg három hasa van, hi-hi-hi!
Félóra elteltével kimerülten tolta el magától a füzetet, s rádöbbent,
hogy nagy rosszaságot csinált. Mint az ilyen esetekben mindig, a leg-
teljesebb kétségbeesés képét öltötte magára, s felordított:
- Kléber!
Berontott a szobába, ahol az öccse végre el tudott aludni.
- Kléber! Firkásztam!
- Mi van? Miii??
Kléber felemelte az egyik szemhéját, mire füzeteső zúdult a fejére.
- Undok vagyok! - bömbölte Sutyi.
Kléber még félig álomittasan lapozgatni kezdte a füzeteket.
- Csak nem tettél ilyet?
De! Megtette!
Rámeredt a történelemfüzet egyik legpazarabb díszítősorára.
- El fogsz veszíteni az erdőben?
Kléber ezt gondolta: „Szépen visszaviszlek a Malicroix-ba.” Nem bírta
már elviselni a bátyját.

Ezen az estén Maluri úr felhívta a fiát. Nagyon elfoglalta a fiatal

Mathildával való újabb házassága, ezért nem túl sűrűn érdeklődött a
gyerekei hogyléte felől.
- Mi újság? - kérdezte. - Boldogulsz Sutyival?
- Nehéz vele. Állandóan valami hülyeséget csinál.
- Nem megmondtam előre?
Csönd támadt. Kléber segítő vagy együtt érző szóra, tanácsra, javas-
latra várt.
- Nem tudom, hogy van-e még hely a Malicroix-ban - szólalt meg
végül Maluri úr.
- Nem, nem feltétlenül erre lenne szükség - ellenkezett kézzel- láb-
bal Kléber. - De most beteg vagyok...
A hírt köhögőrohammal szemléltette.
- El tudnád vállalni Sutyit erre a hétvégére?
- Hova gondolsz, szó se lehet róla!
Maluri úr rádöbbent, mennyire durván utasította vissza a kérést.
- Értsd meg, Mathilda állapotos. Fél Sutyitól. Nem lehet tudni, miért
nem normális.
- De hát a gyógyszer, amit anya... - vetette közbe gyenge hangon
Kléber, mielőtt újból köhögni nem kezdett.
Maluri úr hagyta, hogy a fia kiköhögje magát, nem szakította félbe.
- Szóval, akkor boldoguljak, ahogy tudok? - mondta végül alig hallha-
tóan Kléber.
- Szólok a szociális irodának.
Kléber kimerültén kinyomta az apját. Ám mivel a sors könyvében
meg volt írva, hogy ezen az estén nem fog tudni pihenni, most meg
Enzo kopogott be hozzá. Kléber ráöntötte az összes gondját.
- Mit csináljak Zahrával?
- Rózsa - mondta Enzo.
- Rózsa?
- Adj neki rózsát! Van egy remek akciós ajánlatom, rózsaszín rózsák,
vadiúj állapotban. És tegyél a közepébe egy cédulát ezzel a szöveggel:
„Bocsáss meg!” Még a cédulát is szolgáltatni tudom, ha gondolod.
Amikor a bérlőtársak tudomást szereztek Kléber legújabb bajáról,
biztosították az együttérzésükről. Corentin szerzett papírt, amelybe be
lehetett csomagolni a csokrot, at- Aria
106pedig
se azt javasolta Sutyinak, hogy
rajzoljon valamit Zahrának.
- Hogy megbocsásson neked. Benne vagy?
- Lerajzolom Pupák urat!
Sutyi egy hihetetlenül kifejező fülekkel megáldott, ellenállhatatlan
Pupák urat kanyarított a papírra.
- Nahát! Irtó tehetséges! - lelkendezett Enzo.
Sutyi elé rajzmappát toltak. Ariának eszébe jutott, hogy skizofré-
nektől már látott igen figyelemreméltó rajzokat.
- Vannak idióta zsenik - erősítette meg Emmanuel is.
Kléber hitt a bátyja zsenialitásában, és biztatta, hogy rajzoljon csak.
Sutyi lerajzolta Pupák urat a bulin, a misén, az uszodában, a boltban...
- Ugye nyúlon kívül mást is tudsz rajzolni? - kérdezte tőle az öccse a
tizenkettedik portré után.
Sutyi megrázta a fejét.
- Csak Pupák urat tudom.
- Hát igen, ez azért némileg behatárolja a lehetőségeket - jegyezte
meg Corentin.

Amikor Zahra hazaért, miután otthagyta a füzeteit Klébernél, két

húga, Leila és Djemila megkérdezte, hogy találkozott-e a kedvesével.
- Nem, a szobájában volt.
- De hát be kellett volna menned hozzá! - kiáltott fel Leila izgatottan.
- Láttad volna az ágyban.
- Nahát, hogy te miket beszélsz! - förmedt rá Djemila. - Látszik, hogy
csak tizenkét éves vagy.
- Dugulj el, vén szipirtyó!
Leila dühösen kicsörtetett a szobából.
- Koraérett - mondta Zahra.
Djemila rákacsintott:
- Igaza van. Be kell menned a szobájába. Kis szerencsével még hol-
nap is ott lesz - mondta, a mutató- és a középső ujját keresztezve. -
Djemila szóban merész volt, tettekben viszont már óvatos. Majd elkísé-
ri a nővérét, nehogy baj legyen.
Zahra úgy tett, mintha megrémült volna, de nem sokáig, nehogy el-
vegye a húga kedvét. Hátra volt még a terv részleteinek a kidolgozása,
vagyis, hogy milyen ruhát vegyenek föl.
- Nem öltözhetek túl szexisen - mondta Zahra. - Rögtön a suli után
megyek hozzá.
Végül megtalálták a megfelelő szerkót: Zahra a blúza alá testhez si-
muló ujjatlan trikót vesz majd föl, Djemila meg kendőt köt a fejére.
Zahra kezdetben tiltakozott az ötlet ellen, hiszen csak Jasmine mama
hordott hidzsábot.
- Akkor is kendőt kötök - erősködött Djemila. - Ettől majd nyugton
marad a kedvesed.
Aztán megegyeztek, hol találkoznak, és honnan indulnak együtt a
Cardinal-Lemoine utcába.
Mikor másnap délután öt körül találkoztak, egy bezárt bolt előtetője
alatt fejezték be az előkészületeket. Djemila, akin bokáig érő műanyag
esőköpeny volt, felkötötte a hidzsábot, Zahra meg a dzsekije alatt ki-
gombolta az ingét, közben persze teljesen leizzadt.
- Állati jól nézel ki, mikor lehajolsz - mondta Djemila. - Meg fog őrül-
ni a látványtól!
- Te vagy az őrült!
Mikor Zahra felcsöngetett a kaputelefonon, Djemila támogatása je-
léül megszorította a nővére karját. Ám ő maga is olyan zaklatott volt,
hogy fájdalmas szorításától Zahra feljajdult.
- Ki az? - szólt bele egy hang. - Halló, kivel beszélek? Szép időnk van.
- Szia, Sutyi! Kinyitod?
Sutyi a testvéréhez futott a hírrel:
- Kléber, segíts!
A fiú még mindig az ágyat nyomta, már nem volt annyira náthás, de
volt egy kis hőemelkedése.
- Mi van már megint?
- Zahra jött. Szidni fog engem.
- Fogd a csokrot, gyorsan! Kérj tőle bocsánatot! A füzeteket meg add
vissza neki! És a rajzot se felejtsd el!
Sutyi az ajtóhoz futott, és rémületében válogatás nélkül Zahra kar-
jába hajította a virágot, a füzeteket és a rajzot.
- Pupák úr csinálta a firkászt. at-
Pupák
108 seúrról a rajzot meg én csináltam,
mert ha még egyszer ilyet csinálok, Kléber elveszít engemet az erdő-
ben!
A két lány mit sem értett az egész hablatyból, de máris majd’ kirob-
bant belőlük a nevetés.
- Nézd már ezt a nyulat, milyen feje van! - érzékenyült el Djemila.
- Én csinálom eztet - düllesztette ki a mellét Sutyi. - Mer én zseni
vagyok!
A lányok erre még jobban kacagtak. De Djemila odasúgta a nővé-
rének:
- Bemegyünk a szobájába?
Mire félbeszakadt a viháncolás.
- Itthon van Kléber? - kérdezte Zahra.
Sutyi bólintott.
- El kell magyaráznom neki valamit a leckéhez.
- Megmutatod, hol a szobája? - súgta oda neki Djemila.
Zahrát akadályozta a csokor, ezért letette az ebédlőasztalra. A húga
odasúgta:
- Ne felejts el lehajolni!
Sutyi a két lányt elvezette a folyosó végére.
Kléber épp egy köhögőrohamon volt túl, amitől kimelegedett, ezért
ledobta magáról a paplant. Sutyi minden előzetes figyelmeztetés nélkül
rontott be hozzá.
- Nana, tiszta meztelen!
A két testvér Sutyi nyomában benyomult a szobába. Kléber elké-
pedve nézte, ahogy jönnek befelé, aztán gyorsan összegörnyedt, elkap-
ta a paplant és magára húzta. Mindkét részről meglehetősen kusza
mentegetőzés következett.
- Nem akarlak zavarni - hebegte Zahra - csak azért jöttem, hogy szól-
jak, hogy lesz egy... egy...
Már nem emlékezett, mit is akart mondani.
- Egy könyv - súgta neki Djemila.
- Filozófiára el kell olvasni egy könyvet. Felírtam neked az adatait.
Odament az ágyhoz, lehajolt, és egy papírlapot rakott Kléber elé. A
fiú azonban nem élvezte ki annyira a belátást, mint amennyire kellett
volna, mert Djemilától meghűlt a vér az ereiben.
 - Ő a testvéred? - kérdezte bátortalanul.
- Igen - felelte Djemila. - Én jobban ragaszkodom a hagyományokhoz,
mint Zahra. Én döntöttem így.
Kléber tiszteletteljesen biccentett. Már alig várta, hogy mindketten
lelépjenek.
- Jut eszembe: köszönöm a virágot, de igazán nem kellett volna -
mondta Zahra, miközben igyekezett felvenni azt a merengő arckife-
jezést, amelyet a húgával együtt előzőleg kidolgoztak.
- Ja, igen, ne haragudj a testvérem firkálmányaiért.
- Milyen firkálmányért?
Kléber elvörösödött. Neki kellett bevallania Sutyi gaztettét. Zahra
lapozgatni kezdte a fizikafüzetét. Eléggé bosszúsnak látszott. A gyászos
képet öltött Djemila eközben árgus szemekkel figyelte az előadást. A
lázas és félmeztelen Kléber látványa mélyen felkavarta.
- Semmi baj - mondta végül Zahra. - Majd átmásolom a füzetemet.
Na, jó, akkor mi megyünk is, szia.
Klébert újabb köhögőroham fogta el. A kezével intett, majd zava-
rában, szégyenében és mérgében a párnába fúrta a fejét.
A két testvér újra a lakáson kívül találta magát. Kettejük közül Dje-
mila volt jobban felzaklatva.
- Remélem, hogy volt időd megnézni mindent, amit akartál - mondta.
Zahra a könyökével oldalba vágta. Aztán kacagva lefutottak a lép-
csőn.

at- 110 se
 9. fejezet
amelyben Pupák úr megismerkedik Cuclis nénivel

EZEN A KEDDEN Aria ebéd után elment otthonról. Nem óhajtott még
egyszer édes kettesben maradni Enzóval. Ez utóbbi rádöbbent, hogy a
többiek - anélkül, hogy összebeszéltek volna - Kléber távollétében
mindig rá lőcsölik a félkegyelmű őrizetét.
- Sutyi, hol vagy?
A megszólított a szobájában tartózkodott, felettébb elegánsan fel-
öltözve, sőt még nyakkendőt is kötött.
- Miben sántikálsz már megint? - kérdezte Enzo.
- Semmiben.
Apának öltözött. Azt játszotta, hogy Pupák úr a fia, Pupákné meg a
lánya.
- Elmegyek egy kicsit - mondta Enzo. - Aztán jó legyél nekem!
- Most Mucsabingen úr vagyok.
Enzo kissé gyanakodva nézett rá, és megismételte:
- Mucsabingen?
Sutyi egy fejbólintással erősítette meg az infót, majd hozzátette:
- Van egy fiam és egy lányom.
- Szuper. Aztán jól neveld őket! Egy óra múlva itt vagyok.
Egy óra felügyelet nélkül! Pupák úr nem hitt a fülének. Amikor be-
csattant a bejárati ajtó, őrült sebességgel kezdett forogni az agya.
- Bemenjünk mindenhová!
Corentin szobájával kezdték, ahol Mucsabingen úr elégedetten fede-
zett föl egy mobiltelefont. Sutyi minden további nélkül zsebre vágta.
Aztán Enzo szobájába kukkantott be.
- A füzet! - jött tűzbe Pupák úr.
A kis kockás nagy füzet ott hevert az ágyon.
- Mucsabingen úr meséket ír - jelentette ki Pupák úr.
Sutyi a kijelentést méltóságteljes bólintással nyugtázta, majd a füze-
tet a hóna alá csapva kiment a szobából. Aria és Emmanuel szobája

Sf- 111 -K5

előtt tétovázott.
- Szerinted elmentek a zemberkék?
Pupák úr nagyon is jól emlékezett a furcsa zajokra, amelyek reg-
gelenként szűrődtek ki innen. Ám készen állt a válasszal:
- A zemberkék félnek Mucsabingen úrtól.
Mire Sutyi magabiztosan belépett a szobába.
- Egy tevelízió! - kiáltott föl, amikor meglátta a bekapcsolt számí-
tógépet.
Odament, és észrevette a billentyűzetet.
- Ez a sámligép - helyesbített.
Enzo füzetét az íróasztalra tette, és leült az asztalhoz.
- Sámligépezek kicsit.
Emmanuel, aki éppen az előadásjegyzeteit rendezgette, nem zárta
be a dokumentumot, ezért Sutyi a klaviatúrán klimpírozva hozzá tudott
tenni egyet s mást. Miután rákattintott különféle ikonokra, a kép-
ernyőre nézett. A monitor mintha azon tanakodott volna, hogy most
mi a manó történik vele. Sutyinak eszébe jutott, hogy hasonló esetek-
ben mit szokás mondani:
- A francba, már megint beszart!
Pupák úr kuncogni kezdett:
- Mucsabingen úr csúnyán beszél!
Sutyi ekkor hegyezni kezdte a fülét, és csöndre intette. Mintha a ka-
pucsengőt hallotta volna. És valóban: a csengő másodszor is meg-
szólalt.

- Jó napot, Bardoux asszony vagyok a szociális irodától.

Sutyi megnyomta a gombot, és a lépcsőházban várta Cuclis nénit.
Mivel az asszonyság a lépcsőn kaptatott fel, kezét a szívére szorítva
erősen fújtatott.
- Nem szeretem... fhú... a liftet. Maluri úrhoz van szerencsém?
- Mucsabingen úr vagyok - mutatkozott be Sutyi.
- Ha jól tudom, többen bérlik ezt a lakást.
- Ők a bérlőtársak - mondta Sutyi, és félreállt, hogy utat adjon a nagy
ülepű asszonyságnak.
sf- 112 -ja
 - Látom, épp rendet rak - mutatott a Sutyi kezében csüngő nyúlra.
- Ő a fiam.
- Az enyémnek is egy ilyen szutyok volt a kedvenc játéka. Nahát,
maga aztán fiatal apuka!
- És egy lányom is van - fűzte hozzá Sutyi elragadtatva, hogy van
valaki, akivel játszhat.
- Gratulálok... Ööö... Maluri úr itthon van?
A mobil rezegni kezdett Sutyi zsebében. Sutyi megremegett, és ezt
suttogta:
- A teflon.
- Halló, Coco, te vagy az? - hallatszott egy hang a telefonban. - Anya
vagyok.
Sutyi egy pillanatra hátrahőkölt. Anya meghalt. De lehet, hogy ha
valaki meghal, akkor zemberke lesz belőle?
- Halló, hallasz, nyuszikám?
- Igeeen! - bömbölte Sutyi, és meglibegtette Pupák úr füleit.
- Jól vagy?
- Szép az idő.
- Olyan furcsa a hangod a telefonban...
Bardoux asszony tapintatból odébb ment, és bekukkantott a nap-
paliba.
- Figyelj csak - mondta Corentin anyukája -, szombaton meglá-
togatnánk benneteket.
Aria és Corentin szülei, Mouchetoi úr és Mouchetoi asszony
Paimpolban laktak, és nem túl sűrűn látogatták a gyerekeiket Párizs-
ban. A gyerekek meg úgy vélték, nem feltétlenül szükséges beavatniuk
a szüleiket abba, hogy az egyik új bérlőtárs debil.
- Apád és én aludhatnánk a nappaliban?
Sutyi elméjében egyre inkább összekutyulódtak a dolgok. Miért kell
apának itt aludnia? Tisztázni akarta a helyzetet, s erre a legjobb mód-
szernek azt találta, ha tudatja, hogy ő Mucsabingen úr.
- Nem egyszerűen Sutyi...
- Nem látom, hogy mi ebben a bonyolult! Mondd inkább azt, hogy
kellemetlen a számodra...
- Igen! - kiáltotta Sutyi, akinek már elege volt ebből a telefonból.

sí- 113 4a
 Ki is kapcsolta, és visszament a nappaliba Cuclis nénivel játszani. Ez
utóbbi érzékelte, hogy Mucsabingen úr kissé ideges lett a telefo-
nálástól, ám úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre.
- Jól van, asszonyom? - kérdezte nagyvilági modorban. - Szép az idő.
- Igen..., illetve tegnap óta kicsit hűvös van. Beszélhetnék Maluri úr-
ral?
Sutyi megrázta a fejét.
- Á, szóval nincs itthon... Megkérhetném, hogy adjon át neki egy
üzenetet?
Hajjaj! A játék kezdett bonyolódni. Sutyi összeráncolta a szem-
öldökét.
- Szóltak nekem Maluri úr fivérének az esetéről, aki... debil.
Bardoux asszony fájdalmas hangot ütött meg, nehogy úgy tűnjön,
mintha értékítéletre ragadtatná magát.
- I-di-ó-ta - javította ki Sutyi.
- Ha önnek úgy jobban tetszik - felelte hidegen Bardoux asszony.
Ezt a Mucsabingent egyre visszataszítóbbnak találta.
- A jelek szerint erre a nagykorú fiúra a kiskorú testvére visel gondot.
Ön nyilván tud a dologról.
Minthogy a hölgy bosszúsnak látszott, Sutyi úgy ítélte meg, hogy
ideje Pupák urat hibáztatni mindenért:
- Nem én voltam, hanem...
- De hát tudom, hogy nem ön a felelős mindezért, Mucsabingen úr!
Csak azt szeretném kideríteni, miként lehetne segíteni Maluri úrnak.
Jut eszembe: az ő keresztnevét tudom: Kléber, a testvéréét viszont
nem.
Sutyi nem felelt.
- Ön nem tudja a fiatalember keresztnevét? Pedig ő is itt lakik!
Sutyi azt hitte, találós kérdésről van szó:
- Corentin?
- Corentin - ismételte meg Bardoux asszony, hogy el ne felejtse. -
Akkor még egyszer: megmondaná Maluri úrnak, hogy lenne mód
Corentin elhelyezésére a Malicroix-ban, legalábbis hét közben. A hét-
végéken pedig idejöhetne. Azt hiszem, hogy ez lenne, ha nem is az ide-
ális, de a lehető legjobb megoldás. Legyen szíves, mondja meg Maluri
sf- 114 -ja
úrnak, hogy vegye fel a kapcsolatot a szociális irodával. Megadom a
telefonszámot is... Bardoux asszonyt keresse.
Sutyi a zsebébe gyűrte a cetlit, és úgy döntött, hogy abbahagyja ezt
az unalmas játékot.
- Megyek játszani a fiammal - közölte, és Pupák úrra mutatott.
- Jaj, ne haragudjon... Nem tudtam, hogy várja a fia. Akkor én me-
gyek is.
Sutyi inkább tuszkolta, mintsem kísérte Cuclis asszonyt a kijárat felé.
„Nahát, micsoda emberek vannak! Ennyire éreztetni, hogy zavarják
őket!” - gondolta Bardoux asszony mérgesen.
Amikor Sutyi visszament játszani a szobájába, megint rezegni kezdett
a telefon.
- A francba - mondta Pupák úr, aki már frászban volt a mobiltól.
- Halló, Corentin? - hallatszott egy férfihang a telefonban.
- Mi van? - vakkantott bele Sutyi.
- Na, ide figyelj, te aztán nem fogsz velem ilyen hangot megütni! -
dörögte Corentin apja. - Anya azt mondja, hogy nagyon utálatos mó-
don feleltél neki. Vigyázz, ha így folytatod, elzárom a pénzcsapot!
Sutyi megtorlásképpen megszakította a beszélgetést. Majd új szer-
zeményével felettébb elégedetlenül visszavitte a telefont Corentin
szobájába.

Aria Enzo előtt ért haza. Amint belépett a szobájába, rögtön feltűnt
neki a kék képernyő.
- Már megint beszart! - mormolta, és mozgatni kezdte az egeret.
A hirtelen mozdulattól a földre esett a kis kockás nagy füzet. Aria fel-
vette: úgy tűnt neki, mintha már látta volna. Nem az a füzet ez, ame-
lyet Enzo mindenhová magával cipel a lakásban? Kinyitotta, és ezt ol-
vasta: „Emma átkozottul szép volt.” Enzo regényének első mondata.
Aria összeráncolta a szemöldökét. Mit keres ez a füzet a szobájukban?
A válasz egyértelmű volt: Aria távollétét kihasználva Enzo bejött, és
letette az asztalra. A lánynak először kedve lett volna Enzo képébe
vágni a füzetet, miként a csokorral is tette. De végtére is nyugodtan
belenézhet, úgy téve aztán, mintha ki se nyitotta volna, nem? Enzo

sí- 115 4a
úgyse fogja megtudni.
Belefogott az első fejezetbe. Az írás az áthúzások ellenére olvasható
volt. Aria csakhamar rádöbbent, hogy Emmát róla mintázta Enzo. Bosz-
szantó. Emmába szerelmes volt egy fiú, egy enyhén értelmi fogyatékos,
aki a Lorenzo névre hallgatott. Mulatságos. Aria gondolatban követni
kezdte Emmát és Lotenzót. Lebilincselő. Leheveredett az ágyra. Ne-
gyedik, ötödik, hatodik fejezet... Tudni akarta a folytatást. Ám a törté-
net egy izgalmas, és a szegény fiú számára döntő ponton félbeszakadt.
Aria a párnába fúrta a fejét. Szóval Enzo regényt ír. Ráadásul tehet-
ségesen. Kedve támadt újraolvasni az első fejezetet: „Emma átkozottul
szép volt.” Enzo tollán megállt az idő. Aria akkor tért magához, amikor
Emmanuel lépteit meghallotta. A füzetet gyorsan a párnája alá dugta.
- Már ágyban vagy? Hiányoztam? - viccelődött a fiú, amikor belé-
pett.
- Nézd meg a gépedet. A jelek szerint behalt.
Emmanuel rávetette magát a billentyűzetre. Ezt kihasználva Aria
Enzo füzetét a pulóvere alá csúsztatta. Szó nélkül visszaadja majd neki
a füzetet. Csakhogy Enzo nem volt a nappaliban, és amikor bekopogott
a fiú ajtaján, nem kapott választ. Belépett, az ágyon meglátta az össze-
vissza hányt könyvekből és ruhadarabokból álló rumlit: rádobta a füze-
tet.
Lassanként a többiek is kezdtek hazaszállingózni. Először Kléber ér-
kezett, aztán Enzo, végül Corentin, akik mit sem tudtak a távollétükben
történtekről.
- Tessék, ez neked van - mondta Sutyi, és egy cetlit nyújtott át a test-
vérének.
Kléber megnézte a telefonszámot:
- Hol találtad?
- Cuclis néni nekemnek adta.
- Egy hölgy járt itt a lakásban?
Sutyi bólintott.
- És kihez jött?
- Mucsabingen úrhoz.
Kléber meghökkenve forgatta a nevet a szájában.
- Nyilván eltévesztette az emeletet.
sf- 116 -ja
 Megfogadta, hogy szól a házmesternek. „Mucsabingen”, ez olyan
németesen vagy elzásziasan hangzik.
- Málós vagyok.
- Mi vagy?
- Málós vagyok.
Kléber kikerekedett szemmel bámult Sutyira:
- Az mit jelent?
- Azt jelenti: „Éhes vagyok.” És te, te is málós vagy?
Kléber kinyitotta a száját, hogy feleljen, de egyetlen hang se jött ki a
torkán, Sutyitól időnként lepadlózott.
- Vettél barnára sült krokatakát?
- Kroka... Mi van?? Most miért beszélsz így?
- Ez egy másik nyelv - magyarázta készségesen Sutyi. - Egy másik
nyelven beszélek. A barnára sült krokataka, az ropogós kenyér.
- Ne már! - tiltakozott Kléber. - Beszélj rendesen. Elég hülye vagy már
így is.
- Nana, nem prátyulunk csúnyán!
Kléberből kitört a nevetés. A legjobb, ha ráhagyja: majd lenyugszik a
bátyja. A vacsoránál azonban Sutyi kérte Emmanueltől a barnára sült
krokatakát.
- A mit? - kérdezett vissza Emmanuel.
- A ropogós kenyeret - homályosította fel Kléber komoran.
- Tényleg? És olyat hol lehet venni? - érdeklődött Corentin.
- Gondolom a krokatakásznál.
Láthatóan mindenki további felvilágosításra várt.
- Nincs semmi gond, csak Sutyi új szavakat talál ki.
- Király! - kiáltott fel Enzo. - Barnára sült krokataka!
Aria lopva ránézett. Nem tudott többé a szemébe nézni. „Emma át-
kozottul szép volt.” A mondat ott zakatolt a fejében. Kedve lett volna
megkérdezni: „És a végén Emma lefekszik Lorenzóval?”
- Én is egy másik nyelven fogok beszélni - jelentette ki Enzo. - Sutyi,
ideadod a mirlitont?
- Az mi az? - kérdezte Sutyi.
- Azt hittem, hogy egy másik nyelvet beszélsz...
- Igen, de nem a tetiedet.

sí- 117 4a
 - A mirliton, az a saláta. Corentin, szedjél magadnak mirlitont, aztán
bragáljad ide.
- OK - felelte Corentin - de te meg bragáljad ide nekem a barnára sült
krokatakát.
Az étkezés végén Corentin és Enzo könnyei potyogtak a nevetéstől,
Aria meg szájára szorított ököllel kuncogott.
- Na, jó, egy ideig jópofa, de most már tele a tököm - mondta Em-
manuel.
- Nana, nem prátyulunk csúnyán!
Corentin pompás hangulatban ment lefeküdni. Hát ezt a Sutyit sza-
badalmaztatni kéne! A mobilja fél tizenegy körül kezdett rezegni.
- Corentin, anya az. Ne tedd le, drágám! Ha gondjaid vannak, beszél-
nünk kell róluk.
- Micsoda?
- Ne húzd már fel magad! Talán odaköltözött hozzád egy lány? Ne
izgulj, ezen nem fogunk megütközni.
Mouchetoi asszony mindenre hajlandó volt. Ha a fia bejelenti, hogy
összebútorozik Enzóval, arra se mondott volna semmit, hiszen egész
este csak sírt.
- Miféle lányról beszélsz? - kérdezte ingerülten Corentin.
- Ne kiabálj, kérlek! Semmi baj. Mi sem természetesebb, hogy neked
is meg van a magánéleted. De ez nem ok arra, hogy lecsapjad beszélge-
tés közben a telefont.
Corentin úgy érezte, hogy kezd megfagyni az ereiben a vér. Az anyja
megbolondult.
- Apa otthon van? - kérdezte lassan.
- Igen, illetve nem... Szóval nyugodtan elmondhatod nekem, mi a baj.
Már ha úgy gondolod, hogy az apádat hagyjuk ki belőle...
Mouchetoi úr ott állt a feleségével szemben, és sokatmondóan inte-
gettek egymásnak. Corentin gondolkodott.
- Milyen gyógyszert szedsz? - szólalt meg végül.
Mouchetoi asszony döbbent pillantást vetett a férjére.
- Mit mondott? - súgta oda a férje.
Corentin anyukája eltartotta a szájától a mobilt, és ezt suttogta:
- Gyógyszerről beszél.
sf- 118 -ja
 Mouchetoi úr nem bírta tovább. Kikapta a telefont a neje kezéből:
- Beteg vagy?
Corentin ekkor hirtelen úgy érezte, hogy összeomlik az általa ismert
világ. A szülei tényleg az ő szülei? Mióta Sutyi megjelent az életében,
semmi sem úgy működött, mint annak előtte. Már nem dohányzott,
nem zabált, viszont sportolt. Corentin már nem a régi Corentin többé.
„Tényleg, lehet, hogy nem is ez a nevem” - morfondírozott, és eszébe
jutott a barnára sült krokataka. Kinyomta a mobilt, s bekopogott
Enzóhoz.
- Mi van?
- Nem érzem jól magam.
Elmesélte, mi történt.
- Te, ezek a te szüleid súlyos alzheimeresek!
- Ja, akkor nem én mentem el hazulról - nyugodott meg Corentin.
A szomszéd szobában Aria hallgatózott. Két hangot vett ki tisztán
Enzo szobájában. Semmi különös, csak Corentin ment be beszélgetni
hozzá. De nem tudta megállni, hogy ne gondoljon Enzóra. „Emma át-
kozottul szép volt.” Ezekkel a szavakkal aludt el.

Másnap, amikor hazajött az egyetemről, észrevette Enzót a nappa-

liban. A fiú a kanapén ülve írt. Aria habozott, majd bedugta a fejét az
ajtón.
- Dolgozol?
- Nem.
Enzo elvörösödött, szíve vadul kalimpálni kezdett. Pedig elhatározta,
hogy nem fogja többé szeretni Ariát, és két- vagy háromszáz oldal múl-
va lefekszik Emmával.
- És mi a vége? - kérdezte a lány a nagy füzetre mutatva.
Enzo nem csodálkozott azon, hogy leleplezték. Sokszor tetszelgett az
ihletet kereső író pózában.
- Még nem tudom.
Aria a közelében ült le.
- Elolvastam - vallotta be.
- Mit olvastál el?

sí- 119 4a
 - „Emma átkozottul szép volt.”
Enzo hitetlenkedve bámult rá.
- Elvet... elvetted a füzetemet, hogy elolvasd, amit írtam?
- Ugyan már, ne tettesd magad! Azért olvastam el, mert ráraktad az
asztalomra.
- Én? Még hogy én!
- Enzo, hagyd már abba!
- De esküszöm...
- Amúgy nagyon jónak tartom.
Ennek hallatán Enzóból elpárolgott a tiltakozás.
- Tényleg?
- Sőt, kiválónak. Be kell fejezned.
A világ megingott Enzo körül. Aria érdeklődik iránta!
- Tudod, azt gondoltam, hogy egy léhűtő vagy, és rossz hatással vagy
Corentinre...
- Léhűtő vagyok, és rossz hatással vagyok Corentinre - erősítette meg
Enzo. - De kiffellek.
- Kif...?
- Kiffellek. Ami egy másik nyelven annyit tesz, hogy „szeretlek”.
A meglepetéstől Ariából kibuggyant a nevetés.
- Hogy te milyen lüke vagy!
Hangjának gyengéd árnyalatától Enzó zsigerei bizseregni kezdtek.
Kezével odakúszott Aria csuklójához, és az ujjai hegyével meg-
simogatta.
- Aria, nem lehetne, hogy mi... ?
- Nem - felelte a lány. - Ott van Emmanuel.
- Ott van Emmanuel - ismételte engedelmesen Enzo. Hátravetette
magát a kanapén, a szemét a mennyezetre emelte, akár a mártírok a
szentképeken. Aria megszédült: úgy érezte, forróság önti el, mely Enzo
felé hajtja. Rémületében felugrott.
- Na, jó, hagylak is írni.
Enzo nézte, ahogy kirohan a szobából.

- Szerelmes magába, fiam - állította fel a kórismét Istenfalvi úr. Enzo

sf- 120 -ja
már megint az öregúrnak öntötte ki a szívét.
- Úgy gondolja? De hát ez hihetetlen...
Egyszerre remélt és hagyott fel minden reménnyel.
- Hiszen Emmanuel sokkal jobb nálam, nem?
- Tény, hogy férfiasabb magánál. De a lányok manapság a fiúkat sze-
retik.
- Georges, maga túl sok Marie-Claire-t olvas!
- A maga problémája nem a vetélytárs, hanem ez a kis Aria. Biztos
felettébb kellemesnek találja, hogy egyszerre van szerelmese és szere-
tője is.
Enzo némán csóválta a fejét.
- Tegye féltékennyé! - unszolta Istenfalvi úr.
Erre még aznap este alkalma nyílt. Bardoux asszony, miután meg-
kapta a társbérlet telefonszámát, úgy döntött, hogy vacsoraidőben
fölhívja Klébert. A telefont Enzo vette fel.
- Bardoux asszony vagyok. Maluri úrral szeretnék beszélni.
- Á, te vagy az, Stéphanie? Nem ismertem meg a hangodat.
- Ez tévedés lesz. Az én nevem Francoise. Francoise Bardoux, a szoci-
ális irodától.
- Ma este? Ne haragudj, de nem jó, már késő van...
- Átadná a telefont Maluri úrnak? - dörgött Bardoux asszony hangja.
- Holnap? Ahogy akarod, de ne gyere föl a lakásba!
Aria hegyezte a fülét. Egy lány akarja felcsípni Enzót! Nyilván egy
bölcsészhallgató. „Más se jár az eszükben” - gondolta dühösen Aria.
Bardoux asszony már lecsapta, de Enzo tovább beszélt az elnémult
kagylóba:
- Jó, akkor felugrok hozzád. De nem maradok sokáig, nagyon ki va-
gyok nyúlva mostanában. Na, cső!
Megfordult, felettébb elégedett volt a színészi képességeivel, ám
amikor telibe kapta Aria gyilkos tekintetét, rögvest megbánta, amit
tett.
- Ki ez a Stéphanie? - kíváncsiskodott Corentin.
- Á, csak egy szerencsétlen lány. Annyira randa, mint... amennyire
nem szép.

sí- 121 4a
 Enzo annyira le akarta aljazni Stéphanie-t, hogy túllőtt a célon.
Stéphanie úgy rögződött Aria elméjében, akár egy James Bond-girl- be
oltott szépségkirálynő.

Kléber meg Mucsabingen urat kereste, akinek átadhatná Cuclis asz-

szony telefonszámát.
- Nem régóta vagyok ebben a házban - mondta neki a házmester -,
de életemben nem hallottam erről a Mucsabingen úrról. Kérdezze meg
Istenfalvi aszonyt, neki vannak rokonai az ország keleti részén!
Istenfalvi úr nagyon örült, hogy fogadhatja a misére járó kis fia-
talembert.
- Mucsabingen? - morfondírozott magában. - Yvette, nem ez volt
véletlenül a második férjed neve?
Istenfalvi asszony vállat vont:
- Hogy te miket hablatyolsz össze! Azt Pomponnak hívták! Épp az
Yvette Pompon név miatt váltam el! Nem mintha az Istenfalviné jobb
lenne.
E nyájas megjegyzések hallatára Kléber inkább elbúcsúzott a házas-
pártól.
- A legegyszerűbb, ha fölhívja a papíron szereplő számot - javasolta
neki Georges már a lépcsőházban.
Kléber azt gondolta, tényleg ostoba, hogy erre nem gondolt hama-
rabb.
- Halló, igen? - szólt bele egy fáradt hang a telefonba.
- Oöö, jó napot kívánok, Cuclis asszonnyal szeretnék beszélni.
- Nincs itt semmiféle Cuclis asszony. Milyen irodát hívott?
- Irodát? Semmilyet... semmilyet.
Kléber befejezte a beszélgetést.
- Iroda, iroda - motyogta magában. - Cuclis asszony? Iroda? Szociális
iroda...
Nana, nem prátyulunk csúnyán!

SÍ- 122 se
 10. fejezet
amelyben Pupák úr remekül kijön a süket kislánnyal

KLÉBER A FIATALOKNÁL meglehetősen elterjedt módon abban re-

ménykedett, hogy ha nem foglalkozunk a problémákkal, akkor azok
maguktól megoldódnak. Ezért Cuclis asszonyt Mucsabingen úrral egye-
temben a halva születettek temetőjébe száműzte. Kisebb gondja is
nagyobb volt náluk.
Az osztálytársai elbeszélései hallatán ugyanis lassanként megszilár-
dult benne a meggyőződés, hogy ő az egyetlen, aki még nem feküdt le
lánnyal. Ez annál is inkább elkeserítette, mivel tudta, hogy a szerelem
lesz élete főügye.
Állandóan csak Béatrice-re gondolt. A lány egyik nap egyfolytában
csak „Kléber így, meg Kléber úgy”, másnap meg mintha még a fiú nevé-
re se emlékezett volna, javasolta, hogy menjenek moziba, aztán meg
elfelejtett rá visszatérni. „Majd hívlak” - mondta Klébernek. De nem
hívta. Kléber már le is tett róla, erre csörög a telefonja.
Kléber ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy kiöntse a szívét valakinek,
ám valahányszor Sutyi előtt kiejtette a száján Béatrice nevét, Sutyi fog-
ta Pupáknét, és a falba verte a rongybaba fejét. Kétségbeesésében
Kléber újraolvasta a Vörös és feketét, amelyről másodikban tanultak. A
félénk és alárendelt helyzetben lévő Julien Sorel hogyan fogott hozzá
de Rénalné elcsábításához?
„ Tizennyolc-tizenkilenc éves lehetett, még kamasz. Gyöngének látszott, arcvo-
násai szabálytalanok, de finomak, orra hajlott. Nagy, fekete szeme, mely nyu-
godt pillanatokban gondolkodó és lelkes volt, most vad gyűlölettel lángolt...”
Ha hozzábiggyeszt még egy szemüveget, kiköpött Kléber! „Julien odaha-
jolt az asszony füléhez, és kockáztatva azt, hogy a legkínosabb helyzetbe hozza,
így szólt hozzá:
- Ma éjjel két órakor bemegyek a szobájába. Valamit mondanom kell magá-
nak. ”
Kléber az éjszaka kellős közepénsf-belépett
123 -ja
de Rénalné hálószobájába.
„Néhány óra múlva Julien kilépett de Rénalné szobájából; a regények nyelvén
elmondhatjuk: nem volt több kívánnivalója. Kléberből fájdalmas sóhaj sza-
kadt fel.
- Ez mi ez, amit csinálsz? - tudakolta Sutyi.
- Nem látod? Művelődöm!
Klébernek Julien Sorelhez hasonlóan szerencsét kell próbálnia.
Béatrice azt mondta, hogy szombat délután a matekdolgozatra készül
otthon. Felugrik hozzá, és felajánlja a segítségét. De hová tegye Sutyit
erre az időre? Enzo már nem vállalta. Ekkor Klébernek perverz ötlete
támadt: Zahrára bízza a testvérét!

- Kell vennem pár cuccot - mondta Zahrának. - De Sutyi hajme-

resztően viselkedik vásárlás közben. Nem hagyhatnám nálatok szom-
baton egy-két órára?
- Megkérdezem az anyukámtól.
Amikor Jasmine mama megtudta, hogy Klébernek van egy fogya-
tékos testvére, kitárta előtte a szívét és az ajtaját.

A nevezetes szombaton a két testvért Zahra, Djemila, Leila és Malika

várta.
- A fiúk hol vannak? - kérdezte Sutyi, miután körbekémlelt.
A lányokból kibuggyant a kacagás.
- Itt csak lányok vannak - felelte Kléber.
Kléber egyik lábáról a másikra ugrált az előtérben, mintha csak be-
melegítene futás előtt.
- A lányok buták - jelentette ki Sutyi. - Nem akarok itt maradni!
- Mindjárt adok neked színes ceruzát - mondta neki Zahra. - Majd
rajzolsz nekünk nyuszikat, jó?
Kléber rákacsintott, s már ott se volt. Sutyi nagyon szerencsétlennek
érezte magát. Leila és Malika felé bökött:
- Annakának és annakának nem csinálok nyuszit!
- Hallod, „annak” helyett azt mondja, hogy „annakának”! - csú-
folódott Malika kilenc évének minden gőgjével.
 - Azér, mer én egy másik nyelvet beszélek! - kiabálta Sutyi vérig sért-
ve.
- Azér, mer te flúgos vagy!
- Te meg zizibizi!
Jasmine mama a veszekedés hallatán kirohant az előszobába.
- Hát már meg is érkezett? Szia... Szia, jól vagy? Gyere a nappaliba!
Hangosan beszélt, mintha Sutyi süket lenne. A fiú engedelmeskedett,
de közben ezt motyogta maga elé:
- Én itt senkit se szeretek.
A zsebe mélyén Pupák úr fülét csavargatta.
- Mivel foglaljuk le? - kérdezte Jasmine mama.
- Haza akarok menni - mormogta Sutyi.
Lesütött szemmel és reszkető szájjal csak álldogált a nappali köze-
pén. Nem értette, hogy Kléber miért hagyta így magára ebben a lányos
házban. Ekkor trappolásra lett figyelmes. Amira jött be a szobába. A kis
süketnéma néhány torokhang kíséretében mutogatott az anyjának.
Sutyi megbabonázva nézte. Amira csúnya kislány volt. A szemét meg
kellett operálni, de még így is kancsalított kissé szódásüvegtalpú szem-
üvege mögött. Hallókészüléke, amelytől a fülei szétálltak, a világnak
csak távoli visszhangját közvetítette felé. Sutyira mosolygott, és intett a
kezével, hogy menjen utána.
- Megmutatja neked a játékait - mondta Jasmine mama.
Sutyi Amira nyomába eredt. Amira Malikával lakott egy szobában.
- Vigyázol rájuk? - kérdezte Jasmine mama Malikától.
A kislány sóhajtott egyet. Jó kis délután, egy idiótára és egy süket-
némára ügyelni! A szobába érve Amira felnyitotta a ládáját, és elő-
halászta belőle kedvenc jelmezeit: egy Csipkerózsika-ruhát, Aladdin
papucsát, a kék tündér kalapját... A kincsektől felragyogott Sutyi sze-
me.
- Te meg menj innen - mondta Malikának. - Csak annakával játszok!
És Amirára mutatott.
- Örülök neki - jelentette ki Malika, s dühösen bevágta maga mögött
az ajtót.
Ekkor Amira előszedte az ékszeres ládikáját. Ezt már Pupák úr sem
bírta tovább, és kidugta a füle hegyét:
Sf- 125
 - Kukucs!
Rávetette magát az ékszerekre:
- Arany, gyémánt! Gazdag vagyok, gazdag!
Amira felkacagott. Pupák úrnak zseniális ötlete támadt:
- Öltözzünk királylánynak, jó?
A ládában volt minden, ami csak a maskarához kellett: Jasmine ma-
ma ócska hosszú szoknyája, nagykendő és sál, legyező, rózsaszín szal-
makalap, kötény... Pupák úr piros kendőt biggyesztett a fülére, így lett
belőle gazdasszony, Amira felvette a Csipkerózsika-ruhát, Sutyi meg a
nadrágja fölé húzta a hosszú szoknyát, és teleaggatta magát ékszerrel.
- Fessük ki magunkat, jó? - javasolta Pupák úr.
Amira a fürdőszobából kihozta a szemhéjtust, a szemhéjpúdert, a
rúzsokat és az arcpirosítót. Sutyi a szekrénytükör elé állt, és kifestette a
szemét.
- Rakok rá egy kis kéket - kommentálta, miközben bemázolta az egyik
szemhéját. És egy kis...
Ránézett a szemhéjpúder-palettára:
- ...kakát.
Mire a másik szemhéján szétmázolt egy jó nagy adag aranybarna
szemhéjpúdert.
- Kirúzsozod a számat? - kérdezte Pupák úr Amirától.
A kislány szép piros szívet rajzolt a nyúl szája köré, majd arcpiro-
sítóval az arcát is kiemelte.
- Gyönyörű, asszonyom - bókolt neki Sutyi.
- Igen, de büdös vagyok.
Amirának egész készlete volt parfümmintából. Alaposan bedör-
zsölték Pupák urat.
- Tegyél belőle a lábadra! - mondta Pupák úr Sutyinak. - Büdös.
Már egészen belemelegedtek a játékba, amikor Zahra észrevette,
hogy Malika nem vigyáz Sutyira és Amirára. Befutott a szobába, és mit
lát? Mindketten maskarában és tetőtől talpig bemázolva. A látvány
annyira groteszk volt, a bűnösök meg olyan bűntudattal néztek rá,
hogy Zahra nevetőgörcsöt kapott.
- Nem én voltam - mondta Sutyi -, hanem Pupák úr.
- Jaj, szegény jószág! - kiáltott föl Zahra, amikor meglátta a hatalmas
zsíros, vörös szívvel elcsúfított játékot.
Zahra lassanként felmérte a katasztrófa nagyságát. A szoba bűzlött, a
szemhéj púderek darabokban, a rúzsok összenyomódtak, a ruhákat
foltok tarkították.
- Amira, Amira! - korholta Zahra a kislányt, és megfenyegette az ujjá-
val.
A kicsi vádlóan Pupák úrra mutatott. Ő akart királylányosat játszani!

Kléber ez idő alatt királyfisat játszott.

- Jé! - szólt Béatrice, mikor meglátta Klébert az ajtó előtt.
- Véletlenül erre jártam... Átnézhetnénk együtt a matekot.
- A szüleim nemsokára hazajönnek - felelte erre Béatrice somo-
lyogva.
Az üzenetet kétféleképpen lehetett érteni: az egyik, a Kléber üzel-
meire nézve kedvező értelmezés az volt, hogy Béatrice egyedül van
itthon. A másik pedig figyelmeztetés volt: egyedül, de nem sokáig.
- Megnézed a szobámat?
Kléber vállat vonva bólintott, a két mozdulat együtt azt jelentette:
„Miért is ne?”
Béatrice szobája teljesen az Interiorból lett berendezve: kicsi fenyőfa
ágy, pici, lehajtható tetejű szekreter, kis polc a csecsebecséknek.
Kléber körülnézett, és az az érzése támadt, mintha Gulliver lenne
Lilliputban.
- Na, szerinted milyen?
- Hát olyan... olyan...
Tétova fintort vágott. Óriási, baldachinos ágyra, sötét kárpitokra és
vastag szőnyegekre számított, vagyis de Rénalné hálószobájára éjfél
után.
- Semmit se értek a gyakorlatokból, amiket feladtak - mondta
Béatrice, és előszedte a matekdossziéját.
Kléber hozzátapadt, váll a vállhoz, s miközben úgy tett, mintha a szö-
veges feladatot olvasná, karját Béatrice dereka köré fonta.
- Te, most tanulni jöttél, vagy csajozni?
Kléber hamiskásan nevetett. Sf- 127
 - Nem lehet egyszerre a kettőt?
Béatrice kicsit arrébb húzódott. Kezdett tartani a fiútól. Kléber most
magabiztosabb volt.
- Mindjárt itt lesznek a szüleim.
- Már mondtad.
Kléber mosolygott, de idejét nem vesztegetve odatette a kezét, aho-
vá csak akarta.
- Abbahagynád?
- Szeretlek - mondta Béatrice-nek minden bevezetés nélkül.
Magához szorította a lányt. Béatrice eleinte kapálózott egy kicsit,
de aztán hagyta, hogy Kléber megcsókolja. Kléber ettől vérszemet ka-
pott. Engedi, engedi! Egyszer csak azt érezte, hogy őt is átölelik, és szo-
rosan hozzásimulnak. Béatrice rátapadt, macska módjára dörgölőzött
hozzá. Julien Sore vajon hogyan oldotta meg a dolgot? A regény nemi-
gen volt beszédes ebben a tekintetben. Nyilván az ágyra döntötte de
Rénalnét. Klébernek eszébe villant, hogy Béatrice meglehetősen kes-
keny ágya eléggé messze van tőlük. Ami azt a veszélyt hordozta magá-
ban, hogy vagy elterül az ágy előtti szőnyegen, vagy a falhoz lapítja
Béatrice-t. De a legfőbb veszélyt az jelentette, hogy csakhamar nem
lesz olyan állapotban, hogy bármit is kívánhasson, hogy a regények
nyelvén fejezzük ki magunkat. Végül ő lökte el magától Béatrice-t. A
lány megemelte a haját. Hűűű, de melege lett! Majd ceruza, papír után
kezdett kotorászni, kinyitotta, meg becsukta a tankönyvét, csak hogy
csináljon valamit.
- Na, jó... hagylak is tanulni - hebegte Kléber.
Ám így mégse mehet el. Közelebb jutott a célhoz, ezt jelezni kell,
kitűzni egy zászlócskát.
- Nem haragszol? - súgta Béatrice nyakába.
- Hülye vagy... Csak arra gondolsz.
De Kléber érezte, hogy a szemrehányás valójában bók. A lány már
nem gyerekként kezeli.
- Szeretlek - mondta férfiasan mély hangon.
Nem merte a lányt magához szorítani. Ha még egyszer megteszi,
félő, hogy már nem tud megállni. Elment, nem is volt elégedetlen ön-
magával, de annyira ki volt nyúlva, mintha egy órán keresztül birkózott
volna.
Az utcára érve beszívta a levegőt, kifújta, megint beszívta, megint
kifújta. Ráérősen ballagott, hogy Zahráékhoz már teljesen lecsillapodva
érkezhessen.
- Mit vettél? - kérdezte tőle Zahra.
- Mit vettem? Ja, igen! Izé... semmit. Csak béna cuccok voltak.
A lány furcsa, átható pillantást vetett rá. Kléber elpirult.
- Hogy bírtatok Sutyival?
- Remekül elvan Amirával.
Mikor Kléber belépett a süketnéma kislány szobájába, Pupák úr már
majdnem teljesen megszáradt a hajszárító alatt.
- A rúzs nem tűnt el teljesen - mondta Sutyi az öccsének.
A nyúl pofázmányán ezentúl valamiféle véres szájú vigyor terült szét.
- Hú, de ocsmány - motyogta Kléber.
Megköszönte Zahrának és az anyjának a vendéglátást. Majd elvitte
Sutyit a Tuilériák kertjébe, hogy a bátyja megnézhesse a játék vitorlá-
sokat és a gyerekeket. Sírhatnékja volt, de nem tudta, miért.

Miközben Kléber és Sutyi aTuilériákban mászkált, Aria és Emmanuel

dolgozott: az egyik az ágyon, a másik az asztalnál. Aria időnként he-
gyezte a fülét, hogy kiderítse, megjött-e már Enzo.
- Nem csöngettek? - kérdezte Emmanuel.
Minthogy a fiú nem mozdult, Aria sóhajtott egyet, és feltápász-
kodott.
- Apa? - kerekedett el a szeme, mikor az apját meglátta kilépni a lift-
ből. - Anya?
Mouchetoi úr és neje azzal a mozdulattal ölelték meg a lányukat,
amelyet temetésre szokás tartogatni.
- Próbáltunk hívni - mondta Mouchetoi úr -, de mindannyiszor valami
Mucsabingen úr vette föl, aki összevissza hablatyolt mindenről.
- Biztos rossz számot hívtatok - vélekedett Aria.
- Nem, drágám, nem - felelte Mouchetoi asszony teljesen leverten -
Apáddal együtt azt gondolom, hogy Corentin nagyon beteg.
Aria elképedve meredt rá. Sf- 129
 - De hát mondd már el részletesebben! - szólt a nejére ingerülten
Mouchetoi úr.
- Cssss, lehet, hogy itt van - súgta oda a neje.
- Nem, elment itthonról - mondta Aria. - De mi a baj Corentinnel?
- Mucsabingen úrnak képzeli magát.
Az apja elmagyarázta Ariának, hogy Corentin először is nyersen be-
szélt velük a mobilon.
- Mikor meg veled akartunk beszélni a lakás telefonján, ő vette föl.
Nem volt hajlandó szólni neked, és úgy beszélt, akár egy gép. Nem is-
mertünk rá.
Mouchetoi asszony zokogásban tört ki. Aria arra tippelt, hogy a szü-
lei biztos Sutyival akadtak össze. Ám ők erősködtek, és azt állították,
hogy Corentin is furcsán beszélt velük a mobilján. A dolog így homályo-
sabb volt.
- Te semmit se vettél észre? - kérdezte Mouchetoi asszony.
Aria először megrázta a fejét, de aztán megkövült.
- Mi az?
- Á, semmi... csak annyi, hogy Corentin abbahagyta a dohányzást. És
hízás helyett, ami ilyenkor gyakori, fogyott.
- Fogyott! - kiáltott fel Mouchetoi asszony, akit ez a hír végképp le-
taglózott.
- Sokat fogyott? - kérdezte Mouchetoi úr, és drámai hangon meg-
nyomta a „sokat” szót.
- Négy vagy öt kilót. De nagyon jól áll neki, már kezdett pocakot
ereszteni... Ne haragudjatok, csöngetnek.
Aria megnyomta a kaputelefon gombját, amelyben ez hallatszott:
- Francoise Bardoux.
Bardoux asszony újabb támadásba lendült. A Cardinal-Lemoine utcai
társbérlők gyanúsak voltak neki. Meglepődött, amikor a szűk előtérben
három személyre akadt.
- Jó napot! - mondta meglehetősen barátságtalanul. - Francoise Bar-
doux vagyok, a szociális irodától. Corentin intézeti elhelyezése ügyében
jöttem, önök tudnak a dologról?
- Te jó ég! - sikoltotta Mouchetoi asszony, és összekulcsolta a kezét.
- Maga miről beszél? - támadt neki Aria.
 - Nincs szerencsém ismerni önt, kisasszony - vágott vissza Bardoux
asszony, akinek már kezdett elfogyni a türelme. - Nem vagyok köteles
részletekkel szolgálni önnek Corentin ügyéről!
- De hát mi vagyunk a szülei! - kiáltott fel felháborodottan Mou-
chetoi úr.
Ebben a pillanatban csikordult a kulcs a zárban, és belépett Kléber a
bátyja társaságában.
- Túl sokan vannak itt - morogta Sutyi, és félrelökte az útjában álló
embereket.
- Maga aztán tud lökdösődni, Mucsabingen úr - jegyezte meg
Bardoux asszony csípősen.
- Én Sutyi vagyok.
Bardoux asszony be akarta fogni a csőrét:
- Azért sutyiság és gorombaság között van némi különbség!
- Várjon csak! - kiáltott fel Mouchetoi úr. - Miért hívja ezt az illetőt
Mucsabingen úrnak?
- Mert ez a neve - felelte Bardoux asszony.
Kléber egyre nyugtalanabbul nézte a nőt. Bardoux asszony ész-
revette:
- Netalántán, véletlenségből, nem maga Maluri úr?
- De.
Bardoux asszony felkiáltott:
- Végre-valahára! És Corentin nincs magával?
- Nincs...
- Felügyelet nélkül hagyta?
- Nem tudom, miért kellene vigyáznom Corentinre - felelte Kléber
elképedve.
- Nem teszek magának szemrehányást, hiszen fiatal - mondta Bar-
doux asszony, de szigorúan nézett Kléberre. - De ez azért mégis fele-
lőtlenség. Hol van?
- Corentin? De hát én... fogalmam sincs - dadogta Kléber.
- Eltűnt? - kérdezte kétségbeesetten Bardoux asszony.
Ekkor megint fordult a kulcs a zárban. Ez lehetett Enzo, lehetett...
- Corentin! - kiáltott fel egyszerre Aria, az apja, az anyja és Kléber.
Corentin hátrahőkölt. Sf- 131
 - Csukja be az ajtót! - parancsolta Bardoux asszony. - A végén még
felveszi a nyúlcipőt...
- Kukucs! - hallatszott egy hang Bardoux asszony háta mögül.
Aki érezte, hogy valami óvatosan elhelyezkedik a vállán. Picit fél-
refordította a fejét, és összerezzent. Két hosszú fül legyezte az arcát.
Arrébb húzódott, és alaposan szemügyre vette Mucsabingen urat, aki
ide-oda billegtette a plüssnyuszit.
- Na, ki vagyok? - kérdezte pajkosan.
- Pupák úr! - bömbölte Corentin.
„Ezek itt mind megbolondultak” - gondolta Bardoux asszony.

Amint Kléber meg tudta értetni, hogy Sutyi az ő értelmi fogyatékos

testvére, mindenkinek leesett, hogy Mucsabingen úr egy kedves kita-
láció volt csupán. Corentin anyukája belátta, hogy Sutyi, amilyen idióta,
minden hátsó szándék nélkül hordott össze neki hetet-havat.
- De ettől függetlenül veled beszéltem a mobilodon, nem? - kérdezte
a fiától.
Corentin Sutyira meredt.
- Nem én voltam, hanem Pupák úr.
Mielőtt elbúcsúzott volna, Bardoux asszony a következő szombatra
találkozót beszélt meg Kléberrel.
- Igyekezzen a bátyja nélkül jönni. Akkor nyugodtabban tudunk be-
szélni.
 11. fejezet
amelyben Pupák úr visszatér a Malicroix-ba

A KÖVETKEZŐ SZOMBATON Kléber megint letétbe helyezte Sutyit

Zahráéknál. A kis Amira már az ajtó mögött várta őket, s amikor meg-
pillantotta a barátját, örömében ugrándozni kezdett. Sutyi két füle kö-
zött úgy húzódott széles mosolya, akár egy függőágy.
- Pompásan megértik egymást - mondta Djemila - nem is értem,
hogy csinálják.
Amira oldalra fordította a fejét, és Sutyi zsebére mutatott. A fiú a
zsebébe mélyesztette a kezét, és kihúzta belőle Pupák urat.
- Kukucs!
Kléber és Zahra mosolygós tekintete összevillant.
- Mennem kell - mondta a fiatalember. - Kettőkor megbeszélésem
van.

Bardoux asszony egy fémszekrényekkel berendezett apró irodában

várta Klébert.
- Foglaljon helyet, Maluri úr. Örülök, hogy egyedül tudott jönni. Mi-
csoda élete van magának!
Olyan együtt érző tekintettel nézett rá, hogy Kléber is szánakozni
kezdett saját magán.
- Hát tényleg nem valami felemelő minden nap.
- Maga csodálatos testvér. Az odaadása túlmegy azon, ami egy ilyen
fiatalembertől elvárható...
Mire Kléber azon kezdett tűnődni, hogy vajon kitüntetést kap-e a
szociális irodától.
- De egy kicsit saját magára is kell gondolnia. Az önfeláldozása nem
mehet a jövője rovására.
Az igaz, hogy egy félkegyelmű báty nem épp előny, ha az ember csa-
jozni akar, de Kléber ettől még nem érezte veszélyben magát.
 - Persze nem az önzés mellett akarok lándzsát törni, de mindenben
meg kell találni a mértéket.
Bardoux asszony szeretett üres frázisokat pufogtatni. Jó tíz percbe
telt, mire a valódi mondanivalójához érkezett:
- Maluri úr, az édesapja azt kérte tőlünk, hogy fontoljuk meg újra
Sutyinak, akarom mondani Barnabénak a Malicroix-ban való esetleges
újraelhelyezését.
Kléber, aki már-már elszunyókált, hirtelen összerezzent:
- A Malicroix-ban?
- Igen, tudom...
Megfogta Kléber karját, hogy elhárítson mindenfajta ellenvetést:
- Tudom, hogy ön kifogásokat fogalmazott meg ezzel az intéz-
ménnyel kapcsolatban. Azonban a vezetés nemrégiben lecserélődött, s
jóllehet bizonyos múltbeli módszereket, mondjuk úgy, a túlzott gyógy-
szerezést illetően jogos volt a bírálat, az alkalmazottak most már eltérő
utasításokat kaptak...
És így tovább, bla-bla-bla. Kléber megint érezte, hogy elnehezül a
szemhéja.
- Egyszóval az édesapjával egyetértésben, aki Barnabé törvényes
képviselője, azt javaslom, hogy hétfőtől péntekig, tehát hétköznapokon
helyezzük vissza Barnabét az intézetbe. Péntek este vagy szombat reg-
gel, ahogy önnek megfelel, elhozhatja onnan. Marly-le-Roi nincs mesz-
sze gyorsvasúttal.
Néhány héttel korábban Kléber hevesen tiltakozott volna: „A Mali-
croix-ba, soha!” De mostanra elfásult. Bardoux asszony érvei ésszerű-
eknek tűntek a számára, annál is inkább, mivel dicséretözönbe cso-
magolta őket.
- Az édesapja vasárnap elmegy Barnabéért, és ő maga viszi be a
Malicroix-ba - zárta szónoklatát Bardoux asszony.
A megbeszélés végén Kléber kezet rázott vele. Ezzel Pupák úr sorsa
megpecsételődött.

- Na, mit akart? - kérdezte Zahra.

Kléber megrántotta a vállát, mintha a dolognak nem lenne túlzott
SF i 75
jelentősége:
- Azt javasolta, hogy hét közben hagyjam Sutyit a Malicroix-ban.
- Visszautasítottad? - kérdezte Zahra, mintha ez magától értetődő
lenne.
- Nem.
Mindketten zavartan elhallgattak.
- Sutyi jól eljátszott Amirával - mondta Zahra. - Nyuszirajzoló ver-
senyt rendeztek...
Kléber dühös volt, mintha csak Zahra vádolná őt valamivel.

Aznap este Kléber a bátyja távollétében bejelentette a bérlőtársak-

nak a szociális iroda döntését.
- Sutyi tud róla? - kérdezte Enzo.
- Még nem.
- Nem tudod meggátolni?
- Apám a... a törvényes képviselője.
Kléber a föld alá szeretett volna süllyedni szégyenében. Mert meg-
akadályozhatta volna.
- Péntek esténként érte megyek, és egész hétvégén vele foglalkozom
majd.
Reszketett a hangja.
- Így jobb lesz a suli szempontjából - vigasztalta Emmanuel. - Nem
szervezheted az életed a testvéred köré. És Sutyinak is szüksége van
saját élettérre. A Malicroix-ban vannak nevelők, akik fejleszteni fogják
az értelmét. Itt csak vegetál.
Kléber egy fejmozdulattal köszönte meg Emmanuel támogatását.
- Ti megőrültetek? - tört ki Enzóból. - Még soha nem hallottátok,
hogy játszik Sutyi malicroix-sat? Retteg attól a helytől!
Kléber a kezébe temette az arcát.
- Na, neked is sok eszed van! - mondta Emmanuel, miközben gyilkos
pillantásokat lövellt Enzo felé. - Szerinted ezzel megkönnyíted Kléber
dolgát?
- Teszek rá, hogy megkönnyítem-e Kléber dolgát, vagy sem! Én Sutyi-
ról beszélek!
SF i 75
 - És te fogsz vele foglalkozni? Nem azt mondtad múltkor is, hogy ele-
ged van abból, hogy Kléber távollétében mindig a te nyakadba sózzák?
A két férfi farkasszemet nézett egymással.
- Nehogy kitapossátok már egymás belét! - lépett közbe Corentin.
Aria Enzo karjára tette a kezét, hogy lecsillapítsa. Emmanuel dühtől
szikrázó szemmel követte a mozdulatot.
- Mi ez a csetepata?
Sutyi megjelenése, akiről mindenki azt hitte, hogy már ágyban van,
hideg zuhanyként hatott a társaságra.
- Semmi - felelte Aria. - Tudod, a fiúk a semmin is tudnak veszekedni.
- Vissza akarnak dugni a Malicroix-ba - mondta neki Enzo.
Aria az öklével rávágott Enzo vállára.
- Leállnál végre a baromságokkal?
- Ez baromság vagy igazság?
- Ugye nem megyek a Malicroix-ba? - kérdezte Sutyi, és kérdő tekin-
tetet vetett a testvérére.
- Nem... nem most - hebegte Kléber.
- Majd?
- Igen.
- Tizenkét év múlva?
- Egy kicsit... korábban.
- Jövő hétfőn - vetette oda hirtelen Enzo.
Újra kapott egy ökölcsapást.
- Nem szabad verni Enzót - mondta Sutyi.
Corentinnek torkán akadt a falat. Életében nem volt még tanúja ilyen
keserves jelenetnek.
- Pupák úr nem akar odamenni, a Malicroix-ba.
- Tudod jól, hogy csak egy játék állat - mondta neki Aria.
Sutyi megrázta a fejét.
- Kidob az ablakon.
Ez felért egy öngyilkossággal való fenyegetéssel. Corentin nem bírta
tovább, és kirohant a nappaliból, hogy a szobájában bőgje ki magát.

SF i 75
 Emmanuel közelebb húzódott Kléberhez, és félhangosan odasúgta
neki:
- Ne hagyd magad megfélemlíteni! Az ilyen helyeken mindenütt van
rács az ablakon.
Kléber elképedt ezen. Aria kézen fogta Sutyit, és maga után húzta a
folyosóra. Kléber még hallotta, amint egyre távolodó hangon ezt
mondja:
- Tudod, csak néhány napra. Egyszer a Malicroix-ban leszel, máskor
meg itt. Azért, hogy Kléber tudjon tanulni az iskolában. Ugye szereted a
testvéredet?
Emmanuel vigasztalásképpen néhányszor meglapogatta Kléber há-
tát:
- Meglátod, minden elrendeződik majd. Meg kell találni az egyen-
súlyt az ő érdekei és a tieid között.
Enzo hátat fordított nekik, és az ablakhoz ment, az utcát fürkészte.
Mindenki elfoglalta a maga hídfőállását.

A következő napok gond nélkül teltek. Kléber beszélt Sutyival a Mali-

croix-ról. Előszedte a naptárat, és hétfőtől péntekig minden nap mellé
tett egy kis keresztet.
- Szombaton és vasárnap pedig mindig hazajössz, és elmegyünk sé-
tálni aTuilériákba, és...
- Elmegyünk Amirához?
- Elmegyünk Amirához - bólintott rá Kléber.
Enzo jól tette, hogy kipakolt: Sutyinak meg kellett mondani az iga-
zságot, és ezt egyszerűen kellett megmondani neki. Az összetűzés óta
azonban Enzo a lehető legkevesebbet tartózkodott a lakásban. A Sor-
bonne könyvtárába menekült, írta tovább a regényét. Amikor Aria ju-
tott az eszébe, megdörzsölte a vállát. A következő fejezetekben Emma
kegyetlenül meglakolt.
A gimnáziumban Kléber kerülte Zahra társaságát.
- Milyen marhaság, hogy a hétvégén még ott lesz veled a testvéred -
jegyezte meg Béatrice. - Jól elintézted a szórakozást! Meg a többit is.
Mire Kléber arra gondolt, hogy ha Sutyi hajlandó lenne néha a hét-
SF i 75
végét is a Malicroix-ban tölteni, akkor megtudhatja, mi az a többi.
Vasárnap Klébernek össze kellett csomagolnia a bátyja cuccait. Min-
den fejtörést okozott neki. Berakja-e a Playmobilokat? És a játék kato-
nákat? A levorlevet? A szabadidőruhán kívül milyen ruhákat pakoljon?
Sutyinak nem fogják megengedni, hogy Mucsabingen úrnak öltözzön.
Kléber tanácstalanul álldogált a szoba közepén.
A melegítőkkel kezdte: felemelte a szekrényben lévő halmot. És alat-
tuk megtalálta Corentin öngyújtóit. Ettől furcsa megkönnyebbülést
érzett. Tehát itt a bizonyíték arra, hogy Sutyi közveszélyes is lehet. Ettől
kezdve megvolt a válasz a kételyeire. Összepakolt egy nagy zsák játé-
kot, és az öltönyt is összehajtogatta.
- Elutazol? - kérdezte Sutyi, amikor bejött a szobába.
- Dehogyis, te utazol. Már mondtam neked, hogy...
Sutyi elkámpicsorodott:
- Ugye nem ma?
- De. Nézd csak, betettem a játékaidat a bőröndbe.
- Ez az én bőröndödöm?
Sutyinak hízott a mája. Fogantyújánál fogva felkapta a bőröndöt, és
megcsodálta magát a tükörben.
- Mucsabingen úr utazik, megy... megy...
Ekkor a pániktól zihálni kezdett.
- Marzsabujjába - szakadt ki belőle. - Ez a másik nyelven van.
Ebben a pillanatban Kléber egy másik nyelven szeretett volna be-
szélni, és máshol szeretett volna lenni.

Maluri úr estefelé toppant be. Több mint két hónapja nem látta a
gyerekeit.
- Ez apa - mondta Sutyi Klébernek, mintha csak úgy ítélte volna meg,
hogy be kell őket mutatni egymásnak.
Maluri úr megölelte a fiait.
- Ezt nem tudom minden hétvégén megcsinálni - figyelmeztette
Klébert. - Mathilda a hetedik hónapban van... Na, ez a bőröndje?
- Igen - felelte Kléber - de azon gondolkoztam, hogy...
- Te csak ne gondolkozz semmin! Már épp eleget gondolkoztál. Lá-
SF i 75
tod, hogy mindez hova vezet a végén. A kiindulóponthoz. És hajszálon
múlt, hogy ne legyen több hely Ma... szóval ott.
- Nyinyinyunyu - utánozta Sutyi dorgáló hangon.
Maluri úr egy pillanatig tanácstalannak látszott. De aztán felkapta a
bőröndöt, mert alig várta, hogy végre kipipálhassa ezt a kínos elintéz-
nivalót. Kléber az utcáig kísérte a testvérét.
- Ez apa kocsija - mondta Sutyi. - Apa berakja a bőröndöt a cso-
magtartóba. Kinyitja az ajtót. Apánál ott a kulcs.
Az apja minden egyes ténykedését úgy kommentálta félhangon,
mintha hőstettekről lenne szó. Kléber a szeme sarkából leste. Attól
tartott, hogy az utolsó pillanatban kitör a botrány.
- Előremenjek? - kérdezte Sutyi.
- Igen, de semmihez se nyúlsz! - felelte Maluri úr még mindig leke-
zelően.
Sutyi elégedettnek látszott.
- Hát akkor pénteken találkozunk - búcsúzott tőle Kléber. - Ugye
megértetted, hogy megyek majd érted?
- Előreülök - felelte Sutyi, mintha mi se lenne fontosabb ennél.
Nem adott puszit az öccsének, és elhelyezkedett az első ülésen.
- Nehogy elkezdj összefogdosni mindent! - sziszegte oda Maluri úr. -
Na, jó, indulás! Boldogulsz majd pénteken?
Úgy tette föl a kérdést a fiának, hogy közben láthatólag leginkább a
külső visszapillantó tükör beállítása foglalkoztatta.
- Minden rendben lesz - válaszolta Kléber.
És hátra se nézve sarkon fordult. Amint becsukta maga mögött a
lakásajtót, mintha ólomsúly nehezedett volna a társbérletre.

A vacsora gyászos légkörben zajlott.

- Szegény Sutyi - mondta Corentin -, azért más volt a hangulat, ami-
kor itt volt!
Enzo alig ült le, máris felpattant, fölkapott egy almát és egy darab
kenyeret, s berobogott a szobájába. Mindegyikük korán magára csukta
az ajtót.
- Corentinnek igaza van - mondta Emmanuel Ariának. - A hangulat
SF i 75
már nem a régi. Ne költözzünk el?
- Elköltözni? Hová?
- Kibérelhetnénk egy garzont. Csak mi ketten.
Emmanuel már egy ideje forgatta a fejében a gondolatot, Aria azon-
ban egyáltalán nem számított erre az ajánlatra. Azt gondolta, könnye-
dén félresöpörheti.
- Nem engedhetjük meg magunknak.
- A szüleim besegítenének.
- Igen?
Emmanuel igyekezett közönyös hangot megütni:
- Igen, ha azt mondom nekik, hogy összeházasodunk.
Aria megremegett, mintha áramütés érte volna. Felindultságát kény-
szeredett nevetés mögé rejtette:
- Te aztán nem lacafacázol! Nem lenne ez kissé korai?
- Huszonöt éves vagyok. Szeretlek.
Kérdőn nézett a lányra.
- Persze, én is téged. De... de azt gondoltam, hogy előbb befejezem
az egyetemet. Meg aztán, Corentin is itt van...
Emmanuel alig tudta visszafojtani a torkából feltörő ordítást: „Meg
Enzo!”
- Igen, persze. Különben sem várok azonnali választ. Gondolkodj raj-
ta, jó?
Aria elbúgott egy „igen”-t, és hízelegve odabújt a fiúhoz. Az elalvás
pillanatában azonban lehunyt szemei előtt néhány szó kezdett táncol-
ni, melyek mondattá álltak össze: „Emma átkozottul szép volt.”

Hétfőn Kléber olyan szabadnak érezte magát, akár a kalickájából sza-

badult madár. Kedden még mindig élvezte a szabadságot. Szerdán tele-
fonált Béatrice-nek. Rá akarta venni, hogy jöjjön fel hozzá a társ-
bérletbe. A lány ellenkezett. Kléber nevetett, majd elfutotta a méreg.
„Jó, akkor leteszem” - mondta fenyegetően Béatrice-nek. Így telt a dé-
lután. Csütörtökön Kléber teljesen levertnek érezte magát. Szükségét
érezte, hogy felhívja az apját, hogy megtudja, mi van Sutyival. Hogy
viselkedett, amikor megérkeztek a Malicroix-ba? Lelki szemei előtt újra
SF i 75
megjelent Sutyi, amint a bőröndjét fogva illegeti magát a tükör előtt.
Ettől könnyek szöktek a szemébe. Sutyi színészkedett, eljátszotta
Mucsabingen úr komédiáját.
- Apa, te vagy az? Itt Kléber. Azért hívtalak, hogy... Tudsz valamit
Sutyiról?
- Holnap úgyis találkozol vele, nem?
- Persze, de mi volt vasárnap, minden rendben ment?
A vonal túloldalán csönd.
- Itt vagy?
- Igen, itt vagyok. Most mit mondjak? Állati nagy cirkuszt csapott!
Kléber úgy érezte, mintha kihúzták volna alóla a talajt. Leült.
- Komolyan?
- Hát mit gondoltál! - fortyant föl Maluri úr. - A Malicroix-ban világo-
san megmondták, miért. Mert elszokott az intézettől. Újra hozzá kell
szoktatni. Ha nem vetted volna a fejedbe, hogy...
- Mit csinált?
- Cirkuszolt, mondtam már! Kiabált, toporzékolt, megpróbált elszök-
ni. Több embernek kellett lefogni.
Kléber nem bírta tovább hallgatni.

A péntek rettenetes volt. Az órák egyszerre száguldottak és vánszo-

rogtak. Kléber alig várta, hogy kiszabadíthassa a testvérét, ugyanakkor
félt is a találkozástól. A tanítás végén nem is várta meg Béatrice-t, ha-
nem Zahra után futott, aki elsőként indult hazafelé.
- Zahra!
A lány megfordult.
- Zahra - lihegte Kléber.
A hét eleje óta kerülte a lányt, és annyira feltűnően forgolódott
Béatrice körül, hogy a többi, kissé féltékeny osztálytárs csak „Maluri
úrnak és asszonyságnak” csúfolta őket.
- Most megyek Sutyiért.
- Ránk akarod bízni szombaton? - kérdezte Zahra színtelen hangon.
- Igen, vagyis dehogy, várj már. Mehetünk együtt egy darabon?
Némán bandukoltak egymás mellett. Ám Zahra a némák beszédét
SF i 75
is értette.
- Hogy van a testvéred?
- Rosszul.
Kléber megszorította Zahra csuklóját. Már nem is tudta, mit csinál.
- Félek odamenni egyedül.
Zahra megértette. Klébernek szüksége van rá.
- Eljönnél velem?
Akár azt is válaszolhatta volna: „Miért nem Béatrice-t kéred meg?”
De azt is, hogy:
- Megkérdezem anyukámtól.

A két fiatal gyorsvasúttal ment. Útközben Amiráról beszélgettek. Ké-

ber tudni akarta, milyen iskolába jár, fejlődik-e, boldog-e. Ahogy köze-
ledett az állomás, elnémult.
- Remélem, emlékszem még az odavezető útra - mondta Kléber már
a peronon.
Ám azonnal felismerte az ágaskodó kőlovakkal szegélyezett nagy
medencét, a hosszú fasorral övezett sétányt, és a Malicroix felé kapasz-
kodó utat.
Becsöngetett. Zahra meglepődött, amikor a kapu túloldalán tágas,
puha szőnyegekkel borított előteret pillantott meg, ahol sietős alakok
járkáltak fel s alá. Akár egy szállodában. A „Recepció” felirat alatt egy
hölgy ücsörgött.
- Kléber Maluri vagyok - mutatkozott be Kléber. - A testvéremért
jöttem, a hétvégére magammal viszem.
- Tényleg? - kérdezte a hölgy, mintha efelől erős kételyei lennének.
Lenézett egy nyilvántartásra.
- Rendben - mondta szinte sajnálkozva. - 112-es szoba, első emelet.
Kléber a lépcsőzést választotta: a lépcső fehér márványból volt,
letűnt korok pompáját idézte. Valaki fölfelé ment a lépcsőn, egy másik
meg lefelé; üdvözlés nélkül haladtak el Kléber mellett. Mindegyik ipar-
kodott valahová. A folyosón Kléber egy agg hölgyet pillantott meg, aki
a falnak támaszkodva araszolt előre. Az anyóka megszólította Zahrát:
- Kisasszony, az anyám a szobámban van.
SF i 75
 - Az Ön édesanyja? - csodálkozott Zahra.
- Nem mintha zavarna. De meghalt - közölte az élemedett hölgy.
Kléber megfogta Zahra karját, és arrébb húzta:
- Hangyás az öreglány.
Ekkor egy hang hallatszott a folyosón, a folyosóügyeletes hangja:
- Hocedly néni! Már megint kiszökött a szobájából! Megmondom az
édesanyjának!
Kléber meggyorsította a lépteit, s már ott is volt a 112-es szobánál.
Bekopogott, majd mivel nem kapott választ, benyitott.
- Emberek! - kiáltott föl egy kortalan árny, amely már pizsamában
volt.
- Bocsásson meg, rossz szobaszámot mondtak...
- Emberek, emberek, emberek - hadarta a férfi, és ököllel verte a
saját fejét.
Kléber kifelé tuszkolta Zahrát:
- Ez is buggyant.
Lerohant a recepcióhoz:
- A testvérem nincs a 112-esben!
- Nincs? - csodálkozott a recepciós, aki egyre inkább kételkedett ab-
ban, hogy Kléber az eszénél van.
Megint lenézett a nyilvántartására.
- Ja, elnézést. A 212-es lesz az. De siessenek, mert mindjárt zárunk!
Kléber szerette volna alaposan lehordani, de inkább vett egy nagy
levegőt, és nem szólt semmit. A második emeleten már csak az éjjeli
lámpa világított a folyosón. Este hétkor az ember azt hihette volna,
hogy koromsötét éjszaka van. A Malicroix ápoltjai este hatkor vacso-
ráztak, és most már ágyban voltak.
A 212-es szoba. Kléber benyitott. Sutyi tényleg ott volt, az ágyon ült
félregombolt dzsekiben, hátán a játékos zsákkal.
- Sutyi! Hahó, én vagyok az, Kléber. Nem is üdvözölsz?
- Kígyók vannak ott - mondta Sutyi, rá se pillantva az öccsére.
Az ágy előtti szőnyeg mintáira mutatott. Amióta a néni felöltöztette,
a szőnyeg mintáit szemlélve várakozott. Zahra megrázta a vállát:
- Velünk jössz, Sutyi? Megyünk a társbérletbe.
- Ezek kígyók - motyogta Sutyi.
SF i 75
 - Akarsz találkozni Amirával?
Sutyi felemelte a fejét: kék szemében kihunyt a fény.
- Menjünk - mondta gépiesen -, itt senkit se szeretek.
Ahogy kiléptek volna a szobából, Klébernek olyan érzése támadt,
mintha valakiről megfeledkeztek volna. Megtorpant a küszöbön:
- Hozod Pupák urat?
- Nem.
- Hova tetted?
Sutyi egyenesen az éjjeliszekrényhez sietett, kihúzta a fiókot, ahon-
nan előhalászta a játékot. Odanyújtotta az öccsének. Zahra felsikol-
tott. A nyuszinak nem volt szeme!
- Mit tettél vele? - kiáltott Sutyira Kléber.
- Pupák úr nem akarja látni ezt.
- Megvannak a szemei? - kérdezte tőle Zahra.
Sutyi bólintott, és a dzsekije zsebére ütött. Valami összekoccant
benne.
- Aria majd visszavarrja - mondta Kléber. - Gyerünk!
A lépcsőházban az első és a második emelet között megint össze-
futottak a nénikével, aki a falnak támaszkodott.
- Kisasszony - szólította meg Zahrát -, a nagyanyám ott fekszik az
ágyamban. Nem mintha zavarna, de bepisilt.
- Hocedly néni! - hallatszott egy hang az alsó emeletről.
- Ez meg az agyamra megy - mondta az öreg hölgy.
Tovább mászott fölfelé olyan gyorsan, ahogy csak bírt.
- A zöregnéni, aki mindig elszökik - ismerte föl Sutyi, amint elhaladt
mellette.
Miután becsapta maga mögött a Malicroix kapuját, Klébernek az volt
az érzése, hogy ő is szökésben van. Az utcára érve Sutyi semmilyen
érzelmet nem nyilvánított, csupán megnevezett mindent, amit csak
látott:
- A fák, a szobros lók, a sütibolt...
Az állomáson Kléber odaadott neki egy jegyet.
- Beleteszed a lyukba?
- Igen, te meg eltolod a forgót.
- Zsupsz! Eltűnt a jegy! Kukucs, előjött!
SF i 75
 A jegy eltűnése a nyílásban, majd újra megjelenése csalta Sutyi arcá-
ra az első mosolyt.

Mikor búcsúzásra került sor, Zahra ezt mondta Klébernek:

- Figyelj, nálunk mindig van valaki otthon. Ha akarod, szerdánként
vagy szombatonként vigyázunk helyetted Sutyira...
Amivel arra célzott, hogy Kléber ne vigye vissza a bátyját a Malic-
roix-ba. KIéber úgy érezte, hogy a lány ítélkezik fölötte, ezért ahelyett,
hogy megköszönte volna, csak morgott egyet. Aztán, mivel nem tudott
mást tenni, jobbról-balról megpuszilta az arcát. Finom vanília- és na-
rancsvirágillat burkolta be.
- Akkor holnap?
- Amira örülni fog - felelte Zahra.
Majd, ahogy megfordult, zavarában beleütközött az ajtóba.

A társbérletben Enzo egymás után váltogatta a tévécsatornákat,

morcosabban, mint valaha. Aria, ahogy a konyhába tartott egy pohár
vízért, észrevette, hogy a fiú ott gubbaszt a félhomályos nappaliban.
Meztelen lábbal és kócosán, mint mindig, besurrant hozzá. Enzo úgy
tett, mintha felettébb érdekelné a Derrick, ami kevéssé volt hihető. Aria
a kanapéra kuporodott.
- Van két perced, vagy nagyon izgalmas?
Enzo lenémította a tévét. Torka összeszorult. Olyan tisztán érezte a
lány bőrének melegét, mintha csak átölelte volna.
- Sutyi hazajön - suttogta Aria. - Arra gondoltam, felajánlhatnánk
Klébernek a segítségünket. Ha mindegyikünk beszáll, akkor Sutyi ma-
radhatna. Mit gondolsz?
- Benne vagyok.
Enzo alig bírt egy szót is kipréselni magából.
- Ja, és folytattad a regényedet?
- Igen.
- Odaadod, hogy elolvassam?
Enzónak eszébe jutott, hogy mennyi mindenen ment át Emma az
SF i 75
utolsó ötven oldalon, és gúnyosan felnevetett.
- Ez mit jelent?
- Azt jelenti: letojlak.
- Édes vagy!
Oly közel, s mégis oly messze. Testük között Márk király kardja.
- Mire gondolsz? - susogta Aria.
- Trisztánra és Izoldára.
- Szenvedélyesen szeretsz? - kérdezte a lány, és hangjában nevetés
bujkált.
- Hisz tudod.
- És Stéphanie-t?
Enzo a lányt válaszra sem méltatva vállat vont.
- Képzeld, Emmanuel megkérte a kezemet.
- Szuper.
- Azt válaszoltam, hogy gondolkodni fogok rajta.
- Velem meg...
- Veled?
- Akarsz feleségül jönni hozzám?
Hallották, ahogy a zárban megcsikordul Kléber kulcsa. Aria ezt ki
akarta használni, hogy elmeneküljön, de Enzo durván karon ragadta:
- Felelsz a kérdésemre?
- Nem.
A fiú elvesztette a fejét:
- Ribanc, lotyó!
Erre kapott ököllel egyet az arcába, de vissza is adta. Ölre mentek
egymással, mire kigyulladt a mennyezetlámpa.
- A veszekedés, az nem jó.
Aria Sutyi nyakába ugrott:
- De örülök, hogy itt vagy!
Sutyi eltolta magától, és Enzóra mutatott:
- Neki adjál puszit! Undok vagy!
- Én is épp ezt mondtam - közölte Enzo, és visszagyűrte az ingét a
nadrágjába.
A hangoskodásra Corentin is előbújt a szobájából.
- Hát hogy van Pupák úr? - kérdezte tök boldogan, hogy ismét itt a
SF i 75
félkegyelmű.
- Nincs már szeme - felelte Sutyi, és odanyújtotta a nyuszit Ariának.
A vak játék láttán a fiatalok csak álltak döbbenten, szólni se tudtak.
Corentin megköszörülte a torkát:
- Kléber, mi lenne, ha megszerveznénk Sutyi felügyeletét?
- Hétfőn és kedden csak lopom a napot - fűzte hozzá Enzo.
- Szombaton meg én vagyok sokszor itthon - mondta Aria.
- Én vasárnaponként általában csajozok aTuilériákban - tette hozzá
Corentin. - De amilyen sikerem van, akár magammal is vihetem Sutyit.
- Meglehet, hogy így jobban kijönnénk - jegyezte meg Enzo.
Kléber könnyes nevetésben tört ki. Végezetül Emmanuel is előká-
szálódott a számítógépe mögül, és azt javasolta, hogy igyanak egyet
Sutyi visszatértének örömére. Aria elment a varródobozáért, hogy visz-
szavarrja Pupák úr szemeit. És amikor végzett vele:
- Kukucs! - mondta, és meglebegtette az állat füleit.
Visszaadta a plüssállatot Sutyinak, és még egyszer meg akarta puszil-
ni. De az bosszúsan eltolta magától:
- Ne nekem adjál puszit! Az a te szerelmed!
És Enzóra mutatott.
- Frankó - mondta Emmanuel, és kiment a nappaliból. - Még Sutyinak
is feltűnik.

Amikor Kléber másnap elvitte Sutyit Zahráékhoz, az egész család

harci lázban égett. Jasmine mama süteményt sütött, Larbi papa Sutyi
mulattatására előszedte az ócska vízipipáját, a lányok egybegyűjtöt-
ték a játékaikat, Djemila suttyomban kifestette magát, Leila három
réteg eperszínű szájfényt rakott az ajkára, Amira pedig kék tündérnek
öltözött.
- Csodaszépek vagytok - mondta Sutyi, amire hatalmas kacagás volt a
válasz.
- Pupák úr, Pupák úr! - követelték a kisebbek.
Sutyi fintorított egyet, a plafonra pillantott, majd hintázni kezdett
egyik lábáról a másikra, amivel Kléber teljes elképedését váltotta ki, aki
nem tudta, hová tegye ezt a sok kényeskedést. Végezetül a zsebébe
SF i 75
mélyesztette a kezét, és megrettent pillantással, aggódó hangon imi-
gyen szólott:
- Elment.
Mindenki nagyon megijedt.
- Kukucs! - ordította erre Sutyi, és a fülénél fogva előrántotta a nyu-
lat.
A társaság tapsolt. Amira megpuszilta Pupák urat, és a feje tetején
diadalmenetben vitte az ebédlőig, ahol már várta őket az uzsonna.
- Maradsz? - kérdezte félénken Zahra Klébertől.
- Nem... én... nem.
Randija volt Béatrice-szel. Már-már sajnálta, hogy nem ehet a finom
süteményekből. Ám fűtötte a remény, hogy végre megkapja, amire
annyira vágyott.
- Nemsokára végzek - mondta elvörösödve.
Ami csak hencegés volt a részéről, ugyanis az egész délutánt szö-
vegeléssel és tapizással töltötte, de lényegében tapodtat sem haladt
előre.
- Máris? - mondta Sutyi, amikor érte jött a testvére.
- Ne haragudj - morogta Kléber.
- Maradtok mezzére? - kérdezte Jasmine mama, aki egész nap sütött-
főzött.
- Igen, maradjatok! - kérlelték őket a kicsik.
- Élvezni kell az élet jó dolgait - mondta Larbi papa. - „Minden jó, ami
Istentől való.” Ez vagyon írva a Koránban.
Kléber elfogadta a meghívást, nem is sejtve, hogy Larbi papa tanul-
mányozni kívánja őt. Az étkezés alatt az öreg többször is odabiccentett
a feleségének. A fiú jól neveltnek látszik. Szereti a libanoni konyhát. Az
öccsének szed, mielőtt magának szedne. És Larbi papa csak bólogatott.
Jól van, nagyon jól. Zahra szégyellte magát. Miként értesse meg a szü-
leivel, hogy ő szereti Klébert, de Kléber nem szereti őt.
Vacsora végeztével Zahra az ajtóig kísérte a két testvért. Djemila egy
intése elég volt, hogy a többiek visszahúzódjanak a nappaliba.
- Sutyi akkor jön hozzánk, amikor csak akar - mondta Zahra reszkető
hangon. - Nálunk itthon van.
KIéber udvariasan megköszönte a kedvességüket, és jobbról-balról
SF i 75
megpuszilta Zahrát. A lány még hozzátette volna: „Ez a te otthonod is”,
de végül nem szólt semmit.
- Zahra, az kedves - mondta Sutyi a lépcsőházban.
- Ja - morogta Kléber.
Tudta, hogy Zahra szerelmes belé. De vele még várhat.
- Béatrice, az undok - tette hozzá Sutyi.
- Ez nem olyan egyszerű dolog, Sutyi.
- Sutyi, az én vagyok.
- Engem meg Bonyinak hívnak!

Vasárnap reggel Corentin elvitte Sutyit kocogni. Sutyi teljesen kiful-

ladva érkezett haza:
- Nem jó móka. Corentin állandóan futott, én meg nem tudtam uto-
lérni!
Ebéd után Sutyi a nappaliban játszott, miközben Enzo a regényét
írta, akárcsak a régi szép időkben. Aria és Emmanuel egész napra el-
tűnt. Késő délután Corentin és Enzo engedélyt kért Klébertől, hogy
elmehessenek moziba.
- De hát azt csináltok, amit akartok!
- Nem... nem viszed vissza Sutyit a Malicroix-ba? - hebegte Corentin.
- Soha.
Nem sokkal vacsora előtt Kléber észrevette, hogy nincs otthon ke-
nyér.
- Lemegyek a pékhez. Velem jössz?
- Pupák úrnak fáj a lába.
- OK.
Az első pékség zárva volt. Az ember sorsa csak egy hajszálon múlik.
Klébernek messzebb kellett mennie. Hazafelé menet hirtelen nyug-
talanság fogta el. Meggyorsította a lépteit, felrohant a lépcsőn.
- Sutyi, itt a kenyér! Sutyi, hol vagy?
Az ebédlőasztalon egy cetlit vett észre, rajta üzenet. Kléber meg-
ismerte az apja írását:
„Végül eljöttem Sutyiért, és meg kellett állapítanom, hogy felügyelet
nélkül hagyod. Hétvégén is jobb lenne neki a Malicroix- ban.”
SF i 75

\
 12. fejezet
amelyben Pupák úr felveszi a nyúlcipőt

MALURI ÚR KÍNOS JELENETTŐL akarta megkímélni Klébert. Ám megérkez-

vén a Malicroix-ba, Sutyi rezzenéstelen maradt. Teljesen közönyösnek
látszott, mintegy elvonult a saját belső kis világába. „Haladunk” - gon-
dolta Maluri úr. Mihelyt elment az apja, Sutyi a párnára tette a játékát,
és ment az iskolai ollójáért.
- Megint levágod a szememet?
- Ezt nem szabad látni.
- Jó, de akkor hogy fogok sírni? - kérdezte Pupák úr.
Sutyi egy pillanatig elgondolkodott, közben játszadozott az ollóval. Jó
kérdés. Leült az ágyra, a fejét a falnak támasztotta. Két könnycsepp
gördült le az arcán.
- Kléber szemét alak - mondta Pupák úr.
De valamennyien elárulták: Enzo, Ária, Corentin, még Zahra is. Min-
dannyian magára hagyták. De Kléber, főként Kléber.
- Hocedly néni! - harsant egy kiáltás valahol.
Sutyi felugrott, és kinyitotta az ajtót. Az öreg hölgy ott állt a falnak
támaszkodva.
- Gyere, zöregnéni - súgta neki Sutyi. - Gyere, bújj el ide.
Az anyóka nem kérette magát, bement hozzá.
- Hocedly néni! - kiabálta a folyosóügyeletes.
- Hogy ez milyen fárasztó tud lenni! - szólalt meg a javíthatatlan szö-
kevény, Sutyit híva tanúnak.
- Itt nem talál meg.
Sutyi ujját a szájára téve csendre intette. Mindketten hallgatták,
ahogy fokozatosan elhalnak a felügyelő léptei.
- Téged mért hívnak széknek? - szólalt meg ekkor Sutyi.
Az öreg hölgy láthatólag nem lepődött meg a kérdésen.
- Az uram után. Az uramat hívták Hocedlynek.
E gondolatra Sutyi arca felderült.
st- 188 se
 - Gyerekeid vannak?
- Egy nagyfiam. De ő undok. Ide zárt.
- Engem a testvérem zárt ide.
- De én elszökök.
- Én is. De én nem a lépcsőre szökök. Én az utcára szökök.
- Tényleg?
- Szökni akarsz velem, zöregnéni?
Hocedly néni láthatóan igyekezett összeszedni a maradék józan
eszét.
- Én nem tudnék messzire menni. Maga viszont fiatal. Hány éves?
- Tizenkét.
- Az fiatal - mondta elgondolkodva Hocedly néni.
Eközben a folyosófelügyelő már kezdett aggódni. A zakkant öreg-
asszony, ahogy nevezte, általában nem ment tovább a harmadik eme-
letnél. De most még a negyedik emeleti folyosó is üres volt. Hol a
francban lehet? A folyosóügyeletes lerobogott a recepcióra.
- Te, nagyon figyelj! - mondta a kollégájának. - Nem találom Hocedly
mamát. El ne szökjön nekem!

A 212-es szobában közben szerveződött Sutyi szökése.

- Van pénze? - kérdezte az öreg hölgy. - Mert az élethez sok pénz
kell.
Ez a hír zavarba hozta Sutyit. De Hocedly néni kihúzott a zsebéből
egy összegöngyölt bankjegyet, amelybe néhány euró volt csomagolva,
akár egy batyuba.
- Pénz papírban! - álmélkodott Sutyi.
Az ajándéktól újabb ötlete támadt.
- Mucsabingen úrnak öltözök.
Fel is vette az öltönyét, Hocedly néni pedig megkötötte a nyak-
kendőjét. Az egyik zsebébe Pupák urat dugta, a másikba a levorlevet.
- Akkor nem jössz?
- Majd máskor - felelte az öreg hölgy. - Addig is itt maradhatok a
szobájában? Az enyémben ott pipázik az öregapám.
- Odaadom a szobámat neked, Hocedly néni.
sf- 189 -?s;
 Miközben a maga egyszerűségében megköttetett ez a megállapodás,
a Malicroix személyzetét némi idegesség kerítette hatalmába. Minden-
ki a szökevényt kereste. Sutyi kilopózott a szobájából, lesettenkedett a
lépcsőn, és az előtérben találta magát anélkül, hogy ezen bárki fenna-
kadt volna.
- Igyekezzen, uram - vetette oda neki szórakozottan a recepciós
hölgy -, nemsokára zárunk.
Sutyinak se kellett kétszer mondani! Szinte futott a kapuig. Amint az
utcára ért, meghökkent. Sötét volt.
- Vannak lámpák - nyugodott meg a kandeláberek láttán.
Elindult előre, s hogy el ne tévedjen, egymás után sorolta, amit az
előző alkalommal látott: „a fák, a szobros lók, a sütibolt”.
- Éhes vagyok.
Az apja elfelejtette megkérdezni, hogy vacsorázott-e? Figyelmét ek-
kor egy forgalmas járdarészlet vonta magára. Egy galériában éppen
kiállításmegnyitót tartottak. Minthogy az évszakhoz képest enyhe volt
az idő, az emberek ki-be járkáltak pohárral a kezükben. Sutyi a vitrin-
hez nyomta az orrát.
- Aparitifí.
Mucsabingen úr egyenesen a svédasztal felé tartott. Ott éppen egy
hölgy foglalatoskodott elmerülten; Sutyi bátorító mosolyt küldött felé-
je. Kivett egy lazacos pirítóst, lehámozta, és a lazacdarabot a tálca szé-
lére rakta. A nő elképedve figyelte, mit csinál. Sutyi befalta a kis darab
kenyeret, majd magáévá tette a sós mogyorós tálkát, és a tálkába
nyúlkálva elment szemrevételezni a képeket.
Két tájékozott műértő épp N’Guyen Tuan úr egyik festményét must-
rálgatta.
- Nekem jobban tetszik a zöld korszaka. Eszméletlen dolgokat művelt
zuzmóval. Ez itt nem rossz, de...
- Konformistább.
A két tájékozott műértő ekkor érzékelte Mucsabingen úr erőteljes
jelenlétét, aki kritikus arckifejezéssel méregette a művet. Várták a
szaktekintély megfellebbezhetetlen ítéletét.
- Én nyulakat rajzolok - mondta Sutyi.
A két úr köhintett, és Sutyi után nézett.
 - Jaj, köszönöm, narancslé!
Egy pincér ment arra tálcával a kezében.
- Ez koktél, uram.
- Ismerem - tudatta vele Sutyi -, forogni kezd tőle a világ az ember
körül.
Megitta az enyhén alkoholos narancslevet, majd visszaadta a poha-
rat a pincérnek.
- Köszönöm, uram. De hazudtál, ez nem koktél.
A tekintetek lassanként Sutyira szegeződtek. A fiú kedélyesen vi-
gyorogva egyik csoporttól a másikhoz ment. Egy hölgykoszorúhoz csa-
pódott, akik félhangosan pletykáltak.
- Nekem főleg a kezdeti korszakának aktjai tetszenek - mondta az
egyikük.
- Úgy vélem, hogy a kedves nejének kevésbé tetszettek - vágta rá egy
másik nevetve. - Úgy kergeti a nőket, akár róka a nyulat...
Erre a szóra Sutyi pajkosan elmosolyodott, és kezét a zsebébe mé-
lyesztette.
- Kukucs! - mondta.
A hölgyek lenéztek a zsebből kikandikáló, fickándozó fülekre.
- Na, ki vagyok? - kérdezte Sutyi.
Kis időt hagyott, hogy fokozódjon a feszültség, majd fülénél fogva
előrántotta az állatot:
- Pupák úr!
A hölgyek szétrebbentek. Aztán, mivel N’Guyen Tuan úr barátai és
ismerősei inkább a konformizmust részesítették előnyben, mint a té-
bolyt, a két pincér karon ragadta Sutyit, és kidobta az utcára. Sutyi
odébbállt, de mit sem fogott fel a történtekből, hacsak nem azt, hogy
ezek az emberek nem szeretik a nyulakat.
- Fütyülünk rá - vigasztalta magát Pupák úr -, mi Párizsba megyünk.
A pályaudvar előtt álltak.
- Jegy kell.
- Átugrunk a korláton - mondta Pupák úr. - Hopp! Nem is magas.
Sutyi megfogadta Pupák úr tanácsát, és jegy nélkül beszállt az első
érkező vonatba. A Párizs központjában lévő Chátelet állomáson szállt
ki.
sf- 191 -?s;
 - Itt lesz - mondta véletlenszerűen.

Amikor az éjszaka és a város kellős közepén találta magát, elfogta

önnön kicsinységének szorongató tudata.
- Mucsabingen úr Párizsba megy.
Odament egy csapat enyhén illuminált fiatalhoz, akik minden szót
kerékbe törve, hangosan szövegeltek.
- Elnézést, jó napot, hogy van - sorolta Sutyi szorgalmasan. - Mondd
meg, légy szíves, hol van Párizs?
A krapekok bárgyún felnevettek.
- Mi ez a gyogyós? Elvesztetted az anyádat?
- Nincs tíz fölös euród?
- Az euró az pénz? - kérdezte Sutyi.
Mire záporozni kezdtek a csúfondáros megjegyzések:
- IQ bajnok!
- Nézd már, micsoda debil feje van!
- És úgy vigyorog, mint egy tökkelütött!
Sutyi arcáról lefagyott a mosoly. Odébb akart állni, de az egyik pofa
megragadta a grabancánál fogva:
- Biztos, hogy nincs tíz euród? Kutasd csak át a zsebedet!
A düh nagy buborékokban szállt Sutyi szívéből az agyába.
- Nekem késem van! Háborúzok veletek!
Egy másik ipse megálljt parancsolt:
- Hagyd csak, majd én! - mondta annak, aki fogva tartotta Sutyit.
- Itt a levorlevem! - kiáltotta Sutyi, és előrántotta a pisztolyt.
- A kurva életbe, fegyver van nála!
A csibész elengedte áldozatát, mire Sutyi elinalt. Futott, futott, nem
nézett se előre, se hátra, csak rohant egyik utcából ki, a másikba be.
Időnként felnyögött: „Kléber!” Amikor lelassította a lépteit, a
République téren találta magát.
Körbenézett, és csüggedten ezt suttogta:
- Ez nem Párizs.
Továbbgyalogolt, mert mi mást is tehetett volna? Dühe elpárolgott,
a helyén már csak végeláthatatlan, fagyos sivatag volt. Más utcákba
betérve ellenkező irányban megtette ugyanazt az utat. Mardosta az
éhség. Sóvárogva álldogált a még nyitva tartó élelmiszerüzletek előtt, a
gyorséttermekből kiáradó illatoktól összefutott a nyál a szájában. Végül
megtorpant egy étterem előtt, ahol egy víziló hívogatta befelé. Oda-
benn egy fekete szoknyás, fehér blúzos hosztesz várta, hogy elhelyez-
hesse a vendégeket.
- Egyedül van, uram?
Jennynek ez volt az első vendéglátó-ipari szakmai gyakorlata. Kicsit
lámpalázas volt.
- Nem, Pupák úrral vagyok.
- Igen? Szóval ketten vannak... Jöjjön velem, legyen szíves! - mondta
fel a lány a leckét, ahogy azt a vendéglátó-ipari szakközépiskolában
tanulta.
- Hova megyünk?
- Dohányzó vagy nemdohányzó?
Sutyi ideges lett a kérdéstől.
- Nem én voltam, hanem Pupák úr.
- Ő nem dohányzik? - kérdezte Jenny.
- Nem. Ő hány.
A lány felhúzta a szemöldökét, mivel a válasz nem szerepelt a lis-
tájában, és a furcsa vendéget a nemdohányzó részen ültette le.
- Inkább megvárja a barátját a rendeléssel?
- Kléber rendelkezik.
- Igen? Szóval akkor hárman lesznek?
- Tizenketten.
Jenny úgy érezte, hogy a képzettsége még nem teszi lehetővé, hogy
mindenféle helyzetben megállja a helyét.
- Elnézését kérem. Mindjárt jövök.
Sutyi kivette Pupák urat a zsebéből, a nyaka köré kötött egy szal-
vétát, s egy tányér mögé ültette. Aztán felállt, és a szomszéd asztalról
elvett egy darab kenyeret. Az ott vacsorázó vendég felhorkant:
- Ne is zavartassa magát!
- Neked még van rengeteg! - vágott vissza Sutyi, és a kenyérkosárra
mutatott.
A kenyérhéjat rágcsálta, mikor a főpincér odament hozzá.
sf- 193 -?s;
 - Pupák úr éhes - mondta neki Sutyi az asztalon trónoló játék nyu-
szira bökve.
- Persze... Bocsánatáért esedezem. Megkérném, hogy legyen szíves
elhagyni a helyiséget.
- Dohányzósba?
- Kívülre.
- De még nem is ettem!
- Kifelé! - ripakodott rá a főpincér most már fenyegető hangon.
A közelben ülő vendégek felfigyeltek a jelenetre.
- Nem minden dilis van bolondokházába zárva - állapította meg az
asztalszomszéd.
Sutyi fogta Pupák urat, és kifutott az étteremből. Az igazságra az
éjszaka kellős közepén derült fény: az emberek nem a nyulakat nem
szerették. Őt nem.

Hétfő reggel a társbérletben nem Sutyi állt a figyelem középpontjá-

ban. Emmanuel bejelentette Enzónak és Corentinnek, hogy elköltözik.
- Itt hagyjátok a társbérletet? kérdezte Corentin, aki felettébb cso-
dálkozott azon, hogy a nővére ezt nem is említette neki.
- Itt hagyom a társbérletet - helyesbített Emmanuel. - Egyelőre visz-
szamegyek a szüléimhez. De ti gondolom, tesztek rá.
És a tekintetét Enzóéba mélyesztette.
- Keresek egy garzont. A tervek szerint Aria is utánam jön.
Enzo meg se rezzent. Ám amint tudott, lerohant Istenfalvi úrhoz.
- Georges!
- Igent mondott?
- Nem. Még nem.
Enzo lett az idős szomszéd kedvenc szappanoperája. Mikor meg-
tudta, hogy Emmanuel elköltözik, diadalordításban tört ki.
- Várjon, lehet, hogy ez még nem jelent semmit. Csak nyomást gya-
korol Ariára.
- Maga is gyakoroljon rá nyomást!
- De hogyan?
Georges töprengett. Az összes jól bevált régi receptet, úgymint a
mintegy véletlenül az asztalon felejtett vetélytárs fényképét, avagy az
öngyilkossággal való fenyegetőzést immáron méltatlannak tartotta
fiatal barátjához.
- Enzo, befejezte már a regényét?
- Még nem teljesen.
- Fejezze be, és adja oda jövendőbeli Ariájának. De vigyázzon, mert
happy end kell bele, miként az amcsik mondanák. Lorenzo megkéri
Emma kezét, aki igent mond.
Enzo fintort vágott.
- Hát ez eléggé csöpögős.
- Hát, fiam, én nem olvasom a Marie-Claire-t, de egy dolgot mond-
hatok magának: a szerelem, az bizony eléggé csöpögős dolog.
Enzo boldogan ment vissza a lakásba. Már látta a regény végét. Egy
jó óráig egyedül volt a lakásban. Írt. Majd megcsörrent a telefon.
- Halló, Bardoux asszony vagyok, a szociális irodától. Kléberrel sze-
retnék beszélni.
- Suliban van. Mit akar tőle már megint?
- Szólni kell neki, hogy eltűnt a testvére.

A hír fejbe vágta Klébert. A Malicroix személyzete a reggeli tisztálko-

dásnál vette észre Sutyi eltűnését. Az ágyában egy öreg hölgy aludt,
akit egész éjszaka kerestek. Sutyi pedig elszökött.
- Pénz nélkül nem mehetett messzire - mondta Enzo. - És tájékozódni
se tud.
Kléber a rémülettől tágra nyílt szemmel hallgatta.
- Ez iszonyatos - suttogta. - Ő... olyan, mint egy kisgyerek. Enzo, ő
csak hároméves!
- Nyugodj meg! Meg fogják találni. Már értesítették apádat. Keresni
fogják. A testvéred nem maradhat észrevétlen.
Bardoux asszony megígérte, hogy amint hírt kap, felhívja őket. A
délután azonban eseménytelenül telt, leszámítva azt, hogy Maluri úr
telefonált, és azzal fenyegetőzött, hogy ha bármi történik a fiával, pert
akaszt az intézet nyakába.
Aria, Corentin és Enzo ott maradt Kléber mellett. A várakozás kez-
sf- 195 -?s;
dett elviselhetetlenné válni.
- Járj egyet! - unszolta Corentin. - Ha megtudunk valamit, rád csör-
günk a mobilodon.
Kléber futott, hogy a tanítás végén tudassa Zahrával, mi történt.
- Á, szóval itt vagy! - mondta Béatrice. - Délben jól felvetted a nyúlci-
pőt!
A „nyúl” szó hallatán Kléber szemét elfutotta a könny.
- Valami baj van?
- A bátyám...
- Már megint! Sose lesz már nyugtod tőle?
Kléber ekkor meglátta Zahrát. Szó nélkül faképnél hagyta Béatrice-t.
- Zahra!
Együtt indultak hazafelé, és Kléber elsírhatta neki a bánatát. Mardos-
ta a lelkifurdalás. Nem lett volna szabad megengednie, hogy Sutyit visz-
szavigyék a Malicroix-ba. Ha valami baja lesz a testvérének, sohasem
fogja megbocsátani magának.
- Hiszel Istenben?
- Hol igen, hol nem.
- Kérdd tőle, hogy adja vissza a testvéredet!
- Nem hiszem, hogy Isten beleavatkozna az emberek életébe. Ez gye-
rekes elképzelés.
- Kérdd Istent, hogy adja vissza a testvéredet!
- Istenem, add vissza nekem Sutyit! - könyörgött Kléber.
És félig sírva, félig nevetve hozzátette:
- Olyan bonyolult vele az élet, s mégis mennyivel egyszerűbb...

Mindeközben Enzo és Corentin le se vették szemüket a telefonról.

- Milyen különös az élet - filozofált Corentin. - Sutyi még két hete is
az agyamra ment. Most meg olyan, mintha a testvérem lenne. A franc-
ba, ha nem találják meg...
- Na, te is fel tudod dobni az embert! - horkant föl Enzo.
Hirtelen csapódott a bejárati ajtó. Először azt hitték, hogy Kléber,
de Emmanuel volt az: elment a nappali előtt, de be se nézett.
- A cuccaiért jött vissza - jegyezte meg Corentin.
 Fél órával később Emmanuel még mindig nem jött ki a szobából, ahol
Aria is tartózkodott. „Most próbál nyomást gyakorolni rá” - gondolta
Enzo. Mikor Kléber megjött, csak félszívvel tudott lelki támogatást
nyújtani a fiúnak. Minden idegszála megfeszült. Azt remélte, hogy kia-
bálást fog hallani. Egy jó kis veszekedést. „Tűnj már el, tűnj már el!” -
ismételgette magában, remélve, hogy szuggerálni tudja Emmanuelnek
a távozást. Kléber meg leroskadt az ágyára, és gondolatban ezt ismé-
telgette: „Gyere vissza, gyere vissza!”
Éjszaka szállt a földre és a lelkekre. Kléber életében nem szorongott
még ennyire. Emmanuel elment a lakásból. Egyedül.
Enzo felpattant a kanapéról, és Aria ajtajához lopózott. Hallgatózott:
mintha sírna. De nem volt biztos benne. Bekopogott. Aria az ágyon
feküdt, feje a párnába fúrva. Enzo felé fordította a fejét. Tényleg sírt.
- Te meg tűnj innen! Nincs rád szükségem!
- Ne haragudj! - hebegte Enzo. - Nem akartam...
Becsukta maga mögött az ajtót, szíve vadul kalapált. Kedve támadt
segítséget kérni öreg szomszédjától. Ám Sutyi miatt nem mert lemenni.
Mindenekelőtt Sutyit kell megtalálni.

Sutyi keresztül-kasul bebarangolta Párizst. Egész nap étlen-szomjan

gyalogolt. Egy padon aludt egy csöppet. Azt a Párizst kereste, ahol
Kléber lakott. Néha el is pityeredett. Meg akart halni, de nem tudta,
miként fogjon hozzá. Pupák úr összetöpörödött a zsebében.
- Este van - állapította meg Sutyi, jóllehet már régóta az volt.
A saját városrészükben járt, de nem ismerte föl. Megállt az Öreg Bí-
boroshoz címzett szálloda előtt. „Szoba heti bérbe kiadó” - hirdette egy
tábla. Sutyi nem tudott olvasni, de a táblán lévő rozsdafoltok a testvé-
rével kapcsolódtak össze az emlékezetében.
- Szerelmet keresel, nyuszikám? - hangzott fel egy cigarettától érdes
hang.
Más körülmények között Sutyi előrántotta volna Pupák urat. Most
azonban csak csavargatta a zsebe mélyén lapuló nyúl fülét. Az ajtóhoz
támaszkodó lány megkísérelte alaposan beakasztani a horgot a ven-
dégnek.
sf- 197 -?s;
 - Hogy hívnak?
- Mucsabingen úr vagyok.
A lány hátravetette a fejét, hogy kedvére hahotázhasson.
- Nincs valami beceneved?
Sutyi elgondolkodott:
- Mucsa.
A garniszállóból most egy másik lány jött ki, és meglátta Sutyit.
- Á! Szóval vendéged van... Jó estét, mókuli!
- Mucsa vagyok - mondta Sutyi.
A két lány egymásra nézett. A fiú teljesen elveszettnek tűnt. Van-e
vajon pénze? Az újonnan jött lány Sutyi nyaka köré fonta a karját.
- Mit szeretnél?
- A testvéremet.
A lány karja hirtelen lehervadt a fiú nyakáról. A társához fordult:
- Te, ez egy idióta.
- Értelmi fogyatékos - javította ki Sutyi.
- Na, ezzel se megyünk sokra - mondta a másik a száját lebigy-
gyesztve.
- Attól függ - felelte a másik.
Visszament Sutyihoz:
- Van pénzed?
Sutyi megtanult óvatosnak lenni. Megrázta a fejét.
- Klébernek van pénze. Párizsban van.
Sutyi ajkai remegtek.
- Tudod, hogy hol van az a Párizs?
- Ez elveszett - jegyezte meg a lány. - Elvesztél, ugye?
Sutyi bólintott. Ekkor valami megérintette a lányok szívét. Körül-
fogták Sutyit.
- Vannak papírjaid?
Sutyi meglepődött: kifordította az egyik zsebét, és előhalászott belő-
le egy csokipapírt. A lányok nevettek: jobban megrendítette őket a
dolog, mintsem hitték volna.
- Várj csak, majd mi - mondta az, aki leszólította, egy vastagon va-
kolt, kissé már hervadt szőke.
Kikutatta Sutyi másik zsebét is, amely lyukas volt, és ahová úgy be-
vette magát Pupák úr, akár nyúl a vackába.
- Hát ez meg mi? - kérdezte a szőke, és meghúzta a játékfüleket.
- Pupák úr - motyogta Sutyi.
A lány megcsóválta a fejét, mintha azt akarná mondani: „Hát ez tény-
leg flepnis!” Odanyújtotta a játékot a társnőjének:
- Fogd. Átkutatom a zakóját. Te meg ne sírj már...
Sutyi arcán könnyek csorogtak végig. A lány folytatta a zsebek kifor-
gatását.
- Nézz már ide! Egy pisztoly!
- Nem igazi - mondta Sutyi. - Késem, az nincs.
- Még lóvéja is van. Tizenhét euró.
- Valóságos aranybánya - vihogott a másik, és cigarettára gyújtott.
Végül a szőke a zakó belső zsebeibe is belekotort. Az egyikben, egy
műanyag tokban megtalálta Sutyi személyi igazolványát.
- Barnabé Malurinek hívják.
Megfordította a kártyát, ahol Maluri úr címe volt feltüntetve:
- Marne-la-Vallée. Jó hosszú utat tett meg.
A kártyát a pénzzel és a pisztollyal együtt átadta a társnőjének. Hogy
biztosan ki ne hagyjon semmit, az utolsó zsebet is átkutatta, ahonnan
egy kartondarabot húzott elő. Erre Kléber ezt írta: ,A Sutyi névre hall-
gatok. Értelmi fogyatékos vagyok. Baleset esetén értesítsék a testvére-
met a 06...”.
A lány némán odanyújtotta a cédulát a másiknak. Valamiféle gyer-
mekkori bánat hatalmasodott el rajta. Keze fejével megsimogatta Sutyi
arcát.
- Ne sírj már, mondtam. Telefonálunk a testvérednek. Jó lesz?
Sutyi bólintott, majd félénken Pupák úrra mutatott:
- Visszaadod?
A két lány mindent visszarakott Sutyi zsebeibe, a nyulat meg a kezé-
be nyomták.
- Hívom is - mondta a szőke, és elővette a mobilját.

Klébert egy fotelben nyomta el az álom. A mobil hangjára riadt föl.

- Halló? Igen, Kléber vagyok.
sf- 199 -?s;
 - Nálunk van a testvére - hallatszott egy furcsán fátyolos női hang.
- Sutyi? Hol?
- Az Öreg Bíboroshoz címzett szállóban, mindjárt elmagyarázom,
hogy tud idejönni...
- Nem kell! Tudom, hol van! Két perc múlva ott vagyok. Ó, istenem!
Az ajtóhoz futott, lerohant a lépcsőn, ki az utcára.
- Ó, a kurva életbe! - szűrte a foga között.
Sutyi ott állt két lány között, kezében a nyuszival.
- Sutyi! Sutyi!
Kléber majd’ összeroppantotta az ölelésével, s közben ezt hajtogatta:
- Ó, istenem! Ó, a kurva életbe!
Végre sikerült lecsillapodnia. A két prostira nézett.
- Nem is tudom, hogyan köszönjem meg önöknek.
- Semmi másra nincs szükséged? - kérdezte tréfásan a szőke.
- Nem, köszönöm, megvagyok...
A két testvér kéz a kézben ment haza a Cardinal-Lemoine utcán.
- Éhes vagyok - súgta Sutyi.
Alig állt már a lábán.
 13. fejezet
amelyben Pupák úr meghalódik

- SOKKOT KAPOTT.
Az orvos semmilyen más magyarázatot nem talált a hallucinációkra,
melyek három napig gyötörték Sutyit. A bérlőtársak egymást váltották
az ágyánál; az egyik reggel Corentinen volt a sor. Rápillantott Sutyira,
aki aludni látszott, majd letelepedett egy fotelbe.
- Pupák úr, az hol van?
Corentin úgy ugrott fel a helyéből, mintha parázsba ült volna. Sutyi
ott ült az ágyban, haja kócosabb, mint valaha, kék szeme lángba borí-
totta szalmaszínű haját.
- Hogy vagy, öreg? Megismersz? Corentin vagyok.
- Hol a Pupák úr?
Corentin lekapta a polcról a viharvert plüssállatot. Sutyi megfogta, és
maga elé tette. Arcán furcsa szomorúság tükröződött.
- Az emberek miért olyan undokak Pupák úrral?
Sutyinak különös tehetsége volt ahhoz, hogy felkavarja Corentint. A
fiú először fejét félrefordítva kitörölt a szeméből néhány könny-
cseppet.
- Nem azért, mert... az emberek nem igazából utálatosak. De nem
értik Pupák urat. Pupák úr túl... túlságosan különbözik tőlük. A nagy
fülei és... ööö... a bajusza miatt. Szóval tudod, ő csak egy nyuszi.
- Beszélő nyuszi - segítette ki Sutyi.
- Igen, beszélő nyuszi. Az emberek megütköznek ezen, és félnek is
ettől egy kicsit.
Sutyi felsóhajtott:
- Hát ez bonyi.
- Akkor maradj csak meg egyszerűen Sutyinak. Az embereket meg
leszarjuk.
- Nana, nem beszélünk csúnyán!
Mire Corentin rohant, hogy jelentse
st- 201
a nappaliban tartózkodó Enzó-
nak:
- Meggyógyult!

- Ilyesmi megesik.
Ez volt Bardoux asszony minden hozzáfűznivalója Sutyi szökéséhez.
- Tudja, vannak olyan intézmények, ahol az ágyhoz kötözik a bete-
geket. Az se jobb. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy a Malic-
roix, hogy úgy mondjam, a kisebbik rossz.
- Én a fivérem javát akarom - válaszolta Kléber.
Megint a fémszekrényekkel zsúfolt apró irodában volt.
- Mindannyian Sutyi javát akarjuk, de ennek nem szabad az ön rová-
sára történnie.
Kléber megemelte a hangját:
- Én boldog vagyok Sutyival.
- De hát gondoljon arra, hogy minden pillanatban felelősség nyomja
a vállát! Ön kiskorú...
Kléber felnevetett:
- Tíz nap múlva már egy felnőtt ül önnel szemben.
Bardoux asszony bólogatott, de azért nem akart túl könnyen enged-
ni.
- Önben buzog a fiatalság idealizmusa. Nehogy azt higgye, hogy min-
den áron ki akarom ábrándítani. Az ilyen helyzetekből leszűrt tapaszta-
lataim viszont azt mondatják velem, hogy az önfeláldozásnak nagy ára
van. Sutyi teljes mértékben önállótlan. Gondolja csak el, egy nap majd
meg akar házasodni, gyerekeket szeretne.
Kléber elmosolyodott, mert Larbi papa kislányai jutottak az eszébe.
- A gyerekeim szeretni fogják Sutyit, mert Sutyi gyerek.
Kléber szeme szikrát szórt. A világ minden középszerűségével kész
volt szembeszállni. Bardoux asszony lesütötte a szemét.
- Kléber, megtettem, amit tehettem, hogy segítsek önnek. Azt hit-
tem, jól cselekszem...
- Amit köszönök is önnek.

st- 202 -is

 A társbérletben Aria szólt az öccsének, hogy néhány napot Paimpol-
ban tölt a szüleiknél.
- Az egyetemmel mi lesz?
- Most képtelen vagyok tanulni.
Aria kimerültnek látszott. Corentin végül összeszedte a bátorságát,
és feltette neki a kérdést:
- Emmanuellel vége?
- Azt hiszem... Azt akarta, hogy rögtön mondjak igent. Hogy menjek
vele. Én meg nem is tudtam, mit akarok... Már nem tudom...
Letörtnek látszott.
- Kléber szülinapjára visszajössz?
- Igyekszem, Coco, de semmit se ígérek.
Ezen az éjjelen Enzo befejezte a regényt. Amikor Aria egy pillanatra
kiment a szobájából, ő besurrant. Meglátta a nyitott, félig teli bőrön-
döt. Beledobta a füzetet. Az első oldalra ráírta: „Ha nem szeretsz, sem-
misítsd meg.”
- Örökre elmész? - kérdezte Sutyi.
Aria épp a csomagolás végén járt.
- Nem, kis Sutyim. Kicsit pihenek az apukámnál és az anyukámnál.
- Az én anyukám meghalt, az apukám meg nem szeret.
Aria Sutyi nyaka köré fonta a karját.
- Nem én vagyok szerelmed - emlékeztette Sutyi a lányt.
- Tudom. Te az én királyfim vagy.
És Aria megcsókolta Sutyit.

Larbi papáéknál mindenki ujjongott Sutyi visszatérésének a hírére.

- Amira olyan boldog, amikor találkozik vele! - mondta Jasmine ma-
ma.
Az ura bólogatott: igen, igen, Sutyi nagyon aranyos. Neki viszont
Kléberre fájt a foga. Rájött, hogy Zahra jobban szereti Klébert, mint a
fiú őt. Klébernek még érnie kell, és amíg beérik, meg kell akadályozni,
hogy túlságosan eltávolodjon tőlük.
- Meg kellene ünnepelni Zahra születésnapját - szólalt meg Larbi pa-
pa minden apropó nélkül.
 - Már megint? De hát a múlt héten már megtartottuk!
- Igen, de akkor családi körben ünnepeltünk. A mai fiatalok szeretik
ilyenkor meghívnia barátaikat is.
- Zahrának Sutyin és Kléberen kívül nincs olyan sok barátja.
Larbi papa úgy nézett a nejére, mint aki felettébb helytálló javaslatot
terjesztett elő:
- Igazad van. Akkor hívja meg Klébert és Sutyit jövő szombatra!
Jasmine mamát nem lehetett palira venni.
- Larbi, Kléberrel kapcsolatban van egy kis gond.
- Miféle gond? - kérdezte aggódva az ura.
- Hát az, hogy misére jár.
- Ja? Csak ennyi?
Larbi papa arca felderült:
- A Koránban ez áll: „ A hívőkhöz legközelebb állnak barátság révén
azok az emberek, akik ezt mondják: „ Igen, mi keresztények vagyunk!”
Kléber először nagyon megörült Zahra meghívásának, aztán meg
nagyon ideges lett tőle. Beatrice ugyanis időközben ugyanarra a szom-
batra hívatta meg magát a társbérletbe. Kléber elhatározta, hogy meg-
osztja magát a két lány között: délután kettőtől négyig Zahrával lesz,
négytől hatig meg Béatrice-szel. Az érzelmesség Zahrával, a többi meg
Béatrice-szel.

Ama nevezetes napon Sutyi magára öltötte Mucsabingen úr öltö-

zékét, valamint egy csokornyakkendőt, amely olyan volt, mint egy
szárnyával verdeső pillangó. A nappaliban Enzo, Corentin és Kléber
csöndben élvezte Sutyi látványát: ott állt előttük borzas hajával, csillo-
gó szemével, csálé zakójában, mütyüröktől duzzadó zsebekkel.
- Kész vagyok.
Larbi papáéknál diadalmas fogadtatásban részesültek.
- Úgy szeretem a lányokat! - jelentette ki Sutyi, megfeledkezve ko-
rábbi előítéleteiről.
Kléber félrehúzta Zahrát:
- Négy előtt el kell mennem. Megbeszélésem van a szociális irodával.
Semmi különös, csak papírokat kell aláírni Sutyi helyett...
st- 204 -is
 Olyan ügyetlenül hazudott, hogy Zahra majdnem megkérdezte, hogy
a szociális irodának vajon van-e szőr a hóna alatt. Női ösztöne azonban
azt súgta neki, hogy másképp fogjon hozzá.
- Kár - mondta. - De mindegy, a lényeg, hogy Sutyi egész délután ve-
lünk lehessen.
Kléber nagyon megsértődött. Morcos képpel odament a lányko-
szorúhoz, melynek középpontja a saját bátyja volt.
- Egy másik nyelven beszélek - tudatta vele Sutyi a mellét kidül-
lesztve.
A kicsik épp a jelbeszédet tanították Sutyinak és Pupák úrnak. Kléber
még néhány percig duzzogott. Aztán kedve támadt megtanulni, hogy a
süketnémák miként mondják azt, hogy „szeretlek”. Zahra megmutatta,
hogyan kell: először laposan a hasára tette a kezét, majd a szíve felé
emelte.
- Minél jobban eltávolítod a kezedet a testedtől, annál nagyobb a
szerelmed - mondta, és széles mozdulatot tett.
Kléber leült törökülésbe Larbi papa lányai közé, és hagyta, hogy a ke-
ze beszéljen. Amikor az órája 15.40-et mutatott, felpattant. Sebbel-
lobbal otthagyta a társaságot, s már az utcán vette észre, hogy koráb-
ban fog hazaérni. Lelassította a lépteit. A templomuk előtt elhaladva
azon tűnődött, vajon nyitva van-e az épület. Az egyik oldalajtón be tu-
dott menni. A templomok hűvös homálya burkolta be a szívét.
Belemártotta kezét a szenteltvíztartóba, és keresztet vetett. Olyan
mozdulat volt ez, melyet gyerekkorában tanult, akkor, amikor az édes-
anyja még élt. A halálakor Kléber tizennégy éves volt. Édesanyja ezt
mondta neki:
- Vigyázz a testvéredre! Én majd odaföntről vigyázok terád.
Egyenesen Kis Szent Teréz szobrához tartott. Két eurót dobott a per-
selybe, meghallgatta, amint összecsendül a perselyben lévő többi ap-
rópénzzel, kivett egy vastag templomi gyertyát, s egy másik gyertya
lángjánál meggyújtotta. Ekkor egy hang szólalt meg benne:
- Hagyd, hogy Sutyi gyújtson világot!
És gondolatban látta magát, amint kisebbként a nagyobbnak engedi
át az előjogot, hogy az gyújtsa meg a gyertyát. Mert a kicsi volt a nagy,
és a nagy volt a kicsi.
 - Anya - mondta, és a szoborra nézett.
Az oldalhajóban indult kifelé. Ekkor észrevette a gyóntatószéket,
melyből egy vasárnap Pupák úr barlangot csinált magának. Ellenáll-
hatatlan vágy fogta el, hogy egy pillanatra bemeneküljön oda. Bebújt a
függöny mögé, amely a világtól elrejti a bűnbánót, és egész testében
reszketve letérdelt.
Amikor kilépett a templomból, már jóval elmúlt négy óra. Ha Beatri-
ce Corentinre akadt, nyilván megtudta, hogy Klébert Zahra meghívta
magukhoz. Ha Enzo fogadta, akkor Enzo jól összekavarta a lányt. De
akár így, akár úgy, négy óra úgyis elmúlt már. „Tényleg bonyolult va-
gyok” - gondolta Kléber, miközben visszament Zahráékhoz.
- Máris? - lepődött meg Sutyi.
De más reakció nem volt, és Kléber ezúttal ehetett a finom süte-
ményekből. Mikor visszatértek a társbérletbe, Enzo kikiáltott neki a
nappaliból:
- Az a vörös hajú barátnőd járt itt! Randid volt vele?
Kléber bólintott.
- Azt mondtam neki, hogy sürgősen el kellett menned a szociális iro-
dába a bátyád miatt, és elnézését kéred.
- Rendes vagy!

Kléber születésnapja mindenszentek napjára, ebben az évben pén-

tekre esett. Az iskolai szünet elejét a buli előkészületeinek szentelték.
Kléber méltóképpen akarta megünnepelni a nagykorúvá válását. Beat-
rice-t és Zahrát is meghívta. Zahra megkérdezte, hogy elhozhatja-e
Djemilát is.
- Meghívod Stephanie-t? - tudakolta Corentin a barátjától.
Enzo csúnyán nézett rá, mire Corentin az ő Alexis unokatestvérére és
annak girlfriendjére fanyalodott.
- Hubert-t és Jean-Paul-t mindenképpen meg kell hívni - mondta me-
gint.
A vendégek listája lassanként egyre hosszabb lett, de lány téren né-
mi hiányosságot mutatott.
- És Aria? - kérdezte Enzo bátortalanul.
st- 206 -is
 Corentin határozatlan fintort vágott.
- Megkérdezted tőle? - bökte oda neki mérgesen Enzo.
- Persze, de...
- De mi? - rivallt rá Enzo.
- Nem tudja. Reggel igent mond, este meg nemet. Pedig hidd el,
hogy noszogatom. A jelek szerint beteg.
- Mitől beteg?
Corentin megint grimaszolt egyet, amivel azt kockáztatta, hogy a
barátja agyonüti.

- Hagyjon neki egy kis időt - csitította Istenfalvi úr. - Most szakított. -
Nem vetheti magát a maga karjaiba egyik pillanatról a másikra. Ez nem
lenne finom, nőies dolog.
Enzo gépiesen masszírozni kezdte a vállát.
- Aria nem nőies. Egy pokolfajzat!

Ez alkalommal Sutyit is bevonták az előkészületekbe, olyannyira,

hogy a végén Kléber születésnapjáról már mint a sajátjáról kezdett be-
szélni.
- Mit kapok ajándékba? - kérdezte az öccsétől.
- Mit szeretnél?
- Egy teflont, egy tevelíziót és egy sámligépet.
- Hát ez így eléggé drága lesz. Mit szólnál egy órához?
- Jóóó!
- Megvegyem hozzá a kalapácsot is?
Sutyi megértette a viccet, felnevetett.
- Nincs benne zemberke - mondta.
Sokat fejlődött.
- Úgy látom, Pupák úrról egyre kevesebb szó esik - állapította meg
Corentin.
- Sutyinak kevésbé van szüksége rá - felelte Kléber. - Most már van-
nak barátai.
Azért Pupák úr belemártotta a bajszát a csokikrémbe, répakarikákat
csent el, játszott a mixerrel, és ezerszer rendre kellett utasítani.
- Sutyi, hagyd már abba!
- Nem én voltam, hanem...
Mire mindenki egyszerre fújta:
- Pupák úr!

Végre elérkezett a nagy nap estéje.

- Talán nem kellene királyfinak öltöznöd - sugallta neki Kléber.
- Mucsabingen úr leszek, ő negyvenharminc éves, ez a kazitonb-
rukja.
- Talán nem kellene másik nyelven beszélned!
A bulira elsőként a megkerülhetetlen Jean-Paul és Hubert érkezett.
Hangosan beszéltek, egy halom sületlenséget hordtak össze, szóval a
minden bulihoz nélkülözhetetlen alapot képezték. Majd megérkezett a
teljesen lelombozódott Alexis. Nemrég szakított a girlfriendjével. Enzo
dühös pillantást vetett kedélybeli klónjára. Majd beengedte azt a me-
dikát, aki ugyanarra az egyetemre járt, mint Emmanuel és Aria.
- Sosem hittem volna - ismételte el legalább hússzor, amikor meghal-
lotta, hogy a fiatalok szakítottak. - Még ilyet!
Majd Enzo elégedetten hallotta, hogy Aria azt tervezi, hogy ezzel és
két másik lánnyal együtt egy XI. kerületi loftba költözik. Vissza kellett
fognia magát, hogy le ne rohanjon, és azonnal ne jelentse a hírt Isten-
falvi úrnak.
A nappali és az ebédlő lassanként megtelt nyüzsgő vendégsereggel.
Kléber ötpercenként nézte az óráját.
- Nekem nincs órám - emlékeztette tapintatosan a bátyja.
Végre befutott Béatrice is. Nagyon topos topját egy nagyon ala-
csonyra csúsztatott aljjal cserélte föl, amelyet az öv épp csak meg-
tartott.
- Múlt szombaton aztán szépen felvetted a nyúlcipőt! - mondta
Klébernek.
- Kukucs! - hallatszott ekkor, és Pupák úr a füleivel Béatrice orra alatt
kezdett kalimpálni.
Béatrice olyan undok mozdulattal tolta félre a játékot, hogy Sutyi
st- 208 -is
elmenekült.
- Sajnálom, sürgős dolgom akadt - felelte Kléber szárazon. - Á, itt van
Zahra is!
Valóban Zahra érkezett, nyomában Djemilával. Rápillantott a vetély-
társára, és elnyomott egy sóhajtást. Minthogy semmilyen rafináltabb
cucca nem volt, megint a kis aszimmetrikus ruháját vette föl.
- Gyönyörű vagy - dicsérte meg Kléber halkan. - A húgod meg elhagy-
ta a kendőt?
Mi több, Djemila Leila szoknyáját húzta föl, amelyben úgy hatott,
mintha inkább egy széles öv, mintsem miniszoknya lenne rajta.
- Gondolkodott a dolgon. A vallást a szívünkben hordjuk, nem a fe-
jünkön.
Kléber egyetértően bólintott, s hozzáfogott, hogy kicsomagolja a
svédasztal mellett halmozódó ajándékokat. Béatrice-től egy bokszer-
alsót kapott, amelyen zseb volt az óvszernek.
- Köszönöm - mondta Kléber, és sietve visszagöngyölte a gatyát a
papírjába.
Zahrától egy szép fényképtartót kapott.
- A te fényképedet kellene beletenni - javasolta Kléber.
Béatrice ekkor döbbent rá, hogy elvesztette a játszmát.
- És az én ajándékaim, azok hol vannak? - türelmetlenkedett Sutyi.
Zahra ekkor egy teleszalagozott csomagot nyújtott át neki. Sutyi a
csomagolást széttépve nyitotta föl:
- Kistörpe ruhák!
A csomagban egy fekete filcből varrt aprócska zeke és egy icipici
nadrág lapult, melyeket vörös hajtóka és aranyozott gombok díszítet-
tek: Jasmine mama varrta a kis együttest, hogy ezzel lehessen eltakarni
Pupák úr ütött-kopottságát. Zahra segített Sutyinak felöltöztetni a
plüssállatot, aztán mindenki megcsodálta a művet.
- Pupák úr baromi jól néz ki - jelentette ki Sutyi.
- Ez elkerülhetetlen volt - kesergett Enzo. - Addig forgolódik fiatalok
társaságában, amíg ő is úgy kezd el beszélni, mint ők.
Djemila meg elhatározta, hogy nem vesztegeti az időt. Körbesza-
golt, és kizárásos alapon Corentinre esett a választása. Először kér-
désekkel bombázta:
 - Mit tanulsz? Hány éves vagy? Ez a lány a barátnőd? Milyen zenét
szeretsz?
Miután elégedett volt a válaszokkal, saját magát utolsó éves gim-
nazistaként mutatta be, aki azt tervezi, hogy egészségügyi és szociális
területen tanul tovább. Majd egy pohárból ivott Corentinnel, hogy
megismerje a gondolatait, és felkérette magát az első lassúra. Zahra
titkon rettegve figyelte a szeme sarkából.
- Nahát, a húgod rekordidő alatt emancipálódott! - jegyezte meg
Kléber.
- Tizennégy éves...
Kléber elhatározta, hogy jobb híján Enzónak szól.
- Enzo, meg kellene mondani Corentinnek, hogy...
- Nem hiszem, hogy most bármit is lehetne mondani neki.
- A lány, akivel táncol...
- Arról beszélsz, aki úgy tapad hozzá, mint egy pióca?
- Igen. Szóval tizennégy éves.
- Tényleg? - mondta Enzo azért meglepődve.
De aztán meggondolta magát:
- Ne izgulj, Kléber. Corentin nem egy gyorsnaszád. Amikorra elha-
tározza magát, a csaj már nagykorú lesz.
Egy ilyen estén Enzóból semmi többet nem lehetett kihúzni. Magától
eldöntötte, hogy ő a társadalom söpredéke, és lehuppant a már jócs-
kán elázott kedélyállapotbeli klónja mellé a kanapéra.
- Az élet, tudod, az élet, az egy szartömeg - mondta Alexis kásás han-
gon. - És ebből a szarból csak... csak egy módon lehet kigyógyulni. Csak
egy módon!
Felemelte a hangját, mintha csak Enzo megpróbált volna ellent-
mondani neki.
- Kettő nincs, csak egy. Egyetlen!
Ekkor csöngettek, s Enzo sosem tudta meg, miként lehet kigyógyulni
az életből. Ugyanis Aria vonult be a nappaliba.
Enzo először nem is ismerte meg. A lány teljesen átalakult. Gondo-
san megfésülködött, kifestette magát, elegánsan felöltözött. Egy valódi
nő állt Enzo előtt. Mintha csak érzékeltetni akarta volna Enzóval az
őket elválasztó távolságot. A fiú tétova léptekkel odament hozzá, és
st- 210 -is
némán bámulta.
- Jó estét, vagy mi? - szólalt meg a lány korábbi nyers modorában.
- Jó estét, ha lehet ilyesmiről szó - válaszolta Enzo Füles mélabús
hangját utánozva.
- Hogy te milyen hülye tudsz lenni!
Aria mindenkit körbepuszilt. Sutyit is, főleg Sutyit.
- Na, akkor te is ünnepelsz?
- Az én kazitonbrukom!
- Ami annyit jelent, hogy „születésnap” - fordított Kléber.

Enzo kezdetben azt hitte, hogy Aria visszatérésekor megbolondul

majd az örömtől. Ehhez képest kissé kapatosan és mogorva hangu-
latban továbbra is ott álldogált a nappali közepén. Aztán elment, és
ledőlt az ágyára. Mindentől, de legfőképp saját magától undorodva
már-már elszunnyadt, mikor kopogtak az ajtaján. Felkönyökölt; a mig-
rén úgy kezdett dörömbölni a halántékán, akár a harang nyelve.
- Mi van már? - ordított ki.
Aria lépett be, becsukta az ajtót, és nekidőlt.
- Mi van? - kérdezte Enzo csöndesebben.
A lány valamit odadobott a párnája mellé.
- Mi ez?
- Te is beszélgetős hangulatban vagy ma este! Egy CD.
A fiú két ujja közé fogta a lemezt.
- És én mi’ csináljak ezzel?
- Amit akarsz. A regényed van rajta.
Enzo láthatólag nem értette.
- Enzo, begépeltem a regényedet, az van a lemezen.
- De miért?
Aria leült az ágy szélére.
- Mert szerelmes vagyok a regényedbe. A szereplőidbe. A főhősödbe.
Szerette volna tovább nyújtani a sziklapart tetején táncolást, a szé-
dületet. Ám a lágyékából feltörő hőhullám ráborította Enzóra.
- Aria, Aria, igazat beszélsz? Belém? Olyan gyönyörű vagy ma este.
Nem is mertem volna...
 - A kedvedért szépítettem ki magam.
Enzo lehunyta a szemét, és magához szorította a lányt. Ó, Enzo, mi-
csoda boldogság, hogy ennyire boldogtalan voltál!
- Szeretlek, nem is tudod, mennyire szeretlek!
A lány felnevetett, és csiklandozni kezdte a fiút. Enzo is nevetett.
Aztán egymást folyamatosan csiklandozva letépték egymásról a ruha-
darabokat.
- Szeretkeztek?
Enzo épp kinyitotta a sliccét. Zihálva felegyenesedett. Pupák úr dug-
ta be az ajtón a fülét.
- Sutyi!
- Igen?
Erre Sutyi is bekukkantott, mintha csak hívták volna.
- Nem szégyelled magad?
- Nem.
Sutyi megbillegtette a játék füleit.
- Pupák úr szereti ezt látni.
Ekkor pedig felharsant Corentin hangja a folyosón:
- Enzo, bújj már elő, itt a torta!

Végül mindenki összegyűlt a nappaliban. Lekapcsolták a lámpát, és

Zahra behozta a tizennyolc gyertyával ékesített tortát. Ezt énekelte:
- Boldog kazitonbruk...
Valamennyien határtalanul boldogan bekapcsolódtak:
- Boldog kazitonbruk, Kléber...
Valamennyien? Nem. Béatrice ugyanis a dühtől összepréselt ajakkal
hallgatott. Elhatározta, hogy a jótékony félhomályban kisurran a nap-
paliból. Ám amikor a küszöbre ért, észrevette a puffon felejtett Pupák
urat. Úgy érezte, hogy régi adósságot törleszthet a nyúlon. Lehajolt,
megragadta, és a konyha felé indult. S a gaztett két mozdulattal elvé-
geztetett.
Corentin eközben vagdosta föl a tortát.
Kléber intett Sutyinak, hogy menjenek a nappali egyik nyugodt sar-
kába. Levette a csuklójáról az óráját, és rácsatolta a testvére kezére.
st- 212 -is
 - Ez most már az enyim?
- Nem töröd össze?
Sutyi megrázta a fejét, és megbabonázva figyelte a másodpercmuta-
tó járását.
- Hány óra van, Sutyi? - kérdezte tőle Enzo.
- Tizenkettő.
A szomszéd templom órája éjfélt ütött.

A buli kissé elhúzódott. Sutyi elaludt a szőnyegen, a beszivornyázott

Alexist meg a kanapén nyomta el a buzgóság. Kléber és Corentin haza-
kísérte Zahrát és Djemilát. Enzo és Aria pedig beugrott az ágyba.
- Pupák úr elment!
Klébert legszebb álmából riasztotta fel a testvére.
- Mi az már megint? Nem hagynál már végre békén a Pupákoddal?
- Elment.
- Dehogyis, ott kell lennie a születésnapi rumliban.
Kléber egy órával később hozzáfogott a kereséshez. Csakhamar
Corentin is besegített neki.
- Emlékszel, hol hagytad?
- Ott - mutatott Sutyi a puffra.
Enzót és Ariát is értesítették az állat eltűnéséről. Az egész lakást fel-
forgatták. A borgőzös álmából ébredező Alexis felült a kanapén.
- Mit kerestek?
- A plüssnyuszit.
- Attól a vörös hajútól kérdezzétek...
- Béatrice-től?
Alexis bólintott:
- Ő kapta föl a játékot a puffról. Furcsállottam, de nem voltam olyan
állapotban, hogy közbeléphettem volna...
Kléber érezte, hogy eszelős düh önti el az agyát. A tekintete meg-
dermedt.
- Elmegyek hozzájuk.
Enzo visszatartotta a karjánál fogva:
- Ne hülyéskedj, ott a telefon. Ingerült vagy, bízd rám a dolgot!
 Enzo átment egy másik helyiségbe, ahol senki se hallhatta, majd
visszajött.
- Tényleg ő volt az - jelentette be melodramatikus hangon. - Beha-
jította a szemétledobóba.
A fiatalok megdöbbenve néztek egymásra.
- Akkor menjünk érte! - mondta Sutyi.
- Hát persze, de hülyék vagyunk! - rázta meg magát Kléber.
Lerobogtak a lépcsőn, és pont akkor rontottak be a szemeteshelyi-
ségbe, amikor a házmester épp hozta vissza a kukákat.
- Damned! A kukások megelőztek - kiáltott fel Enzo egyre drámaibb
hangon.
- Pupák úr kijött a kukából?
Hogy értessék meg Sutyival, hogy soha többé nem láthatja viszont a
nyusziját?
Ahogy visszatértek a nappaliba, Sutyi leült a puffra.
- Majd itt megvárom.
- Hiába várod. A kukásautóban van - mondta neki Enzo.
- Majd megszökik.
- Nem, lehetetlen, hiszen csak egy plüssjáték. Nem igazi nyuszi.
- De.
Sutyi könnybe lábadt szemmel erősködött, de sírni nem volt haj-
landó. Tapodtat sem tágított. A végén aria magához szorította, s a fü-
lébe súgta:
- Sutyi, tudom, hogy szereted Pupák urat. Mindannyian szeretjük
Pupák urat. De be kell látnod, hogy Pupák úr meghalt.
Sutyi reszketni kezdett:
- Mint anya?
- Mint anya.
Sutyi összekulcsolta a kezét:
- Én is meghalni akarok vele.
- És velem akkor mi lesz? - kiáltott fel Kléber, és letérdepelt a bátyja
elé. - Azt akarod, hogy egyedül maradjak?
- Neked ott van Zahra, hallózzál neki!
Kléber megfogadta a tanácsot, és hallózott egyet Zahrának. A lány
azonnal rohant hozzájuk.
st- 214 -is
 - Veszünk egy másikat - mondta Sutyinak. - Egy másik Pupák urat.
Sutyi szemrehányóan nézett rá:
- Pupák úrból csak egy van.
S ezt mindenki tudta.

Az alattuk lévő emeleten Istenfalvi úr emlegette szomszédjai felme-

nőit, mit sem sejtve tragédiájukról.
- Már megint! Megint eldugították nekem a szemétledobót! Azt állít-
ják, hogy nem ők. De ki más lehetne!
Georges-nak kifinomult módszere volt a szemétledobó kidugítá-
sára: egy kötél végére rákötött egy ötkilós súlyzót, és leengedte a cső-
ben. Ettől lezúdult a járatot eldugító szemét.
- Meg is van - mondta, amint a leguruló szemét hangját meghallotta.
És min áll vagy bukik az ember sorsa? Istenfalvi úr be akarta bizo-
nyítani, hogy valóban a társbérlők a bűnösök, ezért lement a kukás-
helyiségbe.
Néhány pillanattal később pedig becsöngetett a társbérletbe.
- Most viszont el kell ismerniük, hogy maguk dugítják el a sze-
métledobót mindenféle szutyokkal!
Enzo tágra nyitotta a szemét.
- Georges!
S minthogy határozott melodramatikus vénát érzett magában, hoz-
záfűzte:
- Az életünket mentette meg...
- Itt van az a félkegyelmű? - dörögte az öregúr a nappaliba lépve.
A puffon ülő, magába roskadt Sutyit körülvették a barátai. Georges
ünnepélyesen feléje tartott, és mindenki utat engedett neki, hogy Sutyi
láthassa.
- Isten bácsi!
Georges karjában, akár egy beteg kisgyerek, ott lapult a feltámadt
Pupák úr.
- A nyulad orrfacsaróan büdös - mondta, és visszaadta a nyulat Su-
tyinak.
Mindenki sürögni-forogni kezdett. Kimosták az apró zekét és az ici-
pici nadrágot, besamponozták és bekölnizték Pupák urat. Aria néhány
helyen összevarrta. Mindeközben Sutyi mással se foglalkozott, csak
fontoskodva az óráját nézegette.
Késő délután Zahrának haza kellett mennie.
- Elmegyünk a folyópart felé? - vetette föl Kléber. - Beszélgessünk
egy kicsit!
Eszébe villant, hogy Béatrice-nek is ugyanezt mondta. „De ez most
más” - gondolta, miközben a Zahra lépteire felelő saját lépteit hallgat-
ta. Úgy bandukolt mellette a lány, ahogy majd évek múltán is fog. Az-
tán gyerekek is tipegnek majd velük, gyerekek, akik szeretni fogják Su-
tyit, mert egyszerűek lesznek, mint minden gyerek.
Kléber gondolatai elkalandoztak. Nem facsarta az agyát azon, hogy
átkarolja-e Zahra derekát, vagy se, s azon sem, miként kapja meg tőle
ezt vagy azt. Ám végül zavarni kezdte a nagy csönd. Hisz az előbb azt
mondta, hogy beszélni akar vele! Azt akarta mondani a lánynak: „Té-
vedtem, azt hittem, hogy szeretem Béatrice-t, de téged szerettelek.”
De nem találhatna más szavakat?
- Zahra, azt szeretném mondani...
A lány megállt, és tekintetét a fiúéba mélyesztette. Ezt a pillanatot
várta már mióta! Kléber egy huncut mosollyal egyszer csak Pupák úr
kisöccsévé változott.
- Zahra, figyelj csak!
Kléber a hasára tette a kezét, a szíve felé emelte, majd ujjai hegyével
megérintette Zahra szívét. Erre Zahra is a hasára tette a kezét, felemel-
te a szíve felé, s a két fiatal átkarolta egymást.

A társbérletben meg a kanapén elterülve, fejét Aria ölében nyugtat-

va Enzo ábrándozott.
- Milyen fura! - szólalt meg. - Megesküdtem volna, hogy Sutyi egész
nap le se veszi majd a szemét a játékáról. Pedig csak az órája érdekli.
- Én úgy gondolom, hogy Pupák úr ma jelképesen meghalt - felelte
Aria, akit egyre jobban érdekelt a mélylélektan. - Sutyi soha többé nem
fogja azt állítani, hogy a játéka él.
- Szerinted ez nem szomorú?
st- 216 -is
 - A gyerekek felnőnek, Enzo. Az vajon szomorú?
- Igen, szomorú. Elkerülhetetlen, de szomorú.
Ariára emelte örökösen zaklatott tekintetét. A lány rámosolygott.
Tényleg ezt a fiút szerette.
Sutyi a fürdőszobában volt. Vele szemben füleinél fogva a szárítóra
akasztva ott lógott egy rongyos, össze - vissza vagdosott és varrt, filc-
tolltól és ajakrúzstól foltos plüssjáték.
- Száraz vagy?
- Még nedves a lábam a víztől - felelte Pupák úr.
- Béatrice dobott a szemétledobóba?
- Nem, én ugrottam bele. Látni akartam a kukászt.
Sutyi széles mozdulatot tett, hogy megnézze a csuklóján díszelgő
óráját. A kismutató egész nap csak ballagott, baktatott, bandukolt elő-
re. Egész nap ugyanaz a kérdés motoszkált a fejében, már kerék-
nyomot vágott az agyába, így hát most fel kellett tennie:
- Mondd csak, egy nap meghalódol?
- Nem - felelte Pupák úr -, nem feltétlenül.

VÉGE