10.

tétel
A) Az óvodai környezeti nevelés helyszínei III: Az óvoda udvarának szerepe a környezeti
nevelésben. Gyógynövények az óvodakertben. Kisállattartás az óvodában.
B) A pszichohigiénés nevelés feladatai a környezeti nevelés tükrében.

A)
Az óvodaudvar:
 Berendezése, a különböző tevékenységekre alkalmas területek kiképzése megfelelő
anyagokkal, nagymértékben hozzájárul a környezet kultúra alakításához.
 A játszóterületek, közlekedő utak víz- és sármentessé tétele korszerűen megoldható
gumitéglák felhasználásával.
 Az udvari játékok alatt 10-15 cm vastag homok, kavicsréteg vagy szintén gumitégla
alkalmazása javasolt.
 A fából készült udvari játékok igen esztétikusak, szépek, változatos mozgást tesznek
lehetővé. Megfelelő minőségükre, folyamatos karbantartásukra nagyon oda kell figyelni.

Az óvodakert (a továbbiakban: kert) létrehozása minden óvodában kívánatos.

 Természetesen ezt az udvari játszórészek csökkenése nélkül kell megvalósítani.
 A kertben végzett tevékenységek személyiségfejlesztő hatása, a környezeti nevelés területén
sokrétűen érvényesül.
 A kertben a gyermekek találkoznak az élettelen és az élő természet egy-egy jelenségével,
dolgával, tárgyával, amelyekről ott közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek.
 A tapasztalatokra épülő ismereteket, a tudást, a természet közelsége, a kertben végzett
változatos, sokféle munka eredményessége közvetíti a számukra.
 A kert modell lehet a gyermeknek a természettel való kapcsolatuk létrejöttéhez,
alakításához. Lehetőséget nyújt az emberi beavatkozás hatására bekövetkezett változások
megfigyelésére. Segíti a gyermekeket néhány alapvető ökológiai összefüggés meglátására az
élő- és élettelen környezeti tényezők közötti kölcsönhatások megfigyelésén át.
 Gazdagítja növény- és állatfaj ismeretüket, naponta megtapasztalják a kert állandó vagy ott
ideiglenesen megtelepedő élőlényeinek jellemzőit.
 A kertben végzett munka – kertészkedés – közös tevékenység, közösség alakító, fejlesztő
hatású.
Az óvodakert kialakításához és fejlesztéséhez javasoljuk az alábbiakat:

 Ahol az óvodaudvaron kevés a hely, ott ún. többfunkciós kertet alakítsunk ki.
 Olyan kertet, amelyben lehetőség van pihenésre, szemlélődésre, gyönyörködésre, játékra,
ugyanakkor haszonkert is, melynek zöldségei, gyümölcsei, virágai fogyaszthatók,
ugyanakkor a különböző tevékenységek alapanyagaiként is hasznosíthatók.
 Alakítsunk ki többféle termőhelyet, hogy a gyermekek közvetlenül megtapasztalhassák az
élőhelyek, valamint azok élőlényeinek sokféleségét.
 Legyen mindenképpen zöldséges- és virágoskert, gyógy- és fűszernövényes kertrész,
alakítsunk ki „madárvendéglőt.” Nagyobb területű óvodaudvaron érdemes sziklakertet és
kerti tavat is létrehozni.

Telepítsünk élő sövényt az udvar kerítésen belüli részére.

 Ez sok szempontból előnyös: megszűri a levegőt a portól, tompítja az utca zaját,
megnyugtató, szép látványt jelent, barátságos, természetközeli környezetet biztosít. Az
udvar nagyságától függően ez akár többsoros is lehet. Az udvar belseje, a gyermekek
játszótere felé mindenképpen azokat a fajokat ültessük, melyek számukra veszélytelenek, és
 ha lehet, legyenek őshonosak (pl.: törpe mandula, közönséges mogyoró, tamariska, aranyfa
(aranyvessző), kerti gyöngyvessző, közönséges orgona, boglárkacserje, fagyal (ennek a
virágait elvirágzás után a gyermekek által elérhető magasságig ki kell vágni, mert termései
mérgezőek).
 Az utca felőli sorban, ahol az óvodás gyermek nem kerülhet a közelébe, telepíthetünk sűrűn
egymás mellé tüskés, tövises fajokat (tűztövis, galagonya fajok, kökény, gyepűrózsa,
borbolyafajok stb.), melyek akadályozhatják kóbor állatok és illetéktelenek behatolását.

Az óvoda udvarára és kertjébe telepített fás szárú növények kiválasztásánál a növényekre és a

gyermekekre is tekintettel kell lennünk, valamint nevelési céljainkról sem feledkezhetünk meg. A
kiválasztási szempontok a következők:

 a terület domborzati, éghajlati és talajadottsága;

 a telepítendő fajok környezeti igényei;
 ne jelentsenek balesetveszélyt – tüskés, tövises, szúrós levelű, mérgező vegyületeket
tartalmazó, allergiát okozó fajok ne legyenek közöttük (pl.: rózsa, tűztövis, japánbirs,
magyal, fényes levelű mahónia, tiszafa, galagonya fajok, vadszőlő), illetve csak az
előbbiekben jelzett helyre ültessük azokat;
 cserjét és fát egyaránt ültessünk;
 legyen örökzöld, tűlevelű fánk pl.: lucfenyő, amely madár karácsonyfává is előléphet; ha
van elég helyünk, ültessünk vörös fenyőt;
 díszcserjéink, díszfáink is legyenek, a már élősövénynek javasolt fajokon túl: pl. jezsámen,
nyári orgona, díszszilva, díszalma;
 lombhullató fáink a hazai természetes (természetközeli) társulásokat reprezentáló fajok
legyenek, pl.: kislevelű és nagylevelű hárs, juharfajok, közönséges gyertyán;
 ehető termésű cserjéink közül a ribizlit javasoljuk, mert a ribizli a fajták gyümölcseinek
eltérő színe érdekessé teszi, magas a C-vitamin tartalma, nem okoz sérülést. A közönséges
mogyoró is jól „hasznosítható;
 a gyümölcsfák közül javasoljuk a meggy, cseresznye, alma és körtefa ültetését.
Amennyiben az udvar mérete lehetővé teszi, annak egyik sarkába csoportosan ültetett sűrű bozótot
képező fás szárú növényekből „madárvendéglőt” alakíthatunk ki. Pl.: fagyal, fekete bodza, tűztövis,
gyepűrózsa, kecskerágó-, borbolya- és galagonyafajok, hóbogyó. Ezek védelmében fészkelhetnek a
feketerigók, barátposzáták, zöldikék stb.
Termésük télen is lehet madáreleség, de lehet a gyermekek különböző tevékenységeinek
alapanyaga. Főzhetünk belőle szörpöt, lekvárt, száríthatjuk, színezőanyagként használhatjuk,
barkácsolhatunk belőle stb.

A gyógy- és fűszernövények
 termesztésével alapozhatjuk a gyermekek elfogadó magatartását a napjainkban egyre
szélesebb körben terjedő természetes gyógymódok és betegségmegelőző eljárások iránt.
 A gyermekek által fogyasztható fajokon kívül (pl.: kapor, citromfű) érdemes a szép levelű,
virágú, jó illatú fajokat termeszteni (pl.: levendula, muskotályzsálya, borsmenta).
 Az óvodás gyermekeknek, a gyógynövények közül csak néhány ajánlott fogyasztásra, a
kertben termesztettek tapasztalataik gyarapítását, prevenciós szemléletmódjuk alakítását
segítik
 A virágoskertbe
 ültessünk egynyári fajokat (pl. őszirózsa, hajnalka, bársonyvirág), melyek fejlődését,
„magtól-magig” állapotig meg tudják figyelni;
 legyenek évelő növényeink, melyek közül tavasztól-őszig nyílik (pl.: tulipán, nárcisz,
margaréta, szarkaláb, krizantém) valamelyik, így megcsodálása mellett mindig nyújtanak
megfigyelési lehetőséget is
 Ültessünk a gyermek- és népdalokban előforduló virágos növényeket is (pl.: nefelejcs,
szegfű, viola, szarkaláb).

A veteményeskertben érdemes a gyermekek által a mindennapi étkezésekből jól ismert zöldségek közül
azokat termesztenünk, melyek kevésbé igényesek, és melyeket a gyermekek el is tudnak fogyasztani óvodai
tartózkodásuk alatt (pl.: vöröshagyma, snidling, retek, sóska, paradicsom, paprika, sárgarépa). Ültethetünk
azonban általuk még nem ismert fajokat, melyek új ízeit a „mi” kertünkből talán előbb elfogadják a
gyermekek (pl.: padlizsán, póréhagyma).

A sziklakertbe telepíthetünk néhány napfénykedvelő, szárazságtűrő növényt, amelyek a gyermekek

növényfaj ismereteinek gyarapítása mellett a kert érdekes, kedves színfoltjai. Törekedjünk a „sziklákat”, a
kisebb-nagyobb köveket azonos minőségű kőzetből válogatni (csak mészkő, csak bazalt), és arra a kőzetre
jellemző növényekkel betelepíteni. Ezzel is segíthetjük ökológiai gondolkodásuk alapozását.

A kerti tó (érdemes szakemberrel elkészíttetni) igen jó megfigyelési lehetőségeket biztosít, élmény és

tapasztalat szintjén, az óvodás gyermekeknek a vízi életközösség működésének megértéséhez. Ezen kívül
életfeltételt, ivóvíz forrást jelent a kert jó néhány élőlényének pl.: rovaroknak, kétéltűeknek, madaraknak.

Komposztáló:
•       Szerves hulladékok újra hasznosításának szemléltető formája.
•       Szemléletformálás.
•       Komposztálásban végbemenő folyamatok megfigyelése, megbeszélése, évszakonkénti
részfeladatok elvégzése (fűnyesedék, falevél, gyümölcs zöldség maradék komposzt halomra
hordása, befedése talajjal).
•       Tapasztalat: a komposzt felhasználásával szépen fejlődik a növény!

Kisállattartás az óvodában:
Napjainkban a városban élőknek szinte csak a házi állatok jelentik az egyetlen kapcsolatot az
természettel. Megfelelő körülmények között az oviban is lehet tartani kis állatot.
Kiválasztásuk szempontjai: Gyerekekre való hatásuk, környezeti igényük. Szülőkkel egyeztetni kell az
esetleges allergia miatt.
Állattartás formái:
Madarak-kalitkában; Halak-akváriumban; Egér, hörcsög- terráriumban
Szükségleteik: fény-hő, oxigén, élelem, tisztántartás.
A gondozás által megismerkednek a gyerekek az állatok szokásaival, szükségleteivel. Az évek során
beleépül a személyiségékükbe az a szemlélet, hogy úgy éljenek, hogy ne zavarják mások élőhelyét, mert
az ember is része a körülötte lévő világnak. Érzelmi kötődés kialakulása az állatok iránt. Gondozási
feladatok ellátása.
A gyerekek kísérjék figyelemmel a növények és állatok gondozását. Lehetőség szerint figyeljék meg az
állatok etetését / a gyermekek is etessék a csoport kedvencét.
A kisállattartás nehézsége pl., hogy óvodai szünetekben ki gondoskodik az állatról.
B) Pszichohigiénés nevelés:

A pszichohigiénés (mentálhigiénés) nevelés, azaz a lelki egészség védelme az egészséges

személyiségfejlődést biztosítja, célja megóvni a gyermeket az idegrendszerre és a lelki életre káros
túlzásoktól, devianciáktól, az idegrendszeri-pszichés túlterheléstől, kimerüléstől. Szoros
kölcsönhatásban áll a szomatikus neveléssel, a biológiai, testi „jóléttel”. Különösen a kondicionálás,
edzés, az aktív pihenés, a relaxáció, az autogén tréning hat kedvezően a személy idegrendszeri-pszichés
állapotára.
A pszichohigiénés nevelés főbb területeinek az alábbiakat tartjuk számon:
1. Egészséges életvezetés
Az egészséges életvezetés az életmód szabályainak megtartását, az interperszonális kapcsolatok
zavarainak megelőzését jelenti. Ide tartoznak mindazok az aktív, korai prevenciót szolgáló
eljárásmódok, amelyek a civilizált társadalom, a technikai forradalom körülményei között napról
napra ismétlődnek.
 Egészséges napirend: Az egészséges napirend, életrend magában foglalja a szervezet
bioritmusának megfelelő napirendet, heti rendet, az ébrenlét és az alvás szabályozott
váltakozását, a tevékenységek és a pihenés, az aktív és a passzív pihenés váltakozását. Az
egészséges életvezetés tartalmazza a kiegyensúlyozott társkapcsolatok alakítását, a jó családi
és óvodai környezetet, a felnőttek és a gyermekek között kialakuló légkört, az intim emberi
kapcsolatok irányítását.
 Hibás viselkedés megelőzése, kezelése: A hibás viselkedési programok megelőzésének
programja olyan magatartási zavarok megelőzését célozza, amelyek az egymás meg nem
értéséből, antiszociális viselkedésmódokból (düh, harag, agresszió) fakadnak, és a cselekvőt
idegrendszeri feszültségben tartják. Ilyen hibás viselkedési formák: a felnőttek részéről a
felülkerekedő, elnyomó, intoleráns magatartások, büntetésformák (testi fenyítés); a
gyermekek részéről a közösségben a durvaság, agresszivitás; veszélyhelyzet, baleseti helyzet
teremtése; a pszichoszexuális fejlődés zavarából adódó viselkedés stb.
 Családi életre nevelés: A családi életre nevelés az egészséges életvezetés egyik kiemelt
feladata napjainkban. Ebbe a nevelési körbe tartozik a gyermekek (életkoruknak megfelelően)
szexuális felvilágosítása, szexuális érdeklődésük kielégítése, a pszichoszexuális fejlődés
segítése, a szexuális zavarok megelőzése. Ebbe a feladatrendszerbe tartozik a családi
munkamegosztásra való felkészítés, az anyai és apai hivatás megértése, megbecsülése, később
a gyermek születésével kapcsolatos alapvető ismeretek közlése.
2. Stressz – elhárítás
A családban, az óvodában, az utcán és az élet más színterein számtalan olyan nem specifikus inger
éri a gyermeket, amely diszstresszorként (károsodás előidéző stressz-hatásként) súlyosan megterheli
az idegrendszert, viselkedési zavarokat, pszichoszomatikus panaszokat okoz. A stressz tényezők
teljes kiküszöbölése az ember életéből lehetetlen, hatásuk csökkentése azonban tudatos eljárással
elérhető. Sellye szerint figyelembe kell venni: „a stressz nem mindig valamely káros hatás
következménye…nem olyasmi, amit el kell kerülni…minden ingernek van stresszhatása…a stressz
hatására a szervezetnek mindig a leggyengébb „láncszeme” szakad el, jóllehet minden rész egyaránt
ki volt téve a hatásnak. A stressz – elhárítás kétirányú lehet: az egyik út a stresszorok kiküszöbölése
(a stresszhatások, ill. a stresszhelyzetek elkerülése) a másik út pedig a személyt ért stresszhatás
kompenzációja (felkészülés a várható kedvezőtlen hatásra, a stressz legyűrésére).
 A stresszhatás kiküszöbölése: Elsősorban azoknak az élethelyzeteknek elkerülését
tartalmazza, amelyek stresszhatásuk következtében erősen megterhelik az idegrendszert. Ilyen
a füstös, áporodott levegőjű helyiségben való tartózkodás, a folyamatosan ható zajhatás, a
vibráció, az erős fény, a nagy hangerejű magnetofon, rádió hallgatása. Stresszorként
működhet az óvodában a rossz berendezés, felszerelés, a szellőzetlenség, a sok ülés, a
fokozott mozgáskorlátozottság, az utcai zaj, a pedagógus erős, magas hanghordozása,
türelmetlensége. A megelőző feladatok közé tartozik a stresszhatásra történő felkészítés,
neurózisok megelőzése, a feszültségek feloldása is (orvosi vizsgálat, beavatkozás felkészítés).
  A stresszhatás kompenzációja: A stresszhatás kompenzációja mindazokat az eljárásokat
tartalmazza, amelyek a feszültségek feloldását, az idegrendszer pihentetését, az aktív pihenést
szolgálják. Ide tartozik az elfáradás okozta pszichés ártalom megelőzését szolgáló testedzés, a
túlmozgásosságot feloldó aktív, szabad levegőn történő mozgás, fizikai megterhelés. Jelentős
kompenzációs feladatot old meg az autogéntréning, a relaxáció, az izomzat és a szív –
érrendszer ellazítása koncentrációs gyakorlattal.

3. Az abúzus és a deviancia profilaxisa

A pszichohigiénés nevelési feladatok körébe tartozik az egészségre káros szokások (alkohol,
dohányzás), az indokolatlan és túlzott mértékű gyógyszerfogyasztás (nyugtatók, altatók,
fájdalomcsillapítók) bevétele és az egyre terjedő drogfogyasztás. Az egészségvédelem szempontjából
a védőnő és az óvónő kiemelt nevelési feladata a gyermekkori alkoholfogyasztás megelőzése, a
tanulók és az óvoda dolgozói dohányzásának elkerülése.

4. Érzelmi nevelés
Az óvodáskorú gyermek jellemző tulajdonsága: a magatartás érzelmi vezéreltsége. A gyermek
személyiségében az érzelmek jelentős szerepet töltenek be, ezért elengedhetetlen, hogy a gyermeket
az óvodai élet során biztonság, otthonosság, derűs, szeretettel teli légkör vegye körül. A harmonikus
érzelmi élet alakítása, az emocionális stabilitás a harmonikus személyiségfejlődés alapja. Nevelési
szempontból e csoportba tartozik: az óvónő és a gyermek kapcsolatának pozitív érzelmi töltése, a
félelmek, szorongások feloldása, a kudarc elkerülése, az idegrendszeri – pszichés feszültség
feloldása. Jelentős érzelmi feladatot ró az óvodapedagógusokra és a dajkára saját empátiás készségük
fejlesztése, a metakommunikációs közlésmódok helyes alkalmazása, a gyermektől érkező
„segélykiáltás” (cry for help) értelmezése. Kiemelt nevelési feladatként kell kezelni az egészséggel, a
higiénével, a különböző népcsoporthoz vagy betegségcsoporthoz tartozókkal kapcsolatosan
előforduló előítéletek megelőzését (pl. érzékszervi, mozgásszervi fogyatékosok, cigány gyermekek).
Az érzelmi feszültségek nyomán jelentkező pszichoszomatikus betegségek első tüneteinél a
szülőkkel együttműködve életmódbeli revíziót szükséges végezni. Ugyancsak ebbe a nevelési
feladatkörbe tartozik az orvoshoz történő fordulás megszervezése, az orvosi, védőnői vizsgálatok
biztosítása is.