Júlia KSZ 2008.30. B - Linda Conrad - Forró Téli Éjszak (Passionata Chagari Ajándékai 1.)

Linda Conrad
Forró téli éjszaká n
A rettenetes hó vihar ellenére Lance ú tnak indul, hogy kará csonyra hazaérjen. Felveszi
kocsijá ba a lerobbant autó ja mellett integető Marcyt és kislá nyá t. Az ítéletidő elő l egy
romantikus há zban és egymá s karjaiban talá lnak menedéket. Lance megkéri Marcy
kezét, de az asszony még utazgatni szeretne, és nem akar megá llapodni. Vajon
megtalá ljá k a kö zö s utat?
Linda Conrad Forró téli éjszakán (JKSZ 2008/30/2.)
1. FEJEZET
Ez hihetetlen! Lance White Eagle Steele dü hö dten markolta a kormá nykereket. Még
legalá bb há rom ó rá ba telik, amíg eléri a mintegy hú szmérfö ldnyi tá volsá gra talá lható
pihenő helyet.
Jobban mondva ennyi ideig tartana az ú t, ha nem akadt volna el egy hó viharban, és a
rendő rség nem zá rta volna le az autó pá lyá t és a legtö bb orszá gutat.
Lance felcsavarta a fű tést a néhá ny ó rá val azelő tt vá sá rolt négykerék-meghajtá sú
terepjá ró já ban, és vá gyakozva gondolt egy termosz jó forró ká véra. Abban bízott, hogy
ezen a kétsá vos ú ton hamarabb célhoz ér. á m hó viharba keveredett, és szinte semmit
sem lá tott.
De legalá bb má r ú ton volt hazafelé Montaná ba.
Néhá ny ó rá val ezelő tt, a chicagó i O'Hare repü lő téren még amiatt aggó dott, hogy
lekési a kará csonyt a farmon. Má r Chicagó ba is késve érkezett. Azt tervezte, hogy New
Orleansbó l egy csatlakozó já rattal a montanai Great Fallsba repü l, á m rö viddel azutá n,
hogy a gépe fö ldet ért, a heves hó vihar miatt valamennyi já ratot tö rö lték.
A hó vihar nemcsak Chicagó t érintette, hanem kiterjedt Michigan, Wisconsin, Iowa,
Minnesota, valamint É szak- és Dél-Dakota á llamokra, rá adá sul az idő já rá s-jelentés
szerint tartó snak ígérkezett. Há rom alacsony légkö ri nyomá sú terü let telepedett
egymá sra, és hó hegyek borítottá k el a nagy síksá got.
Az utasok a repü lő téren – felkészü lve arra, hogy egy ideig ott kell vesztegelniü k –
letelepedtek a fö ldre és a padokra. Lance azonban eltö kélte, hogy pontosan kará csonyra
oda fog érni a montanai farmra, ahol élt és dolgozott.
Megérintette bélelt bő rdzsekijének a zsebét, és megtapogatta a kis dobozká t, amelyet
mindig magá ná l hordott. Minden rendben lesz. É lete hamarosan jó irá nyt vesz, mint
ahogyan most is sikerü lt megtalá lnia azt az utat, amely hazavezeti.
Egész kö nnyen sikerü lt rá vennie az autó bérlő cég alkalmazottait, hogy eladjanak neki
egy alig haszná lt terepjá ró t, amellyel el tudott jö nni a zsú folt repü lő térrő l. A kivá ló
referenciá k és a hitelká rtya elégnek bizonyult ahhoz, hogy beleegyezzenek: a gépjá rmű
adá svételrő l szó ló okiratokat csak két héttel késő bb á llítsá k ki, amikor a bankok az
ü nnepek utá n ú jra kinyitnak.
Lance a sű rű hó esésben alig lá tott, ezért ö sszehú zott szemmel figyelte a gyengén
megvilá gított utat. Bekapcsolta az ablaktö rlő t, és belü lrő l is letö rö lte a bepá rá sodott
szélvédő t. Ilyen erő s hó viharban még nem volt része, pedig tíz év alatt, amíg egyik
rodeó ró l a má sikra tartva bejá rta az Egyesü lt Á llamok nyugati részét, igen sok vihart
megélt.
Tenyere élével ú jra letö rö lte az ablakü veget. A fű tés a legmagasabb fokozaton
ü zemelt, és Lance há lá t adott a sorsnak, hogy egy meleg autó ban ü lhet, és nem kell a
jeges szélben fagyoskodnia.
Sikerü lt a szélvédő n egy kis részt szabaddá tennie. Még idejében, mert így a kormá nyt
félrerá ntva éppen csak sikerü lt az ú t szélén á lló sö tét alakot kikerü lnie.
– A fene egye meg! – szitkozó dott vadul, mikö zben lefékezett az ú t tú loldalá n.
Amikor a terepjá ró megá llt, Lance észrevette, hogy a sö tét alak, aki odakint a viharral
kü zd, egy gyapjú takaró ba bugyolá lt csomagot cipel. Belenézett a visszapillantó tü kö rbe,
és néhá ny méterrel há trébb, az ú t peremén meglá tott egy autó t. Az illető való színű leg
defektet kapott, és ha nem kap segítséget, még megfagy. Lance má r hat ó rá ja autó zott
2
ezen a mellékú ton, de eddig egy teremtett lélekkel sem talá lkozott. Nincs az a
megveszekedett bolond, aki kimerészkedne ebben a hó viharban.
De aká rmennyire is siető s volt a dolga, Lance képtelen lett volna otthagyni bá rkit a
kihalt orszá gú ton ilyen ítéletidő ben. Vészhelyzetben az embereknek ö ssze kell tartaniuk.
Arra gondolt, ha lerobbanna, bizonyá ra ő is elvá rná , hogy valaki megá lljon, és a
segítségére siessen.
Lance jó l értett az autó szereléshez. Talá n be tudná indítani annak az embernek az
autó já t, és nem is tartana olyan soká ig. Kinyitotta az ajtó t, és kiszá llt. Rö gtö n megcsapta
a jeges szél. Fejébe hú zta a kalapjá t, és a sű rű hó esésben botorká lva megindult az
elakadt autó s felé.
Ahogy kö zelebb ért, megdö bbenve vette észre, hogy az illető egy nő .
A fejét csak egy vékony sá l védte, és a régi katonai pokró cba csavart csomag sú lyá tó l
meggö rnyedve lépkedett. Amikor má r csak karnyú jtá snyira voltak egymá stó l, Lance
végre tisztá n kivehette a voná sait. A nő csokolá débarna szeme melegen ragyogott a
kavargó hó pelyhek metsző fehérségében, szá já t kissé nyitva tartotta, hogy jobban tudjon
lélegezni.
Hibá tlan bő rét nem festette. Mézsző ke haja – legalá bbis amennyi kilá tszott a sá l aló l –
gló riaként keretezte keskeny, finom arcá t. Olyan volt, mint egy bajba jutott angyal.
Teljesen megő rü lt ez a nő , hogy egyes-egyedü l kimerészkedett ebbe a viharba? Vagy
talá n drog hatá sa alatt á llt? Lance elhatá rozta, hogy ó vatos lesz vele.
– Mi tö rtént az autó já val? – kérdezte, megpró bá lva tú lkiabá lni a vihart.
– Attó l tartok, tö nkrement – felelte zihá lva a nő . – A tankban elegendő benzin van, és
az akkumulá tort is nemrég ellenő riztettem egy szerelő vel Minneapolisban. Mégis leá llt.
Letoltam az ú t szélére, de a motor nem indult be. Egyszerű en megadta magá t.
– Ü ljö n be az autó mba, mielő tt meg halá lra fagy! – harsogta a férfi. – Megnézem a
kocsijá t. Adja ide a kulcsot.
A nő kö zelebb lépett, de a tekintete hirtelen gyanakvó vá vá lt.
– Van ná lam egy… – kezdte vonakodva, azutá n nyelt egyet, és odanyú jtotta a férfinak a
kulcsot, mikö zben még jobban magá hoz szorította pokró cba bugyolá lt terhét.
Mi lehet annyira értékes, hogy kocká ra tegye érte az életét? Miért nem teszi le azt az
á tkozott csomagot valahova? Késő bb visszajö hetne érte.
A jeges ú ton csú szká lva Lance visszabotorká lt a terepjá ró hoz, és kinyitotta a há tsó
ajtó t.
– Dobja be a csomagjá t a há tsó ü lésre, és szá lljon be végre!
A nő dü hö dt pillantá st vetett rá , és megrá zta a fejét:
– A testemmel kell melegítenem, nehogy megfá zzon.
Félrehú zta a takaró t, és Lance megpillantott egy gyapjú babasapká t, és az aló la
kikandiká ló sző ke hajtincseket. Annyira igyekezett a nő nek a beszá llá sná l segíteni, hogy
kis híjá n hasra esett. Az Isten szerelmére, mi vihet rá egy anyá t, hogy a kisbabá já t kivigye
magá val egy ilyen viharba?
Bá r Marcy Griffin kissé tartott az idegentő l, és csak vonakodva fogadta el a segítségét,

nem maradt má s vá lasztá sa, mint hogy beü ljö n a terepjá ró első ü lésére. Még tizenö t perc
ebben a cudar hidegben elég lenne ahhoz, hogy a kicsi tü dő gyulladá st kapjon.
Amint Marcy beü lt a kocsiba, a cowboykalapos férfi becsapta az ajtó t, hogy meleg
maradjon odabent. Aztá n a viharral kü zdve visszaverekedte magá t Marcy autó já hoz,
hogy megnézze, mi lehet a baj. Az asszony a karjá ban fekvő , mélyen alvó gyermeket
nézte.
3
Szerencse, hogy Angie ezt a tortú rá t á talussza. Marcy tudta, hogy a kisbabá ja fá zik,
éhes és fá radt, és az volt leghő bb vá gya, hogy ebbő l a szö rnyű helyzetbő l kimentse ő t.
Má r az is csoda, hogy sikerü lt segítséget talá lniuk, és aká rhogyan is, de ú ton vannak
egy jobb élet felé.
Tíz perccel késő bb, amikor Marcy kezdte valamennyire ú jra érezni a kéz- és lá bujjait,
a cowboy kinyitotta a há tsó ajtó t, és berakta Angie-nek a gyermekü lést. Sajnos a
terepjá ró ban elö l nem volt harmadik ü lés.
– Igaza van – szó lalt meg az idegen. – A motor nem indul. Szerintem a hengerblokk
ment tö nkre.
– Ha magá val visz bennü nket, lenne olyan kedves Angie dolgait elhozni az autó m
csomagtartó já bó l?
– Mik azok?
– Pelenká k, bébiétel, a cumisü vege…
Marcy a kalaptó l nem lá tta a férfi arckifejezését, de gyanította, hogy má r bá nja, amiért
ilyen „problémá s” utasokat vett fel.
– Mindent elhozok – felelte Lance. – Kö zben ellenő rizze, hogy rendesen oda van-e
erő sítve a gyermekü lés, és ü ltesse bele a kicsit. Rö gtö n visszajö vö k.
Marcy kiszá llt, és iparkodott Angie-t beszíjazni a bébiü lésbe. A pici befészkelte magá t
a jó l ismert ü lő kébe anélkü l, hogy a szemét kinyitotta volna. Má r tú l hosszú ideje volt
csö ndben, és az asszony kezdett aggó dni, hogy valami nincs rendben vele. Kezét a
gyermek homloká ra tette, majd megkö nnyebbü lten nyugtá zta, hogy nem lá zas.
Nem tartott soká ig, amíg a cowboy a poggyá szukat bepakolta a csomagtartó ba
Bekapcsoltá k a biztonsá gi ö vet, és elindultak, Marcy megkö nnyebbü lten há tradő lt. és
lehunyta a szemét. Magá ban halá t adott az égieknek, hogy szerencsésen megmenekü ltek.
Kis idő elteltével a szeme sarká bó l méregetni kezdte az idegent. Arra gondolt, hogy
csak azutá n fog kö szö netet mondani, miutá n épségben megérkeztek, és
megbizonyosodott arró l, hogy semmi rosszban nem sá ntiká l. Tű nő dve szemlélte a férfi
arcelél, míg amaz az utat figyelte.
Vajon milyen ember lehet?
Lance kissé há trébb tolta a kalapjá t, hogy jobban kilá sson. Amikor az ú ton egymá ssal
szemben á lltak, Marcynak feltű nt a férfi rendkívü l magas termete és széles vá lla.
Most má r azt is lá tta, milyen izmos a teste. Az a típusú fickó , aki erő t és biztonsá got
sugá roz. Az asszony egy percig sem kételkedett, hogy kimenekíti ő ket a hó viharbó l.
Most, hogy kö zelebbrő l szemü gyre vette, feltű nt neki a férfi hosszú , holló fekete haja,
amely kiló gott a kalap aló l. Pillantá sa végigfutott marká ns arcvoná sain és hatá rozott
á llkapcsá n. Bá r a gyenge fényben nem nagyon lá tszott, de bronzszínű bő re, széles
arccsontja és egyenes orra indiá n szá rmazá sra utallak.
Marcy annyira elmerü lt a férfi tanulmá nyozá sá ban, hogy ö sszerezzent, amikor az
megszó lalt, noha kö zben rá se pillantott.
– Lance Steele-nek hívnak. Magá t hogy szó líthatom?
– Ó , elnézést. A dolgok annyira…. – Az asszony habozott pá r pillanatig, majd
ö sszeszedte magá t, és folytatta: – A nevem Marcy Griffin, a kislá nyomat pedig
Angeliná nak hívjá k, bá r leginká bb csak Angie-nek becézem.
Kilenc hó nap ó ta, amió ta Angie a vilá gra jö tt, sohasem fordult elő , hogy a puszta
létezéséért bocsá natot kérjen – holott Angie szü letése elő tt folyton-folyvá st azt kellett
tennie. De tö bbé nem fogja gyengének mutatni magá t.
A férfi kissé felhú zta a szá ja szegletét, amit azonban aligha lehetett mosolynak
nevezni.
– A kicsivel minden rendben? Nincs semmi baja?
4
– Jó l van. Csak éppen egy hosszú , kemény nap á ll mö gö tte.

Vajon hová tartanak? Mi a csuda késztette ezt a nő t arra, hogy ilyen ítéletidő ben
kivigyen egy kisgyereket? Lance elfintorodott, és legszívesebben alaposan lehordta
volna Marcyt. Vett néhá ny mély lélegzetet, hogy lehiggadjon.
– Má r megbocsá sson, de a kisbabá já val inká bb egy meleg, szá raz helyen kellene
tartó zkodnia, mintsem egy lerobbant autó ban az évszá zad leghevesebb hó vihará nak a
kellő s kö zepén. Hol van a férje? Mit fog szó lni, ha megtudja, hogy ekkora veszélynek
tette ki magá t meg a kicsit?
Mike felemlegetésének a hallatá n Marcy minden elő vigyá zatossá gró l megfeledkezve
indulatosan felelt:
– Ha a volt férjemnek egy kicsit is fontos lett volna, hogy apa, ha vette volna a
fá radsá got, hogy a gyermeket – akinek a megszü letéséhez neki is volt némi kö ze –
megnézze, akkor biztosan ellenezné, amit tettem illetve teszek.
Marcy keresztbe fonta a karjá t a mellkasa elő tt, és a kavargó hó pelyheket bá multa.
É rezte, hogy ez az ő szinte, bá r kissé indulatos megnyilatkozá s tú l nyersen hangzott.
Kedvesebben is bemutatkozhatott volna az idegennek.
– Bocsá sson meg! – motyogta, és felsó hajtott. – Maga persze semmit nem tudhat
ró lam. A vá lá s utá n Angie és én magunkra maradtunk. Kaptam egy á llá sajá nlatot, ami
egy rendkívü li lehető ség lenne a szá momra. Januá r elsejére oda kell érnem. Azt hittem,
bő ven van idő nk, de….
– Milyen messze van a hely, ahová igyekszenek? – szakította félbe Lance.
– Normá l kö rü lmények kö zö tt nem nagy tá volsá g: Cheyenne, Wyoming á llam.
– Ismerem. Sok idő t tö ltö ttem Cheyenne-ben.
– Ott lakik? Egészen véletlenü l nem arra tart?
– Nem – felelte Lance. – Montaná ba tartok, egy farmra, a Nagy Vízesés kö zelébe. Ott
van az otthonom.
Ez ú gy hangzott, mintha szerető feleség vá rna rá . Á m Marcy elhatá rozta, nem tesz fel
tö bb kérdést, fő leg nem arra vonatkozó an, hogy kihez siet a férfi haza.
Hirtelen az ü vö ltő viharban hangos reccsenés hallatszott. Lance a fékre taposott, és az
autó kissé csú szká lva megá llt – alig pá r méterrel egy fenyő nek lá tszó valami elő tt, ami
kö zvetlenü l elő ttü k dő lt az ú tra.
Marcy és Lance egy ideig ká bultan bá multak kifelé a szélvédő n. Kö rö s-kö rü l csak
tű levelek és á gak lá tszottak. Az asszonynak ú gy tű nt, mintha legalá bb fél ó ra telt volna el
néma csendben, holott való já ban csak fél perc volt.
– Maradjon az autó ban! Elvonszolom az ú tbó l azt a valamit – szó lalt meg a férfi
bosszú san.
– Egy egész fa dő lt ki? – kérdezte Marcy
Lance a fejét rá zta.
– Nem, csak egy á tkozottul nagy á g. Mindjá rt elintézem.
Kiszá llt a kocsibó l, és becsapta az ajtó t.
Tudta, hogy nem lenne szabad a haragjá t az utasá n kitö ltenie, hiszen arró l, ami
tö rtént, az asszony egyá ltalá n nem tehet. Annak, hogy ott ü lt mellette az autó ban, semmi
kö ze nincs ahhoz, hogy a szél egy hatalmas á gat letépett, és az eltorlaszolta az utat.
Mégis azt kívá nta, bá rcsak ne lá tta volna meg Marcyt a kisbabá val az ú t szélén.
Elvégre ő is siet, és nincs ideje má sok problémá já val foglalkozni.
Lance ismeretlenü l is szö rnyű dü hö s lett arra a szemét férfira, aki képes volt Marcyt
elhagyni, mielő tt még a gyermekü k megszü letett volna. Mialatt rodeó zott, volt alkalma
megismerni hasonló aljas alakok egész sorá t. Férfiakat, akik csak szó rakoztak a nő kkel,
de amint komolyra fordult a dolog, leléptek.
5
Marcy elvá lt férje is alá való an viselkedett. Az, hogy egy csalá dos ember kö zö mbö sen
há tat fordítson a feleségének és a gyermekének, ahelyett, hogy minden együ tt tö ltö tt
percet értékelne, annyira felbő szítette Lance-t, hogy a legszívesebben a fö ldhö z vá gott
volna valamit
A vilá g minden kincséért sem hagyta volna magá ra Marcyt és a gyermekét ebben a
viharban. Bá r a sors – ú gy tű nt – ismét keresztü lhú zza a szá mítá sait, a legkevesebb, amit
tehet, hogy elviszi ő ket a legkö zelebbi pihenő helyig, és gondoskodik ró la, hogy
biztonsá gban legyenek.
Lance mélyen a fejébe hú zta a kalapjá t, és kilépett a tomboló hó viharba. Az elmú lt
néhá ny ó rá ban a hő mérséklet tö bb foknyit zuhant. Megpró bá lt a metsző hidegben nem
tú l mélyeket lélegezni, nehogy tü dő gyulladá st kapjon. Aki cowboyként dolgozott egy
északi farmon, annak meg kellett tanulnia, milyen veszélyekkel fenyeget a hosszú ,
kemény tél.
Mire Lance a sű rű hó fú vá son keresztü l elverekedte magá t a letö rt á gig, a hideg má r a
csontjá ig hatolt. Futó pillantá ssal megá llapította, hogy a fenyő az ú t mindkét sá vjá t
eltorlaszolta. A sű rű nö vésű , hó borította faá gat kikerü lni lehetetlen lett volna. Nem
maradt má s há tra, mint valahogy elvonszolni az ú tbó l. Á m miutá n tö bbszö r is teljes
erejébő l nekiveselkedett, belá tta, hogy puszta kézzel nem megy. Istenem, mit nem adnék
egy lá ncfű részért! – gondolta.
– Segíthetek? – szó lalt meg mö gö tte Marcy.
– Mondtam, hogy maradjon a kocsiban! – pró bá lta meg Lance tú lharsogni a vihart. –
Azonnal szá lljon vissza az autó ba!
– Egyedü l nem tud elhú zni egy ilyen nehéz á gat – kiabá lta teli torokbó l Marcy. – Mi
lenne, ha az autó val vontatná nk el?
– Nem, azt nem lehet – felelte Lance, á m az asszony kérdése eszébe juttatott valamit.
Mielő tt a terepjá ró t megvette, szemü gyre vette a csomagtartó t. Meglepetten
tapasztalta, hogy nemcsak pó tgumik, hanem egy indító ká bel, egy ö sszecsukható
fémlapá t, egy vastag kö tél és egy gyapjú takaró is van benne. Amint azt az autó bérlő cég
alkalmazottja elmagyará zta, az ilyesfajta mentő felszerelés elő írá s a bérautó kná l télvíz
idején.
Sikerü lnie kell, gondolta Lance, mikö zben a hó ban gá zolt a csomagtartó felé. Kivette a
kö telet, és elindult visszafelé.
– Mire készü l? – kérdezte Marcy.
– Nem tudjuk elhú zni az á gat az ú tbó l. De talá n el lehetne vontatni annyira, hogy meg
tudjuk kerü lni – magyará zta Lance.
Mint á ltalá ban a modern autó knak, acél lö khá rító ja ennek sem volt, á m a há tsó
lö khá rító alá beépítettek egy erő s horgot.
Lance vetett egy pillantá st Marcyra, és lá tta, hogy az asszony egész testében remeg.
Ilyen idő ben sokkal melegebb ruhá ra lett volna szü kség, a kabá tja is meglehető sen
viseltesnek tű nt.
Egyértelmű volt, kinek kell kettejü k kö zü l cselekednie.
– Mit gondol, meg tud fordulni az autó val? Akkor odaerő sítem a kö telet.
– Persze, hogyne… – motyogta Marcy reszketve.
Lance némileg megnyugodott, mikor az asszony végre beü lt a vezető ü lésbe. A meleg
autó ban legalá bb nem fagynak el a lá bujjai.
Oldalra lépett, és kézjelekkel irá nyította Marcyt arra a helyre, ahonnan véleménye
szerint az á gat a legjobban el lehet vontatni. Amint megbizonyosodott ró la, hogy a kö tél
mind az á gra, mind pedig az autó ra jó l rá van erő sítve, intett Marcynak, hogy induljon.
Az asszony letekerte az ablakot, hogy a sü vö ltő szélben hallja a férfit.
6
Gá zt adott, á m a kerekek kipö rö gtek az eljegesedett ú ton, és a kocsi egy centimétert

sem mozdult elő re.
– Hadd pró bá ljam meg én! – kiabá lta Lance.
Marcy ahelyett, hogy á tmá szott volna az anyó sü lésre, kiugrott az autó bó l, és á tfutott a
tú lsó oldalra. Amikor a kezét a szá já hoz emelte, hogy védje a metsző hidegtő l, akkor lá tta
meg Lance elő szö r a kesztyű jét – má r ha azt egyá ltalá n kesztyű nek lehetett nevezni.
Rémü lten á llapította meg, hogy Marcy kesztyű je egészen vékony anyagbó l készü lt,
rá adá sul lyukas is, és kikandiká lnak belő le az ujjai. Szinte biztos, hogy el fognak fagyni.
Mindketten beszá lltak az autó ba. Legalá bb ö t percig tartott, mire az autó megindult,
és az á gat egy kicsit elhú zta az ú tró l. Ú jabb két perc alatt a férfi leoldotta a kö telet, és
visszarakta a csomagtartó ba. Kö zben megfordult, hogy folytathassá k az ú tjukat.
Amint elhagytá k a hatalmas á gat, Lance megá llt. Komoly, nyugodt hangon Marcyhoz
fordult:
– Add a kezed!
Minden tová bbi nélkü l letegezte az asszonyt.
– Hogyan? – kérdezte Marcy, meglepő dve a szokatlan kérésen.
Lance feszü lten vá rt.
Az asszony vonakodva bá r, de odanyú jtotta a kezét, á m a pillantá sa gyanakvó és kissé
zavart volt. Lance szinte kö nyö rgö tt a tekintetével. Nem akarta megijeszteni Marcyt, de
amit tenni akart, tényleg fontos volt.
7
2. FEJEZET
Marcy nem hitte volna, hogy ennyire nehezére esik odanyú jtania a kezét Lance-nek.
Bá r tulajdonképpen érthető az idegenkedése, elvégre idestova tizenö t hó napja annak,
hogy ezt valakinek utoljá ra megengedte.
Amint felnézett, ö nkéntelenü l visszafojtotta a lélegzetét. Való ban a férfiú i érdeklő dés
apró szikrá ja villant fel Lance szemében? Marcy igyekezett nem tö rő dni a kettejü k
kö zö tt hirtelen tá madt erotikus feszü ltségrő l. Végü l odanyú jtotta a kezét, de kö zben
lesü tö tte a szemét. Feltű nő volt az ellentét a férfi bronzbarna bő re és az asszony fehér
ujjai kö zö tt.
Lance komor tekintettel méregette.
– Ezt a csuromvizes kesztyű t a lehető leggyorsabban le kell vennü nk.
– Hogyan? – bukott ki Marcybó l.
Lance nem magyará zkodott, hanem lehú zta a kesztyű t, és rá tette a fű tésre a
mű szerfalon, hogy megszá radjon. Kö zben egy pillanatra sem engedte el az asszony
kezét. Pompá s, gondolta Marcy, mikö zben enyhe bizsergést érzett a karjá ban, és jó leső
melegség futott végig a há tá n is. Kényszerítette magá t, hogy ne hú zza el a kezét. Még
soha életében nem volt rá ilyen hatá ssal egyetlen férfi érintése sem. A teste egyre jobban
á tmelegedett. Amikor Lance a szá já hoz emelte a kezét, és meleg levegő t lehelt az ujjaira
meg a kézfejére, lehunyta a szemét. Mintha tű zpatakok folytak volna az ereiben, amelyek
valahol a belsejében egyesü ltek. Ugyanakkor kissé meg is rémü lt, és ijedtében
megpró bá lta kiszabadítani a kezét a férfi szorítá sá bó l.
– Ne hú zd el, hadd melegítsem meg! – kérte Lance. A hangja hihetetlenü l érzékien
csengett. – Félek, hogy esetleg elfagyott – magyará zta komolyan.
Marcy kerü lte a férfi pillantá sá t. Tú l kö zel kerü lt hozzá .
– Jó l vagyok – bizonygatta, és elkezdte dö rzsö lni a kezét, hogy serkentse a
vérkeringést.
– Nem szabad dö rzsö lni – mondta Lance. – A dö rzsö lés kifejezetten á rt az elfagyott
testrészeknek – tette hozzá , és mély lélegzetet vett.
Marcy azon tö prengett, vajon a férfi is érzi-e ugyanazt, amit ő . Gyorsan elfordította a
tekintetét. Rö vid ideig tartó kínos csend utá n Lance megszó lalt:
– Tartsd a kezed a fű tő ventilá tor elé! Elő szö r talá n egy kicsit fá jdalmas lesz, de azutá n
majd lassan felenged.
Há tradő lt az ü lésen, és egyesbe tette a sebességvá ltó t.
– Szerintem ú gy egy ó ra mú lva elérjü k a legkö zelebbi pihenő helyet – folytatta –,
hacsak nem ü tkö zü nk ú jabb ú ttorlaszokba.
Mindketten hallgatá sba burkoló dztak.
Marcy ká bultan ü lt, és azon tö prengett, mi is tö rtént tulajdonképpen kö ztü k az imént.
Lassacská n kezdett kitisztulni a feje, amikor hirtelen arra lett figyelmes, hogy Angie
mocorog a bébiü lésben. Megö rü lt, hogy végre valami eltereli a figyelmét, hiszen a
gondolatai egyre csak a kö rü l forogtak, milyen heves érzéseket keltett benne a férfi
érintése. Kikapcsolta a biztonsá gi ö vet, feltérdelt az ü lésen, és há trafordult, hogy
megnézze a kislá nyt.
– Hogy van a kisbaba? – kérdezte Lance. – Minden rendben?
– É pp most ébredezik. Lefogadom, hogy mindjá rt ordítani fog.
8
Angie kinyitotta a szemét, mire Marcy há tramá szott hozzá a két ü lés kö zö tt. A kicsi
sírá sá bó l rö gtö n tudta, hogy éhes és tisztá ba kell tenni.
– Jó ég! – kiá ltotta Lance, hogy Angie sírá sá t és a szél sü vö ltését tú lharsogja. –
Megá lljá k?
– Ne, amú gy is elég lassan haladunk. Bízom a vezető i képességeidben. Tisztá ba teszem
és megitatom Angie-t. Enni majd csak akkor adok neki, ha valami meleg helyre értü nk –
felelte Marcy, és nagyon remélte, hogy a kicsi kibírja még egy darabig.
Lance minden figyelmét a vezetésnek szentelte. Még mindig zaklatott volt. Lá tott
Marcy szemében felvillanni valamit, ami elbizonytalanította. Még egy okkal tö bb, hogy
nyugtalanítsa a jelenléte.
Marcy azt á llította, hogy bízik benne. Kétségbeesve pró bá lt visszaemlékezni olyan
helyzetre az életében, amikor valaki bizalommal volt irá nta. Az egyetlen eset, ami eszébe
jutott, az a nap volt, amikor Buck elhozta ő t a rodeó cirkuszbó l, és felvette a farmjá ra,
rá bízva a marhá k felü gyeletét.
A nő kö n bezzeg sohasem tudott kiigazodni. Ez az asszony a kocsijá ban rá adá sul még
nehezebb esetnek tű nt, mint eddig bá rki má s.
Buck lá nya, Lorna viszont megbízható és kiszá mítható volt, rá adá sul remek bará tnő .
Olyasvalaki, aki szívesen elment vele lovagolni vagy magá nyos szombat estéken moziba.
Lance biztosra vette, hogy jó feleség vá lna belő le.
Á m az ő kö zelségében még sohasem érezte azt a hihetetlen belső forró sá got, amely
valamennyi érzékét lá zba hozta. Ső t, a farmon való letelepedése elő tti idő kbő l sem
emlékezett olyan nő re, aki ilyen erő s érzelmeket vá ltott volna ki belő le. Lorna aztá n
végképp nem. Szexuá lis kapcsolatot addig nem akart létesíteni vele, amíg el nem jegyzik
egymá st, és biztosra vette, hogy ezt a lá ny is így gondolja. Lance nem akarta, hogy élete
pá rjá hoz kizá ró lag testi vonzalmon alapuló kapcsolat fű zze.
Egészen vá ratlanul elfogta a vá gy, hogy ezt az idegen nő t a karjá ba vegye, és
szenvedélyesen megcsó kolja. A gondolat legalá bb annyira taszította, mint izgatta. Lehet,
hogy csak a vészhelyzet miatt ilyen felfokozottak a reakció i, normá l kö rü lmények kö zt
nem kavarta volna fel ennyire egy csinos nő .
Lance elhatá rozta, hogy nem fú jja fel a dolgot. A legjobb, amit tehet, hogy elbeszélget
Marcyval, és megpró bá l ö sszebará tkozni vele. Abbó l nem lehet baj. Ú gyis legfeljebb az
elkö vetkező néhá ny ó rá t tö ltik el együ tt, aztá n elvá lnak ú tjaik. Remek tervnek tű nt, de a
testét nem tudta errő l meggyő zni.
Marcynak viszonylag hamar sikerü lt megnyugtatnia a kicsit, és visszamá szott az első
ü lésre. Idő kö zben Lance nagyon elfá radt, és meg is éhezett. Az asszony is ú gy festett,
mint aki legalá bb egy hete nem evett rendesen.
– Meg féló ra, és elérjü k a pihenő helyet – jelentette ki Lance.
Egy pillanatra levette a tekintetét az ú tró l, és Marcyra nézett.
Amikor az asszony rá mosolygott, ú gy erezte, mintha a felhő k mö gü l kibú jt volna a
nap.
Ú jra elö ltö tte a forró sá g, ezért figyelmét gyorsan az ú tra irá nyította.
– Honnan ismered ilyen jó l a kö rnyéket? – tudakolta Marcy bará tsá gosan. – Errefelé
szü lettél?
Így má r sokkal jobb, hogy beszélgetnek. Egészen addig, amíg Lance-nek nem kell
rá néznie az asszonyra.
– Nem – felelte a férfi, és elvigyorodott. – Alighogy felcseperedtem, életem legnagyobb
részét azzal tö ltö ttem, hogy rodeó ró l rodeó ra utaztam. Elég nyugtalan életforma, de
hozzá segít ahhoz, hogy néhá ny év alatt a kö rnyék ö sszes orszá gú tjá t és pihenő helyét
9
megismerd. Sok olyan bará tot is szerezhet az ember, akikhez évente egyszer betér
lá togató ba.
– Részt vettél rodeó kon? Mit csiná ltá l? – kérdezte Marcy meglepő dve, nö vekvő
érdeklő déssel a hangjá ban.
Lance sohasem tudta elő re, hogyan viselkednek az emberek, amikor megtudjá k, mivel
foglalkozik. A legtö bbjének fogalma sem volt ró la, hogyan zajlik egy rodeó . Má sok
gyanú s életformá nak tekintették. Megint má sok, a szenvedélyes rodeó rajongó k, akik
maguk is egyik versenyrő l a má sikra vá ndoroltak, tú lzottan is el voltak ragadtatva tő le,
pedig tulajdonképpen csak egy egyszerű foglalkozá s.
– Eleinte biká kon lovagoltam, aztá n vadlovakon.
– Nagyon jó l hangzik. De nem veszélyes egy kicsit?
Ami azt illeti, bő ven kijutott kék foltokbó l és csonttö résekbő l. De az a fontos, hogy az
ember tudja, mikor kell abbahagyni.
– Ú gy érted, abbahagytad?
– Igen, visszavonultam a rodeó vilá gá bó l. Most valami jobbat csiná lok.
– Visszatértél a montanai farmodra?
– A farm nem az enyém. Csak alkalmazott vagyok – felelte a férfi.
Marcy habozva kérdezett vissza:
– Való ban? É s mivel foglalkozol?
Lance nem tudta eldö nteni, az asszonyt való ban érdekli-e a dolog, vagy csak puszta
udvariassá gbó l cseveg vele. Pá r pillanatig habozott, á m Marcy vá laszt vá rt, így lassan
belefogott:
– A farm egy nagyon jó bará tomé. A csalá dja má r csaknem szá z éve él ott. – Anélkü l,
hogy levette volna az ú tró l a szemét, folytatta: – A bará taimnak van egy nagy gyá ruk,
emellett juhokat és marhá kat tartanak, rodeó lovakat és díjnyertes biká kat tenyésztenek,
és még sok má s, jó l jö vedelmező tevékenységet folytatnak. Buck Stanton, a tulajdonos
arra vett fel, hogy a marhagazdá lkodá ssal kapcsolatos szerző déskö téseket bonyolítsam.
– Marhagazdá lkodá s?
– Igen. Mi biztosítjuk az á llatokat a rodeó khoz. Még nem vagyunk elég nagyok ahhoz,
hogy ö ná lló an rendezzü nk elő adá sokat, de annak is eljö n az ideje.
– Szó val makacs lovakat és dü hö s biká kat neveltek a farmon?
A kérdés akaratlanul is mosolyra késztette Lance-t.
– Ennél azért tö bbrő l van szó . Aukció kon megvá sá rolom az alkalmas á llatokat,
tanulmá nyozom a megfelelő fajtajelleggel rendelkező egyedek ö rö kö sö dési vonalá t, és
gondoskodom ró la, hogy az á llatok megő rizzék a vadsá gukat. Ehhez emberektő l tá voli
legelő kö n kell tartani ő ket. Csak az én részlegemben egy harmincfő s csapat dolgozik:
á llatorvosok, sofő rö k és kisegítő személyzet. Az ü zlet remekü l megy.
– Jó ég! – kiá ltott fel Marcy. – Fogalmam sem volt ró la, hogy ez a munka ilyen sokrétű .
Régó ta csiná lod?
A férfi a fejét rá zta:
– Nem.
– É rtem – felelte az asszony.
Ez ú gy hangzott, mintha lennének még kérdései, de hallgatott.
Lance azonban mindenképpen folytatni akarta a beszélgetést. Ha beszélgetnek, az idő
is gyorsabban telik.
– Jelenleg a farm az otthonom – folytatta. – Ö rü lö k, hogy má r nem kell folyton
utazgatnom.
– Pedig most is ú ton vagy. Ü zleti ú ton?
10
Ami ezt az utazá st illeti, Lance meglehető sen vegyes érzelmekkel viseltetett irá nta.
Aggodalom és sajná lkozá s keveredett benne a megkö nnyebbü léssel, á m Lance ú gy
érezte, még nem tudna beszélni errő l.
– Nem – felelte elkomorodva. – Meghalt a nagymamá m New Orleansban, és
kö telességemnek éreztem, hogy részt vegyek a temetésen.
– Kö telességednek? – ismételte meg Marcy csodá lkozva. – Nem értem.
A fenébe is! – bosszankodott magá ban Lance. Má r megint kiszaladt valami a szá já n,
aminek nem kellett volna.
– Nem fontos – vá gta rá . – A lényeg, hogy ú ton vagyok hazafelé. Ha szerencsém van,
még odaérek kará csony estére.
– Hogyan ü nnepel a csalá dod?
– Nem tudok ró la, hogy sok élő csalá dtagom lenne. Steele nagymama meghalt, így a
csalá dnak ezt az á gá t má r nem is fogom megismerni. – Egek! Má r megint eljá rt a szá m,
gondolta dü hö sen. Tú lzottan kitá rulkozom ennek vadidegen nő nek. – Remélem, eztá n
majd a montanai Stantonok jelentik nekem a csalá dot. Azon tú l, hogy munká t adtak,
nagyon sokat kö szö nhetek nekik. Sokkal inká bb a csalá dtagjaimnak tekintem ő ket,
mintsem a bará taimnak vagy a munkaadó imnak.
Megint egy ő szinte megnyilatkozá s. Vajon mi ü tö tt belé?
– Feleséged, gyermekeid nincsenek, akik hazavá rnak Montaná ba?
Helyben vagyunk. Ez volt az a kérdés, amit Marcy eddig vonakodott feltenni. Az évek
sorá n Lance megfigyelte, hogy a legtö bb nő megkérdezi ezt, ha megismer egy férfit.
– Nem, még nincs. De remélem, hamarosan lesz.
– Vagy ú gy! Ez azt jelenti, hogy van menyasszonyod?
– Még nincs. Bá r azt hiszem, ha kará csonykor megkérem Lorna Stanton kezét, igent
fog mondani. De szigorú értelemben véve nem vagyunk eljegyezve.
– Lorna a kedvesed?
– Inká bb bará tnő nek nevezném – pontosította Lance kissé bizonytalanul. –
Komolyabbra eddig még nem gondoltam. De sok a kö zö s voná s bennü nk, és szerintem jó
feleség vá lna belő le. Kiegyensú lyozott, jó zan há zassá g lenne.
– Szerelmesek vagytok egymá sba?
Azt nem mondaná m. Odá ig még nem jutottunk el. Azonban ú gy vélem, az a legjobb
há zassá g, ami idő vel meghozza a szerelmet. Talá n egy kicsit elkéstem, de még mindig
van legalá bb ö tven évü nk, hogy megtanuljuk, mi a szerelem.
– Vá rjunk csak! – emelte fel Marcy a kezét. – Egy olyan nő t akarsz feleségü l venni,
akivel még csak nem is szeretitek egymá st? Biztos vagy benne, hogy egymá shoz való k
vagytok?
– Ha az érdekel, ö sszepasszolunk-e az á gyban, erre nem tudok vá laszt adni, ugyanis a
kapcsolatunk pusztá n bará ti. De tiszteljü k egymá st. Nincs a témá hoz tö bb
hozzá fű znivaló m.
Ez nem lehet igaz, gondolta Marcy. Az ember tényleg nagyon nehezen talá lja meg az
igaz szerelmet, de ez a férfi még csak meg sem pró bá lja!
– Nem szívesen faggatlak – folytatta tová bb félve –, de Lorna egyá ltalá n tud ró la, hogy
meg akarod kérni a kezét? Beszéltetek má r errő l?
Lance rö vid gondolkodá s utá n felelt:
– Meglepetésnek szá nom. Szerintem így sokkal romantikusabb. Elvégre a nő k szeretik
a romantiká t, nem?
Marcy az ajká ba harapott, hogy visszafojtsa a nevetését.
– Vannak dolgok, amik nem feltétlenü l jó , ha meglepetésként érik az embert.
11
Magá ban azt kívá nta, bá rcsak jobban ismerné a férfit. Attó l tartott, keserű csaló dá s
fogja érni, és szerette volna megó vni ettő l
Á m Lance, ü gyet sem vetve Marcy figyelmeztetésére, folytatta:
– Az elutazá som elő tti este talá ltam New Orleansban egy gyö nyö rű szép eljegyzési
gyű rű t. Nagyon régi és kü lö nleges darab. Vá rj, elmesélem neked, milyen kü lö nö s mó don
jutottam hozzá !
É pp egy éles kanyar kö vetkezett, és Lance elnevette magá t:
– Ú gy lá tom, a tö rténetet késő bbre kell halasztanunk. A sű rű havazá stó l alig lá tni, de
megérkeztü nk a pihenő helyhez. Má r csak néhá ny perc, és végre kikerü lhetü nk ebbő l a
viharbó l.
Miutá n a pincérnő hozott Angie-nek egy etető széket, és Marcy levette ró la a

kezeslá bast, maga is kibú jt a kabá tjá bó l, és leü lt a padra a kislá nya mellé. A pihenő helyen
rengetegen voltak, így jó féló rá ba beletelt, mire talá ltak egy szabad helyet. Teherautó - és
buszsofő rö k, rendő rö k és csalá dok vesztegeltek itt, vá rva a hó vihar végét.
– Tessék! – nyú jtotta oda az étlapot a pincérnő Marcynak. – Sajnos nem mindent
tudunk felszolgá lni. Be kell osztanunk az élelmiszerkészletü nket, hogy kitartson az
elkö vetkező napokra.
– Nem gond – felelte Marcy –, beérjü k azzal, amit kíná lni tudnak. Mindjá rt beszélek a
kísérő mmel, addig hozna, kérem, a lá nyomnak egy kis tejet?
– Idekü ldö m a konyhai segédet egy pohá r tejjel – felelte a pincérnő . – Való színű leg
eltart egy ideig, mire vissza tudok jö nn hogy felvegyem a rendelési. Telt há z van.
Remélem, megérti.
Marcy bó lintott, és utá nanézett a sietve tá vozó felszolgá ló nő nek. Valamennyi asztal
foglalt volt, jó pá ran a fö ldre telepedtek, az egész helyiségben alig lehetett lépni az
emberektő l. Marcy felemelte a fö ldrő l a tá ská já t. Egy ü veg bébiételt és egy csomag
kekszet keresett elő , majd elő halá szta Angie ivó pohá rká já t is.
– Minden rendben, kincsem – suttogta a tá gra nyílt szemmel bá muló csö ppségnek. –
Biztonsá gos, meleg helyen vagyunk. Ne aggó dj, a mama gondoskodik ró la, hogy
eljussunk Wyomingba.
Odanyú jtott egy kekszet a kicsinek. Amikor felnézett, meglá tta Lance-t, amint az
asztalok kö zö tt lavírozva feléjü k igyekezett. Megtankolta az autó t, és most érkezett
vissza. Olyan férfi benyomá sá t keltette, aki já tszi kö nnyedséggel gö rdít el az ú tbó l
minden akadá lyt.
A helyiségben minden nő szeme Lance széles vá llá ra és formá s fenekére szegező dö tt,
mely utó bbit a feszes farmernadrá g még jobban kiemelte.
A férfi a kalapjá t a kezében fogta, nehéz bő rdzsekijét a vá llá ra vetette. Marcy most
lá tta elő szö r lá mpafényben a megmentő jét. Egyfajta kü lö nö s vadsá g és vakmerő ség
sugá rzott a lényébő l Egyenes fekete hajá t há tul, a tarkó já ná l egy bő rszalaggal kö tö tte
ö ssze. Kocká s pamutinget viselt, és bronzbarna bő rérő l lerítt, hogy sokat tartó zkodik a
szabad ég alatt. Tető tő l talpig férfi, az egyszer biztos.
Lance megpillantotta Marcyt, és rá szegezte fekete szemét. Az orra olyan volt, mintha
má r eltö rt volna egyszer, de Marcy tekintetét legjobban a férfi telt ajkai vonzottá k. Az
asszonynak hirtelen kiszá radt a torka. Nagyot nyelt, és érezte, amint egy izzadsá gcsepp
legö rdü l a két melle kö zö tt.
A férfi leü lt vele szembe a sarokba.
– A vihar miatt megszakadtak a telefonvonalak. Gondolkodtá l má r rajta, hogyan
tová bb?
Marcy kihú zta magá t, és megpró bá lta leplezni nö vekvő idegességét:
12
– Remélem, talá lok egy buszt, ami elvisz bennü nket Cheyenne-be. Még ha itt is kell
rostokolnunk néhá ny napig, januá r elsejére biztosan Wyomingben leszü nk.
– É pp most beszéltem egy rendő rrel. Azt fontolgatjá k, hogy a hét há tralevő részére
mindkét irá nyban lezá rjá k az utakat. Nagyon fontos, hogy idő ben Cheyenne-be érj?
Marcy egy pillanatra lehunyta a szemét, és elhatá rozta, hogy ő szinte lesz a férfihoz.
– Az itt-tartó zkodá sra és a buszjegyre minden pénzem el fog menni. Ez az á llá s az
utolsó reményem. Januá r elsejéig be kell tö ltenem, kü lö nben elvész.
Lance vá gott egy sajná lkozó grimaszt.
– Ha való ban ennyire sü rgő s, nagyon gyorsan ki kell talá lnod valami má s megoldá st.
Sajnos az esélyed, hogy idő ben elindulhass innen, a dolgok jelen á llá sa szerint egyenlő a
nullá val.
13
3. FEJEZET
– De, de… – Marcy kis híjá n elsírta magá t. Mély levegő t vett, és a kisbabá já ra nézett.
Amikor ú gy érezte, hogy a torká t má r nem fojtogatja a sírá s, megszó lalt: – Egyá ltalá n
nem tú loztam. Ha ezt az á llast nem kapom meg, Angie-nek és nekem nincs hova
mennü nk. Még kimondani is rettenetes.
Lance felvonta a szemö ldö két:
– Milyen á llá s ez tulajdonképpen?
Miért is ne mondhatná m el, morfondírozott az asszony, aztá n belekezdett:
– Van egy szá lloda, ahol idő nként vigyá ztam a vendégek gyerekeire. Az ü zletvezető
egy napon bemutatott egy wyomingi há zaspá rnak, akiknek két iskolá skorú gyerekü k van
Nagyon jó l kijö ttü nk egymá ssal, és a gyerekek azonnal megszerették Angie-t. – Marcy
megsimogatta a kicsi fejet. – Néhá ny héttel ezelő tt ez a há zaspá r felhívta az ismerő sö met
azzal, hogy babysittert keresnek, aki elkísérné ő ket és a gyerekeiket hat hó napos euró pai
kö rú tjukra Januá r elsejére szeretnék megtalá lni és felvenni a megfelelő jelö ltet. Addig
bő ven van idő az ú tlevél és a szü kséges vízumok beszerzésére, rá adá sul a há zaspá r
beleegyezett, hogy Angie-t is magammal vigyem.
– Hat hó napig utazni a gyerekekkel? – Lance ennél rémesebbet elképzelni sem tudott
volna.
Kö nnyek csillogtak az asszony nagy barna szemében, amikor rá nézett Lance-re, s a
férfi érezte, hogy felgyorsul a szívverése. A sá l és az ü tö tt-kopott kabá t nélkü l Marcy
meglepő en vonzó nő volt. Szív alakú arcá t laza sző ke fü rtö k keretezték, csinos fitos orra
és hosszú fekete szempillá ja pedig egyszerű en elragadó volt. De Lance-nek talá n mely,
bá rsonyos hangja és karcsú alakja tetszett a legjobban.
– Há t nem izgalmas? Gondold csak el, há ny helyen megfordulunk, és mennyi mindent
fogunk lá tni! Rengeteg élményben lesz részü nk. Ez á lmaim á llasa.
Lance inká bb rémá lomnak nevezte volna. A hetek hó napoknak tű nnének, és az
embernek soha sehol nem lenne otthona. Még Marcy nagy barna szeme és sző ke fü rtjei
sem tudtá k volna rá bírni, hogy egy ilyen utat csodá s á lomnak tartson. Ú gy lá tszik, e
tekintetben merő ben kü lö nbö znek egymá stó l.
Míg a legtö bb kisfiú utazá sró l és kalandokró l á lmodik, Lance leghő bb vá gy az volt,
hogy valahol letelepedjen, és ő igazi otthonra leljen. Kisgyerek korá ban egyik katonai
bá zisró l a má sikra kö ltö ztek. Ezért nem kalandozá sokra, hanem nagy csalá dra, sok
bará tra és meleg otthonra vá gyott.
Mivel Lance-t má r nem sok vá lasztotta el attó l, hogy megkapjon mindent, amirő l
valaha á lmodott, fá jdalommal tö ltö tte el Marcy reményteljes pillantá sa, hiszen tudta,
hogy bizonyosan csaló dá s vá r rá .
– Nem akarlak elkeseríteni, de ha az idő nem javul, való színű leg nem fogod tudni
megvaló sítani ezt az á lmot jelentette ki anélkü l, hogy rá nézett volna Marcyra. A vihar
egyre csak erő sö dik
– Ó , ne! – jajdult fel az asszony.
Lance a szeme sarká bó l lá tta, amint Marcy a babaholmikkal já tszadozik. Szó rakozott,
nyugtalan mozdulatai arra engedtek kö vetkeztetni, hogy elveszettnek érzi magá t, és nem
tudja, mitévő legyen.
A férfi intett egy arra siető pincérnő nek, aztá n ismét Marcyhoz fordult, aki épp egy
bébiételes ü veget bontott ki. Angie kis kezét az ü veg felé nyú jtotta.
14
– Jó l van – mormolta Marcy szó rakozottan. – Ne félj, kicsim, minden rendben lesz –
azzal egy kaná l pépet nyomott a baba szá já ba.
A zö me ugyan mellément, de valamennyit azért sikerü lt lenyelnie a gyereknek. Lance
elbű vö lve nézte, ahogy Marcy a lá nyá t etette.
A kicsinek ugyanolyan színű volt a haja, mint az anyjá nak. Alig telt el néhá ny
má sodperc, a pép ellepte az arcocská já t, csö pö gö tt az á llá ró l, és beleragadt a hajá ba.
Lance felnevetett, amikor Marcy halkan csettintett egyet a nyelvével, nehogy Angie
bedugja az ujjait a szá já ba
Ebben a pillanatban megjelent az asztalukná l egy pincérnő , vizet és egy pohá r tejet
hozott:
– Elnézést, hogy csak ilyen soká ra jö ttem, de tiszta bolondokhá za van ma. Sikerü lt
vá lasztaniuk? Mit hozhatok? – kérdezte, míg a poharakat az asztalra tette.
Amíg Marcy megbeszélte a pincérnő vel, mit lehet egyá ltalá n kérni, Lance-nek eszébe
jutott valami. Volt nemi megtakarított pénze, amit vészhelyzetekre tartogatott.
Marcynak elegendő lenne arra, hogy miutá n a vihar elvonul, hazamehessen, és kihú zza
belő le egy darabig. Csak van valahol csalá dja! Így lelkiismeret-furdalá s nélkü l itt
hagyhatna anyá t és lá nyá t, és ő utazhatna tová bb Montaná ba.
Micsoda remek ö tlet! – gondolta elégedetten. Kivá ló lehető ség arra, hogy a
rodeó cirkuszban tö ltö tt évek sorá n ö sszegyű jtö tt pénzbő l nemes célra á ldozzon. De jó ,
hogy az eszébe jutott!
Lance szerette volna megkö nnyíteni Marcy életét. Akkor talá n az asszony nem lenne
annyira csaló dott, amiért az euró pai kö rutazá sró l lemarad.
– Jó ég! Csak nem te vagy White Eagle Steele? – kiá ltott fel a pincérnő , miutá n felvette
a rendelést, és megakadt a szeme a férfin. – Sajná lom, hogy nem ismertelek meg
korá bban, de ó riá si ma itt a hajtá s. Hogy vagy?
Lance-nek hirtelen nem jutott eszébe a nő neve. Elvégre csaknem egy éve nem já rt
má r ezen a kö rnyéken.
– Jó l vagyok – felelte. – Tudod, egy ideje abbahagytam a rodeó zá st, így má r nemigen
já rok errefelé. Most sem lennék itt, ha nem tö r ki ez a vihar.
A pincérnő nevetett, és Lance akkor fedezte csak fel a névtá blá t kék kocká s blú zá nak a
zsebén. Szerencsére nem azok kö zé a nő k kö zé tartozott, akikkel idő nként eltö ltö tt egy-
egy éjszaká t. Csak egy rajongó ja volt, akivel beszélgetett egy kicsit, valahá nyszor erre
já rt.
– Igen, tényleg szö rnyű ez a vihar – á llapította meg a Harriet névre hallgató
felszolgá ló nő , és bó lintott. – Ú gy néz ki, senki nem fog hazajutni az elkö vetkező néhá ny
napban. Az alkalmazottak tizenkét ó rá s mű szakokban dolgoznak, aztá n hat ó rá juk van
arra, hogy némileg kipihenjék magukat.
Ezt hallvá n Lance-nek ú jabb ö tlete tá madt:
– Ha má r a pihenésrő l beszélü nk… Mondd csak, Harriet, van itt egy olyan hely, ahol az
ismerő sö m és a kisbabá ja lefekhetnének pá r ó rá ra?
Harriet elő szö r Marcyra, majd Angie-re nézett.
– A férfiak felvá ltva alszanak a sofő rszá llá son, de attó l tartok, az nem éppen a
legmegfelelő bb hely egy kisgyermekes anya szá má ra. – Homloká t rá ncolva méregette
Marcy kariká s szemét és kimerü lt arcá t. – De mondok valamit, kedvesem. Egyenek
nyugodtan, addig felá llíttatok magá nak egy tá bori á gyat a személyzeti pihenő szobá ban.
Rendben?
Marcy olyan pillantá st vetett Lance-re, hogy a férfi attó l tartott, visszautasítja az
ajá nlatot. De miutá n egy szalvétá val letö rö lte Angie maszatos á llá t, má r ú gy tű nt, belá tta,
hogy kényszerhelyzetben van.
15
– Rendben. É s kö szö nö m – felelte.

Nagyszerű , gondolta Lance. Harriet a vihar idejére gondoskodó szá rnya alá veszi
Marcyt és a kisbabá t. Minden remekü l alakul, bű ntudat nélkü l itt hagyhatja ő ket.
Harriet becsú sztatta jegyzetfü zetét a zsebébe, és kijelentette, hogy azonnal hoz nekik
valami meleg ennivaló t, majd eltű nt az asztalok sű rű jében.
– A pincérnő White Eagle-nek szó lított – fordult Marcy a férfihoz, amikor magukra
maradtak. – Azt hittem, Lance-nek hívnak.
Szó val ezért nézett rá m olyan furcsá n, gondolta Lance.
– A teljes nevem Lance White Eagle Steele. Amikor elő szö r jelentkeztem
rodeó versenyre, a szervező k rá beszéltek, hogy hagyjam el az első nevem, mert szerintü k
az emberek szokatlannak talá ltak volna egy indiá n résztvevő t. Amikor aztá n lá ttá k, hogy
nyerek, és egyre népszerű bbé vá lok, felkaptá k ezt a cowboy-indiá n dolgot.
Marcy mosolyogva bó lintott.
– Tehá t indiá n vagy.
Lance nem tudta eldö nteni, hogy ez meglepte Marcyt, vagy csak kívá ncsivá tette.
– Az anyai á gi rokonaim navajo indiá nok – magyará zta szenvtelenü l. – Az apá m
csalá dja, a Steele-ek viszont olyan fehér bő rű ek, amennyire ez csak lehetséges
Ameriká ban.
Marcynak lett volna még egy kérdése, á m Angie nem hagyta, hogy feltegye. Amíg az
anyja és Lance beszélgettek, fogta a kanalat, és nagy ívben elhajította.
– Ez igen! – fordult Marcy a boldogan mosolygó kislá nyhoz. – Ha jó l sejtem, ez azt
jelenti, hogy tele a pocakod. – Felá llt, és kivette Angie-t az etető székbő l. – Most pedig
megmosdatlak – tette hozzá , majd karjá n a kicsivel elindult a mosdó felé.
Lance utá nuk nézett. Marcy há tulró l is igen szemrevaló an festett, a szű k farmer
észvesztő en feszü lt a fenekén, és a csípő je kecsesen ringott já rá s kö zben.
Aztá n befordult egy sarkon és eltű nt Lance szeme elő l. A férfi csak akkor ébredt rá ,
hogy egész idő alatt visszafojtotta a lélegzetét. Nem volt szokatlan szá má ra, hogy egy
csinos nő felébressze az érdeklő dését. Az a kü lö nö s érzés azonban, amit az asszony
mosolya vá ltott ki belő le, egészen szokatlan volt.
Szerette volna folytatni a beszélgetést Marcyval. Vajon mit gondol ró la most, hogy
megtudta, félvér? Sajnos sok emberben a mai napig elő ítéletek vannak. Nem csoda há t,
ha Marcy véleménye e tekintetben fontos a szá má ra.
Halvá ny fogalma sem volt ró la, miért érdekli ennyire ez a nő . Nos, bá rmi is az oka, tú l
kell tennie magá t rajta. Má snap reggel ú jra elindul Montaná ba, Marcy Griffin és a
kisbabá ja pedig csupá n egy kedves emlék marad a szá má ra.
Marcy beleejtette a kanalá t a levesbe, mikö zben igyekezett valahogy nyitva tartani a
szemét. Nem is értette igazá n, mitő l fá radt el ennyire.
– Mindjá rt elalszol ü ltő helyedben – á llapította meg Lance. – Nem akarsz mégis
szundítani egy kicsit azon a tá bori á gyon?
Lance annyira kedves! Marcynak az első pillanattó l kezdve az volt a benyomá sa, hogy
a legfigyelmesebb és leggyengédebb férfi, akit valaha is ismert. Bá rcsak hajlandó lenne
ő t és Angie-t magá val vinni Cheyenne-be, hogy ú jévre odaérjenek! Valahogy ú gy érezte,
meg tudná győ zni a férfit.
– Nem hagysz itt bennü nket, ugye? – kérdezte reménykedve. – Amíg mi pihenü nk, te
is lefekszel aludni?
Lance komor tekintettel meredt rá .
– Megpró bá lok szundítani néhá ny ó rá cská t, mielő tt holnap korá n reggel ú tra kelek –
felelte végü l. – Egyedü l megyek, nem viszlek magammal benneteket. – Az arca
16
megszelídü lt, ahogy elő rehajolt, és finoman megérintette az asszony kezét. – Jobb, ha
mindketten hazamentek, amint elvonul a vihar. Ott nagyobb biztonsá gban lesztek.
Gondoskodom ró la, hogy legyen elegendő pénzed, és megéljetek egy darabig.
Marcy hirtelen haragra gerjedt. Honnan veszi Lance a bá torsá got, hogy elő írja neki,
mit tegyen?! Ha valaki, há t Marcy aztá n tudta, milyen érzés, ha az ember felett
gyá mkodnak. Persze jó lesett neki, hogy Lance felkarolta és megpró bá lt gondoskodni
ró luk. De mégis, hogy jö n ahhoz, hogy pénzt ajá nljon neki? Azonban muszá j volt
megfékeznie az indulatait, mert minden bizonnyal a férfi az egyetlen esélye arra, hogy
innen elmehessen.
– Tudod – felelte színlelt higgadtsá ggal –, azt hittem, megértettél. Angie-nek és nekem
nincsen otthonunk, ahová hazamehetnénk. Fogalmam sincs, mi lesz velü nk, ha nem
jutunk el Wyomingba.
– A szü leidnél biztosan ellakhattok, amíg nem tudsz megá llni a magad lá bá n. A volt
férjedet pedig csak rá lehet bírni, hogy fizessen gyerektartá st, még ha vonakodik is az
apasá ggal já ró kö telezettségeket felvá llalni.
Angie sikongatni kezdett, hogy magá ra vonja az anyja figyelmét. Marcy fogta a
kézitá ská já t, és keresgélni kezdett benne valamit, amivel a kislá ny já tszhatna. Végü l
odanyú jtotta a gyereknek kedvenc gumikutyusá t. Kö zben lá zasan já rt az agya, mit is
mondjon a férfinak. Valahogy meg kell győ znie, hogy vigye magá val ő ket
Marcy kilá tá stalannak érezte az életét, de nem szívesen beszélt ró la, mert az ú gy
hangzott, mintha sajná ltatni akarná magá t. Á m mivel a helyzet való ban kétségbeejtő
volt, annak megfelelő en kellett cselekednie.
– A szü leim néhá ny évvel ezelő tt autó balesetben meghaltak. Nincsen csalá dom,
teljesen magamra maradtam Angie-vel. – Nagyot nyelt, majd így folytatta: – Ami pedig
Mike-ot, a volt férjemet illeti… – Marcy a fejét csó vá lta –, miutá n má r hivatalosan
elvá ltam tő le, nem szeretném, hogy valaha is megtalá ljon bennü nket. Nem akarok pénzt
kérni tő le, mert azzal megkocká ztatná m, hogy esetleg valamikor ú jra belép az életü nkbe.
Lance mélyen az asszony szemébe fú rta a tekintetét, mintha azt kutatná , nem
hallgatott-e el elő le valamit.
– Miutá n Mike odébbá llt, gyerekekre vigyá ztam, és ezzel sikerü lt keresnem némi
pénzt – sző tte tová bb a tö rténet szá lá t Marcy. – Azonban minden centem elment
orvosokra meg a vá ló per ü gyvédi kö ltségeire. Így há t fogtam Angie-t, és eljö ttü nk a
laká sbó l, ahol laktuk, mielő tt még kikapcsoltá k volna az á ramot.
Igen, ez elég rémesen hangzik, gondolta Marcy, á m sajnos ez a színtiszta való sá g.
– Má r teljesen ki voltam készü lve – folytatta. – Megpró bá ltam gyerekfelü gyelettel
megkeresni annyi pénzt, hogy legalá bb ennivaló ra fussa. A régi autó mban laktunk
egészen addig, amíg ezt az á llá sajá nlatot meg nem kaptam.
Lance szenvtelenü l hallgatta, az arca kifü rkészhetetlen maradt.
Angie-t a tö rténet lá tszó lag egyá ltalá n nem érdekelte. Kikö pte a cumijá t, és
sivalkodott, mikö zben a karjá t kinyú jtotta az édesanyja felé. Nem soká ig bírta az
etető székben, megpró bá lt kimá szni belő le.
– Jaj, Angie! – só hajtott fel Marcy.
– Mit szeretne? – tudakolta Lance kissé ká bá n.
Még mindig a tö rténet hatá sa alatt á llt, egyszerű en fel nem foghatta, hogyan
kerü lhetett ez a két elbű vö lő tü ndér ilyen szorult helyzetbe.
– Lekéredzkedik a fö ldre – felelte Marcy. – Való színű leg szeretne mozogni egy kicsit.
De ú gy érzem, tú l fá radt vagyok ahhoz, hogy…
– Majd én vigyá zok rá – szakította félbe Lance –, amíg te egy kicsit felfrissíted és
kipihened magad. Egy ó rá ra biztosan le tudom foglalni
17
Ez meg hogy jutott eszébe? Hiszen fogalma sincs, hogyan kell bá nni egy kisbabá val.
Am Marcy tú lsá gosan fá radtnak lá tszott, hogy foglalkozzon a kicsivel, és Lance segíteni
akart neki.
– Egész pontosan mit kellene tennem?
Marcy bizakodó an rá mosolygott:
– Adj még két percet, hogy tisztá ba tegyem, aztá n tulajdonképpen má r semmi dolgod
nincs. Kiemelte a kicsit az etető székbő l – Keress egy viszonylag tiszta részt a padló n,
terítsd le a takaró já t; hadd má szká ljon kö rbe-kö rbe. Arra ü gyelj, nehogy valamit a
szá já ba vegyen, vagy bedugja az ujjá t a konnektorba. Akkor biztosan minden rendben
lesz.
– Egy pillanatra sem fogom szem elő l téveszteni. Szá míthatsz rá m – nyugtatta meg
Lance.
Marcy há lá san nézett rá , a szemében kö nnyek csillogtak.
– Tudom, hogy megbízhatok benned. Azonkívü l má r eddig is nagyon sok mindent
kö szö nhetek neked.
Egy ó ra elteltével Lance halá losan elfá radt. Ki gondolná , hogy egy kisbabá t nehezebb
megfékezni, mint egy hatszá z kiló s biká t? Egyfolytá ban Angie utá n futká rozott.
Annyiszor emelte tel a magasba és tette le a fö ldre, hogy má r fá jt a karja és a há ta. Angie
szeme viszont ragyogott, és fá radhatatlannak tű nt.
Lance kinyú jtotta felé a karjá t, és nevetve ö lbe kapta.
– Nem csoda, hogy a mamá d ennyire kimerü lt – á llapította meg. A kicsi az ö leben ü lt,
Lance pedig szorosan fogta a kezét, nehogy leessen. – Fogd erő sen az ujjamat, Angie! Ú gy
bizony.
A pici rá mosolygott, mire gyengéden így szó lt hozzá :
– Na, mit lá tsz, kicsi lá ny, amikor rá m nézel?
Ú gy tű nt, Angie csö ppet sem fél tő le. Majd elkezdett ide-oda dü lö ngélni, mire Lance-
nek eszébe jutott, hogy a kicsik szeretik, ha hintá ztatjá k ő ket.
– Akarsz lovacská sat já tszani? – kérdezte a férfi, fel-alá ugrá ltatva Angie-t a térdén. –
Egyszer majd megtanítalak igazi lovon lovagolni.
Angie kacagott és sikoltozott ö rö mében. Am Lance kezdett elfá radni, és lassított a
tempó n. Amikor megá llt, a kicsi ö sszerá ncolta a homloká t. S akkor valami egészen
megdö bbentő dolog tö rtént: felhú zó dzkodott, hogy Lance mellkasá hoz simuljon. A férfi
felemelte a kicsi kezét, és hagyta, hogy tová bb á gaskodjon felfelé. Angie hosszas
erő lkö dés utá n végre kinyú jtotta a lá bá t.
– Magadtó l felá lltá l! – á muldozott Lance. – Ezt gyorsan el kell mondanunk a
mamá dnak!
Azzal a karjá ba kapta a csö ppnyi teremtést, és Marcy keresésére indult. Má r biztosan
felá llítottá k neki a tá bori á gyat, és ha szerencséjü k van, Angie is eléggé elfá radt ahhoz,
hogy elaludjon.
Az alkalmazottak pihenő szobá ja felé tartott, amikor meglá tta Marcyt, amint egy
nyergesvontató sofő rjével beszélget. A kü lsejébő l ítélve olyan ember lehetett, aki nem
retten vissza attó l, hogy hó viharban vezessen. Lance nem tartotta tú l
bizalomgerjesztő nek a fickó t, és ebben a pillanatban végérvényesen eldö ntö tte: nem
hagyja, hogy Marcy és Angie egy idegennel utazzanak. Magá val viszi ő ket, és kész!
18
4. FEJEZET
– Jó ég, mi minden van itt! Gondolod, hogy ezekre mind szü kségü nk lesz? – kérdezte
Marcy, amikor meglá tta Lance kocsijá nak teli csomagtartó já t.
Néhá ny ó rá val ezelő tt hagytá k el a pihenő helyet, éppen kezdett hajnalodni, és a sö tét,
hideg éjszaká t egy valamivel melegebb, szü rke nappal vá ltotta fel. Most lá tta csak Marcy,
hogy a férfi a csomagtartó t dugig rakta zsá kokkal meg lá dá kkal.
Elő ző este Lance való ban beleegyezett, hogy elvigye ő t és Angie-t Cheyenne-be.
Amikor Marcy meghallotta a hírt, annyira megö rü lt és megkö nnyebbü lt, hogy
legszívesebben azonnal Lance nyaká ba ugrott volna.
Á m a férfi olyan komolyan méregette sö tét szemével, hogy jobbnak lá tta, ha csak
há lá san megkö szö ni az ajá nlatot. Minden egyes alkalommal, amikor egymá shoz értek,
kü lö nö s feszü ltség keletkezett kö ztü k, ami Marcyt fö lö ttébb nyugtalanította.
– Lehet, hogy még haszná t vesszü k ezeknek a dolgoknak, ha esetleg elakadunk valahol
– magyará zta a férfi. – A pihenő helyen, a boltban vá sá roltam ő ket. Víz, takaró k,
élelmiszer… Jó , ha az ember mindenre felkészü l.
Mialatt beszélt, feszü lten figyelte az utat.
– Vagy ú gy. Voltá l cserkész?
Marcy jó leső en há tradő lt a kényelmes ü lésen. Az ő ü tö tt-kopott verdá já hoz lépest
Lance autó ja egy luxus limuzin.
– Nem. Gyerekkoromban sohasem laktunk egy helyen elég ideig ahhoz, hogy
alkalmam lett volna rá . De a fiatalsá gomat egy rezervá tumban tö ltö ttem, és
megtanultam, milyen kö telezettségei vannak egy felnő tt férfinak a dinében. A legtö bbre
még most is emlékszem.
– Dinében?
– A navajo indiá nok így hívjá k a rezervá tumot, ahol élnek.
Lance elhallgatott, Marcy pedig há trafordult, hogy megnézze Angie-t a há tsó ü lésen.
Az autó ringató dzá sa elaltatta a kicsit.
Marcy végigsimította a bő rü lés sima felü letét, és felsó hajtott. Má r ó rá k ó ta nem esett a
hó , és a mellékutat, amelyen haladtak, tö bbé-kevésbé megtisztítottá k. Való színű leg
minden rendben lesz.
Az asszony azon tö prengett, vajon Lance-nek lenne-e kedve beszélgetni. Mivel a férfi
az elmú lt éjszaka alig aludt, minden bizonnyal nagyon fá radt lehet. Talá n kö nnyebben
ébren tud maradni, ha tá rsalognak.
– Azt mondtad, kisgyerekként sohasem maradtatok soká ig egy helyen – pró bá lt
tá rsalgá st kezdeményezni. – Mindig is szerettem volna utazni, vilá got lá tni. Mesélsz
nekem azokró l a helyekrő l, ahol éltél?
Lance egy darabig hallgatott, és Marcy attó l tartott, jobban szeretné, ha csö ndben
maradna, hogy a vezetésre figyelhessen. Á m azutá n a férfi megkö szö rü lte a torká t, és
halkan mesélni kezdett:
– Az apá m tengerésztiszt volt. É pp a szü letésem elő tt végzett az annapolisi
tengerészakadémiá n. – Lance gú nyos hangja elá rulta, hogy nincs tú l jó véleménnyel a
matró zokró l, akiket pedig Marcy mindig is csodá lt. – Miutá n megszü lettem, nyolc éven
belü l tíz kü lö nbö ző orszá gban á llomá sozott. Az édesanyá m és én szinte minden ú tjá ra
elkísértü k: Olaszorszá gba, Japá nba, Koreá ba, Hawaiira, a Fü lö p-szigetekre… bá r má r
csak halvá ny emlékeim vannak.
19
– Fantasztikus lehetett – lelkendezett Marcy. – É n egy dél-illinoisi porfészekben

nő ttem fel. Mindig arró l á lmodoztam, hogy utazni fogok.
Lance futó pillantá st veteti rá .
– É n egyá ltalá n nem élveztem. Á llandó otthonra vá gytam, biztonsá gra, egy sajá t zugra.
Jó lett volna annyi ideig együ tt lenni má s gyerekekkel, hogy má r a bará taimnak
nevezhessem ő ket.
– Sajná lom – mondta Marcy. – Erre nem is gondoltam. É s mi tö rtént, amikor nyolcéves
lettél?
– Akkor halt meg az édesanyá m.
Jaj, Marcy má r megint melléfogtá l! Mikor fogod végre megtanulni, hogy tartsd a
szá dat?
– Alighogy az édesanyá mat eltemették, az apá m elvitt az anyjá hoz New Orleansba.
Otthagyott ná la, mert fontosabb volt szá má ra a karrier – folytatta Lance. – Mielő tt még
megkérdeznéd: nem, nem éreztem otthon magam a nagymamá mná l sem. Sohasem
szerette a menyét, engem meg rendkívü l neveletlennek tartott. Alig néhá ny hét utá n
interná tusba kü ldö tt, amelyet még szá mos tová bbi kö vetett.
Nos, ez nem éppen az a jó sá gos nagymama, amilyet Marcy kívá nt volna magá nak.
Ezek szerint Lance-nek sohasem volt igazi csalá dja.
Talá n jobb lenne, ha most csendben maradna, de egyszerű en képtelen volt tartani a
szá já t. Ú gy helyezkedett el az ü lésben, hogy lá ssa a férfit.
– Hogy kerü ltél aztá n az interná tusbó l egy rezervá tumba?
Lance mélyet só hajtott:
– Beletelt egy kis idő be, míg anyá m népe értesü lt a halá lá ró l. Csak néhá ny tá voli
rokona volt, akik a kelet-arizonai navajo rezervá tumban éltek. Amikor megtudtá k, hogy
anyá m meghalt, és hogy az apá m a nagyanyá mná l helyezett el, kérvényezték a
ható sá gokná l, hogy visszatérhessek az ő seim orszá gá ba, és az ottani tö rzsi
hagyomá nyok szerint nevelkedhessek. Eltartott néhá ny évig, mire engedélyezték, de
tizenhá rom évesen végre eljutottam Arizoná ba, és ott megismerhettem a dinébeli életet.
– Te jó ég! Ez ú gy hangzott, mintha legalá bbis bö rtö nbe kellett volna vonulnod.
Lance szá ja széle felfelé gö rbü lt, á m Marcy nem volt biztos benne, hogy mosolyog. A
legszívesebben visszaszívta volna, amit mondott.
– Ő szintén szó lva, ott azért sokkal jobban éreztem magam, mint az interná tusokban.
Legalá bb tudtam, hogy szeretettel lá tnak.
– Jó érzés volt, ugye?
Lance megvonta a vá llá t, és Marcy észrevette, milyen merevek az izmai.
– Jó dolog volt megismerni a navajo indiá nok kultú rá já t. Megtanultam, milyen fontos a
fö ld és a csalá d, és hogy ezeket védelmezni kell. Ö rü lö k, hogy ismerem a szertartá saikat
és a vilá gró l alkotott képü ket. Nem beszélve arró l, hogy a lovakhoz sem értenék ilyen jó l,
ha nem éltem volna ott éveket – folytatta. – Erre a rodeó zá s sorá n jö ttem rá , és hidd el,
ez a legjobb dolog, ami valaha is tö rtént velem.
A szavaibó l Marcy arra kö vetkeztetett, hogy az, amit elhallgatott, sokkal fontosabb,
mint amit elmondott. Nem beszélt sem arró l, hogy megtalá lta-e a hő n á hított otthont a
rezervá tumban, sem pedig szerelemrő l vagy bará tsá gró l.
Ú gy tű nt, Lance soha sehova nem tartozott igazá n: ugyanú gy magá nyos maradt
á llandó an ú ton levő apja mellett, mint az indiá nok vilá gá ban.
Marcyt mélyen megindította a férfi sorsa, de nem tudta, hogyan mutassa ki az
együ ttérzését. Lance biztosan azért nem beszél ezekrő l a dolgokró l, mert sajná ltatni
akarja magá t. Az asszony nagyot só hajtva há tradő lt az ü lésen, és behunyta a szemét.
Néha jobb hallgatni.
20
Lance bekapcsolta a rá dió t, és megpró bá lt befogni egy á llomá st, de a készü lék csak
recsegett. A vá lla fö lö tt futó pillantá st vettet Angie-re. A kislá ny sapká ja becsú szott a
homloká ba, mikö zben édesdeden aludt a bébiü lésben. A békés lá tvá ny mosolyt csalt
Lance ajká ra.
Csak tegnap dö bbent rá , amikor Angie olyan boldogan sikongatott az ö lében, hogy
mennyire szeretne gyereket. Annyira erő t vett rajta az otthon és a csalá d utá ni vá gyó dá s,
hogy sü rgő sen valami má sra kellett gondolnia. Marcyra nézett, aki elszundított mellette.
Á m ettő l a só vá rgá s nem szű nt meg. Elérzékenyü lve figyelte az alvó asszonyt. Marcy
finom szá lú , sző ke haja ö sszekuszá ló dott, az ajka kissé lebiggyedt, mintha duzzogna. Ú gy
festett, mint egy szép, szerelmes éjszaka utá n á lomba merü lt nő .
Elfogta a vá gy, ugyanú gy, mint tegnap este, amikor kö zö lte Marcyval, hogy magá val
viszi ő t és a kicsit Cheyenne-be. Akkor megérezte, hogy Marcy ugyanú gy kívá nja ő t, és
kis híjá n elő rehajolt, hogy megcsó kolja. Az asszony tá gra nyílt szemmel meredt rá ,
mintha megbű vö lték volna, á m Angie hirtelen megmozdult a karjá n, és mindketten ú jra
visszazö kkentek a való sá gba.
Lelki szemei elő tt most megjelent Lorna, akivel élete há tralevő részét le akarja élni.
Azonnal abba kell hagynia a Marcyval kapcsolatos erotikus fantá ziá lgatá st! Visszatér
Montaná ba, és megkéri Lorna kezét. Vagy mégsem?
Megdö rzsö lte az á llá t, és kö rü lnézett az autó ban. Hirtelen rá eszmélt, hogy annyira
meleg lett, még az ablakok is bepá rá sodtak. Valaki nagyon liheghetett itt, gondolta némi
ö niró niá val. Uralkodnia kellene magá n.
Idegesen megigazította a farmernadrá gjá t, amit egyszerre tú l szű knek érzett, és
megfeszítette a há tizmait. Aztá n megpró bá lta emlékezetébe idézni a diné tanítá sait.
A négy égtá j. Ez az! Igyekezett a négy égtá j tételére ö sszpontosítani.
Kelet a pirkadat irá nya. Ez aktuá lis, hiszen éppen megvirradt. Kelet a gondolkodá s
irá nya is egyben; s Lance-nek bizony nagyon gyorsan el kellene kezdenie gondolkodni
bizonyos dolgokon.
Nézzü k csak, hogyan is szó l ez a tanítá s? „Mielő tt az első lépést megteszed, mindent
alaposan fontolj meg!” Lance ezt meg is tette, amikor elhatá rozta, hogy elveszi Lorná t.
Megá llapította, hogy nagyon sok kö zö s voná s van bennü k, és remekü l ö sszeillenek.
Bü szke volt magá ra, amiért ilyen jó zanul gondolkodott.
Marcy felsó hajtott á lmá ban, aztá n fészkelő dö tt kicsit, elterelve ezzel Lance figyelmét
az ú tró l. Emiatt tú l késő n vette észre az elő ttü k felbukkanó ká tyú t ahhoz, hogy
kikerü lhesse, és az autó jobb első kereke nagyot zö kkent a mélyedésben.
Marcy felriadt.
– Mi tö rtént? – tudakolta ká bá n.
A kicsi is felébredt a há tsó ü lésen, és sírni kezdett.
– Belefutottunk egy gö dö rbe – felelte Lance.
– Jó lenne, ha megá llná nk, hogy megnyugtathassam Angie-t – kérte Marcy.
Lance lehú zó dott az ú t szélére, hogy ellenő rizze a gumikat. Egy elhagyott ú tszakaszon
voltak, egy hatalmas farm mellett. A préri felő l fú jó , viharos erejű szél magasan
feltornyozta a havat, amely szinte teljesen belepte az ú t menti dró tkerítést.
Lance alapjá raton hagyta a motort, és behú zta a kéziféket. Marcy megint há tramá szott
a két első ü lés kö zö tt, a férfi pedig felvette a kabá tjá t, kiszá llt, és megkerü lte az autó t,
hogy az elü lső gumit megvizsgá lja.
Ú gy tű nt, semmi baja sem tö rtént. Lance megrugdosta, majd kesztyű s kézzel
végigsimított a kerék profiljá n. Az autó kü lö nlegesen vastag gumiabroncsokkal volt
felszerelve, így Lance biztos lehetett abban, hogy sokat kibír.
21
A há ta mö gö tt hallotta, amint nyílik, majd csukó dik a kocsiajtó . Mire megfordult, lá tta,
hogy Marcy má r kiszá llt az autó bó l, és a széllel kü zdve éppen a csomagtartó t pró bá lja
kinyitni.
Lance odalépett hozzá .
– Mit keresel? – pró bá lta tú lharsogni a vihar sü vö ltését. – Mindent, amirő l ú gy
gondoltam, hogy szü kséges lehet, beraktam a há tsó ü lésre.
Felnyitotta a csomagtartó tetejét, mikö zben igyekezett – amennyire csak lehetséges
volt – felfogni a szelet Marcy elő l. Meglepte, hogy az asszony testének melege még a
vastag ruhá kon keresztü l is mennyire érezhető . Elég szorosan á llt mellette ahhoz, hogy
az erő s há tszél ellenére is megcsapja az orrá t Marcy jellegzetes illata, amelyet a vanília
és a babahintő por sajá tos keveréke alkotott. A férfit ez valahogy a meghitt csalá di
fészekre emlékeztette.
A teste és a szíve azonban má st sú gott, mint az esze. Kedves és otthonos – micsoda
ostobasá g! Marcy tü zes és csá bító ; Lance izgalomba jö tt tő le. Ö sszeszorította a fogá t, és
há trá bb lépett, de csak annyira, hogy a szelet azért még felfogja elő le.
Az asszony mélyen behajolt a csomagtartó ba, és kutatni kezdett az ott felhalmozott
lá dá k és zsá kok kö zö tt.
– Nem talá lom a tá ská t, amiben a babaholmik vannak.
Rá térdelt a raklap szélére, és folytatta a keresgélést.
– Azt hiszem, megtalá ltam! – kiá ltott há tra a vá lla felett. – Legalá bbis a fü le megvan. A
tá ska meg valahol legalul.
Lance mindebbő l csak egy szű k farmernadrá gba bú jtatott kerek nő i popsit érzékelt.
– Engedj oda! Majd én kiszedem. Tú l hideg van, nem szabad soká ig a szabadban
tartó zkodnod – intette Marcyt, noha való já ban attó l tartott, nem bírja tová bb nézni
anélkü l, hogy megérintené.
– Má r megvan – jelentette ki Marcy. – Csak jó erő sen meg kell rá ntani.
Lance kicsit elő rébb hajolt, hogy lá ssa, mit csiná l. Az asszony testével nekifeszü lve, két
kézzel hú zta a csomaghegyek aló l kikandiká ló tá skafü leket.
– Vá rj, hadd segítsek!
Lance éppen kinyú jtotta a karjá t, hogy megfogja a szíjat, mikor az hirtelen elszakadt.
Marcy felsikoltott, és há traesett. Szerencsére Lance pont ú gy á llt, hogy el tudta kapni,
de a lendü let ő t is kibillentette az egyensú lyá bó l. Lá ba megcsú szott a jeges ú ton, és
mindketten a fö ldre zuhantak. Lance a há tá n fekü dt, Marcy pedig rajta.
Ó ,. nem! Most biztosan érzi, mennyire felizgatott, gondolta Lance, és ó vatosan az
oldalá ra gö rdü lt. Aztá n két karjá val megfogta az asszonyt, felá llt, s kö zben ő t is felhú zta
magá val. Akkor eszmélt csak rá , hogy míg egyik keze az asszony mellén van, addig a
má sikkal a dereká t ö leli.
Elengedte Marcyt, bá r nehezére esett, és magá ban dü hö sen szitkozó dott. Szégyellt az
asszony szemébe nézni, így a vá lla fö lö tt a meg mindig síró Angie-re pillantott.
– Bocsá ss meg! – bö kte ki – Most pedig szá llj be végre. Idehozom azt az á tkozott
tá ská t.
Marcy nyugtalanul fészkelő dö tt az első ü lésen, míg Lance mogorvá n hallgatott.

A tá ská val való affér ó ta eltelt néhá ny ó ra, de egy á rva szó t sem szó ltak egymá shoz. Az
asszony érezte, ú jra és ú jra elpirul, amikor arra gondolt, hogy bolondot csiná lt magá bó l,
holott az egész csak Angie miatt volt. Tisztá ba kellett volna tenni, és a pelenká k a
tá ská ban voltak. Azonkívü l szeretett volna kekszet adni Angie-nek, hogy megnyugodjon,
de az is a pelenká zó tá ská ban maradt.
22
Amikor a tá ska fü le elszakadt, ő rá esett Lance-re… Még a lélegzete is elá llt a

meglepetéstő l. A tü dejébe á radó hideg levegő hirtelen magá hoz térítette: rá ébredt, hova
is esett, a dö bbenettő l pedig megint csak nem kapott levegő t
Meglepő mó don pusztá n az, hogy egy autó ban ü ltek, vá gyat ébresztett
mindkettő jü kben. Marcy azt hitte, Lance nem érzékeli a kettejü k kö zö tt vibrá ló
feszü ltséget. Nyugodtnak és rendíthetetlennek tű nt… Habá r ez utó bbi nem éppen a
legmegfelelő bb kifejezés.
Mindenesetre Marcy hirtelen rá ébredt, hogy Lance még abban a rettenetesen hideg
szélben is megkívá nta ő t. Még mindig nem tudta felfogni, mi ez az egész.
Sejtette, hogy a férfi szenvedélyes típus, de csak most lá tta elő szö r, hogy a pillantá sa
milyen perzselő tud lenni. Mégis olyan nő t akar elvenni, akivel még nem volt szexuá lis
kapcsolata. Ez egyszerű en hihetetlen!
Hirtelen furcsa gondolat futott á t az agyá n. Felü lt, és keresztbe fonta a karjá t a
mellkasa elő tt. Lehetséges, hogy Lance éppen olyan jellemtelen alak, mint azok a férfiak,
akikkel az elmú lt kilenc hó napban gyakorta talá lkozott? Olyan fickó k voltak, akiknek egy
elvá lt no csak arra kellett, hogy á gyba vigyék, de komoly kapcsolatot persze egyikü k sem
akart.
Nos, ha Lance-nél is erre megy ki a já ték, akkor bizony az ú t há tralevő részében
hallgatá sba fog burkoló dzni. Bá r Marcy idá ig élvezte, hogy a vá ltozatossá g kedvéért –
egy felnő ttel beszélgethet, alapvető en hozzá volt szokva a csendhez.
Annak idején, amikor szü lő vá rosá nak kö nyvtá rá ba já rt, szerette a polcsorok kö zö tt
uralkodó nyugalmat. Gyermekkorá ban ideje nagy részét ott tö ltö tte. Sokat olvasott
tá voli, egzotikus orszá gokró l, és á lmodozott az ott élő emberekrő l.
A kö nyvek teljesen lebilincselték Marcyt. Azonkívü l a kö nyvtá r menedéket jelentett
szá má ra a szü lei á llandó veszekedései elő l is.
Amikor a volt férje a vá rosba érkezett, rendkívü l kedves és vonzó fiatalembernek
tű nt. Á m mellette Marcy sohasem érezte azt az izgalmas borzongá st, amit Lance
kö zelében. Mike csak beszélt és beszélt Egyre ígérgette, hogy elviszi Marcyt vilá got lá tni,
s folyton azokró l a helyekrő l mesélt, amelyeket majd meg fognak nézni.
Még egy hó napja sem ismerték egymá st, amikor Marcy – szakítva addigi unalmas
életével – hozzá ment feleségü l.
Nesze neked utazá s, kalandos élet! Alig pá r szá z mérfö ldet utaztak egy kis
minneapolisi apartmanig, hogy ott azutá n elkezdjék egyhangú életü ket: fá rasztó , rosszul
fizető á llá sok, á llandó pénzhiá ny és szinte semmi szó rakozá s. Marcy – hogy néhá ny
ó rá ra kikapcsoló dhasson – ú jra elkezdett a helyi nyilvá nos kö nyvtá rba já rni. Ismét a
kö nyvek jelentették szá má ra a menedéket. Ezért a csend egyá ltalá n nem volt
kellemetlen dolog szá má ra; ső t, egész életében jó bará tja és kísérő je volt.
– É hes vagy? – zö kkentette ki Lance hangja a gondolataibó l.
Marcy oldalró l rá sandított.
– É hes? Nem igazá n – felelte.
– É n viszont igen – jelentette ki a férfi. – Mió ta tegnap éjjel elá llt a havazá s, jó nagy
utat tettü nk meg. Nemsoká ra meg kell á llnunk tankolni.
Kerü lte Marcy pillantá sá t, és azon tö prengett, vajon az asszony még mindig zavarban
van-e?
– Szerinted odaérü nk Cheyenne-be kará csony elő tt?
– Még mindig bízom benne, hogy el tudlak vinni, és utá na még én is idő ben odaérek a
farmra.
23
– Nagyszerű lenne – felelte Marcy, de kö zben az já rt a fejében, hogy bá r a férfi

érezhető en nagyon kívá nja ő t, ez a tény nyilvá nvaló an nem tá ntorította el attó l a
szá ndéká tó l, hogy má st kéljen feleségü l.
Persze az is lehet, hogy Lance indítékai még bonyolultabbak, mint ahogy azt
feltételezte. Megrá zta a fejét, és megfogadta, hogy megtartja a há rom lépés tá volsá got.
– Most egy olyan dél-dakotai vidéken já runk, amelyet még a rodeó s idő szakombó l
ismerek – magyará zta Lance. – Tudok egy helyet, ahol tankolhatunk és ehetü nk valamit.
Mosolyogva az asszonyra nézett: – Lazíts! Képzeld el, hogy egy kellemes, otthonos
helyen á tmelegszel, mikö zben élvezed az ízletes há zi kosztot. Attó l biztosan megjö n az
étvá gyad.
Ó , igen, gondolta Marcy, és lehunyta a szemét. A férfi mély, meleg hangja ö nmagá ban
is étvá gygerjesztő nek bizonyult.
24
5. FEJEZET
Miutá n jó llaktak, megmozgattá k egy kicsit a tagjaikat, és teletankoltá k az autó t. Angie-
t beü ltették megszokott kis helyére a há tsó ü lésre, majd Marcy és Lance is beszá llt a
kocsiba. Kö zben ú jabb erő s havazá s kezdő dö tt. Mivel a hő mérséklet éppen fagypont
kö rü l mozgott, az ú tra hullott hó erő sen csú szott.
Kint sö tétség és síri csö nd uralkodott, a nap má r ó rá kkal azelő tt lement. A sű rű
hó esés nagyon megnehezítette a vezetést, és igen lassan haladtak. Lance azon
mérgelő dö tt, hogy tú l sok idő t vesztegettek el a pihenő helyen. Á m a tulajdonosok, Hank
és Marianne régi jó bará tai voltak, akikkel má r hosszú ideje nem talá lkozott. Marianne
ragaszkodott hozzá , hogy Marcy elfogadjon tő le néhá ny vastag zoknit, és egy jó meleg
kapucnis anorá kot. Bá r ez utó bbi kicsit nagy volt az asszonyra, mindenesetre sokkal
jobban melegítette, mint kopott, elvékonyodott régi kabá tja.
Az elkö vetkező egy ó rá ban Lance lassan vezetett az elhagyott autó pá lyá n. Nagyon
remélte, hogy az ablaktö rlő tová bbra is kitart a hó val folytatott kü zdelemben, s így lá tja
valamennyire az utat.
Harminc mérfö ld utá n azonban meg kellett á llnia, hogy kézzel tá volítsa el a havat a
szélvédő rő l.
– Miért á lltunk meg? – kérdezte Marcy á sítozva.
– Le kell tisztítanom a szélvédő t.
Kiszá llt a kocsibó l, és karvastagsá gnyi havat sö pö rt le az ü vegrő l. De alighogy ú jra
helyet foglalt az autó ban, a szélvédő t má r megint belepték a hó pelyhek.
– Vissza kell fordulnunk?
Az asszony hangjá bó l félelem csendü lt ki, és Lance azt kívá nta, bá rcsak el se indultak
volna. Vigyá zni szeretett volna Marcyra és gondoskodni ró la, nem pedig veszélynek
kitenni.
Alacsonyabb sebességbe kapcsolt.
– Má r jó nagy utat megtettü nk. Ha tová bbmegyü nk, talá n elkerü lhetjü k a
legrosszabbat. Ú gy tű nik, a vihar igen gyorsan á tvonul felettü nk.
Ez inká bb hangzott kívá nsá gnak, mint megnyugtató ígéretnek. Való já ban a hó fú vá s
sajnos mérfö ldrő l mérfö ldre egyre erő sö dö tt. Mégis, ostobasá g lett volna visszafordulni,
így há t tová bbmentek.
Féló ra mú ltá n ú jabb gond merü lt fel: az ú t, amin haladtak, szemmel lá tható an jó ideje
nem volt letakarítva, és teljesen belepte a hó .
Mielő tt még Lance fontoló ra vehette volna, hogy ilyen kö rü lmények kö zö tt
tová bbmenjenek-e, egyszerre keréknyomokat fedezett fel a hó ban. Ú gy tű nt, egy
nyergesvontató já rt erre, kö zvetlenü l elő ttü k. Lance némileg megkö nnyebbü lt, és
igyekezett kö vetni a nyomokat.
A szeme sarká bó l lá tta, hogy Marcy falfehér arccal mered elő re, és gö rcsö sen markolja
a biztonsá gi ö vet. Nyilvá n nem vette észre a má sik já rmű keréknyomait, és rettentő en
feszü lt és ideges volt. Lance ú gy érezte, meg kell nyugtatnia valahogy.
Megkö szö rü lte a torká t, és a lehető leghiggadtabb hangon megszó lalt:
– Ú gy lá tszik, kö zvetlenü l egy teherautó nyomvonalá n haladunk. Ha a sofő rje
já rható nak talá lta az utat, akkor nekem sincs okom aggodalomra. – Marcy nem vá laszolt,
ezért Lance tová bb beszélt: – Nem kellene megnézni Angie-t? Nagyon csendes.
– Alszik. Sö tét van, meleg és meghitt légkö r, legalá bbis neki.
25
A hangja kissé remegett, a férfinak ezek szerint nem nagyon sikerü lt megnyugtatni.
De legalá bb má r megszó lalt.
– Bá rcsak vilá gos lenne, hogy gyö nyö rkö dhess a tá jban! – folytatta Lance. – Dakota
á llamnak ezen a részén kü lö nö sen szépek a hegyek és a sziklaszirtek. Hatalmas, meredek
csú csok tö rnek a magasba végig az ú t mentén. Csodá latos lá tvá ny, olyan, aká r egy
képeslap.
Alighogy ezt kimondta, Lance tolató lá mpa piros fényét lá tta kö zvetlenü l elő ttü k
felvillanni. Ó vatosan fékezett. Remélte, hogy az autó megá ll anélkü l, hogy az ú tró l
lecsú szna.
Marcy mély levegő t vett:
– Mi tö rtént?
Amint megá lltak. Lance ü resbe tette a vá ltó t, és a kalapjá t mélyen a fejébe nyomta.
– Fogalmam sincs, de egy perc, és kiderítem – felelte, azzal kiszá llt az autó bó l.
Néhá ny méter megtétele utá n má r lá tta, mi a baj. Aztá n legalá bb tizenö t percig a
lehetséges megoldá sokat vitattá k meg a teherautó sofő rjével.
Mire visszaszá llt az autó ba, má r eldö ntö tte, mit fog tenni.
– Az utat lezá rtá k – tá jékoztatta Marcyt. – A hatalmas mennyiségű hó miatt
lavinaveszély van. Talá n napokig is eltart, mire ez a szakasz ú jra já rható vá vá lik.
– Most mihez kezdü nk? – nézett rá az asszony kétségbeesetten.
– Fél mérfö ldre innen visszafelé talá lható egy ú telá gazá s. Onnan legfeljebb há rom
mérfö ldre van a bará taim farmja. Ná luk meghú zó dhatunk, és kivá rjuk, míg felszabadul
az ú t.
– Milyen bará taid?
– Emlékszel Hankre és Marianne-re, a legutó bbi pihenő hely tulajdonosaira? Hank
testvéréhez, Bobbyhoz és feleségéhez, Vickihez megyü nk. Szeretni fogod ő ket, meglá tod.
– Nem.
Lance megérezte a pá nikot Marcy hangjá ban, ezért megá llította az autó t, és feléje
fordult:
– Ezt meg hogy értsem?
– Oda nem mehetü nk – felelte az asszony szinte hisztérikus hangon. – Marianne
említette, hogy a só gora, Bobby és a felesége Floridá ba utaztak nyaralni. Nincsenek a
farmon. – Megragadta Lance karjá t, a szemébő l sü tö tt a félelem. – Most mihez kezdü nk?
– Ne aggó dj! – mosolygott rá a férfi biztató an. – Segítettem Bobbynak, amikor a há z
épü lt, és tudom, hol tartjá k a pó tkulcsokat. Be tudunk jutni. A bará taimnak biztosan
semmi kifogá sa nem lenne az ellen, hogy meghú zó djunk a há zukban, amíg az utak ú jra
já rható ak nem lesznek.
Nem is annyira a szavak, sokkal inká bb Lance megnyugtató hangjá nak hatá sá ra Marcy
kezdte ú gy érezni, hogy minden jó ra fordul.
– Nos, ha biztos vagy benne, hogy szívesen lá tná nak… – Az asszony elvette a kezét
Lance karjá ró l, s halvá ny mosoly suhant á t az arcá n. – Csak Angie miatt aggó dom egy
kicsit.
Amint kimondta, rá dö bbent, hogy eddig egyá ltalá n nem is aggó dott a kicsi miatt.
Angie egészen jó l bírta a hosszú utat. Marcy viszont félt. Má r nagyon sok havat lá tott
életében, de ez a vihar és a gondolat, hogy odaveszhetnek egy hó viharban, szö rnyen
megrémisztette.
Azonkívü l Angie-nek nem kellett tö rő dnie az ítéletidő vel, sem pedig kü szkö dnie a
heves vá ggyal, amit megmentő je irá nt érzett. Lance minden együ tt tö ltö tt perccel és
minden megtett mérfö lddel egyre jobban elvará zsolta Marcyt. Ha csak meghallotta
érzéki, mély hangjá t, kellemes bizsergés futott végig a gerincén. Elég volt, hogy
26
megérintse a karjá t, má ris elö ntö tte a forró sá g, és azt kívá nta, bá rcsak a férfi
megsimogatná .
Teljesen felizgatta ez a fantá ziakép, de tehetetlen volt az érzéssel szemben.
Lance indított. Szerencsére a négykerék-meghajtá sú terepjá ró á llta a sarat.
– Aggodalomra semmi ok. Ez csak egy á rtalmatlan hó viharocska – tréfá lkozott a férfi,
és Marcyra kacsintott.
Az asszony megint érezte azt a kü lö nö s bizsergést a gyomrá ban.
– Lehet, hogy a Bobby farmja felé vezető orszá gú tró l nem kotortá k le a havat – vetette
fel Lance –, de majd szép lassan, ó vatosan vezetek…, hogy Angie ne féljen.
Marcy elcsigá zva bá mult ki a szélvédő n. A hó tonnaszá mra hullott az égbő l.
Mindennek lehetett nevezni, csak á rtalmatlan kis hó viharnak nem. Szerencsésnek
mondhatjá k magukat, ha egyá ltalá n eljutnak a farmig.
Hú sz percen á t csö ndben haladtak tová bb. Marcy megfigyelte, hogy Lance az ú t menti
sö vénykaró kat kö vetve pró bá l tá jékozó dni. Ső t ú gy tű nt, má s tá mpontokat is talá lt,
ú gyhogy végü l fellélegezve há tradő lt az ü lésen.
A Bobbyék farmjá hoz vezető kaput normá lis kö rü lmények kö zö tt sem kö nnyű
megtalá lni. De azt hiszem, jó irá nyba haladunk.
– Messze van a kapu a há ztó l?
– Nem, ú gy negyedmérfö ldnyire.
A vá lasz hallatá n Marcyt ú jra hatalmá ba kerítette a félelem. Mi van, ha a kapubejá ró t
méteres hó fedi? É ppen amikor má r a legborzasztó bb rémképek jelentek meg elő tte,
Lance vidá man kijelentette:
– Megérkeztü nk.
Ebben a pillanatban az autó megcsú szott az eljegesedett ú ton. A férfi megpró bá lta
ellenkormá nyozni, de sajnos elvesztette az uralmat a kocsi felett. A hó porzott, a kerekek
csikorogtak a jégen, és az autó megpö rdü lt.
Még mielő tt Marcy felsikolthatott volna, a bal há tsó kerék belecsú szott egy mély
gö dö rbe, és megrekedt benne. Az autó erő sen balra billent.
Az asszony lélegzethez sem jutott.
Lance egy ideig gondolkodott, majd leá llította a motort.
– Attó l tartok, ma este má r nem tudunk tová bbmenni. Adj egy percet, megnézem,
milyen mélyen sü llyedt bele a kocsi há tsó része a hó ba.
Marcy azonban nem akart egyedü l maradni a kicsivel
– Vá rj, én is megyek! Talá n kö zö s erő vel ki tudjuk hú zni a kocsit.
Lance odafordult hozzá , és kesztyű s kezét a vá llá ra tette:
– Bízz bennem! Két méternél messzebbre nem megyek az autó tó l. Szó lok, ha ú gy
lá tom, hogy ketten ki tudná nk szabadítani a kereket – csitította az asszonyt. – Maradj itt
Angie-vei! Jobb, ha lá t téged, ha netá n felébredne. Csak pá r perc az egész.
Marcy bó lintott. Ú rrá kell lennie a félelmein.
Lance kikapcsolta a biztonsá gi ö vet. Az autó bal oldalá ra billent, de sikerü lt annyira
kinyitnia az ajtó t, hogy kimá sszon.
Amint eltű nt, Marcy is kioldotta magá t, és megfordult az ü lésen, hogy megnézze
Angie-t. A kislá ny eddig meg sem moccant. Való színű leg el kell telnie egy kis idő nek,
mire észreveszi, hogy az autó megá llt, és lehű lt a levegő .
Az asszony azt fontolgatta, vajon meddig tartja a kocsi a meleget így, hogy nem já r a
motor, és nincs fű tés. Attó l tartott, hamarosan nagyon le fog esni a hő mérséklet.
Á m még mielő tt igazá n kétségbeeshetett volna, Lance kinyitotta a jobb há tsó ajtó t. A
beá ramló hideg levegő felébresztette Angie-t. Marcy feltérdelt az ü lésen, hogy kioldozza.
27
Abban a pillanatban csak az lebegett a szeme elő tt, hogy a síró pici lá nyt a karjá ba vegye,
és megvigasztalja.
– A há tsó kerék belecsú szott egy hó val borított gö dö rbe – pró bá lta Lance tú lkiabá lni a
vihar sü vítését és a baba sírá sá t. – Eltartana egy darabig, míg ellapá toljuk a havat.
Rá adá sul akkor sem biztos, hogy segítség nélkü l ki tudom hozni onnan. Még mindig
havazik, és nem szeretnélek ú jabb veszélynek kitenni benneteket. Jobb, ha gyalog
megyü nk a há zig. Amint biztonsá gban tudlak téged és a kicsit, visszajö vö k a
csomagokért.
Marcy egyá ltalá n nem volt elragadtatva az ö tlettő l, hogy ebben az ítéletidő ben Angie-
vel gyalogoljon. De ú gy tű nt, nincs má s vá lasztá suk.
Lance felvette a kislá nyt, és magá hoz ö lelte. Azutá n behajolt az autó ba, és a má sik
kezével kivette a katonai pokró cot.
– Cipzá razd be az anorá kodat! – utasította Marcyt. – Nagyon hideg van.
Marcy a fejére hú zta a kapucnit, és kimá szott a terepjá ró bó l. Amint kilépett, csípő jéig
besü ppedt a hó ba. Lance karja utá n kapott, nehogy elveszítse az egyensú lyá t. Lehetséges
egyá ltalá n ilyen kö rü lmények kö zö tt eljutni a há zig?
Amint biztosan á llt a lá bá n, felhú zta Angie kezeslá basá nak a cipzá rjá t, és amennyire
csak tudta, fejébe hú zta a sapká já t. Hirtelen rá dö bbent, hogy a kislá ny abbahagyta a
sírá st, amint Lance ö lbe vette. Mivel bizonyá ra lá tta a félelmet az anyja arcá n, tá gra nyílt
szemekkel meredt rá . Marcy megpró bá lt nyugodtnak tű nni, és biztató an mosolygott
Angie-re.
Lance végignézett az asszonyon..
– Nem venném a lelkemre, ha ebben a vékony cipő ben gyalogolná l – jelentette ki,
mikö zben nyakig felhú zta Marcy anorá kjá nak a cipzá rjá t.
Odanyú jtotta neki Angie-t, majd mindkettő jü ket betakarta a pléddel.
– Te viszed a babá t, én pedig téged.
– Micsoda?!
Lance, mintha meg sem hallotta volna a kérdést, a karjá ba kapta Marcyt.
– Tú lsá gosan nehezek vagyunk! Tudok menni magam is.
– Persze, hogy tudsz – felelte a férfi bará tsá gosan. – De a hó má r egy méter magas, és
ha nem érjü k el a farmot mihamará bb, nemsoká ra még fél méterrel magasabb lesz. Nem
tudsz az á lladig érő hó ban gyalogolni.
Marcy erő sen a férfi karjá ba kapaszkodott, és lehunyta a szemét. Lance fizikai
kö zelsége megnyugtatta. A mellkasá hoz simulva biztonsá gban érezte magá t.
Fejét a férfi vá llá ra fektetve hallotta a szívverését: erő sen és egyenletesen dobogott,
mikö zben Lance fá radhatatlanul gyalogolt a hó vihar kö zepette.
Jó ideig semmi sem tö rtént. Aztá n egyszerre szaporá bb lett a légzése. Vajon mi
tö rtént? Eltévedt volna? Marcy ú jra kétségbeesett. Olvasott má r ilyen tö rténeteket.
– Megérkeztü nk – kö zö lte Lance lihegve éppen abban a pillanatban. – Még a verandá ig
elviszlek benneteket. Fedett, és való színű leg elég szá raz. Ott leraklak, hozom a kulcsot,
és beengedlek a há zba.
Marcy érezte, amint Lance lépcső n halad felfelé, majd finoman letette ő t a fö ldre.
– Maradj itt! Rö gtö n visszajö vö k.
Marcy szorosabban ö lelte magá hoz Angie-t, akit kö zben ú jra elnyomott az á lom, és
kö rü lnézett.
Egy hatalmas ajtó elő tt á lltak. A veranda teteje hosszan elő renyú lt. Ha az ajtó mellett
nem égett volna egy lá mpa, a verandá n való színű leg vaksö tét lett volna. Bobby és Vicki
bizonyá ra idő kapcsoló s kü lső vilá gítá st szereltetett fel a há zra.
28
Mivel Lance má r nem melegítette, Marcy kezdte érezni, hogy a tagjait lassan á tjá rja a
hideg. Toporgott a lá baival, hogy védekezzen a metsző fagy ellen, ami deréktó l lefelé
szinte teljesen megbénította. Kö zelebb hú zó dott az ajtó hoz, hogy a jeges szél elő l
elmenekü ljö n, és remélte, Lance hamar visszatér.
A férfi ekö zben azon igyekezett, hogy a há z oldalá ban talá lható fészer
szá mkombiná ció s zá rjá t valahogy sikerü ljö n kinyitnia. A hő mérséklet rö vid idő alatt
jó val nulla alá zuhant, és az ujjai má r kezdtek elfagyni, alig akartak engedelmeskedni
neki. Ha marad a hideg, hamarosan enyhü l a havazá s. A szél viszont hatalmas torlaszokat
fog emelni.
Végre kinyílt a zá r. A kulcsok egy szö gö n ló gtak az ajtó belső oldalá n, pontosan ú gy,
ahogy Lance emlékezett rá . Leemelte ő ket, becsapta a fészer ajtajá t, és visszasietett a
verandá hoz.
Amikor a há z sarká hoz ért, elő szö r nem lá tott ott senkit. Ú risten! – rémü lt meg. Csak
nem ment ki az asszony a hó viharba?
– Marcy! – kiá ltotta. – Merre vagy?
Ekkor tompa zajt hallott egy sö tét falfü lkébő l, mire nagy kő esett le a szívérő l. Két
nagy ugrá ssal ott termett Marcy mellett, és á tkarolta. Szorosan egymá shoz simulva
mentek a bejá rati ajtó ig.
Lance ü gyesen kinyitotta.
– Befelé, de gyorsan! – mondta ellentmondá st nem tű rő hangon, és becsukta az ajtó t
maguk mö gö tt.
Aztá n felkapcsolta a villanyt, majd a nappaliba vezette Marcyt a kicsivel.
– Ne vegyétek le a kabá tot, amíg feljebb nem á llítom a fű tést.
Letekerte ró luk a pokró cot, és a fö ldre dobta. A legtö bb hó má r a verandá n lehullott
ró luk. Amikor Lance meglá tta Marcyt, szö rnyen megrémü lt. Az asszony orra hegye
ugyan ró zsaszín volt – ami jó jel –, a szemei azonban ü vegesen csillogtak, az arca pedig
halottsá padt volt.
Nagy hirtelen nem tudta, mitévő legyen. Pedig cselekedni kellett, mégpedig nagyon
gyorsan.
– Pró bá lj meg á llva maradni, és vá rj egy kicsit! – utasította Marcyt.
Lance olyan gyorsan mozgott, mint még soha. Alig néhá ny má sodperc leforgá sa alatt
felcsavarta a fű tést. Szerencsére Bobby nem kapcsolta le, hanem 10°C-ra á llította a
hő fokszabá lyzó t. A kandalló ba is be volt készítve az apró fa és a gyú jtó s.
Lance be is gyú jtott. Pá r perc mú lva kellemes meleg lesz a szobá ban.
Marcy annyira reszketett, hogy a vá llá n alvó Angie felébredt. Lance elvette tő le a
kicsit, aztá n levette a kanapéró l a bolyhos gyapjú takaró t, és bebugyolá lta vele Angie-t,
majd a puha bő rká rpitra fektette.
Odament Marcyhoz, bá r nem tudta pontosan, hogyan segíthetne rajta. Az asszony
fogai vacogtak, és egyik lá bá ró l a má sikra lépve toporgott.
Lance á tkarolta, szorosan magá hoz ö lelte, és a kandalló hoz vezette.
– Nincs semmi baj – nyugtatta suttogva Marcyt, vagy talá n még inká bb ö nmagá t. – Egy
perc, és á tmelegszel. Meglá tod, minden rendben lesz.
Becsukta a szemét, és azt kívá nta, bá rcsak való ban így lenne. A kandalló elő tt á llva
nézték a magasra csapó lá ngokat. Lance nem emlékezett, utoljá ra mikor félt ennyire.
Soha semmitő l nem rettent meg: sem a rodeó kon a vad biká któ l, akik gyorsabban
dobogtak a nyomá ban, mint hogy elmenekü lhetett volna elő lü k, sem a farmon a vad
lovaktó l, pedig egyetlen rossz mozdulat elég lett volna, hogy derékba tö rjö n a karrierje.
Még a viharok, a testi fá jdalom, a hosszú magá nyos utazá sok sem vá ltottak ki belő le ilyen
szorongató félelmet.
29
Hosszasan kutatott az emlékeiben, míg eszébe jutott az egyetlen eset, amikor ehhez
fogható rettegést érzett: nyolcéves korá ban az apja elvitte a nagyanyja há zá ba, és
magá ra hagyta.
Á m a mostani félelme minden eddiginél elviselhetetlenebbnek tű nt. Hirtelen
rá dö bbent, hogy Marcy tö bbet jelent szá má ra, mint gondolta. Egy verejtékcsepp gö rdü lt
le a nyaká n.
Az asszony fészkelő dni kezdett a karjá ban.
– É rzed má r a meleget? – kérdezte halkan Lance.
– Igen, jobb egy kicsit – felelte Marcy. Má r nem reszketett, és a hangja viszonylag
nyugodtan csengett.
Lance a megkö nnyebbü léstő l ö nkéntelenü l homlokon csó kolta az asszonyt. A bő re
puha volt és meleg, és a férfi á tadta magá t a kellemes érzéseknek. Legszívesebben
folytatta volna Marcy testének felfedezését, szerette volna beszívni az illatá t, simogatni,
becézgetni.
– Most má r letehetsz – szó lalt meg Marcy csendesen. – Meg kell néznem Angie-t.
Igen, igaza van, gondolta Lance. Elég az á lmodozá sbó l. Ó vatosan talpra á llította az
asszonyt, s fogta, amíg meg nem győ ző dö tt ró la, hogy meg tud á llni a lá bá n. – Biztosan jó l
vagy? Ne tartsuk meleg víz alá a kezedet és a lá badat?
– Egyá ltalá n nem érzem a lá bamat – felelte Marcy, majd kibontakozott Lance
ö lelésébő l, és odament Angie-hez. A pici mélyen aludt. – Talá n így is van rendjén.
Letérdelt a kanapé elé, és ó vatosan kicsavarta Angie-t a takaró bó l, amibe Lance
bebugyolá lta. A kicsi nem nyitotta ki a szemét. Csak akkor kezdett el sírni, amikor a
mamá ja kigombolta a vastag kezeslá bast.
– Jó l van – lélegzett fel Marcy. – Való színű leg tisztá ba kell tenni, és éhes is. Ez jó jel.
– Ú gy tudom, Vicki megő rzö tt néhá ny régi gyerekholmit a padlá son – jegyezte meg
Lance. – Segítettem neki becsomagolni, de nem emlékszem pontosan, mik voltak. Talá n
pelenká k is. A legkisebb gyerekü k még csak négyéves.
Marcy lehú zta Angie-rő l a cipő t meg az egyujjas kesztyű t, és dö rzsö lgetni kezdte a
kezecskéjét és a lá bacská já t, hogy serkentse a vérkeringést.
– Pelenka helyett éppenséggel a konyharuha is megteszi. De nagyon ö rü lnék, ha
talá lná l egy cumisü veget. Minél hamarabb meg akarom itatni Angie-t egy kis meleg
vízzel.
Marcy is kibú jt a dzsekijébő l, és a térde kö ré csavarta.
– Azt hiszem, rá tok férne egy forró fü rdő , hogy visszatérjen az élet a végtagjaitokba –
javasolta Lance, majd az asszony vá llá ra tette a kezét. – Gyere, engedek nektek
fü rdő vizet, és felteszek egy lá bosban vizet forralni. Kö zben kö rü lnézek a padlá son.
Marcy a karjá ba vette a kicsit, majd Lance a vendégfü rdő be vezette ő ket. Mivel a
há znak ezt részét ő építette, és gyakran vendégeskedett itt, igen jó l kiismerte magá t.
Megmutatta Marcynak, hol tartjá k a tö rö lkö ző ket. Aztá n ellenő rizte, mű kö dik-e a
bojler, és nem fagyott-e be a víz a csö vekben. Amint a víz folyni kezdett a csapbó l,
titokban há lá t adott Bobbynak, hogy megtanította rá : kemény tél esetén nem éri meg
takarékoskodni a fű téssel, mert sokkal nagyobb ká r keletkezik, mint amennyit
megspó rol az ember.
Otthagyta Marcyt a babá val a fü rdő szobá ban, felrakott egy fazék vizet a tű zhelyre,
majd felment a padlá sra.
Vicki minden lá dá t felcímkézett, így kö nnyen megtalá lta a cumisü veget, ső t egy
babatá nyért is. Pelenká t sajnos hiá ba keresett, viszont rá bukkant egy darabokra szedett
gyereká gyra. Elhatá rozta, hogy késő bb ö sszerakja Angie-nek.
30
Pá r perc alatt elmosta a cumisü veget, megtö ltö tte meleg vízzel, és gyó gyteá t fő zö tt
Marcynak. A nő k a nyugtató hatá s miatt szeretik az ilyesmit. Noha Lance is
meglehető sen ideges volt, el nem tudta volna képzelni, hogy egy csésze tea segítene
rajta.
Bevitte a teá t és a vizet a vendégszobá ba, és bekopogott a fü rdő szoba ajtajá n.
– Hoztam teá t meg egy ü veg meleg vizet Angie-nek.
Fü lelt, de nem kapott vá laszt.
– Minden renden odabent, Marcy?
– Igen! – kiá ltott ki az asszony. – Be tudná d hozni? Tele van a kezem.
Lance azt hitte, nem jó l hall. Bemenjen a fü rdő szobá ba, amikor Marcy a ká dban van?
Szó sem lehet ró la!
– Ideteszek mindent az ajtó elé – mondta, azzal kinyitotta az ajtó t, és lerakta a
teá scsészét a cumisü veggel együ tt a padló ra. Aztá n visszament, anélkü l, hogy egy
pillantá st vetett volna Marcyra. – Nézd meg, hogy nem tú l meleg-e a víz, mielő tt odaadod
Angie-nek, rendben?
– Igen. Kö szö nö m, Lance.
– Ja, egyébként… – A férfinak nagyon nem tetszett, hogy csukott ajtó n keresztü l kell
beszélgetnie Marcyval, de pillanatnyilag nem volt má s vá lasztá sa – ú gy gondoltam,
elmegyek az autó hoz, és amennyit csak tudok, elhozok a csomagjainkbó l. A babatá ská t
mindenképpen. Egy darabig elboldogultok nélkü lem, ugye?
– Megő rü ltél?! – kiá ltotta Marcy magá bó l kikelve. – Kérlek, ne menj ki, nagyon
veszélyes.
Lance nem emlékezett rá , hogy valaha is aggó dott volna érte valaki. Jó leső érzéssel
tö ltö tte el, hogy az asszony tö rő dik vele. De képtelen lett volna mosolyogva, ö lbe tett
kézzel vá rakozni az ajtó tú loldalá n, amikor minden holmijuk odakint volt.
– Nem lesz semmi baj. Aggodalomra semmi okod. Azt hiszem, a hó vihar má r
elvonuló ban van. Mielő tt még észrevennéd, hogy elmentem, má r vissza is jö vö k.
Amint Lance kilépett a há zbó l, má ris hiá nyzott Marcynak. Alig egy ó ra elteltével pedig
kö zel á llt hozzá , hogy hisztériá s rohamot kapjon. Legszívesebben utá nament volna, hogy
megkeresse, de nem hagyhatta magá ra a gyermekét.
A fü rdő tő l anya és lá nya kellemesen á tmelegedtek. Miutá n Marcy megtö rö lkö zö tt.
visszavette idő kö zben megszá radt ruhá it. Majd Angie-vel a karjá n a konyhá ba ment, és
keresgélni kezdett a szekrényekben. A szü kséghelyzetre való tekintettel Vicki bizonyá ra
elnézi neki. Talá lt egy dobozos tejet, megmelegítette, és megitatta Angie-t. A kicsi rö gtö n
utá na á lomba is merü lt. Marcy lefektette a kandalló elő tti kanapéra, és kö rü lrakta
pá rná kkal, hogy le ne essen.
Fel-alá já rká lt az elő térben, és ö kö lbe szorított kézzel, feszü lten figyelt minden zajra,
ami Lance visszatérését jelezte volna. Rettegett attó l, hogy a férfi esetleg eltévedt a
hó ban.
Lance nagyszerű , ö nzetlen ember. Bá rmennyire is szeretett volna kará csonyra
hazaérni, az ő kedvü kért lemondott ró la. Elég való színű , hogy csak az ü nnepek utá n
tudnak tová bbindulni.
Marcy a fejét csó vá lva azon tö prengett, vajon haragudjon-e rá . Hogy tehette kocká ra
az életét csupá n azért, hogy néhá ny jelentéktelen dolgot elhozzon az autó bó l?!
Á m mégsem tudott igazá n mérges lenni. Egyetlen érzés tö ltö tte be a lelkét, a
vá gyakozá s, hogy megérintse Lance-t. Szerette volna á tö lelni, magá hoz szorítani, hogy
melegben és biztonsá gban legyen.
Odament a kanapéhoz, és megint megnézte Angie-t. Gyengéden megérintette a kislá ny
homloká t, és egy bö lcső dalt dú dolgatott.
31
– Semmi baj, kincsem – énekelte halkan. – Meglá tod, boldogok leszü nk.
Hirtelen csikorgá st hallott a bejá rati ajtó felö l. Há trafordult, és visszafojtotta a
lélegzetét. Biztosan Lance az!
A férfi becsukta az ajtó t maga mö gö tt, leverte a havat a csizmá já ró l, és lerakta a
csomagokat a fö ldre. Levette a kalapjá t, és néhá nyszor hozzá ü tö gette a nadrá gjá hoz,
hogy a hó leperegjen ró la.
Há t visszajö tt! Marcy megnyugodott, a szívverése mégis felgyorsult. Boldog volt és
megkö nnyebbü lt, hogy most má r Lance-t is biztonsá gban tudhatja. Az ö rö mtő l még a
hangja is elakadt. Szerette volna megérinteni a férfit, hogy meggyő ző djö n ró la: való ban
ott van, és nem csak á lmodik.
Odarohant hozzá , a nyaká ba borult, és ö sszevissza csó kolta az arcá t.
Lance a dö bbenettő l moccanni sem tudott. De a kö vetkező pillanatban magá hoz
szorította Marcyt, és vadul megcsó kolta. Ebben a csó kban benne volt minden eddigi
visszafojtott vá gyakozá sa és szenvedélye.
Nyelvével szétfeszítette az asszony ajkait, és behatolt a szá já ba. Marcyra is á tragadt a
tű z, lehunyta a szemét, és á tadta magá t az érzéki gyö nyö rnek.
Mintha valakit só hajtani hallott volna; aztá n rá jö tt, hogy az a só haj belő le tö rt fel,
nagyon mélyrő l. A teste szinte lá ngolt, és azt kívá nta, bá r Lance is ugyanezt az elsö prő
vá gyat érezné irá nta.
Az ajkaik ú jra egymá sra talá ltak, és a férfi egyre csak csó kolta Marcyt forró n,
szenvedélyesen. Az asszony Lance hajá ba tú rt; nem akarta, hogy eszébe jusson az a
má sik nő , akit feleségü l készü l venni.
É lvezni akarta a pillanat vará zsá t, az emésztő só vá rgá st, amit egymá s irá nt éreztek.
Semmi má s nem érdekelte.
32
6. FEJEZET
Lance szíve hevesen vert, és minden akaraterejét latba kellett vetnie, hogy
elszakadjon Marcy ajkaitó l. Mió ta elő szö r megérintették egymá st, má r az asszony puszta
lá tvá nyá tó l elö ntö tte a forró sá g.
Egyre inká bb izgalomba jö tt. és egészen beleszédü lt a gondolatba, hogy Marcy az ö vé
lehet. Á m soha életében nem élt vissza a nő k kiszolgá ltatott helyzetével. Belegondolt,
hogy az asszony teljes mértékben rá van utalva, hiszen má s lehető sége nincsen, hogy
eljusson Cheyenne-be. Ezért ú gy érezte, meggondolatlansá g volt szabad utat engednie
hirtelen feltá madt vá gyá nak.
A fenébe is! – bosszankodott magá ban, és lazított a szorítá sá n.
– Le kell vennem a kabá tot, Marcy. Kü lö nben megint vizes leszel, és fá zni fogsz. –
Fogá t ö sszeszorítva eltolta magá tó l az asszonyt. – Rá adá sul a padló t is ö sszevizezem.
Marcy szétnyílt ajkakkal, vá gytó l kö dö s tekintettel nézett fel rá . Szemlá tomá st még
mindig nem tért magá hoz a csó k ká bulatá bó l.
– Hogyan?
– Hoztam pelenká kat Angie-nek, valamint vá ltá s ruhá t mindkettő nknek – felelte
Lance, holott szíve szerint azt vá laszolta volna, hogy addig fogja ö lelni és szeretgetni ő t,
amíg a vihar nem csitul. De mivel ezt nem mondhatta ki, így folytatta: – Holnap reggel,
vilá gosban visszamegyek, és elhozom a tö bbi cuccot is. Most má r késő re já r, és szeretnék
végre lezuhanyozni. Meg kell pró bá lnunk viszonylag kényelmesen berendezkedni, és
aludni néhá ny ó rá t. Reggel majd meglá tjuk, hogyan tová bb.
– Rendben.
Marcy arca kipirult, és zavartan hunyorgott.
Lance elfordult
– Leveszem magamró l a vizes ruhá kat, azutá n lehozom Angie-nek a kisá gyat a
padlá sró l
Marcy elő szö r értetlenü l rá ncolta a homloká t, de aztá n felragyogott a szeme, és
rá mosolygott a férfira.
– Babaá gy? Hiszen ez nagyszerű ! – lelkendezett, majd vetett egy pillantá st a kanapén
alvó kislá nyá ra. – Szerintem Angie is ö rü lni fog a pelenká nak. Fü rdés utá n jobb híjá n egy
tö rö lkö ző t haszná ltam erre a célra, de szegénykémnek nem lehet tú l kényelmes.
Bizonyá ra nem. Bá r ami azt illeti, pillanatnyilag az én farmerom sem éppen az,
gondolta Lance. De meg kell pró bá lnia uralkodnia magá n.
Odanyú jtotta Marcynak a csomag pelenká t.
– Nemsoká ra visszajö vö k.
Hatá rozott léptekkel a padlá slépcső hö z ment, és elindult felfelé. Keményen
elhatá rozta, hogy amíg egy fedél alatt kell tartó zkodniuk, megtartja a há rom lépés
tá volsá got Marcytó l.
Pirkadat elő tt Lance má r feladta a reményt, hogy sikerü l elaludnia. Egyre csak az
elő ző esti csó k já rt a fejében, és amint lehunyta a szemét, szinte a szá já n érezte Marcy
puha ajká t. Egyszerű en nem jö tt á lom a szemére. Egyre csak forgoló dott, egyik oldalá ró l
a má sikra, de képtelen elhessegetni az erotikus fantá ziaképeket, amint kü lö nbö ző
pó zokban szerelmeskedik Marcyval.
33
Á ltalá ban mindenhol el tudott aludni. Amikor még rodeó zott, híres volt arró l, hogy
aká r egy teherautó raklapjá n, egy pokró con is elaludt. Ső t, egyszer egy ló szá llító utá nfutó
tetején tö ltö tte az éjszaká t, mert nem akart magá ra hagyni egy beteg lovat.
Á m ezú ttal a puha pá rna dacá ra sem tudott elszenderedni Bobby és Vicki kanapéjá n.
Folyamatosan izgató bizsergést érzett a testében, aminek – természetesen – Marcy volt
az oka. Egyszerű en képtelen volt má sra gondolni.
Nem bírta tová bb: felkelt, és kiment a fü rdő szobá ba. Hideg vízzel alaposan megmosta
az arcá t, de ez sem segített. Az elmú lt hat ó rá ban kétszer vett jéghideg zuhanyt olyan
soká ig, hogy má r elzsibbadtak a lá bujjai.
Ú gy tű nt, semmi nem haszná l.
Kiballagott a konyhá ba, és fö ltett egy ká vét. Aztá n bekukkantott az éléskamrá ba, hogy
valami reggelinek való t keressen. Pró bá lt elfoglaltsá got talá lni magá nak, hogy ne
gondoljon Marcyra.
Való ban kü lö nleges nő : kedves, szép, nagyszerű anya, rá adá sul kellemes
beszélgető partner. Megvan benne mindaz, ami egy nő ben kell. Lance azonban olyan
tá rsat szeretett volna… pontosabban olyan asszonyra lett volna szü ksége, aki boldogan
letelepedne vele a farmon.
Soká ig nem akart szó ba á llni a gondolattal, hogy sajá t otthona legyen. A csalá d, a
feleség, a gyerekek nem voltak fontosak szá má ra, mert nem illettek az életformá já ba…
legalá bbis igyekezett bebeszélni magá nak.
De ahogy egyre tö bb pénzt keresett és egyre tö bbet dolgozott, egyértelmű vé vá lt a
szá má ra, hogy hiá nyzik valami az életébő l. Amikor Bobby és Vicki felépítették ezt a
há zat, Marianne és Hank pedig ö sszehá zasodtak, Lance rá ébredt, mennyire vá gyik egy
olyan hely utá n, ahol végre otthonra talá l. Ahol tö rő dnek vele.
Akkortá jt vette ő t a szá rnyai alá Buck Stanton; bará tjá vá fogadta, munká t és otthont
adott neki. Lance élt is a lehető séggel. Most készen á llt rá , hogy egy ú jabb lépést tegyen.
Bá rmilyen csodá latos teremtés is Marcy, nem tudna megmaradni huzamosabb ideig
egy helyen. Bezá rva érezné magá t; sokkal inká bb tekintené bö rtö nnek, mint biztonsá got
adó otthonnak a farmot. Hiszen még vilá got szeretne lá tni, utazá sra és kalandokra
vá gyik. Aká rmennyire is kívá nta Marcyt be kellett lá tnia, nem ő a megfelelő tá rs
szá má ra.
Lance talá lt egy csomag fá nkport az egyik polcon, és valahonnan elő bá nyá szott egy
ü veg juharszirupot is. A fá nk ideá lis csemege hideg decemberi reggeleken. Egy tá lban
ö sszekeverte a fá nkport a vízzel, és gyorsan kavarni kezdte. Valami kellett, hogy elterelje
a gondolatait, amelyek folyton Marcy csá bos teste kö rü l forogtak.
Marcy félá lomban kivette Angie-t az á gybó l, és a síró gyermeket finoman hintá ztatni
kezdte a karjá n.
– Tente-tente Angie, még korai felkelni.
Á m nem sikerü lt meggyő znie errő l a kislá nyt.. Marcy tisztá ba tette, és reménykedett,
hogy attó l majd megnyugszik. Hosszú volt az éjszaka.
Eszébe jutott a tegnap esti szenvedélyes csó k. Vajon utá na Lance miért lett olyan
tá volsá gtartó ? Nem talá lt rá magyará zatot, de abban biztos volt, hogy nem képzelő dik,
tényleg vibrá l kö zö ttü k a levegő . Bá rmiben lefogadta volna, hogy a férfi hatá rozottan
vonzó dik hozzá .
Szinte beleszédü lt, amikor arra gondolt, milyen szemmel nézett rá Lance, mielő tt
kibontakozott az ö lelésbő l. Elég volt csak rá gondolnia a férfi erő s, izmos testére, má ris
forró borzongá s futott végig a há tá n. Biztos, hogy élete végéig nem fogja elfelejteni.
34
Valamiért Lance mégis visszavonuló t fú jt, és a babaá gyró l kezdett el beszélni. Talá n
csak az anyá t lá tja benne? Nem. Marcy tudta, hogy kívá nja ő t. Noha lehet, hogy zavarja,
hogy gyermeke van. Sajnos megtapasztalta má r, hogy vannak ilyen férfiak. A volt férje
annak idején kö zö lte vele, hogy szá má ra egy nő – miutá n szü lt – minden vonzerejét
elveszti. Ezzel egyértelmű en pontot tett a kapcsolat végére.
Marcy má r felö ltö ztette Angie-t, de a gyermek még mindig sírt.
– Gyere, kicsim! – suttogta. Felvette, és a vá llá ra fektette a babá t. – Kapsz még egy
ü veg tejecskét, biztosan éhes vagy.
Lá bujjhegyen á tosont a sö tét elő szobá n, nehogy felébressze Lance-t. A férfi
ragaszkodott hozzá , hogy Angie és ő a vendégszobá ban aludjanak. Lance beérte a
kanapéval, ami – szerinte kimondottan kényelmes. Egyébként is, azt á llította, szinte
bá rhol el tud aludni.
Marcy hitte is, nem is. A kanapé ugyan nagy volt, széles és puha, de ö ssze sem lehetett
hasonlítani a vendégszobá ban levő hatalmas á ggyal. Ez az á gy maga volt a fényű zés, amit
Marcynak sajnos nélkü lö znie kellett, amió ta néhá ny héttel korá bban kikö ltö zö tt a
laká sá bó l.
A konyha felé tartva észrevette, hogy ég a villany. Lance há ttal neki a tű zhely elő tt á llt,
és valamit fő zö tt.
Marcynak elakadt a lélegzete a férfi pompá s teste lá ttá n. Félmeztelen volt, és a
há tizmai hatá rozottan kirajzoló dtak mozgá s kö zben. Marcy má r szinte lá tta maga elő tt,
amint erő tő l duzzadó , izmos karjá val á tö leli ő t. Lance kibontott, hosszú fekete haja a
vá llá ig ért. Sima volt és csillogó , izgalmas ellentétben á llt bronzszínű bő rével. Lehajolt
valamiért, s Marcy tekintete a férfi keskeny csípő jére és feszes fenekére siklott, amit a
szű k fanner még jobban kiemelt.
Megbű vö lten á llt ott, á m ebben a pillanatban Angie felsírt a vá llá n.
A zajt hallva Lance megfordult, és tekintetét az asszonyra szegezte. Pillantá sa egy
jéghegyet is megolvasztott volna.
Az asszony nagyot nyelt. A konyha levegő je egyszeriben felforró sodott. Lance tető tő l-
talpig végigmérte, kö zben Marcy azon tépelő dö tt, milyen szö rnyen nézhet ki. Kinyú lt
pó ló ban és zokniban á llt ott. Se nem fésü lkö dö tt, se fogat nem mosott, mielő tt elindult a
konyhá ba. Elég való színű , hogy Lance nem talá lja tú l csá bító nak.
A férfi megkö szö rü lte a torká t, mikö zben Marcy vá rakozva figyelte ő t, majd
megszó lalt:
– Jó reggelt! – mondta kissé rekedtes hangon. – Egy kicsit ugyan még korá n van, de
talá n jó lesne egy kis harapnivaló . Ü ltesd be Angie-t az etető székbe. Egy pere, és kész a
fá nk.
– É n. tulajdonképpen csak azért jö ttem, hogy egy kis tejet melegítsek Angie-nek.
Lance arca elkomorodott, s Marcy ú gy érezte, csaló dá st okozott neki.
– Bá r a fá nknak és a ká vénak isteni az illata – tette hozzá gyorsan. – Pá r percet kérek,
míg megetetem Angie-t, aztá n szívesen megreggelizem veled.
A fá nk pompá s volt, á m Marcy nem tudta magá t igazá n á tadni az elvezetnek, mert
figyelmét folyamatosan elterelte Lance meztelen felső teste.
Végü l felá llt, és a szennyes edényt a mosogató hoz vitte.
– Hagyd csak! – szó lt rá a férfi mély hangon. – A kicsivel tö rő dj, én majd elmosogatok.
Marcy berakta az edényeket a mosogató ba, megnyitotta a vízcsapot, majd kezével
beletú rt alvá stó l ö sszekó coló dott hajá ba. Há ttal á llt Lance-nek, így a férfi nem lá thatta,
amikor vá gott egy grimaszt. Legszívesebben elrohant volna a fü rdő szobá ba, hogy
megfésü lkö djö n.
35
– Má r ellá ttam Angie-t – felelte. – É s te is remekü l elboldogulsz vele. Figyelnél rá

néhá ny percig, amíg elmosogatok?
– Letehetem a fö ldre? – kérdezte Lance kissé bá tortalanul. – A há zban valamikor
kisgyerekek is voltak, ezért annak megfelelő en lett kialakítva, de nem szeretnék olyasmit
csiná lni, ami ellenedre van.
Marcynak a bá rsonyos hang hallatá n hő hullá mok ö ntö tték el a testét.
– Elő szö r is tö rö ld le az arcá t egy nedves kendő vel – felelte a tő le telhető
legnyugodtabb hangon, de nem mert a férfi felé fordulni. – Azutá n leteheted.
A vá lla mö gö tt vetett egy pillantá st Lance-re, és lá tta, amint egy konyharuhá val
finoman megtö rli a kislá ny szá já t.
Még sosem talá lkozott ilyen gyengéd férfival. Mit nem adna azért, ha Angie-nek ilyen
apuká ja lehetne!
Egyszerre heves vá gy fogta el egy férfi utá n, aki tö rő dne vele és Angie-vel. Kicsú szott
a tá nyér a kezébő l, és csö rö mpö lve beleesett a mosogató ba.
– Elnézést.
– Semmi baj, nem tö rt el – nyugtatta meg Lance, mikö zben kiemelte a kicsit az
etető székbő l. – Tényleg, nem is meséltem neked, a pihenő helyen, amikor vigyá ztam
Angie-ra, felá llt. Szinte teljesen egyedü l. Talá n rá tudom venni, hogy megismételje, és te
is lá sd.
Marcy gyorsan eltö rö lgette az edényt, és helyére tette.
– Remek. Gyakoroljatok egy kicsit! É n most elrohanok, és gyorsan á tö ltö zö m. Pá r perc,
és visszajö vö k.
Sietve elhagyta a konyhá t. Kint mély levegő t vett, hogy el ne sírja magá t. Fura vilá g ez!
Az eszébe idézte a fogadalmá t, hogy jobb életet fog teremteni Angie és a sajá t maga
szá má ra. Bá rmennyire is vá gyó dik Lance utá n, nem tá ntorodhat el ettő l az
elhatá rozá sá tó l.
Igaz ugyan, hogy a férfi gyengéd, gondoskodó és jó szívű , mindemellett ő rü lten izgató
jelenség. Na és?
Marcy egyszer má r nagyot hibá zott, amikor hozzá ment egy olyan férfihoz, aki
megpró bá lta mindenben irá nyítani. Ahhoz viszont nem szerette eléggé, hogy a kö zö s
gyermekü ket is felvá llalja. Ezek utá n hogyan á lmodozhat egy olyan férfiró l, aki ú gy
készü l há zasodni, hogy a kivá lasztott nő t nem is szereti igazá n?
Mérgesen megrá zta a fejét, aztá n beá llt a zuhany alá . Bá r a hideg víz valamelyest
csillapította a só vá rgá sá t, de a fejében tová bbra is ó riá si volt a ká osz.
Néhá ny ó rá val késő bb Lance ú jra kiment az autó hoz, Marcy tü relmetlenü l vá rta, hogy
visszatérjen. Elhatá rozta, addig keres magá nak valami elfoglaltsá got, mert má r tű kö n ü lt.
Szenteste napja volt, amelyet Lance má r a montanai farmon szeretett volna tö lteni. A
havazá s ugyan elá llt, de nem tű nt való színű nek, hogy az autó t még aznap ki tudná k
hú zni a gö dö rbő l.
Marcy unalmá ban keresgélni kezdett a konyhaszekrényekben. Talá lt pattogatott
kukoricá t és csokolá déport. Talá n Lance is jobban érezné magá t, ha sikerü lne egy kis
kará csonyi hangulatot vará zsolnia a há zba. Ez a legkevesebb, amit megtehet érte.
A férfi má r jó ideje tá vol volt, és Marcy kezdett aggó dni. Odament az egyik ablakhoz,
de a kilá tá st teljesen elzá rtá k a hatalmas hó torlaszok. Nem csoda, hogy a há zban olyan
sö tét van, pedig még csak dél felé já r az idő .
Marcy megpró bá lkozott a tö bbi ablakkal is, de a szél mindet befú jta hó val. Hirtelen
elviselhetetlennek érezte a bezá rtsá got. Vett néhá ny mély lélegzetet, hogy megnyugtassa
magá t.
36
Amikor jobban lett, á tvizsgá lta a hű tő t és az éléskamrá t. Talá n elterelhetné a

figyelmü ket jelenlegi szorult helyzetü krő l, ha rendezne egy kis kará csonyi ü nnepséget.
Mire Lance a tá ská kkal és batyukkal megrakodva végre megérkezett. Marcy má r
berakta a csokolá dés teasü teményt a sü tő be. Elő készítette a szü kséges eszkö zö ket is,
hogy pattogatott kukoricá bó l és vö rö s á fonyá bó l lá ncot fű zzö n. Kisgyermek korá ban az
édesanyjá val együ tt fű ztek ilyen lá ncot kará csony este, mikö zben arra vá rtak, hogy az
apja a legkö zelebbi kocsmá bó l hazatá ntorogjon. Volt, hogy egyá ltalá n nem is jö tt haza.
– Hmm…, mennyei illatok terjengnek idebent – szimatolt bele a levegő be Lance,
miutá n kibú jt a dzsekijébő l, és belépett a konyhá ba.
Marcy egy pillanatra felnézett, amikor a férfi lehajolt, hogy bekukkantson a sü tő be.
– Sü tö k apró sü teményt, és arra gondoltam, jó lesne utá na egy forró csokolá dé –
magyará zta jó kedvű en.
– Jó l hangzik. Most éppen mit csiná lsz?
Az asszony felemelte a tá lat, amit az ö lében tartott.
– Pattogatott kukoricá t és á fonyá t fű zö k fel. Nagyon dekoratív. Talá n sikerü l egy kis
kará csonyi hangulatot teremteni. Remélem, Vickinek nem lesz kifogá sa ellene, hogy
haszná lom a dolgait.
– Biztosan nem bá nná . Ső t, szerintem ö rü lne, hogy ezzel a segítségü nkre lehet. Vicki
az egyik legnagyvonalú bb és legbő kezű bb ember, akit valaha ismertem. – Leü lt Marcy
mellé a konyhaasztalhoz. – Segíthetek?
Az asszony csodá lkozva nézett rá :
– Tényleg segítenél?
Még sosem ismert olyan férfit, akit érdekelt volna a kará csonyfadíszek készítése, vagy
egyéb szentimentá lis dolgok.
Lance bó lintott.
– Szívesen. De mutasd meg, hogy kell!
– Hogyne.
Odaadta Lance-nek a cérná t meg a tű t, és megmutatta neki, mit csiná ljon.
A férfinak eleinte okozott némi nehézséget, hogy felfű zze az apró á fonyá kat, de Marcy
tü relmes taná rnak bizonyult. Egy apró cska probléma volt csak: Lance nemigen tudott
odafigyelni, amikor az asszony fö léje hajolt, és vezette a kezét. Egyszer meg is szú rta az
ujjá t. Marcy nevetett rajta, ami teljesen kihozta a sodrá bó l.
Fura boldogsá g tö ltö tte el, amikor nem sokkal korá bban belépett a pattogatott
kukoricá tó l és sü teménytő l illatozó konyhá ba. Valahogy ilyennek képzelte magá ban az
igazi otthont…
Milyen jó is lesz, amikor majd egy hideg téli napon a munká bó l hazaérkezik, és
szerető feleség vá rja az ínycsiklandozó illatokat á rasztó konyhá ban, gyermeke pedig a
bö lcső ben szundiká l. Megpró bá lta elhessegetni a hő n á hított csalá di idill gondolatá t.
Ennek az lett az eredménye, hogy a figyelme valami egészen má sra terelő dö tt.
Valahá nyszor Marcy odahajolt hozzá , érezte az illatá t, ami persze sokkal érzékibb
volt, mint a sü temény szaga. Bá r Lance megfogadta, hogy hű vö s és tá volsá gtartó lesz
Marcyval, a teste nem akart engedelmeskedni.
Ú gy gondolta, jobb, ha beszélgetnek.
– Ná latok nagy ü nnepség volt kará csony estéjén? – kérdezte.
Pillanatnyi néma hallgatá s utá n Marcy szomorú an elmosolyodott:
– Sohasem csaptunk nagy felhajtá st. A szü leim nem voltak tehető sek, az anyuká m
azonban megpró bá lt apró ajá ndékokkal ö rö met szerezni. Szá momra a legszebb az volt a
kará csonyban, hogy az édesanyá m nem dolgozott, és tö bb ideje maradt velem
foglalkozni.
37
Marcy komolyan nézett maga elé, és Lance rö gtö n megbá nta, hogy egyá ltalá n feltette
ezt a kérdést. Keresnie kell valami má s témá t, ami nem emlékezeti Marcyt a mú ltra.
Nyugtalanul fészkelő dö tt a székén. Kö zben megérezte combjá n a gyű rű sdobozka élét,
amelyet mindig a nadrá gzsebében hordott.
– Ugye, még nem meséltem, hogyan jutottam hozzá az eljegyzési gyű rű hö z? –
kérdezte vá ratlanul. – Pedig érdekes tö rténet. Azzal kezdem, amikor késő délutá n
kiléptem a New Orleans-i templom kapujá n, ahol a nagymamá m gyá szmiséjét tartottá k.
– Lance szinte maga elő tt lá tta a komor jelenetet, és ú jra belényilallt az elveszettség
érzése. – Semmi kü lö nö s nem já rt a fejemben, csak elszomorított a gondolat, hogy soha
tö bbé nem lá thatom a nagymamá mat.
Belenézett az asszony szemébe, és hirtelen ú gy érezte, hogy ő k ketten ö sszetartoznak.
De volt még valami, amire egyszerű en nem tudott magyará zatot talá lni. Nagyot
só hajtott, és ú jra felidézte a New Orleans-i éjszaká t.
– Mentem, mentem, bá r lehet, hogy csak kö rbe-kö rbe keringtem, má r nem
emlékszem. Csak azt tudom, hogy hirtelen vá gyat éreztem az otthon és a csalá d utá n.
Ó rá kon á t bolyongtam, mikö zben teljes szívembő l kívá ntam, bá rcsak volna valaki, aki
hazavá rna.
Marcy megérintette a kezét, amitő l a férfi zavarba jö tt.
– Mit szó lná l hozzá , ha csiná lnék forró csokolá dét, mikö zben befejezem a tö rténetet?
kérdezte Lance hirtelen, mikö zben felá llt az asztaltó l.
Má r nem is tudta, miért akarta mindená ron elmesélni az asszonynak.
– Szó val – folytatta, mikö zben elő vett egy csomag kakaó port – egyre tö bbet
gondoltam Montaná ra, ahol életemben elő szö r éreztem otthon magam. Eszembe
jutottak a farmon élő emberek, és azt kívá ntam, bá rcsak való ban ő k lennének a
csalá dom.
A kakaó porral a kezében szó rakozottan á llt a konyhá ban, mintha gondolatban még
mindig New Orleansban já rna. Majd folytatta a tö rténetet:
– Aztá n szinte villá mcsapá sszerű en jö tt az ö tlet: ha ö sszehá zasodná nk Lorná val, én is
a csalá djukhoz tartoznék. Ezzel a gondom egyszeriben megoldó dna, és végre értelmet
nyerne az életem. Tudtam, milyen lépéseket kell megtennem ahhoz, hogy az á lmom
való ra vá lhasson. Pró bá ltam mindent alaposan megfontolni, ahogy a navajo indiá noktó l
tanultam, a négy irá ny tanítá sá t kö vetve. A tanítá s így szó l: első irá ny a kelet, a
gondolkodá s irá nya. Ezt az ú tmutatá st má r eddig is kö vettem, hiszen egész életemben
sokat gondolkodtam. A kö vetkező irá ny a dél, a tervezés irá nya.
Elmosolyodott, amikor arra a tervére gondolt, hogy vesz egy gyű rű t, szentestére
hazarepü l, és ú j életét azzal kezdi, hogy megkéri Lorna kezét. Mindez olyan egyszerű ek
tű nt akkor a szá má ra!
Kissé berekedt, de folytatnia kellett a tö rténetet.
– Késő re já rt, és New Orleans szó rakozó - és bevá sá rló kö zpontjá ban, a Francia
negyedben is bezá rt má r a legtö bb ü zlet. Azonban én elhatá roztam, hogy eljegyzési
gyű rű nélkü l nem megyek haza. Az ékszer a tervem megvaló sítá sá hoz nélkü lö zhetetlen
volt, hiszen anélkü l nem kérhettem volna feleségü l Lorná t.
– Lance…
A férfi tü relmetlenü l felemelte a kezét:
– Hadd meséljem tová bb! É ppen egy olyan ü zlet felé tartottam, amelyrő l
feltételeztem, hogy még nyitva tart. Amikor a sarkon sietve befordultam, nekimentem
egy ö reg cigá nyasszonynak. Kü lö nö snek talá ltam a dolgot. Nagyon ö reg volt és olyan
madá rcsontú , hogy attó l tartottam, talá n megü tö tte magá t. De még mielő tt
megkérdezhettem volna, hogy jó l van-e, megszó lított, mégpedig a nevemen.
38
Még most is libabő rö s lett a há ta, amikor ú jra felidézte magá ban az esetet.
– Igen, így volt – folytatta, mintha magá nak akarná bizonygatni, hogy mindez való ban
megtö rtént. – Az ö regasszony ezt mondta: Ne aggó dj, Lance White Eagle Steele, minden
ú gy lesz, ahogyan lennie kell. – Lance pislogott egyet. – Képzelheted, mennyire
megdö bbentem. É pp meg akartam kérdezni, honnan ismer, amikor benyú lt a zsebébe, és
elő vett egy kis dobozká t. Van itt valami a szá modra, mondta, azzal a kezembe nyomta a
dobozká t.
Lance a kezében levő kakaó csomagot bá multa, és mintegy megigézve meredt rá .
– Gondolhatod, mennyire megdö bbentem. Kinyitottam a dobozká t, és egy antik
eljegyzési gyű rű t pillantottam meg benne. A legmeghö kkentő bb az volt az egészben,
hogy pont ú gy nézett ki, mint amilyet elképzeltem magamban.
Mintha kö dfá tylon á t hallottam volna az ö regasszony szavait: A gyű rű egy hagyaték
részét képezi… Egyfajta jó vá tétel, amivel Lucille Steele tartozott, és ami a halá la utá n
énrá m szá llt. – Lance szó rakozottan félretette a kakaó csomagot, és benyú lt a
nadrá gzsebébe, hogy elő vegye az ékszeres dobozká t. – Lucille-nak a nagymamá mat
hívtá k, de a gyű rű annyira elbű vö lt, hogy a torkomra forrt a szó . Talá n azért is képtelen
voltam megszó lalni, mert nem tudtam, mit is mondjak, mit is kérdezhetnék.
Kinyitotta a dobozká t, és elakadt a lélegzete a csodá latos gyű rű lá ttá n aká rcsak akkor,
amikor legelő szö r meglá tta.
– Mikö zben a mesteri csiszolá st és a csillogó gyémá ntokat néztem, a cigá nyasszony
valami ilyesmit mormolt. Ez a gyű rű hozzá segít téged ahhoz, hogy teljesü ljö n a szíved
vá gya. Mire felnéztem, az ö regasszony eltű nt. – Odanyú jtotta Marcynak a nyitott
dobozká t. – Nézd! Há t nem csodá latos?
– Gyö nyö rű !
Marcy ó vatosan megérintette az ékszert. Lance csak akkor vette észre, hogy
tú lsá gosan kö zel á ll az asszonyhoz. Pedig megfogadta, hogy megtartja a kellő tá volsá got.
Amikor felpillantott, észrevette, hogy Marcy nem a gyű rű t, hanem ő t nézi.
Csokolá débarna szemében gyémá ntként ragyogtak a kö nnycseppek. Lance ö nkéntelenü l
felemelte a kezét, hogy megsimogassa.
Az asszony ragyogó an tiszta, csillogó szemében melegség és meghatottsá g
tü krö ző dö tt.
– Lance…
A férfi megciró gatta Marcy á llá t. Á m amikor a hü velykujjá val az ajká hoz ért, hirtelen
megint fellobbant benne a vá gy. Az asszony lehajtotta a fejét, és megcsó kolta Lance
kezét. Hirtelen felizzott kö ztü k a szenvedély.
Lance egy pillanatra lehunyta a szemét, és pró bá lt tiszta fejjel gondolkodni. Ú gy
érezte, bá rmennyire igéző teremtés Marcy, és bá rmennyire kívá nja ő t, nem való hozzá .
Lassan leejtette a karjá t, és elhú zó dott az asszonytó l.
– Kimegyek egy kicsit. Néhá ny dolgot el kell még intéznem, ú gyhogy való színű leg jó
ideig tá vol leszek. Ne izgulj!
Nem nézett Marcy szemébe, becsukta a gyű rű s dobozká t, és sietve elhagyta a szobá t.
39
7. FEJEZET
Marcynak a dö bbenettő l a fö ldbe gyö kerezett a lá ba, ahogy a férfi hű lt helyét nézte.
Ahol a férfi megérintette, még mindig bizsergett a bő re.
Mi tö rtént? Hirtelen mintha egy jeges kéz szorította volna ö ssze a szívét, a magá ny
érzése belehasított a lelkébe. Maga kö ré fonta a karjá t, há tha ezzel sikerü l elű znie a rossz
érzéseit.
Ez volt a má sodik alkalom, hogy Lance visszautasította, és ő magá ra maradt a
benső jét mardosó szenvedélyes vá ggyal. Nagyot nyelt, de ez sem segített csillapítani a
só vá rgá sá t. Szinte szédü lt, és minden igyekezetével pró bá lta megnyugtatni magá t.
Hirtelen gyermeksírá s tö rte meg a csendet. Marcy gyorsan elhessegette erotikus
gondolatait, és sietve elindult, hogy megnézze a picit. Kö zben azon tö prengett, vajon
mivel érhetné el, hogy a férfi legkö zelebb ne fusson el.
Meg volt győ ző dve ró la, hogy Lance legalá bb annyira kívá nja ő t, mint ő a férfit. A
gondolatbó l, kezével elsimította rakoncá tlan hajtincseit, és elhatá rozta, hogy kitalá l
valami megoldá st.
Valahogy a tudtá ra kellene adnia Lance-nek, hogy nem vá r tő le semmi kü lö nö set. Esze
á gá ban sincs kapcsolatot kezdeni egy olyan emberrel, aki arra kényszerítené, hogy
leragadjon egy helyen. Lance hamarosan visszamegy Montaná ba, hogy ott csalá dot
alapítson. De mielő tt ú tjaik elvá lná nak, a végére kellene já rniuk, mi ez a kü lö nö s
vonzalom kettejü k kö zö tt.
Marcy tisztá ba tette Angie-t, majd a konyhá ba vitte, és beü ltette az etető székbe.
– Azt hiszem, egy kicsivel csá bosabban kellene viselkednem. Nem gondolod, Angie?
A pici felnevetett, amikor tejet ö ntö tt a csészéjébe, és kinyitott egy bébiételes ü veget.
– Biztos vagyok benne, hogy kedvel engem. Tehá t nem arró l van szó , hogy nincs meg a
vonzalom. Lefogadom, az a baj, hogy képtelen egy anyá ban meglá tni a nő t, aká rcsak az
apá d.
Angie vidá man gü gyö gö tt, kö zben karocská já t az édesanyja felé nyú jtogatta, amikor
Marcy leü lt mellé egy konyhaszékre, és kezébe vette a bébiételes ü veget.
– Nem te vagy az oka, csillagom – folytatta, mikö zben egy kaná l pépet tett Angie
szá já ba –, tudom, hogy téged is szeret. Lá ttam, hogyan nézett rá d, amikor azt hitte,
egyedü l van. Annyi gyengédség volt a tekintetében, ami ö nmagá ért beszél.
Angie megint kuncogott, és a bébiétel lefolyt az á llá ra.
Marcy megtö rö lte a szá já t, és egy ú jabb kísérletet tett arra, hogy megetesse a kislá nyt,
kö zben zavartalanul tová bb beszélt.
– Ugyanakkor, ha rá m néz, mindig van valami vad és veszélyes a tekintetében. Meg
kell tudnom, mi az. – Elö ntö tte a forró sá g, amikor Lance érintésére gondolt. –
Feldíszítjü k a konyhá t és a nappalit, hogy egy kis kará csonyi hangulatot vará zsoljunk a
há zba. Aztá n á tgondolom, mivel érhetném el, hogy Lance legkö zelebb ne szö kjö n meg
elő lem. Mit szó lsz hozzá , kincsem?
Angie édesen gő gicsélt, és elő re-há tra hintá zott az etető székben. Ezt Marcy a
beleegyezés jelének vette.
Miutá n egy csésze tejjel megitatta a kicsit, megtö rö lte az arcá t és a kezét, majd
leü ltette a konyhakö vö n egy pokró cra. Adott neki pá r mű anyag tá lká t meg egy fakanalat,
hogy kedvére já tszadozhasson és lá rmá zhasson velü k.
40
Aztá n nekilá tott apró sü teményt sü tni. Sok-sok hó embert szaggatott a tésztá bó l,
valamint egy mikulá sfigurá t rénszarvasokkal, végü l a konyhaszekrényében talá lt piros
és zö ld cukordará val díszítette a kekszeket. Kö zben persze szemmel tartotta Angie-t.
Rá bukkant egy csomag alufó liá ra is. Megpró bá lt visszaemlékezni, annak idején az
édesanyja hogyan készített kará csonyfadíszeket fó liá bó l: csillogó alumíniumcsillagokat,
gö mbö ket, hó pelyheket, ső t még angyalokat is.
Mire mindennel elkészü lt, a konyha és a nappali telis-tele volt aggatva sajá t készítésű
díszekkel. Talá lt pá r gyertyá t is, amit dísznek az asztalra á llított. Az ö sszes szobá t
belengte a fahéj és a szegfű szeg illata, régi kará csonyok hangulatá t idézve, meghitte és
otthonossá vará zsolva az egész há zat. Marcy nagyon remélte, hogy sikerü l kellemesen
meglepnie a férfit.
Lance má r jó néhá ny ó rá ja elment, és az asszony kezdett aggó dni. Ha legalá bb
kilá thatna az ablakokon, hogy ott van-e valahol a kö zelben!
– Talá n a padlá son van egy ablak, ahonnan kinézhetü nk – sú gta oda Angie-nek, és
felemelte a kislá nyt a pokró cró l. – Já rjunk utá na!
Karjá n a kicsivel felmá szott a tető térbe, és kinyitott egy nagy ajtó t. Tá gas, vakolt falú ,
fapadló s helyiségben talá lta magá t. Az erkélyablakon keresztü l elegendő fény á ramlott
be ahhoz, hogy bevilá gítsa a helyiséget.
Mikö zben Marcy a lá dá k és a bú torok kö zö tt az ablak felé igyekezett, megá llapította,
hogy Vicki és Bobby sokkal nagyobb rendet tartanak a padlá sukon, mint a legtö bb
ismerő se. A felcímkézett lá dá k szép rendben, egymá sra pakolva sorakoztak, a bú torok
pedig ú gy voltak elhelyezve, hogy Vicki és Bobby gyerekei aká r já tszó helynek is
haszná lhassá k a padlá st.
Marcy végre odaért a nyugatra néző ablakhoz, ahonnan jó l be lehetett lá tni a tá gas
kertet. Mindent hó borított, ameddig csak a szem ellá tott, itt-ott fenyő fá k csú csai
kandiká ltak ki a vastag hó takaró aló l.
Az eresz szélérő l – mintegy a természet készítette kará csonyi dekorá ció ként – hosszú
jégcsapok ló gtak, amelyeket a lemenő nap sugarai ró zsa- és ibolyaszín fényekkel vontak
be. A kinti vilá g olyannak tű nt, mint egy mesebeli tá j.
Amint Marcy figyelmesebben kö rü lnézett, a tá volban tovavesző lá bnyomokat fedezett
fel. A nyomok csak egy irá nyba haladtak, visszafelé nem jö ttek. Lance megmondta, hogy
ne aggó djon. Marcynak nem maradt má s vá lasztá sa, mint vá rni tü relmesen, amíg a férfi
vissza nem jö n.
Angie-vel a karjá n megfordult, és szemü gyre vette a tá gas padlá st. A sarokban
felfedezett néhá ny zsá kot, és kö zelebb ment, hogy elolvassa a legfelső zsá kra ragasztott
címkét.
– Nézd csak, Angie! – kiá ltott fel izgatottan. – Ezek régi ruhá k, amelyeket Vicki és
Bobby kiselejtezett, hogy odaadomá nyozzá k valamelyik jó tékonysá gi intézménynek.
Lá tod? A zsá kokon megjelö lték, milyen korú gyerekre való k.
Az egyik zsá kon a kö vetkező felirat volt olvasható : Kislá nyruhá k tizenkettő tő l
tizennyolc hó napos korig.
– Mit gondolsz, Vickinek lenne ellene valami kifogá sa, hogy á tnézzü k a ruhá kat? –
kérdezte a kislá nytó l. – Talá n akad rá d való is.
Talá lt is a zsá kban két nadrá got és egy puló vert, amelyek jó k voltak Angie-nek. Aztá n
rá bukkant egy elbű vö lő piros ruhá cská ra, amelyet hímzett fehér fenyő fá k díszítettek, és
csak egy icipicit volt nagy a kislá nyra.
– Ezt fogod felvenni ma este, ha Lance visszajö n!
A kicsi csuklott egyet, és megpaskolta az anyja arcá t:
– Ma… ma.
41
Marcy nevetve perdü lt vele egyet, kö zben ö sszevissza puszilta.

– Csillagom! Há t te má r tudsz beszélni?!
Aztá n pillantá sa egy má sik zsá kra esett, a felirat szerint Vicki régi ruhá i voltak benne.
Marcy kibontotta. Talá lt benne néhá ny elegá ns ruhá t meg cipő t, egy-két csinos puló vert
és néhá ny szatén há ló inget.
Az egyik testhezá lló fekete ruhá t csillogó strasszkö vek díszítettek. Gyö nyö rű volt és
csá bos.
Elégedett mosoly jelent meg Marcy arcá n, amikor maga elé tartotta.
– Azt hiszem, remekü l fog á llni. Most má r minden megvan egy igazá n szép kará csony
estéhez. Veszü nk egy kiadó s habfü rdő t, aztá n kicsinosítjuk magunkat!
Mire Lance visszaért, anya és lá nya má r meg is fü rö dtek, és mindketten csinosan
felö ltö ztek. Marcy feltű zte hullá mos hajá t, Angie puha-pihe fü rtjeit pedig egy keskeny
hajcsattal fogta há tra.
A tű zhelyen fő tt a spagetti, és minden készen á llt a kará csony megü nnepléséhez.
Marcy lesimította fehér kö tényét, amit a fekete ruha elé kö tö tt, azutá n elindult a bejá rati
ajtó felé, hogy megnézze, mit csiná l Lance olyan soká ig odakinn.
Még ki sem ért az elő szobá ba, amikor meglá tta a férfit egy fenyő fa mö gö tt, amely
csaknem az egész elő teret betö ltö tte.
– Az isten szerelmére, mi ez? – kiá ltott fel meglepetésében.
– Kará csonyfa. Csak vá rd ki, amíg felá llítjuk! Csodá latos lesz, meglá tod.
– De hol vetted? Hol van itt egyá ltalá n ü zlet?
– É n ugyan nem vettem – felelte Lance vigyorogva, mikö zben elő bú jt a fenyő fa mö gü l.
– Bobby birtoká n fenyő erdő k is vannak, én magam vá gtam ki ezt a kisebb példá nyt.
Megtö ltenéd, kérlek, a vö drö t vízzel?
Néhá ny percen belü l a fa má r a nappaliban á llt, és hamarosan fel is díszítették néhá ny
alufó lia gö mbbel és pattogatott kukoricá bó l készített lá nccal. Marcy egy lépést há trá lt,
hogy megcsodá lja, kö zben mélyen beszívta a friss fenyő illatot. Milyen szép! –
á muldozott, és levette a kö tényt. – Hogy jutott eszedbe?
– Még soha nem volt kará csonyfá m, és amikor felfedeztem a fenyvest, arra gondoltam,
egy kis fa megszépítené mindannyiunk szá má ra az ü nnepet.
Megfordult, hogy szemü gyre vegye a felékesített szobá t. Amikor az asszonyra esett a
pillantá sa, elá llt a lélegzete. Tető tő l-talpig végigmérte.
– Nemcsak a díszek és a fa szép, de te is fantasztikusan nézel ki.
Marcy felemelte a kezét, hogy megigazítson egy rakoncá tlan tincset, amely kibú jt a
hajcsat aló l, és elmosolyodott:
– Talá ltam néhá ny ruhá t a padlá son, amelyeket Vicki kivá logatott, hogy egy
jó tékonysá gi szervezetnek ajá ndékozza. – Kissé félszegen kö rbefordult, hogy a férfi
minden oldalró l megszemlélhesse. – Hogy tetszik?
Lance kö zelebb lépett, és Marcy hajá t a fü le mö gé simította.
– É szbontó an nézel ki. Bá rcsak lenne itt egy ékszerü zlet! Egy csillogó fü lbevaló
megkoroná zná az ü nnepi ö ltö zéket. – Ujjá val gyengéden megérintette Marcy fü lcimpá já t.
– Bá r igazá bó l nincs is szü kséged ékkö vekre ahhoz, hogy szép legyél. Te magad vagy egy
szikrá zó gyémá nt.
Ez volt a legkedvesebb bó k, amit Marcy valaha is kapott. A meghatottsá gtó l kö nnyek
fojtogattá k a torká t, és zavartan arrébb hú zó dott.
– Kö szö nö m. Remélem, éhes vagy, mert kü lö nleges vacsorá t készítettü nk neked.
Angie má r nagyon vá r.
Azzal belekarolt a férfiba, és a konyhá ba vezette.
42
– Ne felejtsd el megdicsérni az ú j ruhá já t! – mondta csendesen. – Még sohasem volt

ilyen csinos, és egy kislá nynak szü ksége van a bó kokra.
Lance hitetlenkedve nézett kö rü l:
– Ezt mind az én kedvemért csiná ltá tok? A díszeket, a finom vacsorá t…? Miattam
csinosítottá tok ki magatokat?
– Szeretnénk ká rpó tolni, amiért lemaradtá l a montanai kará csonyró l – magyará zta
kedvesen Marcy. – Ahogy az arckifejezésedet elnézem: megérte a fá radsá got.
Lance nyelt egyet. Neki is kö nnyek szö ktek a szemébe, ezért gyorsan elfordította a
tekintetét. Azutá n lelkesen dicsérni kezdte Angie ú j ruhá já t.
– Megkérhetném a hö lgyeket, hogy vá rjanak néhá ny percig, amíg gyorsan
lezuhanyozom? – kérdezte. – Egy ilyen elegá ns tá rsasá gban nem lehetek piszkos.
Miutá n elmosogattak és elpakoltá k a megmaradt sü teményeket, a férfi lefektette a

fá radt Angie-t a kisá gyá ba. Míg Marcy a kicsit altatta, Lance tü zet gyú jtott a kandalló ban,
majd kivá lasztott egy kará csonyi dalokat tartalmazó CD-t Bobby gyű jteményétő l, és
feltette.
Elérzékenyü lt hangulatban hallgatta a zenét, amikor Marcy visszajö tt hozzá , és leü lt
mellé a kandalló elő tt a kanapéra.
– Csodá latos este volt – szó lalt meg Lance. – Á llítom, hogy a montanai kará csonyi
ü nnepség meg sem kö zelítette ezt.
A tű z fellobbanó fényében lá tta, amint Marcy elpirul az ö rö mtő l. A nyaká t és a vá llá t
meleg ró zsaszín á rnyalatú ra festették a lá ngok, és a testhezá lló fekete ruhá ban
hihetetlenü l csá bos lá tvá nyt nyú jtott. Lance legszívesebben a karjá ba kapta volna.
– Ma délutá n talá lkoztam Bobby egyik szomszédjá val – beszélt tová bb a férfi, pedig
legszívesebben megnézte volna, mit visel Marcy a ruha alatt. – Stan Ottwell éppen ú ton
volt a motoros szá njá val, és meglá tott, amint vá gtam a fá t.
– É s? Mérges lett?
– Dehogy. Jó l ismerjü k egymá st. Elmeséltem, mi tö rtént velü nk, mire elú jsá golta, a
ható sá gok az ígérték, hogy holnapra az ö sszes ú t já rható lesz – vá laszolta a férfi. Marcy
csodá lkozva nézett rá , és Lance-nek ú jra feltű nt csodaszép barna szeme. – Még azt is
felajá nlotta, hogy holnap délutá n beugrik a traktorral, és segít kihú zni a kocsimat a
gö dö rbő l.
– Ilyen hamar? – szó lalt meg az asszony kissé tétová n.
– Igen – felelte Lance halkan. – Ú gy néz ki, még idő ben el tudlak vinni benneteket
Cheyenne-be.
Kinyitotta, majd ö kö lbe szorította a kezét. Hirtelen nagyon melege lett, és nem csak a
kandalló ban lobogó tű z miatt. Megmozgatta a vá llá t, és nyú jtó zott egyet.
– Jó ég, a há tam teljesen elgémberedett a fű részeléstő l. Ú gy lá tszik, kijö ttem a
gyakorlatbó l.
Marcy kibú jt a cipő jébő l, és letérdelt mellé a kanapéra.
– Fordulj meg, megmasszírozlak.
Lance vonakodva há tat fordított az asszonynak, de hamar megbá nta. Ahol csak Marcy
megérintette, bizseregni kezdett a bő re. Ó , egek, mibe ment bele!
– Figyelj ide, Marcy…
Az asszony vá laszként gyengéden megsimogatta Lance karjá t. A levegő egyszerre
megtelt elektromossá ggal, és a férfi ú gy érezte, egyre kevésbé bír ellená llni a
csá bítá snak.
43
Marcy kibontotta Lance hajá t, oldalra simította, és ajká val megérintette a nyaká t. A
férfi kö zben érezte, ahogy az asszony puha melle a há tá hoz nyomó dik, és a mellbimbó ja
megkeményedik.
Azonnal abba kell hagyniuk, mielő tt még elveszíti az ö nuralmá t! Felá llt, és a kezét
nyú jtotta az asszony felé.
– Tá ncolunk?
Marcy elő szö r meglepő dö tt, aztá n bó lintott, és ő is felemelkedett. Nagyot só hajtott,
amikor a férfi magá hoz ö lelte. A hangszó ró bó l egy romantikus kará csonyi dal szó lt, és ő k
ö sszebú jva tá ncolni kezdtek. Mikö zben szorosan egymá shoz simulva mozogtak a zene
ritmusá ra, Lance természetesen teljesen megfeledkezett a fogadalmá ró l, miszerint
há rom lépés tá volsá got tart Marcytó l.
Lassan lehajtotta a fejét, és megcsó kolta az asszony arcá t, mikö zben mélyen beszívta
kü lö nleges illatá t. Marcy halkan felsó hajtott, és Lance-nek hirtelen eszébe jutott az
elhatá rozá sa. Kijó zanodva há trá lt egy lépést, és elengedte az asszonyt.
Marcy felemelte az á llá t: csaló dottsá g és zavarodottsá g ü lt ki az arcá ra.
– É n vagyok az oka…? – nézett nyíltan a férfi szemébe. – Nem tudom, mit csiná lok
rosszul. Az a baj, hogy gyerekem van? Ezért nem talá lsz kívá natosnak?
A hangjá bó l kicsendü lő fá jdalomtó l Lance szíve ö sszeszorult.
– Micsoda? Azt hiszem, sü rgő sen tisztá znunk kell néhá ny dolgot.
Karjá t Marcy vá llá ra tette, és a kanapéhoz vezette. Amint helyet foglaltak, azonnal
belekezdett a mondandó já ba:
– Mibő l gondolod, hogy valamit rosszul csiná lsz? Nem tudsz olyat tenni, ami
visszatetszést keltene bennem.
– De…
Lance csitító an az asszony szá já ra tette az ujjá t.
– Hagyd, hogy elmondjam, amit akarok! Csodá latos anya vagy. El sem tudom képzelni,
hogy valaki ná lad jobb lehetne. – Amikor Marcy lehajtotta a fejét, Lance a mutató ujjá val
gyengéden felemelte az á llá t. – Figyelj rá m, kérlek! Az évszá zad hó vihará ban is megá lltad
a helyed, és egyetlenegyszer sem panaszkodtá l. Nem sok ember bírt volna el ennyi
megpró bá ltatá st. – A férfi nyomatékul bó lintott egyet. – Egészen kü lö nleges ember vagy,
Marcy. Megtalá ltad a mó djá t, hogyan viseld a gondjá t a kislá nyodnak anélkü l, hogy a
sajá t céljaidat szem elő l veszítenéd. Csodá llak ezért. Nekem sok-sok évre volt
szü kségem, hogy rá jö jjek, mit is akarok tulajdonképpen.
Elhallgatott, tekintetét az asszony szemébe fú rta.
– Ha való ban így gondolod, miért nem lá tod bennem a nő t? – hebegte Marcy.
Lance megsimogatta az arcá t, hogy megnyugtassa, és mert jó lesett megérintenie.
– De há t tudod, hogy kívá nlak! Te vagy a legcsá bosabb nő , akit valaha is ismertem.
Biztosan te is ugyanazt a bizsergető izgalmat érzed, mint én, amikor egymá shoz érü nk.
De nagyon kü lö nbö ző ek vagyunk. Néhá ny nap mú lva elvá lnak ú tjaink, és nem
szeretném, ha…
Most Marcy tette az ujjá t Lance ajká ra.
– Mindezzel én is tisztá ban vagyok. Ezért nem is gondolok komoly kapcsolatra. –
Rá mosolygott Lance-re, aki a legszívesebben megcsó kolta volna. – Ne gondold, hogy
minden férfival lefekszem, aki megtetszik nekem. Eddig egyetlenegy férfit engedtem be
az á gyamba. De lá tnod kell, hogy valami kü lö nleges feszü ltség van kettő nk kö zö tt. Ú gy
gondolom, meg kellene fejtenü nk, mielő tt még késő lesz.
Míg beszélt, keze lesiklott a férfi mellkasai a Lance szíve nyomban szaporá bban vert.
– Lá tod? A tested elá rul. Elég, ha csak egy szobá ban tartó zkodsz velem. – Gyengéden
megcsó kolta a férfit. – Kérlek, Lance, pró bá ljuk ki ezt a vará zslatot. Adj egy esélyt!
44
A kandalló ban pattogott a tű z. A Lance á ltal meghú zott hatá rok egyszerre elmosó dtak,
kö ddé vá ltak. A férfi egyik kezével megérintette az asszony arcá t, a má sikkal pedig
á tö lelte a nyaká t, majd gyengéden megcsó kolta. Marcy csó kja csokolá dé- és fahéj ízű
volt.
Kihú zott egy hajtű t az asszony hajá bó l, és á hítattal beletú rt selymes tincseibe.
– Nagyon csinos a frizurá d, de jobban tetszik, ha ki van bontva.
Marcy mosolyogva felhú zta a szemö ldö két, és segített a férfinak kihú zni a tö bbi hajtű t
is. Aztá n megrá zta sző ke sö rényét, és nevetve felá llt.
– Azonkívü l tú l sok ruha van rajtad – tette hozzá Lance, és ő is felpattant.
Á tö lelte az asszonyt, és ajká t a szá já ra tapasztotta, és a nyelvü k erotikus já tékba
kezdett.
Marcy keze a férfi vá llá ra siklott, majd beletú rt sű rű fekete hajá ba. Kö zben még
szorosabban hozzá simult, mintha nem tudna elég kö zel kerü lni hozzá . Amint melle
hozzá ért Lance mellkasá hoz, érezte, hogy megkeményedik a bimbó .
Forró , édes kéj futott végig a testén, és hirtelen heves vá gyat érzett, hogy tö bbet is
lá sson a férfibó l. Kihú zta az ingét a farmerjá bó l, és elkezdte gombolgatni.
Lance segített neki, majd levette, és a fö ldre hajította az inget. Marcy nem győ zö tt
betelni a kandalló fényében bronzszínben ragyogó izmos test lá tvá nyá val. Sokkal szebb
volt, mint azok az á lomférfiak, amelyek az erotikus fantá ziá lgatá saiban szerepeltek. Az
egyetlen férfi pedig, akivel eddig lefekü dt, elbú jhatott volna Lance mellett.
Á m Lance nem hagyott sok idő t a nézelő désre. Odará ntotta magá hoz, és forró n
megcsó kolta.
Anélkü l, hogy a csó koló dzá st abbahagytá k volna, Marcy megkereste Lance kezét, és a
mellére tette, mert ő rü lten vá gyott a férfi érintésére.
Lance az asszony ruhá já nak vá llpá ntja alá csú sztatta a hü velykujjá t, és simogatni
kezdte hibá tlan bő rét. A vékony pá nt lecsú szott Marcy vá llá n, majd a ruha megindult
lefelé, és végü l a padló n kö tö tt ki.
Az asszony pontosan tudta, milyen hatá ssal van Lance-re, amikor kilépett a ruhá bó l. A
kezével ugyan kacéran eltakarta a mellét, de csak azért, hogy fokozza a férfi izgalmá t.
Nem viselt melltartó t, és a falatnyi tangá tó l eltekintve teljesen meztelenü l á llt ott.
Most má r nem gondolta ú gy, hogy valamit rosszul tett volna. É ppen ellenkező leg: nagyon
is a kedvére volt, ahogy Lance legeltette rajta a szemét. Szépnek és kívá natosnak érezte
magá t.
De nem elégedett meg ennyivel. Odalépett Lance elé, aki ú jra á tö lelte, és csó kolgatni
kezdte, kínzó lassú sá ggal, centiméterrő l centiméterre.
Marcy a mennyekben érezte magá t. Amit most á télt, minden képzeletét felü lmú lta.
Vá gyakozva simult a férfihoz. Gyengéden a nyaka kö ré fonta a karjá t, és enyhén só s ízű
bő rét csó kolgatta. Mindenhol érezni akarta a férfit, és mindennél jobban vá gyott arra,
hogy végre egymá séi lehessenek.
45
8. FEJEZET
– Ne siessü nk! – suttogta Lance. – Csak szép lassan.
Kibontakozott az asszony ö lelésébő l, és pró bá lta megnyugtatni, mintha csak egy
ideges kanca lenne.
De nem bírta soká ig. Megmá morosodva Marcy érzékiségétő l ú jra magá hoz hú zta ő t,
és megcsó kolta tű zpiros ajká t. Az asszony a há tá t ciró gatta, míg Lance keze felfedező ú tra
indult a testén. Amint a hü velykujja hozzá ért a melléhez, kéjes nyö gés hagyta el Marcy
ajká t. Telt keble tö kéletesen beleillett Lance tenyerébe. A férfi lenyű gö zve figyelte a
ró zsaszín bimbó t, majd lehajtotta a fejét, finoman a szá já ba vette, és gyengéden
szopogatni kezdte. Aztá n já tékosan rá gcsá lni kezdte az asszony érzékeny fü lcimpá it.
Elhatá rozta, hogy mielő tt a sajá t vá gyainak utat engedne, annyi gyö nyö rrel
ajá ndékozza meg Marcyt, amennyi csak lehetséges. Az asszony keze kö zben lesiklott a
nadrá gjá hoz, és a cipzá r utá n tapogató zott. Sikerü lt a kezét becsú sztatnia a férfi
nadrá gjá ba, és Lance ú gy érezte, má r nem soká ig bírja tová bb. Kéjesen felnyö gö tt.
Marcy kapkodva lehú zta a cipzá rt, és tü relmetlenü l lerá ngatta a férfiró l a nadrá got,
amely a kö vetkező pillanatban má r az ing mellett hevert a fö ldö n.
Lance heves, ugyanakkor édes fá jdalmat érzett, amikor Marcy vá gyakozva
megérintette kemény férfiassá gá t. Lehunyta a szemét, és rá bízta magá t az asszonyra.
Hihetetlen izgató volt a kényeztetése.
Amikor má r azt hitte, nem bírja tová bb, lefogta Marcy csukló já t. A kezét becsú sztatta
a bugyijá ba, és finoman lehú zta ró la a vékony kis tangá t.
Majd térdre ereszkedett, és á hítattal csó kolgatni kezdte az asszony lapos hasá t. Marcy
térdei remegtek, ezért Lance két kezébe fogta a fenekét, és megtartotta. A nyelve izgató
kö rö ket írt le az asszony kö ldö ke kö rü l, majd lejjebb csú szott, és combjá nak selymes
belső felét kényeztette, mielő tt rá talá lt a lá bai kö zt megbú vó sző ke sző rzettel borított
há romszö gre, és csó kokkal halmozta el azt. Marcy egyre szaggatottabban lélegzett. A
férfi vá llá ba kapaszkodott, a teste ívben megfeszü lt a gyö nyö rtő l.
– Lassan – mondta Lance halkan, némileg visszanyerve az ö nuralmá t. – Elvégre
elő ttü nk az egész éjszaka, bő ven van idő nk. Azt szeretném, hogy kü lö nö sen szép legyen a
szá modra.
Felkapta az asszonyt, és a vendégszobá ba akarta vinni, de annyira izgatott volt, hogy
nem bírta ki odá ig. Ó vatosan rá fektette a kanapéra.
Marcy megpró bá lt felü lni, s kö zben széttá rta a lá bait. De Lance lélegzetvételnyi idő t
sem hagyott neki, a két combja kö zé térdelt, és visszadö ntö tte az á gyra.
Kezét izgató an lassan végigcsú sztatta a lá bá n, a csípő jén, majd ú jra já tszadozni
kezdett a ró zsaszín mellbimbó kkal. Má sik kezével az asszony legintimebb pontjá t
simogatta, majd odahajtotta a fejét, és a nyelvével folytatta a becézgetést, mikö zben az
egyik ujjá val beléhatolt. Marcy nyö szö rgö tt a kéjtő l, dobá lni kezdte magá t.
– Lance, Lance! – kiabá lta, és beletú rt a férfi hajá ba. – Gyere má r, gyere! Kérlek…! –
kö nyö rgö tt.
Lance azt akarta, hogy elfelejtse minden eddigi szerető jét, és egész há tralevő életében
csak rá emlékezzen. Mikö zben folytatta az édes já tszadozá st, egyszeriben rá ébredt, hogy
eddig való színű leg még soha senki sem csalt ki Marcybó l ilyen forró szenvedélyt.
Bü szkesége az izgalmá val együ tt nő ttö n-nő tt, és má r nem tudott tová bb uralkodni
magá n.
46
– Nincs ná lam ó vszer – lihegte, és szorosan magá hoz ö lelte az asszonyt.

– Semmi baj, az orvos írt fel fogamzá sgá tló t – felelte Marcy akadozva, reszkető
hangon.
Akkor jó , gondolta Lance. Elvette a puha gyapjú takaró t a kanapé tá mlá já ró l, és
leterítette a kandalló elé.
– Szeretnélek a hetedik mennyorszá gba repíteni.
Marcy a férfi kitá rt karjaiba simult.
– Má r nem bírok tová bb vá rni… kizá rt dolog – nyö gte Lance rekedten, majd szá jon
csó kolta az asszonyt.
Ú jra simogatni kezdte feszes mellét, az á gaskodó bimbó kat, végü l a keze a fenekére
siklott. Marcy kinyú jtó zva fekü dt Lance alatt; testü k tö kéletesen ö sszesimult, mintha
valamikor egyek lettek volna.
– Szeress! – sü rgette az asszony.
A férfi tudta, hogy Marcy kö zel á ll a beteljesü léshez, aká rcsak ő . Azt kívá nta, bá rcsak
az ö rö kkévaló sá gig tartana ez a pillanat, de tová bb má r nem bírt uralkodni magá n
Egy hatá rozott mozdulattal belehatolt. Vadul és szenvedélyesen mozgott, egyre
gyorsabban és egyre kö vetelő dző bben.
Mintha sű rű kö dö n á t hallotta volna Marcy kéjes só hajait, nyö gdécselését.
Végü l mindketten ú gy érezték, mintha egy ö rvény kapta volna el ő ket. Marcy
á tkulcsolta a lá baival Lance csípő jét, és erő sen kapaszkodott bele, míg egyszerre el nem
jutottak a csú csra. Az elragadtatá s hullá mai lassan elcsö ndesedtek, és ő k ott hevertek
egymá s mellett ernyedten, boldogan.
Lance az oldalá ra gö rdü lt, gyengéd csó kokat lehelt az asszony homloká ra, majd
védelmező n, szorosan magá hoz ö lelte.
Marcy még mindig ká bá n fekü dt Lance mellkasá n, és pró bá lt ú jra lélegzethez jutni.
– Huh, ez aztá n… – lehelte.
Egyszerű en nem talá lta a szavakat, s ezzel elégedett mosolyt csalt a férfi arcá ra.
– É szveszejtő volt, ugye? – nevetett Lance, és gyengéden belecsó kolt a hajá ba. – Amit
az elő bb mondtá l, ú gy hangzott, mintha még soha… mintha most elő szö r…
– Igen, Lance. Most volt életemben elő szö r orgazmusom. Meglepő , nem?
– De há t férjnél voltá l, ső t, gyereked is van!
Lance ismeretlenü l is vad dü hö t érzett Marcy egykori férje irá nt, ugyanakkor sajná lta
az asszonyt, hogy ennyire magara maradt. Marcy mosolyogva felemelte a fejét:
– Minden okod megvan rá , hogy bü szke legyél magadra, Tarzan. Amit most együ tt
á téltü nk, valami egészen kü lö nleges volt. Való sá gos csoda!
Kéjesen felsó hajtott. Lance hallgatott, és arra gondolt, hogy má r megint kívá nja
Marcyt. Attó l tartott, hogy ez – miutá n elvá ltak egymá stó l – még soká ig így lesz.
Az asszony Lance karjá t simogatta. A lelke csordultig telt, még soha senkitő l nem
kapott ilyen szép ajá ndékot. Fejét a férfi mellkasá n pihentette, és hallgatta a szíve
dobogá sá t.
Lance elsimított egy hajtincset Marcy homloká bó l. Mindketten megizzadtak, de ez
most a legkevésbé sem zavarta ő ket.
Teljesen odavoltak egymá sért. Marcy tudta, hogy Lance visszafogta magá t.
Való színű leg attó l félt, hogy fá jdalmat okoz neki, pedig ő mindennél jobban vá gyott arra,
hogy szabadjá ra engedjék a bennü k megbú vó szenvedélyt. Má r csak egy napjuk maradt
arra, hogy élvezzék az együ ttlétet.
Marcy néhá ny dolgot még feltétlen el akart mondani Lance-nek, mielő tt szétvá lnak
ú tjaik.
47
De nem ez volt a legmegfelelő bb idő pont. Az asszonyt kirá zta a hideg, ha arra gondolt,
hogy hamarosan el kell menniü k innen.
– Nem fá zol? – kérdezte Lance. – Egy perc, amíg megrakom a tü zet, és hozok takaró t.
– Itt alszunk? – lepő dö tt meg Marcy.
Soha nem jutott volna az eszébe, hogy a fö ldö n aludjon, amikor pompá s, kényelmes
á gyak vannak a há zban.
– Van valami kifogá sod ellene? – Lance felü lt, és az ö lébe hú zta Marcyt. – Megígérem,
hogy egész éjjel melengetni foglak – mosolyodott el jelentő ségteljesen.
A kandalló fénye megvilá gította Lance szabá lyos arcvoná sait. A mosolya szomorú és
szenvedélyes volt egyszerre, és ez a kettő sség egyszerű en ellená llhatatlanná tette. Marcy
finoman megérintette a férfi enyhén borostá s á llá t, és szá jon csó kolta.
– Ma éjjel a vilá gon sehol má shol nem szeretnék lenni – suttogta. – De most meg kell
néznem Angie-t.
Lance bó lintott, és Marcyval együ tt felkelt.
– De ne maradj tú l soká – kérte, aztá n akkora szenvedéllyel csó kolta, hogy az alig
kapott levegő t.
Végü l az asszony nagy nehezen kibontakozott az ö lelésébő l, és zakatoló szívvel a
vendégszobá ba sietett. Semmi esetre sem fogja elá rulni Lance-nek, milyen sokat jelent
neki. Rá ébredt, hogy menthetetlenü l, fü lig beleszeretett. A férfi ezt még csak nem is
sejtheti. Ha megtudná , azzal csak megnehezítené a sorsá t, és ezt Marcy nem akarta.
Angie békésen szundiká lt a kisá gyá ban. Az asszony kedvesen megsimította selymes
hajacská já t, és csendesen mormolt maga elé valamit. A kislá nya volt a szá má ra a
legfontosabb a vilá gon. Egészen addig, amíg Lance be nem lépett az életébe.
Marcy ellenő rizte, elég meleg van-e a szobá ban, és nincsenek-e olyan tá rgyak Angie
kisá gyá ban, amik veszélyt jelenthetnek. Aztá n a fü rdő szobá ba ment, hogy hideg vizet
locsoljon az arcá ra. Amikor felkapcsolta a mennyezeti lá mpá t, egy meztelen, ismeretlen
nő nézett vissza rá a tü kö rbő l. A szeme csillogott, az arca kipirult, a mellbimbó i még
mindig keményen meredeztek. Ujjá val megérintette csó któ l duzzadt ajká t, és tétová n
végigsimította. Még sosem lá tta ilyennek magá t, de a lá tvá ny elnyerte a tetszését. Fogott
egy kefét, és megpró bá lta megigazítani zilá lt tincseit.
Felemelt karral á llt a tü kö r elő tt, amikor Lance megjelent mö gö tte. Az asszony
mozdulatlanná dermedt, és figyelte, hogyan sö tétü l el a férfi szeme a vá gytó l.
É rezte, amint megemelkedik az adrenalinszintje. Sö tét és vilá gos. É jszaka és nappal.
Yin és yang. Odaadá s és szenvedély. Lance szó tlanul kö zelebb lépett hozzá , és Marcy
szívverése felgyorsult. A férfi lehajtotta a fejét, és ajká val megciró gatta az asszony
nyaká t. Marcy megborzongott, a vére, mint a forró lá va, szá guldozott az ereiben.
Lance egyik kezével magá hoz ö lelte, hogy az asszony érezze, mennyire kívá nja. Marcy
lá ba remegni kezdett. A legszívesebben szembe fordult volna Lance-szel, de nem akarta
megtö rni a vará zst. Lehunyta a szemét, és fejét a férfi vá llá ra hajtotta.
– Nem, szépségem – sú gta a fü lébe Lance. – Nyisd csak ki a szemed, és nézz a tü kö rbe!
Marcy teljesítette a kérését. A tekintetü k talá lkozott. Az asszonynak kiszá radt a szá ja,
amint meglá tta az elsö prő vá gyat Lance szemében.
Gyengének és kimerü ltnek érezte magá t, á m a férfi erő sen tartotta.
A má sik kezével Marcy mellét ciró gatta.
– É lvezd csak! – duruzsolta, és ujjaival finoman, já tékosan becézgette az asszony
mellbimbó já t.
Marcy figyelte, amint a bimbó megkeményedik. A férfi egyre erő sebben és
kö vetelő dző bben kényeztette, amíg az asszony melle olyan érzékennyé nem vá lt, hogy
má r zihá lva szedte a levegő t, és nyö szö rgö tt a kéjtő l.
48
Á m Lance nem hagyta abba, és egyre bá torította Marcyt, hogy nézze magá t a
tü kö rben. A má sik kezét lecsú sztatta a sző ke sző rzethez, és ujjai bekú sztak a lá bai kö zé.
Olyan hozzá értéssel kezdte el simogatnia az asszony legérzékenyebb pontjá t, hogy
Marcy szeme kerekre nyílt a meglepetéstő l.
– Nyisd ki a szemed, és lazíts! – kérlelte Lance.
– Ez má r tú l sok nekem – lihegte az asszony.
Felemelte a karjá t, beletú rt Lance hajá ba, és gyengéden kö zelebb hú zta magá hoz. A
férfi nyalogatni kezdte a fü lcimpá já t, és finoman harapdá lta. Marcy hol fá zott, hol pedig
melege volt, mikö zben Lance a mellét és a legintimebb pontjá t simogatta.
– Most, drá gasá gom! – suttogta a férfi. – Most!
Marcy keze-lá ba reszketett, és egy halk sikoltá s szakadt fel belő le. Felá gaskodott,
mikö zben magá val ragadta a kéj. Megpró bá lta nyitva tartani a szemét, de a szikrá zó
csillagok elvakítottá k. Semmi má s nem létezett a szá má ra, mint az a hihetetlen érzés,
amit á télt.
Még nem csitult benne a szenvedély, amikor Lance megkérte, hogy hajoljon rá a
mosdó pultra. A férfi anélkü l, hogy vá ltoztatott volna a testhelyzetén, addig simogatta az
asszony combjá t, fenekét, míg az ö nkéntelenü l széjjelebb nem tá rta a lá bá t.
Ő rü lten vá gyott arra, hogy a testében érezze Lance-t.
– Igen – bá torította. – Tégy a magadévá !
Marcy érzéki, rekedtes hangja tová bb csigá zta a férfit, á m egyelő re még uralkodott
magá n. Rá hajolt az asszony há tá ra, és csó kokkal borította a vá llá t. Majd já tékosan
beleharapott a nyaká ba. Marcy-t megint magukkal ragadtá k a kéj hullá mai.
– Kérlek, Lance, kérlek! – nyö szö rö gte vad szenvedéllyel.
A hangja sajá t magá t is meglepte.
A férfi egy hatá rozott mozdulattal beléhatolt, és halkan felnyö gö tt.
É rezte, amint elborul az agya. A homloká ró l csorgott az izzadsá g, így alig lá tta a
tü kö rben az asszony kéjtő l eltorzult, gyö nyö rű arcá t. É s amikor Marcy szorosan
hozzá simulva a nevét kiá ltotta, végképp elvesztette az ö nuralmá t. Tudta, hogy nagyon
hamar el fog jutni a csú cspontra. Marcy nekifeszü lt a férfinak, egyre mélyebben fogadva
ő t magá ba. Amikor Lance érezte, hogy mindjá rt elelvez, egyik kezével elő renyú lt Marcy
lá bai kö zé, és simogatni kezdte a csikló já t.
Az asszony egy pillanatra megmerevedett, majd sikoltva, nyö gdécselve belevetette
magá t a szenvedély ö rvényébe. Odaadá sa teljesen megvadította a férfit. Amikor egy
végső lö késsel belenyomult Marcyba, az volt az érzése, hogy felrobban kö rü lö tte a vilá g.
Eltartott egy ideig, mire ú jra magá hoz tért. Remegett a térde, és még mindig ró zsaszín
kö dfelhő ú szká lt kö rü lö tte. Elhú zó dott Marcytó l, és maga felé fordítva á tkarolta.
– Jó l vagy? – kérdezte, és megcsó kolta az arcá t.
Az asszony Lance nyaka kö ré fonta a karjá t, és visszacsó kolta.
– Persze – suttogta. – A mennyekben érzem magam.
– Akkor jó – mosolyodott el a férfi. – Kétszer is eljutottá l a csú csra.
– Szá moltad? – kérdezte Marcy, és még a fü le is pipacspiros lett. – Ez nem
versenyfutá s!
Lance boldogan nevetett – ú gy, mint még soha életében –, és magá hoz hú zta az
asszonyt.
– Való ban nem, de annyira élvezem, ha évő dhetek veled – felelte, és megcsó kolta az
asszony vá llá t. – Szeretem nézni, ahogy a szavaim, az érintéseim hatá sá ra kipirulsz.
Szeretem nézni, amint a tekinteted fá tyolossá vá lik, és kö zben egész idő alatt ő rü lten
kívá nlak.
Marcy a férfi vá llá ra fektette a homloká t.
49
Lance lehajolt, hogy megcsó kolja a nyaká t, amikor egy harapá snyomot fedezett fel
rajta. Megijedt.
– A kutyafá já t!
Marcy felkapta a fejét, és kérdő n pillantott rá . Lance a karjá ba vette, és beü lt vele a
fü rdő ká dba.
– Megharaptalak – mondta, mikö zben kinyitotta a vízcsapot, és beá llította a víz
hő mérsékletét. – Lá tszik a nyoma a nyakadon. Bocsá ss meg, nem akartam.
– De… – Marcy felemelte a kezét, és megtapogatta a harapá s helyét. – Nem vészes,
nem sértetted fel a bő rt.
Lance zuhanyra á llította a csapot, és beá lltak a vízsugá r alá . Egyik kezével még mindig
á tö lelve tartotta az asszonyt, mintha soha tö bbé nem akarna elszakadni tő le.
Marcy visszatartotta a lélegzetét, amikor a víz az arcá ba spriccelt. Kuncogva
kö rbefordult a zuhany alatt, és ú jra szembekerü lt a férfival.
– Szö rnyen vadak voltunk, ugye? – kérdezte á brá ndos arckifejezéssel.
Lance a homloká t rá ncolva vizsgá lta az asszony nyaká t.
– Nem tudom elhinni, hogy megharaptalak. Nyilvá nvaló an elvesztettem az eszem.
– Azt hiszem, ez mindkettő nkre igaz. – Marcy megtapogatta a friss karmolá sokat
Lance vá llá n.
A férfi beszappanozta a kezét, és gyengéden dö rzsö lgetni kezdte az asszony vá llá t és
nyaká t. Majd egyik ujjá val felemelte az á llá t, és gyengéden megcsó kolta.
– Sosem tudnék fá jdalmat okozni neked, drá gá m – mondta, és elkezdte beszappanozni
Marcy mellét.
Az asszony vá lasz helyett szappanos keblet hozzá dö rgö lte Lance mellkasá hoz, mire
ú jra fellobbant bennü k a szenvedély. Vízcseppek gyö ngyö ztek a testü kö n, beburkolta
ő ket a pá ra.
Lance simogatta, masszírozta és gyú rta az asszonyt, míg az a gyö nyö rtő l szinte
elvesztette az eszméletét.
Végü l a férfi Marcy há tá t a hű vö s csempéhez nyomta, és egyetlen erő teljes
mozdulattal beléhatolt.
Egy darabig csak nézték egymá st, majd Lance vá gyakozva megcsó kolta az asszonyt, és
mozogni kezdett benne. Testü ket ú jra és ú jra á tjá rtá k a szenvedély hullá mai. A vad
ritmus Marcyt szinte az ő rü letbe kergette, hangosan felsikoltott, és Lance kö vette ő t a
csú csra.
Végső kig kimerü lve, levegő utá n kapkodva az asszony a férfi vá llá ra hajtotta a fejét.
Lance ó vatosan engedte le, amíg szilá rdan nem á llt a ká dban. Azutá n elzá rta a vizet, és
fü rdő lepedő be burkolta Marcyt és magá t.
Az asszony tú lsá gosan erő tlen volt ahhoz, hogy bá rmit is mondjon; csak hagyta, hogy
Lance a kandalló elő tti takaró hoz vigye, ahol egymá shoz simulva elaludtak.
Boldog gő gicsélés ébresztette fel Marcyt érzéki á lmá bó l. Az oldalá ra fordult, és Lance
utá n tapogató dzott, á m a keze csak az ü res takaró t érintette.
Az éjszaka folyamá n tö bbszö r is arra ébredt, hogy a férfi a bimbó já t szopogatja. Még
sohasem érezte magá t szenvedélyesebbnek és kívá natosabbnak, mint az elmú lt néhá ny
ó rá ban. Ú jra és ú jra ö sszesimultak, á tö lelték, megcsó koltá k és simogattá k egymá st.
Marcy felkö nyö kö lt, és á lmosakat pislogott. A kandalló ban má r lobogott a tű z.
Való színű leg Lance gyú jtott be, miutá n felkelt. De vajon hol lehet?
Ú gy dö ntö tt, jobb, ha felkel, és megnézi Angie-t. Amikor nyú jtó zott egyet, olyan izmait
is érezte, amelyeknek a létezésérő l eddig fogalma sem volt. Mosolyogva felá llt, és egy
plédet terített a vá llá ra. Amikor a kanapéra pillantott, ahol elő ző este a ruhá ikat hagytá k,
50
egy pú derró zsaszín zsenília kö ntö st pillantott meg szépen ö sszehajtva. Lance egy
cédulá t hagyott rajta a kö vetkező felirattal:
Nem tudom, jó-e a mérete, de a színe olyan, mint a bőröd, amikor elpirulsz. Próbáld fel,
és gyere a konyhába reggelizni! Boldog karácsonyt, kedvesem!
51
9. FEJEZET
Marcy belebú jt a bolyhos kö penybe, és kéjesen felsó hajtott. Felhú zta az egyik vá llá t,
és belefú rta az orrá t a pú derró zsaszín anyagba. Rö gtö n lá tta, hogy nem egy
konfekció darab. Sohasem volt még ilyen csínos kö penye.
A konyha felő l kacará szá st meg gü gyö gést hallott, így elindult arrafelé. Megá llt az
ajtó ban, és fejcsó vá lva nézte az eléje tá ruló idilli jelenetet.
Lance há ttal neki, a tű zhely elő tt á llt. Egyik karjá n a boldogan sikongató Angie-t
tartotta, a má sik kezével pedig egy lá bosban kevergetett valamit. Marcy nem hitte volna,
hogy valaha az életben része lehet ilyen lá tvá nyban. Egy férfi, aki tö rő dik a kislá nyá val,
és gondoskodik ő ró la is!
Lance egészen kü lö nleges ember, való színű leg soha tö bbe nem fog talá lkozni hozzá
fogható val. A kö nnyeivel kü szkö dve belépett a konyhá ba, és megkö szö rü lte a torká t.
– Jó reggelt mindkettő tö knek!
Lance megfordult, és elnevette magá t:
– A, szép jó reggelt, á lomszuszék!
Letette a fakanalat a tá laló asztalra, és intett az asszonynak, hogy jö jjö n kö zelebb.
Fekete szeme vidá man csillogott, dc a mosoly mö gö tt ott izzott a szenvedély. Lance
pó ló t és farmert viselt, egyszerű en fantasztikusan festett. Má r karnyú jtá snyi tá volsá gbó l
érezte azt a forró sá got, amit a férfi teste sugá rzott.
Odalépett Lance-hez, aki kedvesen á tö lelte. A férfi illata és az együ tt tö ltö tt
szenvedélyes éjszaka emléke má morító boldogsá ggal tö ltö tte el Marcyt. Arcá t Lance
vá llá ra hajtotta, és hagyta, hogy a férfi magá hoz szorítsa. É lvezte, hogy szépnek és
kívá natosnak érezheti magá t.
Á m ebben a pillanatban valami má s is á tvillant az agyá n. Angie boldogan gő gicsélt. A
kicsi olyan remekü l érezte magá t Lance-szel, mint legalá bbis az édesanyjá val. Marcy
lenyű gö zve nézte ő ket. Megfoghatatlan vá gy tá madt fel benne, szinte belesajdult a szíve.
– Lá tom, megtalá ltad a kará csonyi ajá ndékomat – mosolygott rá Lance, és gyengéden
homlokon csó kolta. – Kicsit ugyan nagy rá d, de remekü l á ll; pontosan ú gy, ahogy
elképzeltem.
Marcy az ajká ba harapott, és megpró bá lt erő t venni magá n, nehogy elsírja magá t a
meghatottsá gtó l.
– Ó , Lance! Egyszerű en nem talá lok szavakat. Ez a kö peny fantasztikusan szép!
Nagyon tetszik. De hol… hogyan…?
A férfi elengedte Marcyt, és visszafordult a tű zhelyen lévő lá boshoz.
– Nem volt nagy dolog. A pihenő helyen, ahol megá lltunk, talá lkoztam egy
ruhaü gynö kkel. Rá beszéltem, hogy adja el nekem az egyik mintadarabjá t. Ez minden.
– Má r akkor megvetted az ajá ndékomat? – csó vá lta a fejét hitetlenkedve az asszony.
– Amikor meglá ttam a kö ntö s színét, tudtam, hogy tö kéletesen fog á llni rajtad – felelte
Lance halkan. – Feltételeztem, hogy nincsen rendes meleg kö ntö sö d, pedig az utazá said
sorá n szü kséged lesz rá .
Ez bizony így volt. Marcy pá r lépéssel odébb sétá lt, nyelt egyet, majd így szó lt:
– Még soha senki nem volt ilyen kedves hozzá m.
– Kész a zabká sa jelentette be Lance. – Beü ltetnéd Angie-t az etető székbe, amíg
tá lalok?
52
Marcy kihú zta magá t, mély lélegzetet vett, és á tvette a lá nyá t. A kicsi sírva tiltakozott,
és kinyú jtotta a karjá t Lance felé.
– Azt hiszem, szert tettél egy ú jabb rajongó ra – mondta Marcy színlelt jó kedvvel.
Lance kö zben két mélytá nyért tett a konyhaasztalra.
– Há t igen, Angie és én idő kö zben jó bará tok lettü nk.
Marcy beü ltette a kislá nyt az etető székbe, és ő maga is helyet foglalt.
– Feladtad rá a piros kará csonyi ruhá cská t, tisztá ba tetted, és…
Marcynak elcsuklott a hangja, egyszerű en nem talá lta a szavakat.
Lance vá llat volt, és odanyú jtotta a babá nak a pohá rká já t.
– Elvégre kará csony van. Azt gondoltam, Angie biztosan szeretne csinosan felö ltö zni.
– Leü lt az asszony mellé, és arcon csó kolta. – Sajná lom, hogy csak zabká sá val tudlak
megkíná lni benneteket, de sajnos nem sok minden van az éléskamrá ban. Mindenesetre
megpró bá ltam feljavítani egy kis fahéjjal és dió val.
– Nagyon jó ez így. Kö szö njü k szépen.
– Szívesen. – Lance gyengéden megciró gatta az asszony á llá t és a nyaká t, mikö zben
mélyen a szemébe nézett. – Kö szö nö m a csodá latos éjszaká t. Sohasem fogom elfelejteni.
Marcy nagyot nyelt. Hogyan tudott volna egy falatot is lenyelni, amikor ú gy érezte,
mindjá rt elbő gi magá t? Ez a férfi egyszerű en tö kéletes! Felvette a kocsijá ba, a kedvéért
lemondott az otthoni kará csonyi ü nnepségrő l, mindezt pusztá n azért, hogy a viharbó l
kimenekítve idő ben elvigye ő t Cheyenne-be. Most pedig mindent elkö vet, hogy neki és
Angie-nek szép kará csonya legyen.
Megajá ndékozta élete legcsodá latosabb, legfelszabadító bb szerelmes éjszaká já val, és
még ő mondott kö szö netet érte!
Lance evett pá r kaná l zabká sá t, aztá n szemü gyre vette Angie-t.
– Adtam neki egy ü veg bébiételt, mielő tt felkeltél. De ú gy tű nik, még mindig éhes.
Marcy a kislá nyá ra nézett, és ugyanazt a vonzó dá st vélte felfedezni a tekintetében,
amit ő is érzett Lance irá nt. Legalá bbis bizonyos tekintetben.
– Szerintem inká bb egy kicsit kikö zö sítve érzi magá t. Mi eszü nk, ő meg szegény csak
nézi.
– Aha.
Lance felá llt, és komó tosan a tá laló szekrényhez sétá lt.
– Talá n ez majd segít, hogy ismét jó kedvre derü ljö n.
Azzal megfogott egy szalvétá ba csomagolt tá rgyat, amit Marcy addig nem vett észre,
és odanyú jtotta Angie-nek.
– Tessék, kicsi lá ny. Boldog kará csonyt!
Angie elkerekedett szemmel nézte a csomagot, amit Lance letett az etető szék
asztalká já ra, majd segélykérő pillantá st vetett az anyjá ra.
– Ő még nem tudja, mi az, hogy ajá ndék – mondta bujká ló mosollyal Marcy. – Talá n az
lesz a legjobb, ha segítek neki kicsomagolni.
Lance elérzékenyü lve nézte Angie arcá t, aki izgatottan figyelte, amint az édesanyja a
csomagot bontogatja. Egy sző ke hajú , kék szemű baba lapult benne, szakasztott olyan,
mint Angie. Ahogy Lance meglá tta a babá t a pihenő helyen levő ü zletben, azonnal
elhatá rozta, hogy megveszi a kislá nynak.
– Ó , Lance! – á mult el Marcy, s azzal a babá t odanyú jtotta a kicsinek. – Ez Angie első
babá ja. Annyira figyelmes vagy, hogy gondoltá l rá .
– Ez nem figyelmesség, egyszerű en csak azt akartam, hogy megkapja – há rította el a
férfi a há lá lkodá sá t.
Angie hosszan bá multa a babá t, majd dundi ujjacská já val a baba orrá ra mutatott:
– Ba!
53
– Igen, Angie. Ez a te babá d – bó logatott Marcy nevetve.

– Azt mondta, hogy baba? Má r beszél?
Lance meglepetten, ö rö mtő l sugá rzó arccal nézett Angie-re.
– Legalá bbis pró bá lkozik bizonyos szavakkal. Tegnap példá ul azt mondta, hogy „ma”.
Azt hiszem, azt jelenti: mama.
A kislá ny a baba arcá ra nyomta a szá jacská já t, és cuppogó hangot hallatott.
– Ó , Angie, megpusziltad a babá t! – kiá ltotta az anyja bü szkén. – Annyira édes! Adjunk
neki valami nevet. Mi lenne, ha egyszerű en Babucinak hívná nk?
A kicsi kinyú jtotta a karjá t a baba utá n. majd á tö lelte, és elragadtatottan
megismételte:
– Ba!
Lance egyszerű en nem jutott szó hoz. Felvette Angie-t a babá val együ tt, és
keresztü ltá ncolt velü k a szobá n Ha valaki bantam merészelné ezt az á rtatlan gyermeket,
há t azt meg tudná ö lni!
Marcy odament hozzá , lá bujjhegyre á llt, és egy puszit nyomott a homloká ra.
– Nos, bá rmi is vitt rá , hogy Angie-nek megvedd élete első babá já t, mindketten tiszta
szívbő l kö szö njü k.
Mikö zben beszélt, a melle hozzá ért Lance karjá hoz, és a férfinak maris bizseregni
kezdett a teste. Á m ez tö bb, mint szexuá lis vonzó dá s. A szeretet, amit Marcy és a lá nya
irá nt tá plá lt annyira szokatlan és ú j volt a szá má ra, hogy nagy hirtelen nem is tudott mit
kezdeni vele.
Rá dö bbent, hogy ú gy érzi magá t, mint aki végre megtalá lta azt, ami utá n egy életen á t
vá gyott – az otthont és a csalá dot.
A kö vetkező ó rá kat Lance és Marcy azzal tö ltö tték, hogy Angie-vel já tszottak. Utá na
együ tt fektették le a kicsit. Az idő szinte repü lt. Lance a legszívesebben megá llította
volna, hogy minden pillanatot megő rizhessen az emlékezetében.
– A farmon egy hasonló há zat fogok építeni, mint ez – mondta Marcynak, mikö zben
indulá sra készü lő dtek. A konyhá ban tettek-vettek, majd elmosogattak és leszedegették a
kará csonyi dekorá ció t. – Ez volt az első igazi kará csonyom, de biztosan nem az utolsó .
Marcy bepakolta a gyertyá kat a tá laló szekrénybe, majd a férfi karjá ra tette a kezét.
– Lance, azt hiszem, el kell mondanom valamit. Gyere, ü lj le egy percre!
A hangja komolyan és kissé szomorú an csengett.
Lance kö vette Marcyt az asztalhoz, odatolt neki egy széket, ő maga pedig lovagló
ü lésben leü lt egy má sikra.
– Hallgatlak. Mi a baj?
Ö sszekulcsolta a kezét az asztalon, és figyelmesen nézte az asszonyt.
– Szeretném elmondani, amit a há zassá gró l gondolok – kezdte Marcy elszá ntan, és
felnézett.
Lance kívá ncsian és kissé idegesen karolta at a szék há ttá mlá já t, majd
nekitá maszkodott.
– Ki vele!
– A szü leim azért há zasodtak meg, mert má r ú ton voltam – mesélte az asszony
csö ndesen. – Talá n valaha szerettek egymá st, de amió ta az eszemet tudom, biztosan
nem. – Félresimított egy tincset a homloká bó l, majd folytatta: – Nem voltam boldog
odahaza. Az apá m sok idő t tö ltö tt há zon kívü l, ha mégis otthon volt, leitta magá t és
ü vö ltö zö tt. Szinte olyan volt, mintha… Nos, szerintem azért ivott, mert nagyon terhesnek
érezte a csalá djá t, akiket nem szeretett, és emiatt boldogtalan volt.
54
Elnémult, tekintetét a férfira szö gezte. Lance-t megdö bbentette a szemébő l sugá rzó
kétségbeesés.
– Kedvesem, ha nem szívesen beszélsz errő l, ne tedd. Ne kínozd feleslegesen magad!
Marcy elmosolyodott, és szomorú an megrá zta a fejét.
– Ez fontos. Szeretném, ha meghallgatná l.
A férfi bó lintott, ő pedig folytatta:
– Amikor tizennyolc éves lettem, egy idegen érkezett a vá rosba. Csak egy á tutazó
kereskedő volt, aki kö nyvet á rult iskolá knak és kö nyvtá raknak. Á m szá momra ő volt a
vilá g legelbű vö lő bb és legvonzó bb férfija.
Marcy egy pillanatra megá llt, nyelt egyet. Nehezen talá lta a szavakat.
– Mesélt nekem azokró l az izgalmas és csodá latos helyekrő l, melyeket ő má r bejá rt, és
nekem is meg akar mutatni – folytatta. – Alig egy hó napja ismertem, amikor megkért,
hogy há zasodjunk ö ssze, és menjek el vele vilá got lá tni. Nem szerettem, de fű tö tt a vá gy,
hogy végre kiszabaduljak abbó l a porfészekbő l, ahol szü lettem, így há t beleegyeztem.
Mint utó bb kiderü lt, a há zassá g egy ízetlen tréfa volt csupá n. Sajnos én hú ztam a
rö videbbet. A volt férjem magá val vitt Minneapolisba, aztá n kö zö lte velem, hogy
dolgoznom kell, és ha majd elég pénzt ö sszegyű jtö ttem, egy szép napon elutazhatok vele.
Gú nyosan felnevetett.
– Kicsit meglepő dtem, de mit tehettem, beletö rő dtem. Azt gondoltam, semmi baj,
elő bb vagy utó bb, de utazgatni fogunk. – Lehunyta a szemét, és hosszabb szü netet
tartott, mielő tt folytatta: – Attó l kezdve elindultunk lefelé a lejtő n. Hosszú és szomorú
tö rténet, inká bb nem untatlak vele. Csak tanulsá gul meséltem el, hogy lá sd, hibá s dö ntés
elvenni olyasvalakit, akit az ember nem szeret, fü ggetlenü l attó l, milyen okbó l készü lsz
ezt megtenni.
– Ó , Marcy…
Lance-nek fogalma sem volt, mit mondhatna vigaszképpen. Az asszony csü ggedten
vá llat vont.
– Ne tudd meg, milyen rettenetes érzés, ha megpró bá lsz együ tt élni egy olyan
emberrel, akivel nem értitek meg egymá st. Nincs szö rnyű bb a lelki magá nyná l. Elő bb-
utó bb ü resnek, kifosztottnak és elhagyatottnak fogod érezni magad. – Marcy esdeklő n
nyú jtotta a férfi felé a karjá t. – Kö nyö rö gve kérlek, ne vedd el feleségü l azt a lá nyt!
Tudom, mennyire szeretnél végre otthont és csalá dot, de kérlek, vá rj még egy kicsit,
amíg talá lsz egy olyan nő t, akit szeretsz, és aki viszonozza is a szerelmedet.
Lance majdnem felborította a széket, olyan hirtelen ugrott fel, hogy á tö lelje Marcyt.
– Szegénykém – duruzsolta – Azért mesélted el ezt a fá jdalmas tö rténetet, hogy
megó vj attó l, hogy elkö vessek valami végzetes hibá t?
Marcy bó lintott, és hozzá bú jt a férfihoz.
Lance szinte a kö nnyekig meghatotta az asszony aggodalma. Nem volt hozzá szokva az
ilyesmihez.
– É n… – kezdte kissé rekedt hangon, bá r nem hitte, hogy aká r egyetlen épkézlá b
mondatot is ki tudna nyö gni. Erő t kellett vennie magá n. – Az elmú lt pá r napban
rá dö bbentem, hogy Lorná nak és nekem nincs kö zö s jö vő nk. Azt hiszem, csak azért
vá lasztottam ő t, mert annyira vá gytam csalá dra, s Lorna épp kéznél volt. De ez sajnos
nem elég egy boldog há zassá ghoz.
Marcy megkö nnyebbü lve fonta a karjá t Lance nyaka kö ré.
– Ö rü lö k, hogy így gondolod – mondta. – Ígérd meg, hogy megvá rod, amíg rá d talá l a
szerelem csodá ja.
– Nem hiszek a csodá kban – sú gta Lance az asszony fü lébe. – De a szerelemben igen.
55
Vá gyakozva szá jon csó kolta Marcyt, és a levegő egyszeriben megtelt szenvedéllyel és
érzékiséggel.
Lance elmélyítette a csó kot, és izgató já tékba kezdett a nyelvével, amelyhez Marcy
készséggel csatlakozott. Majd kezét gyengéden az asszony mellére tette, és elkezdte
simogatni. Szinte azonnal érezte, hogy az asszony mellbimbó i megkeményednek és
felá gaskodnak.
Néma csendben vetkő ztetni kezdték egymá st, és kisvá rtatva meztelenü l á lltak. Lance
a karjá ba kapta Marcyt; alig vá rta, hogy végre egymá shoz érjen a bő rü k. Finoman a
szá já ba vette az asszony mellbimbó já t, és szopogatni kezdte.
Marcy felsó hajtott, a térde remegett, ú gyhogy meg kellet kapaszkodnia a férfi
vá llá ban. Felső testét ívben há trafeszítette, hogy Lance kö nnyebben babusgathassa
szá já val és nyelvével az érzékeny bimbó t, kö zben ö le szorosan hozzá simult a férfi
lü ktető á gyéká hoz. Mennyei érzés volt! Ujjaival kö rbezá rta Lance meredező férfiassá gá t,
és simogatni kezdte.
Lance élvezettel lehunyta a szemét, kö zben nekitá maszkodott a konyhaasztalnak.
Marcy megragadta az alkalmat, hogy nyelvével felfedező ú tra indult a férfi testén, és
érdeklő déssel figyelte, hogyan reagá l a kényeztetésre. Izgató lassú sá ggal elindult a
mellkasá tó l lefelé a combja felé, hosszasan elidő zve bizonyos helyeken.
– Elég – hö rö gte Lance, amikor má r nem bírta tová bb az édes gyö trelmet, és a vá llá ná l
fogva magá hoz rá ntotta Marcyt.
Vad szenvedéllyel csó kolni kezdte, mire az asszony habozá s nélkü l az asztalra nyomta
Lance-t, és lovagló ü lésben fö léje térdelt.
Csá bosan mozgatta a csípő jét, élvezve, hogy á tvette az irá nyítá st, és diadalmas
mosollyal nyugtá zta Lance kéjes nyö gdécselését. A férfi szá já val Marcy melle utá n
kapott, á m az asszony nevetve elhú zó dott, ö lét azonban kéjesen hozzá dö rzsö lte a férfi
hímvessző jéhez. Az ilyen szenvedélyes já tékok Marcy szá má ra eddig ismeretlenek
voltak, de most anná l jobban élvezte.
– Hagyd abba! – kö nyö rgö tt Lance.
Az asszony nevetett. Mélységes megelégedéssel tö ltö tte el nő i vonzerejének a
hatalma. Mélyen Lance szemébe nézett, lá tta a tekintetében a kéjes gyö trelmet és az
á mulatot.
Amikor egymá séi lettek, megszű nt létezni kö rü lö ttü k a mindenség. Marcy lassan
leeresztette a csípő jét, és hagyta, hogy Lance beléhatoljon, de a ritmust ő diktá lta. Míg
mozgott, felső testével rá hajolt a férfira, aki egyik kezével az asszony há tá t, má sik kezével
a fenekét simogatta. Marcy azt hitte, belehal a gyö nyö rbe.
É rezte, hogy hamarosan elérnek a csú cspontra, és lassítani pró bá lt a tempó n, hogy a
csodá latos érzés minél tová bb tartson. De Lance má r nem bírt tová bb uralkodni magá n,
és á tvette az irá nyítá st. Egyre vadabban, egyre féktelenebbő l mozgott, és kényszerítette
Marcyt, hogy kö vesse.
Egymá sba kapaszkodtak, egymá s nevét nyö gve és sikoltva, mialatt a szenvedély
elképzelhetetlen magassá gokba repítette ő ket.
Marcy lehajtotta a fejét a férfi mellkasá ra, miutá n a má mor utolsó hullá mai is
elcsitultak. Végre lélegzethez jutott, hallotta Lance szívdobbaná sait, és rá ébredt, mi is
tö rtént vele tulajdonképpen.
Végzetesen beleszeretett a férfiba. Annyira szereti, amennyire csak embert szeretni
lehet. Ha tudta volna, hogy ez fog tö rténni, biztosan nem szá llt volna be Lance kocsijá ba.
Bá rcsak soha ne talá lkoztak volna! Hogyan fogja elviselni a szakítá s fá jdalmá t?
Lance magá hoz ö lelte.
– Csodá latos vagy – sú gta a fü lébe.
56
Az asszony felnyú lt, és megsimogatta az arcá t.

– Nem, nem én vagyok a csodá latos, hanem te.
Lance lassan felá llt, és magá val hú zta Marcyt is. Egymá st szorosan á tö lelve á lltak a
konyhá ban. A férfi finoman szá jon csó kolta kedvesét, majd kicsit há tradő lt, és a szemébe
nézett.
– Boldognak tű nsz – á llapította meg elégedett. – Szeretnélek mindig ilyennek lá tni.
Marcyt hirtelen elfogta a pá ni félelem, amikor rá dö bbent, mi fog most kö vetkezni.
– Lance, ne…!
– Kedvesem – szakította félbe a férfi –, miért nem jö ttö k velem Montaná ba?
Nagyszerű en kijö vü nk egymá ssal. Csalá dot alapítaná nk, és csodá s otthont
teremthetnénk magunknak.
Az asszony szíve a torká ban dobogott. Bá rcsak ne szerette volna meg Lance-t! Most
fá jdalmat kell okoznia neki, de nem tehet má st.
A férfi a farmhoz és a bará taihoz tartozik. Marcynak viszont semmi keresnivaló ja
kö zö ttü k. Lance a természet gyermeke: vad, féktelen, szép és szabad. Neki ezzel szemben
fogalma sincs, hol a helye a vilá gban. Ideje lenne má r kideríteni, nehogy az tö rténjen
vele, mint annak idején az édesanyjá val, aki belefá radt az életbe, és feladta a kü zdelmet.
Erő t vett magá n, és lassan kibontakozott a férfi ö lelésébő l.
– Nem, Lance. Ez nem jó ö tlet. – A férfi elkínzott arckifejezése a lelkébe mart, de
folytatta: – Nincs bennü nk semmi kö zö s. Vedd ú gy, hogy az elmú lt há rom nap nem volt
tö bb egy szép á lomná l. Igaz ugyan, hogy megszerettü k egymá st, és a testi vonzalom is
erő s kö ztü nk, de mindketten má sként képzeljü k az életü nket.
– Marcy, vá rj! – kérlelte Lance sá padt arccal.
Az asszony azonban há trá lt egy lépést, és gyorsan lehajolt a ruhá iért. Ez a beszélgetés
egyébként is elég kellemetlen, há t még így, hogy meztelenü l á ll a férfi elő tt.
– Tudod jó l, mi az igazsá g – magyará zta fá tyolos hangon. – É n utazgatni szeretnék, és
vilá got lá tni. A farmon csak boldogtalan lennék. Te ezzel szemben semmi má sra nem
vá gysz, mint egy helyre, ahol megá llapodhatsz, szerető feleségre és csalá dra. –
Villá mgyorsan belebú jt a nadrá gjá ba, még a bugyijá t és a melltartó já t sem vette fel. –
Olyanok vagyunk, mint a tű z és a víz, a kettő má rpedig nem illik ö ssze.
Lance erő sen ö sszeszorította a fogá t.
– Azt hiszem, igazad van.
Felemelte a kezét, hogy megsimogassa Marcy arcá t. Gyengéden végigciró gatta az á llá t,
majd a szá ja kö rvonalá t, mintha ö rö kre az emlékezetébe akarná vésni a voná sait.
Mintha egy tö rt forgattak volna meg a szívében. Az elmú lt néhá ny nap sorá n, életében
elő szö r elfeledkezett a magá nyró l, amely eddig á llandó kísérő je volt.
Néhá ny ó rá ig ugyan még élvezheti Marcy és Angie tá rsasá gá t, mégis érezte, hogy erő t
vesz rajta a mélabú , ami mindig is á rnyékot vetett az életére.
Marcy nagyon boldogtalannak tű nt, mikö zben a ruhá it szedegette. Kezét a mellére
szorította, mintha attó l tartana, hogy a szíve mindjá rt megszakad. Lance-nek az is
fá jdalmat okozott, hogy szenvedni lá tta Marcyt. Szeretett volna segíteni, hogy
megkö nnyítse a dolgá t, de nem tehetett semmit. Lance hitte és remélte, hogy végre
megtalá lta élete pá rjá t. Nagyot tévedett, és most pró bá lta feldolgozni a csaló dá st.
Nem merte még egyszer megérinteni az asszonyt, mert attó l tartott, hogy akkor
megint elérzékenyü l. Ehelyett gyorsan felö ltö zö tt, és munká hoz lá tott. Még sok a
tennivaló , hogy a há zat tisztá n és rendben hagyjá k ott maguk utá n.
Fá jó szívvel segített Marcynak a díszek elpakolá sá ban, és amikor az asszony nem
figyelt oda, becsú sztatott egy alumínium csillagot a nadrá gja zsebébe, amit ő maga
57
hajtogatott. Mihelyt ismét a farmon lesz, kívá n majd valamit a csillagtó l, há tha való ra
vá lik.
Á m hamar elhessegette a gondolatot, mert egyelő re még nem akarta tudomá sul venni
a tényt, hogy minden kezdő dik elö lrő l. Ö sszeszorította a fogá t, kivitte a fenyő fá t, majd a
gyereká gyat visszavitte a tá roló ba, és kitakarított.
Miutá n mindennel elkészü ltek, á tjö tt a szomszéd, és kihú ztá k a terepjá ró t a gö dö rbő l.
Lance szerette volna megá llítani az idő t, de hiá ba.
Marcy egész délutá n hallgatag volt, és gondterheltnek tű nt. Miutá n megebédeltek,
elmosogattak és a konyhá t még egyszer kitakarítottá k, Lance megkérdezte az asszonyt,
mit szó lna hozzá , ha éjszaka utazná nak.
– Azt hiszem, Angie ú gyis aludni fog, ha sö tétedés utá n kelü nk ú tra – felelte némi
gondolkodá s utá n Marcy. – Kö nnyebb lenne így neki, és persze nekü nk is.
Mosolyt erő ltetett az arcá ra, és Lance ismét éles szú rá st érzett a szívében.
Minél elő bb elindulnak, anná l jobb, gondolt, hiszen nem soká ig bír együ tt lenni
Marcyval anélkü l, hogy hozzá érne.
Minden alkalommal, amikor az asszony elhaladt elő tte, vagy kivett egy csomagot a
kezébő l, vissza kellett fognia magá t, hogy á t ne ö lelje. Rá adá sul az is bá ntotta, hogy
Angie-tő l is el kell bú csú znia ö rö kre.
A normá l kö rü lmények kö zö tt ható rá s ú t Cheyenne-be most majdnem nyolc ó rá ig
tartott, így éppen akkor érkeztek meg a kisvá rosba, amikor keleten kivilá gosodott
mö gö ttü k az ég. Lance elhatá rozta, hogy ú tban hazafelé, amikor egyedü l lesz, ú jra á tveszi
a négy égtá j tanítá sá t.
Cheyenne-ben talá lt egy tiszta és bará tsá gos motelt, és há rom hétre elő re lefoglalt egy
tiszta kis szobá t konyharésszel. Ú gy dö ntö tt, hogy alszik egy keveset, amíg Marcy
kö lcsö nveszi a terepjá ró já t, hogy elmenjen bevá sá rolni, és felvegye a kapcsolatot az ú j
munkaadó já val.
Végü l elérkezett a bú csú pillanata. Lance Angie-t a jobb karjá n tartotta, mikö zben
kinyú jtotta a baljá t, hogy még egyszer, utoljá ra magá hoz szorítsa Marcyt. Az asszony
azonban nem hagyta, hogy megö lelje, csak á llt ott kö nnybe lá badt szemmel.
Angie sírt, és karjá t Lance nyaka kö ré fonta.
– Nem akarja, hogy elmenj – szipogta Marcy.
Lance sem akart menni, de muszá j volt. Ezért á tnyú jtotta az asszonynak a kicsit, majd
adott egy névká rtyá t, arra az esetre, ha segítségre lenne szü ksége.
Aztá n megfordult, és mindent maga mö gö tt hagyott, ami valaha is jelentett szá má ra
valamit az életben.
58
10. FEJEZET
Lance á tkozta magá t, amiért hagyta, hogy az á lmai megcsaljá k, és teljesen
elrugaszkodjon a való sá gtó l. Becsapta a kocsiajtó t, dü hö sen sebességbe tette a vá ltó t, és
elindult hazafelé.
Míg az autó pá lyá n hajtott, á tgondolta az életét, és azon tö prengett, hogyan tudná a
lehető leghamarabb ú jra kézbe venni a dolgok irá nyítá sá t. Kö zben nem nagyon figyelt a
kö zlekedésre, hiszen annak idején elég gyakran já rt ezen az ú ton. Igyekezett
lecsillapodni, és felü lkerekedni a lelkét mardosó fá jdalmon.
Szinte az egész teste sajgott. Az elszakadá s sokkal megrá zó bb volt, mint amire
szá mított. Még anná l is pokolibb kínokat kellett kiá llnia, mint annak idején, amikor egy
megvadult bika megtaposta, és eltö rte a bordá it.
A rezervá tumban elvá llalt bizonyos feladatokat, hogy bebizonyítsa, hogy igazi férfi. De
azok kö zel sem voltak annyira fá jdalmasak, mint az, amit most el kellett viselnie.
Egyszerű en nem értett semmit.
Miért alakultak így a dolgok?
Pró bá lt visszaemlékezni Marcy szavaira.
Az asszony beszélt a lélek magá nyá ró l, hogy oda kell figyelni a má sik érzéseire, de
Lance nem egészen fogta fel, mit ért ezalatt. Nyelt egyet, és tová bb tö prengett. Az
asszony szívbő l kívá nta, hogy Lance-nek legyen otthona és csalá dja – de valaki má ssal,
nem vele.
De miért? Miért nem vele és Angie-vel?
Hirtelen vilá gossá g gyulladt az elméjében. Há t persze! Az otthon Marcy szá má ra
semmi jó t nem jelent. Odahaza csak mindig bá ntottá k, sosem tapasztalhatta meg, milyen
egy meleg csalá di fészek, ahol biztonsá gban érezheti magá t, és ahol olyan emberek
laknak, akik tö rő dnek egymá ssal – amirő l Lance mindig is á lmodott.
Micsoda idió ta volt! Egyá ltalá n nem vette figyelembe az asszony érzéseit.
Marcynak teljesen igaza van, nem illenek ö ssze. Ebben a pillanatban Lance má r abban
sem volt biztos, hogy tudna-e egyá ltalá n tartozni valakihez. Csak azt kapta, amit
megérdemelt.
Marcy tisztá ba tette Angie-t, és leü lt a motelszoba padló já ra, hogy a kicsi
má szká lhasson egy kicsit.
– Rendben, Angie, most já tsszá l szépen. A mamá d rettenetesen szomorú . Attó l félek,
ma nem leszek valami kellemes tá rsasá g.
Angie leü lt a sző nyegre, és rá mutatott az édesanyjá ra:
– Ma…ma!
Ebben a pillanatban, mintha á tszakadt volna egy gá t, Marcybó l kitö rt a zokogá s.
– Angie, Angie! – Megpró bá lta visszafojtani a sírá sá t. – A mamá d annyira buta!
Elkü ldtem az egyetlen embert, aki tö rő dö tt velü nk.
– Ba!
– Igen… igen, milyen okos vagy. Babá t ajá ndékozott neked. – Hü ppö gve megkereste a
babá t, és odaadta a kicsinek. – Itt van, drá gá m, tessék! Legalá bb babá d van, ha má r
apuká d nincsen. Az anyuká dnak nem volt elég bá torsá ga, hogy megragadja a
szerencséjét, amikor az rá mosolygott.
Marcy leü lt az á gy szélére.
59
– Mit tettem? – Elcsendesedve letö rö lte a kö nnyeit, és az arcá t a tenyerébe temette. –

Tú lzottan féltettem az ö ná lló sá gomat. Sokra megyek vele nevetett fel keserű en.
– Pa!
Marcy szomorká s mosolyt erő ltetett magá ra.
– Igen, kincsem, a papá d lehetett volna. Ő is akarta, és biztos vagyok benne, hogy
nagyon szeret.
Lehunyta a szemét, és maga elő tt lá tta a férfit. Vá gyott Lance érintése utá n. Szerette
volna, ha erő s karjá val ismét á tö leli, és bá rsonyos hangjá n becéző szavakat suttog a
fü lébe.
Á tkozta magá t, amiért olyan ő rü lt volt, hogy visszautasította a férfit. Az ilyeneket be
kéne zá rni egy elmegyó gyintézetbe. Teljesen elment a jó zan esze!
– Pa!
– Igen, szeretem ő t. Angie. Annyira vá gyom utá na, hogy belesajdul minden porciká m.
Lehajolt, felvette a gyereket, és magá hoz szorította.
– Szeretlek, kicsikém, és ígérem, hogy mindig melletted leszek. Nem fogok soha tö bbé
hozzá menni egy olyan emberhez, aki nem szeret: nem akarom ú gy végezni, mint az
anyá m, és azt sem akarom, hogy olyan gyerekkorod legyen, mint nekem volt.
Angie halkan pityeregni kezdett, mert megijedt az édesanyja kö nnyeitő l.
– De há t annyira szeretem Lance-t! – mormolta Marcy remegő hangon.
Nem akarta, hogy a kicsi még inká bb elszomorodjon, ezért megpró bá lt erő t venni
magá n. Itt van nekem Angie, gondolta, és semmi nem vá laszthat el bennü nket egymá stó l.
Hirtelen villá mcsapá sként érte a felismerés, és rémü lten meredt maga elé. Eltartotta
magá tó l a kislá nyt, és rá nézett.
– Kicsim, te meg én itt vagyunk egymá snak, Lance viszont teljesen egyedü l van!
Ú jra eleredtek a kö nnyei, és feltartó ztathatatlanul csorogtak le az á llá n
– Fel sem foghatom, hogy lehettem ennyire ö nző . Lance mindent megtett, hogy
gondoskodjon ró lunk, és boldoggá tegyen minket. Hogy tehettem ilyet vele? – Angie
most má r hangosan bö mbö lt, és Marcy megsimogatta a há tá t, hogy megvigasztalja. –
Megbá ntottam azt az embert, akit az életemnél is jobban szeretek. Miért nem jö ttem rá
erre elő bb, mielő tt még tú l késő lett volna?
Angie az édesanyja nyaka kö ré fonta a karjá t, és egyre csak sírt.
– Jó l van, csillagom – csitítgatta Marcy, és ringatni kezdte. – Megpró bá lom helyrehozni
a dolgot, bá r egyelő re fogalmam sincs, hogyan. Lehet, hogy Lance má r nem is akar
bennü nket. De szeretem ő t annyira, hogy vá llaljam a kocká zatot.
Lance csak vezetett, ü gyet sem vetve a kü lvilá gra. Alig vette észre, hogy a nap má r
lement, ü res, szü rke égboltot hagyva maga utá n. A sö tétség, ami kö vette, semmi sem volt
ahhoz az á sító fekete ű rhö z képest, amely a lelkében há borgott.
Mit tegyen? Hova menjen? A montanai farm tö bbé má r nem az a kellemes, meleg hely,
mint a Marcyval való megismerkedése elő tt. Marcy és Angie nélkü l nincs olyan pontja a
vilá gnak, ahol jó l érezné magá t.
Képtelen volt tiszta fejjel gondolkodni, ö sszehú zott szemmel nézte az utat.
Montaná ban még el kell rendeznie pá r dolgot, hiszen az emberek szá mítanak rá .
Mindö ssze kö telezettségek maradtak a szá má ra.
Régen a diné tanítá sai mindig jó szolgá latot tettek, amikor elveszettnek és céltalannak
érezte magá t. Ott tanulta meg, milyen fontos a csalá d. Egy navajo szá má ra nincs is
fontosabb ennél.
60
Annak idején tiszta szívbő l kívá nta, hogy be tudjon illeszkedni az indiá nok kö zé, és
méltó vá vá ljon arra, hogy befogadjá k a csalá dba. De soha nem tartozott kö zéjü k igazá n,
mint ahogy Steele nagymama vilá gá ban is kívü lá lló maradt.
A rodeó zá st is azért kezdte el, hogy talá ljon magá nak egy kö zö sséget, ahová tartozhat.
Elő szö r akkor érezte, hogy befogadtá k, amikor a Stantonok farmjá ra kerü lt Montaná ba.
De most…
Má r megint nem tudja, melyik irá nyba induljon tová bb. Ahhoz, hogy rendezze az
életét, meg kellene talá lnia az egyensú lyt – mint amikor lovon ü l. Ezért há t elhatá rozta,
hogy á tismétli, mit mond a na vaj ó k Négy égtáj című tanítá sa.
– Kelet a pirkadat és a gondolkodá s irá nya – mondta magá nak fennhangon Lance.
Való színű leg kihagyta ezt az ú tmutatá st, amikor habozá s nélkü l megkérte Marcyt,
hogy menjen vele Montaná ba.
– Dél a tervezés irá nya. Miutá n á tgondoltam a céljaimat, meg kellett volna terveznem,
hogyan érem el azokat. – Beleharapott az ajká ba, és folytatta: – Nyugat az otthon irá nya.
Nyugaton élnek a navajó k, miutá n mindent á tgondoltak és megterveztek. Miutá n valaki
hazaért, észak felé kell tekinteni. – Az az irá ny, ahol egy navajo visszatekint, mi lett
abbó l, ami keleten elkezdő dö tt – idézte az ő si tanítá sokat.
A navajó k ú gy tartjá k, ha az ember elesik, mindig fel kell á llnia, és á t kell gondolni, mit
kell má sképp csiná lnia. Ebben a pillanatban Lance nem tudta volna elképzelni, hogy
valaha is ö ssze tudja szedni magá t, és talpra á lljon.
Gondolatai megint elkalandoztak. A gyű rű vel kezdő dö tt minden. Azon tépelő dö tt,
vajon nem á tkozta-e meg az a cigá nyasszony.
Leá llította a kocsit egy parkoló ban, hogy egy kis pihenő t tartson, és a gyű rű utá n
kutatott a zsebében. Az ujjá val végigsimított a bá rsony dobozká n, és vá rta, hogy
ugyanolyan izgalom fogja el, mint amikor a gyű rű t megmutatta Marcynak. De nem
tö rtént semmi.
Kinyitotta a dobozt, és ijedten bá mult az ü res bá rsonypá rná ra. Pedig biztos volt
benne, hogy nem vette ki a dobozbó l a gyű rű t. Akkor hol lehet?
A pokolba! Má r az is épp elég baj, hogy Marcy-t és Angie-t elvesztette, most még a
gyű rű t sem talá lja?
Kezével eltakarta a szemét. Elveszve… Egyedü l.
Sö tét kétségbeesést érzett. Elfordította a slusszkulcsot, és indított.
Csak vezetett és vezetett. Lassan megvirradt, de Lance még mindig pocsékul érezte
magá t. De most végre rá jö tt, merre jar.
A dél-dakotai Badland csú csai és meredek sziklá i magasodtak elő tte. Hitetlenkedve
lehajtott az ú t szélére, és megá llt. Nem Montana felé haladt, hanem egész idő alatt vissza
oda. ahonnan tegnapelő tt elindult. Bobby és Vicki farmja kö zelében já r.
Ú risten! Ez má r tényleg mindennek a teteje! Talá n megbolondult?
Megint meg kell fordulnia, és elindulni nyugatnak, a Stantonok farmja felé. De
mostanra má r tényleg nagyon elfá radt. Talá n elő szö r ki kellene pihennie magá t.
Lance sohasem ismerte volna be magá nak, hogy azért tért ide vissza, mert ezen a
helyen érezte magá t életében elő szö r igazá n otthon. Holott a szíve mélyén tudta, hogy ez
az oka.
A letakarított ú ton haladt, amit pá r napja még alattomos jégréteg borított. Most má r
kilá tszottak a hó aló l a barna padká k, és pont olyan elszomorító an hétkö znapian nézett
ki minden; mint egy tipikus téli nap a dél-dakotai vidéken.
Ahogy Lance a há z felé kö zeledett, a kéménybő l felszá lló fü stre lett figyelmes. Amint
kö zelebb ért, meglá tta Bobby nagy, négyajtó s teherautó já t a há z elő tt. Ezek szerint a
csalá d hamarabb ért vissza a floridai ü dü lésébő l.
61
Lance biztosra vette, hogy szívesen lá tjá k, ha benéz hozzá juk. Legalá bb egy kicsit
kipiheni magá t, és hosszú idő utá n viszontlá tja a bará tait.
Késő bb Lance felhívta a munkaadó já t, és kö zö lte, hogy csak késő bb érkezik. Aludt pá r
ó rat, csalá di kö rben elfogyasztott egy kiadó s vacsorá t, majd kiment Bobbyval, hogy
segítsen neki fá t aprítani.
– Ö rü lö k, hogy benéztél, Steele – ugratta Hobby. – Te és a vendégeid majdnem az
ö sszes tű zifá t elhaszná ltá tok, amit félreraktam. Most itt a remek alkalom, hogy pó told.
Lance a kezébe fogott egy fejszét, és bosszú san dö rmö gö tt az orra alatt.
– Akkor kellett volna megcsiná lnom, mielő tt elindultunk. De nem gondoltam rá .
Bobby felnevetett, és rá só zott egyel a bará tja vá llá ra.
– Pontosan. De ezentú l alaposabban végiggondolsz mindent, ugye?
– Tessék? – Lance szeme ö sszeszű kü lt, és gyanakvó an méregette gú nyosan vigyorgó
bará tjá t. – Miért jö ttetek vissza korá bban, mint ahogy terveztétek? – pró bá lta má sra
terelni a szó t.
– Vickinek és a gyerekeknek nem tetszett a floridai kará csony – felelte Bobby. – Ott
nincs hó ember. Nincs fagyos lehelet, amikor az ember kimegy. Nincs fehér kará csony.
– É rtem. Lemaradtak az évszá zad legfehérebb kará csonyá ró l. Rekord mennyiségű hó
hullott.
– Hallottuk. – Bobby csípő re tett kézzel á llt a faraká s elő tt. – Tudod, az az igazsá g,
hogy mindnyá junknak honvá gya tá madt. Teljesen má s itthon az ü nnep.
Lance felemelt egy fadarabot, és a tuskó ra tette.
– Nagyon szép volt itt a szenteste. Kö szö nö m, hogy megszá nhattunk a há zatokban.
Ká r, hogy nem voltatok itt.
É ppen a fejszét készü lt felemelni, amikor Bobby megragadta a karjá t.
– Borzalmasan nézel ki, haver. Ha tényleg olyan jó volt, miért heversz romokban?
Lance nem vá laszolt, de még csak rá sem nézett Bobbyra. Kiszabadította a kezét, és
ú jra meglendítette a fejszét.
Amint a fadarab recsegve kettévá lt, Lance arra gondolt, milyen szép volt Bobby és
Vicki há za kará csonykor. Amikor ma reggel belépett, csaló dá st érzett, mert még az illat
sem volt ugyanaz. De ezt nem mondhatta el a bará tjá nak, ezért hallgatott.
Bobby keresztbe fonta a karjá t a mellkasa elő tt, és egy darabig csendben figyelte a fá t
vá gó Lance-t.
– Marianne mesélt Vickinek arró l a lá nyró l, akit idehoztá l. Az a benyomá sa, eléggé
belehabarodtá l. Marcynak hívjá k, ugye?
Lance beletö rö lte izzadt arcá t a kabá tja ujjá ba, és rá ntott egyet a vá llá n, de tová bbra is
makacsul hallgatott.
– Hé, ember! – nevetett fel Bobby. – Neked véged! Egyszerű en nem tudom elhinni,
hogy White Eagle Steele egy nő miatt boldogtalan. Egészen eddig ú gy tű nt, jó l megfelel
neked az agglegényélet. Jó l van, na, nem kell ú gy mellre szívni!
Lance sö tét pillantá st vetett a bará tjá ra:
– Fogd be a szá d, Bobby! Nekem má r rég Montaná ban kellene lennem. Egy kicsit ö ssze
vagyok zavarodva, ennyi az egész.
Bobby vigyorgott, és kivette a fejszét Lance kezébő l.
– Menjü nk be, kezd hideg lenni idekint.
A két férfi telerakta a karjá t fahasá bokkal, és visszaindultak a há zhoz.
– Tényleg furcsa – jegyezte meg Lance. – Elhatá roztam, hogy hazamegyek, de mire
észbe kaptam, má r megint itt voltam.
– Vagy ú gy. É s mit gondolsz, miért?
62
– Fogalmam sincs. Való színű leg jó l éreztem magam ná latok, de most…– Tétová zott,
majd a bará tjá ra sandított. – Kérlek, ne sértő dj meg, de most má r nem érzem otthon
magam.
Bobby megint elnevette magá t.
– Eszemben sincs megsértő dni, pajtá s. Amú gy sem á llt szá ndékomban, hogy
megkérdezzelek, nem akarsz-e velü nk élni.
A há zhoz érve leraktá k terheiket a fö ldre.
– Tudod – tette hozzá Bobby, mikö zben lehajolt, hogy feltornyozza a fahasá bokat a fal
mellett –, talá n nem a helyen mú lik, hanem a nő n. Ha példá ul Vicki elhatá rozná , hogy a
Marson szeretne lakni, én ott érezném magam otthon. Ahová ő megy, oda megyek én is.
Lance megá llt a mozdulat kö zben, és ú gy maradt. Ez lenne a probléma megoldá sa? Ez
volna az igazsá g, amit keresett?
Zavartan pislogott, lassan kifú jta a levegő t, és segített Bobbynak befejezni a rakodá st.
Mielő tt megint elkö vetek valami ostobasá got, gondolta, mindent meg kellene beszélnem
Bobbyval. A navajó k Négy égtá j tanítá sá t pedig a megfelelő sorrendben alkalmazni.
Enyhü lt a mellkasá ban a szorítá s. Idő t kell hozzá , hogy az elmú lt pá r nap eseményeit
feldolgozza.
Zsebre dugta a kezét, és azon tö prengett, hol is kezdje. Kö zben az ujjá val kitapintotta
a vékony alumíniumcsillagot, amit még a bú csú zá skor tett el, és hirtelen minden apró
részlet az eszébe jutott.
Beszélni. Gondolkodni. Tervezni. É lni
É szak, kelet, dél és nyugat. Talá n a hely korá ntsem olyan fontos, mint az irá ny.
– Csak egy sarok még, Angie! – biztatta Marcy a kislá nyá t.

É rezte, hogy a kicsi remeg a karjai kö zö tt. Marcy lehú zta vastag anorá kjá nak a
cipzá rjá t, és a magá hoz szorította a kislá nyt. Aztá n Angie kö ré tekerte a kabá tot, hogy
még jobban védje ő t a hideg ellen.
– Minden rendben lesz, ne félj! – sú gta, és visszatartotta kicsordulni készü lő kö nnyeit.
– Valahogy megtalá ljuk Lance-t, megígérem.
Nem ez volt a legalkalmasabb idő pont a sírá sra. Egyrészt nem akarta megijeszteni a
kicsit, má srészt ezért, mert a kö nnyek odafagytak az arcá ra.
Kö rü lbelü l hú sz perccel azelő tt megint szá llingó zni kezdett a hó . Most má r nagy
pelyhekben hullott, és megnehezítette az elő rejutá st. Marcy egész testében didergett.
– Egy napon szeretni fogod a havat, Angie. É pítü nk hó embert és hó angyalt, aztá n
felü lü nk egy szá nkó ra, és lecsú szunk a domboldalró l.
Mialatt a kicsihez beszélt, hogy megnyugtassa, arra gondolt, mennyivel szebb lenne,
ha Lance tanítaná meg ezeket a dolgokat Angie-nek. Ú jra kö nnybe lá badt a szeme, és
sietve letö rö lte a kézfejével az arcá t.
A sű rű hó pelyhektő l szinte semmit nem lá tott, és Marcy azt kérdezte magá tó l, nem
volt-e felelő tlenség és butasá g ú tnak indulni ebben az idő ben. De nem gondolta végig,
mire is vá llalkozik, amikor kiment a buszmegá lló ba, hogy megnézze, mikor indul já rat a
Montaná ba.
Felhívta Lance-t, de a férfi még nem volt otthon. Kicsivel késő bb kétségbeesetten ú jra
tá rcsá zta a névjegyká rtyá n levő szá mot. Senki sem jelentkezett.
Vajon hol lehet? Marcy reszketett. Nem a hideg miatt, hanem a félelemtő l, hogy Lance-
nek esetleg valami baja esett ebben az ítéletidő ben. Annyira boldogtalannak tű nt, amikor
elvá ltak egymá stó l! A fá jdalmas emléktő l ú jra ö sszeszorult a szíve.
Felnézett és észrevette, hogy má r majdnem a motelnél já r.
– Mindjá rt ott vagyunk, Angie! Má r csak pá r méter.
63
A hó fü ggö nyö n keresztü l meglá tta, hogy egy széles vá llú alak tá maszkodik a bejá rati
ajtó hoz. Az első pillanatban Marcy pá nikba esett, aztá n ö rö mében nagyot dobbant a
szíve. Az alak a hideg miatt fá zó san felhú zta a vá llá t, kabá tjá t belepte a hó . Az ismeretlen
cowboykalapot visel, amelyet mélyen a homloká ba hú zott.
Lance!
– Lance!
Marcy megpró bá lta a férfi nevét kiá ltani, de a boldog izgatottsá gtó l elcsuklott a
hangja.
A férfi mégis meghallotta, és feléjü k fordult, majd szaladni kezdett.
– Marcy…! Angie…!
Magá hoz hú zta, és szorosan á tö lelte ő ket.
Marcy elő vett egy kulcsot a kabá tzsebébő l, és odaadta Lance-nek, hogy nyissa ki az
ajtó t. Miutá n mindnyá jan a szobá ban voltak, hosszú percekig á lltak ott egymá st á tö lelve,
szó tlanul. Lance szíve ő rü lten kalapá lt. Kimondhatatlanul boldog volt, hogy az a két
ember, aki szá má ra a legtö bbet jelenti a vilá gon, épségben van.
A szobá ban meleg volt, és a férfi segített Marcynak kibú jni a kabá tjá bó l. Aztá n levette
a kalapjá t, a kabá tjá t, és tü relmetlenü l vá rt, amíg Marcy lehú zta Angie-ró l is a
kezeslá bast.
Amikor a kicsi má r békésen aludt az á gyban, két nagy pá rna kö zö tt, az asszony Lance-
hez fordult.
– É n… – kezdte volna, a férfi azonban felkapta, és szenvedélyesen megcsó kolta.
Az első pillanatban Marcy moccanni sem tudott meglepetésében, de aztá n a férfi
nyaká ba borult, és szorosan á tö lelték egymá st.
Lance szívesen á llt volna így egész nap, talá n ö rö kre, de érezte, hogy az asszony
reszket. Gyengéden karon fogta, és a kis konyhaasztalhoz vezette. Egy széket tolt alá , és
megvá rta, amíg leü l.
– Hol voltatok ebben az ítéletidő ben? – Megcsó vá lta a fejét, aztá n idegesen fel-alá
kezdett já rká lni a kis szobá ban. – Nem! Errő l majd inká bb késő bb beszélü nk.
Attó l tartott, ha nem mondhatja el azonnal, ami a szívét nyomja, menten szétrobban.
– Lance…
A férfi egy mozdulattal hallgatá sra intette Marcyt.
– Figyelj rá m egy má sodpercig, kérlek! Egész életemben egy igazi otthonró l
á lmodtam. Pontosabban egy olyan helyrő l, ahol szeretnek, ahova hazavá rnak. Vá gytam
valakire, aki tö rő dik velem. Annyira vá gytam rá , hogy… Na igen, a fejemben
ö sszekevertem a helyet és a szeretetet, és ö sszezavarodtam.
Mély lélegzetet vett, és az á gyhoz lépett, hogy megnézze Angie-t.
A kicsi szeme még mindig csukva volt, de mocorgott. Pedig Lance mindent el akart
mondani, mielő tt Angie felébred, és megzavarja ő ket.
Megfordult, és az asszony arcá t fü rkészte. Gyö nyö rkö dve nézte, mikö zben arra
gondolt, hogy ez a vilá gon a legszebb arc. Megkö szö rü lte a torká t.
– Amikor arró l beszéltél, milyen fontos tö rő dni valakivel, nem igazá n értettelek meg.
Azt hittem, a szívem vá gya egy otthon és egy csalá d. De aztá n rá jö ttem, hogy igazá bó l
olyan valaki utá n vá gyom, aki gondoskodik ró lam és szeret. Ez a legtitkosabb
kívá nsá gom má r nagyon hosszú ideje.
– Ó , Lance!
Marcy fel akart á llni, de a férfi finoman visszatartotta.
Még nem fejezte be a mondandó já t. Marcy tová bbra is mosolytalanul, komoly arccal
nézett rá . Bá rcsak tudná , mi megy benne végbe a férfi lelkében!
64
– Azt hiszem, vagy legalá bbis remélem, hogy fontos vagyok neked, Marcy. Te és Angie
jelentitek szá momra az egész vilá got. – Mély lélegzetet vett, és eltö kélt arccal nézett az
asszonyra. – Nekem nem otthon kell, hanem ti. Nem tudok… – Ö kö lbe szorította a kezét,
és ö sszeszorította a fogá t. – Nem akarok nélkü letek élni! Az a tervem, hogy felmondom
az á llá somat a farmon. Mindenhova elviszlek, ahová csak akarod. Szívesen
megmutatná m neked a vilá got, mert mindegy, hol vagyok, csak ott legyél mellettem.
Kö nnycseppek gö rdü ltek le az asszony arcá n, és Lance ú gy erezte, megszakad a szíve
a bá nattó l.
– Kérlek, Marcy, mondd, hogy hozzá m jö ssz! Ugye, leszel a feleségem? – Magá hoz
hú zta az asszony, és gyengéden letö rö lgette a kö nnyeit. – Te jelented szá momra a
vilá gmindenséget. Még sohasem voltam szerelmes, ezért nem tudtam, hogyan
viselkedjek, miként mutathatná m ki az érzéseimet.
Két tenyerébe fogta Marcy arcá t.
– Neked akartam adni a gyű rű t, amit a cigá nyasszonytó l kaptam, mert most má r
biztos vagyok benne, hogy szeretlek, és ö rö kké szeretni foglak. De sajnos elvesztettem
valahol.
Marcy mélyen a férfi szemébe nézett, és most má r mosolygott:
– Szeretsz?
Lance vá laszképpen megcsó kolta az asszonyt.
– É n is szeretlek – szó lalt meg Marcy levegő utá n kapkodva, miutá n Lance elengedte. –
Teljes szívembő l, és gyű rű nélkü l is szívesen hozzá d megyek.
Tekintetü k egybekapcsoló dott, és Lance boldogan elmosolyodott. Nem jö tt szó az
ajká ra. Némá n, szorosan magá hoz ö lelte az asszonyt.
Hirtelen megszó lalt Angie:
– Ba!
Marcy megfogta Lance kezét, és együ tt mentek oda a kislá nyhoz.
– Minden rendben, Angie. Itt van a babá d. – Marcy lehajolt, és odaadta Angie-nek a
babá t, amelyet Lance ajá ndékozott neki kará csonyra. A kicsi dundi karocská já val
á tö lelte, majd belefú rta arcá t a baba hajá ba. Lance felkapta a gyereket a babá já val együ tt.
– Ó , Angie! Hogy lehetek ennyire neveletlen? Majdnem megfeledkeztem ró la, hogy
téged is megkérdezzelek. Mondd csak, kicsi lá ny, beleegyezel, hogy elvegyem a mamá dat
feleségü l?
– Lance, odanézz! – mutatott Marcy dö bbenten az á gyra.
Azon a helyen, ahol Angie fekü dt, ott csillogott a cigá nyasszony gyű rű je. Lance
dermedten á llt, és hitetlenkedve csó vá lta a fejét. Csodá val hatá ros, ahogy a gyű rű
elő kerü lt.
Szinte szikrá zott a levegő . Lance felemelte a gyű rű t, egy pillanatra a szívére szorította,
majd felhú zta az asszony ujjá ra.
– Marcy, a cigá nyasszony azt mondta, hagyjam, hogy a gyű rű vezessen el a
boldogsá ghoz. Azt hiszem, ez az ékszer a kezdettő l fogva rá d vá rt. – Szorosan magá hoz
ö lelte az asszonyt. – Tudom, hogy a gyű rű nek kö szö nhetlek téged. – Boldogan
felsó hajtott, és magá hoz ö lelte anyá t és lá nyá t. – Eskü szö m, ameddig csak élek, szeretni
és tisztelni foglak. É s mostantó l hiszek a csodá kban.
65
UTÓ HANG
Ü nnepi fények pettyezték a délutá ni félhomá lyt Pá rizsban, a Szajna mentén,
emlékeztetve Marcyt és Lance-t, hogy kará csony van. Marcy kézen fogva vezette Angie-t.
Olyan lassan mentek, hogy a kicsi kö nnyedén lépést tarthasson velü k.
Lance megá llt, és kezét Marcy vá llá ra tette.
– Nem fá ztok, kedves? Hívhatok egy taxit. Végü l is szenteste idő ben kell hazaérni.
Marcy rá nézett a férjére, és elmosolyodott.
– Angie-nek nem á rt egy kis mozgá s. Még bő ven rá érü nk, és egyikü nk sem fá zik.
Bezzeg a mú lt évben! – gondolta, mert eszébe jutottak a megismerkedésü k
kö rü lményei.
– Biztos nem akarod, kislá nyom, hogy apa vigyen? – fordult Lance Angie felé.
– Vegyéj fel, apa! – kérte Angie, és kinyú jtotta felé a karjá t
Lance felkapta a kislá nyt, és a magasba emelte. Angie sikongatott, és kacagva a férfi
karjá ba kapaszkodott.
Lance fantasztikusan festett fekete télikabá tjá ban. Sö tét hajat há trafésü lte, és
bő rszíjjal fogta ö ssze a tarkó já n. Angie piros bá rsonykabá tot és puha sző rmesapká t
viselt. Csodá san néztek ki együ tt. Marcy szíve csordultig telt boldogsá ggal, valahá nyszor
csak rá juk nézett.
Néha alig tudta elhinni, hogy ez az elragadó kislá ny és ez az erő s, jó képű férfi tényleg
hozzá tartozik.
– Lance, nem mehetnénk haza má r holnap? – kérdezte vá ratlanul.
A férfi meglepetten fordult fele, és á tö lelte a dereká t.
– Ú gy érted: vissza, Montaná ba? Kará csonyra?
– Na jó , rendben, talá n mégsem. De akkor holnaputá n?
Lance talá nyos pillantá st vetett rá , és jó ízű en felnevetett.
– É s én még azt hittem, Pá rizsban akarjuk tö lteni a kará csonyt, utá na pedig még
ellá togatunk Velencébe.
Marcy hízelkedve hozzá simult.
– Nem tehetek ró la, honvá gyam van. Hiá nyzik a há zunk, a bará taink, a hó ! – Muszá j
volt nevetnie sajá t szentimentalizmusá n. – Tudom, hogy szá modra a legjobb az
ü nnepnapokon utazgatni, amikor a farmon nincs sok tennivaló , de én má r szívesebben
lennék otthon.
Lance vigyorgott.
– Rendben, kis vilá gutazó m. Legyen, ahogy szeretnéd.
– Egyébként van a szá modra egy meglepetésem. Tulajdonképpen csak akkor akartam
odaadni, amikor ú jra otthon vagyunk, de nem tudok vá rni tová bb.
A férfi megá llt, és somolyogva nézett az asszonyra.
– A hotelben van?
– Nem. – Marcy mindkét kezét a hasá ra tette, mintegy védelmező n ö lelve á t az
odabent nö vekvő életet. – Itt van velü nk. Kisbabá nk lesz. Mit szeretnél jobban, fiú t vagy
lá nyt?
Lance Angie-vel a karjá n magá hoz ö lelte Marcyt, a boldogsá gtó l má morosan
kö rbepö rdtilt, és nevetve kiá ltotta a kö dö s Szajna-parti délutá nba:
– Fiú t vagy lá nyt, há t nem mindegy? Gyerekü nk lesz! Há t van ennél csodá latosabb
dolog a vilá gon? – Egyre csak nevetett, Angie pedig kacagva sivalkodott a karjá n. Amikor
66
lecsillapultak a kedélyek, homlokon csó kolta Marcyt, és belekarolt. Aztá n ú jra a kicsi
lá ny felé fordult: – Rendben, akkor most indulá s haza, ifjú hö lgy! Má r csak pá r hó napom
maradt, hogy kizá ró lag téged kényeztesselek, tehá t azonnal el kell kezdenem.
Marcy a fagyos hideg ellenére érezte, hogy á tmelegszik a szíve. Vannak még csodá k.
67

Júlia KSZ 2008.30. B - Linda Conrad - Forró Téli Éjszak (Passionata Chagari Ajándékai 1.)

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Júlia KSZ 2008.30. B - Linda Conrad - Forró Téli Éjszak (Passionata Chagari Ajándékai 1.)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Linda Conrad

Forró téli éjszaká n

Bá r Marcy Griffin kissé tartott az idegentő l, és csak vonakodva fogadta el a segítségét,

– Jó l van. Csak éppen egy hosszú , kemény nap á ll mö gö tte.

Gá zt adott, á m a kerekek kipö rö gtek az eljegesedett ú ton, és a kocsi egy centimétert

Miutá n a pincérnő hozott Angie-nek egy etető széket, és Marcy levette ró la a

– Rendben. É s kö szö nö m – felelte.

– Fantasztikus lehetett – lelkendezett Marcy. – É n egy dél-illinoisi porfészekben

Marcy nyugtalanul fészkelő dö tt az első ü lésen, míg Lance mogorvá n hallgatott.

Amikor a tá ska fü le elszakadt, ő rá esett Lance-re… Még a lélegzete is elá llt a

– Nagyszerű lenne – felelte Marcy, de kö zben az já rt a fejében, hogy bá r a férfi

– Má r ellá ttam Angie-t – felelte. – É s te is remekü l elboldogulsz vele. Figyelnél rá

Amikor jobban lett, á tvizsgá lta a hű tő t és az éléskamrá t. Talá n elterelhetné a

Marcy nevetve perdü lt vele egyet, kö zben ö sszevissza puszilta.

– Ne felejtsd el megdicsérni az ú j ruhá já t! – mondta csendesen. – Még sohasem volt

Miutá n elmosogattak és elpakoltá k a megmaradt sü teményeket, a férfi lefektette a

– Nincs ná lam ó vszer – lihegte, és szorosan magá hoz ö lelte az asszonyt.

– Igen, Angie. Ez a te babá d – bó logatott Marcy nevetve.

Az asszony felnyú lt, és megsimogatta az arcá t.

– Mit tettem? – Elcsendesedve letö rö lte a kö nnyeit, és az arcá t a tenyerébe temette. –

– Csak egy sarok még, Angie! – biztatta Marcy a kislá nyá t.

You might also like