Az út végén

a NÉVTELEN SZELLEM
tanítása Eszter médium útján

1. KÖTET

Szerkesztette:
Vay Valéria

KIADJA
a Magyar Szellemkutatók Társasága
Cleveland, Ohio, USA

-1-
 © Vay Valéria 2002

® a Magyar Szellemkutatók Társasága,

Cleveland, Ohio, USA

A
NÉVTELEN SZELLEM tanításainak
kötetei kereskedelmi forgalomba
nem hozhatók

Tipográfia és nyomdai előkészítés

Dobó Nándor

Nyomta és kötötte a

Printed in Hungary

-2-
 TARTALOM

ELŐSZÓ...............................................................................................................................................................4
HIT, REMÉNY, SZERETET...............................................................................................................................5
A SZERETET AZ ÉLET ÉS A TÖRVÉNY........................................................................................................7
KERESNI KELL..................................................................................................................................................9
A SZELLEMI IGAZSÁGOK HIRDETŐIRŐL................................................................................................10
AZ ÁLARCOT LE KELL VETNI.....................................................................................................................12
STAGNÁLÓ SZFÉRÁK....................................................................................................................................13
SENKI SEM FÖLÖSLEGES.............................................................................................................................15
A HEGYI BESZÉD MAGYARÁZATÁRÓL...................................................................................................16
AZ ÉLMÉNYEK NAGY HATÁSA..................................................................................................................17
PRÓBA A TALÁLKOZÁS IS...........................................................................................................................18
A NAGY KENYÉRTÖRÉS MÁR ELKEZDŐDÖTT......................................................................................19
AKIK EGY TÁL LENCSÉÉRT ELADJÁK MENNYEI ELSŐSZÜLÖTTSÉGÜKET...................................20
AKIK A KEGYELEM NYÚJTOTTA ÖRÖMÖKBŐL KIMARADTAK........................................................22
ÖNVIZSGÁLAT................................................................................................................................................23
A KÜLÖNBSÉGTEVÉS FONTOSSÁGA........................................................................................................25
AZ ESHETŐSÉGEK ÉS LEHETŐSÉGEK HATÁRAI...................................................................................27
MI SZÜKSÉGES A SZENTLÉLEK IGAZSÁGAINAK ELFOGADÁSÁHOZ?............................................29
MINDENRŐL EL KELL SZÁMOLNI.............................................................................................................31
A TÖMEGEK VÉLEMÉNYÉRŐL...................................................................................................................33
AZ IDŐ KÖZEL VAN ......................................................................................................................................34
AZ ÉLET KÜZDELME NEM VOLT HIÁBA .................................................................................................36
A HIT NÉLKÜL VALÓ KÉPZELET VILÁGA ÉS AZ ISTENI HAZAHÍVÓ SZÓ . . ..................................38
AZ EMBERI LÉLEK TEREMT MINDEN ÉRZÉSÉVEL ÉS GONDOLATÁVAL.......................................41
FELÜLETESSÉG ÉS ÖNZÉS - NAGY TÖKÉLETLENSÉG..........................................................................43
A BECSÜLETESSÉGRŐL................................................................................................................................45
AZ ÚR JÉZUS ÚTJÁNAK KÖVETÉSÉRŐL..................................................................................................47
A LELKI HALADOTTSÁGRÓL VIZSGÁZNI KELL....................................................................................49
AZ ISTENI KEGYELEM MUNKÁSOKAT KERES.......................................................................................51
„KERESSÉTEK ISTEN ORSZÁGÁT! ...”.......................................................................................................53
A SZERETET VIRÁGAIRÓL...........................................................................................................................55
ISTEN HAZAHÍVÓ SZAVA............................................................................................................................57
A KEGYELEM KIÁRADÁSA AZ UTOLSÓ IDŐKBEN...............................................................................59
MIKOR LESZ A FELTÁMADÁS?..................................................................................................................60
AZ EMBER ISMERJE FEL ELTÉVEDT BŰNÖS VOLTÁT..........................................................................62
MEGPRÓBÁLTATÁSUL VAGYTOK A FÖLDRE KÜLDVE: TŰRJETEK!...............................................64
AZ IGAZSÁG ÉRTÉKE....................................................................................................................................66
A SZERETETRŐL ÉS AZ IGAZSÁG VISZONTAGSÁGAIRÓL..................................................................68
A „TÜKÖRKÉP”...............................................................................................................................................69
A KÜLSŐ VILÁG LÁTSZATÉRTÉKEI..........................................................................................................71
MI AZ ÉLET IRÁNYA?....................................................................................................................................73
VAGYONA AZ ISTENBEN VALÓ HIT.........................................................................................................74
A TÉVESZMÉK MEGVALÓSÍTÁSA.............................................................................................................75
A PRÓBÁK ÚTJÁN. A TŰZBEN MEGPRÓBÁLT ARANY.........................................................................77
„KERESSÉTEK AZ ISTEN ORSZÁGÁT ÉS ANNAK IGAZSÁGÁT! …”...................................................79
AKIKRŐL EMLÉKEZET NEM LÉSZEN........................................................................................................81
ESZTER SZÜLETÉSNAPJÁNAK KÖSZÖNTÉSE.........................................................................................84

-3-
 ELŐSZÓ

E könyv, amit a kezedben tartasz kedves olvasó, a Névtelen Szellem 1967 és 1971 között
íródott tanításait tartalmazza. Tudnunk kell, hogy ez az időszak egybeesik Eszter médium földi
életének utolsó szakaszával is; ugyanis őt 1977-ben, 95 éves korában szólította el földi őrhelyéről az
Úr. 1967-ben 85 éves volt és szinte csodával határos, hogy ebben a korban, sőt még ezen túl is képes
volt általa írni a kedves Vezetője. Eszter egész élete az Úr szolgálatában telt el, és ebben a
szolgálatban végig, hűségesen kitartott. Életútja tele volt küzdelmekkel, meg nem értéssel,
emberekben való csalódással, betegségekkel. Mindez megviselte őt úgy fizikailag, mint lelkileg is.
Ezért tartotta fontosnak vezetője, a Névtelen Szellem, hogy éreztesse Eszterrel az ő szerető
gondoskodását, valahányszor csak írt általa. Számtalan írásában bíztatja őt kitartásra, és kéri, ne
csüggedjen, ne roskadjon össze a cél előtt, mert már nincs sok hátra. Ez az üzenet nekünk is szól,
akik még az úton vagyunk; tartsunk ki az isteni jóban, igazban és az Úr bennünket sem hagy el,
velünk van és vár bennünket földi zarándoklásunk végén.
„Keressétek az Isten országát és annak igazságát és minden megadatik néktek.” Ebben a
krisztusi ígéretben mindannyian felismerhetjük Teremtőnk irántunk tanúsított szeretetét, Aki
megjutalmazza az ember minden jó és az igaz érdekében végzett fáradozását. Sajnos manapság az
igazság és szeretet helyett a gyűlölet, a meg nem értés, a bosszú, a megtorlás él az emberi
szívekben, s indítja őket cselekvésre. Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk azon, hogy újabb
háború veszélye fenyegeti az emberiséget. Mennyivel üdvösebb lenne, ha az ember megállna az élet
rohanása közepette, elgondolkozna azon hogy mi végett is van a világon; hogy mennyivel szebb és
jobb lehetne az élet a Földön, ha mindannyian Isten igazságát keresnénk és az ő akaratának
betöltésével az ő országát építenénk; ha egymásnak nem ártalmára, hanem segítségére lennénk.
Csakis ekkor számíthatnánk a krisztusi ígéret megvalósulására már itt a földi életben. Egyszer ugyanis
mindannyian elérkezünk életutunk végére, és bizony nem mindegy milyen helyet készítünk
magunknak az örökkévalóságban. Mint a Névtelen Szellem minden munkájából, úgy ebben a
könyvben található tanításokból is sokat meríthetünk ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket az életben, és
a feladatot, amiért e világra születtünk, helyesen, Isten akarata szerint töltsük be.
A Névtelen Szellem manifesztumainak szerkesztését több, mint két évtizeden át - Eszter
médium személyes megbízásából - Petre Károlyné, Vay Valéria végezte. Ez a megbízatás az elmúlt
esztendőben az ő hirtelen és váratlan halálával végétért. Az általa végzett ezen üdvös tevékenység,
minden bizonnyal megegyezett az Úr akaratával és lelki javára íratik, hiszen e munkával a Szentlélek
lélekmentő munkájának kiteljesedését mozdította elő.
Még az agárdi nyaralóban írta: „... a kicsi ház tanúja mindannak az érzésnek, gondolatnak,
cselekedetnek, imádságnak, amely felé Isten kegyelméből eszmélésemtől fogva igyekezhetek ... és
sietve igyekezhetünk mindannyian, akik ehhez az eszmei Családhoz - mint »maradékhoz« tartozunk,
mert a nyugati horizontra egyre fenyegetőbb borulat húzódik, a lenyugvó nap már eltűnt a
szemhatárról...”
 Cleveland, 2003 március havában, a kiadók

-5-
 HIT, REMÉNY, SZERETET
Névtelen Szellem 1967. január 5.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem, hogy ezen évforduló első óráján, melyet
tisztán erre a szellemi találkozásra vettél magad elé, üdvözöljelek és a te vágyakozó lelkednek a
részére áldásért és kegyelmi ajándékokért könyörögjek veled együtt az Úrtól. Sem egyik, sem másik
azok közül, amelyeket említettél, ez a munkának egybetartozó része, mint az a kis rugó, amelyért
annyi fáradtsággal megszakítottad az időt. Láttam és ezt azonnal egybekapcsoltam azzal a nagy
céllal, amelyet én is, te is, el akarunk érni. - Te nem tudod, mi az a kicsiny részecske ebben az
egészen nagynak számító munkában, mert nem tudhatod azt, hogy az Isten milyen kicsinek látszó,
apró részecskékből állítja össze a nagyot: az emberileg megmérhetetlen. Az ember nem tudhat
semmit, ami az ő javára és előmenetelére szolgálhat, mert ha tudná - az ő tökéletlenségével azt is
elrontaná. Az irányérzéke eltompult az Istentől való eltávolodása folytán és ott keresi a maga
elvesztett boldogságát, ahol csak mindig messzebb találja magát attól. Nem tudja a maga erejéből, a
maga saját világosságából tájékozni magát, mert a test és annak minden járuléka megtéveszti a lélek
ítélőképességét. Ami közel van, azt messzinek látja; ami könnyű, azt nehéznek ítéli és ami valóban
nehéz, azt könnyűnek találja, mert a fő súlyt nem tudja meg se mozdítani a jelenében senki. Így van
ezzel minden földi ember, mert csak az egész életének egy kicsiny darabkáját éli itt a földi létben. A
nagyobb, az igazi irányító én, az a lélek legbensőbb világában visszavonulva, összegezi azokat az
eredményeket, amelyeket, mint nyereségeket, vagy veszteségeket jegyez fel az ő egyéni világában.
Mert nem az az igazi én, akinek az ember látszik, hanem akivé lenni akar. Jaj volna, ha csak az lenne
és az maradna, aki a földi élet próbálkozásaiban mutatkozik. Tengernyi tévedés, csalódás, félreértés
és félrefogás, bűn, haszontalan kísérletezés, visszaesés az, amit elhagyni akart hibákból,
tökéletlenségekből származó szenvedésekben.
Az isteni szeretet szánakozva nyúl feléje és felemeli az elesésekből származó lelki és testi
gyötrelmeiből, ha hozzáfordul segítségért a múlandó földi életben. Mert a földi élet nagy kegyelem a
mélyen aláhullott szellemek részére, mert itt, az ideiglenes életben módjukban van a jó és rossz
között, az igaz és hamis között választani, amíg az élet tart. Amikor a test a maga idejét leélte és a
valóság világában felébredve a lélek a saját maga által alkotott létkörülményeinek világában találja
magát, csodálkozva és megdöbbenve tapasztalja, hogy nem semmisült meg, sőt élénkebb az
észrevevő képessége, mint bármikor azelőtt. Felsorakoznak előtte tévedései, bűnei, ezeknek kínzó,
gyötrő emlékeiből előállott következményei, melyektől hiába akar szabadulni, mert ezek: vannak.
A segítség pedig nincs sehonnan számára, minden könyörgése ellenére sem, ha az az ő saját
lelkéből hiányzott az elmúlt életében... A halál nem elmúlás, megszűnése az életnek, hanem
felébredés a valóságra, szembenézés az igazság törvényével. Ezért fárad, dolgozik a sátáni eszme,
hogy magának hódoló tömegeket gyűjtsön, akik felett uralmat gyakorolhat, hogy neki szolgáljanak a
megtévesztett, félrevezetett emberlelkek. Az isteni igazság, a tökéletes jó és igaz, a szent és tiszta
szeretet és az Istennek engedelmes, békésen munkálkodó, türelmesen várakozó, a jónak, az igaznak
győzelmében bizakodó hit boldogságot termő és teremtő ereje építi meg a messze kinyúló, világos
sugarait a zajló tengeren küzdő hajótöröttek felé, hogy reménykedjenek, tartsanak ki az Úrtól küldött
segítség megérkezéséig. Mert amit az isteni kegyelem megígért az elesett, megtévedt emberiségnek,
azt az Úr megtartja és elküldi a segítséget a küzdő, szenvedő emberi lélek részére ... Ez az ígéret az
örökélet boldogságot osztogató ígérete és - aki ebben hisz és várja azt a bizonyosságot - ami ha késni
látszik is egy kis időre, de - az elérkezik és szétteríti fénylő, áldásos sugarát mindazokra, akik hittek,
bíztak és reménykedve építkeztek a jóban, az igazban. Az isteni szeretet szétsugárzik az egész
teremtett mindenségen és az élet meghozza a maga boldogságot jelentő igazságát - ami nem
büntetés és fájdalmakra hinti a maga áldását, hanem - az örömujjongó, bizalommal teljes lelkekre,
akik hittek, bíztak és várakozva reménykedtek az Istentől megígért jó győzelmében.
Ezt az ígéretet mindenben, mindenkor tapasztalni fogjátok, mert az ellentétes
félremagyarázások, félreértések és félrefogások erejüket vesztik az isteni akarat törvényében. Bár
lehetnek tetszetős okoskodások, melyek helyesnek és kívánatosnak mutatják az emberileg jónak
látszó és igaznak tartott bizonyságokat, de amit az isteni akarat elvégzett: az hozza meg azt az
eredményt, ami nem csak egynek, vagy egynéhánynak látszik jónak és kedvezőnek, hanem
mindenkinek, akik az igaznak és jónak a munkásai. Ezért az a jó, ami az isteni jóval együtt halad, az
mindenben meghozza a jó eredményt. Nem, ez nem egyezik azzal, ami jön, az úgyis lesz, de nem
most lesz az, arról még beszélgetünk. Most én mondom: pihenjél és a szemedet is pihentesd. Jól van.
Beszéljen. Van mit és ő már sokat tud abból, aminek mindenki hasznát fogja venni.
Hogyne, majd meglátjátok. Lehet, hogy hamar, de figyeljétek meg, most Isten áldása legyen
rajtatok.

-7-
 A SZERETET AZ ÉLET ÉS A TÖRVÉNY
Névtelen Szellem 1967. január 19.

Már itt vagyok az Úr Jézus nevében gyermekem. Igen, tudom, ezek a napok neked
válságosak és felettébb igénybe veszik a te idegerőidet, mert fordulóhoz értél. Az életedet egy új
korhoz igazítja az a hatalom, amelyet nem tud, nem lát senki, mert a sors hozzáigazgatja az emberi
lelkeket azokhoz a feladatokhoz, amelyeket rábízott. Nem a mindennapi átlagkörülmények között
lejátszódó eseményekhez, a beállított bábúnak sorsát jelenti a te életed, nem a tömegeknek könnyű,
vagy nehéz átúszását az életfolyón, melyet a dicsőség, vagy elbukás fejez be a halállal, hanem ez egy
munkát jelentő elkezdése és befejezése előtt álló lázas sietséggel való áttekintése annak az
elkészített - de sok megszakításokkal befejezés előtt álló - munkának, amelyet nem félig, nem
egészen befejezve látszó elégséges, tájékoztató ismeretet szeretnék átadni a gondolkozó emberi
lelkeknek, hogy ők maguk, a saját elgondolásaik szerint fejezzék be. Mindenki a maga érzéseivel,
megszerzett ismereteivel, élettapasztalatai és lelki fejlettségének felfogása szerint fejezze be a saját
életét, mert az idő közel van ahhoz; hogy senki mástól nem tanulhat a példák szerint, hanem csak a
saját megszerzett, addig elért fejlődési fokozatán megállva, cselekedeteivel megrögzítve azt az előtte
legmagasabbnak elismert igazságot, melyet életével szolgált és követett. Mindenki annyit ér az
igazság mérlegén lerögzített eredményével, amit és amennyit valósággá tudott tenni földi életével.
Mert a földi élet nem a véletlen játéka, mint azt sokan gondolják. Nem a hiábavalóságokra és a
próbálkozásokra adott idő és alkalom, hanem komoly felelősséggel járó feladat minden emberlélek
részére a Földön. Az Idő - az a semmibe vett oktató alkalom - amely magában hordozza a gyermek,
az ifjúság és az érettebb életkor feladatait. Nem ismer elnézést, nem ismer újrakezdést, az elviszi az
órákat, a napokat, az éveket és az eredményeket, hogy az örök élet mérlegén megméressenek és
minősítést nyerjenek. Ez a minősítés adja meg a lélek értékét, és boldog, vagy boldogtalan helyzetét,
vagy állapotát. Azért mondom ezt, hogy a földi élet nem könnyelmű játékokra, próbálkozásokra adott
alkalom, hanem komoly munkára, melynek értéket ad a hit, az Istenben, az örök életben, a
felelősségekben, az igazságban és a szeretetben való munkálkodás. Ez a feladat az, amit meg kell
tanulni minden életbe hívott egyéniségnek. Az isteni akarat nem szenvedésekre, nem gyötrelmeknek
elhordozására, sem csalódásokra teremtette az emberek lelkét a Földre, hanem a szeretet és igazság
boldogító eredményeinek az élvezésére. Az ember pedig mint cselekszik ezzel szemben? A lelkében
mind jobban elhatalmasodó szeretetlenség diktálta ellenszegülést, az Isten akaratával
szembehelyezkedést, és annak következményeiből származó szenvedéseket megsokasítva terjeszti
szét maga körül és a szenvedők lelkéből feltörő panaszt és az igazság ítéletét sürgető bosszúállást
sürgeti.
Mi ez a káosz? Honnan jön ez, amit az Isten nem teremtett? Nem! Ezt nem a szeretet Istene
teremtette, hanem az Istennel szembehelyezkedő, engedetlenség eredménye hozta létre! Az Istennel
szembehelyezkedő hatalomra törekvés. Az engedetlenség, a szeretet törvényének megtagadása,
érvénytelenítése a jónak, az igaznak száműzése az emberi lélekből. A megromlott törvénytelen
törekvések hatalmaskodások miatt száműzetés lett a sorsuk mindazoknak, akik ezekben az
eszmékben közösséget vállaltak.
Ezt a száműzetést érzi a Föld embere, ez tartja fogva, amíg a bűnnek hódol, amíg lelkében ez
uralkodik. Minden, amit a bűn hozott létre, a halál, a megsemmisülés törvényébe hanyatlik alá. Nincs
magában élete, mert az Isten, az örök szeretet, az „élet”. Aki az isteni szeretettörvényében él és
ennek törvényét teljesíti, az - ha test szerint meghalt is - az él. Az élet abban van, amit az emberi lélek
valóságnak hisz és úgy cselekszik, úgy rendezi el életét, ahogyan ezt a szeretet jónak és igaznak
diktálja. Mert a Szeretet a Törvény. - De vannak ennek a szeretettörvénynek hamis utánzói, akik
szavukkal hirdetik, de tetteikkel ellentmondanak ennek. Ezek rombolják le az Isten országának kapuit,
hogy betörhessenek oda és kirabolják azokat a kincseskamrákat, amelyeket az Isten útján járó
emberlelkek maguknak meg tudtak szerezni és oda rakták el a szívük rejtekébe. - És jöttek a sötét
lelkek, akik éppen úgy beszélnek, éppen úgy látszanak cselekedni, mint az igazán szívük és
cselekedeteik szerint hívők cselekszenek, de ez nem igaz, csak látszat. Ezek kifosztják ezeket a lelki
kincseskamrákat, mert visszaélnek a bizalommal. Elrabolják a jóban, az igazban hívők hitét és
megfosztják annak fejlődési lehetőségétől. Szörnyű ezeknek a bűne és nagy szenvedések elé néznek,
a földi életük lehetőségei bezárulnak idő előtt.
Azért senki ne igyekezzék hamis jelszavakkal, át nem érzett igazsággal a maga javára
megszerezni az Isten igazságában hívők bizalmát és odaadó szeretetét, akik kinyitják előttük szívük
tárházát és azt egyéni törekvések megvalósítására használják fel. Mint ahogyan minden dicsőség az
örök egy igaz Istené legyen, úgy minden Isten nevét szentnek tartó léleknek minden szava csak igaz
legyen. Semmi ferde áligazság, vagy a hamisnak igazsággá tevése - még jó akaratból sem, érdemes
arra, hogy az igazságra árnyékot vessen. Viszont a nyers, bántó fájdalmat okozó „igazságok”,
amelyek szúrnak, vágnak, leértékelnek. Rajtatok ne múljon, hogy azok emlegetve legyenek.
Megbotránkozást okozó igazságoknak csak ott van helye, ahol a szükségesség megérett a szűkítésre
a nagyobb helytelenségek elkerülése okából. A szeretet nem igyekszik még a bűnösnek sem
megnagyobbítani a szenvedéseit. Így élnek az Istentől elhivatott és az Úr szavát szívükben hordozó
emberi lelkek a Földön és ezeknek világosodik meg mindig jobban az Úr, az Isten Igéje. Ezek értik
meg azt az igazságot, ami új eget és új Földet teremt azoknak részére, akik hittek, bíztak és
reménykedtek mindabban, amit az Úr ígért az Őt követők részére. Legyetek hűek az Isten
igazságához és a Föld megváltozik körülöttetek. A szeretet az Isten országa!
Ezt pedig a szívetekben hordjátok, de be ne mocskoljátok a bűnnel.
Isten veletek.

-9-
 KERESNI KELL
Névtelen Szellem 1967. január 23.

Már igen, én vagyok itt az Úr Jézus nevében gyermekem. Az is meg volt rakva terhek
hordozásával, gyermekem, az élet a Földön olyan, mint a gyermekek bújócskajátéka: keresni, kutatni
kell azt mindenkinek, hol talál rá a részére elrejtett dolgokra, mert mindenki részére el van rejtve az a
bizonyos cél, ami előreviszi az életútján ahhoz a bizonyos ponthoz, ahol a részére megoldódik a nagy
rejtély, mely egészen közel lehet, de lehet az távol is, azonban az út, melyen elérheti az emberi lélek,
az egészen bizonyosan odavezeti őt. Ez mindig azok szerint adódik, hogy milyen hittel és az Istenbe
vetett bizalommal adja át magát a kereséshez az ember. Nem mindenki egyformán érti meg az
utasításokat, melyet a végzések mutatnak meg, mert nem mindenki egyformán siet azt megtanulni.
Sok mellékvágány van már lerakva az emberi lelkekben, amelyeket a hosszú tévelygések alatt lerakott
a lélek, mert ismeretszerzés céljából nyitott eléje a sors sok utat, sok ígérettel gazdagon indult el az
élete nagy célját megkeresni és fáradtan, csalódva érkezett vissza a szellemi hazájába ezer sebtől
véresen és ugyanannyi panasszal a lelkében, hogy miért. Miért kellett annak úgy lenni, ahogyan az
lett? - Az élet sima és egyenes volna a Földön is, ha az ember el nem rontaná az utakat a maga téves
törekvéseivel, ha nem lenne nagyravágyó és elégedetlen. Ez is az ősbukás emlékeiből magával
hozott értéktelen törekvés egyik része, mely az ember lelkét hajtja a cselekvések és vágyak
túlméretezett akarásai felé.
Az igények túlhajtott kielégítéseinek a folytonos sarkallásaitól űzetve már nem válogathat az
ember azokban az eszközökben, melyek tiszták és törvényesek, vagy már elhasznált és sokszor
veszedelmet hozók voltak, és a cél szolgálatába állítja a bűnt. Először téved, és megalkuszik.
Isten veled.
 A SZELLEMI IGAZSÁGOK HIRDETŐIRŐL
Névtelen Szellem 1967. január 30.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében. Igen, el kellett halasztani az egész múlt heti írást.
Részben, mert te nem voltál eléggé felkészülve és részben az én lekötöttségem is szűk határok közé
szorította az én mozgási lehetőségeimet. Szabadon megválaszthatom a magam kedve szerinti
elvégzendőket, mert mindenütt van munka elég, de nem mindenki van annyira bedolgozva, hogy
teljesen egyedül a saját lelki és szellemi felkészültségével tudjon a tulajdon helyén annak megfelelő
idején olyan javítás nélküli munkát végezni, ami mindig a teljes maradék nélküli igazságot: azaz
valóságot tükrözi vissza.
Igen, de az kisebb értékű és nehezebben érthető meg a felfelé törekvő lelkek részére. Ne
sajnáld azt, hogy még mindig itt vagy a Földön, hiszen, ha több is a szenvedés és nehezebben lehet a
gonoszban alámerült emberi lelkekhez a jónak és igaznak hozzáférni, hogy megértsék állapotukat, de
az emberi élet lejártával ők is szellemekké lesznek és ki nem beszélhető boldog hálával emlékeznek
meg mindazokról - a szellemi igazságok hirdetőiről -, akik az önmaguk szenvedéseivel utat nyitottak a
szellemi igazságok megértéséhez, amelyeket, mint emberek megértettek és elfogadtak. Olyan nagy
érték ez, mint amikor valaki idegen országban idegen emberek közé kerül és már van valami
megértése azok beszédjéhez és főképpen van az ott kelendő pénzből annyi, hogy a szükségeset
előteremtheti magának, ez a kelendő pénz: azok a cselekedetek, amelyeket magával visz az érkező.
Vannak, akik gazdagon érkeznek meg ebbe a világba, még ha poros, és tán elhanyagolt külsővel
jönnek is át, mert nem volt tudomásuk arról, hogy a léleknek valamennyire ott - ahová tartozik -
bizonyos megfelelő külső a szemnek és fülnek jóleső formájában tudja az ő egyéniségét megmutatni,
azaz kedves, alázatos és egyszerű, őszinte legyen azokhoz, akikhez közel ér. A szeretetnek és
bizalomnak tudjon olyan kifejező egyszerűséggel helyt adni lelkében, hogy a segítségére siető lelkek
szívesen foglalkozzanak vele. - Hiszen látjátok sokszor azoknak az önmagukról alig tudó lelkeknek a
magaviseletéből, hogy meg vannak zavarodva, a saját állapotukról sem tudnak sokszor, de akik hittek
és az Úrra bízták sorsukat, azok többé-kevésbé tájékozódást nyernek rövid idő leforgása alatt. Én
mindenkit a maga lelke szerint ismerek, mindenkihez azt a járható utat keresem meg, amelyen
hamarabb a lélek elfogadó részéhez juthatok el. Minden emberi léleknek van két ajtója: az egyiken be
lehet jutni; a másikon - ha ki akar az emberi lélek hatásaitól szabadulni, akkor - egy mellékajtón a
közönyös, a semlegesség ajtajához jut és én azon távozom. A befogadó, a női elfogadó erők a férfi
lélekben is éppen olyan jól működnek, mint a női lélekben. A szeretettel közeledő áramlások előtt
kinyílanak az ajtók, a feddő és fenyegető dolgok előtt bezárulnak, de sokszor az igazság előtt is, mert
az nem mindig szívesen látott vendég; sokszor nem nagyon szereti hallani az ember, mert nem tud jót
és örömet okozót mondani.
Már akartam veletek beszélni, de mindig valami külső hatás eltorlaszolta az utat és ma is
fáradt lélekkel kezdettél. Igazán mondod? Ezt én megjegyzem. A próbákon válik el, hogy mennyi az
igaz, jóravaló elszántság egy lélekben, mennyi a képzelt jó és mennyi a salak. Mert az emberi lélek
sok mindent tartalmaz. Minél több az igaz jóhoz való vonzása, és a cselekedetekben megvalósítása,
annál értékesebb és magasabbrendű. Ha azokban sok a mellékes, értéktelen, akkor nehezebb a
mérleg ugyan, de amíg a próbán az ki nem olvad, addig bizonytalan. Azért nem kell félni a próbáktól,
mert azok adják meg a helyes tájékoztatót. Igen, mindig az igaz formájában kell az embernek magát
megmutatni a világnak és a belső szellemi világnak is, mert azokat úgysem lehet félrevezetni. Az
ember félrevezeti önmagát is akaratlanul, mivel nem ismeri önmagát.
Az igazság tükre megmutatja mindenkinek a belső világát. Azért jó, ha az ember keresi az
igazságot szeretettel és a szeretetet igazsággal. Ez az emberi lélek értékmérője: mennyi az önzés
nélküli szeretet és mennyi a részrehajlatlan igazság az ember lelkében. Tévedésmentes megítélése
azoknak a megtörtént, nagyobb érzelmi és cselekvési eseményeknek átélése, amelyek örömet, vagy
fájdalmat okoztak. Ezek sokban elősegítik az emberi lélek fejlődését a jóban és igazban. Mert az
emberi lélek jóságra és igazságra törekvését az elmúlt események tükörképében, mint meg nem
változtatható valóságban tudja csak elfogulatlanul felismerni. Az igazságot sohasem szabad
félreállítani, mert ha eltéved az életúton és bármikor visszatekint, tájékozódni tud, hogy hol tévedt el,
mit kell helyrehozni, jóvátenni, mielőtt nem késő. Ami elmúlt, azt vissza nem lehet hozni, de helyette
jót és igazat lehet cselekedni, nem gőggel, nem fennhéjázással, dicsekvéssel, hogy az emberektől
láttassék, és a jóságáért dicsérjék, hanem titkon, alázatosan, az Isten törvénye előtt meghajolva. Ezek
a kicsi ügyek, úgyszólván semmitmondó cselekedetek, önbeismerések, megtérések nevelik az emberi
lelket naggyá és igazzá. Ha a világ előtt akármilyen szép és egyenesnek látszó élet látszik is, de a cél
gonosz és önző, akkor bűn, amiért szenvedni kell. De ha igaz, Isten szerinti a cél, akkor ha a világ
üvöltve ítélkezne is: az igazság felment, és dicséretet zeng az az eredmény, ami belőle származott.
Megnézlek titeket és visszatérek.
Isten veletek.

- 12 -
 AZ ÁLARCOT LE KELL VETNI
Névtelen Szellem 1967. február 2.

Igen, én vagyok már itt az Úr Jézus nevében, gyermekem. Azt, annak idején meg fogom látni,
mert ami próba, azt nem lehet előre ítélet alá venni. A felkészültséget és a képességet igen, előre meg
lehet ismerni, de másképpen nyilatkozik meg az emberi tudatban és másképpen a lelki tudatban, mert
ha valaki előre tudja, hogy próbát él át, akkor vigyáz és fél, de ha nem tudja, akkor az önmaga teljes
természete szerint él és cselekszik. Nem ez a teljes én megnyilatkozása, csak egy felvett álarc, ami
mint egy szoros rákapcsolt külsőség, elfedi a valóságot. A valóság nem mer és nem akar a maga
természetében nyilatkozni, mert fél a rossz következményektől, pedig mindenkinek le kell vetnie az
álarcot, mert az áltatásnak ideje mindenkinél lejár. Csak az eredmények maradnak meg. Ezeket pedig
nem lehet eltitkolni, mert ezek mind-mind hiányzó részei a lélek teljes énjének, ezért jó, ha idejében
megtanulja az ember a maga énjében magát megismerni, mert ha bármit letakar belőle, az elmarad a
fejlődésből és nem tudja a teljes igazság szemüvegén keresztül meglátni, hogy mit mikor és hogyan
rontott el, és így nem is tudja helyrehozni és így hordozza magával életeken keresztül azokat a
hibákat, amelyeket nem mer és nem akar, hogy az emberek lássák. Elfelejti azt, hogy az emberek
ítélete nem mérvadó, mert éppen az ítélkező talán sokkal nagyobb hibákban, bűnökben szenved és
egyszer csak jön egy elkerülhetetlen alkalma a gonosznak, és sokkal nagyobb mértékével
megbélyegzi a rejtegetett bűnt, amint az valójában megérdemelné. Mert mindennek ki kell
világosodnia leginkább az előtt, aki az ellenszegülést elkövette, mert minden ellenszegülést jelent, ami
az isteni törvény ellen szembehelyezkedik. Vannak fel nem ismert bűnök, a hibás nevelés, a helytelen
szokásokban megnyilatkozó kellemetlen és hátrányos kényszerek, amik ellen nem lehet védekezni
anélkül, hogy ne rosszallják az emberek. Az ilyen kicsinek látszó, semmit sem jelentő dolgok sokszor
életbevágó hatásokat hoznak létre, mert nem tartják hibának - sőt talán éppen helyesnek az emberek.
A teljes jóakarat, amely nem kíván lemondást, vagy áldozatot, csupán annyit, hogy rosszat ne
cselekedjen, ellene ne álljon a jónak, sokszor még azt sem képesek megtenni az emberek, akik
magukat jónak tartják. Azért a jónak fogalmát Istenre kell bízni. Senki nem mondhatja magát jónak,
mert a jóság fogalma nagyon sokoldalú és azt az emberek meg nem bírálhatják. Nem, ez neked nem
okozhat bajt, mert ez fájdalmas ugyan, de vannak olyan gyógyszerek, amik megszabályozzák, de
másnak nem használnak.
Most én azt mondom, hogy a következő órán legyél korán kész, hogy én átnézhessem.
Ha nagyon jók lesztek, én még megnézlek benneteket. Vigyázzatok a dolgokra.
Isten veletek.
 STAGNÁLÓ SZFÉRÁK
Névtelen Szellem 1967. február 7.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében. - Ez az emberi formában megjelenő alakulat fenntartását

célozza sokáig, mert az emberi lélek nem pozitív a Földön, amíg él, csak amit elért, amit magáévá tett,
az képezi szellemi értékét. - Ezért kell munkálkodni és - azt a mondhatni egyetlen nagy értéket - Isten
és szent Fia által adott igazságot, mint a legdrágább és minden felett való törvényt, a Szeretet
igazságát és ezzel a törvénnyel szemben való alázatosságot, mint mindenekfelett való nagy
összekötő kapcsolatot soha ne engedje az ember megszakadni, sem a földi, sem a szellemi
állapotában. Ezért értékes a földi életben az Istenhez vezető útra való megtérés, mert ez már pozitív
eredménye a léleknek. Itt a próbák zűrzavaros változatosságában erősen megállni annyit jelent, mint
már bizonyos eredmények elérése a földi életben, a szellemi világgal szemben. - Mert a szellemi világ
már bizonyosság és nehéz megváltoztatni. Ez olyan, mint aki felült egy gépesített járműre, annak
megvan a maga előírt szabálya, amit az utas egymaga - vagy többen sem - tudnak megváltoztatni. - A
szellemi világnak ilyen rögzített törvényét sem tudják megváltoztatni, vagy feljebb emelni, csak a nagy
átcsoportosított eredmények, amelyekért időt nem ismerő távolságokon keresztül munkálkodnak azok
a szellemcsoportok, akik nem tudnak kiemelkedni a csoportot eggyétevő megrögzött fogalmaikból és
eszméikből, mert az „hiszik” - az a legjobb, a legcélravezetőbb, a legigazabb. - Ebben élnek hol a
Földön, hol a szférákban, de semmit el nem fogadnak, ami őket más meggyőződéshez vezethetné.
Országok, földrészek, pontosan megrögzítik a maguk sajátos egyéniségének kifejezését. Alig végez
egy-egy kis mozgást előre az így magába zárkózott szellemi tömeg, hiszen az „örök jelenben él” és
végigéli az eltöltött földi életének minden mozzanatát, mert attól várja az élete javulásának kezdetét.
Csak amikor mindenbe belefáradva egy második halálon túlesve, elérkezik a haladás törvényét követő
természetes hullámzás útján, vagy az apróra kidolgozott lelki átéléseinek leszűrt eredményei
feldolgozásával oda, hogy - vagy előre fölfelé, a jobb és igazabb részekhez fel tud emelkedni és a
legjobbat, mint indító erőket felhasználhatja -, vagy visszaszülethetik a Földre, ahonnan fejlődése
elindult.
A földi élet tanulságosabb, mert a gyorsan lejáró időben a test elkorhad és a lélek szabaddá
lesz, és újabb alakot formál részére a lelki megjelenés. - Nagy mozgást és csodálkozást vált ki a
szférákon élők között az érkező, ha előre jutott a fejlődés útján és még nagyobbat, ha a szellemi
igazságok megértéséhez közelebb jutott. Megélénkíti az érkezett a környezet képét, mert az előrejutás
reménye és lehetősége új életcélokat és lehetőségeket nyit meg a régi, korhadt célok és csalódások
helyett. Azért nem tudjátok ti, emberek, milyen mozgást, milyen érdeklődést keltetek ti beszédeitekkel,
cselekedeteitekkel, ha a jó és üdvös előrelépésekről, szellemi eredményeitekről beszélgettek magatok
között is. Mert ti, emberek a szellemi igazságokkal fénylő burokban megjelenő felsőbbrendű lények
alakjában látszotok, különösen, ha lélekben át is érzitek azt. - Új utak, új lehetőségek nyílnak meg
veletek, az örök egyformaság megunt világában. Vágyak keletkeznek és az érdeklődés középpontjává
válik a hívő - és eredményeket elért - hívő emberlélek beszédje, átélése, mert az a lélek világában
megelevenedik. Ezért az isteni törvényben élő, hívő, szellemi célokért küzdő, munkát vállaló emberek
élete ki sem mondható hatalmas mozgást, újítást végez, csak egy élet alatt is, ha lelke szerint az isteni
Igazság útján halad. Ez részemről nem hírverés, sem fellobogtatása a szalmalángoknak és naggyá
lenni akaróknak, a toborzásra való ígéreteknek, ez egyszerű hirdetése azoknak a meglévő
valóságoknak, amikkel új világot, új életformákat lehet teremteni. Először a sok tévedésekben,
csalódásokban elfáradt lelkekben, akik a holt hitformákban csalódva rótták és róják a földi élet remény
nélküli szenvedéseinek útját. - Azután még a hit, a szeretet nélküli reménytelenség száraz - sokszor a
megsemmisülésre vágyakozó emberlelkek sivár, kényszer-életét hurcolók csoportjában, hogy a földi
világ ne a halált kívánó és váró lelkek otthona legyen, hanem az Istentől megígért, Belőle
kiáradó kegyelem várására felkészülő lelkek reménykedő várakozásaitól hangos, kegyelemben
bízók együttese. Egymást megbecsülő, egybehangolt lelkek várakozása, de nem tétlenül - a készet
várva - hanem munkálkodva, az Urat várva, magukat a bűnöktől megtisztítva közeledjenek a nagy,
megígért napra, melyen magához veszi az Ő országát, amelyen Ő uralkodik azzal a szeretettel,
amellyel leszállt értünk és megáldozta Magát a legszentebb áldozattal, hogy azokat elnyerhesse,
akiket kiválasztott elejétől fogva. Ezek megismerik és követik Őt alázatos szeretettel, bizakodó
tekintettel várják Őt, mert eljött és eljön, mint a Földnek Királya. - De az a Föld nem a gonoszok
búvóbarlangja többé, hanem az Isten Országa.
Ez a cél, ez a munka és ez lesz a jutalma minden Isten Országát váró és ebben munkát
vállaló léleknek. - Ezt jól értsétek meg ...
Isten veletek.

- 15 -
 SENKI SEM FÖLÖSLEGES
Névtelen Szellem 1967. február 20.

Igen, az Úr Jézus nevében én vagyok veled gyermekem és belevegyültem én is az átnézés

munkájába. Jól tetted, hogy nem vártál engem és elkezdted az én általam megjelölt helyeken. Nagyon
okosan fogtad fel azt gyermekem, mert az isteni akaratot ritkán tudja felfogni az ember, de aki felfogja,
az máris munkát vállal azzal, mert mindenki éppen oda van küldve, ahová szükséges valami el nem
odázható okból, ahol szükség van, vagy lesz rá élete folyamán. Tehát ne higgye senki, hogy
felesleges, bármilyen is a látszat. A gonosz hajlamú embereknek kell a megkötözött állapot, de mivel
ezek nem akarják tűrni a megkötött helyzetet, abból származnak a nagy visszaélések és
háborúságok. És van egy-egy már javult lélek ezekbe belehelyezve. Természetes, hogy ezek a
vezeklő állapotban lévő, kiemelkedni akaró, vágyakat hordozó lelkek talán próbát élnek, vagy hogy
példájukkal elől járjanak a jóban. Ezeknek sokszor hamar lejár a próba idejük és vagy elhagyják a
Földet, vagy az oktató és példaadó szerepét kell betölteniük. Nagy eredményekkel gazdagon térnek
vissza az igazi, őket megillető állapotba. Ezeket a jóra és igazra hajlamos lelkű emberlelkeket keresi
az isteni kegyelem, hogy el ne vesszenek a gonoszba ágyalt tömegek sokaságában. Ezekért
dolgozunk mi is, te is, kislányom. Ezekért van itt még a Lajos is, a maga - újra és újra visszatérő -
kérdéseivel és miértjeivel, de a nagy eredményeivel együtt. Még egy kis idő és a lélek szabadon
emelkedik a maga világában felfelé. Majd eljön az az idő, amikor örömmel adsz hálát ezekért az
órákért, mert ezek hozzák meg azt, amire én előkészítettelek, már régen. Már jön és közel van; és te
meg leszel elégedve mindennel, úgy, ahogyan az van, és adódott, mert minden kérdésre megadja a
feleletet, ami megéri a tűrést és várást. Az már útban van, csak még burkolt az emberek előtt, de jobb,
mintha rákészülnek. Majd találsz még rá időt, mert az megvilágosodik.
Akkor pihenj. A szemedet óvjad minden rendellenességtől, próbálj vele megpihenni.
Akkor most átnézném egy kis pihenés után, és elmegyek, pihentesd a szemedet.
Isten veled.
 A HEGYI BESZÉD MAGYARÁZATÁRÓL
Névtelen Szellem 1967. február 23.

Igen, veled olvasva már én is megtettem a magam észrevételeit, amit át fogunk javítani, de ha
ez lehetséges lenne, a nappali órákban, mert a szemed nem bírja azt a féloldali világosságot. Inkább
reggeli fényt vegyél használatba, mint a nem természeteset. Lassan meg lehet az embereket szoktatni
ahhoz, hogy az ember ne a maga előnyeit keresse, hanem a másét, elsősorban, mert ez a szeretet
követelményei közé tartozik. Most egy keveset még átnézek és egy külön összehangolódás formáját
próbálok kezdeni, de már ma nem, mert a világosság nem jó irányból jön és nem jó a testtartás. Már
nemsokára, mert ez a nehéz tárgy, ha teljes megoldást nyer, akkor már a más pontok könnyebben
megoldhatók, mert azok az emberi fogalmakhoz közelebb vannak. Olvasd.
Nem lehet az esti fényben hosszabb időt neked tölteni ezentúl, kímélni kell a szemedet, az is
kell. Igen, mert az, amit én ígértem, annak be kell következni, várjál okosan és türelemmel és eléred
mindennek a beteljesülését. Most mindig jövök már. A jó Isten legyen a te erősséged és meglátod azt,
amit te nem tudsz ma elhinni sem. Majd minden elrendeződik Isten nevében, csak higgyél és bízzál az
isteni ígéretben és akaratban, mert Ő akarja így, ahogyan most te kételkedsz.
Most elbúcsúzom és higgyél abban, amit én mondtam és ígértem.
Isten veletek.

Nem is lesz arra szükség, mert te megoldod az Úr akarata szerint, lehet, hogy eljövök, de ne
várjatok.
 AZ ÉLMÉNYEK NAGY HATÁSA
Névtelen Szellem 1967. március 2.

Már én vagyok itt az Úr Jézus nevében gyermekem. Igen, tudom, most én is látom, hogy ez
zavarólag hat és nem nyújt tiszta képet az olvasónak, ezt én át fogom még jól nézni és meg kell
okolnom, hogy miért és mi a következménye. Mert azt nem szívesen veszik az emberek tudomásul,
mert felületesen gondolkozók. Ami nekik lemondást jelent, azt egyszerűen kikerülik, a tudaton kívül
igyekeznek magukba helyezni. Igen, megértem, elfáradtál, nem is csodálkozom rajta, mert az idődet is
magadban hordozod, annak minden fárasztó emlékeivel, de az Úr ad neked egy kis pihenő időt,
mielőtt elhagyod a fárasztó idők emlékeit, mert nem volna jó azzal a megkeseredett szájíznek
emlékeivel minden pihenés és átformálódás nélkül átjönni. A lelki elfáradás megöli a lélek ambícióit és
akkor itt nem találja meg a maga helyét, ezért visszavágyik, mert nem pihentető számára a sok új és
nem ismert dolgok áttekintése. Ezért neked egy kis pihenést fog adni a jóságos Isten törvénye. Azt én
nem akarom éppen, mert neked eleven életre kell ébredned, körülötted már nagy általános
érdeklődés folyik, mert tudd meg, hogy éppen az élet központjában vannak azok, akiket már nagyon
felajzott az életednek az a nagy eredménye, amit Lajossal és más ilyen - elmondott - életeidben
eredményesen visszafordítottál az úton, a magad nagy átéléseiddel. Mert bárhogyan is tiltakozol
ellene a magad fáradt lelkében, mégis egy eleven lelki mozgást végeztél és ezzel nagy érdeklődést
keltettél sok lélekben, akiket te nem is ismertél test szerint.
Nem, ez nem múlik el simán. A sok sorssal nem lehet egybekötni, de vannak különleges útjai
az életnek és különleges eredményei is. Más a tömegek élete - más a kiválasztottak élete. A
tömegeknek meg van az összekötöttsége egymással, és együtt szenvednek, mert egymással sem
tudnak boldogulni, de egymás nélkül sem tudnak lenni, mert akkor nincs eredményük. Meglátom
milyen lesz az a hangulat, amit azok az elmondott dolgok keltenek. De ha korán hívnál, akkor jövök,
mindent át akarok írni, azt hiszem igen, most.
Isten veled.
 PRÓBA A TALÁLKOZÁS IS
Névtelen Szellem 1967. március 16.

Igen, én vagyok itt az Úr Jézus nevében gyermekem. Nem csodálkozom felette gyermekem,
mert tudom, hogy milyen külső és belső harcot kell a lelkednek vívnia, de ne csüggedjél el, mert a
nehezén túl már csendesebb lesz az élet. Ez a földi élet nehéz próbája annak is, aki elmegy és annak
is, aki marad, mert a földiekért való küzdés az emberi lélek alacsonyrendűségének a velejáró próbája.
Azért mondtam azt, amit mondtam, hogy az is a te munkád még. - Pedig ez nagy kérdés és végzetes
próba lehet részére, mert ez a sors útja, ez is próba és a túlsó részről való nagy elszakadást jelent,
ami nehéz lelki gyötrelemmel jár, mert a lélek, ha elérkezik egy bizonyos találkozási lehetőséghez,
akkor próbát kell neki megharcolnia. Ez a próba a legnehezebb pontja egyben a földi életnek. Akkor
könnyen lemaradhatnak hosszú időre az egy közös útról, mert mindenkinek próbákhoz van kötve a
találkozás is. Nem könnyű az ilyen összekuszált szálakat egyenesre hozni, még a hitben élőknek sem,
de még nehezebb azoknak, akik a hit nélküli életben akarják azt megoldani. Azért nagyon kell
vigyázni, hogy az ember lelke minden gőgtől, minden anyagi törekvéstől, irigységtől és fellengző
vágyaktól megtisztuljon és a bosszútól - mint a legtitkosabb lappangó érzéstől - elvonja magát, hogy
az visszahatásában - ha nem is élő lélektől, hanem a saját önalkotta érzésvilágában kialakult érzéstől,
ha az nem talál hasonlóra - visszatér oda, ahonnan elindult, és akkor az ott viszi véghez pusztító
hatalmát, ahol létbe hívták.
Ezek az apró lefojtott érzések sem halnak meg, nem foszlanak szét, hanem romboló erejüket
visszaviszik és mint a létbe hívott erők, a maguk feladata szerint járnak el. Azért veszélyes a titkos
erőket létrehozni. Láttam és nem tartom jónak azt, majd erről beszélgetünk még a könyvben is. Jól
van, ezeket majd én mind számba veszem, tartom az ígéretemet, csak legyetek jó hangulatban és jó
készültségben. Mindent meglátunk, azért ha nem írunk is, de nagy rendet csináljál az iratokban. Az Úr
segítségében bízzál, Ő nem hagy el, folytatjuk, igen tudtam, hogy mit akarsz és készen vagy.
Most sokat mondtam kislányom, de át fogjuk még az egészet írni, de most pihenjél, azt
gondolom egy kis pihenést jó lesz neked adni, ha jók lesztek, jövök.
Isten veletek.
 A NAGY KENYÉRTÖRÉS MÁR ELKEZDŐDÖTT
Névtelen Szellem 1967. március 20.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem, az Úr nevében jöttem, hogy megmondjam

neked sok aggodalmaidra, kétségeidre a bíztatást. Nem is szükséges az, hogy mindenre megkapjad
azokat a magyarázatokat földi életedben, amelyek még nem kerültek és az életedben már nem is
kerülhetnek sorra, nem kell azért elkeseredned, mert az életed olyan gazdag, mind a nehéz
megpróbáltatásokban, mind azokban az Istenbe vetett bizakodásokban, amelyeknek erejével azokat a
hatalmas erőket jelentő támadásokat le tudtuk győzni és el tudtuk hallgattatni, amelyek ott húzódtak
meg, abban az épületben - nem azokban a falakban, amelyeket ledöntött a világi támadás - hanem
azokban a lelkekben, akik hordozni voltak hivatva azt az eszmét, amelyre felépítettem azt az
igazságot, amelynek kiteljesedését - vagy legalább annak alapjait - szeretném úgy megerősíteni a te
életedben még, hogy ez abban az időben is megálljon a maga helyén még, amikor a hit és a
hitetlenség véres harcot vív egymással a vezető hatalomért.
Mert az a nagy kenyértörés már elkezdődött, nem most, hanem már a múlt században. A
felfuvalkodott emberi gőg hadat üzent az Istenben való hitnek és a természet megfejthető csodáinak
minősítette azokat az - éppen nem megfejthető - hitbeli eredményeket, melyek mind az ember lelki és
testi összetételében, mind a láthatatlan természet összhangjában nyilatkoznak meg. Az egész
emberiség a maga megromlott természetével, gőgjével és önmagát felülmúló akaratával sietteti azt a
nagy tragédiát, amelyet téves nézeteivel, helytelen irányelveivel önmaga idéz elő, mintegy ítéletet
mond önmaga felett ...
Azonban ezekre az időkre előkészítő intést, biztatást szeretnék nyújtani azoknak a lelkeknek,
akik még megmaradtak egyszerű istenhitük mellett és várják az Isten szabadító kegyelmét. Mert
szükség lesz ezekre a lelkekre az elkövetkező időkben. Azért ne féljél az élettől, gyermekem, teneked
már nem lesz itt dolgod, hanem a Földre készülő lelkek világában találod meg a te munkádat, ahol
sokan várnak már. Nem lesz az nehéz munka, mert akkor is én leszek veled. De igen, az én házam
népei között sokan ismernek és szeretnek. Igen, ezt vártam tőled, hát egymással és egymásért
munkálkodva nagy és sok örömök között boldogan haladtok a tökéletesség felé. Sok és szép munka
ez, mert nem fárad el a lélek, és ha mégis elfáradna, az a meghitt világ boldog álmokba ringatja a
lelket, ahol az előtte álló új örömökről álmodik. Lehullik az rólad, mint a tavaszi lehulló hó; ahogyan
jött, úgy lemarad még az emléke is, csak az eredmény lesz a jó és szép. Nehezen követnek -
utánozni: igen, azt fognak - de nem jól, hanem előre kigondolt módon és azért lesznek, akik hisznek
ezeknek, de az nem árt, csak használ, mert az igazit jobban kutatják majd.
Jó, egy kicsit pihenjél, én addig nézem.

Már ismét itt vagyok, mert ha kipihened magadat, akkor nézném át amit írtam, és ha van
javítani való, azt én átnézem.
Akkor Isten veletek.
Ha hívsz, jövök holnap, nem írni, csak átnézni.
 AKIK EGY TÁL LENCSÉÉRT ELADJÁK MENNYEI
ELSŐSZÜLÖTTSÉGÜKET
Névtelen Szellem 1967. március 23.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem, hogy megvigasztaljalak és előkészítsem a

lelkedet ahhoz a nagy pillanathoz, amelyet át kell élni minden léleknek, aki az Úr nagy, mindenek felett
lévő munkájához, a legtisztább áldozat meghozatalának előestéjén készült. Az ember a maga
lelkében képtelen ezt még elképzelni is, hogy tudatosan adja át magát a legrettenetesebb kínoknak,
amit mind lelkében, mind testében már előre tud és ért - és mégis lemerül a bűnök eme rettenetes
mélységű poklába, ahol a mélység szörnyei élik világukat: a szenvedések okozói - és azok
következményeinek elhordozói között. Mert aki mit létrehoz, és abban a legkisebb részben kielégülést,
vagy örömöt talál, annak meg kell kóstolnia ugyanazt, hogy megismerje a saját lelke által teremtett,
létrehozott eredmény visszahatását a maga valóságában. De aki idejében beletekint az eredmények,
a következmények világába és lelkében felébred a tökéletességre előhívott isteni szikra, az megretten
önmagától, eltévelyedésének borzalmas következményeitől - az igyekszik menekülni önmaga
eltévelyedett énjétől. Mert a legnagyobb bűnösök is a hazugság nyitott ajtaja felé tekintenek, hogy a
bűnt bizonyosan követő eredménytől szabaduljanak. A hazugság, a tettetés pedig semmi - mert éppen
nem nyújt menedéket a bűnt követő következmények elől. A tévedések nyomán félrefejlett ismeretek
világában él az emberiség a paradicsomból kiűzetése óta, és súlyos szenvedésekkel megrakott utakat
hagynak maguk után a Földön élő szellemek, akik a bűntől elhomályosodott szemeikkel nem akarják
látni, hogy a megváltás nagy munkáját végző isteni Küldött nem alkudozott a bukottak világában velük
együtt élő, ellentétes igazságot hirdető szellemekkel.
Pedig együtt ülnek, együtt élvezik a kísértő csillogó megjelenésében a hatalmat, a
gazdagságot, a szépségnek, a gyönyörnek, az ismeretnek minden ragyogó és kívánt dicsőségének
előnyeit. - Igen, a világ dicsősége az irigyelt nagyság, kiváltság mind csalétek, a sátán hálójába vonzó
hatalom, ami az éretlen szellemű embereket magához vonzza és egybegyűjti és a pokol rabságba
hajtja azokat, akik szívesen megalkusznak: egy tál lencséért eladják menyei elsőszülöttségüket: - a
felkínált és kínos gyötrelmeken megváltott, bűntől való szabadulásukat. Mert ezért szenvedett kínos
gyötrettetést a mi Urunk, mert csak a szeretet válthatja ki a bűn rabjait a sátán hálójából. A tiszta
áldozatra kész szeretet oldhatja fel a bűn, a tévedés és tévelygés hálójának sűrűn összecsomózott
kötelékeit, amelyen keresztül fogva tartja a bűn az emberi lelket. Csak akkor veszi észre az ember,
hogy fogságba esett, amikor már nem tud szabadulni különböző megszokott bűneitől, tévelygéseitől,
amikor már látja azt, hogy milyen vágyak vonzották el azoktól az igazságoktól, amelyeket valaha
szentnek és megdönthetetlennek tartott. Az embernek szabad választása van az igaz és a hamis
között; tehát: a szabadság birtokosa - amíg lelkét le nem kötötte a tévelygés szelleméhez a testi
vágyak kötelékével. A testi vágyak nemcsak a test önfenntartási ösztönéből, a minél válogatottabb
ételek és italok utáni törekvésekből állnak főképpen, hanem sokkal inkább a léleknek a testben
elérhető törekvéseiből. A hatalom, a kiváltság az emberek és minden létező feletti akaratnyilvánítás, a
mindenek felett uralkodás - tehát: az Istenségnek kijáró hódolat...
 Az emberi lélek valóban egy mélyen bukott isteni szikra, a maga óriási tévedéseivel és
gondolatainak, vágyainak, törekvéseinek érvényre jutásával nagyot, szépet és boldogítót tudna
létrehozni, ha - a tökéletesség birtokában lehetne, de éppen ezt vesztette el gőgjével és
engedetlenségével, mert a tökéletesség Urával, az isteni bölcsességgel szembehelyezkedett... Ez a
szembehelyezkedés az isteni akarattal való ellentétes gondolat és törekvés önmagában is egy
önmaga felett kimondott ítéletet jelent. Nem az isteni akarat, hanem az isteni szeretet ellen fellázadt
érzések és törekvések azok, amelyek önmagukat zárták ki a szeretet boldogító, segítő hatása alól. A
tévedés ellenszegülése zárta ki a szeretet áldásaiból. Ez a kizárás folyton tart, mert az élet újabb és
újabb lehetőségeket hoz létre a legutolsó kis értelem nélküli életek megjelenésében. Az ember a
maga fejlettebb értelmével, önmagát túlhaladó lehetőségeivel, mindig csodálatosabb eredményeivel
mindig messzebb tér el az igazság teljes megismerésétől. Ez a csökönyös ellenszegülés sietteti a
természetes kibontakozás törvényét, az „ítéletet” (Lásd: Az évről évre ismétlődő tiszai árvizek okait,
mint 2001. márciusában is ...) Nem az isteni szeretet ítélkezik felette, hanem az ellentétes hatalom,
melyet szolgál, amelyet mindig nagyobb hatalommá emel önmaga felett. Az idő pedig halad előre. A
fejlődés törvénye megérleli a lelkekben az igazság kiteljesedését. Az isteni szeretet visszahívó szava
elhalkul az emberi lelkekben. A nagy és szent áldozat tüze - amit az elsőszülött isteni Küldött a maga
nagy áldozatával táplált és új világosságot árasztott szét a Földön élő Istentől eltávolodott emberiség
életútján - ennek a világosságát is kioltja az emberré lett tévelygő szellemek sötét okoskodása. (A
világ „megváltozott”: 2001. szeptember 11-én ... Elkezdődött az „első felvonás” ...)
Az emberi lelkek támolyogva keresik szenvedéseikre azt a gyógyító balzsamot, amely a -
(szóról szóra így van, lásd globalizáció a XXI. sz. elején) - folyton ridegebb és üresebb életet
meggyógyítaná. Vissza a szent forráshoz! - a hit, a szeretet igaz és tiszta valóságához, a bűn, a test
uralkodó tévelygéseinek elhagyásához, mert a testet nem gyötréssel, hanem a lélek nemesebb
érzéseinek szolgálatába állításával lehet megnemesíteni és egészségesebbé tenni. („Ne hagyjátok a
templomot! A templomot és az iskolát! Írja a költő ...)
Új világ, új életcélok, igazabb, tisztább és szentebb törekvések, a magát feláldozó isteni
szeretet követése új utakat készít a boldogság világaihoz, amelyeken megtalálhatják az elfáradt lelkek
a pihentető boldogságot és a tiszta örömöt, az isteni bűnbocsátó kegyelem szétáradását, mert ebben
a kegyelemben benne van a bűntől való megtisztulás, a lélek meggyógyulása. Nem a külső testi
örömök hajszolása, hanem a lélek belső megelégedése teszi az embert boldoggá. A földi élet rövid,
de még ez a rövid életpróba is sok ahhoz, hogy eltévedve a bűnök rengetegében, visszataláljon a
lélek arra az útra, amelyen valaha elindult. És minél később tér vissza az Isten útjára, annál többet kell
szenvednie, mert a bűn magával hordozza a büntetést. Mert nem az Isten büntet, hanem a bűn
bünteti önmagát.
A legnagyobb szeretetáldozatot hozó Isten fia a mi Urunk, Megváltónk adjon és árasszon szét
szívetekben olyan tiszta és szent érzéseket, hogy egész lelketeket átformálja és az Őáltala nyújtott
üdvösségre méltókká tegyen mindnyájatokat.
Isten veletek.

- 22 -
 AKIK A KEGYELEM NYÚJTOTTA ÖRÖMÖKBŐL KIMARADTAK
Névtelen Szellem 1967. április 6.

Már várok rád az Úr Jézus nevében gyermekem. Veled vagyok, a te életed göröngyös és sima
útjain. Ne gondolkozz, ne kétségeskedjél, hanem bízzál az Úrban és Ő megcselekszi az Ő akarata
szerint mindazokat, amelyeket Ő felőled és felőletek elrendelt. Nem az emberek kezdik és nem azok
végzik el azokat a feladatokat, amelyeket felőlük elrendelt a „Végzet” hatalma. Mert az ember lelke
nem szabad, amíg a bűn rabságában és a tévelygés hatalmában fogva van. Senki sem rendelkezik
önmaga felett, amíg az Úr ki nem szabadítja ebből a kényszerhelyzetből. Nem lesz az egészen úgy,
ahogyan te gondolod, mert minden megtérő lélek részére van egy kiszabott szabadságrészecske a
Földön is adva, hogy választhasson a saját érzése, szíve szerint. A választás nem könnyű, mert a
lélek tétova gondolataiban a múltak emlékei, ha el is fakultak, de azért a főbb vonások, mint
iránymutatók, visszatérnek az érzésekben, a vágyakban és ha azokat a vágyakat, amelyek
szenvedéseket hoztak: meg is tépték a következmények - azért azok még a maguk helyén élnek,
hatnak és várják a beteljesedés lehetőségeit. Ha azok az életek során megtisztultak és elfogadható
formákban megjelenhettek a nagy igazság tükrében, akkor maga az igazság segíti őket a
beteljesedésbe. Itt azonban új próba alá készíti elő őket az igazság magasabbrendű fokozatának
eléréséhez az a törvény, ami talán sűrűbb szitán szűri át azokat az eredményeket, melyek
törvényeseknek látszanak ugyan, de még nem boldogítanak, mert rideg, kemény és nehezen
elhordozható terheket raknak a lélek vállaira. Így van az emberek világában ez elrendezve, amit nem
az isteni végzés tett ilyen keménnyé és nehézzé, hogy a bűnökben élőket kizárja a kegyelem nyújtotta
örömökből. Nagyon fejlett lelkeknek kell azoknak lenni, akik megértik és pontosan követni tudják az
isteni parancsolatokat a Földön.
Most én elmegyek, pihentesd a szemedet.
Isten veletek.
 ÖNVIZSGÁLAT
Névtelen Szellem 1967. április 13.

Már várok rád gyermekem, az Úr Jézus nevében és kérlek, légy bizalommal az Ő

rendelkezéséhez, mert Ő tudja és mindenkor tudta, hogy mit miért cselekszik, úgy ahogyan azt Ő, az
Ő akarata szerint véghez viszi, nemcsak a földi világban, hanem a magasabb és tisztább légköri
szférákban. Mindeneket az Ő hatalma és formáló akarata alá adott az örökkévalóság időt nem ismerő
végtelenségére. Így semmi sem történhet az Ő akarata, vagy helybenhagyása nélkül. Nem így akarta,
mert Ő csak a célt adta eléd és minden teremtett lélek elé, de a cél elérése - a jutalom reményében -
nagy erőkifejtést igényel és ez az a küzdelem, amit minden lélek önmagával vív meg, amikor már
fáradtan, az utolsó nagy harcaitól szeretné, ha még gyötrelem nélkül is csak pihenhetne, mert úgy
érzi, hogy nem tudja végét érni és nem tudja megnyerni a győztesnek kijáró elismerést és
jóváhagyást. Az ember nem tudhatja, mikor, mivel tudja azt a célt elérni, amiért küzdelembe kezdett,
mert ez éppen a legnehezebb, hogy nem ismeri ellenfelét. Nem tudja azt, hogy milyen fegyverrel
harcol ellene, és milyen módszerrel védekezik, melyik a sebezhető része? - Az ellenfél sem tudja,
hogy melyik az az érzés, ami a legjobban támadható, melyik az az igazság, amelyik leggyengébben
van kifejlődve? Azzal pedig tisztában van a lelkileg erősebb, hogy a támadást ki tudja védeni, ha az
ellenfele gyengébb és tétovázó. Az emberi lélekben megy véghez minden ilyen küzdelem, mert ez
szükséges a támadások kivédéséhez. Ezen mindenkinek először önmagában kell keresztülmennie -
mielőtt a harc megkezdődik, mert a kifejlődött igazságérzetnek szemlét kell tartani önmagában, hogy
eléggé fel van-e vértezve a tévedés és tévelygés szellemével szemben a tulajdon lelkében? Ha úgy
találja, hogy még gyenge megérteni az isteni akarat célját, akkor tegye félre az összes fegyvereit és
várja be az úton, amíg megérti az elkövetkezőkből azt, hogy hogyan kellett volna cselekednie azokkal
az eléje adott megoldatlan dolgokkal, amelyet neki kellett volna megoldani.
Ha pedig megérti és az igazság törvénye szerint feladott cselekedeteket nem hajtotta végre,
akkor az gyáva és lusta megfutamodás a küzdelem elől. Mert az ellentét mindig támad, először szép
szavakkal, hamis igazságokkal, boldog, megnyugtató eredményeket ígérve, hogy neki ne kelljen
harcolni, és mégis győzhessen. - Azután fenyegető formában félelmet keltve igyekszik az emberi
lelket gúzsba kötni; ha ez sem hozza meg a teljes megadást, akkor felveszi a megtévesztő igazság
fegyverét: a hazugságot, ami mindent más oldaláról igyekszik megmutatni - ami reménytelenséget,
megadást, behódolást eredményez sokszor az igazságban megerősödött emberi lelkekben is. Talán
tudod azt, hogy melyik pontnál állsz ebben a pillanatban? - És ezzel lejjebb estél? Vagy az igazság
megváltozott az isteni mérlegen? - Nem! Az igazság az, hogy az ember ne legyen könnyen
megtántorítható azon az úton, amelyre rálépett. Ha tévedett, lássa be és igyekezzék az egyenes utat
keresni, de ne legyen hűtlen ahhoz az igazsághoz; amelyet valóságnak látott és lát, mert egyenes és
tiszta. Az Isten előtt nincsenek különböző hajlítható, formálható igazságok, csak az egyszerű és
egyenes igazságok, amik szerint lehet és kell az ember életét igazítani, formálni. A szeretet igazsága
és az igazság szeretete egyet jelent, ami az előhaladást, a fejlődést szolgálja. Ez az én
hozzászólásom - a többi mindig az egyéni lélek fokozatától függ, hogy ő mit tart jónak. Akkor rá kell
hagyni és a sors dönti el az elvégzett igazságot. Tudom, én most azért hagytam pihenőt. Ez még eldől
a maga idején, légy erős és bátor, az Úr veled van és veled lesz mindvégig. Azt majd az dönti el, amit
a folyamatos cselekmények előhoznak minden lélekben.
Most többet nem mondok.
Isten veled.

- 25 -
 A KÜLÖNBSÉGTEVÉS FONTOSSÁGA
Névtelen Szellem 1967. április 24.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében, hogy a te nagyon nehéz gondjaidban segítségedre

lehessek. Igazad van, hogy a földi élet gondjai, aggodalmai és a folytonos vigyázásai a pokol-
előcsarnokának a kezdetét jelentik, mert az a belső bejárat már a rettegések és a menekülés
ösztönének a hatását kelti fel a lélekben. Ott már nincs gondolat, vigyázás és válogatási lehetőség a
jó és rossz között, csak a kész rossznak a feldolgozása, elemésztése. Azért kell az embernek addig
vigyázni és tanulni, gondolkozni, megfigyelni és mindenből a következtetéseket levonni, hogy semmi
ne találja készületlenül, amikor szembe kell nézni azokkal az eshetőségekkel, amelyek ha nem is
bizonyosan, de mégis bekövetkezhetnek. Az élet zavaró folyója magával hordozza azokat a lesodort
virágokat, amelyek talajt vesztetten jutnak a sodró hullámok hatalmába és éppen úgy, mint a
szemetet, a salakos, eldobnivaló dolgokat, mind viszi magával az élet, mert azok is vannak. - Miért
vannak: Mert az emberi lélek még nem tud különbséget tenni a jó és rossz között, a szükséges, és
szükségtelen között. Nem egyforma fejlettségű szellemek vannak testesülve a Földön és ami az
egyiknek jó és kívánatos, az a másiknak megvetni való - mind az érzésekben, az elgondolásokban,
mind a cselekedetekben. Ezért kell többet szenvedni azoknak, akik már a „jobbat választották”, mint
akik még a hitványabbat keresik és örömöt találnak ott, ahol a másik már boldogtalanságot érez, ha
ott kell lennie. Ezért vagy te is boldogtalan és szenvedő, mert nem lehet a léleknek kétféle célt követni.
A te mostani nagy csalódásod is ebből származik, mert nagyobb, igazabb célt akartál elérni és
megakadtál az emberi kisebbrendű akadályban, amit nem tudsz kikerülni, mert ha te magad ki is
kerülnéd, az emberi gyarlóságok ismét csak összegyűlnek, hogy érvényesíthessék tévelygéseikkel
megrakott akaratukat. Ezeket mégis át lehetne hidalni, hogy fel ne tartóztassa a lélek haladását, ha
közös akarattal és meggyőződéssel egyformán próbálnának azon dolgozni.
A szeretet és a jóra igyekvő törekvés sok akadályt ledönthet, de a szeretet is kimerül, elfogy,
ha a forrást eltorlaszolják a tévedések és a ferde célok felé igyekvő törekvések. De voltál, igen -
nagyon is áldozatos életet éltél, akkor abban az életbeosztásban. - Most egészen más volt a munkád
és az elhivatottságod. Most azonban veled együtt többnek megváltozott a célja, amit tisztább látással
már el szeretne érni, és abban is szeretne munkát vállalni, de szükséges előbb az, hogy az utat
megtisztítsa és a felesleges, hiábavalóságokat félreállítsa, mert azokban minden előretett lépésnél
beleütközik, megbotlik - és nincs kizárva, hogy el is esik. Te érted ezeket és éppen ez az a nagy
akadály, ami eléd állt és te tanácstalanul állsz meg az úton. Te a magad erejével és lehetőségeivel
nem tudod az útról eltávolítani ezeket az akadályokat, de ha más is beleveti a maga igyekezetét,
akkor közös megértéssel és igyekezettel el lehet távolítani és az eredmény nagyon áldást hozó és
boldogító lehet, nemcsak az egynek, vagy a kettőnek, hanem nagyon sok lélek részére. - De így, az
„egy” felmorzsolódik a küzdelemben - és a tévelygés apostolai győzelmesen távoznak el a nagy
győzelem örömével. Ne dobd el a reménység olaj ágát és ne add meg magad a harc előtt. Az Úr veled
van és veled marad, amíg te az igaz és szent lelki célokat keresed. Ha letörve megállsz, akkor is
megmarad a cél, de nincs aki életet önthet a küzdőkbe. Addig nem, amíg van hited és reményed a cél
elérésében, de ha félre állsz, akkor a saskeselyűk prédát sejtve felébrednek és a védőket - akik
nincsenek az igazsággal felfegyverkezve - letörik, mert a hatalom megnyeréséhez az igazság a
fegyver és az erő, a hatalom. A gyengék megriasztója, a közönyösek félreállítója - a hazugság és
megtévesztés szelleme - ez minden lélekben elvégzi a maga alattomos munkáját és kész prédát talál
ezekben a lelkekben.
Ezeket nem kell és nem szabad belevonni a küzdelmekbe, mert ezek még nem végezték el a
maguk részére a kiadott feladatot sem.
Isten veletek.

- 27 -
 AZ ESHETŐSÉGEK ÉS LEHETŐSÉGEK HATÁRAI
Névtelen Szellem 1967. május 5. és május 8.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem, sőt nemcsak most vagyok itt, hanem sokszor
megnézlek a te zűrzavarokkal küzdő lelki állapotodban, mert tudom, hogy szükséged van az én
segítségemre, hogy megállhassál ezen a nagyon is bizonytalan talajon, amelyen egy igen kis ideig
még folytatnod kell az utat, amíg beérkezel a biztonságos állomásra, ahol kipihened a földi élettel járó
fáradságot. A félig megtért emberek lelkéből feléd sugárzó bizonytalanságok, kétségek és
vergődések, amelyektől ők maguk is szenvednek és ezen az úton ők maguk is szeretnék megtalálni
azt a biztos támpontot, amelyre építsenek és a maguk elgondolása szerint rendezhessék be a saját
életüket úgy, hogy sem a lelki, sem a testi megépített biztonságukból ne kelljen semmit feláldozni.
Pedig a földi élet nem a biztonságos nyugalmat nyújtó állapot, amire az emberek vágynak és ezért
harcolnak, dolgoznak, sőt bűnöznek és a más emberek nyugalmát, békéjét szívesen feláldozzák, hogy
a magukét megtarthassák és biztonságba helyezzék. A földi élet a megpróbáltatások helye és
állapota, ahol minden embernek lelki és testi megszerzett értékeit mérlegre állítják azok a kiképződött
lehetőségek és eshetőségek, amelyek mind a múltból, mind a jelen megtermett valóságaiból
állítódnak össze, hogy az ebből létrejött alakulásokból egy új jelent teremthessen a lélek magának. Ez
az új, jövőbe vetett bizalom és várakozás újabb csalódásokat, küzdelmeket, fájdalmakat terem az
emberi léleknek, ha nem azon a vonalon építi fel a jövőt váró hitét, amit a jelenben Istenben bízva - az
Istentől megmutatott úton épít ki azokkal a vágyakkal és szent törekvésekkel, amelyeket el akar érni,
meg szeretne valósítani. - A jelenben kell ahhoz a talajt megmunkálni, a jelenben kell azokat a
kellékeket megszerezni, amelyek a jövőben felhasználhatók lesznek. A léleknek már a jelenben kell
megalapozni azon az úton a jövő terveit, hogy ne álljon készületlenül az akkor kiképzett jelenben. Az
Istenben való odaadó hit és az isteni vezetésre való ráhagyatkozás adja meg azt a biztonságot, azt az
egyenes rátalálást a helyes irány és a szükséges kellékek megszerzéséhez, melyek okvetlenül
meghozzák azt az eredményt, amelyért a lélek érdemesnek találta a küzdést, az áldozatot.
Mert áldozat nélkül nincs semmi - még a legszentebbnek látszó jó és igaz sem hódítható el a
gonosztól, amit egyszer az már az övének tart. Sajnos az egész világ, a benne uralkodó gonosz
eszmék és törekvések uralma alatt áll, mert a földi test is a bűnök következményeképpen állt elő, ami
az „eredendő bűnnek”, vagyis a testbe öltözéssel velejáró kísértések adott lehetőségeinek van kitéve.
Így nem születnek tiszta angyalok a földi szülőktől, csak az Egyetlen, Aki magát mélyen megalázva a
Föld elfogadó szellemeinek az isteni felé törekvő együtteséből képződött testben tudott a földi testbe
felöltözni, hogy magát megértethesse a földi világ nyelvén. Az isteni csodálatos kegyelem lenyúló
keze ma is itt van és itt marad az idők végezetéig, amíg a megtérésre és a kegyelem elfogadására
kereső lelkek imáikban könyörögnek a bűnökből való megtisztulásukért.
Az emberiség új és újabb tömegei pedig kapkodnak a világ örömei után, a vélt tudományok
megszerzése és benne dicsőségre jutás után, mert éretlen lelkeik még nem tudják megérezni, hogy
ez a tudomány és ez a dicsőség csak visszaszólítja őket oda, ahonnan keserű szenvedések között
felfejlődtek az értelem kifejlődésének lépcsőfokain, csak azért - hogy visszahulljanak a sötétség
világaiba. A test, a bűnből szőtt burok hatalmas tényező a lehullott, irányt tévesztett szellemek
fejlődési vonalán. A szabadakarat nagy választóvíz, amely kiválasztja a nemes isteni szikrát a bűnök
és tévelygések rárakódott salakjából. Amíg ez a kiválasztódás tart, sok szenvedésen kell
keresztülmennie a nemes isteni szikrának, amíg a salak a szenvedések tüzében leég és leválik:
megsemmisül. Amíg ez a folyamat tart, sok kísérletezés folyik a nemes szikra és a reá tapadt salak
között - mert közben a salak is viszonylagos életet nyert - és azt szeretné megtartani és lehetőleg az
életet magában hordozó isteni szikra felett az uralmat elnyerni. Ez az a küzdelem és harc az életért,
ami az alantas világokon folyik.
De békességre hívott minden az életbe belépett lelket az Isten és az a csábító „szabad
akarat”. És ha a lélek az isteni szót meghallja és átérzi az abban kifejezett isteni szeretet boldogságra
hívó akaratát, és nem keresi a salakkal való alkudozás lehetőségét és az abból nyerhető haszon nem
csábítja többé a testi előnyök megszerzésére és megtartása után nem alkudozik, hanem elfogadja a
vezető isteni irányt, akkor új világosság, új élet lehetősége nyílik meg előtte. Ez az a sokszor
nehéznek tetsző megpróbáltatás - nagy választóvizén való átjutása a léleknek. Mert a földi életnek ez
a célja, hogy megmérje, hogy mennyi egy emberi léleknek az értéke az igazság mérlegén. Merre
húzza a súlyt a vágyakon keresztül - és jaj, ha a lélek könnyűnek találtatott. És ez minden földi élet
után - vagy még a földi élet alatt eldől, hogy milyen a lélek értéke.
„Akinek van, adatik annak, akinek nincs, amit fel tud mutatni a mérleg, azt is elveszti, amit
bírni vél magában.” Mert sokan azt hiszik, hogy ők kifogástalan életet élnek, és jóknak, igazaknak
hiszik magukat, de a próbák mutatják meg, mennyi az igazi hit, mennyi az Istenre való ráhagyatkozás.
Azért az ember mindig higgyen és bízzon, tanuljon meg várni az isteni elrendezésben. Te is
gyermekem várjál az isteni kegyelem látható és emberileg is megnyilatkozó akaratának
kiteljesedésére, mert az is elkövetkezik, most már nem messze van az idő. Mindent a maga útján kell
hagyni, hogy lefussa magát. Egyszer nagyon siető - másszor pihenőket tartó az utas haladása, de
mindenkinek el kell érni a maga célját, ahová elindult. Vannak sokszor kitérők, de az nem azt jelenti,
hogy valaki elérte amit akart. Nem, az mást mutat a mérlegen.
Most pihenjél.
Isten veletek.

- 29 -
 MI SZÜKSÉGES A SZENTLÉLEK IGAZSÁGAINAK
ELFOGADÁSÁHOZ?
Névtelen Szellem 1967. május 11.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében, gyermekem, hogy a lelked keserű érzéseit egy kicsit
megenyhítsem, mert láttam és tudom, hogy mi megy véghez a te lelki világodban. Ne engedjed át a
lelki érzéseidet a gonoszok prédájául! Az istenellenes gondolatok - és azoknak mind az érzésekben,
mind a beszédekben, s végül a cselekedetekben való - kifejezései: mérgező hatásokat váltanak ki
azoknak a lelkében, akik ellen azok irányítva lettek. A gonosz eszméktől áthatott emberi lelkek nagyon
szívesen cselekszik ezt, mert az a bizonyos „értelmetlenség”, amiben tudtukon kívül szenvednek,
időleges kielégülést nyer azáltal, hogy ártó, vagy bántó ítéletet gyakorolhattak. Ezek az éretlen
emberlelkek keserű következményekben lesznek kénytelenek tapasztalni, hogy - az ő lelki
fogyatékosságuk folytán - még sokkal értelmetlenebb és ennélfogva gonoszabb helyzetben lesznek
kénytelenek életüket leélni, anélkül a megértés nélkül, amely felett azok rendelkeznek, akikkel - mint
az utat mutatókkal - még találkoztak. Az élet a Földön mindig nehezebbé válik és így a jó és igaz
eszme mindig több és nagyobb akadályokkal küzdve tud csak előrehaladni. Hiába lesz bebizonyítva a
„léleknek” az eltávozása a testből a halál pillanataiban, az úgynevezett „tudomány” nem szívesen
hagyja magát a „hit” - tévedésekkel keresztezett - útjára terelni. Mert azt, ahol a pozitív igazság
megtalálható, azt nagyon nehéz lesz a begyepesedett elméknek és az Istentől eltávolodott szíveknek
megtalálni. Az úgynevezett tudomány segítségével csak az érzékelhető hatásokat fogják megismerni,
és így csak az alsóbbrendű felfedezések birtokában tévelyegnek tovább, hogy azt a saját tudományuk
bizonyítására felhasználhassák. De az Istentől küldött „Szentlélek” igazságait nem fogadják el, mert
annak felismerésére magasabbra fejlett szellemi képességek birtokában lévő emberek képesek csak.
Azt pedig a gőgös lelkek nem fogják soha elismerni, hogy egy hozzájuk hasonló másik ember
haladottabb szellemi fokozatot érhetett el. Ha egyszer mégis elismeri, akkor már nem állhat meg - a
még mindig tagadó tömeg előtt - anélkül, hogy meg ne alázzák és le ne értékeljék. A tagadás
szelleme nem könnyen adja át hatalmát, mert ha feladja elveit, akkor vele együtt a szenvedést, és a
megvettetést neki is át kell szenvednie. - Ezért van próbákhoz kötve a felfelé emelkedés lehetősége
mind a Földön, mind a szellemi világokon. Azonban a szellemi világokon átélt próbák kisebb
tévedéseknek, félremagyarázásoknak a beismerése, csak mint értékmentő jelzi az igazság ismeretét.
De a Földön, vagy más, ennek megfelelő világokon átélt megpróbáltatások - mint bizonyságot tévő
cselekedetek is felsorakoznak - már mint hiteles valóság állnak az igazság törvényében, amit senki és
semmi el nem másíthat.
Azért ne féljetek a próbáktól, az isteni kegyelem előtt nincsenek akadályok és mindeneket
elháríthat a haladás útjáról, ha a lélek bátran az isteni kegyelemre bízza lelki és testi sorsát. Mert mit
adhat a bűnökben vergődő világ közvéleménye? Mit hozhat helyre, ha el van rontva a helytelen
felfogástól? Nem építhet meg semmit, ha már valamit lerombolt. Az Isten az, Aki megigazítja a
helytelenségeket, amíg az idő le nem jár. - De vannak dolgok, amiket nem igazíthattok ki a földi
életben, mert az idő már lejárt és így egy más lehetőség eljövetelét kell kivárni a léleknek, hogy az
isteni kegyelem segítségével valamit az elmulasztottakból a helyére állíthasson. A kegyelem ajándékai
ezek, de ezeket újra el lehet veszíteni, ha az emberi lélek nem elég alázatos és a hite, bizalma nem
elég erős. Azért ad a kegyelem hitet és meggyőződéseket a gyenge, a küzdelemben elfáradt emberi
lelkeknek, hogy megerősödjenek abban a hitben, hogy nincsenek elhagyatva, mert az Úr szemei
figyelik azoknak lelkét, akik hozzá könyörögnek kegyelemért és segítségért.
Megadja az isteni kegyelem minden kérőnek, amit kér - ha az az Ő szent törvényével nem
ellenkezik, de a próbák alól nem mentheti fel, mert az ember azért van a Földre küldve, hogy tanuljon
különbséget tenni az igazi jó - és a hamis jónak és igaznak látszó között. Az idő lejárt, a kegyelem
ideje és ható képességének lehetősége elfakul és elerőtlenedik, ami megvédené az „embert” azoktól a
lehetőségektől, amelyeket ő maga teremtett meg a saját részére. A végzetet már nem lehet
feltartóztatni, ha a lélek idejében ki nem tér előle. Az isteni kegyelem hívja, várja az egész
emberiséget a megtérésre, a szeretet és megtérés igazságainak megértésére, mert az egész világ
szenved és nyög az ellentétes eszmék diadalra jutása alatt. De az ember mindig a saját tévelygő,
sátáni igazságát értékeli nagyobbnak, célravezetőbbnek. Így van ez, és így lesz, amíg az isteni
törvények diadalra nem juthatnak. Azonban vannak és lesznek választottak, akik meghallják lelkükben
az isteni akarat rendelkezését és - nem kérdezősködnek a sátáni igazságot értékelő gyenge lelkektől,
akik még nem tudnak különbséget tenni a jobb és balkezük között, hanem - elindulnak az úton, melyet
az Úr mutatott meg nekik az imádságukra válaszul. Az út, bár telve van mérges kígyók sokaságával, a
piócák alantas ragadozásával, hogy a vérüket kiszívják, - az út mindenütt benőtt vad ágakkal - és a
nap már lenyugodott, az élet útja homályossá válik, de ha mélyen lehajol a lélek, már látja: az út
végén ott áll az Úr a világosító lámpával, hogy hazavezesse a földi élet vándorát ...
Emlékezzél, emlékezzél ... Mert az elinduláshoz akarok egy pár szót mondani kíséretül, hogy
lássátok, nem vagytok egyedül a rengetegben. És nem is messze van az idő, hogy meglátjátok azt,
hogy az Úr kegyelme és segítsége veletek lesz és mindazokkal, akiket az Úr Szentlelke
megvilágosított és munkára szólított fel az ő lelkük kérésére.
Most pihenjél, mert visszajövök, megérzed azt.
Isten veled.

- 31 -
 MINDENRŐL EL KELL SZÁMOLNI
Névtelen Szellem 1967. május 18.

Már régen várlak az Úr Jézus nevében gyermekem. Az igaz Isten minden tévedést és minden
félrefogást kiigazít - ha az ember azt felismeri, megbánja és a jóvátételre való időt és alkalmat
igyekszik a maga részére használni - és a rossz, a ferdén felfogott sokszor kitisztul abban a lélekben
és más irányt vesz maga elé - és ez a más, az egyenesebb, a tisztább, a szellemibb irány - már más,
világosabb színekben, formákban mutatja meg az igazságot, amit az ember - a közönséges
tömeglélek - odáig nem tudott meglátni, mert még nem tudta megérteni annak a lényegtörvényét, amit
a látszat szerint elítélt és helytelennek tartott. Azért kell az embernek időt hagyni, hogy a maga
értelmetlenségéből vissza tudjon térni a helyes irányba, amelyet ha már meg tudott találni, akkor nem
kerül sor a késői bánatra, ami mindig keserű könnyekben fürdeti meg a lélek emlékezését. Nem sok
idő van, sem egyik, sem a másik részére és nem akarom azt, hogy ekkora súllyal terhelve jusson át az
igazság világosságával telített hazába, mert úgy is minden könnyet, minden fájdalmas emléknek a
visszfényét fogja magával vinni mindenki, aki az igazság és a szeretet ellen vétkezett. Még akkor is,
ha azt az egyéni jóratörekvésével - de ferdén felfogott értelmezésével cselekedte. Azért, ha az ember
jót akar is, akkor sem lehet azt bántóan és önakaratát rá erőszakolva végrehajtani. Azért én nem
ítélkezve, hanem csak a valóságot eléje tárva, figyelmeztetve mondom, hogy mindenki bízza az Úrra
azokat a kérdéses dolgokat és várja be mindenki azt, hogy az eseményekben mit mutat meg az Úr
abban a lelki tükörben, amelybe mindenkinek bele kell tekintenie.
Ha nem látja meg azokat a következményeket, amelyeket előre elképzelt a saját lelkében
valaki, akkor annak úgy kellett lenni, még akkor is, ha azt emberileg nem is tartotta jónak és igaznak.
A lélek útját ismerő lelkek már kevésbé emberek, mint a tömegben haladó, tolakodó, egymást
letiporni, túlharsogni és egymás elől elkapkodni készek azokat a kívánatos dolgokat, amelyek
áldásképpen hullanak a földi emberek életébe. - De nem látják, nem tudják azt, ha az az áldás nem
oda jut, ahová az irányítva lett, akkor aki azt mástól elvette, vagy ügyeskedve, kikapkodva, elütötte
előle, az annak a részére, aki azt cselekedte, átokká válik. Azért senki ne tartsa az ilyen helytelenül
szerzett földi előnyöket „szerencsének”, mert keserűen kell ezért megfizetni. Senki ne irigykedjék
semmiért a másikra, még akkor sem, ha ezt nem érdem szerint kapta, mert a Földön minden csak
megpróbáltatásul van adva és így nem igaz érték semmi, ami jólesik, és semmi, ami szenvedtető.
Mindenről el kell számolni, így még a lelki javakról is, amiket kegyelemből ad az isteni
Gondviselés azoknak, akiket az Úr kiválasztott és elválasztott a maga részére e világból, hogy
legyenek elöljárói és útmutatói azoknak, akik tévelyegve és szenvedve keresik a boldogság felé
vezető utat. Sokszor az útmutató többet szenved, mint akik még vétkezve és ítélkezve fennen hirdetik
a maguk tévelygő áligazságát, amit csalhatatlan igazságnak tartanak, amíg a mélységbe nem
zuhannak alá.
Azért mondom ezt most nektek, hogy vigyázzon mindenki, nehogy a maga fölényes
okoskodásával és túlhajtott érzékenységével olyan mélyedéseket ásson, vagy olyan sziklákat
hengerítsen, esetleg csak kisebb kődarabokat szórjon szét az úton, amelyekben megbotlik a
gyanútlan vándor és elesik benne, s magával rántja azt is, aki lélekben közel volt hozzá. Mert az
ember gyenge a maga tájékozatlanságában, ide-oda kapkod, hogy a maga igazságának támaszt
találjon. Az isteni igazság a döntő: abban hinni, arra támaszkodni, ráhagyatkozva várni az események
kibontakozását, az a próba hozza meg az eredményeket, mert az a cél, hogy az eredmények
mutassák meg a földi embereknek az isteni előrelátás gondoskodását.
Téged pedig gyermekem az Úrban való bizakodásra intelek, a sötét gondolatokat vesd el
magadtól, mert nem lesz arra szükség, a világosság úgy is felbontja a sötétség árnyait és meglátjátok
az Istennek felőletek való gondoskodását ...
Nem, mert megerősödik a hitben és az isteni elrendezésben. Tudom azt, hogy te most ebben
kételkedsz és nem mered magad rábízni, de ha hiszel benne, az megerősíti a szálat, amelyben te
megkapaszkodhatsz és ha mindenki el is esik, te akkor is szilárdan a helyeden maradhatsz. Te tudod
azt - hiszen láttad azt a vékony szálat - és mégis kételkedsz? Az Úr gondot visel azokra, akik Reá
hagyatkozva várják az Ő kegyelmének reájuk való kiterjeszkedését. Most az Úr kegyelmébe ajánlva
téged, elbúcsúzom, de azért veled vagyok, ne ingadozz a hitben, hanem bízzál és higgyél, ami
rossznak látszik, az hozza meg azt a jót, ami kiegyenlíti és egyenesbe hozza a megrekedt szekeret.
Most az Úr áldása és kegyelme legyen veled és veletek.
Isten veled.

- 33 -
 A TÖMEGEK VÉLEMÉNYÉRŐL
Névtelen Szellem 1967. május 22.

Már nagyon régen várok rád az Úr Jézus nevében gyermekem. Az igaz, mert az, ami a
megszokott dolgoktól eltérő, mindig felrázza az ember kedélyvilágát és nem könnyű megtalálni a
nyugalmat biztosító középutat, ahol a vélemények ütközéseiből új - izgató - kérdések tömegei nem
állnak elő, hogy megálljt parancsoljanak a lázadóknak. A tömegek előkészületei a harcra állandóan ott
vannak a lelkekben, hogy a legkisebb változást is észrevéve - már ítélkezhessenek, rombolhassanak,
mielőtt még az a helyzet megszületne, ami ellen védekezni akarnak - az akarnokok. Mindez nem azért
van, mintha tökéletesebbet akarnának, hanem azért, mert örömmel ítélkeznek és abban szívesen
vesznek részt azok is, akik a saját hibáikat, tévelygéseiket ezekkel leplezhetik. De az Isten az, Aki
megigazíthatja az emberek által eltévelyedésnek ítélt igazságot és felmagasztalja, védelmébe veszi
azokat, akik messzebb látnak a hályogos szemű többi embernél, akik csak azért haladnak a tömeg
által kitaposott úton, mert más utat nem ismernek.
Azért az ember felettébb ne vegye szívére a tömegtől jövő apróbb, nagyobb megrovásszerű
véleményeket, hanem álljon helyt - ott és úgy - ahová az isteni bölcs rendelkezés állította, mert jönnek
idők és alkalmak, amikor ezeket, mint segítséget és biztonságot találják meg azok, akik szívesen
akadnak meg egy szalmaszálban, hogy véleményüket és szavukat hallathassák abban a
visszhangban, amely keletkezik. A bölcs, a lélekben gazdag pedig Istenben bízva hallgat és vár, nem
siet követ dobni arra, aki ellen harsog a terhelt lelkek ítélete, mert tudja azt, hogy azok a kövek
sokszor céljukat tévesztve visszaütnek. Az isteni igazság megtalálja az utat ahhoz, hogy az igazakat
kiemelje a mélységből, akiket a tévelygés szellemei rosszakaratból oda belöktek. Tudom és látom, de
te meggyógyulsz és nem maradsz a mélyben, hanem felépülsz és egy más világfordulat adja meg a
valódi irányt, amely felé már most is elő van készítve az iránytű - amely felfelé mutat. - Legyél jó
reménységgel és rakjad le minden aggodalmadat az Úr zsámolyához és várjad a kegyelmet, amit én
előre is megígérhetek neked ...
Ne hagyd, hogy a kétségeskedés lerombolja testi erőidet és a lelki bizakodásodat, hanem
higgyél, bízzál és várjad az Úr megerősítését abban az igazságban, amelyet a lelkedben megéreztél.
Most én elbúcsúzom, de mégis veled vagyok és veled maradok, mert nem engedem, hogy a testi
erőid lemorzsolódjanak.
Isten veled, lesz és marad mindörökké csak higgyél, bízzál és reménységgel várjál.
 AZ IDŐ KÖZEL VAN ...
Névtelen Szellem 1967. június 15.

Már én vagyok itt az Úr Jézus nevében, gyermekem. Igen, tudom én, hogy a lelkedben
gyötrődve, forrongva viaskodnak az érzések és gondolatok. Ne okold magad, a te gyengeséged - az
erőssége a te Istenben vetett bizalmadnak, mert tudod és érzed azt, hogy semmi sem céltalan és
oktalan, amit az isteni hatalom beledob a mérleg serpenyőjébe, hogy az mennyit nyom az igazság
mérlegén. Ez az a megpróbáltatás, amitől minden lélek fél és retteg, ha már valamennyire képesítve
érzi magát a jó és rossz, a helyes és helytelen megérzésében és megértésében. Ez ugyanis nagyobb,
mint egy vizsga az előrejutásban. Ezen keresztül kell menni minden léleknek, aki valamennyire - akár
egy vagy két élet leforgása alatt - gyűjtött valamit, és bár nagy szenvedések és ütközések között, de ki
tudta választani a maga részére azokat az ellenálló erőket, melyeknek segítségével nagyobb
világossághoz, mélyebb betekintéshez, a jó és rossz között való különbségtevés biztos mérlegeléshez
megnyerheti azokat az erőket és képességeket, amelyek segítségével könnyebben tud olyan
munkálkodáshoz kezdeni, hogy ezekben érdemeket szerezhet arra a boldogsághoz vezető bíztatásra,
amely előtt most már közelebb áll, mint bármikor is a hosszú fejlődési úton.
Sok bukdácsolás, sok szenvedés, sok hiábavaló reménykedés és csalódás útvesztőjében
bolyongva hiába várta, hiába kereste a lélek azt a megbizonyosodást, amelyre támaszkodva eléri azt
a célt, ahol megpihenve és megerősödve a hitben, az Istenben való feltétel nélküli bizalomban új
fogalmak, új átérzések, megbizonyosodások, mint megingathatatlan sziklafalak ott állnak, hogy
védelmet nyújtsanak a próbák viharaiban. Ez is egy olyan vihar kezdete, amelyben meg kell állni a
próbát kifelé a világ felé, és befelé a belső - minden ok nélkül keletkező - tűz lángjai felé, melyek ki-
kicsapnak, hogy lángra gyújtsák azokat a könnyen gyúló anyagokat, melyek elszórva az emberek
lelkében, mint értéknélküli gondolatok és érzések hamar lángot fognak és rombolják az értékesebb,
nehezen megszerezhető igazságokat, s amelyeket - ismét csak meg kell szerezniük, sok fáradsággal
és szenvedéssel - és amelyeket talán nem is tudnak egy egész életen keresztül megszerezni. Azért
én azt mondom - és neked is tanácsolom - nem szabad olyan könnyen elszórni az adott ajándékokat,
melyeket a kegyelem hordozói ingyen kegyelemből adtak - és adnak azoknak, akik hitre és
kegyelemre támaszkodva várták és várják az Isten ajándékát, a felmentő és megtisztító isteni
szózatot: „bízzál és higgyél fiam és leányom, a te hitedre, a te erősségedre építsed fel a te sziklavárad
és várjad az ellentét viharának elvonulását”.
Az ellentét támad, mindig támad, amíg valamiben megfeszítheti erejét. Azért minden Földön
rárakott külsőségről le lehet és le kell mondani annak, aki simán, nagy botránkozások nélkül akarja
leélni életét. A belső világ legyen meleg, szeretettől és világosságtól átfűtött; az Isten felé kitárt szívek
és az Isten kegyelmére várakozó lelkek pedig ébren, virrasztva várják az Úr kegyelmének hírvivő
békegalambját. Az isteni kegyelem minden megtérő lélek részére készen áll, de illő módon, tiszta lelki
érzésekkel, alázatos magábaszállással és boldog, örömteljes hálaadással felkészülve kell azt várni,
mind ébren, mind alva, hogy az Isten kegyelmének hírhozója megpihenhessen a szeretet puha meleg
fészkében. Mert nem kicsiny dolog az, ha a lélek hazatalál az isteni kegyelem vezette úton és az Atya
várja: örömteljes szeretettel magához szorítja azt, aki az Övé volt, mert Ő teremtette, és az a messze
vándorútjáról hazatért - haza, Őhozzá vissza: a Szeretethez ...
A kínos vándorút örök rettegése lemarad mögötte és - már többé nem kell félni, rettegni a
bizonytalanságban meghúzódó rémektől. Ha ezt az isteni segítséget elfogadó lélek megérti, felfogja
és lelkében át tudja érezni - akkor ez a nagy ünnep megtörténik - vagyis megtörténhet, mert közel van
a lehetőség hozzá - akkor nem egy, hanem két ünnephez lesz elkészítve a várakozó hajlék ...
De ha a világ és annak olcsó örömei és - jobbnak tartott igazságai, a múlandónak szegényes
örömei - nagyobb vonzást gyakorolnak a lélekre, akkor ... messze lemarad az úton és nehezebb lesz
és fárasztóbb lesz az a hosszú út egyedül, remény nélkül. Az ilyenek ne bízzanak az új visszatérésre
a Földre, mert aki hit nélkül élte le életét, az az egyre inkább elsötétülő árnyakkal találkozik, nem
ismeri fel az utat, amelyen vissza lehet térni. Azért addig igyekezzék megtérni mindenki, amíg
„világos” van. Akinek engedelmes és visszatéréshez kész érzelmei vannak, az ne keressen új utakat,
új alkalmakat, mert az idő közel van. Úgy éljen, úgy higgyen, úgy munkálkodjék, mintha már holnap
lenne, és az út hosszú - még a szellemi világban is csak vezetővel lehet előre jutni és
megpróbáltatásokkal lehet csak minősítést elérni, ez pedig annyit jelent: ha tegnap még jót mutatott is
a fokmérő, de ha ma elbukott - nem a tegnapi, hanem a mai fokozat az értéke.
De Isten segítségével megáll a legjobb fokon és az lesz az érték. Igen, azt mondom, sem a
napot, sem az órát nem tudja senki, mert az örökkévalóságban nincs időmérő, mert idő sincs, csak
fokozat.
Tisztulás, vagy lefelé hullás ...
Most Isten veletek.

- 36 -
 AZ ÉLET KÜZDELME NEM VOLT HIÁBA ...
Névtelen Szellem 1967. június 26.

Már én várok rád az Úr Jézus nevében, gyermekem. Nem szükséges, hogy olyanért
megbocsássak, amit nem cselekedtél; ami árnyéknak sem mondható ugyan, de azért mégis
magadban kárhoztattad magad érte. Tudom én, a te egész lelki világod tisztán áll előttem, hiszen én
akkor is beszélek a te lelkeddel, amikor alszol. Így ő sokkal tárgyilagosabban megvilágosítja a te
magad érzéseit, mint te a testi gondolataidban azt megérteni képes vagy. Igen, azért én jobban
ismerem a te lelkedet, mint te magad azt megérteni tudod. - De azért nyugodj meg, a szabadakarat
felett te rendelkezel, és a felelősség is a tied, gyermekem. Te már érted és tudod azt, hogy a
szellemed kormányozza a te lelki világodat, amennyire csak lehetséges a testen keresztül. Igen, a
múlt és a jövő eseményei, lehetőségei nyitva állnak a lélek előtt, a jó és rossz egyformán. Az egyik
lehetőség vonzza, a másiktól elfordul és az máris elintézett a lélek részéről. - A testen keresztül
megváltozik a kép és új lehetőségeken keresztül szemléli a testi én azokat a dolgokat, amelyekkel a
válaszúton találkozik. A testi énnek is van értelme, érzése és a legfőbb - szabad akarata, tehát
választhat a maga felelősségére. Ez a próba! Ki mit választ és hogyan oldja meg a maga feladatát ott,
azon a válaszúton, amelyen sorsa őt végigvezeti. Minden út előre viszi az ember lelkét, mert a cél az
előrejutás. Az egyik az egyenes út - ha göröngyös is, ha fájdalmas, nem kedvező a testi énnek, ha
csak lemondásokkal tud előre jutni, ha áldozatot kell is hozni azokért a nemkívánatos - de a lelki
énnek kedvező - eredményekért és mégis ezt választja - akkor az egy diadalmas élet volt még akkor
is, ha csupa szenvedés és megpróbáltatások között vezetett ez az út. A megismert lelki jó nem olyan
könnyen érhető el a Földön, mert a tömeg a maga súlyával és előrenyomulásával mindig uralkodik
azokon a külön úton járókon, akik már levetették az átlagban mozgók lelki egyenruháját. A
szokásokat, az elfogadott, sokféleképpen forgatható igazságokhoz való ragaszkodásokat.
Természetes az, hogy az ilyen élet telve van lemondásokkal, megaláztatásokkal. Még akkor is, ha a
legjobbat, a legigazabb célokat tűzte maga elé - akkor is, ha nem a határozott rosszindulatú, csak a
tévelygők csoportjával áll szemben. - De aki végig megáll, az ha nem is viszi el a győzelmi pálmáját,
de a maga lelkében a békességes eredmény boldog tulajdonosának érzi magát.
Azért én azt mondom: „Bízzad a Úrra a te dolgodat, Ő megcselekszi”. Ha nem is visszhangzik
a győzelem öröm kiáltása, csak az elégedetlenek mormogása tölti be az életutat mögötted, akkor is
jobb, mint a léleknek a megkötözöttsége a tehetetlen mozdulatlanságban. Tehát az élet küzdelme
nem volt hiába. Mert amikor elül a vihar és kisüt a nap, akkor mégis lesznek emberlelkek, akik
boldogságba elmerülve áldják azt a küzdelmet, amit az élet viharában végigszenvedtek. Most én egy
rövid pár szóval szeretnék hozzátok szólni, de nem úgy, mint a múltkor volt, mert a viharos
ellenállásokban és elégedetlen, panaszos kitörésekben nem lehet elültetni a szeretet virágait, tehát ha
lesz egy kis óra, vagy félóra, nem tesz semmit, ha csak ketten, vagy hárman lesztek is, csak az
útravalót szeretném nektek adni. Nem, mert erősebb az a szál, mint az élet, értsétek meg, a lélek nem
test, amit a lélek megszerzett, azt a romlandó test nem veheti el, a lélek - a szellem biztos irányítása
alatt áll és a szellem pedig az isteni hatalom által vezetve van, ha már átadta magát az Úr kezébe.
Arról majd még egy határozatot kérek, hogy mikor lesz az a meghatározott csendes óra.
Isten veletek.

Aki az Isten útján halad, az nem léphet félre még ha göröngyös is az út ...

- 38 -
A HIT NÉLKÜL VALÓ KÉPZELET VILÁGA ÉS AZ ISTENI HAZAHÍVÓ
SZÓ ...
Névtelen Szellem 1967. augusztus 3.

Nagyon vártál? Az, akit hívtál, az Úr Jézus nevében igen, az vagyok, ne kételkedjél. Csak a
megszokott forma tud téged meggyőzni? - Igen, látom és nagyon sajnállak a történtek miatt, de
szeretnélek megvigasztalni, mert az emberi élet bánatokból, viharokból, áldásokból és szerény
örömökből áll és mégis nagy vonzást gyakorol azokra a lelkekre, akiknek nem jut még vigasztalás
sem, mert annak idején, amikor ezek a vigasztalásformák környezték őket a földi életükben, akkor
mint felesleges lehetőségeket nem tekintették értéknek, mert az életük és szabadságuk teljében, mint
felesleges, kis színes rongyot, úgy tekintették azt a lehetőségekre való áhítozásukban. Ugyanis a
lehetőségeket úgy tekintették az emberek, mint az élet olyan ajándékait, amit elérhetnek, csak a
kezüket kell kinyújtani érte és máris birtokosaivá lehetnek a kívánt dolgoknak. Hogy hogyan, miképp,
milyen lehetőség segítségével? - az egészen mellékes, az attól függ, hogy elég ravaszul, vagy elég
erőszakkal, vagy félrevezetéssel érhetik el, - csak senki ne támadhassa meg az igazság jelszavával.
Tehát az igazságot nagy óvatossággal kikerülve mindenki hozzájuthat az élet előnyösnek látszó
részéhez. Ki mennyivel járult hozzá annak létrehozásához, mit és mennyit tett érte - az nem biztosítja
a vágyak kiteljesedését, azért lehet nehezen hozzájutni a Földön az igaz boldogsághoz és a tiszta
örömökhöz. És ha mégis adódik egy-egy lehullott morzsa azoknak a részére is, akik lemondtak a
reménységről is, hogy valaha az igaz és tiszta vágyuk teljesülhessen és mint igaz eredményt, mint
áldást a maguk részére, hálával a lelkük legbensőbb részében elrejthessék, akkor is az irigyek, az
önzők a maguk mérgező nyálával fröccsentik be azt az értéket - amiről mind azt hiszik, hogy azt tőlük
vette el valaki, akit ők nem képesek elérni, sem tévedésében megakadályozni.
Mert a földi örömök kívánatosak az emberek világában és ezek teszik próbára még a
valamennyire fejlődésben lévő földi emberek lelkét is: ezek szenvednek legtöbbet a maguk nyugtalan
ítélkezéseiben, ezek kételkednek, ítélkeznek, mert nem tudják megtalálni a maguk lelkében azt az
Isten határozatában való megnyugvást és ráhagyatkozást, ami az időkön túl való lehetőségekben nyer
kiegyenlítődést és igazságos elintézést. Mert az ember nagyon Földhöz kötött életében nem tud
kiemelkedni a gyenge és erőtelen, hit nélkül való képzeletvilágából. Itt akarja az életnek minden
örömét elérni és magáénak tartani, hogy csak egyedül az övé legyen és az őbelőle származó véreié.
A földi örömök pedig nem igazi drágakövek, mert csak az igazi örömök utánzatai ezek és senki azt
magáénak nem vallhatja, mert a halál elveszi tőle még azt az utánzatot is, amit igaznak és - valónak
hitt. A halál az igazságot szolgáló eszköz a nagy „törvény” kezében, ami felöltözteti és levetkőzteti az
emberi lelket ahhoz a megjelenéshez, ami az „igazság” teljes mértékéhez tartozik. A földi születés
csak egy rövid megjelenése az igazság különböző fokozataiban eltévedt lelkeknek, amit az a próba
előírt, amit nem sikerült a részleteiben kidolgoznia a léleknek az arra kiszabott időben, mert eltévedt a
saját lelkében kidolgozott formák tökéletlenségei között. Ezek a formák mind csak kísérletek a
tökéletesség elnyerésének vándorútján. Az emberi formában való megjelenések különböző kisebb-
nagyobb feladatok megoldásait célzó lehetőségek, próbák, melyeket ha helyesen oldott meg a földi
testben a lélek, akkor boldogabb világok, tisztább eszmekörében - az anyag magasabbrendű
könnyűségében - az érzésekből letisztult, értéktelen vágyaktól szabadon felszárnyaló törekvések
lelkesítő tüze új életcélokat tűz a lélek elé, amelyek több és tisztább, eszményibb valóságok felé
vonzzák a szabaddá vált emberi lelket.
Ez a boldogság új lehetőségeket tár az igazság megismerésére törekvő lélek elé. Új élet, új
lehetőségek, új örömök és tisztább látóhatár vonzza a földi terhektől, próbáktól megszabadult emberi
szellemet a gazdag valóság világába. Ez a hit világa, amit el akar taposni, meg akar semmisíteni az
anyagi élet sarába vergődő - de onnan kiemelkedni nem tudó - földi ember, mert azt hiszi, hogy az ő
tudományával, porban turkáló keresésével, fel tudja szabadítani azokat a lehetőségeket, melyek
tisztább és boldogabb életlehetőségeket tárnak fel az ember részére: amikor már nem kell nehéz
munkát végezni, amikor mindent fáradság nélkül tár a természet az ember elé és mindenki járatos
lesz a tudományok minden ágában és bölcs beosztással élvezheti a földi élet örömeit. Aggodalom
nélkül tekinthet a jövő elé, mert íme az élet mindent eléje tár, mert meghódította a tudomány a maga
hatalmával az egész világot. - De, hiába a tudomány egyoldalú erőlködése, hiába csábítja az embert a
maga hatalmának megerősítésére, az ember nem csak húsból, vérből, csontokból és idegekből van
alkotva, hanem a lélek szabadságra vágyódásából, alkotni, teremteni vágyódásából - ami nem marad
meg a testi élet szűk korlátai között - hanem a titkok miértjeinek mélyére akar hatolni, mert örök
elégedetlensége űzi, hajtja, hogy az ő részére még új területet tudjon hódítani, ahol uralkodhasson.
De minden uralkodás felelősséget kényszerít az emberi lélek elhordozó képességére és ezt a
felelősséget mindig másra igyekszik hárítani. Ez, az igazság törvénye az, amit mindenki másra akar
rakni, hogy ő maga mentes legyen a felelősség terhétől. Mindenki más a bűnös, mindenért más a
felelős, más a helytelen, a hibás, a tévedő, a meg nem értő és ami rossz, ami fájdalmas, ami kivetni
való, azt más cselekszi, más gondolja, mondja, más nem érti. A törvény a földi életben ritkán tudja
megértetni az emberrel, hogy tévedett, bűnt követett el. De a földi test levetése után ott van minden
bűnnek, tévelygésnek a nyoma és azt hordozza a lélek, amíg meg nem érti, be nem látja és nem
igyekszik azt elhagyni, azaz megtérni az egyenes útra.
Az ember a Földön a megtérés lehetőségének útjára tereltetett lélek, aki próbáknak van
alávetve. Ezek a próbák fájdalmasak, de nem reménytelenek, mert a megpróbáltatások után új
életlehetőségek, boldog megnyugvások és reményteljes megújulások következnek el az életek útján.
Ez a munka szép és nagy azok részére, akikre az Úr bízott valamit, mégpedig mindenkire bízott,
akinek lelkében visszacseng a vágy a jó, az igaz és a szép után, mert ebben az isteni visszahívó szó
hallatszik. Ebben élni, ebben munkát vállalni már azt jelenti, hogy az a bíztató reménység cseng
vissza a lélekben: engem is hívott az Úr, engem is szólított, énrám is munka vár: a magam lelkének
alkalmassá tétele, hogy az Úr megvilágosíthassa az utat előttem, hogy lássam a célt, amelyet el kell
érnem. Én is példát mutathatok az alázatosságban, az igazság gyakorlatában, az igaz törekvésben, a
szeretet gyakorlásában. Egyszóval az egész eltévedt világ visszaállításában! - Ne tévessze el senki
azt, hogy porszemecskékből áll a világ és cseppekből állnak elő az óceánok! ...
Én is egy csepp vagyok a magam helyén és a sok cseppek uralkodnak az ő maguk helyén,
mert az isteni akarat így alkotta meg. Minden lélekben uralkodik az isteni jó és igaz: ha nem az ő
maga téves természete, hanem az isteni akarat irányítja érzéseit, gondolatait, vágyait.

- 40 -
 „Keressétek az Isten országát és minden ami szükséges, megadatik néktek”. Ezzel kezdjük el
az új lelki munkálkodást, ami még előttetek áll. Nagy megértésben és szeretetben, mert szükség lesz
rá minden egyes részére.
Most Isten veled, pihenjél és szemedet is pihentesd.
Isten veletek.

- 41 -
 AZ EMBERI LÉLEK TEREMT MINDEN ÉRZÉSÉVEL ÉS
GONDOLATÁVAL
Névtelen Szellem 1967. augusztus 7.

Már várlak az Úr Jézus nevében gyermekem. Az is eljön nemsokára - és amikor innen, erről a
pontról tekintesz vissza gyermekem, azt fogod mondani: szép volt minden, nyomorúságával,
szenvedéseivel együtt, mert mindenütt megtalálod majd - a legelrejtettebb zugocskában is az isteni
Gondviselés csillogó nyomait a lelkedben. Igen, a lelked mélyén, abban a törhetetlen hitben és az
isteni jóhoz való ragaszkodásban, amelyet mindig, mint egy ajándékozó kéz lenyújtott a lelkedbe,
hogy erőt és kitartást hozzon a küzdésben már-már kimerült léleknek. Nem tudod te azt még, hogy mi
volt a te utad - jobb is, hogy nem érzed ezeket - mert talán próba volna még a lelkednek, mert még
ember vagy, még felcsillan a szem, ha valami öröm jut részére, de az örömmel kísértés is vele jár,
amit nem a test, de a lélek érez át és túl nagyot hörpint belőle és megszédül tőle. - Én nem mondom,
hogy az okvetlen bekövetkezhetne nálad, de kísértés a tudás, ha az emberi lélekben otthont talált.
Ezért jobb, ha szegényebb a tudásban, mint a hitben és a reménységben, mert amíg csak hisz és
fáradtan, kimerülten várja a segítséget, addig nincs helye a kísértő ígéretben való elbizakodásnak. Bár
a bizakodás erőt ad és a hitet is bizonyossággá teszi: de a biztos reménykedés elhervasztja az öröm
friss virágait, mert már az ígéret is bizonyossá vált, és ha nem egészen olyan ragyogó a valóság, mint
azt a lélek képzeletében kiszínezte - sokszorosan túlszárnyalva a valóság értékét - akkor csalódássá
válik az eredmény.
Bár én tudom azt, hogy ez nem áll fenn nálad, mégis: én csak addig megyek el az ígéretben,
hogy majd meglátod és boldogan örülsz az eredménynek. - Igen, ez a legelső a lélekben, hogy az
ember ne a saját részére keresse azt a jót - amit ő annak tart - hanem ajánlja fel az isteni szent célok
megvalósítására - mert a Földön ez a mértéke annak a hitnek, amit az ember az isteni jóval szemben
hálával minden alkalommal felajánlhat. Mert mit adhat a szegény mindenét elpazarolt lélek a
Teremtőjének? Mit mondhat? Mit tehet a „semmi” - a Mindennek?
Tehát az a boldogság, az az öröm az, amit felajánlhat Annak, Akitől azt kaphatta, mert a
semmi csak a maga semmiségével és annak felismerésével válik valamivé és ez a tudat már az az
érték, amit adhat az ember az Istennek, hogy az Isten rátekintésével új világ alakulhasson ki benne.
Ezt az új világot nem az ember, hanem az isteni bölcsesség ajándékai töltik be azokkal az
ajándékokkal, melyeket Ő - a Teremtő - a maga bölcsességével jónak látott a mindenkori időkben és
alkalmakban adni. Mert bár a meglévő világok mind ebben a törvényben élnek, mozognak, fejlődnek
és tökéletesednek - de mindegyik egy külön célt követ. Végeredményben minden célnak Istenben, a
tökéletességben kell egybeolvadnia. És ez a nagy cél - a szeretetben való egyesülés, az isteni akarat
kiteljesedése a teremtettek világaiban. Minden emberlélek egy kis fénypont, sok, homályos és alig
látható, vagy csak egy sötéten mozgó lassú élethullám, mert az élet törvénye ide-oda hajtja: ahová ez
az öntudatlan kis élet-magocska nem akar, nem kíván jutni - de az isteni törvény mozgatja, hajtja,
kergeti, szenvedteti. Olajat önt a vérző sebekre: a szabadulási vágyat, a jobb, az enyhébb élet után
való ösztönös kapkodást - amíg végre gondolkozni kezd és tudatossá válik az ösztön és kialakul az
emberi lélekben a jóra és igazra való vágyakozás és keresni kezdi a lehetőségeket a jó elérésére.
Mivel a jó körül nagy a „nem jó”, a „nem helyes”: tehát küzdeni kell annak a nemjónak és a
nemhelyesnek az eltávolítására és megszüntetésére, hogy a jóhoz, igazhoz hozzájuthasson az
ember.
Igen: az ember. - Mert a homályos mozgó pontocska az emberi lélek: az egykor hatalmas
mennyei jelenség, a teremtett világok ura, akinek akaratára életjelenségek keletkeztek, amelyek
boldogan szolgálták akaratát, de mivel eltévesztette az irányt és túllépte a részére kiszabott határt,
lehullott az ő maga világából és a saját alkotta tévedések világába lett száműzve, ahol nem teremthet,
nem parancsolhat, nem uralkodhat, mert minden ellenáll neki, amíg meg nem hódítja, át nem alakítja.
- Az ember pedig küzd és szenved azért az igazért, amit magával hozott, mert azt szeretné élni, úgy
akarja formálni a világot, de az mindig csak az őt formáló hatalomra hasonlít, mert a bukott lélek csak
élvezni akarja a jót, az igazat, de az önmagában hordozott téves felfogás szerint mindig csak akarja
és elvárja, de ő maga azt nem úgy cselekszi, mert önmagában még nem ura a benne kialakult
ellentétes énnek. Ezért nem tud szabadulni a hozzá hasonlók világának kemény törvényétől. Az
ember ellentmondó természete hatalomra tör és uralkodni akar. A lélek engedelmessége az isteni
rendelésben való belenyugváson alapul. Az isteni rendelés a születés pontjában kezdődik, s mint a
megszületett kis gyermek nem tehet semmit az ő testében a külső világ ellen, úgy nem tehet az ember
sem az ő sorsa ellen, melybe születésével bele lett állítva. De az élet forgatagába már beleilleszkedő
ébredező lélek a maga érzéseivel, törekvéseivel, vágyaival, érzéseivel tettekre való készségeivel már
helyet szoríthat magának az élők világában és cselekedhet jót, vagy rosszat, igazat vagy hamisat.
Hatásokat válthat ki az emberek és az egész természet élő és érző világában. És ez a fontos a földi
életben: jó, vagy rossz hatást teremteni az őt körülvevő világban. Igazat, vagy hamisat cselekedni,
beszélni és gondolkozni. Minden a lélek elfogadott gondolatai, vágyai, törekvései szerint alakul.
Tehát minden a láthatatlan énjéből jut a látható történések világába, amit cselekedeteivel
meganyagiasít, ezzel pedig teremt az ő maga képére és hasonlóságára. Amit teremt, az az ő világa!
Azért minden érzésével és gondolatával teremt az emberi lélek: először a saját lelki világát népesíti be
vele és meganyagiasítva, hatásokat váltva ki, az anyagi világba is belenyomja a maga lelki
törekvéseinek képét és megteremti hatáskörében a boldog, vagy boldogtalanító állapotokat. Ezekkel a
„visszatérőben” találkoznia kell, mert keresztül kell haladnia a maga mögött hagyott úton mindenkinek,
mielőtt végképpen elhagyja lelki fejlődésének otthonát. Azért nem közömbös az, hogy a földi életet ki -
hogyan élte le, mit hagyott hátra, mivel gazdagította, vagy mivel károsította meg azt a világot, ahová
sorsa vezette. Nagy áldás kíséri azt a lelket, aki gazdagon térhet vissza a szellemi otthonába. Nagy
szabadságot élvez az, aki a vele együtt szenvedő emberlelkek között jót és igazat cselekedett,
világosságot hintett szét és jóakaratával, vigasztaló, enyhítő kiegyenlítő érzéseivel reménységet,
bíztatást, békét és szeretetet tudott a szívekbe széthinteni. A jövő annak nem félelmetes, hanem
bíztató, reményt keltő: amit a kegyelem megvalósít részére ...
Én azt mondom - mit féltek hát kicsinyhitűek a jövőtől? Bízzatok, higgyetek, az Isten mindenkit
hív és vár az Ő tökéletes világába vissza, csak hallgassátok az Ő hívó szavát és készüljetek napról-
napra, mert Ő senkiről el nem feledkezik, aki az Ő nevét segítségül hívja. Nem!!
Isten veletek, majd jövök.

- 43 -
 FELÜLETESSÉG ÉS ÖNZÉS - NAGY TÖKÉLETLENSÉG
Névtelen Szellem 1967. augusztus 10.

Már ismét én jöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Igaz, hogy az emberi lélek a maga
egyhangú felkészültségével nem sokat tud elérni, még a maga szűk körzetében sem, hogyan tudna
akkor a gyenge hang elérni a világ négy tájára, amikor zavaros eszméktől fűtött emlékezéseiben
minden nagy eredményekről, győzelemről, dicsőségről álmodozik. Minden törekvésében a győzelem
bódító maszlagjának a betegségi tünetei mutatkoznak, mind a nagynak, mind a kicsinynek
megnyilatkozásaiban. A győzelemmel természetes, hogy felemelkedés jár és azzal „hatalom”. Ez a
hatalom kiváltságos elhelyezkedést jelent a világban - vagy akár a kuckóban - mindegy: az egyik
parancsol, a másik engedelmeskedni tartozik. Ez a hatalomvágy, ami mindenben megnyilatkozik,
okozza az ellenszegülést létrehozó küzdelmeket a földi világban és mindenhol, ahol csak a lélek
próbára van téve. De ahol szabadság van: a tökéletesség világaiban, ott is küzdelem van, mert ez
mutatja meg a lélek belső és igaz értékét. Tehát ez a próba, amelynek mérőeszköze az isteni
„Igazság”. Az Úr földi életében ez ellen a csillogó, hamis látszat ellen harcolt a maga mennyei
eszközével. Az Úr fegyverei nem a Föld, hanem a menny eszközei, amelyeket legyőzni nem tudott a
hamis látszat. Ezek a fegyverek nem földi, hanem mennyei fegyverek, amelyekhez nagyon ritkán nyúl
a földi ember, mert ezek nem kívánatos eszközök.
A békesség leple alá húzódik minden alantas szándékú, látszatos jó, amit nehéz felismerni a
maga megjelenésében, amíg - lassan, észrevétlenül elhelyezkedve az emberek szívében, lelkében -
meg nem kezdi a maga tevékenységét. A kezdet mindig kedvezőnek látszik, de a további fejlődésben
már elhinti a maga káros következményeit, amelyek ellen már nehéz védekezni, mert védi az emberi
igazság leple. A külső burok tetszetős formája alatt már helyet talál az utánzat, ami mindig türelemre
és várakozásra inti az igazság követőit. A gondolkozásra intő várakozás is fémjelzett eszköze az
igazságnak, de nem ment fel a gondolkozástól és a vigyázástól, mert a gondolkozó ember őrizkedik
mindazoktól a tévedésbe rejtett lehetőségektől, amelyeket mind őmaga, mind embertársai
gondatlanságból, felületességből „jóhiszeműen” követnek napról-napra, esetről-esetre. A felületesen
gondolkozó ember a maga kényelmére minden nem kedvezőt gond nélkül, szívesen feláldoz a maga
ferde fogalmainak eszközéül. Ezek a kicsiny, lényegtelennek látszó, percről-percre elkövetett
felületességek megnehezítik a tömegek életét, mert ezekből nőnek ki a nagy felületességeket
magukban hordozó bűnök, amelyeket senki sem ismer el magáénak és így nincs senki, aki úgy érzi,
hogy a nagy szenvedéseknek okozója volna.
Pedig minden embernek vannak bűnei, a másik ember szenvedéseinek előidézésében; a
nagy tökéletlenség, felületesség, és az önzés, amelyben mindezek mint apró, felismerhetetlen lelki
férgek jelen vannak. Azért az ítélkezés nagyon egyoldalú és kárhoztató, mert az ember - mivel
önmagát tökéletesnek, bűn nélkülinek tartva - könnyen elítéli a nálánál jobbat - így lesznek sokszor az
utolsók elsők és az elsők utolsók az igazság összegező lapján. A világ forrong és türelmetlenül sürgeti
az igazság nagy napjának eljövetelét, mert azt hiszi az „ember” önmagáról, hogy ő nem bűnös. Pedig
az igazság nem ismerése és az utolsó pontokig való nem követése már az ellentétes érzések és
gondolatok tenyésztelepét hozza létre az emberi lélekben. Azért az ember nehezen tud védekezni a
bűnös érzések és gondolatok ellen, mert a tévedések a zűrzavaros életkörülmények között - mint a
porszemek a szélben - úgy hullanak bele még a magát legszigorúbb törvényhez tartó gondolati és
érzésvilágába is, hogy elhomályosítsák azt a tisztán ragyogó igazságot, amit az isteni lélek sugároz
alá a Földön lakó, Tőle elszakadt gyermeke szívébe.
Ezért legyetek szerények mindig és mindenben; a magatok megítélésében is, különösen
sokszor ragyogó erényeitek ellenére, az ítélkezés porával elhomályosítjátok azt a mennyei serleget
(eszmét), amelyből az isteni igazság újjáteremtő cseppjeit igyekeztek magatokhoz venni. Nagyon
sokat tudtok, de nem mindent, mert az isteni igazságot és a könyörülő kegyelmet nagyon kevesen
értitek meg, mert nem tudjátok felfogni annak újjáteremtő erejét a bűnbocsánatban és az abban foglalt
munkában. De aki alázatos, aki igénytelen, annak a kinyitott szívében pillanat alatt helyet talál az Isten
akaratában való bizalom és átadja lelkét annak az újjáteremtő erőnek, mely szívében az újjászületés
nagy titkát helyezi el. És az a lélek többé már nem az, aki volt, hanem az Isten újjászületett gyermeke,
akinek megnyílnak a titkok és sokat megért, amit mások nem értenek. Erre kell törekedni és várni ezt
az ajándékot, ami minden földi értéknél több, nagyobb és igazabb, mert változásnak nincs alávetve.
Érdemes, mert még lesz idő és lehetőség, hogy veled egyet s mást megmagyarázzak, és befejezzek.
Nem, mert áll egy futótűz előtted, de nagyon hamar erejét veszti és elalszik; mint a zápor úgy veri szét
azt a szalmalángot, ami meg akar gyulladni, de nem engedi az Úr, mert olyan lesz a zápor, hogy
minden ilyen erejét veszti, még a hirtelen előjele is belefullad a zápor mindent elmosó erejébe.
Vigyázzál mindenre és okosan cselekedjél a zápor alatt.
Most Isten veled és veletek.

- 45 -
 A BECSÜLETESSÉGRŐL
Névtelen Szellem 1967. augusztus 17.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében, gyermekem. Nem szabad ebben a pillanatban határozni,
mert az árnyékok nagyobbak, mint a valóság. Az embereket a saját hibáik, bűneik még akkor is, mint
árnyék megkörnyékezik, ha azokból már - sok szenvedések és gyötrelmek után - meggyógyulnak
lehet hinni. Igen, meggyógyultnak hiszi magát és nagyon, sőt túlságosan is védi ezt a meggyógyulás
által elért eredményt, mind külsőben, mind a belső világában. Azért vannak emberek, akik felettébb
érzékenyek a nehezen - sok küzdelemmel elért becsületességükre, amit a külső világban
megszereztek az emberek előtt, mert még nem érkeztek el a belső világukhoz; ahhoz a ponthoz; hogy
ez olyan természetes és szükséges, mint az élet fenntartásához a levegő. Levegő nélkül nem élhet
meg senki, még a gonosz indulatú vadállat sem, de csak a maga környezetében, így a maga
környezetében is megvannak azok az életfenntartó elemek, ahol az a bizonyos fogalom még - bár
átminősítve - de ott is létezik. Így van meghatározva az úgynevezett „betyárbecsület”, ami bizonyos
vonalon összetartozók között megbízhatóságot eredményez, de aki ezt kockára teszi és visszaél vele,
azt a legkíméletlenebb úton teszik lehetetlenné. Ez az utolsó fokozata a megbízhatóságnak és
összetartozóságnak, mert a bűnben elmerült emberek az úgynevezett „becsületes”, azaz igaz úton
haladó emberek biztonságos életformája ellen szövetkezve, munka és gond nélkül akarnak élni és az
igaz úton elért anyagi javakat erőszakkal a magukévá tenni.
Ez tehát becstelen - igaztalan életforma, ami az isteni törvénnyel ellenkezik. Az emberi
életben is ezer és ezer lehetősége van annak, hogy az ember megszédüljön azokban a kínálkozó
alkalmakban, amelyeket eléje tár az élet, azokban a lehetőségekben, amelyek megszédítik az
önzésben alámerült lélek gondolkozását és jogosnak ítéli azt az előnyös formát, amit eléje tár a perc
kedvező lehetősége. Nem a határozott lopásról beszélek, amit szándékosan követ el az ember -
vagyis a lélek - hanem az emberi lélek gyengeségéről, ami a földi testben elfeledkezik arról a
fogadalmáról, amit az igazság nagy és szent törvénye előtt tett, amikor tudatára ébredt hibáinak és
bűneinek. Mindenkire elkövetkezik egy időpont, amikor szembetalálja magát azokkal az elkövetett
bűnökkel, amelyek vádlón sorakoznak fel ellene az igazság törvénye előtt. Ez a törvényforma jelenti
azt a pontot, amit az emberi lélek ütközésnek érez, mert meg kell ütköznie önmagában a saját
természetével. Ha ez nem ütközik meg, akkor kívülről az élet forgatagában kell találkoznia ugyanazzal
a ponttal, mert a hasonlók vonzzák egymást. - Meg kell ismerkedni azokkal a hatásokkal, melyeket
felidézett, mert a bűn - vagy „tévedés” - nem egyoldalúlag hat, hanem sokoldalú következményeket
hoz létre. Így a jó, az igaz gondolat és cselekedet nem marad hatás nélkül, hanem hatásokat okoz,
amelyek ha abban a pontban nem is tudnak az érzéketlen és tompa lélekben a maguk helyére eljutni,
de az idő elhozza azt - sokszor a földi életben - mert ha a lélek nagyon tompán tud is visszhangot adni
a jóban, így egyszerre nem tudja átérezni azt a finom hatást - de idők múltán kénytelen
visszaemlékezni arra a jóra és igazra, ami mellett talán érzéketlenül haladt el, észre sem vette ... A
hiányérzet a legkínosabb vágy alakjában ad magáról életjelt. Töri-zúzza magát az emberi lélek, hogy
vágyait megvalósíthassa, de a sors fösvényen, szűken mér azokból a lehetőségekből, amelyek után
töri magát és nehezen érheti el belőle még az utánzatot is. Nagyon sokan vannak azok, akik így
vonzatnak a szellemi világ igazságai felé és - ezekben az igazságokban ismernek a saját életük nagy
problémájára, és megtérnek ugyan, de az életük üres marad, amit nem értenek és elégedetlenül
kénytelenek a földi életből távozni.
Nem tudod még teljesen megérteni az életednek ezt a szakaszát? Én majd egyszer
megmagyarázom neked. - Ez is egy munka, amit el kell végezni, hogy megkoronázza azt az
eredményt, amit az Úr segítségével elvégezhettem veled. Amit a földi ember nem ért meg, azt a
szellem kénytelen újra átélni és megkapja a magyarázatát. Majd megérti mindenki, akit érintett, de ez
a megértés lehet hogy keserű árnyékot von a lélek emlékezésére, mert nehéz utak vezetnek odáig.
Meglátod te is, de nagyon fájdalmas hatást válthat ki a lelkedből. Ez majd átminősül egy más
nagyobb, tisztább és szentebb érzéssé. Legyél türelemmel még egy kis ideig.
Most én elbúcsúzom, gondolkozzál ezen és vigyázzál azokra az eseményekre, amelyek
felsorakoznak.
Isten veletek.

- 47 -
 AZ ÚR JÉZUS ÚTJÁNAK KÖVETÉSÉRŐL
Névtelen Szellem 1967. augusztus 31.

Már eljöttem ismételten az Úr Jézus nevében gyermekem. Mindenesetre fel kell világosítani
az együvé tartozókat a dolgok komolyságáról és az ő részükről való felelősségről, mert nemcsak
beszédből és külsőségek betartásáról van szó, amikor a lélek dolgairól, elkötelezettségéről tesz az
ember fogadalmat az Úr előtt. Amikor az Általa itt hagyott igazságokat elismeri és azokat magáénak
tartva elindul azon az úton, amelyen a mi Urunk és Megváltónk az Ő nagy szenvedésekkel és
mindenről való lemondásával járt a Földön töltött életében, akkor ezen az úton valóban követni is kell
Őt azokban a lemondásokban - amiket az élet kábító káprázata a földi ember elé tár, hogy
megtévessze és eltérítse attól az iránytól, amelyet az emberi lélek magasabbra emelkedéseinek
pillanatában felismert egyetlen lehetőségnek, a szenvedések és gyötrelmek világából és állapotából
való szabadulási lehetőségnek. Az ember bukott szellemi lény; mindegy; hogy honnan és mikor hullott
alá: a bűnök következményeivel megromlott földi világba, csak az a fontos, hogy ki akar innen
szabadulni. Ezeknek a részére a „Kegyelem” kinyit egy ajtót a világosság, boldogság világaiból és
megmutatja azokat a lehetőségeket, amelyeken áthaladva lehullanak azok a bilincsek, amelyek fogva
tartják a tévelygés világában az emberi lelkeket. Ez az Úr Jézus útja! - Aki felvette a tévelygés
világában a bilincseket a földi testben. Végigjárta azokat az utakat, amelyen a földi élet vándorai
járnak, végigküzdötte azokat a kísértéseket, melyekben a tévelygés lehetőségei minden lépésnél a
földi jókat kínálják fel a szenvedő embernek. Az éhség, a fáradság, a megvetettség, az elnyomatás, az
üldöztetés, végül a gyötrelmes kínos halál... Ki tudta volna ezen a nehéz úton Őt követni? - Senki azok
közül, akik méltán jutottak odáig a száműzetésben!
Tehát csak az, aki önmaga boldogságát áldozta fel azért, hogy azokat, akik méltán szenvedik
ezeket a gyötrelmeket kivezesse, megmenthesse a szenvedésektől, gyötrelmektől. Ezt azonban nem
kényszerrel, ráhatással, hanem a szabadakaratból választott Hozzá állással, az Őt követéssel. - Ezért
adja a megpróbáltatásokat az ember útjába az úgynevezett sors, hogy az emberi lélek tévedései és
tévelygései ütközést szenvedjenek és ezáltal kényszerítve legyen az Isten akaratának keresésére. Az
emberek sokasága - mint mondom - mélyen bukott szellem, akiknek nincs maradandó helyük sem a
Földön, sem a szférákban, mert űzi, hajtja őket a jobb és boldogabb élet után való vágy. Így kerülnek
hol egy kicsit nyugodtabb - hol szenvedtetőbb állapotba a Földön. Tehát béke, megállás - valóban
boldog megpihenés állapota - a bűnöket magában hordozó léleknek nincs sehol, mert az isteni szikra
akaratlanul, öntudatlanul nyugtalanságot érez és keresi, kutatja azt a célt, amely felé haladnia kell,
hogy elérhesse azt a boldogságot, amit elveszített. - Kis apró örömei, ha vannak is rövid időre - azok
is elfakulnak és ízüket, színüket veszítve a múlandóság feldolgozó műhelyébe kerülnek. Csak a
szeretet az, ami időket és változásokat túlélve, mindig frissen és üdén, önmagát megújítva, mindig
tökéletesebb formákba és színekbe öltözve áll a lélek elé és új örömöket hoz, boldogító erejével és
hatalmával új állapotokat teremtve. Azt mondhatnám, új életet, új ragyogásával, új világosságot szór a
lélek haladási útjára, mert a „szeretet a nagy törvény alapja”. Azért a szeretet ellen nem szabad
cselekedni senkinek és semminek, mert a szeretettel még az értelmetlen vadállatokat is meg lehet
szelídíteni, csak a bűnökben teljesen alámerült lelkek állnak ellene. Tehát nincsen semmi, ami a
szeretetnek ellene tud állani, csak a bűn és az eltévedt emberlélek makacs ellenállása. Az ilyen
eltévelyedéssel sok, nehezen kisimítható göröngyöket hoz létre a lélek a haladás útján önmaga
részére, amelyeken sokszor elesik és fájdalmas ütődéseket szenved, amíg felismeri önmagában azt
az okot, amely rögössé tette mind önmagának, mind másoknak az előrehaladás útját. Az emberi lélek
a maga tökéletlenségében legyen egyszerű és engedelmes azzal a sorssal szemben, amelyet neki az
isteni kegyelem kiszabott, még akkor is, ha szenvedés, vagy az emberektől való megvettetés jut
osztályrészéül, mert aki adta, az jól tudta azt, hogy milyen célt akar ezzel elérni.
Te pedig gyermekem, jól tudod azt, hogy Aki feletted őrködik, Aki kiszabta a sorsodat - bár
tudta és látta, hogy nem könnyű az út, amíg a célt eléred - az ismeri a te lelkedet, ismeri a te
küzdelmeidet, és figyelemmel kíséri lelki megmozdulásaidat. Nem könnyű a léleknek elhordozni a
megnemértés terhes valóságát, de azért ne fordulj el és ne engedd, hogy idő előtt megrekedjen a
haladás szekere. Az idő meghozza a maga eseményeit, ami igazolja a te beállított helyzetedet is
azzal, amit majd minden emberi felfogás megért és igazolva lát.
Addig legyél türelemmel az emberi kicsinyes felfogásokkal szemben.
Isten veletek. Pihenjél.

- 49 -
 A LELKI HALADOTTSÁGRÓL VIZSGÁZNI KELL
Névtelen Szellem 1967. szeptember 14.

Már én várlak az Úr Jézus nevében, gyermekem. Igen, én mindent látok és ismerek, úgy és
annyira, mintha én magam érezném át mindazt, ami fáj, ami a lélek elé kikerülhetetlen göröngyöket
rak, amelyen sokan elesnek, és meg is sebesülnek az úton, akik veled együtt haladnak. Mert az
ember a maga világában úrnak és hatalmasnak érzi magát, amíg a szabadakaratát érvényesítheti,
amíg megvan a választási lehetősége a jó és a jobb között és a jó és rossz között. Azonban eljön
minden szabadságnak az utolsó napja, amikor az út végére ért és be kell lépnie azon a kapun, ami a
célhoz vezető befejezése - kiteljesedése annak az iránynak, amelyet az ember a maga szabad
választása szerint követett akkor, amikor még ura volt az életnek és a sorsnak, azaz a célnak, ami a
lelkében vonzotta őt vágyai szerint. Az emberi léleknek mindig vannak vágyai és céljai, amit szeretne
elérni, de nem mindig érheti el, mert nem adatik meg hozzá a lehetőség a részére attól a kiszabott
sorstól, amelybe az ő végzete állította.
Minden Földön élő lélek próbát él át, tudtán és akaratán kívül jut olyan kényszerhelyzetekbe,
ahol az ő lelki haladottságáról vizsgáznia kell. Nem tudja senki, hogy mikor miben fog vizsgázni, mert
akkor, ha tudná, felkészülne rá, de nem tudhatja, mert a lélek erejét nem lehet egyoldalúlag
kihasználni, mert az emberi lélek nemcsak egyben bukott el, hanem mire a földi világ mélységéig
eljutott: az egész lelki tompaság bekövetkezett és a szellem elvesztette felette az uralmat. - A saját
énje a bűn, a tévelygés rabságába jutott. Ez a rabság uralkodik felette egészen addig, amíg teljesen
át nem adja magát az isteni átformáló hatalomnak. Ez az átadás az engedelmességben nyilatkozik
meg, amelyet az ember a sorssal szemben magában érez és érzéseiben ezt kialakítja, tetteiben
megvalósítja. Nem elégedetlen, nem követelő, nem erőszakos és gőgös, nem követelőző. Szereti az
igazságot, de nem bosszúálló, ha az ő részére igazságtalanságba ütközik. Tiltakozik az
igazságtalanság ellen, de ő maga nem cselekszik hasonló megtorlással. Ezt csak mint forma állítottam
a küzdő ember elé. Tehát nem mint példát, hanem csak mint ismertetést írtam le, mert az emberi lélek
ha egy keveset megért a jó és igaz formáinak megnyilatkozásaiból, hajlandó azt eltúlozni. Így jönnek
létre a hibás eredmények, a megnemértett jó és igaz nyomán keletkező rossz hatások, amelyek nem
teszik kívánatossá a jót és igazat a követésben. Az emberi lélek legyen természetes önmagában
önmagával és az egész világával, mert a színlelés az már hazugsággá válik. Az úgynevezett sorsot
nem lehet félrevezetni úgysem, mert az közössé vált a földi élettel. A test, mint egyenruha, közös
sorsot jelent: a boldogság világából való kirekesztést. Ez az egyenlőség egyformán uralja a már
haladó és haladott szellemű embereket és az alacsony - még a javulás útjára alig rálépett - sok
bűnöktől uralt - de már javulni akaró szellemű embereket. A test szenvedései sokszor felébresztik a
mélyen bukott emberek lelkét az igazság keresésére és keresik a kibontakozás lehetőségét és
megtérnek az igaz útra. Sok szenvedésekkel kell küzdenie azoknak is, akik már nem kényszerből,
hanem a szeretetből hozott áldozat bemutatásából „vállalják” a földi élettel járó küzdelmet. Talán „egy”
valakiért, akit szerettek és szeretnek és az gyengének látszik önmagában egyedül küzdeni a bűnök
árjával. A szerető lélek - aki erősebb és fejlettebb az igaz jó követésére - vállalja az áldozatot, hogy a
szeretett lelket felemelje és támogassa a jóban és igazban. A gyenge lelkeknek ugyanis nehéz a földi
élet, mert a bűn ezer csábításai, hazug szépségei, tettetett jóságai még az igazság útján járó emberi
lelkeket is félrevezetik. Csak azok tudnak küzdeni az árral, akiket az isteni lélek vezet előre a földi élet
rögös útján.
Ne csodálkozzál azon, hogy éppen azoktól szenvedtél a legtöbbet, akik az Isten útján haladók
soraiból jutottak hozzád. – Az Úr is nem azoktól ítéltetett-e halálra, akik a nagy „törvény” igazságának
a szolgálatában álltak és cselekedtek? Ez a nagy „törvény” megmerevedett halott volt már akkor is,
mert eltért az „Igaz Isten” útjáról az emberi tévelygés útjára, a tévelygés pedig rosszabb, mint a bűn a
maga alantas mivoltában. A bűn a maga alantas mivoltában felismerhető, mert szenvedtető, de a
tévelygés mindig az erény és a szentség ragyogó köntösében tetszeleg önmagának és másokat is
azzal vezet félre, hogy önmagát felemelje.
Az igaz Isten titkon cselekszik, nem hirdeti senkinek, hogy az Ő kegyelmét kinek akarja adni,
nem magasztalja fel azt, akit meg akar tartani, hanem az Ő áldását rejtve adja azoknak, akik
csendben várják az Ő kegyelmét, hogy megerősödhessenek a jóban és igazban. Azért kicsinyek ezek,
merthogy az Urat tartják mindenek felett nagynak, azért szegények, mivelhogy a mindenek felett
rendelkező isteni kegyelemben bízva tudják és hiszik, hogy az Úr nem feledkezik meg azokról, akik
Hozzá folyamodnak segítségért. Ez a hit ereje az, ami közvetlen kapcsolatban van az isteni
kegyelemmel. Ez a te gazdagságod és ez legyen a te erősséged is gyermekem. Ne félj azoktól, akik
megvetnek azért, mert hittél az Ő ígéretében és az isteni vezetésben, mert eljön az idő és az nem
messze van, amikor minden igazolva lesz, amit az Úr ígérete szerint veled közöltem. Nagyon meg
leszel még ebben próbálva, de az Úr megsegít és megerősödsz. Jó egészségben leszel, és örülsz
ennek boldogan, hirdeted az Úr kegyelmét azoknak, akik ma még nem hisznek egészen ebben, hogy
az Úr ma is az, az Ő ígéreteihez ragaszkodókhoz és benne bízókhoz, Aki volt a csodavárókhoz a
régmúlt időkben ...
Isten veletek, igyekezzetek a jóra és igazra.

- 51 -
 AZ ISTENI KEGYELEM MUNKÁSOKAT KERES
Névtelen Szellem 1967. október 3.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében, gyermekem. Ezt a kérdést ugyan nem nagyon helyesen
gondoltad el gyermekem, mert az érdemességet sem én, sem te nem tudjuk eldönteni. Sokkal
magasabb helyen döntik el azt. Semmi sem történik hiába, mert még a porban csúszó-mászó
férgeknek is van rendeltetésük, ha károsnak és nemkívánatosnak látszik is a tevékenységük. -
Gyermekem, te nagyon sötéten látod a dolgokat. Azért, mert nem süt a nap teljes erejével és nem
kedvez a melegével a didergő hajnalon, akkor talán nem is lesz már többé érlelő napja az élet
szépségének? - Nem szabad ezen a ponton megállni, hiszen nem a múlandóért küzdünk, fáradunk,
nem a pillanatnyi boldogság elnyerése a célunk, hanem az örökkétartó örömök és boldogságok
elnyerése. Annak megszerzéséért folytatott harcok, küzdőtere pedig a földi életben van kijelölve.
Tudom, hogy el vagy fáradva és a lelked szeretne megpihenni abban a bizonyosságban, amely már
nemcsak ígéret, hanem a megvalósulásnak bizonyosságát is magában hordozó előleget jelentő,
kézzelfogható olyan ajándéka, ami már a földi életben is meg-melegíti a lelkedet. Ez a pihenés már
hamar eljön. Majd ezen is túlesel és bár még egy kis időre talán még némi kis borulat látszik, de nem
jön veszedelem. Sőt egy nagyon kedvező fordulat áll be az életedben, és ez be fogja világítani mind
az előtted lévő, mind a múltban lezajlott homályos pontokat is, hogy mi miért volt, miért kellett az
árnyakkal küzdeni. Ezután boldog megnyugvással hagyod itt a küzdőteret, mert maradék nélkül
betöltötted a magadra vállalt feladatot. Nem tudod most még el sem képzelni, mennyi megnyugvást és
elégedettséget nyújt ez az ilyen földi élet a léleknek, amikor érzi és tudja, hogy nem hagyott itt semmit,
ami a maga bizonytalanságával, befejezetlenségével visszahívja az idő és anyag birodalmába azt a
lelket, aki már megkóstolta a szellemi élet mindenre megfelelő állapotát.
A földi élet nagy hiányokkal küzdő bizonytalanságában folytonos rettegéssel várja a lélek,
hogy enyhüljön a fájdalom. És ez az enyhülés nem jön, hanem sokszor nehezebb és riasztóbb árnyak
jönnek eléje az életúton és ezektől nem lehet előre jutni. Hiába erőlködik a földi tudomány, hogy
ezeket legyőzhesse, ezek nem győzhetők le, mert a bűn - az isteni igazságtól való elfordulás -
ezeknek a tenyésztelepe. Nem tud a jobb, az igazabb eszme tartósan meggyökerezni az emberi
szívben, mert a talaj nem kedvez és ha az ember vágyódik is a jóra, az igazra, és próbálkozik, hogy ő
is valami jóval hozzájáruljon az igaz jónak műveléséhez - a csalódások áradata elmossa az
áldozatokra kész lélek nemes szándékait és magába vonulva csak az elgondolásig ér el, mert fél a
rossz következményektől, a csalódásoktól és az eredménytelenségektől, mert a gonosz minden jó és
igaznak ellensége. Az emberek a maguk fokozatából ítélnek meg minden tiszta és igaz eszmét vagy
elgondolást. Természetes, hogy senki nem bízik meg annak tisztaságában és ennélfogva annak jó
eredményében, mert az meghaladja az ember elfogadó készségét a jóban. A lélek fokról-fokra
homályosodik a jóval és az igazzal szemben és beáll a hitetlenség, a békétlenség és megszűnik a
bizalom, a szeretet, a jóra való készség. Ellenségként áll szemben minden ember egymással. Ez a
bűn eredménye, ami megteremti a poklot. Ebben a pokolban sínylődik a lélek, amíg az isteni
kegyelem meg nem világítja a kivezető utat a részére. Amíg a lélek nem szenved, addig nem keresi az
enyhülés lehetőségeit. Tehát addig kell szenvedni a próbák váltakozó állapotaiban, amíg meg nem
világosodik a lélek előtt az Istentől adott lehetőség útja, amelyen járva fokról-fokra találkozik az
életnek azokkal az enyhületet nyújtó ajándékaival, amelyek felfelé mutató útjelzők képében oda
vannak állítva, hogy a viharok le ne dönthessék, a hit lámpáját a szél el ne olthassa.
A viharok nem kímélik meg; sőt tépik, szaggatják, de az Úr ad menedéket és erősítést, a
lámpát újra és újra megtölti olajjal, hogy ki ne aludjék, amíg a viharok tartanak. - De jön a reggel és
leváltják az útjelző lámpákat hordozó lelkeket, de a lámpák tovább világítanak. Nem a viharos utakon
többé, hanem a békesség és boldogság felé vezető úton felfelé egyre magasabb és tisztább utat
világítanak meg, mert ők maguk is a boldogság fényében ragyognak. Igen, gyermekem, az isteni
kegyelem munkásokat keres, hogy a fényük ragyogva hirdesse Isten dicsőségét, szeretetét és
kegyelmét a tökéletlenség homályában eltévedt szenvedő lelkeknek. Ennek az elhívatásnak a
részeseit megtépi a vihar a Földön, de az út végén a kegyelem felemeli, megtisztítja az út porától őket
és tovább ragyogva hirdetik az egyetlen kivezető utat a szenvedések és gyötrelmek világából. Aki
hallja és megérti mit mond az Úr a gyülekezeteknek az útjelzőkön keresztül, az nem dobálja sárral,
nem igyekszik kidönteni az úton elhelyezett világító lámpást, hanem megerősíti és hivatásában
támogatja, akkor pedig a világosság már átjárta lelkét és tud tájékozódni az úton előre.
Ez a munka áldozattal jár. De az Úr előttünk járt és az Ő lépései nyomán haladva, mind
egybegyűjtve, az Ő világában találkozunk mindnyájan. Őrá tekintve, az Ő példáját követve, eggyé
olvadva, az Övéi leszünk az örökkévalóságban. Az isteni kegyelem hirdetői és megtartói, az új világ
lakosai, az újjáteremtett, tiszta lelkek egységének tagjai lesznek mindazok, akik legyőzik a bűnt, a
tévelygést és engedelmesen meghajolnak az isteni akarat előtt. Ezek elveszítik egykori megtévedt
anyagi testük formáit, és azokhoz lesznek hasonlók, akik nem vétkeztek az isteni rendelés ellen.
Tehát nem félni, nem rettegni, nem visszahúzódni kell, hanem hirdetni kell az örökkévaló Isten
visszahívó üzenetét a tévelygő, aláhullott, szenvedő világnak, amíg a kegyelem napja tart, mert az
éjszaka közeledik és azután már nem lesznek lámpások, mert azokat is visszahívja az Úr idejében.
Légy erős és bízzál az Úr ígéretében.
Isten veletek.

- 53 -
 „KERESSÉTEK ISTEN ORSZÁGÁT! ...”
Névtelen Szellem 1967. október 5.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében, gyermekem, mert megláttam a lelkedben azokat a kínzó
kétségeket, amelyek a közelmúltak árnyképeiből tevődtek össze. Tudtam azt előre, hogy azok nem
tűnnek el nyomtalanul a lelkedből, azért jó előre felerősíteni igyekeztem a lelkedet. Most is azt akarom
és az Úr megsegít ebben is, mert szükség van erre a felerősítésre, hogy legyen elég erőd a közeledő
árnyakon keresztül is meglátni és megtapasztalni az isteni kegyelem erejét és hatalmát, bármilyen
sötét árnyak fogják is el a fény erejét és hatalmát, az isteni Gondviselés ereje áttöri a sötét árnyak
hatalmát, hogy az emberek által olyan sötétté és félelmetessé lett elkövetkezendőkben is a
reménység fénye és a jóság melege ki ne aludjék, meg ne hűljön az emberek világában, mert ha ez
egészen kialszik, akkor már csak az ítélet kemény törvénye beszélhet tovább. Ez is eljön, mert el kell
jönnie. Az igazság szavát a legsüketebbeknek is meg kell hallania, mert az igazság beszéde nemcsak
a fül hallásán keresztül jut el a gondolkodó emberekhez, hanem az egész lelki világ és az egész testi
érzékenység kínos tapasztalatain keresztül kénytelen lesz elismerni és beismerni azt, hogy a haladás
útján nem érte el célját, a jobb és könnyebb életet, hanem éppen a rosszabbat, a szenvedésekkel
megrakott élet elviselhetetlensége alatt keresni fogja a halálban a megenyhülést. De azt meg nem
találhatja, mert a testi életben kereste és keresi tovább is az élet célját: a nagy rejtély megoldását.
Bármennyire igyekszik is az élet titkainak felderítésére, annál messzebb esik attól a lehetőségtől, hogy
azt megismerhesse, mert a fény csak a fénnyel vegyülhet össze, hogy nagyobb legyen, mert ha a
sötétséggel vegyül egybe, már a fény is eltompul és fokozatosan elveszíti erejét és hatóképességét. A
világosság, a fény az isteni kegyelem kiáradása az igaz jóban, amit az igazságra törekvő emberi lélek
magához vonz tudtán és akaratán kívül. Ez még nem az igazság maga, hanem a lélekben való
vágyakozás, ami a kiteljesedést, a fejlődést sürgeti. De mivel a bukott emberi lélek önmagában azt fel
nem találhatja, azért az isteni könyörület segítségére siet és a lélek fokozata szerinti legközelebbi
érzés és gondolat szerinti új ismeretek és új érzésrezgések ébresztésével nagyobb tért hódít meg a
jónak és igaznak az emberi lélekben. Amennyit a jó és igaz betölt, abban a mértékben fakul el a régi,
helytelen és törvénytelen után való érdeklődés és vágyakozás. Végül az elfakulással erejét veszti és
megszűnik.
A lélekben a jobb, a szebb, az igazabb eszme hatalmat nyert az alacsonyabb, a tökéletlenebb
felett és nem uralkodhat a régi, a tökéletlen, a rossz, hanem az igazság és szeretet, ami az
áldozathozatalig is képessé teszi a jó és igaz szolgálatában. Ezek a harcok az emberi lélekben
mennek végbe, amit a megpróbáltatások tüzében kínosan érez át a földi ember, mert viaskodik a test
a lélek magasabbrendű törekvéseivel szemben. A testi törekvések a mának - a közelfekvő és
könnyebben elérhető „jónak” elérhetőségéért és megtartásáért harcolnak, okoskodnak. A lélek a
holnap ígéretéért a jobb, az igazabb, a nagyobbértékű és tökéletesebb, maradandóbb, igazabb jókért
odaadja, feláldozza a mának - kezében tartott - valóságát, mert a lélek magasabb fokú boldogság után
való vágyai értékesebb és maradandóbb javakat tártak eléje. - Vajon elérheti-e ezeket a
vágyvilágában eléje tárt boldogságokat az emberi lélek? Ez a próbatétel minden lélekben, minden
állapotban és minden formában megjelenik az ember - azaz a jobbra, az igazra törekvő földi ember
előtt, mert az egész földi élet csak a próbatételre van beállítva. Az emberi lélek mindennel vizsga elé
van állítva, helyesen, vagy helytelenül oldja-e meg az úgynevezett „sors” eléje adott kérdéseit. Ha
helyesen oldotta meg - jobb, boldogabb létállapotban ébred fel a halál utáni életben. Ha rosszul
oldotta meg, akkor még azt a jót is elveszíti, amit esetleg egy régebbi élet folyamán meg tudott
szerezni, mert a bűnben eltorzult lélek elveszíti a helyes ítélőképességét.
Azért az ember ne higgye magáról, hogy ő már jó és tökéletes, mert az Istentől kiszabott
törvényes útra rálépett, és azon előre tett némi haladást. A próbákon dől el, hogy haladott vagy
visszaesett a lélek. A próbák eredményeit nem azonnal érzi meg mindenki, mert az ítélet a hosszútűrő
„szeretet” kezében és szívében van elrejtve. Azért nem adja senkinek tudtára, mert az irgalom követi a
megtérés útját kereső bűnbánó lelkeket, hogy visszavezesse az igazság és szeretet világába. Nincs
senki elveszve, mert mindenki számon van tartva az örökkévalóság nagy életkönyvében, de
mindenkinek meg kell találni a hazavezető utat. Addig a tévelygés világaiban küzd, szenved, az
önmaga teremtett állapotaiban. De aki abban a kegyelemben részesült, hogy megismerhette a Földre
küldött isteni Igazságot, az Utat, amelyen hazatalál, az boruljon térdre, mert abban a kegyelem Istene
hajolt le érte ebben a nagy kijelentésben, hogy hazahívja a szenvedések világaiból, mert nincs senki
elvetve, vagy örökre kitagadva. Az ember a maga tudatlanságában egy megtévedt hatalom csak, aki
elvesztette a maga világát, mert nem tudott és nem tud uralkodni, amíg önmagában le nem tudja
győzni a rossz hatalmát az Istentől való eltávolodás okát. A könyörülő Isten elküldötte az Ő tökéletes
Gyermekét az eltévelyedettekért, hogy megkeresse és megtartsa azokat, akik Őt követik és az Ő
szeretettörvényébe beleilleszkednek és hasonló módon cselekednek.
„Keressétek az Isten országát és annak igazságát és minden megadatik néktek.”
Így, ebben mindenki megtalálja a maga helyét, a maga világában, a maga elé adott munka
helyes elvégzésében és megtalálja a jutalmát is abban az eredményben, amit az Isten akarata
törvényében előírt. Mert ha az ember szenved is a gonoszban tévelygők közelségétől, az nem
elveszett élet, hanem építő élet, mert a jó és igaz életet el nem múló dicsőség koronázza be, mert
minden ragyog, minden hirdeti az Isten dicsőségét, amit az Ő nevében az Ő akarata szerint
cselekszünk meg. Legyen az a Földön a gonoszok között, vagy legyen az a szellemek megtért
csoportjai között, vagy legyen azok között, akik sárral és hazugsággal dobálóznak, akik hazug és
gonosz indulatokkal dobják vissza a szent és tiszta törekvéstől nyújtott igazságokat, azok akkor is
szentek és tiszták maradnak, de a gonoszság indította hazugság és tisztátalan gyanúsítás - amit az
igaz emberre dobál a gonosz indulatú ember - azt megkeresi a gonosz eredmény és szenved még a
Földön érte, mert nem hagyja az Úr az igaz ember szenvedéseit büntetlenül.
Azért nem vagy és nem leszel elhagyva soha, sem itt, sem a te világodban, ahová már várnak
sokan. De még egy kis ideig tűrd el azoktól a fájó tévedéseket, akik még nem tudják, hogy mit
cselekszenek, de majd megtudják ...
Most én elmegyek, ha ráérsz írjál a Lajossal is kicsit.
Isten veletek.

- 55 -
 A SZERETET VIRÁGAIRÓL
Névtelen Szellem 1967. december 28.

Már kereslek és várlak az Úr Jézus nevében, gyermekem. Igen kedves gyermekem, ez a két
mondat sokat mond: mindent, amit ez a sok év együttvéve nemcsak mondott, hanem meg is épített a
te lelkedben és azoknak a sokaknak a lelkében, akikhez eljutott az én érzésem és gondolatom
kifejező formája a betűkben, a betűk összetett egymásba fonódásában, amely életet, hitet és reményt
sugárzott és betöltötte az életek hiányos részeit. - Új célokat, új reménységeket ébresztett életre és
megszüntette a földi élet kényszerrobotját, mert ragyogó távlatokban ugyan - de mégis megtalálta a
földi ember az életének célját és megismerte a legközelebbi utat, amelyen haladva elérheti és
valósággá teheti a maga és mások részére azt, amiről már lemondott, mint valami nemlétezőről. Nem!
Mert ez olyan, mint az árnyék a falon. Minden tévedés és tévelygés, ami nem az isteni igazságokból
származik, az elpusztulásra, megsemmisülésre van ítélve. Mielőtt még a létbe jutott a bűn, már
megkondult felette az ítélet haragja. A bűn, a tévedés az emberi lélek terhe, melyet le kell magáról
rakni, mert minden bűn ellensége az életnek, a fejlődésnek és annak az örömnek és boldogságnak,
ami felemeli az ember lelkét és tovább segíti a lelki fejlődés vonalán. Fejlődés nélkül nincs folytatás és
nem elérhető a cél. A cél mindig új ígéretet ébreszt és új örömöt ígér, amelyet meg is ad, mint
ajándékát az életnek, ha az emberi lélek azt azon az úton keresi, amely nem a vakhit és a vak
szerencse ajándéka, hanem az igaz élet és igaz cél Istentől adott beteljesedése annak a törvénynek,
amelyet az Isten minden teremtményének meg is adott és mint az élet járulékát megadja.
Azért nem szabad külön aggodalmaskodni semmi miatt, ami igaz és törvényes, mert ez
annyira hozzákötött járuléka az ember életének, hogy ki sem térhet előle - de csak az Isten útján
haladó emberi léleknek adódik meg az a kívánt eredmény, amelyre az emberi lélek vágyik és örömöt
okozó. Azonban ebből adódik sok emberi lélek csalódása, mert olyan eredményekre számít,
amelyekre nem tette magát érdemessé. Nem tud belenyugodni sorsába, mert túlbecsülte érdemeit. -
Vannak szerény igényű emberlelkek, akik tudják azt, hogy nem érdem szerint vannak a földi javak
elosztva, mert a mohó kapkodók, még a „sok”-kal sincsenek megelégedve és irigylik ami a másé, így
szívesen a magukévá teszik azt is, ami az igazság szerint őket nem illeti meg. Ezek rontják meg a
földi élet összhangját, ezek vetnek árnyékot az igaz ember útjára, hogy megtévessze a vele egy úton
haladókat. Súlyos eredményeinek árnyéka sokáig kíséri az ilyen lelkek haladási útját, egészen addig,
amíg rosszirányú érzéseit, gondolatait, törekvéseit meg nem változtatja és meg nem tér arra az útra,
amelyet az isteni igazság szabott ki részére. Ez az a próba mindenki részére, aki nem tudja magát
túltenni a következmények árnyékai között, nem találja meg a részére kijelölt utat, amelyen neki
haladnia kell, hogy az ő részére kijelölt igaz eredményhez juthasson. - Ezek az örök elégedetlenek,
szerencsétlenek, akik mindig másképpen akarják rendezni sorsukat, mint ahogyan azt részükre az
igazság törvénye kiszabta. Minden úton vannak próbák, amelyen a haladni akaró és jóra, igazra
törekvő lelkű emberek is nagyokat buknak és bukásukkal másokat is magukkal rántanak, mert
gondolataikkal, érzéseikkel belekapaszkodnak azokba, akik az ő maguk igaz célját akarják elérni, és
visszatartják ezzel azoknak előrehaladását, akik egész erejükkel, hitükkel a jónak és igaznak
szolgálatára szentelték magukat földi életükben.
Ezért vannak olyan egészen igaznak és jónak látszó életek, amelyek külső formájukban
boldognak és egyenesnek látszó utakon haladnak ugyan - de mégis megbotlanak a kicsiny, alig
észrevehető lehetőségekben, mert nem tekintenek önmagukba, így nem látják meg azokat a kicsiny,
alig látható folytonossági hibákat, amelyek utat engednek a téves és helytelen elgondolásoknak,
érzéseknek, amelyekkel megízetlenítik, vagy egyenesen megkeserítik azoknak életét, ahonnan talán
igaz szeretetet, őszinteséget, jóra való készséget, együttérzést és segítséget nyerhetnének. Hiszen
senki nem mondhatja el a földi életben, hogy nem szorul rá senki segítségére sem, mert mindenkinek
hiányzik a jóakaratú embertárs, a kötelességét teljesítő felebarát. Még az ellenséggel való
irgalmasság is - az isteni törvényben - mint segítő és felemelő kötelező cselekmény van előírva. Azért
az Úr útján járó embernek szeretet nélkül nem lehet elindulni, mert a Földön élők ebben szegények és
koldusok, mert aki nem ad - az nem is kaphat, vagy ha látszatos formában hasonlít is a szeretethez,
de belső értékben csak utánzat és értéktelen, sőt csalás és félrevezetés.
A szeretet drága érték és aki elpazarolja és visszaél vele, az bűnös és büntetésre méltó. Azért
a legnagyobb érték az egész teremtettségben az igaz szeretet és az alázatos jóság, mert az, aki a jó
cselekedéséből dicsekvésre való értéket hirdet: az éppen értéktelenné teszi azt. Azért kihirdetni olyan
értéket, ami csak utánzat, az már maga az ítélet alá esik, mert aki igazat cselekszik, az: az Isten
áldásával lesz valódi érték. Minden igaz érték csak szeretetből jöhet és az az igaz fémjelzője a
léleknek. Most annak a szeretetnek az örök értékével, gazdagon való áldásával öleli meg lelked
érzéseit az én lelkem, amit az én Uram, Megváltóm reám bízott, hogy téged irányítsalak a
tévedhetetlen igaz útra. Ezzel köszönöm meg az Ő ajándékát, hogy a földi emberek sokféle rétegéből
való imákat felajánlom az Ő trónusához vezető lépcsőzet szegélyezéséhez, mert virágok azok, az
ember lelkének virágai és ezekkel együtt a te lelked hozzám való szeretetét és hálás megemlékezését
arról a napról, amikor az Úr hozzád küldött.
Az Úr áldása legyen a te további utadon a Földön, hogy amikor befejeződik a te földi
küzdelmes utad, ne legyen idegen ez a világ, ismeretlen és idegen részedre, mely kitárt kapuval vár,
hogy meggyógyulva a Földön kapott sebesülésekből, boldogan befogadjon azok közé, akik elejétől
fogva meg vannak számolva a beérkezők közé. Oda már nem ér el semmi, ami fájdalmas és kínzó. -
Nem sokáig...
Isten veled és az Ő áldása legyen és nyugodjék meg rajtad és a te jóra és igazra való
törekvéseden. Ámen.

- 57 -
 ISTEN HAZAHÍVÓ SZAVA
Névtelen Szellem 1968. január 9.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében, Aki az Ő nagy áldozatával embernek felfoghatatlan nagyot
cselekedett az Ő Földre jövetelével. Az ember el sem képzelheti és így meg sem értheti annak
nagyságát és annak értékét, amit az egész emberiség kapott az Isten ingyen kegyelméből. Ingyen
kegyelemből, mert minden a szeretet ajándéka, amelyre méltatlan és így mivel nem érti meg,
ennélfogva nem is tudja felfogni azt az ajándékot és mivel nem képes mindezt értékelni, ennélfogva
meg sem tudja becsülni. Hagyja elfolyni élete felett azt a kegyelemnyújtó segítséget, amellyel
szenvedéseiből meggyógyulni tudna, csak a kezét kellene érte kinyújtani, hogy a mennyei segítséget
felfoghassa. - Mert hullik az napról-napra, éjszakáról-éjszakára, hogy az emberi lelket meggyógyítsa,
felemelje és boldoggá tegye. Ez a kegyelem áradása tart már közel kétezer éve, de nagyon kevés
emberi lélek nyúlt utána, hogy annak segítségével felemelkedhessék a bűn porából, piszkából és az
ezzel járó szenvedtető következményekből. Mert minden, ami bűn, az magában hordja a
szenvedéseket és azokat a gyötrelmeket, amelyek eltorlaszolják az utat, hogy a lélek az egyenes
irányt megtalálhassa és azon haladva eljuthasson az ígéret földjére, ahol boldogságban élhet és a
dicsőség fénye övezi be lelki megjelenését. Mert igen, ez az ígéret az, amelyért az emberi lélek törtet,
amióta a paradicsomi világokból kiűzetett. Ezt hordozza magában, lelke elrejtett zugában, mint égi
reményt, vágyakozást. Ezt keresi, ezt hajszolja, amikor ennek az árnyképe látszik meg a képzelet
falán. Meg akarja rögzíteni, hogy megfoghassa, a magáévá tehesse már múlandó földi életében - és
amikor utána nyúl, és már-már elérte, úgy hiszi, hogy az övé - akkor látja, hogy mindez csak árnyképe
annak, amit keres, ami után vágyik. A földi élet is csak egy árnyképe a valóságos életnek és ennek
örömei csak vetített képei valaminek, ami volt valaha és amit elérhet, ha megtalálja a helyes utat,
amelyen odaérhet - ha a lelkében megelevenedő isteni szikra megérzi, meghallja, hogy ebben a
vágyban az Isten hazahívó szava csendül meg.
Az, ami után vágyik, igaz és csalhatatlan valóságban tükröződik vissza a lélek vágyvilágában,
de az ember elvesztette az irányt, és nem tud visszatalálni elvesztett világába. Kellett egy Valóságnak
jönni, Aki onnan jött, annak a vágyott valóságnak a világából. Ez a Valóság testetöltött és emberi
módon hirdette a tudományok tudományát. Minden kérdésre megfelelt, de azok a fülek, amelyek a
hatalomtól be voltak gyepesedve, nem tudták felfogni azokat a finom rezgéseket, melyek a szent, a
tiszta isteni Lélekből sugározták át azt a hangot, amely hasonló elfogadó készségre volt csak
beállítva. Süketek voltak ezek az isteni üzenet megértéséhez és elfogadásához. Hiába hirdették ők az
„igaz Isten” rendelkezéseit, az csak betű maradt az ő lelkükben. A lelki füleik be voltak gyepesedve, az
isteni hang csengése nem ért el a lelkük megérző világáig. A szellemük aludt, érzékeik tompák voltak,
a bűn eltorlaszolta a mennyei hang előtt azokat az utakat és lehetőségeket, amelyeken keresztül az
isteni igazság behatolhat az ember legbensőbb énjéhez, az isteni szikrához. Miért kell az embernek
szenvedni? Csak azért, hogy a fájdalmak és csalódások, kétségbeesések lerombolják - mint faltörő
kosok - azokat a sok földi életek nyomán megerősödött kemény ellentétes, ferde - igazságnak hitt -
tévedéseket és tévelygéseket, melyeket helyesnek és szükségesnek vélt megszerezni a földi ember
ahhoz, hogy boldogulhasson a földi életben. Ez az elv a földi életben egyszer-egyszer bizonyára
meghozza az „embernek” azt, hogy reményei és vágyai teljesedhetnek, de annál nagyobb a
csalódása és gyötrelme a földi test levetése után, mely a lélek világában, mint elkerülhetetlen
valóságok rögzítődnek és minden menekülési utat elzárnak a szenvedő lélek elől.
Nagyon sok bánat és szenvedés állja útját a menekülni kívánó léleknek. Az isteni kegyelem
ezeknek a tévedő lelkeknek új utat, új lehetőséget nyitott, hogy téves törekvéseik tudatára ébredve
azoknak a téves igazságoknak ellenállhassanak és ezek ellen harcolhassanak. Ez: a földi élet! A földi
élet a színtere azoknak a próbáknak, amelyeken a minden tévelygés és hamis felfogásból eredő
megvalósulás szabad teret nyerhet és a következményekből okulhat és jobb belátása szerint
megtérhet az Isten által mutatott helyes irányba vezető útra. Szenvedve javulhat, tisztulhat és - a
próbákon, ha megáll - előre juthat a boldogság igaz világába. Ezt a kínos gyötrelmekkel kirakott utat
mutatta meg a földi embernek az Úr, az Isten fia, az isteni kegyelem Hordozója, Aki felvette a
gyötrelmek testét és új utat vágott a bűn világában. Ezen az úton az igaz Istennek törvénye mellett a
kegyelem útját mutatta meg az embernek. Az elfáradt csalódások és szenvedések alatt roskadozó
lelkű emberlelkek itt, ezen az úton megpihenve erőt, hitet, bizodalmat nyernek, ha panaszaikat ott
lerakják és várják a kegyelem feléjük nyújtott aranypálcáját. Ez a kegyelem mindenkihez szól, de
mindenkihez másképpen. De bárhogyan szól - akár lágyan, akár keményen - azt bizonyítja, hogy
meghallgatja az Úr azokat a fájó, vagy feltörekvő panaszokat, amelyeket az emberek lelkéből közvetít
az érzések rezgése.
Bízzál leányom, a kéréseket meghallgatta a kegyelem Istene és sorsod jó kezekbe van letéve.
Hinni, bízni, várni mindenre, mert azok, akik az Úr által végigjárt úton - a megmutatott igaz úton -
haladnak, azokat Ő vezeti, a kegyelem Istene, azok hazatalálnak az Őáltala megalkotott világba, az
Isten országába. Minden könyörgést meghallgat az Úr, amit alázatos szívvel, hittel és bizalommal küld
fel a lélek, az Ő világába.
Ezzel kezdjétek az évet és célhoz értek mind.
Isten veletek, ha nagyon jók lesztek, jövünk.

- 59 -
 A KEGYELEM KIÁRADÁSA AZ UTOLSÓ IDŐKBEN
A Küldött szózata 1968. január 25.

Nem vagyok a Vezetőd, de ne kérdezd, ki vagyok, mert az Úr nevében szólok hozzád, nem az
én akaratom és gondolatom szerint beszélek, hanem annak nevében, Aki engem elküldött. A te
érzéseid, gondolataid nyilván vannak tartva és nem kell azt sem a látható, sem a láthatatlan világ előtt
sem takargatni, sem nagy híreszteléssel a világ elé tárni, hogy mi megy véghez egy küzdő lélek belső
világában, amíg a teljes képe ki nem alakul annak a tervnek, amit az isteni akarat alkotott, az emberi
lelkek legbensőbb világában. Az én küldetésem sem több, sem kevesebb, mint csak az, hogy a lelkek
ne tépelődjenek, ne aggódjanak azok felől az előre kitervezett lehetőségek felől, amelyeket az élet,
mint kész, kialakított eshetőségeket eléjük tár az időben, hogy azokkal betöltsék a sokoldalúlag
megrongált múltat, amely minden lélekben kiigazításra - betöltésre, vagy lesimításra szorul, hogy mint
egy kész, elvégzett munka megállhasson az idők végezetéig. Az emberi életek, mint kész könyvek,
még a legjobbnak, a legszebbnek és a legtökéletesebbnek látszó életek is, bizonyos hiányosságot
mutatnak fel, ha a szellemi szemekkel vizsgáljuk át azokat a sorsokat, amelyeken könnyebb, vagy
nehezebb próba elé lett az emberi lélek állítva. Mert minden küzdelem, minden vergődő, szabadulást
kereső és munkáló erőfeszítés valami olyan károkat is okozhat, amikkel valakinek kárt és fájdalmat
lehet okozni. Ezek az akaraton kívül eső lelki vergődésből származó károk, fájdalmak, vagy kisebb
nagyobb sebesülések azok, amelyeket mindenkinek el kell szenvedni, amikor az ilyen gyötrődő lélek
talán az utolsó harcát vívja a tévelygések világában. Ezeket mondom én, hogy megnyugtassalak és
az új feladathoz felkészítselek. Nem akarlak én olyan nehéz kérdés megfejtésével terhelni, amivel
téged olyan nagyon nehéz helyzet elé állítsalak, ami erődet meghaladja, csak ne állj ellene annak a
végzetnek, ami mint egy hullámzó vízen úszó csónak, úgy visz azon cél felé, amelyet a kegyelem
nyújtott részedre, hogy hamarabb elérhessétek mindnyájan azt, amit sok hiábavaló akarással keres,
de el nem érheti, még akkor sem, ha önmagát feláldozza és az erejét meghaladó feladatot vállal is az
ember, hogy azt elérhesse.
A földi élet teher már neked, mert a test erői nagyon elfogyatkoztak ugyan, de a te lelki
erőiddel pótolni lehet, hogy azokat a hiányokat betöltve célt lehessen érni. Ne keresd azt, ki vagyok,
ebben a pillanatban még veled vagyok és a magad eljövendő boldogságának őre. - Nem én akartam,
nem én rendeztem, felsőbb irányítás alapján, nem mindennapi és nem minden léleknek való esemény
történt ezzel, de az isteni kegyelem kiáradása az utolsó időkben elhozza a külső lehetőségeknek a
létben való helyfoglalását azokkal a merész próbálkozásokkal szemben, amikkel a világ végső
erőfeszítéseit korlátozza.
Most én elbúcsúzom tőled, vésd szívedbe, amit mondtam, ez a feleletem a te gondolataidra.
Az Úr őrködő kegyelme legyen veled.
 MIKOR LESZ A FELTÁMADÁS?
Névtelen Szellem 1968. február 1.

Már várlak az Úr Jézus nevében gyermekem. Igen, nagyon csodálkoztál? Igen, de mégis
valamennyit megértettél belőle? Igen, nem mindent lehet az emberi fogalmak szerint a lelkekhez közel
hozni, mert más az emberi gondolkozás - és más a lélek fogalma azokról az elérhető és el nem érhető
dolgokról, amelyeket, mint célt az isteni törvény eléje tűzött. Mózes által közelebb hozta az ember
értelméhez a vastag és kemény igazságokat, vagyis azokat a törvényeket, melyeket az embernek
minden körülmények között be kell töltenie, ha a Földön egyáltalán élni akar, mert ezeken a pontokon
forog az élet, a felfelé emelkedés törvénye. Ezeknek be kell töltődniük ezeknek beteljesítésével, mert
ezzel emelkedhetik a lélek felfelé. Elsősorban megköveteli az Istennel szemben való
engedelmességet, hogy a magasabbrendű igazságoknak helyet készítsen a lélekben. Csak az
engedelmesség teheti lehetővé az emberi lélekben az elfogadó készség fejlődését. Ez a „hit” ereje,
ami minden finom behatásnak helyet készít, mind az érzelmi világ, mind az értelmi világ behatásának.
Helyet készít a boldogságnak, az örömnek. Félelmekkel teljes a világi élet minden tévelygése, amely a
következmények formájában „bosszút áll” az ellene cselekvőkön. Nem az isteni bosszúállás ez, mint
azt az ember helytelenül magyarázza, hanem maga a bűn, az isteni törvényekkel szemben való
elgondolások, érzések és cselekedetek. Az isteni „szeretet”, a tökéletes összhang az „igazság”
megteremtője, fenntartója, táplálója és előre vivője a folyton megújuló boldogság örömökben való
meggazdagodásának. Tulajdonképpen ez az igazi élet célja. - Az isteni akarat erre az örömökben
gazdag életre hívta elő az Ő általa teremtett lelkeket, az emberré süllyedt szellemi lényeket. Ez a célja
az életnek mind a Földön, mind a mennyei magasabb és tisztább lélekállapotban élőknek. Ez a
boldogságra való törekvés meg van minden teremtett lélekben, a legmagasabbtól a legalsóbb fokon
élő lényekben, de amíg a lélek az igaz Istentől való teremtetését, szellemi származását nem tudja
megérteni, és nem képes elfogadni, addig a teremtettek alacsonyrendű fokozatához tartozik.
Nem azért, mert ilyennek teremtetett, hanem azért, mert a bűnök annyira elhomályosították az
érzelmi megérző szerveit, hogy ezekre a finom érzelmi rezgésekre - vagy ezek elfogadására -
eltompultak. Az élet egészen alacsony fokozataira és ezek rezgéseire tud csak hatásokat felvenni,
vagy leadni. A lélek fokozatosan elveszti felfogó képességeit, önmagából is csak az állati ösztönök
hatásainak az érzéki megnyilvánulásai szerint tudja az életet felfogni és az életnek csak ezen a
területén tud élni, mozogni és hatásokat felfogni és leadni. Ez pedig nem más - mint a részleges halál.
A halál bekövetkeztével elveszti lelki tájékozódó képességeit és sem hatásokat felfogni, sem leadni
nem képes többé, vagy süllyedt állapotához képest nagyon hiányosan. Ez nemcsak a test halálát
jelenti, hanem a lélek felfogó és leadó képességétől megfosztott tengődést is ... Ez a bűn és a lélek
sorsa, amely az élettel együtt jár. Hol van és mikor lesz feltámadás? Ki mondhatná ezt meg - amikor
ezt még a mennyei angyalok sem tudják? Az a finom művű mérleg - amelyben ezek el vannak rejtve -
az élő ember lelkében van elrejtve. Minden a Földön élő emberlélek magában hordozza ezt a
mérleget. Ezeket a finom művű igazságot megmutató isteni törvényeket, amelyeket a földi ember
ritkán ismer fel egészen addig, amíg a lelkiismeretnek nevezett igazság annyira meg nem sebesül,
hogy fájdalmat érez, és menekülni akar előle az emberi tudata. Boldog az, akiben idejében felébred az
önvád, a bűntudat és lehetőséget nyújt a kegyelem arra, hogy amit még lehetséges, jóvátehessen,
kiegyenlítsen, semlegesítsen a földi életében. Ezt a kiegyenlítő, bűnbocsánatot ígérő, jóvá kiigazító
lehetőséget ígérő reménységet adja az isteni kegyelem azoknak, akikben felébred a bűntudat, az
önvád, és megismerik magukat az igazság tükrében. Felismerik tetteik helytelen tarthatatlanságát,
gondolataik, érzéseik, cselekedeteik rossz következményeit és rombolásait, amelyet a másik ember
lelkében okoztak és igyekszenek kiengesztelni, meggyógyítani a sebeket, melyeket a mások lelkében,
életében okoztak.
Az idő közel van, a számonkérés ideje hamar elérkezik. Minden élet ítélet alá esik, mert az
igazság törvénye számon kéri a napokat, az órákat, a cselekedeteket, az érzéseket és a hatásokat, az
eredményeket. Mert minden gondolat, minden érzés, minden eredmény - jó vagy rossz - az igazság
mérlegén megméretik és minden eredmény új életlehetőséget, új próbát, vagy ítéletet hoz magával.
Aki az élete eredményeivel gazdagabbá lett szellemileg - az boldogan ad hálát, hogy nem hiába élt és
szenvedett, mert a szenvedéseivel új, magasabbrendű életet nyert el és tisztább képességek
birtokába jutott. Nagyobb szabadságot, tisztább meglátást kapott, és szellemi képességek és
lehetőségek által eddig nem ismert örömök birtokosaivá vált. Semmi nem marad értékelés nélkül, ami
jó és igaz eredményt nem hozna, mert az élet örök és azt tárja az emberi lélek elé, ami igaz és
valóság. Az ember higgyen és bízzon az ígéretben, az életben, mert az élet Istentől való és Őhozzá
vezet vissza minden út. Akár öröm, akár szenvedés, akár egy-egy lehullott paránya a boldogságnak,
akár az eltévedtek igazságot nem ismerő helytelen cselekedete, beszédje - minden - keresztülmegy
az igazságos ítélet mérlegén. Ne féljetek semmitől, még az ítélettől sem, ha lelketeket az Úr kezébe
tettétek le, nem vagytok elveszve. Ő megharcolta az élet legnehezebb útján a törvény engesztelő,
feloldó hatalmával a harcot és Ő győzött, hogy akik Ővele járnak, Ővele az Ő útján járnak, el ne
vesszenek, hanem örökéletet nyerjenek; hogy, nem a keserűségek útján, hanem a reménység útján
még örömvirágok is nyíljanak részükre.
Higgyél és higgyetek, tomboljon kívül a világ, vívja a maga harcát a gonosz egymással és
egymás ellen, ti örüljetek, mert a ti nevetek fel van írva a megtartottak lapjára.
Isten veletek.

- 62 -
 AZ EMBER ISMERJE FEL ELTÉVEDT BŰNÖS VOLTÁT
Névtelen Szellem 1968. február 8.

Már várlak az Úr Jézus nevében gyermekem. Nem csak az emberek világán keresztül
száguldó vihar törte le a te testi erőidet ennyire, mert az nem tesz különbséget test és test között,
hanem az elfáradt és kimerült testi erők különösképpen megérzik és nagyon szenvednek a
küzdelemben. Minden napfordulóhoz közel, vagy éppen ha beleestek a fordulókba, az nagyon
megpróbálja a testi erők ellenálló képességét és bizony sok élet akkor szűnik meg a Földön, mert nem
bírja el a nagy fáradságot. Nem szabad előre feladni a harcot, a mérkőzés eredménye megmutatja,
hogy érdemes vagy nem, mert a harc hevében nyílnak meg a lélek rejtett képességeit fogva tartó
zárak, melyekről az ember nem tudott és nem is tudhat, mert kísértésbe juthatna a saját
felhalmozódott lelki erőinek tudatában. Azért ismétlem én sokszor a csendes és békés belenyugvást a
nagyon sokszor kiéleződött esetekben is, hogy az ember tűrése növekedhessen, nehogy a kicsiny
értékű dolgokban elfáradjon és a nagyobb, értékesebb próbák elől megfutni legyen kénytelen, mert
erői ki vannak merülve. Az embernek meg kell küzdeni a maga harcát először önmagában,
önmagával, az önmaga tökéletlenségével, hogy képes legyen a mások bűneivel, hibáival és rossz
hajlamaival szemben „eredményesen” harcolni. Nagy tudomány és sokoldalú képzettség szükséges
ahhoz, hogy a legkisebb eredményt elérhesse az ember a maga korában, a maga kortársaival
szemben. A legnehezebb feladat ez, amiben csak a mennyei hatalmak segítségével érheti el a
legkisebb tartós eredményt az „ember”. Azonban nagyon magasztos feladatnak tűnik, amikor a
túlzsúfolt igazságtalanság, az önzésből eredő szenvedtetés a tömegeket megtorlásra és az igazság
keresésére indítja. Ezt hamar elfogadja az emberi lélek, mert ez hozzá közel eső és gyors eredményt
ígér. Azonban ez csak ígéret, mert az ember nem tudja ki ő és mire képes, mert amikor a felszabadult
lélek a maga szabadakarata szerint cselekedhet, ugyanazokban a hibákban folytatja az életet tovább,
sőt sokszor még erőszakosabb formában cselekszi azokat a kilengéseket, mint elődei cselekedték -
mert akkor már nem ő szenved ezektől, hanem mások.
A bűn az, ami az egész bukott világot szenvedteti! Tehát egyetlen ellensége az embernek: a
tévedés, és ennek bekövetkező eredménye, a szenvedés. A helyes, az isteni bölcsesség eredménye
a békesség és szeretet világos megértése és követése. Mivel az emberiség ettől messze esett, a jó
és igaz a lelkében annyira összezsugorodott, hogy a saját javát sem képes helyes irányban munkálni,
így tévelygésében mindig kevesebb lesz a jó, a kedvező és kívánt eredmény, de annál nagyobb a
nemkívánt, sőt szenvedtető eredménye. Tehát a földi élet próbát jelent mindazoknak a lelkeknek, akik
már némileg belátják az igazság hatalmát az élet felett. Az igazság pedig az, hogy az ember
felismerje az ő maga eltévedt, bűnös voltát és tökéletlen, helytelen ítéletét önmaga és mások felett.
Keresse a legközelebbi szabadulás lehetőségét a saját helytelen és szenvedtető állapotából, mert ez
a lehetőség fennáll!!!
Az egyetlen és legközelebbi szabadulás az isteni igazság keresése, ezt pedig követi annak
elfogadása és az életében való követése nem csak látszatos formában, hanem lelkének ehhez való
hozzátapadása által érzésben és cselekvéseiben is. A jó fa nem hoz rossz gyümölcsöt. Az igazsághoz
és szeretethez való hozzátapadás - mint egy bizonyság - meghozza a maga eredményét és mivel az
jóleső érzést okoz minden körülötte élőnek, így a Földön áldássá válik az ilyen ember élete. Az élet
meghozza a maga gyümölcsét a lélek világában és amikor eljön a terhekkel küzdő élet leszámolása,
minden gyümölcs örömmé és boldogsággá válik, mert az igaz élet cselekedetei, beszédei, érzései,
gondolatai a jóra és igazra való törekvései beváltódnak az isteni kegyelem világában és
felhasználódnak a hitben és szeretetben gyengék támogatására, segítésére. Semmi sem foszlik
széjjel, semmi sem vész kárba, mert minden értéket jelent. De sajnos a rossz sem semmisül meg,
hanem addig kíséri létrehozóját, amíg az meg nem tér Istenhez, amíg a próbák által sikeresen és az
örök Jó hatalmas erejével és segítségével át nem tud formálódni az igaz jóhoz. Ez időhöz és a
próbákat sikeresen legyőző eredményekhez van kötve. A Földön mindenki próbát él át, az is aki
boldog, és az is, aki szenved.
A földi élet a próbák helye és ideje! Azért a földi ember tanuljon meg a keskeny, de egyenes
úton járni, akár fájdalmat, csalódást, igaztalanságot, vagy csapásokat kell is elszenvednie: nincsen
egyedül, mert aki keresi, az meg is találja a segítő, a kegyelem osztó, a szeretetben mindent
átolvasztó isteni közelséget. De egy a legfontosabb a szegény bukott lélek részére: az alázatosság.
Nem követelőn, erőszakos, kínos követelőn kérjen az emberi lélek, hanem bizalommal, szeretettel és
hittel várja az Úr segítő kegyelmét. Mert az alázatosakat felmagasztalja és az erőszakosakat
elmarasztalja az isteni kegyelem. Azért ti is higgyetek, bízzatok és várjátok az Úr kegyelmét, ha nem
is látjátok - de Ő veletek van és várja a ti szívetekben, a ti igazi énetekben hangot ad, hogy
megtaláltátok Őt és örvendezve adtok hálát mindenért, ami Őfelé terelte a ti emberi figyelmeteket.
Legyen az öröm, legyen az bánat, vagy félelem, kétség, bizonytalanság, Ő veletek van és várja a ti
igazi Hozzá téréseteket.
Ez neked van adva kislányom, és én tudom, hogy az Úr nem hagyott el, mert veled van,
támogat, erősít és majd meglátod, tele ládával hozod a magad szerzeményét, ami minden bajaid
mellett is csupa érték és csupa örömmé válik részedre.
Most búcsúzom, még azt is megírjuk.
Isten veletek, talán jövök ...

- 64 -
 MEGPRÓBÁLTATÁSUL VAGYTOK A FÖLDRE KÜLDVE:
TŰRJETEK!
Névtelen Szellem 1968. május 30.

Már várlak gyermekem az Úr Jézus nevében. Tudom és látom én minden gondolatodat,

gyermekem, ha te azt nem is felém irányítod, de azért vagyok én veled összekötve, hogy én tudjak
mindenről, hogy az, amit közöttetek elhelyezek, meghozzák-e azt a munkát, azaz annak valamelyes
eredményét, amit én a magam életéből arra áldozok, hogy ha a jelenben gyér eredményeket hoz is,
de a jól megmunkált talajban mégis növekedésnek indul majd az a magból kihajtott kis csíra, amit még
a munkálók sem ismernek fel a maga értéke szerint, mert nem tudják, hogy mi megy végbe a talajban,
az emberek szemei elől elrejtett érzelmi és értelmi világban. Ez a talaj, ahol megindul a fejlődés, vagy
elpusztul és megsemmisül a jónak és igaznak az Isten felé indulása. Ez azt jelenti, hogy bár az isteni
kegyelem embernek érthetetlen, messzemenő mélységekig hat és cselekszik - mert mindent felölel a
kegyelem és csodálatos dolgokat cselekszik - az utolsó parányi jót és igazat is magához vonzza,
beosztja az élet szolgálatába, munkát bíz rá és ha elvégezte azt, annak eredményét a saját jólétének
szolgálatára használhatja fel. Semmit el nem veszít a szegény, eltévedt lélek a jó és igaz
szerzeményéből, mert öröm van a mennyben, a jó felé haladó lélek minden elért sikere felett, mert
azzal válik gazdagabbá a mennyek országa, minél többen visszatérnek az igazi életben részükre
juttatott örömök birtokába. Minden lehullott lélekkel szegényebb lett a mennyek országa és a hiányok
úgyszólván pótolhatatlanok, mert a kezdeti elgondolásban, a teremtés bölcs beosztásában mindennek
meg van a maga helye, ahová tartozik. Tehát a mi Urunk, Jézusunk küldetése nem egy külön
elgondolása volt a teremtő Istennek, hanem már a bukás után a hiányérzet tette szükségessé a
lehullottak visszatérítését a mennyek országába, mert azok helyén, akik a teremtés világából
lehullottak, ott hiány maradt. Így minden lehullott emberi lélek - aki még a tévelygés állapotában él - az
elveszett a tökéletes boldogságból. Ez a hiányérzet serkenti munkára a magasabb és boldogabb
állapotban élők lelkét, hogy azt a hiányérzetet bepótolják és a tökéletes isteni elgondolást és akaratot
megvalósítsák.
A nagyon messze hullottból már kiveszett, elfakult ez az érzés, azért igyekszik hamis úton,
hamis utánzásokkal kipótolni a hiányt, mert tudja, hogy egyedül nem élhet. Uralkodni akar, mert érzi a
magány szegénységét, tehát rabszolgákat szerez, akik a maguk erejével és munkájával az ő uruknak
akaratát szolgálják. Ezek a rabszolgák ugyan ezekkel a vágyakkal a saját szabadságukért küzdenek
titokban, hogy az ő saját vágyaikat elérhessék és megvalósíthassák. Ez a rabszolgaság a bűn és
tévelygés eredménye. Ezért küzdenek a gyűlölettől és bosszútól hajtott emberlelkek a minden szép és
jó irányban haladó csoportok ellen, hogy a maguk elgondolását tegyék uralkodóvá ezek felett. Mert az
uralkodás vágya hatalmas indító erő a cselekvésre. Ez a mélyebb pontokon kegyetlen és szenvedtető,
mert „leigázza” a szabad elgondolásból felfelé törekvő igaz és tiszta tökéletesség felé vágyó érzéseket
és gondolatokat, béklyóba köti a cselekvéseket. Rossznak állítja a jót, az igazat és jónak minősíti - sőt
felmagasztalja - a gonoszt, az Isten törvényének elismert ellenségét. Ezért az uralkodás, mint
hatalom, kivettetett az igazság törvényéből. Az isteni szeretet az egyedüli uralkodó hatalom, amit az
isteni igazságok elismernek, ha az áldozattal jár is, mert az áldozat mindig szenvedéssel és
önmegtagadással jár, amit a lehullott lelkek örömmel tesznek magukévá, mert „nem tudják, mit
cselekszenek”. Nem tudják, mert a lefelé hullásban elvesztik ítélőképességüket és a rosszat, a
kárhozatosat, a rombolást a saját részükre ezzel teremtik meg. Amíg a jót, az igazat lerombolja, addig
a saját boldogságát, a saját jövőjét rombolta le, és amíg azt a jót nagy önmegtagadásával,
szenvedéseivel fel nem építi, addig minden szenvedésével hozzá van kötözve ahhoz a rosszhoz,
amelyet önmaga felett uralkodóvá tett, mert elhitte, hogy a rosszal magának „jót” teremtett. Az ember
lélek a Földön „próbát” él. Mindenki megpróbáltatásul van a Földre küldve, mert a Föld csak
látszatvilág, az élet csak ideig-óráig való látszat élet.
Egyszer fenn - egyszer lenn, minden csak látszat, ami csak vetített képe a valóságnak. A
lélekben játszódik le minden érzés, minden gondolat, vágyakozás és minden akarat. Ezek azok az
eredmények, amelyek a cselekedetekben valósággá lesznek, de jaj, ha a cselekedetek és beszédek
nyomán rombolások keletkeznek egy másik lélekben, egy másik életben, ahol talán értékesebb és
nagyobb erejű mozgató erők, érzések, gondolatok vannak elrejtve és várják a megvalósíthatóságuk
idejét és lehetőségeit. A világ tévelyeg! Az emberek mind boldogok szeretnének lenni, de az igazi
boldogság útját gondosan elkerülik, mert az bizonyos, kisebb-nagyobb lemondással jár, talán egy kis
önmegtagadással, egy kis tűréssel, egy kis lemondással azokról az előnyökről, amelyekért küzdött,
fáradott. És így sokszor, ha az „ember” nem tud lemondani, az úgynevezett „sors”, a természettörvény
kényszeríti a lemondásra. Ilyenkor zúgolódik, mindenkit okol, mindenkit ellenségnek tekint. Az isteni
rendelés nem bosszúálló, nem büntetés, hanem az ember lelkének a belső világ felé tekintésére
ösztönző erő és békés hatalom. A földi élettel velejáró szenvedések kényszerítik az embert, hogy
keresse az okát mindennek, mind a jónak és kellemesnek, mind a fájdalmasnak, a nemkívánt
kellemetlennek. Mindig megtalálja, ha békésen elhordozza azokat a terheket, amelyek nehézzé teszik
élete napjait. Az isteni gondviselés megáldja és megszenteli a békésen elhordozott terhek viselőit,
mert jön egy idő, amikor a lélek „megvilágosodik” és elé tárul az ok, ami nem büntetés, hanem az
isteni kegyelem magasabbrendű ajándékának előkészítő útja volt a részére. Mert megpróbálja az Úr
mindazokat, akiket fel akar emelni, akiket meg akar szabadítani a földi élet csillogónak látszó - de
rothadó nyomorúságából.
Azért ne féljetek a megpróbáltatásoktól, bízzátok magatokat az Úrra, az Ő gondviselő
kegyelmére, mert „ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk?” Ő pedig velünk és örökké velünk marad,
lépéseinket igazgatja, hogy el ne tévedjünk, még a legalacsonyabb - legelhagyottabb világban sem,
mert Ő erősen fogja kezünket, hogy meg ne botoljunk a bűnök okozta romokban sem. Nagyon örülsz?
Soha nem hagylak el, megmondtam. Tudom, mit akarsz kérdezni, várjál kicsit még, kitelik még az
életből az is. Ha nagyon jók lesztek, akkor jövök, de időben igyekezzetek.
Az Úr szentelje meg minden jóra és igazra való törekvéseteket.
Ámen.

- 66 -
 AZ IGAZSÁG ÉRTÉKE
Névtelen Szellem 1968. augusztus 5.

Az Úr Jézus nevében itt vagyok és várok rád gyermekem. Tudom, hogy a lelkedben milyen
érzések és gondolatok zajlanak le, melyek megoldásra és tisztázásra várnak. Szándékosan hagytalak
magadra ezekkel, hogy a magad lelkében alakuljon ki az a megoldás, amelynek helyet kell találni,
mind a földi életben, mind a szellemi továbbfejlődés útján, mert a szellemnek összehasonlításokat kell
tenni, mielőtt tovább haladhat felfelé. Nem a te dolgod az, hogy a magad igazságát vagy mentségét
megtaláljad és ítéletet, vagy felmentést oszthass a magad részére, csak a helyes, vagy a helytelen
cselekedetekben való beletekintéssel megtaláljad azokat az elhibázott részeket, amelyeket a földi
életben ki lehet javítani, helyre lehet hozni. Mindez igaz és tiszta valóság, de az emberi gondolatok és
érzések nem mindig állhatnak meg az isteni törvény igazsága előtt, anélkül, hogy vissza ne adják
javításra azok a hatalmak - akik a legtisztább érzések és gondolatok felett is hozzáfognak az igazság
mérlegén való megméréshez és azt határozzák, hogy meg kell ismételni ugyanazt a próbát, hogy
semmi tévedés, vagy félreértés bele ne juthasson a mérleg nagyon finom szerkezetébe, hogy
érdemeden boldogsághoz vagy szenvedéshez ne juthasson senki, aki az Isten útján haladó
csoportokhoz tartozik. Tudom a te gondolatodat és látom a te érzéseidet, de ez nem lehet a befejező
része a te életednek, mert ítélete lenne mindazoknak, akik az úton veled jártak és járnak. Akik
nemcsak veled egységbe tartoztak, hanem részeseivé váltak annak a kegyelemnek, amelyet az Isten
olyan bőkezűen szórt szét, hogy sokan meríthettek belőle, mint a bővizű forrásból, akik elfáradtak és
megpihentek a forrás körül és amikor eljött a nagy szárazság ideje, akkor is felüdülve tudták és tudják
kivárni a megújulás, az új előrejutás idejét és lehetőségét, mert a hitük és reménységük - ha meg is
lankadott egyszer-egyszer, de a félretett és elraktározott készletből új reménységre és kitartásra való
lehetőségeket meríthettek. És meglátjátok, az Isten nem hagyja el azokat, akik az Ő lenyújtott kezébe
kapaszkodnak és ha nem is az emberektől irigyelt életformában élhetnek, de a mindennapi kenyeret
és a szerény igényeknek megfelelő belső és külső világi életformát megadja az isteni gondviselés
minden hívő és Őbenne bízó embernek.
Az ember azonban hamar elfeledkezik arról, hogy megelégedve hálát tudjon adni mindenért,
amit neki sorsa juttatott. Irigy szemekkel nézi és bosszankodva okolja a sorsot, hogy lám a gonosz és
hazug emberek hogyan emelkednek ki az elnyomottak, az igazságban hűségesek, küzdők soraiból és
élvezik az élet örömeit. Ez az első állomása a hit meggyengülésének és nem tud a jóban és igazban
előre haladni, mert azt mondja a sátán: - „Minek az? Úgysem juthatsz előre, mert csak az élvezheti az
élet örömeit, aki okos és érti a helyes életforma megszerzését, és megtartja a becsületesség látszatát.
Ha abból százak és százak szegényebbek lesznek is, az nem a te dolgod, a többség így akarja ...”
Ezek a hamis belső hangok, csak visszhangjai az emberi lélekben a sátáni iránynak, amelyen már
azok futnak, akik elvesztették az isteni igazságok iránti érzéküket. A tömeg hangja, a tömeg iránya,
ahonnan gúny, megaláztatás, lekicsinylés, sokszor megvetés és megkárosítás, semmibevevés
hangzik az igazság útján haladók felé. A gyengék megdöbbennek, megállnak és lassan elsodorja és
kiközösíti magából a világi átlag-szelleme azokat, akik nem ordítják velük az ő tévelygésük
magasztalását... Ez azonban ne félemlítsen meg titeket, mert a világ ábrázata megváltozik és ami ma
dicsőség, az holnap gyalázattá és megvetéssé válik. Ami ma kicsinek látszik és gyengének, az holnap
naggyá és erőssé válik, mert ha az oroszlán elordítja magát, a kicsi és gyenge játszadozó állatkák
mind elbújnak, mert érzik a veszedelmet közeledni.
Ilyen a világ ábrázata: de az Úr nem ennek a világnak dicsőségéért áldozta fel magát, hanem
azért, hogy a tévelygő, aláhullott szellemeknek megmutassa a szabadulás útját, a megtisztulás, a
megigazulás útját, mert ha csak addig szólna az igazság ereje és hatalma, amíg a Földön jár az
ember, akkor ez az igazság értéktelen volna. De a földi élet csak vándorlás a sivatagon keresztül egy
igazabb hazába, ahol érték az igazság, érték a szeretet, és a mindezekért adott áldozat. Azaz, áldozat
nélkül senki nem mehet előre ezen az úton, mert valamiről mindig le kell mondani, ami itt a Földön
szép és kívánatos. Azért semmi nem olyan, amit nem szívesen adhat oda az Isten útján haladni akaró
emberi lélek, mert ami a Földön értékes és kívánatos, az az igazság világában megvetett és így:
értéktelen. Mit adhat hát a földi ember a maga tévelygéseivel? Csak megbánást és alázatosságot.
Istenben való bizalmat és bűnre, tévelygéseire, ezekből való rossz eredményeire bocsánatkérést és
ezektől való szabadulást - és akkor nyílik meg előtte a bölcsesség felé vezető út, amikor már
megvilágosodott előtte az Istentől megvilágosított igazság. Addig hiába való minden ismerete, minden
tudománya, az mind porrá és hamuvá válik a testtel együtt. Az Isten lelkétől megvilágosodott emberi
lélek a testében - ha szenvedéseknek van is kitéve - a lélek szabaddá válik és megnyilatkozik előtte a
bölcsesség világának a fénye és átsegíti a halál rémségei felett, mert ő többé nem a tévelygő ember,
hanem az Istentől megvilágított „lélek”. - Ezt az ajándékot akarom szétosztani elsősorban azok előtt,
akik szívesen várjátok a lelki megvilágosodás lehetőségét és utat nyitottatok azoknak a
lehetőségeknek emberi életetekben, melyekből eltávolítjátok azokat a hiábavalóságokat, amiket a
külvilágból magatokkal hoztok. És ha megtérésre, megtisztulásra vágyakozó lélekkel adjátok át
magatokat annak a szent tudatnak, hogy Isten előtt álltok és azok az igazságok, amelyek a boldog
világok asztaláról hullanak, mint apró morzsák a lelkekben megtermékenyülve hasonló érzéseket és
gondolatokat, vágyakat hoznak létre és az isteni kegyelem azokat valósággá teremti át - minden
lélekben a maga értéke szerint - akkor a legnagyobb és legdrágább ajándékot kaptátok meg, mert
érzéseitek, vágyaitok, törekvéseitek egy magasabb létállapotban élhetnek és ennek a lelki kincseivel
meggazdagodva - felülről kapott erőkkel a testi élet is megváltozik bennetek és körülöttetek, mert a jó
vonzza a jobbat, az igazság az igazabbat, a szeretet a nagyobb szeretetet, minden jó az ebben való
elrejtett boldogságot. Aki nem tud szeretni senkit, vagy semmit - azt a szeretet elkerüli: aki többet vár,
mint amit adni képes, azt a szegénység várja, ez így van a szellemi érzésekben és az ember maga
teremti meg a saját sorsát. De próbák is vannak, amelyekkel a szellem vizsgázik - de ezeket nem a
Földön tudja meg, csak a lélek belső érzésében tükröződik vissza...
Amire van feleletem, azt majd megmondom neked, majd megmondom, ha időt adsz rá.
Most elbúcsúzom, ha hívsz, úgy is jövök, ha nem érzel - csak a gondolataidban.
Isten veled és veletek.

- 68 -
 A SZERETETRŐL ÉS AZ IGAZSÁG VISZONTAGSÁGAIRÓL
Névtelen Szellem 1968. szeptember 9.

Nem hagytalak el egy pillanatig sem, mert tudtam, hogy vártál engem - és most itt vagyok az
Úr Jézus nevében, gyermekem. Igen, én vagyok és méltán jegyezted meg ezt úgy, mint ahogyan
szóba került, mert csakugyan a mi Urunk akarata és meghagyása szerint igyekeztem és akartam
mindig eljárni, nem parancsból egészen, hanem az én magam nagy szeretete szerint is. Mert az Úr
nem személyválogató, hanem a lélek legtisztább érzése szerint osztja be mindazoknak sorsát mind a
Földön, mind a szellemi életben - akik lélekben átadták egész lényüket az Ő kezébe, hogy Ő
rendelkezzen felettük az Ő igazsága szerint. Ez az igazság pedig nem más, mint az Ő akaratára, az Ő
kegyelmére, vagy ítéletére bízva sorsukat, ami a bizalom teljes átadását jelenti az ember részéről.
Nem kér, nem követel, nem alkudozik, nem vár semmit, csak a kegyelembe való fogadását az Úr
igazsága szerint. Ez a te vagyonod, a te ékességed, a te hűséged, a te igazságkeresésed. Ezért
próbált meg az élet minden oldalról, hogy mennyit valósítottál meg mindabból, amit tudtál és mennyire
törekedtél lelki vágyaid szerint azt elérni. Tudtad azt, hogy igazság szerint a földi ember sohasem
képes a saját akarásával, vagy vállalt munkájával mindent elvégezni - bármilyen erőlködéssel végezze
is azt, de el nem végezheti - még akkor sem, ha a máglyán égetteti el magát. - Mert a tévelygés
hatalmas ereje még a legtisztább érzéseket és a legnagyobb lemondást is beárnyékolja, azzal az
érzéssel, hogy áldozatot hoz és ezért elvárja a neki járó jutalmat az égi igazságtól.
Az emberi lélek bukottsága abban gyökerezik, hogy a megismert igazságok szerint - sokszor
ha fogcsikorgatva is - de igyekszik eleget tenni, mert az igazság így követeli. Így elfeledkezik a
szeretetről, a szeretet lágyabb olvadékonyságáról, ami sokszor jobban, szebben és a valódi nagy cél
eléréséhez közelebbi utat mutatja meg, mint a kemény, kötelező igazság. Minden emberi igazság a
maga helyén és idején változásoknak van kitéve: ami ma megfelel a fennálló kényszermegoldásnak,
az holnap elavult és megvetett igazság lesz, mert az Istentől eltávolodott emberi lelkek mindig újabb -
nekik kedvező eszméket és ezek szerinti - igazságokat teremtenek meg és azokat teszik uralkodóvá a
Földön és azokban a légköri gyűrűkben, amelyekhez tartoznak. Mert a halál sem változtatja meg a
lelkeket. Ezt írd meg és még azt, amit te gondolsz és érzel. Különben már nemsokára felkeresem
azokat az órákat, amikor szólhatok hozzátok, mert szükségesnek ítélem. A jóságos Isten világosítsa
meg minden törekvő ember lelkét, hogy az adott idők lehetőségeit jól használhassa ki, amíg van
lehetősége válogatni a maga javára.
Most pihenjél és te is használd ki az időt, amennyire lehet.
Most Isten veletek, amikor lehet, jövök.
 A „TÜKÖRKÉP”
Névtelen Szellem 1968. szeptember 16.

Igen gyermekem, az Úr Jézus nevében én vagyok és én maradok veled, nemcsak az idők

végezetéig, hanem azon is túl, az Úr szent nevében együvé tartozók között, akik mind egyé lettek
Őbenne, az Ő szent igazságában - abban a szeretetben, amelyet Ő hozott le a világra, hogy a bűn
átkától megszabadítva egymásra ismerjenek Krisztusban. Nem a névben rejtőzködő valami csodában,
hanem abban a szent igazságban, melyet a teremtő Atya minden egyes teremtett gyermekének adott
az Ő maga szentlelkéből. Ezt a teremtettségben való elpecsételést - egymástól való
megkülönböztetést - egyéniségnek nevezik az emberek. Valóban így van ez, mert minden lélek egy-
egy külön gondolatszilánkot hordoz magában, ami összetéve, mindent a maga helyére állítva - a
Teremtő Atya nagy és minden bölcsességet magában hordozó, egyben kifejezett határozatát juttatja
kifejezésre. A szeretet érzése az a tükörkép, amit minden emberi lélek magában hordoz a teremtés
óta. A tükörkép az egész teremtett világban, a Teremtésben boldog kiegészülést mutatott egészen
addig - amíg a teremtettek fel nem fedezték önmagukban a hatalomban való nagy erőt, ami az
öntudatban folyton nagyobb tért hódított és a gondolataikat, vágyaikat erre az erőre összpontosította.
A teremtett lelkek azontúl már nem az engedelmességhez és az ezzel járó gazdag ajándékok
megtalálása felé fordultak, hanem a saját külön teremtéseikben gyönyörködve önmagukat kezdték
csodálni és az őket teremtő Istennel szemben kevesebb szeretetet és örömöt - ennélfogva kevesebb
hálát kezdtek érezni lelkükben. Az önmaguk felmagasztalása gőgössé és hálátlanná tette őket és az
önmaguk alkotásaiban gyönyörködve elfeledkeztek - sőt érzéseikben felfuvalkodva
szembehelyezkedtek - az őket létbe hívó isteni akarattal, mert az önmaguk alkotásai ezzel
elvesztették minden szépségüket és az igazi célt nem tudták vele elérni. Nem tudtak örömöt találni
sem egymásban, sem alkotásaikban. A szeretet gyűlöletté vált, és félelmetes ellenségeskedés lett
úrrá a lelkükben. A boldogság és öröm meghalt és vele együtt az egész természet megváltozott. Ez a
keserűség fennmaradt és gyötrő félelemmel gondol egyik ember a másikra, vagy irigykedve dolgozza
bele magát olyan helyzetekbe és állapotokba, hogy úrrá lehessen a másik emberen. - Hazugság,
csalás, lopás, gyilkosság mind emberi lélek eredménye és jaj annak, aki ezeken az utakon akarja,
vagy vágyódik a maga boldogságát elérni. Pedig mindenki azért igyekszik, hogy nagyobb legyen a
másiknál, ő parancsolhasson, ő legyen a nagyobb, a hatalmasabb, a gazdagabb, az anyagi javak
birtokosa. - Az irgalmas Isten szánalommal tekint le azokra, akik ezeket elérték, anélkül, hogy ezeket
az Őáltala rendezett úton, az igazság törvénye nekik adta volna ...
Mert van egy igazságos, törvényes elosztása mind a szellemi, mind az anyagi javaknak a
Földön is - és az igazság törvényét az Isten által megbízott lelkek rendezik, igazgatják. Minden
igazságban eltöltött élet után - bizonyos hivatás vár azokra, akik ezt az önzetlen munkát vállalják akár
a Földön, akár a szellemi életben. Nemcsak az anyagi - hanem a szellemi javak feletti rendelkezéshez
is szükséges, hogy tudásukat és érzéseik tisztaságát ott és úgy érvényesítsék, hogy emberi és már az
emberi testet levetettek is jobb és tisztább igazságokhoz jussanak. És mindenki csak úgy taníthat,
vagy adhat valamit, ha azzal rendelkezik. Azt pedig meg kell valahol szerezni. A Földön természetes
az, hogy sok megpróbáltatások között haladva, nagyon nehéz úgynevezett sikert elérni, ami egyben
próbatételnek is számítódik. Aki megállja a próbát, az többet jelent, mint aki csak a szellemi világban,
elméletileg gyönyörködik az eredményekben. Azért mondom én azt, hogy nagy ajándék az, ha az
úgynevezett sors keserű, de igaz sikerekhez juttatja a próbákat élő emberi lelkeket. Az igazság
megfizeti mindazt, amit a Földön a gonoszság elvett az igazlelkű emberektől, de megfizeti azoknak is,
akik elvették akár a lelki - akár a földi javakat felületességből, nemtörődömségből, gondatlanságból,
vagy hitetlenségből. Mindent magukkal visznek a lelkek, és boldog az, aki idejében ráébred a jó és
rossz közötti különbségtevés szükségességére, mert az idő közel van a korszak lejárásához, és
boldog az, aki a jóban elért eredménye révén megszabadul a szenvedéstől.
Isten veletek.

- 71 -
 A KÜLSŐ VILÁG LÁTSZATÉRTÉKEI
Névtelen Szellem 1968. október 11.

Már régen várlak az Úr Jézus nevében gyermekem, mert látom azt, hogy nagyon
megzavarták a te érzésvilágodat mindazok a körülötted zajló események, amelyek egyesek lelkét,
illetve az ott elraktározott alsóbbrendű tapasztalatokat felkavarták és azok akár félelemből, akár
csökönyös ragaszkodásból bátran, hittel kimondják, hogy most nagyon helyesen cselekedtek. Ezt a
helyeslő fogalmazást az ő maguk lelkében úgy raktározzák el, hogy szolgálatot tettek az igazság
nevében. Azért kell ezt néha elnézni, amíg az igazság valósága fényesen „a valóság tükrében”, azaz
a következményekben, csalhatatlanul megmutatja magát. Ekkor azonban, a hamis igazság követői
hirtelen megváltoztatják hitüket és véleményüket és átcsapnak az ellentétes fogalmakba és amit
előzőleg igaznak tartottak - amivel üldözték az igazat, a valóságot - azzal egymás ellen fordulnak,
hogy az új értékelésben csilloghassanak a más véleményen lévők előtt...
Ezek mind emberi gyöngeségek, lusta lelki mozgású emberek tulajdonságai, akik szeretnének
a jóban, a szépben csillogni embertársaik előtt, hogy ha már a saját egyéniségük eredményeivel nem
tudnak érdeklődést kelteni a más lelkében, akkor azzal az újnak látszó csillogással a saját énjüket is
csillogtatni akarják. Ebből is támadnak harcok, súrlódások, amíg a szokás hatalma egybe nem
forrasztja az ellentéteket. Ezzel az összeforradással megszűnik a külső vélemények súrlódása és a
valódi igazság további fejlődéséhez szükséges keresés és kutatás. Ugyanis ennek a keresésnek és
kutatásnak kellene elvezetnie az embert a célhoz: a magban elrejtett élet továbbfejlesztéséhez
szükséges gondos munkálkodáshoz és ahhoz, hogy amit az a mag magában rejtve hordoz, azt
kifejlődéshez segítse. Mindenféle magban vannak bizonyos célokra felhasználható értékek, amit ha
figyelemmel kísér a kutató lélek, nagyon sok és bölcs következtetésekkel gazdagíthatja a világot. A
földi megjelenésnek az a célja, hogy azzal az ember először is megváltoztassa önmagát, mert a földi
élet nem a boldogság világa, hanem a fejlődésre, tanulásra, önmaga megismerésére adatott
lehetőség. Mindenkire szükség van a nagy mindenségben. Kit hová küld az életeket rendező hatalom,
ott töltse be hivatását hűen, a teljes igazság szerint; ne lázadozzon, mert az örökké mozgó, fejlődő
élet folyton tisztít, javít, sőt kísérletezik a lelkek állapotának javításával, tisztogatásával. A felületes
szemlélő ezt nem látja és nem is láthatja, mert mindent csak kívülről lát, a tévedések eredményeiből
pedig csak újabb tévedéseket lehet tapasztalni. Azért az igazságot kereső ember ne keressen a külső
világban semmi maradandót, semmi igazságosat, hiszen minden az emberi lélek után idomulva keresi
a jobbat, az igazabbat, a békességesebbet, amiben nem kell csalódni, amiben megpihenhet és lelki
vágyait kielégítheti, mert a lélek vágyódik mindenre, ami hiányzik neki, amiben kedvét lelhetné.
A szükségesek legjobban hiányoznak és így a vágyait tekintve a világ emberei az anyagban
találják meg vágyaik célját. Az anyagot pedig a testen keresztül élvezhetik csak, mert a test is csak
anyag, bár a lelki célok eszköze. Az anyagon keresztül is megnemesedik, megszépül és
megfinomodik a lélek ízlése, vágya és törekvése, de - mivel az anyag nem adhat mást, mint amit a
lélek beleszórt elgondolásaival, vágyaival, így az ember kénytelen elszenvedni önmaga vágyainak,
törekvéseinek eredményét. Ez a szabadság élete és az élet szabad próbálkozásainak az önmaga által
megteremtett valósága. A lélek örök elégedetlensége űzi, hajtja a jobb, a tökéletesebb felé, de mivel
önmagában gyenge és erőtlen a naggyal, a sokkal megküzdeni, így szükséges, hogy hasonló
eszmetársakat keressen és találjon az életben, a világban. Mivel az eszmetársak is mind csak
elégedetlenekből állnak össze - így egymásban keresik meg a hibát, a bűnt, és így állandó
nézeteltérések, háborúságok, gyűlölet és bosszúállás tölti be lelküket. Elégedetlenségek,
bizalmatlanságok, önző törekvések töltik be az emberi lelkeket egymás ellen. A test a lélek
törekvéseinek eszköze, telve betegségekkel, nyomorúságokkal, miközben a lélek az Isten ellen
lázadozik, pedig ő maga teremtette meg a saját tévelygéseivel azt az életformát, amelyben élni
kényszerül. Az élet nagy és örökké érvényes ajándéka az Istennek, és az a szabadság, hogy a maga
akarata és elgondolása szerint rendezheti be a saját életét, de a saját erejéből és szerzeményeiből
kell fenntartani önmagát. A lélek elbizakodása az engedetlenség következtében nem tudta mérlegelni
és a mai napig sem képes megérteni ennek a kicsi igazságrészecskének nagy horderejét. Az
elbizakodás, a gőgös önhittség tagadásba szorította az ember gondolatait és érzéseit: a szeretet
helyett önzés és ravaszság, az igazság helyett hazugság és bosszúállás, az élet megsemmisítése, a
gyilkosság, erőszakos kényszer azzal szemben, aki akaratának ellent áll. Hová süllyedt a régi isteni
igazság a teremtettek lelkében azzal, hogy ellene álltak a jónak és igaznak?...
Az isteni igazságtól eltávolodott lelkek magukban hordják ítéletüket, mert megtagadták az
engedelmességet az „igaz jóval”: az Istennel szemben. - De hát mi az az „igaz jó”? - kérdezhetné az
ember. „A szeretet igazsága és az igazság szeretete”. A szeretet igazsága önmagában semmi, mert
azzal a legelvetemültebb lélek is visszaélhet, az igazság szeretete is gyenge önmagában és hatalmas
és gyilkos eszközül szolgáló kemény hatalmat nyújtana a tévelygő okoskodóknak kezébe. Kegyetlen,
pusztító hatalom az ítélkező lélek szájában, amely nemcsak annak árt, aki felett ítélkezik, hanem
önmaga fölött is ítéletet mond az, aki az ártatlan felett ítéletet mond ki és büntetésre méltónak ítéli azt.
Azért nagyon tartózkodjék az Isten útján járó emberlélek, hogy véleményével, vagy szükségesség
esetén kívül, még beszédjével is, olyan ítéletfélét mondjon embertársáról, ami nem felel meg a
valóságnak. Csak igazat beszéljen a hívő és az Isten kegyelmére támaszkodó ember, mert aki
másképpen beszél, az önmaga ellen beszél; minden elhangzott igaztalan szó, minden igaztalan
vélemény - vád az igazság ellen. Az igazság pedig virágillattal telített éltető levegő a lélek
fejlődéséhez - de az igaztalan beszéd romboló vihar, amely pusztít és hosszú időkre örömtelen, sivár
életutat teremt annak, aki szereti és szólja a hazugságot, ha más emberről van szó. Azért vigyázzon
minden Isten útján előre haladni kívánó emberlélek, mert az ítélet vihara utoléri hamar. De az lehet és
szabad, hogy azok, akik hallják, okuljanak belőle, ezért szükséges néha a tévelygő lelkek sorsát is
megmutatni, hogy a még élők lássák azt, hogy az élet mindig csak úgy fejeződik be, ahogyan az az út,
amelyen járt - bizonyos ideig folytatódik. Ez az ismertetés szükséges is, tanító hatásul van adva.
Isten kegyelmébe ajánllak mindnyájótokat.

- 73 -
 MI AZ ÉLET IRÁNYA?
Névtelen Szellem 1968. október 21.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Nem való ilyen felületes gondolatokat a
lelkedben elhordozni, mert azzal csak a magad részére nehezíted meg a békének és szeretetnek a
mindenkori helyes elrendezését. Mindennek idő és alkalom kell, mert ugyan a békesség és a szeretet
egy forrásból indul ki - az Istenben való rendületlen bizakodás és ráhagyatkozásból - de az emberi
lélek a maga bizonytalanságából indul ki és nehezen tud belehelyezkedni a nálánál tökéletesebb
bizonyosságba. Ez a hiányérzet teszi az ember lelkét félénkké, kételkedővé, mert ő magából indul ki
és gondolataival ismét oda tér vissza. Önmaga pedig eléggé homályos és bizonytalan. Az isteni
kegyelem azért adja meg azokat a bizonyos állomásokat az emberi életben, hogy ne tévelyegjen,
hanem mindig előre tekintsen, mert nem az az emberi életnek a célja, hogy vissza-visszatérjen
bűneihez, tévedéseihez, melyek akár örömteljesek, akár szenvedtetők voltak, hanem tekintsen előre a
haladás útján, melyen mindennek az eredményeivel találkozik. Az egyik megelégedést és örömöt tár
eléje; a másik megpróbáltatásokat és sokszor kemény munkát: - fárasztó, bizonytalanban való
keresést, mert eltévedt és nem találja meg a maga elé vett célt. Istenben való hit nélkül ődöngve járja
testi életének rögös útjait, egyik csalódás után a másikba téved, mert nincs iránytűje, amelyhez magát
igazítsa. Az irány nem más, mint az életben, legyen az a földi, testi élet - vagy a lelki, szellemi élet,
mindig a világosság felé haladni. A világosság egyedül csak Istentől a tökéletesség központjától
sugárzik alá a teremtettek összes világaira. Tehát minden, ami élet, minden, ami szép, Istentől való és
oda tér ismét vissza, hogy a nagy élet útján megszerezze mindazt a bölcsességet, amelyet a
bukásával elveszített. Ez az a cél, ami felé az emberi lélek is minden hibáival és tökéletlenségeivel
küzdve, haladni törekszik, hogy azt, amit elvesztett, ismét megtalálhassa, hogy boldog tudjon lenni.
Egyszerű és mégis nagyon küzdelmes az út, mert a megtévedt isteni szikrának a teremtményei: a
tévedések és bűnökké sűrűsödött ellenállásai és annak hibás következményei ellenállnak a jó, a
helyes cél elérésének. Nem az Isten bünteti a hibázó bűnös embert, hanem a bűnök eredményeivel
való harc. Tudom és látom, hogy nem abban a lelki állapotban, amivel én kapcsolhatom az én
gondolataimat. - Ezt mondd meg, hogy egy olyan napot keressen, amikor teljes hittel nyugodtan
beszélhetek vele, mivel a szemed fáradt.
Ma befejezem az írást, a tárgyat folytatni fogom.
Most Isten veletek.
 VAGYONA AZ ISTENBEN VALÓ HIT
A Küldött szózata, 1968. november 4.

Az Úr Jézus nevében küldött engem az, aki a te vezetésedet vállalta, mert nem tudja ebben a
pillanatban a munkáját félretenni, de hogy a te lelked ne érezze a hiányt, én vállaltam el a te hívásodra
a helyettesítést. Tudok mindenről, amit te mondani akarsz, mert nemcsak a földi világban vannak -
nagy ritkán az emberi lelkeknek teljesen egyforma érzésű barátai és szerető testvérei, hanem ezek az
érzések folyton fokozódnak, simulnak, tisztulnak, míg végre átlátszókká válnak és nem szükséges a
beszéd, mert a lélek magán viseli az énjének minden érzését és gondolatát.
Itt hiábavaló lenne a beszéd, a hanghordozás, mert a lélek sugaraiban jobban ki lehet olvasni
az örömöt, a boldogságot és a bánatot, a szomorúságot, mint a földi testben kicsiszolt nyelven
kifejezett legszebb szavakba öltöztetve azokat. Azért nem lehet versenyezni az elsőbbségért itt az
igazság világában azokért az elismerésekért, amelyek olyan nagy gondot és hiábavaló törekvést
okoznak a földi embernek. Ezek a hiábavalóságok lemaradnak a sírnál, mert mint hasznavehetetlen
lomot, szemetet nem kívánatos hurcolni a léleknek. Így a csalódások, az ezekből származó fájdalmak
is lemaradnak a megérkezett lelkekről, amikor megérkeznek az idő nélküli világba és ha van valami
olyan érték, amit magukkal hoztak, azt azonnal beválthatják. Így ha valaki a szellemi értékekkel
érkezik meg, azonnal gazdag és boldog lélekké válik, anélkül, hogy tudná azt, hogy hogyan, miképpen
jutott azokhoz a gazdagságokhoz. Boldogan veszi tudomásul, hogy a Földön a nehéz
megpróbáltatások útján minden hiábavalóságokat kiszórt magából és az egyszerű igazságot kereste,
azzal kereskedett és az abból szerzett vagyonát: az Istenben való hitet, az abban való megnyugvást
és az isteni törvények szerinti gondolkozást és cselekedetet tette uralkodóvá mindenben, még akkor
is, ha abból földi értelemben kára származott.
Ezek a választások is kétféleképpen hozzák meg az eredményt, mert vannak, akik ebből a
Földön bizonyos dicsőségre való emelkedést várnak és elismerést sejtenek, és vannak, akik
vállalásukkal az emberektől való megvetést és rosszallást sejtve, titkon cselekednek a jó és igaz
érdekében. Ezek mind árnyalatok a jó és a hibás között és - és ezek táródnak fel sokszor a szellemi
életben és ezek mutatják meg a cselekedetek értékét. Más a szellemi élet és más a földi élet útja és te
a nehezebb utat járod, mert a formákat elkerülöd, te a magad elé vett célt akarod elérni és az Isten
adott és ad neked ehhez lehetőséget, de a sátáni erők sokszor eltorlaszolják az utat előtted. Most is
egy ilyen torlasz előtt állsz és azt hiszed, hogy nem tudsz áthatolni az emberi tévedések által emelt
akadályon, de én azt mondom, higgyél, és bízzál, az isteni segítség veled van és ledönti a falakat,
amelyek előtted állnak. Mert nem a te akaratod ez, hanem az isteni akarat útja, amelyet a tévelygés
szellemei tele szórtak emberi tévelygésekkel és apróbb, nagyobb kiálló tüskékkel, amelyek szúrnak és
fájnak. De meggyógyulnak a sebek és újra kezedbe veszed a munkás szerszámot. Add át magad az
Istentől jövő igazgatásoknak és megépíted az igazság és szeretet otthonát az elfáradt emberi
lelkekben, ahol megpihennek, erőt gyűjtenek a további harchoz, a bűnök és a tévelygések letörésére.
Légy erős és ne engedd át magad a félelemtől való fenyegetéseknek, ezt üzeni Az - Aki nagyon szeret
és mindenben együtt érez veled. Isten vezéreljen az egész hátralévő életedben a Földön.
 A TÉVESZMÉK MEGVALÓSÍTÁSA
Névtelen Szellem 1968. november 8.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Nem arról van szó, hogy bölcsebb-e egyik,
mint a másik, mert az igazi bölcsességtől még távol esik a földi ember bölcsességének hitt ismerete
és tudása. Csak a kisebb, vagy nagyobb tévedésekben való küzdelmének a felismeréséről lehet szó,
mert minden összebonyolódott dolgoknak, tévedéseknek a szeretet hiánya a kiindulópontja, és ez a
hiány mindig nagyobb és nagyobb rést üt az összetartozók kapcsolatán és ez a rés fokról-fokra
növekedik. Ebbe a növekedő résbe tanyát üt a kételkedés, az egymás hűséges jóakaratában való
bizalom és így a rés mindig nagyobbodik, kiszélesedik és megtelik mindenféle kórokozóval, amiket az
ellentét pora, ismeretlen utakon felkavart és apróbb-nagyobb félreértéseken keresztül elhinti azt az
együtthaladók lelkében. Ezt még felnöveli a lélek belső ténykedő ereje, hogy az mint valami tényleg
létező erő és hatalom, megjelenhessen és hatásokat teremtsen az ember tudatában. Ezek az
úgynevezett feltevések, ha megerősödhetnek az ember lelkében, sok rossz megvalósulást hozhatnak
létre, amelyek szenvedéseket, gyötrelmeket okozhatnak és sok valóságos félrefejlődéseknek az
okozójává válnak ...
Azért szükséges, mégpedig eléggé parancsszerű kötelesség az őszinteség azok között az
egy-igazságban felfejlődött emberi lelkek között, akiknél kétségeknek helyet adó zárkózottságnak a
felújítása a lélekben szükséges, hogy minden megvilágosulhasson, ami rejtett fájdalmakat takarhat,
amikből később sok eltévelyedés és bűn állhat elő. Nem a tökéletesség magasabb fokára eljutott
lelkeknek van szüksége a földi élet kínos megpróbáltatásaira, hanem azoknak, akik még az igazságot
csak most kezdik keresni és akik ebben vizsgákat kell, hogy letegyenek - mennyire haladtak előre? A
tökéletesség felé mutató - tájékoztató, figyelmeztető útjelzők azok az állomások, amelyeket a
tökéletesség világából Küldöttek erősítettek meg, hogy az úton haladók el ne tévedjenek a bűnök
rengetegében. Mert a Föld nem a tökéletesek világa, hanem az eltévedteké, akiket a mélyen bukottak
hamis elméletekkel mű-igazságokkal becsalnak a bűnök rengetegébe és kifosztják minden igaz
örömükből, boldogságukból. A földi emberek ezekből az eltévedt lelkek csoportjaiból tömörültek egybe
és mind keresik az elvesztett boldogságot... de az utat eltévesztették és a saját tévedéseik
eredményeit találták fel. A boldogságnak nyomait sem ismerik meg, mert azokat betöltötte
fájdalommal, szenvedéssel az az eredmény amit az isteni igazságtól eltévelyedettek cselekedeteikkel,
okoskodásukkal létrehoztak ...
Azért elvetendő, azért a lehetőségből kitörlendő a téveszmék megvalósítása, mert az mind
kárhozatra vivő bűn. A bűn szenvedés, lemondás nélkül nem győzhető le, mert a földi élet a próbák
világa. Minden kedvező és kívánatos dolog, ami látszatra szép és igaznak látszik, a bűn mérgező
hatásait hordozza magában, ami a léleknek halált és gyötrelmet okoz és ebből senki meg nem
szabadul, amíg az igaz jó enyhítő, gyógyító cseppjeit meg nem ismeri és annak hatását bármilyen
keserű legyen is, azt magában hatni nem engedi. A hatást a lélek érzi meg abban az önmagában
felismert bűntudatban, hogy - nem jól cselekedett - nem az igazság útján indult el, amelyet az
úgynevezett „sors” neki juttatott. Igen, a sors az a bizonyos helyzet, állapot, amelybe a születés
alkalmával az élet belehelyezi az emberi lelket. Ez a sors akár kívánatos, akár félelmetes, nem az
ember kezében van elhelyezve, hanem a felőle elrendelt „végzet” kezében. Így nem a saját
elhatározott kellemes, vagy kellemetlen állapot az, hanem az úgynevezett „sors” rendelkezett felette.
Nem áldás és nem büntetés a sors, hanem az emberré lett lélek megpróbáltatása, mert már az első
lélegzetvételnél sorsának kezdő betűjéhez érkezett el, amit az „én” azonnal tudomásul vett, mert
boldog szendergéséből a fájdalmas szorítások ébresztették fel. A tudat még nincs teljesen ébren, mert
más a lélek tudata, és más az emberi test tudata, amely a születéssel veszi kezdetét. A próbák hatása
a testen keresztül a lélekben új gondolatokat, cselekvésre való ösztönzéseket hoz létre, amelyeket
már a lélek kezd átérezni és ezek már nagyon sokszor a lélek természetéből alakulnak jó vagy rossz
irányokká.
Ezt majd folytatom a nappali világosságnál, most pihenjél.
Isten áldását hoztam és az Úr kegyelme legyen veled, jövök most már pontosan, ha hívtok és
kedvező a lehetőség, meglátom.

- 77 -
 A PRÓBÁK ÚTJÁN. A TŰZBEN MEGPRÓBÁLT ARANY
Névtelen Szellem 1968. november 14.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem, bár nagyon kicsi időt szántam erre a mostani
látogatásomra, de én úgy látom, hogy mégis jólesik az, ha rövid időre jöhetek is, mert a te lelked telve
van panaszos keserűséggel. Nem kellene ennek így lenni, mert én megmondtam azt, hogy bár az élet
nem takarékoskodik a fájdalmas dolgok előásásával, ha bármilyen mélyen is elássák az életet
rendező hatalmak, mert a felesleges igazságokat szívesen tálalják az alsóbb szférák lakói azoknak a
lelkeknek, akik már meggyógyultak azokból a lelki betegségekből, amelyeket az ilyen hasonló
gyógyszerrel szoktak gyógyítani, de mivel ebből túl sok van, tehát szívesen tálalják, hogy
szabaduljanak a feleslegtől. Igen, azt ígértem és meg is fogom tenni, de éppen te vontad le a mentő
csónak lobogóját, mert úgy gondoltad, hogy simán is eljutsz a kikötőbe. A háborgó tenger vizének a
kilengései nagyon változatosak és azt nem lehet előre kiszámítani, hogy melyik hullám mikor és
hogyan érkezik a hajóhoz és ki lehet-e kerülni az összecsapást. Még nem érkezett el az a szélcsend,
ami megállítja a felkorbácsolt vizeket, de elérkezik nem sok idő múlva. Akinek nincs semmije az élet
hajójában, annak nincs mit féltenie és csak az életét félti, de aki megrakodva az élet javait szállítja,
annak nemcsak az életét kell félteni, hanem a kincsekért is felelős. Annak több a gondja, izgalma,
aggodalma, mint annak, akinek nincs semmije, amit a vihar elvehet tőle. Azért kell a viharjelző
készüléket állandóan figyelni, hogy megjelenő vihar közeledhet és akkor ha lehet, ki kell kerülni azt az
irányt, ahonnan a vihar jöhet. Ezt mondom én is, azért ezt a lehetőséget ki kell kerülni az embernek, a
többit rábízni az Úr törvényében munkálkodó hatalmaknak és erőknek a gondozására, mert az
„ember” önmagában nem tehet semmit. Minden földi ember bizonyos mennyiségű jó és igaz
ismeretével felruházva indult el a próbák útjára. Ha nagy mennyiségű jó van a lelkében, az azt jelenti,
hogy azzal kereskedjék és gyűjtsön belőle tőkét a maga és a rábízottak részére.
Ha kevés felett rendelkezik, akkor óvja és féltse azt, hogy az ellentétes hatalom meg ne
foszthassa attól, mert az a gonosz célja, hogy az Istenben való hitet és a szeretet törvényét
értéktelenné tegye a Földön. - A gyengéken keresztül - akik még nem tudják azt, hogy próbát élnek a
Földön - dolgozik az ellentétes hatalom. Nem tudják azt, hogy a földi igazság változó és bizonytalan,
nem tudják, hogy jobb adni, mint elvenni igaztalanul, mert aki ezt cselekszi, önmagát fosztja meg attól
az örömtől, hogy ő is adhasson annak, akit szeret, mert akinek felülről adatik, az szabadon
rendelkezik azzal, amije van, oda teszi, ahová akarja, de aki igaztalan úton jutott valamihez, az
elveszíti azt - amikor legjobban volna rá szüksége. Nemcsak a földi értékekre szól ez, hanem a
szellemi értékek is ennyire bizonytalanok a Földön, mert a földi élet bizonytalanságában, a szellemi
megmozdulások viharzásában az emberi lélek is elveszítheti azokat a biztonságokat, amelyekre a
sima, göröngy nélküli úton támaszkodhatott. Azért mondja az írás, hogy csak „a tűzben megpróbált
arany” tarthatja meg az értékét. Az isteni igazságban való hit az az érték, ami a megpróbáltatások
tüzében is megtartja értékét, sőt akkor emelkedik a teljes magaslatra.
Az Úrnak minden igazságban való munkására van gondja és amit a kezére ad, azt meg kell
becsülni és óvni, védeni kell a bizonytalan kezektől, amennyire az a forgandó világban lehetséges. Ez
is megbízatás és csak hűséges kezekbe lehet azt letenni. A sátáni erők és hatalmak támadják és
harcot is indíthatnak, de az erőpróbában az győz, aki az Úrban bízik és Rá támaszkodik. Az igazság
győzni fog, mert amennyiben az ember megáll az igazságban, hatalmas erők sietnek a segítségére.
Természetes, hogy nem földi dicsőség, nem felemelő elismerés az, ami ezekkel jár, de aki megáll a
helyén és nem veszíti el az Istenben való hitét és bizalmát, nem emeli fel a fejét és nem érzi magát
többnek, mint akire nem bízott az Úr semmit, az a nagy és erős Hatalom felruházza őt azzal a nagy
világossággal, ami mindenre megtanítja őt és több lesz az értéke, mint egy világot rettegésben tartó
hadvezérnek. Mindenki aki az isteni igazságért és annak megóvásáért harcol az ellentétes
hatalommal, és annak támadásaitól nem retten meg, az nem a maga dicsőségéért, hanem az isteni
igazság megóvásáért cselekszik és esetleg békességgel hordozza azokat a sebeket, amelyeket a
gúnyolódók okoznak a földi élet útján áthaladva. Nem kicsiny munkát végez és nem kicsiny dicsőség
jár vele, ha a harc befejeződik. Addig Isten igazságában bízva békességesen hordozza terhét, amíg a
célhoz érkezve leveszi válláról a dicsőséges Hatalom. Mindenki legyen állhatatos küzdő harcosa az
isteni igazságnak és az Istentől ígért jutalom nem marad el soha. Még erről beszélek, amikor majd te
is jobb egészségi állapotban leszel. Most pihenjél sokat, mert nem messze van az idő, hogy a munkát
el fogom kezdeni.
Isten áldása legyen rajtad és mindazokon, akik az Úrban bizakodva hisznek és csendben
munkálkodva várják az időt, amikor kinyílik az a kapu, amelyen az isteni igazság győzelmét hirdetve
azok is megkezdik a nagy együttmunkálkodást, akik elmentek ugyan, de mégis veletek vannak.
Isten veletek.

- 79 -
„KERESSÉTEK AZ ISTEN ORSZÁGÁT ÉS ANNAK IGAZSÁGÁT! …”
Névtelen Szellem 1968. november 28.

Már igen, megtörtént, az Úr Jézus nevében áttörtem a falat. Nagyon fontos az, hogy mit, vagy
melyiket tartod nagyobb horderejűnek a magad részére. Mindenesetre szokatlan és így feltűnő az
emberi szemeknek olyan valami, ami nagyon ritkán fordul elő az átlag életekben, de amint már régen
említettem, az nem egy átlag élet, hanem nagyon is ritkán fordul elő az ilyen, mert ezek nem kicsi
erőkre vannak kiszabva, hanem nagyon is sok erőt és nagy hitet és küzdő készenlétet igénylő
vállalkozást jelentő munka. Tehát nem olyannak való, aki megremeg az első szóra, hanem aki félelem
nélkül tekint előre, hogy kellőképpen felkészülhessen a harcra. Igen, az ember nem képes a halál
gondolatával megküzdeni, mert ismeretlen minden halandó testnek, de nem a léleknek, főképpen ha a
lélek némi visszaemlékezések birtokában van, mert végigjárta az utakat és tapasztalatokat szerzett,
amelyeknek nyomán sok idők távlataiból szerzett emlékeket őriz, csak azért, hogy visszatekintve
egyszer-másszor esetleg találhat olyan emlékeket, amelyek között élő, eleven emlékek ébrednek fel,
olyan pontok is, amelyeket szívesen kitörölne, vagy megtisztítva, kijavítva tehetne vissza a helyükre.
Így vannak mindenkinek olyan emlékei, amit nem lehet simán visszatenni és betakarni a feledés
árnyékába, mert minden bevégzett élet után - mondom - maradnak ilyen befejezetlen pontok,
melyeket rendezetlenül hagy maga után az „ember” és a lélek ezt helytelennek ítéli meg, mert
messzebb lát az időt és határokat nem ismerő végtelenségben, mint a születés és halál határai között
vergődő ember.
Az ember nagyon szűk határok között mozoghat csak, mert tudatlanságával és rossz felé
nyitott képzeletével még több bajnak hintené el magvait érzéseivel és felületes ítéleteivel, mint így, a
szűk mozgási lehetőségeivel. Mert nem olyan könnyű az embernek tájékozódni a sorsok bonyolult
világában, mint azt általában az emberek képzelik. Abban a reményben, hogy az Isten megbocsátó
kegyelme lenyúl az ember életébe és eltörli bűneit, ha „megbánja azokat”, nyugodtan vétkezik tovább,
mert ha nem jó, amit - és ahogyan - elgondol és megcselekszik úgyis kiigazítja az isteni kegyelem,
mert az emberrel veleszületett gyarlósága miatt úgy sem képes jobbat cselekednie ...
„De keressétek Isten országát és annak igazságát” és csak azután jön el az az áldás, hogy „a
többi megadatik néki!”
Aki ezeket az igazságokat keresi, annak megvilágosodik az isteni „igazság”, mert az emberi
lélek megnyílik annak befogadására. Így vannak sokszor nagyon régi múltaknak a felszínre jutásai,
amelyeket a külső világ pora, füstje régen befedett és a lélek emlékei között is színét, formáját vesztett
elhullott emlékek darabkái között valami megcsillanó fény gyúl ki, az élő, eleven formák
megszínesednek és ragyogni kezdenek tőle - mert a lélek él és mindent ami volt, ami fájt, ami örömöt,
boldogságot hintett szét az emberi lélekben, újra megelevenedve látja, vagy érzi át a földi ember -
talán színehagyottan, mert az emlékek is nehezen bontakoznak ki a maguk valóságában, és a múlt
köde rátelepedik - de mégis marad valami, ami az új világban lassan beleilleszkedve, vagy egy
hirtelen keletkező rokonszenvet, szeretetet, vagy félelmet és ellenszenvet kelt, vagy csak
érdektelenséget, ami lehangoló hatással van az emberekre. A világ és az élet ezer és ezer féle
lélekcsoportja keresi és találja meg a maga helyét a földi élet egy-egy megjelenésére és a sokak
tömegeiből mégis kiválasztja a rokonszenv és ellenszenv szerinti tájékozódásával mindegyik lélek a
maga helyét, nem a saját érzése szerint, hanem az őt gondosan vezérlő isteni beosztás szerint.
Csodálatos és majdnem lehetetlennek látszó rendezésében még a legmesszebb menő múltak és az
elkövetkező jövő lehetőségeinek gazdag, alig felfogható terjeszkedésével, mint egy-egy új világ
keletkezését úgy hordja magával az elkövetkező életet, életeket, eseményeket, amelyek még
nincsenek és mégis vannak. Az emberi lelkek a nekik ajándékul adott szabadakarattal alakíthatják,
formálhatják a saját életük jövőjét, az ő mozgásuk, vagy lehetőségeik szerint. Gazdag és bőséges
ajándékok között vágyaik és akaratuk szerint választhatnak a boldogság és boldogtalanság, fény és
árnyék között. Helyrehozhatnak sok tévedés és bűn nyomán következett rosszat, vagy tévelygéseikkel
megsokasíthatják szenvedéseiket.
Ez a földi élet nagy kincse, gazdagsága, azért sokan imádkoznak, hogy hosszú életet
élhessenek, mert ösztönösen félnek a haláltól és méltán. De az élet igazi kincse és gazdagsága az,
hogy az Úr Jézus által lehozott örök igazságot megismerjék és életük minden idejében lelkükben
hordozva követhessék az emberek, hogy lelkük átminősülve juthasson el az Isten igéjének
megvalósult világaiba, amelyet minden hívő - és hite szerint élő - emberi léleknek alkotott az isteni
teremtő akarat. Ezért érték a hit, minden földi gazdagságnál, dicsőségnél nagyobb, gazdagabb,
boldogabb az emberi élet, mert reménységgel, bizalommal és megvalósult ígéretekkel gazdagítja már
a földi életet. Az ilyen hitre, ilyen reménységre és ilyen tiszta örömökkel gazdag szeretet ápolására
akarom a lelketeket serkenteni, mert az idő közel, amikor a kapuk bezárulnak és aki bent van, nem
jöhet segítségére annak, aki kívül maradt.
Mert a kegyelem ideje lejár. Azért amíg a kapuk nyitva állnak, sokan egymásra ismernek és
segítségére lehetnek, ha a kegyelem engedi.
Most Isten áldása legyen veletek, meglátom és ha jók lesztek, jövök.

- 81 -
 AKIKRŐL EMLÉKEZET NEM LÉSZEN
Névtelen Szellem 1968. december 9.

Már várok rád az Úr Jézus nevében gyermekem. Igen, az ember vergődik a gondolatok,
érzések, vágyak és az erőszakos támadások ellen védekezési gondolatainak és cselekedeteinek
káoszában, mert nehezen - vagy egyáltalán nem találja meg a kiutat, amelyen kitérhessen a gonosz
támadások elől - még akkor sem, ha jót és jól akar cselekedni és nem akar a rosszért rosszal fizetni,
csak értelmesen meg akarja mutatni az ő maga belső valóját, ki akarja tárni a lelkét, hogy a másik
ember belátáshoz juthasson és ne tételezzen fel ott olyan valóságot, ahol az nem úgy van, mint
ahogyan azt a másik ember elgondolta a maga sajátos tévhite szerint. Az ember nem veszi szívesen a
másik ember által elgondolt igazsága szerinti feltevéseket és megállapított véleményeket, mert
mindenki a saját elgondolása szerint ítéli meg önmagát és a másik felebarátját. Nagyon sok
alázatosság szükséges ahhoz, hogy helyesen tudjon valakit, vagy valamit megítélni az „ember”. Igen,
nem lehet és nem szabad az embernek arra építeni, amit az emberek feltéteznek felőle. Nem szabad
azért, mert a hízelgők raja a legkisebb jót is felmagasztalja és a legkisebb tévedést is szigorúan elítéli.
Nem tudják azt, hogy az ítéletükkel önmaguk felett is ítéletet mondanak ki, mert a rossz ítélet, vagy
vélemény sokkal hamarabb terjed szét, mint a jó - az ember tévelygésében szívesebben elhiszi a
rosszat, mert azt megvetheti, gúnyolhatja és ez bizonyos megelégedéssel tölti el, mert önmagát
jobbnak, értékesebbnek tarthatja. A gőgnek bizonyos kielégülése hatja át a lelkét és ez jólesik.
De vannak, akik sok csalódáson és sok fájdalmon mentek át azoktól a félreismert jónak és
igaznak hitt emberektől, mert jobbat tételezett fel róluk, igazabbnak mutatták magukat és belsőjükben
gonoszak voltak, így már óvatosságra intette őket a kíméletlen tapasztalat. Ezek a csalódások után
félnek és szükségesnek tartják az óvatosságot, mert a bizalmukkal visszaéltek a bűnös emberlelkek,
akik - mint kész prédát tekintik az ilyen hiszékeny embereket. Amazok a földi élet salakjai, akik még
nem jutottak el az élet céljának megismeréséig. Az ilyen szellemek még tompán tekintik át a földi élet
kívánatos formáit és felébred a vágyuk azok megszerzésére. Minden eszközt jónak látnak, ami sikeres
előnyökhöz juttatja őket. És vannak közöttük, akik többé-kevésbé már ráeszméltek a bűnök
szenvedtető hátrányaira, de még a csábítások folytán sokszor visszaesnek és a kínálkozó
lehetőségek oly erősen hatnak képzeleteikre, hogy nem tudnak ellene állni - és ismét csak elbuknak.
A léleknek szüksége van arra, hogy a Földön megismerje a rossznak a rossz következményét,
szüksége van arra, hogy az igazságot megismerje és annak áldásait élvezhesse, azért minden
oldaláról meg kell kóstolnia az élet jó és boldogító eredményeit és a rossznak rossz következményeit,
hogy tudjon tájékozódni. A gyenge, még rossz hajlamokkal vergődő lelkű emberek nehezen állnak az
igazság szolgálatába. Akik hűen kitartanak a kemény kísértések között az igazság mellett - ha
kitartanak a próbákon, mint az elosztó felhő, úgy leválik róluk a bűn szennyes salakja és megtisztulnak
bűneiktől. Ezekről „emlékezet nem lészen”. Éppen olyan tiszta és foltnélküli lelki ruhában jelennek
meg a nagy összesség között, mint akik „nem vétkeztek”... Az Úr szeretettörvénye éppen olyan tiszta
ragyogással sugározza be azokat, akik felismerik az ő bűnös és érdemtelen voltukat, mint azokat, akik
„nem buktak el”. Azért mivel mindnyájan, akik a Földön élnek, bűneik büntetése miatt hullottak alá,
mint szellemek, egyformán büntetés alá vettetettek, csak a „kegyelem” tartott és tart fenn minden
Földön élőt. Egyik napról a másik napra, egyik korszakból a másik korszakba segíti a szellemi
törvények ismeretében előre, hogy részére kiadott egyéniségének - igazi nevének - kezdőbetűit és
annak folytatását megismerhesse és annak hivatásához való egyéniségét kiképezhesse. Mert nem
mindnyájan egyformájút alkotó gépnek az eredményei vagyunk. Nem mindenki előtt egyforma feladat
van állítva. Nem! Az emberi lelkek hasonlítanak ugyan egymáshoz, de valójában mégis van különbség
és ez a különbség teszi széppé és boldogítóvá az örökéletet. Ha csak egy gondolatnyi is az a másik
lélekkel való különbözőség, de mégis más. És ez a különbözőség összecsendülése adja meg az
Örökkévalóság boldogító változatait ...
Az örök cél, az örök mozgás, az örök szépségek változatai a jóban, az igazban adják meg a
boldogság fokozatait... Minden az egész mindenségben ezt szeretné létrehozni, ez a cél él a bűnös
emberiségben is, de a bűn miatt minden visszahull a semmibe, de Isten végtelen jósága és boldogító
szeretetének kimondhatatlan gazdagsága a teremtés soha véget nem érő sokoldalúsága a szépben
és a jóban embernek elképzelhetetlen ...
A Földön boldogság nehezen érhető el, mert szegény a lélek az érzésekben, de még
szegényebb a földi test, mert a szenvedések, mint kérlelhetetlen rabláncok, úgy szorongatják a testet
éjjel és nappal. És mégis hogy küzd az ember, hogy ezt a kínos életet el ne veszítse. A tévelygés
szelleme, csak egy vetített fényességet mutasson, az emberi fantázia máris kész arra, hogy higgyen,
még akkor is, ha az nem igaz ...
Tudja az ember, hogy ha az egész világot meghódítja is, egy porszemet nem mutathat fel,
hogy az: az övé. A földi ember szegény koldusa az életnek, és mégis a rövid, átmeneti szűk korlátok
közé szorított szenvedéseinek is milyen rabja, milyen szolgája. Az ember egy isteni szikra, Istennek
örökéletre teremtett paránya, aki vergődve keresi a fennmaradás lehetőségét. Vétkezett az isteni jó és
igaz ellen - és az önmaga vágyaitól űzetve nem akar visszatérni, nem akar engedelmeskedni, mert ő
akar uralkodni a maga nem tudásával. Ez a sorsa az igazság ellen harcolóknak, az engedetleneknek,
a szeretet ellen cselekvőknek és azoknak, akik nem tudják beismerni vétkeiket. Nem tudják, hogy
Isten a szeretet, Aki utána hajol a mélységben szenvedőknek, Aki önmagát adja, hogy a szenvedőket
megszabadítsa a még mélyebbre zuhanástól és - ez az Istentől elpártolt lélektömeg nagy hangon
hirdeti, hogy nincs Isten, nincs lélek, nincs feltámadás, nincs igazság. A bűn, a gonoszság az úr ...
Nem ez az egyetlen ilyen hely, mert van a Földnél szegényebb és szenvedtetőbb világ is, amit
megteremtett a sátán önmagának és az őt követőknek, de fáj az örök szeretetnek látni az Őáltala
teremtettek szenvedését ... De mivel lehullott isteni szikrák: hatalmasoknak érzik magukat. A világ
ünnepelhet, tombolhat a gonosz tudatlanság, a vég az Úré; az Ő kezében van a kezdet és a vég. Akik
még menthetők, azoknak, ha későbben jön is el, de eljön a szabadulás ideje, ha hisznek ... Ezekért
érdemes dolgozni, munkálkodni a Földön, mert aki már épít, az nem rombol többé, mert félti
munkájának gyümölcsét a megsemmisüléstől. Tehát ezekért a munkába állított szőlőmunkásokért is
érdemes dolgozni, hogy lépteik ne a süppedő iszapba, hanem az Úrtól megmutatott tisztább úton
jussanak előre. Ez az Úr akarata és ennek engedelmeskedünk és velünk te is egy úton jössz, hogy
egybehangolva mindazokkal, akik az Úr szavára munkába, az igaz útra tértek és térnek, még együtt

- 83 -
dicsőítsük az Úr Földre jövetelét. Még erről beszélgetünk, most készüljetek az ünnepekre, mert az Úr
mindenkinek külön ajándékot ígért, akik a hitben élnek és cselekednek.
Most Isten veletek, nagyon jók legyetek.

- 84 -
 ESZTER SZÜLETÉSNAPJÁNAK KÖSZÖNTÉSE
Eszter született: 1882. december 13.
Névtelen Szellem 1968. december 19.

Az Úr Jézus nevében köszöntelek én is téged, gyermekem. Bár az időszámításotok szerint

többször szállt le a nap azóta, hogy a földi nap világosságában tekinthettél széjjel és tapasztalatokat
gyűjthetett az a kezdő kis földi tudat, amelyet a földi élet tájékozódó világában az elsőtől az utolsó
napig gyűjt az emberi tudatba az élni, hatni, cselekedni küldött fejlődés törvénye, de ez a kis távolság
mégis csak annyi, mint egy pillanat az első órákban.
A születés órája - perce - annyi, mint egy pillanat, amelyben idegennek érzi magát még a
legnagyobb tudással és ismeretekkel bíró szellem is a Földön. Minden születés egy meghalást és
minden meghalás egy születést jelent a lélek fejlődési-tanulási szakaszában. Az emberi élet minden
ilyen szakaszában új, megismeréshez, átéléshez és ezeknek az átéléseknek a következtetéseknek
azt az anyagát egybedolgozva, mint bölcsességet magában hordozva új feladatokra, képességekre
tesz szert, hogy az isteni törvényekbe beleolvasztva a maga kis egyéni világát, meg tudja teremteni,
ahol, amiben a fejlődés törvényének, előírott követelményeinek, pontosan megfelelve, megteremtse a
maga saját egyéni kis világát. Ez a valódi életcél, amit elérni minden szellemnek feladatául adott az
öröktől fogva való örök isteni bölcsesség. Minden emberi lélek magában hordozza ezt a célt, de nem
minden lélek lépes ezt elérni... Ez a cél nagyon egyszerű ugyan, de a bukott emberi léleknek mégis
nehéz eljutni a célhoz, mert az árnyak, a saját ferde egyéniségéből keletkezett homály megtéveszti az
irányt és a céltól eltérő szemlélődésével, ha csak egy kis homály keletkezik is - már elvesztette
irányérzékét, és nem olyannak látja azt, ami valójában van, hanem az árnyak torlódásával egy
hasonlónak tetsző lelki építmény alakul ki munkálkodása nyomán. Ez is a szellem egyéniségének
megfelelő alkotás - és talán az első pillanatokban elbűvölő szépnek, jónak és igaznak látszik, de
mégsem az, mert az isteni alkotásnak nincs idő-lejárata, hanem az időben kiérik magában, azaz
örökkévalóságban való erő, amely mindig szebbé, erősebbé és önmagában is fejlődésképessé teszi a
szellemi építményt. Így minden, ami az örökkévalótól eltér, önmagában nem állhat meg, mert
megsemmisül, még ha a jónak, az igaznak legragyogóbb látszatával hat is. Ezt nemcsak a földi élet
eredményeire lehet állítani, hanem az egész teremtettségre. Az isteni igazságot szemlélve minden
fejlődési fokon mást láthat az ember. Minden megtörtént dolog más színben mutatja meg az
igazságot, amelyet sokszor a késői korból visszapillantva úgyszólván igazságtalanságnak,
istentelenségnek ítélnek az emberek, mert a rombolás és a fájdalmas igazságosztás mindig elvetni
valónak tekinti az ember előtt, mert igazságtalannak, szeretetlenségnek tűnik fel az ember ...
Igaz, hogy szeretetlenség és fájdalmas kegyetlenség az, ami az ilyen esetben történik, de ki
és mi hozza létre? Mi teremti meg a rosszat? Miből áll elő a fájdalmas következmény? - A legtöbb
esetben tévedésből. De miért van a tévedés? Honnan, miből áll elő a tévedés? - Az emberi lélek
tökéletlenségéből, és önzésből, mert ő magának mindig a „jobbat”, az értékesebbet szeretné
megtartani és felette rendelkezni. Ez az önzés bűne. - Kicsi, alig észrevehető kis eltérés az igazságtól
és mégis nagy szenvedtető következményeket hoz létre, pedig ez annyira természetes és
igazságosnak tetsző bűn, hogy ezt nem is látja a legtöbb ember ...
Ezzel szemben képződik az irigység, ami a természetes árnya az önzésnek. Ez már nem áll
meg az igazság keresésnél, hanem mindenfelé kinyújtja csápjait és amit a maga érdekének,
kívánatosnak talál - mint a pók - körülfonja hálójával és a sajátjának tartva, uralkodik felette.
Természetesnek tartja, hogy amit ő körülfont az ő érdekeivel, az már az övé; ha valaki szintén így
gondolkozik, akkor védelmezi tűzzel-vassal, és így keletkezik a gyilkosság. Az egyik ember élete
elvehető azért, hogy a másik jobban élhessen, hogy az élet nyújtotta örömöket kihasználhassa a
másik ember kárára. - Hol van itt az igazság? Tehát alapjában az egész földi élet egy szörnyű
tévedésnek a produktuma. Nem lehet azon csodálkozni, ha a fejletlen állatvilág áldozatának a testét
tépi szét és jóízűen felfalja. Mi volna ez más, mint az értelmesnek nevezett ember utánzása. Tehát az
ember a maga bűneivel együtt egy értelmesebb állat...
Ez a földi élet fokozatához tartozó igazság lényege, de a sok gonosz ellenére mégis jönnek
emberi testben megjelenő olyan, magasabb igazságot hirdető, áldozatos lelkek, akik sokat tűrnek és
nem bosszulják meg, mert együtt éreznek a szenvedővel, mert belül a titokzatos belső érzések
világában önmagukat képzelik a szenvedő helyébe - és fáj annak szenvedése nekik is - talán sokszor
jobban, mint annak, aki azt valójában átérzi... Itt már nem a test szenved, hanem a testet éltető
lélekburok, ami azonosítja magát a képzelet alapján azzal, aki vagy ami azt kénytelen átszenvedni.
Ezek már felébredt lelkű emberek, akik nem „csak” gondolkoznak, hanem éreznek is, mert az a
közösségérzet, ami minden életet egybefoglal, már felébredt és él. Ez az érző lélek, aki már nemcsak
gondolkozni, hanem érezni is tudja az igazságot... Ez az ilyen lelkű ember él, nemcsak a test idegein,
hanem a lélek érzésein és gondolatain is és a szellem igazságot kereső munkájában is részt vesz,
mert kénytelen a felébredt szellemi én keresni az élet jobb és helyesebb fejlődési útját. Ebben a
keresésben rengeteget kell szenvednie, mert az eltorzult lélekcsoportok nem értik meg sem a célját,
sem akaratának kifejezését és nagyon sokszor éppen azok okozzák a legnagyobb szenvedéseket,
akiknek érdekében dolgozik, és szenved, hogy azoknak megkészítse az utat, amelyen haladva
elérhessenek azok is azon az úton az „igazság” megértéséhez és megérzéséhez. Mert nehéz a bukott
lelkeknek odáig eljutni, hogy azokat a finom érzés és gondolat szálacskákat a testi durva burkokon a
lélek közvetítésével a szellemi világosság és az érzésvilágig eljuttathassák. Mert nehéz a tompa és
érdes vezető szálak átfinomítása, hogy az egyik lélek a másik lélek érzéseit átérezze ...
És nehéz az értelemnek azt magában annyira átfinomítani, hogy a szó nemcsak hang, hanem
érzés is legyen. Azért, mert nem engedi azt az igazság szelleme megtörténni. Mert ha a lélekburok
vastag, mert az önzéstől átitatódott, akkor van érzékenyebb módszer is azoknak a kezében, akik
ezekben már nagyon ki vannak képezve. Igen, lehetséges, hogy egy más eszköz még megmenthetné
az ilyen emberi lelkeket, akik önmagukban eltelve már jóknak és igazaknak érzik magukat, de a
pókhálójukon belül nem engednek semmiféle életjelt tovább, és azt is csak addig, amíg az nekik
kedvező. Nem lesz az már sokáig, mert a háló szakadozik és nem bizonyos, hogy nem egy másik
helyen is kiszakad-e és az a rab hamarabb megmenekül és maga a pók esik ki a biztosnak hitt
hálóból... A te lelkedet nem éri semmi veszteség már, mert eléggé kivetted a részedet a harcokból, az
életerő gyengül ugyan, de mindent elintézünk. A jóságos isteni kegyelem megőrzi és megerősíti a te

- 86 -
munkálkodásodhoz szükséges erőidet és békés, csendes befejezése lesz az életednek. Ez a nagy
áldás az emberi életed lelki hasznára lesz, nemcsak neked, hanem azoknak mind, akik ebben részt
vállaltak és vállalnak.
Eljövök mindig, ha hívsz és hívtok.
Isten áldása legyen rajtad.

- 87 -