Az út végén

a NÉVTELEN SZELLEM
tanítása Eszter médium útján

2. KÖTET

Szerkesztette:
Vay Valéria

KIADJA
a Magyar Szellemkutatók Társasága
Cleveland, Ohio, USA

-1-
 © Vay Valéria 2002

® a Magyar Szellemkutatók Társasága,

Cleveland, Ohio, USA

A
NÉVTELEN SZELLEM tanításainak
kötetei kereskedelmi forgalomba
nem hozhatók

Tipográfia és nyomdai előkészítés

Dobó Nándor

Nyomta és kötötte a

Printed in Hungary

-2-
 TARTALOM

AZ ÉLET CÉLJA.................................................................................................................................................4
KELLENEK A KERESÉSRE INDÍTÓ FÁJDALMAK......................................................................................6
AZ ÉLETEK EREDMÉNYEI..............................................................................................................................8
HEGYI BESZÉD. A GONOSZ EMBERI ELVEK...........................................................................................10
„EGY A SZÜKSÉGES DOLOG!”....................................................................................................................12
„ADATIK ANNAK, AKINEK VAN...”............................................................................................................14
AZ ISTENI TÖRVÉNY VÁLASZTÓVIZE......................................................................................................16
A „VAN” ELLEN NEM HARCOLHAT A „SEMMI”.....................................................................................18
A FORMÁK URALKODÁSÁRÓL..................................................................................................................21
BESZÉLGETÉS.................................................................................................................................................24
A JÖVŐ EMBERÉNEK ÉRDEKLŐDÉSE.......................................................................................................26
KIKÉRT JÖTT KRISZTUS?.............................................................................................................................28
HARC A FÖLDI ÉLET.....................................................................................................................................31
NAGY KÖRÜLTEKINTÉSSEL KELL A HELYES UTAT KERESNI..........................................................33
A MEGBOCSÁTÁS HELYES ÉRTELMEZÉSE.............................................................................................35
KIK ÉPÍTIK ISTEN ORSZÁGÁT?...................................................................................................................38
KIKNEK A MEGMENTÉSÉRE JÖTT AZ ÚR?..............................................................................................40
„EREDJ EL ÉS TÖBBÉ NE VETKEZZÉL! ...”...............................................................................................42
A FÖLDÖN MINDENKINEK VAN ELHIVATÁSA, KÖTELEZETTSÉGE.................................................44
AZ ALÁZATOSOKÉ A MENNYEK ORSZÁGA...........................................................................................46
AZ ÁLDOZATHOZATAL................................................................................................................................49
TÉR ÉS IDŐ. „AZ ISTEN ORSZÁGA TIBENNETEK VAN! ...”...................................................................51
„JÓL VAN HŰSÉGES SZOLGÁM, MENJ BE A TE URAD ÖRÖMÉBE ...”...............................................53
A TÖKÉLETES ÖSSZHANG ÉS AMI FÖLÖSLEGES..................................................................................55
AZ UTOLSÓ ÓRA KÖZELEDÉSE..................................................................................................................57
AZ IGAZSÁGHOZ VISSZAVEZETŐ ÚT.......................................................................................................59
A MÚLANDÓSÁG MÉRŐESZKÖZÉRŐL ÉS AZ ÉPÍTŐKRŐL..................................................................61
A SZERETET ÉS IGAZSÁG SZOLGÁLATÁRÓL.........................................................................................63
„IMÁDKOZZATOK ELLENSÉGEITEKÉRT! ...”..........................................................................................65
„A LEGJOBB ÚTITÁRS.” HALÁL! - HOL A TE HATALMAD?!................................................................66
HÚSVÉTI GONDOLATOK..............................................................................................................................68
MÁR HANYATLIK A VILÁGOSSÁG............................................................................................................70
„NEM TUDJÁK, HOGY MIT CSELEKSZENEK!...”.....................................................................................72
AZ ÖNMAGUNK FÖLÖTTI URALOM MEGSZERZÉSÉNEK FONTOSSÁGA.........................................74
„ATYÁM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD ...”.........................................................................................76
AMIK BEVÉGZETT UTAKNAK SZÁMÍTHATÓK......................................................................................78
GONDOLATOK, ÉRZÉSEK FORMAKÉPZÉSÉNEK JELENTŐSÉGE........................................................80
„HINNI, BÍZNI, VÁRNI!”................................................................................................................................82
RENDELKEZÉS AZ ÍROTTAKRÓL...............................................................................................................84
A GONDOLATNAK AZ ANYAGBAN VALÓ MEGJELENÍTÉSÉRŐL......................................................85
„EGYÉRTELEMBEN LEGYETEK! ...!” AZ ÁLDOZATRÓL.......................................................................87
AZ ISTENI KEGYELEMBEN VALÓ HIT FONTOSSÁGA...........................................................................90
A MÚLTAK VILÁGOS ÚTJÁN ÉPÜLT ÚJ FORMA.....................................................................................92
A SZERETET TERMÉSZETES LELKI ÖRÖM..............................................................................................94
AZ UTOLSÓ ÓRA MUNKÁSAINAK FELADATA.......................................................................................96
„A BÖLCSESSÉG KEZDETE AZ ÚRNAK FÉLELME ...”............................................................................98
AZ IGAZSÁG BIZONYÍTÁSA: ÁLDOZATHOZATAL..............................................................................100
HEGYI BESZÉD KIADÁSA..........................................................................................................................102

-3-
 AZ ÉLET CÉLJA
Névtelen Szellem 1969. január 2.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Nagyon megható a te kitartó és szent

lelkesedésed, az igaz jó utáni vágyakozásod és a szeretetnek az a sokoldalúlag való részletezésed,
mellyel annyira meg tudod és meg akarod a magad lelkét tartani abban a hitben és abban a
feltevésben, melyet a magad lelkében kialakítottál. Szép és dicsérendő törekvések ezek gyermekem,
de mégis szükséges az, hogy az ember ne csak a maga lelkén keresztül nézze és lássa a világot, és
a világ bajait, és a világ törekvéseit, mert akkor hamis képet alkot magáról, a világról és a világ
céljairól. Ez a hamis kép azután megzavarja az emberi felfogást és az emberek nem tudják - hogyan,
merre induljanak el az igazság keresésében. Nem is arról van szó, hogy te, hanem azok a mások,
akik még nincsenek tisztában, hogy merre, hogyan induljanak el az igazság keresésében kutatva. - Te
sokat a magad szeretetével mérlegelsz és ez megtéveszti a külső világot. Tudom, hogy ez nem
szándékos, de mégis megtéveszti azokat, akik még nincsenek ott, ahol te vagy lélek szerint és ezért
az emberek túl követelőkké válnak, a szeretettel visszaélnek. Ez pedig megtéveszti azokat, akik még
gyengék a jóban - már tudniillik abban a jóban, ami a szeretet velejárója. Azért mondom ezt, hogy
lássad és figyeljed a világi felfogásokat bizonyos dolgokban, melyek a szeretet szerint nagyon
üdvösnek látszó kedvezéseket nyújtanak a bűnösöknek, mert elnézik a jelen bűneit, s a múltak
tévedéseinek következményei szerint említik fel, ami sok esetben helytálló ugyan, de a múltak lejárt
jelenek. De a jelen is elveti a maga bűneinek és eredményeinek magját és mindegyik kikel és
meghozza a maga eredményeit, amit talán a mai ember a maga szent törekvéseivel vetett el abban a
hitben, hogy valami jót cselekedett a jelenben megismert és megszerzett jó és igaz felismerésével. A
folytonos jelenek mind múltakká válnak és ki vannak téve annak, hogy a jövő emberei kíméletlen
kritikával illessék és megsemmisítsék a jelen legdrágább kincsét is.
Minél kisebb a lélek befogadó képessége egyes dolgokkal szemben, annál nehezebben lehet
megnyerni annak a jónak, amit ő a maga részére nem tart kívánatosnak. Azonban el kell jönnie olyan
időnek, amikor annak az igazságnak, amit addig visszautasított - nagy szükségét érzi, de azt nem
találja meg olyan simán, hanem csak nagy, könnyhullató kereséssel akad rá, de a kapuk ott is be
lesznek zárva. Akkor emlékezik meg, hogy valaha ő is oda tartozott, de már elfelejtette a jelszót,
amely nélkül oda senkit be nem eresztenek: csak azokat, akik olyan emléket hoznak magukkal, és
magukon, amely talán nagy benső örömöt - vagy fájdalmat - okozott, akár a földi életben, akár a belső
lelki világában. Mert szükségesek ezek, hogy a földi embert kiemeljék az anyagi világ kényszerű
helyzetéből, a halál lassú lélekörlő malmából. Mert szükséges, hogy a lélek megszabaduljon attól a
nehéz buroktól, amelyben a bűnökkel együtt járó szenvedéseket is megismerje: szükséges, hogy
ennek a célját és eredetét is felismerje, hogy belássa azoknak az isteni rendelkezéseknek a célját,
amelyek az ember lelkét meg akarják tartani az igaz és boldog életre. Mert az egyetlen célja az egész
földi életnek, hogy az emberi lélek ráeszméljen életcéljára és ebben dolgozva keresse és megtalálja
az élete nagy célját: a boldogság elérését. Mert ezek nélkül senki meg nem találja azt. A földi örömök
a dicsőség legmagasabb pontját elérve is fárasztó terhére válnak a léleknek, de a lelki megelégedés
és a szeretet nyújtotta öröm új világot teremt a lélekben. Ezért az új világért érdemes a lehetőségek
kapuit keresni, ott bezörgetni, csendes boldogságot keresni és megtalálni. És akkor találja meg a
legnagyobb kincset, ha az isteni igazságot megismerte és megtalálta a szeretetben. Azonban csak a
bűnöktől megtisztult lelkek, a hittel telített, reménységekben gazdag lelkek képesek és tudnak ezen az
úton haladni, hogy azt megtalálhassák. Azért én a hitben, a reménységben és szeretetben eltöltött
földi életet tartom a legközelebbi útnak és a legegyenesebbnek. Lehet az fájdalmas és kínzó
gyötrettetésekkel gazdag, az csak rövidebbé és kevesebbé teszi az utat, mert a cél nem elérhetetlen:
a cél a lélek legbensőbb énjében van elrejtve, abban a visszavágyó igazi szikrában, a teremtés
céljában. Az isteni szikra nagy feladatában, amely feladat útját megtalálva új átalakuláson megy át és
új világot teremt, boldogabb, tisztább és igazabb életeket foglal magának, ami az ő egyéniségét
tükrözi vissza.
Az új világ az Isten országa, ahol mind egymásra találunk, mert egymásban megtaláljuk a mi
lelkünk hiányzó részét, akikkel egybeolvadva érezzük a kiegészülés naggyá és boldoggá válás
dicsőségét. Ez az út odavezet. Ennek az ígérete boldogsággal árasztja el lelkünket és megismerjük a
szeretet boldogító erejét, az isteni szeretet teljes egybeolvadásának, az újjáteremtettségnek azt a
titkát, amiben a lelkek naggyá lesznek: valóban az Isten gyermekeivé. Ez az út áll előttünk, ha a
legmélyebbről emelt is fel az isteni kegyelem, de megtisztulva és megigazulva, mint újjászületettek
látjuk meg az Isten szép világát. Azért mondom, mindig érdemes tűrni és szenvedni, mert jaj azoknak,
akik ellentállnak és meg nem térnek az ő bűneikből, tévedéseikből, mert azok messzebb esnek el,
mint azt ember elképzelheti. - És messzebb emelkednek azok, akik a földi élet terheit vállalják és
békén tűrnek, a rosszat nem viszonozzák hasonló rosszal, hanem inkább jóval - ha már nem
térhetnek ki a rossz hatású elől. Az Isten gazdag áldásait árasztja azokra, akik hisznek az Úr által
adott ígéretben. Tehát így te sem vagy és nem leszel elhagyva, hanem boldog örömmel ébredsz fel az
új életre, ha hűen és bizakodva hordozod rövid ideig még sorsodat, ami már nem tart soká, minden
megváltozik hamar, meglátod. Most Isten veled, az Úr legyen a te reménységed, mert Ő közel van.
Lehet, mert jobban leszel. Jó lesz.

-5-
 KELLENEK A KERESÉSRE INDÍTÓ FÁJDALMAK
Névtelen Szellem 1969. január 9.

Már ismét én vagyok itt az Úr Jézus nevében gyermekem, mert én nagy figyelemmel kísérem
a te lelki megmozdulásaidat, nehogy minden szent és igaz törekvéseidben valamiképpen csak egy
kicsit is megbotló mozgást eredményezzen az a küzdelem, amit önmagadban, önmagaddal végzel.
Nem vagy magadra hagyva, nem engedem el a kezedet, hiszen tudod azt, hogy kezdettől fogva
szoros kapcsolatot tartottam fenn veled, mert láttam azoknak a lefolytatott lelki küzdelmeknek és testi
nyomorgatásoknak a sebhelyeit a lelked világában, amelyeket nem lehet egy kis vigasztalás-félével
meggyógyítani, vagy érzésteleníteni mint a jelenkor orvosai azt cselekszik. Minden időben voltak ilyen
nehéz feladatok, melyeket csak nagy elszántsággal vállaltak a gyengébb szellemi körök lakói, mert
mindent, amit egy kicsit más eszmék szerint kellett átformálni a lelkeknek - nagyon nehéz és súlyos
megpróbáltatások elszenvedésével sikerült csak megvalósítani azoknak, akik a legszentebb
törekvéseitől indíttatva vállalkoztak annak a Földön való életében történő megvalósítására. Ezek
mindig nagy áldozatokat követeltek és ezektől az áldozathozataloktól minden szellem megrendülve
húzódozik, akinek már valamennyire is békés és nyugalmas otthona van. Csak azok mernek nagy
áldozatok hozatalára vállalkozni, akiknek lelkében vagy egy titkos akadály állja útját a
továbbhaladásnak, vagy akinek nagy, önmarcangoló szeretet érzés van a lelkében és ez vádolja,
hajszolja a kiegyenlítésre. Ez az utóbbi volt az a folyton nagyobbodó űr a lelkedben, ami
lehetőségeket keresett annak az űrnek a betöltésére. Mert a lélek úgyszólván éhes a szeretet
nyújtotta örömökre. Azért van annyi csalódás és az ebből kifolyó fájdalom a Földön élők lelkében, mert
mindezektől elesnek. A fejletlen, sok fogyatkozással testet öltött szellemű emberek mind ilyenféléről
álmodoznak és ha ez nem úgy sikerül, mint azt az ő egyéni bűneik és lelki fogyatkozásaik
következtetései szerint elgondolják, akkor csalódva, megmerevedett fogalmaikkal, élet és világ
gyűlöletükkel félrehúzódnak és egy teljesen betokosodott életet élnek a Földön és a lelkek világában
is, amíg a nagy, mindent felrázó vihar bele nem sodorja őket az élet hullámzásába, és akarva - nem
akarva - testbe kényszeríti őket a kegyelem, amikor valamennyire megerősödve, a saját
elhatározásaiknak megfelelő életlehetőség kínálkozik. Ezeket nagyon nehéz megnyerni valamely
eszmének, hogy abban valamely munkát vállaljanak, de egy nehezebb akadály leküzdése után
megerősödve már elindulnak a legközelebbi, már nehezebb munkára is. Ezek a nehezen mozgatható
lelkek a legmaradibb felfogásokban soká megfeneklenek és önmaguktól el nem indulnak.
Keserű panasszal vannak telve, de meg nem változtatják sem magukat, sem
életkörülményeiket, így sokat szenvednek. Ha volt is valamire való hitük, az is elfakul és közönyössé
válik, a hit nem az az élő eleven lelki mozgás, az igazság keresése, hanem csak a megszokás
kényelme, erre kellenek a serkentő szenvedések, fájdalmak, űző, hajtó kergetései, hogy keresésre
serkentsék azokat a lelkeket, akik önmaguktól sohasem mozdulnának meg. Tehát kellenek a
fájdalmak, a csalódások, amik keresésére hajszolják a bűnökbe, a tévedésekbe könnyen belenyugvó,
haladásra képtelen emberi lelkeket. Természetes, hogy ezektől is sokat kell szenvedni, de ezek
mozgatják a haladás kerekeit és ezek keresik a jobbat, az igazabbat, az isteni törvényekhez közelebb
vivő lehetőségeket. Ebben a nagy haladási kényszertörvényben mindig vannak munkás hiányok és
szívesen látják az önmaguktól jelentkező, már kiképzett munkásokat. Érdemeiket, amit hűséges
munkáikért nyernek, nemcsak bűneik és tévedéseik jóvátételeibe számítják be - hanem ezekkel
szereznek magasabbrendű életfokozatokba helyezkedésre és az ezzel járó boldogság elérésére
lehetőséget. Ez az, amit a kegyelem, a lélek finomodásának, a magasabb értelemnek és a tisztultabb
érzelemnek a törvénye ajándékoz a magukat megalázóknak. Nagyon dús ajándékai ezek az isteni
kegyelemnek. A lusták, a magukat elég jónak és igaznak tartók ezekből nem kaphatnak, mert az
eszközöket megvetik, amikkel ezekhez hozzá lehet jutni... Azért gyermekem ne sajnáld a fájdalmakat,
a szenvedéseket, ne szégyelljed a megvettetéseket, amit a rövidlátó emberi fogalmak szerint feléd
lövellnek az emberek, akik magukat jobbnak és igazabbnak hiszik és gondolják - az igaz jó érték
marad a halálon túl is, sőt ott váltják át aranyra. Nem, mert azok, akik ezt szeretnék, előbb érnek az
értékmérő törvény igazságosztó mérlegéhez és az megmutatja mindenkinek a maga és mások
értékét. - Te maradj annak aki vagy, ne búsulj semmin, bízzad az életet az Úrra, Aki téged elküldött,
hogy azokon az értékeken, amiket addig szereztél, vegyél nagyobb értékű életet. Ha fáj is, ha kicsit
szenvedni kell is érte, az ne aggasszon, mert mindenért valamit fizetni kell, az élet mindent bizonyos
értékért ad oda, semmit sem lehet ingyen kapni. Mert az élet nagy érték és azt az Úr Isten a
szeretetéből adta, ingyen kegyelemből, azt elpazarolta az ellentét, az Istennel szembehelyezkedett; és
ha valaki nem az Istenbe helyezi az ő sorsát és nem azt és úgy érzi és cselekszi meg, ahogyan azt az
isteni törvény előírja, az vétkezik. És aki vétkezik, nem állhat meg az isteni törvény előtt, anélkül, hogy
el ne kárhozzon. Aki elkárhozott, az ki lett parancsolva a békesség és boldogság világából.
Azonban a bűnbánó lélek kegyelemért való esedezése megnyitja a kegyelem ajtaját és az
ideigvaló életeken tanulva, javulva, megtisztulva a bűntől, alázatos hálaadással ismét a kegyelem
boldogságot sugárzó napja azzá teszi, aki volt a teremtő Isten kezéből az élet fényébe állítva, mert
Isten maga a boldogság napja, Aki kiárasztja a boldog élet sugarait. Azért higgyetek emberek és
térjetek meg minden kicsinek látszó nagy bűneitekből, mert minden kicsi naggyá válik, ha meg nem tér
a lélek a maga tévelygéseiből és bűneiből. Az a ti gondotok, csak a szeretet csorbát ne szenvedjen,
az író napokat tartsd fenn, mert dolgozni kell, hogy befejezhessem, ami félben van.
Most én elbúcsúzom, és ha tudsz, Lajossal írjál legközelebb.
Ez egészen természetes igazság, erről még beszélünk. Most a jóságos Atyánk kezében
érezzed magad bármi jönne az életedbe az úton.
Isten veletek, azért ha jónak látom, jövök.

-7-
 AZ ÉLETEK EREDMÉNYEI
Névtelen Szellem 1969. február 6.

Már itt vagyok és várlak gyermekem. Meghallgattam és veled átéreztem a te imádságodat,

amire azt lehetne mondani, hogy csupa panasz és elkeseredett lemondás minden arról, ami a te
lelkedet színessé és gazdaggá tette a földi élet elnyűtt rongyos megjelenésében. Nagyon természetes
és magától értetődő a te panaszos és elkeseredett helyzeted és állapotod, mert ez az idő már a
legtöbb emberi szellemnél már csak lombhullatott őszi tájhoz hasonló, amikor már nem nyílik sem
virág, sem az elkésett érésű gyümölcs nem kívántatja magát a Föld vándorának. Lehervadt levelek
között zizegve hangzanak a lépések és a szellő lágy simogatása is már arra indítja az ember kezét,
hogy összehúzza magán a ruhát, mert minden az elmúlásról szól és minden szép és kívánatos
dolgokról le kell mondani, mert elmúlt az élet munkálkodásának az ideje, legfeljebb az új tavaszra
készítheti elő a talajt és betakargatja a magot, hogy amíg ez elkövetkezik - addig az élet színes
virágait magában hordozó magvacska megduzzadva álmodjon az új tavaszról, az elkövetkező boldog
eredményekről. Minden életnek vannak eredményei, minden élet a maga egyéni
magasabbrendűségéért élve törekszik az Istentől eléje adott célt elérni és abban boldog akar lenni,
mert ez a cél és ez az a megígért isteni ajándék minden megtérő lélek számára. Felszabadulás a bűn
szenvedtető eredményeinek kínzó és fárasztó terhes hordozásától. A bűnöktől terhelt lelkek a szellemi
élet nyomorékjai, akik bizony nem jutnak semmi jóhoz, vagy enyhülethez, mert nem értik, nem tudják
hol és hogyan kezdjék el a keresését annak a lehetőségnek, amelyhez odatapadhatnának, amikor a
sor rájuk kerül ...
A földi élet is elég gazdag a szenvedések kiosztásában, mivel nincsenek a jóra és igazra
vágyó lelkek elkülönítve azoktól, akik mindezektől már távol estek és csak a szenvedtető utak vannak
nyitva az ide érkező lelkek részére, így a kevésbé bűnös, de hitetlen emberlelkek is éppen úgy
szenvednek, mint akik azokat a gonoszságokat elkövették. Vannak emberek, akik bár nem hisznek a
jó és igaz ható erejében, de ha nem kívánja a sorsuk, nem cselekszik meg a rosszat, bár szívesen
megosztoznak azokon a kedvezőnek látszó eredményeken, amelyeket a hazugság és az erőszak
útján kioszt részére a sorsokkal egybekapcsoló lehetőség. Természetes az, hogy nem tiltakoznak,
pedig tudják, hogy az nem igazságos. - Ilyenkor újabb próbáknak veti alá a sorsuk az embereket,
amíg a szellemük felismeri, hogy helyes, vagy helytelen volt a cselekedetük. Az ilyen életek sokszor
olyan zavaros lelki helyzeteket és állapotokat hoznak létre, hogy akaratlanul is olyan bűnökbe
kerülnek, amelyeket nem ismernek és nem tudják miért kell nekik ezek miatt szenvedni. A jelen földi
állapotok is nagyon sok léleknek ilyen komplikált helyzeteket és állapotokat adnak elébe
megoldásképpen. Ne keseredjetek el ezeken, ha az igazságért ártatlanul is szenvedni kell, mert azok
az elszenvedett ok nélkül való fájdalmak nemcsak az egyéni lelkek javára és előmenetelére, felemelő
dicsőségére hatnak - hanem a jelen idők megvilágosítására is, amely világosságnál könnyebben
feldolgozható az a kor és a vele létrejött titkos és nyílt bűnök, tévedések, amelyekből az a lélekcsoport
addig nem szabadulhat el, amíg azok a bűnök fel nem bontódnak és egy kedvező alkalommal próba
alá nem kerülhetnek. Természetesen újra át nem dolgozódva azok - akik bár tudtukon és akaratukon
kívül - de helytelenül és bűnös egyéni önzéssel a saját javukra oldották meg: azok elveszik a szigorú
büntetésüket. És azok, akik ártatlan szenvedői voltak, azok egy következő életben, vagy azután egy
magasabb szellemi világban új életvonalon, új örömök, nagyobb boldogságot osztó állapotok között új
életet kezdhetnek.
Természetes, hogy a Föld nem tud kárpótolni megpróbáltatásaiért senkit, mert a földi élet
próbákat állít mindenki elé, de ha a jól végzett munka befejeződik, a kegyelem ajtajai minden oldalról
megnyílnak és mint egy bőségszaruból, úgy ömlik az áldás minden oldalról. Én azt mondom, érdemes
élni a Földön is, mert ha a jó olyan hatalmas ajándékot terem, még a legkisebb igazgyöngynek is
olyan értéke van, hogy hosszú és boldog életformákat lehet vele megvenni - akkor az ilyen sok
gyöngyért, amit ha szenvedve szerzünk is meg, akkor is érdemes végigszenvedni az életet. Hiszen te
tudod azt, hogy ez nem az az élet, amivel lejöttél, az elmúlt régen, más világ, más beosztottság és ez
is egy más beosztásnak számít és végigjutsz azon a szoros úton, ami teljesen lemarad a Földdel
együtt...
Az nem számít, a tulok sem tudja, hogy holnap megölik, addig öklel, és toporzékol, mert mást
nem ért, majd el lesz minden intézve, megmenteni lehetne, ha szót fogadna, de erről ne beszéljél.
Majd ha eljön az idő. Most pihenjél és ha jól érzed magad, foglalkozzál a könyv rendezéssel, most
pihenjél. Ismét jövök, lehet hamarabb lesz vége, mint azt gondolod.
Most Isten veletek. - Ha nagyon jól lesztek, jövök talán.

-9-
 HEGYI BESZÉD. A GONOSZ EMBERI ELVEK
Névtelen Szellem 1969. február 27.

Igen, én várok már régen reád az Úr Jézus nevében. Láttam azt, hogy mélyen belemerültél az
elvégzett munka áttekintésébe, azért nagyon szívesen békén hagylak, csak az nekem nagy
szomorúságot okoz, hogy a látásod ennyire elromlott. Már nincs sok hátra, de mégis a világosabb
időkre kell hagyni a további átnézést, már nem sok a mondanivalóm ehhez, de mégsem hagyhatom
azok nélkül a megjegyzések nélkül, amelyeket - mint a kerekeket való olajozást - annyira
szükségeseknek ítélem, mert a duál fogalom nagyon elterjedt a félig értesült könnyen hívő spiritiszták
között és nagyon hamar és könnyen elfogadták a duálok találkozását, hogy hibás elgondolásaikat,
érzelmeiket törvényes formába öltöztethessék. Pedig éppen ellenkezőleg: szeretném az emberek
fogalmait megvilágítani, hogy az igazságot megismerve, igyekezzenek azt betölteni, mert bizony
nagyon messze elesnek időben és térben attól a hajszolt boldogságtól, amit mindenáron el akarnak
érni, mint emberek. Az emberek okoskodnak, erőszakkal akarják feszegetni és ellopni azt a
boldogságot, amit ők dobtak el maguktól és folyton mélyebbre ássák azokat a gyémántokat,
amelyeket besároztak és sárba tiportak - és folyton tipornak - az ő emberi értelmetlenségükkel és az
Istennel szembehelyezkedéseikkel és így sajnos mindig ők esnek távolabb attól a boldogságtól, amit
erőszakkal igyekeznek megszerezni. Amire a forduló lejár, nagyon kevesen érik el azt, amiért sok
száz évig hiába küzdöttek és szenvedtek. Ilyen bonyolult az emberi sors, de az igazság egyenes. Az
Istentől való eltávolodás és a bűn miatt nagyon nehezen felismerhető, mert egészen más formában
jelenik meg az igazság, amit az emberi lelkek nem találnak könnyűnek a megértésre. Vannak most is
elegen és ezután még többen lesznek, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, de azt mindig
nehezebben hozzáférhetővé teszik azok az elvek, amelyek kormányozzák a világot. Pedig mindig az
elfogadott elvek irányítják a sorsokat: az embermilliók sorsát. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy az
emberek sokaságát a könnyen megszerezhető kívánt jókhoz hozzájuttassák - de a romlott emberi
fogalmak szerint még a kevés is soknak látszik, mert az ember a maga elgondolása szerint
megköveteli mindazt, ami van - amit más nagy fáradozással és áldozatokkal megszerzett - hogy ő
uralkodhasson felette. Ez nemcsak az anyagi javakra, hanem a szellemi eredményekre is egyformán
szól, mert úgy gondolja, bizonyos dicsőség jár vele. És a telhetetlen emberi léleknek minden kell, ami
van ...
Ezért pusztítja el maga alatt a Földet, ezért kell harcolni a békéért, mert nem lehet megóvni
másképp az uralkodni akarók ellen. - Az emberi elvek gonoszak, mert az isteni elveket eldobják, mert
ezeket bizonyos igazságok őrizik, ezeket pedig be kell tartani és bizonyos lemondást és
engedelmességet kell gyakorolni. Az ősi ellentmondás szelleme harcol az örökkévalóság törvénye
ellen. Ez a nehéz harc folyik és egyre kihívóbbá, erőszakosabbá válik, mert a fordulóponthoz
közeledik a világ igazsága. Én boldognak mondom azt, aki idejében elfogadja az Isten feléje nyújtott
segítő kezét és ha nagy próbákon és nehéz lemondásokon kell is keresztül menni a földi életeken, de
mégis megharcolja a nemes harcát a tévelygő világgal - nem fegyverrel, hanem a saját lelkében -
mert a tévelygő világtól nem kaphat semmit. Mert annak minden kell, nemcsak az ember teste, hanem
elsősorban a lelke - hogy a hazugságát dicsőítse és imádja, térdet hajtson a világ igazsága előtt, ami
a hazugságot dicsőíti. Az emberi lélek könnyen megegyez és tapsol a gonosz eszméknek, de a
legbensőbb isteni szikra érzi azt, hogy le kell mondani minden jobbnak kedvező igazságról. Ezért kell
áldozatot hozni, hogy az igazi búza magva is megnövekedhessen a konkoly között, ha nem is sok, de
mégis valami legyen és maradjon fenn az ítélet napjáig. Sokáig kell tűrni a búzaszálnak, amíg a
konkoly is megérik - de akkor nem keveredik a búza közé, mert még ha szemenkint válogatják is ki az
elhullott kalászokat - akkor is kiszedik azok, akiket a szeretet munkára szólít fel, hogy semmi el ne
vesszen azokból a szemekből, akik az utolsó időben kint maradtak a tarlón. Azért ne érezze senki,
hogy hiába élt, hiába szenvedte a keserű megpróbáltatások idején a konkoly büszke csapkodását,
semmi nem történik hiába, mert a konkoly ízlése, vágya, törekvése más vonzásnak engedve a lapát
másik oldalára húzódik és a tiszta magot is más irány felé vonzza a természet törvénye.
Így az egyik a szórólapátnak arra a részére kerül, amelyik a mennyei csűrbe kerül az előbb
érkezettekhez és a konkoly is egybeszóródik azokkal, akiket megemészt a tűz, az igazság hatalmas
ereje. Azért munkálkodunk, azért várunk amíg az Úr munkát bíz ránk, hogy egybegyűjtsük azokat a
még éretlen magokat, akik nagyon nehezen érnek meg a jóra és az igazra. Azért ne
kétségeskedjetek, ne érezzétek magatokat elhagyatva, még akkor sem, ha ég és Föld
összeroppanónak látszik is. Az Úr kint jár a mezőn és nézi, mennyi az, aki még megérhetik az időre.
Most pihenjél.
Isten veled.

- 11 -
 „EGY A SZÜKSÉGES DOLOG!”
Névtelen Szellem 1969. március 14.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében, Kinek neve legyen áldott mindörökké, hogy a tévelygő
világban, mint vezető, szellemi világosságával megmutassa az utat, melyen járva a sokat szenvedő
emberek és a még többet gyötrődő szellemi világba beletapadt lelkek - vagyis szellemek -
megismerhessék a kivezető utat az enyhülés és boldogság világaiba. Nagyon nehéz út ez, ahonnan
csak az égi fény sugara tudja a folyton nagyobbodó mélységekből kivezetni az ott tévelygő és
szenvedő lelkeket. Ezt a nehéz utat járta meg a mennyei fényből alászállt Megváltó azokért a
szenvedő lelkekért, akik már régen elvesztették tájékozódó képességeiket és nem ismerték fel az
irányt, amelyen haladva kijuthatnak a szenvedések kohójából.
Hiába az akarat, a vágy, a lélek fel-felemelkedése sorsa fölé a tudomány fáklyájával kezében,
az irányt veszített képzelete elfáradva esik vissza a föld porába, mert nincs, ami fenntarthatja. A lélek
Istennel szemben való engedetlensége folytán elvesztette az irányérzékét és így hiábavalóvá válik
minden eredmény, amit egy-egy kis időre elérhet, mert kimerülve nem tarthatja fenn magát, és
eredményeivel együtt visszahull a mélybe, ahonnan szabadulni akart. Az örökélet hosszú, időt nem
ismerő hatalmával uralkodik a bukottak világaiban és a lélek nem szabhatja meg, hogy mikor, hol
érhet el oda, ahová vágyai vonzzák, bár a szabadulás vágya a rossztól, a szenvedtetőtől hatalmas
erővel izgatja a cselekvésre, a tudás megszerzésére, hogy tudásával kikémlelhesse az utakat,
módokat a szabadulásra: de a semmi, az üres visszhangnélküli tompa semmiben elvesző hang és
fáradozás egyhangúságában vész el minden ott, ahol az Isteni fogalom kihalt a lélek világában. Mert
hiába építette az „ember” a bábel tornyokat, hiába keresi az „ember” az égen megjelenő fénylő
csillagok titkát, hiába jut el az ott élő világok életformáinak megismeréséig, ez zárva marad a földi
ember előtt, mert a lélek törvénye más utakat, módokat épített az egyik és mást a másik részére.
Egy a szükséges dolog! A teremtő Isten felismerése és elismerése, az Ő törvényében való
előhaladás és az ebben való lelki átformálódás - nemcsak a külső szerint -, hanem a belső lelki
természet szerint. Ez az az út, amelyen haladva az emberi lélek elnyerheti azokat a képességeket,
amelyek átsegítik a nehéz utakon, gyötrelmeken és szenvedéseken. Ezek a nehéz utak és
szenvedések a különböző bűnök és tévelygések, a jónak és igaznak félredobása, üldözései,
amelyekkel az emberlelkek építik maguknak az összeomló bábeltornyokat, a dicsőség épületeit, a
hazugság, a tagadás menhelyeit, hogy az igazság lassúbb, de biztosabb előrehaladását idejében
feltartóztathassák. A Föld a bukottak világa, ahova száműzve lettek, hogy az igaz úton haladókat meg
ne fertőzzék érzéseikkel, gondolataikkal és cselekedeteikkel. A bűn fertőző betegei részére, és a
száműzetésbe küldött szellemi csoportok részére alkotott világ, ahonnan a gyógyultakat ismét
befogadják majd azok a világok, ahonnan ki lettek selejtezve. Azért vannak a Földön annyiféle fajok
és annyiféle nyelvek és különböző törekvések. Ebbe a száműzöttek világába jött el az Úr és váltotta a
saját áldozatával való gyógyítást. A szeretettel, az áldozattal, az újjászületéssel - mert aki újjá nem
születik, nem veheti az Isten országának örökségét. Ez pedig az a nagy ajándéka az isteni áldozatos
segítségnek, hogy újra lehet születni lélekben és nem vehet rajta hatalmat a bűn, a tévedés. Az
igazság mindent megvilágítva mutat meg az emberi lélek előtt, hogy megismerje és felismerje
idejében a veszedelmet, mely a tévelygéssel vele jár. Az isteni kegyelem visszahívó szavait és
ajándékait hozta az Úr Jézus a földi embereknek és szellemeknek - mert az idő közel van a
változáshoz, ahhoz a változáshoz, amelyről szó van az írásokban: hogy „az ég és föld elmúlnak, de az
én beszédem lélek és élet”. Tehát mindezek elmúlnak, amelyek egy bizonyos „időre” a kegyelem
menhelyét képezték, hogy a bűn az Isten gondolatával, szeretetével szembehelyezkedetteknek időt és
lehetőséget adjon az isteni rendhez és szeretethez való visszatéréshez. Ez az idő lejáróban van, „az
ég és föld elmúlnak”, de a mennyből alászállt isteni üzenet szava el nem veszhet, mert az „mennyei
valóság”. Ezt az Istentől hozott valóságot hozta és adta át a bűn betegeinek, akik felett már
megkondult a vészharang, az „ítélet szava” ...
És mit cselekszik a földi emberiség? Bűnt bűnre halmoz, megöli a prófétákat, megöli a
szabadító isteni Küldöttet, Aki önként jött szeretetből, szánalomból, hogy feltartóztassa az ítéletet,
mely már elhangzott a Föld felett és az azokhoz tartozó szférák felett, ahol csupa Istentől elfordult
lelkek vannak bűneik undokságaival elhelyezkedve. Ezek is az ítéletre vannak elhelyezve, oda
ahonnan senki és semmi meg nem szabadulhat... Nem az isteni ítélet tör pálcát felettük, hanem maga
a bűn. Miért gonosz az ember? Miért cselekszik rosszat? Mert a jó megtévedt és lelépett az eléje
szabott egyenes útról. Ki szabta eléje az utat, ki magyarázta meg azt, hogy ezen az úton haladjon,
amelyet a Teremtő Isten a lelkében felírt? Az isteni Lélek, aki minden tudásával és ismeretével
felruházta a teremtett szellemeket. Minden felett szabadon rendelkeztek és éppen ez a nagy
szabadság vitte őket próbákba. A nagy szabadság egyszersmind próba a fejlődés vonalán. Boldog az,
aki a szabadságban is megtartja az eléje adott célhoz vezető vonalat és a cél elérésére fordítja
tekintetét, mert ha csak egy kevés időre is elvonja figyelmét az Istentől eléje adott céltól, már
elveszítheti szeme elől azt és elveszti a lelki egyensúlyt. Mindenki, aki a Földön él, tekintse magát
kegyelembe fogadott léleknek, mert a földi élet - bár próbákban gazdag - de nagy nyereségek és
eshetőségek birtokosa is egyben. Megnyerheti a lelki üdvösséget, de el is veszítheti, amiért küzdött.
Egy a szükséges dolog! Az Istenben való hit és bizalommal való ráhagyatkozás. Semmit sem akarni
tűzön-vízen keresztül, beérni annyival, amennyit az igazságban való élet nyújt.
A hit a jóban és igazban, a hűség az igazsághoz és a szeretethez meghozza az élet jó
eredményét, a békességes lelki nyugalmat. „Keressétek az Isten országát, a többi megadatik néktek!”
Mert az Isten országa mindenben bővelkedik, ami az ember lelki vágyait kielégíti. Mert a földi javak
kísértésekbe viszik a földi ember lelkét. Legyetek szerények, ezek kívánságában az isteni
Gondviselés megadja mindig azt, ami szükséges. Mindent tudok, úgy lesz minden, hogy az el volt és
el van rendezve. Az emberi akarás mindig harcot indított az Isten akaratával szemben, várjanak,
minden kifejlődik, csak figyelemmel kísérjék a dolgok fejlődését. Sem az életidő, sem a körben együtt
töltött élet nem számít az ilyen időben, hanem az, hogy milyen a dolgokhoz való beállása. Mindent az
eszme érdekében, aki szorgalmas tanuló, az többet tud, mint a lanyha, lelkesedés nélküli lélek, többet
az eszmére, mint az egyéni akarásra kell szánni!
Erről majd még írok. Most pihenjél, rövidesen írok, vagy szólok.
Isten veletek, ha jó lesz a hangulat, jövök.

- 13 -
 „ADATIK ANNAK, AKINEK VAN...”
Névtelen Szellem 1969. március 31.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Nagyon sajnálom, hogy nem figyelmeztettelek
arra, hogy pihentesselek, mert az erőid most ismét kicsit meg vannak kopva. Persze jól mondták, de
ilyen gyorsan nem szabad az egész érdeklődést feléje - az állapota felé - fordítani, mert még friss a
helye maga mögött. Meglátjuk, előre nem szabad sem a jót, sem a helytelent megmondani, mert nem
azért próba az élet, hogy az ember azt mondhassa, hogy az volt a sorsa. A sors csak beállítás abban
a munkakörben, amelyet be kell töltenie az emberi lélek önmaga alkotta feladatainak betöltésével:
nem lehet azt mondani, hogy vállalta - mert nem vállalná senki a rosszat, hanem mint feladatot meg
kell oldani. Szembe kell állni azokkal a még nem tisztázott kérdésekkel, amelyekben elbukott, vagyis
amit meg kellett volna önmagában oldania - de rosszul oldotta meg, helytelenül fogta fel és az
eredmény rossz lett, tehát újra próbál és ha jól vizsgázott, akkor boldog és örül az eredményeknek.
Ebben nagy segítségére lehet a szellemi ismeret a földi embernek, de nem úgy, ahogyan a nagy
tömeg teszi. Hanem a meggyőződés alapján a hitet megerősíteni abban, hogy van egy nagyobb,
igazabb és valódi értékű szellemi élet, ahol nincs halál többé, de van egy szellemi átértékelés és az
szerint alakul a lélek sorsa, ahogyan a földi életben cselekedett. Az önmagába tekintés és azáltal az
igazság kialakítása az emberi lelket ráeszmélteti az igazság megdönthetetlen hatalmára, ami ellen
nem cselekedhet semmit. Így a lélek kénytelen megtörni és belátni az igazság hatalmát, amely
nemcsak felette, hanem önmagában is uralkodik, és hatalmat gyakorol. Tehát nincs menekvés
sehová, mert önmagában hordozza végzetét. Így törik meg a gőg a lélekben és így látja be hiábavaló
erőlködéseinek eredménytelenségét. Ezért kellenek a próbák, hogy az ember belássa kicsinységét és
alázatosan meghajtsa a fejét a tökéletes isteni elrendezés előtt, így nyílik meg a szellemi
megvilágosodás és így adja át magát az isteni bölcs elrendezésének, amikor már nem ő akar, hanem
a próbákon, ha nem is látja be a megpróbáltatások igazságos beosztását, de hitével átadja magát az
isteni vezetésnek és ez a hit jóvá íratik és mint lelki értékeket az Istenben való bizalom tőkéjévé írják
be a sorsokat intéző hatalmak. Adatik annak, akinek már van valamije az égi hatalmak
kincsestárában. Annak már vannak kamatai is - és mivel egy belső lelki biztonságérzet tölti el a lelkét,
a szellem boldog megnyugvással adja át magát a hit örömeinek, mert megvilágosodásával mindig
nagyobb értékek birtokába jut, megismeri önmagát és gazdag ajándékait az isteni kegyelemnek, az
igazság ragyogó szépsége, bölcsessége, a szeretet boldogító életformáló ereje új világot teremt
lelkében és körülötte, mert az isteni kegyelem újjáteremtette.
Bűneitől, tévelygéseitől megtisztította, és új világ alakult benne és körülötte. Isten országának
lakójává lett. Isten gyermekévé fogadta a lebukott isteni bölcsesség ellen harcoló lázadó lelket ... De
amíg idáig eljut az Isten ellen lázadó ellentétes fogalmú emberi lélek, addig sokat kell szenvednie -
nem az Isten szenvedteti, hanem a benne lázadozó eltévedt, tökéletlen lélek ... Ezeknek a tökéletlen,
lázadó, ellentétbe süllyedt lelkeknek a megkeresésére és visszavezetésére vállalkozott az Úr, Akit
elküldött az isteni szeretet, hogy megkeresse és visszavezesse őket a boldogság világaiba ... ezért
jött, ezért szenvedett egy testöltés ideje alatt, hogy visszavezesse az annyira félelmetesnek látszó
igazság világaiba, a boldogság hazájába, a szeretet otthonába, a bölcsesség ragyogásába.
Oh, emberek, térjetek meg, hogy mihamarabb beteljesedjék az Isten akarata! A hálaének
zengjen a feltámadás ünnepén - de keserű önváddal, teljes bánattal tekintsen minden lélek
önmagába, mert amíg bűn van, addig az isteni szeretetnek fáj, hogy önmagát adta a bűnösök
megmentésére, a bűnösök szabadítására, a jónak, az igaznak boldogító ajándékait hozta le a
mennyből - és a korszak végére alig van egy néhány emberlélek, aki igaz hittel és bűnbánó lélekkel
várja az Isten országának eljövetelét. Most még várja a szeretet nyitott kapuja a bűneiket megbánó
emberi lelkeket, akik hivatalosak a nagy mennyegzőre - de nem messze van az idő, amikor ezek a
kapuk bezárulnak és sajnos ezeknek a megátalkodottaknak egy örökkévalóság áll előttük, ahol és
amikor a bezárult kapuk mögött keserves sírással és jajgatással hiába ostromolják késői megbánással
a kapukat: azok nem nyílnak meg. A hit erő, teremtő hatalom, mert a holtakból is eleven lelkeket
formál az isteni kegyelem szavára. Álljatok erősen, nehogy a nagy zivatar romboló ereje lesodorjon
egyet is a mélységbe azok közül, akik látták a csodákat és mégsem hittek ... Imádkozzatok azokért,
akik téveszmék hatalmába esve elfordultak az Istenben való hittől...
Az Úr vezéreljen mindnyájatokat az isteni kegyelem terített asztalához ...
Isten veletek.

- 15 -
 AZ ISTENI TÖRVÉNY VÁLASZTÓVIZE
Névtelen Szellem 1969. április 28.

Már igen, gyermekem én vagyok itt a te hűséges barátod és lelki szellemi vezetőd. Nemcsak a
földi tereken, az eszmék birodalmába, hanem sokkal magasabb régiókba is elvezetlek, a megértés és
megérzés birodalmába, ami tulajdonképpen egyet jelent az emberi szellem magasabb és tisztább
érzéseivel, törekvéseivel és az abban való munkával, vagyis annak tettekben való megvalósításával.
Ezt nevezitek ti munkálkodásnak, célnak, melyet a látható világban úgyszólván megrögzítve hagytok
magatok után, amikor a halál megállítja cselekvő képességeiteket. Amikor ez bekövetkezik, megnyílik
egy másik világ előttetek, mert azok az érzések és törekvések, melyek a földi testben a cselekvéseket
diktálták, azok az igazság mérlegén megméretnek, de nem az egyén ítélheti meg, hogy helyes, vagy
helytelen volt az, amit cselekedett, hanem az a magasabb hatalom cselekszi és jelenti ki az
eredményt, amelyet sokszor nem szíves örömmel vesz tudomásul az, aki felett ez az ítélet elhangzik.
Szeretne már másképpen cselekedni, mert látja és érzi azokat a hátrányos következményeket, melyek
cselekedetei és beszédei nyomán élő valóságként felsorakoznak és teret kérnek a maguk
érvényesülésének, de ez a tér, vagy megvalósulás sokszor nem kívánatos eredményeket mutat,
amelyeket már nincs módja a léleknek, hogy meg nem történtté tehesse. Azért én azt mondom, ti
spiritiszták, akik már magatokban hordoztátok az igazság megérzésének és megértésének a nagy
horderejű lényegét, vagy pedig a könyörülő Isten külön hozzátok lehajolva, mint égi harmatot, úgy
ajándékozta lelketekbe a hit nagy valóságát, és ezzel már meggazdagodva megértitek sorsotok nagy
jelentőségét, és egy vagy több földi életre szóló erejét át tudjátok fogni értelmetekkel, akkor a lelketek
ösztönösen nagy és boldog hálaérzéssel emelkedik fel a hétköznapi gondjainak hatásai alól, legyenek
azok akár örömre vagy bánatra indító erők, vagy hatások, történések - boldog hálaérzéssel veszitek
tudomásul, hogy van felettetek egy „igaz Hatalom”, Akit nem a jelenségek hatásai igazgatnak, hanem
az az isteni hatalom lényege tesz hatóerővé, ami az örökkévalóság Istenének akarata és ez diktálja
azt a megváltozhatatlan valóságot...
Az emberek előtt egészen kicsiny hatóerejű igazságok óriási magas polcra lesznek felemelve
és dicsőítik ennek felismerőjét, nagy hírnév és dicsőség övezi nevét és homlokát, pedig csak egy
úgynevezett véletlen vezette rá a kézenfekvő igazságra. Az ember hamar elhiszi és elfogadja a neki
kijáró kedvező, kellemes - úgy talált - ajándékát az életnek, és azt hiszi, hogy ez neki kijár és azért
adta az Isten az ő részére, mert megérdemelte valami jó cselekedetéért. Nem is keresi benne, hogy
érdemes-e arra, vagy nem, de mivel kapta, azt sajátjának tekinti, pedig az isteni hatalom sokszor
megpróbáltatásul adja a jót, az öröm teljeset, és mivel nem kellett érte keményen dolgozni, küzdeni,
tehát ez neki a sorsához tartozó jó, amit érdem szerint osztott ki részére a végzet - pedig éppen a
lélek értékének választóvize ez, ami kimutatja azt, hogy mennyi az igazi Isten törvénye szerinti érték
és mennyi a salak benne. Tehát vigyázzatok földi emberek, mert nem érdem szerinti sem a
gazdagság, sem a dicsőség, sem a kiváló adományokban való bőség, sem a szenvedés, sem a
nyomorúság, sem a betegség, sem az anyagi bőségben, vagy dicsőségben való fürdés; nem a földi
ember érdeme egyik sem, hanem megpróbáltatásul van adva a földi élet minden járulékaival együtt.
Te ezt tudod és úgy is tekintetted, azért lehetett az életedet olyan messzire kinyújtani, hogy immár a
születésedtől számítva úgyszólván a harmadik életedet éled, ami már nem nyújtható messzebb és az
idő közeledik ahhoz, hogy súlyos terhedtől megszabadíthasson a kegyelem.
Nem könnyű az élete azoknak, akiket már az elfáradt lélek nógat a szabadulás keresésére, de
már nem sok van hátra. Nem tudják az emberek azt, hogy egy bedolgozott műszer, amit kezelője is
úgy kívül, mint belül ismer, mert minden mozdulataival helyet vésett abban a lélekben, aki igyekezett
azokat a helyeket önmaga is kisimítani és használhatóvá tenni, milyen megterhelésnek is van kitéve.
Neked azonban nagy bizonyosságod lesz az Úr ama mondásáról, hogy „adatik annak, akinek van, de
akinek nincs, még az is elvétetik tőle, ami felett azt hiszi, hogy rendelkezik!”
Igen, tedd meg, mielőtt mást cselekednél, mert mint mondtam, ez már befejeződött.
Most Isten veled. Jó lesz.

- 17 -
 A „VAN” ELLEN NEM HARCOLHAT A „SEMMI”
Névtelen Szellem 1969. május 12.

Már én vagyok itt az Úr Jézus nevében gyermekem. Látom a te elkeseredésedet és nagyon

sajnállak itt az emberi súrlódások között az életed utolsó szakaszában. Én mindenről tudtam és
mostan is mindent tudok, de nem beszélhetek mindenről nyíltan, mert akkor még sokkal kevesebb
követőt lehetne felszólítani az élet küzdelmekkel járó harcára. Pedig ez nem ment és nem mehet
másképpen, mert a földi élet a megpróbáltatások, a tanulás és a tapasztalatszerzés helye. Senki sem
múlhatja felül önmagát, mert valamelyik próbán a sok közül meg kell tudni állnia még a
leggyengébbnek is, hogy az isteni jóval egyenértékűséget nyerhessen el. Az emberi lelkek törekvései
a kiinduláskor valóban helyes és törvényes megmozdulásai a léleknek, de sajnos az első lépéseknél
megbotlanak és ahelyett, hogy tudásukkal, ismereteikkel fel tudnának emelkedni: az első próbákon
elbuknak, mert a kétféle igazságot nem tudják összeegyeztetni: az elvekhez való hűséget és a
velejáró megkülönböztető felsőbbségi érzést. Mindig megalkusznak a sátán diktálta igazságokkal és
az ezekkel járó, könnyebbnek látszó lehetőségekkel. Ezért buknak meg a legszebb és legigazabb
eszmék is a Földön, mert észrevétlenül az emberi én kedvezőnek látszó igazsága nyeri el a babért, és
a felsőbbrendű igazság legyőzötten, elhagyatva marad el az úton. Csak amikor az első akadállyal kell
az emberi léleknek szembenállni, akkor ébred tudatára, hogy eltévesztette a választást. De ha bevallja
tévedését, akkor meg kell alázkodnia, és félre kell állnia a küzdő porondról és be kellene vallani
tévedését és ez - az emberi értéket nagyon leszállítja az akarnokok előtt, akik mindenáron a győzelem
reményében hittek, mert ők is mind feljebb akarnak jutni a küzdelem megnyerésében. - Ez a küzdelem
nemcsak a közönséges anyagi élet terén van így, hanem a szellemi jónak és igaznak megnyerésében
is hasonló küzdelmeket vívnak az emberi lelkek, úgy a Földön, mint a Föld körüli szférákon is, ahol a
lelkek még nem küzdötték le magukban az önakarat érvényesítését. Amíg ezzel az emberi lélek le
nem számolt és át nem adta magát teljes egészében az isteni akaratban való belenyugvásnak, addig
egyik csalódásból a másikba esik, csak azért, hogy megtanulja átadni magát az engedelmességgel
való szolgálatnak. Nem minden úgy képződik ki, amint az emberi lelkek azt helytelenül elgondolják,
hanem ahogyan a lélek tökéletesedésének útján bizonyos dolgokban megakad, mert az igazság
ismerete többé-kevésbé fejletlen azon a fokon, amelyre haladási törvénye felemelte - nem azért, hogy
szenvedjen -, hanem azért, hogy tapasztalatait bővítse és az isteni kegyelemre támaszkodva haladjon
előre a bölcsesség eléréséig.
Tehát nem mindenki azért szenved, mert valami rosszat követett el, hanem azért, mert még
nem tökéletes a jónak és igaznak ismeretében. Mert lehet valaki a legnagyobb jóakarattal eltelve - de
annak a jónak és igaznak a megvalósítási módját még nem ismeri. Lehet, hogy elméletében úgy hiszi,
hogy legjobban cselekszik - de az eredmény mégsem felel meg annak a célnak, amelynek érdekében
azt cselekedte. Nem felel meg a jelenben, nem hozza meg a remélt eredményt sem annak a részére,
akinek az érdekében azt az áldozatot meghozta, vagy cselekedte, sem nem látszik meg annak az
életében, aki azt cselekedte. Mert talán éppen ellenkező hatást váltott ki azzal a jóval és igazzal,
amelyet cselekedett - mert mint mondtam - a földi élet a próbák helye és lehetőségekben gazdag ideje
az a rövid, vagy hosszú élet, amelyet a lélek a Földön tölt el. De ezek a rövid, vagy hosszú életek
nyomokat hagynak maguk után, mert minden érzés, minden gondolat épít vagy rombol. A
cselekedetek a jelenben lerögzített lelki és szellemi ténykedések, építkezések a jövő részére, melyet
az építő, vagy romboló emberlélek magának cselekszik, önmagának a jövőjét építi, vagy rombolja le.
Ha valaki az isteni törvénybe nem illeszkedik bele, nem használható fel áldás képében.
Meg kell értenie minden földi embernek, hogy üres kézzel jött a világba, gyámoltalanul,
tudatlanul - a már élők segítik a megszületéshez is - és éppen olyan gyámoltalanul hagyja itt a Földet
azzal, amit megszerzett, mert nem vihet magával semmit át a másik állapotba; és ahogyan az ő
születése nem az ő képességeinek a segítésével történik, úgy a test halála utáni állapota sem az ő
akaratával lesz irányítva. Ez az igazság törvényének a munkája, akár elhitte, akár tagadta - vagy
közömbös nemtörődömséggel, esetleg tagadással élte le életét. Ez a valósága az élet törvénye
minden született ember részére. Mivel tagadó álláspontjának valóságát senki nem tudja bebizonyítani,
tehát ez a hit valósághoz tartozik. A vakok nem látnak, a süketek nem hallanak, az érzéketlen idegek
nem vesznek fel hatásokat és mégis van világ, van élet, van öröm, van bánat, van fájdalom és van
boldogság, van kétségbeesés. Tehát a van ellen nem harcolhat a nincs, a semmi. Az élet az Isten
teremtése, ha nem hiszi is el a konok tagadó. Tehát kutatni kell az élőknek amíg élnek, mert az élet
egy másik életnek a következményeit hozza létre, azaz - teremti meg. Így minden emberlélek teremtő
hatalommal van megajándékozva Istentől. A gondolat, az érzés, a vágy, az akarat mind mozgató erő,
mely először az önmaga által megértett és megérzett jót kell, hogy keresse és szolgálja. A kutató lélek
előtt azután meg kell születnie annak a gondolatnak, hogy „hogyan”, miképpen kezdjen hozzá, hogy
az jó és előre vivő legyen, mi legyen az eredmény? Mit kell és hogyan kell - és hogyan lehet elérni?
Ez az élet kérdése az önmagára ismert emberi léleknek. Mert jaj, ha az eredmény nem felel meg a cél
elérésének. Mert minden megmozdulásával teremt jót és boldogítót, vagy szenvedtető fájdalmakat
okozó eredményt. Tehát a teremtésben munkálkodó egyedei vagyunk mindnyájan a teremtő Istennek,
akik a teremtettek legmagasabb rétegét jelentő titkot, az isteni természetet hordozzuk magunkban és
olyan szabadakaratot lelkünkben, amellyel világokat teremthetünk és világokat rombolhatunk le. Ezek
szerint a legmagasabb boldogságot és a legnagyobb gyötrelmeket teremthetjük meg a saját
részünkre, mert építhetünk és rombolhatunk, de - mindent az igazsággal szembeni felelősséggel,
mert az igazság a törvény ereje. Mindent ad, de mindent úgy kell megtartani és fenntartani, ahogyan
azt a Teremtő nekünk, teremtetteknek adta. Ez az élet célja, hogy boldoggá legyen és boldoggá
tegyen mindent, amit a mi boldogságunkra teremtett... Ezt az életcélt nem könnyű megvalósítani a
Földön, mert a Föld bukottak világa, de az isteni szeretet törvénye kegyelemmé változott a magukat
megalázó bűneiket, tévedéseiket megismerő és önmagukat elítélő, büntetésre méltónak tekintő lelkek
részére. A bűnhődésükben is boldog örömmel sietnek a kegyelemosztó isteni könyörület hívó szavát
meghallgatni és önmagukat a kiengesztelő áldozati oltáron feláldozni azokért, akik még nem tudtak
eljutni odáig, hogy az Isten hívó szavát meg tudják hallani, hogy megérthessék a szeretet igazságát.
Ezek a lelkek, akik nem értik meg sorsuk keménységének okát, még ütnek, vágnak maguk
körül, ezek még nem adnak, de mindent elvesznek azoktól, akik nehéz munkával szerzik meg azt, ami
szükséges az élet fenntartásához. Örök harcban állnak azokkal, akik az igazság kiengesztelésére
munkát vállalnak a Földön, hogy a megrontott természettörvény salakos eredményeképpen még egy-

- 19 -
két örömvirágot is hozzon az élet, nemcsak tüskét és bogáncsot. Az áldozatos életek teszik kicsit
könnyebbé a természet törvényével való kiengesztelődést, mert az Istenben való hit engedelmességre
szólítja azokat, akik már az útra rálépve felismerik és követik a szeretet lágy, simogató engesztelő
törvényét, nem mintha ők már boldogok volnának az életben, hanem hisznek abban, amit az Úr az Ő
áldozatos életében itt hagyott a Földön az Ő beszédeiben. Hisznek az ígéretben, amelyet Ő ittjártában
sokszor mondott vigasztalásul azok részére, akik nem megérdemelt szenvedést hordoznak az életük
nehéz útján. Nem mondok semmit, te megérted és megérzed lelkedben, hogy kinek szól ez az én
burkolt beszédem.
Nem messze a cél, ami felé vezetlek. Most én elmegyek, de hívjál és jövök.
Isten veletek.

- 20 -
 A FORMÁK URALKODÁSÁRÓL
Névtelen Szellem 1969. május 22.

Már itt vagyok jó ideje az Úr Jézus, a mi felemelő megtisztító és az üdvösségre elhívó Urunk
nevében, Aki nemcsak elhívott, hanem az Ő példájával és az igazság megismertetésével előttünk
járva, életével mutatta meg az utat, amelyen a bűnök és tévedések és az ebből származó
„tévelygések” világából hogyan, miképpen lehet az Atyától megmutatott úton - az igaz és egyenes
úton - a boldogság és békesség világába eljutni, a léleknek a fáradságaitól, szenvedéseitől
meggyógyulva a magasabb életre feljutni, ahol már tiszta és egyenes az út, mert az Isten
világosságának fénye hatja át az út legrejtettebb kis árnyaknak tetsző fordulóit is. A földi ember a
maga sötét és később már csak többé-kevésbé homályos látásával, a maga értelmével alig tesz egy-
egy lépést, már megbotlik és elesik. Még az is, aki teljes szívével, lelkével átadta magát az isteni
igazság szolgálatára, annál inkább megbotlik és elesik az, aki még nem is adta át magát egészen
annak a jónak és igaznak, amelyről csak hallott - amit csak úgy érez, hogy lehetséges - talán, de nem
bizonyos, hogy az úgy van, mert ő, az ember a maga homályos értelmével és kézzelfogható
ismeretével még nem győződhetett meg arról, hogy ilyen valami csakugyan létezik és van. Meg van a
vágy, hogy jó volna elérni, de nem tudja hol és merre keressen bizonyságot arról, hogy az - az előtte
rejtett és bizonytalan létező valami - csakugyan létezik és van.
Így függőbe helyezi a bizonyosság-keresést és azt mondja magában: „majd” ... És hajszolja az
élet nyújtotta, könnyebben elérhető jónak és bizonyosnak hitt „valóságot”, amit könnyebben elérhet,
mert azt az ő „sorsa” nyújtja feléje ... tehát azt valóságnak hiszi, mert az Isten érdemesnek találta őt
arra, hogy ezzel megjutalmazza őt földi életében ... A másik emberlélek, aki egész érzésvilágát a már
megismert jónak és igaznak szolgálatába helyezte - az egészen - mintha a gonosz támadásának
céltáblájául volna egyenesen odaállítva, hogy minden rossz érzés, állítás, cselekvés eredményét
kipróbálhassa egy eltévedt - magát jónak, okosnak és igaznak tartó - ember, aki boldogan állapítja
meg magában - ha célba talált és sikerült a támadása - hogy ezt neki az igazság parancsolta, a sors
őt használta fel, hogy a helytelenséget megakadályozza és az igazságot megvédje ezzel... Ilyen a
félig hívő és az igazságot nem ismerő emberek könnyen bűnrehajló véleménye önmaguk felől, akik
nem ismerik az Istentől előre kiszabott igazságrészecskék életét a földi életben, mert amit jónak és
igaznak hisznek és tartanak, az nemcsak hogy nem az, hanem egyenesen bűn az egyiknek - a
másiknak pedig felemelő, megtisztító és kiengesztelő javító, újjáépítő eszköz a lélek kezében. Azért
lett egyre kevesebb az egyházaknál lévő igazság is, mert az emberek formákba öntötték és bizonyos
eljárásokhoz kötötték a megtérés és az igazságok szerinti bűnbánatot. Ezek a formák élnek és
uralkodnak az emberi lelkeken és a „valódi bűnbánat”, mint egy letakart halott, úgy foglalja el csak a
helyét az emberi lélekben. Díszes formába koporsóba zárva, virágokkal elhalmozva temetik el az
emberek romlásba dobott testeit - és a szabaddá lett lélek sokszor sírva, jajgatva szemléli azokat a
szenvedéseket, amelyeket másoknak okozott igazságtalan cselekedeteivel, beszédeivel. Mert vannak
magukat igaznak tartó lelkű emberek, akik még úgynevezett jót is cselekednek, csak azért, hogy jónak
tartsák az emberek, de amikor a magukéból - a szívüknek, lelküknek kedves valamit, vagy valakit kell
feláldozni és az Isten oltárára áldozni, nem megégetni, mint a régi időkben cselekedték, csak oda
tenni, lemondani arról az örömről, hogy az az övék - az már fáj és kegyetlennek tartják az isteni
rendelkezést ... Sokan pedig, akik átérzik, hogy az valami nagy - szent és dicsőséges cselekedet,
hogy maguknak ezzel az Istennek és embereknek szolgálnak az előre jutáshoz, az Isten országának
kiterjesztéséhez, akkor meg a másik végletbe esnek bele, mert túlértékelik cselekedeteiket, hogy
ezzel önmaguknak is dicsőséget szerezzenek.
Az ember maradjon meg a középúton embernek, aki vétkeinek, tévedéseinek tudatával - csak
félve és rettegve és reménykedve várja az Isten bűnbocsátó kegyelmét, mind a Földön, mind a
szellemi életben. Mert semmi sem sok, amit életeddel adhatsz Istennek ember, - még ha életedet
feláldozod is és a szenvedésekben gyötrődsz is és - nagynak találod az értékét, amit Istennek
áldozatul akarsz adni az életeddel - az sem a tied - mert Isten adta az életet és az életnek minden
boldogító vagy gyötrelmes állapotát. Így nem rendelkezhetsz önmagad felől ember, mert nem tudod,
honnan jöttél, mi volt a tévelygő lelked múltja, mit cselekedtél, mit romboltál és mit építettél. Senki nem
tudja a múlt köde mit takar el a rombolásból és mit mutat a remény kicsiny mécs világa a majd
elkövetkező örömből és boldogságból, ha a kegyelem fellebbenti a jövőt eltakaró leplet. Az ember
önmagát nem értékelheti túl, ha - mondom - a legnagyobb áldozatra képesnek érzi is magát, és nem
értékelheti le magát a legalacsonyabb végletek mélyére. Mert nem tudja, mit hordoz lelkének mélyén,
milyen értéket rejthet a legelvetemültebb emberi lélek is, mert Isten minden teremtett szellemben
olyan egyéni szikrát rejtett el, ami az isteni énben mint egy-egy drágakő ragyog, amit még a
mindenben egyetértő szülő, vagy testvér sem érthet és így nem is ismerhet fel akár a legmélyebb
aláesésben, vagy a legmagasabb felemelkedésben. Ez titok!
És titok marad egészen addig, amíg az isteni tökéletességben egymásra nem talál a lelke az
egész emberiségnek. Örök élet! Olyan könnyű ezt kimondani, de nincs vége, sem kezdete még a
fogalom lehetőségeiben sem! De van egy valami, ami pótolja az emberi lélekben: ez a Reménység,
ami a nagyot, rosszat kicsinek és a kicsit, a jót nagyobbnak mutatja meg a képzeletnek; ami jó messze
van, azt közel hozza és ami rossz közel van, azt eltávolítja az emberi lélek előtt - mert a reménység
az; ami a lelket erőhöz, kitartáshoz viszi el, a mélyből felemeli a magasba, a nemlétezőt létezővé
varázsolja, amíg arra szüksége van az emberi léleknek. Amikor a valóság gyönyörűsége, a boldogság
teremtő ereje, a tudás hatalma már ismét felemelte a szellemet arra a fokozatra, hogy a tökéletesség
fokozatára felemelkedhetett, akkor érti meg a teremtő Isten végtelen bölcsességét, szeretetét és
tökéletességét, addig csak sejti, de nem érti meg a célt, mi miért van úgy, ahogyan van. Tehát ha csak
akkor értjük meg, akkor addig csak reménykedhetünk abban, hogy el fogjuk érni, addig csak
„Kegyelem”-ből vagyunk, akik vagyunk. Ha a tökéletességnek a legmagasabb pontján hisszük, vagy
képzeljük is magunkat, senkik és semmik sem vagyunk, csak az isteni kegyelem tart fenn bennünket
és élettel, fénnyel és az áldás szerinti életfokozattal. Így van gyermekem, az ember nem érhet el
semmit önmagától. De ha az adott áldást elpazarolja és nem úgy használja fel, ahogyan és amire az
isteni kegyelem adta, akkor az áldás elvétetik tőle és másnak adja a kegyelem építő és fenntartó
hatalma, azért mindent meg kell becsülni és hálásan kell fogadni ami jót és szépet, igaz örömöt nyújtó
ajándékot ad az élet forgatagában az isteni kegyelem. Tudom és nagy megelégedéssel szemlélem azt
a kitartásodat, amellyel az ellentétes bántalmakat elhordoztad és hordozod a mai napig. Meglátod,

- 22 -
nem lesz ez soká, mert az isteni kegyelemnek van gondja rád, mert nem áll egy helyben a világ,
hanem forog és aki ma fenn van és hatalmon érzi magát, az nagyon is alászáll és aki ma szenved
bármitől vagy bárkitől, az fennen hirdeti az Isten igazságát, mert majd Isten megáldja és megszenteli
az igazak hitét és boldog hálaadással foglak téged hallgatni, amikor örömmel számolsz be nekem
arról, hogy az Isten milyen boldogsággal áldotta meg az életed utolsó szakaszát. Majd meglátod.
Most Isten veletek, ha lehet jövök, meglátom.

- 23 -
 BESZÉLGETÉS
Névtelen Szellem 1969. május 29.

Már én várok hívásodra az Úr Jézus nevében, mert látom és veled együtt átérzem azokat a
bizonytalanságokból összeállított nehéz terheket, amelyeket te hordozol a lelkedben. Nem
csodálkozom ezeken a lelki háborgásaidon, mert tudom és érzem, hogy te a jót és az igazat akarod
követni és mégis a nem kívánt bizonytalanság ködében vesztegel a lelked, mert úgy gondolod, hogy
eltévesztetted az utat, amelyet magad elé vettél. Nem, nincsen eltévesztve, csak ez az út részedre
ismeretlen, és idegen érzésekkel és gondolatokkal kell megküzdened, mert részedre ezek most újak.
Ezek nem kerültek eléd, ezekre nem volt szükséged, ezeken már régen túl vagy, mert tőlük régen
megszabadultál. Nemcsak ebben az életedben, hanem más, régi életeidben sem álltak eléd ezek a
célok; ami másokat óriási próbák elé állítanak, azt te mellékesnek és így feleslegesnek találtad a
magad részére. Nem is fog ez mint próba megálljt parancsolni a te haladásodban. Ugyanazok az
akadályok csak színt változtatnak és fennmaradnak a megváltozott időkben is, de akiknek más a
meggyőződésük, azok nagyon meg lesznek rostálva és nehezen tudnak megállni a próbákon. Én azt
mondom, Istenben bízva tartsál ki a próbákon. Az isteni törvény lágy érintéssel átirányítja az útjelzőt
és azok, akik a mában fenn vannak, azok lenn találják magukat, mert elsöpri az a lágy szellő is az
útból azokat, akik az Isten törvénye és akarata ellen cselekedtek. Ez nemcsak a nagyoknak, hanem a
kicsinyeknek, az úgynevezett senkiknek is szól. A méreg akkor is méreg, ha keveset nyelt le belőle
valaki. Aki megállja a helyét, az állva marad, de aki ide-oda hajladozik, azt minden oldalról támadja a
felkorbácsolt vihar.
Én azt mondom: Istenre bízva sorsodat várjad az idő múlását, ami már itt van az ajtó előtt és
feszegeti a zárakat, hogy előre nyomulhasson a magával hozott elméletekkel, amelyek részben felette
szigorúak, részben eléggé enyhék azokkal szemben, akik ha ráébredtek cselekedeteik
tarthatatlanságára és megtérnek azokhoz hasonló elméletekre és leszögezett igazságokra, amelyek
ha nem is egészen, de részben elfogadhatók, még azoknak is, akik azt megvetették és fennen
hirdették annak helytelenségét. Ez már nem messze van és te abban részt veszel, ha akarod, ha nem,
mert érdekelt vagy, aki nem vonulhat vissza az igazság mellett való bizonyságtevés elől. Az mind meg
fog javulni, mert a test idegei megnyugosznak és a lélek benső világa kiterjeszkedik felfelé és lefelé és
tisztábban meglátja a múltat és a jövőt a maga ítélő képességével, jobban elosztja lelki és testi erőit
és könnyebben megismeri az ő maga terét, idejéhez való munkavállalását és képességeinek
megfelelő terét.
Abba én beleszólok az én magam véleményezésével, nemcsak szóval, hanem cselekedettel
is, ha szükségét látom. Azért mondom nyugodjál meg, a te lelki erőid biztos alapon állnak és egyenes
úton simábban gördül az élet kereke előre a cél felé, mint az ismeretlen úton, amelyen már nem lenne
elég idő arra, hogy biztos mozdulatokkal belegyakorolhassad magad annak megismerésére és
gyakorlására. És keserű lélekkel nem lehet még az öröm ízét sem megérezni... Az nem biztos, de
nagyon lehetséges, ha valaki nagyobbat lép, mint azt a test és lélek súlya megbírja, akkor elesik és
könnyen lehetséges, hogy nem tud már felkelni többé, sem testi, sem lelki erői nem tudják felemelni.
Most én azt mondom, bízzad magad az Úr vezető kezének irányítására és Ő megmutatja az irányt és
az lesz a célhoz vezető, lehet-e az embernek mást cselekedni, mint amit kimért részére a végzet?
Nem! Akkor minek ellene harcolni? Istenre bízzuk sorsunkat és Ő jól elintézi. Meg fog erősödni a
szemed is és könnyebben fogod ezt is végezni.
Most én elmegyek az Úr Jézus nevében, de itt hagyom a lelkem egész érzését, ami hozzád
fűz szeretettel, bízzál ebben, mert meglátod, jó lesz ...
Isten nevében lehet, hogy ismét szólok hozzád és hozzátok.
Isten veletek.

- 25 -
 A JÖVŐ EMBERÉNEK ÉRDEKLŐDÉSE
Névtelen Szellem 1969. június 5.

Már régen várok rád az Úr Jézus nevében gyermekem, mert látom a te lelked vajúdását, hogy
nem tudod mit és hogyan cselekedjél mindenben azzal ami reád van bízva. Nagyon jó és helyes a te
gondoskodásod, nagyon gondosan szeretnéd a reád bízottakat elrendezni és helyesen értékesíteni,
mert azt úgy is kell. Nem kicsiny értéket bízott reád az isteni kegyelem, de mindezek nemcsak reád
vannak bízva, hanem mindazokra, akik meg tudják érteni és jól tudják kamatoztatni, mert a jövőben
megjelenők fogják csak megérteni azokat az igazságokat, amelyekre még a jelenben élők éretlenek
és túl vannak feszítve a húrok, melyek vagy elpattannak, - vagy mennyei hangot adnak ki magukon
keresztül. Mert a megértés után következik az átformálódás a lélekben, amit a cselekedetekben
valósítanak meg a Földön élő emberek. Azokat mindenben átszínezi a lélek a maga egyéniségének
színeivel, amiket úgy a gondolataiban, vágyaiban és a megvalósításban, a cselekedeteiben, mint
eredményt adja át a világnak. A világ azt a környezetet jelenti, ahová a születésével jutott, ahol a
kibontakozó „én” egész egyénisége rejtve vagy teljes valóságában mutatja meg magát. Van lélek, aki
színes és kívánatos formában tudja az ő benső világát kitárni a világ előtt, már megjelenésében egy
nagyon sokat ígérő egyéniség bontakozik ki a szemlélő környezete előtt, mert kedves, jó gyermeket
lát benne az, aki foglalkozik a lelkével és testi képességeit is figyeli, amikben már bizonyos vágyak és
törekvések bontakoznak ki az énben. A belső én sokszor csak figyeli a külső világi környezetet és
nehezen tudja magát hozzáformálni, mert - bár nem ismeri a másféle életformát - de egy rejtett vágy
keresi, kutatja a neki jobban megfelelő életformát, már az első alkalommal különbséget tesz játékai és
barátai között, az egyiket szereti, a másikat nem, mert nem felel meg az ő lelki vágyai és törekvései
formájának. Így már a korai gyermekkorban kibontakozik a jövő emberének érdeklődése az iránt a
még nem ismert és fel nem fogott valóságok iránt, amik vannak és lesznek életének folyamán. Így
vannak jó és kedves gyermekek és vannak nehezen nevelhető, sokszor értelmetlen célokat és
vágyakat magukban hordozó emberpalánták, akiket nagyon nehéz a rendes életútra terelni. Sok
türelem, sok fáradozás után mégis megragadja valami jó a gyermek érdeklődését és megszereti, mert
valami az ő rejtett világában már valaha örömöt okozott neki - ez az átélt öröm vonzza a lelkét és
érdeklődik, hogy azt az örömöt ismét átérezhesse ... Ez a gyermeki lélek érdeklődése - és a nagy
kifejlett emberlélek sorsa is.
A lélek a tudás titkait igyekszik boncolni, hogy ezzel az ő nehéznek érzett sorsát könnyebbé,
kellemesebbé tegye, és boldogság utáni vágyát kielégíthesse. De hiába minden igyekezete az
embernek, ha azt a földi világ nyújtotta örömökben és célok elérésében keresi, mert a Földön múlandó
minden, a kívánt és hajszolt örömök, elért célok örömei mind olyanok, mint a füst és pára, múlandók.
Az élet rövid és mégis hosszú, ha szenvedésekkel - csalódásokkal, fájdalmaktól gyötörve kell az életet
átélni... Az életcél mindig a jónak, a kívánatosnak az elérése, ezért küzd, fárad a földi testben a lélek,
hogy ezeket elérhesse, mert úgy hiszi, hogy akkor eléri a boldogságot. Igen, az út oda vezeti, de csak
ha azokkal az akadályokkal megküzdve halad előre, amelyeket önmagában eddig nem ismert fel. Mert
mindig a mások hibáitól, tökéletlen és hibás törekvéseitől szenvedve - akadályok leküzdésével kell az
életet élni a Földön. Hol van az a jó, az a kívánatos, az a boldogító élet, ahol ez elérhető? - Sokféle
elméletek, felfedezések, bölcsességek kínálják a Földön a boldogságot, de azt senki el nem érheti,
csak ha önmagában megvan az a belső békesség, amelyet a lélek érezhet át, amikor ráeszmél az
önmaga tökéletlenségére és keresi azt a lehetőséget, hogy a valóságos igazság bölcsességét
megismerje. Az isteni igazság bölcsessége, világossága és a szeretet mindent eltörlő hatalma, ami
mindent ami fáj, ami bántó, ami akadályokat építő, mind elsöpri, megsemmisíti és a kiegyenlítő utakat
megépítő lehetőségeket keresi és munkálja, azokat építi, egyengeti, hogy könnyebben haladhasson
az az elfáradt, összeomláshoz közelgő lélekcsoport, amely elfáradt, kimerült lelkével már nem tudja
megtalálni a békesség világához az utat. Ez a keserű reménytelenség ül rá a lélek benső világára,
hogy lenyomja és eltérítse a földi emberek lelkét az Istentől megmutatott egyenes útról. Te ebben az
isteni nagy elhivatásban hiszel és megérezted régen, hogy nem az emberek világa és élete a cél,
hanem az Úr ígéretének elnyerése és annak a célhoz érése, aki már megismerte és járja is ezt az
Istentől mutatott utat. Akik csak egyet is magukkal hoznak, mint megmentettet a boldogság világába,
már az is nagy és dicsőséges eredménnyel gazdagnak tekinthető; de aki sokat vezetett az egyenes
útra, azt Te már tudod: az Úr megáldja és megdicsőíti, a kísértések világában pedig hatalmassá teszi,
mert uralkodhat a gonosznak minden cselekedetei felett, mert megbénítja a rossz véghezvitelében.
Azért az ember higgyen a jó és igaz tökéletes hatalmában, ha még hatalmat mutat is a tévelygés
hamis útvesztője; a jó és igaz megtisztítja az utat és egyenesen halad az igazság előre, míg a cél el
van érve.
Isten veletek, igen.

- 27 -
 KIKÉRT JÖTT KRISZTUS?
Névtelen Szellem 1969. június 19.

Már itt vagyok az Úr Jézus nevében gyermekem, Akinek neve legyen szent és áldott úgy fenn
- mint lent, mert az Ő dicsősége nemcsak a Földön, hanem a mennyben is fénylik és mindörökké
fényleni fog. Mert minden jó és igaz a maga lényegében Istentől való és oda vonzódik vissza és
magával emeli azokat, akik az Ő dicsőségében öltöznek fel, akár a Föld legelhagyottabb részében,
akár leszállva a mélybe, hogy ott világítsanak és teremtsenek új világot. Ugyanis nem az a fontos és
lényeges, hogy hol, merre teremtődik meg az Isten országa, melyik megalkotott világ légköre az, ahol
az isteni megjelenés megszenteli és megdicsőíti azt a meglévő - vagy még csak munkába vett világot,
hogy ott a megdicsőültek otthont találjanak, hanem az, hogy ennek a célnak szolgáljon minden, még
azok az elkárhozottak világai is, amelyektől a képzelet borzongva húzódik vissza félelmében. Mint
mondom, nem a hely, nem az idő határozza meg az Isten közelségét vagy távolságát, nem azok az
áldásnak szánt ajándékok tömegei bizonyítják az Isten közelségét - vagy azoknak hiánya tanúskodik
arról, hogy az Isten elhagyta, vagy bünteti ezzel azt - vagy azokat, akik úgyszólván szenvedésre
vannak ítélve. Nem helyes az emberi boldogságot vagy áldásnak vett jó és kívánt életet az Isten
különös nagy áldásának vagy kivételes felemelésének venni, mert minden jónak és kívánatos
áldásokban gazdag életnek más és más célja van, mint azt az ember könnyen megérthetné. Legyen
példa erre az Úr Jézus földi élete: mennyi áldozat, mennyi önmegtagadás volt ebbe a rövid életbe
beleszorítva. Milyen szomorú és örömtelennek látszó életet vett maga elé az Úr, hogy az emberi
lelkeknek meggyőződést nyújtson arról, hogy az Isten nem részrehajló, hanem az igaz jó
megteremtője akkor, amikor áldozathozatalra szólítja fel azokat, akik Őt követni akarják.
Igen! Nem azokért jött Ő, hogy azoknak adjon még többet, akik dúskálkodnak a földi javak
nyújtotta örömökben, hanem azokért jött el, akik beismerve az ő helytelen és igazságtalan céljaikat és
megbánva bűneiket segítségért esedeztek, hogy az Isten vezesse őket vissza az Általa megteremtett
boldogabb életbe, amelyet bűneik miatt kénytelenek voltak elhagyni, mert fellázadt ellenük az egész
teremtettség... Mindennek, ami van és ami volt, megvan maga elé tárt célja, ami felé mindazoknak
haladni kell, akik a legfelsőbb parancsnak engedelmeskedni akarnak. Ez a legfelsőbb parancs - az
egész teremtett mindenségben uralkodik, akik lelkük mélyén meggyőződtek arról, hogy csak egy útja
van a jó és igaz betartásának, ha minden látszatos jót az ember igyekszik mellőzni és az igaz jó felé
nyújtja ki kezét még akkor is, ha áldozatokkal jár.
Az áldozatok pedig lemondást követelnek azokról a látszatos - valójában értéktelen -
dolgokról, amelyet az emberi lélek óhajt megnyerni. Ezek a látszólagos jók azok, amelyet nem az
Isten egyenes útján megszerezhető lehetőségek - hanem hamissággal megszerezhető alkalmak
kínálnak az embernek. Az pedig már megkerülése annak az igazságnak, amely mindent a maga
értéke szerint minősít jónak vagy rossznak. Ebben fejlődik ki a világ a maga odahelyezett lakóival. A jó
és rossz örök harcban áll egymással. A jó és igaz irányban haladó lelkek mind áldozatot bemutató
emberi testben élő szellemek, akik az ő lelkükben hordozott igazságismerettel mintegy utolsó próbát
tesznek le az igazságban eltöltött életükkel és egyben az igazság zászlóját tisztán és csillogóan
felemelve kívánatossá és csillogóvá teszik a gyengébb és nehezen hajlítható lelkű emberek előtt, mert
a példák meggyőzőbben beszélnek, mint a legszebb szavak. A Földön nehéz útja van a
hazugságokkal és tettetéssekkel kirakott embercsoportok között az igazságot és szeretetet kereső
emberléleknek, mert minden szeretetére és odaadó igazságára csak csalódással fizet a „világ”
embere. Azért nehéz az út, mert nem tud megpihenni a sok csalódás és félreértés miatt, a
„saskeselyűk” üldözik, hogy hitétől, nemes, jó és igaz szándékaitól megfoszthassák. A „saskeselyű”
nem is tudja, hogy valami rosszat cselekszik, mert benne az elfajzott érzések és gondolatok így
diktálják, azt találja igaznak és jónak, hogy alantas természetét kielégítse. Az isteni jó és igaz a
tévedésektől megfertőzve elvesztette az igazság tisztaságát és fogalmai az önzéstől átszőve, csak a
testnek kedvezőnek és kívánatosnak tetsző, könnyen elérhető „jót és kedvezőt” ígérő célokat tart
fontosnak, azokért lelkesedik, és azok a fontosak és abban hisz, hogy kellő okossággal azt el is érheti.
De mivel minden múlandó, úgy az élet is és a test is felbomlik elemeire és következnek a fájdalmak és
végül a halál, amikor a lélek szegényen és gyengén, betegen és mindenkitől elhagyatva felébred és
tehetetlenségében kénytelen gondolkozni, de senki nem hallja hívását, mert még azok sem, akiket
körülötte mozogva érez, azok sem hallják meg, mert azok is „egyedül” vannak.
Az ember, a gőgös, magát kiválónak tartó emberlélek kétségbeesve sír, jajgat, mert nem
tudja, mi történt vele, bajait, mint testi járulékait magával hozta és nem tud tájékozódni, ha csak valami
jót akaratlanul is nem cselekedett valakivel és az meg nem szánja, mert a jó cselekedet - ha
kényszerből lett is az meghozva -, mégis az, ami jó és érték. Lassan megismeri a lélek, hogy nem jól
töltötte be életét. És megismerve az igaz jó értékét az ilyen lélek nagy fogadalmak között sírva,
jajgatva kéri azt, hogy „ha még egyszer visszatérhetne a földi életbe!”. Mert akinek nincs olyan érték a
kezében, amiért valami jót cserélhetne, bizony szegény és rongyos és mivel a hasonlók között
egyforma az élete, ezért ott mindenki nélkülözi a jó és igaz áldásait. Ebben a lelki szegénységben
kénytelen mindenki addig gondolkozni, keresni, kutatni, amíg a lélek teljes meggyőződéssel ki nem
jelenti, hogy a kegyelemre várva mindent szeretne átformálni, a rossz helyett jót akar cselekedni, mert
csak a jó az élet, a rossz pedig csak a szenvedés megteremtése mindenki részére. Ebbe a csoportba
osztódik be a szenvedők nagy része és innen indulnak az élni vágyók nagy csoportjai, a mindent
vállalók, akik mindent - még a képességeiket túlhaladó dolgokat is - magukévá akarnak tenni, hogy
jobbak, gazdagabbak lehessenek. A földi élet a próbák helye és ideje. Ebben az élni és javulni vágyó
csoportban vannak haladó és haladottabb csoportok is, akik már előbbre vannak a fejlődésben és
bizonyos áldozatokat vállalva odakapcsolódnak, hogy a szeretetben és az áldozatos munkában
eltöltött életben önmaguk és szeretteik javára olyan javakat szerezzenek, hogy azoknak ne legyen
szükséges még egyszer a próbák világába visszatérni.
Mert mindenki elveszíti az elmúlt életeiről a visszaemlékezést, csak a megtisztított jó és igaz,
mint lámpás, úgy világítja meg a lelki utat, amelyen haladni akar. Nem dúskálgathat a boldogságban,
mert amerre jár, ott neki kell az utat megvilágítani a saját lámpájával, a saját hitével és lelki
alázatosságával. Nem csillog a szép és kívánatos körülötte, önmagából kell megélnie a hitben
szegények között. Mindenki tőle várja a jobbat, a helyesebb megoldást, így ki van téve próbáknak,
igazságtalanságoknak, amiket megbánnak később, de már nem tudja senki jóvátenni, hogy a szeretet
melegénél új érzelmek ébredhessenek, és az elmúlt időket, lehetőségeket is kizárja az idő, mely

- 29 -
mindig előre halad és vissza sem tekinthet a lélek, mert minden a múltak ködében vész el. Csak a hit
bizonyossága az, ami vezeti a lélek érzéseit, vágyait. Munkálkodik, de nem élvezheti az eredményt.
Nem barátságos ez az útja az életnek, de egyetlen nagy és szép ajándéka van, ami bíztató és
boldogító, hogy nem kell még egyszer megtenni ezt az utat, mert bezáródik az út mindenki mögött
örökre és ez a jövő az igazság megdönthetetlen hatalmában van elzárva örökre. Szenvedve örülni,
sírva boldognak lenni, csalódva hinni és remélve tekinteni előre, ez a hit bizonyossága, a valóság
megdönthetetlen sziklavára, mert Istentől van, az örökkévalóság Urától, Aki az igazság és a szeretet
együtt. Az út végén gazdagság és hatalom, erő és bizonyosság várja, mert megdönthetetlen igazság
felett rendelkezhet a lélek, mert hitt az Isten ígéretében.
Ezt forgasd fejedben gyermekem, akire az Isten munkát bízott, azt azért bízta rá, mert elég
erősnek tartotta, hogy azt elvégzi. Te elvégzed azt, ha a fél világ felkelne is ellened. Aki felkel, azt
elsodorja az igazság szele, és eltűnik a világból kiáradó homályból és nem keresi senki, nem hiányzik
senkinek. Most én sokat beszéltem. Igen, az Istennek van reád gondja és nem hagyja, hogy a
sötétségben elvesszél nyomtalanul.
Most Isten kegyelme legyen és maradjon veled, gyermekem.
Veled maradok én is, ne féljél az árnyaktól.

- 30 -
 HARC A FÖLDI ÉLET
Névtelen Szellem 1969. június 26.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében. Mindent látok és mindent tudok, ami az emberi lélekben és
lelkekben keresztülszáguldva munkáját végzi, részben letisztítja a sok rárakódott hiábavalóságot, de
másrészben pedig a lélek finom, rárakódott harmatát is letörli nyomtalanul, úgy hogy fájó égetés
marad csak utána és a lélek érzésvilága érdes és kemény marad azon a helyen, amelyen átszáguldott
a kemény megpróbáltatások vihara. Megpróbáltatásoknak nevezik az emberi nyelven, de én más
nevet adnék neki, mert nem minden fájdalom és szenvedés van megpróbáltatásnak szánva. Miért
kellene olyan dolgokban megpróbáltatást szenvedni, ami már régen eltűnt, elmúlt és begyógyult
sebhely csupán a lélekben? A sebek helyén keménységek, forradások maradnak mindig és nagyon
soká - és sohasem tud olyan simává lenni, mintha nem sebesült volna meg azon a helyen akár a test,
vagy a lélek. Azért nem mindig helyes az a szóhasználat, hogy „megpróbáltatás”, mert nem
megpróbáltatást szenved át mindenki a lelki, vagy testi fájdalmaival, hanem nagyon sokszor
figyelmeztetést, vagy enyhébben kitöltött büntetést. A Földön szabadakarattal ajándékozta meg az
örök szeretet atyai gondoskodása a tőle messze elpártolt teremtményeit, hogy a bűn következményeit
könnyebben el tudják hordozni és módjukban álljon a szabadakaratból való következtetés és a saját
elgondolásukból való visszatérés az igazsághoz, a jóhoz. Mert minden, ami eltért a jótól és igaztól: az
rosszá lett és annak következménye: szenvedés. Csak az igaz és annak eredménye lehet jó, amivel
be lehetett tölteni mindennek a helyét, mind a Földön, mind a szellemi világokon. Semmi hamis
utánzat nem töltheti be az igazság helyét, bár néha úgy látszik, mintha utánzattal - pótolható lenne.
Azért mindent a maga helyére kell állítani és csak úgy lehet tovább, feljebb haladni, ha a lélek teljes,
tudatos akaratával munkálkodik önmagán, gondolkodik és úgy cselekszik, ahogyan az ő lelkében azt
jónak ítélte. Természetes, hogy minden gondolat szerinti elhatározás megvalósulása
következményeket hoz létre, ami jó vagy rossz eredményeket - boldogító, vagy fájdalmas átéléseket
teremt meg önmaga és mások részére. A helytelen és gonosz cselekedet eredményei szétágazódóan
mindenfelé felébresztik az élő és gondolkozó teremtmények védekező, vagy menekülő ösztöneit és az
élet nem békés, hanem félelmekkel teljes, önmaga mentésére igyekvő törekvéseket és lehetőségeket
igyekszik megvalósítani. Ezek a részben önmaga mentésére felindított gondolatok és cselekvések
később elfajulnak és ok nélküli törekvéseket hoznak létre a lélek benső természetében. Ha nincs is rá
ok, a félelem résen áll és sokszor ott is használja az elhárító védekezéseket, ahol nemcsak teljesen
felesleges, hanem egyenesen bántó, vagy elriasztó.
Így a magát gyengébbnek érező vagy félve menekül, vagy alattomosan - az igaz utat elkerülve
- úgy támad, ahogyan módjában van. Tehát harc a földi élet, mert a lélek elvesztette az egyenes,
felfelé vezető utat, a félelemből támadásra kész ellensége lett az ember az embernek és így
mindegyik fél és nem bízik egymásban. Amíg a lélek meg nem tisztul, és a jóban, az igazban meg
nem erősödik, addig ki van téve a kísértés lehetőségeinek. Honnan vegyen bizonyosságot, hogy a
másik ember nem ellensége-e? Hiszen a saját véréből való gyermeke is ellenségévé válik, ha annak
lelkében a szeretet isteni törvénye megfogyatkozott és helyében a gonosz törekvések és vágyak
ütöttek tanyát. Az emberi lélek bukottságával megfogyatkozott a jóban, az igazban, tehát tökéletlenek
a gondolatai, vágyai és törekvései, tehát önmagából jót, igazat, boldogítót nem adhat a világnak. Ezt a
hiányt érzi az egész természet és félelemtől eltelve tekint minden az emberre és az emberek is
egymásra, amíg meg nem győződnek a másik megbízhatóságáról, és jóleső érzés tölti el a lelküket,
ha felfedezi ezt a másik emberben. A szeretni-vágyás és a szeretetadás kiegyenlítő és egymást
kiegészítő ereje és bizonyossága új életet, új lehetőségeket teremt az emberek életében is, de
mennyivel boldogítóbb, ha a lélek, a másikhoz tapadó hite, bizalma és szeretete szerint egymást
segítve támogatja a jónak és igaznak minél tökéletesebb megismerésében és gyakorlásában.
A hitben élő embereknek a külső világ szokásaival és téves gondolkozásaival, semmiképpen
nem lehet és nem szabad hogy közössége legyen, mert aki az Isten útjára rálépett, annak nem lehet
és nem szabad a bűnökben és tévelygésekben egyesültek útján is járni, mert ez a kétféle irányban
való járás nagy lelki harcokat és kísértéseket okoz, amelyek ellen nem tud a gyenge ember védekezni,
előbb-utóbb a világ tévelygése győz, mert az ember gyenge és elbukik. Így egymást kiegészítve a
szeretetben való gyakorlással, a hitben való megerősödéssel már a Földön is megerősödve új életet
kezdhetnek azok nélkül a külsőségek betartása nélkül, amelyek a külvilág gúnyolódását előidézhetik.
A szeretet és bizalom egymás iránt új világot, új életformát teremt meg a lelkekben, amelyet a külvilág
is - először talán gúnyolódva de később - érdeklődve tekint meg és ha látja, hogy értékes lelki
eredményekben gazdag emberlelkeket formál ki az az eszme - akkor tekintélyt szerez a jónak és
igaznak követése azok között is, akik ma még ajkbiggyesztve tekintenek el mellettetek és azok mellett
az igazságok mellett, amelyek átformálják a világot az utolsó időkre. Minden léleknek meg kell térni, át
kell formálódni, nem a külső ruházat és különleges szokások szerint, hanem lélek és érzések szerint,
lélekben és igazságban, őszinteségben és együttérzésben.
Keressétek az Isten országát, a többi megadatik nektek! Bízzál és higgyél, az Úr kezében
vagy. Ő mindent elrendez és nem lesz okod panaszra, majd minden elrendeződik. A próbák
mindenkiben önmagából alakulnak ki, mindenki önmagában hordja azokat a hiányokat, amelyeken
elbukik. A próbák nem kívülről alakulnak ki, hanem önmagában vannak elrejtve, önmagában
önmagával küzd a lélek, amíg le nem gyűrte azt a hibás énjét, ahová el volt rejtve a tévedések
sokasága. Most én elbúcsúzom, de nem egészen, csak alkalmat várok.
Isten veletek, legyen és áldjon meg, ha hívsz közben, én eljövök, és megnézlek benneteket.
Jók legyetek.

- 32 -
 NAGY KÖRÜLTEKINTÉSSEL KELL A HELYES UTAT KERESNI
Névtelen Szellem 1969. július 4.

Már eljöttem és várlak az Úr Jézus nevében, hogy a lelkedről ezt a sötét árnyat letöröljem.
Igen, tudom, minden, ami fáj, és amit le fog az idő nemsokára törölni, mert minden megvilágosodik és
tisztán láthatóvá válik még a legvakabb emberi lelkek előtt is, mert az emberi szemekkel nézve sok
minden másképpen látszik, mint a valóság. Az emberi életnek vannak megszokott, és időhöz kötött
cselekvései, amiket törvényesnek hisz az ember, mert ezekben is van ugyan egy bizonyos útjelzés,
hogy valamiképpen messze el ne távolodjon az isteni törvénytől, mert ez rohamos lezuhanást
eredményezne az egész földi világban. Mert a példa ragadós, mind a jóra, mind a rosszra. De amíg
csak fel lehet ezt a lezuhanást tartóztatni, addig az ember hivatva van, hogy annak ellene álljon, ami
nem helyes és nem az isteni törvénnyel egyező. Természetes ez, mert ha ez nem volna az emberi
természetbe belevésődve, akkor a zuhanás még nagyobb sebességgel történne meg lefelé,
úgyannyira, hogy nem lehetne sem megállítani, sem feltartóztatni, a visszafordulás pedig lehetetlenné
válna. De mivel bizonyos ösztönös feltartóztató törvényt alakított ki a Gondviselés az emberi lélekben,
így benne vannak a feltartóztató akadályok is elrejtve, hogy a végletekig ne juthasson el az emberi
tévelygés és bűnné ne tudjon válni. Azonban vannak esetek, hogy minden természetes akadályt
megkerülve, mégis bűnné sűrűsödik, amit nehéz lefaragni a jobb irányban haladó
természettörvénynek, csak azért, mert a lélek nem ismeri fel elhivatottságát még akkor sem, ha a
lefektetett írások megálljt parancsolnak. Azért van annyi betegség és kínzó szenvedés, mert a
természettörvénnyel is szembenállnak, bár tudják azt, hogy rossz irányt követnek ... Ez a rossz
irányban való haladás végzetes, mert az egyéni lélek, az egész természetet is megfertőzve, eltér a
rendes kiszabott pályájától, és bekövetkeznek a nagy csapások, szenvedések, a mindig újabb
betegségek és a természetet irányító erők megfertőzései is. És ezek mind az emberi lélek elfajulásától
származnak. Ezek a természetet irányító erők nem bosszúból cselekednek így, hanem azokból az
összecsapásokból származnak, amelyeket az erők harcából, mint lehullott, használhatatlan hulladékot
szétszóródva oszt el az a haladási sebesség - ami a világtest természetes haladásával következik.
Ezek a természetes mozgások is - mint egy írott törvény betűi - hirdetik az úgynevezett természetes
életnek a parancsolatait, mert aki ezeket betartja és a természethez visszatér, az lelkileg is jobban
megvilágosodik, amikor a természet úgyszólván „meginti”.
Az embernek szükségesek ezek a „megintések”, hogy gondolkozzon és tévelygéseiből
visszatérjen az egyenes útra, mert nem mindig egyenes irányban haladnak még azok sem, akik
magukat feddhetetlennek hiszik. Tehát nem minden irány vezeti az embert a feddhetetlen élet felé.
Nagyon nagy körültekintéssel kell a helyes utat keresni, hogy megtalálja a legközelebbi egyenesen
célba vezető utat. Ehhez a kereséshez mindig az isteni kegyelemhez fordulva kell várni azokat a
sorsokban elhelyezett irányt mutató táblákat, amelyek sokszor kérés nélkül jelennek meg az ember
életében. Tudom, hogyan gondolod, de ez nem lesz úgy, mert más megoldás is van az életben és a
jövőben elrejtve mindenki részére, mint amit emberileg el tud gondolni, az isteni kegyelem sok
elrendezettnek hitt dologba beleszól és nem engedi a gonosz következményeket létrejönni. Az ember
által sokszor bizonyosnak, megmásíthatatlannak hitt következmények elmaradnak. Akár a jónak, akár
a rossznak hitt lehetőségek biztos kiszámításai egész más útra terelődnek el, mert a Kegyelem
Hordozói más útra terelik és éppen amire az emberek nem gondoltak, az következik be az emberek
életében. A jövő kikutathatatlan, mert az eshetőségek és lehetőségek homályba vannak burkolva a
sorsok mozgásaiban. Részben igen, mert kell egy biztos pontnak lenni, ahonnan a fény kiárad, az
meg lesz, nem messze van a megállás. Most elégedjél meg mindennel, úgy amennyit mondtam, a
sorsokat a kegyelem enyhítheti és szorosabbra foghatja. A sorsokról még beszélek, de most pihenjél,
ha nagyon gondolsz rám, akkor jövök. Az Úr kegyelmében higgyél és bízzál, az Ő akarata a döntő
még az emberek sorsában és annak változásában is a cél felé haladva. Az Úr legyen a te erősséged,
bízzál benne és meglátod az Istennek kegyelmét. Most Isten áldjon meg gyermekem, higgyél és
bízzál. Ő megcselekszi mindazt, ami a lélek javára szolgál, Isten veled, hívjál, ha hiányokkal kell
küzdened.

- 34 -
 A MEGBOCSÁTÁS HELYES ÉRTELMEZÉSE
Névtelen Szellem 1969. augusztus 4.

Már várlak gyermekem, az Úr Jézus nevében, mert már régen figyelem a te nagy
vergődésedet önmagadban és önmagaddal, mert a hited gyenge és bizonytalanságban vész el az a
bizonyosság, amit nehéz vergődéseidben magadban, mint oszthatatlan valóságot megrögzítettél és
erősségnek éreztél. Nem. - Az, amit a lelked érez, az bizonyságokat és csalhatatlan megérzéseket tár
a vergődő lélek elé, mert megtalálta azt, ami a földi tudatban ugyan nincsen megrögzítve, mert a földi
tudat csak a földi és anyagi formában rögzíthető valóságokat tudja magában átdolgozni és ezekre
csak akkor tud támaszkodni, amikor ezek mint lerögzített bizonyságok állanak előtte. - Azért vannak
olyan bizonyságok megengedve a spiritizmusban, amelyeknek nem az a célja, hogy egy-egy
embercsoportnak szórakozást nyújtson, vagy éppen kiváltságokat emeljen ki a nagy átlagból, hanem
azért, hogy ezeken a lehetőségeken elgondolkodva, kialakuljon egy új világ lehetőségének gondolata
a lelkekben. Erre, az új világnak a bizonyságára nagyon nagy szüksége van az egész Földön élő
emberiségnek, mert Istent nem tudja felfogni sem érzéseiben, sem gondolataiban, annyira messze
esett ezektől a fogalmaktól, hogy ezek az igazságok csak a természet megnyilatkozásaiban tudnak
valósággá lenni előtte. Azonban mit használ az, amikor erre már nincs sem idő, sem lehetőség, hogy
a megkezdett útról visszafordulhasson. Tehát hiába akar megtérni bűneiből és tévelygéseiből, amikor
már a vihar tönkretette az utat és a hidakat is megsemmisítette, amelyeken menekülni lehetne a
végpusztulástól. - Hiszen látjátok a következmények előjátékát. Emberekké lett ... korcsok
emelkednek fel a pocsolyából és rendelkeznek, hatalmaskodnak az igazakon, mert azok, akik az Úr
igazsága szerint élnek, nem törtetnek a hatalom után, nem veszik el a másét és nem
erőszakoskodnak dolgokért, amikhez semmi közük sincs. Meggátolják az igazságra törekvő lelkek
érvényesülését, mert ezeket ellenségnek tekintik. Az Isten létezését tagadják, mert hitetlenek; akik
pedig hisznek, azok ha félre is lépnek egyszer-egyszer, de nem mernek hatalmaskodni, mert érzik azt,
hogy a földi élet elmúlik, sőt sokszor még az elmúlás előtt fordul a sors kereke és akik felküzdötték
magukat, azok leeshetnek és nagyon messze juthatnak attól a jónak hitt „szerencsés” lehetőségtől,
amiért küzdöttek. Azért az igazságért, amit a világ annak hisz és azért törtet, aki feláldozza a lelki
békességét és az igazságtalanság szolgálatát vállalja: az egy céljavesztett emberlélek, mert mind a
földi békességét, mind a jövő nagy ígéretét teszi kockára. - A hit a jóban és igazban, ha tettekké válik,
az annyit jelent, hogy Isten kezébe teszi le sorsát és csak isteni igazságokat igyekszik valósággá tenni
lelkében, beszédjében és cselekedeteiben. És az Istentől várja sorsának javulását. - Nem törtet, nem
hazudik, nem él vissza azokkal a lehetőségekkel, amiket sorsa nyújt feléje csábító ígéretekkel, amiket
könnyen elérhet - csak egy kis hamisság kell hozzá ...
Ezek azok a kísértések, amelyektől jobban kell félnie az Isten útján haladó embernek, mint a
nyílt ellenségtől. Az ismeret kötelez! Valaki nem tudja azt, hogy az elgondolásaival és cselekedeteivel
a rosszat szolgálja és megcselekszi a rosszat: az Isten törvénye ellen vétkezett, azt fel kell világosítani
helytelen cselekedeteiről és annak következményeiről: ha elfogadja és megtér, akkor minden
következmény - bármennyit szenvedett tőle - az neki javára válik és az ítélet alól is megszabadul,
főképpen, ha megbánja és erős akarattal ellenáll a kísértésnek. - De ha tévedését védi, hazugsággal
védekezik, akkor az ilyen lélek éretlen a megtérésre és az igaz jó elfogadására ... Akkor sorsára kell
bízni, de a rossz folytatásának lehetőségeit meg kell gátolni, amennyire lehetséges, mert a rossz
példa ragadós a hasonló lelkületű gyermekek és emberek előtt. A megbocsátás kérdése is hasonló
igazságnak az útján halad. Hányszor lehet és hányszor kell megbocsátani az embernek az ellene
vétkező felebarátjának? - Az írásokra hivatkozva - nem hétszer, hanem hetvenhétszer is meg kellene
bocsátani a vétkező megbánónak. Az igaz, hogy a megbocsátás fogalmát nem szabad és nem lehet
időhöz kötni, sem a bűnök többi vagy kevesebb számától függővé tenni, mert amíg a Földön él,
ugyanabban a testben, ugyanazokban a lehetőségekben, addig nehéz a rosszban meggyökeresedett
vágyakban, szokásokban határt szabni a cselekedeteknek. - Így az embernek szabadakaratától függ
az, hogy megszokott bűneitől, vagy káros szenvedéseitől megszabaduljon. Ha vétkezett: szabad
elhatározásból cselekedte, tehát azt a saját javára nézve helyesnek ítélte - bár a legtöbb esetben
tudta azt is, hogy ha vele cselekednék azt a rosszat, akkor ő védekezne és a rosszat rosszal
viszonozná, vagy ha módjában van, védekezésével áthárítaná a bűnt másra.
A bűn a rossznak kiteljesedése, valósággá teremtése a lélekben. Amíg az embert a lehetőség
a bűnre csábítja, addig az a lélek nem tiszta a gonosztól: tehát bűnös. - Amíg a bűn kívánatos a lélek
előtt, addig küzdenie kell ellene. Amíg az ember teljesen meg nem győződött felebarátja legbensőbb
lelkiségének a jóban és igazban való előrehaladottságáról, addig nem szükséges, hogy feltétlenül
megbízzon benne. - A cselekedetek bizonyítják be a valóságot, a megbízhatóságot. Így a bizalom
nagy érték, mindennél nagyobb, mert élet-halál, üdvösség, vagy kárhozat az eredmény. A bűnös
védekezik, mert tudja, hogy az emberek megbecsülésétől él a bizalom, tehát ha vétkezett is, tagadja,
hogy azt a büntetést ne kelljen elszenvednie, mert az emberek bizalma érték. De mennyivel nagyobb
érték a láthatatlan világban élő lelkek bizalma, mert azok látják és tudják egymás érzés- és
gondolatvilágát és csak azok vonzódnak egymáshoz, akik hasonló érzésvilágban élnek. Azok is le-
lehajolnak, hogy vergődő, bűnös szeretteiket kiemeljék a rájuk szakadt bajokból, nem azonosítják
magukat azokkal a bűnökkel, amelyek miatt azok szenvednek. Mást nem tehetnek, mint kérik a
Kegyelem Hordozóit, hogy segítsék ki a bűnökből a szenvedő lelkeket... A szeretet áldozatot hoz
azokért, akik szenvednek, de meg nem bocsáthatja a bűnt, csak az isteni kegyelem hozhatja közelebb
a jónak és igaznak áldásait a megismeréséhez és megkívánásához, mert ezek mennyei értékek,
gazdagságok ...
Tehát eltörlődik a bűn, ha az embernek - a bűnt elkövető embernek - igaz a bűnbánata: a
bűntől való megtisztulási vágya, beismerése és a bűn megutálása kialakult az ember lelkében. Ez az
az igazi bűnbánat, amikor a lélek önmaga felismeri és megutálja azokat a gonoszságokat, amelyeket
elkövetett: érzéseivel, beszédeivel, cselekedeteivel, amelyekkel másoknak lelki, vagy testi fájdalmakat
okozott és megtört lélekkel bevallja és magára vállalja az ebből létrejött testi és lelki fájdalmakat,
károkat és szenvedéseket. Ezt, az ilyen mélységes megbánást és jóvátenni való készséget meg lehet
bocsátani, ki lehet simítani, de ha a sebesülés helye fáj, az vádol, amíg a kegyelem Istene azt meg
nem gyógyította... Tehát a megbocsátás nem kényszer, nem törvény, hanem beismerés,
megalázkodás abban a tudatban, hogy aki bűnös, az alázkodjék meg, nem csak az Isten előtt, hanem
az általa megbántott előtt is, mert gyógyul a fájdalom, ha a belátás és megalázkodás könnyeit látja a

- 36 -
megbántott, mert ez az a gyógyító balzsam, ami enyhíti az elviselt fájdalmak nyomait. Tehát minden a
szeretet - nem a büntetés fájdalmának könnyei - hanem a mindent gyógyító szeretet; a mindenre
hajlandó áldozatos lélek engesztelő szeretete az a hatalom, ami új életforrást nyit meg a léleknek...
Most a mindeneknek áldó Istene legyen veletek.
Ismét jövök, de Lajosról se feledkezzél meg ...

- 37 -
 KIK ÉPÍTIK ISTEN ORSZÁGÁT?
Névtelen Szellem 1969. augusztus 11.

Már várlak gyermekem az Úr Jézus nevében. Igen, én azt tudom és látom, nemcsak most,
amikor már előrehaladott állapotban tapasztalom ezt, hanem már sokkal előbb tudtam, hogy ez be fog
következni. Igen, ezt a lelki harcot nem szabad elgyengülni engedni, mert a lélek kész ugyan
mindenre, de a test erőtlen ahhoz, hogy erején felül is diadalra juttathasson olyan testi és lelki erőket
felemésztve, amelyek már vagy, csak nagyon nehezen - vagy egyáltalán nem is pótolhatók, mert
mindennek lejár az ideje, nemcsak a Földön, hanem a Föld feletti régiókban is. A Földön a
rétegeződött erőket sokszor az emberi tudományt meghaladó utakon-módokon, csodáknak számított
módon meg lehet bizonyos esetekben fogni és a nemesebb szellemi céloknak a szolgálatára fel lehet
használni, de ebből nem lehet és nem szabad szokásossá váló csodatételeket létrehozni, mert nem
tudja és így képtelen az ember megérteni azt, hogy mikor és hogyan, mi célból használhatja fel azokat
az emberek világában a legjobb akarattal is az őt körülvevő szellemi csoport. És bár a cél érdekében
nagyon sokszor megtörténnek ilyen csodának nevezett események, de ezeket nem lehet és nem
szabad sem kérni, sem várni, még kívánni sem, mert az ember nem tud a lehetőségek világaiba
betekinteni, és a jó vagy a rossz lehetőségeit nem tudja megérteni, hogy mit mire és kinél lehet, vagy
szabad felhasználni. Az ember nem tudja megérteni a célt és a lehetőségek sok ezer változatát, így a
feltevései szerint okvetlen csalódás lenne az eredmény. Az emberi lélek nagyon hajlamos a saját
értékét felülbecsülni, mert a szerénység is mindig az önmaga érdemeit veti a mérlegre és nehezen tud
fájdalom nélkül lemondani olyan dolgokról, amelyet még meg sem szerzett, de már a sajátjának
tartott. Így a szellemi világba megérkezve sokan csalatkoznak, mert jobbra, szebbre és értékesebbre
számítottak, mert a saját lelki értékeiket is olyan nagynak és kiváltságosnak szeretik hinni az emberek,
hogy amikor megérkeznek a szellemi értékek világába, elámulva látják, hogy egyáltalán nem is
értékek - vagy csak nagyon gyenge utánzatai azoknak az értékeknek azok, amik az ő lelkeiket olyan
bizakodásra hangolták fel a Földön.
Nagyon kevesen tudnak a földi értékekkel bánni, mert ami a Földön jónak és szellemi
értéknek látszik az a valóság világában nemcsak értéktelen, hanem egyenesen bűn és elvetnivaló.
Azért az ember legyen szerény a képzelt előnyök és képességek birtokában, a valóságos értékeket
úgyis megpróbáltatások és kétségek kíséretében tudja csak a Föld az ember lelkéhez juttatni. Azért
mindent, ami rejtett és nehezen érthető, csodáknak minősítik az emberek. Igaz, hogy csodaszámba
kell minősíteni mindazt, ami igaz és jó, mert a Földön sokkal több a még éretlen lelkű ember, mint
azok, akik már felismerték az „igaz jó” értékét és nem dicsekednek vele, hanem szívük belsejébe
zárva hordozzák és félve takargatják, mint a kincset, amit találtak. Az ilyen lelkű ember nem dicsekszik
az ő jóságával, mert tudja azt, hogy egyedüli „jó csak az Isten”. A jóra törekvő emberlélek félve
rejtegeti jóságát, de ha szükség van erre, akkor gazdagon szórja kincseit ott, ahol valóban szükség
van rá, hogy a szeretet utat nyithasson a Földről a menny felé. Itt nem az ember cselekszik, hanem az
isteni lélek, akit az ember lelke magába befogadott és azt szolgálja, annak engedelmeskedik, hogy az
isteni lélek akarata a jóban és igazban kiteljesedhessék. Csak azok, akik nem az emberek előtt
akarnak jónak és igaznak látszani, hanem az Isten akaratának engedelmeskedve megtagadják az
egyéni énjüknek jóleső előnyöket és együtt éreznek azokkal, akik szenvednek, sietnek segítségükre a
megterheltetetteknek. Nem azért, hogy dicséretet nyerjenek az emberektől, hanem azért, hogy az
Isten akaratának engedelmeskedve az igazság, a szeretet szolgálatát cselekedjék a szívük indítására.
Ezek a lelkek azok, akik építik az Isten országát. Akik pedig ellene cselekednek, azok rombolják azt a
legnagyobb isteni parancsolatot, a szeretet isteni törvényét.
Akik igaz engedelmességgel az Isten akarata előtt meghajolva járnak és szívükben átérzik az
igazság isteni akaratát és így cselekszenek az életükben, azok hazamennek, otthon lesznek az Isten
országában. Ott már nincs csalódás, ott nincs szenvedés, de van tiszta öröm és boldogság. Ott
születnek azok a csodák, amiket csak ritkán láthat meg a földi ember, de vannak, akikkel ez
megtörténik...
Isten veletek, nagyon jók igyekezzetek lenni.

- 39 -
 KIKNEK A MEGMENTÉSÉRE JÖTT AZ ÚR?
Névtelen Szellem 1969. augusztus 14.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Elsősorban, hogy meglássam, milyen erőben
vagy és felkészülhetsz-e most már a nagyobb munkára, de az addig nem érkezhet el, amíg az be nem
lesz fejezve. - Tudom, de ez így volt jó, mert a földi életnek nagy része nemcsak próba, mint azt az
emberek hiszik és nagyon érzik, hanem ez egyben iskola is, ahol tanulhatnak és tapasztalatokat
gyűjthetnek a mások hibáiból, azok következményeiből. Ez az iskolája az életnek, ami jobb és
kedvezőbb lehetőség felé segíti a lelkét, vagy alsóbbrendű szellemi eredmények között tanulja azt a
döntő igazságot, amelyen elbukott, mert szükséges az, hogy minden szellemi igazságot a maga
tapasztalatain keresztül ismerjen meg az a lélek, aki még nem tud hinni, bízni és reménykedni. Mert
mindenkinek megvan a lelkében az a vágy, hogy a jobbat, a bizonyosabbat szeretné a maga egyéni
sorsában kamatozóvá tenni. Aki ma boldog és megelégedett, az lehetőleg szeretné azt megtartani, aki
pedig már a szebbet, a jobbat megismerte, az szeretné azt elérni és megtartani. Ez nemcsak a Földön
van így, hanem a szellemi életben is, mert az emberré lett szellemek is így jutottak a mélységbe és
még mélyebbre is kerülnek, ha az Isten iránti engedelmességet nem tartják lelkükben szeretetbéli
kötelezettségnek. Mert akkor nincs egy pozitív támpont, amihez támaszkodva az egyensúlyi helyzetet
megtarthatják, mind a gondolatban, mind a cselekedetekben. Nem találhatják meg sem önmagukban,
sem az őket környező természetben és lehetőségekben. Nem is fogják megtalálni, mert ezek a
kutatások csak olyan állapotokban lévő anyagokkal tudnak összeköttetést létrehozni, amik még nem
alakultak ki a maguk természete szerint.
A Hold a Földnek kilökött felesleges anyagából tömörült úgynevezett világgá, de tudatos élet
még nem jelent meg rajta, még hiányzik az életet fenntartó szellemi mozgás, a gondolkozás egyéni
képzetét tápláló szellemi atmoszféra. A Föld adja neki még mindig azt az erőt, hogy az űrben lebegve
a Föld körül tudja a maga útját megtenni. A Föld vonzó ereje az, ami - mint egy hatalom - uralkodik
felette. Minden ilyen „hold-féle” az őt kidobó bolygó vonzásában tud csak élni, mert ez a törvénynek az
ereje, ez tartja össze a benne eggyé tömörült, anyaggá sűrűsödött erőket. Az örökélet folyton mozgó,
dolgozó törvénye mindig újabb és újabb formákat és lehetőségeket teremt és ezekben a formákban a
szellemi gondolatok formái és lehetőségei forrnak egybe anyaggá, hogy megjelenhessenek az élet
különböző kifejezéseiben, mert semmi el nem vész és nem semmisül meg, amit a szellem alkotott. Az
élet nagy színpadán minden gondolat és érzés meg fog jelenni és az alkotó szellemnek kell azt
megsemmisíteni, vagy mássá alakítani az élet örökkévalóságában. Nem azért jött a Földre az Úr,
hogy egyes bűnösöket feloldjon a büntetés szenvedéseiből, hanem azért, hogy a rossz, a téves
eredményeket az ember a maga tudatában mássá alakítsa át, mert az élet Istenből fakad és ami az
Istené volt, az soha meg nem semmisülhet. Az ember is teremt a maga gondolataival, vágyaival,
cselekedeteivel és az ezek következményeiként létrejött állapotok örömét, vagy gyötrelmét dolgozza
fel az élete bármilyen megjelenésében. Nem az Isten büntet, hanem a bűn hatalma az, ami az embert
különböző állapotaiban körülveszi. És így senki a saját világából nem léphet ki, amíg meg nem látta
és át nem szenvedte saját egyéni alkotásainak örömöt vagy gyötrelmeket okozó eredményeit. Ez
azért van, hogy a tévelygő ember önmagában lássa és találja meg szenvedéseinek okát és megtérjen
a rossz és gonosz elgondolásaiból. Az emberi lélek teremthet gonoszt, de annak szenvedtető
eredményeit el kell szenvednie. Éppen így teremthet jót és igazat, ami ha azonnal nem is juthat
érvényre, de nem vész el soha, mert minden, ami az isteni jóval egyezik, az meghozza azokat a
boldogító jókat, amelyeket bárki a maga lelkéből életrehozott. Akár a Földön, akár a szellemi életben
érvényesülnek, valósulnak meg, ezekkel mindenkinek találkoznia kell. Aki mit gondol, érez, vagy
cselekszik, az az ő belső világát képezi, ami van. Azért az ember idejében gondolja meg, hogy
mindazokkal szembe kell néznie, mert ha azok nem boldogító eredményekké válva jelennek meg az ő
részére, akkor szenvednie kell, nem mástól, hanem a valósággá lett gondolatoktól és cselekedetektől.
Tehát nem lehet az embernek az önmaga világából kimenekülni, csak az Istentől megmutatott útra, az
igazság útjára való téréssel.
Ha a tévelygő és rossz úton haladó emberek rosszaságától a Földön kell is tűrni azok
gonoszságát, de ne cselekedjék hasonló gonoszt még a gonosszal sem, hanem inkább térjen ki előle.
Ezt nem azért kell cselekedni, mert a gonosz embert kíméli az ártatlanul szenvedő lélek, hanem azért,
hogy a gonosz megszűnjön hatni és rombolni. Mert a gonosz eszme éppen úgy él és hat a lelkek
világában, mint a külső világban, nagynak erősnek hiszi és tartja magát és ezzel hat, erősödik. Az élet
titok az ember előtt. A halál éppen olyan titok, de ez a titok nyílt valósággá lett az Úr halálában és
életében. Ez a valóság megnyilatkozik az ember életében is, a megtérésben, mert csodák
történhetnek és az embernek megvalósulnak az álmai, amit a lélek lát és a lélek éli azt keresztül... Élni
és hinni az isteni igazságban, az isteni szeretetben és ezt követni, megvalósítani, láthatóvá tenni a
cselekedetekben annyi, mint építeni Isten országát, új világot teremteni a porhüvelyben megnyilatkozó
isteni akaratnak.
Mert nem hús és vér testben megszületett ember az, akinek megmentésére jött el az Úr,
hanem azért, hogy ebben a hús és vérben megjelenő, munkára előhívott örökéletű léleknek legyen
egy lelki bizonysága az isteni akarat céljáról. Mert az Isten azt akarja, hogy az Ő teremtményei
boldogságban, szeretetben élhessenek, ne szenvedjenek a bűn és tévelygés mocsarában, hanem
térjenek vissza Őhozzá a Szeretethez, az Igazsághoz és az Élethez, az örökkévalósághoz, a
boldogsághoz. Mert az Isten a szeretet és a boldogság. A földi tudomány is elérkezik oda, hogy ezt
megérthetővé fogja tenni és hirdetni, de sajnos az már késő lesz - mert az árnyak hosszúra nyúlnak
akkor már és nem tudják felismerni az odavezető utat azok, akik ma a tagadó eszméket tartják
helyesnek és ésszerűnek.
Most Isten veletek, jók legyetek.

(Felhívom az Olvasó figyelmét kedves Vezetőnk 1935-ben még feledhetetlen Pátkai Pál
szerkesztésében megjelent könyvére, a Titkos Tanítások-ra, a „Krisztus megváltó munkájának
értelmezése” 216. oldalon kezdődő II. részére. - Mikorra ez a fent írt tanítása a Névtelen Szellemnek
nyilvánosságra kerül már 2002-t írunk ... utolsó idők. A Szerkesztő)

- 41 -
 „EREDJ EL ÉS TÖBBÉ NE VETKEZZÉL! ...”
Névtelen Szellem 1969. szeptember 15.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Igen, látom és tudom, mert ezek előre
vetítették árnyékukat, de ezeknek az árnyékoknak el kell tűnni, meg kell világosodni, mert ha ennek
nyomai maradnak a lelkek mélyén, akkor nagyon keserű következményeket hagy maga után azokban
a lelkekben, akik tudták azt, hogy ezek az állítások nem felelnek meg az igazságnak és mégis
teremtettek maguknak létlehetőséget, amelyek további uralkodásra adtak hatalmat a gonosznak, hogy
az pusztító munkáját elvégezhesse. A megpróbáltatások világában élnek mind, akik megszülettek a
földi életre és mindegyik léleknek az a célja a Földön, hogy keresse, kutassa a szabadulás
lehetőségét és ki tudja használni azokat az Istentől adott alkalmakat, amelyek segítségül adatnak
azoknak, akik az Istentől várják a kegyelem nyújtotta megoldást az életük kétséges idejében, amikor
választhatják a jót, vagy a még nagyobb lefelé esést. Az Úr megmagyarázta és meg is mutatta azokat
a lehetőségeket, melyekre támaszkodva felismeri a lélek a szabadulás útját, amelyen megtalálja - még
ha bűnös is - a bűnei következményeinek súlyos gyötrelmei elől a szabadulás útját. Ez pedig nem
más, mint beismerni bűneit, tévelygéseit és azonnal megkezdeni az ellenük való munkálkodást,
nehogy a bűn következményeinek rombolásai nagyobb károkat okozzanak. A szeretet épít, a jóakarat
segít a rombolást megakadályozni, mielőtt még helyrehozhatatlan hibák és károk be nem
következnének. Sajnos a földi emberek a bűnbocsánat nagy áldását nem képesek felfogni a maga
valóságában és azért nem félnek a bűntől, a tévedéstől, mert úgy gondolják, ha valaki bűnbocsánatot
nyert, akkor mindez eltörlődik és nyoma sem marad a bűnnek; jóvátevődik minden magától és a
bűnös vígan élhet és újra kezdheti tévedéseit és bűneit a következő megbocsátásig. Ez a földi
emberek gondolkozása. Ez az egyházak igazságát hirdető bölcsesség is.
Elfelejtik azt a nagyon nagy igazságot, - amit az Úr mondott a megkövezéstől megmentett
asszonynak: „Eredj el most, de többé ne vétkezzél”. Figyelmeztetés volt ez annak az asszonynak, akit
a haláltól, a megkövezés szörnyű kínjától és az emberek megvettetésétől mentett meg az Úr isteni
kegyelme, mert az emberi igazság szerint az a bűn ezt a következményt teremti meg. Mert az ember a
maga elgondolásai és cselekedetei szerint teremt, alkot és alkotásai szerint igyekszik boldog lenni és
az életét berendezni. Mivel az ember messze eltévedt az isteni bölcsességtől, így a saját tévelygése
és tökéletlensége folytán az általa alkotott cselekedetei és eltévedt gondolatai az isteni tökéletes jótól
messze estek. Így mivel az ember igaz jót alkotni, teremteni nem tud, ami az összességnek kedvező,
tehát az önzés alkotta igazsága szerint igyekszik a földi törekvéseit kifejleszteni és uralkodóvá tenni.
Amikor ez a törekvése ütközik a másik ember törekvéseivel, harc és szenvedés, csalódás és
bosszúállás a következménye minden alkotó igyekezetének. Tehát az ember önző igazsága
kárhozatos és Isten akarata és törvénye ellen való lázadás ...
Nem könnyű az ellentétes önző igazság hálójából kiszabadulni... Csak az isteni szeretet
kegyelmet osztó segítségével tud az emberi lélek a rombolás munkájának hatásaitól nehezen
megszabadulni. Nem elvenni, hanem adni, nem bosszút állni, hanem megbocsátani kell a jobb, az
igazabb érzések szerinti cselekedetek felkeltésére. A gonoszban megrögzött lelkek fékezésére pedig
a cselekvések szabadságának gátlását előre megrögzített pontokban tudomására kell hozni - és mint
biztonsági törvényt - leszögezni. Az emberi lélek nem tudja a Földön, hogy honnan jött és hová megy
a halála határát átlépve. Azért meg kell ismerni a jót és a rosszat minden léleknek már a Földön, hogy
a lélek tájékozódni tudjon az önmaga sorsa felől, de aki megismerte a jót és az igazat, és a jót
kijátssza a rossz javára, az mindig nehezebb bűnhődések világába kerül az igazság világában,
amelyet ő maga alkotott meg. A földi világ gazdag az isteni kegyelem kiáradásának ajándékában, mert
az Úr kegyelme a legnagyobb igazságot, a szeretet igazságát tette uralkodóvá az Úr Jézus Földre
jövetelével, áldozatával és a kegyelem bőséges osztogatásával, mert a földi világ nagy átalakulás előtt
áll. Feljebb emelkedik és jaj azoknak, akik bűneik miatt a Földhöz tartoznak, mert ezek nem jutnak be
az újjáalakult világ állapotába. Most még egy kis ideig nyitva vannak az ajtók, és akik szívük mélyén
megérzik a teremtő Isten hazahívó szavát és felveszik a keresztet a megmentés munkájában
dolgozva és segítik az eltévedteket az igazság útjára terelni, azok megmenekülnek a nagy kiválasztás
törvényének szigorúságától. Még égnek a lámpák, még a kegyelem hívogatja a lelkeket, az isteni
kegyelem, hogy megerősödjenek a nagy próbák kiválasztó vizsgatételére lélekben és igazságban. Ez
az idő nem messze van és sietni kell, hogy a próbára hívottak jó eredménnyel vizsgázhassanak, mert
jaj azoknak, akik felkészületlenül érkeznek be ezekre az időkre, a nagy leszámolás napjaira. Onnan
már nem jöhet senki vissza, hogy új próbákat élhessen át, mert az időhöz kötött világ ideje lejáróban
van és az óra közeledik, amikor bezárulnak a kapuk és nem nyílnak meg többé ...
Új szenvedések, új hiábavaló törekvések, új csalódások, töprengések, próbálkozások, ígéret
és remény nélküli bolyongások a bizonytalan jövőben, amelyeket hiába várnak azok, akik ma nagy
bizalommal várják és hiszik azt, hogy a földi élet mennyire boldog lesz és az ő gyermekik és
leszármazottjaik milyen óriási eredmények birtokosai lesznek. Nem lesznek boldogok, mert a
boldogság nem a külső világ eredménye, hanem a lélek belső gazdagsága, Istentől vezetett
tökéletesség felé haladása. Hogy ezt elnyerhesse az emberi lélek, ahhoz legelsősorban az isteni
igazságok megismerése és követése szükséges és a gyakorlati életben való elfogulatlan követése.
Ezért intek én mindnyájatokat, hogy amíg nappal van, addig igyekezzen minden lélek az Isten útján
haladva önmagán munkálkodni, hogy mire itt lesz az este, már legyen pihenő helye az isteni kegyelem
óvó-védő sátorában, mert kívül súlyos, kiválasztó viharok dúlnak és kétségbeesett emberlelkek hiába
keresnek menedéket, minden biztonságot nyújtó lehetőség bezárul előttük.
Tehát, amíg még szabadon választhat a lélek, addig siessen elérni az isteni kegyelem
biztonságos világát, mert az idő közel van, az árnyak közelednek és hosszúra nyúlva mutatják azt az
estét, amikor már nem kezdhet semmihez, aki elkésett ...
Isten legyen veletek, hogy az egyenes útról le ne tévedjetek.
Jövök, ha hívsz.

- 43 -
 A FÖLDÖN MINDENKINEK VAN ELHIVATÁSA, KÖTELEZETTSÉGE
Névtelen Szellem 1969. szeptember 25.

Már vártalak az Úr Jézus nevében, Akit szolgálunk és az Ő akaratát széthintve az elfogadó

lelkekben munkálkodunk, hogy nemcsak beszédben, hanem az Ő akaratának tettekben való
megvalósítását is igyekszünk az emberek lelkében igazsággá tenni. Mit használ az, ha az ember csak
beszél a jóról és igazról és tettekben a gonosz irányát követi? A szó elröppen, a vágyak más irányban
teljesülnek, nem úgy, mint ahogyan ki lettek fejezve. Pedig csak azoknak szabadna teljesedésbe
menni, amelyek, mint valóságok jelenhetnének meg az élet mozgó forgatagában. Mert nem az hozza
meg a jövőben a kenyér magvakat, amiről beszéltek, hanem az, amit fáradsággal elvetettetek. Tehát a
földi élet azért bővelkedik a csalódások kínzó gyötrelmeiben, mert nem tud és nem akar az ember a
maga lelki mivoltában megjelenni a világi szemek előtt. - Nem akar, mert fél attól, hogy a túl erős
kritika elrontja a legszebben megépített, azaz valósággá lett gondolatokat és érzéseket is. - Igaz az is,
hogy más az elgondolás és más a valósággá lett gondolat és elképzelés. - Éppen ez az a
mérőeszköz, amitől minden lélek fél, hogy nem üti meg az előírt mértéket és mind az elgondolását,
mind a megvalósítását kevés értékűre becsülik az emberek, akik mind ténykedő részesei annak a
közösen végzendő munkának és feladatnak, amelyre születésükkel vállalkoztak és a különböző
megbízatásokban lettek a Földön elosztva.
Mindenkinek meg van a maga elhívatása és kötelezettsége a Földön, hogy azt, amire a sorsa
állította, a tőle telhető legjobb képessége szerint töltse be és végezze be, mert nem az embertársaitól
nyilvánított helyes, vagy helytelen értékelés a lényeges az egyes emberek sorsában, hanem az, amit
az örök igazság törvénye jónak - vagy kevésbé jónak - minősít az igazság mérlegén. Az emberi lélek a
tökéletlensége miatt jutott a bűnök és a szörnyű tévedések útvesztőjébe. Ezért kell az embernek
alázatos beismeréssel meghajolni a felette uralkodó hatalmak és erők rendezései előtt, mert az
igazság világaiban a legpontosabb mérőeszközökkel mérik ki az ember sorsát, hogy a léleknek
minden jó és igaz törekvése kihasználható legyen az egyéni és közös előhaladás céljára. Mert minden
vágy, minden gondolat felhasználódik a közös előrehaladás céljaira. Ezek mind teret keresnek, hogy
önmagukról életjelt adhassanak és abból tanulhassanak és annak áldásaiból örömöket és bizonyos
megelégedést - mint tőkét - a lélek a maga javára fordíthassa, mert akinek van valami értéke, az abból
adhat és kereskedhetik vele a Földön is és a lelkek világaiban is. Szeretetért a szeretet cselekedeteit
kapja vissza és magasabbrendű értékeket szerezhet belőle.
A gyűlölet és rosszindulatú törekvések érték szerint méretnek le és azok értéke szerint
hasonló rosszal találkozik. A földi ember szabadságot élvezhet, mert a jobb és kevésbé jó egyforma
szabadságot élvezhet, és szabadon választhat a jó és jobb között, mert nincsenek elkülönítve a
különböző fokozatú emberlelkek egymástól. Sokszor az igaz, jóra törekvő lélek kínos helyzetekbe
kerül azáltal, hogy a saját érzése és gondolata szerint minősíti az elmaradott, még fejletlen lelkű
embereket, akiknek az ő példájából tanulnia kellene, hogy érezzék a szabadság áldó örömét. A jóra
és igazra törekvő emberi lelkek a sok csalódás miatt szenvednek és a sorsot okolják, hogy miért
vannak ők a gonosznak kiszolgáltatva. Ez nem a sors: ez áldozat az igaz jó megismerésére, a
bizalom, a szeretet boldogító létezésének a megismerése. A bizalom megszerzése a sok gyötrelmet
okozó földi élet feladata. Azért nagyon sok és nehéz életek reménytelen vándorlásainak az oka ez a
nehezen érthető, céltalannak látszó életforma. Azért mondja az Úr: „vigyázzatok és imádkozzatok,
hogy a gyilkosok és paráznák meg ne előzzenek titeket a mennyek országában akik magatokat jóknak
és igazaknak tartjátok! Mert nem tudja senki, hogy honnan jött és hová megy”. - Én még hozzáteszem
azt is, hogy nem tudhatja azoknak a titkon elsírt bűnbánatoknak, az engesztelődő könnyeknek a
nagyfokú tisztító hatását, melyeket a lélek fájdalma tett olyan erős hatásúvá.
Ne ítéljetek, hogy ti is ne ítéltessetek, mert az ítélkezés kihívás és versengés a tisztaság
megmérésére. Egyáltalán, minden versengés az alázatosság próbaköve. Az egyesülés lélekben és
igazságban, a kegyelem várása minden igaz, jóra váró lélek vágya. A földi élet próbája a jónak és
rossznak egyformán, mert nem tudhatja senki, hogy ki, miért van a Földön - azért-e, hogy tudjon
különbséget tenni a jó és rossz között, vagy azért, hogy részesüljön a kegyelem ajándékában, az
utolsó küzdelmeit vívja meg a gonosszal, és a gonosz beláthassa, hogy a jó és igaz erősebb a
folytonos harcban küzdő gonoszságnál. Mert a gonosznak harcolni kell minden talpalatnyi földért,
hogy azon uralkodhasson. Az isteni jó ajándéka a békesség és szeretet örök uralma, és ez a törvénye
a mindenségben. Az emberi élet elmúló, kicsiny álom csak, amelyet a Földön él át az ember, de lenyúl
érte az örök szeretet Ura és felemeli, megtisztítja, új ruhába öltözteti azokat, akik hisznek az isteni
szent ígéretben.
Higgyetek és készüljetek, mert már esteledik ...
Isten veletek.

- 45 -
 AZ ALÁZATOSOKÉ A MENNYEK ORSZÁGA
Névtelen Szellem 1969. október 23.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem, mert nagyon meg van a lelked viselve látom,
pedig még egy kis ideig ki kell bírni azt a sorsot, amelyet olyan keserűnek mutat részedre az a
szemüveg, amellyel te nézel bele az életet jelentő világba. Nem sokáig már, mert nagyon előre
érkeztünk a megoldáshoz, nem te - más. Igen, addig a kis ideig vigasztaljon meg az a tudat, hogy
mindennek van jó és rossz oldala. Az élet homályossága eltakarja az egyiket úgy, mint a másikat,
mert az ember nem szereti az egyiket, a másikat - amit kedvezőnek lát - azt meg sürgetni szeretné a
saját részére, pedig mindennek van árnyéka a Földön, mint ahogyan azt tudja mindenki, mert senki
igazi örömöt nem élvezhet, mert az igazi árnyék nélküli öröm és boldogság csak a magasabbrendű
eszmék világában van.
Azért adta az isteni kegyelem a bukottak világában is az örömöt, hogy ne keseredjenek el és
tudjanak hinni, bízni és remélni, mert vannak utak és lehetőségek, hogy elérhessék a lelkük
boldogságát. Azt mindenki elérheti önmagában, mert hordozza a saját lelkében azokat a kellékeket,
amelyekkel felépítheti a boldogság otthonát, amelyet sokáig keresett, de nem találhatott meg, mert
homály fedte be ezt a rejtett helyet, amelyet az ember gondosan rejteget, mert akkor önmagát is
okolnia kellene, ha az igazság szemüvegén tekint bele a valóságba. Gyermekem, az egyéni önzés
nagyon keserű következményeket teremt mind az emberi lélekben, mind a környezetében élők
világában. Nem lehet az ember önmagában, egyedül úgy, hogy önmagát fenn tudja tartani, ezért
kellett a nagy közösség, mert a különböző képességekkel rendelkező embereknek szolgálniuk kell
egymást, mert nagy, egymást kiegészítő közösségnek van teremtve a világ, nem az egy-egy
emberben, hanem a közösségben megnyilatkozó egységes érzésben, gondolatban és szeretetben
fejeződhetik ki az Isten akarata. Csak a tévelygés és bűn hozta és hozza létre a széthúzást, az
egymásban való kételkedést és bizalmatlanságot. Azért nem tud hinni és bízni az ember egymásban,
mert fél - és sokszor nem ok nélkül fél - a felebarátjától, mert nem látja, nem tudja mit rejt az a lélek
magában, mit hoz elő az élet rejtett eseménye abban a lélekben, akit szeret, akiben bízik, akiért
áldozatot hozott, akihez szívvel lélekkel ragaszkodik.
Azért a földi élet már magában véve is áldozat azoknak a fejlettebb lelkű szellemeknek,
akiknek már fejlettebb érzésvilágokon is otthont adott az isteni kegyelem. Nagy érdem már az is, ha
olyan szellem önmagában elhatározza, hogy a földi világ kevert szellemei között testet öltsön segítés
céljából. Mert csak a szeretet képes áldozatot hozni, felvenni a szenvedések ruháját, hogy ezzel utat
mutathasson a bűnökben és büntetésekben vergődő lelkeknek - azaz az emberi testben élőknek -
vagy példamutatás, vagy valakinek - akit szeretett -, annak a megmentése, felemelése céljából veszi
fel a szenvedések köntösét, az emberi testet. Ez már egy áldozatos élet, még akkor is, ha nem sikerül.
Mert ez velejár az élettel - mint lehetőség - mert a tudatlan és értelmetlen lélek, vagy lélekcsoport úgy
hiszi, hogy sikerült győznie az előtte ismeretlen érzések és gondolatok, eszmék és igazságok felett,
amelyeket a szeretet és igazság irányított azokon az emberlelkeken keresztül, akiket az isteni
kegyelem nyújtott a vergődő, szenvedő lelkek, vagy emberek felemelésére és megmentésére. Az
útnak induló lélek sokszor látja és tudja azt, hogy mi vár rá a földi életben, de csakis Istenben bízva
felveszi a szenvedések ruháját, a testet és minden erejét megfeszítve igyekszik a célt megközelíteni.
Munkába áll nagy bizalommal, reménységgel, mert nem látja, hogy milyen mélyre kell lenyúlnia, hogy
a testbe öltözött lelkek érzésvilágát elérje. - Nehéz és nagy áldozatokkal éri el a lelkeknek azt az
érzékenyebb, a szenvedések útján lecsiszolódott részét, amelyet ha megérint az isteni kegyelem
bíztató balzsama, megérzik a szeretet boldogító enyhületét és: kezdik hinni, hogy van kegyelem, és
van szabadulás a bűnök okozta következmények szenvedéseiből. Jólesik a szenvedések között
vergődő lelkeknek ezt hinni és tapasztalni a sorsukban beálló enyhületet, de sokszor az áldás, a
kegyetlen igazságoktól való szabadulás elbizakodottá teszi az alig megtéréshez jutott emberek lelkét
és az úgynevezett sorssal szemben követelőzésekkel lépnek fel, mert ők már jók és igazságosok és
mégis kell szenvedni, fáradni és tűrni a más igazságtalanságát!
Ezek az örök elégedetlenek, a mások tévedéseit szigorúan elítélők, bosszúállók, a követelők
és törtetők, az élettel szemben méltányosnak hitt követelőzők ... Még a jónak látszó emberek
csoportjai is nagyon kevés kivétellel így éreznek és így gondolkoznak. Ezt így kell érteni, mert ez az
élet a Földön. A jó irányban haladók csoportjában is ritkán lehet találni alázatos lelkű embert. Azért
nem szabad elkeseredni, ha a csalódások nyomon követik a legszentebb és legigazabb érzésekből
adott áldozatokat, a jó és igaz érzéseket, ha kigúnyolják, ha megvetik, ha félredobják, ez azt jelenti,
hogy még éretlenek az isteni kegyelem megértésére és értékelésére. - Még csak a bűn, a tévelygés a
helyes és ésszerű - és azt ezt követő szenvedés az érdemtelen és kegyetlen az igazság. Ezt mondom
én, aki az emberek világának az isteni kegyelem gazdag igazságáról, a szeretet boldogító
ajándékairól teszek vallást, mert ez így van! Sajnos azonban az emberi lelkek megérdemlik ezt, mert
nem tekintenek magukba, és ha tekintenek is, nagyon elnézők a saját tévelygéseikkel szemben és
túlértékelik önmagukat, így jönnek létre a csalódások és tévedések az igazság gyakorlásában.
„Az alázatosaké a mennyek országa” és azoké, akik beismerik bűneiket, tévelygéseiket és
alázatos lélekkel hajtják meg magukat a sors mostoha igazságosztása előtt, és Istent kérik, hogy a
kegyelem enyhítse meg a sors keménységét irántuk. Mert a bűn, a tévelygés hozza létre a
keménykezű sorsot. Minden jó és igaz beszéd, minden szeretet és alázatos beismerés enyhíti a sors
kemény, de igaz következményeit. Az ember ne ítélkezzék, bízza azt az igazság pontos
számontartására. Aki vétkezik mások ellen, az ne keressen igazságot, ha őellene vétkeznek mások.
Az ember nem tudja, mikor, miben vétkezett, de az igazság számontartja a kicsit, a nagyot egyformán.
Mindenben az Isten törvénye legyen a döntő, azért az ember ne bíráskodjék egymás felett, mert
tévedhet. Az örökkévalóság megőrzi a jót, a rosszat egyformán, azért jó, ha az ember idejében megtér
az ő tévedéseiből, bűneiből és nem visz át semmi terhet a szellemi életbe, mert az is kamatozik.
A jó is meghozza a maga kamatait, de a rossz is. Adott esetre vonatkozik, de jó ezt
mindenkinek alkalomhoz illően megfogadnia. Nem, de hogy ne mondhassa azt, hogy te kikerülted és
nem tudott bocsánatot kérni, így ha ismét jönne olyan időben, ami kedvező, akkor fogadjad el, de csak
tanúkkal, mert nem szükséges az, hogy erőszakosan az ő védelmét elfogadjad. Ha bocsánatod akarja
kérni, azt add meg neki, de hozzáteheted azt, hogy tartson vezeklést, amíg nem hívod, azt ő is bízza
az Úr igazságára, te is arra bízod azt, hogy igaz volt vagy nem, azt is az Istenre bízod, elégedjen meg
ezzel, hogy te nem vádolod - de izgalmaktól tartózkodol. Ebben meg kell nyugodnia és ha csakugyan

- 47 -
megbánta, akkor őszinte lesz, és nem követeli, mert erőszakkal csak nagyobbítja a bűneit, azt mondd
meg neki. Most Isten veled, ha jobban érzed magad és csendes lesz minden, jövök, megnézlek
benneteket.
Az Úr áldjon és őrizzen meg téged és mindnyájatokat.

- 48 -
 AZ ÁLDOZATHOZATAL
Névtelen Szellem 1969. november 3.

Már vártalak az Úr Jézus nevében gyermekem. Nemcsak tudom, hanem láttam és

figyelemmel kísértem nemcsak a te érzéseidet és gondolataidat, hanem azét is, aki féket nem ismerve
a lelki viharoknak adta és adja át magát, amiket oktalan és céltalan dühöngéseiben magán keresztül
enged kizúdulni. Az ilyen féket nem ismerő természetek nagyon sok bajokat szereznek másoknak,
amíg kifogynak a lehetőségekből. Általában nehezen kezelhetők, mert amíg meg nem győződnek a
saját szenvedéseiken keresztül, hogy az, amit ők jónak hisznek, az egyenesen rossz és helytelen,
hogy ítéletükkel nemcsak másnak, hanem önmaguknak is hihetetlen károkat és szenvedéseket
okoznak, addig nem tudnak lemondani a saját balgatag felfogásaikról. Azért nehéz a földi embernek
előre jutni a fejlődés útján, mert az önzésről a legnehezebben tud lemondani. Éppen az okozza az ő
tévelygését ezekben a ferde felfogásokban, mert ő szentül meg van az önmaga jóságáról győződve,
mert várja, hogy azért a sors őt külön kezelje - de ha ezt nem kapja meg, akkor eldob magától
mindent, ami igaz és jó, ami az igazság törvényével egybehangzó. Nem szabad elfelejteni azt, hogy
az ilyen a természetet a végletek között hol ide, hol oda dobja sorsa, mivel őt a sors egyelőre úgy
látszik, tanuló osztályokba írta be, hogy a jó és rossz, a helyes és helytelen között tudjon különbséget
tenni és a kettőt egymástól lélek szerint el tudja választani. Ilyen gyermekem ez a küzdés is,
meghozza a maga gyümölcsét mindenki részére, mert mint egy tükörben, úgy fogja látni magát az a
lélek, aki ebben érzelmileg és tevékenységgel részt vett. Semmi sincs eltörölve vagy megsemmisítve,
sem a jóból és igazból, sem a rosszból és a hazugságból, amit egyik vagy másik elkövetett. Mert az
igazság törvénye híven megőrzi a legkisebb igaz jót is, hogy azt áldássá változtatva visszaadja annak,
aki a jó és igaz szolgálatában szenvedett hűen - nem pedig a gonosszal megalkudva - és nem annak,
aki az igazság gyengítésére elnézte a gonosz munkáját. Sokan vannak, akik kívül jónak és igaznak
látszanak szolgálni, azonban megcsalják az igazságot és a gonosz elgondolásnak játsszák át az
eredményt. Ezt azonban nem szabad cselekedni senkinek, mert a kettő között morzsolódva
egyformán szenvednie kell. A gonosz nem engedi ki a kezéből: mindig több és nagyobb szolgálatot
oszt ki a lélekre, mert az igazság elleni harc nem engedi megpihenni, a nyereséget élvezni, tevékeny
eszközök kellenek, hogy védekezhessen az igazság erejével szemben.
Mert az igazság folyton munkálkodik, teremt, alkot, kiválaszt és szétválasztja a tisztát a
szennyestől, a jót a rossztól, a használhatót az eldobni valótól, mert nagy az Isten hatalma, amellyel a
megszámlálhatatlan világokat fenntartja és bölcsességgel kormányozza. Boldogságot, örömöt, lelki és
szellemi feljebbemelkedést, hatalmat nyújt azoknak, akik lélekben igyekeznek az Isten akaratához
simulni, a jóban és igazban „hűen” teljesíteni azokat a szolgálatokat, amelyeket az isteni kegyelem a
lélek részére mint „feladatot” kimért. Ez nemcsak a földi életben, hanem az egész mindenségben így
van, és boldog az a lélek, aki ezt megérzi és megérti, mert akkor nincs a tér, nincs idő, nincs panaszra
ok, de van egy folytonosan megújuló szépség és haladás a ragyogó igazság tükrében. Minden
megújul, megszépül a szellemi életben és a boldogság mindig nagyobb, mert Istenhez közeledik a
szellem. A teremtés lehetősége mindig nagyobbá válik és mindig új, igazabb szépségek világa nyílik
meg a teremtett lelkek előtt. Azonban mindig munkálkodni kell a jóban és igazban, nem ellopni a más
lelkek alkotta szépségeket, nem lehet hazugságokkal alkotni világokat, mint ahogyan a megtévedt
emberi lelkek képzelik el: boldogságot, gazdagságot, a más munkájának, fáradságának eredményéből
hiú dicsőséget lehet szerezni, vagy a legvégső esetben ellopni és azzal dicsőséget szerezni - nem! -
ez a pokolnak az előcsarnoka és akik idáig hullanak alá, azok kapkodnak a gazdagság, a hatalom, a
dicsőség után, amíg a halál vissza nem parancsolja őket a megillető szenvedések helyére. Ezek a
kisebb-nagyobb tévelygések mind a lélek bukottságának a velejáró megnyilatkozásai, amiket sajnos
azoknak is el kell szenvedni, akik már nem törekednek a mások munkájának az eredményeit
maguknak megszerezni, hogy azzal dicsekedjenek és nagynak érezzék magukat. Azért nevezik
megpróbáltatásnak a földi életet, mert az éretlen, szenvedéseket okozó lelkeknek így és itt kell
megtanulni az egyenes úton való haladást. Tehát mindenek felett a hit, az Istenben való hit igaz
megismerése az emberi életben a legfontosabb.
Az isteni igazságot, mint törvényt betartani, abban élni, cselekedni még akkor is, ha fáj, ha
szenvedésteljes, ha igazságtalannak látszik is, mert az már áldozathozatal, mert áldozat nélkül nem
lehet újat teremteni a rossz helyett. Az áldozat már az újjászületésnek az előfájdalmaival jár. Ez alól
nincs kivétel, gyermekeim. Az áldozat nagyobb értéke abban van, ha azt az ember az Úrnak szenteli
fel és mind az értelemmel, mind a szeretettel odaadja a szeretet oltárára, mert a vétkező még idétlen
szülötte az újjászületésnek és még nem jött el az ideje az ilyen léleknek. Majd még erről írok, hogy
megértsétek mindezeket, hogy nem minden fájdalom és szenvedés próba, hanem áldozat is van
közötte, egyik-másik esetben. Most egy keveset pihenjél, és csak azután végezzél valamit el, hogy a
szemed pihenjen.
Isten veletek, ha lehet, jövök most már többször. Pihenjél sokat és vésd a lelkedbe, amit írtam,
és mindenki ezt tegye.

- 50 -
 TÉR ÉS IDŐ. „AZ ISTEN ORSZÁGA TIBENNETEK VAN! ...”
Névtelen Szellem 1969. november 17.

Az Úr Jézus nevében köszöntelek, gyermekem. Nagyon vártál, tudom, mert meg is ígértem,
de nem lehetünk rabjai az időnek, mely a földi világot igazgatja egy bizonyos beosztás szerint.
Szükséges a beosztás, mert a földi élet magában véve az idő és a tér lehetősége szerint van
elrendezve, amiről majd egyszer beszélgetek veled. Az idő meghatározása a földi anyag feldolgozása
szerint van elosztva a világtest mozgása és az ezzel egybehangzó erők elrendeződésének és
lehetőségének egybehangzása vagyis kapcsolódása szerint, mert mindennek van helye és ideje,
amelyet, mint törvényt be kell tölteni az ebben élő és mozgó, munkálkodó teremtményeknek. Így van a
Földön is: a Földet körülfogó, finom éterikus erőknek meg van a maguk ideje, helye, feladata, amelyet
be kell tölteni, el kell végezni, be kell fejezni, amire az a bizonyos forgási idő lejár - azaz beteljesedik
valamely előhaladási feladat a nagy beosztottságban. Ebben a nagy beosztásban nincsenek órák,
napok, de vannak erőfeldolgozások, átalakulások, jobb vagy rosszabb eredmények, amelyeket a földi
életekben is mint koroknak - korszakoknak - jegyeztek fel azok az emberek, akik lélekben
túlemelkedtek a leforgó élet mindennapi bajain és felébredt lelkükben a vágy az utánuk következő
nemzedék megsegítésére, mert a lélek sejtette, hogy a további haladás tovább tart, mint a földi élet.
Mindig valami jobbat és célhoz vezetőbbet igyekeztek alkotni az utókor számára, mert érezték azt,
hogy kell az életnek egy jobb és boldogabb céljának lenni, amit el kell érni és ezért dolgozni,
munkálkodni kell, hogy az tisztább, jobb és igazabb élet legyen, mert a jelen a Földön sohasem volt
kielégítő, még a legnagyobb dicsőség elérésében sem volt boldog az, aki azt elérte.
Az emberré lett szellemek korcs eredményekké lettek a legnagyobb dicsőség, gazdagság,
egészség és minden céljuk elérésének idején is, mert önmagukba roskadva érezték, hogy van valami,
amit nem ismernek, nem tudnak és így nem érhetik el... Ez az ismeretlen jó, az elérhetetlen valami a
lélek belső világában elégedetlenül tovább keres, kutat az után, ami az éhes, boldogság utáni vágyat
kielégíthetné. Minden után, ami új, mohón kapkod, mert úgy hiszi, hogy meg fogja találni - de nem
találja meg, mert csak az önmaga lelkében, a felébredt Isten után való vágyban lehetséges megtalálni
a tökéletes jót, a tökéletes szeretetet, a tökéletes igazságot és a tökéletes életet... Ez a tökéletes élet
mindig teremt, alkot, boldogít, naggyá, újjá, széppé és igazzá alakítja át, ami rossz és helytelen volt. A
téves és helytelen alkotásokat jobbá, igazabbá és boldogítóbbá formálja át, anélkül, hogy rombolna és
fájdalmat okozna. Az igaz jó mindig erősödik, teremt, mert az igazság mindig a jót, a helyeset,
célravezetőt, a tökéletesebbet fogadja el és így épít, anélkül, hogy lerombolná a régit, ami sokszor
terhes és az emberi életet nehézzé tette. A lélek felszabadul a külsőséges szokásoktól, amelyek nem
nyújtottak örömöt, bizonyságot a jónak, az igaznak, csak terheket, amelyek az idők folyamán az
emberi téves felfogásokkal csak megnehezítették az életet. Az ilyen külsőséges világnézetben elfárad
és reménytelenné válik a Földön élő lélek és elfordul az igazságok keresésétől. Elfordul és más irányt
keres a lélek a maga boldogságkeresésében, és a testi örömök felé fordulva anyagiassá, gőgössé,
önmagát túlértékelővé válik és az igazságot keménnyé, szigorúvá, kérlelhetetlenné alakítja át
lelkében, de önmagát feddhetetlenné, megközelíthetetlenné, sérthetetlenné teszi a világ előtt, mert az
önvédelem igazság-pallosával úgy védekezik, hogy félelemmel tekint fel rá mindenki, nehogy
súlyosabbá tegye emberi sorsát...
Ez a földi élet boldogságának a legirigyeltebb formája. A hatalom megszerzése, a földi - testi -
javakban való dúskálkodás nem sok jóval bíztató a jövőre nézve, mert mindennek van
következménye, amit a földi ember alkotott. Minden alkotás megmarad, hogy bármikor, bárhol annak
az alkotásnak eredményét élvezze, vagy átszenvedhesse a lélek, aki nem semmisül meg a halállal,
hanem, hogy a fejlődés vonalán boldogságot, vagy szenvedést, fájdalmat okozó alkotásaiban
átérezze alkotásainak eredményét ...
Az életet bármilyen nehéznek érzi az ember, mégis van szabadsága, enyhületet talál, mert a
földi élet nem büntető hely, hanem szabadságot élvező, enyhületet osztó kegyelem hely, ahol aki
megfogja az Isten kegyelmét osztó mentőkötelékét, a bűnbocsátó ígéretbe belekapaszkodik, az meg
van mentbe azoktól a gyötrelmektől, amelyeket az emberi lélek önmagának szerzett, mert minden
bűn, amelyet az emberi lélek elkövet, rombolás az isteni alkotás szent munkájában. Azért aki tudja és
mégis elköveti a bűnt, amivel lerombolja az isteni kegyelem szent ajándékát - az jól gondolja meg mit
tesz, mert sajnos mindig nehezebben találja meg a lenyújtott mentőkötelet. Mindig többet kell
szenvednie, mert nem az Isten bünteti meg - hanem ő maga keresi és találja meg az önmaga által
teremtett bűnökben azoknak a következményeit. Mert a bukott isteni szikra nem pusztul el, nem
semmisül meg, hanem a saját alkotásaiban boldog - vagy szenved, mert minden, amit az emberi lélek
kigondol és cselekszik, azzal alkot a lehetőségek helyén és idején maradandót, ami van és él, amíg a
Teremtő létrehozó lélek azt a jóval és igazzal ki nem egyenlíti és a rossz helyett jót nem alkotott.
Most én elbúcsúzom, hogy legközelebb ezt megmagyarázzam.
Isten veled és ha hívsz, most már jövök sűrűbben.

- 52 -
 „JÓL VAN HŰSÉGES SZOLGÁM, MENJ BE A TE URAD
ÖRÖMÉBE...”
Névtelen Szellem 1969. december 4.

Már eljöttem gyermekem az Úr Jézus nevében, Akinek legyen örök hála és dicsőség a
mennyen és Földön, mert nagyon nagy - utolérhetetlen és megközelíthetetlen jót cselekedett a földi
világ és az ehhez tartozó lelkek részére az Ő Földre jövetelével és megmásíthatatlan igazságának
hirdetésével. Az ember csak ember maradt akkor is, amikor Ő a Földre szállt, amikor tanította
mennyei igazságát, amikor azokat a csodákat cselekedte, amikor a halottakat visszaparancsolta a
földi életbe. Akkor is, amikor ellene esküdtek azok is, akiket meggyógyított és ellene esküsznek a mai
emberek is, mert nem ismerik el - nem akarják elismerni - azt, hogy felettük vannak tökéletesebb
teremtmények is, akik nem ölnek, nem hazudnak, akik szeretnek és nemcsak az ő egyéni életük
javáért - hanem a másik embernek, vagy az egész világ élő, érző és mozgó teremtettjeinek a javáért
és boldogításáért munkálkodnak. És nem hiszik el, hogy az Úr azért született meg, hogy a mennyei
világról hírt hozzon és megmutassa az utat, hogyan, miképpen juthat a szenvedő emberlélek el oda -
abba a világba - ahol az élet olyan jó és olyan boldogságot nyújtó. Hol van az a világ és milyen
eszközökkel lehet odajutni?
Erre azt mondja az Úr: „A ti szívetekben, a ti lelketekben van”, mert ha az emberi szív nem
virágokat és ízes gyümölcsöket terem, hanem tüskét és bogáncsot, ha nem szeretetet, hanem
gyűlöletet hordoz magában, és azt keresi, hogyan tudhatná a másiktól a jó és kívánatos eredményeit
elvenni és a maga részére felhasználni - addig nem azon az úton halad, ami őt azokhoz a kívánatos
javakhoz elvezeti, hanem mindig jobban eltávolodik azoktól a lehetőségektől, amelyek őt az igazi és
maradandó élet ajándékainak világától és lehetőségeitől elterelik. Nem az isteni akarat, vagy büntetés
fosztja meg ezektől, hanem a saját ellentétes érzései viszik, vezérlik azok felé a lelki sivárságok felé,
amelyeket a lélek önmaga teremt meg a saját részére. A jó és igaz sohasem egyezhet meg a rosszal,
az igazságtól ellentétes irányú törekvésekkel és cselekedetekkel. Az emberi lélek is teremt, alkot a
meglévő szabadakaratával amíg a Földön él, de alkotásai lehetőségeitől megfosztja az igazság
törvénye nagyon sokszor még az életében, hogy megismerje az igazság erejét és hatalmát, hogy
lássa a bűn hiábavaló törekvéseit, mert az igazság: az valóság, mert minden, ami van, az az isteni
törvényben van a maga helyére állítva valamely cél szolgálatára. Amikor az emberi lélek felismeri a
szabadság lehetőségeit akkor ellentétes vágya és akarata megkeresi és megtalálja azt az utat,
amelyen megszerezheti mindazt, amit szeretne elérni és megszerezni magának. Minden emberi lélek
ösztönösen tudja, hogy nem cselekszik helyesen - mert a lelkében érzi azt, hogy ha más cselekedné
ugyanazt ővele, biztosan keresné az igazságot, de a lehetőséget mégis ki szeretné használni.
Sokszor csak egy szó, egy tetszetős elismerés az a csábító hatalom, amely hazugságra csábítja az
emberi lelket és ha a lélek ennek nem tud és nem is akar ellene állni és, megteremti azt a lehetőséget
ami nem valóság, csak a valóságnak árnyéka, amit szeretne valósággá tenni - de nincs miből. Ezek
apró emberi gyarlóságok a világ szerint, de a valóságot lehetetlenné teszik, mert ha közeledik is a
valósághoz - de már éretlenül leszedte a gyümölcsét. Ezek csak apróbb-nagyobb hiúságok kiéléseit
jelentik. Azonban sokszor az ilyen névnélküli kis tévelygések utat készítenek a nagyobb próbáknak,
amelyeken a lélek okvetlen nemcsak megtéved, hanem el is bukik, mert a semmire épített híd nem
tarthatja meg azt, aki rálépett. A kis, semmitmondó események is hoznak erős, nagy életbevágó,
fájdalmas eredményeket, amelyeket sok keserű fájdalmakkal kell megfizetni.
Mert ami nem igazságos, az bűn, az igazságot megrontó cselekmény. Az isteni szeretet őrt áll
a javulni és tisztulni akaró emberi lelkek mellett, munkát bíz reájuk és erőt ad a javulni akarók lelkébe,
hogy a próbáikon el ne bukjanak, hanem a jóban és igazban megállva célt érjenek és
megerősödjenek, úgyannyira, hogy az a jó és igaz lelki természetükké váljék. És akkor a test levetése
után már a valóság világában ébred fel boldogan. Akkor már munkát bíznak reá és ezek a munkák
már örömöket hoznak. De amíg az ember a Földön él, legyen szerény a maga jóságnak hitt
cselekedeteivel, mert sokszor az csak hiú csillogás. A munka mindig szenvedéssel és meg nem
értéssel jár, mert azért munka, hogy az igazság és szeretet le tudja a tévelygések okozta foltokat
tisztítani a lélekről és az mindig fáj. Azért bocsássatok meg egymásnak, nem szóval, hanem lélek
szerint, hogy egymásban önmagatokat megláthassátok, mint egy tükörben. Legyetek kicsinyek és
őszinte gyermekek egymással szemben és örüljetek egymás őszinte bűnbánatának, mert az hozza a
lelkeket közelebb egymáshoz, ha őszintén elismerik, hogy tévedtek és bűnösnek érzik magukat.
Legyetek gyermekek, akik várják, hogy a kegyelembe bejuthassanak és mindenki
megkaphassa az Úrtól a megtisztulás és megigazulás ruháját, hogy ünnepi ruhában jelenhessen meg
a nagy napon amikor kijelenti a Szentlélek: - Jól van hűséges szolgám, bemehetsz a te Uradnak
örökébe, melyet elkészített a te részedre ...
Isten veletek.

Igen, tudom, sokat hozok magammal, akik szeretnek és most még jobban szeretnek, mert
tudják, hogy ki vagy és mit dolgozol, és miért dolgozol és veled éreznek, veled örülnek, ha te is örülsz.
Én is azt mondom örüljél és adjál hálát, hogy idáig eljutottál a nehéz úton.
Isten áldjon meg, gyermekem.

- 54 -
 A TÖKÉLETES ÖSSZHANG ÉS AMI FÖLÖSLEGES
Névtelen Szellem 1969. december 8.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében, hogy a lelkedben fellobogó szeretet emlékeidbe

beleépítsem az én magam lelkének hálóját, hogy az Ő szent elrendeléseit más lelkek igénybevétele
nélkül és más külön hozzájárulása nélkül végrehajtsam. Az Úr munkája szent és hozzáférhetetlen
még azok előtt is, akik híven és odaadással, boldogan szolgálják Őt, és - mégis az Ő akarata és
cselekedete „titokzatos” és hozzáférhetetlen a teremtettek részére - amíg Ő meg nem gyújtja azokat a
világító lámpákat a teremtettek előtt, miket az isteni kegyelem megtöltött olajjal. Mert az olaj nagyon
nagy kincs és féltett ajándék, amit az Úr fenntart magának, hogy semmi abból el ne vesszen és vissza
ne tudjon élni ezzel a tévedések útján járó értelmetlenné lett, visszaesett lelki teremtmény. Mert drága
kincse az égnek egy-egy elesett, de visszafordult gyermeke az isteni szeretetnek. Drága kincs és az
Úr minden áldozatra kész, hogy visszahívja és magához ölelje az Ő szeretett gyermekét, aki az Ő
szent lelkéből, mint egy boldogság és öröm pillanatából alkotott új csoda kelt életre a teremtő Isten
kezéből. És ez csodálatos új titok, az isteni gondolat alkotása, hogy új világok, új örömök és új
boldogságok jöhessenek létre és beteljen a semmi élettel, szépséggel, örömmel és boldogsággal;
hogy ezek a titkok és lehetőségek örökkévalóságok legyenek és betöltsék a nemlétező semmit élettel
és az azzal járó boldogsággal ...
Emberi lélek előtt ez felfoghatatlan és meg nem érthető, de a fejlődés folyamán
megvilágosodik egy-egy pontocska, amely valamit rejt magában, amit vissza kell helyezni rendeltetése
helyére, mert úgy magában hiányos, csak félig vagy talán negyedig látszik, hogy mi volt az valaha és
mi célt szolgált. Miért kellett ennek a lét nagy jelentőségű sorsában megjelenni? Mindennek célja van
a tökéletes összhangban, nincs semmi hiába, ami felesleges volna, és - mégis van. Igen, van a nagy
teremtettségben, de azt nem a szeretet és bölcsesség teremtette, hanem az eltévedt alkotás hozta
létre azokban a világokban, ahová a türelmetlen, félig fejlett teremtmények a maguk alkotásaival be
lettek zárva, hogy fejlődésük folyamán saját alkotásaikban felismerjék az ő tökéletlenségeiket és
visszaforduljanak a tökéletesség teremtő Atyjához. Amikor visszafordulnak és valami olyan feladatot
elvégeznek, amellyel csakugyan bebizonyítják az ő jóra és igazra való hajlandóságaikat és lelkükben
belátják tökéletlenségüket, fejlődési lehetetlenségüket, beismerik azt, hogy önmagukban semmi
értéket nem jelentenek a létben, hanem csak akadályt jelentenek a jót és helyeset követők között,
akkor lemondanak önmaguk értékeléséről és önmagukat megalázva, az Isten elé borulva, mintegy
újjáteremtést várva megadják magukat az ő rájuk kiosztott sorsnak. Csendes, alázatos türelemmel -
ha szenvedve is - hálásan hordozzák a terhet, amelyet ők nehezítettek meg az ő maguk alkotta
elgondolásaikkal - gőgös önhittségükkel, az önmaguk által alkotott igazságtalanságaikkal. A
megtévedt lelkeknek fel kell ébredniük, a saját maguk alkotta igazságtalanságaikat el kell ismerniük,
hogy az igazság tökéletes birtokának ismeretéhez juthassanak. Az igazság ismerete nagyon
szükséges a jó értékeléséhez és az ember önmaga megismeréséhez. Ez a tudományok tudománya,
mert csak úgy képes az ember a saját értékét megismerni. Az ember csak ember marad a maga
értékelésében és éppen azért szükséges, hogy végigkóstolja mindennek a lehetőségét és az
eredményét az életúton, amelyre sorsa állította. Minden úton, amin az ember jár, elégedetlenséggel
találkozik, mert minden úton tökéletlenséggel és az abból alkotott bűnökkel találkozik és ebből
kifolyólag szenvedések, csalódások, visszaélések állják útját annak a megértésnek és igazságnak,
amelyet minden ember elvár a felebarátjától. A boldogulás ezek nélkül a szükségesek nélkül nem
érhető el sem a Földön, sem a szellemek világában.
Hol kezdheti el az élet megjobbítását az ember? Sem a Földön, sem a szellemi életben,
hanem csak a jó és igaz megismerésében, annak követésében és az isteni igazhoz való kitartó
ragaszkodásával. Követelőzve, erőszakosan nem érheti el senki azt a jót, amire vágyik, mert minden
jónak és igaznak az ember szívéből és lelkéből kell jönni. Hogyha az emberi lélek ezekben szegény,
akkor nem adhat és nem kaphat az úgynevezett sorstól sem olyant, amire vágyik. Az ilyen szeretetben
és igazban szegény lelkek sehol nem találnak otthont, mert mivel a hasonlók vonzzák egymást, ezért
a gyűlölők megteremtik a poklot önmagukban és önmaguk körül. Szenvednek és szenvedtetik
egymást, mert ha nincs bizalom és szeretet, akkor van pokoli zavar és szenvedés ...
Így minden bűnnek a következménye a szenvedést okozó pokol. Az Úr Jézus áldozatos, isteni
szeretetével lehozta a mennyei békét és boldogságot a Földre is, hogy megmutassa a Földön
élőknek, hogy csak egyetlen útja van a léleknek a boldogság eléréséhez: a szeretet és az áldozat útja.
Ebben erőtlenedik el a gonoszság hatalma, mert el kell ismernie, hogy nem volt igaza és nem lesz
igazzá soha, amíg Isten ellen vív harcot, mert az isteni igazság a szeretet erejével új világot teremt. A
bűn, a gonosz csak rombol és szenvedéseket teremt önmaga és mások részére. Ebben a világban
csak gonoszt teremthet a tévelygő hitetlen és a jótól messze esett lélek, de a jó és igaz lelkű ember
önmagában hordozza a mennyet, még akkor is, ha kívül a halál ezer és ezer módszerrel rongálja az
életet: az egész világot romba döntheti, de akaratát az Isten világában nem érvényesítheti, mert oda
nincs bejárata. Ezt az Isteni világot építeni, a jónak és igaznak érvényt szerezni, a gyakorlatban
megvalósítani - bár az élet nehéz, fájdalmas út, ahol nincs hely megpihenni, de a lélek munkája a
jónak és igaznak érvényt szerezni - sok lelki és testi áldozatot kívánó munka és kevés a vállalkozó
erre. Azért az Úr megáldja és megszenteli azokat a lelkeket, akik ezt az áldozatos munkát szeretetből
és az Isten iránti hálából vállalják, mert megérezték a lelkükben, hogy az isteni igazság nélkül senki
nem érheti el azt a szabadulást, amelyre vágyik.
Szabadulni a bűntől, a tévelygéstől, elhagyni a világot a maga tévelygéseivel együtt; és az
isteni igazságot követni és hirdetni, ez az élet célja. Azért ne keseredj el gyermekem az életed
látszólagos céltalansága miatt, bízzál az isteni ígéret megvalósulásában, mert az idő közel van, hogy
előtted minden feltáruljon, és megvalósulva álljon előtted minden, ami a lelkedben homályosnak
látszik sokszor, mert még nem érkezett el az ideje, de már nem kell sokat várni és világos lesz előtted
minden. Legyél nyugodtan, az Úr gondol reád és minden megvilágosodik előtted. Nem lesz úgy - majd
meglátod. Most építik tovább az Isten országát a Földön, a szívekben, lelkekben, mert eljön és te
nagyon boldog leszel velem együtt, hogy az Úr megsegített a munkában. Most pihenjél és sötétet
csináljál. Isten áldása legyen rajtad.
Nem bántad meg, mert ha látni fogod azt a sok lelket, akik hálával gondolnak rád, akkor
nagyon boldog leszel.
Isten áldjon meg, gyermekem. Látom és érzem, hogy ez miért van ...

- 56 -
 AZ UTOLSÓ ÓRA KÖZELEDÉSE
Névtelen Szellem 1970. január 23.

Az Úr Jézus nevében már vártalak, hogy hívsz és egy kis időre veled leszek. Igen, nagyon jól
megsejtetted és azért engedtem, hogy legyen neki egy út a visszatekintéshez, mert reá még sok és
nagy munka vár, de az Úr vele nagy és szép munkát fog elvégeztetni. Az ő pihenése nem lesz sok,
mert kevés idő maradt neki erre, de meg fogod látni, és érezni, hogy igen jól fog majd a maga helyén
megállni, mert egy ilyen tudománnyal mindegyik lélek hamar megtalálja az utat, amelyen céljához
könnyen elérkezik. - Nem is fog, mert az előírt különböző pihenés idejét sem fogja betölteni. Igaz, már
meg is kezdi a maga irányát tapogatni, mert érzi, hogy sokat kell cselekedni és ehhez idő és erő kell.
Nem, de nem messze tőletek azért. Nagyon sokat próbáltál ezzel a nehéz munkával elvégezni, hogy
elvállaltad azt a nehéz feladatot. Sokan nem tudják, amit te tudsz és megérzel, nagyon nehéz idők
jönnek a Földre és akik elbuknak, azoknak már nagyon súlyos dolgokon kell keresztülmenni és csak
úgy tudják valahogyan megmenteni, ami menthető, vagy - egyáltalán nem tudnak a helyes útra jutni,
mert mindig nehezebb lesz a jót és igazat kihámozni a rejtett okoskodások zsákjából, vagy olyan
kemény próbákon kell keresztülfúrniuk magukat, amelyhez nagy erő, sok rejtett megérzés, félretett
tapasztalat kell majd, hogy felismerjék a valóságot. Azért örültem annak, hogy te nem vonakodtál a
nehéz megpróbáltatásoktól, ugyanis ami most nehéz: a jövőben már úgyszólván sikertelenné válik,
mert azok az igazságok, amelyek ma még elérhetők és elfogadhatók a közepes lelkű embereknek,
akkorra már csak az egészen magas erőket hordozó emberi lelkek ismerhetik fel, ámbár lesznek
olyanok is - csak nagyon kevesen...
Mindig mondom nektek, hogy most ragadjátok meg az alkalmat, hogy kevesebb szenvedéssel
és kisebb hittel is megértsétek azt, amire szükségetek lesz, hogy az utolsó idők munkájától már meg
legyetek kímélve, mert az már olyan erőkkel való küzdelem lesz, ami nem bízható a gyengébbek
kezére. Megállni a fergetegben már nem lehet, de most még vannak pihenőhelyek és lehetőségek és
ha eltéved valaki, még visszatalál a helyes útra, de akkor már nem lehet, mert az ár elsodorja. Boldog
az, aki megérti és felhasználja a helyes lehetőséget, mert ma még van, de nem sokáig, mert az
emberiség a bűn mocsarába süllyed és onnan senki nem menekülhet ki, mert a lélek gyengül és vele
a hit is pusztul, mert a lélek nem tud benne megkapaszkodni. Ez nagyon végzetes dolog, bár az
emberek most nem hiszik el, de egy ösztönös félelem most még van a lélekben. Az Isten-fogalom
még mint egy visszhang, megpendül a lélek emlékeiben és valamennyire jólesik, ha ebbe
belefogódzhatik, de ez is kialszik a lélekből és a sötét reménytelenség lesz az úr a lélekben. A
szellemekben való hit is csak azért van, hogy az ember valamit észleljen a gondolataiban, hogy hátha
csakugyan létezik ez, de ha ez a hang is elmúlik, akkor más nincs semmi a Földön. A tudomány üres
szóvá válik, mert nem tud mindenre magyarázatot adni. Üres, kongásszerű maradék jut a későieknek
és ezért nem szívesen jutnak testhez a legjobb szándékú, jóra törekvő szellemek sem, mert nem
tudnak megállni a bűn fergetegében. Azért addig, amíg a nap fenn van, addig lehet csak tájékozódni,
de azután nem már, azért ez az utolsó óra közeledése. Most végezni munkát, az dicsőségszerű
gyümölcse a valódi életnek. Azért szükségesek a megpróbáltatások, hogy a lélek a változó
állapotokban mit tud magából kihozni, hogy lássa, mire képes az önmaga erejéből. Boldognak én azt
mondhatom, aki megnyugszik abban a sorsban, amit az Úr neki kegyelemből juttatott, mert nem
mindig az az igazi jó, ami kívánatos a földi embernek, hanem sokszor a nem kívánatos, sőt
félelmetesnek látszó földi élet viszi előbbre az igazi elveszíthetetlen boldogság felé.
Azért ne féljetek és ne rettegjetek azoktól a lehetőségektől, melyek a rossznak látszó jövőben
félelmetesnek látszanak, mert minden múlandó, még a rossznak látszó, nemkívánatos lehetőség is,
mert közelebb viszi a lelket a jó felé. Mert jól jegyezzétek meg, hogy a jónak és kívánatosnak látása
csak az emberi lélek jelenben való látása szerint olyan, mint amilyennek az ember látja. Az
eredményeiben rossznak látszó események is a jót keresik, de eltévedtek, mert csak a látszatot látták,
nem a valóságot. Az isteni gondoskodás nem kegyetlen, hanem bölcs és előrelátó az eshetőségek
világában, mert a rosszat jóváteszi, de az ember mindig csak a jelent látja a fejlődés vonalán. Azért
adta az emberi lélek elé a jóval való beosztás tudását, mert az ember nem bölcs és nem tudja az
önmaga érdekeit sem megbecsülni, elszórja, elrontja a jót is, mert értelmetlen. Bölcsesség híján van
és ezt a bölcsességet meg kell szereznie az emberi léleknek, de ehhez idő és alkalmak kellenek.
Ezért kellenek az ilyen neki való alkalmak, mint a földi életek, hogy a lelkek tanulhassanak, hogy ismét
el ne dobják maguktól a boldogságukat. A szabadságot bölcsen kell használni, mert ha a lélek nem
bölcsen használja, akkor elveszíti. Azért félelmetes a próba, de ne féljetek, csak engedelmesen
hajtsátok fejeteket az előttetek lefolyt múltba, és lássátok meg az igazságot.
Ha kedvező lehetőség lesz, akkor jövök, most Isten veletek.

- 58 -
 AZ IGAZSÁGHOZ VISSZAVEZETŐ ÚT
Névtelen Szellem 1970. január 29.

Már az Úr Jézus nevében eljöttem, hogy részben megbeszéljek valamit és részben az egész
munkabeosztást elrendezzük. Az megjavul valamennyire, de olyan már nem lesz, mint volt, mert
mindennek van egy eleje, középpontja és vége, ez a földi élet folyton forgó természete, ami jön - a célt
keresi - és visszalép, ha megtalálta akkor is és ha nem találta, akkor is, mert az egész földi élet csak
egy átmenet a valóság felé. Igen, át kell jutni a sok hiábavaló dolgon, amit életnek nevez a világ, de
nem az, csak egy káprázat, amin keresztül kell haladni, amíg a valóságot eléri a lélek. A valóság
elérése a cél, mert a valóság adja meg a lélek fejlődésének azt, amit keres..., mert mindnyájan
kereső, kutató életet élnek át, akik ide lettek küldve bármilyen okból. Azért a földi emberlelkek nem
mind büntetésből vannak itt, hanem részben azért is, hogy ismeretet szerezzenek, és részben pedig,
hogy a rossz helyett a jót ismerjék és tanulják meg, hogy az élet nem véletlen és hiábavaló - hanem,
nagy értékes ajándéka az isteni kegyelemnek. A boldogságot megismerni és azt elérni nemes
törekvés legyen a léleknek. A boldogság nagy ajándék és amíg a lélek azt nem tudja, addig nem
lelkesedik érte, hanem azt értéktelennek tartja. A bűn a szabadság veszélye, ha nem tudja az igaz jót
értékelni. Nem véletlen a rossz, hanem a lélek önalkotta terméke. Ez nem az Isten alkotása, hanem a
teremtmény tévelygése. Eltévedni: lehetőség a nemtudás világában. De a bűntől meg lehet tisztulni, a
nemtudásból a tudomány birtokába lehet fejlődni, sőt kötelessége a tévedőnek okulni a
következmények megismeréséből. Minden teremtett léleknek szükséges, hogy a saját életét a
fejlődésének megfelelő formája szerint - mindig jobbá, szebbé és boldogabbá tegye, mert a teremtő
Isten ezt így akarja. Azért a magát nem becsülő emberi lélek kihullik a magasabb fokozaton élők
boldogabb világából és éppen a nem kívánt állapotot teremti meg önmaga részére. Mindennek vannak
eredményei, következményei, amelyek bizonyos kívánt, vagy nem kívánt állapotokat hoznak
magukkal.
Ezek a nem kívánt állapotok, mint büntetések, mint következmények folynak bele az életbe és
a lélek részére sürgető hatalomszerűen parancsolnak, hogy gondolkozzék és cselekedjék. Az emberi
akarat, mint egy elrontott gépezet, tudomásul veszi a rossz eredményt, de amíg meg nem érti a helyes
okát a rossznak, addig nem tud segíteni, nem tudja megválasztani a rosszból kivezető utat, bárhogyan
erőlködik, bármilyen áldozatokat hoz is, az egyre rosszabbra fordítja a sorsát. Az igazsághoz
visszavezető út az egyedüli, ami a jobbhoz és a megelégedéshez vezet ez az, ami kiegyenlíti a
helytelen, zavaros felfogásokat és megtalálja a lélek az igazság meg nem változtatható útját, amelyen
haladva minden kiegyenesedik, megbékül és egy bizonyos boldogsághoz hasonló megelégedés tölti
be az emberi lelket. Ez annyira szükséges az élet fenntartásához, mint a levegő; mint ahogyan a
levegő szükséges, úgy az igazság is szükséges ÚGY a földi élethez, mint bármily világtesten lefolyó
élethez. A hibázó emberek ezt nem akarják megérteni, csak sok szenvedés után jutnak el az emberi
lelkek odáig, hogy beismerjék tévedéseiket és megalázkodjanak ez előtt a hatalom előtt és
lemondjanak hibás és igaztalan felfogásaikról, amelyek helytelen cselekedetek felé irányították őket.
Ezért szükséges a földi élet, hogy megpróbálják és tapasztalják sokszor helytelen és igazságtalan
felfogásaik és elgondolásaik tarthatatlanságát és nem egyszer kivihetetlenségét. A Földön bőséges
alkalom van megtapasztalni az emberi hibás elgondolások, törekvések tarthatatlanságát és okulni
azokból a napról-napra bekövetkező fájdalmas tapasztalatokból, amelyeket a földi életben az emberi
csoportok megteremtenek.
Ne búsuljon el senki a hívő és jóban gazdálkodó emberek közül az élet mostohasága felett,
mert ez az igazság ellen való harcok küzdelme, amelynek vége lesz azok részére, akik életük terhét
az igazságos Isten kezébe helyezték el, akik nem harcolnak az igazság ellen, hanem az igazság útján
járnak és várják a kegyelem hozzájuk való lehajolását, mert az Úrnak szemei ezeket követik, hogy
alkalmas időben kiemelje az igazság erejével a nehéz terhek alól. Az isteni kegyelem keresi azokat,
akik nehéz őrhelyen állnak és ahol a veszedelem mindig fenyegető formában közeledőnek látszik
sorsában. Ne féljetek azoktól a lehetőségektől, amelyek közeledni látszanak, mert az Úr kezében
vagytok minden helyzetben, minden állapotban. De azok, akik egy lélektől irányíttatva egy célért
harcolnak, azok tartsanak össze ebben a célban, mert nem tudhatja senki, hogy ki esik el, vagy ki
szédül meg, hogy azt idejében felfoghassák a segítésére sietők, mert akik az igazságban élve egy
úton haladnak, ezek egyek legyenek a jóban való törekvésben és a segítésben, nehogy egy is
elvesszen.
Mert akik hűek az igazsághoz, azokat az igazság ereje és hatalma megvédi, de a hatalom az
Úr kezében van. A szeretet az a hatalmas erő, ami összetart és egybekapcsolja azokat, akiket az Úr
kiválasztott. Az a fontos, hogy ki bontja fel ezt a kapcsolatot, mert ez csak azzal történhet, aki nem volt
soha az egységben ... Vigyázzatok és őrködjetek, nehogy elessen valaki a sima úton, mert aki nem
vigyáz, azt az ellenség megkeresi, hogy elszakítsa a többitől. Azért békességben, megértésben
legyetek egymással, az idő nem sok már, hogy megszámláltassanak mind akik kiesnek és akik
munkára hívattak elő. Ha minden jól egyezik, akkor jövök, legyetek készen.
Isten veletek, most már nemsokára világosabb lesz az idő.

- 60 -
 A MÚLANDÓSÁG MÉRŐESZKÖZÉRŐL ÉS AZ ÉPÍTŐKRŐL
Névtelen Szellem 1970. február 27.

Igen, az Úr Jézus nevében én várom, hogy hívjál gyermekem. Igen, minden úgy is van,
ahogyan te mondod, addig amíg befejezted mondanivalódat. De ezután már megváltozik az ember
igazsága, mert az igazság sem marad egy helyben, azt az igazságot, amit egy vadember ismer - nem
úgy látja egy magasabb létállapotban elhelyezkedett emberi lélek. Mert minden létezőt a maga
természetéhez alakuló környezet vesz körül. Mint ahogyan minden teremtettnek más és más formája,
más életfogalma van, úgy minden emberi testnek is meg van a maga belső és külső egyéniségét
kifejező formaképződése aszerint, ahogy fokozatilag és a belső fejlődése, előrehaladott vagy
visszaesett képességei mutatják. Vannak előrehaladott fajcsoportok, amelyek kiképződtek még egy
régebbi életek lelki életi munkálkodásai folyamán, de bizonyos ponton fennakadtak és nem tudták
befejezni azt a nagy elgondolásukat úgy, ahogyan azt szerették volna, mert nem tudtak az ő
gondolataiknak olyan megvalósításokat - formákat - kiképezni, amilyeneket szerettek volna, mert nem
értették meg teljesen azt, amibe belekezdtek. És így kedvüket szegte a sikertelenség. Aláhullottak és
megsemmisültek, az ő hírük sem maradt fenn, mert az utókor nem értette meg az ő gondolataikat -
mert ezek nem voltak olyan értékek, amelyek az utókort kielégítették volna. Építményeik és
művészeteik fennmaradtak, de nem mint követnivaló nagy értékek, csak az eltűnt kor maradványainak
az emlékei, mert az utánuk következő kor szelleme mást diktált a saját elgondolásai megvalósítására.
Azért vannak a különböző korok, különböző elgondolások szerint kiképezve, mert bár
értékelhette, de ritkán követi az utókor, mert mindig mást, jobbat és szebbet akar teremteni az előtte
élőknél. De nem tud olyat hozni egyik kor sem, ami maradandóbb és boldogabb életformát hozhatna
és adhatna a Földön élők részére, mint amit az isteni Küldött, hozott a világnak, mert a bűntől nem
akar és nem tud megtisztulni a szegény bűnös lélek és így magával hozza a szenvedés és halál
törvényét. Egyetlen gyógyszere van a földi világnak, de azt nem akarja, mert nem tudja megérteni,
hogy a bűn zsoldja a „halál”, amivel tartozik minden földi ember, aki megszületett. A test múlandó és
korhadó menedéke a léleknek, és bármennyire kíméli magát, bármennyire keresi kedvét a testnek,
annál jobban sietteti a megsemmisülését. Bármennyire törekszik a földi életét meghosszabbítani,
annál jobban siet a sír felé, mert a halál a test célja. Nincs örökélete a testnek, mert az csak a léleknek
időhöz kötött állapota. Az idő pedig a múlandóság mérőeszköze: kinek mennyi jár ki az időből, annyit
jelent a földi élete. De ki tudja azt megmondani, hogy kinek mikor ér véget az az idő, amit boldogan
tud eltölteni a Földön? Ezek az idők vizsgatételek és új életformákat alakító művészeti iskolák.
Új gondolatok új lehetőségeinek kiképző művészei kerülnek ki innen, mert mire bevégződik az
iskolai idő, majd mindegyik azzal a gondolattal fejezi be: „ha újrakezdhetném az életet, másképpen
cselekednék.” A lélek levonja a tanulságot belőle és más gondolatok, más érzések alakulnak ki az
emberi lélekben, mert megérzi a testi élet igazi célját, rendeltetését és úgy látja, hogy ebben nem
töltötte be a részére kiadott feladatot. Az idő lejárt és úgyszólván üres kézzel kell visszatérni az
örökkévalóságba. A hit nagy kincse az emberi életnek. Boldog az, aki eredménnyel teli lélekkel tud
megérkezni a lélek világába, mert a hit cselekedetekre buzdítja az emberi lelket, éspedig a jó és az
igaz cselekedetekre, melyek az új életben válnak valódi értékekké, mert azok nem pusztulnak el,
hanem új alakban, új formában, nagyobb értékekké válva jelennek meg és aki ezeknek a birtokában
jelenhet meg, azt boldog örömmel fogadják mindazok, akik már ismerik a jónak és igaznak az értékét.
Szomorúság és bizonyos csalódás azoknak a sorsa, akik tudták, hogy mit kellett volna és hogyan
kellett volna cselekedni és mégis rosszul cselekedtek. Szomorú lélekkel látják elhibázott életüket és
boldogság helyett szenvedésteljes csalódás várja a lélek érkezését. Szomorúan veszi tudomásul a
lélek, hogy van lehetősége az élet megpróbáltatásokkal teljes ismétlésére és inkább félelemmel, mint
örömmel nyugszik bele sorsába, ami reá vár. Azért nagyon szép és jó cselekedet az, ha a szülők
idejében megismertetik a gyermekkel a jó és igaz boldogító eredményeit és a rossz és gonosz
bűnökkel teljes emberi és szellemi élet következményeinek szenvedtető eredményeit.
A hitben élő emberi lelkek a jónak, az igaznak a szolgálatában töltik el életüket és ezzel építik
a jövőt, és Isten országát a szívekben, a lelkekben és ez az építkezés mind a Földön, mind az
örökéletben új és boldog otthont nyújt az emberi lelkeknek. Ti pedig emberek, akik hozzáfogtok
idejében: építőmesterekké váltok az Úr országában. De nem romlik el, nem semmisül meg a földi
életek világában sem a jó és igaz élet emléke, mert a szeretetre, a békére való igyekezet nem omlik
szét, mint a porba épített gyermekek kis játéka, hanem a lélekben erős és nehéz oszlopokká válik és -
valamikor arra is fognak építeni az Építők, és az Isten országának előtanulmányai lesznek, mert
minden elmúlik, minden elpusztul az időben, de az igazság fennmarad a lelkekben örökké, mert az
isteni Erő és isteni Hatalom fenntartja örökké ...
Építkezzetek és igyekezzetek a múlandó életben örökkévaló alapokra építeni, amíg a nap
fenn van.
Isten veletek, ha jó lesz az alkalmatos időben való együttes: lehet, jövök.

- 62 -
 A SZERETET ÉS IGAZSÁG SZOLGÁLATÁRÓL
Névtelen Szellem 1970. március 5.

Már vártalak gyermekem az Úr Jézus nevében és te most minden más elfoglalásokban voltál.
Igen, vannak nagyon megkötött állapotok mindenfelé a világban és ezek a nehezen kibontható
fluidumok nagyon megzavarják az amúgy is megszállt lelkű emberek érzését és gondolatait,
amelyeket könnyen el fognak felejteni és azt fogják mondani: az egész csak félrefogás volt, amelynek
nem tudnak nevet adni. De ezeket a félrefogásokat, ha idejében megkötöznék akár a hittel, akár a
félelemmel, az mégis valamennyire feltartóztatná a megvalósulását sok olyan eseménynek, ami
egyiknek csak mint tévedés számít, a másiknak tragédiát jelent, mert az emberi lelkek nem egyformán
éreznek és gondolkoznak. Nem tudnak érzelmileg sem egyformán egy célt, vagy átélést minősíteni,
mert ember és ember között lélekben óriási távolságok vannak, azért olyan nehéz a földi életben jól
érezni magát a jobbat megismert léleknek, belehelyezkedni a nagy átlag közös gondolat és
érzésvilágába. Azonban eljön egy idő, amikor - bár nagyon messze jutott attól a fájdalmas ponttól de
amikor visszaemlékezik, - már szánja azokat a nehéz átéléseket, amiket olyan fájdalmasnak érzett,
hiszen az az egész csak azért volt annyira fájdalmas, mert nem tudott fölébük emelkedni. Ez az
egésznek a megoldása, de amíg az ember a Földön él, egyforma az ítélete és a célja is bizonyos
tekintetben. Azonban, ha fel tudott emelkedni az átlagos célok fölé, már nem bántja annyira a lelkét,
hogy az lélekben valami kárt tenne. De ilyen, lelki szintre eljutott ember nagyon kevés van, még az
igazság útján haladó emberek között is. Ezeket a maguk kora nagyon ritkán érti meg és azért nehezen
tud együtt érezni vele. Ezt a jelen kort már nagyon nehezen lehet megmásítani és visszaterelni a
lemúlt életek felfogásaihoz, mert az eltúlozása mindennek, rossz emlékképpen megmarad és helyette
az új, nehezen tudja átvenni a régiek bukását okozó ferde elgondolást, mert az új világ, új nemzetsége
nem szeret visszatérni a régi gondolatok és célokhoz, amelyek, mint idejétmúlt hibák és tévedések,
úgy maradnak az emberek emlékezetében.
Azért kell minden újat jól átnézni és értékelni, hogy az a jó és igaz, ami benne van:
megmaradhasson. A szeretet és az igazság legyen az a mérőeszköz; amivel az ember azt a
gondolatot átveszi, amelyet követni kell, mert az emberiség érzi, hogy nagy hibák és
igazságtalanságok történnek a legtisztább és a legszentebb eszmék és célok megvalósítása közben
is, mert az ember nem tudja - vagy csak nehezen képes - a jobb és igazabb eszmét is a magáévá
tenni, anélkül, hogy bizonyos hiányok ne legyenek benne. Nagyon sok lemondással és
önmegtagadással lehet csak a Földön az igaz jót meggyökeresíteni. De ha elfogadta az emberek nagy
része, akkor már nagy lelkesedéssel fordul feléje a tömeg, hogy bizonyos „dicsőségben” ő is
részesüljön. Így van ez a Földön élő emberek tömegével. Azért minden igazságért meg kell szenvedni
annak, aki azt közzéteszi, de a dicsőségben már ritkán részesül, mert vagy az idő, vagy a halál régen
más utakat szabott elébe. Azért a Földön senki sem várhatja azt, hogy a jó és igaz cselekedeteiért,
eszméiért elismerést, vagy értékelést találjon, mert ezt a hamisság és az irigység régen learatta. De
az igaz lelkű ember nem is várja azt, hogy ünnepeljék, mert az nem boldogítja a lelket, amivel a
gonosz eszme mérkőzni akar, azért hogy megsemmisítse és kigúnyolja, vagy az emberek előtt
lehetetlenné, értéktelenné tegye. Van az igaz jónak elfogadó rétege az emberek között is, akik
magukba, a lelki világukba - annak is az elzárt helyébe - zárják azt, hogy amikor eljön az ideje,
érvényre emelhessék. Addig a lelke elzárt helyén őrzi az igaz lélek, hogy idő előtt le ne tiporják és
meg ne semmisítsék az értelmetlen emberek. Azért az igazság és a valódi jóakarat nem hirdeti idő
előtt az értékes kincset, hanem titkon hordozza lelkében, hogy szét ne tépjék, meg ne semmisítsék az
értelmetlen emberlelkek azt, ami nem vásári érték. - Az Isten az emberekkel, azaz az emberi lelkekkel
van, akik keresik az igazságot, a szeretetet ami mindinkább eltűnik a világból, mert mindig kevesebb
lesz a kereső lélek.
Nagyon szomorú látni, mint válik lehetetlenné az emberré lett lelkeknek az üdvösség elérése;
s ami a halál után már még nehezebb, mert a lélek kimerül a szenvedésben és képtelen a próbákat
sikerrel végigcsinálni. Emberek, akik még élnek bizonyos szellemi, lelki életet, akik még az utolsó
időkben is vállaltak munkát, legyetek résen, hogy az igazságot el ne árulják azok, akik olcsón akarják
az üdvösséget elérni és tessék-lássék külsőségekkel meg akarják téveszteni azokat is, akik hisznek
az isteni igazságban és nehéz utakon járnak, hogy az igazságban élhessenek! Az élet mindig jobban
eltakarja a valódi igazságot és a hamis jót árulja drága értékekért cserébe, mert a hamisságnak
szüksége van arra, hogy emberi lelkek értékeivel díszítse fel magát, hogy minél több és nagyobb
igazságot árulhasson el az élet nagy vásárán. Ezek az igazságok már meg vannak fertőzve; a
könnyen hívő emberlelkek pedig mohón szívják magukba ezeket a hamis igazságokat!
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek és az emberi hiteteket el ne
áruljátok, hogy a gonoszság abból fel tudjon ruházkodni új szólamokkal és édes hangokkal, dicsőítve
a ti hiteteket, ellopja a ti Istenben való bizalmatokat, mert az Isten veletek van és veletek marad, ha ti
el nem távoztok lélekben Őtőle. Nagy csendben és nagy hitben várjátok az Isten kegyelmét, ne
beszéljetek semmiről, ami volt, amit vártok, ami a ti lelketeknek örömöt jelent; hallgassátok el mindezt,
mert az idő közel van és az emberek hamisan, jót színlelve kérik a ti bizalmatokat, de ti ne szóljatok
semminek ellene, hanem várjátok azt, amit az Úr felettetek elrendelt, békén, nagy hittel és
bizalommal. Az én lelki érzéseimmel akkor is veletek vagyok, ha nem láttok és nem éreztek, de
legyetek igaz hittel, reménységgel. Ha minden jól megy, megnézlek benneteket vasárnap. Ne legyetek
türelmetlenek, ha nem jövök, az én munkám sem könnyű, mert meg van sok minden által nehezítve,
de legyetek jó reménységgel, az Úr megőriz és megtart mindnyájatokat.
Most pihenjél. Isten veled.

- 64 -
 „IMÁDKOZZATOK ELLENSÉGEITEKÉRT! ...”
Névtelen Szellem 1970. március 9.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Az igaz, és nem könnyű az emberi léleknek
átvedleni a szellemi - a tisztán szellemi - életkörülmények megértéséhez, mert ezek velejárói azoknak
a körülményeknek, amelyek kiegészítői az életnek. Azért nagyobb és bizonyosabb eredmény az, ha a
lélek a földi életben megtér és a szellemi célok szolgálatába szegődik, mintha a szellemi életben látja
be elromlott felfogását az igazságról és a szeretetről, mert akkor már sok akadállyal kell megküzdenie.
Az egyetlen, hatalmas eszköz a szeretet nagy, vonzó ereje, mely uralkodik minden már érzés felett.
Akkor képes csak a lélek mindenre, ha a szeretet vonzza a cél felé. Az áldozatok egymást követik a
cél felé, mely a jónak nem ismert következményeivel ismerteti meg a lelket. De nem olyan könnyű a
léleknek visszatalálni az elvesztett boldogságba, mint azt a felületesen gondolkozók hiszik. Azért
tűnnek le évezredek - sajnálatos küzdelmek között, igen kevés eredménnyel - egyes emberfajták
között, mert maguktól akarnak elérni valamit, amire képtelenek. A képességek isteni adományok,
melyeket csak bizonyos lelki átalakulások folytán nyerhetnek el az emberré lett lelkek a Földön, vagy
egy más bolygón élve. Az élet nem könnyű, amikor a rosszat választja a lélek a maga fejlődési útjául.
Azért veszíti el az emberi lélek a kívánt boldogságát, mert az a módszer, amivel meg akarja találni, az
éppen messzebb viszi attól, amit kíván és szeretne elérni. A bosszúállás kívánatos az önmagában
bízó embernek, mert kielégülést érez azzal, hogy az, aki őt megbántotta, az is szenved, de ez nem
hozza meg a jót, - a „jobbat” -, hanem meghozza a nemkívánt rosszat - amikor a visszasújtás öröme
egy nagyon kis idő alatt elmúlik és vigasztalanságba hull alá.
De a jó meghozza a kiegyenlítettség megnyugvását, mert érzi az emberi lélek, hogy nem adott
a rossznak további lehetőséget a rossz elkövetéséhez. Mert mindennek van következménye: ez
törvényes - tehát a rossznak nem lehet jó következménye de ha a rosszra nem rossz következik,
hanem jó - az valami földöntúli hatalom eszközének a beleszólásával történhetik csak meg. Ezt nem a
közönséges földi eszével érti így a bűnös, hanem a lelki ösztöne adja tudtára, vagy az a belső eltakart
lelki én érez egy meg nem szokott érzést, aminek nem tud nevet adni. A bosszút lefegyverezi,
elerőteleníti. Nagyon nehéz az ellenséget szeretni, mert félelemmel és rettegéssel közelítheti meg az
emberi lélek az ellene forduló ellenségét. Nem is lehet ezen csodálkozni, mert az ellenséges érzésű
élőlény öntudatlanul is az önmaga védelmére gondol elsősorban, de ha látja, hogy nem kell félnie,
megbarátkozik az addig ismeretlennel. Tehát inkább szeretettel, mint a felsőbbség tudatával - vagy a
hatalom érzetével - közeledni még az ellenséghez is. Azért mondja az Úr: „imádkozzatok
ellenségeitekért is”, hogy az érzések keménységei ne ütközhessenek, és így lágyabbak lesznek az
érzések és nem egyszer a szeretetnek bizonyos lágysága kerül felül.
Az ilyen emberi élet sok tehertől megszabadítja azokat a rossz érzéssel távozott emberi
lelkeket, akik nem tudták földi életükben haragos természetüket levetkőzni, mert mindenki kerülte a
velük való közelséget.
Isten veletek.
 „A LEGJOBB ÚTITÁRS.” HALÁL! - HOL A TE HATALMAD?!
Névtelen Szellem 1970. március 12.

Már én vagyok itt az Úr Jézus nevében. A legutóbbi alkalommal megzavarták a vendégek az

órát és most szeretném kiigazítani és átnézzük azokat a régen megírt részeket, amelyeket egybe
szeretnék állítani - megnézem az utóbbi írást. Tehát ott hagytuk el, hogy a földi élet után a lélek nem
érzi jól magát, még a legnagyobb dicsőség közepette sem, mert látnia és éreznie kell azokat az
érzéseket, amiket okozott még akkor is, ha azokat a másik lélek helytelen viselkedése váltotta ki. Nem
marad semmi el csak úgy - észrevétlenül - az emberi lélekben és mind az elkövetőnek, mind az
elszenvedőnek a lelkében megmaradnak az emlékek, helyet keresnek, hogy jó vagy rossz forma
szerint valamiképpen tovább élhessenek, amíg egy végső igazságban befejeződhessenek. Ezt a
végső igazságot keresi mindenki - azért, hogy részben befejeződjön egy olyan munka a részére, amit
ösztönszerűen érez - hogy valakinek a részére - mint igazságot - be kell fejeznie, mert félig
befejezetlenül nem maradhat. Aki igazságtalanul megbánt valakit, ami annak fájdalmat okozott, azt
igyekezzék még földi életében kiegyenlíteni - nemcsak látszatosan - hanem igaz megbánással a
lelkében, mert minden jó és minden rossz helyet keres és talál a lélek életében. Ezek a helyet kereső
érzések - kiegyenlítés végett - újra találkozást keresnek akár a szellemi, akár a földi életben. Azért
nagyon sokszor szülő és gyermek között, testvér és testvér között, hatalmas úr és szolga közötti
egyenetlenség és egymás megbántásának fájdalmas következményei vannak, amiket csak
kiegyenlítéssel lehet rendbe hozni. Ez a legnehezebb az eltitkolt bűnök és azok kiegyenlítésénél, mert
csak kerülő utakon juthatnak ismét közelebb egymáshoz. Ezek a kerülő utak külön próbákat
eredményeznek, ha a lelkek nem tudják érzéseiket ellenőrizni.
Azért szeretném ezt a dolgot nagyon a jelen életetekben a figyelmetekbe ajánlani, mert ti, akik
egymást a szellemi testvériség szerint köszöntitek, több és erősebb szállal vagytok összekötve, mint a
vér szerinti testvérek. Akik csak földi test szerint rokonok, azok nem ismerik egymást, mert a múlandó
testvér „egy pár” testtől származik, de a lélek ki tudja milyen mély kapcsolatok folytán, milyen nehéz
úton került egymás közelségéhez. A testnek a halál után nincsen kapcsolata azután a másikhoz, mert
porrá lesz az, és a porban nincsen emlékezés, de van a léleknek és a szellemnek, mert jelentősebb a
szellemi kapcsolat, mint a földi test és vér kapcsolata. Azért a szellemi, egybehangolt lelkiség közös
utat választott mindegyik részére, amely út nem vész el a halál tájékozatlanságában, hanem egyre
jobban világosodik és bizonyosodik a lélek világában, ahol az egymásra talált emberi lelkek valójában
egymás testvériségét megismerve egymásnak segítségére sietnek, mert a lélek egymásra találása
nagy örömöt jelent az érkező részére.
Mind a földi életben, mind az eljövendő életben nagy segítségére lehettek egymásnak, ha már
a földi életben megalapozott érzelmi és értelmi kapcsolattal egybe vagytok kötve. A testi alap
megszűnik a halál pillanatában, mert sem nem látja, sem nem hallja maga mellett azt, akit talán
szeretett, de a lélek eltávozása a testi burok elhagyása után is felismeri és megérzi annak közelségét,
akit szeretett. Az imádságban való felkeresése egymásnak - különösen erős vonzást gyakorol az
eltávozott lelkekre egymás felé. A szeretet erősebb a halálnál, hatalmasabb a gyűlöletnél és akik így
szeretik egymást, azoknak a részére úgyszólván nincs halál, csak egy rövid időre való eltávozás
egymástól, amit a szeretet áthidal és minden úgy folytatódik, mint azelőtt, csak nem a testen keresztül,
hanem a lélek közvetlen érzésein keresztül. Azért ne féljetek a haláltól, csak a bűntől és a velejáró
bántó és fájdalmas beszédektől és ezektől az olyan félreértésektől, amelyek megzavarják az élet útját.
A szeretet, az egymás megértése a legjobb útitárs a Földön. Tehát tanuljátok meg a szeretet
cselekedetét magatokévá tenni, hogy ezt találjátok meg az első pillanatban, amikor megérkeztek a
szellemi otthonotokba.
Most Isten áldása legyen veletek, ha jól lesztek felkereslek benneteket legközelebb.

- 67 -
 HÚSVÉTI GONDOLATOK
Névtelen Szellem 1970. március 21.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében, hogy veletek készüljek arra az emlékezésre, amelyet
sohasem lehet és sohasem szabad a teremtetteknek elfeledni, mert aki ezekről a napokról
elfeledkezik, az a lélek hiába keresi a maga boldogságát, az egész mindenségben sem fogja
megtalálni. Mert méltatlanná vált arra, hogy megtalálhassa azt. A teremtés nagy és szép napjának
elbűvölő, boldog örömének ismétlődéséhez készül a teremtettek világa, hogy az isteni kegyelem nagy
diadalának örvendezzen és a szeretet teremtő hatalmának mondjon hálaéneket, mert embernek, vagy
más teremtett léleknek nincs hatalma, hogy ezt a nagy és csodálatos munkát diadallal volna képes
végigcselekedni, a születéstől a feltámadásig. A születés a mélységbe való leszállását jelentette az
Úrnak, Aki önként vállalta a gyötrelmeket szeretetből, hogy akik eltévedtek, azokat megkeresse a
mélységek szakadékaiban és magával felemelhesse oda: vissza, ahonnan leszédült a bűnök és
tévedések mélységeibe, ahol csak szenvedések, csalódások, hiábavaló erőfeszítések képezik az
élete sorsát.
Hol van a megpihenés lehetősége? A halálban nincs, hiába hiszik a földi tévelygések emberei,
hogy a halállal megszűnik minden fájdalom és szenvedés. A szenvedés és a boldogság két különböző
élet - két különböző hatalom, ami nem kívülről, a „más” akaratából jön létre, hanem az emberi lélek
teremti meg önmagának. Mert „lelke” van és a lélek a maga erejével és hatásával hozza létre az
örömöt és a fájdalmat is, mert a léleknek van ereje és képessége arra, hogy a maga állapotát elő tudja
állítani, vagyis meg tudja teremteni, erre neki egy külön ajándéka van, hogy az életét kormányozza.
Erre azt is lehetne mondani, hogy bizonyos határok között újjáteremthesse a maga akaratával. A
„lélek” akarata, újjáteremtő hatalma: ha elesik is, fel tudjon kelni - ha a teste megbetegszik is, meg
tudjon gyógyulni - de ha a test meghal, nem tudja elevenné tenni, mert ez csak az isteni hatalommal
kapcsolatban lehetséges. Az ember pedig - ha az Istentől eltávozott - elvesztette azt a képességét,
hogy a kapcsolatot ismét megújíthassa, amíg az isteni kegyelem meg nem adja neki „kegyelemből”,
mert a kegyelem új világot, új lelki erőket, képességeket nyújthat az emberi léleknek. Ez az új
képesség az, ami a szellemeket is újjáteremtheti. A megtérés által az ember új életet, új
lehetőségeket kaphat ahhoz; hogy bűneit levetkőzve, új életet nyerhessen, azaz újjászülethessen
lélekben. Ilyenkor az érzések, gondolatok és törekvések más irányban tevékenykednek és ebből a
másik irányból másféle lelki és testi erőket vonz magához a lélek. Ezeknek az új erőknek a
segítségével csodálatos eredmények juthatnak a földi életek világába. Ezek a megtéréssel
következnek be, amelyet úgy lehetne mondani: „újjászületett” lélekben. Ezt az újjászületést a lélek a
hittel érheti el.
Minél mélyebben hisz az ember, annál jobban megerősödik lélekben. Ezt az újjászületést
hozta az Úr Jézus a földi világ felszámolásának utolsó korszakába, hogy az utolsó korszakban
megtérő lelkek el ne vesszenek és az elszámolásnál azok, akik hitet nyertek: feljebb
emelkedhessenek, szellemi és lelki épségben maradjanak. Mert ez a nagy elszámolás a teremtés
törvénye szerint okvetlen elkövetkezik, mert a Föld is, mint minden égitest, a maga élete szerint
átváltozik, szellemesülési korszakba kell hogy juthasson. - A felépült és szellemesült emberi lelkek új
alakban, új formában, új életben, új korszakot kezdenek meg, hogy minden eredményeiket formába
öntve láthassák és érezhessék. Új ég és új Föld alakul ki - nem egyszerre, hanem az új világ az új
eszmék és igazságok után formálódik és ehhez szükségesek mindazok, akik a lelkükkel és testükkel
már igyekeztek beleélni magukat ebbe az új eszmekörbe. Az Úr ebbe belevezeti mindazokat, akiknek
lelke már erre felkészült és gyakorolta az igazságban és a szeretetben való életet.
Az Úr feláldozta magát, hogy példát mutasson a gyengéknek és félelemmel küzdőknek, hogy
megértsék, hogy a test nem érték, csak eszköz a lélek megjelenéséhez az anyagban. Azért Ő
feláldozta testét, hogy az ember meglássa azt, hogy ha a test meg is hal, a lélek él és cselekedni
képes, de csak akkor, ha az Isten törvényét betartja. Az Isten törvénye lélek és élet, új világot alkot az
örökkévaló isteni vezetéssel, tehát nincs halál, csak átváltozás. Az isteni törvények: vezetői ezeknek
az igazságot betöltő emberlelkeknek. Azért jött az Úr, hogy ezekről bizonyságot tegyen a bűnökben
szenvedő emberi lelkeknek. Az idő lejár és elmúlik minden, de az Ő beszédének igazsága a
beteljesedés felé közeledik...
Azért higgyetek, akik eddig hittetek és hitetek szerint cselekedjetek, mert a kegyelem ideje
lejár és aki nem készült fel a nagy változásra, az eltéved és sajnos keserű emlékek között siratja meg
hitetlenségét. Az Úr várja, hogy azok, akik hisznek, azok hitük szerint éljenek, mert nem tudják mikor,
mely órában jön el a nagy és utolsó szakasza az életnek. Ezek a húsvéti gondolatok előkészítői
legyenek a léleknek, hogy minden elmúlik, de az Úr igazsága és cselekedetei élnek, és számon lesz
kérve a síró, jajgató lélektömegektől: miért nem cselekedtetek úgy, ahogyan megmondta a nagy
áldozatot hozó isteni Küldött az igazság bekövetkezését?
Boldogok lesznek azok, akik hittek és hitük szerint igazán éltek és cselekedtek, mert azokat
várja az isteni kegyelem, vezeti és igazgatja életükben is, hogy el ne tévedjenek az útról, melyet a
Megváltó megmutatott. Higgyetek gyermekeim, és készüljetek a nagy feltámadásra, mert az is eljön
és boldogan ölelik meg egymást azok, akik elváltak fájdalommal, reménytelenséggel egymástól.
Mindez van és lesz, tehát higgyetek, készüljetek!
Isten veletek.

- 69 -
 MÁR HANYATLIK A VILÁGOSSÁG
Névtelen Szellem 1970. március 23.

Már vártam az Úr Jézus nevében a te lelked megnyilatkozását és azt is, hogy mit hogyan
akarsz beosztani az időben, mert az idő és lehetőségek nem mindig egyeznek össze a Földön a
szellemi világ életével. Egyiknek engedni kell, hogy a másik érvényre juthasson. Sajnos, hogy a világi
követelmények erősebbek, mint a szellemi lehetőségek, mert a szellemi lehetőség kibontakozás nélkül
nem tud úrrá lenni az anyagi - lassú és sok erőt fogyasztó - nehéz mozdulatain, mert azok a
követelmények sokszor a testi, lelki erőket lefoglalják a maguk érdekeinek megvalósításához. Azért az
embernek már idejében jól meg kell gondolni, hogy hogyan és merre osztja be a maga
elrendeznivalóit: ez az életbeosztás nagy iskolája, ami helyes, de nem akkor, amikor már a
fáradságtól megszűkül a lehetőség ahhoz, hogy a szellemi én szabadon mozogjon az érzelmek
világában. Az ünnepeknek a megszentelése abból áll, hogy a test és lélek egyformán pihenjen és
főképpen a lélek szabadabban emelkedhessen a testi világ fölé és ezt a szabadságot a lelki
megerősödésére használhassa fel. Nagyon helytelen az a szokás, hogy az ünnepeken több kívánatos
dolgot akarnak az emberek elérni a testi szerveik kielégítésére. Az élelem szükségén felül igyekeznek
a testi vágyak, úgyszólván felesleges kielégítésére is, ami evés-ivás, szórakozás. Ez mind az
ünneplés értékét csökkenti, mert az ünnep a testi pihentetésre és a léleknek a maga fejlődésére adott
lehetőség az idők kezdetétől fogva.
Ünnepet szentelhet az ember mindennek, ami őt boldoggá tette, felemelte, vagy szomorú
válás fájó érzéseivel sújtotta. De az ünnep a léleknek szól, de az ünnep a test részére csak a pihenés
lehetőségét nyújthatja, mint ti mondjátok: kikapcsolódni a terhek hordozása alól, hogy a lélek
felemelkedhessen a zűrzavarok gyötrő súlyának terhe alól. Ezt azért mondom, mert van mindennek
ideje: amikor nincs, akkor már a lélek kikapcsolódik a test igája alól és a maga világába készülődik. Ti
ne legyetek készülőben még, mert reátok még munka vár a Földön, hogy elhinthessétek a magot,
amelyet a lelketek már a saját talajában nemcsak befogadott, hanem csírázásnak indított és egyik-
másik lélekben már ki is hajtott, hogy gyümölcsöket hozhasson már ebben az életében. És én azt
mondom, boldog lesz az a lélek, aki már a megérkezése idején ezzel nyithatja meg az ajtókat, hogy
hozott magával valami olyan értéket, amit itt a Földön tudott megszerezni. Mert mindenki visz magával
valamit - de sajnos nem örvendetes dolgok ezek, hanem szívesen eltitkolná, ha lehetne azokat, mert
azok csak fájdalmas és szégyenteljes emlékek, amiket a magával hozott emlékek között talál.
Én azt szeretném, ha ti, akik a földi értékek között válogathattok, olyan eszmék és gondolatok
között, amelyek egyre nehezebben hozzáférhetőkké válnak - mert az utolsó idők emberei úgyszólván
szégyenleni fogják, hogy voltak olyan idők, amikor még hittek az emberek azokban a tudományokban,
amelyek szerint volt Isten, és voltak szellemi megnyilatkozások, a jó és rossz szellemek életjelt
adhattak magukról, és az egyik jól, a másik rosszul fogta fel az életet és azok szerint élhetett ... Ezek
az idők is elkövetkeznek, amikor a jobb felé haladó lelkek félelemmel és irtózattal tekintenek le a
Földre, mert félnek és rettegnek a földi világtól. Azért addig, amíg a járható úton haladtok, addig
örüljetek, hogy ti választhattok az életben - a jó és rossz között - és szabadakaratból a jobbat, az
igazságosat választjátok, mert még szabadok vagytok, még az üdvösséghez vezető út nincs egészen
eltorlaszolva. Mindent meggondolva figyeljétek, mit mondott az Úr azoknak a munkásoknak, akik az
utolsó időben kivették részüket a munkából, és nagy sietve igyekeztek arra, hogy minél többet és
jobbat végezhessenek el, mert az idő lejáróban van és a földi életek fel lesznek számolva, és nem
mindenki választhatja azt munkául, amit akar, hanem azt kell végeznie, amire beosztják.
A földi hatalom mindig azon igyekszik, hogy minél jobb és kényelmesebb életet élhessen az
ember - és vajon mi a vége ennek a féktelen igyekezetnek? A test felmagasztalódik, a lélek elsatnyul
és hosszú időkig a gonosz szolgálatába lesz befogva. Azért a léleknek az Istenben való hite a
legdrágább. Mindig az volt, de nem vigyázott eléggé erre a nagy és drága ajándékára az isteni
kegyelemnek, és nagyon sok fájdalommal fogja megsiratni önkényes választását az az ember, akinek
elsatnyul a lelki világa. Azért küldi az Úr a még meggyógyítható lelkeket a Földre, mert még van egy
kis maradványa a hitnek és a szeretetnek, de eljön az az idő, amikor már csak gunyoros
emlékezésben beszélnek róla, azután már megkezdődik a kiválasztás: ki hová tartozik, oda lesz
beosztva. Ti tartozzatok a Krisztusi egyházhoz, mint az Ő tanítványai, és az Ő igazságának hirdetői és
követői, igaz szolgálattevői az Ő tanításainak. Mert minden elmúlik, de az Ő beszéde lélek és élet, ezt
valósággá tenni, az a feladata az Őt követő, üdvösségre előhívott emberi léleknek. - Amíg az időben
vagytok, addig munkálkodjatok, mint az Úr tanítványai, mert azzá kell lennetek, hogy bemehessetek
az új Jeruzsálembe, ahol a feltámadott Úrral az örökélet világában fogtok találkozni.
Mi veletek vagyunk, beszélünk és cselekszünk a ti érdeketekben, de a saját boldogságotokat
a magatok hitével és munkájával tinektek kell kiharcolni, hogy az a tiétek legyen. Most még fenn van a
nap, de már hanyatlik a világosság, mert felhős az ég alja és mire lehanyatlik, sokan nem fogják
megtalálni a hazavezető utat.
Most elgondolkozva ezeken, készüljetek lélekben az Úr elé, Aki feltámadott, hogy mindenki
követhesse lélekben és igazságban ...
Isten veletek.
Isten áldása legyen veled.

- 71 -
 „NEM TUDJÁK, HOGY MIT CSELEKSZENEK!...”
Névtelen Szellem 1970. április 2.

Az Úr Jézus Krisztus nevében kerestelek fel gyermekem. Egyre nagyobb felkészültséggel

jövök, mert azok a nagy és szent törekvések már-már elerőtlenednek a lelkedben, mert a test
meggyötört idegvilágának már-már elfáradt maradványaiban sokszor alig találom meg a szükséges
szavakat, hogy megmondhassam az előre felkészült gondolataimat és érzéseimet. - Sajnálom a te
életedet kivonni a világi forgatagban élő és mozgó csoportokból, de az élet mozgása, szenvedései
mindig nehezebbé és nagyobb erőt igénylő kényszerré sűrűsödnek. És látom azt is, hogy a testi
énben is mind kevesebbé válik a pótlás lehetősége, de mindezek ellenére mindig megtelik az a kis
edény a lélekben, amit fel lehet használni az igaz és jó megszerettetésére az emberek lelkében. Ezért,
bár nagy szeretettel vagyok a te testi életed fenntartása iránt, de mégis szükséges, hogy
figyelmeztesselek arra, hogy nagyon vigyázzál a magad testi erőinek a fenntartására és beosztására,
hogy szükség nélkül el ne pazarold az erőidet, amik főképpen az idegek felettébb való kimerítésével
történnek meg.
Ne bántson meg téged a földi emberek által ki-kibuggyanó gonoszság, mert minden a maga
életét élő emberi lélek - még ha örömmel veti is bele magát a szép és jó eszmék megvalósításába, de
az alaptermészet szerint még a rosszat, a helytelent és igazságtalant jobban a sajátjának érzi és
inkább időzik szívesen a megszokott rosszban való érzései között, mint a felvett és még szokatlan
jobb és igazabb érzések világában. Erre azt mondja a világi okoskodás - hogy nem lehet máról
holnapra megváltozni. Én azt mondom: de igen!
A megszokott rosszat is le lehet vetkőzni, ha van egy szebb és jobb ruhája az embernek! Igaz,
hogy jobban kell rá vigyázni, mint a régi rossz ruhára, de ha kicsit is vigyáz az emberi lélek, akkor
kevésbé kopik és tovább tart és nem kell szégyenkeznie a váratlanul betekintő látogató előtt. Így van
ez gyermekem, az emberi lélekben is: az ember szereti a jobb és tetszetősebb külső formában való
megjelenésével megmutatni magát és jólesik, ha valamennyire jobb formában találja az embert az a
valaki, aki váratlanul felkeresi, mint ahogy a valóságban kinéz. A világ - mint mondtam - csak
tükörképe az igazi életnek. Ez a tükörkép nem mindig a valóságot mutatja, csak a formát, amely után
szeretné az igazi én magát igazítani - vagy amit már le szeretne vetni magáról - de ez a léleknek talán
még csak a vágy-világában él, de a megvalósulástól messze van. Az emberi lélek elfárad a
küzdésekben, a gonoszoktól feléje sújtott megpróbáltatások elviselésében és magába vonulva
igyekszik az ő maga elé vett lelki formák megvalósításaiba beleélni magát, de a külvilágban ezer és
ezer más próbák, bántások, gondok elfedik előle a látóhatárt és kénytelen a saját maga gondjai és
fájdalmai világában megmaradni.
Ezért mondom, hogy ne csak az ünnepek világában, hanem a hétköznapok világában is
vigyázva lépjetek előre az időkben, mert nem tudjátok, mikor érkeztek be - melyik lépés visz be
benneteket - az elszámolás és értékesítés világába. Azért a folytonosan mozgó, hétköznapi világ lelki
ruháját ne viseljétek állandóan, amíg a testi munka, a testi követelmények feltétlenül szükségessé
teszik. Inkább a testi munkában való követelmények világában is hordozzátok a lelki világ
követelményeihez szükséges kielégítő, segítő eszközöket. A lelki énben elrejtett drágaságokat nem
szükséges minduntalan észrevétetni, de az elrejtett kincsek tudata és annak a biztonsága legyen az
embernek az a kötelessége, hogy azt minden körülmények között megtartsa. A megtért emberi
lelkeknek más beosztásai kell; hogy legyenek. Okosan és féltőn kell hordozni a drága kincseket,
nehogy a gonosz elrabolhassa azokat. Mert azok, akik még nem tudják értékelni az Isten ajándékát
magukban, annál inkább nem tudják másokban, mert hitük nincs annyi, hogy harcba szállhassanak az
ellentétes fogalmakkal még megtelített emberi lelkek hibáival és gyengeségeivel. Mindenkit meg kell
hagyni a maga útján, amíg el nem esik; ha elesett, akkor fel kell segíteni a jó útra, de csak nagyon
kíméletesen, mert a lelkében hordozott tévedés még erősen fogja, amíg a lélek önmagában meg nem
látja, hogy: tévedett.
Csak akkor lesz befogadóvá, mert akkor nyílik meg a szellemi beismerő tudata ... Azért nehéz
a világ szerint jónak ismert embereknek a lelkéhez hozzáférni, hogy azok is haladjanak a beismerés
útján. Ezeknek megtérni, az alázatos beismerés útjára lépni azért nehéz, mert azt hiszik, hogy mindez
csak azoknak való, akik a bűnökben már mélyen benne vannak. Nem! - Mindenkinek vannak többé-
kevésbé felismert tévedései, bűnei, amelyekhez nem lehet hozzányúlni, mert fáj az a lelki rész, amit a
másik érint. Azt az embernek magának kell felismerni önmagában, és ha ez megtörtént, akkor már
könnyebb az igazságról beszélni, mert aki önmagában beismeréshez jutott, az már hozzáférhetőbb
lélekben. Sokszor még a cselekedetekig nem jutott el az ember, de lelkében már ott él a vágy a
lehetőségek keresésére és örül, ha megtalálta azt és élhet vele. Hiszen ezek azok a titkos bűnök,
amelyek a legveszedelmesebbek, mert bár várja a lehetőséget, hogy azokat kiélje, de azt a másik
embert azért ő leszólja, elítéli. Ezektől óvakodjék minden igaz, megtérés útjára lépett emberi lélek,
mert nincs olyan senki a Földön, aki nem vétkezett, vagy egy titkos vágy ne lenne a lelkében, amit
még nem követhetett el, de ha a lehetőség kedvez, akkor örömmel elkövetné. Persze ha más követi
el, azt ő titokban nagy megelégedéssel veszi tudomásul, mert ezzel önmagára nézve egy olyan
igazolást talál, amellyel minden vádat letisztíthat magáról. Ezek a lelkek nehezen gyógyíthatók, mert
nem tudják beismerni hibáikat. Azért az Úr előtt minden lélek egyformán vétkes bizonyos dolgokban,
még ha nem is tett rosszat, de lélekben pártolta a bűnöst.
A világ telve van nagy bűnök hordozóival, azért inkább megvilágosodást kérjetek részükre az
Úrtól, mint ítéletet, mert „nem tudják, mit cselekszenek”. Nem tudták a zsidók sem, akik az Úr Jézus
keresztre feszítését kérték a hatalomtól, aki nem szívesen egyezett bele a halálra ítélésbe, de éppen a
„zsidók” kérték, akiket a megváltó kegyelem hívott a megigazulásra, a megdicsőülésre a Föld lakói
közül - azért nagyon meggondolva és komoly önvizsgálat után ítéljenek azok, akik mások felett ítéletet
mondanak ki. Ezt a befejezést mondom az utolsó beszédemhez.
Most Isten veletek, de nemsokára ismét szólok hozzátok.

- 73 -
 AZ ÖNMAGUNK FÖLÖTTI URALOM MEGSZERZÉSÉNEK
FONTOSSÁGA
Névtelen Szellem 1970. április 9.

Igen, a jó Isten szent nevében én vagyok és figyelemmel szemlélem a te fel-fellobbanó,

örömmel teljes gondolataidat, amelyek a meggyőződések folytán keletkező örömérzések, mint kísérők
- a lelkedben megjelennek. A szellemi világban a léleknek ilyen érzései vannak, melyek átható örömöt
okoznak, akkor még nagyobb örömöt okoz a visszaemlékezés, mert ez akkor már nem csak egyéni
átérzése és kisajátított külön ajándéka az életnek. Sokan fellelkesednek az ilyen visszaemlékezések
hatására és - bizony nem egyszer, hanem megszámlálhatatlan sokszor éppen az ilyen emlékek váltják
ki azokat a fájó visszaemlékezéseket azokban a lelkekben, akik földi életükben nem jutottak hozzá,
hogy ilyen átérzések birtokába juthassanak. Mert az érzések és az értékek megváltoznak a halál utáni
életben. Ott is vannak gazdagok és szegények, mert az egyik gyűjtötte az aranyakat vagy a pénzt,
amin mindent megszerezhetett, a másik a lelki örömöket kereste és meg is találta, mert az Isten
bőkezűen szórja el a földi életben azokat a nagyértékű kincseket, amelyeket a Földön érték
nélkülieknek tartanak a testi emberek.
De az okos lélek nem szűnik meg ezeket gyűjteni, amelyek vannak és sok boldogságot
szerezhet még a Földön is ezekkel, mert bár kevesen ismerik az értékeiket, de akik egymás között
már megtalálták ezeket, sokkal könnyebben tudják a lábuk elől a nehezebb súlyokat is eltakarítani,
mint akik még megbotlanak bennük és elesnek bennük. Mert az emberi élet nem a boldogság
élvezésére van adva, hanem a bűnök elhagyására és új életformák keresésére és megtalálására
adatott a kegyelem idején. Ezt kell az embernek felismerni és ebben munkálkodni, ameddig a Földön
él. Mert a földi élet kegyelemből van adva, hogy aki hívő lélekkel járja végig az életet, és megtér a
gonosz és fájdalmas utakról az igazság és szeretet útjára, az a jobb és igazabb eszmék szerint
beosztott szellemi világokban boldogan megpihenhessen az igazság szerinti élet ölén. Mert az emberi
lélek vágyódik a „jó” és „igaz” élet után, de egyetlen lehetőséget sem használ ki annak
megvalósítására, mert úgy gondolja, hogy pazarlás az, ha az élet nyújtotta örömöket nem használja ki.
Fösvényen magába zárkózik, még ha néha megmozdul is a lelkében a jó és igaz cselekedetekre
indító akarat, mert fél a csalódásoktól, a visszaélésektől. Igen, az ember fél a másik embertől, hogy
nem lesz jó vége, ha közel engedi az ő lelkéhez, mert kárt tehet és keserű csalódással kell
megfizetnie a hirtelen fellobbanó szeretet érzését, amit az érdemtelenre pazarolt.
Igaza van a félelemmel eltöltött emberléleknek, mert a csalódás fájdalmas érzést kelt a jobb
és igazabb lélekben, de - ha senki nem képes áldozatot hozni a jó és igaz megvalósítására, akkor
soha sem ismerheti meg senki a jót, az igazat az élet zűrzavaros útján ... A földi életben csak
áldozatokkal lehet feljebb emelkedni, az igazság útján csak áldozatokkal lehet eredményt elérni, de az
is ritkán juthat érvényre, mert a gonoszba belesüppedt emberi lelkek vakok és süketek az igaz; a jó
felismerésére és több a visszaélés, mint a jónak az értékelése. Az emberi lélek, ha lecsúszott, vagy
szándékosan lelépett az igazság útjáról, akkor megtanul védekezni az igazság ellen, hogy az
igazsággal szembeállhasson. Ez a szembenállás vádol és hazugsággal szépíti cselekedetét és
ilyenkor az igaznak sokszor meg kell alázkodni és be kell ismernie tévedését, mert a lélekbe nem
láthat bele, nem tudja, mi indította el a bűnt a cselekvésre ... Azért az emberi lélekben sokszor a rossz
az igazság ellen támad és az igazságnak szenvedve el kell tűrnie a gonosz ügyeskedéseit és
visszaéléseit, mert az igazság nem mindig boncolható fel a legkisebb részletekig; a lélekben sok apró
és eleven érzések húzódnak meg a bűn mellett és így nem tudja senki, meddig van az igazság, és
meddig a bűn ereje és hatalma, mint a fő indító a cselekedetekben.
Az isteni igazság ereje feldolgozza a lélek legmélyebb rétegeit is és a bűnre kényszerítő
erőket olyan helyzetbe állítja, ahol már nincsen menedéke a rossznak. Azért mondja az Úr, hogy ha
megbocsátjátok az emberek vétkeit, a ti vétkeiteket is megbocsátja az igazság törvénye - de többé ne
vétkezzetek. A megbánás és beismerés új utakat és lehetőségeket mutat meg a megtért léleknek. Az
új utakon új lehetőségekkel találkozik az emberi lélek, és ha erős és szent elhatározással lépett be az
élet lehetőségeibe, akkor az előző bűnök kiigazításai munkájában csakugyan segítik a jóban és
igazban segítő erők. Ezáltal diadalmasan feljebb emelkedhetik a javulni vágyó lélek és mindenképpen
megtalálja a bűnből kivezető utat. És ha egész lelkében benne él a jó és igaz, szent elhatározás,
akkor nem marad semmi emlékezés a bűnéről, sem a Földön, sem a lelkek világában. De amíg az
érzés- és gondolatvilágában még a bűnre való vágyódás fel-felbukkan, addig még erősen kell és
szükséges, hogy az emberi lélek küzdjön, mert a bűn mindig erősebben csábítja a megtévedt lelket.
Azért meg kell ismernie a valóban megtérni akaró léleknek a bűnből való kibontakozásnak útját ... Az
isteni kegyelem elvezeti minden lehetőséghez az ember lelkét és kisebb-nagyobb megpróbáltatások -
mint kísértések - elébe állhatnak, de az isteni kegyelem megerősítheti a küzdő emberi lelket és
diadalmat arathat a bűn és tévedések felett...
Nagyon fontos az emberi léleknek a megtérés és az önmaga feletti uralom megszerzése, mert
a gyengét lesodorja a bűn ereje és hatalma, de aki Istenhez fordul erőért és kegyelemért, az
megharcolhatja a nemes harcot önmagában és önmagával, mert az ember csak ember önmagában,
de ha imádságában Istent kéri segítségül, nem csalódik meg, mert Isten szereti a megtérésben küzdő
emberlelkeket. Azért imádkozzatok, hogy az isteni kegyelem az „ember” fölé helyezze a lelketeket,
mert ha a lélek a megtérés útjára lépett, akkor már ő az irányító hatalom az én-ben, és akkor már nem
tud erőt venni a tévelygés lelke felettetek.
Most elbúcsúzom tőled szeretettel. Hívjál és készítsed elő az írásokat és amikor kipihenve
vagy, nézzél bele és rakd rendbe, mert ha nem tudtad rendezni, újat írunk.
Isten áldásával búcsúzom tőled.

- 75 -
 „ATYÁM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD ...”
Névtelen Szellem 1970. április 13.

Már itt várlak az Úr Jézus nevében gyermekem. Tudom, hogy azt az előkészítést nem szedted
össze, de nem baj, majd azért el fogjuk készíteni, ha nem is egészen olyan pontosan, mint azt én
akartam, de majd azok, akik érdeklődnek utána, azok meg fogják érteni az én gondolataimat, mert
nagyon is megérthetők. Csak egy kis gondolkodás és főképpen érzés kell hozzá, de rendezni
szerettem volna mielőtt a következő ponthoz kezdhetnék, ami még nehezebben megemészthető lesz
az utókor számára. Ugyanis ebbe a bűnbe az emberiség túlságosan bele van merülve, de annál
inkább siettetik a részükre elkészített kiigazítást, mert az emberi természet nagyon a szélsőségek felé
hajló, pedig a csendes és körültekintő gondolkozás több eredményt hoz, mint a szélsőségekben való
ide-oda kapkodás, már annál is inkább, mert elrontani könnyű valamit, ahhoz nem szükséges a
gondolkozás, de helyreállítani az elrontott dolgokat, az már sok és nagy figyelmet igényel. Mindent
tudok és látok, hiszen mindenki önmagában hordozza a lelki érzéseit, gondolatait, vágyait és
törekvéseit. Ezt még a testben élők is meglátják, csak egy kis tanulmányt végezzenek. Ugyanis a
benső énben rejtett érzés és gondolat a megérzésen keresztül már tisztán leolvasható az
ember arcáról, illetve felismerhető hanghordozásáról. Azért szükséges, hogy az ember lelkileg
képezze magát a jóban és igazban, hogy a földi ember valódi kilétét lehessen leolvasni az arcáról és
hangjáról, mert ezzel is gyakran visszaélnek.
Az ember legyen egyszerű, őszinte és szeretetteljes, a jót kövesse, a mások tévedéseiből
okuljon és használja ki az élet által adott tanulságokat, a jót igyekezzék követni, a rosszat, amit az
úton bőségesen tapasztalhat elhagyni. Minden megmozdulása elbeszéli, hogy mi a szándéka és
vágya az élettel szemben. Természetes, hogy mindenki boldog szeretne lenni, mert a bűn nem nyújt
sem megelégedést, sem békességet, pedig az nagyon fontos tényezője a léleknek, hogy
megelégedést érezzen, mert megnyugszik abban az egész lénye. - De ott van a nyugtalanságot okozó
irigység, a különböző vágyak utáni törtetés, hogy azok ki legyenek elégítve ... a lélek folytonos
akarata, ténykedési törekvései, hogy mindig valami eredményt érhessen el. Az egyszerű lélek nem
törődik a más ember boldogságával, a gazdagságával, címével, rangjával, annak nem kell a másé;
nem irigyli, mert boldog abban, ami az övé. Az ilyen ember okvetlenül hasznos törekvései
befolyásolják a külső világ előhaladását is, mert nem lehet boldog az, aki igazságos és együttérző a
másik emberrel, és az a másik ember boldogtalan és szenved. Tehát azt az okot, ami szenvedtető,
meg kell nézni és vizsgálni: mi az és hogyan lehetne elérni a békességes, szenvedésmentes és
boldog életet.
Az isteni szeretet még az eltévelyedett, gonoszságba süllyedt latornak is boldogságot ígért a
keresztfán, mert az felismerte az igazságot, hogy ő méltán szenved társaival együtt, de felismerte azt
is, hogy Az, Akivel együtt szenvednek, az semmi bűnt nem cselekedett és csendesen tűri azokat a
szenvedéseket - a bűnösökkel egyformán kiosztott gyötrődéseket - amelyek az igazság szerint nem
lett volna szabad, hogy megtörténjenek. Leintette zúgolódó társát, mert felébredt lelkében az igazság
érzete. - Nagy példa ez, melyet meg kellene érteni minden bűnben vergődő léleknek, hogy önmagába
tekintsen. A bűn és tévelygés teremti meg azokat a meg nem érdemelt gyötrelmeket, melyek a tiszta
igazság ellen törnek és - ezekkel van telve a földi világ. Óh, földi emberek! - próbáljatok beletekinteni
abba a sok szenvedésbe, amelyeket az eltévedt emberek hoztak létre és minden pillanatban követik el
azokat a bűnöket, melyekben a rémségeket igyekeznek érvényesíteni, mert nem tudják és nem is
akarják tudni, hogy aki valamit létrehoz - az az övé, hogy legyen az jó vagy rossz - el kell fogyasztani
annak a következményét, mert azt ő teremtette. Legyen az csak egy eszme - vagy kész cselekedet -
azt a szabadakaratával hozta létre, tehát teremtette, mert lehetősége volt hozzá, hogy a maga akarata
szerint alkothasson ...
Óh, hányan gyötrődnek az ő hibás és gonosz elgondolásuk megvalósítása miatt! Mennyi
fájdalmas és gonosz cselekedet valósul meg és lehetőséget keres a továbbélésre! - Emberek -
emberek, vigyázzatok a lehetőségek világában, mert nem tudjátok, hogy mit cselekesztek a ti ferde -
igazságnak hitt - bűnös eszméitek megvalósításaival! Mert mindenkinek el kell hordoznia beszédeivel
és cselekedeteivel létrehozott eredményét. Meg kell éreznie a jó és rossz eszmének és
cselekedeteinek a következményeit, mert ezeket az ember teremti az önmaga részére. Nemcsak a
szellemi világban kell felismernie helytelen és az Isten törvényeivel ellenkező ténykedéseit, hanem
végig kell élni, végig kell szenvedni mindazt, amit az ember beszédeivel és cselekedeteivel
létrehozott. Tehát nem lehet csak élni, hanem az életnek a folytatását, a jó és a rossz
következményeit is át kell élni. Ezért vannak a földi életek adva a szegény bűnös, eltévelyedett
lelkeknek. Azért azt mondom: vigyázzatok és imádkozzatok gondolataitok és cselekedeteitek áldást
termőségének a megóvásáért és a jóban való bőséges terméséért, mert nem tudja az ember, mikor
mit beszél és mit hogyan cselekszik, jól-e vagy rosszul. Mindennek van következménye, ha késik is ez
a következmény, de meg van, az idő megérleli és elhozza akkor, amikor nem is gondol rá az ember ...
Nagyon vigyázzatok és imádkozva gondolkozzatok Istentől kérve segítséget vágyaitok és
cselekedeteitek megvalósításához, mert nem mindig helyes és jó az ember elgondolása. Azonban az
Istenre bízva a jövő kialakítását, bármiképpen lesz az: amit az isteni hatalom intéz el, az mindig
meghozza a maga áldását, ha az ember meghajol az isteni akarat előtt.
„Atyám legyen meg a te akaratod”. Ez legyen a ti akaratotok is gyermekeim, mert Isten a
legjobbat adja, ami a lelkek elrendezésével, a sorsok egymáshoz való kapcsolódásával történik.
Most adok neked szabadságot az írások - ahogy tudod, vagy lehet - rendezéséhez.
Isten veletek. Okvetlen megnézlek benneteket, jók legyetek.

- 77 -
 AMIK BEVÉGZETT UTAKNAK SZÁMÍTHATÓK
Névtelen Szellem 1970. április 16.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem, hogy a munkát ismét áttekintve, a hiányzó
részeket kiigazítsam és ami még hozzájárna, azt is beletoldjam, hogy tovább juthassunk, mert most
egy kis rövid békességes időre van kilátás. - Tudok mindent, de várok, amíg egy fordulóhoz érünk és
akkor egy nagy kérdés következik, amire mindenkinek felelnie kell és ki hogyan oldja meg, vagy
oldotta meg azokat a kérdéseket, amelyek a létben forognak, mint az ember választásainak
lehetőségei, ha azok szerint kapja a sorstól a feleletet a további sorsára, ami nem könnyű, múlandó
feladat elé állítja egyiket-másikat, hanem ezzel valóságos sorsdöntő helyzetet vált ki a lélek a maga
részére. Mert mindennek van ideje, amíg a lélek fel tudja ismerni, nem mondom a feladatát - hanem
azokat az eszközöket, amelyekkel munkába állhat, hogy egy bizonyos szellemi szinten el tudjon
helyezkedni, és amikor eljön a nagy leszámolás napja és választani kell neki a munkában: mivel és
hogyan tud eredményesen célt érni. Mert akik nem képesek semmiféle olyan munkában helytállni,
amivel valamit végezhetnek, amivel a célt előbb elérik, azok hiába szeretnének részt venni, de mint
alkalmatlanok, kiselejteztetnek a munkálkodók sorából.
Tehát én hiába ösztökélem azokat, akik szeretnének nagy eredményeket szerezni az életben,
hogy a nagy választás idején jó és kedvező munkához jussanak, mert bár tudom és látom, hogy az
igazságban megállni egyik-másik mire képes, de ők nem tudják még, mert az ismétlődő testöltések
lehetőségei állnak előttük, amelyekben elbukhatnak. A szellemi életet nem tudják felfogni, mert nem
látják és hiába vannak előttük a különböző hibák és vétkek következményeinek szomorú példái, nem
tudnak belehelyezkedni azokba lélek szerint, mert jobbnak, igazabbnak érzik magukat a másiknál.
Fogalma sincs a testben élő léleknek arról, amikor a lélek érzi azokat a fájdalmakat, amiket magának
szerzett meg. Ez nem kicsiny munka, amit csak úgy odavetve is el tudna a lélek végezni. Én azt
szeretném, hogy alázatos, Istenben bízó lelkek kerüljenek ki az én kezem alól, mert ez a fő most az
utolsó idők előtt.
Mert az utolsó idők előtt lefolyó érzelmi és cselekedeti eredmények már úgyszólván bevégzett
utaknak számíthatók, mert aki már felemelkedett a harmadik légköri gyűrű második felébe, az jól
vizsgázott a Földön és nem kell már testet öltenie a legutolsó időkben. Az már az ő hite szerint
megszabadult a földi élet kényszerétől, megszűnt a kötelezettsége a földi próbákkal. Az ilyen az
alacsony és sok lelki gyötrődést okozó bűnöktől már tiszta, azok nem is kísértik többé, hogy
elbukhasson. De akinek még vannak ilyenek a lelkében, azoknak még küzdeniük kell, hogy
elhagyhassák a bűnre csábító vágyakat és helytelen igazságokat, melyekben sok szenvedés magva
van elrejtve. Nagyrészben jóleső tévelygések ezek, amelyeket szívesen dédelgetnek a földi emberek
a saját lelkükben, amíg nem nekik kell szembenézni ezekkel. Ezek a tévedések megsűrűsödve még
az egyházakban is megtalálhatók az igazságok közé csempészve, mert „az ember csak ember”, amíg
le nem tudja vetni saját testi énjének kívánságait és főképpen az önmaga felértékelését és a másik
tévedő ember fölé helyezkedését. Nem tud alázatos lenni lelkében, mert könnyen felülemelkedik a
másik ember testi és lelki világa fölé, magát különbnek, igazabbnak tartja és ebből sok hiba, baj és
szenvedés keletkezik éppen a jobb, az igazabb, de szerényebb lélek részére. Azért akarom ezt a
könyvet, ha lehet, közreadni, hogy aki tud hozzájutni, az biztosan látja ennek szükségét lélek szerint,
mert a nagy elszámolás közeledik, már az ajtó előtt van és még vannak, akik nagyon szeretnének
munkálkodni, hogy a maguk lelkét jóvá és igazzá tegyék a tiszta igazságok szerint.
Igen, ez is jó lenne, és még egy párnak lehetne benne munkát vállalni.

- 79 -
 GONDOLATOK, ÉRZÉSEK FORMAKÉPZÉSÉNEK JELENTŐSÉGE
Névtelen Szellem 1970. április 30.

Már tudom, hogy ma még írhatok az Úr Jézus nevében, de hogy ismét mikor jön arra alkalom,
az nem éppen rajtad és énrajtam múlik. Lehetséges, de nem bizonyos, de azért addig lehet kívánni is,
de te nem leszel abban az állapotban. Ne legyen semmire gondod, ha íráshoz kezdel, mert az
zavarólag hat és akkor nem lehet elfeledkezni magadról egészen és az meg az én gondolataim
kialakulásának az útjában van. A te gondolataidba és érzéseidbe kell valamennyire beleilleszkednem,
hogy te elfogadhassad és én a magam gondolataival elegyítve, átdolgozhassam, mert a
formaképződés a te lelkeden megy keresztül, tehát azt nem lehet úgy fogadni, mint egy teljesen
egyéni valamit. A gondolatok, az érzések és ezeknek a belső megalapozása az én munkám, de a
kifejezések nem mindenben egyeznek és éppen ezek az alsórétegű formák sokszor megtévesztik a
forma után indulókat. Azonban akik nem a formák után indulnak el, hanem a lényeget keresik, azok
jobban járnak, mert azok közelebb jutnak a valósághoz. A gondolatok magasabb hivatást töltenek be,
mint a formák. Azért nagyon lényeges az is, hogy a forma szép legyen és az értelmet tisztán hozza ki,
hogy félre ne lehessen érteni. Én úgy látom, eléggé értelmes formákat találok meg a te lelkedben,
mert akik lemásolják a saját lelkükben, nem sokat tévednek el attól a lelki formától, amelyet én a
magam lelkében kialakítottam és ez a mérvadó a forma kidolgozásánál. Általában mindazok a
gondolatok és érzések, amelyeket a lélek magában fel tud dolgozni, szükségesek, hogy azoknak
lelkében, akik hallják és olvassák, ahhoz hasonló gondolatformák alakuljanak ki, mint aki azokat a
maga gondolatainak formáivá alakította ki. Akár az érzések, akár hallás által képződött ki az emberi
lélek felvevő képessége, ehhez a képzelet nagysága, világossága, gazdagsága, a lélek színes
formába öltöztető képessége is nagyban hozzájárul, hogy a hallgató vagy olvasó a maga értelmében
is tudjon hasonló gondolatokat kialakítani, mert az is nagyon fontos, hogy megérthesse a mondott,
vagy olvasott dolgokat. A lélek gazdagsága hozzájárul ahhoz, hogy élvezni tudja, vagyis az önmaga
lelkében élő, mozgó valósággá tudja változtatni az elmondottakat. Az ember csak azt tudja
feldolgozni, amit meg tudott érteni és el tudott képzelni.
Ezért nem tud mindenki írni, mert hiányzik a kifejező képessége, és azért nem tud beszélni,
mert a gondolatokat nem tudja szavakban kifejezni és így nem tudja a másik emberléleknek
értelmessé tenni a gondolatait. Erre is mindenkinek fel kell készülnie lélekben. A lusta lelkek csak a
saját érzéseiket ápolgatják magukban, ezeket nehezen lehet megnyerni a jónak és igaznak, mert nem
szeretnek gondolkozni, amíg nem szorongatja őket az élet kényszere. Ezek a maradiak, akiket nem
lehet megnyerni még a jónak sem, mert nem mernek és nem tudnak gondolkozni. Azért ezektől nem
lehet semmiféle haladást elvárni sem a Földön, sem a szellemi életben. Az élénk lelkű emberek a
gazdagabbak, még akkor is, ha szegények és szenvedők, mert a lélek nem tompult el és nem állt meg
a fejlődés útján. Ilyen élő és mozgó emberlelkek viszik előbbre az életet a Földön is és a szellemi
életben is, mert különböző eszméket, érzéseket, gondolatokat és cselekedeteket hoznak a felszínre
és a jót felismerve továbbfejlesztik. Tanulnak, tapasztalnak, csalódhatnak, de újra próbálnak, nem
maradnak el a fejlődés vonalán járóktól. Ami jó és üdvös, azt megtartják - ami helytelen és nem jó, azt
elhagyják, de nem lesznek gonoszok, az ilyenek nem bosszúállók, de elkerülik a rosszat és nem
tartanak együtt vele.
Törekednek a jobbra, a szebbre, az igazabbra. A közepes embertípus így halad előre. A
felébredt emberi lelkek már lelkesek és mozgékonyak, a jobbat, az igazabbat keresik, így sokat
csalódnak, azonban fáradhatatlanok a keresésben, de meg is találják a jobbat, a szebbet, az
igazabbat, ha - elfogadó természetük el nem fárad a csalódásokban. Ezeket keresi az isteni akarat,
mert ezek lesznek az élet mozgatói a Földön. Sok szenvedés és csalódás után megismerik az Istenbe
vetett hitnek csalódásmentes útját és csendesen munkálkodó emberekké lesznek a Földön és erős
támaszfalakká válnak az igazság és szeretet világában. Mindenkinek van kötelezettsége ott és abban,
amivel bír és amivel érdemeket szerezhet a jónak és igaznak a terjesztésében: a jónak lehetőséget,
hogy terjeszkedjék, hogy hatalomhoz juthasson a szelíd, csendes igazság, hogy a rosszat eltávolítsa
az élet útjából. Az Isten igazságának betartása és fejlődésének előmunkálása: ez mind
szeretetmunka, amelyet csendben, lassan mindenki végezhet, amerre megy és ezzel megerősítheti a
jónak és igaznak a fejlődését.
Nem vár ezért az emberektől hálát vagy elismerést, mert a bűnös emberek nem is látják azt,
ha valaki jobb, szeretetteljesebb, de látja a láthatatlan világ, a jobb és igazabb világ és Aki az egész
világmindenséget igazgatja. Mindenkinek megfizet az igazság a legteljesebb igazsággal és szeretettel,
aszerint, hogy ki mennyit tett, mennyit áldozott igaz szeretetből a jó és igaz szolgálatában. A jóban
való munkálkodás, ha áldozatot kell is bemutatni a jóhoz való hűség bizonyítása miatt - amit sokszor
megkíván a sors - már egy olyan fokozatra emel, ami a nagy átlagból kiemeli a lelket, ha igaz
odaadással cselekedett. Sokszor nem annak látszik, de az igazság törvénye megpróbálja egyiket-
másikat - azért ne féljetek ettől, legyetek csendesen munkálkodó, igaz szolgái az igazságnak, mert
vannak sokan, akik szeretnének előrejutni, de nem tudnak, mert még nem hívták próbára. Azért
legyen az igazságba vetett hitetek erős, mert van, aki figyeli a lelketek megmozdulásait, hogy előre,
vagy hátra mozdultatok. Az emberek beszédeinek keveset higgyetek, mert a jó az ő munkájából nem
csinál vásárt, hanem várja, amikor az Úr hívja a próbatételre. Azért a ti hitetek legyen csendes, békés,
Istentől vezetett igazság, hiszen nem tudjátok soha, hogy mikor miben hibáztatok és mikor jöhet elő
annak a kitörlődési lehetősége. Csendes béketűréssel várjátok az Úr szabadítását, mert eljön minden
külön bejelentés nélkül, tehát várjatok!
A jóságos Isten legyen veletek ... Nagyon vigyázzatok! Az Úr legyen veletek!
Az Úr kegyelme és szeretete legyen veletek, mindnyájatokkal. Jó szívvel venném, ha
időközönkint, egy hónapban 1-2-szer együtt lennétek.
Isten veletek.

- 81 -
 „HINNI, BÍZNI, VÁRNI!”
Névtelen Szellem 1970. június 4.

Az Úr Jézus nevében én vagyok, gyermekem. Tudok mindarról, ami téged foglalkoztat. Az idő
múlik, de amíg van, addig kell kihasználni a lehetőséget az embernek, mert van ugyan az
örökkévalóban is lehetőség, de amit most elvégzel, azzal a holnap már gazdagabb alapot nyer. Az is
nagyon fontos - és számít -, hogy a múlandóság embere hogyan lép át az örökkévalóság nagy
kapuján: mint egy koldus, vagy mint egy gazdagságot elhagyott főúr. Mert az is határoz a belépés
pillanatában, hogy ez a gazdagság a folytonos munkából, vagy a másoktól elvett, eltulajdonított
vagyonból keletkezett. Az emberi lélek nemcsak az ige által gazdagodhat, ha a mások elhullajtott
drágaságait jól tudta kamatoztatni, hanem a saját keresése és kutatásai eredményeként találta meg
azokat a kincseket, amelyekkel meggazdagodva érkezett vissza a hosszú, vagy rövidebb vándorútról.
Mert vándorok vagytok itt a földi életben: királyok és hatalmasok, szegények és gazdagok. Amikor itt a
földi életben elérkezik az idő, és befejezést nyer egy élet, ideát felébred a vándor álmából, széttekint
maga körül, hogy mit és mennyi értéket tudott szerezni az úton, amíg a lelke távol volt a valóságtól.
Mert a földi élet nem valóság, álom, minden valóság nélküli álom; csak az emléke marad meg
mindaddig, amíg le nem tudja magáról tisztítani azt a lélek. Akit nehéz sorsa fájdalmakkal teljes
utakon vezetett át - az boldogan adja át magát a pihentető boldogságnak, de aki leszedte a földi élet
örömeinek virágait: az szegénynek érzi magát, mert nem találja meg azokat az örömöket, és - bizony
fájdalmas emlékezéssel tekint az elmúlt idők lehetőségeire vissza. Keresi, kutatja ezeket az előtte álló
világban, de nem tudja megtalálni, mert azok elmúltak anélkül, hogy valamit magával vihetett volna
belőlük.
Azonban aki olyan emlékekkel gazdagon tér meg a szellemi életbe, amik az emberi lélek
megtisztulását és a jóban, eredményekben való gazdagságot jelentik, az boldogabb, mint a földi
életének örömei között volt. Mert minden elmúlik a földi élet érzelmeiből, örömeiből, csak a szeretet éli
túl a halál hatalmát. De él-e az a szeretet, ami múlandó, ami változásoknak van alávetve, vagy
elmúlik? - kérdezheti a földi ember. Ez is múlandó, ha az a hervadó virágokhoz, vagy az időhöz kötött
érzésekhez volt kapcsolva. Mindig a lélek minősége és céljának beállítása szerint kereste és találta
meg az ember a maga örömét és boldogságát a földi életben. Minden elmúlik, még ami láthatatlan és
lélek szerint valónak látszik is, csak amit az Istenben való hit adhat az embernek, az nem marad el a
lélekről, az kíséri a leghosszabb úton keresztül az emlékezés vonalán. Nem olyan könnyű ezekre
szert tenni a Földön, hogy azután könnyen el lehessen tőlük válni, mert azok már az örökélethez
vezető utak és eszközök, amiket kemény emlékek nyomnak bele az emberi lélek érzésvilágába. Azért
ne féljetek és ne töltsön el borzongással titeket, ha nehezebb élet elé állít is az isteni Gondviselés,
mert ezek nagy változást hoznak a felszínre az engedelmes lélekben, mert látja az eredményt, ami
mindig jobb és tisztább érzésekkel való meggazdagodást hoz létre. Amíg az ember a földi testben jól
érzi magát, sok végletbe esik bele és ez mindig nagy csalódásokba vezeti az emberi lelkeket. Ezek a
csalódások lerombolják a jónak és igaznak minden hatását a lélekre. Ezek a lelki zavarok nagyon
nehéz következmények elé állítják a lélek erejét és elbíró képességét. A hit ereje megkönnyíti a terhek
elhordozását, így az élet nem válik hiábavaló szenvedésekké, hanem új élet felé találja meg az utat és
ez boldogsághoz vezeti még a szenvedések közepette is.
Látod azt te is gyermekem, a te hited megtartott téged a gyötrelmek között is és - az Isten új
életre vezetett. Ez az új életfelfogás egészen közel vezetett a valósághoz. Nem lehet soha előre
megmondani senkinek, hogy hová vezeti útja a megszületett gyermeket: boldogságba, vagy
boldogtalanságba vész el útja, amíg az élete tart, mert a lélek szabadon választhatja meg a maga
útját. A nevelés és a hit iránya nagy lelki fordulatokat hozhat létre egy-egy életben. Azért a gyermekek
nevelése és vezetése nagy felelősséggel jár mindazoknak, akik erre magukat rászánták. A nevelés
nagyon sokat segíthet előre, de a bukás felé is. Nem tudja a földi ember, hogy a gyermeki lélek
nevelésével új világot épít, és jaj, ha a gyermek lelkében a pokol kapuja van kinyitva. Az új élet
úgyszólván új teremtettséget hoz létre, mert a lélek a fogékony, nem a test. A szeretet és az igazság
megismerése a legfőbb tantárgy kell, hogy legyen, mert a gyermeki lélek fogékonysága, nagy
befogadó képessége hozza létre a jövőt, ami vagy nagy bajokat és gyötrelmeket okoz a világnak,
vagy egy szelíd, csendes, munkában eltöltött fejlődési folyamatot hoz létre, amelyet nagy áldások
sora követ aszerint, hogy a jó vagy a rossz jutott hatalomra lelkében. Így azt mondhatom, hogy a jövő
mindig az emberek lelki törekvésétől függ, mert a szeretetben és igazságban való élés: az emberi
lélek vágyvilágában van lerakva. A gyermekek megnőnek és emberekké lesznek, a magukkal hozott
jó, vagy rossz kifejezésre akar jutni az életben, mert az életet akarja uralni, de nem tudja, hogy a
törvény átlépése már szenvedést, és gyötrelmeket okoz az egész világnak. Azért mondom, hogy a
gyermek nevelése a jövő megteremtése. Ebben a nevelésben elsősorban a szülők, később pedig a
tanítók nagy szerephez jutva formálják a jövőt, mert az a népcsoport, amelyik nem ismeri az isteni
igazságokat, már magában hordozza a veszedelmeket, a pusztulást és az ítéletet.
Az a munka, amelyet a Földön élők csoportja magára vállalt, meghozza a maga gyümölcsét.
Ezek egybegyűjtve a nagy számadás napján megszenvednek a saját rossz felfogásukért, hiába
hivatkoznak Istenre, attól olyan távol esnek, hogy ezt fel sem tudják fogni. Azért ti se legyetek
elkeseredve, hanem várjátok a kegyelem eljövetelét, mert az megjön és meglátjátok az Isten
igazságát és boldogan adtok hálát azért, hogy a ti kis kezdő hitetek milyen áldást hozott a ti lelketek
továbbfejlődéséhez és az igaz boldogság eléréséhez, mert adatik annak, aki a kezét kinyújtja a
kegyelem eléréséhez. Az Isten megadja a megpróbáltatásokat, hogy az emberi lélek megtanuljon
hinni és bízni Őbenne, hogy az ember lássa meg azt, hogy nincs elhagyatva, csak próba elé van
állítva, hogy merre indult el a fejlődés útján: jobbra, vagy balra. Aki kér, annak adatik, aki maga akar
teremteni, az teremthet, amennyire a bölcsessége futja, de az örökkévalóság Ura feladja a feladatot,
hogy ki hogyan oldja meg azt: boldogságra, vagy szenvedésre. Jobb, ha az ember idejében ismeri
meg a maga feladatát, nehogy a falnak menjen az ő tudatlanságával. Ezt most végig kell szenvedni az
embernek, hogy megtanuljon hinni, bízni és várni az isteni kegyelemre.
Mert ez a kegyelem eljön, de nem azokra, akik felidézik a gonoszságukkal a veszedelmet,
hanem akik az Istenben bízva várják a kegyelem áldását. Ez eljön! Meglátjátok, már nincs messze,
higgyetek bízzatok és várjátok imádságos szívvel. - Nincs már messze, mert egy jobb lehetőség előtt
álltok.
Addig te pihenjél. Isten veletek, nagyon jók legyetek!

- 83 -
 RENDELKEZÉS AZ ÍROTTAKRÓL
Névtelen Szellem 1970. június 11.

Igen, én láttam a te kétségbeesettségedet gyermekem, de ne hagyd el magad, higgyél és

bízzál, a te hited megment téged. Ez még most nem látszik úgy, mint amit meg lehetne valósítani,
hogy ezek az írások kijuthassanak az emberek kezébe, de ha nagyon rajta leszel, hogy a
gondolataidat is fel tudod szabadítani a nehéz tehertől - amit már nem messze látok közeledni -, más
szemmel látod a jövőt. Csak nagyon gondosan tartsad együtt azokat, most ez legyen a fő gondod,
nehogy vagy összekeveredjenek, vagy elvesszenek. Ha te nyugodtabb leszel, szépen be fogjuk
fejezni, de mint mondom, nagyon gondosan összeszedjük. Persze ehhez idő és nyugalom kell, amit
ezek a zavaros állapotok nem nagyon engednek meg, de megsegít az Úr bennünket, mint idáig is
velünk volt. Csak azt kívánom, hogy legyen nagyon rendesen egybentartva, hogy semmi el ne hulljon.
Nagyon káros volt a munkánkra az, hogy a sok zavaros állapot feltartóztatott, amihez hozzájárult a
szemeddel történt baj is. Ezek sajnos már nem jönnek a te részedre össze, csak tartózkodjál az
emberek nagy beleavatkozásától. Rendbe szedve és átdolgozva kell itt hagyni a leírtakat és akkor
minden jó lesz. Ez kell is - mert ennek nagy kelete lesz az illető kutatók előtt - de én azt mondom,
hogy nagyon gondosan kell még átdolgozni ezt a végéhez közelítő részt, mert ez a legnehezebb az
emberek lelke előtt, mert ez jellemző az emberek természetére: vagy mindent elfogadni, vagy mindent
eldobni. Ha már megjavult volna a te és a többi emberek helyzete és állapota, akkor már sokkal
könnyebb lett volna befejezni, mert az átadás és a megértés világosabb lett volna, de te is nagyon
meg lettél viselve és az idegeid is megfakultak vele, a szemed is gyengült, és mindezt nem lehet
megállítani a szervezetben.
Azért legyél nyugodt, ez kész lesz, és csak azután jöhetsz el. Pedig látom, hogy fáradt vagy, a
földi élet elfárasztotta a lelkedet is, meg a testedet is, de valamennyit, igen meg fogod találni még,
mert szép, békés és megnyugvó élet vár még reád. Nem baj, semmit sem jelent az, még sok örömöt
nyújthat a földi élet, de ne hagyd el magad, azaz ne engedd át magad az idő előrehaladásának;
mindenről gondoskodik az élet Ura, és te meg leszel elégedve, látom és tudom. Bízzál és higgyél: az
Úr ezeket mind tudja és látja, és az idő, ha halad is, az isteni akarat vele megsokszorozza az erőt,
csak te igyekezzél magadnak beosztani úgy az időt, mint az alkalmakat; én veled vagyok és maradok,
de a te gondolataiddal ne távozzál el messzire, higgyél és bízzál és akkor több erőfelesleg marad,
amit fel tudunk használni.
Most pihentesd a szemedet és gondolkozzál azokon amit mondtam. Még talán kétszer jövök
az összejövetelekre, de ha elmégy, akkor mindenki élje a maga életét, hogy amikor ismét itt leszel,
egyben találkozhassatok.
Most pihenjél.
Isten veled, az Úr segítségével minden jó lesz.
 A GONDOLATNAK AZ ANYAGBAN VALÓ MEGJELENÍTÉSÉRŐL
Névtelen Szellem 1970. június 15.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Aki nem hagyja azokat elveszni, a sors
legnagyobb zivatarában sem, akik Hozzá kiáltanak segítségért. Sokan voltak, vannak és lesznek azok
mindig a Földön, akiket a nagy zivatarok hoznak a felszínre és nagy felsőbbségekért epedve mindig
keresik azokat a lehetőségeket, hogy azokat elérjék, csak azért, hogy ők diktálhassanak és előnyöket
élvezhessenek, és leszedhessék az érett gyümölcsöt és rendelkezhessenek azok felett, hogy amit
más vetett, azt learathassák. Ez mindig így volt, amióta a bukás megtörtént. Ez mind azért történik,
hogy megmutathassa a lélek a maga mindenkori haladott vagy elbukott fokozatát. Mielőtt az ember
valamit cselekszik, előbb gondolkozik, örömmel, vagy kesernyésen vonakodva mérlegre teszi azt,
hogy mi az, amit az eredményből felhasználhat a maga részére. Ez az egész földi világnak a gondja,
hogy mennyi az övé és mennyit kell belőle átadni a köznek. Ez a legfőbb gondja az emberi életben
annak a léleknek is, akit magasabb cél elérésének az örömére küld az Úr a Földre, hogy fel tudjon
emelkedni szellemileg azokra a magaslatokra, ahonnan lebukott. Próbát él az egész emberiség; a
gazdag éppen úgy, mint a szegénységben sínylődő és mégis - minden ember töri-zúzza magát, hogy
még jobb helyzetet teremtsen magának, mint amit addig erőlködés nélkül elért.
A Földön minden lélek hibás és tökéletlen, ugyanis elégedetlenségével lerontja a maga jó
eshetőségeit, de aki helyesen és igaz törekvésekkel adja át magát annak a munkának, amit vállalt, az
a ráeső részt el fogja nyerni még akkor is, ha nem akarja, mert az igazság - ha az emberek nem is
látják és nem törtetnek utána - felkeresi az igaz embert életében, és ha nem kívánja, akkor is elnyeri a
jó jutalmát, nem azért, mert ő akarja, hanem azért, mert a láthatatlan Hatalom kimérte azt a részére.
Természetes, hogy erre a kapzsiság feljajdul az egyesek lelkében és kész prédát lát ezekben az
emberekben. - Így lesznek földönfutókká azok, akik maguknak nem kaparták össze azokat a javakat
idejében, amikor azokat a sors az ölükbe dobta. Azért ezek nem éreznek sem irigységet, sem
fájdalmat, csak csendes belenyugvással tovább dolgoznak és fáradnak az igaz munkában, de mégis
gazdagabbak azoknál, akik elkapkodták a másnak kijáró javakat. Ezt nem mint példát adtam előtökbe,
mert ez is kétélű fegyver, ugyanis nemcsak a jó és igaznak a követését, hanem a cél nélkül való életet
jelenthetné, és a munkálkodás értékét is leszállíthatja, ha a lusta nemtörődömség, céltól elmaradozó
gond és törekvések nélküli életet látnám célul tűzni az emberek elé.
Nem! Hanem azt igyekszem a lélekre törekvő emberek elé adni, hogy a gondolatokban
nyilvánul meg az emberi lélek törekvéseinek célja. A cél mindig valaminek az elérését mutatja; azaz;
az alkotás mindig a gondolatoknak, az anyagban való megjelenítését akarja létrehozni, hogy hasznát
vehesse az is, aki nem képes önmagától és önmagából semmit előhozni, ami az életet jobbá és
örömteljesebbé tudja tenni. Ilyen az embernek az anyagi élet fáradozásának a megkönnyítését
szolgáló gépeknek és eszközöknek a feltalálása és létrehozása. Így mindennek lehet egy jobb célja az
életben, hogy az emberi lélek a jóban és igazban megtalálhassa a maga örömét, mert az öröm
annyira szükséges a léleknek, mint a harmat az élet természetének. Öröm nélkül nagyon sivár a lélek
élete. Az ember lelki alkata megkívánja az örömöt. Kinek mi okoz örömöt - az mutatja meg a lélek
fokozatát; előrehaladottságát, vagy mélyrehullottságát, de öröm nélkül nagyon zord az élete az emberi
léleknek, azért óhajtja az örömöt, hogy lássa az életben végzett tevékenységének célját. Nagyon
örülök, hogy megértettél, mert éppen az rontja el az emberi lelkekben a helyes irányban való haladást,
hogy azonnal a saját ferdén felfogott igazságaikhoz tapadva nem tudnak megváltozni, mert nem értik
meg lelkileg, hogy azt másképpen kell felfogni, mint ahogyan ők látják jónak; ez adja az ember
lelkében a kételyt és a helytelen félrefogást az igazság részére. Minden meg van mondva az élet
céljában, de az emberek nagyon szeretnek okoskodni.
Az nem egészen úgy van, de azért ami történik nem lesz kívánatos sokaknak. Ti azonban ne
rettegjetek, ami el van téve részetekre, az meg lesz óva és védve, mert az Úr, amit megadott, azt nem
vonja vissza, csak te legyél békés és nyugodt, higgyél és bízzál, a kegyelem Atyja nem hagy el sem
téged, sem azokat, akik hisznek és bíznak az Istenben, mert a kegyelem veletek van és lesz, de
hűségesen tartsatok meg mindent, amit mondtam! Aki hisz, az elnyeri a kegyelem ajándékait. -
Nagyon fáradt a szemed, pihenjél.
Az Úr kegyelmébe ajánllak téged és mindazokat, akik hisznek az isteni kegyelem erejében és
hathatós erejében.
Isten veletek, ha jól megy minden, jövő vasárnap megnézlek benneteket és ha minden jó,
akkor itt leszek Isten segítségével.

- 86 -
 „EGYÉRTELEMBEN LEGYETEK! ...!” AZ ÁLDOZATRÓL
Névtelen Szellem 1970. június 22.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében, hogy megvigasztaljalak. A te állapotod elleni panaszt lehet
csak okolni, hogy nem tudtam érdemlegesen kihasználni a jó és szép együttlétet, amit az isteni
kegyelem egybegyűjtött, de azért vigasztalódjatok, mert még van idő, hogy beszélgethessek veletek
mielőtt a nyári szünetet elkezdhetnénk. Egy egyeztetett időben, meg fogjátok keresni a lehetőségét az
összejövetelnek és akkor én úgyis megtekintem a lelki helyzeteteket és a szellemi állapototokat, hogy
nem feledkeztetek-e el a nagy hivatás betöltéséről. Minden találkozáskor én úgyis megtekintem a lelki
és testi állapototokat. Azért szükséges az, hogy lássam, hogyan, miképpen növekedtetek vagy
hanyatlott alá egyik-másik az élet bukdácsoló útján, mert minden mozdulat és minden hanghordozás a
lélek állapotát mutatja meg annak, aki akarva, vagy nem akarva kénytelen észrevenni azokat a lelki
hullámzásokat, amellyel a belső érzésvilág küzd. Mert más a boldog felemelkedés és hálaadás színe
és ragyogása, amellyel megköszöni hálásan azokat az örömperceket, amelyekben a lélek boldognak
érzi magát - és mást mutat a panaszos háborgás, amikor keserű szemrehányással önti ki lelkét, az
Istenhez fohászkodva erőért és kegyelemért, hogy ismét megnyugodva tekinthessen vissza az élet
keserű jelenébe. Mert ezek teszik az emberi lelket boldogtalanná, ha nem tud megnyugodni sorsában.
Azért nagyon sok panaszt hordoznak az emberek egymás ellen és sokszor az élet ellen, hogy miért
kell annyit szenvedni, csalódni és vigasz nélkül várni az idő múlását.
Tehát mivel sohasem látja senki a saját énjében uralkodó hibákat, vétkeket, amellyel ő is
szerzett és lépten nyomon szerez is ilyen okokat, amelyeket a másik emberi lélek talán
megbotránkozásra való oknak tart, így nem fogy ki az emberi lélekből a panasz egymás iránt. De amíg
a lélek nem tud önmagába tekinteni és nem tud helyes mérleget felállítani, amely részrehajlatlanul
megmutatja az igazságot, addig mindig lesznek ilyen keserű okozatok, még azok között is, akik igaz
szeretettel vannak egymáshoz és jóakarattal mindenre képesek, mert félreértések mindig
előfordulhatnak. Azért minden homályos gondolatot és érzést siessetek letisztítani a lélek
érzékenységéről, hogy az ne tudjon növekedni, sötétedni, mert minden homály egy-egy akadályt
képez a lelkek egymás megértésénél. A külső világ lehet a legridegebb zavarok között, de a lélek
legyen tiszta megértéssel egymás iránt, mint akik tudják és átérzik az Istentől való elhivatottságot a
nagy megértő boldogság világában, de oda csak azok tudnak eljutni, akik már a földi életben
néminemű sikeres vizsgákon átmentek. Azért jó a lelki közösség egyértelemben való találkozása,
hogy meg tudják egymást ismerni, nemcsak kívül, hanem egymás belső világát is, és gyakorolják az
elnézést és a megbocsátást, mert a földi test csak egy kölcsönkapott külső, ahhoz a próbához illő
ruha, amelyet ideiglenes földi megjelenéséhez kapott a lélek. Azért senki el ne bizakodjék sem a testi
külső formájára, sem ragyogóan csillogó értelmére, sem származására, sem a csillogó képességeire,
melyet Isten ingyen kegyelméből kapott ... (Itt megzavarták az író-órát.) A szemedet pihentesd addig,
majd folytatom.
Már megértettem a te gondolatodat és igyekeztem hozzád. Minden jól van, gyermekem,
nagyon szép és jó a földi élet homályából az égi utakat keresni és akik ebben foglalatoskodnak, azok
nem tévednek el, mert az Isten lelke elvezérli az érzések tiszta világába és ott mindenki megtalálja,
akit keres. Nem téved el senki, aki az isteni lélek útjain jár. Ez nem a névtől, nem a származástól vagy
még a megkeresztelkedéstől sem függ, mert az csak külsőség, de a lélek érzései azok az utak,
amelyek minden mellékútról is betalálnak a nagy és egyenes cél felé vezető útra. Azért mondom ezt,
nehogy bárki is a külső szerint keresse azt, amiben lelki hiányt érez, mert a lélek hiánya sok emberben
van meg, de még nem érzi, mert külső szerint hiszi azt, hogy meg is találhatja. Sajnos, aki így
gondolkozik, az még éretlen a lelki dolgok megértéséhez. Azért tudnak nehezen az alig fejlett lelkek
valamit megérteni az Isten lelkétől való igazságokból, mert mindent a földi mérték szerint értékelnek
és a látszat sokakat félrevezet. A lélek dolgait csak lélektől szerezheti be az ember. Pedig nagyon
ajánlatos az, hogy a testben élő lélek keresse idejében a lelkeiket, mert ha azt a Földön nem találta
meg, a szellemi világban nehezebb megtalálnia, ugyanis ahol nincs, ott nem találhatja meg senki. A
szellemi világban sokkal nehezebben található meg az, mert a hasonló lelkek csak a hasonlók
társaságában találják meg a maguk otthonát. Ez törvény az igazság világában.
Azért mondom én, hogy jó a földi élet, mert mindenki megtalálhatja, amit keres, de el is
veszítheti. Nagyon sok fájdalomba és szenvedésbe kerül, amíg azt megtalálja, amit elveszített. A földi
élet nagy vásárában minden eladó, vagy cserélhető, de az igazság világában mindenkinek csak az
van, amit az igazságban és a kegyelemben elnyert, vagyis amit az isteni kegyelemhez tartozók
szeretetből, vagy kegyelemből adnak neki. Akinek van valamiből elég, vagy sok, az adhat neki
kegyelemből és szeretetből, az pedig mindig áldozatból történik. A szeretet mindig áldozatot hoz; ha
leszáll a földi testbe, hogy segítségül siessen valakihez, hogy az menekülhessen a gyötrelmek
világából. Azért nem kis dolog az, ha a boldogság világából valaki egy földi életet vállal, hogy valakin
segítsen. Ez a szeretetnek a legnagyobb áldozata, ha valaki már boldog megelégedéssel tölti életét és
leszáll a szenvedések birodalmába, hogy valakit felemeljen, megmentsen. Nem kicsiny dolog az, mert
a gonoszok világában sokat kell szenvedni - hiszen te tudod - nagyon messze az útja annak, aki tudja,
hogy boldog pihenés várja őt és a gyötrelmek világában kell neki várni a még távol lévő időt, hogy
megpihenhessen.
De az Úr Jézus is megtette ezt a gyötrelmes utat, hogy a földi élet lakóit kiemelje a rettenetes
gyötrettetésből, mert a Föld a mennyekből kizárt lelkek helye, amíg az Úr meg nem szentelte azt az Ő
maga áldozatával. Azért legyen áldva minden szava, életének minden pillanata, amit a földi lelkekért
tett, mert az Ő élete csupa szeretet-áldozat volt, amit a Földre küldöttekért cselekedett. Aki ezt
megérti, és át tudja érezni, az bizonyos, hogy lelkileg és testileg örökké hálát mond neki és megtér az
ő bűneiből. Azért adta az Úr Isten ezt a nagy szeretet-ajándékot a földi világ embereinek, hogy ne
kelljen nekik örökké szenvedni a bűn gyötrettetését. Aki megérti, az megtér az ő bűneiből és felveszi a
munkát. A munka elsősorban mindenkinek önmagánál kezdődik, és ha már megtért és megutálta a
bűnt, akkor másokat is belevon a munkába. Így lassan megtisztul és a jót is szóhoz engedi jutni.
Ez a nagy feladata az embernek, a jót és az igazat cselekedni és hirdetni, mert ez a világ
pusztulásra van ítélve, de ha megjavul és megtisztul a gonoszságtól - akkor feljebb emelkedik és
boldogok lesznek, akik ebben munkát vállaltak. Ezek nem a kikutathatatlan messzeségben vannak,
tehát jó azt tudni az embernek, hogy van feltámadás és van kegyelem azok részére, akik idejében
megtérnek az isteni igazságokhoz és aszerint élnek, cselekednek, mert az idő nem messze van már,

- 88 -
hogy az ember választhatja a jót és elhagyhatja a rosszat. Ez az idő mindenki részére közel van,
amiben sokan sírnak és jajgatnak, hogy nem tudták, nem értették és tele lesz jajjal és sírással a világ.
Ezt azért mondom előre, hogy az emberek megtérjenek - mert akkor már sokan szeretnének; de már
nem lehet.
A jó Isten legyen minden megtérésre siető ember lelkével és vezérelje az egyenes útra. Ez a
mi munkánk az utolsó időkben. Jók legyetek és igazak, hogy az Úr részt mérjen nektek is ebben az
utolsó munkában, mert akkor szabadok lesztek.
Isten veletek!

- 89 -
 AZ ISTENI KEGYELEMBEN VALÓ HIT FONTOSSÁGA
Névtelen Szellem 1970. június 25.

Igen, az Úr Jézus nevében eljöttem. Kérlek, ne vegyed rossz néven késésemet, mert nem
tudtam előbb jönni. Mint a te munkádat, úgy az én munkámat sem lehet pontosra beosztani, mert ahol
két tényező áll két különféle céllal, azt nem lehet mindig az idő lefutásában összeegyeztetni, de ez
nem is egészen munka, még csak beszélgetés a közeli jövő idő beosztásához. Nem leszel úgysem
olyan hamarosan ilyen nagyon fáradságos beosztáshoz kötözve. Most inkább pihenjél és olvasgassál
abból, ami már megvan és amennyire tudod, igyekezzél visszaemlékezni, akkor hamarabb sorrendbe
tudod rakni a lelki szempontból egymáshoz valókat, utána az összeállítás is gyorsabban fog menni. Az
őszi idők nem jók ehhez, mert korán sötétedik. - Azt nem szabad elmulasztani, hogy időben alváshoz
készüljél. A lélek kész és lehetőség szerint el is végzitek a kötelező munkát, de a körülmények
megváltozásai lesznek akadályoskodásokkal terhelve, és te nem mered magad azokhoz tartani, amit
nem ismersz - és nehezen tudod megszokni a változásokat. Ne féljél semmitől, minden jóra fog
változni az életedben, mert ennek így kell lennie, de te nagyon félsz mindentől. Ez velejárója a te lelki
életednek, mert az idők nagyon sok lelki megrázkódtatást hoztak ugyan mindenki részére, de te
gondolkoztál és nehezen hitted el azt, hogy valami jóval is meg lesz az életed áldva. Én azonban azt
mondom, ne féljél semmitől, mert az Úr kegyelme megóvott. Igazad van abban, hogy aki erre az útra
lépett, annak nem kedveznek a földi életek előírásai szerint jónak hitt és tartott életkörülmények, mert
ez a két irány nem fér össze, de azért ne féljél a jövőtől, mert az isteni kegyelem erőtleníti a gonosz
munkáját. Azért higgyél és bízzál az isteni gondviselés nagy befolyásában a Földre nézve, még akkor
is, ha az általános csillagállások hatása beleszólna a következmények sorrendjébe; nem mindenkinek
tud annyira pontosan kiteljesedni sem a jó, sem a rossz, mert ezek csak eshetőségek, amelyeknek
csak szabad terük van, de azt részben a lélek időközbeni eredményei jóra, vagy rosszra átformálják.
Itt van a te életed, mint egy példa arra, hiszen te magad kaptál egy óriási nagy engedményt,
hogy a te időd ugyan lejárt, és már ugyan annyi is lejárt utána - és még itt vagy és egyfolytában
munkálkodol. Az isteni kegyelem megfordíthatja a rosszat is, hogyha az emberi lélek utat változtat
időben. Nem az idő számít, csak a lélek megváltoztatott élete a jóra vagy rosszra, de sokszor
emberileg rossznak hiszik az emberi okoskodások azt, amikor a valóság a jóhoz közelebbi utat
mutatott meg a léleknek. Mivel az ember nem tudja soha, hogy mi a jó vagy rossz, így teljes hittel
elfogadja, ami jön, mert az emberi léleknek úgy sincs betekintése sem a jó, sem a rossz sorsokba. Az
isteni kegyelemben való hite legyen az embernek a legnagyobb erőssége, mert ott van a legbiztosabb
pontja az életének és legyen az jó, vagy rossz - látszat szerint - azt az isteni kegyelem a legjobbra
változtatja. Az isteni kegyelemben való bizakodás megerősíti az emberi lelket és új hitet, új erőt kap a
kegyelem ajándékaképpen. Nem jobb-e neked is gyermekem, hogy egy új megszületés és halál
helyett egy öntudatos felébredés következett el, nemcsak részedre, hanem Lajos részére is, a halál
borzadája nélkül? Mert az emberi lélek fél a bizonytalannak tetsző haláltól, de bele kell ebbe is
nyugodnia, mert ez a sorsa. A földi élet véges és bizonytalanságával félelmet keltő, de aki hitével bele
tud mélyedni a krisztusi igazságokba, az nem ismeri a félelmetes halált olyan borzalmasnak, mert
nemcsak hiszi, hanem természetesnek tartja: a lelki élete fordulójának, célbajutásának. És ez - az
igazság megvalósulását jelenti minden hitben élő léleknek. De azért könnyelmű felsőbbséges
bizakodással nem tekinthet bele senki az előtte még ismeretlen világba, mert nem tudhatja azt, hogy
Isten mennyit töröl el hibázó életének tévedéseiből, bűneiből. Minden a kegyelem feléje hajló
nagyságától függ. Azért ne tartsa magát senki érdemesnek, mert nem tudja, nem ismeri senki az ő
lelki természetének mélységeit, mit rejtenek a múltak és mit tudott elhagyni a tévedéseiből, bűneiből.
Mit és mennyit tudott a megbocsátásig elhagyni, vagy erőtlenné tenni a lélek belső világában. Az
isteni kegyelem sokat elnéz - sokat megbocsát, de - a megbocsátással vajon egészen megszűnt-e a
bűn ereje és hatalma az ember tévedésekre hajló lelkében? Azért próbára küldi a kegyelem az
emberek lelkét és ezek a próbák sokszor elárulják, hogy menynyire gyógyult meg a lélek a bűn
csábításaitól? Azért a hit nagyon boldogító ajándéka az isteni kegyelemnek, de nagyon drága isteni
ajándékot dob el magától az, aki a hit ellen beszél és cselekszik; nem tudja mit rombol le és mitől
fosztja meg az emberiséget; nem tudja, hogy az egész lelki világot elvesztette önmaga részére, mert
tévelygésre ítélte önmagát, mert az olyan az Isten templomát rombolná le, s az önmaga részére
ítéletet cselekedett.
Azért jobb az ilyen lelkeket kikerülni, mert nem lehet meggyőzni őket, amíg önmaguk be nem
látják, hogy romboltak és nem tudtak építeni, amíg az isteni segítség meg nem érkezik részükre ... A
tagadók csak vergődjenek a bizonytalanságban, mint az éhező is vergődik, de nem tud semmihez
jutni, amivel meg tudna erősödni. Boldogok, akik hisznek, mert a hit ereje új világot teremt és új
célokat mutat a hívő léleknek. Isteni nagy ajándék a hit, mert új világot teremt az isteni kegyelem a
hívő lelkeknek. Azért keresni és kérni kell az isteni kegyelem ajándékait, amivel megtalálja minden
lélek a maga lelkének való igazságot, amellyel eljut az isteni igazság megismerésére és annak
követésével megtalálja az üdvösséghez vezető utat és lehetőséget, mert a mennyei Atya nem zárja el
a világosságtól az Ő gyermekeit, ha vissza akarnak jutni az Ő teremtő Atyjukhoz. Nagy és sok terhet
jelent ez, de bőséges ajándék forrásai nyílnak meg az ebben munkálkodók részére. Azért én azt
mondom: ne siessél itt hagyni a nehéz utat, mert minél tovább itt vagy, annál többet cselekedhetünk a
múló világ veszendőbe jutott lélek-csoportjainak érdekében. Nem lesz ez úgy sem sokáig, de azért
mindent tegyél meg, hogy hasznos munkát végezhessél. Az Úr megadja az Őt követő gyermekeinek
mindazt, amire szükségük van és lesz, mert az élet megkívánja a harmonikus fenntartó erőket. Most
majd én beszélek azokhoz, akik komoly életcélul tűzték ki maguk elé a krisztusi igazságok követését
és fenntartását a múlandó életben, a romboló téves igazságok hirdetésével szemben. Legyetek
okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok, akik visszatérnek az ő otthonukba, hogy
megpihenhessenek az ő tápláló világukban. Mert az örökélet igazságai azok, amelyek új világokat
teremtenek azok számára, akik hittek az Úr beszédeinek igazságaiban. Maradjatok együtt
időközönkint, ha egybegyűltök, megnézlek benneteket. Jók legyetek! Megnézlek sokszor benneteket!
Jól van, azért próbáljál írni, Lajos veled van és lélekben én is mindig veletek vagyok, mindent látok és
mindenről tudok, tehát ne kételkedjetek.
Isten veletek, jövök, ha alkalom lesz.

- 91 -
 A MÚLTAK VILÁGOS ÚTJÁN ÉPÜLT ÚJ FORMA
Névtelen Szellem 1970. augusztus 10.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Nem lesz ez mégsem minden úgy, mint azt te
gondolod. A jó Isten megáldja az időt és lehetőségeket és mégis minden kialakul, abban a formában,
ahogyan én szóltam. Te hamar elcsüggedsz, de ne előre, hanem vissza tekintsél, ha nem is volt
ragyogó az élet a részedre, mert sok bogáncs és tüske állt azon az úton, amelyet te futottál meg idáig,
az mégis eredményes volt. Én megelégedéssel tekintek vissza azokra a szomorú időkre, amit annyi
gyötrelem töltött be a te részedre, mert azok bár szenvedtető idők voltak, de azért mégis az
eredménnyel meg vagyok elégedve, mert nem kell bánkódva visszatekinteni sem neked, sem
azoknak, akik nyitott lélekkel állták a támadást, hanem az igazság mellett kiálltak és nem bánták meg
egy pillanatig sem, hogy úgy cselekedtek. A földi élet nem a boldogságra adatott, hanem a
küzdelemre, mert nem vegyülhet a jó és igaz a rothadó anyaggal; a bűnös felfogás és
bizonytalanságban való kapkodás nem hoz sem örömöt, sem boldog megelégedettséget sem a
Földön, sem a lélek világában. Ha csekély dolgok láthatók is eredményként, de azok tiszták és
egyenesek, akkor már megelégedéssel tekinthettek vissza a küzdelemre, amely mégis az igazság
győzelmével végződött. Ti már boldog megelégedettséggel tekinthettek vissza az igazság világos
idejére, mert nem ti, hanem az isteni akarat vágott magának utat előre az eljövendő részére.
Jó az, hogy te még itt vagy a Földön és veled vannak, akik melléd álltak és állnak, hogy a
szennyes ár le ne söpörhesse a múltak világos útját, amelyen fel kell épülnie annak az új formának,
amelyet majd már más, valóban megértő emberi lelkek, könnyebben felismernek igazságnak, mint a
régebben kereső lelkek felismerték benne azt a valóságot, amelyre építeni érdemes és amiért
áldozatot is érdemes hozni. Mert az emberek azt nem mindig értik meg, hogy mi az, amiért még
áldozatot is érdemes hozni. Hiszen minden áldozatnak számít, amiért le kell mondania az embernek
az élet örömeiről, mert nagyon kétséges az, hogy tényleg értékesebb, tisztább és igazabb az az
eszme, amelyet a szellemi művelődés nyújt a léleknek, mint amit az elhibázott testies törekvések
hoznak a múlandó világ életében. A testnek meg kell halnia, bárha a gyönyörűségek világát építette is
fel az emberi okoskodás, hiszen mindent itt kell hagynia a gonosz érzésű és törekvésű utókornak. Mit
adott - mit teremtett a világnak? - elkapkodják azok, akik feláldozzák érte más emberek jobb és
igazabb alapokra épített eredményeit. De jaj azoknak, akik harcoltak a jó ellen, az igazság és szeretet
ellen, mert a hasonló tévelygők kihívják őket a harcra, és természetes, hogy nem győzhetnek még
akkor sem, ha már jobb és értékesebb dolgokért szállnak harcba.
A földi élet dicsősége csak annyi, mint a vihar előtti örömteljes eredmény: elmossa a vihar
ereje. Aki nem a földi örömök gazdagságát keresi, hanem az isteni igazságokra építve él és
munkálkodik szerényen a megismert igaz jóért, az szerez magának romolhatatlan gazdagságot. Az
ilyen építkezés nem a földi élet bomlásnak épített anyagi javait keresi és értékeli, hanem az isteni
igazság alapjára támaszkodva, romolhatatlan, fennmaradó érzések, gondolatok, törekvések erejét
vonzza magához és építi fel velük lassan a valóságot, még ha egyelőre nem is sikerül tökéletes
formában véghez vinnie a Földön. Mindehhez nagy hit, Istenbe vetett bizalom és nagy alázatosság
szükséges a lélekben. Így az isteni kegyelem áldása nem marad el, de a léleknek ki kell várni alázatos
hittel. Igen! Az alázatosság és a bizalom Istenben nagyot cselekszik, mert újjáépíti az ember hibás
lelkét, hogy megkezdhesse azt a szent alapot: először a bűn által leromlott formáitól szabadítja meg,
hogy újjászületett lélekké legyen és új érzésekkel és gondolatokkal megáldva, az új célok
szolgálatában is használhatóvá váljék.
Egy szóval: újjászületésen kell keresztülesnie. Boldog emberi lélek az, aki ezen az
újjászületésen megtérő állapotában keresztül tudott jutni. Az isteni kegyelem mindenen keresztül
emeli a magát átadó lelket és én boldogan adok hálát az Úrnak, ha látom, érzem a ti lelketekben a
megtérni vágyakozó lélek sóhajtásait, mert az a mentő törekvés áthatja a lélek segítő érzéseit és
boldog örömmel hálát ad Istennek, hogy ismét eggyel több lett a boldogok száma, akit meg lehet
menteni a készülő veszedelemtől. Ez a veszedelem az embernek tévelygő szelleme, akit nem lehet,
vagy csak nagyon nehezen lehet megmenteni a készülő veszélytől, ami okvetlenül bekövetkezik, ha
idejében meg nem tér ... Nagy munka ez és nehéz, fájdalmas és mégis munkálkodni kell, mert az idő
nagyon közel van a leszámoláshoz. Ha egy kicsiny féreg élete is érték, mennyivel nagyobb kár egy
emberi lélek élete, ha hosszú és nehéz folyamaton kell keresztülmennie, amíg az igazság ismeretéhez
ismét hozzájut...
Ez a munka mindnyájunknak mint feladat áll előttünk, és előttetek emberek, akik már a
megismerés pontjához értetek Krisztus megszületése óta ... Az igazság sürget a jóra, az igazra, hogy
minél többen az isteni kegyelemhez jutva, a bűnbe süllyedés állapota eltávolodjon messze tőletek,
mert a törvény nem ismeri a kegyelem ajándékát. Így azt mondom, akár örömben, akár boldogságban,
vagy szenvedések között éltek, az isteni kegyelemről és megtérésről el ne feledkezzetek!
Munkálkodjatok a jóban és igazban! Ez a jó és igaz törvény vezéreljen mindnyájatokat!
Isten veletek. Jók legyetek!

- 93 -
 A SZERETET TERMÉSZETES LELKI ÖRÖM
Névtelen Szellem 1970. szeptember 4.

Már kezdtem csalódást érezni - de most utólag látom, hogy te magad is érzed a hibát,
amelybe keveredtél, és így elállok a nehezteléstől, és az Úr Jézus nevében üdvözöllek, gyermekem.
Igazad van, nem is csodálkozom én, az ilyen meglepetésszerű dolgok nagyon kipróbálják az emberi
lélek hűségét és kitartását a jóban és igazban, a türelemben és a hitben való állhatatosságban. Azért
ne engedd át magad az érzések hullámzásainak, mert amit te nagynak és igaznak tartasz, azt mások
alig látnak valaminek és ezért értéktelenebbnek ítélik meg, sőt ügyet sem vetnek rá, mert úgy hiszik,
nem éri meg egy-egy kicsit magasabb hullámveréssel törődni, vagy éppen észrevenni. Az ember
olyan, amilyen, és el van intézve a legközelebbi ismételt ütközésig, amikor bár minden gondolkozás
nélkül szabadon úsznak a hullámverésben, amíg egyszer csak elvesztik tájékozódó képességeiket, és
még a kisebb mértékű indulat is nagy vihart csap az emberi lélekben. Ezek a viharok ha el is múlnak,
de fájón maradnak az emlékek rovatában és a szép, ragyogó csillogású emlékekre bizonyos fájó,
borús tompaság telepedik, amely a szép égiekre emlékezést olyanná teszi, mint a ködös éjszakákat,
amire mindig fájón emlékszik az emberi lélek, még a síron túli életben is. A megbocsátás az egyetlen
tisztítószer a létben, ha igaz megbánással igyekszik az emberi lélek magában legyűrni a téves
hajlamokból való kifakadásokat, jobban mondva kiéléseket, amellyel a magát féken tartani nem tudó
lélek rossz hajlamait kiélni igyekszik, hamisan felfogott igazságát győzelemre akarja vinni.
Az ilyenektől nagyon óvok minden, az Isten útján haladni akaró lelkű embert, aki csak
valamennyire is vágyat érez az Isten útján együtt haladó embercsoportokba tartozni, vagy bármi olyan
közösségbe jutni, ahol az emberi gyarlóságokat levetni akaró lelkek a szeretetet gyakorolni, mint
elsőrendű kötelességet, fenntartani igyekeznek ... Nem lehet a feketét a fehérrel egyesíteni, mert az
nem fér össze, így a rossz a jóval sem fér össze, mert a szeretet cseppfolyós jó-ja a helytelenben
megfagy, és kemény jéggé dermed a hideg és rideg atmoszférában. A hideget, a helytelent is
felolvasztja a langymeleg közeledés, de ez már áldozattal jár a szeretetet adó részéről. Tehát
vigyázni, óvni és védeni kell a mennyei ajándékot, ha csak egy kicsi van belőle szétszórva. A szeretet
nagyon nagy mennyei érték, amit az isteni kegyelem mutatóul küldött a földi világba, hogy az eltévedt
szellemi csoport lássa és érezze meg az áldó isteni kézen keresztül azt a nagy boldogságnak juttatott
ajándékot, amelyet az ember is meg tud szerezni, ha egy kis önmagát megalázó érzéssel áldozatot
tud hozni azzal, ha lemond a maga téves igazságáról. Minden léleknek meg kell kóstolni a téves
igazság - téves eredményét. Éppen ez képezi a jelen idők iskolájának tananyagát, mert minden
hibásan van értelmezve. A hiba az életnek minden részében rögzítve van, hogy hol és hogyan lett
elrontva az igazság de nem ott kutat az emberi tudomány; ahol azt megtalálhatja - mert mindig
másban és sohasem a saját lelkében keresi. Pedig mindenkinek ott kellene keresnie, mert a lélek a
hibás, és nem tudja helyesen megosztani az „enyém és a tied” fogalmát. Mindenki érdemesebbnek
ítéli önmagát a boldogságra. Én pedig azt mondom, aki ezt könnyen elszórja maga körül másokban,
az nem érdemli meg azt sem, amit végzete reá mért ... Azért legyetek szerények és kevéssel
megelégedők, és igyekezzetek „boldoggá tenni” és akkor ti boldogabbá lesztek, mint akit boldoggá
sikerült tennetek. Hogy ezt hogyan és miképpen cselekedjétek meg, azt hamar megtanuljátok, ha egy
kicsit önmagatokból odaáldoztok ... A szeretet mindig áldoz - nem tudja mikor, mivel, de szívesen és
örömmel teszi, amit tesz és ha csak egy kis eredményt ér is el, már együtt örül a másoknak okozott
örömmel. Legyetek boldogok, ha valakinek örömöt tudtok okozni, érezzetek együtt azokkal, akiknek
öröme és bánata van, akik szeretnének boldogok lenni, akiknek sokszor kicsi dolgokkal nagyot tudtok
teremteni. Azért a szeretet a legnagyobb csodatevő, mert a szeretettel új világot tudtok a szívekben
létrehozni, csak jóakarat kell, hogy a lélek érzésvilágát megismerjétek.
Ahhoz is szeretet kell, hogy egyik lélek a másik lélekhez le tudjon hajolni. Ez a szeretet
sokszor áldozatot követel, de az nem fájdalmas, mert ha valaki áldozatnak látja azt, amit cselekednie
kellene, akkor az már nem is áldozat, hanem: kényszer. A szeretet ne legyen kényszer, hanem
természetes lelki öröm. Tehát ezen az úton haladva, aki így érez, így cselekszik, gazdag a lelki
életben. Istennél minden fel van jegyezve, amit a ti lelketekben hordoztok, mert a lélek az Isten
részére fenntartott hely minden ember lelkében, tehát ne felejtsétek el azt, hogy Ő bennetek lakik, a ti
lelketekben. Az érzésetekben, a gondolatokban, a vágyakban, a törekvésekben, cselekedetekben. Az
emberi lélek lehet a bűnök és gonosz vágyak tanyája is, ha az ember az isteni szellemet kizárja az ő
egyéni énjéből. Azért helyet kell adni mindenben az isteni akaratnak, amit Ő akar, ahogyan az isteni
akarat elrendezte, abban - ha az emberi lélek belenyugszik - a nagy vergődéseknek nincs helye, sem
lehetősége. A felfelé haladó lelkek nem zúgolódnak, nem kétségeskednek, hanem bíznak és hisznek
az isteni kegyelemben és azt meg is kapják, ha tán kis ideig fáj is valami belül, de eléri azt a lélek.
Azért gyermekem te is legyél erős a hitben, az Úr veled van és megsegít és begyógyulnak a sebek,
amelyeket a földi élet okozott. Láthatod az Isten Szentlelke veled volt és lesz az örökéletben is és
vezet itt a sötét Földön is, de ne engedj utat a kétségeknek. Én is és mi mindnyájan, szeretettel
keresünk fel akkor is, amikor nem tudod, mert alszol.
Most pihenjél.
Az Úr kegyelme legyen veled és a többi szerető lélekkel.

- 95 -
 AZ UTOLSÓ ÓRA MUNKÁSAINAK FELADATA
Névtelen Szellem 1970. november 5.

Az Úr Jézus nevében én vagyok, gyermekem. Nagyon nagy szeretettel jöttem hozzád, bár
úgy látom, nem nagyon jól vagy, mert az őszi levélhullás ideje a te testi állapotodra nem volt jó és
előnyös. Én azt mondom, hogy ezzel meg kell barátkozni, mert ez a törvény - és ha a természet ezt
csendben és békén hordozza el, az ember sem tiltakozhat ellene, mert a természet nem tudja, csak
megérzi a dolgok kérlelhetetlen rendjét, de nem tud felette gondolkozni, nem tud ellene védekezni,
mint az emberi értelem. Azért olyan szomorú az emberi értelem, mert tudja és érzi a dolgok
megváltoztathatatlanságát és fellázad ellene az ő belső világában, ahelyett, hogy boldogan hálát adna
az ő előnyös állapotáért, amelyben részesült: az egész természet feletti előnyöket élvezheti. Igen, az
élet nagy titkokkal van körülhatárolva és a belső nagy szabadság uralkodója: a gyarló, a sok rosszat
hordozó, és végre mindent felbontó és megsemmisítő, bukott emberi életet hordozó hibás lélek. A
hibás emberi lélek uralkodik a természeten és mindenen, amit elérhet a kezével és az eszével.
Nagyon szomorú az élete az egész természetnek ott, ahol az ember megvetette a lábait. Vad
pusztítással esik neki a természetnek, amit a teremtés finom kímélettel és szeretettel megóvott a
pusztító viharoktól. De a természet sokszor az állatoktól megóvó kímélettel olyan jót ad a világnak,
amit ha nem is ismer még a világ, de eljön az ideje, amikor megismeri. Az élet mindebből előhívja
azokat a csodákat, amelyeknek segítségével a természet a bűnhalmazokból összetömörített gonosz
erőket az új élet megalapozásához felhasználja, anélkül, hogy kárt tenne a meglévő jóban.
A természetet szeretni kell, mert a természet mindent megtisztít, megújít és új világot hoz
létre, amikor a bűn már letarolta meglévő jót, hogy a gonosz eszmét diadalra juttathassa. Mert az
ember nem tudja, mit cselekszik, kinek, vagy minek szolgál, amikor az isteni eszmét félrelöki, hogy a
pusztítás erejének és hatalmának szolgáljon vele. Mert sok minden van, amit még nem fedezhettek fel
az emberek és nem tudták a bűn hatalma alá hajtani, de nem messze van az ideje annak, hogy a
természet titkait nagy szorgalommal megismerik majd, de - nem tudnak vele bánni. Illetve csak azok
tudnak majd vele bánni, akik még nem a rosszra használnák azt. De eljön az idő, amikor az utolsó
nagy titkot is megismerik és a rosszra fogják felhasználni, ami ellen védekezni nem lehet. De akik
idejében megtérve, magukat az isteni szolgálatra elkötelezték, azok tudnak majd valamely jót
megtartani, amit a hátramaradott javulni akaróknak a kegyelem még segítségül nyújt. De ezek
kevesen lesznek már, mert az emberi lélek gőgje óriásivá növekedik. Tulajdonképpen az emberi lélek
bukásának is a hatalom és gőg volt az elindító rugója. Ez pedig már elindította munkáját. Azért most
az utolsó időben, az utolsó óra munkásai sokat tehetnek az isteni jó és igaz hirdetésével, és annak
cselekvésével, mert az idő erősen közeledik, és jaj azoknak, akik nem készültek és nem készülnek,
mert a jó és igaz felé mindig szűkebb lesz az út és a lehetőség, hogy azt elérje a földi ember, mert a
vágyak és törekvések nagyon túl vannak máris szítva az emberi lélekben, ezzel pedig a hit ellen
harcolnak. Az utolsó idők a hit felbomlását és hiábavalóságát fogják, mint tudományt hirdetni és - az
emberi lélek egyre gyengül a jó és igaz felismerésére. Az utolsó idők nagyon közelednek és az emberi
lelkek nagyon gyengülnek. Azért lesz még egy felvillanása a jónak és igaznak és még a te utánad
maradó munka is nagyon széles utat vág a haladás útján, azért mondtam én: inkább veled fejezem be
mondanivalómat, mintsem egy még fejletlen lélekkel próbálkozni kezdjek.
Azért legyél csendben és ne sokat mondjál, nehogy idő előtt híre fusson és a gonosznak fel
lehessen készülni: legyél csendes és keveset mondó, az írásokat nem szabad mutogatni, mert
rosszindulat előzheti meg az egész munka sikerét, amit nem neked kell, hanem az utánad következő,
javulni akaró embereknek kell majd megsiratniuk. Tehát csendben élve, keveset beszélve nagyobb
eredményt jelent, mint a gonoszok figyelmét felkelteni. Amikről én beszélek azt is nagyon kevés
embernek szabad tudni, mert még nem jött el az ideje ennek. Ezt csak azért írom, hogy csendben
tudjak dolgozni. Most ezt csak neked mondom, értsed meg. Isten nevében távozom, de rendesen
hívjál és írjál.
Isten veletek!

- 97 -
 „A BÖLCSESSÉG KEZDETE AZ ÚRNAK FÉLELME ...”
Névtelen Szellem 1971. február 9.

Az Úr Jézus nevében már itt vagyok és várlak gyermekem. Nagyon fontos pontokat gyűjtöttél
össze gyermekem, amelyekért az Úrhoz könyörögtél. Én veled együtt kértem és meg vagyok
győződve, hogy amit kértél, azt meg is fogod kapni, mert az Úr irgalmas és kegyelmes azokhoz, akik
Őrá bízzák sorsukat, mert Ő tudja mi az, amire az emberi léleknek a legnagyobb szüksége van. Így az
a bölcs ember, aki az Úr kezébe teszi le sorsát és kíván megelégedni azzal, amit az Úr neki
kegyelemből juttatott, mert az Úr jobban tudja mi a legfontosabb a lélek részére - mint bárki.
Gyermekem, nincs az az ember, aki úgy látná a maga lelki fogyatékosságát, mint az Úr; Ő látja és
megérti mindazt, amiben hiányt szenved, mert a legbölcsebb és a legirigyeltebb földi állapotban sem
teljesen boldog az ember, mert nem is lehet. A földi élet nem végcél, nem irigylendő állapot senkinek a
részére, mert ha valamennyire is meg van elégedve - még mindig hiányzik valami a lélekből, amit
szeretne magának megszerezni. Az a bizonyosság, hogy azt megtarthatja - ezt pedig a valóság meg
nem ígérheti senkinek, mert mindent a kegyelem nyújt a földi életben az embernek, mivel ez csak
átmeneti tartózkodási lehetőség. Nem jutalom és nem érdem szerinti sem a múlandó öröm és
boldogság, sem a szenvedés. Megpróbáltatása ez minden átutazó léleknek és ez így jó is, mert az
átvonuló lélekcsoportok még éretlen gyümölcsei a valódi életnek.
Azért szükségesek a megpróbáltatások, hogy lássa azt az emberi lélek: mit tud a maga
lelkéből az önmaga erejéből kihozni. Boldognak én azt mondhatom, aki megnyugszik abban a
sorsban, amit az Úr neki kegyelemből juttatott, mert nem mindig az az igazi jó, ami kívánatos a földi
embernek, hanem sokszor a nem kívánatos, sőt félelmetesnek látszó földi élet viszi előbbre az igazi,
elveszíthetetlen boldogság felé. Azért ne féljetek és ne rettegjetek azoktól a lehetőségektől, melyek a
rossznak tűnő jövőben félelmetesnek mutatkoznak, mert minden múlandó, még a rossznak látszó
nemkívánatos lehetőség is, mert közelebb viszi a lelkeket a jó felé. Mert jól jegyezzétek meg, hogy a
jónak és kívánatosnak látása csak az emberi lélek jelenben való látása szerint olyan az, mint
amelynek az ember látja az eredményeiben. A rossznak látszó események is a jót keresik, de
eltévedtek, mert nem látták a valóságot, csak a látszatot. Az isteni gondoskodás nem kegyetlen,
hanem bölcs és előrelátó az eshetőségek világában, mert a rosszat jóvá teszi, de az ember mindig
csak a jelent látja a fejlődés vonalán. Azért adta az emberi lélek elé a jóval való beosztott bánni tudást,
mert az ember nem bölcs és nem tudja még az önmaga érdekeit sem megbecsülni; elszórja,
elrongálja a jót is, mert értelmetlen. Bölcsesség híján van és ezt a bölcsességet meg kell szereznie az
emberi léleknek, ehhez pedig idő és alkalmak kellenek. Ezért kellenek az ilyen földi életek, hogy a
lelkek tanulhassanak, hogy ismét el ne dobják maguktól a boldogságukat. A szabadságot bölcsen kell
használni, mert ha a lélek nem így jár el, akkor elveszíti. Azért félelmetes a próba, de ne féljetek csak
engedelmesen hajtsátok fejeteket az előttetek lefolyt múltba, és lássátok meg az igazságot a múltak
következményeiben, melyek bölcsen tanítják az emberek lelkét az igazság pontos betöltésére és az
engedelmes várakozásra, amíg a gyümölcs megérik, mert csak azután hasznavehető, ha már érett.
De az ember nem akar engedelmeskedni. Az ember maga akarja megteremteni idő előtt a maga
boldogságát. Ő akar hatalmaskodni mások felett, miközben ő maga is engedetlen az isteni törvénnyel
szemben. Innen jön elő eredményképpen a sok szenvedés, fájdalom: a megnemértés
következménye.
Azért ne csüggedjetek el, hanem imádkozzatok az ég és Föld Teremtőjéhez, hogy adjon
nektek megnyugvást és békés várakozási képességet, hogy hittel és reménységgel tudjátok kivárni a
már idejében lévő, vágyott boldog megnyugvást és békességet. Mindenre vigyázzatok, hogy valamit el
ne siessetek: ami még nem érett meg, azt ne szedjétek le a reménység fájáról. Ne beszéljetek olyan
dolgokról, ami még nem érett meg, mert a gonosz éretlenül leszedi és nem használ senkinek vele;
sem nektek, sem senkinek. De örüljetek és várjátok, az Isten kegyelme veletek, mert csak a kegyelem
tarthatja meg a tudatlanokat, akik nem várják meg a gyümölcs megérését. Vigyázzatok és
imádkozzatok, hogy a nehéz úton el ne fáradjatok a lelki tájékozatlanságból. Ezért én nem akarok
most még erről beszélni, mert ezt várjátok. Várjatok csendben és halkan beszéljetek még akkor is,
amikor az ajtó előtt halljátok a hangokat, de azért készüljetek, hogy az idő készületlenül ne találjon
titeket sem. Majd, ha a szemed erősödik, ismét jövök, de vigyázzál rá, hogy éppen akkor el ne
rontsad, amikor kellene. Most én veszem igénybe, csak mindent készítsetek össze és gondosan
rakjátok el azokat, ami jó és már közölhető állapotban van. Nem lesz az úgy, ahogyan te gondolod,
azt megírjuk és azt félretesszük, amíg a sor rákerül. Most kíméljed a szemedet, hogy amikor az ideje
eljön, legyen megerősödve a használathoz. Most pihenjél és amikor lehet, akkor elővesszük, de
legyen gondosan elrendezve, mert még nincs készen.
Isten veletek.

- 99 -
 AZ IGAZSÁG BIZONYÍTÁSA: ÁLDOZATHOZATAL
Névtelen Szellem 1971. február 12.

Már itt vagyok az Úr Jézus nevében gyermekem. Ne vesd meg a kicsinyes, gyarló
pontatlanságomat, de mivel te sem az idő szerint, hanem a kínálkozó alkalom szerint kezdel el írni -
azért az én felsorakozott elvégeznivalómat én is beleveszem azokba az időkbe, melyek közénk állnak.
Bár az idő nem kötelező sem neked, sem nekem, de azokat a cselekvési hézagokat is sokszor fel
lehet használni és azok alatt is születnek gondolatok, érzések és sokszor nagyon is értékes tartalmak.
A cselekvés nem mindig helyes és bölcs, ami betölti a dolgokat összekapcsoló hézagoknak látszó
kapcsolatokat, mert üresnek látszik, pedig az élet nem üres és nem hiábavalók ezek a kis
megszakítások, mert a lélek a maga szabadságában előveszi azokat, amelyek voltak és lesznek, de
nem bizonyosan abban a formában, amelyet, mint célt a lélek maga elé tűzött. Azért nagyon jó, ha a
lélek időközönkint vissza tud pillantani az elmúlt eseményekre és azoknak hatásaira, mert ezek mind
bizonyos célok érdekében történtek. Ha ezeket a lélek elérte és abból jó származott, azt a lélek a
maga irányának követéséhez felhasználhatja és ebben boldogságát, örömét találja, mert
eredményeket tud félretenni egy elkövetkezendő megmozdulásához. Ez a haladás eszköze. A cél az,
hogy visszatérhessen az emberi lélek az elvesztett boldogság állapotába és ott alkothasson az isteni
törvényeknek megfelelően. Az isteni törvények megismerése szükséges ehhez, nehogy
visszasüppedjen a hiábavalóságok értéktelen halmazába, amelyek új átalakításra várnak. Példa erre a
földi élet folyamata is, mert mindezek fejlődni, tisztulni és új értékek megszerzésére várnak. A régiek
elmúlnak és jobbá alakulnak át és nagyobb boldogságot és örömöt ígérővé válva jelennek meg, mert
mindennek jobbá és az életet boldogabbá tenni: a cél. Ez a cél helyes, de a „hogyan és miképpen”: az
ezen az alapon lesz elbírálva. Az ember is jót akar, de hogyan, miképpen és milyen célból akarja: ez a
fontos. Az a munka, amelyet te is választottál nem az egyéni érdek szolgálatára, hanem az egész
emberi csoportok boldoggá tevésére lett szánva, mert a tévelygés és bűn és sok léleknek a
szenvedése árán elnyert eredmény: az nem egyez az isteni akarattal és így még ha jónak látszik is,
mégsem üti meg az isteni törvény mértékét.
Így vannak sok jó akaratok, azonban a kivételezés nem könnyű és a próbálkozó emberi lélek
elfárad, az úton megáll és vagy lemond céljáról, vagy visszafordul és sokszor éppen az önzésével
teszi lehetetlenné a tökéletesítést. Azért vigyázni kell nagyon az embernek, nehogy a
nagyotakarásával leromboljon valami eszmét, amellyel - mint ember már a földi életében - nagy
eredményeket érhetett volna el, de áldozatot nem tudott hozni, mert a sikertelenség ledöntötte az
építményt. Így a lelkeknek fel kell készülni az áldozathozatalra is, mert nehezen tudja felismerni a jót
és különválasztani a rossztól, mert a hazugság igyekszik a legszebb külsőségekbe öltöztetni a jónak
látszó tévedést, vagy a rosszat. Miért ne kísértené meg éppen az isteni igazságot a gonosz? Miért ne
tévesztené el a sok mindenben csalódott emberi lélek a választást? Az embernek résen kell lennie,
bármit választ, vagy bárkinek sikerült a rokonérzését megnyernie, nagyon sokan vannak a
meghívottak, de kevesen a választottak. Az Úr ezt azért mondja, hogy az ember vigyázzon az emberi
külső megjelenések, nem mindig megbízhatók; az emberi lélek még önmagát is megtéveszti sok olyan
érzéssel és gondolattal, amelyek a külső megjelenésükben csak az igazat és a jót viselik magukon, de
a próbák mutatják meg, hogy a látszat mögött mennyi az igaz jó. Azért sokszor csak az
áldozathozatallal lehet bebizonyítani az igazságot.
Az önző törekvések nem tudnak érzékeny áldozathozatalig elmenni, nem tudnak önmagukból
semmit adni az áldozati oltárra, és ha valamit adnak is, azt túlértékelik, naggyá, hatalmassá teszik,
hogy az emberektől láttassanak. Ezt a külvilág előtt cselekszik, de az értékek nem a Földön lesznek
minősítve, hanem a lélek világában. Azért nehéz elnyerni emberi okoskodásokkal a boldogságot mind
a Földön, mind a lélek világában. Annak is meg van a célja, de most nem foglalhatom bele, mert az
eszme értékeléséről szerettem volna megmondani az én véleményemet. Az eszmék világában sűrűn
váltakoznak a „fent és lent” gondolatok, mert az emberek csalódnak és nehéz elhordozni a csalódás
fájdalmát, amikor a legnagyobb értékről van szó: a lélek boldogságáról... Hiába az emberek nagy
erőlködése, ezért nem nyerheti el amit akart, hanem amit az isteni igazság törvénye felel rá.
Az „ember” akarata, vágya - hiába erőlködik, nem tudja elérni azt, amit akar, még a Földön
sem, annál kevésbé a szellemi világban, ahol mindenki a saját lelki mivoltában kénytelen megjelenni.
Azért figyelmeztettem mindig azokat, akik a saját akaratuk szerint képzelik el a jövendő szellemi
életüket, legyen mindenki boldog ebben a reménységben, hogy az isteni kegyelem minden kicsi jót
számon tart és minden igaz törekvést feljegyez az emberi lélek saját bensőjében és azt senki el nem
veheti és meg sem hamisíthatja, mert az ember önmagában hordja mind a mennyek országát, mind a
maga szomorú eredményét. Nincs semmi elveszve még, ha az emberek félremagyarázzák vagy
leértékelik is a legjobb és legszebb törekvéseit, vagy cselekedeteit. A valóság világában azok úgy
vannak elrejtve az emberi szemek elől, mint a drága kincsek, vagy szemetek. Az ember legyen
szerény és tűrje el az éretlen emberlelkek idétlenségét és tökéletlenségéből származó félrefogásait.
Azért nem túlságosan ajánlom fűnek-fának a médiumitást, mert a legtöbb ember nem tudja a maga
lelkét félreállítani, és ha van, vagy volna is valamennyi képessége, az a kérdés, honnan, melyik
világból való kapcsolatokat vonzana.
Nem emberek szerint van az összeállítva, akinek hivatásszerűen adódik az, hanem úgy van,
ahogyan az őrszellemek azt jónak látják. Egyiket-másikat fel sem veszik a munkálkodók közé, mert
olyanokat vonzana, amivel csak árthat az ügynek. Nem íróórán, hanem a magad idejében. Ha
összeállítod, jövök és átnézem, mit hová rakunk el, hogy meg legyen magyarázva, de most még nem.
Azt lehet, csak vigyázzatok nagyon rá, hogy össze ne legyen keverve, most már nem nagyon sok van
hátra, mert azok kevésbé ilyen kényes dolgok. Csak a szemedre vigyázzál, és ne izguljál semmi felett.
Az emberek nem tudják úgy sem, hogy mit cselekednek. Ha minden jól lesz, akkor jövök.
Isten áldása legyen rajtad és a szeretet harmatával hintse be lelkedet.
Isten veletek.

- 101 -
 HEGYI BESZÉD KIADÁSA
Névtelen Szellem 1971. február 19.

Az Úr Jézus nevében üdvözöllek. Már vártam reád és ezután rendesen jövök azokra az
órákra, amiket már régen megbeszéltünk, kivéve, ha te nem tudnál részt venni azokon. Igen, vártalak,
mert már előre megbeszéltük. Igen, azt már én is megtapasztaltam, azért jó volna, ha nem is sokat, de
mégis foglalkoznál a gondolataidban róla és ha nem is szolgálatszerűen, de úgy szívesen, mint egy
érdekesebb tárgyú dologgal, a te gondolataidba beletekintenél, hogy az élénken, a tárgyhoz simulóan
forogjon, mert akkor olyan ez, mint ahol már többször járt az ember és jobban tudja magát kiismerni,
és könnyebb a tájékozás nekem is, ha kicsit olvasgatnál benne. Most próbáljuk egybeolvasni és a
lapokat lehetőleg egyeztetni. Nagyon helyesen gondoltad, természetes - ha nem kötne le valaki
látogatóidból. Az nem volna baj, csak a többiekből álló csoportok. Jól van, a gondolataidat nem
szabad másfelé fordítani. - Jól van, nézzük, tudom, hogy a szemedet nagyon megviseli ...
Igen gyermekem, átérzem veled ezeknek a nehéz lehetőségeknek az akadályoskodását, azért
elégnek tartom a mai foglalkozást. De egyúttal arra kérlek, hogy ha csak időd és lehetőségeid
engedik, ezekkel az utolsó részekkel foglalkozzál, hogy ne kelljen nekem keresni a különböző
részeket. Úgy látom, át kell írnom az egész utolsó tételt, nehogy ismétlésekkel kelljen kifejezni az
indulási tételt, mert különben ez volna a sorsa: valamennyi jó és igaz fogalmat ismételve feltálalni.
Ezért én ebből két külön részben való anyagot fogok összeállítani. Ne félj tőle, én sokat fogok
összeállítani egy-egy részben, ezt szükségesnek ítélem. A házasságot szentnek tartja az egyház, de
ez nem állja meg helyét az egyszerű gondolkozású ember előtt. Az Isten alkotta elrendezések valóban
a megszentelődés felé vezető utak, de az emberi lélek makacsul a helyes útnak tartja a maga
oktalanságát, mert a testből indul ki. Pedig a test csak eszköze a lélek cselekvő akaratának. Az ember
hamar elhiszi magáról, hogy ő jó és helyes úton haladó valaki a maga tévelygéseivel. Ezért szükséges
a helyesebb irányt követők részére a támogatás. Nem szabad a helytelenséget támogatni, mert az
ember nagyon hamar eltéved és szívesen téved, mert ezzel is a saját helyesnek tartott tévelygését,
bűneit támogatja. Az élet szent ajándéka Istennek és azt a léleknek a maga helyére kell helyezni.
Ezért beszélek én az igazság hangján, ha nem is fogadnak szót a tévelygésből megtérni nem akaró
emberlelkek. A földi élet szép, kedves és ajándékokban gazdag, tehát szeretni kell azt, ami jó és
kedves: azt támogatni kell, de a tévelygést és gonoszságot lehetetlenné kell tenni, mert az pusztító
hatalom. Az élet ne legyen rémületére azoknak, akik a jót és szépet hozzák. Ha tudsz időt és alkalmat
adni, jövök. Jól van.
Isten áldása legyen veled.