VERSELEMZÉS

1. Műelemzésünket három egységre tagoljuk, vagyis legyen bevezetés, tárgyalás, befejezés.

 A bevezetésben általában elhelyezzük egy költőt a magyar vagy világirodalomban, esetleg

stílustörténetileg, pályájáról ejtünk néhány szót, mint például milyen jellemző témái, műfajai,
stílusa van. Ezeken belül helyezzük el magát a verset. Ez nagyjából 5-8 mondat legyen.

 A tárgyalás során már maga az elemzés folyik. Ha egy kiemelt részét elemezzük a
versnek, akkor ezt érdemes idézni, hogy látszódjon, mire is gondolunk pontosan. Ady
Elbocsátó szép üzenet című versének elemzésekor például ez ekképpen szerepelhet:
Megszégyeníti kapcsolatukat, kegyetlenségében meghazudtolja szerelmüket: „sohasem
kaptam, el hát sohasem vettem”.

 A befejezésnél összegezzük a korábban leírtakat, levonjuk a konklúziókat.

2. Amennyiben konkrét szempontokat kérnek a verselemzés során, ezeket okvetlenül vegyük

bele. Ugyanakkor ez általában nem jelenti azt, hogy ne lehetne több szempontot is megvizsgálni.

3. Rendkívül fontos a vers stílusának elemzése, hiszen ezáltal egy átfogó képet kapunk az
egész műről a formai, nyelvi és stilisztikai sajátosságok alapján. Az elemzés során vegyük
figyelembe a költő egyéniségét, vagy hogy kinek szólt eredetileg az a vers.

4. A verselemzésnél az alábbi szempontokat vegyük figyelembe:

 A mű keletkezési körülményei. Például Arany János Letészem a lantot című verse a

szabadságharc leverése után, az önkényuralom korában keletkezett, ezt fontos tudni ahhoz,
hogy értelmezni tudjuk.

 A cím értelmezése, milyen viszonyban áll a szöveggel.

 A vershelyzet értelmezése (a költő meghatározza saját helyzetét vagy a vers keletkezési

körülményeit).

 Műfaj, műfaji sajátosságok indoklással, esetleg más, már tanult versekkel összevetve
említés szintjén.

 A mű szerkezeti felépítése

 A vers képrendszere

 A mű alapgondolata, a kifejezett érzelem. Nem más szavakkal kell leírni a tartalmat,

hanem értelmezni, ezt idézetekkel alátámasztani. Például: Arany János a Letészem a lantot
című elégikus költeményében az utolsó versszak adja meg a mű alapgondolatát, a nemzet
tragikus sorsa összefonódik saját életével és költészetével is: „Ha a fa élte megszakad, /
Egy percig éli túl virága.”