Ha valaki azt mondaná: ez is mese, mint a hamis tanítók „történetei”,

akkor két tényt, kézzelfogható valóságot szegez szembe az apostol az

ilyen állításnak. Az egyik ennek a történetnek a színhelye: „a szent
hegy”, a másik pedig a mi saját magunk (mi = az apostolok) – a fül – és
szemtanúk.
Megoldódik számunkra ezzel a szakasszal a keresztyén igehirdetés
lényege, titka és problémája is. Az apostolok prédikációjának „tárgya”:
az örökké jelenlevő Krisztus, akit ők saját maguk láttak és hallottak,
azaz: a személyes hittapasztalat. (Vajon nem ennek a hiánya okozza-e
a mi erőtlenségünket? Vagy másként: nem ez-e a magyarázata, hogy
nem az igét hirdetjük, hanem „egyházi beszédet” mondunk?).
Meggyőző erővel, hitelre méltóan csak szemtanúk tudnak beszélni!