Politikai ideológiák

Az ideológiák „újrafogalmazása”

• A XX. sz. végére megújult érdeklődés az ideológiák iránt

• Nyugaton: a ’60-as évek második felében nagyobb szabadságvágy → a politika,
a gazdaság, a demokrácia, stb., az eltérő többségi és kisebbségi értékek
újragondolása
– ’60–’70-es években kialakultak az újbaloldali mozgalmak: –
megkérdőjelezték a nyugati liberális demokráciák axiómáit, próbálták
kimutatni a létező demokratikus kapitalizmus elnyomó természetét →
ebből alakultak ki a környezetvédő/zöld mozgalmak, feminizmus, stb.
• !A jóléti állam válságaira adott válasz-alternatívák!
• 1970-es, ’80-as évek: neoliberális, neokonzervatív válaszok.
– Neoliberális: gazd.-i értelemben a „segélyező” jóléti állam helyett az
egyéni felelősségvállalású „minimális állam” eszméje.
– Neokonzervatív: kulturális értelemben a hagyományos közösségek
(család, egyház, stb.) tekintélyének visszaállítása, állami segédlettel.
• Közép-Kelet-Európában: – az állami szocializmus keretei között nem
bontakozhattak ki ideológiai, pluralizmusról szóló viták.
– Az elszigetelt rendszerkritikák először alternatív elméleti modellekben
gondolkodtak, rendszerváltáskor a nyugati liberális demokráciák mintái
kerültek előtérbe

Az ideológia jelentései

• Számos definíciója van, időben is változott a jelentéstartalma.

• M. Seliger: az eszmék olyan rendszere, amelyet egy szervezett társadalmi
rendszer céljainak és eszközeinek elmagyarázására, igazolására, bemutatására
használnak.
• M. Skidmore: olyan tudásforma, amely úgy egyszerűsít le komplex eszméket,
hogy közben cselekvésre ösztönöz bizonyos politikai célok elérésére.
• Divat-irányzatokról beszélhetünk, tíz-tizenöt évente változnak.
• Az ideológiák racionális magyarázattal szolgálnak a társadalmi világról →
különb. a vallástól.

Az ideológia jelentései a XX. sz. előtt

• A reneszánsztól a francia forradalomig, hosszú évszázadok politikai és eszmei

változására volt szükség ahhoz, hogy az ideológia jelensége megismerhetővé és
definiálhatóvá váljon.
• N. Machiavelli (1469-1527): felismerte a világ-felfogás változásait, a tudás
átalakulását – addig a szentségen és a világ hierarchikus elképzelésén alapuló
világ-felfogás megváltozását.

1
 → újfajta szemlélet: a tudás társadalmi és történeti megközelítése. Nem
használta az ideológia fogalmát
• A XVIII-XIX. sz.-ban lezajló kommunikációs forradalom, a politikai részvétel
kiszélesedése előtérbe helyezte az emberek meggyőzésének problematikáját.

Az ideológia jelentései

• Antoine Destutt de Tracy (1796) – használta elsőként az ideológia fogalmát.

• Az előítéletmentes, megfigyeléseken nyugvó tudományt (ideológiát) tekintette az
oktatás és morális rend alapjának.
• Napóleon: első, aki pejoratív értelemben használta – az ideológusok veszélyes
álmodozók, szembeállnak a fennálló hatalommal.
• Karl Marx: az ideológiát a kapitalizmus burzsoá osztálya hirdeti, önmaga hamis
igazolására.
– A proletariátus az általános emberi érdekek eszmei kifejezője – ebben a
társadalomban mindenki jobb lesz.

Az ideológia jelentései a XX. Században

• Lenin: az ideológia nem hamis tudat (mint Marxnál), szerinte a

munkásosztálynak is lehet ideológiája – ezt a forradalmi ideológiát a
munkásosztály ügyével azonosuló értelmiségi elitnek kell kidolgoznia.
• Mannheim Károly: különbséget tett ideológia és utópia között (1929).
– ideológia: érv- és gondolatrendszer, amelyik a fennálló rendet védelmezi
és a múltra hivatkozik.
– utópia: az a nézetrendszer, amelyik a jövőbe tekint, s a fennálló rend
jogosságát kérdőjelezi meg.
• → elméletét tudásszociológiai elméletként definiálta, – az ideológiák
tanulmányozása tudásformák szociológiai vizsgálata
• A II. vh. után – az ideológiák vége?
• Az ideológiák negatív megítélése – a totalitarizmus oka
• Az újbaloldali, majd új jobboldali mozgalmak: az ideológiák fogalma
„rehabilitálódott”.
• F. Fukuyama: az 1989-es rendszerváltásokkal → a történelem és az ideológiák
vége.
• J. Habermas: az 1989-es forradalmak helyrehozták a történelem „kisiklását”.
• S.P. Huntigton: a jövőben nem az ideológiák, hanem a civilizációk, kultúrák
„harca” határozzák meg a globális politikát.
• Foucault: az ideológiák helyét a diskurzusok veszik át.

A politikai ideológiák típusai

Jobb- és baloldaliság

2
 • A fr. forradalom óta „használatos”: a fr. parlamentben a bal oldalon ültek a
forradalom hívei, a jobb oldalon a monarchia hívei → baloldal – „haladók”,
jobboldal – „maradók”. Megjelenhetnek szélsőséges formában is.
• Viszonykategóriák, melynek vannak egymástól eltérő sajátosságai .
• Demokratikus baloldal „eszmeisége”: társadalmi egyenlőség, haladásba vetett
hit, az állam gazdasági beavatkozásának fenntartása / növelése, stb. –
természetjogi, racionalista társ.felfogás.
• Demokratikus jobboldal „eszmeisége”: lassú, szerves változás, hagyományok /
tekintély tisztelete, „minimális állam”, szabad piac / verseny – történeti vagy
vallási alapon nyugvó társ.felfogás.
• Baloldal – jobboldal: koordinátarendszerbe helyezhető el, egy kulturális
dimenzió (haladás / hagyomány) és egy gazdasági dimenzió (állami
beavatkozás / minimális állam) mentén.

A liberalizmus

• Mint politikai eszme a XVIII. sz.-ban jelent meg, mint fogalom korábban is
létezett (pl. J. Locke, Montesquieu írásai).
• Történetileg a piacgazdaság, kapitalizmus stb. áramlataihoz kötődik.
• Nem egyetlen doktrínája van, egymással versengő / vitázó szellemi áramlatokból
áll.
• Kapcsolódik a polgárság eszméihez:
• az alkotmányosság gondolatához
• a szabadpiachoz
• az egyéni szabadság gondolatához
• A klasszikus liberalizmus: az állami beavatkozástól való szabadságot képviselte,
szoros összefüggésben a tulajdon eszméjével – tulajdonnal bíró egyének lehetnek
igazán szabadok.
• A klasszikus liberálisok a demokrácia kiterjesztése előtti időszakban éltek – úgy
gondolták, hogy a liberalizmus és demokrácia konfliktusban áll egymással.
• Az alkotmányosság fontosabb volt számukra, mint a demokratizmus
• A XIX. sz. végi változások a liberalizmusra is hatottak: az általános választójog,
az erősödő szociális kérdések, stb. a liberalizmus újragondolásához vezettek.
• A liberalizmus demokratizálódása, a demokrácia liberalizálása új célként jelent
meg.
• Kialakult a szociálliberalizmus: szükség van az állam korlátozott beavatkozására
ahhoz, hogy a piaci versenyben közel egyenlő esélyük legyen a polgároknak.
• A hangsúlyok áttevődtek: a monopolellenes piacvédelemre, a közjóra, a jóléti
államra és a demokráciára.
•
• A jóléti államra épülő szociálliberális politika az 1970-es évek közepéig / végéig
egyre szélesebb körben terjedt.
• A ’70-es évek végén AEÁ-ban (Reagen) és Angliában (Thatcher) neoliberális
gazdasági / politikai fordulat ment végbe – „visszatérés” a klasszikus

3
 liberalizmushoz: a tulajdon és privatizáció fontosságához, az állam kisebb
szerepvállalásához, stb.
• A ’89-es fordulatok után Közép-Kelet-Európában is meghatározó eszmeáramlat
volt, a ’90-es évek végére visszaszorult.

A konzervativizmus

• Modern eszmeáradat, a fr. forradalomra és a jakobinizmusra adott válaszként

született.
• Edmund Burke alapító képviselője („Töprengések a francia forradalomról”).
• Chateubriand használta először a kifejezést (1820), a brit tory párt is idővel
konzervatívként hat. meg magát.
• Követői elsődlegesen nem ideológiaként hat. meg, inkább attitűdként, a világhoz
való viszonyulásként.
• Kiindulópont: az ember tökéletlensége – pesszimista emberkép.
• Ált. pragmatikus, gyakorlati jellegű, fenntartásokkal viseltetik az elvont
eszmeiség iránt → gyakran antiintellektuális áramlatnak tekintik.
• Ellenzi a forradalmakat, a „váratlan felfedezéseket”.
• DE nem ellenzi a változást – a „fontolva haladás” képviselője.
• A múlt eredményei „fontosabbak” a jelenlegieknél, értékesek, hiszen ezért
maradhattak fenn. → múlt nélkül nincs jelen, ennek függvényében érthető meg a
ma.
• A szocializáció folyamán kiemelt fontosságúak a hagyományos közösségek:
család, iskola, egyház, kortárs csoport, stb.
• → a történelem és tradíció fontos az emberi közösségek számára.
• Eltérő formái vannak: kollektivista (piacbarát), status quo őrző, reakciós
(reformista).

Történetileg és országok szerint változhat:

• mérsékelt konzervativizmus (Nagy-Britannia, AEÁ): ezt a korlátozott állam, a
közösségek és a piac nagyobb szabadsága (de nem korlátlan) jellemezte.
• Reakciós konzervativizmus (Franciaország): a forradalmárok által szorgalmazott
voluntarista módon létrehozott intézmények helyett az organikus állam példája
követendő.
• Forradalmi konzervativizmus (Németország): a káosz után a rend iránti
vágyakozás szülte.
• Új jobboldal: liberalizmus és konzervativizmus ötvözete (’80-as évek AEÁ,
Anglia)
• Közép-Kelet-Európában ’89 után fokozatosan bontakozott ki.

A szocializmus

• A társadalmisághoz kötődik: az emberek közötti szerződéses kapcsolatokat,

valamint az informálisabb együttműködést, testvériséget, szolidaritást ötvözi.

4
 • Ált. állampártiak, állambarát válfajai jöttek létre: az állam szabályozza a piacot és
képviseli az „össztársadalmi értékeket”.
• R. N. Berki sz. a szocializmus fogalmai: az egyenlőség, moralizálás,
racionalizmus.
• Ideológiai előzményei ellenére a XIX. sz-ra vált szélesebb körben hódító
irányzattá.
• Legnagyobb hatású képviselője Marx, aki a történelmet osztályharcok
történeteként értelmezte – a munkásosztály uralma létrehozza az osztálynélküli
társadalmat.
• Ebből később kinőtt a XX. sz. domináns demokratikus baloldali eszméje, a
szociáldemokrácia.
• A II. vh. után a nemzetközi gazdasági fellendülés korszakában megerősödő
irányzat már nélkülözte a forradalmi végcélt – a kapitalizmus keretei közti
nagyobb „egyenlőséget” képviselte, az állam korrigáló beavatkozásával.
• A szociáldemokrácia a jóléti állam időszakában élte fénykorát : oktatási,
egészségügyi reformok, stb. időszaka.
• A szociáldemokráciát elsősorban pragmatikusság, kompromisszum jellemezte,
nem az ideologikusság.
• A szocializmusból kifejlődő másik ágazata a kommunizmus.
• Lenin és Trockij: a proletárforradalmat minden eszközzel elő kell segíteni →
rendszerként megszilárdulva Közép-Kelet-Európában totalitárius és autoriter
kommunista diktatúrákat eredményezett, melyek ’89-’90-ben omoltak össze.
• Az 1990-es években Nyugaton egy új szociáldemokrácia alakult ki: – az ún.
„harmadikutas” szociáldemokrácia (A. Giddens).
• Ez a jóléti állam és neoliberalizmus sajátos ötvözetéből alakult ki, a szoc.dem.
eszme megújítását eredményezte.

Az anarchizmus

• Az uralom nélküli társadalom megvalósulását jelenti.

• A szó jelentése – önszabályozó, spontán rend.
• A cél: az állam eltörlése, a szabad, kooperatív, uralom nélküli társadalom
megteremtése.
• A XIX.-XX. sz. első felében erősödött fel, számos, egymással versengő irányzata
különíthető el.
A nacionalizmus
• Modern értelemben a XIX. sz. első felében jelent meg
• Eleinte a liberalizmusból és a forradalmak örökségéből eredeztette magát.
• A nemzetállam eszméjével függ össze – alapelv: az állam természetes és
legmegfelelőbb kerete a nemzet.
• Meg kell különböztetni a patriotizmustól, amely lelki beállítottság, míg a
nacionalizmus politikai doktrína: a nemzet és állam összekapcsolásának
eszméje.
• Szerepe lehet felszabadító, egységesítő, újraegyesítő, de lehet agresszív-elnyomó
is – ilyen a sovinizmus.

5
A fasizmus
• Viszonylag új ideológia (XIX.sz.), B. Mussolini, majd Hitler juttatta hatalomra.
• Általános jellemzője a felfokozott nacionalizmus, az akarat és tett aktivizmusa,
a vezérelvűség, az állam iránti hódolat.

A populizmus

Összetett: jelenthet ideológiát, politikai stílust, vagy sajátos politikai beszédmódot –

vitatott, hogy eszmerendszer-e.
• Elit – tömeg szembenállásából indul ki, paradoxona, hogy képviselői szintén az
elit tagjai közé tartoznak.
A feminizmus
• A nők társadalmi felszabadításáért, egyenjogúságáért küzd.
Az ökologizmus
• Az ipari társadalom „rombolásait” próbálja elkerülni, a természet – társadalom
viszonyát újrafogalmazni.
• ’70-es évektől erősödött meg, alternatív elképzelései léteznek (pl. zöldek, stb.)