Édesapja Petrovics István (Kartal, 1791. augusztus 15. – Pest, 1849. március 21.

)
mészárosmester, felvidéki szlovák családból származott[4] (a közhiedelemben
elterjedt szerb származással szemben), de ő magyarnak vallotta magát. Apjának szlovák
származását valószínűsíti annak evangélikus vallása (a szerbek általában ortodoxok), illetve Kiss
József és Jakus Lajos kutatásai, akik apai ágon 1685-ig, a Nyitra vármegyei Vagyócig vezették
vissza Petőfi származását. Vagyis a Petrovicsok csakúgy Felvidékről származnak, mint az anyai
ág, amely a Turóc vármegyei Necpál községből ered.[5] Apai nagyapja, Petrovics Tamás, aki
1770-ben 26 évesen költözött el Aszódra.[6]
Apai ágon a család őse Petrovics Márton, 1667. május 30-án,[7] I. Lipót
királytól nemességet nyert, amelyet 1668. március 30-án Nyitrán hirdettek ki; ez a nemesi levél
1835-ben még megvolt Petőfi apjánál. Nemesi származásáról tudott a költő is, de felnőttként mint
demokrata deklaráltan nem élt nemesi jogaival, teljesen azonosítva magát a néppel. [8][9]
Anyai nagyapja, Hrúz Mihály, tehetős redemptus, aki Kecskemét város tekintélyes polgára volt.
[10]
 Édesanyja, Hrúz Mária (Necpál, 1791. augusztus 26. – Pest, 1849. május 17.) férjhezmenetele
előtt mosónőként és cselédként dolgozott a maglódi evangélikus lelkésznél, Martiny Mihálynál.
Szlovák anyanyelvű volt, a magyar nyelv használatára csak asszonykorában tért át. [* 1] Arany
János emlékezete szerint „nem mindig ejtette tisztán a magyar szót, de folyvást beszélte”.[11]
Petrovics István és Hrúz Mária valószínűleg Maglódon ismerkedett meg, és 1818. szeptember
15-én Aszódon kötöttek házasságot. Mikulás Dániel evangélikus lelkész eskette őket, és
feleségével mindketten az evangélikus vallást gyakorolták. Petrovics
ekkor szabadszállási kocsma- és mészárszékbérlő volt, majd 1821-ben Kiskőrösre költöztek.
1822–24-re a családfő kibérelte a kiskőrösi mészárszéket, és ott lakott feleségével együtt, így
született ott meg első gyermekük, Sándor.[12]
Petőfi Sándor az 1822. december 31-éről 1823. január 1-jére virradó éjszakán született.
Kiskőrösön keresztelték meg január 1-jén az evangélikus vallás szerint. [* 2] A gyermek
születésekor oly gyengécske volt, hogy egy emlékező szerint „spirituszban fürdették, hogy
megmaradjon”. Egyetlen testvére öccse, Petőfi István 1825-ben született.
Apjának a kiskőrösi bérlet elég jól jövedelmezett. A hároméves ciklus leteltével, 1824. október 14-
én a nagyobb kiskunfélegyházi székbérletre vállalkozott, és családjával együtt oda is költözött. A
család anyagi helyzete itt még biztonságosabb lett, és Petőfi vidám és boldog gyermekkort
élhetett, amelynek emlékei később is mindig édes érzéssel töltötték el szívét. Petőfi e
várost Szülőföldemen (1848) című költeményében születése helyének nevezte, e szavai később
sok vitára adtak okot a két település, Kiskőrös és Kiskunfélegyháza, illetve a költő életrajzának
kutatói között is. A család először meglehetősen jó vagyoni körülmények között élt. Petrovics
István ügyes vállalkozó volt, a mészárszék mellett kocsmát bérelt és működtetett. A család
anyagi felemelkedésének helyszíne egy ideig Kiskunfélegyháza volt. A családfő fenntartott két
mészárszéket Kiskunfélegyházán, illetve Szabadszálláson, több ingatlan tulajdonosa volt, saját
földjeiken és bérelt földeken is gazdálkodott. [12][13]

Petőfi születési helyének és időpontjának kérdése[szerkesztés]

1857-ben alakult ki először vita Petőfi szülőhelyével kapcsolatban, addig Szabadszállást fogadták
el,[14] Ferenczy-Danielik 1856-os Magyar írók életrajz-gyűjteményében is ez szerepel.[15] Kiskőrös
csak ekkor merült fel először.[16] Később szóba került Félegyháza, Kunszentmiklós és Dunavecse
is.[17] A kortársak is különbözőképpen jelölik meg a költő születési helyét. Ferenczi Zoltán szerint
Félegyházán született, Gyulai Pál 1854-ben szintén úgy nyilatkozott, hogy Petőfi Félegyházán
látta meg a napvilágot.[18] Jókai Mór, a költő barátja hol Szabadszállást, hol Kiskőröst emlegette.
[19]
 Petőfi színésztársa, Szuper Károly tudomása szerint félegyházi születésű volt a költő.
[20]
 Barátai és tanulótársai Szabadszállást és Félegyházát emlegették. [21] Arany János tudomása
szerint Petőfit csak keresztelték Kiskőrösön, de nem ott született.[22] Petőfi István 1867-ben nem
zárta ki, hogy bátyja akár Félegyházán is születhetett. [23] Várady Antal 1872-ben úgy emlékezett
vissza, hogy Petőfi többször is említette neki, hogy Kiskőrösön született, hozzátéve, hogy a
költő „Soha még tréfából sem hazudott […] születéshelyéül folyvást Kis-kőröst állította”.[24] Gyulai
Pál szerint Kiskőrös mellett szóltak azon okmányok, melyek azt bizonyították, hogy Petrovics
István a helyi mészárszéket bérelte, a szülők pedig 1821 és 1824 között ott laktak. Ennek
ellentmond, hogy az 1823-as összeíráskor Petrovics Istvánt Szabadszálláson vették lajstromba.
[25]
 1922-ben Katona Géza nyugalmazott pécsi tanügyi főtanácsos Hol született Petőfi? című
cikkében Szabadszállás mellett állt ki.[26] Az irodalomtörténet Kiskőröst fogadta el Petőfi születési
helyeként.[27] Kiskőrös mellett szól az a feltételezés is, hogy nem szerencsés 45 km-t megtenni a
havas rónán egy újszülöttel, ezért a szülők a szülést megelőző pár napban már Kiskőrösre
mehettek át.[15]
Petőfi maga különböző helyeket jelölt meg a saját maga által kitöltött okmányokban, így a selmeci
líceumba való beiratkozásnál Kiskőröst vallotta szülőhelyének, [28] míg a selmecbányai Magyar
Társaság könyvébe szabadszállásiként írta be magát. [29] Amikor 1839
szeptemberében Sopronban jelentkezett katonának, öregítette magát, 1821-es születési évet
diktált be, hogy felvegyék, születési helyeként pedig Kiskőrös szerepel. [30]
A szabadszállási születést erősítik meg a költő rokonai is, köztük Baky Józsefné Herpai
Zsuzsanna (1852–1947),[31] és az ő testvére, Herpai János (1856–1942), akiknek Petőfi
unokabátyjuk volt. Szüleik és nagyszüleik azt mondták nekik, hogy Petőfi Szabadszálláson
született az Izsáki úton.[32] Herpai János elmondta, hogy csak később jelölték meg Kiskőröst
szülőhelyként.[33] A rokonok felmenőinek visszaemlékezései alapján Petőfit csak keresztelni vitték
Szabadszállásról Kiskőrösre. Berta Sándorné bábaasszony maradt Petrovicsnéval otthon és
Höss Józsefné bábaasszony vitte magával a gyermeket, Pandur József későbbi főbíró hajtotta a
lovakat. A költő dajkája Pőcze Györgyné volt.[34] Némelyek úgy emlékeznek, hogy a kisdedet
gyenge fizikuma miatt kellett sürgősen megkeresztelni, míg más beszámolók szerint a vallási
viszályok miatt a református pap nem volt hajlandó evangélikus gyereket keresztelni. A harmadik
magyarázat szerint azért vitték Kiskőrösre Martiny Mihályhoz, mert Petrovicsné korábban nála
szolgált Maglódon.[35]
1857-ben Petőfi István levelet küldött Brünnből, melyben az alábbiakat írta: "Sárkány János
úrnak tökéletes igaza van, minthogy a keresztelési anyakönyv nem hibázhatik. Sándor
Kiskőrösön született 1822. év december 31-én, pontosan éjféli 12 órakor." [36] Az a feltételezés,
hogy a keresztszülők meghívásához is időre volt szükség, szintén arra utal, hogy a költő 1822
decemberének végén születhetett.[15]
Kiss Béla tanító 1935-ben száztíz éves okiratok között talált egy Kiskörös tanácsa által 1823.
január 5-én Mihalik György mészároslegény számára kiállított papírt, aki segédként dolgozott
ekkor Petrovics Istvánnál. Arra is rábukkant, hogy Kiskörös 1824. évi kiadási könyvében az
szerepel, hogy a három évre szóló székbérletet Petrovics 1822-től 1824-ig bírta. Kiss szerint
ezzel bizonyítást nyert, hogy a költő születésének idején Kiskőrösön lakott a család. [37]