NYIR� J�ZSEF:

�ME, AZ EMBEREK!

els� fejezet
A csillag lezuhant.
A vez�rkari tiszt csak a v�ll�t vonogatta a k�pvisel�k k�rd�seire, akik
megd�bbenten b�jnak bele a t�rk�pbe. Nem lehet t�bb� sz�p�teni a dolgot.
Magyarorsz�gnak v�ge. Nincs m�s h�tra, csak a gyors menek�l�s.
- V�rjatok! Besz�lj�k meg a dolgot!
Nincs mit megbesz�lni. El�g volt az �ltat�sb�l, b�d�t�sb�l.
Kit�molygok az �reg Sopron romjai k�z�, �s n�zem az utca furcsa, h�bor�s
hull�mz�s�t.
A n�metek vonulnak vissza az alig n�h�ny kilom�terre lev� orsz�ghat�r fel�. Komor
sorokban recsegnek, d�b�r�gnek a k�vezeten a tankok, g�pkocsik, neh�z j�rm�vek
rozog�n, gy�trelmesen. Szennyesek, rozsd�sak, t�pettek. A herny�talpak csikorognak,
a ki�hezett lovak dong�ja ki�ll. Az emberek feket�k, f�radtak, durv�k. �jjel-nappal
tart ez a ki�ml�s�k. Mit f�j nekik, hogy mi t�rt�nik a v�rben, t�zben, romokban
hever�, kifosztott, t�nkretett, meggyal�zott orsz�ggal. Egyszer�en sors�ra hagyt�k.
Fel se pillantanak a sz�p m�lt� v�ros romjaira, melyek al�l holttestek szaga �rzik.
Az emberek g�rb�n futnak alattuk, mert minden perc bizonytalan. Folytonosan rajtunk
a riad�. Pincebogarak lett�nk, �s beh�zott nyakkal hallgatjuk a bombasorozatok
d�b�rg�s�t. Ut�na a f�lelemt�l r�szeg�n m�szunk a napvil�gra. Dohos, nyomorult
f�rgek vagyunk, akik nem mer�nk a holnapra gondolni. H�, fagy, zimank�k fo5

gyasztottak eg�sz t�len. �hs�g, rideg, kil�t�stalan �let. �lettelen, s�rga arcok
merednek egym�sra j� sz��rt, biztat�s�rt. Sok hal�l el�l menek�lt�nk m�r. Rom-
egerek vagyunk, kiknek sz�r�t lep�rk�lte a h�bor�.
A v�ros lakoss�ga k�l�nben megkezdte rendes napi kiv�ndorl�s�t az erd�be a
bomb�z�sok el�l. N�k, any�k sietve vonszolj�k kicsinyeiket, m�sok h�tizs�kok, meleg
takar�k alatt g�rnyednek. A f�lelem bomlott precesszi�ja. Eg�sz l�ny�nk figyel,
hogy melyik pillanatban �v�lt fel a szir�na.
Szerencs�re a tavasz kor�n �bredt, �s erd�, mez� mened�ket ny�jthat. J�lesik a sok
f�z�s, retteg�s, szigorko-d�s ut�n elk�bulni a napf�nyben, l�tni az els� pillang�k
boldogs�g�t. H�tha lassan kihajtunk mi is, mint a kisz�radt f�vek!
�tnak eredek �n is. Feles�gem m�r el�rement.
Elhaladok a temet� mellett, melynek �tj�n elny�jtva fekszenek az utols� bomb�z�s
halottai. M�g nem volt, ki eltemesse �ket. Mellettem emberek haladnak el. Egyik�k
azt mondja:
- H�t hi�ba �lt Krisztus?
M�sikuk azt mondja:
- Nem hi�ba!
Rejtett er�k dolgoznak mindenkiben. Az emberek m�r csak szakad�kok egym�s mellett.
K�m�let, k�ny�r�let, eln�z�s nincs. Ez m�r a nagy feloszl�s, a v�gs� zuhan�s
pillanata.
K�zben less�k a terepet, hogy hov� rejt�zz�nk, ha hirtelen vad�szg�pek csapnak le
r�nk. �lesek az �rz�kek, mint az �ld�z�tt vad�.
Szerencs�re m�r nincs messze az erd�, ami ugyan vesz�lyesebb, mint a ny�lt terep,
de az ember m�r nem b�rja vissza�zni kezdeti, atavisztikus �szt�n�t.
A t�z is vesz�lyes, �s m�gis tesz�nk. �l�nk mellette,
mint a barlangi ember, �s mi is h�tunk m�g� h�nyjuk a ler�gott csontokat.
Ak�rhov� fordulok, mindenkinek a sz�j�n a k�rd�s:
- Ti mit csin�ltok? Mentek? Maradtok?
- Term�szetesen megy�nk. M�r meg is van a parlament sz�ll�sa valahol Tirolban,
sz�p, csendes, bombamentes helyen. Te tal�n itt akarsz maradni?
- M�g nem d�nt�ttem.
- H�t nem l�tod, mi v�r r�d?
�jra felsorolja az ismert sz�rny�s�geket, melyekkel naponta r�m�t a sajt�, r�di�,
jegyz�k�nyvek, szemtan�k. A dermeszt� kegyetlens�geket, n�k t�meges meggyal�-z�s�t,
�rtatlan �regek, gyermekek lel�v�ld�z�s�t, primit�v �szt�n�k �zsiai barb�rs�gait,
s�rok feld�l�s�t, tivorny�kat halottak kopony�j�b�l, a zabol�tlan szenved�lyek
r�szeg tobz�d�sait.
- Erre a sorsra akarsz maradni?
M�gis neh�z r�l�pni az idegen f�ldre. Senki sincs k�zt�nk, akinek ne vonaglana bele
a sz�ve. Viaskodunk, k�zd�nk �nmagunkkal.
Vannak, akik az orsz�g utols� bar�zd�j�r�l visszafordulnak. K�l�n�sen Erd�ly n�pe.
Mennek vissza. Haza! Szembe a t�zzel, v�rrel. Mi csomagolunk. Abbahagyjuk. �jb�l
csomagolunk. Ism�t abbahagyjuk.
L�p�sr�l l�p�sre riaszt a h�bor�.
V�g�l azzal vigasztaljuk egym�st, hogy csak r�vid id�r�l van sz�. Mihelyt v�ge a
h�bor�nak, visszaj�v�nk. Azonnal visszaj�v�nk.
Arra nem is gondol senki, hogy a h�bor�n k�v�l egy�bt�l is f�ln�nk kellene. M�g azt
hissz�k, hogy legal�bb a puszta �letet �rdemes menteni.
Lassank�nt a n�pv�ndorl�s visszaindul a v�rosba. A vesz�lyes id� elm�lt. A nap m�r
hanyatlik. Ilyenkor m�r nem j�nnek az angolsz�szok.
7
Otthon azzal a h�rrel fogadnak, hogy sietve el kell hagynunk az orsz�g ter�let�t.
Tal�n m�r el is k�st�nk a menek�l�ssel.
Most, hogy a fenyegetetts�g val�s�gg� v�lt, hihetetlennek, k�ptelens�gnek l�tszik,
hogy p�r nap m�lva hontalan bujdos�k vagyunk.
Az asszony a falnak t�ntorodik, �s olyan, mintha a hal�l cs�kolta volna meg.
- Tudtam �n, hogy ez lesz a v�ge!
A r�di� elv�gja a szav�t:
- Nagyriad� Veszpr�m! Nagyriad� Veszpr�m!...
A veszpr�mi k�rh�zban van a fiam, �s ez ma m�r a negyedik nagyriad� Veszpr�mben.
- Istenem! - szenved az asszony, �s �n nem merek sz�lani.
Minek is! �gy sincs hitele a sz�nak. Csak a val�s�g van, hogy m�r a harcok a v�ros
sz�l�n folynak. Mintha az �n csontjaimat is kiszopta valna a hal�l...
Az asszony s�r. �n f�radt vagyok. C�ltalan �s f�l�sleges.
K�s�bb besz�l T�ra:
- A k�rh�zak, lazarettek m�r elmentek. A miniszt�riumok �tra k�szen �llnak.
- �s mi van a mi vonatunkkal?
- A miniszter kijelentette, hogy nem tehet semmit. A hadsereg mag�nak tartotta
fenn az int�zked�s jog�t. P�r aut�busz volna, de nincs hozz� �zemanyag.
A sz�ll� zsibong. A k�pvisel� urak d�h�sek. A h�rek mind riaszt�bbak. Ak�rhogyan,
ak�rhov�, menni kell!
Ezekben a pillanatokban a maga meztelens�g�ben mutatkozik az orsz�g teljes
felboml�sa. Er�tlen�l �s te-hetelen�l n�z a v�gzete fel�. Akadnak, akik a
lehetetlent is megk�nyszer�ten�k. Val�szer�tlen�l vil�g�t a szem�k.
- Az �j fegyverek! Most m�r bevetik!
8
- Ugyan!
- Ha nem voln�nak �j fegyverek, vagy ha nem �r�lt meg Hitler, m�r k�t �vvel
ezel�tt b�k�t kellett volna k�rnie. A n�met vez�rkarnak tudnia kell, mi v�r
N�metorsz�gra. Teh�t vannak �j fegyverek!
- Vakok, szerencs�tlenek, �loml�t�k! Eltakarj�tok szemeiteket, amikor az orsz�g
s�rj�ba zuhan!
- Ez�rt felelni kell! - sziszegi valaki.
- H�t ide jutottunk! - b�sul a harmadik.
Csak sejtj�k egym�st a s�t�tben, mert ma vil�g�t�si zavarok vannak. Se f�ny, se
t�z, se hit, se isten!
Benn, a rideg szob�csk�ban feles�gem feld�lt idegekkel lesi, hogy mikor �v�lt fel a
szir�na.
9
m�sodik fejezet
K�t szemem k�t par�zs. Az ideger� marad�k�t �lem fel. M�s is �gy van vele. A feh�r
sz�jjal sz�vott cigarett�k f�stj�ben sov�ny, s�rga, d�lt arcok �sznak csontra
meredten.
- M�gis itt kellene maradnunk!
Az asszony felcsillan, de mindj�rt bel�tja, hogy nincs hol maradni. A sz�ll�b�l
azonnal kidobn�nak. Visszafel� nincs mivel menni. Mez�k, utca k�ve lenne a p�rn�nk,
�hs�g �s veszedelmek k�s�r�ink. Maga el�tt hajt a h�bor�. L�p�sr�l l�p�sre
szorulunk. Rajtunk a v�res, kormos ostor. Meg se kezdt�k a menek�l�st, m�ris
kimer�lt�nk.
�jf�l ut�n kett�ig csomagolunk gyertya mellett; reggel �t �rakor ism�t talpon
vagyunk.
M�gis megy�nk. Az utols� pillanatban siker�lt n�h�ny kocsit csatoltatni a p�nz�gy-
�s ipar�gyi miniszt�rium k�z�s vonat�hoz. Arra m�r nem futotta a tekint�ly, hogy
n�h�ny fuvart is kapjunk a csomagoknak. Aki reggel h�t �r�ra nem lesz a vonaton, az
itt marad.
Magunk izzadunk, cipeked�nk teh�t, �s barik�dot emel�nk a sz�ll� el�tt. A t�meg
k�r�rvendve n�zi. Zaj �s fejetlens�g. A szavaz�g�p is sz�tesett. T�leked�s, zavar,
bizonytalans�g, mert m�g sincsen vonat. Ez a h�r. M�gis tov�bb emelj�k, cs�sztatjuk
a neh�z l�d�kat. Hatvan fel� j�r�, szem�veges leg�nyek.
K�s�bb kider�l, hogy m�gis van vonat. �r�k �ta az asszonyok is lenn �llnak az
utc�n, de �reg d�l lesz, mire kiverg�d�nk a p�lyaudvarra. Csak �ppen teherkocsik
nincsenek, amikre felrakodjunk.
10
Valahonnan kett�t ker�t�nk. Megrohanjuk.
Most m�r csak �l�helyr�l kell gondoskodnunk. Az erre a c�lra kik�ld�tt bizotts�g -
mint hallom - lefoglalta mag�nak az egyetlen m�sodoszt�ly� kocsit. Any�knak,
gyerekeknek, aggoknak j�k ezek a rozoga, piszkos, kiselejtezett k�nz�ketrecek is.
Kimer�lten hanyatlunk a kem�ny padokra, �s t�lzs�foltan szorongunk a piszokban.
Mindegy, csak m�r induljunk! Minden pillanatban j�hetnek a bomb�z�k. Minden
p�lyaudvaron a hal�l s�t�l ilyenkor. Remegve �l�nk a hely�nk�n, f�lig menek�l�sre
emelkedetten.
- Mi�rt nem indulunk?
- Most rakj�k a beszerz�si csoport anyagk�szlet�t.
K�t �ra m�lva a H�z iratt�r�ra kell v�rni.
Mindj�rt este van, de m�g a k�t teherkocsit nem csatolt�k a vonathoz.
H�t �ra.
- Induljunk m�r!
- Nem lehet, mert k�t parancsnok m�g hi�nyzik.
K�s�bb kider�l, hogy nincs a vonatnak szem�lyzete.
Nem bolond senki kock�ztatni a b�r�t.
Mozdulatlanul tov�bb hever�nk a kor�bbi bomb�z�sok �ltal elpuszt�tott romok,
bombat�lcs�rek k�zt a siv�r p�lyatesten, egy elfeledett, rozsd�s s�np�ron. �gy
�rezz�k magunkat, mintha csal�teknek k�t�ttek volna ki sz�nd�kosan a t�mad�snak.
Tehetetlenek �s kiszolg�ltatottak vagyunk. C�ltalan falevelek lett�nk, amelyeket
ide-oda dob�l a sz�l. Az orsz�g t�rv�nyhoz� szerve vagyunk, �s egyetlen vas�ti
bakter sem b�lint fel�nk.
M�g j� ez a l�mpa n�lk�li s�t�ts�g. Legal�bb elf�d�z a vil�g el�l.
11
M�rcius huszonhetedike �s f�l nyolc. A v�ros m�r az �jszakai nyugalomra k�sz�l�dik.
Ekkor hirtelen �s �lesen fel�v�ltenek a szir�n�k:
Nagyriad�!... Nagyriad�!...
Felretten�nk �s pillanatra magunk el� mered�nk.
Hov� fussunk? Merre menek�lj�nk?
A pokr�cot �s kis p�nz�nket magamhoz kapom, �s az asszonyokkal kiugrunk a vonatb�l.
Mereven, vill�mgyorsan t�j�koz�dom az idegen terepen, ismeretlen k�rnyezetben.
K�r�l n�h�ny h�zrom, ami nem ny�jt v�delmet. A v�rosba rohanni m�r nincs id�.
Minden pillanat k�s� m�ris!
- J�jj�n ut�nam!
S�t�t emberalakok rohannak szanasz�t. El�re bukd�csolunk mi is a g�r�ngy�kkel
besz�rt, sz�tszaggatott talajon. T�lcs�r t�lcs�r mellett. Egyik s�ros, m�sik v�zzel
telt. Szinte nyakunkat szegj�k k�zt�k.
Feles�gem hal�lfeh�r, s szeme tele r�m�lettel.
- Siessen!...
Keleten m�r z�gnak az els� g�pek. Tudom, hogy oroszok, kis k�tel�kekben, de sokszor
t�madnak. M�r nincs id�nk eljutni az els� �p h�zakig.
Bele az els� bombat�lcs�rbe!
Lebukunk.
Nagy, sz�les kr�ter. Legal�bb �tsz�z kil�s bomba
marta ki a f�ldb�l.
�jabb menek�l�k gurulnak le az oldal�n. Vel�k egy
csom� gyermek.
Borzadva l�tom, hogy a holdvil�g erosodik. eljesen megvil�g�t �s kiszolg�ltat az
is. Szeretn�m le�tni az �gr�l.
Mindegy. Lesz, ami lesz.
Az els� Szt�lin-gyerty�k m�r ott lebegnek Sopron f�l�tt, �s a s�t�t g�pek fel�nk
z�gnak.
A l�legzet is elfagy benn�nk, �s test�nk minden izet
12
odaszor�tjuk a f�ldh�z. Er�szakosan kicsiny�tj�k magunkat, hogy elvessz�nk minden
l�t�s el�l.
A gy�l�letes g�pz�g�s azonban elh�r�thatatlanul �tj�rja eg�sz val�nkat. Minden
idegsz�lunkon v�gigremeg. Megszak�t�s n�lk�li hal�lzaj. Tal�n az utols� benyom�s a
f�ldi l�tb�l. Pillanatnyilag minden m�s �rz�st �s gondolatot kiirt benn�nk.
Test�nk�n �rezz�k a hal�l angyal�nak vassz�rnycsap�s�t, �s felsikolt benn�nk a
gondolat:
�Most! Most!"
Durva, er�s robban�sok siket�tenek meg. Test�nk megr�ndul, mint az eltiprott
f�reg�, �s a bels� zavarb�l nehezen villan fel�nk a fut� �r�m:
�Nem minket tal�lt! Nem minket tal�lt!..."
Alig mozdul azonban szemem az �g fel�, �jabb z�g�s, �jabb raj �s �jabb bomb�k. A
lebeg� Szt�lin-gyerty�k k�zt gyilkos szitak�t�k zizegnek, sz�rj�k magukb�l a
pusztul�st, hal�lt. Szemeim z�lden villognak, fogaim felvicsorognak r�juk, mint a
megszor�tott vad�llat�.
Egyik raj t�l�nk jobbra, m�sik balra vette az ir�nyt. Igaz, alig n�h�ny m�terre, de
az m�r szabadul�s. Legal�bb pillanatra.
Tehetetlen�l v�rjuk magunkra a v�gzetet. Nincs mit tenni.
Csak azok a sz�rny� Szt�lin-gyerty�k ne voln�nak v�szes sz�ps�g�kkel, mindent
leleplez� ez�st f�ny�kkel �s bizonyoss�gukkal!
Feles�gem hangosan im�dkozik, k�ts�gbeesett er�vel szor�tja kezeimet. Az Isten
pedig n�zi verg�d�s�t, epeszt� megk�nz�s�t, �s tov�bbra is titokzatos, l�thatatlan
marad. A retteg�snek ezekben az emberent�li pillanataiban fell�zad a gondolat:
- Mit akar? Mi�rt t�ri?
De vigy�zat! Most �ppen f�l�tt�nk gy�lt ki a Szt�lin-gyertya.
13
Val�s�ggal mag�hoz delejezi a n�z�semet. Nem b�rom a tekintetemet levenni v�gzetes
�tj�r�l.
Re�nk!... �ppen re�nk ereszkedik!... Nagy isten!...
A bombat�lcs�r riaszt�an �les f�nyben �szik. Az elejtett t�t meg lehetne tal�lni
benne. Mi pedig, p�r, mar�knyi ember, feksz�nk mozdulatlanul, sz�v�nk r�m�lten
verdesi a f�ldet, �s sehol menekv�s! Most m�r f�l�tt�nk is beteljesedik...
Csillag se rezd�l, sz�l se mozdul.
A Szt�lin-gyertya pedig lassan k�zeledik. Szinte r�nk cs�p�gnek v�r�s t�zcseppjei.
Alig k�tsz�z m�ter!
Most sz�z!...
Csak ezt a sz�rny� f�nyg�mb�t tudn�k valamik�ppen elpuszt�tani!
F�lig hal�lra v�ltan foh�szkodik mindenki a g�d�rben. A vonat kerekei al�l is
idever az im�ds�g.
Csend! J�n a bomb�z�raj!
Most f�l�nk sz�ll!...
Szel�den, megad�an hunyom le szemeimet. M�g b�logatok is a fejemmel:
�L�tod, l�tod, te rettent� emberis�g, mit cselekedt�l!"
A robban�sok elcsattannak. Homlokom a f�ldh�z koppan, valami hirtelen a h�tamra
nehezedik. A hall�son m�r-m�r t�lmennek a d�rejek, robban�sok. F�ld �s k�t�rmel�k
temet be.
Most! Most van v�g�nk! Ebben a pillanatban!...
Testem neh�z, k�nosan ler�zom a f�ldet, �s nem hiszek
a gyorsan be�ll� csendnek se...
�lek, de tal�n valamelyik testr�szemet vesz�tettem el. Mondj�k, hogy ilyen
�llapotban nem �rzi az ember.
V�gigk�mlelem kezeimet, l�baimat. Megvannak,
14
nincs semmi bajom. Feles�gem is megmozdul. Rettent� f�radt �s ellankadt.
�vatosan felemelkedem, �s kin�zek a kr�ter sz�l�n. A vonat f�nyben �szik.
��g!" - d�bben bel�m, de nincs id�m megfigyelni, mert �jabb t�mad� hull�mok j�nnek.
- Vigy�zz! �jra itt vannak!...
�s �gy tart a fesz�lt helyzet teljes �rahosszat, m�r-m�r kib�rhatatlanul,
megszak�t�s n�lk�l.
Megmentett kev�s holmink is val�sz�n�leg elpusztult az �g� vonaton.
Az utols� hull�m t�l�nk jobbra v�g el, de mi tov�bb lapulunk. Bizonyoss�got
akarunk. Semmit se szabad kock�ztatni!
Az �r zajait figyelem, �s sok�ra �vatosan felemelkedem.
A hold b�k�sen legel az �gen, a csillagok is nyugodtak, mintha semmi se t�rt�nt
volna. A vonat feket�n �ll a hely�n. �gy l�tszik, a m�g�je hullott Szt�lin-gyertya
f�ny�t n�ztem vonatt�znek.
Egyszerre f�jdalmas f�rfiki�lt�s has�t bele a leveg�be:
- Aranka!... Aranka!...
Az aggodalom minden gy�tr�d�se benne van a hangban. Egym�st keresik a sz�tszakadt
hozz�tartoz�k. Nem �rdekel. Az a fontos, hogy mi �letben maradtunk. Mindenkinek az
a fontos.
A v�ros fel�l t�bb t�z l�tszik. Egyik k�zel hozz�nk. V�r�s �s szilaj.
- Aranka!...
Mi az �rd�g�t �v�lt�zik az az ember?
- Maradjunk m�g! H�tha visszaj�nnek? - agg�dik a feles�gem.
- M�r nem val�sz�n�. - M�szom ki a t�lcs�rb�l.
15
Feles�gem szorosan mellettem. Arca k�s�rtetiesen vil�g�t. Megviselt �s elborzadt.
T�lvil�gi. Ujjai remegnek, mikor el�re mutat:
- N�zze! Ide csapott be!
- Fen�t! - hazudok, hogy �ltassam, hiszen p�r meter,
�s minket tal�l a bomba.
�gy is benn�nk �l m�g. Puszt�t m�g mindig a leiekben
�s idegrendszerben.
�llunk a kr�ter sz�l�n magunkban, a puszta �let terh�vel, idegen�l, m�r-m�r
haz�tlanul. T�r, id�, minden bizonytalan. Semmi kis �rny az �let maga is durva
t�nyek val�s�g�ban.
�s ism�t fel�v�lt a hang: - �Aranka!" - de t�lharsogja a bel�nk d�bbent� �jabb
szir�nahang. Lef�jj�k a riad�t.
Megk�nnyebb�l�nk. Aki megmaradt, tov�bb �lhet. Hogy meddig? Mindegy. Minden
pillanat csak nyeres�g. Visszaindulunk a vonathoz.
A kocsikat �tvert�k a repeszdarabok, de senkinek nem t�rt�nt baja. Sigmondnak a
kalapj�t �t�tte �t a vas a fej�n, a m�siknak a h�t�n t�pte fel a kab�tot.
- Aranka!
Ki az, aki nem b�r megnyugodni? Egyik p�nz�gyi tan�csos. - Ejnye, hogy is h�vjak?
-Mindegy. Odatemette a r�omlott h�zrom. Most �ss�k.
- Szeg�ny!
A r�szv�t m�g�tt �rzem a titkolt �r�met is, hogy nem mi jutottunk a sors�ra. Ilyen
az ember.
Becammogunk a kocsikba, mint f�radt, �lmos gorill�k. V�kony, sz�rke arccal
b�biskolunk a fapadon. Mindent kiadtunk magunkb�l, �s �szrev�tlen�l elnyom a neh�z
�lom. A s�lyos, r�ncos fejek t�masz n�lk�l ingadoznak, t�redeznek a t�rzs�n.
Er�vesz�tetten gy�tr�dik mindenki.
K�t �ra se telik el, �s v�ratlanul, kegyetlen�l, �jb�l fel�v�lt a szir�na:
16
- Nagy riad�!... Nagyriad�!...
Minden kezd�dik el�lr�l.
�jf�l ut�n f�l egy.
?
A m�sodik t�mad�s ink�bb a v�ros ellen ir�nyult, de k�z�nk is hullott n�h�ny bomba.
M�r arra is k�ptelenek vagyunk, hogy besz�lj�nk r�la.
Csak a tan�csos dolgozik m�g mindig az �jszak�ban, hogy ki�ssa a feles�g�t.
M�r dereng a hajnal, de a romok nem engedik el a holttestet. Mind�ssze egy katona
holtteste ker�l felsz�nre.
- Itt kell lennie! A k�zel�ben! Seg�tsenek! Ne hagyj�k abba!
A seg�t� emberek feladj�k a k�zdelmet. �gyis mindegy. �ll�t�lag egy �ra m�lva m�gis
indul a vonat. A p�lya szerencs�re �p.
Lassan virrad, vil�gosodik.
A vonat megelevenedik. V�gre siker�lt mozdonyvezet�t �s f�t�t kapni. A mozdony
�letre kap. F�tty�get, szuszog, tolat. Felkapcsolja a poggy�szkocsikat.
V�gre reggel h�t �rakor lassan, t�lterhelten megindul. Fels�hajtunk:
- Megy�nk!
Ki tudja, merre, milyen sors el�be?
�tverg�d�nk a D�li p�lyaudvar romjai, halomra h�nyt z�rzavara k�zt. �vatosan,
l�p�sben. A megpr�b�lt v�ros lassan elmarad m�g�tt�nk. Elindulunk a haz�tlans�g
�tj�n. Neh�z �rz�sek �s gondolatok k�noznak. Magunk el� mered�nk. Valaki megsz�lal:
- Ez a hat�r!
A fejek m�lyebbre esnek.
Kezd�dik benn�nk a bels� hal�l... .
17
harmadik fejezet
Nagyszombat.
Vonatunk a Wienerwald k�zt h�ny�dik. Itt is fakad m�r a tavasz. A bokrok
bontakoznak. A f�zf�k m�r boldogan mutogatj�k friss lombjukat. A f� zsend�l, a
gesztenye k�v�r, szurkos r�gyei dagadoznak. A b�kk is mozdul. Csak a t�lgy
z�rk�zott, szil�rd �s titkos. A ny�rfa leg�nyesen kinyalta mag�t. A forz�cia talpig
vir�gos, a n�rcisz kedvesen k�sz�n. A t�len lesov�nyodott m�hek �lnek rajtuk.
Kevesen veszik �szre a felt�mad�sra k�sz�l� term�szet �bred�s�t. Csak a vonat
menjen, fusson, min�l t�volabb, min�l gyorsabban. A gy�r�tt, beesett arc� menek�l�k
tiszt�talanul falatoznak a kocsikban. Mindj�rt d�l. A vonat elny�lva ereszkedik be
Tullnerbachba, a kis osztr�k �d�l�helyre, a sz�nes vill�k k�z�.
Alig �llunk meg, a mozdony k�t �les s�pjel�re ki kell rajzanunk a vonatb�l. Mire
felm�szunk az els� dombtet�re, n�gy g�p h�z �t f�l�tt�nk. Feles�gem �rokba lapul.
N�ma, mozdulatlan. L�bain�l nyugodtan isznak a m�hek a r�g k�zt csillog� v�zb�l.
T�vol fojtott bombarobban�sok. A vas�k�l �jb�l les�jtott. Csak mi r�ndulunk bele. A
term�szet tudom�st se vesz r�la. A hegyek meg se moccannak. Szent �s tiszta a
leveg�. A sz�nt�k fekete hasukat mutatj�k a napf�nynek.
A mozdony visszaf�ty�l. Az izgalom el�l. A sz�raz-eb�del�k sz�ja tov�bb k�r�dzik.
M�sok a fapadokon kucorogva pihennek. A h�bor� �s fut�s szennye rajtuk. A gyerekek
menek�l�st j�tszanak. Aki n�zi, beletorzul,
18
Az �r�k egym�s ut�n l�pnek ki az erd�b�l, �s a kimer�lt nap siet a hegy m�g�.
D�lut�n hat �ra. Az otthoni felt�mad�s �r�ja. Most indulnak a k�rmenetek. F�ny �s
tisztas�g, a l�lek ifj�s�ga �s illata, a szents�g aranya, t�nd�kl�se elvonul
szemeim el�tt. Gazdag templomi ruh�k, t�mj�nf�st, nagy hull�m� orgonasz�, elr�v�lt
h�vek, harangok, gyermekek csod�lkoz�sa �s ujjong�sa. B�kess�ge nyugalom. �zel�t� a
t�lvil�gb�l.
A n�p ki tolul az ajt�n. Tele mellel adja ki mag�b�l az alleluj�t: �Felt�madt
Krisztus e napon!..." �sszemosolyognak: �Siker�lt!..." Az udvarhelyi cig�nybanda a
R�k�czi-indul�t j�tssza. Csattognak a z�szl�k, a d�szsz�zad sort�zet ad. M�g a
temet� k�vei �s feh�rebbek...
Alig �lem bele magam a hangulat�ba, szemben �l� t�rsam �lm�ban felhorkan leesett
�llcsonttal. El�re g�rbedi, sz�gletes, csontos fej�ben l�tszanak a v�r�sre dagadt
szemgoly�k. T�tott sz�jjal olyan gy�tr�tt, elk�nzott, mintha most k�pte volna ki a
lelk�t.
Egy asszony csendesen s�r, a f�rfiak r�gj�k a cigarett�t. Senki se emlegeti a
h�sv�tot. Egyesek roggyant inakkal s�t�lnak a vonat mellett, �s gy�l�lk�dve
pillantanak egym�sra. Gazs�g, hogy m�sok is �lnek a vil�gon!...
N�met g�pek p�szt�zz�k v�gig a p�ly�t. D�b�gnek, d�b�r�gnek a hegyek k�zt.
Katonavonat csattog el meg�ll�s n�lk�l, mint a fergeteg. Ut�na m�g nagyobb a kiet-
lens�g.
Kimegyek a kocsib�l, �s fel-al� s�t�lok a vonat hossz�n felhalmozott emberpiszok
mellett.
A h�r, hogy k�t �ra m�lva indulunk, val�tlannak bizonyul. Csal�dottan, inger�lten
k�sz�l�nk lefek�dni a pap�rral, pokr�cokkal eltakart ablakok m�g�tt.
Az any�k �lomba szidj�k a kocsinkba bezs�folt tizenn�gy apr� gyermeket, �s ki
hogyan tud, elhelyezkedik a
19
csomagokon, kem�ny fapadokon. Alig f�r�nk egym�s test�t�l.
A f�ld�n pr�b�lok vackot verni. Az �r�k nehezen telnek. �jabb katonavonatok
csattognak el mellett�nk. A gy�r�tt, f�radt emberek fel se rezzennek. Az arccsontok
kivil�g�tanak a t�bbnapos szak�ll keret�b�l. A horpadt g�dr�kben az elm�l�s sz�rke
b�lyege terjed. B�rcsak egyszer m�r csend lenne a homlokom m�g�tt!...
A kocsik k�nz�kamr�kk� v�lnak, mihelyt elfeksz�nk benn�k. Ki hogyan tud: �lve,
kuporogva, f�ld�n, csomagok tetej�n, el�re t�r�tt gerinccel imbolyogva, m�g
belefeketed�nk a f�jdalomba, �s test�nkr�l lesorvad a marad�k h�s is. Nyakinaink
megfesz�lt, sz�ntelen heged�h�rok, melyeken az �rd�g j�tszik. �sszepr�selt
szerveink szenvednek, �lep�nk r�ncos, sebes �s sz�rke, mint egy fonnyadt elef�nt�.
�lmunkban felny�g�nk, �s a l�gvonatos kocsi belsej�ben vadul ugat a t�d�nk. Dagadt
l�baink fesz�tik sz�t a cip�t, hiszen napok �ta nem h�ztuk le, nem tiszt�tottuk.
Magunkat is alig. Legfeljebb arcot mostunk lav�rb�l, sz�jb�l, patakb�l, �s az
emberb�z megfert�zi a leveg�t. Ruh�ink gy�r�ttek, szennyesek. Az �let �s der�
minden sz�ne elt�nt r�luk. Cig�nysors ez: szabads�g, f�ggetlens�g n�lk�l. �lom
k�zben felnyaljuk a padl�r�l a port, piszkot, vagy horkolva sz�tf�jjuk, mint k�nyes
l� az iv�viz�t. Ha valamelyik gyermek fels�r, az �polatlan, s�rga fogak
megcsikordulnak, �s t�tott sz�junkb�l kil�tszik a benn�nk �l� �rd�g feketes�ge.
Levedlett�nk mindent magunkr�l, �s k�rmeink alatt piszok s�t�tlik.
�jf�l ut�n egy �ra... K�t �ra.
Hi�ba er�ltetem az �lmot. A t�lhajszolt test aludni is k�ptelen.
Felkelek �s �tverg�d�m a szertedob�lt embertestek, kezek-l�bak k�zt ki a szabadba,
�s felb�mulok az �gre.
20
A f�radt koponya m�g�tt gondolat se terem. Arra se vagyok k�v�ncsi, hogy milyen
csillagok teremnek errefel�, �s Szent P�ter ki�nt�tte-e m�r a tejet az �gre.
Kis �llom�s, hegyek, szakad�kok hallgatnak. Az erd�k is csak halkan besz�lgetnek.
K�s�bb felugat valahol egy rekedt kutya.
Alling�lok, sz�delgek, de ennek nincs semmi c�lja, �s visszabotork�lok a kocsiba,
hogy elhullott t�rsaim k�z� roskadjak, kik k�r�s-k�r�l er�szakkal ny�jtj�k tov�bb
ezt a nyomorult �letet.
Az els� h�sv�t idegenben.
Teljes f�ny�ben t�rult fel a nap. Az erd�k, mez�k, f�k, patakok, vir�gok �s madarak
�nneplik helyett�nk. Az ember m�r elj�tszotta ezt a jog�t. �k mondj�k az allelu-
j�t, �s - vess�nk keresztet �rte - Isten megengedte, hogy m�g meghallgassuk.
A kocsi is ma mintha bar�ts�gosabb volna, az emberek elviselhet�bbek. Igyekszik
menteni mindenki valamit a r�gi vil�gb�l.
A reform�tusok istentiszteletre gy�lnek, �s felt�r a zsolt�r. Idegen vil�gban
magyarul.
Neh�z hallgatni, l�tni �ket. F�lreszaladok, a k�zeli erd�sz�lre. N�m�n ejtett f�vel
haladok a v�lgyben. Egy s�rga citromlepke k�r�lj�rja a kalapomat. F�radtan le�l�k a
kis patak partj�n.
Milyen r�gen l�ttam erdei patakot! Ilyen siet�t, tiszt�t, igazit, csobog�t.
Bel�msajdul a l�tt�ra Erd�ly. Megroskadok m�r az eml�ke alatt is.
Az asszony ut�nam j�n, �s mell�m telepszik.
K�nny�ek vagyunk a f�ldnek. K�t mad�rka sz�llott
21
pillanatra az idegen �gra, m�g torkocsk�juk kilihegi mag�t.
- Vajon �lnek-e? Vajon van-e h�sv�tjuk?...
Nem meri mondani, hogy gyermekeire gondol.
�n se sz�lok. Jobb �gy.
Csak a patak besz�l.
- Sz�lj, patak, sz�lj!
M�g�tt�nk a mozdony ijedten k�t �leset f�ttyent.
K�zvetlen l�givesz�ly.
Elindulunk fedez�ket keresni. A zsolt�r is megszakad.
- Itt j� lesz! - mutatok egy v�zmos�sra.
Valahol a t�volban bomb�k d�b�r�gnek. �jra sz�tmarnak egy csom� �letet �s �rt�ket.
- Elfogy a sz�vem! - panaszolja az asszony.
Kisebb-nagyobb megszak�t�sokkal �r�kon �t tart a t�voli bombaz�por.
K�s� d�lut�n van, mikor v�ge a riad�nak.
Senki se gondol m�r a h�sv�tra.
A viadukt k�zel�ben, a vas�ti t�lt�sen hever�nk, �s figyelj�k a Wienerwald
titokzatos hangulat�t. Sz� alig esik. A csend j�r benn�nk, �s sejtelmes neszek
�lnek a f�l�nkben. Az elm�lt nap f�radtan gunnyaszt a sz�v�nkben. Lassan m�lik,
hummadozik, mint haldokl� mad�r, hogy azt�n v�gleg behunyja szemeit.
Egyszerre megrebben a szem�nk.
A keleti szemhat�ron, a hegyek taraja f�l�tt sz�les, v�r�s f�ny lobban fel �s
megvil�g�tja a felh�k feh�r has�t. Haragosan er�s�dik, majd lassan halv�nyodik,
hogy k�s�bb t�volabb lobbanjon fel a hegyvonulat sz�less�g�ben.
- Mi ez?
R�meresztj�k szemeinket, �s megd�bbenve figyelj�k,
22
hogy lassank�nt v�r�s lesz az �g alja, legal�bb �tven kilom�ter hosszant.
Azt�n r�eszm�l�nk.
A benn�nket �ld�z� h�bor� n�z �t a hegyeken kaj�nul, v�res szemekkel:
-Utol�rtelek, nyomorultak!...
M�g nem tette r�nk a kez�t. R��r arra m�g. Csak r�m�t, �lvez, lassank�nt fogyaszt
el�gedetten morogva, mint ahogyan a vad nyalja a v�rt�csa sz�l�t. Nappal rejt�zik,
alig mozdul. Hadd higgy�k az �ldozatok, hogy megfeledkezett r�luk. Az �jszaka
azonban felkelti f�lelmetes �szt�neit. Alig sz�ll le a s�t�ts�g, felhangzik az
�gy�k ugat�sa, a robban�sok d�reje, l�tszanak torkolatt�zek, villan�sok nyilall�sa.
M�r k�zelebb vannak az oroszok. A tekintetek k�l�n�s f�ny�ben l�tszik az eltitkolt
aggodalom.
R�mh�rek suttognak v�gig a vonaton. Ny�ltan is besz�lik, hogy az oroszok Badenben
vannak, �s most ker�tik be B�cset. M�sok bizonykodnak, hogy Sopront is visz-
szafoglaltuk.
Az asszonyok azonban t�relmetlen�l riadoznak:
- Menj�nk innen! Menni kell!
El�sz�r leszidjuk a saj�t feles�g�nket, azt�n a m�sok feles�g�t is.
A f�rfiakon is l�tszik, hogy gond r�gja a m�jukat.
A s�t�ts�g se tesz j�t senkinek.
Ny�ltan besz�lik, hogy a nagyszombati �s h�sv�ti t�mad�s sz�tverte a Sankt P�lten-i
vas�t�llom�st, �s tizenk�t kilom�ter hossz�s�gban felt�pte a p�ly�t. Napok
kellenek, m�g k�szen lesz az �tmen� s�np�r.
A t�relmetlens�g folyton n�. A mozdonyunk is elt�nik.
- Az osztr�kok sz�ktett�k el! - besz�lik. - �t akarnak
23
j�tszani az oroszok kez�be. Nem is fognak mozdonyt adni! Ezeknek nem kell Hitler,
se N�metorsz�g!...
A vezet�s�g telefon�l B�csbe, t�viratokat fogalmaz, de v�g�l kider�l, hogy p�r
napig maradnunk kell. Erre ki�llunk az �t sz�l�re h�reket lesni, sz�jat t�tani.
Napok �ta �radnak v�gig az orsz�g�ton itt is a menek�l�k, k�l�nb�z� katonai
alakulatok. K�z�p-Eur�pa minden n�pe itt v�ndorol a szemeink el�tt. Vonszolj�k
magukat N�metorsz�g belseje fel� gyalog �s mindenf�le j�rm�v�n. R�vid feleletet
dobnak oda a k�v�ncsi k�rd�sekre. M�sok a fej�ket se emelik fel.
Mi azt�n a kapott h�reken elr�g�dunk, d�h�sen veszeksz�nk, mint �hes ebek a
kidobott csonton. M�g a fogunkat is r�csikord�tjuk egym�sra. Hiszt�ri�k, lelki
eltorzul�sok �tk�znek el�, �s furcsa t�pusokra es�nk sz�t, kinek-kinek az
alapterm�szete szerint.
K�ls�leg is megl�tszik a v�ltoz�s. Van, aki szak�llt n�veszt, gondozatlan,
torzonborz hajat. M�sik gy�r�tt �s t�nkrement ruh�j�, amivel l�tsz�lag nem t�r�dik.
Cip�j�n m�g soproni por v�n�l, de eg�sz l�nye azt ki�ltja, hogy nagy �s szent
elhat�roz�s megsz�llottja. A puszt�ban ki�lt�, s�skaev� Keresztel� J�nost ut�nozza
a harmadik, vagy b�jt�n sz�r�tott cil�ciumos k�z�pkori bar�tok szik�r
term�szetf�l�ttis�ge, amely az istennek se t�g�t Isten k�zels�g�b�l. Ki�lt�an
sov�ny, csont-b�r kopony�ja k�r�l szanasz�t haj leng, �s ortodoxnak indul�, �szes
szak�ll csapzottan �s �j vil�gszeml�letet hirdet�en. Nem a borotvaszappanuk fogyott
el, hanem m�ly �s titkos bels� folyamatok sodra kapta el �ket. A term�szetf�-
l�ttis�g j�tt hozz�nk h�zt�zn�zni.
K�l�nben hal�lunk pillanat�ig abb�l fogunk �lni, amik voltunk, ha tal�n a tet�t
lesz�nk is k�nytelenek va24
d�szni rongyainkban. A m�lt�s�gos m�lt�s�gos, a gr�fb�l nem lesz szalonna, s az �r
a pokolban is �r.
- Nem igaz, kegyelmes uram?
Van gyomorbajos, aki folyton eszik. A k�z�piskolai tan�r egy �let beler�gz�tt
k�nyszer�s�g�vel nevelni akar mindenkit. Az �llamtitk�r �r sz�peket mond a n�knek.
Van titokban iv�, betegesen hallgatag, mag�nosan s�t�l�; csencsel�k �s gy�jt�k,
akik mindent �sszehordanak. M�soknak falat keny�r se jut, de �v�k a f�l m�zsa
doh�ny, cukor, sonka, m�k, zs�k krumpli �s hagyma. Vesznek jutazs�kot, kulacsot,
csajk�t �s l�mpabelet. �gy �rzik, hogy hivat�st t�ltenek be, �s meg se l�tj�k, hogy
alig p�r m�ternyire a n�pek orsz�g�tj�n f�ld�nfut�k gyerekkocsiban tolj�k ki az
idegen vil�gba megmentett holmijukat, sz�tsz�rt csal�dok hurcolj�k terh�ket,
orsz�gok omlanak �ssze, �s sz�rny�s�gek hullanak a j�vend� l�ptei el�.
Ki t�r�dik most vel�k? Van m�g k�t eg�sz kenyer�nk, s a vonat hossz�ban v�gan
f�st�lnek a kis t�zek az �r�l�kek mellett. Tea f�, �s szalonna serceg.
A Wienerwald f�l�tt m�g d�h�sebben felv�r�slik a h�bor�, s�r�bbek a l�v�sek,
�lesebb az �gy�sz�.
Ki t�r�dik vele?
�tel! Meleg �tel!...
A kocsiban csend van. Csend �s szorong�s. A mellek nehezek. R�mek j�rnak odakinn.
N�m�n hallgatjuk a katonai aut�k sz�ntelen motorz�g�s�t.
- M�lt �jszaka rosszat �lmodtam. Istenem, m�r idel�nek! ...
Ingerroham omlik v�gig idegeimen. Szeretn�k embert �lni. A n�k alig b�rj�k
�sszez�rni feh�r sz�jukat. A fesz�lts�g fokoz�dik. Bizonyos, hogy valami s�lyos
dolog �rik sz�munkra. �rzi mindenki. A t�gult szemek falj�k a
25
s�t�ts�get, �s a homlokok m�g�tt riadtan csapkodnak az elk�pzel�sek, f�lelmek.
Mindent nagy�tunk, torz�tunk.
Egyik gyerek s�rni kezd.
- Mi az m�r megint?... Te vagy, Iv�n?
- �jf�lkor indulunk, de mindenki legyen keszen a kocsi azonnali elhagy�s�ra is!
- Mi�rt? Mi t�rt�nt? Besz�lj!...
�les �gy�l�v�s. A sz�vek a torkokba ugranak
- Az oroszok m�r a szomsz�d k�zs�gben vannak. Most
l�vik be magukat!
- Kuvik besz�d! , .
Az izgalom egyikr�l a m�sikra ragad. A k�zi batyuk gyorsan k�sz�lnek. A h�tizs�kok
m�r rajtunk cs�ngenek. Minden�nket itt kell hagynunk. Azt a keveset is, amit
orsz�gokon �t magunkkal cipelt�nk.
Mindegy. Az �let a fontos!
Nehezen telnek a percek. Semmi kmt, lehetoseg. Mardos a bizonytalans�g. Mi lesz, ha
gyalog kell nekiv�gnunk az ismeretlennek? �regek, asszonyok, gyermekek nem b�rj�k.
Ott hullanak el az �tsz�len Ijedt, feher szemp�rok t�velyegnek a s�t�tben. Mohon
lessuk, hogy
valaki valami biztat�t mondjon.
- K�t perc m�lva tizenkett�! - sz�l egy t�lvil�gi hang.
- Indulnunk kellene!
- Mivel? Hiszen mozdonyunk sincs!
Senki se sz�l, mintha szemfed�vel voln�nk leter�tve, de az agyak k�szk�dnek
szakadatlan.
Er�szakosan t�pem fel magam a helyemr�l, es kimegyek t�j�koz�dni. A hegyek,
erd�k a s�t�tben k�zelebb jottek es fenye-get�leg tornyosulnak. A vonat ment�n
bizonytalan es elmos�dott alakok �l�lkodnak. Hirtelen sz�v�lt�s csattan fel: - Add
ide! Azonnal add ide!
26
- Nem adom!
- Megbolondultatok? - avatkozom a civ�d�k k�z�.
Egyik�k erd�lyi. Neh�z teste vonaglik, mell�b�l h�rg�s
szakad fel. A kez�ben k�zigr�n�t. Virul� feles�ge van...
Zord dr�ma. Elfordulok. P�r l�p�sre az �j h�reket sugdoss�k �sszedugott fejek.
- �r�tenek mindent!... Alm�b�l verik fel a lakoss�got. Minden pillanatban
befuthat egy p�nc�los �k!
A t�ls� s�np�ron a lazarett rakodik inaszakadt siets�ggel. Irigyen n�zz�k a
befutott mozdony�t.
- M�r egy �ra!
Az �llom�s�p�letben kem�nyen csat�zik a f�n�kkel a vonatparancsnoks�g. Izgatott
sz�v�lt�sok, telefon�lgat�s. Mellette halkan hallatja hangj�t az �jszak�ban egy kis
jelz�harang.
A p�lyatesten reflektor p�szt�zik v�gig. Nem tudjuk mire v�lni, �s fesz�lt f�lekkel
hallgat�zunk a s�t�t erd�k fel�.
A kocsikban az �lmukb�l felvert gyermekeket �lt�ztetik, akik az �lom b�dults�g�ban
ny�g�sek, s�rnak.
V�gre beszalad a mozdony. Szenet vesz, parkol, s�l-l�g, f�st�l.
Alig l�legz�nk fel azonban, �jra megsz�kik. Vonatunk �lettelen�l fekszik tov�bb a
s�neken.
�jra kim�szom bel�le. Szorong� szemek vizsg�lj�k a Wienerwaldot, az el�feh�rl�
utat.
�jf�l ut�n k�t �ra.
Azzal verem az id�t, hogy az er�s holdf�nyben sz�mba veszem a vonatot, �s csak most
ijedek meg a t�kolm�ny l�tt�ra. Hiszen ezzel val�s�gos istenk�s�rt�s minden l�p�s!
Kilencvennyolc tengelyes t�kolm�ny. Szedett-vedett, �sdi kocsik, mindenf�le t�pus
�s gy�rtm�ny. Val�s�gos zagyval�k. M�zeumi �lm�b�l felvert, rozsd�s vassz�rny,
27
amiben nagyap�ink utaztak valaha. �ppen csak hogy osz-szef�zt�k �ket. A f�kek
haszn�lhatatlanok. A kerekek ki-kopottak. Egyens�lyr�l sz� se lehet. Az �tk�z�k
�tk�zben vadul pofozz�k egym�st. Csoda, hogy sz�t nem szakadt, szakad�kba nem
szaladt a hegyek k�zt. �sszes szemelyzete eddig is a mozdonyvezet� volt. Igazi
halalvonat. Mindegy, csak menjen, menjen m�r! Fejem k�v�lyog a f�radts�gt�l,
�lmatlans�gtol, atelt izgalmak miatt. Meg-meg�llok a magam sz�mad�s�ra es
k�nz�s�ra.
Valamit tennem kell! Az id� telik, �s a k�vetkez� pillanatban tal�n k�s� minden...
M�gis lesz�ll�tom az asz-szonyt, �s erre jobbra �tv�gunk az erd�k�n. Az egtajakat
se ismerem ezen a vid�ken, de valahol arra lehet a Duna...
Megtorpanok. M�gis meg kell gondolni a dolgot alaposabban! Nem sok �rtelme volna
elhagyni a vonatot.
B�zzuk a sorsra magunkat!
K�l�nben is neh�z volna �szrev�tlen�l elt�nni, mert m�r virrad, k�l a nap. A
vil�goss�g lassan mindent el�raszt. Az emberek megviseltek, �s �gy n�znek egymas-
ra, mint k�rhozott k�s�rtetek, akik elmulasztottak az ejteli
�r�t, �s kinnrekedtek a s�rjukb�l.
A f�ny m�gis gy�gy�t. A f�sz�lt�l az emberig minden b�zik �reg ap�nkban, a napban.
Pedig alig van mar szusz benn�nk. M�r csak az �let�szt�n k�vetel�zik. Ernyedtek,
belet�r�d�ttek vagyunk, �s fekete szem�regekkel nezzuk a vil�got, mint a vakok.
K�s�bb, v�ratlanul, valami megl�ki a vonatot. - Mozdony! - ugranak fel az emberek.
B�csb�l j�tt, szinte �szrev�tlen�l. Reggel h�t �ra.
M�r �r�lni se tudunk, de olyan mindegy ennek a diadalmas, sz�p tavasznak, hogy mi
t�rt�nik n�h�ny porszemmel.
28
negyedik fejezet
A mozdony alig b�rja a t�lterhelt vonatot. K�szk�dik, m�szik, er�lk�dik, birk�zik,
k�tszer is nekifut minden emelked�snek. Minden pillanatban felmondhatja a
szolg�latot. Az orosz pedig a sarkunkban. Kez�nk a csomagon, hogy azonnal
kiugorhassunk, ha menek�ln�nk kellene. Beleizzadunk a vonat er�lk�d�s�be, s m�g a
l�legzet�nket is visszatartjuk, mintha ezzel is seg�ten�nk rajta. A hegy pedig n�,
ahelyett, hogy fogyna. Pedig az �let�nk�rt futunk.
A vid�k gy�ny�r�, de kinek jut esz�be gy�ny�rk�dni a hegyek, v�lgyek, f�k, erd�k,
sz�p vizek sz�ps�g�ben. Mi m�r kikapcsol�dtunk az emberi �let �ram�b�l. A h�bor�
minden veszedelme, ny�ge rajtunk. P�ksz�lon tart kez�ben a v�gzet. R�mek �s
veszedelmek vigyorognak r�nk minden�nnen.
- Alig h�ztuk ki a l�bunkat, pontosan a vonatunk hely�be csapott be a gr�n�t! -
j�tt a h�r. - Az orosz p�nc�los �kek m�r a nyomunkban vannak.
Csak azt nem tudom, menet k�zben hogy kaphattuk a h�reket.
A vonat megembereli mag�t, mintha ront�s al�l szabadult volna fel, �s begurul az
�llom�sra. Belefeketedett az er�lk�d�sbe, �s �lettelen�l elfekszik a s�neken.
Hal�los volt neki ez a n�h�ny kilom�ter.
- Tov�bb! Tov�bb! - s�rgeti mindenki.
Az id� p�tolhatatlanul telik, minden perc megk�noz, a vonat pedig tov�bb �csorog.
- Nincs tov�bb! - j�nnek vissza az emberek. - Az
29
el�tt�nk lev� alagutat �ppen most robbantj�k fel. Az �llom�sf�n�k nem v�llalja a
felel�ss�get.
- Ostobas�g!
- Minden pillanatban v�rhat� a robban�s!
Zavart �s elsz�nt arcok, vitatkoz� emberek. Fegyverrel kell k�nyszer�teni az
�llom�sf�n�k�t, ha m�skeppen nem megy El�g volt a koldul�sb�l.
A f�n�knek engednie kell, �s a vonat �th�z az alag�ton. Egy magyar l�gelh�r�t�
szerelv�ny szint�n attor a nyomunkban, �s hozz�nk csatlakozik kis, zsebbeli
mozdony�val.
Csak lass�, aff�le vir�gszed� vonat vagyunk, de megy�nk, haladunk, t�volodunk a
s�kabb terepen, es d�lut�n befutunk Sankt P�ltenbe.
- N�zze! - borzad ki az ablakon a feles�gem. A l�tv�ny fel�lm�l minden k�pzeletet.
Darabokra t�rdelt vas�ti kocsik, a robban�sok erejetol szesz�lyesen �sszecsavart
s�nek, h�zromok tetejere feldobott mozdonyok, kiszak�tott b�l� tankok, tartalyok,
rengeteg vas, alkatr�sz, pill�r, vasv�z egym�s hegyenh�t�n. �p�letromok,
falcsonkok, leveg�ben logo h�ztet�k �s bombat�lcs�r s�r�n egym�s mellett kilom�ter
hosszant. A f�ld maga is belsej�ig kit�rva veresen, meztelen�l, telve torz
sebekkel, �sszevissza d�lva. Felleptek �s kidobt�k szerveit, titkait.
Minden kis r�szlet k�l�n elk�peszt szeszelyes borzal-mass�g�val. Elk�rhozottak
t�ncolt�k t�nkre ezt a ter�letet melyet a szem hirtelen befoghat. Bel�nk fagy a
szo, es csak n�z�nk kid�lledt szemekkel. Ravatalnak kijaro csendben b�mulunk ki a
vonat kit�rt ablakain. Az egym�sra �nt�tt k�vek alatt ki tudja, h�ny emberelet
aludt ki �r�kre!... F�lek, hogy valaki felemeli a romfatyolt a
sz�rke holttestek t�meg�r�l.
Alig f�l�r�ja nem akartak beengedni az allomasra, es
30
feket�n fesz�ltek miatta az arcok a haragt�l, de most arra gondolok, b�r tartottak
volna t�vol, hogy sohase l�ssam ezt a szennyes val�s�got!
A vonat el�retapogat�zik a sebt�ben �sszeaggatott s�np�ron, �s a romok k�zt dolgoz�
munk�sok, fegyencek, politikai foglyok felb�mulnak r�nk, mintha hatalmas
holttetemen r�g�d� f�rgek pillanatra abbahagyt�k volna munk�jukat. Sz�ntelenek,
sov�nyak. Cs�kos fegyencruha, rongyok �s piszok l�g rajtuk. Kivert az emberen a
saj�t szennye. A bel�l�k ki�rad� gy�l�let k�r�llengi �ket leplezetlen�l. Mindenik�k
a maga trag�di�j�t hurcolja. Az emberis�gnek neh�z k�s�rtetei szeg�nyek, akik�rt
valakinek egyszer felelnie kell. K�l�n�s r�szegs�g, a t�lcsordult l�lek b�mulata
l�tszik rajtuk, amint ott keringenek a sz�kre vont v�r�s k�rben t�tov�n, a vas �s
v�r ig�ja alatt. Nekifesz�lt arcukon, test�k�n fekete izomrostok merevedtek meg a
szennyes b�r alatt, a f�l�llati sorban.
Minden �s mindenki fert�z�tt. Magam is. �lland� nyugtalans�gban h�ny�dom egyik
v�gletb�l a m�sikba. Sz�ntelen vihar�llapotban vagyok, �s nem b�rom m�r az ��j
vil�g" sz�letend� �letrendszer-vaj�d�s�t. Szakad�k szakad�k mellett bennem is,
rejtett er�k bels� lesz�mol�sa, izgalma �s k�zdelme folytonosan. �gig �r� l�zado-
z�sok �s hirtelen �sszeoml�sok v�ltogatj�k egym�st. T�l sok, amit el kell
viseln�nk, �s hi�ba futunk el�le, m�g v�res bubor�kban ajkunkra �l a lelk�nk.
Menj�nk! Menj�nk innen! Ink�bb a nyomunkat szagol� h�bor� �rjen utol, minthogy ezt
a k�pet l�ssam.
A vonat azonban tov�bb �ll, �s mintha filmet pergetn�nek le el�ttem, k�nytelen
vagyok �t�lni a hatalmas bomb�z�sokat, a lezuhan� robban�anyagok, akn�k, l�ncos
bomb�k z�por�t, a sorozatok t�zes�j�t, a t�z, f�st,
3i
por, �gig sz�rt f�ld, rep�l� k� �s vas, omlo ep�letek z�rzavar�t, az eg�sz poklot,
ami a magasb�l z�dult: erre a szerencs�tlen f�lddarabra. Az �t�lt bomb�z�sok
hiteless�g�vel szenvedem v�gig.
- M�r tiz �ra! - r�m�l�nk r� az orara.
T�z �r�t�l kezd�dik a bomb�z�sok veszelye, es delben
�ri el tet�pontj�t...
�risten, ha vel�nk is megism�tl�dik, ami itt t�rt�nt!... Kifut az er� a l�bunkb�l
az �r�mt�l, amikor durv�n
el�rer�nt a mozdony.
Hov� visznek? Mi lesz vel�nk?
Senki se tudja.
Vonatunk k�sz �tsz�li csavarg�, ir�ny, cel nelkul B�ven van ideje, �s nincs
rendeltet�se. Amikor es ahol tet-szik, ott fekszik el az �ton. Senkinek se kell�nk
Mindenhol teher, veszedelem vagyunk. Minden �rh�zn�l f�lreszidnak az �tb�l
gazd�tlan mell�kv�g�nyokra, es minden �llom�s bosszankodik, hogy meg eletben
vaSYSoha szesz�lyesebb utat. N�ha nekirugaszkodunk, �s
majdnem sz�tr�gjuk a p�ly�t magunk alatt. Egy ora m�lva pedig m�r a mozdonyunk is
ki van h�lve. E el na p�kig elfeksz�nk �jra. Ha m�gis tov�bbvisz az ordog, a
vasutasok ut�nunk k�pnek. Val�sz�n�leg ez a �kiveteles b�n�sm�d", amellyel otthon
hitegettek. Bezzeg minket nem fogadnak nagy h�h�val, mint mi minden idegent, aki
k�z�nk t�ved. Sz�ket t�r�lt�nk az �lepe ala, a nyelven besz�lt�nk, kan�rimadarat
akasztottunk az agya f�le, csakhogy j� sz�ja �ze legyen. Az els� revansnal pedig
egyik menek�lt magyar vonat a m�sik mellett h�ny�dik
�s v�rja, hogy a f� ben�je a kerekeit.
Egyetlen gy�ny�r�s�g�nk, ha valamelyiket megel�zhetj�k. Erre azonban ritk�n ker�l
sor. A mi rendeltetes�nk - �gy l�tszik - csak annyi, hogy minden kis bakter32
h�zat k�r�lpiszkoljunk, �s magunk ut�n hagyjuk ottl�t�nk csalhatatlan jegyeit.
K�l�nben der�k, a l�gynek se �rt�, egyszer� emberek vagyunk, akikr�l az a kev�s
politika is lefoszlott, amit a p�rtokban r�nk aggattak. Saj�t sorsocsk�nkat is alig
b�rjuk viselni, �s nem jajdulunk fel a gy�ny�r�s�gt�l a melki ap�ts�g l�tt�ra.
Mutathat nek�nk m�r ak�rmit a m�v�szet �s a t�rt�nelem. Egyetlen v�gyunk - levetni
a nyolc nap �ta rajtunk rothad� ruh�t, �s hogy ne kelljen ny�gve elheveredni ebben
a k�nz� ketrecben az �lom n�lk�li vagonpadl�n, �s �r�kon �t hallgatni az elhaszn�lt
leveg�be belef�jt szuszog�sokat, el�remered� orrok �s ernyedten l�g� sz�jak, testek
�szinte zaj�t.
Val�sz�n�en a t�bbiek is l�z�lmokat l�tnak f�rd�szob�kr�l, k�pekr�l, k�nyvekr�l,
sz�nyegekr�l, tisztas�gr�l, sz�nh�zr�l, r�di�r�l, kult�r�r�l, mert nagy r�sz�knek
k�nnyebb szentnek lenni, mint parasztnak, �s nem ilyen utaz�sokhoz szoktak hozz�,
feld�lt, �rv�zhajtotta kocsikban.
Igyekszem alkalmazkodni a helyzethez, de m�g nem tudok nyersen, eredetien
k�romkodni, k�nk�ves sz�jjal, hogy l�ttomra a fiainak t�pl�l�kot viv� mad�r elejtse
a herny�t, �s nem tudom kaj�nul meg�t�getni a nyolcvan�ves b�r� h�t�t, aki
szer�nyen maga el� mered a l�c�n, mintha a csal�df�j�n gondolkodn�k: - �Na! Mi az,
�reg? Hogy �zlik a demokr�cia?"
?
Az �llom�sf�n�k�k �gy b�mulnak r�nk, mint a k�s�rtetekre. Nemhogy utas�t�suk,
sejtelm�k sincs r�lunk. Agg�dva n�zz�k a deszkadarabra felrajzolt t�rk�p�nket:
meddig tart m�g megpr�b�ltat�sunk?
Kenyer�nk nincs, �lelm�nk elfogyott, n�met katon�kt�l koldulunk cigarett��rt.
Seljgl egy l�tty te�t se ad33
tak, �lelmiszerjegy�nk nincs, hogy p�nzzel vehess�nk
valamit. ,
Egyik gubbaszt� majom a ketrecben megsz�lal:
- F�l tizenegy. Egy �ra m�lva Linzben lesz�nk.
- Mindig a l�givesz�ly idej�re visznek be a nagyobb �llom�sokra.
Kisz�m�tottam... Mi�rt nem utazunk �jjel?
- Mert �jjel a n�metek utaznak, �s nem a �gemischtes Volk". A �Herrenvolk",
szakadjon meg a nyaka, aki ki-tal�lta
A m�sik kocsib�l �thozz�k a h�rt, hogy Linzben m�gis megkapjuk az ir�ny�t�sunkat,
�s meleg eb�ddel is varnak. A miniszt�riumokt�l is megv�lunk. A p�nz�gy megy
Chamba... Minket falvakba helyeznek el csoportonkent.
K�l�n�sen a meleg'eb�d �rdekel. El�re �lvezz�k. Izeket v�ltogatunk a nyelv�nk�n.
Mosolygunk, �s mindenkinek megbocs�tunk... Mikor is volt a linzi beke?... Fontos,
hogy h�st is osszanak!... Kiss� k�r�ln�z�nk a v�rosban is. Eddig �gyis csak
�v�hely-tanulmanyuton voltunk N�metorsz�gban. Hogyan? M�r Linz?
34
�t�dik fejezet
Sov�ny hasunkat nekid�llesztj�k az ablakoknak, hogy l�ssunk is valamit. Pontosan
belefutunk a szir�na�v�lt�sbe. B�gnek, jajgatnak az eg�sz v�rosban
torkukszakadt�b�l, hosszan, idegt�p�en, vadul.
Felugr�lunk. N�zem, hogy Iv�n hogyan rakja zsebre apr� gyermekeit. - �Meleg eb�d!"
- r�mlik �t az agyamon, �s nekiszegezem fejem a veszedelemnek. A mozdony
v�szjeleket ad �s tipeg, t�velyeg a p�ly�n, mintha eg�rlyukat keresne. Azt�n
feladja a k�zdelmet, �s meg�ll.
- Kisz�llni! - �v�ltik.
A l�pcs�kig se jutunk, �jra ord�tj�k:
- A kocsikban maradni!
Megtorpanok. Mi az �rd�g�t csin�ljak? Menek�l� emberek k�pe villan el szemeim
el�tt. Sokan kirajzanak m�gis a kocsikb�l. El�reg�rbedt testtel futnak,
bukd�csolnak. Egyesek f�ldre vetik magukat, vagy elestek. Hadon�sz� vasutasok
kiab�lnak, de a z�rzavarban egyetlen sz�t sem lehet �rteni. A vonat megr�zk�dik,
mintha m�gis menni akarna, de ism�t visszah�kken. Feles�gem a h�tam m�g�tt s�rva
besz�l, de nem tudom, hogy mit. Nyomorultan cik�zik ezerfel� a gondolatom, �s nem
tudom, mi�rt, hogyan, kilend�l�k a peronra. Alig �tven m�ter az �llom�s...
K�s�!
�les g�ppuskat�z csattan fel, amibe g�p�gy�k ugatnak bele.
- Tiefflieger! - sikoltja egy n� borzaszt� �lesen.
35
Fejemet a nyakamba h�zom, �s meggy�kerezve v�rom a becsap�d� l�ved�keket.
Tehetetlen c�lpont vagyok a ny�lt terepen. Nem merek h�tran�zni, hogy mi van a
feles�gemmel, csak v�rom a jellegzetes �t�st, hogy egyszer s mindenkorra kiejtsem
kezemb�l a t�sk�t, amelyben az asszony szerint a legsz�ks�gesebb holmik vannak.
Vajon, ha meghalok, l�tni fogom-e a meztelen hal�lt, amint egyik r�vid gaty�mba �j
sz�rakoz�sra indul. �Linzi b�ke" - sziszegnek a goly�k, �s k�t vad�szg�p elh�z
f�l�ttem. M�g l�tom, hogyan v�gnak le, �rzem a propellerek szel�t, azt�n egyszerre
mindennek v�ge. Vagy csak sz�net? Ezut�n j�n a bomb�z� raj?
Felold�dom �s hossz� ugr�sokkal �n is futni kezdek. Megker�l�m az �sszetorl�dott
embergomolyt, �s hirtelen ny�lt terepen tal�lom magam. Valami kasz�l�l�l�n. Majdnem
felr�gok egy remeg� nyulat, �s a nyom�ba eredek a k�zelben s�t�tl� f�k fel�, ahov�
a menek�l�k tartanak. K�zt�k van val�sz�n�leg a feles�gem is. T�bbsz�r ki�ltom a
nev�t, hogy megnyugtassam lelkiismeretemet. Sok id� azonban nincs. Minden
pillanatban zuhoghatnak a bomb�k.
- Vissza! Indul a vonat! - �v�ltik.
Hadd menjen. Id�m se volna m�r utol�rni.
Csak most jut eszembe, hogy tulajdonk�ppen mi�rt maradtam �letben?
-Kusti!...
Egy k�bor fekete kutya szagl�ssza a nadr�gomat, es makacsul k�vet. A b�re m�g
l�db�r�s az ijedts�gt�l, �s bennem b�zik. Egy�tt vizsg�ljuk az eget aggodalmasan,
vessz�k szem�gyre a terepet, ballagunk a k�zelben lev� h�z ablaka al�, hogy
meghallgassuk egy b�mb�l� r�di� l�gi jelent�s�t.
36
Szerencs�nk van. Csak Tirolban �s D�l-Bajororsz�gban van ellens�ges l�gi
tev�kenys�g.
M�r azt se b�nom, hogy orrunk el�l elf�st�lt a vonat.
Ut�na toronyir�nt!
N�h�ny lemaradt magyar csatlakozik hozz�nk. A kutya irigyen r�juk vicsorodik,
elmarja k�zelemb�l. Kisaj�t�t mag�nak.
- Menj az �rd�gbe! - riasztom. - A veszedelem elm�lt, �s semmi �rtelme, hogy
tov�bb is �sszetartsunk... Mit b�mulsz? Ez n�lunk �gy szok�s, a marakod�st pedig
nem tanuljuk t�led. Nem hallod, hogy ezek a der�k emberek m�ris azt besz�lik, hogy
nincs betev� falatjuk, Budapesten �ll�t�lag sz�zezrek halnak �hen, ez az ��r" pedig
a kuty�j�t is elmenek�tette... T�g�ts teh�t, m�g oldalba nem r�glak!
A kutya elmarad. �ll �s gondolkodik, n�z, m�g alakunk megkisebbedik. Ekkor
k�r�lforgatja fej�t a vil�gban, �s ut�nam iramodik.
Elny�lk�sodik a lelkem ennyi ragaszkod�s �s �nzetlens�g l�tt�ra, de meg kell
mondanom neki az igazat:
- Sz�p, hogy visszaj�tt�l, de rosszul sz�m�tasz. Reggelt�l estig szagolhatsz,
de a mindennapi kenyeret ki nem �rzed bel�lem. Se a magad, se a magam sz�m�ra. Csak
olyan �tsz�li v�ndor vagyok �n is, mint te. Maholnap egy l�gy se lakik j�l az
arcomon... M�gis kitartasz mellettem? �rdek, k�nyszer, haszon n�lk�l? Ilyen
hihetetlenre is k�pes voln�l?
N�zem az al�zatosan lehajtott fej� ebet, �s felvillan bennem a harag:
- �tl�tok rajtad, te kutya! Meg akarsz sz�gyen�teni! Meg�rdemeln�d, hogy
lel�jelek! Hogy egy ilyen koszos eb f�l�be kerekedhess�k az embernek?...
D�lyf�sen t�rtetek el�re, �s hallgatom egy pesti vasutas t�rt�net�t, hogyan
verg�d�tt id�ig. Az ebr�l meg is
37
feledkezem. A mellett�nk vesztegl� vonatr�l azonban lesz�l egy katona:
- Sz�p kuty�ja van!
- Tetszik?... Mag�nak adom!
A katona leny�l �s a nyaka b�r�n�l mag�hoz r�ntja az ebet. M�r indulnak is tov�bb.
Ma is l�tom a szomor�, v�dol� szemeket, amelyeket ez a nyomorult, k�bor kutya le
nem vett r�lam, m�g el nem
t�nt az els� kanyarod�n�l.
Mire utol�rt�k a vonatot, m�r gy�jt�tt�k a cigarett�kat a l�gelh�r�t� katon�k
sz�m�ra, akik a t�mad� g�pek k�z�l
kett�t lel�ttek. ,
Hallgatom az utasok �r�m�t, elbesz�l�seit, es szo n�lk�l szedem el� az adom�nyt.
Nagyobb dolog t�rt�nt velem, mint az eg�sz mely ta-mad�s, l�baimhoz bev�g�d�
l�ved�kek.
Azok ut�n mind�ssze n�h�ny lyuk maradt a mozdonyon, n�h�ny kocsin.
Esze volt a wellsi �llom�sf�n�knek. Nem v�rta meg, hogy a szok�sos m�don
k�r�lhat�roljuk az �jjeli sz�ll�st, m�r este �tra tett. Eg�sz �jjel vonszoltuk
magunkat, mint egy el�t�tt derek� kutya. M�g a mozdony meg nem unta. Hi�ba �rizt�k,
hi�ba t�mt�k a mozdonyvezet�t konyakkal, cigarett�val, gratul�ltunk az alkalmi n�i
munkaer�h�z, m�gis megsz�k�tt. Szerencs�re m�sikat kaptunk helyette. Nem valami
g�li�t ac�lsz�rnyet, csak amolyan f�lig ki�gettet, k�rges tenyer�t, hammas has�t,
amely kaz�nk�r�l panaszkodott. Munkakedve nem volt, �s ink�bb �d�lni j�tt a kies
helyre, h�tt�rben a havasokkal, melyek a felkel� napban szembe t�nd�k�ltek. Oreg
munk�s volt, bizonytalan j�v�j�, mint mi, vagy a m�g el nem �t�lt lelkek Szent
P�ter el�szob�j�ban.
38
�hes vagyok, �s megeszem az �tols� keny�rdarabot, f�lig ler�gott szalonnab�rt.
N�h�nyan a reggeli harmatban s�sk�t szednek a legel�n, �s savanyk�s nedv�t�l
b�f�gve, bamb�n n�znek maguk el�. Az �lelmesek cserekeresked�st �znek, mint a vad
n�pek. Meg se v�rj�k, hogy a vonat meg�lljon, megrohanj�k a falut, tany�kat, s mire
a t�bbiek r�eszm�lnek, m�r �v�k minden toj�s, keny�r, vaj, tej. Am�g te s�rsz, hogy
hitelleveledet sehol se v�ltj�k be, az � zseb�kben m�r ott lapul a m�rka �s a
titokban szerzett �lelmiszer jegyek. K�tszer is bek�ldenek olyan h�zba, amelyben �k
m�r voltak, �s m�g sz�rakoznak is a k�romra.
Feladom a harcot, �s ink�bb megyek a f�vekkel bar�tkozni, m�g a mindennapi
l�givesz�ly miatt ki nem vontatnak k�t dombvonulat m�g�, a vesz�lyz�n�n k�v�l.
Biztons�gb�l m�gis megk�rdezz�k a mozdonyvezet�t:
- Ugye, k�rem, itt nem dobnak r�nk bomb�t?
- Magukra? - r�h�g a vasparip�s, �s megvet�leg megvakarja bolyhos mellesz�r�t.
- Na, �ljenek fel, mert megy�nk.
- Hov�?
Ujabb feleletre nem m�ltat.
P�r perc alatt el�rj�k az �j st�ci�t. Olyan kis �llom�s, hogy a vonat el se f�r
benne. Erre egyszer�en kett�szak�tj�k, �s a fel�t nekiszalasztj�k a vil�gnak. Mi
itt maradunk.
M�s gyan�s jelek is vannak, de leggyan�sabb, hogy nem tan�cskozunk. A s�r�
megbesz�l�sek egyetlen �ltet� elem�nk. A nap �s �j minden szak�ban �sszej�v�nk,
fontoskodunk, riasztgatjuk egym�st. F�lrees� helyeken dugjuk �ssze a fej�nket,
vas�ti l�mp�k beteg f�ny�ben csoportosulunk, mint id�tlen �jjeli lepk�k, �s
felemelt �kl�, �d�z �rny�kot vet�nk a f�ldre. Minden elk�pzelhet� �ll�st
bet�lt�tt�nk. Van vonatparancsnokunk, an39
nak helyettese, megb�zottja. Minden kocsinak k�l�n parancsnoka, a f�lk�knek
szint�n, �gyeletes tisztje, k�l�n l�g�szervezet �s mindenkinek helyettese,
megb�zottja. Akinek semmi sem jutott, az �jjeli�r lesz, �s k�teles �jszak�kon �t
hallgatni a tan�cskoz�k mellbeteg, rekedt basszusait. A d�h�s szemek z�ld
szentj�nosbogarak. A sejtelmes vil�g�t�sb�l sov�ny fejek �s �k�lnyi �d�mcsutk�k
�tk�znek el� purit�nul �s �nzetlen�l, mintha Assisi Szent Ferencek �s Savanarol�k
voln�nak zil�lt t�t hajjal �s evang�likus hiten. A kutya se �gyel�t itt senkire, de
mindenki tov�bb r�gja a saj�t l�nc�t.
Nem tudom, mit hat�roznak, mert feles�gem azzal a k�l�n�s k�v�ns�ggal j�n, hogy k�t
inget �s k�t gaty�t �lts�k magamra. Legal�bb ez maradjon meg, ha minden�nk
elpusztul. Kezembe nyomja a k�t ruhadarabot, �s nekiind�t az ismeretlen vid�knek,
hogy szem�rmesen magamra �ltsem. Azzal se t�r�dik, hogy �n most vonat�r vagyok.
Beleg�zolok teh�t a mez�be, a b� harmatba, �s �lhetetlen�l k�r�ln�zek. Hervadt
tagjaimr�l sarkamhoz hull a nadr�g, de hirtelen visszar�ntom, mert a mozdony f�ty-
tyent.
- Csak l�givesz�ly! - k�ld vissza a feles�gem.
V�gre az �n ajkam is lefittyen, �s fogaim r�vicsorognak a s�t�ts�gre.
Kiv�telesen sz�p ez a mai reggel�nk. Az �g tele f�nynyel, tisztas�ggal,
pacsirtasz�val. A sarjad� b�zat�bl�k, f�vek, f�k �rz�keny lev�lk�i reszketnek
�r�m�kben. A bogarakat is mintha frissen lakkozt�k volna. A vizek szikr�znak, s a
finom csendben cik�z� lepk�k r�pt�t is hallani. Az elsz�rt tany�k v�r�s feje l�ngol
a f�k k�z�tt. Parasztok, neh�z Bauerinek krumplit �ltetnek, tavaszit vetnek. Az
ist�ll�kb�l kihallatszik a kiv�gy� barmok b�40
g�se. A l�that�r sz�l�n hegyvonulatok �llanak a messzes�gben. S�lyos test�k mintha
megnemesedett volna. Isten s�t�lt az �jszaka rajtok. Alattam a vonatunk ny�jt�zik,
f�l�ttem �ltetett feny�erd� ontja az illatot.
Hajnal �ta itt csavargok a tany�k k�zt. Feles�gem tej�rt k�ld�tt, �s most nem merek
�hazamenni". �r�kon �t rovom a mez�ket, �s belefeledkezem a k�rnyezetbe, de nem
b�rok megnyugodni. Ugyanaz a f�, fa, vir�g, mint otthon, �s m�gis hi�nyzik valami
bel�l�k. Hi�ba simogatom, szagolom, nem indul meg bennem az a k�l�n�s �ram, amit�l
�lettel telik meg minden porcik�m. Hi�ba. Nincs �rtem itt semmi. M�s a lelke
mindennek. Hegynek, v�lgynek m�s az �br�zata. M�sk�ppen l�legzik a f�, �s nem
val�di a lepke se. Mintha csak k�mia volna a sok sz�n, illat. Idegen minden. Dala
�s f�jdalma nem az eny�m, f�ldj�t verejt�kem nem �nt�zte. Ha l�tom, ann�l jobban
f�jnak a hazai t�jak. K�rp�tok, Hargita, Alf�ld, Tisza, Olt. Mellem elszorul, �s
meg�desedik a ny�l a sz�jamban. H�vnak, k�noznak, elk�s�rnek bitangol�som-ban, �s
megtartanak maguknak az idegen vil�gban is. T�rt�nelm�k �s mes�ik itt lebegnek
bennem. Nyomor�s�guk �s a rongy emberi �rt�kk� v�lik az embertelen k�zdelem bels�
erej�ben �s m�lt�s�g�ban. V�dem, vit�zom �rt�k. A t�volb�l hazamosolygok a bajokt�l
bar�zd�lt, vihart�pett kis falvakra, a zil�lt, kontyos fah�zik�kra az erd�lyi erd�k
l�bain�l.
�l�k ezen a kis eberschwangi mezei vakondt�r�son, �s sz�mba se veszem m�r a
szir�naz�g�st. Egykedv�en n�zem, hogy cipel�dnek t�rsaim koffereket l�gatva,
h�tizs�kok alatt ny�gve, ijedten �s t�tov�n, mert m�r f�l�tt�k d�b�r�gnek az ez�st
bomb�z�rajok. Keres a feles�gem is. �gy l�tszik, mindenk�ppen velem akar meghalni.
Sigmond�k utol�rik, �s egy�tt kapaszkodnak a kis erd� fel�. Elib�k megyek. K�tszer
is elfeksz�nk a vad�szg�pek
4i
el�l, melyek m�lyen, a hasunk f�l�tt h�znak el. K�zben J�nos elmondja az �js�got,
hogy sz� sincs ir�ny�t�sunkr�l. Passauban nem is tudnak r�lunk. Megj�tt az ezredes,
akit el�rek�ldt�nk.
Val�sz�n�tlen ezen a jelent�ktelen ter�leten minden l�gitev�kenys�g, de k�pzelet�nk
�s idegzet�nk beteg, nem b�rja m�r a motorz�g�st se. Az �sember �s a vad�llat
�szt�n�vel az erd�be h�z�dunk.
Nyomott v�rakoz�s hossz� �r�kon �t. D�l is elm�lik. Belehaladunk a d�lut�nba.
- Menj�nk!
- Maradjunk m�g!
El��rzet�nk visszatart, �s m�gis elindulunk minden meggy�z�d�s n�lk�l.
�tk�zben halljuk, hogy mozdonyunk �ssze�tk�z�tt egy szerelv�nnyel, �s �cskavas lett
bel�le. Erre ism�t megtelepsz�nk.
�n elmegyek eb�det hozni.
Forr� levest hozok, �s �gyetlen �vatoss�ggal l�pegetek vele.
Hirtelen h�rom vad�szg�p r�nk kanyarodik. Majdnem lesodorj�k a fejemet. A forr�
leves a kezemre loccsan, de m�r mindegy, el nem dobom, m�g ki nem l�vik a
markomb�l. L� kellene �ln�m, hogy ne essek nagyot, de a f�lembe v�g a vonatra
leadott g�pfegyvert�z.
- H�t m�gis!...
A d�bbent n�mas�gba sikolt�sok has�tanak bele:
- Orvos! Orvost!
M�r fut is a doktor.
A t�mad�snak h�rom halottja �s �t sebes�ltje van. Egy le�nynak hat goly� f�rta �t a
szokny�j�t, �s m�gis s�rtetlen maradt.
42
A halottak ott fekszenek a f�ld�n, ahol a l�ved�kek kioltott�k az �let�ket. Kett� a
mez�n, egy le�ny a t�lt�sen. M�g f�st�l a t�zecske, amelyen f�zni akart. K�vekkel
ler�gz�tett papiros z�r�g f�l�tte. A m�sik kett�t pokr�ccal takart�k be. K�r�l�tt�k
a goly�k v�gigsz�ntott�k a mez�t. Lel�pem a t�vols�got. Ki tudja, hol veszem
haszn�t.
Vonat j�n, �s elviszi a sebes�lteket.
Megjelenik a csend�rs�g is, �s meg�llap�tja az �ldozatok szem�lyazonoss�g�t.
M�r esteledik, amikor h�rom feny�l�c keresztet tesznek le a vonat mell�.
Este kilenc �rakor kopors�ba helyezik �ket. K�t reform�tus papunk ellament�lja,
azt�n egy szek�r eld�c�g vel�k.
Mi pedig tov�bb h�ny�dunk c�ltalanul.
43
hatodik fejezet
Beteg marakod�ssal kezd�dik ez a nap is. Megt�rt, nyavaly�s mindenki. �sszesz�radt
belekkel a teng�d�s legals� fok�n �llunk. A vonat is jobban r�zott, l�kd�s�tt,
k�nzott eg�sz �jszaka. Megv�lt�s volt, amikor meg�rkezt�nk Sch�rdingbe.
N�melyek a v�rosk�ba k�sz�l�dnek �s borotv�lkoznak. Merev szemekkel vakarj�k a
r�ncok k�z�l a sz�rt. Az �sz, f�lkopasz kopony�k el�reg�rbedtek a kiaszott
nyakakon, a h�t felp�posodik, s az elhaszn�lt, v�n h�s sz�ntelens�ge b�mul a
t�k�rbe. S�t�t, l�zad� szavakkal szidj�k a korm�nyt �s a sorsot. A l�zad�shull�mok
minduntalan felt�rnek benn�nk, �s szinte �k�llel verj�k rozoga, sz�k ketreceinket.
Milyen nagy nyeres�ge volna a vil�gnak, ha ezek a p�lyav�gzett, v�n fi�k elmenn�nek
m�r a fen�be, �s fa, f�, vir�g lenne bel�l�k. Mert t�bbet �r egyetlen m�jusi fale-
v�lke, mint az ember. Ma �gy l�tom, �s csak a k�nk�szag hi�nyzik k�r�l�ttem. V�r�s
ideghull�mok szikr�znak szemeimben, f�leimben, s a m�sik pillanatban j� volna
hinni, b�k�snek, der�ltnek lenni �s mindenkit szeretni. Hiszen mindenkinek megvan a
maga keresztje. A feld�lt �letek, otthonok, sorsok �ldozatai vagyunk mindannyian.
Ezek a tisztes fejek egy-egy neh�z �let munk�j�ba r�ncosodtak bele. T�preng�sek,
ismeretlen sorsok r�gt�k ki a h�st a csontok k�z�l, rokkantott�k meg a testeket.
Megtette mindenki a mag��t. Lej�r�ban van az �r�nk, utols� olajunkat �getj�k.
Az els� j� h�rre azonban, hogy siker�lt egy h�tre �lel44
miszer,egyeket szerezni, a mellek kid�llednek, �s n�h�nyan a regi temp�val be�lnek
az �tterembe. M�sok v�s�roln�k, �s ragyog az ajkuk.
Feles�gem is megpend�lt, mert egy j�t�t l�lek aszta-losne hajland� eb�det adni, �s
t�ri, hogy meleg v�zzel �tmosakodjunk.
- Ez az �n Mannom! - dicsekszik velem is, kev�s sikerrel.
K�t piros arc� kisgyerek b�mul fel r�nk.
- Bitt� sch�n �s iz�! - mondja n�met�l a feles�gem, �s boldog, hogy hetek �ta
el�sz�r van hajl�k f�l�tte
Az eb�dhez almabort is kapunk, mire Sigmonddal elegedetten meg�llap�tjuk, hogy j� a
bor mindenkor, de k�l�n�sen b�rmikor.
Est�re s�r�, viharos es� kerekedik, ami �jb�l elrontja a hangulatot.
Reggel meg se lep�d�nk, hogy m�g mindig Sch�r-dingben vagyunk. G�mberedett tagokkal
h�z�dunk �ssze. A piszok is s�lyosabb, nyomaszt�bb. A vedlett kocsik kormot
izzadnak. Felpuffadt bivalyhull�k. Az ernyedt fa�g lel�g, �s eg�szs�gtelen p�r�k
j�nnek ki a f�ldb�l A mosdatlan, reggeli testek neh�z szag�ban �s�tozunk,
vakar�zunk. J�nos gy�tr� k�h�g�srohammal birk�zik, terdeinek fesz�tett kezekkel.
- Fojtsd meg, uram, ne k�nozd! - tr�f�lok id�tlen�l de ram szolnak, hogy
hallgassak, mert most mondja egy n�met katona, hogy B�cs v�delem n�lk�l megadta
mag�t Nem akarta, hogy romm� l�j�k, mint Budapestet
- Igaza volt.
Akinek m�s a v�lem�nye, az titokban r�ngatja vele a beleit.
Az asszony s�rget, hogy menj�nk m�r valahov� M�r az is enyh�l�s, ha nem kell
l�tnunk a gy�l�lt vonatot. Hi�ba t�r fel az id�, s�t ki a nap, friss k�r�l�tt�nk a
ter45
m�szet, a fogunk �jra megs�rgul a gy�l�lett�l, s n�z�s�nk m�rgez, ha csak f�l�r�t
t�lt�nk is benne.
Morogva gondolkodom benne, s szeretn�k furk�sbotot t�rni, nekiv�gni az erd�nek,
ahol nincs ember, csak magamfajta �z�tt vad.
- Mit b�mul? - r�ffenek r� valami sz�jt�t� alakra, aki ijedten t�g�t
nekifesz�lt arcom l�tt�ra. Agyam zavaros, �s megbolondulok, ha sok�ig �gy tart.
A t�bbi magyar nyom�ban �n is besietek a v�rosk�ba. A f�k a nyakamba r�zz�k a
tegnapi es�t, cip�imen s�rr� v�lik a tegnapi por, arcom sz�ntelen, alakom b�s, �s
�gy megyek, mint egy �zott fark�, sov�ny kakas az utols� randev�ra.
- Hallottad? - �ll�tanak meg. - Roosevelt meghalt! Agysz�lh�d�s �rte.
- K�h! - mondom bajorosan.
- Ennek rendk�v�li jelent�s�ge van!...
K�r�ln�zek, de a v�roska nem szalad el a hely�r�l.
A n�metek nyugodtan v�gzik a dolgukat, a biciklist�k gurulnak munk�ba, a sebes�lt
katon�k bicegnek, az utasok sietnek az �llom�s fel�, a p�k nyugodtan mondja, hogy
nincs keny�r, a Schlossgarten f�lrees� padj�n pedig ott van a tegnapi szerelmesp�r.
Csak a magyarok nyugtalanok �s magukb�l kikeltek az izgalomt�l, mintha
mindenik�kh�z igen k�zel �llott volna a boldogult eln�k.
Mire visszakutyagolok az asztalosn�hoz, t�zszer mondj�k el, hogy meghalt az eln�k.
A v�rbeli politikusok f�lrevonulnak, hogy fel�ll�ts�k a vil�gpolitikai horoszk�pot.
Az asztalosn�n�l ki�l�nk a csepeg�s al�, hogy ne legy�nk l�b alatt, �s arra
gondolunk, hogy vajon lesz-e almabor az eb�dhez?
46
Harmadnap reggel kacagnom kell. Az asszony nem mozdul a vonatt�l, mintha fogadalmat
tett volna. Tegnap �rz�kenyen elb�cs�zott az asztalosn�t�l, �s most sz�gyelli, hogy
nem utazunk tov�bb.
- T�n a szombatot �li? - bosszantom. - Kit gy�szol?
- Mi�rt nem megy�nk?
- Mert a k�t vas�tigazgat�s�g, az osztr�k �s a bajor, nem tud megegyezni
f�l�tt�nk. Az osztr�k szeretne t�ladni rajtunk, a bajornak meg nem kell�nk.
D�l fel� Sigmond�kkal m�gis elmegy�nk az asztalos�k h�za k�zel�be. �d�ng�nk, �s
minden padot meg�l�nk. A feh�rn�peknek be nem �ll a sz�ja. Asszonynak, fecsk�nek,
pataknak mindig van mondanival�ja. Ketten J�nossal nagyokat hallgatunk mellett�k.
Azt�n m�gis bemegy�nk az asztalos�khoz.
- F�lretettem az eb�dj�ket! - mosolyog az asszonyka.
- Honnan tudta, hogy nem utaztunk el?
- Kimentem az �llom�sra, �s l�ttam a vonatjukat. Sajn�ltam magukat.
J�lesik eff�l�t is hallani.
Az �tr�l ide l�tni hozz�nk. Egy magyar k�zzel-l�bbal integet. Olyan, mint egy
megbolondult k�s�rtet:
- Hall�, hall�! Megvan az ir�ny�t�sunk!
- Hov�?
- Freyungba!
A bar�tunk azt is tudja. Megn�zte a v�r�terem t�rk�p�n. Elhagyott, s�t�t hely a
cseh hat�r ment�n, a bajor erd�k k�z�tt. Vicin�lis v�g�llom�s. Vad, fav�g� hely,
ahol a b�za sem terem meg. Es�- �s viharf�szek. Itt ugyan kipihenhetj�k magunkat,
ha lesz mit enni. Szak�llat ereszt�nk, mint a v�n feny�k, �s megtanuljuk a lomha
medvej�r�st. Meggolyv�sodunk �s rekedten j�d-1 iz�nk egym�snak. Cseres arc�ak
lesz�nk, mogorv�k �s bizalmatlanok.
47
A mi erd�lyi szem�nk azonban felf�nylik, �s aszondjuk
egym�snak J�nossal:
- Egyenesen nek�nk tal�lt�k fel ezt a helyet!
Ezen az �jszak�n �rs�gen vagyok.
- Most m�r nyugodtan alhatik! - d�rm�g�m a felesegemnek �jf�l k�r�l. ,
�gv nyugtathatta meg az �sember asszonyat, mikor
ki�llott a barlang sz�j�ba a ler�gott csontok k�ze, hogy egym�sra morogjanak a
leselked� vadakkal.
�n is puszta k�zzel vigy�zom a szerelvenyt, amely lomh�n alszik a l�b�n.
48
hetedik fejezet
Sz�mba vessz�k Sigmonddal a vid�ket Freyungban. A v�rosk�val hamar k�szen vagyunk.
Gondozott, tiszta, magaslati hely. A szok�sos j�r�si k�zpont. Hidegen hagy. A vid�k
v�ltozatosabb. K�r�l erd�k, hegyvonulatok, v�lgyek, patakok, tany�k, feh�r �tszala-
gok. Csak a gy�ri sz�m hi�nyzik a pontosan �ltetett feny�k l�b�r�l. Pisztr�ng is
van a patakokban. Term�szetesen megm�rt nagys�gban �s megsz�molt pettyekkel az
oldalukon... K�rem azt a hegyet kiss� balra tolni! �gy. Most j�! Itt a vadak is
csak a kijel�lt �ton j�rhatnak az iv�ra.
- Nem igaz ez, J�nos!
Hol van mindez a K�rp�tok, a Hargita �serd�inek sz�zados f�it�l, melyek fekete
gy�kerekkel k�r�lsz�vik a sz�v�nket, a mi s�t�t fenyveseink vadszag�, babon�s,
sejtelmes vil�g�t�l, vagy a vil�gos b�kk�s�k elk�peszt� g�tik�j�t�l? Itt nem
vet�dik sziklameredekek s�t�t ez�stje az arcunkra, �s nem sz�d�l�nk el a f�ld
l�legzet�t�l, amely a szakad�kokb�l fel�rad...
Eml�kszel, hogy t�rdig j�rtunk a neh�z szag� avarban, kereszt�l-kasul d�lt
fa�ri�sok gomb�s, oszl� tetemei k�zt, hol a v�gottban csutakkal hajig�lt meg a
medve. A nyelvemen �rzem a kering� nedvek �desen fanyar �z�t, ezt a halv�ny,
furcsa, sz�ntelen v�rt. A kop�r hegyek is olyanok, mint a szeg�ny sz�kely feje,
verejt�kmarta r�ncok, erek, gy�r�d�s, az �let ker�kv�g�sai.
- Vajon megvannak-e, �lnek-e m�g?...
Emelik-e az inas, barna karok a fejsz�t a f�kra? G�r49
b�lnek-e az eke f�l�, hogy bar�zd�t szak�tsanak a sov�ny f�ldbe. Figyelmezteti-e a
kis harang az Istent, hogy: �Itt v�n�nk m� es!"?... R�g-e m�g a kis csik� a nap
fel�, ott �l-e a vir�g naphosszant az ablakokban? A vill�ncsol� t�zn�l �rik-e a
mese az �reg sz�jakban? Ropog-e a le�ny dereka a leg�ny karjaiban? Sz�ll-e m�g az
�let f�stje a magas, kontyos tet�k f�l�tt? Ny�jtogatja-e fel�j�k az olt�rr�l M�ria
kisded�t, vagy gazd�tlan lett az �rasztal a hegyes torny� templomocsk�kban? D�r�g-e
m�g a tiszteletes �r, termik-e a n�ta a sz�jon, vir�g a v�sznon, h�m a ruh�n,
farag�s a f�n, �l�s a f�ld�n?... Vagy �jra csak a hal�l, ballada, panasz, sirat�s?
�jra csak d�l�s, roml�s vagyon, �s zil�lt varjak �lnek a gazd�tlan tet�k�n...
- Mi van? Mi lehet otthon?...
M�r Sopronban azzal ijesztgettek, hogy felder�t� rep�l�g�pek kihalt falvakat,
n�ptelen utc�kat l�ttak �s menetel� emberoszlopokat. Alig h�zt�k m�r sebes, f�radt
l�baikat, �s a sz�l �tf�jt rongyaikon. �k a folyton v�rz� n�p. A mindig fogy�,
szakadatlan pusztul�.
Higgyem-e az ijeszt� h�reket? Gy�tr�djem-e, vagy a fejem r�zzam?...
- Mit besz�lsz? Hogy nem fogad-be Freyung?... B�nom is �n!... Hov� m�sz?
- Ut�nan�zek ennek a dolognak. �ll�t�lag a vid�kre visznek, kis falvakban �s
csoportosan helyeznek el. A bizotts�g most dolgozik az �ssze�ll�t�s�n.
Bemegyek a v�rosba.
�sszej�rok templomot, temet�t, �s igyekszem meg�rteni a saj�ts�gos vil�got.
T�prengek, hogy mi�rt nevezik a j�r�st Wolfsteinnak, mikor l�mp�val se lehetne
ezekben a m�erd�kben farkast tal�lni. Kimegyek a Schlosshoz, visszaj�v�k, �s m�g
mindig nem tudom, mit csin�ljak az id�vel. Szerencs�re temet�s j�n szembe. Be fogok
�llani a menetbe, r�szt veszek �n is. Azzal is m�lik az id�.
Mi ez? Ejnye, beh furcsa temet�s. El�l hozz�k a keresztet az elhunyt nev�vel �s
k�p�vel, koszor�s�n. Ut�na rendes temet�si menet pappal, gy�szol�kkal. Csak a
kopors� �s a halott hi�nyzik, de �ppen �gy gy�szolnak, mintha val�s�gos holttestet
vinn�nek. Jelk�pes temet�s. Egy el�z�kenyebb bajort�l kitudakozom a m�dj�t. Otthon
m�r h�rom nappal azel�tt siratj�k, elim�dkozz�k. Rendes menetben j�nnek a
templomba, ahol felhangzik az �nek: �Ich hatte einen Kameraden". Kis �gy�val l�nek
a tisztelet�re. A pap besz�det mond, gy�szmis�t, ravatalt �ll�tanak, beszenteli,
f�ny, t�mj�n �s gy�sz sorvaszt� pomp�ja mellett.
N�zem, n�zem, �s szeretn�m ismerni a gondolatokat az emberek s�t�t homloka m�g�tt a
v�gs� �sszeoml�snak ezekben a pillanataiban.
Ezek itt temetnek, a halottak a n�p sors�t is magukkal viszik, a vesztett h�bor� �s
felboml�s mutatja, hogy a n�p n�ma h�bor�ja a rendszer ellen siker�lt, �s m�gsem
tudok eligazodni a s�t�t arcokon, kil�vellt tekinteteken, elborult merevs�geken �s
sz�tlans�gokon. Az �let l�tsz�lag zavartalanul megy tov�bb. Egyetlen t�r�tt ablak
nincs sehol, teny�rnyi sz�mtalan f�ld, a vet�sek hib�tlanok, b�kesz�n�ek, �s m�gis
mindenen �rzik a nyugtalans�g, ridegs�g. A fojtott sz�jak m�g�tt elt�k�lts�g
l�tszik.
M�r l�tj�k, �rzik a kiker�lhetetlent.
5o
5i
nyolcadik fejezet
Utols� �jszak�nk a vonaton.
A v�gs� marakod�s is megt�rt�nt az elhelyez�sek miatt. Csoportok alakultak
bar�ts�g, szerelem, �rdek �s m�s hasznos szempontok szerint.
- Ti Wollabergbe ker�ltetek! - �js�golja Liptay Lajos.
- Na �s ott kik szagoljuk egym�st?
K�l�n�sen az asszonyt �rdekli a n�vsor. A k�z�s utaz�s els� �r�iban jobban
megismerte igen tisztelt k�pvisel�t�rsaimat, mint �n h�rom esztend� alatt. Tudja,
ki mit rejteget a csomagjaiban, ki utazik �ln�ven, �s hogy az a k�pvisel�, akit �n
Sopronban h�napokig szeruszoltam, nem is k�pvisel�, hanem csak a k�pvisel�n�nek
bar�tja, de t�bb cigarett�t �s cukrot kapott a k�z�sb�l, mint �n �s hogy Mocs�ry
nem Bocs�ry, mert az egyik K�lm�n, a m�sik Bertalan. Nem merem azonban megk�rdezni,
hogy melyik K�lm�n �s melyik Bertalan, mert m�r h�rman is t�rgyalj�k a list�t. Csak
csod�lkozom, mennyi mindent ki lehet s�t�tben olvasni bel�le. Tudt�k mar, kik azok,
akik m�r kezdik letagadni, hogy �k k�pvisel�k, melyik a biztons�gosabb hely a
k�zelg� front szempontj�b�l, a m�lt�s�gosak lehet�leg egy�tt vannak, �s mi�rt nem
ment az �llamtitk�r vel�k.
A s�t�ts�g m�r elt�ntette a kis hegyi telep�l�seket k�r�s-k�r�l, de az asszonyok
m�g eml�kez� pr�b�t tartanak:
- Hol is vannak T�r�k�k, Domahidy�k?...
- Az istenre k�rem! - k�ny�rg�k.
52
Csend lesz, �s m�r-m�r rajtam a j�t�kony �lom, mikor a n�mas�gban megsz�lal egy
�ber n�i hang:
- Kik is vannak Atzensdorfban?...
- Mi, wollabergiek, t�ged v�lasztottunk parancsnokunknak - k�zli Tivadar.
- Azt rosszul tett�tek, amint k�s�bb kider�l! Mi a teend�m?
- Int�zkedel, hogy min�l hamarabb elker�lj�nk innen. Csomagjainkat
elsz�ll�ttatod. J� vacsora, vetett �gy legyen!
- Kicsinyeiteket tiszt�ba teszem, a r�mh�reket �gyhoz sz�ll�tom...
- Vedd komolyan a dolgot! - felesel a pap, �n pedig tov�bb sorolom:
- �sszeszedem helyettetek a toj�st, tejet; takar�tom szob�itokat, elmondom a
reggeli �s esti im�ds�got, megkeresem a sz�tsz�r�dott csal�dtagokat, elv�gzem a
napi b�nb�natot, j�tsz�k�rty�t rajzolok, biztos�tom otthoni �ll�stokat �s a
nyugd�jat, visszafoglalom Magyarorsz�got, �s az �lemben hazaviszlek.
- T�rhet� program! - kacag Tivadar.
Ma jobb a hangulat. Mindenki �rvend, hogy v�gre az �tkozott vonatr�l leker�lt�nk �s
r�vbe jutottunk. M�r kor�n reggel megrohanjuk a kis v�rost, hogy felv�s�roljuk,
amit lehet. Csak �n s�t�lok f�lre a t�bbit�l. R�j�ttem, hogy a s�neken t�l egy
lebujban marmel�dot lehet kapni. Rejtegetem a barna kincset, �s elindulok a r�t
fel�, hogy megk�stoljam. A fiatal Szil�gy j�n szembe b�san, mert nem siker�lt
kenyeret szereznie gyermekeinek.
- S�t�lgatsz, b�ty�m?
- Tanulom, hogyan kell megbolondulni.
- Tanul�s n�lk�l is elj�n annak az ideje.
Ut�nan�zek. Mi�rt nem mondtam meg, hol lehet
marmel�dot kapni?
53
K�l�nben m�dszeresen k�sz�l�nk az elv�l�sra. D�lut�n a teherkocsikat �trendezz�k
csoportok szerint. Az �reg leg�nyek emelnek, ny�gnek, izzadnak. A szik�rak fekete
nyakinai fesz�lnek, a k�v�rek tok�ja ritmikusan rezeg, mint a b�k��. N�melyek
sov�ny karjaikon felt�rt�k az inget, m�sok nyitott mell�k �sz bolyh�t mutogatj�k,
�s s�padtak az er�lk�d�st�l. K�zt�k vit�zkedem magam is.
Az asszonyok ki�br�ndultan h�z�dnak vissza a kocsikba. Mentik azt a kev�s ill�zi�t,
ami az ez�stlakodalmak ut�n m�g megmaradt.
Mindegy. Ide, wollabergi csoport!
- H�-rukk! Szor�tsd, tisztelt H�z!
Bajszomr�l s�s izzadts�g csepeg a sz�mba. Fel�t lenyelem, fel�t kik�p�m.
-Ne interpell�lj, hanem emeld!... Akkor tapogasd magad, ha m�r s�rvet kapt�l! Ki�
ez a hintasz�k?... �sz-sz�bb a nadr�gsz�jat, s tegy�k ezt a gyerek�gyat a tetej�be.
Miben alszik az �reg h�zasp�r, aki mag�val hozta?... No, h�l' istennek, k�sz!
- Mi�rt nem t�rli le az arc�t? - vesz sz�mba az asszony.
- Minek? Jandelsbrunnban �gyis minden el�lr�l kezd�dik. Ott lerakodunk �s
felrakodunk, illetve �trakodunk szekerekre.
Indul�s! K�sz. Mehet!
Innen se ind�tottak mostan�ban vonatot magyarul.
Hanyatlik a nap. A hegyek k�r�s-k�r�l magukba roskadnak, az �g csendesen al�bb
ereszkedik. A kis erd�k feny�i k�zelebb h�z�dnak egym�shoz, a sz�nek megv�n�lnek.
Nyugaton nagy, rothadt felh�vonulat, ami megm�rgezi a nap utols� sugarait. A
telefonp�zn�k megvetik l�bukat, az utak megv�konyodnak. A v�lgyek54
re, sz�nt�sokra f�tyolk�d k�szik al�. A f�st is f�radt m�r. �sszef�gg� erd�s�geket
csak a l�that�r hegyei mutatnak, de foltonkint sok van bel�l�k. K�r�l�llj�k a
tany�kat, beny�lnak a v�lgyekbe, meg�lnek minden kis dombot. M�ltjuk alig van.
Egyetlen mag�nos, �reg h�rsat l�ttam az �t mellett. A vall�sh�bor�k idej�n
val�sz�n�leg erre aggatt�k egym�st a k�l�nb�z� hit�ek. Girbeg�rbe vid�k, zords�g,
mogorvas�g n�lk�l.
A v�lgyb�l kin�tt meredek hegy tetej�n nagy, sz�rke templom. Abban is a szentek
val�sz�n�leg lefekv�sre k�sz�l�dnek, s csak mi v�rjuk hi�ba, hogy elsz�ll�tsanak.
Pedig oda kellene felm�sznunk a templom mell�, mert az Wollaberg, az �j �otthon".
M�r azon gondolkodunk, hogy megszervezz�k az �jszakai �rs�get, mikor az els� �l�
bajor Wollabergb�l leereszkedik. M�g�tte egyetlen szek�r. Az ember megh�k�l, �s a
lovak szeme el� �ll, nehogy a l�ttunkra vil�gg� szaladjanak. Cigarett�t nyomok a
sz�j�ba, hogy b�tor�tsam. A k�zs�gi szolga is vele j�tt.
- Freut mich sehr, Herr B�rgermeister! - tisztelem �t is, de ez a kocsi nem
el�g. Meg kett� kellene. - Tele-fonieren Sie, int�zkedj�k Sie, hogy mi, szeg�ny
Verbun-deten v�gre r�vbe jussunk!... Mi az �rd�g van ott?
Semmi, csak az eny�im veszekszenek, hogy ki rakodj�k el�sz�r.
- Ki itt a parancsnok?
- Te!
- Nah�t! Akkor el�sz�r felrakjuk az �n holmimat!... Seg�tsen csak egy kicsit,
Herr B�rgermeister!
55
kilencedik fejezet
Oreg este van, mire meg�rkez�nk �j otthonunkba, az iskol�ba.
Feles�gem, aki el�rement az els� szek�rrel, s�rva
fogad.
- Hov� hozott? Hov� ker�lt�nk?
- H�t nem gy�ny�r� vid�k? Ez a kil�t�s! Ez a leveg�! Az �zon! Csak
vill�mh�r�t�nk h�rom van!
- De nincs v�z! A hegy alj�b�l kell felhurcolni. A villany szembetegeknek val�.
Elhunyt schulmeiste-rek, s kopott p�pista lelk�szek lelkei k�s�rtenek a vedlett
falak k�zt, �s gener�ci�kon kereszt�l gyakorolt�k a tanul�k a falon, hogyan v�gta
Luther a tint�s�veget az �rd�gh�z. A falak nedvesek, vedlettek, dohosak. M�g az
egerek is k�h�gnek. K�, b�dog �s ridegs�g az eg�sz.
Iszen nem t�ls�gosan vigasztal� a k�p.
A ki�r�tett terem k�zep�n bedobva sz�munkra a szalma. A padl� bogos, sz�rke �s
b�tyk�s, moshatatlan, mint az �reg paraszt l�ba. Cig�ny�lepek koptatt�k ki helyen-
kint. Az ablakok megvakultak a piszokt�l, �s rozog�n z�r�gnek. Egyetlen Hitler-k�p
n�z al� a falr�l, alatta felirat:
�Ein Volk, ein Reich, ein F�hrer!"
Fr�ulein Hilmer, a tan�t�n�, igyekszik elviselhet�v� tenni a sorsunkat. M�g a saj�t
f�j�t is felaj�nlja. A szem�veg�t is levenn� a sz�munkra, szeg�ny, olyan j�t�t
l�lek. Szeretettel n�z�nk r�, k�l�n�sen mi, erd�lyiek, mert a reform�tus p�sp�k
feles�g�hez hasonl�t.
N�h�ny k�v�ncsi bajor leemeli l�d�nkat. Mi m�r ki56
mer�ltek vagyunk. Kiv�logatjuk fekv�helyeinket a f�ld�n, �s csak a poros szalma
zizeg, ahogy megvetj�k �lomvackainkat. A l�mpa f�ny�t porcs�kok szomor�tj�k, �s
sz�rke, v�nyadt arcokkal k�h�g�nk, fulladozunk a neh�z szagban. Nemhogy �gy,
egyetlen bolhapiszkos szalmazs�k se jutott a sz�munkra, csak ez az odal�k�tt
baromalom, amit nem lehet rendben tartani. �tsz�r a pokr�con, �s megtelik vele a
hajunk. M�g szerencse, hogy nem a sz�junkkal kell elrendezn�nk. Kofferekkel
pr�b�ljuk elker�teni, hogy ne v�ndoroljon el al�lunk. P�r nap alatt �sszet�rik
alattunk, �s nem gy�zz�k kipr�szk�lni majd a sz�r�s kal�szdarabk�kat. Rogyunk �ssze
a kimer�lts�gt�l, de egyetlen sz�k se akad. K�t iskolapaddal oldjuk meg a k�rd�st,
�s lejt�s lapj�n ferd�n �l�nk, mint a latrin�n, egy kidobott kocsmaasztal mellett.
Tizenheten szorongunk a teremben, n�k, f�rfiak vegyesen.
- �gyba! - kezdem meg a parancsnokl�st.
Sz� n�lk�l engedelmeskedik mindenki. �gy feksz�nk, mint egym�s mell� osztott
hull�k, fej�nk al� gy�rt k�b�tokon, h�rom orsz�g por�val a takar�nkon, elhaszn�lt,
vastag leveg�ben, cig�ny term�szetess�ggel, majdnem az �szt�n hat�r�n, de boldogok
vagyunk, hogy h�sznapi hihetetlen k�nl�d�s ut�n v�gre kik�thett�nk, �s nem kell
irigyeln�nk a hallottakat, hogy �k kiny�jt�zhatnak.
Ez m�r t�bb mint h�bor�, de nek�nk m�r nincsenek ig�nyeink. Egyesek magukban
besz�lnek m�r, m�sok hangosan folytatj�k �sszef�gg�stelen gondolataikat. Az �hesek
cs�ny�n r�gj�k kenyer�ket. Nem is eszik, hanem marj�k. Ha az asszonyoknak tej ker�l
valahonnan, a v�rtelen n�i sz�jak m�r a l�tt�ra megremegnek. Van f�rfi, aki
ruh�st�l dobta le mag�t az alomra. Mire odan�zek, m�r
57
�ntudatlan, de az indulatok �s gondolatok torz�n vonag-lanak �t most rajta. Olyan,
mint a ragadoz�, amely �lm�ban sem b�r szabadulni saj�t d�h�t�l.
Reggel.
Az �reg Hejo Pali p�r c�ltalan l�p�st tesz, es red�sre t�ri a homlok�t.
- �prilis 16., h�tf�. Ezt a napot megjegyzem magamnak.
Tivadar hars�nyan felnevet, �s nem mondja meg, mit kacag.
A veget�ri�nus csal�d olajat csepegtet a kenyer�re. A szem�k meredezik, m�g
lenyelik a sz�lf�tta falatokat.
Sigmond, aki harminc kil�t fogyott, feh�r orr�ra eresztett szem�veggel vit�zik a
tan�rral, hogy �szedik-e" a levest a t�lb�l, vagy �merik".
- Ha te szeded a levest, �n majd �sszel merni fogom a gy�m�lcs�t a f�r�l.
- Csak merj hozz�ny�lni! - usz�tom, mert a tan�r nem v�laszolhat most, mert
szob�t kapott a faluban, �s oda kell mennie.
Ez a rem�nys�g�nk nek�nk is megvan. Egym�st biztatjuk vele. A falucska alig h�sz-
huszon�t h�z, �s azokat is telet�mt�k m�r szil�ziai menek�ltekkel, de mi
bizakodunk. �tmeneti ez az �llapot. Az a fontos, hogy v�gre megtelepedhett�nk �s
nem h�ny�dunk tov�bb. A bajor bar�ts�gos, vall�sos n�p. Fontos, hogy f�d�l van a
fej�nk f�l�tt. Mennyivel jobb, mintha t�borba ker�lt�nk volna, vagy nek�nk kellene
egy erd�ben kunyh�kat �ssze�tn�nk.
M�r vigasztal�dunk, szoktatjuk magunkat. Csak j�t akarunk hallani, �s kimarjuk
magunk k�z�l a k�ts�ges-ked�ket.
Sz�mba vesz az Ortsgruppenleiter is. Der�k embernek l�tszik. Seg�t az �lelmez�s
k�rd�s�t megoldani.
Az ilyen emberrel fenntartjuk a bar�ts�got... Mi is az �Ortsgruppenleiter"?
A t�bbi se tudja, de az�rt ketten is magyar�zz�k egyszerre.
Minden nappal kisebbek, kevesebbek lesz�nk. Minden pillanatban feladunk valamit
magunkb�l. Ha sok�ig �gy tart, a rendetlens�g �s piszok �letform�nkk� v�lik. Hi�ba
k�zd�k ellene. A viharvert csomaghalmok fel se t�nnek. Az asztalon szennyes
ed�nyek, ler�gott szalonnab�r, keny�rkaraj, pipahamu, cigarettav�gek, v�zlocs-
csan�s, hajt�, k�r�mdarabk�k �s �res konzervdoboz, kifr�ccsent toj�sr�ntotta-darab
�s a bibli�n piszkos p�-derpamacs, f�s� �szes hajjal �s fejzs�rral. Reggel majd
hozz�j�n a szappanhab, mosatlan zsilettpenge �s a pap�ron vakar�k. A szappan nem
j�n hozz�, mert az utols� darabot egym�st�l is f�ltj�k, �s a p�rn�nk alatt tartjuk.
A t�r�lk�z� azonban napokig ott maradhat. Megf�rnek egy�tt a ler�gott csonttal. Az
�let egyetlen c�lja enni, enni. A t�bbi �hozz� adatik n�ktek", mondja a szent�r�s,
�s tekints�tek a p�kokat, melyek fonnak, sz�nek zavartalanul esztend�k �ta a
szob�nkban, �s mi nem b�ntjuk �ket.
Most azonban fek�dj�nk le, holnap majd szell�ztet�nk.
A n�k m�g mindig ruh�st�l hullanak a szalma k�z�. M�g rettegnek az ismeretlen
veszedelmekt�l, hiszen m�g tart a h�bor�, �s nem lehet tudni, mikor kell futniok.
800 m�ter magasan vagyunk a hegy tetej�n, �s val�sz�n�leg strat�giai jelent�s�g�nk
is van. N�h�ny g�pfegyverrel sokat lehet innen csin�lni.
A f�rfiak b�trabbak. Zavar n�lk�l vetk�z�d�nk, �s te58
59
nyer�nkkel hasunkra szor�tva az als� ruhadarabot, k�zjogi vit�kba kezd�nk, hogy
k�pvisel�k vagyunk-e meg, vagy nem vagyunk k�pvisel�k.
Azt�n alattunk is z�rren a szalma, �s csend lesz. De csak addig, m�g az angyal
�trep�l a szob�n, mert Tivadar arra k�v�ncsi, hogy Erik�nak mint t�ncosnonek,
mennyi
volt a g�zsija az Oper�n�l.
Az �jszak�ban bomb�z�rajok h�znak el f�l�tt�nk, de mi ink�bb a v�n�l� �zvegyet
hallgatjuk, hogy mennyi jot tett a rokonaival, s m�gis mennyi �ld�ztetesben van
resze.
V�g�l m�r csak a F�hrer hallgatja a falon. Minden �jf�l ut�n megkezdj�k �jjeli
�let�nket, mert az is van, �s ennek is megvannak a maga jellegzetes alakjai es
esem�nyei...
Els�nek �n g�rb�l�k fel fekhelyemen. Zil�lt hajjal vakar�zom �s spekul�lok: -
�Kimenjek, ne menjek?"... M�gis ink�bb visszafekszem.
Alig szenderedem el, gyufagy�jt�sra es padlonyikorg�sra riadok lel.
Valaki m�gis kit�j�koz�dik, �s sorra felrugdossa a szanasz�t hagyott cip�ket,
nekimegy az asztalnak. A k�s�rtetj�r�snak is megvannak a t�pusai. A h�lgyek bund�ba
�lt�znek, de csak bizonyos korhat�rig. Egy r�sz�k feh�r t�nem�nyk�nt suhan el
vackaink
el�tt. ,, . .
F�rjes el�bb megn�zi a karj�ra tetov�lt szivet, mintha
kar�ra volna. .
A m�rn�k felny�l az �ll�hoz, hogy megvan-e frissen
nevelt kecskeszak�lla?
Tivadar mindig az ajt�t�l t�r vissza, hogy megigaz�tsa
meglazult ruhadarabj�t.
Hejo Pali el�bb m�g eszik valamit.
60
A tan�r mez�tl�b lopakodik, mintha a di�kjait akarn� tetten �rni.
Sigmondnak mindig a visszat�r�s ut�n jut esz�be, hogy k�v�l elfeledte kik�h�gni
mag�t.
Akadnak v�n egerek, akik eg�sz �jszaka motoznak.
A neh�z�lm�ak ide-oda dob�lj�k magukat.
Feles�gem �jszaka siratja gyermekeit, hogy ne halljam.
A fiatal tiszteletes fiacsk�ja f�l�r�ig ny�g�l�dik az anyja f�l�be, hogy seg�tsen
kimenni. N�ha kikap, de mindig kimennek.
Ha pedig megadtuk a term�szetnek, ami a term�szet�, akkor horkolunk, szuszogunk,
f�r�szel�nk, fogat csikorgatunk, neszez�nk, ny�g�nk, ny�sz�rg�nk, f�szkel�d�nk,
p�f�g�nk, vakar�zunk, kalimp�lunk, mosolygunk, sz�junkra feksz�nk, betakar�zunk,
kitakar�zunk, leejtj�k �llunkat, �sszekapcsoljuk, derekunk felkunkorodik a k�nt�l,
mintha t�z�n fek�dn�nk, csapzottak vagyunk �s nyomorult minden �z�nk, m�g tova
hajnal fel� elcsendesed�nk.
61
tizedik fejezet
Val�j�ban csak most vessz�k szem�gyre a tajat.
A kil�t�s innen a hegy tetej�r�l val�ban szep.
�szakon egym�s f�l� emelked� hegyvonulatokban a cseh hat�rhegys�g, hozz�l�ncolva a
k�k k�dbe vesz� bajor erd�s�gekhez. Keleten az osztr�k hatar, delen a Frauenwald. A
tavaszi naps�t�sben sorozatosan valtoz-nak a sz�nek. A feny� h�nyja m�r a bojtj�t,
a falevelek �tk�znek, a vet�sek araszosak, s finom fodrot vetnek a sz�l alatt. A
kasz�l�k is igyekeznek, �s a kankahn mar kirakodott rajtuk. A sz�tsz�rt piros
tany�k korul valtozatos erd�foltok. A reggeli tisztas�gban pacsirt�k emelkednek a
sz�nt�sokban. A v�lgyekben k�d iperedik. Itt is egy folt, ott is egy folt, n�hol az
erd�k k�ze is telefujva, mintha odalehelte volna Isten.
Valami durv�bb test� fecskef�le is megj�tt, �s csord�kban l�rm�z a fejem f�l�tt.
N�h�ny cinke, szarka, ismer�s �nekl�madarak az eg�sz mad�rvilag. A b�szke koromt�l
duzzad�, v�rszem� vadmadarak hianyzanak. Az otthoniak, az igaziak, akiknek a
sz�rnya alatt forr a leveg� Egyetlen v�rcse nem szit�l le a magasb�l.
�gy l�tom, vadban is szeg�ny a vid�k. N�h�ny �zet, nyulat gyan�tok. �ppen csak
�br�nak. V�rszegeny ke-peslap. �regeknek val�. Ilyen megviselt bujdosoknak, mint
mi, akik most pr�b�ljuk �jragyakorolni az eletet Ez nem a harcos, kem�ny vil�g
fejsz�vel, v�rrel, �lessel es hal�lszaggal, csak amolyan �ein, zwei, drei-vilag , a
Hansok, Seppek, Franzok vil�ga, ahol szel�den, szenve62
delyek n�lk�l, krumplival �s savany�k�poszt�val, �tuchtig" �lnek az emberek. Vagy
ink�bb ruhen sanft in Gott. A mis�n azonban Haydnt �nekelnek vegyeskarra, egy
tizenn�gy �ves parasztfi� j�tszik az orgon�n, a m�sik paraszt dirig�lja a k�rust, a
harmadik paraszt pedig filoz�fiai rendszereket b�v�rol otthon. So hat Gott die Welt
geliebt �s - megjel�lt sz�rny� ty�kok kapirg�lnak az erd� f�i k�zt. A r�g�s
szalonn�juk azonban s�zatlan �s v�n, vetem�nyt nem termelnek, a feny�tobozt is
�sszeszedik a sok erd� mellett, tizszer el kell s�rnod, hogy milyen armer
Fl�chtling vagy, m�g leszak�tanak h�rom-n�gy z�ld hagymasz�rat; de �n szeretem
�ket, mert �n minden embert szeretek.
A B�rgermeister azonban a v�r�s haj�val �s sz�pen kezd�d� golyv�j�val a nyaka
t�v�ben, nem szeret benn�nket. Szereti az �r�kl�tt s�rgy�r�t, vajgy�r�t, h�zait,
boltjait, birtokait, a haszonkant �s bik�it, melyek neki dolgoznak. � az a gazdag
paraszt, aki minden�tt hatalmon van. Nem szereti fogadni a magyarok k�sz�n�s�t,
le�ltetni, legal�bb p�r j� sz�t odavetni nekik. Szeret uzonban ridegen b�nni vel�k,
kiut�lni az irod�b�l, �lvezni a magasabb m�velts�g� urak kiszolg�ltatotts�g�t, uhol
lehet, megal�zni �ket, ellens�gesen b�nni vel�k, s a betev� falatot is sajn�lni
t�l�k. Ha tehetn�, azonnal kihordatn� �ket a hat�rb�l. Mi viszontut�ljuk, hasonl�
sorsot k�v�nva neki.
- A Partei, amely v�dje �t, m�r nem sok�ig tart! - biz-latom t�rsaimat. - � m�r
csak a k�vetkez� vil�gh�bor�ban j�het ism�t sorra.
- Jobb volna, ha politiz�l�s helyett maga is szoba ut�n n�zne. M�r h�rman is
kaptak! - �cs�nkodik a feles�gem, aki laposra fek�dte m�r mag�t a f�ld�n.
- Igaza van!
63
Bizonyos Salzinger Johann hajland� is volna j� p�nz�rt �ssz�bb h�z�dni, ha az alkut
a hat�s�g is j�v�hagyja.
- Azt csak b�zza r�m!
K�t nap se telik el, k�zlik vel�nk, hogy a magyarok k�telesek t�megsz�ll�son
maradni, �s azoknak is vissza kell k�lt�zni�k, akik a faluban m�r elhelyezkedtek.
Mikor tiltakozni pr�b�lunk, azzal forr�znak le, hogy ez a magyar bel�gyminiszter
hat�rozott k�v�ns�ga.
Erre sz� n�lk�l engedelmesked�nk. A disszidensek visszak�lt�znek az iskol�ba. �jra
�lelik a szalm�t, �s igyekeznek r�gi �jogaikat" visszaszerezni.
K�rp�tl�sul siker�lt bizonyos sz�m� cigarett��rt �s s�lyos Blattertabak�rt egy
�hhal�l el�tt �ll� kecskegid�t szerezn�nk, melynek moh� elk�lt�se ut�n zs�rtalan,
v�kony csontjaival megfenyegetj�k egym�st.
64
TIZENEGYEDIK FEJEZET
A hurok napr�l napra �ssz�bb szorul a nyakunk k�r�l. A h�bor� vel�nk is k�sz�l
lesz�molni. Nincs menekv�s el�le. M�r �tt�rt a k�r�l fekv� hegyeken. Sz�rny� arc�t
�g� falvacsk�k, erdei tany�k t�zei vil�g�tj�k meg. Szorongva figyelj�k innen a
hegyr�l, hogyan terjeszti a hal�lt �s pusztul�st a megr�ndul� �gy�k
torkolatt�z�b�l.
Ablakaink �lland�an r�zk�dnak a robban�sokt�l, �s �les g�ppuskasorozatok csap�dnak
bele az erd�kbe. A r�m alattomos morg�ssal keresi minden�tt �ldozatait, beleszagol
minden bokorba, mint valami elpuszt�thatatlan vad�llat. Az �g is megelevenedik
f�l�tt�nk. Megs�-r�dnek a neh�zbomb�z�k, �s meglepet�sszer�en bukkannak el� a
vad�szrajok, hogy r�csapjanak az utakon k�gy�z� n�met g�pkocsikra. Pillanatok alatt
borulnak l�ngba, alig p�rsz�z m�terre t�l�nk. K�s�rtetiesen �gnek eg�sz �jszaka.
Szorong�s fog el mindenkit, de elsz�nts�g �l ki az arcokra. Szembe kell n�zn�nk az
elker�lhetetlennel. Ess�nk t�l rajta.
H�rek nyugtalan�tanak. Az SS-eket �s a Hitlerjugendet Linzbe rendelt�k. V�dekezni
fognak. A t�zolt�knak k�szenl�tben kell lenni�k �jjel-nappal. �r�tik a rakt�rakat.
Paradicsom- �s gy�m�lcskonzerveket osztanak sz�t. Lehet, hogy a visszavonul�
n�metek itt m�g egyszer felveszik a harcot. Err�l a hegyr�l az eg�sz v�lgyet t�z
alatt tarthatj�k.
A falun is l�tszik a nyugtalans�g. A mez�k n�ptelenek.
65
Senki sem dolgozik. Riadt csoportok sugdosnak. A torony ablakait kamaszgyerekek
sz�llt�k meg, �s naphosz-szat k�mlelik a t�jat. Hitler elt�nik a falr�l, mint az
�ein Reich" �s az �ein Volk". �ll�t�lag szem�lyesen ir�ny�tja Berlin v�delm�t. A
parasztok egykedv�en veszik tudom�sul. A szemekben semmi fanatizmus, elsz�nts�g �s
hal�lrak�szs�g, csak gyanakv�s, egykedv�s�g, belet�r�d�s. Nem hajland�k semmi�rt
kiesni a nadr�gjukb�l.
Mi is k�nozzuk magunkat, hogy mit kellene csin�lnunk. Ha t�nyleg lesz ellen�ll�s,
ezeknek az �p�leteknek itt v�g�k. Halomba l�vik az amerikaiak. Bizonytalan �s
el�rel�thatatlan minden. Az erd�be se h�z�dhatunk. �t-�s �tsz�vik a goly�k. Az
el�nyomul�snak ez a m�dszere. Hi�ba kutatjuk a vid�ket fedez�k ut�n. A szomsz�dos
vend�gl� pinc�j�be azonban lehordjuk a holminkat. T�zbiztos, �s el�g m�lyen
fekszik. Ha beomlik, majd ki�ssuk. Ism�t cipelj�k a neh�z l�d�kat.
Gyermekeink holmij�ra esik a tekintetem. Vajon gondolj �k-e, hogy e pillanatban
milyen helyzetben vagyunk? Mert lehetetlen, hogy ne legyenek �letben!... Akkor
mi�rt �lt�nk, dolgoztunk? Mi �rtelme van a vil�gnak?... Belefeketedem, mialatt
feles�gem elm�l�zva simogatja a babaholmit, amit a sz�letend� unok�nak m�g
Sopronban �sszevad�sztak. Azt�n azt se tudja, melyiket sirassa, f�ltse, melyik�rt
agg�dj�k ink�bb. Sehogyse b�rja elhajh�szni a fekete madarat a fej�r�l.
- Vigy�z r�juk az Isten!
J� az Isten ilyenkor.
- Waldkirchen �g! - s�gja Sigmond feh�ren, hogy az asszonyok ne hallj�k. Mintha
az eget bevil�g�t� t�zet le lehetne tagadni el�tt�k!
Hat kilom�terre van a v�roska t�l�nk. A vastag f�stb�l az �g� templomtorony karcs�n
v�r�slik ki, mint arany felki�lt�jel. A h�zaknak is lobog� v�r�s hajuk van.
66
A gr�n�tok azonban tov�bb verik, ontj�k, rombolj�k Mi lehet a lakoss�ggal?...
A faluban besz�lik, hogy k�r�l vagyunk ker�tve. Telefonon ,ott a h�r. Nem
val�sz�n�, de mindenki elhiszi A lecsap� vad�szg�pek t�bbsz�r is megriasztanak. B�r
mar tul lenn�nk mindenen! Az id�t azonban neh�z kiv�rni.
A nap eltelik an�lk�l, hogy l�p�st is k�zelebb j�nne a haboru. Est�re testileg,
lelkileg kimer�l�nk. �llunk �s varunk, mint mozdulatlan f�k.
- �jszak�ra �rs�get kellene szervezn�nk!
- Nincs sz�ks�g r�! Ma m�r nem t�rt�nik semmi'
Minek izgassuk ezzel is egym�st. Aludj�k, aki tud. J�
volna, ha �lmunkban esn�nk �t az eg�szen!
Kezdetben senki se akar lefek�dni.
T�z �ra.
Tizenegy �ra.
N�h�nyan ruh�st�l, menek�l�sre k�szen m�gis led�lnek. A t�bbit is �gyba kergetem.
A villanyt leoltom, a csend be�ll, de hallani lehet a sz�vek nyugtalans�g�t. A
fesz�lts�g n�, a s�t�tben t�gult fcher szemek l�tszanak. Az �reg p�rok szorosan
egym�s melle h�z�dnak, m�g er�t vesz rajtuk a kimer�lts�g �s 'assan kialszik az
�ntudat vil�goss�ga
-Ha most valami t�rt�nn�k vel�k'
K�nz� felel�ss�get �rzek. �rz�keimet megfesz�tve f�lelek vackomon, �s sz�nekben,
s�r�s�g�ben v�ltakoz� �j titkaib�l igyekszem kital�lni, mi t�rt�nhetik odakinn
Kilopozom a szob�b�l is, �s k�r�lj�rom az iskola�p�letet atfurkeszem a vid�ket,
szembe meredek a balj�s t�zekkel' melyek sz�ntelen�l em�sztik �nmagukat. Az �t
feh�r vonalat is m�g mindig v�gig jelzik az �g� g�pkocsik. B�mulatos, hogy milyen
sok�ig k�pesek �gni! K�s�bb tompa egykedv�s�g vesz er�t rajtam. A hal67
dokl�k �llapota ez. Az �gyhoz k�t�ttek�, akik m�r a k�vetkez� reggelben is
bizonytalanok, �s megnyugv�suk csak l�tsz�lagos, mert minden iz�k-csontjuk
tiltakozik az elm�l�s, a v�g ellen. C�ltalan �s igazs�gtalan meghalni. Sz�p �s
k�v�natos az �let mindenkinek, ak�rmilyen nyomorult legyen is k�l�nben. T�rv�ny,
hogy g�rcs�sen ragaszkodjunk hozz�. A leg�regebb ember is. A szakad�k sz�l�ig m�g
elmegy�nk a magunk l�b�n, a t�bbi azt�n nem t�l�nk f�gg.
Szakaszokra osztom az �jszak�t, �s k�zben meg-meg-lopom a szemeimet. Elszenderedem
a l�baimon, de tomp�n d�bben bele k�bults�gomba minden l�v�s, robban�s. Orrom,
sz�jam hideg, nedves testem megviselt. Irigylem a farkast, amely fogaiban �rzi
saj�t biztons�g�t. De mit kezdhetn�k �n �res sz�mban alig l�zeng� n�h�ny
csontdarabk�val?
Furcsa, hogy mi minden felt�nik, milyen m�sk�ppen l�t ilyenkor az ember. A dolgok
�s a t�rgyak �lland�an v�ltoznak, �s sohase ugyanazok. Nem sejtett alakok sz�knek
szemeim el�, a m�lt z�rzavara megtisztul, �s r�j�v�nk, milyen �rtelmetlen �s
igazs�gtalan volt eddigi �let�nk. Mikor pedig r�j�nn�nk val�di �z�re, akkor m�r
k�s�. Mint val�sz�n�leg most is...
De mi az �rd�g�t csin�lhatnak azok az amerikaiak?
Most teljes a csend, mintha puszta t�ved�s lett volna az eg�sz h�bor�.
�s vajon nem az-e? A legnagyobb gazs�g, melyet az emberis�g maga ellen elk�vet.
Szemeim belet�zelnek a s�t�ts�gbe, �s ijedten k�r�ln�zek, de mindj�rt r�stellem is
a t�lzott lapul�st, rejt�z�st, �s �jra kezdem a l�zad�st.
Ak�rki csin�lja, gazs�g, ami a vil�gon t�rt�nik. �rtatlanok pokla, m�ltatlan
szenved�se, k�ra. �k�ljog �s durvas�g. Feh�r rabszolgas�g. A gy�l�let �s puszt�t�s
tob68
zodasa, szenved�lyek mocska. A r�nk szabad�tott anyag es gepek gar�zd�lkod�sa. Nem
kar, hanem ac�l. Nem sz�v, hanem motor, ig�ba fogott term�szeti er�k Nem n�pek
joga, hanem t�meg- �s anyagi f�l�ny. Hatalom politika, �lc�z�s �s temet�.
Itt van ez a szerencs�tlen Magyarorsz�g...
M�g jobb, ha lefekszem.
R�pillantok m�g egyszer a t�jra, �s g�rb�n, el�re l�gatott karokkal, ki�gett
szemekkel bebandukolok az �reg �p�letbe, hogy a rideg szalm�n megsz�ljem a magam
szam�ra a holnapi napot.
69
TIZENKETTEDIK FEJEZET
Arra �bredek, hogy valaki az arcomba takar�tja s�ros cip�j�t. T�rsaim m�r
veszekszenek, mint a verebek.
- Ezt a h�rom toj�st is elkaparintottad az orrom el�l!... Minden pillanatban
bel�phet a hal�l az ajt�n, �s mi
h�rom toj�s�rt marakodunk.
- A legsz�ks�gesebb holmikat csomagolja h�tizs�kba! Ma biztosan bevonulnak az
amerikaiak - figyelmeztetem az asszonyt.
- Hov� megy�nk?
- Egyel�re a faluban maradunk. Majd megl�tjuk... M�g egyszer k�r�lt�j�koz�dom,
de az �jszaka �ta nincs
k�l�n�sebb v�ltoz�s. Mind�ssze a t�zek vonulata terjedt tov�bb. T�rsaim is �tra
k�szen vannak, de senkinek nincs hat�rozott c�lja, terve. A falu is szorong �s v�r.
Lemegy�nk a hegyr�l, �s k�zt�k h�ny�dunk eg�sz d�lel�tt. Sz�t-sz�trebben�nk, ha
vad�szg�pek j�nnek, ebben m�r nagy a gyakorlatunk.
D�lut�n a h�zakon megjelennek a feh�r z�szl�k, heveny�ben �sszekapkodott
leped�kb�l. Van, aki a k�m�nybe t�zte, hogy jobban ki�ltson. A torony ablakaiban
szint�n ott csattognak m�r. Hat�s�gilag is elrendelt�k a kit�z�s�ket. Megk�nnyebb�l
mindenki. N�melyek f�radtan el�lnek az �t sz�l�re, �s k�t t�rd�k k�z� l�gatj�k
fej�ket. Egy gyerek deszkat�bl�t visz v�gig az utc�n: - �Wir schiessen nicht!" -
Azt m�r nem meri mondani a t�bla, hogy ti se l�jetek! A gyerek f�ty�lve l�gatja a
h�na alatt.
70
Erre a napra a harangok is megn�multak. K�kadt vir�gk�nt l�gnak a toronyban.
A f� azonban tov�bb n�, a f�k tov�bb bomlanak, a k�d�k is j�tszanak az erd�k
l�b�n�l, a nap se vesz tudom�st ilyen kicsis�gekr�l, mint a vil�gh�bor�.
Csak mi v�runk. Tov�bb l�zeng�nk az utc�n, cig�nym�dra meg�lj�k az �tsz�leket
kopottan, borost�san. F�radt egykedv�s�g l�tszik az embereken, �s belet�r�d�s. A
gyomor azonban tov�bb �l �nz��n, �llati morg�ssal.
P�r falatot belehaj�tunk, hogy elhallgattassuk.
- J�nnek! - adj�k tov�bb sz�jr�l sz�jra.
D�lut�n �t �ra.
A grundi erd� alatt megjelennek az els� p�nc�losok Waldkirchen fel�l, s�r� l�v�sek
k�zt. Hossz� sorokban k�sznak a mezei �ton a falu fel�, �s telesz�rj�k az erd�t
goly�kkal. Alacsonyan sz�ll� vad�szg�p vigy�z r�juk, �s k�r�ket �rva k�mleli a
k�rny�ket.
Az els� p�nc�losok bez�r�gnek a h�zak k�z�, �s meg�lik a kis teret. Egy r�sz�k a
ny�lt mez�n foglal �ll�st. T�bb hatalmas ac�lsz�rny sz�tt�rva maga alatt a f�ldet,
a templomhegyre k�szik fel az er� �s a s�ly biztons�g�val.
A terecsk�n a lakoss�g feh�r kend�csk�ket vagy kez�t lobogtatva �ll a feloldott
szorong�s �s bizonytalans�g furcsa �r�m�vel az arc�n. R�juk n�zve v�ge a h�bor�nak.
E pillanatokban csak ez a fontos, �s ezt �lik ki. Az �r�m, f�jdalom, f�lelem �s
belenyugv�s k�l�n�s kever�ke most a lelk�k. Kez�k f�radhatatlan a kend�r�z�sban. A
n�k toj�st hoztak a katon�knak. Mi�rt toj�st?...
Elfordulok a csoportt�l, �s n�zem a h�bor� morg� sz�rnyeit. Eg�sz p�nc�los
hadoszt�ly. Felszerel�se elk�b�t. F�l�ny �s er� mindenik g�p. Ismert amerikai n�v
7i
mindeniken. F�k�ppen �llamok, v�rosok nevei. Val�s�ggal �lnek. A port f�jva
szimatolnak, d�r�gnek, z�r�gnek herny�talpaikon, el�retartott �gy�cs�vekkel, sz�rke
vastest�kkel, mint �skori �llatok. M�skor is eleget l�ttunk hadig�pet, de csak most
ny�g�z le igaz�n, mikor minket is karjai k�z� r�ntott. An�lk�l, hogy b�ntana,
legy�z, f�lre f�j az �tj�b�l. Kisz�m�thatatlan, mert ellens�gnek tart. F�lelmes
k�p. Pedig mindez csak kis r�szlete a nagy g�pezetnek, amely f�ldr�szeket sz�
kereszt�l-kasul f�ld�n, leveg�ben, tengereken.
Fiatal katon�k ugr�lnak le a g�pekr�l, �s �tkutatj�k a h�zakat. Sz�ll�scsin�l�k
foglalj�k le a h�zakat. A kis falu megelevenedik.
Hirtelen l�gelh�r�t�s siket�t meg. V�gigs�pri az eget. Egy n�met g�p az erd�
sz�l�hez zuhan, a t�bbi elt�nik. A tankok tov�bb �lik h�bor�s �let�ket. Az antenn�k
b�logatnak rajtuk, r�di�k zsonganak, vez�nyszavak r�pk�dnek, kurt�n, furcs�n,
idegen�l. Minden�tt mozg�s, int�zked�sek, �s bek�sz�nt az est, mire n�mileg
nyugalom lesz.
Mi is vissza�vakodunk az iskol�ba, hogy a rideg szalm�t �jra birtokba vegy�k.
P�nc�losok, l�gelh�r�t�k veszik k�r�l az �p�letet. Gyakran m�k�d�sbe l�pnek, �s az
egyenlet�s motorz�g�s nem sz�nik.
A katon�k minket is sz�mba vesznek. V�gigmennek a termen, �tf�rk�sznek, �s sz�
n�lk�l t�voznak. Igyeksz�nk alkalmazkodni a helyzethez. A sz�n lassan kezd
visszat�rni az arcokba, de a fesz�lts�g tov�bb tart. Minden feld�bben� �gy�sz�ra
megr�ndulunk, minden l�v�ssorozat ut�n v�rjuk, hogy valami v�ratlan t�rt�nik
vel�nk. Csendesen virrasztgatunk, �s k�s� �jszaka lesz, mire vackainkra b�junk.
Alv�sunk azonban
72
nyugtalan, �ber, test�nk ugr�sra k�sz, mert ki tudja, milyen veszedelmek
leselkednek m�g r�nk az �jszak�ban? ...
M�snap els� gondolatunk, hogy �l�nk, a virrad�s megv�lt�s. Egy nappal t�bb a
bizonytalan �letb�l, melynek s�t�t terh�t �jra magunkra vessz�k.
Tal�n nem �rdemes, m�gis �r�l�nk neki.
73
TIZENHARMADIK FEJEZET
A szomsz�dos k�zs�get l�vik a p�nc�losok. B�ntet�l�v�sek az SS-ek miatt. N�h�ny
�p�let �g, f�stj�t mag�ba issza a k�rnyez� erd�. Jobb ilyenkor nem mutatkozni, de
j�nnek a h�rrel, hogy csomagjainkat, l�d�inkat �tkutatt�k az �jszaka a vend�gl�
pinc�j�ben, �s minden holmink kisz�rva hever a f�ld�n.
- Val�sz�n�leg fegyvereket kerestek! Az �let�vel j�tszik, akin�l fegyvert
tal�lnak!
- Jesszusom! - t�r ki egyik h�lgyb�l. - Mi lesz, ha megtal�lj�k a pisztolyt,
amit Bandi h�rem-tudtom n�lk�l a l�d�mba rejtett?
M�g csak ez hi�nyzik szerencs�tlen fej�nknek!
De a l�d�k! A holmik!
A l�v�ld�z� tankok k�zt siet�nk a pinc�be, hogy megments�k, ami menthet� �s nem
ment t�nkre. V�logatunk, osztozunk, gyertyaf�ny mellett. Arra m�r nincs id�nk, hogy
sz�mba is vegy�k a holmit. Sz� n�lk�l visz-szacsortiagoljuk �s otthagyjuk, nehogy
bizalmatlans�gnak t�nj�k fel, ha elhozzuk.
M�snap reggel �jra a f�ld�n van az eg�sz.
Erre - lesz, ami lesz - felhordjuk a pinc�b�l, ami kicsink m�g megmaradt a h�bor�
veszedelmei k�zt.
Az amerikaiak keveset t�r�dnek vel�nk. F�l�nyesen, ink�bb len�z�en b�nnak vel�nk,
pedig igyeksz�nk megjav�tani a viszonyunkat. N�h�ny katon�val megismerked�nk,
kiny�gj�k p�r mondatnyi angol tud�sunkat, �s m�g az ajt�nkra is ki�rtuk, hogy itt
nem n�metek, hanem magyar menek�ltek laknak. �Hung�ri�n fugitives." Et74
tol, ami kev�s becs�let�nk volt, az is elveszett. M�r a sapkajukat se vett�k le a
katon�k, ha v�gigs�t�ltak a szob�n. Mr. Haroldson azt�n megmagyar�zta, hogy
menek�lt magyarok helyett sz�k�tt magyarokat �rtunk az ajt�ra. Affele fegyh�zb�l
sz�k�tt b�rt�nt�ltel�kf�l�t Sietve kicser�lj�k a t�bl�t �Hung�ri�n refugees"-re. A
helyzet megenyh�l, �s n�h�ny katona el�rulja, hogy � magyar. Lelkesen fel is �rjuk
a nev�ket: Menyh�rt Istv�n Gal J�zsef, Orb�n �s Dara Pista. Ketten m�r alig tudnak
magyarul, de az�rt magyarok, �s szeretn�k l�tni a haz�t
Erre aztan besz�lni kezd�nk, mintha nem volna h�bor�, es mi nem voln�nk hontalan
bujdos�k, �gr�lszakadt szomor� menek�ltek.
Negyedik nap annyira felb�torodunk, hogy s�t�lni is mer�nk a mi kis hegy�nk�n,
erd�nkben. Az id� sz�p vigasztal�. Csupa sz�n minden. A nap is gy�ny�rk�dik benne.
Az elet �r�k jog�t hirdeti minden, �s megejt kicser�l bens�leg. Csod�latosan sz�p
ez a b�kkfa f�l�ttem Magahoz h�zza szemeimet, �s megpilink�zteti leveleit A feny�k
is r�m cs�ngetik friss �gaikat. Puha moha vid�t es csalogat az erd�, melybe m�r
belehullottak a f�ny aranycserepei. En azonban a fejemet r�zom, hogy nem lehet. Meg
egyel�re titkolnunk kell, hogy szeretj�k egym�st. Elj�n majd annak is az ideje,
hogy felkereshetem a sebes�lt f�kat, amelyekr�l lel�tt �gak fityegnek, vagy
csonkjuk mered az �gnek, �s k�r�s-k�r�l feh�rlenek a granatharapta t�rzsek, csepeg
bel�l�k a sz�ntelen v�r Nem baj. A csonkok majd �j �gakat hajtanak, csak mi... Csak
mi...!
Lennebb egy katona �ll �s int, hogy menjek inn�t Val�sz�n�leg a bab�j�t v�rja, de
�n azt hiszem, hogy fontos strat�giai okb�l k�ld el. Az �letben mindig �gy volt
hogy �legyen nekem t�bb eszem!" - h�t most is engedelmeskedem, es f�lmegyek a
szob�nkba.
75
�l�k az asztal v�g�n, �s n�zem t�rsaimat, akik ma kiv�telesen b�k�sek �s j�k.
Csendesen foglalkoznak. Egyik pip�t tiszt�t, a m�sik bibli�t olvas. A szomsz�dos
terem szint�n tele van szil�ziai menek�ltekkel. Gyerekeik t�rdelik a l�pcs�
karf�j�t. K�v�l az udvaron a katon�k hars�nyan kacagnak. A l�gelh�r�t�k �rzik a
g�p�gy�t halk r�di�sz� mellett. A tankok sorra t�r�ztatnak. Id�nk�nt a felgy�lt
d�h�t kif�jj�k magukb�l a h�bor� besti�i.
�ppen azon r�g�dom, hogy milyen sz�rny� ez a sz�: ellens�g!
Nem kacagnival� ostobas�g-e, hogy ez a k�v�r g�p�sz Ohi�b�l, vagy ez a k�tm�teres
farmerfi�, vagy ez az �szakdakotai leg�ny, �s mind ez a sok csokol�d�ev� egyetlen
parancssz�ra gy�l�lni fog, fegyvert fog ellenem, h�zam, vagyonom felpr�d�lja, �s
esetleg �tk�ld a m�svil�gra, ak�rki legyek, ak�rmi legyek? Joga van f�l�m
kerekedni, megal�zni, leg�zolni a hatalom, esetleg a faj, sz�n, az �rdek jog�n, a
vagyon, politika �s p�nzb�s�g f�l�ny�vel, ami m�g�tte �s nem m�g�ttem �ll. Vesznem
kell, mert megk�rdez�sem n�lk�l r�m tett�k a b�lyeget, �s a papok ellenem
im�dkoztak. Veszni�k kell k�nyszerhelyzetbe jutott orsz�goknak, n�peknek, mert az
�s�lla-potba visszatasz�tott ember gy�l�let�nek vagy �rdekeinek �tj�ba ker�ltek.
Hi�ba j�k ezek a fi�k a maguk m�dja szerint, m�gis -�rezz�k a testi, lelki
megal�zotts�got, �s vigy�zunk m�g a szempillant�sunkra is, nehogy f�lremagyar�zz�k,
ellens�gnek tartsanak benn�nket.
- Mi az m�r megint?
Kiv�g�dik az ajt�, �s egyik fiatal le�ny sikolt be rajta. A nyom�ban r�szeg katona
felemelt bajonettel. Ok n�lk�l bel�m k�t, mikor fel�ll�k a sz�kr�l. R�m emelt
fegyvere alig arasznyira a mellemt�l. �rthetetlen szavakat fr�csk�l az arcomba.
Sz�nd�ka vil�gos. Meg akar �lni. Mondja is. Nem tudja, mit cselekszik, de az rajtam
nem seg�t. Pilla76
natok alatt eg�sz helyzeteket gondolok v�gig. Ha v�dekezem, az eg�sz csoportot
sodrom veszedelembe Ha hagyom magamat, �n pusztulok el. Ellens�gnek tartanak �s nem
sokat teket�ri�znak vel�nk. Hogy ittas �s besz�m�thatatlan a fiu, nem sz�m�t. Ezek
�let-hal�l pillanatok Mindegy. Ha t�mad, v�dekezni fogok. Val�sz�n�leg le tudom
fegyverezni. Lehet, hogy v�r n�lk�l nem megy, �s a ver vad�t. Rajta m�lik most m�r
minden. �llunk �s mereven n�zz�k egym�st. Szemei s�tnek az indulat forr�s�g�t�l. Az
eny�im se lehetnek biztat�ak. Ismerem a �rnom r�ndul�st, amely a cselekedetet
ilyenkor megel�zi Ezt figyelem minden �rz�kemmel. Aki� ez a pillanat, az� az elet.
Nem tudok neki mondani semmit. Se j�t se rosszat. K�s� is volna. A szoba sark�ba
menek�lt t�rsaim meggy�kerezve n�zik. T�gult, r�m�lt szem mindenik Most!... Nem!...
Most!...
�s ekkor az alig n�h�ny m�terre fekv� cinteremb�l a temet�b�l kar�nek zend�l fel.
Fekete, b�s gy�sz�nek Valakit temetnek.
�sszer�zk�dunk, �s mindkett�nk szeme kialszik.
A katona sz� n�lk�l t�vozik a k�zben oda�rkez� t�rsaival.
Visszarogyok az asztal mell�, �s minden �zemben �rzem az izgalmat. A neh�z
m�lys�gekb�l azt�n kiform�l�dik bennem a k�rd�s: - �Mi�rt nem �lt meg az a
katona?..."
A temet�ben m�r a pap besz�l. B�cs�ztatja a halottat
Mi�rt temetik azt az ismeretlent, �s mi�rt �ppen �n maradtam �letben?...
77
A parancsnok azonnal �rt �ll�tott az ajt�nkba, �s ezzel elh�r�tott minden
kedvez�tlen felt�telez�st.
Az �r �s fegyver keveset sz�m�t, mert mi m�r a lelk�nkkel harcolunk, �s - �gy �rzem
- gy�zni fogunk. L�ttam a katon�n, hogy az emberb�l ember lesz �jra. De mikor?...
78
tizennegyedik fejezet
M�jus elseje viharral k�sz�nt�tt be. A hegyekr�l r�nk omlottak a felh�k nedvesen
gomolyogva mindent rothasztva. Az �g �lland�an s�r, �s hideg k�sz�nt�tt be. Fagyos
szelek s�v�tenek v�gig a v�lgy�n, es ny�gnek az erd�k csap�saik alatt. A f�k f�znak
a f� megg�rb�lt, a mez�k el�ztak, a madarak borzas�n kapaszkodnak a t�ncol� �gakba.
A szob�ban a t�z mellett is f�zunk, �s kedvetlen�l b�mulunk ki az ablakokon a
sz�rke tankokra, amelyek lassan sullyedeznek a fel�zott f�ldbe. Az �gy�cs� hidegen
izzad rajtuk, kih�lt sz�jjal meredve az �gre. A szemben iHIo torony k�falai
megpen�szedtek a fekete k�dt�l a cjnteremben a halottak csontjai dideregnek. A
k�m�ny �lland�an f�ty�l, a b�dogtet� z�r�gve t�ncol f�l�tt�nk Kedvetlen, kietlen,
s�t�t a vil�g.
K�s�bb h� kezd hullani. S�lyos, nedves h�. Bolondul kavarog, es meg�li a f�ldet. A
h�bor� is mintha becsukta volna veres sz�j�t. Csak bels� d�h�t lehet sejteni, amely
n�ha agyuugat�sban t�r ki, mintha v�ratlan ostorcsap�-Nok ertek volna. A megl�ncolt
vad�llat tehetetlen �rj�n-�ese ez, amint tajt�kos fogakkal a k�vet harapja. Agyunk
in megkodosod�tt a nyomaszt� id�ben, �s neh�z nyakkal ulunk, mereven mozgunk.
S�rg�ra sz�k�ltek szemeink j-n a szo fak� a sz�nkban. Poshadunk, v�n�l�nk, kih�-
unk, �zunk. Nyomorult f�rgeknek �rezz�k magunkat kedvetlenek vagyunk, b�n�s�k �s
nyomorultak
Az �gyak is felt�rtak, a szalma b�zlik, a szoba rendetlen, szanasz�t minden.
79
E pillanatban azonban nagyobb gond, hogy hol fogunk f�zni. A vend�gl�t, ahol eddig
�tkezt�nk, lefoglalt�k az amerikaiak. A kis tan�t�n� aj�nlgatja, hogy a padl�s
sark�ban, deszk�val elker�tett f�lk�ben volna egy f�z�k�ly-ha. Kormos, f�st�s,
piszkos j�sz�g. Hi�nyos is, de nincs m�s m�d. Ezt kell berendezn�nk.
Mindj�rt ki is foltozzuk, rendbe tessz�k. Vastagon ontja �gy is a f�st�t. V�r�sre
cs�pi az asszonyok szemeit, �s alig b�rj�k magukr�l lemosni a koromlevet. Hajsza,
gond, neh�z sors retteg az arcokon. Mi az a kis f�st azonfel�l? �gy is el�g
fert�z�ttek vagyunk, �s saj�t l�ny�nk egyik v�glet�b�l a m�sikba es�nk. K�v�l van
most az ember szennye.
- Mi�rt alszik m�g �nagys�ga?... K�l�nben hadd aludj�k!
M�s se �gyel�t r�. J�nos borotv�lkozik, a m�lt�s�gos �r mosakszik, �s sorvadt
karjaival vizezi a menek�l�sben megl�ttyedt has�t. A n�k a rendetlens�ggel
birk�znak. A tan�r az ikes ig�k haszn�lat�t magyar�zza. Egy katona betekint az
ajt�n. Egy bajor szalonn�t hozott leveles doh�ny�rt. K�v�l valaki r�b�d�l a zajong�
szil�ziai gyerekekre: - �Ruhe!" Egy anya rosszakarat�an kin�z az ajt�n. Nem
szeretnek benn�nket a szil�ziaiak. A sorsukat f�ltik t�l�nk. Kolduskonkurencia
vagyunk.
Visszafordulok az ablakhoz, �s kin�zek. A torony�ra mutat�j�r�l �gy v�lnak le a
v�zcseppek, mintha a percek hullan�nak le r�la. A sz�l al�bbhagyott, de a hideg nem
enged. A havas es� tov�bb tart, az id� tov�bb s�t�tedik, �s sorvasztja a
ked�ly�nket. A m�rn�k k�lt�getni kezdi az alv� n�t, aki rokona, �s hallom, amint
mondja: - �Altat�t vett be!"
Sigmond feles�ge t�ny�rokat tesz az asztalra. A m�rn�k ijedten felki�lt, �s egy
levelet tart a kez�ben az alv� n� felett:
80
- �ngyilkos lett!
- M�r harmadszor! - r�m�l meg a feles�ge.
A n�k sz�ja kih�l.
- M�g csak ez hi�nyzott! - gondolok a k�r�lm�nyekre.
- L�legzik, �s ver m�g a sz�ve! - bizakodik a m�rn�k.
Hirtelen k�t p�rtra szakadunk, �s azon vitatkozunk,
hogy �letben marad-e az �ngyilkos, vagy meghal?
Csak akkor n�mulunk el, mikor a hirtelen felriasztott pap meg�rkezik a haldokl�k
szents�g�vel.
Reszketve hozza is az �g� gyerty�t a haldokl� fej�hez, hogy megvil�g�tsa utols�
�tj�t.
Tegnapel�tt gyertya miatt veszt�nk �ssze, �s ma... ki gondolta volna!
S�t �s kenyeret k�sz�tek egy t�ny�rk�ba. A keny�r bizony kiss� m�ltatlan, fekete,
s�ros �s nyomorult, de Krisztusnak tudnia kell, hogy szeg�ny menek�ltek vagyunk.
Szokva van � m�r a nyomorhoz �s az �let minden v�ltozat�hoz.
Az id� egy �rnyalatot s�t�tedik, a gyertyaf�ny er�s�dik a haldokl� arc�n.
Komolyan �lljuk k�r�l a f�ld�n vetett szalmavackot, �s hallgatjuk a papot, aki
bajorosan ejti ki a latin sz�t:
- �Intulke�t tibi Teus, quod... deliquisti!"
A fal t�v�ben fenyeget�en felmorajlik egy harckocsi.
Tisztelettel t�zbe dobom a szentkenetes vatt�t, s�t �s kenyeret, mintha azt
jelezn�m, hogy a magam r�sz�r�l az �ggyel v�geztem.
Haragszom is magamra, hogy milyen egykedv�s�ggel tart�zkodom egy�tt a szob�ban a
h�l�f�lben lev� testtel.
Sigmondn� meggy�z�d�ssel j�solja, hogy meg fog halni.
81
- Volt nekem egy bar�tn�m Beszterc�n...
- Az arca m�r szederjesedik! - r�m�ld�zik a m�r-n�kn�.
- Ugyan�gy volt a bar�tn�m is...
Hadd mondja v�gig, mi volt a bar�tn�j�vel. Megyek �s vizet hozok.
- Nem maga k�vetkezik! - pattan fel a feles�gem.
H�tha megsz�gyelli mag�t, aki k�vetkezik!
Ezt azonban hi�ba v�rom. D�h�sen ragadom meg h�t a k�t neh�z ed�nyt, hogy a hegy
alj�b�l a s�ros, piszkos id�ben fellihegjek a rossz sz�vemmel a v�zzel.
Feles�gem ut�nam szalad:
- Maga is azt hiszi, hogy meg fog halni?
- Hagyjanak m�r!... Olyan nagy dolog a hal�l?
Az asszony elborzadva n�z ut�nam.
A sz�l arcomba v�gja a cs�p�s, havas es�t, �tf�ty�l a ruh�n, mellemnek fesz�l, �s
t�tott sz�jjal nyelem a vastag k�d�t, a r�nk ereszkedett felh�ket, m�g
belev�nyadok, s�padok, s�rosan, csatakosan hallgatva a v�rem halkul� muzsik�j�t.
Rohamosan s�t�tedik, �s k�r�s-k�r�l minden val�sz�n�tlenn� v�lik.
?
�reg este van, amikor n�gy amerikai szanit�c becs�rtet a szob�ba. Egyik�k azonnal a
beteghez siet.
- Orvos?
Nem. T�rt�nelem- �s zenetan�r �szak-Dakot�b�l. Az orvos nem j�hetett, de
utas�t�sokat adott.
A fiatalember lelkiismeretesen minden utas�t�st kipr�b�l. �ten is r�zz�k,
�lesztgetik az �letuntat, aki ernyedten hull vissza a szalm�ra. Mi n�zz�k, �s
isszuk a val�di feketek�v�t, amit m�r nem lehetett a betegbe beleer�ltetni.
82
Mr. Haroldson l�lekszakadva aut�zik vissza a laza-rettbe, hogy �jabb utas�t�sokat
k�rjen. T�rsai itt maradnak. A k�v�r, k�pc�s f�szak�cs, bizonyos Mr. Teaque aki
civilben g�p�sz, r�g�gumival k�n�l. K�s�bb csokol�d�ra t�r�nk �t.
Egyel�re semmi sem fontos, csak az az �tszellem�lt erzes, amivel essz�k a
csokol�d�t.
F�l �jszak�t k�nl�dnak v�gig, hogy �letre hozz�k a naldoklot, de v�g�l m�gis be
kell sz�ll�taniok a freyunei korh�zba.
�jf�l ut�n egy �ra, mire �gyba ker�l�nk. K�l�n�s �rz�sek ker�tenek hatalmukba az
�ellens�g" cselekedet�nek lattara. Az elet �s bizalom kezd visszat�rni a sz�v�nkbe
A megsporolt darabka csokol�d�t a sz�jamba veszem, �s elgondolkodom. K�v�l egy
hadig�p �letjelt ad mag�r�l Elmosolyodom:
- Imm�r moroghatsz, ugr�lhatsz, �reg tank, az ablak ulatt!
K�t h�t m�lva tudtuk meg v�letlen�l, hogy �ngyilkos t�rsunk meghalt. El is
temett�k.
- Meghalt?
Aki hozta a h�rt, �gy felelt:
- Igen. �rdekes, hogy elfeledtem megmondani nektek!
83
TIZEN�T�DIK FEJEZET
Amerikai g�pkocsi kanyarodik az ajt� el�. Izgatottan n�zz�k. Semmi j�t sem
jelentenek az ilyen l�togat�sok. A csoport vezet�j�t k�rik. Kellemetlen, de megyek.
A tisztek ridegek, kim�rtek, hivatalosak.
- �n�k a magyar parlament tagjai? Ah�! Tudtam, hogy r�ker�l a sor.
- �rja fel a nev�ket! - �s jegyz�k�nyvf�l�t tesz el�m.
- K�rem!
- Van valaki �n�k k�zt, aki a korm�nynak tagja volt, vagy fontosabb szerepe
volt?
- Nincs. Egyszer�, b�k�s k�pvisel�k vagyunk. Sov�ny, h�bor�ette, magas f�rfi a
tiszt. R�m f�rk�sz.
Visszaf�rk�szem, de semmi fenyeget�t nem l�tok benne. A m�siknak az orra mintha
figyelmeztet� jel volna. Err�l m�r l�tszik, hogy nem szerelmes bel�nk. Szerencs�re
ink�bb tolm�cs szerepe van. J� volna tudni, hogy mit akarnak'. Megker�l� k�rd�st
teszek:
- A polg�ri foglalkoz�sokat is be�rjam?
- Ne!
Sejtettem. A tiszt kurt�n-furcs�n kiadja a parancsot:
- A tov�bbi int�zked�sig nem hagyhatj�k el lak�sukat! Meglepetten r�n�zek.
- B�rt�n! H�zib�rt�n! - magyar�zza, hogy jobban meg�rtsem.
Csak az�rt se fogsz te bennem gy�ny�rk�dni!
- H�la Istennek! - mondom megk�nnyebb�lten.
- Minek �r�l? - csod�lkozik az amerikai.
84
- Annak, hogy ha b�rt�nben vagyunk, nem kell a hegy alj�b�l hordanunk a vizet!
A tiszt nem hajland� humoriz�lni.
- Azt hordhatj�k!
Kem�nyen r�m n�znek �s t�voznak.
Ot perc m�lva �n �lvezem t�rsaim feh�rs�g�t Csoportosan vagy magukba sz�llva
v�v�dnak, tal�lgatj�k az intezked�s ok�t. V�gre kis�tj�k, hogy ki fognak adni az
amerikaiak. El�rel�that� volt.
- �n tiszt�n �llok!
- Nekem nincs f�lnival�m! Semmi takargatnival�mi
- Azt hiszed, hogy nekem van?...
Van aki annyira �nmag�ba mer�l, hogy azt se venn� �szre, ha az eso a sz�j�ba
csepegne. A tan�runk fel-al� setal, es szemmel l�that�an feh�redik h�t�ra tett
tenyere J�nos homlok�n a r�ncok tartj�k a feltolt szem�veget - Sohasem akartam,
hogy az uram k�pvisel� lesven' -s�rja az egyik asszony. '
A m�sik se akarta.
Mindenki �rzi, hogy a gyomra v�konyodik. Hejo Pali a sult szalonn�j�t kezdi enni.
Menti, ami menthet�. Valaki kikel a zsid�k�rd�s megold�s�nak embertelen m�dja el�n.
M�sok mindenre elsz�nt arcot mutatnak. N�vtelen kis parttagok t�lzott jelent�s�get
tulajdon�tanak saj�t szemelyuknek. Sz�nezik a bizonytalans�got. Minden kis dolog
ijeszt�v� nagyul. Nyomaszt� k�ts�gek gy�t�rnek A vegzet utol�r. K�nl�dva keresi
mindenki a kiutat' A hazai viszonyokr�l t�j�kozatlanok vagyunk Csak a rettent�
r�mh�rek j�rnak. S�t�ts�g vesz k�r�l, ami m�g ijeszt�bbe teszi az egy�ni sorsot. Az
id� az egyetlen amiben b�zni lehet.
Ilyen �llapotban mindig lehetetlen, v�ratlan dolgokat cselekszik az ember. En is
le�l�k, hogy a h�zirendet kieg�sz�tsem, de ilyeneket �rok:
85
�Ki a v�c�t tiszt�n tartja, Saj�t eg�szs�g�t �vja!..."
Ut�na az ablakhoz �llok, �s kib�mulok a sz�lt�l r�szeg f�kra, hogyan gomolyogja
k�r�l a sz�rk�sfekete felh�, �s piszkolja a siv�r, egyhang� es�. R�nk rogyott az �g
is. Az is nyom, kedvetlenit. A k�d kisz�vja bel�l�nk az �letkedvet. Minden kavarog
�s nyugtalan a term�szetben is. A mez�k, a vet�sek m�r megadt�k magukat, �s a
pusztul�s dermedts�g�t mutatj�k. Az erd�k m�g k�zdenek. Ide l�tszik kietlen k�njok.
A megt�madott tany�k magukra h�zt�k piros sapk�jukat. �zottr:. csapta a v�z
falaikat. Csak a cinteremben fekv� halottaknak mindegy minden, de az � sz�rke arcuk
is nedves a kopors�ban, hossz�ra n�tt hajuk pen�szt izzad, k�r meik hidegek.
M�gis kimegyek, �s oktalanul dacolok az id�j�r�ssal. �t�zott kalapom a homlokomat
h�ti, t�rdeimet alig �rzem a hideg miatt, v�rtelen ujjaim z�r�gnek. A gyep szor
tyog l�pteim alatt, szemeim beromlottak �reg�kbe, de gyilkos t�zzel n�zem ezt a
nyomorult vil�got.
Addig fogok kinn �llni, m�g agyam kimer�l, �s minden �rz�kem elk�bul. T�r�m, hogy
t�madjon a sz�l, marjon az es�, puszt�tson a k�d, a feloszlott �gnek ez az ut�latos
szennye, hulljon orrom, sz�jam, er�tlenedj�k eg�sz testem. Hz is jobb, mint
embereket l�tni!...
M�r majdnem teljesen elpusztul a nap, mire felv�n szorgok a k�z�s szob�ba.
Azzal fogadnak, hogy rosszul magyar�zom a tisztek int�zked�s�t. Nem intern�l�sr�l
van sz�, hanem egyszer�en sz�mbav�telr�l. Semmi k�vetkezm�nye nem lesz az
�ssze�r�snak. Mi nem vagyunk h�bor�s b�n�s�k.
Meglepetten hallgatom.
- Igazatok van!
86
Mi�rt ne tegyen j�t az ember? K�l�n�sen az asszonyok vigasztal�dnak meg M�r
kacagnak, j�r a sz�juk bele a k�s� �jszak�ba, mig r�juk cs�rd�tek a ven
vir�g�nekkel: - �Zsuppra, agg n�k!..."
Hirtelen a takar� al� b�vok, hogy ne halljam a v�laszt
87
TIZENHATODIK FEJEZET
Ez a nap m�ly nyomokat hagyott mindenkiben. Minden kis neszre megriadunk, minden
egyenruha aggaszt. A bizonytalans�g idegess�, �rz�kenny� tett mindenkit. �lland�
lelki viharban �l�nk, amely meg�r�lte az idegeket. Nemcsak testileg, bens�leg is
rongyosak vagyunk. A puszta, meztelen val�nk maradt. Lekopott r�lunk minden m�z,
felvett szok�sok, az �letben el�rt eredm�nyek, rang, m�lt�s�g. A m�lt m�r nem sokat
jelent. A kult�ra, magasabbrend�s�g, t�rsadalmi helyzet, tud�s m�r nem l�nyeg�nk.
Ki�r�lt, rozoga v�z mindenki, mintha irt�ztat� lelki l�gnyom�s t�pett volna le
mindent r�lunk. Ilyenkor l�tni, hogy az �leten k�v�l minden milyen esend� a
vil�gon. Minden perc �ssa s�runkat l�baink k�r�l. Az id�j�r�s is, mely egy h�t �ta
kietlen �s kil�t�stalan. Viharok, es�, h� v�ltogatj�k egym�st. Hideg, s�t�ts�g,
megvakult nap, rothad�s, korha-d�s �s szenny �jjel-nappal. �lmaink is nyomottak,
f�raszt�ak. Az egyformas�g fojtogat. A gondolat meghal kopony�nk m�g�tt. Lid�rcek
t�ncolnak a szemekben. Sov�ny h�tunk f�j, �s sz�gletesen el�re g�rbed�nk �lt�nkben,
mint a kriptalak�k, b�rt�n�k hossz� haj� lak�i. Arcunkon eg�szs�gtelen folt.
Foglalkoz�sunk semmi. Reggelenk�nt alig indul �let az �reg testekben, �s t�bbsz�r
visszaejtj�k �lep�nket a poros szalm�ra. �tj�rtak a v�zfoltos falak miazm�i. Egy�tt
dohosodunk a v�n iskola�p�lettel. A v�letlen�l magunkkal hozott n�h�ny k�nyvet
agyonolvastuk. K�l�nben is, mit �rdekel az Asszony, aki �lt, az eg�sz eltemetett
r�gi vil�g? Ideigle88
nes �s gyorsan m�l� bubor�k minden. Olyan, mint ez a kis cintermi temet�, ahol alig
sz�z halottnak van helye a templom t�v�ben. Egyik kapun beviszik a halottat, m�sik
v�g�n kihordj�k a csontokat. A koszor�kb�l, vir�gokb�l tr�gya �rik. Gubbaszt�,
beteg madarak vagyunk, amely lepiszkolja saj�t fenek�t. Ny�lk�sodunk, �s nincs
szenved�ly csontjainkban. Adj, Uram, �r�k nyugodalmat nek�nk!
N�ha keser� v�lem�nyek sejtetik, kikben mi zajlik le. Fanyar megjegyz�sek:
- Megyek �s �t�lt�z�m vacsor�hoz.
- Te t�k�letesen rendben vagy. Ny�ratlan fej, borotv�latlan arc, fekete k�rm�k,
k�thetes gatya.
Kacagunk. Tess�k b�rmit mondani, mi most mindenre kacagunk. Azon is, ha valaki a
szeles keny�r miatt kimegy, azon is, ha nem megy ki. Mindenen...
Nincs mit csin�lni, mert nappal az id�, este a villany szomor�. A kis
patakgy�rtotta, er�tlen villanyka. Az �si, sz�nsz�las k�rl�b�l alig csepeg r�nk
valami s�rga, beteg f�nyecske.
A b�kebeli, k�pr�ztat� f�ny�radatban �sz� Budapest jut esz�nkbe a l�tt�ra, l�ktet�
�jszak�ival, vil�gv�rosi k�nyelm�vel, buja sz�ps�g�ben.
Elind�tjuk a sz�t. Mindenki tesz valamit hozz�, �s percek m�lva magunkfeledten m�r
ott j�runk a k�rutakon a transzparensek k�zt, a f�ny �s �rny�k vil�g�ban.
A feltornyosul� budai hegyek hangulata megig�z �jra, a Dun�n �t�vel� hidak f�nyben
ragyog� lend�lete, a v�zben t�kr�z�d� sok ezer f�ny, a kivil�g�tott Citadella,
Hal�szb�stya, V�r, a hegyekr�l lefut� l�mpaf�z�rek aranycseppjeinek reszket�
sz�ps�ge, az utc�k, terek forgataga, zen�je �s zaja, a felgy�lt �let ritmusa,
sz�nh�zak, mulat�k ragyog�sa, m�v�szete �s d�mona, vagyonok neh�z pomp�ja �s s�lya,
palot�k vet�lked� sora, falvak,
89
nevek, k�lv�rosok n�vtelen b�nei �s nyomora, a fekete �kl�ek alvil�ga; minden
felt�mad benn�nk.
�ten is fels�hajtunk ut�na:
- Mi lehet most otthon?
Az utols� benyom�s, amit 1944 okt�ber�ben magunkkal hoztunk, m�r a megpr�b�ltatott,
h�bor�s v�ros�, amelyet h�rom oldalr�l v�vott az ellens�g, bomb�z�k gy�t�rtek,
robban�sok sorozata r�zott, �gy�k, tankok ontott�k r� t�zes ny�lukat, �s l�ngok
gomolyogtak fel a romok k�z�l.
Az �v�helyek, pinc�k k�s�rteties emberarcai tolulnak lelki szemeink el� a besz�d
nyom�n, a f�ldalatti teng�d�s r�m�letei k�noznak, �s l�tjuk a ki�sott hull�k
maiteres, v�res csonkjait, dermedt egykedv�s�g�t, az �gnek vetett puffadt hasat, a
boltok el�tt �csorg�, keser� t�megeket, a keny�r rabszolg�it, a h�bor� gazdagjait,
koldusait �s utc�kon h�ny�d� b�n�it, a megsz�llotts�g fojtott gy�l�let�t,
r�vedez�s�t, a feloszl�sban lev� orsz�g sz�v�nek v�gs�, vad ritmus�t a fenyegetett
�let�rt.
A t�bbi m�r csak a kapott h�rek �s a k�pzelet ut�n r�mlik fel benn�nk. Megpr�b�ljuk
elk�pzelni a teljesen k�r�lz�rt v�ros neh�z kar�csony�t, �s az �tvennapos harc
borzalmait.
L�tofh�nyszer�en l�tjuk a f�st �s v�r, pusztul�s, hal�l n�sz�t, a sz�ntelen
hal�ltus�t, a felrobbantott hidak �gbe mered� csonkjait, a v�zbe hullott roncsokat,
a parkok sebes�lt f�it, felt�rt f�ldj�t, a t�tong� kr�tereket, bed�nt�tt falak
�s�t� lyukait, tet�v�zak szesz�lyesen zuhanni k�sz�l�s�t, liheg� katon�k
elv�g�d�s�t, egym�st tipr� menek�l�k s�padt fut�s�t, let�pett villanyvezet�kek
kuszas�g�t, feld�nt�tt villamosok s�rga d�g�t, a l�ved�kekt�l felt�pett utc�k
z�rzavar�t, a v�zvezet�k felsz�k� v�r�t �s sar�t, a rep�l� vasat, t�gl�t, k�vet...
Amott egy l� fetreng v�r�ben, porba l�gatva szennyes
90
nyelv�t. A g�zok m�r fesz�tik bord�it. A pinceod�kban ehezo emberek v�rj�k az
�jszak�t, hogy megrohanhass�k es sz�tt�pj�k maguknak...
A szomj�hozok romt�l romig settenkednek egy korty v�z�rt. Csontra sz�radt emberek
�lnek a s�t�tben rongyosan, apadtam b�zh�dten, szak�llasam n�lk�l�z�sekt�l
�lmatlans�gt�l, f�lelmekt�l, k�nokt�l hajszoltan, f�radtan torz�n, �gysz�lv�n l�bon
haldokolva. Az anyai eml�k hidegen �s feket�n fordulnak ki a csecsem�k sz�j�b�l. A
nok sz�ja sikolt�s helyett csak feket�re t�gul Nincs villany, v�z, vil�goss�g,
�lelem, m�gis van �let A hadigepek sz�net n�lk�l r�ngat�znak, d�r�gnek, robbannak
tomp�n, aljasul �s �lesen. A t�z moh� �s f�kezhetetlen. Durva �s hal�lt ont� minden
anyag. Por �s f�st kozt varj�k v�g�ket a h�zak �s a t�rgyak. �g nem l�tszik hetek
ota, se az Isten m�g�tte. A l�gnyom�s orra v�gja a templomokban a szenteket, de a
v�ros m�g mindig �l mintha elpuszt�thatatlan volna. A sz�v v�r�sre duzzadt a vegso
er�lk�d�st�l, m�gis b�rja, �llja, m�gis szeret �s gyulol. A koponya �tl�tsz�v�
v�konyodott az agy f�l�tt a folytonos er�lk�d�st�l, mintha minden l�ved�k abban
robbanna fol, minden l�v�s rajta cik�zn�k �t. A megfesz�lt gondolatok vill�mait�l
k�bult elhat�roz�sokat, terveket termel.
M�r nem gy�zik a sebes�lteket k�t�zni, halottaikat eltemetni, j�rv�nyok, betegs�gek
d�lnak, tizedelnek A h�rek mind riaszt�bbak. A v�gzet m�r r�tette fekete l�bat a
varosra. Kisl�nyom ott van, szeretteim vannak <Ht, es a gyuru mind �ssz�bb szorul
k�r�l�tt�k. M�r csak u felett�k lebeg� hal�l angyala l�tszik...
Semmi h�r r�luk, �s megk�nyszer�tett k�pzelettel igyeksz�nk sorsukat kital�lni.
Szinte idehallatszanak a luz ala ker�lt Uj Szent J�nos betegeinek seg�lyki�lt�sai
9i
�s belesz�rk�l�nk, amikor valamelyik oszt�ly romjai alatt be�ll a hal�l csendje �s
�r�k nyugalma.
Vel�k vagyunk fut�sukban, retteg�s�kben, �hez�s�kben, haldokl�sukban, a t�zben,
sziklapinc�kben, a vasnak �s v�rnek sz�rny� �radat�ban. �t�lj�k �let�knek minden
mozzanat�t, epeszt� verg�d�s�ket. Ijeszt� sz�mokat hallottunk a pusztul�s �s hal�l
f�kevesztett arat�s�r�l, a szenved�sek �s megpr�b�ltat�sok v�ltozatoss�g�r�l, �s
bele kell pusztulnunk saj�t tehetetlens�g�nk �s er�tlens�g�nk tudat�ba.
Ki el�tt t�rdelj�nk le, hogy ne hagyja, mentse meg �ket?
H�t nincs senki ezen a nyomorult vil�gon, akihez fordulhatn�nk?
Jobb is, ha sz�mot vet�nk r�la, hogy �k m�r nincsenek! Mindegy most m�r, ha v�gs�
perc�nkig kell is viseln�nk a fekete f�tylat, amely �rt�k arcunkra hullott...
Szomor� orral dermedez�nk ebben a nyavaly�s bajor falucsk�ban, nyolcsz�z m�ter
magasan a tenger szine f�l� intern�lva. Belereszketek, ha l�tom, hogy nagy
megpr�b�ltat�sunkban milyen esettek, gyarl�ak vagyunk. Gy�moltalanok, kicsinyesek,
�nmagunkat is elejt�ek, akik apr� �letecsk�nket f�ltj�k csak. Nincs olyan Isten
ostora, melynek s�jt�sa el ne m�ln�k a b�rr�l.
Ilyen �llapotban meg se lep k�l�n�sebben a h�r, hogy N�metorsz�g letette a
fegyvert.
92
TIZENHETEDIK FEJEZET
Vil�goss� v�lt el�tte a rem�nytelen v�g, �s. megadta mag�t.
Romhalmaz tetej�n feh�r z�szl�.
M�r nem mesebeli v�rosok tornyai, f�nyes kupol�i, csillog� h�ztet�i, palot�k ormai
emelkednek a magasba a nagy m�lt sz�ps�g�vel �s m�v�szet�vel, a b�ke m�lt�s�g�val,
hanem csak romok, otromba k�- �s t�glahalmazok, mag�nyos vagy led�lt gy�rk�m�nyek,
sz�td�lt rakt�rh�zak, kormos falak, b�torroncsok, �veghalmaz minden�tt, �cskavas,
b�d�s hullad�k, szem�tb�z �s piszok.
L�ttam ezeket az embereket k�l�n�s k�bulatban rohanni, rongyos gyermekeiket a
t�rmel�kben v�jk�lni, a felt�pett csatorn�k b�z�ben, rakod�partok �s k�lv�rosok
szennyes �tveszt�iben. Az arcokon �hs�gfoltok, a testen a hajszolt munka
�lmatlans�ga �s keser�s�ge.
L�ttam a rendszert, amely hidegen, a g�pek pontoss�g�val szervezett, �s csak a
lelket dobta f�lre. Szigor �s terror vasj�rm�t hordozta mindenki. Fut�szalag
mellett �llott a n� �s gyermek is, �s arra se �rt r�, hogy elesett ur�t vagy
gyermek�t, apj�t meggy�szolja. K�l�n�sen hat r�m, hogy s�r� n�metet nem l�ttam.
Temet�sen se. A m�rn�k�k csod�kr�l �lmodtak a t�lfesz�tett agy forr�s�g�ban.
Vasutak d�b�r�gtek, g�pkocsik sz�guldottak h�bor�ba �lt�z�tten, f�ld alatti gy�rak
morogtak, mintha a f�ld gyomr�nak inasorvadt, feh�r szem� n�pe k�sz�lne ellen�nk
t�rni, �s a fagy�kerek k�s�rtetei, kopors�lak�k �lln�nak a koh�k f�ny�ben ac�lg�pek
mellett, kormos szemfed�vel �s olajfoltokkal test�k�n.
93
Hol van a s�lyos val�s�g e v�gzetes idej�n a f�l Eur�pa romjain tipr�, diadalmas
arany vaks�g, �r�m, zene, parancsol� g�g, vil�ghatalmi �lmok? Az �vekig fenn
ragyog� �st�k�s lezuhant az �gr�l, �s csak a komor s�t�ts�g maradt ut�na. M�jus
nyolcadik�n �jjel huszonh�rom �rakor t�rt�nt, amikor D�nitz vez�rtengernagy
k�nytelen volt al��rni a fegyversz�neti szerz�d�st. H�rom nappal azel�tt a d�li
n�met hadsereg egymilli� embere felt�tel n�lk�l megadta mag�t.
Rendk�v�li esem�nyek sorozata z�dul r�nk mindenfel�l egy vil�g �sszeoml�s�nak
m�reteivel �s k�pr�zat�-val. Jelent�s�g�ket hirtelen fel se m�rhetj�k. Id�nk sincs
egyik h�r hat�s�b�l felocs�dni, a m�sik zuhan r�nk. Az �sszes n�met seregtestek
felbomlottak, katonai ellen�ll�sr�l t�bb� sz� sem lehet. A berlini Reichskanzlei
m�ly bunker�ben trag�di�k j�tsz�dnak le. Eg�sz sereg ismert vezet� szem�lyis�g
m�rgezte meg mag�t, Hitlerrel az �l�k�n, aki el�sz�r megn�s�lt, ut�na pedig
holttest�ket le�nt�tt�k - k�v�ns�ga szerint - benzinnel, �s porait
megsemmis�tett�k. Nem tudom, hogy van a vil�g vele, de mi t�l vagyunk azon a
ponton, hogy mindez nagyobb hull�mokat verjen fel benn�nk. Sejt�sek, m�l�
felvillan�sok pillanatnyi k�p�ben latjuk csak az emberis�g egyik legnagyobb
esem�ny�nek a hat�s�t. Nincsenek idegeink hozz�, hogy r�szletekk� bontsuk, mindent
megfigyelj�nk �s okszer�en k�vetkeztess�nk. A l�tsz�lagos hal�l �nk�v�let�ben van
ez a f�ldr�sz, az utols� verg�d�s hal�ltus�j�ban.
Mi lesz vel�nk?...
Nem vel�nk, nyomorult f�ld�nfut�kkal, n�h�ny k�-h�g�s, �reg ronccsal, megsz�ml�lt
idej� r�ncos gy�m�lccsel, hanem az arasznyi magyar f�ldecsk�vel. Megmarad-e a
leg�zolt kis vet�s, a viharok k�z� z�rt n�h�ny szem magocska?
94
�nmagunkat figyelem, ha vajon nemcsak semmi kis �let�nk apr� f�reg gondjai
ijesztettek-e feh�rre, leheletnyi id�csk�nkkel sz�rke magunkat toldozgatjuk-e
kisszer�en, a kifogyott m�cses utols� pislog�s�val? Keser�en hallom az �vatos
v�lem�nyeket, a csigaszarv-lelki-s�get, l�tom az �dalg�st, a maga-�lc�z�st, a
gondolat-lest.
- Mi a v�lem�nyed?
- Most nincs v�lem�ny! A t�ny van, hogy m�s vesztette el a h�bor�t, �s m�gis
�rtatlanul mi vesz�nk el!
- S�t�ten l�tsz.
- K�ts�gtelen, hogy sorsunk a gy�ztes hatalmakt�l f�gg! - tudja a harmadik. - A
vil�ghatalmi �rdekekt�l �s szempontokt�l.
- Ne feledj�tek, hogy �j vil�gnak �s �j vil�grendnek kell k�vetkeznie! -
avatkozik bele a negyedik is. - Az emberis�g �j �letform�ja sz�letik meg. Akkora
esem�nyek k�sz�b�n �llunk, mint a kereszt�nys�g megjelen�se.
A papok azt hiszik, hogy elj�tt a pr�dik�ci� ideje.
- Aki meghalt, igyekezz�k felt�madni!... A saj�t felt�mad�sunk hajt�ereje pedig
nem a benzin, g�z, rak�ta, hanem a l�lek �s a titkok, hogy nincs az a vesztett
h�bor�, amely ut�n egy bens�leg �rt�kes n�p fel ne emelkedhetn�k! Krisztus porosnak
hitt szavai �jra �les f�nybe ker�lnek!...
F�radtan hallgatom a vit�t. Szeretn�m kilesni a szavak m�g�tt a besz�l�ket. Vajon
ezek az urak fel tudj�k-e m�rni, amir�l besz�lnek, �s belel�db�r�zik-e a h�tuk az
emberis�g egyik legnagyobb dr�m�j�ba?
Egyik pillanatban a f�radt idegzet gy�l�let�vel gyan�s�tom �ket, �s merev k�rm�kkel
t�pem r�luk az emberi �rt�keket. Kicsinylem, len�zem huny�szkod�sukat,
tart�zkod�sukat, a m�sik pillanatban azonban �szreveszem, hogy csontjuk is
belefeh�redett az esem�nyekbe, meg�rzem gy�tr�d�s�ket, magarejt�z�s�ket, �s sz�nom
�ket,
forr� aggyal keresek valamit, amivel vigasztalhatn�m, enyh�thetn�m a szakad� f�lben
lev� ing m�g�tt k�nl�d� sz�v�k�t.
Egyel�re csupa v�v�d�s vagyok magam is. Ugyanolyan �sszeharapott az �n sz�jam is,
g�rbe a h�tam, mintha m�r a hajam s�ly�t se b�rn� a nyak. Roskadozom. �jszaka
h�nykol�dom a szalm�n, �s befejezetlen k�pek vonulnak el szemeim el�tt. Annyira
gy�tr�d�tt m�r a test �s l�lek, hogy semmi se alakulhat ki bennem teljess�. �ber
szemekkel �lmot l�tok.
Napokig tart ez az �llapot. R�szlet�rtes�l�seket nem kapunk. A puszta t�ny csak
bizonyos, hogy v�get �rt az eur�pai h�bor�.
�ll�t�lag Berlinben eg�sz utcasorok lettek �ngyilkosok. Nem lehet komolyan venni a
h�rt. A r�gi propaganda v�gs� sz�rnyver�se. A nagy kend�z�s�, amely �vekig �ltatta
a vil�got. A �n�cik" s�lyos helyzetben vannak. Egyik�k a szomsz�dunkban erd�sz,
fenn a Tuschlber-gen, �sszel�v�ld�zte a csal�dj�t, mag�ra gy�jtotta a h�z�t �s
elpusztult. L�ttam a t�vig �gett romokat. Ki tudja, h�nyan �s hogyan k�vett�k
p�ld�j�t...
Ebb�l az elz�rt havasalji kis telep�l�sb�l neh�z meg�t�lni N�metorsz�g hangulat�t
�s a n�met n�p bels� �ll�sfoglal�s�t. Neh�z rajtuk eligazodni. El�tt�nk nem
besz�lnek, nem mutatj�k, hogy mit �reznek, nem gy�lekeznek, nem dugj�k �ssze
fej�ket titkol�zva. L�that� izgalom n�lk�l v�gzik a dolgukat. Ha trag�di�t �lnek
�t, azi �nmaguk sz�m�ra rendezik. Frau An� keze nem r�ndul bele, mikor a kn�dlt
k�sz�ti, �s a Hans keze csak �gy lend�ti a gyepl�t a lova h�t�n, mint eddig. Az
�let nem �ll meg, �s a parasztot neh�z kivetni a sark�b�l. N�luk m�j; megvan az �si
m�dszer, hogy �k�r h�zza fej�vel az ig�i
96
A vil�g mindig meg�rdemli a sors�t. Lehet ak�rmilyen �j vil�grend, a gyermekek
tov�bb fognak j�tszani, s a le�nyok cs�kol�zni. Mit vesz�djem a n�metekkel? Est�re
hajlik az id�, megyek �s megpr�b�lok p�r csepp tejet szerezni.
- J� lesz a sov�nytej is! - �rvend az asszony.
Tehet�s h�zba fordulok be. Az ist�ll�ban k�t sor teh�n t�gye fesz�l.
- Abend, Mutti! - bar�ts�goskodom a b�kak�p� v�nasszonnyal. - Csak egy
cs�ppecske tejet.
Most fej�nk! - l�ki oda a Mutti.
- Nagyszer�! - �l�k le k�n�latlan a padk�ra, �s tele van a k�pem �r�mmel,
mintha az �n teheneimet fejn�k.
Az �reg Bauerin tesz-vesz, motoz, mint egy sz�rke bagoly. Hi�ba mondok sz�peket
neki, kedveskedem, lepereg r�la, egy kurta �j�"-t oda nem haj�t �rte. Nem'tudom,
minek �rleli tov�bb az �rd�g az ilyen v�n szipirty�t, de menek�ltnek t�relmesnek
kell lennie. Az a fontos,' hogy meg�g�rte a tejet. Ha k�nk� j�n ki minden lik�b�l!
uzt se b�nom.
Egy �ra m�lva behozz�k a tejet. Bizalmasan k�zelebb tolom az �vegemet, de
pillant�sra se m�ltatj�k. P�r pil-lunat m�lva b�gni kezd a szepar�tor.
M�gis Magermilch lesz bel�le, de az se baj. Kedvetlen�l n�zem, milyen t�ls�gosan
j�l m�k�dik a szepar�tor, de dics�rem azt is. Oda se b�lintanak.
Lassan s�t�tedik. Mindegy. N�h�ny pillanat, �s �n is mehetek. Val�sz�n�leg ebb�l az
utols� faz�kb�l kapom a lejet. M�r fogja is a v�nasszony. Fel�ll�k. Az azonban
clcsoszog a faz�kkal �s elz�rja. Meg�tk�zve n�zek r�: - H�t �n? Nem kapok? Hiszen
meg�g�rte?

97
Felvillan az asszony szeme. Szinte f�j a gy�l�lett�l, mint a d�h�s macska.
- Nem adok!
- Sz�radjon el a sz�ved! - �nt el az indulat, �s kifordulok az ajt�n, mintha
arcul �t�ttek volna. - D�g�lj�n meg mind a tizenk�t tehened, fukar parasztja, ha
p�nz�rt is sajn�lod ezt a p�r csepp tejet. �nz�, v�n k�s�rtet!...
- Mi ez? - ijedek magamra. - H�t m�r ilyen csek�lys�g miatt is �gig lobban
bennem az indulat? Hiszen semmis�g az eg�sz!
Semmis�g, �s m�gsem b�rok szabadulni t�le. Ilyen kicsinyes dolgok naponta t�rt�nnek
vel�nk, de a v�nasz-szony cselekedet�t ak�rmilyen paraszti �nz�ssel se tudom
megmagyar�zni. Gy�l�l? Mi�rt? Soha magyar egy szalmasz�lat nem tett keresztbe
el�tte. A tejet sajn�lta? A f�l�slegb�l �s �tsz�r�s �ron �g�rte. Majdnem egy �r�ig
v�ratott is r�. Addig egy sz�val se mondta, hogy nem fog adni. Mi mehetett v�gbe
benne, hogy m�gis az arcomba v�gta, hogy nem ad? Fordulj fel, pusztulj el itt a
szemem el�tt, �s akkor se adok! Ha annyi volna, hogy az ablakon folyik ki, akkor
sem! Semmit sem!
Ak�rhogy forgatom is, �gy kell �rtenem szavait �s elj�r�s�t.
Hol �ll a magyar paraszt ezekt�l! Micsoda mennyei magass�gban!
Ann�l nagyobb a visszahat�sa.
K�l�nben is t�l �rz�kenyek vagyunk. El�g egy sz�, mozdulat, hogy v�gletekbe ess�nk.
Vel�nk b�nnak �gy ezek, akik a legnagyobb �ldozatot hozmuk N�metorsz�g�rt
k�nyszer�en, kiszolg�ltatva, megsz�ll�sok alatt ny�gve?... F�ld�nfut�kk�,
haz�tlanokk� lett�nk miattuk, minden�nk elpusztult, csal�djaink sz�tsz�r�dtak,
kegyelemszalm�ra hajtjuk le fej�nket,
98
�s akkor m�g a tr�gy�ra hordott �lettelen krumpliind�t is sajn�lj�k t�l�nk.
Hi�ba gondolok azokra, akik sz�vesek �s el�z�kenyek voltak vel�nk szemben, ahogy
tudtak, seg�tettek is, �tereztek sorsunkat; az �reg n� kietlen cselekedet�nek
halasa nem m�lik el t�lem. Annyira bel�m ette mag�t, hogy folytonosan l�tom a k�t
fekete g�d�rb�l r�m t�z�, gy�l�letes szemeket: - �Nem adok!"... A h�bor�t
elvesz�tette, mar csak meghalnia �s engedelmeskednie lehet; de ez az egy - elb�nni,
megal�zni, v�gigg�zolni a kiszolg�ltatottvedtelen menek�lt�n - m�g m�dj�ban volt.
�lt is vele. Talan ez az utols� szomor� gy�ny�r�s�ge, kezdetleges erz�svil�g�nak
kiel�g�l�se.
r K�l�,nb,Cn minek vesz�d�m rideg hegyi parasztokkal. Legjobb, ha hazamegyek.
D�h�sen nekiindulok a meredek templomhegynek �s el�re ny�lt nyakkal f�jom magamb�l
a p�r�t, mintha a v�nasszony �ld�zne sepr�vel.
Hamar kifulladok. Csupa s�padt, l�ktet� sz�v eg�sz testem. A v�r homlokom fal�hoz
�t�dik, sz�d�l�st �s k�-bulatot erzek, �s t�ncolnak k�r�l�ttem az est megny�lt
arnyai. Kod rakodik a h�zak, f�k l�baira �s a f�ld arc�ra Nyirkos hideg �l kihev�lt
fejemre. Ez lecsillap�t �s -amilyen bolond vagyok - m�g �n kezdem mentegetni az
�regasszonyt.
�rtem m�r szeg�nyt. Ma tudta meg � is, hogy mi t�rt�nt hazajavai, �s s�t�t
f�jdalm�ban � is �sszeomlott Els� meghasonlotts�g�ban a maga paraszti m�dj�n
cselekedett Azt gondolja, hogy vesszen, pusztuljon minden k�r�l�tte is. Mindenki!
�n is!... Valami eff�le t�rt�nhetett vele. Meg kell �rtenem szerencs�tlent!
J�, de mit mondok otthon, hogy mi�rt nem kaptam tejet?
Megmondjam az igazat? �jabb csal�d�st keltsek t�r99
saimban, �s g�tat szak�tsak felh�borod�suknak? El�re tudom, mi lesz a v�lem�ny�k.
Mint a t�z, �gy fog �getni, marni minden szavuk. Magukat em�sztik, rombolj�k ezzel
is. �n vessem bel�j�k a cs�v�t?
Nem. Ez legal�bb ne sz�radjon az �n lelkemen! Felemelem teh�t a tejes�veget, �s �gy
s�jtom az �rokba, hogy ezer darabba t�rik.
- Igen, k�pzelje! - mondom otthon a feles�gemnek. -Olyan �gyetlen voltam...
A szemem se r�ndul meg, olyan nyugodtan hazudok.
ioo
tizennyolcadik fejezet
R�videsen r�ker�l a sor a felsz�mol�sokra, megtorl�sokra. Itt is, otthon is,
minden�tt. J�n a h�-bor� ut�ni szenved�lyek, bossz��ll�sok ideje forradalmi
allapota. Politikai gy�l�lk�d�sek, oszt�lyellent�tek eszamol�sa, marakod�sa a
hatalom�rt, a megsz�ll� bolsevizmus ir�ny�t�sa �s e�ljai szerint, az als� r�tegek
fel�lkereked�se �s �szt�n�ss�ge. Ez az eg�sz nagy vaj�d�si folyamat sok �ldozatot
fog m�g k�vetelni k�z�l�nk. A b�rt�n�knek �s a hal�lnak nagy lesz az arat�sa hz a
tudat gy�t�r mindenkit. Teljes a bizonytalans�g �s tajekozatlansag. Nincs semmi
t�maszpontunk. Magvar-orszag legmentesen el van z�rva a vil�gt�l. A hatalmak
xzandekait se ismerj�k. Nyugtalan�t� h�rek, �rtes�l�sek �yotornek alland�an. Az
elk�pzel�sek m�g ijeszt�bbekk� fokozzak. Hiaba k�zd�nk ellen�k, valami mindig visz-
szamarad benn�nk. Ha sok�ig �gy tart, lassank�nt megbolondulunk. M�r �nmagunkt�l se
b�runk menek�lni jelent�ktelen esem�nyek, semmis�gek t�lzott jelent�s�-Buekke
valnak a szem�nkben. �r�ltek h�z�nak hangulata es kepe az eg�sz szoba. Egyik �r�k
hosszat farag k�s�vel, m�sik percenk�nt kapja a sepr�t, �s v�gigporoz a szob�n a
harmadik Istenhez r�vedezik elkerek�lt szemekkel, a negyedik napl��r�sba
temetkezik, az �t�dik �lland�an s�t�l, m�sok lobog� indulattal marakodnak, hogy meg
a foguk is elsz�ntelenedik bele. A n�k minden szal hajukat pap�rba csavart�k, �s a
t�kr�kbe mosolyognak. sem �jjel, sem nappal nem vagyunk tekintettel egV-masra, csak
a magunk szem�lye a fontos. Moh�n �lj�k ki
ioi
rigoly�inkat, �s elviselhetetlenn� tessz�k a k�z�s �letet. S�rt�sek �s haragok
s�t�tlenek heteken kereszt�l, hal�lra �t�lj�k egym�st, �s ilyenkor azt se b�njuk,
ha az eg�sz vil�got meg is eszi a fene.
A l�lek csendes haldokl�s�nak ideje ez, �s eg�sz val�nk torz k�zdelem ellene. Csak
most l�tni, milyen gyatr�n �s elsietve ker�lt�nk ki az �risten gy�r�b�l. Egyik
gyomors�llyed�ses, a m�sik cukorbajos, rossz t�dej�, b�lfe-k�lyes, kopasz,
f�lkopasz, savany�, petyh�dt, h�stalan, s�padt csonthalmaz. J�r�szt �tvenen fel�li
v�nemberek, konok, komolykod�, �lhetetlen �regek, akiket m�r kiselejtezett az �let.
M�ltjokat k�r�dzik �resed� homlokkal, minduntalan indulataik sz�d�let�be esnek;
t�bben hi� nyos foggal �s tud�ssal.
Nem vagyok kiv�tel magam sem. �ppen �gy marakodom �s �lc�zom a sorsom miatti
aggodalmakat, mint a t�bbiek, �s r�vicsorodom, ha valamelyik rezign�lt�n kiejti a
sz�j�n: - �Ki fognak adni az amerikaiak!..."
Bels� rohamok z�gnak �t rajtam is minduntalan. Ilyenkor felugr�m a kis batyur�l, �s
�g� szemekkel, ki�hezett, sz�raz �kleimet r�zva �nt�m ki magamb�l a keser�s�get,
m�g behorpadt orc�kkal visszaroskadok a t�-pel�d�sbe. Nem is l�tom, hogy t�rsaim
aggodalmasan t�rnek ki utamb�l, feles�gem elford�tja vacog� fogait, hogy
agg�d�s�val � is ne keser�tsen.
M�r nem is az az oka, hogy mit terveznek vel�nk az amerikaiak, hanem nagy
elz�rts�gunk, �sszezsugorod�sunk ebbe a siv�r szob�ba. �nmagunkba vissza�z�tt
emberek vagyunk, akiknek hi�nyzik minden �letelem�k. A minden�ket vesz�tettek
�ress�ge vesz k�r�l. A fizikai �ld�z�tts�g retteg�sei ut�n most lelk�nkkel
v�v�dunk, vesz�d�nk. Sorvadunk, er�ink fel�rl�dnek, �rt�keink elkopnak, �s
mindink�bb szem�nkbe vigyorog az �let c�ltalans�ga, esend�s�ge �s m�land�s�ga. Hat
esztend�
02
�ta csak ezt l�tjuk unos-untalan, �s ez megbosszulta mag�t rajtunk is. A h�bor�
minden f�rtelme, piszka �s aljass�ga benn�nk is elv�gezte munk�j�t, hi�ba futottunk
el�le lobog� hajjal, csontra sz�radtan, �s v�g�l is eljutottunk a nagy k�rd�shez: -
�Mi sz�ks�g re�nk?"
Jobb lett volna, ha �t�ti szuvas kopony�nkat a goly�, hogy ne cipelj�k a lottyadt
h�st ebben a ki�nt�tt b�l� vil�grend c�ltalans�g�ban! Puffadt hulla az is
t�rv�nyest�l, kult�r�st�l, mindenest�l.
Valahol valami oltalom, seg�ts�g kellene! T�masz, mened�k, amiben m�g nem
csal�dtunk, �s ilyenkor kit�molyog az ember a szabadba, a term�szetbe.
Felh�tlen, tiszta a m�jusi �g. A napnak �ld�s minden mozdulata. A mez�k m�r nyitj�k
a sok vir�got, az �fonyabokrok kifutottak az erd�sz�lekre. A reteken s�rga l�ngot
vet a bogl�rka, �s ezer vir�g �d�ti, sz�nes�ti a tiszta f�sz�nyeget.
Mad�rcsicserg�s, lepkej�t�k, az �let l�legzete vesz k�r�l. A rozs- �s �rpat�bl�k
kiemelkedtek a f�ldb�l, a d�l�utacsk�k mozdulatlan fekszenek a hely�k�n. Minden
pillanat b�ke �s �ld�s a sz�vnek, idegeknek ebben a szennyes, hazug vil�gban. A f�
kedvesen cir�gatja arcodat, ha beleroskadsz, egy fecskefark� pillang� k�r�lrep�l, a
feny�k z�ld lombot vetnek, a f�ny d�delget, a hegyek k�r�l�lnek, a nap csendesen
megejt, elijeszti k�s�rteteidet.
Magad se tudod, hogyan t�rt�nt, hirtelen m�sk�pp l�tod t�rsaidat is. �szreveszed,
hogy der�k, j� emberek, �ldozatk�szek is, magas c�lok fel� is n�znek, �s �ppen �gy
gy�tr�dnek, mint tenmagad. Amit ferd�nek, gyermekesnek vagy bosszant�nak l�tt�l
benn�k; az csak fanyar gesztus, a t�lhajszolt l�lek grimasza, a kimer�lt szervezet
�s idegrendszer verg�d�se. Szeretni �s sz�nni kell �ket!
103
Odam�sz teh�t a m�sik �rv�hoz �s aszondod:
- Mi az, Pali, te is �lvezed a sz�p napot?
Hejo P�l �r azonban �gy v�laszol:
- Nekem besz�lhet Sigmond! Ki fognak adni az amerikaiak!
- H�t ki fognak adni!...
- Ha neked olyan mindegy!
�s inger�lten tov�bb vonul, hogy egye mag�t zavartalanul.
Mosolyogni kell a gondjain, mert ki az �rd�g k�rdezte meg t�le odafenn Borsodban,
hogy legyen-e egy kis par�zs vil�gh�bor�, �s most m�gis �gy tesz a der�k Pali,
mintha � lett volna Hitler, Churchill �s Roosevelt titkos tan�csad�ja, �s seg�tett
volna felapr�tani a vil�got, mint a csipk�s szalonn�t a fr�st�kh�z.
- Hol vagy, apa? - dugja ki a padl�slyukon mad�rka fej�t Annus n�ni, a
hitest�rsa. - Gyere a padra gy�jt�st apr�tani!
Pali h�t megm�ssza a �partot", �s megy a �pad"-ra gy�jt�st apr�tani.
Hirtelen leszak�tok egy sz�zszorsz�pet, �s t�pdesni kezdem a szirmait:
�Kiadnak, nem adnak? Kiadnak, nem adnak?..."
Tegy�k fel, hogy kiadnak...
Esett, kis emberekkel osztottam meg a sorsot a kisebbs�gi �letben, ugyan�gy
kerestem a kenyeret, mint �k. B�ztak bennem, szerettek. Ezek �t�ln�nek el?
B�n�s voln�k, mert k�ts�gbe ejtett a haz�m �s fajt�m sorsa? Vagy az a v�tkem, mert
tehetetlen�l kellett n�zzem, hogy minden k�z�nk h�ny�dott gondolatnak, idegen
eszm�nek �s rendszernek, minden l�ny�nkt�l t�vol �ll� veszedelmes t�rekv�snek
fanatikus k�vet�i akadnak, �s vil�g�ramlatok nev�ben �n�rdek, hatalomv�gy aggatja a
f�kra a m�s n�zeteket vall�kat? S am�g mi a n�z�s�nkkel
104
is irtanok egym�st, veszejtj�k, b�rt�n�zz�k, kiv�gezz�k tizezerszamra, addig m�s
n�pek v�delmezik, �vj�k, er�-sitik legkisebb sarjad�kukat is. Csak n�lunk lehet
�rt�k minden �s mindenki, ami idegen; de lebecs�lt, sz�gyellnival�, ami magyar?...
Kikt�l kellene rettegnem?
A munk�st�l, akivel egy�tt dolgoztam valaha �ppen olyan repedt tenyerekkel �s forr�
l�legzettel? �k fognak priccshez k�t�zni?... H�t nem magyarok ezek az emberek? Vagy
ezent�l nem szabad magyarnak lenni? Nincs m�lt, t�rt�nelem, faj, irodalom,
m�v�szet, orsz�g, semmi magyarul tov�bb, csak szolgas�g �s nemzetk�zi sz�n-
telens�g?...
Vagy a magyar paraszt fog a h�tamb�l sz�jat has�tani akivel az eke mellett
l�legzetet vegy�tettem, s akinek �let�t �s �rt�k�t hirdettem?...
Akadhat b�rki magyar azon a megpr�b�ltatott f�ld�n, akinek nem el�g, hogy mindent
elvesz�tettem, amit egy �let keserves munk�ja �r�n szereztem, �reg napjaimra
f�lretettem, a keservesen �sszeny�lazott otthon romjai �s haz�tlans�gomon k�v�l m�g
ez az �n �reg, lej�r�ban lev� �letem is kell?
H�t ilyen magyar nincs! Sem otthon, sem sehol!
Aki ilyen, az nem magyar.
Ann�l f�lelmetesebb v�dtelen�l ezek kez�be esni.
T�l sokat l�ttam az �letben, �s jobban ismerem az embert, semhogy �ltassam magamat.
Minden gondolatom �s idegsz�lam haza v�gyik, �s m�gis...
A gy�tr�d�st�l meleg lesz alattam a f�ld. Egyik bokort�l a m�sikig vonszolom magam,
�s igyekszem nem gondolkozni, de a bel�nk d�f�tt k�rd�s tov�bb l�ktet az agyban: -
�Kiadnak, nem adnak?..." Ott van mindenkinek az arc�n, az �t�tts�g�ben,
elgondolkodotts�g�ban n�ma s�t�j�ban. Ott l�g az el�remeredt, sov�ny orrokon,
105
�l a lehajtott, kopasz fejeken, �s vigyorog az ok n�lk�l er�ltetett tr�f�k m�g�tt.
Azt�n lassan ebbe is belef�radunk. Ha kiadnak, h�t kiadnak!...
Vagy m�gis az asszonynak volna igaza, aki megunva elereszked�s�nket - Tisztelt H�z
ide, Tisztelt H�z oda -egyszer�en odacsapja:
- Nem az a baj, hogy kiadj�k, nem adj�k, hanem az, hogy megv�n�ltek!
- Hijnye, asszony a poncius�t!...
106
tizenkilencedik fejezet
Csehorsz�g fel�l �lland� robban�sok hallszanak n�ha percenkint ism�tl�dnek
titokzatosan �s eroszakosan. V�ge a h�bor�nak, �s m�gis bele-randu fonnyadt
sz�v�nk. Annyira kijutott a robban�sokb�l, bomb�z�sokb�l, hogy m�g a s�rb�l is ki
fogunk szaladni, kopors�val a h�tunkon, hogy �v�helyet keress�nk. Magyar�zatot
azonban hamar tal�lunk a robban�sokra:
- A n�met er�d�vezetet robbantj�k �s a f�ld alatti hadi�zemeket!
Sejtelm�nk sincs r�la, hogy n�h�ny megijedt �z�n, ny�lon kivul mi lehet azokban a
hegyvonulatokban, de neh�z leszokni r�la, hogy ne tudjunk t�bbet a val�s�gn�l
Lehet, hogy k�zleked�si akad�lyokat h�r�tanak el az utakb�l, vagy valamelyik
k�b�nya �jra megkezdte munk�j�t, de mennyivel borzongat�bb az erd�k fekete m�h�be
odakepzelni az er�dvonalakat �s f�ld alatti hadititkokat. M�g rosszul is esik, ha
ellentmondasz.
- Jo, jo! - v�laszolt�k titkol�zva. - K�nny� kopaszt borotv�lni, de te hiszed,
hogy Hitler �ngyilkos lett? �s mit jelentenek ezek a rep�l�g�pek?
Eg�sz rajok bukkannak el� d�lr�l, �s sz�llnak el felettunk.
Alig egyenes�tj�k ki �nk�ntelen beh�zott nyakunkat van mar, aki tudja, hogy
angolsz�sz hadifoglyokat sz�ll�tanak haza, mire a m�sik gyanakodva csak a fej�t
cs�v�lja- �Nanana!" ' '
- Ez a helyes kifejez�s: �Nanana!" - ugratom �ket. 107
Magam is t�bbet mondhatn�k ezekr�l a titkokr�l, ha a g�pek Csehorsz�g fel� menn�nek
�s nem nyugatnak!
Bar�tom azonban szem�lyes s�rt�snek veszi a g�nyt, �s belerobban az arcomba:
- Vedd tudom�sul, hogy igenis van angolsz�sz-orosz ellent�t!... Magyarorsz�gon
t�r�k �s bolg�r megsz�ll� csapatok vannak, �s k�s�bb k�z�p-eur�pai blokkba fog
tartozni...
Az ellent�t hamarabb kit�rne k�zt�nk, mint az angolsz�szok �s oroszok k�zt, ha
v�ratlanul a hegyoldalon fel nem bukkanna �kos a h�rrel, hogy hozz�nk telep�tik
�ket, mert sz�z�tven amerikai katona �rkezik Jandels-brunnba, �s sz�mukra foglalt�k
le az iskol�t. � okosan el�re j�tt, �s mindj�rt ki is v�lasztja mag�nak a megfelel�
helyet. A t�bbiek d�lut�n �rkeznek.
- No, mit mondtam! - t�madnak r�m ketten is. - Vagy azt hiszed, hogy sz�z�tven
val�s�gos amerikai katona csak az�rt j�n, hogy minden j�mbor bajornak meglegyen a
maga �riz�je?... Hat�rvid�k ez, kom�m �s - t�bbet nem mondok, de �ljed, P�ter, �s
egyed! Van ezen mit em�szteni!... M�sodszor a h�r in paar Zeilen - azt is jelenti,
hogy intern�lts�gunk ezennel megsz�nik!
- Megsz�nik?
- Term�szetesen. Ha a jandelsbrunni csoportot kidobj�k a b�rt�n�kb�l, r�nk
n�zve sem k�telez�, ami el�g baj, mert ezut�n nekem kell a nyersanyagot beszereznem
a horizonton elsz�rt tany�kb�l. Harmadszor... ne kacagj �s ne mondd, hogy van
Isten, mikor a sz�ll�scsin�l� �vez�rkart" �jra ny�gni, cipekedni l�tod, �s ne
d�lleszd ty�kmelledet el�gedetten az �gnek, mert egy h�t m�lva piros p�nk�sd napja,
�s nem �rt a te bujdos� lelkednek se a mennyei malaszt.
108
Par nap elegend� volt, hogy �j lak�ink azt a kev�s j�kedvet es rem�nys�get is
ki�lj�k bel�l�nk, amit fogad�sukkor magunkra er�ltett�nk. Soha b�sabb hazafiakat'
Eleinte kivancsian figyelt�k szok�saikat, hogy n�mi szorakozasunk legyen. Teljesen
demokratikusan rendezkedtek be. A Fels�h�z f�terembiztosa levett kalappal bibli�t
olvas az altisztnek �s becses csal�dj�nak. Mellette es arnyekaban az �reg b�r�
�kegyelmess�ge vert tany�t es sz�p b�ket�r�ssel maga hordta ki a kihordanival�t
minden reggel szarvasb�r keszty�ben. B�zunk benne hogy ezt id�vel le fogja dobni.
K�l�nben n�zetelt�r�s szerint csoportosultak a k�t is-kolaterembe, �s mi �sfoglal�k
felv�ltva vigasztaljuk ok�t. Vegul elegedetlen, gy�szol� gy�lekezet lett�nk mi
Azzal kezd�d�tt, hogy a papok elcsapt�k egym�st, az asszonyok egym�sra sziszegtek,
minden sz�nak az alj�ra n�zt�nk, hogy hol, kibe-mibe lehetne belek�tni, �s feket�n
hull�mzott a ked�ly�nk. M�rgezett m�g a lehelet�nk
Erre az asszonyok �sszebesz�ltek, hogy rendet csin�lnak kozunkes p�nk�sd napj�ra
kib�k�tenek Istennel, haratainkkal es �nmagunkkal. Akkor m�g nem tudtuk He nekem
gyan�s volt a feles�gem viselked�se
Idejet se tudom, mikor volt ilyen kedves hozz�m. Mosott, vasalt, el�szedte �nnepl�
ruh�mat, ravatali ingemet, a fiam gaty�j�t, mert az finomabb �s jobb, el�js�golta,
hogy bevezett�k a ny�ri id�sz�m�t�st, borotvavizet cip�kr�met k�rt k�lcs�n, �s
reggelenk�nt niztatott, hogy ne siessek a f�lkel�ssel, pihenjem j�l ki magamat,
hogy a gyomorfek�lyem ne f�jjon
I unkosd szombatj�n egy t�rdnadr�gos, apr�, �reg cmberkevel �ll�tott be. g
- K�pzelje! A p�p�nak volt h�zi borb�lya Zimmer109
mann �r, mikor a p�pa m�g csak Pacelli volt M�nchenben.
- Wirklich?
- ... �t seg�ddel dolgozott, k�l�n n�i oszt�llyal, a legmodernebb g�pekkel,
durva massz�zs, finom massz�zs, eln�ke a m�ncheni kult�regyes�letnek, hetenk�nti
k�nyvt�rral, �nekkarral - szapor�zza a sz�t az asszony. Az emberk�nek alig van
alkalma egy-egy �j�"-t k�zbebiccenteni.
Az eg�szbe bele�t�tt a bomba, �s f�l �vsz�zad m�lva hazaj�tt a sz�l�faluj�ba.
- Ebbe a terembe j�rtam iskol�ba! - l�gyul el kedvesen.
- Akkor is megvolt ez a tintafolt a falon?
- Term�szetesen - b�vik bele r�vidl�t�an a nyakamba. Meg�llap�tja, hogy r�gen
mostam fejet, odailleszti a dar�zshang� masin�t, arca megsz�nesedik, bizalmasan a
f�lemhez hajol, �s bele�nti a h�rt: - Tudja, hogy a F�hrer nem halt meg, hanem
megn�s�lt?
- Mit csin�lt?
- Elvette �va Braunt.
- Akkor n�sen halt meg!
- Berlin,�tad�sa el�tt k�t nappal t�rt�nt... Ja, a Braun! Ismerem
szem�lyesen... Fel�l is r�vid�tsek a hajon?
- Alig valamit.
- Itt �sz�lt meg uras�god?
- Csak r�szben... �s mi lett a F�hrerrel?
- Term�szetesen Jap�nba rep�lt! - v�laszol a kis �reg helyett Pali
bosszankodva.
- Nem t�ged k�rdeztelek!
- Ennyit magad is tudhatn�l!... Hova rep�lj�n m�shov�?
- Hejopapiba!
- S hozza mag�val az �j fegyvereket?
iio
- Apa, apa! - ijed meg Annus nem. Te megint politiz�lsz!
Apa hallgat, a borb�ly ny�r, az asszonyok sietnek, Sig-mond r�ncos orrara ejtett
papaszemmel a holnapi pr�dik�ci�n gondolkodik, en pedig elhatarozom, hogy perbe
sz�llok az �ristennel, es az�rt se megyek a templomba, ha sz�zszor ennyi fifikat
szed is el� az asszony.
Hoho! Az nem megy olyan k�nnyen, hogy meggy�jtjuk az olt�ron a gyertyakat, es el
van intezve minden!
111
HUSZON�T�DIK FEJEZET
M�g bosszant is, hogy p�nk�sd reggel�re ilyen sz�p id�t kaptunk. Megfelel a bibliai
el��r�snak. Kimegyek a szabadba s�t�lni. Mi vagyok �n? Apostol, hogy egy kis h�zba
�sszegy�ljek?...
Tulajdonk�ppen j�t akar az asszony. �rtem agg�dik, csak nem meri megmondani. Azt
hiszi, hogyha becsalhat a templomba, ism�t megnyugszom. Annyira hiszi, hogy m�g az
arca is elv�ltozik bele. Reform�ta l�t�re velem akar j�nni. Bel�lem ugyan ki nem
ijeszti az �rd�g�t!...
Mindj�rt t�z �ra. Az udvar, cinterem tele n�ppel. A beharangsz�t v�rj�k. Na,
gyer�nk innen!
A katolikus magyarok is vonulnak m�r a templomba. Csak �n... egyed�l... Ott j�n a
feles�gem is. V�rjunk! Ne mondja, hogy megsz�ktem el�le...
Mi az? Mi t�rt�nt?... Mi�rt nem h�vott?... Csak r�m n�zett �s tov�bbment. Be a
templomba! �rtem fog im�dkoznj. H�t im�dkozz�k!
Ez itt, a cinterem mellett, a hegyormon, a kedvenc s�tahelyem. Legszebb innen a
kil�t�s. Ha m�g egy nagy foly� menne v�gig a v�lgy�n... Mi az? M�r kezd�dik a
mise?... Milyen lehetett r�gen ez a vid�k, mikor m�g �serd�k bor�tott�k, s nehezen
v�gott �sv�nyeken a bajorok h�tukon cipelt�k a s�t?... �gy hallom, ezen a helyen
remete lakott, aki id�nk�nt harang- �s t�zjeleket adott az elt�vedetteknek,
pihen�st ny�jtott, �s t�pl�l�kkal l�tta cl a kimer�lteket. Az�rt �p�tett�k ide a
templomot.
M�gis be kellene mennem a mis�re!... H�bor�s b�n�s, felel�ss�g! Mif�le igazs�g az,
hogy mindig ez a szeren112
cs�tlen Magyarorsz�g b�nh�dik �rtatlanul? Mindig csak azt t�pik darabokra... M�gis
bemegyek a templomba!
- Nem. K�sz�n�m. Meg�llok itt.
M�gis helyet szor�tanak a pad sz�l�n egy kisle�nyka mellett, akit az anyja
f�lkez�vel szokny�j�hoz sim�t. Fiatal, term� parasztasszony. M�g kiss� f�ldsz�n�,
mintha nem volna j�l ki�getve. T�lnan izmos f�rfi �jtatoskodik. K�t bajszasz�la,
k�t fekete v�rfon�l cs�ng ki orr�b�l. H�tam m�g�tt egy k�v�r asszony mell�re
ter�tett golyv�val hallgatja az orgonasz�t. Minden�tt s�r�n egym�s
mell� osztott emberarcok figyelnek.
�rdekes, hogy semmi nyoma a n�pviseletnek, n�pm�v�szetnek. Mennyivel sz�nesebb
n�lunk egy sz�kely templom! Csupa f�ny, ragyog�s. Furcsa szok�s, hogy a papot
ministr�nsok k�s�rik a sz�sz�khez. Szemeimmel v�gigvad�szom a templomajt�t, �s
megkeresem a feles�gemet. �gy b�logat a pap besz�d�re, mintha minden szav�t
�rten�... Vajon mi f�l�tt t�prenghetnek ezek a neh�zagy� emberek? J� volna bel�j�k
l�tni, megn�zni k�nnyeik t�kr�t, tudni, mi nyomja t�rdre �ket, ismerni uz
imadiderg� ajkak titkait.
K�l�nben nekik is van mi�rt zsibongjon a t�rd�k. Lesz itt ma dolga a Szentl�leknek.
A rajtuk lev� ing se lesz �v�k, ha majd meg kell fizetni�k a nagy sz�ml�t. A lelk�k
is ki�r�l bele. Vajon sejtik-e a sorsukat, �s ha igen, hogyan �lhetnek ilyen
egykedv�en?
Eh, mit t�r�d�m vel�k! Nem el�g a magam terhe? Minek cipelj�k egym�s holttest�t? Ha
hisznek m�g va-lumiben, h�t higgyenek! �n m�r...
Pillanatig abban b�ztam, hogy beleolvadhatok az orgonasz�ba, egy�tt sz�llhatok a
t�mj�nf�sttel, a gyerty�k uranya fog �gni szemeimben; de ehelyett h�borg�s tor113
z�tja cl lelkemet, r�vicsorgok az olt�rra, �s �rd�g ujjong a fejem tetej�n.
- Hallatlan!...
Odakinn a vil�gban m�g b�zlik az emberd�g, v�rt�l varasodnak a f�ld sebei, rozsda
lepi be az orra bukott �gy�t, �sz�kben fekszenek az otthonok, k�h�z ragadt az
elbomb�zott gyermekek hajacsk�ja, f�rgek �lik a tort, n�k nyelik le a m�rget, vad
iramban pusztul, menek�l minden, �s ugyanakkor ez a sz�raz pap olyan k�nyesen,
�vatosan emeli a kelyhet, mintha ez volna egyetlen fontos dolog a vil�gon. A hostia
semmit se v�ltozik, a pat�na-arany meg se rezzen.
Hiszen sz�p, sz�p ez a vil�gokon t�li gondolat, �s ismerem a mozdulatok
jelent�s�g�t, m�ltj�t, eszt�tik�j�t; de ma nincs id� szertart�sra. Am�g hajtogatom,
hogy Krisztus irgalmazzon, elpusztul az is, ami m�g megmaradt. Ma sikoltani sincs
id�, �s nem szeml�l�dhetik az �risten se, ha m�g gondja van r�nk, mert ki tudja,
hogy azalatt mif�le j�v�tehetetlen �jabb baj szakadhat a vil�gra! Ezek a dolgok a
b�k�nek, kult�r�nak alkot� idej�re val�k, mikor nyugodtan vir�got vethet az emberi
sz�v �s agyvel�, de ma Szentfels�g�nek sincs ideje a kalapj�t feltenni se, annyira
siet�s a dolga.
K�l�nben kult�ra, jog, sz�ps�g, embers�g, szeretet, evang�lium, �s egy�b
fogalmak!... Mi lett bel�letek? A v�gs� �v�helyre szorultatok, a templomba,
amelynek az emberis�g szerint meg kell h�tr�lnia a hadi�zemek el�l. Mertek-e m�g
biztatni benn�nket, vagy �reg bet� lettetek, naiv inici�l� m�zeumi k�dexekben, �s
m�r csak legy�z�ttek f�l�tt tudtok uralkodni, de annyi er�t�k se vala, hogy szeg�ny
haz�m ellen elk�vetett egyetlen igazs�gtalans�got is j�v�tegyetek? A paradoxon
f�l�be ker�lt az axi�m�nak, �s egyetlen m�rn�ki gondolat kiveszi a vi114
l�grendet kezetekb�l. �rdemes-e h�t m�g itt �ln�m �s v�laszotokra v�rnom?
- Na, mi az, kicsi?
A pad t�rdepl�j�n j�tsz� p�r �ves gyermek k�rezkedik az �lembe. Ez is ugyan
megv�lasztotta az �l�hely�t'
- Jer h�t!
Anyja is mosolyogva egyezik bele, �s mindj�rt visszamer�l az �h�tatba.
- Hogy h�vnak? - s�gom. - Inge? Maradj csak sz�pen csendben!... Mi az? Meguntad
j�tszani? �n is...
A cinikus sz� mellbev�g �s fel�breszt. Hirtelen felismerem a magam eg�sz
siv�rs�g�t, �s reszket� k�zzel simogatom meg a gyermek haj�t, aki bizalmasan
f�szkel�dik az �lemben. J�lesik k�rges sz�vemnek a bizalma, �r-tatlansaga �s
k�zvetlens�ge. Olyan lehetek, mint a sz�raz fa, amelyen hirtelen vir�g hajtott ki.
Am�g �n itt d�h�ngtem, istentelenkedtem, azalatt Isten v�laszul ezt a gyereket ide
tette az �lembe.
Saj�t gyermekeim jutnak eszembe. Ki tudja, hol h�ny�dnak, vet�dnek, szeg�nyek?
Vajon van-e betev� falatjuk? Elnek-e? Hol hajtj�k le fej�ket?
- Tudod, Inge, az az �rz�sem, hogy el� fognak ker�lni. A te �desap�d is hazaj�n a
fogs�gb�l, �s a �Mutti" nem fog annyit rettegni. A rossz b�csik sz�pen meg fognak
enyh�lni �s bel�tj�k, hogy a kis n�peknek is annyi loguk van az �lethez, mint a
nagy hatalmass�goknak Az ungolsz�szok is felismerik, hogy nem minden gazdas�gi ?
rdek es hatalom, �s ha majd Magyarorsz�gr�l lesz sz�, be fogjak l�tni igaz�t...
Vajon be fogj�k l�tni, kis Inge?
Annyit csal�dtam, hogy m�r nem hiszek senkinek Megt�rt, osszegy�t�rt a sokk.
Bevallom, eg�sz nap csak vetkezem. Szembe ugattam az �rral is. Itt, ezen a helyen.
M�zeumba k�ldtem hitet, igazs�got, jogot, Istent mindent; de mi�ta te az �lembe
kiv�nkozt�l, mintha
115
megv�ltoztam volna... Gy�nom neked, kis Inge, �s sz�nom, b�nom! Rozoga, �reg b�n�s
vagyok, aki kor�n ki�ltottam t�zet, �s temettem szeg�ny haz�mat, miel�tt meghalt
volna. Hiszen m�g nem d�nt�ttek sorsa fel�l.
Mi az? Te alszol, kis Inge?... Tal�n az�rt is lett ez a hirtelen csend, hogy
zavartalanul pihenhess a mellemen. Vagy az emberis�g tiszteli meg �nmag�t �ltalad
�s benned?
A cseng� riaszt r�, hogy �rfelmutat�s van. T�rd�kre robajlanak az emberek. Nekem is
legal�bb meg kellene g�rnyednem, de az alv� gyerek itt van az �lemben.
- Nem! Hagyja csak! - mondom az anyj�nak.
K�r�ln�zek �s l�tom, az emberek kedvesen intenek,
hogy maradjak csak �lve. T�bb az most minden t�rdel�sn�l.
K�l�nben is k�s� volna, mert e pillanatban emeli a pap az �r test�t a magasba.
A nagy, s�padt arc meg�ll f�l�tt�nk, �s sz�mba vesz.
- Igen, Uram! Ez itt a mellemen Inge, a kis h�bor�s b�n�s...
Teljes f�ny�ben �ll a nap �s �des minden lehelet. Az arcok kider�lnek, �s �ld�s,
nyugalom l�tszik mindenen.
116
HUSZONHARMADIK FEJEZET
A Szentl�lek hat�sa nem tartott sok�ig a B�rger-meisterben. Ahol teheti, igyekszik
a sorsunkat nehez�teni.
Heteken �t t�rdelem a kezeimet el�tte, hogy legal�bb egyetlen pl�hfazekat utaljon
ki sz�munkra, amiben �rva leves�nket megf�zhetj�k, �s m�g egy lav�rocsk�t, bajorok
sz�p r�zs�ja, hogy ne kelljen a sz�nkb�l mosdanunk; de az Isten szalasztan�
ak�rhov�, m�ig se �rkezett meg Freyungb�l a �Zuweisung", vagy mi a fityfen�nek
h�vj�k azt az iratot, amely n�lk�l a keresked� egy lepattant zom�ncot se �d.
�gy k�vetkezett be �let�nkben a dobozkorszak. M�g nem az afrikai dobozmennyorsz�g,
ahol asszonyt is adnak egy szard�ni�s ed�ny�rt, de mi is ugyanolyan �beren �rizz�k
az amerikai katon�k �ltal eldob�lt dobozokat, ugyan�gy vad�szunk r�juk. Minden
leletbe azonnal belekarcoljuk a nev�nket, sz�les sz�jjal kalap�ljuk, rozsd�tlan�t-
juk, dr�tf�let mesterked�nk r�juk, �s gy�l� ny�llal silabiz�ljuk, hogy ebben
�Peach" volt, abban �Canned Pork, Luncheon Meat" term�szetes �zzel. V�konyra
nyaltam az ajkamat a mindenf�le f�ge-, mazsola-, anan�szkomp�tt�l. A pil�tus�t
annak a demokr�ci�nak, nem lehet az rossz dolog!... Van nekem egy henger alak�
dobozom, amilyen m�g magyar �r�nak nem volt... De hagyjuk! Nem illik dicsekedni
ebben a neh�z vil�gban. K�lcs�n azonban nem adom... T�vedsz, bar�tom, ha azt
hiszed!...
Mit besz�lsz?... J� lesz, ha megr�god a sz�t, am�g...! Hagyjatok! Akinek nem
tetszik...
117
Most meg a f�val van baj.
Tarthatatlann� v�lt a helyzet�nk. Erre kiutalt�k az �t�dik vas�t�llom�son, ahova
semmif�le fuvar nem v�llalkozott. Mikor v�llalkozott, kider�lt, hogy a fa nincs
meg. �gy �nell�t�sra szorultunk.
Nem baj, csak fejsze legyen. Fejsz�t csin�l a kov�cs h�rom m�rk��rt �s t�z
cigarett��rt. Az erd� pedig itt van az orrunk el�tt.
- Erd�lop�ssal m�gse kezdhetj�k!
Ezen �sszek�l�nb�z�nk. A sz�kelyek szerint ez nem lop�s. Sok magas rang� �r van,
akit �desatyja lopott f�val iskol�ztatott.
- A dr�ga mam�tok elk�nyeztetett, az�rt vagytok ilyen gyenge gyomr�ak!
- De az m�gis lehetetlens�g!
- Lehetetlens�g nincs, csak tehetetlens�g.
- Otthon a n�metek felt�zelt�k a b�toraimat, �s �n iti p�nz�rt ne kapjak f�t?
- Apa, apa! Megint a rossz inged van rajtad!
- Mama, te maradj a celecul�n�l!
- Mi az a celecula? - tetszik nekem a j� kisz�l�s.
- H�t c�km�k!
- �s a c�km�k?
- Himiliumi!
- Hi-mi-hu-mi?...
- Hagyj�tok az �rd�gbe! Mi lesz a f�val?... El� a k�teleket, s gyer�nk!
- Hov�?
- Gallyat gy�jteni.
- Adint a koldusok?
- Mint a koldusok.
- Hatvan hold pr�ma erd�m van otthon...
- Legal�bb megsp�rolod!
- De mivel sz�ll�tjuk fel a szedett gallyat?
118
- A h�tunkon, az�rt kell a k�t�l.
- Legal�bb szamarunk volna!
- V�lasszunk egyet!
- Induljunk m�r, fi�k!...
Kedvetlen�l szedel�zk�d�nk fel. Az es� szit�l, k�d rothadt a f�k k�zt. A leveg�
leh�lt. A hegyoldalon mind egyre �lepre es�nk. Vizesen p�rolgunk, mintha mi is
rothadn�nk, h�tgerinc�nk�n lecsurog az es�v�z, m�g a reves, ny�lk�s gallyakat
felmarkoljuk. Az is alig van. Mindenkinek ki�tk�zik a term�szete a gallyszed�sn�l
is. A tan�r a derek�t pihenteti, s olyan keservesen �ll, mintha elt�vedt volna az
erd�ben. A m�lt�s�gos �r minden tal�lt gallyn�l el�bb k�r�ln�z, hogy nem l�tja-e
valaki ilyen hozz� m�ltatlan munk�ban �s k�rnyezetben. A papok zsolt�rt morognak,
mintha b�nb�natot tartan�nak. Az erd�m�rn�knek szem�lyes ismer�se minden fa. Tal�n
tegez�dik is vel�k. A b�r� - aki fiatalon lett t�rv�nysz�ki b�r� - m�v�szien
f�ty�l, mert m�g n�tlen. Egy �zott rig� az �gon unottan hallgatja, mert � m�r t�l
van a n�szon. A fels�h�zi tag �r kez�ben kisbalta. Itt is, ott is lecsap vele,
mintha kereszt�t �llani j�tt volna �s unn� mag�t. Nekem kop�term�szetem van, �s
beszagolok minden bokorba. A v�g�n r�j�v�k a helyes m�dszerre. K�vet k�t�k az
istr�ngom v�g�re, �s a f�kr�l lelassz�zom a sz�raz gallyakat. Elszakadt k�telem
v�ge ma is ott t�ncol egyik f�n. Vannak �gyetlenek, akiknek meg kell magyar�zni,
hogy nem guggolva szedik a gallyat. Az alf�ldiek a sz�raz tr�gy�t is �sszeszedik,
�s befal� fal�st se hagynak a polg�rmester �rnak, aki� az erd�.
Mikor azt�n k�szek az �ghalmok, �sszehurkoljuk a k�tegeket, �s egym�s h�t�ra
seg�tj�k. Az els� l�p�seket a szokatlan s�ly miatt h�trafel� tessz�k, mint a j�rni
tanul� gyermek, de azt�n t�rd�nkh�z l�gatott orral nekime-
resztj�k szemeinket a meredek hegynek. Mintha az �rd�g h�t�n m�szn�nk.
Vastagon gomolyog a p�ra a sz�nkon, hull a verejt�k a homlokunkr�l. Ha kimegy az
er� az inainkb�l, sarkunkhoz hullatjuk a terhet, mint minden terhet, �s sz�v�nkre
nyomjuk fonnyadt kez�nket, mintha most esk�dn�nk fel az �j vil�grendre. R�szv�ttel
k�rdezz�k egym�st: - �Te h�nyszor est�l el?"
Odahaza azonban - miut�n kider�lt, hogy �letben maradtunk - m�r azon vesz�nk �ssze,
hogy ki hozott nagyobb k�teget az erdei szem�tb�l.
H�t �gy �l�nk, �des N�n�m!
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
Az �let k�r�l�tt�nk lassan visszat�r r�gi medr�be.
A h�bor� szennyes �rja elh�mp�lyg�tt felett�nk.
Az els�t�t�t�st feloldj�k, de csak t�bbsz�r�s �s hivatalos meger�s�t�s ut�n merj�k
levenni az ablakok fekete szemfed�it. �r�lni se tudunk neki, pedig menynyire
v�gytunk e pillanat ut�n: Ism�t szabad f�nyben �lni, �r�lni az utc�k, ablakok
felt�mad�s�nak. A l�lek pincebogarai maradtunk. Kedv�nk is fanyar, er�ltetett.
Nehezen akarjuk elhinni, hogy a falun t�l is kimozdulhatunk. T�j�kozatlanok �s
esetlenek vagyunk, mint a halott, akinek vissza kell t�rnie az �letbe. M�g nem �let
ez, cs�k l�badoz�s. Az �rny�kok hamar megn�nek benn�nk. Kis dolgoknak is nagy
jelent�s�ge. Romj�r�s m�g ez az �let. Keress�k, ami megmaradt, temetj�k, ami
elveszett. A bels� �ncsonk�t�s korszaka a t�lteng� �rz�sek hat�sa alatt. A lelki
p�der elt�nt az arcokr�l. A v�z maradt mindenkib�l. F�radtak �s gyeng�k vagyunk, de
az �let minden reggel v�gigs�jt rajtunk, �s tov�bb kell cammognunk. Egyik�nk-
m�sikunk felvinnyog bele, mint a megcsapott kutya.
K�l�n�sen az any�k keresztje neh�z, szenvedni se mernek, hogy ne nehez�ts�k ezzel
is sorsunkat. L�tom a feles�gemr�l. �jszak�nk�nt n�m�n fekszik a szalm�n, mintha
aludn�k. Szemei felfeh�rlenek, �s �rzem a k�ny-nyek illat�t. Nem csoda, hiszen
semmi h�r gyermekeinkr�l. Azt se tudjuk, �lnek-e, halnak-e? N�gyen vannak, �s
120
121
� n�gyfel� szak�tja mag�t. K�pzelete m�g ink�bb gy�tri. Vajon siker�lt-e kijutniok
az �let partj�ra?... A k�rd�sre senki se tud felelni. Vigasztalni is csak �vatosan
szabad, nehogy gyan�t fogjon, mintha valamit titkoln�nk el�tte. A sz�nak am�gy
sincs meggy�z� ereje. Honnan is legyen? Hi�ba mondod egy any�nak, hogy feln�ttek
azok a gyerekek, hamarabb feltal�lj�k magukat minden k�r�lm�nyek k�zt, mint mi,
�regek.
- M�gis, egy orvos!...
- Ruh�ja sincs szeg�nynek a rajta lev� katonaholmin, egyetlen merev csizm�n
k�v�l! Tudja, hogy mindene elveszett!... �s szeg�ny le�nyk�m! Augusztusra v�rja a
bab�t. Ki tudja, tal�lkozott-e a f�rj�vel, �t�lte-e azokat a sz�rny�s�geket?... Ha
megsz�letik az a gyerek, az sincs, mibe beletakarja, hiszen mindene itt van
vel�nk!... R�ka m�r bizonyosan meghalt Budapest ostrom�n�l! Sohasem l fogom l�tni
�ket az �letben!
�gy l�tszik, hi�ba �vesz�tettem el" a l�da kulcs�t, hogy ne n�zze meg mindennap
gyermekei holmij�t, ne simogassa, cs�kolja titokban.
Nekem sincs sok rem�nys�gem. Minden gondolatom olyan, mintha a v�gzet csontujjai a
vil�g temet�j�nek s�rfeliratait mutogatn�k: - �Keresd, melyik a tieid�!"
Mert ma mindenki a nagy romhalmazt j�rja, v�logatja a holttesteket, minden s�rjel
al� ben�z, bef�rja szemeit a f�ld m�ly�be, testdarabokb�l igyekszik apj�t, f�rj�t,
gyermek�t, szeretteit �sszerakni. Bizakod�ssal �s v�rakoz�ssal megy szembe minden
�tonj�r�val: - �H�tha � az?" - �s minden ember �jabb csal�d�s.
- M�gis �gy �rzem, megvannak, nem t�rt�nt bajuk!
Mi is legyen m�s az �rz�se szeg�nyk�nek? K�ts�gbeesetten kapaszkodik minden kis
h�rbe, sz�ba, �lomba, sejtelembe. N�ha mosolyog. Ilyenkor l�lekben vel�k
tal�lkozott. M�skor ki�ltozva v�gig szeretne rohanni az
122
eg�sz birodalmon: -�Hol vagytok?..." Mindenkit megk�rdez, aki idevet�dik, az �ton
meg�ll�tja az embereket, hogy nem tudnak-e r�luk, �s mindenki meg�rti, biztatja,
hiszen nem ker�l semmibe. �n is r�hagyok mindent. Belef�radtam a val�sz�n�s�g-
keres�sbe. M�r hamarabb belehullok a m�lys�gekbe, mint �. Az � sz�v�n �jszaka is
ott van valami par�nyi csillagf�ny szalma�gyunkon. Hozz�hazudom �n is a magam
kedv�t, hogy holnapra ism�t ereje legyen. Azt�n �n is b�zom, rem�nykedem, mert
k�l�nben mi�rt volt eg�sz �letem, �s mi�rt tov�bb csin�lni?...
Keresni, kutatni kellene �ket, de hogyan? Az elvesz�tett h�bor� teljesen
megb�n�totta N�metorsz�got. A vas�ti k�zleked�s megsz�nt. A s�neken v�r�s rozsda.
Az utakon csak amerikai g�pkocsik sz�guldanak, �s h�bor�vert n�met katon�k
vonszolj�k magukat. Sov�nyak, s�rg�k, r�ncos sz�j�ak, cammogok, f�ldet n�z�k.
R��rnek menni. Fekete gondot �s fekete �rny�kot hurcolnak magukkal. Fel se
pillantanak a lef�r�szelt telefonp�zn�kra, a gr�n�td�lta h�zakra, �s nem �rzik a
koromszagot. Mennek, oszlanak, elt�nnek. N�ha menek�l� karav�nokat l�tni gyalog,
szekereken. M�r a lovuk is alig b�rja a f�l�t. Hov�, merre? �k se tudj�k. Az utak
feh�r szalagja vezeti �ket. N�ha inger fut �t rajtam is, hogy k�zib�k �lljak,
menjek, keressem a gyermekeket, de hol, merre? �reg l�baimmal hi�ba vern�m az utak
por�t.
De tov�bb v�rni m�gse lehet! Ha megyek, ha v�rok, egyform�n v�gigszenvedem az utak
f�radalmait. Lihegek, �s csontjaim leh�znak a f�ldre. L�lekben utazom �jjel-nappal.
Puszt�tom magam n�m�n, beesett szemekkel, z�g� f�llel, roskatagon. Reggel
rem�nykedem, este elesem, �s elb�vok a s�t�ts�g m�g�.
Lassank�nt belef�radunk az �lland� fesz�lts�gbe. A f� m�r araszos, a rozsok,
gabon�k m�r kal�szt h�nynak, a
123
tavasz befordult a ny�rba, az erd�k f�ldig lombosak, a madaraknak k�lt�si gondjaik
vannak; de mi alig vessz�k �szre, mi t�rt�nik k�r�l�tt�nk. Csak a nap �ltet,
t�mogat, ha kisz�delg�nk a szabadba. Azt se tudja, mit kezdjen beteg
sz�ntelens�g�nkkel, er�tlens�g�nkkel. Vannak, akik m�r magukban besz�lnek. A n�k
v�ratlan mosolyg�kk� v�lnak, mintha sohase lett volna ilyen sz�p az �let.
Mosolybetegs�gnek lehetne nevezni ezt az �llapotot.
Egy nap azt�n j�tt a h�r, hogy magyar bizotts�g alakult Passauban a h�ny�d�
magyarok t�mogat�s�ra, �s igyekszik �sszehozni a sz�tszakadt csal�dtagokat. Eddig
harmincezer c�met, nevet gy�jt�tt �ssze. Milli� k�r�l van a N�metorsz�gban lev�
magyarok sz�ma, de mindenki azt hiszi, hogy a harmincezer k�zt vannak az �v�i is.
Az asz-szony err�l bizonyosan meg van gy�z�dve.
- Azonnal menjen, �s n�zze meg a n�vsort!
Passau ide negyven kilom�ter, �s csak gyalog mehetn�k. Egy nap nem lehet megj�rni,
sz�ll�st kapni pedig lehetetlen. Akit este f�l t�z ut�n az utc�n tal�lnak,
letart�ztatj�k az amerikaiak. Nem sz�m�t. Megyek.
�jszaka azonban d�h�s vihar kerekedik. �gy r�zza a sz�l a rozoga ablakokat, mintha
a szomsz�dos temet� �sszes ha^ttai s�rn�nak, hogy bocs�ssuk be �ket. A t�r�tt
t�bl�n be is sz�knek, �s �rzem, hogy egy-kett� mell�m b�vik a cserge al�. Hidegek,
mint a j�g, de sz�mba se veszem �ket. Megszokik mindent az ember ebben a
v�grendelet n�lk�li vil�gban.
Reggel ki se akar virradni. Szakad az es�, mintha cseberb�l �nten�k. �gy teszek,
mintha az �tra k�sz�l�dn�k. Ijesztgetem az asszonyt.
Erre szeg�nyke m�g � kezd vigasztalni, hogy nincs azoknak a gyermekeknek semmi
bajuk. Nem kell mindj�rt a legrosszabbra gondolni! Meg van ijedve. Mi lesz, ha
nekem is valami bajom t�rt�nik?
124
M�snap kider�l. Harmadnap is gy�ny�r� az id�. Az asszony azonban a l�tszat�t is
ker�li, mintha a gyermekekre gondolna. Csak az arca v�konyabb �s feh�r, a szemeinek
nem b�r parancsolni. Minduntalan rajtakapom, hogy n�luk j�r az esze, de a sz�j�b�l
visszat�r a sz�. Egyed�l viaskodik. L�tom �s hagyom. Vajon mennyire k�pes?
Lehet, hogy m�gis van t�lvil�g.
- Aut�busz! Minden szerd�n aut�busz megy Jan-delsbrunnb�l Passauba! -
lelkendezik az asszony.
�jra boldog. Bizakod� �s sug�rzik. A rem�nys�g napr�l napra fokoz�dik benne, m�r-
m�r t�lcsordul, �s sz�zszor is hallom, hogyha megtal�ltam a gyerekeket, ne is
j�jjek haza, keressem fel �ket, ak�rhol vannak, hozzam magammal...
A k�vetkez� pillanatban a tan�t�n�nek magyar�zza k�zzel-l�bbal, hogy hov� megyek,
aki viszont magyarul nem tud egy sz�t se:
- Mein Mann gehen�! Passau... Gyermekek!
D�lut�n kider�l, hogy m�r nincs hely az aut�buszon.
A vil�g�rt meg nem mondan�m neki.
?
Az indul�s napj�n az erd� sz�l�ig k�s�r, �s m�g ut�nam ki�ltja:
- J�l vegye sz�mba �ket!
T�rik-szakad, fel kell jutnom arra az aut�buszra.
Egy�rai v�rakoz�s ut�n kider�l, hogy nem aut�busz, hanem fag�zas, kimustr�lt
teherg�pkocsi, melyen valaha borjakat sz�ll�tottak. Sz�raz �r�l�k�k most is rajta
hervadozik. Kincs az ma mindenk�ppen. Valami sof�rf�le piszk�lja, motoz rajta.
Cigarett�val pr�b�lkozom, de el-
125
z�rk�zik �s Schwarz �rhoz, a tulajdonoshoz igaz�t, aki bizalmasan mindj�rt
kijelenti:
- Ha az �r maga a r�mai p�pa...!
Egyel�re nem tartom c�lszer�nek a r�mai p�pa becs�let�t v�delmezni, hanem
vissza�vakodom a masin�hoz, �s alig p�ffent egyet-kett�t, m�r rajta is vagyok
els�nek, �s �lvezem Schwarz urat, akit a t�meg egyszer�en f�lresodort az �tb�l.
Hadd kiab�ljon, m�g t�d�gyullad�st kap. Visszaord�tom �sszes angol sz�k�szletemet,
�s r�gy�jtok a neki sz�nt szivarra:
- Well! Go on, �reg sz�rny!
Csak angol lehetek. Az utasok gy�l�lettel n�znek fel r�m. �gy teszek, mintha sz�t
se �rten�k n�met�l. Hadd k�nny�tsenek a sz�v�k�n. H�tha egyszer megh�l�lj�k az
angolok, hogy egyszer �rt�k is szenvedtem!
Nincs m�s m�d, vinni�k kell engem is. Schwarz �r minden meg�ll�n�l mond valamit, de
�n tov�bb se tudok n�met�l. Csak a fele�t ut�n jegyzem meg, miut�n bed�gl�tt a
taliga:
- Feucht ist das Holz, Herr Schwarz!
Schwarz �rnak leesik az �lla.
- N�met az �r?
- Nem, csak �sz�vets�ges"!
Schwarz �r, aki szint�n menek�lt, cseh�l kezd im�dkozni �rtem. N�h�ny tal�l�
kifejez�ssel illetem �rte, de mire Passauba �r�nk, m�r j� bar�tok vagyunk.
H�t ez volna Passau! A szent v�ros, a p�sp�kv�ros a h�rom foly� ment�n. Nagyon sz�p
a fekv�se. A Dun�n magyar haj�k amerikai lobog�val, feket�re �rett usz�lyok.
Egyszer a passaui p�sp�k magyar hercegpr�m�s akart lenni.
A sz�k utc�kon egym�st �rik az amerikai g�pkocsik. Kir�nak a sz�zados, �don
k�rnyezetb�l, sz�k Durchgan-
126
gokb�l, patin�s falak k�z�l. Valaha itt is k�ny�r�gtek, hogy a magyarok nyilait�l
ments meg, Uram, minket.
Ma a magyarok gazd�tlanul h�ny�dnak az utc�kon, tereken, Duna-parton. A katon�kon
az egyenruha a v�g�t j�rja. Sok az ember, �s piszkos, mint az �rv�z sz�l�re
kivetett hab. Ide is ver�d�tt mindenf�le n�ci�. F�radts�g, rongy, mocsok, ki�hezett
testek, kusza szemek �s zil�lts�g mutatja a sorsukat. A kapu�bl�kb�l a m�lt
hullaszaga �rad nyirkos�n. A k� �s er�tlen vakolat v�rosa t�mj�nszaggal �s
sekrestyedohhal. A �valaha sz�p voltam" v�nasszony hangulat�ra kell gondolnom. D�m,
sok templom, p�sp�k�k, reverend�k, lek�zdhetetlen egyh�zi tekint�ly. Illetve l�ttam
egy biciklis ap�c�t is. S�t�t boltocsk�k t�mege. Feh�r Ny�l �s B�r�ny-sz�ll�k,
k�kelle-rek, denev�rtany�k, keser� cirokl� a kancs�kban. Mellette b�s magyarok
�ld�g�lnek, gondolkodnak az �kl�k�n.
�rdekes vil�g, de nem �rek r� megfigyelni. A fut� k�pek csak �tsuhannak rajtam.
Mir�l is nevezetes a v�ros?... Mindegy. A gyermekek! Hol is lehet a Hoch-strasse, a
magyar komit�?
- Igen. A l�pcs�k�n f�l! K�sz�n�m!
Magyarok mennek el mellettem. Val�sz�n�leg �k is onnan j�nnek. Meg kellene
k�rdeznem, hogy tudnak-e a gyermekekr�l. K�l�nben minek? Bizonyosan megtal�lom �ket
a n�vsorban. Bizonyosan!...
T�relmetlen vagyok. Mindj�rt d�l, �s h�tha bez�rj�k a hivatalt! Hajszolom magam
hegynek fel. Gyorsan, gyorsan! Legy�nk t�l a k�ts�geken!
Kiz�rt eset, hogy meg ne tal�ljam �ket. Az �rd�g ezeket a meredek l�pcs�ket! L�baim
rogyadoznak, az erek ki�tnek homlokomon, sz�jam lefittyent, mint egy kanonok�,
gerincem f�j �s kev�s a leveg�. Mindegy, ha sz�zszor z�ldet-vereset l�tok is! Csak
el�re!... Benne vannak
127
a n�vsorban!... M�r �ti is a tizenkett�t... Valakinek csak kell lennie a
hivatalban, ha be is z�rj�k, �s ha - be is kell t�rn�m az ajt�t...!
- Igen. A Hochstrasse! No, h�l' Istennek!
A szoba tele emberrel. Minden�tt magyar sz�. Agg�d�, bizakod� ap�k, any�k,
gyermekek hajlanak az �vekbe. Mindenki elm�ly�lt �s titkos, gondterhes. Idegesen
keresnek. Mutat�ujjak, ceruz�k reszketnek, az arcok s�padtak, mint a pap�r.
N�melyik felujjong. Nyomra akadt. Boldog. Szeretn� mindenkinek elbesz�lni. A
t�bbinek sz�razabb lesz a sz�ja t�le. Cs�gged�s �s kev�s �r�m. Mindenki k�l�n
trag�dia �s k�l�n sors. N�zem �ket lihegve, magamb�l kikelten, �s nem merem a
kisasszonyt�l elk�rni az �vet. H�tha hi�ba!... Nem, nem, az nem lehet!...
- Az Ny bet�st �s a B bet�st, kisl�nyom! Nem is tudom, melyik a s�rg�sebb!
-AB k�zben van. De tess�k le�lni, hiszen alig �ll a l�b�n! ... Itt van az N-lista.
Minden nevet tess�k megn�zni, mert a lista naponta v�ltozik!
Egyel�re s�rga k�dbe borul a vil�g, hi�ba teszem fel a p�paszememet. Att�l van,
hogy az agy hozz�loccsant a kopony�hoz. �gyetlen�l tartom a n�vsort a kezemben,
mintha nem tudn�m, mit kezdjek vele. A kisasszony elfordul. Sokan s�rgetik �s
b�znak benne. Valaki az N bet�t ki�ltja. Ijedten b�vok bele, de a bet�k
�sszefutnak, mintha fekete bubor�kok voln�nak, �s nem akarnak meg�llni a sorok.
Lassan higgadnak, tisztulnak. A nevek bele�gnek az agyamba... �risten, mennyi
�Nagy"! Csak akit �n keresek, az nincs. Hi�ba kezdem �jra h�romszor is. Nincs!
Nincs �s nincs!...
Kezem lehanyatlik, fejem el�ret�rik. J� volna elaludni!
128
Hogyan fogom szeg�ny asszonynak otthon megmondani? Mi lesz szeg�nyk�vel?... Igen,
aludni! Aludni
- Hogyan, kisasszony? P�r h�ten bel�l �jabb list�k esznek? Ausztri�b�l is?...
Hiszi, hogy megtal�lom? J� lelek maga, kisasszony!... H�rek Magyarorsz�gr�l,
kif�ggesztve a bej�ratn�l? Megn�zem azokat is. Hogyne'
Az ajt� el�tt a gyepen magyarok falatoznak, pihennek porosan, sov�nyan,
elgondolkodva, haz�tlanul Csendesen lerogyok k�zib�k.
129
HUSZONHARMADIK FEJEZET
Ny�r kezdete.
Gy�ny�r� id�. Teljess� v�lt az �let. Minden mozog, l�legzik, dolgozik, k�zd,
v�ltozik. Fa, bokor, r�ti vir�g, bog�r, lepke, v�z, napsug�r, mad�r, a f�ld minden
l�nye ismeri �tj�t �s c�lj�t. Kiteljes�l benne az �l� t�rv�ny. Minden f�sz�l
kinyilatkoztat�s.
M�skor mag�val ragadott, f�lemelt, gy�ny�r�s�gem volt, kib�k�tett az �lettel. Ma r�
se gondolok. A z�lds�g-�s gy�m�lcs�hs�g kib�rhatatlan er�t vett rajtunk, �s ma j�tt
a h�r, hogy meg�rett az �fonya. Neh�z a mell�nk a v�gyt�l, ahogyan J�nossal az erd�
fel� cs�rtet�nk. S�v�rgunk a z�ld ut�n, �s szinte kin�zz�k a f�ldb�l azt a p�r f�
sal�t�t, z�ldhagym�t, �rva retkecsk�t, ami itt-ott, arasznyi �gy�sk�kban az ablakok
alatt szomorkodik. A l�t�s�t�l is �tszellem�l�nk, mint az �z az els� r�gyek-t�l.
Ezek az erdei parasztok messzi f�ldr�l hozz�k a z�lds�get. Nekik nem hi�nyzik, de
benn�nk v�gyakat, �lmokat okoz, �s benyomul a k�pzeletbe. Izgalom futja be az agyat
egyetlen �szt�v�r retek l�tt�ra. Akinek nem jut, belehalv�nyodik, �s s�t�ten les�ti
a szemeit. Ilyenkor �rtj�k meg �zsaut. Ragyog� szemekkel besz�l�nk flek-kenekr�l,
csirkeh�sr�l, sp�rg�r�l, paradicsomr�l, barackr�l, sz�l�r�l, �reg borokr�l, �s
eg�sz test�nk belereszket.
�s most - �risten! - itt van az els� �fonya!
R�g�ta less�k, mikor kapja meg s�t�t ac�lf�ny�t, k�l�n�s erdei �z�t. Eddig a
levelek al� rejt�z�tt hamvasan �s �rintetlen�l. Most r�megy�nk J�nossal. Titokban,
hogy
130
a t�bbi ne tudjon r�la, �s nek�nk t�bb jusson. S�ta leple alatt der�tett�k f�l,
hogy mit v�rhatunk az erd�t�l. M�r a m�ln�t is sz�mon tartjuk. Az fogja felv�ltani
az �fony�t. D�sk�lni fogunk az erdei gy�m�lcs�kben, hogy a gomb�t ne is eml�tsem.
Felvirradt szeg�ny, haz�tlan magyaroknak!
- Te erre menj, J�nos! �n majd a t�ls� erd�r�szt j�rom meg.
Moh�n kapom be az els� szemeket. A gyermek �s az �llat gy�ny�r�s�g�vel. F�nyt kap
t�le a szemem. A gy�m�lcs befesti kezemet, sz�jamat. A pillanat teljesen az eny�m.
Ha elm�lik, megism�tlem. Beosztom, j�tszom vele, �s kezdetleges �r�m remeg bennem.
Azt�n �vatos, ravasz leszek, mint a vad. �nmagukt�l hegyez�dnek f�leim, pillant�som
sanda, gyanakv�. Vill�mgyorsan f�rk�szem �t az �gak sz�ved�k�t. Mozdulataim
nesztelenek �s surran�ak. A megfesz�tett �rz�kek vil�goss�g�val �szlelek mindent,
ami k�r�lvesz. A szerz�s szenved�lye vesz er�t rajtam �s alakoskodom.
Ez itt j� hely. Messzir�l k�k lobot vet az �fonya. Csak ne j�nne senki!
A puha moh�n odasettenkedem, �s nekihajlok a bokroknak. Kopogva hullanak a
s�r�tszer� bogy�k a pl�h-dobozba. Hajlom, hajladozom. M�r magamt�l is sajn�lok
minden szemet. Ak�r liternyit is ig�r ez a tiszt�s... csak ez a J�nos ide ne
j�nne!... Milyen gy�ny�r�, teljes szemek!...
Az id� m�lik. Derekam nyilaldosik a sok g�rb�l�st�l, fejem is el�reb�logat m�r,
mint a medv��. K�nosan egyenesedem ki. Az �rd�g vigye el, milyen szapor�tlan dolog
ez az �fonyaszed�s! L�baim is reszketnek, de nem lehet abbahagyni. Al�hajlom, �s
�gy n�zek �t a bokrok s�r�j�n. Fekete csillog�s a levelek alatt megb�jt sok bogy�.
Szerencs�m van. Itt m�g nem legelt senki.
131
A behull� napt�l f�nyekben �szik az erd�. A sz�legyenes feny�k bronza, �des�ge,
illata elvar�zsol, az �rintetlen mohgyepek k�l�n�s vil�ga vesz k�r�l sokmilli� �ves
sz�ps�g�vel. A term�szet nagy k�rfut�s�nak lend�let�be ker�ltem, �s csoda minden
pillanat.
Azt�n �jra nem l�tok, nem hallok semmit. Teljes �szintes�ggel vetem ism�t magamat
az �fonya ut�n. G�tl�sok n�lk�l, teljes feloldotts�ggal, ahogy illik. A k�vetkez�
pillanatban lehet, hogy azt mondja a hal�l: �Hagyjuk abba, tata!" - de most csak az
�fonya van. J� j �gy. Ez a moh�s�g. Pontosan be�llottam �n is a sorba, i mint
minden l�ny, �s nem �ltatom magam emberi kiv�- j teless�ggel, amivel �nmagunkat
megk�t�zt�k. Ember!... n�zz�nk csak k�r�l Eur�p�ban, m�rj�nk fel mindent, ami az
emberre mutat, �s k�rdezz�k meg ny�ltan: Ki volt az els� szam�r, aki kital�lta,
hogy a teremt�s koron�ja j vagyunk?
Hah! Milyen d�s bokor! Kit�pem a f�ldb�l, �s �gy ; harapom le r�la a gy�m�lcs�t,
hogy a kezem meg ne fert�zze. Milyen r�gen volt, mikor m�g �gy cselekedt�nk! V�gre
visszatal�ltam az �let igazi �tj�ra. Vajon meg�rem-e, hogy majd �n is �lni
tudjak?...
Ki�lt�s rian �t v�ratlanul az erd�n. M�r annyira belekapcsol�dtam az erdei �letbe,
hogy a b�r�m is beler�ndul az ijedts�gbe.
- Te vagy, J�nos?
- Tal�lt�l j� helyet? Itt sehol semmi!
- �n is hi�ba m�szk�lok. �fonya van b�ven, de �retlen.
Fa m�g� h�z�dva v�rom meg, m�g t�volabb cs�rtet, majd bolond leszek ideh�vni �s
leszedetni vele saj�t �fony�mat!
Pirulva �bredek magamra. H�t m�r ide jutottam? P�r szem vadbogy��rt hazudok,
f�lrevezetem a bar�tomat, �s
132
csattog� fogakkal szinte marni tudn�k irigyen, s�t�ten, elsz�ntan? K�pes voln�k
hus�ngot, szikladarabot ragadni, �s v�r fut a szemembe, izmaim csom�sodnak �s
forr�s�g t�lti meg a sz�mat, mint az �sember�t. H�t ilyen hamar vissza lehet
zuhanni a neveletlen korszakokba? H�t csak ennyi vagyok?
Harag fog el, �s torkon fogom saj�t lelkiismeretemet: Vissza! Nem �ri meg ez a p�r
szem gy�m�lcs �s semmi sem, hogy �nmagadat odaadd �rte.
K�r�ln�zek, mit lehetne tennem. Valami engesztel� cselekedetre van sz�ks�g, ami
ism�t felemel, �s a k�vetkez� pillanatban sz�les lend�lettel sz�rom ki a keservesen
szedett gy�m�lcs�t, majd beki�ltok az erd�be:
- Ide jere, J�nos! Van itt b�ven �fonya!
Be fogom vallani, hogy mi t�rt�nt. Megal�zom �s megb�ntetem magam.
Megh�kkenve veszem �szre, hogy az erd� is mintha megtagadott volna. Eg�szen
elv�ltozott. A f�k ellens�gesek �s merevek, a sz�nek elfakultak, a mohos k�vek
mintha borotv�latlanok voln�nak, foszlott, r�t mohasapk�jukat kem�nyen a fej�kbe
h�zt�k. A mad�r arra se m�ltat, hogy r�m pottyantson. Megint a beteg feny�. L�baim
alatt ropognak a sz�raz t�levelek. Kietlen, mag�nos vagyok. F�ln�zek a napra, hogy
az is nem alszik-e ki f�l�ttem? Egy k�gy� menek�lve cs�szik tova. R�m lesett, de a
t�rsam cs�rtet�s�re elt�nt.
Moh�n �rkezik J�nos is.
- Mutasd, mennyit szedt�l!!!
- Bizony �n... Csak most tal�ltam erre a helyre.
- Megetted, mi? L�tom a sz�don... Iden�zz!... M�dja van az �fonyaszed�snek!
K�t maroknyi savany� bogy� el�g hozz�, hogy ez az ember f�l�m kerekedj�k.
Pillanatok alatt birtokba veszi a ter�letet. �letreval�. Nem olyan szam�r, hogy
v�logassa,
133
hol keser�bb az �let. Kiles a szeme sz�re al�l, meg�llap�tja, hol t�bb az �fonya,
�s sz�val tart, m�g oda�szrev�t-lenkedik.
De lehet, hogy csak �n k�pzelem �gy.
- Menj a tiszt�s m�sik sark�ra - biztat -, nehogy elfoglalja valaki!
- Szedd csak! �n kiss� pihenek.
Aj�nlja, hogy gy�jtsak r� a saj�tomb�l, �s ha m�r nem szedem az �fony�t, minek
�llok a vizes moh�n, mi�rt nem �l�k le az alatt a gy�ny�r� feny� alatt, ahov�
sz�pen bej�tszik a nap, �s n�zzem azt a sziklacsoportot a h�tam m�g�tt.
- Igazi �r�nak �s fest�nek val� benyom�sok! - lelkesedik, k�zben pedig lihegve
d�lja a bokrokat.
Arcom, lelkem s�t�tebb lesz, mint maga az erd�. Elindulok c�ltalanul.
- Hov� m�gy?
- Csak k�r�ln�zek.
- Ki�lts, ha valami j� helyet tal�lsz!
Befordulok a s�r�be �s elkacagom magamat.
Az �letversenyt sohase adja fel az ember. Csak az�rt is megmutatom, hogy nem
maradok alul az �fonyaszed�s ben, �s J�nost megfosztom apr� �r�m�t�l, hogy
diadallal vonuljon be kis k�z�ss�g�nkbe. Mi az �rd�g�rt vagyok az erd� fia, ha m�g
ennyit se tudn�k? Hamar let�rl�m a kigy�l� p�rt halv�ny arcodr�l, J�nos!
Minden �rz�kemet megfesz�tem �s nem gondolok arra, hogy egy embert akarok leg�zolni
kicsinyes indulatb�l, magam m�g� k�nyszer�teni. Magamat rombolom vele, �s b�n
minden mozdulat, de mi�rt ne legyek �n is egyszer ravasz, er�szakos, k�m�letlen?
Az ott, az a napverte r�sz az erd� sz�l�n sokat �g�r. M�g nem g�zolt senki bele.
Mindenki az erd� k�zep�be rohan, az �vig �r� �fonyas�r�be, ahol a legt�bb a val�134
szinuseg es a kil�t�s. A sz�leken meg se �llnak, hiszen ott t�ls�gos�n szem el�tt
van a gy�m�lcs, �s nem rem�l senki semmit. Ezt a t�ved�s�ket kell kihaszn�lni. Azt
a kis er-donyulv�nyt meg se l�tja senki. P�r ugr�ssal m�r ott is vagyok.
K�k a hely az �rett �fony�t�l.
M�g egyszer k�r�lf�lelek, �s r�vetem magamat. Olyan fesz�ltek erz�keim, hogy
t�zannyi �fony�t l�tok, �s fekete, kek lobok r�mlenek el szemeim el�tt. �jszaka is
l�tni togom majd, ha sajg� csontokkal a szalm�n fekszem De most nincs id� egy�bre
gondolni. Szedni, szedni, ha sz�zszor beleszakad is a derekam.
N�h�nyszor m�gis felver bennem a jobb �rz�s, valami er�tlen bels� tiltakoz�s, de
m�r elragadott a furcsa harc szenvedelye, �s rohamosan telik a doboz.
Otthon, Erd�lyben erre a c�lra k�sz�lt f�s�kkel szedik az �fony�t. Ujjaimat �n is
ilyen form�ba g�rb�tem, �s a m�dszer bev�lik.
- J�ska! - hallom �jra.
T�lem ugyan ki�ltozhatsz! Szedni, csak szedni!... Az erd� f�i m�r forognak sz�d�l�
szemeim el�tt, a k�vek k�takkor�ra duzzadnak, a p�fr�nyok, mohok z�ld sikka folynak
�ssze, �s f�radtan f�jom magam el� a l�legzetemet. A vil�g�rt egyetlen szem
gy�m�lcs�t meg nem ennek, hogy azzal is t�bb legyen. F�lig m�r a pokol� vagyok, de
a doboz mindj�rt tele van.
Mikor azt�n k�szen vagyok, hideg ujjakkal n�zem meg az oramat... K�r, hogy nem
hoztam m�g egy ed�nyt Milyen bolonds�g volt ki�nteni az els� szed�st' M�g p�r perc,
�s �n ki�ltom:
- J�nos! Menn�nk kell! Mindj�rt d�l!
Otthon eb�dre �g�rt�k az �fony�t, �s neki is abba kell hagynia.
Kics�rtet � is az �tra.
135
Loppal egym�s ed�ny�be n�z�nk. Szemeim felvillannak. J�nosnak beromlik az arca, �s
leverten bandukol mellettem. T�rdeim vastagok a f�radts�gt�l, de ki t�r�dik vele!
Nem b�rom meg�llni, hogy bele ne sz�rjak:
- Te mivel t�lt�tted az id�t, J�nos?
K�tr�t g�rb�lve m�szunk ki a hegyen az iskol�hoz.
Nem �rdekel az amerikai plak�t a deszkapal�nkon a dachaui n�ci t�bor
sz�rny�s�geir�l, �s alig pillantok r� az emberroncsok, hull�k halmaz�ra, alatta a
figyelmeztet� felirata: - �Don't fraternize!" Arra gondolok, hogy p�r perc m�lva
itt van a lesz�mol�s pillanata k�zt�nk.
A l�pcs�k�n m�g el�re is engedem J�nost, �s sz�nd�kosan elmaradok. Hadd essenek r�
k�v�ncsi t�rsaink, �s ut�na ann�l nagyobb legyen a diadalom!
Percek m�lva l�pek be �s l�tom, hogy - elk�stem.
J�nos m�r �nzetlen�l, a seg�t� ember �r�m�vel k�n�lgatja az �fony�j�t:
- De h�t legal�bb k�stolj�tok meg!
Mindenki t�lti, pazarolja. Maguknak alig hagy valamit.
�n pedig r�rogyok f�radtan egy sz�kre, �s sz�gyellem magamat.' Hallgatom, hogyan
z�r�gnek az �fony�k, �s porosodik be minden f�ldre lehullott hamvas bogy�cska.
136
HUSZONHARMADIK FEJEZET
Tivadar riaszt fel: - K�rty�zunk?
K�rty�zni j�. Jobb, mint a szerelem. Mint az �let �sszes gy�ny�r�s�gei. �des, mint
minden b�n. Feled�s es vigasztal�s. M�reg �s j�t�tem�ny. M�mor �s hazugs�g �nmagunk
meglop�sa. Szenved�ly, amely �nmag�ban gy�ny�rk�dik. K�rty�zni annyi, mint legal�bb
m�l� id�re becsapni a sorsot �s a hal�lt. Elorozni t�le n�h�ny orat, m�g a h�tunk
m�g�tt kibicel. Mindig bev�rja a parti veget. Esetleg a revansot is. L�gerek �s
menek�lt parlamentek v�d�angyala. Ha a haj�d s�llyed, k�rty�zz�l, m�g a sz�don
bezudul a v�z. Ha szemed kopog az �hs�gt�l j�tssz�l! Ne t�r�dj vele, hogy
mindenedet felfalta a t�z' elaztatta a v�r, megette a h�bor�, �s tal�n �desap�d
teste temetetlen�l hever valahol, feles�ged sikoltva menek�l a meggyalazas el�l,
gyermekeidr�l semmi h�r, �s el�tted m�r csak a szakad�k.
- Ossz, Tivadar!
Ne gondolj vele, hogy egyetlen rendelettel haza�ru-lokka, h�bor�s �s n�pellenes
b�n�s�knek ki�ltottak ki otthon mindannyiunkat, �s minden�nket elkobz�sra iteltek.
�gy akarta a bolsevizmus, amely most majd rajtunk csemeg�zik. Hogy Buda nagy r�sze
romokban hever, nyomorban az orsz�g, a f�ld m�veletlen, mindenkit leigazoltatnak,
�rtatlan emberek ezrei t�nnek el, �s a kalocsai ersek �l! Ne higgy m�g az ingednek
se!
- Ossz, Tivadar!
- Ossz ma, holnap �s mindig! Szakadatlan!
T37
-Veszem!... Nekem m�r �gysincs mit vesz�tenem! Piros a v�r�s!... Kontra?... Csak
az�rt is rekontra! Ha vakra s�rja mag�t a feles�gem... Hogy mondod?... Hogy a
fentiek tulajdon�t k�pez� f�ldbirtokok f�lszerel�se az �p�letekkel egy�tt az
�llamra sz�ll �t, �s az �llam� lesz a bels�s�g is.
- A lak�h�z �s hatsz�z n�gysz�g�l meghagyhat� a visszamaradt csal�d r�sz�re.
- De csak m�lt�nyos esetben!
- Mi az a �m�lt�nyos eset"?
- Kezdj�k m�r!... Ki h�v ki?
- Sz�val rekontra... Legyen h�t rekontra! Tromfot! M�g egyszer tromfot!...
Rend�r! �jra tromfot!
Akkora a fesz�lts�g, hogy ha m�h sz�llana az orrunkra m�zet keresni, azt se venn�k
�szre.
-V�rj! El�sz�r bil�nc!... No most! Ett�l f�gg minden! ...
Az �kl�k d�nd�lnek az asztalon.
- Nyertem!
- Hogy lehet ilyenkor sz�nt bontani? Ilyen h�lyes�get!
- Nekem mondod?
- De urak, urak! Ilyen kicsis�g�rt!
Az ellenfelek felz�rk�znak. Feh�r orrukat �sszetartj�k, mint a kak�sok. Z�ld f�nyek
pattognak a szemekb�l. A merev �kl�k feket�k. Az idegek betegen zsonganak. A l�t�s
s�t�tedik. Az asszonyok szeme ijedten feh�rlik. M�g egy-k�t pillanat �s... Ha ma
nem, holnap... Ossz csak, Tivadar! Kell egy kis v�ltozatoss�g az �let�nkben.
K�rty�zni j�! Egym�st d�lni, puszt�tani, legal�bb k�pletesen. Kiadni magunkb�l a
keser�s�get, b�b�natot �s gondokat, hallgatni a fekete v�r szav�t, m�g megsiket�ti
f�l�nket, �s els�t�t�ti agyunkat, hogy ne l�ssunk, ne kelljen gondolkodni. Ossz,
am�g egyetlen neh�zlelk� ember van a vil�gon!
138
- Mi az m�r megint? Mit zavartok?
- Jertek �t, urak, a m�sik terembe! Megj�tt az �ssze�r�st rendelet. Ki kell
t�lteni.
A k�rty�k sz�td�lva maradnak a kopasz asztalon M�r senki se gondol r�juk.
Vajon mit akarnak azzal a rendelettel?...
139
HUSZON�T�DIK FEJEZET
Arr�l van sz�, hogy akarunk-e hazamenni? Amit be�runk, az k�telez�.
- Hogy lehet ilyent k�rdezni is? Term�szetes, hogy mindenki haza akar menni!
- De nem a b�rt�nbe, esetleg a hal�lba, elvakult bosz-sz��ll�k kez�be, a
cs�csel�k gar�zd�lkod�sa k�z�! Addig nem lehet er�ltetni a hazamenetelt, am�g
otthon nincs rend, t�rv�ny, jog- �s �letbiztons�g!
- Ha v�d van ellenem, minden elfogulatlan t�rv�ny �s b�r�s�g el� oda�llok
sz�vesen, de nem akarok vil�gn�zeti �s politikai Szent Bertalan-�jszak�k �ldozat�ul
esni!
- V�llalni kell, ami otthon r�nk v�r, vagy magunkat sz�m�zni, ki tudja,
meddig!... Vagy egyszer�en azt �rod be, hogy nem akarsz hazamenni! Az elhat�roz�sa
k�vetkezm�nyeit term�szetesen mindenki maga viseli!
- Ameddig az oroszok benn vannak, addig nem megyek!
- Akkor �rd be!
- Azt hiszed, nem �rom be?...
- Ne civ�djatok! Ezt a k�rd�st meg kell besz�ln�nk, �s lehet�leg egys�gesen
kell elj�rnunk!... Itt van mindenki?... Hol van Hejo Pali?
- H�vom �n!
Megyek, hogy legal�bb addig ne l�ssam a k�nz� vaj�d�st, amely az embereket gy�tri,
a nagy tan�cstalans�got. Senki sincs k�zt�nk, aki ne szenvedne titokban vagy
ny�ltan a honv�gy miatt. Soknak m�r l�tom�sai vannak az otthonr�l, �s a v�gy
csordul ki a sz�j�n. A teste hideg, de
140
lelke �trep�li a t�vols�gokat, bej�rja a kedves helyeidet, hegyeket, v�lgyeket,
puszt�kat, tany�kat, nyelv�n �rzi a v�z, f� �z�t, sz�nt-vet, gabon�j�t figyeli,
�jra saj�t kenyer�t eszi, hivatal�ban �l, letett munk�j�t v�gzi. Ilyen
d�lib�b�letet �l, hogy kiv�rhassa a holnapi napot. Birk�zik a kedvez�tlen h�rekkel,
�zi mag�t�l, vitatkozik vel�k, �s m�gis marj�k, fogyasztj�k. K�nl�dva keresi a
megnyugtat�st, biztat�st, hogy v�rzik bele az agya, de hi�ba menek�l. Nincs az az
�rckopors�, hogy a f�rgek meg ne tal�lj�k benne a holttestet. �nmagunkban hordozzuk
saj�t megsemmis�l�s�nket.
Az �reg Hejo a dombtet�n �ll, �s k�r�l�tte a ny�r d�s teljess�g�ben. A f� m�r kasza
al� �rett, duzzad benne az �let. M�hek, pillang�k rajai, bogarak j�rj�k a napsug�r
gy�ny�r�s�g�ben. M�g az ablak�veg is megzend�l a r�hull� aranypermett�l. Kormos,
s�t�t lelk�nket is �ts�ti, kivil�g�tja. A v�n erekben megmozdul a v�r, �s legal�bb
pillanatra elfeledj�k, hogy itt csak idegen n�p szemet�ben turk�lunk.
A sz�jam t�tom, �s m�gse sz�l�tom meg az �reg Palit, aki elm�lyedve n�zi, hogyan
v�gja h�rom asszony a f�vet. Nem zavarom meg, mert tudom, mi megy v�gbe benne.
Aranyb�l van m�g az �rny�k is k�r�l�tte.
Meg is mozdul, �s kiveszi a kasz�t egyik asszony kez�b�l. Els�pad, sz�ja sz�raz, �s
elsz�k�l� szemmel bele-harsantja a vasat a f�be.
M�g az �n testemen is �tborzong a gy�ny�r�s�g.
Mindj�rt a sarkadba �llok, Pali! - akarom mondani, de Hejopapi ura hirtelen eldobja
a kasz�t, �s lehorgasztott f�vel elindul a szomsz�dos erd�cske fel�.
Az asszonyok csod�lkozva tal�lgatj�k, hogy mi t�rt�nhetett ezzel a magyar �rral.
Csak �n tudom, hogy a v�n Hejo s�r �s nem akarja, hogy m�sok is l�ss�k.
141
H�t menj csak, Pali, �s birk�zz�l meg az angyaloddal. Az erd�ben, egyed�l, mint a
b�l�ny a sz�zados f�kkal, amelyre valaha eleid vad�sztak a B�kkben...
Ha m�sk�ppen nem megy, a holttestedet majdan hazavissz�k.
- A k�vetkez� rovat, hogy hov� akarsz hazamenni!
- �n... term�szetesen csak Erd�lybe! Nekem m�sutt nincs keresnival�m. Ott
sz�lettem, odaval� vagyok, m�ltam, csal�dom, a sz�zadok, az eg�sz l�t odak�t.
- Igen, de Erd�lyt az oroszokkal k�t�tt fegyversz�net �rtelm�ben val�sz�n�leg
Rom�nia kapja meg, �s neked nem volna tan�csos oda hazamenned!
- N�zd, Dezs�! Ezt te nem �rted. Az lehet, hogy amit mondok, a mai vil�gban
�rthetetlen, vil�gt�l elmaradotts�g, de ha sz�z hal�l v�r r�m, akkor is csak
Erd�lybe!... M�s ott a leveg�, az �g, a f�ld, emberek, �llatok, n�v�nyek, k�vek,
v�z, csillagok, sz�l, �r�m, szenved�s. M�g a b�n is... Lehet, hogy a testem tal�n
nem mehel haza, de elmegy a lelkem bizonyosan. Sok ilyen �rva l�lek �li meg n�lunk
a f�kat, r�gi h�ztet�ket, mint a madarak!... Mosolyogsz, Dezs�?... T�rv�ny �s
l�nyeg ez n�lunk, mir�t a bog a f�n, mint ahogy a szikla szikla marad, ak�rhov�
h�nyj�k az elemek, az arany arany a f�ldben, jegyes kez�n, vagy halott ujj�n a
kopors�ban. Mi hazamegy�nk, ak�rhol rendezz�k is el kih�lt tagjainkat!
- De a j�zan �sz is azt mondja...
- J�zan �sz? Ne kacagtasd magad!
- De egyel�re csak Magyarorsz�gr�l van sz�. Be�rom a pesti c�medet.
- �rhatsz t�lem ak�rmit!
F�radtan az ablak�b�lbe h�z�dom.
142
Napokig a honv�gyhull�m puszt�t k�zt�nk.
Olyan, mint a l�z. El�j�n, �tf�ti minden porcik�nkat. Val�s�gos lelki viharok
z�gnak v�gig rajtunk. Mindenki mag�val hozta az otthont, apr� r�szletekig agy�ba
v�sve. Hurcolta harctereken, idegen n�pek f�ldj�n, d�delgette, sz�p�tgette.
Egyetlen j�t�tem�nye �s t�masza volt. Hozz� menek�lt a gazs�gok, borzalmak,
pusztul�s �s gy�tr�d�sek el�l. Vele �l, vele hal. Miatta k�zd a vinnyog� h�rek �s
elk�pzel�sek r�meivel is, hogy mi lehet otthon. Nem lehet el�le elt�nni, m�g
emberek maradunk. Kiirthatatlan bel�l�nk.
Vannak er�sek, kem�ny f�rfiak, akik vaslogik�val hadakoznak ellene. Idegzet �s id�
k�rd�se, hogy meddig b�rj�k. Kit el�bb, kit k�s�bb, de mindenkit meg�r�l az �r�k
malom. Ma m�g d�h�sen vit�znak, hogy nem lehet hazamenni, m�g idegen megsz�ll�s
van, a szenved�lyek �s �szt�n�k el nem csitulnak, am�g bizonytalans�g fenyeget,
am�g v�gleg nem d�ntenek Magyarorsz�g sorsa fel�l - m�snap azt�n hirtelen n�ma
lesz, t�preng�, �s keresi a mag�nyt. Olyan, mintha kik�lt�z�tt volna bel�le a
l�lek. M�r t�bb� nem mondja, hogy mit keressek otthon, besz�ltem egy f�lkar�
z�szl�ssal, aki kisz�k�tt, �s rettenetes dolgokat mes�l... M�r t�bb� nem ripakodik
r�d, hogy: -�Mondd meg, hov� menjek, hol fogok lakni?"... M�r nem b�nja, ha
barlanglak�v� is kell lennie, romok zugaiban megh�z�dnia, kan�lisok, rakt�rak,
m�helyek, rakpartok szenny�ben, a d�h, nyomor, k�romkod�s f�ldj�n, rongyos, szagos
emberek k�zt. M�r nem �lmodik vil�gv�rosok f�ny�r�l, t�nd�rtornyokr�l, palot�k
elbizakodotts�g�r�l, rohan� emberfolyamr�l, g�pkocsik hossz�, ragyog� vonal�r�l,
rekl�mok �s f�nyek k�pr�zat�r�l, mulat�k bujas�g�r�l, n�kr�l, pezsg�r�l, frakkr�l,
k�nyelemr�l... Ma m�r el�g volna kinn, a Zugligetben egy �gb�l fonott kunyh�csk�ban
hallgatni az erd�k z�g�s�t,
143
egyszer�, verejt�kszag� emberr� lenni: de otthon... otthon!...
Minden embern�l m�s a k�p m�ltja, hivat�sa, v�gyai �s �lmai szerint.
Csak a l�nyeg ugyanaz mindenkin�l.
Mindenkinek egyform�n r�ncos a homloka, s�rga a b�re, hegyes az �lla. A v�rakoz�s
neh�z napjai gyorsan puszt�tanak. K�l�n�s m�mor vesz er�t mindenkin. �j �letet
tervez�nk a leveg�be, �s alig �rezz�k, hogy �hesek, rongyosok vagyunk, minden�nket
magunkon viselj�k, �s v�ndorutak pora rajtunk. A k�r�lvev� n�met r�szv�tlens�gben
elpusztult �let�nk hamuj�val a h�tunkon, a semmiv� al�zotts�g b�lyeg�vel csak a
magunk elk�pzel�seit l�tjuk, mint f�l�bredt halottak, kik saj�t szemeik k�pr�zata
ut�n mennek.
Csak haza... haza!...
A leveg�ben volt-e, hogyan terjedt, mint terjedt, nem tudni, de �gysz�lv�n
egyszerre vett er�t a honv�gy az eg�sz n�metorsz�gi magyars�gon.
Nyugtalann� �s csillap�thatatlann� v�lt minden ember. Egyszerre �s azonnal haza
akarnak menni. Nem akarj�k bel�tni, hogy el�bb a megsz�ll� hatalmaknak kell
megegyezni�k a k�rd�sben. A vas�tvonalak sincsenek rendben. De ha el�gs�ges kocsi,
mozdony, sz�n, szem�lyzet �llana is rendelkez�sre, �s ha holnap megkezden�k is a
sz�ll�t�st, egy �vet is ig�nybe vesz, am�g a milli�s t�meg hazajuthat. Hi�ba
jelentette ki Clifton ezredes, hogy egyel�re v�rnunk kell. Megszervez�s �s fegyelem
dolga is a k�rd�s lebonyol�t�sa. A t�megekkel m�r nem lehet okosan besz�lni.
L�zongott, k�vetel�z�tt �s gyan�s�tott. A vezet�s�g ellen fordult, hogy f�lnek
hazamenni, �s ez�rt akad�lyozz�k meg a hazat�r�st. A t�borok
144
nepet az amerikaiaknak kell megnyugtatniok. �gy is gyanakv�ak es nyugtalanok, kik
m�r nem b�rj�k az egy helys�Tga� St' Egym�S �r�nt �S tde Vannak bizalmatlanAz inger
nem hagyja nyugton.
T�meg�vel l�tni �ket, ahogyan k�l�nb�z� v�rosokban megszervezett magyar
nyilv�ntart� �s gondoz� hivatalok kapuira kiszegezett �leg�jabb magyar h�rek"-en
cs�ngenek, uton-�tf�len h�ny�dnak, rajzanak. Ezek semmi riaszt� h�rt el nem
hisznek. Csak a kedvez�t, biztat�t Sokan felszedelozk�dnek �s gyalog, szek�ren
v�gnak neki az ismeretlen utaknak. K�s�bb riaszt� h�rek �rkeznek sorsukrol, de a
t�bbit el nem ijesztik. Hi�ba rendelnek el a hatosagok orsz�g�ti z�rlatokat, �k
menni, cselekedni akarnak. Nem b�rnak egy helyben maradni. �zi a v�gvuk es idegeik.
Minden �t, vonat, v�ros tele van vel�k Rajzanak, mint felriasztott mad�rcsapatok,
melyek k�ptelenek leszallani.
145
HUSZONHATODIK FEJEZET
Az otthon megsz�llottai mellett ott van a hozz�tartoz�ikat keres�k fekete serege,
kiknek sz�ma napr�l napra n�. Maga a megtestes�lt aggodalom, ijedelem �s
k�ts�gbees�s mindenik. Mennek, utaznak, kutatnak, m�g belesz�radnak a hi�baval�
keres�sekbe. Minden h�bor� �r�k k�s�rtetei.
K�zib�k tartozom magam is. Hetenk�nt j�rom Passa-ut, Landshutot �s m�s v�rosokat,
t�borokat, ahov� valami vaknyom elvezet a gyermekek ut�n. Sok mindennel megterhelem
magam ezeken az utakon.
L�ttam az elhullottakat, a v�rosok szemet�ben fetren-g�ket, a p�nzteleneket,
nincsteleneket, akik alatt m�r a szalmasz�l is elszakadt, amibe kapaszkodtak. A
v�res folyam partra fr�ccsentett �res habja a szerencs�tlenek. A minden mindegy
embereket, kiknek pincelyuk se jutott. Sok volt olyan is - f�rfi, n� -, kit a
szem�tdombr�l elcsalt a b�n, �s megindult a veszedelmes porty�ra az idegen
orsz�gban. Hol v�gzik, hov� t�nnek el, ki tudn� megmondani!
Figyeltem a fiatalokat is.
A h�bor� ker�knyomai megl�tszanak arcukon, a nyomor megt�pte �ket is. H�zz�k �k is
az ig�t, �s ostor csattan a h�tukon, de az �leter�t semmi sem irthatja ki benn�k.
�k m�g tudnak kacagni, b�zni �s szeretni. Els�nek bukkan fel a fej�k a v�rhull�m
al�l, �s nincs a vil�gon olyan s�t�ts�g, hogy j�v�t ne l�tn�nak benne, ha n�ha le
is k�kad a fej�k. Irigylem, hogy mindig tudnak rep�lni. Nincs az az �szk�s, puszta
f�lddarab, hogy k�t fiatal sze146
relme ki ne vir�gozz�k rajta. Akadnak, akik �ssze is h�zasodnak a semmire, �s
gyermekek sz�letnek, akiket �js�gpapirossal fedeznek be. M�sok m�g csak �lmodnak,
�s v�gzik a hi�baval� k�zdelmek �s j�v�tlens�g neh�z vessz�fut�s�t. A fekete hajban
t�bb lesz az �sz sz�l, mire r�vbe jutnak �s meg�zlelhetik a k�s�n rakott f�szek
�dess�g�t. Ok azok, akiket a h�bor� legtov�bb �ld�z �s nyomorgat. El�tt�nk m�r csak
arasszal m�ri az utat a hal�l, de mi lesz vel�k, kik a j�vend�t jelentik?...
Valamit tenn�nk kellene ez�rt a milli�nyi �rva, bujdos� magyar�rt.
A gondolat nem hagy nyugodni. Agyamban egym�st kergetik a gondolatok. Kicsillannak,
elt�nnek, egym�sba folynak, mint a liheg� ember l�legzete.
Seg�teni, de mib�l?...
Honnan vegyek egymilli�nyi embernek �lelmet, ruh�t, gy�gyszert, p�nzt? Hogyan
seg�tsem hozz� �letsz�ks�gleteihez itt, az idegenben? Milyen jogon k�rhetem az
ap�t, any�t, hogy ossz�k meg velem gondjukat, f�jdalmukat, �r�m�ket, terveiket, �s
vezessenek be f�lelmetesen sz�p �let�kbe? Hiszen a magam �let�t is alig vonszolom,
egyetlen gyermek k�nnye alatt is �sszeesem. H�tha m�g egyszerre milli� pokol szakad
re�m!...
L�tom a k�zels�g�t, de nem b�zom magamban. Mi lesz, ha ez a sok ember egyszer majd
sz�mon k�ri a bizalm�t, ha csak egyetlen keser�, sz�talan r�m n�z�ssel is?
Tudom: Minden magyar rongy�t �n sz�gyellen�m, minden seb nekem f�jna, az �hes
gyermekek�rt �n voln�k hib�s, a b�nt miattam k�vetn�k el, minden kopors� terh�t �n
hurcoln�m a temet�kbe vagy az utak sz�l�n �sott g�dr�kbe. Roml�s, betegs�gek,
gyal�zat, k�ts�gbees�s, remenytelens�g, a n�m�n viselt sok gy�sz, minden engem
�ld�zne, mert arra se vagyok k�pes, hogy a zsebemben kuporgatott n�h�ny m�rk�nkat
az els� sz�k�lk�d�147
nek odaadjam. Addig pedig minden j� sz� hazugs�g, a rem�nykelt�s pedig �z�rked�s a
lelk�kkel.
Er�tlen vagyok magam is. Hi�ba gondolok a kihozott magyar vagyonra, a
N�metorsz�ggal szemben fenn�ll� milli�rdos k�vetel�s�nkre, hi�ba tudom, hogy a
ki�r�t�s sor�n kihozott magyar �rt�kek �vekig fedezik az itt �l� magyarok
sz�ks�gleteit. �rzem, hogy ha mindez siker�lne is, m�gse tudn�k egyetlen magyart se
megnyugtatni. A lak�s, melyben elhelyezn�m, idegen maradna, a p�rna zavar� �lmokat
okozna, ak�rmilyen dr�ga ruha csak gy�szolna rajtuk, az �tel megkeseredn�k a
sz�jukban, az idegen p�nz hamisan csengene a zseb�kben.
Minden hi�baval�, m�g a bels� s�t�ts�gbe nem b�rjuk bevinni a f�nyt �s a sz�t.
F�nyt, ami nem csalja meg. Sz�t, aminek hinni lehet. Az �j �let bizonyoss�g�t a
bujdos�s v�g�n.
Valami eff�l�re volna sz�ks�g�nk, de ki az, aki az �letet �jra visszahozza a
f�ldre? Ki tesz r�la, hogy �rtelmetlen �s vak kezek otthon ne forgass�k tov�bb a
hal�l kerek�t?
Hej, erd�, erd�, n�met erd�, nem tudod te azt nekem megmondani, de ha a Hargita
feny�je hajlana fejemre, beh megvil�gos�tana!...
M�gis el kell ind�tanom a gondolatot. A tiszt�n l�t�, magas �s okos magyar �letet.
Eg�sz kis Magyarorsz�g van idekinn a vil�g n�peinek szeme el�tt, amelynek
magatart�s�t�l f�gghet az �t�let haz�nk f�l�tt. H�tha r�nk eszm�lnek azok, akikt�l
sorsunk f�gg! Nem szabad elszalasztanunk az
alkalmat. Megyek, �s megbesz�lem a t�bbivel.
Arcorh, k�ls�m t�z, ragyog�s.
�s besz�lek. �nt�m a sz�t. Szemeim nagyok, ujjaim muzsik�lnak, sz�jam forr�. Olyan
vagyok, mint a gy�jtogat�, ki csak a t�zet l�tja.
148
Van, akit megfog a gondolat, a m�sik gyanakszik, a harmadik �vatos, nem mer
nyilatkozni. Az erd�lyiek kapnak az �tleten. A lelkesek velem �gnek, a
t�rgyilagosak leh�tenek. Akad, aki az agyamra gyanakszik.
- Politika! - vinnyogja �s elt�nik.
Hadd menjen!
Gyorsan terjed a h�r, hogy mit akarok. Az asszonyok odas�gj�k a f�rj�knek: -
�Vigy�zz!"
V�g�l a l�nyegben egyet�rt�nk, hogy tenn�nk kellene valamit.
- Foglald �r�sba!
Helyes. V�llalom.
K�s�bb r�j�v�k, hogy nem olyan egyszer� �r�sba foglalni. A le�rt sz�ra nagyon kell
vigy�zni: Soha se lehet tudni, ki hogyan magyar�zza, mif�le rejtett �rtelmet keres.
H�d m�g nincs a lelkek k�z�tt. Igaznak �s meggy�z�nek kell lennie. Tiszt�nak �s
becs�letesnek, mint maga a sz�nd�k. �risten, pedig mi mindent meg szeretn�k mondani
a vil�ghatalmaknak r�vid p�r sorban. Vigy�znom kell! Jelent�s�ge �s k�vetkezm�nye
van minden sz�nak itt is, otthon is. T�ved�sek t�madhatnak, melyeket k�s�bb nem
v�dhetn�nk ki. A b�kess�g, szeretet �s hal�l egyazon eml�t szopj�k. Vigy�zni
kell!...
Est�re elk�sz�l az �r�s.
�sszegy�l�nk. Aggodalmas v�rakoz�s. M�g mindig �nmagukat f�ltik az emberek. M�g
mindig legjobb elt�nni, ismeretlennek maradni, nem h�vni fel �nmagunkra a
figyelmet, mert megjelent az els� h�bor�s lista is �s ki tudja... Viszont ilyen
dologban r�szt nem venni se lehet.
- Nem tudom, hogy most id�szer�-e...
- Akkor fel se olvasom.
- De csak olvasd!
149
Megteszem. Ut�na pillanatokig csend. Senki se akar els�nek besz�lni. Valamit
azonban mondaniok kell.
- Kiss� hossz�! - ny�gi az egyik.
M�r l�tom a sors�t.
- Nem az a baj!
V�gre valaki �szinte.
- H�t mi a baj?
- Azt �rod, hogy az amerikaiak v�delme al� helyezz�k...
- Magunkat �s az itt �l� magyars�got!
- J�, j�, de ki ellen k�rsz v�delmet? Mit mondasz? L�tod, itt a baj! Ez a
gyan�s!
- Ez az �r�s nem ir�nyul senki �s semmi ellen. Ha �n Amerika embers�g�hez,
igazs�g�rzet�hez �s erk�lcsi magaslat�hoz fordulok t�k�letes
kiszolg�ltatotts�gunkban, az nem lehet gyan�s!
- Igen, igen, de... Nagyon meg kell az eff�l�t gondolni!... �n a magam r�sz�r�l
nem mern�m al��rni... M�r maga a t�ny, hogy v�delmet k�r�nk...
Az ellenvet�sekre a lelkesebbekbe is belefagy a sz�. Iszen k�ne... K�ne valamit
csin�lni, de...
Mit vit�zzam? Meg kell �rteni szeg�nyeket �s helyzet�ket. Senki nem dobhat k�vet
r�juk, ha �vatosak, rettegnek, mert nem tudhatni, mit hoz a k�vetkez� perc. Ma nem
lehet gondolkodni, csak engedelmeskedni vagy parancsot teljes�teni. Hiszen elj�n
mindennek az ideje, de m�g most...
Szerencs�re az asszonyok vacsor�hoz sz�l�tanak.
Sietve mindenki elsziv�rog mell�lem.
�n pedig sz�tt�pem az �r�st.
Mi�rt ne tegyek legal�bb ennyi j�t szeg�nyekkel?
150
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET
Minden visszaz�kken a r�gi ker�kv�g�sba.
A megszokott reggeli k�p. Ketten a gyorsf�z�t
�rzik n�ma gy�l�lettel egym�s ir�nt. A kor�n
kel�k reggeliznek. A m�lt�s�gos asszony m�g alszik. L�bujjai k�z�l mereven ki�ll
egy szalmasz�l. Pali a nagy el�-relatassal eltett k�t-h�rom �vegecske �fony�t
vizsg�lja:
- Te, mama! Baj van ezekkel a bef�ttekkel!
- Az Isten�rt! Mi a bajuk?
- Egyik se akar romlani.
J�lesik kacagni.
A nyitott ablakon d�rd�l�sek hallszanak be. Az amerikai katon�k k�st dob�lnak a
kugliz� oldal�ba. A tan�r a vizhozo c�dul�t vizsg�lja f�l�l. Tivadar a cigarett�it
sz�molja, de a hasa megf�v�dik a mondanival�t�l. A bir� h�tizs�kot �lt. Titkos
lisztszerz� �tra indul. Egy h�lgy a ruh�it szell�zteti. Nem a molyok miatt, hanem,
hogy lassak a t�bbiek, neki mije van. Az ura esik ki a nadr�gb�l, de csak a
saj�tj�t menek�tette el. Pedig jobb lett volna koromcip� helyett neki is t�bbet
hozni egy gaty�val! M�r gy�jtik a paszulyt is a k�z�s levesbe. Boldog, aki p�r
szemet visszaejthet bel�le.
Kinn, a kecskel�b� asztaln�l, a szabadban, egy v�n roncs angolul tanul:
- Aj em e bjutiful g�rl.
A temet�b�l is angol sz� hallszik. Valaki torokhangon gyakorolja mag�t. �reg agyak
nehezen nyiladoznak. Sok rajtuk a politikai gyep. A b�r� �r nagyatyj�n�l is id�sebb
geneal�giai k�nyvet fedezett fel, ami kiszak�tja �t ebb�l a
151
vil�gb�l. Az urak, kikr�l sz�l, idej�ket m�lt�k, a k�nyv azonban unikum.
J�lesik a kis fel�d�l�s. A nap sz�p. A szell� odahozza a megbolygatott sz�na
illat�t. A f�nyben f�rd� falevelek l�ngol� z�ld szemek. Az �let l�ktet�se tiszta,
zavartalan, mintha semmi se t�rt�nt volna a vil�ggal.
A hegyoldalon a fiatal tiszteletes m�szik felfel� hajadonf�vel, messzir�l
mosolyogva. A sapk�j�ban hozza az els� �rett m�ln�t. Ragyog � is, mert
veget�ri�nus, �s a kosztj�t a mez�k liliom�val egy�tt rendezte el. Vitaminember.
Sov�ny, v�kony. Gandhi a b�lcs�ben, de az � oldalbord�i m�g pirosak �s szint�n
megsz�ml�lhatok. Maholnap az Ige marad bel�le is. A fert�zetlen, h�s n�lk�li Ige,
meggy�z�d�s �s megdics��l�s a saj�t l�b�n. De kinek mi k�ze hozz�? K�t h�t alatt
egy eg�sz k�lcs�nk�rt angol sz�t�rt le�rt, mint egy reform�tus szerzetes, k�t h�nap
m�lva pedig m�r kenyeret keresett az angol nyelv tan�t�s�val. Tess�k csak azt a
rossz kalapot megemelni!
E pillanatban azonban a friss m�lna a fontos, melyet a p�rj�nak �s fi�kj�nak
hozott.
- Csak itt lent, az erd�ben b�ven van! Most �rik. Egy h�t alatt v�r�sek lesznek
a bokrok. Parancsolj! Ne csak egy szemet! Nem vagy Cyrano, ahhoz hosszabb orr kell.
- Ne adakozz! Ha ez a sok ember megtudja, hol a m�lna...
- Jut m�snak is.
- De mi nem vagyunk Isten kosztosai, mint te. Nek�nk j� a szalonna is, a
t�lt�tt k�poszta friss malachas�val, kolb�sszal a tetej�n, de mi marad nektek, ha
leg�zoljuk a vet�sedet?
- Ad az erd�!
A m�lna �j lehet�s�geinek �r�l�nk. Medve�lmot l�tunk. A m�ln�t fel fogja v�ltani a
szeder, gomba, bodzabogy�, csipkebogy�, galagonya, k�k�ny. M�gis sz�p az �let!
- Mit b�sulsz, kenyeres?
- Aggaszt ez az igazoltat�si elj�r�s. A hat�ron a f�rfiakat a n�kt�l
elv�lasztj�k. Sorsuk ismeretlen. Egy csoport, amely Salzburgb�l indult, el is t�nt.
Az amerikaiak �ll�t�lag be is sz�ntett�k a tov�bbi sz�ll�t�sokat.
- Egyik ezt mondja, m�sik azt mondja!
Egy fecske elv�g a f�lem mellett:
- Pipacs nincs!...
T�nyleg, itt a vet�s k�zt nem l�tni pipacsot, szarkal�bat, mintha a b�za l�ba piros
�s k�k t�zben �llana. J�l gazd�lkodnak ezek a bajorok.
- No, mi az m�r megint?
Feles�gem eg�szen kikelt a k�p�b�l. Lihegve fut, keres:
- J�jj�n m�r! Itt van Kov�csn� fia Waldkirchenb�l. A V�r�skereszt �tj�n lehet
haza �rni. Huszon�t sz�. Haza! Egy amerikai kapit�ny viszi mag�val. A Kov�csn�
fia... A c�men k�v�l huszon�t sz�. Siessen! Haza!... A t�bbiek m�r...
Nagy az izgalom a termekben. Kartonpap�rb�l, dobozf�d�lb�l levelez�lapokat v�gnak,
v�r�s kereszteket rajzolnak r�juk, nyomtatott bet�ket cirkalmaznak felkavart lelk�k
eg�sz hev�vel, gondosan vigy�zva, hogy k�rba ne vesszen az els� lehet�s�g, h�rt
adni magunkr�l haza. Meg lehet siratni, olyan sz�p �s m�ly ez az igyekezet. Olyan,
mint mikor az �hs�g legnehezebb pillanataiban utols� falat kenyer�nket odaadjuk
gyermek�nknek.
S�padtak �s �nnep�lyesek vagyunk. Rongyosak, a m�lys�g fenek�re zuhantak, kik el�tt
m�r csak a rossz �ll, a kitudhatatlan bizonytalan. Egyik l�bunkat az angyal, m�sik
l�bunkat az �rd�g h�zza, mint az elszak�thatatlan plak�tnadr�got. De soha ennyire
sz�pek nem voltunk.
152
153
Ennyire emberek �s igazak. H�res t�rv�nycsin�l�k af�l�tt t�prengenek, hogyan
szor�tsanak bele mindent huszon�t sz�ba. Az agg�d�st, elviselhetetlen szeretetet,
az elszakadt feles�g, gyermek ir�nt, a gondot, a v�gy�d�st, a l�-lek�sz�t�
�jszak�kat, az elszenvedett napokat, a sz�ntelen gy�tr�d�st �s f�lelmeket, az
elbesz�lnival�kat, mire az �let h�tralev� ideje kev�s, a sok t�pel�d�st, gy�szt �s
�r�mtelens�get, eltaposotts�gunkat, �tsz�lre kih�nyt eg�sz b�s �let�nket. Huszon�t
sz�ba!...
Mint�kat csin�lunk, �s sz�moljuk: - �Egy, kett�, h�rom..."
Ha sok a sz�, baj, ha kev�s, k�r.
�r�sjeleket nem kell haszn�lni!
El vel�k! A megsz�l�t�ssal is lehet takar�koskodni. F�j, de kih�zzuk.
- Csak t�viratst�lusban!
- Nekem mondod? Negyed sz�zadig voltam �js�g�r�!
Lehettem volna azonban Krisztus sz�let�se �ta, k�ptelen vagyok huszon�t sz�t �gy
egym�s mell� tenni, hogy feles�gem meg legyen el�gedve. Hatszor �rom �jra. Mindig
kev�s, �res, k�ts�gbeejt�en semmis�g a val�s�ghoz k�pest.
- M�gis �rja oda, hogy: �Dr�ga Gyermekem!"... Azt is, hogy kimondhatatlanul
szeretlek �s agg�dom �rted, �rd meg, hogy �letben vagy-e! M�g ha halott voln�l,
akkor is adj h�rt magadr�l! Jelenj meg �lmomban!... Rettenetes, hogy egyetlen
gyermekemr�l se tudok semmit! Mindj�rt egy �ve!
- El�sz�r tal�n magunk fel�l kellene megnyugtatnunk...
- Nem mi vagyunk a fontosak!... Mi az �rd�g�t akar a lak�ssal, b�torokkal? Nem
b�nom, ha semmim se maradt is, csak �k �ljenek, csak nekik ne legyen bajuk!... Adja
ide azt a tollat!
- Hiszen tartani se tudja, �gy reszket a keze!
- Tess�k sietni! - s�rget a Kov�csn� fia. - Az amerikai tiszt �t �rakor megy,
�s addig �t kell adnom a leveleket. �t perc m�lva indulnom kell!
- S�rja ki mag�t, addig csin�lok valamit! - kapom ki a tollat a feles�gem
kez�b�l.
�J�l vagyunk - hazudom. - Testv�reidr�l semmit se tudunk..."
Semmir�l semmit se tudunk, a cudar mindens�g�t ennek a nyomorult vil�gnak!
Lihegve, mereven n�zem, hogy feketednek �kleim az asztalon.
Az a szam�r fecske az ablakon is beki�ltja, hogy: �Nincs pipacs, nincs, nincs!...
Itt sincs!... Semmi sincs!"
154
155
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET
Elfogyott a p�nz�nk!
M�g f�lt is megmondani az asszony.
A lelki, testi nyomor�s�ghoz az anyagi gond is hozz�szeg�d�tt. Az a kev�s �sszeg,
amit magunkkal hozhattunk, odalett, a hitellevelek nem �rnek semmit. Seg�lyre semmi
kil�t�s. Az idegen f�ld csak megt�r, otthon nem v�delmez, egyetlen f�sz�l se a
mienk. Nincs jogunk alkotni, valamihez kezdeni, v�llalkozni. Csak parancsolt
k�nyszermunka van, alkalmi napsz�mok, amire m�r t�bben r�k�nyszer�ltek. Az
�p�t�szm�rn�k t�gl�t form�z egy m�kedvel� parasztn�l, mint cig�ny. A puszta
�lelem�rt. A m�sik m�rn�k a turf�t v�gja, a harmadik k�lyhaf�t� az amerikaiakn�l. A
nemzetk�zi jog kiv�l� ismer�je a sz�nt� paraszt ut�n sz�deleg egy kap�val, �s
sz�tveri a r�g�ket, hogy a borona jobban j�rjon. Szil�rd, a k�lt�, utat �p�t, �kos
hirdetm�nyt sz�gez a templom fal�ra: - �Fekete f�rfiruha elad�!" H�tha valamelyik
bajor megveszi kopors�ruh�nak. Magam is sokat t�prengek. Egyet-m�st eladogatunk, de
ez sem megold�s. Valamit kezdeni, csin�lni kell, de idefenn, az erd�k k�zt nincs
semmire kil�t�s. Ki kell mozdulnom, t�j�koz�dnom. H�tha valahol megfelel� munk�t
hajszolhatn�k fel. K�r�ln�zek valamelyik nagyobb v�rosban. Regens-burgbafi vagy
M�nchenben.
- Reggel indulok! - hat�rozok.
Az asszony is biztat.
Morcos, el�gedetlen vagyok. F�t-f�t szidok, �s m�rges a ny�lam.
156
A munk�ban az asszony se b�zik, de legal�bb kiszell�zik a fejem, emberek k�z�
megyek.
Az indul�s napj�n bor�s, szeles, es�s az id�. S�t�t �s cs�nya a vil�g t�le.
Kapkodok, sietek, utazom.
Meg�rkezem, kutyagolok, pr�b�lkozom, de hamar kider�l, hogy munka sz�momra nincs.
Semmif�le munka. Lehet�s�ge sincs.
Nem baj. Legal�bb kivettem a k�ts�get. Am�g eladjuk az utols� gaty�t is, addig
�l�nk. Azt�n lesz, ahogy lesz.
- Ezt is j�l ell�tt�k! - �s�tok r� a v�rosra csavarg�s k�zben.
Az eg�sz d�lut�nt el kell valahogy t�ltenem, mert vonatom csak reggel lesz. T�tom a
sz�mat szanasz�t a v�rosban.
A romok nem �rdekelnek. Annyit l�ttam m�r, hogy nem �rdekesek. Mindenki megszokta.
Senki se k�pede-zik, borzadozik f�l�tt�k. Belv�ros alig van. P�r �p�let, beomlott
templomok, melyekben a j� isten az�rt van jelen, mert � minden�tt jelen van.
Mivel p�nz- �s keny�rkeres� �ton vagyok, eszembe jut, hogy az �j id�knek megfelel�
foglalkoz�s volna be�llni idegenvezet�nek �s azt mutogatni, ami volt. Romszak�rt�
lenne. Krajc�ros t�rt�n�sz. Hullakeresked�. Szellemes el�ad�sokat lehetne tartani.
Legfeljebb becsukn�k az embert �rte.
De l�ssuk csak! Az se mindennapi l�tv�ny, ami a romokon t�rt�nik.
K�nyszermunk�sok, a hal�l bogarai dolgoznak az eltakar�t�sukon. Vil�gszeml�let�k
teljesen megfelel a mai id�knek. L�tszik az arcukr�l. Dacos lelki indulatok r�nak
le r�luk. K�nyszeredetten mozdul a szersz�m a kez�kben. Az �r�k rabszolgatemp�.
Milli�k robotsorsa Eur�p�ban. �k a rom�tkoz�k. Megfert�znek mindent, ami-
157
hez hozz��rnek. M�sok szenny�t piszk�lj�k. Saj�t otthonuk romjait nem hordja el
senki. Az � �let�k v�rjon! Ha rongyos az asszony, maradjon rongyos, a gyermek �hes,
a f�ld m�veletlen, a szersz�m gazd�tlan, a sors j�v�tlen. Els� a b�nh�d�s. N�zem
�ket.
Lesz-e ezekb�l ism�t ember? H�v�, bizakod�, alkot� ember. Teremnek-e a fekete kezek
valaha �ld�st, gy�ng�d sim�t�st a gyermek fej�n? A konok homlokon, aszott �br�zaton
der�l-e valaha �r�m?
Egyik�k �gy n�z r�m, mintha f�be akarna �tni a cs�k�nnyal, mert nekem nem kell
mellette robotolnom. A szam�r azt hiszi, hogy jobb a sorsom. R��lt�m a nyelvemet: -
�Na, mi az, v�n gy�szhusz�r, �reg kakas a m�s szemet�n? Porkapar�!..."
Alaposan meg�lt v�ros. Rom, nyomor, b�z �s meztelens�g. Az emberek mintha a h�zak
beleiben v�jk�ln�nak. Vakolat, k�, t�gla, t�r�tt f�m, rozsd�s vas, sz�tt�pett fa,
rongy, az �let hulladarabjai. M�g az ut�nuk k�ld�tt s�hajt se �rik meg. A por �s
korom n�mas�g�b�l alig l�tszik, mi t�rt�nt az emberekkel. Nemcsak azokkal, akiknek
test�t sz�tt�pte a robban�s, mert ezeknek agy�r�l v�gleg elt�nt a k�nz� s�t�t
gondolat, hanem azokkal, akik �letben maradtak. Az �hez�kkel, a keser�ekkel, akik
m�ly �ress�get Hordoznak magukban. Az �nrombol�kkal, a vegetat�v �let
nyomorultjaival, akikben gyilkos cs�r�k t�madnak, veszedelmes elsz�nts�gok �rnek.
Sz�mukra m�r nincsen az �letnek ingere. Azokkal, akiknek m�r a keny�r se el�g.
Igazs�g is k�ne.
Ebben a letasz�totts�gban l�tni, hogy a bomb�k jobban eltal�lt�k az �l�ket, mint a
holtakat. Azok a romok az igazi pusztul�s, melyeket az emberek magukban hordanak.
Miut�n kib�lcselkedtem magamat, az utc�k forgalm�i veszem szem�gyre.
158
Amerikai g�pkocsik sz�guldanak minden�tt. Sok a ker�kp�r, de legt�bb a gyalogember.
Sokan kis szekeret h�znak, akik azel�tt soha �let�kben nem h�ztak kis szekeret.
Puha kez�ek, er�tlenek. Laposra �lt tisztvisel�k. A sorvadt testeken �res vagy
f�l�res h�tizs�kok l�gnak. Denev�rek �sszecsukott sz�rnyakkal.
Egyik-m�sik k�z�p�let el�tt n�cik f�t apr�tanak. Val�sz�n�leg k�nyszern�cik.
T�rv�nysz�ki b�r�k, tan�rok, hivatalnokok. A szersz�m fordul ki a kez�kb�l. �gr�l-
szakadtak, sz�nalmasak. Sov�nyak, s�padtak, l�ttyedtek, �s j�v�t�telt izzadnak.
Szeretn�m megk�rdezni, hogy mit �reznek �s mi a v�lem�ny�k, de �gy se mondan�k meg.
Jobb, ha ehelyett �jjeli sz�ll�s ut�n n�zek, m�g teljesen r�m esteledik.
- A bunkerben! - aj�nlj�k ketten is. - Csak ott kaphat.
Odaverg�d�m.
Mindig izgatott az ilyen romv�rosok l�tt�ra, hogy hov� lesz el a sok sz�zezer
ember, akit a t�rv�ny, az �jszaka, a 'ideg �s az id�j�r�s behajtanak az utc�kr�l. A
lak�stalanok, a sz�ll�s n�lk�liek, utasok, menek�ltek, v�ndorok. Azok, akiket m�g
nem evett meg teljesen az �tlens�g, ruh�tlans�g, nincstelens�g, betegs�gek,
otthontalans�g, haz�tlans�g.
H�t ilyen bunkerekben, nyomortany�kon, �jjeli mened�khelyeken, b�zh�dt lyukakban
h�zz�k meg magukat. Barakkokban, t�borokban, �llom�sromok k�zt, �pen maradt
v�c�kben. Hallom, vannak �tven pfenniges sz�ll�sok is pinc�kben, prolet�rtany�kon.
�zleti v�llalkoz�sok a puszta f�ld�n. Este elveszik az ujjlenyomatos
igazolv�nyokat, �s k�l�n m�rk��rt b�d�s pokr�cot is adnak. Mindenf�le rend�-rang�
ember, f�rfi, n� fekszik �ssze, kit�n� megjegyz�seket �s j� vicceket lehet hallani.
Aki k�nyes, az ne utazz�k, akit cs�pnek, az ne vakar�zz�k!
159
Szerencs�s voltam, mert m�g egy sz�ket kaptam. Azon k�nyelmesen �t�ld�g�lem az
�jszak�t. N�h�ny pad, asztalok, kopott, rideg falak, szell�zetlens�g, savany�
szeg�nyszag, �porodott �letb�z, szennyes testkig�z�lg�sek, mosdatlan sz�jak. Vastag
a leveg� a bacilusokt�l. Veszedelmes minden l�legzet, de valahol el kell t�ltenem
az �jszak�t, ak�rmilyen fert�z�sf�szek is. Ez a bunker. T�lzs�folt. T�bbs�gben itt
is asszonyok, gyermekek. �gy hallom, eb�det is osztottak. Aff�le szeretetlakom�t,
g�- j r�g�l agap�t, mai nyelven konzervet. Minden j�, amivel be lehet csapni a
hasat.
K�l�n�sen a gyermekeket sajn�lom.
- A legt�bbel az anyjuk se t�r�dik! - mondja a szomsz�dom, akivel megel�z�leg
szem�lytelen�l megismerkedem. Olyanf�lek�ppen, ahogyan az �llatok megszagolj�k
egym�st.
- Lehetetlen!
A szomsz�d, aki itt t�rzslak�nak sz�m�t, r�m mordul:
- Ich sag' Ihnen! A gyermek nem fontos! K�sz�lnak, csavarognak. Senki se
t�r�dik vel�k, sokat el is vesz�tenek a sz�l�k. Na ja! Eg�szen kis gyermekek is.
Hat-t�z > �vesek. Szem�ten �lnek. Senki gyermekei, akik nem s�rnak, mint m�s
gyermekek szoktak. N�ha j�t�t lelkek felszedik �ket. M�sok j�nnek hely�kbe... Na
und von wo j sind Sie?
Sokf�le n�ci� ver�dik �ssze ilyen helyen. Magyar is akad k�zt�k. L�tjuk egym�sr�l,
de ker�lj�k egym�snak m�g a tekintet�t is. Sz�gyellj�k, hogy itt vagyunk. Olyan az
eg�sz, mint Gorkij �Mened�khely"-e, de itt f�szerepl� mindenki �s egyszerre besz�l.
Mindenki a maga sors�t �s megpr�b�ltat�sait.
�sszesen k�tszer lesz csend. Mind a k�tszer a rend�rs�g razzi�z v�gig. N�h�nyat
elvisznek. A t�meg �sszefolyik a hely�k�n.
160
Felt�n�st keltek, mert �js�got veszek el�. N�h�nyan k�r�l�lln�k. Egyik�k a
szem�vegemre mutat:
- Arany?
- Nyavaly�t! R�z!
- K�r. Adtam volna grammj��rt nyolcvanat.
R�h�g� f�rfiak v�g�dnak be az ajt�n:
- Hohoho! Az volt a hecc!
P�ran tudni szeretn�k, hogy mi volt a hecc.
- H�t, wissen's, az amerikai j�r�r letart�ztatott, mert z�r�ra van �s az utc�n
tal�lt.
- K�tnapi elz�r�s �s �tven m�rka! - tudj�k k�v�lr�l.
- Kacagni fog. Kil�ktek. M�r nem volt hely. Csak tizenkett�nek volt hely.
- So a Pech! Elesett a j� sz�ll�st�l!
Ezzel is v�gezt�nk.
�jra k�zbe veszem a lapot. A h�tam m�g�tt �ll�k belelesnek, �s hangosan hadarj�k a
cikk c�m�t: - �Vil�gszolidarit�s az �hs�g ellen."
Van, aki azonnal elfordul. M�sik m�g elolvassa Herbert Hoover nyilatkozat�t, hogy
b�ke �s el�halad�s nem biztos�that�k, ha Eur�p�ban egy testileg t�nkrement,
lelkileg elkeseredett gener�ci� n� fel.
Ez is �sszeroncsol valami k�romkod�st a fogai k�zt, �s abbahagyja.
Kiv�tel, ha valaki eljut a bolg�r panaszig: - �Ha meghal a barmunk, meghal a
kenyer�nk."
Magam is f�radt vagyok, �s csak a fontosabb c�meket futom �t: - �Ausztri�ban k�zel
az �h�ns�g. - Magyarorsz�gon a lakoss�g f�k�ppen keny�rb�l �l. Zs�r �s h�s majdnem
kaphatatlan. Eur�pa �hezik. A vil�g �sszes �lelmiszer produkci�ja tizenk�t
sz�zal�kkal alatta marad a h�bor� el�ttinek..."
Bele�s�tok a lapba. A szemeim ragadnak le az �lmoss�gt�l, de lehetetlen aludni.
D�ledezem a sz�ken. Cso161
d�latosk�ppen nem esem le, mintha egyik fel�l Truman, m�sik fel�l Hoover t�mogatna.
Magam el� n�zek �s l�tom, hogy valahol a v�gtelenben haldokolnak a bolg�rok barmai.
Szerencs�re altestem �s l�baim �lomb�l vannak, mint a csuda-emberk�nek, akit nem
lehet feld�nteni. Ford�tsa Amerika szemeit Eur�p�ra, �s l�ssa be, hogy a helyzetem
tarthatatlan! A ny�lam az �lembe esett �js�gra cs�ppen, mintha az a sok j�: h�s,
toj�s, sajt, sonka v�ltotta volna ki, amit D�nia �g�r az �hez�knek. Alig t�rek
magamhoz, �jra lekoppan a szemem, �s m�sodpercek alatt azt �lmodom, hogy engem
neveztek ki az UNRRA eln�k�nek. Sok�ig azonban nem maradhatok meg �ll�somban, mert
a szomsz�d nekem d�lt �s fel�breszt. Hi�ba mondom fel a sz�vets�get, hatalmas
er�vel belehorkol a bal arcomba. Mikor megr�zom, azt k�rdi, h�ny �ra, �s meg se
v�rva a feleletet, �jra visszad�l v�llamra, mintha azt mondan�: - �Ha legy�ztetek,
tartsatok el!"
Mi az Isten haragj�r�l tudnak m�g egyesek besz�lni? Lehetetlen pihenni. M�gis
ink�bb valamelyik magyar t�bort kellett volna felkeresnem. Legal�bb a f�ld�n el-
ny�j t�zkodhatn�m.
Valaki vihog, �s a sarokba mutat. Ott valami illetlent lehet l�tni az emberb�l.
�jra a laphoz menek�l�k, de csak izz� bet�ket l�tok. Budapest f�polg�rmestere
ki�lt, hogy a magyar f�v�ros �hezik, maholnap a legnagyobb temet� Eur�p�ban,
j�rv�nyok d�lnak, nincs gy�gyszer, a hatvan �ven fel�li emberek hullnak, mint
�sszel a legyek, a csecsem�knek negyven sz�zal�ka hal meg, t�zel�anyag nincs! �h,
emberis�g!...
A n�met a v�llamon �lm�ban besz�l: - �Man muss auswandern!"
F�lek, az lesz a v�ge. Ki kell v�ndorolnunk.
Most azonban semmire se vagyok k�pes. A l�lek h�lni
162
j�r bel�m. Sz�d�l�k, mintha minden perc, ami lehull az id�r�l, az �n fejemre esne.
M�s is �gy van. Az arcok s�rg�k, mintha �jjeli ed�nnyel �nt�tt�k volna le. A lass�
virrad�s m�g ink�bb elrond�tja. K�t utcan� - bar�tn�k -k�ts�gbeesetten n�z
egym�sra. Sz�th�nyt testek, kezek, l�bak. Hideg �s b�z.
Els� pillanatban megdermednek az emberek a t�ls�gos val�s�gt�l, mellyel ism�t
szembe kell n�zni�k, azt�n �r�lni kezd a bunker. Magam is szedel�zk�d�m Az esti
ember hozz�m �vakodik: - Hallja, igaz�n nem arany az a szem�veg? Megvirradt.
163
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET
Hazafel� a vonaton r�gi erd�lyi pajt�sommal tal�lkozom.
- Sz�val j�l vagytok? - �rvend�nk, k�rdezz�k egym�st. - Az asszony? A gyermekek?
- Most urak vagyunk, mi�ta az amerikaiakn�l mosogatok!
- Mit csin�lsz?
- Mosogatok! Otthon ezer esztendeig nek�nk mosogattak, most �n mosogatok...
Amerik�ban minden nagy ember mosogat�ssal vagy �js�g�rul�ssal kezdi. Irigyelsz, mi?
K�zben tanulom a demokr�ci�t.
- Tanulod?
- Apr�s�gokb�l. Kis dolgokb�l nagy dolgokat. Teszem azt az amerikaiaknak nincs
a fegyelmez�snek az a term�szetf�l�tti m�dszere, mint n�lunk, mely az �rmester �r
sz�rny� sz�kincs�ben mindig az �registennel kezd�dik. Itt el�g p�r sz� egy darab
pap�ron, kif�ggesztve a t�bl�ra'... Vagy a m�sik kis eset. A hadnagy megs�rt�dik,
ha a katona ki akarja venni a sepr�t a kez�b�l: - i �Azt hiszi, nem tudom elv�gezni
ezt a munk�t?"
- �rdekes.
- Mit mondjak? - lelkesedik a pajt�s. - Maholnap �gy ismerem Amerik�t, mint a
tenyeremet.
- Hogyan? Volt�l �oda�t"?
- Dehogy! Hanem, ha mondjuk, New Yorkra vagyok k�v�ncsi, egyszer�en el�veszem
Pete Brownt, aki olyan helyeket mutat, amilyeneket maga az eln�k se l�tott.
Besz�l, besz�l, k�l�n�s indulattal, majdnem elr�v�164
l�ssel �s csod�lkozva l�tom, hogy ez az ember m�s, mint akit eddig ismertem.
- H�t igen! - �s �gy n�z r�m, mintha azt mondan�: �Agyon�tlek, ha nem hiszed!"
- ...L�ttam New Yorkot kibontakozni a reggeli k�db�l, ahogy a haj� befordult velem
a North Riverre. Az a l�tv�ny! Negyven-�tven emeletes h�zt�mbsokas�g, ragyog�s,
leny�g�z� ar�nyok, egym�s f�l� m�sz� piramisok! �s mintha egyszerre a semmib�l
var�zsol�dn�k el� az eg�sz. Szebb, mint a mese �s ahogyan elk�pzelem, szebb, mint a
val�s�g. Ilyenkor a v�ros f�l�tt kering� sas vagyok. Szabad, f�ggetlen, �n�ll�
mad�r...
- M�skor ott csavargok a rakod�partok, dokkok, gy�rnegyedek piszk�ban, ord�toz�
emberek k�zt a hullad�kban, mocskos b�rkasz�rny�kban, lebujokban, ahol s�t�t b�n�k
gondolkodnak a whisky mellett. J�rok a vil�g minden t�j�r�l ide h�nyt
emberszem�tben, a nyomor sz�ntelens�g�ben, ahol d�gv�szt lehelnek az emberek �s a
t�rgyak. A mocsok, a rozsda, a b�n tany�in olyan m�lys�gekben, ahov� csak az �rd�g
kiv�teles seg�ts�g�vel lehet eljutni. �ltem az Elevated vas�ton siket�t� zajban,
sz�d�ltem a Seventh Avenue forgatag�ban, sodr�dtam az utc�k, �ruh�zak hull�maiban,
minden�nnen elk�peszt� rekl�mok harsogtak r�m. L�ttam a nyomor piszk�t, s a
gazdags�g ragyog�s�t, a vagyonszerz�s siets�g�t. Robogtam, �kl�ztem, sz�guldottam,
g�pek f�nye villant �t az arcomon. Voltam ac�lhangya Chicag�ban, �s m�snak hordtam
a vagyont halomra. Voltam f�lmeztelen doll�rbolond, �ltem a f�ny�z�s sz�v�ben,
kokt�loztam �s szt�rokkal tegez�dtem.
Amit mondott, meg is l�tszott az emberen. Eg�sz l�ny�n, viselked�s�n, modor�n �s a
szem�n.
- Ha a vid�kre vagyok k�v�ncsi - veti oda g�g�sen -, vagy unom a kokt�lkir�lyn�ket,
�s kiss� ki akarom szel165
l�ztetni a fejemet, kin�zek Alaszk�ba, vagy valamelyik szigetre az �ce�nban... Mi
az? M�r Vilshofen? Sajnos, itt le kell sz�llnom! Majd m�s alkalommal!.. Na,
szervusz!
�tverg�dik a t�megen, pillant�sa biztat�an vissza-r�mlik r�m �s elt�nik.
Furcs�n �rzem magamat. Nevetek is, bosszankodom is. Minek n�z ez az ember? Mi�rt
sz�p�t, �m�t, hazudozik? Mi�rt nem mondja meg �szint�n, hogy mosogat az
amerikaiakn�l, �s n�ha elbesz�lget egyik-m�sik katon�val? Mi�rt nem vallja be
becs�letesen, hogy sz�ks�ge van erre az ��ll�s"-ra, mert hattag� csal�dot kell
eltartania, �s j�l fog a marad�k, amit a Pete Brownok meghagynak a konyh�n? Az alig
kif�z�tt k�v�, tea, vaj, az �tf�le reggeli, b�s�ges eb�dek morzs�i, az
�stvakar�kok. Sok �hez� j�llakik ezekb�l. Minden faluban lehet l�tni az amerikai
konyh�k k�r�l cselleng� n�k, gyermekek csontv�zait, hogyan lesik a falatot
�tsz�lr�l �sszeszedett rozsd�s dobozokkal a kez�kben. Menek�ltek j�r�szt, akiket a
hal�l k�p�tt arcul, hogy el�re megjel�lje �ket mag�nak.
Ez a k�p legal�bb �szinte. Nem szem�rmeskedik �s nem kend�z. Ha rongy, legyen
rongy! Szakadozott �s fekete, mint a gy�l�let �s k�romkod�s, vagy kietlen �s
hal�ls�rga, mint az elv�gott torok. A f�lelem �s meggyal�z-tat�s tal�n Sohasem fog
elm�lni ezekr�l a szerencs�tlenekr�l, �s a n�k borzas haja most is mintha a fut�s
siets�g�t �s r�m�let�t mutatn�. Minek sz�p�teni a val�s�got, �ltatni m�sokat �s
magunkat? Nem szabad sz�gyellni a keresztf�t! Viselj�k �gy, ahogy r�nk tett�k! Az
�rtatlanok egyszer majd �gyis kiny�lnak, mint a vir�g. Minden kiegyenl�t�dik.
Jobban szerettem volna, ha �gy besz�l ez a Feri.
Nem sz�gyen ma, hogy �gysz�lv�n a mosl�kos v�d�r el�l ragadja el a falatot. �n is
megtenn�m ebben a helyzetben. M�s is. Lehet, hogy majd irigyei is vannak, vagy
166
protekci��rt fordulnak hozz� m�sok, hogy majd k�s�bb elmarhassak a k�v�zacc mell�l.
Akinek nincs harisny�ja mezitlabra h�zza fel a cip�j�t, mint... T�bben vannak
ilyenek.
J�, ha m�r most hozz�szokik, hogy otthon kisaj�t�tottak, elvett�k minden�t, �s v�ge
a r�gi temp�knak. Tess�k hozz�szokni a v�ltozott k�r�lm�nyekhez!
Szidom szeg�nyt, de a k�vetkez� pillanatban m�r l�tom, hogy t�ves �ton j�rok. M�s
t�rt�nt ezzel az emberrel. Esze �g�ban sincs sz�p�teni a dolgot, r�szv�tet kelteni,
r�gi uras�g�t siratni. M�s a titka ennek a lelki felvir�gz�snak. Ez az ember �nmaga
el�l menek�l! A bels� rabsors el�l. Mindenb�l ki vagyunk z�rva. N�lk�l�nk t�rt�nik
minden, semmire hat�sunk, befoly�sunk nincs, es maholnap saj�t �rny�kunknak se
parancsolhatunk! Minden nap elvesz valamit bel�l�nk, durv�t, s�llyeszt,
�rt�ktelen�t. Egym�st �s �nmagunkat fogyasztjuk Kicsinyes �nz�seink ki�tk�znek.
Irigyen les�nk egym�s kanalaba is, ki mit eszik �s dicseksz�nk, ha aznap a mienk
kulonb. Akkor is, ha nem k�l�nb. Ok n�lk�l egym�s h�tara m�szunk, mint a f�rgek.
Csak mi vagvunk fontosak F�ltj�k magunkat, mint az �reg ember utols� l�g� fog�t
Minden kis h�rt csontig r�gunk, m�rgezz�k magunkat vele, magunkra alkalmazzuk,
b�d�tjuk, k�nozzuk magunkat, hadd zsongjon utols� sz�l ideg�nk is. Egyeseknek a
teste csaknem �tl�tsz�, hogy anat�mi�t lehetne tan�tani r�luk. Mindennap �jra
t�pj�k sebeinket a sz�ges ostorral, m�g kimer�tj�k magunkb�l az utols� v�rcs�ppet
�nmaga el�l fut mindenik�nk, mint ez a Feri, hogy ne kelljen gondolkodnia, felelnie
a k�rd�sre: - �Mi�rt �ltem �s mi�rt �lek?"
Ha felsz�moljuk a h�tunk m�g� tett �letkorokat, kenytelenek vagyunk r�j�nni, hogy
pontosan az ellenke167
z�je t�rt�nt mindennek, amiben hitt�nk. Csak hatalmi igazs�g van a f�ld�n
sz�munkra, �s m�g senki sem b�rta v�grehajtani az evang�liumokat. Ha �rtatlan vagy,
k�nytelen vagy v�rtan�v� lenni, b�r tested-lelked tiltakozik ellene. Kis �letecsk�d
alatt m�r k�t vil�gh�bor�t kellett v�gigszenvedned, �s nincs a f�ldnek olyan
pontja, ahol biztons�gban lehetn�l a vil�gmegv�lt� rendszerek el�l, melyeket
t�zzel-vassal terjesztenek a gy�l�let �s puszt�t�s, t�meghal�l fanatikus
torzults�g�val. Heted-�ziglen tesznek semmiv�. Egyetlen t�rv�ny�k az �nmaguk
hatalma �s �rdeke. Tied a s�r, eny�m az �ra.
K�nytelenek vagyunk a val�s�g el�l a k�pzelet �s �lmok vil�g�ba menek�lni, mint ez
a Feri. Mindenki menek�l valahov�: im�ds�gba, tervek k�z�, elk�pzel�sekbe,
m�ltakba, mes�k m�g�, �ncsal�sokba. Mindenki igyekszik az �let romjai k�z�l valami
kis �rtelmet kikeresni a maga �lete sz�m�ra. Ami hi�nyzik az �let�nkb�l, ami
rem�nytelen, de sz�p �s el�rhetetlen, a k�pzelet�nkkel megy�nk ut�na, �s nagy darab
lelket adunk �rte cser�be. Azt�n a fej�nkre zuhan valami �jabb sz�rny�s�g, �s
fel�bred�nk.
�n is sz�vesen l�tn�k m�zeumokat, k�pt�rakat, d�mokat, s�reml�keket, n�pek, vil�gok
�rt�keit, �r�k kincseit, gy�ny�rk�dn�m �s �lvezn�m, amit az emberi szellem �s
m�v�szet alkotott. J� volna �jra a kult�ra �ntudata, igazs�ga �s k�nyelme. Sz�vesen
kifutn�k �n is a tengerekre, vacsor�zn�m a csillagok alatt vagy P�rizsban, n�zn�m a
n�polyi alkonyatot, hogyan gy�lnak ki a f�nyek a Vez�v alatt, meglesn�m az
�serd�ben vad�szatra indul� oroszl�nt, vagy egy�tt r�gn�m a bag�t a nyers Lofot-
hal�-szokkal, vagy csin�ln�k b�rmit, aminek �rtelme van -csak a jelent�l
szabadulhatn�k, �s ne kellene �rtatlanul j�v�tennem a m�sok b�neit, n�znem a
k�ts�gbeejt� kil�t�stalans�got.
Vajon fogok-e m�g sz�p napokat l�tni?
Nem hiszek benne. Egyel�re a �nyolc boldogs�g" az eny�m. Vagy tal�n jobb is, hiszen
Krisztus �ta sokat �fejl�d�tt" a vil�g. Az�ta, val�sz�n�leg, nemcsak az �hez�k,
szomj�hozok, mez�telenek boldogok, 'hanem a tengeralattj�r�k, rep�l�g�pek,
b�rt�n�k, fogolyt�borok, g�zkamr�k kiv�gzettei �s a h�bor� tehetetlen �ldozatai is.
�regek, asszonyok, gyermekek �s az �rtatlan halottak milli�i, mert s�ra, f�ra t�bb�
nincsen gondjuk...
Roskatagon �l�k az ablaktalan, megviselt vonat fapadj�n, �s igyekszem nem
gondolkodni, de el�nt�tt a s�t�t mondanival�k l�za, �s agyam feket�n tov�bb
f�st�l�g, sz�guld velem az emberi sors kietlen orsz�g�tj�n.
168
169
HARMINCKILENCEDIK FEJEZET
Idej�ben �rek haza, hogy a kis k�z�ss�g sz�thull�s�ban r�szt vegyek.
Idegeink v�gleg felmondt�k a szolg�latot. Nem b�rjuk tov�bb egym�st. A mindennapos
�sszekoccan�sok, kicsinyess�gek, �reg rigoly�k, az �lland�an torkig loccsan�
izgalmak, a t�lterhelt agy �s l�lek, ki�hezett szervezetek, sz�ntelen gy�tr�d�sek,
ez az �rd�g fark�val kavart eg�sz �let megbosszulta mag�t. Semmis�gek miatt
egym�sra acsarkodtunk �s p�rtokra szakadtunk. Indulatok lobogtak fel, �s a v�nek
makacss�g�val tartottuk a haragot. Nem aff�le hal�lig tart� indulatot, mint a
r�giek, akik a mennyorsz�gba se mentek egy�tt, ha megm�rgel�dtek, �s ha lehetett,
fegyverrel irtott�k egym�st. Ink�bb minden�ket elvesz�tett�k, semhogy j� sz�t
adjanak egym�snak, s nemzed�kr�l nemzed�kre vitt�k �t a gy�ny�r� indulatot
n�melyek: az igaz�n nagyok.
Hol vagyunk mi ett�l, �s hol van a r�gi j� harag? Elfajzottunk, elc'senev�szedt�nk.
Rothadt pity�k�val is el lehetne t�rni a l�bunk sz�r�t.
De az�rt magunkat se becs�lj�k le t�ls�gosan. Egyet-m�st mi is mutatunk ezen a
t�ren.
Ismeretes, hogy a harag se tart sok� asszonyok n�lk�l, akik finoman, nesz n�lk�l
er�s�tgess�k. Elejtett sz�val, f�rjeknek tett f�lgy�n�ssal, leveg�nek n�zve az
ellenfelet, gazd�tlan kijelent�seket ind�tva el, megbotr�nkoz�ssal besz�lve el
dolgokat, melyek meg se t�rt�ntek. Ezer kis m�dja van, hogyan kell a medv�ket
t�ncoltatni, a rag�lyt terjeszteni, a gyenge pontot mindenkiben megtal�lni �s
170
belesz�rni, azt a kev�s �szt is elhom�lyos�tani, ami m�g megmaradt. K�zben
l�thatatlanok, mint a Gondvisel�s
Kesobb term�szetesen megb�nj�k az eg�szet, elborzadnak t�l�nk, �s szaladnak a
templomba kib�k�l�s�rt im�dkozni, de mi most csak az�rt se enged�nk. Ann�l
d�h�sebben vad�szunk egym�sra. T�ved�sb�l a kos jegyebe fordultunk, �s t�lekedn�nk
kell.
Lehet�leg naponkint termel�nk ki lovagias �gyeket, �s a felek figyelemre m�lt�
kifejez�sekkel illetik egym�st Kar, hogy nem jegyzik fel a veszeked�sek sz�kincs�t
Mennyi eredetis�g, k�pzelet �s kifejez� er� van az egym�s fej�hez v�gott
s�rt�sekben. Ma is irigylem, hogy nem en tal�ltam ki azt a szomsz�d telepen
elhangzott kifejez�st: - �Te... te... diabolikus nyomorult!"
Ut�na felz�rk�ztak az ellenfelek, de nem l�pt�k �t a Rubikont. Term�szetesen
magyarok voltak. Asszony miatt t�rt�nt, mint rendesen.
�Az �n feles�gemr�l mered �ll�tani, hogy hozott abb�l az �gf�b�l?"
�Az a fa mag�ntulajdon!"
�Arra felelj, amit k�rdeztem!"
A m�sik felelt, �s elhangzott a gy�ny�r� kifejez�s
Mag�b�l kikelve szaladt haza igen tisztelt t�rsunk:
�Megmondtam a v�lem�nyemet alaposan!... K�l�nben hozott maga abb�l az �gf�b�l?"
�Hogyne! Mindenki azt haszn�lja. Kit�n� ny�ri fa "
Az �gy erre rendbe j�tt.
Ki fogunk b�k�lni mi is, hiszen alapj�ban v�ve der�k jo fiuk vagyunk. Egyel�re
azonban �lljuk a haragot' K�zben mindk�t p�rt s�lyosan el�t�li a m�sikat, hogy
feld�lja az idegenbe k�nyszer�lt magyars�g b�kess�g�t jo h�rnev�t vesz�lyezteti.
Nem szomor� ez, bar�tom? Fejvad�szatot tartunk, egym�s bel�be akarunk g�zolni s reg
nem voln�nk az �l�k sor�ban, ha a sz�nd�k �lni tud171
na. Bef�tta az agyat a harag, s megfelel� testi er� hi�ny�ban ilyen kifejez�seken
gondolkodunk: - �Menj az utamb�l, te t�d�v�szes kecske!"
A k�t csoport k�l�nben Isten s ember el�tt szigor�an elk�l�n�lt. Papunk van b�ven,
�s ellen-istentiszteleteket is rendez�nk. Egyik szob�ban egyik p�rt, m�sik szob�ban
a m�sik haragos f�l. K�l�n zsolt�rral �s k�l�n J�istennel. Ha �n Tebenned b�ztam,
Uram, eleit�l fogva, a m�sik csak az�rt se b�zott Benned eleit�l fogva.
�gy sz�p ez �s magyaros.
172
harmincegyedik fejezet
Els�nek J�nossal b�k�l�k ki �s elhat�rozzuk, hogy ennek �r�m�re eml�kezetes, nagy
dolgot m�veSzalonn�t s�t�nk! Keservesen megszerzett, dr�ga kincse Szalonn�t, ha
f�lteny�rnyi darabk�t is. Titokban elb�jva az erd�n, hogy ne sejtse senki. Az
asszonyok se tudjanak r�la. Ez a f�ny�z�s a b�nn�l is nagyobb Hallatlan pazarl�s.
K�jelg�s a f�ldi j�kban. Mintha �hez�k alma val�sulna meg. Sokszor besz�lt�nk r�la
R�gi vil�gok elevenednek meg t�le, tele j�l�ttel, b�kess�ggel, szabadsaggal,
biztons�ggal. Nem �gy, mint most. Sig-mond is erd�lyi. Ugyanazok az eml�kek
nyugtalankodtak benne ,s Siratmval�an sz�pek. Feh�r homlokunkon mint r�csk�s
moziv�sznon t�nnek tova az erd�lyi hegyek, v�lgyek, erd�k, patakok, t�jak �s egy�b
gy�ny�r�egek. Budvar, Csicser, Hargita, havasi kaszal�k, erdei sz�ll�sok
fenyofustje, illata, ereje, vadmad�r �des�ge mintha maganak Istennek friss lehelete
volna... Hagyd abba! Ne is emlegesd, mert belepusztulok! Vajon megvannak-e, latjuk-
e t�bbet az �letben?... Beesett, feh�r
arcunk gyorsan r�ncosodik a bels� forr�s�gt�l, mint t�z�n a tej.
Menj�nk h�t! Siess�nk! H�tha legal�bb m�l� pillanatra megkenyszer�thetj�k azt a
vil�got? Szomjas vagyok Zt tuff ellett �ldoz� pog�ny magyarok S�ja
izet �rzem akik hazafel� r�gtatnak a nyugati porty�z�sb�l. A puffadt hull�k, romok
k�z�l vissza a felh�k �s magassagok tisztas�g�ba.
173
Nem lehet azonban fejjel nekirohanni a szalonnas�t�snek. Felt�n�s n�lk�l kell
elt�nni, mintha m�ln�t szedni menn�nk az �res dobozokkal, �s ott a f�k mellett
fogunk elosonni, ahol nem szokott senki csellengeni.
A f� k�z�l m�gis r�nk sz�l valaki:
- M�ln�zni mentek?... Nem �rdemes! V�ge a m�ln�nak!
- Te vagy az, Gyula b�ty�m? Napozol, napozol?
�reg csontokra ter�tett, szepl�s, fak� b�r, n�h�ny gy�r
hajsz�l sz�rad a napon gyeng�n, f�rfiatlan ernyedts�g-ben, mintha a l�thatatlan
hal�llal �tk�zben telepedtek volna le egyet pihenni. Ha nem itt, hanem - mondjuk -
az �serd�ben fek�dn�k a vadak �tj�ban, a ragadoz�knak hossz� id�re elmenne az
�tv�gyuk a l�tt�ra.
- K�r a nap�rt! - tr�f�lok, �s sietve lebilleg�nk a hegyoldalon.
A patakh�don meg�llunk, mint k�t di�kgyerek, �s megless�k a pisztr�ngokat. Ez a
nagy itt tany�zik a g�-b�ben. Nem nyugszom, am�g ki nem emelem. Ha m�sk�pp nem
lehet, vadr�zsat�vissel, ak�rmilyen szigor�an tilts�k is a hal�szat�t az
amerikaiak.
- Elj�n ennek is az ideje!... Te! Nem holl�k azok?
- De igen. Itt, a bajor erd�ben van m�g bel�l�k.
Az erd�'melletti s�rga tarl�h�nt�son �l k�t holl� �s
egym�st n�zi. T�bbsz�z esztend�sek, mert holl�nak nem illik fiatalabbnak lenni.
Szerelmesek, �s fajfenntart�sr�l gondolkodnak. Nem mindennapi l�tv�ny. Tet�t�l
talpig �nnepi feket�ben mind a kett�. Cs�r�k komoly �s mozdulatlan, viharvert �s
sok d�g�t l�tott. Sajnos, a t�zet nem figyelhetem meg a szem�kben, de - hej, J�nos
- ha ebben a korban mi is ilyen leg�nyek lehetn�nk!...
- Ne zavartass�k magukat! - ki�ltom oda Poe madarainak, mire a f�rfi holl�
fel�nk ford�tja fej�t s�t�t, titokza174
tos nyugalommal, mintha azt mondan�: �Arr�l sz� sincs kerem!"
Elhaladunk mellett�k, de tov�bb se l�pnek, csak a tekintet�kkel m�rnek v�gig.
- Nagyon helyes - hajlom fel�j�k udvariasan hogy felhagytak a kivesz�s
gondolat�val, �s ism�t a szaporod�sra gondolnak! Azt hiszem, kedvez� h�rt
k�z�lhetek �jra divatba j�tt az akaszt�s! Az �n �s m�sok t�meges telakasztasa. Na,
nem az�rt, mint kiv�l� koll�g�m, Villon hiszi, hogy megtudj�k az emberek, milyen
neh�z az �lep�k, hanem mind�ssze a v�lem�nyk�l�nbs�g miatt Onokre megint sz�ks�g
van. Val�s�gg� lett a k�z�pkori kep: a fan logo ember a holl�val, amely fekete
frakkban �ppen csak a test kih�l�s�t v�rja... �gy van, uram' Az eroszakos
nyakny�jt�sok idej�t �lj�k. Sok �zsiai mosoly a halott szajakon. J�kedv� hull�k a
sz�lben, akik m�r nem kapnak ehtifuszt, pestist vagy koler�t, sem v�rbajt, �s nincs
gondjuk a mindennapi falatra. A forradalmak �r�k receptje szerint t�rt�nik minden.
Nckiszabadult az em-benseg... M�g �n is - saj�t �rdekei ellen besz�lve - azt
mondja, hogy ostobas�g, kev�s van az agyvel�tart�ban es kesobb sz�gyellni fogjuk
ezt a szennyet a t�rt�nelm�nkben. Hol van az a sokat dicsekedett kult�ra? Ne
kacagtasson, k�rem! Naiv erdei holl�besz�d! Erk�lcsi vil�grend!... Menj�nk, J�nos!
- Itt... Igen. Az Isten is szalonnas�tni teremtette ezt a helyet.
Sigmond v�llalja a t�ztev�st. �gy v�gzi, mint a szertart�st. El�bb a mark�ban �vja
a kicsi piros l�ngot, azt�n dugja az agacsk�k k�z�. Neveli, gondozza, m�g felcsap,
�s hirtelen piross� v�lnak a r�tett feny��g t�levelei Megig�zve n�zem a siker�lt
csod�t. �n is bolondja vagyok a t�znek, mint minden erdei ember. F�nye j�tszik az
arcunkon, es egy id�re megfeledkez�nk mindenr�l �s
175
vissza�lj�k a m�ltat. A b�k�st, szabadot, gondtalant, aggodalom n�lk�lit �s j�v�t
mutat�t. J�t�tem�ny ez a r�vid id� a szeg�ny, rongyoslelk� bujdos�knak. A kezem is
reszket, m�g a ny�rsacsk�kat faragom, �s a t�z mellett friss lombabroszt k�sz�tek a
pir�t�s keny�rnek, melyre a zs�rt fogjuk csepegtetni. A sz�nkat se b�rjuk
�sszefogni a gy�ny�r�s�gt�l. Csacsogunk, helytelenked�nk, mint k�t gyermek. Csak
akkor sz�tlanodunk el, mikor a ny�rsat a t�z f�l� tartjuk. Pirosba j�tsz� sz�z
par�zs, sz�kely mes�k t�ltos lov�nak arany abrakja. Szinte kedvem volna mar�knyit a
sz�mba venni �s megropogtatni. Olyan sz�p �s k�v�natos. A t�z melege mint finom n�i
k�z �rinti szempill�nkat, hogy lehunyjuk, �s el�ssz�k a tekintet�nk messzi, t�l a
vil�gon, az �r�kre let�nt �let sz�ps�gei k�z�. A szalonna halkan s�r a t�z�n,
mintha sz�nyog volna. A zs�rcseppek elv�lni, pottyanni k�sz�lnek, �s r�gen �rzett
illat kezd terjengeni. Val�s�ggal elgyeng�l�nk t�le, hiszen olyan r�g�ta nem
�rezt�k, annyira elszoktunk t�le.
J�nos sz�v� is teszi:
- Vajon nem fog meg�rtani?
- Nem b�nom, ha belehalok is!
T�bbet nem is besz�l�nk. Menjen ki-ki a maga �tj�n, kit hov� Visz a k�pzelete,
eml�ke, gondolatai!
Ki gondolta volna, hogy ilyen nagy tud lenni egy ilyen semmi kis cselekedet, a
k�z�ns�ges szalonnas�t�s?
Sigmond k�sz�l el vele hamarabb. Maga is v�konyra olvadt az elhaszn�lt bels�
t�zt�l, mint a szalonn�ja, melyet csipk�z, farag a ny�rsr�l a kenyere f�l�tt. M�g a
sz�-jahabar�ja is remeg.
- Fels�ges!
- Nagy az Isten, hogy kirendelte! - �rz�kenyedem el �n is zs�ros sz�jjal.
P�r fal�s az eg�sz. Sz�jbosszant� kev�s. �ppen csak
176
annyi, hogy annyi id� ut�n felid�zz�k az �z�t �s m�gis �gy �rezz�k, mintha -
bibli�san sz�lva - �letet ett�nk volna magunknak.
Mi is lelankadunk a felhagyott t�zzel. J�nos egy hib�tlan feny� alatt cigarett�ra
gy�jt. B�k�s �s sov�ny, mint egy pihen� �z. �n h� maradok a kis t�zh�z, m�g utols�t
hunyor�t, �s csak hamvas, fekete helye marad
Alig p�r l�p�sre kezd�dik a m�lnav�sz. Nem kell a havasok �ri�si m�lnater�leteire
gondolni, hanem csak amolyan n�met �ltetv�nyre. P�r folt az eg�sz. Az is m�r
letarolt, v�gigpuszt�tott. �hes menek�ltek tiprott�k kereszt�l-kasul, nem n�zve sem
Istent, sem embert. Bokrok, d�s sz�l� f�, �lig �r� p�fr�ny, minden romokban hever.
N�h�ny kor�bban �r�, pirosl� szem�rt az eg�sz f�ldig rakott term�st v�gigg�zolt�k.
Fz az ember. A haldokl� bokrok �gy is be�rlelt�k a gy�m�lcs�t, �s alig n�h�ny
h�ttel ezel�tt k�pr�zatos volt az eg�sz erd�r�szlet. A m�lna nedve csepegett az
ujjainkr�l, mint a v�r. Ma a durva csap�sok ment�n alig rejt�zik n�h�ny szem. Az is
aszott, h��t�tt, korcs, fejletlen �s �ztelen, amibe a ny� se m�szik bele.
- Hagyjuk, J�nos!
Sigmond k�l�nben is m�r a h�t�n fekszik, �s n�zi az eget, ha vajon l�tja-e az
Isten, hogy neki milyen j� dolga van.
K�s�bb a sok milli� �hez�re, nyomorg�ra, rongyos, haz�tlan szenved�re gondolunk, �s
mindketten sz�gyellj�k magunkat. Olyan �lhetetlen szamarak vagyunk, hogy azt
hissz�k, �gbeki�lt� b�nt k�vet el, aki - ha annyi n�lk�l�z�s ut�n is - egyszer j�l
is mer lakni. Nem sz�lunk r�la egym�snak, de �gy n�zek k�r�l a f�k k�z�tt, mintha
J�d�s v�logatn�, hogy melyikre k�sse fel mag�t.
- Az�rt m�gis sz�p volt ez a mai d�lut�n - biztat Sigmond.
177
- Feledhetetlen!
- Meg fogjuk ism�telni.
- Meg, ha lesz mib�l.
- Ritka �lvezet volt!
- R�nk f�rt.
- Mi�ta elj�ttem hazulr�l, nem �reztem ilyen j�l magamat.
- �n is eg�szen m�s ember lettem. Dicseksz�nk, der�t, kedvet, nyugalmat
mutatunk.
Egyik�nk se mondja meg a m�siknak �szint�n, hogy mit �rez.
Csak a holl�k rep�lnek fel a l�ttunkra, mintha K�in futna a mez�n.
Vajon mit l�thatott a hal�l madara rajtunk?...
Otthon azzal fogadnak, hogy rajta vagyok a h�bor�s list�n.
178
harminckettedik fejezet
Magamba n�zek �s igyekszem meg�llap�tani, hogy mit �rzek!
Kellemetlen nyom�s van a mellemben, �s �gy tartom magam el� az orromat, mint beteg
kakas sz�rke csoret. Sov�ny l�baim v�g�t a gyomromban �rzem F�radt vagyok �s �lmos.
Ok n�lk�l �lmos. Gondolataim csaponganak, �s �n csak n�zek ut�nuk, mint a gyermek
az elsza asztott mad�rka ut�n. Egy ideig m�g j�l is esik ez a k�bult egykedv�s�g.
Veszedelmes gondolkodni, de ha mar elker�lhetetlen, jobb, ha az ember megeszi saj�t
gondolatait. Minek tudj�k m�sok, hogy rosszul esik az igaztalan megb�lyegz�s. Ezt
nem v�rtam. Mit tettem hogy ezt tett�k velem? Hi�ba t�rom fel eml�kezetemet' nem
lelem magyar�zat�t. A szerencs�tlen magyars�g�rt dolgoztam egy �leten �t, �s nem
v�rtam soha se �ll�st, se elismerest, javakat, �s semmim sincs, ami�rt keservesen
meg ne fizettem volna, �s most idegenben h�ny�dom mindenemet elvesz�tve,
lehet�s�gek �s rem�nys�g n�lk�l, a mindennapi falat gondjaiban. M�gis az �letemre
szomj�hoznak? Kik? Mi�rt? Magyarok?
Minden �zem tiltakozik ellene. Magyar emberek eff�l�re nem kaphat�k, m�g
k�nyszer�tve se. M�s, idegen k�z sujtol itt, mely az orsz�g f�l�tt lebeg a kiontott
v�r �s pusztul�s folott, mint a v�gzet. Egy n�p tor�t k�sz�tik el� Vagy m�gis
magyarok voln�nak, akik idegen c�loknak engedelmeskednek testv�rgyilkos k�zzel,
valami v�gzetes varazslat m�mor�ban fogyasztva, puszt�tva, nyomorra szenvedesre,
t�ml�cre, hal�lba tasz�tva egym�st idegen
179
fegyverek erej�vel a gy�l�lk�d�s, tudatlans�g, vaks�g �s a s�lyos k�r�lm�nyek
okozta lelki m�rgezetts�gben? Nem l�tj�k, hogy ezzel az �nmaguk v�g�t is siettetik?
Nem! Nem! Minden �zem, porcik�m tiltakozik ellene.
B�lcsess�g van abban, hogy hi�ba eszik meg egym�st a napok, az id� kifogyhatatlan.
A l�lek pillanatnyi megdermed�se elm�lik bennem is, de megmarad az �lland�
fenyegetetts�g, a r�m v�r� sok szenved�s, gy�trelmek, b�rt�n �s - tal�n a hal�l.
Efel�l egy a v�lem�ny, �s senki se �ltatja �nmag�t. Sok �rtatlan �s igaz ember esik
�ldozatul. Senkire se sz�m�thatunk. Ha Isten eln�zi, mi mit tehet�nk ellene?
Tudom�sul veszem teh�t �n is a pesti r�di� h�r�t. K�ls�leg semmi se l�tszik rajtam.
Kezem m�g szabad, l�baimon nincs l�nc, hogy cs�rgessem magam ut�n az utca por�ban.
Oda mehetek, ahov� akarok, de �rzem, hogy l�thatatlan ellens�g sorakozik f�l
m�g�ttem, fegyveres ember, aki mindenhov� elk�s�r �s bizonytalann� teszi a
perceket.
Hiszen egyszer majd kider�l az igazs�gom, de akkor tal�n m�r k�s�n lesz.
- Mi? Hogy mit csin�lok?... H�t szokom a kit�ntet�st!
Ilyen ember is akad. Ilyen m�sok baj�ban gy�ny�rk�d�, aki odacs�szik hozz�d, hogy
sima nyelvvel belcnya-lintson a v�redbe. Messzir�l virit r�la az �r�m, hogy nem �
van bajban. Azt hiszi a szerencs�tlen, hogy r� nem ker�l a sor, �s m�sok
megpr�b�ltat�s�val elm�lik t�le a poh�r. Ha nem f�lne, m�g k�nozna is, �j sebeket
harapna rajtad. M�g a r�d n�z�se is szennyez. Nyugodtan k�ld-heted a fen�be, sz�
n�lk�l elmegy. Majd egyszer, mikor nem v�led, bossz�t �ll rajtad!
Van, aki csak a tekintet�vel fejezi ki, hogy lyukas mogyor�t se adna az �leted�rt.
M�sok �gy tesznek, mintha semmir�l se tudn�nak.
180
Nem j� akasztott ember h�z�ban k�telet emlegetni Annyira sajn�lnak, hogy f�lszegek
t�le, �s a szavaikat se tudj�k megv�logatni.
Akad, aki �szint�n meg van gy�z�dve, hogy k�r �rted! Annyira der�k ember, hogy �rte
k�r.
Ellens�ged odavan a r�szv�tt�l �s felh�borod�st�l Titokban azonban alig v�rja a
v�gedet. Te azonban k�-meletes vagy, �s nem mondod neki: - �Te is velem le-szesz a
paradicsomban!"
V�g�l azt veszed �szre, hogy mindenki jobban elvesz�tette a fej�t, mint te, mert:
�Neked k�nny�! Te legal�bb tudod, mi v�r r�d, de mennyivel nehezebb nekem!..."
Azt�n a retteg�snek ez az ideje is eltelik, mindenki ism�t megtal�lja saj�t �tj�t
�s �tmeneti nyugalm�t, te pedig egyed�l maradsz. Legfeljebb az bosszant�, hogy m�g
mindig �letben vagy. V�g�l te is t�relmesen v�rod, m�g az eg�sz �gyet az id�
meghinti porral.
Bizakod�sod azonban hi� �s hi�baval�, mert az esem�nyek, h�rek �s emberek nem
hagynak nyugton Kenytelen vagy teh�t szem�be n�zni a k�rd�snek.
Mikor legkev�sb� v�led, el�d �ll valamelyik gy�tr�d� tarsad �s olyan tan�csokat ad,
mintha �r�k�lne ut�nad.
Van, aki jogi fejteget�sekben r�szes�t, �s napn�l vil�gosabban bebizony�tja, milyen
k�ptelens�g az eg�sz h�bor�s b�n�ss�g. Ebben a form�j�ban �s minden form�j�ban.
Hogyan lehet �th�gni olyan t�rv�nyt, �s ennek alapjan b�ntetni, amelyet ut�lagosan,
most hoztak? De ha m�g el is fogadunk egy ilyen t�rv�nyt, hol van az a gyozok es
legy�z�ttek felett �ll�, semleges, magas erk�lcsi test�let, amely mindenki f�l�tt
egyform�n t�rgyilagosan �t�lkezn�k, aki v�tett az emberiess�g �s az emberis�g
ellen? �gy az eg�sz csak alkalom az elt�velyed�sekre, bossz��ll�sok �s nemtelen
indulatok levezet�s�re, ellen181
t�tes politikai rendszerek hatalmi helyzet�nek meger�s�t�s�re, egy�ni �rdekek
hajszol�s�ra �s m�s felfog�s�ak elt�ntet�s�re. Vajon ki v�llalja a felel�ss�get az
igaztalan b�rt�n�k, intern�l�sok, fogs�gok, �hez�s, nyomor�s�g, t�nkretett
szervezetek, megr�vid�tett �letek, erk�lcsi megb�lyegz�sek, t�meghal�lok, elvett
javak �s �letfelt�telek okozta sz�rny� embertelens�gek, aljass�gok �s puszt�t�sok
miatt? Ki felel a t�lhajt�sok, elt�velyed�sek �s rossz sz�nd�koss�gok sok milli�
�ldozat��rt, �s ki ruh�zza, t�pl�lja �rv�ikat, �zvegyeiket, v�llalja az okozott
k�rokat? Gondolnak-e arra a gy�ztes n�pek, akik ezt t�rik, hogy mindez az �
erk�lcsi tekint�ly�kkel �s felel�ss�g�kkel szemben is szenny �s vissza�l�s?
- Igazad van! - mondom, csakhogy csendben hagyjon. - Nem sok haszn�t veszem,
ha...
- A te eseted jogilag vil�gos!...
�j �rdekl�d�k j�nnek �s azoknak magyar�zza, hogy mi�rt vil�gos jogilag az �n
esetem.
H�rom nap m�lva �j h�bor�s list�k v�lnak ismertt� �j nevek t�meg�vel, �j
meglepet�sekkel, izgalmakkal, vit�kkal, �s egy h�t m�lva m�r csak �gy j�v�k sz�ba:
- �Ha j�l eml�kszem, te is rajta vagy a h�bor�s list�n!" '
Ma vagy holnap kiv�tel n�lk�l mindenki r�ker�l a list�ra. Csak id� k�rd�se. Ebben
m�r senki sem k�telkedik. Kialakul a n�zet, hogy tenni kell valamit. Fel kellene
vil�gos�tani az angolsz�sz korm�nyokat, hogy Magyarorsz�g eset�ben mir�l van sz�.
T�j�koztatni a val�s�gr�l. Az angolsz�szok tal�n nem is sejtik, hogy mi t�rt�nik az
� nev�kben a demokr�cia leple alatt.
- Eml�kiratot kellene int�zni a k�t �llam korm�ny�hoz!
Kider�l, hogy ketten is �rtak m�r ilyen memorandumot.
- H�t hallgassuk meg.
�sszegy�l�nk �s felolvassuk.
Ismert dolgokat mondanak, de ezek a t�nyek a t�rt�nelem val�s�ga, a t�retlen
hist�riai vonal, amely a legr�gibb m�ltt�l kezdve meghat�rozta Magyarorsz�g
hivat�s�t �s szerep�t a Nyugat v�delm�ben. Nagyvonal� �s logikus. Megc�folhatatlan,
mert maga az igazs�g. Beleborzong az ember ma is, ha hallja, milyen erej�n fel�li
�ldozatokat hozott ez az orsz�g a nyugati n�pek�rt a kereszt�nys�g �s a kult�ra
�rdek�ben, hogy a vil�gt�rt�nelem legnagyobb h�l�tlans�ga �s igazs�gtalans�ga, a
trianoni sz�tdarabol�s legyen �rte a fizets�g.
�Ezer�ves ter�let�nek t�bb mint k�tharmad r�sz�t vesz�tette el Magyarorsz�g, �s a
magyarok milli�i ker�ltek idegen uralom al�..."
Lehajtott f�vel hallgat mindenki, �s elszorulnak a mellek, mint Trianon �ta
annyiszor. Egyszerre, mintha kicser�lt�k volna ezeket a kimer�tett, f�radt, �reg
embereket, akik eddig minden sz�lmozdul�sra ijedeztek, ism�t harcosokk�,
kem�nyekk�, elsz�ntakk� lesznek a v�rtan�k hit�vel �s elsz�nts�g�val. M�r emelt
f�vel vallj�k �s �ll�tj�k, hogy ezekben az esztend�kben is ugyanezt a hivat�st
teljes�tett�k h�rom fel� k�zdve: az orosz ellen, a n�met nyom�s �s k�vetel�z�sek
ellen, s a jobboldali bels� forradalom vesz�lyei ellen.
�Nem lehet teh�t ezek�rt benn�nket h�bor�s b�n�s�kk� tenni, s�t v�delem �s
mened�kjog illet meg �rte!"
- Ez a val�s�g! Ez a helyes! - lelkesednek h�rman is.
Term�szetes, hogy elfogadjuk az eml�kiratot, �s min�l el�bb eljuttatjuk az
illet�keseknek. A kor�bban felvetett gondolat is s�rg�s. Sz�ks�g van egy
cs�csszervezetre, egy k�zponti szervre, amely a k�l�nb�z� v�rosokban alakult
kisebb-nagyobb bizotts�gokat, irod�kat ir�ny�tsa �s a megsz�ll� hatalmakkal
k�zvetlen�l �rintkezz�k. Hirtelen kis�tj�k, hogy tizenk�t tag� bizotts�gra van
182
183
sz�ks�g, de h�tn�l t�bbet nem tudunk �sszehozni. Majd kieg�sz�tj�k Neureichenauban,
ahol a t�bbi csoporttal is megh�nyjuk-vetj�k a k�rd�st.
�letkedv �s bizakod�s vesz er�t rajtunk. Nincs m�r semmi baj. Minden j�l indul.
Fordul�pont ez a mai nap az �let�nkben. Mindenki �gy �rzi. Az �reg csontokat
�tj�rja a meleg v�r, a sz�raz arcok felder�lnek. Ocs�dunk a hal�los dermedts�gb�l.
Az is �rvend, aki nem meri ny�ltan bevallani.
K�zben Truman eln�k, mintha meg�rezte volna sz�rny� gondjainkat, nyilatkozik a
r�di�ban �s kijelenti, hogy Magyarorsz�g egyetlen nagyhatalom �rdekk�r�be se
tartozhatik, meg�rzi �n�ll�s�g�t �s f�ggetlens�g�t.
Sokan �r�m�kben s�rva fakadnak.
184
HARMINCKILENCEDIK FEJEZET
Az �r�m �s bizakod�s nem tart sok�ig. Megj�nnek a h�rek az els� hal�los
�t�letekr�l. Der�k, j� magyaroknak kell �r�kre kialudniok, akik �rtatlanok �s
nagyok. A nevek megh�lnek a sz�nkban, am�g kiejtj�k. Minden �n�ltat�snak, titkos
bizakod�snak v�ge. Eddig huszonk�tezer embert tart�ztattak le, �s a n�pb�r�s�gok
m�r eddig is megmutatt�k, mi a c�l �s a sz�nd�k. K�rd�s, hogy ha el jut is
eml�kiratunk az angolsz�sz korm�nyokhoz, lesz-e valami foganatja a potsdami
hat�rozattal szemben, mely kimondja a h�bor�s b�n�s�k kiadat�s�t. Csak sz�kni,
bujdosni lehet, de azt se sok�ig. Hajl�k, p�nz, �lelmiszerjegyek n�lk�l a szigor�an
lez�rt hatarok �s tilalmak k�z�tt alig van erre is lehet�s�g. Ki el�bb, ki k�s�bb,
mindenki beleker�l a fekete k�rbe. L�lekveszt�nk �jabb hull�mv�lgybe zuhant, a
megsemmis�lt egzisztenci�k �s t�k�letes kiszolg�ltatotts�g bizonytalans�g�ba.
Izgalmas, mint a vad�szles, megfigyelni a neh�z lelki h�nykol�d�st, az em�szt�
k�zdelmet, amit napr�l napra folytatnak az emberek. Mindenki v�v�dik. Mindenkin
megl�tszanak a neh�z id�k. Hogy t�l sokat tanakodunk �nmagunkkal. Sorvadunk,
hullatjuk magunkr�l a m�g meglev� h�st is. Arcunk, lelk�nk zil�lt, hajszolt. A ruha
sir rajtunk. Es�nk ki a nadr�gb�l. Test�nk v�z, sz�n�nk sin. A meglev� kev�s
�leter�t is siettetj�k magunk el�tt, �s m�r t�ls�gosan bogosodik az �d�mcsutk�nk.
R�nc �s s�rgas�g, megny�lt fogak, v�kony f�lek, ki�l�, rozoga
185
csontok, rossz b�r �s nyugtalans�g mindenki. Temet�bogarak r�gj�k folyton agyunkat.
Az eltitkolt ember minduntalan kil�p bel�l�nk a maga val�s�g�ban. A meztelen lelk�,
aki m�r �nmag�nak se hazudhatik. Esend�ek �s egyszer�ek vagyunk. V�ratlan
meglepet�sek �rnek.
- Nekem a zsid�k�rd�s miatt nem t�rt�nhetik bajom! -gy�nja az egyik
k�rdezetlen. - Nincs mit f�lnem!
Azt�n �gy folytatja tov�bb �nmaga k�nos lelki m�rlegel�s�t, mintha ott se voln�l.
Harc az �rnyakkal. �szre se veszi, hogy otthagytad, pedig n�z, b�mul ut�nad.
M�snap hozz�d megy, �s zavartan arra k�r, ne sz�lj senkinek arr�l, hogy zsid�
bar�tai voltak, akiket Pesten rejtegetett a lak�s�ban. Te k�m�letb�l elhallgatod,
hogy tegnap nem is tett eml�t�st zsid� bar�tair�l.
Ketten is �rnak napl�t. Tudatosan �s gondosan vigy�zva r�, hogy ha m�gis k�zbe
ker�lne majd a napl�, a javukat szolg�lja.
A harmadiknak is tele az arca retteg�ssel, �s kev�s verejt�k is ki�l a kalapja al�,
mikor figyelmeztet, hogy minden sz�ra nagyon kell vigy�znunk egym�st k�zt is.
Nagyon meg kell gondolni, miket mond az ember!...
- K�l�nben mit hallott�l?... K�zt�nk maradjon, �n nem b�zom ebben a mi
megmozdul�sunkban. Hamarabb kellett volna! H�napokkal ezel�tt. Mikor te
ind�tv�nyoztad... Valami f�unit�rius kellene az int�z�bizotts�g tagjai k�z�.
Nemzetk�zileg ismert n�v. Egy�bk�nt sem szerencs�s a nevek �sszev�logat�sa.
Magunkt�l eltekintve...
Fiatgl, sz�p �nekhang hull r�nk. Az ifj� tiszteletes a hangj�t gyakorolja a
padl�son. A csal�dja lenn a k�z�s teremben, � a szaruf�k k�zt lakik, mint a f�sti
fecske. Ott nincs ember �s cigarettaf�st.
- R�nk n�zve az a fontosabb, hogy a franci�k nem
186
hajland�k elismerni a magyar korm�nyt! - mondja ism�t a bar�tom. - Hov� m�sz?
K�v�l az utc�n egy gyerek �js�gokat visz. Siker�l elkapnom.
Az els� r�tekint�sn�l a lapr�l meg�ti a szemeimet a nagy bet�s sz�: -
�Atombomba..."
- H�lyes�g! - teszem zsebre a lapot. - Mint a vil�gb�ke �s �jtatos t�rsai, az
��j fegyverek"!
F�lremegyek a cinterem t�v�be, ahol nyugodtan olvashatok, �s nem �ti bele mindj�rt
mmdenki az orr�t az ujsagba. J�lesik elny�jt�zni a fa �rny�k�ban, a f�j� h�tat
elny�jtani az anyaf�ld�n.
�gy l�tszik, �jra a jap�nokat ijesztgetik az atombom-baval. Ha j�l eml�kszem,
Truman eln�k egyszer m�r figyelmeztetett r� �bar�tot �s ellens�get" egyar�nt, de a
jap�nok m�gse tett�k le a fegyvert.
Na, l�ssuk h�t ezt a nyavaly�s atombomb�t'
- �risten! Mi ez?
A ny�l elapad a sz�mban, �s nem b�rok sz�hoz jutni Fak� es r�m�lt szemekkel meredek
az �js�gra, a n�met szarazsaggal �s pontoss�ggal meg�rt tud�s�t�s az atombomb�r�l,
amely pillanatok alatt megsemmis�tette a jap�n Hirosima v�ros�t, �s t�z kilom�teres
k�rzetben minden alkot�snak �s �l�l�nynek v�ge lett...
Igyekszem elk�pzelni a kataklizm�t, amit ez a sz�rny�s�g okozott, de az eddig �t�lt
bomb�z�sok, dermeszt� bombaszonyegek, kr�terek, romok, a hal�l tapsa, a deton�ci�k
halv�ny k�pe is alig lehet az atompuszt�t�snak Keves tamaszpont hozz� MacArthur
t�bornok f�hadi-szallas�nak jelent�se is, hogy t�bb mint h�romsz�zezer
ember�ldozatot k�vetelt ez az egyetlen rettent� t�r-gyacska. A hullahegyeket, ha
meg is �rtem, nem tudom
187
megmagyar�zni, hov� lett a tizenn�gyezer elt�nt ember. A romok k�zt v�rja J�zus�t,
vagy a l�gnyom�s tette semmiv� �ket?
Az �js�gban olvasok egy k�z�mb�s, durva h�rad�st is, hogy atomoszl�st�l t�zmilli�
fok h� fejl�dik. F�ny, ami m�r t�l van a l�t�son. Val�sz�n�leg ez v�gzett a
gondolatn�l gyorsabban a tizenn�gyezer emberrel. Hamu se maradt ut�nuk. T�z, amely
a hozz�tartoz�k eml�k�b�l is ki�gette az �ldozatok k�p�t. J�tt, robbant,
puszt�tott, odalett, �s annyi se maradt bel�le, mint egy cs�knak a melegs�ge.
Titok, amely cselekedett �s �jra titokk� v�lt. Bamb�n b�mul ut�na az emberis�g. A
lehetetlen megval�sult, a r�m testet �lt�tt, a k�pzelet j�t�ka, a mes�k vil�ga, a
sejt�s�nk�n is t�l �l� rideg t�rv�ny �rv�nyes�lt. Egy ajt�val bennebb t�rt�nk a
mindens�g titkai k�z�.
Olyan nagy dolog, hogy kiab�lva futok be a k�z�s terembe, �s lihegve �js�golom,
hogy mi t�rt�nt.
�lm�lkodva l�tom azonban, hogy t�rsaim hitetlen�l vagy szinte k�z�mb�sen veszik
tudom�sul az atombomb�t, mint a napot, holdat, csillagokat a fej�k f�l�tt, mintha
csak azt mondan�k: - �Atombomba? Mutasd!"
Ennyi az eg�sz. A k�vetkez� pillanatban visszat�rnek megszokott, r�gi vil�gukba.
Nem veszik �szre, hogy �j vil�g jelentette be �rkez�s�t. Hatalom, amelyr�l m�g nem
is sejtj�k, miv� lesz. Isten �k�l�t�se ez: - �El�g!" - �s a jap�nok is azonnal
letett�k a fegyvert.
1945. szeptember 2-�n, �jf�l ut�n k�t �ra harminc-perckor k�z�p-eur�pai id�sz�m�t�s
szerint, hat �v ut�n, a vil�gt�rt�nelem eddig legv�resebb h�bor�ja v�get �rt.
Jap�n felt�tel n�lk�l megadta mag�t, �s a �Missouri" csatahaj�n al��rt�k a
vonatkoz� okm�nyt.
Truman eln�k besz�det int�zett ez alkalomb�l a vil�ghoz:
�Ez t�bb, mint fegyvereink gy�zelme. Ez a szabads�g
gy�zelme a zsarnoks�g f�l�tt. M�t�l kezdve az �sszes nemzetekkel k�z�sen �tban
vagyunk az �j �s jobb vil�g fel�. A b�ke �s a n�pek k�zti j�akarat vil�ga fel�.
Isten seg�ts�ge hozta meg a gy�zelemnek ezt a napj�t. Az elj�vend� �vekben az �
seg�ts�g�vel fogjuk a b�k�t �s a j�l�tet az eg�sz vil�g sz�m�ra megteremteni."
Olyan hatalom van a kez�ben, hogy megengedheti mag�nak, v�gre igazs�got osztani az
�sszes n�pek sz�m�ra.
Hatalom �s felel�ss�g!
188
189
HARMINCKILENCEDIK FEJEZET
M�snap megkezd�d�tt az Egyes�lt �llamok, Nagy-Britannia, Szovjet-Oroszorsz�g, K�na
�s Franciaorsz�g k�l�gyminisztereinek �rtekezlete Londonban, a potsdami
hat�rozatoknak megfelel�en.
Mi azonban nem �r�nk r� figyelemmel k�s�rni a tan�cskoz�sokat, mert j�tt a
B�rgermeister, az �j, �s kitett az iskol�b�l. H�rom nap alatt ki kellett �r�ten�nk
a k�t els� iskolatermet. Mag�nh�zakn�l rekvir�ltak lak�st a sz�munkra.
A harmadik teremben nem maradhatnak a magyarok, mert az am�gy is haszn�lhatatlan.
Eg�szs�gtelen �s f�t-hetetlen. Vizes �s rozoga. Egy�bre nem val�. J� az a volt
�sz�vets�ges"-nek, �s a szentek se h�ltak k�l�nb�l.
K�l�n�sen feles�gem �rvend, ujjong. A t�megsz�ll�snak, nyomortany�nak, �jjeli
mened�khelynek sz�munkra v�ge. A test �s l�lek k�nz�kamr�j�t nem kell t�bb�
l�tnunk. Kiemelkedhet�nk v�gre a megal�ztat�sb�l. A szem�tdombra vetettekb�l ism�t
ember lehet. Meg�rt�k felt�mad�sunkat a fekete f�ldr�l, a szalmagazr�l,
baromalomr�l. M�ris nagyon megfert�z�dt�nk a feket�re kopott iskolapadl�n.
Els�nek k�lt�zk�d�nk. Szerencs�re csak a m�sodik szomsz�dba, Annyhoz, aki a
menek�lt magyarok kedvence. Egyszer� Waldbauerin. Er�, eg�szs�g, sz�n, der�. Gyenge
v�rosi embernek t�tva marad a sz�ja a l�tt�ra. M�r r�n�zni is megnyugv�s az ilyen
nyavaly�s idegzet� eknek, mint mi. Kasz�l, szekeret rak, tehenet �riz, �s
190
k�zben m�v�szeti foly�iratot olvas, esetleg Balzacot Fiatal es j�, aki mindenkin
seg�teni igyekszik, pedig maga is szegeny. Tal�n �ppen ez�rt. Heteken kereszt�l
csak a keresztnev�t tudtuk. A f�rje hadifogoly, �s �rvend nek�nk. Kedvesen fogad.
Adja Isten, hogy k�s�bb is �gy lelkesedj�nk �rte! En is, a feles�gem is.
A hegyoldalba ragasztott sz�zesztend�s h�zik� alul fekete gerend�s, kis ablakos, a
szoba alacsony, nyomott Fel�l mar modernebb, sz�k, meredek l�pcs�vel, el�te-
recskevel �s arasznyi balkonnal. K�v�l �reg, foszlott zsindelyb�l tollazata van.
J�t�kh�z. Keskeny nyaral�-szobat kapunk k�lyha �s k�m�ny n�lk�l, de festett, tiszta
es hangulatos.
- �gy! Igaz�n �gyak! - ny�lnak el a szemeim - Szekr�ny, asztal, k�t sz�k,
f�gg�ny. Otthon! Az �gy alatt porcel�n. Ez m�r t�lz�s!
Kezembe veszem, �s gy�ny�rk�d�m benne. Mindj�rt fel is fedezem a verset az oldal�n
vir�gf�z�rek k�zt: -�Hier werden gesammelt von Mann und Frau - Liebes-gaben f�r
Ackerbau."
Majd lem�solom, ha az asszony nem l�tja.
Minden kis zugot megszagolok, mint az oroszl�n a ketrecet.
- Sz�p oroszl�n! - g�nyol�dik a feles�gem.
A t�ml�cb�l szabadultak �r�m�t �rzem. Illetve v�rjunk ezzel a hasonlattal! Mindent
a maga idej�ben Els� dolgom sim�ra borotv�lkozni, tiszt�lkodni, mintha a r�m
eroszakolt ellenszenvet kellene lemosnom. A h�tk�znap ellenere �nnepl�be �lt�z�m,
hiszen a n�gyk�zl�bra kenyszentett �jra egyenesre emelkedhetett. Ism�t vagyok
valaki, ha �tmeneti id�re is, mert nem kell �lland�an l�tnom es t�rn�m
embert�rsaimat. �gy vagyok vel�k mint eleim, a pog�ny magyarok, akik ezt a ravasz
sz�t
191
csin�lt�k: �Felebar�t." Csak a fele bar�t, a m�sik fele ellens�g.
Alig v�rom, hogy bes�t�tedj�k �s lefekhessem, �lvezhessem az �gyat, a
k�l�nval�s�got, a magunk csendess�g�t, a nyitott ablakon be�rad� hegyi leveg�t, a
f�l�nk borul� csillagos eget, a zavartalans�got. Ilyenkor l�tjuk, hogy ezek az apr�
dolgok milyen jelent�sek az ember �let�ben, k�l�n�sen, ha t�l vagyunk az �let
�tj�nak fel�n.
Hamar k�szen vagyunk a berendezked�ssel. A t�bbi kitelepitett napokig hurcolkodik a
faluban lev� Fisch-h�zba. �res szekeret ker�tettek, arra rakodtak �s ah�nyan
vannak, mind belekapaszkodva k�nl�dnak lefel� a lejt�s �ton. Oda viszi a szek�r,
ahov� akarja. A sz�raz, v�n fejek m�g s�rg�bbak az er�lk�d�st�l, a nadr�g reszket a
sov�ny inakon, de leg�nykednek, mert musz�j. Az asszonyok �gy l�pkednek ut�nuk,
mintha a temet�b�l hozn�k vissza halottaikat m�g egy kev�s id�re.
Ki kellene mennem seg�teni, de nem lehet, mert - egye meg a fene - egy r�sz�kkel
m�g haragban vagyok. �rzem, hogy az orrom megereszkedik a r�szv�tt�l, s m�gis
r�t�madok az asszonyra:
- Minek sajn�lja �ket!...
P�r nap m�lva l�togat�st teszek a Fisch-h�zban. Term�szetesen csak azokn�l, akikkel
nem vagyok haragban.
A fiatal tiszteletes a rothad�, f�ldszinti szoba falai i n�zi:
- Itt nem lehet kitelelni!
Elsuhanok az ajt� el�tt, hogy ne kelljen panasz�t hallgatnom.
Hejo�kn�l se teljes az �sszhang.
- Hi�ba besz�lsz, mama - hallom -, mert eddig nyolcvanegy liter vadgy�m�lcs�t
gy�jt�tt�nk!
192
- Csak nyolcvanat!
- Nyolcvanegyet!...
Be se megyek, csak bekandik�lok az ajt�n:
- Mi �js�g, P�l �r?
- Gyere be! Ism�t abbahagytuk a fagy�jt�st' Valah�nyszor az a h�r j�n, hogy
hazavisznek, abbahagyjuk a fagy�jt�st. Ha a h�r nem bizonyul val�nak ism�t
megkezdj�k.
- Most azonban bizonyos, hogy hazavisznek! - bizonykodik Pali. - Megj�tt a
rendelet. Szeptember 18-�n kezd�dik a sz�ll�t�s. A j�r�sparancsnok �zente.
Szem�lyenkent k�t-h�rom koffert szabad vinni. Amennyit a csalad mozgatni k�pes. �gy
van sz�r�l sz�ra a rendeletben
- De mi lesz egy�b holminkkal, amit a csal�d nem k�pes mozgatni?
- Azt itt hagyjuk a t�meg pr�d�j�ul.
- Nem az�rt cipeltem ezt a p�r megmaradt holmit h�rom orsz�gon kereszt�l, hogy
pr�d�nak hagyjam itt!
- Nem mindegy neked, hogy hol veszik el t�led? Az itt hagyott holmit �ll�t�lag
j�r�sonk�nt �sszegy�jtik �s meg�rzik. Majd k�s�bben hazasz�ll�tj�k. A menetvonal
k�l�nben Salzburg-Linz-Hegyeshalom. Az utaz�s ideje h�rom nap, plusz egy nap.
- Mi�rt nem mondod akkor, hogy n�gy nap?
- Mert �gy van a rendeletben �plusz egy nap" �traval�t a gy�jt�t�borok adnak...
- Ha m�r mindent tudsz, P�l �r, nem mondan�d meg hogy otthon mi v�r r�nk?...
Azt mondj�k, eg�sz vonatok t�nnek el. H�t j� tal�lkoz�st!
P�r l�p�s ut�n ism�t hallom:
- Apa, te bizonyosan az eldobott gomb�t is belesz�m�tottad, az�rt
nyolcvanegy...
Az utc�n cs�pl�g�p moraja fogad. A b�ke �s �ld�s hangja. Komoran, hallgatva megyek,
amerre visz a l�193
bam. P�r l�p�s az eg�sz falucska, �s mindj�rt kinn vagyok a hat�ron a sz�p �szi
vet�sek k�zt, melyek gy�ren most �tk�znek. �d�k, frissek. A gabonasz�lacsk�k Isten
ujjai k�zt f�rt�k �t magukat. Vajon otthon?...
Jobb is, ha m�r hazavisznek, ak�rmi v�r r�m! Legal�bb v�ge lesz a folytonos
�ld�z�tts�gnek.
�jra ideges vagyok. Sehol nyugtom, marad�som, hi�ba szaladom �ssze a hat�rt.
Hazaindulok, �s nekiv�g�dok a meredek hegyoldalnak, mert m�r estefel� van.
Szuszogva, izzadva szurk�lom el�re sov�ny l�bsz�raimat.
Mag�nk�v�l fogad az asszony a felforgatott szob�ban.
-J�jj�n! J�jj�n! H�r a le�nyomr�l! Hol csavarog?... Azonnal Passauba kell mennie!
Nem is Passauba, hanem valahov� a Duna mell�, a Zs�fia haj�ra. Nem is a Zs�fi�ra,
hanem annak egyik usz�ly�ra. Azon vannak Fux�k, akik tudnak r�la. Lehet, hogy � is
vel�k van. Bizonyos, hogy vel�k van... Egy t�bori pap hozta a h�rt.
Az asszony meg�llani sem b�r az izgalomt�l. Besz�l, tervez, minden eshet�s�get
megvizsg�l. Fel�bredt, t�r�keny f�vecske Isten r�tj�n. K�zben csomagol a le�ny�nak
�s az unok�nak, aki most egy h�napos lehet. T�zszer kivesz, t�zszer visszatesz
minden darabot.
N�m�n n�zem �s arra gondolok, hogy nem hoztam el az �lelmiszerjegyeket, �s csak
csod�lkozni tudok, hogy az asszony m�gis r�m t�mad:
- Ne sz�ljon bele! Maga ehhez nem �rt! A pelenka �ppen olyan fontos, mint a
falat keny�r. H�tha m�g �js�gpap�rja sincs, amibe betakargassa!
Egyik koffert a m�sik ut�n t�mi meg.
- Egy, kett�, n�gy, �t - sz�molom. - Mire gondol? Minek ez a sok koffer?
- Kett�t f�lt�tlen vinnie kell!
- De kireped a nadr�gom az er�lk�d�st�l!
- Maga nem vesz semmit komolyan! Hagyjon magamra!... Hov� megy? Mi�rt nem
seg�t?... Ne ny�ljon semmihez!... Hogy lehet valaki ennyire �gyetlen?
�llok teh�t �s �rzem, hogy milyen f�l�sleges vagyok a vil�gon.
- Ugye, nem ver meg az Isten? - hallom ism�t.
- Mi�rt vern� meg?
- Mert f�jt, irigyeltem azokat, akik h�rt kaptak hozz�tartoz�ikt�l. �r�ltem is,
de s�rtam is, hogy csak az eny�-mekr�l semmi h�r. Ugye, nem ver meg?...
- Dehogy veri!
- Holnapt�l kezdve semmi cukrot el nem haszn�lunk, hogy maradjon a kicsik�nek!
- Az Isten�rt! Mi baja megint? Mi�rt s�r?
- Hogyne s�rn�k, mikor f�lni fog a szem�vegemt�l!...
Nem is vacsor�zunk. Kinek kell ilyenkor vacsora?
R�gen kioltottuk a l�mp�t, de � m�g mindig belebesz�l
a s�t�ts�gbe. Szesz�lyesen ugr�lnak a gondolatai. M�r azt hiszem, hogy jav�ban
alszik, mikor megsz�lal:
- Nem b�nom, ha minden�nk elpusztult is, csak nekik ne legyen semmi bajuk! De
h�tha m�gis maradt valamink? Nem kell nekem t�bbet nagy lak�s! Csak �k!...
Mond, besz�l tov�bb, j�r-kel a maga k�l�n vil�g�ban �s rem�nys�gei k�zt, ahol m�r
nincs bujdos�s, otthontalans�g, s�t�t dr�m�k, gy�l�let, szenny, b�rt�n�k,
akaszt�f�k �s pusztul�s - hanem ink�bb vagyon b�kess�g, csendess�g, szeretet,
magunk hajl�ka �s kenyere, �r�me, �s vir�g a kertben, kev�s k�nny �s sok kacag�s.
K�s� �jjel van, �s csend. S�t�ts�g �s n�mas�g. Az asz-szony �gya f�l�tt azonban
mintha halv�ny f�ny derengene.
194
195
HARMINCKILENCEDIK FEJEZET
Rossz id�t kaptam az utaz�shoz. Sz�rke k�d rothaszt mindent. Ut�latos, vak h�lyog
f�ld�n, �gen. Vizes, b�kahideg. R�nk rogyott az �g, �s megfojt mindent. Neh�z lesz
�jra felt�masztani a n�gy sark�t.
Megyek a Duna mellett. Maga a folyam is f�radt, duzzadt, beteg. �rzem h�v�s
lehelet�t, ahogy kutyagolok a partj�n a Zs�fia haj�hoz. Nyakamba l�g a ny�l�s,
s�ros es�. L�bujjaim megg�mberedtek a rossz bakancsban, �s hidegen egym�sra
m�sznak. Orrom sem az eny�m. V�rtelen, �s hamar el�rz�ktelenedik a rossz
t�pl�lkoz�s, h�l� �vek miatt. A r�ncok elm�ly�lnek, mintha k�lcs�nk�rt �reg b�rben
j�rn�k.
Az �t minden�tt a v�z mellett visz. Itt-ott usz�lyok fekszenek, mint a folyam
sz�l�re sodrott d�gl�tt, feket�re p�ffedt halak. A haj�k is egym�s fenek�be b�jva
v�rj�k, hogy mi lesz a sorsuk. Magyar, n�met, szerb haj�k. Egyel�re amerikai lobog�
leng mindeniken. Sok ismer�s. Az ott �Szent Istv�n". Valaha sz�p, eleven �s b�szke
volt. Most s�t�ten n�zi a vizet. Bele se nyalint, nemhogy sodrot v�gna rajta. Holt
k�m�nyek, kopott fest�k, rozsd�s vas. Legy�z�ttek.
A Dun�ba h�dromok cs�ngenek bele. Magyar katon�k dolgoznak rajtuk, hogy
megszabad�ts�k a vizet. Vak �s �rtelmetlen puszt�t�s nyomai ezek a szesz�lyes alak�
romok. A h�rom foly� v�ros�nak egyetlen h�dj�t sem hagyt�k �pen. Akkor cselekedt�k,
mikor m�r semmi �rtelme se volt. Belemartak saj�t magukba. A fordul�n�l
messzi l�tszik a vas�ti h�d marad�ka, mely a folyam k�t partj�t k�t�tte �ssze. K�t
merev s�n sz�r bele a leveg�be t�masz n�lk�l. Mad�r se sz�ll r�juk, olyan
val�sz�n�tlenek. Az �let elv�gott k�t v�r�s ere. Alatta motorcs�nak habarja a vizet
f�lfel�, mintha v�zbe esett �skori �llat k�nl�dn�k kifel� a partnak. Saurusoknak
val�, siv�r, elhagyott ez az es�s hangulat a mocskos folyammal. Saj�t teste szag�t
�rzi az ember �s undorodik.
Az �ttesten egym�st �rik az amerikai g�pkocsik. Vad temp�val sz�guldanak. V�z, s�r,
k� rep�l a nyomukban. Fert�zik a leveg�t, �s meredt szemmel nyelem a b�d�s g�zt,
hallgatom recseg� zajaikat, n�zem, hogy olajfoltokat izzad a megk�nzott �t.
K�l�nben minden m�sodik �tonj�r� magyar. Civil �s katona. Fiatal �s �reg.
Mindenf�le rend�-rang�. Arra lennebb van a waldwerkei t�bor. A �l�ger", ahogyan
kiv�tel n�lk�l nevezik. Nem sz�l�tjuk meg egym�st, hi�ba �ti meg f�l�nket a magyar
sz�. Hol van az az id�, mikor m�g �rvendett�nk egym�snak.
- Mondja, vit�z �r, messzi van m�g a Zs�fia?
- Emitt fekszik la, a hajlatban... Hov� val�si az �r?
- Csak ide la, Erd�lybe!
- J�t gy�tt maga is!
- Igyekeztem. Nem v�zi katona maga?
- Az �n. Folyam�r... Mikor megy�nk haza?
- Mikor visznek!
- Messzi van az!
Mindenkinek ez az els� k�rd�se. A m�sodik, hogy mi v�r otthon. A t�n�d�st�l, a
folytonos em�szt�d�st�l pillanatra se lehet szabadulni. Elejtem a fejem, �s tov�bb
megyek. M�g egy fordul� �s m�r ott feh�rlik Zs�fia. El�tte usz�lyok. Feket�k,
durv�k, megviseltek. A v�z napsz�mosai. Folyam�r�k s�rg�l�dnek mindeniken.
196
197
F�lig a parton, f�lig v�zben �lnek. Egyikre �tlibegek a keskeny deszkapall�n.
H�rman is felelnek a k�rd�semre:
- A f�hadnagy �r? A Westmarkon van Pyrawangban, Ausztri�ban. Azt is hallottuk, hogy
hazament. A sz�zados �r tudna t�bbet mondani, a Zs�fia parancs�rtisztje.
Lehangoltan megyek �t a haj�ra. Azt m�r l�tom, hogy kor�n feltettem a vir�got a
kalapomra. Halv�ny �s bizonytalan a nyom.
A sz�zados biztat. Atr�di�z a Westmarkra, s azzal a f�l�ves nyom semmiv� lesz. A
rem�nys�gnek, bizakod�snak v�ge.
Let�rten bandukolok vissza a v�rosba. A h�tam k�zep�ig s�ros vagyok, �s kimer�lten
r�gom magam m�g� az utat. A v�rakoz�s fesz�lts�ge is elm�lt, arcom ism�t be-romlik,
�s f�radtan �s�tok bele a vil�gba.
�tk�zben gy�r, siv�r es� kap el. R�m s�r egy felh�, �s apr�, piszkos h�lyagokat
vetnek az �tsz�li t�cs�k. Szomor�, kietlen, beteg nap. A Dun�n egym�st kergetik a
szennyes hull�mok. Az id�nk�nt v�gigs�pr� sz�l v�zport ver f�l�tte. Hideg,
bar�ts�gtalan v�z. Elriaszt� �s kegyetlen.
A saj�tos n�met k�lv�rosi k�pet b�mulom, a borzas h�zakat, az alacsony, �t�tt-vert
kocsm�kat, korhadt oldal� Stub�kat, Kellereket, a rongyosokat �s sal�tromo-sokat.
Olvasom a romantikus neveket: �Arany L�pcs�" -�Feh�r Medve" �s m�s �L�pj Be" -
kocsm�k, ahol valaha �rtatlan �s csintalan dalocsk�kat pengettek a bajorok, �s
-Holl�rijuch�! - elvertek p�r kis p�nzdarabot sz�ke s�r �s nagy l�b� sz�ke l�nyok
mellett. Te K�ti! Olyat t�ncolok, topog�k, hogy leesik a nadr�gom, �s �tj�n
csud�j�ra a b�rk�t�nyes kov�cs a szomsz�db�l. Na ja, i' bin halt so a Kerl!...
Be�rek a v�rosba a szeles, sz�k utc�csk�k k�z�, ahol a
menek�ltek �s egym�st keres�k kis c�dul�it t�pdesi a sz�l a h�zak fal�r�l. Egyik-
m�sik h�z borzas t�l�k. K�ts�gbeesett ki�lt�s minden bet� rajtuk �s kapaszkod�s az
utols� szalmasz�lba. H�tha akadnak m�g j� emberek a vil�gon! Van olyan is, akinek
ennyi papirosa se volt, �s ceruz�val firk�lta fel a falra: - �Egy anya
k�ts�gbeesetten k�ri, aki tud fi�r�l..." Hisz�keny bolondok! Futnak alattuk az
emberek, �s senki a fej�t se ford�tja fel�j�k.
S�t�tedik, �s lassan �rny�kk� v�konyodom magam is.
�jjeli sz�ll�s ut�n kell n�znem. A magyar k�rh�zat aj�nlott�k. Sz�ll�stalan
magyarok mened�ke.
Eg�sz sz�kely k�l�n�tm�nyt tal�lok egy�tt. Az �z�tt l�lek megnyugszik k�zt�k.
- Most hallom - �js�golom nekik hogy a londoni tan�cskoz�s hirtelen megszakadt.
Magyarorsz�g �gy�ben nem tudtak megegyezni!
Meghallgatj�k, de mit t�r�dnek �k most a londoni konferenci�val. Hazamennek. A
k�rh�z p�r nap m�lva indul. M�r �ssze is csomagoltak. L�zasak az �r�mt�l. Senki se
gondol r�, hogy minek megy el�be, mi v�rhat otthon r�. A h�rek r�meit nem l�tj�k.
Nem ijeszti �ket se nyomor, se b�rt�n, se hal�l, ismeretlen lehet�s�gek. Meg�lni
lehetne �ket, de lebesz�lni nem. Hazamennek �s t�relmetlenek. A csod�latos var�zs
rabjai.
�sszedugott f�vel besz�lget�nk. Moh�n az otthoni vil�gr�l. Terhelj�k a lelk�nket.
Biztatjuk, vigasztaljuk egym�st.
�s v�ratlanul fel�v�lt a szir�na.
- Mi az? Nagyriad�?
- Nem. Csak z�r�ra. Ezzel jelzik.
- Mi�rt nem dobnak mindj�rt p�r bomb�t is a v�rosra, hogy ne feledkezz�nk meg
t�ls�gosan magunkr�l?
- Lassan kell hozz�szokni a b�k�hez is, hogy meg ne �rtson! - mondja egy fekete
ember, aki nem mehet haza. 198
199
Cudar vil�g! Meg�rdemli, hogy semmi se maradjon bel�le!
Olyan s�t�ten megy ki, mintha megb�zat�sa volna, hogy pokolg�pet helyezzen el a
gyan�tlanul alv� p�pa �gya al�. Mi minden �rhette a szerencs�tlent!
Magam se �llok messzi t�le. Rajtam is megl�tszik a sokk. Sz�d�l�k, l�baim
rogyadoznak, szemeim belev�rmesednek a meger�ltet�sbe. Visszak�h�g�m a szeles, es�s
k�d�t, �s komoran hurcolom magammal gyermekeim sors�t.
Csak szeg�ny feles�gemnek ne kellene megvinnem a rossz h�rt!...
200
HARMINCKILENCEDIK FEJEZET
Szeles, kedvetlen, borult, szomor� id�. Az itt maradt n�h�ny mad�r is f�radtan
hallgat �s t�petten �l az �gon. J� volna a t�z, ha f�nk volna. A s�r�s ablakon
vigasztalanul teking�nk ki az elromlott vil�gba, megszaporodott vizekre. Az �sz
k�sz�l a ravatalra. M�r d�sz�ti mag�t az erd�. Az utols� f�t�rzsre kicsapott
tehenek a messzes�gbe �br�ndoznak, m�g elmer�lnek a r�juk hull� k�dben. A parasztok
a krumplit f�ltik, nehogy odanyomja a korai h�. A krumpli itt az �let. Szeml�tom�st
sorvad okt�ber.
A h�rek is rosszak, az emberek cs�ggetegek.
Valaki ismeretlent�l levelem �rkezik, hogy semmi esetre se menjek haza. Fenyeget�
sors v�r r�m otthon. Keser�en elh�zom a sz�mat. A naiv l�lek azt hiszi, hogy t�lem
f�gg: hazamenjek-e vagy ne. Hiszen most is harminc der�k magyart sz�ll�tottak haza
�h�bor�s b�n�s" c�men, �s merev aggyal hallgatjuk a neveket. Vezet�i voltak az
orsz�gnak, a sorsa volt a gondjuk, �s most ez�rt a hal�l v�r r�juk. Lehet, hogy
egyesek k�z�l�k t�vedtek, de rosszat nem akartak. Az emberek beler�zk�dnak, mikor a
fogs�g ajtaja bed�nd�l m�g�tt�k. Csak titokban �s bizalmasan mernek sz�lni r�luk,
mert neveletlen veszedelmek fenyegetnek mindenkit. Nagy dolog, ha valakinek kiesik
a sz� a sz�j�b�l. Jobb n�m�n hallgatni. Sokkal t�bb rosszat hallottunk a
rendszerr�l, ami otthon most �li vil�g�t, semhogy minden �vatoss�g indokolt ne
volna. Nincs gazd�ja a sz�nak. Csak szem�lytelen�l halljuk, hogy az amerikai
kapit�ny, aki rep�l�g�pen vitte haza a
201
kik�rtek �s kiadottak els� csoportj�t, dics�rte B�rdossy L�szl� b�tor, f�rfias �s
egyenes viselked�s�t. Maga is csod�lkozott, mennyi er� �s meggy�z�d�s van ebben a
t�r�keny, beteges, mosolyg� emberk�ben, aki szinte szellemm� finomult a l�b�n.
Akadnak, akik a p�pa k�zbel�p�s�ben bizakodnak, m�sok a diplom�ciai test�letek, az
angol p�nz�gyi vil�g tiltakoz�s�t v�rj�k, hiszen nemzetk�zi vonatkoz�sban is
elismert tekint�lyek t�bben k�z�l�k. M�sok lemond�an �s hitetlen�l r�zz�k a
fej�ket: az ujj�t se fogja mozd�tani senki.
Mindenki enyh�l�st keres, �s fut a rossz h�rek el�l, de azok utol�rik, k�nozz�k,
gy�trik. Alig em�sztj�k meg egyiket, m�sik forgatja fel nyugalmunkat. Ak�rmilyen
val�sz�n�tlen legyen is, ijeszt, apaszt.
- Hallottad? Eddig hatvann�gy embert �t�ltek hal�lra!
M�sok keser�en mosolyognak a naiv borzadoz�sra:
- Hatvann�gy ember? Mi ez a t�zezrekhez viszony�tva, akik ezut�n k�vetkeznek
sorra!
- Gondolod, hogy... Nem! Az lehetetlen! Nem t�rheti a vil�g!
- Nincs ideje a vil�gnak ilyen csek�lys�gekkel t�r�dni!... Hov� futsz?...
Mondtam, hogy f�lmilli� n�metet sz�ll�tanak' ki Magyarorsz�gr�l a potsdami
hat�rozat �rtelm�ben, �s �jabb tizen�t �h�bor�s b�n�s"-t sz�ll�tottak haza! A r�di�
mondta be! A r�di�...
Leereszkedem a v�lgybe az erd�sz�lre, hogy ne halljak t�bbet, hogy egyed�l legyek,
�s l�tnom se kelljen senkit. Szabad l�legzetre v�gyom, �s pihen�sre. Embermentesnek
lenni legal�bb f�l�r�ra.
Alig bukkanok ki azonban a domb m�g�l, a tan�r j�n szembe elm�ly�lten, probl�m�kkal
viaskod� arccal, �s miel�tt megakad�lyozhatn�m, m�r r�m is t�mad:
202
- Nem hiszem, hogy a p�pa!... Nekem besz�lhetnek ak�rmit ezek a k�lvinist�k!
Megadom magam, �s tehetetlen�l n�zem, hogyan hullatja �szi d�sz�t az erd�. A tan�r
otthagy, az erd� mag�hoz csal. Bok�ig j�rok a sz�nes avarban, �s arcomra hull a
gyeng�l� nap langyos melege. Egy-k�t h�t, �s nyakunkon a tel: hideg, kem�ny szelek
elf�jj�k az utols� rem�nys�get is a f�ldr�l, es�k fogj�k mosni �jjel-nappal, hogy a
vir�g es feny hazugs�ga n�lk�l menjen a ravatalra. L�tom hogy kev�s most is m�r
benne az �leter�, �s a p�kh�l�kban �sszegy�lt harmat eg�sz nap nem sz�rad fel. A
bajorok sietve gerebly�zik �ssze alomnak a lehullott lombot Mintha arany halmokat
gy�jten�nek.
Az erd�sz�len az �reg Hejo szedi a feles�g�vel a vadrozsabogy�t v�rz� kezekkel.
Csend �s szomor�s�g vett erot rajtuk is. T�tova a j�r�suk, meg-meg�llnak, �s nekik
sincs erej�k v�giggondolni a sorsukat. Az �sz f�tyla az � leik�k�n is.
Szerencs�sen elker�l�m �ket.
J�rok c�ltalanul �s arra gondolok, hogy j� volna semmir�l se tudni, s�rba h�nyni
magunkb�l a sok halottat nem hurcolni �jjel-nappal! Megk�nnyebb�lni vagy elm�lni
�r�kre. Halkan f�j minden idegsz�lam, �s a t�li alom atavisztikus v�gya k�s�rt.
Lehullott falevelek vagyunk mindannyian, �sszes�pr�tt, sz�raz alom az �j id�k lovai
alatt. Minden nap, ami sz�munkra m�g h�travan, csak r�ad�s. Agyunk m�r sz�rke
szemfed� a m�ltunk f�l�tt, �s f�radt a szem�nk �bred�skor.
Mindenki a mez�n van. Mentj�k a krumplit, r�p�t mert m�r fenyeget a t�l. Az �let
f�ben-f�ban, mindenben visszavonult a gy�kerekbe, f�ldbe �s ami a sz�nen ma203
radt, az csak a sz�l �s m�l� id�k j�t�kszere. J�nnek a szakadatlan, hideg, ny�l�s
es�k, a napestig k�d, �s rothadt felh�k legelnek a hegyeken, az �gen. A sz�l
lekapja a f�radt sz�t a sz�jr�l, �s m�r s�rban v�jk�l a paraszt utols� term�nye
ut�n. V�ge a betakarod�snak, t�lire gy�jt�snek. Pinc�k, vermek megteltek, �s m�r az
�szi sz�nt�s bar�zd�i is feket�llnek.
Vajon otthon van-e mit behordani? K�s�ri-e a sz�nt� embert a varj�? H�nyj�k-e a
f�ldet a tele vermekre? B�g-e bele a barom az �szi t�jba? Suhog-e a tej a sajt�rba?
Szuszog-e k�v�r diszn� az �lban, vagy a sz�raz �hs�g �l a ker�t�sek tetej�n?
Ilyenkor k�tszeresen neh�z haz�tlannak lenni. A l�lek �s az �let�nk is �gy
vetk�zik, mint a f�k. M�r nem sz�-gyenli senki, hogy �reg testtel az�rt hajladozik
a krumpliszed�sn�l, hogy neki is jusson bel�le, az�rt seg�t a parasztoknak, hogy
majd t�len ne hagyj�k �resen k�r�sre kiny�jtott kez�t. N�h�nyszor legal�bb addig is
j�llakik. Legal�bb nem morog a gyomra, ha nem l�tszik is meg az ilyen �tel az
emberen. T�bbet em�sztenek meg bel�l�nk t�preng�seink, mint amennyit p�tolni
tudn�nk.
Bele kell pusztulni ebbe az ideigleness�gbe, bizonytalans�gba. Annyi nek�nk ez a
falucska, mint a mad�rnak a fa�g, amelyre lesz�llott. Minden pillanatban tov�bb
riaszthatnak minket is a ismeretlenbe, ezt a f�t is eltilthatj�k al�lunk, �s m�g az
orsz�g�t se mindenki�! Egyik napr�l a m�sikra is alig lehet tervezni,
berendezkedni, tulajdont szerezni, ami tov�bb tartson, mint a leszak�tott vir�g.
Kinek, minek gy�jts�nk? Hiszen azt se tudjuk, hogy a t�lre itt maradunk-e! Semmi
sem bizonyos az �let�nkben. Minden csak okoskod�s, tal�lgat�s. Ha ez b�ntet�s,
akkor a legk�nz�bb b�ntet�s. T�l �rz�kenyek vagyunk. T�bb durvas�g, k�z�mb�ss�g,
vastagabb idegek kellenek az ilyen �lethez. �gy �nmagunkat is ki204
ijesztj�k a vil�gb�l. Senkinek nem vagyunk fontosak, �s meg a zseb�nkben lev� p�nz
is kevesebbet �r, mint a m�s�. Az �n�rzet�nket �s r�szben emberi m�lt�s�gunkat is
hozz� kell fizetn�nk, hogy a paraszt adjon �rte valamit Fekete arccal besz�l�nk
egym�ssal, ha tal�lkozunk.
Halljuk, hogy a megsz�ll� csapatok szigor� hat�rz�rt rendeltek el, �s B�rdossy volt
minisztereln�k�t hal�lra �t�lt�k. Kr�tafeh�rek lesz�nk, �s nem b�runk sz�lni. Nem
lehet igaz, hiszen olyan sz�p, der�lt m�g ma az id�
M�snap beszor�tott a szob�ba a sz�l, es�, hideg, s�r, szomor�s�g.
Az �sz ag�ni�ja megkezd�d�tt.
- Maga mi�rt s�r? - t�madok r� feles�gemre.
- Ma egy �ve indultunk Budapestr�l Sopronbal Mi minden t�rt�nt az�ta!... Se
haz�nk, se otthonunk, se gyermek�nk! F�ld�nfut�kk� lett�nk �regs�g�nkre!... Sohase
�rem meg, hogy m�g egyszer saj�t asztalom k�r� gyujthessem a csal�dot!... Itt a t�l
�s semmij�k, se falatjuk, se felvev� ruh�juk. Mindent ler�gott r�luk a h�bor�i A
h�bor�!...
Semmit se sz�lok a neh�z epeked�sre, mert olyan az �n arcom is, mintha holttest
f�l� tartan�m. Az id�t is v�gleg megette a fene. Szakad a mocskos, havas es�.
Sz�rk�n gomolyog az �g, a f�ld, avar, f�k, h�zak kietlen�l �znak. A kis ablak�vegen
piszkosan folyik le a sz�ntelen es�v�z. M�gis kin�zek rajta, hogy ne kelljen az
asszonyt l�tnom. Kezeim hidegen cs�ngenek le a f�tetlen szob�ban, arcom pen�szedik.
Bennem is fel-felmer�l egy-egy s�lyos eml�k, s�r�s�dnek az esem�nyek s�t�t k�pei,
�s lassan �sszetev�dik bel�l�k szeg�ny haz�m hal�los v�gzete.
Mire felemelem a fejem, szeg�ny feles�gem m�r im�dkozik.
205
HARMINCKILENCEDIK FEJEZET
A helyzet�nk a fa miatt kezd k�ts�gbeejt� lenni. Volna ugyan h�rom m�ter f�m, amit
az erd�hivatalt�l vettem meg a ny�ron, �s csak haza kellene hozatnom, de a
parasztok f�l esztend� �ta nem v�llalj�k. Els� a maguk dolga, az idegen menek�lt
pedig forduljon fel. Ny�ron azzal biztattak, hogy majd �sszel, �sszel pedig a telet
emlegett�k, hogy akkor majd r��rnek. Most pedig - miut�n a nap is be�llott az �hez�
orsz�gok k�z�, �s amerikai seg�ts�gre szorul - kider�lt, hogy el�bb h�ra, sz�n�tra
van sz�ks�g. Akadt becs�letes szeg�nyember, aki felvil�gos�tott, hogy ha sz�n�t van
az erd�n, nincs sz�n�t az orsz�g�ton, �s j� lesz sietni a fa hazahozatal�val, m�g a
k�tm�teres h� megk�zel�thetetlenn� tesz minden erd�t.
A hideg is napr�l napra jobban nyomorgatott, s�rgetett. �jjel-nappal f�ztunk. Ha
este meleg vizes palackokkal raktuk k�r�l magunkat, reggel a palackok h�t�ttek,
fagylaltak. �tvenen fel�l kev�s t�ze van az embernek. M�r-m�r h�harmat rak�dott az
arcunkra.
Hat-nyolcszoros �rat �g�rtem a parasztoknak. A fej�ket r�zt�k. A hat�s�ghoz
fordultam. Fel is vettek a n�vjegyz�kbe arra a f�ra, amin val�sz�n�leg tavasszal is
a rig� fog f�ty�lni. K�zben a medve is keszty�t h�zott a t�li �lomra, Pr�g�ban
megegyeztek a magyar-csehszlov�k lakoss�gcsere �gy�ben, Habsburg Ott� megkezdte az
Osztr�k-Magyar Monarchia vissza�ll�t�s�nak el�munk�latait, Magyarorsz�g �s Rom�nia
k�zt �ll�t�lag �letbe
206
l�pett a v�muni�, t�bb sz�z magyart �jra hal�lra �t�ltek: s csak az en fam �gye nem
haladt semmit el�re
V�gs� sz�ks�gemben a paphoz fordultam. Neki vannak a legjobb lovai a faluban, �s
hivatalb�l is � a legjobb ember.
Els� sz�ra meg is �g�rte, hogy el�jegyez �r�m�nkben az utols� toj�st is megett�k
vacsor�ra amit pedig �sz �ta rejtegett�nk.
K�t h�t m�lva ism�t a paphoz szer�nykedtem, �s k�m�letesen az el�jegyz�sre
hivatkoztam.
- Azt �g�rtem? - lep�d�tt meg.
- Esk�sz�m!...
Valami b�nt k�vethettem el, mert a pap szigor�an r�m nezett.
- �nh�z k�ld�m Maxot. Vele besz�lje meg! Max a mindenes embere a papnak.
V�rok k�t napot, v�rok n�gy napot, Max nem j�n
Erre en mentem Maxhoz.
Tudott a dologr�l. F�l�nyesen fogadott.
- Hol az a fa?
- Valahol az �llami erd�kben.
- Na l�tja! Azt se tudja, hogy hol a f�ja!
- K�rem, Herr Max! Eddig �gy volt, hogy a szek�r mega lott az erdohivatal
megb�zottj�n�l, bizonyos Butte-rernel, aki c�dol�t adott, �s kijel�lte a f�t.
- Hallja! �n menjek Buttererhez?... Maga megy But-tererhez, kiveszi a c�dol�t,
kihordja a f�t az �t mell�, �s �n utana megyek. Addig kell ezt csin�lni, m�g r�nk
szakad a h�!
- Reggel indulok, �s �n holnaput�n...
- Azt majd megl�tom!
207
Azon �jszaka leomlott a h�. Eg�sz t�lire val�. Vastagon f�d mindent. �rintetlen,
friss, tiszta h�. Egy mad�r l�bnyoma se l�tszik rajta.
Mindegy. Hajnalosan nekiindulok m�gis a Frauen-bergnek, ahol Butterer �r lakik.
Alig b�rok utat taposni magamnak. A h�zak, f�k, t�rgyak csak akkor l�tszanak, mikor
m�r bel�j�k �tk�ztem, olyan s�t�t van.
A r�vid utat v�lasztom, erd�k�n kereszt�l, ahogy elmagyar�zt�k. �t azonban
semmif�le sincs. Se hossz�, se r�vid. K�l�n�sen az erd�ben, amelyet valahogy
el�rek. S�t�ts�g �s egyformas�g minden�tt. Itt nincsenek vil�gt�jak. A leveg�
hull�mai szerint igyekszem t�j�koz�dni, mint a denev�r. Szerencs�sen be is esem egy
t�visbokorba. Maroknyi gyuf�ba ker�l, m�g megtal�lom a kalapomat.
Na gyer�nk! Csak az elej�n f�zik az ember orra.
Feltartom a fejemet �s el�reszagolok, mint a farkas, azt�n tal�lomra ism�t
nekiv�gok. Tiprom a puha havat. N�ha l�gy�kig j�rok benne. Ha a l�baim alatt
megroppan a rejtett vadvizek, patakocsk�k v�kony j�gk�rge, hirtelen visszaugrom.
El�rem az els� hegyet, �s m�szom az oldal�n. F�jom magam el� a vastag k�d�t.
Valahol itt van az �t, ahol a k�t erd� tal�lkozik. Ott jobbra kell t�rnem, ahogyan
magyar�zt�k. Kietlen, neh�z terep. Minden l�p�sn�l nyakamat t�rhetem. Seg�ts�g�rt
is hi�ba ki�ltan�k. Senki se hallan�.
Csak sz�l, vihar, �jabb havaz�s ne legyen!
Ott, el�ttem egy �rnyalattal s�t�tebb a t�j. Arra kell tartanpm, meredeken neki az
�jabb hegynek, ha nem akarok az ir�nyb�l kiesni. A verejt�k p�rolog a nyakamb�l, de
tov�bb csig�zom magamat el�re, s �jabb erd�be keveredem.
Meg�llok, �s kif�jom magam. Gyan�s hely. Vastag,
egyenes feny�sz�lak ny�lnak bele a s�t�ts�gbe. T�ls�gos csend. Beledidergek az erd�
hallgat�s�ba.
Tal�n j� az ir�ny.
Most m�r gyakran meg kell �llanom. T�l kor�n kif�radok. L�baim zsibognak, �s
roskatag a testem.
�Vad�llatnak se k�nny� lenni!" - n�zel�d�m, �s szinte �n is �rzem folytonos
f�lelm�ket, a mag�noss�got, hajszolts�got, �hs�get, hideget, f�radalmakat, a d�h
�lland� fesz�lts�g�t �s a minden pillanatban leselked� hal�lt. Ilyenforma a
haz�tlansors is. Gyenge keny�rkereset mind a kett�.
M�gis tan�csos volna visszafordulni. A merev, n�ma, fagyott feny�sz�lak ijeszt�
felki�lt�jelk�nt �llanak utamba a f�lelmetes mag�noss�gban...
Vagy m�g jobb volna be�llani f�nak a t�bbi k�z�, �s nem t�r�dni tov�bb az eg�sz
hazug, embervad�sz, gyilkos, piszok vil�ggal, amely f�l�tt sohasem akar
megvirradni.
Alig l�pek n�h�nyat, �tbukom egy behavazott fat�rzs�n, �s szinte leharapom a
nyelvemet. Kivakarom orromb�l, f�leimb�l a havat, sz�jamb�l is kik�p�m, �s arra
gondolok, ha nyakamat t�rn�m, tov�bb �ld�zn�nek-e, mint �h�bor�s b�n�s"-t.
Szok�sb�l megn�zem az �r�t, de mire visszateszem a zsebembe, m�r el is feledem,
h�ny �ra. �llok �s f�jom a k�rmeimet. M�g mindenki alszik, �s csak �n h�ny�dom
elhagyottan az idegen erd�ben, �s hajamon megfagy az izzads�g. �rdemes volt f�l
�vsz�zadon �t dolgozni, k�nl�dni, j�nak lenni, m�sok gondj�t is hordozni, hogy
v�g�l itt t�njek el a h� alatt, mint a meztelen�l hull� falev�l?
K�r�lhallgatok, de a csend m�g siketebb. T�voli kutyaugat�s sincs. N�ma ebet
tartanak ezek a bajorok?
Gyan�s f�l�ttem ez a vastag leveg��g. Alattomban
208
209
h�felh�k ereszkednek a t�jra. Az erd� is megmozdult. Ha h�vihar lesz, nehezen
keveredem ki a feh�r veszedelemb�l. �rzem, hogy �gy se sok�ig b�rj�k a merev
csontok.
M�gis sz�l indul, s a hideg fokoz�dik. Az �sszevert, fagyott fa�gak csengenek, mint
a j�gcsap. K�r�ln�zek, de p�nz�rt se lehetne kapni egyetlen odvas f�t, ahov�
megb�jhatn�m a vihar el�l. Sehol egyetlen lyuk, fed�lalja. Bokor is alig, amit
�jszak�ra mag�ra h�zzon a diderg� �z.
K�l�nben mit sajn�lom az �zeket, mikor sok ezren vannak bujdos�k, otthonukb�l
ki�ld�z�ttek, sz�gesdr�t k�z� z�rt emberek �s foglyok, akik a szabad �g alatt a t�z
k�rm�kkel �st�k be magukat a f�ldbe, h�ba, �s - aki nem hal meg, az megmarad.
Lassan virradni kezd. M�r az is megk�nnyebb�l�s. Feh�r �lettelens�g minden. Alig
gy�z�m nyelni a sz�r�s hideget. Szemeim f�lig befagytak �s belef�radtak a h�
egyformas�g�ba. T�j�koz�dni m�gis ink�bb lehet. Sok�ig azonban nem lehet egy
helyben t�tani a sz�jat a hidegben. �gy is recsegnek a f�leim, ha id�nk�nt
megd�rzs�l�m, �s arcom is fagyott. A l�baimat alig �rzem, de m�g visznek felfel� a
Spitzberg oldal�n.
A vak napi mind fennebb b�vik az �gen �s idefenn, a magasabb r�gi�ban maroksz�mra
lehelem be a h�krist�-lyokat. A f�k minden�tt vastagon rakva h�val. Erek, vizek,
patakok elsz�ktek vagy visszab�jtak a f�ld al�. T�volabb n�h�ny tanya. Semmi �let
nem l�tszik azokban sem. Itt azonban, amerre utam visz, sok sz�z �lbe rakott fa.
Behavazott hossz� sorok.
Ezek m�r az �llami erd�k, �s az elsz�rt telep�l�s jobbra val�sz�n�leg Altreichenau,
ahonnan m�r csak h�romn�gy kilom�terre lakik Butterer �r. Egyszer� fakukac �s
paraszt ugyan, de att�l m�g lehet minisztereln�k is ebben a b�val b�lelt vil�gban.
Nem ez s�rti a demokr�ci�mat, hanem a b�n�sm�dja, ahogyan fogad, mikor holtf�radtan
bet�ntorgok hozz�' Esem le a l�baimr�l a kimer�lts�g miatt, de azt se mondja, hogy
�ljek le. K�l�nben voltam �n itt m�r orvosn�l, papn�l, �s �k se k�n�ltak sz�kkel. A
magyar paraszt hozz�juk k�pest Isten jobbj�n �l.
Butterer �r teh�t rossz n�ven veszi, hogy sz�ket r�ntok magam al�, �s r�m
vicsorodik:
- Mit akar itt?
Illedelmesen elmagyar�zom, mi�rt j�ttem, �s mutatom az erd�hivatal kiutal�s�t.
�sszeteszem a kezeimet �s k�rem, jel�lje ki azt a rongyos h�rom sterecske f�t, mert
fagyunk meg, �s feles�gemmel egy�tt v�konyra szoptuk ujjainkat a hideg miatt. Hetek
�ta nem �rezz�k egyes testr�szeinket.
- Das geht mir nicht an! - z�rren r�m a fatet�, �s kijelenti, hogy t�bb fa
magyarnak nincs.
Igyekszem megmagyar�zni, hogy azt a f�t m�r enged�lyezt�k, �s ki is fizettem m�g a
ny�ron.
- K�rje vissza a p�nz�t! Nincs fa!
- A lelk�sz �r �g�rte, hogy besz�ll�ttatja.
- O t�ls�gosan j� ember. Kein Holz!
Az asztalon konyhak�s. R�t�ved a szemem. Izmaim feket�n g�rcs�s�dni kezdenek a ruha
alatt, �s k�nosan l�legzem. Jaj, csak most b�rjam lek�zdeni magamban az indulatot.
A faf�reg megig�zetten n�z r�m. Ijedten h�tral�p, mikor nehezen felemelkedem a
sz�ken, de �n m�r mosolygok, �s egy k�teg leveles doh�nyt h�zok el� a zsebemb�l.
- L�tott m�r maga ilyen sz�p Blattertabakot?
Term�szetes mozdulattal teszi el, �s �t perc m�lva
210
211
olyan meghitten f�st�l�nk egym�s mellett, mintha unokatestv�rek voln�nk.
J�les� f�radts�g vesz er�t rajtam. Most megy ki a hideg bel�lem, �s �lmosan
hallgatom Herr Butterert, hogy majd az �llom�son adja ki a f�mat, �s menjek csak
minden�tt az orsz�g�ton haza, mert id�ig bizonyosan eltakar�tott�k a havat a
kirendelt n�cik �s h�ek�k.
-A viszontl�t�sra!...
212
HARMINCKILENCEDIK FEJEZET
Alig oldom meg a fak�rd�st, �jabb baj szakad a nyakamba. A Butterernek adott
doh�nnyal v�ge a k�szletnek. Beford�thatom a c�mert �n is.
- Abbahagyom a doh�nyz�st! - mondom a feles�gemnek.
�gy n�z�nk egym�sra, mintha ebben a pillanatban nagyon k�zeli hozz�tartoz�nk halt
volna meg.
Tudom, hogy az �let minden �rtelm�t elvesz�tette, de nem szedhetem a
cigarettacsutk�kat az utc�n az amerikaiak ut�n, mint... Igen. N�t is l�ttam.
�rin�t.
Komoran n�zek a vil�gba, �s hallgatom az Annus n�ni elismer�s�t, aki nem hitte
volna, hogy ilyen nagy �dac" legyen bennem!
M�r annak se b�rok �rvendeni, hogy m�gis elhozt�k a f�t, �s naphosszat ott didergek
mellette. V�gom, v�logatom. F�r�szelgetem, hasogatom, hogy legyen az �nnepre. Ami
rongyom van, mind magamra aggattam, hogy a �tisztess�geset" k�m�ljem. Nadr�gom
fenek�n foltok, k�t t�rdemen nemk�l�nben. Kab�tomb�l lel�g a kiszakadt b�l�s.
Jobbomon v�v�keszty�, melyb�l v�r�sen kifityegnek ujjaim. Kezemben egy osztatlan,
kiselejtezett f�r�sz, mialatt a gy�ztes hatalmak k�l�gyminiszterei Moszkv�ban
tan�cskoznak. L�bujjaim felkunkorodnak a hidegt�l, cip�pertlim sp�rg�b�l van, mint
a t�bbinek, �s az er�lk�d�st�l gyomorsav loccsan a torkomba. A sz�l az �gr�l
elhajtja a r�gi, elhaszn�lt felh�ket �s �jakat hoz helyett�k. K�d�s, nyomorult id�.
Mintha a h� is gy�szolna. Ok n�lk�l �s szesz�lyesen ingerhull�mok futnak �t ide213
geimen. S�t�t gy�l�letet �rzek, fejsz�t ragadok, �s csapkodom a szerencs�tlen
fadarabot. Ut�na kimer�l�k, �s n�m�n r�gom a sz�mat, mint a f�radt sirat�asszony.
Negyven �vig sz�vtam, �s ez lett a v�ge!
A ty�kok szomor�an b�logatnak mellettem a felv�gott farak�son gubbasztva: - �Ez
lett a v�ge!..."
- J�jj�n be! - ki�lt ki az ablakon a feles�gem. - L�togat�! Dr. Gyuri!
- Hov� �rjam fel! - er�ltetem az �r�met.
- Ebben a k�ztetek fenn�ll� harag t�rgy�ban... El kellene int�zni.
Gyuri jog�sz. Az �rzik a besz�d�n.
- Tehetsz velem, amit akarsz! Olyan mindegy most m�r minden!...
- A szent kar�csony k�sz�b�n... A t�bbivel m�r megbesz�ltem. V�rnak.
- Csak cs�kol�zni ne kelljen!
Gyuri mosolyog �s azt se b�nn�, ha ilyen rongyosan menn�k a kib�k�l�sre, nehogy
k�zben meggondoljam magamat.
- H�t hogy is lesz az a kib�k�l�s?
- �sszegy�l�nk, term�szetesen csak a f�rfiak, �s �n a felek nev�ben �s
megb�z�s�b�l kijelentem...
K�z�mb�s, hogy miket jelent ki... �t-hatsz�z m�rk�t m�gsem adhatok egy kil�
doh�ny�rt ... Hogy mondod? Kezet fogunk �s �gy tesz�nk, mintha semmi se t�rt�nt
volna?... A kar�csony se �r semmit cigaretta n�lk�l!
Engedem, hogy az asszony �lt�ztessen, �s k�zben Gyurinak magyar�zom azt a k�l�n�s
�llapotot, amit a doh�nyz�s elhagy�sa ut�n �rzek.
- Cudar dolog ez, pajt�s! A gyomrom olyan, mintha naps�t�tte k�vel volna
megterhelve. Mintha gy�gy�thatatlan betegs�g r�gn�, �s �n tudn�m. F�stszomj�s�got
�s kiel�g�letlens�get �rzek. Sz�nyog s�r a sz�vemben, �s let�r�tt bennem az �let
vir�ga. Hervadt b�l az eg�sz ember. Nem furcsa, hogy mikor �lni szeretn�k,
kib�k�lni visznek? ... Minek k�zd�ttem, dolgoztam, ha �letem v�g�n a nyomorult
cigarett�t se engedhetem meg magamnak?... Hagyd azt a gyomorfek�lyt, Gyuri! Most
m�g jobban �rzem a tompa f�j�st... Hogy mondod? T�nyleg ilyen lehetett �d�m
szomj�s�ga az alma ut�n...
Menj csak te el�l! �gy l�tszik, m�r mindenki itt van. Milyen furcs�n, k�l�n�sen
n�znek r�m!...
- Noh�t, fi�k!...
Egyik-m�sik szem m�gis megcsurrant.
Hirtelen meg is b�njuk ell�gyul�sunkat.
�rzik, l�tszik rajtunk az er�ltetetts�g, de elhat�rozzuk, hogy a Szentest�n
�sszegy�l�nk.
Mell�kesen a moszkvai �rtekezletet is let�rgyaljuk. Az k�sz�ti el� a b�k�t.
Negyed�r�csk�t elj�tszogatunk a f�ldr�szek sors�val, azt�n ism�t kezet r�zunk.
- Teh�t a Szentest�n!
Alig v�rom, hogy �jra magamra maradjak. Nem lelem helyemet. K�t nap m�lva
kar�csony, de �n csak a f�st�t gy�szolom, mintha p�tolhatatlan vesztes�g �rt volna.
A munk�mnak nincs �rtelme. �res doh�nyzacsk� lettem magam is. Nikotins�rga az
arcom, kezeim. Gyenges�gemben az �let korm�ny�t is elengedtem, �s feles�gem
t�ls�gosan sz�hoz jutott.
�gy dicsekszik velem mindenkinek, mintha � hagyta volna abba a doh�nyz�st.
214
215
HARMINCKILENCEDIK FEJEZET
A dobk�lyh�ban morog a t�z, a kis menek�lttany�n er�ltetett otthonoss�g,
megillet�d�tt arcok, f�nyl� rongyok, feny� az asztalon, rajta p�r semmis�g, s�rga
arcok a gyertyaf�nyben. Ez a mi kar�csonyunk. A szentesti tal�lkoz�. Er�ltetj�k a
hangulat�t �s sz�gyellj�k, hogy szeg�nyebbek vagyunk J�zusk�n�l, �ld�z�tteb-bek, a
j�szol nyomor�n�l ridegebb a mi hajl�kunk. Ma milli�sz�mra vagyunk nyomorultabbul,
akik rongyosan, k�zenfogva megy�nk a hal�llal. A mi csecsem�ink megfagyhatnak.
Barom se lehel r�juk. H�nyan vannak, akiknek ist�ll� se jutott, akik kinn
szenvednek, dermedeznek a romok k�zt vagy a szabad �g alatt? Egy bajor se sz�rja be
az orr�t, hogy megk�rdezze: - ��ltek-e m�g, nyavaly�s bujdos�k?"
Csendesen vagyunk. Senki sem mondja meg, mit �rez, gondol. Minek aggassuk fel
sebeinket a kar�csonyf�ra? K�r ilyenkor er�ltetni az egy�ttl�tet. �gyis csak
l�tsz�lag vagyunk jelen. L�lekben hazasz�kik mindenki. A sz�tsz�rt milli�k
megkeresik egym�st szanasz�t a nagyvil�gban, a kifosztott h�zak romjai k�zt, a
menek�l�s nyomor�ban, b�rt�n�k szenved�sei, gy�tr�d�sei k�zepette, t�megs�rokban,
�s ben�znek a t�lvil�g ablak�n is. Milli�k keresik egym�st az �jszak�ban, �s kinek
van kedve angyalokat n�zni, Betlehembe menni?
Megsz�lal a harang. Este hat �rakor van az �jf�li mise. M�g niegpr�b�ljuk
el�nekelni, hogy �Betlehemi puszt�n �rvendetes h�r van!..." Nem megy. Nincs nek�nk
m�r sehol �rvendetes h�r. Meg�rintj�k egym�s hideg kez�t, �s sz�toszlunk.
H�, j�g �s hideg. Az ablakok belevil�g�tanak az �jszak�ba. A k�r�lfekv� hegyeken is
l�mpaf�nyek imbolyognak. Az erdei tany�k n�pe j�n a templomba. Mellettem is emberek
sietnek tova.
Mi is nekigy�rk�z�nk a jeges, meredek templomhegynek, melynek a cs�cs�n f�nylik a
templom. Valami nyugtalans�g m�gis van a vil�gon, a term�szetben. Vagy csak �n
�rezn�m �gy?
A templom hangulata m�gis elringat kiss�. �llok a hideg f�ny zuhatag�ban, �s n�zem
a kis j�szolt az arany szalm�n. Oldalt pap�rmas� barlangban a kar�csonyi miszt�rium
megtestes�tve, egy�gy�en fel�kes�tve �s kieg�sz�tve a biblia sov�ny, fak�
oroszl�nokkal a hegyek orm�n, k�v�sz�n barmokkal, kop�r p�lm�kkal, n�met arc�
angyalokkal, palesztinai hangulattal. Esze van azonban a n�metnek, �s gondolt a
takar�koss�gra is. �nnepek �s bibliai t�rt�netek szerint csak ki kell cser�lni a
figur�kat �s �jra rendezni. V�zkeresztre felteszik majd a h�rom napkeleti
b�lcseket, a p�sztoroknak pedig kiteszik a sz�r�t. A barmok maradhatnak. Lehet majd
�rz�keltetni a Her�des-jelenetet is.
Pillanatra lek�t ez a bibliai j�tszadoz�s, templomhaj�k�rmenet gyertyaviv�
gyermekekkel, �rdekes bajor cerem�ni�val.
�llok a zs�folt templomban �s hagyom, hogy h�tulr�l beleim�dkozzanak a f�lembe.
�mlik a sz�lk�s n�met sz� a sz�jakr�l. Var�zs'minden szemben a szent �j hite,
k�z�pkori revel�ci�, sov�ny, fekete pap, szent �rny�kok a zugokban �s falakon,
girbe-g�rbe gregori�n, orgonasz�. Sz�val kar�csony. A nyomorult ember pillanatnyi
ma-gafeledkez�se.
Sajnos, hamar v�ge van, �s ut�na k�tszer esem orra a
s�t�tben a j�gg� fagyott �ton.
?
216
217
- Kal�cs! - ki�ltok fel meglepetten. - T�lt�tt k�poszta!
Nem mese, nem �m�t�s, val�s�gos t�lt�tt k�poszta N�metorsz�gban, az �hez�sek
esztendej�ben.
Iszen tudom, hogy nem �nnep az �nnep t�lt�tt k�poszta n�lk�l, aminthogy a h�sv�t
sem �rv�nyes b�r�ny n�lk�l, de meg�ll az embernek az esze, hogy honnan szedte,
takar�koskodta �ssze az asszony, hogy nagy; sz�nes foltot �nthessen a lelk�nkre.
Dics�rem, kacagok, hogy ann�l boldogabb� tegyem, �s amikor legjobban f�rd�nk
mellette a r�gi id�k hangulat�ban, nem r�esik-e az asszony s�rva az asztalra, hogy
az � gyermekei nem ehetnek bel�le, minket pedig meg fog verni az Isten.
�tkozott legyen, aki �gy megm�rgezte az emberek �let�t!
NEGYVENEDIK FEJEZET
A napok, hetek nehezen telnek. A hidegek, havaz�sok a szob�ba z�rtak. Az ablakok
lyukait dugdossuk, pokr�cozzuk, hogy a kev�s meleg ki ne sz�kj�k. Azt a n�h�ny
k�nyvet, amit m�g siker�lt felhajszolni, t�nkreolvastuk, a k�rty�z�st meguntuk, �s
m�r a besz�d is f�raszt.
K�zben a b�ke is felbomlik. El�bb a papok vesznek �ssze, azt�n a civilek n�h�nyan.
A civilek kib�k�lnek, a papok �em. Nem t�r�d�m a civ�d�sukkal. M�r a harag se
�rdekes.
Elm�lik janu�r.
Eltelik febru�r.
M�g mindig itt vagyunk. A t�l a nyakunkra v�n�lt. K�d, olvad�s, szelek, viharok.
Minden �ztat, f�raszt, puszt�t. Valamit csin�lnom kellene, m�g teljesen meg�r�l az
id� �s folytonos ijesztget�s. Moh�n olvasom, b�vom a lapokat, fontolgatom a
vil�gesem�nyeket, tal�lgatom, mi lesz bel�l�k. Sehol semmi szil�rd pont, biztat�s.
Az �jabb londoni konferencia ugyan a menek�ltek �gy�ben hozott hat�rozatot, de
abban nincs k�sz�net.
Rossz h�rek �rkeznek hazulr�l is.
�Febru�r kezdete �ta megsz�nt a magyar kir�lys�g -�rja az �js�g -, �s egy szeg�ny
h�zban vil�gra j�tt a magyar k�zt�rsas�g."
Mintha haldokl� h�rg�s�t hallan�m. F�jdalom �s gy�sz az �js�g minden sora. Az �hs�g
�s hal�l tov�bb puszt�t. Az intern�l�t�borokban j�rv�nyok d�lnak, a lakoss�g egy
r�sze korp�t eszik, �s sokan meghalnak.
218
219
K�zben megkezdt�k a sv�bok kitelep�t�s�t is. Passau-ba meg�rkeztek az els� vonatok.
Aggodalommal halljak, mert k�nnyen ellen�nk fordulhat a lakoss�g hangulata.
Nincs nap, amely meg ne k�nozna valamik�ppen.
Szemem forr� �s v�rmes, mint a kimer�lt bagoly�. T�l sok m�r nekem, ami a vil�ggal
t�rt�nik.
Amikor valamik�ppen l�trej�v�k a magam �gye-baj�val, akkor ezek a nyavaly�s �js�gok
r�ntanak bele a sz�rny�s�gekbe. Borzadok �s sz�zszor elhat�rozom, hogy t�bbet nem
olvasom el a b�nt�nyeknek ezeket a v�rfagyaszt� sorozatait, �s m�gis mindig
megfert�z�m magam vel�k. Esztend�k �ta �nti el�m a sajt�, r�di�, plak�t, film
ezeket a b�nt�nyeket, melyekt�l �gnek mered minden hajam sz�la.
�lmomban is k�nytelen vagyok l�tni a katon�k zsebeib�l el�ker�lt f�nyk�peket
sorozat-akaszt�f�kr�l, vasbotokkal agyonvert asszonyokr�l, esztelens�gig k�nzott
foglyokr�l, a k�z�ns�ges fejsz�vel lev�gott fejeket, melyek egy borzas deszk�n
sorakoznak egym�s mellett a hal�l minden k�nj�val �s piszk�val. Olvasnom kell
gyermekekr�l, akiket felakasztottak, ha a t�d�v�sz-bacilu-sokkal v�gzett k�s�rletek
ut�n negyed�r�val m�g l�leg-zettek:
�Ki t�tt� a k�telet a gyermekek nyak�ra?" - k�rdezi a v�d�.
- ��n!"
Ez az ��n" a legsz�rny�bb, amit valaha olvastam.
Tiltakozik eg�sz bens�m, hogy nem lehet igaz, k�ptelens�g, de akkor Severina
Szmajlowska vagy Gregorovits kollekt�v paraszt esk�d�zik eszementen, hogy a
csecsem�ket egyszer�en kit�pt�k anyjuk kez�b�l, �s �lve dobt�k a t�zkaz�nokba.
Sikolt�suk bet�lt�tte a t�bort, �s volt nap, hogy a kremat�rium el�tti t�ren ezer
�res gyermekkocsi �llott.
220
Hiaba dobom el a lapot, tov�bb l�tom a holttestt�megeket amelyek k�zt egy-egy k�z,
l�b m�g mozog, �s n�h�ny haldoklo megk�s�rli a menek�l�st a halomb�l Naev patk�nyok
futkosnak az udvaron, �s holtakat vagy m�g eloket zab�lnak. Hallom, hogy minden
nyelven v�z�rt kialtanak. Ver�g�p is volt, �s nyolc kemence nem b�rta a ha
otteget�s munk�j�t. Az a beteg is g�zt kapott, aki nem halt meg eleg gyorsan, �s
azalatt a t�bor lak�ib�l alakult zenekar v�g dalokat j�tszott. A n�k lev�gott
haj�val matracot t�lt�ttek, �s 2-300 �ldozatot szedett a t�fuszj�rv�ny naponta.
K�nytelen vagyok tudom�sul venni a hal�lnemekef akaszt�s, lelov�s, megfojt�s,
k�nyszer� hal�lugr�s szikl�r�l, vizbeol�s, sz�tt�pet�s �hes kuty�kkal, lass� vagy
gyors meg�l�s elektromos �rammal, benzininjekci�kkal, ehhalallal. A ki�lezett
r�szletek irt�zata meggy�t�r, �s �t kell �lnem a meg�tkozott m�sodperceket. M�g
le�rni se lehet olyan sz�rk�n ezeket a b�nt�nyeket, hogy �t ne �ss�n a bet�k�n a
v�r. A k�nz�soknak, meg�l�snek, hal�lba taszitasnak, eletb�l kikapcsol�snak sok
ezer form�j�t feljegyezte a t�rt�nelem az �sember bunk�j�t�l kezdve a
villamosszekig, de ami esztend�k �ta t�rt�nik Eur�p�ban, az talalekonys�gban is
fel�lm�l minden k�pzeletet Ez sokkal tobb, mint a hi�nyosan teremtett �szt�n- �s
allatembernek er�szakos vil�gra- �s �let ellen t�r�se
Kiutat keresek, magyar�zatot, hogy mentsem hitemet az emberben, de minden
k�nl�d�som zs�kutc�ba jut Ez tobb, mint szenved�ly vagy gy�l�let. Ez m�r az orulet
maga. A l�lek n�lk�li test zabol�tlans�ga, a megtestes�lt kegyetlens�g, a nem
tudj�k, mit cselekszenek primit�vs�g�, sz�letett gyilkosok korl�ttalans�ga. Akkora
bunok, hogy �r�kre el kellene titkolni �ket, mert fert�zni fognak, m�g ember lesz a
f�ld�n.
Ma gy�jt�t�borok borzalmait t�lalj�k el�m, tegnap
221
n�met r�szr�l r�m�ld�ztek t�megs�rok f�l�tt, emlegettek robban� j�t�kszereket,
foglyok kegyetlen kiv�gz�s�t, v�dtelen �regek, asszonyok szenved�s�t, n�pek
kiirt�s�nak m�dszereit, j�v� nemzed�kek megsz�let�s�nek lehetetlenn� t�tel�t
megbecstelen�t�sekkel s fert�z�sekkel milli� sz�mra. Kibesz�lhetetlen r�ms�geket.
B�n�k t�meg�t dob�lj�k a n�pek egym�s ellen a fekete m�rlegbe. Nem! Nem! El�g volt!
Elf�d�m szemeimet, hogy ne l�ssak, bedugom f�leimet, hogy ne halljak, de akkor el�m
�llanak maguk az �ldozatok, az �ngyilkosok hozz�tartoz�i, mutatj�k a kuty�t, amely
napokig �rizte temetetlen gazd�j�t, a sebeket �s az esztelens�get, amit az �t�lt
borzalmak martak a l�lekbe.
A vil�g �s emberis�g felh�borod�s�t l�tva, csak azt nem �rtem, hogyha el�t�li a
m�ltat, mi�rt nem akad�lyozza meg a jelenben ezeket a sz�rny�s�geket, hiszen egyes
orsz�gokban ma is sok ember m�lik ki er�szakosan, b�rt�n�k, gy�jt�t�borok
szenved�sei nem enyh�ltek, a bossz��ll�s ma is tombol, puszt�t. Ha a vil�g
lelkiismerete sz�ks�gesnek l�tn� ezekr�l a helyekr�l is �sszegy�jteni a
tan�vallom�sokat �s t�nyeket, �ppen �gy seg�ts�g�rt kellene ki�ltania, mint ahogyan
minden nyelven v�z�rt ki�ltoztak az auschwitzi huszon�t�s blokk szerencs�tlenjei.
Itt �l�k' ki�tkozva, sz�mkivet�sben �s epesztem magam, hogy mi�rt nem lehet
megakad�lyozni ezt is a h�bor� befejez�se ut�n egy �vvel, mi�rt n�zik el a
hatalmak, hogy felel�tlen s�pred�k, a hal�l �s romok gonosztev�i
gar�zd�lkodhassanak. Mi sz�ks�g van a tov�bbi szenved�sekre �s hal�lokoz�sokra?
Minek kell ez az �jabb ha-l�lcs�f�ztat�s? Nem gondolj�k meg, akik cselekszik, hogy
saj�t sorsuk vet�se ez, az ok �s okozat pusztul�sl�ncolata?
Vegy�k el a b�n�s�k b�ntet�s�ket, de ne b�nts�tok m�r tov�bb az �rtatlanokat, mert
jaj lesz azoknak, akiket v�rtan�k vonnak felel�ss�gre!
222
NEGYVENNYOLCADIK FEJEZET
Szerencs�re az asszony levesz az �r�let s�rga lov�r�l.
Friss h�rekkel j�n a Fisch h�zb�l, hogy a magyar korm�ny meg van el�gedve a
moszkvai t�rgyal�sokkal, m�gis kapunk szeretetcsomagot, �t csal�d �t kil�t, a
n�meteknek haza kell menni�k az orosz z�n�ba is, �s hogy m�r Tivadar is rendez.
A �rendez" azt jelenti, hogy hazak�sz�l. A lelki kr�zisnek a v�g�re jutott. Rendes
t�net.
Azzal kezd�dik, hogy hol egyik, hol m�sik elsz�tlano-dik. Ha �sszej�v�nk, nagyokat
hallgat. Ha megk�rded: -�T�ged mi lelt?" - azt v�laszolja, hogy �t semmi. - �Beteg
vagy?" - firtatod. - �Nem!"
M�snap, harmadnap mag�nos s�t�kra megy. Barangol c�ltalanul. Ut�na bez�rk�zik, �s
titokban csomagol. Ha megleped, azt mondja, hogy rendez. Kiss� rendbe szedi a
holmij�t. V�g�l t�lesik a kr�zisen, �s �jra megjelenik a t�bbi k�zt, mintha semmi
se t�rt�nt volna. Mi is tiszteletben tartjuk az �llapot�t. Ilyenkor nem illik
k�rdezni semmit. Ma velem, holnap veled esik meg a dolog.
- Sz�val m�gis kapunk szeretetcsomagot!... Mif�le papiros �ll ki a zseb�b�l?
- J� lesz t�zgy�jtani. Az �tr�l szedtem fel.
- Mutassa!
Bet��hs�g�nkben mindent elolvasunk.
- Magyar �r�s! - lep�d�m meg.
- Ki �rta?
223
- Nincs n�v rajta. Az �r�st se ismerem. Valami napl�r�szlet.
M�r az els� sorokn�l megh�kkenek, mert ilyen napl�t nem l�ttam. Mintha valaki azt
t�zte volna c�lul, hogy mindennap pontosan feljegyzi az id�j�r�st, �s csak
mell�kesen a fontosabb esem�nyeket. �gy:
�Reggel naps�t�s, azt�n borult id� sz�llel. - Otthon rabl�band�k gar�zd�lkodnak."
�Janu�r 10. - Borult id�, h�zivatar. - B�rdossy L�szl� volt magyar minisztereln�k�t
goly�val kiv�gezt�k."
Semmi t�bb. Csak maga a t�ny puszt�n, egyszer�en, ki�lt�an, nyersen. Semmit se
�rz�keltet abb�l a megd�bben�sb�l, amely mindenkit elfogott. A s�padt ijedelemb�l,
v�sztj�sl� arcokb�l �s cs�ggedt n�mas�gb�l, ahogyan szinte hitetlen�l n�zt�nk
egym�sra. Semmi v�lem�ny... Aznap n�lunk kem�ny h�vihar volt, ami k�t napig is
temetett itt a hegyek k�zt. Minden reggel �gy kellett ki�snunk magunkat a h�b�l,
amelybe h�zik�nk, mint valami meseillusztr�ci�, ablakig beles�ppedt.
�Janu�r 23. - �jjel vihar, reggel bor�s, nyugtalan id�. K�s�bb metsz� sz�l. -
Magyarorsz�gon nagy �h�ns�g. Az intern�l�t�borokban sok halott."
A r�vid, szaggatott mondatok v�gigbolygatj�k az idegeket. Mintha kozmikus
�sszef�gg�s volna a term�szet �s esem�nyek k�zt. Mit akart vele, aki le�rta?
T�rv�nyszer�s�get keresett benn�k, mint sz�let�s �s zodi�kus jegyei k�zt szok�s?
�lmosk�nyvre k�sz�lt, hogy k�s�bb meg-fejthet�k legyenek bizonyos dolgok?...
Esetleg j�solni akart? El�re megmondani, hogy milyen id� lesz, mikor egy-egy volt
magyar minisztereln�k�t otthon kiv�geznek �s milyen, ha csak minisztert,
�llamtitk�rt. Ilyen dermeszt� babonarendszert �ll�tott �ssze, mely szinte k�r
leihetetlen�l bev�lik?
A kiv�gz�seknek - �gy l�tszik - megan a saj�tos id�j�-rasa, �s ford�tva is igaz.
Bizonyos id�j�r�sok sz�ks�gk�ppen kiv�gz�seket okoznak. Ha m�sk�ppen nem lehet,
�h�bor�s b�n�s"-s�g c�m�n. M�s az eset, ha keletr�l j�n a vihar, �s ism�t m�s, ha
nyugatr�l. K�l�n�s �raml�sok t�rt�nnek f�ld�nk k�r�l, vagy az �gitestek viszony�ban
vannak olyan titkok, melyekre bar�tunk r�j�tt �s most azzal sz�rakozik, hogy el�re
megmondja, milyen id� lesz, mikor a b�k�t megk�tik, �s milyen id�nek kellene
lennie, hogy igaz�n b�k�t k�ssenek. Kiengesztel�, megnyugv�st jelent�, igazs�gos
b�k�t gy�l�let, haszonles�s, megal�-z�sok �s k�ny�rtelens�g n�lk�l.
Az az �si tudom�ny ez, amely im�ds�got csin�lt �s k�rmeneteket rendezett az es��rt
�s tudta, milyen id�j�r�s sz�nteti meg az �hs�get, d�ghal�lt, n�k t�meges
meggyal�z�s�t, v�dtelen legyilkol�s�t, milli�k elhurcol�s�t feh�r rabszolg�knak,
n�pek sanyargat�s�t. Hihetetlen tudom�ny, amely ismeri, milyen id� sz�ks�ges, hogy
�rtatlan �s j�sz�nd�k� emberek ne s�nyl�djenek, megsz�nj�k a k�nzat�s, gy�trelmek
sz�ntelens�ge, mert nincs f�l�sleges magyar, �s mi lesz vel�nk, ha tov�bb
veszejtj�k egym�st? H�tha valami olyan t�rv�nyszer�s�get olvasott ki bar�tunk,
amely megsz�nteti, hogy esetlegess�gek, szesz�lyek, id�j�r�sok korm�nyozz�k az
emberi �letet, n�pek, orsz�gok sors�t, mintha csak az �rd�g passzi�nszozn�k
unalm�ban az emberis�ggel.
Lehet azonban, hogy egy id�re �n bolondultam meg �s k�pzelem mindezt. Esze �g�ban
sincs senkinek j�t tenni a vil�ggal. Ez a p�r sor se egy�b, mint r�gi kr�nik�k
elmaradotts�ga v�res�kr�l, �st�k�s�kr�l, a nap elrejt�z�s�r�l �s egy�b csud�s
dolgokr�l, melyek h�bor�t, vil�gv�get jelentenek.
224
225
Val�sz�n�, hogy valamelyik�nk unalm�ban jegyezte fel az id�j�r�st. Ebben az Isten
h�ta m�g�tti falucsk�ban egy�b feljegyezni val� �gy sincs. V�letlen, hogy mikor
Truman eln�k szabads�got �s meg�lhet�st �g�r a n�peknek - a legy�z�tteknek is
der�lt, napos id� van, viszont cs�nya, zimank�s, hideg �t�letid�, mikor r�gi
otthonukb�l ki�ld�z�tt milli�knak kell v�ndor�tra kelni�k a bizonytalans�gba,
haz�tlans�gba. A diplomat�k t�rgyal�sait k�d�s, borult, eg�szs�gtelen id� k�s�ri.
Nem is �rdemelnek m�st. Csak a magunkfajta kis n�peknek kell les-ni�k az id�j�r�st,
h�tha valami csoda seg�t rajtunk is. A nagyhatalmak ugyanis kereszt�lviszik
akaratukat, m�g ha v�nasszony hull is az �gb�l.
Egy kis hiba m�gis van. Nem mindig teljesednek a r�gi, kipr�b�lt meg�llap�t�sok se.
Itt van, teszem azt, P�l fordul�sa, melyr�l azt tartja a soksz�zados hagyom�ny,
hogy: �P�l fordul k�ddel, ember meghal d�ggel!" Az id�n nem k�ddel fordult P�l,
hanem sz�p, napos id�vel, �s m�gis hal az ember d�ggel.
Err�l - �gy l�tszik - nem az id�j�r�s tehet.
Mindenki saj�t szemsz�g�b�l n�zi az id�t. A gazda -ha m�r nincs hol sz�ntania-
vetnie - legal�bb meg�llap�tja bel�le, hogyan siker�lt volna a gazdas�gi
esztendeje. Lelkileg ki�li mag�t. �r�l az es�nek, mikor es� kell, a sz�raz id�nek,
mikor arra van sz�ks�g. J� t�ml�cfoglal-koz�s ez is.
K�l�nben, akik t�ml�cben vannak, azok siettetn�k az id�t, az �reg emberek pedig a
fark�n�l fogva is visszah�zn�k az elm�l�s kapuj�b�l. Ki-ki a maga �zl�se �s �rdeke
szerint. Az id� mindenkinek hoz valamit. Ma nekem' bajt, neked dics�s�get. Holnap
neked bajt, nekem dics�s�get. V�g�l mind a kett�nket becsap. Van, aki meg�ll�tan�
m�l�s�t, m�s szorongva v�rja eltel�s�t, �s egyik�k se tudja, melyik a jobb. Abban
azonban mind226
annyian egyek vagyunk, hogy az embernek ez a szerencsetlen helyzete �gy nem
maradhat. Csak a tavasz j�jj�n!
B�zunk a tavaszban, mert az megnyugtat�, meleg �s sz�nes. Nem kell dideregn�nk a
fogs�gban, ha hazamegy�nk. �gyis marad el�g elszenvedni val�. Od�nkb�l kij�het�nk a
napf�nyre, megsz�r�thatjuk pen�szes hajunkat, es dermedt lelk�nk kiengedhet.
A tavasz sz�p, �s ami sz�p, az k�nny�. Mindenki tervezi, sz�nezi, elk�pzeli.
Ha a tavaszhoz f�z�tt rem�nyek f�stbe mennek, akkor majd a ny�r...
En azonban hiszek m�r a sors �s id�j�r�s k�zti �sszef�gg�sben. Minden pillanatban
m�lyebbre s�llyedek a lelki mgovanyba. Babon�s borzong�ssal olvasom a k�l�n�s
napl�t:
�Tiszta, der�lt, napf�nyes id�. - Byrnes amerikai k�l�gyminiszter kijelentette,
hogy a csatl�s �llamokkal a beket azonnal meg kell k�tni, �s a megsz�ll� csapatokat
kivonni, mert addig b�kess�gr�l �s fejl�d�sr�l sz� sem lehet.
T�k�letesen �gy van. M�g mondja valaki, hogy nincs igaza az id�j�r�snak!
De mik ezek az id�j�r�s n�lk�li feljegyz�sek? Csak n�h�ny szo l�tszik bel�l�k a
let�pett pap�ron: �...v�gezt�k ki k�t�l �ltal."
Tov�bb n�h�ny �t�let is id�j�r�s n�lk�l �r�k�tett meg Val�sz�n�leg arra gondolt,
hogy akire a hal�l s�t�ts�ge borul, mindegy annak, hogy milyen id� van. A b�rt�nben
ven, lel�ncolt l�b� rab az id� is. Vajon milyen id� lesz, ha engemet is...? M�g
mindig nem hiszek benne, de ha �gy lenne legyen niegis sz�p id�. S�ss�n a nap,
�ld�sban �lljanak a mez�k, es legyen kenyere a mag�ra hagyott asszonynak
227
gyermeknek! A hajl�ktalanok se dideregjenek �hesen, rongyosan, fekete sz�jjal m�s
ajtaja el�tt!...
M�gis jobb volna, ha az �j f�vek �j �letritmust vern�nek, madarak daloln�nak, a sok
�rtatlan szenved�st�l szebb lenne a vil�g, �s arany kap�val a kez�ben megjelenn�k a
f�ld�n a j�s�gos b�kess�g!
M�gis ink�bb sz�p id� legyen!
228
NEGYVENKETTEDIK FEJEZET
Alig verg�d�m ki a lelki ingov�nyb�l, az asszony esik bele.
Egyik nap hirtelen maga el� mered, mintha azt n�zn�, hogyan �ll a p�paszem az
orr�n. El�bb sz�talan, azt�n ok n�lk�l engem kezd szidni:
- Minden tisztess�ges ember, ha nem dolgozik, legal�bb feket�zik, csak maga
v�rja t�tlen�l a b�keszerz�d�seket... M�r megint mi van mag�n? Akinek indexen
vannak a k�nyvei, az ne vegye fel a j� ruh�j�t!
- H�l�ingben nem j�rhatok!
- Az int�zetben h�l�inge se lesz!
Int�zef'nek h�vjuk a b�rt�nt, hogy k�nnyebben hozz�szokjunk, �s ezzel vesz�tsen
ijeszt� val�s�g�b�l.
M�snap az �jtatoss�g vesz er�t rajta, �s napokig b�jja a templomot. Nekem val�
korszak, mert ezalatt sajn�l, d�delget, sirat.
Harmadnap kijelenti, hogy az els� vonattal hazamegy, �s meg kell tanulnom f�zni.
Legal�bb azzal is telik az id�.
�llok teh�t a k�lyha f�l�tt. Verejt�kem belecs�p�g az el�getett r�nt�sba. Szemeim
sz�razak a h�t�l, kezeim h�lyagosak az �getett �s forr�zott sebekt�l. Ha lask�t
v�gok, a k�rmeimb�l is hozz� v�gok. Isten elv�lasztotta a vizet a f�ldt�l, de �n
k�ptelen vagyok a toj�sfeh�rj�t elv�lasztani a s�rg�j�t�l.
Ha nem teszek a t�zre, az a baj, ha teszek, az is baj. S�zni nem merek. A h�s�rl�
nekem nem m�k�dik, a k�s nem v�g. Ha lyukra teszem az �telt, odakozm�sodik, ha
229
f�lreh�zom, abbahagyja a f�v�st. A forr� krumpliba beleszaladnak az ujjaim, a
pir�tott k�m�nymag kipattog az ed�nyb�l.
Engedi, hogy megegyem a saj�t galusk�mat, amibe, ha beleharapok, alig b�rom
sz�tfesz�teni a sz�mat, mintha negat�vot venn�k fogaimr�l.
Majd mosni �s takar�tani is megtan�tom! - fenyeget. -Szeret�t bezzeg tudnak
tartani, de egy tejfelf�z�st nem lehet r�juk b�zni... Most elmagyar�zom, hogyan
kell bizonyos �teleket enni majd, ha �jra emberek k�z� ker�l.
- Veget�ri�nus lettem! - adom fel a harcot.
- Annak is kell f�zni tudnia!
- Akkor bics�rdista!
�gy azt�n nem er�ltet tov�bb. �jra visszaesik a szomor�s�gba. Titokban nagyokat
s�r, �s �jjel is l�zas �lmokkal vesz�dik. Unos-untalan hallom, hogy ez is hazament,
az is hazament. H�jj�k is otthon vannak, mindenki hazaigyekszik, csak mi...
Valamit csin�lnom kell vele!
M�snap h�rt kapunk, hogy Passaub�l k�t nap nuilva indul egy szerelv�ny hazat�r�
magyarokkal.
Az asszonyt egyszerre mintha kivil�g�tott�k volna.
- Menj�nk! N�zz�k meg!
- N�zz�k!
H�tha ett�l megnyugszik.
Az idegess�g �s izgalom percr�l percre n� benne. �gy k�sz�l, mintha �t vinn� haza
az a vonat.
Cs�p�s sz�l f�j, kellemetlen az utaz�s, de az asszony se l�t, se hall. Van valami
felt�n� rajta. Az emberek ut�na fordulnak, mikor v�gigrohan Passau utc�in, ki az
�llom�sra. K�t l�p�ssel ut�na baktatok, �s igyekszem m�rs�kelni. R�m se heder�t. A
vas�ti port�st f�lreh�r�tja �tj� b�l �s csak akkor merevedik meg, mikor megl�tja a
hazat�r�k vonat�t.
Nem b�r sz�lani. Mag�nk�v�l n�zi, hogyan s�rg�l�dnek a magyarok a marhakocsiban. A
t�bbs�g katona. Fiatal gyerekember. Otthonra �hezett fi�k, akik szint�n nem b�nj�k,
ak�rmi t�rt�nik is vel�k, csak hazamehessenek. Egyszerre t�r ki benn�k az �vek �ta
felgy�lt honv�gy.
Hirtelen r�juk csap az asszony. Minden kocsiba ben�z, mindenkivel sz�ba �ll,
k�rdez, tudakoz�dik, honnan j�n,' hov� megy, az � gyermekeit nem l�tt�k-e, van-e
erd�lyi k�zt�k, �s ha van, hov� val�. �g�ri, hogy � is min�l el�bb hazamegy, m�g az
ismeretleneket is �dv�zli. A biztat�-sokra majdnem a leveg�be rep�l, �s s�t bel�le
a forr� �rz�s. Azt�n reszket �s sz�ntelen. M�g a csomagokat is irigyli. Hirtelen
any�skodni kezd a sok gyerekkatona k�zt, mintha mind a fiai voln�nak. Figyelmeztet,
oktatja �ket. Sz�mba veszi a holmijukat, s csakhogy meg nem simogatja az arcukat.
Alig pillantom el a szemeimet, m�r tudja, kit v�r otthon a csal�d, szeret�. A
kem�ny fi�kat is ell�gy�tja. �E m�n azt�n naccs�ga!" - mondj�k h�l�san.
Engem sz�mba se vesznek. L�batlankodom, �s ny�jtogatom a fejemet bele a vil�gba,
mint a vak herny� a f�sz�l tetej�n. Csak b�logatok, mikor azt tervezgeti a
feles�gem, hogyan fogunk berendezkedni a marhakocsiban majd, ha r�nk ker�l a sor.
Kiv�lasztja, melyik a jobb sarok, hogyan fogjuk elhelyezni a l�d�kat, amelyekre
�jjel �gyat vet�nk. Nem kell semmit itt hagynunk. K�nyelmesen fogunk utazni.
Aranyban l�t mindent. A l�gnyom�st szenvedet! rozoga vagont, a piszkot, a kormot, a
k�nyszerutaz�s f�radalmait, kellemetlens�geit. Hideg, meleg id�j�r�s, �hez�s,
igazoltat�s, az otthon v�r� bizonytalans�g, ismeretlen veszedelmek - semmi se jut
az esz�be. Egyetlen gondolat l�ktet eg�sz l�ny�ben: Hazamenni! Haza!...
Alig b�rom elszak�tani a vonatt�l.
230
Bel�tja szeg�ny, hogy menn�nk kell, �s most m�r � bandukol szomor�an ut�nam, mintha
�res, l�lektelen v�z volna.
Mit tudjak vele csin�lni?
Est�re kimegy�nk a waldwerkei l�gerbe. Ott fogunk �jszak�zni.
Nem b�nja, ak�rhova menj�nk.
�tk�zben magyar�zom, hogy a waldwerkei l�ger kicsiny �s szolid. J� h�rnev�.
Tisztess�ges, kispolg�ri. Nem olyan nagyvonal�, mint a posok ezer lakossal, b�rral,
feketepiaccal, pezsg�vel, n�kkel �s �m�v�szet"-tel. Menek�lt vil�gv�ros, ahol
mindent lehet kapni, napok alatt meggazdagodni vagy meztelenre szeg�nyedni. Arany,
dr�gak�vek, doll�r, font, cigaretta a vil�g minden r�sz�b�l, csokol�d�, alkohol,
tej, vaj, b�s�g �s �ri�si �rak. Szentek �s fez�r�k egy�tt. F�rfiak, szem�kben a
t�ml�c s�t�ts�g�vel �s elsz�nts�g�val, akiknek m�r nincs vesz�tenival�juk. N�k,
l�nyok, akik magukat vesztegetik. Sz�pek, mint egy keleti festett holttest. Nagy
gondok �s pillanatok pazarl�sa. A m�sik oldalon f�rfiak, igazak �s becs�letesek,
kev�s ilyen n�vel egy�tt a magyar �s lengyel s�pred�k mellett. B�n, im�ds�g, cs�k
�s pofon egy�tt. A v�gzet�k �s az orsz�g roml�sa f�l�tt gy�szol�k mellett �zleti
�lelmesek, ravaszok �s k�pmutat�k, be-cs�letherd�l�k. Meg�ll�thatatlan temp�,
amivel az amerikaiak se b�rnak. Nemzetk�zi csemp�szek, �z�rek, gengszterek kop�i
szagolj�k a megszorult embereket, fejik a nyomort �s szenved�lyeket, a lelkek
zavarts�g�t �s rem�nytelens�g�t. Pend�l a gy�r�, villan az �kszer, gazd�t cser�l a
v�gs� sz�ks�gre rejtegetett arany, szak�rt�k kez�ben finom m�rlegek inganak, a
cselekedetek �tjai nyomtalann� lesznek, a semmibe vesznek, mint ez a felrobbantott
vas�ti h�d. Egyszer odamegyek, �s megn�zem ezt az �letet, amelyr�l olyan sokat
besz�lnek, �s amely miatt olyan sokat sz�gyenkez�nk vil�gt�l elmaradt, n�h�ny
magyarok, akik m�g adunk a becs�letre.
Hossz� az �t, �s f�radtan h�zom a l�bam, mint egy hadifogoly.
V�gre meg�rkez�nk Beretzky�khez. Kolozsv�riak �k
is.
Sikoltoz�s, �rvendez�s.
Szem�gyre vessz�k egym�st. Sov�nyak �k is, mintha az �rny�kuk egyenesedett volna
fel helyett�k. Val�s�gos b�r �s csont �k is.
- De az unok�m!
Eg�szen meg vannak dics��lve, mikor r�la besz�lnek. Szerencs�re az unoka alszik.
- Neked sem kell m�r sok hint�por! - veszem sz�mba a bar�tomat.
- Te is megbotlasz m�r a k�dben is!
Sz�p �lomsz�n�nk lesz mindkett�nknek a kopors�ban! - egyez�nk ki, mialatt az
asszonyok az unok�t felr�zz�k az �lm�b�l.
- Ide n�zzen! - sikoltja a feles�gem.
Ilyen boldognak nem l�ttam, mi�ta lefel� kunkorodik az orrom.
?
Az a fontos, hogy r�j�ttem a feles�gem nyitj�ra.
Ha nagyon sz�llj�k beteg lelk�t a legyek, viszem unok�t j�tszani.
Ah�ny magyar csecsem� van a k�rny�ken, mind felkutattuk. �gy vessz�k �ket, mintha a
mi unok�ink voln�nak. D�delgetj�k, szeretgetj�k, elcsaljuk az anyjuk
232
233
�l�b�l, kacag�sokat h�zunk ki bel�l�k, v�ns�g�nkkel ijesztgetj�k, gy�ny�rk�d�nk
�rtatlan �let�k minden fel-ujjong�s�ban, makul�tlan testecsk�j�k sz�ps�g�ben.
Feled�nk �s nem jut ilyenkor esz�nkbe, hogy a r�di� magyarok hal�los t�rgyal�sait
k�zvet�ti. Pesten �hs�gt�ntet�sek vannak, a pockingi feketepiacba belel�ttek, s a
n�metek a faluban most m�r cigarett��rt se akarnak semmit adni a magyaroknak. A
kicsinyek f�ny�ben az ilyen dolgok elhom�lyosulnak �s azon �rvendez�nk, hogy ezeken
az apr� magyarokon igaz�n nem l�szik a neh�z bujdos�s. J�l r�nehezednek v�n
karjainkra, �s �gy n�znek a j�v�be, mintha nem a konyhai v�zleereszt� kagyl�ban
f�r�szten� az anyjuk, s nem az apa k�t �sszevarrt zsebkend�j�b�l volna a
pelenk�juk.
Feles�gem mindenkinek ismeri a t�rt�net�t. Kider�lt, hogy egy se sz�letett
j�szolban. Eg�szs�ges kis vasgy�r�k. K�l�nben �gy sz�p a gyermek, ha cs�r� �s
elmondom, hogy mi, sz�kelyek a fi�gyermeket csak h�tesztend�s kor�ig nevelj�k.
Azut�n csak pofozni kell. Egy�bk�nt Em�ke m�r h�t h�napos kor�ban megkapta a
pofont, mert megharapta az anyj�t �s m�g h�ledeznek a sz�lei, hogy el tudom csalni
t�l�k.
Jutk�n�l nem volt sikerem, mert � m�r k�t �s f�l �ves, �s fi�kkal k�c�rkodik.
El�fordul, hogy feles�gem �jragyakoroltatja velem, hogyan kell az apr�s�got
tiszt�ba tenni, hogy tudjam, ha majd az unok�kn�l sz�ks�g lesz r� �s: - �Ne
szor�tsa a l�bacsk�it, mikor a bal keze ujjai k�z� veszi!"
Minap rajtakapott, hogy a szem�ten tal�lt gumidarabb�l szop�k�t faragok, mire r�m
parancsolt, hogy t�bb� meg ne pr�b�ljam az eff�l�t, �s elvette a bicsakot t�lem.
�gy azt�n medvecukrot se tudok vinni kis bar�taimnak, mert itt m�g a mitol�gi�ban
sincs medve.
234
Tegnap �l�nk az asztal mellett sz�tlanul, �s hirtelen felhorkantok: - �Hamm!"
- Maga megbolondult? - veszi �szre hitvesem. - Mit kaffog a sz�j�val?
- Hz az �n �j j�t�kom!
- Mif�le ��j j�t�ka"?
- Az ember elk�pzeli, hogy az unok�ja a bajsz�ba markol, �s hirtelen �gy
csin�l: - �Hamm!"
Ezzel el is rontottam a feles�gem nehezen megszerzett nyugalm�t.
Ilyen szam�r az ember.
negyvenharmadik fejezet
Idegenben r�nk �bredt a m�sodik tavasz is. N�zem �s sz�mba veszem. A f�ny
halv�nyz�lden t�rik meg a sz�let�st�l m�g nedves, ragad�s faleveleken. Az els�
fecske is elcik�zik, mintha pr�bautat v�gna a leveg�be. A pacsirt�kat lassan sz�vja
a nap a magasba. A rig� fekete, mintha t�relmetlens�g�ben id�nap el�tt kir�ppent
volna a Teremt� mark�b�l. A bokorb�l v�r�sbegy billegeti fel�m a fark�t bizalmasan.
A f�k h�nalj�b�l cinke r�ppen fel. Egy p�kfon�lon k�bultan hint�zik a p�k. A vakond
�j f�ldet t�r fel, hogy sz�radjon a napon. A friss legyek szemei m�g dagadtak az
�jj��bred�st�l. A varj� lassan �szik a sz�nt�s f�l�tt, nehogy elvesz�tse saj�t
�rny�k�t. Egy rucaszem�, k�v�rke le�ny nyers combokkal szerelemre v�gyik. A
lev�gott feny�k hal�lszaga m�g �rzik az erd�n.
�n is szagolom a f�kat �s nagyokat hallgatva engedem, hogy a nap �tverjen rajtam.
Most old�dom a k�nyszer� megk�t�tts�gb�l, mint a f�vek, f�k.
Csak ez a szeg�ny J�nos!
Alig p�r hete kezdett betegeskedni. Az orvos bek�ldte a freyungi k�rh�zba. Azt
mondj�k, s�lyos az �llapota. K�s�bb jobb h�reket hoztak.
Ann�l jobban meglep, hogy mag�b�l kikelten keres a feles�gem az �zenettel: �J�nos
haldoklik, �s velem szeretne m�g egyszer besz�lni!"
Azt is telefon�lt�k, hogy az orvosok lemondtak r�la, �s feje f�l� feltett�k a
hal�lkeresztet. Az este m�r agoniz�lt.
- Akkor m�r k�s�. De mindegy. Azonnal indulok!
236
- Hogyan? Vonat nincs reggelig.
- Megyek gyalog. Ki tudja, mit akar r�m b�zni szeg�ny J�nos? A haldokl�
akarata... Hol a kalapom?
- El se indult, s m�r kif�radt! - f�lt az asszony. - Hiszen m�r liheg.
Kiss� k�d�sen l�tok a felindul�st�l, de sz�mba se veszem.
Toronyir�nt megyek, hiszen az utat nem ismerem. Erd�k�n, mez�k�n, hegyeken,
v�lgyeken �t. F�lig futva, magamon k�v�l. A mez�n dolgoz� bajorok ut�nam b�mulnak.
Tal�n l�tj�k rajtam, hogy a hal�llal futok versenyt.
T�volabb sz�tsz�rt tany�k, k�zelben semmi. A tavaszi sz�l elsiet az arcom mellett.
A v�lgyben vadv�z �llja utamat. Didereg bennem az �j f�. A hegyeken m�g k�d �l, de
az er�s�d� f�ny l�gy�tja m�r a t�j merev vonalait. A sz�nek �l�nk�lnek, �s nyers
�ze van a leveg�nek. Az �let �ntudata van m�r mindenben.
Csak szeg�ny J�nos!...
O se gondolta egy �vvel ezel�tt, hogy idegenben fog meghalni. Mire oda�rek, az �
fut�s�nak m�r v�ge, �s hidegen fekszik a k�rh�z kis hullakamr�j�ban.
V�gre megpihen. Behunyja szemeit, hogy ne kelljen l�tnia szeg�ny Magyarorsz�g
sors�t. Nem sorvadozik tov�bb a l�b�n, nem gy�tri, hogyan irtjuk egym�st, nem
r�ndulnak v�gig idegein a r�di� h�rei, nem k�s�rtik a kiv�gzettek, b�rt�nbe
tasz�tottak, nem kell rettegnie a r� v�r� sorst�l.
Merre is kell mennem? Hol egy ember, akit�l megk�rdezhetn�m?
Azt hiszem, ezt a hegyet meg kell ker�ln�m. Nagy Bal�zs mes�lte, hogy � is itt
ment, mikor a dift�ri�t�l fuldokl� gyermek�t a h�t�ra k�t�zve az orvoshoz vitte,
mert nem kapott szekeret. P�nze se volt r�. Elk�pzelem,
237
milyen lelki�llapotban bukd�csolt itt el�re. A nyom�ban v�nszorg� feles�ge pedig
mindkett�j�ket siratta.
K�nny� volt Nagy Bal�zsnak, mert m�g fiatal, de nekem m�r nem val� a leg�nykcd�s.
Orrom, nyakam m�g hosszabb lett a f�radts�gt�l, sz�raz karjaim er�tlen�l verik
t�rdeimet, �s a szembe j�v�k �gy n�znek r�m, mintha az �let szokatlan t�ved�se
voln�k. A lelkem is fekete kend�s �reg n�nike, akinek �res az �lete b�nat n�lk�l.
Ak�r a helyedbe fekhctn�m, J�nos.
'Fal�n jobb is volna. Ki tudja, milyen �jabb veszedelem el�li kit�r�st jelent a
hal�l? Nincs mi�rt f�lni t�le. Az �let egyszer� sz�nev�ltoz�sa csak. �j
�letk�s�rlet. A fogasker�k �j fogba z�kken. Mi elmegy�nk, de a harag megmarad
haragnak, a bossz� bossz�nak, �s igazs�g sohase lesz a f�ld�n. B�lcs, �s a vil�g
f�l� emelkedik, aki �r�kre behunyja szemeit.
Sz�d�l�k, �s meg kell �llnom. Ez a hegy kivette a szuszt bel�lem. L�baimon is sz�k
az izom, �s a csontok er�tlenek, merevek. D�l van, �s �hes is vagyok. Legal�bb
sz�raz kenyeret hozhattam volna, de kinek jutott esz�be az els� ijedelemben?
Vajon mit akar hagyakozni J�nos? Val�sz�n�leg k�rni fogja, hogy ne hagyjuk itt, ha
meghal.
Neh�z k�f�s, J�nos, mert ki tudja, megy�nk-e mi is haza! A halott hamarabb
hazamegy, mint az �l�, �s sok �l� is halottnak megy haza...
Erd�lybe menni haza pedig k�tszeresen neh�z. Hiszen igaz, hogy szebb �s m�s ott
minden, az �r�k �lom is nyugalmasabb �s j�l akarod, J�nos, hogy elpl�nt�lt
testedb�i ott legyen �j �let, ahol ma feljajdul minden fa, �s csak le hajtott fej�
vir�g terem. Tudom, hogy hazah�v minden porszemet, most csak b�b�natra �s
szenved�sre, de m�gis f�j minden l�p�s, amely t�volabb visz t�le...
Nem �rti a vil�g mindezt, �s nem f�j senkinek!
238
Csak azt sajn�lom, hogy maroknyi hazai f�ldet nem tettunk a zseb�nkbe, amit a fejed
al� vess�nk, mert nem igaz, hogy a f�ld f�ld minden�tt. Ha igaz volna �s k�ny-nyen
el tudn�k r�gni magunkt�l, mint a mad�r az �gat, ha a boldogul�st �s az
�letszeml�letek k�nnyebb oldal�t nezn�k, ma nem bujdokoln�nk idegen bokrok alatt �s
nem f�jna, hogy egy magyar k�ny�r�letszalm�n r�gja az utolsot. Nem f�jna, hogy
m�gly�ra vetik a magyar m�ltat, hitet, k�nyvet, �r�st, eml�ket, t�rt�nelmet,
hivat�st �s nagys�got. Hi�ba! A megk�t�tt h�bor� m�g mindig ott r�g�dik a
csontokon.
Elnehezedik a l�legzetem, alig b�rom saj�t terhemet ha hazagondolok. K�rd�sek
k�noznak, gy�t�rnek, v�rj�k a feleletet mindenre, ami f�l�tt ma k�ts�gbees�nk.
H�t ezekkel a dolgokkal r�videsen tiszt�ban leszel, J�nos, ha ugyan m�r meg nem
kaptad a felvil�gos�t�st. A halalos �gy a kinyilatkoztat�sok �s dolgok �rtelm�nek
titka.
P�r l�p�s m�g, �s a hegy tetej�r�l l�tom m�r a v�rosk�t. �llam a mellemre k�kad, �s
m�r-m�r orra bukom a f�radts�gt�l. Az az �rz�sem, hogy elk�stem.
Meglass�tom l�pteimet, s azt�n meg is �llok, m�g kiss� �sszeszedem magamat. Ha m�g
�l, ne olvasson le semmi rosszat az arcomr�l. Ha k�rdez, hazudni fogok. Mi�rt tudja
meg, hogy nem akar virradni szeg�ny haz�nk f�l�tt?...
Arcra, sz�ra nagyon vigy�zzatok a hal�l k�zel�ben!
?
Negyed�ra m�lva l�tsz�lag egykedv�en kopogok a varoska utc�in. �lesen figyelek, de
semmi szokatlant nem latok. Mi�rt is? Nem ver fel nagy port egy elr�ppen� magyar
l�lek.
239
A k�z�mb�s, megszokott k�p. Munka �s forgalom. A h�zak egykedv�en n�zik.
A k�rh�zban sincs semmi jele a hal�lnak. Egy �reg, hizlalt kutya keresztben fekszik
az ajt� el�tt. A folyos�n meztelen l�b� fennj�r� betegek. Orvoss�gszag, vatta- �s
ap�cafeh�rs�g. A kedvesn�v�rek mosolyognak, ha valaki meghal, �s im�dkoznak is
ez�rt, hiszen az illet� ez�ltal �dv�z�l. Feh�r transzport, amely �tmegy a
m�svil�gra, ahol nincsenek hatalmi �s vil�ggazdas�gi �rdekek, nagy n�pek, kis
n�pek, �s osztozkod�s sincs Magyarorsz�g f�l�tt.
Erre balra, a folyos� v�g�ben van az �t�s sz�m� szoba, amelyben J�nos fekszik.
Elhideg�l a kilincsre vetett kezem, �s nesztelen�l k�mlelek be az ajt�r�sen az
�gyra.
Nem �res! M�g � fekszik benne! M�g �l! Nem k�stem el!
M�g �l, de a hal�l m�r kifestette mag�nak. Csak a csontj�t, b�r�t tartotta meg,
hogy ne legyen neh�z, ha vinnie kell. M�g mind�ssze behinti az elm�l�s k�l�n�s
szag�val �s k�sz. Ijeszt�en v�rtelen a test �s �regei feket�k. Befogta az �r�k
vil�goss�g gyerty�j�nak korma. A kimered�, s�rga orr f�l�tt lehunyt szemek. Feh�rre
virrasztott feles�ge int, hogy alszik. �n azt hittem, halott, csak le akarja
tagadni. A r�ncos szempill�k azonban nehezen felemelkednek, �s a szemek r�m n�znek.
Pillanatok kellenek, m�g az �r�m kialakul benn�k.
Meg�rintem j�ghideg, elh�ny�dott kez�t:
- Itt vagyok, J�nos!
- K�sz�n�m, hogy elj�tt�l!...
- Hogy vagy?
- Most m�r j�l,, de nagyot birk�ztam. Most m�r �rzem, hogy r�videsen rendbe
j�v�k.
- H�t csak fel az �gyb�l, �reg fi�! Maholnap �fony�zni kell menni!
- Oda elmegy�nk!
Szobat�rsa, egy n�met, a m�sik �gyban titokban k�z-zel-l�bbal integet, hogy szeg�ny
J�nosnak bizony v�ge. Menthetetlen. Szomor� r�szv�t lapos k�t orc�ja.
J�nos �szreveszi, hogy odan�zek. Erre � is �js�golja, ny�gi nehezen, szinte m�ly
r�szv�ttel, magyarul, hogy a n�met ne �rtse:
- Neki, szeg�nynek v�ge! P�r napja van h�tra csak! Urinm�rgez�s!
Az urinm�rgez�sesen l�tszik, hogy nincs az a kincs, ami�rt J�nossal cser�lne.
H�t ilyen furcsa, ha k�t haldokl� tal�lkozik.
Egy ideig hazudok, �ltatom, de bel�lem is hamar kifogy a sz�. J�nos se mond semmit,
mint aki r��r, b�s�gesen van ideje. Tal�n m�skor. Mint aki �lni akar. Mint aki m�r
tudja, amit �n nem tudok. Az orvosok se tudj�k. F�l�nyes, mint aki oda�t volt.
Szeretn�m megk�rdezni, hogy �rdemes volt-e visszat�rni? �rdemes-e megmaradni,
hinni, ragaszkodni az �lethez? Van-e m�g j�vend�nk, amivel szembe menj�nk? Lesz-e
m�g hov� hazamenni? �jul-e m�g j� sors sz�munkra otthon? El lehet-e ijeszteni a
nagy haldokl� feje mell�l is a hal�lt?
Nem merem megk�rdezni.
Nincs is kit�l, mert a szemek feh�rje ism�t megzavarodik, a s�rga f�gg�ny�k
r�ereszkednek, a homlok meztelen boltozat�b�l hideg csap fel�m.
Feles�ge r�m�lten a karomba markol. Mereven r�n�zek a nagybetegre �s l�tom, hogy
k�t szemg�dr�be lassan sziv�rog a k�nny.
A t�bbi istent�l f�gg.
Dolgomv�gezetlen hazaindulok.
Vajon mit akart mondani J�nos?...
240
241
NEGYVENNEGYEDIK FEJEZET
Nagy izgalomban v�r a feles�gem. Id�t se enged, hogy besz�moljak szeg�ny J�nos
�llpot�r�l, egy levelet lobogtat szemembe.
- Megvan a Tele c�me! Megyek! Azonnal indulok! � bizonyosan megmondja, mi van a
gyermekekkel!
- Ki az a Tele?
- A tiszt�nl�t�, mindent l�t�, vagy hogy is mondjam.
- Sz�val aff�le...
- Nem �aff�le"! Komoly felk�sz�lts�g� ember. Csod�latos k�pess�gei vannak. A
legkiv�l�bb l�lekb�v�rok...
- Ah�! Az ismert professzor!
- Hi�ba g�nyol�dik. Nem �professzor". Sok ember k�sz�nheti neki a nyugalm�t,
�let�t. B�mulatos eseteket tudok r�la. Nem egyet. Sokat. Hogy csak egyet eml�tsek,
M�ri�nak, aki a fiv�re civil f�nyk�p�t mutatta, megmondta pontosan, hogy az illet�
1944. febru�r 12-�n d�lut�n itt �s itt a mell�n megsebes�lt...
Mentire hagyom a dolgot. Jobb �vatosnak lenni az eff�le �tiszt�nl�t�kkal" szemben.
Legy�nk bar�ts�gban vel�k!... Nem hiszek ugyan k�rty�ban, szellemid�z�sben, okkult
tudom�nyokban, asztalt�ncoltat�sban; de hiszek abban, hogy az asszonyok n�ha
megt�ncoltatj�k f�rjeiket. Ismertem �J�zsef testv�r"-t, aki f�nyesen �s ad�mentesen
keresett otthon egy h�zott m�diumnak. A szellemek sokszor megtr�f�lj�k az embert.
Honnan tudjam, mif�le titkai vannak a term�szetf�l�ttis�gnek? Ha valamik�ppen
rendbe hozz�k az asszonyt, egy kupa
242
bort iszom a tisztelet�kre, mihelyt hazamegy�nk. A j� oreg magyaroknak is voltak
t�ltosaik, k�l�n�s miszt�riumaik, mi�rt ne lehetne ma is ilyen ember? Magam is
k�v�ncsi vagyok. Egy bizonyos. A feles�gem szent�l meg van gy�z�dve, hogy a szavuk
szent�r�s, �s �ltaluk biztos ertesul�st kaphat a gyermekekr�l. Nincs hatalom, amely
el tudna t�r�teni sz�nd�k�t�l. H�t utazzunk!
Az els� vonattal megy�nk is.
Ugy �l a kis hegyi vas�ton, mint az alvaj�r�. El�re tartott orc�j�n a megsz�llottak
hite �s felemelkedetts�ge Len�zi a vil�got. Elhinn�m, ha valaki azt mondan�, hogy
az o szive hajtja a vonatot. Szinte szeml�tom�st �s eg�sz �t alatt. '
Egym�s ut�n maradnak el az �llom�sok. Min�l ink�bb k�zeled�nk, ann�l izgatottabb.
S�padozik �s sz�d�l, fogai finoman reszketnek. Sz�nes vihar d�l benne. M�r f�ltem,
hogy valami baja t�rt�nhetik.
- Meg se tal�ljuk azt az embert! - pr�b�lom visszahozni a vil�gba, de nem
hallja, mit mondok. M�s vil�gban jar, ahol nincs r�m sz�ks�ge. Csak
sz�nev�ltoz�sair�l sejtem, mi minden j�tsz�dik le benne.
- Pfarrkirchen! - n�zek ki az ablakon. - A k�vetkez� �llom�s...
Nincs kinek besz�lni, mert az asszony felugrik, �s t�ved�s n�lk�l egy mag�nos n�nek
tart, aki a vonat m�sik r�sz�ben gubbaszt.
- Ugye, szint�n Tel�hez utazik?
- Igen.
Megh�kkenek. Honnan tudta ilyen k�ts�get kiz�r�an, hogy ez a n� magyar, �s szint�n
Tel�hez utazik? Tal�n mar m�k�dnek a szellemek, vagy a Tiszt�nl�t� vezette ok�t
egym�shoz? K�l�n�s l�ny az ember! Mivel t�lt�ttem az id�met, hogy ilyen keveset
tudok?
243
- �n is azonnal megismertelek volna! - mondja a m�sik feh�rn�p is.
- De mir�l, az isten�rt?
- H�t a l�b�r�l! - mondj�k egyszerre. - Bajororsz�gban csak magyarnak van ilyen
kis, csinos l�ba.
Mire magamhoz t�rek, m�r meg is feledkeznek r�lam.
Meg�rkez�nk. Lesz�llunk. Megy�nk Tel�hez.
H�tra se n�znek. Kullogok ut�nuk. Olyan h�tt�rbe szorultnak �rzem magamat, mintha
p�r�zon vezetn�nek. Lopva vetek egy-egy pillant�st a v�rosk�ra. M�r att�l f�lek,
hogy kinn felednek az utc�n, mikor meg�rkez�nk, de nagy az el�gt�telem, mikor Tele
nagyobb jelent�s�get tulajdon�t nekem, mint az asszonyoknak.
Most m�r �n is elhiszem, hogy Tiszt�nl�t�. A k�lsej�b�l ezt neh�z volna kital�lni.
K�v�rk�s, k�z�pmagas ember. Nyugodt, j�l t�pl�lt. Jovi�lis feje mosolyogva �l a
vastag nyakon. Kutat�, meleg szemek. J�lesik vele lenni. N�zem �s v�rom, hogy mikor
v�ltozik �t nyurga, hegyes orr�, borzas, piszkos, hal�lszag� alkimist�v�, aff�le
�rd�g�kkel cimbor�l�, hegyes k�rm�, �tud�s"-s�, aki benn �ll a fekete k�rben, �s
minden zseb�ben vicognak az egerek. Titkos, g�g�s, kim�rt, p�zol� l�lekb�v�rt
k�pzeltem, m�gikus szemekkel. Horpadt arc� hipnotiz�rt, t�lvil�gi f�nyk�p�szt savas
ujjakkal, aff�le �d embert, dele-jez�t, aki ha csak r�d mutat, mindj�rt a szf�r�kba
emel-kedel t�le - nem eff�le kispolg�rt, akin fesz�l a j�l�t �s szereti a s�rt.
Nem �rte meg az utat az eg�sz ember, �mb�r ne siess�k el az �t�letet, mert
egyszerre bel�m fullad a sz� att�l, ahogyan a feles�gem epeszt� k�rd�s�re, hogy
tud-e valamit a le�ny�r�l, odamondja az �igen"-t.
- �l? - sikolt az asszony.
- �l! - felel a Tiszt�nl�t�.
Nem tehetek r�la, valami nagy neh�zs�g nekem is le244
szakad a sz�vemr�l. Hirtelen f�radt leszek, �s mintha �sszes tagjaim eloldoz�dtak
volna. Valami t�rt�nt velem, mialatt a k�ls�s�geket v�rtam, a saj�tos szertart�sra,
amely n�lk�l el se tudtam k�pzelni az ilyen m�veletet. A k�pzeletet �s idegeket
k�pr�ztat� ingerek helyett ez az ember a kurta pip�t r�akasztja a fogaira, �s csak
l�ny�nek hirtelen var�zs�b�l sejtem, hogy ismeretlen hatalom �s k�pess�g birtokosa.
�tj�r, megejt, hitet �s megnyugtat. Nem l�tod, mint az illatot, csak �rzed. Az
asszonyoknak kinyilatkoztat�s minden szava. M�g engem is pillanatra le�t a
l�bamr�l, �s �szrev�tlen�l m�lik el mell�lem a vil�gf�jdalom.
Igazat besz�l ez az ember!
Mert igazat besz�l. Nem er�lk�dik, nem k�klerkedik, egykedv�en, nevekkel, pontos
id�megjel�l�ssel besz�l el mindent. A legapr�bb r�szletre is kiterjed�en.
Hat�rozott, biztos, nem t�tov�z, er�lk�dik. Hideg, megb�zhat�. Az esem�nyek a
hely�k�n vannak, �s minden szava logikus. Nem titkolja el a veszedelmeket,
retteg�seket, amelyeken �tesett. Szenvtelen�l �rja le a t�mad�sokat, hogyan �gett
el mindene, �s maradt a rajta lev� ruh�ban. K�s�rteties a megt�rt�nt dolgoknak ez a
val�s�gg� teremt�se. Sehol ellentmond�s, egyetlen pont, gyan�s r�sz. Szorong�
sz�vvel, t�gult szemekkel k�s�rj�k v�gig gyermek�nk sors�t. Izgulunk, agg�dunk
ut�lag is, felkapaszkodunk a dr�mai cs�cspontokra �s megk�nnyebb�l�nk, ha a
veszedelmek elm�ltak.
Sz�rny� k�pess�g ez a tiszt�nl�t�s! Maga Tele is vel�nk szenved. A megk�nyszer�tett
pszichikai er�k, idegek hatalma �t is elcsig�zza, s�pasztja.
- Istenem! - pityegi kimer�lten a feles�gem, �s a haja is f�radtan hull le a
fej�r�l. Szinte leesik a sz�kr�l, olyan gyenge.
Magam is k�ptelen vagyok t�bbet befogadni. Hom�245
lyosan jut eszembe, h�tha csak k�ny�r�letb�l besz�lt �gy a Tiszt�nl�t�. H�tha nem
igaz egy sz� se! Remegek, hogy a megnyugv�s dr�ga �rz�s�t ne kelljen �jra
megtagadnom. B�r volna annyi ereje a Tiszt�nl�t�nak, hogy megtartson benne! Legyen
k�kler, hazudjon, hipnotiz�ljon, ijesszen bele a t�lvil�g sz�vev�nyeibe, �gessen
t�mj�nt vagy pokolrozsd�t az orrunk alatt, vegye el tiszt�nl�t�sunkat, ak�r �r�kre
- csak t�bb� ne t�rjen vissza a bizonytalans�g, az �rt�k val� k�ts�gbees�s.
Feles�gem boldogan �l a vonatban, �s saj�t sz�ve mellett f�tt�zik. A Tiszt�nl�t�
teljesen megnyugtatta. A gyermekek sok mindenen mentek kereszt�l, de �lnek.
Egyel�re nem fontos, hogy hol, milyen k�r�lm�nyek k�zt. Az �j gy�trelem �gyis t�l
kor�n elk�vetkezik. Az aranymadarak hamar lehullanak az �gb�l. Ami megmarad, az m�r
csak a v�ront�k vil�ga. Sz�rny� �s j�v�tlen. Lesz-e, aki felk�t�zze a sok milli�
m�lys�gbe zuhant embersz�vet? Lehet, hogy m�r az els� vonatz�kken�sn�l
kij�zanodunk, de e pillanatban m�g tervek, �lmok, szavak sz�nj�tsz�sa minden
perc�nk.
- Elj�n az id�, hogy �jra egy�tt lesz�nk Kolozsv�rott. A fiam ott lesz orvos...
Soha t�bbet el nem szakadunk egym�st�l! Erd�lyb�l t�bb� ki nem h�zom a l�bamat!...
Meghalni is csak ott akarok... Nem f�lek �n az �lett�l, csak egyszer otthon
lehess�nk! A kis unok�k j�tszani fognak a kertben... Csak j�rjanak �k is Erd�lyben
iskol�ba! Erd�lyben...
Feltartom �n is er�tlen orromat, �s egy�tt tervezget�nk. �tleteink t�madnak, kis
�loml�t�sok, sz�p bubor�kcsillog�sok. A v�rt�l s�ros, koromt�l fekete erd�lyi
f�ldet ragasztgatjuk, form�lgatjuk. �jj��p�t� k�t �reg a t�volban. Lehet, hogy csak
a fej�nk l�tszik ki a hal�l h�t�n a tariszny�b�l, de utols� utunkon is Erd�ly
k�s�rt. Magyar�zom az asszonynak, hogy milyen �j m�dszerrel fogok gazd�lkodni azon
a p�r hold f�ld�n. Lesz minden�nk. Tehenek, lovak, diszn�k, majors�g, b�za, keny�r.
Nem kell h�rom falut v�gigkoldulnia egy v�rszeg�ny toj�s�rt. Szabadok, f�ggetlenek
lesz�nk. �jra valakik. Rossz �lomk�nt fog elm�lni eg�sz itteni �let�nk.
- B�r �gy lenne!
- Eddig a gy�m�lcsf�k a legjobb term�er�ben vannak. Nem szorulunk a vad erdei
vackorra... Nem hiszem ugyan, hogy a m�hek meglegyenek...
- Nem baj! �jra szapor�tjuk �ket... Az els� kiscsik�t az unok�mnak adom...
- Nem lesz k�nny� �jra felszerelni a birtokot.
- P�nzt vesz�nk fel a bankb�l...
Esz�nkbe se jut, hogy utols� morzs�ig elvett�k t�l�nk a �birtok"-ot, �s ki tudja,
ki k�nozza az�ta!
A vonat megy, �s Isten hagyja, hogy j�tsz�djunk tov�bb. Csak azt nem tudom, sajn�l-
e vagy mosolyog f�l�tt�nk!
Mikor meg�rkez�nk, el�nk �ll az els� magyar gy�szba borult k�ppel, �s fak�n,
kietlen�l �js�golja:
- Erd�ly elveszett! A nagyhatalmak Rom�ni�nak �t�lt�k...
- Ember! Mit besz�lsz? Meg�r�lt�l?... Nem! Nem lehet igaz!
All� helyzetben kih�l�k, megmerevedem �s nem tudom, hogy n�m�n hull a k�nnyem.
246
247
K�s�re t�rek magamhoz.
- Mi az? Mondt�l valamit?
- Szeg�ny Sigmond J�nos is meghalt. H�tf�n lesz a temet�se Freyungban.
- Meghalt?... K�nny� neki!
Az els� halott, akit irigylek.
K�l�nben halottak vagyunk itt mi mindannyian. Halottak, akiknek csak m�ltjuk van,
mellyel elj�tszadoznak �res szemekkel, f�radt kezekkel. Szeg�ny, bolond magyar
lunatikusok!
Eg�sz nap k�t sz�talan, gondolkod� bagoly vagyunk a feles�gemmel. J�r a neh�z malom
agyunkban, �s elpusztult benn�nk a vir�goskert. A v�gs�t izzadja s�rga csontunk.
Gyeng�k, esend�k vagyunk, akik eld�lnek egy lepke s�lya alatt... ne is egy�nk, �s
soha t�bb� ne legy�nk! Fagyjunk szoborr�, hunyjuk le mi is �r�kre szemeinket, mint
Sigmond J�nos, hogy ne kelljen tov�bb l�tnunk ezt a siv�r, nyomor� vil�got. Az �n
fekete k�r�m bez�rult. �r�k bujdos�v� lettem. Hontalan �ld�z�tt. Az �n haz�m
elveszett. Felvehetem a halotti inget, �s �lt�zhet em az utols� �tra...
Nincs m�r hov� hazamenni, asszony, �s nincs hol �sz-szegy�jteni t�bb�
gyermekeinket. Minden �s minden�nk elveszett. A kiscsik� nem a mi unok�nknak
sz�letik, m�snak �ltettem a gy�m�lcsf�kat, �s nem lesznek kiscsirk�ink, mes�l�
m�h�nk, �des m�z�nk. Kujtorg� lelkek vagyunk csak, akik k�s�rtetnek �l�nk saj�t
h�zunk tetej�re. Mi�rt pr�b�lunk m�gis �lni? A fekete f�ldd� v�lt test ism�t fel
akar t�madni. Verg�dik, csapdos a lezuhant l�lek sz�rnya, de mindig
visszaer�tlenedik a tehetetlens�gbe.
A t�bbiek is �gy vannak. Lajos n�z a semmibe. Szem�veges szfinksz. S�rga m�g a
leveg� is k�r�l�tte. Hejo Pali nem leli hely�t. A tan�r nem b�rja abbahagyni a
s�t�t. A gy�szban mindenki elfeledte a besz�det, s a muland�s�g �rli a h�tralev�
kev�s id�t.
Mi, erd�lyiek egym�sra se mer�nk n�zni, csak viaskodunk magunkkal. Csak mi tudjuk
igaz�n, akik huszonk�t esztendeig kisebbs�gi sorsban �lt�nk, hogy �jra a gy�l�let,
megal�ztat�s, elnyomat�s, pusztul�s lett a sorsunk. Bilincs, b�rt�n �s k�nok. Mi
m�r nem t�rhet�nk t�bb� haza! Se rem�nys�g, se vigasztal�s. Bes�t�tedett, �s nincs
t�bb� vil�goss�g. Menj�nk, �s haljunk meg mi is, pajt�s!
Egy ember Passau k�rny�k�n belement a Dun�ba. Addig ment, m�g odalett. Egy m�sik
ember...
Jere, igazs�g, �lj le ide mell�m, �s ess�l k�ts�gbe!
249
NEGYVEN�T�DIK FEJEZET
Szeg�ny J�nos legal�bb sz�p napot kapott. Sz�nes �s vir�gos a m�jus, mintha fiatal
le�ny �llana kopors�ja fej�n�l. S�t a nap, �s meleg lesz a szemf�d� az arc�n. Csak
az arca nem lesz meleg soha t�bb�. A hal�lszolga - nagy darab bajor, igazi s�r�r,
k�s�rtetp�sztor, aki a feles�g�t is beleszoktatta az iparba - leveszi a kopors�
fedel�t, hogy aki akarja, m�g egyszer l�thassa a holttestet. (Ha �n halok meg, �s
lenne kopors�m, ne vegy�k le a fedel�t!)
A halott n�ma fogad�st rendez. Aki akar, mint�t vehet r�la. H�t igen. �gy fogunk
kin�zni mi is. Ilyen mellre nyugtatott kez�ek lesz�nk, ha m�r hi�ba tartj�k orrunk
el� a pehelytollat. A fekete sz�rnyak hamar kin�nek a h�tunkon, s feles�g�nk
zokogva v�rja, hogy sz�pet mondjanak r�lunk.
Ez a f�ldi szok�s, J�nos, �s te vagy a mi els� halottunk, mi�ta kih�ztuk a l�bunkat
a haz�b�l.
El is j�tt�nk h�s�gesen a temet�sre Palin k�v�l, aki lehet, hogy most nyergeli
Szent Mih�ly lov�t, de tiszteltet � is. Nincs ugyan mindenkinek fekete ruh�ja, de
el�gg� fekete a sorsa helyette. Ilyen a menek�lt cicoma.
Illedelmesen hallgatunk �s n�z�nk. Hol az �gre, hol egym�sra, hol a gy�szpomp�ra.
Szeg�ny �zvegy eladta az utols� arany�r�t is, hogy kitegyen mag��rt, �s megadja a
v�gtisztess�get eml�kezetesen, de ak�r arannyal t�lthette volna tele a kopors�t,
att�l se lenne f�nyes�tetlenebb, �s nincs az a vagyon, ami�rt a helyi szok�sokt�l
elt�rn�nek. Centim�terrel se �snak m�lyebb s�rt, mint amilyet szo250
kas es minek ket l� a menek�ltnek? Egy is elh�z utols� utadra Pap�r nincs
gy�szjelent�sre, de minek az? Arra val� a fekete t�bla a fejedn�l, hogy sz�kszav�an
fel�rj�k r� kretaval a nevedet, korodat �s k�sz. Azt is sz�les lend�lettel, durv�n
let�rli a hal�lszolga, miel�tt elvinn�nek a ravatalr�l. Olyan egykedv�
term�szetess�ggel cselekszi hogy az mar szimb�lum. J�het a k�vetkez�. K�zvetlen �s
praktikus szok�s. K�r, hogy a temet�s alatt nem vezetik be a pip�z�st is!
Milyen m�sk�ppen csin�lta otthon, Udvarhelyen Sille ur, a halottak d�sz�t�je,
m�v�sze, magas, sov�ny, hossz� u,ju ember, aki minden elk�lt�z�ttre kedvesen
mosolygott, es csalhatatlanul meg tudta adni mindenkinek a vegso form�j�t. Aki
megtekintette az � halottait, ravatalait, az nem b�zta mag�t m�sra. Feledhetetlen
m�v�szi halasokat keltett, �s senki sem �rtett jobban a f�nyeffektusokhoz. A
feh�rrel �s feket�vel senki se tudott �gy b�nni. Gusztus volt a keze k�z� ker�lni.
Amit a hal�l eltorz�tott rontott, borz�tott rajtad, azt � helyrehozta Visszaadta
saj�t �nedet, �s t�lvil�gi hangulatot var�zsolt gyertyaf�nyekkel. A finom
kend�z�sben utol�rhetetlen volt. A lelek megb�nta, hogy elhagyta azt a testet,
melyet o d�sz�tett. Az utols� bajuszsz�lig mindenre gondja volt Nem sz�letett t�bb
ilyen nagyvonal� halottmos�' Hol van t�le ez a k�t tem�rdek, tenyeres-talpas
temet�bog�r? Meg az ember hagyj�n, de az asszony! F�l k�zzel k�pes felmarkolni
ak�rmilyen halottat a forg�csr�l
E pillanatban azonban mind a ketten a sz�jukat t�tj�k a kulonos magyar fekete
�ldom�sra. Herrgott' Milyen furcsa, idegen n�p! Mif�le vall�s lehet az a k�lvinista
ezzel a csontos arc� mongol pappal, aki sz�val, k�nnyel �bresztgeti �reg
szolgat�rs�t?
A ravatalh�z pitvar�ban fekszik a kopors�. K�r�l�ll�k, es nezzuk J�nost, aki m�r
megoldotta a nagy k�rd�251
seket, nem hurcolja tov�bb a hontalans�got, nem reped meg a kopony�ja a
t�preng�st�l, hogy mi�rt szak�tott�k el t�l�nk ezer�ves tulajdonunkat, Erd�lyt, �s
tasz�tottak k�rhozatba benn�nket, szabad�tott�k fel ism�t a m�lt veszedelmeit. Nem
lesz b�kess�g, nyugalom azon a f�ld�n. Megint darabokra t�pt�k szerencs�tlen
Magyarorsz�got. R�fek�dt a vak vil�g, hogy ne t�madhasson fel.
- Mi lesz, J�nos? Miben higgy�nk, bizakodjunk? Mire v�rjunk?
A s�r f�l�tt lebeg� kopors�ra m�g r�ontjuk k�rd�seinket, de J�nos t�bb� nem emeli
fel a fedel�t, hogy v�laszoljon, hanem elt�nik a s�r partj�r�l. Leereszkedik a
l�thatatlanba.
H�t akkor, Isten veled, J�nos!
Lehet, te m�r tudod is, hogy mihamar egy�tt szedj�k ism�t az �fony�t �s s�tj�k a
szalonn�t a mennyei erd�kben. Lehet, hogy mihamar elsz�l�t engem is a holl�.
Tal�n jobb is volna! Mi �rtelme van tov�bb v�ndorolni?...
252
NEGYVENHATODIK FEJEZET
Komoran m�szunk vissza a kis vonatba, hogy hazamenj�nk. Most l�tom, mennyire
megg�rb�lt�nk mind, mintha l�thatatlan kopors�kat cipeln�k a h�tunkon.
Csoportokba ver�d�nk a piszkos fakocsiban, �s sz�tlanok vagyunk, mint ahogy temet�s
ut�n illik.
Azt�n h�tratessz�k szeg�ny J�nost is.
- Hallom, voltatok a Tiszt�nl�t�n�l. Mondott valami �rdekeset?
�mmel-�mmal felelgetek. Let�rt, f�radt vagyok. Ki�r�lt, hitetlen, meszelt l�b�
rabszolga, akit eladtak a moszkvai v�s�ron. Az asszony besz�li el a l�togat�st a
Tiszt�nl�t�n�l.
- B�mulatos! - mondj�k r� h�rman is.
Fanyalgok, �s bosszant a megjegyz�s�k. Semmi �b�mulatos" nincs benne, hiszen
tulajdonk�ppen semmit se tudunk a gyermekekr�l, hogy jelenleg hol vannak, mi van
vel�k. Fel tudn�m gy�jtani a szemeimmel a feles�gemet, aki maga a meggy�z�d�s.
- Hat�rozottan megmondta, hogy nagyon r�vid id� alatt h�rt kapunk r�luk egy
sz�ke n� �tj�n. Mikor nem is sejtj�k. Egyszerre mindenikr�l. Egy sz�ke n� fogja
elmondani az erd�ben.
- Aki p�nzzel �s szerelemmel gondol az �des otthonra! - g�nyol�dom a k�rtyavet�
cig�nyasszonyok nyelv�n. -Engem ki fog csalni a z�ld erd�be. A sz�p naccs�g�nak
szint�n lesz sz�vszerelme t�z �v m�lva, mikor m�r v�n
253
bimb� lesz. Egy �reg t�r�k, aki m�r kiaszott a bugyog�-j�b�l.
- Hi�ba g�nyol�dik. El fog j�nni a sz�ke n�!...
V�llat vonok, �s hallgatom a kis vonat szuszog�s�t. P�r
�llom�s �s otthon vagyunk. Feles�gem tov�bb besz�l a Tiszt�nl�t�r�l. A t�bbiek r�
figyelnek. �n n�zem a he-gy�n-h�t�n utaz� erdei bajorokat. Mennyi arc- �s
alakv�ltozat! F�rfia, n�je neh�z �letre k�sz�lt fagy�k�rb�l, sziklaneh�zs�gekb�l,
g�rcs�s, sz�lt�pett �gakb�l. A vid�k lelke �s k�l�n�ss�ge van benn�k. Darabosak,
ridegek, z�rk�zottak. Egyszer�ek, mintha az erd� koboldjai elvar�zsolt n�pe �lne a
kocsiban otromba facip�kben. Eg�sz m�ltjukat magukon hordj�k �s �sszetartanak.
Szapor�k, �s l�ny�kben hordj�k j�vend�j�ket. F�b�l val� szentjeik �rzik �ket �s az
erd�k. A f�ld, melyet meg�lnek. Nem puszt�tja egym�st h�rom fajta rajta konok,
sz�zados gy�l�lettel, mint Erd�lyben.
- Mi az? M�r meg�rkezt�nk?
A t�bbiek m�r k�sz�l�dnek a lesz�ll�sra. Kis meg�ll� az �llom�sunk. Nyitott
fabarakk az erd� k�zep�n. Hangulatos �s elhagyatott. K�r�s-k�r�l feny�k s�r�je.
Alig v�rja meg a vonat, hogy lel�pj�nk r�la. F�stje megakad a f�k cs�cs�n. N�h�ny
l�p�s, �s az erd�boltozat f�lhom�ly�ba l�p az ember. Al�bb patak b�vik
pisztr�nggal. Szeretem ezt a helyet. Mad�r�szt�n ez bennem. Minden kicser�l�dik
k�l�n�s var�zs�ban. Meseszeme lesz az embernek, �s babon�t szagol az orr. �sz
nyulak �lnek a feny�k t�v�ben, �s megfognak a p�kh�l�k k�zt�k.
A mozdony telef�jja a helyet feh�r g�zzel. Alig lehet kibukkanni k�z�le.
Az els� lesz�ll�k m�r nekiv�gtak az �sv�nynek. �n is be�llok a l�ncba.
Ekkor a vonat z�rzavar�b�l valaki ut�nam ki�lt:
254
- J�ska b�csi!
Visszafordulok. Egy fiatal le�ny r�ngatja ki mag�t a goz, fust fatyol�b�l.
R�meredek �s megk�v�l�k. Hiszen ez Juha, a miniat�rm�v�sz, kedvenc�nk Budapestr�l
- Te... te, gyermek! Hogy ker�lsz ide?
- H�rt hoztam a gyermekekr�l. �lnek! Nincs semmi bajuk!
Megsz�d�l�nk a feles�gemmel. A t�bbinek felakad a szeme a csod�lkoz�st�l. Valaki
hebegni kezdi:
- A Tiszt�nl�t�! Ahogyan megmondta! Egy erd�ben' A le�ny is sz�ke! B�...
b�mulatos!
J�lia, szeg�ny, nem tudja mire v�lni a k�l�n�s fogad-tatast, hogy kezet se
ny�jtunk, �ltal se �lelj�k, �tj�t se k�rdj�k, csak n�z�nk hitetlen, k�pedten,
bel�nk fagyott sz�val, mint a s�rb�l kikeltet. Test�nk reszket, homlokunk hideg. A
t�bbi magyar is csak meredezik r� elejtett sz�jjal. Mi is mintha csal�dottak
voln�nk: Csak ennyi? Orom, agg�d�s, meglepet�s kavarog benn�nk. Nehezen ocsudunk.
Restellem is, hogy nem �n k�rdezem meg hanem a tan�r:
- Hogyan j�tt, kisasszony? J�lia nekem felel:
- Megtudtuk, hogy m�sf�l �v �ta semmit se tudnak a gyerekekr�l. Nem hagyhattam
ebben a bizonytalans�gban, gy�trelmes helyzetben, h�t elindultam.
- Kapt�l �tlevelet?
- �tlev�l? Ma?...
- Hogyan? �tsz�kt�l?
- �tsz�ktem.
- H�rom orsz�g hat�r�n?... Gyalog, �jszaka, egyed�l, erdon-mezon kereszt�l,
ismeretlen helyeken? Csak az�rt hogy benn�nket �rtes�ts?
- Az�rt.
Nem b�rok sz�hoz jutni ekkora �ldozat l�tt�ra. A kis
255
csoport is elh�lve �llja k�r�l a gyerekl�nyt, aki ragyog �r�m�ben, hogy h�rt
hozhatott nek�nk, �s nevetve �js�golja:
- Az osztr�k hat�ron a hat�r�rs�g udvar�n mentem kereszt�l �jszaka, a
l�mpaf�nyek alatt, a h�z �rny�k�ban.
- Sehol se t�rt�nt bajod?
- Csak Passau f�l�tt. Egy hat�r�r elfogott. Fegyvert sz�gezett r�m...
- �s?...
- Megmondtam az igazat. Csak n�zett, �s a fej�t r�zta. S�rtam, odaadtam a
batyumat, hogy l�ssa, nem csem-p�sz�ton j�rok. Magyar�ztam, ahogy tudtam: �K�t �reg
sz�l�r�l van sz�, akik m�sf�l �v �ta semmit se tudnak gyermekeikr�l!" Megk�rdezte,
hogy rokonaim-e azok az emberek. Mikor megmondtam, hogy nem, h�tral�pett, �s m�g
er�sebben megn�zett a hold vil�g�n�l. A batyut visszaadta �s azt mondta, hogy
menjek vele. Reszketve k�vettem, mikor ki�rt�nk a hegy perem�re, lemutatott a
k�zeli v�rosf�nyekre: �Az ott Passau! Menjen ezen az �ton, de senkinek meg ne
mondja, hogy velem tal�lkozott, mert akkor engem csuknak be maga helyett!"... �s
most itt vagyok. Nem tetszik �r�lni nekem?
Csak a hideg homlokomat �rny�kolgatom a kezem h�t�val, �s fak�ri ism�telgetem: -
�Vakmer� gyermek. Nem szabadott volna! Ez... ez..."
- Ki volt, aki feltart�ztatta? - k�rdezi a tan�r. - N�met? Amerikai?
- Nem l�ttam j�l a s�t�tben...
- Ember volt! - morogja Lajos, �s � is beletartja gondolkod� arc�t a semmibe.
Minden harmadik l�p�sre megbokrosodom. Ilyen m�g nem t�rt�nt velem.
- Ha elfognak, egy�vi b�rt�nt kapsz!... Nem tudod, mit cselekedt�l!
256
Szemembe kacag a l�nyka.
- Azt hiszem, elbocs�tottak volna. A b�r�k is emberek. Ap�k, akik meg�rtik...
- Te m�g hiszel benn�k?
Most J�lia k�ped el.
- Tal�n J�ska b�csi nem hisz?
Nyelj�k minden szav�t megk�v�lve a f�k alatt, hiszen ez a l�ny az els� szemtan�nk,
aki Budapest ostrom�t �t�lte. J�rt a t�zben, a Duna j�gt�bl�in, halottaknak
kezdetleges kopors�kat sz�gezett a l�gnyom�st�l let�pett c�gt�bl�kb�l. Maga kapart
s�rokat. Iv�v�z�rt sz�k�tt a tankokt�l sz�troncsolt katonatestek v�res sar�ban,
cipelte az �hez� emberek �ltal ler�gott l�tetemeket. �lte az �hs�g, �t�tte a hal�l,
k�gy�kk� v�ltoztak a borzalmakt�l hajsz�lai, sz�nrak�s alatt rejtegette mag�t az
emberi fenevadak el�l. T�z f�rfin�l t�bbet �t�lt, �s m�gis b�r kacagni, szeretni,
hinni. Fiatal �s �rtatlan. Hisz a magyarban, az orsz�gban, a j�vend�ben.
Kivir�gzott a romokb�l, mintha semmi se t�rt�nt volna. Mintha egyenesen a
paradicsomb�l l�pett volna el�nk. A lehetetlen is term�szetes neki. Hol vagyunk mi
ett�l a rep�l�st�l, a l�lek szent erej�t�l?
�gy �lljuk k�r�l, mint v�n, nyugd�jas medv�k, akik nem hisznek a napban, vir�gban
�s j�t�kban. Magam is k�zt�k �rtetlenkedem, �s em�sztem a sok lehetetlent: -�Te...
te vagy ez, gyermek?"
Ah�ny sz�t dob r�nk, annyif�le �rz�s, gondolat v�ltakozik benn�nk. Mell�nk
�sszeszorult, l�legzet�nk kurta. Ilyenkor l�tszik, mennyire lej�rt m�r a mi id�nk.
M�lladozunk, er�tlened�nk, �s elhervadt a lelk�nk. Meg�ldani ha tudjuk �ket. Arcunk
tele p�kh�l�val, �s a merev r�ncok k�zt meg�l a k�nny. Mi�rt nem ford�t le m�r
Isten a tenyer�r�l?
Elhagyatottan �llok a csoportban, �s hallgatom az iz257
gatott k�rd�seket. K�ts�gek, v�v�d�sok k�z�l t�pi ki mindenki. Kiss� szem�rmesen
is. Bizakodva, hogy h�tha a magunkban hurcolt �jszak�ban vil�goss�g gy�l. R�pk�dnek
e f�lve ejtett szavak: - �desany�m, feles�gem, h�gom, fiam. Azt senki se tudja,
�l�k k�zt mondja-e, holtak k�zt eml�tse-e... M�g j� is, hogy J�lia nem tud r�luk.
�gy megmarad a rem�nys�g, �s j�lesik a biztat�s.
- Nem hiszem, hogy bajuk t�rt�nt volna. Abban az utc�ban �tmeneti volt a harc.
Ar�nylag �pen maradt.
M�gis mindenkit tov�bb ijeszt a k�pzelete �s fak�n sorolja:
- De az �hs�g!... Sz�rny� t�l! N�lk�l�z�sek! Veszedelmek! ...
Irigyelni lehet minket, hogy kil�pt�nk a fekete sorb�l.
Meglepetten veszem �szre magunkon, hogy gyorsan r��lt�nk a s�rk�v�nkre, s hamar
megtagadtuk a siralom v�lgy�t, melyben percekkel el�bb a t�bbivel egy�tt
epekedt�nk. M�r ig�nyesek vagyunk a szerencs�nkkel szemben is. Kitetszik az asszony
k�rd�seib�l.
- A sz�nyegek is megvannak?
- Igen.
- K�pek, szobrok, k�nyvek?
- Azok is.
- A csill�rj< aragonit, a hamutart�k?
Odamorgok, hogy hagyja a fen�be a hamutart�kat,
mire kider�ti, hogy nekem az �letben semmire se volt gondom. Ha � nem lett
volna!... Lit�ni�ba lehetne foglalni, olyan �lhetetlen vagyok.
Belenyugszom �s azon t�prengek, hogyan lehetne ennek a le�nynak megh�l�lni, amit
�rt�nk tett. Min�l tov�bb n�iem, ann�l nagyobb a cselekedete. Egyszer�en nem lehet
megh�l�lni... Ejnye, te, t�ltosle�nyka! Te vil�gba szabadult vir�gocska! Hogyan
lehet ilyen boldog valaki, hogy megvonhatta mag�t�l a falatot, eladhatta
258
�rt�keit, hogy p�nze legyen vonatra, �s nem rettent vissza semmi veszedelemt�l,
gyalogl�st�l, �jszak�t�l, b�rt�nt�l, csakhogy a lelke ut�n futhasson. H�t ilyen
�bolondok" is vannak m�g?
Szeretn�k ezen a helyen le�lni, egyed�l maradni, �s semmiv� gondolkodni magamat
ezek f�l�tt a dolgok f�l�tt. K�l�n�s t�z �g bennem, �s J�lia minden szav�val �j
�gat dob re�.
-Szeg�ny �zike n�ni�k �ngyilkosok lettek... Sz�nyegekbe csavartam, �s �gy temettem
el �ket. Ha tudtam volna, ha sejtettem volna, mit akarnak!...
K�pes �nmag�t v�dolni �rt�nk is ez a gyermek, aki az �let sz�rny� m�lys�geit j�rta
meg. Tehetetlen, gazdag �regasszonyokat hurcolt le naponta az �v�helyre, akik azt�n
titokban ett�k meg a f�ltett falatot, hogy ne kelljen adniok neki bel�le. Sz�zszor
kitette m�sok�rt az �let�t vesz�lynek. J�rt v�rben, t�zben, pusztul�sban, k�zen
fogva a hal�llal, jutalom �s k�sz�net n�lk�l.
Mi�rt?
Mert � ilyen. Nagy �rat fog fizetni majd �rte, de ma m�g ilyen. Percekkel el�bb
ismeretlen embereknek v�llalkozik, hogy mihelyt visszamegy, megkeresi
hozz�tartoz�ikat, leveleket visz, �s �rjanak csak nyugodtan, mert ha baj lenne,
megeszi a leveleket, harap�fog�val se lehet semmit kiszedni bel�le...
Szinte l�tom, hogyan �l mosolyogva a vonaton, k�szen arra, hogy kiugorj�k. Kis
moty� az �l�ben. M�g kacag is, hogy �jszaka siker�l bevennie mag�t a
hat�rerd�s�gekbe, bokrok, f�k, szikl�k alatt kuporognia, dobog� sz�vvel figyelni a
neszeket, el�resettenkednie ismeretlen helyeken. K�zben arra gondol, hogy milyen
sz�rny� lehet k�t �reg embernek m�sf�l �vig semmit se tudni gyermekeikr�l,
gy�tr�dnie �jjel-nappal, �s ann�l ink�bb siet, t�ri mag�t, hogy meghozhassa a j�
h�rt.
259
Most pedig itt van, �s k�zen k�v�l egyebet nem ny�jthatunk neki.
- Ilyen, l�tod, a haz�tlanok sorsa!
M�r a meredek hegyet m�sszuk, amelynek tetej�n lakom. A derek�n kifulladok, ijeszt�
a sz�nem, a szemek esnek ki f�szk�kb�l, a sz�v f�lig kidugta fej�t t�tott sz�mon,
de nem szabad J�li�nak �szrevennie, hogy el ne mondja otthon a gyermekeknek.
�sszeszor�tom teh�t a zsebemben �kleimet, s �gy �sz�l�k neki �jb�l a meredeknek.
El�reg�rbedt testemb�l kif�ty�l� l�legzetem elf�jja a port utamb�l, de megyek f�j�
inakkal, m�g l�baim �rz�ketlenekk� v�lnak.
�Ezt a r�szletet n�zd!" - akarom ravaszkodva a sz�p kil�t�st mutatni a hegy
tetej�n, de a t�j megfutamodik, mintha megijedt volna t�lem.
A hirtelen �rt �r�m, h�rek, benyom�sok miatt el is feledtem, hogy a hegyek minden
alkalommal megfutamodnak el�lem, �s t�ncolnak az erd�k, lengenek a mez�k,
bizonytalann� v�lnak az egek.
Nem kell azonban ezt tudnia se az asszonynak, se ennek a gyereknek.
- H�t itt lakunk!
J�lia meg�tk�zve n�z k�r�l, de gyorsan azt mondja:
- Milyen �rdekes!
Mi is siet�nk dics�rni a hajlott, fekete gerend�kat, melyekbe naponta verem bele a
fejemet, a teny�rnyi ab-lakocsk�kat, a sz�k leveg�tlens�get, a ty�k�lt a szob�cska
alatt, ahonnan �jf�lt�l kezdve k�t kakas kukor�kol fel hozz�nk �tpercenk�nt. A
vend�geket ugyan az �l�nkbe �ltetj�k, de mindez olyan intim, kedves, meleg. Olyan
otthonos, s mi olyan j�l vagyunk!
K�l�nben l�thatja J�lia is, hogy madarat lehetne fo260
gatni vel�nk ezekben a napokban. �jjel-nappal besz�ltetj�k, hordozzuk, mutogatjuk
az eg�sz k�rny�ken, nem lelj�k hely�nket. K�l�n �ze van minden sz�nak, n�vnek,
helynek, esem�nynek. D�sz�tj�k magunkat, tel�tkez�nk, �s csak akkor ijed�nk meg,
amikor elrep�l a p�r nap, �s Julik�nak vissza kell mennie.
Erre hirtelen mi kezd�nk besz�lni, hagyakozni, hiszen annyi �zenni-, mondanival�nk
van. Ezer dolgot szeretn�nk egyszerre beler�gz�teni, �s nincs olyan hely az
eml�kezet�ben, amit �ssze ne firk�ln�nk. T�zszer is elmondjuk ugyanazt. K�l�n az
asszony, k�l�n �n. Esztend�k t�voll�t�t szeretn�k egyszerre p�tolni s a leveg�b�l
is felpakolni, hogy l�ss�k otthon, miben �l�nk.
- J�l n�zz meg mindent! Besz�lj el mindent!
K�l�n�sen az asszony lelke verg�dik, mint a beteg sir�ly a habok k�zt, amely ferd�n
l�tja m�r a vil�got.
- Hogyan fogja visszasz�ktetni ezt a le�nyk�t?
Az csak term�szetes, hogy az � szem�ben �n vagyok az er�s, kem�ny leg�ny, aki h�rom
orsz�g imp�riuma �s a megsz�ll� nagyhatalmak ellen�re k�nnyed�n teszem-veszem az
ilyen fiatal le�nyk�kat. Mintha csak arr�l volna sz�, hogy fogassak be, �s k�ldjem
haza, ide a szomsz�dba.
- H�t, l�tod, gyerek, ilyen sokra tart az asszony m�g... Nono, az�rt nem musz�j
mosolyogni!
261
NEGYVENNYOLCADIK FEJEZET
Pillanatra kis�t�tt a nap, ennyi volt az eg�sz. P�r nap alatt visszat�r a r�gi,
sz�rke sors, a keser� val�s�g. �j h�rek �s �j k�ts�gek gy�t�rnek. J�v�nk mind
kil�t�stalanabb. Visszaes�nk a r�gi hangulatba. A sas �jra r�sz�ll a m�junkra. A
napok ugyanazok. Nehezek, terhesek. �hesek, �s rongyokban j�rnak, mint eddig. Hol
ez nincs, hol az hi�nyzik. K�tszeresen neh�z itt a keny�r �tja. Ezt is megszoktuk.
M�r nem �r�l, l�z�t. Egykedv�en vessz�k tudom�sul. Sz�mba se veszem, mikor az
asszony f�t gy�jteni k�ld az erd�be. Rendes napi foglalkoz�sunk m�r az erd�j�r�s.
- J�. Megyek!
Megvan a rendes felszerel�sem: k�t�l, kamp�, zs�k a feny�toboznak. A balt�t
eltiltott�k, �s csak titokban lehet vinni. A tusk�kat ugyan kiszedhetn�k, de ez
fiatalabbaknak val� munka. Mi m�r ink�bb a vihart less�k, hogy sz�munkra is
t�rdeljen valamit. Ilyenkor m�r hajnalosan kinn vagyunk, hogy elszedj�k egym�s el�l
a sz�raz �gat. Remek zs�km�ny ker�l n�ha.
Mostan�ban azonban m�r a t�volabbi erd�kbe kell menn�nk. A k�zelben a menek�ltek az
utols� gallyat is felszedt�k. Meg se lep�d�nk, ha a legszokatlanabb helyeken
tal�lkozunk egym�ssal.
- Te is itt vagy, Gyuri?
- Igen. Hajnal �ta keresek egy megfelel� botot.
- Botot? Van itt el�g. Minek azt keresni?
- Nono! Nem �rtesz te ehhez. Nem ak�rmilyen botr�l van sz�. Amelyikkel haza
tudjak menni Magyarorsz�gra.
262
- Te haza akarsz menni?
- Te tal�n nem akarsz hazamenni?
- Hogyne. De gyalog!
- Nekem m�r nincs p�nzem vonatra. A huszonn�gy szem�lyes ez�st�t ugyan eladtam
ezerk�tsz�z m�rk��rt, de hol van m�r az a p�nz! Mi m�r tov�bb nem maradhatunk.
- Csal�dost�l akarsz hazagyalogolni?
- Ki mondta, hogy csal�dost�l? Csak magam. Egyed�l. El�sz�r rendet csin�lok
otthon.
Kezdek h�ledezni.
- Te! Bottal akarsz rendet csin�lni?
- Csakhogy r�j�tt�l. Kiss� sz�t�t�k a gyilkosok k�zt.
M�g mosolyog is hozz�.
- Sz�t�tsz?
- H�t �rdemelnek m�st?... Csak megtal�ljam a megfelel� botot!
- Van ilyen bot? - k�rdem f�l�nken, mert m�r l�tom, mi t�rt�nt ezzel a szeg�ny
emberrel.
- A t�rt�nelem ismer n�h�nyat. M�zesnek volt egy. Ha eldobta, k�gy�v�
v�ltozott, ha felvette, bot lett. Imre kir�lyunk szint�n p�lc�val ment az
ellens�ges t�borba... Mi�rt ne tudn�m �n is megd�nteni a rendszert, ha megvan hozz�
a megfelel� botom?
- A rendszert megd�nteni? Ez�rt?...
-Na... Van egy kev�s mag�nlesz�mol�som is. Nem sz�vesen besz�lek r�la. Az ember
viselje f�rfiasan, de val�sz�n�leg tudod is, hogy ezek otthon kifosztottak
mindenemb�l, amit egy �let munk�j�val szereztem. Kolduss� tettek. A feles�gemet is
elvett�k. Csak az�rt, mert k�vetett a sz�mkivet�sbe, ahogy erre mindj�rt harminc
esztendeje megesk�d�tt. Ez�rt most � is h�bor�s b�n�s, haza�rul�, megb�lyegzett, �s
minden�t�l megfosztva, �regs�g�re kil�kt�k az utc�ra. Nem tudom tov�bb n�zni
263
ezt az �letet, amire itt k�nyszer�lt�nk. A nyomor, az �hez�s hat�r�n... Nem volt �
ilyenhez szokva otthon. Kert�sz hozta fel a vir�got minden reggel otthon... Ma
pedig kil�kd�sik az idegen h�zb�l, ha koldulni megy... Miattam van �gy! �rted, mi
ez?... �n vagyok az oka, hogy ebbe a helyzetbe jutott. El�g, hogy egy k�pvisel�
feles�ge. B�ntet�se sz�mkivet�s, nyomor, b�rt�n, hal�l. Most m�r tudod... Hol az a
bot? M�ris sok id�t t�lt�ttem veled. Sietek. Ki tudja, h�ny erd�t be kell
j�rnom?...
Hirtelen�ben nem tudom, mit kellene tennem, annyira meg vagyok d�bbenve. Mi t�rt�nt
ezzel az emberrel? Ezzel a hallgatag, komoly, der�k, tehets�ges emberrel? Senki se
viselte b�lcsebben, f�rfiasabban a neh�z sorsot n�l�n�l. Nem is hallottuk, hogy
valami baja volna. Igaz, hogy a szomsz�d faluban lakik, de kellene tudnunk r�la, ha
valami t�rt�nt volna vele... �risten! Ez az ember!... Ez az ember!... Vajon
meg�r�lt ez az ember?
Nem hagyhatom mag�ra ilyen �llapotban.
- Gyuri!
- Mit �llsz az utamba? Mit akarsz?
Ellens�ges �s veszedelmes.
- Csak... csak �ppen meg akartam k�rdezni, eb�delt�l m�r?
- Eb�delni? Haha! Mib�l? Mib�l?
A sz� is elcsuklik bennem. Csak n�zem a feld�lt, szerencs�tlen �reg embert, aki
j�val t�l van a hatvanon. Milyen sov�ny, kietlen, sz�ntelen, �s furcs�k a szemei.
Mintha sz�rke hal�lszagot �rezn�k. A fekete, sz�raz izmokb�l, hideg csontokb�l
dermeszt� er� �rad. F�lelmes, fagyos sug�rz�s az eg�sz ember. De lehet, hogy csak
�n l�tom ilyennek. Az azonban bizonyos, hogy sz�ntelen ajkai reszketnek. N�zz�k
egym�st. F�l�tt�nk �s k�r�l�tt�nk az �rz�ketlen erd�. Halk z�g�sa �lland�an cseng a
f�lemben. A feny�k z�ld felvillan�sai mind s�r�bbek
264
lesznek szemeim el�tt �s �rzem, hogy �nmagam fesz�lts�g�t�l mindjobban kif�radok...
�rdekes, hogy m�g milyen szenfekete a Gyuri haja ebben a korban! Bennebb valami
mad�r riad meg a s�r�ben, �s elv�g�dik f�l�tt�nk ki, a szabad �gbe. Ezt se veszi
�szre. Semmit se vesz �szre, csak nez. Engem n�z. Mi a sz�nd�ka?... Kezd m�r
kellemetlenn� v�lni. Azt se tudom, hogyan kell ilyen esetben viselkedni... Vajon
nem kellene a kezemben lev� kotellel?... Sz�rny�s�g! Mire gondolok? De, ha tegy�k
tel m�gis!... Meg tudn�m k�t�zni ebben az esetben? Volna hozz� lelkem, hogy ebben
az elhagyott erd�ben negyszemkozt, fizikailag, birk�zva ezzel az �reg emberrel az o
erdek�ben, hogy megmentsem, ki tudja milyen bajoktol - k�telet er�ltessek a
test�re?... Vagy mi volna, ha engednem, hogy menjen �tj�ra, zavart lelke �lomk�pei
utan, es nem sz�ln�k r�la senkinek?... Nem volna jobb ha elfek�dn�k �r�kre ezen a
z�ld mohgyepen, �s megnyugodn�k szeg�ny?... Egyel�re m�gsem hagyhatom azonban
mag�ra. Vele megyek. Vele keresem azt a bizonyos botot, amit nem is volna rossz
megtal�lni. Ha azonban latom, hogy nem t�r meg maga mellett, titokban maradok a
nyom�ban. Valahogy majd kialakul a helyzet.
Arra r�j�ttem, hogy nem szabad mereven r�b�mulnom. Term�szetesen kell vennem a
helyzetet, mintha semmi se tort�nt volna, �s igazat kell adnom, b�rmit is mond.
K�zben minden mozdulat�t lesem, s k�pzeletem vill�mgyors�n �tf�rk�szi a
lehet�s�geket.
�rdekes. Fel se t�nt eddig, hogy h�l�ingben van, sebteben fel�lt�zve, mezitl�bra
h�zott cip�kkel, mintha hirtelen az �gyb�l kelt volna fel.
Lehet, hogy m�gis a m�sik m�dszer a c�lravezet�bb Kem�nyen venni, r�er�szakolni az
akaratomat, felr�zni a lelket es nem engedni, hogy els�llyedjen az arany ingo-
vanyban.
265
K�l�n szerencs�tlens�ge szeg�nynek, hogy ilyen k�nyszerk�pzetekkel kell birk�znia.
Mennyivel szebb volna, ha a szebbik fel�re hasad az �nje, �s azt hiszi, hogy
tisztess�gben, becs�letben otthon �l a r�gi j�l�tben, jogrend, vagyon- �s
�letbiztons�gban, s feles�g�nek �jra felviszi a kert�sz minden reggel a friss
vir�got, c�lja �s �rtelme van ism�t az �letnek. Hinn� azt, hogy megj�tt a vil�g
esze, �s nem ebben a nyavaly�s bajor falucsk�ban hull ki rongyaib�l az erk�lcsi
vil�grend romjai f�l�tt �hesen, �ld�z�tten, az �rtatlanul kiontott v�r szenny�ben,
a fell�zadt l�lek zavarodotts�g�ban. Igaz, hogy ez is �r�let, de adn� Isten, hogy
ebben t�lts�k el h�tralev� n�h�ny esztend�nket!
Szeg�ny Gyuri!
Lehet, hogy ez lesz a mi sorsunk is? Fekete bubor�k sz�kik az agyunkra, hogy ne
l�ssuk a magunk �s a vil�g v�gzet�t, bossz��ll�sokat, aljass�gokat, hatalmi
bolyokat, a j� �s igaz eltipr�s�t, a szem�t eluralkod�s�t.
J� neked, Gyuri! K�nny� neked, Gyuri!...
- Hogy mondod? A fejed?... Nincs semmi baja a fejednek! Dehogy van!
- Azt �n jobban tudom, J�zsik�m! - mosolyog k�nyszeredetten. - �gy f�j, hogy
hasad sz�t. T�ged is alig l�tlak, �s mintha csak v�r�s k�d voln�l... Mondd, hogyan
ker�ltem ebbe az erd�be?
- Bizonyosan kij�tt�l r�zs�t gy�jteni. �n m�r itt tal�ltalak.
- Nem, nem! �n nem j�ttem r�zs�t gy�jteni az erd�be. Napok �ta otthon fekszem
az �gyban, orvos kezel, �s sz�rnyen f�j a fejem, szakadatlanul.
- Az�rt kapkodt�l �lland�an a homlokod fel�! Mindj�rt felt�nt.
- Hogy mondod? A homlokom fel�?
266
-Semmi, k�rlek! Csak �ppen... Kiss� megl�tszott rajtad, hogy beteg vagy.
- Csak a fejem, J�zsik�m. T�d�, gyomor eg�szs�ges Jo etvagyam van, �s m�g
n�th�s se voltam, mi�ta elj�ttem hazulr�l. Csak �ppen a fejem. Megyek is. Mit
gondolnak szegenyek otthon, ha megl�tj�k az �res �gyat? K�ts�gbe lesznek esve...
Csak azt tudn�m, hogyan ker�ltem az erd�be! Milyen erd� ez? Kiismered magad benne?
Vajon messzi lakom innen? Ejnye, de kellemetlen! Nem lenn�l sz�ves megmutatni az
ir�nyt? Csak az ir�nyt, hogy haza-talaljak.
- Majd �n hazak�s�rlek.
- Dehogy k�s�rsz! Csak az ir�nyt! El tudok �n magam is menni.
- Egy�tt megy�nk, hiszen sz�delegsz. Alig �llasz a l�badon. Kapaszkodj csak
bel�m!
- Nem b�nom, de csak az erd� sz�l�ig. Onnan magam is hazatalalok... Hallom,
hogy szeretn�l elk�lt�zni Wol-labergb�l.
- Igen. Nem az �n rossz sz�vemnek val� az a hegy Egyszer orra bukom. Jobb is
volna m�r!
- Nem szabad �gy besz�lned! R�d m�g sz�ks�ge van a nemzetnek.
- Ne kacagtass, Gyuri! A nemzet! Az orsz�gi Van az m�g?
- Hogyne volna! Sz�pen rendbe j�n minden. T�relemmel kell v�rni az id�t. Az
otthon lev�knek m�g rosz-sSabb a dolguk. Meg fog sz�nni a kisebbs�g terrorja,
v�ront�s, elnyom�s, k�nz�sok...
- Legjobb volna sz�t�tni k�zt�k!
- Sz�t�tni?
Meg is �ll Gyuri, �gy megh�kken.
- Te bottal akarsz sz�t�tni k�zt�k?
267
- H�t �rdemelnek m�st?... Van ilyen bot. A t�rt�nelem ismer n�h�nyat...
Gyuri kezdi rosszul �rezni mag�t mellettem, hiszen k�ts�gtelen, hogy baj van velem.
�rdekes, hogy eddig senkit�l se hallotta. Lehet, hogy azalatt t�rt�nt, m�g � �gyban
fek�dt s�lyos betegen. Rettenetes!... De nem csoda. El�bb-ut�bb mindny�junknak ez
lesz a sorsa. Milyen nagy k�r �rtem!... Ilyen �llapotban nem szabad ellenkezni. Mi
lesz, ha ebben a mag�nos, f�lrees� erd�ben n�gyszemk�zt, ilyen betegen,
elgy�ng�lten?... El se b�rna menek�lni el�lem. Ha le is tudna valahogyan r�zni a
nyak�r�l, ilyen �llapotban m�gsem hagyhatna magamra. Sz�ntelen, s�padt is vagyok,
�s k�l�n�sek a szemeim. Ezek mindent el�ruln�nak.
- Nem pihenn�l keveset?
- Nem vagyok f�radt... Tudod, Gyuri, ki tudn�k futni a vil�gb�l, ha az otthoni
�llapotokra gondolok... Nem bolonds�g az a bot!
Gyuri aggodalma szemmel l�that�lag fokoz�dik. L�tom az er�fesz�t�s�t, hogyan
nyugtasson meg. K�zben mintha saj�t f�f�j�s�r�l is megfeledkezett volna.
Term�szetesen, rendesen viselkedik. Semmi baja m�r. Egy kis v�rnyom�s volt az
agyon. Elm�lt. V�ge. M�gis jobb, ha cselekszik, foglalkozik, elvonja a figyelm�t
�nmag�r�l �s nem s�llyed vissza a lelki veszedelembe. Majd vigy�zok r�.
K�zben � pr�b�l az orromn�l fogva vezetni. A fej�be vette, hogy nekem mindenk�ppen
pihen�sre van sz�ks�gem. �n viszont nem akarom, mert a pihen�s m�r nem cselekv�s,
�s ezt az embert most nem szabad gondolkodni, eml�kezni hagyni. Az izgalomban
megfesz�lt testi er�t is jobban ki lehet haszn�lni, m�g megj�n a visszahat�s.
K�l�nben ki se b�rn� haz�ig.
268
- Menj�nk csak, Gyuri! Az ott a falud! Negyed �ra alatt ott vagyunk.
- Ne is f�radj tov�bb! Imm�r magam is eligazodom, de te hol m�gy haza? Tudod,
hogy merre kell tartanod?
- Nem lehet elt�veszteni. L�tod, ott a templom a hegy tetej�n? Az mutatja az
utat. Na, isten veled!
Gyuri t�tov�zik.
- Ne menjek veled?
- Velem? Mi�rt?
- Csak gondoltam... Az a benyom�som, mintha beteg voln�l. A sz�ned, kin�z�sed,
viselked�sed, a szavaid... Hogy is mondjam? A gondolkod�sod...
�gy n�z r�m, mint egy rak�s szerencs�tlens�g. Elv�l�sunk ut�n is t�bbsz�r ut�nam
figyel aggodalmasan, d�bbenten, sajn�lkozva. El�bb szeg�ny Sigmond J�nos �s most
�n...
Lehet, hogy ez lesz mindannyiunk sorsa. Fekete bubor�k sz�kik az agyunkra.
Tal�n jobb is, ha beborul eg�szen, �s nem kell t�bb� l�tnunk ezt a vil�got,
em�szt�dn�nk, naponta meghalnunk. Legal�bb egyszer v�ge a sz�mkivetetts�gnek, �l-
d�z�tts�gnek, gy�tr�d�seknek!
M�g egyszer ut�nam n�z, miel�tt elt�nn�k a hajlatban, �s val�sz�n�leg fels�hajt:
- K�nny� m�r neked! J� neked, J�zsik�m! De mi lesz vel�nk?...
269
NEGYVENNYOLCADIK FEJEZET
Kider�lt, hogy sokan keresik a botot, amivel haza lehetne menni. A v�ndor�szt�n
er�t vett az embereken. A fogolybetegs�g. A t�nkredolgozott agyak, elsorvasztottak
hi�ba v�rakoz�sa, a c�ltalanul m�l� id�, anyagi leroml�s ezt a vid�ket is
megbontott�k. Sz�tsz�lling�znak az emberek. Nem engedik, hogy felt�madjunk. J�runk
a vir�gz� akaszt�f�k alatt m�sf�l �v �ta. F�lig agyonvert gyermekek, �regek r�gj�k
az utols�t a vallat�helyeken, pinc�kben, nagyhatalmak fegyvereinek v�delm�ben s
becs�let�nek terh�re. Mind magasabbra �p�l a huszadik sz�zad ravatala. A sz�m�z�tt
emberek vil�ga ez. A feh�r rabszolg�k�. V�rtan�v�gy vesz er�t az embereken.
Id�nk�nt vannak ilyen j�rv�nyok k�zt�nk. Ilyenkor nincs f�lelem, logika,
meggondolts�g. Az els� szerelv�nnyel ketten is hazamennek. M�r a hat�ron
letart�ztatj�k �ket, �s elvesznek �k is a b�rt�n �s hal�l k�rmenet�ben. N�h�nyan
megtorpannak, m�sok ism�t hazamennek! Akir�l kev�sb� v�ln�d, arr�l ver a h�r
leghamarabb. A f�rfiak ut�n az asszonyokra ker�l a sor. Alig van a k�rny�ken, aki
haza ne k�sz�lne. Egyed�l. Az ura n�lk�l. N�ket nem b�ntanak otthon. Ebben
rem�nykednek. H�napok t�preng�sei ut�n titokban megegyeznek a h�zast�rsak.
Pirulnak, amikor nem lehet tov�bb titkolni. Azt�n magyar�zz�k, hogy nincs m�s m�d.
A birtok egy r�sze �s a h�z az asszony nev�n van. H�tha valamit meg tud majd
menteni. A rokonok is h�vj�k. Ha veszedelem fenyegetn�, nem h�vn�k. Ott van a fi�
is. Otthon, iskola n�lk�l nyurgul fel. T�pl�lni se tudj�k kell�k�ppen. M�r
270
tizenhat �ves. Az amerikaiakn�l dolgozott, de nem neki val� hely. Mit tanul egy
serd�letlen gyerek az ist�ll�ban, katon�k k�zt?
- Nem igaz?
- De igaz.
- Nem k�nny� az elv�l�s. Ha elszakadunk egym�st�l, ki tudja, mikor tal�lkozunk
ez �letben?
- Bizony, azt nem lehet tudni!
- M�gis �k a fontosak. Tudom, hogy �rva, kivert kutya leszek, de csak �k
boldoguljanak!
- Majd csak elh�ny�dol valahogy. �n ink�bb a feles�gedet f�ltem, hogy miattad
bajba ker�lhet.
- Minden eshet�s�gre gondoltunk! - vallja be szemles�tve. - Akkor... meg...
megtagad.,Beadja a v�l�p�rt. Azt fogja mondani, hogy elhagytam h�tlen�l,
megsz�ktem. Nem v�llal velem semmi kapcsolatot... Neked megmondom. �ln�v alatt fog
�rni.
�tszenved minden sz�t. H�t itt tartunk, hogy erre sz�ks�g van. A h�zast�rsaknak meg
kell tagadniok egym�st. Nincs �rtelme, hogy egym�s�rt v�rtan�kk� legyenek. Vagy
van? Vajon fel�bredne t�le a vil�g lelkiismerete? Nem l�tj�k a n�pek, hogy m�r nem
b�ntet�s, hanem tisztess�g a b�rt�n �s megdics��l�s a v�rpad n�lunk?
E pillanatban azonban a bar�tom sorsa �rdekel. Ma az �v�, holnap a tied, eny�m,
sz�zak�, ezrek�. Az�rt is igyekezem kitudakolni.
- Hogyan fogsz berendezkedni? Ki f�z, mos r�d, tart rendben, fut orvos�rt, ha
beteg vagy, ny�jt egy poh�r vizet. Tudod te, milyen nagy dolog a tiszta ing?
- Valami lesz velem is... Ha m�sk�pp nem lehet, t�borba megyek.
- Ott felkopik az �llad. A p�tl�st feket�n kell besze-
271
rezned. Ismered az �rakat. A k�z�s �let pokl�r�l nem is besz�lek. Azt egy�tt is
pr�b�ltuk.
- Ne gy�t�rj m�r te is!
- Bocs�ss meg, hiszen csak aggodalomb�l!... B�r �n is azt hiszem, hogy nincs
m�s h�tra, �s nem szabad t�lozni. Nyugodtan hazamehet a csal�d.
- Na, ugye?
- Az �ll�s�t is visszakaphatja a feles�ged.
- Mi is ebben b�zunk!
- Na, l�tod! Akkor minek b�slakodol? K�nny� neked!
�gy hagy ott, mint akinek val�ban k�nny�. Mint aki
kifogott az �sszes embereken �s rendszereken, amelyek v�rbe, k�nnybe bor�tj�k ezt a
cudar vil�got.
Sok rejtett dr�ma zajlik le, amit kifel� eltitkolnak. Hasad�sok t�madnak az
�leteken, bomlik, pusztul a csal�d. Sokan nem b�rj�k el a nagy pr�b�t. N�ha a
legjobbak is megrend�lnek. Ma ez a h�r j�n, holnap m�s. Mindeniket meg�t�lj�k,
t�rgyaljuk, megsz�ljuk. Izgalmat hoz az �let�nkbe.
- Hallottad?
- Csod�lkozol? Az ilyen fiatal menyecsk�nek Pest kell. Nem arra sz�letett, hogy
bibircs�kos, ijeszt� parasztasz-szonyoknak h�zelegjen egy darab vaj�rt, sov�ny
tej�rt: �Oh, wie sch�n!"... Palota kell neki. Sz�nh�z, mozi, mulat�k, cig�nyzene,
t�nc, b�s�g, k�nyelem, f�ny �s szerelem. Pesten minden van, amit szem, sz�j
k�v�nhat. A kirakatok zs�folva, �s a sz�passzonyok remek kocsikban suhannak tova,
�s �jszaka nem a nehezen hamszterolt sov�ny kakas nyak�t szorongatj�k az �gy alatt,
hogy fel ne kukor�kolja �lmukb�l a k�z�s barakk lak�it. Pesttel akar konkur�lni
sz�rke fej�, �nysorvad�sos bar�tunk?
- �ll�t�lag m�r be is adta a v�l�p�rt.
- Azt hiszed, ber�m�ztatni vitte haza az ura beleegyez�s�t?
272
- Mondj�k, hogy be se mert�k fogadni a rokonok. Munk�t se kapott. N�lk�l�znie
kellett. S�lyos helyzetbe ker�lt.
- Na, nem marad sok�ig �s�lyos helyzetben"!
- A f�rje seg�lyezi innen.
- Mib�l? Hiszen minden�ket fel�lt�k. �kszer, sz�nyeg, ruha, minden oda.
- Eladta a pr�mbund�j�t. Minek az menek�lteknek?
- Eladta a p�rn�j�t. �gyse b�r aludni. Megteszi egy kopott pokr�c is. A
lak�sb�l is kikopott.
- �gyse b�r otthon �lni. Mi�ta az asszony hazament, �lland�an �ton van. Nem
leli nyugt�t sehol. Bek�sz�lta eg�sz N�metorsz�got. Sov�ny �s rongyos, de hisz az
asz-szonyban, aki gondosan hazatakar�tott mindent. Csoda, hogy a borotvak�szlet�t
otthagyta. Mikor legut�bb megl�togattam, eg�szen megrend�ltem. Soha ilyen
�rvas�got, elhagyatotts�got. Padl�, asztal, fal, minden kopasz. Komoran �lt egy
roggyant sz�ken, �s itta a feket�n v�s�rolt p�link�t. �Lehet, hogy megvakulsz t�le
- tolta el�m de az�rt igy�l!..." Nem akartam azt mondani, hogy nem vakulok meg
jobban, mint te, de alig v�rtam, hogy elj�jjek, hogy ne kelljen l�tnom... Most ki
akarja hozatni az asszonyt. Egy csemp�sz n�gyezer m�rk��rt v�llalkozott r�. El
fogja adni az utols� gy�r�t az ujj�r�l, az �r�val feket�zik, m�g �sszehozza a
n�gyezret... Sajn�lom szerencs�tlent! Bele fog pusztulni, el fog kall�dni. K�r
�rte...
- K�r!
-�n meg�rtem... Az asszonyk�t se �t�lem el. Mindenki maga tudja a maga baj�t...
Jobb is, ha az asszonyok hazamennek. Legal�bb az � gondjuk ne aggasszon. Megnyugv�s
tudni, hogy legal�bb �ket nem kell magunkkal r�ntanunk a bizonytalans�gba,
j�v�tlens�gbe. Otthon �jra megkapaszkodhatnak a r�gi f�szek romjai273
ban, a hozz�tartoz�k kez�ben. M�gis m�s, mint a vadidegenben, ha kezdetben vannak
is neh�zs�gek. Ott, ahol mindenki ismer... Mi is �gy besz�lt�k meg a feles�gemmel,
hogy miel�tt a kem�ny t�l be�llana... Neked nem ez a v�lem�nyed?
Nem ez a v�lem�nyem, de nem mondom meg neki. Az �n v�lem�nyem szerint az asszony
tartson ki az utols� l�legzetig minden bajban, ahogyan megesk�d�tt, holto-miglan-
holt�iglan, de mit vitatkozzam? Engem ilyen probl�m�k nem fenyegetnek.
- Felfog�s dolga! - mondom k�z�mb�sen. - Mi err�l
nem gondolkodtunk. Az �n feles�gem...
?
Az �n feles�gem, mikor haza�rek, azzal fogad, hogy alaposan megh�nyta-vetette a
dolgot �s �gy hat�rozott, hogy hazamegy. Lesz, ami lesz, de � tov�bb nem b�rja,
hogy ne l�ssa a gyermekeit, unok�j�t. Neki el�g volt ebb�l a cig�ny�letb�l �s nem
b�nja, ha meg is �lik ut�na.
Ne is tart�ztassam, mert elhat�roz�sa szent!
K�l�nb�z� lehet�s�gek vannak. Mondhatom, hogy ne menjen, biztathatom, hogy menjen,
tan�csolhatom, hogy m�g v�rjon. Ma az egyik, holnap a m�sik nyugtatja meg r�vid
id�re. Kietlen dolog ez a bels� k�sz�l�d�s. Hol a mennyorsz�gig emeli, hol k�ts�gbe
ejti. K�pzel�dik, �lmodik, �s gy�l�l minden h�rt, �s mindenkit, aki visszatartani
igyekszik. Titokban megpr�b�lja csomagolni, de nem b�rja k�l�n tenni az �n
holmimat. Borzaszt� �rz�s. Ijeszt� gondolatai vannak, hogy soha t�bb� nem fogjuk
l�tni egym�st. �r�kre sz�tszakadunk. Mintha hideg testemet k�sz�ten� el� a
ravatalra. S�r, �s abbahagyja.
- M�g v�runk!
- V�runk! - nyugszom bele.
D�lut�n m�gis azt gondolja, hogyha hamarabb megy
274
haza, ann�l gyorsabban el�k�sz�theti az otthont sz�momra.
- J�l van, �reg galamb!
Est�re alig �ll a l�b�n, annyira sajn�l, hogy kisz�radok a vil�gb�l n�la n�lk�l,
megesz a kosz s az �lhetetlens�-gem. M�gis marad.
Azt�n meg�rkeznek az els� levelek a gyermekekt�l. Erre a marad�k esz�nk is elmegy.
Most m�r velem se lehet b�rni.
- Most m�r �n is megyek!
- Meg�r�lt? Elfeledi, hogy mi v�r mag�ra?
- Mindegy, ak�r hazamegyek, ak�r itt sorvadok el! Ink�bb hazamegyek!
- M�g ha a gyors hal�l v�rn�! De tudja, mit jelent naponta ezer tet�t gy�jteni
�nmag�n, polosk�kkal sz�vatni a v�r�t �jszaka a b�rt�nben, mosl�kon teng�dni,
mindennap friss sebeket kapni a vallat�sokn�l �s felfogott k�zzel k�rni, hogy �lj�k
m�r meg, lerugdalt ves�kkel fek�dni, �s minden testr�sz�n �rezni a bot�t�sek
k�nj�t, dagadt arcba s�llyedt v�res szemekkel, b�n�n, nyomorultul fetrengeni a
vackon, kit�pett k�rm�kkel... Nem, nem! Csak �n megyek! Maga marad!
- R�ml�t�sok. Az �jabb h�rek enyh�l�sr�l sz�lnak. Otthon is megel�gelt�k a
forradalmi t�lhajt�sokat, v�rengz�st... �n... �n nem is hiszem, hogy el�t�ljenek!
Mi�rt? Soha senkinek rosszat nem tettem, mindenkin csak seg�teni igyekeztem. Az
esett, szeg�ny emberek�rt �ltem, futottam, f�radtam a keny�r�rt, magam�rt semmit se
tettem, minden falatom�rt megk�nl�dtam, ellens�ge voltam minden t�lhajt�snak. Ki,
mi�rt gy�l�lne vagy irigyelne? Magyar engem el nem �t�l otthon!
- A magyarok nem. Bizonyosan nem!
Lassank�nt bele�lj�k magunkat, hogy nem t�rt�nik
semmi bajunk. Tervezget�nk, sz�pen elgondoljuk, hogy
275
mihez kezd�nk, hogyan �l�nk csendben, b�kess�gben, j� emberek k�zt, otthoni
k�rnyezetben. R�geszm�ink lesznek a kigondolt j�t�l, sz�pt�l, �s csak mosolygunk,
ha nem lakunk j�l, vagy m�ltatlans�g �r, �res k�zzel l�knek ki az idegen h�zb�l.
M�r nem tart sok�! Majd m�sk�pp lesz otthon!...
Be is csomagoltunk. Egyel�re nem sz�lunk senkinek. El�g, ha indul�skor megtudj�k az
emberek, minket ne t�rgyaljanak. Minek vegyenek a sz�jukra? Az els� szerelv�nyre
jelentkezni fogunk. K�nny� lesz kiv�rni azt a kev�s id�t. M�r a haz�tlans�g se
olyan neh�z. Ked�ly�nk is megv�ltozott, mintha kicser�ltek volna. Az asszony arca
sz�nesedik, szemei nyugodtak. K�t kis nap �g benn�nk. Gyermekei kedvenc �teleit
f�z�geti. Gyakorolja mag�t. Annyi v�gyat, szeretetet rak hozz�, hogy nem f�r a
faz�kba. Jobban �l�nk ezekben a napokban. Nem kell annyira f�lten�nk a kev�s
holmit. Majd lesz otthon b�ven! �jjel-nappal mosolygunk. Aludni is alig b�runk, �s
lehetetlen id�kben sz�l�tjuk meg egym�st, hogy �jabb semmis�geket mondjunk
egym�snak. Az is el�fordul, hogy a s�t�tben felkacagunk. Lassan m�r feledj�k is a
ki�llott megpr�b�ltat�sokat, szenved�seket. Az embereknek is megbocs�tunk. Nem is
olyan rosszak, mint ahogy gondolt�k. Vajon hogy fog �zleni az els� poh�r bor? K�t
esztendeje sz�n�t se l�ttuk. Megvan m�g Borcsa, a kutya? K�pzelem, hogy vigy�z a
kis unok�ra!... �ppen j� id�ben �rkez�nk. M�g lesz id�nk a t�li beszerz�sre. Tal�n
diszn�t is �lhet�nk kar�csonyra, �s r�gi v�gyunk teljes�l. Egy kis j�, hazai
kolb�sz, nem ezek a lehetetlen Wurstok! R�nk f�r. V�ge lesz a hossz� b�jtnek. Ideje
m�r!
- Adja csak azt a rendesebbik ruh�t! Minek k�m�lni tov�bb? Ha elszakad, lesz
m�s!... Hogy mondja? Term�szetes, hogy �jra b�rlet�nk lesz a sz�nh�zban. Hogy
276
milyen lehet az �j divat? Ki tudn� megmondani?... Ne t�relmetlenkedj�k!
Egyik nap telefon�zenetet kapunk, hogy egy h�lgy �letbev�g�an fontos �zenetet
hozott sz�momra Budapestr�l, �s holnap d�li tizenk�t �rakor v�r Passauban, a
megadott c�men.
Felujjongunk �r�m�nkben.
- Ez az!...
- Vajon ki lehet az a n�?
- Azt nem k�zlik. Megb�zhat�nak kell lennie...
- Nana! Maga mindig hitt a n�knek!
- Maga pedig mindenkire gyanakszik! A j� h�rt ak�rmilyen n� elhozhatja.
Szent�l meg vagyunk gy�z�dve, hogy csak j� h�r lehet. Nagyon j� h�r! Mind a ketten
nagyobb j�ra gondolunk, mint amennyit bevallunk egym�snak. Ki tudja, milyen
v�ltoz�sok t�rt�nhettek odahaza, amikr�l nem tudunk? Lehet, r�j�ttek, hogy
m�ltatlan �s alaptalan volt az �ld�z�s... Tal�n t�r�lt�k az �gyemet?... Mi�rt volna
ez lehetetlen? Mit hozhat az a n�?
Alig v�rjuk a m�snapot. Eg�sz utunk izgalom �s tal�lgat�s. Se l�tunk, se hallunk az
asszonnyal, aki centim�terre se t�g�t mell�lem. Ha megk�tn�m, se b�rn�m otthon
tartani. H�t j�jj�n, szeg�ny, �s hallja min�l hamarabb a j� h�rt. N�l�n�l senki
jobban meg nem �rdemli.
- Tal�n nem is kellene bev�rnunk a megadott id�pontot. H�tha m�r most
megtal�ljuk?
- Menj�nk!
Szerencs�nk van. Siker�l.
Komoly, megb�zhat� asszonynak l�tszik, �s �r�l nek�nk. S�t mintha t�ls�gosan is
�r�lne! J� lesz vigy�zni! Sok idekinn a k�m, titokban haza jelent�seket k�ld�k,
egym�st el�rulok, bajba juttat�k, feljelent�k, akik a m�277
sok �let�vel akarj�k menteni magukat. Vigy�zni kell a sz�ra!
�gy mosolygok vissza m�gis, hogy ne keltsek gyan�t.
- Az �n egyik bar�tja �zent! - mondja a n�.
- Egyik bar�tom Budapestr�l?
-Aki b�ntet�jogi tiszts�get t�lt be... Csak ennyit mondhatok... Sajnos, a h�r nem
kedvez�...
Feles�gem elfeh�redik, az �n torkom kisz�rad.
- Nem kedvez�?
- Ha nem kedvenc �r�mr�l volna sz�, nem is v�llaltam volna. Vesz�lyes ilyen
�gyekbe bonyol�dni!
- De mit �zent a bar�tom?
- Hogy azonnal menek�lj�n innen is, mert r�videsen ki fogj�k k�rni. S�lyosnak
tal�lja a helyzet�t. Sokan vannak, akik szeretn�k megmenteni, de semmit se tehetnek
azokkal szemben, akik el�re kimondott�k az �t�letet. A jelenlegi rendszernek �n
nemk�v�natos szem�ly, teh�t menek�lj�n! Embereknek �s dolgoknak �ll �tj�ban.
Hirtelen felh�k nyomulnak az agyamba, szemr�seim �sszesz�k�lnek, nyelvem elf�rad.
- Ki ez a bar�tom?... K�l�nben ne mondja meg a nev�t! Csak annyit mondjon neki,
hogy k�sz�n�m. Rendk�v�li cselekedet volt... �risten, milyen vil�g lehet ott, ahol
a b�r�k maguk sz�l�tj�k menek�l�sre a b�n�s�ket, hogy a f�l�tt�k kimondand�
k�nyszer� �t�lettel ne kelljen terhelni�k saj�t lelkiismeret�ket!... K�l�nben
lehet, hogy nem szabadott volna ezt mondanom... Mag�nak is k�sz�n�m, asszonyom!
Val�sz�n�leg k�v�ncsi, hogy mit �rzek. F�lek-e, remegek-e? Nem. Szomor� vagyok.
F�j... Menj�nk, asszony!
Senki se tart�ztat. Sz�tlanul megy�nk egym�s mellett a feles�gemmel. Az asszony m�g
esettebb, mintha � vette volna fel a siralomh�zi ruh�mat.
- Mit fog csin�lni? Hov� menek�l?
278
- Sehov�!
- Itt akar maradni? Ez ut�n az �zenet ut�n?
- Igen. Eddig se bujk�ltam. A ketrecben futkosni m�ltatlan hozz�m... Most m�r
egyed�l fog hazamenni.
Az asszony nem sz�l. Emberek futnak, rohannak mellett�nk dolgaik ut�n a passaui
sz�k utc�kon. Z�r�mb�l� g�pkocsik a falhoz szor�tanak. Zaj �s idegess�g,
�rz�ketlens�g, az �let k�ny�rtelens�ge. F�lhalott �zletek �resen vigyorognak r�nk a
kirakaton �t. Jegyek, ir�ny�tott rendszerek �s emberek. S�padtak, �hezettek,
k�nyszeredettek. Porb�l, romokb�l t�madtak fel, �s most tov�bb futnak az
�rtelmetlen j�v� fel�. Ut�lom �s undorodom t�l�k. Ink�bb meg�llok egy cserebolt
kirakata el�tt �s n�zem, mit k�n�lnak egym�snak a nyomorultak. �nk�ntelen
h�trat�ntorodom, �s reszket� ujjakkal mutatom az asszonynak. K�z�pen m�teres
fesz�let a rongyos �ru f�l� ny�lva. Egyszer�, kopott Krisztus rajta. Alatta
felirat: -�Mit ad �rte? MIT AD �RTE?"
Valaha harminc ez�stp�nz volt az �ra, ma tetsz�s szerint.
Fel�l �I. N. R. I.", alul �MIT AD �RTE?"
Addig n�zz�k a feles�gemmel, m�g a bet�k vill�mokk� cik�znak szemeink el�tt, �s
kih�l elt�tott sz�nk.
Azt�n az asszony feje lecsuklik, �s halkan, szem�rmesen azt mondja:
- �n is mag�val maradok!...
279
NEGYVENKILENCEDIK FEJEZET
Kiballagunk az �llom�sra. Valahol el kell lopnunk a napot, mert csak este van
vonatunk.
Egy ideig n�z�nk, �lldog�lunk, b�mulunk a t�bbi ember k�z�tt, szagoljuk a b�d�s
f�st�t, szennyes emberszagot, port, piszkot. Azt�n az asszony azt mondja, hogy
v�rjam itt meg, mert valami dolga van. Egy �ra m�lva visszaj�n.
- Hov� megy?
- Nem kell mag�nak mindent tudnia!
V�llat vonok. Bizonyosan a fej�be vette, hogy megment. Akaratom ellen�re is. Hadd
menjen!
- De innen ne mozduljon sehov�!
- J�, j�!
R�k�ny�k�l�k a peron korl�tj�ra, �s n�zem a s�neket s vonatok herny�mozg�s�t.
F�radt vagyok, de nincs hov� le�lni. F�st�s, domborhas� mozdonyok sisteregnek.
Egyszerre z�rzavar t�mad, rend�r�k vonulnak fel, �s minket eltakar�tanak az �tb�l.
- Mi az? Mi t�rt�nt?
- J�n a munk�sokat hazasz�ll�t� vonat keletr�l! - b�vik arcomba egy kis m�rges
n�met. - �tdobt�k �ket a hat�ron, mert m�r nem �rik meg a mindennapi falatot1
P�r perc m�lva befut a vonat �s �rdekl�dve n�zem hogy mi t�rt�nik. Azzal is telik
az id�.
A n�metnek igaza van. Ezek az emberek igaz�n nem �rik meg a besz�vott leveg�t se.
Betegek, rokkantak. Hal�lv�z mindenik. �reg, t�pett uniformisdarabok l�gnak le
v�llaikr�l, l�bsz�raikat rongyokkal csavart�k k�r�l,
280
ap�juk szalma, fa vagy kapca. Sebes, fekete l�buk kil�tszik bel�le. Kioltott
szemekkel m�sznak le a t�lzs�folt vonatrol. S�rga arcuk messze vil�g�t. Zil�lt
hajuk borza-san szalad a fej�k�n. A hal�l dicsf�nye veszi k�r�l �ket Mindenikr�l
lemarta a h�st, �s csak a hideg b�r �l a csontokon. F�rfiak, n�k, gondolat �s �rz�s
n�lk�l az oszt�n �llati egykedv�s�g�ben, a b�z�s sz�j �s s�rga fogak, el�re
tartott, kifejez�stelen emberfejek megr�z� meztelens�g�ben. Nekik is k�l�n vonatjuk
van, mint a k�l�gyminisztereknek. �ket is a rend�rs�g v�di, nehogy erintkezesbe
jussanak az emberekkel, hiszen a legsz�rny�bb l�z�t�s mindenik�k a megtorlatlan
gazs�g ellen Pedig egy sz�t se sz�lnak, csak n�znek bamb�n maguk el� vagy a
t�volba, mintha elvesz�tett �rtelm�ket keresn�k Legfeljebb mocskos, fekete kez�ket
ny�jtj�k ki koldul�sra n�m�n, az �hs�g moh�s�g�val egy darab keny�r�rt p�ffint�s
doh�ny�rt.
Egym�s ut�n jelennek meg a vagon ajtaj�ban, amelyben tizenh�t napig utaztak.
El�sz�r vaksin k�r�lt�j�koz�dnak, b�tortalanul, mintha azt n�zn�k, mif�le �jabb
veszedelem k�z� keli lepniok. Nagy r�sz�ket �gy kell leseg�teni. A f�ld�n is
t�ntorogn�k, v�nszorognak a neh�z l�bak k�nos lass�s�g�val. Nemelyik�k elfeledte
eldobni kez�b�l a f�nyesre nyalt, �res konzervdobozt. Hangjuk rekedt, makog�, a
szaraz torkuk szomj�s�g�t�l tikkadt. �gy �rzik, mintha egyetlen testr�sz�k se volna
hely�n. Mintha a s�rb�l k�lt�ttek volna fel, hogy menjenek tov�bb, mert ki vannak
utas�tva haz�jukb�l. A n�k k�s�rteteml�s�k, akik �ppen kihalofelben vannak.
Undorodnak �nmagukt�l. �k azok akik a hal�lnak sz�ltek. Csak a hal�lnak. K�sz
k�rhozat mindenik�k. Sz�v�kben temet�, hajuk t�v�ben tet� Lehet azonban, hogy
k�l�nbek a szentekn�l, s csak �n latom ilyeneknek. Mennek. M�r mindegy, hogy hov�
281
Azzal se t�r�dnek, hogy mi l�tszik ki bel�l�k. Vajon tudj�k, hogy a vil�gon vannak?
A testek z�r�gnek, �s a piszok, rongy, hallatlan nyomor dicsf�nye veszi k�r�l �ket.
A b�n ar�i. Legyek pihennek arcukon, �s t�rik, mint a holttestek... Annyira
f�radtak, kimer�ltek, egy-kedv�ek.
Vigy�tek m�r, hogy ne kelljen l�tni �ket.
A szerencs�tlenek azonban nem t�volodnak, hanem belemennek az ember sz�v�be,
agy�ba, lelkiismeret�be, �s ott t�boroznak �jjel-nappal. Kiirthatatlan k�p lesz
bel�l�k.
A kocsik lassan ki�r�lnek. Felt�pett, oldalba r�gott kopors� mindenik. Lak�i
t�ntetni mentek a vil�g �s emberis�g ellen. Felt�madtak, hi�ba k�p�tt ut�nuk a
gy�l�let s�rjukba.
S�rg�s, b�zh�dt leveg� �rad ki a megviselt vagonokb�l. Azok lelkei is most t�voznak
el, akik �tk�zben meghaltak, mert naponta t�bben kih�r�gt�k magukb�l a lelket, �s
felvert�k t�rsaikat ag�ni�jukkal k�nos �lmukb�l. Gazs�g, hogy m�r a haldokl�k se
hagyj�k pihenni az embert. Dobj�tok ki m�r �ket a kocsib�l!
Egyik f�rfit megsz�l�tom. R�m n�z �resen �s tov�bbmegy. Gy�r �s vastag sz�l�,
piszkos szak�lla volt �s m�ly �reg� szeme. Illetve csak az �regre eml�kszem.
A mellettem �ll�k besz�lik el sorsukat.
- Ezek fels�-szil�ziaiak �s erd�lyiek.
- Mit mond? Erd�lyiek?
Egyik �ldozat fel�ti a fej�t.
- Maguk is erd�lyiek?
- Nem. Csak �n. Maga hov� val�?
- B�n�ti.!. Mi csak megpihen�nk itt, �s azt�n hazamegy�nk!
S�t a sz�razbetegs�g r�la, kiaszott teste s�rg�n vil�g�t, b�rmelyik �r�ban
kiugathatja mag�b�l a szuszt, az �lete
nem �r haj�t�f�t, de szinte d�lyf�sen mondja, hogy � hazamegy. Hajland� ez�rt
mindent elfeledni, ami vele t�rt�nt, �s megbocs�tani.
- Ezernyolcsz�zunkat vitt�k el m�sf�l �vvel ezel�tt -I magyar�zza. - Magyart,
rom�nt, n�metet vegyesen, f�rfiakat �s n�ket, de csak sz�zt�zen maradtunk. A t�bbi
elpusztult a sz�gesdr�t m�g�tt �s a b�ny�ban... Mi azonban hazamegy�nk. Haza!...
Ez a sz� vill�mlik minden pillanatban az agy�ba, inai-I ba, �s olyan
val�sz�n�tlen�l libeg tova, mintha l�thatatlan k�z vinn� az �st�k�n�l fogva, �s �
csak a l�bait dob�ln� hozz�. A sors�t, mint lehullott kapc�t, r�m hagyja. Csin�ljak
vele, amit akarok. Neki nincs sz�ks�ge r�, mert � megy haza.
Helyette �n gabalyodom a n�gyszeres dr�t k�z�, �s olyan bolond term�szetem van,
hogy �t�lek mindent, ami vel�k t�rt�nt.
A helys�gneveket meg se jegyzem, csak a l�nyeget.
A l�nyeg pedig az, hogy kicsapt�k �ket az elker�tett puszta f�ldre. Sz�ges kar�m
k�z�, mint a barmot.
Hajl�k n�lk�l, kit�ve es�nek, sz�lnek, h�nak, fagynak. Lyukakat �stak t�z k�rm�kkel
a f�ldbe, �s a piszkos od�kban kuporogt�k �t a h�napokat, �veket. A forr� krumplit
odacsapt�k a puszta markukba, vagy felehett�k a f�ldr�l. Fegyverrel �rizt�k �ket,
�s sz�gesdr�t volt a fej�k k�r�l a t�viskorona. Alatta el�bb v�rbe borult, azt�n
kialudt a szem�k. Az �jszak�ban odam�sztak az �r eldobott cigarett�j��rt, aki
sz�rakoz�sb�l lel�tte �ket... Verekedtek is, �s egym�st mart�k. Szerencs�tlen
j�v�t�tel-�llatok, akik naphosszant v�gt�k a szenet, tolt�k a csill�t, �s ronda
emberszagot izzadtak. A f�ld r�fek�dt agyukra, r�piszkoltak saj�t sarkukra �s
vinnyogtak a f�lelemt�l, ha korb�csot l�ttak a fel�gyel� kez�ben.
Mit h�ledezik, k�rem? Milli�knak a sorsa ez ma, teg282
283
nap �s lesz holnap is, mert szoci�lis vil�got �l�nk, dics�s�g mennyben �rte az
Istennek, aki megengedte, hogy feltal�ljuk a r�di�t �s az atombomb�t,
felszabad�tsuk a n�peket, akik nem gy�zik szenved�s�kkel �s v�r�kkel megh�l�lni ezt
a j�t�tem�nyt, b�k�t �s j� sorsot, mely�rt fegyvert fogott a vil�g, �s hat �vig
�lt�k egym�st a n�pek.
Felkacagok �s hagyom, hadd b�mulja az embert�meg ezeket a szerencs�tleneket
kimeredt szemekkel, s�padtan. Az el nem temetett halottak nagyon veszedelmesek,
figyel�re kenyeret ny�jtanak oda nekik, �tadj�k doh�nyukat, pip�jukat, de elj�n az
id�... Mert ezek az emberek v�r�kb�l, k�zib�k val�k.
Csak mi, magyarok! Csak �n!...
Nek�nk senki se ny�jt kenyeret, nem adja doh�ny�t, pip�j�t, j� szav�t.
Csak nek�nk nincs j�vend�nk!
Csak minket �ld�z el minden f�ld, �rt�nk nem emel sz�t senki, �s m�g a holtak se
szor�tanak helyet maguk mellett.
Pedig csak egy a b�n�nk: hitt�nk az emberben. Hivat�s�ban �s magasabbrend�s�g�ben,
a sz�pben, j�ban, igazs�gban, b�n�k j�v�t�tel�ben, magunk �rtatlans�g�ban.
T�vedt�nk, mert szerett�nk.
Eh! Bolonds�g! Vigye el az �rd�g az eg�szet!
�hes vagyok!...
284
�TVENEDIK FEJEZET
J�, hogy j�n! Ki ez az �r?
- Dr. Sa�r!
- Aha! A h�res Sa�r!...
�ve sincs, hogy kiszabadult a hadifogs�gb�l, lerongyol�dva, krajc�r n�lk�l, �hesen,
z�ll�tt kin�z�ssel. Inge se volt, a l�ba kil�tszott a sz�tesett bakancsb�l,
fa�gakb�l vert mag�nak tany�t az erd�n, mint a gorilla. Erdei gy�m�lcsszed�ssel
kezdte, most dr�gak�vekben dolgozik. Vagyona van, �s minden el�rhet� neki.
- Az egyed�li, aki mag�n seg�thet! - hiszi az asszony.
- Ha megtisztel a bizalm�val! - mosolyog dr. Sa�r.
- Hogyan akarsz te rajtam seg�teni?
- Megbesz�lj�k. Tess�k velem j�nni! Csak ide a k�zelbe, a magyar tany�ra.
- Ilyen is van?
- Minden v�rosban. Aff�le magyar f�szkek, bujdos� st�ci�k, ahol �sszej�nnek,
megsz�l�tj�k egym�st, kicser�lik a h�reket.
- Adnak, vesznek csendesen, bizalmasan.
- Azt is! - ismeri el k�szs�gesen dr. Sa�r. - Megmutatj�k, hogyan kell semmib�l
egzisztenci�t teremteni. Kedves, j� fi�k �s senki se k�rdi, kit takar a ruha.
Mindenki t�ll�pett m�r a ker�t�sen, amely kor�bbi �let�t k�r�lvette... Ide tess�k!
Ez a mi t�rzsasztalunk... Bemutatom a bar�tomat!... Mindennel kereskedik, a
cip�zsin�rt�l kezdve az �llamform�ig. Egykor m�rn�k, ma csak �b�r�", mert raccsol,
mint a b�r�k.
- Na, tudok �n illedelmesen is viselkedni!
- Van egy t�rsa, V�gh �r, aki m�g �rdekesebb! � maga k�t m�ter, feles�ge f�l
m�ter. Bossz�b�l ment hozz�. Nem tesz semmit. Otthon van m�sik feles�ge is, aki
szerelemb�l ment hozz�. Volt mindenf�le: leveses szak�cs, rend�r, hal�sz,
b�bsz�nh�z-tulajdonos, gumiarc� ember, p�nzbeszed�, hint�sleg�ny, m�vir�gk�sz�t�.
Feltal�lta a rezs�t t�gl�b�l, feles�g�nek a villany�gyat, fakitermel�st a m�s
erdej�b�l. Jelenleg hull�mvasutas.
Mindj�rt l�tom, hogy furcsa kasztba ker�ltem, valami titkos, suttog� b�rz�re, ahol
az �ru �ugrik". Ugrik a doh�ny, a kaka�, az arany, a bilgeri, aut�gumi, amerikai
szalonna... Kis alvil�gi szalon. N�h�nynak, a nagyobbaknak nemzetk�zi kapcsolatai
vannak. Mesterek, nagyvonal�ak, nem olyan �lhetetlenek, mint �n, aki eg�sz
�letemben a becs�let sov�ny fark�t fogtam. Kev�s sz�b�l �rtenek, �s nem ker�tenek
nagy feneket a dolgoknak. Az �n nehezen kiny�g�tt �gyemre is csak azt mondja a
b�r�:
- Pocking!
- Nem j�! - r�zza a fej�t dr. Sa�r.
- Mi�rt �Pocking"? - b�tortalankodom k�zbe.
- A bar�tom �gy v�li - magyar�zza Sa�r dr. -, hogy ott zsid�s�tani lehetne
kedves b�ty�mat.
- Mi-it? Zsid�s�tani? Engem? Hogyan?
- Ne tess�k fnindj�rt a legrosszabbra gondolni! - mosolyog. - Mind�ssze arr�l
van sz�, hogy ott okm�nyokat lehetne szerezni, amelyek igazoln�k, hogy b�ty�m zsid�
eredet�, �s a nagyanyj�t Rebek�nak h�vt�k.
- T�nyleg �gy h�vt�k! - kacagok. - Incze Rebek�nak. H�t ez nem rossz! Engem
zsid�s�tani!
Magyar�zz�k, hogy az nem is olyan megvetend� dolog, �s mennyivel jobb a mai
vil�gban zsid�nak lenni. Mindj�rt bemehetn�k az UNRRA-l�gerbe, kapn�m a jobbn�l
jobb amerikai csomagokat, doll�rseg�lyt, amit az �llamokban gy�jt�ttek a
protest�nsok. Babk�v�, csoko286
I�d� �s szabad kiv�ndorl�s. �ln�v alatt vil�gh�rre �s vagyonra tenn�k szert.
�tt�rn�k a jenkikre, �s kontinent�lis�n keresn�k ahelyett, hogy szerencs�tlen
magyarokon kesergek. Jobb a babiloni vizek mellett s�rni, mint a K�-k�ll� mellett.
- �Elhurcolt Szem�ly" lehetne, nagyon jut�nyos�n!
- Ilyet is lehet?
- K�cett-igazolv�nyt? Hogyne!
- Nem megold�s a kedves b�ty�m eset�ben! - legyint a b�r�. - Ha j�l �rtettem, a
feladat az volna, hogy t�ntess�k el. �n ennek egy m�dj�t l�tom, de ez azt�n biztos!
M�g engem is k�v�ncsiv� tesz.
- Melyik volna az?
- Sv�dorsz�g!
- De hogyan lehet odajutni?
- Fejenk�nt �tezer m�rk��rt. Van nekem egy emberem Hamburgban, aki �tjuttatja
Sv�dorsz�gba, �s a sv�dek �r�mmel fogadj�k, mert a sv�dek mindenkit �r�mmel
fogadnak. Ott csak azt kell eld�nteni, hogy melyik vil�gr�szben �hajtja megvetni a
l�bait.
- De hogyan juttat ki az embered Sv�dorsz�gba?
- Hal�szb�rk�n.
- A n�met hal�szok, akikkel �sszek�ttet�sben �ll az emberem, kiviszik a ny�lt
tengerre, �s ott �tadj�k b�ty�mat a sv�d hal�szoknak, mert a n�met hal�szok csak
n�met kik�t�ket kereshetnek fel. A sv�d hal�szok azt�n...
- F�bek�lintanak, �s beleeresztenek a tengerbe. Ez t�nyleg a legbiztosabb m�dja
az elt�ntet�seknek.
- M�gis ink�bb legyen zsid�! - ijed meg a feles�gem.
- Erre a lehet�s�gre nem gondoltam! - ismeri be a b�r�. - Hanem volna egy m�sik
lehet�s�g!
- Ne f�radj! Nem megyek sehov�. Ink�bb legyen itt bel�lem r�zsabimb�, mint a
tengeren hal�tek!
Nem j� ezekkel az emberekkel egy t�lb�l csereszny�t
287
enni. Nekem kiss� szokatlanok. T�l sok benn�k az �tlet �s b�tors�g.
El�sztatom szemeimet az emberek k�zt. T�pusok, sorsok, a j� �s rossz kavarg�sa,
k�zdelem, t�rtet�s, indulatok. A folyton f�st�lg� ember minden�tt. �rz�ketlenek,
s�r�s�k, f�lbolondok, megsz�llottak vagy cinikusok, akik r�d vigyorognak a hal�l
h�na al�l is.

Menj�nk innen, feles�gem, mert nem nek�nk val� vil�g ez!

288
�TVENKILENCEDIK FEJEZET
A feles�gemet beleijesztett�k abba a gondolatba, hogy nem szabad otthon
tart�zkodnom n�h�ny h�tig, mert a r�di� is bemondta, hogy �jabb h�romsz�z �h�bor�s
b�n�s"-t k�rtek ki, �s k�zt�k vagyok �n is. Az amerikaiak ugyan nem adtak ki
senkit, r�gen tudj�k, hogy egy sincs k�zt�k h�bor�s b�n�s �s m�s itt a c�l: de
m�gis jobb, ha az els� id�ben nem l�batlankodom az orruk el�tt.
M�sodik hete teh�t, hogy az erd�s�gekben csavargok csak az�rt, mert ez nyugtatja
meg az asszonyt. Kora hajnalban indulok egy kis sz�raz �tellel a zsebemben, k�s�
este lopakodom haza. Term�szetesen megegyezt�nk, hogyha valami baj volna, titkos
jelet akaszt ki az ablakba. Ha vesz�ly van, piros sz�n�t, ha nincs vesz�ly, feh�r
sz�n�t. Arr�l megfeledkezt�nk, hogy �jszaka minden sz�n fekete, �s els� nap
hajnalig nem mertem hazamenni.
Ma m�r annyira megszoktam az �semberi �letet, hogyha k�t�llel megk�tn�nek, se
b�rn�nak otthon tartani. Ismerem minden zeg�t-zug�t ennek a vid�knek, az utols�
sz�razbeteg f�ig, elb�jt patakig, �s m�r nesztelen�l j�rok, mint a vadak. Idefent,
h�rom orsz�g hat�r�n, a nagy, kiterjedt erd�s�gek vil�g�ban sok l�tnival� akad a fa
�s k� n�pe k�zt. Ismerkedem vel�k. Be-bet�rek az erdei tany�kra, rejtett
telep�l�sekre, malmokba, �S�ge-werk"-ekbe, s igyekszem elk�pzelni, hogy ez a sok
f�lrees� ember hogyan t�lti el a telet, ha idenyomja a h�, �s csak a barmaival
marad. Bizalmatlanul, gyanakodva fogadnak, egyetlen �rz�s meg nem rezd�l az
arcukon. Az
289
Isten azonban otthon van n�luk, �s az �lett�l nem riadnak vissza. Sz�tlanok, mint
maguk a f�k, akik szint�n csak egym�s k�zt besz�lgetnek. Er�s asszonyaik, le�nyaik
egyszer�ek, term�szetesek, �s minden�tt hemzseg a sok gyerek. Kuty�juk azonban
nincs. M�rf�ldekre nincs. Ez a sz�n hi�nyzik az �let�kb�l. A feny�k �rzik �ket.
Sz�zadok �ta. �k m�g az �si bajuv�rok ut�dai, az �arany �t" �r�k�sei, akik
b�rhonnan hazarep�lnek erdeikbe, mint a vadmad�r. Mi�ta felvett�k a
kereszt�nys�get, szent legend�kon h�zik a k�pzelet�k, �s f�kra szegzett, avult
k�pek, fesz�letek n�znek le r�juk. Hihetetlen utakat megtesznek t�len-ny�ron a
templom�rt. A h�bor� k�z�l�k is sok �ldozatot szedett. A halottaknak azonban nem
maradnak vissza a csonkjaik, mint a kiv�gott f�nak. Bar�tkozom vel�k, �s
csod�lkozom, hogy mindenr�l tudnak. A h�reknek nem �llhat �tj�ba az �serd�. N�ha
elt�vedek, �s �k �tbaigaz�tanak. Nem figyelem, hogy merre visz az �t, �sv�ny.
Megyek az �rz�sem, �szt�n ut�n, az �j t�jak, �j r�szletek felfedez�s�nek inger�t�l
�zve. Sokszor szokatlan k�pek, r�szletek ragadnak meg. Nedves, s�t�t erd�zugok,
melyeket el�nt�tt a fagomb�k k�l�nleges t�mege, szokatlan illata, �s botladozom a
sz�ld�nt�tt, hatalmas gy�kerek t�megei k�zt vagy a fekete szikl�kon, melyek egy
sz�rny� �jszak�n kit�rtek a f�ldb�l p�r milli� �vvel ezel�tt. V�llat vonok �s
tov�bbmegyek. Amott az aljban h�zakat l�tok. L�ssuk, kik laknak benn�k?
A szok�sos telep�l�s. N�h�ny �p�let, patak, templo-mocska, az elmaradhatatlan
f�r�szmalommal a patak f�l�tt. Az erd� itt is a k�sz�bn�l kezd�dik.
Senkit nem l�tok, de ez nem t�nik fel, mert nem gondolok r�. Csak k�s�bb d�bben
bel�m a n�mas�g �s mozdulatlans�g. Sehol egy l�lek, ember, gyermek, �llat, hang �s
mozdulat. Csak a patak fut tova ijedten. Az �p�letek kih�ltek, mint a halottak.
Most m�r tudom. Ez egy
290
�evaku�lt" n�met falu. �tt�vedtem a hat�ron olyan ter�letre, ahol m�r
v�grehajtott�k a potsdami hat�rozatokat. �gy l�tszik, a hat�rvid�ken k�l�n�sen
siettek vele. Ezeket az embereket is kit�pt�k sz�zados otthonukb�l �s vagy �tdobt�k
a hat�rokon megk�nzottan, vagy eladt�k munk�ra sz�mozottan, szak�rtelem �s izom
szerint.
�tborzong eg�sz testem. Ezek a n�ma falvak m�g v�-dol�bbak �s sz�rnyebbek, mint a
romba d�nt�ttek.
A f�lbemaradt munka �s ijedt kapkod�s rendetlens�ge minden�tt. Az �let meg�llott,
mint az �ra a falon. A p�k most m�ri fel birodalm�t a szob�kban. Megv�n�l a por is,
m�g valaki felveri �lm�b�l. Elesett katonafi� f�nyk�pe l�g a falon a t�k�r mellett.
Gazd�tlan, n�ma t�rgyak, b�torok. Az elt�vozott �let sz�rke hull�i.
Ben�zek a templomba. Nem is sejtem, volt-e papja, �s ha volt, most hol lehet. A
templom is elhagyatott. Most hurcolkodik bel�le a j� isten. Nincs �rtelme n�h�ny
eg�r�rt rezide�lni. Vagy van?...
K�r�l kis temet�. Ez is olyan lesz p�r �v m�lva d�ledez� vagy lehullott fejf�ival,
mintha a keresztek �sszekeveredtek volna.
Van valami v�gzetes �s fenyeget� ebben az elhagyatotts�gban. K�s�rteties �s titkos.
Mintha a testek elmentek volna, de a lelkek itt voln�nak. Ma m�g rejt�znek, de
idej�ket v�rj�k. A f�lelem �s retteg�s szelleme is itt bujk�l a f�k k�zt. Minden
itt maradt, de a bossz� �s hal�l az elhurcoltak mell�be rejt�zve vel�k ment.
Egyszer vissza fognak t�rni. Tal�n az�rt nem gy�jtottak fel semmit maguk m�g�tt.
Vissza fognak t�rni, �s lehet, hogy akkor jaj lesz! A szemet szem�rt �s gy�l�let
korszak�t �lj�k, �s vannak sebek, amelyek sohasem gy�gyulnak be. Val�sz�n�leg �rzik
azok is, akiknek hely�kbe kellett volna j�nni�k. A l�thatatlan igazs�g�rzet �s
t�rv�ny tiltja el, hogy m�sok �lete munk�j�nak eredm�ny�t, n�lk�l�z�291
sek, k�zdelmes sorsok nehezen szerzett hajl�k�t, szeg�nyes vagyonk�j�t egyszer�en
birtokba vegy�k aj�nd�kul. A hasonl� sors�ak tudj�k, mit kell fizetni �rte, �s -
nem j� halottakr�l leh�zott ruh�ba �lt�zni. Ott mar sz�ven a hal�l, ahol a
legjobban f�j, �s - f�lj az �tokt�l!
Lehet, hogy magukban fognak megrokkanni ezek a hajl�kok, a sz� meg�rli a b�torokat,
a sz�l kit�pi az ablakokat, vihar, fagy megrokkantj�k, f�ldre ontj�k, romjaikon
megtelepszik a dudva �s az eg�szet el�li az erd�. Ma azonban veszedelem fenyeget
minden zugb�l.
Fesz�lten, �vatosan k�r�ln�zek. J� lesz innen min�l el�bb eltisztulni. Idegen,
ellens�ges ter�leten vagyok, �s minden pillanatban katon�k, hat�r�r�k bukkanhatnak
ki a f�k k�z�l, akikkel v�gzetes lehet tal�lkozni. Hirtelen v�giggondolom a s�lyos
lehet�s�geket.
El, el innen, gyorsan!...
292
�TVENKILENCEDIK FEJEZET
Nincs kedvem tov�bb az erd�ket b�jni. Az id�j�r�s se engedi. Az �szi es�z�sek
be�llottak, �s le�ztatj�k a sz�nes faleveleket. B�gyadtak, nehezek lettek az �gak.
Ez a f�k hal�lver�t�ke m�r. A barna korhad�s ideje. A neh�z felh�k m�r a f�ld�n
m�sznak, �s sz�rke vaks�gba temetik a vid�ket. A sors meggondolkodtatja a mez�kre
kicsapott barmot, �s val�sz�n�tlenn� lesz az �zott tehenek teste a k�d j�t�k�ban.
Fekete tr�gy�v� rothadnak az utols� gomb�k, lehullottak a bogy�k, �s csak a sz�r�s
k�k�ny tartja mag�t. A mad�r alig b�rja �temelni �zott fark�t egyik f�t�l a
m�sikig, �s hideget f�st�lnek m�r a hegyek. Az ember ut�l hozz��rni a t�rgyakhoz,
behorpad sz�ntelen arca, �s h�ly�v� szomorodik a feloszl� f�ld neh�z szag�ban.
Napr�l napra nehezedik a mi sorsunk is. Ami kev�s �letkedv van benn�nk, az is
elfogy lassan. Inger�lt, ideges mindenki. Hideg denev�r lett a lelk�nk is.
Nyugtalan�t� h�reket adnak sz�jr�l sz�jra, �s a k�zelg� t�l megpr�b�ltat�sai
el�revetik �rnyukat. A t�li �lom el�tti medv�knek lehet hasonl� a hangulata.
Harap�sak, ingerl�kenyek lett�nk, �s fak�n kong a sz�nkban a sz� is. A feles�gemmel
is alig sz�lunk egym�shoz. Kiss� fel�l�nk�l, mert post�t kapunk, de azonnal
csal�dottan dobja el a levelet:
- Csak Egyszer� J�nos!
- Hagyja szeg�nyt!
A hontalanok l�lektan�hoz tartozik, hogy a legk�l�nb�z�bb dolgokkal k�nozz�k
�nmagukat.
Ilyen a postav�r�s. Napr�l napra less�k, hogy �rke293
zik-e hazulr�l lev�l. Izgulunk, rem�nyked�nk, k�pzel�d�nk �s csal�dunk. M�sokt�l
k�rdez�sk�d�nk, �s a kapott adatokb�l kombin�lunk. Valamivel mindig megmagyar�zzuk,
mi�rt nem j�tt lev�l: hat�rz�r, cenz�r�n vesztegl�s, szigor�tott vasf�gg�ny, a
rendszer emberte-lens�ge, amely �gy k�nozza, ijeszti az egym�st�l elsza-kadtakat. A
bossz�nak �s k�jelg�snek legaljasabb form�ja. Otthon �ld�zik, akiknek �runk.
Megjegyzett ember, aki vel�nk �rintkezik. Szenny a politikai fejlapj�n. Bajt hoz a
level�nk. Csak saj�t gyermek�nk mer v�laszolni. Nincs rokon, bar�t, j�akar� vagy
akikkel j�t tett�l. Nem is lehet rossz n�ven venni t�l�nk. Mit sz�m�t egy-k�t
keser� von�ssal t�bb, kevesebb az arcunkon?
�rdekes lesz, mikor ism�t tal�lkozni fognak az emberek.
Mindegy. Tov�bb v�rjuk a post�t. Izgatottan, t�relmetlen�l, �nmagunkat fogyasztva.
�mlik bel�l�nk a gond, t�preng�s, hogy szinte v�rzik t�le az agyunk, �ldja meg az
Isten, akik ilyen j� vil�got hoztak r�nk!
Az asszony a postav�r�khoz tartozik, �s ez�rt dobja f�lre az Egyszer� J�nos
level�t, akinek viszont az a m�ni�ja, hogy a hontalan magyarokban tartsa a lelket.
Nem tudjuk, ki rejt�zik az �ln�v m�g�tt. J� �vatosnak lenni. Sok a k�m �s titkos
feljelent�. Minden�tt ott vannak. Nem b�zhatunk egym�sban. Az �ln�v is gyan�s.
Mi�rt nem �ll ki b�tran, nyitott mellel? Amit �r, az r�nk f�r, de nem szeretem az
�sszeesk�v� romantik�t. A felad�s helye is mindig m�s. Val�sz�n�leg �vatoss�gb�l.
Ez tal�n a tizedik levele. L�ssuk, mit �r! Egykedv�en szaladok v�gig a sorokon:
�Testv�rem, aki ugyanazt a keserves kenyeret eszed, mint �n, akinek sz�v�t valami
mindig visszah�zza a Duna-Tisza k�z�, �s �lmatlan �jszak�kon gondolatban ott vagy a
feh�rre meszelt kis magyar h�zakban - nem fogom
294
t�bbet zavarni sz�rke napjaid egyhang�s�g�t. A harcos k�zb�l kiesett a fegyver. A
te k�z�ny�d gy�zedelmeskedett. Egyszer� J�nos, az ismeretlen magyar, aki nem
gy�vas�gb�l b�jt a n�v m�g�, pontot tesz a munk�ja ut�n. Ne sajn�ld, de ne is
mosolyogj rajta!...
Ejnye, mi t�rt�nt ezzel az Egyszer�vel? Elkomorodva olvasom tov�bb:
�...Egyszer� J�nos nem t�rt �ssze az �let csap�sai alatt, pedig kijutott neki
b�ven. Ott volt a Pripjet-mo-csarakn�l, a lengyel s�ks�gon, azt�n otthon, mikor az
orosz m�r a v�ros sz�l�n volt. L�tta, mint har�csol a cs�csel�k, sz�rj�k sz�t
otthon�t, a f�szket, melyet annyi szeretettel �p�tett fel p�rj�val... Felperzselt
falvak, v�gtelen orsz�gutakon kereszt�l v�ndorolt, oldal�n feles�g�vel, kis
gyermek�vel az �jszak�k v�delme alatt nyugat fel�. Megrakott szekerek kerekeinek
csikorg�sa, ord�toz�s, k�romkod�s, im�ds�g, k�ts�gbeesettek jajgat�sa volt a
k�s�r�zene, hogy azt�n egyszerre g�ppuskakattog�s, �gy�- �s bombad�rg�s, t�z �s
hal�l k�zepette otthagyjanak mindent az orsz�g�t sz�l�n, �s tov�bb menek�ljenek az
orosz �radat el�l..."
�risten! Ez az ember m�gse!... Ki lehet ez az ember? Megny�lt arcomat �jra
beledugom a lev�lbe, �s oldozgatom a sors�t a fekete bet�k k�z�l. K�zben eszembe
jut, hogy mi�rt kell tudnom, ismernem, hogy egyik b�tyja valahol Kolozsv�r
k�zel�ben esett el, tizenn�gy �ves s�gorn�j�t egy p�nc�los orosz �k v�gta el, h�ga
valahol az osztr�k hegyek k�zt, egy �rokban hozott �j �letet a vil�gra.
L�z�lomk�pek ezek, �s �gy �rja, mintha ideje se volna a mondatot megform�lni:
��hez�s, nyomor, t�meglak�s, k�nyszerl�gerbe sz�ll�t�s t�z perc alatt,
g�ppisztolyok cs�ve el�tt, mik�zben s�lyos beteg feles�gem negyven fok feletti
l�zzal nyolc295
szor veszti el eszm�let�t, m�g felker�l a megrakott teheraut� tetej�re... N�h�ny
h�nap. K�zben feles�gem t�d�bajt kap. R�videsen elviszi. Sima k�t�bla, rajta
kereszt. Piros musk�tli, k�nny, im�ds�g. De a hite nem hagyja el. Ha el is
vesz�tett mindent, legal�bb m�snak maradjon. Vigasztal, meggy�z, hitet �d. Van p�nz
pap�rra, b�lyegre, utols� cigarett�kon bor�t�kra. Nem baj, hogy az utols� darab
�kszerek is, a legkedvesebb eml�kt�rgyak ker�lnek a feket�z�k zsebeibe... Most
kid�lt. Nem b�rja tov�bb. A te k�z�ny�d, f�sults�god l�kte f�lre. �m nem baj! Most
azonban �llj a hely�re! Most te �p�ts!..."
A lev�l rezeg a kezemben, �s furcs�n h�nyk�dik a sz�vem.
Milyen sz�rny� sors!... Igaztalan voltam ezzel az emberrel szemben!
V�gigsajn�ljuk az asszonnyal.
M�gis p�nzt kellett volna k�ldenem pap�rra, b�lyegre. Ak�rmilyen csek�ly �sszeget,
ha szimbolikusan is. Lehet azonban, hogy megs�rt�d�tt volna. A p�nz meggyal�zza az
ilyen embereket. Jobb engedni, hogy tiszta lelkiismerettel menjenek t�nkre. �gy
sz�p a pr�f�ta, ha �hes, ha rongyos. Az ilyen emberek k�l�nben is menthetetlenek.
Belebolondulnak a hivat�sukba, �s er�szakkal fel akarj�k �ldozni magukat. H�t
tegy�k!
N�h�ny biztat� sort legal�bb m�gis meg�rdemelt volna.
M�gse j� az ilyen n�vtelenekkel kikezdeni. Ki tudja, kinek a kez�be ker�lt volna a
levelem, �s mire haszn�lj�k fel?... Eh! Majd el��ll egyszer, ha elj�n az ideje.
- Pfuj, v�n bet�vet�! - szidom magamat.
Der�k ember ez az Egyszer�. Ki fogom nyomozni, �s megszor�tom a kez�t.
P�r napig tudakol�zom, puhatol�zom, de senki se tud
296
semmit r�la. Kapott ugyan ez is, az is levelet, de nem sz�vesen nyilatkoznak r�la.
�n is jobban teszem, ha nem firtatom.
Erre azt�n megfeledkezem r�la.
Az asszony k�l�nben se hagy nyugodni. Fej�be vette, hogy egy ideig m�g bujdosnom
kell, �s el kell fogadnom valamelyik megh�v�st a magyarok r�sz�r�l, akik meghat�
gonddal �s f�lt�ssel szint�n el akarnak rejteni a fenyeget� veszedelmek el�l.
T�bben is gondoltak erre.
- Illik legal�bb megk�sz�nni!
- Majd lev�lben!
- Ilyen �gyben nem tan�csos levelezni. Menjen csak szem�lyesen.
H�t megyek szem�lyesen.
Egy�tt eb�delek a kis k�z�ss�ggel. Kis, intim vend�gl�j�k van, ahov� majdnem
kiv�tel n�lk�l magyarok j�rnak.
Ismerked�nk, meleged�nk, tudakoz�dunk, cser�lj�k a sz�t. J�lesik egy�tt lenni
vel�k. N�h�ny ismer�s is, k�zt�k a vez�rkari f�n�k Kolosv�rr�l. Most vasal� el�mun-
k�s az amerikaiakn�l. Nagyon meg van el�gedve.
- Hallottad szeg�ny Rab eset�t?
- Mi van vel�k?
- Pesten maradtak. A t�bornok �r el�bb munk�s volt a Ganz gy�rban, azt�n
p�kkifut�, de elbocs�tott�k. Beteg lett. Erre a le�nya lett a keny�rkeres�.
Ismerted? Kit�ntet�ssel v�gezte az iskol�it. A kis �va.
- Hogyne!
- N�gy h�napig t�gl�t hordott, egy �vig h�dmunk�n�l dolgozott, k�s�bb bankba
ker�lt. Itt b�list�ra tett�k. Ekkor telefonkapcsol�n� lett r�vid ideig, mert
t�d�t�-lyogban megbetegedett, �s t�bb mint n�gy h�napja k�rh�zban fekszik. Lehet,
hogy meg is halt az�ta. Annak idej�n �k is ki akartak j�nni, �s minden holmijukat
el�re
297
k�ldt�k a hat�rra. Semmij�k se maradt. H�t �gy vannak szeg�nyek!
Meglep, hogy rajtam k�v�l senki meg nem d�bben. M�g meg se lep�dik, mintha
fitym�ln�k a trag�di�t. Mindenkinek van. Olyan sok, hogy m�r unalmas. Ismert figura
a k�t�r�, h�dmunk�s, �jjeli�r t�bornok, kegyelmes prolet�rok, �gyraj�r� gr�fn�k,
m�lt�s�gos seg�dmunk�sok, t�glavet� t�rv�nysz�ki b�r�k, f�ldbirtokosok, akik
csel�dek a saj�t egykori birtokukon.
Valaki azt mondja, hogy meg kellene egyszer m�r csin�lni az intelligencia
forradalm�t is. L�ssuk, mire mennek k�z�poszt�ly n�lk�l. Az igen tisztelt p�rttag
elvt�rsat nem lehet felsz�l�tani az utc�r�l, hogy j�jj�n, v�gezze el a s�rg�s
m�t�tet a betegen...
- Te, az nem is volna rossz! Egy kis intelligencia forradalom! - tetszik
t�bbeknek.
- Sor ker�lhet r�! Most edz�dik hozz� a k�z�poszt�ly. Gy�l a bossz�, keser�s�g,
�s ha elj�n a lesz�mol�s pillanata... K�l�nben az is lehet, hogy f�lrevonulunk
elpusztulni, mint az elt�r�tt gerinc� kutya. Lej�rt az �r�nk.
Hirtelen felpattan egy elhanyagolt k�lsej�, id�sebb n�, aki eddig mereven a
pohar�ban a f�radt s�rlocsad�kot n�zte. Most t�z, gy�l�lk�d�s, lobog�s.
- Az semmi, ami ezekkel a Rab�kkal t�rt�nt! Engem n�zzenek meg! Az �n f�rjemet
a haj�n szit�v� l�tt�k a m�lyrep�l�k, �s ott kellett hagynom a parton egy sz�l ruha
n�lk�l, meztelen�l. Azt sem tudom, hov� vitt�k, �l-e, hal-e? Elt�nt, odalett.
Idegsokkot kaptam. Ni, hogy reszketek! � mutatja.
T�nyleg furcs�n reszket. Moh�n, g�pies mozdulatokkal, mint a s�ska. Az eg�sz n�
keser�s�g-g�p. Arca, haja �lland� sikolt�s akkor is, ha nem besz�l. F�rje k�zjegyz�
volt. Becs�l�sben, j�l�tben �ltek.
298
- �s most? Re�m n�zzenek!...
- Az semmi! - b�d�l el egy h�rihorgas f�rfi. - �n k�t napig vittem a vonaton
halott �desap�mat, m�g leadhattam, hogy eltemess�k!...
- Az is valami? - csattan fel egy harmadik hang. -L�tt�k volna az �n
hal�lfut�somat g�ppisztolysorozatok k�zt!...
Tov�bb csak a mellette �l�nek besz�lhet, mert f�lretolta a hal�lra�t�lt b�r�, akit
a n�cik hat h�napig tartottak a hal�lcell�ban.
- Minden pillanatban �jjel-nappal k�szen kellett lennem, hogy kiv�gezzenek.
Minden l�p�sr�l azt hittem, hogy most... most j�nnek �rtem. El tudj�tok k�pzelni,
hogy mit jelent ez?...
- Csak az besz�ljen, aki �t�lte, amit �n!
Minden �zemben megrend�lten h�z�dom h�tr�bb, mert egyszerre h�rman-n�gyen is
beleb�jnak az arcomba. Mind nekem besz�l, bel�m akarja k�nyszer�teni, ami vele
t�rt�nt. Egyszerre, szenved�lyesen. Rendellenes, beteg lelki�llapotban. A bel�j�k
r�gz�d�tt �lm�ny eszi, fogyasztja �ket, m�g kisorvasztja a vil�gb�l. Majdnem
gy�l�lk�dve vet�lkednek egym�ssal, szinte eldicsekszenek. K�sz trag�diaverseny!
Seb-, szenved�s- �s hullakirakat. Golgota-korz� rongyokban. Mindenki dicsf�nybe
vonta �nmag�t.
Soha ilyet!
Hangtalanul, elk�pedve b�mulom, milyen furcsa is az ember!...
Akad olyan is, aki nem sz�l, csak el�ret�rt nyakkal hullatja k�nnyeit. Bizonyosan
az�rt, hogy k�rdezz�k. H�tha ravaszs�gb�l cselekszi, l�lektani furfangb�l?... De ha
�szinte a f�jdalma, akkor �n vagyok a nyomorult, aki megs�rtem gondolatommal...
M�gis sok a legenda, hihetetlen abban, amit mondanak. Szentt� avatt�k �nma299
gukat. Bizonyos, hogy betegek vagyunk mind, �s j�lesik az �nk�nz�s. Mindennap m�s
b�lv�nyt fest�nk magunknak. Mindennap vet�nk magunkb�l a leszakad� t�zre.
Mintha ittasak voln�nak ezek az emberek. Rendk�v�lis�g l�vell eg�sz l�ny�kb�l,
ahogy a fak�rok l�tsz�lagos �rz�ketlens�g�vel t�pdesik sebeiket. A sz�jakb�l
vill�mlik a sok hal�l, sz�rny�s�g, ijeszt� sors, v�r, romok, n�i meggyal�z�s,
menek�l�s, sz�gesdr�t, b�rt�n, sz�k�s, �hs�g, aljass�g �s ezer borzalom. R�m zuhog,
mint �rd�gi j�gver�s.
Fel�ll�k, hogy f�lrevonuljak, �s ne kelljen tov�bb hallgatnom, de e pillanatban
n�h�ny t�r�tt sz� �ti meg a f�lemet: - �Feles�gem t�d�bajt kapott... H�gom az
�rokban hozott �j �letet a vil�gra!"
R�meredek. Hiszen ez az �n emberem! Az � levele k�s�rtett olyan sok�ig. Most
rendbehozhatom vele sz�mad�somat. V�gre! K�l�n�s v�letlen, hogy tal�lkoztunk.
��s �n aszondom, hogy megj�n az id�, nincs messzi az id�!..."
M�g l�zas a meggy�z�d�st�l, m�g nem t�nt el a p�r halv�ny orc�j�r�l, mikor
megk�rdezem:
- Nem te vagy Egyszer� J�nos, aki azokat a k�rleveleket k�ld�zgeti?...
El�bb megh�kken, azt�n t�lzott siets�ggel tiltakozik:
- Nem, nem! Valakivel �sszet�vesztesz!
Most m�r bizonyos, hogy � az. Mosolygok.
Csak otthon jutott eszembe, hogy m�gis elfeledtem a nev�t megk�rdezni, de h�t
fontos az?
300
�TVENHARMADIK FEJEZET
Hol csavargott ilyen sok�ig? K�lt�zni kell, napok �ta emelek, cipel�d�m, szakadok
meg a csomagol�sban, �s � k�jutaz�sokat rendez ahelyett, hogy seg�tene!
- Megj�tt a �Zuzugsgenehmigung"?
- M�g tegnapel�tt! Anti elj�rta Freyungban. Tudja, hogy milyen nagy dolog egy
ilyen lak�skiutal�s?
- �n m�r nem is hittem benne.
- Szerencs�re t�bb t�rt�nik, mint amiben maga hisz. Azonnal forduljon vissza
Waldkirchenbe, mutassa be az enged�lyt, �s gondoskodj�k teheraut�r�l, mert a f�t is
magunkkal kell vinn�nk, amit ingek�rt cser�ltem. N�zze meg, hogy a szob�cska hogyan
van kifestve, vegyen sz�mba gondosan mindent!
- Megszusszanni se engedi az embert.
- Kinek kell a lak�s ink�bb? Nekem vagy mag�nak? Ki panaszkodik �lland�an, hogy
nem b�rja tov�bb a meredek hegym�sz�st, felh�t nyelni idefenn betegen, rossz b�rben
lev� sz�vvel, s�padtan fulladozva, naponkint t�bbsz�r is felk�nl�dni erre a cs�csra
h�ban, v�zben, s�rban, zimank�ban, kilom�tereket menni naponta keny�r�rt, h�s�rt,
minden kicsis�g�rt a szomsz�d faluba? Ki mondta, hogy nem �reg inaknak val�? Hogy
mikor fel�rt a hegytet�re, percekbe telik, m�g a megfutamodott kil�t�s meg�ll s meg
kell v�rni, m�g az agya abbahagyja a muzsik�l�st? Hogy templomnak val� hely, nem
mag�nak? ... Itt az �j t�l a nyakunkon. M�g cudarabbnak �g�rkezik, mint a m�lt �vi.
J�solgatnak, ijesztenek a pa301
rasztok. Olyan viharok szoktak lenni, hogy Krisztust is leszak�tj�k a keresztr�l.
Ami h� az �rben van, az mind itt torl�dik meg, napokig meg�ll a forgalom, egyik-
m�sik h�zat �gy kell ki�sni a h� al�l. Val�s�gos sarkvid�ki vil�g k�sz�nthet be
minden pillanatban, �s � m�g ki akarja szuszogni mag�t ahelyett, hogy sietne,
menne...
- Megyek m�r, megyek!
- Hov� siet? V�rjon!
- Ha megy az ember az a baj, ha nem megy, az a baj! -duzzogok, de az asszony r�
se heder�t:
- El�bb n�zze meg, hogy mi van azzal a fi�val!
- Milyen fi�val?
- Bandival!... Az a fi� reggelenkint torkaszakadt�b�l �nekel.
- Mosakod�sn�l minden fiatalember �nekel... �Kacagj Bajazz�!"-t.
- Az a fi� szerelmes!
- Akkor pl�ne �nekel. A tudom�ny huszonnyolcezer mad�rfajt ismer...
- Ne �zetlenkedj�k!... L�tta a szob�j�t?
- Kinek?
- Bandinak! Menjen, �s n�zze meg!
- Mit n�zzek rajta? Barakk, barakk!
- De eg�szen kid�sz�tette. Minden teny�rnyi helyet telerajzolt sz�nes kr�t�val.
Van t�jk�p, kutya, vir�g �s rengeteg le�nyportr�. Biztos, hogy meg fog n�s�lni!
- Vil�gos!... A term�szetben is a n�sz el�tt minden feld�sz�ti mag�t. Minden a
szerelem�rt van. A vir�g gy�ny�r�s�ge �s sz�ps�ge, madarak, halak, bogarak pazar
n�szruh�ja, a n�k kencefic�je, k�r�mcip�, �vek letaga-d�sa, a pillang�k, rep�l�
�kszerek. Minden a szerelemre van berendezve. Bandi is. Egy id�ben �n is.
- Ne kacagtassa mag�t, hanem igyekezz�k!
302
- K�tfel� nem szakadhatok. Vagy Bandihoz megyek, vagy az �j lak�sba...
-A lak�s�gyben telefon�lok �n... J�l figyeljen meg mindent! Vallassa ki azt a
gyereket!
Bandi barakkja lenn fekszik egy erdei v�lgyben, ny�rfajdok, �zek, pisztr�ngok
haz�j�ban, j� futamod�snyira innen. Menek�ltnek val� deszkat�kolm�ny. T�len alig
tart t�bb meleget, mint egy eserny�, tavasszal bok�ig �r a felt�rt talajv�z benne,
ny�ron pedig a f�st nem akar kimenni bel�le, de az�rt alkalmatos sz�ll�s.
Ennek a deszkabarakknak egyik keskeny szob�j�ban lakik a fi�. Ha felakasztanak se
tudom, mif�le Bandi. Szer�ny aggleg�ny, aki hozz�tartoz�k n�lk�l rekedt ki a
haz�b�l. Egyetlen rend ruh�ja van a katonarongyokon k�v�l, feh�rnem�je pedig
aggaszt�an szakadozik. A k�l�nb�z� kal�riarendszerek mellett m�r t�z kil�t fogyott,
de b�kebeli egyeteme �s m�rn�ki oklevele van. Annyira vil�gt�l elmaradott reakci�s,
hogy pirulni is tud, �s az � �gy�r�l nem emeli fel a korai razzia a diszkr�t n�i
holmit, hogy: - �Ezt a ruhadarabot m�r ismerem!" - Ha bal oldalr�l venn� a
h�zass�got, az otthoni rendszer sz�ja �ze szerint, t�bbnej� lehetne, mert
szemreval� fi�, de � egyel�re megmarad nyugatos, csatornat�ltel�k h�bor�s b�n�snek,
ahogy hazai hivataloss�ggal benn�nket neveznek.
R�sz�nom azt a p�r �r�t �s r�t�r�k.
- B�jj ki! - ord�tok be az ajt�n. - Mi ez? Asztalosm�hely? Mit mesterkedel?
F�ligsz�j boldogan v�laszol:
- M�g egy �gyat!
- S hov� akarod tenni?
- Az eny�m tetej�be. Amerikaiasan. Mint a h�l�kocsikban.
- Minek neked k�t �gy?... Na ne s�sd le a szemeidet!
3o3
- Ha valamelyik bar�tom megl�togat...
- Persze, persze!... Az a be�p�tett szekr�ny, amely k�v�lr�l �gy n�z ki, mint
egy primit�v angol WC szint�n arra val�, hogy a bar�taid beakassz�k k�nyes menek�lt
ruh�ikat. Ez a kis t�las, ed�nyek, polcok, az a sok azonos le�nyportr� mind arra
val�k, hogy a bar�taid... Gyorsan, ki vele! Mikor lesz az esk�v�?
- Mif�le esk�v�? - ijed meg.
- H�t a nagyap�d�, te kamasz!... Hiszen m�r a kil�tsz� t�rded is vir�gzik a
szerelemt�l. Ujjaid �gy l�gnak le, mint lankadt vir�gszirmok, hogy a szemeidr�l ne
is besz�ljek! K�pes voln�l engem is megcs�kolni, �gy elk�sz�lt�l! Te elepedt
szam�r! A feles�gem el se hiszi, ha elmondom...
- Ujjuj! Ink�bb bevallom!
- Azt�n sz�ke vagy barna?
- Nem is tudom hirtelen�ben, de m�g egy olyan l�ny!...
- Ide hozod?
- Hov� vigyem?
- Velenc�be!
- �! Tess�k elhinni, hogy szebb �gy, mint Velenc�ben!... Itt minden kis dolog
�rte van. Magam csin�lgat-tam, f�rtam, faragtam, szegeztem, �s k�zben re�
gondoltam.
- Olyanok is!
- M�gse cser�ln�m el a legszebb m�t�rgyakkal... Meg fogjuk szentelni a saj�t
�let�nkkel. Ha hazamegy�nk, magunkkal fogjuk vinni, �s meg�rizz�k.
- �s elmondjuk gyermekeinknek...
- H�t igen.
- T�bb ezer �ves t�netek! - kacagok. - Irigylem ap�sodat.
A fi� �tszellem�lten n�z r�m.
304
- Mi�rt?
- Mert a vil�gt�rt�nelem folyam�n m�g nem adtak ilyen olcs�n le�nyt f�rjhez. Se
staf�rung, se b�tor, se hozom�ny, csak puszta �ld�s!
Bandi nem sz�l, de a r�m pillant�s�ban benne van:
- �Mondj, bolond, mondj!"
Mit vesztegesse az id�t r�m, megr�gz�tt v�nemberre, aki m�r a h�ta m�g� r�gta az
�let jav�t, s akinek a feh�rn�p m�r csak arra val�, hogy a g�th�s h�t�t vakargassa.
Mit tudom �n, mi az egyed�l lenni, h�ny�dni, vet�dni mag�nosan csal�d, seg�t�
n�lk�l. Az sincs, aki megossza az �letet, sarkallja, vigasztalja, rendbe tartsa,
f�ltse, gondozza. Az anyanyelv�t elfeledi az ember ilyen egyed�l. Mag�nosan �l
ebben a fabarlangban �s n�zi t�rdin a foltot, mialatt �desanyja odahaza siratja.
- Aprop�! Lesz any�sod?
- Nagyon kedves asszony.
- Akkor �p�ts m�g egy emeletet az �gyadra!
Mind a ketten kacagunk.
- De mib�l fogtok meg�lni?
- Egyel�re festeni fogok. Van egy M�ria-elk�pzel�sem. Darabja harminc m�rka.
Nagy�tok elesett katonafi�kat szalonn��rt, liszt�rt, vaj�rt.
Mindenki m�st csin�l, mint ami a hivat�sa. Az orvostan�r templomfresk�kat fest. A
p�nz�gyigazgat� p�link�t f�z az erd�k k�zt. Konyaknak hiszik az amerikaiak, �s m�g
nem halt meg senki t�le. N�h�nyan orvvad�sznak hurokkal. Van, aki t�rs a
feketev�g�sn�l. Bar�tom, a pincemester, a harmadik vil�gh�bor� ut�ni
b�kefelt�teleket k�sz�ti. Egyszer� az emberis�g �tja, de a vil�g lassan tapogat�zik
el�re, mint egy vaksi, buta herny�. Alkalmi munk�sok tan�csokat adnak Churchillnek.
Titokzatosak �s eln�z�ek az emberis�ggel szemben. Egy kis vil�ggazdas�gi
koncepci��rt nem mennek a szomsz�dba, ha ki is
305
vir�t test�k a nadr�gb�l. Nekem tetszenek, akik mosolyogni tudnak a nyomoron,
rongyon, �s a magasb�l v�lasztanak p�rt maguknak, �s nem hullanak a m�lybe.
- J�l van fiam, Bandi! Faragj csak tov�bb! S�rozd azt a f�szket! Kell az eff�le
is ebben a tet�sz�rke vil�gban. K�pj�nk r�: egy, kett�, h�rom! �gy! Most m�r
megk�nnyebb�lve hagylak magadra.
Megint csak rosszkedv�ben kapom az asszonyt. Telefon�lt, hogyne, de egy h�t el�tt
sz� se lehet a k�lt�z�sr�l. Az aut� elromlott. V�rni kell, m�g megcsin�lj�k.
- H�t v�runk!
- Azt k�nny� mondani, de �n nem vagyok hajland� minden reggel becsomagolni,
este pedig kicsomagolni a sz�ks�ges holmit, mert becses f�rjem ilyen sz�pen
elint�zte a k�lt�zk�d�st.
-Nem �n int�ztem!... �n Bandin�l voltam...
- Persze hogy nem int�zte! � ehelyett Bandihoz j�r! Bandizik! Neki a m�s dolga
el�bbval�, mint a saj�tja... Mi van azzal a szerencs�tlennel?
- J�l sejtette. T�nyleg h�zasodik.
Mondom. A napokban lesz az esk�v�.
- Ilyen k�n'nyelm�s�g! K�t �retlen gyerek!... K�l�n�sen az a gyan�tlan le�ny!
Nem is sejti, mire megy f�rjhez. Nem el�g a menek�l�s, haz�tlans�g, m�g egy
�lhetetlen f�rfi gondj�t is a nyak�ba veszi!
Nekem sz�l az ��lhetetlen f�rfi", de jobb nem sz�lni. Az�rt szeretn�m, ha Bandi
hallan�, valamit elsaj�t�tana a h�zas�let titkaib�l... Majd megj�n az � gondja is,
hogy hov� tegye a m�sodik �gyat. Szerencs�re k�s� van, �s mi is belecsendesed�nk a
magunk�ba.
Reggel kor�n felparancsol az asszony, mert be kell
306
csomagolni az �gynem�t. H�tha k�zben elk�sz�l az aul�, �s �rt�nk j�n. Soha nem
lehet biztosan tudni.
Mit vitatkozzam. Felkelek, �s segitek �sszehurkolni a holmit.
Eb�df�z�shez kiszedj�k az ed�nyt, mosogat�s ut�n �jra visszatessz�k.
�l�nk �s v�runk a kop�r szob�ban, m�g belef�radunk, �lmosodunk. Ingerl�kenyek
vagyunk, �s a b�r�nk szikr�zik az idegess�gt�l. M�g arr�l se besz�l�nk, hogy
mennyivel jobb lesz az �j lak�sban. Minden a kez�nk �gy�ben van. P�kmester a
h�zigazd�nk, szemben m�sz�ros, posta, patika, orvos, vas�t, m�g mozi is, hiszen
v�ros. H�zigazd�nk pedig ritka der�k ember. Messze el kell menni, m�g p�rj�t
tal�lja az ember S�ss Maxnak. Mint polg�rmester is p�rtfogolta a magyarokat.
M�snap �jra el�l kezd�dik minden.
Negyednap a h�ziak el�tt is sz�gyellj�k magunkat.
�t�dik nap v�gre megkapjuk az �rtes�t�st, hogy legy�nk k�szen, mert d�lut�n hatkor
�rkezik az aut�.
Hat el�tt kimegyek a hegy legmagasabb pontj�ra, �s mint az �r�ll� zergebak, f�lelem
a motorzajt, n�zem az utat.
Az erd�k k�z�l v�gre kikanyarodik a g�p.
Az asszonynak besz�lok, hogy �lt�zz�k, �s szembemegyek az aut�val a hegy alj�ba.
H�romszor futamodik neki a meredeknek, azt�n nagyon cs�ny�t mond a vezet� �s
otthagy. T�lem azt se k�rdi, hogy h�vnak.
Az �j csendesen f�l�nk sz�ll, �s �jra kibontjuk az �gy-nem�s csomagot.
Reggel siker�l k�t szekeret szerezn�nk.
Egyikre feldob�ljuk a f�t, m�sikra a rongyainkat, �s elindulunk.
307
Az egyik ut�n �n gyalogolok, a m�sodik ut�n az asz-szony �rk�dik.
November v�gi, b�gyadt nap. Utols� erej�vel �llott ki az �gre. �ppen csak a
kedv�nk�rt, hogy elk�lt�zhess�nk. F�lig kifolyt, v�r�s szeme, mint az �reg
kuty�nak. Lehet, hogy siket is. Az ember sohase tudja az ilyen rozoga �gitestekn�l.
Az a fontos, hogy m�ra m�g kitartson. M�g kev�s t�relem, �reg szolg�m, azt�n te is
mehetsz pihenni!
Kutyagolunk, haladunk. Egyik �tkeresztez�d�sn�l meglepetten l�tom, hogy Bandi, a
fi� j�d�g�l egy h�nalj�ig �r� feh�rn�ppel, �s megrakott k�ziszekeret h�zg�lnak. �gy
ragyognak mind a ketten, hogy gy�l meg az �t alattuk. Messzir�l kiab�lj�k, hogy:
�Megesk�dt�nk!"
Feles�gem s�b�lv�nny� mered a l�ttukra, �n pedig kezdem r�zni a kalapomat a
n�szutasok l�tt�ra:
- �ljen! �-h�ljen!... Te, mi van azon a szek�ren?
- A perefernum! P�rna, pokr�c, leped�, ruh�k �s a n�szaj�nd�kok.
- N�szaj�nd�kok?
-Bizony!... Faz�k, l�bas, habver�, sz�r�szita, laskany�jt� �s egy font zs�r.
- V�rj! Ehhez �n is hozz�j�rulok! - �s leveszek egy has�b f�t a szek�rr�l, de
nem fogadj�k el.
Ok mennek a maguk �tj�n, mi is megy�nk a magunk�n tov�bb. Nekik is jut az
�ristenb�l, nek�nk is jut az �ristenb�l, kinek tudta n�lk�l a megfagyott ver�b se
eshetik le a h�ztet�r�l, �s sz�mon tartja a hajunk sz�l�t is. Kietlen foglalkoz�s
lehet!
J� k�t�r�s �t ut�n meg�rkez�nk.
- H�! - mondja az els� kocsis. - H�! - csatlakozik a m�sodik is.
Csak a feles�gemet nem l�tom.
- A kocsi m�g�tt s�r! - billenti a fej�t az ember.
T�nyleg, m�r gy�lnek is k�r�je a n�pek.
308
Elfut a m�reg. H�napok �ta egyebet se hallok, minthogy � ink�bb t�borba megy, de
neki el�g volt a k�z�s k�lyh�b�l, hogy a kis fazek�t taszig�lj�k rajta, elolts�k a
t�zet alatta, �s most b�j�ban v�gighullatja az utat, dagadt szemeiben gy�ny�rk�dnek
a j�r�kel�k.
- Azonnal mondja meg, hogy mi lelte?
- Hogyne s�rn�k - csukladozik -, mikor �ppen ma van a h�zass�gunk huszonhetedik
�vfordul�ja, s nekem itt kell h�ny�dnom idegenben, kiverten, hontalanul, n�h�ny
ronggyal, k�t rozoga szek�r ut�n �r�kig r�gva a port cig�nym�dra, v�ndorolva a
bizonytalans�g el�. Mikor megl�ttam a k�t fiatalt, mindj�rt eszembe jutott...
Idejutottam �regs�gemre! Ez lett a sorsom egy �let munk�ja ut�n!
M�g meg is kell magyar�znom a k�r�l�ll�knak, hogy mir�l van sz�, m�g Frau S�ss
be�desgeti az asszonyt.
Az emberek szem�be ki�l a l�zad�s �s r�szv�t, de azt�n elsz�lednek. P�r pillanatig
tartott. Tov�bb nem vagyunk �rdekesek.
- K�rem, S�ss �r, a f�t hov� rakhatjuk le?
Szer�nyen azt mondja �j h�zigazd�nk, hogy az nem fa.
Csepeg�, pudv�s, nedves, menek�lt-fa, ami nem �d meleget, ha fulladtra t�m�m is a
k�lyh�t; hanem, ha nem venn�m rossz n�ven, � kicser�li tisztess�ges, sz�raz f�val.
Minek hallgassuk dideregve a s�r�s�t.
- Nicht wahr?
Hirtelen�ben makogni se tudok a meghatotts�gt�l, �s mire el�js�golom az asszonynak,
m�r hoz is egy �llel az embere, �s franci�ul mondja, hogy a �Bilgermeister" �r
k�ldi, mert mindj�rt kellemesebb, ha bef�t�nk, �s � hadifogoly volt n�la, de nem
megy haza. Meg is mondta a konzulnak, aki szinte megpukkadt m�rg�ben. Marad, mert
Her Siss mindig j�l b�nt vele, egy�tt esznek az asztaln�l, mert j� ember!
309
- Oui! Oui!
Az asszony is bevallja, hogy tejet �g�rtek. A maguk�b�l vonj�k el.
Elgondolkodva kaparok �ssze a f�ld�n h�ny�d� pap�rb�l, hogy t�zet tegyek. Gondosan
meg�p�tem a f�szk�t, �s gyuf�t tartok al�ja. A kis k�lyha torka egyszerre
kivil�gosodik, �s a pap�ron pillanatra aranny� v�ltoznak a bet�k. N�zem, �s
�nk�ntelen�l olvasom:
�...feles�gem t�d�v�szt... H�gom egy �rokban hoz �j �letet a vil�gra..."
Meglepetten ugrom fel. Az Egyszer� J�nos levele!
M�r nem lehetett megmenteni.
310
�TVENNEGYEDIK FEJEZET
Vajon meddig kell itt maradnunk? - k�rdezi az asszony elborultan.
- Lehet, hogy csak tavaszig! - biztatom. - Az Egyes�lt Nemzetek �l�s�t�l sokat
v�rok...
Csak nem fogom megmondani szeg�nyk�nek, hogy mindennek v�ge. Fel�ldoztak,
odadobtak. Ami f�jt, f�j�bb� tett�k, a s�runkat m�lyebbre �st�k. Ott van, kitett�k
a mi fej�nk f�l� is a hal�lkeresztet. Senki nem mozdul �rdek�nkben, �s Isten
hallgat. A r�di� bemondta, hogy �gy�nket lez�rt�k a k�l�gyminiszter urak. K�nny�
nekik. �k nem menek�ltek, �ld�z�ttek, bujdos�k, �hez�k, haz�tlanok. Nem �ket
sanyargatja a bossz� �s gy�l�let, nem �k �lnek b�rt�n�kben, �s nem az �
nyakb�s�g�ket m�rik a h�h�rok, nem �ket dob�lj�k �t a hat�rokon. F�lelem �s
retteg�s n�m�tja el az embereket, �s a jajsz�t hallatlann� teszik.
Utols� lelki rongyunkat is odaadtuk, �s most itt �llunk meztelen�l. �gy sz�delg�nk,
mintha a keresztf�nkr�l sz�kt�nk volna meg. Hi�ba temetj�k magunkat, test�nk
kib�vik az �sszet�rt �let, sz�tz�zott j�vend�k romjai al�l. A k�nyszer�
felt�mad�snak nagyobbak a k�njai, mint a hal�lnak. A f�ld pedig forog tov�bb but�n,
�rz�ketlen�l. Nem t�r�dik vele, hogy gyermekeinknek nem szabad szeretni�k sz�leiket
ny�ltan, mert n�vtelen veszedelmek fenyegetik, a feles�gnek ott kell hagynia
f�rj�t, rokonoknak, bar�toknak meg kell tagadniok az �ld�z�tteket. T�rv�nyen k�v�l
helyeztek sok milli� �rtatlan embert.
3ii
Sok minden v�ltozhatik, lehets�ges, de az ma bizonyoss� v�lt, hogy t�bb� nem
mehet�nk haza.
M�rv�nyarccal j�runk, mint akiknek nagy halottunk van, �s nem halljuk, mit
besz�lnek hozz�nk az emberek. A t�rt�nelmi ravatal is csak r�mlik, �s f�radt
n�z�s�nk belev�sz a gy�szgyerty�k f�ny�be. Megal�zottak �s tehetetlenek vagyunk.
Kopony�nk feh�r �s �res. Kim�rtotta agyunkat a hal�l. Semminek sincs t�bb� �rtelme.
Magunknak legkev�sb�.
Azt�n elindulunk �s haladunk a nagy gy�szmenetben. Vajon h�ny l�p�s m�g
Magyarorsz�g temet�je?...
�s mi�rt kell mindezt v�gigcsin�lnunk?...
Tulajdonk�ppen mi�rt is vagyunk a vil�gon?...
Azt�n egy ember j�n hozz�m. Komolyan �s titokzatosan. Nincs senki a szob�ban, m�gis
k�r�ln�z, �s suttogva k�rdezi meg:
- Akarsz kiv�ndorolni?
R�meredek.
- Kiv�ndorolni?
- Lehet�v� tudom tenni! M�g n�h�ny bar�tomat ki tudom juttatni!
- Hov�?
- Paraguayba vagy Argent�n�ba... �n ink�bb Argent�n�t aj�nlom, ahol nincs
tr�pusi l�z, sivatagi bolha, amit izz� t�vel kell kipiszk�lni a k�rm�k al�l,
mal�ria, m�rges k�gy�, mad�rp�k, mifene...
Egykedv�en hallgatom, hogyan teremtett�k meg az argent�nai kiv�ndorl�s lehet�s�g�t
�s felt�teleit. Egyel�re csak p�r sz�zunkr�l lehet sz�. Kapunk birtokot, k�t szoba
konyh�s h�zat, tehenet, hat ty�kot, gazdas�gi felszerel�st �s - hogy el ne feledjem
- pusk�t is, t�lt�nyekkel.
- �s megl�j�k a mindennapi pum�nkat! Mi?
- Azt is!... Lesz b�ven minden�nk. A h�s �t fontn�l kezd�dik. Kevesebbet le se
v�g a m�sz�ros... A napsz�312
mosok k�z�pszer� hotelben laknak, �s mind�ssze napi n�gy-�t �r�t dolgoznak.
M�r sz�rakoztat a naivs�ga, �s g�nyosan mondom:
- Term�szetesen az argentin mez�gazdas�g t�relmetlen�l v�rja a bujdos� t�zolt�-
f�parancsnokokat, ilyen magunkfajta, paragrafusl�b�, kiv�nhedt fejmunk�sokat,
akiknek az �lepe a sz�khez gy�kerezett, �s minden este poh�rba teszik a fogaikat, a
v�rnyom�st�l dupl�n l�tj�k az orrukat. Akik azt se tudj�k, hogy szak�ll�val felfel�
vagy lefel� kell-e �ltetni a hagym�t, de ett�l m�g lehet olyan paraszt, hogy
megbotlik a saj�t szavaiban... Tegy�k fel tov�bb�, hogy a gyan�tlan argentin
hat�s�gok beengedik ezt a sok er�tlen, hontalan csontv�zat, akik a saj�t nev�ket se
tudj�k megmondani spanyolul. Mihelyt meg�rkezt�nk, hi�nytalanul el�bb bevisznek az
orsz�g belsej�be, ahol ism�t �k�rszek�rre csomagolnak, �s n�gy-�t napig hurcolnak a
kijel�lt ter�letre. Egy lakatlan erdei tiszt�son, ami k�r�lbel�l annyira van Buenos
Airest�l, mint Berlin Konstantin�polyt�l, letesznek moty�s-t�l, a tehenet odak�tik
egy hickory-f�hoz, mely mindj�rt le is fekszik, mert piszkolni sem �rdemes az
aszott f�re, s otthagynak magadra, nem sz�lnak bele a pion�rmunk�dba. A t�bbi azt�n
az olyan edzett, kem�ny telepes dolga, mint te vagy �n... M�r els� este fogadunk a
marad�k p�nz�nkbe, hogy ki k�ti fel hamarabb mag�t az els� f�ra. Term�szetesen
min�l magasabbra, hogy a vadak el ne �rj�k...
- Sz�val t�ged ne �rjalak fel.
- De csak jegyezz a t�bbi mell�, mert ha csak egy �r�csk�t is �lek a
partrasz�ll�s ut�n, van valami, ami meg�ri!
- Mi az?
Majdnem feltasz�tom forr� homlokommal.
-A szabads�g!... Emberi l�t! Jog, t�rv�ny, igazs�g!
313
�let- �s vagyonbiztons�g! A h�zad a v�rad. Nem n�zik hitedet, sz�nedet, �s nem kell
�lland�an rettegned, elk�sz�lve lenned, hogy �jszaka kir�ngatnak �gyadb�l, �s
elhurcolnak ismeretlen helyre feh�r rabszolg�nak, vagy v�gleg elt�ntetnek, mert
bossz�b�l vagy irigys�gb�l feljelentettek, �s v�letlen�l nem vagy tagja a p�rtnak.
- Megyek b�rhov�, ahol nem kell att�l tartanom, hogy helyettem gyermekeimet
tart�ztatj�k le, �t�lik pusztul�sra. Nem b�nom, ha fa�gak k�zt kell is f�szket
raknom az �serd�kben, csak �ket tudjam biztons�gban!...
- Az adataimat akarod? �rjad csak, hogy maholnap hatvan�ves vagyok, gyomrom,
sz�vem rossz, sz�jam �res, tests�lyom csek�ly, de felnyurgultam g�rb�n, mintha a
sors k�nyv�be kandik�ln�k, kezemet a hal�l fogja... Olyan helyet keressetek ki
sz�momra a t�rk�pen, ahol nem kell sz�gyellnem magamat az�rt, ami otthon t�rt�nik.
- Hogy mondod?... Nem. Feles�gem nem j�n velem. � hazamegy, �s megpr�b�lja
ism�t �sszegy�jteni a csal�dot. Olyan n�m�n fog szenvedni, hogy se ember, se Isten
ne b�rjon ellen�llni... Haza fog menni, hogy vele is t�bb legyen a gy�szol�
asszonyok processzi�ja... Hogy � haljon meg mindannyiunk�rt, ha m�sk�ppen nem
lehet!
- Bizony, pajt�s! K�zel harminc�vi egy�ttl�t ut�n k�tfel� rep�l a k�t �reg
mad�r �j f�szket keresni...
- �n is sz�vesen menn�k, de j�l tudod, hogy kitett�k a hal�ljegyet a
homlokomra, mint annyi �rtatlan sz�zezernek. R�m is �l�lkodnak. Az �vek nem
enyh�tik, nap fel nem der�ti, im�ds�g meg nem tiszt�tja a hal�lmez�t. Nincs mire
v�rni.
- Itt sincs mire v�rni. Sok�ig m�r nem maradhatunk. P�nz�nk elfogyott, utols�
rongyainkat essz�k. Az �vek telnek, er�ink apadnak, lehet�s�geink fakulnak, az
elmulasztott id� nem t�r vissza.
314
- A hal�l ugyan m�r a kezemet fogja, de m�g egyet suhintok a kasz�val...
- Azt�n csak annyi helyet adjanak, hov� bef�rjen hat sz�l deszka k�z� szor�tott
testem. Ha f�ldet nem adnak, legal�bb g�dr�t adjanak, amit odahaza megtagadnak
azok, akik ellens�gek �s idegenek azon a f�ld�n!
- �rj ak�rmit, mert most m�r �gyis minden mindegy!
K�s�bb, hogy a lelkem kiss� talpra �ll, haragszom magamra, �s sz�gyellem a bels�
dezert�l�st, mintha �rul�st k�vettem volna el. Igyekszem feledni az eg�szet.
Titkolom, hogy mi t�rt�nt. M�sok szint�n titkol�znak el�ttem �s mire felocs�dok,
kider�l, hogy eg�sz kiv�ndorl�si l�z d�l a bujdos� magyarok k�zt. Felbolydult a
legs�t�tebb erdei falucska is, ahol csak f�r�szmalmok ugr�lnak a patakok f�l�tt.
Mindenki tud r�la. Rejtett �sszek�ttet�sek, ismer�s�k, bar�tok k�zvet�tik a dolgot.
T�lestek az emberek a bels� kr�zisen. M�r t�relmetlenek. Szeretn�k megkezdeni az
�letet. B�rhol. Az �nbizalom visszat�r. Emberek t�j�koz�d� k�rutakra indulnak, �s
h�rek, t�rt�netek j�rnak sz�jr�l sz�jra. �reg emberek k�ts�gbeesetten kapkodnak
f�h�z-f�hoz, mert �ll�t�lag hatvan �ven fel�l nem lehet kiv�ndorolni. Mondj�k, hogy
az els� csoport Genu�n �t el is indult. Titkos helyekr�l f�nyk�peket k�rnek. Minden
szem�lyr�l h�rmat. Megrohanj�k a f�nyk�p�szeket, �s m�regdr�g�n k�sz�lnek a
f�nyk�pek t�zezrei. Rettent� k�pek, mintha rend�rs�gi gy�jtem�nyb�l osztan�k sz�t,
ahol csak a bal f�l a fontos. Bet�r�versenyre val�k. Az is r�h�g rajtuk, aki
csin�lja. Dob�ljuk �rte a sz�zezreket. A mozgalom sz�lesedik. N�h�nyan spanyol
nyelvk�nyveket gy�rtanak. Olyanok, akik spanyolul sz�t se hallottak �let�kben.
Fekete pap�ron, fekete nyomd�sszal, fekete �ron. K�s�bb
315
m�g dr�g�bbak lesznek. Egyesek tudni v�lik, hogy a Vatik�n �ll a mozgalom m�g�tt,
�s k�l�n irod�ja van a Via... Ejnye, m�r elfeledtem, melyik Vi�n! A papok
term�szetesen k�r�mszakadt�ig tagadj�k, hogy �k m�r ezer holdat kaptak �s
rendh�zat. K�l�n magyar kol�ni�t visznek magukkal. Sz� se igaz az eg�szb�l, de
tess�k b�rmit
mondani, mi most mindent elhisz�nk!
Megk�nnyebb�lten �lmodozunk, tervezget�nk. Mindenki elk�pzeli a sors�t
Argent�n�ban. A tan�r gimn�ziumi igazgat� lesz, a bank-vez�rigazgat� term�szetesen
bank-vez�rigazgat� �s �gy tov�bb. Sz�ks�g van ott orvosra, post�sra, keresked�re,
kocsm�rosra, b�baasz-szonyra. K�s�bb k�pvisel�kre is. Mi n�h�nyan �r�k maradunk, �s
magunkkal vissz�k saj�tosan magyar m�v�szet�nket az erd�irt�shoz. Az ifjabbak
foly�irat-alap�t�son gondolkodnak s meg vannak botr�nkozva, mikor azt aj�nlom, hogy
jobb volna ehelyett hamisk�rty�z�st tanulni. A revolvert nem aj�nlom, mert ahhoz
ott jobban �rtenek. El�g, ha csak annyit mondunk odakinn, mint Albi az igazoltat�
amerikai katon�knak: �I am a Hung�ri�n Shakespeare!" - s �r�m�kben mindj�rt a
kebl�kre �lelnek. Sok mindent lehet egy ilyen mond�snak k�sz�nni.
Sz�val nincs semmi neh�zs�g, �s csak ki�rj�nk �j otthonunkba, �gy �lepen billentj�k
az els� grizzlit, melynek �rd�gi morg�sa �tj�r csontot, vel�t, hogy ideje se lesz
visszan�zni.
- Mit mondasz? Hogy Franciaorsz�g is k�szs�ggel felaj�nl �tven katasztr�lis holdat
Bretagne-ban, vagy m�s ilyen idegpihentet� helyen? Nem, bar�tom! Nekem m�r
316
el�g volt Eur�p�b�l! Jobb lesz a pamp�kon l�h�tr�l csillag ut�n igazodni.
Atombomb�t ennek a keshedt f�ldr�sznek!
Maga term�szetesen hazamegy, asszonyom �s majd ut�nam j�n, ha kem�nyen megharcoltam
a vadonnal, �s berendeztem t�bb ezer holdas farmomat, k�l�n uszod�val a cowboyok
r�sz�re, mialatt hatezer tehenem b�k�sen legel a pamp�kon, hogy ne kelljen egy kis
Butterschmalz�rt a szomsz�dba menn�nk, �s akkor eszik borj�ves�st, mikor tetszik,
ha m�r megunta a flaming�t.
Por todos los Santos! Az lesz az �let, se?ora!
317
�TVEN�T�DIK FEJEZET
Alig vagyunk t�l egyik izgalmon, m�s esem�ny
kavar fel. �lland� bels� f�ldreng�sben vagyunk,
mindent m�sk�pp l�tunk, mint a nyugodt k�rben �l� emberek, �s r�gjuk, puszt�tjuk
magunkat folytonosan. Szalad a tan�r a h�rrel, hogy szeretetcsomag �rkezett.
Tizenhat embernek �t kil�. Az els� �let�nkben. A vil�g szerencs�s r�szein j�
emberek n�ha megfeledkeznek magukr�l, �s nek�nk is juttatnak n�h�ny n�lk�l�zhet�
dolgot. Szemkisz�r�sb�l. K�stol�b�l. Hogy fogalma legyen annak a sok, nyavaly�s
�hez�nek, hogyan �lnek oda�t, akik nem a fekete ujjukat szopj�k sov�nyra, m�g
�tl�tsz�kk� lesznek, mint a lev�ltet�. Megcsikordul az ember foga, ha meg kell
t�lteni azt a n�h�ny m�ter �res belet. Nemcsak az �hez� test, az �hez� l�lek is
megeszi �nmag�t �s fert�z, szennyez maga k�r�l. �llati szintre k�nyszer�l, mely
maga k�r�l a f�ldet szagolja. K�zd�nk ellene, tartjuk magunkat,'ameddig lehet, de
az �res emberb�l v�g�l kihull a hit, kult�ra, becsv�gy, minden �rt�k. Marad az
el�gedetlens�g, fojtott l�zad�s, keser�s�g �s indulathalmaz. Azt�n ez a lelki
magass�gm�r� az utols� szuszig. Egy�nk, hogy legy�nk! V�g�l jogod van felfordulni,
ez azonban nem sz�m�t bele a j�v�t�telbe.
Sz�val d�lut�n n�gykor sz�tosztjuk a szeretetcsomagot. Minden �rz�k�nkkel ebben a
gondolatban �l�nk. A kiv�ndorl�st elf�jta a sz�l.
Akik k�ldik, nem is sejtik, milyen �rat fizet�nk a szeretetcsomagok�rt. Az egy�gy�
adakoz�, olvasv�n a
318
megr�z� h�rad�sokat az eur�pai �letr�l, a sok milli�, minden�t vesztett hontalan,
nyomorult sors�r�l, csak az ijeszt�, rongyos csontv�zt�meget l�tja maga el�tt, az
er�tlen, sz�delg� gyermekek sz�zezreit, akikb�l mind�ssze a fagyt�l p�rk�lt
�tl�tsz� f�lecske maradt; a szem�tben kapirg�l� evaku�lt anyaj�rc�ket, f�lbolondd�
t�prengett, v�dtelen �regeket, az od�kba zs�folt torz, ferde, beteg emberszemetet.
Megd�bben �s adakozik. M�sik az�rt ad, mert �gy �rja el� J�zus. A harmadik, hogy
ler�zza mag�r�l a j�t�konys�gi k�reget�ket. N�melyik divatb�l. Int�zm�nyesen,
politik�b�l �s �zleti �rz�kkel. Adok, hogy majd sokszorosan visszafizethesd.
Egyik�k se gondol tal�n a lelki uzsor�ra, amely leal�z, �s kik�nyszer�ti a
Miaty�nkot �rt�k, de csak a magunkfajta intelligens, szer�ny �hez�kb�l, akik fel� a
kutya se billenti a fark�t. Akikhez �venk�nt ha t�ved egy-egy �szt�v�r csomagocska.
Akik m�g emberi m�lt�s�guk �s �n�rzet�k v�gs� marad�k�t fizetik �rte, �s s�t�ten
gondolnak r�, hogy �oda�t" k�l�n vonaton mehetnek a koldusok kongresszusra. Akik
nem �rnek t�z doll�rt senkinek.
Az egy�gy� adakoz� nem tudja, hogy nem minden �hez� egyforma. Vannak bar�ti �s volt
ellens�g, �exini-mici"-�hez�k. Megk�l�nb�ztetett elhurcoltak, fajilag kiv�telesek,
akiket minden f�ldi j�val t�mnek, fityul�s n�met l�nyok szolg�lnak ki, finom
cigaretta �ll ki a sz�jukb�l, �s adom�nyvalut�k duzzadnak a zseb�kben, �s csak
unalomb�l feket�znek. Akiket nem �rint, hogy n�ha vagyonok t�nnek el j�t�tem�ny-
gazemberek kez�n. �s itt vagyunk mi, becs�letesen korg� has�ak, akikkel m�g nem
ratifik�lt�k a b�k�t, akik m�r felfalt�k a csizm�jukat, ruh�jukat, ing�ket, �s
mindennap kih�znak valamit a v�grendelet�kb�l.
Az egy�gy� adakoz� nem sejti, milyen izgatottan k�319
sz�l�dik a feles�gem a tizenhat embernek �t kil�ra, ami�rt ketten mentek Passauba,
hogy �rintetlen maradjon a becs�let�k. S�t�t kamr�k f�st�s �s alacsony gerend�i
k�z�tt csak az �rny�kom n�zi az indulatokt�l f�radt asszony izgalm�t �s siet�s�t,
az arc�ra ki�lt �r�mfoltot.
- Mi�rt nem k�sz�l�dik? - t�mad r�m.
- �n nem megyek!
- De csak j�jj�n! T�bb szem t�bbet l�t.
- J�, akkor megyek.
K�v�ncsi vagyok a t�bbire is. Hogyan fogadj�k az alamizsn�t. Ezek az urak mind
munk�val szerezt�k a kenyeret, el�halad�st, a t�rsadalmi megbecs�l�st, rangot,
fokozatot, ahonnan a sors leszak�totta �ket. Az emberi �rt�k �s l�nyeg ma is
ugyanaz benn�k.
Az �kos�k szob�j�ban j�v�nk �ssze, mert az a legnagyobb. � a h�zigazda m�g� menti
�nmag�t. Lajos f�lre-�l. �nmag�t menti. A sz�j�t is kem�nyen �sszefogja, hogy ki ne
t�rj�n a gondolata. Van, aki sz�gyelli r�n�zni is az asztalon hever� csomagra.
Hi�ba szem�lytelen. Mindenki m�sr�l besz�l, de mindenkiben ott ugat a val�s�g: H�t
ide jutottunk?... M�g az asszonyok is s�padtabbak. Csak az egyetlen gyermek mered
r� �szint�n, v�gyakozva, kis k�pzelet�vel bontogatva a csomagot, hogy vajon mi
lehet benne?
Dr�ma ez, amit j�tszunk. K�nz� fesz�lts�ge �tvonaglik rajtam.
Vajon ki lesz az els�, aki meg meri �rinteni? Most m�g, mintha szennyezne, t�vol
tartjuk magunkat t�le, ha nem is besz�l�nk r�la. M�g tudjuk, mit kell adnunk �rte.
J� volna nem lenni itt.
Azt�n ezen is t�ltessz�k magunkat.
- Kezdj�nk hozz�! - mondja az egyik asszony.
�reg Pali r�sz�nja mag�t, �s kibontja a csomagot.
320
- Paszuly, cukor, cigaretta, kaka� - sorolja.
A v�gy lassan hatalm�ba ker�ti a t�bbit is. Nincs mi�rt szem�rmeskedni. Ha ez
megal�ztat�s, tegy�k a t�bbihez. F�rfiasan �s �szint�n. Mi�rt sz�gyelleni, hogy ez
a n�h�ny morzsa is kell, r� vagyunk szorulva. A gyomor a l�ttukra felmordul
�r�m�ben. Belepirul az ember, de egym�s ut�n verj�k a hidat magunkban a p�r
babszemhez. Lelkileg am�gy is arcul �t�ttek, h�t vegy�k el.
A sz�talan r�gott keser�s�g rajtam se seg�t. Szam�rs�g dicsf�nyt er�ltetni a fejem
k�r�l. T�rsaimat s�rten�m vele, ha nem k�vetn�m �ket az �jabb m�lys�gbe.
Csak Lajos nem mozdul, de minden sov�ny izma fesz�lt, mintha l�thatatlan
ellenf�llel birk�zn�k.
- Csin�lj�tok! Nekem mindegy.
El�sz�r elszemelj�k a paszulyt, �s lassan ki�tk�zik bel�l�nk az ember. Mindenki a
nagyobb szemet igyekszik elhal�szni. M�g uralkodunk magunkon, de az indulat m�r
kavarog benn�nk. A d�h kezd fojtogatni, �s v�ltogatjuk a sz�n�nket, ha p�r szemmel
t�bb jut valamelyiknek.
A cukor, cigarett�n�l m�r harcra k�szen hajlunk az asztal f�l�. Ezek m�r
vil�g�rt�kek, �s f�lre a nagylelk�s�ggel!
Pillanatokig tart a m�velet, m�gis f�radtak vagyunk a v�g�n. Kimer�ltek, keser�ek.
Ha tudn�k az adakoz�k!
K�l�nben az isten... �ket! Az � kez�kben van a falat, �s mi vagyunk az �hes kuty�k,
akik s�v�r szemekkel, ny�lazva lesik, hogy leejts�k sz�munkra. Akaratlanul is
megal�znak. Soha senkit�l ingyen el nem fogadtam �s most... �r�k �letemben �rezni
fogom a lek�telezetts�get. Elt�r�lhetetlen jegyet nyom bel�m. T�megeltartott
lettem. Kiszolg�ltatott �s megb�lyegzett, mintha f�lmaroknyi eledel�rt eladtam
volna magamat. Ezen nem seg�t
321
a n�vtelens�g se. Cudar nagy �rat fizett�nk. Egym�s szem�be is alig mer�nk n�zni.
Menj�nk m�r, asszony, �s soha t�bbet!...
Napokig viaskodom magammal, m�g valahogy t�lteszem magamat a k�nz�
�szeretetadom�ny"-on, a haskor-g�s s�t�t indulathalmaz�n. Hogy nemcsak n�h�ny m�ter
�res b�l az ember, ha a sz�j�n �t meg is fert�zi mag�t.
Szemeim �getnek, a r�g�izmok kem�nyen ki�lnek sorvadt arcomon a m�ly bar�zd�k
k�z�l, a sz�l f�j le l�baimr�l, olyan gyenge vagyok, de neki tudn�k menni a
vil�gnak. M�gis r�fenem p�r megl�dult fogamat az eledelre, mikor az asszony
kedvesen el�m teszi. �nyem moh�, orrlyukaim t�gulnak, mikor a csokol�d� nemes �ze
sz�tfolyik a nyelvemen.
- Milyen r�gen ettem! - s�hajt az asszony.
Hallgatok, de testem forr�, hervadt sz�jam remeg, kezeim nehezek �s nem tudom,
hogyan viselkedjem, mikor feles�gem a maga r�sz�t is �t akarja lopni a t�ny�romra.
Ha ez volt a c�lod, h�t most gy�ny�rk�dhetsz benn�nk, �risten!
Er�szakkal felt�pem magam a sz�kr�l, �s indulatosan kimegyek a szob�csk�b�l a
s�t�tbe, a szabadba.
Az asszony elk�pedve n�z ut�nam:
- Mag�t megint mi lelte?
Mikor visszat�rek, �r�mt�l fellobbanva fogad.
- K�pzelje! - �s mutatja az asztalon hever�, izgatottan kibontott Csomagot.
- Mi ez?
- Most hozta a post�s.
- Igen, igen, de ki k�ldte?
322
- Valaki Londonb�l.
N�zem a felad�t. Ismeretlen n�i n�v. Hi�ba kutatom eml�kezetemet, nem ismerem.
Kinek, mi�rt juthattam esz�be?
- N�zze! - �rvendezik az asszony. - Vaj, kaka�, tea, kockacukor... Ebben a
dobozban mi lehet?
- Bacon, szalonna - olvasom a konzervdoboz f�del�r�l.
- Ezt eltessz�k v�gsz�ks�g eset�re.
- Holnap visszak�ld�m az eg�szet! - mondom s�t�ten.
-Megbolondult? Hiszen...
Hirtelen r�m n�z �s meg�rti, mi�rt akarom visszak�ldeni a csomagot. Elfeh�redik,
lehervad, kih�l �s elszomorodik.
- Tal�n jobb is... - rebegi.
Csend. A csomag az asztalon. Fel-al� s�t�lok, �s megl�tom a levelet.
- Hjah! - pillant oda az asszony is. - Most j�tt. Meg is feledkeztem r�la.
A felad� ugyanaz. Felt�pem, �s belemeredek:
�T�z �vvel ezel�tt j�ttem f�rjhez Londonba, �s kedves h�g�nak voltam tan�tv�nya,
aki a legsz�rny�bb helyzetben, a f�ldv�ri harcok idej�n mag�nos, �reg �desany�mat
p�rtfog�s�ba vette..."
Tapintatosan k�r, hogy ne �rtsem f�lre a csomagot. Meleg �s k�zvetlen az �r�sa,
mintha gyermekem volna. Ugy seg�t, hogy ne f�jjon, �s ne v�ljon keser�v� a sz�nkban
a falat. Elejtett szavaib�l l�tszik, hogy nem a f�l�slegb�l k�ldi, hanem saj�t
�lelmiszerjegyeib�l takar�kos-kodta �ssze. Nem ismerem arc�t, szem�t, szav�t, de
emberi f�nyess�g �rad bel�le. �Jol�nka" - pr�b�lgatom a nev�t. Ugyanazt a szent
t�zet ny�jtja �t, mely a s�lyos f�ldv�ri harcok, t�z �s puszt�t�s rettenet�ben
gy�lt a h�gom sz�v�ben, mikor megfogta a kez�t egy gyenge, �reg
323
asszonynak, �s egym�shoz b�jva reszkettek a k�vetkez� perct�l. Minden�k a h�bor�
martal�k�v� lett, de ami�rt �rdemes �lni, azt megmentett�k, �s ez a mennyei t�z
megmaradt volna akkor is, ha az �let �r�kre kialszik benn�k, �s a tankok v�res
s�rr� taposs�k �ket. Most ott �g a Mrs. Jol�nka lelk�ben Londonban, aki elk�ldte
nek�nk is keny�r �s bet� alakj�ban, hogy megtisztuljunk a keser�s�gt�l, a vil�g
romjain d�gl�d� kutya k�njait�l, �s �jra higgyek az emberben.
Meghatva n�zz�k egym�st feles�gemmel. Megb�k�lten, sz�tlanul, lihegve t�mj�k
magunkba a leveg�t.
- Az �r asztala titka - ny�g�m. - Az ostya esete...
Az asszony v�lasz n�lk�l felugrik, �s hirtelen �sszekapkodja a csomagot, mert
valaki hozz�nk j�n, �s mi�rt szennyezze be irigys�ggel ezt a p�r meleg pillanatot,
mely v�gre nek�nk is megadatott.
324
NEGYVENHATODIK FEJEZET
B�lmos. Magyar lapokat hozott. K�z alatt kapta � is.
Tisztess�gb�l diskur�lunk vele, �s marasztaljuk is, de magunkban alig v�rjuk, hogy
elmenjen �s moh�n, bet��hesen r�vethess�k magunkat az �js�gokra. F�l szem�nk �gy is
rajta van.
Mire B�lmost kikalauzolom az ajt�n, az asszony m�r a b�csi �Film" k�pes riportj�t
lobogtatja fel�m:
- N�zze, hogy �lnek Pesten!
Ingerl� felv�telek a magyar f�v�rosr�l cig�nnyal, borral, pezsg�vel, kavi�rral,
r�kguly�sev�kkel. Rottiserie de la Reine P�danque Buda egyik romutc�j�ban, hacienda
st�lusban, egzotikus n�v�nyek �rny�k�ban. Hollywoodi d�szletek, florenci ill�zi�k.
Ez�st, porcel�n, frakk. �Stadt der Liebe und des Lebens." - �Shoping in der V�ci
utca." H�romezer forint egy est�lyi ruha. Finom francia illatok, pomp�s
cigarettaf�st �szik el az orrom el�tt. R�zsaf�b�l van a cig�ny von�ja, �s beh�zeleg
a fiatal s�ber f�l�be, aki most k�sz�ti el� mag�nak a sz�p �gyv�dn�t, akinek az ura
hadifogs�gban van.
N�m�n eltolom magamt�l a lapot, a �tracht"-ot, a �Pracht"-ot, a 3800 szalont, a
�Kis L�dl�b Kir�lyn�"-t. Feles�gem is hallgat. �jszaka van �s csend. A szomsz�d
ist�ll�t v�kony fal v�lasztja el a kamr�t�l, melyben lakunk, �s hallatszik, hogy
lecsattan a teh�n �r�l�ke.
Belelapozok a m�sik �js�gba, �s n�h�ny sor ut�n elfeh�redem. Cicoma n�lk�l,
egyszer� �r�s. Meztelen �s megr�z�. A ki�ld�z�tt felvid�ki magyarok sors�r�l �r. Az
325
asszony mellettem a megtestes�lt r�m�let �s sorvadva, hideget izzadva olvassa
fennhangon.
�...Ablakunkb�l, ahonn�t a Bazilik�t is olyan sz�pen l�tjuk, nap nap ut�n szem�nkbe
�t�dik a borzalmas l�tv�ny: hontalan, ki�z�tt magyarok sz�zai. �jszaka s�t�tj�ben,
hajnali k�dben kis cs�nakokat, tekn�ket l�tunk, rajtuk �si otthonukb�l apr�
csomagokkal sz�kd�s� magyarokat. Ki csak gyermek�t tudja menteni egy kis
tariszny�val, a m�sik k�t-h�rom batyut is fel tudott rakni, mely k�zben teljesen
el�zik.
Akadnak hajmereszt� pr�b�lkoz�sok.
Tegnap hajnalban, mikor mis�re ment�nk, egy �sz� ajt�t l�ttunk, amelyre deszk�kat
szereltek r�. Azon hozta valaki kisgyermek�t, csirk�j�t, egy sz�k�t, k�t zs�k
holmij�t. K�pzelhet�, a j�ghideg v�zben - mely a r�seken m�r sziv�rgott milyen
�llapotban �rkeznek �t, ha egy�ltal�n meg�rkeznek.
Mert a Duna csak szedi, szedi �ldozatait. A tekn� labilis, az ajt� a hull�mver�sben
k�nnyen kett�t�rik, a folyam tele van �sz� far�nkkel, a fels�bb szakaszokon
haj�roncsokkal is. Az �r is elragadja a korm�nyozhatatlan j�rm�veket, a gyermek��rt
agg�d� apa, aki t�n �let�ben sohasem evezett, a kis alkotm�ny terel�s�ben is
megzavarodik. Nekiv�g�dnak a parti f�knak, �gy zuhannak vissza az �rba. �jszaka
sokszor vel�tr�z� sikolt�sok hallatszanak. Tudjuk, hogy ilyenkor egy-egy menek�l�
testv�r�nk veszett oda. Fel�lt�z�tt, rongyaikat g�rcs�sen markol� hull�kat vet ki a
v�z folyton. Felvid�ki magyarok, akik a h�bor� befejez�se ut�n egy �s h�romnegyed
�vvel �hazatelep�ltek�.
A ment�k is, a lakoss�g is, majdnem minden Duna menti faluban egym�s ut�n szedi
�ssze a csuromvizesen, f�lig megfagyva, al�ltan partot �r� telepeseket. Az
esztergomi k�rh�z tele van vel�k. J� r�sz�k t�d�gyullad�s326
ban fekszik, �s �rdekes, hogy legink�bb �regek �s gyermekek. Hogy a fiatalok hov�
t�ntek, azt a j� isten tudja..."
Tudjuk mi is. Megsz�mozva, lelakatolt vagonokban, keny�ren �s v�zen vagy an�lk�l
hurcolt�k �ket k�nyszermunk�ra primit�v b�ny�kba, ahol t�rdig v�zben, sz�k
lyukakban g�rnyedezve v�gj�k a szenet, szikl�t kialudt szemekkel. Csontra
sov�nyodott, s�rga �rnyak, akik saj�t test�k viz�ben f�r�dve, csapzottan marj�k a
szikl�t �s h�tuk m�g�tt a hal�l... M�s r�sz�k �serd�kben d�nti a f�t, sz�delegve az
er�tlens�gt�l, �vig �r� h�ban hurcolva magukat rongyaikban �hesen, �llati
lass�s�ggal, bes�t�tedett agyakkal. �k azok, akik halottaikat az �gy al� rejtegetik
a fabarakkok szenny�ben, m�g a feloszl�s d�gletes szag�t el b�rj�k viselni, hogy a
csek�ly �teladagot ut�nuk is felvehess�k, �s v�g�l rongyaik f�l�tt �sszevicsorogva,
a testeket kiteszik meztelen�l a h�ra, a barakk el�, ahol h�napokig fekszenek
temetetlen�l d�gev� madarak, �llatok pr�d�jak�nt. Ami megmarad bel�l�k, tavasszal
majd elkaparj�k. A kult�ra pedig fel�l a hullakalangya tetej�re, �s fenek�t mutatja
a vil�gnak.
�Ugyanakkor a csehszlov�k bizotts�g, mely itt sz�kel Piv��kn�l, nem mer napvil�gra
menni" - olvassa feles�gem diderg� hangon.
- Hagyja m�r! - ki�ltok r�, hogy ne k�nozza tov�bb �nmag�t, hiszen eg�sz teste
reszket, de nem lehet kit�pni kez�b�l a lapot, annyira belemerevedett.
- Ide n�zzen! - m�rgezi tov�bb mag�t. - Magyarok az idegenl�gi�ban.
- Ismerem a sorsukat! - legyintek, mert tudom, hogy sok ezer magyar v�re
hullott el Kambodzsa �s Hanoi dzsungel�ben. A n�metorsz�gi fogolyt�borokb�l, az
ausztriai francia z�n�b�l eg�sz magyar ezredek jelentkeztek tisztest�l,
altisztest�l a l�gi�ba, mert sem az �hez�st, sem a tan�cstalan j�v� s�ly�t nem
b�rt�k tov�bb.
327
Otthon pedig b�rt�n, szenved�s, elhurcol�s v�rt r�juk. Egyed�l Ki�ib�l 8500 honv�d
l�pett be �nk�nt a l�gi�ba, �s mi lett vel�k?...
H�t ez a fi� megmondja:
�Haipongt�l Kambodzs�ig ezt �nekli ezer �s ezer magyar l�gi�s: - �Ne s�rj, ne s�rj,
�desany�m!� - s Kambodzs�t�l a Wang Poig a �huj, huj, hajr�!� d�rd�l fel a
szuronyos roham el�tt, mert ott nem �gy harcolnak, mint Eur�p�ban, hanem m�g
szuronnyal, matrakkal, foggal meg roham�s�val. A hal�loz�s ar�nysz�ma hatvan
sz�zal�k, ami fel�lm�lja az orosz-jap�n h�bor� vesztes�gar�ny�t. Sebes�lt nincs a
l�gi�ban, csak rokkant vagy halott... Akadt tizenhat esztend�s l�gi�s k�pl�r, volt
levente, aki haldokolva, sebes�lt t�rs�nak gy�nt meg fennhangon s t�rsa, aki Isten
nev�ben megbocs�totta b�neit, harminc m�sodperc m�lva szint�n halott volt..."
Sz�ntelen minden jelz�. T�rdeim egym�shoz ver�dnek. Ez a gy�n�s! Megrend�t�,
groteszk, val�sz�n�tlen �s m�gis m�ly, igaz, isteni agy sz�l�tte. Olyan nagy, hogy
be lehetne ter�teni vele az eget. Alig b�rom �ttekinteni megr�z� sz�ps�g�t �s
fens�g�t. Elbor�t, �s az �gyba menek�l�k el�le. Nem kell! Vigy�tek el! El�g volt!
Mit akartok m�g?
Fak�n �s �rdesen r�sz�lok feles�gemre, hogy hagyja m�r, �s mi az �rd�gnek kellett
idehozni ezeket az �js�gokat, nem el�g a magunk baja; de az asszony se l�t, se
hall. Hirtelen k�t karj�ra borulva szepegni kezd.
- Mi az m�r megint?
- Szeg�ny gyermek! - emeli r�m vizes arc�t, �s �tny�jtja a m�sik magyar fi�
h�rad�s�t Go�b�l, az indiai portug�l gy�rmatr�l. Az �z�tt, elhagyott magyar panasza
minden szava.
�Nincs egyetlen hazai ismer�s�m, egyetlenegy magyar k�nyvem. Olyan rettent�en megn�
itt az emberben a
328
mag�nyoss�g �rz�se, hogy azt is boldog korszaknak l�tja, amikor a menek�l�s elej�n
gyalog, rem�nytelen�l csavargott It�li�ban, mikor egy t�l leves, egy poh�r tej volt
a legnagyobb �r�me, p�lyaudvarokon aludt, tet�ket fogdosott a ruh�j�ban, mert akkor
m�g legal�bb k�zel volt a haz�j�hoz �s voltak m�g bar�tai... N�ha t�k�rbe n�zek.
Egy v�r�sre �gett, fekete szem�veges, feh�r parafa sisakos fick� n�z r�m mez�tl�b,
khakinadr�gban. Teljesen elvadultan minden eur�pai �letform�t�l. Bennsz�l�tt m�don
�lek, bennsz�l�tt �teleket eszem, bennsz�l�tt nyelvet besz�lek."
- Ez a fi� m�g szerencs�s - mondom, hogy kiragadjam az asszonyt a szenved�s
b�v�let�b�l �s hidegen, szakszer�en magyar�zom, hogy ezek csak apr� r�szletek.
-Tulajdonk�ppen a huszadik sz�zad nagy n�pv�ndorl�s�r�l van sz�, amely t�zezer
g�r�ggel kezd�d�tt tizenh�romban, akik a Balk�n-h�bor� ut�n Maced�ni�b�l...
- Nem �rdekelnek a maga hideg sz�mai! - sz�rja bel�m a szemeit az asszony. -
Engem csak az �rdekel, hogy szerencs�tlen n�k, any�k, �rtatlan gyermekek,
tehetetlen �regek milli�i, elvesz�tve haz�t, otthont, mindent...
- Harmincmilli� embernek ez ma a sorsa.
- Szent Isten! Harmincmilli� �hez�, v�rez�, szenved�, t�nkretett embersors!...
Mindegy, hogy milyen n�pek, mert k�nny k�nny, ak�rkinek a szem�b�l esik ki. Minden
test egyform�n f�j, az �hs�g egyform�n gy�t�r, a haz�tlans�g mindenkinek
haz�tlans�g, a koldusbot koldusbot minden k�zben, s a gyermek gyermek minden�tt.
Egyszerre a szava elhalkul, szemei el�re �vegesednek, �s szaggatottan leheli:
- Harmincmilli� embert ki�zni esztelen�l, kit�ve �hs�gnek, betegs�geknek,
epid�mi�knak, j�v�tlens�gnek, lass� megsemmis�l�snek, lelki s�t�ts�gnek, k�v�l-
bel�l �sszegy�t�rten a semmibe tasz�tani!... �tsz�len h�329
ny�dnak a szennyben, tet�kkel harcolva, sov�nyan �s s�rg�n, a leveg�t is
megfert�zve maguk k�r�l, vagy barakkokba zs�foltan civ�dva, egym�sra acsarkodva,
le-z�llve, s�t�t v�gyak �s indulatok �r�k�s ingere alatt zavart idegekkel.
Megb�lyegzettek, akiket az eg�szs�ges ember f�lve elker�l, mintha �rezn�, hogy a
szenved�s a legborzaszt�bb fegyver, amely ellen nincs v�dekez�s... Mi lesz, ha
mindez egyszerre felszabadul? Gondoltak-e arra, akik mindezt okozt�k? Elb�rj�k-e
�zni lelkiismeret�kb�l ezeknek az embermilli�knak sors�t?... F�ljenek, m�g j�v� nem
tett�k, vagy m�g az utols� nyomorult f�l�tt is ki nem mondta a pap az �ment!
- Ez �gy van! - mondom. - Az �rtatlanok jaj�t nem lehet lemosni.
H�romsz�znyolcvanmilli� eur�pai emberb�l sz�znegyvenmilli� �ppen csak hogy teng-
leng a l�b�n. Vigy�zz, vil�g, mert r�d lehelem a hal�lt, �s a b�n�s nincs
biztons�gban a f�ld alatt se. N�lunk otthon Erd�lyben ki�stak egy embert a s�rb�l,
�s �res kopony�j�ba l�ttek hal�la ut�n t�z �vvel. Utaztam egy rokkanttal, aki
halottak napj�n koszor�t vitt saj�t l�bai s�rj�ra... V�gzetes lesz egykor az
emberis�gnek, hogy minden pillanatban k�nytelenek vagyunk magunkkal foglalkozni,
t�pel�dni, l�ncot r�gni... Egyel�re j�v�tlens�g�nk a t�kr�nk, �s hi�ba ny�vog
benn�nk a rem�nys�g.
F�radtan les�tj�k szemeinket, �s n�zz�k a szeretetcsomagot az asztalon.
- Egy�k! - jut esz�be az asszonynak, hogy ma m�g nem is vacsor�ztunk.
T�r�k egy falatot, �s r�gom-r�gom, arcomra ki�lt cs�nya csontokkal.
Vajon Krisztusnak hogy �zlett az utols� vacsora abban a tudatban, hogy az utols�?
Mert nekem nem �zlik. El�m hozhatn�k a vil�g minden �z�t �s t�pl�l�k�t, rajtam m�r
nem fog. Csak tov�bb pusztulok. Nem el�g a gyomor.
Valami egy�b is kell, ami v�rr�, �lett�, c�ll� tegye bennem. Hirtelen a pesti
cig�nyra, �jszak�ra gondolok, a r�kguly�sra, �s kifordul az �tel a sz�mb�l.
- Oltsa el a l�mp�t! - mondom a feles�gemnek, �s megv�rom, m�g � is elcsendesedik.
Kimer�lten �s�tok, �s igyekszem elaludni, de alig mer�l el a pesti cig�ny a
m�lys�gben, �jra az indiai dzsungelt l�tom, a parafa sisakos magyar fi� v�v�d�sait.
Azt�n a polg�rmester vonul el el�ttem a l�gerben horpadt v�d�rrel, sz�rtelen
sepr�vel v�c�t takar�tani, majd a l�gi�s gyermek gy�n�s�t hallom �jra, aki saj�t
v�r�be �lt�zteti vallom�s�t haldokl� t�rs�nak.
Meg se nyugszik a sz�raz f� f�l�tt�k, amibe a holttestek belezuhantak, ism�t a
Dun�n vagyok, a leszak�tott ajt�n menek�l� magyarok k�zt. Vel�k gy�tr�d�m,
rettegek. Az �zott gyermekkel didergek a metsz�, szeles �jszak�ban a haragos folyam
f�l�tt, �s n�zem az any�t, aki k�rmeivel kapaszkodik az ing� deszkat�bl�n a r�
locsog� v�zt�l dermedten, ur�t is f�ltve, aki b�tyk�s kar�val igazgatja a
l�lekveszt�t, mintha minden pillanatban a hal�l tork�ba ny�lk�lna vele �s s�t�ten
m�regeti mag�ban, meddig tart ki az ereje. A gy�r holdvil�gban �gy ingadozik a v�z
h�t�n, mintha r�szeg volna, �s szorongva hallgatja a folyam balj�s morg�s�t,
figyeli az al�ja cs�sz� �rv�nyek veszedelmeit. K�t l�p�s az �lete az ajt�n, �s
egyetlen �gyetlen mozdulattal v�ge mindennek, pedig sohasem szerette, f�ltette
ennyire kis csal�dj�t. Valahol kih�nyja �ket is a v�z sz�rke, puffadt hasakkal,
tincsekbe ragadt hajjal �s tippadt, s�kos lesz a b�r�k...
A Duna pedig tov�bb sz�rcs�li saj�t viz�t �s olyan sz�les, hogy a s�t�tben l�tni se
lehet partjait, ahol a f�k l�b�r�l szaggatja a f�ldet.
N�ha bizonytalan f�nyecske imbolyog el� a messzes�gben pisl�kolva. H�z lehet ott,
ahol �rt�k virrasztanak
331
a folytonos figyel�st�l z�g� f�lekkel, zsibbadtan, de lehet, hogy ellens�g lesi a
habokat, hogy a menek�l�ket k�zre ker�tse.
Csend legyen, gyermekek!
Hol j�rhatunk? Vajon az m�r Magyarorsz�g? Vajon nem volna-e jobb az ajt� sz�l�re
l�pni, �s felbillenteni az eg�szet, hogy egyszerre v�ge legyen mindennek?...
Ha meg�rkez�nk is csoda �r�n valahov�, vajon hov�, mire jutunk? Azt az od�t, amely
�ket befogadja, nem fogj�k elnevezni az Anatole Franc� novell�j�r�l, mint a �Kis
L�dl�b Kir�lyn�"-t. Az ilyen kicsi, egym�sba b�jt magyar �letecsk�knek nem
foglalnak sz�ll�st az Eszter-h�zy-palot�ban, eml�ket sem emelnek nekik a
Gell�rthegy tetej�n, ha h�n�rokba keveredett, halk�stolgatta hull�jukat kiveti a
v�z.
Egyel�re egyed�l, csak magukra hagyottan ingadoznak az �let-hal�l veszedelmes
m�rleg�n �s sem Mad�ch Luciferje, sem a Faust Mefiszt�ja nem m�rtja �rt�k be a
szak�ll�t. Legfeljebb J�zus t�rja fel�j�k f�nyl� karjait, mert � el�szeretettel
gy�jti az ilyen emberszemetet: �Ne f�ljetek! �n vagyok!"
�n nem b�rok elszakadni t�l�k, ha akarn�k se. A Duna �s k�z�s sors �sszez�rt
benn�nket. Szimb�lumm� lesznek vel�k egy�tt, �s a retteg�s im�ds�g�t vel�k egy�tt
sz�rom a habokba.
- Add ide, testv�r, azt az evez�t! - mondom hangosan, mert l�tom, hogy az ember
az er�tlens�gt�l ejti ki a kez�b�l, de az ember nem meri r�m b�zni.
- Nem beteg maga? - sz�l �t az asszony a m�sik �gyb�l. - Mif�le evez�r�l
besz�l?
Nem merek sz�lni, csak tov�bb didergek a rossz takar� alatt.
A teh�n a szomsz�dban m�sodszor is leejti �r�l�k�t.
332
�TVENKILENCEDIK FEJEZET
Reggel gy�tr�ttebben �bredek, mint mikor lefek�dtem. Az asszony komolyan agg�dik
�rtem, de magam is tudom, hogy ennek nem lesz j� v�ge. Maholnap �n is fel�v�lt�k
�jszak�nk�nt, �s a hajamat t�pem, mint a n�k a t�borokban, vagy megyek az utat
n�zve lapos l�p�sekkel, �s ism�tlem sz�jf�rad�sig: �J� az Isten! J� az Isten! J� az
Isten!" Eg�sz N�metorsz�g egy nagy Getsem�ne-kert. Aki nem alhatik, az szenved.
Al�let, b�rt�npszich�zis. Mindennap r�videbbre bogozzuk a beleinket. Egym�st
puszt�tja test �s l�lek. �lland� fesz�lts�g, �rz�kenys�g �s rigolya. T�bb benn�nk
az indulat, mint az er�. J�t�kt�zh�ny�k vagyunk. M�k�d�nk, m�g elfogyunk. M�g a
bolha is d�h�sebben sz�r benn�nket. Id�szakonkint furcsa t�neteket lehet �szlelni
rajtunk.
Egyik nap az �reg Alad�r felkerekedik, hogy mindenkinek elmondja Mindszenty
hercegpr�m�s hasonlat�t, hogy Magyarorsz�g egy nagy kehely. A K�rp�tok a magasba
emelked� pereme, az Alf�ld az �ble, �s Isten tartja kez�ben a kelyhet.
-Nem gy�ny�r�?... Gy�ny�r�! Gy�ny�r�!
H�t legyen gy�ny�r�.
Tivadar sz�r�l sz�ra megtanult egy r�gi E�tv�s novell�t a Balatonr�l �s akit
elcs�phet, annak elmondja.
A pincemester - apr� kis emberke - hetek �ta hordozza szanasz�t a Mr. Churchill
titk�r�nak level�t, aki megnyugtatja, hogy gazd�ja a vil�gpolitik�ra vonatkoz�
n�h�ny elgondol�s�t k�zhez vette.
333
- Most egy�bk�nt a harmadik vil�gh�bor� ut�n k�tend� b�ke felt�teleit �ll�tom
�ssze.
- Csak helyeselni tudom!
�kos h�reket gy�jt. Hejo Pali tusk�kat t�lire.
A szemorvos r�m t�mad:
- Tudod mi az �Existentializmus"?
- Nem.
- �n sem.
�s azzal hazarohan.
A nyilasok titokban �sszetartanak, �s hisznek a j�v�-j�kben.
A k�tm�teres, tem�rdek J�ska a nagyn�nje, Fal�b� R�za n�ni csomagjait v�rja
Amerik�b�l eg�szs�ges nyugalommal.
Imre �lm�ban mondja el, amit nappal gondol.
A b�r�nk nyomtalanul elt�nt a johannit�k sz�rnyai alatt.
Vegy�sz�nk t�k�letes�tett p�link�t f�z az erd�k k�z� b�jva, �s pal�cosan besz�l.
Sokan elsz�ledtek m�r k�z�l�nk. Ki erre, ki arra.
�n le�rogatom, ami bennem kavarog, �s lehetetlen helyeken rejtegetem, hogy a
feles�gem meg ne semmis�thesse. Ilyen s�t�t, vigasztalan, keser� �r�s nem ker�lhet
a gyermekek kez�be'.
- Mi? M�g ki is akarja adni? Elment a sz�p esze?...
- Ez ma Eur�pa sorsa!
- Azt hiszi, kell Eur�p�nak ez a sok f�jdalom, nyomor, elesetts�g, gy�tr�d�s,
rem�nytelens�g?... Eur�pa �jra hitet akar. Rem�nys�get, felt�mad�st �s igazs�got.
�jra �rvendeni �s szeretni. Alkotni �s kacagni. C�lt tudni maga el�tt. Lemosni
mag�r�l a K�in-b�lyeget!
- Netene! - f�ttyentek meglepetten. - Mag�t mi lelte?
Egy�b se kell az asszonynak. Felemeli az �sszes zsilipeket:
334
- Hi�ba g�nyol�dik! Az embereknek nem kell a maga s�t�t vil�ga! Nem koldulni
akarnak, hanem aratni, eltemetni a rongyokat, vir�got dugni ism�t az ablakokba,
bar�tot �s nem ellens�get gy�jteni, szabadon a napba n�zni. Ezt �rja meg, s ne a
kim�lt vil�g beleiben v�jk�ljon!... Az embereknek nem kell az ilyen v�n ember kiet-
lens�ge, kinek p�rj�val l�gnak a fogai. Ne n�zze folyton a fekete k�ld�k�t!
�bredjen m�r!
- Mad�ch is...
- Maga ne mad�chkodj�k, hanem vegyen p�ld�t azokr�l, akik nem t�rnek le, nem
esnek azonnal az orrukra, nem r�zogatj�k sz�raz �kl�ket az �g fel�, hanem tartj�k
magukat f�rfiasan! Kid�lnek, de nem esnek el.
Csak r�t�tom a k�t szememet a p�romra.
- Igen, igen! Ezekr�l a rend�letlen magyarokr�l �rjon! A kem�ny �ll�akr�l,
emelt fej�ekr�l, zoksz� n�lk�l v�r�kr�l, akik nem koldusfurfangb�l �lnek, �s nem
esnek hasra az els� sz�ra...
- H�t... vannak ilyenek is.
- De mennyire vannak!... Akik nem hiszik, hogy az emberis�g megsemmis�l, mert
az � hasuk korog...
- Folytassa csak! - kezd tetszeni az asszony, akit mintha kicser�ltek volna,
eg�szs�ges �s j�zan.
- Nekem se tetszenek a betegek, senyved�k, gyeng�k, ny�lt arc�ak, s�rga
sz�n�ek, vinnyog� n�pek, csak az er�sek, fiatalok, der�sek, eg�szs�gesek,
versenyz�k, hal�lt pofozok, j�t�kos agy�ak �s neh�z �kl�ek. A sz�vb�l kacagok,
fesz�lt b�r�ek, akik nem b�jnak mindj�rt az anyjuk k�t�ny�be. Szerelem, tr�fa,
friss leveg� kell a vil�gnak!... Na, �reg Jeremi�s! Ezekb�l csin�ljon valamit!
Leg�nykedj�k �jra, mint r�gen, mikor az ez�st koron�t �sszehajtotta ujjai k�z�tt,
�s szeksz�rdi v�r�ssel az arc�n kiny�jtotta a tenyer�t, hogy re� �lljak... Ne
legyen bet�-tet�, f�radt, konnyadt bajusz, aki t�tott sz�jjal veszi a l�335
legzetet, s nem lehet a sz�r�s t�rd�re �lni. Nem szeretem a k�nnyszag� embereket!
- Feh�rn�p, a Ponciusodat! - kurjantok fel. - Ide azt a kal�ri�t, �s k�t h�t
m�lva kellemes felt�n�st fogok kelteni a le�nyok k�z�tt!
- �gy valahogy! - tetszik az asszonynak a kis f�reg�s-k�l�d�s. - K�l�nben hogy
mondj�k n�met�l: �M�sz"?
- Kaik. Minek az?
- Ki akarom meszelni a szob�nkat... Hogy mondta a meszet? Kaik? �gy hangzik
mint a k�h�g�s.
M�r megy is. Ut�namosolyodom. Eddig, ha a bajorok k�z� ment, mindig egy mondatot
k�rdezett. Most el�g egy sz� is. Halad az asszony. Az id� is sz�p. Der�s, sz�p,
ny�ri. Kih�zza az embert a szob�b�l, �s meghozza a kedv�t. �jra harsog a kasza, �s
arany k�de van a dolgoz� embernek. Olyan sz�p a r�t, mez�, hogy a madarak is a
vir�gok f�l�tt rep�lnek. Gyer�nk bog�rzeng�st hallgatni, napsug�rban f�r�dni,
sz�nekben gy�ny�rk�dni, ki�lni a tarka �rny�kba.
- Mi az, m�r visszaj�tt? Valamit elfeledett?
Az asszony szem�ben is �r�m.
- Azonnal j�jj�n! Vettem egy t�kr�t Bauern�t�l. Besz�lje meg vele a
r�szleteket!
Frau Bauer a hapmadik szomsz�dban lakik.
- Ebben a t�k�r-�gyben... - �ll�tunk be.
- Azt elint�zt�k.
- M�gis... Mi az �ra?
- Azt �n k�rdezem.
- Wieso? Mi vett�nk egy t�kr�t mag�t�l...
- Nem. �n vettem egy t�kr�t magukt�l...
Mind a h�rman egyszerre kezd�nk kacagni, s a fecsk�k f�l�tt�nk.
- Spiegel a t�k�r, Kaik az a m�sz! - ki�ltom ut�na az asszonynak, aki lemegy a
faluba.
336
M�r a mez�n vagyok, mire lenyelem az utols� neve-t�sbugybor�kokat.
N�zem a sz�nacsin�l�st, az emberek j�kedv�t. Minden p�rusom issza a friss
sz�naillatot. K�ly�kkorom �ta ez volt a kedvencem. A kaszafen�s csattog�sa, az ac�l
villan�sa, harsog�sa, l�tni, hogyan d�l a rend. Sz�tverni, j�tszani vele, forgatni,
bogly�kba halmozni, �s �rezni test�nk felgy�l�s�t, figyelni a f�l�tt�nk szit�l�
v�rcs�t, k�r�s-k�r�l a k�k fej� hegyeket, le�nyok elv�ltozott szem�be n�zni,
akiknek fesl� bimb� a sz�ja, �s... Eh, Uram, mi�rt nem veszed el a v�gyat is!...
Jobb, ha nem kacagtatom bogos l�baimat. Szentelt vizet lehet tartani m�r az �n
markomban is. Oremus pro fidelibus defunctis! F�slit a has�ra, p�paszemet az
orr�ra! Kinek ilyenkor is hideg a keze, az �lj�n ki az �t sz�l�re olvas�t
b�logatni.
- Te se rontsd a szemeidet, Bandi! Vedd el� a r�gi tariszny�t, s egy�l
eml�keket! Mit akarsz m�g, v�n gyertyatart�, antik g�n�r, �res m�zeum? A te
fogaidban sem botlik meg m�r a cs�k... Na, mi van a b�gy�dben? Besz�lj!
- Azon gondolkodom, hogy otthon is �gy van-e?
- Mi�rt ne lenne �gy, v�n mannagy�jt�?
- ... �gy fekszik-e az ez�st sz�na a mez�n, �llnak-e a gy�ny�r�en rakott
szekerek el�tt a c�meres �kr�k, a puszta lelk�t szem�kben visel� gy�ny�r� lovak,
dolgoznak-e boltozatos test� f�rfiak, piros �letb�l gy�rt feh�rn�pek?
- Hogyne dolgozn�nak!
- K�nyszerb�l, ostor alatt, m�snak!
M�r l�tom, hogy �reg bar�tomra r�j�tt a neh�z �ra. Fekete lesz alatta m�g a f�ld
is. Minden szava hervaszt. Meztelen �s s�t�t. Nem hisz. T�loz. Csak v�rt, hamut,
romot l�t. Embereket, akik ut�na k�pnek r�gi im�ds�guknak. A csecsem�k gy�l�letet
�s �tkot szopnak. Fize337
tett �gyakb�l b�n �rad. K�nz�kamr�k, b�rt�n�k, k�s�rtett� sorvasztott ezrek,
rabszolg�k t�mege, b�k�s csal�dok fej�re �nt�tt otthonok, akaszt�f�k, vetetlen�l
maradt kop�r f�ldek, �res barom�lak, �hez� emberek k�nozz�k, akik t�d�v�szt ugatnak
az arcodba.
R�zom a fejemet, �s pr�b�lom felder�teni:
- Ne ezeket l�sd! Nem �k tartj�k meg az �letet, hanem azok, akik a rom �s v�r
k�z�tt is egyenesen j�rnak. Nem menek�lnek g�rb�n az �g� utcasorok k�zt, hanem
megfogj�k a l�ng v�r�s haj�t, �s ler�ntj�k a v�szes csillagot, mely h�tukra zuhant.
Nem botladoznak zavart aggyal a holttestek k�z�tt, hanem ek�vel ford�tj�k al� az
�szk�t �s hamut, hogy magot sz�rjanak bele, �s k�vet ontanak a hegyekb�l az �j
h�zaknak, a kirablott asztalfi�kot ism�t keny�rrel t�ltik meg, �j d�tumot v�snek a
gerend�ra, �s �gnek eresztik az els� f�st�t. Azt se a m�s�b�l. A maguk rongyaiban
f�nylik a test�k. Nem a nyomor hal�szai �k, akik Pest f�ny�ben �rulj�k a n�p
verejt�k�t �s vagyonokat s�gnak egym�s f�l�be. Nem kajlaf�l� v�mp�rok, akik moh�n
sz�vj�k a szerencs�tlen orsz�g v�r�t. A magyarokat l�sd, akik sohasem �lnek
hatalmon, �s m�gis �k maguk a hatalom, az �let, a kiirthatatlan. A l�nyeg �s
val�s�g, er� �s �lland� teremt�s. A titok...
- Ostobas�g! �lom!
�reg bar�tom re�lis ember, aki nem sokat ad a transzcendens �z�lds�gek"-re,
szellemi cicom�ra, etikai ken-d�z�sekre, �s hozz� hirtelen harag�, d�h�s ember, aki
szinte a torkomnak ugrik m�rg�ben:
- Tudod-e, mi az, �lland� bizonytalans�gban �lni, f�lelmek k�zt, mikor se
�letnek, se embernek, se Istennek, se t�rv�nynek �rt�ke nincsen, �s akkor
hurcolhatnak el b�rkit, amikor akarnak, ha a rendszernek �tj�ban van, esetleg a
szomsz�dja a feles�g�re vagy a pip�j�ra v�gyik. R�dfognak egy sz�t, amit soha ki
nem mondt�l, �s �gy
338
elt�nsz, hogy m�g s�rhant se jut sz�modra. Tudod-e, mit jelent a kifogyott emberi
er� tehetetlens�g�ben v�llalni minden v�dat az ap�d, gyermeked ellen is, �s a
sz�rny� v�gzet kez�re adni b�rkit �s b�rmit? �n azokat a szerencs�tleneket l�tom,
akik irigylik a b�rt�nablak el�tt l�g� hideg hullakat �s a n�gy l�v�st, amely �t�ti
a meggy�tr�d�tt testeket. A hal�lvonatokat, melyek... K�l�nben j� lesz befogni a
sz�jat! Az ember sohasem tudhatja...
Az �ld�z�tt ember �lland� beidegzetts�g�vel k�r�lf�rk�sz, �s arcomba b�jva
suttogja:
- Vajon lesz-e valaki, aki az otthoni sorsot meg meri �rni? Aki a s�lyos esztend�k
minden gy�trelm�t felm�rje, jajb�l, v�rb�l, hamub�l, romokb�l olvasni tudjon?
Minden egyes l�lek �s �let titk�t, terh�t, v�gy�t, trag�di�j�t meg�r�k�tse. A
nemzetirt�s, egym�st mar�s, gy�l�let, bossz��ll�s, felszabadult szenved�lyek,
hal�los elbo-rults�g �s vaks�g, aljass�g okozta katasztr�fa v�gzetes �tj�ra
r�mutasson. Akinek b�tors�ga legyen lem�solni a m�lyen emberi b�cs�v�teleket,
utols� hagyakoz�sokat a kiv�gz�sek el�tt, meg�r�k�teni az utols� �r�k lelki
folyamat�t, a v�gs� bels� k�pet, melyet annyi sok ezer magyar maga ut�n hagyott. A
feles�get, aki csod�latos lelkier�vel a fogh�z kapuja el�tt v�rja meg, m�g a
kiv�gz�st jelent� l�v�sek eld�rd�lnek, azt�n bemegy, hogy kik�rje a holttestet,
melyet megtagadnak t�le. Aki megk�rdezze a tiszteletes urat, hogyan �rzi mag�t, a
b�r�kat, hogy mivel nyugtatj�k meg �nmagukat. A k�nyszerrel? A k�l�n e c�lra �rt
paragrafusokkal? A tannal? Vagy van valami Pil�tus-m�dszer is erre? M�ri-e meg
valaki, milyen borzaszt�an s�lyos az �hs�gt�l k�nny� ember? Ki fedi fel a
k�nz�kamr�k titk�t, a saj�t k�s�rtet�kk� sorvasztott ezrek szenved�s�t, akik
v�r�kben fuldokolnak, levert ves�kkel fetrengenek? Vajon csak a b�rt�n�k nedves
k�vei �s polosk�i issz�k fel benn�k a senyved�k gondolatait, im�d339
s�g�t, �tkait �s az ijeszt� bels� vil�got, mely ezekben az �jszak�kban kavarog?
- Hagyd m�r ezeket a dolgokat! A vil�g nem szereti, ha a szenny�t mutogatj�k.
Az emberek bizonyos id�n, az els� megd�bben�sen t�l unjak. Nem �rdekes.
- De engem �ld�znek, f�radt �letemet puszt�tj�k.
- Az�rt kell szabadulnod a h�h�rl�gk�rt�l. B�zd az �js�gokra �s azokra az
�r�kra, akik ebben gy�ny�rk�dni tudnak. Akik a kiszolg�ltatott testen t�l az
eml�k�t is gyal�zz�k, rond�tj�k a szerencs�tleneknek. A szellem kop�ira, a kopors�
rovarvil�g�ra, a lelkekbe is belemar�kra. Akik t�mj�nt gy�jtanak a hal�l orra al�,
�s mosolyogva n�znek bele a f�nyk�pez�g�pbe, mikor a p�rizsi v�s�ron az orsz�got
darabolj�k. Akik �tfonj�k a pinc�be bet�r� fegyveres ellens�g l�bait �s �gy �rnak
r�la, mintha maga Krisztus l�pett volna be, keny�rrel a kez�ben. Megb�nul a
gondolat az emberben. Ezek voln�nak a nemzet �rt�kei, a magyar szellem �s l�lek
�rt�kad�i, hirdet�i, a nagy m�lt �r�k�sei �s folytat�i? Nem b�rom elhinni! Mit
kacagsz?
- Semmi, semmi! Csak �ppen k�v�ncsi vagyok, hogy mit fogsz sz�lni, ha elolvasod
a cikket, amit r�lad �rnak volt �r� bar�taid, akikkel egy�tt harcolt�l a
magyars�g�rt huszonk�t esztend�n kereszt�l a kisebbs�gi sorsban.
- Volt bar�taim?... �s mit �rnak?
- Nem akartuk neked megmutatni, de ha m�r elj�rt a sz�jam... Kiss� bosszantja
�ket, hogy m�g nem vetted el �m�lt� b�ntet�sedet". Kiss� ferd�tenek, denunci�lnak
is, csakhogy a t�bbi ezrekkel egy�tt te is r�ker�lj a b�rt�nmosl�kra �s �kezel�s"-
re, aminek a kimenetele nem k�ts�ges, k�l�n�sen a te korodban.
M�r azt hittem, semmi se lep meg, ami hazulr�l j�n, �s m�gis bel�m d�f a sz�, �s
r�zom a fejem hitetlen�l:
- Te t�lozol. Nem hiszem!
340
- Magam olvastam a v�s�rhelyi lapban. Nev�k, jegy�k rajta.
�s sorolja a neveket.
- Ezek a nevek nem �k. M�s akarat �s k�nyszer vigyorog a bet�k m�g�tt �s lehet,
hogy az � sorsuk nehezebb, mint a mienk. Megfesz�tett lelkek �k m�r. Meg kell
�rteni...
- �k nem azt mondj�k, hogy �meg�rteni", hanem �kiirtani". Ezekt�l v�rod, hogy
felemelj�k szavukat a sz�rny�s�gek ellen? Ezek fogj�k bel�tni, hogy hov� vezet az
egym�st mar�s, gy�l�lk�d�s? Hiszen �k is hal�lki�l-t�k. R�nc marta v�n varjak, akik
holttesteken billegnek, �s �gy l�tszik, �zlik a nagy tor. Min�l t�bb az emberd�g,
ann�l kisebb a konkurencia... Majd odaadom neked is.
- Nem kell!... Nem lehet igaz!.... �rnom kellene nekik.
- Akkor �rd meg azt is, hogy jav�tsanak valamit azon az �tsz�li, alacsony
st�luson, amely elharap�zott odahaza. Valaha nem �gy �rtatok magyarul! Vajon jut
n�ha esz�kbe?
Mint. a megeresztett zsilipen, zuhognak a keser� szavak, de alig hallom. Magammal
v�v�dom, �s hajtogatom hideg, �res orc�val: ��n m�gis szeretlek benneteket, r�gi,
sov�ny, kopasz, feh�r, �reg leg�nyek!"... Percek m�lva l�tom, hall�in �jra, hogy az
�n v�n emberem torz lintorral, t�lvil�gi keser�s�ggel, �s eszement g�nnyal r�zza a
leveg�be sz�raz kelev�zkarjait, a v�s�ri kiki�lt�t imit�lva:
- Csak tess�k, Uraim! Folyv�st, folyv�st! J�jj�n csak maga is, kis
oszt�lygy�l�l�! Itt l�that� Magyarorsz�g feldarabol�sa! R�priz! R�priz! D�lvid�k,
Felvid�k fuccs! Erd�ly fuccs! H�romsz�zh�szezer n�gyzetkilom�terb�l
k�tsz�ztizen�tezer-�tsz�z fuccs! Mit kicsinyeskedik kend, kom�m? Adjuk m� oda azt a
koszos tizenk�tezerhatsz�zat is a muszk�nak! L�gy�k neki, szeginnek. F�d
oszt�s van, vagy mi a kutyaf�le! Na, ne toj�skodj�k ke! Ne s�rts�k meg a
szomsz�dokat! J�rulj�k kee m� hozz�! Mi az anyja surc�nak �l kee a miniszteri
sz�kben? Nyomja m� al�ja a b�tykit! Mi a nyavaly�t�l kee olyan s�rga?...
Nem b�rom hallgatni tov�bb. Otthagyom. �szre se veszi. A k�pe l�ngol�, szeme
term�szetellenes, hangja mind fennebb csavarodik, �ti-veri a lelkemet �s �ld�z:
- Csak folyv�st, folyv�st, uraim!...
Id�be telik, m�g odahaza valamennyire kilihegem, rendbe szedem magamat. A v�szben
�ll� orsz�g f�l�tt rep�l� mad�r vagyok, �s keresem a szil�rd pontot, a titok kez�t,
melyre re�sz�lljak. Az el nem m�l�t, az �let hatalm�t. A v�z�z�n ut�n az
olajfa�gat, hogy ne kelljen meg�tkoznom, aki hinni, b�zni, j�ra tan�tott �s �letre
h�vott. Hogy �jra szeressem a napot az �gen, az embert a f�ld�n, �s mosolyogjon az
Isten. Milyen j� volna ism�t himnuszt �rni, mes�t mondani, kikapirg�lni az �let
�rtelm�t a vil�g szemet�b�l! Hogy sz�rnyaim alatt forrjon a tiszta leveg�, az erd�k
�s a mez� vir�gai felki�ltsanak hozz�m, �s nagydolgokr�l elbesz�lgessek egy kicsi
bog�rral. Hogy sz� jamb�l itassam a mad�rfi�k�t, az anyj�val bujk�ljak a lombok
k�z�tt, �s az elm�l�s ut�n se v�ltozz�k meg a sz�nem, mint a f�nybog�rnak.
Felki�ltani a fut� holdhoz: �Hov� sietsz, pajt�s?" Hogy az Alf�ld�n ism�t d�lib�b
j�tsz�dj�k, a K�rp�tokra az �registen k�ny�k�lj�n, belef�radjon a f�rj, m�g kital�l
a b�z�nkb�l, j�llakott guly�k csorgass�k a ny�lukat, b�k�s parol�nk csattanjon, s
ne v�r sz�radjon a k�zien. Bor adjon tan�csot, s sz�p le�ny kenyeret. T�zet akarok
�n m�g tenni az erd�lyi hegyek k�z�tt, s j� borvizet inni. J� emberek fognak
lecsalni a lo342
vam h�t�r�l, s bajszot meleg�t�nk a sz�p magyar n�ta al�. T�rdemre �ltetem az �j
Magyarorsz�got...
H�t �gy lesz valahogy. Bizonyosan tudom.
Az arcom kisimul, a hajam megnyugszik, �kleim elnyugszanak, a t�z lehamvad bennem.
A kis asztal mellett pihenve n�zek magam el�. J�lesik ez a megnyugv�s, ha m�l� id�i
is. A k�nzott agy elszenderedik, s a lelkemet seperni kezdik az angyalok. A v�r
lassan l�ktet hal�nt�komban, �s csendesen hallgatom. A kimer�lt igavon� n�h�ny
boldog pillanata. J� nem tudni, hogy mi t�rt�nik k�r�l�ttem. Nem moccanni �s
hagyni, hogy az �let �s kedv �jra vissza�vakodj�k a lelk�nkbe �vatosan, f�l�nken �s
finoman, mint egy kis eg�r. L�thatatlan, mint a vir�gny�l�s pillanatai. K�zben le
is hunyom szemeimet, hogy jobban fel�d�ljek, �s a k�pzelet aranymadar�ra b�zzam
magamat.
Durva zaj riaszt fel.
- Mi az m�r megint?
Az ajt�k csattannak, �s mag�b�l kikelten rohan be a feles�gem. Meszet nem hoz, de
maga feh�rebb a m�szn�l. Alig b�r megtorpanni az asztal el�tt. Miel�tt
megk�rdezhetn�m, kisikolt bel�le a sz�:
- H�bor�! H�bor� lesz!
- Ki mondta mag�nak ezt a z�lds�get?
- Mindenki! Az eg�sz falu! - kapkodja a l�legzetet. -Magyarok, n�metek. Tal�n a
sv�jci r�di�... Istenem! A gyermekeim!...
Alig b�rom mag�hoz t�r�teni. Csakhogy ki nem szalad a markomb�l. Eg�sz teste hideg,
v�rtelen, v�ltott, haja borzadt, ki�lt�, szeme t�gult, nagy, �s �sszevissza
vill�mlik a sz� a sz�j�n.
Valahogy leer�ltetem egy sz�kbe, �s kem�nyen r�sz�lok:
- Hagyja m�r abba!
343
P�r �temre bennem is meg�ll az �let. Ak�rmilyen val�sz�n�tlen is, m�r a gondolata
is el�g a h�bor�nak, hogy megfagyasszon, kivegyen magamb�l. Arcom fak�, testem
nyomorult, magam semmi, fejem v�r�s z�rzavar.
V�ratlanul a nyitott ablakok becsap�dnak �s hideg sz�l kavarog be a szob�ba.
Odafordulok, �s l�tom, hogy a ty�kok nyakukba f�jt tollakkal futnak, por kavarog az
�ton, a mez�n lobog� ruh�val mentik a sz�n�t a parasztok, a f�k felz�gnak, �s
morajl� feketes�g �mlik el� a hegyek m�g�l.
- H�bor� nem, de vihar az azt�n lesz! - igyekszem elkapkodni az ablaksz�rnyakat.
Mire megfordulok, m�r s�t�ts�g van a szob�ban, �s bel�le kivil�g�t az ijedt, r�m�lt
asszony.
M�g�tte, mintha fenyeget�, n�ma r�m �llna.
344
�TVENNYOLCADIK FEJEZET
Lemegyek a faluba ut�nan�zni a h�bor�nak. Id�nkint v�gigs�p�r rajtunk a h�re, mint
a vihar, fesz�lts�gben tart, k�l�n�s ideg�llapotban �l�nk, azt�n elt�nik bel�l�nk.
Izgat az emberek bels� d�nt�se, hogyan fogadj�k, mire sz�nt�k magukat.
Mag�n a falun is l�tszik a h�r hat�sa. Z�rk�zott, k�l�n�s, balj�s, csendes. A h�zak
is mintha azt mondan�k: ki tudja, meddig �llunk itt. Valami nevezhetetlen �l
rajtuk. Mintha veszedelem b�n�totta volna meg. Mintha m�r r�juk s�tne a h�bor�
f�nye �s nem b�rn�nak elfutni el�le. Valami rejt�zik benn�k. Az od�kban,
szegletekben, titkaikban. A sz�nd�k m�r itt van �s leselkedik. Az emberek m�g�
�rnyak szeg�dtek, �s szinte l�tni az agyak kavarg�s�t. A patk�nyok m�r a lyuk
sz�l�hez tolultak, �s kivillan moh� szem�k. Mintha Isten pillanatra h�ta m�g� dugta
volna kez�t. A r�m m�r r�lehelt a f�ldre. K�l�n�s atmoszf�ra, melyr�l nem tudni, a
f�ld m�ly�b�l, az �rb�l vagy az emberekb�l j�tt-e.
Meg�llok �s figyelek. K�l�n�s �rz�k ny�lt meg bennem. �rz�kelem a l�thatatlan
val�s�got, mely alattomosan meglep. Atavisztikus �rz�sek �s enyhe k�bulat minden
�zemben. Van valami benne az �lom k�nny�s�g�b�l. Ok n�lk�l �rvendek, mintha az �n
id�m �rkezett volna el. Mi�rt b�mul r�m az az ember?... Milyen j� lehet a v�gs�
szemlehuny�s!... K�r, hogy megsz�l�tott az az ember.
- Nem! Nincs semmi bajom!
Egy felh� elvonul a nap el�tt.
345
- Ne v�gd a f�t, Pali! - sz�lok �t a ker�t�sen. - Hagyj abba mindent, �gyis
h�bor� lesz!
A v�n Hejo leteszi a fejsz�t, �s odaj�n.
- Hallottam �n is r�la. Mi a v�lem�nyed?
- �ppen �n is azt akartam megk�rdezni.
- Tudj'a fene! J� volna hazamenni. Harap�fog�val sem lehet t�bbet kih�zni
bel�le �vatos. Nem nyilatkozik. Ker�li a szemeimet �s hagyja, hogy �n besz�ljek.
- Borzaszt� volna a h�bor� -Az.
- Olvastam egy amerikai magazinban, hogy elk�sz�lt a szuperatombomba.
- Az is megvan?
- A r�gi csak gyerekj�t�k ehhez k�pest. Ide hallgass' Es magyar�zom,
r�szletezem a hat�k�pess�g�t, a sz�rny� hot, melyben el�g a k� is, a
radioaktivit�st, akci�r�diusz�t, a puszt�t�s borzalmait, m�g megfagy a sz� a
szamban. Az �reg magyarb�l azonban csak tisztess�gb�l buggyan ki a sz�:
- H�t ez el�g borzaszt�!
Hiszi is, nem is. Erre - mint valami k�z�pkori h�h�rmester - el�szedem a lelki
k�nvallat�s hat�konyabb k�n-zoeszk�zeit.
- Van m�g n�h�ny apr�s�g, teszem azt, a hangon t�li hangok, melyek f�l�ra alatt
milli�s v�rosok lakoss�g�t �rj�tik meg, vagy az atomk�d�k, iboly�n t�li �s v�r�s�n
inneni sugarak.
- Olyanok is vannak?
- De mennyire! Kozmikus fegyverek, a meztelen er� maga, felh�k kil�v�se,
hal�llaborat�riumok titkai A vil�g �s az emberis�g f�l�tt lebeg a v�gzet
- Hallottam r�luk.
H�tha hallott r�luk, �s tudja, hogy az Apokalipszis
346
n�gy lovasa m�r elindult, mi�rt ilyen rend�letlen? Mi van ebben az emberben? A
v�gs� elsz�nts�g konoks�ga ez, a legyen vege mindennek r�k�sz�lts�ge, a hal�los
�t�letet kimondo biro p�lcat�r�se, a meghasonl�s �rz�ketlens�ge? Mit takar ez az
ember? L�ktet az agyam, seg�ts�gki�lt�s sikoltozik bennem, �gek, vil�g�tok,
pusztulok. Csak ez az ember ne tudn�, hogy forrong a f�ld, r�m�letes a csend
k�r�l�tte, minden sz�talan ember titkolt veszedelem a halottfosztogat�k m�r
ny�zs�gnek, a hull�k is megmozdultak az akaszt�f�n, szenved�k, �ld�z�ttek, �hez�k
�r-vak lazonganak, ig�ban ny�g mindenki, jaj- �s �tokfeih�k kavarognak az �gen,
f�lelmek b�jnak bokort�l bokorig az �rtelmetlenn� tett �let nyomorultjai gy�jtik
utols� erej�ket a lesz�mol�sra. Csak a vakok nem l�tj�k, hogy a csend meg nem
biztons�g �s jaj a vil�gnak, amelyik pillanatban ugy erezz�k, hogy jobb meghalni,
mint �lni! Sem a gondolat, sem a sz�nd�k, sem a hal�l nem l�tszik meg a leveg�ben,
de minden�tt ott van. A sz�, az arcok titkol�znak de minden elnyomott ember
�nmag�val esk�szik �ssze �s egyszer el�omlanak a milli�k... Mikor? Holnap, �vek
m�lva vagy tal�n m�r?... �risten, ki mondja meg?
- Besz�lj, Pali!
- Mit mondjak? Te jobban tudod. �n... Legyint, �s veszi a fejsz�t. Arca merev
�s hideg Feloszl�s sz�n�, mintha a ravatalr�l l�pett volna le, hogy meg ezt a kev�s
f�t felapr�tsa. Lass� mozdulat� �s t�n�d�, mintha ott se voln�k. Mintha nem is
hallan�, mikor

mondom, hogy a vil�g sorsa csak n�h�ny k�plet a tud�sok zseb�ben.

Azt se mondja, �el�g baj", sem legal�bb annyit, hogv �Mondj, bolond, mond,!" Arra
vigy�z, hogy pontosan essek a fejszecsap�s a f�ra. N�ha visszaveszi a halomba
l�k�tt darabot, es meg egyet has�t rajta takar�koss�gb�l. Eg�szen mas keplet
szerint, mint ami a tud�sok zseb�ben van
347
- K�l�nben az angol tud�sok londoni konferenci�ja figyelmeztette a vil�got a
borzalmas fegyverekre, �s kard helyett ekevasat aj�nl - mondom.
Az �reg Hejo megr�ndul:
- Ekevasat?
A test�n mintha villamos �ram futott volna v�gig. Szinte kin�zi a k�t szem�t a
hely�b�l.
Elmosolyodom. Sz�val ez a te titkod, v�n magyar. Az ekevas. A f�ld, az otthoni. A
sz�nt�s-vet�s, friss b�za, vir�gos r�t, lovak nyer�t�se, tavaszi borj�t�nc, kacs�k
ti-peg�se, b�lcs�k melege, a kormos bika vil�gban�z�se a puszt�n, juhok f�ldig �r�
gyapja, a zab sz�kes�ge, k�v�r h�z�k maguk k�n�l�sa, vadludak h�z�sa fejed f�l�tt,
a bor t�ze �s bajszodba kapaszkod� unok�k. Az �let, a szent, az �r�k. A neh�z,
k�nz� �s m�gis gy�ny�r�s�ges, aminek k�plete a te lelkedben van.
Alig veszi �szre, hogy otthagyom, annyira elmer�lt. K�s�bb ism�t a fav�g�sba
m�lyed. A neh�z csutak �s a fejsze a laborat�riuma. A fa t�zet ad, a t�z kenyeret
s�t, a keny�r �letet ad, az �let legy�zi a h�bor�kat.
Nagy titok ez.
A v�n magyar versenyt fut a tud�sokkal.
- Hov� m�gy?
A k�lpolitikusunk iklat ut�nam. El�nk, felvidult. Ez az � ideje. F�l�nyesen len�z,
mikor a h�bor�t eml�tem.
- Rem�lem, nem veszed komolyan te is...
- Az ember sohasem tudhatja.
- H�bor� lesz, de nem most. M�g nem �rett oda a helyzet.
Teljes felk�sz�lts�g�vel r�m szabadul. Magyar�z, oktat, indokol, hivatkozik,
jalt�zik, potsdamozik, vil�ghatalmi �s gazdas�gi �rvekkel dob�l�zik, teszi-veszi
Burn348
sot, Molotovot, cseppen el a ny�la az �lvezett�l, ahogyan az eur�pai �s �zsiai
probl�m�kat fejtegeti, v�gighurcol az eg�sz megbolondult f�ldg�mb�n, hangosan �s
olyan meggy�z�d�ssel, hogy a mellett�nk lev� legel�r�l ijedten r�nkb�mulnak a
Grundinger hatalmas lovai. Ha ellentmondok, �jabb rohammal g�zol le. Cum voce
auctorita-tis. En pedig hebegek, sz�rok, hadakozom, k�ts�gbe vonok, k�telkedem,
marakodok, mint ilyenkor szok�s. O viszont. M�r nem is az a vacak kis h�bor� a
fontos, hanem, hogy melyik�nknek van igaza.
- Majd Lajos eld�nti! - lihegem.
- Majd Lajos! - pihegi � is, mert mindkett�nknek alig pislog a m�csese.
Lajos csak annyit mond:
- H�bor�? Azt nem tudom, de b�ke nem lesz.
- Mi�rt?
- Mert a vil�g sors�t a �N�gy N�gy", �s nem a �N�gy Nagy" int�zi.
El�sz�r meglep a szellemes megjegyz�s, de a k�lpoli-tikus azonnal t�mad�sra indul:
- Nincs teljesen igazad!...
�szrev�tlen�l elmenek�l�k.
Sorra keresem a magyarokat.
Ketten arra a meggy�z�d�sre jutottak, hogy rajtunk csak a h�bor� seg�thet.
Ketten �s - ki tudja - m�g h�ny milli� ember.
Eg�sz l�nv�k fojtott l�z, d�nt�s, elsz�nts�g, komor r�-hat�roz�s, hogy legyen
h�bor�.
Legyen ak�rmi, csak ennek az �llapotnak v�ge legyen.
Sokan napokra eln�mulnak, �s dermedten n�znek maguk el�.
349
N�h�nyan a hegyek k�z�l lej�nnek, hogy tenn�nk kellene valamit. Itt, n�h�ny
kilom�terre a hat�rt�l nem maradhatunk. Gond, teher, bizonytalans�g �s aggodalom
mindenik�k.
Egy �reg asszony titokban csomagol, �s �jszaka bevarrja az �kszereit a f�rje
lajbij�ba. Reggel k�pmutat�an sir�nkozik:
- Eg�sz �jszaka az uram rongyos mell�ny�t foltozgattam. �hez�nk, nyomorgunk,
semmink sincs. Mi�rt nem is vesz el m�r a j� Isten?
Mi�rt nem is veszi el?
H�re j�r, hogy a Bajor-erd�nek eg�sz hat�rvonulat�t a csehek akarj�k megsz�llni.
Hirtelen n�h�ny csal�d elk�lt�zik a vid�kr�l Sv�jc k�zel�be.
A t�bbi irigyli.
Egy orosz, aki m�g az els� vil�gh�bor� ut�n menek�lt erre a vid�kre, alig b�rja
�sszefogni a sz�j�t a h�bor� h�r�re:
- �jra hazamehetek! Most m�r nem lesz neh�z kiv�rni azt a r�vid id�t!...
A n�metek hallgatnak. Moccan�s sincs. Nem �rulnak el semmit magukb�l. L�tsz�lag
egykedv�en v�gzik a munk�jukat.
- Gyan�s! Nagyon gyan�s! - v�li valaki.
Nekik gy�ker�k van itt, nek�nk nincs, �k a f�ld, mi a
f�r�l lef�jt falev�l a leveg�ben.
350
Ha az ember mag�ra van, az is baj, ha m�ssal besz�l meg rosszabb. �r�k�s
nyugtalans�g, t�preng�s az �let�nk. A h�bor� rettenetes volna, ha nem lesz h�bor�
vege a remenys�gnek, hogy hazat�rhet�nk. Azt se tudjuk, mit k�v�njunk. V�zbe f�lok
vagyunk, akik egym�st h�zzuk ala. Szavakkal takar�zunk, de ig�zetten mered�nk
szembe az �j h�bor� r�m�vel. Ez az a pillanat amikor a porszem megtudja, hogy
porszem. Mindink�bb beles�llyedek a gondolatba, hogy hal�lra�t�ltek vagyunk
mindannyian. Sok hal�lt l�ttam �s f�lek t�le, m�gis �lland�an a gondolat�val
foglalkozom. Irigylem a halottakat, bolondokat besz�lek, �s mikor a feles�gem
felt�lalja szegenyes etel�nket, azt mondom, hogy nem eszem, mert ostobasagnak
tartom, hogy az el�t�ltek a siralomh�zban utolso k�v�ns�gk�nt m�g egyszer zab�lni
k�v�nnak. Felesegem riadtan n�z r�m, �s azt�n megfogja a kezem:
-J�jj�n, im�dkozzunk, hiszen olyan r�gen nem im�dkozott!
351
�TVENKILENCEDIK FEJEZET
Harmadik term�s�t hozza az �fonya a Bajor-er-d�ben, �s mi m�g mindig itt vagyunk.
Az �ns�g sz�rnyai alatt �l�nk. �nmagunkat fogyasztjuk. Maholnap k�t riadt szem�nk
marad. A l�lek csak k�s�rt test�nkben. Se szeretni, se gy�l�lni nincs er�nk. Az
esem�nyek elmennek ablakunk alatt, �s n�lk�l�nk alak�tj�k a vil�g sors�t, de mi
fizet�nk �rte. Kriptar�cson �t igyeksz�nk kitudni j�vend�nket. M�g nem hajnalodik
f�l�tt�nk. Bizonyos, hogy el kell j�nnie a napnak, de h�nyan lesz�nk, akik
�tmehet�nk az �j vil�g kapuj�n? Az id� telik, er�m fogyatkozik. A rongyos erd�j�r�
ruh�b�l feket�n l�tszik ki a testem, �s minden kis mozg�s ut�n meg kell �llnom.
Rosszul t�pl�lt, sov�ny, kopott, �reg v�z vagyok. Nesztelen pillang�ag�nia m�r csak
az �let. Elszakad�ban vagyok a vil�gt�l, mint a zuzm�rongy a f�t�l.
�jra itt �l�k a f�ld�n, �s szedem az �fony�t. Ugyanabba a rozsd�s dobozba, mint
mikor szeg�ny J�nossal el�sz�r vet�lkedt�nk ezen a helyen. F�radtan morzsolom bele
a hamvas gy�m�lcs�t, �s nem gy�l a sz�jamban a v�gy. Egyhang�an kopognak a bogy�k,
mintha �letem neh�z perceit t�pn�m le magamr�l. Emberundorom van, �s j�lesik az
erd�ben lenni. A csend �s megnyugv�s els� l�pcs�je. A m�sodik a s�r. Odalenn is
vannak �rnyerd�k �s testetlen vir�gok a s�t�ts�g v�gtelens�g�ben, ahol lebegve
alszunk majd, vagy sejtelmes szentj�nosbog�rf�nnyel haladunk ismeretlen c�lunk
fel�.
�l�k teh�t a f�ld�n, �s j�tszom saj�t gondolataimmal.
352

C�ltalan, szertelen�l cikcakkosan, mint a mad�r r�pte. Nem haragszom, �s nem

gy�l�l�k senkit. Pihenek a falev�len, mint a felfordult bog�r a r�vid �let v�g�n.
Megzavarodnak a sz�nek �s a form�k. Sz�d�l�k az id� hull�main az erd� z�ld bur�ja
alatt. Az �gak, bokrok sz�ved�ke �ri�ss� n� tekintetem el�tt, mintha a Teremt�
elk�pzel�sei vonuln�nak el el�ttem var�zslatos sz�ness�g�kben �s m�reteikben. Ez a
pillanat egyszer mindenkinek megadatik. Ez a napsz�m, mellyel Isten a munkanap
v�g�n mindenkinek fizet. A rossz m�szert, a lelket kicser�li benn�nk �s titokl�t�v�
tesz. A lemond�snak �s szeg�nys�gnek b�kess�ge nyugszik bennem. A vil�g dolgainak
r�vids�ge �s ideigleness�ge tiszt�n �ll el�ttem. M�r nem ijesztenek a f�ld �gye-
bajai, a piszkos kis vil�gt�rt�nelem igazs�gtalans�gai �s gyilkoss�gai. M�r a
mindens�g t�rv�nyeinek vil�goss�g�ba �s lend�let�be jutottam. Felszabadultam, �s
testileg is megk�nnyebb�ltem. J�lesik a napsug�r, a k�nny� szell�, az erd� �des�ge,
a k�rbe �lt hegyek, meleg feny�illat, az �r k�ks�ge, hangy�k er�fesz�t�se. Egyetlen
kellemetlen a fullaszt� �rz�s a sz�v f�l�tt a torokban, mely napok �ta szor�t. Kis
zene is hallatszik a f�lemben �lland�an �s egyhang�an. Az �rszorul�s okozza.
Semmis�g. Majd elm�lik. �reg g�peken vannak ilyen z�rejek.
N�zem a f�kat. Nagy r�sz�k senyvedt, beteg, tele gyantasebekkel, lel�g� �gakkal,
megviselt t�rzzsel. Igyekszem kital�lni t�rt�net�ket �s �t�lni a gy�k�rsorvad�st�l
a sz�rad� lev�lke szenved�s�ig. Mell�j�k �llok h�ba, fagyba, viharok, vill�mok,
sz�guld� szelek veszedelm�be, a h�s�g k�nz�saiba, a gy�kerek k�nos munk�j�ba,
g�rcs�s kapaszkod�s�ba, a f�ldh�z k�t�tts�g sz�rny� tudat�ba, sz� n�lk�li
szenved�sekbe, �s beleborzongok.
Mi ez? Val�ban f�zom? Mi t�rt�nt velem? A h�s�gt�l lekonyult az erd�, t�tott
sz�jjal liheg minden bog�r, csak
353
az �n testemen ver ki a hideg verejt�k. F�lemben a kis zene er�s�dik, nyakamon az
erek kem�nyen l�ktetnek, mintha heged�l� �rd�g fogdosn�, �s att�l nyiladozn�nak a
szemeim mind nagyobbra. K�d�k hullanak a f�nybe, �s besz�rk�l a l�t�hat�r. A f�k
hirtelen h�tr�bb �sznak a k�zelemb�l, a hegyek felgy�lnak, hogy arcomba l�ssanak,
az �g pedig elt�nik. Hallhat�an pezseg ki valami a p�rusaimon, v�r�s, s�rga, z�ld,
fekete lobok v�ltogatj�k egym�st gyors egym�sut�nban, �s nem �rek r� arra gondolni,
hogy tal�n meghalok, mert v�ratlan csattan�st hallok �s nem tudom, hogyan ker�ltem
ilyen sz�d�letes magass�gba, ahonnan most zuhanok, �s mindj�rt v�gem, de
szerencs�re egyszerre megsz�nik a vil�g.
Ez a vil�g, a m�s vil�g, minden vil�g �s nincs semmi tov�bb.
Semmi...
Arra �bredek, hogy valaki t�rli arcomat, homlokomat.
- Ne f�lj, kisfiam!
Vil�gosan l�tom, hogy elhunyt �desany�m, de mire magamra eszm�lhetn�k, m�r oda is
lesz. Csak a j� �rz�s marad vissza bennem, mintha visszahullottam volna a
gyermekkorba.
Sokszor hallottam eff�le anyaromantik�r�l babon�s, egyszer� emberek t�rt�neteiben,
kiv�gz�sek legend�iban, ifj�s�gi p�ld�zatokban, de mindig bosszantottak ezek a
kurtaesz� egy�gy�s�gek, ministr�ns ny�lass�gok �s - most magam esem bele. Nem
fanyalgok, nem is csod�lkozom, s�t val�s�gnak, term�szetesnek tartom. Minden egy�b
lehullott, amit k�zel hatvan �ven �t iskol�k, k�nyvek, kult�ra kent r�m, �s a
kisgyerek �r�m�t �rzem a hallucin�ci� f�l�tt. Boldog vagyok, hogy pillanatra is
l�thattam r�gen por �desany�mat, hallhattam a hangj�t.
354
Ugyanolyan volt, mint utolj�ra. Olyan �ldott, j� �s megnyugtat�. Arc�n minden r�nc
a r�gi, a szeme ugyan�gy tele sz�ps�ggel �s szeretettel. T�lem most m�r ak�rmit
csin�lhat az emberis�g, j�het harmadik vil�gh�bor�, hatalmi lesz�mol�sok �s �j
vil�grendszerek, �n m�r t�bb� nem f�lek, mert �desany�m van mellettem.
Azon veszem �szre magam, hogy alig t�r�d�m a sz�vattakkal, mely majdnem kioltotta
�letemet �s nem fontos, hogy a k�rba ment hal�lverejt�kben fekszem az �fonyabokrok
k�zt, sz�nem s�rga, �llapotom gyal�zatos, az �rd�g nem hagyja abba nyakamon a
muzsik�l�st, a roham megism�tl�dhetik. Az a fontos, hogy l�ttam �desany�mat, a
maroknyi, kicsi �regasszonyt �s azon csod�lkozom, hogy a hal�lveszedelem utols�
pillanat�ban mi�rt nem a feles�gem, gyermekeim j�ttek seg�ts�g�l. Mi�rt �, az
�desany�m?...
Mi�rt ki�ltott fel? Mi�rt hozott vissza? Jobb lett volna �gy maradni. Ilyen
b�k�snek, fel�lemelkedettnek. A fekete ajt�k m�g�tt, a halott vil�gok k�z�tt
kozmikus porral az arcomon. Lenni csillagp�sztornak a megfejthetetlen titkokat
tisztelve, mosolyogva az esend� semmis�g f�l�tt, melyet f�ldnek, emberis�gnek
neveznek. Mi a c�l velem tov�bb? Mi�rt nem �rvendek a visszakapott �letnek? Ink�bb
sajn�lom, hogy �gy t�rt�nt, �s kelletlen�l mozdulok meg. F�radt �s k�bult vagyok. A
felt�mad�s verejt�ke most sz�rad le r�lam, �s reszketek a l�t els� k�nj�t�l.
G�rcs�sen meg-megr�ndulok �s n�h�nyszor kir�gok, m�g a sz�v lassan �j v�rrel
szivatty�zza tele a testet, s a dermedt agyban verni kezd az �let hajsz�lrug�ja. A
f�ld �s nap megint dajk�l, de id�be telik, m�g a m�svil�g vonz�sa kiold�dik
bel�lem. Mi c�lja van, hogy a bolyg�k az ilyen porszemet is kicser�lik egym�s k�zt?
Az elhagyott f�ldi �let �jra berendez mag�nak. Lassan visszarakja agyamba a
gondokat �s gondolatokat, a t�p355
reng�st, indulatokat, �rz�seket, haz�tlans�got, v�gyat az otthon ut�n, felaggatja
feles�gem, gyermekeim k�p�t lelkem fal�ra, helyre r�ngatja az �reg b�rt, �s ism�t
h�tamra akasztja a koldustariszny�t, azt�n r�mutat a kid�lt �fony�ra: �Szedd fel!"
Megpr�b�lok fel�lni, de ism�t visszaer�tlenedem, �s hanyatt fekve pihenek. A
f�l�ttem domborod� ny�ri �gbolttal t�lt�m az id�t, mint a gondtalan gyermek.
A nap hanyatlik.
M�gis �ssze kell szednem magamat. Felt�p�szkodom. T�ntorgok. �res gyomrom �rz�keny,
�s le akar szakadni hely�r�l. Sz�jam m�g tele van a hal�l �z�vel, n�h�ny fogam k�zt
m�g a s�r pora korcog. Sz�d�l�k �s inaim rogyadoznak. A f�k m�g mindig nem mernek
k�zel j�nni hozz�m.
Tudom, hogy nem sok id�t ki�lt m�r nekem se a kakukk, de ne tudja meg szeg�ny
asszony. El fogom titkolni el�le, hogy mi t�rt�nt velem. Letagadom a gyertyaf�st�t
s�rga arcomr�l. Ne is sejtse, hogy m�r t�mj�nszag� vagyok. Marad �gy is el�g
gondja. Nem fogja megl�tni rajtam a jelt. Azt csak ezek a k�l�n�s l�nyek, csillog�
legyek, f�rgek, a hal�l rovarvil�ga l�tja, amely nyomomba szeg�d�tt, �s velem j�n a
f�ld al� is, osztozni a gomb�kkal, bacilusokkal. �szint�k �s moh�k. T�relem,
testv�reim! Nem sz�k�m meg el�letek.
Ezt a p�r szem �fony�t azonban nem �rdemes hazavinni. Kisz�rom, mint akkor
J�nossal.
De igyekezz�nk, mert mindj�rt r�m s�t�tedik. A hegyek teteje m�ris alszik, �s a f�k
is kiny�jt�ztak. Milyen j� volna, ha �desany�m engem is az �l�be venne!...
Ne sirass, sz�nyog!
?
356
- �retlen m�g az �fonya - hazudom a feles�gemnek. -Nagy ter�letet bej�rtam...
-M�sok tele v�dr�kkel hoznak... Mi�rt nem k�rdi meg a bajorokt�l, hogy hov�
menjen?... Teremt�m! Milyen a ruh�ja, cip�je? Mit csin�lt?...
- �n... �n... nem is tudom!
- Mit vesz fel, ha lehull mag�r�l cip�, ruha?
- Nekem m�r kitart ez is.
Az asszony a kab�tom f�l�tt borzakodik. A s�rfoltot, erdei piszkot n�zi.
- Hol fetrengett?... Tele van az eg�sz �fonyafolttal! Ki se megy bel�le. Adja a
kef�t! Mi lelte? Mi�rt mozog olyan lassan?
- F�radt vagyok.
- Holtra f�rasztja mag�t eredm�ny n�lk�l! - kef�li d�h�sen a rongyot �n pedig
rettegek, hogy r�j�n a hazugs�gra. Ha nem �rett az �fonya, honnan van a sok
�fonyafolt a ruh�n?
- Mi �js�g? - igyekszem elterelni magamr�l a figyelm�t.
- Itt volt M�t�... M�t� mondja, hogy a magyar minisztereln�k... Mi az? Mi
t�rt�nt mag�val?
- Velem? Semmi.
M�gis gyanakszik. Belen�z az arcomba. Szil�rdan n�zek vissza. Nem lehet azonban
letagadni a s�padts�got, az arc beesetts�g�t, hogy a hal�l �sszepofozott �s ha
kimenek�ltem is a kezei k�z�l, sok mindent leszedett r�lam, hogy hideg �s
rendk�v�lis�g �rad r�lam. Megijed.
- T�bbet nem engedem az erd�be! Nem mag�nak val�! Mi lesz velem, ha valami baja
t�rt�nik?
- Hazamegy. L�tni fogja a kis unok�t.
O igen, �n nem.
Siker�l belebonyol�tanom r�gi �lmaiba. Megered a sz�ja. Hallgatom, �s magamban
csod�lkozom, hogy az
357
epeszt� �rz�sek, v�gyak ma hidegen hagynak. Az elvesz�tett otthon szomj�s�g�t nem
�rzem, az eml�kek nem d�lnak fel. Kimer�lten n�zem az asszony verg�d�s�t. Minden
hajsz�la tele a bels� l�ngt�l, �s �des minden szava. Bele�lte mag�t k�l�n vil�g�ba,
megfeledkezve a rideg val�s�gr�l. B�r �r�kk�n �gy maradna!... �Ha hazamegy�nk!..."
- hallom minduntalan. Akkor is, mikor v�gigd�l�k az �gyon, �s neh�z szemeim
lekoppannak. Lehet, hogy t�bb� fel se ny�lnak. Elvonom hideg sz�jamat: �Kiss� s�rni
fog, �s az �let megy tov�bb." P�r porszem kedv��rt nem �ll meg az aranyker�k.
Akkor legal�bb hazamehet az asszony.
J� �jszak�t!
hatvanadik fejezet
Reggel �ta szorongok az orvos v�r�szob�j�ban, a t�bbi beteg k�zt. R�szv�t n�lk�l
n�zz�k egym�st �r�kig �s undorodunk egym�st�l. Szag, szenny �s testi nyomor�s�g.
Lehel �s izzad, torzul �s apad, fogy, gy�tr�dik mindenki sz�tlanul. L�rvatestek,
er�tlens�g, sov�ny, sz�ntelen, feld�lt szervezetek, titkos k�rok, fert�z�sek, genny
�s k�h�g�s, p�ly�k, b�n �s hal�lf�szek mindenik. A megt�madott �let el�t�ltjei, a
partra vetett piszok, t�molyg�s a kopors� fel�. M�r-m�r otthagyom, de ha megtettem
az utat, legal�bb bizonyoss�got akarok, �s v�rok t�relmesen, m�g r�m ker�l a sor.
Nem �rzeleg, �b�gat senki. �zemszer�en megy a vizsg�lat. N�metesen. �szint�n,
kurt�n. Munka ez, melyet mindennap el kell v�gezni. A szem�tl�da mindennap
megtelik. Beidegzett egykedv�s�g. Feh�r ap�ca�rz�ktelens�g. Miaty�nk �s kl�rm�sz.
- Szint�n r�ntgen?
- Igen.
- Sz�v, t�d�, gyomor?
- Sz�v, s tal�n gyomor is. Fek�ly.
Az orvos szigor� pillant�sa letilt, hogy egy ilyen rongyos belekont�rkodj�k a
dolg�ba.
- Ide �ll, �s vetk�zz�k le!
K�l�n csoportja van a sz�vnek, t�d�nek, gyomornak. A falon vasfogas. Rajta rongy
rongy mellett. N�zem, melyik a bolha, �s melyik a piszka. Helyet keresek a
magam�nak is. Azt�n be�llok a f�lmeztelenek k�z� a csontv�zmenetbe, a horpadt
mell�ek, l�g� kar�ak szekt�j�ba,
358
359
akiknek m�r nincs mi tartsa a nadr�gj�t. �res a v�lls�-tart�nk, �s rossz a b�r�nk.
A szerelem kinn sirat az ajt�ban. Mennyei b�nyamunk�sok, de lehet, hogy csak
felh�takar�t�sra lesz�nk j�k.
A beosztott n�v�r h�rmas�val terel a r�ntgenszob�ba. K�z�pen a g�p, el�tte a
hom�lyban az orvos, mellette fojtott f�ny� asztali l�mpa alatt kisasszony az �r�g�p
el�tt. Az arc�t nem l�tom. Haja ipari sz�ke.
- Neve, kora, lak�sa?
Mondom. A kisasszony �rja. Rosszul. Nem fontos.
- Ide �lljon!
Oda �llok. A fejem valamibe beverem. Nem merem megtapintani.
- Reggelizett?
Kacagok.
- Magyar?
- Igen.
Nincs r� semmi megjegyz�se. Egy l�thatatlan k�z poharat nyom a kezembe.
- Igy�k!
Iszom.
- �jra igy�k!
�jra iszom.
Az orvos a gyomr�mat mark�ssza. Ide tolja, tovatasz�tja, korgatja, a titokzatos
lapon �t n�zi. K�zben dikt�l. R�viden, orvosi zagyval�knyelven. Meg van gy�z�dve,
hogy egy szav�t sem �rtem. A kisasszony kopogja a g�pen:
�Horoggyomor. A duodenum bulbus�nak �s caud�lis r�sz�nek red�zete felt�n�en durv�n
p�rn�zott... Ulcus duodeni chronicum."
Most a sz�vre veti mag�t a doktor, �s kett�z�tt figyelemmel hallgatom a �lelet"-et.
360
�A sz�v har�ntba fordult. Elrong�lt aorta. Sz�vizom degener�ci�. El�rehaladott
angina..."
J�l sejtettem. Tov�bb nem �rdekelnek a szabad rekeszek, sinusok, hilusok, hogy mit
l�t m�g a rozoga v�zon. Csak az angina, a hal�los �t�let. Meg kellene k�rdeznem,
hogy meddig b�rja a v�n mad�r, �s meg kellene mondanom, hogy az utols� dalt j�tssza
a hal�l a nyakamon, de mit �r az a kev�s id�, nap, h�nap vagy �v, amit m�g ki lehet
r�zni az �res zs�kb�l?
- Fel�rok valami labdacsot.
- Minek? Totemnek, hogy a nyakamon hordozzam?... Mivel tartozom?
Most a doktor von v�llat.
- Csak a r�ntgen. H�t m�rka.
- A t�bbi maradjon temet�si k�lts�gekre! �gy gondolja?... A k�vetkez�! - adom
�t a helyemet �s sz�mba se veszem, hogy a betegek ijedten h�z�dnak f�lre, m�g a
ruh�mhoz megyek.
Ma m�g �n veszem fel, majd m�sok fognak levetk�ztetni, �s akkor...
- Isten �nnel, doktor �r!
361
�TVENKILENCEDIK FEJEZET
H�t sz�moljuk fel, am�g nem k�s�! Mire volt j� a f�l �vsz�zados k�zdelem,
n�lk�l�z�s, becs�let, megfesz�tett munka, idehurco-l�s, hogy gondolatban se
k�v�ntam rosszat m�soknak? A t�rv�ny csak er�szaknak bizonyult, az igazs�g
r�szrehajl�nak, a hatalom fosztogat�nak, az ide�lok ker�t�knek a gazok b�neihez. A
j�k szamara h�zza a vil�g szeker�t. Ostor a h�tukon, k�t�l a nyakukon, �hs�g �s
rongy a takar�juk, de el�tt�k megy a hit �s az �lom, rem�nys�g z�ld f�vecsk�j�vel
csalogatja a kietlen �ton. �k pedig mennek, mert Isten van.
Vel�k megyek �n is, mert Isten van, aki mark�ba fogad az �t v�g�n. Ki tudja, hogy
�hes vagyok, rongyos vagyok, utols� holmimat �rulom, �s m�gsem �tkozom azokat, akik
kifosztottak, f�ld�nfut�v�, hontalann�, �ld�z�tt� tettek, �letemre vad�sznak,
gyermekeimet nyomorgatj�k, az eml�kemet is megm�rgezik, ki�tkoznak, minden kaput�l
elriasztanak, hogy k�s�rtetnek se t�rhessek haza. Nem mondom, hogy elevenen
rothadjanak el, akik �gyamban fekszenek, h�zamat bitorolj�k, f�ldemet elorozt�k,
melyet morzs�nkint szereztem �reg napjaimra, ruh�mat viselik, kanalammal t�mik
magukat, f�im �rny�k�ban h�s�lnek, kuty�mat h�tlenn� tett�k, sz�leim csontjait
�tdobt�k a ker�t�sen. Nem mondom, hogy v�lj�k lass� m�regg� sz�jukban az �tel, ne
sz�nj�k a k�njuk, minden kital�lhat� gy�trelem j�jj�n r�juk, n�j�n a kez�kh�z a
kanalam, �gesse a f�ldem, f�im minden �ga �sse, ijessze, riassza, fussanak
eszementen, �s soha nyugtot
362
ne tal�ljanak, gyermek�k �tkozza, anyjuk megtagadja, hal�l ne k�ny�r�lj�n rajtuk,
senki be ne fogadja, genny �s szenny torz�tsa, sz�zadok megvess�k, nap marja, es�
ne h�s�tse, b�rt�n el ne rejtse megvetetts�g�ket, h�h�r meggy�t�rje, k�nytelenek
legyenek megismerni �nmagukat, �s amit cselekedtek, az el�rult orsz�g, �s szenved�
�rtatlanok terhe nyomja szakadatlan!...
Nem mondom mindezt, mert Isten bennem van, �s megny�ltak szemeim, a b�kess�g r�m
sz�ll. T�z van bennem, �s �getem, ami m�g rossz �s f�l�sleges bennem.
Eleinte m�g l�zadoztam. B�ntam, hogy j� voltam, sajn�ltam, amit m�sok�rt tettem.
Amit megvontam magamt�l a holnap�rt. Mert mit �r a holnap? Mit �r szeretni? V�lni,
hogy szenved�ssel t�bb lesz az ember? A zsebed legyen tele arannyal, ne a lelked!
Ige, sz�ps�g, �nzetlens�g, magad odaad�sa, �ldozat, m�v�szet, bizalom az
emberis�gben, mire val�? Nem t�rni, �tni kell! Jobb elvenni, mint adni.
�lhetetlenek mened�ke az im�ds�g. Az� a vil�g, akinek nem f�j semmi, minden sz�l
ir�nt fordul, gy�jt, hatalmon van, �s �lvez. S�rjanak az ostob�k! �rtem van a
vil�g!
H�t �gy teszek �n is. Siess�nk, ami m�g h�tra van.
- Vegye ki a jegyre az eg�sz h�sadagot, �s csapjon lakom�t! - mondom a
feles�gemnek. - Ne sajn�ljon semmit!... Igen. J�l �rtette! Egyszerre! Hanem lesz,
lopunk, eladunk, v�s�rolunk, beszerz�nk... Mit borzadozik?... Most pedig mi�rt s�r?
Term�szetesen r�gy�jtok. Pillanatig is k�r volt abbahagynom a doh�nyz�st. Nincs
t�bb lemond�s! Semmir�l!
De mi�rt �v�lt�k?... Mi ez? �jabb roham lesz? Tal�n a v�gs�?... Gyal�zatos lehet a
sz�vem. L�tom az asszony r�m ijed�s�b�l. Hirtelen az �gyat is bontani kezdi.
- Hagyja, mindj�rt elm�lik.
- Igy�k egy poh�r vizet! Ne h�vjak orvost?
363
- Nem kell!
R�m�lten n�zi a kezemben f�st�lg� cigarett�t. H�tha m�g tudn�, hogy minden percben
milyen v�gzetes lehet?
Ha csak magamr�l volna sz�, nem is b�nn�m, de tal�n az utols� �r�kban mi�rt �ppen
neki okozzak keser� perceket? Mi�rt szenvedtessem vele �t?
Eldobom. M�r ebben sincs semmi �r�mem. Nem �zlik. T�bbet �r l�tni, hogyan l�legzik
fel az asszony... A j� ruh�mat se fogom hordani, hogy majd ha nem leszek �s eladja,
t�bbet kapjon �rte. Toldjuk-foldjuk azzal is az � napjait. Gondolatban sz�mba
veszem a �hagyat�k"-ot. A jav�t megett�k, fel�lt�k. Alig marad valami. Rem�lem lesz
annyi esze, hogy semmi eladhat�t, haszn�lhat�t nem dug velem a f�ld al�. K�r volna
m�g egy rongyos zokni�rt is. Valahogy majd tudt�ra adom.
Furcsa. Most meg �gy �rzem, mintha nagy dolgot cselekedtem volna, t�bb ember,
nagyobb lenn�k ezzel �n is, �s olyan �rz�sek �ntenek el, mint valaha, mikor m�g
seg�teni, adni tudtam. A r�gi betegs�g. Ostobas�g.
- J�tt valami a post�n?
- A Solt feles�ge �rt. K�ri, hogy juttassuk el az ur�nak. Valahonnan megtudta a
c�m�nket.
- De hiszen Solt m�r f�l �ve hazament Magyarorsz�gra!
- Hazament? - feh�redik el az asszony. - F�l �ve hazament a csal�dj�hoz, �s a
feles�ge nem tud r�la! Azt hiszi, m�g itt van! Mi t�rt�nt vele?
- Ami a t�bbivel!...
El kellene olvasnom a levelet s majd, ha az �rnyak k�zt tal�lkozunk, elmondanom,
hogy elford�thatja � is szemeit a f�ldt�l. Elint�z mindent az asszony. A kis f�ldet
sz�ntja-veti, a g�pr�sz ut�n is csordul-cseppen, a sz�-l�cske se hagyja cserben,
kem�nyen elverekszik a rokonokkal, irigyekkel.
364
Az�ta k�l�nben tudja mindezt S�ndor is. Csak az asz-szony nem tudja. Jobb is, hogy
nem tudja...
Fogom, �s t�zbe dobom a levelet. Hadd v�rjon, b�zz�k, rem�nykedj�k.
J�v� tavasszal egy sz�p pillang� k�r�l fogja rep�lni a kis alf�ldi h�zat, sz�mba
veszi a gyermekeket, belebeg minden kis zugot, ami hazah�zta Solt S�ndort. R�sz�ll
az asszony arc�ra, besz�l hozz� a sz�rnya nyelv�n �s az asz-szony meg�rzi, hogy az
ura j�tt haza.
Nem is sejtik a haland�k, milyen nagy seg�ts�g egy pillang�!
Mind hazat�r�nk egyszer valamilyen form�ban, �s nincs hi�ba semmi bel�l�nk. Amit
elvesztett�nk, ami r�nk m�retett, szenved�s �s hal�l, mindenki�rt vagyon.
Gondolatot adtunk �ltala a teremt�snek a k�vetkez� emberk�s�rlethez. Megny�lnak
szemeink, miel�tt �r�kre lehunyn�k, �s megismerj�k az elmondhatatlan titkokat.
- �n is m�r tiszt�n l�tom a j�vend�t! - mondom a feles�gemnek, aki azonban cseppet
sem b�zik j�vend�l�t�somban. Sokszor megj�rta vele, de engedi, hogy j�rjam a
bolondok �tj�t. Pedig �v� a bolondok �tja. � agg�dik, szenved minden kicsi h�rre.
Alig f�r ki a sz�j�n a panasz, agg�d�s, f�lt�s. Szemei �gnek ki a bels� t�zt�l, �s
elk�pr�zik arc�n az elk�ped�s, ha mosolygok, �s nem esem k�ts�gbe, hogy Erd�lyt
�nk�nt �r�tik ki a sz�kelyek, v�ndorbotot vett kez�be a maroknyi n�p, �s
sz�th�ny�dik a vil�gon.
�n m�r tudom, hogy �j hajnal hasad a kevesekre a nagy lesz�mol�s ut�n. Embers�ges
�s b�k�s. Tiszta �s emelkedett. A mai szennyet elviszi az �rv�z. Az emberi l�lek
sz�rnyra kel. A mindens�g nagyvonal�s�ga mellett aranyfill�rek a csillagok, �s maga
a megk�v�lt hal�l a hold. Nincs sz�mvet�s, csak v�gtelens�g, s az �g f�tyl�ba
�lt�z�tt Isten. A hegyek csontv�z�ra kapaszkodom fel az
365
ember veszedelme el�l, a l�t megsejtett nagy titkai k�z�, ahonnan kil�t�s ny�lik a
j�vend�be, amely megmutatja, hogy porr�, rozsd�v� v�lik minden emberi m�, vas,
ac�l, palot�k sz�thullanak, �s �jat, igazabbat hoz helyett�k az �let. M�l� l�legzet
vagyunk a mindens�g �letszervezet�ben.
H�t itt lakom �n m�r, asszony, a h�tf�le �lland� �gitest szomsz�ds�g�ban
Magyarorsz�g f�l�tt, ahonnan j� kil�t�s ny�lik jelenre, �s az Id�re.
En m�r l�tom gyermekeimet, kisunok�mat, aki ingadoz� l�bakon, k�t k�zre fogott
vessz�vel hajtja a malacokat az udvaron, �s Borcsa, a komondor vigy�z r� meleg
szemekkel. L�tom az �hez�ket, szenved�ket, �rtatlan v�r hull�s�t, a le�ldoz�
hatalom utols� embergyilkol�s�t, b�dult gar�zd�lkod�s�t; de l�tom az �j sors, �j
�let cs�r�it is, f�ny �s s�t�ts�g v�ltakoz�s�t azon a f�ld�n �s r�j�ttem, hogy
m�gis t�bb a vir�g, mint az atombomba. M�r nem vagyok hontalan bujdos�, idegen
port�k�n l�zeng� koldus. Sokkal nagyobb vil�g adta kezemre mag�t, mint amilyet
elvettek t�lem.
Mosolyognom kell, hogy az asszony m�gis f�lt, agg�dik �rtem, mikor pedig f�ny �s
der� a sorsom. �r�lnie kellene, hogy szemmel l�that�lag fogyok ki testemb�l,
k�nny�l�k, l�giesedem, minden l�legzettel kisebb leszek.
Csak ez a szorong�s, lek�zdhetetlen hal�lf�lelem ne volna! Napok �ta �rzem.
�ll�t�lag az utols� felvon�st jelenti. Fogvacog� circumdederunt. A hal�l m�r
m�g�ttem s�hajtozik. Este f�lek elaludni, reggel kor�n �bredek, hogy m�g lehet,
l�ssam a vil�got. �n ostoba! Nem volt el�g bel�le? Tudom, hogy egy korszak
lez�rult, �s �j k�vetkezik. Vajon viharral �s v�rrel kezd�dik? Ki �ri meg? Ki �li
t�l?... Mindegy. Jaj ut�n dal j�n. Ezt oda�t is fogom hallani. Gyermekeink m�r
�nekelni fogj�k. Ez bizonyos, �s ennyi nekem el�g.
366
Csak az �n v�nasszonyomat sajn�lom. Nyugodtabb voln�k, ha el�rement volna, de �
tov�bb nem k�vet. Utaink elv�lnak. Minden �z�vel haza akar menni. Meghalni is. M�r
nem sok�ig tart�ztatom. Ha majd itt lesz az ideje, ut�na j�v�k. Egyel�re �ltatom,
titokzatoskodom, hogy semmit se sejtsen. Ha tudn�, hogy az �n bujdos�som
megsz�nt!...
Senkit�l se fogok elb�cs�zni. L�bujjhegyen megyek ki az �letb�l. Aki akar,
sajn�lhat, akinek tetszik, �r�lhet. Minek l�ss�k, hogy minden h�sz l�p�sre
er�s�tgetem az inaimat, �s torkomr�l szeretn�m let�pni a szorong�st? �rdekes, hogy
f�lek a szob�mt�l, mintha csapda volna, a hal�l v�rna benne, hogy belenyomjon az
�gyba, �s v�gleg elint�zzen. Mihelyt lehet, menek�l�k bel�le, �s a k�rny�ken,
erd�n, mez�n t�velygek. Mag�nos helyeken j�rok, �s �sszerezzenek, ha emberrel
tal�lkozom. B�jom a s�r�ket, bokrokat, mint a mad�r, �s moh�n fedezem fel
mindennap, hogy mi mindent nem l�ttam m�g a term�szetb�l. Szemeim issz�k, minden
�rz�kemmel gy�jt�m magamba. Sietve csomagolok az utols� �tra. F�vet, vir�got, f�t,
hegyet, v�lgyet, madarat, bogarat, napot, eget, most sz�k�tt friss kal�szt, �s a
mindens�g m�ly, hatalmas moraj�t.
Innen, err�l a pontr�l legszebb a vil�g. Szinte �rzem a f�ld lend�let�t, a
napsugarak nyom�s�t, �s l�tom a sz�nes t�j lelk�t.
�sv�ny vezet v�gig a gerincen, be az erd�kbe. Lassan v�nszorgok rajta. Szokatlanul
er�tlen, gyenge vagyok. En nem tudtam, hogy a kem�ny f�ld ilyen �des, illatos.
Dr�ga, barna anyatest!
De ne! M�g ne! V�rj!
M�g lehet, megyek. Ugyan sz�d�l�k, �melygek is, �s szeretn�k leroskadni rogyadoz�
t�rdekkel, de legal�bb addig a kanyarod�ig jussak el!... M�r kavarognak el�t367
tem a sz�nek, �s f�leimben er�s�dik a mindens�g zen�je. N�ha t�voli ki�lt�sokat
hallok, mintha engem h�vn�nak, de hallatlann� teszem, �s meggyors�tom l�pteimet.
Az �sv�nyen v�ratlanul egy k�t �v k�r�li gyermek �llja utamat.
Anyja ijedten kapja fel el�lem, v�d��n mag�hoz szor�tja. Magam is megh�kkenek,
mintha kinyilatkoztat�sban volna r�szem. H�tha az �j emberis�g l�pett el�m ezzel a
gyermekkel?...
Eh! M�s gondolataim is lehetn�nek utols� �r�mban!
M�gsem v�letlen ez a gyermek... H�tha meg akarta k�sz�nni, amit �rt�k
szenvedt�nk?... Vagy az�rt j�tt, hogy �tvegye utols� �zenetemet?...
- K�sz�n�m! - mondom magyarul, hogy az anyja ne �rtse, �s tovasietek.
Hol els�t�tedik agyam, hol kivil�gosodik.
P�r l�p�s ut�n m�gis visszatekintek �s l�tom, hogy a gyermek ut�nam integet.
Megg�rb�l�k �s belesz�rk�l�k.
Ez a gyermek tudja, hogy utols� utamra megyek, �s az �n fekete k�r�m bez�rult.
Tudja, �s b�cs�zik.
M�g egyszer felsikolt bennem, hogy k�r, �s olyan sz�p az �let, a vil�g, de testem
reszketni kezd, mellem behorpad, l�t�som megzavarodik, a verejt�k kezd ki�lni a
kalapom sz�l�n, �s al�zatosan meghajtom fejemet:
- Uram! Ne legyen neh�z, �s ne tartson sok�!...
A nap lesz�ll.
368