Nyir� J�zsef:

HULL IMM�R A FENY�TOBOZ

Tartalom
�Pr�zak�lt�szet" (Nagy P�l)
J�zusfarag� ember
Baj-posta
Ezer lej
Erd�ly
Perel�nk
Fav�s�r
Raps�n� r�zs�ja
Le�nyk�r�s
Farkasok
Bajv�v�s
Hull imm�r a feny�toboz
Gerg� legyen a te neved
Most m�r j�hetsz, J�zuska
M�t�, a kutya
Mih�j
�reg leg�nyek
Kopjaf�k
A n�ta
A k�lt�
A kl�n�ta
Horg�szok

�Pr�zak�lt�szet" (Nagy P�l)

A k�t h�bor� k�z�tti �vek legismertebb, legn�pszer�bb erd�lyi magyar pr�za�r�ja -
Tam�si Aron mellett, vele egy sorban -Nyir� J�zsef volt, aki ugyancsak a sz�kely
n�p, a Hargita t�jain �l� havasi p�sztorok, f�ldm�vesek, fav�g�k neh�z sors�nak,
saj�tos lelk�let�nek m�v�szi kifejez�jek�nt indult cl p�ly�j�n novell�ival, nem
ak�rmilyen �rdekl�d�st �bresztve a korabeli irodalmi �let f�rumain �s az olvas�k
k�reiben egyar�nt. Els� k�nyv�nek 1924-ben t�rt�nt kiad�sa ut�n k�zel n�gy
esztend�vel, 1928 janu�rj�ban �rta r�la Jancs� B�la lelkes elragadtat�ssal a
kolozsv�ri P�sztort�z has�bjain: �Nyir� J�zsef novell�sk�tet�nek, a J�zusfarag�
embernek megjelen�s�vel �j fejezet kezd�dik az erd�lyi irodalomban".
Vallom�sos dokumentumok tan�s�tj�k, hogy a k�t fiatal sz�kely �r�t, Nyir�t �s
Tam�sit, szoros bar�ti, m�r-m�r csal�di m�lys�g� kapcsolat sz�lai f�zt�k egym�shoz
indul�suk idej�n. Tam�si �rta egy lev�lben Benedek Eleknek - Kolozsv�rr�l
Kisbaconba - 1923. m�rcius 24-�n: �Ha �r�som Nyir� J�zsefre eml�keztet, az onnan
van, mert sz�vem s az a furcsa pog�ny term�szetem hasonl�t az �v�hez, s most -
egy�tt is lakunk h�l' Istennek". Amennyiben voltak is k�s�bb felh�s pillanatai is
ennek a meghitt viszonynak, a k�z�s sz�l�f�ld talaj�ban gy�kerez� bar�ts�g
l�nyeg�ben t�retlen maradt mindv�gig. Tam�si �lete v�g�n a Vadr�zsa �g�ban b�lcs
humorral eml�kezik a r�g tovat�nt kolozsv�ri �vekre, felejthetetlen egy�ttl�t�k
napjaira.
Mindj�rt a J�zusfarag� ember ut�n, 1925-ben jelentkezett Tam�si �ron is els�
k�nyv�vel, a L�lekindul�ssal, de mindkett�j�k tulajdonk�ppeni indul�s�nak nyomai
kor�bbiak: Nyir� egyik novell�j�val m�r 1920-ban d�jat nyert a marosv�s�rhelyi Zord
Id� p�ly�zat�n. A b�r�l�bizotts�g, melynek tagja volt Berde M�ria, Antalffy
I
I

6
Nyir� kr/>* I
Endre �s Molter K�roly, meg�llap�totta: �A novellap�ly�zat nyertese a Besseny�
jelig�j�, Haldoklik a sz�kely c�m� munka. Szerz�je Nyir� J�zsef (Kide). E m� teljes
eg�szet ny�jt. Jellemz�ereje k�sz, megl�t�sa a tiszta humor magaslat�n �ll, st�lusa
kiforrott �r��. K�l�n�sen kiemelked� nyelv�nek t�rzsgy�keres zamata, f�k�nt eredeti
humora". Olyan sz�p�r�i er�nyeket hangs�lyoztak a b�r�l�k, melyekr�l gyakran �s
�rnyalatosan esik sz� a k�s�bbi m�ltat�sokban is. De leghamarabb az Aranykehely
c�m� elbesz�l�s tette ismertt� Nyir� J�zsef nev�t; ez az �r�sa szinte egy id�ben
jelent meg Kolozsv�rt az S. Nagy L�szl� szerkesztette Erd�lyi Szeml�ben �s
Budapesten, Az Elet c�m� foly�iratban.
Irodalmunk �h�skor�ban", a h�szas �vek els� fel�ben p�ly�zataikkal
tehets�gfelfedez� szerepet v�llaltak az erd�lyi napilapok �s foly�iratok. 1920
�sz�n a Keleti �js�g is meghirdette Kolozsv�rt els� sz�pirodalmi p�ly�zat�t
(reg�nyre, novell�ra, versre) - k�z�sen a Napkelettel. A megk�tszerezett p�lyad�jat
egyenl� ar�nyban �t�lt�k oda Nyir� J�zsefnek, Nagy D�nielnek �s Pap J�zsefnek.
Nyir� ez�ttal az �rtelek, vir�g c�m� �r�s�val aratott sikert. Valamivel k�s�bb,
1923-ban nem ker�lte el a figyelm�t az Ellenz�k t�rt�nelmi novellap�ly�zata sem;
itt a Raps�n� r�zs�ja c�m� munk�j�val nyert d�jat. 1922-ben Tam�si Aron is egy
kolozsv�ri novellap�ly�zaton t�nt fel el�sz�r - Sz�sz Tam�s, a pog�ny c�m� �r�s�val
-, �s ugyanebben az id�ben, ugyan�gy indult e p�ly�j�n a kor�n elhunyt Sipos
Domokos is. Elmondhat�, hogy ezek a p�ly�zatok az erd�lyi magyar irodalom kezdeti
szakasz�ban id�t�ll� �rt�keket hoztak felsz�nre, a �h�skor" szellemi �let�nek
irodalomt�rt�neti jelent�s�g� esem�nyei voltak.
�g�retes kezdetek, val�ban h�si v�llalkoz�sok ideje ez. Mikor is N�meth L�szl�
Budapestr�l Az erd�lyi irodalom c�m� tanulm�ny�ban �gy k�rdezhetett: �Milyenek azok
az �r�k, akiket egy eg�sz �let s az �sszeoml�s szakad�kai szepar�lnak erd�lyiekk�?
Hogy hallatja mag�t a mag�ra maradt Erd�ly, ahol most m�r politikai er�k k�v�nj�k a
k�l�n besz�det? Megtal�lja-e mag�t? Kiben �s hogyan? Milyen az � k�l�n magyar lelke
s hogy egy r�sze az eg�sz magyar l�leknek? Milyen �j sz�t v�rhatunk t�le mi, �s
milyen �j sz�t a vil�g?" A faggat� k�rd�sekre maga N�meth L�szl� v�laszolt
Hull imm�r a Icny�tobo'/
7
i.mulm�ny�nak tov�bbi soraiban - nevekkel: Rem�nyik S�ndor, \prily Lajos, Tompa
L�szl�, Tam�si Aron, Nyir� J�zsef, Makkai S�ndor, Berde M�ria... J�r�szt eg�szen
fiatalok ezek az ��tt�r�k", mondja, s befejez�s�l �gy �sszegez: �Erd�ly nemes �s
eredeti. Az id� r�c�folhat az okoskod�sok r�szleteire, de nem sz�vhatja vissza
kibocs�tott er�it. S ha az erd�lyi irodalom nyolc esztendeje nem is adott
vil�gh�d�t� magyar m�vet, felhozott valamit, az erd�lyi l�lek szintetiz�l�s�ra v�r�
nagyszer� er�it. S ezek az er�k m�r nem i)szolhatnak sz�t, am�g ember�kre nem
tal�lnak".
A N�meth L�szl� �ltal kor�n felfedezett erd�lyi er�k ember�kre tal�ltak - t�bbek
mellett - Nyir� J�zsefben is, aki ezekben az �vekben �rta els� novell�it s
kapcsol�dott be a szervez�d�-�l�nk�l� irodalmi �letbe. Falusi mag�ny�b�l, Kid�b�l
bek�lt�z�tt Kolozsv�rra, .1 hol r�videsen a Keleti �js�g egyik vezet� munkat�rsa
lett. Azt�n, 1924-ben, K�s K�roly, Pa�l �rp�d, K�d�r Imre, Ligeti Ern�, Z�goni
Istv�n �s Nyir� J�zsef megalap�totta a k�t vil�gh�bor� k�z�tti korszak erd�lyi
magyar irodalm�nak legjelent�sebb m�hely�t, az Erd�lyi Sz�pm�ves C�hk�nt ismert
k�nyvkiad� v�llalatot. A C�h 1925 i >.s 1944 k�z�tt �sszesen 166 magyar k�nyvet
adott ki.
Nyir� J�zusfarag� embere azonban 1924-ben m�g a kolozsv�ri Minerva gondoz�s�ban
jelent meg; a szerz� el�fizet�s�nek �ssze-koldul�s�val adta ki els�
novell�sk�tet�t, ezzel a keserves jelsz�val: �K�nyvet vegyenek, embert �rulok!"
Ekkor t�bbek k�z�tt Ap-n'Iy Lajos, Szentimrei Jen�, Sipos Domokos, Tompa L�szl� is
k�nyszer�s�gb�l szint�n saj�t p�nz�n jelentette meg munk�j�t, s �pp Tompa �rt ny�lt
levelet Nyir�nek c�mezve a Keleti �js�gban: �Hogy ez meddig mehet �gy s f�k�ppen:
mit lehet ez ellen tenni? Ma Te �s �n zakatolunk, harson�zunk, holnap valaki m�s -
addig-addig, am�g a s�kets�g egyszer tal�n csak m�gis engedni fog. Ha pedig nem
(amit azonban m�g mindig nem akarok hinni) - egyszer, vagy rendre, majd
eln�mulhatunk valamennyien." A provinci�lis sz�t-forg�csol�d�s, a fenyeget�
eln�mul�s ellen�ben fogant meg Kolozsv�rt az Erd�lyi Sz�pm�ves C�h megalap�t�s�nak
nagyszer� gondolata. Nyir� els� reg�nye, a Sib�i b�l�ny is m�r itt jelenhetett meg
1928-ban - Tompa L�szl� Ne f�lj! c�m� versesk�tet�vel, Tam�si Aron Sz�zm�ri�s
kir�lyfij�val egy id�ben.
8
Nyir� J�zsef
A J�zusfarag� embert egybehangz� elismer�ssel fogadta a kritika -nem hallgatva el
azonban a novell�k n�melyik�ben mutatkoz� mesterk�lts�geket, a �partikularizmus", a
korszer�tlen romanticizmus vesz�lyeit sem. Azt, amit N�meth L�szl� m�r eml�tett
tanulm�ny�ban, az ��tt�r�kr�l" - Tam�sir�l �s Nyir�r�l sz�lv�n - ere-
detiesked�snek, a hom�lyoss�g hat�r�n imbolyg� kusz�its�gnak l�tott. Az volt
azonban a val�di n�vum ezekben az �r�sokban - a m�ltatok t�bbs�ge szerint -, hogy
itt a sz�kelys�g v�gre saj�t hangj�n sz�lalt meg, a maga igazi lelk�let�t fejezte
ki hitelesen.
Nyir� nyelv�nek �barokkos pomp�j�t" dics�ri Jancs� B�la is kit�n� elemz�s�ben; a
Csud�latok, az Aranykehely, a V�zbetemetkez�s, de kiemelten a Hull imm�r a
feny�toboz kapcs�n term�szet �s ember mitol�giai m�lys�g� �sszefon�dotts�g�nak
�rz�kletes megjelen�t�s�t, a �couleur locale" var�zslatos erej�t hangs�lyozza.
Molter K�roly pedig a marosv�s�rhelyi T�k�r 1924. j�nius 22-i sz�m�ban - els�k�nt a
J�zusfarag� ember kritikusai k�z�l - �ppens�ggel �gy nyilatkozott, hogy �Nyir� a ma
�l� magyarok k�zt a legszebben �r magyarul. Nem a legjobban, nem szabatosan, s nem
szellemesen, hanem a magyar heged�vel versenyz� legszebben (...)" �s ugyancsak a
Hull imm�r a feny�tobozt, a V�zbetemetkez�st, valamint a Raps�n� r�zs�j�t, a
V�rl�t� leg�nyt nevezte meg - egyebek mellett - annak igazol�s�ra, hogy �ez az
ember a sz�v�vel stiliz�l". Molter v�lem�nye �a n�pi m�lyr�l mer�t� pr�zak�lt�szet"
er�nyeinek felismer�se r�v�n egyik legbesz�desebb megnyilatkoz�sa volta p�lyakezd�
Nyir� J�zsef ir�nti bizalomnak.
Szinte kerek �vtizednek kellett eltelnie a k�vetkez� novell�sk�nyv megjelen�s�ig: a
Kopjaf�k-at - Nyir� legtiszt�bb f�ny� r�vidpr�za-k�tet�t - 1933-ban adta ki az
Erd�lyi Sz�pm�ves C�h. Cy. Szab� B�la remek fametszeteivel illusztr�lva l�tott
napvil�got a 21 fejezetb�l �ll� ciklus, minek bevezet�j�ben a szerz� �gy
t�j�koztatja olvas�it k�nyv�nek jelleg�r�l: �R�gi id�k kopjaf�i alatt alussza �lm�t
az �n n�pem mohos temet�kben, vadvir�ggal takart padma-lyos s�rokban, sz�p mad�rsz�
mellett. Itt j�rok k�z�tt�k, besz�lgetek vel�k, k�lt�getem �ket (...) Helyemet
keresem a temet�kben �s olvasom a v�n kopjaf�k t�rt�net�t. �gy sz�letett ez az
�r�s, amely m�l� l�legzetv�tel a holtak vil�gbirodalm�ban".
A Kopjaf�k c�mmel egybefogott �r�sok el�bb k�l�n-k�l�n is megjeh-ntek a
napilapokban �s foly�iratokban; a balladai hangv�tel�, l�-r.i?-dr�mai fogantat�s�
t�rt�netek egy�ttesen olyan pr�zaalakzatot .ilkotnak, mely a maga egyedi
min�s�g�ben szeml�lteti Nyir� �r�s-m�v�szet�nek �retts�g�t. F�ja G�za annak idej�n
a Kopjaf�k nyom�n �rta le, hogy Nyir� �a ballada eg�sz l�nyeg�t beolvasztotta I
'r�z�j�ba ". Sokan �s sokszor meg�llap�tott�k, hogy az erd�lyi magyar novella
legk�zelebbi rokona a ballada. Benedek Marcell �gy fogalmazott: �Erd�ly a ballada
f�ldje. A ballad�nak pr�zai testv�re .1 novella. Ez a magyar�zata annak, hogy az
erd�lyi �r�k igazi m�-iaja, ebben tudj�k tehets�g�k legjav�t kinyilatkoztatni".
Nyir� no-vellisztik�ja tal�n a legmeggy�z�bb p�ld�zata ennek a felismer�snek.
A balladai, tragikus-fens�ges �s ugyanakkor anekdotikus elemeket is mag�ba foglal�
elbesz�l�smodell k�l�n�sk�ppen jellemz� az 1936-ban megjelentetett, Sz�kelyek c�m�
Nyir�-k�tetre. A sz�kelys�g �bajv�v� k�zdelmeir�l" sz�lnak ezek az �r�sok is. Ahogy
Ber-tha Zolt�n �rja: �A t�ji-region�lis, folklorisztikus, t�rt�nelmi min�s�g�
erd�lyis�g" meghat�roz� m�don �rv�nyes�l itt is, egybeolvadva a sz�l�f�ldszeretet
m�ly zeng�s� hangzataival. Valamin� modern �m�gikus realizmus" ez, ami Tam�sin�l is
megragad�an jut kifejez�sre ezekben az �vekben.
� Term�szet-heroizmus" c�mmel Rem�nyik S�ndor �rt meleg hang� m�ltat�st a
P�sztort�zben Nyir� 1937-ben kiadott �jabb novel-l�sk�tet�r�l, a Havasok k�nyv�r�l.
Eml�kszik, hogy a szerz� egyszer, r�gebben, megjegyezte volt el�tte: �Meg szeretn�m
�rni a sz�kely Dzsungel k�nyv�t". A havasok k�nyve azonban mer�ben m�s vil�gra nyit
ablakot, mint Kipling vil�gh�r� reg�nye. Ezek az ��lettel, s m�g ink�bb hal�llal
t�lzs�folt, t�m�tt, gazdag, barokk havasi t�rt�netek" - ahogyan Rem�nyik mondja - a
term�szet minden rend� �s rang� lakos�t �gy �br�zolj�k, hogy ebben a magaslati
mili�ben az �let szent, s valamennyi �l�l�nyben isteni t�rv�nyek m�k�dnek.
Val�j�ban a term�szetf�l�ttis�g �rv�nyes�l a term�szet vil�g�ban. Nyir� havasi
emberei t�r�lmetszett sz�kelyek, akik �term�szeti �s metafizikai �letet �lnek
egyszerre: ez a kett� egy" -jegyezte meg V�rkonyi N�ndor 1942-ben kiadott
irodalomt�rt�net�nek Nyir�-fejezet�ben. S hozz�tette: �Nyir� novell�iban van valami
l�tnoki, trag�di�kat sugalmaz� er�, nagyszab�s�, mozdulatokban

|q _Nyir� J�zsef
nyilatkoz� p�tosz; �gy hatnak; mint rapszodikusan kiszaggatott r�szei egy s�t�ten,
fojtva izz� �letnek: az erd�lyi magyars�g �let�nek".
M�r a m�sodik vil�gh�bor� v�szes reng�sei k�zepette, 1943-ban jelent meg Budapesten
a R�vain�l Nyir� J�zsefnek az Elsz�ntak c�m� novell�sk�nyve; ennek legjobb
darabjaiban is (p�ld�ul: A n�ta, A kl�n�ta) v�ltozatlanul az � n�pe: a kisebbs�gi
sors bilincseib�l alighogy kiszabadult sz�kelys�g elpuszt�thatatlan �letig�ny�t
sz�laltatta meg er�teljesen.
Nyir�n�l a szinte eposzi-mesei, de m�gis oly val�s�gos havasi l�gk�rben egy sokszor
megpr�b�ltatott, t�rt�nelmi �s term�szeti viharokkal b�tran szemben�z�, megannyi
sanyargat�st elszenved� emberi vil�g �li mindennapjait l�thatatlan er�k v�delmez�-
szor�t� �lel�s�ben...
*
Nyir� J�zsef �letm�v�nek ellentmond�sos meg�t�l�se m�r az �r� �let�nek utols�
�veiben elkezd�d�tt s f�k�nt politikai fenntart�sokban gy�kerezett. A kommunizmus
idej�n nev�t Rom�ni�ban �s Magyarorsz�gon egyar�nt csakis megb�lyegz� jelz�k
k�s�ret�ben lehetett le�rni, eml�teni; egy erd�lyi magyar irodalomt�rt�net hetvenes
�vekbeli meg�llap�t�sa szerint �a m�toszt�l a fasizmusig jutott el"; ez�rt nem
lehet helye az �rt�kek rendj�ben. Megsemmis�t� v�dakat, r�galmakat forgalmaztak
vele kapcsolatosan: nacionalist�nak, antiszemit�nak nevezt�k nem ritk�n. Hossz�
�vek m�lt�n �rhatta le Pomog�ts B�la az Isten ig�j�ban �j kiad�shoz k�sz�tett
ut�sz�ban: �(...) politikai p�ly�j�nak �s publicisztikai tev�kenys�g�nek egyetlen
r�vid, II. vil�gh�bor�s szakasz�t lesz�m�tva, t�bb �vtizedes �r�i m�k�d�se mindig
nemes �s hum�nus eszm�nyek szolg�lat�ban �llt". Mindez hangs�lyozottan �rv�nyes
p�ly�j�nak els� szakasz�ra n�zve, amikor nem utols�sorban v�rbeli novellistak�nt
volt jelen az erd�lyi magyar irodalom �lvonal�ban. Toll�nak erej�vel
t�ntor�thatatlanul n�pe, a kisebbs�gi l�thelyzetbe k�nyszer�lt sz�kely magyars�g
�get� sorsk�rd�seinek felel�s faggat�ja, gondjainak megsz�laltat�ja volt; olyan
�r�stud�, aki hal�l�ig megmaradt az itthoni vil�g hitvall� szerelmes�nek.
Manaps�g nem alaptalanul besz�lhet�nk a Nyir�-redivivusr�l.
Hull imm�r o fcny�loboz
11
/4 k�zel f�l �vsz�zados kitasz�totts�g ut�n 1990 �ta sorra jelennek meg k�nyvei -
k�zt�k novell�sk�tetek is - rangos magyar kiad�kn�l. Az �j sorozatot a debreceni
Csokonai Kiad�v�llalat ind�totta el, ahol Cs. Nagy Ibolya felel�s szerkeszt�s�ben
l�tott napvil�got p�ld�ul az Uz Bence, az Isten ig�j�ban, az emigr�ci�ban �rt �me
az emberek, a N�ma k�zdelem. Ezt a kezdem�nyt folytatta azt�n a szegedi Szukits
K�nyvkiad� A z�ld csillaggal, Az �n n�pemmel, a Havasok k�nyv�vel, a Sz�kelyekkel -
majd a budapesti Kairosz; az ut�bbi helyen megjelen� Nyir�-k�tetek szerkeszt�je
Medvigy Endre, aki az egyszer� sz�vegk�zl�s keretem j�val t�lhalad� sz�veggondoz�i
munk�t v�gez s k�z�l �rt� essz�ket. Itt l�tott napvil�got egyebek k�z�tt a Kopjaf�k
leg�jabb kiad�sa is.
A Nyir�-�letm� �s a mai olvas� tal�lkoz�sa teh�t val�j�ban megt�rt�nt s
folyamatosan v�lik egyre �lm�nyszer�bb�: a Hargita t�jaira is eljutottak, eljutnak
a J�zusfarag� ember, a Kopjaf�k, a Havasok k�nyve, a Sz�kelyek �jranyomott
p�ld�nyai. Azonban m�g mindig nem kev�s az ad�ss�gunk Nyir� J�zsef
irodalomt�rt�neti �rt�kel�s�t illet�en. Itt-ott m�g mindig k�s�rtenek az elm�lt
zord id�k sor�n hozz�tapadt fenntart�sok, v�dak. Sok f�lre�rt�st tiszt�zhatna egy
szakszer�, elfogulatlan szellem� Nyir�-monogr�fia. Tal�n akad v�llalkoz� ennek
miel�bbi meg�r�s�ra is.
Nagy P�l
J�zusfarag� ember
A hajnal felk�lt�tte a falut. A m�jusb�l ki�ml� �ld�s egyszer�en �s tiszt�n k�s�ri
a szekeret. A term�szet �rtatlan, mint a gyermek �tere �s sz�p, mint a gy�gyult
seb. Ragyog�sa hegyekr�l, patakokr�l, ablakokr�l �s a szekeres orr�r�l egyar�nt
visszaver�dik.
L�p�sben haladunk a k�l�n�s, m�v�szi pomp�j� fahajl�kok sor�n. A sz�kelyek emelt
elm�vel j�rnak. Nem barom mellett baktat� parasztok �k, hanem Isten jobbj�nak
�rny�kai, kiknek �rtelme r�pt�ben t�pl�lkozik, mint a fecske. Ha asszony j�n
szembe, d�snak l�tszik, a le�nyok �d�nek, mint a cs�kkal �sszelehelt orca. Az �t
k�zep�r�l elt�r�tt derek� kutya fartal be a kapun az �letre. A szekeres fel�je
billenti az ostornyelet:
- Ott lakik a j�zusfarag� ember!
- Ki lakik ott?
- Valami orsz�gcsuda. M�g �tet�nk, megn�zheti! - veti h�tra.
Sz�p itt minden, m�g a leveg�ben elcsavart f�st is. Uton-�tf�len
l�tom az �rdekes, kiss� fellengz� sz�kely f�nyt, mely a nap al� is t�zet szeretne
rakni. Az angyalok osztov�t�j�n sem lehetne kedvesebb helyet sz�ni. Az �let
�r�kk�val�s�ga van itt, hol a hal�l tal�n sohasem t�masztja �vegl�tr�j�t az ember
homlok�nak, hogy megn�zze h�tral�v� napjait. De ki-mi lehet ez a falusi ezermester?
J�zusfarag�ssal kevesen foglalkoznak. �rdemes megn�zni, m�g az emberem a zabra
b�zza lov�t a fogad�ban.
A hanyatl� k�ria-forma h�zat f�lverte a burj�n. N�h�ny barna, �rces leg�ny �lling�l
az �ton. T�l�k k�v�ncsiskodom.
- Ki lakik itt?
- Ott-e? A naccs�gos �r!
- H�t nem a j�zusfarag�?
- Mert az!
Teh�t �r, s�t nagys�gos �r, ami a sz�kelyek k�z�tt, kik mind
Hull imm�r o tcny�tobo'/.
13
nemesek �s b�szk�k, szokatlan megk�l�nb�ztet�s, ink�bb g�ny. A leg�nyek tekintete
se sok j�val biztat. Mindegy. Ann�l �rdekesebb.
A kutya morogva a kutyatej k�z� b�vik. Magas, tart�zkod�, z�ll�tt kin�z�s� f�rfi
fogad. D�h�sen pillog r�m.
- Tess�k! - �s megvet� k�zmozdulattal el�rebocs�t.
A szob�ban �regleg�nyes, furcsa �s kietlen rendetlens�g. Igazi koszos
csavarg�tanya.
R�m n�z, �n r�.
L�b�n rossz cip�, a fej�n nimbusz. Hossz�k�s, sov�ny arc. �gy l�tszik, sokszor
szenved �hs�gk�pr�zatokban. A dombor� homlok �rk�ban bizalmatlans�g sz�tte �ssze
szem�ld�keit. Mag�ban d�h�ng� alak lehet, milyenek a f�ld sarkai m�g�l leselkednek
a vil�gra.
- �rdekl�d�m a m�v�szete ir�nt - udvariaskodom. - Ha l�thatn�m n�h�ny
munk�j�t...
- K�rem!
Kinyit egy oldalkamraajt�t, �s gy�rt karokkal, mogorv�n f�lre�ll.
K�v�ncsian l�pek be. A m�terem ijeszt�. Visszad�bbenek.
A visk� fal�n sz�mtalan kisebb-nagyobb fesz�let meredezik. A sarkokban sz�rny�
keresztek ny�lnak. A h�tt�rb�l zordon Krisztusok n�znek r�m, r�mes r�ng�sok k�p�be
k�t�zve.
Mif�le istennyomor�t� hely ez!
R�m�letes a sz�las karok kit�rts�ga, mellyel szembe kell menni. Egyik nem engedi a
m�sikat n�zni. Egynek �s egyszerre kell l�tni az �sszest. Kett� sincs egyforma
k�zt�k sem alakra, sem k�nra n�zve. Szokatlanok, brut�lisak mind. Ink�bb latrok.
Aki a f�ra felk�ny-szer�tette �ket, maga sem hiszi, hogy k�nl�d�ssal lehet embert
�dv�z�teni. A von�sok elhelyez�se �l�, a vonagl�sban hajl�konys�g, az inak
fesz�lnek, a csontok h�en csontok rajtok. F�lelmesen nagyszer�ek: a szak�llba
mardos� sz�j, �reges arcg�dr�k s az embers�ly, mely a szak�s cig�nysz�gekre
nehezedik, �s megtorl�dik a t�rdek merevs�g�n. Egyiken finoman ki van dolgozva a
pillanat, amint a jaj felbillenti a szemeket �s a nyelvet. Fak�s�rga, hossz� alakok
�les h�tgerinccel, melyek leg�rb�tik bozontos fej�ket, mint Atlas a f�ldnek. A
kidudorod� bord�zat, az ajzott pill�k al�l kiront� sz�nd�k arra vall, hogy k�szek
sz�val is agyons�jtani az embert.
Mellemre nyomott k�zzel igyekszem sz�mot vetni a l�tv�nnyal, �s mintha piros
sz�nyegen t�ncoln�k, �gy sz�d�l�k. -Uram, mi ez?
A m�v�sznek is f�ty�l a l�legzete a h�tam m�g�tt az izgalomtol. V�lasz n�lk�l
t�velyeg a gondolata. M�r tudom is.
Mi volna egy�b, mint kiszenvedni nem tud�, v�res orgia, hus-szak�t� irt�zat, nyers
tolong�s a hal�l fel�, kiv�gzettek l�zad�sa a veszt�helyen, kik csak az alkalmas
id�re v�rnak, hogy elsz�kjenek a gerend�kr�l. Haldokl� bak� l�tom�sa ilyen... B�r
szakadna le a t�m�rdek falra m�szott test, hogy k�nnyebb�lne meg a fal. El�g volt.
Ha n�zem, mintha harcb�l riasztott utols� zsoldos voln�k, ki lova nyak�t harapd�lva
�szt�k�li a fut�st, mert v�r�t tork�ba h�nyja a f�lelem.
M�g�ttem �ll ez a duhaj rokkant, ki mank�j�val beverte a kir�ly ablakait, ez az
eszmeb�n�t� nyomorult, a v�s� hi�n�ja, ki saj�t �g� haja f�ny�n�l gondolkodik.
- Tetszenek? - mosolyog sz�r�san. Azonm�d k�rdezem vissza:
- Nem �lt maga embert?
Mert csak az k�thetett ki az �leth� feladattal, kinek kezei kozt
embercsontok t�redeztek.
- De igen! - g�rd�ti vissza a sz�t. - N�gy esztendeig egyebet sem
csin�ltam. u
Piros l�ng j�tszik az �br�zat�n. H�tr�lva igyekszem kifele, hogy
megk�nnyebb�ljek. Az ember len�z�en v�gigm�r: -F�l?
- Ez... ez... a hal�l! - hebegek. A m�v�sz b�nt�an felkacag:
- Hozz� kell szokni!... Egyetlen j�akar�nk... Az �r�k fekete siet�s, im�ds�ggal
gy�mol�tott, vagy k�nokkal k�vezett �t, koldusra ejtett szennyes rongy, b�k�s
form�j�ban is galambverejtek, szel�den elnyel� halsz�j, b�lcs mad�r az ujjam
hegy�n, mely hallgatni tan�t, festett sark� szeret�, k�lcs�nz�tt szam�r, mely
kihordja az emberb�l a vil�g keser�s�g�t. Amelyik tetszik!...
- Nem igaz! T�lz�s! - meredeznek a hajsz�laim.
Egym�sra n�z�nk, a m�v�sz mag�ba m�lyed, mintha ott se voln�k. Hallgatunk. Az
ablakon be�nekel a tavasz, a term�szet folytatja ujjong� �tj�t a nap fel�, mely
forr� ker�knyomokon nyomul a falu f�l�. Az emberek szeme sz�neket gy�jt, f�l�k
loppal rejtegeti a f�ldi zen�t; csak ez az �tkozott el�gedetlen, ki Krisztust�l
irigyli az utols� s�hajt�st. Hirtelen azonban feleszm�l, mint a hindu sz�nok, ki
csend�rt �hes has�ra csap. Besz�lni kezd, de mintha nem nekem sz�lana, hanem a
l�lek r�v�let�ben:
- R�gen az �skereszt�nyek tudtak meghalni, mert tudtak parancsolni a
hal�lnak... Az, aki szel�ds�ggel becsm�relte a tir�nnust... Ki a Pontus mellett
szenderedett el... Ki l�bon alszik a k�dex miniat�rj�ben... Ki v�rszop� farkassal
�satta s�rj�t... Ki arany pat�n�n nyugszik... Ki �r�kre elaludt negyvenegy himnusz
ut�n... Ki kez�t mint viaszfed�t csendesen kebl�re helyezte... �s ki m�g egyszer
szemeit f�ggesztette az .�gre: - �Lux ecce surgit aurea!"...
B�mulva n�ztem, de - mintha ott se voln�k - tov�bb f�zte a sz�t.
- Ok igen!...
J�lesett neki a k�z�pkori gyertyalobog�s, a pergamenforgat� dohos bar�t, kinek a
l�ncos k�nyvek l�nc�t a l�b�ra lakatolt�k. Maga is olyan lett, mint egy m�teres
mell� francisk�nus, ki a lehelet�vel olvasztja a viaszt, hogy eltal�lja a Clara
Santa arcsz�n�t a sal�tromot vir�gz� cell�ban... Csak a hangja lesz halkabb:
- A lepkeb�b (szakasztott m�mia) egyetlen selyemsz�llal �thurkolja mag�t a
f�sz�lon. Csak ennyi er�ss�g �rizte �ket is... Egyetlen derek�ra k�t�tt
selyemsz�l...
Az id� eltelt, mindj�rt �rinti a nap a torony hegy�t, de a m�v�sz tov�bb �lmodik:
- .. .Mindez m�r csak a m�lt�. Hi�nyzik ma hozz� a m�ly bens�s�g, a
mag�nk�v�lis�g lend�lete, a j�mbors�g, az antik pompa, a megk�ny-nyebb�l�s, a
megdics��l�s lelkes�lts�ge... A homlok er�teljes, a sz�j finom �s l�gy, a f�nyl�
kij�rat, a szem ny�t �s m�ly, hozz� nem hossz� szak�ll, nazireus haj, ahogy mindezt
megszoktuk... Sz�zszor �gy akartam �n is, de a v�s�m �nk�ntelen gy�l�letre m�ly�lt,
az emberis�g pof�t tolt elib�m, torz, �hs�gvert, szeszes sz�jat, a mint�ul
k�n�lkoz� vil�g pedig - Dant�val sz�lva - trombit�t csin�lt az alfel�b�l. Eh!...
16
Nyir� J�zscl
Hirtelen abbahagyja, �s b�cs�z�ul kezet ny�jt. A kertb�l a f�vet g�zolva f�rt�s kis
le�nyka zajong fel�nk. A b�na kutya fark�val legyezve k�veti. A z�ll�tt m�v�sz
f�lt�kenyen r�r�ntja az ajt�t a fesz�letekre, hogy a gyermek meg ne l�ssa �ket...
Mikor visszatekintettem, �ppen cs�kra emelte a kisl�nyt. A szekerem szembe j�n
velem. Fel�l�k, hogy tov�bbmenj�nk. A
szekeres visszak�mlel:
- Hogy meredne meg az az �ntikrisztus! - �s ijedten r�csap a lovakra.
Furcs�n �rzem magam, mintha ront�s volna rajtam. Megzavart ez a fene fafarag�.
Csoda, hogy a fejem k�r�l nyilaml� fecsk�k ki nem �tik a szememet. A lovacsk�k is ?
lig lihegnek. A gabon�k mezej�t se tudom �lvezni, mint m�skor. Ar pipacsot sebnek
n�zem, a vir�gok �gett h�zak korm�b�l val�k. Tal�n az�rt fert�z�ttek a kal�szok is,
az �vegt�rd� sz�zek. A v�kony cig�ny, a sz�nyog f�lem f�l� tartja muzsik�j�t, �s �n
hallgatom. Messzire azonban nem jutottunk. A Borb�th-fogad�n�l r�gi cimbor�im
leh�ztak a szek�rr�l a Tolvajos tet�n. K�t napja vad�sznak fenn a havason, de a
cig�ny bajsz�t m�r le�gette a b�rszivar. Pusk�val l�ttek a lovak el�. H�t �gy ott
maradtunk pil�tusvacsor�ra.
A fi�kt�l megtudtam, hogy ki az a j�zusfarag�. - Azzal ne kezdj ki! - intett a
f�b�r�. - Kiismerhetetlen. H�romszor is doktor, mindenben kiv�l�. Volt nagy�r �s
csavarg�. Vad�szott m�gn�sokkal, �s evett cser�pt�ny�rb�l, mint napsz�mos. Cig�ny
nem mer el�tte heged�lni, pap f�l a teol�gi�t eml�teni is. V�gigj�rta a f�l
vil�got, �s koldult mindenf�le nyelven. Tud�sokat gy�z�tt le, �s h�ny�dott utak
s�nc�ban. K�l�n�s ember az. Bolond k�l�nc. M�lt �vben z�ll�tt haza a kisl�ny�val,
ki tudja, honnan... No Sz�ndoki, mi lesz! - kurjantott a cig�nyra.
�j mulatoz�s zend�lt. N�ta r�zta a fejek gondj�t, �n azonban m�g mindig a
j�zusfarag� sziklafej�t l�ttam, a fekete arc�t, mely olyan, mint a p�sztor�st a
lobog� l�ngban... H�t ez�rt botlott meg a hal�l dombj�n, mert a nyugalmat, az
igazat, a nemest, a boldogat nem tal�lta sehol, �s en�lk�l nem b�rt ember lenni...
Az igazsag f�l�tt k�ts�gbeesett emberek s�rsa ilyen. J�l�t, boldogs�g?... Eh!...
K�t sz�l cig�ny, ki hazak�s�r az �ton utols� garasom�rt... H�zzad
17
Sz�ndoki! �gyis a vel�nkben l�ktet a pusztul�s t�nca, kacagjunk h�t fogh�sra
fagyott sz�jjal, �grefacsart szak�llal!... H�zzad Sz�ndoki, aki szented van!...
Egy �v m�lva �jra csak k�l�n�s form�ban tal�lkoztam a j�zusfarag� emberrel.
A v�ros sz�l�n nagy �ggyel-bajjal egy erny�s szekeret t�rdel�, megvadult lovat
f�keztek meg. A szek�rr�l keresztek hullottak szanasz�t. A t�meg b�mulva �llotta
k�r�l. A v�rosszolg�k a rend�rs�gre vitt�k a kereszteket, az �sszez�zott
j�zusfarag�t pedig az ispot�lyba. F�l �ra m�lva m�r legend�k keringettek r�la a
v�rosban.
Mikor mag�hoz t�rt, hivatalosan r�t�madtak:
- Mit akart ezekkel a fesz�letekkel?
- El akartam adni - k�zd�tt a tork�ba tolul� v�rrel. - F�l orsz�got bej�rtam,
de senkinek se kellettek.
�t�sekt�l foltos szeme elk�d�s�d�tt. Neki is imm�r nazireus haja vala, �s
megv�lt�san s�rga. V�rsav� fanyar�totta sz�j�t. Egy l�gy inni kezdett l�bai
seb�b�l, ujjai b�tyk�n a rubingy�ngy�k megalvadtak.
- Evike! - r�ndult fel k�s�bben a csukl�s mell�b�l.
- Ki az az Evike! - estek neki, de a j�zusfarag� �r�kre elcsendesedett, a f�ben
g�zol� kisl�nyt pedig senki sem ismerte.
- A fesz�letek! - jutott az eszembe, �s lehajtott f�vel bandukoltam a
rend�rs�gre.
Rend�r �rizte a szekeret.
- Meg�rinteni semmit sem szabad! - szigorkodott, �s �llotta but�n a posztj�t.
Az emberv�rrel festett Krisztusok egym�s hegy�n-h�t�n hevertek. Igen. Ok
megv�ltott�k egym�st k�lcs�n�sen, saj�t v�r�kkel. Egyik�k keresztf�n, a m�sik
keresztf�t�l halt meg, �s most mind a k�t test b�lcs �s szel�d... M�r nem a r�gi
zordon probl�ma. Ez a J�zus mintha k�nj�ban is a kisl�nya j�tsz�t�rsa volna. A
l�ndzsa is tal�n az�rt nyitott bele az oldal�ba, hogy a gyermek a tenyer�be hull�
piros cs�pp�kben kedv�t lelje. Fens�ges nyugalom �s b�ke �rad sz�t ezekr�l a
fesz�letekr�l. Semmi d�bbenetes. Kereszt�ny �s igaz, mint a vir�gbimb�ba z�rt
csend. � az, aki �ld�st,, hint az emberi
agyakba. Verejt�kgy�jt� pr�f�ta, j�kor �rkez� Isten, liliomok p�tr�-nusa. K�s
Mih�ly Danik hite, kir�lyok kegyvesztettje, er� a bog�r sz�rny�ban. Pal�stj�nak
r�ncaib�l hull a morzsa asztalunkra. O a reszket�s, mely v�gigfut a
fegyvercs�veken. A legink�bb sajn�latra m�lt�, ki leghosszabban besz�lt hi�ba a
vil�gnak...
- Nem kellett senkinek! - t�rdelte a sz�t a roncsolt m�v�sz.
Tal�n az�rt, mert egy szeg�ny sz�kely ember szeker�n indult a
vil�gba...
Megillet�dve teszek a rend�rtisztnek aj�nlatot.
- Egyiket megvenn�m!
- Hov� gondol? - h�r�t el. - Ezek b�njelek... - Hordja ezt a holmit a h�szas
szob�ba! - reccsen a rend�rre.
T�bbet biz �n nem l�ttam a f�ba �rott J�zus-k�peket, sem az embereken nem vettem
�szre, hogy b�rki is l�tta volna.
Enn�lfogva tov�bb m�melj�k r�gi sz�nd�kunkat egym�s ir�nt.
Baj-posta
Ott �llnak vagy tizenketten, lerongyol�dott, idegen, koldusszeg�ny, �ll�stalan
sz�kely leg�nyek Bukarestben a Mihai Viteazul-szobor mellett. P�r napig, m�g a
hazulr�l hozott p�nzb�l tartott, kis lebujokban �d�ngtek, parkok padjain
keseregtek, v�g�l a k�z�s sorsban a szobor k�r�l �sszever�dtek.
Egyik-m�sik nekiv�g valamelyik utc�nak �s v�gleg elt�nik, a t�bbi �gy ragaszkodik a
szobor k�rny�k�hez, mint valami szirtf�k-hoz a haj�t�r�ttek. El�veszik az
elem�zsi�t, �s b�san r�gj�k a hazulr�l hozott fekete kenyeret, m�g benne tart,
k�s�bb eladj�k a n�lk�l�zhet� ruh�t is. Hazaj�nni sz�gyellik. K�s�bb pedig a nyomor
teszi lehetetlenn�. Akad k�zt�k azonban egy-egy elsz�nt, nekikeseredett leg�ny, aki
azt mondja, hogy ha �gy is, �gy is el kell veszni, h�t pusztuljanak otthon, �s
nekiv�g a hazai �tnak. Egyszer csak fel�ll a szobor talp�r�l �s azt mondja:
- Ki �zen haza valamit, mert �n megyek.
Az �res tekintet� f�rfiak, n�k megmozdulnak. Van, aki lemond�an int, �s
visszas�llyed a lelke pokl�ba: annyi ereje sincs, hogy haza�zenjen. M�sok azonban
k�r�lveszik a hazak�sz�l�t:
- Ha fel�nk j�rsz, h�t mondd meg, hogy j�l vagyunk, egy irod�ban kaptam �ll�st,
de p�nzt m�g nem k�ldhetek. Ott lakunk a templomt�l sz�m�tva a negyedik h�zban.
Csak Szabandi Mih�-ly�kat k�rd�zd.
El�ker�l a plajb�sz, meg a katonas�gn�l szerzett �notec-k�nyv", �s a hazaj�v� ember
fel�rja a c�meket, meghallgatja a k�l�nb�z� sorsokat, �zeneteket. Egy sz�t el nem
feled bel�le, hiszen sokszor hallotta, sokszor elpanaszolt�k egym�snak, �s mikor az
utols� nyomort�rt�net is elhallgat, megbillenti a f�veg�t �s azt mondja-No az �n
Istenem �ldjon meg t�t�k�t!
Az ilyen embert h�vj�k �baj-post�"-nak.
20
Nyir� J�z-scf
Valahogy �tverg�dik a K�rp�tokon. Isten tudja, mib�l �l addig. Az els� sz�kely
falun�l el�veszi a �n�tec�t", �s ett�l a pillanatt�l kezdve meg van mentve.
Minden�tt sz�vesen fogadj�k, megtrakt�lj�k, ell�tj�k enni-innival�val, s ha j� h�rt
hozott, m�g �p�nk�" is ker�l, �s j�kedv�en �gy k�n�lja a h�z asszonya:
- Haszn�lja n�, mert mikor csen�ltam, megmostam a kezem ut�na!
Tegnap vagy tegnapel�tt ilyen baj-posta �rkezett a falunkba is,
valami datki emb�r, �g�ni nevezet�. El�bb bet�rt Birtalan�khoz, s elmondta, hogy
M�rika mit �zent. A v�g P�t�r J�nos�kn�l sem �d�z�tt sokat, de ott m�r annyit
mondott, hogy sok�rt nem adn�, ha a szeg�ny �zvegy �ron P�t�rn�vel nem kellene
tal�lkoznia.
- M�rt f�lsz t�le? - k�rdi meg�t�dve P�ter J�nos. - �ldott j� asz-szony az, m�g
a l�gynek sem �rt.
- �ppen az a baj - s�hajt a v�ndor. - Nem es f�ln�k �n, ha a fia �lne!
- H�t megh�tt?
- Az-e? A meg oszt�n! Ez a gyenge ujjas maradt ut�na.
- Hogy pusztulna el ilyen hirtelen?
- El�g hirtelen. �l�nk a Mih�ly vit�z szobr�n�l, s egyszer csak l�ssuk, hogy
s�rgul el �ron P�t�r. T�ged mi l�le?... Ingem csak annyi, hogy �n m�r az �ristenhez
szeg�d�m... E t�rt�nt tegnap fert�ly t�zkor... A rossz ujjas�t hazahoztam. Itt
hagyn�m, ha �ta-ladn�k.
- Itt oszt�n ne!
- Legal�bb mutass�k meg akkor, hogy az anyja hol lakik.
P�ter J�nos b� elkalauzolta a kapuig. Mi�ta tizenhatban a ro-m�nyok az ur�t
elhurcolt�k, s az is elhalt �H�sos" v�ros�ban, az egykor h�res kedv� asszony eg�sz
nap nem sz�lt t�zet.
A baj-posta nagy hangon �ll�tott be az ��letre".
- Hogy van, �desany�m?
- �n j�l, �des fiam! H�t te ki vagy, s honnan j�ssz?
- Datki emb�r vagyok, s �ppen Bukarestb�l j�v�k!
- Az Isten vez�relt hozz�m! A fiamot, P�t�rt nem l�ttad-e?
- �n oszt�n igen.
Az �regasszony arc�t boldog p�r �nti el. Bes�rgeti a h�rhoz�t a h�zba, s az
izgalomt�l reszketve teszi el� a �falnival�t". Egyel�re
nem k�rdez semmit, csak azt p�ty�gi boldogan: ��h lelkem fiam!" A baj-posta a
hal�lh�rrel a kez�ben k�nosan feszengve �l, pr�b�l enni, de a j� h�zi szalonna
megkeseredik a sz�j�ban.
- S h�t l�t�d a fiamot? - �l le vele szemben a v�nasszony is.
- Egy�tt v�tunk vele.
- Elszeg�d�tt-e?
A f�rfi les�ti a fej�t, �gy morogja:
-�el.
- Kihez te?
A bajhoz�nak j� gondolata t�mad, szinte v�gan felel.
- �ppen Mih�ly vit�zhez.
- Nagy �r ugye? - k�rdezi bizakod�n az asszony.
- El�g nagy �r.
A szeg�ny, �reg �desanya elgondolkozik.
- Oh, csakhogy j� helyre szeg�d�tt volna az �n leik�m P�t�r�m!
A datki ember nagy hangon vigasztalja:
- Amiatt kiednek ne f�jjon a feje. Olyan gazd�ja senkinek sincs Bukarestbe,
mint P�t�rnek. �ldott j� emb�r. Eg�sz nap egyet se sz�l, nem szidja, nem mocskolja
P�t�rt. A dolog sem �li meg. Csak �ppen egy l�val van dolga, amelyiken Mih�ly vit�z
�lni szokott.
- Akkor valami katonaember?
- Aff�le, �desany�m, az... De �n m�r megyek es...
A boldog, ragyog� arc� v�nasszony szorgoskodva ugrik fel.
- �ldjon meg az �risten, hogy ilyen j� h�rt hozt�l!
Es izgatottan csomagolja �ssze az asztalon maradt szalonn�t, kenyeret, csipet
t�r�t.
- Ezeket vidd magaddal, az �ton j�l fog.
Nem lehet visszautas�tani. Az ember m�g a kapun k�v�l is �gyetlen�l tartja a
kez�ben. �ll, mintha odaszegezt�k volna. Arra gondol, hogy m�gis vissza kellene
mennie �s megmondania az igazat. M�r a kilincsen a keze, mikor a h�zb�l halk,
�reges �neksz� hallszik ki:
Fekete faluban fej�r torony l�tszik L�ttam a bab�mof m�s �l�ben j�dzik.
22 Nyir� J�zsef
A datki ember sz�ve megremeg, �s zordul, fojtottan el-elk�-romkodja mag�t. N�zi a
kez�be nyomott kenyeret, szalonn�t. K�t gyermek j�n szembe az �ton. Odainti, �s
odaadja a kenyeretszalonn�t.
- Neszt�k!
A fi�k b�tortalanul veszik el. Egyik�k feln�z az emberre, �s megl�tja a kem�ny,
csontos arcra g�rd�lt k�t k�nnycseppet.
- Maga m�rt s�r b�csi?
Az ember goromb�n riasztja el mag�t�l �s megindul.
- Nem el�g a magam baja, a m�s�t es �n sirassam! - d�rm�gi.
Lassan cammog. A m�t�falvi �tn�l befordul, �s az Olt h�dj�n
meg�ll. Kicsit n�zi a vizet, erre fogja a halott leg�ny rossz ujjas�t, melyet nem
mert �tadni. Kiss� t�tov�zik, majd elsz�ntan beledobja a v�zbe.
Az esteled� f�lhom�lyban �gy l�tszik, mintha holttestet l�k�tt volna a v�zbe...
Ezer lej
Fiatal feles�g�n s k�t �rtatlan gyermek�n k�v�l egy�b felt�r� vagyona nem volt
Ambarus Ferinek. Az igaz, hogy sz�z esztend�ben egyszer ha lehet olyan sz�p p�rt
l�tni, amilyenek �k voltak, mikor �sszekeltek; de ebb�l nem lehet meg�lni. Feri
csak mosolygott, mert er�s volt az asszony helyett is, ki bizony nem termett
dologra. Aff�le v�konyh�s�, sz�p orc�j�, vir�ghaj� le�nkamad�r volt, de �ppen ezt
szerette benne Feri. Az ilyen harmat�lettel azonban sok a baj. A gyermekek is
ink�bb az asszonyra �t�ttek. Hi�ba voltak olyanok, mint az angyalok, mert �ppen az
angyalokat a legnehezebb felnevelni. Ha a sz�l megf�jta, m�r este ott �nekeltek az
�gyban a l�z �nk�v�let�ben, repdestek a m�svil�g fel�, s a hatalmas ember sz�ve
szakadt meg a f�jdalomt�l. A tavasszal �jb�l leverte �ket a betegs�g.
- T�fusz! - ijedt meg maga a doktor is, s a h�zra kiszegezt�k a t�bl�t:
�Rag�lyos beteg."
Szinte k�t h�tig k�zd�ttek a k�t dr�ga �let�rt. �gy t�pt�k vissza az Isten
mark�b�l, �jjel-nappal virrasztva, hogy m�r maguk is d�ltek le a l�bukr�l. V�gre a
doktor megnyugtatta:
- Megfordult a betegs�g!
Ki is ette k�t h�t alatt minden�kb�l a betegs�g, s v�gre meg kellett a doktort is
k�rdezni, hogy �mivel tartozom".
- Tudom, hogy szeg�ny emberek - gondolkodott el a doktor -, az�rt olcs�n
sz�m�tom... Tizenk�t l�togat�s ezerk�tsz�z lej volna, de legyen hatsz�z, az
orvoss�g �ra pedig n�gysz�z!... Ezer lej nem lesz sok, ugye?... Az els� h�ten
k�tszer.is j�ttem naponta, de azokat nem sz�m�tom. Nem sz�lhatnak egy sz�t sem,
tisztess�gesen b�ntam magukkal.
Feri feh�r lett, mint a fal, �s kicsit megijedt az ezer lejt�l.
- Most... �ppen most - mondotta sz�gyenkezve nincs egy
24
Nyif� J�zacl'
krajc�rom se, de megadom... Gyermekeim �let�re esk�sz�m, hogy becs�letesen
megadom!...
- Megkapom! - nyugtatta meg a doktor, s jelent�sen r�n�zett az emberre. -
Hiszen a gyermekei �let�re esk�d�tt.
Ambarus Feri �sszer�zk�dott, a doktor pedig elment.
- Szakadjon meg a nyaka! - k�romkodott ut�na s�t�ten, mert nem b�rt szabadulni
att�l a gondolatt�l, hogy a k�t gyermek �lete ett�l az ezer lejt�l f�gg. - Kicsit
led�l�k! - mondotta az asszonynak. - Te is pihenj valamit, hiszen h�lni j�r bel�d a
l�lek!
A l�mp�t f�l l�ngra h�zt�k, s csak �gy g�ny�st�l led�ltek.
�jf�l k�r�l az asszony felrettent, odaugrott a gyermekekhez, kiknek az arcocsk�ja
�jb�l l�ngokban f�rd�tt, zavaros szemecsk�j�k nyugtalanul forgott.
Az ember aludt m�lyen, k�bultan.
- Feri! - r�zta az asszony. - Keljen fel!... A gyermekek rosszabbul vannak!...
Nehezen �bredt a nagydarab ember. Mikor mag�hoz t�rt, eliszonyodott.
- Az ez�r lej!... Amiatt van!...
�rezte, hogy � a hib�s, mert titokban azt gondolta, hogy nem adja meg a doktor
p�nz�t. Nem tudta azonban a gyermekek k�nj�t n�zni, �s kirohant a h�zb�l.
Megvirradt, mire �jb�l hazat�rt, de nem mert bemenni a h�zba. Ott lesett az
ablakn�l, m�g kiinthette az asszonyt.
- Hogy vannak? - n�zett titkon az �gy fel�.
- Csendesebben!... Elszenderedtek.
Megk�nnyebb�lten s�hajtott.
- Akkor nem is lesz t�bb baj, mert meglesz az ez�r lej!
- Honnan? - lep�d�tt meg az asszony.
- Elv�llaltam Sz�cs G�r Istv�nnak, hogy kih�nyom az �t �l k�vet..'. �lit
k�tsz�z�rt. Az �ppen ez�r... Ha van mit, tarisny�lj fel, mert lehet, hogy k�t napig
nem j�v�k haza.
- Hova megy?
- A k�b�ny�ba.
- Jaj, ne k�s�rtse az Istent! Az minden pillanatban �sszeomolhat!
Hull imm�r a Icny�l.oboz
25
Feri bizakod�an legyintett.
- Omlik a fen�t. Nem vesztegethetek el h�rom napot, m�g �j b�ny�t nyitok. Min�l
hamarabb megvan az ez�r lej, ann�l hamarabb meggy�gyulnak a gyermekek.
Az asszony erre nem sz�lhatott. Hozz�fogott, hogy feltariszny�l-jon. Az ember
el�vette a cs�k�nyt, lap�tot, vasek�ket, eldugott dinamitot.
Nyugodt volt. M�r hitt benne, hogy a k�t gyermek meggy�gyul. Az asszonynak m�g
odasz�lt, mikor elment:
- Te pedig mondd meg a doktornak, hogy hozom az ez�r lejt!
A r�gi k�b�nya kinn van az erd� alatt a Kecsk�s oldal�ban. Meredek, egyenes
k�sziklabarlang, ahova alig lehet gyalog is felm�szni, de sehol az orsz�gban ilyen
�p�letk� nincs, mint itt. Fagy�ll�, nem veszi fel a vizet, s kem�ny, fekete, mint a
pokol kapuja. F�l�tte az �ri�s f�k gy�kere a szabadba hull a hatalmas szikl�r�l,
mint az �ri�sok szem�be hull� haj. Ez a barlang f�l�tt f�gg� szikla a veszedelmes.
K�nnyen lezuhanhat. Csak a sz�jas, kem�ny fagy�kerek h�l�zata tartja. F�lelmetes
alatta meg�llani is. K�r�l�tte kiv�jt�k a k�vet a cs�k�nyos emberek. M�g az eg�r is
ijedten suhan el alatta.
Csak Ambarus Feri nem gondol r�. Tiszt�r�l meg van bolondulva. A kel� nap bes�t a
szikl�k s�t�ts�g�be. Maga az Isten tartja neki a l�mp�t. K�t er�s kez�ben lend�l a
cs�k�ny, a szikl�r�l szikraes� vill�mlik sz�t az �t�sek nyom�n, hasad a k�, barna
por rak�dik a f�rfi arc�ra, s pokolszagot �rez, de �gy �rzi, hogy a hal�llal k�zd,
annak a kopony�j�t veri cs�k�nnyal, hogy k�t gyermek�t eleressze. Mindjobban
belegy�z�dik ebbe a gondolatba. M�g az �telr�l is megfeledkezik. Mint a kincset,
�gy emeli a m�zs�s k�veket, hordja a barlang sz�j�ba �s z�d�tja le a m�lys�gbe,
ahol szek�rrel is hozz�juk lehet f�rni. Inge ujjai leszakadtak, rongyokban l�gnak,
erei fesz�lnek, v�re is megfesti a k�vet, de � csak azt sz�molja, hogy ez is meg�r
egy lejt, az is meg�r egy lejt, h�rmat, hatot, az ez�r lejb�l marad
kilencsz�zkilencvenkilenc, kilencsz�znyolcvan, hetven, hatvan... N�ha meg�ll,
hallgat�dzik, �s boldogan azt mondja:
- Sokkal k�nnyebb a l�legzet�k!
A k�t beteg gyermek l�legzete.
Az � mell�kr�l szedi le ezeket a k�veket, �s min�l t�bbet gondol r� ann�l ink�bb
hiszi... M�r f�nyes a barlang is, mintha az is vele �rvendene; pedig csak az �
szemei v�rmesek, a teste mocskos^ a haia csapzott, homloka sebes, keze �szk�s; de a
lelke tiszta. Az t�n ki Tesz a barlang, majd z�ld f�nyek ver�dnek fel benne, xsrnet
arany; de � csak ann�l jobban v�gja. A k�vek aprojat is �sszegy�jti. - l� lesz a
gyermekeknek j�tszani!
Itt-ott olyan a szikla, mintha �l� emberfejek vigyorogn�nak
szembe vele, de �t nem ijesztik meg.
_ Meggy�gyulnak! - besz�l hozz�juk oromeben. - Meg lesz a
doktor ez�r leje!... � v,;<-7Pn
A sziklafejek mintha b�lintan�nak, pedig csak o szedul, hiszen se nem evett, se nem
ivott. A sz�rtarisznya ott hever erintetlenul a sarokban, a korondi kors�r�l is
megfeledkezett.
Csak akkor ijed meg, mikor �rzi, hogy karjai gyeng�lnek. -Nemlehet! Nem szabad!
-ord�tja ak�embereknek. F�l abbahagyni, f�l megpihenni, mert mindj�rt itt az
�jszaka, es �ppen az �jszfka k�nozza legjobban beteg gyermekeit. Felremlenek el�tte
a l�ngol� arcocsk�k, szemeik l�zas feh�rs�ge a furcs�n enek-U elcserepezett
sz�jacsk�k, a homlokukon s�rg�ll� verejtek, a t�r�keny kis mellek sz�rny� csat�ja
az �let�rt, �s irt�zva koFk sz�raz sz�jjal a mark�ba, hogy a cs�k�ny nyele k�m�ny�n
ragadjon hozza.
H�ta n�nden mozd�Lt�n�l v�gignyilallik, sz�r�s fekete melleben a meger�ltet�st�l
m�r �sszeomlottak a csontok, de a csakanynak
1Cnt^meg, �risten! - facsarodik f�lre a sz�ja a k�nt�l, de hangja sincsm�r, a
szersz�m alig koppan a szikl�hoz. O -�gisugyerz, hogy sz�rny� csap�st m�rt r�, az
utols�t, amit�l sz�thasad a halai
^riefen d�rd�l�s reszketteti meg a f�ldet... (Ez volt az Isten keze �t�se, ki
seg�teni j�tt Ferinek k�vet h�nyni.) Valami a homlokahoz �t�dik, szemei k�tfel�
vill�mlanak, �s egyszerre suru, fekete csend �s set�ts�g borul az emberre...
A falu n�pe r�m�lten siet ki az erd� aljaba.
- Beomlott a k�b�nya! - ki�ltj�k egym�snak. - Odautotte Ambarus Ferit!
Mull itnm�r h Icny�lobo/
27
Mindenki meg van rend�lve.
- K�t gyermeke hal�l�n van, az apjok halott!...
- Siess�nk, h�tha m�g meg lehet menteni!...
Lihegve futnak, mindenki b�zik m�g.
- Nem es kell addig sz�lni az asszonynak!...
L�bujjhegyen surrannak el a kicsi h�z el�tt. F�lve pillantanak oda. Bent azonban
csend van, a h�z homlok�n t�bla: �Rag�lyos be-teg!"
A v�kony, kicsi asszony remegve lesi gyermekei sors�t. Vajon fel�brednek-e?...
Minden fel�bred�s egy �j felt�mad�s. Hirtelen felvillan benne az �r�m. A nagyobbik
sz�lott:
- �desany�m!
Dehogy hallana meg egyebet a f�ld�n a szeg�ny �desanya!
A falu n�pe kinn zajong m�r az erd�ben a beomlott b�nya k�r�l. �t�sek zuhannak,
cs�k�nyok pattognak a szikl�n, fesz�t�vasak g�rb�lnek el, asszony�k szoronganak
sz�vre szor�tott k�zzel, parancsok riadnak, f�rfiak ny�gnek, torzulnak. Mindhi�ba!
A hegyet nem lehet eltasz�tani az ember f�l�l.
Sz�zszor abbahagyj�k, sz�zszor �jrakezdik az er�lk�d�st, m�g mindenkib�l ki nem
fogy a rem�ny.
- Lehetetlen, hogy m�g �letben legyen! - vallja mindenki, �s m�gis �jra
nekifekszenek a hegynek. Legal�bb a holttest�t meg kellene menteni.
A holttest�t sem lehet.
- �tven esztendeig sem lehet ezt a hegyet elhordani innen! -mondja valaki.
Ha el lehetne, akkor is hi�baval� volna. �gyis semmiv� nyomta a test�t.
M�r lassan virradni kezd. Csak most l�tszik igaz�n a sz�rny� pusztul�s. Eg�sz erd�t
r�ntott mag�val a sziklahegy. A sz�zados f�k �sszez�zva, t�rdelve hevernek
egym�son, a lecs�szott szirtek mint t�r�tt csontdarabok �tk�znek ki a sz�troncsolt
f�ld barna test�b�l.
- Menj�nk haza! - azt mondja valaki.
Az emberek keresztet vetnek, �s n�m�n hazamennek.
28
Nyir� J�asc�
Harmadnap megkondulnak a harangok.
Ma temetik Ambarus Ferit.
Egy ember viszi a fekete z�szl�t, a falu n�pe felsorakozik m�g�tte, a pap templomi
ruh�ba �lt�z�tt, mellette a k�ntor, el�tte a k�t ministr�ns gyermek, kez�kben
f�st�l�, a t�mj�ntart� haj�cska, a szentel� bot. A gy�sz fekete vir�ga mindenkinek
az arc�n.
A megt�rt, elapadt vir�ghaj� kicsi asszony ott megy a sorban.
- �, te szeg�ny �rva! �, te elhagyott lelkem vir�gom! - t�mogatj�k a sz�val
asszonyt�rsai. - Beh megl�togatott az Isten!
Mennek, haladnak a mez�n.
- Nem �rtana egy kicsi es�! - mondj�k a f�rfiak a f�ldet szeml�lve, de m�r
kezdi is az �neket a k�ntor, �s a hangok egym�s ut�n belekapaszkodnak a dallamba:
�h, keserves jajsz�, Mindny�jan meghalunk!...
A gyeng�bb sz�v�ek felzokognak, apr� gyermekek �rtetlen�l t�t-j�k a sz�jukat, majd
el�refutnak.
A nagy, fens�ges s�r m�r l�tszik. Az �gbe ny�l� szirt homlok�n meg�tk�zik az �ldott
nap, de �ll komoran, mozdulatlanul, mint egy elpuszt�thatatlan kopors�. Az emberek
felm�sznak az oldal�n, ameddig csak lehet. A gyenge asszonyt is valahogy
felhurcolj�k. Tehetnek vele, amit akarnak. Se l�t, se hall, csak a nyomaszt�
szikl�t n�zi, mintha �tl�tna rajta.
A pap felemeli a szentel� botot, �s meghintezi vele a szirtet:
�Hints meg engem, uram izs�poddal, �s megtisztulok �ltala!"
Meg is f�st�li, �s m�gse ny�lik ki a szikla.
Azt�n feld�rd�l az �nek.
�Megk�rny�keztek engem a hal�l f�lelmi, �s az � f�jdalmi k�r�lvettek engem..."
Azt�n az �nek is elhal.
M�r haza lehetne menni, m�gse mozdul senki.
Az emberek teste neh�z a gy�szt�l, l�buk er�tlen a szomor�s�gt�l.
A pap leveti a templomi g�ny�t. A harangoz� a f�st�l� szen�t a f�ldre �nti, a
k�ntor felteszi a kalapj�t, s szivarat sir�t.
Hull imm�r n Icny�toboz
29
Most az asszonyka, a vir�ghaj�, kicsi mad�r odamegy a szikl�hoz, �s alig hallhat�
hangon beki�lt az ura s�rj�ba:
- Jere haza, Feri, ne f�raszd tov�bb magad, mert a gyermekek h�listennek jobban
vannak.
Alig tudt�k elvinni onnan szeg�nyt.
M�snap reggel m�r hajnalosan ott volt, �s �sni kezdette a hegyet.
- Te mit csen�lsz? - k�rdezt�k, akik l�tt�k.
Az asszony komolyan n�zett r�juk.
- M�g a boldogult uram felv�llalt volt �t �l k�vet Sz�cs G�r Istv�nnak. El kell
hogy v�gezzem a munk�t, mert az ez�r lejt meg kell adnom a doktornak.
Az�ta �ssa a hegyet.
�sni is fogja, m�g az Isten meg nem k�ny�r�l rajta.
Erd�ly
A falu hat�r�ban halott embert tal�ltak. Ott fek�dt a r�gi �sv�ny mellett, a Gyerk�
nagy cserf�ja alatt a f�ben. Idegen, ki tudja, hova val� tekerg�, v�ndorf�le
lehetett. �r�s nem volt n�la, a nev�t nem lehetett meg�llap�tani, a g�ny�ja nem
mondott semmit, csak any-nyit, hogy szeg�ny ember lehetett, ki mez�tl�b r�tta az
orsz�gutat.
Gyerk� maga tal�lta meg, mikor hajnalosan nekifogott, hogy a f�vet lekasz�lja a
tagon.
- H� atyafi! - ki�ltott r�. - Ki az Isten engedte meg, hogy �sszegy�rja a
f�vet? Eltakarodj�k, am�g j� dolga van!
Az ember nem mozdult. Gyerk� m�rg�ben kasz�val ment r�, �s akkor l�tta, hogy m�r
meg van meredve, a szeme fel van akadva, sz�ja lefittyenve, arca s�rga, �s
meg�t�tte a harmat, f�l l�ba pedig �gy dermedt meg, ahogy k�nj�ban vagy �lm�ban
felh�zta.
- No ez csin�lt nekem el�g bajt! - d�bbent meg.
Tudta, hogy kij�n a komisszi�, a csud�j�ra kigy�l a falu, �ssze-g�zolj�k a f�vet,
�t is kihallgatj�k, s ebben a neh�z vil�gban a falunak kell eltemettetnie.
Mi a fen�nek kellett �ppen itt megmur�lnia!
Sokat nem teket�ri�zott, hanem karjaiba kapta a halottat, sz�pen �tvitte a patakon
a szomsz�d falu hat�r�ba, amelyik �ppen a patakon t�l kezd�d�tt.
- L�ssa M�t�falva, hogy mit csin�l vele! Most �gyis a rom�nyok� a vil�g...
H�tha hozzuk tartozik.
M�t�falva ugyanis tiszta rom�n k�zs�g.
- No ezt j�l eligaz�tottam! - kacagott mag�ban Gyerk�, s hozz�fogott a
kasz�l�shoz.
V�gott egy rendet, s mikor a v�g�re �rt, felvett egy mar�k f�vet, v�gigt�r�lte a
kasz�t, de a szeme csak ott j�rt a t�ls� parton. Valami odah�zta a halotthoz, �s
nem �rezte j�l mag�t. Valami nem volt
Hull imm�r a Icny�loboz
31
rendben a bensej�ben. Valami borzongotta. Ahova csak n�zett, minden�tt a halottat
l�tta kiter�tve maga el�tt olyan val�s�gosan, hogy k�tszer is vissza kellett
r�ntania a kasz�t, nehogy belev�gjon a holttestbe. �gy k�d�s szemmel valahogy
v�gigk�nl�dott m�g k�t rendet, �s felegyenesedett, hogy kasz�t fenjen. A f�nk�
azonban akkor�t csattant az ac�lon, hogy ijedten rezzent �ssze t�le, �s nem merte
tov�bb fenni a kasz�t.
- Nem kellett volna a halotthoz ny�lnom - mormogta -, ott egye a fene a f�vet!
Mereven �tn�zett a patakon. A halott arca szemben�zett vele. Hirtelen lekapta a
sapk�j�t, hogy megtisztelje vele az eml�k�t. Ett�l kiss� megk�nnyebb�lt.
- Vajon ki lehet? - jutott esz�be. - H�tha feles�ge, gyermekei voltak, akik -
ki tudja hol - agg�dva v�rj�k vissza. Szeg�ny ember, ak�rki! - esett meg a sz�ve
rajta.
Hi�ba �ltatta azonban mag�t r�szv�ttel, meghatotts�ggal, sehogy sem b�rt
megnyugodni.
- H�tha rom�ny? - vigasztalta mag�t. - Ott hadd �lj�n!
Sokat szenvedett a rom�nokt�l, mikor bej�ttek, de a fajgy�l�let se seg�tett rajta.
- Rom�ny? - morfond�rozott. - H�t oszt�n! Ak�rmif�le, de ember. Szeg�ny ember.
L�tszik rajta, hogy sokat szenvedett az �letben... S azonk�v�l halott.
Rosszall�lag megcs�v�lta a fej�t.
- Nem vagy tisztess�ges ember, Gyerk�, mert kihaj�tottad a f�-dedr�l... Nem
volt elj�r�s! Nem!
Letette a kasz�t: - Lesz, ami lesz - �s �tment a halott emberhez, akinek test�re
m�r r�hullott a kel� nap f�nye, �s a harmat sz�nesen p�r�llott az arc�r�l.
- Jere vissza, f�ldi! - sz�lt r� mosolyogva, �s ism�t felvette a f�ldr�l,
�vatosan �tg�zolt a patakon, s sz�pen letette a r�gi hely�re a cserfa al�.
- Maradj itt, ha m�r ide j�tt�l meghalni!
A halott is mintha nyugodtabban fek�dt volna a cserfa alatt.
- Ugy no! - nyugodott meg Gyerk�, �s egyszerre elm�lt a szorong�sa.
Most m�r nem reszketett a keze a kasz�n. A halott k�r�l lev�gta
32
Nyii'� .l�zscf
a f�vet j� darabon, csak �ppen a test k�r�l ny�lott vir�gokat hagyta meg
ravatalnak. Ha j�nnek, h�t �gy k�rt nem tesznek a f�ben.
- Jelenteni k�ne az el�lj�r�s�gnak! - jutott esz�be.
Szerencs�re az eszten�r�l akkor j�tt Juon, a pakul�r, annak megmutatta a halottat,
s �zent a jegyz�nek.
- Err�l is levettem a gondomat! - n�zett a pakul�r ut�n, s el�vette a
tariszny�t, hogy falatozz�k.
Csak �gy �llva k�zbe vette a decis �veget, s a halott fel� billentette:
- No, Isten nyugtasson!
Semmi sincs olyan j�, mint egy korty p�linka �homra, s ut�na
szalonna, kiny�r.
- Megk�n�ln�lak - sz�lott oda ism�t a halottnak, mikor a keny�rb�l egy
sorkolatot lekanyar�tott -, de m�r neked eff�le nem kell t�bb az �letben. Te m�r
megnyugodt�l... Meg... Jobb is �gy!...
Cseppet sem sietett a falatoz�ssal. Minek? Van id� el�g estig. Hossz� a nap, eleget
lehet dolgozni estig. N�zte a f�vet, �s meg volt el�gedve vele. J� rend esik, s ha
az Isten az id�t megtartja, olyan f�jin sz�na lesz, hogy az ember is megehetn�.
Frustok ut�n k�nyelmesen megpihent. A halotthoz is eg�szen hozz�szokott.
- Mindj�rt j�nnek! - biztatta. - Juon eddig be�rt a faluba.
Tudja a fene, mi�rt, de nem tudta meg�llani, hogy ne besz�lgessen vele. �gy hozza a
tisztess�g mag�val. Hogy halott? H�t oszt�n? Ember az addig, m�g el nem temetik.
Csak a l�lek hagyta el, ha ugyan elhagyta, mert eff�l�r�l sok mindenf�l�t hall az
ember.
A mez� ezalatt teljesen fel�bredt. A madarak m�r sz�kd�stek az �gakon, a pillang�k,
bogarak is pilink�ztek a leveg�ben, s a hangy�k is elindultak terhes �tjaikra. Egy-
kett� a halott arc�n is �tm�szott, m�sok meg�llapodtak a t�tott sz�j szakad�k�n�l.
- Ne b�nts�tok legal�bb ti! - pallotta le szel�den a testr�l Gyerk�.
A nap is odas�t�tt.
- Valamivel be k�ne takarni! - gondolta Gyerk�, de nem volt mivel.
Ezen azonban nem volt neh�z seg�teni.
A patak martj�r�l leszak�tott egy keser�lapit, s befedte vele a halott szemeit.
Azt�n �jb�l munk�hoz l�tott.
Hull imm�r a leny�t.oboz
33
F�l �ra m�lva m�r olyan ereje volt a napnak, hogy a kurt�t is le kellett vetnie.
Azt is odatette a tarisznya mell�, a halott k�zel�be.
- Mindj�rt itt lesznek! - vetett egy pillant�st r�. - Az urak nem kelnek olyan
j�kor, mint mi.
A bizotts�gra bizony v�rni kellett, de a csend�r�k hamar ott voltak. A halott
f�rfit k�r�lszimatolt�k, kikutatt�k a rongyait, de nem kaptak semmit n�la. Kem�nyen
�s hosszasan kik�rdezt�k Gyerk�t is, aki elmondott mindent, amit tudott. Az
�rmester felvette a jegyz�k�nyvet, �s kijelentette, hogy sehov� se szabad
elt�voznia, m�g a bizotts�g meg nem �rkezik. Fegyveres csend�rt is hagyott
mellette, mert gyan�s dolgokat tal�lt. A leggyan�sabb az volt, hogy a halottat
megmozgatta, s a f�vet lekasz�lta k�r�l�tte.
- Ide le�lsz, s ott maradsz! - parancsolta a csend�r.
- Kasz�lni szeretn�k! - b�torkodott Gyerk�.
- Nem lehet! - rivallt r� a csend�r.
- Baj van! - gondr�lta Gyerk�, de sz�t fogadott, �s le�lt csendesen a halott
mellett. A m�reg ette, hogy a dolga marad, s m�g bajba is ker�lt; de tan�csosabb,
ha az ember ilyenkor befogja a sz�j�t. H�t hallgatott is illedelmesen, am�g
lehetett, de ki a t�zl�ngja tudn� meg�llani sok�ig sz� n�lk�l.
- Ekkora �r sohase voltam! - hunyor�tott oda a halottnak, akinek m�r nagy
marhalegyek sz�llottak az arc�ra.
- Mi�rt? - k�rdezte a halott helyett a csend�r.
- Mert test�rs�get kaptam - cs�folkodott a sz�kely.
A csend�r kacagott �s megb�k�lt. M�g seg�tett is rendet verni, m�g a bizotts�g
kisz�llott.
Sokat teket�ri�ztak a halottal. Kitett�k k�zszeml�re, de senki sem ismerte.
Lef�nyk�pezt�k, �tvizsg�lt�k a feje b�bj�t�l a l�bujj�ig, �sszetelefon�lt�k �rte a
f�l vil�got, de kil�t�re nem tudtak r�j�nni. V�g�l az orvos felboncolta, �s
kis�t�tte, hogy �resek a belei, de term�szetes hal�llal halt meg. K�t napig
tartott�k a testet, de senkinek sem kellett. V�g�l megadt�k a temet�si enged�lyt.
A falu k�lts�g�n csin�ltattak neki kopors�t, aff�le festetlen deszkal�d�t, de nem
volt, ahol felravatalozz�k. A falu haragudott a halottra.
- Most is el�g nagy az ad�, mi is alig tudunk �lni, s mi temettess�nk el minden
tekerg�t? - mondott�k az emberek.
34
Nyir� J�zsef
A testet m�snap kitett�k a k�zs�gh�za el� a csepeg�s al�. A k�zs�gi cig�nydobos
pip�zva �rizte. Egy sz�l gyertya nem sok, annyi sem volt a kopors� fej�n�l. A
gyermekek csud�lkoztak rajta, azt�n j�tszani kezdettek a ravatal k�r�l, m�g a
cig�ny elhajh�szta �ket. Az emberek, kik arra j�rtak, megd�bbentek, �s sz�gyenkezve
tov�bb�lltak. M�gse j�rja, hogy ez a szeg�ny halott ki legyen vetve az �t s�nc�ba,
�s senki be nem h�vta. Gyerk� eb�d ut�n, mikor hazaj�tt a kasz�l�sb�l, m�g ott
tal�lta.
- Te m�g itt vagy, testv�r? - k�sz�nt�tte ismer�sen. - Neked sincs nagy
szerencs�d. M�giscsak diszny�s�g, hogy ide kihaj�tottak. Fogd meg, Sz�ndoki! -
biztatta a cig�nyt -, vigy�k be hozz�m!
�gy ravatalozt�k fel tisztess�gesen a Gyurk� �letin.
- Ritka tisztess�ges ember ez a Gyurk�! - mondogatt�k megk�nnyebb�lve az
emberek.
S�r�s�s, minden elk�sz�lt. A ravatal k�r�l sz�keket raktak, hogy aki akar,
oda�lhessen siratni. M�g harangoztak is �rte mind a h�rom templomban. Sokan el is
j�ttek a temet�sre, de a sz�kek a holttest k�r�l �resen maradtak.
- Vedd fel a fekete g�ny�dot, asszony! - parancsolta Gyerk� a feles�g�nek - s
�lj oda, hogy legyen szeg�nynek valakije!
�gy k�lcs�nz�tt feles�get a halottnak. Maga is meg�llott gy�szol�nak a t�ls�
oldalon. Voltak, akik megrestellett�k magukat, s mell�je h�z�dtak. A v�n P�t�r
M�zsi, mintha a halott apja lett volna. Antal Andr�sn�, az �reg s�ket asszony, az
anyja k�piben siratta.
- Nem el�g! - rendelkezett Gyerk�. - H�tha gyermekei is voltak?...
- Tiszta igaz!
Hogy ez nem jutott esz�kbe!
K�t fi�csk�t s k�t le�nk�t oda�ltettek a l�b�hoz.
�gy kivolt a csal�d.
Siratt�k is tisztess�gesen. .
- Igen, de ki temeti? - jutott esz�kbe.
Erre mindenki k�v�ncsi volt. Egyik pap se v�llalta, mert senki se tudta a vall�s�t.
Sem a katolikus, sem a reform�tus, sem az unit�rius. Ezen meg�tk�ztek az emberek,
mert ak�rki volt, szenteletlen f�ldbe nem vethetik, mint az �llatot.
Mire azonban a gy�l�t elharangozt�k, mind a h�rom pap ott volt a holttestn�l.
- H�tha katolikus volt? - mondotta a katolikus pap.
- H�tha reform�tus volt? - agg�dott a reform�tus pap.
- H�tha unit�rius volt? - agg�dott az unit�rius pap. Sz�p sorj�ban mind a
h�rman elv�gezt�k a cerem�ni�t.
A katolikus megszentelte, a reform�tus elpr�dik�lta, az unit�rius elk�ny�r�gte, a
falu megsiratta. Szem sz�razon nem maradt. A s�rn�l is megadt�k neki a
tisztess�get. �gyesen belap�tolt�k, s sz�p dombot vertek f�libe.
- Isten nyugtasson, f�ldi! - b�cs�ztak t�le az emberek bar�ts�gosan. Csak �ppen
tort nem csin�ltak, mert neh�z az �let, s b�r nek�nk
legyen, amit egy�nk.
Csak az �d�t megtartan� az Isten, hogy legal�bb a sz�n�t - ami kicsi lett -
b�takar�thassuk!...
Perel�nk
Ak�rki ak�rmit mondjon, a per nek�nk, sz�kelyeknek olyan, mint a j� p�linka. Az
ablakon h�nyja ki az ember a sok p�nzt �rte, ut�na szeretn� a fejit a falba verni,
de am�g benne van, kiadhatja a virtust mag�b�l, s legal�bb megmutatja, hogy nem
ak�rki. Nincs is addig becs�lete a faluban, m�g valami kem�ny peren �tal nem ment.
�sz kell a perhez s b�tors�g. Igaz, hogy sok p�nzbe ker�l, ak�r nyer az ember, ak�r
vesz�t, de meg�ri. Az is igaz, hogy a t�rv�nynek sok �ga-boga van, de arra val� az
�gyv�d, hogy tudja. Az �gyv�dnek viszont az a baja, hogy sok p�nzt eszik, s -
szakadjon meg a nyakuk - dr�g�n meg kell fizetni, ha p�r sort vakarintanak, de arra
val� az ember esze, hogy t�lj�rjon az �gyv�dek eszin. �gy kell csin�lni, mint Sim�
Laji, ki Bara Danival, az onokatestv�rivel egy k�tv�k�s osztoz� pity�kaf�ld miatt,
ami anyai r�szr�l maradt volt r�juk, most a tavaszon kem�nyen �sszement.
- �n t�rv�nre megyek! - r�zta a kujakj�t Dani.
- Eridj a nanny�d keser�s�gibe! - v�gta vissza Laji, s ezzel a j� viszony
megszakadt k�zt�k. Ha akkor el nem v�lasztj�k, valamelyik a ny�jt�padra ker�l.
Bara mindj�rt b�fogott, s b� Udvarherr� az �gyv�dhez. Ott hajtott el a Laji kapuja
el�tt, de m�g a fejit sem ford�totta arrafel�.
Laji, ki az udvaron egy rossz gerebly�t fogazott, set�ten ut�na n�zett, s nyelt
egyet, hogy ilyen komolyra fordult az �gy, mert nem tr�fa, ha Dani �gyv�dhez ment.
Ha a Bar�k megnyitj�k a buksz�t, azzal � nem m�rk�zhetik.
- Jaj, most mi lesz vel�nk! - s�p�tozott a Laji feles�ge, de Laji kem�nyen
r�sz�lt:
- Fogd b�, mert b�verem!
- Tiszta bizonyos, hogy az a koszos birtoka re�megy! - bizakodtak a Bar�k. -
Vitos Pali �r elh�zza a n�t�j�t.
Hull [i;�ii;'i� a icny�loboa
37
- J� hogy tudom, ki az �gyv�detek! - gondolta Laji, de ett�l a perct�l kezdve
hallgatott. Nem �rulta el a sz�nd�k�t. A per olyan, mint a h�bor�. Az ellenf�l ne
tudja meg, hogy mit akarok.
- H�t te melyik �gyv�det fogadod meg? - k�rdezt�k k�v�ncsian az emberek.
- Nekem nem kell �gyv�d! - mondotta egykedv�en Laji. -Olyan leg�nnyel, mint
Vitos �gyv�d �r, magam is elb�nok.
A faluban m�r sokan csod�lt�k a b�tors�g�t s egykedv�s�g�t.
Mikor megtudta, hogy az ellenf�l t�rv�nyesen is megadta a meghatalmaz�st az
�gyv�dj�nek, azt mondta a feles�g�nek:
- Pakkolj fel sz�p cs�rk�t, R�zs�li, mert b�megyek Udvarherr�!
Az asszony k�rdez�sk�dni se mert, csak �sszek�t�tte k�t kendermagos kakasnak a
l�bait, s betette egy kicsi kerek kos�rba.
- Est�re itthon leszek! - indult Laji. - Ha valaki k�rdi, hol vagyok, mondd
azt, hogy h�thamentem a havasba!
Kilenc �rakor m�r ott voljt az �gyv�d �rn�l.
- Adjon Isten szerencs�s j� reggelt, tek�ntetes �gyv�d �r! H�t felkelhettek-e?
- bar�ts�goskodott, s a k�t cs�rk�t hunyor�tva letette az �r�asztalra. - K�ldje ki
a doktor �r a konyh�ra, mert amilyen k�t okos cs�rke ez, m�g eltanulja a
tudom�ny�t! - tr�f�lkozott.
Az �gyv�dnek csirke n�lk�l is megtetszett a sz�kely j�s�gos, bar�ts�gos,
becs�letes, egyszer� lelke, egyenes term�szetess�ge. �gy �rezte az illat�t, mintha
egy �de, fiatal feny�fa l�pett volna az irod�ba.
- Foglaljon helyet! - k�n�lta, m�g a kisasszony kivitte a cs�rk�ket a konyh�ra,
s az �res kosarat visszahozta.
- Nem es �smerj�k egym�st, lelkem k�sasszon - tr�f�lt vele is -, s e helyt m�r
kosarat es ada nekem!
Mind a h�rman kacagtak. Hogy az isten csud�j�ba ne, mikor ilyen j�t mondott!
- Csin�ljon szivart, b�ty�m! - adta oda saj�t doh�nyt�rc�j�t az �gyv�d - s
mondja el, hogy mi j�ban j�r!
Mind a k�t f�lit hegyezte az �gyv�d, de Laji addig egy �rva sz�t se sz�lt, am�g
nyugalmasan meg nem ny�lazta a cigarett�t, s re� nem gy�jtott.
- J� doh�ny! - mondotta akkor is elismer�en. - Nem hiszem, hogy fin�nc l�tta
volna.
38
Ny�r� J�asc�
- Nem rossz! - t�rsalgott az �gyv�d, s megn�zte az �r�j�t, hogy siettesse az
atyafit.
Laji egy kicsit m�g �lvezte a szivart, s azt mondotta b�tortalanul.
- Nem es tudom, hogy hol kezdjem?
- Csak az elejin! - b�tor�totta Vitos �r.
(Milyen kedves, igaz, t�r�lmetszett a zavara, f�lszegs�ge is!)
- Hogy az elejin kezdjem - komolyodott el Laji -, meg kell mondanom el�sz�r,
hogy �n a Bara Dani �desb�tyja v�n�k...
- Igen, igen! - �l�nk�lt meg az �gyv�d �r. - A Bara kontra Sim�-per.
- Hely�s! - vidult fel a sz�kely is. - Akkor j� helyen j�rok!... De nem tudom,
besz�lhetek-e tiszta �szint�n...
- Legyen teljes bizalommal hozz�m!
- Hiszen �ppen az�rt j�ttem a tek�ntetes �gyv�d �rhoz, s az�rt es k�ldtem ide
az ecs�met is... �Senki m�shoz ne menj - mondottam csak Vitos P�l doktor �rhoz!"
- K�sz�n�m a bizalm�t! - mosolygott az �gyv�d.
- Nek�m hitem s bizalmam csak benne van! - szavalt a sz�kely. - Tudom�n csak
n�la van!
Az �gyv�dnek j�lesett ez a ragaszkod�s.
Most a sz�kely bizalmasan el�rehajolt, s �gy suttogta:
- De ne!... Nem akarn�m, hogy Dani, az ecs�m megtudja, hogy itt j�rtam!
- K�rem sz�pen! - egyezett bele az �gyv�d.
- Az�rt k�rem, hogy ne sz�ljon neki, mert n�h�ny igen bizalmas k�rd�sem
volna...
- Tess�k!
- Azt szeretn�m tudni - agg�dott a sz�kely -, hogy vajon Dani kifizette-e a
tek�ntetes �rnak az el�zetes k�lts�geket!
- Hogyne! - k�szs�geskedett az �gyv�d, s a kisasszonyt�l mindj�rt el is k�rte
az akt�kat. - B�lyegre adott �tsz�z lejt...
- H�l'istennek! - k�nnyebb�l meg a sz�kely, ki bel�tta, hogy valami
magyar�zatot is kell adnia. - Az�rt mondom, mert az ecs�m itk�nyos ember, s addig
hat �k�rrel se lehet kih�zatni a korcsm�b�l, m�g p�nzt �rez mag�n�l. M�r att�l
f�lt�nk... Restellettem volna, hogy sz�gyenben maradjak a doktor �r el�tt, mikor �n
k�ldtem ide...
- K�rem! Ebben a tekintetben nincs semmi baj!...
- Ez�rt nem szeretn�m - v�gott k�zbe a sz�kely hogy az ecs�m megtudja, hogy itt
j�rtam. Nem akarok haragot, de - ugye - bel�tja a doktor �r es, hogy ilyen nagy
�gyet, mint ez a per, nem hagyhatunk teljesen re�... Mikor most benn j�ra,
szered�n, nem cs�t�rt�k�n, m�ges szered�n vala... ism�t �gy leitta mag�t, hogy azt
se tudta megmondani, mit kell a perben mozd�tanunk... Mondotta is a k�t ecs�m, mert
n�gyen vagyunk testv�rek, hogy legjobb lesz, ha kied megy be, Al�zi b�ty�m a doktor
�rhoz, s maga t�j�koz�dik, hogy ebben a perben m�r egyszer l�ssunk tiszt�n. H�t ha
lenne olyan sz�ves a tek�ntetes �gyv�d �r... De a vil�g�rt se akarok haragot! ...
Valahogy meg ne tudja az ecs�m!
- Nem sz�lok! - biztos�totta az �gyv�d. - Ami pedig a pert illeti - forgatta az
akt�kat maga el�tt -, ezzel egy kicsi baj van... Alaposan tanulm�nyoztam az �gyet,
ut�nan�ztem a telekk�nyvben is, de addig nem lehet eredm�nnyel fell�pni az ellenf�l
ellen birtokh�-bor�t�s c�m�n, m�g a jogtulajdon k�rd�se tiszt�zva nincs.
- Ugye nem! - rikkantott fel �r�m�ben a sz�kely, aki �gy figyelte az �gyv�d
minden szav�t, mintha a p�sp�k maga pr�dik�lna a templomban.
- Az �ccse engem rosszul inform�lt - magyar�zta az �gyv�d -, mert nem �ll az,
hogy Sim� Lajosnak �s t�rv�nyes �r�k�seinek nincs semmi n�ven nevezend� jogc�me a
345-�s telekjegyz�k�nyv 245, 246. helyrajzi sz�m alatt bejegyzett egy hold �s
n�gysz�zh�sz n�gysz�g�l ter�lethez...
A sz�kely alig b�rt az �r�m�vel, de megj�tszotta, mintha a saj�t ellenfele volna.
- Mi az istenharagja!... Az nem lehet igaz! Annak a tekerg�nek semmi jussa
nincs ahhoz a birtokhoz! Mi �gy tudjuk...
- Rosszul tudj�k. A telekk�nyv besz�l.
- M�r t�lem ak�rmennyit besz�lhet a telekk�nyv, de az az igazs�g, hogy az
osztoz�sn�l...
- Az osztoz�sn�l nem tartott�k be a t�rv�nyesen el��rt form�kat, �s az nagy
hiba volt.
A sz�kely visszaesett a fenekire, �s let�rten b�nk�dott, h�borgott a sz�ken.
40
Nyir� J�zsef
- Hijj a temerdekt�zit! Enn�l rosszabb h�rt nem mondhatott volna az �gyv�d �r.
Most mi lesz vel�nk? Se f�ld, se becs�let!... Hozz� egy csom� kiad�sba vert�k
magunkat.
Az �gyv�d minden felel�ss�get elh�r�t� mozdulatot tett.
- S nem lehetne valamit csin�lni? - kapaszkodott rem�nyvesztetten a sz�kely a
szalmasz�lba is.
- Csak abban az esetben, ha be lehetne bizony�tani, hogy az osztozkod�sn�l...
- A tan�k megh�tak! - legyintett lemond�an a sz�kely.
- Valami �ton-m�don r� kellene venni az ellenfelet, hogy ismerje el...
A sz�kely intett, hogy hi�baval� minden. Azt�n mintha most t�madt volna a
gondolata, megk�rdezte f�l�nken, mint aki nagyobb bajt�l tart:
- De ugye Sim� Laji nem tehet semmit ellen�nk?
Az �gyv�d �gy h�zta el a szemit, mint aki erre nem merne megesk�dni, �s meg is
mondta:
- Az ellenf�l helyzete teljesen tiszta. Egyszer� k�rv�nyt kell beny�jtania a
t�rv�nysz�khez mint telekk�nyvi hat�s�ghoz, hogy jogig�ny�t elismertesse.
A sz�kely szeme titokban felcsillant. (�Ez az, amit tudni akartam!") Meg akart
azonban gy�z�dni, hogy nem akarja-e az �gyv�d beh�zni. Sohasem lehet hinni az
�gyv�deknek.
- Nem ijesztgetni akar a tekintetes �r?
- B�r ijesztgetn�m! - mutatta a r�szv�tet az �gyv�d. - Rosszul �ll az �gy�k! En
viszem a pert, ha m�r v�llaltam, de meg kell mondanom becs�letesen, hogy kev�s a
kil�t�sunk.
A sz�kely megj�tszotta a haragot is, hogy jobban el�ltassa az �gyv�det.
- Nem �gy biztatott, mikor a pert elv�llalta! Akkor kellett volna sz�lni, nem
most!
- Maguk inform�ltak t�vesen! - pattant fel az �gyv�d.
- H�t akkor most mit csin�ljunk? - juh�szkodott meg a sz�kely, �s gond�t�tten
vakarta a f�le t�vit.
- Egyezs�gre kell l�pni az ellenf�llel. M�s megold�s nincs!
A sz�kely kacsintott az �r�g�pes kisasszonynak, de olyan hevesen ugrott fel, mintha
k�gy� cs�pte volna "meg.
Hull imm�r � �cny�lobo/
41
- Mit? Egyezs�gre l�pni? Azzal a tekerg�vel? Sohasem! Tudja-e, doktor �r, mi az
a sz�: So... ha... sem! Ha minden vagyonunk re�, megy, akkor sem! Ha t�ml�cben
rothadunk el mindny�jan, akkor sem!...
M�g lihegett is a d�hkit�r�s ut�n, de azt�n b�szke m�lt�s�ggal mondotta:
- Folytassa csak le a pert, �gyv�d �r, ak�rmibe ker�l! Ne t�r�dj�k a p�nzzel,
ha mind cs�r�n maradunk is! Ne irkafirk�ljon se nekem, se az ecs�mnek, hanem
pereljen, mert mi megy�nk, ha kell, a kir�lyig es!
Az �gyv�d vonogatta a v�ll�t, de meg�g�rte, hogy min�l hamarabb kit�zeti a
t�rgyal�st.
A sz�kely leverten elb�cs�zott, de az ajt�b�l visszafordult, mintha valamit
elfeledett volna:
- Szavamat ne felejtsem, nem �rn� le a tek�ntetes �r azokat a sz�mokat s
dolgokat, amikre az ellenf�l hivatkozhatik, hogy mi is tudjuk, mit kell csin�lni
Sim� Lajinak, s jobban v�dekezhess�nk? A jegyz� �rral es megbesz�ln�k...
Az �gyv�d pap�rra tette �rtelmesen, amit mondott. A sz�kely undorodva tette zsebre:
- No csak neki a pernek, �gyv�d �r! Mi, Bar�k nem hagyjuk magunkat! Nem, ha
egyetlen gaty�ra maradunk es!
Az �gyv�d csod�lkozva n�zett ut�na, mikor b�szke m�lt�s�ggal t�vozott.
Mikor a t�rgyal�s napj�n a t�rv�nysz�k folyos�j�n �jb�l tal�lkoztak, az �gyv�d
meleg bar�ts�ggal r�zta meg a sz�kely kez�t:
- H�t maga is itt van?
- Musz�j volt b�j�nn�m - v�laszolt al�zatosan az ember -, mert id�zetet kaptam.
- Hogyhogy? - h�kkent meg az �gyv�d.
- Azt �gy - magyar�zta �rtelmesen a sz�kely hogy abban a Bara �kontra" Sim�-
f�le perben �n v�n�k az alperes... �n v�n�k Sim� Laji...
Az �gyv�d el�tt els�t�t�lt a vil�g.
- Hogy?... Maga Sim� Laji? Akinek �n tan�csokat adtam?...
42
Nyir� J�zsct
- Az �n... Sim� Laji, a micsod�s... De olyan �gyv�d sincs t�bb a v�rmegy�ben, mint
a doktor �r... Mondtam is a feles�gemnek, hogy te R�zs�li, ha azok a cs�rk�k,
amiket a cs�r� nyak� ty�k k�lt�tt, annyira n�nek, v�gy b� vagy kett�t az �gyv�d
�r�khoz... Adn�k t�bbet es, tek�ntetes �r a f�in tan�cs�rt, de az id�n rosszul
k�lt�ttek a kotl�k. Tudja a fene, hogy mi lehet az oka!...
Fav�s�r
A nagy urak �gy veszik a f�t, hogy betelefon�lnak a �T�zifa Rt."-hez, s f�l �ra
m�lva m�r a melege mellett �lelgetik a szeret�j�ket. Az olyan kisurak, mint �n is/
a ror�t�-mise ut�n kimennek a fapiacra, az istentelen hidegben ott t�ncolnak f�l
napig, s akkor is csak nagy fifik�-val tudj�k beszerezni a t�zreval�t. Nagy
tudom�nya van a fav�telnek.
Az ember els�t�l a szekerek k�z�tt, de nem n�z a f�ra, csak �gy a szeme sz�re alul
lesi ki, hogy melyik szek�r volna neki val�. Most azt�n azt kell megtudni, hogy
milyen ember a gazd�ja. Azt, ahogy mondani szok�s, pof�r�l neh�z kital�lni, hanem
ki kell tapogatni. Erre vannak j� �s rossz m�dszerek. Sohasem szabad azt k�rdezni,
hogy: - �Elad�-e ez a fa, b�csi?" - mert a hossz� �ton f�lig megfagyott, z�zmar�s,
m�rges szeg�ny ember erre azt felei, hogy: �Minek a f�szkes fen�nek hoztam volna
m�sk�ppen ide!"
Valamivel jobb m�dszer, ha az ember meg�ll el�tte, s mintha onokatestv�re volna,
bizalmasan �s ismer�sen aszondja:
- No, f�t hozott?
Mire a v�lasz:
- Nem. Tet�t!
Ez a te embered.
- Hehehe! - kacagsz but�n. - J� kedve van, �ron b�csi!
- J�, mert j�l h�ltam!
Ha erre nem tudsz felelni, eredj haza. De t�ged sem a g�lya k�lt�tt, az�rt
visszaturb�kolod:
- Kied miatt sem ny�gnek m�r a galambok!
Az ember �gy megn�z, hogy egy krajc�r�r� becs�letet sem hagy rajtad, s �gy
ut�lkozik:
- Nem, mert mag�t v�rj�k! L�bt�l val� m�r maga is.
Ezt ism�t �gy �rtsd, hogy a zetelaki galambok a nyoszoly�ban csak l�bt�l
engedn�nek, mint az �rtatlan gyermeket.
Most j�n az oldalv�g�s a f�ra.
- Akkor is kied vakarn� a fejit, mire ez a fa megsz�rad!
Hogy ez mit jelent, hirtelen�ben nem tudom megmagyar�zni, de
nem is kell, mert az ember felcsattan:
- Ez a fa? Ilyen nincs t�bb a piacon!
-J�l �smeri! - veregeted meg a v�ll�t bizalmasan - mert egy�tt n�ttek fel.
Az �egy�tt n�ttek fel" ism�t azt teszi, hogy a fa v�n, pudv�s, t�z�ns�r�, szuvas,
gany�raval�, �rt�ktelen erd�gaz. Az ember vagy kij�n a sodr�b�l, vagy nem. Ha
kij�n, akkor elk�ld messzi t�jakra, ha nem k�ld, akkor �llja a tromfot.
- Mi egy�tt, s csak �ppen mag�t v�rtuk, miel�tt meghaln�nk.
- Csak nem haragszik? - teszed fel �lnokul a k�rd�st.
- Haragszik a rom�n korm�ny! - n�z le az ember.
- Akkor mi az �ra a f�nak?
Ezt azonban �gy k�rdezed, mintha csak k�v�ncsi voln�l, hogy hogy is �j�r a fa ,
neked pedig annyi volna az udvaron, hogy mozogni se tudsz t�le. Az ember azonban
meg�rzi a vev�t, mint a bolha a meleget, s �vatosan felel.
- Meg se mondom, mert ha meghallja, h�sz lejjel mindj�rt t�bbet �g�r �rte.
Fittyentesz a kezed fejivei, s b�cs�zkodol, mint aki itt hi�ba t�lti a dr�ga id�t.
- Nem h�sszal, de sz�z lejjel is t�bbet adn�k, ha ez fa volna!... Na, tartsa
meg az Isten!
Az ember m�rgesen a sapka fel� d�f a mutat�ujj�val:
- �rizze meg az Isten mag�t is a szeme vil�g�t�l!
Magyarul: - Vakulj meg, mert nem l�tod, hogy milyen j� f�t szalasztasz el. Neked
azonban eszed �g�ban sincs elmenni, s csak a tehenekig l�psz, melyek a hidegt�l
borzas, fel�ll� sz�rrel, �jtatosan �llanak. R�szv�ttel megsim�tod az egyiket.
- Eg�szen megfagynak szeg�nyek!
Az ember b�szk�n utas�t el.
- Ne f�ltse maga, ami sz�r�s!
Ugy �rtsd, hogy a gyapjas, sz�r�s �llatok a legcsattog�bb hideget is j�l b�rj�k.
Hull imm�r a feny�ioboz
45
Nem j� azonban f�lren�zni, mert mindj�rt el�tik a f�t a kezedr�l a t�bbi vev�k.
Fiatal, k�v�r, neh�z naccs�ga l�p most az emberhez, �s k�nyesen csicsergi:
- Mennyi a fa, b�csi?
- K�tsz�zh�sz!
-Jaj be dr�ga!
- Maga dr�ga, lelkem k�sasszon!
A nagys�ga szok�s szerint k�r�lj�rta a f�t. Azalatt visszaoroz-kodom �n is, �s
odahunyor�tok az �n emberemnek:
- Emm� feh�rn�p, mi?
- J� faggy� van! - ismeri el a sz�kely.
A h�lgy m�r vissza is t�rt.
- Bogos ez a fa, b�csi!
- Ami bogos, annak van j� t�ze.
R�m hunyor�t, v�g a szem�vel, de nem tudom, hogy mi�rt.
- Sz�znyolcvanat adok �rte! - alkuszik a n�.
- Annyit ez az �r m�g a hajnalban �g�rt - r�zza a fej�t a sz�kely.
Annyival szeretn�m �n is megvenni a f�t, de a n� k�nnyelm�.
Att�l f�lek, hogy t�bbet tal�l �g�rni. L�pre kell csalnom mind a kett�j�ket. Tudom,
hogy a sz�kely gyanakv�, s a magam dolg�t sem akarom rontani. Az�rt a h�lgy mell�
�llok.
- Adhatja, b�ty�m! Ez a h�lgy t�ls�gosan is meg�g�rte az �r�t. Ha estig itt
�ll, akkor se kap t�bbet.
- Ugye k�rem? - kap a seg�ts�gen a n�, �s kedvesen r�m pillant.
Az ember �szbe kap. Ismeri � m�r ezt a m�dszert. Az eg�sz csal�d kij�n favenni, s
k�l�n-k�l�n alkudoznak, hogy lenyomj�k a fa �r�t, azut�n pedig csak kacagnak a
markukba. Rosszf�le n�p az �ri n�p, de rajta nem fognak ki. Csak az�rt sem!
A nagys�ga szok�s szerint lesz�lja a f�t, hogy csak mutat, de alig van a szek�ren
valami, az is nyers, v�n, �szakos, nem is el�g hosz-sz�, a szek�r keskeny, k�zben
likak, �regek vannak, hogy �sztatott fa, harmadoszt�ly�, a k�rge alatt megf�tt, nem
hasogatt�k fel kell� id�ben, hogy nem �r semmit.
A sz�kely csak mosolyog, s �gy tesz, mintha gy�ny�rk�dn�k a n�ben.
46
Nyir� .l�xscf
- Eszem a sz�j�t, beh sz�pen sz�l!
A h�lgy elpirul, �s v�letlen�l r�m n�z.
- Ami igaz, az igaz! - gavall�roskodom ismeretlen�l. Hamisan pislant, s hozz�m
l�p.
- Nem az �n v�s�rj�t rontom, uram?
- Dehogy! - tiltakozom. - �n m�r letettem r�la. Kapok �n itt sokkal jobb �s
olcs�bb f�t eleget. Csak tess�k ezt megvenni!
- Nekem se kell! - biggyeszti le ajk�t, �s elmegy.
- S�j a dolgikot! - csud�lkozik a sz�kely. - Magok aztan �rtik
egym�st! �
Mondj bolond, mondj! - tagadom az ismerets�get a n�vel az o
nyelv�n, mosolyogva. A sz�kely azonban nem hiszi.
- M� nem csud�lkozok, hogy nem kell a f�m!
-Mi�rt?
- E mellett a feh�rn�p mellett fa n�lk�l es kitelelhet. Elv�konyodik a f�le, de
meg nem f�zik.
- Nono! - hagyom re�, mert ebben a dologban ism�t ertetlen vagyok.
A sz�kely feln�z az �gre, s nyugtalankodni kezd.
- Mi ketten hi�ba t�ltj�k az �d�t!
- Sz�znyolcvanat �n is adok! - teszem az els� aj�nlatot.
- Egye fene, legyen k�tsz�z! K�t�m magam, � sem enged.
- Adja meg, tek�ntetes �r, ha m�r mindenkit elijesztett innen! Az�rt lettem
�tekintetes �r", hogy �gy t�n r��g�rek a f�ra.
- Legal�bb a v�mot fizesse meg!
- Fizesse a segesv�ri h�h�r! Hanem tudja mit? Legyen szazkilencven! , ..,
Az ember szeme felcsillan. Gondolkodik, t�tov�z, morog, vegul
elszomorodik.
- Adjon h�t el�p�nzt!... Egye fene, els� vev�, nem szalaszthatom el B�r sohase
l�ttam volna a tek�ntetes urat!
K�zben a teh�nk�ket el�k�sz�ti az �tra. A sz�z lej el�leget megp�kd�si, elteszi.
- P�, p�!... Ap�d, any�d ide j�jj�n!
- Azokat v�rhatja! �n is mindennap v�rom.
47
- Akkor maga nagy �r lehet �lm�ban!... Hova hajtsak a f�val?
- Csak ide a vas�ton t�l, a Wessel�nyi utc�ba!
- H�! - �ll�tja meg a teheneket. - M� nem mondta, hogy a m�svil�gon lakik?...
Hijjnye, a Krisztus!... Estig sem �r�nk oda... H�ny �ra? - k�rdezi kedvetlen�l.
Nincs mit csin�lnia, mert az el�p�nzt elfogadta. Vagy visszaadja k�tszeresen, vagy
j�nnie kell.
Nem is sz�l hozz�m az �ton. Haladunk egym�s mellett. A Bethlen utc�ban, a
t�rv�nysz�k el�tt hirtelen megragadja a teh�n szarv�t. -H�!
Tan�cstalanul r�m n�z.
- Most mi a s�jt csin�ljak?
- Valami baj van? - �rdekl�d�m.
- Bajnak el�g baj! - morcoskodik. - Ide tizenegykor b� k�ne hogy adjak valami
id�zetet, mert ha nem, cs�ful megb�ntetnek. Lelkem tek�ntetes �r, nem �llana meg
addig a tehenek el�tt, m�g b�l�pem vele? Tisztess�ges embernek l�tszik, tegye meg,
seg�ljen legal�bb ennyit a szeg�ny emberen!... Nem mondhatja, el�g olcs�n adtam a
f�t, �ppen csak hogy el nem vesztegettem... Ennyit most maga es megtehet.
- Hocci az ostor! - n�pieskedem. - Menjen csak nyugodtan, igaz�tsa a baj�t, de
siessen!
- Ahogy eresztenek, abba helybe j�v�k!
Pillanat alatt elt�nik a kapu m�g�tt.
M�g tetszik is nekem a dolog, hogy �gy seg�thetek az �n sz�kely testv�remen. Orrom,
f�lem k�k a hidegt�l, szemem k�nnyezik, �s t�ncolok a tehenek el�tt, hogy meg ne
fagyjak. Eltelik f�l �ra, eltelik egy �ra, de az �n emberem csak nem j�n. M�r
dupl�n l�tom a sz�kelyek anyav�ros�t, kisz�m�tom az �sszes ad�ss�gomat, megolvasom,
hogy h�ny sz�re sz�la van a cs�beli teh�nnek, de � m�gse j�n. Hazahajtan�m
szem�lyesen a szekeret, de azt tal�lja hinni, hogy m�g a marh�kat is elloptam. -
K�nytelen vagyok tov�bb v�rni. M�r cigarett�zni se tudok, mert dermedt, v�r�s
ujjaimmal k�ptelen vagyok cigarett�t sodorni. A tehenek is borzasok, �s m�sodszor
kezdik k�r�dzni az �telt, de a sz�kelynek nyoma veszett.
V�gre - �ppen a delet harangozt�k - idvez�lten, mosolyogva kil�p a kapun.
48
Nyir� J�zscl
- Egy cseppet megv�rakoztattam, ugye?... M�r ne haraguggy�k, de a t�rgyal�s
elh�z�dott...
- Mit besz�l?... A t�rgyal�s?...
- H�t m�rt t�lt�ttem volna m�sk�ppen a dr�ga id�t a t�rv�nysz�ken?
- Mif�le ember maga? - bosszankodtam. - Ha m�r engem nem tekintett, n�zte volna
ezt a k�t szeg�ny �llatot! Ezek beled�glenek ebben a nagy hidegben.
- Nem lesz egyik�knek sem semmi baja - nyugtat meg k�t�rtelm��n. - �n a
marh�khoz �rtek.
Alig b�rja a j�kedv�t visszatartani.
Most � van fel�l. Bele kell nyugodnom.
- Legal�bb megnyerte-e a pert?
- Meg az �llam, de �n es kib�ttam!
Recseg a szek�r a j� udvarhelyi k�vezeten. Egyszer csak az embert nem l�tom.
Nyugtalanul keresni kezdem a szememmel, s h�t az egyik boltajt�b�l kiab�l.
- Eregeljenek csak csendesen, mert mindj�rt utol�rem... �ppen csak veszek
valamit, nehogy az orrom el�tt bez�rj�k a boltot...
- D�lut�n is r��r v�s�rolni!
A feleletet meg se v�rja. A m�reg �l, de elhat�rozom, hogy t�bbet nem �lldog�lok
vil�g cs�fj�ra. Ha j�n, j�n, ha nem j�n, m�g a teheneket is eladom.
- Cs�, hojde! - serkentem a k�t gany�s fenek� j�sz�got, hogy jobban haladjunk.
K�zben n�zegetek vissza, de a sz�kely nincs sehol.
Aki megy, az halad. Mi is haza�rkez�nk.
- Hol a pokol fenekibe lopja a napot? - rivall r�m a feles�gem. -Egy sz�l fa
nincs, amivel eb�det f�zzek, d�l elm�lt, s a gyermekeknek iskol�ba kell menni�k.
- Mindj�rt, mindj�rt! - vigasztalom.
A sz�kely azonban sehol sincs. Magamnak kell megoldanom a szekeret �s behordanom a
f�t. Az ujjam hegye fagyott hozz�, de m�g n�h�ny sz�lat fel is kellett v�gnom.
Jav�ban f�r�szeltem, mikor j�tt az emberem. Egy kicsit meg volt l�dulva, s a
szemein is l�tszott, hogy ivott.
49
- Emm� leg�n a talp�n! - dics�rt kedvesen. - �gy forgol�dik, mint a pereszlen.
Ni, m�r fel is v�gta a f�t!... Olyan fa ez, k�r�m, hogy csepeg, csepeg a zs�rja!
M�g a f�r�sz es �rvend neki...
- Hol volt? - ord�tok r� goromb�n.
A sz�kely megh�kken.
- Netene!... Egy �r�ja keresem �ket, t�v� teszem az eg�sz v�rost �rt�k, m�g
megkapom, s m�g neki �ll feljebb!
Elkacagom magam, �s sz� n�lk�l kifizetem a h�tr�l�kot.
- Mi�rt tette velem? - k�rdem szel�den.
Az ember is megb�k�l.
- N�zze - mondja bizalmasan. - Maga a dr�ga id�t ellopta a piacon az�rt a p�r
lej�rt. Nekem t�rgyal�som volt s egy csom� dolgom. Legal�bb a fogad� �r�t b� kelle
hoznom a tek�ntetes �ron, ha m�r a v�mot se akarta megfizetni. Oszt�n �gyeigetett a
marh�kra is, a f�t es lerakta. Ritka tisztess�ges ember! Az a! Az!... Oszt�n, ha
Zetelak�n tal�lna j�rni, csak Mih�k P�l Istv�nt keresse. A legk�sebb gyermek eS
megmutassa, hol lakom... Oszt�n azt es megl�thassa, hogy ny�gnek n�lunk a galambok,
ha ilyen fenekem�n leg�nt l�tnak, mint a tek�ntetes �r...
... No, j� tal�lkoz�st!
Raps�n� rozsaja
Minekut�na R�k�czi nagys�gos fejedelm�nk h�bor�s�gai v�get �rtek, s a Bethlen
Istv�n uram t�r�khoz sz�kd�s�s�t is kem�nyen eligaz�totta, a f�ld n�pe hazasz�ledt.
P�chy Simon uram a t�ml�cb�l �jra orsz�gsz�k�be sz�llott, s a b�z�d�jfalvi zsid�k
el�gedetten r�zt�k szak�llukat. Az �ld�z�sek sz�neteltek, �s hangosan ki�lthatt�k
h�tszer egym�s ut�n: - �Adonai hu ha Elohim!" - Egy az istens�g, nem m�s!
Az orsz�g ugyan b�ven el volt l�tva holttesttel �s nyomor�s�ggal, de szerencs�re a
t�l az id�n kor�n elment. Arasznyi n�v�se l�tszott a f�nek, a f�k h�nyt�k a
levelet, gyenge harmathajt�st. Minden szeg�ny ember megfogadta szolg�nak a saj�t
�rny�k�t, �s k�t rongyos teh�nnel nekibolondult a sz�nt�snak. Olyan sz�rgos volt a
mezei munka, hogy a gerend�n l�g� innapi l�jbi zseb�be b�tran beled�g�lhetett az
eg�r, am�g �szrevett�k.
A tekintetes karok �s rendek azonnal hozz�l�ttak az orsz�ggy�l�se/, �shez, s ezzel
a szombatosok m�rt�ke betelt. Terminusokat, napokat tettek ellen�k, s h�rom vall�s
paps�ga felv�ltva r�gta a fejedelem f�l�t. P�chy nagys�gos urat t�rv�ny elejibe
r�ntott�k, s a nagyurakat az �gyash�zb�l h�zt�k ki a zsid�z�s miatt. A n�pre
r�borult a m�rt�roms�g fekete pal�stja. B�z�d�jfalu ellen hol az unit�riusok, hol a
k�lvinist�k csaptak ki egy kis hitt�r�t�sre. Hitvall� papok vesztett�k el �nokot
is, a himnuszszerz� sz�kely pr�f�t�t �s vil�gsz�p le�ny�t, a szel�d Esztert, igen
eml�kezetes m�don.
Az �regszeren l�v�, s�vegtetej� ny�jas emberi hajl�kok b�k�ben f�st�ltek. Az
eszterh�jas, iratos oszlop� torn�cokon d�ligny�l�k�k k�zt le�nyok kacagtak. A
f�sth�zban r�g megette mag�t az �szt�v�r szalonna. Sz�nes cserg�k alatt b�k�n aludt
a falu n�pe, mikor a lator hajd�k megvert�k az ablakot, �s ver�ssel, �l�ssel
fenyegetve templomba parancsolt�k a n�pet. A harang egy �ra hosszat sz�ntelen
sz�lott. A cinterem el�tt vigyorogva pelleng�rt �ll�tott egy cig�ny.
Hull imm�r n Icny�lobo'/
51
Sejtelmekkel gy�tr�dve siettek a sokszor gazd�t cser�lt kicsi templomba a n�pek, �s
borzongtak benne, mintha a nap t�nd�kl� szomsz�ds�g�b�l k�tba estek volna. Ilyen
omladoz�, rozzant istenh�z�k mutatj�k, hogy a templom �l�l�ny. A benne felt�rt
sorsok t�pl�lj�k, s a meleg embertestekt�l kapnak f�nyt a falai. Isten �s ember itt
�nmag�val fizet egym�snak, de ahol annyi trag�dia borul az egy�gy�en rovott
szoborszentek l�b�ra, nem csoda a csodatev�s. A h�ve vesztett templomok pedig
meghalnak. Ez�rt olyan ez az istenh�za, mintha a Szent An-na-t� fenek�n �p�lt
volna, s az ablakok �nkarik�i k�z�tt halak szeme csillogna be, hogy l�m, mit csin�l
Kicsij�zus. A M�ria aranyhaja t�rik, �s lef�jja fej�r�l a hi�nyos ablakon bej�v�
sz�l. Mi�ta ez a sz�kely falu az egy igaz zsid� hitre t�rt, az elhagyott templom
ura �nmag�nak tart istentiszteletet. Olyankor vihart t�maszt, a kucsm�s h�zak
vill�ml�sban f�r�dnek, s f�lelem s�t�t�t el mindent. A reszket� harang �t�je
rejtelmesen nyalja az �rcet, a templomod�k megtelnek felh�kkel, s a sz�ette, avult
orgon�n j�tszani kezd Szent Mih�ly arkangyal.
M�ra azonban k�lcs�nk�rt k�ntort hoztak a bar�tok a szigor� rendb�l. A n�p n�ma �s
szorong�. Az �t�l�sz�k tagjai - kem�ny, edzett t�rv�nyurak - a szent�lyben v�rj�k,
hogy ember �s Isten k�z�tt oszt�lyt tehessenek.
Kezd�dik az istentisztelet. Itt feledett f�st�s gyertyatart�k pislognak az olt�ron,
mikor sebbel-lobbal, f�re r�ntott k�mzs�val odal�pik Leonardus gv�rdi�n. Sasorr�,
szik�r, t�m�rdek pap, mint a szikl�ra sz�llott kesely�. L�bujjai bev�s�dnek a
facip�be, ahogy �nekli: - �Veni Sancte Spiritus!"
Az orgonasz�jak csikorognak, s a kezdetleges billenty�k a f�lelm�ben nyavaly�s
k�ntor szeme k�z� pattognak. A n�p fesz�lt, mert nagy a vall�s ig�zete. K�szs�gesen
omlik t�rdre, mikor az �t test�t felmutatja a pap.
Csak k�t ember nem hajlik a csenget�sre: Egy �l�s, �sz f�rfi s egy talpig feh�r,
sz�p le�ny. Susogva borzad sz�jr�l sz�jra a nev�k: - �Enok zsid�!" - a k�rusban egy
leg�ny k�t karj�ra b�vik: - �Enok Eszti!"
A n�p letette a hitvall�st. A n�k gy�ngy�s p�rt�kban, h�mes pa-lyolat�, cs�pk�s
k�zfej� ing alatt reszkettek. A f�rfiak, bogos �st�k� (�vgekt�l a kem�ny
leg�nyekig, f�lelm�kben beleszorultak a harisny�-ki. Sokan a zsid�tincset bicsakkal
metszett�k le a hajukb�l.
52
De a gy�zelem nem vala teljes. �reg �nok s a le�nya �t�l�sz�k el� ker�ltek. A
sz�kelyzsid� kem�nyen sz�rta az �tkot:
- Hi�ba okoskodol, v�n Bar�t! Mondhatsz ebhit�nek, zsid�z�-nak, fertelmes
eretneknek, de �l �brah�m Istene, az, ki vasvessz�vel elrontja a t� vil�gotok!
- Kivonatom nyelvedet! - d�rg�tt a dull�. - Restelld meg magadat, tolvaj
farizeus, hiszen sz�kely voln�l!
�nok csak r�zta a fej�t.
- V�d ellened, hogy pog�ny himnuszt �rt�l, s a versf�kbe foglaltad nevedet!
Szak�ll�ba simul�, l�gy sz�val b�lintott a v�dlott:
- Meg is �ldott �rte Istenem!
- Vihar idej�n kinyitod ablakod, hiszen a bottal fegyverkezett angyalban,
kend�vel �vedzetten, k�ny�ksz�jakkal, zajosan foh�szkodol.
�l�d a szombatot!
- De ha maga a fejedelem �llana pallossal fejem m�g�, nem tenn�rn-e azt?... A
Messi�s elj�vend�!
- A Messi�s elj�tt! - z�gott fel a bar�t.
K�tkedve mosolygott az �reg, majd elzordult az indulatt�l:
- H�t elj�tt? N�zz k�r�l, bar�t, ki tud�snak mondod magad. A n�pek holtak
piszk�ban �llnak. Rajtunk minden nemzet v�gigd�lt, �s addig sanyargatott, m�g
utols� aranyunkat is megsz�lt�k. Forr� v�rbe h�nyva �llanak a vil�g tr�njai. A
n�pek gy�l�lik egym�st, ah�ny n�p, annyi az igazs�g, ah�ny b�rt�n, j� emberrel
telve. Hol itt a Messi�s! Asszonyaink mindenki�, le�nyaink fertelembe vetve,
h�tunkon ostor, sz�v�nkben keser�s�g. Minket a pestis szeret, a kolera s sz�mos
nyavaly�k. Az orsz�got mi fizett�k ki, de csak a tietek, tekintetes karok �s
rendek. A kincses hegyek, d�s f�ld v�r�nket sz�ja, a sok sz�p erd� nek�nk csak
kopors�fa. Mondd meg, aty�m, bar�t: Hol itt a Messi�s?
L�legzet n�lk�l folytatta tov�bb:
- Mi csak azt l�tjuk,, hogy az olt�r gyerty�iban is a t�zv�szt kell im�dnunk,
h�zunk puszta, fej�nk v�res, kezeinken holt k�lykeink, rem�nys�g�nk senki! Mi hinni
akarunk! Nek�nk Messi�s kell! Vigasztal�, igazs�gos, j�s�gos, emberbecs�l�, �l�
Isten. Halljad, oh pap, halljad, eg�sz vil�g!...
53
�gy sz�lott a v�n paraszt-zsid�, �nok a sz�rny� emberi m�lys�gb�l felki�ltva. A
bar�t nem felelt, csak hamusz�n �br�zattal r�zend�tett az �tvenedik zsolt�rra:
�K�ny�r�lj rajta, �risten, a Te nagy irgalmass�god szerint!" A le�nyt alig is
faggatt�k. H�rom sz�val, konokul eltiltott mag�t�l minden k�rd�st, �s eretnek
�lt�zetben hivalkodott b�r�i el�tt a ny�rott haj�, pokolraval� istentelen.
Erre felgy�lt a pelleng�r, f�nye bevil�g�tott a templomba, �s folyton er�sk�d�tt,
mert a h�h�rcig�ny h�nyta r� a sok szombatos k�nyvet, rojtos kend�t, imak�nt�st.
A t�z vil�g�n�l a t�rv�ny k�pvisel�je felolvasta a megrend�lt n�p el�tt az
�t�letet, Urunk, az nagys�gos fejedelem nev�ben. S mivel a konok zsid�z� �nok
eretneks�g�t k�roml�sokkal, l�zong�sokkal, gyal�zatos szitkokkal tet�zte...
etcetera, etcetera: - vagyona konfisk�ltass�k, �nmaga kisepr�ztess�k a le�ny�nak
mondott szem�llyel egy�tt, s ha net�n valaki k�vetn�, fej�t vesz�tse...
M�g ezek t�rt�ntek, a tavasz d�san tariszny�lta fel sz�ps�ggel, �kess�ggel a
madarak h�t�t.
A hajd�k el�llott�k az �nok�k h�z�t. A t�kez�ros, fakulcsos, v�n hajl�k okos
ablakain t�bb� nem lesk�dik be leg�ny. �nok n�zte. Maga b�rdolta ember-kor�ban,
m�velte �kesre, gerezdesre, kopj�s tetej�re. Az �st�ke egy�tt v�n�lt, a mohos
kapuz�b� egy�tt v�n�lt vele. Ny�jas emberek j� szok�s� hajl�ka volt, m�g a bar�tok
keresztet nem haj�tottak a tetej�re. Beteljes�lt, hogy a papot im�ds�ggal, az
�rd�g�t muzsik�val, a b�b�natot �nmag�val viszi be az ember a h�z�ba.
Ez egyszer azonban a pap mag�t�l j�tt. A vit�zeket h�tr�bb parancsolta, a sz�ldokfa
al�, s benn a pitvarban meg�llott. A le�ny ijedten dugdosta a z�ld �talvet�be a
bujdos�s kenyer�t. �nok feket�n reszketett az indulatt�l, �s el�be l�pett a
bar�tnak:
- Nem visz�nk magunkkal semmit, k�r volt j�nn�d, Bar�t!
- �rtelmesebbnek gondoltalak - sz�lt engesztel�n a m�sik. - Vagyonodat nem
�h�tom, de eretneks�gedet f�jlalom. Az�rt j�ttem -b�r a te igazad nem igazam de
mert hiszed, b�ntalom ne �rjen. B�ntet�sed megkaptad, de b�ntalom ne �rjen, mert
hiszel, �s hited v�g�n Istent l�tsz.
54
Nyir� ?/'.'
�nok meglep�d�tt, t�prengve h�mm�g�tt, fej�t cs�v�lta. �rtelem �s sz�v van a
bar�tban, az val�. Sok gond f�st�lg�tt m�g a fej�ben, de elj�tt az id�, mennie
kellett. A n�pet az �tra parancsolt�k, mert cs�fosnak sz�nt�k a falub�l val�
kivettet�s�ket. Am a bar�t mell�je �llott a zsid�nak, �s a vet�skapuig nem
t�g�tott. Sz�p, m�ly ig�ket vetettek egym�snak, egyik Krisztus, m�sik M�zes sz�ja
ut�n, s a k�t �reg mit t�r�d�tt Eszter le�nyz�val, ki n�m�n hullatta k�nnyeit,
kedv�t, ifj�s�ga r�zs�it a falu por�ba. Nem eszm�ltek r�, hogy az ifj�s�ga az
egyed�l igaz �let, mely a pal�nkkerteken �tcsalja a vir�got, hogy k�vesse a
sz�m�zet�sbe.
A t�vols�gt�l m�r kicsire apadt a falu, mikor a sz�p �nok Eszter felsikoltott:
- Ap�m, �desap�m, jaj, eresszen vissza!
�s eszel�sen �llott, mint a kis�rt szem� hal�l.
- Eszter! - z�ld�lt el a sz�kely. - �k�s, bolond fiam, Eszter!... Mi lelt? H�t
�gy hagyn�d hitedet, ap�dat? Ne hajolj el t�lem!
H�mes volt a r�t, a hegyeken izzadtak a juhok, meleg, ny�rszerz� s/.ell�cske vert.
A messzi falu h�zai a torony k�r� gy�ltek, �s �k minden l�p�ssel vesztegett�k sz�p
Erd�lyorsz�got. A le�ny m�sodszor is l�ngol� fej�hez kapott:
- Kicsi cs�rk�imnek enni sem adhattam, feh�r b�r�nk�mt�l, any�m s�rhompj�t�l el
sem b�cs�ztam! Jaj, eresszen vissza!
V�rcse szit�lta felett�k sz�rny�t, majd el�szott az is, beleeny�szett a hegyek
szirtj�be. A le�ny v�nszorgott, gyenge, �sszet�rt volt, mint a megf�zott b�za.
�nok, a b�lcs lengette nyak�ba rothadt haj�t.
- Mi az �let?... Isten bossz�ja az emberen. K�r az�rt ny�jtani! T�gy, ahogy
akarsz, Eszter, de jussak eszedbe majd, ha szerelmes leg�nyed elker�l! Nem
hallottad-e, oktalan asszonyi �llat, hogy Kolozsv�rra k�ldik a f�leit annak, ki
k�vetni mer?... K�t sz�r�s f�l pedig t�bb, mint a szerelem!
Hogy a le�ny m�gis �sszeesett, felkacagott d�h�ben, �l�be vette, �s a szombatosok
heves, igen foganatos �tk�ra fakadt �ld�z�i ellen:
- Halld meg sz�mat, sz�tmeghall� Nagyisten! Kik �r�lnek, keser�tsd meg,
napjaikat r�vid�tsd meg, tan�csukat bolond�tsd meg!
M�gis mentek, mendeg�ltek. Zsebkend� v�gr�l vezette a f�ld�n fut� hal�l. B�natuk
nagy �rny�kot vetett. N�ha visszan�ztek a falura. Ahogy a nap sz�llott, �gy h�lt ki
benn�k az �let. Pedig a f�ld sz�nta, vir�g vir�gnak adta l�pteiket, m�gis
elf�radtak. A v�n eretnek biztatta le�ny�t:
- Tarts ki, lelkem, mindj�rt sz�ll�st verek! Csak mad�rsz�llatig megy�nk.
Erd�be t�rtek. Az Eszter szepl�telen, feh�r ruh�j�t elnyelte a rengeteg. Ez�st moha
csalta, h�ves, puszta f�ld vonzotta. A m�lys�gek �s�tottak, patakok halkan
p�r�ltek, de �k meg nem �lltak, hanem addig mentek, m�g az erd� sz�p tiszt�sba
ny�lott. �s ez telis-tele volt soha nem l�tott, k�l�n�s vir�ggal. �nok Eszti
�r�m�ben felsikoltott:
- Mif�le e vir�g?
Az �reg pr�f�ta felvette k�t hom�lyos szem�t. Visszarettent, kez�vel megragadta,
t�tov�zott, s borzadva suttogta:
- Az-�? V�rj! Ne mer�j m�g! Az-�?... Az a Raps�n� r�zs�ja!
Raps�n�nak, a sz�kely istenasszonynak v�gzetes vir�ga. Mindentud� v�n n�mberek
ismerik a titk�t. B�jol �s �l. Ki megl�tja, szerelemre gy�l �rt�k, akarat�t veszti,
s tapodtat sem l�phet, m�g v�rrel festett habot ver a sz�ja, �s mereven mosolyogva
elpusztul. Az �llatszag� vir�g r�hajlik az �l� testre, �s kisz�ja.
Sz�ntsz�nd�kkal cselekedett �gy a v�n szombatos, ki sem hit�t�l, sem haz�j�t�l
megv�lni nem tudott. Itt volt a mad�rsz�llat, mellyel bujdos� magukat biztatta. Ez
a rejtett helye a f�ldnek, a fekete csont f�ldje, meddig bizton kitart minden
szeg�ny ember kenyere.
- Sz�p f��gyat vet�nk, t�zet tesz�nk, egyet j�t pihen�nk - �gy biztatta l�ny�t.
�nok Esztert tart�ztatni nem lehete. Der�kig futott a vir�gok k�z�. Pillanatig
megdermedt az apa, azt�n elsz�ntan, reszketve biztatta:
- Szedjed, Eszti, szedjed!... Vesd meg �gyad, Eszter!...
A le�ny m�r k�bultan dalolt. Megt�pte ruh�j�t, kacagva rikoltott.
- Hej, sz�p Erd�lyorsz�g! Milyen furcsa hely ez? - t�rt mag�hoz ism�t.
K�r�s-k�r�l minden s�rga, mintha arany h�f�v�s csapta volna
meg a f�k l�bait. A sz�d�l� tekintet el�tt egym�sra d�ledeznek a hegyek, a kis�rt
szem� csillagok borzaszt� magasba sz�llnak, a f�vek besz�lnek, a holdb�l p�kok
ereszkednek aranysz�lon. Mez�k, v�lgyek megzend�lnek, hajnali n�t�k,
szarvasmuzsik�k t�ltik be az erd�t.
- Hej, sz�p Erd�lyorsz�g, nem megyek bujdosni, sz�z vagyon szeret�m!
M�r nem l�tta a h�ta m�g�tt romba d�lt vil�got. Ifj� volt, sz�ps�ggel �s
szomj�s�ggal teljes, kinek nincsen �hs�g, romok, hulla, �rd�g, v�n, sz�lh�d�tt
vil�g, torz ember; ink�bb vagyon dal, szerelem, v�gy �s sz�ps�g. Fert�z�tt v�n apja
m�r l�tta, hogy ha k�zen fogva vezetn� is ki a Raps�n� vir�gai k�z�l, Jehov�t,
mindent megtagadna most m�r az ifj�s�g, mely minden elpusztult vil�grend f�l�tt �j
vil�got l�t. Kicsit k�tkedett.
- Tegyem, ne tegyem? - Nem lehet! - mormogta tov�bb.
Ha a puszt�ba vezet� t�zoszlop eddig elvezette, nincs t�bb� vissza�t. H�t � legyen
vil�gcs�fj�ra hit�ben hanyatlott, szem�tdombra kivetett, Jehova tagad�ja? Sohasem!
� sem �s semmi pereputtya! Harag hull�mai most�k k�t roskadt szem�t, ha a
t�rt�ntekre visszagondolt. Irt�zatos indulattal f�st�s, sov�ny karjaira szor�totta
az imasz�jat, s �v�lt�zve siettette a hal�lt a gyermek, a gyermeket a hal�l fel�.
- Szedjed, Eszti, szedjed! Vesd meg �gyad, Eszter!
A f�ld pedig puszta �s �res vala, �s s�t�ts�g vala a m�lys�g sz�n�n, �s nyomorult
volt az ember hajsz�l�t�l saruk�t�j�ig.
*
Mire az els� h�rom csillag helyet v�ltott az �gen, szombatos �nok Eszter volt a
legszebb Raps�n� r�zs�ja.
Apja sz�rny� h�borg�ssal ekkor fel�lt�tte imak�nt�s�t, fej�hez viaszgyertyav�get
gy�jtott, �s elkezdett virrasztani. Feltekintett a vil�gmennyezetre, t�bolyultan
�gy altatta gyermek�t:
- Lelkemb�l kiszakad �kes, kis vir�gom, oh sz�llj le re� te boldog�t� �lom.
Kedveld meg �t, Nagyhatalm�, ki az harmatot is magadhoz vonod, mert illeni fog sz�p
fodor fellegeid k�z�, s ott is a szebbik lesz!... Nincsen b�lagy�ngy�s
selyemp�rt�d, bizony vagyon tiszta feh�r orc�d!...
Hull imm�r a �cny�toboz
57
Az �j z�rb�lt. Nagy �gi harmat lepte be a le�nyt, �kes orc�ja lassan megfagyott. A
v�n sz�kely-zsid� szava mindegyre sz�ven szakadt. A hom�ly el�l futott a hold.
Tisztelet�re f�ldh�z b�lintotta tar fej�t, �s b�gva, t�redezve elmondotta a
szombatosok hasznos �s felette sz�ks�ges �jhold-k�ny�rg�s�t. V�g�l a kerubimok �s
szera-fimok k�z� aj�nlgatta a holtat.
- Mert Erted �ltem meg �t, Isten! T�visre akasztott b�r�nyom �, oh �brah�m,
Izs�k �s J�k�b Istene!
Az �g lassan kezd �rvulni, a f�ld hom�lyba kezd r� feltolulni, a f�k, mint b�jt�l�
zsid� �rny�ka, ijeszt�re ny�lnak. Sz�kelyf�ldet komors�g takarja. A f�jdalomt�l
vakon �l, �l �nok a f��gyon.
- Vajon szabad-e egyik hitnek a m�sikat meg�lni? - vit�zik mag�val.
A f�ld b�b�ja, ereje �t is lassan lel�ncolja, tagjai megb�nulnak, de mintha bel�l
hirtelen sz�z esztend�t fiatalodn�k, agy�ban felgy�l, mint a vill�m�t�s felcik�zik
a l�t k�rd�s�nek nagy felelete, hogy az �let �rtelme maga az �let. Az �let pedig:
vil�got teremteni �s szeretni. Erre k�l�nben minden haldokl� r�j�n, �s most Enok is
felsz�kn�k, hogy hirdesse fennen, k�lten� gyermek�t, de nyelve elfogyott, a Raps�n�
r�zs�inak �lel� ind�i, csudavir�gai t�bb� nem eresztik.
- Mindegy! - p�ttyentik ajkai elhal�n.
Az �g s�toros ez�sttorn�ca lassankint feltetszik. Kev�ss� m�g elporty�z elm�je,
v�g�l al�zattal felsz�l az Istenhez:
- Foghass�k m�r �rt�nk az �kr�ket!
�s sz�pen bal tenyer�be hajtja szomor� fej�t.
A felett�k �l� bagoly m�g egyszer felveti a k�rd�st:
- Mi h�t az �let?
�s hanyatt zuhan a fa m�ly odv�ba, mert j�n a virrad�s, ideje lej�rt.
�j nap hajnalodik a f�ld mind a n�gy hat�r�n...
Le�nyk�r�s
Minden �rezte a tavasz veszett, bolond, sz�p nyugtalans�g�t. Az erd�n a f�k titkon
b�gni kezdtek, bels� t�z �gette a vadak szem�t, a madarak teste elb�gyadt �s
boldog, k�bult meleg f�nyt vetett maga k�r�l. A friss falevelekr�l neh�z, �des
harmat csepegett �s zajt �t�tt a v�rakoz� csendben. A medv�t, farkast izgatta a
saj�t sz�re s m�g a k�d�k sem tudtak megnyugodni. Arany felh�k�nt sz�tt�rulva,
egyik szakad�kb�l a m�sikba sz�lltak.
P�ter, a leg�ny �s�tott s bunk�s p�sztorbotja is izzadott a tavaszt�l. Forr�kat
ny�jt�zott s f�leiben l�ktetett az elviselhetetlen meleg v�r. Az erd� egyik fele
m�g fekete volt az �jt�l, a m�sik piros a f�nyt�l. Olyan kor�n volt. A reggeli sz�l
csikorgatta a f�kat �s az �zek ijedten lapultak, futottak a tiszt�sokon a felt�r�
�let ingere el�l.
P�ter �r�kig �llott egyhelyen a feny� alatt �s mozdulatlan n�zett a messzibe. V�gre
elsz�nta mag�t, k�romkodott egyet, megcsikor-d�totta fogait �s elindult.
- Elhozom M�rit! - morogta maga el�. - Elhozom!... T�rik-sza-kad, elhozom!
Nem l�tott, nem hallott. M�g a talpa, sz�ve is f�jt az ingert�l. K�bult, �lmos volt
eg�sz teste.
Magas, sz�psz�l, er�s, barna leg�ny volt P�ter. A f�ld, amerre ment, behajlott a
s�lya alatt. Itt sz�letett a havason, viharok keresztelt�k, hideg, meleg, zord
hegyek nevelt�k, m�g a vad�llatok is becs�lt�k erej�t, mert f�lmarokkal fojtotta
meg a farkast, ha az �hs�g miatt r�ugrott. A bet�t nem ismerte, de csod�latos
dolgokat tudott az erd�k, mez�k titkaib�l s tal�n az �llatok besz�d�t is �rtette.
- Elhozom M�rit! - lobogtak a szemei.
Toronyir�nt haladt. Nem gyorsabban, nem lassabban, mint ahogy j�rni szokott, de
ellen�llhatatlanul. Sz�ttaposta a boz�tot, beleveszett a
Hull imm�r a Icny�loboz52
szakad�kok k�kesfeh�r k�d�be, a patakok vize �tsuhant l�bai f�l�tt, a komor, meleg
f�k alatt a vaddiszn� f�jva, szuszogva t�rta, h�nyta sz�t a f�ldet, majd felpattant
�s elcs�rtetett, mint a kil�tt �gy�goly� - nem l�tta. K�sz�n�v�nyek, ind�k, �gak
fon�dtak karjaira, derek�ra. Nem �rezte. A fatet�k ny�gtek, inogtak f�l�tte. Nem
l�tta, nem hallotta, csak ment �s morogta:
- Elhozom M�rit! Elhozom M�rit!
Tegnap es� volt �s v�zcseppek hullottak a f�kr�l meztelen fej�re, ahogy �thaladt az
�serd� s�r�s�g�n, amely n�ma, s�t�t �s titokzatos volt, mint a m�ly kutak torka.
Hangja rekedt �s szenved�lyt�l f�tyolos volt, de �tj�rt csontot, vel�t, mikor
ki�ltott:
- M�ri!
Ahogy k�zelebb j�tt, mindig er�sebben b�gte:
- M�ri!
A le�ny a k�steleki legel�k�n lakott. A szolg�l�ja volt Csed� �rnak. Ap�tlan,
any�tlan �rva p�sztorle�ny. Apr�, pendelyes le�nyka kora �ta �rizte a Csed� �r
csord�j�t, maga is f�lig elvadulva, de sz�p, ar�nyos, sz�nes test� �s �lett�l
liheg�. Ac�los �s b�szken�z�-s�, mint a vadmad�r. Puha m�gis, de karmos �s k�nny�,
k�nyes �s gyors, mint a hi�z. Melle, teste f�lig kiesett a sz�nes rongyokb�l, de
tiszta volt �s �rintetlen, mint a sz�z, ki megn�tt haj�val takarta be
szem�rmetess�g�t. N�zett a t�volba a v�n cserefa ir�nt, melynek tetej�n egy
harmatt�l �zott cs�ka mondotta el a t�bbinek az �j t�rt�net�t. Hirtelen felriadt.
Tompa, vad s szomjas hang �t�d�tt f�leihez.
- Ma�ri!
Megr�zk�dott. A cs�k�k felrebbentek a leg�ny zaj�t�l s az �reg mad�r ki�ltott a
t�bbinek:
- Hal�l! Hal�l!
Bent, a l�thatatlan s�r�ben farkas �ll a h�s f�l�tt. F�lemeli fej�t a hangra �s
szimatolva figyel. Szemei kigy�lnak, inai megremegnek, mikor hozz� �r a hang:
- Ma�ri!...
K�nyszeredetten felveti a le�t�tt �zet a farkas a nyak�ra - a hideg l�bsz�rak verik
az oldal�t - �s f�lszemmel h�tra lesve bennebb sompolyog a s�r�be, ahol soha sincs
f�ny �s f�lig vakok a falevelek.
60
A hegyormon, a r�gi v�gottban egy sz�rke, reves csutakon s�tk�rez� r�ka cselt vet a
fark�val �s hirtelen elt�nik, mert az is meg�rezte a d�h�ng� test� leg�nyt.
Csak a csorda �ll szil�rdan �s komolyan. Feh�r test�ket a kel� napf�nyben f�r�sztve
legelnek a tehenek a f� lev�t�l z�ld sz�jjal. A f� hull�mzik merre l�pnek �s a
lehajtott fejek �rny�kai bebor�tj�k a f�ldet.
A leg�ny futt�ban kibukkan az erd�b�l �s megtorpan a legel� sz�l�n. Forr�s�gt�l
v�r�s fej�t ernyedten feltartja, de csak k�dben l�tja a le�nyt.
- Ma�ri!
A le�nyon f�lelem borzong v�gig. �rzi a veszedelmet, hogy sorsa beteljes�lt �s
menek�l. Senki sincs, ki megv�delmezze. Futt�ban odaki�lt a bik�nak:
- Kormos, ne hagyj!
A bika - r�gyez� szarv� kis borj� volt m�g, mikor a le�ny keze al� ker�lt - b�szk�n
feln�z �s k�r�lhordozza egyenesre ny�jtott fej�t s lassan megindul a le�ny fel�.
Egyszerre toppan oda a leg�nnyel, ki visszah�kken.
Pillanatig egym�sra n�znek, a leg�ny �s a bika.
L�tszik, hogy v�ront�sig gy�l�lik egym�st.
A bika tudta - ak�rki ak�rmit mond, igenis tudta -, hogy mit akar a leg�ny �s
d�h�sen felmordult. Csavarosan megvonagl� fark�ig v�gigmerevedett test�n a s�t�t
harag s a homlok�n az izgalomt�l borzongott a kormos sz�r �s lassan csepegni
kezdett sz�j�b�l a tajt�k. A teste kezdett els�t�tedni, mintha fekete felh� �rny�ka
esett volna r�, homloka megdermedt �s rettent� s�lyos lett az indulatt�l, mikor a
v�r belefutott a szemeibe. Megr�zza szarvait, kurt�n felb�d�l �s alattomosan n�zi a
leg�nyt.
- Kormos! Mit akarsz? Az Isten... a d�godot! - sz�l r� a leg�ny, de � se
mozdul.
Mindketten tudj�k, hogy meg kell k�zdeni�k.
Tavaly is �gy volt. Akkor a leg�ny elfutott. A f�lelem megriasztotta �s menek�lt.
- Most nem!... Ha megd�gl�m, sem hajtasz el! - �s megragadja a
bika f�nyes szarvait.
Hull imm�r a icny�tobctt61
A nagy, neh�z test s�lya �s ereje miatt a f�ld nem tud l�lekzetet venni, mintha a
bika a mell�re l�pett volna.
A le�ny tekintete a borzad�st�l rep�lni �s sz�d�lni kezd.
- P�ter, Kormos! - sz�l r�juk ijedten.
Akkor m�r k�zd�ttek. Nem l�ttak, nem hallottak. Bes�t�tedett k�r�l�tt�k a vil�g.
- Kitekerem a nyakadat! - h�rgi a leg�ny az er�t�l �s vads�gt�l felf�jt test�
bik�nak.
A leg�ny mark�ban vonaglanak az �llat r�vid szarvai, de a hatalmas test meg se
mozdul. Az er�fesz�t�st�l v�res lesz a leg�ny k�t orralika �s forr� a h�ta a
verejt�kt�l. Markaiban �tt�zesednek az �llat szarvai, de � se t�g�t. Tudja, hogyha
elengedi, a bika nem nyugszik addig, m�g a beleit ki nem tapossa. �letre-hal�lra
megy a k�zdelem. Kicsit b�nja m�r a dolgot, de �rzi, hogy nincs menekv�s. Ha az
istennyila s�jtana a bika el�, az se tudn� visszatartani, hogy �t meg ne �lje...
Aki tov�bb b�rja, az megmarad, aki elernyed, az meghal. '
A csontok recsegnek, a fogak csikorognak �s m�r alig b�rja nyelni a leg�ny a vastag
leveg�t.
Ha csak pillanatig megpihenhetne! - r�mlik az esz�be, de tudja, hogy nincs
meg�ll�s a hal�lig.
A k�t test m�g jobban �sszekeveredik.
Ny�gve, alattomosan k�zdenek.
V�r csepeg a bika orr�b�l is, mert a leg�ny a f�ldh�z szor�totta. Erre a rem�nys�g
felujjong benne �s �sszeszedi minden erej�t, de az arca m�r el van torzulva,
feketedve a t�lzott er�fesz�t�st�l �s egyszerre �rzi, hogy valami a leveg�be emeli,
l�bai elhagyj�k a f�ldet s mell�n �les f�jdalom has�t v�gig. M�g hallja a le�ny
sikolt�s�t: - Kormos! - Legal�bbis �gy r�mlik, mintha hallotta volna �s
elmosolyodik, mikor sz�d�lten lezuhan a f�ldre...
Mikor mag�hoz t�rt, csod�lkozott, hogy �l. Feje lassan kitisztult, de a bozontos
haj hideg volt a fej�n. Eltiprott, gyenge, tehetetlen. K�nosan l�bra �ll, de
elsz�d�l �s visszaroskad. - Mi az?... Mi t�rt�nt?... - makogja bamb�n. Szomjas,
hal�losan szomjas.
- Kicsi vizet!... Vizet! - h�rgi halkan �s r�n�z a le�nyra, ki reszketve �ll a fa
alatt a bika m�g�tt. Az �llat szakadatlan mennyd�r�g d�h�ben �s nem mozdul el a
le�ny mell�l, kit utols� lehellet�ig �riz. A le�nyon l�tszik, hogy szeretne rajta
seg�teni. K�ts�gbeesetten n�zi a leg�nyt, most m�r a lelk�t is odaadn�, hogy
megmentse, de a bika k�rlelhetetlen�l r�zza szarvait �s v�res szemekkel lesi a
leg�ny minden mozdulat�t.
A leg�ny nem �rti �s csod�lkozik, hogy mi�rt nem rohan r�. M�r � sem az, aki el�bb
volt: a f�lvad, szenved�lyt�l forrong�, durva, asszonyg�zol� �sember. M�r nem
akarta a test k�bulat�val b�rni a le�nyt, az er� �s szenved�ly m�mor�ban �sszet�rni
a karjai k�zt. R�eszm�lt, hogy �rva, elhagyatott, kivetett, mag�nyos szeg�ny ember
� is csak, akinek senkije, semmije sincsen, csak az ifj�s�g f�ktelen indulatai,
t�lzott �nbizalma; de mindez most �sszet�rt benne. Kij�zanodott. Sz�gyellte mag�t.
... De a le�ny!
A le�nyt m�gis szereti. Nem �gy, mint az el�bb. Valahogy m�sk�ppen.
- Szeg�ny M�ri! � is csak olyan elhagyatott, �rva, emberek kuty�ja, mint �n...
J�l esik, hogy �gy gondol r�.
T�prengve ism�t felemelkedik �s p�r l�p�st tesz a le�ny fel�.
- M�ri!
A bika az �tj�ba toppan �s sz�rny� teste fenyeget�en v�gigvo-naglik.
- Nem csen�lok semmit, Kormos! - sz�l�tja a leg�ny szel�den. -Ne bolondulj meg
no!
M�g tetszik is neki, hogy �gy v�di az �llat a le�nyt.
- J� nagy kuty�d van! - tr�f�l a le�nnyal, de az v�laszolni se mer, csak n�z
riadtan, remegve, mert a bika hirtelen el�remozdul. A leg�ny megnyugtat�an legyint:
- Most nem k�zd�nk meg, Kormos! Egy�b bajom van!
Az �llat r�n�z, mintha k�rdezn�, de nem b�zik a leg�nyben.
P�ter sz�ba �ll vele, mintha emberrel besz�lgetne.
- Az �gy van, tudod-e, hogy �n szeretem M�rit... Szeretem... Az el�bb kicsit
meg voltam bolondulva - n�z f�lre sz�gyenkezve, mert
63
a bika nagyot f�j, mintha �rten�, hogy mir�l van sz� -, de az�rt harag ne legyen
k�z�tt�nk, Kormos...
A bika m�g mindig s�t�t �s komor. A leg�ny azonban most egy�bre gondol.
- �gy van az, Kormos, hogy mindketten el�g szerencs�tlenek, el�g �rv�k vagyunk,
M�ri is, �n is... Nem �let ez a mi�nk! Neki sincs senkije, semmije, nekem sincs
senkim, semmim... Ha m�gis M�ri �gy gondolja, esszetehetn�k az �let�nket... �n m�g
ma b�-menn�k a faluba a jedz�h�z, a paphoz... Megbecs�ln�m M�rit, ha hozz�m
j�nne... Valahogy t�m az Isten es jobban megseg�tene... mert �n szeretem M�rit,
Kormos... Szeretem, mint a tulajdon �letemet. .. H�t ez�rt mondom!...
A bika nem sz�l, csak m�lyen lehajtja fej�t eg�szen a f�ldig, mintha gondolkodn�k,
majd r�n�z el�bb a leg�nyre, azt�n a le�nyra �s csendesen f�lremegy az �tb�l... A
leg�ny azt mondja: '
- M�ri!
A le�ny azt mondja:
- P�t�r!
�s csendesen megfogj�k egym�s kez�t. Az erd� k�r�s-k�r�l piros a f�nyt�l...
Farkasok
Az a nagy sz�gyen �rte Rab P�ter havasi p�sztort, hogy egy �vesforma sz�p sz�ke
�sz�borj� elveszett a keze al�l. Valahov� elb�dorgott s �gy l�tszik, a farkas
el�t�tte. El�bb j�l eln�gyelte a kuty�j�t s azt�n keres�sire indult egy hossz�nyel�
balt�csk�val kez�ben. Sok mocsok-helyet �sszej�rt, ben�zett minden bokor m...
leereszkedett a szakad�kokba, de a borj�nak h�re-pora se volt. A farkabojtja se
maradt meg bel�le.
Keres�s k�zben messze elvet�d�tt s fenn K�tpataka fejiben v�letlen�l r�akadt a
farkasf�szekre. K�t g�mb�ly�, alig k�thetes, kedves kicsi farkask�ly�k vinnyogott
benne. J�t�kosan m�g oda is hemperegtek a Rab P�ter l�baihoz s kedveskedve
beleharaptak a bocsko-r�ba. �gyes, eleven �llatka volt mindkett�, nedves
orrocsk�val, �de, piros nyelvecsk�vel, k�v�rek, mint a h�jfalat, ravasz pof�csk�-
jukon a gyermekek kedvess�ge, �rtatlans�ga derengett �s �hesek voltak, mint mindig.
M�g t�n a farkacsk�jukat is cs�v�lt�k Rab P�ternek, de a durva, vad ember m�rgiben
r�juk k�romkodott:
- D�g�ljetek meg, ronda f�rgek!
�s pillanat alatt mindkett�t agyontaposta.
A k�t kicsi �rtatlan �llatka holtan ny�lt el az avaron, testecsk�j�k
�sszeroncsol�dott s Rab P�ter m�g messzi be is r�gta �ket az erd�be, ahogy az ember
�tk�zben fel szokta r�gni a bolondgomb�t.
Mikor az anyafarkas estefel� �sszeszedte a nyakukn�l fogva halott kicsinyeit �s
egym�s mell� tette a f�szekben k�m�letesen s f�jdalm�ban borzalmasan kornyik�lni
kezdett, Rab P�ter m�r ereszkedett le az oldalon az �reg �d� M�rton�k t�zihez.
Kicsit megr�zk�dott a farkas�v�lt�sre, de k�ls�leg nem l�tszott semmi rajta.
Temp�san, nyugodtan k�v�nt j�est�t.
- T�n a borny��rt j�tt�l? - azzal fogadta �d� M�rton.
- H�t itt van? - lep�d�tt meg Rab P�ter.
- Ide ver�d�tt az �n csord�mba! - nyugtatta meg �d� M�rton.
- Akkor j�! - �rvendett P�ter s letelepedett � is a t�z mell�.
Az �st�csk�ben buzgott a v�z, Ugrai N�rinc, a Marci b�csi lege nye megf�zte a
puliszk�t, a Cs�r� D�vid fia, ki itt inaskodott, egy feny�f�t r�dalt el, hogy
legyen �jjelre mit a t�zre vetni.
A vacsora elk�sz�lt. Hozz�l�tnak. H�vj�k P�tert is.
- Csak tess�k Isten �ld�s�val - k�sz�ni P�ter -, az eny�m megvolt. Nincs
f�l�r�ja, hogy falatoztam.
A t�z bevil�g�t az erd� m�ly�be s a l�ng aranyver�s�ben t�nd�k�lnek a hatalmas
sz�lf�k, melyek felny�lnak az egek m�lys�g�be �s olyanok, mintha csillagos �ggel
voln�nak leter�tve.
�ltal�ban kev�s sz� esik. Hallgatag n�pek az erdei emberek. A f�k se besz�lnek, a
szikl�k is hallgatnak s �k sem feh�rn�pek, hogy sokat szapor�ts�k a sz�t.
F�rfiember kicsib�l is eleget �rt.
�ppen csendesen szivarozgattak, mikor �jra felhangzott a t�volban a farkas panaszos
�v�lt�se.
- Nem tiszta dolog! - jegyezte meg �d� M�rton, ki az �llatok minden hangj�t
ismerte s �gy �rtette, mintha k�nyvb�l olvasta volna. Volt ideje megtanulni, mert
van hetven esztendeje, hogy kinn �l a havason. - A farkas valakit gy�szol!...
Olyan panaszosan vert a farkass�r�s, hogy a kuty�k is dideregtek t�le a t�z k�r�l,
a vacsora ut�n lihegve. Rab P�ter nem sz�lt, csak �sszer�zk�dott.
Kicsit fel);int, hogy �gy meg�li mag�t s nem igyekszik haza, de azt gondosuk, hogy
meg akarja v�rni, m�g pitymallik, hogy a borj�t haza hajthassa. �d� M�rton azonban
tudta, mi a tisztess�g s azt mondta:
- A borj� miatt ne t�ltsd az �d�t, P�ter, mert reggel hazak�ld�m! D�vidka haza
hajtja.
Rab P�ter elv�r�s�d�tt s les�t�tt szemmel megk�sz�nte.
- H�t akkor ne sokat szokot�l�dj�l - tan�csolta �d� M�rton. -Nehogy valami baj
�rjen otthon! J� p�sztornak a marha mellett a helye.
Rab P�ter fel is �llott, hogy menjen, de ekkor harmadszor is felvert a farkas
s�r�sa. A kem�ny, edzett, durva ember megr�zk�dott �s esd� pillant�st vetett a v�n
�d� M�rtonra:
- Ne k�ldj�n el, Marci b�csi!... �n... �n... f�lek!
Ha az �g leszakad, akkor se lep�dnek meg jobban a p�sztorok. Ilyen hihetetlen dolog
nem t�rt�nt, ami�ta a vil�g fenn�ll, hogy Rab P�ter f�ljen valamit�l. Ez a kem�ny,
vasb�l val� ember, ki k�pes puszta �kl�vel le�tni a marh�t!
- Vagy �n bolondultam meg, vagy a te eszed ment el! - jegyezte meg fejcs�v�lva
N�rinc, de az �reg �d� M�rton elgondolkodott s mer�en n�zett Rab P�terre:
- Te akkor valami rosszat csin�lt�l, P�ter!
- �n el�g rosszat! - ismerte el az ember.
Hallgattak, hogy mondja tov�bb. Rab P�ter felfoh�szkodott:
- Tudj�k-e, mi�rt s�r a farkas?
-No?
- Az az�rt, mert odak�nn K�tpataka fejiben �sszetiportam a k�t kicsi k�lykit!
- Hijj a Ponciuss�t! - �t�d�tt meg �d� M�rton. - Hol volt a sz�peszed?... No,
ez el�g baj!
- El�gg� restellem! - b�nta Rab P�ter. - Megvoltam haragudva a borj� miatt. Azt
gondoltam, hogy a farkas puszt�totta el.
T�relmetlen�l intette le az �reg p�sztor.
- Gyilkos vagy, P�ter!
- De hiszen csak farkasok!
- Igen, de �rtatlanok! - csattant fel v�n �d� M�rton. - Magatehetetlen k�lyk�k,
m�g csak gyermekek... Nagy b�n, amit elk�vett�l!
- Az! - hebegi Rab P�ter. - Most is hallom a vinnyog�sukat, folytonosan a
szemeim el�tt vannak. Nem b�rok szabadulni t�l�k... Pedig sz�p kicsi �llat volt.
Alig k�thetesek... M�g j�tszadoztak is a bocskorommal... Hol volt a sz�peszem?...
Adjon tan�csot, Marci b�csi! Most mit csen�ljak?
Az �reg p�sztor komoran belen�zett a t�zbe, hosszasan figyelte a l�ngver�st �s
hallgatta a farkas d�h�ng� jajong�s�t. A t�bbiek fesz�lten v�rt�k �t�let�t. K�s�re
azt mondta az �reg p�sztor sz�zesztend�s b�lcsess�ggel:
- K�ztetek csak az Isten �tilhet!
- Az Isten! - rettentek �ssze a f�lvad emberek, mert nem kicsi dolog, mikor az
Istennek kell valamibe beleavatkoznia.
Hull imm�r o Icny�loboz
67
- M�s m�d nincs! - h�nyta-vetette meg rangosan az �gyet a v�n ember. - Meg kell
k�zsdenetek! Valamelyiketeknek meg kell halnia! Vagy neked, vagy a farkasnak. Ez a
t�rv�ny... Azt�n Isten d�nts�n k�ztetek!
Senki sem mert ellentmondani. Mind a n�gyen tudt�k, hogyha elhal a farkas
gy�sz�v�lt�se, teljes d�hhel megindul a gyilkos nyom�n, hogy bossz�t �lljon. Senki
�s semmi, sem ember, sem �llat nem b�nthatja, m�g el nem igaz�totta a dolg�t Rab
P�terrel, ki meg�lte kicsinyeit.
- H�t ez �gy van j�l!
- Nincs pardon! - d�rd�l fel �d� M�rton. - Senki meg ne pr�b�lja seg�teni sem
egyiknek, sem m�siknak!
N�m�n hajtj�k le a fej�ket az emberek. A kuty�k se mozdulnak, csak szomor�an maguk
el� n�znek. Pedig �rzik a farkasszagot, hallj�k �v�lt�s�t, de azok is tudj�k, hogy
ez a farkas v�delem alatt �ll. A furcsa var�zs mindenkit megejt.
- Akkor megyek! - hebegi Rab P�ter �s t�tov�zva p�r l�p�st tesz.
- V�rj! - �ll�tja meg �d� M�rton. M�r-m�r azt hiszik a t�bbiek, hogy
visszavonja az �t�letet �s a Rab P�ter sz�ve megdobban az �r�mt�l, de az �reg
p�sztor sov�ny, kietlen arca zord marad. -Van-e valami hagyakoznival�d? - azt
k�rdi.
- Tudhatj�k, hogy senkim �s semmim sincs a rajtam lev� g�ny�n k�v�l! Ha m�gis
�gy fordulna, hogy otthagyom a b�r�met, a csord�t adj�k sz�mba s az apr�s�gon, mi a
kalyib�ban van, osztozkodjanak meg testv�riesen.
- J�, j�! - morogj�k a p�sztorok.
- H�t akkor csendes j�ccak�t!
- Adjon az Isten!
Rab P�ter t�tov�z.
- A testemet reggel keress�k meg!
- Eridj csak nyugodtan!
Az ember tov�bb szapor�tja a sz�t, csakhogy maradhasson.
- A kuty�mot itthagyom. Ha m�gsem kapn�nak meg, b�zz�k csak re� magukat, az
elvez�rli!
- K�sd csak oda a f�hoz! - egyezik bele �d� M�rton.
- K�t�znival� bolond vagyok! - d�h�ng mag�ban P�ter, am�g a kuty�val bajl�dik.
- Ketten biztosan elb�ntunk volna a farkassal.
68
Nvir� .locsol
Most m�r restelli ott nem hagyni a kuty�t.
- Nekem es el�bb j�r a sz�jam, mint az eszem!...
S�t�ten, loppal ny�l a hossz�nyel� balt�cska ut�n, hogy legal�bb valami fegyvere
legyen, de v�n �d� M�rton m�rgesen r�sz�l:
- A szek�rc�t hadd itt!... Annak a k�t �rtatlan �llatnak se vo. fejsze a
keziben, mikor meg�lted... Ha k�s van n�lad, azt es tedc le! Az az igazs�g, hogy
egyform�k legyetek.
- Hiszen nem es az�rt! - sz�gyenkezik Rab P�ter, mialatt ledobja bicsk�j�t a
f�ldre.
- Sokat ne szokot�l�dj! - fenyegeti a m�sik k�t p�sztor is. - Ha v�tk�zt�l, h�t
b�nh�dj�l!
Ebben megnyugodva �lnek a t�z mellett �s az ujjukat se b�rn�k megmozd�tani az
�rdek�ben. Sejtik, hogy a hal�lba megy, de ha Isten �gy akarja, akkor menjen.
Rab P�ternek k�d�sen esz�be jut, hogy felm�szik egy f�ra a farkas el�l, de mindj�rt
le is tesz r�la. A farkas ott �rizn� �gyis a fa alatt s addig az Istennek se
mozdulna onnan, m�g meg nem �lte.
- Nincs m�s m�d! - s�hajtja. - Meg kell k�zsdenem vele.
Lassan, nehezen indul. Mikor a t�z f�nyk�r�n t�l �r, m�r nem is
l�tszik semmi bel�le, csak a t�volod� l�ptek recseg�se, dobban�sa hallik. A
s�t�ts�g szinte megfullasztja. Nem b�rja a rengeteg b�n�t� hatalm�t, szinte
�sszeroskad alatta �s f�lelem futkos a h�ta gerinc�n, minden �ze reszket.
- Mi�rt f�lek? - csod�lkozik maga is. - Soha �letemben nem f�ltem!
Szerencs�re felk�l a hold, amit�l kiss� megk�nnyebb�l, de az�rt
reszketve k�mleli a f�k k�z�t �s riadtan siet, fut k�z�tt�k. H�tra nem mer n�zni �s
minden pillanatban �gy �rzi, hogy no most zuhan a nyak�ba a d�h�s farkas. Beh�zott
nyakkal rohan el�re. El�tte tiszt�s, melyet el�nt�tt a holdf�ny. Sz�p, tiszta,
hideg, ez�st holdf�ny. Csak azt el�rje �ps�gben! Azt sem tudja, mi�ta fut, lehet
egy �r�ja is, mert l�bai f�radtak, ernyedtek. De minek menek�l? Az erd�b�l kifutni
�gysem lehet. Be Cs�kszered�ig minden erd�, kietlen rengeteg erd�... A k�t
farkask�ly�k is �lland�an ott viny-nyog a f�l�ben �s kis holttest�k ott lebeg
el�tte... B�r azok elmaradn�nak! Bele lehet bolondulni ebbe... Legjobb, ha m�gis
lesz�mol az anyjokkal. Nincs m�s m�d!...
Hull imm�r :� fcnyc>t.oboz
69
Elfulladva �ll meg egy �ri�si b�kkfa mellett. Nekit�maszkodik, hogy legal�bb a h�ta
v�dve legyen �s esett f�vel, meleg p�r�t f�jva �ll �s r�m�lt szemeit v�rakozva
belef�rja a s�t�t bokrok sz�ved�k�be, a veszedelmekt�l terhes erd� m�ly�be.
B�r j�nne az a farkas, hogy legyen v�ge!
A v�gtelen erd�ben azonban sehol semmi nesz. A gy�szol� farkas �v�lt�se is
megsz�nt.
A p�sztort�z mellett �l� emberek se mernek lenyugodni ezen az �jszak�n. Fesz�lten
v�rj�k �k is, hogy mi lesz. Mozdulatlanok �s n�m�k, mint a f�k, melyek felett�k
�llanak. Mind arra gondolnak, hogy ma �jszaka kialszik egy �let. Az izgalomt�l tele
sz�jjal nehezen l�lekzenek �s gyilkos indulattal f�nylenek a szemek. Lehetetlen
kib�rni a nyomaszt� v�rakoz�st. Olyan siket a csend, mintha s�rj�ban fek�dn�k a
vil�g. A falev�l se mer rezd�lni. V�jjon mi van Rab P�terrel?...
- M�ges menj�nk S keress�k meg! - moccan meg nyugtalankodva Ugrai N�rinc.
Ud� M�rton tiltakozva r�zza a fej�t.
- M�g nincs itt az ideje!
Kicsit hallgatnak. N�rinc, a leg�ny azonban nem b�r az izgalm�val.
- �n nem f�ltem P�tert! - aszondja, hogy megnyugtassa mag�t. -T�z farkassal is
megk�zsdik, amilyen kem�ny ember.
A v�n Ud� re�morcan:
- Elfelejtetted, hogy ott van az Isten es!
- Hogy? - k�telkedik. - Az Isten a farkas mellett volna?... Ef-furcsa!
- Az neked, de nekem nem! - Az Isten �r�kk� amellett van, kinek igaza van!
- No, akkor megette a fene P�tert! - adja fel a rem�nyt N�rinc.
A p�sztorfi� a besz�d alatt titokban vacogva tekint fel az �gbe, hogy valahol nem
l�tja-e az Istent.
A m�sk�t p�sztor is rajta felejti az �rtelm�t az Istenen. N�rinc fejcs�v�lva
tasz�tja bennebb a feny�r�nk�t a t�zbe, hogy jobban vil�goljon s maga el� dermedve
virraszt tov�bb. Fut� pillant�st vet a marh�ra, amely a k�zelben feh�r foltk�nt
nyugszik a bor�kat�visb�l vert kar�mban.
70
Nyir� J�zscl
- B�rcsak m�r reggel lenne! - �hajtja. - H�tha m�r v�r�be fagyva hever Rab
P�ter? - irt�zik �t rajta a gondolat �s �jra fesz�lten lesik mindh�rman az erd�
minden nesz�t.
Az erd� azonban csendes.
Eltelik fert�j�ra, s akkor borzaszt� farkas�v�lt�s has�t bele az erd� n�mas�g�ba.
A p�sztorok felugranak �s egym�sra merednek.
- Kezd�dik! - mondja s�padtan Ugrai N�rinc. - �n megyek! En nem hagyom!...
- �lj le! - parancsolja �d� M�rton. - �gyis hi�ba menn�l!
- H�t ez igaz.
Leroskadnak ism�t a t�z mell�, de a l�buk reszket alattuk.
- Isten, Isten! - villog bele az Isten neve a leg�ny agy�ba. - J�l �gyelj, hogy
mit csin�lsz!...
A vad�llat �v�lt�s�re Rab P�ter is kiegyenesedik. Tudja, hogy nyom�t szagolva j�n a
farkas �s nincs hatalom, mely elt�r�tse a nyomt�l. Pattan�sig fesz�lt idegekkel
figyeli a bokrot, ahol kil�pett. Ott fog kibukkanni a farkas is, �s val�ban, a
bokor csakhamar megrezzen. A vad az ember l�tt�ra megtorpan s csak k�t s�v�rg� z�ld
szem f�nylik vele szembe.
Az ember �s a farkas n�m�n n�zik egym�st.
Az ember szemei is ugyan�gy villognak, mint a vad�i. Eg�sz teste forr�s�gban
f�rdik, a d�h ugyan�gy gy�l benne �s primit�v lesz �rr� rajta is.
- Jere no, ha mersz! - morogja a bokor fel�.
Most, hogy l�tja hal�los ellens�g�t, f�lelme elm�lt, eg�szen felszabadult. Az �
fogai is feh�ren villognak, sz�re borzol�dik, olyan, mint egy m�sodik farkas.
Bels�leg most m�r nincs k�l�nbs�g k�zt�k. Rekedten kacag, mert l�tja, hogy a farkas
megborzongott, mintha veszt�t �rezn�. Aki pedig ilyenkor f�l, az meghal.
- Mi az, kutya? - h�rgi a farkas fel� az ember. - Te f�lsz?... Jobb lesz, ha a
dogodra m�gy!
A hangra a vad�llat felh�rd�l, fogai feh�r habban f�rdenek �s furcs�ra szabott,
ravasz pof�ja megr�ndul, orr�t feltartja �s pirosan l�ngol� �nnyel felvon�t. Esz�be
jutottak kicsinyei �s egy ugr�ssal kisz�kik egy tiszt�sra.
- H�t m�ges meg akarsz d�gleni? - komorul el Rab P�ter.
Hi�ba d�h�ti azonban mag�t, m�ris �tvillan rajta a gondolat, hogy h�tha neki kell
meghalnia.
Hal�l!
Ilyen �llapotban semmis�g a hal�l. Val�sz�n�tlen, hom�lyos, alig dereng� kicsis�g.
Az �l�s, a harc, a felszabadult er�k k�jes boldogs�ga �s az ezent�li, primit�v
szabads�g borzong�sa a fontos. Az a p�r pillanat, ami m�g h�tra van, meg�ri az
eg�sz �letet. Szinte j�l esik l�tni, hogyan cs�szik fel�je minden porcik�j�ban
fesz�l� testtel, a d�ht�l borzad�, a b�r szikr�z�s�t�l felmered� r�t sz�rrel a
vad�llat. Sz�ja l�ngol, fogai f�jnak a hal�los harap�s t�lhabz� v�gy�t�l, l�baiban,
izmaiban annyi az er�, hogy k�pes volna a csillagokig felugrani.
Az ember megig�zve �nk�ntelen el�re g�rb�l, has�t beh�zza, k�t sz�rny� mark�t
kimereszti, csontos �ll�t el�veti, h�ta felp�posodik �s szil�rdd� merev�l; mint a
szikla. Haja t�v�ben verejt�k gy�ngy�zik, de nem tud r�la �s szennyes vad teste
neh�z emberszagot �raszt.
M�r csak egy-k�t pillanat �s �sszecsapnak.
Hirtelen, m�gis, mozdulatlanul meg�ll mindkett�.
Ez a pillanat a v�gs� meggondol�s ideje, melyet minden hal�l el�tt mindennek meg�d
az Isten: embernek, �llatnak. Sokszor megt�rt�nik, hogy ilyenkor megfordul a k�t
ellens�g �s felold�dva, r�m�lten menek�l el egym�st�l.
Az �let, hal�l sz�d�t� hat�rvonala ez a pillanat.
Ok azonban nem borzadnak vissza. Hangosan lihegnek, szem�k val�sz�n�tlenre t�gul,
megterhelt sz�vok alig f�r el sz�les mellkasukban �s m�r-m�r f�radtak saj�t
t�lhajtott erej�kt�l, mely muzsik�lva zsong izmaikban..
De mi�rt nem t�madnak?...
A t�mad�s, a kirobban�s semmis�geken m�lik.
Most is �gy t�rt�nik.
A farkas h�t�ra r�hull egy kis s�lytalan falev�l, amit�l gyorsan v�gigborzong �s a
k�vetkez� pillanatban els�t�t�lt aggyal, vakon rep�l �t a leveg�n az ember
tork�nak.
Elk�sett.
72
Nvir� - I
A Rab P�ter hatalmas karjai egy szemvillan�snyival gyorsabban mozdultak �s a k�t
kem�ny marok elkapja a farkas tork�t. A f�nak t�ntorodik �s b�z�s lehellet csap
bele arc�ba.
- No, kutya, az enyim vagy! - h�rgi irt�zatos er�fesz�t�s k�zben �s m�r-m�r
diadal villan a szem�ben, de ugyanakkor �les f�jdalom has�t bele a gyomr�ba,
combjaiba. Ronggy� t�pett feh�r harisny�j�n p�r�iv� v�gigcsurog a v�r.
A farkas karmair�l megfeledkezett.
Csikorg� d�hvel maga al� gy�ri az �llatot �s egym�s arc�ba f�jj�k a sz�jukon
foszladoz� feh�r habot.
- Mi? A beleim kellen�nek? - b�gi bele Rab P�ter a farkas pof�j�ba vadul �s
irt�zatos szor�t�sra kapcsol�dnak a fekete ujjak.
A k�t puszta test sz�rny� er�fesz�t�sben vonaglik, h�nykol�dik a f�ld�n.
Mindkett�nek ac�lb�l vannak az izmai �s a hal�los tusa r�m�let�ben roncsolj�k
egym�st.
Minden azon m�lik, hogy melyik b�rja tov�bb.
M�lt�ak egym�shoz.
Szinte j�l esik az embernek a vad�llat hasogat� k�rmeit�l felt�pett test k�jes
f�jdalma.
- Ah�! - ujjong fel bens�leg, mert �rzi, hogy az �llat hatalmas tork�nak
ellen�ll�sa gyeng�l, csontjai ropognak �s v�res nyelve sebzetten, dagadtan, s�t�ten
fordul ki a d�ht�l ragyog� sz�j meleg f�szk�b�l.
- M�ges megd�gl�tt�l! - �v�lti szaggatottan �s feket�re er�lk�d�tt, duzzadt
arc�n v�gigr�ndul az �jabb utols� er�hull�m g�rcse.
A vad�llat teste elernyed, ellen�ll�sa, rettent� elevens�ge megsz�nt. H�ts�
l�baival utols�t r�g, a t�d� utols�t s�pol, a f�nyes karmok hidegen visszah�z�dnak
p�ly�jukba �s verejt�k ver ki a b�r�n, mintha szennyes v�zzel behintezt�k volna. A
vonagl� lombos farok is tehetetlen�l ny�lik el a f�ld�n.
Meghalt imm�r minden sz�resz�la.
- Meg...d�g...l�tt�l! - gondolja boldogan az ember, mert m�g besz�lni nem tud.
Hal�los f�radtan fordul le a vad�llatr�l. S�padt �s v�res, t�deje pattan sz�t a
t�lfesz�tett er�lk�d�st�l, karjai, ujjai elviselhetetlen�l nehezek �s nem b�rja
mozd�tani, mintha megb�nultak volna. Behunyja
Hull imm�r a Icny�loboz
73
szemeit �s sz�d�l, mozdul, az egekig lend�l vele a f�ld, mintha gyermekhint�n
v�gtelenbe lend�tett�k volna. J�l esik ez a tehetetlen lend�let.
Fekszenek egym�s mellett a farkas �s az ember.
Id�be telik, m�g annyira visszat�r a Rab P�ter ereje, hogy felk�ny�k�lhet a f�ld�n.
Mar� f�jdalom has�t bele a test�be a mozdulatt�l. Altest�t teljesen �sszet�pte a
farkas.
- No, ez cs�ful megm�szott! - pihegi �s megpr�b�l felkapaszkodni, de
tehetetlen�l zuhan vissza. - Mind elfoly a v�rem! - r�m�l meg �s k�ts�gbeesetten
felord�t:
- Seg�ts�g!...
Semmi v�lasz.
�jra ord�t:
- Se-g�t-s�g!...
Megint nem j�n v�lasz.
Csak most veszi �szre; hogy hang n�lk�l f�ty�l a torka �s a g�ge t�ve fel van
t�pve.
Irt�zatos gy�l�lettel vicsorog r� a farkasra, de r�m�lten d�bben vissza. Mintha
megmozdult volna a farkas. Legal�bb a szemek, a z�ld kegyetlen, sz�v�s szemek m�g
�lnek... Mi�rt nem alszanak ki? ... Csak azokat ne l�tn�!... F�lre ford�tja fej�t,
m�g se b�r szabadulni t�l�k... Csak a szemek huny�dn�nak be m�r egyszer!... Valami
visszah�zza a tekintet�t. Semmilettek�ppen nem b�r szabadulni t�l�k.
- En gy�ztem - s�gja neki k�r�leg. - Becs�letesen j�rtam el veled szemben,
farkas... Most kvittek vagyunk. Nem mondhatsz semmit. Oszt�n tov�bb harag ne legyen
k�zt�nk!
A hal�l fagya megvet�re vicsor�tja a farkas sz�j�t, mintha morogna �s kit�tott
fekete-v�res tork�ba beles�t a hold.
Rab P�ter k�nytelen n�zni, mert elh�z�dni sem tud mell�le. L�bai hidegek �s
�rz�ketlenek, mint a fa, halv�ny belei kil�tszanak. Gyomra piros, fekete, k�k,
t�pett h�st�meg. Most m�r f�jdalmat sem �rez. Tompult, n�ma l�ktet�s eg�sz teste,
de nem sokat t�r�dik vele. N�zi a farkast. Valami felt�nhetett rajta, mert eg�szen
belehajlik sz�r�s pof�j�ba �s elh�lve rebegi:
- Szents�ges �risten, ez mit jelent!... K�nnyes a szeme...
74
Nyir� J�zsef
T�nyleg, a halott farkas k�t szem�be k�nny sziv�rgott.
- S�r! - �mul el az ember. - Bizonyosan a k�lykeit siratja!... - jut esz�be �s
az el�bb gyilkos, vad erdei ember el�rz�kenyedik. A k�nny legy�zte. Emberr�
v�ltozott �jra. Levert, gyenge, gy�moltalan �s szomor�. Hom�lyosan sejti, hogy a
testi harccal nincs j�v�t�-ve semmi. Maga el� n�zve gondolkodik. Megpr�b�lja a
dolgokat eligaz�tani a lelk�ben. Valahogyan - �gy l�tszik - siker�l z�ld�gra
verg�dnie, mert lassan �jb�l a farkas fel� ford�tja fej�t �s sz�gyenkezve azt
mondja:
- H�, testv�r! Hallod-e?... Bocs�d meg, amit ellened v�tettem!
Most m�r teljesen nyugodt, tekintete szel�d �s �rtelmes. Mi�ta
r�j�tt a dolog nyitj�ra �s elv�gezte mag�ban, hogy kib�k�l a farkassal, mintha m�s
ember fek�dn�k ottan... Az nem baj, hogy a farkas halott �s nem �rti, amit �
mond... Az a f�, hogy mondja... Eg�szen megk�nnyebb�l minden sz�t�l, ahogy gy�nik a
halott farkasnak.
- �n, testv�r, el�smerem, hogy nagyot v�tettem ellened, mikor a te �rtatlan
k�lykeidet megtapodtam... H�t azt nem kellett volna!... Deh�t haragudtam a borj�
miatt. Az ember gyarl� no! Eleget b�ntam azut�n, de ezzel nem t�maszthatom fel
szeg�nyk�ket.... Ezt neked es b� kell l�tnod!
Egy szikr�t v�rt, mintha id�t akarna hagyni a farkasnak, hogy bel�ssa, amit
mondott.
- Abba es bel�gy�z�dtem, hogy emiatt valamelyik�nknek el kell pusztulnia. �d�
Marci b�ty�m es aszonta... Nem mondhatod, becs�lettel megk�zd�ttem veled. Azt
mondottam: itiljen az Isten k�zt�nk. Az el�bb m�g azt gondoltam, hogy az �n javamra
itilt, mert a kezembe adott, de most b�l�tom, hogy a mi dolgunk a hal�llal nincs
eligaz�tva... L�sd b� t�ses, hogy ez �gy van! S�lt bolondok voltunk mindketten!...
Mindegy! Ha m�r �gy t�rt�nt, h�t �gy t�rt�nt!... �n csak az Istent nem �rtem.
Igazs�g szerint �gy kellett volna, hogy te �lj meg engem, s te megmaradj... H�t ez
furcsa! - t�n�d�tt az ember. - Semmik�ppen nem �rtem az Istent.
Teljesen megfeledkezett hal�los s�r�l�s�r�l Rab P�ter �s csak azon t�rte a fej�t,
hogy az Istent meg�rtse.
A f�k n�m�n �llottak f�l�tte �s siket, m�ly csend volt az erd�ben. Vad nem
vad�szott, �g nem mozdult, csillag nem pillantott, harmat
nem mert hullani, a mad�r l�ba a fa�ghoz fagyott r�m�let�ben. Megfeledkezett a
test�r�l, pedig m�r alig vert a sz�ve, viassz� v�ltozott a sz�ne, �lla leesett a
gyenges�gt�l. Minderr�l - mondom -nem tudott semmit, csak tov�bb f�rk�szte az
Istent, hogy meg�rtse.
H�t az nem k�nny� dolog, de a v�g�n m�gis csak kellett siker�lnie, mert mikor
pitymallatkor r�tal�ltak a v�n �d� M�rton�k, reszket� kuty�ja ut�n menve, a Rab
P�ter halott arca f�ld�nt�li, b�kess�ges, mosolyg� volt.
Az ember �s a farkas, mint k�t megb�k�lt �destestv�r, �gy fek�dtek egym�s mellett.
A havas lassan �bredezett.
Bajv�v�s
K�tpataka tetej�n, ezen a felh�kj�rta fenns�kon, hol es� helyett ny�ron is ink�bb
h� pilink�zik, b�k�sen legelt a csorda. K�t p�sztorgyermek �gyetlenkedett mellette.
M�r est�re hajlott a nap, mikor egy v�n, kivert, borzas v�rmedve megrohanta a
csord�t �s le�t�tte az erd� sz�l�n mag�nosan legel� kicsi piros tehenet. Elhurcolni
m�r nem tudta, mert a kuty�k elvert�k r�la �s a gyermekek is
rekedtre ord�tott�k magukat.
Ekkor t�rt�nt, hogy a t�ls� sz�len mereng� bika megvadulva, b�mb�lve odarontott �s
�gy d�h�ng�tt, hogy m�g a kuty�k is remegve vinnyogtak el a k�zel�b�l. R�zta a
szarvait, megk�zd�tt a f�lddel, szagolta, nyalta a teh�n �ml� piros v�r�t �s
d�h�ben �klel�seivel megszagatta a feje f�l�tt vonul� felh�ket. Le�nya, kedvence
volt a kicsi teh�n �s neh�z f�jdalm�ban �ssze akart rontani eget, f�ldet.
A teh�nke m�g �lt, de m�r az utols�t r�gta. A bika mereven �llott f�l�tte �s
nekiszegzett f�vel n�zte, hogyan �lmosodnak el le�nya szemei, fordul ki sz�les
nyelve �s ny�lik el v�gleg. F�ldig �r� sz�gye reszketett, f�jt, kap�lt
tehetetlens�g�ben a bika �s mikor l�tta, hogy a teh�n p�r�ja feh�ren ott marad a
f�v�n, b�mb�lve felv�gta kormos fej�t, tajt�kot csepeg� sz�jjal, folytonos
morg�ssal az elmenek�lt medve csap�s�n bev�ltott a rengeteg s�r�s�g�be.
- Vajon hov� megy? - futottak oda a p�sztorgyermekek, de nem mertek ut�na
menni. A kuty�k is vonakodtak. A csord�t is �t kellett hajtani a hegyen a
sz�ll�sra.
- Reggelre lecsendesedik s akkor megkeress�k! - nyugodtak
meg a gyermekek.
M�skor is megt�rt�nt, hogy a bik�ra r�j�tt a vads�g s napokig
j�rta a havast, de mindig visszat�rt a csord�hoz.
Menj bolond, menj! - eresztett�k �tj�ra.
Iluil imm�r a Icny�iobo/.
77
Tudt�k, hogy minden kit�r el�le, semmi se meri megt�madni. �s ha megt�madn�?...
M�skor is j�tt haza a meg�lt farkas kiontott beleivel a szarvain.
Ki tudhatn�, hogy a havas kir�lya ilyenkor mit forgat a fej�ben?
A bika pedig ment b�szk�n, ellen�llhatatlanul, sz�ttiport sarjbokrokon �t, v�n,
szak�llas, egym�sra g�rnyedt f�k fekete sz�lai k�zt, vadak neh�z szag�t�l
ingerelve, f�lelmes zugok, balj�s lombbarlangok savany� lehellet�ben, s�v�rg� vadak
r�tapad�, villog� szem�t�l k�s�rve, az �svadon k�s�rteties f�ldj�n d�b�r�gve. Aki
r�l�p erre az �tra, az az �rz�se, mintha a hal�l g�rbe h�t�n j�rna. A f�l�d hajl�
szikl�k �r�kk�n vizesek, a falevelekr�l m�rges nedvek csepegnek, mintha a
k�s�rtetek �r�l�ke hullana folytonosan a magasb�l, kik minduntalan a sarkadba
harapnak. Vannak itt olyan helyek, hogy am�g �thalad rajtuk, meg�sz�l a f�lelemt�l
m�g az �llat is. Dermeszt� hideget lehel� szakad�kok, k�l�n�s k�dkutak, napf�nyt
soha nem l�tott zugok ijesztenek, hol ny�ron is �gy rothadnak a s�rga h�foltok,
mintha sokezeresztend�s csontok v�rn�k a vil�g v�g�t.
Valahov� ide rejt�z�tt az erd�k s�t�nja, az �nmag�val �s a vil�ggal meghasonlott,
mag�nyos, d�gev� d�vad, a v�rmedve. Valahol itt kell lennie az el�gedetlen
d�rm�g�s�t�l folyton kong�, �reg faod�nak vagy gy�k�rbarlangnak, melyben �l �s
�tkozza a f�nyes napot az �gen, sz�ntelen szomj�s�ggal �lmodva a feket�re r�gott
sz�ja sz�l�n lecsurg� v�r k�jes �z�t�l, mialatt a hal�l k�k t�ze lobog ereiben.
A hold m�r kel�ben van, mikor a bika ide �r, de a medvebarlang �res. - Csak a szag
maradt meg benne. Az orrfacsar�, d�h�t� medveszag, mely belevette mag�t mindenbe:
f�ldbe, f�kba, bokrokba, k�vekbe. Szinte testi szemmel l�that� ez a szag, mintha az
�r�k �l�s �s aljas b�n�k ijeszt� lelke volna. A bika maga is borzongva b�d�l fel
t�le. Valamelyik �ldozat�t ide hurcolta �s itt fogyasztotta el, mert a f�lresz�rt
csontok k�zt �llatszarvak is odvasodnak.
- A kicsi piros teh�n! - jut esz�be a bik�nak �s nem b�r tov�bb mag�val. Nekiront a
sz�ld�nt�tt f�k alatt v�jt barlangnak �s szarv�val sz�th�nyja az eg�szet.
Ez valamennyire megnyugtatja �s el�re �sz� fejjel tov�bb t�rtet az erd� s�r�j�ben.
78
Ny�r� ,l�'/,*cl
Szinte meglepet�sszer�en lyukad ki egy v�ratlan sz�p tiszt�sra. Megh�kkenve meg�ll,
mintha hirtelen templomba jutott volna.
Csak most, a holdf�nyben l�tszik, hogy milyen gy�ny�r� �llat. Hatalmas test�n,
izmos, hossz� h�t�n lecsurog a f�ny, emelt, nemes feje a f�k als� �gai k�z� �r,
sz�gy�nek a neh�z goly�t rejt� fekete lebernyegje a f�ldig ny�lik. Igazi feh�r
�ri�s. Idegesen figyeli a tomp�n morajl� havasi �jszak�t, de nem l�t, nem hall, nem
�rez semmi gyan�sat. M�r-m�r megnyugodva belemer�ti sz�j�t a t�rdig�r� k�v�r f�be,
de h�ta m�g�tt halkan a bokor megmozdul. Vill�mgyorsan fordul arra �s megl�tja,
akit keresett, a medv�t. Neh�z fej�t id�tlen�l l�gatva, gonosz, vad d�hvel
lopakodik fel�je. Gubancos sz�re izzik az indulatt�l. Neh�z, barna �ri�s � is, a
havas igazi ura. Ravasz, bizalmatlan s gonosz. B�rdolatlan, neh�z teste mintha
rozsd�s vasb�l volna durv�n kikalap�lva. K�t l�bra �llva k�mlel �t a bokor f�l�tt.
Most, ha vasporos b�rk�t�nyt k�tne, olyan volna, mint a f�t� a hal�l vonat�n.
Semmi k�ts�g: k�t v�gzet tal�lkozott az erdei tiszt�son.
A bika el�tt m�g egyszer felr�mlik a haldokl�, kit�rt nyak� kicsi teh�n �s m�ly
b�mb�l�ssel r�zza meg szarvait. A bossz��ll�s els�t�t�ti eg�sz test�t, hatalmas
eleje felp�posodik �s lesunyt fej�t szembeszegezi a k�zeled� d�vaddal. Ellankad a
f� azon a helyen, ahov� puszt�t� lehellet�t belef�jja.
A medve csontot, vel�t �tj�r� gyilkos morg�ssal �ll el�tte.
Egyik�k se tudja, hogy mi a f�lelem.
De a f�k tudj�k, mi k�sz�l alattuk �s beleremegnek.
A vir�gok szeretn�nek elfutni onnan.
Csak a hideg, feh�r, halott holdnak mindegy. �rz�ketlen�l, lassan �szik tov�bb a
saj�t temet�s�re.
A k�t vad �rzi, hogy a hal�l meg�rett benn�k. Neh�z, fojt� sz�v�k a torkukba ugrik,
agyuk v�r�s k�dben �szik, majd hirtelen vill�m cik�zik v�gig benn�k �s elvakultan
egym�sra rontanak.
A medve fogait csattogtatva pattan fel �s �trep�l a leveg�n, hogy egyetlen �t�ssel
kit�rje a bika nyak�t s szemig belemarva mag�t a sz�tszaggatott nyakerek k�z�,
megigya a tork�ba csap� piros, s�r� v�rt.
A bika csak a fej�re zuhan� neh�z test s�ly�t �rzi �s m�r a k�vetkez� pillanatban
felv�gott homlok�val messze r�p�ti. A vad�llat
Hull imm�r a �cny�l.obcw 79
neh�z zuhan�ssal hull a bokrok k�z�, de k�tszeres d�hvel pattan fel �s miel�tt a
bika megtiporhatn�, belev�jt karmokkal ott l�g az �llat sz�les nyak�n. Marja,
z�zza, s�jtja h�r�gve, mancsai v�rben f�rdenek, de a nemes �llat megint ler�zza
mag�r�l s a d�vad felhas�tott oldallal a f�ld�n hempereg. A f�jdalom b�mb�l�se t�r
ki mindkett�b�l �s messzi felveri a rengeteg csendj�t. Most m�r semmik�ppen nincs
kegyelem �s m�g a hal�l se v�ltja meg a legy�z�t-tet. A puszt�t�s �s rombol�s
veszetts�ge t�r ki rajtuk. A medve f�kat t�r kett�, k�veket morzsol sz�t csikorg�
fogai k�zt, ahogy a f�ldet marja, a bika t�r, z�z mindent maga k�r�l. M�r nem is
igen l�tnak a szem�kbe hull� v�rt�l, gondolatuk nincs, csak �jra �sszeroppannak �s
hull az �t�s, t�pnek a karmok, marcangolnak a fogak, ropog a bika szarva, omlik a
v�r �s rettent� sebek ny�lnak mindk�t �llaton. Szakadatlan morognak, b�mb�lnek,
t�rdre rogynak, forognak, k�zdenek s a k�t sz�rny� test k�z�l egyik se gyeng�l,
erej�k elpuszt�thatatlan. Sz�v�sak, vadak, rettent�ek. Egyik feh�r �rd�g, m�sik
fekete s�t�n, de mindkett� az erd�k hatalmas fia, kinek meghalni igen, de t�g�tania
nem szabad. T�dej�k s�pol, l�buk m�r reszket, a szemek kid�llednek, sz�r
borzol�dik, v�res tajt�k csepeg mind a kett�r�l �s alig lehet szemmel k�s�rni az
�d�z tusa fordulatait. A sz�r�s, mar�s, sebes�l�s titkos �s alattomos. Csak akkor
vesznek l�lekzetet, mikor elt�ntorodnak egym�st�l, hogy �jb�l egym�snak rontsanak.
Egyik se akarja hinni, hogy a m�sik m�g �l, de j�n az �jabb fekete-v�r�s k�bulat s
mintha a pokol �szt�k�ln� �ket, tov�bb rontj�k, �lik egym�st. Ha m�l� percre
valamelyik�k fel�lkerekedik, diadalmasan b�d�l fel, de nem telik annyi id� bele,
m�g a falev�l a sz�r�n megfordul, ujjong�s�t a has�t� f�jdalom �v�lt�se v�ltja fel.
Ha a hold felh� m�g� b�vik �s s�t�t lesz, hogy egym�st is alig l�tj�k: akkor sincs
meg�ll�s.
- Most! Most! - s�gja minden pillanat �s tomp�n d�rd�l a bika homloka valamelyik
sz�lfa t�rzs�n, mert ellenfele f�lre siklott, de b�z�s lehellete m�r ott van �s a
d�vad beleharap orr�nak fekete burk�ba.
Hi�ba!
A r�gi farkas-fog�s nem haszn�l. M�gis odahullott a bika l�baihoz. Az �llat
el�redobban �s �rzi, hogy meleg, puha h�sba tiprott bele.
- A kicsi piros teh�n!... A szel�d kicsi piros teh�n!... - vonaglik �t rajta �s
utols� t�mad�sra szedi �ssze minden erej�t, de - h�t van Isten? - a s�t�n megint
kisiklott al�la.
�rzi, hogy m�r nem b�rja tov�bb. A f�ld mintha ki akarna futni al�la... Nem, nem
szabad elesnie!... Pedig milyen j� volna elny�lni a h�s f�ld�n a h�mes f�
k�z�tt!... Az a v�g volna!... Hom�lyosan �rzi, hogy valami kialv�ban van benne.
Feje s�t�t �s burkolt, neh�z, sz�d�l� �s agy�ban m�r csak annyi a vil�goss�g,
mintha a legt�volabbi csillagocska pislogna csak benne... De erre most nincs id�!
Semmire sincs id�! Kil�g�, �rdes nyelv�re felmart orr�b�l csepeg a v�re. Felnyalja
�s mintha saj�t v�r�t�l meg�jult volna. Irt�zatos er�fesz�t�ssel felmagasodik �s
f�jva el�ret�ntorog, hol a medv�t sejti. V�r�s medve lett m�r az is a v�rt�l...
Alig l�p�snyire vannak egym�st�l. N�zik egym�st. V�rszomjuk nagyobb, mint erej�k.
M�gis ugrik a medve, de f�radt testtel el�reesik. V�gzetesen neh�z teher hull r� �s
elt�rt gerinc�b�l vak�t� k�n nyilall eg�sz test�be. Tudjad hogy nincs tov�bb. H�ts�
r�sze tehetetlen�l el�mlik a f�ld�n, de m�g van annyi ereje, hogy megforduljon �s
hanyatt fekve v�rja be, ami m�g h�tra van... A k�vetkez� pillanatban a bika is
r��mlik. A d�vad mellkasa �sszeroppan. A csontok recsegnek: v�ge!
A medv�nek m�r csak a feje �l. A vad, iszony�, otromba feje, a puszt�t� fogak s az
apr�, gonosz szemek. A sz�j piros harmatot h�r�g ki mag�b�l �s utols� mozdulattal
m�gis ledobja mag�r�l ellenfel�t, mert megkezd�d�tt a hal�ltusa, a harc a
mindenekn�l nagyobb ellenf�llel, a hal�llal. V�gs� k�nj�ban karmai a f�ldet
hasogatj�k, karjai f�kat, bokrokat t�rdelnek, ugat� morg�sa, fogcsikor-gat�sa,
utols� tombol�sa m�g egyszer megr�zza a rengeteget. Nem akarja megadni mag�t. M�g
egyszer felveti test�t a magasba, de szemei mind sz�kebbek lesznek, b�mb�l�se halk
morg�ss� enyh�l, hosszasan �s�t, er�szakosan kiny�lik a f�ld�n, sz�j�nak finom kis
csettint�se hallik, mint mikor a kis gyermek megcs�kolja az anyja kez�t...
A bika elford�tja r�la szemeit �s k�nos er�fesz�t�ssel l�bra �ll, hogy tov�bb
menjen, de alig p�r l�p�ssel od�bb �sszerogy. M�r nem d�h�ng. N�m�n emeli fel
b�szke, kir�lyi fej�t, hogy m�g egyszer megn�zze az erd�t...
Hull imm�r ?1 ieny�l.obo/
81
...Sz�p volt a havas �s j� volt benne �lni. �des volt benne a f� �s h�s a v�z, puha
a moha, �ldott az �rny�k...
Milyen csendes, b�k�s ez az �jszaka is. El tudn� n�zni reggelig, de f�radt,
�lmos... H�t cs�nya dolog volt ez kettej�k k�z�tt!...
Sz�j�b�l v�rfon�l ny�lik le, de �szre se veszi. Nincs f�jdalma semmi, csak...
Csak mintha a piros teh�n a f�k f�l�tt j�nne szembe vele �s intene, hogy menjenek
egy�tt!...
- A piros teh�n!...
A b�szke, kir�lyi f� lehanyatlik a f�be, a neh�z sebeken feket�re alvad a v�r.
- Ah, semmi az eg�sz!
�s szemei meg�vegesednek.
Csend van a havason. N�ma csend.
Honnan tudja minden, hogy ilyenkor csendnek kell lennie?...
Azt�n a f�k ism�t kiegyenesednek, a f�lelm�kben lelapult hegyek �jra felemelkednek.
A hold-kopors� meg�ll a tiszt�s f�l�tt �s felveszi terh�t...
Hull imm�r a feny�toboz
V�lgyek tork�ban, patak mellett, teng�-leng� �rny�kok m�l�, apr� f�nyek k�zt
h�z�dik meg az erdei sz�ll�s. J� hat �ra j�r�s a falut�l. Farkasfogba eresztett,
gerezdes, g�mb�ly� feny�gerend�kb�l �sszenagyolt, magas�st�k� zsendelyes kunyh� k�t
ablakkal, keskeny ereszettel.
Mellette rozzant pajt�k, sz�nacs�r�k, beromladozott tetej� odrok, baromnak vert
bor�ka t�vis-k�r�k. Itt �l a zsell�rsorba ker�lt ember elhagyottan, a maga k�l�n
�r�meiben �s s�r�s�ban.
A hegyek felnyomultak az �gi jelek szomsz�ds�g�ba �s arany-t�zbe bor�tja a v�llukra
emelt rabonb�n, a nap. Borong� felh�ket, reszket� k�d�ket hordoz� magas �s s�lyos
k�homlokok a keskeny v�zfoly�sok f�l� tornyosulnak. �ri�si f�knak, s�r� bokroknak
sz�ved�ke minden oldalon. A v�g�sokat vir�g foltozza eleven sz�nekkel, mintha
sz�tt�pett piros, feh�r mad�rk�k pihetollai lebegn�nek az avar z�ldj�n.
J�rtk�t emberek besz�lik, hogy sz�rny�s�ges hegyek vannak m�sfel� is, de - ott
suvadjanak meg - azokban elvadul az ember, havasi betegs�g lepi meg.
Ez a havasi betegs�g primit�v form�ja az �szt�n�knek. A sz�n�nh�l�st�l �s erd�k
terhess�g�t�l tel�tett �sparasztv�gy, mely csendes morg�ssal v�rja mag�ra a
s�t�tet. A lapos homlok tud�sa, mely nem terjedhet a t�z ujjon t�l, a juhtej
m�v�szete. Kutyar�gta, f�st�s ajt�k megett laknak. Orm�tlan, f�reggyan�s,
aligmosakodott l�nyek, kiknek a gondozatlans�g�t�l s�rg�k a fogai, mintha hull�ba,
vagy halott n�pek viaszgyerty�j�ba haraptak volna. A vegetat�v �let h�ly�i, kik
lustas�gukban lyukat �lnek a f�ldbe. Megkuporodnak a lopott holmi felett, a f�nyes
p�nzt vigyorogva sz�ml�lj�k �t egyik markukb�l a m�sikba. Rendesen t�lszapor�tj�k
magukat. Az ibolyasz�n�re cs�pett gyermekek a szalm�n v�nnyadoznak. A s�rga
Hull imm�r a Icny�l.obo/
82
pen�sz-asszony mer�szen r�ntja t�rdei k�z� a forr� fazekat, hogy g�z�ben elborultan
f�r�dj�k az �r�kk�n �hes v�gy. Ezer hely van, hol a sz�ld�nt�s lejt�j�n meg�lnek a
vadak �s sok�ig visszamarad az �that� szag. A ferd�n j�r� emberek vil�ga ez, a
havas nyomorultjai�.
A term�szet csak l�tsz�lag kedves. Val�j�ban �d�z �s gyilkos, minden gyeng�t elnyom
�s meg�l, az er�s embert m�g s�lyosabb� teszi. Az ilyen erdei sz�ll�sokon vaskos �s
egyszer� dolgok folynak. A f�k k�zt j�r� minden sz�kely koponya m�s t�rv�nyekt�l
f�nylik az �gtet�k alatti f�lhom�lyban, amit nem hat�rol el sem kereszt, sem
fegyver.
A patakon avult, fekete, moszatny�las �z�nfa akadozott fenn. Rajta szitak�t�
ingadozik. Szereti, hogy a v�z a f�val egy�tt ide-oda siringeti.
Ember sehol.
Egyszercsak a meredek oldalon hangos baromcsendes�t� h�hah�val leereszkedik egy
szek�r.
Id�s ember �ti fel az ostornyelet a tehenek el�tt, hogy helyben maradjanak. F�lig
s�rba rokkant, t�rpe alak. Hunyorg� szeme al� v�res k�rt vont a v�ns�g, a
szakadozott pill�k be se fedik teljesen. M�rgesen tekintget az erdei sz�ll�s fel�.
Totyakos harisny�j�n a piros zsin�r feslett, rojtos �s piszkos. Az ellenz�r�szek
kiszakadoztak, a sz�j v�ge szomor�an cs�ng al�, mint a cs�ksomly�i bar�tkorda.
Eltelt annak az ideje, mikor h�res dull�k aranylikat, csatot verettek a
harisnyasz�jra, paszom�nttal megh�nyatt�k, gy�ngyszemekkel meghull�tt�k. A
leg�nyfiak azonk�v�l ez�stbojtos csap�t eresztettek a v�g�be kir�lyle�ny kilenc
s�rga hajsz�l�val �sszefonva.
Az ez�st kender s a kir�lyl�nyok megritkultak, a m�d cs�ny�n meghanyatlott, a
nadr�g sz�j�n az utols� likhoz �rt�nk.
A tehenes ember bez�rget a sz�ll�s-ajt�n.
- Uzon Farkas, �llj el�, ha mersz!
A hetyk�n vetett sz�ra semmi mozdulat. Kis k�mlyukat hat�rol a kez�vel a szem�nek
az ablakon. A h�z �res. Leg�nykedve a rengeteg fel� b�d�l az �reg.
- Uzon Farkas, te k�szoni tolvaj!
K�rked� �ll�sban v�r.
84
Nyir� J�zsef
Settenked� alkonyi �rny�kok kelnek �tra. A madarak pittyenve sz�llnak le a
leveg�b�l f�kra, f�ldre, szirtreped�sbe. A marhaj�r�s t�voli �sv�nyein cammog a
j�sz�g. �jra megism�tli a sz�monk�r� h�v�st.
- Uzon Farkas, jere, hogy fesz�tselek fel!
Rekedtes hang z�g vissza k�s�bb, hogy szinte s�r�bb� v�lik a leveg� t�le. Uzon
Farkas gallyat recsegtetve ereszkedik le.
Magas, er�s ember, munk�ra vetk�zve. �rz�ketlen�l szil�rd �s
elvetem�lten nyugodt.
- Apr� sz�val es megj�rn� a besz�d! - d�rgi.
- Mit csin�lt�l a le�nyommal, te, te? - pattog a v�n ember.
- L�thatta, ha szeme van! A szek�rre tekint Uzon.
- Szedje a perefernum�t - l�tom, az�rt j�tt - s arra h�g�n ki, l�-t�n b�, de
oszt�n futt�ba, mert kiedet es hamar eln�gyelem, ha sokat szokot�l�dik.
Az ajt�n furfangos fa-z�r. Rov�sok, lyukak �z�ne rajta. Erti, aki
csin�lta.
Uzon �rti, de most m�gis betasz�tja siett�ben �s dob�lni kezdi ki rajta a tarkafej�
p�rn�kat. Feldobja a varr�g�pet, az �szt�r�r�l hozz�veri a cser�ped�nyt. A falr�l
undorodva le�leli a tarkasz�ttes rokoly�kat. Sifony�rnak l�ba t�rik, �gy dolgozik.
V�g�l cs�fond�rosan len�zi a teh�nk�ket.
- No most z�d�gazza fel a bogarait, s ahajt mint a fergeteg kifele
az �letr�l, akar mozsikasz�val, akar a n�lk�l.
- H�t a le�nka? - k�veteli az �reg.
- A le�nka nem perefernum.
- A gyermek az any�� t�rv�ny szerint! - jog�szkodik az �reg.
- Csak legyen t�relemmel - rikolt Uzon a nagyothall� ember f�l�be. - T�rv�ny
n�lk�l es megj� mah�nap! Ahogy �n azt a zsand�rt nezem, nem hatta a n�lk�l. Eleget
megporty�zt�k a h�zamat.
A szek�r oldal�n fejsze galandozik a lajtorja vaskarik�j�ba f�zve. Az �reg azt
szeml�li.
- Lenn�k csak a r�gi er�mben.
Az esze t�bb, mint az ereje. Elind�tja a szekeret. Uzon Farkas csak az�rt is
megs�rti.
Hull ?niiii�r o lciryc>l.obpz
85
- �jonsza meg! Any�som hagyat�k�t ittfelejtette.
A v�ns�g a teh�n szarv�nak kap.
- H� te! - Mi bajod any�soddal?
- A szek�r mehet! - inti Uzon. - A lelkire vegye kied, hogy a fe-j�rn�pvel �gy
kell b�nni, mint a toj�sval! - Egyebet nem is hagya-kozott any�som.
- A kirisztus! - d�l�ng tov�bb a szek�r.
A feny�cs�csok belesodr�dnak az akad�lytalan magass�gokba, a gyant�s, f�szeres
leveg�hull�mok k�z�. Az �gak k�zt a v�g l�tnek dala ver �t, val�s�ggal trill�zva
gy�ngy�zik a fat�rzsekhez ver�dve. A hegyek r�zs�s k�db�l sz�tt zek�ket viselnek.
Uzon Farkas g�rbe gerinccel visszaindul az �sv�nyen a kis le�nya ut�n �s hogy a
j�sz�got hazaterelje. �tj�ban gomb�t ford�t fel. A t�r�s hely�n, s az �les,
sz�mtalan sugarak k�zt tejg�mb�csk�k remegnek. Ing�-bing� m�kusok �benfekete
vir�gmag-szemekkel mells� l�bukban gy�ny�rk�dnek, feny�tobozzal harangoznak. Majd a
s�r�be menek�lnek az Uzon zaj�ra, ki aggodalommal fontolgatja, nem lett volna-e
jobb a gyereket a faluba ereszteni. A le�nyka beteges, gy�nge �s csak ny�g a
nyak�n. Csakhamar elsz�led az �j. A havasok v�n tan�csurakk� lesznek, kik
�szrevett�k orsz�ggondjukban, hogy a dombok m�ly b�nattal a l�bukhoz omoltak.
A gyerek l�tja az �res h�zat, meg�rti az �rvas�got. �t-hat�ves p�tt�n teremt�s. A
vak �s n�ma set�ts�gben csendesen s�rni kezd.
Apja kihozza a sajt�r tejet. K�n�lja. A gyerek szepeg �s f�l. Uzon bel�l s�t�t,
indulatos, de m�gis ajn�rozza.
- Csin�lok holnap osztov�t�t, zerg�s sulykot, csak ne b�sulj lelkem.
A gyerek k�nnyesen felragyogott.
- H�t kicsi vet�il�t?
- Azt es.
- H�t veres guzsalyt?
- M�g azt es.
Ha fi� lenne, most fa�kr�t, szekeret, festett j�rmot, rig�-fi�t, kalitk�t,
mad�rtoj�st �g�rt volna.
- Mert a gyereknek j�t�k kell - b�lcselkedik mag�ban.
Hogy fog ennek megfelelni. Feje lekonyul. Ha medv�t kellene
86
Nyir� .loz.scl
lehozni puszta k�zzel a m�lnav�szb�l, k�nnyebben megtenn�, de j�t�kot teremteni,
angyalsz�rnyb�l tollat t�pni, hogyan kell?
A le�nyka ett�l kezdve felpend�lt. A leveg�n az �kr�knek dicsekedett:
- Kapok kicsi vet�il�t, oszt�n osztov�t�t!
A nagy, feh�r �llatok k�zt t�nfergett, j�tszott �s az �kr�k gy�ng�den �rizt�k. A
lenyomott f�vet kiett�k a l�ba al�l, an�lk�l, hogy a k�nny� test �szrevette volna.
Embert, �llatot �sszetipran�nak, ha kis p�sztoruk felsikoltana.
N�ha r��lt a legel� �llat fej�re, de kit�rt karocsk�i nem �rt�k el a sz�pen hajlott
szarvak fekete hegy�t.
Az �k�rfejr�l k�r�ln�zve, vil�gl�t�sa nem lehetett nagyobb, mint egy kerek vir�g
karik�ja, mely az emberi terhek felett �ntudatlan, boldog s�lytalans�gban lebeg. Az
az �let-zaj is, mit a f�ld�n ver, bizonytalan �s eleny�szett, vagy m�g
�rthetetlen�l nyugszik benne, mint a z�g�s a f�ban.
�gy l�tva ki hinn�, hogy ez a semmi kis le�nyka, ez a tarkarongyos f�lmeztelens�g,
ki�hezett szeg�nys�g, m�r ivott az �let m�rgezett k�tj�b�l. A borzalmak l�t�sra
k�nyszer�tett�k kor�n �s sokszor ny�sz�rg�tt a fert�z�tt szalm�n. Sejtelmekben �l�
l�nye m�r ilyen hamar rettent� titokba z�rult.
A kicsi vet�ll� - a sz�ve - s�t�t f�tylat sz�tt f�l�be.
Az alkonyban meglebeg a f�k levele.
Uzon Farkas megfelel� f�t keres a j�t�kport�k�hoz. Semmi kedve hozz�. Eml�kei
keser�tik. A cifra holmit m�r mind megcsin�lta leg�nykor�ban a szeret�j�nek.
- Osztov�ta, veres guzsaly, istenharagja! - d�rm�gi.
K�nyelmetlen�l sz�lesre mozd�tja a sz�j�t, de l�that� er�vel ism�t �sszez�rja.
Elfakul, dacol, meg�talkodik, �lete od�iban titkok villognak �hesen. A lelke
didereg �s visszavonja a kez�t a j�t�knak sz�nt f�t�l.
Le�l �s sok�ig em�szti mag�t, mint a r�ka a m�rget, v�rz� nyelvvel.
Az erd�k m�ly�n m�r �rnyalakok, suttog�sok �bredeznek. A szakad�kok �s�tanak. A f�k
reszketve, borzongva csapkodnak �gaikkal a r�mek fel�. �rthetetlen zavar, buta
f�lelem r�zza. Panaszok s�rnak, szaggatott, darabos mozdul�sok neszeznek.
Hull imm�r a Icny�loboz
87
- Mi az! - r�m�l Uzon Farkas.
Sz�letnek a k�s�rtetek.
A k�l�n�s sz�rkes�gben minden torzalakot �lt.
Az �gakb�l, b�tyk�kb�l, g�cs�kb�l sutafej�, s�t�tsz�n�, szab�lytalan, beteges
korcsalakok sz�v�dnek. H�romujj�, t�r�ttnyak�, s�vegfej� mad�rcs�rre hegyezett apr�
sz�rnyek. Babona fiai, f�ldev�k, erd�sz�len �gon �l�k �s szemn�lk�liek, tudatlan,
ijeds�gb�l t�pl�lkoz�, �lomnehez�t� r�mek, k�rhozatos gesztussal. Csak a k�nszag
hi�nyzik.
Asszony meg ne l�ssa, gyermek fel ne s�rjon!
A leselked� omlad�kok, megr�m�t�, siket sz�lf�k, alattomos patakok, a s�t�t
l�nc�val ker�tett erd� k�s�rtettombol�sa nem ijesztette meg Uzon Farkast. Szokva
volt hozz�. Er�sebb is volt �s szembe fordult.
- Felgy�jtom az eg�szet!
Hazabotork�lt. Az asszony miatt nem b�rta r�sz�nni mag�t, hogy j�t�kot tervezzen.
A sz�ll�son a kisle�ny f�lelm�ben elszunnyadt. R�ter�tett egy t�z�n, f�ld�n
megviselt, kopott piros cserg�t. Fogta a k�s�t �s gondolkodva zsendelyt kezdett
hornyolni.
K�v�l m�g mindig verg�dtek az erd� fantomjai.
Az alv� gyermek arca l�zas f�nnyel �gett. Hirtelen fel�lt �gy�ban, apj�ra merev�tve
tekintet�t, felsikoltott �s visszaesett piszkos vack�ra.
- Megijedt valamit�l - morgol�dott Uzon.
Csit�tgatta, csak onnan a kis sz�kr�l.
M�gis f�lredobta a zsendelyt. Cser�pt�ny�rt kotort el�. �nt�tt feny�szurok volt
benne, csep�b�llel. Meggy�jtotta a primit�v l�mp�t. Sima gyerty�nfadarabot
v�lasztott, lapos �csplajb�szt ker�tett �s kirajzolta a j�t�kvet�ll� kedves
hat�rait.
�gyes famunk�s volt.
Pitymallatra k�sz lett a haj�forma j�t�k, oldal�n farag�ssal cifr�zva �s a kis
guzsaly is. �k�lnyi csep� rajta. Letette f�st�s, goromba gy�ng�ds�ggel az alv�
gyermek mell�.
Maga lek�ny�k�lt az �g� szurokt�ny�r mell�. Csontos, tat�ros arc�ra k�nny cseppent.
Egy�bk�nt �rz�ketlen, durva parasztnak l�tszott, ahogy ferty�lyu�r�ra elny�lt a
feny�deszka asztalon.
A f�kt�l az ablakig k�kesen, h�v�sen, gomolyogva, v�zp�r�kkal
88
Nyir� J�zsef
szentelt f�nnyel virradt. A ny�l�sok, �gak k�ze is megtelt lassank�nt. A sz�nek
mad�rki�lt�skor �bredeznek.
Azon mogorv�n fel�lt.
Az �gy bontatlan, a h�z feld�lt, az ablak tompa vil�goss�g�ban felt�nedezik a
piszok, a nyomor. Elvert feles�ge szitkai egy sz�l ingben kuporognak a
sz�gletekben.
A f�rfi sz�tkotorja a hamut, gy�jtja a t�zet. Gyerek�n vizsg�l�dik.
A kisl�nyt hevess�g, gyors l�legz�s, testreszket�s k�nozza. Vacog a foga is. Az
�rint�sre megrezzen f�l�nken, �bred �s t�j�koz�dik. Megl�tja a j�t�kot. Mag�hoz
szor�tja a kicsi vet�ll�t s a guzsalyt.
Uzon elfordul, l�gyan kil�p az ajt�n, mintha csendre inten� a felkel� napot.
Fej�shez l�t, de nyugtalan. S�rg�sen j�n vissza a feh�ren k�dl� tejjel. A tehenet
csak megcseppentette.
- Egy�l lelkem!
A gyerek f�radtan r�zza a fej�t.
- Nem ist�lok!
Uzon er�lteti, vigasztalja, �l mellette komoran.
A j�sz�got a legel�re kellene verni, a gyereket nem hagyhatja ilyen betegen. T�k�t
is kellene faragni. Maholnap kij�nnek a sz�mbavev�k. Az asszonyra gondol. Most j�
volna.
- Csak az�rt sem!
Cserg�be takarja a le�nyk�t, �lbe veszi. Karocsk�i nyak�ra fon�dnak, feje apja
homlok�ra hajlik a f�l�hez. A pokol kulcslyuk�n hallgatkozik.
Le se tette t�bb� az �l�b�l.
Hordozta csorda�rizni, kasz�lni, gerend�t faragni. �gb�l, f�b�l �gyat vetett bokor
t�v�be, vagy f�hoz t�masztotta gy�nge h�t�t. Gy�gy�totta t�zzel, vadgy�m�lccsel,
vir�ggal, mad�rsz�val, minden erdei j�val. Hi�ba �g�rt neki �nnepi g�ny�t, kis
csizm�t, p�ntlik�t, gyermekizgat� nagyszer�s�geket. Lenhaj�t simogatta, a beteg
harmatot t�r�lgette homlok�r�l. Az elnehezedett szemek ett�l sem lettek f�rg�bbek,
feje r�gy�ng�lt a v�ll�ra.
Napokon �t �rizte embert�l, hal�lt�l. Nem t�g�tott mell�le.
Leste az �sv�nyeket, hogy j�nnek-e az emberek a t�k�t �tvenni. Azok p�nzt hoznak.
Olvrn krajc�rj�val li/etik darabj�t.
Hull imm�r � �cny�l.obox
89
A legel� j�sz�g a f�k k�z� sz�r�dva legelt.
V�gre �t ki�ltott�k. A gyerek aludt. Ott kellett hagynia. Zek�j�t a nap ellen
v�d�leg �ll�totta.
A gerend�k �tv�tel�n�l baj volt. M�regettek, sz�m�tgattak s az id� telt. A
sz�v�lt�sban el is feledte a gyermeket.
- K�t pecul�t sz�lankint leh�zunk, mert nyolc c�l hib�zik - akad�koskodtak a
gazd�k.
- Nem c�lra v�t az egyess�g. Oszt�n itt v�gye van a f�nak, ezt esment ki kell
ejteni!
Csak l�trej�ttek egym�ssal, Uzon a repedezett tenyer�t ny�jtotta, hogy �tsz�molj�k
a p�nzt. B�ng�ba fizett�k, az ez�st p�nzt sz�pen kiker�lgett�k ujjaikkal.
Uzon egy koron�s pap�rt kiny�lazott a t�bbi k�z�l.
- Ezt cser�lj�k meg.
- Azt mi�rt?
- A le�nk�nak!'
Egym�sra hunyorogtak a gazd�k. Szam�r ember ez az Uzon. Ekkora p�nzt nem h�nynak
gyermeknek. M�gis megtett�k.
Ekkor sz�rny� �s sok �llatb�d�l�s harsant fel, mint mikor medve lepi meg az �kr�t.
Felugrik a nyak�ra s �gy nyomor�tja meg. Vad ig�zetet vert a kil�t�n.
- Valami baj van.
Uzon rohan a f�k k�z�, hever� szikl�k, csonka t�nk�k k�z�tt.
A gyerek halott volt m�r a piros cserg�n.
Hal�lk�zdelm�t k�nnyen oldhatta meg. Egy pillang� r�sz�ll az �r�kk�val�s�g
falevel�re �s n�h�ny sz�rnylend�t�ssel egyens�lyozza mag�t rajta. Ennyi az eg�sz.
Az �kr�k k�rbever�dtek k�r�le. Szagolt�k �s tomp�n b�mb�ltek, v�r�sre t�g�tott
szemekkel. Szarvuk �sszecsattogott. Az �llati �szt�nnek ez a megnyilv�nul�sa nem
ritka a havason.
Uzon Farkas lihegve verte sz�t a csord�t. A borzalmas �llatfejek iszonyatra tartva
nyugtalankodtak, feh�ren b�mulva, szilajul, a f�rfi l�bnyom�ra szegzett szarvukkal
sz�ntott�k az �sv�nyt.
A t�keoszt� emberek elborzadva n�zt�k az �s, halotti pomp�t.
Uzon sz�mba sem vette az eg�sz vil�got. Dologhoz l�tott. F�r�szelt, gyalult. �jra
el�vette a lapos �csplajb�szt �s reszketve rajzolta az
9Q
Nyii'� J�zsc�
elhunyt gyermek r�vid hat�rait a deck�n. K�d�s szeme el�tt sokszor elg�rb�lt a
fekete vonal.
Csak akkor szepegett, szipogott kiss�, mikor egyik fel�l a kicsi vet�ll�t, m�sik
fel�l a veres guzsalyt tette mell�je.
Azt�n �rt �llott, m�g mindenest�l elmer�lt a s�t�ts�gben.
Nagy k�s�re s�r� �rny�k suhan be az ajt�n. Az anya. Uzon nem sz�l, csak a szurkos
t�ny�rt gy�jtja meg a kis l�ny fej�hez. A cserepesbe t�zet tesz, a cs�ng� kormos
l�ncra felakasztja az �st�csk�t a v�zzel �s tov�bb b�mul.
Inge sz�tny�lt. Bozontos mell�n j�tszik a cserepes l�ngja sz�p v�r�sen.
Sz�v�nek fekete sugarai most v�ltoznak pirosra.
A hallgat�sban koppan a h�ztet�n valami. Felpillantanak.
A r�hajl� sz�p feny�f�r�l r�hullott egy toboz. Semmi m�s. -Csak egy kicsi toboz.
Csakhamar meg�rkezik a v�nember is. Morog, s�hajt a kis halottnak, azt�n csendes
csoszog�ssal � is be�l a g�c al� a veje mell�. Szenet kotor, a tenyer�n m�rlegelve,
a pip�j�ra teszi, g�rb�n guny-nyasztva hallgat, m�g feje, az igazs�g �rv�nye
elszenderedik a hunyorg� zsar�tnok felett.
Az �l�k sz�jvonala elhalv�nyodik a n�mas�gt�l. Id�nk�nt koppan a h�ztet�n a hull�
feny�toboz.
K�zeledik Szentmih�ly napja.
Gerg� legyen a te neved
H�romszor j�tt a k�bor farkas azon az �jszak�n a kalyib�hoz, r�f�jt a teny�rnyi
ablakra, h�ts� l�baival h�nyta a havat s k�s�rtetiesen von�tott. Ingben-gaty�ban,
mez�tl�b kiment Gerg� a f�szivel s elriasztotta, de harmadikszor maga is azt mondta
az asszonynak:
- Bel� kell ny�gunni!... M�ges meghal kicsi Gerg�! A farkas megjelentette!
- Jaj, csak meg v�na keresztelve! - sikoltott a menyecske.
A hal�l maga is el�g nagy baj, de rettenetes, ha valaki kereszte-letlen�l hal meg.
Sem �g, sem f�ld be nem fogadja, a lelke s�rva j�r a havason a vil�g v�gezet�ig.
- Ebben a cudar id�ben hogy menjek a faluba a pap�rt! - h�z�dott az erdei
ember, mert k�t nap, k�t �jjel szakadatlan hullott a h� s neh�z az �t, de hogy a
farkas �gy megijesztette, m�gis csak neki�lt�z�tt s megl�bolta a havast.
Mire pitymallott, m�r zergetett is az �reg Mih�k sekresty�s ablak�n:
- Baj van, Mih�j b�! Eresszen b�!
- Ki a? - riadt fel Mih�k Mih�ly egyh�zi ember.
- Ez �n! Csutak Gerg� a havasr�l!
- Mi�rt nem �lsz otthon ilyen �d�ben az any�d �r�miben! - l�pett le az �gyb�l
Mih�j b�, hogy kik�csolja az ajt�t. - Mit l�rm�zod fel az embert?
- Lehet, hogy nem �ri meg a reggelt! - hozakodott el� Gerg� a nagy baj�val.
- Ki nem �ri meg a reggelt?
- Kicsi Gerg�, a fiam!
- Nem sz�gyenled magadat? - t�madt r� a v�nember. - Egy ny�las k�ly�kb�l ekkora
d�got csin�lni!
- Igende a farkas h�romszor baukolt felette! - b�tortalankodott az erdei ember.
- A gyerm�k nincs megkeresztelve, tudja-e?
92
Nvir� J�z,scl
- Amm� nagy baj! Igennagy baj! - csendesedett meg Mih�j b�. -De akkor m�rt nem
m�ssz a paphoz, mit t�rsz re�m?
- Hiszen �ppen ez�rt j�ttem, hogy kied int�zkedj�k a tiszlend-�rn�l!
- �n nem int�zkedhetek! - csattant fel Mih�k b� �jra m�rgesen.
- Oszt�n m�tt nem? - kezdett fenyeget� lenni a Gerg� hangja is.
- Mert nincs itthon a pap s ahogy nekem jelentette, nem is j�n haza k�t napig!
- Hijj a teremt�sit! - vesztette el minden rem�nys�git Gerg�. -Most mit
csin�ljak?
- Az a te d�god! - felelt kurt�n Mih�j b� s visszafek�dt az �gyba a v�nasszony
mell�, ki a falig lapulva hallgatta a f�rfiak besz�d�t. Valamit gondolt azonban
mag�ban, k�s�bben m�gis azt mondta:
- H�tha m�ges tudna seg�teni rajtik!... Gerg� nem olyan ember, aki ingyen
k�v�nn�...
- Megh�l�ln�m! - kapott a sz�n Gerg� is. - P�nzem ugyan nincs, de egy-k�t
szek�r f�t megereszten�k. Nem n�zn�k oda, mikor kied erd�lni j�n...
Ett�l a v�nember is megereszkedett.
- Sz�tsd fel a t�zet s f�tt�zz�l meg! - adta meg mag�t.
- Nem es tudod el�gg� megk�sz�nni Mih�j b�ty�dnak, hogy seg�t rajtatok! - j�rt
a sz�ja a v�nasszonynak, m�g Gerg� a t�zet f�jta tele sz�jjal. - Mi az a k�t szek�r
fa ilyen nagy bajban... Hiszen tudod, hogy ez az �nuram milyen �rt�, tan�lt ember!
Negyven esztendeje, hogy a kezin van a templom s az egy szents�gen k�v�l mindenhez
szabad hozz�ny�lnia...
�s�tva, szuszogva �lt�zk�d�tt Mih�k b�, mintha nem is hallan�, hogy mit besz�l a
feles�ge. Azt�n kom�tosan megfrustokolt, fogta a templom kulcs�t s tekint�lyesen
azt mondta:
- Mehet�nk!
Elfog�dva n�zte Gerg� a n�ma, kicsi templomban, hogyan bu-gyogtat tele Mih�j b� egy
h�romdecis, mosatlan, vak �veget szentelt v�zzel s pakol fel mell�je egy avult,
sz�ette, arasznyi fakeresz-tet, keres el� egy m�g v�nebb, dohos, nedves level�
szent k�nyvecsk�t, amelynek vedlett t�bl�j�ba m�r beler�gta mag�t a pen�sz.
�rtelmesen bet�rte azt a helyet, ahol haszn�lni kell s Gerg�h�z fordult:
Hull imm�r a Icnv�loboz93
- Tudsz-e olvasni?
- �n nemigen - ijedt meg az erdei ember -, de az asszon, ha meg nem felejtette,
tudott.
- Ebben a k�nyvecsk�ben minden benne van, hogy mit kell csin�lni! - magyar�zta
Mih�j b�.
- H�t kied nem j�n? - szontyolodott el Gerg�.
- A falu v�g�ig sem tudn�k eljutni ebben a h�ban - r�zta a fej�t a v�nember -,
de nem is kell, mert azt a gyermeket ti is megkeresztelhetitek. Ak�r te, ak�r a
feles�ged.
- Lehetetlen! - hitetlenkedett Gerg�.
- Ha �n valamit mondok, neked ne j�rjon a sz�jad! - senkizte le Gerg�t a
v�nember. - Abban a k�nyvecsk�ben is megvagyon �rva, hogy sz�ks�g eset�n mindenki
keresztelhet s ez �ppen olyan �rv�-ny�s, mintha a pap vagy �n kereszteltem volna
meg!... Ink�bb kev�s szentelt s�t is adok, hogy foganatosabb legyen...
Valamit �mm�^�tt kedvetlen�l Gerg�, hogy � azt gondolta, hogy m�ges, ha Mih�j b�
elj�tt volna...
- Mit akarsz t�bbet az�rt a k�t rongyos szek�r f��rt! - t�madott r� az �reg. -
Ha m�g sokat j�r a sz�d...
Gerg� ijedten beh�zta a nyak�t, a k�rti zsebibe betette a szentdolgokat s elindult.
- A szentkeresztet s a k�nyvet oszt�n hozd vissza! - ki�ltott ut�na Mih�j b� s
tekint�lyesen odal�pett az alig pislog� �r�km�cseshez, hogy vastag ujjaival levegye
a hamm�t...
Mire Gerg� ki�rt Sz�pasz� tetej�re, a havaz�s megsz�nt. A havas teljes pomp�j�ban
ragyogott. Semmi sincs szebb a frissen behavazott'puha, feh�r erd�n�l. M�g ezt a
f�lvad Gerg�t is megejtette tiszta var�zs�val �s szinte �h�tattal ment a
magass�gokba ny�l� sz�p sz�lf�k k�z�tt, melyeknek mindenike mintha gy�ny�r�
ez�stoszlop volna az erd� hatalmas templom�ban. A vak�t�, z�zmar�val d�sz�tett,
h�val pr�mezett, dermedt �gak finom tet�v� sz�v�dtek a feje f�l�tt. A k�ken dereng�
h�ban mozdulatlan minden, csak a leveg� j�gt�i zajlanak a lenyugv� nap k�nny�
f�ny�ben, mint megzavart pici ez�sthalacsk�k. N�h�ny �reg f�n szakadozott
zuzm�t�rk�p. A f�k ravatalt �llanak a befagyott patak f�l�tt. Csend van
94
Nyir� .l�/acl
�s a Gerg� fesz�lt �rz�kei m�gis valami finom zen�t hallanak, valami olyan k�l�n�s
zen�t, mintha sz�l f�jna �t a szarvasok agancsai k�zt.
- Csak nem a fiam lelke!... Csak nem k�stem el! - ijed meg �s meggyors�tja
l�pteit, majd meg�ll �s riadtan hallgat�zik. - M�gis a kicsi Gerg� lelke volt! -
s�r fel benne valami, mert gyan�s ez a rettent� n�mas�g. Semmi se rezd�l s a
h�pelyhekkel, mint feh�r m�hrajf�z�rekkel rakott vessz�fonalak is mozdulatlanok.
- J�v�k, Kicsigerg�! - ki�ltja rekedten �s a f�lelemt�l, gy�tr�d�st�l ki�lt
verejt�k megfagy a homlok�n, mert most m�r biztos, hogy
meghalt Kicsigerg�.
Ezt abb�l is lehet tudni, hogy sehol egyetlen �l�l�ny sincs... Pedig ilyenkor a
madarak le szoktak sz�llani az �gakr�l, hogy �komb�kom, h�rom-ujj jeleikkel
tele�rj�k, �sszes�t�lj�k a friss havat. Nem tudj�k meg�llani, hogy meg ne tegy�k.
�ppen �gy vannak vele a vadak: �zek, nyulak, szarvasok, farkasok, a vaddiszn�, hi�z
is. Az egyetlen sasmad�r nem sz�ll le a h�ra, de az is k�zel rep�l ilyenkor a
f�ldh�z, hogy tisztas�g�ban gy�ny�rk�dj�k... Most pedig sehol semmi!
- Kicsigerg�! - fullad bele a sz� is az erdei ember sz�v�be. - J�v�k, lelkem s
mag�t Urunkj�zust hozom!...
Hirtelen meg�ll, mintha gy�keret vertek volna a l�bai, mert most veszi �szre, hogy
nincsen �rny�ka, mintha a saj�t �rny�ka se akart volna vele j�nni. Ez m�r pedig
mindenn�l biztosabb jel...
S�t�ten b�mul fel a felh�kkel �sszeolvadt hegyekre, melyek f�l�tt m�r megjelent az
alkonyat. A h� k�k�l, majd �lettelen�l szikr�zik k�r�l�tte. A fagy jeges hull�mai
r�z�dulnak a havasra. A f�radt, kimer�lt ember m�r nem siet.
- Minek? - gondolja set�ten �s nehezen t�rja mag�t el�re az �vig
�r� h�ban.
Szinte rosszul esik, mikor f�l�ra m�lva megl�tja egy v�n b�kk oldal�hoz t�masztott
kicsi kalyib�j�t... Abban fekszik h�ttan Kicsigerg�... Felsz�ll� f�st se l�tszik, a
t�z f�nye se j�tszik ablak�n, kihalt, gy�szos, f�tyolos benne minden. Az asszony se
mer el�be menni...
Maga is �gy �rzi, mintha idegen hajl�kba l�pne be �s b�tortalanul meg�ll az
ajt�ban.
lull Imm�r a Icny�toboz
95
-�l?...
A menyecske vicogva ugrik oda, hogy a tenyer�vel befogja a vadember j�gcsapos
sz�j�t.
- Fel ne k�ltse, mert �ppen most szenderedett el!
- �l? - akar felsikoltani �r�m�ben Gerg�, de csak a rem�nys�gt�l nagyra n�tt
szemefeh�rje �g az esteled�sben.
- Nincs semmi baj! - nyugtatja az asszony. - Eg�sz nap az �zekkel, vadnyulakkal
j�dzott!
- �zekkel, vadnyulakkal?
- ...Idej�ttek az ablakhoz, figur�ztak eg�sz �ldott nap s a lel-kemfiam
kacagott nekik...
- Akkor nincs semmi baj! - pihegte boldogan az erdei ember. - H�t ez�rt nem
l�ttam egyetlen vadat se, am�g j�ttem! Mind itt voltak!
- Mind itt voltak! - bizonykodott az asszony. - M�g a mad�r es megrepdeste az
�vegt�bl�t!
- A mad�r es megrepdef�te? - d�lt el f�radtan a t�zecske mellett Gerg�, hogy
egy cseppet nyugodj�k.
- H�t a keresztel�s? - k�v�ncsiskodott az asszony.
- Szinte el es felejtettem! - kap a condrakurti zseb�hez Gerg� s mondja, hogy
mi t�rt�nt.
Nehezen h�zza el� a fafesz�letet, az �sdi k�nyvecsk�t, mert vastagok, �rz�ketlenre
fagytak b�tyk�s ujjai a hidegben.
- A szent s�t hova es tev�m? - keresi hi�ba, mert bizony a szentelt s� valahol
elveszett. Hanem akkor ijed meg igaz�n, mikor a szenteltvizes �veg�rt ny�l. Szinte
megt�ntorodik a csap�st�l, mert bizony a szentelt v�z megfagyott �tk�zben �s
sz�jjelh�nyta az �veget. N�h�ny j�gdarabka maradt az eg�szb�l. Szerencs�re az asz-
szony poh�rba teszi, hogy az is oda ne legyen. Att�l nem kell f�lni, hogy a hideg
kalyib�ban megolvad.
- Most mit tudjunk csin�lni! - keseregnek mind a ketten.
�r�k telnek el, mire a gyermek fel�bred. M�g t�zes a kicsi orc�ja, de m�r mosolyog.
- L�m, mire m�ssz? - biztatja Gerg� az asszonyt, mert neki k�ne fogni a
keresztel�snek.
Szeg�ny fiatal menyecske a t�z vil�g�n�l eleget forgatja az avult, dohos
keresztel�k�nyvecsk�t, de bizony nem tud eligazodni rajta.
96
Nyir� J�zacl
- Ha tudn�m, hogy ez a nagy �Fe"-e vagy a nagy �T�" bet�! -k�nl�dik a
sillabiz�l�ssal irulva-pirulva.
- Hadd el! - int s�t�ten Gerg�. - Ha nem megy, h�t nem megy! Hi�ba tev�m meg a
nagy utat!
�tel se kell, �gy ny�lik el g�ny�st�l a t�z mellett �s mindj�rt el is nyomja az
�lom.
Az asszony t�prengve virraszt. K�v�l sz�l indul s a v�n b�kkfa �gai karcolj�k a
kalyiba tetej�t.
- �gy l�tszik, vihar lesz! - gondolja az asszony �s odal�p, hogy istr�nggal
bek�t�zze a kalyiba ajtaj�t.
Valahol farkas �v�lt.
Az asszony �sszer�zk�dik �s diderg� kezekkel kiteszi a fafesz�-letet az ablakba,
hogy t�vol tartsa a veszedelmet.
A farkas azonban �jra �v�lt �s a gyermek fels�r. M�r �jra t�zben �g eg�sz teste.
Most kezd�dik �jabb harca a hal�llal. A feket�re fagyott kicsi asszony �rzi, tudja,
k�nl�dik tehetetlen�l.
Csak az ur�t fel ne vern� a farkasord�t�s!... Csak azt tudn�, hogyan kell
keresztelni!... S�rva t�ri a fej�t, de sehogy se jut esz�be... Csak az a farkas
hallgatna!
A s�r�s, vihar, farkas�v�lt�s m�gis felveri Gerg�t a t�z mell�l.
M�r � is tudja, mi t�rt�nik.
A k�ts�gbeesett asszony csak akkor veszi �szre a f�rfit, mikor az set�ten a
gyermekhez l�pik.
- Nincs baj, semmi baj! - hebegi. - M�r tudom, hogyan kell keresztelni! -
hazudik, hogy a zord, vad f�rfit megnyugtassa. - Megolvasom a k�nyvb�l!...
Gerg� elhiszi �s fel�led benne a rem�nys�g. Kapja a poharat, fesz�letet �s az
asszony kez�be nyomja.
- Akkor fogj hozz�!
Szeg�ny asszony �ll egy pillanatig, szeme seg�ts�g�rt repdes, de hirtelen nagy,
meleg gondolat lobban fel benne. T�rdre veti mag�t a gyermek �gya el�tt, egyik
kez�ben a fesz�lettel, m�sik kez�ben a j�gcsap-szenteltv�zzel. Forr� cs�kkal
megtiszt�tja kicsinye homlok�t, a j�gcsappal keresztet rajzol r� �s mondja, ahogy
tudja: -Kicsigerg�, �n t�ged megkeresztellek...
A f�rfiben szint�n fel�led az eml�kez�s.
lull imm�r a fcfiy�toboz
97
- J�l van, R�zs�li! - dics�ri boldogan.
Az asszonyt azonban elkapta a szent hit.
- Most kied k�vetkezik! - parancsolja az ur�nak.
Erdei Gerg� pedig szint�n kiegyenesedik, ujjai k�z� fogja a j�g-csap-szenteltvizet,
� is keresztet rajzol a gyermek homlok�ra s kem�nyen azt mondja:
- Gerg� legyen a te neved!
�s vastag h�velyujj�val megnyomja a keresztet a gyermek homlok�n, mert � nem tud
�r�st, ami f�l�tt nem is lehet csod�lkozni...
Most m�r j�hetsz, J�zuska
Idefenn a set�t havasok k�z�tt minden esztend�ben valami baj van a kar�csonyi szent
�nnepekkel. Ezeknek a szeg�ny, egyszer� p�sztorembereknek, fav�g�knak, kik
esztend�k �ta itt v�gj�k a f�t valami brassai zsid�knak - ha haragszik
Szentfels�ge, ha nem -, semmilettek�ppen nem lehet �gy meg�lni a szent �nnepeket,
ahogy az �r�s parancsolja: �jf�li mis�vel, betlehemmel, pappal, t�mj�nnel,
orgonasz�val, de�k nyelven, gy�ny�r�s�ges �vang�-liumokkal. Ami nem lehet, h�t nem
lehet. Eleget er�ltett�k, de nincs m�d benne no! Egyik esztend�ben h�rman-n�gyen
szinte �let�k �r�n v�gtak �t a mellig �r� havon, j�gen, farkasok ny�la freccsent az
arcukba, minden veszedelemmel megk�zd�ttek s csak amikor be�rkeztek a faluba, akkor
der�lt ki, hogy .kerek n�gy nappal azel�tt megvolt a kar�csony s �k hi�ba j�rtak.
Elv�tett�k az id�sz�m�t�st, amin nem is igen lehet csod�lkozni. Eleget ette a
m�reg, hogy ebben az esztend�ben egy fal�ska J�zust sem kaptak. M�g ki is kacagt�k
a faluban. - M�sik esztend�ben a Kormos bik�val akartak utat t�rni a rengeteg
h�ban, de a vihar ott nyomta az �ton s alig tud�nak megh�z�dni el�le a Csalav�g�
patak�ban. A dr�ga bika is szinte ott pusztult, hogy az embereket ne is eml�tsem.
Lehetetlent az �risten se k�v�nhat szeg�nyekt�l. Hogy m�gis eg�szen el ne
k�rhozzanak, a m�lt esztend�ben idefenn a havasban maguk csin�ltak betlehemet, m�g
tal�n szebbet is, mint az a zsid�orsz�gb�li. Ott volt a K�lik, abban eg�sz
csordaember elf�r. T�gas, nagy t�rhely. Faragtak j�szlat, abba J�zuska k�piben
beletett�k a Mih�k Tr�zsi kicsi fi�t, ki m�r �gy k�th�naposka volt, de m�r
-�nistenem - a havason a Biblia is nehezebb, mint v�roson. N�h�ny marh�t, juhokat
is tereltek a j�szol k�r�, hogy re�ja leh�ljenek, ahogy �rva vagyon �s sz�pen ki is
vil�g�tott�k szurkos kal�nnal, hogy �gy ragyogott a barlang, mint maga a
mennyorsz�g, s oszt�n
Hull imm�r a Icny�Uobo'/
99
sz�pen elim�dkozgattak mellette. Szavamat ne feledjem, a v�n �d� Marci b�csi volt
Szentj�zsef, a t�bbi hivatalb�lileg �gyis p�sztor volt. Mindenk�ppen sz�ps�ges
dolog volt no. - Az id�n err�l se lehetett sz�, mert a Tr�zsi fiacsk�j�t elvitte a
torokgy�k, Szentj�zsefnek val� se volt, mert �d� M�rton b�csi is megh�tt az �sz
fark�n, az Isten nyugosztalja. Megvallva az igazat, kedve se igert volt senkinek az
�nnephez, mert a brassai zsid�k t�nkrementek, a fav�gat�s abbamaradt s az emberek
sz�jjelmentek. �sszevissza h�rom ember maradt a sz�ll�sokon: a Csed� �r szolg�ja,
id�sb M�rton Feri v�nleg�ny s �lkei �d�m, kinek a m�lt t�len h�tt vala meg a
feles�ge. Esett, szerencs�tlen emberek mind a h�rman, keser�ek, morcosak. Esz�k
�g�ban se volt nagy dolgot csin�lni a Kicsij�zus sz�let�sib�l.
- Legal�bb istenigaz�ba kialszom magamat! - mondotta a Csed� �r szolg�ja, mikor
sz� volt r�la, hogy az id�n mik�nt rendezz�k az innapot. '
M�rton Feri v�nleg�ny k�rty�zni szeretett volna a szentest�n, de se k�rty�juk, se
p�nz�k nem volt hozz�.
�lkei �d�m m�g mindig haragudt a J�istenre, hogy elvette a fe-Ies�git. Egy
szalmasz�lat se sz�nd�kozott tov�bb tenni az �rdek�ben. Kicsit bossz�t is akart
�llani Szentfels�gin, hogy �ket ilyen nyomorult sorsba tasz�totta, vagy ha nem is
tasz�totta, de ki se emelte bel�le. Kem�nyen tartott�k magukat.
- Nem s nem! - pog�nykodtak.
�nnep szombatj�ra virrad� �jjel t�rt�nt azonban valami, ami az �lkei �d�m
sz�m�t�sait kiss� megzavarta. �d�m, akinek a kalyi-b�ja legsz�lr�l volt, k�s� este
d�h�s ki�ltoz�sokat s puskal�v�seket hallott.
- Bizonyosan az urak vad�sznak! - azt gondolta s t�bbet nem is t�r�d�tt az
eg�sszel. �ppen lefekv�shez k�sz�l�d�tt, mikor megz�rgett�k a kalyiba ajtaj�t.
- Ki az? - sz�lott az ajt� fel� �d�m.
- Ha Istent �smersz, eressz b�! - felel valaki odak�nn.
�lkei �d�m odacammogott az ajt�hoz s elvette a t�maszt� kar�t.
- Te vagy-e, Feri?
Azt hitte, hogy M�rton Feri, a v�nleg�ny, ki unalm�ban j�tt hozz�,
�OO
Nyif� J�/.ncl
hogy egy�tt verj�k az �d�t; de szinte s�b�lv�nny� v�lt, mikor l�tta, hogy egy v�res
ember t�ntorog be a kalyib�ba s r�m�lten azt suttogja:
- �ts el minden vil�got!
- Szentkereszt legyen vel�nk, hiszen ez P�ter, a gyilkos! - h�k�lt h�tra �d�m s
hirtelen kir�ntotta, a h�ba h�nyta a vil�gol� fahas�bokat. - T�n nem sz�kt�l meg a
t�ml�cb�l, P�ter?
- �n biza meg! - hebegi a gyilkos, kit nyolc esztend�re �t�ltek, mert
f�lt�kenys�gb�l meg�lte a feles�git.
- Ugyanbiza hol volt a sz�peszed? - feddette �d�m, de a gyilkos r� sem
hallgatott, hanem kimer�lten, borzaszt� szemekkel r�meredt az ajt�ra.
- Z�rd b�, rejts el valahova, mert j�nnek!
- Kik j�nnek? - �tk�z�tt meg �d�m.
- A csend�r�k... Tepej l�b�n�l megl�ttek.
- Megl�ttek?
- Meg.
- Eltal�ltak? -El. -Hol?
- Itt a lapock�m alatt.
- Az�rt vagy v�res?
- Az�rt!
- Az el�g baj! - tekergette a fej�t �lkei �d�m, de esz�be se jutott, hogy a
sebet megn�zze, kimossa, bek�sse. A megl�tt ember se mondta.
- A nyomodon mindj�rt itt lesznek! - ijesztette Ad�m.
- Igen, de esik a h�! - kacagott a gyilkos. - Kereshetnek!
- Akkor nincs baj! - k�nnyebb�lt meg �lkei �d�m. - F�tt�zz�l! - biztatta a
m�sikat.
- Nem f�zom! - kuporgott P�ter a t�zecske mellett.
- Nem enn�l valamit? - k�rdezte k�s�bb �d�m.
- Nem vagyok �hes! - r�zta fej�t a gyilkos.
Az id� telt. A sz�l k�v�l b�gni kezdett s a h� omlott az �gb�l. �lkei �d�m
kihallgat�zott s elmosolyodott:
- Most m�r nem j�n senki. Az �rd�g se tal�lna ide ebben az id�ben. A gyilkos is
�rvendett.
Iliiil imm�r a icny�toboz
101
- Ott az �gyam, lefekhetsz! - biztatta �d�m. - Ny�gudd ki magadat!
- Nem alhatn�m! - v�laszolt P�ter.
- A te dolgod! - vont v�llat �d�m. N�zte a gyilkos ruh�j�n a fekete v�rmocskot.
- Mit gondolsz, megmaradsz, vagy megmur�lsz?
- Nek�m v�gem! - v�laszolt egykedv�en a gyilkos.
- Cs�f l�v�s volt! - tekergette a fej�t �d�m.
- Cs�f! - ismerte el a gyilkos is.
�lkei �d�m megh�nyta-vetette mag�ban a dolgokat, de sehogy se tudott z�ld�gra
verg�dni a gondolataival. V�g�l is kital�lta, hogy mi nyomja a lelk�t.
- Az Istennek se �rtem a dolgodat, P�ter! Minek a t�zl�ngj�nak nem tudt�l ott
�lni, ahol volt�l, a j� meleg t�mlecben, ahol minden k�nyelmed megvolt? Minek
kellett kifutnod a bajba, nyomor�s�gba?
A gyilkos arc�t hirtelen f�ny verte �t. Forr� volt a szava is, mikor bevallotta.
- A gyermek miatt!... Van f�lesztendeje, hogy semmi h�rt sem kaptam fel�le...
Oszt�n itt van a szent kar�csony is... Re�m j�tt, hogy csen�ljak neki kicsi
kar�csonyf�t, j�szolyk�t, J�zusk�t s egy�tt �nekelgess�nk el mellette. Kicsi
harisnya es k�ne neki, csizm�cska a t�lre, guny�cska, j� meleg kurticska... Hisze
nincs senkije, ki gondoskodj�k r�la.
- H�t ez�rt? - enyh�lt meg �lkei �d�m.
- Ez�rt!
�lkei �d�m n�zte a t�zet s azt mondta kem�nyen:
- J�l tetted, P�ter, hogy megl�pt�l! Reggel b�megyek a faluba s kihozom a
fiadat... �gy-e, D�n�sk�nek h�vj�k?
- Annak! - hebegte boldogan a gyilkos, elsz�d�lve a t�z mellett. - Azt�n
legyen, ami lesz! - motyogta, mert az ilyen f�lvad erdei emberek �nmagukkal is
besz�lnek.
- D�lj�nk le legal�bb fert�j �r�ra! - biztatta �lkei �d�m. - Elt�t az �d�,
ny�gudjunk valamit!
A gyilkos engedelmesen ny�lt el a f�ld�n. �d�m is elszenderedett.
Egyszer csak hallja, hogy a gyilkos sz�l�tja:
-Te �d�m!... Hallod-e?
- Mi baj? - riad fel �d�m. - Mi a fen�nek nem alszol?
- Nekem mennem kell!...
102
Nyir� J�'/scl
�gy a gyilkos.
- Hova a szemed vil�g�ba akarsz ilyenkor menni? - �s�tott �lmosan �d�m.
- �n a m�svil�gra!
�lkei �d�mnak kisz�k�tt az �lom a szemib�l.
- T�m nem bolondult�l meg? - ijedett meg, de a t�z vil�g�n�l mindj�rt l�tta,
hogy a gyilkos igazat besz�l. �ktelen nagyok, forr�k voltak a szemei, a sz�ne
s�rga, mocskos, a teste f�lig hideg, kezel�ba reszket s a v�re lassan sziv�rog bele
a t�zbe.
- �jra megindult a sebem - mondotta a gyilkos bocs�natk�r�leg.
- Be kellett volna, hogy k�ss�k! � szidta mag�t �lkei �d�m. -Kinek jutott
eszibe?
A gyilkos legyintett, hogy k�s�.
- M�ges hi�ba l�vet�m meg magamot! - panaszkodott. - M�gsem l�that�m a
leg�nk�t!...
- El�gg� restellem a d�got! - menteget�z�tt �d�m. - Ha legal�bb f�lnapig
tart�ztatni tudn�d a hal�lt, m�g megj�rom a falut!... H�rom �ra oda, h�rom �ra
vissza kell ebben az id�ben.
- M�r ne verd miatta a fejedet! - morgott b�natosan a gyilkos. -�gyes k�s�!
- �n m�ges megpr�b�lom! - sz�k�tt fel �d�m.
P�ter leintette.
- Egyetse!... Hanem egyebet mondok... Te j� volt�l hozz�m, �d�m. Helyet adt�l,
elrejtett�l a csend�r�k el�l...
- Sz�t se �rdemel! - szer�nykedett �d�m.
A gyilkos l�zas szemekkel feln�zett �lkei �d�mra s szinte nyersen mondotta:
- Te, azt tudod-e, hogy ez�r peng� van kit�zve a fejemre?...
- Sz�p p�nz! - �smerte cl �d�m.
- Ez az ez�r peng� legyen a tied, �d�m! - hagyakozott a gyilkos.
- Te, kinek gondolsz engem? - pattant fel �d�m.
- Ne j�rjon a sz�jad! - torkolta le a gyilkos. - Sz�lsz a jegyz� �rnak s
mindj�rt kifizeti.
�lkei �d�m tiltakozni akart, de m�r nem volt kivel veszekedni, mert a gyilkos
hirtelen hanyatt d�lt s elkezdett torkaszakadt�b�l �nekelni. Azt f�jta, hogy:
Hull imm�r a Icny�loboz
103
�Csordap�sztorok, mid�n Betlehemben csord�t �riz�nek �jjel a mez�ben, �jjel a
mez�ben..."
�lkei �d�m tisztelettel lekapta a sapk�j�t s �gy hallgatta, hogy a gyilkos hogyan
�nnepli a kar�csonyt. �nek k�zben fel-felki�ltott:
- D�n�ske!... D�n�ske, lelkem fiam!...
- H�t m�ges tal�lkozott vele! - mondotta �d�m a meghat�dotts�gt�l s�r�re
t�r�d�tt homlokkal. - M�ges haza seg�tette az Isten! ... Nem hala meg an�lk�l!...
Tov�bbad egy�tt �rvendett a gyilkossal, kinek a t�ml�cben leny�rt feje verejt�kben
f�rd�tt, sz�j�n folydog�lt a v�re, de az�rt kacagott, borzaszt�an t�tott, fekete
sz�jjal ki�ltozott:
- Ni, milyen sz�p kicsi csizma, D�n�ske!... Kicsi harisnya!... Nem f�zol meg a
t�len benn�k!... V�rj, mert b�h�vom �desany�dat es!... M�ri te! Ma�ri!.'..
�lkei �d�m borzongott.
- Az asszonyt ki�ltja, kit � gyilkolt meg!...
A gyilkos �nk�v�let�ben tov�bb j�tszotta a kar�csonyt, m�g utols� szavai
belebugybor�koltak a sz�j�n el�t�r� v�r�be s egyszerre utols�t r�gott a t�z.
mellett.
- E meghala! - vakarta a fej�t �lkei �d�m s csendesen �lve a holttest mellett
sok�ig gondolkodott.
Mit fund�lt ki, mit nem, egyszer csak fel�ll, a katonal�d�ja fenek�r�l kivesz egy
�k�rfej�re val� l�ncot, odal�p a halotthoz s j� kem�nyen �sszek�ti vele a halott
dermedez� kezeit.
- �gy ni! - mondotta set�ten s �lt�zk�dni kezdett.
A bund�t fel�lt�tte, fogta a fejsz�t, a h�z ajtaj�t b�k�csolta s mire pitymallott,
m�r �tban volt a falu fel�.
D�l fel� j�rt az id�, mikor meg�rkezett a k�zs�gh�z�ra �s hapt�k-ba v�gta mag�t a
jegyz� el�tt.
- Jelentem al�san, a gyilkos P�tert, ki megsz�k�tt a t�ml�cb�l, az �jszaka
sebes�lten egymagam elfogtam, megk�t�ztem s most k�rem a fejire kit�z�tt ez�r
peng�t!
A jegyz� tisztess�ges ember volt, megundorodott a v�rd�j ut�ni moh�s�gt�l.
104
NyirG J�z^cl
- Sz�gyelhetn� mag�t! R��r m�g megkapni azt a p�nzt!
- Nekem most kell! - cs�k�ny�sk�d�tt �lkei �d�m.
- Mi�rt olyan s�rg�s? - k�rdezte kedvetlen�l a jegyz�.
- Nek�m az�rt - remegett a hangja a vad embernek - mert ma van kar�csony este s
�n azt a p�nzt a P�ter �rv�j�nak sz�ntam, D�n�sk�nek... Szeretn�k rajta kicsi
csizm�t venni, kicsi harisny�t, j� meleg poszt� kurticsk�t, b�r�nyb�r sapk�t, hogy
meg ne f�zz�k a t�len... Legal�bb annyi �r�me legyen szeg�ny �rv�nak... Az a p�nz
�gyis a gyermeket illeti. Az apja az �let�vel fizetett �rte... Legal�bb az a p�r
krajc�r maradjon ut�na. Senkinek nagyobb jussa nem lehet hozz�, mint annak az
�rtatlan gyermeknek. Legal�bb neki legyen kar�csonya ebben a cudar vil�gban!...
Nincs igazam?...
M�g a jegyz� reszket� k�zzel a penna ut�n ny�lt, hogy int�zkedj�k, a vad p�sztor
sz�lfa-egyenesen, b�szk�n k�r�ln�zett az irod�ban, hadd l�m, van-e valaki, ki azt
meri mondani, hogy neki nincs igaza!...
Mikor a p�nzt megkapta s est�re cl is int�zte, amit akart, a h�na al� szor�totta a
csizm�csk�kat, kicsi harisny�t, kurticsk�t s b�szk�n felsz�lott az �gbe:
- Most m�r j�hetsz, J�zuska!...
M�t�, a kutya
L�tsz�lag semmi baja nem volt �rt� K�ruj b�nak s m�gis egy este azt mondta a
kuty�j�nak:
- Mit gondolsz, M�t�, hazamenjek-e meghalni, vagy itt maradjak?
Emberi nevet adott a kuty�j�nak, hogy legyen, akivel elbesz�lgessen, mert ebben az
istenverte havasban k�tnapi j�r�f�ldre emberi teremtm�nynek h�re-pora sincsen.
Titokban hamuzs�rt f�z�tt az �reg s az eff�le tiltott dologgal j� elh�z�dni olyan
helyre, hol a nyom�t sem sejtik az embernek. Olyan s�t�t �svadon volt, ahov�
elrejt�z�tt K�ruj b�, hogy aki betette a l�b�t, �gy �rezte, mintha minden l�p�ssel
sz�z esztend�t menne vissza az id�ben. �gy t�len m�gis kivil�gosodott valamennyire
az �vig �r� h�t�l, de a hideg akkora volt, hogy m�g a vad�llatok is messzi
elker�lt�k.
M�t�, a kutya azonban h�s�gesen kitartott �s �jszak�nk�nt egym�s mell� b�jva
aludtak a kalyib�ban a t�z mellett. A kar�csonyi szent �nnepeket is egy�tt �lt�k
meg friss, j� eg�szs�gben. Akkor se �rzett semmi f�jdalmat, mikor a kuty�j�t
megk�rdezte, hogy haza-menjen-e meghalni, vagy itt pusztuljon el a havason, ami
v�geredm�nyben mindegy.
- Mert itt az id�, M�t�! - bizonygatta a kuty�j�nak.
Honnan tudta, mib�l tudta, hogy itt a v�g�r�ja, azt az Isten tudja. A kutya is
tudta, mert azon az este igen k�l�n�sen viselkedett, �r�kig szomorkodott a gazd�ja
mellett s t�n m�g a k�nnye is kicsordult, olyan b�natos volt. N�ha keserv�ben
felkornyik�lt az �gre, mire a v�nember s�hajtva �gy v�laszolt:
- Hadd el, M�t�, mert ennek �gy kell lenni!
Els� nap m�gis �gy hat�rozott, hogy itt v�rja be a v�n csontszo-p�t, a hal�lt.
- Mit k�zk�djem a nagy h�ban, hidegben, am�g haza�rek? Mi�rt csin�ljak csak
bajt, k�lts�get, alkalmatlans�got otthon is? �gy is alig
106
Nyit� ,16'ascI
�lhetnek szeg�nyek. M�gis itt maradok, M�t�! Te oszt�n l�ssad, hogy mit csin�lsz,
ha felfordultam!
Alig pitymallott, hozz�l�tott, hogy egyet-m�st m�g eligaz�tson hal�la el�tt s
valami ravatalf�l�t is k�sz�tsen mag�nak, mert az ember m�gis ember s nem oktalan
�llat, nem fordulhat fel ak�rhogy s ak�rhol. Amennyire lehet, meg kell adni a
m�dj�t az utols� kinyujt�z�snak is, ak�rhogy nem �llhat az ember Isten el�.
A kutya b�natosan b�lintott r�, mintha azt mondan�: �Ami igaz, az igaz!"
Az�rt m�gis rosszul van berendezve ez a vil�g, hogy az ember m�g hal�la napj�n se
tud a sok dologt�l szabadulni. Hagyat�ka �gysz�lv�n semmi se volt K�ruj b�nak,
m�gis �gy elt�lt�tte a dr�ga napot, mintha hat�kr�s nagygazda volna. Am�g a
szersz�mokat: fejsz�t, szekerc�t, f�r�t, egyet-m�st sz�mbavett s a ravatalt is
g�mb�ly� feny�csapokb�i �sszer�tta, j� vastagon beter�tette sz�n�val, a t�zhelyet
is ell�tta f�val, hogy am�g �letben van, legal�bb legyen mit a t�zre vetni - biza
este lett. K�l�nben is kurt�k ezek a t�li napok, mint a ny�l farka.
Valahogy m�gis elk�sz�lt.
Azt�n megett�k az utols� vacsor�t is M�t�val, a kuty�val. M�g tr�f�lt is az �reg:
- Legal�bb egyszer az �letben lakjunk j�l!
A hasuk f�lre�llott a sok j� holmit�l, puliszk�t�l, szalonn�t�l, t�r�t�l, de nem is
maradt semmi.
- Nekem nem is igen kell t�bbet az �letben! - nyugodott bele K�ruj b�.
Kicsit m�g kom�tosan t�lt�tte az id�t a t�z mellett, de �gy t�z �ra fel� esz�be
jutott, hogy fel kellene mag�t ravataloznia.
Tet�t�l talpig olvasztott h�l�ben megmosta a test�t, feh�r inget, gaty�t vett,
felfek�dt Szentmih�ly lov�ra s m�g a k�t l�bafej�t is �sszek�t�tte, ahogy duk�l.
K�t bogos, fekete kez�t �sszefogta a mell�n �s kinyujt�zott.
A kutya odatelepedett a fej�hez.
- Te csak virrasztgass, m�g a lelkem dolg�t is eligaz�tom! - parancsolta a
kuty�nak.
A lelk�vel se volt sok baja. Hamar meg�rtett�k egym�st az IstenHull imm�r a
�cny�toboz
107
nel. Szeg�ny ember is volt, �reg ember is volt. Ami kicsi v�tket ezen a f�ld�n
elk�vetett, el�gg� megszenvedett �rte. Arra gondolt, hogy ha a lelke a Nyil�nk
oldal�n felgyalogol a tet�re, egyetlen l�p�ssel bel�phet a mennyorsz�gba. Eg�szen
k�zel laktak egym�shoz � s a j� Isten. M�s szomsz�dja nem is igen volt az utols�
t�z esztend�ben.
- Igyen�sen neki teszek jelent�st! - mosolygott megnyugodva s beh�nyta a
szem�t.
Kicsi baj t�rt�nt azonban.
A hal�l sehogysem akart j�nni. V�rt egy �r�ig, v�rt k�t �r�ig, a t�z is leszakadt,
m�r f�zni is kezdett az ingben-gaty�ban s az �sz-szek�t�tt l�bai hidegek voltak,
mint a j�g.
- M�g megj�rom, M�t� - mondotta a kuty�nak -, ha nem tal�lok meghalni s az
utols� vacsor�n megev�k minden�nket! - cs�v�lta a fej�t, mikor kioldozta a l�bait,
hogy vessen a t�zre s a juh�szbund�t is mag�ra ter�tette. '
K�s�bben kicsit megzavarodott a l�t�sa, a feje elnehezedett, a szeme bekoppant �s
azt l�tta �lm�ban, hogy sz�p z�ld erd�ben s�t�l, t�rdig j�rt a vir�gos f�ben s az
�gakon m�kusok sz�kd�snek s �gy csattognak a madarak, hogy hasad ki a torkuk.
Eg�szen megfiatalodva �bredt fel s kicsit sajn�lta, hogy meg kell halnia.
- Mi volt ez a hetven esztend�! - panaszkodott. - Csak egy kurta �lom!
A j�zan esze azonban azt mondta, hogy: �El�g volt! Ne l�gy szam�r, K�ruj!"
M�g sz�gyelte is mag�t, hogy �gy meggyeng�lt s m�g sajn�lni tudta ezt a rongyos
�letet s nem is mert a kutya szeme k�z� n�zni sz�gyenlet�ben, de szerencs�re esz�be
jutott, hogy nagy mulaszt�st k�vetett el, mert a pip�j�t elfeledte a feje al�
tenni. Olyan elevenen perd�lt le a ravatalr�l, mintha h�szesztend�s leg�ny lett
volna:
- A pip�m s a zacsk�m, hal�lig futok s m�gsem hagyom! - morgol�dott.
Ha m�r a kez�ben volt, csupa megszok�sb�l doh�nyt kapart a kost�kb�l a pip�ba, hogy
egy utols� f�st�t vessen s b�san arra gondolt, hogy ebben a nagy hidegben az �tra
egy csepp p�linka sem �rtott volna, de ha nincs, h�t nincs!...
108
Ny�r� J�zsc!
A pipa se esett j�l. F�lig se sz�tta el, a feje �jra k�v�lyogni kezdett, hanyatt
esett s valami r�mlett, hogy: �No most!" Erezte, hogy f�lei z�gni kezdenek s mintha
langyos es�ben rettent� m�lys�gbe hullana. - Egyszerre azonban kutyaugat�st hallott
s kelletlen�l fel�bredt. Akkor veszi �szre, hogy a kuty�ja feje f�l� g�rbedve,
teletorokkal �v�lt.
- A fene a dolgodat, M�t�! Nem tudt�l b�k�t hagyni? - szidta. -Kezdhetem el�l!
- m�rgel�d�tt.
Minden kedve elment. Nem kicsi dolog, mikor az embert a kutya felugatja a hal�lb�l.
Pedig valami kellemes, j��z� dolog volt s most egyszerre minden megv�ltozott.
F�lni, dideregni kezdett s kietlen, �res, ijeszt� lett minden k�r�l�tte. A
gyermekei is esz�be jutottak. M�gis el kellett volna b�cs�znia t�l�k. A fia
megh�zasodott. A le�nya valahol szolg�l. Ott hadd �ljenek!
- H�t az Isten seg�tsen t�t�k�t! - b�cs�zott el t�l�k gondolatban.
Hajnalig csendesen fek�dt a ravatalon. Hogy ezalatt mi t�rt�nt
vele, azt nem lehet tudni, de mikor a havas teteje vil�gosodni kezdett, hirtelen
ism�t felugrott �s meredten kiegyenesedett. M�t�, a kutya felborzolt sz�rrel
h�tr�lt el�le, mert K�ruj b�nak rettent� volt a n�z�se. Mintha meg�r�lt volna, �gy
lobogtak a szemei �s verejt�kben f�rd�tt az arca. Komor �s tekint�lyes volt a feh�r
ingben-gaty�ban, mint valami nagy�r.
- Mehet�nk! - h�r�gte oda a kuty�nak.
El�vette a l�nc�t, a szeges �rvet �s az eb nyak�ra k�t�tte.
- Vezess! - fogta a l�nc v�g�t.
A kutya ijedten h�z�dott, de a haldokl� r�rivalt:
- Szedd �ssze magad, M�t�, mert a m�svil�gra megy�nk! - �s kem�ny mozdulattal
kicsapta a kalyiba ajtaj�t.
F�lig �nk�v�letben cselekedett �s merev mozdulatokkal megindult a h�ban mez�tl�b,
egy sz�l feh�rben a Nyil�nk oldal�n fel, ahonnan csak egy l�p�s a m�svil�g.
A kutya sz�k�lve k�vette.
Megfejthetetlen csoda, hogy tudtak abban az istentelen hidegben fel�rni a hegy
tetej�re.
Ott azt�n a haldokl� ember h�trafesz�tett f�vel belen�zett az �gbe �s utols�
sz�d�lettel hanyatt zuhant a puha h�ba. Percek alatt
Mull imm�r a leny�loboz
109
vil�g�t� feh�rre fagyott. G�rcsbe r�ndult kez�vel akkor is fogta a kutya l�nc�t.
Az eb megr�zk�dott, de nem futott el. K�s�rtetiesen, hangosan felkornyik�lt az �gre
a gazd�ja lelke ut�n, azt�n felborzolt sz�rrel f�l�be meredt a holttestnek.
Sem vad, sem mad�r nem mozdult, mintha minden �l�l�ny kihalt volna a f�ld�n. A f�k
�vegg� fagytak a nagy hidegben �s ha sz�l t�madt, a t�li vaknap remeg� f�ny�ben
h�felh�k t�ncoltak a v�lgyek, szakad�kok felett."
Hogy tov�bb mi t�rt�nt a kuty�val, csak sejteni lehet.
Napok, tal�n hetek m�lva, valami sebzett vaddiszn�t hajszol� vad�szok tal�lt�k meg
a k�t holttestet.
A kutya akkor is a gazd�ja f�l� borzadva n�gy l�bon �llott, merevv� fagyva �s
sz�tt�gult orrlik�b�l k�t v�res j�gcsap ny�lt ki.
Kicsit csod�lkoztak a vad�szok, hogy sem vad�llat nem b�ntotta egyiket sem, sem a
'kutya el nem menek�lt. Pedig el�g lett volna egyetlen mozdulat, hogy a halott
ember k�zib�l kir�ntsa a l�nc�t, vagy egyetlen harap�s a halott kez�re, hogy
megszabaduljon �s megmentse az �let�t. Egyiket se tette. Ugyanazon a helyen maradt,
ahol gazd�ja elzuhant. A h�t�ra aranyos h� rak�dott.
A vad�szok megh�kkentek, mikor megl�tt�k a hal�lban is �rk�d� kuty�t, valamelyik�k
fel is tette a k�rd�st, hogy mi�rt nem menek�lt el a kutya, mi�rt maradt itt, de
azt�n v�llat vontak.
Tal�n tudt�k, hogy a mai vil�gban embernek �rthetetlen nagy dolog t�rt�nt ezzel a
kuty�val, tal�n nem tudt�k.
Mindegy!
A kuty�t f�lrer�gt�k az �tb�l, az embert hazahozt�k.
Azt sem mondt�k �f�lkalap" annak a szerencs�tlen �llatnak.
A halott K�ruj b� fia a temet�s ut�n m�gis kiment egy k�v�g� cs�k�nnyal, �s�val,
hogy a szerencs�tlen ebet bekaparja a f�ldbe, de akkorra M�t�, a kutya elt�nt. H�
lepte-e be, vad hurcolta-e el, mi t�rt�nt vele, nem lehet azt tudni.
Az is lehet, hogy... Mert innen a Nyil�nk tetej�r�l csak egy l�p�s a mennyorsz�g...
Mih�j
A f�k duzzadtan ny�jt�ztak, a madarak sz�r�tott�k harmatos h�tukat a kel�
napf�nyben. A t�volban b�r�nyk�k reszkettek er�tlen l�bukon �s a k�dt�l ez�st
bajsza lett a p�sztornak. A fav�g�k f�stje k�ken csavarodott fel az �g fel�. A
fatet�k k�zt j�rt a sz�l �s remegtek a frissen r�gyez� �gak a fejsz�k csap�sa
miatt. A fav�g�k feln�ztek minden f�ra, hogy a d�l�s ir�ny�t kisz�m�ts�k, s
ilyenkor hideg k�des� hullott fekete arcukra. T�vol a szirtfalak m�g�tt megzavart
medve vonult tova al�zatosan, mintha olvas�t mondana. Finom tavaszi nesz k�lt
minden�tt, mintha az alig hajtott f�vecs-k�k h�reket suttogn�nak egym�snak. Furcsa
illatok k�b�tottak �s �des lett a ny�l az ember sz�j�ban. A csorda a csiki oldalon
a v�ly�kn�l �llott s a nagy feh�r �llatok magasra tartott fekete sz�j�r�l hosszan
csurgott le a v�z, mikor elb�d�ltek:
- J� vizet ittam!
Az �zek indokolatlanul megfutamodtak �s hirtelen meg�lltak, mintha esz�kbe jutott
volna valami. Finom orrocsk�jukat egym�shoz �rtett�k �s azt mondott�k:
- Semmi sem esik olyan j�l ilyenkor, mint a cs�k!
Arr�l azonban senki, semmi sem tudott, hogy az �ccaka a Szabandi Mih�j kalyib�j�ban
megh�t Julika, a le�nka. Csak akkor ijedtek meg mindenek, mikor Mih�j ki�llott a
kalyiba sz�j�ba �s rekedt-keservesen elb�d�lt:
- Megh�t!
A fav�g�k lassan, k�nyelmesen odacammogtak, megn�zt�k, fejcs�v�lva valamit morogtak
�s �jra visszamentek a f�k k�z� �s �jra v�gni kezdt�k a f�t.
Julika pedig ott fek�dt a puszta f�ld�n. Sz�nes, sz�ttes rokoly�cs-ka volt rajta.
Len haj�n m�g csillogott a hal�lverejt�k, arcocsk�ja piros volt �s a nyak�ra k�t�tt
p�ntlika gy�r�tt volt a k�zdelemt�l.
Hull imm�r a (cny�loboz
111
Szel�d, sz�p harmat-le�nyka volt, mintha csak aludn�k. M�g egy kis napfolt is
hullott r�ja, ami m�g szebb� tette.
- H�t elmen�l te es �desany�d ut�n! - panaszolta Mih�j, s sz�razon
gondolkodott.
Esztendeje sincs, hogy meghalt az asszony, fiatalon. Nem is hitte, hogy beteg,
hiszen olyan volt az arca m�g a ravatalon is, mint a r�zsa. Egyet sikoltott azon az
�jszak�n �s v�ge volt, mintha nagy mennyei csud�t l�tott volna, s att�l dermedt
volna meg. Nem is biztos, hogy meghalt. Ha r�gondol Mih�j, ma se hiszi.
Most azt�n odaleve a gyermek is.
Egy kicsit n�zi. �ll. Olyan neh�z megmozdulni. Valami mindig visz-sza h�zza a
testecsk�hez, de m�gse lophatja a napot mellette. Temp�san leballag a csorg�hoz,
vizet hoz, hogy megmosdassa a halottat. Igendc mivel?... Nincs m�s m�d, leveti
f�stt�l fekete ing�t s annak az alj�val gyeng�den megt�r�lgeti az arcocsk�t.
-Egyszerre megd�bben:
- Mit csin�ltam?
Eg�szen elcs�f�totta azt az �rtatlan, sz�p gyermeket. A hamv�t lemosta a v�z. A
homlok megs�rgult, arc�r�l elt�nt a piross�g �s k�t feh�r pen�szfolt t�madt rajta.
A f�lig z�rt, kialudt szemecsk�k nem villantak fel t�bb� kedvesen...
Ejnye, mit csin�lt�l Mih�j!
Az ember megt�ntorodott, mintha csak most eszm�lt volna r� igaz�n a hal�lra.
Foghatta m�r hatalmas, repedezett mark�ba az apr� kezeket, cs�kolhatta a kicsi,
s�rga homlokot.
- Lehetetlen, hogy megh�t volna!
Nem akart beleny�godni. Ide-oda forgatta a testet, tapogatta neh�zkesen, morogva,
mint a medve, m�g egyszer meghallgatta, hogy h�tha m�gis dobog a sz�ve. Fejecsk�j�t
is emelgette, pr�b�lgatta, h�tha van m�g egy kev�s er� a nyak�ban, de a fej csak
ernyedten hullott r� a v�ll�ra.
- Mindegy n�! - s�hajtott.
R�vetette a sz�rke kozs�kj�t, hogy ne f�zz�k, azt�n - nem tudta, hogy mit
csin�ljon.
Esz�be jutott, hogy m�g nem frustokolt.
Leakasztotta a fa�gr�l a sz�rtariszny�t, le�lt, a l�bai k�z� vette a
112
Nyir� J�zsef'
szalonn�t, kinyeret, t�r�t, egy fej vereshagym�t �s nyugodalmasan falatozni kezdett
a halott mellett. M�g meg is k�rdezte, ahogy m�skor szokta:
- Nem ist�lsz egy falatot?
Lass�, sz�les mozg�ssal j�rt a sz�ja, ahogy evett, kez�ben a feltartott hegy�
bicsk�val. Csak a szeme meredezett, mikor nagyokat nyelt. Sz�raz, �g� volt a torka.
Hamar j�l is lakott. Nem kellett se test�nek, se lelk�nek az �tel, de evett
szakadatlan. F�lt abbahagyni. Gondolkodott is, de a k�vetkez� pillanatban nem
tudta, hogy mir�l.
T�rsai, a fav�g�k ellens�gesen n�zt�k, hogy am�g �k �lik magukat a neh�z munk�val,
Mih�j csak eszik, akkor�kat nyel, hogy nyuvad meg t�le. Ami nem j�rja, az nem
j�rja. A fa k�z�sben van felv�llalva, a p�nzt is egyform�n kapj�k, h�t legyen a
munka is egyforma. Oda is ki�ltott�k neki:
- Mi lesz h�, Mih�j!... Az Isten�d�t, meddig h�viz�lsz!
Mih�j megr�zk�dott, de m�g kikortyolgatta a marad�k p�link�t, r�n�zett a le�nk�ra,
s mintha menteget�zn�k, �gy mondta:
- F�t kell v�gni! Te csak maradj itt sz�pen, mert mindj�rt j�v�k!
Fogta a fejsz�t. Ujj�val v�gigpr�b�lta az �lit, s � is oda�llott az
egyik fa t�v�hez. Foga megcsikordult, arca keser�v� r�ndult, a fejsze hatalmas
lend�let�t�l a sz�j�n f�ty�lt a l�legzet, s az �t�s megd�rd�lt a f�n. A sz�p, b�
virics, a fa duzzad�, tavaszi nedve sz�tfr�ccsent �s a fejsze is nedves lett
t�le... �gy dolgozott, mint a marha, hogy �b�hozza� az elt�lt�tt id�t. Recseg�,
ropog� mennyd�rg�ssel zuhantak a f�k �s morajlott a fad�nt�st�l a tavaszi erd�.
Csak ozsonnakor pihentek, am�g faltak valamit.
Mih�j nem sz�lt, nem evett, csak n�zett maga el� �s beesett szemei, elk�nl�dott,
ki�hezett arca, elapadt f�rfiteste olyan volt, mint maga a megtestes�lt szomor�s�g.
A vad fav�g�k is megenyh�ltek.
- Te most hadd abba a munk�t, Mih�j - mondotta egyik�k. -�gysem vessz�k sok
hasznodat... Eridj, csin�lj valamit azzal a le-�nk�val!... �gyis a f�lszemed mindig
rajta van.
- Abbiza igaz! - enyh�lt meg Mih�j. - A falu messze van. K�s� lesz, mire
haza�rek... Ha eltemettem, majd kip�tolom, amivel elmaradok... Az �n r�szemet is
eligaz�tom... Mit csin�ljak, ha m�r �gy van.
Ilull imm�r a Icny�loboz
11,3
- Assuj egye meg az �letjit! Neked es el�gg� kijut bel�le - mutatta a r�szv�tet
L�z�r D�nes. - Az eg�sz heti kereseted nem lesz el�g a temet�sre.
- Nem igen! - ismerte el Mih�j.
- Oszt�n mib�l �lsz azut�n?
Erre Mih�j nem tudott v�laszolni, de a harmadik fav�g� kiseg�tette. Nagyot
k�romkodott megr�zott �k�llel:
- Avval te ne t�r�dj! Am�g nek�nk lesz, neked es lesz!
Emm� sz�p volt. El kell ismerni. Mih�jnak k�nny t�rt a szemibe az indulatt�l.
Meleg, dr�ga k�nny.
- K�sz�n�m!... - makogta forr� sz�jjal. - Az �letben soha el nem felejtem!
- J�, j� - sz�gyelt�k a t�bbiek a meghat�dotts�got.
Mih�j sz�d�lt, mikor visszament a le�nk�hoz.
- Ejisze induljunk! - mondotta szel�den a halottnak.
Felpakkol�zott �s fel�lelte a f�ldr�l az apr� testecsk�t.
- Hajtsad sz�pen a v�llamra a fejedet!
Balkez�vel m�g �vatosan el is helyezte a v�ll�n.
Megindult. A Tepej alatt nyakt�r�, veszedelmes, neh�z �t vezet a faluba. A fejsz�t
botnak haszn�lva ereszkedett rajta. Sietnie kellett, hogy el ne set�tedj�k
teljesen.
Ment, t�rtetett el�re. A halott feje sokszor el�re csuklott, kalimp�l� kezecsk�it
lehorzsolta a sziklafal, de ilyen kicsis�gre nem n�zhetett Mih�j. M�g arra sem volt
ideje, hogy megszusszanjon.
A gyermek k�nny� volt, mint a pehely, Mih�j m�gis alig b�rta. T�rdei reszkettek, a
verejt�k hullott r�la, s a falu v�g�n le kellett �lnie pihenni.
Emberek, asszonyok j�ttek haza a mez�r�l, akik l�tt�k, hogy Mih�j ott �l az �rok
martj�n a le�nk�val. Bar�ts�gosan, kedvesen, ahogy illik, megsz�l�tott�k:
- Elaludt a lelkem?
Mih�j elgondolkodva b�logatott, v�laszolgatott.
-Elaludt!...
Az emberek tov�bb mentek. Siettek, mert m�r este volt.
Oreg leg�nyek
Van annak harminc esztendeje, ha nem negyven, hogy az akkor leg�gyesebb h�rom
leg�ny: Sz�jjes M�t�, Tam�s Andr�s, s az �lkei �d�m fia, B�ni cs�ful �sszekaptak
volt Ign�cz R�zs��rt a t�ncon, s v�rt is eresztettek egym�sb�l. Volt is ki�rt, mert
olyan le�ny t�bb nemigen volt Udvarhelysz�ken, de m�g azont�l is nagy helyet be
kellett j�rni, hogy m�g egy ilyen test� feh�rn�pet l�sson az ember. �kes, sz�p
volt, s csattant ki, mint az �let. A hangja �des, mintha m�zet szopott volna kicsi
kor�ban, arc�ja t�zes, a sz�ja, mint a frissen hasadt m�jusi cseresnye, a bolh�t
meg lehetett volna �lni a mell�n, s nincs az a mad�r, melyik szebben tudott volna
sz�lni az �gon, mint Ign�cz R�zsa. F�nyes lett a hely, ahol csak meg is �llott. Az
�lel�sir�l, cs�kjair�l jobb nem is besz�lni, mert hatvan esztend�s kor�ban is
megeszi az embert a fene, ha csak re� is gondol. A mennyei juss�t is odaadta volna
�rte az a h�rom leg�ny, de a v�gin m�gis B�ni, az �lkei �d�m fia k�t�tte b� a
fejit, pedig ha j�l meggondoljuk, � volt a legny�lasabb k�zt�k. El�g bolondul van a
szerelem b�rendezve, de mit csin�ljunk, ha m�r �gy van. Az igaz, hogy id�vel
Sz�jjes M�t� is megh�zasodott, Andr�s is esztend�re elvette Mih�j Tr�zsit, meg is
v�n�ltek egy�tt, de Ign�cz R�zs�t az �letben egyik se tudta elfelejteni. Van �gy az
az �letben. Nem mutatt�k a titkos t�zet, s az olt�rn�l fogadott h�s�get is
megtartott�k, de egyszer M�t� m�gis elsz�lta mag�t ezel�tt k�t esztend�vel, mikor
valami kicsis�g felett �sszevesztek az asszonnyal, s haragj�ban kimondotta:
- Szeretett a fene soha, csak meg voltam veled szokva!
Most m�r �k sem veszekednek, mert - Isten nyugtassa - szeg�ny Tr�zsi n�n�met h�sv�t
el�tt, �ppen nagyh�t fark�n eltemett�k, s az Andr�s feles�git fiatalon a spanyol
vitte el m�g a forradalomkor. Ign�cz R�zsa n�n�mnek soha az �letben m�g a feje se
f�jt, de az id�
Hull imm�r a icay�tobo"/
115
rajta is megl�tszott. Az � v�re is megcsendesedett, arc�ja megr�ncosodott, s a haja
feh�r, amin nem lehet csud�lkozni, mert � is j�val t�l van a hatvanon. Hossz�, sz�p
�letet �ltek le egy�tt B�ni b�csival, aki szint�n elvir�gzott m�r. A sok dolog,
neh�z munka, s a kor �t is megviselt�k, s maholnap kiesik a harisny�b�l. Olyan m�r,
mint a vad sasmad�r, kinek f�lesztendeig nem adtak enni, s csak horgas orra, s
megfejthetetlen szeme maradt, melyben azonban most is er�, neh�z, sz�talan titkok
�s m�ly t�zek �gnek. M�sk�ppen � is cs�ful megapadt, s nagy bogot vet a has�n a
gagya, mikor korcba k�ti. Nem vethetnek azonban semmit egym�s szemire, mert a m�s
k�t hires leg�ny is er�sen megtotyakosodott. Maholnap im�ds�gra se igen birj�k
felemelni a kez�ket. A neh�z �let f�radts�ga �l m�r rajtuk... M�r az �gy van...
Elsz�talanodtak, s t�n maga a J�isten sem tudja, hogy mi van benn�k. Valami azonban
nem nyugszik a s�rg�s, v�n kopony�k m�g�tt. Megt�rt�nt, hogy M�t� b�csi �lt a kicsi
lyukas sz�ken a g�c alatt, s t�zes szenet mer�tett a tenyer�be, hogy a pip�j�ra
tegye, de k�zben �gy elgondolkozott, hogy a sz�n kialudt a tenyer�n.
- Mag�nak hol j�r az esze, ap�m? - k�rdezte a menye, de az �reg nem felelt, hanem
lassan fel�llott a kicsi sz�kr�l, alattomosan csendes j�ccak�t k�v�nt, mintha
aludni menne a h�ts� �reg h�zba, amit feles�ge hal�la ut�n fenntartott mag�nak, de
esze�g�ban sem volt lefek�dni. Az j�rt az esz�ben, amit ma d�lut�n hallott, hogy
�lkei B�ni a k�t �krit elvitte a kaczai v�s�rra, s az �regasszony most
tisztaegyed�l van otthon. Azt sz�m�tgatta a v�n M�t�, hogy B�ninek az �kr�kkel
Szentm�rtonban meg kell h�lnia. K�t ilyen neh�z, h�zott �k�rrel nem is lehet, s nem
is szabad azt a nagy utat egyfolyt�ban megtenni. Idestova k�t nap beletelik, m�g a
v�s�rt megj�rja s R�zsi most egyed�l van...
R�zsi egyed�l van, s t�n soha az �letben �gy a sz�ve �gy meg nem bolydult �rte,
mint ezen a csud�latos sz�p �szi est�n. Eg�szen belefiatalodott �s nem volt nyugta.
Mi lenne, ha elmenne vizit�ba hozz�, mint r�gen, igazi leg�nykor�ban! M�g egyszer
felt�madt benne az az id� �s szomj�hozott ut�na. Nem aff�lek�ppen, mint ezek a mai,
alig bimb�z� fick�leg�nk�k, kik est�nk�nt a le�ny kapuj�ban �gyetlenkednek, s
megborzolj�k a j� meleg arc� le�nyk�kat,
116
Nyif� ;? '>: ?
hanem csak �gy �regesen, kom�tosan, egym�s besz�d�ben, lelke viz�ben feredezve
fels�gesen, valami bet�lthetetlen v�gyat �rezve �s m�gis f�nyes k�dbe borult dr�ga
sz�d�lettel �rezve, hogy j� nek�nk �gy lenni... Nem mondom, az�rt itt-ott az ember
megadja a m�dj�t az igaz szeretetnek, de ez csak mutat�s, j�dzis�g, mert nem
arrafel� megy ki az �rz�s. Valahogy �gy kell k�pzelni ezt az �llapotot, mint mikor
k�t �rett b�zakal�sz egym�s fel� hajladozik a kicsattan� arany napf�nyben. M�r az
is meghozza a kedvit, hacsak re�gondol. J�l tartott�k a r�giek, hogy az embernek a
m�svil�gon az orr�ra h�nyj�k, ha az eff�lit elm�lasztja.
- Elmegyek hozz� - hat�rozta el, de mindj�rt meg is h�kkent a gondolatt�l. -
T�n nem ment el a sz�p eszem!... �ppen nekem val� a vizit�baj�r�s. jaj, ha valaki
megtudn�, hogy �n �gy gyermekeske-dem. Nem mondom, ha m�g itthon volna az ura, de
ilyenkor!...
Ak�rmennyire t�l is van R�zsi n�n�m a hatvanon, m�gis csak tilos az eff�le. Min�l
tilosabb azonban, ann�l k�v�natosabb.
- H�t ez �gy van!
Fert�j �r�n�l t�bbet m�gse tudott nyugodni.
- Nincs abba semmi! - nyugtatta meg mag�t, s lassan �lt�zk�dni kezdett.
A l�mp�t kif�tta, hogy a fiatalok higyj�k azt, hogy lefek�dt. A sz�p holdvil�g
mellett vette el� az iratos padl�d�b�l az innapi harisny�t, feh�r inget, amin
sz�pen t�nd�k�lnek a s�r�n egym�s al� varrt porcell�ngombok. A gerendaszegen l�g�
�j csizm�t is leakasztotta, amit csak s�toros�nnepen szokott felh�zni, s arra is
gondolni kell, hogy a kopors�ban is megfeleljen. Deh�t mikor van nevezetesebb
alkalom a visel�s�re, mint most, mikor a r�gi szeret�j�hez k�sz�l benne.
Kics�pte mag�t h�tszegre, annyi szent.
Sokat b�d�kolt azonban, m�g az �letr�l l�tatlanul kilophatta mag�t, de m�r az �ton
kiegyenesedett, kev�lyen hordozta a fej�t, s csak a f�tty hi�nyzott a sz�j�r�l.
K�s�bb az is kibuggyant bel�le, de mindj�rt meg is korholta mag�t �rte.
- Ne �zd az eszedet, M�t�, te v�n bolond!
Tekint�lyesen cammogott �s elkomorodott, ha valaki szembe j�tt vele. A fene egye
meg, hogy az ember sohasem csin�lhatja �gy, ahogy szeretn�!...
Iliill imm�r' n Icny�lobo'/
117
Min�l ink�bb k�zeledett az �lkei B�ni h�z�hoz, ann�l jobban elfog�dott. A sz�ve
zakatolt �s nehezen l�lekzett. Olyan nagy volt az indulatja, hogy n�ha meg kellett
�llnia miatta. Eleinte m�g fel-felr�mlett benne, hogy nagy bolonds�g, amit csin�l,
igazi szam�rs�g, v�nember l�tire, de hal� por�ban sem volna nyugta, ha ez a mai,
fels�gesen sz�p este elmaradna.
N�ha �llt�ban beh�nyta szem�t, s �gy gondolt a r�gi szeret�j�re. Eg�szen
megm�morosodott t�le. Neki R�zsa n�n�m nem volt az �rl�ttcsont�, hulladoz� fog�
v�nasszony, ki m�r f�tyolosan l�tja a vil�got gy�r haj�nak "feh�r �rny�ka alatt;
hanem a r�gi t�zes, �kes, sz�p le�ny. Az a forr�mell�, kacag�, minden lelkes
�llatot megbo-lond�t�, t�ncos t�nd�r, kinek l�bai aranynyomot hagytak az �t
por�ban. A vil�g s�r� kincs��rt sem gondolt volna arra, hogy bizony az�ta az �
sz�j�ban is megkeseredett a kacag�s, ropog�s test�t, telt karjait �s minden testi
k�v�natoss�g�t n�la is ler�gt�k az �let �s az �vek kuty�i. M�r neki sem lehetett
mondani, hogy ha meg�lellek, �gy �rzem, mintha kicsi mad�r puha sz�rnyai al� dugn�m
a kezemet. El�g k�r, hogy �gy van.
Sokat tusakodott a v�n M�t� az �ton is, hogy menjen-e, ne men-jen-e; de lesz, ami
lesz, ezt az est�t re�sz�nja. Negyven esztendeje �lmodik r�la. Ezzel tartozik
saj�tmag�nak.
A b�nnek �des a l�nca, s nincs nagyobb gy�ny�r�s�g a vil�gon, mintha feh�rn�p �rd�g
�l a f�rfiember nyak�n. Igaz, hogy veszedelmesebb se igen van.
A nyugtalans�g n�tt�n-n�tt. Att�l is megrezzent, ha egy-egy feh�r kuvaszkutya
elmorgott mellette, vagy a ker�t�sbe r�gott likon v�r�s sz�jjal kih�rg�tt re�.
Egy�bk�nt csendes volt a falu �s s�t�t. Fotog�nre se igen telik m�r a szeg�ny
embernek. Egy darabig el�ld�g�lnek a nyitott cserepes vill�ncsol� t�z�n�l, am�g a
mai f�radts�got, s a holnapi gondot megh�nyj�k-vetik, azt�n lefek�sznek.
- H�tha R�zsa is lefek�dt m�r? - nyilait bele a gondolat, s �reg szemeit
meger�ltetve n�zett v�gig a h�zacsk�k sor�n, melyek �gy kuporogtak az �t k�t
sz�l�n, mintha k�t sor feh�r kotl� �lne sz�rnyai al� gy�jt�tt csirk�in.
- Vil�g van n�la! - �rvendett meg a v�n gavall�r �s megsiettette �reg l�bait.
118
Nv�r� 'V/Amikor azonban oda�rt, nem mert bemenni. V�gigs�t�lt a h�z el�tt, s az
�kl�mnyi ablakocsk�n belesett. A fene egye a vir�gj�t, nem l�tott tiszt�n t�le, de
�gy r�mlett, mintha R�zsa tenne-venne, motozna a h�zban. Szerencs�re set�t �ccaka
volt. Felpillantott az �gre, s el�gedetten �llap�totta meg:
- Holdvil�g nem lesz!
�jhold volt, s az is olyan v�konyka volt az el�re ny�l�, hegyes P�l-szirtje f�l�tt,
mintha valami �ri�s mad�r d�gl�tt kigy�t tartana a cs�r�ben �s lesz�llott volna
pihenni pillanatra a P�l-szirtj�re.
- Sokat nem teket�ri�zom! - sz�nta el mag�t M�t� b�csi, s megfogta a kapunyit�
szijat, mely ism�t ernyedten l�gott le, mint a v�nemberek elein a harisnyasz�j
v�ge.
Csak most vette �szre, hogy f�radt �s hideg a keze.
- Igaz�n megbolondultam? - ijesztett mag�ra �s hirtelen eleresztette a szijat.
F�lreh�z�dott az ablak mell� a zs�ptet� al�, amely eg�szen a nyak�ba szakadt a v�n
barna h�znak, mint egy sz�zesztend�s likas fekete kalap �s hosszasan, csendesen
hallgatott l�ktet� szivvel.
Egyszer csak hallja, mintha s�r�, l�gy �neksz� z�mm�gne ki az ablakon.
- Tiszta lehetetlen, hogy R�zsa �nekeljen! - lep�d�tt meg, s a v�ns�gt�l
megny�lt, feket�re v�konyodott, feh�r sz�rrel t�m�tt f�leit odatartotta az
ablakhoz.
- Kutya legyek, ha nem R�zsi! - �rvendett meg.
R�zsa n�n�m a maga piheg�, �reg b�kess�g�ben azt a n�t�t f�jta, f�dog�lta, hogy
h�t:
�Titkon tart�k egy �sv�nk�t, Melyen r�zs�m hezz�dj�r�k; ihajja!...�
- Nek�m �nekel - boldogtalankodott a v�n M�t� s �r�m�ben szinte s�rni kezdett.
Most m�r k�t �k�rrel se lehetett volna elh�zatni az ablakt�l. Sz�ja a
gy�ny�r�s�gt�l f�lig t�tva remegett, szemei elborultak, boldogan azt mondta:
- Tiszta mennyorsz�g ez a vil�g!
Hull imm�r a Icuy�l.obo/
119
Nem volt senki, ki visszav�laszoljon valami cs�fat, mert senki sem j�rt az �ton, s
ett�l a v�n M�t� el�bb megb�torodott, s azt�n meggonoszodott. M�r-m�r azt tervezte,
hogy v�laszt �nekel R�zsa n�n�mnek, valami j�, cs�p�s n�t�csk�t, ami meghozza a
kedvit. Hirtelen v�logatni is kezdte a n�t�kat, hogy melyik volna a jobb, de
mindenik n�t�nak valami baja volt. Hol ez a r�sz nem tal�lt, hol az a r�sz nem
tal�lt a helyzetre. Valljuk meg, hogy az �reg is egy kicsit k�nyeskedett, v�logat�s
volt, m�r pedig v�logat�snak vadalma, annak is csak a rossza. �gy t�rt�nt, hogy
v�g�l is abban �llapodott meg, hogy aszondja, hogy:
�Elteltek a m�zeshetek...�
- El biza, r�g elt�tek! - kacagott M�t� b�csi, s a keze h�t�val f�lret�r�lte a
kajla bajusz�t a sz�j�r�l, s �gy folytatta:
�Asszon, mit csen�ljak veled?...�
Tudn� � bezzeg, hogy mit csin�ljon! - gyal�zatoskodott a gondolat, de azt nem merte
kimondani, hanem hetyk�n pattintott a k�t ujj�val, s a testivel is ritmusozta a
n�t�t:
�Szedd essze a s�torf�dat,
L�togasd meg az any�dot, nyeh�nye!...�
Halkan elkacagta mag�t:
- Ezt elf�vom! �n-e? �n oszt�n el, ha addig �lek is!
M�r a rezes hangj�t k�sz�r�lgette, mikor szerencs�re esz�be jutott, hogy bolonds�g
volna �lm�b�l fel�nekeim a falut. Ink�bb h�t mag�ban d�dolgatta el igen nagy
�lvezettel, ami teljesen kiel�g�tette.
A v�nember kedve olyan, mint az id�j�r�s: hol der�s, hol szomor�. Egyik percben s�t
a nap, m�sik percben csepereg. El�g hozz� egyetlen gondolat, hogy a l�lek ege
beboruljon. M�t� b�csi is a k�vetkez�kben arra gondolt, hogy mi lett volna, ha
R�zsival �lhette volna le az �letit, s ez a gondolat hirtelen feld�jt�tte a kedv
vir�gos pohar�t. Sz�raz, fekete ujjaival belemarkolt a s�t�ts�gbe, s �gy
panaszolta:
120
Nyir� J�zsc�
- K�s� imm�r ezen keseregni!
De csak tov�bb k�nozta vele a sz�v�t, s a fej�t hol a h�z fal�nak t�masztotta, hol
er�tlen�l leejtette, m�r aszerint, hogy milyen gondolat t�madt benne. A
gondolkod�ssal is �gy vagyunk, mint mikor mad�rfi�k�t szed�nk ki a f�szekb�l. Az
egyik kicsi mad�r eleven, sz�p, �letreval� �s kedves, a m�sik cs�r�, hal�lrav�lt,
vagy �ppen d�gl�tt. Az a k�rd�s, hogy milyen falev�l hajlott f�l�be, mert van olyan
lapi a f�n, ami �ltet, van olyan is el�g, ami kisz�jja az �letet. H�t �gy vagyunk a
gondolatainkkal is.
- Ha R�zsit elveszem - f�zte tov�bb a v�n M�t� gondolatait -, olyan birtokot
kapok hozz�, amilyen nem igen van a k�rny�ken; de ha csak a Malomk�tat vele kapom
is, s esszeakaszthatom az eny�mmel, olyan tag lesz bel�le, hogy �rul �lhett�nk
volna sz�z esztendeig is, s nem kellett volna annyit k�nl�dnom az �letben. Most
csak p�kn�m a bajokra... Az Isten puszt�tsa el az �letit!
Most m�r haragudott is R�zsa n�n�mre.
- A s�j ette volna meg neked es azt az �gonj�r�, csalfa k�t sz�m�d�t!
S�hajtott.
- Mindegy m�r no!
Mindegy, de f�j. M�g most is megsajdul a sz�ve, ha r� is gondol, b�r az �d� elt�t
t�led is, R�zsi, t�lem is...
- Az�rt nincs harag k�zt�nk!... Nincs... A birtokot se b�nn�m, csak te az enyim
lehett�l volna! Ha legal�bb egyszer az �letben! Csak ne lett�l volna olyan
inf�misan sz�p le�ny!...
Keservesen megvakarta f�lkopasz fej�t �s �jra megbocs�tott.
- �gy es szeretlek, R�zsa! Sze...ret...lek! - �s�tott, de nem vette �szre, hogy
�s�tott.
K�s�n volt m�r, s szeg�ny �reg M�t� se bemenni nem mert a feh�rn�phez, se haza
menni nem tudott. Szemeire lassan f�radts�g ereszkedett, de boldog f�radts�g.
Kedvesen mosolygott, mikor leh�nyta �s �gy is csak R�zsit l�tta... R�zsit, ki sz�p
volt, ki most is �kes... A forr�mell�, kacag�, dr�ga R�zsit, kinek l�bai
aranynyomot hagytak az �t por�ban... R�zsit!...
Arra �bredt fel, hogy kiss� megf�zott. Hidegek az �szi �ccak�k. Arc�ra, g�ny�j�ra
d�r csap�dott, s az orra megveresedett.
iluli imm�r a fcnv�loboz
121
- Hol vagyok? - t�rt mag�hoz �s restelkedett, mikor megl�tta, hogy a R�zsi
n�n�m ablaka alatt kuporog.
A h�zban benn csend volt �s tompa s�t�ts�g, mint a s�rban. R�zsi n�n�m aludt.
Eltette mag�t holnapra. Csak a fullad�, sz�raz, neh�z k�h�g�s�r�l lehetett tudni,
hogy benn van a h�zban.
- Benned es ugatnak m�r a hal�l kuty�i, R�zsi! - fittyentett hidegen, j�zanul
M�t� b�csi, s sietve megindult hazafel�.
Holnap kezdj�k a t�r�kb�zaszed�st, s a dr�ga �ccak�t ott t�lt�tte el a v�nasszony
ablaka alatt.
Csak adn� az Isten, hogy senki a vil�gon meg ne tudja!
- Kellett-e neked, v�n bolond!
M�gis jobb lesz, ha a kertek alatt ereszkedik haza.
�ldott szerencse, hogy �jhold van, s nagy a set�ts�g.
Kopjaf�k
R�gi id�k �reg kopjaf�i alatt alussza �lm�t az �n n�pem mohos temet�kben,
vadvir�ggal takartpadmalyos s�rokban, sz�p mad�rsz� mellett.
Itt j�rok k�z�tt�k, besz�lgetek vel�k, k�lt�getem �ket, mert nem igaz, hogy n�gy
sz�l hitv�ny deszk�val v�ge van mindennek. A sorsok nem m�lnak cl. Minden holttest
letett ruha, melybe a gyermek �lt�zik. A temet� a soha ki nem alv� �let �larca
csak.
Egy az �let a f�ld f�l�tt �s a f�ld alatt. Fekete porb�l piros vir�g ny�lik,
eltemetett gy�szb�l �j b�b�nat fakad.
F�l�l, alul egyazon f�reg �rli az �j �let sar�t. A s�ppedt, n�ma halmok �reg
ballad�it lenn a kis falvakban tov�bb is jajgatj�k. Az eke szarv�n csak kezet
v�ltottunk. A holddal, nappal, csillagokkal, csud�s vir�gokkal �kes�tett
kopors�kkal egy�tt nem temett�k el a mi neh�z sorsunkat. A nagy sz�kely ravatal
�rny�k�ban �l�nk.
Semmi sem igaz, csak a temet� igaz val�s�g �s nincsen hal�l, csak �tv�ltoz�s az
�let v�gtelen k�rfolyamat�ban.
Az ember mind�ssze egy f�sz�l v�g�r�l lehullott hangya, a hangya pedig
megelevenedett fekete keny�rmorzsa, a keny�rmorzsa pedig porszem, a porszem pedig
az �r�k titok.
Helyemet keresem a temet�nkben �s olvasom a v�n kopjaf�k t�rt�net�t.
�gy sz�letett ez az �r�s, amely m�l� l�lekzetv�tel a holtak vil�gbirodalm�ban.
Hull imm�r <1 Icny�loboz
123
I.
Ez itt szeg�ny p�sztoreniber volt, akivel csoda t�rt�nt a havason.
*
Megegyeztek a le�nnyal, hogy ha megkapja a medd� csord�t s egy kicsi p�nzt is
�sszekupor�that, a f�rs�ngon egybekelnek. Az �reg Cs�r� D�vidnak nem volt t�bbet
mit sz�lani. Egyszer az�rt, mert a le�nya veszett meg a leg�ny�rt, m�ccor pedig
az�rt, mert a medd�p�sztors�g �lhet�s �ll�s, ha az ember megbecs�li mag�t. Minden
tin� ut�n m�sf�l v�ka szemes gabona j�r s h�sz lej bocs-korp�nz. Nyalat�skor sem
j�nnek �res k�zzel a gazd�k, de ha nem is sz�m�tjuk a csipp-csupp kapott avas
szalonn�t, a deberke fenek�r�l �sszekapart pimp�s t�r�t, n�h�ny pakli �t�s doh�nyt;
�gyis sz�pen felmegy a b�re. Az igaz, hogy Szentgy�rgy napt�l els� h�ig fenn kell
�lni a havasokon, de az az �d� is eltelik valahogy s �letreval� ember nem szok�tt
megtetvesedni a t�z mellett.
Ez�rt sz�mbaad�skoi', mikor kicsapta az �sz�t, azt mondta a leg�nynek:
- Oszt�n �gy �gyelj re� �l�zi, hogy ez a Jozef��. Nektek sz�ntam,,ha addig meg nem
j�n az eszetek.
Sz�p, k�tesztend�s-forma teh�n volt. Olyan nyakkal, mint egy bik�nak. Ritkasz�p
�ll�s� tarka tin�.
A le�ny sem eresztette el csak �gy istensz�m�ban. Tiszta�j sz�rtariszny�t adott.
Abba beletette az elem�zsi�t s egy �kes szerelmeslevelet. Err�l azonban a leg�ny
nem tudott, mert nem volt ideje a tariszny�ba ny�lk�lni, m�r csak az�rt sem,
mivelhogy a nyolc�g� selyem-ostort kellett �tvennie a szeret�j�t�l. Tej�s�gosisten,
hogy az milyen ostor volt! A legf�jinabb h�h�lt kenderb�l fonta, amibe aranyselymet
vegy�tett. A csap�ja v�ge ism�t s�rga selyemb�l k�sz�lt. Ak�r a medve szem�t is
kiverhette vele. A nyakl� h�mes, iratos ny�lbe volt foglalva �s d�s, veres bojt
cs�ng�tt r�la... Hogy az milyen ostor volt! Val�s�ggal t�nd�k�lt a leg�ny v�ll�n.
Legal�bb h�rom-n�gyszer k�r�l kellett csavarnia a derek�n, s a v�ge m�gis
vondoz�dott a porban.
Mejdeme! - b�d�lt r� �r�m�ben a leg�ny a csord�ra s ott Isten, ember szemel�tt�ra
megcs�kolta a le�nyt.
Ett�l kezdve kicsit �gyelt a sz�mbav�telre. A magyar�fa p�lci124
Nyir� J�/,scl
k�ra felr�tta, kit�l h�ny darabot vett �t, de a hagyogat�sokra nem sok �gyet
vetett. Itt, n�lunk a marh�t is �gy adj�k k�zre, mint az apr� gyermeket, ha
r�b�zz�k valakire.
- A szemed, s a tin� te! Gondod legyen r�!
�l�zi csak egyetlen pillant�st vet r�jok, s att�l a pillanatt�l kezdve n�vr�l
ismeri valamennyit, s ezer k�z�l is ki tudn� v�lasztani b�rmelyiket. B�szk�n
biztatja az embereket.
- Affcl�l kied ny�godt lehet.
A h�zak k�zt rekedten d�rd�l fel a baromriaszt� sz�. Mikor a mez�re �r a csorda, a
k�t kutya oldalba fogja, s felveri Vigasz� fel�. Az erd�ben is egy�tt tartj�k, m�g
h�tra nem �rnek a havasba, ahol m�r k�szen �ll a kalyiba. J�el�re felhordta, ami az
�l�shez sz�ks�ges. Itt f�gg a faszegen a puliszkaliszt, marad�k szalonna, bor�t�ban
t�r�, s m�s sz�jcsal� szeg�ny �tel. A sarokban a p�sztor�st v�rja, hogy
fel�ll�ts�k. Megvan minden, ami kell: a frissen k�sz�r�lt fejsze, szek�rce,
k�zvon�, f�r�, kacor, s egy�b farag� szersz�m. Fekhelye j� tavalyi sarj�b�l van,
rajta egy sz�nehagyott, kimustr�lt cserge, ami�rt nem k�r, ha a t�z itt-ott
belekap. K�z�gyben van a szurkos kal�n is, ha medve t�rne a csord�ra. Enn�l jobb
fegyver ellene nincs is. Az ember belem�rtja a szurkos fel�t a t�zbe, s mikor a
medve felugrik a barom h�t�ra, csak bele kell v�gni az oldal�ba. Pillanat alatt
cserszegni kezd a zs�ros sz�re, s addig meg sem �ll, m�g valahol v�zbe nem
fekhetik. A farkast a kuty�kra b�zza. Fogtak azok m�r akkor�t is, mint egy csik�.
Ha r��hezik, kicsi friss h�st sem neh�z szerezni, ha az ember mag�hoz s�rja az
�zet, s hurokkal megfogja. Ha m�r a korm�ny nem ad enged�lyt, �gy seg�t mag�n,
ahogy tud.
Egysz�val mindenk�ppen sz�p az �let, k�l�n�sen, ha az embernek szeret�je is van.
Hogy hetekig nincs akivel sz�t v�ltson? Nincs affen�t! H�t a kutya mire val�? �rt
az minden sz�t. Hallom�sb�l tudom, hogy a r�gi �d�kben a mi falunkban volt a
boldogult Incze Istv�nnak egy kuty�ja. Mikor a h�romsz�ki harcok folytak, Incze
-aki akkor j�er�ben lev� leg�ny volt - egy �js�gb�l megmutatta a kuty�j�nak Bem ap�
arck�pit �s levelet �rt hozz�, hogy: - �Kapit�n �rnak jel�nt�m al�san, �n es b�
szeretn�k �llani a forradalomba." A kutya elvitte a levelet �s meg is hozta a
v�laszt, amelyben Bem
Hull imm�r ?1 icny�t.oboz
125
ap� azt �rta, hogy: - ��d�s fijam Ist�n! Minden dogodat hadd el, s azonnal jere,
mert itt re�d nagy sz�ks�g van!" Hogy elment-e, nem ment-e, azt �n nem tudom, mert
akkor m�g nem voltam a vil�gon; de abban bizonyos vagyok, hogy az Al�zi k�t kuty�ja
ebb�l a fajt�b�l val�.
- Csak h�viz�lok mellettik - szokta mondani maga Al�zi is.
Most is, mihelyt a csorda fel�r a hegygerincre, egyetlen szav�ra
engedik, hogy elsz�ledjenek az �llatok a legel�n, de a szem�k �lland�an rajta van a
j�sz�gon.
Al�zi pedig k�r�ln�z �s boldogan kiny�jt�zik.
A friss f� m�g f�zik �s reszket az �prilisi sz�lben. A fenyvesek z�gnak �s a set�t
zugokban m�g h� rejt�zik. Bizony m�g a madarak is borzasok, s a szakad�kok, szikl�k
hideget lehelnek; de m�r az aljban a fekete r�gy bomladozik, s az erd� k�ze
s�rg�llik a bark�kt�l. Alig p�r h�t m�lva tele lesz minden vir�ggal �s a duzzad�
f�k �des nedvet csurgatnak a madarak h�t�ra.
M�g azonban j�l esik est�nk�nt a t�z. Nagy l�nggal, egyenesen ver fel �s k�r�sk�r�l
v�r�sre festi a feny�sz�lakat, mintha hatalmas templomban nyugtalan csillag lobogna
a szents�gh�z el�tt. Illatos �s f�szeres minden. Erinthetetlen�l �s �rtatlanul
fekszik b�lcs�j�ben a most sz�letett tavasz.
A leg�ny m�g beh�nyja t�vissel a bor�kabokrokb�l vert kar�m ajtaj�t �s
vacsoraf�z�shez l�t. A kicsi �st�t megmer�ti a patakb�l �s a t�z f�l� akasztja.
F�zi a p�sztorok eledel�t, a puliszk�t.
Az �jszaka zuhan�sszer�leg borul r� a havasra �s a j�sz�g feh�r foltj�t betakarja,
de az �llatok tov�bb �llanak a t�z f�ny�ben, m�g egym�sut�n megroggyan t�rdben a
l�buk �s csendesen elhevernek a f�ld�n.
- K�nny� nektek, mert nincs szeret�t�k! - irigyli �ket a leg�ny �s s�v�ran
eln�z a v�gel�thatatlan erd�k f�l�tt a falu ir�ny�ba, de csillagn�l egyebet nem
l�tni. Az is m�l�, kis pislog�s az �gen, egyetlen k�nnycseppt�l az is kialudn�k.
Keser�en akasztja le a le�nyt�l kapott sz�rtariszny�t �s a t�z mellett l�bai k�z�
veszi.
- N�zz�k, mit pakolt�l, J�z�fa!
Beleny�l �s kez�be akad a szerelmes lev�l. Forgatja jobbra, balra.
126
- H�t e mi?
A t�z vil�g�hoz b�vik �s hangosan szillabiz�lja:
�...Te t�llem el-men�l, de ha l�cc vir�got, elhagyott r�zs�d jusson az eszedbe; s
esment, ha mad�rka feredik a harmatba, tudd meg, hogy �n es b�natk�nny�be'
�sz�k..."
- Hijj a teremt�sit! - �v�lt fel Al�zi �r�m�ben, s bolondul bok�zni kezd a t�z
k�r�l. A puliszkav�z felforrt, s buzog ki az �st�csk�b�l, a k�t kutya meredt
szemekkel ugatja, de a leg�ny oda se �gyel. Mikor lecsendesedik, ism�t a t�zvil�gba
m�lyed.
- L�m, j�l olvastam-e!...
Az erd� �jul�sa csod�latos volt. Egy �jszaka a r�gyek vil�golni kezdettek �s
remegve b�jtak el� az �j levelek. A nappali f�nyben k�pr�zatok lebegtek a f�k
k�z�tt. A szikl�k hideg homloka is friss mohot vetett. A ny�rfa levele
nyugtalankodott a m�lys�gekb�l felt�r� �let �ram�t�l. A tin�k mindennap �j vir�g
f�l�tt b�multak �s csak f�lve mert�k k�vetni a legel� sz�nes �tjait. A f�vek z�ld
�s arany habja f�nylett fekete sz�jukon, s t�rdig s�rg�k voltak a l�bukra ragadt
vir�gport�l.
A leg�ny boldogan j�tszott vel�k �s kacagott, ha d�b�rg� t�ncba kezdtek, vagy
t�lhabz� erej�kben csattog� szarvakkal megk�zd�ttek. A legvadabb a le�ny �sz�je
volt, de azt is mag�hoz �desgette s�s keny�rrel, vakargatta a szarvak t�v�t,
mindenk�ppen kedvezett neki, m�g olyan lett, mint a kezes b�r�ny. Az �llat mintha
meg�rezte volna a leg�ny sz�v�t, egyetlen szav�ra hozz� ment �s �jszak�nkint is
figyelte a t�z�t. Gy�ny�r� nyugalommal hallgatta besz�d�t �s b�gve r�zta a fej�t,
ha el�zte mag�t�l. A vil�gon kereszt�l rontott volna ez�rt a leg�ny�rt, aki �des,
titkoserej� f�vekkel megbabon�zta. Nem lehet tudni, hogy az ember ereszkedett-e le
az �llathoz, vagy az �llat emelkedett fel az emberhez; de egy�tt j�rt�k az erd�t,
egyform�n szakadt r�luk a v�z, ha esett, egym�shoz b�jtak, ha a viharban recsegve
egym�sra h�llottak a kid�lt f�k. Egyszer�, kir�lyi l�lek volt mindkett�.
Embert csak akkor l�ttak, mikor �tvonultak a havasokon �s beereszkedtek az aljba a
s�nyalat�hoz. Ilyenkor elj�tt az �reg Cs�r� D�vid is �s alig b�ffentett k�t sz�t a
p�sztornak, indult is az emberekkel a tin�j�hoz, de a leg�ny kacagva elb�d�lt.
Hull imm�r o Icny�toboz
127
- Hahah�! Viigy�zz!
A csorda �sszez�rk�zott, s az �llatok fenyeget�en leszegt�k a fej�ket:
Cs�r� D�vid nem akart t�g�tani.
- Szilaj me! Merne!... �n vagyok, bolond!... Ne f�lj no! Jere no!
Az �sz� meg se mozdult, csak k�t �kl�mnyi szeme lobogott.
- Oda ne menjen, kinek az �lete kedves! - figyelmeztette a p�sztor, mire az
emberek neki estek.
- Te gazember! Mit csin�lt�l vel�k? Valamit adt�l nekik, vagy farkassz�rrel
megf�st�lted!
A leg�ny j�kedv�en �lt egy csutakon s odasz�lt a Szilajnak.
- Szilaj me! Merne!
A sz�p �llat engedelmesen j�tt hozz�. A reggeli harmat m�g ragyogott megfesz�lt
test�n. Cs�r� D�vid b�szk�n kacagott.
- Akaszt�f�n sz�radj meg! Nemcsak a le�nyomat, a tehenemet is elbolond�tottad!
'
Hazamenet el�gedetten t�rgyalt�k, hogy �e m� p�sztor, a szen-tyit neki!" �s sokszor
visszan�ztek, m�g a feh�r sereg a hegyoldalon felvonult a felh�kig �r� feny�k k�z�,
melyek f�l�tt z�ld f�ny csillogott. V�g�l elt�ntek a szikl�k m�g�tt, amelyek ott
�llottak s�lyosan, mint Isten tr�nj�nak zord l�pcs�fokai.
�gy �ldeg�ltek csendesen, �jjel a csillagok alatt, nappal vir�galmon fekve. Ha j�
h�r j�tt a le�nyr�l, f�ty�lt; ha nem j�tt h�r, b�sult a leg�ny.
- Hej Szilaj, ha meg�rhetn�m, hogy egyszer � hozzon s�t neked! - s�hajtott az
�llathoz t�maszkodva.
Azt bizony v�rhatta. A k�vetkez� nyalat�skor is hi�ba c�lozgatott az apj�nak,
hogyh�t J�z�fa �l-e m�g, mivel t�lti az idej�t; a v�n tolvaj Cs�r� csak hunyor�tott
egyet.
- T�m te es nyalakodni szeretn�l. Azzal m�g v�rni kell, s akkor es vaj lesz
valami bel�le, vaj nem.
A leg�ny felherkent.
- Mi�rt?
Az ember nyugalmasan kik�p�tt a kurta pipa mell�l.
- Azt az�tt �des ecs�m, met ahhoz el�bb meg k�ne hogy gy�gyuljon a le�n, s hogy
meggy�gyuljon, ahhoz doktor k�ne, s a doktornak esment p�nz k�ne... Appedignincs!
128
Nyir� l' V/>. �
A leg�ny els�padt.
- A Krisztus kiedet!... Mi baj van no? Er�st beteg?
Cs�r� D�vid olyan igenis-nemis mozdulattal felelt:
- �gy n�z ki, mintha J�zussal k�sz�lne mennyegz�re.
A fi� d�bbenten hallgatott. Cs�r� D�vid izgalom n�lk�l magyar�zott.
- Ahhoz, hogy a szentm�rtoni doktor felj�jj�n, legal�bb k�tsz�z lej k�ne, s a
patika es dr�ga. Indeunde �tsz�z l�jb�l kifutn�, de any-nyi p�nz az eg�sz faluban
nincs... No, az Enistenem �ldjon meg, s �gyelgess a tin�kra... Ha valami lesz, h�t
h�rt adunk...
V�gleg elment a leg�ny kedve. A sz�p vir�gos erd� is elszomorodott, s a f� is
mintha meggyeng�lt volna. T�le ezent�l s�thetett az �ldott nap, csirikolhattak a
madarak. Ink�bb azt szerette, ha a fergeteg s�t�t haja v�gigseperte az erd�t.
Tehetetlens�g�ben olyan s�lyosakat k�romkodott, hogy a k�t kutya beh�zott farokkal
sompolygott el mell�le.
A le�ny kedvenc tehen�t azonban m�g jobban szerette. Annak panaszkodott �s az �llat
csendesen k�r�dzve �r�kig elhallgatta. Est�nk�nt, ha hazat�rtek a sz�ll�sra,
sz�zszor el�vette az egy�gy� levelet, de nem merte olvasni. A sz�ve f�jt akkor is,
ha a sej�mostorra n�zett. Azt �vta f�lt�kenyen, mert m�g a j��d�kben �gy tervezte
volt, hogyha Isten a csord�val hazaseg�ti, az els�t a le�ny ablaka alatt rittyenti
vele.
�jszak�kat t�prengett, hogyan tudn� megszerezni az �tsz�z lejt.
Ilyen k�ts�gbees�s�ben vet�d�tt fel az �tkozott gondolat.
- Embert �l�k �rte!
Felvicsor�tott sz�ja �gy maradt, ahogy �sszecsikorgatta a fogait. Mingy�rt vissza
is d�bbent.
- �h, b�dogs�gos Sz�zm�rj�m, hova silyedtem!
A k�vetkez� pillanatban megint tiszt�n l�tta az eg�sz tervet. Tudta, hogy a t�ls�
hegygerinc m�g�tt h�z�dik a Moldva fel� vezet� �t. Azon el�g gazdag ember j�r.
Csendes id�ben idehallszik az aut�k t�lk�l�se.
- Egy gazdag boj�r kiseg�tene!... Oh ne hallgass re�m, Fels�ges�risten! -
rettent vissza �jra.
Hirtelen keresztet is vetett, de a k�s�rt�s nem pihent. El�bb a beteg
Hull imm�r n Icny�lobo�
129
le�ny k�p�t hozta a k�pzelete el�, ut�bb a hal�l�t is l�tta. M�r-m�r felugrott, de
ism�t azt gondolta, hogy fegyver n�lk�l hi�ba is menne kereszt�t�llani... Viszont
ott van a fejsze, s az aut�t nem volna neh�z meg�ll�tani.
- T�voztasd el t�lem a gonoszt, J�mennyeiaty�m! - foh�szkodott g�rcs�sen.
Szerencs�re a j�sz�g nyugtalankodni kezdett, s a k�t kutya is elsuhant.
- Semmi baj - gy�z�d�tt meg, de min�l k�zelebb ment, ann�l nagyobb lett az
�llatok nyugtalans�ga. F�jtak, a f�ldet kap�lt�k, d�h�sk�dtek. Az ebek se
engedelmeskedtek.
- A gyilkost l�tj�k bennem! - iszonyodott el.
M�r az jutott esz�be, hogy a selyemostorral felk�ti mag�t az els� �gra, de az �rd�g
erre megengedte a hurkot.
- H�tha nem es k�ne embert �lni, s �gyes meg lehetne szerezni azt a p�nzt!...
Mire pitymallott, k�szen volt a terve �s elsz�ntan fogott hozz�, hogy v�grehajtsa.
- Az Isten es meg lesz el�gedve, s �n es - nyugtatta meg a lelkiismeret�t.
Meg se v�rta, hogy kivil�gosodj�k, �lm�b�l verte fel a csord�t az �zott kuty�kkal
egy�tt. Fogta a fejsz�t �s lihegve hajtotta �t az �t feletti hegyoldalra. Az
�jszaka esett az es�, az erd� nedves volt, az �ton s�r, ami kedvezett.
- F�jinul cs�szik ezen az aut�.
A j�sz�got r�b�zta a kuty�kra, s a patakmedren �tg�zolva megker�lte az erd� nyak�t.
Az �t hajl�s�n�l meg�llott. Dobog� sz�vvel figyelt. Az erd� csendj�t nem zavarta
semmi. Ember nem j�rt a k�rny�ken.
Most kiv�lasztott egy hatalmas sz�lf�t �s a t�v�re emelte a fejsz�t. Csak az els�
s�jt�s volt neh�z... Percek m�lva a fa recsegve zuhant kereszt�l az �ton. Egyetlen
pillant�ssal meg�llap�totta, hogy teljesen elz�rja a j�r�st. Ism�t beugrott a
patakba �s visszat�rt a ny�jhoz. A fejsz�t elrejtette, ki�llott a hegygerincre �s
v�rt.
Neh�z �r�k teltek el, m�g Szereda fel�l megjelent az els� aut�. A
g�p freccsentve v�gta a sarat �s a fatorlasz el�tt meg�llott. A ben-ne�l�k
revolvert r�ntottak, ijedten k�mlelt�k az erd�t, de semmi nem mozdult. A vezet�
b�rsapk�s �r �vatosan kisz�llott, s azt mondta a t�bbinek:
- Nui nimic.
Felh�borodva tan�cskoztak a led�lt fa k�r�l, de bel�tt�k, hogy fejsze n�lk�l nem
mennek semmire. Most megl�tt�k a p�sztort. T�lk�ltek, ki�ltoztak, integettek neki.
- Hai, bade, hai!
A leg�ny csendesen megindult az aut� fel�. Illedelmesen k�sz�nt is.
-J� reggelt adjon az Isten! T�n valami baj van?
- Van neked egy fejsze? - t�rte egyik�k a magyar sz�t.
A leg�ny k�r�lj�rta a f�t �s cs�v�lta a fej�t.
- No ezt cs�ful ided�jt�tte a sz�l.
- Van neked fejsze? - t�relmetlenkedett az aut�s.
- Akk�ne biza! F�szi - b�lintott ravaszul Al�zi.
- Kapsz immediat sz�z lej, ha hozol fejsze - s�rgette a m�sik.
A leg�ny csak a fej�t tekergette.
- Akarsz k�tsz�z lej? Doua sut� de lei? - emelte a honor�riumot az �r.
- Egye fene! - csapott fel a leg�ny, de hirtelen az jutott esz�be, hogy k�tsz�z
lej m�g nem �tsz�z lej, s ha sz�tr�dalja a f�t, �jat kell Ied�ntenie, m�g megkeresi
az �tsz�z lejt. A ravaszs�g�ra is r�j�hetnek, s akkor nagy baj lesz.
- H�tha el lehetne henger�teni.
Kem�ny kar�t ker�tett az erd�ben �s nekivetette a fat�rzsnek. A neh�z teher
megmozdult �s tov�bb cs�szott. Az urak b�multak. A leg�ny �jra ny�g�tt s a fa ism�t
fordult. Mikor az utols�t emelte, valami megpend�lt a mell�ben, mint mikor a h�r
elszakad a heged�n. Sz�d�lve r��lt a fat�rzsre �s �rezte, hogy a verejt�k megfagy a
test�n. Az aut�s �r kez�be nyomta a p�nzt, megveregette a v�ll�t �s a g�p elt�nt.
- Meger�ltettem magamat - makogta a leg�ny �s a patakhoz v�nszorgott. Hideg
v�zzel megmosta a homlok�t �s ivott is bel�le. Valahogy elm�szott a csord�ig �s a
nedves f�ben elny�lva pihent eg�sz nap.
Hull imm�r a Icuy�i-obo/
131
K�t nap m�lva Cs�r� D�vid maga j�tt a h�rrel, hogy a le�ny betegs�ge megfordult.
- De nem az�rt j�ttem - mordult fel -, hanem hogy t�ged szecsk�ba v�gjalak!
- Ing�m ugyanbiza mi�tt? - k�rdezte szomor�an a fi�.
- Tudod te j�l, gazember! - felelt s�t�ten a m�skor tr�f�s ember. -Valld b�,
hogy hol t�rt�nt!... Hol v�tk�ztet�k?...
A leg�ny agy�ban vil�goss�g t�madt �s bor�s �r�mmel ki�ltott fel.
- T�m csak nem!
- Met igen - f�st�lg�tt D�vid b�. - A baj meg van, no... Nek�m m�r akkor gyan�s
volt, mikor J�z�fa el�jult a templomban.
A leg�ny eg�szen fel�jult.
- Egy h�nap m�lva megkaphatom a f�lb�rt s arra megtarthatn�k a menyegz�t.
- Meg es k�ne! - ismerte b� Cs�r� D�vid.
- H�t akkor mondja meg Jozef�nak, hogy m�hoz egy h�napra �lve, halva otthon
leszek... Addig es k�d�m ezt a k�tsz�z lejt, hogy legyen mivel venni egyetm�st a
kicsinek...
- A s�j a dogotokat ette volna meg! - morgott a l�tszat kedv��rt D�vid b�ty�m,
de a p�nzt�l megb�k�lt. - Anis n�n�d �gy j�solja, hogy fi� lesz.
- Fi�?
- Ahh�t!... De elt�r�m a derek�t, ha olyan leg�ny lesz, mint az apja...
A leg�ny �gy elk�bult a h�rt�l, mint a most �bredt vir�g, amely hirtelen elsz�d�l a
f�ld forg�s�t�l.
- Fi� lesz, Szilaj! - �js�golta t�rs�nak, a gy�ny�r� �llatnak.
P�r napig �jult er�re kapott, v�gan v�gezte a dolg�t. Nagy, hom�lyos lelk�t
kivil�g�totta az a tudat, hogy fia lesz. Ugyan�gy �rvendett, mint az �llat a
k�lyk�nek. Eg�sz mag�t odaad�an, harcrak�sz fogakkal, fesz�lt karmokkal.
A lobog�sa azonban hamar kialudt. Az id�j�r�s es�sre fordult, a betegs�g �s es�
pedig testv�rek. Sz�raz k�h�g�s vette el� �s �gy ugatott be a f�k k�z�, mint egy
beteg farkas, mely d�l le a n�gy l�b�r�l. Itt-ott a v�r is kifr�ccsent az ajk�ra.
- No a keservit! - h�kkent meg. - M�g r�dra h�g a b�r�m.
132
Nyir� .I�/acI
M�r csak vonszolta mag�t a csorda ut�n �s sokszor le kellett roskadnia, mintha a f�
k�t�tte volna el a l�b�t. H�zta az anyaf�ld. Az �llatok is meg�rezt�k a hal�l
�l�lkod�s�t. A kuty�k l�buk k�z� csapott farkkal j�rtak s a Szilaj vadul b�g�tt, de
az�rt hajnalosan harmatt�l ez�st�s homlokkal hozz�ment �s eg�sz nap nem t�g�tott
mell�le. A f�lvad leg�ny szeme megtelt k�nnyel.
- Szilaj! �des Szilaj! - rebegte kedveskedve.
N�ha szemei vill�dztak �s sejtelmes alakok repdestek el�tte. Tiszt�n hallotta m�g a
sz�rnycsattog�sukat is. M�skor �gy l�tta, hogy f�ldig hajolnak el�tte a f�k. A
l�that�r sz�l�n madarak vonala h�z�dott �s minden mozogni kezdett, mintha valami
l�thatatlan ellens�g el�l menek�lne.
- A hal�l el�l futnak - tal�lta ki ijedten �s dideregve l�tta, hogy a k�vek
k�z�tt borzong a patak is.
- Doktor k�ne - jutott esz�be, de mindj�rt keser�en le is tett r�la. - Nem
nekem tal�lt�k ki a doktorokat.
Valami j�f�le f�vel m�g megtudn� urusolni mag�t, de a f�vek is hallgattak.
- Lesz, ami lesz - nyugodott bele.
Az emberek alig ismertek r�, mikor s�nyalatni hajtotta a csord�t.
- T�g�d mi l�le, Al�zi?
- Ing�m s�mmi.
- �gyelj te, mert a l�bad akad essze! Hiszen h�lni j�r a l�lek bel�d! -
figyelmeztett�k.
- A nem a maguk baja! - harapott vissza a leg�ny.
- Igen, de a beteg p�sztor nem p�sztor, tudod-e?
Azt�n meghagyogatt�k, hogy m�hoz k�t h�tre egy nappal hamarabb hajtsa le a csord�t,
mert mennek a somly�i b�cs�ra.
- H�t akkor lesz? - b�mult fel a leg�ny.
- Akkor h�t!
A leg�nyt megfogta a gondolat. H�tha a somly�i csudat�v� Sz�z M�ria rajta is
seg�tene. M�s b�n�s embereken is seg�tett. Vittek oda olyan nagy beteget is, hogy
csak egy c�rnasz�l tartotta az �let�t s m�gis meggy�gy�totta.
- Re�m nem es k�ne, hogy kiadja az eg�sz erejit - b�ztatta �nmag�t. - Nek�m az
� szent malasztj�nak egy morzs�csk�ja es el�g
Hull imm�r a fcny�loboz
133
volna... Hogy ez eddig nem jutott eszembe!... Elmegyek arra a b�cs�ra! El �n!
Kital�lta, hogy a csorda nem akad�ly. Az erd� eg�szen a Kis-somly� nyak�ig ny�lik.
Addig els�t�lnak valahogy. Ott az �llatokat r�hagyja a kuty�kra, m�g a Sz�zany�n�l
elj�rja a dolg�t.
Napokig ezzel foglalkozott. N�ha megtorpant.
- Az igaz, hogy embert akartam �lni, de nem. �ltem s a dr�ga J�zus m�g a
latornak es megbocs�tott. T�n engem sem sepr�znek ki, hisz az ember gyarl�...
Megnyugodott �s k�sz�lt az �tra.
- �res k�zzel nem mehetek - �tl�tt az esz�be. - Valami aj�nd�kot vinni k�ne, de
mit?
Szerencs�re azt is kital�lta.
- J�zusk�nak odaadom a sej�mostoromat. Fi�gyerm�k, h�t hogyne �rvendene neki -
mosolygott kedvesen. - Az anyj�nak ez tetszeni fog, hogy ilyen nagy �r�m�t szerzek
a leg�nyk�j�nek. De mit vigyek M�rj�nak?
Fut�lag arra is gondolt, hogy megfelezi a puliszkalisztj�t s a szalonna jav�b�l is
tariszny�lna, de mindj�rt meg is korholta mag�t az egy�gy�s�g�rt.
- T�m �k aff�lit esznek!
Nagy fejt�r�s ut�n r�j�tt, hogy f�b�l kifaragja neki a Kicsij�zust. Mindj�rt el is
k�pzelte, hogy milyen legyen.
- K�t arc�ja, mint k�t piros alma, a k�t szeme k�t sz�p fekete gy�ngy,
karocsk�i feh�rek, mint a hab...
Addig n�zel�d�tt az erd�n, m�g az alkalmatos f�t meg is kapta hozz�. Hamar lecsapta
a f�szivel s mindj�rt dologhoz is l�tott. A f�j�s h�t�t nekivetette egy istenes
feny�f�nak. El�sz�r kim�rte a fadarabon, hogy milyen nagy legyen a Kicsij�zus. Erre
a penic�-lussal nagyolni kezdte. Fejet kerek�tett neki. A testecsk�je azut�n j�n.
Plajb�sza nem volt, h�t faszenet hegyezett s kis pontokat tett vele, hol a k�t
szeme, orra, sz�jacsk�ja lesz... Nem is kellett neki rajz. Ahogy a f�ra r�n�zett,
ott f�nylett az �rtatlan kisded rajta, csak ut�na kellett menni a k�ssel... Az
oktalan �llatok is n�zt�k, hogy mivel b�bel�dik a gazd�juk. El is dicsekedett
nekik:
- Sz�p J�zust faragok s m� es meny�nk a b�cs�ra!
134
Nyir� J6z.sc!
Az id� is felpillantott a dr�ga m�veletre. A m�ly, nagy havas �jb�l f�nyekben
�szott, b�r�nyfelh�k legeltek az �gen s a madarak �r�m�t ki�ltottak a magasb�l.
�gy h�t sz�pen haladt a munka. Nappal alig tette le a kez�b�l, este pedig keresztet
vetett r�, mint az �ldott keny�rre szok�s, hogy a gonosz el ne rontsa. K�l�n
napt�rf�t is �ll�tott �s vigy�zva r�tta r� a napokat, hogy a b�cs� napj�t valahogy
el ne v�tse.
M�r eg�szen k�szen volt a szobrocska, csak �ppen a sz�ve hi�nyzott.
- Azt nem tudom, k�v�l tegyem-e, bel�l tegyem-e - t�prengett.
Szentk�peken k�v�l l�tta s ez megzavarta. Igaz, hogy az � sz�ve
bel�l van, de Isten sz�ve nem �llhat �gy, mint a b�n�s emberek�.
- M�ges k�jjel teszem, hogy jobban l�ss�k az emberek. - A mel-lecske k�zep�n
megfaragta a finom sz�vdomborulatot is �s J�zuska k�szen volt. Igaz, hogy egy�gy�,
primit�v kis figura lett bel�le, de szeg�ny �l�zi sohasem faragott t�bbet �letiben
�s � nem is l�tta egy�gy�nek... A k�t orc�ja k�t sz�p piros alma volt, a k�t szeme
k�t fekete gy�ngy... J�zus volt a mindenk�ppen... J�zus. Aldass�k szent neve!
P�nk�sd hajnal�n a szobrocsk�t beletette a sz�rtariszny�ba, a selyemostort dereka
k�r� csavarta �s v�gign�zett mag�n.
- A g�ny�m biza gyengecske - cs�v�lta a fej�t. - Nem M�rja eleibeval�, de ha
m�s nincs... Evvel egy�tt ez az egy van - tr�f�lkozott.
A feh�r abaposzt� harisnya itt-ott ki�gett, tr�gy�s is, foltos is, kopott is, a
zeke lyukas, az ing biza szennyes, a sapka veres, a bocskor rongyos, a kapca
fekete; de a lelke tiszta s a nyelv�n szent im�ds�gok lebegnek.
�s mondja valaki, hogy hazudik a nap!
Tiszta f�ny �radt a havasok f�l�, mikor b�k�csolta a kalyiba ajtaj�t �s Csiksomly�
fel� t�r�tette a ny�jat.
K�t oldalt ment a k�t kutya megillet�dve, al�zatosan, mellette a Szilaj teh�n.
- Jaj beh sz�p b�cs�alja! - gy�ny�rk�d�tt a leg�ny g�rcs�s p�sztorbotra
t�maszkodva.
Ihill imm�r h Icny�t.oboy,
135
A tet�n esz�be jutott, hogy a b�cs�ramen�k �nekelni szoktak. A nemes, �reg dalok is
meg�bredtek benne s mihelyt kinyitotta a sz�j�t, tudta is �ket.
�Sz�p liliomsz�l sz�zek vir�ga!..."
Mikor �gy v�lte, hogy M�ri�hoz eleget �nekelt, az � Szentfi�hoz fordult.
�J�-e-�zus zar�ndoks�gunknak kalauza! Irgalmazz minek�nk!"
Az erd� volt hozz� az orgona. A rengetegb�l hangok keltek, halk hajnali mel�di�k. A
f�k m�ly�ben orozkod� balj�s aggodalmak elt�ntek �s a r�ka is kedvesen �llott ki
barlangja sz�j�ba. A mad�rk�k sz�rnyukkal b�cs�t intettek, s a fenyves halkan s�rt
f�l�tte. A t�volban, a falu f�l�tt m�g k�d�k hemperegtek, de �k m�r a magass�gok
tisztas�g�ban �llottak �s haladtak a nap alatt. A b�cs�j�r� leg�ny elk�pr�zva
nyekeregte:
�Sz�p liliomsz�l... Ki mindenkor �rt�nk �gy vir�goz�l..."
S a selyemostor f�nylett az oldal�n.
A Nyil�nk cs�cs�n m�gis pihennie kellett. Mikor le�lt, abba-helybe a f�k futni
kezdettek mellette �s ett�l kezdve az erd� fut�sa meg nem �llott. A homlok�t
kigy�ngy�zte a verejt�k, teste meg-didergett. A mellette �ll� Szilaj teh�n
felb�d�lt. Az m�r �rezte a hal�l k�zeled�s�t �s � is k�nytelen volt r�gondolni. Ott
a f�ben el is ki�ltotta a k�rd�st:
- Mi a hal�l?
A hal�l v�dekez�s az �let ellen.
Nem tudta ilyen sz�pen megfelelni, de valami eff�l�t �rzett �s csod�latosan nyugodt
volt. Nyomban azonban a rettenet vett er�t rajta.
- jaj, M�rj�m, boldogs�gos �desany�m, ne hagyj!
Futni szeretett volna, de a l�bai m�r nem b�rt�k. Irt�zva r�ntotta el� a kicsi
szobrot �s az �g fel� mutatta.
- Sz�lj �desany�dnak, lelkem, hogy seg�jjen meg!
Sz�letend� kis fi�ra gondolt �s k�ts�gbeesetten unszolta:
- Nem akarhatod, hogy a kicsi testv�red m�r az anyja m�hiben �rva legyen!
Sikoltva kapott a mell�je heveredett �llathoz �s test�vel r�borult.
- Szilaj, ne hagyj!
136
Nyir� J�zsef
Az �llat felemelkedett, az ember pedig szarvaiba kapaszkodva t�molygott mellette.
�Sz�p liliomsz�l..." - h�r�gte.
Alig haladtak �gy egy futamod�snyit, ism�t lezuhant a f�ldre. Az �sz� n�zte, hogy a
v�zna f�vecsk�k mint reszketnek a beteg l�zas im�ds�g�t�l.
- O, somoj�i csudatev� Sz�zm�rj�m, ne hadd a te beteg sz�g�dat! Engedd meg,
hogy legal�bb nevet adhassak a gyermekemnek!... �, te mennyorsz�g ajtaja... hajnali
sz�p csillag... betegek gy�gy�t�ja!...
A rosszull�t elm�lt, a beteg megenyh�lt, de t�bb� nem b�rt l�b-ra�llni. Most m�r
alkudozni kezdett a szent sz�zzel.
- Legal�bb annyit engedj meg, hogy m�g eccer l�thassam Jozef�t!
Beh�nyta szemeit, s sz�rke arc�n mosoly torzult v�gig.
- J�z�fa!
Most �get� szomj�s�got �rzett. A harmatot nyalta le a k�r�lvev� f�vekr�l, hogy
legal�bb a nyelve enyh�lj�n.
Mikor elcsitult, megpr�b�lt felemelkedni, de visszaroskadt. �gy jutott esz�be, hogy
r�k�t�zi mag�t a Szilaj szarvaira. Leoldotta derek�r�l a le�nyt�l kapott
selyemostort, h�na alatt �thurkolta, utols� er�fesz�t�ssel az �llat nyak�ra m�szott
�s a f�nyes szarvak t�v�hez k�t�zte mag�t.
Az �llat felugrott.
M�g annyi ereje volt, hogy elsuttogja a csillap�t� sz�t: �Szilaj" �s feje
r�hanyatlott az �llat homlok�ra.
A faluban vasvill�kkal is alig tudt�k meg�ll�tani a megvadult csord�t.
El�l v�gtatott a Szilaj teh�n. Nyaka, homloka v�res volt a r�k�t�z�tt ember
kiomlott v�r�t�l, de m�g �lt, mikor levett�k r�la.
A kicsi szobor fejecsk�je azonban valahol �tk�zben let�r�tt.
Pedig olyan sz�p volt! K�t orc�ja k�t piros alma, a k�t szeme k�t fekete gy�ngy...
Hull imm�r a l'cny�lobo/.
137
III.
�Itt ny�guszik Ugrai N�rinc �s h� �lett�rsa P�t� Bori..."
*
A fel�r�s helytelen, mert els�nek Bori n�n�m halt meg.
Hajnalra kiss� megk�nnyebb�lt �s odasz�lt az ur�nak, ki a puliszk�t f�zte a
t�zhelyen.
- �n ma meghalok.
V�n Ugrai N�rinc r�hagyta.
- �gy nezem �n es...
A borona-kalyiba k�r�l az erd� �bredezett. B� harmat f�nylett a f�k koron�j�n, a
v�lgyek hajlat�n elter�l� vir�gos vil�gon. Az eloml� napf�nyre csillog�
tisztas�ggal ragyogott fel az �let. Az �reg erd�p�sztor megfrustokolt �s
rendbeszedte a h�zat. Az asszony �gy�hoz odak�sz�tette �z �telt �s vizet.
- Itt van, ha m�gis enn�l valamit, am�g �n odaleszek.
- Hova megy? - k�rdezte az asszony.
- Burukol�ba takarni.
Term�szetesnek tal�lja, hogy a hal�l �r�j�ban mag�ra hagyja az ura. Rosszul sem
esik, mikor l�tja, hogy feltariszny�i �s k�sz�l�dik. Szinte kedvesen sz�l:
- El sem b�cs�zik, N�rinc?
Az ember el�bb oldal�ra �lti a tariszny�t �s csak azut�n l�p az �gyhoz.
- H�t Isten �ldjon meg, Bori!
A haldokl�b�l felt�r a k�nny, hi�ba k�zd ellene. Ugrai N�rinc b� megillet�dve, de
mosolyogva n�zi.
- Oszt�n nagyon ne siess, hogy �rjelek utol.
Az asszony felr�m�l. Meg�rti, mi rejlik a tr�fasz� m�g�tt �s dideregve hebegi:
- T�n csak nem!
- �n oszt�n igen! - er�sk�dik az ember. - Mi�rt maradjak itt egyed�l, n�lad
n�lk�l?
K�nos �r�m fut �t az asszonyon. Nagy, hatalmas sz�, amit az ura mondott �s olyan
sz�p, hogy el se lehet hinni.
138
Nyir� .l�zscl'
- Megtenn�? - motyogja k�nnyekt�l reszketve. - Ut�nam j�nne?
- Ha mondom! - d�rm�gi az ember.
Tiszta megfontol�ssal m�r r�gen elhat�rozta, hogy ha meghal az asszony, � se marad
tov�bb. Eleget k�nl�dott az �letben, s most m�r nincs ki�rt, nincs mi�rt. A
hivatalt is megunta, t�lben, ny�rban az erd�t-mez�t b�jni, folytonosan csak a m�s�t
�rizni. Csak m�g ezt a p�r villa sz�n�t szedi �ssze Burukol�ban, hogy ne maradjon
szertesz�jjel; azt�n a t�bbit l�ssa m�s.
Pillanatig se jutott esz�be, hogy az asszony mellett kellene maradnia a hal�l
�r�j�ban. Megd�bbent� term�szetess�ggel b�cs�ztak egym�st�l.
- Seg�ljen az Isten, hogy k�nnyen t�l lehess rajta!
- Isten hallgassa meg! - pihegte az asszony �s komoran n�zett ut�na. Csak mikor
az ura a vill�t-gerebly�t v�ll�ra vette, ki�ltott ut�na.
- J�l z�rjon be ajt�t, ablakot; nehogy valami a fest�mnek ess�k, m�g maga
odalesz!
N�rinc b� sz�t fogad �s t�bb� h�tra se n�zve nekiv�g az �sv�nynek �s csakhamar
elt�nik a f�k k�z�tt.
A h�zt�l nem messzi, az aljban kasz�lgat a fiatal Antal D�nes. Neki meghagyogatja,
hogy n�ha n�zegessen be haldokl� feles�g�hez �s t�st�nt megy is tov�bb.
Mire a harmat nagyj�b�l felsz�rad, � is a sz�n�hoz �r �s dologhoz l�t. Lassan,
temp�san elter�ti a merekly�ket vastag rendekbe, s ut�na letelepszik a vackorfa
al�. J� takar�-id� van. Szell� se rezd�l, az �g felh�tlen, nyugodt. A f�sz�lak
l�that�lag zsugorodnak �ssze a nap sugarai alatt.
D�l k�r�l megforgatja a rendeket, s �ppen eb�dhez k�sz�l�dik, mikor az erdei
�sv�nyen felt�nik a hal�lh�rt hoz� leg�ny. Tiszt�ban van vele a v�n Ugrai, hogy
mi�rt hagyta ott a kasz�t, de nyugodtan bev�rja �s egyetlen sz�val sem siet el�be a
leg�nynek, aki szint�n �gy viselkedik, mintha csak p�r sz�ra �llott volna meg.
- H�t sz�rad-e a sz�na, N�rinc b�?
-S�ti az �ldott nap � feleli a v�n ember. � S te mi j�ban j�rsz?
- �n eppen kiedhez j�ttem.
- T�n nem Bori n�n�d k�d�tt?
Hull imm�r a ieny�lolxM
139
- � t�bbet nem k�ld senkit sehova.
- Mi�rt, te?
- Mert megh�t!
- No! - h�kken meg m�gis az �reg.
Kicsit els�pad, majd leteszi f�veg�t lassan maga mell� a f�ldre. Ez az im�ds�g a
halott �dv�ss�gi�rt. Hallgatnak. K�s�bb N�rinc b� el�veszi a kost�k�t, doh�nyt
kapar a pip�ba �s r�gy�jt. Eln�z a mez� f�l�tt, k�pik �s azt mondja:
- No szeg�ny Bori!
- El�g rosszkor tal�lja kiedet - t�rsalog a leg�ny.
- Mit csin�ljunk? - nyugszik meg N�rinc b�.
�jb�l mind a ketten hallgatnak, azt�n a leg�ny t�vozik.
- Vigasztal�st k�v�nok!
- K�sz�n�m a f�rads�godat! - rebben meg az �reg. - En is megsz�g�lom.
- Nincs mit! - mondja a leg�ny, de N�rinc b� nem is hallja, csak n�zi az ez�st
sz�nben f�nyl�, illatos sz�n�t. Az is halott �let, s az eg�sz mez� k�r�sk�r�l egy
nagy ravatal, amely f�l�tt a meg�lt n�v�nyek sz�nes lelkei s�rnak, imbolyognak.
R�gt�l tudja, hiszen sokszor meg�gyelte, hogy a f� is �ppen �gy hal meg, mint az
ember. Mikor a kasza lev�gja, l�zas, forr� lesz az � teste is �s �ppen olyan feh�r
hab jelenik meg a seb perem�n, mint a h�rg� ember sz�ja sz�l�n. �ppen �gy k�nozza a
hal�l azt is, mint benn�nket �s �ppen olyan f�jdalmai vannak a mezei vir�gnak is,
mint nek�nk, m�g lelke kiszakad a finom, kis test�b�l.
Fel�ll N�rinc b�, hogy �sszeszedje a sz�n�t. Ezt a munk�t is �gy v�gzi, mint a
temet�si szertart�st. �h�tattal veszi vill�j�ra a k�nny� vir�gtesteket �s �vatosan
rakja egym�sra, m�g elk�sz�l a boglya, egyik a m�sik ut�n. A nap lassan lehalad s
az �rny�kok megny�lnak. Olyanok a magas, hegyes bogly�k, mintha �si pog�ny
s�reml�kek sorakozn�nak az erd� alatt, a v�lgy hajlat�ban. A t�csk�k a k�zeled�
estre k�r�sk�r�l s�rni kezdenek, mintha gy�szheged�k kara k�s�rn� a f�ld m�ly�b�l
az �rtatlan f�vecske temet�s�t.
V�n Ugrai N�rinc elk�sz�lt a munk�val �s hazak�sz�l�dik. A korondi kors�b�l a z�ld
p�zsitra csurgatja a marad�k vizet, v�ll�ra teszi a szersz�mokat, m�g egyszer -
utolj�ra az �letben - k�r�ln�z �s Istennek sz�mbaadja a term�st.
140
Ny�r� .J�zsef
- Oszt�n viselj gondot rea!
Csak lassan tud hazafel� baktatni. Hi�ba. Hetvenen fel�l van �s f�radt is.
Set�ts�gben �r haza.
Otthon el�bb hely�re teszi a szersz�mokat, gondosan k�r�ln�z az �leten �s csak
azut�n l�p be. �gy k�sz�n, mint �tven esztendeig mindennap.
- J�est�t Bori!
A halott nem fogadja. T�tott sz�jjal, felh�zott t�rdekkel, az utols� k�nok
zil�lts�g�val fekszik az �gyon a fal melletti sz�gletben. N�rinc b� kicsit n�zi,
majd le�l az asztalhoz �s �ppen �gy besz�mol a munk�j�r�l, mintha �lne.
- A Burukol�val k�szen vagyok. Lesz rajta h�rom istenes ter� sz�na.
Elgondolkodik, majd hirtelen, minden �tmenet n�lk�l beki�lt a szob�ba:
- A lelked �gy-e itt van m�g, Bori?
Mirtdj�rt v�laszol is r�.
- Itt h�t! Hol volna egyeb�tt?
Hogy nem l�tja, az nem tesz semmit. Abban sincs semmi k�l�n�s, hogy a teste merev,
hideg, halott. Meggy�jtja a l�mp�t, k�zbe veszi �s k�r�ln�zi vele a testet.
- Bori ez �gy es, �gy es! Ahhoz kicsi leg�n a hal�l, hogy ez�n v�ltoztasson!
Bori h�t, a kedves, j� �v�nasszon", akivel b�kess�gben let�lt�ttek �tven esztend�t.
H�l�san �llap�tja meg:
- Nem sokat v�ltoztatott rajta a hal�l!
Ugyanazok a r�ncos kezek, elfogyott, szelid arc, behorpadt, fekete sz�j, feh�r haj
�s elapadt szemek. A testi k�nok is elm�ltak �s most v�gtelen nyugalom �rad r�la.
Ut�lag felk�ti az �ll�t �s megpr�b�lja lez�rni a szemeket, a piros cserg�t
megigaz�tja rajta. Mire elk�sz�l, esz�be jut, hogy virrasztani is kell a halottat
�s nincs ital a h�zn�l. K�t �ra alatt m�g megj�rhatja a kocsm�t. Sietve p�nzt,
�veget vesz el�, f�ll�ngra h�zza a l�mp�t �s szinte dicsekedve mondja a halottnak:
- Ne f�lj, lelkem, mert ami duk�l, azt �n nem h�zom meg t�led.
Hull iiiiin�r <i Icny�lobo'/.
141
A faluban t�bb embernek megmondja, hogy �virraszt�s lesz" �s siet vissza az itallal
a hegyek k�z�.
Otthon az asztalt leter�ti feh�r abrosszal. Kirakja a kenyeret, s a poh�rk�kat az
�vegek mell�. A l�dafi�b�l el�keresi a zsolt�rosk�nyvet is, hogy aki akar,
im�dkozhass�k, �nekelgethessen bel�le. �gy v�rja a virraszt�kat, de az �ra el�ti a
kilencet, a tizet �s nem j�n senki.
- Am�g fejnek, vacsor�znak �s ide�rnek, sok �d� kell - vigasztalja mag�t �s v�r
t�relmesen.
K�s�bben kimegy az udvarra �s eln�z a falu fel�, de sehol sem l�tja a k�zil�mp�st
imbolyogni. A falu m�r lecsendesedett, az idel�tsz� h�zak sor�n elaludt minden
f�ny.
- �gy l�tszik, nem j�n senki! - panaszolja a halottnak.
A halottas �gyb�l furcsa ig�zet sz�ll sz�t a szob�ban. �reg Ugrai L�rinc
megborzong. Csak most �bred a tudat�ra, hogy milyen egyed�l van a vil�gon, milyen
elhagyott �s f�l�sleges. A k�vetkez� pillanatban hafag t�lti el �s r��t az
asztalra.
- Egyed�l es megtartom a virraszt�st!
Le�l az asztal mell�, kit�lt egy nagyobbacska poh�r p�link�t �s a halott fel�
billenti.
- Ny�godj�l b�kess�gben!
Piros meleg j�rja �t, szinte szikr�znak a belei �s eg�szen fel�julva dics�ri az
asszonynak.
- E j� volt.
Esz�be jut, hogy most im�dkoznia kellene �s komolyan hozz� is k�sz�l. Maga el�
h�zza a nagybet�s k�nyvet �s bek�ny�k�l a l�mpa al�.
- H�t l�ssuk!
Kem�nyen a k�nyvrenyomott nagyujj�val �bresztgetni kezdi a bet�ket �s neh�zkesen
sillabiz�lja:
� Te�n-d�r vi-l�g, t�-led b�cs�t v�t-tem..."
M�rgesen horkan fel:
- T�nd�r a t�zl�ngot! El�g mocskos vil�g!... Ez nem nekedval� im�ds�g, Bori!
M�s verset �t fel �s �jra neki gy�rk�zik:
�Her-va-tag az �r�m-vi-r�g �s az vi-l�g f�j-da-lom-mal van tele..."
142
Nyir� J�/flcl
- E m�r m�s! - der�lt fel N�rine b�. - Ez nem cs�folkodik a szeg�ny emberrel.
Ide hallgass, Bori! - int az �gy fel� �s belefeledkezik a gy�szversezetbe.
Olyan bar�ts�gosan im�dkozik, mintha az �registen ott �lne szemben vele � l�csl�b�
asztaln�l a p�link�s �veg mellett �s vele besz�lgetne! A term�szetf�l�ttit�l nem
borzadozik, ak�rminek h�vj�k. De mi�rt is? Mert meghalt az asszony? Nincs azon
semmi csu-d�lkozni val�. �reg volt m�r, elj�tt az ideje, hogy f�lddel takar�zz�k.
�jb�l hozz�l�p �s n�zi. A cserge al�l csak a halott feje l�tszik ki. Az arcb�l a
szemek, s�t�t, sz�r�s orrlyukak, fogatlan sz�j �gy �tk�znek el� feket�n, mintha egy
r�csk�s, s�rga b�rdarabra �t val�sz�n�tlen, szagos pecs�tet cseppentettek volna. Az
eg�sz halottas k�p groteszk j�t�kszernek hat, mely mellett el�lmosodott a gyermek;
de az�rt az ura megdics�ri, mintha a hal�lhoz akarn� f�rjhez adni.
- Ritka j� feh�rn�p volt. A f�ld alatt is megfelel.
M�lyet h�z az �vegb�l s tov�bb besz�lget.
- A Kustajon van egy igyen�s, hib�tlan magfa, az j� volna k�r�sztf�nak a
fej�nkh�z.
Egy kev�ss� elszomorodik, hogy meg kell halnia neki is, de ekkor az ablak
megkoccan. Bolond �jjeli pillang� z�mm�g tomp�n rajta �s �t akar t�rni az �vegen a
f�nyhez. K�l�nben csendes az �jszaka. Egyszerre valami huppan a h�z el�tt. Biztosan
m�kus esett le �lm�ban a f�r�l. J��z�en felkacag r� a v�n ember.
- Eml�kszel-e, Bori, hogy a magyar�t, amit sz�radni kiter�tett�l volt, mind
elhordt�k a m�lt �sszel a h�jb�l? Sokat m�rgel�dt�l miatta... Ezut�n m�r nem
m�rgel�d�k..
A vil�goss�g gyeng�lni kezd a szob�ban. A l�mpa szomorodott el. Kifogyott a
petr�leum. N�rinc b� megr�zza, de m�r �szk�s a b�l is.
- Elfelejtetted g�zt t�lteni bele. Szerencs�re az ember set�tben es megkapja a
sz�j�t.
Elf�jja a l�mp�t �s ny�l az �veg ut�n.
- Mintha ez a p�linka set�tben jobb volna.
A dereng� f�nyben a p�link�z� ember szemei v�r�sen r�vedeznek. A r�szegs�g els�
boldogs�ga �tj�rja, k�nnyelm�, tarka k�pek t�madnak agy�ban �s minden megsz�p�l.
M�r nem �rzi a nyomort, bajokat, szeg�nys�get, elhagyatotts�got. Orc�ja
�tforr�sodik
Hull imm�r a lony�i-obo'/
143
�s leg�nyes j�kedve kerekedik. M�skor ilyen �llapotban t�ncra k�nyszergette az
asszonyt, de most nem lehet, mert meghalt.
- V�rhatt�l volna te es avval a hal�llal! - korholja szel�den, de mindj�rt fel is
tartja az ujj�t �s a r�gen elfeledett szerelmes kedvvel a halott asszony fel�
csavarja a fej�t. Esz�be jutott a n�t�ja. Azt el kell �nekelnie m�g egyszer,
miel�tt � is v�gleg elt�vozik. A reszketeg, sz�raz hang mindj�rt fel is csend�l:
�Ne m�nj r�zs�m a tarl�ra, gyenge vagy m�g a sarl�ra..."
A holttest a sarokban val�sz�n�tlen�l nagy lesz, mintha fel�lt volna a vack�n, hogy
hallgassa.
�...S ha jel v�god kis kezedet, ki s�t nek�m l�gy kinyeret..."
Abbizony ki s�t neki l�gy kenyeret?
S�r�s�dik az �ccaka. A virraszt� ember szeme be-bekoppan, de er�t vesz mag�n �s
felegyenesedik. Itt az ideje, hogy az asszonynak tett �g�ret�t bev�ltsa.
De m�g egyszer m'�gn�zi a vil�got. Kit�rja az ajt�t �s meg�ll a k�sz�b�n. K�nny�,
bizonytalan alakja elmos�dik, mintha a vissza-semmis�l�s nagy folyamata menne v�gbe
rajta �s maga is csak egy darab �jszaka volna. Pen�szb�l, hidegb�l, p�r reves
csontb�l hirtelen �sszehabart szeg�ny v�nember �, kinek feje f�l�tt kietlen lelkek
jajgatnak. M�gegyszer eln�zte a nagy bujdos�t, a holdat, melynek t�kr�ben a p�sztor
kapc�j�t k�sz�l felter�teni az arany bokorra. L�tta, hogy a t�volban, hol a
v�gtelenbe g�rb�l az �g, a f�k k�z�tt csillagok b�jk�lnak s a v�lgyekben most �bred
a szell�. M�gegyszer mindent �sszegy�jt a szemeiben �s olyan mozdulattal megy be a
szob�ba, mint akinek m�r nincs mit keresnie ezen a vil�gon.
M�gis egy kicsit megh�l a sz�ve, mikor leakasztja a pusk�t a falr�l. Az erd�p�sztor
fegyvere. R�gi, egycs�v�, el�lt�lt� szersz�m. Gondosan megvizsg�lja �s leteszi az
asztalra.
M�g mindig nem �rzi a nagy elszakad�st. A megd�bben�s, f�lelem, az elv�l�s
keser�s�ge, a kim�lt test eltorzul�sa nem ijeszti. A s�r r�mei t�vol vannak a
lelk�t�l. Csak azt �rzi, hogy f�radt, hal�losan kimer�lt �s aludnia kell sok�ig,
�r�kk�n...
F�lig �lomban hozz�kezd a vetk�z�shez. Leh�zza a rossz bakancsot, az �gettfoltos
harisny�t, kab�tot, l�jbit �s ingben-gaty�ban meg�ll az �gy el�tt, melyben a halott
pihen. Kez�ben a fegyver.
144
Nyir� J�/scl'
- Adsz-c egy kis helyet, Bori? - mondja f�jdalmas tr�f�val.
�s s�t�t nyugalommal felfekszik a halott mell�. Ugyan�gy, ahogy �tven esztendeig
mindennap megtette. A holttest hideg �rint�s�t nem �rzi. Olyan sz�pnek l�tja
viaszfeh�r arc�t, mint eddig s a sz�rke f�rgekk� g�rb�lt ujjak is a r�giek. Bori
ez, az � feles�ge. Most is csak olyan val�s�g, mint r�gen.
A megszokott mozdulattal h�zza mag�ra a cserg�t, majd f�l�tte k�t fekete �kl�t
�sszekulcsolva elmondja a sz�zesztend�s im�ds�got.
��nistenem! �r�zz meg t�zt�l, v�zt�l, �gi h�bor�t�l, gonosz ember sz�nd�k�t�l,
hirtelen hal�lt�l!..."
Az �lom �ze f�szkel�dik sz�j�ban, r�ncos szempill�i al�ereszkednek. Pillanatig nem
lehet tudni, hogy melyik az �l� �s melyik a halott.
Csak egy bizonyos: a halottnak jobb ezen a f�ld�n.
A d�rren�s a cserge alatt nem is hallszik, csak a v�n test r�ndul meg er�szakosan s
az �sz, gy�r bajusz v�res mosolyra h�z�dik.
Az erd�k komor vil�g�ban egy kis f�reg sorsa belehullott a v�gtelens�g �r�k
n�mas�g�ba.
K�v�l m�r a f�k teteje feh�redik, a v�lgyekre ez�st f�tyol ter�l �s a vil�g f�l�
reszket az �j �let.
Virrad...
Hull imm�r' n (cny�lobo-/
145
IX.
Reszket� kez�t mell�re szor�tja a s�lyos beteg asszony.
- Itt... itt... a sz�vem!
A f�rfi megr�zk�dik.
- Ne f�lj, lelkem. Mindj�rt itt lesz a h�res tan�r. Eg�sz Kolozsv�rt nincs
tud�sabb ember, azt mondj�k.
A f�lig f�ldbes�ppedt, korhadt, zsindelyes h�st�ti h�z s�t�ts�g�ben b�tortalanul
egym�shoz simul a gyermek-h�zasp�r. Riadtak, idegenek, hiszen sz�kelyek �s
szeg�nyek. Az �reg sz�kely erd�k k�t elz�rt mad�rk�ja, akinek idegen a v�ros. A
sz�ll�sad� v�n asz-szony is ellens�gesen rivall r�jok:
- Hallja, ember! Betegnek nincs �tven lej�rt sz�ll�s, ha legal�bb h�sz lejjel
meg nem toldja, reggel kiteszem. Ha jajgatni akarnak, fizess�k meg!
A magas, izmos f�rfi l�ngol� orc�val egyenesedik ki. Egyetlen �t�ssel porr�
onthatn� a visk�t, de asszony�nak szel�d n�z�se leig�zza �s sz� n�lk�l kifizeti a
p�nzt. Az id� nehezen telik. A teny�rnyi ablakon s�v�rogva lesi a h�res tan�r
aut�j�t. Rem�nys�g, f�lelem v�ltogatj�k egym�st a lelk�ben �s � maga is els�pad,
mikor az orvos bel�p a visk� ajtaj�n.
- A j�s�gos Isten �ldja meg! - rebegi az ember pillanatnyi bizalommal.
Az orvos r� se heder�t. Els� tekintetre l�tja a k�zelg� hal�l �rny�k�t a l�z
k�d�ben elvesz� sz�p asszonyarc f�l�tt. Gyorsan odal�p az �gyhoz, de m�r a fut�
vizsg�lat meggy�zi, hogy elk�sett. Visz-szaejti a m�r f�lig fagyott kezet �s
sajn�lkozva vonja f�lre a f�rfit.
- Hov� val�k maguk?
- R�kosiak, ist�lom.
- Hogy mert�k ezt a s�lyos beteget ilyen hossz� �t vesz�ly�nek kitenni?
- A m� doktorunk aj�nlotta... B�ztatott, hogy csak a tan�r �r tudja
meggy�gy�tani.
Inger�lten h�r�tja el a bizalmat a tan�r.
- M�r �n se tudom meggy�gy�tani!
Az ember h�trat�ntorodik.
146
Nyir� J�y.sci
- Nem-c? H�t akkor mi�rt adtam el az utols� tehen�nket is.
- Rosszul tette - utas�tja rendre a tan�r, de a sz�kely m�r nem is hallja. A
maga k�l�n sz�p vil�g�ban �lt �s felt�r� gondolata f�jdalmas mosolyra der�ti
von�sait.
- De ha meztelen k�dus maradn�k ut�na, nem adn�m-e oda �rte mindenemet...
Mennyire b�ztunk mag�ban, tan�r �r!
A tud�s megenyh�l.
- Igaz�n sajn�lom, bar�tom, de meg kell mondanom a val�s�got. A feles�g�nek
alig p�r �r�ja van h�tra. Az ag�nia r�videsen be�ll.
- H�tha ispot�lyba vinn�k - tal�lgatja a sz�kely.
- K�s� �s f�l�sleges! Fel sem venn�k.
- H�tha megoper�ln�?
- Nincs kit �s nincs mit oper�lni, de idehallgasson! Adok egy utols� injekci�t.
- Fizesse meg a j�isten!
Az asszony test�n n�vekszenek a hal�l cs�kj�nak s�rga �rny�kai. A tan�r siet az
injekci�val �s suttogva figyelmezteti a f�rfit:
- Most mag�hoz t�r... azt�n... b�cs�zzanak el egym�st�l!
A p�rna f�l� hajol a sz�kely, aki �szre sem veszi az orvos t�voz�s�t, csak a l�zas
szemek kiny�l�s�t lesi minden �rz�k�vel. F�l�nken sz�longatja:
- Anna lelkem! Anna lelkem, hallasz-e?
N�h�ny g�rcs�s vonagl�s ut�n visszat�r az �ntudat. A lenge, kis n�i test m�gegyszer
felkapaszkodik a s�r sz�l�re, de lehet l�tni, hogy ha �jb�l h�trahanyatlik, ez az
utols� nagy zuhan�sa lesz a v�gtelenbe. A szavak sejtelmesen meg�lnek ajk�n �gy,
ahogy kibuggyannak.
- Meghalok, Mih�ly.
Az ember keser�en b�lint. Minek hazudjon.
- El�g baj az nekem, Anna!
P�rna al� dugott er�s karj�val mag�hoz vonja asszony�t. �gy teszi fel hangosan a
brut�lis, kem�ny k�rd�st:
- Mi az utols� k�v�ns�god, Anna?
A leskel�d� sz�ll�sad� v�nasszony elborzadva ugrik h�tra az ajt�ny�l�sb�l a szent,
v�gs� perc el�l.
N�h�ny pillanatig csend. A f�rfi n�zi, hogy a k�t szemgoly� hogyan old�dik fel
kifejez�stelen, zavaros k�k t�v�, hogyan h�l ki a nyak�Hull imm�r a Icny�loboz
147
ra vetett k�z �s esik r� tehetetlen�l a verg�d� sz�vre, mintha a v�gs� sz�nom-
b�nom-�t�s volna. A mell m�gegyszer feldudorodik �s a sz�j s�t�t torzul�s�n
�tsz�r�dnek az �let utols� hangjai:
- Mih�ly! Azt... akarom, hogy otthon... temessenek el... A mi kis
temet�nkben...
M�r nem is hallja a f�rfi fogadkoz�s�t:
- �gy lesz, Anna!
M�r az �r�k s�t�ts�gb�l ki�ltja vissza:
- Cs�kolom �vik�nket!
Azt�n a koponya �jszak�ja lecsukja a szemeket, a h�traesett ajkak �resen kiny�lnak
s a test elcsendesedik a piszkos, szeg�nyes �gyban.
�Miaty�nk �ristcn, ki vagy a mennyekben!..." � hadarja forr�, k�nnyekbe t�rt
b�nattal f�l�tte az ura, de keser�s�g�ben a Miaty�nkot is abbahagyja, sz�ket h�z
halottja fej�hez �s �l�be eresztett f�vel elkomorodik... K�s�n jutott esz�be, hogy
elfeledett papot h�vni, de azt se tudn�, hol keresse ebben a nagy v�rosban, kit
k�ldj�n ut�na. R�n�z a csendesen elpihent halottra.
- Ha ez nem idvez�l, senki sem.
Az ajt� halkan kiny�lik, a v�nasszony az �gy fel� int:
- Hogy van?
Az ember mogorv�n felel:
- Elaludt.
- Nincs valamire sz�ks�g�k?
- Nincs!
A sz�k koldustany�ra lassan s�t�ts�g borul, csak a halott feh�rlik ki bel�le.
- Felgy�jtom a villanyt - aj�nlja a v�nasszony.
- Azt egyet se - retten meg a sz�kely. - Az orvos altat�t adott s megtiltotta,
hogy zavarjuk.
- Alszik?
- Alszik.
- Akkor meggy�gyul - tudja a n�mber.
- Meggy�gyul � hagyja r� az ember �s s�hajtva felteszi a kalapj�t. � Megyek a
patik�ba - hazudja. Csendesen kitolja a v�nasszonyt a szob�b�l, a halottra r�z�rja
az ajt�t �s kem�nyen felmordul:
- B� ne tegye senki a l�b�t a feles�gemhez, m�g vissza nem j�v�k!
148
Nyir� ,16'ascI
- Mif�le pog�ny ember maga! - borzadozik a v�nasszony. - H�tha valamire
sz�ks�ge lesz?
- A tan�r parancsolta �gy - �ltatja a sz�kely. - K�zel sem szabad menni az
�gy�hoz. Reggel elj�n s � fel�breszti.
A v�ros m�r esti f�ny�rban �szik. A k�v�h�zban sz�l a zene, az embert�megek
zajongva, kacagva �mlenek az utc�kon. A sz�kely siet a tan�rhoz.
Alig engedt�k be hozz�.
- Mi baj, fiam? - ismeri meg a tan�r.
A sz�kely al�zatosan lehajtja a fej�t.
- Megh�t!
- Vigasztal�dj�k, jobb neki �gy... Van valami k�v�ns�ga?
A f�rfi kih�zza a nyak�ba akasztott p�nzeszacsk�t.
- Engedelmet k�rek, de elfelejtettem megk�rdezni, mivel tartozom.
- Egy vizit, injekci�, h�romsz�z lej.
H�romsz�z lej nagy p�nz szeg�ny embernek, de meg kell becs�lni a halott por�t.
- Itt van, ist�ll�m...
- Most mit csin�l? - �rdekl�dik zavartan a tan�r.
- Hazasz�ll�tom. Az volt az utols� k�v�ns�ga.
A tan�r megnyugszik. Ha hazasz�ll�tja, akkor tehet�s ember �s nem sok a h�romsz�z
lej.
- Forduljon valamelyik temetkez�si int�zethez - adja a tan�csot. - Az elint�zi.
No, Isten �ldja, bar�tom!
Nem �rez semmit, sem b�natot, sem eml�ket. F�sultan megy az utc�n. Egy kivil�g�tott
kirakatban megl�tja a kopors�kat, szemfed�ket, halotti jelent�seket. Bet�r.
Feketeruh�s �r hajlik �t az asztalon.
- Temet�s?
- Aff�le. Tudni szeretn�m, hogy mibe ker�l a halottsz�ll�t�s.
- Hov�?
- Sz�kelyf�ldre.
A keresked� p�r k�rd�s ut�n kisz�m�tja. Dupla kopors�, enged�ly, orvosi vizit,
sz�ll�t�s, �sszesen nyolcezer lej. Aut�n hat�rt megcsin�lj�k.
- Igenis - hebegi a sz�kely �s szomor�an kifordul az ajt�n. -Ny�lcez�r lej -
t�preng -, annyi p�nzem nincs.
Hull iiimi�r a Icny�toboy.
149
Neh�z sz�vvel kicammog �jra a k�lv�rosba, bet�r a s�t�t kunyh�ba, megn�zi a halott
orc�j�t, meg is cs�kolja s r�b�logat:
- Nem tudlak hazavinni, Anna lelkem! - s �jb�l visszahajtja orc�j�ra a takar�t.
Le�l az asztal mell�. Esz�bejut gyermek�k, a h�romesztend�s �vik�.
Ha holtan is, m�gis haza kell vinnie az anyj�t.
- M�g ha Burukol�ban eladhatn�m a f�ldet, az �ra kifutn� - jut esz�be -, de
ahhoz �d� k�ne... M�gse tudom �z utols� k�v�ns�godat teljes�teni, Anna!
Ism�t el�vonja a p�nzeszacsk�t. A forr� mell�t�l, meleg rongyb�l minden p�nz�t
kiszedi �s b�tyk�s ujj�val sz�molgatja az asztalon:
- �tsz�z meg sz�z, az hatsz�z, meg sz�z, a h�tsz�z... Ez itt egy ezres. .. Nem
el�g... Nem fussa... En�d�sistenem! Mit tudjak csin�lni?
Sok�ig gy�tri mag�t. V�gig�li eml�kezetben azt a sz�p, vir�gos, szeg�ny �letet,
amelyet a cs�pp asszonyka ny�jtott szerelmes odaad�ssal. Mez�k, erd�k hazah�vj�k, a
kis hajl�k ezer dr�ga eml�ke k�nozza �s mintha a falu sirat� harangjai is
idehallatszan�nak az idegenbe, azok is hazasz�l�tan�k a hegyoldali tiszta
temet�be... Holt�ban is dideregne az idegen v�ros durva r�gei alatt, ahol �jf�li
�r�n az sincs, kihez hozz�sz�ljon. Jeltelen, s�ppedt, dudv�s s�rja lenne, ahonnan
p�r �v m�lva �j szeg�nynek �ss�k fel csontjait. Nem. Egyed�l nem mehet haza. Mit
mondjon dr�ga kicsiny�nek, hogy hol hagyta az anyj�t? Mit sz�ln�nak a szomsz�dok,
mit feleljen az otthoni f�nek, f�nak, vir�gnak, f�ldnek, a kis templom
J�isten�nek?... �rz�sei elhatalmasodnak s sokszor a kih�lt test f�l� veti mag�t �s
esk�d�zik:
- Ha embert kell �ln�m az�rt a p�nz�rt, akkor is hazaviszlek, Anna!
Hi�ba sz�molja azonban �jra a p�nz�t: ��tsz�z meg sz�z, az hatsz�z..." - arra se
el�g, hogy a h�zb�l kivigye vele.
Tehetetlen f�jdalm�ban �szre se veszi, hogy az �ccaka elm�ly�l, a v�n
h�zikisasszony alszik m�r, a v�ros elcsendesedett.
- �tsz�z meg sz�z, az hatsz�z... - mormolja f�lig t�bolyultan tov�bb, m�g
kif�rad �s a puffadoz� halott mellett sok�ig hallgatja a n�mas�got.
Az �ra elveri a tizenegyet, valamelyik gy�r szir�n�ja beleb�g a set�tbe, ut�na
vonatf�tty siv�t fel.
- Megy a tizenegyes - gondolja �nk�ntelen -, ezzel kellett volna
150
Nyir� J�zscl
hazamenni, de m�g a k�t�r�ssal is el�rn�k... �tsz�z meg sz�z, az hatsz�z... �ppen
annyiba ker�lne a kett�nk jegye.
Hirtelen els�pad. Vakmer�, de sz�p gondolat has�t bele agy�ba. Arca lassan kider�l,
f�lelmetes bels� ord�t�s szakad fel benne az �r�mt�l, halottj�hoz ugrik, ler�ntja
r�la a takar�t �s ujjongva mondja:
- M�gis hazaviszlek, Anna lelkem!
Az ajt�t bez�rja, az ablakszemeket lef�gg�ny�zi �s l�zasan, remegve hozz�kezd a
halott asszony �lt�ztet�s�hez. Feladja r� a vir�gos szokny�t, felh�zza a kicsi
csizm�kat, a r�klit, fej�re felk�ti a rojtos keszken�t, h�t�n v�gigter�ti a
nagykend�t. A f�lig merev testtel addig k�szk�dik, m�g siker�l fel�lt�ztetnie.
V�gre �tra k�szen �ll. Az id� is s�rgeti. Mennie kell, hogy le ne maradjon a
vonatr�l. F�lelemt�l borzad� �st�kkel eloltja a l�mp�t, az ajt�n kik�mlel. A v�n
sz�ll�sad�n� m�lyen alszik. Most! �t�leli a halottat �s p�r k�ts�gbeesett l�p�ssel
szinte �tg�zol a szob�n... Az utc�n nem j�rnak emberek. H�zt�l-h�zig lopakodik,
liheg a s�lyos teher alatt. V�gigsz�kik a zeg-zugos kis utc�kon. A fagyott f�
arc�hoz ver�dik, a kezek mereven l�b�l�dznak �s furcsa, halk hangon csikorognak a
halott csontjai... A pal�nkos ker�t�sek m�g�tt r�m�lten von�tanak ut�na a kuty�k.
Valahol r�szeg ember �nekel. T�volabb egy rend�r �ll mozdulatlanul.
- Csak az �llom�sra kiseg�tsen az Isten! - foh�szkodik verejt�kezve a
halottviv� sz�kely.
A kivil�g�tott, forgalmas �p�lethez azonban nem mer k�zel�teni. Mint az �ld�z�tt
vad, �ll meg pillanatra el�tte, a testtel v�llain. Elr�m�l, mintha mindenki
r�borzadva azt ki�ltan�:
- Ez az ember halottat lopott!...
Siker�l n�h�ny f�nycs�kon �tverg�dnie. Az �p�letek, falak zugaiban rejt�zve, v�gre
�tsz�kik a s�neken. A t�ls� oldalon nem j�rnak emberek. Egy elhagyott vagon
oldal�hoz t�masztja a halott testet �s n�h�ny ugr�ssal elvegy�l az embert�megben.
Agya l�ktetni, muzsik�lni kezd az izgalomt�l. Azt se tudja, hogyan sodr�dik a
p�nzt�rhoz. A hang idegen�l �mlik el� tork�b�l, mikor megv�ltja a k�t
harmadoszt�ly� jegyet.
A vonat el�tte p�f�g olajosan, feket�n.
- Ez megy Brass� fel�? - k�rdi a kalauzt�l.
Hull ?nin�r a Icny�tobox
151
- Trenul nu pleaca inca! - rivall r� tekint�lyesen a l�mp�s ember.
A sz�kelynek azonban felvillan a szeme. Hirtelen beugrik a kocsik k�z� �s �jra
rohan a halotthoz.
- Megvan a jegy, Anna lelkem! - suttogja neki, mintha �lne �s �jra �l�be emeli
a megt�masztott testet. M�r messzir�l kin�zett egy f�lk�t. Alig pislog benne az
olajm�cs. F�lk�zzel megragadja a vonat vaskorl�tj�t �s elsz�ntan fellend�l r�.
Lihegve �rvendez, hogy m�g senki sincs a kocsiban. Egyik s�t�t sarokba, a fapadra
elrendezi a holtat. Borzas haj�t, kend�j�t m�lyen a szem�be h�zza, hogy csak a
v�kony orr feh�rlik el�. Kezeit, l�bait �gy rendezi, mintha m�lyen aludn�k. Az
el�rebillent fejet h�trahajtja �s szorosan mell�je �l.
Neh�z-l�d�s, b�tyus utasok lepik el a vonatot, k�romkod�sok fakadnak ki durva
emberek sz�j�n. V�g�l mindenki megtelepszik. Az izgalom el�l. M�r lend�lnek a
kalauzok l�mp�i, a v�rvav�rt perc el�rkezik. A vonat megindul �s lihegve elt�nik az
�jszak�ban.
A furcsa n�i testre azonban felfigyelnek az emberek. A f�rfin �tcikk�zik a
gondolat:
- Mi lesz, ha felfedezik, hogy holtat viszek?... Nem, nem szabad �szrevenni�k!
Elsz�nt nyugalmat er�ltetett mag�ra. Csak arc�n �s izzads�gt�l csepeg�, borzadoz�
haj�n l�tszik a sz�rny� f�lelem. Hogy az embereket �ltassa, kedveskedve hajlik
feles�g�hez:
-J�l �lsz, lelkem? Pr�b�ld meg, h�tha tudn�l aludni!... F�j m�g a fejed?... Ne
b�sulj, mert reggelre otthon lesz�nk!
Az emberek egym�sra n�znek, a holttest hallgat, csak a f�ligz�rt sz�j feh�r fogsora
vicsor�t ki a s�t�tbe.
Egy rokkant toj�sokat sz�ll�t a Reg�tba. Sebes�l�s�r�l kezd besz�lni, de r�m�lten
hallgat el �s � is r�mered a szembevigyorg� holttestre.
Egyik utas odasz�l a sz�kelynek:
- Mi a baja a menyecsk�nek, atyafi?
- Hal�los beteg, szeg�ny - v�laszol mogorv�n, f�ltest�vel eltakarva a halottat.
Gyanakodva f�rk�szi az utasokat, vajon �szrevet-t�k-e, hogy holttestet visz. Az
emberek �sszes�gnak, egyik-m�sik k�zel hajlik az �lettelen n�h�z �s a
bizonyoss�gt�l r�m�lten h�trad�bben, de senki sem meri kiejteni a sz�t: �Hal�l!"
Van valami v�gzetes a vonat rohan�s�ban is. Mintha az is a halottat altatn�:
192
Nvir� .l�KRcf
�Sissi!... Sissi!... Sissi!..."
Az ablakok el�tt elrep�lnek a hegyek, majd a holddal mennek szembe s a s�rga
sugarak r�hullanak az �l�b�l �s holtb�l �sszetett emberp�rra. Mindenki hallgat,
csak a bels� k�nokt�l gy�tr�tt sz�kely besz�l tov�bb a halotthoz:
- B�rcsak m�r otthon voln�nk!... Nem r�z t�ls�gosan a vonat? Tarts ki valahogy,
lelkem!...
Az emberek borzadoznak, tudj�k, hogy halott utazik.
- Gyerty�t kellene neki gy�jtani - veti sietve a keresztet a rokkant.
A f�rfi k�ts�gbeesetten tov�bb magyar�z:
- Otthon akart pihenni szeg�ny, a m� temet�nkben!
- Temet�, temet�, mind egyforma! - mondja valaki.
- Utols� k�v�ns�ga volt - k�rleli l�zas tekintettel �ket a f�rfi. -Szeg�ny
ember vagyok, a sz�ll�ttat�st nem b�rtam volna. Eg�sz vagyonom r�ment volna.
Az utasok les�t�tt szemekkel hallgatnak, virrasztanak.
- Van egy h�romesztend�s le�nk�m es - besz�li tov�bb a f�rfi - s az m�gse
lehet, hogy m�g egyszer meg ne l�ssa az �desanyj�t!
A vonat olajl�mp�ja utols�t pislant. Senki se v�laszol. A s�t�tben g�rnyed�
embertestek, mint n�ma fekete szobrok �lnek. A vonat t�zes f�stfellegben sz�guld
tov�bb.
�Sissi!... sisi!sisi!..."
Az Isten fel�lr�l n�zi �s �ldott kez�vel f�lrehajtja a felh�ket a remeg� csillagok
el�l.
A f�rfi nem b�rja tov�bb. Csendesen s�rni kezd. A szerelem, boldogs�g, �let, �lom
jut esz�be, az egy�tt t�lt�tt id�k, a tervek, er�k, l�lek, minden, amit ez a kih�lt
asszony jelentett neki. �rezte, hogy valami csod�latosat cselekszik �s �let�t adta
volna �rte.
A kalauz azonban felriasztja.
- Jegyeket k�rek!
- Most, most v�lik el! - gondolja r�m�lten a halottviv� �s odany�jtja k�t
jegy�t.
- Az eny�m s a feles�gem�!
A kalauz a halott arc�ba vil�g�t l�mp�j�val �s megremeg.
- Alszik! - v�laszol a s�t�tben egy v�sztj�sl�, komor hang.
Hull imm�r n �cny�loboz
153
A kalauz t�tov�z, de egyszerre elsz�nja mag�t �s a jegycs�p�vas beleharap a halott
jegy�be is.
Mindenki megnyugszik, hogy a halottat nem tett�k le a vonatr�l. A komor, fenyeget�
t�zek kialszanak a szemekben. A vonat tov�bb d�b�r�g az �jszak�ban.
V�gre felvirrad.
A mez�k�n lassan feltetszenek a vet�sek, f�k, f�vek, a h�zak kibontakoznak a
s�t�ts�gb�l.
- R�kos! - ki�ltja a kalauz.
A sz�kely felegyenesedik, m�ly s�hajt�ssal �tkarolja �jra a halott asszonyt �s a
testtel a v�ll�n, kem�nyen megemeli a kalapj�t.
- A J�isten �ldja meg magikot!
Senki sem emeli fel a tekintet�t, hogy ne kelljen megtudniok a f�ltett, sz�p
titkot.
- Vez�relje az Isten! - mormogj�k vissza.
A hallotas ember elt�nik. Futva rohan v�gig a vonat mellett �s viszi, viszi terh�t
embernemj�rta helyeken, rejt�zve, titkon. Sz�ve a tork�ban l�ktet, k�nok t�pik
idegeit �s v�r�s karik�k t�ncolnak el�tte. A sz�l lengeti ruh�j�t, �sszek�sz�lja a
halott haj�t, a kezek val�sz�n�tlen�l harangoznak a leveg�ben. Az ember fut, ereje
v�gs� megfesz�t�s�vel �s csak h�za k�sz�b�n torpan meg.
L�bujjhegyen belop�dzik, a halottat v�gigfekteti a vetett �gyon, �jb�l elrendezi,
ahogy tudja, majd �tmegy a h�l�h�zba �s �lm�b�l gyeng�den felcs�kolja le�nyk�j�t.
- �vik�, lelkem, kelj fel, mert hazaj�tt �desany�d!
Hirtelen megt�ntorodik �s elzuhan a f�ld�n.
F�l�ra m�lva �s�val, cs�k�nnyal a v�ll�n kiment a temet�be.
A sz�p, vir�gos hegyoldalban kikeresett egy nyugalmas helyet, keresztet vetett r�,
kim�rte rajta az �let hat�rait �s hatalmas lend�lettel
belev�gta a cs�k�nyt a kem�ny sz�kely f�ldbe.
*
Ez az a s�r...
154
Nyir� J�z-sc�
XIII.
Rongyos emberek kelnek fel a t�z mell�l, kez�kben az �si, primit�v fegyver, a
fejsze �s s�t�ten l�pnek a f�k t�v�hez, hogy megkezdj�k a fad�nt�st. Igazi erdei
emberek, v�r�s csont�, sz�las, inas, f�lmeztelen, n�ma, keser� vadak, kiknek a
szemeiben s�t�t �lmok k�pr�znak.
Ameddig a szem ell�t, minden�tt a feh�r rengeteg k�k dereng�sbe dermedt csod�i
k�pr�znak a f�k feh�r boltozata alatt. A f�k �g-tet�it gy�ny�r� templomboltozatt�
merev�tette a fagy s a nap hideg f�ny�ben milli� arany csillag rezeg k�zt�k. A
bokrok f�ldig hajl� �gain j�gkrist�lyok csengenek s a h�moha teljesen belepte a
szikl�kat. Itt most minden mozdulat gaz b�n a hal�l b�k�j�nek harm�ni�ja ellen s
alig b�rom legy�zni a gondolatot, hogy megkeressem helyemet a f�k k�z�tt �s
feltartva kezeimet �r�kre ott maradjak a hal�l ravatal�nak boldog dermed�s�ben.
Holnap tal�n m�r egy kis ny�l f�szket kaparna a l�baimn�l vagy farkas d�rzs�ln�
hozz�m �g� irh�j�t. H�tha valamelyik fagyt�l k�k�lt l�b� mad�rka arra m�ltatna,
hogy homlokomon megpihenjen?...
- Mi lesz, uram? - t�rnek r�m a mogorva emberek, ezek a csodarombol�k, kik
�lenkint nyolcvan lejt kapnak; ezek a r�m�letes koldusok, kik az �rul� �s s�t�t
vil�g m�ly�r�l korg� gyomorral vet�dtek fel, hogy nyolcvan nyomorult p�nzdarab�rt
�tg�zoljanak az erd�k fenns�ges templom�n. Az � mell�ket is belepte a sz�r�s,
ragad�s moszat, mint a f�k t�rzs�t. Sz�delegnek a f�k ucc�inak �rv�ny�ben.
- Kezdhetik - mondom de vigy�zzanak, nehogy valakit meg�ss�n a fa!
Csak intenek, hogy b�zzam r�juk. Legt�bbj�k besz�lni se tud, mert a folytonos t�z
mellett h�l�st�l rekedt, n�ma.
Egy asszony is van k�zt�k. Nem is asszony m�r, hanem t�rsuk. Pedig m�g fiatal,
eltorzult vir�g, mely harap. Fekete a keze, lelke a keser�s�gt�l. Az �rv�i�rt
dolgozik. Els�nek emeli fel a fejsz�t �s s�lyos az �t�se, mintha vasb�l voln�nak a
sejtjei.
Elfordulok, hogy ne l�ssam. A h� v�gtelens�ge k�r�sk�r�l finom sz�nekben hull�mzik
�s minden pillanatban v�ltozik. Most meleg lehelletsz�n�, a k�vetkez� l�p�sn�l
enyh�n k�k, ism�t szikr�z� krisIlull imm�r a lcny6l.oL>oz
155
t�lyba t�rik. N�ha a fekete is �tborzong rajta, mintha s�t�t emberi gondolat volna.
P�r ember �lve marad a t�zn�l. Ezek a munkan�lk�liek, kik nem tudnak elszeg�dni.
T�zt�l t�zig mennek �s s�v�ran n�zik szerencs�s t�rsaikat.
- Ne sajn�lja azt a p�r krajc�rt t�l�nk se, tck�ntetes �r!
- Ha hetven�rt be�llanak, m�ra felfogadom.
Konokul r�zz�k a fej�ket.
- Ink�bb itt d�gl�nk.
A l�lek reszket bennem, de nem tudok mindenkin seg�teni. Bel�tj�k �s hallgatj�k
n�m�n a fejsze zuhan�s�t. A s�jt�s hely�n - a szemek k�pr�zva �gy l�tj�k - piros
f�ny csap ki m�l� pillanatra. A kiny�jt�zott testek �s �gbeemelt fejsz�k j�t�ka
olyan, mint im�dkoz� emberek szertart�sa, az �t�s a miaty�nkjok. Az arcok
eltorzulnak, a fogak pereme leporlad az er�fesz�t�st�l, a kimer�lts�g �s �hs�g
v�r�s t�z�t�l alig l�tnak, de az �t�sek tov�bb zuhognak.
Az erd� b�kess�ge �gy is mag�hoz �lel.
Milyen j� volna �gy megnyugodni, hallgatni a j�gvil�g feh�r himnuszait, elszakadni
az �lett�l, �s egyszer, tavasszal megr�zk�dni a f�ld m�lys�geib�l felt�r� �j �let
�rint�s�t�l! Fa lenn�k �s ujjaim hegy�n r�gyek pattann�nak el�, testemen vir�gok
ny�ln�nak a levelek z�ld �rny�k�ban �s �grevetett szemeimben gy�ny�rk�dn�k az
Isten!... Milyen j� volna embernek nem lenni!
...L�baimb�l gy�kerek induln�nak le �vezredek por�n �t, felt�rn�k a s�rok rozsd�s
pecs�tj�t �s megtudn�k, mi�rt pusztult el mindig hi�ba az emberis�g. F�ltartott
karjaim az �gig n�n�nek ezer tavaszt�l ezer tavaszig �s megtudn�k, ki az Isten,
kinek nev�ben mindig vissza�ltek az emberis�ggel.
A magass�gok azt mondan�k: �J� lenni!"
A m�lys�gek azt mondan�k: �Jobb nem lenni!"
A magass�gok irigyeln�k a m�lys�geket, �s viszont.
Az �let irigyeln� a hal�lt, �s viszont.
Minden irigyelne valamit, csak az embert nem irigyeln� semmi!
Az ember ellen csak panasz van.
A f�k sebeiket mutatj�k, a vadak r�m�lten suhannak el el�le a
156
Nyii'� J�'zscl
f�k baloldal�n, a patak j�g m�g� rejt�zik, a v�r - melyet kiontott -�tkoz�dik s a
h� f�l leesni a f�ldre.
A halott f�k k�z�tt lenni nem olyan borzaszt�, mint emberek k�z�tt.
A fagy feket�re sz�ja arcomat, kezeim megg�mberednek, de bels� melegs�g j�rja �t
val�mat s a h�feh�r n�mas�gban �rzem a kopors�k boldogs�g�t.
- Vii-gy�zz! - harsan fel -, d�l a fa!
A fav�g�k elugranak �s lesik a sz�lfa zuhan�s�t. Robaj, recseg�s d�rd�l fel, h�,
�gak porzanak, k�r�sk�r�l minden megrend�l �s az erd� test�ben ott �ll a nagy seb,
amelyen �t f�ny vet�dik a f�ldre: a szomor� nap cs�kja halott gyermek�re.
Most ism�t odafutnak az emberek �s a fejsz�k �gy csapnak le az �gakra, mint
ragadoz� madarak az �ldozatra. A szaggat�f�r�sz f�lharsan, csakhamar kem�ny �kek
merednek ki a felhas�tott fat�rzsb�l, botok zuhognak, a sz�jak lihegnek, recseg-
ropog minden �s �ll a harc a fatetem f�l�tt. Sz�zadokat darabolnak fel ezek a
nyomorultak. Gyilkolnak �s puszt�tanak az �hs�g mogorva d�h�vel, a megfesz�lt
idegek r�szegs�g�vel. Nekik gy�zelem volt ez, a sebek, a rongyok, v�rz� kezek,
piszokt�l �szk�s test, �lomsz�n� �hs�g, az �let �jszak�ja f�l�tt. Hajuk felborzadt,
szak�lluk hossz� lett �s f�lig �llatt� v�ltak, hogy gyilkolhassanak.
Lihegve h�z�dom cl a k�zel�kb�l, mert borzadok t�l�k. Nem. Ezek nem testv�reim. A
feh�r rengetegben f�lelem �s gy�sz didereg �t: �Itt van az ember! K�sz�ljetek a
hal�lra! A hal�lra!..."
Nem is �rzem az erd�n hirtelen �tborzong� szelet �s egy�ltal�n nem �rtem, mit
jelent, mikor leroskadok a t�z mell� s a munka n�lk�l maradt emberek �rvendezve
mondj�k:
- Mindj�rt lesz itt munka!
- Mi�rt?
- Itt a sz�l.
- A sz�l?
Ok m�r tudj�k, mit jelent a sz�l az erd�ben fad�nt�s k�zben �s fesz�lten figyelik
er�s�d�s�t. Valami furcsa tajt�k bor�totta az eget, azt n�zt�k.
A f�k koron�ja m�g alig borzongott �t, de a m�lys�gek tomp�n h�r�gni kezdettek.
Valahol a horizont alj�n t�zv�r�s felh�foszl�ny
Hull imm�r ;i leny�toboz
157
lebegett el�, ut�i�rte �s meggy�jtotta a k�vetkez�t, az az el�tte rohan�t, �s
percek alatt a k�s�rteties vil�goss�g sz�tsz�r�dott az �g alatt. Hirtelen
l�thatatlan s�ly f�loldalra nyomta az erd�t �s felb�d�lt a vihar...
A fav�g�k nem l�ttak, nem hallottak a munka k�bulat�ban. A fejsze csattogott, a
f�r�sz dalolt a f�k komor oszlopai alatt. Tal�n hazagondoltak kicsinyeikre, vagy
�lmot sz�ttek, hogy mit vegyenek a napsz�mb�l asszonyuknak, szeret�j�knek. A
koldusoknak vannak a legszebb �lmaik �s a legr�videbbek.
Most vad, m�ly s�t�t �s neh�z ig�zet k�zeledett a leveg�ben. R�zuhant az erd�re,
mit�l az �gak, t�rzsek szesz�lyes t�ncra perd�ltek.
Els�nek a fav�g�-asszony sikoltott fel �s dobta el fejsz�j�t. Lobog� hajjal futott
az erd� m�lys�ge fel� a h�ban g�zolva. A sz�l felragadott �gakat dobott ut�na.
Id�nk se volt ut�na n�zni. A f�lig kid�nt�tt, ber�tt f�k sz�rny� robajjal d�ltek
�ssze. Minden �l� menek�lt, a f�lelem'felord�tott.
A v�r�sesont�, sz�las, inas, keser� erdei vadakat megverte az erd�.
A rettenett�l �sszekuporodva n�zik a kavarg� veszedelmet. Csak amikor a gerinceken
t�l d�r�g a sz�lv�sz vad ereje �s �zi a havat, akkor t�rnek magukhoz. Els� dolguk,
hogy magukat �s egym�st sz�mba vegy�k, miel�tt �jb�l munk�hoz kezden�nek. A v�rz�
arcokat let�r�lik �s ism�t fejsz�t ragadnak. Hirtelen egyik�k elki�ltja mag�t:
- H�, M�ri! Hol vagy, Benk� M�ri?
Csak most vessz�k �szre, hogy az asszony hi�nyzik.
Nem v�laszol. Az emberek egym�sra pillantanak.
- Annak m�r v�ge.
Dideregve indulnak keres�s�re. Nem kell messzi menni.
Ott van f�lig behavazva alig p�r l�p�sre egy hideg fa alatt. A v�re elsz�r�dott a
havon.
- A fej�t tal�lta egy �g - mondja valaki csendesen.
T�bbet nem is sz�lnak.
Aki ki�ltott, elindul, hogy sz�nat hozzon, amin elvigy�k a testet. Egy gy�ny�r�
ny�rfa alatt fekszik a halott a piros havon. A fa szel�den �ll f�l�tte. Finom
gallyai majdnem a test�t �rintik, t�rzse feh�r, selymes tiszta, mintha ler�zva
minden szennyet mag�r�l, �j ig�t
158
Nyir� :
hirdetne a megb�k�lt erd�nek, �reg b�kk�knek, cseref�knak, bokroknak, szikl�knak,
mohoknak, patakoknak az erd� nyelv�n. K�nny� havat is hullat re�...
Megrend�lve fordulok el, de k�t titkon �rvend� arc mered szembe velem.
- K�t hely �r�lt - suttogj�k boldogan -, b��llhatunk-e, tek�ntetes �r?
Csak intek �s a k�t nyomorult ember moh�n ragadja meg a fejsz�t.
...Az arcok eltorzulnak, a fogak pereme leporlad az er�fesz�t�st�l �s reszket az
eg�sz erd� a rettenetes keny�r im�ds�g�t�l...
Hull imm�r n Icuy�lobo'z
J59
XVI.
Az erd� m�sik halottja, v�n �d� M�rton fekszik mellette, akinek mind�ssze egy
tarisznya volt a kopors�ja. Az � esete �gy t�rt�nt:
H�tul a m�duvai r�szen, hol legset�tebb a havas, az id�n cs�ful gar�zd�lkodott a
medve a csord�kban. Hi�ba �ll�tottak kapt�nt neki, gy�jtott�k fel szurkos kal�nnal
a sz�rit. A puska se �rt semmit. A Sz�ngy�rgyi Demes Antinak, aki belev�gta a
fejsz�j�t, mikor az �k�rre felugrott, az eg�sz h�t�r�l leh�zta a h�st. Soha t�bbet
ember nem lesz bel�le.
Erre a p�sztorok �sszegy�ltek tan�cskozni a v�n �d� M�rton sz�ll�s�n �s
elhat�rozt�k, hogy vas�rnap hajnalban megtartj�k �a medv�k �s k�gy�k �nnep�t". A
r�gi pog�ny korb�l visszamaradt h�res p�sztor�nnep, a medv�k-k�gy�k �nnepe, valami
�ldoz�sf�le, aminek m�g csak �reg �d� M�rton tudta a �szavait" �s szertart�s�t.
T�ltos h�re volt az �regnek messzi f�ld�n; akinek t�z, v�z sz�t fogadott s m�g a
farkas is beh�zott farokkal, l�bujjhegyen ker�lte el a kalyib�j�t. Eg�sz �let�t az
erd�n t�lt�tte s a legvastagabb fa is csak hitv�ny vessz� volt, mikor kij�tt a
havasba. Aki csak vissza tud eml�kezni, mind ilyen v�n ungyi�snak ismerte. Az
asszonyt - ki r�g meghalt -, gyermekeit elfeledte. Sok�ig vert a h�re, hogy meg�lte
volna a feles�g�t s az�rt bujdosott h�tra a havasba, de k�s�bb el�lt a sz�.
P�sztornak azonban h�res volt s �tven esztend� alatt egyszer sem t�rt�nt meg, hogy
a keze alatt k�rt vallottak volna a gazd�k.
Az id�n azonban �t is megcs�folta a medve. A legszebb n�gy �k�r nyak�t r�gta el
egyetlen �ccaka. �d� M�rton els�ppadt �s tehetetlen�l ismerte el:
- Nek�m v�gem van!
Ez t�rt�nt p�nteken. Szombatra m�r el is vitt�k a csord�t a k�zir�l. A c�k-m�kj�t
kih�nyt�k a sz�ll�sr�l �s egy fekete, nagy mahomed embert �ltettek be helyette. �d�
M�rton szem�gyre vette.
- Te ki fia-borja vagy, ecs�m?
Az ember r�h�g�tt.
- �n-e? �n az �d� M�rton �desap�m�, Anti...
Az �reg megr�ndult.
- Az �n fiam?
160
Nyir� k '/s- I
- Az �n.
- A k�zbirtokoss�gi eln�k mondja, hogy te vetted ki a kinyeret a sz�jamb�l.
Igaz-e?
A fi� durv�n k�romkodott.
- Eleget ette �tven esztendeig. Re�nk sohasem gondolt. H�rom gyermekem van.
Eleget �heztek. �hezz�k kied es vagy forduljon fel! Ideje volna m�r!...
�d� M�rton nem v�laszolt. A holmij�t sz�pcsendesen �thordta a t�ls� v�lgybe, egy
nagy feny�fa al�. F�t gy�jt�tt, t�zet tett, mert m�r estefel� j�rt az id�. Le�lt
mell�je �s gondolkozott. Puszta, sz�r�s mell�n j�dzott a l�ng f�nye.
A csord�kat r�g a sz�ll�sokra hajtott�k a p�sztorok, meg is vacsor�ztak �s
felkerekedtek, hogy a hajnali �ldoz�st megbesz�lj�k �d� M�rtonnal. �gy tal�lt�k,
hogy n�zi a t�zet mozdulatlan.
- J'est�t Marci b�! Hall�k a szerencs�tlens�git!
- Az - b�logat �d� M�rton -, de tudtam el�re.
- Tudta? - riadnak meg a p�sztorok. - Honnan tudta?
- Jel�kb�l. Vannak ilyen jel�k.
A babona borzong�sa v�gigfut a h�tukon.
- Tiszta igaza van! - er�s�ti a pottyandi T�r�k D�vid, kinek esz-ten�ja van. -
Velem es t�rt�nt eff�le. A kuty�m - �rtik-e, a saj�t kuty�m - megsz�lalt emberi
hangon, hogy: �menjen kied haza D�vid b�tyom, mert megh�t a feles�ge!" �gy es v�t.
Mire haza�rtem, m�r a ny�jt�padon kaptam.
A t�z megroskad, az �rnyak lejjebb ereszkednek, a r�t sz�n hu-nyorg�s�ban �lnek a
p�sztorok. Egyik�k kiny�jtja a kez�t, hogy az �szk�s f�t beljebb tolja, de ijedten
r�ntja vissza, mert a k�zelben furcsa, f�tyolos f�tty bugybor�kol fel. A vad
f�rfiak megremegnek.
- Haj! F�ty�l a k�gy�!
Alig egy haj�t�snyira, val�ban lassan ki is emelkedik a f� k�z�l a lapos k�gy�fej
�s a holdvil�gban ez�st�sen csillog a ny�lk�s test. �d� M�rton arra fordul.
Percekig egym�sra n�znek a k�gy� �s az ember, azt�n a h�ll� �les szisszen�ssel,
vill�mgyorsan lecsap�dik, mintha a f�ld nyelte volna el.
Az �reg feje lecs�gged. Eg�sz nap ilyen jelek k�s�rtett�k. A csorda megvadult, a
fecsk�k a leveg� magas �rv�nyeiben k�zk�dtek �s
Hull iinim'ir � icny�tobo/
161
sikoltoztak. A barlangok fenek�n rejt�z� ritka �llatok el�j�ttek, a havasok sok
veszedelme megmutatkozott, a f�k eg�sz nap ny�gtek.
- Hal�lt jelent! - morog a t�zbe �d� M�rton.
- Azt! - ismerik el a p�sztorok, de egyik�k sem mer feln�zni, mert akire
els�nek pillant �d� M�rton, annak ma v�ge van. Sok�ig hallgatnak.
A hal�l!...
A csorda k�r�l alv� kutya k�s�rtetiesen kornyik�lni kezd.
- Almot l�t, rossz �lmot - mondja tudatlanul egy fiatal leg�ny.
- A szemed vil�ga! - szidj�k a t�bbiek. - Mit �rtesz te az eff�l�hez!,
- H�tha Demes Anti h�t meg s azt �rzi a kutya? - rem�nykedik valaki.
- B�r �gy v�na!
B�r �gy volna s �k megszabaduln�nak a hal�l fenyeget�s�t�l. Az �reg ember azonban a
fej�t r�zza.
- Ing�m temet az a kutya!
Hirtelen megk�nnyebb�lnek, de nem mutatj�k.
- Hiszi a fene!
K�telkednek. A hal�lnak nincs ereje �d� M�rton felett. Ha tudt� volna, r�g elvitte
volna. Az eszten�s ravaszul szeretne megbizonyosodni.
- Hej, csak �n �ln�k addig, mint Marci b�ty�m.
- Akkor reggel te es velem fejn�d a bakkecsk�t!
A bakkecske az �rd�g jelk�pe. �gy k�pzelhet�.
-Ha m�r tudja, honnan tudja olyan biztosan a hal�l�t? � b�torkodik ism�t az
eszten�s.
A v�nember morcosan felel:
- Tudom!
Elk�pednek, de m�r nem mernek k�telkedni. Az eszten�s megvakarja a f�le t�v�t.
- H�jjnye, ez m�r igennagy baj! Mi lesz akkor az �ldoz�ssal?
- Abbiza! - riadnak fel a t�bbiek is. Az �ldoz�s semmilettek�p-pen el nem
maradhat!
- Ha kied, Marci b� nem seg�t rajtunk, mind elmehet�nk N�-rittyenbe jeget
aszalni!
�d� M�rton s�rg�n mosolyog. J�l esik az elismer�s.
- Az �ldoz�s meglesz!
162
Nyif� loy.v:'!
Olyan titokzatosan mondja, hogy nem lehet hinni neki. M�r haragusznak is r�. Ha
meghal, h�t k�nnyebb�lj�n az �gya szalm�ja, de itt hagyja rajtok a veszedelmet.
- Akinek �tudom�nya" van, ne vigye mag�val a f�dbe! - t�madja az eszten�s.
A szemek s�v�ran felvillannak. H�tha ki lehetne csalni a tudom�ny�t!
- Valakire re�hagyhatn� - biztatj�k.
Az �reg keser�en v�laszol.
- Reggel megtudhass�tok t�lem!
- Akkor j�! - nyugszanak meg a p�sztorok �s m�r szedel�zk�dnek is. K�s� van.
Valamit aludni is k�ne. Veszik a fejsz�t, botot, k�zbelit. Ki amit hozott.
- Hova csin�lt�tok a m�gly�t? - k�rdezi az �reg.
- A rend�s hejjire, a Likask� al�.
J�ccak�t k�v�nnak �s csakhamar elt�nnek a f�k k�z�tt. Olyan biztosan j�rnak a
set�tben, mint a bagoly.
�reg Ud� M�rton tov�bb szeml�li a t�zet. Esz�be jut a fia, arr�l a csal�dja-.
Megpr�b�lta az ujjain �sszesz�molni, hogy h�ny gyermeke volt: - �Am�li, Istv�nka,
Marci, V�rike..."
- Nem j�! j�z�f�t kihagytam.
�jra kezdi, de sehogyse megy. Egyet-kett�t el is feledett k�z�l�k. Vagy meghaltak,
vagy elkall�dtak az �letben. Isten viselje gondjukat! ... Az egyik most kivette a
kenyeret a sz�j�b�l. A saj�t v�re...
- V�jjon mit csin�l? - n�z a t�ls� v�lgy fel�, ahonnan fia el�zte. -Megn�zem!
Eg�szen meg�jul a gondolatra. �des melegs�g �bred a sz�v�ben.
- Igaza is van annak a fi�nak - mentegeti. - H�rom gyermeke van s �gen-f�ld�n
semmije. T�lem sem kaptak soha az �letben m�g egy lyukas magyar�t sem... Tiszta
igaza van. Ez a keny�r m�r neki j�r. Eny�m a hal�l...
Fogja a fejsz�j�t �s �ttapogat az erdei sz�ll�sra a fi�hoz. Nesztelen�l j�r, mint
az erd� t�bbi �llatai. K�r�lszimatolja a t�zet, kev�s �vil�gol�t" vet r�, hogy
l�sson. R�gi kuty�i �r�m�kben sz�k�lve l�baihoz cs�sznak, de nem k�vetik, hanem
�jra visszasietnek a j�sz�gHull imm�r a feny�i oboz
163
hoz, amely feh�r foltk�nt pihen a v�lgyben. A sz�ve f�j, hogy itt kell hagynia, de
nincs m�s m�d...
Csendesen bel�p a kalyib�ba. A fi� alszik. Az � �gy�n alszik. Nagyot reccsen a
kopac deszka, mikor megfordul. A gonosz megk�s�rti az ap�t. Mi lenne, ha a kez�ben
szorongatott fejsz�vel egyetlen csap�ssal sz�thas�tan� a fej�t? H�rom gyermeke van!
- villan az esz�be.
- Az �n unok�im! - mosolyog kedvesen �s nagy, tiszta emberi �rz�sek t�madnak az
elvadult emberben. Inai megrogynak, lehajlik �s �vatosan megcs�kolja az alv�
embert.
- Ezt nekik k�ld�m! - suttogja.
A f�radt, alv� ember megrezzen, de nem �bred fel. S�t�t arca azonban kisimul �s a
l�lekzet k�nos h�rg�se elcsitul.
Ud� M�rton is mintha megk�nnyebb�lt volna. Szorong�sai nem k�nozz�k. M�gegyszer
k�r�ln�z �s elb�cs�zik mindent�l. Sietnie kell, mert k�zeleg a hajnal. A csillagok
nedvesek a harmatt�l, mintha megizzadtak volna. Fut�lag m�gegyszer sz�mbaveszi a
j�sz�got. N�zi, n�zi �ket, m�g a k�nnye kicsordul. Tal�n el�sz�r �let�ben.
Sietnie kell.
Visszamegy a f�z�hez. A hossz�, nyolc�g� ostort a derek�ra tekeri, kivesz f�kly�nak
egy l�ngol� fahas�bot a t�zb�l, feje f�l� tartja �s ezt mondja:
- �gyekezz�nk!
Marhacsap�s-�sv�ny kanyarog fel a K�likhoz.
Meredek a hegy, s�t�t is van, de valahogy fel�r a tetej�re. Sz�les, f�ves t�rs�g
ter�l el itt a felh�k alatt. K�r�sk�r�l azonban s�r� rengetegek k�vetkeznek. A
lap�ly k�zep�n s�t�tlik a m�glya. A p�sztorok alkalmatosan el�k�sz�tett�k a mai
�nnepre, az �si �ldoz�shoz, amely titokban maradt fenn ezekben a titkos
rengetegekben �s ma is esk�t kell tennie a titok �riz�s�re annak, aki r�szt vesz
benne. �d� M�rton az �szk�s f�val k�r�lj�rja a m�gly�t.
- J� munka! - dics�r� meg.
Az erd�k m�g alszanak, de m�r keleten alig �szrevehet�en vil�gosodik. Ud� M�rton
�rzi, hogy a napot nem szabad bev�rnia.
- A vil�goss�g elveszi az ember erejit.
Bokor t�v�b�l sz�raz lapit kapar el�, k�nnyen gy�l� �gakat
164
Nyit� Jcwscl
gy�jt �s a m�glya t�v�ben t�zet gerjeszt. A barna f�st felsziv�rog a has�bf�k
k�z�tt. A t�z percr�l-pecre n� �s beleharap az als� sz�lakba.
- Ez meg v�na! - nyugszik meg �s szem�gyre veszi a fahalmot, hol lehetne
k�nnyebben felkapaszkodni r�.
K�tszer is visszaesik. V�gre siker�l.
Sok�ig �ll a m�glya tetej�n. Nyak�ba hull� hossz� haja megrak�dik gy�ngy�s
harmattal.
Most veszi az ostort �s �sszek�t�zi a l�bait. Bizonytalan alakj�t f�st kavarogja
k�r�l. Beh�nyja szemeit �s azt mondja:
- Nem �rdemes ebb�l a vil�gb�l t�bbet l�tni.
Elsz�nt �s konok, de a test f�lelme m�gis szorongatja a tork�t. Szeretne m�r t�l
lenni mindenen.
- Siess t�z!
A t�z azonban lassan terjed. M�g csak a m�glya alj�n harcolnak a l�ngok, de
b�ggyaszt�, �lmos�t� melegs�g�t �rzi. A f�st�t is elcsavarja a sz�l �s a l�ngok az
erd� fel� ny�jt�znak.
�d� M�rton el�rkezettnek l�tja az id�t, hogy elmondja v�gs� im�ds�g�t. K�l�n�s, �si
szavak t�madnak sz�j�n.
�Mindent megem�szt�tiszta, szent �si t�z! Menj h�t �nel�ttem, m�tasd meg az �tat!
Mutasd meg az �tat, sz�l�tsd meg az eget! Sz�l�tsd meg az eget, sz�l�tsd meg az
Istent!
Sz�l�tsd meg az Istent, k�lden� madar�t!
K�lden� madar�t, sz�rnya �rny�k�val, hogy hozz�d vezessen..."
A m�glya ropog�sa elnyomja hangj�t. Az �reg emberb�l alig l�tszik valami a kavarg�
f�stben. Test�r�l omlik a verejt�k. A t�z m�g nem b�ntotta. M�g eszm�let�n�l van.
Sz�ja t�tva van a h�s�gt�l, szemei feh�ren borzadnak s a belehelt t�zes l�ng
el�gette hangj�t. Ki tudja, mit ki�lt hangtalanul! M�g �l, de a h�s�g hossz� haj�t
emelgeti, k�t keze verdes, mintha rep�lni akarna. A t�z v�r�s k�gy�i felsziszegnek
hozz� a has�bf�k k�z�tt �s dagadt nyelv�n hirtelen v�r csurog le... Egyszerre eld�l
a val�sz�n�tlen�l magasra ny�lt, sz�raz test �s v�gig esik a m�gly�n. A t�z �jult
er�re kap �s az els� l�ngok a h�t�t �rik. M�g egyszer
Hull imm�r a lenyel.oboz
165
felvet�dik a test a magasba, mint a sz�nbe hullott f�reg, majd tehetetlen�l
visszaesik �s elcsendesedik.
M�r eg�szen a t�z�.
A haj v�r�s k�pr�zatk�nt ellobban, a szemgoly�k elpattannak. Az arc azonban m�g
b�ntatlan �s piros, s�ltsz�n�. Most a l�bakn�l �l�lkod� t�z v�gigszalad a g�ny�j�n
�s v�r�sbe �lt�zteti, mintha arany harisny�t h�zott volna �reg �d� M�rton. A m�glya
szesz�lyesen �g. Hol alatta, hol f�l�tte �szik el a l�ng, de m�r a test fekete. A
f�st elhalv�nyodik �s a l�ngon �t, mint piros t�k�rben l�tni lehet, hogy az ember
hanyatt fekszik, kezei sz�tvetve, ujjai feket�n felg�rb�ltek, mintha ragadoz� mad�r
volna, mely kifesz�tett karmokkal minden pillanatban az �g arc�ba akarna ugrani.
El kell ismerni, hogy a r�gi, igaz pog�ny �ldoz�s ez az �d� M�rton�, mintha
�desap�nk Attila el�tt mutatn� be az izz� olt�ron s cseppet sem volna csuda, ha az
�registen vad turulmadarai a t�zbe csapn�nak �s elragadn�k az �si vil�gnak ezt az
ittfeledett, igaz magyar fi�t...
Els�nek a csorda vette �szre a t�zet. Nyugtalankodott �s ki akart t�rni.
Mire az egyik p�sztor fel�bredt, m�r veres volt az �g a havas felett. R�m�lten
kapta a sz�j�hoz az �k�rszarvk�rt�t �s felriasztotta az erd�ket.
- H�hah� emberek! Hallgassatok a sz�ra! �g a havas!...
Nem kellett azt k�l�n mondani, mert mindenki l�tta. Kapkodtak a fejsz�k ut�n �s
rohantak a t�zh�z.
Mire oda�rtek, teljes l�ng volt a m�glya s az izz� ravatalon sz�nn� �gve fek�dt �d�
M�rton, a v�n p�sztor. Meg lehetett ismerni. K�s� volt m�r egyetlen mozdulatot is
tenni a test��rt. Megd�bbenve �llott�k k�r�l �s lekapkodt�k f�veg�ket.
- Az �ldozat! Ilyent nem l�tott a vil�g!
N�ha a sz�l fel�j�k sodorta a t�zet. H�tr�ltak �s tov�bb b�mult�k a sz�n-testet,
mely nem akart sz�jjelomlani.
- H�tt�ban se b�r vele a hal�l!- Igazi t�ltos volt!
- Nem sz�letik t�bb ilyen ember! - b�sulta a harmadik.
Az �j p�sztor, a fia utols�nak �rkezett. A t�bbiek megragadt�k a fejsz�t.
166
Nyir� Jcrocl
- Jere, jere, mert s�l a kinyered!
A fi� elfeh�redett.
- �n nem tehetek r�la!
- Fogjuk meg s vess�k a t�zbe! - szikr�zott a szeme az eszten�snak.
A f�rfi nem v�dekezett. A feld�h�d�tt emberek k�r�je nyomultak.
Az eszten�s megragadta �s megr�zta.
- Te vetted el a helyzet�t!
A fi� t�rte. Neh�z d�bbenet nyomta �t is. Csak n�zte a l�ngokban k�tszeresre
puffadt apja fekete test�t. Egyszerre felord�tott:
- �d�s ap�m!
Sz�rny� volt ez a ki�lt�s. Az emberek elh�z�dtak t�le, de a halott mintha kiss�
felg�rb�lt volna t�le, hogy torzul, a le�gett ajkak s�rga fogaival a fi�ra
kacagjon.
- Hogy volt lelked ennek a szeg�ny �reg embernek a kez�b�l az utols� falatot is
kicsavarni! - t�madtak r� �jfent a p�sztorok.
A fi� f�jdalmasan r�juk n�zet.
- H�rom gyermekem van. �heztek!...
- H�rom gyermek...
- �keme �rt�k tette! - mutatott fel a m�gly�ra a fi�.
A p�sztorok nem sz�ltak, csak az eszten�s mondott ennyit:
- M�r ez �gy van. Egyik kiny�r meg�li a m�sik kinyeret; egy �let meg�li a m�sik
�letet... Menj�nk el, haza!
A p�sztorok elkullogtak. A csord�t legel�re kell hajtani, a frus-tok ideje is itt
van.
A fi� egyed�l maradt. Apja ravatal�n�l szenes fav�gek hullottak le a f�be. V�g�l az
eg�sz �sszeroskadt �s a test elt�nt.
- Amit lehet, m�gis csak meg kellene hogy mentsek bel�le - gondolta.
Lassan, temp�san dologhoz is l�tott.
Valahogy f�lddel, v�zzel eloltogatta a m�g izz� parazsat �s a m�g forr� hamuban
kutatni kezdett. Mind�ssze n�h�ny csontdarabot �s a f�lig el�gett kopony�t tal�lta
meg. Kitette a f�re, hogy h�ljenek ki. Azt�n az eg�szet betette egy vedlett, avatag
sz�rtariszny�ba.
- Elviszem s odaadom a papnak, hogy temesse el.
Lassan meg is indult Sz�pasz� pataka fel�, mert arra r�videbb az �t...
Hull imm�r n leny�lobo/
167
XX.
Est�re a rokons�g �sszegy�lt az �si h�zban, mert v�n Szabandi rea sz�nta mag�t,
hogy el megy az Istenhez. Fotog�nt is hoztak a l�mpiba s a menyecske, igaz hogy
nagy sz�vf�jdalommal, m�gis meg�lte a ty�kot az utols� trakt�ra. �gy is addig
halogatta az �reg a men�st, hogy az utols� s�tet kiny�rre szorultak. Az ura k�z
alatt eladta a zseb�r�j�t, abb�l �llott�k az italt, hogy senki meg ne sz�lhassa
�ket az utols� vacsora miatt.
- Valamivel hozz�j�rulhattak volna a testv�rek is - m�rgel�d�tt a menyecske, de
az ura re� reccsent.
- Fogd b� a sz�jad V�ri, mert b�verem!
V�n Szabandi is keser�en b�k�tette:
- Hadd el no, mert holnap �gy sem kell semmi!
- K�nny� kiednek - pattogott a feh�rn�p -, de mi itt maradunk... de mi mi'�
fen�t csin�ljunk!
- Veletek is lesz valahogy - b�k�tette �reg Szabandi -, az �n r�szemmel
legal�bb t�bb lesz!
- Att�l m�g megmaradhatna - sz�gyelte mag�t az asszony, ki m�sk�p pen j� volt,
mint a falat kiny�r, csak a nagy nyomor�s�g keser�tette el.
Id� se igen volt a k�rp�l�d�sra, mert j�ttek a vend�gek komolyan, szomorkodva,
fejcs�v�lva.
- H�t m�ges, m�ges rea sz�nta mag�t?
- Nekem es jobb, nektek es jobb! - vigasztalta az �reg.
�ltek a kanap�n, sz�keken, a halv�ny l�mpa mellett csendesen sz�tt�k a pip�t. A
feh�rn�pek szepegtek, s�hajtoztak, ahogy illik. A plattenen cserszegett a ty�k a
l�basban.
- Mondtam J�nosnak, hogy virraszt�s nem es k�ne! - menteget�z�tt a v�n ember. -
�n m�r �tel n�lk�l es kib�rom a m�svil�gig, de � hallani sem akart r�la.
- Ennek ez a rendje! - mondta nagyhangon a fi�.
- Oszt�n mik�ppen s h�i akar ap�m tal�lkozni az Istennel? - k�v�ncsiskodott
Zsiga, a veje.
- �keme a barlangot v�lasztotta - felelt a fia.
- Az a legjobb - ismert�k el -, egy szusszan�s s v�ge! Semmi f�jdalmat nem
�rez...
168
Nyir� J�z-scl
Pillanatra �tborzongott rajtuk a f�lelem, a k�nes barlang irt�zata. A hal�l
�tlebegett a szob�n. A kisebbik le�ny sikoltva kit�rt:
-Jaj, szeg�ny �desap�m!
A v�n ember b�san mosolygott s diderg� kez�vel megsimogatta a le�nya haj�t. Maga is
kiss� megborzadva tr�f�lt:
- Hadd el, Anik�, mert holnap ilyenkor �n es aranyember leszek!
Arra gondolt, hogy a k�n s�rga pora be fogja lepni az � holttest�t is.
- M�g volna id� meggondolni! - k�n�lta meg az �lettel a veje.
- Eleget biztattuk mi is! - ejtegette ny�ratlan nagy fej�t a fia.
- M�r akkor gondoltam r�, mikor any�tokat eltemett�k - vallotta be az �reg. -
�ppen csak megv�rtam, hogy mi lesz veletek... El�g nektek a ti bajotok, minek
szapor�tsam. Ha a k�z elhallgatott, a sz�j is hallgasson! Az �n �d�m elj�tt.
Nagy igaza van, nincs mit sz�lni ellene, bele kell gy�z�dni.
- Sokan vagyunk az utols� falat kiny�rre! - s�hajtotta b�san.
Csak sejtik az �let rettent� hull�m�nak titk�t, az egyszer�, cicoma n�lk�li,
meztelen �ldozatot, melyre az �reg ember k�sz�l a f�ld kem�ny t�rv�nye szerint a
falat keny�r�rt.
- Meghalok, hogy ti �ljetek!
- Tessenek hozz��lni! - k�n�lja a menyecske a vacsor�t, mire neh�zkesen
asztalhoz �lnek s megfeledkezve v�gzetr�l, hal�lr�l, lass� mozdulatokkal esznek.
�ppen csak tisztess�gb�l jegyzi meg a s�gor:
- Fene b�s vacsora!
A bort�l azonban megvid�modnak. Elt�rsalognak egy�gy� apr�s�gokr�l, az �let apr�-
csepr� esem�nyeir�l, a j�llak�s boldogs�g�ban megfeledkeznek az �reg Szabandir�l,
ki meghalni k�sz�l. Egyszer azonban a s�gor fel�ll, kez�be veszi a poharat, s
illedelmesen elb�cs�ztatja az �reget. El�emlegeti �let�nek nevezetesebb
cselekedeteit, hogy tisztess�ges, becs�letes, els� ember volt f�ldi �let�ben,
gyermekei csak h�ladatos sz�vvel fognak reagondolni, s v�g�l tisztelem any�somat, s
mondja meg neki, hogy az onok�i is mind cs�kolj�k, s ha az Isten �ltet, a s�rk�vet
es, amit m�g �let�ben kifa-ragtatott volt, a tavaszon valahogy fel�ll�tj�k.
- Megmondom, Gyuri! - b�lintott meghatottan az �reg. M�r semmi neh�zs�get nem
�rez, orc�i is kipirosodtak, mint aki dics�s�gnek megy el�be.
Hull imm�r u Icny�loboz
169
Oszt�n viseljenek gondot az �n kicsi Kat�mra es, ki a m�lt t�len megh�t volt -
esdekel az anyja -, s mondj�k meg neki, hogy azt �zenem, viselje j�l mag�t,
�gyeljen mag�ra!...
Mindenki �zen valamit a m�svil�gra, elpanaszolj�k ezer gondjukat, t�preng�s�ket,
hogy milyen elviselhetetlen rossz vil�g van s v�n Szabandi Mih�j fogadkozik, hogy
semmit sem felejt el.
- De t�n m�r menni is k�ne! - jut az esz�be.
- Rea�r m�g �desap�m! - marasztalja a csal�dja, de az �reg csak fel�ll. A veje
megragadja az �veget:
- A Szentj�nos-�ld�s�t m�g megisszuk!
- Nem b�nom - adja meg mag�t az �reg. - �gyes besz�det mondt�l - koccintott
elismer�en... - Tartsd is ki magad ezut�n is a faluban! - biztatja b�szk�n.
- Valamit ne pakkoljak az �tra, ap�muram? - sz�kik fel a menyecske.
- Nem kell m�r nekem semmi! - nehezedik el kiss� a hal�lrak�sz�l� ember melle.
Egy kicsit megroggyan, mikor fel�ll s a tariszny�t az oldal�ra k�ti. Pillanatra
megvil�gosodik �rtelme el�tt a hal�l val�s�ga, b�tors�ga elhagyja �s az �letv�gy
felsajdul benne, �t�rzi eg�sz elhagyatotts�g�t, nyomor�s�g�t �s megt�ntorodik.
- Egyet el�bb szund�tani k�ne! - tan�csolja a fia.
- Nem kicsi dolog, amire k�sz�l! - ismeri el a veje is.
Az �reg csak legyint, �ll, de a hely�r�l nem b�r elmozdulni. Szemeit ellepi a meleg
k�nny s annak f�tyol�n �t m�gegyszer k�r�ln�z. A l�mpa is s�r a dr�ton s a k�r�je
gy�lt emberek �ri�s, fekete k�dalakoknak tetszenek.
- Hocci a k�zbelimet! - rebegi.
Ketten is ugranak a sarokba�ll�tott bot�rt. A fia megkock�ztatja:
- M�ges ink�bb a hossz� nyel� szek�rc�t kellene vinnie. Azzal legal�bb
hozz�csaphatna, ha valami megt�madja az �ton.
Szeg�ny v�nember m�r gondolkozni sem tud, csak megragadja, amit a kez�be nyomnak �s
f�lig �ntudatlanul v�nszorog a k�sz�big.
- H�t a k�zil�mpi? - riad fel a menyecske. - M�g valamibe bel�-zuhan ebben a
vakset�tben.
A k�sz�b�n v�rnia kell, m�g meggy�jtj�k a h�lyagos bend�-l�mp�t. Csak azut�n
b�cs�zik. Rendre megcs�kolja az unok�it, kezel
170
Nyir� Jcy/^cl
a f�rfiakkal, meg�leli a feh�rn�peket, akik f�jdalommal k�nl�dva
szepegnek mellette.
- Legal�bb az aljig elk�s�rem - aj�nlkozik a fia, de az apja visszautas�tja:
- Csak maradj!
- De legal�bb a kuty�t vigye! Az j� �tit�rs. H� Burkus ne! Nene! - f�ttyent.
A kutya a s�t�tb�l el�b�vik s al�zatosan odacs�szik.
- Mehet�nk! - mondja hideg sz�jjal az �reg.
- Az Isten seg�jje, �r�zze meg! - nyugszanak bele az emberek.
V�n Szabandi p�r l�p�ssel belev�sz az �jszak�ba.
- Reggel a h�ttestinek ut�namegy�nk! - ki�ltja megnyugtat�lag a veje.
*
K�s� �sz didereg m�r az erd�k k�z�tt. A nagy telisz�j� hold vil�g�t az �tj�ba, a
t�r�kb�z�k sz�razon z�r�gnek a hajnali sz�lben. A k�zil�mpa lassan t�volodik,
mintha f�nyes csillagdarab gyalogolna az �ton. A kutya m�r a bokrok k�zt szagolja a
ny�lat, �lepe lucskos a harmatt�l. �reg Szabandi is neki v�g a hegyoldalnak, de a
t�v�ben m�g egyszer visszan�z a falura, a h�za fel�.
- El�tott�k m�r a vil�got! - mondja szomor�an. - T�n m�r alusznak is.
Abbiza egyed�l marada a hal�l�ton. Senki r� se gondol. Elidegenedett minden t�le.
F�j�r�l leszakadt szeg�ny, v�n cserefalev�l csak, amely s�rj�ba pilink�zik. Kicsit
m�r b�nja is elhat�roz�s�t, de jobb' �gy, mintsem �hezz�k a t�len. Tehetetlen
bizony a teste is, eg�szs�ge se a legjobb.
- Ideje, hogy jel�ntk�zzem!
Nem meghalni megy, hanem jelentkezni az Istenhez. L�ssa, mit
csin�l vele Szentfels�ge.
Meg-megbotlik a ki�gett sziklahullad�kok k�zt. Nehezen l�lek-zik. Sokszor meg kell
�llania leveg��rt t�tott sz�jjal. S�smez� felett m�r k�k�l a set�ts�g, de f�l�tte
komoran merednek el�re a csod�salak� trachit-szikl�k. A t�tong� �rv�nyekb�l az
eny�szet hidegs�ge t�r fel a sz�d�t� �sv�ny perem�n�l, mely hosszasan k�s�ri, mint
az �lruh�s hal�l. A s�r nesztelens�ge hallgat k�r�s-k�r�l a fekete hat�rtalanHull
imm�r a lenyaloboz
171
s�gban. Hi�ba �g a l�mpa, az ember nem l�tja �nmag�t sem, csak alaktalan jelenl�t�t
�rzi. R�szeg a saj�t lelk�t�l.
Egyszerre neh�z lesz a leveg� is. A mogyor�erd�k hallgatnak. A hal�l barlangja
k�zel van. A szirtfal oldala dereng a s�rga k�nport�l, mely olyan, mint a porr�
t�rt, nyugtalan vil�goss�g, r�pt�ben megfagyott t�z. A gonosz sziklav�ra ez a hegy,
melynek puszta fal�hoz t�maszkodva �rk�dik a borzad�ly.
Al�zatosan csetlik-botlik fel�je a v�n ember �s verejt�kezve rogy �ssze a sziklafal
oldal�ba m�ly�l� �reg s�t�t torka el�tt. A kutya r�m�letre borzult sz�rrel mered
szembe vele. A barlang m�ly�b�l rezg� k�ng�z sz�ll fel - a pokol d�lib�bja -, mely
aranykopors�v� var�zsolja a sziklas�rt. S�rga f�tyol borul r� mindenre, f�gg�
szikl�k fenyegetnek, vakny�l�sok, reped�sek, k�torl�d�sok, az Inferno pomp�ja, a
hal�l t�ml�cei, melyek elm�l�st lehelnek. A t�lvil�g el�szob�ja ez, mely komor
ragyog�ssal h�v a megsemmis�l�sbe. A hal�l kopony�j�nak belsej�be l�p�nk be, ahol
kialszik minden f�ny, a puska nem s�l el, �lni nem lehet, csak meghalni. Az
aranyszemfed� alatt a szikla is megl�gyult, ujjal ki lehet v�jni, a leveg�nek �des
�ze van �s a halhatatlan s�r vigasztal� muzsik�ba ringatja az embert, miel�tt
f�jdalom n�lk�l �r�kre elaltatn�.
K�v�l pedig a s�rok csendesek.
Ezekben laknak, kik k�ts�gbeestek.
Keleten m�r halv�nyan derengeni kezd az �g. Az �bred�s nyugtalans�ga �tborzong a
hulladoz� piros falombok k�z�tt. Titkos v�gy t�mad az �regemberben, m�g egyszer
napf�nyn�l k�r�ltekinteni, l�tni a vil�got. Halogatja, remeg a bel�p�st�l. J� volna
�lni... De azt�n esz�be jut, hogy otthon az utols� darab kenyeret megs�t�tt�k, a
gondok d�gmadarai m�r a h�zak tetej�n �lnek �s mindennap feket�bben �bred a vil�g.
Imm�r t�bbet nem t�rhet vissza az utols� �tr�l. Forr� feje lehanyatlik, agya ism�t
elk�d�s�dik �s a f�jdalom �des k�nja v�gigvonaglik rajta. Er�tlen k�zzel leveszi
f�ve-g�t �s magasra tartva a l�mp�t, bel�p a barlang k�sz�j�n.
- Adjon Isten mindenkinek j��ccak�t!
A k�szirteken l�tszik a rettent� s�rga vonal. Azon alul a hal�l, azon fel�l az
�let. �ppen a derek�ig �r. A hal�l �tja cs�sz�s �s lejt�s. El�g egyetlen
elt�vesztett l�p�s �s t�bb� nem lehet talpra �llni.
172
'i v![':') li'i'/'-y I
Keze f�radt, ahogy magasra tartja a l�mp�t, de m�g sajn�lja a kis f�ldi f�nyt is. A
v�gs� perc m�g nem �rkezett el, az arany hurkot az �rd�g m�g nem dobta a nyak�ba,
hogy az �r�k hal�lba r�ntsa �t; de �rzv hogy a titkos �tv�ltoz�s m�r megkezd�d�tt
benne.
Hirtelen forr�s�g �nti el test�t, mintha forr� v�zben �llana. Homlok�n ki�t a
verejt�kkorona. K�jes, �des, boldog �rz�sek j�rj�k �t. A barlang, miel�tt meg�ln�,
megvigasztalja �s boldogg� teszi �ldozat�t. Fel is d�sz�ti, ak�rmilyen koldusrongy
legyen is, ragyog� z�ld sz�nt kap, hidegen l�ngol, mintha meggy�lt volna. A p�nz,
fejsze, k�s elfeketedik benne, csak az arany marad v�ltozatlan. F�, vir�g minden
elpusztul benne �s k�r�l�tte, az �let hat�rai itt megsz�nnek. A barlang �nmag�t
d�sz�ti. A f�l�tte elrep�l� mad�r �lettelen�l hull al� s csak a halottak szellemei
j�rnak ki �s be nyugtalanul, rezg� s�rga lepellel a v�llukon. Miel�tt megsz�nn�k,
�r�k feled�sbe mer�l az �let.
V�ratlanul boldog kacag�s t�r el� a v�n ember ajkain. Szemei ragyogni kezdenek �s
sohasem �rzett �r�m j�rja �t. A sz�v�ben dalok t�madnak, de ajka hangtalanul mozog.
A f�radt test �szrev�tlen megdics��l. Nincs t�bb� �hs�g, szenved�s. A gondok, a
vil�g s�lyos rabig�ja leolvad a lelk�r�l. V�n Szabandi Mih�ly csod�lkozva gondol
r�, hogy mi�rt is akar � meghalni.
- Hal�l! - Milyen furcsa!
Idegen ez a fogalom el�tte, mintha most hallan� el�sz�r �let�ben. A barlang fenek�n
�sszegy�lt v�z �rcf�nyben ragyog, de ha hozz� �rsz, megmarja a kezed. K�l�n�s
f�nyek j�tszanak a sz�gletekben s a szikl�k fekete homlok�n. A v�n ember n�zi �s
tudja, hogy re� leskel�dnek, titkon sz�jj�k ki az erej�t. F�radt �s �lmos. Tompa
aranyk�d�k nyomj�k az agy�t. A feltartott l�mpa megs�-lyosodik, keze al�hanyatlik
�s �szrev�tlen�l alszik ki.
- Egy �letnek m�r v�ge van! - mondja megd�bbenve.
M�g egyszer a f�lelem v�gigr�ndul rajta �s szeretne sikoltva elrohanni, de l�bai
nem b�rj�k. Remegve r�ereszkedik egy hever� sziklacsutakra. A k�n gyilkos f�nye m�r
ajk�ig �r.
- Im�dkozni k�ne! - jut ism�t esz�be �s a kezeit �ssze is teszi. B�mulva l�tja,
hogy �klei, mint k�t aranyr�g, �gy vil�golnak �s elfeledi az im�ds�got. K�l�n�s
miszt�rium az, melyben a szeg�ny
Iluli imm�r a Icny�l.oboz
173
ember �let�ben aranny� v�ltozik. A dolgok �rtelme is megv�ltozik, mintha valaki
idegen, hihetetlen dolgokat mes�lne, hogy � hetven esztendeig k�zk�d�tt,
szenvedett, �hezett, szomj�hozott, f�zott, n�lk�l�z�tt �s a lelke rettenetes
terheket hordozott. �rtetlen�l cs�v�lja a fej�t. Az is k�l�n�s, hogy � gyermekeket
hagyott el, akik v�gvacsor�t rendeztek tisztelet�re, elvirrasztott�k m�g �let�ben,
most otthon horkolva alszanak �s reggel elj�nnek a holttest��rt!
- Milyen semmis�g�rt akarok meghalni!
A v�gs� pillanatban meg�rtette az �let �rtelm�t. A szomor�s�gok megsz�p�ltek. Saj�t
lelke megdics�rte. Tiszt�n l�tta, milyen nagy dolog az �let�nkkel megv�ltani az
utols� darab kenyeret, az �ldozat isteni miszt�rium�t v�gbe vinni.
- M�ges ittmaradok! - hat�rozta el komoran.
M�gegyszer visszan�zett a s�lyos sorsra, melyet elhagyott, a szeg�nys�gre,
nyomor�s�gra, a gyilkos, kil�t�stalan k�zdelmekre, �hez� csal�dj�ra, a pusztul�s
s�t�t'bizonyoss�g�ra, a gy�l�lk�d�, �d�z �letre, �jjeli �lmatlan szorong�sokra �s
dideregve lehajtotta a fej�t.
- M�ges ittmaradok!
A sziklavir�gokon m�r a hajnal f�nye derengett, a k�npor aranyfoltjai
�ssz�bbh�z�dtak, a barlang sz�rny� pomp�ja m�g egyszer felragyogott. Ism�t
beleker�lt az ig�z� var�zslatba �s az t�bb� nem engedte el. Epeszt� �lmoss�g lepte
meg, lehajtott feje m�g m�lyebbre h�zta �s az utols� f�j� s�hajt�ssal sz�k�tt be a
test�be a hal�l. �des, k�l�n�s �zt �rzett a nyelv�n �s k�r�l�tte minden
els�t�tedett...
�gy maradt �l�helyzetben, mozdulatlanul...
Reggel, mikor ut�naj�ttek, hogy a holttest�t hazavigy�k, m�r teljesen s�rga volt a
k�nport�l. Ragyog�s �nt�tte el a test�t, mintha a halhatatlan l�lek �gne benne. A
sug�rz�s t�bb� nem t�nt el r�la. Mosolygott �s nyugodt volt, egyszer� �s szent
volt.
Isten nyugtassa, mert nagy �s sz�p dolgot cselekedett.
A n�ta
Hej, Agnis, �gnis, Husz�r �gnis! Ha te nem voln�l, nekem beh j� volna! - s�hajtott
r� a lovak far�ra Laji, a szeret�je. Illet�leg, ha a szeret�je volna, s nem csak
Laji veszne meg �gnis�rt, hanem a l�ny is t�bb vonzalmat mutatna a leg�ny ir�nt, ez
a tisztess�ges sz�kely fi� nem sorvadozna az �res deszk�s szek�ren, hanem rep�lne
hazafel�, hogy mihamarabb l�ss�k egym�st. �gy azonban minek! Azt csin�lhat t�le a
k�t l�, amit akar. Nagy kedv�k nekik se volt. Ember, �llat �rezte abban az id�ben a
kisebbs�gi sorsot, amihez hozz�j�rult most a leg�ny nagy b�nata is. A boldogtalan
szerelem pedig nehezebb ak�rmilyen ter�-deszk�n�l.
De k�l�nben sz�p holdvil�gos, szikr�z�, csillagos �jszaka volt. Laji feln�zett
r�juk, m�g a szeme belek�d�s�d�tt a n�z�sbe �s a neh�z �rz�st�l kib�d�lt bel�le a
n�ta. Az, hogy: �Nem j� csillag lett volna �nbel�lem"... Fene tudja m�r, hol ragadt
bele a f�l�be, de a jelenlegi helyzet�hez nagyon ez a n�ta tal�lt. Arr�l vagyon sz�
ugyanis jelenleg, hogy P�sztor Lajib�l az�rt nem lett volna j� csillag, mert �jf�l
ut�n nem fek�dn�k le a t�bbi rendes csillaggal, hanem fennmaradna az �gen, k�rbe
j�rn� a nagy eget, s �gy n�zn� meg, hogy �a bab�m" kit szeret.
Ilyen, a h�tlen szeret�j�t les�, a nagy eget k�rbe j�r� boldogtalan leg�ny sok van
a csillagok k�z�tt, csak kevesen l�tj�k testi szemeikkel, mert az emberek
egyr�sz�nek m�g nem j�tt el, a m�s r�sz�nek meg m�r elm�lt az ideje. Ahogy a lovak
a szentp�li tet�n felfel� haladtak, az aljb�l val�ban �gy l�tszott, hogy a leg�nyt
egyenesen a b�natos csillagok k�z� viszik; de valami kicsi bajnak m�gis kellett
t�rt�nnie, mert hirtelen lebuktak a t�ls� oldalon Pecseny�d fel� �s leereszkedtek
vele �jra a s�lyos sors�, fekete f�ldre. Sz�kelyf�ld�n abban az id�ben a J�isten is
nehezen tudta volna megmondani els� tekintetre, hogy b� vagy b�nat van-e t�bb
rajta. Azt se hagyt�k,
175
hogy csendesen viselj�k. A leves�nkbe, Bibli�nkba egyar�nt beledugta az orr�t a
hatalom. A szerelemmel, �gy ahogy, m�g el�g szabadon boldogulhattunk, csak a le�nyt
nem tudtuk eltartani, ha feles�g�l vett�k. Akinek pedig m�g a szerelem se siker�lt,
mint ennek a boldogtalan P�sztor Lajinak, annak jobb volt, ha megk�ny-nyebb�lt az
�gya szalm�ja s egyenesre ny�jt�zott a temet�ben.
A szerencs�tlenben m�g tartotta a lelket a n�ta, b�r a neh�z b�natt�l m�r azt se
tudta, hogy mit �nekel. Az �jszaka fekete pora is nehez�tette test�t-lelk�t. A
lovak is s�lyosabban l�ptek t�le. K�s�bbre is j�rt az id�, s az �lom olyan m�lyen
elnyomott mindent, hogy a szek�rz�rg�sre m�g az �tsz�li f�sz�l se emelte fel a
fej�t. A csillagok is mintha h�tr�bb h�z�dtak volna az �g v�gtelens�g�be, szemmel
l�that�an kisebbedtek, egyik-m�sik pedig m�r kialv�ra pislogott. Ak�rmi t�rt�nt
azonban a nagy mindens�gben, minden szeg�ny Lajinak f�jt, a sz�ve m�g ink�bb
elfacsarodott s a n�ta m�r-m�r elviselhetetlenn� v�lt a sz�j�n. Fekete sz�rnya
elszomor�tott mindent k�r�s-k�r�l s m�g az alv�k �lm�t is megzavarta, pedig abban
az id�ben azzal a v�kony rem�nys�ggel fek�dt�nk le Erd�lyben, hogy h�tha valami
csuda t�rt�nik, s valami k�nnyebbs�get hoz a sorsunkban a m�snap.
Ez a leg�ny azonban m�g a m�snapot se v�rhatta meg, mert az egyik faluban - ha j�l
tudom, �ppen Szentp�lon - a csend�r�k felriasztott�k a b�natb�l:
- Stai! �llj!
A lovak m�r ismert�k ezt a mond�st. Magukt�l meg�llottak, hogy az �rmester
bedughassa a fej�t a k�ber al�.
Meg is tette, de nem az�rt, hogy Lajinak �Eg�szs�get s p�nzt" k�v�njon, hanem hogy
sz� n�lk�l leh�zza a szek�rb�l.
- Hogy mersz magyarul �nekelni?
Ne �rjem meg a holnapot, ha nem ezt mondta!... Az eff�le dolog olyan mindennapi
volt abban az id�ben, hogy nincs is mit csud�l-kozni rajta.
Az �rmester �r k�l�nben is abb�l a fajt�b�l val� volt, akinek hi�ba magyar�zta
volna szerencs�tlen P�sztor Laji, hogy azzal � semmit se �rt a vil�grendnek �s
semmi ideiglenes hatalomnak, ha egy elkeseredett csillag k�p�ben k�rbe j�rja a nagy
eget s �gy n�zi meg,
hogy a bab�ja kit szeret. Nem is lett volna ideje r�, mert mire a sz�j�t
felt�thatta volna, a puska tusa k�tfel�l z�dult a test�re:
- Adok �n neked magyar n�t�t!...
Ebb�l vil�gosan megtudta P�sztor Lajos fiatal sz�kely leg�ny, nem az�rt kellett
szenvednie, mert a f�veket, f�kat, mez�ket, pihen�sre eld�lt feh�r utat, a sz�p
�jszak�t gy�ny�rk�dtette a dal�val; hanem az�rt, mert magyarnak sz�letett, amit �
eddig term�szetesnek �s Isten rendel�s�nek tartott egyszer� esz�vel. Hirtelen
azonban r�j�tt, hogy ez m�gis valami m�s, s m�g az �t�sek zuhogtak a fej�re, maga
el� meredve, szinte r�d�bbenve, lassan, �zenkint kimondta: magyar!...
�szre sem vette, hogy az arc�b�l lehull� v�r m�g meg is festette a sz�t, csak arra
b�mult fel, hogy valahonnan bel�lr�l, sz�v�b�l-e, agy�b�l-e, lelk�b�l-e, honnan,
azt � nem tudta, de valahonnan nagyon m�lyr�l el�nt�tte eg�sz l�ny�t valami
hatalmas, �des, f�nyl� �ram, mintha t�z�rv�z lenne, �s felr�mlett benne, hogy mi az
a magyar.
A f�j�an sz�p �s k�l�n�s felismer�ssel annyira el volt foglalva, hogy �ppen csak
�sszer�ndult a neh�z �t�sekre, de nem �rt r� v�dekezni. Megvallva az igazat, nem is
akart, pedig sz�jjas, sz�les, sz�las, kem�ny leg�ny volt, aki az �kl�vel is meg
tudta volna �rtetni mag�t, de most valami �nnepf�le volt benne, amit nem akart
vereked�ssel megszents�gtelen�teni. Csak akkor �t�tte fel dacosan a fej�t, mikor az
�rmester felparancsolta a szek�rre �s r�f�rmedt:
- Leh�zom a b�r�det, ha m�g egyszer magyarul �nekelni mersz!
P�sztor Laji nem sz�lt r� semmit, csak meglepetten r�pillantott
az �rmesterre, fej�ben, test�ben f�jdalmak nyilaldostak, a t�voli falu f�nyei �s az
�g csillagai reszkettek megvert szemei el�tt, f�leiben tompa, egyhang� b�g�st
�rzett �s id�be telt, am�g valamennyire �ssze b�rta szedni mag�t. J�l ki volt
k�sz�tve. Arca v�res, foltos, dagadt, teste k�nzott, sajg�, szemei v�resek, zek�j�n
is alvadt v�r, kez�n sebek. Hirtelen�ben nem is tudn� megmondani, hogy menynyi
ideig vert�k a csend�r�k, de nem is ez a fontos, hanem az a parancs, tilalom, hogy
neki nem szabad t�bb� magyarul �nekelni. Egyszer�, szerelmes �s szeg�ny falusi
leg�ny volt P�sztor Laji, azt is tudta, l�tta, hogy az �let�vel j�tszik, de azzal
is tiszt�ban volt, hogy gaz �rul�s volna �nmaga s a magyarok ellen, ha � most az
Iliiii imm�r a Icny�loboz
177
�rmesternek sz�t fogadna. Csak az�rt is kit�totta dagadt sz�j�t, ahogy tudta, �s
farkasszemet n�zve a csend�r�kkel, tele t�d�vel kizengte mag�b�l:
Nem j� csillag lett volna �nbel�lem...
Az �rmester pusk�t fogott r�. A szem�be volt �rva, hogy kavarg� d�h�ben r�l�, ha a
leg�ny nem engedelmeskedik a parancsnak. Mindenki �rezte, hogy az �let-hal�l
pillanatai ezek �s a leg�nyt�l f�gg minden. Az �gen fut� hold sietve b�jt el� egy
�gen feledkezett felh�cske m�g�l �s megvil�g�totta az �ton �ll� szekeret. P�sztor
Laji sz�kely leg�ny ekkor m�g jobban kiegyenesedett, eg�sz alakj�t, k�p�t aff�le
szent k�bulat �nt�tte el �s boldogan elmosolyodva, csak az�rt is ki�nekelte a n�ta
m�sodik sor�t:
�jf�l ut�n fennmaradn�k az �gen.
Az �rmester keze megr�ndult s a l�v�s eld�rd�lt. A leg�ny h�trahanyatlott, a lovak
a szek�rrel ijedten megugrottak, de ism�t l�p�sre fogt�k, mintha tudn�k, hogy
s�lyosan sebes�lt gazd�juk �s Isten ut�n apjuk a lelk�t k�sz�l kiadni.
A csend�r�k is vigy�zzba merevedtek s az �rmester t�tov�n a karj�val megt�r�lte a
hideg homlok�t �s felcsattant benne a sz�rny� k�rd�s: �Mit csin�lt�l, moi
Joane?..." A pr�bacsend�r s�r� g�r�g kereszteket h�nyt mag�ra �s hirtelen a f�ld is
mintha ellankadt volna. Bizonyos, hogy egyszerre majdnem kib�rhatatlan csend borult
a l�v�s ut�n az eg�sz term�szetre, �s ebben a csendben k�nosan �s olyan kietlen�l,
hogy m�g az �g is beler�zk�dott, felhangzott a haldokl� leg�ny ajk�r�l a n�ta
folytat�sa:
�jf�l ut�n k�rbe j�rn�m a nagy eget...
A lovak esett f�vel, szinte zajtalanul tovabandukoltak az �ton, s miel�tt
befordultak volna a feh�r kanyarulatba, messzir�l, nagyon messzir�l, mintha m�r a
m�svil�g�l hallatszan�k, felhangzott a befejez� sor is:
178
Nvir� J�zsef
...S �gy n�zn�m meg, hogy a bab�m kit szeret...
Az �jszaka egyet s�hajtott, azt�n elcsendesedett minden...
Mondom, ez. az eg�sz hist�ria a f�gi vil�gban t�rt�nt. Lehet annak ide-oda m�r
tizen�t esztendeje is. Annak idej�n titokban sokat sz�rny�lk�dt�nk �s keseregt�nk
rajta, de a P�sztor Lajos temet�se ut�n egy�b bajaink k�z�tt bizony megfeledkezt�nk
r�la. A szeret�je, a Husz�r �gnis sors�t se tartottam sz�mon. Most se �stam volna
el� az eg�sz �gyet, ha a minap a falugy�l�s ut�n, mikor elhat�roztuk, hogy v�gre mi
is fel�ll�tjuk a h�si halottak eml�k�t - maga Husz�r �gnis b� nem �vakodik hozz�m,
s azt nem mondja szem�rmesen, szemles�tve, hogy: �Nagy k�r�sem volna, tek�ntetcs
�r!"
- Ki vele, �gnis! Mi az?
- Csak annyi - b�torkodik a kiss� m�r �t�d�tt v�nle�ny hogy ha m�r �ssze�rj�k a
h�s�ket, ne feledj�k ki a szeg�ny boldogult P�sztor Laji nev�t se.
- A P�sztor Laji�t? - lep�d�m meg, mert hirtelen eszembe jut, hogy erre nincs
t�rv�nyes lehet�s�g. A kisebbs�gi sors h�si halottair�l m�g nem t�rt�nt int�zked�s.
Ezt azonban nem mondhatom meg ennek a le�nynak. Azt �ln�m meg benne, ami�rt a
szeret�je meghalt. Mintha m�gis sejtene valamit ez a le�ny, elmen�ben nagyon
komolyan figyelmeztet:
- ...Mert ha valaki, � igaz�n meg�rdemli, hogy arra a k�re felker�lj�n a
neve!...
Mintha az � sz�ve nem �rne t�bbet a k�n�l...
Mintha...
Tisztelt h�z! ... Olyan javaslatot k�rek a miniszter �rt�l, amely lehet�v� teszi,
hogy a P�sztor Lajos nev�t fel�rhassuk �arra a k�re" ...
A k�lt�
A kisebbs�gi sors v�gs� mened�ke volt r�m n�zve is �reg falusi h�zunk �s az a t�z
holdacska sov�ny hegyi f�ld, ami m�g megmaradt. A lapom fizetni nem tudott, az
ad�ss�g n�tt, a gondok, veszedelmek sokasodtak a fej�nk f�l�tt. Kil�t�stalan volt a
j�v�nk, a legs�t�tebb v�gzet fenyegetett. Az utols� pillanatban menek�lt�nk haza a
Rikamenti sz�kely falucsk�ba, ahol esztend�kig d�nt�ttem a f�t, sz�ntottam,
vetettem, k�noztam a f�ldet, em�sztettem a lelkemet, terveztem, �lmodtam az erd�lyi
hegyek fojtott n�mas�g�ban. K�l�nben ezt cselekedte mindenki. Az emberek dolgoztak,
k�zd�ttek, szerettek, s�rtak, �heztek, f�ztak, k�romkodtak, im�dkoztak, vagy
t�ml�cbe mentek a v�ltozatlan �let szesz�lye szerint. Mindennap elestek, mindennap
felt�madtak. M�gis er�, nyugalom �s valami l�thatatlan bizonyoss�g, megnyugtat�
volt ebben az �letben, mint ahogy a v�z nem tudja elsodorni a fa �rny�k�t.
T�mogattuk egym�st, ahogy lehetett. J� sz�val, tan�ccsal, biztat�ssal, az arcunkra
ki�lt sz�vvel, becs�l�ssel. Megmutatt�k, hogyan kell fogni az eke szarv�t, a fejsze
nyel�t, nekihajolni a kasz�nak, �s pihenni k�ldtek, mikor holtf�radtan alig b�rtam
felemelni a karomat. Soha boldogabb nem voltam, mint mikor az erd�k l�b�n�l fekv�
s�sk�ti kasz�l�mon a saj�tkez�leg csin�lt els� sz�naboglya t�v�t bevertem a villa
hegy�vel �s egy s�hajt�ssal Istennek sz�mba adva hazaindultam a csendes esti
sz�rk�letben, homlokomon l�ktet� f�radts�ggal. Halkan j�rtam, hogy fel ne k�ltsem a
k�r�s-k�r�l m�r alv� f�kat. A tiszta �gen kigy�ltak a csillagok, a hold felj�tt �s
szinte mag�hoz sz�vta folyton k�nnyebb�l� testemet. A falu csendes volt �s �n
mosolyogtam.
Azon �jjel valaki felgy�jtotta a sz�n�mat.
- Most mit csin�l? - k�rdezt�k, kik a h�rt hozt�k. - Csend�rk�zre adja?
180
Ny�r� ? I
- Nem! - mondtam a keser�s�g �s megd�bben�s els� s�padts�ga ut�n.
Az emberek jobban megn�ztek, magiakban furcs�llott�k a dolgot, de nem sz�ltak. Fele
term�sem oda�gett, s az eff�l�t nem szok�s annyiban hagyni. Azt mindenki tudta,
hogy az idegen csend�r�k magukt�l nem nyomoznak �s semmi kil�t�som sincs, hogy a
k�rom megt�r�lj�n.
Nekem azonban nem a k�r, a csal�d�s f�jt.
- Ki tehette, hiszen �n ebber a faluban soha m�g a l�gynek sem v�tettem?
Most m�r az emberek komorodtak cl �s harag s�t�tt a szemekb�l.
- Gazember volt, ak�rki tette!
- Ki kellene tekerni a nyak�t!
- �n nem hagyn�m annyiban! Nem �n, a mindens�git! - t�zelt Sim� Ambrus. - Mire
val� a csend�r? Fia a tek�ntetes �r nem akarja, h�t �n b�jelentcm! Be �n!
- Nem, nem! Hagyja! - tiltottam le. - Hiszen csak magyar ember lehetett! ...
Mi�rt adjunk alkalmat, hogy v�gigk�nozz�k a f�l falut? Nem �ri meg az a sz�na.
V�letlen volt az eg�sz �g�s. �rtik? V�letlen!
- �rtj�k! - d�nny�gt�k n�h�nyan. Nehezen, m�lyen hallgattunk. A fogak
�sszecsikordultak �s messzi el�sztak a szemek.
Hogy azt�n mi t�rt�nt a faluban, nem tudom, de az �g�sr�l t�bb� senki nem besz�lt.
�n is t�ltettem magamat rajta, s csak a boglya hely�n maradt meg a kerek fekete
folt. Az �let haladt tov�bb.
Hogy azt�n mi t�rt�nt a faluban, nem tudom, de egyik vas�rnap d�lut�n (�ppen a
teh�nk�ket itattam meg) be�ll�tott az udvarra egy negyven �v k�r�li, szeg�nyes
kin�z�s�, megviselt arc� falusi ember.
- No, ennek se dagad be az arany gy�r� az ujj�ba! - gondoltam, mikor r�n�ztem.
- P�r szavam volna az �rhoz! - �llott meg el�ttem ellens�gesen.
- Ki maga?
Elsz�ntan felelt:
- �n vagyok az az ember, aki felgy�jtotta az �r sz�n�j�t!
�llott egyenesen, s�padtan, mozdulatlan, s csak a durva ing�t verte a sz�ve
l�that�lag.
Annyira meglepett, hogy sz�lni se tudtam. Az � arca is be volt horpadva �s vastag
sz�j�b�l nehezen buggyant el� a sz�.
Hull imm�r ?1 ieny�lobo/
181
- Az�rt j�ttem, hogy z�rasson el az �r, mert a k�r�t megfizetni nem tudom!
Semmi megb�n�s, ink�bb dac �s b�szkes�g, kem�ny konoks�g l�tszik rajta.
Meg�rdemeln�, hogy megal�zzam, megt�rjem, addig nyomorgassam, m�g a reszket�st�l
�sszever�dik a k�t t�rde. Lobban is bennem az indulat, vass� szil�rdul a testem �s
hideg sz�jamba forr�s�g d�l; de leb�rom magamat, �kleim kiengednek, a neh�z
l�lekzet is lassan megnyugszik. A hangom azonban m�g idegen, t�lvil�gi.
- Mondja! Mi�rt tette?
- Hogy elmenjen a falub�l!...
Megh�kken�semet nem is veszi �szre. Szemei kit�gulnak �s �gy mondja, mintha mag�nak
besz�lne:
- Az volt a sz�nd�kom, hogy a h�zat is a fej�re gy�jtom, s ha akkor se t�g�t,
h�t... h�t... meg�l�m!
Bolond ez az ember. �nk�ntelen�l h�tr�bb l�pek.
- Mit besz�l?... Meg-�l? - r�m�l�k r� �rtetlen�l. - De mi�rt, mi�rt, az
Isten�rt?
�bl�s, tompa hangja elv�konyodik, feje el�re hajlik fel�m, mintha titkot susogna.
- Mert elvette a kenyeremet!
- �n? A maga kenyer�t? Mivel? Mivel vettem el?
- Azzal, hogy idej�tt!
Ha f�be �tnek se �rtem, mit besz�l ez a szerencs�tlen.
Mind a ketten reszket�nk az izgalomt�l. Nincs er�m megk�rdezni, hogyan vehettem el
a kenyer�t azzal, hogy hazak�lt�ztem. Arra is gondolok, hogy j� volna seg�ts�g ut�n
n�zni, mert az ilyen embert�l minden kitelik. Titkos, gyors pillant�ssal felm�rem
ellenfelemet, hogy megel�zzem; de nincs mit�l tartanom. Egyszerre megv�ltozott a
szerencs�tlen. Teste �sszecsuklott, elernyedt, megg�rnyedt. A sok n�lk�l�z�s,
keser�s�g, gond, elviselt szenved�sek �s gy�tr�d�sek eg�szen megt�rt�k el�bb m�g
fesz�l� csontjait. Szinte szemem l�tt�ra pen�szedik a haja. Tekintete m�g kietlen,
mintha nem volna a nagy vil�gon egyetlen pont se m�r, amelyen megnyugodj�k. A hang
is megt�rt, ink�bb a koldus�.
- Nem tudok �rni, mi�ta idej�tt...
182
Nyir� ,k�sc,l
Hirtelen megvil�gosodik bennem az eg�sz titok. A pap eml�tette kacagva p�r h�nappal
ezel�tt, hogy: Elk�st�l, pajt�s, mert mar van a falunak k�lt�je. Tudod, aff�le
versfarag�, aki igen j��z� ngmuso-kat fabrik�l. Leg�nyeknek, koldusoknak n�t�t, �s
k�l�n�sen s�rfeliratokat V�rj csak - id�zett is mindj�rt n�h�nyat: - �Hat
gyermeknek adtam, m�g �ltem �letet, de hal�lom miatt t�bbnek nem lehetett " - Vagy
a m�sik: �Kocsis volt V�g Andr�s, m�g ele, most mar az �risten b�szk�lkedik v�le."
- M�g meg is magyar�zta, hogy a ,o par�d�skocsis a mennyekben is ritka �s �rthet�,
ha Szentfelsege �gy megbecs�l, boldogult Vig Andr�st. - Nekem k�l�nben ez tetszik a
legjobban: - �A papold v�s�ron elfogott az �r�k �lom, teh�t magamot aj�nlom"...
- Ezeket csin�ld ut�na, ha tudod!...
Akkor kellemes perceket szerzett a �konkurrenci�"-val a pap de k�zben ezer bajom,
gondom k�zt megfeledkeztem r�la es most itt �ll el�ttem ez az ember. �nk�ntelen
felki�ltok:
- Maga a �k�lt�"?
- J�sh Ferenc! - mondja szer�nyen.
Eevszerre megv�ltozik a vil�g k�r�l�ttem.
-Isten hozta, j�sh Ferenc! - ny�jtom a kezemet. - Ker�lj�nk belHiszen j�n, j�n
szeg�ny, kelletlen�l k�vet, le is �l a sz�kre, meg is j�rtatja a szem�t a szob�ban;
de mindez nem seg�t az o nagy baj�n Meleg, kedves sz�val nyugtatgatom, ahogy lehet,
simogatom, b�tor�tom, hogy miattam nyugodtan tov�bb �kes�theti a temet�i fejf�kat,
a koldusokkal k�t�tt egyess�geit sem h�bor�tom, a notaiba se sz�lok bele, s ha nem
voln�k megh�zasodva, �n is vele iratnam a rigmust a szeret�mnek, t�rgyaljon csak
tov�bb a kik�r� n�sznagyokkal s�t ha n�h�ny alkalmas verse akad, az �js�gba is
sz�vesen kit�tetem. Nem hogy elvenn�m, ink�bb szapor�tani szeretnem a kenyer�t, s
ahol lehet, sz�vesen seg�tek. Valahogy csak megferunk ketten a faluban. �n k�l�nben
is m�s cs�rben cs�pelek Lassa. -mutatom a k�nyveimet, de J�sh Ferenc csak az
ernyedt fejet razza
szomor�an:
- Az �n �letemnek m�r v�ge! Nem megy! Nem megy!
Hull imm�r u Icny�tobo'z
183
- Dehogynem! Csak meg kell pr�b�lni!
Tisztess�gb�l nem mond ellent, l�tsz�lag fel is engedett a bizalmatlans�ga, lassan
�t is melegedik, de �rzem, hogy nagy �ress�g van szeg�nynek a lelk�ben.
- Hejh, ha m�gegyszer �gy tudn�k �rni, mint leg�nykoromban!
Leg�ny kor�ban, mikor elvette a sz�p Vajai S�r�t, s aszonta neki,
hogy:
El�getn�m, sejhaj, ezt a cudar vil�got S k�zepibe meghagyn�m a bab�mot...
H�t az igaz, hogy akkor a sz�juk k�z�tt nem lehetett volna egy vir�gsz�lat
elejteni. �let, er�, �lom, versterm� volt minden pillanat. Nem b�nt�k a
szeg�nys�get, a nincstelens�get, a sorsot, ak�rhogy �gett is a vil�g k�r�l�tt�k,
csak �ltek kedvesen egym�s mellett, mint k�t �rva mad�r az'�gvessz�n. Az �let nem
tudta megfeket�teni az arcukat. Mag�t�l j�tt a n�ta-, feh�ren, gy�ngy�z�tt a
sz�j�n, �jjel-nappal pazarolta kifogyhatatlan b�s�ggel, hogy csud�j�ra j�rtak az
emberek, aranyfenyt vetett m�g a gy�szra is, elvar�zsolt mindent maga k�r�l, mintha
t�ltos lett volna.
- Egyszer azt�n odalett minden! - s�hajtott j�sh Ferenc. - Mintha elf�jt�k
volna...
Feltekint r�m, de �n b�lintok, hogy mondja csak tov�bb.
- Nem tudom, hogy t�rt�nt - azt�n lassan elmaradtak az emberek. Nem h�vtak a
torba, t�ncba, ingyen se kellett m�r a szavam... �Ink�bb dolgozn�l az eff�le
marhas�g helyett" - azt mondt�k. De �n tov�bb er�ltettem a dolgot, m�g �n is
r�j�ttem, hogy m�r nem vagyok az, aki r�gen... Akkor hallottam, hogy hazak�lt�zik a
tek�ntetes �r. A faluban mindenki �rvendett, hordt�k a h�rit h�z-r�l-h�zra,
mondt�k, hogy az dics�s�ge a falunak, s �n akkor... akkor kezdtem gy�l�lni a
tek�ntetes urat.
- H�t az�rt? - �rtettem meg szeg�ny J�sh Ferencet.
- Ez�rt - vallotta csendesen. - El�gg� restellem, amit tettem, de a harag
elvette az eszemet.
- Nincs semmi baj, Ferenc! Az a p�r villa sz�na legal�bb ne terhelje.
184
Nyir� .l�zscl'
�gyahogy, �sszek�t�ztem, emberr� gy�mol�tottam. A v�g�n
eg�szen �sszemelegedt�nk.
- Vajon mi lehet az oka? - hajtogatta mindegyre.
Teljesen meg�rtettem szeg�nyt. A legnagyobb trag�dia, ami embert �rhet Borzaszt� �s
elker�lhetetlen mindenkire n�zve. Az elet t�r�tt meg benne. A szent, a nagy titok
halt meg benne �szrev�tlen, �s magam is megd�bbentem, mikor kimondottam.
- Ellopt�k a lelk�t, Ferenc!
Val�s�ggal belerend�lt �s halottfeh�r lett, mikor meg�rtette. - A lelkemet?...
Bizony igaza lehet!... Mond valamit!...
- De ne f�ljen, mert egyszer visszakapja! - j�soltam szent�l. Bizonyosan
visszakapja!
Pillanatig maga el� n�zett, hirtelen �sszer�zk�dott, a kezem utan kapott, majdnem
sz�tmorzsolta forr� k�t mark�ban, teste hatalmass� fesz�lt, eg�sz l�nye fell�ngolt
�s szorosan arcomhoz b�jva lihegte:
- Maga is... maga is azt mondja, hogy �jra Magyarorsz�g lesz�nk?... , ,
Elt�ntorodtam a meglepet�st�l, hiszen most nem erre gondoltam, de miel�tt
meger�s�thettem volna a hit�t, J�sh Ferencnek mar ki�tk�z�tt a k�nny a k�t szem�n.
- Akkor hiszem!... Hiszem!...
Mondom, n�h�ny esztendeje, hogy ez a dolog t�rt�nt. K�zben az �let �jra elsodort
hazulr�l. Szeg�ny J�sh Ferencr�l, a �k�lt�"-rol teljesen megfeledkeztem. Senkit�l
nem k�rdeztem, �l-e, hal-e, mi lett vele. A nagy vil�gesem�nyek elf�jt�k az �tb�l.
Minden perc�nk a vil�gt�rt�nelem� volt. Ki gondol ilyenkor egy n�vtelen, kis falusi
szekely emberre, pedig amiben hitt�nk, beteljesedett. Imm�r k�t esztendeje, hogy
hazat�rt�nk. A kis porszem azonban nem veszett el a vil�gviharban.
A napokban levelet kaptam a falumb�l, hogy harcol� honve-deink hozz�tartoz�i jav�ra
�nneps�get rendeznek �s arra kernek, mint a ker�let k�pvisel�j�t �s k�l�n�sen, mint
a k�zs�g fiat, hogy sz�veskedjem az �nnepi besz�det elv�llalni. Hogyne sz�veskedtem
volna.
Az �r�m� �s boldog b�szkes�g� volt minden pillanatom, mit otthon t�lt�ttem.
Ihill imm�r a iciiy�loboy
185
Ezen az �nneps�gen t�rt�nt, hogy egy h�rom�ves, csud�latosan sz�p le�nyk�t
f�ltettek az emelv�nyen a sz�kre, aki mindannyiunk b�mulat�ra szavalt el egy sz�p
verset. Megr�z�an fens�ges volt m�r ahogyan a c�met �s a szerz�t bemondta:
�A honv�d. �rta: �desap�m"...
Az emberek zokogtak �s �r�m�kben s�rtak.
- Ki ez a kicsi le�nyka? - k�rdezem meghatottan a mellettem �l� papt�l.
- A J�sh Ferenc�. Hiszen ismered a k�lt�t...
Soha embert �gy nem irigyeltem �letemben, mint J�sh Ferencet...
A kl�n�ta
K�v�l �j van. A havas pihen. M�r felpattant n�h�ny csillag. A kaliba el�tt �rk�d�
kutya f�ln�z r�juk. Az �j hatalmas himnusza zeng a hegyek orma felett. Az erdei
n�pek csendesen hallgatnak a hegyek oldal�ban sz�tsz�rt t�zek mellett. Mindenki
tudja, hogy baj van a havason, a hal�l �l�lkodik a P�ter Ign�c kalyib�ja k�r�l s a
t�zekbe m�lyedve zordonan v�rj�k, mikor sz�lal meg a kl�h�t�ja, hogy az alig
hat�ves �m�li le�nyka �letb�l t�voz�s�t bejelentse. Mert csak akkor szokott P�ter
Ign�c kl�n�t�zni, ha ilyen hal�los veszedelmet kell h�r�l adnia a havasok n�p�nek.
K�tszer sz�lalt meg �s k�tszer hallgatott el a kez�ben ez az erd�n v�gott
csod�latos hangszer. Mikor elvette �s mikor eltemette a feles�g�t. Furcsa bolond
ember volt vil�g�let�ben ez az Ign�c. Egyebe nem volt a k�t karj�n�l, s a
furuly�j�n�l, amir�l addig azt se tudt�k, hogy mi�rt hordja mag�val addig, m�g meg
nem l�tta a faluban a Mih�k D�vid Tr�zsi le�ny�t. Annak se sz�lott egy �rva sz�t
se, csak el�r�ntotta a kl�n�t�t a bels� zseb�b�l, a nyom�ba szeg�d�tt �s p�r�gni
kezdettek ujjai al�l a dal gy�ngyei. Tr�zsi megzavarva, elk�pr�zva a kebl�re
szor�totta k�t kicsi �kl�t �s �gy ment a leg�ny ut�n a havasra, mintha l�pesm�zzel
csalogatt�k volna. Pedig ann�l szomor�bb n�t�t sem azel�tt, sem azut�n nem hallott
ember. Olyan volt, mintha koldustariszny�b�l t�lt�tte volna meg a furuly�j�t, de
m�gis minden illat, szell�, vihar �s sz�ps�g benne volt, mintha Sz�kelyf�ld lelke
r�ppent volna sz�t a kilenc kicsi likon �ltal. Mikor azonban megtartott�k a
szeg�nyek lakodalm�t, ez az istenszamara odal�pett egyik feny��ghoz, szurkot kapart
r�la, a klarinettnek mind a kilenc lik�t betapasztotta, s az �kes, rezes szersz�mot
felsz�rta a f�st�s gerend�ba. Senkinek el nem �rulta, mi�rt n�m�totta el a dalt. Az
asszony is unszolta, k�rlelte - hi�ba. A kl�n�t�t a p�kok ez�stf�tyolba foglalt�k.
Olyan szeg�nyek, elhagyottak lettek, hogy a t�z is megsiratta �ket, de Ign�c
hajthatatlan maradt.
Ihill imm�r ?1 Icny�loboz
187
- Addig nem ny�lok hozz�, m�g valami v�g, boldog n�t�t nem f�hatok rajta! -
�rulta el v�g�l is az asszonynak.
A boldog n�t�ra azonban nem ker�lt sor, hi�ba v�rt�k. Hej, pedig hogy f�jt �rte
mindenki lelke. Szinte a kl�n�ta is belepusztult a v�rakoz�sba. Meg is repedt
volna, ha Ign�c titokban v�gig nem cs�kolgatja, harmatban meg nem f�rdeti. Dr�ga
�ble �gy telt meg s�hajjal, b�nattal, emberek k�nj�val, s a sok nyomor�s�gt�l
megfeketedett a f�ja �s komoran csillogott rajta a kilenc szurokpecs�t.
Olyan bolond volt ez az Ign�c P�ter, hogy azt hitte, elj�n az id�, mikor a kl�n�ta
pecs�tjei magukt�l egy napon felpattannak, mint az aranytoj�s h�ja, s olyan v�g,
boldog n�ta sz�letik �bl�ben, hogy hallat�ra t�ncolni kezd a tarisznya a koldusok
h�t�n.
Ugyan v�rhatta bolond Ign�c ezt az id�t, mert amikor legjobban b�zott benne, akkor
ette meg a fene ezt az eg�sz vil�got �s �letet. Olyan esztend�k voltak, hogy m�g a
pillang�k h�t�n is �rd�g�k �ltek �s gy�l�letet izzadott a vir�g is. Egyed�l csak
Ign�c biztatgatta az embereket.
- Csak a tavaszt meg�rj�k, minden m�sk�ppen lesz!
A havasi n�pek szinte megvert�k a vigasztal�s�rt, mert olyan neh�z esztendej�k
volt, hogy a bet�v� falatot se b�rt�k megkeresni. 0 azonban m�r mosolygott, pedig �
is �hes volt, mint a t�bbiek, condra g�ny�ja leszakadt �s asszonyostul alig
l�zengtek a l�bukon; volt azonban egy titka, mit nem kellett el�rulnia senkinek,
mert mindenki l�thatta, kinek szeme van, hogy gyermek�ld�st v�rnak. Ett�l f�nylett
a P�ter homloka, s a lelk�ben m�r �j dallamok nevettek. Ez lesz az els� v�g dal,
amire olyan r�gen v�r.
Az �r�m n�t�ja ott rejt�z�tt a f�l�ben, s sz�nes sz�rnyai n�ttek t�le. �szre sem
vette, hogy asszonya hogyan sorvad el mellette a nagy nyomor�s�gban. K�nny, panasz
�s szenved�s �ml�tt bel�le, mikor az ura nem l�tta.
- Csak a tavasz megj�jj�n! - biztatta tov�bb P�ter Ign�c.
A tavasz azt�n el is j�tt, de m�gsem f�hatta meg a kl�n�t�j�t.
�ppen a szentgy�rgyi r�szen v�gt�k a f�t, mikor meghozt�k a h�rt, hogy le�nyk�juk
sz�letett. Eg�sz �ton a kl�n�t�ra gondolt: - � No most!... Most j�tt el az id�,
amire v�rtam!" - de mire haza�rt, m�r a kalyiba ajtaj�ban ott v�rt a v�n Antal
Mih�lyn�:
- Csendesen, Ign�c, mert egy kicsi baj van!... A feles�ged alszik!...
188
Nyir� J�zsef
- Alszik? - h�kkent meg az ember.
- Igen! - vetett keresztet Antal Mih�lyn�. - Isten adjon �r�k nyugodalmat
neki... Mire �szrevett�k, mag�hoz sz�l�totta Szentfels�ge!
P�ter be se ment a kalyib�ba, csak le�lt csendesen a t�z mell�.
- V�rj - sajn�lta meg a v�nasszony. - Kihozom a gyermeket!
P�ter �lbevette �s sok�ig n�zte a dr�ga csecsem�t...
- �gyelj r� - ijesztette a v�nasszony mert az ilyen gyermeknek, ki�rt az
�let�vel fizetett, ut�na szokott j�nni az anyja!
Kl�n�t�s P�ter nem sz�lott r� semmit, csak levette a gerend�b�l, hosszasan eln�zte
a kl�n�t�t, leverte r�la a szurokpecs�tet �s ott a t�z mellett f�ni kezdte. Az
erdei n�pek lej�ttek a hegyekr�l a halott asszonyt virrasztani, de P�ter azt sem
mondta nekik: �f�lkalap", csak kl�n�t�zott tov�bb, m�g azt nem mondta neki az �reg
tapasztalt F�zi J�nos, a szentgy�rgyi p�sztor, hogy: - �Te P�ter! Minek a
t�zl�ngj�nak k�nl�dol idefenn a havason, mikor a kl�n�t�ddal vagyont kereshetn�l a
faluban!..." Erre mintha megijedt volna, �jra visszasz�rta a n�taszersz�mot a
gerend�ba.
- Majd minden m�sk�ppen lesz! - motyogta. - V�rjatok csak!... Olyan sz�p n�t�t
tudok!... Majd a tavaszon.
Az emberek azt hitt�k, hogy megbolondult, v�llat vontak �s hazamentek. Szerencs�re
a gyermeket a v�n Antal Mih�lyn� mag�hoz vette �s elgondozta, mintha'az �v�
volna...
Mindez �t vagy hat esztend�vel ezel�tt t�rt�nt. Az�ta Kl�n�t�s P�ter nem sok �gyet
vetett a gyermekre, mintha nem is volna az �v�.
Legal�bb is az emberek el�tt �gy mutatta. Csak amikor m�sok nem l�tt�k, titokban
cs�kolgatta meg �s biztatta:
- V�rj csak, Am�li!... Egyszer el�veszem a kl�n�t�mat, s megl�tod, hogy milyen
sz�p n�t�t f�v�k rajta! Csak a tavasz elj�jj�n!...
Mondom, �t esztend� telt el az�ta �s semmi sem t�rt�nt, amit ebben az �gyben
�rdemes volna feleml�teni. Kicsi Am�li n�v�-getett, j�tszogatott, de v�kony,
beteges le�nyka maradt.
- Nem fog sok�ig �lni! - tudta a havason mindenki, s a v�n Antaln� is
bizonyosra vette, hogy el�bb-ut�bb el fog �rte j�nni a halott anyja. M�g szerencse,
hogy ez a szeg�ny, boldogtalan apja nemigen t�r�d�tt vele.
Hull imm�r a �ciiy�lnbo/
189
N�gy esztendeig nem volt semmi baj, de az id�n �gy l�tszott, hogy m�gis igaza van
Antal Mih�lyn�nak.
Egy hete sincs, hogy a gyermek v�ratlanul beteg lett. Estefel� kigy�lt a k�t kicsi
orc�ja, s er�tlen�l lehervadt a t�z mell�. Egy �ra m�lva olyan l�zban volt, hogy
meg sem ismert senkit.
- Sz�lni k�ne az apj�nak! - tan�csolta Antal Mih�ly. - Ha v�ge tal�l lenni,
legal�bb b�cs�zhass�k el t�le...
A h�rre szinte egykedv�en cammogott fel a kalyib�hoz P�ter Ign�c.
- H�t beteg? - �ll�tott be. - Akkor elviszem haza!
- Nem viszed sehova! - tiltakozott a v�n Antal Mih�lyn�. - ... Itt is megkapja
az anyja!
- Az anyja?
A f�lvad, s�t�t ember megr�zk�dott, szemeiben furcsa f�ny villant f�l, mintha eddig
s�rban fek�dt volna �s most �bredne fel.
Hirtelen felb�d�lt:
- Nem lehet!... Nem hagyom! - �s lekuporodott beteg gyermeke mell�, mintha a
test�vel akarn� megmenteni.
Eg�sz �jszaka egy�tt k�zd�tt vele �s m�snap se t�g�tott �gya mell�l. Az � homlok�t
is kiverte a verejt�k �s k�nok torz�tott�k arc�t.
�gy birk�zott gyermeke �let��rt h�rom �jjel, h�rom nap, de �gy l�tszott, hi�baval�
minden.
- Mit kellene csin�lni! - t�prengett s�r� homlokkal, tehetetlen�l. -
Tan�csoljon valamit! - esett neki a v�nasszonynak.
- �n tudn�k valamit - titokzatoskodott az �regasszony.
- No? - ugrott fel az ember.
- Sz�zm�ria!... Ha �... kij�nne, s le�ny�nak fogadn�!...
Az erdei ember visszad�bbent.
- Sz�zm�ria?... Ha � kij�nne a havasra?
- Arra te ne is sz�m�ts! - ijesztette el az �regasszony.
- H�tha besz�ln�k vele?
- Megpr�b�lhatod, de siess, hogy k�s� ne legyen!...
- Akkor megyek!
Lapos sz�rtariszny�t vetett a v�ll�ra, fejsz�t a karj�ra.
Eg�sz �ton tusakodott.
- Mi lesz, ha nem j�n ki?...
190
Nyir�
Futva sietett v�gig a Nyil�nk gerinc�n, hogy mire a nap lesz�llana, Somly�n
lehessen.
M�r l�tszott a tarjafej� Kissomly� t�v�ben a k�t�g� templom, mikor �j baja t�madt.
- H�tha nem adj�k a bar�tok?...
Erre nem is sz�m�tott. Pedig a bar�tok nem fogj�k engedni, hogy elhozhassa a
csudatev� Sz�zany�t. Hi�ba tette meg a hossz� utat, ak�r vissza is fordulhat.
- De mi lesz akkor a le�nyk�mmal?...
�jra els�t�t�lt, dacosan meredt szembe a nagy feh�r templommal.
- Akkor ellopom!... Ha mind a tizenk�t bar�tot le is kell v�gnom, akkor is
ellopom!
Most m�r, mint a tolvaj, �gy orozkodott a templomhoz bokrok, f�k �rny�k�ban
rejt�zk�dve. Sz�ve a tork�ban dobogott �s lihegett s�lyos bels� terh�t�l.
Nem volt szerencs�je. Zeng� orgonasz�, kivil�g�tott, f�nyes templom fogadta. N�gy
bar�t is szolg�lt az olt�r k�r�l.
- Hi�ba j�ttem! - vesztette el a kedv�t, de - ha m�r itt van - csendesen
beorozkodott a t�bbi szeg�nyember k�z�.
�t nem l�tta senki, mert beh�z�dott egyik gy�ntat�sz�k �rny�k�ba, de � mindent
l�tott. Egyik f�bar�t arany f�st�l�vel m�lyen megg�rnyedve, t�mj�nf�stbe bor�totta
a Sz�zany�t, az orgona halkan sz�lott �s olyan sz�pen, hogy a csod�lkoz�st�l
ki�ltek az erdei ember szemei.
- �des M�rj�rn! - t�rt fel a f�jdalmas bizalom, de alig ejtette ki a sz�t,
�sszerezzent, mert az eloszl� t�mj�nf�st�n �t l�tta, hogy M�ria egyenesen r�n�z:
- H�t neked ugyanbiza mi bajod van, Ign�c?
- Nekem el�g nagy bajom van, mennyei �desany�m, mert kinn Sz�pasz� fejiben
haldoklik a gyermekem, s azt mondja a v�n Antal Mih�lyn�, hogy csak te seg�thetsz
rajta!...
Elsorolt mindent, s azt sem tagadta le, hogy mi volt a sz�nd�ka, ist�lta sz�pen,
hogyha v�ge lesz a templomoz�snak, l�pj�k le az olt�rr�l, s j�jj�n, n�zze meg azt
az �rtatlan gyermeket, seg�tsen rajta. Mindjobban belemelegedett a k�r�sbe, eg�szen
nekib�torodott a
Hull imm�r' a Icny�i.oboz
191
Sz�zany�val val� besz�lget�sbe, mert �gy l�tta, mintha a szobor b�lintana, s azt
mondan�:
- Megyek, Ign�c, megyek! Hogyne menn�k, de egy cseppet l�gy t�relemmel, m�g a
szentszolg�latnak v�ge lesz. Azt meg kell v�rnunk! Addig helyezd k�nyelembe magadat
itt az �n h�zamban!
- K�sz�n�m al�ssan! - k�sz�nte Ign�c. - Nem mondom, biza megf�radtam. Neh�z
volt az �t, s negyedik �ccaka nem hunytam le a szememet.
Tov�bb nem is merte zavarni a Szentsz�zet, mert l�tta, hogy a k�ny�rg�sre kell
figyelnie, hiszen annyi ember sz�lott hozz� egyszerre, hogy tiszta csuda, ha minden
k�r�st �szben tud tartani, minden nyomor�s�got meg tud jegyezni. Kicsit b�szke is
volt P�ter, hogy k�l�n kihallgat�st kaphatott �s sajn�lkozva pillantott v�gig
embert�rsain, akiknek tal�n nem siker�lt ilyen k�zel jutniok hozz�. Most m�r biztos
volt a dolg�ban. Mihelyt azonban az eddigi epeszt� f�lelem �� fesz�lts�g
felold�dott, az els� megk�nnyebb�l�s ut�n �lmos f�radts�g lepte meg. El�gg�
sz�gyelte k�s�bben, de az �lom elnyomta ott a gy�ntat�sz�kben, hi�ba k�zd�tt
ellene. Az a sz�p, l�gy orgonasz� is seg�tett, az emberek csendes im�dkoz�sa is
altatta.
Az elalv�s miatt nem is lett volna semmi baj, de amikor az �jta-toss�gnak v�ge
lett, a templomi n�p haza takarodott, s a sekresty�s fr�ter �ppen a gyerty�kat
oltogatta, ez a boldogtalan P�ter csendesen horkolni kezdett, s a templomz�r� bar�t
�szrevette. Szel�den odacsoszogott, hogy felk�ltse, de mikor megl�tta a f�ls�t�tben
a torzonborz, f�lvad erdei embert, els� ijedts�g�ben seg�ts�g�rt futott, s
odacs�d�tette az �sszes bar�tokat.
- H�, atyafi! - r�zta meg egyik�k k�m�letlen�l. - Mit akar itt?
Az �lm�b�l felriasztott, holtf�radt ember nem tagadott semmit.
Egykedv�en bevallotta, hogy � bizony Sz�zm�ri�t el akarta vinni a beteg
le�nyk�j�hoz, s �ppen csak azt v�rta, hogy a vil�g kiss� elcsendesedj�k.
- Csend�r�ket kell h�vni! - h�borodtak fel a bar�tok, s olyan fenyeget�en
fogt�k k�r�l, hogyha nem templomban vannak, bizonybizony a f�szi nyelit a h�t�hoz
verik. Szerencs�re egy sz�las f�bar�t h�tra intette a t�bbit.
- Jere, fiam s mondj el mindent eleit�l!
192
Nyii'� J�y.scl
Mi�ta az apja t�rdir�l leker�lt P�ter Ign�c, ilyen bizalmat nem �rzett ember ir�nt,
s �gy kit�rta minden baj�t el�tte, mintha a v�grendelet�t dikt�ln�.
K�l�n�sen a kl�n�ta dologra cs�v�lta a fej�t a v�n atya, s l�tszott rajta, hogy nem
helyesli. Mintha nem akarn�, vagy nem tudn� elhinni, �jra megk�rdezte:
- S te azon a kl�n�t�n soha az �letben szomor� n�t�n k�v�l egyebet nem f�jt�l?
- Minek a t�zl�ngj�nak �rvendtem volna! - b�d�lt vissza Ign�c. - Elesett ember,
mindenki �hes kuty�ja voltam k�ly�kkorom �ta, az egy bajon, nyomor�s�gon k�v�l
egyebet az �letben nem l�ttam. Minek �rvendettem volna!...
- Hiszen lehet, hogy mondasz valamit - h�mm�g�tt a v�n mez�tl�bas -, de �n
m�gis azt mondan�m, hogy menj el sz�pen haza, vedd el� a kl�n�t�dot, s f�jj valami
v�g dolgot annak az �rtatlan l�nyk�nak, ha azt akarod, hogy az anyja mag�val ne
vigye...
- S akkor az anyja... itt hagyn�? - b�tortalankodott Ign�c.
A bar�t b�lintott.
- Ha mondom!... Mert tudod, az �gy van, hogy a halottak oda�t a m�svil�gon
maguk sem tudnak nyugodni, ha l�tj�k, hogy mi idelenn �r�k szomor�s�gban �l�nk, s
folyton panaszt, s�r�st k�ld�nk hozz�juk... Hogy tudna nyugodni k�l�n�sen egy
�desanya!... Ne csod�lkozz�l rajta, ha a gyermeke ut�n akar j�nni, ha hallja a te
fekete gy�szpecs�ttel szomor�tott keserg� n�t�dat.
P�ter elgondolkodott, bizalmatlanul feln�zett a bar�tra.
- Ezt maga honnan tudja?
A bar�t M�ria fel�*ford�totta aszott fej�t:
-T�le!...
Az erdei ember komoran n�zett a szoborra.
- T�le?
A f�bar�t mosolyogva b�lintott.
- M�r besz�ltem a dologr�l vele!... O tan�csolta.
- Mit! - kapta fel a fej�t Ign�c.
- A kl�n�ta dolgot!
- Hogy v�gat f�jjak rajta?
- Hogy v�gat f�jj rajta!
iull iinin�i' �i �cnv�toboz
193
- A le�nk�nak?
- A le�nk�nak!
Az erdei ember vette a fejsz�j�t �s fels�hajtott.
- H�t �n megtehetem, de... m�ges elj�hetett volna, hogy legal�bb l�ssa!
- Ki? - csod�lkozott a bar�t.
Ign�c a szobor fel� b�lintott:
-0!...
A bar�t belel�tott az egyszer� emberbe �s megvigasztalta:
- Amiatt te ne b�sulj!... � m�r volt ott!...
- M�r... volt? N�lam?... L�tta?... Megn�zte?...
- Am�g te aludt�l! - bizonykodott a bar�t.
Az ember arca f�ld�nt�li f�nnyel felragyogott.
- Akkor nincs baj!... Hej, ha �n azt tudtam volna!...
Ugy rohant el a bar�tok k�z�tt, mintha a szem�t kivett�k volna. Sietve, lihegve
m�szott fel a Kissomly� oldal�n �s rohant v�gig az �len a gy�ny�r� sz�lfeny�k k�zt
Sz�pasz� fel�. Esz�be se jutott, hogy meg nem k�sz�nte, se el nem b�cs�zott
M�ri�t�l, csak cs�rtetett v�gig az erd�k�n, olyan sietve, hogy a hold alig �rt a
nyom�ba...
�jf�l k�r�l a havasi n�pek, kik eg�sz este lest�k a rossz h�rek ut�n, hogy mikor
sz�lal meg P�ter Ign�c hal�lh�rt jelent�, szomor� kl�n�t�ja, meglepetve ugrottak
fel, mikor v�gre felbugybor�kolt a hangszer s v�g dallamok bugyogtak el� �bl�b�l.
Ilyen sz�pet soha senki nem hallott.
Az erdei emberek boldogan felkurjantottak s azt�n sz�p csendesen lefek�dtek.
Azt mondj�k, hogy soha olyan sz�pen nem ragyogtak a csillagok az �gen, mint azon az
�jszak�n...
Horg�szok
A lemen� nap f�ny�ben �szik az Olt. A vizet el�nt�tte a f�ny �s csend. Az �r�k
mozg�s v�gighull�mzik a foly�n, mintha az �lomba hajl� f�ld �t�ere l�ktetne.
Szeg�ny emberek hal�szgatnak a parton. Orvul, jegy n�lk�l, rettegve, az egyszeri
j�llak�s�rt. Elesett, szerencs�tlen emberek, az �sszesz�radt belek lelki betegei,
kik tal�n egy v�r�shagym��rt is k�pesek voln�nak embert �lni. A bokrok k�z�
rejt�zve, a n�mas�gt�l megdermedve lesik a megfesz�lt horog-zsin�r minden
rezzen�s�t. Ha valamelyik�knek siker�l kivetnie az �szt�v�r, sz�lk�s halat a
partra, a t�bbi m�g n�m�bb, m�g s�t�tebb lesz. Nem tudni, mire gondolnak ilyenkor,
de a v�z is megborzad t�le. A v�z, amelynek rejtelmes �let�vel egy v�kony fesz�l�
fon�lon �t �sszek�t�tt�k idegeiket, eg�sz l�ny�ket, amelyen �t t�voli vil�gok, m�s
szenved� t�rsaik s�t�t �zeneteit hallgatj�k �s eg�sz val�jukat megr�zza az �rv�nyek
hatalmas sodra. Furcsa t�v�r� a v�z, amely trag�di�k �rny�k�t lebegteti a sz�n�n,
megmossa a v�rt�l a holttesteket, meg�rzi a jajt �s lelkek �rny�ka nyugtalankodik
f�l�tte. Az �r�k temet�, melyben soha sincs pihen�s. Ezek az emberek is utols�
rem�nys�ggel �ltek ki a partj�ra, m�g elsorvadnak a horog v�g�n �s egy k�-
ny�r�letqp hal a v�g�n mag�hoz r�ntja a m�lybe.
A hal�sz�, vad�sz� �sember soha le nem gy�zhet� �szt�ne izgatja �ket �s ott a
v�zparton �vezredek k�l�n�s vil�g�ba s�llyednek vissza. A Meotis-tavak �si �lm�t
l�tj�k, ahol s�r� vadl�d-csord�k kaptak sz�rnyra, a hatalmas ez�st-vizek ig�zet�ben
sz�rcs�k buknak al�, a g�mek a n�d k�zt �llva figyelnek, vadruc�k r�pk�dnek furcsa
testtart�ssal, mintha l�bon j�rn�nak a leveg�ben, k�csagok h�znak, sir�lyok,
b�bicek jajgatnak �s a v�gtelen n�d bronza vet�dik az arcra. R�g lefolyt vizek
kincseir�l tudnak, halak locsog� t�meg�r�l, amely a h�l� nyom�n forr�sba hozta a
vizet �s
Hull imm�r a icny�lobo/
195
kiemelve a v�zb�l, �gy szikr�zott a sok sz�nes haltest, mint az �kszer. R�zpontyok,
komorf�ny� csuk�k, ez�st p�nz� k�r�szok, kem�nyre sodrott bajsz�, k�ntorsz�j�
harcs�k �s Isten tudja mif�le rend�-rang� v�zi-n�pek. Sz�nes, d�s k�p, mint az
�lom.
Ma m�r ennek v�ge. Ezek a hegyi vizek, foly�k eg�szen m�sok. Hidegek, k�m�letlenek,
alattomosak, �rv�nyl�k, titokzatosak. Kem�nyen meg kell k�zdeni vel�k, am�g p�r
sov�ny halacsk�t kiszak�that bel�l�k az ember, k�l�n�sen a szeg�ny ember, kinek nem
telik h�l�ra, cs�nakra, hanem horoggal, szigonnyal k�nytelen elorozni bel�le n�h�ny
falatot. K�l�n�sen az Olt adja ki nehezen mag�b�l a kincset. A hal java �szik a
sodr�ban, vagy megk�zel�thetetlen szikl�k t�v�ben, kimosott barlangjaiban rejt�zik.
Van, aki l�tta ezeket a harcsa-kir�lyokat �s m�s csod�latos halakat, melyeknek
sz�j�ban ez�stp�nz van elrejtve. R�luk �lmodnak ezek a parti koldusok �s babon�san
k�s�rik v�gig a szem�kkel az elmorajl� v�zi �rv�nyeket. >?
Val�s�gos testi, lelki szenved�s az ilyen hal�sz�s �s m�gsem lehet t�le szabadulni.
Var�zslat �s szenved�ly, ritk�n teljes�l� rem�nys�g tartja itt �ket napokon,
�jszak�kon �t, hogy a v�g�n meg�tkozzanak vizet, halat, �letet, mindent. Sokszor
nem vacsor�znak sem �k, sem az asszonyok, sem a gyermekek, ha �resen marad a lapos
kender-tarisznya, vagy a v�z elz�rja m�h�t. Ilyenkor hi�baval� minden fort�ly,
tud�s, tapasztalat, a hal j�r�s�nak, �tj�nak ismerete. �r�kig, sokszor napokig
medd� a v�z, mintha minden �let megsz�nt volna benne.
- K�r tov�bb k�nl�dni! - sz�l oda valaki a szomsz�dj�nak �s a hal�szok
felkerekednek. Morognak, s�t�tek, komorak �s sov�nyak. Hazav�nszorog mindenki a
maga nyomor�s�g�ba.
A t�ls� parton egy, a csord�t�l elmaradt bivaly beleg�zol a v�zbe, hatalmas
f�j�ssal megtiszt�tja a sz�n�t, nagyot iszik bel�le, lomh�n belefekszik �s magasra
tartott, vadn�z�s� f�vel bele�lmodja mag�t az �svil�gba. Fekete, k�r�dz� sz�j�b�l
s�rga tajt�k csepeg a v�zbe.
M�r csak ketten vannak a parton: B�r� J�ska, a f�ll�b� rokkant �s alig haj�t�snyira
t�le a vizek m�sik nyomorultja, Baczoni Dani. Neh�z volna megmondani, hogy melyik�k
koldusabb, esettebb,
196
Nyii� J�z.sc[
rongyosabb. Daninak tal�n kevesebb a gyermeke, de csak olyan �hs�gr�gta, sov�ny,
set�t szerencs�tlen, mint a m�sik. M�g a l�lekzetet is irigylik egym�st�l �s
beleremegnek, ha a m�siknak n�ha siker�l a fog�s. Ahol lehet, ott �rtanak
egym�snak. Kilesik egym�s titk�t, lehal�ssz�k egym�s etet� hely�t, boldogok, ha a
m�sik horga beleszakad a gy�kerek k�z�, megd�zsm�lj�k a titokban elhelyezett
vars�t, s k�pesek voln�nak egym�st a v�zbe dobni, csakhogy ne boldogulhasson �s -
m�gsem tudnak egym�st�l elv�lni.
Lassan beesteledik. A Tepej fej�n�l el�b�vik a hold, a csillagok m�r feltetszettek,
az erd�k komor z�g�sa megindul, a k�szirtek felragyognak �s mindent bet�lt a ny�ri
�jszaka var�zsa; de �k ketten nem �rzik. D�h�sen csapj�k bele a horgot a fukar
v�zbe, melynek fenek�r�l �gy ragyognak vissza a csillagok, mintha a vacsor�t v�r�
gyermekeiknek �hes szemei voln�nak. �llnak �s v�rnak feh�rre meresztett
szemgoly�kkal, szinte esd�re kiny�jtott karral, pedig tudj�k, hogy hi�ba. Nincs
t�bb kil�t�s itt a parton az eredm�nyre, mert a v�znek �j �lete kezd�d�tt. A
sziklafalak k�z� z�rt foly�ra teljes gazdags�g�ban hull r� a holdf�ny, fen�kig
kivil�g�tja �s a sugarakt�l boldog izgalommal forrni kezdenek a hull�mok �s
ilyenkor a hal �r�m�ben megbolondul. Ott j�tszik, t�ncol, bukd�csol a v�z sodr�ban,
kit�tott, hideg k�rsz�jjal, �s k�zel se megy a n�m�n tornyosul� fekete parthoz. A
kutya a felkel� napnak, a hal a felkel� holdnak szalad neki.
Senki se tudja jobban, mint �k ketten, hogy k�r tov�bb k�nl�dni, de a m�sik miatt
egyik�k se mozdul, pedig v�resre cs�pt�k m�r arcukat a sz�nyogok �s hull imm�r a
harmat is.
Baczoni unja meg hamarabb a n�ma k�zdelmet. Fojtott k�romkod�ssal kir�ntja horg�t
�s odaki�lt a m�siknak:
- Nem megy�nk, J�ska?
A b�na utols� pillant�st vet a foly�ra �s egyszerre megfesz�l a teste a
figyelemt�l.
Valamit hoz a v�z. Most v�g�dott ki a K�rh�g� alatti kanyarb�l.
Egy elszabadult, gazd�tlan cs�nak. F�lig korhadt, durva, fekete-�bl� szersz�m,
neh�z a telesz�vott v�zt�l, de hal�szembereknek val�s�gos kincs. Oda mehet vele,
ahov� akar. Nem kell a kiuzsor�zott partot lesnie. Megk�zel�theti az elz�rt sz�z
�bl�ket, gazdag
IhiH imm�r a lcny�l.obox
197
haltany�kat a nagyhomlok� szirtek alatt, zugokat, barlangokat, �tj�ba �llhat
szigonnyal az �ji nagy hal-v�ndoroknak. A hideg ez�st-testek k�pr�znak szemei
el�tt, mintha �si, r�gen elrejtett �kszerek t�mege volna, l�lekzete meggyorsul �s
forr� lehellet �nti el cserefak�reg arc�t.
Gyorsan dobja le mag�r�l rongyait �s veti mag�t a v�zbe, nehogy a m�sik megel�zze.
Mire Baczoni �szre veszi, hogy mi t�rt�nt, m�r ott k�nl�dik a foly� sodr�ban a
cs�nak nyom�ban. F�l fal�ba miatt furcs�n bukd�csol, val�s�ggal biceg a v�zben is,
minden ereje megfesz�t�s�vel, kit�gult szemekkel �szik.
Baczoni is beles�rgul az izgalomba, megfutamodik a parton a zs�km�ny ut�n, de
elk�sett. A b�na �s a cs�nak k�zt m�r mind�sz-sze p�r m�ter a t�vols�g, de hirtelen
a cs�nak megperd�l �s az �rv�ny elkapja. Az Oltnak ez a szakasza tele van
veszedelemmel. A b�na is megtorpan. M�r fordulna vissza, de ellen�llhatatlan er�
sz�vja mag�hoz, csavarja meg a derek�t, s�llyeszti mag�ba. Csapkod� karjai
megb�nulnak �s kit�r bel�le a seg�ts�gki�lt�s:
- Dani! Ne hagyj!
A m�sik azonban nem mozdul. Hirtelen esz�be jut, hogy mi lenne, ha B�r� J�ska
meghalna, �r�kre elmenne az �tj�b�l, a vet�lked�s megsz�nn�k k�zt�k �s neki maradna
itt minden hal�sz� hely, titkos �b�l, amikr�l csak ketten tudnak. K�tszer annyi
halat vihetne haza... P�nzt is csin�lhatna bel�le... Bossz�j�t is t�lthetn� rajta
�s senki t�le sz�mon nem k�rhetn�, hiszen csak szerencs�tlens�g t�rt�nt...
Valami l�ki, tasz�tja, ki�ltoz benne, hogy seg�tsen, eg�sz l�nye reszket �s
hal�ls�padt, feje z�g, kit�tott sz�jjal, nehezen l�lekzik, de a k�s�rt�s er�sebb.
Nem mozdul...
A v�r l�ktet f�leiben, az izgalomt�l pillanatra l�t�s�t is elvesz�ti, megg�rnyed,
mag�ba h�z�dik, mint a megszor�tott vad f�lelm�ben, csontjai ki�lnek a gy�tr�d�st�l
�s felr�mlik benne, hogy mit kellett volna csin�lnia, hogy t�rs�t megmentse; de
azzal vigasztalja mag�t, hogy m�r �gyis k�s�, mindennek v�ge, � nem tehet r�la,
hogy �gy t�rt�nt.
- Jobb �gy! - hebegi maga el�. - Ink�bb �, mint �n!... Mind a ketten ott
veszt�nk volna...
198
Nyii'� J�/sc�
Tudja, hogy nem igaz, mert azon a r�szen �les kanyart vesz az Olt �s az eszm�letlen
embert kih�zhatta volna... Tal�n m�g mindig ott kanyarog a test az �b�lben, m�g
mindig mehetne, vagy ha k�s� is, legal�bb a holttest�t megmenthetn�. Eddig ki is
dobta mag�b�l az �rv�ny.
- Set�t van, nem lehet l�tni!! - �ltatja mag�t, de fel se mer n�zni, hirtelen
�sszekapkodja a halastariszny�t, horgot �s vissza se tekintve bev�g a bokrok k�z�,
az erd� fel� �s nagy ker�l�vel lop�dzik hazafel�, mint a gyilkos.
F�l�tte nyomaszt�v� s�r�s�dik az erd�k �jszak�ja. A foly� z�g�sa is elhalt. Eddig
titokban azt figyelte �s most, hogy hirtelen megsz�nt, er�ltetett nyugalm�nak is
v�ge. H�borg� lelkiismerete k�tszeresen k�nozza.
Vissza kell mennie.
Eg�szen megk�nnyebb�l, ahogy ism�t a foly� fel� halad. Szinte �res bel�l �s
s�lytalanok a l�ptei. A neh�z �g �l a fej�n. Bizonytalan, mint az �lomk�p ut�n
tapogat� �rny�k. A k�rny�k, term�szet, v�z is megv�ltozott. A hegyek egym�snak
tartott fej� elef�ntok, kiket iv�s k�zben lepett meg a hal�l. Oldaluk, gerinc�k
feh�r a holdf�nyt�l, l�boszlopuk beles�ppedt a f�ldbe. A neh�z viz�n �rny�kuk
elny�lik, lomh�n utols�kat imbolyog. A k�l�n�s var�zslatban az Olt foly�sa is meg
akar �llani. A v�zi n�pek els�llyednek az iszapban, s�rban �s beh�nyt�k szem�ket,
mert halott fekszik a v�zben.
- Bizonyosan halott! - gondolja a hal�sz �s a bels� �sszeoml�st�l egykedv�en
j�rja a partot.
Hal�losan f�radt. M�gse b�r le�lni. Mennie kell, t�velyegni �s lesni a n�ma vizet.
Id�nk�nt beleki�ltja t�rsa nev�t az �jszak�ba, de csak maga ijed meg t�le.
- Bizonyosan halott!...
M�r �tmosta sz�raz beleit, tork�t, s�t�t sz�j�reg�t a v�z, f�l�be �r�k csendet
t�m�tt �s val�sz�n�tlen naggy� hizlalva - ki tudja -merre j�r a holttest. Az�ta
feh�r z�zmar�t kapott.
Legal�bb a ruh�it kellene �sszeszednie. Szeg�nyeknek legal�bb az a rongy maradjon
meg bel�le. A hal�sz� helynek azonban a t�j�k�ra se mer menni.
- �n megtettem mindent! - tagolja vastag sz�jjal �s �gy �rzi,
Hull imm�r a �cnyoLoboz
199
hogy visszah�zta bel�le karmait az �let. Az akarat nem villan �t fesz�lt tagjain.
Romlott, hitv�ny m�g a l�lekzete is. Al�val� ember l�bt�l fejig �s mindegy most
m�r, ak�rmerre megy. A szemek r�nc�ba belehalt tekintettel el�re n�z, kusza l�bai
alig vonszolj�k a falu fel�.
Szerencs�re csak itt lakik a F�ldesg�d�rben, a sz�len, �s nem kell emberrel
tal�lkoznia. �gy l�tszik, hogy h�zn�pe is lefek�dt, mert s�t�t az ablaka. Ann�l
jobb. Legal�bb nem k�rdez�sk�dnek. Leh�z�dik majd az ereszben �s megnyugszik,
reggelre rendbe j�n. J� volna ugyan a csend�r�knek sz�lni, de mi�rt csin�ljon bajt
mag�nak. O nem tud semmir�l semmit. Rajta ne keresse senki a szerencs�tlen
f�ll�b�t!...
Csak ez a nyomaszt� csend ne volna. Eg�szen megf�zott t�le. K�s� is van. A f�k
egym�sra ejtett�k �gaikat, s a bagoly valahol asztm�san szuszog. A falu m�r alszik.
Mind�ssze n�h�ny lapos denev�r sz�llong.
Hirtelen �sszer�zk�dik. Az utols� h�z �rny�k�b�l egy gyermek l�p el�be. �t-hat
esztend�s ijedt k�ly�k. F�lmeztelen, rongyos �s mez�tl�b van.
- Maga az, Dani b�csi?
A halott fia. Itt szokt�k lesni minden este �hesen az apjukat.
M�rgesen rivall r� a felzaklatott ember:
- Mit tekeregsz? M�rt nem fekszel le?
- �desap�mat v�rom! - szepeg a gyermek. - �hesek vagyunk. Reggel �ta nem ett�nk
semmit. Ami�ta �desany�m beteg, s nem tud dolgozni...
Az ember megr�ndul. Err�l meg is feledkezett. �nk�ntelen el�re r�ntja az oldal�r�l
a hal�szharisny�t �s odaadja a zs�km�nyt.
- �desap�d nem j�n haza. �jjeli hal�szatra ment a Tepej al� - hazudja. - Ezt
nektek k�ldte.
A gyermek boldogan szalad el a n�h�ny sov�ny, sz�lk�s, ny�lk�s halacsk�val.
Hosszasan v�v�dott, k�nl�dott a vack�n az ember, m�g valamennyire megnyugodott, s a
f�radt test elpihent. Alig szenderedett el, megcsikordult a kapu �s r�m�lten
felriadt.
200
Nyir� J�zsef
- A csend�r�k!...
Minden �z�ben fesz�lve v�rta, a szemesz�re al�l elsz�ntan leste, hogy most mi lesz.
- Teremt�isten! - horkant fel, mert a kunyh� �rny�k�b�l B�r� J�ska, a fal�b�
bicegett el�. - Te!... Te!... �lsz?... Azt hittem!...
A b�n�nak fellobogott a szeme.
- Megvan a haj�, Dani!... Az utols� pillanatban siker�lt belem�sznom, pedig azt
hittem, hogy ott maradok. Szerencs�re az �rv�ny nekem hozta... De nem az�rt j�ttem,
hanem hogy megk�sz�njem, amit a csal�dommal tett�l.
- Sz�t sem �rdemel! - veti oda b�szk�n a vack�r�l a m�sik.
A b�n�nak a meghatotts�gt�l megcsurran a szeme.
- Bocs�ss meg, Dani! Nem tudtam, hogy ilyen j� ember vagy.
- �n sem - old�dott fel Baczoni Dani a sz�rny� teher alt�l.
F�l�r�ig fogadkoznak, bar�tkoznak, tervezgetnek, �lelik egym�st.
Soha ilyen sz�p ny�ri �jszaka nem volt.
K�t nap m�lva �jra gy�l�lt�k egym�st.
Hal�losan �s engesztelhetetlen�l.