Nyir� J�zsef:

M�T�, A KUTYA
Tartalom
A nagy piros vadtehenek
Farkasok
A farkas hal�la
Az erd� remet�je
Halak
Szarvasb�g�s
Az �z
A kuty�nk
M�t�, a kutya
A szalonkamad�r
A f�lem�le
Els� lesen
Az anyamedve
Bajv�v�s
Az �jszaka
Vihar
Biri, a ty�k
Ut�sz� (Csiki L�szl�)

A nagy piros vadtehenek

Tct�'fcny�'t megker�lve ereszkedem le az erd�p�sztor, Ad�m Emri b� sz�ll�s�hoz,
ahol Elthes Zsig�val, az aljegyz�vel, egym�snak tal�lkoz�t adtunk, �s gy�ny�rk�d�m
a t�jban. A sud�r feny�k itt m�r bokrokk� t�rp�lnek s a ragyog� szirtek �r�k
n�mas�gban fekszenek. T�vol a K�rp�tok az�rk�k gerin-e�n feh�ren vonulva legelnek
Isten juhai, a felh�k. Meg nem rend�l� b�kess�gben �l idefenn Emri b� a le�ny�val,
Am�lival s a vadakkal, madarakkal, mi�ta a feles�ginek ezel�tt tizenhat esztend�vel
kiloeesantotta az agy-velejit a medve. Az�ta nem t�rt�nt semmi baj. �gy �sszel
azonban a k�d kellemetlen. Se t�z, se sz�l el nem hajtja. K�t rongyos, gyapjas
kecsk�je van Emri b�nak, az is eg�sz nap nedvess�gt�l esepeg� szak�llal, dideregve
mekeg fel az �gre. Az idei �sz azonban j�l viseli mag�t. Aranyosan ver a nap a
m�szk� szirteken, m�g mcg-meglebben a f�ny, mintha a p�tri�rk�k szak�lla sz�radna
rajtuk.
5
NYIKO J�ZSEF
- Netcne! - �rvendezik Emri b�. - Hova �rjam fel?
- H�t kied? - vetem le a pusk�t, tariszny�t a t�z mell�.
- Megvagyok �n es!
- H�t �m�li?
- Valahol itt s�t�lnak ajedz� �rral... Nincs t�bb f�l�r�j�n�l, hogy megj�tt �
es.
- Eddig nagy le�ny lett �m�li! - tudakoz�dom. - Van h�rom esztendeje, hogy nem
l�ttam.
- Biza megn�tt... K�sz�l f�rjhez.
- Csak nem? - lep�d�m meg. - Kihez megy?
- A Gsed� �r volt szolg�j�hoz, K�rujhoz. Ugy tervezik, hogy a nagyfalusiakt�l
�ren-d�ba veszik a f�r�szt, amelyik ott van Sz�-k�pataka felett... Csak m�g a
p�nzb�l sok hib�zik, s az �renda felit el�re k�rik, - magyar�zgatja Emri b�.
- S mennyi az �renda?
- Ny�eez�r, de ameddig nines p�nz, nincs f�r�sz, s nincs lakodalom.
- No szeg�nyek! - sajn�lom �ket, mert ny�eez�r nagy p�nz a havason.
-Am�li b�zik, hogy az �sszel kicsin�lja! - vigasztalgat az apja.
- Azt ugyanbiza mib�l?
Emri b� v�llat von.
-Aszondja, hogy szarvasbik�t addig nem l� senki a havason, m�g neki nem fizet.
- Mit besz�l?
A migy piros vadtehenek
- En azt - bizonykodik Emri b� -, hogy ennek az �n le�nyomnak a szav�ra �gy
mennek a nagy piros vadteheny�k, mint a kezesb�r�nyok, s ha egyet sikojt nekik, m�g
az orsz�gb�l is kifutnak.
J��z�t kacagok rajta, mert szokott eff�lit l�d�tani Emri b�, s tr�f�san �ppen oda
akarom ki�ltani Zsig�nak, ki �ppen az �sv�nyen befordul a le�nnyal, hogy: - �No
Zsiga, arr�l a bogos gyerty�nf�r�l v�gj le magadnak egy sz�p tizenhatost, s
menj�nk, mert itt ma m�s agancs nem lesz!"; de a torkomon akad a sz�, mikor a
le�nyt megl�tom. Ar�nyos, sz�p, barnapiros, k�rm�s, vad teremt�s. �de, tiszta,
romlatlan, vadmad�r, tele lappang� t�zzel, sz�nnel. M�g a l�legzete is
feny�'illat�. Piros kapcaboeskork�ja �gy f�nylik, mintha t�zbe l�pett volna.
- Sz�kj�l az �l�mbe s besz�lgess�nk! - ga-vall�roskodom, s az orc�ja fel�
ny�lok, de Am�li hirtelen r��t a kezemre.
- Nyughass�k, tek�ntetes �r!
- Ejnye, vadmacsk�ja! - gy�ny�rk�d�m benne. - H�t elfelejtetted, hogy �n
hoztalak le a f�r�l, mikor a mad�r ut�n m�szt�l s a kiesi kezed b�szorult volt a
likba?
A le�ny arca kedvesen ell�gyul.
- Hallom, hogy megy f�rjhez?
- �n igen, ha az Isten megseg�t! - mondja zavarodottan.
- Ahhoz a m�l�sz�j� K�rolyhoz! - bosszanny�r� j�zs1�f
A nuL'y piros viulteheiiek
tom. - Ha �gyes leg�n kell, itt vagyok �n, vagy a jegyz� �r. O is leg�nyember m�g.
Fel sem t�nt, hogy akkor milyen k�l�n�sen n�ztek egym�sra.
- De azt m�r nem hiszem, - j�r a sz�jam -amit ap�d mondott a szarvasokr�l...
- Pedig az �gy van! - bizonykodik konokul a le�ny.
- En se hiszem, - sz�l bele Zsiga is - de egye fene azt az ezer lejt, h�
megadom, ha igaz, amit mondasz, Am�li.
A le�ny megr�ndul �r�m�ben.
- �gyelj a jegyz� �rra! - kerregek, mint a kakas, ha �l�t l�t. - Nagy
veszedelme � a sz�p le�nyoknak.
Am�li elpirul, de �gy sz�l:
- Ne f�ltsen maga engem!
H�t nem is kell f�lteni. Ugy lehet benne olvasni, mint a nyitott k�nyvben. J�lesik
l�tni szenved�lyes moh�s�g�t, ahogy a p�nz ut�n ny�l, a h�l�j�t, �r�m�t, hogy most
k�zelebb van a kicsi f�r�szhez, amely ott van Sz�k�pataka felett a f�k k�z� rejtett
barna h�zacsk�val, aminek minden pillanatban mad�rka sz�ll az ablak�ra. Nem b�rja
leplezni �r�m�t. Tiszt�n �s ny�ltan el�tt�nk �li �t minden v�gy�t, minden �lm�t �s
- b�n vagy nem b�n, - de szinte irigylem azt az iromba, neh�z test� parasztleg�nyt,
ki ilyen sz�p harmatos, piros h�nalj� mad�rk�t fogott mag�nak. Hiszen annak az
eg�szs�ges, ac�los, finom test�t�l m�g a fered�v�z is megpirosodik. Tiszta k�r �s
v�tek, hogy ez a dr�ga teremt�s �gy elveszteget�dj�k. Cseppet sem csod�lkozom
�lthes Zsig�n, hogy alig b�r uralkodni mag�n �s s�rget, hogy induljunk m�r.
- El�bb falunk valamit! - csillap�tom, dc az �tel egyik�nknek se igen kell, s a
vacsor�t csak elfuser�ljuk. - Hov� megy�nk0 - adom meg �n is magamat, inert l�tom,
hogy a fiatalok t�relmetlenek.
-Csak ide Ilavaskert sz�jibe! - aszondja Am�li.
Megh�kkenek.
- Te, ne t�gy bolondd�, le�nka! Mi�ta a vil�g vil�g, Havaskertnek m�g a
k�rny�k�t is elker�lte a szarvas!
- Honnan iismeri olyan j�l a tek�ntetes �r a nagy piros vadtehen�k �tj�t? -
incselkedik velem Am�li.
- J�, j�! - hagyom mentire a dolgot, mert tetszik, hogy �nagy, piros
vadtehenek"-nek nevezi a szarvasokat.
Kicsit kor�n is van m�g. Legal�bb k�t �r�t v�rai k�ne, m�g a b�g�s megkezd�dik...
K�l�nben mindegy. �gy sc komoly dolog az eg�sz. J�t�k az csak.
Az id� k�l�nben gy�ny�r�. K�zben a hold is felk�l. Nagy, telesz�j� hold. A hegyek
olyanok a f�nyben, mintha tej �ml�tt volna v�gig rajtuk. Nesz n�lk�l m�szunk fel
Kir�lyk�tja
NY�R� .J�ZSEF
f�l�tt �s l�gy�kig s�pped�nk az �vsz�zados mohabuck�kba.
A tct�'n megszusszanunk. Gy�ny�r� irt�s ez a Havaskert. Mind�ssze n�h�ny �reg feny�
besz�lget benne. Szarvasoknak azonban h�re-pora sincs.
- Itt szoktam �lni! - susogja �m�li.
- �lhet�nk ak�r h�t nap, h�t �jjel, ide szarvas nem dugja az orr�t! - kuncogok,
de Zsiga v�g a szemivel, hogy minek az any�m �r�minck nem maradtam otthon.
A le�ny elny�lt, nagy, kerek szemekkel n�zi a l�bunk alatt k�r�sk�r�l morajl�
fekete rengeteget, mintha azt kutatn�, hogy merre is lehetnek azok a �nagy piros
vadtehenek". Izgatott �s remeg�, mintha ismeretlen szertart�s el�tt �llana �s
babona szavakkal, neh�z var�zsig�kkel er�szakosan im�dkozn� bele mag�t a k�l�n�s
hangulatba, titkos er�ket k�nyszer�tene el� a lelk�b�l. Szinte l�that�lag k�nozza
mag�t �s olyan s�padt lesz, hogy a hold akad�lytalanul �t�t az arc�n. M�r olyan,
mintha mi ott se voln�nk, csak az �jszaka volna vele a rengeteg var�zslat�ban. Nem
term�szetes, ami ezzel a le�nnyal t�rt�nik �s borzongva n�z�nk r�. �nk�ntelen
el�reny�jtott hossz�, v�kony gyermekujjai kiny�lnak a set�tben �s k�t kicsi barna
keble halmot rak a szakadt ingecske alatt. Terhes, ingerl� �s minden er�t sz�told�
ez a l�tv�ny. Lehet, hogy az �jszaka is teszi ezt a k�l�n�s var�zst
A nji^y piros vadtehenek
az idegeinken �tmorajl�, alattomos rengeteg, ez a titkos, fekete fesz�lts�g, amely
mind elviselhetetlenebb �s szinte felszabadulok, mikor a le�nyb�l saj�tos,
sikolt�sszer� �nek t�r el� �s furcsa �z�vel megr�zza az erd�t.
- Vajon m�rt �nekel? - gondolok r� hirtelen �s azt hiszem, hogy ezzel az �si
m�dszerrel akarja ide esalni a szarvasbik�t; de m�gis k�l�n�s ez a �csali". Nem a
szarvassuta bokorba b�ffente), kurta hangja, hanem �nek, val�s�gos �nek, soha nem
hallott izgat�, m�ly dallam �s besz�d az erd�r�l, ami van valahol. - Erd�, erd�,
erd�, csud�latos kerek erd�. Mad�r lakik benne, mad�r lakik tizenkett�... - R�mlik,
hogy �n is tudtam valamikor eff�le n�t�t, de nem �gy, de nem ezt, ilyen eped�en,
szerelmesen, hogy hasad meg t�le a j�vorfa sz�ve s a f�ldig ejti �gait a lankadt
bokor. �gv bel�m szikr�zik hirtelen minden �rz�s, ezer sz�p gondolat, mintha
elpattant csillag forr� cseppje hullott volna a fejemre... Mif�le fekete n�ta
ez?... K�szk�dn�m kell magammal, hogy torkon ne fogjam ezt a le�nyk�t �s szomjas
es�kkai a sz�j�ba nc fojtsam a dal�t. Id� kell hozz�, m�g annyira ler�zhatom
magamr�l a ny�g�t, hogy ism�t magam ura b�rok lenni. Nem. Nem is tudtam eddig, hogy
a dal ennyire �tvil�g�tja az �nekl� n�t, mintha aranyt�izet gy�jtottak volna benne,
melynek f�nye, cs�v�ja kicsap t�tott sz�j�n �t... Kutya legyek, ha az erd�
11
NYIRO J�ZSEF
h�ta is l�that�lag nem emelkedik t�le, mintha ezek a hegyek k�r�s-k�r�l az
�jszak�ban pihen� �sl�nyek, barna mamutok voln�nak, kiket p�sztoruk, az erdei le�ny
�nek�vel felk�lt�tt az �sl�p ingov�ny�b�l �s most feldudorod� h�ttal felkeln�nek,
hogy �j haz�t tapossanak maguknak... A felriadt ny�l �gy �l �lomittasan a feny�
t�v�ben, mintha feh�r h�l�r�klibe �lt�z�tt, kerekfej� �desanya fels�rt kicsiny�t
szoptatn� az �gyban... .J��z�t kacagok rajta �s m�r cseppet sem csod�lkozom, hogy
valahonnan B�lhavas fel�l a m�ly rengetegb�l egym�s ut�n j�nnek a szarvasok; kiesi
tin�k, telelem t�i remeg� t�rd� tehenek, egym�shoz toldott p�leal�b� ny�rsasok �s
sok�g�, b�szke bik�k, kiknek emelt, kir�lyi koron�juk barn�n ragyog sz�t a fej�kr�l
�s fekete lobot vet a szem�k.
Ilyent ember sohasem l�tott... Hogy ezek a nemes, riadt �llatok meg�lljanak szembe
a le�ny �nek�vel alig harminc l�p�sre t�l�nk olyan szil�rdan, mintha oda�nt�tt�k
volna �ket s r�tbarna sz�r�k �gy szikr�zz�k, mintha apr� csillagok miri�dja gy�lt
volna ki az oldalukon... - Ilyent - mondom - ember sohasem l�tott, s t�n a J�isten
maga is keveset, hogy a rengeteg vadjai egy ilyen se iskol�t, se templomot sohase
l�tott f�lvad le�nygyermek �nek�re �sszefussanak �s fel�ldozz�k magukat, csakhogy
�m�li�k a f�r�szt a nagyfalusiakt�l �rend�ba kivehess�k, annak j�veA �utgy jriros
vtu�tekenek
dclmire egybekelhessenek, s n�h�ny esztendeig k�nl�dhassanak a kiesi barna h�zban,
melynek ablak�ra minden pillanatban �j mad�rka sz�lldos... De t�n m�g enn�l is
nagyobb esuda, hogy ott hever a k�t t�lt�tt fegyver a t�rd�nk�n s m�g esak esz�nkbe
se jut, hogy a ritkasz�p zs�km�nyra fogjuk; hanem a m�ly titokk� nehez�lt �let
alatt lihegve, k�nnyes szemekkel n�zz�k az �nekl�' le�nyt, mint maguk a nagy, piros
vadtehenek �s v�gyunk mi is a kicsi v�zif�r�sz ut�n, a borona-kalyiba �des
nyomor�s�g�ra s mag�ra erre az alig ny�lott le�nyk�ra, ki ilyen sz�pen �s
szem�rmesen tud szeretni... Hi�ba sz�l�tjuk meg, hogy: - ��m�li!" - nem l�t, nem
hall m�st, csak azt a leg�nyt l�tja, az �uram"-ot, ki lapos �esplaj-b�sszal azt
sz�mig�lja, hogy melyik t�k�b�l v�gjon f�le�los deszk�t, h�romnegyedest s melyikb�l
colost, vagy elgondolkodva n�zi az igyekv� kicsi f�r�szt, melynek t�v�b�l �gy
sz�kik fel a feh�r, gyant�s, illatos feny�por mint apr� sz�k�k�t... Oszt�n elj�n az
ideje annak is, hogy k�t apr�, sz�r�s lovacsk�t is vehetnek, akikkel behordj�k a
f�t a v�rosba Guttmann �rhoz...
Istenem, hogyne volna sz�p az �nek s hogyne n�mulna meg az erd� t�le!
En nem b�nom, t�rt�nj�k ak�rmi, de �n ezt a le�nyt!...
Hirtelen r�n�zek �s els�t�t�l�k. Mi ez? Mi t�rt�nt?
13
NY�R� .J�ZSEF
Csak most l�tom, hogy Zsiga, a bar�tom �s a le�ny, egym�sba veszve, egym�s kez�t
fogj�k �s szinte gy�l meg az erd� k�r�l�tt�k.
Kij�zanodom. Kicsit f�j �gy l�tni �ket, azt�n magamban gyal�zni kezdem a mag�r�l
megfeledkezett feh�rn�pet. Pedig csak irigys�gb�l teszem... �h! Ez is olyan, mint a
t�bbi. Ebben az eg�sz szarvas-miszt�riumban sincs semmi k�l�n�s. Ismert
vad�szfog�s. Valahol olvastam is, hogy �szakon, tal�n a tundr�kon, a vad�sz �nekkel
lopja be a szarvast. Valahogy r�j�tt erre ez a le�ny. Semmi k�l�n�s nincs benne,
s�t... ha j�i meggondolom, aljass�g elb�d�tani a sz�ppel a szeg�ny �llatot, piros
k�dbe k�nyszer�teni az agy�t, minden �rz�k�t s mikor nem is sejti, akkor verni k�st
a sz�v�be.
Bosszankodva ugrom fel, a szarvasok abban a pillanatban elt�nnek, a le�ny �neke
megszakad, Zsiga mag�b�l kikelten, ellens�gesen azt mondja: -Mi lelt?... Mi bajod?
- Semmi! Gyer�nk haza! El�g volt! Zsiga tal�n meg�rzi, mi ment v�gbe bennem, mert
nem ellenkezik, s�t�ten kapja a pusk�j�t. A le�ny f�z�san, ijedten kullog a
nyomunkban, majd el�resiet, hogy mutassa az utat. Hamar belev�sz a s�t�ts�gbe s
csak kapeaboeskork�j�nak piros villan�sa l�tszik.
A imgy piros vcultehenek
Mire haza�r�nk a t�z�nkh�z, meg is b�nom, amit cselekedtem �s nagy hangon igyekszem
j�v� tenni a szam�rs�gomat.
- No, Emri b�! - mondom az ap�nak. - Eny-nyire megv�n�ltem, de cff�lit se nem
l�ttam, se nem hallottam. Hogy ez az Am�li!...
Emri b�'nak j�lesik, hogy a le�ny�t dics�rem.
- Ez ilyen, ez az �n le�nyom! Eg�szen �sszeszokott a vad teheny�kkcl. M�g meg
is feji �ket!...
- Lehetetlen!
- Amineg! M�r �ng�s le�nka kor�ban vel�k j�dzott, ott matatott k�zt�k,
simogatta �k�t, s azok a vil�g s�r� kinesi�rt nem b�ntan�k. Megnyalj�k a k�zit,
are�j�t s ak�rhov� elmennek a szav�ra... Meg�rte a p�nzt, ugye? - fordul kedvesen a
bar�tomhoz is, aki mordul, komoran n�z bele a t�zbe.
- Meg! - v�laszol kelletlen�l.
Tudom, hogy mi b�ntja.
- Te Zsiga, - mondom neki n�met�l, hogy az egyszer� emberek ne �rts�k. - T�n
nem ment cl a sz�p eszed. Hagyj b�k�t ennek a le�nynak.
Zsiga nem is v�laszol, pedig �n �rzem, hogy ma valami baj lesz. Nagybaj lesz. Benne
van a leveg�ben. Az cff�lit el�re meg�rzi az ember.
- A j� �gyak k�szen vannak! - kedveskedik Emri b�. - Ha elf�radtak, tegy�k cl
magikat
NYIRO J�ZSEF
holnapra. Nekem most el kell mennem a sz�g�latba. Meg kell j�rnom a fert�jomat
minden �eeaka, mert a esiesaiak er�sen lopj�k a f�t. Hajnal el�tt nem igen ker�l�k
haza, de magik �rezz�k �gy magikat, mint otthon. A t�zzel bajik ne legyen, mert azt
eligaz�tja Am�li. No, nyugodalmas j�eeak�t!
Alig tesz p�r l�p�st, akkor jut �szibe.
-Te Am�li!... Szavamat ne felejtsem, itt vala K�ruj s a b�rib�l n�ee�z lejt
hozott... Oda tev�m a t�bbihez!...
A le�ny megr�ndul, de nem �jul meg a h�rre. Csak �n l�gyulok el �s minden
�rz�semmel K�ruj mellett vagyok, aki k�vet h�ny tovat�l Sz�pmez�ben, k�nl�dik,
ink�bb �hezik is, csakhogy a �n�ee�z" meg ne csonkuljon. Sz�p dolog ez
mindenk�ppen. Scgijjen az Isten titeket, szeg�ny gyermekeim!...
F�radtan ny�lok el a t�z mell� rakott �finom" esereklye�gyon, melyre lomos piros
cserg�t is ter�tett Emri b� �s elgondolkodom. Olyan j� �gy fek�dni, m�g az arcommal
j�tszik a t�z �s a hull� harmat. Am�li a t�z t�ls� oldal�ra kuporog, s Zsiga
elny�lik mellette. Egy�tt igazgatj�k a t�zet. Ha Zsiga n�zett kereszt�l rajta,
fekete lett a l�ng, ha a le�ny n�zett bele, piros lett a l�ng...
Hamar elszenderedtem �s m�r csak f�l�lomban hallom a suttog�sukat:
-Azt te ugye tudod, Am�li, hogy �n t�ged szeretlek!...
.1 IKIL\\' piros Vfulte�wni'k
- Jaj, meghallj�k! - remeg �ssze boldogan a le�ny.
- En nem b�nom, ha az eg�sz vil�g meg is hallja...
�jra bekoppan a szemem. Neh�z, f�raszt� �jszaka van, pedig a feny�k olyan sz�pen
susognak s a patak vize �vatosan cs�szik tova a k�veken, hogy a havas �lm�t ne
zavarja. Ez az az id�pont, mikor semmi se neszez, motoz, sem �llat, sem n�v�ny s
m�g a sz� is meg�ll a f�ban, mialatt �des m�zzel mindent le�nt az �lom...
Hogy oszt�n tov�bb mi t�rt�nt, azt nem tudom. �ppen pitymallott, mikor a hidegt�l
megborzongva fel�t�m a fejemet, de csak Emri b�t l�tom a t�z mellett.
- Elmentek! - veszi �szre, hogy fel�bredtem. -A tek�ntet�sjedz��r m�g egyszer
l�tni akarta a piros vadteheny�k�t!
- Igen? - r�ndulok meg, de egyebet nem mondok.
- Aludj�k m�g egyet! - biztat kedvesen Emri b�. - Kor�n van m�g.
L�ngot gerjeszt a t�z�n, hogy ne f�zzam. J�lesik a meleg... Tegnap t�l sokat
j�rtam. Zsibong minden tagom. J� fek�dni. �lvezem a l�ngot, f�st feny�illat�t, a
r�mborul� piros cserge meleg k�b�t�s�t.
K�s�bb m�gis megmozdul a lelkiismeretem. Sz�lnom kellene ennek a gyan�tlan
embernek, hogy a fiatalokat nc hagyja magukny�r� .j�zsef
, \ nai^v piros vadtehenek
ra... Baj lesz ma odakint a le�ny�val!...Vagy nekem kellene mennem... Eh! Minek
harag�tsam m�g jobban magamra Zsig�t! Feln�tt, okos ember, l�ssa mit csin�l!...
K�l�nben sem d�l �ssze a vil�g, ha egy kicsit cic�zik azzal a le�nnyal. Nem
gyermekek m�r!... M�gis!... Affcne vizezi �ssze mag�t ebben a b�, nagy harmatban.
Mi k�z�m hozz�?... De mi�rt nem hallom a le�ny�nckit?... Aha! Most!
Vel�tr�z� sikolt�s has�t bele a havasba. Felugr�m �s Emil b�ra meredek:
- Mi volt ez?
Emri b� nyugodtan mosolyog:
- Semmi! �gy szokta kezdeni!... Ezzel h�vja a nagy piros teheny�k�t!...
- Ugy? - mordulok a bajszom al�, mert sehogy sem tetszik cz a sikolt�s. Ebben
r�m�let, baj, v�rl�t�s, iszonyat, f�lelem volt! M�g a t�z is meglobogott t�le.
Csak most l�tom, hogy Emri b� is lassan vesz�teni kezdi a sz�n�t, arca behorpad,
elapad, kem�ny j�romcsontjai ki�lnek s s�rga fogait er�szakosan �sszeharapva �l: �t
is kezdi hatalm�ba ker�teni a balj�s sikolt�s, s csak miattam uralkodik mag�n. M�g
rem�nykedik, �ltatja mag�t, hogy nincs semmi baj... Nem lehet, hogy valami baj
legyen! N-e-m le-hct!... Az � le�nya nem olyan! Nem szabad, hogy baj legyen,
mert...
Sz�v�s teste l�that�lag kem�ny bogokba ugrik a durva eondra alatt, m�gis elk�d�s�l,
�kle hidegre feketedik s az a fennval��risten �r�zz�n meg mindenkit!... az �
le�nyk�ja nem lehet olyan!...
- A-m�-li! - morogja bele a t�zbe nehezen.
Alig f�r ki a sz� sz�j�n, szinte fulladozik t�le s olyan a sz�ja, mintha az �rd�g
cs�kolta volna meg. M�r sok�ig nem b�rhatja.
-�n... m�ges megn�zem... tek�ntetes �r!... - ny�gi, de csak visszaroskad a
fenek�re.
Irt�zik felkelni, mert ha egyszer felkelt... az Isten legyen irgalmas, akkor...
akkor v�ge mindennek!...
Lihegve im�dkozom �n is magamban, hogy b�r csak felhangzan�k az �nek az erd�r�l,
amelyben mad�r lakik tizenkett�, vagy s�rna, tov�bb sikoltana a le�ny, valami hang
volna s ne cz a sz�rny� csend!...
De nines semmi, csak a rengeteg f�inak s�t�t koron�ja sz�d�l a szem�nk el�tt.
Nem lehet ezt tov�bb kib�rni. Kapom a pusk�mat, hogy legal�bb k�rdez� l�v�st adjak
le Zsig�nak s Emri b� is aggodalomt�l sz�rke arccal int, hogy j�l teszem; de ekkor
fennebb a bokrok k�zt zaj t�mad. Rem�nykedve, fesz�lten arra fordulunk, meresztj�k
a szem�nket, mert m�g set�t van, alig hasad a hajnal s csak akkor l�tjuk meg, mikor
a t�z f�nyk�r�be toppan egy izgatott, csapzott, k�nzott sz�p sz�l sz�kely leg�ny.
-K�ruj! - hebegi Emri b�. - Te vagy az, K�ruj?
NYIRO .J�ZSEF
A leg�ny kicsit megt�ntorodik, de �jra kifesz�ti mag�t, s kev�lyen k�zelebb l�p:
- Iloeei azt a n�ce�z lejt, amit az este odaadtam kiednek!
Emri b� �sszecsuklik.
O is, �n is tudom, hogy mi�rt k�ri vissza ez a leg�ny a f�r�szre sp�rolt,
megk�nl�dott, ezer �lommal meghintett kiesi p�nzt, aminek a fi�val m�g k�t sz�r�s
lovaesk�t is vettek volna, hogy legyen amivel a f�t (iuttmann �rhoz b�vihess�k...
H�t ennek most v�ge! Iloeei azt a n�ec�z lejt!
Nem tudom megmondani, hogy szeg�ny Emri b� reszketett-e jobban, mikor a p�nzt sz�
n�lk�l kihozta a �h�z"-b�l, a leg�ny reszketett-e jobban, mikor �tvette, vagv�n; de
az bizonyos, hogy ritk�n rend�ltem meg jobban az �letben.
Miel�tt elfordult volna t�l�nk, a leg�ny b�szk�n azt mondta nekem:
- Maga l�pj�k ki ide Havaskertje v�gibe, s a t�rs�t hozza haza!
-Mit csin�lt�l, K�ruj!... T�n nem �lted meg?
A leg�ny eln�zett a fej�nk f�l�tt.
- �n nem, csak megcsaptam!
A fejsz�re pillantok, hogy nem v�rcs-e. A leg�ny k�nnyen legyint a kez�vel.
-Nem kellett annak feszi... De az�rt vigyenek l�mp�t, ha a fogait is �ssze akarj�k
szedni!...
/\ tui/lv jtiros vudtehenck
Es b�szk�n elindul, de az Emri b� ki�lt�sa meg�ll�tja:
- H�t Am�li?...
A leg�ny felfaesarja are�t az �g fel�, v�gigszenvedi a neh�z indulatot, majd
elernyed, fej�t leejti �s tomp�n azt mondja:
-Am�li pedig nem kell...
Hallom�sb�l tudom, hogy ett�l a perct�l kezdve a piros vadtehenek soha t�bbet el�
nem j�ttek az Am�li szav�ra, pedig szeg�ny az�ta is minden �ldott este ki�l
Havaskertje fejibe �s sz�veszakadtan �nekel a nagy kerek, s�r� erd�r�l, melyben
mad�r lakik tizenkett�. Mondom, �gy �nekel, hogy zeng bele a rengeteg.
Fav�g� emberek, kik arra j�rnak, ilyenkor megemelik a fejveg�ket.
Az Isten legyen vel�nk!
Farkasok
Az a nagy sz�gyen �rte Rab P�ter havasi p�sztort, hogy egy �vesforma sz�p sz�ke
�sz�borj� elveszett a keze al�l. Valahov� elb�dorgott s �gy l�tszik, a farkas
el�t�tte. El�bb j�l el-n�gvelte a kuty�j�t s azt�n keres�sire indult egy
hossz�nyel� balt�esk�val a kez�ben. Sok moesokhelvet �sszej�rt, ben�zett minden
bokor al�, leereszkedett a szakad�kokba, de a borj�nak h�re-pora se volt. A
farkabojtja se maradt meg bel�le.
Keres�s k�zben messze elvet�d�tt s fenn K�tpataka fejiben v�letlen�l r�akadt a
farkasf�szekre. K�t g�mb�ly�, alig k�thetes, kedves kiesi farkask�ly�k vinnyogott
benne. J�t�kosan m�g oda is hemperegtek a Rab P�ter l�baihoz s kedveskedve
beleharaptak a boeskor�-ba. �gyes, eleven �llatka volt mind a kett�, nedves
orroesk�val, �de, piros nyelveesk�vel, k�v�rek, mint a h�jfalat, ravasz pof�esk�ju-
kon a gyermekek kedvess�ge, �rtatlans�ga derengett �s �hesek voltak, mint mindig.
M�g t�n a farkaesk�jukat is cs�v�lt�k Rab P�22
Farkasok
t�rnek, de a durva, vad ember m�r�iben r�juk k�romkodott:
- D�g�ljetek meg ronda f�rgek!
�s pillanat alatt mindakett�t agyontaposta.
A k�t kiesi �rtatlan �llatka holtan ny�lt el az avaron, tcsteesk�j�k
�sszeronesol�dott s Rab P�ter m�g messzi be is r�gta okot az erd�be, ahogy az ember
�tk�zben felszokta r�gni a bolondgomb�t.
Mikor az anyafarkas estefel� �sszeszedte a nyakukn�l fogva halott kicsinyeit �s
egym�s mell� tette a f�szekben, k�m�letesen s f�jdalm�ban borzalmasan kornyik�lni
kezdett; Rab P�ter m�r ereszkedett le az oldalon az �reg �d� M�rton�k t�zihez.
Kicsit megr�zk�dott a farkas�v�lt�sre, de k�ls�leg nem l�tszott semmi rajta.
Temp�san, nyugodtan k�v�nt j�est�t.
- T�n a borny��rt j�tt�l? - azzal fogadta �d� M�rton.
- H�t itt van? - lep�d�tt meg Rab P�ter.
- Ide ver�d�tt az �n csord�mba! - nyugtatta meg �d� M�rton.
-Akkor j�! - �rvendett P�ter s letelepedett � is a t�z mell�.
Az iist�esk�ben buzgott a v�z, Ugrai N�rine, a Marci b�csi leg�nye megf�zte a
puliszk�t, a Cs�r� D�vid fia, ki itt inaskodott, egy feny�f�t r�dalt cl, hogy
legyen �jjelre mit a t�zre vetni.
A vacsora elk�sz�lt. Hozz�l�tnak. H�vj�k P�tert is.
23
NY�R� .J�ZSEF
- Csak tess�k Isten �ld�s�val, - k�sz�ni P�ter - az eny�m megvolt. Nincs
f�l�r�ja, hogy falatoztam.
A t�z bevil�g�t az erd� m�ly�be s a l�ng aranyver�s�ben t�nd�k�lnek a hatalmas
sz�lf�k, melyek felny�lnak az egek m�lys�g�be �s olyanok, mintha csillagos �ggel
voln�nak leter�tve.
�ltal�ban kev�s sz� esik. Hallgatag n�pek az erdei emberek. A f�k se besz�lnek, a
szikl�k is hallgatnak s �k sem feh�rn�pek, hogy sokat szapor�ts�k a sz�t.
F�rfiember kicsib�l is eleget �rt.
�ppen csendesen szivarozgattak, mikor �jra felhangzott a t�volban a farkas
�v�lt�se.
- Nem tiszta dolog! - jegyezte meg �d� M�rton, ki az �llatok minden hangj�t
ismerte s �gy �rtette, mintha k�nyvb�l olvasta volna. Volt ideje megtanulni, mert
van hetven esztendeje, hogy kinn �l a havason. - A farkas valakit gy�szol!...
Olyan panaszosan vert a farkass�r�s, hogy a kuty�k is dideregtek t�le a t�z k�r�l,
a vacsora ut�n lihegve. Rab P�ter nem sz�lt, csak �sszer�zk�dott.
Kicsit felt�nt, hogy �gy meg�li mag�t s nem igyekszik haza, de azt gondolt�k, hogy
meg akarja v�rni, m�g pitymallik, hogy a borj�t haza hajthassa. �d� M�rton azonban
tudta, mi a tisztess�g s azt mondta:
- A borj� iniatt nc t�ltsd az iid�t, P�ter,
Farkasok
mert reggel hazak�ld�m! D�vidka haza hajtja.
Rab P�ter elv�r�s�d�tt s les�t�tt szemmel megk�sz�nte.
- H�t akkor ne sokat szokot�l�dj�l - tan�csolta �d� M�rton. - Nehogy valami baj
�rjen otthon! J� p�sztornak a marha mellett a helye.
Rab P�ter fel is �llott, hogy menjen, de akkor harmadszor is felvert a farkas
s�r�sa. A kem�ny, edzett, durva ember megr�zk�dott; �s esd� pillant�st vetett a v�n
�d� M�rtonra:
- Ne k�ldj�n el, Marci b�csi ! Eli... �n... f�lek!
Ila az �g leszakad, akkor se lep�dnek meg jobban a p�sztorok. Ilyen hihetetlen
dolog nem t�rt�nt, ami�ta a vil�g fenn�ll, hogy Rab P�ter f�ljen valamit�l. Ez a
kem�ny, vasb�l val� ember, ki k�pes puszta �kl�vel le�tni a marh�t!
- Vagy �n bolondultam meg, vagy a te eszed ment el! - jegyezte meg fejcs�v�lva
N�rinc, de az �reg �d� M�rton elgondolkodott s mer�en r�n�zett Rab P�terre:
- Te akkor valami rosszat csin�lt�l, P�ter!
- �n el�g rosszat! - ismerte cl az ember.
Hallgattak, hogy mondja tov�bb. Rab P�ter
felfoh�szkodott:
- Tudj�k-e, mi�rt s�r a farkas?
- No?
25
NY1K0 J�ZSEF
- Az az�rt, mert odak�nn K�tpataka feji-hen �sszetiportam a k�t kiesi k�lykit!
- Hijj a Poneius�t! - �t�d�tt meg �d� M�rton. - Hol volt a sz�peszed?... No, ez
el�g baj!
- El�gg� restellem! - b�nta Rab P�ter. -Meg voltam haragudva a borj� miatt. Azt
gondoltam, hogy a farkas puszt�totta el.
T�relmetlen�l intette le az �reg p�sztor.
- Gyilkos vagy, P�ter!
- De hiszen esak farkasok!
- Igen, de �rtatlanok! - csattant fel v�n �d� M�rton. - Magatehetetlen k�lyk�k,
m�g esak gyermekek... Nagy b�n, amit elk�vett�l!
-Az! - hebegi Rab P�ter. - Most is hallom a vinnyog�sukat, folytonosan a szemeim
el�tt vannak. Nem b�rok szabadulni t�l�k... Pedig sz�p kiesi �llat volt. Alig
k�thetesek... M�g j�tszadoztak is a boeskorommal... Hol volt a sz�peszem?... Adjon
tan�csot, Marci b�csi! Most mit cscnaljak?
Az �reg p�sztor komoran belen�zett a t�zbe, hosszasan figyelte a l�ngver�st �s
hallgatta a farkas d�h�ng�jajong�s�t. A t�bbiek fesz�lten v�rt�k �t�let�t. K�s�re
azt mondta az �reg p�sztor sz�zesztend�s b�lcsess�ggel:
- K�ztetek esak az Isten �tilhet!
-Az Isten! - rettentek �ssze a f�lvad emberek, mert nem kicsi dolog, mikor az
Istennek kell valamibe beleavatkoznia.
- M�s m�d nincs! - h�nyta-vetette meg rangosan az �gyet a v�n ember. - Meg kell
Farkasok
kiizsdcnetck! Valamelyiketeknek meg kell halnia! Vagy neked, vagy a farkasnak. Ez a
t�rv�ny... Azt�n Isten d�nts�n k�ztetek!
Senki sem mert ellenmondani. Mind a n�gyen tudt�k, hogyha elhal a farkas
gy�sz�v�lt�se, teljes d�hhel megindul a gyilkos nyom�n, hogy bossz�t �lljon. Senki
�s semmi, sem ember, sem �llat addig nem b�nthatja, m�g el nem igaz�totta a dolg�t
Rab P�terrel, ki meg�lte kicsinyeit.
- H�t ez �gy van j�l!
- Nincs pardon! - d�rd�l fel �d� M�rton. -Senki meg ne pr�b�ljon seg�teni sem
egyiknek, sem m�siknak!
N�m�n hajtj�k le a fej�ket az emberek. A kuty�k se mozdulnak, csak szomor�an maguk
el� n�znek. Pedig �rzik a farkasszagot, hallj�k �v�lt�s�t, de azok is tudj�k, hogy
ez a farkas v�delem alatt �ll. A furcsa var�zs mindenkit megejt.
- Akkor megyek! - hebegi Rab P�ter �s t�tov�zva p�r l�p�st tesz.
- V�rj! - �ll�tja meg �d� M�rton. M�r-m�r azt hiszik a t�bbiek, hogy
visszavonja az �t�letet �s a Rab P�ter sz�ve megdobban az �r�mt�l, dc az �reg
p�sztor sov�ny, kietlen arca zord marad. - Van-e valami hagyakozni-val�d? - azt
k�rdi.
- Tudhatj�k, hogy senkim �s semmim sincs a rajtam lev� g�ny�n k�v�l! Ha m�gis
�gy fordulna, hogy otthagyom a b�r�met, a
27
NYIRO J�ZSEF
csord�t adj�k sz�mba s az apr�s�gon, mi a kalyib�ban van, osztozkodjanak meg
testv�riesen.
- J�, j�! - morogj�k a p�sztorok.
- Il�t akkor csendes j�eeak�t!
- Adjon az Isten!
Rab P�ter t�tov�z.
-A testemet reggel keress�k meg!
- Eridj csak nyugodtan!
Az ember tov�bb szapor�tja a sz�t, csakhogy maradhasson.
-A kuty�mot itthagyom. Ha m�gsem kapn�nak meg, b�zz�k csak re� magukat, az elvez�ri
i!
- K�sd csak oda a f�hoz! - egyezik bele �do M�rton.
- K�t�znival� bolond vagyok! - d�h�ng mag�ban P�ter, am�g a kuty�val bajl�dik.
-Ketten biztosan elb�ntunk volna a farkassal.
Most m�r restclli ott nem hagyni a kuty�t.
- Nekem es el�bb j�r a sz�jam, mint az eszem!...
S�t�ten, loppal ny�l a hossz�nyel�� baltaes-ka ut�n, hogy legal�bb valami fegyvere
legyen, de, v�n �d�' M�rton m�rgesen r�sz�l:
- A szek�re�t hadd itt!... Annak a k�t �rtatlan �llatnak sc volt fejsze a
k�ziben, mikor meg�lted... Ha k�s van n�lad, azt es tedd lc! Az az igazs�g, hogy
egyform�k legyetek.
- Hiszen nem es az�rt! - sz�gyenkezik Rab P�ter, mialatt ledobja bicsk�j�t a
f�ldre.
Fark�txok
- Sokat ne szokot�l�dj! - fenyegeti a m�sik k�t p�sztor is. - Ha vetk�zt�l, h�t
b�nh�dj�l!
Ebben megnyugodva �lnek a t�z mellett �s az ujjukat se b�rn�k megmozd�tani az
�rdek�ben. Sejtik, hogy a hal�lba megy, de ha az Isten �gy akarja, akkor menjen.
Rab P�ternek k�d�sen esz�be jut, hogy felm�szik egy f�ra a farkas el�l, de mindj�rt
le is tesz r�la. A farkas ott �rizn� �gyis a fa alatt s addig az Istennek se
mozdulna onnan, m�g meg nem �lte.
- Nines m�s m�d! - s�hajtja. - Meg kell k�zsdenem vele.
Lassan, nehezen indul. Mikor a t�z f�nyk�r�n t�l �r, m�r nem is l�tszik semmi
bel�le, csak a t�volod� l�ptek recseg�se, dobban�sa hallik. A s�t�ts�g szinte
megfullasztja. Nem b�rja a rengeteg b�n�t� hatalm�t, szinte osz-szeroskad alatta �s
f�lelem futkos a h�ta gerinc�n, minden �ze reszket.
- Mi�rt f�lek? - csod�lkozik maga is. - Soha �letemben nem f�ltem!
Szerencs�re felk�l a hold, amit�l kiss� megk�nnyebb�l, de az�rt reszketve k�mleli a
f�k k�z�t �s riadtan siet, fut k�z�tt�k. H�tra nem mer n�zni �s minden pillanatban
�gy �rzi, hogy no most zuhan a nyak�ba a d�h�s farkas. Beh�zott nyakkal rohan
el�re. El�tte tiszt�s, melyet el�nt�tt a holdf�ny. Sz�p, tiszta, hideg, ez�st
holdf�ny. Csak azt el�rje �ps�gben! Azt sem tudja, mi�ta fut, lehet egy �r�ja
ny�r� j�zskh
is, mert l�bai f�radtak, ernyedtek. De minek menek�l? Az erd�b�l kifutni �gyse
lehet. Be Cs�kszered�ig minden erd�, kietlen rengeteg erd�... A k�t farkask�ly�k is
�lland�an ott vinnyog a f�l�ben �s kis holttest�k ott lebeg el�tte... B�r azok
elmaradn�nak! Bele lehet bolondulni ebbe... Legjobb, ha m�gis lesz�mol az
anyjokkal. Nincs m�s m�d!...
Elfulladva �ll meg egy �ri�si b�kkfa mellett. Nekit�maszkodik, hogy legal�bb a h�ta
v�dve legyen �s esett f�vel, meleg p�r�t f�jva �ll �s r�m�lt szemeit v�rakozva
belef�rja a s�t�t bokrok sz�ved�k�be, a veszedelmekt�l terhes erd� mely�be.
B�r j�nne az a farkas, hogy legyen v�ge!
A v�gtelen erd�ben azonban sehol semmi nesz. A gy�szol� farkas �v�lt�se is
megsz�nt.
A p�sztort�z mellett �l� emberek se mernek lenyugodni ezen az �jszak�n. Fesz�lten
v�rj�k �k is, hogy mi lesz. Mozdulatlanok �s n�m�k, mint a f�k, melyek felett�k
�llanak. Mind arra gondolnak, hogy ma �jszaka kialszik egy �let. Az izgalomt�l tele
sz�jjal nehezen l�legz�nek �s gyilkos indulattal f�nylenek a szemek. Lehetetlen
kib�rni a nyomaszt� v�rakoz�st. Olyan siket a csend, mintha s�rj�ban fek�dn�k a
vil�g. A falev�l se mer rezd�lni. Vajon mi van Rab P�terrel?...
- M�gcs menj�nk s keress�k meg! - moccan meg nyugtalankodva Ugrai N�rinc.
�d� M�rton tiltakozva r�zza a fej�t.
Farkasok
- M�g nincs itt az ideje!
Kicsit hallgatnak. N�rinc, a leg�ny azonban nem b�r az izgalm�val.
- �n nem f�ltem P�tert! - aszondja, hogy megnyugtassa mag�t. - T�z farkassal is
meg-k�zsdik, amilyen kem�ny ember.
A v�n �d� re�morean:
- Kifelejtetted, hogy ott van az Isten es!
- Hogy? - k�telkedik. - Az Isten a farkas mellett volna?... Effuresa!
- Az neked, de nekem nem! - Az Isten �r�kk� a mellett van, kinek igaza van.
- No, akkor megette a fene P�tert! - adja fel a rem�nyt N�'rine.
A p�sztorfi� a besz�d alatt titokban vacogva tekint fel az �gbe, hogy valahol nem
l�tja-e az Istent.
A m�sik k�t p�sztor is rajta felejti az �rtelm�t az Istenen. N�rinc fejcs�v�lva
tasz�tja bennebb a feny�r�nk�t a t�zbe, hogy jobban vil�goljon s maga el� dermedve
virraszt tov�bb. Fut� pillant�st vet a marh�ra, amely a k�zelben feh�r foltk�nt
nyugszik a bor�kat�visb�l vert kar�mban.
- B�rcsak m�r reggel lenne! - �hajtja. -H�tha m�r v�r�be fagyva hever Rab
P�ter? -irt�zik �t rajta a gondolat �s �jra fesz�lten lesik mindh�rman az erd�
minden nesz�t.
Az erd� azonban csendes.
Eltelik fert�j�ra, s akkor borzaszt� farkas�v�lt�s has�t bele az erd� n�mas�g�ba.
NY�K� J�ZSKK
A p�sztorok felugranak �s egym�sra merednek.
- Kezd�dik! - mondja s�padtan Ugrai N�-rine. En megyek! �n nem hagyom!...
- Ulj le! -parancsolja �d� M�rton. - �gyis hi�ba menn�l!
- H�t ez igaz.
Leroskadnak ism�t a t�z mell�, de a l�buk reszket alattuk.
-Isten, Isten! - villog bele az Isten neve a leg�nyagy�ba. -J�l �gyelj, hogy mit
csin�lsz!..
A vad�llat �v�lt�s�re Rab P�ter is kiegyenesedik. Tudja, hogy a nyom�t szagolva j�n
a farkas �s nincs hatalom, mely elt�r�tse a nyomt�l. Pattan�sig fesz�lt idegekkel
figyeli a bokrot, ahol kil�pett. Ott fog kibukkanni a farkas is, �s val�ban, a
bokor csakhamar megrezzen. A vad az ember l�tt�ra megtorpan s csak k�t s�v�rg� z�ld
szem f�nylik vele szembe.
Az ember �s a farkas n�m�n n�zik egym�st.
Az ember szemei is ugyan�gy villognak, mint a vad�i. Eg�sz teste forr�s�gban
f�rdik, a d�h ugyan�gy gy�l benne �s primit�v �svad-s�g lesz �rr� rajta is.
- Jere no, ha mersz! - morogja a bokor fel�.
Most, hogy l�tja hal�los ellens�g�t f�lelme elm�lt, eg�szen felszabadult. Az �
fogai is feh�ren villognak, sz�re borzol�dik, olyan, mint egy m�sodik farkas.
Bels�leg most m�r nincs k�l�nbs�g k�zt�k. Rekedten kacag,
32
Farkasok
inert l�tja, hogy a farkas megborzongott, mintha veszt�t �rezn�. Aki pedig ilyenkor
f�l, az meghal.
- Mi az, kutya? - h�rgi a farkas fel� az ember. -Te f�lsz?... Jobb lesz, ha
dogodra m�gy!
A hangra a vad�llat felh�rd�l, fogai feh�r habban f�rdenek �s furcs�ra szabott,
ravasz pof�ja megr�ndul, orr�t feltartja �s pirosan l�ngol� �nnyel felvon�t. Esz�be
jutottak kicsinyei �s egy ugr�ssal kisz�kik egy tiszt�sra.
- H�t m�ges meg akarsz d�gleni? - komorul el Rab P�ter.
Hi�ba d�h�ti azonban mag�t, m�ris �tvillan rajta a gondolat, hogy h�tha neki kell
meghalnia.
Hal�l!
Ilyen �llapotban semmis�g a hal�l. Val�sz�n�tlen, hom�lyos, alig dereng� kicsis�g.
Az �l�s, a harc, a felszabadult er�k k�jes boldogs�ga �s az czent�li, primit�v
szabads�g borzong�sa a fontos. Az a p�r pillanat, ami m�g h�tra van, meg�ri az
eg�sz �letet. Szintej�lesik l�tni, hogyan cs�szik fel�je minden porcik�j�ban
fesz�l� testtel, a d�ht�l borzad�, a b�r szikr�z�s�t�l felmered� r�t sz�rrel a
vad�llat. Sz�ja l�ngol, fogai f�jnak a hal�los harap�s t�lhabz� v�gy�t�l, l�baiban,
izmaiban annyi az er�, hogy k�pes volna a csillagokig felugrani.
Az ember megig�zve �nk�ntelen el�reg�rb�l, has�t beh�zza, k�t sz�rny� mark�t
kiNYIKO J�ZSEF
mereszti, esontos �ll�t el�veti, h�ta felp�posodik �s szil�rdd� merev�l, mint a
szikla. Haja t�v�ben verejt�k gy�ngy�zik, de nem tud r�la �s szennyes vad teste
neh�z emberszagot �raszt.
M�r csak egy-k�t pillanat �s �sszecsapnak.
Hirtelen, m�gis mozdulatlanul meg�ll mindkett�.
Ez a pillanat a v�gs� meggondol�s ideje, melyet minden hal�l el�tt mindennek meg�d
az Isten: embernek, �llatnak. Sokszor megt�rt�nik, hogy ilyenkor megfordul a k�t
ellens�g �s felold�dva, r�m�lten menek�l el egym�st�l.
Az �let, hal�l sz�d�t� hat�rvonala ez a pillanat.
Ok azonban nem borzadnak vissza. Hangosan lihegnek, szem�k val�sz�n�tlenre t�gul,
megterhelt sziv�k alig f�r el sz�les mellkasukban �s m�r-m�r f�radtak saj�t
t�lhajtott erej�kt�l, mely muzsik�lva zsong izmaikban.
De mi�rt nem t�madnak?...
A t�mad�s, a kirobban�s semmis�geken m�lik.
Most is �gy t�rt�nik.
A farkas h�t�ra r�hull egy kis s�lytalan falev�l, amit�l gyorsan v�gigborzong �s a
k�vetkez� pillanatban els�t�t�lt aggyal, vakon rep�l �t a leveg�n az ember
tork�nak.
Elk�sett.
A Rab P�ter hatalmas karjai egy szemvillaFarkasok
n�snyival gyorsabban mozdultak �s a k�t kem�ny marok, elkapja a farkas tork�t. A
f�nak t�ntorodik �s b�z�s lehelet esap bele arc�ba.
- No, kutya, az cnyim vagy! - h�rgi irt�zatos er�fesz�t�s k�zben �s m�r-m�r
diadal villan a szem�ben, de ugyanakkor �les f�jdalom has�t bele a gyomr�ba,
combjaiba. Ronggy� t�pett feh�r harisny�j�n p�r�iv� v�gigcsurog a v�r.
A farkas karmair�l megfeledkezett.
Csikorg� d�hvel maga al� gy�ri az �llatot �s egym�s arc�ba f�jj�k a sz�jukon
foszladoz� feh�r habot.
- Mi? A beleim kellen�nek? - b�gi bele Rab P�ter a farkas pof�j�ba vadul �s
irt�zatos szor�t�sra kapcsol�dnak a fekete ujjak.
A k�t puszta test sz�rny�' er�fesz�t�sben vonaglik, h�nykol�dik a f�ld�n.
Mindkett�nek ac�lb�l vannak az izmai �s a hal�los tusa r�m�let�ben roncsolj�k
egym�st.
Minden azon m�lik, hogy melyik b�rja tov�bb.
M�lt�ak egym�shoz.
Szinte j�lesik az embernek a vad�llat hasogat� k�rmeit�l felt�pett test k�jes
f�jdalma.
- Ah�! - ujjong fel bens�leg, mert �rzi, hogy az �llat hatalmas tork�nak
ellen�ll�sa gyeng�l, csontjai ropognak �s v�res nyelve sebzetten, dagadtan, s�t�ten
fordul ki a d�ht�l ragyog� sz�j meleg f�szk�b�l.
- M�ges megd�gl�tt�l! - �v�lti szaggat�tN'Y�K� J�ZSEF
tan �s feket�re er�lk�d�tt, duzzadt are�n v�gigr�ndul az �jabb utols� er�hull�m
g�rese.
A vad�llat teste elernyed, ellen�ll�sa, rettent� elevens�ge megsz�nt. H�ts�
l�baival utols�t r�g, a t�d� utols�t s�pol, a f�nyes karmok hidegen visszah�z�dnak
p�ly�jukba �s verejt�k ver ki a b�r�n, mintha szennyes v�zzel behintezt�k volna. A
vonagl� lombos farok is tehetetlen�l ny�lik el a f�ld�n.
Meghalt imm�r minden sz�resz�la.
- Meg...d�g...l�tt�l! - gondolja boldogan az ember, mert m�g besz�lni nem tud.
Hal�los f�radtan fordul le a vad�llatr�l. S�padt �s v�res, t�deje pattan sz�t a
t�lfesz�tett er�lk�d�st�l, karjai, ujjai elviselhetetlen�l nehezek �s nem b�rja
mozd�tani, mintha megb�nultak volna. Behunyja szemeit �s sz�d�l, mozdul, az egekig
lend�l vele a f�ld, mintha gyermekhint�n v�gtelenbe lend�tett�k volna. J�lesik ez a
tehetetlen lend�let.
Fekszenek egym�s mellett a farkas �s az ember.
Id�be telik, m�g annyira visszat�r a Rab P�ter ereje, hogy felk�ny�k�lhet a f�ld�n.
Mar� f�jdalom has�t bele a test�be a mozdulatt�l. Altest�t teljesen �sszet�pte a
farkas.
- No, ez cs�ful megm�szott! - pihegi �s megpr�b�l felkapaszkodni, de
tehetetlen�l zuhan vissza. - Mind elfoly a v�rem! - r�m�l meg �s k�ts�gbeesetten
felord�t:
- Seg�ts�g!
Farkasok
Semmi v�lasz. �jra ord�t:
- Sc-g�t-s�g!
Megint nem j�n v�lasz.
Csak most veszi �szre, hogy hang n�lk�l f�ty�l a torka �s a g�ge t�ve fel van
t�pve.
Irt�zatos gy�l�lettel viesorog r� a farkasra, de r�m�lten d�bben vissza. Mintha
megmozdult volna a farkas. Legal�bb a szemek, a z�ld kegyetlen, sz�v�s szemek m�g
�lnek... Mi�rt nem alszanak ki?... Csak azokat ne l�tn�!... F�lre ford�tja fej�t,
m�g se b�r szabadulni t�l�k... Csak a szemek h�ny�dn�nak be m�r egyszer!... Valami
visszah�zza a tekintet�t. Semmilettek�ppen nem b�r szabadulni t�l�k.
- Fn gy�ztem, - s�gja neki k�r�leg. - Becs�letesen j�rtam el veled szemben,
farkas... Most kvittek vagyunk. Nem mondhatsz semmit. Oszt�n tov�bb harag ne legyen
k�zt�nk!
A hal�l fagya megvet�re vicsor�tja a farkas sz�j�t, mintha morogna �s kit�tott
fekete-v�res tork�ba beles�t a hold.
Rab P�ter k�nytelen n�zni, mert elh�z�dni sem tud mell�le. L�bai hidegek �s
�rz�ketlenek, mint a fa, halv�ny belei kil�tszanak. Gyomra piros, fekete, k�k,
t�pett h�st�meg. Most m�r f�jdalmat sem �rez. Tompult, n�ma l�ktet�s eg�sz teste,
de nem sokat t�r�dik vele. N�zi a farkast. Valami felt�nhetett rajta, mert eg�szen
belehajlik sz�r�s pof�j�ba �s elh�lve rebegi:
NYIRO J�ZSEF
- Szents�ges �risten, ez mit jelent!... K�ny-nyes a szeme...
T�nyleg a halott farkas k�t szem�be k�nny sziv�rgott.
- S�r! - �mul cl az ember. - Bizonyosan a k�lykeit siratja!... - jut esz�be �s
az el�bb gyilkos, vad erdei ember el�rz�kenyedik. A k�nny legy�zte. Emberr�
v�ltozott �jra. Levert, gyenge, gy�moltalan �s szomor�. Hom�lyosan sejti, hogy a
testi harccal nincs j�-v�t�ve semmi. Maga el� n�zve, gondolkodik. Megpr�b�lja a
dolgokat eligaz�tani a lelk�ben. Valahogyan - �gy l�tszik - siker�l
z�ld�graverg�dnie, mert lassan �jb�l a farkas fel� ford�tja fej�t �s sz�gyenkezve
azt mondja:
- H�, testv�r! Ilallod-eV... Bocs�sd meg, amit ellened v�tettem!
Most m�r teljesen nyugodt, tekintete szel�d �s �rtelmes. Mi�ta r�j�tt a dolog
nyitj�ra �s elv�gezte mag�ban, hogy kib�k�l a farkassal, mintha m�s ember fek�dn�k
ottan... Az nem baj, hogy a farkas halott �s nem �rti, amit � mond... Az a f�, hogy
mondja... Eg�szen megk�nnyebb�l minden sz�t�l, ahogy gy�nik a halott farkasnak.
- �n, testv�r, el�smerem, hogy nagyot v�tettem ellened, mikor a te �rtatlan
k�lykeidet megtapodtam... H�t azt nem kellett volna!... Deh�t haragudtam a borj�
miatt. Az ember gyarl� no! Eleget b�ntam azut�n, de
Farkasok
ezzel nem t�maszthatom fel szeg�nyeket... Ezt neked es bc kell l�tnod!
Egy szikr�t v�rt, mintha id�t akarna hagyni a farkasnak, hogy bel�ssa, amit
mondott.
- Abba es bel�gy�z�dtem, hogy emiatt valamelyik�nknek el kell pusztulnia. �d� Mar�i
b�ty�m es aszonta... Nem mondhatod, becs�lettel megk�zd�ttem veled. Azt mondottam:
itiljen az Isten k�zt�nk. Az el�bb m�g azt gondoltam, hogy az �n javamra itilt,
mert a kezembe adott, de most bel�tom, hogy a mi dolgunk a hal�llal nincs
eligaz�tva... L�sd bc t� cs, hogy ez �gy van! S�lt bolondok voltunk mindaketten!...
Mindegy! Ha m�r �gy t�rt�nt, h�t �gy t�rt�nt!... En csak az Istent nem �rtem.
Igazs�g szerint �gy kellett volna, hogy te �lj meg engem, s te megmaradj... H�t ez
furcsa! - t�n�d�tt az ember. - Semmik�ppen nem �rtem az Istent.
Teljesen megfeledkezett hal�los s�r�l�s�r�l Rab P�ter �s csak azon t�rte a fej�t,
hogy az Istent meg�rtse.
A f�k n�m�n �llottak f�l�tte �s siket, m�ly csend volt az erd�ben. Vad nem
vad�szott, �g nem mozdult, csillag nem pillantott, harmat nem mert hullani, a mad�r
l�ba a fa�ghoz fagyott r�m�let�ben. Megfeledkezett a test�r�l, pedig m�r alig vert
a sz�ve, viassz� v�ltozott a sz�ne, �lla leesett a gyenges�gt�l. Minderr�l - mondom
- nem tudott semmit,
NY�R� J�ZSKF
csak tov�bb f�rk�szte az Istent, hogy meg�rtse.
H�t az nem k�nny� dolog, de a v�g�n m�gis csak kellett siker�lnie, mert mikor
pitymal-latkor r�tal�ltak a v�n �d�M�rton�k, reszket�' kuty�ja ut�n menve, a Rab
P�ter halott ar-ea f�ld�nt�li, b�kess�ges, mosolyg� volt.
Az ember �s a farkas, mint k�t megb�k�lt �destestv�r, �gy fek�dtek egym�s mellett.
A havas lassan �bredezett.
40
A farkas hal�la
Fekete k�d�k �ltek meg a hegyek fej�t. A nap f�radt karja m�r nem b�rja felemelni
�ket. Megs�t�t�lt az erd�k m�lye s a s�r� avaron a hal�l s�hajtott v�gig. A medve
sz�d�lt, alig b�rta neh�z, �lmos fej�t. Tompa morg�s morajlott benne s nem lelte
hely�t a rothad� erd�ben. Nyugtalanul szagolta a sz�ld�nt�tt f�k t�v�t. Az �zek
f�ztak a s�rga bokrok k�z�tt, meg-megriadtak �s nem mertek feln�zni a balj�s,
moeskos, sz�rke �gre. A komor vaddiszn� - ez a fekete sz�nt� - megd�bbent, ok
n�lk�l felr�ffent: - �Mi van velem?"... A ny�l r�m�lten lapult egy mohos fa
t�v�ben, mintha borzaszt� h�reket hallgatna r�di�n. A r�ka is sz�rakozottnak
l�tszott �s s�rga fark�val idegesen seperte a lehullott faleveleket. A varjak
hirtelen id�tlen�l hullottak le a leveg�b�l egy kop�r eserfa sz�raz �gaira.
Ekkor ment a haldokl� farkas utols� �tj�ra, hogy elrejt�zz�k. L�zt�l nedves, r�t
sz�re borzas volt, elsorvadt, hatalmas teste sz�dcl-gett, csontjai kimeredtek,
nagyfeje er�tlen�l
? 41
NYIRO J�ZSEF
a f�ldig cs�gg�tt �s kiejtett, liheg� nyelv�r�l zavaros ny�l csepegett. Nehezen
sz�delgctt v�gig a hegyoldalon, sz�rke talpai m�r hidegek voltak. Karmai
megfakultak �s tehetetlen vonszolta maga ut�n neh�z fark�t. A szikl�ra igyekezett,
mely sz�rk�n tornyosult a hegyek f�l�, hogy el�nekelje hal�ldal�t. Innen szokt�k a
vadak a vil�gba ki�ltani �r�m�ket, haragjukat, diadalukat �s utols� szavukat.
Sokszor meg kellett �llania az er�tlens�g miatt �s ilyenkor d�h vicsor�totta �ssze
s�rga fogait, homloka vad r�ncokba t�r�d�tt �s belemart saj�t mag�ba. Az utols�
iram �gy is alig siker�lt. Teste tehetetlen�l ver�d�tt hozz� a hideg szikl�hoz, f�k
t�rzs�hez �s bokrok, gy�kerek k�z� gabalyodott l�bait alig-alig b�rta
kiszabad�tani. Epeszt�cn s�lyos �s kietlen volt utols� �tja �s a f�radts�gt�l,
kimer�lts�gt�l v�r�sl�, t�zbeborult szemei el�tt hideg v�res� hullott ny�l�s
fonalakban az �gb�l, mikor leroskadt a sz�rke szikl�n.
Azt�n megnyugodott, szemei kitisztultak �s l�tta, hogy �sz van.
�gy fek�dtek alatta a vizes, fekete hegyek, mintha az els�llyed�s nagy pillanat�t
v�rn�k. A vizek megs�r�s�dtek, a halak ez�stje megfakult s a partok kifoszlott
fagy�kerein er�tlen�l l�gtak a neh�zkes r�kok. F�radt volt minden sz�v, f�radt volt
minden sz�j. Az erdei emberek lesov�nyodtak �s s�t�ten n�ztek maguk el�.
A farka* hidcda
- Haza k�ne menni! - mondott�k tomp�n, de f�jt megmozdulni. A rongyos eondra
pen�szedett rajtuk �s h�zta, h�zta a f�ld mag�hoz.
�sz volt.
A havas eln�mult, a puszt�n maradt �reg szikl�k megfek�dt�k az agyat. A fejsze se
tudott t�bb� s�jtani, a t�z se akart �gni. Maguk a f�k is k�nosan mozdultak, ha
sz�l t�madt �s a fav�g�k egyetlen kecsk�je elgondolkodva a k�nl�d� t�zbe b�mult.
Minden meg volna mentve, ha a nap kis�tne.
B�r a nap kis�tne!...
A farkas v�gign�z a t�jon. A hal�lszikl�r�l az eg�sz vil�got lehet l�tni. M�g
egyszer megn�zi, miel�tt lehunyn� szemeit. A l�that�r perem�n, hol egym�sba folynak
a hegyek, a vil�g v�g�n szik�r, fekete ember�rnyak mennek mez�tl�b a leveg�ben a
m�svil�gra s h�tul a hal�l g�res�s bottal hajtja �ket. A farkas eln�zi, m�g
elmos�dnak �s elt�nnek a sz�rke k�dben.
K�zelebb egy ler�gott juhlegel�hegy tetej�n �gy �ll egyetlen, p�sztorgyermekekt�l
ki�getett v�n eserefa p�r felmered� bogba dagadt �g�val, mintha �kleit az �gbe r�z�
�desanya �tkoz�dn�k zil�lt hajjal, mert Isten elvette gyermekeit.
Lenn a v�lgyben apr� kis sz�kely falucsk�k teny�rnyi foltjai lapulnak, mintha
f�ln�nek l�tszani.
43
NY�R� J�ZSEF
Milyen k�r, hogy nem tudnak elb�jni annyi veszedelem el�l!
Nekik se sok idej�k van h�tra. J�n az �jszaka �s megfojtja �ket.
A farkasnak j�lesik erre gondolni. Ez az utols� �r�me: a hal�l beteljes�l�se
mindenen...
Nem lehet r� ez�rt haragudni, hiszen erre rendeltetett �s a term�szete a v�gzete.
Valami megmozdul mellette. Elk�sett k�gy� vonszolja mag�t t�li sz�ll�s�ra. A k�dt�l
nedves, �zott, mintha szentelt v�z hullott volna r�. K�l�nben siket, neh�z csend
minden�tt. Az �llat megremeg t�le. Pillanatig minden megdermed �s ilyenkor a
l�legzet is elakad. Sz�d�l �s s�t�t ezalatt minden. Szinte elviselhetetlen a perc,
mialatt a f�radt f�ld egyik oldal�r�l a m�sikra fordul.
Szerencs�re n�h�ny fekete mad�r v�kony �vben egyik hegyr�l a m�sikra sz�ll, mintha
egyik hegy a m�siknak dobta volna �t.
Mind�ssze ennyi az �let. Ez�rt bizony nem �rdemes �lni. M�gis sz�p volt!...
A hever� farkas k�t kiny�jtott mells� l�b�nak v�lgy�be sim�tja fej�t �s behunyja
szemeit.
Bizony sz�p volt a fut�s ezeken a hegy�lc-ken a sz�z havon, cseng� j�ggy�ngy�k
k�z�tt, �vegg� fagyott hold me�lett a ragyog� feh�r v�gtelens�gben �s k�nz� �hs�g
k�jes
44
A farkits- hal�la
moh�s�g�val marni bele a puha, meleg torokba �s feledhetetlen v�rben f�rd� fogakkal
�s b�dultan �lvezni a v�r k�l�n�s, s�s szag�t, mialatt az utols� hal�lord�t�s
�r�kre elsz�ll.
Sohasem esett azonnal a zs�km�nynak. El�bb f�l�tte sz�tvetett l�bakkal n�zte,
�lvezte �s farka hegy�ig t�zes l�ngk�nt esa-pott v�gig benne a szenved�ly, amely
minden izm�t g�rcsbe r�ngatta �s �r�m�ben fel�v�lt�tt, hogy minden hallja
gy�zelm�t. Kegyetlen, k�rlelhetetlen, vad �s aljas volt, mint egy ember. Egyetlen
ments�ge, szerencs�je azonban, hogy nem volt ember, hanem vad�llat, ki legal�bb a
hal�l sz�ne el�tt nem v�rja, hogy ez�rt eml�ke ��r�kre legyen �ldott".
Term�szetes, hogy most � van soron �s �let�rt �lettel fizet.
Irigyelni lehet, hogy farka utols� r�ngat�-s�val mind�r�kre cl b�rja t�r�lni a
multat �s nincs sz�ks�ge m�svil�gra, hogy minden kiegyenl�t�dj�k.
Nem gy�nik, nem vall rettegett titkokat, nem sz�n-b�n semmit, nem esik k�ts�gbe
gy�v�n a v�gs� percekben, senki �s semmi nem siratja, nem �tkozza, kegyetlen, de
egyenes �s term�szetes volt az �tja. Az �letnek v�ge, a nyom megsz�nt. �gy van j�l.
Mire felnyitja szemeit, a vil�g m�r meg is v�ltozott. F�lig belehajlott az �r�k
s�t�ts�gbe.
Kezd�dik az utols� harc a semmi k�sz�b�n.
NYIRO .J�ZSEF
Eles k�n sz�r v�gig rajta, mintha beleit sz�tszaggatn�k. Horpasza majdnem �tlyukad
t�le. Forr� lehelet�t�l nedves lesz a k�, merre orr�t ejtette �s kimeresztett
szemekkel k�zd a leereszked� tompa s�t�ts�g ellen. Minden sz�resz�la hirtelen
el�reborzad �s �vatosan mells� l�baira kapaszkodik. L�t valamit. S�t�t k�dalak,
mely fel�je k�zeledik �vatosan, a vad�sz� vad ravaszs�g�val, utols� erej�vel
�sszeh�z�dik, izmait m�g egyszer v�gig�nti a r�gi er� �s a kisz�m�tott pillanatban
a leveg�be ugrik �s vadul �sszecsattannak fogai a h�g leveg�ijen.
A hal�l tork�nak ugrott, de elhib�zta. Nem siker�lt.
Tehetetlen�l zuhan vissza.
Meg kell adnia mag�t.
Felemeli fej�t �s panaszos �v�lt�se v�gigsz�ll az erd�k f�l�tt. Ez a b�cs�ki�lt�s.
Nem lcliet tudni, hogy mi van a remeg�, kietlen k�s�rteti hangban, de minden
meg�rti. A vadak megr�zk�dnak �s meg�llanak vad�sz� �tjok-ban. A medve komoran
lehajtja busa fej�t, a vaddiszn� f�ldbet�rt f�szk�ben moccanni sem mer, az �zek
egym�sra pillantanak �s k�nnyes szemmel �szrev�tlen keresztjeit kaparnak a f�ldre.
A nyulak rettegve avar falevelet takarnak magukra, a madarak a fa�ghoz dermednek, a
f�k gl�d�ban �llva mereven tisztelegnek, a f�lvad erdei ember leveszi vedlett
b�r�nyb�rsapk�j�t �s azt mondja:
AJttrkivi hal�la
- Haldoklik a farkas!
A gy�szos �v�lt�s nem sz�nik. M�lys�ges morg�ssal kezd�dve lassan er�s�dik �s
felhat az egekig. Azt�n ism�t lehanyatlik, mindig gyeng�lve, utols� s�hajt�ssal
megsz�nik.
V�g�l csend lesz.
Senki �s semmi nem meri megn�zni, hogy mi t�rt�nt a farkassal, a havas hu fi�val.
Senki sem l�tja, hogyan mered bele utols� tekintete a vil�gba, hogyan omlik �ssze
minden: hegyek, v�lgyek, f�k, �g �s told az utols� v�r�s k�dben alaktalan
t�zg�mbb�, amely sz�d�lve imbolyog egyideig, majd az eg�sz l�that�rt �tvil�g�t�
f�nyzuhatagg� robban �s sz�rny�t d�rd�lve hirtelen kialszik.
Siket, fekete semmi marad ut�na, mint a teremt�s el�tt...
A farkasnak v�ge.
Lassan set�tedik. Hegy, v�lgy, patak, minden eleny�szik.
Csend van.
Minden f�ny megsz�nik, minden sz�j megn�mul. A t�tong� barlangok, az �regf�ld
ablakai lassan kialszanak.
Csend van...
Osz van...
Set�ts�g...
N�mas�g...
A havas halott...
Az Isten kezdheti el�l...
Az erd� remeteje
Az als� erd��vben, lenn a b�kk�sben a vaddiszn� sz�ntotta az avart a k�s��szi
estele-d�sben. J�lesett a haldokl� f�ld korhad�, savany�, nedves illat�t besz�vni,
ami elb�d�tja az agyat, k�l�n�s l�t�st ad a szemnek �s h�s�ti a szenved�lyekt�l
forr� �llati testet. T�l-habzott benne az �leter�, sz�j�r�l feh�r tajt�k fr�eesent
sz�t, agyarai hatalmasan belemeredtek kem�ny �ll�ba, s�rt�i eserszegtek a bels�
t�zt�l. A felhasogatott told szesz�lyes, f�nyes vonalai olyanok voltak, mintha a
hirtelen benne fogamzott vers fekete sorait r�tta volna fel a f�ld dombor�
homlok�ra. Tov�bb a megcs�szott f�ld komor szakad�s�ban s�rga emberesontok �s
hanyatt esett koponya hevert. A vaddiszn� megtorpant. Csak most vette �szre, hogy
k�r�l�tte a feld�lt avar is k�s�rteties f�nnyel vil�g�tani kezd.
- Mi ez? - r�ffent fel babon�s f�lelemmel �s a k�vetkez� pillanatban r�m�lten,
vakon eles�rtetett a bokrok k�z�tt.
- Buta paraszt! - h�zta el a sz�j�t megve, erd� remet�je
l�leg a fennebb figyel� borz, az erd�k feh�rre �sz�lt, tud�s remet�je, kit az
�llatok �bolond n�met"-nek, a gerl�k �Br�n� �r"-nak cs�foltak �s ez�st pocakj�t
kid�llcsztve, k�nyelmesen leereszkedett, hogy k�zelebbr�l megvizsg�lja a k�l�n�s
term�szeti t�nem�nyt, a vil�g�t� avart.
- Herrlieh! - b�ffent fel �nk�ntelen a csod�latt�l, mikor alaposabban szem�gyre
vette az el�be t�rul� t�nd�ri vil�got.
Mert az volt.
Az eg�sz �szi erd� az eny�szet vir�goskertje a f�ld�n. �vegszer�, �tl�tsz�,
leheletgy�nge gombafonalak �gaskodnak a korhad� levelek k�zt, aranys�rga
ecsetgomb�k sz�vik �ssze az elm�l� faleveleket, hasad�gomb�k, bolyhos, puffadt,
kocsony�s humuszgomb�k milli�rdjai ragyognak. Feh�r, s�fr�nysz�n�, sz�rke, korom �s
aranys�rga az eg�sz pen�szerd�, melyn�l csod�latosabb l�tv�ny nincs a vil�gon. A
borznak s�t�ts�ghez alkotott szemei hatalmass� nagy�tj�k a frissen lehullott
falevelekkel eltakart, rejtett vil�got, a hal�l val�s�gos paradiesomkertj�t,
melyhez legfeljebb csak a mohok, zuzm�k sz�ps�ge �s v�ltozatoss�ga hasonl�that�, de
az is j�val durv�bb �s egyhang�bb. Nincs az a forr��vi �serd�, mely vet�lkedhetn�k
egyetlen korhad� falev�lke s�rj�nak t�nd�ri sz�ps�g�vel �s hangulat�val. A borz -
ki k�l�nben val�s�gos �l� mikroszk�p - sorra vizsg�lja �ket. R�hajNY�R� .J�ZSEF
.W erd� remet�je
lik a k�l�n�s gombaf�kra, melyeknek aranyfon�lt�rzse felmered �s d�s koron�ja
milli� apr� gombag�mbb�l van �szszet�ve, mintha ezer sz�nben ragyog�, tiszta
gy�ngy�k f�z�re cs�ngene al�. Alattuk par�nyi pen�szbokrok, melyeknek �gacsk�i �gy
kunkorodnak, mintha mindenik p�sp�ki p�sztorbot aranykan-kal�kja volna, vagy
�tl�tsz� gy�m�ntv�z�b�l kics�ng�, soha nem sejtett vir�gok csokra f�nylenek az
Isten ablak�ban. F�ldig hajl� gombap�lm�k n�znek ki a r�zsasz�n ker�t�sek m�g�l,
melyeknek r�csait soha meg nem sz�let� nagy m�v�sz gondolta ki, vagy titokban lopta
hozz� a mint�t az egek torn�c�r�l. A m�sik f�esk�r�l ism�t csak azt kell mondani,
hogy a mennyek orsz�g�nak pici aranykulcsai cs�ngenek al� �gair�l. A harmadik maga
a hirtelen gy�nggy� dermedt finom zene. A negyedik... Nem. Ezek nem lehetnek f�ldi
l�nyek, hiszen ha csak a lehelet is �ri �ket, elm�lnak, semmiv� lesznek. �s m�gis
�lnek. Ez a f�l�tt�k dereng�, k�s�rteties f�ny a l�legzet�k. Isten engem �gy
seg�ljen, a l�legzet�k!... H�t ezek a titokzatos, fekete goly�csk�k? A borz els�pad
f�lelm�ben, mikor r�juk n�z, mintha a Teremt� m�lys�ges szemeibe tekintett volna;
de m�gse b�r megv�lni t�l�k, elfutni onnan. �jra csak arra kell gondolnia, hogy
valaki feld�lta a teremt�s m�hely�t �s az ablak�n �t h�nyta ki ezeket a kincseket.
Kiesi szell� rezd�l s a sp�r�k felh�je indul �tnak ezer sz�nben. Pillanatonkint
sz�llnak halottat keresni �s bel�l�k �j �letet teremteni, mert nincsen hal�l, csak
�tv�ltoz�s �s mind�ssze csak p�rt cser�l�nk az �let meg�ll�thatatlan t�nc�ban.
- Mikor �l�k, teremtek! - mormogja az erd�k morcos, komor remet�je �s elgondolkodva
megint re�mered a felsebzett f�ldre, hogy tov�bb �lvezze a fels�ges sz�nj�t�kot,
amelynek csak sz�npada a f�ld, f�gg�nye n�h�ny tovamozdult falev�l, sz�n�szei a
eso-daerd�ben ny�zsg� �llatk�k: atk�k, �szk�k, s�rtel�buak, ostoros �zal�kok,
gy�k�rl�b�-ak, kerekesf�rgek, fura kis medve�llatk�k, melyek val�s�ggal d�sk�lnak
az elpusztult �letek maradv�nyai: hideg k�sejtek, n�v�nyi sz�vetek �s felmorzsolt
bog�rp�ne�ldarab-k�k temet�j�ben. R�g�csk�k, pelyhecsk�k, goly�csk�k rezegnek,
lebegnek, kezdett�l v�gig b�lesatornaf�rgek �s f�lddel t�lt�tt giliszt�k ny�lnak el
j�les�en a f�ld elillan� lelk�t�l r�zsasz�n�v� vil�gosodott testtel. L�p�sr�l-
l�p�sre �jabb meglepet�s t�rul el�be. Leny�g�z�, nagy dolgok.
Ez a vil�gteremt�s, �s a borz l�tja, hogyan t�rt�nik.
A f�ldben �l�k miri�djai emelik h�tukon a kicsi f�vet �ppen �gy, mint a hatalmas
sz�lf�kat �s a borz l�tja, hogyan emelik.
51
nyiro j�zsef
. v:. erd� reTnet�je
A f�ldben �l�k sz�vik a vir�gos r�teket �s a borz tudja, hogyan sz�vik.
Minden, ami van, ennek a k�s�rtetiesen s�padt vil�gnak hatalm�ban van.
M�g maga a borz is megremeg ett�l a tudatt�l, pedig �a f�ld b�v�ra, ki m�h�hen
lakik �s ismeri titk�t. Szinte �h�tattal bandukol v�gig a vaddiszn�t�r�s vonalain
�s olyan, mintha k�zeltartott orral az igazi vil�gt�rt�nelem fekete sorait olvasn�
elm�ly�lten �s esak akkor mordul fel m�rgesen, mikor a f�ldcsuszaml�s �rk�ban
r�tal�l az emberi csontokra, reves kopony�ra. - Hogy ker�l ez ide?
Gyanakodva k�r�lszagl�sz �s p�r l�p�ssel od�bb az avar k�zt megleli a m�r korhad�,
pusztul�, kid�lt fakeresztet. M�r s�llyed�ben van az is �s p�r �v m�lva v�gleg
elt�nik, de m�g kivehet� rajta az �r�s:
�H�si hal�lt haltak a haz��rt."
Az �reg remete b�lint. -Teh�t temet� volt itt! Harct�ri t�megs�r! Hom�lyosan
eml�kszik is valamire, hiszen akkor is itt lakott, ezen a vid�ken. �ppen �lm�b�l
verte fel a tompa �gy�sz�.
Akkor temett�k ide ezeket a katon�kat �s �gy l�tszik, megfeledkeztek r�luk.
Megvet�-leg elferd�ti a sz�j�t:
- Milyen ostob�k �s igazs�gtalanok az emberek!
Lobog� gy�l�lettel elpuszt�tj�k, legyilkolj�k egym�st �s mikor a v�rk�d elsz�ll
sz�k agyukr�l, a kih�lt testeket megcs�kolj�k, d�szbe �lt�ztetik, magasztalj�k �s
szomor� szertart�sok k�zben leeresztik a f�ld fekete mark�ba, hogy az tegye j�v�,
amit �k v�tkeztek.
- H�si hal�lt haltak! - olvassa elgondolkodva a m�l� bet�ket.
H�t az igaz, de mennyivel igazabb �s szebb, szentebb egyetlen falev�l hal�la, kit
nem gyilkos fegyver tasz�t a hal�lba, hanem b�k�sen, �nmag�t megadva sz�ll al�
s�rj�ba; hogy �j
�letet adjon a f�ldnek, friss�tse erej�t �s tes-teesk�j�vel is nagyobb� tegye
haz�j�t. Min-I den lehull� falev�l, elm�lt f�sz�laeska, ledobott gallyacska f�l�
oda lehetne sz�rni a keresztet: - �Meghalt a haz��rt!"
- �gy van! - b�lint �nmag�nak a v�n remete �s arra gondol, hogy milyen sz�p
lenne, ha
' �gy �sszel kij�nn�nek a papok �s a n�pek,
hogy megadj�k a v�gtisztess�get a halott erj d�nek, mez�nek.
M�lys�ges im�ds�g k�zben a papok magukra �ltenek a szent ruh�kat, meg�ldott
v�zzel meghintezn�k, illatos t�mj�nnel megf�st�ln�k a lehullott
faleveleket... elaggott f�veket, �sszet�rt, sz�raz gallvaesk�kat, a kid�lt, vagy
l�bukon elpusztult f�kat, az erd� s�rga, barna, v�r�ssz�n� gy�ny�r� ravatal�t,
NY�R� .J�ZSEF
s a n�mas�gban felzend�lne a fedetlen fej�, gy�szol� emberek hal�ldala... A
k�s��szi nap b�natosan �gne az �gen, a kiesi madarak m�r akik itt maradtak - b�san
lehajtan�k fej�ket, a holl� fekete kend�t k�tne, a vadak megillet�dve elre
jt�zn�nek...
- Vajon hogy nem jutott esz�be senkinek, hogy �gy kellene csin�lni! - s�hajt az
erd�k remet�je, de a k�vetkez� pillanatban �jra a szem�be �tlik az emberkoponya.
A tud�s lelkesed�s�vel gy�ny�rk�dik benne. Nem a vil�gtalan szem�regek, a vicsorg�
fogak, zegzugos csontok, varratok tetszenek, hanem a rajta �l� par�nyi vil�g, mely
eg�szen belepte. Smaragdz�ld ��s-g�mb�k" milli�i bor�tj�k. K�z�tt�k lilasz�n�,
arany, barna, fekete, b�borsz�n� p�lcik�k, a hasad�moszatok t�mege vir�t. A
reped�seken, a szemek g�dr�n �t csod�latosan sz�p mohaf�z�rek ny�lnak le a koponya
�ress�g�be, leng� moszatok reszketnek, furcsa vir�ges�sz�k, �gsz�nk�k p�rt�esk�k
d�sz�tik a homlok s�rga csontj�t, a fogak egym�shoz �r� bar�zd�j�n v�r�s fon�lk�k
ny�lnak le, mintha v�r sziv�rogna bel�l�k, az arcesontokba pici ametisztt�k
f�r�dtak, a haj hely�t ez�st moha burkolja s ez az eg�sz sz�nes vil�g �gy f�nylik,
villog, ra-gyog, mint valami csod�latos �kszer. K�l�nben az eg�sz kopony�t a
f�ldg�mbh�z is lehetne hasonl�tani, melyen Isten �ppen most osztja cl az �letet.
erd� remet�je
- B�mulatos! - lelkesedik a borz �s meg se meri �rinteni, s�t, m�g a l�legzet�t
is visszatartja, nehogy ez a harmatzsenge �let �sszeomoljon.
- Ez m�r a felt�mad�s, pajt�s! - biztatja mosolyogva a h�si halottat. -
Irigyellek �rte!
El is lehet neki hinni, mert senki sincs a havason, ki jobban ismern� az �let nagy
k�rforg�s�t, mint �.
Pillanatig arra gondol, hogy g�dr�t �s a csontoknak �s �jb�l eltemeti. De minek?
Ezek a csontok m�r az �j �let �tj�t j�rj�k �s nem szabad elib�k �llani. Az a
kereszt is fel fog t�madni, de nem az�rt, hogy ism�t kereszt legyen bel�le.
- No de ideje, hogy hazamenjek! - �s�t.
Feln�z az �gre. A f�l�tte �sz� hold �ppen
akkor hajlik be a f�k k�z�.
- K�s� van! - mormogja. - J�l elt�lt�ttem az id�t, de meg�rte!
�ppen indulni akart, mikor a l�v�s eld�rd�lt.
Nagy elmer�lts�g�ben �szre sem vette a k�zel orozkod� vad�szt, aki �rvendve rohant
�t a bokrok k�zt az elejtett vadhoz �s meg�llott f�l�tte.
A borz felpillantott r�, megn�zte, de nem haragudott, nem d�h�ng�tt, esak elhal�
hangon megism�telte kedvenc mond�s�t:
- Aki �l, az teremt!
A vad�szember nem �rtette, hogy mit h�NY�R� J�ZSEF
r�g az erd�' haldokl�, ven remet�je, csak ostoba diadallal �llott f�l�tte.
A borz pedig az el�bb vizsg�lt puha avaron ki ny�jt�zott, sim�n lefektette fej�t �s
m�g egyszer k�r�ln�zett. Nem �rzett semmi f�jdalmat, esak azt l�tta, hogy az el�bb
megcsod�lt piei gombaerd� n�ni kezd az �gig �s ezer sz�nben t�nd�klik f�l�tte. Az
�tl�tsz� test� gombap�lm�k, p�fr�nyok, aranykulcsterm� f�k, a dr�gak��gak, a f�nyt
l�legz� csod�s f�vek; leveg�ben �sz� vir�gok, �gb�l lecs�ng� arany li�nok, a
gy�m�nt p�lcik�kat term�, eseng� furcsa bokrok, esillagmohok m�g egyszer teljes
d�szben felragyognak k�r�l�tte.
- A hal�l az �let kenyere! - suttogja b�lcsen a t�n� gondolat v�gs� idegerej�vcl az
erd�k �reg remet�je �s b�san lehunyja szemeit, hogy helyet csin�ljon azoknak, akik
ut�na k�vetkeznek...
56
Halak
A napokban be�ll�t a kalib�mba D�vid M�zsi b�, ez az �zsiai k�p� v�n orvhal�sz, aki
csak ehelyt fennebb lakik feles�g�vel a Csin�d t�ls� oldal�ban s akin�l jobb
pisztr�ng�sz nincs eg�sz Eur�p�ban. Sokszor �g�rtem nagy p�nzt neki, hogy vezessen
be a tudom�ny�ba, de M�zsi b� csak a fej�t r�zta s csak kacagott rajtam, mikor
l�tta, hogy napokon kereszt�l hi�ba k�nl�dom.
- V�tak itt valami angolok es, akik az oskol�ban tan�lt�k a halfog�st s olyan
gy�ri legyeket hoztak, hogy rep�ltek el az ember tenyerir�'l: de azok es hi�ba
mesterkedtek! - vigasztalt.
- Mi lehet az oka? - t�rtem a fejemet.
- Annak az, hogy �n ezeket a halakat kitan�tottam - hunyorgott M�zsi b�.
Arr�l tudtam, hogy ha a pisztr�ng sokszor l�tja az embert, semmi fifik�ra nem kap a
horog ut�n, dc az a �kitan�t�s" teljes lehetetlens�g. M�gis k�s�bb cl kellett
hinnem, mert saj�t szememmel l�ttam, hogy a halak a
NY�K� .J�ZSEF
szav�ra felj�nnek a v�zh�i, �sznak a keze ut�n, j�tszadoznak az ujjaival s m�g
�lmukban is odamennek, ahova � akarta, vagy les�lylyed-tek �s mozdulatlan
ragyogtak, mintha ez�st bicsakokat dob�ltak volna a patak fenek�re. Ilyenkor hi�ba
r�pk�d�tt f�l�tt�k a sok �zes, sz�nes rovar, mintha a v�z vir�gzan�k, egyet se
moccantak. Ila azonban odasz�lt nekik, hogy �no most j�e�dhattok" - egyszerre
megboj-dult a sok hal, sz�ntotta a vizet, pip�lt, szip�kolt, nyelt, barangolt,
sz�triadt, siklott, iramodott, felvet�d�tt; piros szironya villogott, f�nyl� nyomot
v�gott, has�tott olyan vill�mgyorsan, hogy porzott t�le a v�z. Ilyen csud�t az�ta
sem l�ttam, de m�s is keveset. M�t m�g hogy gy�lt a ny�lam a gy�ny�r�s�gt�l, mikor
- n�ha - az � sejtelmes m�dj�n a halr�l besz�lt. Nem a buta iszapszop�kr�l, hanem a
nemes halr�l, a holdszem�r�l, a titokzatosr�l, aki f�l a mennyd�rg�st�l �s
agg�d�s�ban a sz�j�ba rejti el kicsinyeit, akinek aranyz�ld sz�nben csill�ml� f�ny
a n�szruh�ja, ha �v�s-kor, holdvil�gos �jszak�n kibocs�tja tej�t, vagy fark�val
f�szket ver a fen�ken s lerakja hom�lyos ikr�it a kavicsokra, v�zi n�v�nyekre, m�g
eler�tlenedik �s meg kell k�zdenie a k�zelg� hal�llal. Ilyenkor teste b�borsz�n� az
er�lk�d�st�l �s haldokl�s k�zben csod�latosan sz�p sz�n�rnyalatokon megy �t. De
ezzel m�g nincs v�ge. Van olyan hal is, kinek z�ld sz�n�v� v�lik a csontja, mikor
meghal s �gy
Halak
t�nik cl a v�zben, mintha pieiny arany cserepekkel fedett h�zik� s�llyedne le a
m�lybe, hogy k�s�bb feh�r has�ra fordulva, ism�t felvet�dj�k �s ernyedten,
sz�tny�lt k�rsz�jjal, pillan�lk�li, ki�gett szemeivel, holtan is a vil�got n�zze, a
hull�mokon ringat�zva alszik, m�g lecsap egy mad�r �s felviszi a magas
mennyorsz�gba.
Irigyeltem ezt a v�n bolondot, aki l�tta, hogyan hallgatja sz�jt�tva a hal az erd�k
muzsik�j�t, n�zi a v�z t�kr�ben a f�l�tte elvonul� vil�gok v�ltoz�s�t �s aki v�ltig
bizonygatta, hogy a szerelmes halat puszta k�zzel is meg lehet fogni... H�t amikor
mutogatta nekem, mint a gyermeknek, hogyan kell a riadoz� kis halat elkapni,
marokkal kimer�teni �s ha a d�s fog�son csod�lkoztam, csak ennyit �rult el
kacsintva:
- A feh�rn�pet s a halat a k�v�ncsis�ga ejti bajba.
M�r letettem r�la, hogy valaha is megtudjam a titk�t s �ppen haza k�sz�l�dtem a
havasr�l, mikor - mondom - be�ll�t hozz�m M�zsi b� s azt mondja komoran:
- Meggondoltam a dolgot, tek�ntetes �r!
- Milyen dolgot, M�zsi b�?
- H�t a halak dolg�t!
Tart�ztatnom kell magamat, hogy �r�m�mben fel nc ki�ltsak.
- S maga megmutatn�?
- Mehet�nk! - mondja kurt�n.
)
NY�R� .I�ZSUK
Kapom a horgot, csalit, s�rg�l�d�m, idegeskedem, dc M�zsi b� undorod� pillant�st
vet a �felszcrel�s"-emre.
- Hagyja itthon azt a j�t�kszert!
- Csak �gy megy�nk? - k�rdem.
- Csak �gy!
-A karbidl�mp�t se vigyem? - k�rdezem -mert er�sen hanyatlik a nap �s mindj�rt este
lesz.
-Azt se!
- De az �jjeli hal�szathoz!...
- Ne tudjon t�bbet! - utas�t rendre �s nekiv�g a havasnak.
- Nem a patak fel� megy�nk? - h�kkenek meg, de az �reg v�laszra sem m�ltat,
csak szuszog fel a hegyoldalon.
- Ejnye, beh k�l�n�s ma az �reg! - gondolom, de nem sz�lok, nehogy fel
m�rgel�dj�k s m�g meggondolja mag�t.
Bokros, mocskos, borsik�s, elvadult helyen t�rtet�nk �t. El�g bajom van magammal,
hogy az arcom, g�ny�m megmentsem. A kezem is v�rzik a t�visekt�l. M�zsi b� azonban
az erd�j�r�k ncsztelens�g�vel siklik �t k�zt�k. H�tra se n�z, csak bev�lt �jra az
erd�be. Igazi �svadon. T�retlen, j�ratlan. Alig haladunk fert�ly�r�t, teljesen
elvesz�tem a t�j�koz�k�pess�gemet. Kellemetlen �rz�s.
Vajon merre j�runk? - loholok az �reg nyom�ban a nedves, v�zt�l szortyog� moh�n
tovasietve.
A hegy fordul cs magas szikl�k vetik fel�m kem�ny are�l�ket. Csak most hallom, hogy
valahol a t�v�kben a patak morajlik.
- �h�! Most m�r tudom, hogy �tv�gtuk a kanyarulatait.
M�zsi b� befordul k�t sziklalap k�z�, mintha valami �ri�si eldobott, sz�lt�l
sz�tf�jt sziklak�nyv k�t lapja k�z� m�szott volna be.
K�vetem. F�l�tt�nk fekete k�d terjeng, mintha a lappangva �g� szirtek fekete f�stje
volna, amivel az �jszaka �sszesz�vi a fej�ket. Viharokt�l let�rdelt sz�l len v�k.
lezuhant k�-�z�n k�z�tt bukd�csolunk. B�n�t� esend van. Csak n�ha pilink�zik le a
tet�n kapaszkod� nyomor�k ny�rf�r�l n�h�ny piros lev�l, mintha lefel� tartott
es�rrel, f�lignyitott sz�rnyakkal kiesi hajnalmad�rk�k hullan�nak le a szikl�k
t�v�be.
A v�n sz�kely �rz�ketlen�l halad el k�zt�k �s szinte az orromn�l fogva vezet az
alig l�bnyom nyi �sv�nyk�n, m�g nyomott, rejtett f�lbarlangban lyukadunk ki,
melynek lapos, sz�rke boltozata alatt k�v�r, s�lyosviz� t� esillog.
- Ez az! - lihegi M�zsi b�.
Bennebb olyan s�r� a set�ts�g, hogy a sz�kely szinte beleragad, m�g a szikla
l�b�t�l elveszi a vil�gl�t �s �r�l�k az els� felpattan� csillagnak, melynek a v�zre
hull� kiesi f�nye �gy csalja fel a halakat, mint a bele�nt�tt v�r.
NY�K� J�ZSKF
A M�zsi b� kez�ben fellobban a szurkos kal�n, az erdei f�klya, melynek lehull�
cseppjei tov�bb�gnek a viz�n is, mikor a sziklafalhoz d�rzs�li.
Temp�san besz�rja a f�kly�t egy reped�sbe, mell�m cammog, le�l egy k�re �s
sz�tlanul n�zi a vizet. �n se sz�lok. A meglep� k�p elb�v�l �s csak loppal merek
k�r�ln�zni. A patak v�jta a szikl�ba ezt a rejtett tavacsk�t, melynek boltozata
tomp�n borul f�l�nk. N�hol a boltozatnak z�ld mohahaja van, a durv�n v�sett k�erek
k�z�l h�n�rrojtok cs�ngenek le �s halkan cseppen az izzad� szirtekr�l egy-egy
v�zcsepp a t�ba, amely olyan vastagon csillog, mintha a sziklahegy feh�ressz�rke
agyveleje volna. A f�nnyel megtelt v�z �vegszer� �s b�v�sen �tl�tsz�. A szurkos
kal�n l�ngja fennebb csalja a pisztr�ngokat. Oldalukon a piros pettyek �gy
l�tszanak, mintha kivil�g�tott haj�k vesztegeln�nek � viz�n. P�rhalak, m�rn�k,
balinok is j�nnek �s csakhamar az �sszes dr�gak�vek f�nye, a sziv�rv�ny sz�nei
t�kr�z�dnek a t�ban a f�klya szesz�lyes vil�g�n�l. Minden mozdulatra megriadnak a
halak �s elt�nnek a sziklame-der csorb�i k�zt, ahol a v�z bem�lyed �s fekete, reves
uszad�kfa k�z�tt sz�tm�llott r�kok piros-fekete p�nc�lt�red�ke l�tszik. Van olyan
hal is, amelyik felugrik a f�ny fel� �s fark�val lefel� esik vissza, mint a
megv�n�lt nemes ez�st. M�sok �l� k�vekk�nt a fen�ken
62
? i
hevernek, vagy n�h�ny finom mozdulattal b�v�rkodnak, felsz�llanak, ha az elszakadt
h�n�rfon�l elindul a v�z t�kr�n �s �k sietve hozz�kapnak. Ilyenkor az �sz�sugarak
meleg illan�sa olyan, mintha a f�klyat�zb�l ellopott f�nyeesket vinn�k magukkal a
sz�rnyukon. Kisujjnyi halacsk�k �vatos cs�cssz�ja kiszagol a v�zb�l �s m�l�
bubor�kot vet. Ott, amott s�r� gy�ngysorok sz�llanak fel a titokzatos m�lyb�l,
mintha n�ma halkacag�s volna.
Soha, sohasem l�ttam ilyen sz�pet!
Az orvhal�sz is megenyh�l, j�les�en elmosolyodik �s dicsekedve azt mondja:
- Ez mind az eny�m! Senki se tud r�la!
Nem b�rok szabadulni a megejt� k�pt�l.
�jb�l �s �jb�l lek�t valami friss mozzanat.
A v�n orvhal�sz azonban hirtelen felugrik, jelt ad, hogy csendben legyek �s a
sziklahasad�kb�l hegyesre fent szigonyt kap el�. Igazi �si szersz�m. Nem aff�le
mutat�s bolti holmi, hanem �kipr�b�lt vas". Maga mesterkedte kasza fok�b�l, vagy
�cska patk�b�l. A vil�gl�t izgatottan a kezembe nyomja, maga fesz�lten vigy�zza a
vizet.
- Tartsa k�zelebb a v�zhez! - suttogja.
Ahogy a v�z jobban beveszi a f�nyt, magam
is l�tom, hogy hatalmas hal k�zeledik. S�kos teste t�rja a vizet. A v�n hal�sz k�t
l�g� bajszasz�la �gy vonaglik az izgalomt�l, mintha az is a hal k�t sz�jfonala
volna. Az �les sziNY�R� .J�ZSEF
gony sz�r�sra mered, karja fesz�l. L�ngot vet a es�va, l�ngot vet a hal szeme is.
- Most! - �rzem �s m�r kirep�l a fegyver. A v�z piros lesz a v�rt�l, az
orvhal�sz felujjong:
-Megvan!
Pillanat alatt partra r�ntja a halat, de ahogy r�n�z, �sszerezzen.
- Nagy baj van!... Sz�rny� baj'
- No.
- Megfog�m az �rhalat!
- Mit fogott meg?
Nehezen kitudom, hogy az �rhal csak nagy viharra �s nagy veszedelemre j�n fel a
m�lyb�l. Kinek az �tj�ba akad, annak a h�z�n�l hal�l lesz.
Nem hiszek a babon�ban, m�gis meg�t a szele.
Kiss� irt�zva n�zek az �tl�tsz� �llatra, amely s�lyos, mint az �n �s d�h�dten
csapdossa fark�val a partot. Csak most veszem �szre, hogy sz�z�val tolongnak fel�nk
minden�nnen a t�b�l a t�bbi halak is, mintha t�madni akarn�nak. A v�n hal�sz
feh�ren megh�tr�l. - Vesse vissza a v�zbe! F�l hozz�ny�lni, de �n is csak
�nk�ntelen borzong�ssal csavarom ki a szigonyt a h�t�b�l �s visszar�gom a halat,
amely foszl� v�r�s v�rvonalat h�z a v�zbe, amint elt�nik �jra a m�lyben. A t�bbiek
is ut�na mer�lnek, de m�g sok�ig furcs�n forr a v�z nyomukban.
Halak
M�zsi b�, ez a f�lig barb�r, kem�ny, inas sz�kely l�that�lag tusakodik mag�val.
- Nincs m�s m�d! - morogja.
Olyan elsz�nt, fesz�lt, indulatt�l lobog�, vak, mintha k�s volna a kez�ben.
- ll�t most l�tta, ugye! - t�mad r�m.
- Mit? - hebegem.
- Hogy ilyen halhely nincs t�bb a havason!
- H�t az igaz! - szorongok, mert az ember elsz�nt �s nem tudom, hogy mit akar.
Szinte gy�l�lk�dve sisteregnek el� a szavak.
- Tudja-e az �r, hogy harminc esztend�n kereszt�l ebb�l a t�b�l �lt�nk... Ez
volt a mindennapi kenyer�nk!
B�lintok, hogy elhiszem.
- Deh�t mondja meg, hogy mit akar - megyek neki �n is.
A v�n hal�sz megr�ndul, mintha hideg hal csapott volna a sz�v�hez.
- �n... �n - k�szk�dik - ezt az eg�sz giibiit halast�l, mindenest�l mag�nak
adom s esk�sz�m arra a fennval� cgyigazistenre, hogy t�bbet az �letben m�g a
t�j�k�ra sem j�v�k!... Nem mondhatja, hogy nem vagyok tisztess�ges ember!
- De mi�rt? - d�bbenek meg.
M�zsi b� nem b�rja tov�bb. Ell�gyul, megrokkan �s felfogott k�zzel inst�l:
- Legyen minden a mag��, csak gy�gy�tsa meg!...
- Dc kit?
NV1RO J�ZSEF
- Szeg�ny Borit!
-A feles�git?
A v�n hal�sz rem�nykedve s�rget: -Mindent megmutattam. Saj�t szemivel gy�z�dhetett
meg... Nem k�v�nom ingyen!... Az utols� falatomat adom oda, csak seg�tsen rajta!
- De... de - szab�dom.
Azt akarom mondani, hogy nem vagyok orvos, nem �rtek a gy�gy�t�shoz, de M�zsi b�,
f�lre�rti, azt hiszi, hogy keveslem a fizets�get... A szigonyt is a kezembe nyomja,
valahonnan a horg�t is el�r�ntja, amelyen ott fityeg a pisztr�ngcsali sz�nes
kakastollb�l, amely ut�n m�terre is felugrik a hal �s mindj�rt teljes lelk�b�l
magyar�zza is, hogyan kell b�nni vele. Mutatja is:
- �gy kell hordozni a v�z felett, mintha rep�l�vir�g volna... Ez is legyen a
mag��! Ilyen horog nincs t�bb!...
Most m�r igaz�n nem foszthatom meg szeg�nyt minden rem�ny�t�l. Idefenn, a havason,
�gysem kapna jobb seg�ts�get. Napi j�r�f�ldre nincsen doktor.
- Menj�nk! - biztatom meghatottan. Az �r�m megr�zza az �reg embert. -Tudtam �n
azt, hogy j� helyt j�rok!
A m�skor sz�talan, z�rk�zott embernek eg�sz �ton j�r a sz�ja, mint a gyermeknek.
- Az Isten hozta fel a havasra a tek�ntetes
Halak
urat. Tudom, hogy nagytudom�ny� ember, biztosan seg�thet, ha akar...
- Nono! Megl�tjuk! Majd megl�tjuk! - m�rs�kelem, hogy ne legyen nagy a
csal�d�sa.
Az �jszaka kavarog a f�k k�z�tt s a havas m�r jav�ban alszik. Csak mi t�rtet�nk �t
he-gyen-v�lgy�n, izzadva, lihegve.
- M�g csak a Csin�don kell �tmenn�nk! - biztat. - Mindj�rt ott vagyunk!
- Van-e valaki a beteg mellett?
Nekem is most jut eszembe, hogy megk�rdezzem.
-Az lllkei Ad�m feles�ge! - nyugtat meg.
- Akkor j�l van!
�ggyel-bajjal feljutunk a Csin�d tetej�re. Ide m�r l�tszik a M�zsi b� kalib�j�nak a
t�ze. Ett�l �j er�re kap.
- M�g fenn vannak!
Futva v�g �jra neki az erd�nek.
En minden�tt a nyom�ban.
- M�g esak a siriil� van h�tra! - sz�l vissza �rvendve, de alig l�p n�h�nyat,
egyszerre megtorpan �s �llva marad, mintha gy�keret vert volna a l�ba.
- Mi az? - �llok meg �n is �s belef�lelek az erd�ije.
- Elk�st�nk ! - hebegi a v�n hal�sz.
A t�z fel�l alig hallsz� �neksz� ver ide:
�Oh, Izescrves jajsz�, mindny�jan meghalunk!".
NY�R� J�ZSEF
Az �lkei �d�m feles�ge virraszt esendesen a halott felett.
A v�n hal�sz leejti a fej�t:
- A hal! Az �'rhal! Tudtam �n azt!... - �s esendesen bel�p a f�k k�z�, mintha
kopors� ut�n ballagna. A hideg fokoz�dik.
Osz van.
A halak maholnap lesz�llnak a m�lybe.
Hal, ember egyar�nt!...
68
Szarvasb�g�s
A lomberd� m�r piros, s�rga, ez�st, sziv�rv�ny sz�nekben haldoklik. J�l mondj�k,
hogy az �sznek arany l�ba van s ahov� l�p, mindent bearanyoz. A havas f�l�tt m�r
�tl�pett. A fenyves is elkomorult �s megv�n�lt. Az �jszak�k hidegek, m�g a sz�p nap
is �lmos �s j�les� f�radts�g horgasztja le a vadak fej�t.
Kir�lyk�tja s�r�j�ben napok �ta v�rja v�g�t az �reg kir�ly, egy harminckettes,
remek szarvasbika. Alig b�rja m�r koron�j�t, olyan s�lyos lett. Fej�t hosszan
elny�jtja a moh�n, hogy viselhesse. K�druh�ban �llanak f�l�tte a f�k �s lassan
felt�rdel, n�zi az eget, mert most k�l a nap. Merev, lefityeg� ajk�n �gy l�tszik a
gy�r, hossz�, ez�st s�rte, mintha f�ny-szak�lla volna. Ferde k�nnyg�drei kiapadtak,
homloka behorpadt, egyenes orrgerinee szi-k�ran �tk�zik ki, az egykor k�nnyed pat�k
�loms�ly�ak �s hidegek. Sov�ny, er�tlen lett szeg�ny, didereg a harmatt�l �s
fullasztja az er�s havasi leveg�. Lassan fel�ll, kit�molyog az erd� sz�l�re, hogy
csontjai m�g egyszer �tNYIKO .J�ZSEF
melegedjenek a napf�nyt�l. Nedves bund�ja p�r�iv� sz�rad �s reszket� diimm�g�ssel
k�sz�l. M�g egyszer �templomba megy". Oldalt �sszenyomott hossz� nyak�t feltartja
�s k�r�ln�z, de kialv� szemei m�r csak sejtik a hatalmas hegyeket, gy�ny�r�
rengeteget, ahol eddig �volt az �r. Nem is igen l�t, ink�bb csak �lmodik. A f�k, a
tiszt�s m�g egyszer tele lesznek feh�r vir�gokkal, mintha a tavasz teje �nt�tte
volna el az erd�t. �nk�nytelen lehajlik az �des f� ut�n, de m�r nem kell az �tel
se. Ide-oda t�molyog a feje, mintha ma sz�letett, er�tlen csiraborj� volna �s f�hoz
kell t�maszkodnia, hogy megpihenjen. F�lelem sz�llja meg �s b�san h�r�g, mintha
embert fojtogatn�nak. Azt�n csend lesz. A szarvas a f�hoz t�maszkodva alszik.
Semmi sem zavarja. M�g a teng�-leng� �szi l�gy se sz�ll re�. Utols� napja legyen
szeg�nynek csendes. Minden k�m�li. A fa susog neki, a nap langyos f�nnyel csendesen
�nt�zi. A vadhajt� kutya is befogja a sz�j�t, m�g ijedten h�tracsapott f�lekkel
elhalad mellette.
�gy alszik eg�sz nap. Fekete-barna agancsai olyanok, mintha feje f�l�tt bokrot
vetett volna a fa t�rzse. Csak akkor �bred fel, mikor s�rga hasa al� s�t a lenyugv�
nap.
Felrezzen �s maga is megh�kken a szinte hihetetlen v�ltoz�son. Ereje visszat�rt,
mintha kil�pett volna a hal�l �rny�k�b�l, mintha �jj� sz�letett volna. Honnan tudta
volna szeSzarvasb�g�s
g�ny oktalan �llat, hogy cz mind�ssze a v�g el�'tti utols� felragyog�sa csak az
�letnek.
Mind a h�rom hangja megj�tt, mert h�rom hangja van a szarvasnak: riaszt�, mint az
�z-bak�, b�mb�l� �s panaszkod�. �rcesen k�rt�lt �s felvetett fejjel hallgat�zott a
t�bbi ut�n, de v�laszt nem kapott, pedig soha jobban nem v�gyott a t�bbi ut�n.
Gy�ngy�s szarva cs�rrent az �gak k�z�tt, mikor megr�zta �s kiugrott, hogy nyomot
keressen. Hetvenh�t jele van a szarvasnak az erd�ben, nem volt neh�z r�tal�lnia. A
szag is vezette. Egyenesen �tv�gott a madarasi r�szbe �s az ingov�nyos felett
meg�llott. D�h�sen f�jva szagolta a nyomot. Egy m�sik bika ment cl itt, er�s, neh�z
szarvasbika. Ahol elhaladt, minden�tt lev�gta a f�vet. A s�t�s, mocsaras helyen
j�tt kereszt�l �s m�g �pecs�tet" is hagyott, ahol ler�gta s�rbocskor�t. Az �reg
gyorsan haladt a nyomon, amely csakhamar kih�lt, de k�s�bb a k�ves, levert erdei
�ton �jra r�tal�lt a z�ld nyomra, hol a m�sika lev�gott f�vet kihullatta cs�lkei
k�z�l. Ez a f�veszt�s az erd�ben lombjelckbcn folytat�dott, ahol agancs�val a
gyenge lomboesk�kat let�rdelte. A hangyabolyig k�s�rte, amellyel a m�sik enyelgett,
f�ldig sz�nt� szarvaival sz�tverve a bolyt �s itt abbahagyta. N�h�ny, l�b�n
rothad�, m�lyreh�zott kalap� gomb�t megszagolt �s v�rt. Csendesen esteledett. Min�l
jobban set�tedett, izgalma ann�l inN'Y�K� J�ZSEF
k�bb fokoz�dott. A reggel m�g hal�l verejt�kben f�rd� nyers csuh�ja megfesz�lt �s
furcsa t�zet �rzett tagjaiban. Az �zeked�s v�gya m�gegyszer felt�madt az �reg
bik�ban; a vil�g minden kincse ott ragyogott a szemeiben �s csak a jelre v�rt.
Mire oda�rett az est, a jel is megj�tt. Valahol Sz�khavasa oldal�ban bare�zni
kezdett egy h�m. B�g�se megr�zza az �jszak�ba dermed� erd�t. Az �reg kir�ly a hang
ir�ny�ba veti figyel� fej�t �s el�nti az indulat. Fels� ajkait fintorgatva r�gja,
fogait csikorgatja, szemeit d�h�sen forgatja �s lehajtott f�vel belef�j az avarba.
T�bb� nincsen nyugta. Kurt�t h�r�gve sz�guldani kezd az erd�n v�gig, a ri-gvet�
hely fel�, ahol m�r �vek �ta megtal�lta boldogs�g�t. Teleholdf�ny szemetez az
erd�re, de a bik�knak ilyenkor nincsen sz�ks�g�k vil�goss�gra. Fii�gg� vil�g�t k�t
szem�k �s a sz�v�k, ahogy h�traszegett f�vel k�rt�lnek vagy orrukat a f�ldre tartva
szakadatlanul l�tnak-futnak, keresik a sut�kat, sz�treb-bentve a fiatal, fejletlen
le�nyn�pet, kamasz ny�rsasokat, m�g megtal�lj�k kedveseiket �s v�zik, hajtj�k maguk
el�tt a rigyet� helyre, a f�lig ez�sttel kivil�g�tott sz�p sz�lf�k k�ze, hol
hallgat a csend, puha a moha, �zes a r�gy, �ghajt�s, sz�lf� �s lombok takarj�k cl a
cs�kot �s minden l�legzetre egy-egy piros lev�l hull le a f�kr�l. Ilyen piros
szavakkal besz�l az �sz �s a szerelem. .J�, j�, j� itt lenni �s
72

a barna, v�rt�l izz� sut�k lombokt�l takar-tan, remegve n�zik a v�leg�ny b�szke
t�ne�t a holdf�nyben, ki hatalmas, kih�v� sz�zattal h�vja viadalra az erd�
leg�nyeit, v�rbefutott szemekkel felbiggyesztve ajk�t �s puszt�t�sra k�sz
hareiass�g�ban felduzzadt nyakkal, izgalm�ban nekiront a f�knak, felh�mja a gyepet
�s sz�tsz�rja a hantokat.
Az �reg kir�ly megb�v�lve torpan meg �s f�lelem r�ndul v�gig a gerinc�n. A hatalmas
er� leny�g�zi. Nem mer moccanni se �s elhamvadnak szemei, mintha a hal�l eserny�t
tartana f�libe. Neki m�r v�ge... �reg, aszott, gyenge, �rny�ka m�r csak �nmag�nak.
A kiesi sut�k l�baikkal a f�ld�n dobogva undorodnak t�le �s bossz�san b�ffentenek
oda a deli bik�nak, hogy �zze el onnan, de az erd� dali�ja �szre se veszi, az �des
ingert�l eg�sz test�ben ny�jt�zva megmerevedik, remek agancsa f�nylik, mintha
aranybokor volna �s �gainak feh�r hegy�b�l f�ny csap ki, mintha csodagyerty�k
�gn�nek rajta.
Az �reg kir�ly gy�ny�rk�dve n�zi. Neh�z �rz�se elm�lt. Mintha �nmag�t l�tn�. �ppen
ilyen volt � is �vekkel ezel�tt. Ilyen nemes �s sz�v�s, hatalmas �s deli. Akkor nem
kellett ilyen nyomor�s�gosan megh�z�dnia a kid�lt f�k m�g�tt. Les�jtja a lemond�s
�s szomor�an ejti le kisz�radt, �res fej�t, melyben m�r pusztul�ban az �let. A
k�vetkez� pillanatban azonban ijedten rezzen �ssze. H�ta m�g�tt
NYJK� J�ZSEF
z�g� szarvasb�g�s harsan fel, hatalmas �s az eg�sz havason �tsz�ll�, mintha az erd�
orgon�ja zend�lt volna meg. Tele er�vel �s szilaj-s�ggal. Az �regnek m�g a csontjai
is reszketnek t�le, pillanatig clsiket�l �s hosszasan z�g a feje t�le. Harcra kapja
szarvait, mert j�n a vet�lyt�rs, cs�rtet, dobog az erd�n kereszt�l. Orrlikai feh�r,
forr� p�r�t f�jnak. Teste szenved�lyt�l t�zes, neh�z bakszagot �raszt mikor elront
a v�g�t j�r� �reg bika mellett �s kidobban a tiszt�sra a m�sik el�be.
A var�zslat teljes lesz.
Az erd� k�r�sk�r�l felzend�l, mintha csak ezt a pillanatot v�rta volna, hol itt,
hol ott z�g bele az �jszak�ba a szarvasok k�rtje olyan er�vel, hogy nyugtalanul
megmozdulnak t�le a falevelek, felriadnak az alv� f�k �s a szerelem aranyp�r�ja
�szik a leveg�ben. Menek�l� sut�k dobognak valahol, szarvak csattannak �ssze,
mintha ez�stp�le�kat vern�nek egym�shoz, �sszetiprott f�k recsegnek, majd hirtelen
elhal minden nesz, mintha a riad� szarvasok �nmagukt�l megijedtek volna.
Csak a k�t b�szke bika �ll egym�ssal szemben elvakultan. Nem l�tnak, nem hallanak.
A d�h �s szenved�ly v�gs�kig forrott benn�k M�lt� ellenfelek. �r�m�ben tapsolhat
egy reves faod�b�l kiles� hal�l, mert ezek addig nem t�g�tanak, m�g valamelyik�k
ott nem marad kiontott v�r�ben, vagy nyakat�r�tten.
S^irv��sb�f^cs
D�h�s v�r�s tekintet�k egym�sba olvad, mozdulatlann� dermednek, a k�t s�lyos test
szinte l�that�lag s�llyeszti a l�bakat a f�ldbe, a hatalmas izmok feldudorodnak,
megfesz�lnek, a lobog� v�r forr� patakk�nt hallhat�lag l�ktet, �rad benn�k s a
kit�gult orrlikak k�zt a f�nysz�j moh�n remeg.
Fens�ges pillanat. Minden �lvezi. Az eg�sz erd�, a komor havas. A sz�lf�k mintha
mind arrafel� hajlan�nak, hogy a k�t bajv�v�nak egyetlen moccan�s�t se mulassz�k
cl. A hold teljess� t�rul a gy�ny�r�s�gt�l, a bokrok �gy reszketnek, mint �retlen,
kicsi le�nyk�k, kiket elfeledtek elszidni onnan. A szerelmes sut�k, a v�logatott
h�rem boldog izgalommal el�renyomul a sz�lf�kig �s alig v�rja a pillanatot, hogy az
�rt�k k�zd�k �ssze�ssenek. A fesz�lts�g m�r-m�r elviselhetetlen.
Az �reg bika is elb�dultan kiegyenesedik �s r�mered a k�pre. A k�l�n�s l�gk�r �t is
�jj�teremti. Az � agya is elb�dul, hideg nyelve elforr�sodik, er�tlen l�bai
megac�losodnak, csontjai forr�k lesznek �s m�r-m�r kiront, de a k�t ifj� bika
leszegett f�vel most egym�snak rohan. Azt hinn�d, szikra pattant ki a k�t
homlokb�l, ahogy �sszecsattan. T�bb hang nincs is. N�m�n v�vj�k a viadalt felf�jt
testtel, egym�sba robbant, l�thatatlan er�vel, kocog�, cseng� agancsokkal �s csak
f�j�, szaggatott l�legzet�kr�l l�tni a fojtott d�h�t, a hal�lt megvet�, em�szt�
k�bulatot,
�\Y�R(j J�ZSEF
amely bens�j�ket elt�lt�tte. N�ha az ae�los pat�k megdobbannak a f�ld�n �s �gy
belef�r�dnak, hogy az alant rejl� v�z bubor�kot vet sz�tfesz�lt cs�lkeik k�zt. A
k�t hatalmas, a lek�t�tt er�it mozdulatlans�g�val k�zd� r�t vad olyan, mint k�t
rozsd�s szobor, amelyek azonban m�gis �gy tel�tve vannak �lettel �s indulattal, a
m�v�szet �r�kk�val�s�g�val, mintha azt mondan�nk: - �Az Isten se volt, amikor mi
m�r itt �llottunk!..."
Ha kacagni tudn�nak, kacagn�nak a felajzott sut�k �r�m�kben, mert �rt�k van mindez.
Neh�z felh� vonul �t az erd� f�l�tt �s els�t�t�ti a k�zd�ket, mintha az �jszaka nem
b�rn� tov�bb n�zni a hal�los er�fesz�t�st �s k�z�b�k ereszkedett volna. Fej�ket
eltakarja az �rny�k �s most olyanok a bik�k, mintha a boldogs�g, a meg�lmodott �j
vil�g fekete kapuj�t akarn�k bed�nteni.
Tov�bb, csak tov�bb, mert a legy�z�tt hang n�lk�l �sszerogy �s kicsordulnak
k�nnyei. Erre v�r mindkett�, hogy elmondhassa a rengeteget bet�lt� mennyd�rg�
himnusz�t.
A v�res diadal azonban m�g messzi van. Erej�k nemhogy lankadna, hanem m�g
fokoz�dik. A vasidegek, izmok t�retlenek �s elpuszt�thatatlanok. Ha a fejek
lesiklanak egym�sr�l, �jra �s �jra �sszecsapnak.
A l�tv�nyra felajzott �reg bika az �lvezett�l felh�zott �nnyel, koron�j�t h�t�ra
bor�tva,
76
Szarvasb�g�s
, ..ycncsre ny�jtott f�vel n�zi a g�mek k�zdelm�t L�p�sr�l-l�p�sre k�zeledik,
moh�n, elborult szenved�llyel, de az er�tlens�gt�l �sszerogy. Beles�hajt a f�be, de
a csattog� szarvak ism�t talpra �ll�tj�k, tov�bb sz�deleg, nem is tud r�la, hogy
haldoklik �s csak a v�gya, a lelke utols� fellobban�sa az, ami �l benne, hogy m�g
egyszer, csak m�g egyszer!... Sietnie kell, mert mindj�rt vege a harcnak. A k�t
neh�z bika a v�gs� tus�t v�vja. M�r �rzi a v�r szag�t �s bcledobban v�n tagjaiba a
d�h. Szemei f�tyolosak �s csak dereng�n l�t, ink�bb �rz�kei mondj�k meg, hogy mi
t�rt�nt. A v�r, a v�r!... A csillap�t� v�r!... Az egym�snak fesz�lt bik�k feje
elcs�szott cs felhas�tott�k egym�s oldal�t, de piros agancsokkal is tov�bb
k�zdenek. A dobban�sok kurt�bbak �s gyeng�lnek. J�l hallja az �reg. Gyeng�lnek...
Percek k�rd�se a gy�zelem! Figyel, hogy nem hallja-e az elt�rt nyak roppan�s�t.. .
A sut�k a v�gs�kig izgatottak, test�k k�l�n�s d�h�t� szaga a v�gs�kig fokoz�dott.
Ez a hangtalan, de ellen�llhatatlan biztat�s- - �Old meg!"... A furcsa �ram tov�bb
viszi az �reget, ki�r a f�k k�z�l, de elk�sett. Nem l�tja, csak tudja. �rzi, hogy
valamelyik kiontotta a m�siknak beleit, mert a gyomorban lev� f�vek illata bet�lti
a leveg�t...
A gy�zelem harson�ja azonban elmaradt... Mi�rt maradt cl?
Ijedt dobog�st hall.
NYIR� J�ZSUF
- Hov� futnak ezek? Mi t�rt�nt?
Nem l�tja szeg�ny a r�m�letet, amit okoz amikor kit�ntorog a f�k k�z�l az
�jszak�t�l ijeszt�v� nagy�tott, sov�ny, kop�r testtel t�ntorogva, szinte a f�k
tetej�ig emelt koro-naval, sorvadt, hatalmas csontv�zk�nt rogyadozva, mag�nk�v�l.
A k�zd� bik�k, szerelmes sut�k r�m�lten n�znek a viadalra h�v� b�g�sre t�tott
sz�jra melybe belcrekedt a hang �s iszonyodva menek�lnek el, mert a haldokl�k a
leger�sebbek a vil�gon.
Az �reg bika mit sem tud m�r a k�ls� vil�gr�l. Uj vil�g ny�lott benne �s kavarg�,
meggy�t�rt szemei �j sz�nt v�ltanak.
Es megkezd�dik az �reg kir�lybika utols� bogese a havason.
� is elj�rja utols� t�nc�t a gyepen, megk�zd a f�kkal, felsz�ntja a moh�t, hantot
�s b�szke tart�ssal, erej�nek utols� marad�k�val beleb�g az erd�be. Ut�na m�g
tomp�bb meg nyomottabb lesz a n�mas�g, mert minden tudja, hogy ez csak hal�lki�lt�s
volt, de a v�n bika felfigyel, mert � hallja a v�laszt Az erdo minden zug�t bet�lt�
harson�t �s halalt megvet� b�tors�ggal v�rja ellenfel�t aki j�n is cs�rtetve, er�t
�s f�nyt, szenved�lyt �rasztva maga k�r�l... De mintha a f�k f�l�tt szaguldana,
ahogy b�mb�lve leereszkedik a madarasi tet� cs�cs�r�l, hol eddig �rt �llott az
�jszak�ban. Soha nem l�tott v�r�s bika, ki

test�vel mint n�dsz�lakat hajtja f�lre �tj�b�l a sz�lf�kat �s az eg�sz alv� vil�got
fel�breszti esontot-vel�t �tj�r� b�g�s�vel. A v�n kir�ly azonban nem retten.
Lehajtott szarvakkal v�rja �s d�h t�i v�r�s f�ny l�vell ki orrlikain, agya elb�dul,
nyaka felduzzad �s olyan er�'t �rez, hogy a hegyeket el tudn� h�nyni a hely�kb�l.
- Most! - tal�lja ki az �sszecsap�s pillanat�t �s nekimerevedik ellenfel�nek,
de a vel�tr�z� �t�s helyett mind�ssze k�nny�, meleg �rint�st �rez, mintha t�z
melege nyalta volna v�gig a test�t �s a v�r�s bika semmiv� foszlik.
- Ez furcsa! - gondolja mag�ban, mikor tehetetlen�l a f�ldre rogy �s neh�z
koron�ja az �g fel� r�ntja fej�t...
M�g elmos�dottan hallotta a bik�k b�g�s�t a hegy t�ls� oldal�r�l, m�g egyszer
megr�ndult t�le, a k�nnye kicsordult �s mozdulatlan maradt.
Akkor m�r kezdett virradni.
Az oz
Iiasad a hajnal.
Halk z�g�s borzong az erd� tetej�n �s a dereng�sben z�ld f�ny esap ki a feny�i?
cs�cs�b�l. A hegyeket leng� k�dh�dak k�tik �ssze, melyek lassan felszakadnak,
meg�lik a szirtek fej�t, a felbuk� napt�l �tsz�nesednek �s arany lavinak�nt
legurulnak a szakad�kokba. A piros has� felh�k el�sznak �s lebuknak a l�that�r
m�g�tt.
A havas lassan vil�gosodik. A rengeteg m�ly�ben m�g mozdulatlan a s�t�ts�g. Komor,
neh�z helyek ezek. A vil�g v�g�ig nem fog megvirradni benn�k. Hom�lyos b�nf�sz-kek,
hol csak vak, savany� hangy�k �lnek. Rothadt, meleg l�legzet�k elk�b�tja a vadakat
is, melyek zavaros tekintettel osonnak �t rajtuk. F�lelem didereg benn�k �s a
hatalmas sz�lf�k is olyanok, mint fekete, ijeszt� felki�lt�jelek. Ezekt�l j�n
minden rossz a vil�gra.
Szerencs�re odalenn a v�lgyekben nyugodt, enyhe id� van. A harmatt�l neh�z, �zott
lombrengeteg p�r�ja feh�r f�stk�nt sz�ll fel r�luk. Tiszta, �rtatlan �s sz�p
minden.
Csend van �s mozdulatlans�g.
A bokrok s�tra alatt l�bon �llva alszik egy �'z. Kor�n van. A hegyek m�g sz�d�lnek
a f�ld els�, zavaros lend�let�ben �s a hajnal m�mor�ban piros, z�ld, fekete, feh�r
sz�nfoltokk� mos�dik minden.
Azt�n �lm�ban felkacag egy mad�rka.
�jra csend. M�g minden alszik. B�r soha t�bb� egyetlen szem fel ne ny�lna! B�r
minden �gy maradna ebben a meleg, �ntudatlan, n�ma k�bulatban. B�r...
Hirtelen l�v�s d�rd�l valahol. Eles, er�szakos, cs�f, hal�los l�v�s �s ut�na ijedt,
f�jdalmas �zsikolt�s has�t bele az erd�k dr�ga csendj�be.
A kiesi, l�b�n alv� �z megugrik, szem�be v�resepp hull �s r�m�lt fut�ssal menek�l.
�jabb l�v�s csattan ut�na, dc szerencs�re nem tal�lt. Valaki k�romkodik. Olyan
nyersen, olyan istentelen�l, hogy az erd� beleremeg �s minden felriad t�le.
Ember van az erd�ben. Tudja minden, mert megfert�z�tt mindent. A vadak fogukat
csikorgatj�k rejtek�k�n �s gy�l�lettel tajt�kza-nak. A gyeng�bbek remegnek �s
f�lelem b�n�tja meg �ket. A medve balj�s pillant�ssal morog barlangj�ban. Izmok,
karmok fesz�lnek, a sz�jak vigyorg� g�rcsbe r�ndulnak, a k�gy� test�t a furcsa
inger a leveg�be patNYIUO JOZS1�F
tant ja �s d�h�sen belemar a szikl�ba. A madarakba belefullad az �nek �s a szikla
is oly an komor, mintha napsz�r�st kapott volna. A f�k mereven n�zik, hogyan �zi
lihegve a sebzett kis �zet, ki az el�bb m�g a l�b�n aludt alattuk.
A szerencs�tlen kiesi �llat pedig irt�zva menek�l �s minden ugr�sn�l egy-egy
v�reseppet hullat a f�ldre, falevelekre. Egy-egy n�ma piros v�reseppet.
Sz�d�t� fut�s�ban �gy l�tja, hogy az eg�sz vil�g menek�l. F�leiben f�ty�l a leveg�,
mintha a testb�l t�voz� l�leksikoltana. A hirtelen elmarad� f�k egym�shoz ver�dnek,
az erd� boltozata z�ld s�kk� folyik �ssze; a hegyek szembe futnak vele, a v�r�s
l�that�r zavarosan sz�d�l m�g�je �s az eg�sz vil�g csakhamar v�r�s g�mbb� v�lik
tekintete el�tt.
Az eg�sz vil�g �t menti az ember �s a hal�l el�l �s minden remegve v�gyja, b�r a
kicsi �z ne lankadna. Amerre elhalad, szinte egyenes vonall� ny�lt kiesi barna
teste a f�k boltozata alatt, m�g a falevelek is megreszketnek f�l�tte �s halkan
susognak:
- Siess!... Siess!
Sz�l t�mad a nyom�ban, �gy �szik a v�gtat� �llat dermedt sz�vvel, k�t nedves
orrlik�n kig�z�lg� forr� lehelettel, �ntudat n�lk�l. Tal�n m�r nem is �l�l�ny,
hanem csak menek�l� test. Nem l�t, nem hall, csak a legy�zhetetlen ingert �rzi:
futni, futni!...
K�zben hull, hull a v�re. Minden l�p�sn�l egy-egy esepp, alig egy esepp, de az
�lete ennyivel r�videbb.
Borzaszt� ez a v�res �t!
M�r nem b�rhatja sok�ig.
L�bai m�r gyeng�lnek, r�'tbarna bund�ja verejt�kben �szik, szarvacsk�i hidegek �s
m�r-m�r tork�ba fullad l�legzete.
Pedig k�nny�, alig l�tsz� kis sebet kapott �s m�gis bele fog halni, �gy fog
elsz�llani utols� l�legzete, mint ahogy a falev�lr�l, f�sz�lr�l elt�nik a harmat.
Finom kis Lelke elpattant, mint a bubor�k.
Mondom, ami maradt bel�le, az csak test. Szel�d, sz�zi kis ap�eatest, kinek egy�b
b�ne nem volt, mint egyszer... Egyszer m�gis titkos szerc�m� v�ggyal megcs�kolta
egy �jszaka a patak viz�ben l�tsz� holdat.
Tal�n ez�rt fognak nagy le�nyszemei �r�kre becsuk�dni, hiszen - jaj Istenem - m�r
v�resek az ajkai is �s alig t�ntorog a K�tpataka kop�r hegyoldal�n.
Csak m�g egyszer be�rne a s�r�be!
Fejcs�v�lva n�z ut�na a cserefa sz�rke �g�n �l� r�vidl�t� �reg f�lesbagoly:
- Mi lelte ezt az �zet?
Azt�n visszam�lyed s�lyos matematikai probl�m�iba. Nem �r r� ilyen kicsis�ggel
t�r�dni.
Az �z nem is tudja, hogy m�r alig v�nszorog. �szrev�tlen�l rogyik �ssze egy bor�ka
NYIKO JOZSKF
bokor alatt, dc �gy �rzi, hogy tov�bb fut szabadon, f�radts�g n�lk�l,
utol�rhetetlen�l. M�g sz�d�t� az irama. F�lig behunyja szemeit �s �gy �rzi, mintha
vil�gokat r�p�lne �t g�tl�s, f�lelem n�lk�l. Csod�latosan sz�p, langyos erd�k
maradnak m�g�tte �s a vir�gos mez�it f�ny�ben sz�jig �r� �des f�vek k�zt vezet
�tja, a bokrok tarka �rny�ka alatt pedig l�bai nyom�n �gy eseng az �sv�ny, mint az
arany. F�l�tte v�r�sen ragyognak a fejalak� szikl�k, mintha arany agyuk volna �s
zeng a leveg�. Mit�l zeng, nem tudni. Az �g k�nny� kupol�ja a hegyeken nyugszik �s
-azt hiszem - megcsend�l, mint valami k�k harang, mikor egy-egy b�dult mad�r
neki�t�dik. Sasok ki�ltanak, kis madarak esnek �gr�l-�gra, �hs�g �rzik a vadak
forr� sz�j�ban �s mikor felveti m�g egyszer szemeit az �z, l�tja, hogy k�k m�kus
ugr�l a rengetegben �gemeletr�l �gemeletre.
Ha valaki az erd�n k�k m�kust l�t, aznap meghal az, de ezt nem is sejti a kiesi �z.
Kiss� elb�mul, hogy a k�k m�kusok megszaporodtak. Tele lesz vel�k az erd�, szinte
kivil�gosodnak f�ny�kt�l a neh�z, hideg, s�t�t szurdokok, villognak az �gak
reszket� lev�l-f�gg�nyei k�zt, majd lehullanak holtan a f�ldre �s k�r�sk�r�l k�k
lesz t�l�k a hely. M�s vadak, madarak is l�tj�k �s ijedten menek�lnek onnan: - Jaj,
a k�k m�kusok!
. V - �z
A kop�r hegyoldalon fekete k�vek �tk�znek ki, mint f�ldet t�rt vaddiszn�h�tak,
t�volr�l a l�that�r sz�l�n, hol a hegy a m�lys�gbe hajlik, egym�st�l elmarad� f�k
sora l�tszik, mintha tem�rdek test�, kerekfej� ferences bar�tok menn�nek mez�tl�b
az �gbe. A patakok olyan tiszt�n hullanak le a hegyekb�l, mintha az Isten mosta
volna meg benn�k a kez�t. Ahol megszakad a feny�erd�, a Rez oldal�ban, k�nny�
ny�rtak s�ttetik feh�r l�bukat a nappal, a parton pedig egy szomor�f�z sz�rke
haj�val j�tszik a sz�l. Es �l, �rvend, mozog minden. A hegyl�ncok �sszefogott
k�zzel forognak �s magukkal h�zz�k a haldokl� �z f�radt szemeit.
Azt�n lassan �sszefolyik minden el�tte. M�g egyszer felugrik a f�ldr�l, mintha
b�ffentve vir�gos bokron sz�kn�k �t j�t�kosan �s lassan bes�t�tedik k�r�l�tte.
M�r �ntudatlan utols� s�r�sa, ahogy gyenges�gt�l neh�z fej�t emelgetve hozz�veri a
f�ldh�z. �gy s�r, mint a haldokl� gyermek. Az eg�sz erd� visszhangzik t�le. V�res
arc�hoz sz�raz falevelek, mohat�rmel�k ragadt. Hosszan tart v�gs� panasza, m�g
fokozatosan gyeng�lve utols� s�hajt�sban elhal.
Valami nagyot csattan f�leiben, oldal�ra fordul �s v�kony p�lcal�bai kiny�lnak.
Az utols� pillanatban k�k m�kus ugrott a h�t�ra, majd az is halv�nyodni kezdett,
v�g�l semmiv� foszlott az is.
NYIKO .J�ZSEF
Az �z halott.
A f�ld pillanatra meg�ll, azt�n a nap m�gis tov�bbmegy az �gen. Minden boldog, csak
az �z halott. Sz�p volt a vil�g... De m�g szebb a hal�l... V�gre nyugalom...
A kiesi �z-holttestre �nul, n�m�n r�k�szik az �rny�k...
A kuty�nk
Kell�en b�lyegezett, a szab�lyrendeleteknek megfelel� al�zatos k�r�semre, az
alkunak al� nem vethet� napid�j kifizet�se ut�n �s miut�n az �p�tkez�sb�l megmaradt
egyetlen ruh�mban k�t h�ten kereszt�l reggelt�l estig v�rtam; kisz�llott a
bizotts�g, hogy �j h�zamhoz a lakhat�si enged�lyt megadja. Az urak a meg�rz�tt
hivatali (els�bbs�g leereszked�s�vel sorra meg�rintett�k kezemet �s azt a v�lem�nyt
nyilv�n�tott�k, hogy:
- Ide m�r esak egy j� kutya kell!
- Igazuk van az uraknak.
Feles�gem, kivel k�z�ltem tervemet, bizalmatlanul k�l�nb�z� ellenvet�seket tett:
- A kutya harap!
- Nem harap jobban, mint az emberek!
- H�tha megd�h�dik?...
- Nem veszettebb, mint ez a mai vil�g! Legyen nek�nk is valakink, akiben
megb�zhatunk, aki h�z a h�zhoz.
B�mulatosabbn�l b�mulatosabb t�rt�neteket besz�ltem el a kutya okoss�g�r�l,
h�s�NV1U0 .J�ZSKF
g�r�l, a szentbern�thegyi talpas-bar�tok kuty�ir�l, akikhez verset �rtak, mert
tudjafene h�ny sz�z embert mentettek meg a hal�lt�l. Eml�t�st tettem neki a
hollywoodi kutyatemet�r�l, amely �ppen neki t�nt fel az �js�gban �s v�g�l
megmagyar�ztam, hogy mit jelent ez a r�gi sz�l�s: �Eb ura fak�!..."
- Eb vagy kutya, mindegy! - egyezett bele v�g�l is hitvesem �s most m�r esak a
megfelel� kutya kiv�laszt�sa �s megszerz�se volt h�tra.
Brehm �s m�s jeles szakmunk�k �ttanulm�nyoz�sa ut�n r�j�ttem, hogy nem olyan
egyszer� a dolog �s nem el�g valami elh�nyt kutyak�lyk�t felszedni, mert az ebeknek
fajt�i, pedigr�i �s t�rzsk�nyvezett dinaszti�i vannak, elkezdve az alaszkai
sz�nh�z� kutyah�s�kt�l a v�r�s pr�rikuty�ig. H�t m�g az ebek irodalma: Jaek London,
Kipling, �s a t�bbi! A h�bor� vil�gh�r� szanit�eebeit, k�mkuty�it, b�n�gyi nyomoz�
farkaskuty�kat, vadn�pek kutyamitol�gi�j�t, a n�pk�lt�szet Tisz�it, Burkusait
egyszer�en figyelmen k�v�l hagyom �s nem eml�tem Roosevelt eln�k�t sem, aki
otthagyja a szen�tus �l�seit �s minden nap este hat �rakor hazaszalad, hogy kedvenc
pulij�val j�tszhasson... Mondom - mindez nem kiesi tudom�ny �s k�tszeres�re
emelkedett a villanysz�ml�nk, m�g mindezt kitudtam. Min�l jobban belem'er�r-tem az
ebek irodalm�ba, ann�l riaszt�bban
A kuty�tik
l�ttam a k�rd�s fontoss�g�t. Egy kerek esztendeig tartott a vaj�d�som, m�g a kuty�k
l�lektan�val is v�geztem �s v�gigk�s�rtem szerep�ket a vil�gt�rt�nelemben, a
k�l�nb�z� f�ldr�szeken, am�g a vadkuty�b�l v�gre - esal�dtag lett. Minden egy�br�l
megfeledkeztem. M�r �ppen ott tartottam, hogy �sz-szes vad�sz �s nem vad�sz
ismer�seimmel elmondattam a kuty�jukra vonatkoz� nevezetesebb �lm�nyeiket �s saj�t
tapasztalataimat kezdettem jegyezgetni att�l a pillanatt�l fogva, mikor
k�ly�kkoromban az els� kuvaszt�l megijedtem �s annak sz�r�vel megf�st�ltek, miut�n
az �lom�nt�sb�l bizonyoss� v�lt, hogy kuty�t�l ijedtem meg. V�g�l azonban megzavart
kis�rt szem� feles�gem �s �sszetett kezekkel k�rt, hogy az Isten�rt, vegy�k meg m�r
azt a kuty�t, mert maholnap nem lesz mit �rizzen. R�megy � is, a h�z is erre a
kom�di�ra.
- Kutya legyek, ha nincs igaza! - h�kkentem meg �n is �s gavall�rosan r�hagytam,
hogy � v�lassza ki a fajt�t �s sz�nt, amelyet legjobban szeret; de � �gy
nyilatkozott, hogy bolond volt m�g az a pillanat is, amelyben engem megismert.
Szerencs�re gyermekeim sz�vvel-l�lekkel mellettem voltak �s est�nk�nt k�nyveikr�l
megfeledkezve, csillog� szemekkel t�rgyaltuk, hogy milyen kutya k�ne a h�zhoz.
Ildik� kaes�esk�iva� h�zelegve �lelte �t a nyakamat.
NVIK� .J�ZSEF
- Apu! Vegy�nk olyant, mint a Bakter, a Pista b�csi�!
- Azt akarod, hogy apu is olyan sov�ny legyen, mint Pista b�csi? - jegyezte meg
csendesen a komoly term�szet�' R�ka.
- A szentbern�thegyi csak hegyi kolostorokba val�! - intette le �ket Csaba.
- Valami olyan k�ne, amivel mi is els� d�jat nyerhetn�nk a ki�ll�t�son!
- Nem rossz gondolat! - kaptam az �tleten. - Ilyen szak�rtelem mellett, mint az
eny�m!... L�tszik, hogy az �n fiam vagy! Mit gondolsz, esetleg keresztez�ssel?...
- Csak tiszta fajr�l lehet sz�! - intett 1c a fiam.
- Megint igaza van a k�ly�knek! Persze, hogy csak err�l lehet sz�.
-Az ag�r! - csillant fel Ildik�.
- Te szam�r! - torkolta le Csaba. - Hegyvid�kre ag�r!
A buldognak r�csk�s pof�j�t�l, ki�ll� meztelen fogait�l mind undorodtunk. A
doberman f�lelmes, mogorva. Vizsla, kop�, fokszi: vad�szoknak val� egyoldal� d�g�k.
Az apr� cs�r� �s f�les�r� zscbbcli kuty�k nem ilyen h�zhoz, hanem dologtalan d�m�k
�l�be val�k. A farkaskutya k�z�ns�ges. N�h�ny fajta tetszett volna, de sokba
ker�lnek, k�l�n�sen a jobban idom�tott egyedek.
- Itthon kell sz�tn�zn�nk! - vigasztaltam a gyermekeket.
kuty�nk
Rl�bb a k�rny�k, azt�n a v�roska kuty�it kezdtem figyelni �s - esod�latos dologra
j�ttem r�. Hiszen eddig is sejtettem, hogy a kutya n�mileg ahhoz a h�zhoz �s
k�rnyezethez hasonul, amelyben �l, de hogy ennyire �tvegye a gazd�ja term�szet�t,
szinte eg�sz bels�' vil�g�t, arr�l fogalmam se volt. Pedig �gy van. Mutasd a
kuty�dat �s megmondom, hogy ki vagy!
Illetve, mondja a fene! Veszedelmes dolog az eff�l�t megmondani. No nem a kuty�k,
hanem az emberek miatt. F�l�sleges is, mert a kuty�d �gyis kiugatja, ki vagy.
Nagy �letb�lcsess�get szereztem az ilyen k�rutaimon.
Volt kutya, amelyik farkcs�v�lva, szinte h�va h�vott be az udvarra, mint a boltos a
vev�t �s benn leszedte a ruh�mat, de azt se d�h�sen, fogviesorgatva, hanem
kedvesen, diplomatikusan, mint a gazd�ja!
A m�sik csak odamordult: - �Nem vagyunk itthon!"
L�ttam olyant, aki politikai n�zet�t fejtegette boldog, boldogtalannak, de el
lehetett volna t�le vinni a h�zat.
Keser�, szeg�ny emberek kuty�ja maga t�pte fel el�ttem a rozoga kis kaput: -
�L�pj�k be, uram �s d�bbenjen meg!..." - azt�n k�romkodva felvon�tott az �gre: -
�H�t van igazs�g?..."
Sz�z �s sz�z hasonl� esetet mes�lhetnek.
NV�K� J�ZSKF
A veg�n val�s�ggal menek�ltein a kuty�k el�l. Isten �rizzen, hogy ezek k�z�l egy is
betegye az �letembe a l�b�t!
R�j�ttem, hogy az igaz�n h�s�ges, talpig bees�letes, szil�rd jellem� ebek, kik azt
mondj�k: - �Itt �llok, nem tehetek m�sk�pp!" - ma nincsenek is. Ezek egvt�l-egyig
kifek�dtek a gazd�juk s�rj�ra �s ott pusztultak el. A t�bbi alkalmazkodott a mai
viszonyokhoz, elvesz�tette egy�nis�g�t, k�l�nb�z�vil�g�ramlatok hat�sa al� ker�lt
�s �ton-�tf�len szervezetekbe t�m�r�l. Megfert�zte �ket a nagyv�ros. A r�gi
tisztess�g'azonban a falu kuvaszai k�zt sincs m�r meg. �k sem a r�gi �jjeli b�torok
imm�r, akikre r�b�zhatta az �let�t is az ember. N�pi viselet�ket m�g �gy ahogy
meg�rizt�k, de aggodalommal l�tja az ember, hogy a r�gi j� erk�lcs�k n�lunk is
t�nedez�ben vannak.
M�r-m�r elvesz�tettem minden rem�nyemet �s le is tettem r�la, hogy kuty�t tartsak,
mikor -v�gre r�akadtam az egyetlen, igazi, b�kebeli j� kuty�ra. K�ls�re nem
mutatott. Viharvert, gubancos, csontos, sov�ny paraszti �llat volt,' mint gazd�ja,
a vak koldus, ki az �t sz�l�r�l �res pl�hesupr�t ny�jtogatta a j�r�kel�i; el�: -
�K�ny�r�ljenek a szeg�ny vil�gtalanon!"
Csak az�rt �llottam meg mellett�k pillanatra, mert a kutya egy�tt koldult a
gazd�j�val... K�t m�lys�gesen sz�p �s kifejez� szem�t az emberekre vetette:
A kuty�tik
- K�ny�r�ljenek a szeg�ny vil�gtalanon! Nagyon helyesen nem k�ny�r�li senki,
akiknek kutyak�teless�g�k lett volna k�ny�r�lni. A t�bbi koldus, ki m�g nem �lt le
az �t sz�l�re, �r�lt, hogy van m�g a vil�gon n�l�n�l is esettebb, nyomorultabb. A
tehet�s, teh�t tisztess�ges embereket bosszantotta ez a forradalmi hang. Mert -
k�rdem tisztelettel-van-e forradalmibb cselekedet, mint k�ny�r�letet emlegetni a
mai gy�l�letre berendezett vil�gban?
Magam is bosszankodtam a koldusra, mert nincs benne eredetis�g, �tlet, �jszer�s�g,
fant�zia, st�lus. Nem tudtam n�zni azt az �si hagyom�nyokhoz ragaszkod�, idej�t
m�lt, ezeresztend�s m�dszert.
- Nem j�l van ez �gy, ap�m! - avatkoztam bele. - A kutya se �k�ny�r�l" �gy mag�n,
hanem �lljon fel, vegye a kez�be az istr�ngot �s vezettesse mag�t!... �gy!...
L�tja, most sokkal sz�rny�bb l�tv�ny! Nem szabad elb�jni a nyomorral �s
trag�di�kkal. Fel azokkal a v�res szemekkel, ki azzal a v�r�sre aszott, ronda
testtel, hadd fityegjenek a vil�g szem�be a rongyai �s ne im�dkozz�k al�zatosan,
hanem s�t�t d�hvel morogjon, k�veteljen, hogy a f�lelemt�l a hideg fusson v�gig az
emberek h�t�n!... H�res koldusnak kell lennie, ha boldogulni akar. Akkor lefestik a
fest�it, kiteszik az �js�gba, ott fog l�gni a k�pe a f�nyk�p�szek kirakat�ban �s ha
ezt el�rte, v�llalkoz�k is
NY�R� J�ZSEF As anyamedve
akadnak, akik v�rosr�l-v�rosra viszik. Mag�nak sejtelme sincs, mennyit ki lehet
hozni, ha igazi tehets�g. Vannak koldus-l�ngeszek, kik egyszer� megjelen�s�kkel
meg�ll�tj�k a'forgalmat!... �ntudatosnak, s�t g�g�snek kell lennie! �r�k v�dnak az
emberis�g lelkiismerete el�tt. Ne maga kolduljon, hanem az emberek k�rj�k, hogy
fogadja el t�l�k a lelk�k megnyugtat�s�ra azt a p�r krajc�rt, dc a vil�g�rt se
�r�lj�n a p�nznek, hanem tegyen �gy, mintha most m�r k�s� volna, mert �ppen utols�
birk�z�sra k�sz�l a hal�llal!... Ez m�r bolt, ap�m!... Pr�b�lja egyel�re a
kuty�val!... No mi az? Mi lesz?
A hatalmas v�z� koldus tehetetlen�l hanyatlott vissza a porba. -A kutya nem akar,
uram! T�nyleg az eb mind a n�gy l�b�t konokul megfesz�tette, fej�t behunyta,
morgott �s hi�ba h�zta a koldus, hogy szakadt ki a nyaka, nem akart mozdulni a
szentnek se.
- Mi lelte azt a kuty�t?
- Nem tudom, uram; csak nem akar!
- H�t v�gjon r�, r�gja meg, verje k�kre!...
- Azt nem, uram!... Sohasem! - r�zta vil�gtalan fej�t az ember, ink�bb �n
pusztuljak el!
- Nem is lesz �gy mag�b�l soha semmi! - hagytam ott d�h�sen.
P�nzt term�szetesen �n sem adtam! Ilyen �lhetetlen, tehetetlen embernek!... A
csal�d�s a kuty�ban azonban m�g jobban
A kuty�tik
bosszantott. �rz�ketlen, tanulatlan, ronda, veres kuvasz, akinek k�r a sz�raz
keny�r is... De vajon mi�rt nem akar a gazd�j�val menni, hiszen az el�bb olyan
esd�en egy�tt koldult vele. Megk�rdezem az �reg koldust�l.
P�r l�p�s ut�n visszat�rtem:
- Mit gondol, �reg? Mi�rt nem akart ez a kutya mag�val menni?
A koldus izgalom n�lk�l, a sors rendel�s�ben megnyugodva, felelt:
- Sz�gyenli, uram! Bizonyosan azt tartja, hogy nem volna tisztess�ges dolog,
amit az �r aj�nlott.
Meglep�dtem.
- Mit besz�l?... Hogy az a kutya?...
-Igaza van neki, uram!... Akiknek �gy
nines lelke, �gy se adjon semmit. Azt tartjuk most m�r mind a ketten - sim�tott
v�gig szeretettel az �jra s�r�szem� kuty�n.
- A maguk dolga! - vontam v�llat �s ott hagytam.
�r�k m�lva, mikor visszat�rtem, a koldus a hevesen t�z� napon aludt a standj�n.
Akkor se volt egy lej se a kann�j�ban, de b�k�sen aludt. A kutya el�tte felmered�
sz�rrel vicsorgott a j�r�kel�kre. Nem b�ntott senkit, nem ugatott r� senkire, csak
hatalmas feh�r fogait mutatta �s a szemeiben lobogott a hal�los elsz�nts�g, minden
izm�t megfesz�tve vigy�zott, �rk�d�tt az alv� f�l�tt. Eg�sz l�ny�ben, n�z�s�ben,
gerjedelm�ben
NY�R� J�ZSEF
ez a mindenkinek �rthet�, ki�lt� v�d, l�zad�s �s igazs�g l�ngolt:
- Ha nem hagyt�tok �lni, legal�bb engedj�tek pihenni szeg�nyt!...
A felismer�s b�mulata ut�n felujjongott bennem:
- Ilyen kutya kellene nekem is!... H�tha eladn� a koldus?...
Letettem r�la: nem foszthatom meg szeg�nyt az egyetlent�l, aki a vil�gon sz�m�ra
megmaradt �s ha adn� is, ez a kutya bels�leg a mienk sohase lenne.
Mire haza�rtem azonban, a gyermekek m�r egy koromfekete g�nd�rsz�r� �kl�mnyi
pulik�ly�kkel j�tszottak. M�r nevet is adtak neki: - �Rig�! Rig�!" - tan�tgatt�k. A
kicsike apr� finom nyelveesk�j�vel �ppen tejet nyalogatott. A feles�gem is
gy�ny�rk�d�tt benne. H�t hiszen �letreval�nak l�tszott. Odatipegett hozz�m �s
megszagolgatott.
- Honnan van ez a kutya?
Kiss� szigor� lehetett a hangom, mert Ildik� �sszerezzent �s bocs�natk�r�kig
rebegte- Ugye nem haragszol, apu?... �n szereztem, hogy amikor alszom, legyen
aki re�d vigy�zzon!
Iis t�nyleg! Este m�r l�ttuk, hogy a kiskutya az �j h�z k�sz�b�n v�gigheverve n�zi
a csillagokat �s minden pillanatban megremeg.
Tudtam, hogy a sorsunkat l�tja, �sszer�z96
A kuty�tik
Lodtam �s azt mondtam a gyermekeknek, hogy semmit ne vegyenek �szre:
Vigy�tek be a kuty�t, mert f�zik!
K�l �jszaka �bren gy�tr�dtem �s remeg-i cm.
- Vajon mit l�thatott ez a kutya r�lunk a csillagokban?...
M�t�, a kutya
L�tsz�lag semmi baja nem volt �rt� K�ruj
banak s m�gis egy este azt mondta a kuty�'-janak:
- Mit gondolsz, M�t�, bazamenjek-e meghalni, vagy itt maradjak?
Emberi nevet adott a kuty�j�nak, hogy Ic. �yen, akivel elbesz�lgessen, mert ebben
az istenverte havasban k�tnapi j�r�f�ldre ember. teremtm�nynek h�re-pora sincsen
Titokban hamuzs�rt f�z�tt az �reg s az eff�le tiltott dologgal j� elh�z�dni olyan
helyre hol a nyom�t sem sejtik az embernek. Olyan sotet �svadon volt, ahov�
elrejt�z�tt K�ruj ha, hogy aki betette a l�b�t, �gy �rezte mintha minden l�p�ssel
sz�z esztend�t menne vissza az id�ben. �gy t�len m�gis kivil�gosodott valamennyire
az �vig �r� h�t�l, de a hideg akkora volt, hogy m�g a vad�llatok is messzi
elker�lt�k.
M�t�, a kutya azonban h�s�gesen kitartott cs ejszak�nkint egym�s mell� b�jva
aludtak a kalyibaban a t�z mellett. A kar�csonyi
98
M�t�, a kutya
./cnt �nnepeket is egy�tt �lt�k meg friss, j� i ?'�szs�gben. Akkor se �rzett semmi
f�jdalmat, mikor a kuty�j�t megk�rdezte, hogy liazzamenjen-e meghalni, vagy itt
pusztuljon t� 1 a havason, ami v�geredm�nyben mindegy.
- Mert itt az id�, M�t�! - bizonygatta a ku-i vaj�nak.
Honnan tudta, mib�l tudta, hogy itt a v�g-or�ja, azt az Isten tudja. A kutya is
tudta, mert azon az este igen k�l�n�sen viselkedett, �r�kig szomorkodott a gazd�ja
mellett s t�n m�g a k�nnye is kiesordult, olyan b�na-los volt. N�ha keserv�ben
felkornyik�lt az �gre, mire a v�nember s�hajtva �gy v�laszolt:
- Hadd el, M�t�, mert ennek �gy kell lenni!
Els� nap m�gis �gy hat�rozott, hogy itt
v�rja be a v�n esontszop�t, a hal�lt.
- Mit k�zk�djem a nagy h�ban, hidegben, am�g haza�rek? Mi�rt csin�ljak csak
bajt, k�lts�get, alkalmatlans�got otthon is? �gy is alig �lhetnek szeg�nyek. M�gis
itt maradok, M�t�! Te oszt�n l�ssad, hogy mit csin�lsz, ha felfordultam!
Alig pitymallott, hozz�l�tott, hogy egyet-m�st m�g eligaz�tson hal�la el�tt s
valami ravatalf�l�t is k�sz�tsen mag�nak, mert az ember m�gis ember s nem oktalan
�llat, nem fordulhat fel ak�rhogy s ak�rhol. Amennyire lehet, meg kell adni a
m�dj�t az utols� ki-ny�jt�z�snak is, ak�rhogy nem �llhat az ember Isten el�.
99
ny�r� j�zsef
M�t�, it kutya
A kutya b�natosan b�lintott r�, mintha azt mondan�: �Ami igaz, az igaz!"
Az�rt m�gis rosszul van berendezve ez a vil�g, hogy az ember m�g hal�la napj�n se
tud a sok dologt�l szabadulni. Hagyat�ka �gysz�lv�n semmi se volt K�ruj b�nak,
m�gis �gy elt�lt�tte a dr�ga napot, mintha hat�kr�s nagygazda volna. Am�g a
szersz�mokat: fejsz�t, szekere�t, f�r�t, egyet-m�st sz�mbavett s a ravatalt is
g�mb�ly� feny�esapokb�l �sz-szer�tta, j� vastagon beter�tette sz�n�val, a t�zhelyet
is ell�tta f�val, hogy am�g �letben van, legal�bb legyen mit a t�zre vetni - biza
este lett. K�l�nben is kurt�k ezek a t�li napok, mint a ny�l farka.
Valahogy m�gis elk�sz�lt.
Azt�n megett�k az utols� vacsor�t is M�t�val, a kuty�val. M�g tr�f�lt is az �reg:
- Legal�bb egyszer az �letben lakjunk j�l!
A hasuk f�lre�llott a sok j� holmit�l, puliszk�t�l, szalonn�t�l, t�r�t�l, de nem is
maradt semmi.
- Nekem nem is igen kell t�bbet az �letben! - nyugodott bele K�ruj b�.
Kicsit m�g kom�tosan t�lt�tte az id�t a t�z mellett, dc �gy t�z �ra fel� esz�be
jutott, hogy fel kellene mag�t ravataloznia.
Tet�t�l-talpig olvasztott h�l�ben megmosta a test�t, feh�r inget, gaty�t vett,
felfek�dt a Szcntmih�ly lov�ra s m�g a k�t l�bafej�t is
�sszek�t�tte, ahogy duk�l. K�t bogos, fekete kez�t �sszefogta a mell�n �s
kiny�jt�zott. A kutya odatelepedett a fej�hez. -Te csak virrasztgass, m�g a lelkem
dolg�t is eligaz�tom! - parancsolta a kuty�nak.
A lelk�vel se volt sok baja. Hamar meg�rtett�k egym�st az Istennel. Szeg�ny ember
is volt, �reg ember is volt. Ami kiesi v�tket ezen a f�ltl�n elk�vetett, el�gg�
megszenvedett �rte. Arra gondolt, hogy ha a lelke a Nyil�nk oldal�n felgyalogol a
tet�re, egyetlen l�p�ssel bel�phet a mennyorsz�gba. Eg�szen k�zel laktak egym�shoz
� s a j� Isten. M�s szomsz�dja nem is igen volt az utols� t�z
esztend�ben.
- Igycn�sen neki teszek jelent�st! - mosolygott megnyugodva s behunyta a
szem�t.
Kicsi baj t�rt�nt azonban.
A hal�l sehogysem akart j�nni. V�rt egy �r�ig, v�rt k�t �r�ig, a t�z is leszakadt,
m�r f�zni is kezdett az ingben-gaty�ban s az �sszek�t�tt l�bai hidegek voltak, mint
a j�g.
- M�g megj�rom, M�t� - mondotta a kuty�nak - ha nem tal�lok meghalni s az
utols� vacsor�n megev�k minden�nket! - cs�v�lta a fej�t, mikor kioldozta l�bait,
hogy vessen a t�zre s a juh�szbund�t is mag�ra ter�tette.
K�s�bben kicsit megzavarodott a l�t�sa, a feje elnehezedett, a szeme bekoppant �s
azt l�tta �lm�ban, hogy sz�p z�ld erd�ben s�t�l,
100
NY�R� .J�ZSEF
t�rdig j�r a vir�gos f�ben s az �gakon m�kusok sz�kd�snek s �gy esattognak a
madarak, hogy hasad ki a torkuk. Eg�szen megfiatalodva �bredt fel s kicsit
sajn�lta, hogy meg kell halnia.
- Mi volt ez a hetven esztend�! - panaszkodott. - Csak egy kurta �lom!
A j�zan esze azonban azt mondta, hogy: �El�g volt! Ne l�gy szam�r, K�ruj!"
M�g sz�gyellte is mag�t, hogy �gy meggyeng�lt s m�g sajn�lni tudta ezt a rongyos
�letet s nem is mert a kutya szeme k�z� n�zni sz�gyenlet�ben, de szerencs�re esz�be
jutott, hogy nagy mulaszt�st k�vetett el, mert a pip�j�t elfeledte a feje al�
tenni. Olyan elevenen perd�lt le a ravatalr�l, mintha h�szesztend�s leg�ny lett
volna:
- A pip�m s a zacsk�m, hal�lig futok s m�gsem hagyom! - morgol�dott.
Ila m�r a kez�ben volt, csupa megszok�sb�l doh�nyt kapart a kost�kb�l a pip�ba,
hogy egy utols� f�st�t vessen s b�san arra gondolt, hogy ebben a nagy hidegben az
�tra egy csepp p�linka sem �rtott volna, de ha nincs, h�t nincs!...
A pipa se esett j�l. F�lig se sz�tta el, a feje �jra k�v�lyogni kezdett, hanyatt
esett s valami r�mlett, hogy: �No most!" �rezte, hogy f�lei z�gni kezdenek s mintha
langyos es�ben rettent� m�lys�gbe hullana. - Egyszerre azonban kutyaugat�st hallott
s kelletlen�l
M�t�, <i kutya
�clcbrcdt. Akkor veszi �szre, hogy a kuty�ja leje f�l� g�rbedve, teletorokkal
�v�lt:
A fene a dolgodat, M�t�! Nem tudt�l b�k�t hagyni? - szidta. - Kezdhetem el�l!
m�rgel�d�tt.
Minden kedve elment. Nem kiesi dolog, mikor az embert a kutya felugatja a hal�lb�l,
l'edig valami kellemes, j��z� dolog volt s most egyszerre minden megv�ltozott.
F�lni, dideregni kezdett s kietlen, �res, ijeszt� lett minden k�r�l�tte. A
gyermekei is esz�be jutottak. M�gis cl kellett volna b�cs�znia t�l�k. A fia
megh�zasodott. A le�nya valahol szolg�l. Ott hadd �ljenek!
- H�t az Isten seg�tsen t�t�k�t! - b�cs�zott el t�l�k gondolatban.
Hajnalig csendesen fek�dt a ravatalon. Hogy ezalatt mi t�rt�nt vele, azt nem lehet
tudni, de mikor a havas teteje vil�gosodni kezdett, hirtelen ism�t felugrott �s
meredten kiegyenesedett. M�t�, a kutya felborzolt sz�rrel h�tr�lt el�le, mert K�ruj
b�nak rettent� volt a n�z�se. Mintha meg�r�lt volna, �gy lobogtak a szemei �s
verejt�kben f�rd�tt az arca. Komor �s tekint�lyes volt feh�r ing-ben-gaty�ban, mint
valami nagy�r.
- Mehet�nk! - h�r�gte oda a kuty�nak. El�vette a l�nc�t, a szeges �rvet �s az
eb nyak�ra k�t�tte.
- Vezess! - fogta a l�nc v�g�t. A kutya ijedten h�z�dozott, de a haldokl�
r�rivalt:
103
NY�R� J�ZSEF
- Szedd �ssze magad, M�t�, mert a m�svi l�gra megy�nk! - �s kem�ny mozdulattal ki
csapta a kalyiba ajtaj�t.
F�lig �nk�v�letben cselekedett �s merev mozdulatokkal megindult a h�ban mez�tl�b,
egy sz�l feh�rben a Nyil�nk oldal�n fel, ahonnan csak egy l�p�s a m�svil�g. A kutya
sz�k�lve k�vette. Megfejthetetlen esoda, hogy tudtak abban az istentelen hidegben
fel�rni a hegytetej�re.
Ott azt�n a haldokl� ember h�trafesz�tett f�vel belen�zett az �gbe �s utols�
sz�d�lettel hanyatt zuhant a puha h�ba. Pereek alatt vil�g�t� feh�rre fagyott.
G�rcsbe r�ndult kez�vel akkor is fogta a kutya l�nc�t.
Az eb megr�zk�dott, de nem futott el. K�s�rtetiesen, hangosan felkornyik�lt az �gre
a gazd�ja lelke ut�n, azt�n felborzolt sz�rrel f�l�be meredt a holttestnek.
Sem vad, sem mad�r nem mozdult, mintha minden �l�l�ny kihalt volna a f�ld�n. A f�k
�vegg� fagytak a nagy hidegben �s ha sz�l t�madt, a t�li vaknap remeg� f�ny�ben
h�fel-h�k t�ncoltak a v�lgyek, szakad�kok felett.
Hogy tov�bb mi t�rt�nt a kuty�val, csak sejteni lehet.
Napok, tal�n hetek m�lva, valami sebzett vaddiszn�t hajszol� vad�szok tal�lt�k meg
a k�t holttestet.
A kutya akkor is a gazd�ja f�l� borzadva
104
M�t�, a kutya
n�gy l�bon �llott, merevv� fagyva �s sz�tt�-?�iilt k�t orrlik�b�l k�t v�res j�gcsap
ny�lt ki.
Kicsit csod�lkoztak a vad�szok, hogy sem vad�llat nem b�ntotta egyiket sem, sem a
kutya el nem menek�lt. Pedig el�g lett volna egvetlen mozdulat, hogy a halott ember
k�zib�l kir�ntsa a l�nc�t, vagy egyetlen harap�s a halott kez�re, hogy
megszabaduljon �s megmentse az �let�t. Egyiket se tette. Ugyanazon a helyen maradt,
ahol gazd�ja elzuhant. A h�t�ra aranyos h� rak�dott.
A vad�szok megh�kkentek, mikor megl�tt�k a hal�lban is �rk�d� kuty�t, valamelyik�k
fel is tette a k�rd�st, hogy mi�rt nem menek�lt el a kutya, mi�rt maradt itt, de
azt�n v�llat vontak.
Tal�n tudt�k, hogy a mai vil�gban embernek �rthetetlen nagy dolog t�rt�nt ezzel a
kuty�val, tal�n nem tudt�k.
Mindegy!
A kuty�t f�lrer�gt�k az �tb�l, az embert hazahozt�k. Azt sem mondt�k �f�lkalap"
annak a szerencs�tlen �llatnak.
A halott K�ruj b� fia a temet�s ut�n m�gis kiment egy k�v�g� cs�k�nnyal, �s�val,
hogy a szerencs�tlen ebet bekaparja a f�ldbe, de akkorra M�t�, a kutya elt�nt. H�
leptc-e be, vad hureolta-e el, mi t�rt�nt vele, nem lehet azt tudni.
Az is lehet, hogy... Mert innen a Nyil�nk tetej�r�l csak egy l�p�s a mennyorsz�g...
A szalonkamad�r
V�g�t j�rta az erd�. A ragyog� arany, v�r�s, s�rga, bronz, fekete, �szi sz�nek
elt�n�ben voltak. Nedves, s�r� k�d, hideg permet sz�llongott a sz�rke
felvil�goss�gban. Az �let lehanyatlott. A v�z is haldokolt �s utols� l�legzete
sz�rke p�rak�nt fek�dt rajta. A t�zem f�stje eler�tlenedett �s nem b�rt felsz�llni
m�g a f�k tetej�ig se. Hideg nedvess�g csepegett a dermedez� �gakr�l. A j�sz�g a
l�b�n �llva reszketett �s esett f�vel szomorkodott. Csapzott, kietlen �s keser�
volt minden. A vadak elrejt�ztek �s n�m�k maradtak. A medve lomh�n fek�dt, s�ros
fen�kkel, morogva keresett mag�nak sz�raz helyet s a n�m�n v�r� �zeknek csak
feh�rke, kicsi lehelete mutatta, hogy m�g �lnek. A farkasok n�ha d�h�sen a magasba
ugrottak �s vicsorg� foguk �sszecsattant, mintha Isten l�thatatlan kez�t akarn�k
megharapni. Azt�n �k is megadt�k magukat. A hegyek megg�rnyedtek, a v�lgyek hidegen
kiny�ltak, mint a halott. Minden v�rt valamit, ami t�rt�nni fog
106
A ssakmkianad�r
, s elker�lhetetlen, de ami ismeretlen, rcj-, ,tt �s titkos s csak sejteni lehet. A
moha felborzol�dott f�lelm�ben a f�k l�bain, a fekete rothadt gomb�k �sszerogytak,
a szaraz tuvek
egym�shoz vert�k �res fej�ket s csak a csendesen hull� feny�toboz koppant n�ha a
f�ld�n Uvenkor minden les�ti a szem�t es te a neszt�l is, hogy semmi ne zavarja a
havas kietlen �s m�gis fens�ges haldoklasat. Minden erzi, hogy j�n, de nem szabad
kimondani a
nev�t annak, ami j�n. , u Ebben a fesz�lt, sejtelmes, felig k�bult
v�rakoz�sban szakad re�nk az alkony. Azt. is csak onnan tudjuk - mert az id�nek is
vege van - hogy az a kev�s, beteg vil�goss�g is lassan fogv, ami eddig a rem�nyt
valamennyire fenntartotta. Ett�l a gondolattol �nk�ntelen �sszerezzennek a f�k,
�llatok, de utana m�g k�nz�bb, m�g m�lyebb lesz a n�masa�. Hogyan tud ez a nagy
mindens�g ilyen rettent� csendbe s�llyedni! Nem b�rok helyben maradni. T�rt�nj�k
ak�rmi, mozognom kell, k�l�nben bele�r�l�k. Hi�ba. M�g a l�p�s sem ver zajt, az is
nesztelen, mintha csak lelek
j�rna az avaron.
Kimenek�l�k a s�r�b�l a vagottba, hol m�r felkaptak a f�k, cserj�k, v�kony, sud�r
b�kk�k a d�li lejt�n. Itt valamivel vil�gosabb A l�that�r azonban s�t�t, mintha
fekete hurok volna a f�ld nyak�ba vetve Valami unszol, s�rget, ijeszt, hogy
menek�ljek. Ez
NYIKO .J�ZSEF
lehet az az �rz�s, inger, ami a v�ndorma.la rat sz�rnyra ragadja. De minek?
Elk�stem Nines m�r hova menek�lni ezen a vil�gon!...
F�radtan �l�k le egy �zott, sz�rke csutak ra, ledobom a pusk�t �s v�rok �n is, mint
az allatok. M�r-m�r �nmagamba roskadok, mikor valami felriaszt:
- Piszt! Piszt!
Mi ez? Ki mer pisszegni?
Alig p�r l�p�sre t�lem valami tomp�n lev�g�dik, mintha az erd�b�l k�vet haj�tottak
volna ut�nam. A k�t nagy, ijedt szem�r�l l�tom hogy szalonka. A tekintetemmel
melengetem eg�sz alakj�t: magas homlok�t, hossz�, keskeny, �rz�keny cs�r�t,
rozsdasz�n�, cs�kozott test�t, a f�ldh�z nyomott szennyesfeh�r tork�t. K�kes l�bait
beh�zta maga al�. Nem mozdul. Tal�n m�r a sz�ve se ver. Valami lelte Tudom m�r.
Olyan er�vel j�tt �s olvan szerencs�tlen�l v�g�dott le egy hegyes kavicsra, hogy
k�v�r melle meghasadt.
- H�t te vagy az? - enyh�l�k meg.
- Piszt! Piszt! Korr! - hangzik �jra a leveg�ben a m�sik elh�z� mad�r, mintha
azt mondan�: - �Vigy�zz! J�n!"
De mi j�n? Mi el�l menek�lt�k mad�rk�m� Valahol valami t�rt�nt, hogy ez a
hallgatag, sz�talan mad�r, ki �gy hallgatott eg�sz ny�ron, mintha gy�n�si titkot
�rizne �gy meg van r�m�lve.
Nagy dolognak kellett t�rt�nnie, mert ez
A azalmJiamatl�r
n, ,si is �gy rejt�zik, lapul, olyan, mintha .var falevelekkel takargatta volna he
a h�t�t.
l'iszt! Piszt!... J�n! Ah�! M�r tudom. A hal�l j�n, a f�ld hal�la r.s az r�m�tette
meg �ket ennyire.
Milyen m�sok most szeg�nyk�k, mint voltak tavasszal, mikor szint�n itt v�rtam r�juk
, s gy�ny�rk�dtem benne, hogyan nyilallt, kanyargott, cik�zott a koron�k k�zt �s
hanyatlott le az �gak m�g�, mikor az els� csillag kigy�lt, a t�bbi madarak �ppen
bev�gezt�k est�li �nek�ket s a hegyek, t�voli f�k odatapadtak az �ghez. Akkor is
minden v�rt. Az �gak f�l�ttem rezzenni se mertek, a bokrok leguggoltak a f�ldre s
csak n�ha sz�llta k�r�l fejemet a csupasz denev�r, hogy meggy�z�dj�k: helyemen
vagyok-e. Mennyi �g�ret, titkos inger �s �bred� �let volt akkor itt! Hogy
megr�ndultam, mikor a mad�r nesztelen �rnya elh�zott a sz�k nyilad�kok k�zt �s
forrott a h�v�s leveg� sz�rnyai alatt, ahogy closont, majd ny�legyenesen lebukott.
Azt�n a bokrok alatt elfutott �s v�ge volt mindennek.
Milyen r�gen is volt mindez. Eg�szen megfeledkeztem r�la. Nem is csoda, hiszen
szeg�ny szalonkamad�rnak tavasszal is, a n�sz idej�n is, mikor minden olyan sz�p,
mind�ssze csak t�z percig tart a boldogs�ga, mondhatn�m, az �lete. Azt�n kis
g�dr�csk�t tipor f�szeknek �s hirtelen �gy elt�nik, mintha a vil�gon se lett volna.
109
NY�R� J�ZSEF
De ne hazudjak! A ny�ron l�ttam, hogy itt-ott, a f�k hom�ly�ban felforgatta az
avari �s szit�v� lyuggatta a gomb�k kalapj�t. Lehet, hogy valami tusk� t�v�ben
remegett akkor is, de �gyet se vetettem r�. Al�zatos, titkos, nemes, szer�ny mad�r,
ki nappal nem mer felrep�lni �s az estbe rejt�zve se sz�ll t�l a f�k hegy�n.
Furcsa, n�ma s�r�s�, ki folyton a m�lyben kutat �s �gy sz�rja bele cs�r�t, mintha
h�m�r�vel a f�ld l�z�t m�rn�, vagy a halottak kenyer�t k�stolgatn�. A n�mas�g s az
est jegyese �, a csak t�z percig szerelmes, f�sz�lt�l is megrezzen�, f�l�nk
szuz.
Mi lehet az oka, hogy �vatoss�g�r�l ennyire megfeledkezett! Sz�p barna szemei
irt�zattal merednek sz�t �s t�rt sz�rnyakkal �gy fekszik, mintha a f�ldet v�den� �s
kiesi, v�ges tollaesk�ival az eg�szet be szeretn� ter�teni: - �Jaj! Ne b�nts�tok!"
Ki mondotta meg neki, hogv nagy veszedelem fenyegeti a f�ldet �s ki adott er�t a
gyenge mad�rk�nak, kit a legkisebb �g is agyons�jthatna, hogy ezt a pokolba
megc�mzett, nyomorult f�ldet v�dje? Le k�ne l�ni azt is,' aki sz�t mer emelni az
�rdek�ben. Pusztuljon, mert hib�s, mert megt�ri h�t�n az embert �s azt a sok
gazs�got, aljass�got, melyet minden pillanatban elk�vet! S�t nemcsak megt�ri, hanem
m�g t�pl�lja, viz�vel itatja, arany�val hizlalja, el�be veti m�h�nek min110
A szaloiikamtuh�r
dcn kincs�t, csak az�rt, hogy beszophassa a sok r�ntott v�rt, min�l t�bb v�rt �s
gy�l�letet. R�gen megsz�nt rajta minden, ami�rt �rdemes volt �lni... �s m�g v�di ez
a szerencs�tlen mad�r? �gy sz�tl�v�m azt is, hogy �t�letnapig se szedik �ssze a
csontjait!

V�r�s v�r loccsan agyamra �s m�r-m�r markolom a pusk�t, de az inger, ahogy j�tt, cl
is m�lik, �s f�radtan fanyalgok a mad�rnak:
- Hidd el, hogy nem �rdemes!
Bosszankodva felemelkedem, hogy ott hagyjam az eg�szet, de akkor harmadikszor
hangzik fel:
- Piszt! Piszt!
Val�ban - lep�d�m meg - valami �szrev�tlen t�rt�nik k�r�l�ttem. A hideg k�dben
didergek, arcomat, kezemet fagyottra permetezte. Szemh�jaim �lmosak, alig b�rom
emelni �s m�gis forr�ak. Visszaroskadok a csutakra, mintha a s�t�ts�g nyomott volna
visz-sza. K�l�n�s ez a s�t�ts�g is. Finom, h�g s ha kiss� hom�lyosan is, de �tl�tok
rajta. S�lytalan �s m�gis olyan fojt�an neh�z, hogy d�nt le a l�baimr�l. Ilyen
�rz�se lehet a halottnak, ki fel�bred kopors�j�ban, de m�gse b�r felt�madni, mert
visszanyomja a szemfed�. Pedig az is l�tsz�lag k�nny� f�tyol, amit az igaz sz�v�b�l
gy�szol� egyetlen s�hajt�s�val elf�jhatna halott kedvese orc�j�r�l. Az �n
l�legzetein is mind nehezebb �s fogy�ban van.
MY�R� J�ZSEF
- Eg�szs�gtelen id�! - mondom term�szetesen, de valami azonnal k�telkedik bennem:
-J�, j�! Eg�szs�gtelen id�, de...
A k�r�lvev� n�ma mozdulatlans�g mintha megmozdult volna. Meresztem a szemeimet,
hogy j�l l�tok-e. F�ldi szemem azt mutatja' hogy nem igaz, amit �n mozg�snak,
k�ts�gbeesett v�dekez�snek l�tok, hogy a f�k �gai ijedten egym�sba kapaszkodtak
volna �s mintha megfesz�ten�k t�rzs�ket, hogy valami l�thatatlan veszedelem el ne
sodorja s a hegyek kifesz�tett, fekete mellel l�ncba �llottak �s mintha a bokrok is
lekuporodtak volna, hogy a f�ldet v�dj�k.
Nem lehet igaz �s m�gis �gy van. Minden a f�ldet v�di. Kezdette ez az ig�nytelen
szalonkamad�rka, folytatt�k a f�k, bokrok, hegyek. A szikl�k bord�ja is kidudorodik
az er�lk�d�st�l s az er�tlen, sz�raz f�sz�lak is egym�sba kapaszkodnak, hogy ezt a
nyomorult, sz�thullani k�sz�l� s�rgoly�t valahogy �sszetarts�k. M�g mintha a v�z
sz�ne is fekete r�ncokba futott volna a gondokt�l...
Isten engem �gy seg�ljen, olyan sz�lcsend van, hogy a lehull� v�r�s fa lev�lke is
alig b�r f�ldet �rni �s m�gis �rzem, l�tom a vil�gnak, hegyeknek, f�knak, mindennek
ezt az �ssze-r�ndul�s�t, balj�s fesz�l�s�t �s hallom a n�ma seg�ts�gki�lt�st. Soha
�desanya k�ts�gbeesettebben nem v�dte gyermek�t, mint ahogy minden v�di ezt a
tehetetlenn� ros112
A s-zaloi lkamat (�r
Luk f�ldet az ismeretlen veszedelemt�l, ami mindj�rt itt van.
Isten engem �gy seg�ljen, az �n �kl�m is akaratlanul r�ndult �ssze, mert a
magass�g-li�n, a megvakult �gben r�m�lt g�gog�ssal vadludak h�ztak el a fejem
f�l�tt.
Kik�sett vadludak, kik a h�tukon m�r havat visznek, mintha hideg verejt�k�k fagyott
volna meg rajta.
Kh! Szam�rs�gokat gondolok �sszevissza es jobb lesz, ha hazamegyek a kalyib�mba,
lefekszem �s kipihenem magamat!
J�, j�! De... Magyar�zza meg valaki, mi�rt van, liogv �n is szeretn�m ennek a
kih�l�, elit�it, nyomorult t�idnek csak akkora pontj�n v�gigvetni magamat,
amekkor�t testemmel el b�rok takarni, mint ez az esztelen szalonkamad�r �s azt
mondani: - �M�gis az eny�m vagy, hal�los �t�let, nyomor, pusztul�s, b�n�k �s a
h�tadon v�gighengered� �gyuk ellen�re is!"- �s seg�ts�g�rt ki�ltok �n is azzal a
dermeszt� n�mas�ggal, mint minden k�r�l�ttem.
J�zan eszem tiltakozik ellene, amit �rzek, gondolok, de akkor mi�rt �ldozta fel
mag�t ez a kiesi szalonkamad�r? Mi�rt nem akarnak haza ereszteni a f�k, az �gak?
Mi�rt �llj�k �tamat? Mi�rt h�zz�k vissza l�baimat a halott, sz�raz f�vek �s mi�rt
feledkezem meg a pusk�r�l, vad�sz�sr�l, ('?l�sr�l, mikor k�s�re m�gis haza
v�nszorgok?
Mi�rt?
NY�R� J�ZSEF
Az igaz, hogy reggel kicsit sz�gyelltem m.i gamat, de az is igaz, hogy a v�ltoz�s,
ami j�tt, amit�l f�lt�nk, m�gis megt�rt�nt.
Pedig egyszer�en sz�lva csak annyi t�rt�ni, hogy azon �jjel leesett az els� h� s
mikoi visszamentem a esutakosba a pusk�m�rt, a szalonk�t ott tal�ltam megfagyva
sz�tt�rt sz�rnyakkal, akkor is a f�ldet v�dve �s sz�ja el volt ny�lva, mintha
utols� seg�lyki�lt�sa ut�n t�hh� nem b�rta volna �sszefogni, vagy - mikor l�tta,
hogy nem tehet semmit a v�gzet ellen - tal�n �nmaga t�totta ki a sz�j�t, hogy
felfogja ennek a szerencs�tlen, megk�nzott, b�n�s f�ldnek utols� l�legzet�t.
K�l�nben a f�k, bokrok, hegyek csendesen, behavazottan �llottak hely�k�n, mintha
azon �jszaka meg�sz�ltek volna.
114
A f�lem�le
Kiss� megk�sett a k�lt�ssel a f�lem�le. Fia-lal �s tapasztalatlan volt. Tiszta
test�, kerekszem�, sz�p, barna le�ny. A rajta l�v� egyszer� ruh�n k�v�l egyebe nem
volt, m�gis olyan kor�n f�rjhez ment, hogy az �bredez� r�gyek alig futottak v�gig
az �gakon. Boldogok voltak. Az erd� n�pe mosolyogva n�zte csendes, titkos �let�ket,
hogyan futkosnak a bokrok alatt egym�s mellett, szedik a sz�raz lapit, finom
gy�kereket, f�vek lenge kal�sz�t a f�szekhez, vagy csod�lkoznak el a f�ld al� viv�
s�t�t eg�rkapukon. Mindenk�ppen j�l ringatta a sz�l b�lcs�j�ket. Mire a tavasz
kiny�lt, k�szen �llott a s�r�s�gben a f�ldre rejtett f�szek a patak k�zel�ben, ott,
ahol a bokor lehajlik a n�ma g�b� f�l�. A feh�rfej� �szap� - ki �gr�l-�gra sz�llva
izeg-mozog, bujk�l, v�gigkeresi az erd�t himb�l�dva f�g-g�getve: - egy �gacska
m�g�l megleste, hogy a k�t �szt�v�r mad�rka hogyan surran, mint a vet�ll� a z�ld
f�fonalak k�zt, hogyan hord, �p�tget, rakosgat, fonogat, nyomogat,
NY�R� .J�ZSEF
tapaszthat, hogy a finom moha sziromf�sz. K puha, tart�s legyen. Az apr� pihetollak
k�/r m�g p�kh�l�t is rejtett a f�szek bels� cs�sze j�be, s a k�ls� perem�be m�g
n�h�ny korai vir�got is befont. Azt�n �des ny�llal leragasz tott n�h�ny sz�raz,
borzas szirmot �s k�szen volt a hajl�k.
Hamar megfeledkeztek azonban r�luk, meri k�zben kiteljesedett a tavasz �s
val�s�ggal megbolond�totta a mad�rn�pet. A v�r�sbegy reszketett az �gon �r�m�ben �s
hullott r�la a sz�n. Az �gvizsg�l� cinke megn�zett minden friss falevelet, a
pinty�ke, az erd� csengetty�je �lland�an sz�lott, felh�j�r�s magass�gban
fityeregtek a cik�z� fecsk�k, a hark�ly megd�bbenve hallgatta a sz�razon maradt
f�kat, mint az orvos a beteg mell�t, az �k�rszem a bokrok k�zt: �K�d el�ttem, k�d
ut�nam"-ot j�tszott, a k�k, piros l�bak, zom�ncos, sz�nes mad�rtcsteesk�k minden
gallyon reszkettek az izgalomt�l, a bar�zdabilleget� minden l�p�sn�l b�logatva
ugr�lt a patak meleg k�vein. A f�k olyan sz�pek voltak, hogy a j�mbor, becs�letes,
de szeg�ny pipiske nem mert egyikre se r�sz�llani. A k�v�r, ragyog� �j f� m�r
elfedte a g�mb�ly� f�rjet. Igaz, hogy nem nagyobb, mint egy �sszeszor�tott
gyermek�k�l. M�g a sereg�ly is, ez a ravaszk�p� mad�r, ki �vatosan mindig az
�rny�kot keresi, megfeledkezett mag�r�l �s hangosan cs�rogott a tavasznak.
fiikv
I ,..ik egyed�l a bagoly fintorgatta az arc�t, nini a nagy magafclcdkez�sben senki
se ,k.u ta �szrevenni feket�vel szegett �j f�tyo-I ii H�t hiszen nem is volt
k�l�n�sebb l�tni-, 11(t rajta, mert a tavaszbemutat�ra ragyog�-? ii ki�it�ztek a
madarak. Egyik feh�r pettyes M,h, mintha h�pelyheket hordozna a h�t�n, m�sik,
mintha kiesi kor�ban iboly�ra esett \nlna, a pirospir�kot a hajnal sz�nezte, a
Irketerig�t az �jszaka. Cs�'r�esk�je olyan, mintha aranyeigaretta �llana ki
sz�j�b�l. Sz�rny�t, fark�t teregette minden �s k�pr�zott az ember szeme, �gy
ragyogott a sok k�k, z�ld, arany, s�rga zom�nc, mindenf�le sz�n� t�k�r a melleken s
m�g a v�n, mogorva gavall�r, a holl� is �nnepl�be �lt�z�tt, de a sok Isten remeke
k�z�l � se tudott volna v�lasztani. Az �lyv magasan lebegett f�l�tt�k a k�k
az�rban, de �gy l�tszik, valami szokatlant l�thatott, mert mint lehull� �lomdarab
j�tt k�zelebb a f�ldh�z �s elk�pedve ki�ltozott:
- Ki �, ki �, ki �?
A mindig k�v�ncsi, nyughatatlan cinke mindj�rt megn�zte. Rongyos, f�lmeztelen
cig�nyasszony orozkodott el a bokrok alatt. Barna eml�je kil�tszott.
- Kinn esiesc! Kinn esicse! - cs�fol�dott a mad�rka, de hirtelen elhallgatott,
mert �szrevette a f�szk�n �l� f�lem�l�t. Nem szabad ilyenkor zavarni a teremt�s
nagy pillanatait.
NY�R� .J�ZSEF
- Szerencse! Szerencse! - menteget�z�l i elr�pt�ben.
M�r hogy a cig�nyasszony szerencs�t hoz a f�lem�l�nek. Az azonban tal�n meg se
hallotta, mert az el�bb az �t apr�, olajz�ld felh�s toj�sk�it �tvizsg�lva,
csod�latos dolgot tudott meg. A v�kony burok alatt mind az �tben finom kis erek
futottak �ssze egy pontba �s ez a pont elkezdett mozogni, dobogni. A sz�v!
Kicsinyei sz�veesk�je! Az �let!...
Szemles�tve, szem�rmesen suttintotta meg a titkot p�rj�nak, ki �gy elsz�d�lt a
boldogs�gt�l a h�rre, hogy l�bacsk�ival alig b�rt megkapaszkodni a bokron �s szinte
felragadt az �gacska v�g�re.
- Fi� lesz! Fi�! - biztatta a sz�rke rig� �tfutva alatta.
A kiesi f�lem�le azonban behunyta szemeit, m�g jobban beburkol�zott a falevelek
k�z� �s aranyhull�mok bor�tott�k el agy�t. Szinte t�lvil�gi k�nny� volt, hogy alig
hajlott meg a vessz� alatta. Tiszta feh�r lehelet reszketett sz�ja k�r�l.
�r�kig �lt elmer�lve, mozdulatlan �s �szre se vette, hogy lassan bes�t�tedik. A
szalonka m�r belef�rta hossz� cs�r�t a puha, nedves f�ldbe, hogy az erd� neh�z,
h�v�s illata fcl-sz�llhasson. A zsibbadtl�b� f�k elszenderedtek �s m�r �lmosan
csiing�ttek a gyenge falevelek. Hat�rtalan, m�ly lett az �g, furcsa l�nyek
lopakodtak a f�k k�z�, a puha moha
A f�lem�le
.?h�veit minden neszt �s hihetetlen mozdu-l.iilans�gba dermedt az erd�.
Ekkor t�rt mag�hoz a f�lem�le �s t�l�rad� boldogs�ggal beleki�ltott az �jszak�ba.
-Tyuhaj, tyuhaj, tyuhaj!...
R�n�zett a p�rj�ra, kinek p�r�re kopaszodott a melleesk�je, olyan mag�t-odaad�an
melengette sz�letend� kiesinyeit. V�re �tt�zesedett, fel�je ny�jtotta cs�r�csk�j�t,
nyelv�re �des harmat hullott:
- Judith! Judith! Judith!... Cs�k! Cs�k! Cs�k!...
M�g k�zd�tt mag�val, m�g nem tudta teljesen kifejezni mag�t, de �rezte, hogy piros
vers �rad sz�t benne, benyomul a szemeibe, dr�ga ritmus r�zza eg�sz test�t,
fellebbenti nyelveesk�j�t, �lomm� sz�p�l a vil�g, mert kicsinyei lesznek, akik
f�z�rbe ki�lnek majd szorosan egym�s mell� az �gra �s m�g olyan gyeng�k, mint es�
ut�n a vessz�n egym�s mell� sorakozott ing� v�zgy�ngy�k. Kicsinyei lesznek!...
El�re l�tta, hogy fogja dugdosni �ket minden j� falattal ez az �nfel�ldoz�, gyenge
mad�rasszony, ki itt �l el�tte lehelethosszra, beleveszve a hom�lyba �s csak k�t
�rk�d�, tiszta szeme l�tszik megnedvesedve az anyas�g fens�ges titk�t�l �s
val�s�ggal belesorvad a puha f�szekbe, hogy min�l jobban odaadhassa test�t, lelk�t
kicsinyeinek... Vajon mire gondolt Isten, mikor �gy rendezte?...
NY�R� .J�ZSEF
- Judith! Judith! Judith!...
Felpillantott az �gre �s lelki szemeivel
szinte el�re l�tta, hogyan fog majd szel�d aranymarok leny�lni az � kicsinyei�rt:
- Mutasd, milyenek!
Fs a megtiszteltet�st�l fel�re olvadt, remeg� mad�rasszony gyeng�den kirakja majd
mind az �t�t erre az aranymarokra, mialatt � kalaplev�ve kucorog mellett�k.
A holdf�ny r�hull �s ez�sttel permetezi be a mad�rka h�t�t, de �nem l�t, nem hall
semmit a k�lvil�gb�l, mert most �rik benne a vers, a dal. Soha nem l�tott, soha nem
sejtett k�pek futnak �t aranyban k�dl� agyaesk� j�n, �ramok, ingerek, �desek,
�kesek, sz�nesek,' erd�b�l, mez�b�l, �gb�l, f�ldb�l, e vil�gb�l, t�lvil�gb�l,
nedves r�gvb�l, falev�lb�l, alv� vir�gb�l, sz�nb�l, s�rb�l, v�zb�l, sz�lb�l,
cs�kb�l ki tudja mib�l val�k, de �rzi, hogy neh�z sz�ve majd leh�zza az �gr�l, �s
b�dultan hullana a f�ldre, ha az alv� erd� l�legzete f�lig felemelt sz�rnyain�l
fogva fenn nem tartan�.
Maga se vette �szre, mikor t�rt ki bel�le �nk�ntelen a dal. El�bb n�h�ny halk
�csitt, csitt" p�tty�n ki a tork�b�l, mintha cs'cndrc inten� a vil�got, azt�n
halkan, mintha fuvola kezdene sz�lni l�gyan, mint az �j ajk�ra lehelt cs�k finom
csattan�sa, szinte l�that�lag gy�ngy�znek fel tork�ba az ez�st bubor�kok. Kaeag-e
vagy s�r �r�m�ben, ki tudn� azt megmondani, de elvar�zsol mindent maga
A f�lem�le
k�r�l. Piros harmat hull az erd�re, a k�s�i r�gyek kiesi b�dult fej�b�l illatok
�radnak, a vadak �lmot v�ltoztatnak, a k�vek - a fekete f�ld feh�r szemei -
vil�golnak, a moha felk�szik a f�k l�baira, hogy jobban hallja, a falevelek fel�je
fordulva n�zik, hogyan t�zesedik �t a forr� dalt�l a mad�r es�r�esk�je. Szinte
aranny� v�ltozik �s diesf�nyt vet maga k�r�l, melyben a lehunyt szemek alatt
folyton lebeg� halv�ny nyelveeske l�tszik. Mit mond, nem lehet azt tudni, mert
minden hang m�s �s m�s, de sz�ntelen �rasztja mag�b�l a ritmust, amely a f�ld�n
kezd�dik �s valahol a csillagok k�zt �r v�get. �thatol mindenen, mint a megdics��lt
J�zus-test, hogy meghallj�k a toj�sban f�szkel�d� kicsinyei, kiket eped� dal�val -
�me - h�v, sz�l�t az �letbe...
�s elj�n az id�, hogy egy �jszaka a teremt�s l�z�ban fekv� mad�r�desanya alatt �t
kis kopog�s hallszik, �s a felt�rt toj�sokb�l reggelre kibuggyan �t kis vaksi,
cs�r� mad�rfi�ka.
Meghasadt a hajnal, meghasadt a toj�s �s meghasad a f�lem�le sz�ve is, olyan
boldog. Az ujjong� dalt�l szinte �nk�v�letbe esik �s reggel kilenc �rakor is �gy
kell leszidni az �gr�l, hogy pihenjen valamit.
Azt�n alszik egy kurt�t az �gba v�jt hideg l�bacsk�kon kucorogva �s szell� borzolja
pelyheit. Test�ben csak lassan hal cl a dal, mint a meg�t�tt harangban.
M�r �jra �l az erd�, mikor k�bultan fel�bNY1KO J�ZSEF
red. Felh�nyi sereg mad�r �szik az �gen. Sz�tterjed, t�m�r�l, hull�mzik, lebeg,
kereng, f�gg�get... Az agyagsz�n� f�rj m�r lapul, Iippeget a buja f� k�z�tt, a
zajg� m�ty�s l�rm�zik a f�k k�zt, a gerle fekete-feh�r kal�ris�t n�zi �s k�nyesen
l�pked v�rv�r�s l�bain, a einke m�r �jra b�jja az od�kat, zugokat, a gyalogmadarak
titkon lappanganak, a l�gykap� pr�b�lgatja sz�rnyait, hogy rendben vannak-e, amott
lopott toj�st iszik a m�kus, �lili"-t ki�lt a posz�ta, a v�n bagoly hamis
bizony�tv�nyt �ll�t ki a v�r�sbegynek: �magaviselete egyes!" - Felh�bor�t� ez a
korrupei�!
Sz�val minden a r�gi: a gyomorf�j�s, mogorva hegyek, a l�rm�s erd�, a nap az �gen,
a karcs�, b�szke f�k, a szakad�kok, f�nyek �s �rny�kok. Semmi �js�g, csak a medve
pofozta meg az �jszaka h�tlen feles�g�t. J�l tette! Err�l is esak futt�ban �rtes�l
a f�lem�le, mert �ppen most vitatj�k az esetet a patakmenti �gerf�n a sereg�lyek,
hi�ba reeesent r�juk nyersen a s�rga rig�, hogy: �Eltakarodjatok a h�zam t�j�r�l,
cig�nyok!..."
- Menjen innen asszonys�g, m�g j� dolga van! - fenyegetik meg, de k�l�nben nem
t�r�dnek vele.
A f�lem�le nesztelen�l lopakodik a f�szk�hez �s oldal�ra f�ggeszkedve k�rd�n r�n�z
a p�rj�ra.
- Ot j�tt! - suttintja boldogan a v�kony
A f�lcrniik'
mad�rasszony �s �vatosan felemelkedik kicsinyeir�l, hogy az apa r�juk
pillanthasson.
Melegen s�t a nap �s m�gis megborzongnak a szell� �rint�s�t�l a pici, csupasz
testek �s s�rga sz�jsz�l�k megremeg.
- �t j�tt! - melegedik el � is �s szemei el�tt pillanatra sziv�rv�nysz�n� lesz az
erd�.
De csak pillanatra, mert hirtelen r�ereszkedik �t kicsinye gondja, komoly, ac�los
f�nyt kapnak barna szemei, test�ben fesz�l az akarat, sz�v�ben a sz�nd�k �s a
titkos v�ltoz�s v�gbemegy benne is. liletgond, k�teless�gek v�rnak r� �s � �llja
szil�rdan, lankadatlan. Tudja mi�rt. �rtelme van az �let�nek. M�s ember lett. Apa,
f�rfi, ki sokat nem teket�ri�zik. Dolgozni kell!...
�gy v�g�dik be a bokrok k�z�, hogy a falevelek szinte forrnak a nyom�ban.
P�rja szerelmes ell�gyul�ssal n�z ut�na...
Otthon se volt, mikor a szomsz�dok be-kukkintottak. Rig�n� m�g radin�t is hozott.
- P�-p�, meg nem ig�zlek! - p�kd�st�k meg a kicsinyeket �s dics�rt�k, hogy az
anyjukra �t�ttek.
A kiesi mad�rasszonyka a beteg�gyt�l s�padtan, lesov�nyodva, f�lszegen izgett-moz-
gott. Kicsit sz�gyellte is mag�t, hogy ilyen fiatalon m�r �t fi�k�ja van �s a
f�rfiak vaskos megjegyz�seire el-elpirult; de m�gis j�lesett az �rdekl�d�s, a
d�delget�s �s dicsekedve
NYIR� J�ZSUF
�js�golta el az ur�nak, hogy ki volt itt, mit mondott.
Aznap k�l�nben mintha az eg�sz erd� esak �rt�k lett volna, fels�ges �s ragyog� volt
minden. Az enyhe tavasz eg�szen elbor�totta �ket. A f�ny sz�ntelen volt, f�k, f�vek
z�lden t�rultak sz�t, a v�z �de h�s, a madarak ragyogtak �s olyan k�nnyen sz�lltak,
mintha a nap sz�n� mag�hoz valamennyit. �zesebbn�l �zesebb illatok kavarogtak �s az
�let �rama szinte kicsapott a f�k hegy�n. S�rget� ingerek fesz�ltek a testekben �s
nem gy�zte kinyilatkoztatni minden �nmag�t. �gy tartott eg�sz nap.
A f�ld �s �g v�ltoz�sai olyan �szrev�tlenek voltak, hogy szinte meglep�dtek, mikor
egyszer esak este lett. Az apa-f�lem�le m�g akkor se akarta abba hagyni a munk�t.
Eg�sz nap hordott, gy�jt�tt szakadatlan. Fejecsk�je forr� volt a boldogs�gt�l,
dr�ga gondolatokt�l, a holnapra sz�tt sz�nes �let�lmokt�l. Boldogok, kik hinni
tudnak benne!
� pedig hitt. Teste m�r f�radt volt, hiszen j�form�n eg�szen meg is feledkezett
mag�r�l. Eg�sz nap esz�be se jutott, hogy v�zre sz�lljon �s minden falatot sajn�lt
mag�t�l, csakhogy �v�inek min�l t�bb jusson.
- Pihenj! - biztatta a mad�rasszonyka, de boldog �s b�szke volt az ur�ra, ki
tr�f�san behajlott a f�szekbe:
- Lolololololotyi! - cs�fol�dott kedvesen �s
A f�lem�le
ism�t elsurrant, mert esz�be jutott, hogy tud egy helyet, hol akkora hangyatoj�sok
vannak, mint a feje. Igaz, hogy messzi van a hely, er�sen sz�rk�l is, de akkora
hangya toj�sok!... �s akkor t�rt�nt a baj.
Alig j�rhatott t�l a tizedik fakoron, v�r�s, ravasz, fintoros, kegyetlen, vad fej
nyomult a f�szek f�l� a falevelek k�z�l �s a habot csepeg� fogak r�csaptak.
- F�l�p! F�l�p! F�l�p! - sikoltott k�ts�gbeesetten a mad�rasszonyka az ura ut�n, de
hi�ba sikoltott. Annyi ideje se maradt, hogy sz�tt�rja sz�rnyait kicsinyei
f�l�tt... Az est egy �rnyalattal s�t�tebb lett. N�h�ny pihen� mad�r a borzalomt�l
megdermedve �lt az �gon.
Csak percek telhettek el, mikor duzzadtra t�m�tt sz�jjal hazalibbent a f�lem�le.
El�re �lvezte �v�i �r�m�t... a fi�k�k nagy s�rga�blf� sz�jukat magasra tartj�k
id�tlen�l �s �gy fog elt�nni benne a hangyatoj�s, mintha feneketlen aranyzs�kba
feh�r gy�ngy�t dobtak volna. Alig v�rta, hogy l�ssa... Mindj�rt... M�g egy
pillanat...
Az �gon pihen� mad�rk�k elford�tott�k a fej�ket, hogy ne kelljen l�tniok, mikor a
f�lem�le f�szk�hez �r... D�bbent, n�ma csend lett.
A mad�r pillanatig b�nultan, felborzolt�n, f�l�r�lten b�mult bele a sz�td�lt f�szek
v�rfoltos kelyh�be, sz�d�lve ingadozott �s amikor meg�rtette, hogy mi t�rt�nt, a
f�jdalomNY�R� J�ZSEF
tol k�ts�gbeesve felpattant az �gra �s � is be-lesikoltott az �j t�i sz�rny�, n�ma
erd�be
- Judith! Judith! Judith!... Kicsinyeim' Kicsinyeim! Judith!...
Utols� dala m�r f�lig �nk�v�letben fogant V�gtelen, m�ly, hal�los, fekete dal volt,
mintha az �jszak�b�l fonta volna. Mintha gy�szf�tyollal leter�tett fuvola
sz�lana... Mintha fekete f�szket rakna �v�i lelk�nek... Mintha... A f�k lehajtott
�gakkal s�rtak t�le. Az �lmukb�l felk�lt�tt madarak bedugt�k f�leiket, hogy a
sz�vok meg ne szakadjon. A hegyek menek�lni szerettek volna el�le De a dal csak
tov�bb vert a fekete var�zsba borult erd� komor m�lys�g�ben, m�g a moha meg�sz�lt
t�le. Vert, vert szakadatlanul... Az id� nem mert tov�bb menni. A szikl�k b�nt�k,
hogy e vil�gra j�ttek - Mi�rt is van hal�l! - s�hajtott�k az �zek es feln�ztek az
�gre, hogy vajon a J�isten hallja-e, hogy mit dalol az � madara.
A J�isten pedig hallotta, mert k�ny�r�letesen leny�jtotta kez�t az �gb�l �s a dal
folyton gyeng�l, gyeng�l, mintha a hangok fekete bubor�kai egym�sut�n pattann�nak
sz�t �s azt�n megsz�nik, belefullad a fekete semmibe Egy esillag lehull az �gr�l.
Azt�n felj�n a hold. A hold...
Ez�st k�p a v�gtelen fekete falon.
126
Els� lesen
A k�ly�kfarkas ma nem akart anyj�val j�tszani. Sz�re felborzol�dott, vad szem�b�l
s�rg�sz�ld f�ny esapott ki, d�h�sen r�morgott testv�reire, majd hirtelen
el�reborzadva be-le�v�lt�tt az erd�be. Az anya meg se moccant, csak mozdulatlan
szemeiben csillogott fel az �r�m, sz�jasz�le vicsorg� r�ncokba t�-r�d�tt. Tudta,
hogy fi�ban most �bredt fel az els� vad�szat szomja. A vak, ingerl�, nyugtalan
szenved�ly: �lni. Az � farka is megr�ndult a f�ld�n, test�t �tj�rta az aranyt�z, dc
mozdulatlan maradt. �lvezte a fi�t. Ar�nyos, sz�lesmell�, fiatal farkas volt, tele
er�vel �s ,
vads�ggal.
M�r�l holnapra v�ltozott meg a k�ly�k.
Tegnap m�g kedves, j�t�kos gyermek volt, egy�tt hanc�rozott az erd� t�bbi
gyermek�vei: ny�lfiakkal, �zoll�kkal, vadteh�nborjakkal, medvcboesokkal, a
szemeiben szeretet volt, ajk�n cs�k, esz�ben �r�m �s boldogs�g, k�nnyelm�s�g. Az
orr�ra sz�llhatott a mad�r a n�lk�l, hogy b�ntotta volna. Alig figyelt
lii
127
NY�R� J�ZSEF
oda, mikor anyja vad�szni tan�totta. M�g nem l�tta a v�r kiont�s�t �s borzadva
menek�lt a hal�lsikolt�sokt�l, a v�gs� vonagl�sban k�szk�d�, vicsorg�, h�rg�, v�res
�ldozatok l�t�s�t�l.
Ma egyszerre megv�ltozott. Maga se tudja, hogyan t�rt�nt, csak, mintha m�rges
bogy�t evett volna, arra �bredt, hogy gy�l�l mindenkit. Olyan t�lhabz� volt benne a
gy�l�let, hogy f�lelm�ben megr�zk�dott a falev�l f�l�tte. Testv�rei remegve
h�z�dtak el a k�zel�b�l �s harap�sra fent fogakkal, d�h�s morg�ssal v�dekezve
lest�k mozdulatait. A k�-ly�kfarkas azonban �szre se vette �ket. Az agy�ban l�ngol�
furcsa k�pekkel k�zd�tt, melyek s�rg�n �s v�r�sen gomolyogtak el�. F�l�nk�v�letben
neh�z, buja �serd�ket l�tott �ri�s f�kkal �s a neh�z �gakr�l s�lyos, k�v�r levelek
cs�ngtek al�. A tiszt�sokon akkora l�ngol� v�r�s vir�gok ny�ltak, mint a nap arca s
furcsa illatuk �lni k�sztetett. Ebben az erd�ben l�tta �nmag�t. Test�re hatalmas
harmatcseppek hullottak, amit�l elviselhetetlen szomj�s�got �rzett a v�r ut�n.
A v�r!
Csod�latos v�gya t�madt ut�na. Torka, sz�ja �gett �rte, gyomr�t �sszeh�zta az
�hs�g, l�t�sa elv�ltozott �s m�r-m�r az anya tork�nak ugrott, de a l�bai mintha
�lomb�l lettek volna, visszaroskadt �s megr�szegedett a saj�t szenved�ly�t�l.
128
/'.'/no le:seit
Milyen j� volt ez az �rz�s! - �lni!... �lni!... �lni!... Emberek, �llatok �r�k
�szt�ne �s titkos v�gya ez. Bund�ja, b�re alatt k�b�t� �ramok pezsd�ltek �s id�be
telt, m�g annyira felold�dhatott, hogy a leveg�be pattanva fel-�v�lthetett.
�rezte hom�lyosan, hogy akarat�n k�v�l kell elrohannia a nagy vad�szatra, de valami
m�gis visszatartotta. Tal�n a nap, a f�k, az �rny�kok, az erd�, az id� furcsa
mozdul�sa, valami lappang�, l�thatatlan tilt�s, felh�k ijeszt� alak- �s
sz�nv�ltoz�sa a magasban, ki tudja mi?.. M�g legy�zhetetlen er�it, nyomt�k el,
melyek elv�gt�k l�bai erej�t, borzaszt� s�lyoss� tett�k test�t, t�deje neh�z lett,
fogai er�tlenek �s k�jes sz�d�l�st �rzett, l�t�sa s�rga-v�r�sbe borult, mintha
�lland� langyos v�res� hullana agy�ra.
- Mi ez? - csillant fel n�ha az �ntudata s b�r nem tudta megfejteni, boldogan
szenvedett miatta eg�sz nap. Nem kellett az �tel, nem kellett az ital, csak fek�dt
rend�letlen alkonyatig, m�g a nagy �talakul�s v�gbement benne. Mire az els� szell�
v�gigborzolt az erd�n, a fiatal farkas is felszabadult. A nyomaszt� l�tom�sok
elt�ntek. Friss, �ber, ujjong� �s er�s volt. M�g egyszer �v�lt�tt hosszan,
diadalmasan �s felpattant vack�r�l. Szabad �s boldog volt. Oda se mordult anyj�nak,
testv�reinek, csak �tugrott a bokron �s
NYU�)J�ZSEF
bev�ltott az erd�be. T�bbe vissza se n�zett. Mire ki�rt az �lre, teljesen elfeledte
r�gi vil�g�t. T�bb� nem volt senkije, se sz�lei, se testv�rei. Az els� tal�lkoz�n
egym�sra fognak t�rni, mint az idegenek.
A cs�cson meg�llott �s k�r�ln�zett. Ez a hatalmas �s sz�p vil�g most az �v�. Ura
lett az er� jog�n. �szre sc vette, hogy egy alacsony �gon a kis v�r�sbegy
csod�lkozva s�r�n billeg, mintha a fark�val pislogna. Mikor a nap lebukott a hegyek
m�g�, a fiatal farkas szem-bcp�rd�lt vele �s futni kezdett. Nem is futott, hanem
ugrott v�gig a hegyormon, olyan sz�d�lettel, hogy sz�rke, alaktalan k�dd�
kavarodott el�tte az eg�sz vil�g. Nyitott sz�j�b�l fekete l�baira r�fr�ccsent a
tajt�k, szemgo-ly�i v�rbe borultak, f�leiben halkan muzsik�lt a sz�l s rep�lt olyan
gyorsas�ggal, hogy az eg�sz �llat egyetlen val�sz�n�tlen vonall� ny�lott a lassan
bes�t�ted� vil�gban. Azok az erd�k, melyeket befutott, m�t�l kezdve az � birodalma.
Hal�l lesz ezent�l azon a fekete k�r�n bel�l, melyet l�bnyom�val megh�zott.
A k�r k�sz, kezd�dhetik az �let.
Mikor az utols� cs�cson lihegve, l�ktet� horpasszal meg�llott, a hold m�r bes�t�tt
a sz�j�ba. L�ktet�, kil�g� nyelvvel pihent sok�ig. V�gre sz�ja kaffantott, �hes,
s�rg�s fogai �sszecsattantak.
K�sz! M�r tudott uralkodni mag�n. Kezd�dhetik a vad�szat!
Els� lesen
Az id� gy�ny�r�. Fekete s�kk� folyt �ssze a f�k teteje s esak a k�zeli t�rzsek
merevedtek egym�s mellett n�m�n, a l�bukon �llva. Itt-ott holdf�ny csurgott le
rajtuk. N�ha sejtelmesen felsusogott az erd�, mintha v�gtelen, fekete sz�rnyait
lend�tette volna meg. A mindens�g �lmosan s�hajt. A csillagok m�g er�tlenek. Alig
mozdulnak az �gen. Az avaron semmi nesz. Puha, ijedt, hangtalan, n�ma az erd�
mintha minden �let megb�nult volna benne.
Most!
A farkas �vatosan feldugja orr�t a sz�lj�ratba �s figyel. M�g a szemeit is
lehunyja, hogy a s�t�tben ne vil�g�tsanak. M�r ravasz, lappang� �s �vatos, pedig
pattan meg minden idegsz�la a t�relmetlen v�gyt�l: r�ugrani a zs�km�nyra; de a
k�zelben nincs semmi. Nesztelen�l beugrik a s�r�be �s �szrev�tlen oson tova az �gak
s�tra alatt. N�ha meg�ll, figyel. T�vol a hegyhajlatban szemek csillannak fel a
falevelek k�z�tt, majd hirtelen ism�t elt�nnek. A farkas tomp�n felmordul. Tudja,
hogy elk�sett. �szrevett�k. F�lre tartja a fej�t �s �gy lopakodik f�t�l f�ig.
Minden �rz�ke fesz�lt. Azt is meghallja, ha valahol egy bog�r s�hajt �s azt is
megl�tja, ha valamely alig sz�letett csillag elpattan. M�g sincs sehol semmi. Teste
v�gigr�ndul a t�relmetlens�gt�l, mert az eg�sz nap visszafojtott �hs�g egyszerre
szakadt r�. Fekete
131
NYIKO JOZSBK
sz�jasz�l�n k�k f�ny izzik, belei �gnek, mintha parazsat nyelt volna. Szinte
elviselhetetlenek a pillanatok, mert a sz�l ingerl� szagokat hoz. El� testek
k�l�n�s, fanyar, kicsit �des, kicsit keser�, saj�ts�gos, elemezhetet-Ien illat�t,
melyek gy�trik szakadatlan, de a vad�sz� vad a f�ldein a legtiirelmescbb. Csak
�lvezi moh�n, t�gult orrlikakkal, de v�r.
J�l v�lasztotta meg a helyet. Ezen az �len van a vadv�lt�. Minden �tjuk itt fut
�ssze. A v�zre is itt kell leereszkedni�k. A szikl�k k�zt bujk�l� patak �ble alig
p�r ugr�snyira f�nylik. Az �jszakai v�z lomha �s hideg, sz�rk�n csill�ml� �s siket,
mintha �lomb�l volna. Partj�n kis, z�rt tiszt�s t�rdig�r� f�vel, �des lombokkal.
Mindenk�ppen j� hely ez!
A vad�sz� fiatal farkas mozdulatlann� merevedik. A vadak megindultak �jjeli
�tjokra. Semmi cl nem �rulja. Fa�g nem reccsen, f�, lev�l nem mozdul, szemek nem
l�tszanak, dc a farkas tudja. A sz�lj�r�s minden pillanatban m�s szagot hoz. Egyik
olyan, mint a korhadt falev�l, csikland�, puha, alig leng�, alacsonyan j�r� �s
szaggatott ritmusokban �r orr�hoz. Az ugr�l� ny�l szaga. Szinte l�tja szennyesfeh�r
sz�n�t is. A m�sik keser�, orrfacsar�, d�h�t�, szinte suhog a leveg�ben. A r�ka
ment cl, ki a fark�val korm�nyozza mag�t. Amott mintha eleven korom futna: eg�r
j�r. A medve �desk�s d�glehcletc percelils� lesen
�vig megfert�zi a leveg�t. Az ember� s�t�t, ki�llhatatlan, piszkos �s verejt�kes,
tele b�nnel, gazs�ggal, mintha az �rd�g gondolata �szna a leveg�ben. A farkas
megremeg, mikor valahonnan, t�volr�l az orr�hoz �r, k�kpiros �nye megr�ndul,
viesorg� fogai �sszever�dnek �s kit�gult szemei annyira izzanak, hogy egy �jjeli
lepke k�r�lk�r�zi, mintha f�ny volna. Id�be telik, m�g megnyugszik �s �jb�l
�tadhatja mag�t a sz�lj�r�sban �raml� illatok �lvezet�nek, melyek ingert, �lmokat
�s v�gyakat keltenek benne. Minden �l� a lelk�t a sz�j�n �s a b�r�n hordja. Ember,
�llat, mad�r, n�v�ny, fa, szikla �s maga a f�ld is a l�lek hangtalan
megtestes�l�se. Eg�sz ben-sej�t ki�rasztja �s szakadatlan �rasztja mag�b�l minden
ajk�n �s test�n �t: a test�t �ppen �gy, mint a lelk�t, gondolatait, v�gyait, bels�
titkainak minden megrezzen�s�t. Kutya, farkas �s m�s, finomorr� �llatok a szagb�l',
illatb�l maguk el�tt l�tj�k annak hordoz�j�t testest�i, lelkest�l. Azt is tudj�k,
amit mi alig sejt�nk, hogy ez a bels� l�nyeget rejt� szag �s illat sz�nezi a
n�v�nyeket, �llatokat. A fekete hi�z maga a fekete gondolat. M�s a sz�ne minden
�l�l�nynek, a sz�ve k�r�l is m�s, ahova az agy sugarai, a gondolatok �rnek. �gy
�lt�zik fel a legd�sabb lelk� l�ny, a tarka mad�r. Sz�rnya piros, mint a szerelem,
illata �des, mint a m�z, feje feh�r, mert �rtatlan, vagy a dala szerint v�ltoz�, ha
fekeNY�R� J�ZSEF
te, a dal is szomor�, ha sz�nes, mint a sziv�rv�ny, a k�l�nb�z�' �rz�sek
pillanatonk�nt sz�nezik a dal illat�val. Bels� vil�g�nak hangulatv�ltoz�sai
szerint, az �rad� l�lek illata szerint egym�sut�n gy�lnak ki test�n a k�l�nb�z�
sz�nek. A farkas tudja, hogy a legszebb madaraknak a legjobb az �l� h�sa. Ehes ny�l
gy�l a sz�j�ba, mikor ezekre gondol �s v�logat a lakoma illat�ban, a v�gs�kig
izgatja mag�t, miel�tt az elhat�roz� ugr�st megtenn�. Ez�rt van, hogy minden
vad�szat meg�ri mag�t az �letet.
A vad annyira elk�pr�zott a lesen, hogy �szre sem vette, mennyire eltelt az id�.
Csak akkor t�rt mag�hoz, mikor a szakad�kokb�l ijedt, iszapszag� vaddiszn�k
t�rtettek el� �s r�m�lten �tmenek�ltek viesog� malacaikkal a tiszt�son.
- Mit�l ijedtek meg?
A farkas lekapja orr�t �s a f�ldre lapul.
�jf�l van, a f�ld holtak szag�t �rasztja: a nagy figyelmeztet�st minden �l� �s
minden orsz�g sz�m�ra.
A havas behunyt szemekkel al�zatosan v�rja meg, hogy a minden nap meg�jul�, de
minden nap elfeledett rettent� intelem elvonuljon f�l�tte. A testek eler�tlenednek,
az orrok �s puha talpak hidegek lesznek, mint a s�r. Aki megfigyelte, tud ja, hogy
az �g is m�l� v�ltoz�sra elborul, nem felh�kt�l, nem k�ls� er�kt�l, csak, mintha
pillanatra a csillagok
134
lils� lesen
lehajtan�k fej�ket �s az �g finom gy�szf�tyolt dobna are�ra - �rt�nk. Senki �s
semmi nem tudja, hogy ebben a lem�rhetetlen pillanatban mi t�rt�nik.
Szerencs�re az erd� illatai �jra �ramlani kezdenek �s a farkas ism�t mag�hoz t�r.
Mikor megint nesztelen�l felemeli orr�t, eg�sz l�nye megtelik szenved�llyel. A
v�gyva v�gyott illat �rad fel�je, amely mintha tejb�l, tiszta v�zb�l,
�rtatlans�gb�l, galambok h�m�b�l �s gyermekkaeag�sb�l volna �sszetev� �s
pillanatr�l pillanatra er�s�dik. A farkas �rzi az ir�ny�t �s fesz�lten el�remered.
Szinte fel�v�lt �r�m�ben, mikor l�tja, hogy nesztelen �zek ugranak be a tiszt�sra.
T�bb� nem b�r uralkodni mag�n, a talp�ba mintha vill�m �t�tt volna, el�ugrik
leshely�r�l, hogy t�madjon. F�ldet sem �r azonban a l�ba, az �zek m�r elt�ntek.
Mire felocs�dn�k, hogy mi t�rt�nt, m�r messzi j�rnak. Hi�baval� volna az �ld�z�s.
Sz�gyenkezve m�r-m�r visszakullog rejtek�re, mikor megh�kkenve meg�ll. A k�l�n�s,
ingerl� illat az �zekkel nem t�nt cl, csak gyeng�bb valamivel. A vak szenved�lyt�l
elborult szeme kitisztul �s akkor l�tja, hogy alig n�h�ny l�p�snyire tapasztalatlan
kiesi �zoll�, f�lign�tt �rtatlan borj�eska remeg dermedten a f� k�z�tt. A
r�m�lett�l menek�lni se tudott. Pillanatig k�sett, azt�n a sz�ve megb�nult.
A farkas k�zelebb megy, lop�zik a f� hul\'YIK� J�ZSEF
l�mz�s�ban �s k�zvetlen a kiesi �'z el�tt megh�kkenve meg�ll.
Felismerik egym�st.
- Hiszen ez az �n j�tsz�t�rsam!
Tegnap m�g egy�tt j�tszottak. Az �zike a nagy megk�nnyebb�l�st�l elmosolyodik.
Odab�lint a farkasnak:
- Te vagy?
M�r nines semmi baj. �r�m fut �t a b�r�n. I ��ffent egyet-kett�t: ?l�tszunk?
�rtatlan nagyszem�� kiesi le�ny. Fej�vel, alig k�t araszos, finom testeesk�j�vel
p�r bolond, j�t�kos figur�t vet:
�'ere, j�tsz�djunk, mint tegnap!
Csod�lkozva n�z a komor farkasra, hiszen olyan sz�p ez a tiszt�s �s - ni, milyen
tejfeh�r a holdf�ny.
A farkas esak �ll, mintha vill�m �t�tte volna meg. Valami r�mlik benne: az
elfeledett tegnapi vil�g, a j�t�k, a tiszta, gy�l�letmentes, �rtatlan �s sz�p
gyermeks�g, a szeretet. Mintha m�g egyszer �tvil�gosodn�k a sz�ve t�le... Mi is
volt? Hogyan volt?... K�szk�dik mag�val. Tegnap volt. Olyan r�gen volt, hogy alig
is eml�kszik r�. M�l� f�nyecske volt csup�n: olyan kicsiny, mint a t�n� napnak alig
villan� utols� f�nyecsk�jc, mely meghal a pici falev�len. Kellemetlen a farkasnak,
hogyha hom�lyosan is, de felvet�d�tt benne az eml�k. Morogva, d�h�sen r�zza meg a
fej�t. Szemeib�l s�t az
lils� lesen
�hs�g, a vads�g, az er�, a durva er�, a hatalom �rzete, amely megvak�t embert,
�llatot egyar�nt. Hogy kiss� felmordult a jobb fele, a lelkiismerete is-, ann�l
d�h�sebb. Az erd� az eny�m, megfutottam a hal�l k�r�t �s te ezen bel�l vagy, �z.
Visszasunyja test�t az utols� ' ugr�sra, homloka megt�r�dik, sz�re felborzol�dik,
s�rga ny�l esillog vicsorg� fogain, mint a s�rga m�reg, a megtestes�lt �hs�g.
Az �zike megh�kken. Csak most l�tja,
hogv mi t�rt�nt.
- Te, te!... - hebegi. - H�t nem j�tszunk,
mint tegnapV...
A farkas nem hallja. V�rk�d sz�ll a szemeire, izmai forr� �t�st kapnak �s felpattan
a leveg�be...
Azt se tudja mondani szeg�ny �rtatlan �z-oll�, hogy: �Jajistenem!" - az �les fogak
be-lem�lyiilnek a tork�ba s a r�t bund�esk�n v�gigcsurog meleg, piros v�re. M�r nem
hallja, hogy a t�volb�l �desanyja s�rva h�vja, m�r nem hallja, hogy v�laszul a
f�l�tte �ll� farkas diadalmasan fel�v�lt, nem �rzi, mikor test�t v�ll�ra veti, hogy
v�kony l�bacsk�i z�rrenve es�rd�lnek �ssze, csak megdermedt, �veges szemei
fordulnak fel az �gre a farkas h�t�n, mintha m�g mindig csod�lkozn�k: - H�t nem
j�tszunk?...
Az anyamedve
Rekken� volt a h�s�g. A z�lddereng�s� erd�ben egyetlen falev�l se mozdult. A nap
l�ng-ver�s�ben minden �lomszer�nek l�tszott. Az �llatok f�ldre horgasztott fejjel
lihegtek. A m�kus az �ghoz lapulva aludt s csak a teste v�g�n kunkorod� nagy
k�rd�jel, a farka l�tszott, mintha azt k�rdezn�: �Ki vagyok?" A gy�kok feh�r
gy�ngy�kkel kirakott, t�tott sz�ja izz�v�r�s volt, mint a t�zes kemence. A farkas
k�bultan a bokrok z�ld fal�hoz d�lt �s oldalt tartotta a fej�t. K�t szeme k�t v�r�s
cs�pp� olvadt a h�s�gben. Az �nckl�mada-rak alatt gy�lt meg a f�szek �s m�g az erd�
rabszolg�i, a hangy�k is alig l�zengtek. A f�k megg�rnyedtek s a durva, fekete
bogok, mint a bel�j�k szorult k�s�rtetek k�nl�d� feje l�tszottak. Amott egy, a
lepk�k h�mpor�t�l megfulladt b�ka mozdulatlan, kidagadt szemekkel �lt a sz�raz f�
k�z�tt, mint valami s�rosh�t� hindu-szobor.
Csak a mogorva borz, az erd� orvosa, ment s�t�lva beteg�hez, a f�ldh�z k�zel
tartott orAz anyamedve
ral mert r�vidl�t� volt. Szuszogott, szimatolt minden fel� �s mells� l�b�t egyre a
szeme el� tartotta, hogy v�dje, a napsugaraktol.
- Bolond n�met! - pillantottak r� a vadak.
- Br�n�, Br�n�! - cs�folkodtak a gerl�k. Semmif�le �llat nem szerette �nz�,
gyanakv�, mogorva, mag�val meghasonlott term�szete miatt, de tisztelt�k tud�s�t �s
titokteljes �let�t. ,
Oda se figyelt az �llatok g�nyolodasara, buta parasztoknak tartotta �s megvetette
�ket Fut� pillant�st vetett a hi� feeskekre, kik a v�z sz�ne f�l�tt r�pk�dve n�zt�k
magukat a t�kr�ben �s nyugodtan bev�ltott a s�r�be hol az erd�k �re, a hi�z
nesztelen ugr�ssal toppant az �gr�l a f�ldre valami eger ut�n Itt is olyan nagy
volt a h�s�g, hogy teljesen elt�nt a v�z a levelek h�nalj�b�l �s meg a barlangb�l
is meleg esapta meg, mikor pillanatra bekukkintott, hogy megfigyelje a denev�reket,
melyek �gy cs�ngtek le a falakr�l, mint becsukott kis, fekete cs�erny�k. K�l�nben
ezek a furcsa, hideg �rd�gfi�k�k voltak egyetlen szenved�lye. Hosszasan
tanulm�nyozta �ket, m�g r�j�tt, hogy mindenik�k egy-egy �l� r�di�, kik a leveg�nek,
elektromos �s l�thatatlan f�ny�ramoknak legfinomabb kis hull�m�t is meg�rzik �s
ezert van, hogy a vak denev�r �ppen olyan biztosan
r�pk�d, mint a l�t�.
Azt�n kom�tosan felm�szott a csapason,
ny�r� j�zskk
Az <myarnc(i'ce
mely a medve f�szk�hez vitt �s ez�stderes pocakj�t kid�llesztvc tekint�lyesen
k�sz�nt�tt be:
- No, mi van azzal a boeesal?
Az apa mogorv�n fogadta:
- Eleget mondom, hogy ki kell tekerni a nyak�t!
Az anyamedve f�jdalm�ban �kl�vel a f�ldet verte, de erre a sz�ra felkapta a fej�t
�s vill�ml� szemei gonosz d�hvel tapadtak ember�rc, ki v�llat vont �s lomha
reng�ssel elindult a m�lnav�sz fel�.
Szeg�ny kis boesoeska - alig hat h�napos, kedves kis fi�cska - megt�rt szemekkel
didergett a f�k gy�kerei al� rejtett vackon. Ha-saesk�ja felpuffadt, homlok�n
verejt�k gy�ngy�z�tt, testecsk�je reszketett, sz�jasz�le elfeh�redett, orra gombja
sz�raz �s sz�rke volt, mint a f�ld, a b�re m�r k�k�lt �s g�rcs�k r�ngatt�k bels�
r�sz�t. Mikor anyja �l�be vette, vinnyogva b�jt a mell�hez, reszket� karoes-k�j�t
�tvetette a nyak�n �s a vil�g minden panasza benne volt esdekl� szemeiben.
A borz els� tekintetre l�tta, hogy menthetetlen.
- M�rgez�s! - morogta egykedv�en. - Valami m�rges bogy�t evett...
-Mentse meg!... Csak maga mentheti meg!... - esdekelt az �desanya.
Csodatev� h�re volt a borznak az erd�ben. Azt mondj�k, hogyha akar, k�pes
megfordulni a saj�t b�r�ben. H�t ez term�szetesen aff�le szam�r besz�d, mint az,
hogy a p�rduc az illat�val csalja mag�hoz a zs�km�ny�t, a k�gy� n�z�s�t�l lehull az
�rett gy�m�lcs a f�r�l, a b�ka szerelm�ben aranny� v�ltozik s a halott emberfcjt�l
megr�m�lnek az �sszes vadak. R�m�lnek �rd�g�t!
- A J�istenre k�rem! - pihegett az anya.
- Ki v�rt iszik, megbutul! - kapta f�lre az orr�t len�z�en, mert a borz volt az
egyetlen istentagad� a havason. Az anya f�jdalma is ink�bb csak tudom�nyos
szempontb�l �rdekelte. Most sem �rzett k�l�n�sebb r�szv�tet �s ink�bb csak az�rt
sz�lt oda az asszonynak, hogy ler�zza a nyak�r�l:
- J�jj�n velem asszonys�g! Majd adok valami csillap�t�t!
�r�m nyilallt v�gig az anya sz�v�ben.
-Oh, hogy az a j�s�gos Isten fizesse meg!...
Durv�n r�mordult a borz �s a szeg�ny egy�gy� medveasszony mukkanni sem mert eg�sz
�ton. S�hajtva, k�nnyezve cammogott a'borz ut�n, aki csak s�t�lt, minden lapi al�
bedugta az orr�t s az anya siettetni se merte.
J� �ra is beletelt, mire a sz�ll�shoz �rtek.
- V�rjon! - surrant be a lyukon a borz.
-Vajon megmarad?... Vajon haszn�lni fog az orvoss�g? - szagolta t�relmetlen�l az
anya k�ts�g �s rem�nys�g k�zt a borzlyukat.
�szre sem vette, hogy ezalatt az erd� derek�b�l s�r� f�st t�rt el� �ppen azon a
t�jon,
NY�R� J�ZSEF
As anyamedve
hol a f�szke van �s az ide vil�g�t� v�r�s t�zfal alattomosan m�r kezdi beker�teni
az erd�'t.
Valaki, arra j�r� p�sztorgyermek �g� gyuf�t dobhatott el, att�l gy�lt meg az erd�.
A f�stszagra r�m�lten felkapta a fej�t a medve, de akkor m�r a figyelmeztet�
ord�t�s is v�gigharsant a havason. A r�m�lett�l meg-b�nultan n�zett az �g� erd�re
az anyamedve �s �szre sem vette, hogy a borz egykedv�en m�r ott �ll mellette, csak
n�zte rettent�en a veszedelmet. M�r az els� menek�l� vadak, �zek, r�k�k, v�rcsorr�
farkasok elh�ztak mellett�k, a f�st feh�r tej�ben madarak k�zd�ttek �s �jultan
hullottak vissza. M�sok menek�lni se b�rtak, a t�zv�sz rettent� sz�ps�g�t�l
megig�zve hozz�dermedtek a fa�ghoz, f�szkeikhez. T�zet lehelnek be a tehetetlen
fi�k�k; �s holtan hullanak ki a felrobbant f�szekb�l. A meglepett k�gy�k k�njukban
megeszik saj�t farkukat �s sz�tpattanva, kunkorodva s�lnek. Foltonk�nt terjed a
t�z, majd itt, majd ott izzik fel, mintha az arraj�r� Isten l�banyom�nak arany
foltja volna. Pillanatok alatt k�l�nben minden aranny� v�ltozik. A f�k aranyf�k, az
�gak aranykarok, a bokrok aranyf�szkek, az �g� falevelek arany p�nzk�nt sz�llnak az
erd� f�l�tt. Ha egy-egy fa led�l, a neh�z fekete f�st k�zt �gig porzik a szikra. A
megrepedt feny�k: �g� nedve pirosan folyik le t�rzs�k�n, mintha a v�r�k hullana,
majd tet�t�l-talpig hirtelen l�ngba borulnak �s t�volb�l �gy l�tszanak mintha
hatalmas �g� f�kly�kat tart� v�r�s angyalok kara s�r� �neksz�val vonulna a
hegygerinc fel�, hogy itthagyja ezt a szerencs�tlen f�ldet. Nyomukban a h�s�g �g�
�gakat sodor a magasba �s valami vad, tompa z�g�s morajlik, mintha a gomolyg�
f�sttel h�k k�zt az �rd�g p�rzan�k a hal�llal.
A borz elborzongva gy�ny�rk�dik a l�tv�nyban.
Csak a szeg�ny medveanya nem l�t nem hall semmit, mi k�r�l�tte t�rt�nik. Eltorzul-
tan mered r� m�g mindig az �g� pokolra, mintha nem volna mag�n�l, majd megvonaglik,
mintha �ri�sk�gy�t t�pne le mell�r�l, b�sz�lten, eszel�sen felord�t:
- A fiam!
Gonosz, vad, v�rengz�, bossz��ll� indulat �nti cl, szemei szikr�znak, fej�t m�lyen
beh�zza v�llai k�z� �s nekiront az �g� erd�nek.
A borz b�mulva n�z ut�na.
Lehetetlen! Nem akar hinni saj�t szemeinek.
A sarjerd�ben l�that� utat v�g a rohan� medve �s tiszt�n l�tszik, hogy a l�ngfal
el�tt kiss� megtorpan, de ism�t felord�t:
- A fiam!... - �s elt�nik a v�r�s, feh�r, fekete z�rzavarban.
- V�ge! - mondja a borz �s visszah�z�dik h�v�s barlangj�ba, mert neki is
t�rhetetlen a h�s�g.
T�nyleg, a medve �sszerogy. Sz�re cserszeg
ny�r� .j�zsef
�s valami �les, feh�r f�nnyel helevill�mlik a fej�be s a k�vetkez� pillanatban
szemei sz�tpattanva, v�resen �mlenek ki. Megvakult. Fogait �sszeesikorgatja a
f�jdalomt�l, de mintha �les, t�zes k�sbe harapott volna bele, �gy r�ppen tork�ba a
l�nges�va. Felpattan a f�ldr�l �s el�re rohan, de vakon �jra �tesik az �sszevissza
zuhant �g� fat�rzseken. �gett seb eg�sz teste �s m�r-m�r megadja mag�t v�gzet�nek,
de ism�t a tudat�ba villan: �A fiam!" - �s tombolva sz�guld tov�bb.
V�gre a l�ngokb�i kiker�lt. Kiss� megenyh�l.
- A fiam! A fiam!
De hol keresse?... Hi�ba nyomja bele orr�t a forr� perj�be, hamuba, hogy a szagot
felvegye. Forr�, repedt, �gett, halott az eg�sz f�ld. Sz�d�lve, tiissz�gve,
fulladozva t�tov�z a f�stben. T�deje s�polva l�ktet, sz�j�t v�res hab veri ki, majd
v�rh�ny�s fogja el, amit�l kiss� megk�nnyebb�l. Isten csod�ja, hogy m�g nem esett
�ssze holtan. M�r esak a rettent� indulat tartja �bren:
-A fiam!...
Hangja is el�gett a t�zben s a hatalmas sz�j n�m�n vonaglik f�jdalm�ban. M�gis
megy, keres, imbolyog vakon, f�lholtan, tapogatva, m�g v�gre boldogan rogy r� egy
sz�nn� �gett fekete csutakra:
- A fiam!...
anyamedve
Szerencs�re sz�l kerekedett �s nekihajtotta a t�zet a sziklafalaknak. Ezeken
megt�rt az ereje A f�st eloszlott, az �g kitisztult s hamuba roskadt, szenes
csonkokk� sorvadt a le�gett erd�. �l�l�ny sok�ig nem mert a k�zel�be menni, a
rep�l� madarak is elker�lt�k Semmi sem l�tta teh�t, hogy a szerencs�tlen anyamedve
hogyan k�zd�tt napokig a hal�llal. Azt hitt�k, hogy elpusztult a l�ngok k�zt.
Gvorsan meg is feledkeztek r�la. A havas n�pe nem �rzeleg. Az ilyen kis erd��g�s
mind�ssze m�l� bajoeska esak. A nagy fekete folt is majdnem elveszett a rengeteg
z�ld tenger�ben. N�h�ny kit�pett bajszai esak az eg�sz a f�ld hatalmas fej�n. A
vadak, madarak �j tany�t vertek �s �jra megindult
az �let. ..
Csak akkor rend�lt meg minden, mikor
hossz� id� m�lt�n a meg�gett, vak medve �jra megjelent az �llatok k�zt. Lassan,
reveteken tapogat�zott az erd�ben, vigyazva, �vatosan ment, mert karjai k�zt szenes
laesutakot tartott.
- A fiam! - lihegte boldogan. Haragosan fenyegette meg, ha valaki zajt
�t�tt k�r�l�tte:
- Csend!... Alszik!..
- Meg�r�lt! - d�bbent meg a hi�z, lu els�nek tal�lkozott vele �s b�rsonyos,
puha talpain finoman lappangva, bors�dz� hattal t�nt el az �gemeletek k�z�tt.
lii
145
ny�r� j�zsef
As anyamedve
Minden �llat ker�lte. A farkas mukkanni sem mert, r�ka tisztelettel elker�lte, az
�zek s�r�ra g�rb�lt sz�jjal keresztet vetettek a f�lelemt�l s m�g a vizek hideg
cig�nyai, a b�k�k is elhallgattak, mikor a vak, �r�lt medve arra j�rt, karjain a
szenes csutakkal �s csak merev, ki�l� szem�k l�tszott ki a pocsoly�b�l. Eln�mult az
erd�, merre j�rt, de szeg�ny medve anya nem tudott r�la. �j f�szket keresett fi�nak
egy sz�ld�nt�tt feny� g�dr�ben �s elhelyezte benne j� k�nyelmesen, mert j�tt az
�ecaka. M�r elhangzott a farkas vad�szatra ingerl� ki�lt�sa, a harmat is hullani
kezdett �s � is valami legy�zhetetlen ingert �rzett, hogy �lni menjen. Test�t,
izmait k�jes er� r�ntotta �ssze, szomjas nyelv�n a v�r �ze �s maga is csod�lkozott
a l�ny�t ingerl� furcsa v�ltoz�son, de nem mozdult.
-A fiam! - hullott vissza ism�t a f�szekhez �s szeretettel megtapogatta a szenes
fadarabot s minden �rz�k�t megfesz�tve �rk�d�tt f�l�tte a balj�s �jszak�ban.
A mellette elh�z� vadak borzadva l�tt�k, hogyan �l mozdulatlan a holdf�nyben messzi
vil�gl� v�r�s szemg�dr�kkel, orr�t a leveg� �ram�ba tartva, szimatolva, rettent�
elhat�roz�ssal v�dve kis fi�t.
- B�r az Isten megk�ny�r�lne rajta �s elvenn�!
Csak a borz merte megl�togatni. Minden �jszaka odaszimatolt pillanatra a
holdf�nyn�l �s minden alkalommal megdics�rte a bo-esoesk�t:
- Mind�ssze p�r nap �s olyan eg�szs�ges lesz, mint a makk!
- Ugye, ugye? - �rvendezett az ijeszt�re
torzult eszel�s anya.
- Eleinte kiss� agg�dtam a k�ly�k�rt, - �ltatta k�ny�r�letb�l a borz - de most
m�r nincs semmi baj!
- Tudtam �n azt!... Tudtam �n azt! - mozdult hangtalanul a sz�ja, de tiszt�n
l�tszott, mit akar mondani �s a borz t�prengve, sz�gyenkezve s�t�tte le szemeit,
mikor a szeg�ny medveanya vil�gtalan szemeivel h�l�san, �tszellem�lten feln�zett a
magoss�gokba.
�ldott legyen, aki ott lakik!
Ii((jv�- i't'�.s
Bajv�v�s
K�tpataka tetej�n, ezen a felh�kj�rta fenns�kon, hol es� helyett ny�ron is ink�bb
h� pilink�zik, b�k�sen legelt a esorda. K�t p�sztorgyermek �gyetlenkedett mellette.
M�r est�re hajlott a nap, mikor egy v�n, kivert, borzas v�rmedve megrohanta a
esord�t �s le�t�tte az erd� sz�l�n mag�nosan legel� kiesi piros tehenet. Elhurcolni
m�r nem tudta, mert a kuty�k elvert�k r�la �s a gyermekek is rekedtre ord�tott�k
magukat.
Ekkor t�rt�nt, hogy a t�ls� sz�len mereng� bika megvadulva, b�mb�lve odarontott �s
�gy d�h�ng�tt, hogy m�g a kuty�k is remegve vinnyogtak el a k�zel�b�l. R�zta a
szarvait, megk�zd�tt a f�lddel, szagolta, nyalta a teh�n �ml� piros v�r�t �s
d�h�ben �klel�seivel megszaggatta a feje f�l�tt vonul� felh�ket. Le�nya kedvenee
volt a kiesi teh�n �s neh�z f�jdalm�ban �ssze akart rontani eget, f�ldet.
A teh�nke m�g �lt, de m�r az utols�t r�gta. A bika mereven �llott f�l�tte �s
nekiszegzett f�vel n�zte, hogyan �lmosodnak el le�nya szemei, fordul ki sz�les
nyelve �s ny�lik el v�gleg. F�ldig �r� sz�gye reszketett, f�jt, kap�lt
tehetetlens�g�ben a bika �s mikor l�tta, hogy a teh�n p�r�ja feh�ren ott marad a
f�v�n, b�mb�lve felv�gta kormos fej�t, tajt�kot esepeg� sz�jjal, folytonos
morg�ssal az elmenek�lt medve csap�s�n bev�ltott a rengeteg s�r�s�g�be.
- Vajon hov� megy? - futottak oda a p�sztorgyermekek, de nem mertek ut�na
menni. A kuty�k is vonakodtak. A esord�t is �t kellett hajtani a hegyen a
sz�ll�sra.
- Reggelre lecsendesedik s akkor megkeress�k! - nyugodtak meg a gyermekek.
M�skor is megt�rt�nt, hogy a bik�ra r�j�tt a vads�g s napokig j�rta a havast, de
mindig visszat�rt a csord�hoz.
- Menj bolond, menj! - eresztett�k �tj�ra.
Tudt�k, hogy minden kit�r el�le, semmi se
meri megt�madni. �s ha megt�madn�?... M�skor is j�tt haza a meg�lt farkas kiontott
beleivel a szarvain.
Ki tudhatn�, hogy a havas kir�lya ilyenkor mit forgat a fej�ben?
A bika pedig ment b�szk�n, ellen�llhatatlanul, sz�ttiport sarjbokrokon �t, v�n,
szak�llas, egym�sra g�rnyedt f�k fekete sz�lai k�zt, vadak neh�z szag�t�l
ingerelve, f�lelmes zugok, balj�s lombbarlangok savany� lehelet�ben, s�v�rg� vadak
r�tapad�, villog�
nyiro j�zsef
szem�t�l k�s�rve, az �svadon k�s�rteties f�ldj�n d�b�r�gve. Aki r�l�p erre az �tra,
az az �rz�se, mintha a hal�l g�rbe h�t�n j�rna. A f�l�d hajl� szikl�k �r�kk�n
vizesek, a falevelekr�l m�rges nedvek esepegnek, mintha a k�s�rtetek �r�l�ke
hullana folytonosan a magasb�l, kik minduntalan a sarkadba harapnak. Vannak itt
olyan helyek, hogy am�g �thalad rajtuk, meg�sz�l a f�lelemt�l m�g az �llat is.
Dermeszt� hideget lehel� szakad�kok, k�l�n�s k�dkutak, napf�nyt soha nem l�tott
zugok ijesztenek, hol ny�ron is �gy rothadnak a s�rga h�foltok, mintha
sokezeresztend�s csontok v�rn�k a vil�g v�g�t.
Valahov� ide rejt�z�tt az erd�it s�t�nja, az �nmag�val �s a vil�ggal meghasonlott,
mag�nyos, d�geve') d�vad, a v�rmedve. Valahol itt kell lennie az el�gedetlen
d�rm�g�s�t�l folyton kong�, �reg faod�nak vagy gy�k�r-lmrlangnak, melyben �l �s
�tkozza a f�nyes napot az �gen, sz�ntelen szomj�s�ggal �lmodva a feket�re r�gott
sz�ja sz�l�n lecsurg� v�r k�jes �z�t�l, mialatt a hal�l k�k t�ze lobog ereiben.
A hold m�r kel�ben van, mikor a bika ide �r, de a medvebarlang �res. - Csak a szag
maradt meg benne. Az orrfaesar�, d�h�t� medveszag, mely belevette mag�t mindenbe:
f�ldbe, f�kba, bokrokba, k�vekbe. Szinte testi szemmel l�that� ez a szag, mintha az
�r�k �l�s �s aljas b�n�k ijeszt� lelke volna. A bika
Ilqiv�u�s
maga is borzongva b�d�l fel t�le. Valamelyik �ldozat�t ide hurcolta �s itt
fogyasztotta cl, mert a f�lresz�rt csontok k�zt �llatszarvak is
odvasodnak.
- A kicsi piros teh�n! - jut esz�be a bika-nak �s nem b�r tov�bb mag�val. Nekiront
a sz�ld�nt�tt f�k alatt v�jt barlangnak �s szarv�val sz�th�nyja az eg�szet.
Ez valamennyire megnyugtatja �s el�re �sz� fejjel tov�bb t�rtet az erd� s�r�j�ben.
Szinte meglepet�sszer�en lyukad ki egy v�ratlan sz�p tiszt�sra. Megh�kkenve meg�ll,
mintha hirtelen templomba jutott volna.
Csak most, a holdf�nyben l�tszik, hogy milyen gy�ny�r� �llat. Hatalmas test�n,
izmos, l�ossz� h�t�n lecsurog a f�ny, emelt, nemes feje a f�k als� �gai k�z� �r,
sz�gy�nek a neh�z goly�t rejt� fekete lebernyegje a f�ldig ny�lik. Igazi feh�r
�ri�s. Idegcsen figyeli a tomp�n morajl� havasi �jszak�t, de nem l�t, nem hall, nem
�rez semmi gyan�sat. M�r-m�r megnyugodva belemer�ti sz�j�t a t�rdig�r� k�v�r f�be,
de h�ta m�g�tt halkan a bokor megmozdul. Vill�mgyorsan fordul arra �s megl�tja,
akit keresett, a medv�t. Neh�z fej�t id�tlen�l l�gatva, gonosz, vad d�hvel
lopakodik fel�je. Gubancos sz�re izzik az indulatt�l. Neh�z, barna �ri�s � is, a
havas igazi ura. Ravasz, bizalmatlan s gonosz. B�rdolatlan neh�z teste mintha
rozsd�s vasb�l volna durv�n kikalap�lva. R�t l�bra �llva k�mlel �t
ny1ro j�zsef
a bokor f�l�tt. Most, ha vasporos b�rk�tcnyt k�tne, olyan volna, mint a f�t� a
hal�l vonat�n.
Semmi k�ts�g: k�t v�gzet tal�lkozott az erdei tiszt�son.
A bik a el�tt m�g egvszer felr�mlik a haldokl�, kit�rt nyak� kiesi teh�n �s m�ly
b�m-b�l�ssel r�zza meg szarvait. A bossz��ll�s els�t�t�ti eg�sz test�t, hatalmas
eleje felp�posodik �s lesunyt fej�t szembeszegzi a k�zeled� d�vaddal. Ellankad a f�
azon a helyen, ahov� puszt�t� lehelet�t belef�jja.
A medve esontot, vel�t �tj�r� gyilkos morg�ssal �ll el�tte.
Egyik�k se tudja, hogy mi a f�lelem.
De a f�k tudj�k, mi k�sz�l alattuk �s beleremegnek.
A vir�gok szeretn�nek elfutni onnan.
Csak a hideg, feh�r, halott holdnak mindegy. �rz�ketlen�l, lassan �szik tov�bb a
saj�t temet�s�re.
A k�t vad �rzi, hogy a hal�l meg�rett benn�k. Neh�z, fojt� sz�v�k a torkukba ugrik,
agyuk v�r�s k�dben viszik, majd hirtelen vill�m cik�zik v�gig benn�k �s elvakultan
egym�sra rontanak.
A medve fogait csattogtatva pattan fel �s �trep�l a leveg�n, hogy egyetlen �t�ssel
kit�rje a bika nyak�t s szemig belemarva mag�t a sz�tszaggatott nvakerek k�z�,
megigya a tork�ba csap� piros, s�r� v�rt.
A bika csak a fej�re zuhan� neh�z test s�152
Baj-v�v�s
iv�t �rzi �s m�r a k�vetkez� pillanatban c 1-v�gott homlok�val messze r�p�ti Avada
lat
�chfiz zuhan�ssal hull a bokrok kozc, d, k�tszeres d�hvel pattan tel �s m,c ott a b
ka megtiporhatn�, belcv�jt karmokkal ott l g ��z �llat sz�les nyak�n. Marja, z�zza
s�jtja h�r�gve, mancsai v�rben f�rdenek, de a nemes �llat megint ler�zza magarol s
a duvad felhas�tott oldallal a f�ld�n hemperegj A hy-dalom b�mbol�se t�r ki ^ff ?
messzi felveri a rengeteg esendjet. Most mar semmik�ppen nincs kegyelem cs mcsabl
se v�ltja meg a legy�z�ttet. A puszt�t�s cs �ombol�s veszetts�ge t�r ki rajtuk. A
medv, f�kat t�r kett�, k�veket morzsol szet csikorg� fogai k�zt, ahogy a f�ldet
marja, a bika t�r z�z mindent maga k�r�l. M�r nem .s i,en l�tnak a szem�kbe hull�
v�rtol, gondolatuk nincs, csak �jra �sszeroppannak es hull az �t�s, t�pnek a
karmok, mareangob
�ak a fogak, ropog a bika szarva; omlJ a v,r
�s rettent� sebek ny�lnak mm&et alUUn, Szakadatlan morognak, b�mb�lnek, t�rdre
rogvnak, forognak, k�zdenek s a ket szornyti t�rk�z�l egyik se gyeng�l, erej�k e p^
hatatlan. Sz�v�sak, vadak, retten oek. Efcik feh�r �rd�g, m�sik fekete s�t�n, de
mmdka-t� az erd�k hatalmas fia, kinek meghalni gen, de t�g�tania nem szabad.
T�dej�k pol l�buk m�r reszket, a szemek kid�llednek, sz�r borzol�dik, v�res tajt�k
csepeg
145
nyiro .j�zsef
mind a kett�r�l �s alig lehet szemmel k�s�rni az �d�z tusa fordulatait. A sz�r�s,
mar�s, sebes�l�s titkos �s alattomos. Csak akkor vesznek l�legzetet, mikor
elt�ntorodnak egym�st�l, hogy �jb�l egym�snak rontsanak. Egyik se akarja hinni,
hogy a m�sik m�g �l, de j�n az �jabb fekete-v�r�s k�bulat s mintha a pokol
�szt�k�ln� �ket, tov�bb rontj�k, �lik egym�st. Ila m�l� perere valamelyik�k
fel�lkerekedik, diadalmasan b�d�l fel, de nem telik annyi id� bele, m�g a falev�l a
sz�r�n megfordul, ujjong�s�t a has�t� f�jdalom �v�lt�se v�ltja fel. Ha a hold felh�
m�g� b�vik �s s�t�t lesz, hogy egym�st is alig l�tj�k: akkor sines meg�ll�s.
- Most! Most! - s�gja minden pillanat �s tomp�n d�rd�l a bika homloka valamelyik
sz�lfa t�rzs�n, mert ellenfele f�lre siklott, de b�z�s lehelete m�r ott van �s a
d�vad beleharap orr�nak fekete burk�ba.
Hi�ba!
A r�gi farkasfog�s nem haszn�l. M�gis odahullott a bika l�baihoz. Az �llat
el�redobban �s �rzi, hogy meleg, puha h�sba tiprott bele.
-A kiesi piros teh�n!... A szel�d kiesi piros teh�n!... - vonaglik �t rajta �s
utols� t�mad�sra szedi �ssze minden erej�t, de - h�t van Isten? - a s�t�n megint
kisiklott al�la.
Erzi, hogy m�r nem b�rja tov�bb. A f�ld mintha ki akarna futni al�la... Nem, nem
szabad elesnie!... Pedig milyen j� volna elBiifv�v�s
ny�lni a h�s f�ld�n a h�mes f� k�z�tt!... Az a v�g volna!... Hom�lyosan �rzi, hogy
valami kialv�ban van benne. Feje s�t�t �s burkolt, neh�z, sz�d�l� �s agy�ban m�r
esak annyi a vil�goss�g, mintha a legt�volabbi esillagoes-ka pislogna esak benne...
De erre most nincs id�! Semmire sines id�! Kil�g�, �rdes nyelv�rc felmart orr�b�l
csepeg a v�re. Felnyalja �s mintha saj�t v�r�t�l meg�jult volna. Irt�zatos
er�fesz�t�ssel felmagasodik �s f�jva el�ret�ntorog, hol a medv�t sejti. V�r�s medve
lett m�r az is a v�rt�l... Alig l�p�snyire vannak egym�st�l. N�zik egym�st.
V�rszomjuk nagyobb, mint erej�k. M�gis ugrik a medve, de f�radt testtel el�reesik.
V�gzetcsen neh�z teher hull r� �s elt�rt gerinc�b�l vak�t� k�n nyilall eg�sz
test�be. Tudja, hogy nincs tov�bb. H�ts� r�sze tehetetlen�l el�mlik a f�ld�n, de
m�g van annyi ereje, hogy megforduljon �s hanyatt fekve v�rja be, ami m�g h�tra
van... A k�vetkez� pillanatban a bika is r��mlik. A d�vad mellkasa �sszeroppan. A
csontok recsegnek: v�ge!
A medv�nek m�r esak a feje �l. A vad, iszonyai, otromba feje, a puszt�t� fogak s az
apr� gonosz szemek. A sz�j piros harmatot h�r�g ki mag�b�l �s utols� mozdulattal
m�gis ledobja mag�r�l ellenfel�t, mert megkezd�d�tt a hal�ltusa, a harc mindenekn�l
nagyobb ellenf�llel, a hal�llal. V�gs� k�nj�ban karmai a f�ldet hasogatj�k, karjai
f�kat, bok155
N'Y�K� J�ZSEF
rokat t�rdelnek, ugat� morg�sa, fogesikor-gat�sa, utols� tombol�sa m�g egyszer
megr�zza a rengeteget. Nem akarja megadni mag�t. M�g egyszer felveti test�t a
magasba, de szemei mind sz�kebbek lesznek, b�mb�l�se halk morg�ss� enyh�l,
hosszasan �s�t, er�szakosan kiny�lik a f�ld�n, sz�j�nak finom kis esettint�se
hallik, mint mikor a kis gyermek megcs�kolja az anyja kez�t...
A bika elford�tja r�la szemeit �s k�nos er�fesz�t�ssel l�bra �ll, hogy tov�bb
menjen, de alig p�r l�p�ssel od�bb �sszerogy. M�r nem d�h�ng. N�m�n emeli fel
b�szke, kir�lyi fej�t, hogy m�g egyszer megn�zze az erd�t...
...Sz�p volt a havas �s j� volt benne �lni. Edes volt benne a f� �s h�s a v�z, puha
a moha, �ldott az �rny�k...
Milyen csendes, b�k�s ez az �jszaka is. El tudn� n�zni reggelig, de f�radt,
�lmos... M�t cs�nya dolog volt ez kettej�k k�z�tt!...
Sz�j�b�l v�rfon�l ny�lik le, de �szre se veszi. Nincs fajdalma semmi, csak...
Csak mintha a piros teh�n a f�k f�l�tt j�nne szembe vele �s intene, hogy menjenek
egy�tt!... -A piros teh�n!...
A b�szke, kir�lyi f� lehanyatlik a f�be, a neh�z sebeken feket�re alvad a v�r. -Ah,
semmi az eg�sz! Es szemei meg�vegesednek. Csend van a havason. N�ma csend.
156
Haj-v�v�s
Honnan tudja minden, hogy ilyenkor csendnek kell lennie?...
Azt�n a f�k ism�t kiegyenesednek, a f�lelm�kben lelapult hegyek �jra felemelkednek.
A hold-kopors� meg�ll a tiszt�s f�l�tt �s felveszi terh�t...
Az �jszaka
Idefenn, a legn�m�bb havasban, ahol sohasem j�r ember, g�rcs�s, �reg, repedezett
b�kkfa�ghoz lapulva pihent a hi�z �s hallgatta a f�k f�l�tti szelet.
Esteledett.
Mindig k�l�n�s hat�ssal van f�vekre, f�kra, madarakra, �llatokra, ha j�n az
�jszaka.
A f�vek hirtelen egym�sra lankadnak. A vir�gok kelyhe behorpad, mint az ijedt le�ny
arca. A f�k a f�radts�gt�l m�r alig b�rj�k tartani s�lyos �gaikat. A vadgy�m�les
nem b�r tov�bb megkapaszkodni az �gacsk�ban �s tehetetlen�l esik lc. A k�gy� kih�l
�s meredten elny�lik �tj�ban. A madarak a f�k k�z� hullanak n�m�n, b�nult
sz�rnyakkal. A halak a vizekben eler�'tlenednek �s ez�st hasukra ford�tva felveti
�ket a v�z. A vadak fut�sa megsz�nik, l�buk mereven a f�ldh�z tapad, szem�k hely�be
t�zesepp csordul, amely nyugtalan f�nnyel vil�golni kezd a bokrok s�tra alatt.
R�m�lten lesunyj�k fej�ket, mintha azt v�rn�k, hogy minden pillanatban r�juk
As �jszaka
rogy az cg. Lassan sz�rk�l. L�thatatlan helyekr�l s�t�ts�g gomolyog el�, mintha a
fold ontan� mag�b�l meghalt lelk�t vagy az �jra semmiv� v�lt vil�g hamva hullana
szakadatlan Elviselhetetlen ez a mozdulatlansag, mintha a fold forg�sa egyszerre
meg�llott volna. A hegvek borzaszt� magass�gokba n�nek fokozatosan s�t�tednek �s
lassan a megsemmis�l�sbe h�tr�lnak. A szikl�k elvesztik �ntudatukat �s lennebb
s�llyednek �gyukban �lettelen, fojt�, dermedt, vak hom�ly a mindens�g csup�n,
mintha az Isten pr�b�ln�, hogyan lehetne m�g egyszer a semmib�l �jrateremteni a
vil�got. Este van. Beteljesedett...
A f�ld elrejt�z�tt az id� pen�szes kebelen. A hi�z mozdulatlanul fekszik az
�gcs�eson �s �gy v�rja meg, m�g mindent sz�mba vesz a hal�l.
Nem tudni, hogy meddig tartott ez az alla-pot, pillanatig-e, vagy id�tlen hosszan,
m�g v�gre felr�mlett az els� bizonytalan feny, de ez is csak valami sejtelmes,
fekete vil�goss�g a holtak napf�nye, melyben �gy fek�dt a f�ld, mint egy
�sszeszor�tott hatalmas okol.
Lassan kialakul az �jszaka.
Az �g �jra szil�rdd� boltoz�dik, de m�g csak siket fekete �rebura az ism�t felk�dl�
hegyekre bor�tva s lomh�n, bizonytalanul mozdul meg ism�t a f�ld.
159
nv1ro jozskk
A hi�z �vatosan felemeli a fej�t. Halk neszek kelnek �s valami bizonytalan,
k�l�n�s, m�ly fekete �let. A szemhat�ron n�h�ny csillag �s p�sztorok t�ze gy�l fel.
Nyugtalan, kiesi t�z. M�l� felt�mad�s. Alig l�tszik p�r k�vel megt�masztott
f�szk�ben, de a nyom�n arasznyi v�r�s ny�l�s t�mad a semmiben, a f�k k�ze
megvil�gosodik �s ijedten fel�brednek a falevelek.
Mintha ez a t�zeeske vett volna er�t a megsemmis�l�sen, a dermedt mindens�g lassan
�lni kezd. A t�cs�k - kis j�t�kmefiszt� - k�nyesen cirpelni kezd, a s�t�tben
r�pk�d� fagyos denev�rek egym�shoz �t�dnek �s a v�lgyek vad zsomb�kjaiban a v�zzel
telt has� b�k�k k�rik az cs�t. Az �llatok fels�hajtanak �s megk�nnyebb�lnek. A hi�z
v�gigny�jt�zik az �gon, v�gigh�zza k�rmeit a k�rg�n �s feh�r fogait beleviesor�tja
az �jszak�ba. Ez az � ideje. Az eg�sz �llat belev�sz a s�t�tbe, nesztelen, puha
minden mozdulata, csak s�v�r, s�rga szemei �lnek, alattomos, k�ny�rtelen, vad
gyilkos, sz�v�s �s elpuszt�thatatlan, mint maga a v�rszomj �s a gy�l�let. �hes.
�r�kk�n �hes. Szimatol� orr�t a leveg� �ram�ba tartja �s bajsza apr� fintorokra
torzul v�r�s �nye f�l�tt a moh�s�gt�l �s s�r�n megr�zk�dik teste, mintha
pillanatonk�nt villamos �t�sek �rn�k. Ahogy az �jszaka v�n�l, �gy �rik benne a d�h.
M�r nem b�rhatja sok� egy helyben. V�r�s k�pr�zatok j�tszanak vele �s
. V.. �/.s ztika
forr� v�re szinte felgy�jtja a test�t. �rj�t� ez a b�kess�g �s mozdulatlans�g,
g�rcs�k, er�szakos ingerek vonaglanak v�gig rajta, de m�g nincs itt az ideje. A
l�thatatlan t�rv�ny m�g a fa�ghoz k�ti.
Mert k�l�n t�rv�nye van az �jszakai erd�nek. D�bbenetes �s elker�lhetetlen, mely
minden �l� l�nynek kiszabja a maga idej�t.
A korai est �s a hajnal a madarak�, nyulak�, egerek�, hangy�k�, bogarak�, remeg�
�zek�, v�dtelen kicsinyek�. Ezalatt csak nekik szabad ny�zs�gni�k, neszezni�k,
aznap utols�t dalolniuk, kaeagniok, rebbenni�k, napot bev�gezni, j�tszani,
fic�nkolni, k�nnyelm�nek �s boldognak lenni, ajkukat cs�kkal, h�s v�zzel enyh�teni,
el�lmosodni, a k�vetkez� perccel nem t�r�dni. Miel�tt a hold felj�nne azonban, el
kell rejt�zni�k. Az erd� id�t �d r� �s addig a vadaknak nem szabad t�madniok.
Szinte szemvillan�snyi id� alatt v�ltozik meg minden. Az apr� kis �llatzajok
elm�lnak, a kiesi l�nyek n�m�n, ijedten simulnak od�ikba, vackukba, f�szk�kbe,
f�ldbe, f�ba, lyukaikba, k�vek al�, vizek, szikl�k rejtek�be, vagy mozdulatlan
fat�rzsh�z, lev�lhez, gy�k�rhez hasonulnak �s sz�veiket hozz�nyomj�k, hogy
elesit�ts�k �s semmi meg ne hallja ijedt dobog�s�t.
Most teljes csend �s n�mas�g k�vetkezik bizonyos ideig, mint mikor a templomban a
szents�get �ld�sra emeli a pap.
161
ik() j�zsef
Ilyenkor szokott felj�nni a hold. N�ma, hi-�jjeli bakterl�mp�s a J�isten kez�ben,
ki miel�tt lefek�dn�k, m�g egyszer v�gigmegy vele az ��let"-en. A csendes f�ny
�rint�s�re a f�k felrezzennek. Alig szund�tottak szeg�nyek valamicsk�t. Ernyedt
�gaikat �jra felkapj�k, m�g a hold elhalad f�l�tt�k. A farkasok, r�k�k, medv�k,
vaddiszn�k, a v�rszomjas vadak tisztelettel lehajtj�k fej�ket �s b�rgy�n n�zik a
f�ldet, mintha semmi rossz sz�nd�k nem volna benn�k. A hi�z l�thatatlann� lapul az
�gon. A kukoriealopni indult borz is �gy cammog, mintha csak az�rt .?ott volna ki,
hogy s�t�ljon egyet a leveg�n, mert megf�jdult a feje.
J�form�n bele se melegednek a madarak l�szkeikbe, az �jszaka �jra v�ltozik. Merev,
�lettelen lesz, mintha ravatal f�l�tt �llana mozdulatlan. A f�kr�l is mintha s�r�
gy�szf�tyol hullana al�. Megborzong minden �s a kicsinyek fels�rnak �lmukban. A
hegyekr�l meztelen k�s�rtetek indulnak szertesz�t �s eltorz�tj�k az erd�t. P�pot,
golyv�t raknak a la�gakra, megm�rgezik a gomb�kat, az anyja alol kir�ntj�k �s
f�ldh�z s�jtj�k a mad�rfi-<lkakat �s szemf�j�s lesz az az �l�l�ny, ki ilyenkor be
nem hunyja a szemeit. Ijeszt�en iilnek a csutakok hegy�n, fekete, kocsony�s piszkot
hullatnak maguk k�r�l, vill�m�t�tt l�ba �lt�znek, minden rosszat elk�vetnek, de
hirtelen odalesznck, mihelyt a hold a neAs �jszt�ui
h�z, vastag felh�k m�g�l el�b�vik �s az is n�m�n lehanyatlik a hegyek m�g�tt.
V�gre komor, �rett s teljes az �jszaka. V�gtelen �s hatalmas. A felh�it is
eltakarodnak �s a csillagok megm�rhetetlen magass�gokba h�z�dnak h�tra. A havas
eggy� �s �thatol-hatatlann� folyik �ssze. A esend nyomaszt�. A p�sztorok t�ze
elszomorodik, mintha megszidt�k volna, fokozatosan halv�nyodik, gyeng�l �s az
utols� l�ngocska is semmiv� pattan. A v�r�s par�zs m�g s�r egyideig a r�hull�
harmat alatt, majd az is elalszik.
�jf�l k�r�l lehet. A havas k�bultan alszik.
Nem sok�ig tart azonban az �lom tudatlan �nk�v�lete, alig ver�dik az arcokon az
els� meleg mosoly, �desedik meg a ny�l a sz�jakban, a jelad� farkas a szirten
hossz� pof�j�t beletartja az �jszak�ba �s fel�v�lt:
- Lehet �lni menni!...
M�g s�t�tebb lesz, mintha az �j is h�tat ford�tott volna �s azt mondan�:
- Nem tudok semmir�l semmit! Csin�ljatok, amit akartok!
A ragadoz�k felpattannak fekhely�kr�l, a karmok kiny�lnak, a sz�jak lihegni
kezdenek, az orrok szimatolnak, az �hs�g �s a d�h �tborzong rajtuk �s szinte piros
lesz forr� lehelet�kt�l a nyom, melyen elindulnak. Siet-ni�k kell, mert kurta az
�jszaka, neh�z a vad�szat �s r�vid az id�.
Els�nek a hi�z ugrik f�l. M�r alig v�rta a
ny1ko jozskf
pillanatot. Az izgalomt�l robban sz�t a teste �s megr�ndul� sz�j�b�l feh�r tajt�k
fr�es-esen a f�ra, melyen pihent. �gr�l-�gra ugrik, egyik emeletr�l a m�sikra
lend�l borzolt sz�rrel �s a f�lhavast befutja, m�g annyira csillapodik, hogy
zs�km�nya ut�n n�zhet. A r�ka �llt�ban gondolja el a tervet �s fark�val nagyot
esavarintva puh�n elsiklik a f�k k�z�tt. V�r�s, z�ld, s�rga szemek kutatj�k az
�jszak�t, sz�jak h�r�gnek be a bokrok k�z�, ugr�sok dobbannak, meg�lt ny�l s�r f�l,
csontok ropognak, v�r permetez az avarra, �zek �brednek fel �s b�nulnak meg a
f�lelemt�l, l�legzet�t visszatartva retteg, ami gyenge �s szinte belehullanak a
madarak a ragadoz�k sz�j�ba. A farkas futt�ban kapja el a k�nny� zs�km�nyt, dobja
nyak�ra a t�r�tt test� �zet. A v�r csak m�g jobban felizgatja �s �j �lmokat sz�.
Alig heder�t a megszokott h�sra �s s�v�ran �v�lti:
- Embert �lni volna j�!
Bizony, embert �lni!
Minden porcik�ja �g a v�gyt�l: leter�teni az embert, belemarni a k�romkod�st�l
f�st�s torokba, sz�tmarcangolni a gazs�gt�l, gy�l�lett�l, szerelemt�l, j�s�gt�l,
vads�gt�l, ezer b�nt�l fert�z�tt tiltott buja testet, furcsa �zekben f�r�szteni az
orrot, megr�szegedni a s�r�, m�rgezett v�rt�l, a lelket kiereszteni bel�le, hadd
f�zz�k meztelen�l a fa tetej�n, m�g a fogak a k�l�n�s, rejtelmes titkokat felas
�jsxaka
fedik. Kimondhatatlanul k�b�t� valami. Egyszer volt r�sze benne, az�ta nem b�rja
feledni.
- Embert �lni volna j�!...
�gy belev�sz m�g a l�t�sa is a v�gyba, hogy az itt-ott hever� n�h�ny feh�r k�vet is
a holdvil�gra kiter�tett emberi agynak n�zi.
Utols�nak a medve indul cl. Lust�n ny�jt�zik, mint a paraszt, aki ujjas�t veszi fel
�s odasz�l a p�rj�nak, mikor kil�p a barlang sz�j�n:
- Te csak pihenj tov�bb �s vigy�zz a kicsik�kre, mint a szemed vil�g�ra!
Az m�gis ut�na n�z �s nem b�r visszamenni �gy�ba. Valami nyugtalan�tja, de
csendesen �lvezi az �jszak�t. K�s�bb neszt hall. Felveti a fej�t. Egy m�sik medve
cammog el� illedelmesen:
- Tcnsasszony! Gondolja meg a dolgot!...
Az anyamedve m�rgesen felhorkan:
-Hordja el innen mag�t!... Megmondtam
m�r, hogy meg vagyok az urammal el�gedve!...
- �n csak aszondom!... - fenyeget�zik a m�sik, de s�t�t morg�ssal � is elt�nik
a rengetegben.
Az id� telik, az �jszaka utols� fordul�hoz �rkezik. A moh�bb vadak m�r j�llaktak �s
elh�z�dnak a v�lt�n a v�zre. A hi�z is ott kuporog m�r egy k�v�n �s v�res lesz a
v�z, ahol sz�j�t belem�rtja. R�m�lt bagoly huhog el f�l�tte:
- Sz�rny�! - h�rgi.
ny�r� .i�zskk
Pontosan annak a f�nak hegy�re �lt, amely alatt a medve k�t elk�dorgott tehenet
le�t�tt. Pillanat alatt kicsavarta a nyak�t mind a kett�nek.
- Sz�rny�! - f�zik most is a bagoly.
A hi�z nem tudja, hogy mi az a �sz�rny�", hiszen az �l�s, a hal�l sz�p, egyetlen
val�s�gos e�l, ami�rt ember, �llat �l. �gy volt ez mindig, �gy lesz ez mindig.
Buta bagoly!...
M�g f�nylik a v�zcsepp a bajsza t�v�ben, mikor el�gedetten �jra felfekszik a v�n
b�kkfa �g�ra �s j�llakottan elny�lik rajta. A v�r �s meleg h�s piros k�d�s illata
leng �t az erd�n. M�g egyszer felpar�zslanak szemei, mint a hajnalhasad�st�l
megf�zott esillag �s boldogan elsim�tja sz�rpamaes f�leit.
- M�gis sz�p az �let!
Sz�p!
Az �jszaka egy �rnyalatot vil�gosodik. Mindj�rt hajnal lesz. A medve a s�r�ben most
�ssa el a k�t meg�lt tehenet. �gy elrekkentette, hogy csak a halott szarvak
l�tszanak ki a f�ldb�l. Neh�z munka volt, m�gis kiel�g�lve t�rli meg izzadt
homlok�t. J�llakott. K�r�ln�z. Minden rendben van. Haza indul. �gy t�ntorog a f�k
k�zt, mintha r�szegen a kocsm�b�l j�nne. Az �ber hi�z r�pillant az �gr�l, m�g
elhalad alatta. Friss, �j, tiszta harmat gy�ngy�zik finom bund�j�n.
166
a'j r/v'"/'"
Az �l�snek v�ge. Boldog, akit �lm�ban �rt a hal�l. Holnap �j hal�l k�vetkezik.
A f�lem�le a f�szek perem�re t�masztott fejecsk�vel elgondolkodik:
- Mire val� az �let?... Mi�rt is kell �ln�nk?
Azt�n m�gis felk�l �s dalolni kezd.
Alant a makkos erd�ben �rz�ketlen vaddiszn�k d�rzs�l�znek a fat�rzsekhez �s hosz-
sz�, fekete vonalban elindulnak a szakad�k fel�.
A retteg� kiesi �llatok megnyugszanak, mert a f�lem�le m�r �nekel.
A hom�ly hirtelen sz�tszakad, a csillagok elmer�lnek, �j sz�l indul, az elk�sett
medve far�ra f�ny vet�dik.
Virrad.
Az erd� ism�t felkacag.
Vihar
Hirtelen elsz�d�l minden �s mozdulatlann� lesz. A havas k�sz�l a viharra.
A hegyek megdermednek, gerinc�k feldudorodik, a szakad�kok szeml�tom�st t�gulnak.
A f�k megvetik l�bukat, �gaik g�rcs�sen egym�sba fon�dnak.
A f�vek m�g jobban a f�ldbe kapaszkodnak.
A kem�ny cserf�k odasz�lnak egym�snak: - �Az Isten legyen vel�nk!"
A vadm�hek, bogarak fejvesztetten menek�lnek.
A megbojdult hangy�k mentik, ami menthet�.
Az egerek ki- �s befutnak likaikon �s egym�st szidj�k.
A vakond megtapogatja, hogy el�g szil�rd-e f�l�tte a f�ld.
A halak az iszapba s�llyednek.
Az anyamad�r ijedten huzig�lja es�r�vei kicsinyei f�l� a faleveleket.
A mez�r�l hazafut� elk�sett magyar�ty�k minden pillanatban meg�ll �s s�rni kezd.
A bagoly morcosan szidja a f�kat: - �Mi�rt nem k�lt�ttetek fel!... Most ki vezet
haza?"
A sereg�lyek izgatottan es�rognak, mint a cig�nyok. A nyulak holtt� t�tetik
magukat. Az �zek azt sem tudj�k, hov� legyenek. A m�kus saj�t fark�val k�t�zi mag�t
a fa�ghoz �s sz�d�lve eltakarja szemeit.
A r�ka k�r�rvendve kiszimatol zegzugos lik�b�l: - �Lesz itt vil�g mindj�rt!"
A farkas ledobja neh�z zs�km�ny�t �s �gy menek�l.
Az anyamedve �sszetcszi kicsinyei kez�t: - �Im�dkozzatok sz�pen, hogy a j� Isten
ford�tsa el t�l�nk haragj�t."
A csorda d�b�r�gve sz�guld le a hegyoldalon. Szarvak csattognak, v�r futja al� a
szemeket �s tomp�n b�gve g�zolja a bokrokat. Nincs hatalom, mely meg b�rn�
�ll�tani. Csak a kormos, feh�r bika nem mozdul a tet�n. Szembe mered a k�sz�l�
viharral, kurta b�m-b�l�ssel r�zza szarvait �s a v�res indulatt�l arasznyit s�llyed
a f�ldbe. A p�sztor nem meri b�ntani �s rekedten, id�tlen�l a csorda ut�n futva,
elkalimp�l mellette.
Hideg sz�l lehel �t az erd�n. �ppen esak megmozd�tja, nyugtalan�tja a faleveleket.
A felh�k fut�sa meg�ll. Azt�n csend. Rettent� esend. Egy pillanatig. Mind�ssze
annyi ideig, m�g a haragv� Isten v�gign�z a vil�g f�l�tt.
ny�r� j�zskf
H�ta m�g�tt a veszedelem �s vak, halj�s, vil-l�mtalan moraj.
A gomb�k kalapjukat j� er�sen a fej�kbe h�zz�k.
A vadmacska borzongva k�pik szembe az �ggel.
Az od�kb�l ijedten lesnek ki a k�s�rtetek.
Csak a k�vek b�znak magukban.
Hirtelen nagyot d�rd�l, mintha az Isten �kle zuhant volna r� a legmagasabb szikla
fej�rc.
- J�l b�v�g� Szentp�ter a kaput! - aszond-ja a sz�kely, ki sz�n�t hoz 1c a
havasb�l k�t remeg�, rongyos teh�nnel.
Alig �r le azonban az aljba, a s�lyos felh�k r�omlanak a havasra. A hegyek
elt�nnek, mintha elsodort�k volna. Vak, nyugtalan �s puszt�t� �jszaka lesz.
A sz�l el�rohan.
A szikl�k jajgatni kezdenek, az od�k f�ty�lnek, a f�k egym�st csapkodj�k.
A sas, mely a veszedelem sz�ps�g�t�l megig�zve �lvezte a vihar k�sz�l�d�s�t,
h�romszor pr�b�l felv�gni a magasba, de a vihar h�romszor csapja vissza a f�ldre.
Vill�m cik�zik v�gig az �gen �s a f�ny�n�l l�tni lehet, hogy a sz�n�sszek�r
feld�lt, gazd�ja pedig �tkoz�dva r�zza fel a h�rom�g� vasvill�t az �gre.
A sas borzadva ford�tja f�lre a fej�t:
- Megint az ember miatt!
170
Vihar
Minden baj a vil�gon az ember miatt van. J�l tudja.
Gyors, szaggatott csattan�sok r�zz�k meg a mindens�get, mintha Isten sz�lott volna:
- H�t ez�rt teremtettelek!... Rajta!
�s felb�d�l a vihar.
Megzend�l az �g, megrend�l a f�ld. S�r� vill�mok j�rj�k kereszt�l-kasul �s
sz�ntelen a d�rg�s. Az es� omlik. L�legzetet se vesz a vihar, csak ontja a t�zet,
vizet, tarol, z�z, f�st�l, ny�g �s siv�t. Recseg, ropog a f�ld, mintha fell�zadt
holtak vern�k a hal�l kopony�j�t az �r�k �jszak�ban. Sud�rmagas feny�sz�lak
fordulnak ki t�vest�l, vagy a l�bukon t�rnek darabokra, becsap� vill�mt�l l�ngra
lobbannak �s szurokszag� feny�kt�l piros lesz a vihar hasa. Az �g� erd�re v�r�s
v�zfonalak hullanak a k�nosra torzult, sz�rnyalak� felh�kb�l, mint a v�r, mintha a
mag�nosan a tet�n rekedt bika az �rd�g bel�t ontotta volna ki �s ez most r�h�r�gn�
szennyes lelk�t a vil�gra.
Szenved �s retteg minden �l�.
A medveanya reszketve ki�ltja ki a komor, sz�rny� vil�gba:
� Uram, irgalmazz nek�nk!
Krisztus, kegyelmezz nek�nk!
Mennyb�li Atyaisten!...
Megv�lt� Fi�isten!...
Szentl�lek �risten!..."
nyiro j�zsef
Kicsinyei hozz�simulva ny�gik:
- Irgalmazz minek�nk!
Az apamedve lemond�an legyint �s mag�ba m�ly�l, mintha a v�grendelet�n
gondolkodn�k.
Nincs kegyelem, nincs meg�ll�s �s rem�nys�g semmi. Sz�ntelen �s kifogyhatatlan a
vihar.
Rettenetes, mikor az �lettelenek �lni kezdenek. A megszaggatott fold omlik, k�vek
robajlanak le a szakad�kokba, szennyes vizek z�gnak, a rejtekr�l felragadott
�llatk�k feje sz�tloeesan a fat�rzseken, a sz�l a f�szkest�l felragadott es�r�
mad�rfi�k�kat a felh�k k�z� v�gja.
Tombol, rombol az �gih�bor� �s nincs hat�ra �s nincs id� �s nincs gondolat �s
nincsen vil�g �s nincs semmi, csak b�nult f�lelem, retteg�s, hal�lv�r�s, tobz�d�
s�t�ts�g, mintha a semmi meg�r�lt volna.
A farkas meg�sz�l a borzalomt�l, majd d�h�ben kivicsor�tja fogait:
- Az ember miatt van! Az ember miatt!
A hi�z fogaival is kapaszkodik az �gban, csakhogy megmaradjon.
A sas n�m�n r�horgasztja fej�t a pusztul� vil�gra:
- Ha meg kell halnunk, haljunk meg f�rfiasan, b�szk�n!
Hi�b aval� minden. Akkora a vihar d�he hogy m�g az elk�lt�z� l�lek is visszahull az
Vihar
�gb�l. Elviselhetetlen ez a sz�rny�s�g. Minden �l� felfoh�szkodik, k�ny�r�g a maga
nyelv�n:
- F�radj ki vihar, k�ny�r�lj Isten!
A v�rszomjas ragadoz�k f�ldh�z vert homlokkal fogadkoznak:
- Nem, nem, soha t�bb�!
De m�g s�t�tebb, m�g borzaszt�bb az �r�k
harag napja.
- Csak egy kiesi vil�goss�got! - szomj�hozza minden.
Legal�bb annyit, amennyit egy bog�rka szeme elnyelni k�pes.
Csak egy kiesi rem�nys�get, hogy v�ge lesz e rettenetnek!
Rem�nys�get, ha csak addig is tart, m�g a halott t�tott sz�j�t kivil�g�tja a
vill�mf�ny!
Az �ltal�nos k�ts�gbees�sben csak a f�ldh�z nyomott, remeg�, finom, kiesi �zek
nyugodtak �s - ki hitte volna - nem magukat, hanem ezt a nyomorult vil�got
siratj�k. De mi az a p�r k�nnycsepp a v�zzuhatagok k�zt, melyek szennyes �radatt�
n�ve tombolnak �s h�znagys�g� szikl�kat g�rgetnek?
M�r-m�r beletompul minden elker�lhetetlen v�gzet�be �s k�bultan m�r-m�r
belenyugszik, mikor a vihar utols� d�hkit�r�se m�g rettent�bb� fokoz�dik �s m�g
egyszer egym�shoz veri a hegyek fej�t. Recseg, ropog az eg�sz f�ld ereszt�keiben.
M�r nem b�rhatja sok�ig. B�dultan sz�d�l �s v�sz cl a v�gtelen
ny�r� j�zsef
s�t�ts�gben. Csak ez a s�t�ts�g ne volna, mely semmiv� s�llyeszt mindent, mintha
minden f�ny elpusztult volna, minden szem lez�rult volna �s nines t�bb� semmi, ami
�jra bevil�g�tsa a mindens�get. �nmag�t se l�tja semmi �s csak a retteg�s�nkb�l
tudjuk, hogy m�g vagyunk �s a folyton cik�z� vill�mok tartanak �letben, melyek
s�r�n �tsz�vik az eget. Olyanok, mint felrobbant aranyk�gy�k, melyek t�zet
sziszegnek r� a vil�gra.
Ez m�r a v�g, deh�t mindegy. �gyis m�r esak �lettelen, puszta testeket k�noz a
vihar. Mind�ssze p�r pillanat �s minden megsemmis�l...
�s ekkor j�n a szabadul�s. V�ratlanul, mikor m�r alig volt, aki higyjen benne.
M�g egy utols�t csattan �s a vihar ahogy j�tt, olyan gyorsan el is vonul.
Az �g� erd�r�szlet m�g egyszer fellobban, azt�n kilobban, elalszik a t�z is.
Lassan derengeni kezd. Beteg, sz�rke kis vil�goss�g t�mad, de v�gre vil�goss�g,
mely alig �szrevehet�en er�s�dik.
Minden megk�nnyebb�lten s�hajt fel:
- F�ny, vil�goss�g, �jra �let!
Els�nek a tet�n a furesa, tejsz�n� k�dl�sben hatalmass� n�tt bika tetszik fel,
ahogy leszegett f�vel mozdulatlanul �ll, m�g a terhes felh�k z�gva elmorajlanak
f�l�tte. Azt�n lassan felemeli fej�t �s a felh�k ut�n n�z, de esak vill�mokt�l
v�res h�tuk l�tszik, ahogy a
174
Vihar
l�that�r m�g� torl�dnak folyton gyeng�l�, de sz�ntelen d�rg�s k�zben, m�g az is
lassan elhal �s a vil�g v�gre megnyugszik.
Nem mer azonban semmi mozdulni, csak a bika r�zza meg b�mb�lve vizes szarvait �s
k�r�ln�z a t�jon. Csend, n�mas�g. Hi�ba s�t ki �jra a nap. El�sz�r a barna medve
l�p ki a barlangj�b�l. V�sztj�sl�, haragos. L�tszik rajta, hogy nagy elhat�roz�s
t�madt benne �s az Isten legyen irgalmas annak, ki ma vele tal�lkozik! - Az ember
miatt volt! - d�rm�gi maga el�. Az ember miatt, ki felr�zta vasvill�j�t az �gre a
feld�lt sz�n�sszek�r miatt.
Most lesz�mol vele a sok retteg�s�rt, veszedelem�rt, mit a havasra hozott. Nem lesz
addig b�kess�ge az erd�knek, m�g ember
fert�zi meg.
Amerre megy, megrend�lve l�tja a pusztul�st.
A hegyek m�r csak s�rhalmok a vil�g f�l�tt. A v�zt�l esurg� szikl�k agyonverve
fekszenek, mint meztelen �ri�sok, kiken m�g rajta van a hal�lverejt�k. Elal�lt
minden.
Ezek a megk�nzott f�k tal�n m�r nem is �lnek. T�r�tten, tiprottan, esonk�n merednek
fel a t�rzsek, vagy t�vest�l kit�pve, messzi dobva hevernek sz�tsz�rtan �s eg�sz
erd�'r�-szeket �getett fel vagy tarolt le a vihar. M�g
nyiro j�zsef
azok is f�ldig cs�ng� �gakkal er�tlen�l egym�sra borulva hallgatnak, melyeket
megk�m�lt az Isten �t�lete.
A f�vek, vir�gok v�zbe, iszapba fulladtak. Az eper mer� v�res seb, a hangy�k
f�ld�nfut� koldusokk� lettek �s z�rzavar az eg�sz havas. A vill�mok korma
bemocskolt mindent.
Meg�lt, �zott �llatok d�lledt szemei ijesztik l�pten-nyomon. Holt mad�rk�k
fekszenek hanyatt �s hidegre dermedt, v�kony e�rnal�baesk�ikat meresztik az �g
fel�. Megrend�t�, ahogy haj�t t�pve futkos, keres a rig� a bokrok k�zt �s
f�l�r�lten ki�ltoz:
- Nem l�tt�tok a gyermekeimet?...
A medve fogcsikorgatva megy tov�bb.
-Az ember miatt!... No meg�llj!...
A halak m�g most is n�m�k �s hidegek az ijedts�gt�i, mint a h�romnapos halott.
A r�kok, ezek az �sl�nyek, alig b�rj�k vonszolni k�vekt�l �sszevert, dagadt
oll�ikat.
A szerencs�tlen kiesi gomb�k is kit�rt nyakkal hevernek, mintha a sz�l fejest�l
elf�jta volna kalapjukat.
-No meg�llj, ember!
Szinte k�v� mered a medve azonban, mikor kil�p az utols� bokrok k�z�l �s l�tja,
hogy h�lt helye van embernek, szek�rnek. Csak a letasz�tott, �zott sz�na hever az
�t-marton.
- Megmenek�lt! - lihegi s�t�ten.
Nem akarja elhinni, hogy m�gis megmenek�lt az ember. But�n pislog a t�volba, hol
m�g ny�l�nk, feh�r k�d�k �llnak a szakad�kok f�l�tt, mint egy sz�l ingben
kimenek�lt s�r� asz-szonyok �s �sszer�ncolt homlokkal d�rgi:
- Nincs igazs�g a f�ld�n! �s m�rgesen visszafordul.
Az �zek �ppen akkor j�ttek el� szer�nyen a bokrok s�tra al�l, mintha sz�gyelln�k,
hogy �letben maradtak.
A hangy�k �jra �p�teni kezdik �sszerombolt palot�ikat.
A magyar�ty�k odakottyant valakinek:
- Hi�ba! �lni kell, kom�masszony! - �s visszafut a mez�re.
A leveg� ism�t zengeni kezd a m�hekt�l, bogarakt�l.
A ny�l vizes �lep�t sz�r�tja a napon. A r�ka oldalt pillant �s moh�n r�ugrik az
els� �llathull�ra. A farkas el��vakodik �s �j �l�sre fesz�ti
izmait.
A hi�z ragyog� bund�ban �jra kifekszik leshely�re, a fa�gra.
A bika a tet�n megad�ssal lehajtja fej�t �s b�k�sen legelni kezd.
A medv�ben felforr az indulat, az undor �s s�t�ten, megvet�ssel, k�romkodva
t�ntorog vissza barlangj�ba.
Az �let �jra megindul.
A sas sietve felnyilall a magasba �s megkezdi �r�ll�s�t a vil�g f�l�tt.
Biri, a ty�k
Biri, a ty�k
Amennyire nagyj�b�l ki tudom bogozni a r�szleteket, a baj �gy t�rt�nt. J�kor reggel
a fiatal B�la Andr�s szeg�nyember feles�gest�l elment napsz�mba. Andr�s �ppen be
akarta k�esolni az ajt�t, mikor az asszonynak esz�be jutott, hogy a kotl�t nem
l�tta el. M�g ha-ragudt is az ember, hogy ilyenkor jut esz�be az asszonynak a
kotl�, de t�relmesen v�rt, m�g az asszony a szoba k�zep�re hideg puliszk�t t�rdelt
sz�t a ty�knak s egy cser�pt�nyer-ba vizet loeesintott, hogyihass�k, ha lesz�ll a
f�szekr�l. A t�zet is megsz�totta, hogy kell� meleg legyen �s ne h�ljenek ki a
toj�sok. A rost�t is odah�zta a platt�n k�zel�be.
- No Biri, oszt�n viseld j�l magadat! - mondta a ty�knak, amely egyetlen vagyonuk
volt �s � is az ura ut�n sietett.
�gy az asszony, mint a ty�k nyugodtak voltak.
Az asszony az�rt, mert �ppen az este vizsg�lta �t l�mp�val a toj�sokat �s mind a
h�sz toj�sban �let jele l�tszott. A ty�k az�rt, mert
mikor egyed�l maradt a f�szken, kiss� felbillentette a test�t, maga al� n�zett �s
�pen, h�feh�ren ott volt alatta mind a h�sz toj�s.
Az asszony nem tudta, de a ty�k tudta, hogy a h�sz toj�s h�sz vil�g. Ennek
bizony�t�s�ra, ha a J�isten megboes�tan�, Szentfels�g�r�l mag�r�l venn�k
hasonlatot. Az �r�sban �rva van ugyanis, hogy: �Isten lelke lebegett a vizek
f�l�tt", a vil�gteremt�sn�l. Az Isten lelke azonban nemcsak �lebegett". Az �si
zsid� sz�veg szerint a fels�ges teremt�si folyamat alatt a z�rzavaros vil�ganyag
f�l�tt �kotolt" Isten lelke, mint Biri, a ty�k. Ilyen meleg k�zvetlens�ggel fejezi
ki az �r�s Istennek �lland� �s l�nyeg�t�l sug�rz� r�hat�s�t a vil�gmindens�gre a
teremt�s hatalmas cselekedet�n�l. A teremt�s azonban soha meg nem sz�n� folyamat
is. Teh�t bizonyos �rtelemben �r�kk�val� Isten lelk�nek a vizek f�l�tt val�
lebeg�se, amely soha el nem halv�nyul� �ntudattal sug�rozza be az idolt
elk�pzelhetetlen m�h�t. Ez az �ntudat minden teremt�nek legnagyobb boldogs�ga.
Hogy volt ebb�l a teremt� �ntudatb�l �s boldogs�gb�l valami Biriben, a ty�kban is
(ki egy�bk�nt maga is olyan komoly �s h�zias volt, mint egy sz�p fekete asszony),
azt merem nyilv�nosan �ll�tani, hogy miatta le ne szamarazzanak engem az okosok; de
magamban szent�l meg vagyok gy�z�dve, hogy volt �s nem el�gszem meg, hogy esak
egyszeny�k� .i�znkk
Fari, a t\iik
r� ��szt�n"-nek tartsam a Biri-ty�k cselekedet�t, aki huszonegy napig a teremt�s
boldog k�bulat�ban �lt a maga h�sz toj�s�n, h�sz vil�ga f�l�tt. Ezt a huszonegy
napot gondolat n�lk�l, mozdulatlanul lehetetlen kib�rni, de ez m�r igaz�n nem
v�ltoztat a dolgon, ha mi nem is sejtj�k, hogy mit gondol a ty�k.
Egy azonban bizonyos. A ty�k tudja, hogy melyik toj�sban van �let, pedig nem
�l�mp�zza" �t, aminthogy a J�isten se tartja egyenkint oda a bolyg�kat a nap el�,
hogy hatalmas kez�vel be�rny�kolva figyelje meg, melyikben van �let �s j�vend� �s
melyiket kell kidobni a mindens�g szem�tdombj�ra.
Minden nagydolog csendben �s �szrev�tlen�l t�rt�nik.
Biri, a ty�k, se �rulta el semmivel, hogy sz�tt�rt, puha, tollas test�nek melege
miszt�riumot val�s�that meg!
�lt - mondom - rend�letlen�l a toj�sokon �s kerek v�resepp szeme meg se rebbent. A
teremt�s k�l�n�s �nk�v�lete b�d�totta el minden pillanat�t �s test�nek finom
sug�rz�sa alatt h�sz kiesi �let titokzatos csod�ja val�sult meg. Mintegy �nmag�t
lopta �t a toj�sok szil�rd, feh�r falain, hogy fens�ges �lma teljes�lj�n.
Kiz�r�lag ez�rt az �lom�rt �rdemes �lni, b�r az �loml�t�k nem sokra viszik az
�letben.
Biri is egyszer�, szeg�nysors�, de h�zias ty�k maradt, csal�n, burj�n, s�r �s
piszok k�z� �tkozott �let�, al�zatos mad�r-feh�rn�p, kivel a vil�gt�rt�nelem nem
sokat t�r�d�tt. Igaz, hogy � se a vil�gt�rt�nelemmel, teh�t boldog �s megel�gedett
volt, m�g r�j�tt a furcsa inger, vil�gokat teremteni. Ez az �r�k szikra minden
�l�ben kigy�l egyszer �s minden �l� Isten alkot� t�rsa lesz �ltala. Kiki tehets�ge
szerint.
Biri, a ty�k, azonban a teremt�s titkos m�hely�ben is megmaradt egyszer� napsz�mos
asszonynak, kire h�sz aranyl�b� csirke l�trehoz�sa volt b�zva. Nem nagy dolog az
eg�sz, de t�ls�gosan sokat nem is lehet v�rni egy ilyen m�veletlen, paraszt
mad�rasszonyt�l. Amit lehetett, h�t becs�letesen megtette. Nem k�m�lte mag�t.
Egykor piros arca elhalv�nyodott, tar�ja s�rg�n �s er�tlen�l �lt a fejeb�bj�n,
eg�szen belcsov�nyodott a becs�letes odaad�sba. Ha a folytonos fesz�lts�gt�l
meglankadt testi ereje el is hagyta �s orozva r�t�rt az �lom, szemei elf�nytelened-
tek, a sz�ve akkor is v�ltozatlanul sug�rzott r� a h�sz toj�sra.
Az id� telt, a pillanatok l�bujjhegyen haladtak �t a szeg�nyes parasztszob�n. A
ty�k nesztelen�l �lt a f�szk�n a csendben.
Mind�ssze annyi v�ltoz�s t�rt�nt, hogy a rossz plattenb�l kiesett egy eleven
sz�ndarab a forg�cs k�z�, Biri, a ty�k, r�n�zett a ragyog� aranyr�gre, dc nem
moccant.
Egy ideig hunyorgott a sz�n a forg�cs
nyiro j�zsef
k�z�tt, majd hajsz�lv�kony f�st�eske sziv�rgott fel bel�le, ami k�nny�, sejtelmes
�s sz�p volt. A t�zeeske lassan harap�zott, m�g cs�pp kis l�ngf�tyol pattant apr�
f�szke f�l� �s percekig k�zd�tt az �let��rt. Hol lelankadt, hol megn�tt �s a v�gzet
tenyer�ben nyugtalankodott. Gyenge �s kedves l�ngocska volt. Edcs kis t�zgyermek,
ami�rt k�r volna, ha kialudn�k. Igaz�n k�r volna, hiszen olyan sz�p �s �rtatlan
piros ingeesk�j�ben t�ncolva a forg�cs tetej�n.
Minden olyan sz�p, ami kiesi. A t�z pedig az elemek k�zt a legszebb. Nekem �r�k
j�tsz�t�rsam. Biri, a ty�k, is gy�ny�rk�d�tt benne. Le sem tudta venni r�la a
szemeit. A t�z minden madarat megig�z. Val�s�ggal hipnotiz�l. Ez�rt van az, hogy az
�g� erd�b�l nem tudnak kirep�lni a f�szk�k�n meglepett mad�rk�k.
A l�ngocska rohamosan n�ni kezdett. M�r meleg f�nybe bor�totta a ty�kot �s a f�szek
szalm�ja is aranny� v�ltozott t�le. Kellemes �s sz�d�t� volt, mint minden
veszedelem. A ty�k felemelkedett �s maga al� n�zett, de ijedten roskadt vissza,
mert a toj�sok mintha sz�n�ket v�ltoztatt�k volna. M�r �rezte �s tudta a
veszedelmet, de h�sz �let, h�sz kicsinye volt alatta �s rettegve bor�totta f�lib�k
sz�rnyait, hogy megv�dje �ket. A t�z pedig terjedt.
A fa ropogva �gett a platt�n alatt. A l�ng
182
Biri, a
el�rte az ott hagyott sz�ket, a sz�kr�l az asztalt �s a szeg�nyes holmi a l�ngokban
olyan lett, mintha megdies��lt volna.
A f�st s�t�ten s�r�d�tt a szob�ban �s a teny�rnyi ablakok els�t�tedtek t�le, mintha
hirtelen �jszaka sz�llott volna a h�zra. A cs�p�s, haragos f�stgomolyban szikr�k
z�poroztak �s hullottak mindenre.
M�r a t�ls� sarokban is fellobbant az �gy. Pokr�c, p�rn�k, minden egyszerre
foly�kony t�zz� v�ltozott �s ragyogtak, mintha kir�lyi n�sz�gy volna, melyre
r�hullott az arany f�gg�ny.
Biri, a ty�k, r�m�lten �lt a f�szken. Sz�ve a tork�ban dobogott �s sz�tnyitott
cs�rrel lihegett, meredt r� a k�r�l t�neol� t�zre. Szemei �gtek �s felborzolt
tollakkal k�bultan �lt a h�sz, m�g ismeretlen, kis vil�gon. N�ha az �let�szt�n
felemelte a f�szk�r�l, sz�rnyai r�ngottak, teste vonaglott �s a menek�l�s moh�
v�gya minden idegsz�l�t megfesz�tette, a h�s�g k�nozta �s b�dultan sikoltott fel,
de az utols� pillanatban valami m�gis visszah�zta a f�szekre. Reszketett szeg�ny
kicsi mad�rasszony minden �z�ben, de h�sz �let, h�sz kicsinye volt alatta �s �ket
nem hagyhatta cserben.
Senki sem tudhatja, hogy mi t�rt�nt, mert az emberek csak akkor vett�k �szre, hogy
�g a B�la Andr�s h�za, mikor a l�ngok kicsaptak az ablakon, mintha a t�z g�nyol�dva
kiny�r� .l�zsick
Bili, a ty�tk
ny�jtotta volna rajta piros nyelv�t, a n�pek ugyan odaszaladtak, de lemond�an
�llottak k�r�l, mert a h�zat m�r �gyse lehetett megmenteni �s nem is volt �rdemes.
�reg, rokkant, f�lig romkalyiba volt �gyis az eg�sz. M�g j� is, hogy elvitte az
�rd�g. Falu sz�gyene volt eddig is. Maga B�la Andr�s se esett k�ts�gbe, b�r k�rt
szenvedett. Igaz, hogy nem nagyot. Elmennek feles�gest�l szolg�lni. �gy ink�bb
boldogulnak. Ugy se sok rem�nys�g�k lehetett a faluban. Tisztess�gb�l mutatt�k az
emberek a r�szv�tet �s vigasztalgatt�k is, de jobb �gy. Egy-egy k�rtyus vizet
becs�letb�l ugyan loeesintottak a t�zre, de azt is ink�bb az�rt, hogyha m�r
elhozt�k, ne vigy�k haza. A t�z senkit nem vesz�lyeztetett �s hamar v�gzett a
h�zzal a sz�p esendes id�ben. Egy-k�t fejszecsap�ssal seg�tettek is �sszeomolni �s
m�snap reggelre csak a kormos romhalmaz maradt. B�la Andr�s a feles�g�vel egy
kicsit kutatott k�zte, h�tha valami haszn�lhat� dolog �pen maradt.
�gy akadtak r� Birire, a ty�kra. Meg volt szenesedve, de holt�ban is �lt a
toj�sokon rend�letlen�l. F�lig alaktalan, torz test volt m�r szeg�nyke, mikor
r�akadtak �s az emberek m�g kacagtak is rajta, tr�famond�st kezdtek r�la, hogy:
�B�la Andr�s ty�kot s�t�tt a h�z�val!" ...H�t ezen volt mit kacagni.
Szeg�ny Biri trag�di�j�ra senki sem gondolt, pedig a hal�la olyan nagy cselekedet
volt, amire az ember nem k�pes, csak a paraszt kis ty�kfeh�rn�p, kinek rettent�ek
lehettek utols� pillanatai, mikor �jultan hanyatlott le r�m�lt fejecsk�je �s
l�ngol� tollakkal meghalt sz�letend� kicsinyei f�l�tt a rossz diszn�b�rrost�n �lve.
Val�sz�n�leg a sz�ve megszakadt, miel�tt a t�zhal�l utol�rte volna. Erre meg mern�k
esk�dni, mert Biri - nem ember volt, hanem �rz�, igaz, komoly, �szinte �s egyszer�
�llat.
A h�sz toj�s is megsemmis�lt term�szetesen. Ki az �rd�g t�r�dik vele? Nem nagy
dolog, aminthogy az se nagy dolog, mikor t�zh�sz csillag leesik az �gb�l. Az ember
�szre sem veszi, fel se n�z r�juk. Semmit se jelent m�r, hogy �gysz�lv�n minden
pillanatban cgv vil�g megsemmis�l.
Tudom, hogy a Biri ty�k dolga se �r meg egy �res s�hajt�st. Maga B�la Andr�s is
k�romkodva r�gta fel sz�nn� �gett hull�j�t, de nem adn�m semmi�rt, ha bizonyosan
tudn�m, hogy legal�bb az Isten ejtett egyetlenegy k�nnycseppet �rte.
Ut�sz�
A l�thatatlan t�rv�ny avagy
a mennybe ment kutya
1.
Egy vihart nem lehet le�rni, hogy az �sszes �rz�kszerveinkre egyszerre hasson. Az
�llatok �s az erd� viselked�s�t a viharban m�r meg lehet pr�b�lni.
Azt sem tudhatjuk, mit gondol egy �llat. De elgondolhatjuk, hogy mit gondolhatna,
hogyan z�g-b�g vagy s�r, incselkedik benne az �szt�n.
Mi csak emberi szavakat ismer�nk.
Emberszag�ak Ny�r� J�zsef �llatt�rt�nc-tei. Az ember szaga pedig �s�t�t,
ki�llhatatlan, piszkos �s verejt�kes, tele b�nnel, gazs�ggal, mintha az �rd�g
gondolata �szna a leveg�ben. A farkas megremeg, mikor valahonnan, t�volr�l az
orr�hoz �r..."
A havast t�pi a vihar. �Az ember miatt van" - morogja a medve.
Ny�r� �llatai is csak emberi szavakat ismernek, �s emberi felel�ss�get.
�s farkasnak, embernek egy �r�k, fels�bb igazs�g szerint meg kell k�zdenie
egym�ssal. Holtan marad mindkett� az �jszakai tiszt�son. A mindent megszab� �s
mozgat� l�thatatlan t�rv�ny, ami a b�lcs gyilkost, a hi-�zt is k�slelteti a t�mad�s
el�'tt, term�szett�l, azaz istent�l val�, akihez nagy bajukban m�g im�dkoznak is a
lelkes �llatok.
Sok a hal�l, a k�nyszerb�l vagy az �lvezet�rt elk�vetett gyilkoss�g, Ny�r�
t�rtenetei m�gis a rem�nyr�l sz�lnak. Vagy legal�bb a rem�nyt keresik. 11a nem
tal�lj�k: kital�lj�k. A rem�ny tal�n m�g az igazs�gn�l is el�bbreval�.
�Mikor �l�k, teremtek!" - mondja az erd� doktora, a borz.
Az utols� napj�n a vad�szter�let�t bej�r� farkas el�tt kit�rul az eg�sz vil�g, s az
ordas mintegy megvil�gosodik A v�n szarvasbika v�g�l nem az tin��rt k�zd, hanem
saj�t v�g�vel, v�gzet�vel v�v meg. �hes hasakban �s s�r�l�keny toj�sokban k�zben
n�, n� az �let. Kerek eg�sz a vil�g, m�gis hat�rtalan. Tudjuk ezt r�gt�l, de esak
nagy ritk�n �rezz�k �t. Nincsenek benne vesztesek, esak �ldozatok. Nincsenek
gyilkosok, csak t�l�l�s�k�rt k�zd� ragadoz�k. Es nincs feloldoz�s, b�nbocs�nat.
Csak a rem�ny.
Az emberi �s �llati dr�m�kra r�virrad a reggel, ha nem egy�b. Kezd�dhet minden
el�lr�l, a maga k�r�ben. Minden �llat megvonja mag�nak a k�rt, megtaposva a f�ldet.
Van k�re az �letnek �s van k�re a hal�lnak. (�A hal�l az �let kenyere!") Es
mindenek f�l�tt a rem�ny.
Mostani tudom�sunk szerint a rem�ny az ember saj�tja. Ny�r� J�zsef is annyit tud az
�llatr�l, amennyit az emberr�l, ez�rt test�lja r� a rem�nyt.
Ismeri a gy�ng�ds�g�ket, esend�s�g�ket, b�tors�gukat �s ravaszkod�saikat: ahogy
f�rjhez megy, szeret �s any�v� lesz a f�rj toj�ja, ahogy f�rfiv� a f�rj h�mje:
dolgozni fog; ahogy halkan lepilink�l a f�ldre egy falev�l, ahogy a f�k k�zt �ts�t
az alkonyi f�ny, ahogy szeretik egym�st a p�rba rendeltek, ahogy egy szenes
csutakot is t�bolyult szeretettel �lel mag�hoz a t�zben megvakult anyamedve, �s a
borz vigaszt hazudik neki. Biri, a ty�k nem hagyja el f�szk�t �s abban az �leteket
rejt� toj�sokat, ink�bb benn�g a h�zban - majd esak a megkeseredett gazda r�gja
arr�bb form�tlann� t�p�r�d�tt test�t, mint haszontalann� v�lt holmit.
K�l�nben, a mi emberi nyelv�nk�n �s Ny�r�' rem�nyt kerget� �s �csin�l�"
elbesz�l�sm�dj�ban az �llatok vil�ga is az emberi t�rsadalom k�pe lehet - tal�n
az�rt is �r r�luk, nem esak csod�lnival� gy�ny�r�s�g�k�rt �s rejtelmes
�n�ll�s�guk�rt, nem holmi term�szetelv� b�lcselet h�vek�nt. C�lja van vele, p�ld�t,
tanuls�got keres. �R�j�ttem, hogy az igaz�n h�s�ges, talpig becs�letes, szil�rd
jellem� ebek, kik azt mondj�k: - 'Itt �llok, nem tehetek m�sk�pp!' - ma nincsenek
is. Ezek egy-t�'l-egyig kifek�dtek gazd�juk s�rj�ra �s ott
Ut�sz�
Utos
pusztultak cl. A t�bbi alkalmazkodott a mai viszonyokhoz, elvesz�tette egy�nis�get,
k�l�nb�z� vil�g�ramlatok hat�sa al� ker�lt �s �ton-�tf�len szervezetekbe t�m�r�l.
Megfert�zte �ket a nagyv�ros."
Ezek a h�zias�tott, emberhez szoktatott ebek. Erd�n-mez�n a vadak m�g a
vil�gmindens�g r�szeik�nt szor�tj�k ki maguknak �s t�ltik be hely�ket. A gazd�j�val
egy�tt halt kutya olyan magaslatba ker�l, hogy sejthet�en egyenesen a mennybe megy,
csak fagyott v�za �rzi tov�bb ember�t.
Fordulhat azonban b�rmerre a sors, beteljesedhet a l�thatatlan szab�ly, de ebben az
er-dei-mezei vil�gban majd minden szerelmes: a f�sz�l �s az �z, a felleg �s a
vaddiszn�, felger-jedten �s gy�ng�den, p�rj�t marcangolva vagy �va.
Nem kell sok �sz, de m�g tud�s sem ahhoz, hogy r�j�jj�nk: a vil�gmindens�gnek ezek
az eleven r�szei k�t (emberi) vil�gh�bor� k�z�tt �s ut�n, a m�lt sz�zad �viharos"
els� fel�ben v�vj�k az �r� szabta sorsukat, �s az �ltala sorsosainak ny�jtani
k�v�nt rem�ny dereng felett�k. Mert �k�lt�i" ugyan az erd�-rengeteg, de esak am�g
kiv�gj�k. De akkor lehet azt�n k�lt�szetet csin�lni bel�le igaz�n. Mert musz�j.
Mondhatni: a puszta k�lt�szet marad, teny�szik a hely�n, a val�s�g helyett a
gy�ny�r�s�g,"a k�njaival egy�tt.
Ez�rt kell �rni a naps�t�tte erd� csod�ir�l �s a havasi viharban retteg� vagy
�rj�ng� vadakr�l. Annak a tudat�ban, hogy ama vil�gmindens�g m�giscsak l�tezik,
vel�nk vagy n�lk�l�nk, �s mindig ugyanaz t�rt�nik benne: a szerelmetes �let �s
hal�l.
�Mi�rt �l�nk?" - k�rdezik korr�l korra Ny�r� �llati teremtm�nyei.
�H�t nem j�tszunk?" - k�rdezi �tharapott torokkal ezel�tti j�tsz�pajt�s�t,
gyilkos�t a kis �zsuta.
Ilyen mes�ket, meseszer� p�ldabesz�deket mond r�luk egy pusk�s ember, aki maga is
�l� szersz�mmal �l a vadlesen.
2.
A tud�s, a �mesters�g", v�g�l is a munka dics�rete a ny�r�i novellisztika. Legyen
az a munka f�szekrak�s vagy f�szekd�l�s. A halak sz�ps�ge nem csak ez�st�s
villan�sukban, ink�bb kim�velt tudom�nyukban rejlik. Az egyik vad a lopakod�s, a
m�sik a gy�jt�get�s mestere. Ezek az �llatok szakszer�ek a maguk ter�let�n:
�l�sben, kotl�sban egyar�nt.
Paraszti munka ez, m�dj�t, m�dszeress�g�t tekintve legal�bb, �s Ny�r�nek volt hol
megtanulnia: a kor�n elhalt falusi iskolaigazgat� apa mellett, a gyulafeh�rv�ri
papneveld�ben, majd �kiugrott" papk�nt moln�rkodUt�sz�
va, k�s�bb �js�gokat szerkesztve Udvarhelyen, Kolozsv�ron, Budapesten �s
�Nyugaton". Parlamenti k�pvisel�k�nt is megismerkedhetett eggyel-m�ssal, f�k�nt
Sopronba �s azon t�lra menek�lt�ben az �ppen aktu�lisan nem-szeretett korm�nnyal
egy�tt. Sz�l�f�ldj�n �s idegenben m�velte ama egyetlen �h�mes nyelv�t". Akkor is
h�nek kellett volna lennie hozz�, ha nem akart volna. N�pe h�j�n is a n�p�t
szolg�lta, mondhatn�nk, noha az ilyen ma m�r nem divat.
��ll�t�lag 1889. j�lius 28-�n sz�lettem Sz�kelyzsomboron..." - �rja a �r�gi
dolgokr�l". 1953. okt�ber 16-a ut�n, a madridi temet�ben ugyan mit �rhattak a
fejf�j�ra m�sok? Milyen nyelven?
Volt � a k�t z�r�jeles �vsz�m k�z�tt sikeres �r� (akit m�gsem ismert fel a
kolozsv�ri cig�nypr�m�s), volt elhallgatott, s�t b�n�s is. Amikor azt�n ism�t
sz�lni lehetett r�la, valahova az Uz Bence sz�kely (sz�kelvked�?) m�kamestere �s az
Isten ig�j�-ban v�v�d� h�se k�z� suvasztott�k be. Akkor is az Erd�lyi Sz�pm�ves C�h
k�nyveinek halina-k�t�s�re, mint a tartalm�ra eml�keztek ink�bb. A vid�kies
romantik�j�ra.
M�rpedig az Isten ig�j�ban c�m� �n�letrajzi reg�ny�ben megtal�lhat� a magyar�zat,
an�lk�l, hogy magyar�zkod�s volna. Papnak �llt, �s nem az Ur h�v�s�ra, hanem hogy
elszeg�nyedett csal�dj�n seg�tsen. A szemin�riumi
I
�veket folyamatos tusakod�sban t�lt�tte: az elhivatotts�g �s a vil�gi h�vs�gok,
f�k�nt a szerelem k�z�tt. (�Minden megismert igazs�g �jabb gy�ny�r�s�get okoz, �s
habzsolom az emberis�g, a kult�ra kincseit, hogy majd m�soknak is adhassak bel�le.
Nincsenek k�l�n�sebb szenved�lyeim. �gy emelkedem �vr�l �vre az etikai magaslatok
fel�, �s m�r term�szetesnek tal�lom a szent k�rnyezetet.") A falusi n�pnyomor
k�sztette l�zad�sra v�g�l el�lj�r�i, s�t egyh�za ellen, �s annak orvosl�s�ban v�lte
megtal�lni igazi, �m nem sok sikerrelj�r� hivat�s�t. (�Csak most l�ttam, milyen
beteg �letet hordoz ez f�ld. Valami egyh�zf�l�tti nagy kereszt�nys�get �lt a n�p,
melyben nyomor �lelkezik a j�s�ggal �s igazs�ggal... Senkij�k nem volt, aki
seg�tsen rajtuk... Megdermedt bennem a l�lek, ha r�juk gondoltam. Gy�l�ltem az
urakat, kik n�ha a v�rosb�l vad�szat �r�gye alatt kir�ndultak asszonyostul, �s
bolond, dalos, boros �jszak�t rendeztek. A f�rfiak pertut ittak velem, az asszonyok
megk�v�ntak... Csak a vad hegyek s a n�p hallgatott, �s bandukolt v�gzete �tj�n.
Csap�s csap�s ut�n �rte �ket. Most m�r nem csod�lkoztam, hogy a k�romkod�st�l
�lland�an fekete a torkuk. Mit tudtam r�luk eddig? A faluban csak h�zak voltak, a
templom egynapos mened�k.")
Azt�n j�tt a h�bor�, lelkes, v�s�ri sz�nnyomatokhoz hasonlatos romantikus k�pekkel,
192
Ut�sz�
�br�ndokkal. Azt�n j�tt a kij�zanod�s. �A nemzetisz�n� f�tyol cs�ny�n szakadozott a
szemeinkr�l. Kezdt�nk hozz�durvulni a h�bor�hoz. A tetves, mocskos katon�k m�r
t�meg�vel h�ny�dtak az utc�n, sov�nyan, �he-zetten... M�r senki sem volt k�v�ncsi
az �lm�nyeikre. El�g volt a magunk baja."
Akadtak az�rt gazdag par�ki�k, de cz a l�zadoz� pap, ha olyanba k�v�nkozott volna,
akkor sem kapja meg egyiket sem. Megb�ntett�k, ami�rt hitelt, vet�magot koldult a
falunak az urakt�l. Od�ig jutott, hogy betegs�g�ben kedves k�nyveivel, v�g�l papi
oklevel�vel f�t�tte be b�torozatlan szob�j�t, �s �hs�g�ben az �sszes szentelt
osty�t megette. Az istenhitet m�gsem. Abba pedig egyik tanul�t�rsa belehalt.
A rom�n csapatok bet�r�s�nek h�r�re elmenek�ltek a h�vek is, �res templompadoknak
mis�zett a papjuk. �A r�gi fogalmak, szents�gek egym�s ut�n d�lnek meg, a saj�t
lepte meg v�gzete, h�si romantik�ja meg�lte. Nemcsak �n, a n�pem is p�ly�t
t�vesztett, �s - nem �bred r�, most se l�t a K�rp�tokon t�l. Mindene elveszett,
csak b�nei maradtak meg." �rta pedig mindezt az els� vil�gh�bor� ut�n egy, a
m�sodik vil�gh�bor� ut�n h�bor�s usz�t�nak deklar�lt �r�!
Egy paps�got h�trahagy� ember, akinek �ki kell tal�lnia a kenyeret". Megn�s�l,
meg194
v�s�rol egy rozoga malmot, �s mesters�gbeli tud�s n�lk�l, konokul, sz�v�san
dolgozva v�gre �zembe helyezi. Itt a rem�nynek m�r munka a neve. A reg�ny utols�
k�t mondata pedig: ��j �let�nkre �r�l�k... Istenb�l kenyeret..."
3.
Megdolgozott Ny�r� J�zsef a siker��rt, az �ri t�rsas�g is befogadta, melyet az
Erd�lyben is t�gul� nagy nyilv�noss�g el�tt tov�bbra sem sz�nt meg k�rhoztatni.
R�szt vett a Helikon �r�k�z�ss�g marosv�csi tal�lkoz�in, a B�nffy-birtokon, melynek
nevesebb tagjai - B�nffy Mikl�s, Dsida Jen�, Tam�si �ron, Berde M�ria - megalkott�k
az erd�lyi irodalmat, azon bel�l a t�rt�nelmi reg�nyt. Ebben az erd�lyi
nekibuzdul�sban, ott volt, mindenek el�tt K�s K�roly �s a Ki�lt� sz�, a
transzilvaniz-musk�nt ismert szellemi ir�nyzat elind�t�ja, az Erd�lyi Sz�pm�ves C�h
meg�lmod�ja �s m�k�dte t�je, �p�t�sz, grafikus, �r�, szervez�, gazd�lkod�,
gy�m�leskert�sz, �s sok m�s egy�b, amire az ��n�sszeszed�s" kor�nak sz�ks�ge volt.
Ny�r� meg�rta A sib�i b�l�ny (Wessel�nyir�l), a M�d�falvi veszedelem c. reg�nyeit
(a felvil�gosult cs�sz�ri zsarnoks�g �s �ld�kl�s el�l Bukovin�ba menek�lt
sz�kelyekr�l), k�s�bb a t�rt�nelmi jelenkorr�l, mely kifinomultabb fegyverekkel,
p�ld�ul bankhitelekkel fenyeget (N�ma k�zdelem, Halhatatlan �let).
Elbesz�l�sk�tetei k�z�l a .J�zusfarag� ember �s a Kopjaf�k a jelent�sebbek. El�bbi
dr�mak�nt is sikert aratott (egy, a h�bor�s �ld�kl�s eml�keit�l szabadulni k�ptelen
szobr�sz elrettent�, v�riszamos J�zus-alakot farag, mintegy az Isten ig�j�ban
h�s�nek v�v�d�sait is megmint�zva). Sz�es Istv�n az egyik k�tetnek c�mad� Emberek a
havason c�m� novell�j�b�l filmet forgatott.
A k�z�letbe is �bele�rtotta mag�t" Ny�r� J�zsef, mint minden felel�s �r� akkoriban.
Ugyanaz a kisebbs�giv� szorult�ban naggy� n�tt nemzettudat, a megsz�lal�snak
ugyanaz az indulata hajtotta �ket minden t�ren, k�nyvben, sz�noki emelv�nyen. Nem
tal�ltak m�s utat, csak a magass�g fel�.
A legt�bb bab�rt tal�n m�gis az Uz Ben��vel aratta. Reg�ny ez, vagy ink�bb
egybeszerkesztett novella-f�z�r, mint minden Ny�r�-reg�ny. Ponyv�n is �rult�k
el�bb, f�zetenk�nt.
Ennek meg�t�l�se k�r�l is gyakran hib�zik azonban a kr�ta. A szint�n
Gyulafeh�rv�rhoz k�t�d�, �s reg�nyh�s�t ugyancsak moln�rnak megtett Kar�csony Ben�
v�leked�se Swift Gulliverj�r�l, miszerint sokan abban a t�vhitben �lnek, hogy az
humoros reg�ny, Ny�r� k�nyv�re is �rv�nyes lehet.
Kacagni, vagy ink�bb mos< 1 I I i i i ta - n�hol tagadhatatlar \ I
v�tek, eddig m�g egy reg�n I H�se a k�ztudatban �ppen I I cl
furfang megtestes�t�jek�nt ei (mintnogy a sz�kely jellemz�je a k�ztudatban, hogy
furfangos, lelem�nyes, neh�z sors�, �s f�k�nt kisebbs�gi, �s m�g szenvedni is
szeret). Csakhogy a k�nyv t�rt�netei, m�g a terjedelmi ar�nyokat tekintve is,
k�tharmadr�szt tragikusak. Nyomor, betegs�g, hal�l, term�szeti csap�s... N�h�ny
anekdotikus r�szlet �s f�k�nt �az �sszek�t� sz�veg" val�ban m�k�s. Ilyen Bence (a
sz�kely) ked�lye. Ilyen m�dot tal�l, hogy fel�lkerekedhessen a �t�nyeken", az �lete
k�tharmad�t kit�lt� bajain, nyavaly�in.
Ez az Uz Bence a folyamatos megesalatta-t�sok t�rt�nete ugyanis. M�r-m�r mell�kes,
hogy alkalmank�nt a csal�t is megcsalj�k. Mindig les�jt azt�n az Istenesap�sa,
erd�vagy b�zat�z, hirtelen hal�l k�p�ben... �s mindig t�l�lik. Lehets�ges, hogy
val�j�ban err�l, a t�l�l�sr�l sz�l ez a k�nyv. Az �letreval�s�gr�l, amit lehet ak�r
furfangnak nevezni.
Bence a vadonban �l, medv�kkel t�rsalog. Nem tagja a faluk�z�ss�gnek, hanem am�gy
sz�kely, eredend�en. A vadonban �r, a ma-gafajt�j�ak k�z�tt (is) szolga. A maga
m�dj�n emberi (�s egyben sz�kely) alap�rt�kek hordoz�ja - de a sz�kely k�z�ss�gekre
nem
Ut�sz�
I Jt�sz�
jellemz�, hiszen annak kirekesztettje. Rom�n �llamhatalom �s gazdag sz�kely paraszt
ugyan�gy b�nik (el) vele. Ezermester - sz�ks�gb�l.
Havasi ember-e ez az Uz Benee, aki a maga leegyszer�s�tett - de nem romlatlan! -
m�dj�n �li �t a term�szet, a szerelem �s egy�b alapvet� �rzelmek k�nkeserves
gy�ny�r�s�geit? Vagy cinikus mag�nyos, aki kihaszn�lja m�sok szorult helyzet�t,
vagy f�k�nt az ostobas�g�t? Emenn�l k�rhoztatn�nk, amann�l szurkoln�nk neki. J�zust
�s a pog�ny vaj�-kol�st egyar�nt eszk�zk�nt haszn�lja, mik�zben egyiket sem ismeri
igaz�n. �giekkel j�tszik, term�szeti elemekkel, de val�j�ban csak f�ldi hatalmakkal
ellenkezik? Mosdatlan marhatolvaj �, b�nb�n� rabl�, vagy balek? Olyan term�szetesen
fogadja-e a hal�lt (a saj�t anyj��t is), amilyen pog�ny pomp�val kompenz�lja
szeg�nys�g�t a temet�skor? Szerelmesen hisz�keny �regleg�ny-e, vagy furm�nyos
ker�t�? Mindkett� ugyanis, egyszerre.
Olyan emberf�le. N�mi �llatszaggal.
A t�bbi m�ka, kacag�s.
4.
Egy m�sik �r� (bar�tom) azt �ll�tja, az�rt �li meg az �llatot, mert k�l�nben t�bb�
sose l�tn�, �s nem ismern� meg. Lehets�ges, hogy ugyanilyen v�ggyal �s sz�nd�k
szerint �runk be k�nyvekbe ember- �s �llatalakokat.
Ny�r� J�zsef ismeri azt, amir�l �r, az erd�t, mez�t �s �l�l�nyeit, a falut �s az
Istent. Ismeri a t�nyeket, azt�n (m�gis?) �tk�lti. De hogy saj�t mag�b�l sug�rozza-
e �t �t�rgy�ba" a l�r�t, vagy az adja �s azt�n k�ri sz�mon rajta az ihletet - nem
tudhat�. Gyakran az csapja be, amit a legt�bbre tart: az �des anyanyelv. El-
elragadja, t�lburj�nzik hasonlataival, t�ji fordulataival. Der�t von komor dolgok
k�r�, �s s�t�tre fest am�gy is fekete �leteket. Ak�rhogy legyen is: ez a nyelv �l,
sorsa, �nnepe �s gy�sza van.
Nem a n�pnyelv az, dc a n�pb�l v�tetett. Sokaknak ma ak�r idegenszer�nek, egyenesen
egzotikusnak is hathat. Mint a sz�kely ama �k�ztudatban". Azt sem lehet tudni, ebbe
a k�pes-�rz�kletes besz�dm�dba kellene visszav�gynunk, vagy �rdek n�lk�l ki�lvezni
esend� gy�ny�r�s�geit.
Gondoljunk bele: a Ny�r� J�zsef �ltal k�nyvbe �rt �llatok egy r�sze val�ban csak
k�nyvekben l�tezik ma m�r. A megmaradottak k�z�l n�h�nyat ketrecben v�denek, a
t�bbit elsiratj�k.
Nem �rt egy �r� teh�t a h�zn�l.
Csiki L�szl�