Nyir� J�zsef:

Kar�csony a havason

Tartalom
�A h� bef�di"
A havas halott
Kar�csony a havason
A h�m�r�
Most m�r j�hetsz, J�zuska!
Gyermek a templomban
Gerg� legyen a te neved!
�Kar�csony Cs�kban"
�Erd�lyorsz�g kar�csonyf�ja"
A vir�gszed� asszony
Egyszer�en
�Magyarok kar�csonya"
A kl�n�ta
�K�l�n�s kar�csonyi �jszaka"
Diszn��l�s a havason
Mikor B�di Andr�s kar�csonyt tartott a gyermekeinek
A mad�rviv� ember
Tegnap vir�got szedtem a mez�n
M�t�, a kutya
A kar�csony bolondja
Kar�csony
Hazug Istv�n
�geni �r, az asztalos
�Soha ilyen kar�csonyt!"
A fa
Az alv� gyermek feje f�l�tt
A haz�tlan ember
Kar�csony az idegenben
�Bujdos�k kar�csonya"
�l�zi b�csi kar�csonya
B�lcs�renget�s

"A h� bef�di"
Val�ban, m�r sz�lling�znak a h�pelyhek. Nagyok �s sz�pek. Ott t�ncolnak a
kocsmaablak f�ny�ben, r�hullanak, elolvadnak, �s megk�nnyes�tik az �veget. Tiszta,
szepl�telen, k�nny� halotti test mindenik, vagy tal�n megfagyott l�lekdarabok, kik
visszav�gynak a f�ldre. Elhallgatott minden, hogy �tjokat ne zavarja semmi. A
fekete felh�k feh�rekkel cser�ltek helyet. Lassan mozognak, v�ltoznak, tolulnak,
mintha feh�r �k�rgulya legelne az �gen. A mindens�g �tszellem�lt, az �jszaka egy
�rnyalatot vil�gosodott, a h�zak n�m�n �lltak a mind s�r�bb� v�l� h�es�sben, az
�les hideg enyh�lt, a gyenge sz�l egy utols� s�hajt�ssal elt�nt. A m�ly �s
titokzatos csendben a h� hull�s�nak finom nesze hallszott. Az �ton, f�ld�n,
�p�leteken, t�rgyakon m�r l�tszott a makul�tlan h�, �s szeml�tom�st vastagodott,
maga al� temetve a f�ld �s az �let minden szenny�t. Becsapta a h�zak, ker�t�sek
oldal�t, v�kony feh�r vonalakat �rt a f�k t�rzs�re, gallyaira, puha, feh�r sapk�t
h�zott a tet�kre, sasf�kra, ker�t�skar�kra, szesz�lyesen �s kedvesen d�sz�tett,
var�zsolt, v�ltoztatott, let�r�lte, ami nem tetszett, �s �jat rakott helyette. A
feh�r lepkerajok pedig sz�lltak kifogyhatatlan t�megben, k�sz�ltak kereszt�l-kasul
az �rben, �s egym�s ut�n meg�ltek s�lytalanul a hossz� rep�l�s ut�n,
elcsendesedtek, mint a meghalt vir�gszirom. A dombokat, t�voli hegyeket feh�r lepel
bor�tja, a mez�k �sszefolytak, �s halv�ny, k�kes f�ny derengett fel az �rben.
Benn a h�zakban, kunyh�kban a neh�z �lmok megtisztulnak, s az alv�k b�k�re fordulva
elcsendesednek.
- Havazik! - vakkant fel a kutya. T�jsz�l�ssal ejti ki: - Hau-au-azik! - De az is
lehet, hogy csak a r�gies form�ja a sz�nak.
v�f� 5 ?0/
Az �k�r, teh�n felfigyel r� az �lban, a k�r�dz� sz�j meg�ll, �s m�lyen
elgondolkodik.
- H�! - ijed meg a juh a t�viskar�mban.
A kecske k�nyesen l�pked benne, �s bossz�san felmekeg: �Kellemetlen!"
A madarak alig v�rj�k a reggelt, hogy nyomot hagyjanak benne. A verebek m�r
mozognak a szalmakazalban, ahov� cig�nyosan bef�rt�k magukat.
A kocsma lassan ki�r�l, s a m�moros emberek hirtelen elhallgatnak, mert esik a h�.
Csak az urak fecsegnek, kacagnak tov�bb, mert �k �intelligens" emberek.
Az erd�sz�lre ki�llott farkas megcs�v�lja a fej�t, �s visszamegy a s�r�be.
Zweig �r kiss� kitartja a szak�ll�t, mintha azt figyeln�, hogy mi t�rt�nik. Bez�rja
a kocsmaajt�t, �s nyugodtan visszamegy, hogy megm�rje a hasznot. Az � Istene a
leg�regebb a vil�gon.
M�t�, a paraszt elsz�kik azokt�l, akiket eladott, �s g�rb�n, nyugtalanul oson haza
a feh�r ostorok csap�sai alatt.
A h� t�relmesen az � nyomait is bef�di.
Mindenki�t. Magyarok�t, rom�nok�t, j�k�t, gonoszak�t egyar�nt...
(R�szlet a N�ma k�zdelem c�m� reg�ny 15. fejezet�b�l.)

A havas halott
Azon a napon a vadmadarak l�tsz�lag minden igaz ok n�lk�l nyugtalankodni kezdettek.
Sasok veszekedtek a leveg�ben, v�rcs�k vijjogtak, a solymok nyilallva v�gtak be a
szikl�k hasad�kaiba, a f�kr�l felkerekedtek a varjak, �s fekete csapatokban
k�rogtak le a falvakba. A cink�k, s�rm�nyok, pintyek szint�n otthagyt�k az erd�t.
Megzavarodott mad�rfelh�k t�velyegtek a leveg�ben a feh�r h�felh�k alatt hideg
k�dt�l nedvesen, �rezt�k a havas veszedelm�t, pedig csend volt, a tegnapi porkah�
�rintetlen fek�dt a f�ld�n, egyetlen fa�g sem mozdult, s a cseref�k sz�raz levelei
b�k�sen v�r�sl�ttek bele a komor, sz�rke vil�gba.
Az �reg, mag�nos v�rmedve �ppen t�li �lomra k�sz�lt, s nehezen kapaszkodott fel a
szikl�k k�z�tt, Sajg�b�rce oldal�ban a barlangj�hoz, �s a fenns�k perem�n lihegve
meg�llott. Nyugtalan, morcos, inger�lt volt, neh�z fej�t alig b�rta, egy h�t �ta se
�tel, se ital nem �zlett, �s �lmosan �s�tott fel a hom�lyos �gre. Zavaros v�gyak
k�nozt�k, �s el�ret�r�d�tt homloka alatt �g� apr� szemei m�r fekete k�dben l�ttak
mindent. Feket�k voltak a tovariad� �zek, a ciheresben lappang� farkas, a
szakad�kokban robajl� vaddiszn�k, az eg�sz havas, a sz�d�l� hegyek, a patakok vize.
T�tott sz�jjal lihegett, �s forr� lehelete feh�r p�r�ba burkolta otromba fej�t.
Hom�lyosan �rezte, hogy meg fog halni ma a havas. Alig akart megvirradni, de a
k�nl�d�, dereng� f�lvil�goss�gban m�gis l�tni lehetett a k�zelg� veszedelmet. Az
�jnek m�r v�ge volt. Szeny-nyes, tejsz�n�, alaktalan z�rzavarr� folyt sz�t a feje
f�l�tt. Messzi a fenns�k sz�l�n juhny�j k�zeledett fel�je. A medve azt n�zte, �s
d�h�sen felmordult az emberszagra. Mint minden �llat a havason,
viS 7Qi>
a medve is tudta, hogy mindj�rt ki fog t�rni a h�vihar, amelyben semmi �l� meg nem
menek�l, �s a rettent� sz�nj�t�kot meg akarta v�rni, miel�tt �lomra hajtan� a
fej�t. A hal�l jegye volt m�r azon a juhny�jon �s a p�sztoron, s a v�rengz�
d�vadnak j�lesett ez a tudat.
Csak a szerencs�tlen p�sztorember nem sejtett semmit. Harmadik napja vonultak
hazafel� lassan, k�m�letesen, legelve, delelve, el�ntve a torzs�ig r�gott havasi
legel�ket. A p�sztor b�szk�n n�z v�gig a h�romsz�z darab gy�ny�r� �llaton, �s
elszorul a sz�ve, ha arra gondol, hogy meg kell v�lnia t�l�k. Nem is juhok ezek,
hanem saj�t gyermekei. Mindeniket k�l�n-k�l�n is szem�lyesen ismeri, hiszen kora
tavaszt�l k�s� �szig d�delgette �ket. Egyetlen darab el nem pusztult, �s �ld�s volt
minden l�p�s�k�n. Csak �gy ontott�k a tejet, a sajtot, ord�t, zsendic�t. Most is az
orr�ban �rzi �ldott, zs�ros t�gy�k illat�t. Selymes, d�s gyapj�jok a f�ldet �ri,
szinte r�l�pnek menet k�zben. Ha lehetne, sz�vesen vinn� �ket az �l�ben, hogy le ne
romoljanak; annyira szereti �ket. Hiszen rajtuk k�v�l nincs is neki senkije,
semmije. �s most ezekt�l is meg kell v�lnia. �gy �rzi, mintha temet�be k�s�rn�
�ket.
Mondom, nem sejtette, hogy ma hal meg a havas.
El�sz�r csak n�h�ny k�sza h�pehely kezdett sz�lldosni. M�g j�l is esett l�tni a
komor, neh�z sz�n� vil�gban ezeket a r�pk�d�, feh�r csillagokat, melyek �rtatlanok,
tiszt�k �s olyan k�nny�ek, hogy m�g az er�tlen f�sz�l se rezzen meg alattuk. �gy
t�ntek el a f�ld�n, mint ahogy az �ldoz� ember nyelv�n elolvad a szentostya. A
bolond, egy�gy� p�sztor m�g mosolygott is nekik, �s nagy, sz�les mark�val j�t�kosan
fogdosta �ket. K�s�bb k�nny� sz�l suhant v�gig a fenns�kon, s a h�pelyhek
megs�r�s�dtek. Krist�lyos hideg ereszkedett al�, �s a f�ld rothad�, neh�z szaga
elt�nt. A juhok csud�lkozva emelt�k fel sz�p, csig�s orrukat, �s hirtelen
meg�llottak, mintha odac�vekelt�k volna �ket.
A p�sztor szint�n fel�t�tte a fej�t. O is meg�rezte a k�l�n�s v�ltoz�st, �s riadtan
k�r�ln�zett. A sz�legyenes f�k egyszerre vigy�zzba �llottak, a bokrok lekuporodtak,
�s olyanok voltak,
vSfi 8 Q2>
mint k�r�s-k�r�l a f�ldre borult kerek rokoly�s sz�kely asszonyok, kik al�zatosan
t�rdelve v�rj�k meg, m�g Isten a feh�r szents�ggel �ld�st oszt. Nagy-nagy b�ke �s
csend sz�llotta meg hirtelen a vil�got.
- Havazik! - motyogta �nk�nytelen gy�ng�ds�ggel a durva p�sztorember, �s
pillanatra � is megb�nult, hogy sapk�j�t lev�ve megtisztelje a fens�ges pillanatot,
mikor a feh�r szemfed� beter�ti a kim�lt f�ld r�ncos, fekete arc�t.
Hirtelen azonban vad sz�l v�g bele a rengetegbe, s a fenyves zajlani kezd, mint a
tenger. Egy �rnyalatot sz�rk�l a vil�g, s a h�-hull�s zavart, kavarg� forgatagg�
v�lik.
- Nem lehet tov�bbmenni! - azt mondja a p�sztor, �s tan�cstalanul n�z k�r�l,
hogy hov� h�z�dj�k a k�zelg� h�vihar el�l, de elk�sett, mert m�r a l�that�r m�g�l
terhes h�felh�k g�rd�lnek el�, �s r�z�dulnak a f�k koron�j�ra, melyek recsegve
hajolnak meg a neh�z nyom�s alatt. Annyi id� sem telik bele, m�g a mad�r a l�b�val
megvakarja a f�le t�v�t, a hegyek k�z�l el�reront a sz�l. Puszt�t�, kietlen, �les,
dermeszt� sz�lvihar.
A v�rmedve a szakad�k sz�l�n el�gedetten h�z�dik a sziklaszirtek v�delm�be, �s
hatalmas test�vel el�remered, hogy jobban l�sson.
Ez az, amire v�rt! Ha tudna, felkacagna �r�m�ben, mert a p�sztorember megremeg, �s
hal�ls�padt lesz. Tudja, hogy nincs menekv�se. Akit ez az eget, f�ldet rombol�
fergeteg meglep, v�ge van annak. Ha a juh menek�lve futni kezd el�re, felragadja a
f�ldr�l, �s percek alatt a f�khoz, f�ldh�z, szikl�hoz veri, vagy az eg�sz ny�jat
belesodorja a szakad�kba. Az erd�be kellene menek�lni�k, de az erd� messzi van, �s
k�ts�gbeesett riaszt� ki�lt�s�t hangtalanul kapja el a sz�l a sz�j�r�l. Kuty�it is
hi�ba usz�tja. Vinnyogva, remegve futnak el, hogy mened�ket keressenek. Mag�nak
kell k�szk�dnie, rohannia, k�zzel, l�bbal dolgoznia, hogy megford�tsa .1 ny�jat. A
juhok azonban �rz�ketlen�l, tomp�n elmeredt szemekkel helyben maradnak, �s borzadva
b�mulnak r� a viharra, amely

vjf� 9
az egek megkavart m�h�b�l r�juk t�rt. A p�sztor maga is tehetetlen�l meg�ll.
Egyszerre minden megv�ltozott k�r�l�tte. Az erd�, a hegyek �rnya csak halv�nyan
dereng szemei el�tt az �z�nl� k�d�k, h�fergeteg zavaros f�tyla m�g�tt. Az orr�ig se
l�t. Eg �s f�ld alaktalan t�megg� olvad a feh�r z�rzavarban. Arc�t, kezeit cs�pi a
jeges dara, szemei l�ngolnak, szikr�znak, mintha minden t�zet ki akarna f�jni
bel�l�k a vadul s�v�t� sz�l. Alig �ll a l�b�n. Vakon tapogat�zva sz�deleg egy
mag�nos feny�h�z, �s az �letf�lt�s moh�s�g�val kapaszkodik meg a t�rzs�ben, hogy az
akad�lytalanul sz�guld� sz�l �t is el ne sodorja. A bamba r�m�lettel �sszeb�jt
juhok nem b�rj�k el a gerinc�ket meghajl�t�, rettent� sz�lnyom�st, szerencs�re
l�buk megbicsaklik, �s tehetetlen�l a f�ldre lapulnak. A p�sztor a recseg� f�hoz
tapadva, birk�zva felh�rd�l �r�m�ben. A dr�ga j�sz�g pillanatnyilag meg van mentve,
de csak addig, m�g idegekkel b�rja a juh. Ha egyetlenegy is �sszeroppan �s
megbolondul, v�ge mindennek. A p�sztor szinte meg�r�l az aggodalomt�l, ha erre
gondol, de tehetetlen, mert a vihar ereje mindink�bb fokoz�dik. Borzadva hallgatja
a der�kban kett�t�rt f�k recseg�s�t, a t�vest�l kifordult v�n feny��ri�sok tompa
d�nd�l�s�t, �s fel sem mer n�zni az �gre, mert ott is az �sszet�rt erd�k roncsai
�sznak, r�pk�dnek. Teljes a pusztul�s, a veszedelem.
Minden remeg �s borzad, csak a havas ura, az �reg v�rmedve boldog, megel�gedett a
szikla alatt. Neki val� fens�ges l�tv�ny ez. S�t�t ereje, vads�ga, zord, fekete
sz�ve teljesen kit�rul benne, mintha � tombolna, � t�pn� darabokra a havast,
bor�tan� fel a hegyeket, t�rdeln� �zekre az �serd�t, f�jn� el egyetlen lehelet�vel
a vil�g hazug, nyomorult �b�k�j�t", v�res �nnyel harapn� �t minden �l� nyak�t, �s
az �rd�g fekete fark�ba kapaszkodva � rohanna �t a fergeteg t�nc�ban az eg�sz
mindens�gen. Alattomos, csontotvel�t �tj�r� morg�sra torzul a sz�ja, mintha
felborzolt sz�rrel �jabb, m�g er�sebb puszt�t�sra biztatn� a vihart... Id�be telik,
m�g valamennyire �rr� lesz szenved�ly�nek els� ingere f�l�tt, �s felemelt f�vel
k�r�ln�z, hogy l�ssa, mi lesz a f�lddel... Csak most veszi
vSS 10 21�
�szre a fat�rzs�n l�g� r�m�lt p�sztorembert, �s t�bb� le sem veszi r�la a szemeit,
mintha rajta k�v�l a vil�gon semmi, de semmi nem �rdekeln�. Most j�n a v�g, az
ember v�ge, �s azt semmi�rt el nem mulasztan�. Nincs r� n�zve megnyugtat�bb
l�tv�ny, mint az ember pusztul�sa. Egyetlen igazs�g a f�ld�n, ha egy ember
elpusztul. El�g ok hozz� az, hogy - ember. A v�rszomjas d�vad teste majdnem
sz�trobban a t�relmetlens�gt�l, hogy az elsz�ll� lelket l�thassa.
A vihar, mintha sz�t fogadna, rettent� t�ncba kezd. A szerencs�tlen p�sztorember
azonban �szre sem veszi. A feh�r h��z�n�n �t minden �rz�k�vel csak a juhait lesi. A
ny�jat, minden �r�m�t, b�szkes�g�t, egyetlen boldogs�g�t. H�romsz�z sz�p
gyermek�t... Csak megmenek�ljenek!... N�luk n�lk�l az � �lete se �r semmit. Ink�bb
�t vegye el az Isten, semhogy egynek is baja t�rt�nj�k.
- Csak meg ne mozduljanak!...
Hi�ba remegett, im�dkozott, leste f�lt�n. Az �jabb viharrohamra a vez�rl� kos
felugrott. Nem b�rta tov�bb. Megr�zta mag�t, �s irt�zva elferd�lt sz�jjal b�getett.
Erre a t�bbi kosok is megmozdultak.
A p�sztor k�nj�ban felord�t.
V�ge mindennek! Nincs hatalom, hogy a sz�lt�l �z�tt ny�jat meg b�rja �ll�tani...
Gyorsan kell cselekednie!... De mit csin�ljon? Szinte a f�hoz dermed r�m�let�ben.
V�gigvillan az agy�n, hogy ha a ny�j elpusztul, minden odavan. Keserves munk�val
szerzett n�h�ny garasa, kicsi f�ldje, mit tavaly szerzett, kenyere, kunyh�csk�ja,
ami ki sincs fizetve. Hi�ba k�nl�dott eddig. T�n t�ml�cbe is ker�l.
- Nem, nem lehet! - hebegi f�lig t�bolyultan, de mit csin�ljon! Mag�val az
Istennel m�gsem birk�zhatik...
Most a vez�rl� kos �jabb jelt ad, �s erre a ny�j is megmozdul.
- H�hah�! - �v�lti a p�sztor torkaszakadt�b�l, �s felkapja g�r-i s�s botj�t.
Ebben a pillanatban �r�m vonaglik �t fagyott arc�n. Tudja m�r, liogy mit kell
csin�lnia. Ha a kosokat meg�ll�thatja, meg van mentve a ny�j.
11
- H�hah�!
Megfesz�tett er�vel fut, t�ntorog, kalimp�l, hogy a ny�j el� v�gjon.
Elk�sett.
A vez�rl� kos m�r a szakad�k sz�l�n j�rt.
Nyom�ban a ny�j. Riadt, r�m�lt b�get�s�k belev�sz a vihar b�m-b�l�s�be. Ez a
b�get�s volt az utols� �letjel�k, azt�n alig dereng�, sz�k kis nyomuk v�gleg
els�t�tedik. Hal�lfut�sukr�l m�r semmit se tudtak, csak rohantak el�re vakon,
siketen, a megbomlott idegek �rz�ketlen h�lyes�g�vel, hasig tipr�dva a h�ban,
melyet f�lelm�kben eleredt �r�l�k�kkel v�r�sre p�rk�ltek. Azt�n a sz�l k�zib�k v�g,
�s sz�tsz�rja �ket, mint a pelyhet.
- H�hah�! - s�r k�nj�ban a p�sztor, s a viharral k�szk�dve, elzuhanva rohan
juhai nyom�ban. Sapk�j�t lekapta a vihar a fej�r�l, de csak annyit �rez, mintha
jeges ruh�t dobtak volna forr� fej�re. M�r alig is l�t, melle, torka szorong, mert
v�ge, mindj�rt v�ge a ny�jnak, a gy�ny�r� juhoknak, amiknek nem volt p�rjuk a
havason, nem is juhok voltak, gyermekei voltak, minden b�szkes�ge - �s az �
indulatai is elszabadulnak, mint a vihar�i, gyilkos, vad �s k�ts�gbeesett m�r � is,
azt sem tudja, mit cselekszik, �s csak hom�lyosan r�mlik, hogy valami a fej�ben
megpattant; az � szemei is v�rbefutottak, v�r�snek l�tja a h�hull�st, az erd�t, a
juhait, az eg�sz vil�got, �s �rtelem n�lk�l �v�lti utols� gondolat�t:
- A kosok! A kosok!
A kosokat agyon kell vernie, mert m�sk�pp lehetetlen meg�ll�tani... �h�! M�r itt is
van egy!...
- H�! H�!
�r�m�ben felkacag, mikor a bunk�val le�t�tt �llat v�resen, mozdulatlanul elny�lik a
f�ld�n.
- Itt is van egy!... Ott is van egy!... Ez is kos!...
�s zuhog a bot.
- T�z! Tizenegy! Tizenkett�! - sz�molja lihegve, �s minden egyes sz�mn�l
s�t�tebb lesz az agya.
12
M�r alig b�rja. Forr�s�g lepi el a test�t, verejt�ke a szem�be hull, kurtij�t is
ledobja, karjai f�radtak, de nem szabad abbahagynia.
- Ez is kos! Az is kos!... H�! H�!
M�l� pillanatra meg�tk�zik.
- Mi ez? H�t nem akar a kosoknak v�g�k szakadni?...
A szerencs�tlen �gy l�tja, hogy hossz�, v�r�s szarvak csavarodnak el� minden juh
fej�b�l, �s mind rohan a szakad�k fel�.
- Ez is! Az is!... �tvenegy! �tvenkett�!...
Elvakult indulat�ban a vihart is alig hallja, csak s�jt a bottal szakadatlan, m�g a
juhok k�r�l�tte �jra lefekszenek.
Neh�z, f�raszt� k�zdelem volt, de siker�lt.
- H�la istennek! - mormogja horpadt, feket�re fagyott arccal. - Reggel majd
tov�bbmegy�nk.
T�ntorogva kiegyenesedik, majd r�g�rbed a h�ba sz�rt botj�ra.
Agyonvert juhait �rzi.
- Nincs semmi baj, most m�r nincs semmi baj!
A ny�j csendes, a vihar is sz�n�ben van.
Csak ne volna olyan �lmos!
Nem szabad elaludnia. A ny�jat minden �r�ban fel kell riasztania, meg kell
j�rtatnia, hogy juhocsk�i, kedves gyermekei meg ne fagyjanak.
Csak ne volna olyan �lmos!
El se zuhant. �gy fagyott hozz� a botj�hoz.
Mikor a vihar el�lt, a v�rmedve ler�zta mag�r�l a havat, �s oda-cammogott a
p�sztorhoz, ki olyan volt, mintha csendesen aludn�k. S�r�, t�m�tt bajsza feh�r a
z�zmar�t�l. Olyan, mintha a lelke fagyott volna hozz�. A medve k�r�lszagl�ssza,
belen�z �res, zavaros s/.emeibe, valamit d�rm�g, �s el�gedetten elcammog. A barlang
N/.�j�ban m�g egyszer meg�ll, meghordozza tekintet�t a halott havas f�l�tt, unottan
bele�s�t az �jszak�ba, befordul az �regbe, cs el�gedetten �lomra g�mb�ly�dik � is.
A havas halott.
Csak a h� hull sz�pen, csendesen, hogy eltakarja a vil�g szenny�t.
iSQ 13 01/
Kar�csony a havason
Az erdei sz�ll�sok n�p�t a der�kig �r� h� ott nyomta a havasokon. N�gy-�t szeg�ny
csal�d lakott a boronah�zakban. F�t v�gtak, �s gondozt�k a m�s j�sz�g�t. Kem�ny,
veszedelmes �let ez idefenn, de megszokt�k. A gyermekek m�r itt is sz�lettek a
rengetegben. Er�sek, sz�v�sak az erdei emberek, kik nem f�lnek a v�rt�l, hal�lt�l.
Istenr�l csak dereng� sejtelm�k van, �s �gy n�zik a vil�got, mint a farkasok,
melyek �jszak�nkint ott nyugtalankodnak a szomsz�dos f�k k�z�tt. Fegyver�k a k�s �s
a fejsze, a fog �s a k�r�m. Hom�lyos, babon�s mes�k, nevetlen titkok szor�tj�k
agyukat, k�l�n�s dalokat morognak, �s van k�zt�k, ki besz�lni tud az �llatokkal.
Juhtej- �s t�zszag�ak, foguk feh�r, csattog�, arcuk piros. Rov�ssal �rnak �s
sz�molnak. Tekintet�kben benne van az egek m�lys�ge �s a pokol ijedt f�lelme. A
templomba ritk�n ereszkednek le, �s a mis�n elk�pr�zva hallgatnak. Isten azonban
ismeri �s szereti �ket. K�l�n�sen v�n Ud� M�rtont tartja sz�mon, ki j� embere neki.
O szokott k�l�nben idefenn Istennek szolg�lni �jeles" napokon, vagy ha betegs�g,
hal�l, er�s id�, ront�sok �s egy�b veszedelmek szorongatj�k �ket. El�veszi ilyenkor
a m�g n�l�n�l is v�nebb k�nyvet, amiben benne van minden b�lcsess�g.
K�zeledett kar�csony. Az �jf�li mis�re le szoktak menni, mert ezen a napon
p�sztorembernek k�teless�ge felkeresni kicsi J�zust, amint ez meg is van �rva a
bibli�ban.
- Az id�n nehezen lesz bel�le g�lick� - aggodalmaskodott Uz Bence.
- Arra pedig musz�j menni - felelte a v�n M�rton.
Vif� 14 ?H>
A h� szombaton �t is megcs�folta. Eg�sz kar�csony het�ben �jjel-nappal, szakadatlan
hullott, �s nem akart meg�llani. �nnep szombatj�n pedig olyan vastagon omlott, hogy
az erd� f�lig elveszett benne.
- No ha �gy tart, a r�ka is megtanul f�ra m�szni - jegyezte meg a Csed� G�bor
�r szolg�ja, az egyed�li leg�ny a havason.
- Mi az�rt megy�nk! - tartott ki konokul �d� M�rton.
- Igen, ha mad�r lesz kend - hitetlenkedett Uz Bence.
- Csak legyetek k�szen, mert ha Isten �szents�ge es �gy akarja, ma ott lesz�nk
a J�dus j�szol�n�l.
- Hogy gondolja, Marci b�csi? - �rdekl�d�tt a szolga, de v�n �d� M�rton csak
annyit mondott:
- Az �n d�gom!
A h�t�nc azonban nem sz�nt. Estefel� olyan vihar kerekedett, hogy az erd� ny�g�tt
bele. Az emberek az�rt felk�sz�ltek az �jf�li mis�re. Karjukon a fejsze, kez�kben
feny�szurok f�klya, a �szurkos kal�n", h�tukon kozsok, l�bukon sz�r�s bocskor,
test�k�n meleg �t �zet.
- Mehet�nk! - morogta �d� M�rton.
- Hogy akar ezen a rengeteg havon �tl�bolni? - k�v�ncsiskodott Hence, de a v�n
�d� nem is felelt, hanem az ist�ll�ajt�hoz l�pett, �s eloldotta a l�ncos bik�t.
- Kormos, me! Me-me!
A f�st�s fej�, hatalmas �llat kicammogott, �s aggodalmasan r�f�jt a h�ra.
- A kicsi J�dushoz megy�nk, tudod-e? - magyar�zta neki �d� M�rton.
Az �llat neki is indult, hogy utat taposson az erd�k�n �t a kisded j�szl�hoz. Az
emberek megrend�lve �llottak a nyom�ba. 11/ Bence m�g a szen t�nekre is r�kezdett,
arra hogy: �Dics�s�g mennyben az Istennek", pedig a hideg �gy v�gta a t�dej�t, mint
az rlcs k�s. A Csed� szolg�ja �h�tat�ban m�g a sapk�t is lekapva da-loll.i: �az
angyali ser�g�k, vigan �gy �nek�lnek"... H�nalj�ig �rt a h�,
vse 15 ?0*
�s a gy�ny�r� bika sz�gyig beles�llyedve, b�mb�lve sz�ntotta. Pillanat alatt
belepte a j�g �s a z�zmara, de kurta, fekete szarva f�nyesen ragyogott.
Sz�pasz� v�lgy�ben megszorultak, a bika f�radtan meg�llott, lihegve, elcsig�zva
beleroskadt a h�ba. A hidegt�l csattogva repedeztek a f�k, a sz�l �j t�ncra
perd�lt, �s a fekete kavarg�sban az orr�ig se l�tott az ember.
- Itt vesz�nk! - k�romkodott Uz Bence.
- Hijj fel, me!
Az �llat csak a szarvait r�zta.
- A kicsi J�dushoz megy�nk! - biztatta �d� M�rton, de a konok �llatnak
besz�lhetett.
A szolga r�m�lten felord�tott:
- Elt�vedt�nk!
- El az eszed fazak�t! - szidta v�n M�rton, de maga is megrettent. Csak most
l�tta, hogy milyen egyforma minden. A f�k, mikr�l t�j�koz�dni lehetett volna,
belefolytak a set�ts�gbe.
- El� a szurkos kal�nt!
- Azt k�nny� mondani - m�rgel�d�tt Uz Bence -, de hogy gy�jtsuk meg?!
Hi�ba tartott�k ellenz�nek a sapk�t, bunda sz�rny�t, a l�ng er�tlen�l lobbant el. A
feny�szurok a csattog� hidegben k�kem�nyre fagyott, avart, sz�raz �gat ilyenkor nem
lehet kapni.
- Ha legal�bb egy darab papirosunk volna! - foh�szkodott a szolga.
- Van! - mondotta elsz�ntan v�n �d�, �s condr�ja bels� zseb�b�l el�vette a
sz�zesztend�s im�ds�gosk�nyvet.
Mind a h�rman megd�bbentek.
- Ez b�n! Szent dolgot nem lehet el�getni!
- Pedig musz�j - mondotta k�k, hebeg� sz�jjal Bence -, k�l�nben itt vesz�nk.
- Isten, ne b�ntesd meg sz�g�dat! - im�dkozta �d� M�rton, de a sz�ve nagyot
sajdult, mikor let�pte az avult k�nyv fel�t.
vSf� 16 22/
A f�klya t�zet fogott.
- No, Isten h�rivei! Pr�b�ljunk m�g egyet!
A bika �jb�l talpra �llott, nekifek�dt az �tnak, �s sz�les sz�gy �-vel ism�t
sz�ntani kezdte a havat.
- Ne hadd magad, Kormos! - biztatta a h�rom ember.
A h�r�tegek �les j�gg� fagytak, �s �tv�gt�k az �llat b�r�t. A bika a f�jdalomt�l
m�g jobban megvadult, �s els�t�t�lt aggyal, habt�l csepeg� sz�jjal t�rtetett el�re.
V�res volt a h�, amerre haladt. Az emberek alig b�rtak a nyom�ban maradni.
A v�lgy�n siker�lt �tv�gniok, de a bika ism�t kimer�lt, �s tehetetlen�l
�sszerogyott. Most m�r d�hroham fogta el �d� M�rtont, s az �g� f�kly�t beles�t�tte
az �llat h�s�ba.
- Vissza kell fordulnunk! - tan�csolta a Csed� �r szolg�ja.
- Vissza, vissza, de hol van a vissza! - vakarta a fej�t Uz Bence. - Amerre
j�tt�nk, bef�tta az utat a h�.
- Se el�, se h�tra! - ismerte el �d� M�rton is. - Valahov� el kell h�z�dnunk.
A rengeteg veszedelmesen morgott, t�voli m�ly�ben feh�r k�d gomolygott. �j
viharkit�r�s k�zeledett.
- Siess�nk! - serkentette a t�bbit M�rton. - J�n a feh�r l�!
A sz�guld� viharfelh�nek volt feh�r l� alakja. Ok m�r tudt�k, hogy mi az.
R�m�let�kben a kuty�k is visszaugattak r�.
- Hamar a patakfen�kbe! - ord�totta Uz Bence.
A sz�l arcukba csapta a f�klya l�ngj�t, de nem t�r�dtek vele. A bika is felugrott,
s s�lyos, hatalmas teste reszketett a f�lelemt�l, mint a ny�rfalev�l. Az is �rezte,
hogy j�n a feh�r hal�l. Tipr�dva, /ug� fejjel, verejt�kezve, k�zzel-l�bbal m�szva,
jajgatva, k�romkodva futottak a patak fel�, �s lezuhantak a partj�r�l. A vadvizek
kimost�k a part alj�t, s ahol a patak �tk�z�tt, a t�pett f�ld a m�-m k partig
el�rehajlott. Alatta j� mened�k l�tszott.
T�zet! - ki�ltotta �d� M�rton.
K�nny� volt mondani, de a dermedt k�z lesorvadt a fejsze nyevSG 17QI*
Nem volt id� a k�sleked�sre. V�kony �gb�l, sz�raz f�b�l megvetett�k hirtelen a t�z
f�szk�t, �s al�ja dugt�k az �g� f�kly�kat. A fejsz�k is megsuhantak, �s a f�k
led�ltek. A t�z fellobogott.
K�r�je �ltek, �s megpihentek. A bika is odavonszolta mag�t. Csapzott oldal�n v�r�s
f�nyt vetett a l�ng. A bajszokr�l a j�gcsapok leolvadtak, s a fagyt�l
f�lreh�z�dott, dermedt sz�jak kiengedtek.
�ltek, �s n�zt�k a t�zet, fej�k felett pedig tombolt a feh�r hal�l.
- Ha ott fog az �ton, mind elvesz�nk! - borzadozott Uz Bence.
T�rsai hallgattak. A meleg lassan �tj�rta �s elb�gyasztotta.
- Mi�rt kellett a kicsi J�zusnak ilyen cudar id�ben sz�letnie? -tudakoz�dott a
szolga.
- Mert Agustus cs�sz�r �gy adta ki a parancsot! - vil�gos�totta fel �d� M�rton.
- Csak ez a vihar ne volna! - t�r�tette m�sfel� a sz�t Bence.
- Az is a mi b�neink�rt vagyon!
Ett�l megszeppentek, �s b�mult�k a t�zet. Nedves h�f�tylak csap�dtak a patak
fal�hoz, az �g nyugtalanul gomolygott, f�nytelen, kietlen volt a vil�g. A szorong�
v�rakoz�sban �gy telt el egy �ra is. Egyszer csak elv�ltozott hangon megsz�lalt a
szolga.
- Vajon m�r megsz�letett-e?
Nem tudtak r� felelni. Tudva van, hogy �jf�lkor kell a vil�gra j�nnie a Gyermeknek,
mert akkor van a mise, de nem volt �r�juk, a harangsz� ide nem hallszik,
t�j�koz�dni az �gr�l nem lehetett.
Hirtelen a bika felsz�k�tt, megr�zta szarvait, �s gy�ny�r� fej�t v�zszintesen
elny�jtva hangosan beleb�g�tt az �jszak�ba.
- Ezt mi leli? - csud�lkozott Bence.
�d� M�rton azonban sz�n�ben elv�ltozva fel�llott, levetette f�-veg�t, �s �sszetette
darabos, nagy kezeit.
- Dicsirtess�k az �r J�zus Krisztus, aki ebbe helybe megsz�-let�k!...
H�t ezt jelentette az oktalan �llat.

A t�bbiek is fel�llottak, de nem tudt�k, hogy ilyenkor mit is kell csin�lni. Csak
�rezt�k, hogy egyszerre k�r�l�tt�k megv�ltozik a vil�g, a vihar egy utols� f�ttyel
megsz�nik, s a h� b�k�sen ragyog k�r�s-k�r�l. �d� M�rton most azt mondotta:
- Megsz�letett, h�t �nnepelj�k meg!
Erre let�rdepeltek a t�zrak�s k�r�l. M�rton a zseb�b�l el�vette a f�l imak�nyvet,
fel�t�tte a k�ny�rg�st.
- Ide �gyeljetek!
- H�! V�rjatok! - tiltakozott Uz Bence. � is elkezdett a zseb�ben kotor�szni, s
el�h�zott egy kis J�zus-szobrot.
- Ezt te hol sz�r�zted? - lep�d�tt meg a m�sik kett�.
- Lengyelorsz�gban, m�g a h�bor�ban. Egy megl�tt templomban kaptam.
K�zr�l k�zre adj�k, �gy gy�ny�rk�dnek benne.
- Baj van! - �ti fel a fej�t M�rton.
-No?
- Ennek most �t�r s gyertya k�ne!
- De ha nincs!
Elszomorodtak, de a leg�ny diadalmasan ki�ltott:
- Nem kell ehhez semmi. Betlehembe se volt, csak p�sztorok voltak, s barmok. Az
�nek is �gy mondja, hogy �k�r, szam�r re�ja leh�lnek. P�sztorok vagyunk mi is, s
baromnak itt van a Kormos bika.
- Az igaz! - hagyta helyben M�rton.
Mindj�rt oda is tartott�k J�zusk�t a bik�nak, hogy re�ja leh�l-j�n, majd a Bence
sapk�j�b�l meleg �gyat vetettek neki, �s M�rton elkezdett olvasni a v�n k�nyvb�l.
�Krisztus urunk sz�let�sin.
Verset mondjunk szent �nnepin"...
Meg�llott, a k�t szeg�ny p�sztor ut�namondta:
�Vers�t mondjunk szent �nnepin..."

A t�z felvidult, a bika komor szemeivel figyelte az egy�gy� miszt�riumot.

�Sz�let�sed nek�nk kedves - silabiz�lta v�n M�rton. - Szem�nk a k�nnyt�l nem
nedves"...
Bizony �r�mben �sztak valah�nyan. Meleg �h�tattal dajk�lgatt�k J�zust a t�z
mellett.
�Sz�ll�st, h�l�st adok n�ked, Szivem sz�ked, Nyugodj�l ott!
N�lam jobb vend�g nem sz�llhat"...
A Csed� szolg�ja �r�m�ben nagyot kurjantott, v�n M�rtonnak is k�nnyes lett a szeme
a meghatotts�gt�l, �s simogatta a kicsi szobrot.
- O, lelkem gyermekem!
Szent r�v�let sz�llott r�juk. Nem �rezt�k a zord telet, az �l�lkod� vad hal�lt,
hanem mintha a tavasz meg�rkezett volna, a f�k levelezn�nek, mez�k illatozn�nak,
szell�k lengedezn�nek.
A t�zparazsat odagy�jt�tt�k a kis test k�zel�be, hogy ne f�zz�k, �s n�zt�k ragyog�
szemekkel, m�g el�lmosodtak, �s angyalokat kezdtek l�tni a leveg�ben.
Elhat�rozt�k, hogy eg�sz �jszaka felv�ltva fogj�k �rizni J�zusk�t. Az els� �r�ll�s
a leg�nyre esett. A t�bbiek sz�pen elcsendesedtek.
A leg�ny - Ugrai Laji nevezet� - kem�nyen kifesz�tette mag�t, �s �gyelte a t�zet,
erd�t, nehogy valahonnan veszedelem t�madjon. Telt, m�lt az id� baj n�lk�l, a sz�l
megsz�nt, s az erd� orgon�ja is elhallgatott.
�Id�ig Betlehembe es v�ge az �nneps�gnek" - gondolta Ugrai Laji.
�lt mag�ban, csendesen, csak a lelke r�pk�d�tt. Hirtelen azonban merev arca
felragyogott, mintha az angyal�t l�tn�. F�j�s gondo�?2 20^
lata t�madt. Meggy�z�d�tt, hogy a t�bbiek alszanak, majd bizalmasan odahajlott a
kicsi J�zushoz, �s sugdoz�dni kezdett.
- Nem az�rt mondom, tudod-e, hogy sz�let�sed ut�n mindj�rt dolgot adjak, de ha
egy j� sz�t sz�ln�l mellettem Emri Julisnak, bizon megh�l�ln�m...
Alig mondotta ki, mindj�rt meg is rettent, de a kisded b�tor�t�an n�zett r�.
Eg�szen �sszeszoktak, a leg�ny bizalmasan fels�hajtott:
- Hej, ha te azt tudn�d, milyen sz�p le�n!
J�zuska mosolygott, a havas erd� szikr�zva ragyogott...
viG 21 Ql>
A h�m�r�
M�r harmadik napja d�h�ng a h�vihar. M�g az ember a szomsz�dba megy, befagy a
sz�ja. A h�zak, f�k, hegyek csak sejt�ssze-r�en l�tszanak a kavarg� h�t�ncban. Este
nyolc �r�ra m�r csendes a falu, mint a temet�, csak a farkasok �lmodnak - az Olt
jeg�n szaladg�lva - a meleg v�rr�l. Sz�nes, �zes, saj�tos, k�jes ital lehet az
ilyenkor.
�gy fert�ly t�zkor j�tt el�sz�r Rost�ndi, a cig�nyunk, hogy ist�l egy
�betegs�gm�r�t".
- A miafene, Gyuri?
- Amivel m�rik a l�zat.
- H�t ki beteg?
A cig�ny megr�zk�dik.
- A leg�nk�m, Mih�jka.
- A nem lehet, Gyuri - t�rsalg�k -, hiszen p�r nappal ezel�tt l�ttam
csicsonk�zni az �ton.
- Nagy baja van! - reszket a cig�ny.
- No, itt a l�zm�r�.
- Azt�n ha az Isten �ltet, lemuzsik�lom, ami�rt ideadt�k.
- Nem vesz�nk �ssze, Gyuri - nyugtatom meg.
Tal�lgatjuk p�r percig, hogy mi baja lehet a fi�nak. Elsajn�lgatjuk, s azt�n
megfeledkez�nk r�la. M�g egy �r�csk�t elsz�rakozunk, s �ppen lefek�dni k�sz�l�nk,
mikor ism�t visszad�r�mb�l Gyuri. A konyha k�zep�n meg�ll �s felzokog.
- Nem haszn�lt!
L�tjuk rajta, hogy a gyermek meghalt. Az asszonyomnak tele lesz a szeme k�nnyel.
Magam is k�zd�k az �rz�kenys�ggel.
22 Qi>
- Vigasztal�dj�k, Gyuri! - biztatom sz�ntelen�l. - J�l j�rt ebbe a m�i vil�gba!
A cig�ny tov�bb t�tov�zik. Valami baja van m�g.
- A betegs�gm�r�!... - ny�gi ki v�gre.
- Tal�n elt�r�tt?
- Nem a - r�zza a fej�t. - Csak mi nem merj�k kivenni.
- Mi�rt? - lep�d�m meg.
A cig�ny fekete, s�padt arca eliszonyodik.
- A hal�l!... A hal�l megfogta... Nem ereszti! Pr�b�ltuk kivenni, de
szor�tja...
Mindj�rt tudom, hogy az utols� g�rcs, az utols� lehelet rettenetes r�ndul�sa
merev�tette hozz� a holttesthez.
- Tess�k �tj�nni! - s�rget a cig�ny. - Csak p�r l�p�s.
Feles�gem ijedten suttogja:
- Ne menjen!
Mosolygok.
- Mi�rt ne menn�k?
A cig�ny esd�dik:
- Engedje el a tekintetes asszony! Nem kell f�lni. Az a szeg�ny gyermek m�r nem
csin�l semmit... �, ha l�tn�, milyen sz�pen fekszik...
T�nyleg a hal�l b�kess�ge van m�r a kis h�zban. Elernyedt, f�radt minden benne. A
sz�tbontott haj�, sz�p cig�ny asszony az �gy l�b�ra borulva siratozza kis
halottj�t, ki olyan, mint egy kedves, �lettelen csokol�d�figura.
- �B�meszelem a h�zamat s�s tejjel - kesereg az anya -, s meggy�szolom az �n
fiamat nagy kedvvel..."
A kis testb�l ki�ll� h�m�r� ez�st hegye ragyog csak a szomor� l�mpaf�nyben. �vatos
mozdulattal magamhoz veszem, �s a l�mp�hoz tartom. Gyuri s az asszony fesz�lten
v�rakoznak.
- Mit mutat, ist�lom? - rebegi az asszony.
R�n�zek, s a szemem megrebben. �nk�ntelen gondolatom t�mad. A l�mp�hoz intem mind a
kett�t, s r�mutatok a h�m�r�re.
- L�tj�tok ezt a piros vonalat itt?
Csak intenek.
- No - magyar�zom. - Ezen a piros vonalon alul van a f�ldi �let, azon fel�l a
t�lvil�gi �let...
- A mennyorsz�g! - s�hajtja az asszony.
- Az! - helyesli az ura is.
- J�l tudj�k - felelem. - ...Ez az ez�stsz�n� folyad�k benne az emberi l�lek...
Ha a piros vonalon alul van, az azt jelenti, hogy a l�lek m�g a f�ld�n j�r, a v�r�s
str�fon fel�l m�r az �gbe igyekszik...
A cig�ny fekete mutat�ujj�t f�l�nken a halott fel� ny�jtja. Nem meri m�g kimondani
a nev�t.
- O most vajon hol van?
�gy teszek, mintha figyelmesen a l�zm�r�t n�zn�m ott, ahol az �let megt�r�s�t
mutatja.
- M�g itt van! - s�gom sejtelmesen, hogy vigasztaljam. - A lelke m�g itt lebeg
valahol...
- O, tudtam �n azt! - ujjong fel dallamosan az asszony.
Gyuri is megb�k�l.
Szeg�ny cig�ny testv�reim!
Hisznek �s megnyugszanak. Szent�l meg vannak gy�z�dve, hogy a l�lek l�thatatlan
aranysz�rnya itt repdes, verdes az arcuk k�r�l, �s puha �rint�ssel cir�gatja, mint
a napf�ny. �rzik, �s szinte l�tj�k is titkos ide-oda villan�s�t. A kis holttest is
lassan �talakul, kisimul. Alig �szrevehet� mosoly dereng rajta, az apr� rizsk�sa
fogak feh�r s�r�nye vil�gol, s a szem feh�rje kiles a csukott pill�k alul. Olyan ez
az �t-hat �ves, dr�ga purd�, mintha elalv�s el�tt m�g az �gyban �desanyj�val
huncutkodn�k... A kis asszony oda is t�molyog, �s meg�rinti, de mindj�rt fel is
sikolt.
- Csak a testecsk�je ne volna hideg!
A pillanatnyi �lom sz�tfoszlik, �s a n� �jra visszas�llyed a k�ts�gbees�sbe.
Hirtelen ler�zom a h�m�r�t, �s r�sz�lok a b�song� any�ra.
- Nono!
24
- Csak az�rt s�rok - reszket fel a hangja hogy mikor k�rt, nem adtam neki
vizet... De f�ltem, olyan nagy forr�s�ga volt.
Alig nyugtatom meg, arra a f�rfi keseredik el. Meg�kl�zi a k�t hal�nt�k�t.
- Jaj, mikor k�rt, nem muzsik�ltam neki!... Szakadjon le minden ujjam, mi�rt is
nem tudtam megtenni neki!
- Ezen m�g lehet seg�teni - nyugtatom meg. - Mikor sz�pen felravatalozz�k,
vegye a kl�n�t�j�t, �lj�n oda a fej�hez, �s f�jja el neki a legszebb n�t�it...
- Vajon �gy tegyek? Fogja hallani?
- Term�szetesen - �ltatom, hogy j�t tegyek vele.
Azzal m�r k�sz�l�d�m is. P�r j� tan�csot adok. Az asszony az ajt�n�l visszatart.
- Mutassa meg m�g egyszer, ist�lom!
-Mit?
- Az � lelkit...
*
Az id� nem enyh�l. Az �g s�t�t m�ly�ben s�lyos h�felh�k torl�dnak, cs�p�s sz�l v�g,
az erd�k f�l�tt komor dallamok z�gnak. Mindenki alszik m�r a faluban. A kis
cig�nyh�z ablakain �t l�mpaf�ny vet�dik ki a h�ra...
I lirtelen szomor� dal zend�l fel a kis holttest mellett.
C.yuri cig�ny kl�n�t�zik a fia lelk�nek a j�gvir�gos ablakok m�g�tt...
vSS 25
Most m�r j�hetsz, J�zuska!
Idefenn a set�t havasok k�z�tt minden esztend�ben valami baj van a kar�csonyi szent
�nnepekkel. Ezeknek a szeg�ny, egy�gy� p�sztorembereknek, �gettszeg�ny fav�g�knak,
kik esztend�k �ta itt v�gj�k a f�t valami brassai zsid�knak - ha haragszik
Szentfels�ge, ha nem -, semmilettek�ppen nem lehet �gy meg�lni a szent �nnepeket,
ahogy az �r�s parancsolja: �jf�li mis�vel, betlehemmel, pappal, t�mj�nnel,
orgonasz�val, de�k nyelven, gy�ny�r�s�ges evang�liumokkal. Ami nem lehet, h�t nem
lehet. Eleget er�ltett�k, de nincs m�d benne, no. Egyik esztend�ben h�rman-n�gyen
szinte az �let�k �r�n v�gtak �t a mellig �r� havon, j�gen, farkasok ny�la freccsent
az arcukba, minden veszedelemmel meg-k�zd�ttek, s csak amikor be�rkeztek a faluba,
akkor der�lt ki, hogy kerek n�gy nappal azel�tt megvolt a kar�csony, s �k hi�ba
j�rtak. Elv�tett�k az id�sz�m�t�st, amin nem is igen lehet csud�l-kozni. Eleget
ette �ket a m�reg, hogy ebben az esztend�ben egy fal�ska J�zust sem kaptak. M�g ki
is kacagt�k a faluban. M�sik esztend�ben a Kormos bik�val akartak utat t�rni a
rengeteg h�ban, de a vihar ott nyomta az �ton, s alig tud�nak megh�z�dni el�le a
Csalav�g� patak szakad�k�ban. A dr�ga bika is szinte ott pusztult, hogy az
embereket ne is eml�ts�k. Lehetetlent az �risten sem k�v�nhat szeg�nyekt�l. Hogy
m�gis eg�szen el ne k�rhozzanak, a m�lt esztend�ben idefenn a havason maguk
csin�ltak betlehemet, m�g t�n szebbet is, mint az a zsid�orsz�gb�li. Ott volt a
K�lik, abban eg�sz csorda ember elf�r. T�gas, nagy t�rhely. Faragtak j�szlat, abba
J�zuska k�pibe beletett�k a Mih�k Tr�zsi kicsi fi�t, ki m�r ugyan k�t h�napos volt,
de h�t �nistenem, a havason

a biblia is nehezebb, mint falun vagy v�roson. N�h�ny marh�t, juhokat is tereltek a
j�szol k�r�, hogy �re�ja leh�ljenek", amint �rva vagyon, �s sz�pen ki is
vil�g�tott�k szurkos kal�nnal, hogy �gy ragyogott a barlang, mintha maga a
mennyorsz�g volna, s oszt�n sz�pen elim�dkozgattak mellette. Szavamot ne feledjem,
a v�n �d� Marci b�csi volt Szent J�zsef, a t�bbi hivatalb�lileg �gyis p�sztor volt.
Mindenk�ppen sz�ps�ges dolog volt, no. Az id�n err�l se lehetett sz�, mert a Tr�zsi
fiacsk�j�t elvitte a torokgy�k, Szent J�zsefnek val� se volt, mert �d� M�rton b�csi
is megh�tt az �sz fark�n, az Isten nyugosztolja. Megvallva az igazat, kedve se igen
volt senkinek az �nnephez, mert a brassai zsid�k t�nkrementek, a fav�gat�s
abbamaradt, az emberek sz�jjelmentek. �sszevissza h�rom p�sztorember maradt a
sz�ll�son: a Csed� �r szolg�ja, id�sb M�rton Feri v�nleg�ny, s �lkei �d�m, kinek a
m�lt t�len h�tt volt meg a feles�ge. Esett, szerencs�tlen emberek mind a h�rman,
keser�ek, morcosak, mint az �lm�b�l id� el�tt felk�lt�tt medve. Esz�k �g�ban sem
volt nagy dolgot csin�lni a kicsi J�zus sz�let�sib�l.
- Legal�bb istenigaz�ban kialszom magamat! - mondotta Csed� tir szolg�ja, mikor sz�
volt r�la, hogy az id�n mik�nt rendezz�k ,i/. innapot.
M�rton Feri v�nleg�ny k�rty�zni szeretett volna a szentest�n, de se k�rty�juk, se
p�nz�k nem volt hozz�.
�lkei �d�m m�g mindig haragudt a J�istenre, hogy elvette a leles�git. Egy
szalmasz�lat se sz�nd�kozott tov�bb tenni az �rde-kiben. Kicsit bossz�t is akart
�llani Szentfels�gin, hogy �ket ilyen nyomor� sorsba tasz�totta, vagy ha nem is
tasz�totta, de ki se emelte bel�le. Kem�nyen tartott�k magukat.
Nem s nem! - pog�nykodtak.
I Innep szombatj�ra virrad� �jjel t�rt�nt azonban valami, ami >\/ l llkei �d�m
sz�m�t�s�t kiss� megzavarta. �d�m, kinek a kalyi-luj.i legsz�lt�l volt, k�s� este
d�h�s ki�ltoz�sokat s puskal�v�se-I- el hallott.

�Bizonyosan az urak vad�sznak" - azt gondolta, s t�bbet nem is t�r�d�tt az

eg�sszel. �ppen lefekv�shez k�sz�l�d�tt, mikor megzergett�k a kalyiba ajtaj�t.
- Ki az? - b�d�lt az ajt� fel� �d�m.
- Ha Istent �smersz, eressz b�! - felel valaki odak�nn.
�lkei �d�m odacammogott az ajt�hoz, s elvette a t�maszt�kar�t.
- Te vagy-e, Feri?
Azt hitte, hogy M�rton Feri, a v�nleg�ny, ki unalm�ban j�tt hozz�, hogy egy�tt
verj�k az �d�t; de szinte s�b�lv�nny� v�ltozott, mikor l�tta, hogy egy v�res ember
t�ntorog be a kalyib�ba, s r�m�lten azt suttogja:
- Olts el minden vil�got!
- Szentkereszt legyen vel�nk, hiszen ez a P�ter, a gyilkos! -h�k�lt h�tra �d�m,
s hirtelen kir�ntotta a t�zb�l s a h�ba h�nyta a vil�gol� fahas�bokat. - T�n nem
sz�kt�l meg a t�ml�cb�l, P�ter?
- �n biza meg! - hebegi a gyilkos, kit nyolc esztend�re �t�ltek, mert
f�lt�kenys�gb�l meg�lte a feles�git.
- Ugyanbiza hol volt a sz�p eszed? - feddette �d�m, de a gyilkos r� sem
hallgatott, hanem kimer�lten, borzaszt� szemekkel r�meredt az ajt�ra.
- Z�rd b�, rejts el valahov�, mert j�nnek!...
- Kik j�nnek? - �tk�z�tt meg �d�m.
- A csend�r�k... Tepej l�b�n�l megl�ttek.
- Megl�ttek?
- Meg.
- Eltal�ltak?
-El.
-Hol?
- Itt a lapock�m alatt.
- Az�rt vagy v�res?
- Az�rt.
- Az el�g baj! - tekergette a fej�t �lkei �d�m, de esz�be se jutott, hogy a
sebet megn�zze, kimossa, bek�sse. A megl�tt ember se mondta. - A nyomodon mindj�rt
itt lesznek! - ijesztette �d�m.
v�2 28 ?ܻ
- Igen, de esik a h�! - kacagott a gyilkos. - Kereshetnek.
- Akkor nincs baj! - k�nnyebb�lt meg �lkei �d�m. - F�tt�zz�l! - biztatta a
m�sikat.
- Nem f�zom! - kuporgott P�ter a t�zecske mellett.
- Nem enn�l valamit? - k�rdezte k�s�bb �d�m.
- Nem vagyok �hes! - r�zta fej�t a gyilkos.
Az id� telt. A sz�l k�v�l b�gni kezdett, s a h� omlott az �gb�l. �lkei �d�m
kihallgat�zott s elmosolyodott.
- Most m�r nem j�n senki. Az �rd�g se tal�lna ide ebben az id�ben.
A gyilkos is �rvendett.
- Ott az �gyam, lefekhetsz! - biztatta �d�m. - Ny�gudd ki magadat!
- Nem alhatn�m! - v�laszolta P�ter.
- A te dolgod! - vont v�llat �d�m. N�zte a gyilkos ruh�j�n a lekete v�rmocskot.
- Mit gondolsz, megmaradsz vagy megmur�lsz?
- Nek�m v�gem! - v�laszolt egykedv�en a gyilkos.
- Cs�f l�v�s volt! - tekergette a fej�t �d�m.
- Cs�f! - ismerte el a gyilkos is.
�lkei �d�m megh�nyta-vetette mag�ban a dolgokat, de sehogy '"'m tudott z�ld �gra
verg�dni a gondolataival. V�g�l is kital�lta, lingy mi nyomja a lelk�t.
- Az Istennek se �rtem a dolgodat, P�ter! Minek a t�zlangj�nak nun tudt�l ott
�lni, ahol volt�l, a j� meleg t�mlecben, ahol minden k�nyelmed megvolt? Minek
kellett kifutnod a bajba, nyomor�-iiigba?
A gyilkos arc�t hirtelen f�ny verte �t. Forr� volt a szava is, mikor bevallotta.
A gyermek miatt!... Van f�l esztendeje, hogy semmi h�rt sem kiiptam fel�le...
Oszt�n itt van a szent kar�csony is... Re�m j�tt, Im^y csin�ljak neki kicsi
kar�csonf�t, j�szojk�t, J�zusk�t, s egy�tt �Mickelgess�nk el mellette. Kicsi
harisnya es k�ne neki, csizm�cska ii Irlre, gaty�cska, j� meleg kurticska... Hisze'
nincs senkije, ki gon-'!>>\kodj�k r�la.
29 2i>
- H�t ez�rt? - enyh�lt meg �lkei �d�m.
- Ez�rt!
�lkei �d�m n�zte a t�zet, s azt mondta kem�nyen:
- J�l tetted, P�ter, hogy meglept�l! Reggel b�megyek a faluba, s kihozom a
fiadat... Ugye, D�n�sk�nek hijj�k?
- Annak! - hebegte boldogan a gyilkos, s elsz�d�lt a t�z mellett. - Azt�n
legyen, ami lesz! - motyogta a t�znek, mert az ilyen f�lvad erdei emberek a t�zzel
besz�lgetni szoktak.
- D�lj�nk le legal�bb fert�ly�r�ra! - biztatta �lkei �d�m. - Elt�tt az �d�,
nyugodjunk valamit!
A gyilkos engedelmesen ny�lt el a f�ld�n. �d�m is elszenderedett.
Egyszer csak hallja, hogy a gyilkos sz�l�tja.
- Te �d�m!... Hallod-e!
- Mi a baj? - riadt fel �d�m. - Mi a fen�nek nem alszol?
- Nekem mennem kell!... - �gy a gyilkos.
- Hova a szemed vil�g�ba akarsz ilyenkor menni? - �s�tott �lmosan �d�m.
- �n a m�svil�gra.
�lkei �d�mnak kisz�k�tt az �lom a szemib�l.
- T�n nem bolondult�l meg? - ijedt meg, de a t�z vil�g�n�l mindj�rt l�tta, hogy
a gyilkos igazat besz�l. �ktelen nagyok s for-r�ak voltak a szemei, a sz�ne s�rga,
mocskos, teste f�lig hideg, keze-l�ba reszket, s a v�re lassan sziv�rog bele a
t�zbe.
- �jra megindult a sebem - mondotta a gyilkos bocs�natk�r�leg.
- Be kellett volna, hogy k�ss�k! - szidta mag�t �lkei �d�m. - Kinek jutott
eszibe?
A gyilkos legyintett, hogy k�s�.
- M�ges he�ba l�vet�m meg magamot! - panaszkodott. - M�gsem l�that�m a
leg�nk�t!...
- El�gg� restellem a dogot! - menteget�z�tt �d�m. - Ha legal�bb f�l napig
tart�ztatni tudn�d a hal�lt, m�g megj�rom a falut!... H�rom �ra oda, h�rom �ra
vissza kell ebben az id�ben.

- M�r ne verd miatta a fejedet! - morgott b�natosan a gyilkos. - �gyes k�s�!

- �n m�ges megpr�b�lom! - sz�k�tt fel �d�m.
P�ter leintette.
- Egyet se!... Hanem egyebet mondok... Te j� volt�l hozz�m, �d�m. Helyet adt�l,
elrejtett�l a csend�r�k el�l...
- Sz�t sem �rdemel! - szer�nykedett �d�m.
A gyilkos l�zas szemekkel feln�zett �lkei �d�mra, s szinte nyersen mondotta:
- Te, azt tudod-e, hogy ez�r peng� van kit�zve a fejemre?...
- Sz�p p�nz! - esmerte el �d�m.
- Ez az ez�r peng� legyen ti�d, �d�m! - hagyakozott a gyilkos.
- Te, kinek gondolsz engem? - pattant fel �d�m.
- Ne j�rjon a sz�jad! - torkolta le a gyilkos. - Sz�lsz a jegyz� �rnak, s
mindj�rt kifizeti.
�lkei �d�m tiltakozni akart, de m�r nem volt kivel veszekedni, mert a gyilkos
hirtelen hanyatt d�lt, s elkezdett torkaszakadt�b�l cnekelni. Azt f�jta hogy:
�Csordap�sztorok, mid�n Betlehemben csord�t �riz�nek �jjel a mez�ben, �jjel a
mez�ben..."
IJlkei �d�m tisztelettel lekapta a sapk�j�t, s �gy hallgatta, hogy a gyilkos hogyan
�nnepli a kar�csonyt. �nek k�zben fel-fel-ki,iltott:
D�n�ske!... D�n�ske, lelkem, fiam!
H�t m�ges tal�lkozott vele! - mondotta �d�m a meghat�-ilolls�gt�l s�r�re t�r�d�tt
homlokkal. - M�ges hazaseg�tette az hlrn!... Nem hala meg an�lk�l!...
Tov�bbad egy�tt �rvendett a gyilkossal, kinek a t�ml�cben lenni I feje verejt�kben
f�rd�tt, sz�j�n folydog�lt a v�re, de az�rt 1.11 .igott, borzaszt�an t�tott fekete
sz�jjal ki�ltozott:
31 01�
- Ni, milyen sz�p kicsi csizma, D�n�ske!... Kicsi harisnya!... Nem f�zol meg a
t�len benn�k!... V�rj, mert beh�vom az �desany�dat es!... M�ri, te! M�-�-ri!...
�lkei �d�m borzongott.
Az asszonyt ki�ltja, kit � gyilkolt meg!...
A gyilkos �nk�v�let�ben tov�bb j�tszotta a kar�csonyt, m�g utols� szavai
belebugybor�koltak a sz�j�n el�t�r� v�rbe, s egyszerre utols�t r�gott a t�z
mellett.
- E meghala! - vakarta a fej�t �lkei �d�m, s csendesen �lve a holttest mellett
sok�ig gondolkodott.
Mit fund�lt ki, mit nem: egyszer csak fel�ll, a katonal�d�ja fenek�r�l kivesz egy
�k�r fej�re val� l�ncot, odal�p a halotthoz, s j� kem�nyen �sszek�ti vele a halott
dermedt kezeit.
- �gy ni! - mondotta set�ten, s �lt�zk�dni kezdett.
A bund�t fel�lt�tte, fogta a fejsz�t, a h�z ajtaj�t bek�csolta, s mire pitymallott,
m�r �tban volt a falu fel�.
D�lfel� j�rt az id�, mikor meg�rkezett a k�zs�gh�z�ra, �s hap-t�kba v�gta mag�t a
jegyz� el�tt.
- Jelentem al�ssan, a gyilkos P�tert, ki megsz�k�tt a t�ml�cb�l, az �ccaka
sebes�lten egymagam elfogtam, megk�t�ztem, s most k�rem a fejire kit�z�tt ez�r
peng�t!
A jegyz� tisztess�ges ember volt, megundorodott a v�rd�j ut�ni moh�s�gt�l.
- Sz�gyellhetn� mag�t! R��r m�g megkapni azt a p�nzt!
- Nekem most kell! - cs�k�ny�s�d�tt �lkei �d�m.
- Mi�rt olyan s�rg�s? - k�rdezte kedvetlen�l a jegyz�.
- Nek�m az�rt - remegett a hangja a f�lvad embernek mert ma van kar�csony este,
s �n azt a p�nzt a P�ter �rv�j�nak sz�ntam, D�n�sk�nek... Szeretn�k rajta kicsi
csizm�t venni, kicsi harisny�t, j� meleg poszt� kurticsk�t, b�r�nyb�r sapk�t, hogy
meg ne f�zz�k a t�len... Legal�bb annyi �r�me legyen szeg�ny �rv�nak... Az a p�nz
�gyis a gyermeket illeti. Az apja az �let�vel fizetett �rte... Legal�bb az a p�r
krajc�r maradjon ut�na. Senkinek
?a>
nagyobb jussa nem lehet hozz�, mint annak az �rtatlan gyermeknek. Legal�bb neki
legyen kar�csonya ebben a cudar vil�gban!... Nincs igazam, tek�ntes jedz� �r?...
M�g a jegyz� reszket� k�zzel a penna ut�n ny�lt, hogy int�zkedj�k, a vad p�sztor
sz�lfaegyenesen, b�szk�n k�r�ln�zett az irod�ban, hadd l�m, van-e valaki, ki azt
meri mondani, hogy neki nincs igaza!...
Mikor a p�nzt megkapta, s est�re el is int�zte, amit akart, a h�na al� szor�totta a
csizm�csk�kat, kicsi harisny�t, kurticsk�t, s b�szk�n felsz�lott az �gbe:
- Most m�r j�hetsz, J�zuska!...
V&2 33 �ܻ
Qyermek a templomban
Egyik vas�rnap �gy, mint a m�sik vas�rnap a pap m�r els� harangsz�kor be szokott
�lni a gy�ntat�sz�kbe, hogy idej�ben ott tal�lja, aki b�neit�l szabadulni k�v�n,
b�r �gy ny�ron, a nagy dologid�ben alig j� valaki, mert a n�pek hetekig fenn vannak
a havason. Szigor�, komoly, szent �let� fiatalember ez a mi papunk, aki val�s�ggal
puszt�tja maga k�r�l a v�tket, m�g a s�hajt�st sem t�ri a J�isten ellen, de
ak�rmekkora tudom�nya van, � is szinte hanyatt esett, mikor azon a sz�p m�jusi
reggelen megl�tta, hogy a gy�ntat�sz�kben a hely�n egy p�ly�s gyermek fekszik. A
mell�re c�dula volt t�zve gombost�vel, gyenge, kezdetleges �r�ssal. A bet�k�n j�l
l�tszott, hogy sokat ny�lazta az anyja a plajb�szt, �s igen-igen reszketett a keze.
�Ez a gyermek az �n b�n�m. Sajn�lom magammal a hal�lba vinni, mert m�g meg sincs
keresztelve. Hathetiis a lelkem. A zisten viseljen gondot real"
A pap csak n�zte, maga is s�padtan, �s nem merte meg�rinteni. A feh�r karing,
violasz�n st�la remegett rajta, t�j�kozatlanul k�r�ln�zett, de m�g nem volt senki a
templomban. Eg�sz lelke, erk�lcsi �rz�ke fel volt h�borodva. A gyermek azonban
dr�g�n mosolygott. A gy�ntat�sz�kben sem hagyhatta, elmenni se mert, hogy valakit
h�vjanak, s azalatt valami baja t�rt�njen az �rtatlannak. �gyetlen�l, gyakorlatlan
k�zzel a karjaiba vette, de esz�be jutott, hogy mit sz�lnak a h�vei, ha az �l�ben
l�tj�k. Riadtan n�zett k�r�l, hogy hov� tegye. A padokr�l lefordul, az olt�rra
m�gse teheti, a sekresty�ben hideg van, a f�ld�n, a sz�rke, rideg k�lapokon
megf�zik, a vecsernyemond� sz�kben nem �lhet le vele. Nem maradt
34
m�s h�tra, mint letenni az olt�r l�pcs�j�re, a piros p�rn�ra. Akkor r�m�lt meg
igaz�n, mikor a csecsem� tele t�d�vel s�rni kezdett: �O�! O�! O�!..."
- B�r j�nne valaki! - foh�szkodott a pap, de nem j�tt senki. K�nytelen volt
valamivel elcsit�tani. Vette a csengetty�t, s azt r�zogatta neki, ami tetszett is a
gyermeknek. A M�ria-szobor mosolygott, a szentek is bar�ts�gosan n�ztek, s a
templom is felvidult.
A gyermek azonban megunta a csengetty�t, valami egyebet kellett kital�lni. K�pzett
ember volt a pap, tudta, hogy a f�ny lek�ti a s�r� csecsem�t. Mit volt mit tennie,
leemelt egy kisebbecske gyertyatart�t az olt�rr�l, meggy�jtotta a gyerty�t, �s
odahelyezte a gyermek fej�hez. Repesett is egy ideig fel�je a kicsi kez�vel, majd
f�radt szemecsk�i lecsuk�dtak, �s finoman elaludt. Hogy meg ne f�zz�k, be is
takarta egy sz�p piros ministr�nsszokny�val.
�Vajon fi�-e vagy le�ny?" - jutott esz�be, de ennek az eld�nt�s�t alkalmasabb id�re
hagyta.
�gy, sz�p lassan annyira hozz�szokott az �rtatlanhoz, hogy csak .�kkor rebbent meg,
mikor a harangoz� megsz�l�totta:
- Mi a t�zlangj�t csen�l, pl�b�nos �r?
A pap ijedten intette csendre, nehogy a gyermek fel�bredjen. M�sok is gy�ltek oda,
meglepett, csod�lkoz� asszonyok, emberek, de a pap senkinek se engedte, hogy a
gyermekhez ny�ljanak. Szigor�, kem�ny volt az arca, szemei furcs�n lobogtak, a
harango-/,�t oda�ll�totta, hogy �rizze a csecsem�t, maga pedig elment d�i�ira.
Gy�ntatott beharangoz�ig. A h�vek begy�ltek, a templom megtelt, de senki nem merte
megsz�l�tani a papot, aki a violasz�n M�l�t felcser�lte feh�rrel, intett a
k�ntornak, az orgona megzend�lt, �s feld�rd�lt az �nek: �J�jj el, Szentl�lek Isten!
Ereszd re�nk tel-lf.cn, mennyb�l f�nyess�gedet!" A pap m�r ott t�rdelt a sz�sz�ken
lejek f�l�tt, a gyermek aludt az olt�r l�pcs�j�n, a gyertya �gett lololte, s a
harangoz� �lve hajtotta a legyeket r�la. A M�ria-szobor mosolygott, a szentek
szobrai illedelmesen hallgattak.
35
Mikor az �nek s orgonasz� el�lt, a pap szok�s szerint felolvasta az aznapra rendelt
szentleck�t �s evang�liumot, s hogy annak foganatja legyen, t�rdre borulva
im�dkozott, majd sz�legyenesen kifesz�lt a h�vek feje f�l�tt, �s r�mutatott a
gyertya alatt alv� gyermekre:
- N�zz�tek ezt az �rtatlan csecsem�t!...
A n�pek izgatottan v�rt�k, hogy mi lesz.
- Ma reggel ott tal�ltam a gy�ntat�sz�kben, �s ez a c�dula volt a mell�re
t�zve: �Ez a gyermek az �n b�n�m. Sajn�lom magammal vinni a hal�lba, mert m�g meg
sincs keresztelve..."
Azt�n hatalmas sz�val t�rni-z�zni kezdette a b�n, az �let s a nyomor fekete pokl�t
olyan er�vel, hogy megborzongott bele a templom. A n�pek elfeh�redve, megd�bbenve
hallgatt�k.
- A gyermek pedig ott marad az olt�r l�pcs�j�n, m�g az �desanyja vagy az
�desapja el nem viszi onnan! - sz�lott az �t�let. - Akinek a b�ne, v�ltsa meg, ha
�lve, ha halva!...
Maga a pap is �rezte, hogy t�ls�gosan kem�ny, szigor� volt, a l�lek l�za t�l
messzire vitte, �s er�sen s�jtott, de amit mondott, most �llania kell. A n�p
moccan�s n�lk�l, szinte dermedten �lt a templomban. Sokan cs�v�lt�k a fej�ket, a
fesz�lts�g csak akkor engedett, amikor a mis�hez felz�gott ism�t az orgona, a pap
teljes orn�tusban, kez�ben a kehellyel az olt�rhoz j�rult, �s megkezdette a mis�t,
a fens�ges isteni dr�m�t.
Az olt�r m�r a gyerty�k �s a tisztas�g f�ny�ben ragyogott, �s t�mj�nf�stben k�dl�tt
a templom, de a pap �rezte, hogy a kegyelem arany sz�rnyai nem borulnak a lelk�re,
s az egek harmata nem hull a fej�re, mint eddig: mert harag �s �t�let, kem�nys�g
lakozik benne. Csak akkor d�bbent r�, mikor az olt�r l�pcs�j�n�l meghajlott, hogy a
�confiteor"-t elmondja. M�g mindig a felh�borod�st�l morajlott a bennseje,
szem�ld�kei �sszer�ndultak, �s csak az ajakak mormolt�k:
�Gy�nom a mindenhat� Istennek"...
*SQ36Ql>
Hirtelen meg�llott. Csak most vette �szre, hogy egyenesen a gyermek f�l� hajlott,
�s a gyermek mosolyogva n�zi, integet kis kacs�ival.
Egyszerre valami csod�latos melegs�get �rzett, �s m�r nem tudta levenni tekintet�t
a csecsem�r�l. Most m�r annak arc�ba lehelte im�ds�g�t, �s csod�latos v�gyat
�rzett, hogy a b�n gy�m�lcs�nek �des arc�t megcs�kolja. Csak most ny�ltak meg
el�tte az �let, a szeg�nys�g �s a nyomor sz�rny� szakad�kai, amelyekben az emberek
milli�i verg�dnek, �s sz�gyenkezve ismerte el, hogy mindaddig nem tudta, mi az
�let, �s mi lakik ezeknek az agyongy�tr�tt, t�nkretett test� �s lelk� szeg�ny
embereknek sz�v�ben. Csak innen, a mise kapuj�b�l kezdette ismerni �s �t�lni fekete
sorsukat. Mihelyt megismerte, mintha teljesen m�s emberr� v�lt volna maga is.
Homloka kisimult, arca felder�lt, �s m�r bels�, boldog k�p-r�zatban l�tott mindent.
A kimondott szavak �tforr�sodtak Isten �rint�s�t�l, minden mozdulatban er� �s
bizalom ragyogott. �Vajon mi tette ezt?" - t�prengett, de mindj�rt felismerte, hogy
a k�zte �s a n�p k�z�tt fekv� kisded csod�ja ez. Az � �rtatlan, makul�tlan test�n
kereszt�l t�rtet az emberis�g j�vend�je �s sorsa fel�, a hal�l b�n�kkel,
trag�di�kkal, k�nnyekkel �s holttestekkel megterhelt szeker�nek ez a gyermektest az
�tja, az egyetlen �s legsz�rny�bb �ldozat a vil�gon, �s ez az �ldott
gyermektestecske kell hogy legyen a megv�lt�s sziv�rv�nyh�dja, a mennyorsz�g kapuja
is.
Al�zatosan �s f�lve ker�lte ki, mikor �jb�l felhaladt a l�pcs�k�n az �r asztal�hoz.
�s ett�l a perct�l a gyermek�rt volt a mise. Sem Isten - hiszen nem is akarta -,
sem �, a pap, sem a n�p nem b�rta kiker�lni. �rte volt minden. A megtagadott,
eldobott, b�nb�l �s nyomorb�l sz�letett, tehetetlen gyermek�rt. R�n�zett az �r
teste, mikor a pap a magasba emelte, �rte sz�lott a harang, �gtek a gyerty�k,
ragyogott .�z olt�r, hajtott t�rdet a pap, borult le a n�p, f�nylett a nap,
z�ldelltek a mez�k, rend�lt meg �g �s f�ld. �rte, akit egy ismeretlen, b�n�t�l �s
sz�gyen�t�l, a vil�g �t�let�t�l �s saj�t nyomor�s�g�t�l
vif� 37
menek�l�, megcsalt, megal�zott �s el�t�lt, hal�lba menek�l� szerencs�tlen �desanya
futt�ban behaj�tott a templom ajtaj�n.
A padokban az asszonyok s�rtak, �s k�nnyeiken kereszt�l a gyermekekre mosolyogtak.
A f�rfiak mereven �ltek, �s b�ntudattal hajtott�k le fej�ket. A pap teljesen
elmer�lt a mise mennyei k�pr�zat�ban, a harangoz� a gyermekr�l a legyeket
hajtogatta, a csecsem� pedig kacs�ival j�tszott.
A mis�nek v�ge lett.
A pap elt�nt a sekrestyeajt�n kereszt�l, az orgona h�laad�an zengett, a n�p
fel�llott a padokban, de senki sem t�vozott. K�v�ncsian v�rta mindenki, hogy mi
lesz. A b�r� �s az el�lj�r�s�g a gyermek k�r� gy�ltek, �gy v�rt�k a papot. A
sekresty�s m�r eloltotta a gyerty�kat az olt�ron �s a luszteren, csak a gyermek
f�l�tt �g� gyerty�t hagyta �gve.
- El kell takar�tani ezt a gyermeket! - mondotta tekint�lyesen a b�r�.
A pap csak a fej�t r�zta.
- M�g a vil�g, itt nem �lhet! - morogta a b�r�.
A pap hallatlann� tette.
Az asszonyok reszketve �llt�k k�r�l akkor is, mikor a f�rfiak elt�voztak.
- L�ssa a pap, hogy mit csin�l vele! - morogt�k.
A pap csak azt felelte:
- �rte fog j�nni az �desanyja!
- Azt lesheti, pl�b�nos �r! - ellenkezett a b�r�.
- Nem lehet egy �desanya olyan kegyetlen! - hirdette szent�l a pap.
- M� magunkhoz venn�k! - b�tortalankodott egy asszony. - Nek�nk �gysincs
gyermek�nk.
- Ha ma estig nem jelentkezik az anyja, a maguk� lehet! - d�nt�tt a pap. -
Addig itt v�rok, itt �rz�m... Most hazamehetnek!
A pappal nem lehet tr�f�lni. A n�pek hazatakarodtak.
<?2 38 ?2j
- Tiszta bolond ez a pap! - mondott�k a f�rfiak a cinteremben, am�g szivarat
siritettek, de v�g�l mindenki hazasz�lling�zott.
Voltak, akik kacagtak, mikor hallott�k, hogy a gyermek az �hs�gt�l s�rni kezdett, s
a pap tehetetlen�l �gyetlenkedik f�l�tte.
V�g�l csend lett a templomban. Az emberek hazasz�r�dtak.
A kif�radt gyermek a gyertya alatt ism�t elcsendesedett. A pap hirtelen olyan
egyed�l �rezte mag�t, �s m�r b�nta is a tett�t.
�H�tha nem j�n �rte senki?" - r�m�lt meg. - �Mit csin�ljak a gyermekkel? H�tha
t�vedtem?... De nem. Ez nem lehet!"
T�pel�d�tt, h�nykol�dott a lelke. K�l�n�s, aggaszt� volt, hogy egy gyermek gondja
szakadt r�. Esz�be jutott a piszkos c�dula, amelyben az anya hal�llal fenyeget�zik.
��s ha meghalt, akkor mi lesz?" - d�bbent meg, de mindj�rt meg is nyugtatta mag�t.
- �Akkor valahol elhelyezem. Ink�bb fizetek �rte."
Meghatva n�zett r� �jfent a kicsik�re.
�Szeg�ny, szeg�ny, szeg�ny �rtatlanka!"
Hiszen ha fizet �rte, akkor sem p�tolja az �desapj�t, �desanyj�t.
�Akkor magam leszek az apja!" - t�madt fel benne a gondolat, de mindj�rt m�gis
r�m�lt t�le. - ��n?... Apa?... Milyen k�l�n�s!... Vajon milyen �rz�s lehet?..."
Nem tudta meghat�rozni ezt az �rz�st. Honnan tudta volna.
�Tal�n ha megcs�koln�m!... De vajon szabad megcs�kolnom?..."
M�g h�tra is l�pett a k�s�rt�s el�l, hiszen ez megzavarn� a lelki egyens�ly�t...
De... Sohase �rezze a szeretet dr�ga pecs�tj�t ez ,iz �rtatlan, semmiben nem hib�s
kicsike? Vajon nem az a b�n, li.i megtagadja t�le a cs�kot?
Min�l ink�bb n�zte a gyermeket, ann�l ellen�llhatatlanabbul vonzotta, h�zta maga
fel� a gyermektestecske. Szinte meghat�dva hajlott f�l�be, �s - megcs�kolta...
R�m�lten egyenesedett ki, tlc az arca l�ngolt, f�lei z�gtak.
�H�tha megl�tta valaki" - r�m�lt f�l benne a gondolat, de mind-|,u I meg is
sz�gyellte mag�t miatta. - �Hiszen J�zus mondotta:
v�f� 39 22/
�Engedj�tek hozz�m a kisdedeket!� Hiszen J�zus is megcs�kolta �ket, hiszen..."
De az � cs�kja valamik�ppen m�gis m�s volt, mint a J�zus�. A pap legal�bb �gy
�rezte. Valami melegs�g �s v�gy maradt ut�na a lelk�ben, valami szomjass�g...
�Istenem! Mi lehet ez?" - kutatta �nmag�t, �s m�lyen elgondolkodott, mert most
tal�lkozott �let�ben el�sz�r a vil�g egyik titk�val: az apai �rz�ssel.
- Sz�p �s nagy dolog lehet! - vallotta be halkan, de azt�n t�prengve eln�mult.
Lassan felment az olt�rhoz, �s leroskadt. Fej�t k�t kez�re t�masztotta, �s �gy
im�dkozott m�lyen, forr�n, az eg�sz vil�gb�l kikapcsol�dva.
Senki sem tudhatta, hogy mi t�rt�nik a pap lelk�ben. Csak k�s�re, nagyon k�s�re,
mikor a t�rdepl�sb�l felemelkedett, sz�p f�nyess�g �s nyugalom ragyogott az arc�n.
Meg sem lep�d�tt, mikor megl�tta azt a let�rt, szeg�ny, s�r�, �sszeroskadt n�t, aki
szinte t�bolyult kezekkel szor�totta mag�hoz az olt�r l�pcs�j�n �lve a gyermeket,
aki az egekbe n�z� dr�ga szemecsk�kkel boldogan pihent az asszony kibontott feh�r
eml�in.

A pap nem mert sz�lani, nehogy megzavarja �ket, csak mag�ban pihegte:
- M�gis elj�tt! Tudtam, hogy elj�n!
Az olt�rba kellett fog�znia, hogy �ssze ne roskadjon �r�m�ben.
vsa 40
Qerg� legyen a te neved!
H�romszor j�tt k�bor farkas azon az �jszak�n a kalyib�hoz, r�f�jt a teny�rnyi
ablakra, h�ts� l�baival h�nyta a havat, s k�s�rtetiesen von�tott. Ingben-gaty�ban,
mez�tl�b kiment Gerg� a f�szivel, s elriasztotta, de harmadikszor maga is azt
mondta az asszonynak:
- Bel� kell ny�gunni!... M�ges meghal kicsi Gerg�! A farkas megjelentette!
- Jaj, csak meg v�na keresztelve! - sikoltott a menyecske.
A hal�l maga is el�g nagy baj, de rettenetes, ha valaki keresz-teletlen�l hal meg.
Sem �g, sem f�ld be nem fogadja, a lelke s�rva j�r a havason a vil�g v�gezet�ig.
- Ebben a cudar id�ben hogy menjek a faluba a pap�rt! - h�z�dozott az erdei
ember, mert k�t nap, k�t �jjel szakadatlan hullott a h�, s neh�z az �t, de hogy a
farkas �gy megijesztette, m�giscsak iieki�lt�z�tt, s megl�bolta a havast.
Mire pitymallott, m�r zergetett is az �reg Mih�k sekresty�s ablak�n:
� Baj van, Mih�j b�! Eresszen b�!
- Ki a? - riadt fel Mih�k Mih�ly egyh�zi ember.
? Ez �n! Csutak Gerg� a havasr�l!
Mi�rt nem �lsz otthon ilyen �d�ben az any�d �r�miben! - l�-l'i'lt le az �gyb�l
Mih�ly b�, hogy kik�csolja az ajt�t. - Mit l�rm�zod lel az embert?
I ehet, hogy nem �ri meg a reggelt! - hozakodott el� Gerg� a n.igv baj�val.
Ki nem �ri meg a reggelt?
Kicsi Gerg�, a fiam!
vsa 41
- Nem sz�gyenled magadat? - t�madt r� a v�nember. - Egy ny�las k�ly�kb�l ekkora
dogot csin�lni!
- Igen, de a farkas h�romszor baukolt felette! - b�tortalanko-dott az erdei
ember. - A gyerm�k nincs megkeresztelve, tudja-e?
- Amm� nagy baj! Igen nagy baj! - csendesedett meg Mih�ly b� is. - De akkor
m�rt nem m�sz a paphoz, mit t�rsz re�m?
- Hiszen �ppen ez�rt j�ttem, hogy kied int�zkedj�k a tiszlen-d�rn�l!
- �n nem int�zkedhetek! - csattant fel Mih�k b� �jra m�rgesen.
- Oszt�n m�tt nem? - kezdett fenyeget� lenni a Gerg� hangja is.
- Mert nincs itthon a pap, s ahogy nekem jelentette, nem is j�n haza k�t napig!
- H�jj, a teremt�sit! - vesztette el minden rem�nys�git Gerg�. - Most mit
csin�ljak?
- Az a te dogod! - felelt kurt�n Mih�ly b�, s visszafek�dt az �gyba a
v�nasszony mell�, ki a falig lapulva hallgatta a f�rfiak besz�d�t. Valamit gondolt
azonban mag�ban, k�s�bben m�gis azt mondta:
- H�tha m�ges tudna seg�teni rajtik!... Gerg� nem olyan ember, aki ingyen
k�v�nn�...
- Megh�l�ln�m! - kapott a sz�n Gerg� is. - P�nzem ugyan nincs, de egy-k�t
szek�r f�t megereszten�k. Nem n�zn�k oda, mikor kied erd�lni j�n...
Ett�l a v�nember is megereszkedett.
- Sz�tsd fel a t�zet, s f�tt�zz�l meg! - adta meg mag�t.
- Nem es tudod el�gg� megk�sz�nni Mih�j b�ty�dnak, hogy seg�t rajtatok! - j�rt
a sz�ja a v�nasszonynak, m�g Gerg� a t�zet f�jta tele sz�jjal. - Mi az a k�t szek�r
fa ilyen nagy bajban... Hiszen tudod, hogy ez az �n uram milyen �rt�, tan�lt ember!
Negyven esztendeje, hogy a kezin van a templom, s az egy szents�gen k�v�l mindenhez
szabad hozz�ny�lnia...
�s�tva, szuszogva �lt�zk�d�tt Mih�k b�, mintha nem is hallan�, hogy mit besz�l a
feles�ge. Azt�n kom�tosan megfrustokolt, fogta a templom kulcs�t, s tekint�lyesen
azt mondta:
^42 01�
- Mehet�nk!
Elfog�dva n�zte Gerg� a n�ma, kicsi templomban, hogyan bugyogtat tele Mih�ly b� egy
h�romdecis, mosatlan, vak �veget szenteltv�zzel, s pakol fel mell�je egy avult,
sz�ette, arasznyi fa-keresztet, keres el� egy m�g v�nebb, dohos, nedves level�
szent k�nyvecsk�t, amelynek vedlett t�bl�j�ba m�r beler�gta mag�t a pen�sz.
�rtelmesen bet�rte azt a helyet, ahol haszn�lni kell, s Gerg�h�z fordult:
- Tudsz-e olvasni?
- �n nemigen - ijedt meg az erdei ember -, de az asszon, ha meg nem felejtette,
tudott.
- Ebben a k�nyvecsk�ben minden benne van, hogy mit kell csin�lni! - magyar�zta
Mih�ly b�.
- H�t kied nem j�n? - szontyolodott el Gerg�.
- A falu v�g�ig sem tudn�k eljutni ebben a h�ban - r�zta a fej�t a v�nember -,
de nem is kell, mert azt a gyermeket ti is megkeresztelhetitek. Ak�r te, ak�r a
feles�ged.
- Lehetetlen! - hitetlenkedett Gerg�.
- Ha �n valamit mondok, neked ne j�rjon a sz�jad! - senkizte le Gerg�t a
v�nember. - Abban a k�nyvecsk�ben is meg vagyon �rva, hogy sz�ks�g eset�n mindenki
keresztelhet, s ez �ppen olyan itv�ny�s, mintha a pap vagy �n kereszteltem volna
meg!... Ink�bb kev�s szentelt s�t is adok, hogy foganatosabb legyen...
Valamit �mm�g�tt kedvetlen�l Gerg�, hogy � azt gondolta, liogy m�ges, ha Mih�j b�
elj�tt volna...
Mit akarsz t�bbet az�rt a k�t rongyos szek�r f��rt! - t�madott h� .1 z �reg. - Ha
m�g sokat j�r a sz�d...
(ierg� ijedten beh�zta a nyak�t, a k�rti zsebibe betette a szent dolgokat, s
elindult.
A szent keresztet s a k�nyvet oszt�n hozd vissza! - ki�ltott ni.ina Mih�ly b�, s
tekint�lyesen odal�pett az alig pisl�kol� �r�kini'( seshez, hogy vastag ujjaival
levegye a hamm�t...
*
^43 02/
Mire Gerg� ki�rt Sz�pasz� tetej�re, a havaz�s megsz�nt. A havas teljes pomp�j�ban
ragyogott. Semmi sincs szebb a frissen behavazott puha, feh�r erd�n�l. M�g ezt a
f�lvad Gerg�t is megejtette tiszta var�zs�val, �s szinte �h�tattal ment a
magass�gokba ny�l� sz�p sz�lf�k k�z�tt, melyeknek mindenike mintha gy�ny�r�
ez�stoszlop volna az erd� hatalmas templom�ban. A vak�t�, z�zmar�val d�sz�tett,
h�val pr�mezett, dermedt �gak finom tet�v� sz�v�dtek a feje f�l�tt. A k�ken dereng�
h�ban mozdulatlan minden, csak a leveg� j�gt�i zajlanak a lenyugv� nap k�nny�
f�ny�ben, mint megzavart pici ez�sthalacsk�k. N�h�ny �reg f�n szakadozott
zuzm�t�rk�p. A f�k ravatalt �llanak a befagyott patak f�l�tt. Csend van, �s a Gerg�
fesz�lt �rz�kei m�gis valami finom zen�t hallanak, valami olyan k�l�n�s zen�t,
mintha sz�l f�jna �t a szarvasok agancsai k�zt.
�Csak nem a fiam lelke!... Csak nem k�stem el!" - ijed meg, �s meggyors�tja
l�pteit, majd meg�ll �s riadtan hallgat�zik. - �M�gis a kicsi Gerg� lelke volt!" -
s�r fel benne valami, mert gyan�s ez a rettent� n�mas�g. Semmi se rezd�l, s a
h�pelyhekkel, mint feh�r m�hraj f�z�rekkel rakott vessz�fonalak is mozdulatlanok.
- J�v�k, Kicsigerg�! - ki�ltja rekedten, �s a f�lelemt�l, gy�tr�d�st�l ki�lt
verejt�k megfagy a homlok�n, mert most m�r biztos, hogy meghalt Kicsigerg�.
Ezt abb�l is lehet tudni, hogy sehol egyetlen �l�l�ny sincs... Pedig ilyenkor a
madarak le szoktak sz�llani az �gakr�l, hogy �komb�kom h�romujj-jeleikkel
tele�rj�k, �sszes�t�lj�k a friss havat. Nem tudj�k meg�llani, hogy meg ne tegy�k.
�ppen �gy vannak vele a vadak: �zek, nyulak, szarvasok, farkasok, a vaddiszn�, hi�z
is. Az egyetlen sasmad�r nem sz�ll le a h�ra, de az is k�zel rep�l ilyenkor a
f�ldh�z, hogy tisztas�g�ban gy�ny�rk�dj�k...
�Kicsigerg�!" - fullad bele a sz� is az erdei ember sz�v�be. - �J�v�k, lelkem, s
mag�t Urunkj�zust hozom!..."
Hirtelen meg�ll, mintha gy�keret vertek volna a l�bai, mert most veszi �szre, hogy
nincsen �rny�ka, mintha saj�t �rny�ka se akart volna vele j�nni. Ez m�r pedig
mindenn�l biztosabb jel...

S�t�ten b�mul fel a felh�kkel �sszeolvadt hegyekre, melyek f�l�tt m�r megjelent az
alkonyat. A h� k�k�l, majd �lettelen�l szikr�zik k�r�l�tte. A fagy jeges hull�mai
r�z�dulnak a havasra. A f�radt, kimer�lt ember m�r nem siet.
�Minek?" - gondolja set�ten, �s nehezen t�rja mag�t el�re az �vig �r� h�ban.
Szinte rosszulesik, mikor f�l �ra m�lva megl�tja egy v�n b�kk oldal�hoz t�masztott
kicsi kalyib�j�t... Abban fekszik h�ttan Kicsigerg�... Felsz�ll� f�st se l�tszik, a
t�z f�nye se j�tszik ablak�n, kihalt, gy�szos, f�tyolos benne minden. Az asszony se
mer el�be menni...
Maga is �gy �rzi, mintha idegen hajl�kba l�pne be, �s b�tortalanul meg�ll az
ajt�ban.
-�l?
A menyecske vicogva ugrik oda, hogy tenyer�vel befogja a vadember j�gcsapos sz�j�t.
- Fel ne k�ltse, mert �ppen most szenderedett el!
- �l? - akar felsikoltani �r�m�ben Gerg�, de csak a rem�nys�gt�l nagyra n�tt
szemefeh�rje �g az esteled�sben.
- Nincs semmi baj! - nyugtatja az asszony - Eg�sz nap az �zekkel, vadnyulakkal
j�dzott!
- �zekkel, vadnyulakkal?
- ...Idej�ttek az ablakhoz, figur�ztak eg�sz �ldott nap, s a lelkem fiam
kacagott nekik...
- Akkor nincs semmi baj! - pihegte boldogan az erdei ember.
H�t ez�rt nem l�ttam egyetlen vadat se, am�g j�ttem! Mind itt
voltak!
- Mind itt voltak! - bizonykodott az asszony - M�g a mad�r es megrepdeste az
�vegt�bl�t!
- A mad�r es megrepdeste? - d�lt el f�radtan a t�zecske melleit Gerg�, hogy egy
cseppet nyugodj�k.
- H�t a keresztel�s? - k�v�ncsiskodott az asszony.
- Szinte el es felejtettem! - kap a condrakurti zseb�hez Gerg�,
mondja, hogy mi t�rt�nt. Nehezen h�zza el� a fafesz�letet, az �sdi

mmmmmmmmmmmmm
k�nyvecsk�t, mert vastagok, �rz�ketlenre fagytak b�tyk�s ujjai a hidegben.
- A szent s�t hova es tev�m? - keresi hi�ba, mert bizony a szentelt s� valahol
elveszett. Hanem akkor ijed meg igaz�n, mikor a szenteltvizes �veg�rt ny�l. Szinte
megt�ntorodik a csap�st�l, mert bizony a szenteltv�z megfagyott �tk�zben, �s
sz�jjelh�nyta az �veget. N�h�ny j�gdarabka maradt az eg�szb�l. Szerencs�re az asz-
szony poh�rba teszi, hogy az is oda ne legyen. Att�l nem kell f�lni, hogy a hideg
kalyib�ban megolvad.
- Most mit tudjunk csin�lni! - keseregnek mind a ketten.
�r�k telnek el, mire a gyermek fel�bred. M�g t�zes a kicsi orc�ja, de m�r mosolyog.
- L�m, mire m�ssz? - biztatja Gerg� az asszonyt, mert neki k�ne fogni a
keresztel�snek.
Szeg�ny fiatal menyecske a t�z vil�g�n�l eleget forgatja az avult, dohos
keresztel�k�nyvecsk�t, de bizony nem tud eligazodni rajta.
- Ha tudn�m, hogy ez a nagy �fe"-e vagy a nagy �t�"-bet�! -k�nl�dik a
silabiz�l�ssal irulva-pirulva.
- Hadd el! - int s�t�ten Gerg�. - Ha nem megy, h�t nem megy! Hi�ba tev�m meg a
nagy utat!
�tel se kell, �gy ny�lik el g�ny�stul a t�z mellett, �s mindj�rt el is nyomja az
�lom.
Az asszony t�prengve virraszt. K�v�l sz�l indul, s a v�n b�kkfa �gai karcolj�k a
kalyiba tetej�t.
��gy l�tszik, vihar lesz!" - gondolja az asszony, s odal�p, hogy istr�nggal
bek�t�zze a kalyiba ajtaj�t.
Valahol farkas �v�lt.
Az asszony �sszer�zk�dik, �s diderg� kezekkel kiteszi a fafesz�-letet az ablakba,
hogy t�vol tartsa a veszedelmet.
A farkas azonban �jra �v�lt, �s a gyermek fels�r. M�r �jra t�zben �g eg�sz teste.
Most kezd�dik �jabb harca a hal�llal. A feket�re fagyott kicsi asszony �rzi, tudja,
k�nl�dik tehetetlen�l.
Csak az ur�t fel ne vern� a farkasord�t�s!... Csak azt tudn�, hogyan kell
keresztelni!... S�rva t�ri a fej�t, de sehogy se jut esz�be... Csak az a farkas
hallgatna!
A s�r�s, vihar, farkas�v�lt�s m�gis felveri Gerg�t a t�z mell�l.
M�r � is tudja, mi t�rt�nik.
A k�ts�gbeesett asszony csak akkor veszi �szre a f�rfit, mikor az set�ten a
gyermekhez l�pik.
- Nincs baj, semmi baj! - hebegi. - M�r tudom, hogyan kell keresztelni! -
hazudik, hogy a zord, vad f�rfit megnyugtassa. - Megolvastam a k�nyvb�l!...
Gerg� elhiszi, �s fel�led benne a rem�nys�g. Kapja a poharat, fesz�letet, �s az
asszony kez�be nyomja.
- Akkor fogj hozz�!
Szeg�ny asszony �ll pillanatig, szeme seg�ts�g�rt repdes, de hirtelen nagy, meleg
gondolat lobban fel benne. T�rdre veti mag�t ?1 gyermek �gya el�tt, egyik kez�ben a
fesz�lettel, m�sik kez�ben a j�gcsap-szenteltv�zzel. Forr� cs�kkal megtiszt�tja
kicsinye homlok�t, a j�gcsappal keresztet rajzol r�, �s mondja, ahogy tudja: -
Kicsigerg�, �n t�ged megkeresztellek...
A f�rfiben szint�n fel�led az eml�kez�s.
- J�l van, R�zs�li! - dics�ri boldogan.
Az asszonyt azonban elkapta a szent hit.
- Most kied k�vetkezik! - parancsolja az ur�nak.
Erdei Gerg� pedig szint�n kiegyenesedik, ujjai k�z� fogja a j�gcsap-szenteltvizet,
� is keresztet rajzol a gyermek homlok�ra, s kem�nyen azt mondja:
- Gerg� legyen a te neved!
Es vastag h�velykujj�val megnyomja a keresztet a gyermek homlok�n, mert � nem tud
�r�st, ami f�l�tt nem is lehet csod�lkozni...

Kar�csony Cs�kban"
Teljes volt a siker Gyergy�ban. Madarat lehetett volna fogatni az urakkal, akkora
volt a kedv�k. Most m�r biztos a kir�lyn� kegye. Ami Buccownak szinte nyak�t t�rte,
az nekik egyetlen puskal�v�s n�lk�l siker�lt. A hat�r�rs�g befejez�s�t m�r semmi se
akad�lyozhatja meg. A nemess�g is beh�dolt. Mindennap �jabb inst�nci�-val j�ttek a
bizotts�ghoz, hogy a �sz�kely nemzet �llapot�nak �jj�szervez�se" k�vetkezt�ben
el��llott helyzetben a maguk jogait �s k�v�ns�gait lehet�leg biztos�ts�k. A
bizotts�g nagylelk� volt. K�szs�ggel teljes�tett minden k�r�st. K�zben h�re j�tt,
hogy Sze-benben meghalt az �rtatlanul fogs�gban tartott Borsai Nagy Istv�n, az
udvarhelyi kir�lyb�r�. Ny�ltan besz�lt�k, hogy a gener�lis t�tette el l�b al�l.
Ezzel is az � lisztj�kbe ok�dta a vajat a t�bornok, mert ha az erd�lyi uraknak
cs�pp esz�k lesz, k�nnyen sz�mon k�rhetik az udvarhelyi kir�lyb�r� hal�l�t. A cs�ki
falvak ellen�ll�s�t sz�mba se vett�k, hiszen az eg�sz mozgalomnak nincs sz�mba
vehet� vez�re. Az izg�ga Z�ld P�tert, a szentl�leki papot egyszer�en fegyveres
k�s�rettel hazak�ldt�k a kar�csonyi �nnepek miatt is, de �gy �riztett�k, hogy m�g a
mad�r se sz�llhatott �t h�r n�lk�l a h�za f�l�tt.
�gy k�vetkeztek el a kar�csonyi �nnepek, amelyekn�l szomor�bbat m�g nemigen �rt a
szerencs�tlen cs�ki n�p, mi�ta ezek a havasok �rk�dnek felett�k.
A szenteste m�g csendes volt, de m�r megj�tt a h�re, hogy �jabb katonas�g z�dul r�
Cs�kra, �s a f�kir�lyb�r� is elindult, hogy a n�p�t el�k�sz�tse a fegyver
felv�tel�re. A kir�lyi biztos urak az els� �nnepet m�g Szentmikl�son t�lt�tt�k, de
m�sodnapj�n leeresz
kedtek a felcs�ki v�lgybe, Szenttam�sra, ahov� m�r el�re kirendelt�k a n�pet, hogy
a bizotts�g k�szen kapjon mindent.
H�t ilyen h�rek mellett k�sz�lt Cs�k a kar�csonyi szentest�re. Estefel� a marh�t
ell�tt�k, s a kicsi csal�dok bekerekedtek h�zaikba, hogy megkezdj�k az �nnepet. A
r�gi boldog �r�m�knek azonban az id�n nyomuk se volt. A k�nt�l� gyermekek,
betleheme-sek ugyan az id�n is elj�ttek, valami kev�s arany di�, mogyor� is ker�lt
a sz�mukra, a gyermek- s asszonyn�p lassan-lassan el is mer�lt a betlehemi j�szolka
var�zs�ban, de a f�rfiak sehogy sem b�rtak felengedni. �ltek feket�re mart arccal,
�s neh�z pokol kavargott a lelk�kben, pedig friss h� is esett, amint illik, hogy
tiszta f�ld�n j�rhasson a kicsi J�zus, s olyan sz�pen szemeteltek, kavarogtak a
h�pelyhek, mintha feh�r �sv�nyk�k ereszkedn�nek le az �gb�l a nagy Gyermek sz�m�ra,
ki ez napon elk�ldetett rongyos �let�nk megv�lt�s�ra. Kicsit az id�t azonban
elv�tetted, lelkem, hogy mikor j�jj Cs�kba, mert semmink sincs, mivel illend�en
megtisztelhess�nk. Az �l�nkbe se mer�nk felvenni, olyan viseltes, mocskos, foltos a
g�ny�nk is. K�l�nben is, a szents�ges kir�lyn� �gy bel��lt a mi �l�nkbe, hogy abba
m�r el is kell pusz-lulni; de legal�bb addig ne panaszkodjunk ezen a szentest�n,
m�g a gyermekek kicsit elj�tszanak J�zusk�val, s a feh�rn�pek kibesz�lgetik magukat
M�ri�val. Ki tudja, azt�n �gyis mi lesz, hogy lesz!... Addig is, tess�k, �ljenek le
n�lunk, ne vigy�k el az �lmunkat, s ne restellj�k magukat, mert soha ilyen egyforma
nem volt ii sorsunk.
K�pzeletben szok�s szerint ezen a napon is ell�togattak a betlehemi puszt�ba, a
kietlen, d�ledez�, rongyos ist�ll�csk�ba, hol �k�r, */am�r lehelete melengette a
rongyokba p�ly�lt gyermeket, hogy uz Isten hidege eg�szen meg ne vegye, s
gondolatban odas�hajtot-ti�k Szent J�zsefnek: �No, mag�nak is sz�pen kijutott az
�letb�l!...
likkora nyomor�s�g, kivetetts�g l�tt�ra m�g sz�gyellt�k is elcs�g-Ked�s�ket a
sz�kelyek: - Mi m�g ne sz�ljunk semmit! Ne v�tkezz�nk, emberek!..."
�42 49 Qi�
�jf�l k�r�l megd�nd�lt az els� harangsz�, f�l tizenkett�kor a m�sodik. A h�ba
roskadt h�zacsk�k n�pe lassacsk�n szedel�zk�dni kezdett. Asszony, gyermek j�
melegen �lt�z�tt, a f�rfiak is f�l�kre h�zt�k a sapk�t, forg�csszil�nkkal
meggy�jtott�k a h�lyagos bend�l�mp�t, s kez�kben tartva, csendesen elindultak az
�jf�li mis�re, a gyerty�k f�ny�t�l messzi ragyog� templomocsk�k fel�.
Ki tudja, �r�nk-e t�bb szentest�t!...
*
Katon�k k�s�rt�k Z�ld P�tert az �jf�li mis�re. Azt se engedt�k meg, hogy valakivel
sz�t v�ltson. Mise ut�n m�r a sekrestyeajt�ban v�rt�k, �s �jra visszavitt�k a h�zi
fogs�gba. �gy nem l�thatta, hogy mikor a f�rfiak is kicammogtak az �jf�li mis�r�l,
Tompos Mih�ly, a b�r� f�lreh�vta �ket a cinterembe �p�r sz�ra", s aszongya nekik:
- Nagy baj van, emberek! Holnap a katonas�g az �sszes fegyverforgat� f�rfiakat
be akarja hajtani Szered�ba a f�kir�lyb�r� el�, mert �rkezik a soroz�bizotts�g, s
er�szakkal fel akarnak minket is esketni a fegyverre, mint a gyergyai n�pet! Az
�ccaka egy fit�di ember j�tt hozz�m, s az besz�li, hogy eg�sz Cs�k megmozdult, s a
veszedelem el�l a sz�pv�zi havasokba menek�lnek. Titokban k�vet ment minden�v�. �gy
j�tt hozz�nk a fit�di ember. Ha nincs f�rfiember, kit b�sorozzanak, nincs
katonas�g, s az urak azon az �ton, amelyiken j�ttek, dolgukv�gezetlen,
sz�gyenszemre k�nytelenek lesznek hazamenni!
- Ak�rki volt, j�l kieszelte! - tetszett a terv a f�rfiaknak.
- J�-j� - mondotta a b�r� de ti mit gondoltok: csatlakozzunk e mi is a
t�bbihez?
- Azt nem es kell k�rdeni! - mondja D�nes Feri a t�bbi neve ben is.
- Akkor m�g az �jjel indulunk! - adja ki a jelsz�t a b�r�. - Min denki szerelje
fel mag�t legal�bb egy h�tre �lelemmel, fegyverrel
v��50Qi>
A lovasok j�hetnek l�val is. Az erdei sz�ll�sokon lesz takarm�ny el�g. Mire
hajnalra harangoznak, legyen mindenki a vet�skapun�l. �gy kell kisz�kd�sni a
falub�l, hogy a katonas�g ne al�tson* semmit!
H�t �gy maradt kar�csony els� napj�ra apa n�lk�l kicsi J�zus eg�sz Cs�kban.
(R�szlet a Mad�falvi veszedelem c�m� reg�ny 28. fejezet�b�l.)
' Sejtsen.
51 01�
Erd�lyorsz�g kar�csonyf�ja"
Erd�ly urai kerest�k a kedv�t a cs�sz�r kedves�nek. J�rta a sok vend�g Gorb�t,
vacsor�k, bor s muzsika mellett k�n�lt�k magukat, hangosan b�mult�k a cs�sz�rt, s
k�r�seket suttogtak a sz�passzony f�l�be. A h� urakat sz�mon is tartott�k B�csben.
A g�rbe gr�fnak szint�n nagy lett a becs�lete, itthon tartott�k a szoros
bar�ts�got. Aj�nd�kban sem volt hi�ny. Sz�p l�nak, ag�rnak, h�res burkus port�k�nak
vert �tja volt Gorb�ra. A zilahi botr�nyt is hamar elfeledt�k, s a hegyes n�met sz�
nem sz�rta a sz�jukat. Mikor a cs�sz�r megsz�moztatta a h�zakat, �ssze�ratta a
n�pet, csak a bocskoros nemesek tiltakoztak, s a paraszt futott az erd�kbe
f�lelm�ben. Ok saj�t kez�leg szegezt�k fel a h�zsz�mot, nem f�ltett�k a nemesi
jogokat. Sokszor a nap oltotta el a l�mp�t a kast�lyban. Szerelmes, k�b�t�
d�nomd�nomra pedig ker�lt �r�gy. A �r�r�t�kolb�szra" m�g a k�lvinista urak is
elj�ttek, s nemcsak a fiatalja, m�g a h�zast�zes urak is elsz�ktek az asszony
mell�l. A sok feles�g pedig �rkot b�sult a szeme al�.
Mikl�s napj�n t�bben v�n, szak�llas Mikul�snak �lt�ztek, s az aranycip� orr�ba nem
egy szerelmes levelet rejtettek. A sz�p gr�f-n�n azonban nem fogott semmi. Az
�ccak�kat �tragyogta, de tit kos, furcsa v�gyak zavart�k. Vacsor�n�l k�nnyelm�,
bolondos j�kedv kerekedett. Csak Nemes Zsuzsa volt komoly, nyugtalan Az alig
megnyalintott bor �gette a sz�j�t, test�b�l ingerek, �rze kis�g sug�rzott.
V�ltakoz� szem�, bossz��ll� boszork�ny volt ezen az est�n, kir�l el lehet hinni,
hogy ablaka al� csalja a holdat, me/ telen�l a t�ny�rj�ra fekszik, s lakatlan erd�k
felett �gy fut f�ri i bolond�t� �tj�ra.
52 01�
�jf�l fel� vad iv�sba mer�ltek az urak, �s a b�csi bugyog�kban r�zta mellette �ket
a szerelmes hideg. M�g a halv�r� Ahlefeld Mih�ly is azt mondta, hogy neh�z dolog a
m�s feles�g�t nem k�v�nni.
- Hejh, ha nekem ilyen angyalt hozna az angyal! - s�hajtott a boldogtalan Zeyk
fi�.
- �nz�, rossz ember - kacagott a gr�fn�. - Arra nem is gondol, hogy nekem mit
hozzon az angyal.
Megindult a vet�lked�s. �sszehordt�k Erd�ly minden kincs�t, k�lorsz�gok
ritkas�gait, de az asszony mosolyogva r�zta a fej�t.
- Nem tal�lt�k el, hogy mit szeretn�k.
Nem n�zt�k Haller urat, aki nem is nagyon b�nta feles�ge j�t�k�t. A Zeyk fi� boros
f�vel oda�llott a sz�p n� el�.
- �n �nmagamat k�t�m fel a kar�csonyf�j�ra, gr�fn�. Nekem mit sem �r az �let
ohne Liebe - vegy�tette a n�met sz�t a magyarral.
- Gyenge angyald�sz - kacagtak a t�bbiek.
- Mit akarsz, gyermek - tolta f�lre Cs�ky gr�f -, mikor eg�sz Hrd�ly �ll�t
kar�csonyf�t a gr�fn�nek?
Az �tlet, hogy Erd�lyorsz�g �ll�tson kar�csonyf�t a cs�sz�r szeret�j�nek,
pillanatig megd�bbentette az urakat, de r�z�gt�k:
- Br�v�!
A poharak �sszecsengtek, m�morosan lelkesedtek, az asszony elgondolkodott, de ut�bb
megvillant a szeme, �s Cs�kyhoz fordult:
- �, Erd�ly nekem igen nagy krisztkindli, de elfogadom, �s ha nincs ellen�kre,
a cs�sz�rnak adom, hadd legyen egyszer neki is kiir�csonyja.
- A cs�sz�rnak? - h�kkentek meg.
Az �v� �gyis - mosolygott a gr�fn�.
fagyos csend lett. Ijedten meredtek egym�sra. H�t ilyen k�nnyen el lehet
aj�nd�kozni a haz�t? Hiszen ez �gy hangzik, mint egy �riz.ig�rul�s. Cs�ky a fej�t
verte, melyben megsz�letett az �r�lt >i,imilolat. Ujjain sz�molta, mivel kellene
d�sz�teni a szomor� f�t.
A cs�cs�ra a meggyal�zott magyar korona j�nne - morfon-ilim/ott mag�ban. - Al�ja a
sok rendelet, melyekkel meg�lte az
"l'.Z.lgOt.
vSS 53 QL>
Sz�rke orc�val kelt fel sz�k�r�l. Mint a falevelet a sz�l, �gy r�zta a
lelkiismeret. A melle szorult, s mintha v�zi�i voln�nak, �gy elmeredt. A t�bbiek
kacagt�k, hogy milyen ittas, �s senki sem figyelt
�rthetetlen motyog�s�ra.
- N�gyezer halott tartan� el�be ezt a kar�csonyf�t, amelyen ott f�gg a
sz�m�z�tt anyanyelv, a lomt�rba tett alkotm�ny, az elvett szabads�g, egym�sra
usz�tott n�pek minden �tka...
�sszefolyt el�tte a ragyog� d�nomd�nom.
- Nincs az a kar�csonyfa, amely elb�rn� a halott Erd�lyt - d�rm�gte borzongva,
�s b�cs�v�tlen kifordult az ajt�n.
Csak a h�zigazda kacagott r� r�szegen �lt�ben. Nemes Zsuzsa t�n �szre sem vette,
mert �ppen akkor hajlott a f�l�hez Kornis Zsiga, �s azt mondta f�lt�keny haraggal:
- Zsuzsa! �n egy cs�kod�rt elhozom neked a legszebb aj�nd�kot.
- S mi l�gyen az? - lep�d�tt meg az asszony.
A f�rfi az asztal alatt szenved�lyesen megszor�totta a kez�t.
- Tudom, mi f�j neked.
A gr�fn� sz�ra sem m�ltatta, de a f�rfi keser�en elcsikord�totta fogait.
- Addig nem nyugszom, m�g a kar�csonyf�dra nem akasztom Wessel�nyi Mikl�st,
r�gi szeret�det.
A sz�passzony v�gigm�rte a liheg� embert, s g�nyosan felvonta
az orr�t.
- Akkor megkapod a cs�kot, Zsiga!...
*
Nem volt neh�z feladat a gubernium �tj�n a megyei karhatalmat k�ldetni Wessel�nyi
elfogat�s�ra. Kar�csony het�re m�r Kornis Zsigmond f�isp�n kez�ben volt a
megb�zat�s, ki nem sokat teke t�ri�zott. Maga mell� vette a megyei tiszteket �s
embereket, s egv kem�ny t�li �ccak�n elindult.
P�r �ra m�lva mindent tudott Wessel�nyi. �tk�zben elfogt�l ugyan egyik k�mj�t, de
hi�ba vert�k, el nem �rult semmit a gaz d�j�r�l.
- �gy is j� - h�z�dott vissza a meleg bund�kba a f�isp�n. - Majd meglepj�k a
f�szk�ben. Ott bor�tom meg az �gy�ban.
A fegyveres csapat l�bolta a havat, s �vatosan lopakodott el� az �jben. Kakassz�ra
megindult a havaz�s, sz�l is kerekedett, s a feh�r t�ncban nem lehetett h�rom
l�p�st l�tni. Az emberek k�romkodva bukd�csoltak a dermeszt� h�f�v�sban, a lovak
pat�ja megrak�dott, s remeg� t�rdekkel ki�llottak az �ton. Komis Zsiga arra
gondolt, hogy fenem�d meg kell dolgozni a Nemes Zsuzsa cs�kj��rt, de ha m�r boros
f�vel v�llalta, sz�gyen volna most megh�tr�lni.
- Nem lehet tov�bbmenni - jelentette a vezet� hajd�. - Az �t elveszett, se l�,
se ember nem b�rja.
- Nem fagyhatunk meg itt - d�h�ng�tt a f�isp�n. - Ha el�re nem lehet,
visszafel� is elveszett az �t. El�re, ha belepusztulunk is!
A verejt�k j�gg� v�lt az embereken, a sz�l zil�lta a lovak s�r�ny�t, s a veszett,
metsz� sz�l bef�jt a b�r al�. Az arcok k�kre dagadtak .1 hidegt�l, s az er�
kifogyott az elhalt kezekb�l. A f�isp�n azonban nem t�g�tott. F�lig holt volt az
eg�sz sereg, mikor pitymallatra be-v�nszorgott Sib�ra.
- Csendesen meg kell ker�lni a kast�lyt - adta ki a parancsot.
Ker�lni kell a zajt. Az �r�ket le kell fegyverezni, s az urat ott
nyomjuk �gy�ban. Nem kell f�lni semmit�l, itt van a legfels�bb rendelet!
A kast�ly n�ma volt, mintha m�lyen aludn�k a vastag h� alatt. Il�l�nynek sehol
semmi nyoma. Bizakodva nyomul el�re a f�isp�n, �s �vatosan betasz�tja a kaput.
Egyszerre negyven puska cs�ve me-ied a mell�nek, �s kem�ny ki�lt�s has�t bele az
�ccak�ba:
Meg�llj! Akinek �let kell, r�m ne j�jj�n, mert elevenen maciin meg nem adom!
A t�mad�k megtorpannak, �s feln�znek a felett�k �ll� f�rfira, h olt �ll az erk�lyen
dacosan, b�szk�n, beleny�lva a sz�p t�li k�k li.t|iialba, szil�rdan �s
f�lelmetesen.
A t�rv�ny nev�ben felsz�l�talak, Wessel�nyi Mikl�s, hogy add � �!��)� magad!
Ellen�llani ne mer�szelj! - ki�ltja a f�isp�n.
vSf� 55 Qi�
- Azt mondom, hordd el a bugyog�dat, m�g kij�v�k a t�relemb�l...
- �sd, v�gd! - biztatja a karhatalmat a f�isp�n, de az emberek nem mernek
mozdulni.
Wessel�nyi g�nyosan kacagja, �s int�s�re hajd�i kardot r�ntanak, s az els� vak
�t�sre sz�tfut a karhatalom. A f�isp�n egyed�l marad. Wessel�nyi a szeme k�z� n�z,
j�gcsapos bajsza al�l fojtottan t�r el� a sz�:
- Sz�gyelld magad, Kornis Zsigmond...
Mire megvirrad, a t�mad�knak nyomuk sem marad. A kast�ly �jra csendes. Wessel�nyi
visszasz�kik �gy�ba, hogy az �ldott asz-szony ne sejtsen semmit, �s nyugodtan
k�sz�thesse el� k�t gyermek�t a J�zuska sz�let�s�re. Cserey Hel�n�t azonban nem
lehet megcsalni.
- Mif�le zaj volt az �jjel? - k�rdezi.
Wessel�nyi szemles�tve v�laszol:
- Borzalmas h�vihar volt, de reggelre megsz�nt.
Az asszony pirul el a hazugs�gra, �s szembefordul ur�val.
- Kornis Zsigmond f�isp�n pedig a megyei n�ppel mit keresett itten?
A f�rfi elkedvetlenedik.
Kev�ss� habozik, de nincs mi�rt titkolni az igazat.
- H�t tudod? Engem akart elfogni - egy cs�k�rt. Az urak elhat�rozt�k, hogy a
cs�sz�r kedves�nek eg�sz Erd�lyorsz�g �ll�tson kar�csonyf�t. �n lettem volna az
egyik fityeg� rajta... Nem t�rhettem, elvertem a kapum el�l.
Az asszony b�szk�n �lti ura nyak�ba k�t karj�t, s villog� szemekkel mondja:
- J�l tette, Mikl�s.
(R�szlet A sib�i b�l�ny c�m� reg�ny 16. fejezet�b�l.)
56
A vir�gszed� asszony
Tizenhatban, azon az �jszak�n azt �lmodta, hogy kiment a mez�re aratni, s h�t
Edesistenem, a b�za mind tiszta piros r�zs�v� v�ltozott. Mikor k�zelebb megy, akkor
l�tja, hogy mindenik f�ld�n a kal�szok t�v�ben ott fekszik holtan a gazd�ja, eg�sz
csal�dj�val, sz�p sorj�ban elny�jt�zva.
Sikoltani se volt ideje, s m�r megsz�l�totta a hal�l, aki g�rbe kasz�j�val ott
�llott a b�zamez� k�zep�ben.
- Siess, siess, mert t�ged v�rlak, Fej�r Julis! Elt�t az �d�, fogjunk dologhoz!
Megsuhintja a kasz�t, s arra d�lni kezd a rend, a megs�rtett kal�szokb�l pedig
csurog a v�r!
- Allj a sarkomba, Fej�r Julis - parancsolta a hal�l -, s szedjed, k�ssed a
k�v�t.
Irt�zott hozz�ny�lni a v�res gabon�hoz az asszony, de a hal�l iil rivallt:
- Forg�dj, mert t�lire keny�r kell!
- Ebb�l ugyan milyen keny�r lesz? - k�rdezte b�tortalanul.
Amilyent meg�rd�m�lt�k! - v�laszolta a hal�l.
Mire a nap ereje megj�tt, olyan eny�szetszag lett a mez�n, hogy li-j�r Julis alig
b�rta ki�llani. Hol egy gyermekholttestben botlott nicg, hol egy-egy felfordult
f�rj mad�rra l�pett. A verejt�k szakadt ioI.i, de mire delet kond�tottak, a mez�
fel volt k�t�zve.
No most eressz�k �tj�ra! - mondotta a hal�l, �s lel�pett a v�z l'.n �j�ra.

Egyet intett, mire sz�p csendesen �szni kezdett lefel� a v�zen a t�m�ntelen
kopors�. Mindenikbe belehelyeztek egy-egy k�v�t, kal�sz�val keletnek ford�tva, s
tov�bberesztett�k a v�zen.
Mikor az utols� kopors� is a parthoz cs�szott, a hal�l a karj�ra csavarta a Fej�r
Julis nagy s�rga haj�t, istenesen megr�zta, �s belel�d�totta a rettenetes cs�nakba:
- Eridj most te is ut�nok, s lakjatok j�l!
Azzal v�gan f�ty�lve fels�t�lt a havasok k�z�.
*
Aznap az ellens�g elhajtotta Sz�cs G�r Istv�nt, a Fej�r Julis ur�t.
Hajnalt�jban - �ssze sem tudtak j�form�n m�zesedni az �gyban - vad muszka koz�kok
fegyverrel megvert�k az ablakot, s mire Fej�r Julis az �lt�zetit mag�ra kapkodta,
m�r a k�t gy�ny�r� �k�rrel, szek�rrel egy�tt �zt�k is ki a kapun az ur�t. A
veszedelem h�r�re, aki tehette, kertek alj�n, szakad�kok k�zt bujk�lva kisz�k�tt az
erd�kbe, s ott �lt a sok n�p, mint a vademberek.
Fej�r Julis a k�t kez�t a fej�re kapcsolva az udvaron sikoltozott eg�sz nap.
- Be meg�lmodtam! �, hogy megjel�nt�tte az Isten!
Estefel� egyszer csak l�tja, hogy az �ton nyomul felfel� a sok
idegen katona, �gy�, szek�r, s a hegyekr�l is ereszkednek lefel�. A kiskapuhoz
futott, �s reszketve n�zte, nincs-e k�z�tt�k az ura, de a porfelh�ben, nagy
zsivajban, a sok s�r�st�l, f�lelemt�l nem is l�tott tiszt�n. Erre ki�ltozni
kezdett:
- Jere haza, Sz�cs G�r Istv�n!
J�tt is Sz�cs G�r Istv�n, de fegyverek k�zt. A sapk�ja v�res volt, mintha veres
vir�got t�z�tt volna r�. Sz�lania nem szabadott, csak b�natosan r�n�zett a
feles�g�re, mikor elhaladt a kapu el�tt. A k�t �k�r azonban elb�d�lt, �s
szekerest�l kiv�gott a sorb�l. Az Isten nek sem akartak tov�bbmenni. A katon�k
�t�tt�k, Fej�r Julis pe dig biztatta:
- Vir�g! Rend�s!
v�f� 58 Ql>
A k�t �llat megtorpant. Ekkor az egyik katona l�ndzs�val fel�-j�k sz�rt, �s
felhas�totta a Vir�g oldal�t. A v�r el�nt�tte, �s lefolyt feh�r l�bain.
- �ppen mint a Krisztus�t! - takarta el iszonyodva a szemeit Fej�r Julis.
Inteni se tudott az ur�nak, a vonul� sereg tovasodorta Sz�cs G�r Istv�nt. A f�radt
katon�k a lovak fark�t fogva meneteltek, az �t d�b�rg�tt a l�bak, kerekek,
�llatpat�k alatt. Idegen vez�nyszavak, k�romkod�sok r�pk�dtek a kihalt, ijedt h�zak
k�z�tt. Verejt�k- �s �r�l�kszag h�mp�lyg�tt ut�nok. Az ing a h�t�hoz fagyott Fej�r
Julisnak a f�lelemt�l, de hirtelen esz�be jutott, hogy az ur�t egy fal�s ennival�
n�lk�l viszik. Besietett a h�zba, sebtiben lev�gott egy j� arasz szalonn�t,
kir�ntotta a kenyeret a fi�kb�l, s megfutamodott a sereg ut�n.
Valahol a t�volban �gy�l�v�sek morajlottak, az erd� f�i furcs�n recsegtek,
izgatott, neh�z k�bulat volt a leveg�ben. Fej�r Julis csak futott az �ton, s
diderg� sz�jjal motyogott:
- Eresszenek, j�emb�r�k!... Istv�n, merre vagy?
A sz�rke porfelh� m�g�tt hirtelen vak�t� l�ng csapott a magasba, �s d�rd�l�s r�zta
meg a f�ldet. Az Olt h�dj�t felrobbantott�k. A v�z f�st�lt, sistergett, az �t
hely�n fekete szakad�k t�tongott.
Fej�r Julis meg�llott, mintha mellbe v�gt�k volna, a haja lobogott, n csak a k�t
karj�val birk�zott az �res leveg�vel. Mikor mag�hoz l�rt, odav�nszorgott a
szakad�khoz, sz�p fiatal teste kiny�lt f�l�tte, s torkaszakadt�b�l ki�ltozni
kezdett:
- Ide hallgass, Sz�cs G�r Istv�n! Ak�rmerre vigyenek sz�jj�s e vil�gon, �n
idehaza v�rlak! Jere ak�r reggel, jere ak�r este, engem �bren tal�lsz!... Hallod-e,
G�r Istv�n? Verje meg az Isten hal� po-i.iban es, aki t�ged megb�nt, s sz�zszor es
�ldja meg, ki j�l b�nik veled! H�t menj csak, G�r Istv�n!
Most feje f�l� emelte a szalonn�t-kenyeret, s az ura ut�n dobta.
- Ezt vidd el magaddal, hogy a hossz� �ton meg ne �hezz�l!
Az �lelem loccsant a v�zben, de Fej�r Julis nem hallotta. Megnyugodva visszafordult
a falu fel�, s elt�nt a sz�rk�letben.
viS 59Ql>
M�snap magvar kalona.sag �z�nl�tte el a falut. A n�p �lelte, cs�kolta, csak Fejei
11111maradt n�ma. Fogta a fav�g� fejsz�t, s elsz�ntan meg�llott .1 k.i|)iil>,in.
- Lev�gom, aki ule be meri tenni a l�b�t!
A katon�k visszatorpantak.
- Mi lelte, menyecske? I lis/.en magyarok voln�nk mi is!
- Ide katona se mag,var, se n�m�t, se rom�ny, se muszka �lve b� nem!
- Igen, de habom van! ellenkezett egyik katona.
- Akinek h�bor� kell, az igaz�tsa el odak�nn! Ez a Sz�cs G�r Istv�n h�za!
Tiszt is ker�lt oda, de a fejsz�s asszonyt nem lehetett elt�ntor�tani a kaput�l.
Olyan igezet lobogott a szem�ben, hogy a katon�k megd�bbenve t�voztak.
Etlen-szomjan ott �llott a fejsz�vel a kaput �rizve. Este azonban elfogt�k. Kilenc
�ra t�jban a katon�k a felrobbantott h�dn�l lept�k meg egy darab szalonn�val,
keny�rrel a kez�ben.
- J�l tartsd magad, Sz�cs G�r Istv�n - ki�ltotta -, mert m�r itt vannak a
magyar katon�k!
Mikor kihallgatt�k, �rtelmesen elmondott mindent az �lm�t�l kezdve, mire
kijelentett�k, hogy eszel�s, �s elbocs�tott�k, de fegyveres �rt �ll�tottak a
kapuj�ba. K�v�l a katona, bel�l az asszony vigy�zott a h�zra. K�zben b�k�sen
elmes�lgett�k a sorsukat.
- Oszt�n, menyecske - tr�f�lt a katona nem ker�lt�nk-e maga miatt s�gors�gba a
muszka katon�kkal?
- No n�zd - fitym�lta Fej�r Julis -, hol j�r az esze!
Reggelre a magyar katon�k is elmentek, a h�bor� tov�bbvonulI
a K�rp�tok k�z�, s a faluba lassan visszat�rt az �let. A felrobban tott h�d helyett
m�st vertek az ut�szok, de a f�ldoml�s szakad�k,i megmaradt. Az id� f�lelmek,
n�lk�l�z�sek, rem�nys�gek k�zt telt Ma itt, holnap ott �t�tt be a szomor�s�g. Csak
Fej�r Julis nem v�l tozott semmit. Nap nap ut�n kij�rt a szakad�khoz, �s
belevetette a szalonn�t-kenyeret az ur�nak; de a szalonna-keny�r is minden nap
kisebb lett, s mikor az utols�t is elhaj�totta, f�sultan mondott,i
60 Qis
- Valamit most m�r te es csin�lj, G�r Istv�n, mert m�r nekem t�bb nincs!
Az�rt tov�bb is kij�rt a szakad�khoz, ak�rmilyen id� volt, s ut�naki�ltotta
elhurcolt t�rs�nak, hogy mennyi sz�na lett, h�ny kalangy�t aratott; megk�rdezte,
melyik f�ldbe mit vessen, el�js�golta, mi h�r a faluban. Rendes h�zas�letet �lt a
t�volb�l. M�g veszekedett is.
- Ha tisztess�ges ember v�n�l, Istv�n, ak�r err�l, ak�r a m�svil�gr�l h�rt
adn�l magadr�l.
Eleinte sajn�lt�k, k�s�bb kacagt�k, ut�bb megszokt�k az emberek.
Eltelt egy esztend�, de csak nem j�tt semmi h�r az elhajtott emberr�l, pedig a
V�r�skereszt �tj�n is k�rdez�sk�dtek ut�na.
Szeptember k�zepe lehetett, mikor egy nap rongyos-foltos idegen ember t�vedt a
faluba. Sov�ny, �gett, a sok �hez�st�l z�ld volt az arca, sz�rke szak�lla ragadt
�ssze a piszokt�l, s rossz kapca-bocskorban r�gta a port.
- Melyik a Sz�cs G�r Istv�n h�za?
Mikor bel�pett a kapun, Fej�r Julis s�rva fogta meg a kez�t.
- J�jj�n, j�ember, mert �n tudom, hogy mag�t az �n uram k�ldte!
A j�vev�ny r�intett a fej�vel.
- Sirassa, j�asszony, mert mikor meg akart halni, � is mag�t b�sulta!
Alig �lt le a h�zban, m�r omlott be a sok asszony az ajt�n: K�pe IVrencn�, Szabandi
Mih�lyn�, a Dobai Mikl�s feles�ge s a v�n Vonuj Gica csal�dja.
- H�t az �n uramr�l nem tud-e valamit?
- Sokat szenvedt�nk! - s�hajtott a j�vev�ny. - Csak tet�nk h�-luinf�le volt...
Meg is l�tszott a sok szenved�s rajta. �gy �lt ott, mint a hal�lk�p. A l�bsz�rai
meg reszkettek alatta, mint a frissen felt�madt Imlottnak.
<42 61
- H�t nap s h�t �jjel hurcoltak �smeretlen tartom�nyokon kereszt�l, m�g
el�rt�nk Paulinszk faluig. Ott volt a fogolyl�ger egy elhagyott oskol�ban. Voltunk
�gy h�tsz�zan. Az udvaron k�t sorba parancsoltak egym�ssal szemben, s a soron v�gig
egy zs�kb�l let�lt�ttek valami r�gi, dohodt puliszkalisztet, hogy aki �hes, h�t
nyalja...
- Szent Isten! - csapta �ssze a k�zit Szabandi Mih�lyn�.
A j�vev�ny egykedv�en folytatta.
- Oszt�n b�v�gott k�z�nk a flekkt�fusz. Hullott az ember, mint �sszel a l�gy. A
katon�k nagy meszes g�dr�t �sattak, s lap�ttal hengergett�k bele a holttesteket,
hogy a betegs�g ne terjedjen... Ez �gy ment kar�csonyig. Azt sem tudtuk, vas�rnap
van-e, misenap van-e, csak temett�nk szakadatlan. V�g�l h�rman maradtunk: �n, Sz�cs
G�r Istv�n s egy Szeged vid�ki ember.
Egyik este aszondja a Szeged vid�ki ember.
- No testv�rek, kar�csony van. Ma sz�letett a kicsi J�zus.
�jf�lt�jban lesz�llott a priccsr�l, let�rgyepelt a f�ldre, s elkezdett �nekelni:
J�zus �gy�n nincsen paplan,
Jaj, de f�zik az �rtatlan.
Hogy is l�hetne bnnd�jja Evesz�tt a b�r�nk�ja...
Aluggy, aluggy, dr�ga!
- Ebb�l tudtuk meg, hogy kar�csony van. Erre m� es bel��llot tunk az �nekbe, s
f�ttuk eg�sz �ccaka, m�r csak az�rt es, hogy .1 sz�junk b� ne fagyjon a nagy
hidegt�l.
Hirtelen a Szeged vid�ki ember m�rgesen felsz�kik:
- El�g volt m�r a J�zusb�l!... Most f�jjuk azt, hogy: �Gy�n a halni hozza a
kasz�jj�t, Vele hozza pip�j�t, kulaccs�t..."
A n�t�t sem �n, sem Isv�ny nem tudta, de nem es kellett, meri a szegedi ember
f�jta, ahogy a tork�n kif�rt.
�??62?H>
Egyszer csak kacagni kezdett, s arra gy�jtott, hogy �Hal�lmad�r: hal�lmad�r
sz�ll�it a h�z fal�ra, M�ghal innen, m�ghal innen valaki nemsok�ra..." Azt sohasem
tudtuk meg, hogy mi a n�ta v�ge, mert mikor oda�rt, hogy ��n halok meg, �d�sany�m"
- f�ldh�z v�gta mag�t, s elkezdett h�r�gni.
- No e tisztess�ges kar�csony! - mondom G�r Isv�nynak. - �ppen nek�nk val�!
Az �n emberem nem v�laszol, csak igen-igen komolyan szedni kezdi a rongyait mag�ra.
- Te hova m�cc, Istv�n? - k�rdezem.
G�r Istv�n r�mutat a f�ld�n elny�jt�zott emberre:
- M�gsem hagyhassuk ilyen d�sztelen�l. Elmegyek, s n�h�ny sz�l vir�got szedek a
mez�n, hogy legal�bb a kezeibe legyen.
- Elment a sz�peszed? - felelem. - Ki hallott kar�csonkor vir�got a mez�n?
- Pedig van - bizonykodott G�r Istv�n -, csak meg kell l�tni!
Ki es sz�k�tt a mez�re, ahol m�g lev�gatlan zergett a t�r�kIn�zak�r�. N�h�nynak
let�rte a z�szl�j�t, bokr�t�t k�t�tt bel�le, n �gy, a re�fagyott h�val egy�tt
beletett�k a halott mark�ba.
- Jaj, Istenanyja, Sz�zm�rja! - h�nyta mag�ra a rom�n keresztel borzadozva
Vonuj Gic�n�, de a j�vev�ny intett, hogy �a m�g Ncmmi", �s monoton egyszer�s�ggel
besz�lt tov�bb:
- A halottat, ahogy lehetett, elny�jt�ztattuk, de hamar fagyott ii nagy
hidegben. Mikor azzal is k�szen voltunk, mondom Istv�nnak: �No, tegy�k el magunkat
holnapra". �Abbiza �deje", feleli (i�r Istv�n, de elig szenderedem el, megsz�l�t:
- F�di! F�di! Aluszol-e?
- Mi a bajod?
- Nek�m el�g nagy, mert �n es megyek!
- Hova, te?
- Biz �n haza... a m�svil�gra!
Seg�jjen az Isten!
Akkor m�r �gy �gett a k�t orc�ja, mint k�t piros r�zsa, de �rtelmesen besz�lt.
vSS63Q2>
- Ha m�ges valamikor hazaker�ln�l, M�zsi, s m�dodban lesz, keresd fel a
feles�gemet. Fej�r Julisnak h�jj�k, s mondd meg neki, hogy tisztelem, s j� feles�g
volt, igazi h�t�s t�rs... Oszt�n ne b�-sujjon, hanem igaz�tsa a dolgot, ahogy
lehet, s a k�t �k�r biza odavesze. Eleget sajn�lom, de mit csin�ljak. A kozs�kom
bels� zseb�ben kapsz egy n�teck�nyvet, azt vidd el neki, s a g�ny�im legyenek a
ti�d...
Azzal � es elkezdte �nekelni a �J�zus �gy�n nincsen paplany"-t.
Mire megvirradt, elny�jt�ztattam a m�sik mellett, a t�r�kb�zavir�got kett�osztottam
testv�riesen, hogy � se menjen d�sztelen�l a m�svil�gra. A noteck�t magamhoz
vettem, le�ltem mell�j�k,
s ahogy tudtam, elim�dkoztam mind a kett�t.
*
Csod�latosan nyugodt volt Fej�r Julis az ember l�togat�sa ut�n. Mindj�rt m�snap egy
font h�st vitt a paphoz, s harangoztatott a/ ur��rt. A papt�l elment a k�ntorhoz,
megk�rdezte, nem tudja-e azt a sz�p �neket: J�zus �gy�n nincsen paplan".
- P�pista �nek lesz az, Julis - utas�totta el a k�ntor.
- M�r akarmi - mondotta szel�den az asszony -, nem sajn�l n�k egy sarj�malacot
a mest�r �rt�l, ha megtan�tana rea. Szegeti t�j�n �neklik, s h�tha az ottval� n�pek
�tereszten�k nek�nk es Ingyen nem k�v�nn�m. Cser�be adn�k nekik azt, hogy: �Fekete
Ja luban fej�r torony l�ccik", vagy azt, hogy: �K�t �t van el�ttem, meh/i ken
induljak". Ak�rmelyiket, csak k�ldj�k.
V�rta, v�rta Fej�r Julis a n�t�t, de hi�ba v�rta. Erre elkezdette nu g�t�l
pr�b�lgatni a dallamot, s ki is j�tt alkalmatosan. K�l�n�sen a v�git, azt, hogy
�Aluggy, aluggy dr�ga!", tudta olyan keservesen hogy aki hallgatta, hasadt meg a
sz�ve.
- Mert ott nem J�zusra, hanem Sz�cs G�r Istv�nra gondolt.im - mondotta
mosolyogva.
Ha olyan ijeszt�en feh�r nem lett volna az orc�ja, senki nem mondotta volna r�la,
hogy nem rendes asszony. Hallgatag, elgen

dolkod� lett, de v�gezte a dolg�t. A szakad�khoz nem j�rt ki, mi�ta megtudta, hogy
meghalt az ura. K�s�bb k�r�je is akadt, de Fej�r Julis kitartott az �zvegyi sorban.
K�s� �sz volt, mikor a baj ism�t utol�rte.
K�s� �sz volt, s m�r a havasok, a t�l nagy feh�r kuty�i k�sz�ltek beugrani a
rozsdasz�n� erd�k f�l�tt az Olt v�lgy�be. A v�n cseref�k m�r f�lig alusznak, s az
alattuk elcammog� medve �rzi �ket A b�kk�k aranya alatt a kecsker�g� f�rtjei
piroslanak. Az iszalag selymes haj�n a d�r k�nnyei ragyognak, s a ny�rf�kr�l s�rga
p�nz hull al�, melyre Isten arca van r�verve. K�r, hogy nincsen �rt�ke. Az erd�
sz�l�n cig�nyasszony v�rz� ujjakkal szedi a vadr�zsa piros bogy�it, mintha az alig
let�nt �jszaka fekete kezei ny�ln�nak ki sietve a lombok k�z�l, hogy a f�ld
ragyog�s�b�l m�g valamit ellopjanak.
Fej�r Julis azonban kor�n felkelt. Felvette az �nnepi g�ny�j�t, felh�zta a k�nyes
csizm�j�t, gondosan elem�zsi�t pakolt, bez�r-ln a h�z�t, s a kulcsot r�b�zta a
szomsz�dokra, akik meglepetten kerdezt�k:
- Hova k�sz�lsz, Julis?
- Megyek az uramhoz.
lis kisietett a r�tre.
A reggeli napf�nyben �sz� r�ten vir�g vir�g mell� sz�rva, vir�t mar a kikerics,
mintha �de z�ld abroszon violasz�n poh�rk�k ezrei voln�nak felter�tve a harmatnak.
Fej�r Julis k�z�j�k rohan, �s t�pni, szaggatni kezdi a vir�got.
A mez�n m�r sok az ember. Itt a takarod�s ideje. Recseg, ropog � kukorica s�rga
erdeje. Elsz�nt arc� emberek bujk�lnak k�zte MV.ikba vetett zs�kokkal. Tov�bb kasza
villan a sarj� f�l�, ek�k Itir.ilanak bele a f�ldbe, �s�k forgatj�k a krumplit,
k�romkod�sok Hunnak. Olyan az eg�sz k�p, mintha a mennyorsz�g ter�tett asz-I �il.il
rohant�k volna meg az emberek, �s r�g�t dobn�nak a me-iiH' iil� angyalok ut�n.
le mit csin�lsz, Fej�r Julis? - riadnak r� az asszonyra.
65 Ql>
- Vir�got szedek.
Moh�n t�pi a lila kelyheket, ruh�ja t�rdig vizes, kezei k�kek a harmatt�l, mely
olyan b� �s hideg, hogy a r�ten �ll� teh�n irt�zik a f�h�z �rinteni a sz�j�t.
Mikor egy �l vir�ga van, elsiet a felrobbantott szakad�khoz, �s belesz�rja az
eg�szet.
- Te mit csin�lsz, Fej�r Julis? - d�bbennek meg a mez�n dolgoz� emberek.
- �n bizony �tat csin�lok az uramhoz.
- Te tiszta bolond vagy, Fej�r Julis, hiszen ott az �t a szakad�k mellett.
- Az nem az �n utam. Ezen ment el az �n uram, s ezen es j� vissza.
Eg�sz nap hordja a vir�got, eg�sz nap sz�rja a m�lys�gbe.
- Nem nyugszom, m�g b� nem t�lt�m!
Az emberek fejcs�v�lva tov�bb sz�ntanak.
El�l megy az �k�r, ut�na az ember, az ember ut�n a hal�l, �s �tik egym�s h�t�t...

Egyszer�en
�llok az ablakn�l, �s n�zem a h�hull�st. Elgy�ny�rk�d�m benne, mint a gyermek. A
kucsm�s tetej� hegyi h�zakat f�lig betemette a h�. Sz�z, szent, sz�p �s tiszta
minden. Ember, �llat alig j�r az utc�n. Benn �lnek a t�z mellett, s n�zik a nyitott
cserepes l�ngj�t. Az ablakocsk�kban szorong� vir�gok piros �rny�kot hintenek a
h�ra. Tele van gy�m�lcsf�val a falu. Vastagon �ll minden �gon a h�, �s sz�p a vil�g
a sejtelmes, finom h�ver�sben. A hegyek, erd�k feh�r t�megei belevesznek a k�d�s
�gbe, a torony boldogan sz�d�l a csendben. Nem szabad mozdulni, mikor esik a h�.
Szinte b�nt, mikor hallom, hogy valaki az ajt� el�tt veri a csizm�j�t, hogy ler�gja
a havat r�la.
- Te vagy az, D�nes? - ismerem meg.
A M�rton K�ruly leg�nyk�je.
- Mit akarsz?
A k�ly�k szipog, s mark�ssza a vizes sapk�j�t.
- Engem a v�n M�t� Dani b� k�ld�tt, s aszonta, hogy a tiszte-lend�r ebbehelybe
menjen, s adja fel neki az utols� kenetet, mert hal meg!
- H�t beteg?
- A' kell, hogy legyen - pislog fel a gyermek tisztelettel -, ha meg nkar
halni! Nek�m az ablakon ki�ltott ki, hogy sz�ljak b� a tisz-telend�rhoz. �ppen a
boltba indultam.
- Eredj csak, fiam, mindj�rt megyek �n is!
- Aszonta, hogy siessen! - sz�l vissza a gyermek az ajt�b�l.
Alig b�rok �tl�bolni a havon a templomba, hogy magamhoz vegyem az olt�riszents�get
s a szentelt olajokat.
vif� 67 Ql>
Feh�r karinget veszek magamra, feh�r st�l�t a v�llaimra, a fekete bir�tumot a
fejembe nyomom. Nincs, aki seg�dkezz�k, de nem is kell. Meggy�jtok k�t gyerty�t az
olt�ron, �s f�lig fagyott ujjakkal ford�tom a szents�gh�z ajtaj�t. A kehely
kiaranylik bel�le. T�rdet hajtok, �s az ez�stszelenc�be rejtem az Urat.
Egyik kezemben csengetty�, �s egyet-egyet csend�tve megyek v�gig az utc�n. N�h�ny
asszony, ember, kivel tal�lkozom, a h�ba t�rdel, m�g elhalad mellett�k az �rj�zus.
P�r perc alatt teljesen feh�r leszek magam is a h�t�l, amely m�r csizmasz�rig �r. A
M�t� Dani kapuja el�tt �jra csend�tek, hogy hallj�k meg odabenn is, �s k�sz�ljenek
a fogad�sra, de szinte meg�t�tt a guta, mikor l�ttam, hogy a haldokl� �regember
ingben-gaty�ban, haj donf�vel, mez�tl�b valami malacokat t�ringet a h�ban.
- Menjen csak b� a h�zba, tisztelend�r, mert mindj�rt j�v�k �n es. Ezek a fene
malacok kirontottak, s �ppen csak b�rekesztem.
Elkomorodom, mert szents�gviv�nek nem szabad haragudnia, �s elhat�rozom, hogy
kem�nyen megfeddem az embert, hogy a szent dologb�l tr�f�t �z�tt, mert hal�los
�r�j�n senki se szalad mez�tl�b a h�ban s �lt�zetlen�l h�szfokos hidegben. No csak
j�jj�n be Dani b�!
Meglep, hogy a �h�z"-ban minden el� van k�sz�tve az �rj�zus fogad�s�ra. K�t �reg
gyertyatart�ban k�t sz�lacska �j gyertya, az asztalon friss, sz�ttes feh�r abrosz,
t�ny�rk�ban s� �s keny�rb�l. Tudja az �reg, hogyan kell. Mire a gyerty�kat
meggy�jtom, m�r j�n is az �reg a fut�st�l szuszogva, havasan, vizesen.
- Cseppet megv�rakoztat�m! - bar�ts�goskodik. - �gy van az ember, kinek senkije
sincs.
F�t tesz a t�zre, mosolyog, de �n kem�nyen szidni kezdem:
~ Tudja-e, Dani b�, hogy maga most nagy b�nt k�vetett el?
- En ugyanbiza mivel? - �lm�lkodik.
- Azt hazudta, hogy hal�los beteg, �s idef�rasztotta az �rj�zus!
Az �reg megs�rt�dik.
V�f� 68?H>
- Ki mondta a tisztelend�rnak, hogy �n nem vagyok hal�los beteg?... No oszt�n
eff�lit ne halljak!... L�sson csak el a szents�gekkel, mert nekem nincs t�bb h�tra
f�l �r�mn�l. Olyan sz�pen meghalok, mint a pinty.
Megh�kkentem, olyan val�s�gos meggy�z�d�ssel mondta.
- Honnan tudja? - k�ts�geskedtem.
- Azzal maga ne t�r�dj�k, csak v�gezze a dolg�t! �ppen csak addig v�rjon, m�g
lefekszem!
Az ing�b�l kir�zza a havat, vizes orc�it karjaival megt�r�li, �s kom�tosan beb�jik
az �gyba.
- Kezdheti, tisztelend�r! - figyelmeztetett kedvesen.
- Hoh�! Az nem �gy megy! - riasztottam r�. - El�bb meg kell gy�z�dn�m, hogy
hal�los beteg-e. Addig nem szabad az utols� kenetet feladnom! Mutassa a pulzus�t!
Van-e l�za?
- Nincs! - ijed meg az �regember. - Nem �rzem, hogy forr�s�gom volna.
T�nyleg, a pulzusa rendes. Ink�bb kevesebb, mint t�bb.
- Hol f�j? - tudakoz�dom.
- Nekem az �gvil�gon sehol sem!
- Mikor volt utolj�ra nagybeteg?
- �n az �letben sohasem! M�rt lettem volna?
- H�ny esztend�s?
- Hatvankett�ben sz�lettem, sz�m�tsa ki a tiszelend�r!... M�rt k�rdi?
Intek, hogy fogja be a sz�j�t.
- Hiszen maga olyan eg�szs�ges, mint a makk.
- �n az, Istennek h�la!
- Ki mondta mag�nak, hogy meg fog halni?
- Nek�m senki sem! Tegnap �ta nem is besz�ltem senkivel.
- Akkor honnan sejti, hogy meghal?
Az �reg kezd haragudni.
- �n nem sejtegetek semmit. �n bizonyosan tudom, hogy meghalok... Addig t�lteti
az �d�t, m�g itt hirtelen megmur�lok,
69 Q2>
s oszt�n futhat a lelkem ut�n! V�gezze a k�teless�git, s egy�bbel ne t�r�dj�k!
- Az nem �gy van! - d�h�sk�d�k. - Nekem meg kell gy�z�dn�m...
- Ha felfordultam, meggy�z�dhetik! - kacag m�rgesen. - Appe-dig olyan bizonyos,
hogy f�l �r�n bel�l felfordulok, mint hogy Isten van az �gben.
Ilyen konok biztons�got nem l�ttam az �letben. Ez m�r szinte f�lelmetes. Igyekszem
megfejteni a titk�t. M�ssal nem tudom megmagyar�zni, csak az �szt�nnel. Az erdei
vadak is meg�rzik hal�luk perc�t, �s sohasem t�vednek. �gy lesz ezzel az
�regemberrel is. Vannak eff�le titkok. Mindegy. Ha m�r idej�ttem, legal�bb
meggy�ntatom s meg�ldoztatom.
- Vizsg�lja meg a lelkiismeret�t! - mondom neki. - Adok n�h�ny percet.
- �n k�szen vagyok! - azt mondja komolyan, s k�t r�ncos, fekete kez�t im�ds�gra
kulcsolja a cserge felett. - Kezdheti, tisztelend�r!
A fej�hez �l�k, violasz�n�re ford�tott st�l�val a v�llaimon, �s hallgatom, hogyan
ver a sz� az �reg sz�j�n.
�Gy�nom a mindenhat� Istennek..."
Mintha kicser�lt�k volna, a v�nember egyszerre megv�ltozik. Hit �s t�redelem sz�ll
lelk�be, orc�ja elkomorodik, �s fens�ges al�zattal l�p Isten sz�ne el�. A kicsi
paraszthajl�kot is bet�lti a szents�g illata �s hangulata. Elm�ly�l egyszerre benne
minden, a t�z is csak remegve mer �gni a t�zhelyen, a v�n poh�rsz�k al�zatosan
meghajtja fej�t, a vir�gok els�padnak az ablakban a f�lelemt�l, �s minden �rzi,
hogy itt van Krisztus.
Az �regember apadt, m�ly, v�r�s szemg�dreiben k�t nagv, sz�ntelen k�nnycsepp t�mad
az �r�mt�l, mikor mag�hoz veszi az Urat.
- Legyen h�la az Istennek, hogy meg�rhet�m! - �ld�z�dik.
Magam is meghatva �lvezem �r�m�t, �s �rzem a kegyelem gy�
ny�r�, meleg perceit.

- Ha �llapota rosszabbra fordul - mondom az �regembernek a szent kenet

szents�g�ben is r�szeltetem.
Riadtan, szinte k�ts�gbeesetten ragadja meg a kezemet.
- Csak nem akar an�lk�l hagyni?! Adja fel most!
N�m�n r�zom a fejemet, hogy nem lehet. Az egyh�z parancsa vil�gos. Nem tehetem!
- A lelkire tudn� venni, hogy an�lk�l menjek a m�svil�gra? -igyekszik r�m
ijeszteni Dani b�.
- Nem megy maga m�g a m�svil�gra! - mosolygok.
- �n bizonyosan igen! - ki�ltja t�relmetlen�l az �reg, �s felfogott k�zzel kezd
k�rlelni. Teljesen megal�zza mag�t, f�t-f�t �g�r, r�m�lt �s reszket, t�k�letesen
odavan, hogy a szent kenet szents�ge n�lk�l kell Isten el� �llania. M�g s�rva is
fakad. Mindenre k�r, ami szent, nagy el�ttem. V�g�l magam is megt�ntorodom. Nem
lehet kit�rni el�le. Elhat�rozom, hogy felt�telesen r�szes�tem a haldokl�k
szents�g�ben.
Az �reg sz�kely megremeg a boldogs�gt�l, mikor a k�t ujjam k�z�tt tartott vatt�t
megl�tja, szentelt olajt�l f�nyl� ujjam homlok�hoz k�zeledik, �s lelk�be hullanak a
szertart�s sz�p ig�i:
�Ezen szent kenet �s az � legkegyelmesebb k�ny�r�letess�ge �ltal bocs�ssa meg neked
az Isten, amit l�t�s �ltal v�tkezt�l...
...amit hall�s �ltal...
...amit szagl�s �ltal...
...amit �zlel�s �s besz�d �ltal...
...amit �rint�ssel, j�r�ssal �s �gy�k �ltal..."
A b�n h�t kapuja: a szemek, f�l, orr, sz�j, kezek, l�bak �s �gy�k megtisztulnak.
Percekig nem tudunk sz�lni a meghatotts�gt�l, sem �, sem �n. Tekintete kit�ved az
ablakon a n�ma, sz�p havas vil�gba.
- Sz�p id�t kaptam! - azt mondja nyugodtan.
viG 71
A m�svil�gi �thoz kapott sz�p id�t. Tiszta gusztus a lelk�nek ilyen feh�rs�gben,
tisztas�gban elsz�llani. �gy gondolja. M�g porszem sem hull a sz�rnyaira. F�lve
r�pillant az �r�ra, �s azt mondja:
- M�g van egy fert�ly�r�m!
Legyintek, hogy bolondokat besz�l, s�t vakmer�s�g, Isten ellen val� v�tek, amit
mond. Figyelmeztetem is r�, de � csak int, hogy tudja, amit mond.
- Honnan tudja? - csattanok fel, mert ami sok, az sok.
M�gis elhat�rozza, hogy megmondja.
- De nehogy valakinek sz�ljon a tisztelend�r!
- Dehogy sz�lok!
- Hajoljon k�zelebb!
Odahajolok, �s csak azut�n suttintja meg:
- Tegnap �ccaka itthon volt az asszony.
- Az asszony? - lep�d�m meg.
Az �reg b�lint.
- �ppen �gy �lt a fejemhez, mint a tisztelend�r... K�tszer is megsz�l�tott, m�g
fel�bredtem.
- T�n nem te vagy, R�zsi?
- Az �n! - aszondja.
- H�t hazaj�tt�l?
- Haza.
- J�l tetted! - �rvendeztem neki.
Tizenh�t esztendeje, hogy megh�t, az�ta egyszer sem volt itthon. H�t hogyne
�rvendettem volna.
- Tedd k�nyelembe magad! - mondom.
- Sok�ig nem �l�k - azt mondja -, vissza kell mennem.
- H�t mi j�ba j�rsz? - k�rdezem.
- Csak figyelmeztetni akarlak - aszondja -, hogy k�sz�lhess, mert a te id�d es
el�rkezett... Neked es j�nn�d kell!... Holnap d�lel�tt tizenegy �rakor meghalsz.
- Nono! - ijedtem meg. - Azt te honnan tudhatod?
- Szam�r emb�r k�rdez eff�lit - szidott meg.
vif� 72 Sb
-Azt�n musz�j menni? - vakartam a fejemet.
- Musz�j.
- Az el�g baj. Dolgom lett volna.
- Eleget k�nl�dt�l az �letben! - vigasztalt az asszony. - Neked es ideje, hogy
megnyugodj.
- Tiszta igaz! - mondom. - K�sz�n�m, hogy sz�lt�l!
- Nincs mit!
Hirtelen egye t-m �st el is rendezett a h�zban. A l�d�b�l kikereste a h�l�ingemet,
megparancsolta, hogy az innapi harisny�mat h�zzam fel, a csizm�m legyen j�l
kivikszolva, mosdjam meg, beretv�lkozzam meg, s �gy k�sz�tsem el� magamat, mintha a
templomba menn�k, hogy ne valljon sz�gyent velem a m�svil�gon.
- B�zd csak re�m! - nyugtattam meg. - H�t m�r m�sz es? - k�rdeztem, mert
l�ttam, hogy k�sz�l�dik.
- Itt az ideje! - aszondja. Az ajt�b�l m�g visszasz�lott: - Azt�n amit mondtam,
ne felejtsd el.
- Sz�val tizenegykor! - mosolygok az egyszer�s�g�n, mert az ilyen �reg emberek
szellemileg rendesen meggyeng�lnek. Nem is tartottam �rdemesnek, hogy balhit�b�l
ki�br�nd�tsam. - �n megyek is, Dani b�!
Illedelmesen megk�sz�nte, hogy vele f�radtam, k�rt, hogy ha kimentem, a kaput j�l
h�zzam be a kilincsibe, s oszt�n sz�p pr�dik�ci�t mondjak f�l�tte.
Azzal falnak fordult, s elszenderedett.
Nem telt bele f�l �ra, s m�r harangoztak az �reg Dani b� lelki �dv�ss�g��rt.
Ne legyen Nyir� J�zsef a becs�letes nevem, ha nem �gy t�rt�nt!...
vSf� 73 01�
Magyarok kar�csonya"
Fileki fogta a fejsz�t, �s h�traindult az udvaron. A kertj�ben �that gy�m�lcsfa
fagyoskodott. T�z �ve maga �ltette �ket, de a sov�ny, k�ves talajban nehezen kaptak
er�re. V�kony, torzonborz �gakat hajtottak ugyan, de a t�rzs�ket egy mad�r a
sz�rny�val �t�lelhette volna. Kor�n megv�n�ltek, mint a szeg�ny ember gyermeke.
Term�st ritk�n hoztak, medd� volt az �let�k, �s m�gis sok�ig tartott, am�g hal�lra
�t�lte �ket, hiszen annyi rem�nys�g �s bizakod�s tapadt hozz�juk. Most �resek �s
dermedtek, de �ltek, �s tal�n tavaszr�l, sz�ps�gr�l �s term�kenys�gr�l �lmodtak �k
is. A vak nap c�ltalanul bolyong a sz�rke �gen, azt�n az is elv�sz a felh�k k�z�tt.
Fileki nagyot s�hajtott, �s felh�zta a fejsz�t, de be les�padt, mikor lecsapott a
mohos fa t�v�re. A szomsz�dja, Csa sz�r az ajt�b�l megl�tta, �s felindultan futott
oda:
- Te mit csin�lsz, D�nes?
- T�zif�t! - szakadt ki rekedten a keser�s�g Filekib�l.
- Ne b�ntsd a f�t, D�nes! Isten ellen val� v�tek! Nem f�lsz, hogy elsz�rad mind
a k�t kezed?
- Ki az Istenhez forduljak?... Holnap kar�csony! Nem marad hatunk t�z n�lk�l! -
�s �j csap�sra villan a fejsze.
Cs�sz�r eltakarja a szemeit:
- V�rj, am�g elmegyek, hogy ne l�ssam! K�sz gyilkoss�g! Nem tudsz lopni az
erd�r�l?
- Megj�rtam vele. Azt ny�g�m most is... A ker�t�st felt�zellul Most a f�k
k�vetkeznek. Azt�n az �l, a h�z teteje... Addig t�n 1 i tavaszodik, mire a v�gire
�r�nk.
Cs�sz�r elgondolkodik:
VSS 74
- Hiszen ha nem volna kar�csony, ilyen jeles �nnep, azt mondan�m, ink�bb
fagyjatok meg... Te! Bizonyos vagy abban, hogy holnap kar�csony?
- Engem az �reg Bara Ferenc figyelmeztetett. Elj�rta a magyarokat, �s
mindenhov� besz�lt: �K�sz�ljetek, mert ma kar�csony est�je!"... N�lad nem j�rt?
- Lehet, hogy az asszonynak sz�lt... Az id�n kin�l �nnepel�nk?
- Vincze Kiss J�ska szerette volna megh�vni a magyarokat, de n�la nem f�r�nk
el. �gy azt�n F�tyol J�nosn�l gy�l�nk �ssze, mint a tavaly... Rem�lem, az Isten nem
cs�fol meg, mint a m�lt esztend�ben!
Fel t�j�koz�dik az �gre, hogy v�rhat�-e friss h�, mert az illik a kar�csonyi
�nnephez. Az �g azonban jegesen, feh�ren zajlik, s ha valamit ereszkedik is az id�,
csak megsz�rja a h� a f�ldet, s nem kacaghatnak a szem�kbe a rom�nok, hogy fekete
lett a magyar kar�csony. A rom�n kar�csony k�s�bben van, �s odafenn sincs igazs�g,
mert Szent P�ter nekik mindig megr�zza a szak�ll�t. � is vel�k tart, az Isten
ak�rhov� tegye! Neki is a templom, gyertya, t�mj�n a fontos, nem a sz�v.
- Amilyen a falu, olyan a cig�ny! - haragszik Cs�sz�r is Szent P�terre.
Hirtelen azonban meggondolja a dolgot. Oka van annak, hogy Szent P�ter �gy a
rom�nok mell� �ll k�vetkezetesen. - Lehet, hogy az � J�zusuk az igazi!
- Francot! - m�rgel�dik Fileki. - J�zus csak egy van!
- Nono! - k�ts�geskedik Cs�sz�r, mert a dolog vil�gos �s m�g-w vil�gos. Az�rt
�gy veti fel a k�rd�st: - Ha egy van, mi�rt sz�lelik k�tszer? Ha pedig kett� van,
melyik az igazi?... Zsid�dolog ez, kom�m!
A szemed vil�ga! - b�ffen r� Fileki. - H�t a magyar J�zus! A/ az igazi!
Azt te honnan tudod olyan bizonyosan?
Onnan, hogy � a r�gebbi! A rom�nok azt sem tudt�k, hogy miiven f�n terem, mikor
nek�nk m�r r�g megvolt. T�l�nk k�rt�k
vSf� 7 5?H>
k�lcs�n, s mi, amilyen bolondok vagyunk, m�g J�zust is adtunk nekik... Azt m�r
m�gse tehett�k, hogy a saj�t �nnepeinken k�ldj�k �t nekik, mikor nek�nk is
sz�ks�g�nk van r�, hanem csak k�t h�t m�lva, mikor m�r lej�rtak a mi �nnepeink...
�No most viheti-t�k! Legyen nektek is kar�csonyotok!..." H�t ez�rt van k�l�n magyar
s k�l�n rom�n kar�csony. Most �rt�d-e?
- Mondasz valamit!... Csak �ppen illend�k�ppen fogadhatn�k.
A m�d bizony gyeng�cske hozz�. M�g ha ny�ron, arat�s ut�n j�tt volna a vil�gra az
isteni Gyermek, mikor m�gis ink�bb csordul-cseppen valami a legszeg�nyebb h�zn�l
is, de t�len n�luk �res a j�szol, s kev�s magyar van a faluban, aki maroknyi sz�n�t
vethetne a testecsk�je al�, s nincs az a n�z�reti rongy, ami likasabb volna az
�v�kn�l. Nagy fejgondolat kell ahhoz, hogy legal�bb erre a szent napra valamicsk�t
kivakar�zhassanak a nyomor�s�gb�l, de meg kell lennie, no, mert a kar�csony
kar�csony, ha a fene fen�t eszik is.
Ez�rt reggel �ta nagy a s�rg�s-forg�s a magyarok h�zaiban. Ahol tehetik, kenyeret
s�tnek erre a napra. Csereber�lnek, hogy valamivel feh�rebb kenyeret dagasszanak,
ha m�r kal�csr�l szo sem lehet. A t�szta nagy r�sze �gy is krumpli, ami gyeng�n kel
meg, ak�rh�ny p�rn�val melengess�k is, s ak�rh�ny keresztel vetnek is f�l�be. A
keny�rnek ujjnyi vastag a kar�ja, tippadt �s lapos. Szeg�ny dolog, de keny�r, �s
csak ilyet adjon sokat az Isten1 N�h�ny alma, di� a gyermekeknek, hogy legyen, amit
z�rgesse nek, s k�sz. A feh�rn�pek arca �h�tatos, az emberek is t�rhet�b bek, a
k�romkod�st is felf�ggesztik erre a napra, vagy legal�bbis hozz�teszik: �Hogy az
Isten bocs�ssa meg!" - s a saj�t sz�jukr.i �tnek. A gyermekek �r�m�kben ugranak ki
a b�r�kb�l, k�l� n�sen a nagyobbak, hogy k�nt�lni, �k�lind�lni" mehetnek, p.u deci
m�zes p�link�t is kiszor�tanak Zweig �rb�l, de az�rt m�gse kar�csony ez az idei,
mert hi�nyzik a t�lt�tt k�poszta. An�lk�l pedig nem �r semmit. A t�lt�tt k�poszta
friss diszn�has�v.il h�jsz�jessel �s olyan t�ltel�kekkel, mint a kujakom! Ez az
ign/i �nnep!
v�f� 76
Nyugodjunk bele, hogy nincs. Az ember lenyeli a ny�l�t, �s oda�ll a s�t�kemence
k�zel�be, hogy �lvezze a friss keny�rillatot, amire a koldus a hetedik hat�rb�l is
megfutamodik, hogy a �vaka-rur�l" le ne ess�k. A tr�gy�val meghullatott,
�llat�r�l�kkel meg-s�rg�tott �ton varjak, cs�k�k felrebbennek el�tte. Ilyenkor
telik csak igaz�n az �talvet�je! �mb�r k�zt�k is megvan a verseny, �s nem k�nny�
foglalkoz�s. Nem el�g a vaks�g, s�ntas�g, b�nas�g, ijeszt� csonkas�g �s m�s testi
sz�rny�s�gek, �letreval�s�g �s tudom�ny is sz�ks�geltetik hozz�. Im�dkozni,
rettent� ballad�kat �nekelni, k�ny�r�gni, szemforgatni mindenki tud, de ezek ma
divatjam�lt dolgok. Az ipar vid�kenk�nt m�s �s m�s �tleteket k�vetel. Rom�n vid�ken
semmi olyan hathat�s nincs, mint ha valaki mag�ra tudja venni a m�sok b�neit. Nem
aff�le ficsfocs v�t-kecsk�ket, hanem neh�z �s puszt�t� b�n�ket, melyek s�t�tek,
mint n kiontott v�r. Az ilyeneket az �rt� koldus a hat�rban a f�ldbe s�gja, s ahol
a sz� �rte a f�ldet, ott esztend�kig f� se n�. L�tni Ilyen helyet. Ol�h koldusok
k�zt akad ilyen. A magyarnak el�g a maga b�ne is. Att�l azonban nem ilyen k�nny�
megv�lni, �s ink�bb � pusztulna bele, semhogy az �ldott f�ldet rond�tsa be vele.
- M�gis igaz, hogy kar�csony, mert itt van a vak S�k�! - gy�z�dik bele Cs�sz�r,
mikor megl�tja az �ton tapogat� koldust.
A falun egy�bk�nt eg�sz nap nem l�tszik meg, hogy �nnepre k�-N/.iiln�nek. A rom�nok
sz�mba se veszik a magyarok kar�csony�t. I.omh�n v�gzik a dolgukat, vagy �csorognak
szennyes h�tk�znapis�gban, hordj�k a tr�gy�t, �s a kopott bivalyok f�jj�k a hide-
Het. G�nyosan kacagj�k a magyarok k�sz�l�d�s�t, ami csak aff�le �let��lt�ztet�s". A
koldust�l pedig megk�rdik: �Mit hozt�l nekik?" Az �ns�g ler� nemcsak r�luk, az
�nnep�kr�l is. Az asszonyok �bra/.a t�n k�v�l semmin se l�tszik a bens�, meleg
izgalom �s elfog�-tlas. Nekik is tele mind a k�t kez�k munk�val. Tisztogatnak,
takar�tanak, s�rg�l�dnek, kiszedik a kenyeret, �ts�rolj�k a faed�nyt, Mreszidj�k a
l�batlankod� gyermeket, kotyvasztanak, amit lehet, >"� eg�sz l�ny�k belemer�l a
v�rakoz�sba. A f�rfiak az ��let" k�r�l
^Sf� 77
tesznek-vesznek. Nekik ilyenkor benn a h�zban nincsen hely�k. Rendbe hozz�k az
udvart, f�t apr�tanak p�r napra, megigaz�tj�k a sz�tt�rt tr�gyadombot, megvakarja a
marh�j�t, akinek van, �s felszedik az elhullatott szalmasz�lat is.
Sok baj van a semmivel!
Az eb�d is csak aff�le tess�k-l�ss�k falatoz�s. �llva, k�zb�l kapj�k be, vagy
f�lrekuporodva a t�rd�kr�l. �rva cibere, cs�p�s t�r�leves, f�tt krumpli vagy csak
egy darabka keny�r falatonk�nt, �gyelve, mert sok m�skor van. Nem lehet egyszerre
telecsapni a hasat vele.
K�s� d�lut�n van, mire megszusszanhatnak, maguk k�r� n�zhetnek, �s sz�t v�lthatnak
a szomsz�dok. Ilyenkor szok�s beleringatni magukat az �h�tatba, mikor a sz�rke
hom�ly ereszkedni kezd r� a falura, az �let zaja elcsendesedik, �s a titok
valahonnan k�zeledik fel�j�k. Tal�n ma a Gyermek j�n l�thatatlanul. Nem csikordul
meg l�ba alatt a h� sem, mert mez�tl�b j�r rajta. A t�voli mez�k belemer�lnek a
s�t�ts�gbe, az utols� vil�goss�g is eleny�szik, �s a kutya szeme hirtelen f�nyt
v�lt, mintha m�r l�tn� Ot...
Erre az �reg Bara Ferenc is felm�szik a Szilv�sba, �s megkon gatja a harangocsk�t,
hogy h�t no, emberek, le a sapk�val, meri megsz�letett!...
Az emberek pedig kimennek a h�zb�l, �s fel t�j�koz�dnak a ma gass�gokba, hogy
megl�ss�k a bizonyoss�got, a csillagot, amin�l - ak�rmilyen id� j�rjon is - helyet
szor�t az Isten az �gen.
(R�szlet a N�ma k�zdelem c�m� reg�ny 23. fejezet�b�l >
78 Ql>
Illiliiiiilillilllilliliii
A kl�n�ta
K�v�l �j van. A havas pihen. M�r felpattant n�h�ny csillag. A kaliba el�tt �rk�d�
kutya f�ln�z r�juk. Az �j hatalmas himnusza zeng a hegyek orma felett. Az erdei
n�pek csendesen hallgatnak a hegyek oldal�ban sz�tsz�rt t�zek mellett. Mindenki
tudja, hogy baj van a havason, a hal�l �l�lkodik a P�ter Ign�c kalib�ja k�r�l, s a
t�zekbe m�lyedve zordonan v�rj�k, mikor sz�lal meg a kl�n�t�ja, hogy az alig
hat�ves �m�li le�nyka �letb�l t�voz�s�t bejelentse. Mert csak akkor szokott P�ter
Ign�c kl�n�t�zni, ha ilyen hal�los veszedelmet kell h�r�l adnia a havasok n�p�nek.
K�tszer sz�lalt meg �s k�tszer hallgatott el a kez�ben ez az erd�n v�gott,
csod�latos hangszer. Mikor elvette �s mikor eltemette o feles�g�t. Furcsa, bolond
ember volt vil�g�let�ben ez az Ign�c, l�gyebe nem volt a k�t karj�n�l s a
furuly�j�n�l, amir�l addig azt
tudt�k, hogy mi�rt hordja mag�val, m�g meg nem l�tta a falu-Iwn a Mih�k D�vid
Tr�zsi le�ny�t. Annak se sz�lott egy �rva sz�t ��', csak el�r�ntotta a kl�n�t�t a
bels� zseb�b�l, a nyom�ba szeg�d�tt, �s p�r�gni kezdettek ujjai al�l a dal
gy�ngyei. Tr�zsi megkavarva, elk�pr�zva a kebl�re szor�totta k�t kicsi �kl�t, �s
�gy llient a leg�ny ut�n a havasra, mintha l�pes m�zzel csalogatt�k Volna. Pedig
ann�l szomor�bb n�t�t sem azel�tt, sem azut�n nem hullott ember. Olyan volt, mintha
koldustariszny�b�l t�lt�tte volna Illeg a furuly�j�t, de m�gis minden illat,
szell�, vihar �s sz�ps�g lu'iine volt, mintha Sz�kelyf�ld lelke r�ppent volna sz�t
a kilenc klrsi likon �ltal. Mikor azonban megtartott�k a szeg�nyek lako-iliilm�t,
ez az isten szamara odal�pett egyik feny�f�hoz, szurkot ki|>,irt r�la, a
klarinettnek mind a kilenc lik�t betapasztotta, s az

* I
�kes, rezes szersz�mot felsz�rta a f�st�s gerend�ba. Senkinek el nem �rulta, mi�rt
n�m�totta el a dalt. Az asszony is unszolta, k�rlelte - hi.iba. A kl�n�t�t a p�kok
ez�stf�tyolba foglalt�k. Olyan szeg�nyek, elhagyottak lettek, hogy a t�z is
megsiratta �ket, de Ign�c hajthatatlan maradt.
- Addig nem ny�lok hozz�, m�g valami v�g, boldog n�t�t nem f�hatok rajta! -
�rulta el v�g�l is az asszonynak.
A boldog n�t�ra azonban nem ker�lt sor, hi�ba v�rt�k. Hej, pedig hogy f�jt �rte
mindenki lelke! Szinte a kl�n�ta is elpusztult a v�rakoz�sban. Meg is repedt volna,
ha Ign�c titokban v�gig nem cs�kolgatja, harmatban meg nem f�rdeti. Dr�ga �ble �gy
telt meg s�hajjal, b�nattal, emberek k�nj�val, s a sok nyomor�s�gt�l meg feketedett
a f�ja, �s komoran csillogott rajta a kilenc szurokpecs�t
Olyan bolond volt ez a P�ter Ign�c, hogy azt hitte, elj�n az ido, mikor a kl�n�ta
pecs�tjei magukt�l egy napon felpattannak, mini az aranytoj�s h�ja, s olyan v�g,
boldog n�ta sz�letik �bl�ben, hogy hallat�ra t�ncolni kezd a tarisznya a koldusok
h�t�n.
Ugyan v�rhatta bolond Ign�c ezt az id�t, mert amikor legjobban b�zott benne, akkor
ette meg a fene ezt az eg�sz vil�got �s �letei Olyan esztend�k voltak, hogy m�g a
pillang�k h�t�n is �rd�g�l-�ltek, �s gy�l�letet izzadott a vir�g is. Egyed�l csak
Ign�c biztal gatta az embereket.
- Csak a tavaszt meg�rj�k, minden m�sk�ppen lesz!
A havasi n�pek szinte megvert�k a vigasztal�s�rt, mert olyan neh�z esztendej�k
volt, hogy a bet�v� falatot se b�rt�k megke resni. � azonban m�r mosolygott, pedig
� is �hes volt, mint .� t�bbiek, condra g�ny�ja leszakadt, �s asszonyostul alig
l�zenr, tek a l�bukon; volt azonban egy titka, mit nem kellett el�rulni.� senkinek,
mert mindenki l�thatta, kinek szeme van, hogy gyei mek�ld�st v�rnak. Ett�l f�nylett
a P�ter homloka, s a lelk�ben m�r �j dallamok nevettek. Ez lesz az els� v�g dal,
amire olyan n gen v�r.

Az �r�m n�t�ja ott rejt�z�tt a f�l�ben, s sz�nes sz�rnyai n�ttek t�le. �szre sem
vette, hogy asszonya hogyan sorvad el mellette a nagy nyomor�s�gban. K�nny, panasz
�s szenved�s �ml�tt bel�le, mikor az ura nem l�tta.
- Csak a tavasz megj�jj�n! - biztatta tov�bb P�ter Ign�c.
A tavasz azt�n el is j�tt, de m�gsem f�hatta meg a kl�n�t�j�t.
�ppen a szentgy�rgyi r�szen v�gt�k a f�t, mikor meghozt�k a h�rt, hogy le�nyk�juk
sz�letett. Eg�sz �ton a kl�n�t�ra gondolt: �No most!... Most j�tt el az id�, amire
v�rtam!" - de mire haza�rt, m�r a kaliba ajtaj�ban ott v�rt a v�n Antal Mih�lyn�:
- Csendesen, Ign�c, mert egy kicsi baj van!... A feles�ged alszik!...
- Alszik? - h�kkent meg az ember.
- Igen! - vetett keresztet Antal Mih�lyn�. - Isten adjon �r�k nyugodalmat
neki... Mire �szrevett�k, mag�hoz sz�l�totta Szent-ft'ls�ge!
P�ter be se ment a kalib�ba, csak le�lt csendesen a t�z mell�.
- V�rj! - sajn�lta meg a v�nasszony. - Kihozom a gyermeket!
P�ter �lbe vette �s sok�ig n�zte a dr�ga csecsem�t...
- �gyelj r� - ijesztette a v�nasszony mert az ilyen gyermeknek, ki�rt az
�let�vel fizetett, ut�na szokott j�nni az anyja!
Kl�n�t�s P�ter nem sz�lott r� semmit, csak levette a gerend�b�l, hosszasan eln�zte
a kl�n�t�t, leverte r�la a szurokpecs�teket, �s ott A l�z mellett f�ni kezdte. Az
erdei n�pek lej�ttek a hegyekr�l a holott asszonyt virrasztani, de P�ter azt sem
mondta nekik, �f�l-knlap", csak kl�n�t�zott tov�bb, m�g azt nem mondta neki az
�reg, Irtpasztalt F�zi J�nos, a szentgy�rgyi p�sztor, hogy: - Te P�ter! Minek a
t�zl�ngj�nak k�nl�dol idefenn a havason, mikor a kl�n�-Irtiklal vagyont kereshetn�l
a faluban!...
lirre mintha megijedt volna, �jra visszasz�rta a n�taszersz�mot ft gerend�ba.
Majd minden m�sk�ppen lesz! - motyogta. - V�rjatok csak!... l Hyan sz�p n�t�t
tudok!... Majd a tavaszon.
vSf� 81
Az emberek azt hitt�k, hogy megbolondult, v�llat vontak, �s hazamentek. Szerencs�re
a gyermeket a v�n Antal Mih�lyn� mag�hoz vette �s elgondozta, mintha az �v�
volna...
Mindez �t vagy hat esztend�vel ezel�tt t�rt�nt. Az�ta Kl�n�-t�s P�ter nem sok �gyet
vetett a gyermekre, mintha nem is volna az �v�.
Legal�bbis az emberek el�tt �gy mutatta. Csak amikor m�sok nem l�tt�k, titokban
cs�kolgatta meg �s biztatta:
- V�rj csak, �m�li!... Egyszer el�veszem a kl�n�t�mat, s megl�tod, hogy milyen
sz�p n�t�t f�v�k rajta! Csak a tavasz elj�jj�n!...
Mondom, �t esztend� telt el az�ta, �s semmi sem t�rt�nt, amit ebben az �gyben
�rdemes volna feleml�teni. Kicsi �m�li n�v�ge-tett, j�tszogatott, de v�kony,
beteges le�nyka maradt.
- Nem fog sok�ig �lni! - tudta a havason mindenki, s a v�n An-taln� is
bizonyosra vette, hogy el�bb-ut�bb el fog �rte j�nni a halott anyja. M�g szerencse,
hogy ez a szeg�ny, boldogtalan apja nemigen t�r�d�tt vele.
N�gy esztendeig nem volt semmi baj, de az id�n �gy l�tszott, hogy m�gis igaza van
Antal Mih�lyn�nak.
Egy hete sincs, hogy a gyermek v�ratlanul beteg lett. Estefele kigy�lt a k�t kicsi
orc�ja, s er�tlen�l lehervadt a t�z mell�. Egy �ra m�lva olyan l�zban volt, hogy
meg sem ismert senkit.
- Sz�lni k�ne az apj�nak! - tan�csolta Antal Mih�ly. - Ha v�ge tal�l lenni,
legal�bb b�cs�zhass�k el t�le...
A h�rre szinte egykedv�en cammogott el a kalyib�hoz P�ter Ign�c
- H�t beteg? - �ll�tott be. - Akkor elviszem haza!
- Nem viszed sehova! - tiltakozott a v�n Antal Mih�lyn�. - III is megkapja az
anyja!
- Az anyja?
A f�lvad, s�t�t ember megr�zk�dott, szemeiben furcsa f�m villant f�l, mintha eddig
s�rban fek�dt volna, �s most �bredne fel
Hirtelen felb�d�lt:
*S�>82?2s
- Nem lehet!... Nem hagyom! - �s lekuporodott beteg gyermeke mell�, mintha a
test�vel akarn� megmenteni.
Eg�sz �jszaka egy�tt k�zd�tt vele, �s m�snap se t�g�tott �gya mell�l. Az � homlok�t
is kiverte a verejt�k, �s k�nok torz�tott�k arc�t.
�gy birk�zott gyermeke �let��rt h�rom �jjel, h�rom nap, de �gy l�tszott, hi�baval�
minden.
- Mit kellene csin�lni? - t�prengett s�r� homlokkal, tehetetlen�l. -
Tan�csoljon valamit! - esett neki a v�nasszonynak.
- �n tudn�k valamit - titokzatoskodott az �regasszony.
- No? - ugrott fel az ember.
- Sz�z M�ria!... Ha �... kij�nne, s le�ny�nak fogadn�!...
Az erdei ember visszad�bbent.
- Sz�z M�ria?... Ha � kij�nne a havasra?
- Arra te ne is sz�m�ts! - ijesztette el a �regasszony.
- H�t ha besz�ln�k vele?
- Megpr�b�lhatod, de siess, hogy k�s� ne legyen!...
- Akkor megyek!
Lapos sz�rtariszny�t vetett a v�ll�ra, fejsz�t a karj�ra.
Eg�sz �ton tusakodott.
- Mi lesz, ha nem j�n ki?...
Futva sietett v�gig a Nyil�nk gerinc�n, hogy mire a nap lesz�llana, Somly�n
lehessen.
M�r l�tszott a tarka fej� Kissomly� t�v�ben a k�t�g� templom, mikor �j baja t�madt.
- H�tha nem adj�k a bar�tok?...
Erre nem is sz�m�tott. Pedig a bar�tok nem fogj�k engedni, hogy elhozhassa a
csudatev� Sz�zany�t. Hi�ba tette meg a hossz� utat, ak�r vissza is fordulhat.
- De mi lesz akkor a le�nyk�mmal?...
�jra els�t�t�lt, dacosan meredt szembe a nagy, feh�r templommal.
- Akkor ellopom!... Ha mind a tizenk�t bar�tot le is kell v�gnom, akkor is
ellopom!
viS83
Most m�r, mint a tolvaj, �gy orozkodott a templomhoz bokrok, f�k �rny�k�ban
rejt�zk�dve. Sz�ve a tork�ban dobogott, �s lihegett s�lyos bels� terh�t�l.
*
Nem volt szerencs�je. Zeng� orgonasz�, kivil�g�tott, f�nyes templom fogadta. N�gy
bar�t is szolg�lt az olt�r k�r�l.
- Hi�ba j�ttem! - vesztette el a kedv�t, de - ha m�r itt van - csendesen
beorozkodott a t�bbi szeg�nyember k�z�.
�t nem l�tta senki, mert beh�z�dott az egyik gy�ntat�sz�k �rny�k�ba, de � mindent
l�tott. Az egyik f�bar�t aranyf�st�l�vel m�lyen megg�rnyedve t�mj�nf�stbe bor�totta
a Sz�zany�t, az orgona halkan sz�lott, �s olyan sz�pen, hogy a csod�lkoz�st�l
ki�ltek az erdei ember szeinei.
- �des M�rj�m! - t�rt fel a f�jdalmas bizalom, de alig ejtette ki a sz�t,
�sszerezzent, mert az eloszl� t�mj�nf�st�n �t l�tta, hogy M�ria egyenesen re� n�z:
- H�t neked ugyanbiza mi bajod van, Ign�c?
- Nekem el�g nagy bajom van, mennyei �desany�m, mert kinn Sz�pasz� fejiben
haldoklik a gyermekem, s azt mondja a v�n Antal Mih�lyn�, hogy csak te seg�thetsz
rajta!...
Elsorolt mindent, s azt sem tagadta le, hogy mi volt a sz�nd�ka, ist�lta sz�pen,
hogy ha v�ge lesz a templomoz�snak, l�pj�k le a/ olt�rr�l, s j�jj�n, n�zze meg azt
az �rtatlan gyermeket, seg�tsen rajta. Mindjobban belemelegedett a k�r�sbe, eg�szen
nekib�toro dott a Sz�zany�val val� besz�lget�sbe, mert �gy l�tta, mintha .1 szobor
b�lintana, s azt mondan�:
- Megyek, Ign�c, megyek! Hogyne menn�k, de egy cseppet l�gv t�relemmel, m�g a
szent szolg�latnak v�ge lesz. Azt meg kell vai nunk! Addig helyezd k�nyelembe
magadat itt, az �n h�zamban1
- K�sz�n�m al�ssan! - k�sz�nte Ign�c. - Nem mondom, bi/.i megf�radtam. Neh�z
volt az �t, s negyedik �ccaka nem hunytam le a szememet.
vSQ84Q�>
Tov�bb nem is merte zavarni a Szent Sz�zet, mert l�tta, hogy a k�ny�rg�sre kell
figyelnie, hiszen annyi ember sz�lott hozza egyszerre, hogy tiszta csuda, ha minden
k�r�st �szben tud tartani, minden nyomor�s�got meg tud jegyezni. Kicsit b�szke is
volt P�ter, hogy k�l�n kihallgat�st kaphatott, �s sajn�lkozva pillantott v�gig
embert�rsain, akiknek tal�n nem siker�lt ilyen k�zel jutniok hozz�. Most m�r biztos
volt a dolg�ban. Mihelyt azonban az eddigi epeszt� f�lelem �s fesz�lts�g
felold�dott, az els� megk�nnyebb�l�s ut�n �lmos f�radts�g lepte meg. El�gg�
sz�gyellte k�s�bben, de az �lom elnyomta ott a gy�ntat�sz�kben, hi�ba k�zd�tt
ellene. Az a sz�p, l�gy orgonasz� is seg�tett, az emberek csendes im�dkoz�sa is
altatta.
Az elalv�s miatt nem is lett volna semmi baj, de amikor az �j-tatoss�gnak v�ge
lett, a templomi n�p hazatakarodott, s a sekresty�s fr�ter �ppen a gyerty�kat
oltogatta, ez a boldogtalan P�ter csendesen horkolni kezdett, s a templomz�r� bar�t
�szrevette. Szel�den odacsoszogott, hogy felk�ltse, de mikor megl�tta a f�l-
s�t�tben a torzonborz, f�lvad embert, els� ijedts�g�ben seg�ts�g�rt futott, s
odacs�d�tette az �sszes bar�tokat.
- H�, atyafi! - r�zta meg egyik�k k�m�letlen�l. - Mit akar itt?
Az �lm�b�l felriasztott, holtf�radt ember nem tagadott semmit.
Egykedv�en bevallotta, hogy � bizony Sz�z M�ri�t el akarta vinni a beteg
le�nyk�j�hoz, s �ppen csak azt v�rta, hogy a vil�g kiss� elcsendesedj�k.
- Csend�r�ket kell h�vni! - h�borodtak fel a bar�tok, s olyan fenyeget�n fogt�k
k�r�l, hogy ha nem templomban vannak, bizony-l'i/.ony a f�szi nyelit a h�t�hoz
verik. Szerencs�re egy sz�las f�bar�t h�traintette a t�bbit.
- Jere, fiam, s mondj el mindent eleit�l!
Mi�ta az apja t�rdir�l leker�lt P�ter Ign�c, ilyen bizalmat nem ei /.ett ember
ir�nt, s �gy kit�rta minden baj�t el�tte, mintha a v�grendelet�t dikt�ln�.
vi� 85 Ql>
K�l�n�sen a kl�n�ta-dologra cs�v�lta a fej�t a v�n atya, s l�tszott rajta, hogy nem
helyesli. Mintha nem akarn�, vagy nem tudn� elhinni, �jra megk�rdezte:
- S te azon a kl�n�t�n soha az �letben szomor� n�t�n k�v�l egyebet nem f�jt�l?
- Minek a t�zl�ngj�nak �rvendtem volna! - b�d�lt vissza Ign�c. - Elesett ember,
mindenki �hes kuty�ja voltam k�ly�kkorom �ta, az egy bajon, nyomor�s�gon k�v�l
egyebet az �letben nem l�ttam. Minek �rvendettem volna!...
- Hiszen lehet, hogy mondasz valamit - h�mm�g�tt a v�n mez�tl�bas -, de �n
m�gis azt mondan�m, hogy menj el sz�pen haza, vedd el� a kl�n�t�dot, s f�jj valamit
v�g dolgot annak az �rtatlan l�nyk�nak, ha azt akarod, hogy az anyja mag�val ne
vigye...
- S akkor az anyja... itt hagyn�? - b�tortalankodott Ign�c.
A bar�t b�lintott.
- Ha mondom!... Mert tudod, az �gy van, hogy a halottak oda�t a m�svil�gon
maguk sem tudnak nyugodni, ha l�tj�k, hogy mi idelenn �r�k szomor�s�gban �l�nk, s
folyton panaszt, s�r�st k�l d�nk hozz�juk... Hogy tudna nyugodni k�l�n�sen egy
�desanya!... Ne csod�lkozz�l rajta, ha a gyermeke ut�n akar j�nni, ha hallja .1 te
fekete gy�szpecs�ttel szomor�tott, keserg� n�t�dat.
P�ter elgondolkodott, bizalmatlanul feln�zett a bar�tra.
- Ezt maga honnan tudja?
A bar�t M�ria fel� ford�totta aszott fej�t:
- T�le!...
Az erdei ember komoran n�zett a szoborra.
- T�le?
A f�bar�t mosolyogva b�lintott.
- M�r besz�ltem a dolgodr�l vele!... O tan�csolta.
- Mit? - kapta fel a fej�t Ign�c.
- A kl�n�ta-dolgot!
- Hogy v�gat f�jjak rajta?
- Hogy v�gat f�jj rajta!

- A le�nk�nak?
- A le�nk�nak!
Az erdei ember vette a fejsz�t, �s fels�hajtott.
- H�t �n megtehetem, de... m�ges elj�hetett volna, hogy legal�bb l�ssa!
- Ki? - csod�lkozott a bar�t.
Ign�c a szobor fel� b�lintott:
- �L.
A bar�t belel�tott az egyszer� emberbe, �s megvigasztalta:
- Amiatt te ne b�sulj!... � m�r volt ott!...
- M�r... volt? N�lam?... L�tta?... Megn�zte?...
- Am�g te aludt�l! - bizonykodott a bar�t. Az ember arca f�ld�nt�li f�nnyel
felragyogott.
- Akkor nincs baj!... Hej, ha �n azt tudtam volna!...
Ugy rohant el a bar�tok k�z�tt, mintha a szem�t kivett�k volna. Sietve, lihegve
m�szott fel a Kissomly� oldal�n, �s rohant v�gig az �l�n a gy�ny�r� sz�lfeny�k k�zt
Sz�pasz� fel�. Esz�be se jutott, hogy se meg nem k�sz�nte, se el nem b�cs�zott
M�ri�t�l, csak cs�rtetett v�gig az erd�k�n, olyan sietve, hogy a hold alig �rt a
nyom�ba...
*
�jf�l k�r�l a havasi n�pek, kik eg�sz este lest�k a rossz h�rek tit�n, hogy mikor
sz�lal meg a P�ter Ign�c hal�lh�rt jelent�, szomor� kl�n�t�ja, meglepetve ugrottak
fel, mikor v�gre felbugybo-l'�kolt a hangszer, s v�g dallamok bugyogtak el�
�bl�b�l.
Ilyen sz�pet soha senki nem hallott.
Az erdei emberek boldogan felkurjantottak, s azt�n sz�p csendesen lefek�dtek.
Azt mondj�k, hogy soha olyan sz�pen nem ragyogtak a csillagok a/ �gen, mint azon az
�jszak�n...

K�l�n�s kar�csonyi �jszaka"

F�tyoln�nak ugyan meggy�lt a baja a szentest�vel. Az a bolond ura se f�r a b�r�ben.
Minek a t�zlangj�nak kell idecs�d�teni a nyak�ra azt a sok embert? Igaz, hogy r�gi
szok�s �s megtiszteltet�s is, aki ezen a jeles napon befogadhatja h�z�ba az
ap�tlan, gazd�tlan magyarokat, akik megh�nyj�k-vetik a J�zus sors�t, ha m�r pap-jok
nincsen; de m�gis sok egy gyenge asszonynak, aki a t�m�ntelen dologt�l azt se
tudja, mihez kapjon. Ha legal�bb seg�ts�ge volna, egy szava se volna, de senkire se
sz�m�that. Mindenkinek el�g ilyenkor a maga baja. Az �reg Bara, az apja, csak l�b
alatt van minden�tt, az ura pedig k�t napja, hogy Kolozsv�rra ment az ig�skocsis
helyett, hogy frissen v�gott diszn�t, lisztet, miegym�st vigyen az �nnepre a
gr�f�knak. Mindj�rt este van, s begy�lnek az emberek, de J�nos, a dr�gal�tos m�g
nincs itthon. Jaj, ha be tal�lt �lni valamelyik fogad�ba, mind a k�t szem�t
kiszedi.
- Legal�bb maga menjen, mosdj�k meg, szedje rendbe mag�t! - taszig�lja az apj�t
tov�bb az �tb�l. - Vegyen tiszta inget, �nnepi harisny�t! Ne n�zzen �gy ki, mint az
elszalasztott!
- Isze' rea�rek, no! - leppeg az �reg, de m�gis f�l�be dudorodik a mosd�t�lnak.
- M�gis meg k�ne, hogy beretv�lkozzam! - egye nesedik fel �jra. - Hova tett�tek a
t�kr�t?
- Ott van a stel�zsin! �ti ki a szem�t, de � nem l�tja!
Az asszony arca k�t m�regzacsk�. Mint amikor a b�ka felf�jj.i a k�t f�l�t.
- Ne hatalmaskodj rajtam! - fortyan fel a v�nember, de hol van m�r a r�gi
tekint�ly, mikor el�g volt egy szemvillant�s, hogy mer, fagyjon a v�r a csal�dban!
88 Qi�
K�v�l a vil�goss�g �lesen csillog m�g, de a verebek m�r beb�jtak a kazlakba,
szalmatet�kbe, mert a dombok m�g�tt �l�lkodik az est. Az �ton �nekel egy r�szeg
ember, �s rom�nul szitkoz�dik, mikor v�gigesik a sz�ntalpakt�l megvert havon. Az
id� szeml�tom�st fogy, t�nedezik, �s mire F�tyoln� feleszm�l, lesz�ll az est...
Az �reg friss borotvav�g�sokkal az arc�n elment h�t harangozni. Az asszony azalatt
legal�bb gyorsan rendbe szedi mag�t a kamar�ban, nehogy valaki r�nyissa az ajt�t,
amit nem reteszelhet be, mert mit mondana, ha valaki j�nni tal�lna, �s z�rt ajt�t
tal�lna.

Az emberek azonban nem sietnek, �s csak nyolc �ra fel� kezdenek sz�lling�zni. Az
asszonyok hozz�k a radin�t kis kos�rk�kban, �s �vatosan leteszik sorj�ban a fal
mell�. S csak azut�n bar�ts�goskodnak, h�z�dnak le a sz�kre kom�tosan �s
�nnep�lyesen.
- H�t J�nos?
- Valahol megk�sett az �ton! - szabadkozik a h�ziasszony. -Az ig�val ment be a
gr�f�khoz Kolozsv�rra, de minden pillanatban itt lehet. Nem tudom, hol t�lti az
id�t ilyen sok�ig!... Tess�k beljebb, Forrai b�csi! Csak egyed�l?
- En egyed�l! - �rti meg nehezen Forrai, �s ki�lt, mint a siketek szoktak. - A
v�nasszony a l�b�ra ejtette a k�poszt�sk�vet, s most nem b�r re��llani. �gy
meglaposodott, mintha eg�r�t� al� tette volna.
- �gyelni kell, hogy brontot ne kapjon! - figyelmezteti T�csi Danin�.
- Mi a, te?
- Hogy brontot ne kapjon! - kiab�lja a f�l�be �jra T�csin�.
- Az az � baja! - veszi egykedv�en Forrai.
- Igen, de akkor lev�gj�k a l�b�t! - ijeszti az asszony.
A v�n s�ket azonban hitetlenkedve r�zza a fej�t:
- Hiszen �gy is el�g kurta!
Megkacagj�k, de r�viden, mert �j vend�gek j�nnek: Bodoni Mih�ly, Vincze Kiss J�ska,
Cs�sz�r, Fileki�k. Sz�k a hely, de sz�pen elhelyez�dnek. Sok j� ember kicsi helyen
elf�r. Ver a sz�, az emberek
vi� 89 Qi>
meg�l�nk�lnek, �sszemelegednek. Az elk�settek is meg�rkeznek, mentegetik magukat.
Van mivel, hiszen annyi a baj, nyomor�s�g, hogy azt ki se lehet mondani.
Az �ra a kilencet is elserkenti, de m�r nem j�n senki. T�csi Dani �vatosan sz�t is
ad annak, ami mindenkit s�t�t�t, komor�t:
- A tavaly t�bben voltunk!
Az emberek maguk el� n�znek, �s nem sz�lnak r� semmit.
Bizony sokan hi�nyoznak. Ijj�s Anti, In� G�sp�r, Balogsz�sz, Zakor, Bodoki,
Sz�kely, Valk�, B�lint, Ol�h Mikl�s, Bal�zs Laji, Orb�n Gyuri... Az �t�llottak,
akik rom�nok lettek. �k m�r az ol�h kar�csonyt tartj�k. Senki se besz�lt r�la, de
mindenki tudta, figyelte, hogy �k az id�n nem k�sz�ltek az �nnepre. M�g a gan�s
harisny�t se v�ltott�k �t tisztess�gesebbre a szentest�n. Borb�th Mikl�s egy�tt
r�h�g�tt a rom�nokkal a magyarok �er�lk�d�s�n". Az ige tartotta, hogy a fiatal
Sz�las J�nos sz�jba nem verte. Meg�rdemelte volna. Mondj�k, hogy vannak k�zt�k,
akik azt is letagadj�k m�r, hogy magyarul tudnak. A legt�bb h�zban azonban m�g
mindig zavar �s b�nat van. Egyenetlens�g az asszonnyal. Hi�ba. Ha az �g let�rik a
f�r�l, k�t sebet ejt: egyet mag�n, egyet a t�rzs�n. Es f�| mind a kett�. Nincs mit
azon tagadni. Megl�tszik az arcokon is. Az�rt is csendesedtek el annyira.
Egyszerre azonban felfigyelnek. A kapu csattan. Valaki j�n.
- Ez J�nos - pillant Bodoni a t�bbire.
- J�l odahetelt! - nyugszik meg F�tyoln�, de �gy n�z az ajt�ra, hogy az ura
mindj�rt szemreh�ny� pillant�s�val tal�lkozz�k. Nem akar azonban hinni a szemeinek,
amikor In� G�sp�r s a feles�ge, Anka l�pnek be rajta.
A t�bbiek is csak elh�lnek. Mindent v�rtak volna, de ezt a/ egyet nem.
Ha kiegyenesedn�k, a gerend�t vern� az In� G�sp�r feje, de mosi le van cs�ggedve,
karjai feket�n l�gnak al�. H�ta m�g�tt az as/ szonynak rebeg a sz�ja.
- Csendes j� est�t adjon az Isten! - k�sz�n magyarul.

IlIIIIIIIiiililI�IiilIIII
Egy l�lek se fogadja, csak n�znek r�, mint a k�s�rtetre.
- H�t elj�tt�nk mi is, ha... ha m�g kell�nk! - s�hajtotta ki mag�b�l. - Ha meg
nem vett�k!
- J�l tett�tek! - old�dik fel Bodoni Mih�ly. - Itt a ti helyetek! Ker�ljetek
beljebb!
Vincze Kiss J�ska fel�ll, n�m�n kezet r�z G�sp�rral, �s sz�tlanul �jra vissza�l a
sz�kre. Neh�z, durva ember �, kit�ri a marha nyak�t, ha musz�j, de a besz�dhez nem
�rt. Az asszonyok m�r magukhoz �desgett�k Ank�t, aki s�rva fakad. Csendben
hallgatj�k a zokog�s�t, �s tiszta, csillog� harmat�val megtelik az � sz�vok is. A
f�rfi szeme �gy csillog, mintha k�t ez�stsz�get vertek volna a homlok�ba.
- K�sz�n�m, hogy befogadtatok!
- Nincs mit! - mondj�k r� egyszer�en. - Jere, �lj ide k�z�nk!
In� G�sp�r azonban nem �lhet m�g le, am�g nem k�nny�t
mag�n.
- Nagy az �n b�n�m, emberek!
- Az! - ismerik el a t�bbiek.
- Csak most tudom, hogy mit cselekedtem... Ha az ap�mat meg�ltem volna, az se
volna s�lyosabb!
- Nem! - b�lintanak, �s a durva �szintes�g erej�t�l megremeg rtz emberek
benseje. R�mleni kezd benn�k a sz�rny�s�g, ami In� G�sp�rban lezajlott, �s
szorongva gondolnak �nmagukra. Ki v�dte meg �ket, mi tette, hogy �k is �gy ne
j�rjanak? Pusztul�s, hal�l, �sszeoml�s �s egyik d�bbenet a m�sik ut�n jelzi az
utat, amelyre a nagy k�s�rt�s r�vitte az embereket. �M�t�, a feles�ge, �sz S�ndor -
sz�molj�k magukban - s most In� G�sp�r!"... Vajon vel�k mi lett volna, ha �ket
k�vetik, hiszen bel�l sokan megt�ntorodtak k�z�l�k is? R�gondolni is rossz...
- Milyen szerencse, hogy megvil�gosodt�l! - b�mul r� Cs�sz�r (..isp�rra, aki
sz�r�san visszan�zi a m�r-m�r megt�ntorodott Cs�sz�rt, aki t�bbsz�r fordult
titokban hozz� is, hogy mit�v� legyen.
- Te is h�l�t adhatsz az �ristennek! - figyelmezteti.
vS�91 Ql*
- Mindannyian... Mindannyian... - b�logat bele az �l�be Fileki.
V�n Bara Ferencnek kigy�l a k�t v�r�s szeme, mint a par�zs.
- M�gis sz�p kar�csonyunk leve!
A szeretet, az �h�tat, a k�z�ss�g melegs�ge �s �szintes�ge el�rad a kis
gy�lekezeten, megsz�p�ti a hajl�kot, k�nny�v� teszi a sorsot, �s olyan most a p�r
�lnyi szob�cska, mint a sziget, amelyen n�h�nyan megmenek�ltek a hal�los
veszedelemt�l, de m�g mindig reszketnek, �s elgyeng�ltek a megv�vott k�zdelem
f�rads�ga ut�n.
Szeg�nyek, szeg�nyek, akik ottvesztek!...
N�melyekben rem�nys�g kezd �bredni, h�tha m�g egyszer ny�lik az ajt�, �s megt�r
valaki... H�tha t�bbsz�r ny�lik az ajt�... Vajon mi van vel�k?... Mit gondolnak,
mit �rezhetnek most?...
Kev�s a rem�nys�g, mert nagy vihar z�gott el f�l�tt�k, de a/ �let s az Isten �tjai
kif�rk�szhetetlenek. H�tha? Ki tudja?...
Fileki titokban az ablakra n�z, de csak n�ma h� csillog be rajta, amelynek
feh�rs�g�t meg nem �lheti semmif�le �jszaka. A faluban a h�zak ablakai sorra
behunyj�k a szem�ket, �s betakar�znak a fekete lepelbe. M�r csak az �v�k vil�g�t
mag�nosan a kietlens�g ben, mintha f�ny volna, amely nem b�r kialudni.
Az id� halad, a csend a vil�gon m�ly�l, s az �ra mihamar elkn vetkezik.
Az emberek elbesz�lgetnek. Ink�bb arr�l, ami van, de ami les/, arra gondolni se
akarnak. Nagybetegek �k, akikben a f�jdalom p�r �r�ra elpihent. Mindannyian tudj�k,
hogy m�g �lesebben foj; ut�na bel�j�k nyilallni.
�reg Bara Ferenc tizenegy fel� kimegy a h�z el�, hogy mer, �gyelje az eget, �s
ut�na a fej�t cs�v�lva vissza�l a hely�re. Lat hat�lag nyugtalan, morg�s, �s �gy
viselkedik, mintha senki m volna a h�zban. K�tszer is megn�zi az �r�t aggodalmasan,
�s m.i g�nak besz�l:
- Vagy az �ra nem j�r j�l, vagy odafenn nincs rendben valami1 M�r indulniok
kellene!
Mindenkinek felt�nik az �reg viselked�se. Mintha megzavarodott volna. Bodoni meg is
k�rdi, hogy meggy�z�dj�k r�la.
- Kiknek kellene indulniok, Ferenc b�csi?
A v�nember m�rgesen pillant r�:
- H�t az angyaloknak s a p�sztoroknak! Itt v�na az ideje!
�gy megy ki �jra, mintha azt mondan�, hogy ad � az angyaloknak, csak ker�ljenek a
szemei el�. Az Isten is megv�logathatn�, hogy milyen p�sztorokat tart!...
- Az a szeg�ny gyermek! Az a szeg�ny gyermek!...
F�tyoln� pironkodva mentegeti:
- Olyan k�l�n�s mostan�ban szeg�ny �desap�m!
Megv�n�lt. Elgyerekesedett. Mindenki l�thatja rajta. M�r nem
a r�gi! F�l l�bbal a m�svil�gon van. Apr�nkint k�lt�zik. Ez a sorsunk. Ebbe bele
kell gy�z�dni!
- Hagyd el! - s�hajtotta Anka. - � legal�bb boldog!
Az. Eloldotta a l�bait�l az �let kuty�it, hadd fussanak, marj�k egym�st. Magas fa
tetej�n �l m�r, ahov� nem �rnek fel a mindennapi gondok, hi�baval�s�gok, k�zdelmek.
Cser�li mag�n az inget az utols� �tra. A mennyei g�ny�t, ami soha t�bb� be nem
mocs-kol�dik, �s ny�jtogatja imm�r fel�je az Isten az ez�stlajtorj�t, mert
i'let�ben olyan szeg�ny volt, hogy most m�r kev�s neki az eg�sz f�ld.
Erre gondol a le�nya is, mert panaszkodva t�prengi el a t�bbieknek:
- K�t temet�s sok egy esztend�ben! A szeg�ny S�ndor�t is javar�szben mi
�llottuk!
- Arr�l sz� sincs! - legyint vigasztal�an Bodoni. - M�g nem Imi meg az �reg.
Sok embert t�l�l � m�g. Csak tudod, m�r ebben a korban... hogy is mondjam... biza
mindenki egy kicsit meg-hib�dzik.
- Mit akarsz? - dugja k�zelebb a fej�t S�ket Forrai, mert nem Imllja a csendes
besz�det. - Mit mondt�l?
- �n azt - mosolyog Bodoni, mert egy kis tr�f�t is meg lehet engedni -, hogy
kiedet v�rj�k m�r a menyecsk�k!
V�f� 93 �i�
- Engem?-- A menyecsk�k?...
De nincs ideje befejezni, mert bej�n az �reg Bara Ferenc, �s sug�rz�an azt mondja:
-L�tta miSenki sem k�rdezi meg, hogy mit l�tott, de hisznek, mert bizonyos az, amit
mond. Kinyilatkoztat�s az eg�sz v�nember. �h�tat �s b�v�l�s, amelynek ig�zete al�l
nem lehet szabadulni, �s senkinek se jut esz�be k�telkedni, hogy k�pzelet vagy
val�s�g-e, amit mond. Megfogja �ket a maguk egyszer�s�g�nek hit�ben, �s pillanat
alatt �tv�ltoztatja, megtel�ti a csod�k �s Isten k�zels�g�nek bizonys�g�val, mintha
a Gyermek a magasb�l v�ratlanul k�zib�k, az asztalra ereszkedett volna, melyet
k�r�l�lnek, �s arany f�nye sug�rzik sz�t a szob�ban. T�lvil�gi, k�l�n�s illatokat
�reznek. Keveset tudnak �k m�r a Bibli�b�l, csak amit innen-onnan hallottak vagy el
lestek k�l�n�sen a rom�n templomb�l. Zavaros dolog az eg�sz kar�csonyi
miszt�riumjok, ink�bb elgondol�s �s saj�t k�pzelet�k j�t�ka, de megteszi a
szolg�latot. A l�nyeg, a Gyermek megvan, �s mindenki �gy �lt�zteti, ahogy tudja. A
lelk�k kiel�g�l, az �le t�k megtelik vele, �s ez a f�. Mindenki tud valamit R�la,
ha egy mes�csk�t is, naiv, kedves legend�csk�t, vagy m�s csud�latos dol got Csupa
sz�n �s gy�ny�r�s�g lesznek t�le egy-k�t napra, s a/ egyszer� im�ds�g is, amit
egy�tt istentisztelet helyett el�gyetlen kednek az �reg Bara vezet�s�vel, csak
elbotork�l valahogy .1 mennyekbe, ha nem a pap h�t�ra �rj�k is f�l...
Minekut�na azonban szerencs�sen megj�rtuk Betlehemet, ide|e volna, hogy harapjunk
valamit.
Az asszonyok el�teszik a radin�t. Mindenki azt hozta a k�z<> lakom�ra, ami a maga
szeg�ny h�z�t�l kitelik. El�g egy pilla nu a kis elem�zsi�ra, hogy az otthoni
nyomor nyilv�nval�v� v�ljel Pironkodnak is miatta el�gg�, menteget�znek,
magyar�zkodn�l engedelmet k�rnek a �gyenges�g�rt", de nagyj�b�l ugyanaz az ei. I
94
ker�l az asztalra, ak�rmennyire ki is akartak tenni maguk�rt. Pedig heteken
kereszt�l a sz�jukt�l vont�k meg a falatot, gy�jt�gett�k, rejtegett�k a t�r�t,
toj�st, vert tejet, v�logatott krumplit, csor-dul�snyi m�zet, ty�kocsk�t,
dugdosgatt�k a lisztet, hogy friss �s sz�p legyen a keny�r, cip�, amit az �nnep
tisztelet�re megszegnek.
De dics�rnek is minden falatot, hogy az milyen fels�ges. K�n�lgatj�k, biztatj�k
egym�st: �Ezt k�stold meg, kom�m, ha j�t akarsz enni! Ilyent m�g a gr�f se eszik!
Hej, nagy a m�d n�latok, D�nes!" Az asszonyok kivirulnak a boldogs�gt�l, �s a
f�rfiaknak is j�lesik az elismer�s, a feles�g�k diadala. Mindj�rt vissza is adj�k
egym�snak a k�lcs�nt: �Ezt tan�id meg, feles�g, amit Anka k�sz�t! �lmodban se ett�l
ilyen j�t! M�r tudom, mit�l vagy te ilyen sz�p, Tr�zsi!"
Gy�ny�rk�dni lehet benn�k, ahogyan gavall�rkodnak, szer�nykednek, �nzetlenkednek �s
sz�veskednek. Megsz�l�snak, dicsekv�snek, irigys�gnek, len�z�snek �s m�s emberi
gyenges�geknek m�g az �rny�ka is t�vol �ll t�l�k ezen a napon, mert mindenki tudja,
hogy mekkora fekete �rny�ka van annak a keny�rk�nek, mennyi �nmegtagad�s �s
szenved�s volt az �ra a felter�tett p�r falatk�nak. A k�k t�r�n l�tszik, hogy a
deberke fenek�r�l kaparta ki azt a csipetnyit Cs�sz�rn�, �s m�g meg is vizsg�lta
szorgosan, nehogy ny� legyen benne. V�gja a sz�jat, mint az �les k�s, de �gy j� az,
emberek. �Id� kell, am�g a t�r� megkapja az �z�t, de ki gy�zi n/t kiv�rni?! N�lam
azon frissiben felnyalj�k a k�lykek!" �N�lunk nc d�glik bele az eg�r!" - n�z
elismer�ssel a t�ny�rk�ra Bodoni, hogy Cs�sz�rnak j�less�k a megbecs�l�s.
Annyi szent, hogy van, amire cs�ssz�k a m�zes p�linka:
- Hocci azt az �veget, Mih�ly!
Kendre beles�hajtanak az �vegbe. Az asszonyok is �sszekocog-Intj�k a kicsi
poharakat.
Adjon az Isten boldog �nnepeket!...
I li�ba. Sz�p az �let, no!
lis el�gedetten elfesz�tik a l�bukat az asztal alatt.
Szivarat sir�tenek, megpirosodott orc�val besz�lgetnek.
vS�95 Ql>
S�ket Forrai �lland�an a f�le karim�j�n tartja a kez�t, hogy � is halljon valamit.
Az asszonyok �sszeb�jnak. �reg Bara Ferenc a lelk�vel j�tszik. K�v�l olyan s�t�t
van, hogy a v�z is fekete t�le. F�tyoln�nak esz�be jut az ura: �Csak nem t�rt�nt
valami baja!" �s agg�dva k�pzel ki az �jszak�ba, amelyben valahol az ura verg�dik
mag�nosan az �ton p�rolg� lovak g�z�ben. F�l f�llel a k�ls� neszeket figyeli,
kutyaugat�st, kapucsattan�st, de eltelik b� fert�ly�ra, mire l�ptek ropognak az
ablak el�tt.
- Ez �! J�nos! - rezzen �ssze, mert a j� feles�g t�volr�l meg�rzi az ur�t.
Bizonyos benne, hogy � j�n, �s izgatottan tudja a pillanatot is, hogy most merre
van, mit csin�l. M�r ezt �gy adta az Isten.
- J� est�t! - hozza be mag�val F�tyol J�nos a hideget, �s a szeme sz�re al�l
mindj�rt sz�mba veszi a vend�geit. ��gyes asszony a feles�gem!" - gondolja, �s a
keze h�t�val sz�tt�rli bajsz�r�l a z�zmar�t, leh�nyja mag�r�l a kozsokot, s a
sapk�t az asszony kez�be nyomja, mint egy fejedelem. - Cseppet megk�stem! - kezel a
f�rfiakkal, kik mindj�rt helyet szor�tanak maguk k�z�tt.
- M�r azt hitt�k, hogy elh�lsz! - nyomja kez�be a m�zesp�link�t Bodoni. -
Nesze! �breszd fel a hasadot!
- �bren volt az az eg�sz �ton! - n�z a falnival� ut�n J�nos. - Kel ten
besz�lgett�nk. � k�rt, s �n nem adtam.
- Van itt b�ven minden! - nyugtatja meg Bodoni.
- Veszem �szre!
Az asszonyok m�r gy�jtik is el�be a marad�kot.
- Hol k�st�l ilyen sok�ig? - tudakolja Fileki.
- A gr�f ott tartott set�tv�gig. K�s�n indulhattam, s az oml.i sokn�l az egyik
l� les�ntult valami j�gdarabt�l. L�p�sben kellel i j�nn�m.
- Az el�g nagy bossz�s�g!... �ppen a szentest�n!
-Az!
Elhallgatnak, �s n�zik, hogyan eszik F�tyol J�nos, m�g az �hs<y. szikr�z�sa
kialszik a szem�b�l. Egyed�l az ap�sa, v�n, egy�i'.vn Bara Ferenc �vakodik hozz�,
�s sejtelmesen r�n�z:
vKS 96 01/
- J�nos!
- Tess�k, ap�m?
- �n l�ttam!...
- Mit l�tott, ap�m?
- A Gyerm�k�t!... J�tt le az �gb�l, �s egy nagy, magas ember fogta a kicsi
kez�t. Mintha a mi gr�funk lett volna, �s m�gsem � volt. Nem tudtam tiszt�n
kivenni, mert s�t�t volt.
Az emberek sz�nakozva n�znek a szeg�ny, �sszeomlott �regre. A le�nya csendesen
s�rni kezd. F�tyol J�nos elk�ped, megr�ndul, �s komoran r�hagyja az �reg igaz�t:
- J�l l�tta, ap�m!
Bara Ferenc felkacag �r�m�ben, �s �jra visszah�z�dik a k�lyha mell� egy kicsi
sz�kre furcsa titkai k�z�. P�r perc m�lva �jra megfeledkeznek r�la.
- Nagy a dr�gas�g Kolozsv�rt, ugye? - indul a sz�.
- Akinek p�nze van, annak nincs dr�gas�g!
- M�r az �gy van!
- H� valami j� �js�got hozt�l-e?
- En igen. Elb�rta a szek�r. Az emberek meg�l�nk�lnek.
- J� �js�got?
-Jobb nem is lehetne!... �n sem akartam hinni, mikor a gr�f mondta.
- A gr�f?...
F�rk�szve jobban megn�zik. Ejnye, beh k�l�n�s egyszerre ez A F�tyol J�nos! B�szke,
der�lt, j�t�kos, s mintha valamit titkolna, tartogatna.
- Ne bolond�ts, te! - inti Bodoni. - Hogy a gr�f?...
- � bizony isten!... Miatta k�stem le, de meg�ri. Mindny�junk-link meg�ri.
Erre m�r az asszonyok is odah�z�dnak. Itt valami k�sz�l.
- Mondjad, no! Mi van?

J�nos kom�tosan h�trad�l a sz�ken, �s belemosolyog a fesz�lt arcokba.

- H�t az �gy volt, tudj�k, hogy h�rom-n�gy �ra fel� indulni akartam haza, de
kapom a parancsot, hogy meg kell v�rni a m�lt�s�gos urat. Valamit �zenni akar.
V�rok f�l �r�t, v�rok egy �r�t, m�sfelet, de az �n gr�fom csak nem h�vat. �No, hogy
a nyavalya t�rje ki -gondolom magamban -, m�g miatta lemaradok a szentest�r�l!"
Val�s�gosan t�k�n �ltem az ist�ll�ban.
- Hogy? H�t nem h�vtak be a h�zba? - k�rdi Cs�sz�r.
- Ne sz�lj bele feleslegesen! - t�relmetlenkedik Fileki. - H�t tov�bb?
J�nos r��r. K�nyelmesen besz�li:
- Mondom, set�tv�gbe szalasztja az inast, hogy azonnal jel�nt-k�zzem. �Csak
nincs valami baj?" - gondolom, de az�rt b� �n b�tran a gr�fhoz. K�sz�n�k
tisztess�gesen, de az �n gr�fom nem is fogadja. S�t�l fel s al� h�tratett k�zzel.
�Maga az ig�skocsisom?" - mutat hirtelen r�m az ujj�val.
�Nem �n, csak a helyett�s!" - v�gom hapt�kba magam.
Magyar�zom, hogy nem mindegy az, m�lt�s�gos uram, mert a/ ig�skocsis t�bbet kap,
mint az egyszer� csel�d. Dolga nincs annyi, a j�rand�s�ga m�gis t�bb. Olyan, mintha
csak nyugd�jban volna!.
Se b�t, se b�t nem mond erre a gr�f. L�tszik, hogy m�s helyt jai az esze.
�Igaz, hogy rom�n hitre t�rnek �t az emberek a faluban?" - la mad r�m hirtelen.
�B�r ne volna igaz!"
�Kik azok az emberek?"
Kezdem sz�molni: �Az els� Farkas M�t� volt, aki jelentkezel! de � cs�ny�n
megj�rta..."
�Mi t�rt�nt vele?"
T�vir�l hegyire elbesz�lem a M�t� eset�t. L�tom, hogy a gmi k�pe minden sz�ra
keskenyebb lesz, de nem sz�l r� semmit. Fi" �n folytatom a felsorol�st:

�Vele egy�tt jelentkezett m�g n�gy ember. M�snap �jabb kett�t evett meg a f�ld. A
gabonaoszt�sra egyszerre nyolcan iratkoztak fel a tan�t�n�l..."
A gr�f nem hagyta, hogy tov�bb besz�ljek.
�Tudom! - aszondja. - Megkaptam a kimutat�st a jegyz�t�l. Mindent tudok!" - S �jra
megfutamodik a szob�ban, mintha ott sem voln�k.
Ha ostorny�llel verik sorba, akkor se lehetett volna meg�ll�tani a bog�roz�sban.
�Bizonyosan ideges!" - sajn�lom magamban, mikor �jra el�m c�vekel�dik:
��szinte ember maga, F�tyol J�nos?"
�Megvan az a rossz szok�som!"
�Akkor mondja meg, hib�s vagyok �n ezekben a dolgokban?"
H�trah�k�l�k.
�Ejnye, m�lt�s�gos uram!"
�Tudni akarom!"
�H�t... hib�s!"
Megmondtam szemibe. Meg �n!
�Es mi�rt tartanak hib�snak?" - k�rdi a gr�f.
Egy �letem, egy hal�lom, �n bizony kipakoltam, ami a sz�vemen fek�dt:
�Az�rt, mert az ol�hoknak j�t�llott, hogy megvehessek a birtokot, de minket,
magyarokat sz�p heged�sz�val elk�ld�tt a szem�nk vil�g�ba... Az�rt, mert a rom�n
papnak minden szav�t elhitte, s engedte, hogy a jegyz�vel egy�tt orr�n�l fogva
vezess�k, vel�nk pedig nem t�r�d�tt annyit sem, mint a kiskuty�j�val. A ha-
r.ing�gyet nem is eml�tem, �s a templomot. Az�rt, mert t�l�nk meg se k�rdezte soha,
hogy no kuty�k, van-e legal�bb mit egyetek. Asszonyostul, gyermekest�l
felfordulhattunk, megfagyhattunk, �s ha valaki a v�gs� sz�ks�gben egy vessz�t
let�rt az erdej�ben, kem�nyen megb�ntette; de az ol�hoknak megnyitotta a magt�rt,
hogy azzal a gabon�val megv�s�rolhass�k a magyarokat! Mond-|nk-e m�g t�bbet,
m�lt�s�gos uram?..."
v�fi99Si>
Az emberek izgalmukban felugranak az asztal mell�l.
- �gy mondtad? Volt b�tors�god? J�l tetted, J�nos! �ldjon meg az Isten,
J�nos!... S a gr�f mit felelt?
- Csak egy sz�t: �K�sz�n�m!" - s kezet fogott velem.
- Kezet fogott? - b�mul Fileki. - Meg�ll az eszem!
- �ppen k�sz�l�k, hogy elj�jjek - folytatja F�tyol J�nos mikor a gr�f int, hogy
maradjak, mert m�g egy szava volna hozz�m.
�Tess�k, parancsoljon velem, m�lt�s�gos �r!"
A gr�f �r n�z maga el�, mintha a leveg�b�l olvasn�, amit mondani akar:
�Mondja meg az embereknek, hogy senki �t ne t�rjen!"
�Azt k�nny� �zenni, m�lt�s�gos gr�f �r, de..."
�Ne sz�ljon k�zbe!... Az erd�kih�g�sokat magamra v�llalom, �s int�zkedem, hogy a
magyarok tisztess�ges �ton f�t kapjanak."
Szemem, sz�jam t�tva maradt, de l�tom, hogy a ti�tek is, pedig a java ezut�n
k�vetkezett. A gr�f nyugodtan le�lt az �r�asztal�hoz, s onnan tette fel a k�rd�st:
�H�ny magyar van ell�tatlan a faluban?"
�Erre nem neh�z felelni - mondom -, mert ah�ny van, az miml ell�tatlan. A gabona,
amit a magt�rb�l k�lcs�nvettek, n�gy-�t he tig ha kitart."
��s mennyi volna a sz�ks�glet?"
M�r l�ttam, hogy honnan f�j a sz�l.
�A sz�ks�glet?... L�ssuk csak! Vagyunk �sszesen magyarok .1 faluban valami
sz�zh�szan, ha az �tt�rteket is hozz�sz�m�tom
�Azokat ne sz�m�tsa hozz�!"
�De h�tha meggondolj�k, s visszaj�nnek! - mondom. - K�r \<<>l na veszni hagyni
�ket."
�Akkor sz�m�tsa hozz�!"
�Bizony akkor �jig k�ne �gy sz�z�tven-k�tsz�z m�zsa!"
Az emberek elgondolkoznak, sz�mig�lnak.
- Nem mondt�l keveset, J�nos?
F�tyol J�nos megfontol�sra figyelmezteti a moh�bbakat:
<�fi 100 ?�>
n
L1Z '111
- Legy�nk �szn�l, emberek! Ha valaki az ujj�t ny�jtja ne nk
d~ e?Ld�e ma,td besf?k �
aenesetre el fogom int�zni. Mondja meg az embereknek-" No ezonnel megmondtam!
-sz�lesedik el F�tyol J�nos '
rednektr T ^ ^ �r�m�kben. Az asszonyok elpityeoboTtt benn�k ^ ^ �s
ott FaTvnf r ,0 H;r' 3melyet a ^ztalan �jszak�ban gy�jlk eond rS", SZ ^ ^^ �S d�SOn
* h�zacsk�t�l a pr�f g : 617 6�eI-naPPal gy�t�rte �ket. �ldja meg az Isten
T�lelT 't� nCn: ,S tUdj�k ^gy-zn, csod�latost" oz�naevobb T ^ ^ ^ -vaszul a
legnagyobb �js�got a v�g�re hagyta h
Mire lecsillapulnak, Filekiben felt�mad a tisztess�g- Legalabb megk�sz�nted-e a
nev�nkben, J�nos?
- En egy sz�val sem, hanem azt mondtam a gr�f �rnak hoev mindez sz�p sz�p,
m�lt�s�gos uram, de csak azfllenPhoey vf la mivel k�s�bb�n halunk mP? f^i m- -
87
- Ezt mondtad? - ijednek meg az emberek
- Mondtam �n m�g t�bbet is
^T^ZTppTn r� 32 emberek- Csak nem �totta el *
���*,ot a gr�fn�l? F�tyol J�nos azonban megnyugtatja �ket ? Nem olyan ember �! Meg
�ztatott is, hogy cs^besz�ljek ^egmondtam kereken, hogy akik �t�ll� J rom�nnak ( b
j�rnak, mert f�ldet is kapnak. Azt pedig nehezen ha^ �k ott ..'Ken Erre en is
gondoltam - hagyta helybe az igazamaf de a7
" Vefet�ki A jUtt3t�S1 felt�tele^ ha t�rv�nyesen n^m ^ fehe og,asolni azokat,
s�lyosak. Ki vannak szolg�lhatva a rom�n e^
f� "Ti 15 S�nd0ltak' ^ a2t ^f�ldet meg kell ml es semmi felszerel�s�k nincs a k�t
kez�k�n kii. Dr�^n
W'ln .
101 Qb
kell megfizetni�k a munk�ltat�st, �s el is k�snek a vet�ssel, mert mindenkinek a
mag�� az els�. Kiel�g�t� term�sre a legjobb viszonyok mellett sem sz�m�thatnak.
H�rom-n�gyszeres�be ker�l a kenyer�k, �s p�r �v alatt teljesen belebuknak ebbe a
gazd�lkod�sba. Semmij�k se lesz... K�l�nben ezt m�r megmondtam akkor, amikor a
j�t�ll�st k�rt�k t�lem."
�Valahol m�giscsak kezdenie kell a szeg�ny embernek is!" - vetem k�zbe, de a gr�f
�r r�m se heder�t. �jra r�ni kezdte a szob�t fel-al�:
�Csak egy hosszabb, t�z-h�sz �ves olcs� b�rlet seg�thet magukon. Na, mit sz�l
hozz�?"
�De honnan vegy�k?" - lep�d�m meg.
�T�lem."
�Hogyan? A m�lt�s�gos gr�f �r hajland� volna?..."
�Nana, nem az eg�sz birtokot, de p�r sz�z hold, azt hiszem, el�g volna... Az arra
�rdemes magyarok �ssze�llan�nak, �s k�z�sen b�reln�k, k�z�sen m�veln�k, s a
hozz�j�rul�s ar�ny�ban osztoz n�nak a term�sen. N�h�ny �vig, am�g kell�
szak�rtelemre tesznek szert, az ir�ny�t�st az int�z�m v�gezn�. A sz�nt�st-vet�st,
iga- �s g�perej� munk�t az uradalom mag�ra v�llalja �nk�lts�gi �ron, amit munk�ban
t�rleszten�nek le a szok�sos b�reknek megfel� l�en. Idej�k maradna arra is, hogy az
uradalomban felv�llalj�k .1 kasz�l�st, arat�st, r�szes kap�l�st a kialakult
szok�soknak mev, felel�en. Semmit se k�v�nok ingyen. Ezzel a m�dszerrel nemcsal a
napi meg�lhet�s�ket biztos�thatj�k, hanem diszn�t, marh�t tart hatn�nak,
beszerezhetn�k apr�nk�nt a gazdas�gi felszerel�s�k�i �s n�h�ny �v ut�n
�n�ll�s�thatn�k magukat, �s �gy meger�s�dw birtokszerz�sre is vesz�ly n�lk�l
gondolhatnak saj�t erej�kb�l �s nem viseln�k a kock�zatot. Azt hiszem, az
elgondol�som mer, felel maguknak is. Besz�lj�k meg otthon, �s ha tetszik, majd .1
�gyv�dem megcsin�lja a r�szletes meg�llapod�st. Tavasszal mai meg is kezdhetik a
munk�t. A vet�magot k�lcs�nadom, hogy m legyen semmi fennakad�s, �s holmi szem�ttel
ne k�s�rletezzencl

a birtokomon... Magukt�l nem k�v�nok egyebet, mint munk�t �s becs�letet. Aki

�nmag��rt se akar dolgozni, �s csak m�sra t�maszkodik, m�sokon k�vetel�zik, az
meg�rdemli, hogy pusztuljon! Na, megfelel, F�tyol J�nos?"
�Hogy h�l�ljuk meg, m�lt�s�gos uram?" - Csak annyit tudtam mondani.
A t�bbiek beles�padtak a nagy �r�mbe, �s elfogy a sz� a sz�jukr�l. Kavarog a fej�k
t�le, belesz�d�lnek, �s k�b�t�, meleg �rz�s zsibong v�gig rajtuk, mintha �lmukban
t�rt�nn�k. Az �letf�lelem ijeszt� r�me pillanatig elt�nik szemeik el�l, �s
gondolkodni is alig b�rnak, olyan hihetetlen�l sz�p �s meglep� a h�r. Vannak, akik
aggodalmaskodnak: �Nem tr�f�lsz, te J�nos?" - de F�tyol J�nos esk�d�zik, hogy
sz�nigaz, amit mond. A f�rfiak erre tervezgetni, az asszonyok �lmodozni kezdenek,
vagy a gr�fot �ldj�k. Sokan gondolatban el�resz�guldanak a j�v�be, �s felk�pzik
el�tt�k az �j �let, h�zt�j, napf�nyes udvar j�sz�ggal, j�l�ttel, emberi sorssal, a
vet�sekt�l d�s mez�k, b�za-, kukoricaf�ldek, az �l� arany, �s ragyog� �br�zattal
n�znek maguk el�, m�g betelik, kiel�g�l minden �rz�k�k.
K�s�bb t�relmetlens�g vesz er�t rajtuk, �s szeretn�k mindj�rt birtokba venni,
magukhoz szor�tani a f�ldet, amelyet - ha nem is v�glegesen - a maguk�nak tudnak.
Egyszerre elfeledkeznek a m�lt megpr�b�ltat�sair�l, a ki�llott bajokr�l,
neh�zs�gekr�l, a sorvaszt� keser�s�gekr�l, �s j�kk� lesznek, mindenkinek
megbocs�tok. Emberek �s nagyok. Bizalom �s er� duzzad v�gig az elcsig�zott,
ki�hezett paraszttesteken, a homlokok kider�lnek, a tekintetek megnyugodnak, �s
szemmel l�that�lag megsz�p�lnek. Egyesek m�r vakon hisznek, nagylelk�ek �nmagukkal
szemben, m�snak t�bbet eln�z�ek, hiszen megfordult a vil�g sora, a szorong�sok,
megal�ztat�sok ideje elm�lt, �s kezdik sejteni, �t�rezni, milyen nagy dolog, ha az
embernek nem kell �lland�an �nmaga lekicsiny�t�s�vel k�rnie, k�ny�r�gnie, hanem
maga is adhat m�soknak, �s csak legyinthet a kicsis�gekre, amik�rt eddig �k�llel,
k�r�r�mmel,

f�st�lg� k�romkod�sokkal harcot kellett folytatniok. V�gre �k is nagylelk�ek

lehetnek. A gyanakv�bbak, elf�sultabbak azt kezdik pengetni, hogy vigy�zni kell a
meg�llapod�sn�l, emberek, meg kell fontolni, hogy mit �rnak al�, �s - ha m�r k�z�s
lesz a f�ld megmunk�l�sa - arra is gondjuk legyen, hogy mindenki �rdeme, munk�ja
ar�ny�ban r�szes�lj�n a haszn�b�l.
Ezekr�l a r�szletekr�l is elbesz�lgetnek, kifontoskodj�k magukat, igazs�got
tesznek, �s mikor Fileki fel�ll a v�g�n, hogy: �Tegy�k el magunkat holnapra!", m�r
m�s emberek kelnek fel az asztalt�l.
- No, J�nos! - b�cs�znak der�sen. - Aranyba k�ne foglalni t�ged, hogy ilyen nagy
dolgot cselekedt�l �rt�nk!
Hangos besz�d�k az utc�n m�g hallszik egy ideig, �s azt�n elcsendes�l a falu. Az �g
ragyog�, szikr�z�, m�ly �s titokzatos. K�l�n�s �s sejtelmes a kar�csonyi �jszaka.
Az alv� emberek elmosolyodnak, mert a Gyermek mez�tl�b v�gigment a vil�g f�l�tt...
(R�szlet a N�ma k�zdelem c�m� reg�ny 23. fejezet�b�l.)
104 S2>
Diszn��l�s a havason
H�napokig nem l�ttam Uz Benc�t. A nagy h� ottnyomta a havason. A sok nyomor�s�gban
meg is feledkeztem r�la.
- Kell-e vend�g? - sz�rta be az orr�t a napokban.
- Hijj, a vadegerit! - �rvendeztem neki. - Te hol j�rsz, ahol a mad�r se j�r?
- En egyenesen az �rfihoz j�ttem - �lt le kom�tosan a kanap�ra. - Diszn�t
�l�nk, tudja-e?
- Most az ideje - t�rsalogtam, de Bence s�rgetett:
- Ne lopja az id�t, hanem �lt�zz�k, mert indulunk! A sz�n kinn v�r a kapu
el�tt. De �lt�zz�k j� melegen, mert olyan hideg van, hogy a t�tok lov�nak elvette a
f�lit az �ccaka.
- Mif�le diszn�t akarsz te �lni? - hitetlenkedtem. - Hiszen tudtommal a t�len
bolh�n k�v�l egyebet nem hizlalt�l.
- Azzal maga ne t�r�dj�k, hanem igyekezz�k!
Nem akartam a szemeimnek hinni, mikor l�ttam, hogy a sz�non felk�tve ott van a
zs�pszalma a perzsel�shez, a csizmasz�r�ban a diszn��l� k�s, az �talvet�ben a s�,
bors, paprika, szegf�szeg, k�sa, minden az �zal�k elk�sz�t�s�hez. A sz�n k�t
fark�hoz k�t lompos kutya van k�tve. Szomor�an dideregtek a hidegben.
- A meleg bort �n �llom! - kaptam kedvet a dologhoz.
- Na, hogy v�gre mag�nak is megj�tt az esze! - fejezte ki megel�ged�s�t. -
Min�l t�bbet, ann�l jobbat hozzon!
K�nyelmesen elhelyezkedt�nk a cserg�k k�zt a sz�non, s rep�lt�nk a havas fel�. Az
erd�l� sz�nok Sz�pasz� fej�ig megvert�k az utat. Szinte rep�lt�nk rajta a feh�r
krist�lyszikr�z�sban. J�gt�k miri�dja �szott a napf�nyben, s a f�ldig tiszta,
h�val, z�zmar�val
105
bor�tott hatalmas feny�k alatt k�k �rny�k j�tszott. A feh�rbe bor�tott rengeteg
finom csendj�ben j�gfantomok t�ncoltak sz�d�l� tekintet�nk el�tt, mintha elt�n�
angyalok j�rn�nak mez�tl�b az erd� szent templom�ban.
- T�n befagyott a sz�ja, hogy �gy megn�mult? - d�f�tt oldalba Bence. - Ezen a
szakaszon le kell sz�llanunk, mert neh�z az �t!
A lovak m�r izzadtak a t�rdig �r� h�ban. Semmi �t sem l�tszott, csak minden�tt a
v�gtelen feh�rs�g. A k�t kutya is keservesen k�nl�dott a sz�n ut�n. Bence felh�nyta
�ket a szalm�ra, maga a lovak el�tt j�rt, �s bekanyarodtunk a szikl�k kop�r falai
k�z�. Itt csak � lehetett a vezet�. Egyetlen rossz l�p�s, �s mindenest�l
belezuhanunk a sz�n�ltig f�jt szakad�kok h�s�rj�ba.
- A sz�ntalpak nyom�ban j�rjon! - figyelmeztetett Bence, kinek a hangja ez�stt�
fagyott a t�d�metsz� hidegben.
F�l �ra nem telt bele, mindannyian tet�t�l talpig feh�rek voltunk a z�zmar�t�l,
mintha a t�l fiai voln�nk, kik j�glovakkal birk�znak, k�zdenek, t�rtetnek a
fellegek k�z�.
Egyetlen �l�l�ny egy fa�ghoz fagyott bagoly volt, mely v�gs� k�nj�ban a fak�regbe
v�gta karmait, �s felborzolt tolla �gy l�tszott, mintha bossz�san barna kozsokot
kanyar�tott volna a nyaka k�re az utols� pillanatban.
A t�d�m szakadt ki, ahogy v�rbe borult szemekkel, remeg� t�r dekkel m�sztam a sz�n
ut�n, arcom feh�rebb volt, mint a t�ln�l sz�p hava, �s hirtelen furcsa v�ltoz�sok
rohantak �t rajtam, s k.i cagva ki�ltottam fel:
- Bence! Hol harangoznak?
- H�! - �ll�totta meg rettenve Bence a lovakat. � tudta, hogy ember a megfagy�s
el�tt, a hal�l el�tt szokta hallani a �j�gharaiir, sz�t".
Szel�den feltett a sz�nra, de el�bb f�ldh�z �t�tt, istenesen mer, kujakolt, hogy
j�jj�n mozg�sba a v�rem, s mint egy tehetetlen gyei meket, bep�ly�lt a cserg�kbe.
Mellettem a k�t kutya didergell
- Ny�lassa - morgott Bence, hogy annyi bajt szerzek neki, de azt�n tov�bb
gy�rta a havat a lovak el�tt.
H�tra sem n�zett, csak mikor fel�rt�nk a hegyre, s meg�llottunk, hogy a lovak
szusszanjanak, akkor k�rdezte meg:
- F�zik-e m�g, �rfi?
- Csak a kezem! - makogtam. - Olyan, mint a j�g. Szerencs�re az egyik l� akkor
v�gezte el a term�szetes dolg�t
Bence odaugrott, s k�t meleg labd�t belenyomott a k�t markomba.
- Kitart, am�g meg�rkez�nk! - biztatott. �gy is volt.
Mindenr�l megfeledkeztem �r�m�mben, hogy a r�gi kalyib�n-kat megl�ttam.
Csakhamar rittyegett, pattogott benne a t�z. Eg�szen megelevenedtem, m�g Bence a
lovakat elhelyezte az �d� M�rton meleg ist�ll�j�ban. A kuty�kr�l is hamar leolvadt
a h�, j�gcsap.
- Sokan vannak odakinn! - ugrott be Bence is az ajt�n vid�man, es kom�tosan �
is elhelyezkedett a t�z mellett.
A nagy hidegre mondj�k, hogy �sokan vannak odakinn".
- Hol a k�v�r diszn�, Bence? - t�relmetlenkedtem, mert a kalyiba k�r�l h�re,
hamva se volt.
- A makkon! - m�k�zott Bence. - Ma m�r k�s�n van diszn��l�shez fogni. Majd
reggel hozz�l�tunk.
Azt gondoltam, hogy bizonyosan �d� M�rtonn�l tartja a diszn�t, az�rt tov�bb nem is
firtattam. Mire a h�z k�r�li dolgokat elv�gezt�k, m�r s�t�tedett. T�len a havason
kor�n lesz�ll az est A meleg bor egy r�sz�t megittuk, de az is igaz, hogy
kellemesen elt�lt�tt�k az est�t, �s m�g az �desany�m �liben sem aludtam olyan |ol,
mint azon az �jszaka. T�lem ord�thattak a farkasok. Bence eg�sz �jszaka �polhatta a
t�zet. Nem is tudom, hogy mikor aludt. I lajnalosan azonban m�r felk�lt�tt.
- �bredjen, �rfi! L�ssunk a diszn� ut�n!
Hirtelen lenyelt�k a fr�st�k�t. A diszn��l�s el�tti izgalom er�t vett rajtam. Bence
az el�k�sz�letekhez l�tott. Hossz�, �les k�st
107 ?�>
sz�rt a csizma sz�r�ba, nekem egy vastag, fagyos k�telet nyomott a markomba, azzal
az utas�t�ssal, hogy amikor � lefogja a diszn�t, amilyen gyorsan csak tudom,
hurkoljam a k�t h�tuls� l�b�ra, s r�ntsam ki al�la a l�bait, ha Istent ismerek, s
az �letem kedves. V�g�l sz�jra f�zte a k�t kuty�t, karj�ra akasztotta a fejsz�t, s
azt mondta:
- Mehet�nk!... Minden�tt a nyomomban legyen! - figyelmeztetett, s ereszkedni
kezdett�nk be Melegoldalon a rengetegbe.
- Te, hol a t�zl�ngban tartod a diszn�t? - m�rgel�dtem.
- Csend, a sz�ja szenved�sit! - pisszegett, �s oldozni kezdi a k�t kutya
nyak�r�l a sz�jat. Valamit s�gott a f�l�kbe, s arra a k�t kutya, mintha pusk�b�l
l�tt�k volna ki, leront az oldalon, be a patakfen�kbe.
A k�vetkez� pillanatban felr�ffen valami, s h�t l�tom, hogy egy csorda vaddiszn�
ront �t a t�ls� oldalon.
- Szor�tsd! - ord�t Bence, s mintha a szemit kivett�k volna, fut le az aljba.
�n ut�na.
A fogam vacogott a f�lelemt�l, �s csak k�d�sen l�ttam, hogy .1 k�t kutya d�h�s
herg�s k�zben k�zd valamivel.
- Megvan! - b�g�tt �r�m�ben Bence, �s mint a hi�z ugrott oda
�n a nyom�ban.
Csak azt l�ttam, hogy a fejsze megvillan, a rettent� �t�s al�zu han, feh�r tajt�k
�s piros v�r fr�cs�g, Bence egy nagy set�t �llal h�t�ra re�sz�kik, �s k�t kem�ny
mark�val megragadja a f�leit
- Gyorsan a k�telet!... A k�-te-let!...
A kezem reszketett, �s sehogy sem kaptam a k�t�l v�g�t. Bem <? ezalatt k�tszer is
megsz�rta a rettent�en k�zd� �llatot. A h� pm zott k�r�l�tt�nk, �s egyetlen v�res
gomolyagban hempergett Ben� diszn� �s a kuty�k.
- R�ntsa ki m�r a l�b�t! - csattant r�m a Bence hangja, de m �gy hallottam,
mintha a t�lvil�gr�l hangzan�k, �s �nk�nytelen gm cs�s�dtek r� kezeim a k�t�lre,
amely hirtelen megfesz�lt, �s o al
V�fi 108 ?a>
azt �reztem, hogy ellen�llhatatlan er� vonszol maga ut�n, �n pedig nem tudtam
elengedni a k�telet, l�baim �sszeakadtak, szemem vil�ga elveszett, �s �reztem, hogy
nagy lend�lettel valami puha, feh�r m�lys�gbe zuhanok. Bence �sott ki a h�b�l.
- Kicsit lement a polit�r a k�pir�l - vigasztalt de egy�b baja nem t�rt�nt.
A b�r ugyan a tenyeremr�l is lesir�lt, de azzal hallgattam.
- H�t neked nincs semmi bajod? - igyekeztem b�tornak, edzettnek, f�rfiasnak
l�tszani, de soha �letemben olyan szel�d �s al�zatos nem voltam.
- A csizm�m sz�r�t ugyan kiharapta, de annyi baj legyen. Szerencse, hogy koc�t
fogtak be a kuty�k. Egy v�n kan megcs�folt volna.
A kuty�k lihegve, diadalmasan n�ztek r�, �s izgatottan szagolt�k a v�rt.
- Hol a diszn�? - b�torodtam fel �n is, de m�g a hangom gyenge volt, mint a
gy�n� feh�rn�p�.
- Megvan! - vigasztalt Bence. - Mag�t�l ugyan elfuthatott volna, de szerencs�re
a k�t�l r�csavarodott egy f�ra, s az megfogta.
Ugy sz�zl�p�snyire t�nyleg ott hevert a diszn�.
- Megvan m�sf�l m�zsa! - mosolygott el�gedetten Bence.
- Az el�g baj - b�csk�dtem -, mert hogy vissz�k haza.
- T�r�kb�z�val valahogy hazacsaljuk - cs�fol�dott Bence.
- Igen, ha te r�f�gsz el�tte! - v�gtam vissza.
A m�k�ra azonban nem volt id�. Bence engem odatett posztnak fl diszn� mell�, �
pedig elment a l� ut�n. Azzal azt�n sz�pen hazah�zattuk a diszn�t. A kalyiba el�tt
hasra henger�tett�k, a l�bait eligazgatta Bence, � sz�j�ba szalmacsutakot
er�ltetett, bebor�totta szalm�val az eg�-�zet, meggy�jtotta, �s perzselni kezdt�k.
Semmi sincs kedvesebb, tnint a diszn�perzsel�s. Magam �gyefogyottan l�batlankodtam
k�r�l�tte. Gy�ny�rk�dtem, hogy s�t�geti a diszn� k�rmeit, �s horv�f� 109 Sh
dozza v�gig egy vasvill�val a l�ngtakar�t a h�t�n. Kipirult az arcom mellette, �s
pillanatra elfeledtem az �let �sszes nyomor�s�gait. J�t�kosan �nt�ttem a vizet a
keze al�, mikor �megtakar�totta" a diszn�t, �s �zes, zamatos mond�sokkal m�k�zott
velem.
Mikor k�szen volt, friss, tiszta szalm�ra henger�tett�k a diszn�t. Miel�tt a
felv�g�shoz fogott volna, ittunk, hogy j� szalonn�ja legyen a diszn�nak. K�v�ncsian
lest�k, ahogy a k�s az �llat sz�j�t�l indulva v�gighaladt a h�t�n, �s a test
feh�ren k�tfel� fordult. Az eg�sz arca kacagott Benc�nek, mert siker�lt a diszn�.
Erre �jra megittunk egy poh�r m�zes p�link�t, �s szerencs�t k�v�ntunk egym�snak.
Gy�ny�r�en felszedte a diszn�t.
- K�szen vagyunk! - mondotta kedvesen. - A t�bbi az asszonyok dolga. �gy, ahogy
van, bevissz�k a faluba. Mag�n�l kapunk egy kicsi helyet, ugye?
- Ott hogyne! - nyugtattam meg. - Ott feldolgozhatod, meg is f�st�lheted.
Bence sietett a sz�n ut�n.
Ideje volt, hogy menj�nk.
A diszn�t felpakoltuk a sz�nra, a k�t kuty�t �jra ut�nak�t�ttiii �s megindultunk a
falu fel�.
Az id� valamit enyh�lt, �s sz�p volt az erd�. A f�ldig h�val z�zmar�val bor�tott
hatalmas feny�k alatt k�k �rny�kok ny�jt�, tak a sz�z havon, az angyalok
l�bujjhegyen j�rtak, s a megfagy� >i i bagoly �r�k �lm�t aludta az �gon. Mikor
ki�rt�nk a vert �ti.� a lovak nekiiramodtak, s sz�d�l� tekintetem el�tt sz�rk�sfi-
ln > k�dbe veszett a havasok vil�ga.
Esteledett, mire haza�rt�nk. L�mpavil�gn�l hordtuk be a diszn� >i
- Egy kicsi diszn��zal�kot hoztunk, tekintetes asszony! - ni�>i, dotta nagy
hangon Bence az �desany�mnak. - Haszn�lj�k egys�ggel!
- Mit... mit besz�lsz? - dadogtam, mert csak most �rtettem in. . hogy az eg�sz
diszn�t nek�nk aj�nd�kozta.
- Nem szeretem a diszn�h�st! - kacagott Bence.
v�f� 110 Q&�
- Nem �gy van az, h�! - haragudtam meg. - Engem se s�rteeesskontrLf TIT 3Zt 3
d�SZn�t" Mit os^tfz nekem kot? Legal�bb azt mondd meg, hogy mi�rt teszed? '
Bence elkomolyodott, s les�t�tt f�vel csak annyit mondott a t�f^rllT �kek d�SZn�t S
^ �S 4*... Hossz�
tei... s az �rfinak h�rom apr� �rva testv�re van
vsa 111 oi>
Mikor B�di Andr�s kar�csonyt tartott a gyermekeinek
�vtizedek �ta nem volt ilyen nagy t�l. Hullott a h� az �gb�l, �s esi korgott a
hidegt�l minden. A farkasok a kutyak�lyk�ket megel t�k a szalm�b�l. Incze Feri
cseberr�ddal verte el �ket a juhokr�l A kereset teljesen megsz�nt, az utakat
t�bb�les h� torlaszolta el, s az erd�k �gy l�tszottak, mintha el voln�nak temetve.
A v�gterel ugyan kijel�lt�k, ki is nyilazt�k, de m�r hozz�f�rni semmilettek�|> pen
nem tudtunk, s az a veszedelem fenyegetett, hogy a sok l.i mellett megfagyunk.
Eg�sz kar�csony el�tt kerestem a fav�g�k,ii de senki sem merte az �let�t
kock�ztatni; az bizonyos, hogy al i fenn reked a havasban, annak v�ge van. Ann�l
meglep�bb voli hogy a fiatal B�di Andr�s mag�t�l jelentkezett.
- �n, inst�lom, felv�llalom a f�t, de csak �gy, ha legal�bb a felei el�re
fizeti.
- Akkor abb�l nem lesz semmi, Andr�s - feleltem mert m<> i annyi p�nzem
nincsen. Itt van az �nnep is, s minden krajc�rt nem szakaszthatok el a h�zt�l. A
falev�gat�s �gy elmarad �jesztend� ut�nra.
- M�rpedig �n vagy most v�gom, vagy sohase.
- Mi�rt - lep�d�m meg -, a p�nz �nnep ut�n is olyan j�l lor mint most.
- M�snak lehet, de nek�m nem.
�rthetetlen �s k�l�n�s volt a cs�k�ny�ss�ge. Semmik�ppen m m akarta az �zletet
elszalasztani.
- H�t el�re mit tudna adni? - pr�b�lkozott ism�t.

Miffililiiillililiilililll
- Minek kell most, el�re a p�nz? Tudod, hogy nem sz�k�m meg vele!
- Az az �n bajom - morogta szemles�tve, �s elment.
M�snap ism�t jelentkezett.
- Ha h�sz lejjel olcs�bban v�llalom �lit, akkor se tudn� legal�bb a fel�t el�re
kifizetni?
- Most m�r sehogy sem adom, Andr�s. Elmehet. Nem szoktam megszorult embert
kihaszn�lni. Nem vagyok uzsor�s.
Andr�s megszeppent.
- En sem vagyok megszorult emb�r.
- H�t akkor minek kell a p�nz?
Ingadozott, hogy megmondja-e, ne-e. V�g�l is megsz�ntam.
- N�zze, Andr�s! Mondjuk �gy h�romsz�z lejt nagy bajjal m�g meg tudn�k h�zni
magamt�l, de azt csak holnap. Ha �gy j� - j�; ha nem j� - nem j�.
- Egye meg a fene - �llott re� B�di Andr�s.
Az alku meg volt k�tve, de az ember t�tov�zott.
- Tal�n nincs megel�gedve, vagy megb�nta az egyess�get?
Megr�zta a fej�t.
- Nem az a baj, inst�lom. Most m�r nem tudok addig elmenni, m�g meg nem mondom,
mire kell a p�nz...
- En nem er�ltetem, Andr�s. Mindenkinek megvan a maga baja.
- 'Szen az igaz, de nem a baj v�gett kell, hanem mert nem tudom n�zni, hogy k�t
�rtatlan gyermekemnek ne legyen kar�csonya.
Hallgattunk mind a ketten. J�l �rtettem, hogy mit mond B�di Andr�s, de � m�gis
magyar�zgatta.
- Az �gy van, tuggya-e, hogy egy �rva krajc�r nincs a h�zn�l, nincs es kil�t�s
r�, hogy szerezni tudjak. Meg�lne a keser�s�g, hfl az innepre legal�bb egy
gyertyafarkat a gyerekeknek nem tudnak gy�jtani...
- Ne is mondja tov�bb, Andr�s! - h�r�tottam el a vallom�st.
- En nem es mondom, csak m�g annyit, hogy az a fennval� j�-MKOs �risten �ldja
meg a tekintetes urat!... Holnap hozz�kezdek
a f�hoz, a p�nz�rt elj� a feles�gem. Az igaz, hogy csak k�t nap van kar�csonyig, de
azalatt es sokat haladok. Ami marad, elv�gzem az �nnep ut�n.
- Hagyhatja az eg�szet az �nnepek ut�nra - pr�b�ltam m�rs�kelni a buzgalm�t.
- Ne es mondja nek�m az eff�lit!... T�m, hogy-hogy ki tudja mit gondoljon r�lam
a tekintetes �r!...
A p�nz�rt a jelzett id�ben elj�tt az asszony, az is h�l�lkodott egy ideig, s azt�n
meg is feledkeztem B�di Andr�s�kr�l. V�rtuk az angyalt, ahogy lehetett. �res
bugyell�rissal azt is neh�z lecsalogatni az �gb�l. A gyermekeknek azonban el�g a
festett di�, p�r szem cukor, hogy �r�lni tudjanak, �s nem a mi, hanem az � �r�m�k
teszi halhatatlann� a kar�csonyt. Az ilyen magamfajta v�n medve is ell�gyul, ha
hallja a naiv kis verseket, meggy�jtja a csil lagsz�r�t, �s elj�tssza nekik a sok
sz�p hazugs�got. Ezt a kara csonyt azonban B�di Andr�s�k eg�szen elrontott�k. M�r
t�l vol tunk a kar�csonyfagy�jt�son, mikor s�rva, reszketve be�ll�tott .1
fiatalasszony, hogy az embere m�g mindig nem j�tt haza az erd�r�l
- Bizonyosan valami szerencs�tlens�g �rte - szepegett.
- Lehet, hogy csak megk�sett - igyekeztem lelket verni bele, de a veszedelmet
tiszt�n �reztem �n is. Tudtam, hogy B�di Andr.r. �lve a szentest�n fenn nem marad a
havason, val�ban felmerni h�t a k�rd�s, hogy nem t�rt�nt-e valami baja.
- Kerestem embereket - felelte az asszony de ilyen id�ben nem akar senki a
havasok k�z� felmenni... Jaj, szeg�ny uram! - sirat 1.1 zokogva.
Hiszen nagy kedvem nekem se volt, tiszta istenk�s�rt�s mo'.i nekiv�gni az erd�nek,
de a lelkiismeretem nem hagyott nyugoilm felel�snek �reztem magamat is. Kiss�
b�ntam, hogy a feles�gem sem igyekszik lebesz�lni, de a feh�rn�p szereti az ilyen
romaiih kus h�siess�get. Reszket bel�l a f�lelemt�l, de a szemei l�ngoln�l hogy az
� f�rje legy�z ezer veszedelmet. K�ts�gbeesik akkoi 1 ha elmegyek, �s k�ts�gbeesik
akkor is, ha nem megyek. M<
114
nyugtatom, hogy nem nagy dolog az eg�sz, sz�p vil�gos este van, az erd�k�t �gy
ismerem, mint a tenyeremet, fegyveresen megy�nk, �s l�h�ton.
Nagy �ggyel-bajjal siker�l is �sszeszedni az embereket. Fejsz�ket, pokr�cokat,
k�teleket pakolunk fel, egy kis j� szilv�riumot, szurokf�kly�kat, �s meleg
b�r�nyb�r bekecsekbe �lt�zve nekiv�gunk az �tnak. H�rom vaddiszn�ra idom�tott
kuvaszkutya k�nl�dik mellett�nk a h�ban. A hideg �gy v�gja az arcot, hogy reped meg
bele, s a feh�r, halott vil�g f�l�tt n�ma csend dermedezik. A lovak haragosan
horkantanak, farkuk, s�r�ny�k, minden sz�rsz�luk z�rg� j�g csak. Egy sz�t nem
tudunk besz�lni, mert fagy meg a t�d�nk a bet�dul� vastag hidegt�l. Szerencs�re
viharra nincs kil�t�s, s az erd�ben elviselhet�bb a hideg. K�l�n�s sz�ps�g�t�l m�g
�gy sem b�rok szabadulni, s azt mondom a mellettem kocog� P�lde�k Mih�lynak:
- Gy�ny�r� ez az erd�.
- El�g gy�ny�r� - mongya vissza Mih�ly. - Vinn� el az �rd�g mag�val egy�tt!
- J� lesz, ha siet�nk - tan�csolja Vizi Andr�s -, mert ha k�d tal�l lenni, itt
pusztulunk mind, ah�nyan vagyunk.
Idegesen forgatom a fejemet, s f�lig lefagyott szemekkel n�zem a h�ba mer�lt bokrok
alj�t, hogy nem �l�lkodik-e vad�llat m�g�tt�nk, de Mih�ly b� megnyugtat:
- Azok nem koslatnak ilyen id�ben, azoknak t�bb esz�k van, mint nek�nk.
Valahogy �tverg�d�nk a h�g�n, beereszked�nk �ggyel-bajjal a patakmedrekbe, magunk
m�g�tt hagyunk n�h�ny istenk�s�rt� szakad�kot, s m�r izzadunk, mikor v�gre a v�gt�r
sz�l�ig eljutunk. A kuty�kat hi�ba biztatjuk, hogy �Keresd!"; csapott farokkal,
l�ktet� horpasszal dideregnek a feh�r szoborr� z�zmar�sodott lovak l�b�n�l.
M�r nem kell sok�ig menn�nk. Egym�sra d�nt�tt hatalmas f�k mutatj�k, hogy hol
dolgozott B�di Andr�s. A lank�ban kalyib�t is
v�f� 115 Ql>
eszk�b�lt mag�nak, embermagass�gig befonta �gvessz�vel, s csak a tetej�n hagyott
lyukat a f�stnek. A h� a r�seket betemette, kem�nyen �sszefagyott az eg�sz, a
teteje fekete a f�stt�l. Vizi Andr�s m�r messzir�l elki�ltja:
- Hah�, B�di Andr�s! Hol a francba vagy?
Senki sem felel. Nincs egyetlen �l� az erd�ben. Veszedelmet sejtve siet�nk a
kalyib�hoz, �s egy rossz, t�z �gette, avas juh�szbunda alatt f�lholtan megtal�ljuk
a fav�g�t. A t�zhelye fekete, �t mag�t l�z em�szti, de kezei, l�bai lefagytak.
P�link�t er�ltet�nk bele, �s t�zet gerjeszt�nk a kalyib�ban. Valahogy �letre kapjuk
a dermedt embert. El, de nem tud mag�r�l.
- Most mit csin�ljunk? - k�rdezi Vizi Andr�s.
P�lde�k Mih�ly azonban megel�z a feleletben:
- Ennek es jobb volna, ha b�vetn�k a szakad�kba, hogy ne k�nl�dj�k tov�bb.
- Fogja be a sz�j�t - ripakodom r�, de magam is tehetetlen�l n� zem a
szerencs�tlen embert.
- Igyek�zz�nk - tan�csolja Vizi Andr�s -, mert ha a reggeli hi deg itt �ri,
eg�szen csontt� fagy. Erinek nincs m�r meleg v�re, hogv ellen�lljon neki.
M�g egyszer alaposan led�rzs�lj�k, pokr�cokba csavargatjuk, �s k�t l� k�z�tt sietve
�tnak ind�tjuk.
Pitymallik m�r, mire haza�r�nk vele. Magunk is f�lfagyotta11 ker�l�nk le a l�r�l.
Alig v�rom, hogy �gyba ker�ljek, �s h�szon n�gy �r�s vad, mag�nk�v�li �lom vesz
er�t rajtam. Mikor fel�bre dek, az asszony b�szk�n tr�f�l:
- No, maga is j�l �taludta az �nnepeket.
- Mi van B�dival? - �rdekl�d�m.
- El, de azt hiszik, menthetetlen. M�g mindig nem t�rt mag�in >.
Estefel� �tmegyek a szerencs�tlen ember�khez.
�ppen akkor l�pek be, mikor az asszony a kar�csonyf�n > gyerty�kat gy�jtogatja, s a
k�t kicsi gyermek reszketve �ll kom l�tte.
vSQll 6Sl>
. ----.. !V<� kVUVi kV'UVj XfiK/l
? le mit csin�lsz, Zsuzsika? - k�rdem , felel az �gyb�l nehezen zih�lva.
meglep�dve, de a f�rfi
- Szent kar�csonyeste van, tek�ntetP� -kat, hogy a gyermekeknek legyen �r� * ^
m'Sgyutsuk a gy^'�-de nekik legyen �r�m�k. �muk-igaz, meghalok,
Mindez p�r esztend�vel ezel�tt t�rt�nt w ugy �r�k�tett�k meg a faluban, hogy i V
320 6Zt 32 esem�nyt
�Ez akkor volt, mikor B�di AndT� 7 SZamitanak t�le" mekeinek." kar�csonyt tartott
a gyer
A mad�rviv� ember
Kiosztott�k az �j v�gteret, s m�g alig pitymallott, az eg�sz falu fajegyezni ment.
Izgalmas versenyfut�s a fajegyz�s. Ki nem siet, lemarad. A bizotts�g ugyan
kinyilazta mindenkinek a r�sz�t, de ha idej�ben ott nincs az ember, a szomsz�dok a
sz�ls� f�kat eljegyzik.
Alig virradt, m�r 5-600 fejsz�s ember l�bolta a m�teres havat az erd� fel�.
Kilom�ter hosszat tartott a rajvonal, ahogy fejszeny�lre t�maszkodva, verejt�kezve
t�rtett�nk el�re, s�t�t hegygerinceken m�szva, h�f�v�sokba g�zolva, f�k k�z�tt
cs�rtetve. �r�kig tartott ez a harc a h�ban, g�z�lg� testtel, p�rolg� sz�jjal. Aki
nem b�rta, lihegve ki�llott a sorb�l. A t�bbi n�m�n fesz�lt neki az �ttalan havas
vil�gnak.
Engem m�r az indul�sn�l az �lre eresztettek.
- Ind�tson, tekintetes �r!
M�g j�l is esett a tiszteletad�s. Eszembe se jutott a ravaszs�guk, hogy csak az
utat t�retik velem. Mikor lankadtam, m�g jobban biztattak:
- Szor�tsa, tekintetes �r!
A t�d�m repedt meg, sz�vem a torkomban l�ktetett a kimer�lt s�gt�l, de �vig g�zolva
a h�ban tov�bb er�ltettem a dolgot.
Hossz�mez� derek�n m�gis ki kellett �llanom. V�r�s k�pr�zat ban �szott szemeim
el�tt az eg�sz mindens�g. Kacagva rohantak el mellettem az emberek. V�n, korhadt
cserfa volt f�l�ttem. Egyi k�k r�m n�zett, s azt mondta:
- No! Meg�rkezett a tekintetes �r?
A m�sik megtoldotta:
- F�jin nyilat kapott, s nincs is messze!

- Ugye, hogy az �gyat v�rja! - tr�f�lt a harmadik.

- No, csak hagyja r�nk, mi megjegyezz�k a f�j�t! - l�pett el mellettem a
k�vetkez�.
Tr�f�ltak, kacagtak, �rvendtek.
H�tamat az �reg f�nak vetve k�r�ln�ztem, s akkor l�ttam meg a kicsi mad�r
holttest�t a havon. A leveg�ben fagyott meg, s �gy hullott al� egy utols� r�m�lt
f�ttyent�ssel. L�bacsk�i m�r megfeketedtek, s a kis sz�nes testecske csontt�
fagyott... Dr�ga kis dalkopors�.
- Mit csin�ljak veled? - tartottam sz�nakozva a tenyeremen Ebben a pillanatban
jutott eszembe, hogy kipr�b�lom a mad�rkaholttesttel az embereket.
Az el�ret�rt �sv�nyen t�volabb vittem, s letettem a h�ra, az emberek �tj�ba. A fa
al�l pedig figyeltem a sors�t.
M�r j�tt is a szakadozott embervonal. A porr� dermedt h� f�stolt a l�buk alatt, �s
j�gcsapok fityegtek a bajszokr�l.
Az els� ember, aki megtal�lta a madarat, meg�llott, felvette fejcs�v�lva
megn�zegette, �s s�hajtva �jra visszatette a f�ldre:
- Szeg�ny kicsi mad�r, h�t megfagyt�l! Nyom�ban halad� t�rsa k�z�mb�sen
jegyezte meg:
- Azon nincs mit csod�lkozni, kom�m! Ha a t�l �gy tart, m�nk�t is megesz a
fene!
A k�vetkez� ember a fejsze nyel�vel tov�bbl�kte a mad�rhull�t, �s sz�tlanul
tov�bbment.
Ut�na egy leg�ny baktatott. Megl�tta a madarat, kil�pett a vert �sv�nyb�l, felvette
a holttestet, leszak�totta f�l sz�rny�t, sapk�jahoz t�zte a sz�nes tollakkal
kifel�, a testecske't visszaejtette a f�ldre, s f�lrebillentett f�veggel, repedten
d�dolta a f�lbehagyott n�t�t: OJ
�Hogy tudja meg az a h�r�s d�ma, Hogy �n t�bbet nem j�rok ut�na..."
vSf� 119 Q�j
Percek teltek el.
�j emberek �rkeztek.
- Netene! Egy megfagyott mad�r!
Kezdi J�ska ut�nany�l, �s beteszi a zseb�be.
- J� lesz a le�nyk�nak j�dzani!
�s elhaladnak, nagyokat kacagnak a Gyerk� L�z�r tr�f�in.
- Tartson vel�nk! - sz�l hozz�m Antal Mih�ly.
Veszem a fejsz�met, �s ism�t be�llok a sorba.
P�r l�p�ssel be�rem a mad�rviv� embert. Lehorgasztott f�vel d�ledezik el�re. A
nyom�ba furakodom, �s n�m�n tapossuk a havat. Nagydarab ember, a sz�les h�t�t�l
alig l�tok el�re.
Az utols� kaptat� van h�tra. M�g csak ezt a b�rcet kell megm�sznunk, s ott vagyunk
az erd�ben. Lihegve k�nl�dunk felfel�. A sz� el�l, sz�ks�gem van minden l�legzetre.
Egyszer csak l�tom, hogy a mad�rviv� ember elbotlik, �s csak nehezen egyenesedik
fel. S�padt, s a sapka perem�n kiverte a verejt�k. Alig b�r ing� l�b�n meg�llani.
M�g p�r l�p�st er�lk�dik, s azt�n ingadozva leomlik. Az emberek megh�kkenve emelik
l�bra.
- T�g�d mi l�le, J�ska?
A mad�rviv� ember v�lasz helyett beny�l a zseb�be, �s iszo nyodva el�vonja a
mad�rk�t.
- A mad�r az oka! - lihegi. - Ez f�rasztott ki. Nem b�rom tov�bb1
Meg�tk�zve �lljuk k�r�l.
- Vegy�tek el t�lem, hogy ne es l�ssam!
Annyi lelkiereje sincs, hogy eldobja mag�t�l, m�sok meg babo n�san h�z�dnak a
rejtelmes kis holttestt�l. Magam ny�lok ut�n.i
- Te t�m megbolondult�l, J�ska?! Mi�rt volna neked olyan ne h�z ez a semmi kis
mad�r?...
A nagy, er�s ember, ki ak�rmelyik �k�rnek kitekeri a nyak.il csak int, hogy
hagyjanak b�k�t neki.
- Beteg vagyok.
- Amm� m�s! - nyugszanak meg a t�rsai.
P�r pillanat alatt �gy-ahogy- rendbe j�n az ember, felveszi a h�ba esett fejsz�t, s
tov�bbcammog.
- Mif�le betegs�g lehet? - k�telkednek az emberek. - Nincs az
a madar megm�rgezve, s az hatott �t a v�redbe? Ilyen madarakkal
szoktak megm�rgezni a vad�szok a r�k�t. Sztrichnint tesznek a szarnya al�.
- A' lehet! - hagyja r� tomp�n Kert�sz J�ska.
- Dehogy - mondok ellent. - Egyszer� hegyibetegs�g fogta el
Mire megmagyar�zom, hogy mi az a hegyibetegs�g, fel is �r�nk
a hegyre, es meg�llunk �szusszanni". �nk�ntelen�l t�r el� bennem az elragadtat�s.
- Milyen sz�p!...
K�r�s-k�r�l gy�ny�r� feh�r t�li vil�g. Hatalmas feh�r erd�k h�z�dnak, ameddig a
szem ell�t, �s tova, valahol a v�gtelenben beleolvadnak a jeges felh�kbe. A
l�that�r tetej�n a nap hideg aranyos f�nye �mlik sz�t, s a h�val bor�tott f�k
milli�i f�l�tt az �sszever�d� j�ggy�ngy�k finom harangj�t�ka hallszik. A
leereszkedett felh�k maguk is olyanok, mintha m�rhetetlen ez�stszirtek
dermedezn�nek a vil�g kapuj�ban. Milyen j� volna k�zt�k j�rni felm�szni a
legmagasabb j�goszlop cs�cs�ra, �s sz�rnyra kelve
uszm a csod�k f�l�tt...
�szre se veszem, hogy az emberek magamra hagynak, s a dermedt erd�ben m�r csattog a
fejsze.
- No, menj�nk!
Meglep�dve l�tom, hogy a mad�rviv� ember nem t�g�t mell�lem. �
- Maga m�g itt van, J�ska?!
- �n itt.
- Akar tal�n valamit?
- P�r sz�m volna, ha meghallgatn�.
Les�t�tt f�vel mondja, �s nem tudja, hogyan kezdjen hozz�
- A madar miatt - ny�gi ki v�gre. - El k�ne hogy temess�k.
- Magam is azt akarom.
121 Ql>
- �ppen az�rt... Szeretn�m megk�rdezni, hogy emb�r k�pibe el lehetne-e temetni.
- Ember k�p�ben? - lep�d�m meg.
- Abba! - d�ngi J�ska, s mindj�rt meg is magyar�zza. - ...Mert tudja-e, �gy
volt, hogy a harct�r�n volt nekem egy testi-lelki jo kom�m, akivel megesk�dt�nk,
hogy ak�rmelyik�nk el fog esni, a m�sik a testit temetetlen nem hagyja. Ez Dorna-
Vatra k�r�l volt, s �ppen ilyen nagy t�lben. J�r�rbe k�ldtek ki mind a kett�nkel
Valahogy a k�dben elt�vedt�nk, s egyszer csak sz�lni kezd a fegv ver, �pak, pak", s
�gy l�vik mejbe az �n bar�tomat, hogy abba helybe felfordult. A h�tamra kapom, s
megfutamodom a holttest i vei. �ppen egy olyan hegyen kapaszkodtam fel vele, mint
ez, ame lyiken felj�tt�nk. De f�ty�lt a goly�, s egyszer csak l�tom, hogv ker�tenek
be a muszk�k. Nem v�t mit csin�lni. A bar�tomat be haj�tottam egy szakad�kba, s �n
valahogy megmenekedtem.
- �rtem, J�ska! - mondom csendesen. - Itt a hegyen a kic.i mad�rr�l esz�be
jutott a bar�tja.
Az ember csak int.
- Esz�mbe.
- S �gy �rezte, mintha a mad�r helyett az � holttest�t vinne
- �gy �r�ztem! - v�laszol az ember, mintha esk�mint�t nmn dana a templomban.
- �s f�j a lelkiismerete?
- F�j a lelkiismeretem...
- Meg k�ne nyugtatni.
- Meg k�ne nyugtatni.
- Akkor j�jj�n velem, J�ska!
F�lrevonulunk az erd�be, ahol nem j�r ember.
Kez�be adom a mad�rkatestet, de az �n emberem megdob be�r. torpan h�tra.
- Ezt pedig hozni kell, mintha az � holttest�t cipeln�.
P�r l�p�st sz�tlanul haladunk. A h�tam m�g�tt a madai \ i ? -ember egyszerre
magyar�zni kezdi a cselekedet�t.
v�S 122 31*
- Tudom, hogy a teke'ntetes �r pap volt, s az �n bar�tom a maga
vall�s�n volt. H�t ez�rt...
- Helyesen tette, J�ska.
L�pked�nk, t�rjuk a havat. Minden mozdulatra a f�k puha, feh�r, szent tisztas�got
hintenek fej�nkre.
- Tal�n itt! - mondom.
- E' j� hely! - b�lint az ember is.
Igaz�n sz�p hely. Mad�rnak val� s�r� bokrok, j�gszalagok, z�zmaraf�szek, d�s t�li
pompa, az �r�k hal�l ny�l� vir�gcsokra.
- Mindkett�: az ember is, a mad�r is meg fog nyugodni itt! -biztatom. - Ennek a
sz�p b�kkf�nak a t�v�be �ssa a s�rt!...
Csizm�val, k�zzel, testtel gy�rja sz�t a vastag havat, majd felemeli fejsz�j�t, �s
belezuhintja a fagyott f�ldbe.
Fejsz�vel �ssa a s�rt. J� m�lyet, hogy a vadak ki ne kaparhass�k. Cseres �s fekete
az �br�zatja, mikor ism�t kiegyenesedik. Csak b�lintok, hogy j�l van. Most a
mad�rk�t elhelyezi, hogy behunyt �zemei �s g�rbedt c�rnal�bacsk�i a mennybe
n�zzenek... Meg�llunk f�l�tte.
Mind a ketten levessz�k f�veg�nket.
- Hogy h�vj�k?
- P�t�rnek. Boga P�t�rnek... A nyolcvankett�s�kn�l szolg�lt Csend.
Erd�. Gondolat.
A kezem meglend�l. | .Requiem aetemam dona ei Domine et lux perpehia luceat ei..."*
' �Adj, Uram, �r�k nyugodalmat neki, �s az �r�k vil�goss�g f�nyeskedj�k
��ki " (lat.)
vS2123Si�
Tegnap vir�got szedtem a mez�n
Az embernek m�g a bolh�ja is t�ncol �r�miben, olyan id� j�r itt, a sz�kelyek kopott
anyav�ros�ban. Mert ki bolond hallott olyant, hogy kar�csony el�tt p�r nappal a
Hargita t�v�ben, erd�n, mez�n kiny�lt vir�gokat lehessen szedni? Az �g gy�ny�r�en
ki van beret v�lkozva, �s s�t a nap. Mit, hogy s�t a nap? Pomp�s tavaszi id� van. A
d�li �r�kban �rny�kban 13-15 fok a meleg, az emberek kiskab�tban, sokan mell�ny �s
kalap n�lk�l j�rnak, legyek s�tke reznek, m�hek donganak a f�nyben, �s egy�bk�nt j�
erk�lcs�, m�r-m�r �reg urak is peckesen szemeznek a n�kkel. A nyugd�ja sok
�r�m�kben �jabb egyhavi illetm�ny�ket szeretn�k k�lcs�n adni, �s amint halljuk, a
korm�ny v�laszolni fog a Magyar Part t�rt�nelmi jelent�s�g� el�terjeszt�s�re, majd
ha fagy. Nem el�}-,, ha az id�j�r�s kedvez a kisebbs�geknek, m�g � is kedvezzen?
Az id�j�r�s pedig hat�rozottan mellett�nk van.
Tegnap kimentem s�t�lni a z�ld mez�be, �s - becs�letemre mondom - sz�p vir�gcsokrot
szedtem.
Hogy a f� z�ld�l, az semmi, de vir�gzik az ibolya (kar�csony eloll n�gy nappal!), a
gyermekl�ncf�, a feh�r holtcsal�n, a p�sztort�ska, itt <>n a boroszl�n, a kutyatej,
a lecsep�lt veronika, a bakszak�ll, a g�mon a f�rfih�s�g, az arabis. Az �llatorvos
el nem takart r�zsaf�j�n f�lig ki feslett a bimb�, �s egy h�t alatt a legt�bb
borosty�n kiny�lik a v�rosban ha �gy tart az id�. A mogyor�barka beporzott, �s a
f�v�n k�v�l z�ldell igen sok n�v�ny, mint a sz�nev�lt� kutyatej, a kapart nyak, a
v�reim�l fecskef�, a dudv�kr�l nem is besz�lve. Tegnapel�tt tan�k jelenl�t�ben a
kertemben a tavasszal �ltetett almacsemet�k m�sodik vir�gzani b�l k�t�tt toj�s
nagys�g� term�s�t szedtem le. Egyet k�v�ncsis�g,I�>1
124
felv�gtam, �s fekete volt a magja. Hogy a jap�nbirs is kivir�gzott, azt meg se
eml�tem, �s ezek ut�n az se meglepet�s, hogy a Szarka-k� al�l vir�gz� gallyakat
hoztak. Val�sz�n�leg az eml�tetteken k�v�l m�s vir�gz� n�v�nyek is rejt�znek az
erd�n, de ki a fene bujk�l ilyen sz�p id�ben a bokrok k�z�tt. Az m�r bizonyos, hogy
a kar�csonyf�t ak�r mezei vir�gokkal is feld�sz�thetj�k. Reggel, este valamivel
h�v�sebb az id�, de d�r alig van. H�ra nincs kil�t�s. A madarasi Hargit�n - ami
itt, a k�rny�ken a legmagasabb cs�cs - mutat�ba, szemkisz�r�sb�l van egy kev�s, de
csak annyi, hogy egy szomjas kutya egyszerre felnyalinthatn�.
Sz�p s�t�t tettem - mondom - az erd�n is, term�szetesen kis-kab�tban, �s
hat�rozottan bosszantott, hogy a f�k m�g nem akarnak mozdulni, nem r�gyeznek, nem
leveleznek. Mi az �rd�g�t v�rnak, hiszen tavasz van! A sz�raz falev�l �gy cs�r�g az
ember l�bai alatt, hogy a vadak ki sem mernek s�t�lni otthonukb�l, de hat�rozottan
meg vannak el�gedve a helyzet�kkel. A nyulak egyszer�en ellustultak, a r�k�k a
szabadban alusznak (�Kib�rhatatlan, k�rem, a h�s�g a lyukakban!"), a farkasok
rendk�v�l bar�ts�gosak, az �zek v�logatnak a t�pl�l�kban, �s a medv�nek esze �g�ban
sincs t�li �lomra hajtani a fej�t. Ki az a bolond, ki t�lr�l besz�l Ilyen id�ben? A
vaddiszn�k el vannak h�zva, �s csak d�sk�lnak a makkban. Azzal sz�rakoznak, hogy az
�lep�ket tartj�k a vad�sznak, mert a goly� �gysem �t �t j� n�gyujjnyi
szalonn�jukon. M�g j�lesik, �s el�seg�ti az em�szt�st. Csoda, hogy sportegyes�letet
nem alak�tanak, de �gy lehet, hogy ahhoz is lust�k. A sz�kelyek Ingujjban v�gj�k az
erd�n a f�t, �s a juhp�sztor a meleg f�ld�n elheverve s�tteti a h�t�t a nappal.
N�h�ny elk�pr�zott arc� szerelmesp�rt is l�ttam a f�k k�z�tt bolyongani, de -
legy�nk diszkr�tek, uraim! Az ilyen id�j�r�s kiveszi az embert a sodr�b�l, magam Is
�gy �rvendtem neki, mint a bolond a sapk�j�nak, �s boldogboldogtalannak dugdostam
az erd�n, mez�n szedett vir�gcsokromat az orra al�, �s akkor ism�t kider�lt, hogy
milyen h�l�tlanok rtz emberek.

A legt�bben term�szetesnek tartott�k, hogy kar�csony k�sz�b�n mezei vir�ggal verem

ki a szem�ket.
- Mit akarsz, hiszen hivatalosan csak december 21-�n kezd�dik a t�l! Legal�bb a
term�szet tartsa be a nemzetk�zi szerz�d�st �s a p�rizsi egyezm�nyt.
- Az �rd�g politiz�ljon meg!
�s futok B�nyai J�noshoz, a lelkes, kiv�l� term�szettud�shoz. Bizonyosan ki fog
ugrani �r�m�ben a b�r�b�l.
- H�t igen, igen... �rdekes... Mindenesetre... - fumig�lta a vir�gaimat. - De
ezek a n�v�nyvil�g cig�nyai, k�rlek. Legkor�bban vir�gzanak, �s legtov�bb
tartanak... Nem �rt ezeknek, k�rlek, sem mi... Megmondjam a tudom�nyos nev�ket
is?...
- Ne mondd meg, J�nos lelkem!
- Tudod, az volna az �rdekes, ha...
A nyelvvizsg�n megbukott m�sik tan�r bar�tommal tal�lkoztam Olyan loj�lis�n �s
megad�ssal, szomor�an megy az utc�n, minth.i a saj�t kopors�j�t k�s�rn�. Csak
b�logat a vir�gaimnak.
- Olyan embert mutass - s�hajtja -, aki nem bukott meg .1 nyelvvizsg�n!
P�r l�p�ssel od�bb rom�n lapot h�z ki a zseb�b�l, hogy abb�l is gyakorolja mag�t,
�s fennhangon olvas (hogy a kiejt�shez job ban hozz�szokjon a f�le).
�Minoritarii sunt..."*
Jobb, ha a n�kkel pr�b�lkozom.
Az els� sz�passzonynak nem sz�lok, csak tartom a kezemben a csokromat.
- J�nnek a n�egyleti te�ra? Ilus eml�tette, hogy val�sz�n�leg oi 1 lesznek.
(�Ilus" az �n feles�gem.)
�szre sem vette a vir�gaimat.
A m�sik sz�passzonynak m�r fel is aj�nlottam egy sz�l ibolv.ii
* A kisebbs�gek... (rom.)
- A kert�szn�l sokkal szebbeket kapott volna! - kritiz�lta. -De �gy is kedves
mag�t�l!
Az utc�n hossz� sorokban s�t�lnak a f�sszekerek. Zetelaki, m�r�falvi, oroszhegyi,
ol�hfalvi sz�kelyek szomor�an k�n�lj�k � f�t. 100-120 lej�rt szeker�t? A kuty�nak
se kell. Nekik pedig hal�losan k�ne az a p�r lej. P�nteken v�s�r, arra kellene p�r
lejt teremteni. Ez k�ne, az k�ne...
- Vegye meg ezt a j� f�t, ist�lom! - esdekelnek.
- Ki vesz f�t ilyen id�ben! - utas�tom el, �s a vir�gaimat mutatom bizonys�gul.
Cs�ny�n ut�nam k�romkodnak.
Mikor itthon a kapun be�rek, elhat�rozom, hogy kedves meglepet�st okozok az
asszonyomnak.
- Ni mit hoztam! Kinek hoztam? - tartom oda rendk�v�l kedvesen a csokrot, de
olyan tiszta, a szabadban kiszell�ztetett tavaszi l�lekkel, mint a szentk�peken a
sz�zek a liliomot.
- Hol csavargott, az Isten�rt, eg�sz nap?... Itt j�rt a v�grehajt�... a
Keletit�l is �r�st k�rnek kar�csonyra... valami sz�ml�kat is hoztak... eb�dre se
j�tt haza... H�t ez �gy nem megy, sz�vem!...
- De ezek a vir�gok... Kar�csony het�ben... - dadogok.
- P�r csal�n�rt m�gse lehet az eg�sz napot elt�lteni, mikor annyi baj van!...
Keser�en v�gom oda a csokromat az asztalhoz. S�padtan ugrik oda az asszony:
- L�tja, ez maga!... �gy b�nni a vir�gokkal!...
Es mindenr�l megfeledkezve, sz�lankint, gyeng�den szedi �ssze, tS hangosan besz�l
hozz�juk:
- Szeg�ny, �rtatlan, dr�ga kicsi vir�gok!... Mindj�rt v�zbe teszlek.
A szeg�ny kicsi vir�goknak azonban m�r k�kadt, hervadt a
fejecsk�j�k, �s er�tlen�l, holtan cs�ngenek al�. Hi�ba! P�r nap m�lva kar�csony.
R�vid az �let�k...
R�vid, de sz�p...
v�f� 127 Qi�
M�t�, a kutya
L�tsz�lag semmi baja nem volt �rt� K�ruj b�nak, s m�gis egy este azt mondta a
kuty�j�nak:
- Mit gondolsz, M�t�, hazamenj ek-e meghalni, vagy maradjak itt?
Emberi nevet adott a kuty�j�nak, hogy legyen, akivel elbesz�lgessen, mert ebben az
istenverte havasban k�tnapi j�r�f�ldre emberi teremtm�nynek h�re-pora sincsen.
Titokban hamuzs�rt f�z�tt az �reg, s az eff�le tiltott dologgal j� elh�z�dni olyan
helyre, hol a nyom�t sem sejtik az embernek. Olyan s�t�t �svadon volt, ahov�
elrejt�z�tt K�ruj b�, hogy aki betette a l�b�t, �gy �rezte, mintha minden l�p�ssel
sz�z esztend�t menne vissza az id�ben. �gy t�len m�gis kivil�gosodott valamennyire
az �vig �r� h�t�l, de a hideg akkora volt, hogy m�g a vad�llatok is messzi
elker�lt�k.
M�t�, a kutya azonban h�s�gesen kitartott, �s �jszak�nkint egym�s mell� b�jva
aludtak a kalyib�ban a t�z mellett. A kar� csonyi szent �nnepeket is egy�tt �lt�k
meg friss, j� eg�szs�gben Akkor se �rzett semmi f�jdalmat, mikor a kuty�j�t
megk�rdezte, hogy hazamenjen-e meghalni, vagy itt pusztuljon el a havason, ami
v�geredm�nyben mindegy.
- Mert itt az id�, M�t�! - bizonygatta a kuty�j�nak.
Honnan tudta, mib�l tudta, hogy itt a v�g�r�ja, azt az Isten
tudja. A kutya is tudta, mert azon az este igen k�l�n�sen viselke dett, �r�kig
szomorkodott a gazd�ja mellett, s t�n m�g a k�nnye is kicsordult, olyan b�natos
volt. N�ha keserv�ben felkornyik.il i az �gre, mire a v�nember s�hajtva �gy
v�laszolt:
- Hadd el, M�t�, mert ennek �gy kell lenni!
128 Ql>
Els� nap m�gis �gy hat�rozott, hogy itt v�rja be a v�n csont-szop�t, a hal�lt.
- Mit k�zk�djem a nagy h�ban, hidegben, am�g haza�rek? Mi�rt csin�lj�k csak bajt,
k�lts�get, alkalmatlans�got otthon is? �gy is alig elhetnek szeg�nyek. M�gis itt
maradok, M�t�! Te oszt�n l�s-sad, hogy mit csin�lsz, ha felfordultam! Alig
pitymallott, hozz�l�tott, hogy egyet-m�st m�g eligaz�tson eIott' s vaIami
ravatalf�l�t is k�sz�tsen mag�nak, mert az ember m�gis ember, s nem oktalan �llat,
nem fordulhat fel ak�rhogy es ak�rhol. Amennyire lehet, meg kell adni a m�dj�t az
utols� ki-nyujtozkodasnak is, ak�rhogy nem �llhat az ember Isten el�
A kutya b�natosan b�lintott r�, mintha azt mondan�: �Ami igaz az igaz!" � '
Az�rt m�gis rosszul van berendezve ez a vil�g, hogy az ember meg halala napj�n se
tud a sok dologt�l szabadulni. Hagyat�ka �gysz�lv�n semmi se volt K�ruj b�nak,
m�gis �gy elt�lt�tte a draga napot, mintha hat�kr�s nagygazda volna. Am�g a
szersz�mokat: fejszet, szekerc�t, f�r�t, egyet-m�st sz�mba vett, s a ravatalt is
g�mb�ly� feny�csapokb�l �sszer�tta, j� vastagon beter�tette sz�-naval, a t�zhelyet
is ell�tta f�val, hogy am�g �letben van, legal�bb legyen mit a t�zre vetni - biza
este lett. K�l�nben is kurt�k ezek a teli napok, mint a ny�l farka. Valahogy m�gis
elk�sz�lt.
Azt�n megett�k az utols� vacsor�t is M�t�val, a kuty�val M�e tr�f�lt is az �reg:
- Legal�bb egyszer az �letben lakjunk j�l!
A hasuk f�lre�llott a sok j� holmit�l, puliszk�t�l, szalonn�t�l, t�r�t�l, de nem is
maradt semmi.
- Nekem nem is igen kell t�bbet az �letben! - nyugodott bele K�ruj b�.
Kicsit m�g kom�tosan t�lt�tte az id�t a t�z mellett, de �gy t�z �ra fele esz�be
jutott, hogy fel kellene mag�t ravataloznia.
129
Tet�t�l talpig olvasztott h�l�ben megmosta a test�t, feh�r inget, gaty�t vett,
felfek�dt a Szent Mih�ly lov�ra, s m�g a k�t l�bafej�t is �sszek�t�tte, ahogy
duk�l. K�t bogos, fekete kez�t �sszefogta a mell�n, �s kiny�jt�zott.
A kutya odatelepedett a fej�hez.
- Te csak virrasztgass, m�g a lelkem dolg�t is eligaz�tom! - parancsolta a
kuty�nak.
A lelk�vel se volt sok baja. Hamar meg�rtett�k egym�st az Istennel. Szeg�ny ember
is volt, �reg ember is volt. Ami kicsi v�tket ezen a f�ld�n elk�vetett, el�gg�
megszenvedett �rte. Arra gondolt, hogy ha a lelke a Nyil�nk oldal�n felgyalogol a
tet�re, egyetlen l�p�ssel bel�phet a mennyorsz�gba. Eg�szen k�zel laktak egym�shoz
� s a j� Isten. M�s szomsz�dja nem is igen volt az utols� t�z esztend�ben.
- Igyen�sen neki teszek jelent�st! - mosolygott megnyugodva, s behunyta a
szem�t.
Kicsi baj t�rt�nt azonban.
A hal�l sehogy sem akart j�nni. V�rt egy �r�ig, v�rt k�t �r�ig, a t�z is leszakadt,
m�r f�zni is kezdett az ingben-gaty�ban, s az �sszek�t�tt l�bai hidegek voltak,
mint a j�g.
- M�g megj�rom, M�t� - mondotta a kuty�nak ha nem tahi lok meghalni, s az
utols� vacsor�n megev�k minden�nket! - cso v�lta a fej�t, mikor kioldozta a l�bait,
hogy vessen a t�zre, s a ju h�szbund�t is mag�ra ter�tette.
K�s�bben kicsit megzavarodott a l�t�sa, a feje elnehezedett a szeme bekoppant, �s
azt l�tta �lm�ban, hogy sz�p z�ld erd�ben s�t�l, t�rdig j�r a vir�gos f�ben, s az
�gakon m�kusok sz�kd�sn�l s �gy csattognak a madarak, hogy hasad ki a torkuk.
Eg�szei, megfiatalodva �bredt fel, s kicsit sajn�lta, hogy meg kell halni.i
- Mi volt ez a hetven esztend�! - panaszkodott. - Csak egy km 1.1 �lom!
A j�zan esze azonban azt mondta, hogy: �El�g volt! Ne l�g)' s.m m�r, K�ruj!"

M�g sz�gyellte is mag�t, hogy �gy meggyeng�lt, s m�g sajn�lni tudta ezt a rongyos
�letet, s nem is mert a kutya szeme k�z� n�zni sz�gyenlet�ben, de szerencs�re
esz�be jutott, hogy nagy mulaszt�st k�vetett el, mert a pip�j�t elfeledte a feje
al� tenni. Olyan elevenen perd�lt le a ravatalr�l, mintha h�szesztend�s leg�ny lett
volna.
- A pip�m s a zacsk�m, hal�lig futok, s m�gsem hagyom! - morgol�dott.
Ha m�r a kez�ben volt, csupa megszok�sb�l doh�nyt kapart a kost�kb�l a pip�ba, hogy
egy utols� f�st�t vessen, s b�san arra gondolt, hogy ebben a nagy hidegben az �tra
egy csepp p�linka sem �rtott volna, de ha nincs, h�t nincs!...
A pipa se esett j�l. F�lig se sz�tta el, a feje �jra k�v�lyogni kezdett, hanyatt
esett, s valami r�mlett, hogy: �No most!" �rezte, hogy f�lei z�gni kezdenek, s
mintha langyos es�ben rettent� m�lys�gbe hullana. Egyszerre azonban kutyaugat�st
hallott, s kelletlen�l fel�bredt. Akkor veszi �szre, hogy a kuty�ja a feje f�l�
g�rbedve tele torokkal �v�lt.
- A fene a dolgodat, M�t�! Nem tudt�l b�k�t hagyni? - szidta. - Kezdhetem el�l!
- m�rgel�d�tt.
Minden kedve elment. Nem kicsi dolog, mikor az embert a kutya felugatja a hal�lb�l.
Pedig valami kellemes, j��z� dolog volt, s most egyszerre minden megv�ltozott.
F�lni, dideregni kezdett, s kietlen, �res, ijeszt� lett minden k�r�l�tte. A
gyermekei is esz�be jutottak. M�gis el kellett volna b�cs�znia t�l�k. A fia
megh�zasodott. A le�nya valahol szolg�l. Ott hadd �ljenek!
�H�t az Isten seg�tsen t�t�k�t!" - b�cs�zott el t�l�k gondolatban.
Hajnalig csendesen fek�dt a ravatalon. Flogy ezalatt mi t�rt�nt vele, azt nem lehet
tudni, de mikor a havas teteje vil�gosodni kezdett, hirtelen ism�t felugrott, �s
meredten kiegyenesedett. M�t�, a kutya felborzolt sz�rrel h�tr�lt el�le, mert K�ruj
b�nak rettent� volt a n�z�se. Mintha meg�r�lt volna, �gy lobogtak a szemei, �s
verejt�kben f�rd�tt az arca. Komor �s tekint�lyes volt a feh�r ingben-gaty�ban,
mint valami nagy�r.
131
- Mehet�nk! - h�r�gte oda a kuty�nak.
El�vette a l�nc�t* a szeges �rvet, �s az eb nyak�ra k�t�tte.
- Vezess! - fogta a l�nc v�g�t.
A kutya ijedten h�z�dozott, de a haldokl� r�rivallt:
- Szedd �ssze magad, M�t�, mert a m�svil�gra megy�nk! - �s kem�ny mozdulattal
kicsapta a kalyiba ajtaj�t.
F�lig �nk�v�letben cselekedett, �s merev mozdulatokkal megindult a h�ban mez�tl�b,
egy sz�l feh�rben a Nyil�nk oldal�n fel, ahonnan csak egy l�p�s a m�svil�g.
A kutya sz�k�lve k�vette.
Megfejthetetlen csoda, hogy tudtak abban az istentelen hidegben fel�rni a hegy
tetej�re.
Ott azt�n a haldokl� ember h�trafesz�tett f�vel belen�zett az �gbe, �s utols�
sz�d�lettel hanyatt zuhant a puha h�ba. Percek alatt vil�g�t� feh�rre fagyott.
G�rcsbe r�ndult kez�vel akkor is fogta a kutya l�nc�t.
Az eb megr�zk�dott, de nem futott el. K�s�rtetiesen hangosan felkornyik�lt az �gre
a gazd�ja lelke ut�n, azt�n felborzolt sz�r rel f�l�be meredt a holttestnek.
Sem vad, sem mad�r nem mozdult, mintha minden �l�l�ny ki halt volna a f�ld�n. A f�k
�vegg� fagytak a nagy hidegben, �s ha sz�l t�madt, a t�li vak nap remeg� f�ny�ben
h�felh�k t�ncolt�l a v�lgyek, szakad�kok felett.
Hogy tov�bb mit t�rt�nt a kuty�val, csak sejteni lehet.
Napok, tal�n hetek m�lva valami sebzett vaddiszn�t hajszol� vad�szok tal�lt�k meg a
k�t holttestet.
A kutya akkor is a gazd�ja f�l� borzadva n�gy l�bon �llott, un r�vv� fagyva, �s
sz�tt�gult orrlik�b�l k�t v�res j�gcsap ny�lt I i
Kicsit csod�lkoztak a vad�szok, hogy sem vad�llat nem ban totta egyiket sem, sem a
kutya el nem menek�lt. Pedig el�g lm volna egyetlen mozdulat, hogy a halott ember
k�zib�l kir�nt > a l�nc�t, vagy egyetlen harap�s a halott kez�re, hogy megszaki
d�ljon, �s megmentse az �let�t. Egyiket sem tette. Ugyanazon .>
v�f� 132 ?�>
S ()|
rl nem
k�d�n maradt'aho1 �azd�ja elzuhant A h�t�ra ara�y�� '�� k�^VknfSZ,�k Tegh?k!<entCk'
m�kor me�]�tt�k a hal�lban ,s kodo kuty�t, valamelyik�k fel is tette a k�rd�st,
hogy n�er, n
menek�lt el a kutya, mi�rt maradt itt, de azt�n v�llf�vontak
lalan tudtak, hogy a mai vil�gban embernek �rthetetlen naev dolog t�rt�nt ezzel a
kuty�val, tal�n nem tudt�k Mindegy!
A kuty�t f�lrer�gt�k az �tb�l, az embert hazahozt�k Azt sem mondt�k f�lkalap- annak
a szerencs�tlen �llatnak. A halott Karuj ba fia a temet�s ut�n m�gis kiment egy
k�v�,o csakannyal as�val, hogy a szerencs�tlen ebet bekaparjad f�ldbe de akkorra
M�t�, a kutya elt�nt. H� lepte-e be, vadVrcoha-e ' mi t�rt�nt vele, nem lehet azt
tudni.
Az is lehet hogy... Mert innen a Nyil�nk tetej�r�l csak egy l�pes a mennyorsz�g...
�-y ^
vSf� 133 �i>
A kar�csony bolondja
Magas, sz�raz, fekete ember volt Tiborc �r, a bolond sz�n�sz. Atyja, az �reg Bacz�
Dani m�g gazdag ember volt, de a fi�nak, ki a h�bor� ut�n minden�nnen kikopva
hazavet�d�tt, m�r csak az �si k�ria maradt. Az is egy nagy puszta telek k�zep�n
omladozott. Az egyetlen valamireval� szob�ban lakott, amelyben egy h�r n�lk�li
git�r, p�r poros koszor�, avult jelmezek l�gtak, �bl�s pip�k �s�tottak a
diszn�b�rbe k�t�tt �sdi k�nyveken. P�r antik b�toi s�t�tlett m�g a szob�ban, s egy
laposra �lt b�rsz�k. A k�pek a fa Ion feket�re s�ltek, s az olaj r�gen
felpattogzott, lekopott r�luk Romba d�lt m�lt volt k�r�l�tte, de hogy a mogorva,
sz�talan sz� v�ben mi volt, senki sem sejtette. Senkivel nem �rintkezett �g�s/
esztend�ben, �s olyan keser�, furcsa volt az eg�sz ember, minth.i az �rd�g zseb�be
k�lt�z�tt volna.
Kar�csony k�r�l azt�n r�j�tt a bolondja. Mikor az els� sz�kei kar�csonyfa havas,
agyig s�ros kerekekkel leereszkedett az erd� b�i, Tiborc �rral t�bb� nem lehetett
b�rni. �nnepl� ruh�ba �lt�z�l i �s �tszellem�lten �js�golta mindenkinek:
- Nekem m�r megkezd�d�tt a szent �nnep.
�sszev�s�rolt legal�bb t�z szek�r kar�csonyf�t. Szinte elvisel
hetetlen izgalom fogta el, mikor megl�tta az �de, frissen behav.i zott, tiszta,
fiatal sarjakat.
- Igazi angyalk�zbe val� port�ka! - dics�rte a sz�kely, de Tibi >t ? �r
r�rivallt:
- Ez? K�t l�jt nem �r az eg�sz! H�t kar�csonyfa ez? Hiszen . v�n is, kopac is,
a levele is hull, a hegye is le van t�rve...
134 Ql>
- Ma" pedig akit �n hozok, ijjen nem termik m�g a J�zus j�szl, L�. m�Itatknk0d0tt 3
Tiborc �r szinte ^
meV azetkrhboSZ�lS2 Ne"em?- AW & p�Szk�r�l gondom meg azt is, hogy a ny�ron milyen
mad�r sz�llott re�... N�zd mee
ezt a holmit G�rbe, mint a nagyany�d, sz�razbetegs�gben szenved, csak a fagy tartja
�ssze az eg�szet!...
A vil�g minden kincs��rt egyetlen darabot ki nem engedett volna a kezei k�z�l.
Egyetlen darabot a f�ldre le nem szabadot dobni. Vascs�vekkel lyukakat veretett a
fagyott f�ldbe �s sz�n sor pban el kellett �ltetni mind az udvar�n. ?Lcsan^'Z^gZ
erdo vette k�r�l az omladoz� h�zat, �s illata be Jt�thTa?alu7 - Jon a fiam! -
�js�golta boldogan.
A fia azonban sohasem j�tt. Mindenki tudta r�la, hogy m�r r�aS tX�A fe. T r87
n�8y�VeS k�r�ban 3 ^ty�ja ��haxapta a tork�t. A feles�g� belepusztult a trag�di�ba,
� valahogy kib�rta
�t �Mmend raCSOnyk�r haZaV�rja" J�t�k�kat Vesz' ^cson;: fat dht, minden penzet
rak�lti, int�zkedik, szaladg�l, haragos,
s ket szeme ugy ragyog, mint a f�lig elhamvadt par�zs, melyre ^
SAZ " sz�kelvek r�szv�ttel � �at leg�n^rSor ^ * ** " ^ " ^ ^
: Apja fia - henceg ilyenkor a v�n gavall�r
,sszo:;PnaSrbatj�n aZt�n g�g�Sen kiadja a P� a - S-dv�n^�T ISt�k1! Ma k�r�n f6ladja
3 VaCSOT�t' � hazamegy. I-ondja legyen ra, hogy senki se zavarjon'
Estefel� izgatottan s�t�l a szob�ban, �s v�r. Mikor a f�l �t�s vo:Sf
akert'etI�banaI' a ^ �s percenkint n�zi
?�/ orajat Regen k1Szam�totta, hogy f�l �r�ba ker�l, m�g fia bej�n
j" al 0ma^L�t -t�n s�padtan az ajt�hoz meg" reszket�
raV6� 3 kllmcsre' ^ sz�les mozdulattal kit�rja. p� natig �ll
vS2 135 ?l>
iiiffliiliilliililffliilliil
majd boldogan felsikolt, bele�lel az �res leveg�be, �s hosszan-hosszan cs�kol egy
l�thatatlan gyermeket.
- Kicsi fiam! �des kicsi fiam!
Maga el�tt forgatja, simogatja.
- Ty�h, de megn�tt�l!... Nem f�zt�l �t?... J�l utazt�l?... De mekkora leg�ny
lett bel�led!...
K�s�bben sz�pen megvacsor�znak kettecsk�n. Vacsora k�zben titokban, az asztal alatt
megr�z egy kis csengetty�t.
- Hah! Mi az? - lep�dik meg �lnokul, de mindj�rt r��t a homlok�ra. - H�t
persze! Ma j�n az angyal...
�gy telik az angyalv�r�s ideje. A v�n sz�n�sz hal�los komolyan megj�tssza. Dr�ga,
meleg mes�vel k�sz�ti r� gyermek�t. Arca m�g s�padtabb lesz, fesz�lt csontjainak
k�rvonalai ki�lnek, �s annyira sz�d�l az izgalomt�l, hogy az asztalba kell
kapaszkodnia. Hideg ujjaival alig tal�lja meg a kis ez�stcseng�t, hogy �jb�l
megr�zza...
...Most hirtelen felugrik, �s kiv�gja az udvarra ny�l� ajt�t, ahol a f�ldbe sz�rt
kar�csonyf�k erdeje s�t�tlik. Fekete, d�sztelen a k�p, de � �gy l�tja, hogy f�nyt�l
szikr�zik a sok kar�csonyfa, mintha az �gbolt �sszes csillagai r�juk ereszkedtek
volna, �s angyalok s�t�ln�nak k�zt�k, finom heged�kkel az �lluk alatt. Az �gak a
sz�ps�gt�l, gazdags�gt�l roskadoznak, �s �l� mad�rk�k r�pk�dnek, kacagnak a gallyak
k�zt. A magass�gokb�l gyenge h� hull a f�kra, �s sejtelmek lebegnek a t�volod�
s�t�ts�g m�ly�n. Illat �s zene sz�ll hozz� a gy�ny�r� vil�gb�l, s milli�
gyerty�cska lobog az �gai-cs�cs�n. A falut k�r�l�lel� hatalmas feny�erd�k is
kigy�lnak, �s aranny� v�ltozik k�r�l�tt�k �g, h�, minden. A puszta ��rszikl.i is
�gy l�tszik a tetej�n felny�l� ember alak� szirtdarabbal, minlh.i egy feh�r
harisny�s sz�kely leg�nyke verset mondana az Istennek A v�n sz�n�sz lelkesen
k�r�ln�z. Tiszt�n hallja, hogy kisfia felni jong, �s �rzi, mint t�pi ki mag�t kezei
k�z�l, hogy a csod�k k�/<-rohanjon. Tiborc �r csak �ll egy darabig a nagy
k�l�pcs�n, �s k�i i\ nyei peregnek... Majd gyermeke ut�n siet, megfogja a f�radhat
a i lan kezet, �s szel�den azt mondja:
- Most k�sz�nts�k a megsz�letett J�zust!

-------"?"-"ivovAVfu�^
Mind a ketten felemelik tekintet�ket denek. mtetuket az egre, es �nekelni kez-
Dics�s�g! Dics�s�g mennyben az Istennek'
Az elpusztult, rekedt hangok sz�Uanak remee� �h�tat. -enek veg�n mag�hoz �leli az
�regember a hn f 1 68 92
feny��gat, megcs�kolja, �s hirL^^^0^ h^
- J�zus, �n hiszek benned! J�zus �n hic, i u
szek benned!... hlS2ek benned! J&us, �n hiA faluban kuty�k ugatnak, zajok kelnek-
dp kihallanak, tov�bb �nekelnek az angyal a ' n � ^^ ^ a j�szolf�r�l, melyben a
gyermek nvue �� "ordaPasztorokr�l, re�lehelnek, hogy meg nf fa^joa z� ' � *
arm�kr�1 hemi puszta titkafr�l. A^t�n sz^ba
�s mikor kisfia torkig telik a boldogs�ggal , 086868 aJandekokat, k�z�, �s b�szk�n
�gy sz�l: �S8agSa1'a ven �m�sz ki�ll a f�k
- Most elj�tszom nektek kedvenc szerepemet Nagy, klasszikus mozdulatot tesz �s
akiHi Az ember trag�di�j�ba 1: ld�ZVa dekla�!"' kezdi
�Uram! Rettent� l�t�sok gy�t�rnek, Es nem tudom, mi benn�k a val�i ' O, mondd! �,
mondd! Min� sors v�r re�m!..."
Szemei els�t�tednek, feje lecs�gged �s �ll n - - i. Alakja f�l� h�felh�k gy�lnek, a
hafLok k� "lTz^' "T a kar�csonyf�k fagyott gallyai �sszever�dnek a csl T�8 ' ut�n
kialszanak, �s kietlen s�t�ts�g borul a , ? g�k egym�s megr�zk�dik, �s szomor�an
paS^^ A ^ 6mber
ke 32 �SSZeS ^nosz ember
�rv�n visszacammog a szob�ba, de a k�i�n�/!!-.�, � ? -�zer visszafordul, �s
beles,k�,tja fia nev�, az ^T

iililIIililiMIilIHIiiffli
�gy ment ez �vr�l �vre, eg�szen a mostani kar�csonyig. Az id�n azonban hi�ba v�rta
Tiborc �r a szent f�val az erd�kb�l leereszked� szekereket. Nem j�ttek. Nyugtalanul
szaladt az emberekhez, hogy megs�rgesse.
- Az id�n nincs kar�csonyfa, tekintetes �r - r�zt�k a fej�ket a sz�kelyek. -
B�tiltott�k az erd�t. Ez�rt�l �tez�rig b�ntetik, aki csak b� es teszi a l�b�t az
erd�be. Ezent�l az angyalnak es lopni kell...
Let�rten, bels�leg halottan fordult ki az ajt�n. Nem is hallotta a sz�kelyek
keserves panaszait.
- Biza szeg�ny kar�csonyunk lesz az id�n... J�zus es lerongyol�dott...
Ez az �lom volt eg�sz �lete, �s most ennek is v�ge. A meghalt gyermek�t �lt�k meg.
Mit csin�ljon! F�lt a puszta udvarra kitekinteni is. Beleroskadt a sz�kbe, �s
t�prengett �r�kig. V�gre elhat�roz�sra jutott. Kitett maga el� egy �rkus papirost,
�s �rni kezdett:
��n tudom, hogy bolondnak tartanak az emberek. K�sz�n�m nekik, hogy ezzel is
megk�nny�tett�k az �letemet. Minek tiltakoztam volna ellene! A mai vil�gban
�r�lts�g bolondnak nem lenni... �n tudom, hogy a kisfiam meghalt n�gy�ves kor�ban,
�s a porai is sz�tsz�rta a sz�l az�ta... Soha, soha nem j�n vissza. Tudom Mindent
tudok... Tudom, hogy megbuktam az �letben is, a sz�n padon is... de ez volt az
utols� szerepem, a v�gs�, nagy, �ldott ja t�k, a boldogs�g �s az �rtelem, az
egyetlen, amely�rt m�g �rdeme:, volt �lni. Semmim, de semmim se maradt a vil�gon,
csak ez az �lom a halott fiammal!... Most ennek is v�ge!... De ha gyermek nincs,
�rtelme sincs a vil�gnak... Isten, v�n �gyel�, j�het a f�gg�ny!.. '
�rt, �rt zavartan, rendszertelen�l, rapszodikusan, hol im�dkozva hol k�romkodva,
m�g �jf�li mis�re harangoztak. Akkor eldobta .1 tollat, �s n�zte, hogyan haladnak
el a l�mp�sos emberek az ablaka alatt.
- Azok is a magok �let�nek utols� j�t�k�ra mennek! - mondod.1 �nmag�nak.
Elgondolkodott, majd hirtelen mag�ra ter�tette a bund�t.

A dombon �l� kis falusi templom m�r tele volt. A sz�kelyek mogorv�n �ltek a
padokban, �s szidt�k ezt a cudar �letet Szent J�zsefnek, aki a betlehemi j�szol
mellett �llott szobor k�piben.
- Kutya vil�g ez, J�ska b�csi!
Egy-egy v�nasszony odal�pett a gyerty�csk�kkal s�r�n kivil�g�tott b�lcs�csk�hez, �s
keser�en n�zte a mosolyg�sra festett csecsem�szobrot.
- Az id�n biza elmaradhatt�l volna!
- Legal�bb neked legyen j�kedved, lelkem - g�gy�g�tt hozz� a m�sik -, mert biza
nek�nk nincsen.
A pap az �reg sz�n�szre n�zett, mintha csak neki k�nt�lna:
- Christus natus est nobis!...*
Tiborc �r b�lintott r�, �s roskadtan �lt a hely�n.
A sz�jak p�r�lltak a csikorg� hidegben, a bajszok, szem�ld�k�k z�zmar�sak lettek,
k�v�l vihar is indult; de lassankint felmelegedtek bel�l is, �s a miszt�rium
�kess�ge megfogta a lelk�ket. Sokan forr� k�nnyel behunyt�k szem�ket, �s szerettek
volna �r�kre elaludni a j�szolka mellett. A fagyott harangk�telek dermedten
cs�ngtek le a toronyb�l, de az orgona ujjongott, s a felmutatott feh�r osty�n
�ts�t�tt a f�ny. Kis csengetty� cincogott, s a hirtelen t�madt csendben, a
lehajtott emberfejek f�l�tt egy elragadtatott parasztle�nyka �nfeledten ki�ltott
fel a nagy kend�k k�z�l
-O, be sz�p j�t�k ez, �desany�m!
T�mj�n, feny� �s borillat sz�ll sz�t a templomban, a gyerty�k ny�l�nk l�nggal
lobognak, mert a vihar hallhat�lag fokoz�dik. Az erd�k ny�gnek, a f�k csontz�rg�se
hallatszik, mintha fell�zadt halottak meneteln�nek az egek m�lys�geiben, hogy
sz�mad�sra vonj�k Istent, s a nyomukban kavarg� h�leplek elt�pett szemfed�ik
voln�nak...
Es ott, a bels� f�nyess�gben, a k�ls� vihar mellett gondolta ki a v�n sz�n�sz
hal�los j�t�k�nak utols� felvon�s�t.
* Krisztus sz�letett �rt�nk, (lat.)
^139 ?21�
A mis�nek v�ge van. Az emberek m�r a padok tetej�n gy�jtogatj�k a h�lyagos
bend�l�mp�t, hogy a f�ny�n�l hazamenjenek. Tiborc �r �sszevonja a nyegledt bund�t
mag�n, �s megindul a sekrestye fel�, ahol a pap �ppen akkor dobja le mag�r�l a
miseruha utols� darabj�t.
- Boldog �nnepeket, f�tisztelend� uram - �ll�t be kem�nyen.
- Ah, a m�v�sz �r! - simul a pap hangja. - Hogy van? Hogy van?
- Rosszul! - feleli nyersen a v�n gavall�r.
A pap megh�kkent arcot �lt.
- Ugyan! Mi baja?
- Beteg a kicsi fiam - remeg Tiborc �r.
- Nem is tudtam - mutatja a r�szv�tet a pap, ki j�l ismeri a sze rencs�tlen
ember fixa ide�j�t. - Igaz�n nagy baj, de ne cs�ggedjen, meggy�gy�tja a Kisj�zus!
- �ppen a Kisj�zus �gy�ben j�ttem - hebegi zavartan a sz�nes/ - Kiss� tal�n
szokatlan a k�r�sem, de nagy j�t tenne vele, ha tel jes�ten�...
- Hogyne, hogyne! - d�delgeti a pap Tiborc urat, ki sz�nalm.i san fest. -
Legyen, k�rem, teljes bizalommal hozz�m. Mit teli�i n�k az �rdek�ben?
A v�nember a sz�ves hangt�l b�tors�gra kap, �s megragad|.i > pap kez�t.
- Engedje el, k�rem, a fiamhoz a Kisj�zust!
A papnak el�ll a l�legzete a meglepet�st�l.
- A Kisj�zust!... Az �n fi�hoz... Hogy k�pzeli!...
- Ne tagadja meg ezt az �r�m�t egy beteg gyermekt�l! �???� l-kel a sz�n�sz.
- De uram! - h�z�dik a pap. - Hogy �n vegyem le a betleh. n.i j�szol szobr�t az
olt�rr�l, �s adjam oda �nnek, hogy vie.M . I . k�pzeletbeli fi�nak!...
- Az nekem nem szobor lesz - mondj a kem�nyen a v�ne 1111 > hanem Isten fia!
- Hiszen az, az - r�stelkedik a pap -, de...
VSS 140 Ql>
lom... m- 06 megSe lehet- Nem lehet! Nagyon sajK�ts�gbeesetten ism�tli Tiborc
�r- Nem lehpH" - �? t�vozik. A szobor el�tt azonban � -n ~ 65 Sornyedten
l�tte a gyertyal�ngf�z�r N�zfe " "d � doItVa k�r�"
s�hajtva elindul alm"omhafc�? ^ S6mm�t' CSak be l�ki �s � meg�ll kitekint u J�n
benv�nu'10 sz�l mellbirk�znak aXra� ^ ^^ 3 l�mP�so* emberek
a t�voz�
k�teless�get telje t-e val� h ff" �"maS�val- Nem tudja, hogy
hogy ezt a s�r szel�n t�ntore� �regemb *** de ^ ; �res k�zzel. g �regembert nem
szabad elengednie
: J^rP 32 �betlehemhez, �s kiemeli a kis hideg j me,I�n az �res bunda **
} - Hogy megf�zott szeg�nyke' ' MaVUCSl�2�S n<!'k�il t�nik'el az fk�ban
3 "�'�.in �poM szelet, �**� begyek -gy
mint reszketnek a vadak J u seJtelme sincs
[� term�szet �t�letmondls� a n ^ ^^ nem p#*/afen�s�t: az �Satffit' f�l�tt' �
hal�l
fed�seket, b�n�ket �s egSb embi1^S3^**, szen-W/.obrot �rzi, s mikor nfml/^ s^T^T^ ~
3 k�S MHlen gyermeket �s ottaTl ? ' ^ ^ ^ a ma�ate-MMnj�s�g l�z�val �V�lti ^
k�Z<?P�n' az �k emberi
Hiszek, hiszek Tebenned, gyermek!...
141 Ql>
A pap m�gsem tudott megnyugodni. Titkon nyomon k�vette a v�n sz�n�szt, s megb�jt az
�reg h�z ablaka alatt. Az ez�stsz�n�, csillog� j�gvir�gok k�z�tt leste, hogy mit
csin�l a szoborral az �r�lt.
Tiborc �r �r�mt�l ragyogva s�r�g-forog. Felr�ntja a fekete szekr�ny ajtaj�t, s egy
�lre val� j�t�kot vesz ki bel�le: h�taslovat, kardot, cs�k�t, g�zmasin�t �s egy�b
gyermekgy�ny�r�s�geket. Lenge, szennyesfeh�r, hossz� cig�nyhaja arca el� hull,
ahogy f�lib�k hajlik, �s biztatja a k�t gyermeket: a Krisztust �s halott fi�t.
- J�codjatok sz�pen!
Bizonyos, hogy testi szemekkel l�tja is a gyermekek j�t�k�t, �s egy�tt kacag vel�k,
mikor felm�sznak a fal�ra, fej�kbe h�zz�k a cs�k�t, suhintanak a karddal, vagy
�sszedugj�k aranyfej�ket a mes�sk�nyv felett...
A pap elk�pr�zva n�z. A vihar is el�lt, �s olyan n�ma csend van, hogy hallani lehet
az ablak�veg cseng�s�t, amint a fagy k�rm�l rajta.
K�s�bb azt mondja a v�n sz�n�sz:
- Na, m�ra el�g volt, gyermekek! Sz�pen fek�djetek le!
Megbontja az �gyat, �s gondosan felpuhogatja a p�rn�kat.
- Te, Janika, bel�l fekszel, �n a sz�l�n, k�zb�l J�zuska!
Karjaiba veszi a szobrot, meghint�zza, meg is cs�kolja, �s �v.i
tosan lefekteti, betakarja.
- Aki leghamar�bb elalszik, az holnap kap valamit.
Most m�r a szob�ban is csend van. Az �reg l�bujjhegyen <�l > megy az asztalhoz,
fel�ti a Bibli�t, hogy szok�sos estv�li im�d.' g�t elmondja. Arca �tszellem�l,
ahogy d�rm�gi:
�Boldogok a lelki szeg�nyek, mert �v�k a mennyeknek ors/.ir, >
Boldogok a szel�dek, mert �k b�rj�k a f�ldet.
Boldogok, akik t�rnek, mert �k megvigasztaltatnak.
Boldogok, akik �hezik �s szomj�hozz�k az igazs�got, mei i megel�g�ttetnek.
Boldogok az irgalmasok, mert �k irgalmass�got nyernek
Boldogok a tiszta sz�v�ek, mert �k megl�tj�k az Istent.

IV� M KK MM $
>A iVi kV/ M ?Sy?

Boldogok 1-k �IdS�erk' mert ISten fiainak h�vat-k " J;!Zk ot%a�2e'St SZenVednek 32
^^ �v�k a
^ * megd�bbenve,
��hTT'��r,CSak �n �S �lyen bolond Ehetn�k.
143 ?0>
Kar�csony
Szenved�sb�l, rongyos emberis�g-testb�l, panaszb�l, csordan�pek alvil�g�ban, a
c�ljavesztett vil�g f�ny�nek, a fekete r�g �r�kk�n szomjas lelk� gyermek�nek
�r�k��l, �r�kk�n meg�jul� rem�nys�gnek �s f�radt, kietlen agyak �lm�nak,
�leter�nek, f�j� sz�rny� �r�m�nknek, tudatlannak is �rthet� titkos er�nek sz�letett
egykoron a Kar�csony, melynek legnagyobb j�t�tem�nye, hogv ameddig ember lesz a
f�ld�n, mindig �jj�sz�letik.
A v�gtelen isteni gyermek els� kacag�s�nak visszhangja ven fel a vil�got ezen a
napon, a Betlehem sz�ps�ges k�lt�szet�nei kifogyhatatlan kincsei legend�s b�s�gbe
bor�tj�k az emberis�gei milli�k �rva lelke �lt�zik bele aranylepl�be, minden ember
t�pi. szak�tja, ragadja mag�hoz s�v�ran, f�lt�kenyen, mindenki csak .1 mag��nak
tudja, �s m�g sincs senki a f�ld kereks�g�n, ki telje', eg�sz�ben ne a mag��nak
tudn�, mert mindenkiben �jj�sz�letil �s a nagy Val�s�gon k�v�l ma m�r annyi
kar�csony van, aham ember a f�ld�n...
Csak a k�ls� megjelen�se v�ltozott az �r�k Betlehemnek, .1 l> nyeg azonban ugyanaz
marad. A j�szol j�szol, ak�r kir�lyi km" n�kkal ker�tik k�r�l, ak�r �rv�k hintik r�
barna f�j�ra cs�k|.ni l�zas vir�gait. A betlehemi puszt�t rab emberek �s barmok s�m
> verte fel akkor, �s ugyan�gy s�rnak �k ma is az erd�lyi K�rp�lni alatt, �gy az
orosz sztyepp�ken, a forr� afrikai homok s�v�jakm b�rhov� tekints�nk a vil�g n�gy
hat�ra fel�. Ugyanaz a sz�z h< > I '<'" re�nk �s fagy dermeszt feh�r csontt�
mindent; a szent �j mr riuma m�gis dalt fakaszt ajkunkon, �s a gyermekromantika <�
n 1 k�nt�sk�j�t ma is magukra veszik m�g a f�lig f�ldd� v�ll .n� "

leng� feh�r szak�ll� �regek is �s senkink ?ezni, hogy lgaz-e az ��rvendetes17' Ez�
7 ,Ut ^^ ^
a napon mindenki �s 17 Pmh �' 7 Ve" U,]�nS ezen lesz �rr� orsz�eok S" \ T �^ ftV"n-
v�ir,l� nemzetk�zis�ge
felett gazdagok, f�lkegyelm�ek vagy nyomorg�k
mott siet� l�bnyomok k�tik �ibrife 1" """"
S�nekhez siet� szeret "t 1 'S'' ^ " be"ehem' dottak e v�nszore� I,', , ' nv""'�k
"e Ez�rt �lszent �hJLT ?' yek utat- miUi� ��nvt vernek a
l�nelmet.. Je| ez�stig r 3 '"S��^ vil�g,�r-g olyan ��T&"? ^ <? Ha
�sszevacog a r�m�lett�i ? a s,rba dolt foga
Pillanat�ban, "S L^Th ��"nts�ges
Wien aranS � ^ ^'^L
.karat� embereknek "ag"bte|�c a j�l'uernatus est nobis'
r�^::." ' * � � ** � v�ltotta e sze'�TfoH�f1Ctet- & di�" 3 kar�csony ,deie mi
^^�saagafsa:
vSS 145 Ql>
kez�nek egyetlen mozdulat�val igaz b�k�re k�nyszer�t mindenkit �s mindent a
gyermek, a Fi�, ki nek�nk adatott.
Nem lesz politika, fajok �s sz�nek, �hesek �s j�llakottak, meztelenek �s b�borba
�lt�z�ttek, csak Ember lesz, tiszta lelk�, magass�gba t�rekv�, igazs�gos,
szeretetb�l cselekv�, �j kult�r�kat nyit�, vil�gos agy�, friss t�rv�nyeknek h�dol�,
vil�got nem kereszthal�lokkal, hanem kar�csonyi csod�s �jj��bred�ssel megv�lt�,
fens�ges.
�vezredes �lmok megval�sulnak, nagy kar�csonyf�v� v�lik az eg�sz vil�g, �s mikor a
teljes bels� �talakul�s krist�lytiszta sz�nd�k�val egym�shoz indulunk, hogy a
j�szol mellett mindannyian tal�lkozzunk, az erd�kb�l el�j�nnek a vadak, egyik
oldalunkon a farkas, m�sik oldalunkon a szel�d �z halad, �s ujjongva k�s�rnek az
emberis�g nagy kar�csonyi legend�j�nak b�dulat�ban, hogy �k is vad, oktalan �llat
l�t�kre megbizony�ts�k az �let egyetlen �rtei m�t �s igazs�g�t...
Igen, ez l�szen a jel...
v�fi 146 ??>
Hazug Istv�n
Egy sebzett kant nyomasztunk az �reg Hazug Istv�nnal eg�sz �ldott d�lut�n. Sok
mocsok helyet, szakad�kot, sz�raz patakfeneket, boz�tos s�r�s�get �sszem�sztunk
ut�na, de csak estefel� kaptuk l�v�sre a v�gott v�lgy�ben, fenn a havas fej�ben.
F�radtan, lihegve, szuszogva kapom a pusk�t, de az �reg Istv�n megr�ntja a karomat:
- H�! Itt nem szabad l�ni!
- Mit besz�l? - h�r�tom f�lre a puska �tj�b�l. - Nem szabad l�ni?
- Nem! - t�mad r�m az �reg konokul.
- Mi�rt?
- Mert ez a kicsi J�zus v�lgye!
A szenved�ly, harag elfut.
- �n nem b�nom, ha...
Az �reg azonban �jra r�veti mag�t a fegyverre.
- Am�g �n itt vagyok, addig nem l� a tek�ntetes �r!
Addig h�zoszkodtunk, m�g a diszn� odalett.
- Megette a fene! - m�rgel�dtem, de ezt a nyolcvanesztend�s apr� �regembert
m�gse vethettem le az oldalon. A diszn�t se �ld�zhett�k tov�bb a set�t miatt: -
Verj�nk sz�ll�st! - mondom mogorv�n.
Az �reg t�zreval�t gy�jt�tt, feny�cserekly�t vagdalt �gynak, p�rn�nak, de nem sz�lt
hozz�m, csak mag�ban morgott, m�g a lombkalyib�val b�bel�d�tt.
- J�jj�n k�zelebb, �reg! - veszem el� a j� fenv�vizet.
Ett�l � is �jra bar�ts�gos lett. A tariszny�b�l j�llaktunk, ami meghozta mind a
kett�nk lelki egyens�ly�t. Teljesen megb�k�lve
�4S 147 Ql>
ny�jt�zom el a t�zecske mellett. Akkor jut eszembe a k�l�n�s n�v, hogy ez a J�zus
v�lgye.
- Hallja, �reg! - mosolygok fel�je. - Mi�ta lett erd�birtokos J�zuska a
havasban?
Az �reg a pog�ny, illetlen tr�f�t�l megbotr�nkozva n�z fel:
- H�t maga m�g nem hallotta?
- Mit?
- Hogy Bolond M�zsi idehozta!
-Kit?
- H�t a kicsi J�zust!
Tudom, hogy az �regnek egyetlen szav�t se lehet elhinni. Az�rt is nevezik Hazug
Istv�nnak.
- Mes�lje el! - buzd�tom, �s r�pislantok, de Istv�n b�csi hal�los komoly marad,
sov�ny arc�n nem t�ncolnak a m�k�z�s ravasz r�ncai, mint m�skor.
- Ezzel a k�t saj�t szememmel l�ttam, hogyan �lt kicsi J�zus azon a csutakon.
-Hol?
- Azon a sz�rke csutakon, amihez hozz�k�t�tte volt Bolond M�zsi, hogy le ne
ess�k r�la. Mintha most is l�tn�m... Hogy az milyen �kes, sz�p szobrocska vala!...
Festett, piros orc�ja, aranyhaja, g�mb�ly� karocsk�i, l�bacsk�i. A k�t ujj�t
�ld�sra tartotta, s �gy kacagott, mint a napf�ny.
- Azt�n hogy ker�lt Bolond M�zsihoz?
Az �reg v�r�s szempill�i s�r�n pislognak, ahogy belen�z az estbe vesz� rengetegbe.
- Az �gy volt - tudja -, hogy M�zsi a kicsi fia hal�la miatt bolondult volt
meg, lehet annak tizennvolc-h�sz esztendeje. A nagy f�jdalom elvette az eszit.
- Azt m�r hallottam!
- H�t azt hallotta-e, hogy az�ta t�len-ny�ron mez�tl�b, hajadon f�vel egy nagy
bogos cserefa kar�val a havast j�rja, s keresi a fi�i, mert a gyermek itt veszett
volt el a havason.
Vif� 148
- Ezt is mondt�k!
- De azt m�r nem tudja, hogy... m�r elfelejtettem, melyik csiki templomban,
ahova bevet�d�tt, megl�tta a M�ria �l�ben kicsi J�zust... Azt hitte szeg�ny bolond,
hogy az � fia. Ott, a n�pek el�tt felfutott az olt�rhoz, �s �sszevissza cs�kolta:
�H�t itt vagy, J�noska? H�t te vagy, J�noska?" N�gy er�s ember alig b�rta kivinni a
templomb�l.
Az �reg r�m n�z, hogy csod�lkozom-e, �s csak azt�n folytatja:
- Azon �jszaka ellopta a kicsi J�zust az anyja �l�b�l... H�t nap, h�t �jjel
kereste az eg�sz falu, de M�zsi szobrostul �gy odalett, mint a k�mfor... �n azonban
m�g aznap �jszaka tal�lkoztam vele a Ben�k-k�tja mellett.
- Kied l�tta? - lep�d�m meg, hogy az �reg ann�l jobban belemelegedj�k a
besz�dbe.
- Mint a tek�ntetes urat!... Kicsi J�zus ott volt az �liben... Ne �rjem meg a
reggelt, ha nem �gy volt!
- Elhiszem! - nyugtatom meg, mit�l az �reg m�g bizalmasabb lesz.
- M�g hozz�m is sz�lott szeg�ny: �Megvan a fiam! Megvan a fiam! Megker�lt!"
Miel�tt a sz�mat felt�thattam volna, el is t�nt a szoborral a s�r�ben. Az erd�
elnyelte.
- S kied nem ment ut�na?
- V�rjon! - dugja fel az ujj�t az �reg, hogy ne sz�ljak bele, mert most j�n a
java. - Egy h�t m�lva m�ges megkaptam.
- Bolond M�zsit?
- A sz�me vil�g�t!... Kicsi J�zust!... Akkor m�r oda volt k�t�zve a csutakhoz.
- Maga pedig leoldozta s hazavitte! - hamarkodtam el a dolgot, de az �reg
Istv�n megvet�leg legyint.
- V�na esze a tek�ntetes �rnak, de az a baj, hogy nincs keze�gyibe!... Ann�l
sokkal szebb dolog volt!
-No?
v�f� 149 ?�>
Kiss� nehezen tudja elkezdeni. Hol a t�zbe n�z, hol a f�ldre, hol a magosba. V�gre
felcsillan a szeme.
- �smerte ugye, Bokr�szt, a kuty�mat?
B�lintok, hogy �smertem.
- Az olyan kutya volt, hogy egy alkalommal a medv�t k�szen hazahozta a h�zhoz,
s felszor�totta az asztalra. �gy �lt az asztalon a medve, mint egy nagy bihaj...
- Tudom, tudom, de mi lett kicsi J�zussal? - t�r�tem �szre az �reget.
- �ppen azt akarom elbesz�lni... A kutya vezetett hozz�...
- Ugyanbiza!
- Virradatkor kij�tt�nk, hogy sz�jjeln�zzek. A kutya felvert ott az aljban egy
v�n kant. Kom�tosan mentem a nyom�ban, mert tudtam, hogy ha kell, eg�sz nap ott
tartja, ahol lefogta. M�g gy�ny�rk�dtem is benne, hogyan h�r�g, morog Bokr�sz, de
hirtelen �gy elhallgatott, mintha k�ssel v�gt�k volna el a szav�t... Csak nem �lte
meg a kan? - ijedek meg. Futok oda, kapom a fegyvert, de alig �rek ki a s�r�b�l,
akkora csod�t l�ttam, hogy szinte s�b�lv�nny� v�ltoztam.
M�lyet l�legzik az izgalomt�l. S�padt, komoly.
- A kicsi J�zus k�r�l volt v�ve vad�llatokkal.
Az �reg szents�ges komolys�ggal lelkendezett.
- Annak a bokornak a t�v�ben fek�dt k�t liheg� farkas - mu togatta. - Vel�k
szemben k�t anyamedve, a fa t�v�ben nyulak, t-i volabb �zek, vaddiszn�k, szarvasok.
Ami vadja van az erd�nek, mind ott volt, s mind elhozta a kicsinyeit, hogy
j�codjanak a kic.M J�zussal...
Olyan meglep� volt, amit mondott az �reg, hogy nekem is el �llott a l�legzetem. Az
�jszakai erd� a t�z var�zs�ban f�rd�tt, illa tozott. A kicsi keresztekb�l
�sszerakott feny�lombok meg se mm cantak. Az �g m�ly �s fens�ges volt. Az �regember
nekipirulva besz�lt, hossz�, feh�r haj�t lengette a t�z melege, sz�raz, aszol i
teste f�nylett, mint a pr�f�t�k�.
vS� 150
- S a vadak kicsinyei j�codtak vele...
Hangja meleg, k�d�s, elfogult �s halk lett a szeretett�l. Mocskos condr�ja,
szakadt, durva kenderv�szon inge aranylott, s az eg�sz ember f�nylett, mintha a
sz�v�ben, az �let h�z�ban l�mp�t gy�jtottak volna. Olyan vontatottan besz�lt,
mintha az agy�n, lelk�n �tvonul� dr�ga k�pek nyom�ban gyalogolna.
- A r�kafiak sz�kd�stek el�tte, �s bojtos farkukat cs�v�lt�k. Egy farkask�ly�k
felugrott mell�je a csutakra, �s v�gignyalta az arc�t. A p�r hetes, bar�zd�s
vadmalacok felcsivogtak hozz�, a ny�l-fiak a f�be lapulva bajuszukat, sz�jukat
fintorgatt�k, az �zgid�k egym�son sz�kd�stek �t, hogy kedvet csin�ljanak kicsi
J�zusnak. K�t k�v�r medvebocs szakadatlanul m�rik�zott neki. M�g a f�kra is
felm�sztak a kedv��rt. A mellette �l� farkask�ly�k j�t�kosan beharapta k�v�r
kacs�it. Az egerek felfutottak a v�ll�ra. A m�kus feny�tobozt hajig�lt le neki. A
mad�rk�k egy hossz� �gon �gy �ltek f�l�tte, mint vas�rnap a le�nyok a templomban. A
feln�tt vadak gy�ny�rk�dtek, �s szel�d tisztelettel �rizt�k �ket... Volt ott -
mondom - mindenf�le �llat. A tiszt�s hemzsegett t�l�k. Az any�k m�g a most
sz�letett kicsinyeiket is elhozt�k a sz�jukban. Az egy hi�z nem mert k�zel j�nni,
de az is ott lappangott azon a vastag f�n. Kil�g� piros nyelve olyan volt, mintha
t�z �gne a sz�j�ban. Soha eff�le csod�t az �letben nem l�ttam!... Nem �n, pedig
ennyire megv�n�ltem!...
Kurta sz�netet tartott az �reg, m�g az izgalomt�l lobog� lelke kiss� megpihen, de
ut�na mindj�rt �gy ny�lott ki a sz� a sz�j�n, mint a vir�g.
- S a kicsi J�zus �ld�sra tartott k�t ujjal mosolygott re�juk... Maga el�
m�lyed a v�nember, �gy ism�tli:
- Mosolygott re�juk... S azok visszakacagtak, vinnyogtak, s�rtak, magukon k�v�l
voltak �r�m�kben... Amennyi vir�g, f�, fa, m�g az is mind fel�je fordult... Soha
ilyen csod�t!..'
Szinte elgyeng�l a v�n sz�kely most is az eml�kez�st�l.
<42 151
- Mikor megl�ttam, valami furcsa melegs�get �reztem, a puska kiesett a
kezemb�l, s csak �ppen annyit tudtam mondani: �J� reggelt adjon az Isten!" - azzal
a sz� megfogant bennem. Kicsi J�zus mintha a szemeivel mutatta volna, hogy h�z�djam
k�zelebb, s �n le is �ltem az egyik medve mell�... Akkor l�tom, hogy a kuty�m, ez a
v�rengz�, vad, veszett �llat b�kess�ggel hever a farkas mellett, s h�s�ges szemeit
J�zusra f�ggesztve k�nnyezik a meghatotts�gt�l, mint egy v�nasszony.
- Lehetetlen! - csud�lkozom, hogy �n is sz�ljak valamit.
Az �reg megrezzen, de mindj�rt bizonykodni kezd, hogy abban nincs semmi lehetetlen.
- Ha hiszi, ha nem, ott semmi sem b�ntotta egym�st... �n se �ket, �k se engem.
M�g csak nem is gondoltunk eff�l�re. Esz�nk be se jutott. Tudj' az Isten, hogy
volt, mit�l volt, de �gy volt!... Olyan �rtatlanok s tiszt�k voltunk, mint a
csecsszop� gyermek, mikor elalszik az anyja mell�n. Olyanok!... Egyebet sem
csin�ltunk, csak n�zt�k kicsi J�zust. Sem �hesek, sem szomjasok nem voltunk eges/
nap. �szre sem vett�k, hogy telik az �d�. Mintha nem is ezen a vil�gon lett�nk
volna... Nagy dolog Volt, annyi szent! Az �ldott nap olyan enyh�n, l�gyan �gett az
�gen, hogy szinte k�zzel meg lehr tett volna fogni a sugarait, mintha a M�ria
hossz� aranyhaja hul lott volna a szem�nkbe a mennyorsz�gb�l.
- A M�ria aranyhaja! - ism�tlem magamban megejtve, megbalx > n�zva.
Az �reg sz�kely sz�raz kezei remegnek, m�g megigaz�tja a tii/c i bennebb tolja a
le�gett has�bokat, s csak azut�n folytatja naj'.vi s�hajtva.
- Csak este ne lett volna!... Sajnos, hogy b�set�tedett, v�ge Ihi mindennek.
Olyan szomor�an mondja, mintha kedves halottj�t�l b�i n n�k a s�r partj�n.
- Haza kellett menn�nk... A vaddiszn� r�ffentett malacain.>1 a medve el�tt
k�zen fogva ment a k�t bocsocska, az �zgidok u.
v�fi 152 Ql>
k�nyeskedtek az �sv�nyen, mintha pipasz�r l�b� v�rosi �rficsk�k voln�nak.
Farkasany� tiszteletb�l f�lrehajtott f�vel Tent���� szoborhoz, hogy egyik er�tlen
k�lykit a si�j�ba vegye A masTk a J�zuska nyak�ba kapaszkodott, �s semmHettek�pp^n
nem akart hazamenni. A madarak a szobrocska f�l�tt lebe^e csicsTregtek
i^JS^t e�greket 3 M dnyeIte' A ^
javaban hullott az ej korma, mikor a f�k tetej�n od�j�ba szaladt
hallom a hangj�t�reCSU ' & ^ ^ ^
- Magam maradtam - pihegi b�natosan maga el� -, �s egyed�l n�ztem J�zusk�t...
Szeg�nyk�nek az arc�ja m�fnedves vo tThar^ mattol, aranyhaja is, kicsi teste is
megfakult az esteled�sben-de o csak tov�bb mosolygott... N�ztem, addig n�ztem, mil
e^ szer csak t�volodni, kisebbedni kezdett, mintha a csutakka eSt
S^ZI8^ rekete k�dben"AmOTe �a ^
elkerekLS , Azt�n arra napnyugat fel�l egy fekete hom�ly felkerekedett az egre, s
vegleg eltakarta y
^t�zbe b�mulva elhallgat az �reg. Csak f�lve merem megk�r- H�t azt�n?
- Azon vettem �szre magamat - rezzen fel ism�t -, hogy a ku-yamhuzza az
ujjasomat, hogy mi is menj�nk haza. Az eszem
azonban ott jart kicsi J�zuson. Alig v�rtam, hogy reggel le^eT J�form�n ki sem
virradt, ism�t itt voltam, de kicf J�zfs ne^olt
Megsajn�lom, olyan szomor�an mondja- Nem volt sehol... A sz�rke csutakon ott
volt az eloldott iste maradt. Csak kesore fedeztem fel, hogy Bolond M�zsi odaj�tt �
/ eccaka, s elvitte mag�val. A letaposott f�v�n tiszt�n l�tsz�
"tudTrh' A SZ�lerd�ben 3Z0nban Veszett a
kfcsn�zust ' merre ment AZ�ta nem I�ttam sem sem
kicsi J�zust.
vi� 153 Qb
Er�szakosan megr�ndul, mintha azt mondan�, hogy most m�r minden mindegy, �s mintha
m�ly �lomb�l �bredne, kicsit sz�gyenkezve mondja:
- H�t ez�rt nem szabad ebben a v�gyben semmire re�l�ni, semmit b�ntani!... Most
m�r tudja, ugye, tek�ntetes �r?...
- Igaza van, �reg! - b�lintok elkomolyodva.
T�bb sz� nem is esett k�zt�nk. K�s� is volt, h�t elny�ltunk a t�z mellett. Az �reg
Istv�n mindj�rt el is aludt, nekem azonban nem j�tt �lom a szemeimre. A harmat
lassan permetezett, a keresztlevel� feny�k susogtak f�l�ttem. A sz�rke csutakra,
melyen egykor a kicsi J�zus �lt, r�esett a t�z�nk vil�ga.
Megpr�b�lom ler�zni az ig�zetet.
- Milyen sz�p volt! K�r, hogy nem igaz. Akkora tekerg� nincs az eg�sz f�ld�n,
mint ez a v�n bolond itt, mellettem. Minden szava hazugs�g.
Fut� pillant�st vetek r�, miel�tt a fejem lehajtan�m az illatos csereklyep�rn�ra.
Az �reg �lm�ban mosolyog. A r�ncos, fekete, �reg arc tele van mosolyg�ssal. Lapos,
sov�ny melle olyan, mint a s�pped� sir Nem sok van h�tra neki se az �letb�l.
De az�rt mosolyog.
Lehet, hogy megkapta a sz�rke csutakhoz k�t�z�tt kicsi J�zuM s ennek �rvend, de
lehet, hogy �lm�ban is hazudik.
Milyen k�r, hogy hazudik!...
vSS 154 Qb
Egen� �r, az asztalos
A gy�r megbukott, s az asztalos �r feles�g�vel, h�rom gyermek�vel beszorult a t�l
elej�n egy f�ldes h�zba, aminek egyetlen ablaka volt, s az is akkora, hogy a f�l
�kl�vel bedughatta. Iskol�zott ember volt, aki finoman tudta kiejteni: M�nchen; de
se munk�ja se penze nem volt. �gy lerongyol�dtak, hogy a cig�nv sz�gyellte vel�k
talalkozni. K�romkod�sb�l �s s�r�sb�l �ltek. Az asztalos �r mmd a h�rom erd�lyi
nyelven tudta a miaty�nkot, de egyiken se hallgatta meg az �risten. �gy l�tszik, a
nagyhatalmakkal volt elfoglalva Szentfels�ge is. Valaha kit�n� di�k volt az
asztalos �r, aki tudta, hogy �convalaria maialis" a m�jusi gy�ngyvir�g tudom�nyos
neve �s az Orsz�gos Magyar P�rt Kolozsv�rt sz�kel, az eln�ke pedig dr. gr�f Bethlen
Gy�rgy, de minden kisebbs�gi �ntudata mellett is a belei �sszesz�radtak az
�hs�gt�l, s kereszt�t�llani csak az�rt nem ment, mert az eg�sz kisebbs�gi faluban
nem volt senki akitol valami �rdemleges dolgot el lehetett volna venni. �lt teh�t
egy rozzant kanap�n a hideg szob�ban, �s csak akkor rezzent fel, mikor a feles�ge
f�l�nken jelentette:
- Nincs egy sz�l f�nk se!
Erre az asztalos �r a pad al�l kih�zott k�t bogos k�telet, az asz-szony a h�rom
apr� gyermeket ruh�stul befektette az �gyba, hogy meg ne fagyjanak, m�g hazaj�nnek,
az ajt�t bez�rt�k, �s elmentek mind a ketten az erd�re egy h�t f��rt.
V�kony porkah� fedte a mez�t, erd�t, de a hidegnek foga volt s az asztalosn� - maga
is feh�rke, m�jusi gy�ngyvir�g - fogvacogva didergett a k�t�llel a h�t�n. Az
asztalos a hullott f�t fejszefokkal d�ngette ki a fagyos f�ldb�l, �sszegy�jt�tt k�t
ter�t, �s �thurkolta
vSS 155 Qi>
a k�t�llel. Egyiket felpakolta a gyenge asszony sov�ny h�t�ra, a m�sikat a mag��ra
emelte. A szem�k kimeredt �s szikr�zott a teher alatt, de tapodt�k az anyaf�ldet
hazafel� lihegve, ny�gve, sz�tlanul. A fa minden l�p�sre ropogott a h�tukon, arcuk
bamba lett, mint a teherh�z� �llat�, kez�k a bogos k�t�lhez fagyott, a sz�v�k vad
volt a keser�s�gt�l, mint a farkas�, �s �tkozt�k magukban ezt a szents�ges �letet,
amelyre a j�s�gos Isten teremtette. Az �hs�g pedig r�gta, gy�t�rte �ket.
-Jaj! - pihegte az asszony, hogy az ura ne hallja, �s �vatosan r�ereszkedett egy
kiv�gott fat�nkre. A h�ta �gett a teher alatt, mintha a fa meggy�lt volna rajta.
K�nj�ban havat evett, hogy l�ktet� idegeit csillap�tsa.
- Elset�ted�nk! - morogta az ura.
T�len hamar szomorodik el az id�. Sz�l is kerekedett. A decern beri sz�l pedig
gyal�zatos. �tj�rja a csontot, vel�t. A varj�t lebuk tatja a fa�gr�l, az �hes
farkas, r�ka �gy �rzi, mintha milli� bolha cs�pn� az irh�j�t. Az ember kez�t, arc�t
pillanatok alatt feket�re marja.
- Mozogjunk, R�zsika! - k�rte kedvesen az asztalos a feles�g�t
Az asszony megpr�b�lt fel�llni, de visszaroskadt, nem b�rta
tagjait mozd�tani, mintha a csutakhoz fagyott volna. Az ura t�p te fel r�la.
- B�rod? - k�rdezte biztat�an.
- Igen - hazudta az asszony, s a sz�j�b�l d�l� p�ra elbor�totta a/ arc�t. �jra
nekig�rb�ltek az �tnak. A ny�l feh�ren kivert a s/a juk sz�l�n, a verejt�k
megfagyott a homlokukon, a metsz� hicler, leveg�t�l pattant meg a mell�k. V�r�k
h�l�ben, erej�k fogyt�n volt
Az ember el�l ment, t�rte az utat. Meg-megrogyott a k�z.ile lemben, s az
er�fesz�t�st�l m�r t�lvil�gi sz�nben l�tott mindem A havas hegyek az �gig n�ttek, a
f�k boltozata befonta a magass� gokat, k�k �s v�r�s f�nyben szikr�zott a feh�r
havas vil�g k�m k�r�l, mintha az Oregisten roppant ravatala k�r�l gyerty�k �gnei h
I az �j fekete k�rpitja alatt. A k�t szerencs�tlen ember�rny�k ur;
156 01/
v�nszorgott az el�tt�k lobog� f�nyek fel�, mintha �k is rettent� lelk�kkel Isten
ravatal�hoz zar�ndokoln�nak.
Mentek, m�g a fa megz�zmar�sodott a h�tukon. Csak az �tok �s a keser�s�g tartotta
m�g l�bon. A hold is felj�tt. Er�tlen �s hideg volt az is, mint egy fagyott �veg az
�gen. Fele�ton kid�lt az asszony.
- Nem b�rom tov�bb!
- H�tha pihenn�l - csikorgatta a fogait a f�rfi. - Ne hagvjuk itt, ha m�r ilyen
messze elhoztad!
Az asszony kezei a hidegt�l b�n�n, er�tlen�l l�gtak al�, ruh�i h�ztak le a f�idre,
szemei forr�s�gban mer�ltek el, arca szederjess� v�lt.
- Mindj�rt megfagyok! - panaszkodott.
A sz�l m�r ingatta a l�bain. Inai reszkettek, �s m�r nem �rezte a testet.
Nesztelen�l rogyott le a f�ra.
- F�zom! - susogta, �s t�bbet nem sz�lt.
- R�zsika! R�zsika! El ne aluggy, mert v�ged van!
Az ura ki�lt�s�t m�r alig hallotta. Elmosolyodott, mert soha az �letben ilyen
dr�ga, boldog b�kess�get nem �rzett. K�r�s-k�r�l s�t�t �s n�ma volt minden. Az
ijedts�g els� hev�ben megpr�b�lt az ember t�zet gerjeszteni ott az ut k�zep�n.
Nehezen ment, mert a kezei val�sz�n�tlen�l s�lyosak, ujjai a hidegt�l �rz�ketlen�l
vastagok voltak, �s nyilall-dozva f�jtak.
M�gis siker�lt valahogy.
A t�zf�ny felvert k�r�l�tt�k, a z�zmara a szedett gallyakr�l lassan t�nedezni
kezdett. Az ember pedig rakta a kis m�gly�t Rettent� munka volt id�ig cipelni a
f�t, s most itt kell elpuszt�tania ;ajt minden darab, mintha a saj�t test�t h�nyn�
a t�zre. Egyetlen forr�, k�nos �tokba foglalta az eg�sz mindens�get. Feladta a
harcot.
�rz�ketlen�l r�pillantott a feles�g�re, kit a t�zf�ny megvil�g�tott A csontt�
�hezett, nyomorult, szeg�ny, kicsi elsorvadt asszonyka
157
eszm�letlen�l fek�dt a farak�son, amelyre hanyatt esett. Fogai kivicsorodtak, mint
a lel�tt vadak�.
- Jobb is volna itt hagyni! - morogta az asztalos. - Legal�bb � ne szenvedjen
t�bbet!
Se nem sajn�lta, se nem seg�tett rajta. Legyen, ahogy lesz. Reggelre megfagyna vagy
megenn�k a farkasok...
�Csak a t�zet kellene felr�gnom!"
Az eget h�felh�k kezdett�k elbor�tani. A hegyek m�lys�geib�i tolultak el�, �s
sz�rk�sfeket�n egym�sba gomolyogtak. Hideg, s�t�t hatalmukkal elnyomtak mindent.
Hegyek, erd�k, f�k elvesztek benn�k. M�r csak az ember �ltal rakott kis
t�zpontocska �lt a s�t�ts�g v�gtelens�g�be fojtott f�ld�n. Az is m�r szakadozott,
ham madozott.
�Nem vetek t�bbet r�!" - izgatta a gyilkos gondolat az embert
Mire a sz�n utols�t huny, az asszonynak is v�ge lesz. Senki nem mondhat r� semmit,
hogy meg�lte, elpuszt�totta. Csak szerencsel lens�g t�rt�nt, amir�l � nem tehet.
Durva tenyereit a sz�n f�l� tartotta. J�lesett az arc�ba �raml� meleg.
�K�nja, szenved�se se lesz t�bb!" - �llott fel, hogy elsz�kj�k mel l�le. - �Csendes
�s feh�r lesz, mint a h� k�r�l�tte!" - emelte ism�i a h�t�ra a r�zs�t. - �Mint a h�
k�r�l�tte..." - dobogtak tova a ne h�z l�bak.
H�sz-harminc l�p�s ut�n meg�llott �s visszan�zett. A t�z vn r�sen hunyorgott szembe
vele, de az asszony test�t m�r elnyelte .1 s�t�ts�g.
Megrettent �s visszafutott. Sietve �sszekotorta a szenet, �s m has�bokat vetett r�.
A l�ngocsk�k lassan meg�jultak a cs�p�s I u i t�v�ben, �s csakhamar meleg arany
f�tyol lebbent r� a test�re
Kiss� megnyugodott, �s f�lve pillantott r� az asszonyra, kim I szem�ld�keit m�r
z�zmara f�dte, mintha a s�r, eny�szet �eh. gomb�i ny�ltak volna ki rajta hidegen,
ijeszt�en.
158 Qis
�M�gis jobb neki, ha itt hagyom!" - nyomta el az �rz�seit az �jabb k�s�rt�s. - �S a
gyermekek?... Mi lesz a gyermekekkel?" - k�rdezte a jobbik fele.
Nem tudott felelni r�, de ves�ig megr�zk�dott.
A sz�l el�llott, az erd�k, m�lys�gek tompa b�g�se megsz�nt. Csendesen hullani
kezdett a h�.
Az asztalos �l�be emelte az asszonyt, �s a t�z fel� tartotta. �rezte, hogy m�g ver
a sz�ve, m�g �l. A hal�l m�mor�b�l lassan �bredezett. Az ember d�rzs�lte �s
sz�longatta, �lesztgette, melengette, am�g egy hossz�, m�ly s�hajt�ssal visszat�rt
bele az �let, �s halkan azt mondta:
- Hol vagyok?...
Egyik kez�vel az asszonyt t�mogatva, m�sik kez�vel a megmaradt f�t vonszolva �rt
haza az asztalos. A dermedt asszonyt befektette a gyermekek mell�, �s nekifogott a
t�zrak�snak. A sz�k kis od� hamar melegedett, az ijedt, �hes gyermekek gyorsan
fel�ledtek. Kicsi hasuk korgott, arcocsk�juk s�rga �s z�ld Volt az �hs�gt�l, de nem
mert�k mondani, hogy �hes vagyok.
Az ember azonban tudta. Fogta a kalapj�t, �s sz� n�lk�l kiment a faluba lopni vagy
koldulni. Mindegy, ak�rmelyiket k�veti el, csak keny�r legyen. Az asszony zokogva
beleb�jt a piszkos p�rn�ba.
A gyermekek remegtek...
A t�z v�gan �gett...
Az �jszaka horkolt az ajt� el�tt...
Az urak r�di�t hallgattak, s az �retts�gizett kisebbs�gi asztalos - aki most is
tudta a gy�ngyvir�g tudom�nyos nev�t, �s fejb�l levezette a vegyes n�gyzetes
egyenlet k�plet�t - a faluban �gyelgett s�t�ten, �s t�pel�d�tt, hogy honnan
ker�tsen egy darab kenyeret h�rom poronty�nak, f�lig h�tt asszony�nak.
Hi�ba tudta azonban h�rom erd�lyi nyelven a miaty�nkot, csak a dombon �l� templom
feh�r fala, tornya v�gott bele �lesen a jeges leveg�be, mintha halott istenarc
f�ny�en�k el� az �jszaka fekete
v�f� 159 Qb
p�rn�i k�z�l. A kis paraszth�zak azonban s�t�ten kuporogtak az �t k�t martj�n.
- Senki sincs �bren! - d�rm�gte leverten az asztalos.
Mind�ssze egy h�zban volt vil�goss�g, Marci J�nos�kn�l. Ott is
nagybeteget virrasztottak.
Az asztalos el�bb r�n�zett a h�zra, azt�n elsz�ntan bement. Mocskos kis
fotog�nl�mpa pislogott a falon. A t�z mellett n�h�ny �regember sz�vta a pip�t,
b�longatott, �s nagyokat k�p�tt a f�ldre. Az �gyban a gazda h�rg�tt l�zasan, el�tte
a feles�ge tekergette illedelmesen a fej�t, �s hangosan sop�nkodott.
- �, mit tuggyunk csen�lni! �, mit tuggyunk csen�lni!
- J� est�t! - k�sz�nt az asztalos.
- Mi j�ba j�r, �geni �r? - fogadja az asszony.
Az asztalos zavartan menteget�zik.
- Nem tudtam, hogy beteg van a h�zn�l... Hiszen itt is majdnem akkora baj van,
mint n�lam.
Az �j h�rre az emberek, a vend�gek is fel�l�nk�lnek.
- Mi t�rt�nt, �geni �r?
- Ne is k�rdezz�k! - besz�li az asztalos. - Alig fert�ly�r�ja, hogy hazaj�ttem
az erd�b�l, s ott kapom a feles�gemet elny�lva az �gyon...
- Ugyanbiza! - lep�dnek meg a betegl�togat� n�pek.
- Ott �n szeg�nyt! - panaszolja az asztalos. - Se �l�, se holl A h�zban egy
csepp t�z nincs, a h�rom apr� gyermek mell�je b�va s�r �tlen-szomjan eg�sz nap.
- �, szeg�nyek! - h�ledezik a j�lelk� Marci J�nosn�.
- �ppen csak hogy t�zet tehettem, ott kelle hagynom magukra hogy legal�bb
valami �telt szerezzek, de a boltok z�rva, sehol vi l�goss�g nincs... Mit tuggyak
csin�lni!...
- Valamit k�lden�k a lelkeimnek, ha meg nem vetn�k... legal� bl ? egy kicsi
szalonn�t, kinyeret... m�r ami a szeg�ny h�zunkt�l kite lik - aj�nlkozik Marci
J�nosn�. - H�tha j� n�ven venn� az Isten e:. s reatekintene szeg�ny uramra.
V�� 160 Qi�
iiiiiiiliilffiiiilIIIIIIffil
- Mivel tartozom? - restelkedik az asztalos.
- Semmivel sem, Egeni �r...
Az �gy ropog a beteg alatt az elm�l�ssal val� neh�z birk�z�sban. Vad t�z lobog a
szemeiben, �kle, arca nedves, mintha a hal�l ny�la fr�ccsent volna r�. Az asztalos
n�zi, �s �j gondolatra kap. A remeg� asszonyhoz fordul.
- K�sz�n�m sz�pen a radin�t, Marcin� asszony... s ha m�gis az volna
Szentfels�ge akaratja... a kopors�csin�l�ssal ne menjenek m�shoz. Jut�nyos�n
megsz�m�tom, s olyant csin�lok, hogy csud�j�ra fognak j�rni... Meg�rdemli szeg�ny
Marci b�csi... No, az Isten vigasztalja, adjon k�nnyebb�l�st.
Futva siet haza az �tellel. A havas h�zak mint feh�r �rnvak
j
�sznak el mellette. H�rg� sz�j� kuty�k akaszkodnak a sark�ba, de se nem l�t, se nem
hall. Szeretne felord�tani �r�m�ben, �s lihegve bukik be az ajt�n. Eg�sz l�nye
felragyog, ahogy kimondja:
- A vacsora!
*
Az asszony r�m�lten ugrik fel az �gyb�l.
- Lopta?
Az ember visszah�kken.
- Nem loptam!
Es elmondja a szalonna t�rt�net�t.
Az asszony megnyugszik, �s kiny�jtja � is kez�t a keny�r ut�n. A gyermekek s�padtan
ujjonganak.
A fa s�r a t�z�n.
Az ember a r�rohan� �hs�gt�l reszketve eszik. Most mind boldogok.
Az er� �s a bizalom visszat�r a lelk�kbe. A holnapra nem is gondolnak. A keny�r �ze
�ld�an j�rja �t test�ket. A v�r illata ism�t el�nti arcukat, s a lopott fa t�ze
mellett �tmelegednek csontjaik.
Enni! Csak enni!
Nem baj, hogy kinn a t�l feh�r lovai v�gtatnak az ablak alatt, s a havat felr�gj�k
a h�zak tetej�re a szeretkez� macsk�k szeme
v�f� 161 01/
k�z�. Nem baj, hogy az urak palot�ikban r�di�t hallgatnak, a parasztok tetves
cserg�k alatt vakar�znak, a barom a j�szol f�l�tt �llva alszik, hatalmak osztoznak
a vil�g f�l�tt, Krisztus keresztje csikorog a sz�lben, �s v�r�s szem� g�pek
l�ktetnek v�gig a puszt�kon... Nem baj, hogy t�z nap m�lva kar�csony, �s sz�zmilli�
embernek nincs hov� fej�t lehajtania, nem baj, hogy kult�r�val csapj�k be a
vil�got, nem baj a kisebbs�gi sors, �s hogy roskadozik a v�n f�ld cser�pl�bain:
csak enni, enni, mint az �llat, h�ly�n, b�ntelen�l, gondolatt�l sz�zen, komisz
emberi �larc n�lk�l, igaz term�szettel r�gni, enni, �lvezni a kenyeret a
hal�lra�t�ltek utols� lakom�j�n... �s l�t� Isten, hogy j�.
Felmered� bicska�llel gondolta mindezt v�gig �geni asztalos �r, aki �retts�git
tett, �s valaha �sz�p rem�nyekre jogos�tott", gy�ny�r�en ejtette ki most is ezt a
sz�t, hogy �M�nchen", kisebbs�gi �n tudat�n soha folt nem esett, tudta, hogy a
Magyar P�rt k�zpontja Kolozsv�rt sz�kel, �s a m�jusi gy�ngyvir�g tudom�nyos neve
�con valaria maialis"; most pedig �Isten nev�ben" adott szalonn�t eszik egy
rettenetes od�ban h�rom megb�lyegzett, apr�, szerencs�tlen magzatj�val �s a
nyomort�l, b�natt�l, keser�s�gt�l laposra szopoli feles�g�vel, akit csak
gy�vas�gb�l nem hagyott megfagyottan .1, �tsz�len.
De evett j��z�en, m�r-m�r mosolyogva.
*
A gyermekek el�lmosodtak.
- Fektesd le �k�t, R�zsika - mondotta �geni �r a feles�g�n�l �s el�gedetten
zsibbadozott a sz�ken. Most j�tt ki bel�le a mag.il m szedett sok hideg, ami
elb�gyasztotta.
Az asszony m�g mindig sz�delegve tett-vett. Neki jutott legel' >1 l esz�be, hogy mi
lesz holnap, ha a k�ny�r�letb�l adott �tel elli n;
- Jaj, csak valahogy a Marci J�nos kopors�j�nak a csin�l.r a megkaphatn� az
uram!
Bizony, az nagy k�nnyebb�l�st jelentene. Egy kicsi liszt�i <>' mit vehetn�nek,
n�h�ny rongyot is akaszthatn�nak azzal a pei 1 . )
162 01/
�Hatha meggy�gyul Marci J�nos?" - r�m�lt meg - El�bb im�dkozzatok! H�nyszor
mondjam'
^^ST� k sT;ket'de m�gis ~edpislantva hadart�k ^^ �SSZetett�k- �s laposakat
��n lefekszem �n�gyamba, Minden esti kopors�mba..."
Az anya felh�kkent: - Megint a kopors�.'... Ism�t a kopors�' A gyermekek tov�bb
�s�tott�k az im�ds�got:
�???Test�m aluszik, leik�m nem nyugszik Marja ny�gussad, angyal serkentgessed!..."
Anyjuk vel�k mondta:
�...Lelkem nem nyugszik!..."
Minden sz� v�g�n ott volt azonban az �hes, forr� k�v�nd h, az ec�ka meghalna Mara
J�nos' S' bar"
-C^r�T] V1SSZa 3 ^ �
V�� 163 Ql>
Az ember is fel�t�tte a fej�t, hogy mit akar m�g a feles�ge. Az asszonynak eg�sz
�br�zata t�zelt az �j, megd�bbent� gondolatra, amely bels� gy�trelm�b�l t�madt.
- Mondj�tok sz�pen, kicsik�im: �J�isten�nk, vedd magadhoz az �ccaka Marci J�nos
b�csit, hogy �desap�nknak legyen munk�ja... �nistenem engedd, hogy haljon meg,
legyen sz�ks�ge kopors�ra, hogy �desap�nk r�lunk gondoskodhass�k..."
A gyermekek �rtatlan buzg�s�ggal minden sz�t ut�namondottak:
�...hogy haljon meg Marci J�nos b�csi..."
Az asszony �s az ember egym�sra n�ztek. Mind a ketten els�padtak, de nem mertek
sz�lni egym�shoz. A rettenetes igazs�got megismert�k.
*
M�g nem hajnalodott, mikor mind a ketten fel�bredtek. Az ab-lakocsk�n vastag
j�gvir�gok feh�rlettek, sz�jok p�r�ja l�tszott a hideg h�zban. A s�t�tben csak
�rezt�k, de nem l�tt�k egym�st.
- K�roly! - fordult az ura fel� az asszony. - �bren van?
- �bren...
Kicsit hallgattak. Nem mert�k kimondani, amire gondoltak A h�ztet�n roppant valami,
mintha belel�ttek volna.
- Pattog a zsendely - v�lte a f�rfi.
- Hideg van - hagyta r� az asszony. - T�z k�ne!
�geni �r ingben-gaty�ban t�zet gerjesztett, �s visszab�jt ,1 �gyba. Inger�lt �s
j�zan volt.
- K�r volt t�zet tenni... �gysincs frustokra val�.
Az asszony visszarezzent a falhoz.
- Nincs...
- Csendesen legy�nk, nehogy a gyermekek fel�bredjenek. Amir alusznak, nem kell
enni�k...
- Valami kicsi az est�r�l maradt nekik - vigasztalta az asszom - F�lretettem.
vse 164
- Azt j�l tetted.
Ism�t hallgattak. A titkos gondolat izgatta, de nem mert�k kimondani. Az ember
m�sr�l besz�lt.
- Neked nincs valami bajod?... A tegnapi nap ut�n.
- Nem �rzek semmit.
- Az j�... Legal�bb eg�szs�g�nk legyen...
Az ablak is megz�rrent a hidegt�l. Odan�ztek. L�tszott, hogy k�v�l sz�rke p�r�ba
mer�lt minden. Az asszony nem b�rta tov�bb, ki kellett mondania, ami a sz�v�t
nyomta:
- Vajon meghalt?...
Az ember �gy tett, mintha nem tudn�, kir�l van sz�. Remegve ejtette ki a nevet.
- Marci J�nos...
Inger�lten morogta oda az asztalos �r, mintha nem volna semmi k�ze a gondolathoz.
- Honnan a Krisztus t�izib�l tudjam!
Az asszony v�rt egy kev�ss�, azt�n el�b�torkodott:
- Meg kellene n�zni... Nehogy valaki megel�zze. Titokban mind a ketten az
ablakot lest�k, de nem mozdultak.
Csendesen virradt k�k �s feh�r tisztas�gban. A h�zak m�r itt-ott megmozdultak, az
utc�n ropogott a h� a siet� emberek l�ba alatt. A k�d �gy k�s�rte, nyelte �ket,
mintha a leveg�ben j�rn�nak. Az asszony lel�pett az �gyr�l, �s t�relmetlen�l
�lt�zk�d�tt.
- Hova sietsz? - sz�lt r� az ura.
- Havat seprek.
A f�rfi is tudta, hogy az asszony hazudik, de hagyta.
- Sok h� esett?
- Feh�r a hely.
- Akkor el kell seperni...
Az asszony vastag kend�t kapott a v�llaira, �s kiosont. Vette a vessz�sepr�t, �s
elpallotta a havat az ajt� el�l. F�l szeme az utat szomsz�dokat leste, de senkit se
l�tott. Akinek nem musz�j, ilyen id�ben nem sokat tekereg az utc�n.
VS� 165
Morgol�dva, el�gedetlen�l hajlott neki ism�t a h�sepr�snek.
Hirtelen harangsz� d�nd�lt bele a krist�lyos, feh�r leveg�be. Az asszony arc�t
�tverte a boldogs�g.
�Halottnak harangoznak..."
Odat�molygott az ajt�hoz, �s alig b�rt az izgalomt�l besz�lni.
- Hallja, K�roly? Halottnak harangoznak... Meghalt... M�gis meghalt... Az Isten
re�nk tekintett.
F�l �ra m�lva h�vt�k is az asztalost, hogy m�rt�ket vegyen a kopors�hoz.
B�szk�n, egyenesen, �ntudatosan haladt le az �ton.
Az asszony a gyalupadr�l let�r�lte az avas, sz�rke port. Eg�szen fel�l�nk�lt,
megfiatalodott. Hirtelen elgondolta, hogy t�bben kor-nyadoznak a faluban. J�
arat�sa lesz az id�n a hal�lnak, kelleni fog a kopors�... M�gis j� az Isten...
�s ott a f�lvak, f�ldes h�zban k�t sz�raz karj�t feldugta az �g fel�, s
Istenk�nyszer�t�, forr� hittel esedezett:
- O, add, �risten, hogy min�l t�bben haljanak meg, hogy mi meg�lhess�nk...
Hallgasd meg, Istenem!
A virradat csendess�ge nem tartott sok�ig. Ism�t sz�l indult, �s hordta,
t�ncoltatta a havat az ablakok el�tt, a v�lgyekben, a var jakat egym�shoz verte a
leveg�ben, az �tsz�li pl�hkrisztus pedig elhagyottan csikorgott az �tsz�len.
- Az istenit ennek az id�j�r�snak! - mondta �geni �r, az as/ talos,
�ntudatosan, kev�lyen... - Diszn�s�g, hogy iskol�zott, �rett s�gizett ember
l�temre... m�v�sz l�temre szerencs�tlen paras/t kopors�kkal t�ltsem az id�t ebben a
koszos faluban.
Hunyorg� szemmel megn�zte a gyalu �l�t, �s arra gondolt, hog\ a k�sz�b�n lev�
v�laszt�sokn�l politikai szerepet v�llal.
vSf� 166 Ql>
Soha ilyen kar�csonyt!"
Kar�csony el�tt a harctereken s�lyos harcok kezd�dtek. A kiontott v�r m�r-m�r a mi
l�bunkat mosta. Itthon a gyermekek lev�lk�t �rtak az angyalhoz, �s a fekete angyal
halott ap�t hozott aj�nd�kul, s mikor jav�ban �nekelt�k a kar�csonyfa alatt, hogy:
�Betlehemi puszt�n �rvendetes h�r van" - b�na testv�r, romm� pusztult fi� bukott be
az ajt�n.
Mif�le vigasztal�st mondjak nekik holnap? A hal�l tombol�s�-ban hogy hirdessem
nekik az elj�vend� �j �let, a megv�lt�s boldogs�g�t? A val�s�ggal szemben csak a
val�s�gg� v�lt evang�liumnak lehet ereje.
Soha ilyen kar�csonyt!
Az emberis�g �gy im�dkozott:
- B�ke az embereknek!...
Mindennek �s mindenkinek b�ke, ki az ember nevezet al� rendeltetett ak�r most f�j�
val�s�gk�nt j�rja az �tj�t, ak�r fekete pork�nt �s kietlen csontk�nt verg�dj�k
s�rj�ban, ak�r halhatatlan r�sze sikoltson ut�na
A betlehemi j�szol k�r�l pedig haldokl�k h�r�gtek, a s�rokat �s porlad� csontokat
�gbe h�nyta a gr�n�t...
A templomok n�pe erre m�g viharosabban ki�ltott:
- B�ke a szenved�knek, betegeknek, nyomorultaknak, szeg�nyeknek verg�d�knek,
minden szerencs�tlennek, minden sebnek, �g� sz�veknek sok roskad� testnek,
elviselhetetlen homloknak... mind a n�gy �gt�jnak-�szaknak, d�lnek, nyugatnak,
keletnek...
A szenved�k pedig tov�bb szenvedtek, a roskadok v�gleg leroskadtak, a sebek
meg�lt�k visel�j�ket.
M�gse cs�ggedt�nk.
- B�ke az elemeknek - k�ny�r�gt�nk -, t�znek, v�znek, m�regnek fegyvernek,
�gy�knak, g�zoknak, tenger alatt �s f�l�tt j�r�knak, rep�l��l 67Ql>
g�peknek �s l�ghaj�knak, a t�volb�l meg�l�snek �s meg�ld�snak, �toknak �s
im�ds�gnak, tudatlan mad�rnak, sejtelme sincs k�darabnak, elolvad� v�res h�nak,
f�ldnek, csillagoknak, a megr�m�lt napnak, szel�d s vad�llatnak, annak is, aminek
neve van, annak is, aminek neve sincs!...
B�ke!... B�ke!... B�ke!...
...�s a t�z el�gette a hajl�kokat, �gy�k, g�zok embert �ltek, l�ghaj�kr�l,
rep�l�g�pekr�l pedig bomba hullott a b�k��rt im�dkoz� templomi n�pek k�z�, �s az is
megsemmis�lt, aminek neve volt, az is, aminek nem volt...
Mi, emberek pedig m�g �gy is, m�g akkor is azt mondtuk, hogy �boldog kar�csony".
Elfeledt�k a f�ld f�l�tt �s f�ld alatt rothad� milli�kat, boldogan hajtottuk
fej�nket a hal�l g�dr�nek fekete p�rn�j�ra, �s az �rv�k ezrei �rvendve k�nt�lt�k az
ajt�k el�tt:
- Dics�s�g mennyben az Istennek!
Ez a kar�csony.
Megrend�lve borultam le nagys�ga el�tt, �s ism�t megfogadtam, hogy az �n
gyermekn�pem b�kess�g��rt, ha kell, �nmagamat is �ldozatul vetem, �s leszek ism�t a
szenved�k�, betegek�, szeg�nyek�, verg�d�k�, a nev�k sincs milli�k�, hogy a
boldogs�gnak legal�bb egyetlen pillanat�ban r�szes�ljenek. Gy�ny�r� terveim
sz�lettek. Ism�t a megtisztult pap buzg�s�g�val vetettem magamai hivat�som
karjaiba. �jra vel�k �heztem, vel�k s�rtam, gy�szoltam, k�zd�ttem...
Mind hi�ba volt, mert nem tudtam, hogy mint mindent a vil�gon, a boldogs�got is
�nmagunkb�l kell adnunk, �s el�bb saj�t lelkemnek kell b�k�t szereznem, mert addig
egyetlen verejt�kcseppet is k�ptelen leszek let�r�lni emberi homlokr�l.
Az �n b�k�met �s boldogs�gomat pedig csak az �n sz�p le�nyom hozhatja meg.
Nincs mi�rt ezt tagadni. Az Istennek m�r bevallottam, az em bereknek azonban nem
mertem...
(R�szlet az Isten ig�j�ban c�m� reg�ny 16. fejezet�b�l.) vSS 168 Ql>
A fa
Az esztend� farka cs�ful megnehezedett. Az ad�t irgalmatlanul hajtj�k, reggelt�l
estig foglalnak majdnem mindenkin�l. A kar�csonyi szent �nnep is itt van a
nyakunkon. Minden baj �sszej�tt. Se p�nz, se keny�r. Egyetlen rem�nys�g�nk a fa
volt. Abb�l m�g t�n lehetne p�r krajc�rt csin�lni, de az is ott hever az erd�n. A
der�kig �r� h�t�l nem lehet hozz�f�rni. Irt�ztak az �tt�l az emberek, kik a
sz�vetkezetben megh�nyj�k-vetik az �let bajait.
- Pedig musz�j menni! - ez a v�lem�ny.
Az id�n k�l�nben a f�val is nagy diszn�s�got csin�ltak. A birtokoss�got
feljelentett�k, hogy t�lment az enged�lyezett �v�gter�-leten", �s t�bbet osztott
ki, mint amennyit szabad lett volna. Emiatt az �sszel letiltotta az erd�hivatal a
falioz�st, m�g ki nem sz�ll az erd�m�rn�k, �s �jra nem m�ri a ter�letet. A
m�rn�knek azonban egy�b baja volt. Eltelt a hossz�, sz�p �sz, s egyetlen sz�lf�t
haza nem tudtunk hozni. Nincs egy hete, hogy felszabad�tott�k az erd�t, de most
akkora a h� rajta, hogy csak a mad�r tud benne j�rni. Az Isten s�llyessze el az
eg�szet, ott, ahol van! A magf�kkal is nagy baj volt az id�n. Hetven embert
b�ntettek meg, kit sz�z, kit k�tsz�z lejre, mert kiv�gt�k a magf�kat. Hogy a s�jba
ne v�gt�k volna ki! Ezeket a magf�kat is �gy jel�lt�k ki, hogy egy-egy nyilacs-
k�ban alig maradt tisztess�ges fa a szeg�ny embernek. Ha kapni akart valamit,
musz�j volt, hogy hozz�ny�ljon a magf�khoz is. A �brigad�ros" csin�lta a bajt, mert
neki az az �rdeke, hogy min�l t�bb legyen a magfa. A sz�lvihar d�nt�tte f�kat �
kapja meg. No most, ha sok a magfa, k�zel vannak egym�shoz, �s egyik megindul a
sz�lben, viszi mag�val a m�sikat is. Most azonban j�rhatjuk a j�r�sb�r�s�got. Az
Isten verje meg �letjit!
169 ?a>
- I��t e mind igaz - t�relmetlenkedett az �reg Fej�r D�vid de a fa mag�t�l nem
j�n haza. Musz�j menni az erd�re, ha a fene fen�t eszik is!
K�zben bel�p K�d�r Andr�s is, a volt birtokoss�gi eln�k. J� �tvenes, neh�z, bihaj
ember. Kezel, le�l � is, �s egy ideig csak hallgatja, hogy mit besz�lnek a t�bbiek.
G�g�s, b�szke ember, mint az els� gazd�hoz illik is.
- Fle�ba tervezgett�k - sz�l azt�n k�zbe, mikor �gy l�tja, hogy itt az ideje. -
Gyenge marh�val nem mentek semmire ebben az id�ben.
Az igaz, hogy az � k�t lov�n k�v�l m�s l�, m�s marha az utat meg nem t�ri. Azoknak
kellene el�l menni�k, a t�bbi pedig csak a nyom�ba.
Megh�kkennek az emberek, mert ez igen nagy akad�ly. Ha K� d�r nem j�n, nem mennek
semmire.
- �n pedig nem mehetek - jelenti ki -, mert a lovaim nincsenek megvasalva!
Valahogy rea kellene venni m�gis.
- Nem tudn� keresztap�m ma d�lut�n megvasaltatni a lovait ' - k�rleli szer�nyen
a fiatal Imreh Zsiga.
- Nehezen! - inst�ltatja mag�t a volt eln�k, hogy l�ssa b� a falu milyen
szam�rs�got csin�lt, mikor a m�lt v�laszt�son az eln�ks�g b�i letette. N�la n�lk�l
megakad minden. - Nem lehet, n�! hy, patk� kell a lovakra!
- Csin�l a cig�ny.
- Ak�rmilyen patk�t nem verhetek fel olyan k�t l�ra. Ne e:. I" sz�lj nekem! -
r�zza a fej�t b�szk�n.
- J�gpatk� van a sz�vetkezetben - tudja valaki.
- Ki hozatta? Mikor hozatt�k? - �rdekl�dik K�d�r AndinA hangj�ban benne van,
hogy az � h�re-tudta n�lk�l ki mei i patk�t hozatni.
- A csak olyan lehet! - legyint megvet�en.
vSf� 170
- M�ges tegyen pr�b�t vele, k�r�sztap�m' Ne haevia ilven
! -a �H ^
M�sok is t�mogatj�k.
A b�szke sz�kely v�gre engedi, hogy levegy�k a l�b�r�l.
- Megl�tom, no!... Mikor v�na az indul�s?
- Legalabb reggel �t �rakor el k�ne indulni. Kell n�gy �ra mire kivergodunk! -
v�lem�nyez! a v�n Fej�r D�vid ^
- Kell oda �t es! - jegyzi meg a t�bbi szer�nyen.
kat k* va� ,h9t 6S! ~ n�Z116 K�d�r 3 ron�y�s' -eg�ny gazd�kat kik v�laszolni se
mernek a s�rt�sre. Ez j�lesik az �eln�k '-nek
k^Z^r �tnek �aZa 32 6mberek' 3 el�fesz�tsek, felszeieljek az erd�l�shez.
Izgalom vesz er�t a falun
Nagy dolog az, ak�rhogy vessz�k. Szinte �let-hal�l k�zde ema tel lel, zord
term�szettel a meg�lhet�s�rt Ku^eiem a telAndr�s foZZU!ldnak ^ ^ ^ estefe� a Kad�r
Ma k�t t�S r TC �Z VeZ6tl 3 k�t er�S' h3t3lmas lovat.
Zll^ T SS' h�gy 3 f3lu k�n0S' �d�z egy l�p�ssel ovabbha,ad asson. Sz�jr�l sz�jra
adj�k a h�rt, hogy m�l^e!
kezdik reggel a fahord�st, �s az eg�sz falu k�sz�l r� � �
b0 ~ 3 nehene,kkel "em meh6tek' mert a "�beli nagyon
v�tek voina ^de
nnSnl�rBoa ^ ** ^ �SSZe 3Z -d�l� sz�noknak, '�bereknek Borzos, nagy sz�r� hegyi
lovacsk�k, p�rolg� sz�i� Nnvany teh�nk�k, �kr�k, condr�s, sapk�s, fejsz�s
<42 171 Qb
h�ban. L�ncok cs�r�gnek a sz�les b�kkfa sz�nakon, amelyekre h�h�ny� lap�tokat is
k�t�ztek.
K�d�r Andr�s sz�nd�kosan fert�ly�r�t k�sik, hogy ann�l jobban becs�lj�k a t�bbiek,
kik al�zatosan �llanak f�lre az �tb�l, �s az �lre eresztik. A feh�r k�d�t f�j�,
koromfekete, nagy lovak kem�nyen tiporj�k a havat.
- Noh�t! - adja meg a jelt az indul�sra, k�sz�n�s n�lk�l.
A sz�nak felsorakoznak ut�na aszerint, kinek milyen ereje van.
K�d�r most megl�t engem is.
- Csak nem akar j�nni a tek�ntetes �r is!
- Szeretn�k! - mondom szer�nyen.
- Jobb a j� meleg �gyban ilyenkor! - bar�ts�goskodik K�d�r. -Nem mag�nak val�
az eff�le!
T�nyleg, mit is akarok �n az erd�n, jut esz�be a t�bbinek is.
- Aki �r, az legyen �r! - morognak. - Ne j�jj�n ide a szeg�ny ember
nyomor�s�g�n csud�lkozni! El�g keser� az �let�nk an�lk�l is, nemhogy m�g az urak
b�mulj�k zsebre dugott k�zzel, mint .1 borj� az �j kaput. K�nny� nekik. Kapj�k a j�
fizet�st, s csak �lnek a meleg szob�ban a fenek�k�n, mint a h�z� diszn�. Mi a szeme
vil�g�nak nem �l otthon? Mit j�n ide csudal�tni? Van is mit n�zni a szeg�ny ember
�let�n! A szeme kimeredhet t�le... Tisztess�gesen k�romkodni se tud t�le az ember.
L�tszott a viselked�s�k�n, hogy nem fogadnak sz�vesen. �ppen csak megt�rtek
tisztess�gb�l. �tban vagyok nekik, mint a gyermel A sz�vembe s�jt, hogy az �let�k
nagy k�z�ss�g�be nem akarn.il befogadni, ebbe a kil�t�stalan neh�z magyar sorsba
se. Mi�rt nem �r�lnek nekem, mi�rt bizalmatlanok, hiszen senki a vil�gon m I�mn�l
jobban nem szereti �ket! Kicsit haldoklik a hangom a I ? ser�s�gt�l, mikor felelek
K�d�r Andr�s k�rd�s�re.
- N�zze, Andr�s b�csi, �s meghallgathatj�k a t�bbiek is. I n 1 maguk kenyer�t
eszem, �s ismerem az �z�t, de csak akkor esil- y >1 ha magukkal egy�tt is k�nl�dom
�rte. �n nem akarok sem l<>M sem kevesebb lenni a k�z�s sorsban, mint maguk...
vse 172 Qb
------- " �i ii. IV4�Vj
l�je" a sz�nba' �s ^ogy h�z�djam melA IcST maJd�glendit, a gyePl�t: - Noh�t
Fecske Sz�rke'
fes�ln�k 7 1� ne�1Ugrik 3 haVaS �tnak" �rctest�k�n meg" eszulnek az ,zmok, es
belepr�szk�lnek a felkavart h�porba Elfdenk-; �3 CSjI!0g0 Z�Zmara fa^0tt a '-tsz�
hidegben Mm-denkit megel�zve el�rehaladunk, m�g�tt�nk csikorognak a j�rmok
ny�gnek az allatok, emberek hasig tipr�dva a szegyesre ^�rt'
hotomegben. K�d�r Andr�s arca m�g feket�bbre fagvjk�t bS
szara leh�zza a j�gcsap, s m�g a s�r� szem�ld�ke 1f eh�aiS
maratol, de el�ren�z� szemet meg se rebbennek. A vakrtdh�mt
z�t^^td:" reStal�In� TUtat 3 veszedeWk^dT Ief6S jelenthet. Visszan�zek.
M�g�tt�nk
z�ld l�mp�sok vil�g,'tanak, a lovak szemei, �s a k�dben va �sz� nutlenre n�tt
szarvas, feh�r �llattesteket l�tok. Furcsa2* k�p A soha meg nem sz�n� honfoglal�s
P'
A falu f�l�tti tet�n K�d�r Andr�s megr�ntja a lovakat.
a s^zek�r'r�l lf' "7? * SZ3kad�k?- A ^�tus!... - ugrik le a szeKerrol. - Baj van,
tekentetes �r'
- Mi a baj?
lennfe'd ^ ^ ^ * hdy�n 6gy m�Iy szakad�knak kellene
i:xe;tn� :;;r ?Betemette a hofuv�s- ^ - *
�n^szSloktr t�nkreter a k�t sz�P d-ga lovamat. Ink�bb en pusztulok el, semhogy ebbe
a temet�be belehajtsak'
Befogom a szamat.
K�d�r hossz� fagyott k�telet oldoz le a sz�nr�l. Hurkot vet r�
es a sajat derekara k�t�zi. A kezembe adja a k�t�l v�g�t
Ha i�tja'hogy a
''i0'3' g�Z�lja't�ri ny�gW' -'tkoz�dva, konokul birk�zva, f�jva, allati er�vel.
Borzadozva �s csod�lkozva eresz<H2 173Ql>
tem ut�na a k�telet. Az ember h�naljig s�llyedt m�r a h�ba, de nem akar t�g�tani.
Arca eltorzult, �s d�h�sen v�gja a havat, porozza maga k�r�l, f�rdik benne, �s ott
vonaglik akkor is, mikor a t�bbiek fel�rnek a tet�re, �s elb�mulva n�zik, hogy mit
csin�l az �eln�k".
Csend van, csak a hideg sz�l f�ty�l el a fej�nk�n.
Lenn a m�lyben, a feh�r h�fal el�tt v�gre meg�ll K�d�r Andr�s. Visszafordul, �s
v�res szemekkel r�b�d�l a t�bbire:
- Mit t�ccs�tok a sz�tokat! Neki a lap�tokkal!
Az emberek egyszerre t�madnak r� a h�ra. H�nyj�k, p�llj�k az �tb�l lihegve,
f�radts�gt�l tajt�kozva.
Neh�z, epeszt� munka. Sz�pen megvirrad, mire �tv�gt�k a szakad�kot.
Dideregve, k�kre fagyva, tehetetlen�l n�zem. Mire visszat�rnek a sz�nakhoz, tet�t�l
talpig havasok, jegesek az emberek. K�d�r Andr�s, mintha semmi se t�rt�nt volna,
nyugodtan ism�t r�riaszt a lovakra:
- Fecske! Sz�rke!...
�j veszedelmek, �j neh�zs�gek k�vetkeznek a szesz�lyesen �sszevissza f�jt h�s�kok,
h�dombok k�z�tt.
- Bizony neh�z keny�r ez - borzadozom, de sz�lni nem merek, hogy az embereket
ne ingereljem. Sz�gyellem is magam, hogy nem vettem r�szt a munk�jukban, de teljes
tehetetlens�g fogott el a val�s�g l�tt�ra.
A szerencs�tlen sz�kelyek �gy n�znek ki, mikor v�gre ki�rkez�nk a v�gottba, mintha
n�h�ny �ra alatt fele �let�ket le�lt�k volna. Ki vannak mer�lve, meg vannak
�regedve, �s el vannak torzulva marh�stul.
�Lehetetlen, hogy t�bb er�fesz�t�sre k�pesek legyenek!" - gondolom, �s minden
bizalmamat elvesz�tettem, mikor megl�ttam a meredek, j�rhatatlan, becstelen-cs�f,
szakad�kos oldalban a fa rak�sokat. Oda sz�nnal, marh�val bejutni tiszta teljes
lehetetlen s�g. - Mit fognak ezzel a f�val csin�lni? - k�rdezem elk�pedve.
vSS 174
- Meggy�jtjuk, hogy a tek�ntetes �r ne f�zz�k! - tr�f�l K�d�r Andr�s.
- A t�bbi m�r kicsis�g, az a f�, hogy itt vagyunk! - biztatnak az emberek is
f�l�nyesen.
Eg�szen neki vannak vidulva. Mondhatni, j�t�kosan ugranak be az erd�be,
szakad�kokba, �s a kaszajokr�l pallani kezdik a h�s�ve-get. Messzir�l tudja
mindenik, hogy melyik az � f�ja. A fagyt�l, hidegt�l v�r�sre dagadt ujjakkal
bontogatni kezdik a rak�sokat.

Csak K�d�r Andr�s nem siet. Nyugodalmasan lepokr�cozza a lovait, a tariszny�b�l

el�vesz egy literes �veget, �s beki�lt az erd�be.
- Ide, emberek! Iszunk egy csepp p�link�t!
Illedelmesen kullognak oda az emberek.
- �rdemtelenek vagyunk re�! - szabadkoznak, de titokban v�gtak egym�snak a
szem�kkel, s magukban azt gondolj�k, hogy m�-ges csak nagyesz�, furfangos ember ez
a K�d�r Andr�s. �jra k�zbirtokoss�gi eln�k akar lenni, s m�r z�gass�k is, hogy
fell�p az �j v�laszt�son. J�kor bebiztos�tja mag�t ezzel a p�link�val... �mb�r mit
mondjunk! Benne legal�bb van tisztess�g. A jelenlegi eln�k a f�leit sem mozd�totta,
hogy a n�pen seg�jjen. Igaz, hogy K�d�r is sz�p k�cs�rt �p�ttetett az eln�ks�gb�l,
de ezzel is �gy vagyunk, mint az egyszeri gr�f a gazdatisztj�vel. Mikor rajtakapta
a lop�son, kik�ttette a napra, a legyek teljesen ellept�k az orc�j�t. A gr�f
megsajn�lta, s el akarta hajtani r�la a legyeket, de a gazdatiszt nem hagyta: �Ne
hajtsa el, m�lt�s�gos uram - mondja mert ezek legal�bb j�llaktak, de ha elhajtja
r�lam, m�g �hesebbek j�nnek!" A gr�f abba szempillanatba eloldotta a gazdatisztet,
s visszahelyezte az �ll�s�ba. H�t �gy voln�nk K�d�r Andr�ssal is.
K�d�r Andr�s azonban azzal nem sokat t�r�d�tt, hogy mit gondolnak r�la az emberek.
Els�nek ideny�jtja nekem az �veget.
- Haszn�ljon, tek�ntetes �r!
Nagy s�rt�s volna, ha legal�bb el nem k�sz�nten�m az �veget.
- A J�isten adjon �ld�st, b�kess�get, megel�ged�st, �s seg�tse neh�z
munk�jukban, jobb�tsa meg a szeg�ny magyarok sors�t, hogy
OS 175 Qb
sok szenved�s�nk, k�nl�d�sunk v�ljon a magunk s gyermekeink, az �rva sz�kelys�g
jav�ra.
- Az Isten hallgassa meg! - mondj�k egyertelmuleg.
R�videt kortyantok az italb�l, s visszaadom az �veget Kadar Andr�snak, aki szint�n
p�r sz�val elk�sz�nti.
Az �veg k�zb�l k�zbe ker�l. El�bb mindenki leveszi a sapkajat g�z�lg� fej�r�l,
el�bb minden arc elkomolyodik, mintha templomba l�pne be, �s el�bb mindenki
elmondja a maga egyszer� aldasat �gy tehettek �seink is, mikor l�tejb�l vert
kumiszt ittak, s el�bb egy cseppet beleloccsintottak bel�le az �ldozati t�zbe.
Kupor�tsatok egy szikra t�zet, hogy a tek�ntetes �r meg ne fagyjon! - rendelkezik
K�d�r Andr�s, �s h�rman-negyen mindj�rt ugranak is, s pillanatok alatt �gakat
halmoznak fel a labaim el�tt Egyik�k k�zibe kuporodik a rak�snak, ac�lt, kov�t,
tapl�t vesz el� �s kicsihol. A f�st felsziv�rog a m�glya kozepen.
A nap is felb�tt a havas m�g�tt, �s aranyos hotuk zizegnek, kavarognak a f�nyben.
Fejem f�l�tt cinke pittyent l�thatatlanul,
mintha a fa�g sz�lalt volna meg.
Elgondolkodva n�zek bele a havas, v�gtelen vilagba.
Az emberek rakodni kezdenek. H�tukon hordj�k a f�t a szanak-hoz. H�rom-n�gy sz�lat
is egyszerre. Szem�k kimered szajukat nem b�rj�k �sszefogni, arcuk vastag a
hidegt�l, test�k remeg, �s meglev� erej�k marad�k�val k�zdenek a neh�z fa alatt
gornye dezve s megk�nnyebb�lve dobj�k le a sz�nak mellett. Ilyenko, mindenki
s�hajt, de m�s sz� nem esik.
Dolgoznak.
Bels�leg vel�k k�nl�dom.
Olyan sors ez, mir�l a vil�g nem tud.
Sz�gyenlem, hogy ne seg�tsek nekik.
Odal�pek az els� farak�shoz, de a gazd�ja - �ppen az oreg FcT
D�vid - tiltakozva f�lretol. , - . ,
_ Semmilettek�ppen meg nem engedhetem, hogy a tekentel,
�r hozz�ny�ljon! Ne sz�gyen�tsen meg!
vsa 176 Ql>
- Mi�rt, D�vid b�csi?... Hiszen csak seg�teni akarok. A terh�k�n k�nny�teni.
Jobban esik, ha megtehetem...
A v�nember belen�z az arcomba, �s cs�ndesen azt mondja:
- El�g, ha a sz�vivei seg�t! Az nek�nk t�bbet �r!... A sz�ve! A sz�ve,
tek�ntetes �r!
Akik hallott�k, csendesen b�lintanak, hogy �gy van...
vi� 177 Qi�
Az alv� gyermek feje f�l�tt
Ezt a mes�t sz�z esztend�ben egyszer �s �szint�n szabad elmondani
K�v�l �j van. A fuvallat elrendezi a faleveleket, �s valahol a m�ly�kben finoman
meglebeg a f�lemile torka. M�r felpattant n�h�ny csillag, a m�svil�gi �let
kezd�bet�i. A kutya f�ln�z r�jok, hogy �jjeli l�t�sra f�nyt gy�jts�n bel�l�k. Az �j
hatalmas himnusza zeng a hegyek orm�n.
Kisfiam, a h�znak j�kedve, anyja �l�ben pihen. L�gyan, sejtelmesen,
aranypapucs�ban, gy�m�ntingecsk�ben a kicsi szob�ba besz�kik a mese. Mondja,
mondogatja j� szok�sa szerint az �n feles�gem h�s J�nos vit�zr�l, aki r�ges-r�gen
volt, vagy nem volt - mindegy -, k�szikl�t eb�delt, nagyokat utazott �ri�sok
v�ll�n, kinek j� sz�ve volt, er�s volt �s sz�p volt, ki sokat szenvedett, mert
nagyon szeretett, �s �ppen olyan volt, mint... mint, hogy is mondjam, mint az
�desap�d. Volt egyszer, hol nem volt, m�g azon is t�l volt, sz�p t�nd�rorsz�gban,
hol t�nd�rgyerekek a sziv�rv�nyt j<> hossz�ra fonj�k, s vir�gnyoszoly�b�l le, a
f�ldre dobj�k.
Minden este hallom a Pet�fi-mes�t, melynek v�ge soha sincsen, mert alighogy a
kez�be veszi �lmos kicsi fiam a mes�nek szelni, sz�p aranykal�cs�t, h�t elj�n az
�lom, s h�zunk erekly�je, az � kei szeme, a f�ny meleg f�szke egyszer csak
elb�gyad; akkor az �.s �lom az �desanyja r�hull� haj�val titokban s szel�den a
szemeiiv csapkod.
Leh�zzuk a l�mp�t a fele l�ngj�ra. Re�feledkez�nk a fiam .u c�ra. Sz�p szel�den
f�nylik rajta a simogat� mese.
v�� 178 Ql*
Mert az asszonyom mes�i szel�dek. Nincs benn�k gy�l�let �s semmi, ami rossz. Mert
ezek a mes�k sohasem szenvednek, csak nesztelen�l folynak, mint a felh�k v�lgyei
ben a nap arany patakja.
Azt�n a kis leg�nyt �gy�ba helyezz�k, a rajta alv� macsk�t sz�p puh�n kivetj�k, �s
a fali�r�t, a hazunk dobog� sz�v�t, pillant�sunkkal szigor�an csendre intj�k.
- Milyen dr�g�n alszik - �gy mondja az anyja, s orc�j�ra cs�kol.
Ha most nappal volna, s kert�nkben aludna, az �descs�k hely�re pillang� sz�llana.
�gy az �reg �gyban (h�rom nemzed�knek v�nhedt dajk�j�ban) csak a sok j�t�k rezd�l
meg kicsi homlok�ban, arasznyi �lete feh�r kopors�j�ban. Azt�n k�r�lrakja kicsi
fi�t �rangyalszemekkel, ahogy minden este szokta, s v�g�l hozz�m fordul.
- Es vel�nk mi t�rt�nt?
Mintha azt mondan�: - Gondosztoz�s legyen.
Az a gondosztoz�s csak az�rt sem l�szen. (F�rfi vagyok, vagy mi!) Huncutul felelem
sz�kely babon�val:
- Menj el, lelkem, s keress h�rom, vir�gvas�rnapj�n, pitymal-latkor sz�letett
hatvan�ves le�nyt, kinek k�t�ny�ben pen�szes a vir�g, azok majd megmondj�k.
Ahogy tudom, csak �gy k�vetkezik most is.
- Van-e p�nz�nk?
- Az nincs nek�nk - s�gom szel�den.
�gy szoktuk ezt minden este. Ilyen fene j�kedv a h�zunknak rendes bev�tele. Az
asszony nem sz�l - egy�ltal�n nem sz�l senki semmit csak az any�m tolja fel a
p�paszem�t. R�nk n�z, s az ap�m bibli�ja, ez az �skorbeli �kess�g kiesik kez�b�l. A
gyertya h�rom szapor�t pislant ut�na, �s a kutya a k�nyvpuffan�sra elmordul a
k�sz�b�n. Szerencs�re az alv� gyermek �lm�ban elkacagja mag�t. T�r�tt aranycser�p
az � kacag�sa, s ett�l h�zunk, mely im�nt meghalni k�sz�lt, �jra felder�l. Az �ra
hossz� l�baival �l�nken elsiet a falon. Nagyany� a h�l�h�zba vonul:
- Nono, gyermekek!
179
A holnapi napra n�h�ny kedvez� kil�t�st hazudok, �s ezt olyan lelkemb�l cselekszem,
hogy v�g�l is az asszony belenyugszik, s a rem�nys�get feje al� t�ve � is
elaluszik.
Kicsit n�zem �ket. A l�mpa �szk�s�dik. A fiam r�zsasz�n�. K�v�l az �gen a felh�k
sz�tver�dnek, mintha a leig�zott emberis�g bontakozn�k ki m�g�tt�k, hogy azt
mondja:
- Mit is mondjon? - �t�dik meg a lelkem...
Tal�lgatom, bontogatom a gondolat szirm�t, hogy mi lehetne a szabad emberis�g els�
szava. Feles�gem s�hajt�sa-e, vagy a Pet�fimes�vel elk�b�tott fiam t�nd�r
mennyorsz�ga? A magam sz�v�t nem sz�m�tom, mert az emberis�g most bomlik ki
dermedts�g�b�l. Az ebek f�ldnek nyomott orral lapulnak az �j hatalmas �l�n, mert
�rzik a szakadatlan r�zk�d�st, mely az �let felt�r� �ram�val minden �l�t elbor�t.
A bels� szabadul�s term�szetf�l�tti izgalm�ban fiam fej�hez �l�k k�nyszert�l
�szt�n�zve, hogy mes�t mondjak az alv� gyermeknek.
- Kicsi fiam, ne hidd az any�d mes�j�t!
�gy dobtam ki az �let vill�mverte, ismeretlen partjaira, hol h�-bor�- �s
gy�l�letfantomok k�zdenek, �s ezeknek zaj�t sohase verheti �t a gondvisel�
boldogs�g ki�lt�sa. A gyermek�gyn�l �gy �reztem, hogy a vil�g hatalmas sebe besz�l
�ltalam.
�s mondottam:
- Az az ember, kir�l annyit mes�l any�d, a szenved�s �rett ka l�sza volt.
Majdnem szem�ten, �hen veszett el. A h�znak f�jt, hogv ilyen nagy teher lakik
benne, �s � is h�nyszor k�rte: hagyj el en gem, �let.
Zajt hallok. Tal�n az ablakon valami h�r kopog? Semmi. Csak a falomb n�zett be
rajta, hogy hol j�rhat a virraszt� f�rfi lelke. Gon dolkodva, m�lt�s�ggal sz�mra
figyelmeztet, �s ism�t h�trahajlik Az asszony arc�n gond�rnyalat l�tszik.
Elsz�gyenlem magam.
- Volt egyszer, hol nem volt, olyan kisfi� volt, dr�ga volt, mini egy meleg
cs�k az arcon, k�nny�, mint a feh�r k�d a s�r f�l�n �s csak akkora volt, mint te
vagy, kisfiam. Ez a kicsi fi� bizom
v4S 180 QL>
sokat �hezett, mert a kis csal�dnak m�g kenyere sem volt. Nagyon szeg�nyek voltak
�s j�k - mint mi. A rossz emberek minden�ket elvett�k. Egyszer arra k�rte az
�desapj�t, ha nem is �d, legal�bb mutassa meg neki a keny�rk�t, de a keny�rke...
m�r aludt.
A kisfi� l�tott egy s�t�t �lmot, �gy�n hanyatt esett, �s � is elaludt. �desanyja
k�lt�gette:
- Sz�p gyermekem, feh�r vir�g, feh�r sug�r, kit elnyel a fekete f�ld! Nem f�j
fejed? Nem f�j sz�ved?
A fi�cska nem felelt. Feh�r volt, halv�ny volt, mozdulatlan, �s csak a teste, a
l�lek sara volt meg. Mert - tudod, fiam -, � is sok mes�t �s kev�s kenyeret kapott,
mint... mint - �s nem mertem a fiam sors�t a mese sors�val �sszek�tni.
A gyermek felpillant a besz�dre. R�m n�z, �sszegy�jti az �lom iz�t sz�j�ban, �s
�jra t�relmes lesz, mint a halott, ki arra v�r, hogy temet�be vigy�k.
Ism�t megd�bbenek att�l, amit mondtam.
- Nem igaz, ne hallgasd, m�g szebb mes�t mondok!
H�t, hogy ne hazudjak, be kell, hogy ismerjem: a kisfi� nem halt meg, mert az
�desanyja nagyon szerette.
Az �desanyja. Tudod? Aki volt aranyb�l �p�lt H�z. S�rtetlen Anya. J� tan�csnak
Anyja, h�vs�ges �s titkos �rtelm�, mint a te �desany�d. De � volt a Hajnali csillag
is, kinek hajnalig csillogott a tekintete a gyermek �lma miatt, �s s�rg�ra v�ltak
ujjai a gyertyal�ng f�l�tt, m�g �rte val� im�ds�g�t neh�z lelk�r�l leoldoz�.
Es sokszor elny�ltak a v�lgyben a kerti vir�gok, s hullatta level�t a ny�rfa az
ablakuk alatt. A kisfi�b�l nagy, szomor� fi� lett; akinek a sz�ve alatt olthatatlan
t�zek �gnek; de a feje az apja kalapj�ban lakik, kordov�nycsizm�j�t kegyelemb�l
szabt�k, kinek Isten �p�t palot�t, de olyat, ahol f�ttyel meleg�theti fagyos
k�rmeit a t�li hidegben. �s m�gis �gy �rzi, hogy l�ng �l a feje hely�n. Te m�g nem
ismered, de az olyan �let, amelyik Afrik�ban megcsalja a hi�n�t, mert keser� sz�v�t
adja �tk�l. Nem hiszed? Akkor t�rt�nt,
181 Qb
mikor a f�rj azt mondotta: pitypalatty - �s a felh��lt�zet� �g mell�n ragyogott az
�rdemp�nz, a nap.
Hiszed vagy nem hiszed, sz�r�l sz�ra t�rt�nt. A fergeteg, ez a barna paraszt t�pte,
cib�lta rongyait, �s a szeme k�z� verte az �t bog�ncsait. Amikor v�resen, betegen
t�ntorgott egyed�l, feln�zett az �gre, �s azt k�rdezte, hogy nem v�rcsepp-e a
csillag, hisz itt a f�ld�n oly sokat gyilkolnak.
Nem mese ez, gyermek!
�n m�gis azt hiszem, hogy � f�ldileg m�gis meg volt halva, hiszen mindig
panaszkodott, hogy �lomk�pek meresztik r� vad szemeiket, �s tiszt�n l�tta azt is,
hogy mit szenved mostan a te �desap�d.
Mit mondasz? Hogy ez hogyan lehet?
Hagyd el! Majd ha megn�sz, �s felm�gy az �reg sz�kelykir�lynak, a Hargit�nak
tetej�re, majd megtudod te is. Onnan majd megl�tod, hogy az emberek mindenhol
egyform�n szenvednek, �s egyform�n kell szeretni �ket. De ezt csak az �rti, aki m�r
megmosdott saj�t k�nny�ben, tiszt�totta sz�j�t barmok �tel�vel, �jjeli lak�st vett
a vir�g sz�j�ban, s onnan n�zett le a m�sok �let�be -mint ahogy � tette, nagy
Pet�fi S�ndor.
Ott a vir�gsz�jban legjobban hallatszik, mint r�gj�k el az emberek egym�s lelk�nek
aranyh�rjait, �s csak a kis pokol, a sz�v izzik a gy�l�lett�l. Ennek a vir�gnak
piciny harangjai mind v�szre kond�tnak, amikor azt l�tj�k, hogyan orozz�k el a
f�ldnek n�pei egym�snak �let�t. Hej, nem lehet napsug�rnak nevezni a k�gy�t!
Sz�ve volt az �ll�, melyen az eg�sz vil�g dal�t Isten kalap�lta, hogy a pusztul�s
l�rm�ja imm�r csendes�lj�n, �s a megt�pett f�ld, a s�rokt�l szaggatott: vel�nk
megb�k�lj�n. Ma m�g �rkok falazata sebzi a daloknak sz�rny�t, de m�gis meggy�zte a
gyilkolni siet� goly� l�legzet�t. Az ember pedig, a f�ld arculat�nak sok apro
foltja szabadult �ltala, mert kicsi fiam, olyan �, mint a csodamad�r, ki h�mes
sz�rny�n ter�t asztalt kicsinyeinek.
En pedig, Fiam, ki mindezt mondom r�la, oly par�nyi vagyok mint a meg�gett pap�r
hamv�n a szikra. Csak � r�p�l, r�p�l s ott van mar az el�tt, ki pillant�s�nak
korm�val korm�nyozza a vil�got kinek val�ja f�ny. �
Te m�g nem �rted meg, kicsi vagy, kit feld�nt m�g a f�sz�l, de elIenni ' ^^ ^^ �S ^
keZd 3 k�rd�S: lenni ^ nem Vajon meg�red-e, te anyames�n neveked� gyermek?
Akkor m�r v�ge a mes�nek. F�l�bredsz �lmodb�l, megtanulsz szeretni. �
M�r k�zel a virrad�s, szel�d f�ny j�n hozz�nk, m�r piroslani l�tom az almat a f�n.
Az asszony is �bred, k�nnye leg�rd�lt a p�rn�n De te ne sz�lj neki, hogy mindezt
elmondottam. V�rj �s kacagi orulj anyad mes�j�nek, hiszen olyan kor�n halnak meg a
mes�k -A hazunk f�l�tt hajnali zaj �bred, �s visszat�r a vil�goss�g' elarasztva
mindent, hogy �gi jel�vel ma is megmutassa c�lj�t a vi
A haz�tlan ember
Alkonyatra hajlott a nap. A f�k az ablak el�tt koron�ikat �sz-szedugva belesk�dtek,
v�rva a l�mpagy�jt�st, hogy a f�ny�n�l melegedjenek. N�ha a sz�l miatt
�sszevesztek, �s b�k�tlen�l egym�snak vert�k �gaikat. A s�t�ts�g mindig teljesebb
lett. A t�z mormolva s�rt a k�lyh�ban. A sov�ny macska t�zk� szemeit r�m
meresztette. A k�nyvekben aludt a tudom�ny. A fa�gak n�ha megkarcolt�k az
ablak�veget. Viharz� l�lekkel, f�radtan, egyed�l �ltem. A gyereket a szomsz�dba
loptuk, m�g az �desanyja megd�sz�ti a kar�csonyf�t.
Szeg�ny zsebnek szeg�ny az angyala, m�gis a feles�gem kedves d�dol�sa olyan v�gan
hallatszott. Csak magam �ltem kavarg� v�rrel, �g� szemekkel.
- Ez �gy nem �let - keseregtem f�j� indulattal.
A kapu csattant, �s egyszerre magas, sz�les v�ll� ember �llott a k�sz�b�n. Viharz�
lelkemet �r�m t�lt�tte el, mihelyt r�ismertem. A falumb�l val� volt, kerek h�sz
esztendeje, hogy utolj�ra l�ttam. R�gi j� id�kb�l val� testv�rem volt, kivel annyi
r�zs�t egy�tt szakasztottam, aranyos poh�rba n�t�zva kacagtam. M�k�nak, tr�f�nak �n
is t�rsa voltam. Az a hely is �ldott, ahol vele j�rtam. Boldogan rikkantottam:
- Szervusz, Dani! Dr�ga szent ecs�m. �des sz�vem, lelkem fiam �reg cig�nyvajda.
Ugyan hol j�rsz erre? - �lelgettem, taszig�ltam, kedveskedtem, de a kem�ny ember
sehogy se der�lt fel.
Hi�ba k�n�ltam az asszonnyal egy�tt, sz�val, �lel�ssel hosszan melengettem, neh�z
szempill�i akkor is borongtak. Mikor az els<> sz�t valahogy kiny�gte, rettenetest
mondott:

- Csak b�cs�zni j�ttem. Haz�t v�ltoztatok.

En csak eld�bbentem.
- Azt nem lehet, Dani. Bolond vagy te, Dani - r�ztam a fejemet.
Kicsi asszonyomat kik�ldtem a h�zb�l, csak hogy meg ne hallja,
mit ez a haz�t v�ltoztat� rettenetes ember a kis falumr�l besz�l' Magam se
k�rdeztem, mert att�l rettegtem, hogy fiatal �letem sok dr�ga eml�k�t mind
elvesz�tem. V�rtam m�morosan, sehogy se �rtettem a falumbeli embert, hogy lehetett
ides�llyedni, egyetlen megmaradt dr�ga kincs�t mag�t�l eldobni.
- Ne csod�lkozz rajta - mentegette mag�t a haz�tlan ember -, hogy erre
vetemedtem.
T�zes k�nnal �gett sz�gyenletes szava.
- Szomor� m�r otthon minden magyar ember. Nincs m�r n�t�ja, csendes keser�s�g,
j�v�tlen rem�nys�g m�r az � orsz�ga, rosszra jar a sz�ja, hervadt az orc�ja,
sanyar� keny�ren teng�dik a lelk�k.
- Hazudsz, ember, sz�zszor hazudsz - tiltottam a v�dat, hanem a haz�tlan
esk�vel megfogadta, k�nnyel pecs�telte, haraggal korholta, �tokkal temette, k�zzel
fenyegette, sz�v�vel �rezte, de �n m�gse hittem. - Mert az a mi falunk - mondom -
olyan hely volt, hogy olyant nem l�tott senki fia. Ott mosdatlan k�zzel kenyeret
nem szelnek. Fekete fecsk�nek is piros a torka a csicserg� �r�mt�l. Mikor a sz�p
b�za kihajlik az �tra, kedv�ben megreszket, �gy sz�ll az Istenhez a dalos pacsirta.
Ott m�g a jajsz� is sz�pen ny�lott vir�g. B�val �gyba nem fek�sznek, irigys�gnek,
gy�l�letnek nem kedveznek. Nem fogj�k az �k�r szarv�t, hogy a m�s f�ldj�t el-
szants�k, de a bar�zd�ba vetett magot verejt�kkel megnevelik, �s a csokros r�zs�t
le�nyok cs�kj�val harmatoss� teszik. Ott termett a n�ta, minek nincsen p�rja. Mikor
otthon voltam, m�g a madarat is egy �ggal lejjebb csaltuk, hogy t�le tanuljunk.
Eg�sz �let�nket �des anyanyelven gy�ngy�kbe foglaltuk, dalba sz�p�tett�k. Eml�k-
szel-e, Dani? Egyszer megsz�ml�ltuk az �sszes kl�n�t�t, j�vorfa furuly�t, a n�t�k
szersz�mj�t...
Inger�lten k�zbesz�lott a haz�tlan ember:
185 Qb
- Eltelt, elm�lt, v�ge annak. Kl�n�t�t, furuly�t mind a t�zbe h�nyt�k. M�r a
magyar n�ta - �n azt mondom - meghalt. De h�t mit is v�rjunk - kacagott keser�n -
�res hassal, rokkantsorban, �rva gyermek rongyaiban, az �zvegyi �let ezerf�le
b�nat�ban, mikor nyak�n fityeg tal�n mindenkinek az � friss halottja, a
megboldogult vil�g kegyetlen sodr�ban rem�nyt�l �s kedvt�l megfosztott l�lekben
hogy teremjen n�ta? Hogyha teremne is, az is koldusn�ta. Mehetsz-j�hetsz, j�rhatsz,
elib�d nem �llnak k�s�rtetruh�ban, elm�s�tott arccal, vil�got gy�l�l�
bizalmatlans�ggal ugyan be nem h�vnak az �res t�zhely mell�.
- El�g, te k�rhozott - t�rtem r� haraggal. - Hol tanultad meg a pokol �b�c�j�t?
�res, szenved�lytelen sz�talans�ggal csak mosolygott a felindul�somon. Engemet
elragadott az indulat, hal�nt�kom �sszeszorult, �s megragadtam ruh�ja gall�rj�t.
- Felelj! Ki �lte meg az �n n�pem kedvit? Ki lopta el az � ajak�nak m�zit? Ki
t�r�lte ki szem�b�l a b�kess�g k�ks�g�t? Kire panaszkodjam? Kit illessek v�ddal?
Feleljen az �l�, feleljen a halott, a fennval� Isten �gyis sz�mon k�ri.
A haz�tlan ember �kl�re k�ny�k�lt, egy kev�ss� gondolkodott, de a szeme �gy
villogott, hogy szinte l�tni lehetett a s�t�t szob�ban. V�g�l hirtelen elkacagta
mag�t. Szok�sa volt neki ez a kurta, heves kacag�s, valah�nyszor valami nagy
vesztes�g �rte. Olyan tomp�n, s�keten besz�lt, mint az egyszeri pap, ki a nagy
harang al�l pr�dik�lt.
- Jut-e eszedbe a p�v�tok? - k�rdezte.
- A p�v�nk? - s�hajtottam, s m�r az is j�lesett, hogy eml�tette.
- H�t ez a p�va egyszer h�mes sz�rnyait, gy�ny�r� fark�t sz�tter�tve aludt az
udvaron. A kicsi, pelyhes, s�rga csirk�k r�gy�ltek csillog� toll�ra, s a sz�p
ver�f�nyben rajta elszunnyadtak. Egyszer csak a p�va felugrott, ler�zta mag�r�l, s
a csirk�k a porba gurultak. Valahogy �gy j�rtunk mi is. Aludtunk a p�va toll�n.
�lettel, v�r�nk kel h�mesebb� tett�k. Mi, szeg�ny, kicsi n�p elb�dulva az �lei
V�f� 186 Ql>
sz�ps�g�t�l, lelk�nk igaz�t �rezve az elrep�lt p�va �rv�i maradtunk. No de Isten
veletek. Mennem kell. Ti itthon v�rj�tok, �n ut�namegyek, �s megkeresem a f�ldi
sors elrebbent sz�p p�vamadar�t.
R�n�ztem a szeg�ny haz�tlan emberre, s megesett a lelkem. Hogy eresszem �gy el
megrend�lt lelk�nek kietlen terh�vel? �t�leltem k�t igaz kezemmel, fejem a fej�hez
odahajl�tottam, s �gy k�rtem, esd�dtem:
- Maradj. �gy ne menj el.
Ell�k�tt mag�t�l.
- Nekem m�r besz�lhetsz. �n elkeseredett ember vagyok. Hitemben csal�dtam.
Haragszom a h�zra, melyben sz�lettem, m�rt nem omlott re�m. Haragszom a tejre, mely
felnevelt, m�rt nem v�lt m�regg�.
Elborzadtam. Azt�n az irt�z�s bel�lem is kit�rt.
- Ugye? H�t �gy vagyunk? Noh�t ide hallgass. Ha igaz, mit mondasz, megv�dollak
azzal, hogy minden�rt ti vagvtok a hib�sok, akik gy�l�lk�dt�k. Gyermekest�l
felr�gj�tok az �let b�lcs�j�t, egym�s ellen gy�jtott�tok az emberis�g sz�v�t. Nem
csoda, hogy n�pek mennek veszend�be, mert aki a hal�llal birk�zik, elsorvad az, �s
a megt�rt szemeknek nincsen kedv�k, v�rz� sz�jnak nincsen im�ds�ga, f�val, vassal
gy�mol�tott, roskadt csont� l�bak sajg� k�nj�b�l nem vir�gzik n�ta.
Te csak eredj, fuss, t�vozz�l. Ha minden gy�l�letnek v�ge lesz itt, ezen a f�ld�n,
minden m�sk�ppen lesz.
A magyar n�ta is megj�n majd, ha a vet�s s�rga pora t�ncol a leveg�ben, s a kasza
elkezd harsogni a k�v�r f�ben. A vir�gok h�s illattal n�nek, a sok f�nyes felh�
bodrosan hull�mzik, a napt�l szikr�zik. Mindez a sok sz�ps�g egyszerre k�r�lveszi,
megbabon�zza a mez�n dolgoz� embert, s a legszeg�nyebb is �gy �rzi, mintha a
mennyorsz�gba j�rna napsz�mba.
Az erd� - t�nd�r erd�. A f�vek suttognak, bog�rk�k s f�rads�g altat� dajk�juk.
Egyik hely t�nd�kl�bb, mint a m�sik. Itt m�g az
187 Qb
Isten is kedvesebb, mert megosztja fiaival a teremt�s gondj�t. A v�rosi ember csak
dolgozik, a falusi n�p termel: f�ldb�l kenyeret, b�natb�l er�t, becs�letb�l
igazs�got, feh�r hajnak tisztess�get, szeg�nys�gnek meleg f�szket, borb�l kedvet,
sz�p le�nyb�l feles�get.
Azt mondtad, hogy otthon t�zbe h�nytak minden n�taszersz�mot. Lehet, de mihelyt
kib�vik az els� f�sz�l, falev�l: kis gaty�s fi�cska leszak�tja, nyelv�re illeszti,
s olyan trill�s, tarka muzsika lesz bel�le, hogy ut�na nem csin�lja ezer zongora
sem.
H�t hiszed-e m�r, Dani, hogy nem rep�lt el a mi p�v�nk, mert annak szikl�b�l �p�lt
a csontja, vir�gb�l a tolla? A h�t�n fenyves erd�k n�nek, patakok csevegnek,
p�sztort�zek �gnek. A fej�t �gy h�vj�k, Hargita, a szemeit �gy nevezik, hogy isteni
gondvisel�s, a sz�rnya pedig nem n�zi, hogy milyen ruh�j� az ember, s milyen
nyelven k�ri, egyform�n betakar itt minden embert.
Hallgatagon elgondolkodtunk.
K�v�l lass�, molyhos havaz�s indult, a vil�g feh�redett. A leveg�ben leng� zajtalan
h�f�tylak lelebegtek a f�ldre. A bagoly a k�m�nylyukb�l �rvendezve n�zte, �s
huhogva ki�ltozott. Feles�gem behozta a l�mp�t. Egym�sra n�zt�nk a haz�tlan
emberrel. Sz�gyenlett�k a besz�det folytatni, de l�tszott, hogy mind a ketten
f�raszt� szenved�sen est�nk �t.
- Menjetek, gy�jts�tok meg a gyerty�kat, mert j�n a kisfiam! - s�rgetett az
asszony.
Megcselekedt�k.
Bizony szeg�nyes volt a kicsi fa. A keblem elszorult, �s nem mertem k�zel menni
hozz�. Csak most l�ttam, hogy az aranysz�lak a feles�gem hossz� sz�p haj�b�l voltak
re�lopva, a kis gyerty�kal a tenyere k�zt sodorta. A f�csk�nak minden �ga a mi
szeg�nyse g�nket leplezte le.
�s m�gis. Mikor a kicsi fiamat behozta az anyja, �r�m�ben el sikoltatta mag�t az
�rtatlan, �s �gy maradt elk�pr�zva ennyi f�nye, kincs l�tt�n.
vS� 188 Ql>
Lassan-lassan �des �rz�s vonult, borult az �let�nkre. Er�, �dv�ss�g t�lt�tte el,
fej�nk felmagasodott, sz�junk sug�rzott, mint az izz� sz�n.
Ekkor a haz�tlan ember megg�rnyedt, keserveset s�hajtott, v�gleg elt�r�tt benne a
l�lek, fel�nk intett, �s hom�lyos szemekkel,
komoran, gondokkal terhelten, megal�zva elt�nt, elment...
*
Nemsok�ra egy gyertya elaludt a kar�csonyf�n, a kisfiam s�rni kezdett, nekem egy
k�nnyem kiesett, feles�gem els�padt, mint a s�rga hal�l.
�42 189
Kar�csony az idegenben
Az egyik azt mondja: �Christmas", a m�sik: �Weihnachten", a harmadik: �Navidad", a
nyelvek mindenik�n m�s a neve, a l�nyeg s a hangulat mindenkin�l ugyanaz, s minden
ember szem�ben ott �g a csillag, az embert szeret� Isten jelad�sa a vil�gt�rt�nelem
legnagyobb esem�ny�r�l. Ah�ny ember, annyik�ppen �li �t s l�tja, annyik�ppen
�nnepli �s sug�rozza sz�t a lelk�b�l kit�r� �r�met a maga faj�nak, nyelv�nek,
m�v�szet�nek, soksz�zados szok�s�nak megfelel�en. K�l�n�s �s minden �vben egyszer
ny�l�, szepl�telen, tiszta �s csod�s vir�g, melyet mindenki a saj�t lelk�nek
pohar�ba tesz. Mindenki gondolatainak s �rz�seinek, sors�nak �s �let�nek
k�z�ppontj�ba �ll�tja, �nmaga miszt�rium�v� teszi, saj�t l�ny�nek k�lt�j�v� v�lik,
s a bens� �nnepl�snek ezt a sz�ps�g�t, igaz�t, m�lys�g�t, �dess�g�t, hangulat�t,
annak v�gtelen hull�mz�sait k�ptelen a sz� kifejezni. A l�lek tenger�nek vihara d�l
ezen a napon minden sz�vben, mely �tj�rja a mindens�get a sz�d�t� �letm�lys�gekt�l
az Isten tr�nj�ig. �s ezt a hatalmas l�lekhull�m-z�st a Messi�s-gondolatnak
megval�sult titka, er�i s f�nye j�rj�k �t.
De nemcsak az �l�k mozdulnak meg. A holtak s a m�lt szint�n kit�rj�k a maguk
kar�csony�t. Amit a m�v�szet minden �ga r�la �lmodott s alkotott: k�pek, szobrok,
zene �s sz� a maga egykori hangulat�ban s patin�s st�lus�ban mind megelevenednek a
kicsi J�zus j�szol�n�l, s hatalmas kult�r�k
a hamu a halhatatlans�g k�nt�s�be �lt�z�tt,
milli�rdjai �letre kelnek ezen a napon, s a
�rt�k�vel ott tolonganak a betlehemi j�szol
mindens�gnek
190 <?H>
vet�lkednek az O dics��t�s�ben. A por s
a n�vtelen s elfeledett embers�rok
letett �let minden halhatatlan
k�r�l. Csak Isten �lmodhatta meg a

s az �let szakadatlan volt�nak ezt a fens�ges, igaz s gy�ny�r�s�ges Walpurgis-

�jjel�t, mely minden esztend�ben teljesed�sbe megy �r�k akarata szerint. Mi, �l�k,
dadog� s kezdetleges kis f�rgek vagyunk ahhoz, hogy ki b�rn�k bontani vagy csak
megsejteni is a kar�csonyban megnyilv�nul� isteni gondolat, j�s�g, nagys�g,
elm�lhatatlan t�rv�ny s szeretet val�di l�nyeg�t. Az egek harmatoztak, s a l�lek
mann�j�nak asztal�t ter�tett�k sz�munkra. Alig �rt�nk meg t�bbet bel�le, mint a
m�h, mikor b�dultan sz�vja a vir�gb�l az �des nekt�rt. A m�hnek is megvan a maga
k�l�n vil�ga, de m�g ezt se �rtj�k meg, a m�hecske �csod�it" se ismerj�k. Mit
akarunk akkor kezdeni az Isten csod�ival, melynek legnagyobbika a betlehemi j�szol
szalm�j�ra sz�munkra letett isteni Gyermek?
Hi�ba hivalkodunk kult�r�nkkal, civiliz�ci�nkkal, s hi�ba k�bulunk el a vil�g
sz�d�letes halad�s�t�l, mert mindez az Isten asztal�r�l lehullott morzsa csak,
bizony, csak lopjuk �ket a vil�gmindens�g apr� titkai k�z�l, de nem alkottuk �ket,
s arcunkra kell esn�nk m�r a gondolatt�l is, hogy ki az, aki a m�r megsejtett
naprendszerek milli�i f�l�tt uralkodik. Bizony, mind�ssze b�n�s, szeg�ny, egyszer�
s tudatlan betlehemi p�sztoremberek vagyunk mi is mindannyian mindehhez k�pest,
akik nem tehetnek egyebet, mint al�zatosan elmenni az angyalok szav�ra csodal�tni,
h�dolni, hitet, bizalmat s er�t inni Isten k�tj�b�l, hogy az arasznyi f�ldi l�tet
tov�bb cipelhess�k, s eligazodhassunk az �let szakad�kai k�zt. Aki ezt a kutat meg
nem tal�lja vagy elutas�tja mag�t�l, az elveszett, s jaj minden pillanata.
J�l jegyezd meg ezt, magyarom, magadnak!
Ki kevesebb, ki t�bb esztendeje m�r, hogy a nagyvil�gban h�ny�dva, haz�tlanul s
bujdosva, vagy megt�rten, az �let utols� energi�it dobva oda a mindennapi falat�rt,
epeszt� k�zdelmek �r�n kapaszkodva a percnyi l�t�rt minden idegen f�sz�lba, t�vol
az otthont�l k�nytelen �nnepelni a kar�csonyt. Olyan mindegy, hogy New York
felh�karcol�i k�zt vagy �serdei t�z mellett, Afrika sivatagj�n, az ausztr�liai
vil�gban, forr� szigetek p�r�j�ban vagy Eur�pa
��S191
d�mjaiban, sz�les e vil�g b�rmely pontj�n, s idegen, k�l�n�s szok�sai k�zt �rv�n
megh�z�dva a n�prengetegben akarsz a j�szolhoz jutni, �r�m helyett a sz�ved f�jdul
meg, mert semmi sem p�tolja az otthoni kar�csonyi �lm�nyt. Az elm�ltat, az igazit.
Kezed remeg, arcod elb�tortalanodik, s k�nny sz�letik a szemedben, eg�sz l�nyed
felkavarodik, a f�nyes ruh�j�ak el�tt rejtegeted rongyaidat, s az eddig �t�lt sok
szenved�s, aggodalom s b�nat egyszerre rohannak r�d, m�r napokkal azel�tt, s m�r
el�re f�lsz a vil�g legnagyobb �r�m�nnep�t�l, a szent kar�csonyt�l, mint aki m�r
nem v�r semmit t�le a maga sz�m�ra.
Ha pedig �nmagaddal valahogyan l�tre is j�nn�l, otthon szenved� szeretteid jutnak
eszedbe, sz�l�f�lded, haz�d sorsa, az olvasott s hallott sz�rny�s�gek torz k�pei
kavarognak lelki szemeid el�tt, a b�rt�n�kben, fogs�gban, munkat�borokban
s�nyl�d�k, a deport�ltak n�pe a magyar t�l zords�g�ban, jajokat s hal�lh�r-g�seket
hallasz, sebeket, szenved�st s v�rhull�st, t�meges hal�lt l�tsz magad el�tt, �s
v�v�d�i sz�rny�s�gesen.
De ha mindez nem is b�ntana, vagy ez �rz�s- �s gondolatvil�g, a tagadhatatlan
realit�sok f�l�be is b�rn�l emelkedni, akkor sem b�rsz teljesen �s marad�ktalanul
felolvadni az idegen kar�csony-meg�l�sek hangulat�ban s sz�ps�g�ben. A m�ltadhoz
menek�lsz. Behunyt szemeid el�tt l�tod a havas erd�lyi, felvid�ki hegyekb�l az
�jf�li mis�kre kis bend�l�mp�ssal men�ket, az Alf�ld puszt�in igyekv�ket, a sz�z h�
feh�rs�g�ben szikr�z� f�nyeket, a kigyulladt ablak� templomocsk�kat, a falvak dr�ga
magyar n�p�nek szede-l�zk�d�s�t az egykor olyan meleg s feledhetetlen h�zik�k s
tany�k mell�l, hallod a K�rp�tok z�g�s�t, a n�d zizeg�s�t, a kar�csonyi �jszaka
minden k�l�n�s rejtelm�t. Mit neked Bach s m�s vil�gh�r� templomi szerz�k, mikor
olyan sz�p semmi sincs ezen a napon, mint mikor p�r�ll� sz�jjal az egekig zengi a
falu n�pe, hogy: �Betlehemi puszt�n �rvendetes h�r van..."; �Mennyb�l az angyal
lej�tt hozz�tok..." - s ez�rt dics�s�g mennyben az Istennek!... Majd ha a kicsi
J�zus megn�, majd meg�t�lheti, hogy - bizony Isten - olyan
vSS 192
sz�pen s igaz�n, olyan melegen s kit�rt hittel, szeretettel s boldogs�ggal soha
sehol a F�ld�n nem �nnepelt�k a sz�let�s�t, mint a magyari n�pek. Nem is igen
fogj�k. Sz�m zokon ne ess�k, s ne v�tkezzem vele, de ezt a sz�nt �szentfels�ge nem
engedheti veszend�be menni!
Noh�t, nem is fogja! Ebben bizonyosak lehet�nk.
Az�rt most se panaszkodjunk!
El�sz�r az�rt, mert lehet�nk b�rhol a vil�gon, egyetlen n�pnek s egyetlen embernek
sincs t�bb joga odaj�rulni az Isten j�szol�hoz, mint nek�nk, magyaroknak, s J�zuska
sem m�ri kisebb m�rt�kkel kegyelm�t, szeretet�t s e b�b�natos �let- s
l�lekmegv�lt�s�t a nagy n�peknek, mint a mi maroknyi nemzet�nknek, �s sohasem lehet
tudni, mire j� ez a r�nk engedett mostani megpr�b�ltat�sunk. Megfogadom ak�rmibe,
hogy sok j�ban lesz m�g r�sz�nk, ha arra �rdemesekk� v�lunk.
M�sodszor az�rt ne �cs�nkodjunk, mert ha j�l meggondoljuk, az els� s igaz nagy
aj�nd�kot most is nek�nk ny�jtja a Masz�letett, ezzel a mi bels�, lelki
f�lindul�sunkkal. Az�rt kavar fel ennyire, hogy m�g m�lyebbre r�gz�tse benn�nk, m�g
elvehetetlenebb� tegye benn�nk a magyars�g�rz�st s �ntudatot. Ez�rt bolygatja fel
ennyire benn�nk a m�lt s hagyom�nyok, a magyar �let gy�ny�r�s�ges eml�keit, hogy
senki el ne vehesse t�l�nk, s f�jjon kimondhatatlanul, ha magunk akarn�k kit�pni a
sz�v�nkb�l. Ez�rt b�junk olyan szomjasan a r�di�nk al�, hogy valahonnan a
vil�g�rb�l kihal�sszuk, ami erre az �si magyar kar�csonyra eml�keztet: a mis�t,
istentiszteletet, k�nt�l�st, p�sztorj�r�st, verset s im�ds�got, papok biztat�
szav�t, s megt�lts�k vele �jabb esztend�re a lelk�nket.
Harmadszor az�rt ne sop�nkodjunk az idegenben t�lt�tt kar�csonyok miatt, mert ezzel
m�dot s alkalmat akar ny�jtani nek�nk a Gyermek, hogy annak �r�m�ben s szeretet�ben
egym�sra tal�ljunk, letegy�k az egym�sra t�r�st, gy�l�letet, egym�sfojtogat�st,
irigys�get, b�szkes�get s egy�b nyavaly�inkat. Bizony, elk�l m�r,
<42 193 Qi>
hogy ha mi nem tudjuk, a J�zuska tegye �ssze a mi kez�nket, s a nagy �nnep f�ny�ben
egym�sra tal�ljunk, seg�ts�k, ist�poljuk egym�st, s v�delmezz�k minden poklokkal
szemben.
Az se lebecs�lend� dolog, ha meggondoljuk s �t�rezz�k, hogy lehetnek vasf�gg�ny�k,
ak�rmilyen hatalmi fesz�lts�gek a szerencs�tlen vil�g f�l�tt, g�pek s atombomb�k,
egym�snak szegezett sz�rny�s�ges fegyverek, mindez muland�, s nem b�rja
megakad�lyozni, hogy a ma sz�letett Gyermek els� mosolya �j �s tisztult, magasabb
rend� �let kezdet�t ne jelentse, s az emberi l�lek le ne gy�zze a hangon t�li
sebess�g� rep�l�g�peket s a f�ny�vek m�rt�k�t, s �ssze ne k�sse azokat, akik
egym�st szeretik.
M�g sok mindent lehetne mondani, de nincs id�, mert m�sodikat m�r harangoztak, s
menni kell az �jf�li mis�re.
Az�rt h�t adjon Isten boldog kar�csonyt minden igaz magyarnak!
vS� 194 Ql>
Bujdos�k kar�csonya"
A dobk�lyh�ban morog a t�z, a kis menek�lttany�n er�ltetett otthonoss�g,
megillet�d�tt arcok, f�nyl� rongyok, feny� az asztalon, rajta p�r semmis�g, s�rga
arcok a gyertyaf�nyben. Ez a mi kar�csonyunk. A szentesti tal�lkoz�. Er�ltetj�k a
hangulat�t, �s sz�gyellj�k, hogy szeg�nyebbek vagyunk J�zusk�n�l, iild�z�ttebbek, a
j�szol nyomor�n�l ridegebb a mi hajl�kunk. Ma milli�sz�mra vagyunk nyomorultabbul,
akik rongyosan, k�zen fogva megy�nk a hal�llal. A mi csecsem�ink megfagyhatnak.
Barom se lehel r�juk. H�nyan vannak, akiknek ist�ll� se jutott, akik kinn
szenvednek, dermedeznek a romok k�zt vagy a szabad �g alatt? Egy bajor se sz�rja be
az orr�t, hogy megk�rdezze: ��ltek-e m�g, nyavaly�s bujdos�k?"
Csendesen vagyunk. Senki sem mondja meg, mit �rez, gondol. Minek aggassuk fel
sebeinket a kar�csonyf�ra? K�r ilyenkor er�ltetni az egy�ttl�tet. �gyis csak
l�tsz�lag vagyunk jelen. L�lekben hazasz�kik mindenki. A sz�tsz�rt milli�k
megkeresik egym�st szanasz�t a nagyvil�gban, a kifosztott h�zak romjai k�zt, a
menek�l�s nyomor�ban, b�rt�n�k szenved�sei, gy�tr�d�sei k�zepette, t�megs�rokban,
�s ben�znek a t�lvil�g ablak�n is. Milli�k keresik egym�st az �jszak�ban, �s kinek
van kedve angyalokat n�zni, Betlehembe menni?
Megsz�lal a harang. Este hat �rakor van az �jf�li mise. M�g megpr�b�ljuk
el�nekelni, hogy �Betlehemi puszt�n �rvendetes h�r van!...". Nem megy. Nincs nek�nk
m�r sehol �rvendetes h�r. Meg�rintj�k egym�s hideg kez�t, �s sz�toszlunk.
195 Ql>
H�, j�g �s hideg. Az ablakok belevil�g�tanak az �jszak�ba. A k�r�lfekv� hegyeken is
l�mpaf�nyek imbolyognak. Az erdei tany�k n�pe j�n a templomba. Mellettem is emberek
sietnek tova.
Mi is nekigy�rk�z�nk a jeges, meredek templomhegynek, melynek a cs�cs�n f�nylik a
templom. Valami nyugtalans�g m�gis van a vil�gon, a term�szetben. Vagy csak �n
�rezn�m �gy?
A templom hangulata m�gis elringat kiss�. �llok a hideg f�ny zuhatag�ban, �s n�zem
a kis j�szolt az arany szalm�n. Oldalt pap�rmas� barlangban a kar�csonyi miszt�rium
megtestes�tve, egy-�gy�en fel�kes�tve �s kieg�sz�tve a biblia sov�ny, fak�
oroszl�nokkal a hegyek orm�n, k�v�sz�n barmokkal, kop�r p�lm�kkal, n�met arc�
angyalokkal, palesztinai hangulattal.
Esze van azonban a n�metnek, �s gondolt a takar�koss�gra is. �nnepek �s bibliai
t�rt�netek szerint csak ki kell cser�lni a figur�kat, �s �jra rendezni.
V�zkeresztre felteszik majd a h�rom napkeleti b�lcseket, a p�sztoroknak pedig
kiteszik a sz�r�t. A barmok maradhatnak. Lehet majd �rz�keltetni a Her�des-
jelenetet is.
Pillanatra lek�t ez a bibliai j�tszadoz�s, templomhaj�-k�rmenet gyertyaviv�
gyermekekkel, �rdekes bajor cerem�ni�val.
�llok a zs�folt templomban, �s hagyom, hogy h�tulr�l beleim�dkozzanak a f�lembe.
Omlik a sz�lk�s n�met sz� a sz�jakr�l. Var�zs minden szemben a szent �j hite,
k�z�pkori revel�ci�, sov�ny, fekete pap, szent �rny�kok a zugokban �s a falakon,
girbeg�rbe gregori�n, orgonasz�. Sz�val kar�csony. A nyomorult ember pillanatnyi
magafeledkez�se.
Sajnos, hamar v�ge van, �s ut�na k�tszer esem orra a s�t�tben a j�gg� fagyott �ton.
*
- Kal�cs! - ki�ltok fel meglepetten. - T�lt�tt k�poszta!
Nem mese, nem �m�t�s, val�s�gos t�lt�tt k�poszta N�metorsz�gban, az �hez�sek
esztendej�ben.
v�f� 196
Iszen tudom, hogy nem �nnep az �nnep t�lt�tt k�poszta n�lk�l, aminthogy a h�sv�t
sem �rv�nyes b�r�ny n�lk�l, de meg�ll az embernek az esze, hogy honnan szedte,
takar�koskodta �ssze az asz-szony, hogy nagy, sz�nes foltot �nthessen a lelk�nkre.
Dics�rem, kacagok, hogy ann�l boldogabb� tegyem, �s amikor legjobban f�r-d�nk
mellette a r�gi id�k hangulat�ban, nem r�esik-e az asszony s�rva az asztalra, hogy
az � gyermekei nem ehetnek bel�le, minket pedig meg fog verni az Isten.
�tkozott legyen, aki �gy megm�rgezte az emberek �let�t!
(R�szlet az �me, az emberek c�m� reg�ny 39. fejezet�b�l.)
197 Ql>
�l�zi b�csi kar�csonya
A falu visszaz�kkent a r�gi ker�kv�g�sba. M�g nagyobb lett a gond, mert k�zeledett
a kar�csony, �s ilyenkor k�tszeresen �rzi az ember a nyomort.
Nagyh�tre az id� is elszomorodott. Vastag, sz�rke felh�k gomolyogtak a h�zak
tetej�n, �s nappal se akart kivirradni. F�radt h� pilink�zett eg�sz nap, �s d�lut�n
n�gy �rakor m�r s�t�tedett. Este a f�nyek hamar kialudtak a faluban, �s egyetlen
l�legzetv�tel se hallszott a fekete ablakok m�g�tt.
- Szomor� kar�csonyunk lesz az id�n! - mondott�k az emberek.
Nemigen volt minek �r�lni. Amennyire lehet, m�gis meg kellene adni a m�dj�t a J�zus
sz�let�s�nek.
P�nteken a v�n p�sztor is leereszkedett a havasr�l, �s este bez�rgetett a pap
kapuj�n. Havas feny�f�t hozott a h�t�n.
- Hol j�r ilyen k�s�n? - lep�d�tt meg a pap.
- Az �nnep miatt be kelle hogy j�jjek! - r�zta le mag�r�l a havat �l�zi b�. -
Legal�bb egy sz�l gyerty�csk�t gy�jtanom k�ne a szentest�n!... Gondoltam, ha m�r
erre j�rok, legal�bb ben�zek a tiszteletes �rhoz is, s hogy �res k�zzel ne j�jjek,
ezt a feny�csk�t lecsa-p�m a l�b�r�l, hogy legyen a gyermekeknek kar�csonyf�juk!...
Meghat�d�s �s keser�s�g fogta el a papot.
- K�sz�n�m, de az �n gyermekeim nincsenek itthon!
- Nem tesz semmit! - mosolygott a v�n sz�kely. - Az�rt csak d�sz�tse fel, s
gy�jtsa meg a tiszteletes �r, �pp�gy, mintha itthon v�n�nak. Ugyanolyan ereje
van...
- �gy lesz, �l�zi b�csi! - �g�rte a pap, �s arra gondolt, hogy mennyi
term�szetes finoms�g szorult ebbe a f�lvad havasi emberbe.
Vi� 198 ?H>
Kietlen, neh�z �let�ben j�lesett ez a n�h�ny meleg sz� is. A havasi ember a maga
nyugalm�val, tiszta, egyszer� lelk�nek, zamatos szav�nak illat�val eg�szen
bet�lt�tte a h�zat. Melegs�get �s bizalmat, er�t �rasztott. J�lesett a papnak, hogy
vele van. Ott fogta �ccak�-ra is. Megk�n�lta sz�raz �tellel, �s elbesz�lgettek.
Az �reg m�snap l�bat csin�lt a kar�csonyf�nak, f�t v�gott az �nnepekre, ell�tta a
h�zat.
Az �reg d�lut�n �sszepakolta az �talvet�t, �s k�sz�l�d�tt.
- �n ejisze elmegyek haza!
A pap marasztalta.
- Tudja mit, Al�zi b�csi? Ne menjen sehova! Legyen az �n vend�gem az �nnepeken!
- Nem lehet! - ijedett meg az ember. - A kar�csony csak �gy kar�csony, ha az
ember otthon t�lti. Erre a napra m�g a vad is hazah�z�dik a vack�ra... Mi lenne a
szentest�vel, ha nem otthon t�lten�m! Ne es mondjon eff�lit nekem, tiszteletes �r!
- Oszt�n mit csin�l a szentest�n egyed�l? - k�v�ncsiskodott a pap.
- Ezt a gyerty�csk�t, amit vettem a Sz�vetkezetben, meggy�jtom, s
elim�dkozgatok, �nekelgetek mellette... A k�t kuty�m n�zi... J� t�zet teszek, nem
csin�lunk semmit, csak v�rjuk a J�zust... Hideg h�zzal, z�rt ajt�val nem
v�rhatom!... Ezt b� kell hogy l�ssa a tiszteletes �r is!... Az id�n �jf�li mis�t is
csen�lunk a fav�g� emberekkel...
- Mit csin�lnak? - lep�d�tt meg a pap.
- �jf�li mis�t!
- H�t azt hogy, katolikus pap n�lk�l?
- Nek�nk nem kell ahhoz pap... Van odak�nn a Borv�z �dai�ban egy nagy barlang.
(Hallhatott r�la a tiszteletes �r.) Ebbe a barlangba j�szojt csin�ltunk, s
megj�dzuk a J�zus sz�let�sit �ppen �gy, ahogy meg vagyon �rva a szent k�nyvekben...
A pap b�mult.
- Azt�n hogy j�codj�k meg a J�zus sz�let�sit?
Az �reg restelkedett az egy�gy�s�ge miatt, de az�rt elmondotta.
V�f� 199 02/
- Azt �gy, hogy �lkei R�zsinak az id�n fia sz�letett. Ez j� lesz J�zusk�nak. Az
anya m�r megvan... Az �reg �d� M�rton b�csi lesz Szent J�zsef... A j�szoj mell�
felhajtunk n�h�ny �kr�t, f�l csorda juhot, hogy J�zusra leh�ljenek, ahogy az �nek
mondja: ��k�r, szam�r re�ja leh��v�n"... H�t �gy valahogy!... Err�l �n
semmilettek�ppen nem maradhatok el! Ne es tart�ztasson a tiszteletes �r!
A pap megrend�lve elgondolkodott.
- H�t akkor csak menjen, Al�zi b�csi!
A havasi ember szinte moh�n kapta fel az �sszek�t�z�tt �tal-vet�t, �s boldogan
v�gott neki a havasnak. Lihegve sietett, hogy idej�ben ott legyen, mikor
megj�codj�k a J�zus sz�let�sit...
A pap irigyelte, �s vigasztalan szomor�s�gba s�llyedt.
*
Elj�tt a szenteste.
Otthontalanul v�nszorgott a pap egyik szob�b�l a m�sikba, �s minden pillanatban
gyermekei arca r�mlett fel el�tte. Ezen a napon mindenki elhagyta, senki be nem
nyitotta ajtaj�t. A legszeg�nyebb ember is �rezte a kar�csony meleg�t, �s a
legvadabb sz�vben is kiny�lt a vir�g. �des v�ltoz�s t�rt�nt mindenkivel, s a komor
szemekben f�ny gy�lt.
Napk�zben k�tszer is v�gigs�t�lt a falun, �s l�tta, hogyan k�sz�l�dnek az �nnepre.
A kemenc�k keny�rillatot leheltek, az asszonyok s�rg�l�dtek. Az utols� hetek minden
verejt�k�t fel�ldozt�k, hogy ezen a napon �rvendhessenek.
Estefel� hazav�nszorgott, �s t�zet gy�jtott. Le�lt mell�je, �s n�zte. Neki senki
sem s�t�tt kal�csot, asztal�n nem ragyogott arany di�, mogyor�, nem v�rta j�
vacsora, neki senki sem k�v�nt boldog �nnepeket, s csak az � h�za volt elhagyatott,
n�ma.
M�r elindultak a k�nt�lok, betlehemes gyermekek. M�r a szomsz�dban hangzik a
rigmus:
�Zergetik a kacsot, p�nzt akarnak adni"...
M�r az � torn�c�n kopognak az apr� csizm�k. Suttog�s. Elhelyezkednek az ajt�
�bl�ben, �s hirtelen felhangzik az �nek:
200
�Csordap�sztorok, mikor Betlehemben, csord�t �riz�nek �jjel a mez�ben"...
Kedvesen omlanak be az ajt�n, �s f�lszeg�l verselnek. A pap megaj�nd�kozza �ket.
Alig mennek el, �jabb csoport �rkezik. Az utc�n imbolyog a betlehemesek l�mp�ja is,
�s j�nnek a kir�ly, a f�rt�s juh�szbund�s csordap�sztorok, hogy elj�tssz�k az �si
miszt�riumot. Az emberek lelke megtelik barmok lehelet�nek, napkeleti csillagoknak,
a puszta �jszak�j�nak hangulat�val. Ebben az �ldott, cs�r� gyermekben b�zik
mindenki. T�le v�rja, hogy leemelje a gondot v�llaikr�l, a pusztul�s f�lelmeit
elriassza, h�feh�r kezecsk�j�vel vesse el b�z�jukat, �nt�zze meg kertj�ket,
d�sz�tse fel f�jukat, r�tjeiket, erdej�ket, tan�tsa �r�mre mad�rk�ikat, adjon er�t,
vigasztal�st a szenved�knek, bizalmat a cs�gged�nek, hitet a k�ts�gbeesetteknek.
J�tsz�t�rsul k�ldik hozz� saj�t gyermekeiket, hogy megismerje �s megszeresse, soha
el ne feledje, hanem hogy megossza a kenyer�t vel�k, cs�kolja meg ajkukat, hogy a
dics�ret�re felujjong� sz�p magyar sz� soha el ne m�ljon r�luk. Abban a
pillanatban, amelyben a kicsi J�zuska ezen a sz�p k�k hajnalon r�nyitja dr�ga
szemeit a vil�gra, �gy fogadj�k be ezek az egyszer� emberek, mintha �r�kbe
fogadn�k: val�s�gosan �s igaz�n. Szeretik, mert gyermek, apr�, tehetetlen csecsem�,
ki az�rt Isten �s halhatatlan. Gyermek, ki evett az � fekete kenyer�kb�l, �s az
�v�k, mert olyan szeg�ny koldus, egyszer�, szenved� emberek gyermeke, mint �k, �s
�ppen annyi k�ze van a barmok j�szl�hoz, a f�ldh�z, a gazdaember �let�hez, mint
nekik. Igyunk egy csepp m�zes p�link�t vagy csepp bort az eg�szs�g�re, hogy �jra
eg�szs�gben, �ps�gben meg�rhet�k az � sz�let�se napj�t...
Valamennyire megenyh�lt a pap, mikor ezekre gondolt. M�r nem f�jtak annyira az
asszony �s a gyermekek. El�vette az �r�st, hogy � is paphoz ill� m�don kivegye
r�sz�t a szent �j �ld�s�b�l, �s olvasni kezdette a Luk�cs �r�sa szerint val� szent
�vang�liumot a J�zus sz�let�s�r�l:
Vjf� 201 02*
iilillllliiiiiiliiiiilllil
��s l�n azokban a napokban, Augustus cs�sz�rt�l parancsolat adat�k ki, hogy mind,
az eg�sz f�ld �ssze�rass�k... F�lm�ne pedig J�zsef is Gali-le�b�l, N�z�ret
v�ros�b�l J�de�ba, a D�vid v�ros�ba, mely Betlehemnek neveztetik, hogy be�rattass�k
M�ri�val, aki neki jegyeztetett feles�g�l, �s v�rand�s vala. Es... mikor ott
val�nak, sz�l� az � els�sz�l�tt fi�t, �s bep�ly�l� �t �s helyeztet� �t aj�szolyba,
mivel hogy nem vala neki hely a vend�gfogad� h�zn�l. Val�nak pedig p�sztorok azon a
vid�ken, akik kinn a mez�n tany�ztak �s vigy�ztak �jszak�n az � ny�juk mellett. �s
im� az Urn�k angyala hozz�juk j�ve... Es mondd az angyal nekik: - Ne f�ljetek, mert
�me �r�met hirdetek nektek, mely az eg�sz n�pnek �r�me l�szen; mert sz�letett
n�ktek ma a Megtart�, ki az �r Krisztus a D�vid v�ros�ban. Ez pedig nektek a jele:
Tal�ltok egy kis gyermeket bep�ly�lva fek�dni a j�szolyban... Mikor elmentek az
angyalok, mond�nak a p�sztoremberek: - Menj�nk el mind Betlehemig, �s l�ssuk meg a
dolgot... Elmen�nek az�rt siets�ggel, �s megtal�l�k M�ri�t �s J�zsefet �s a
kisgyermeket, ki a j�szolyban fekszik vala"...
H�t ez t�rt�nt. Fens�gesen egyszer� t�rt�net. Annyira kisebbs�gi sors, hogy ak�r ma
is megt�rt�nhetn�k. A pap elgondolkodik.
- Akkor is csak egyed�l az Isten tudta, hogy csak a gyermek v�lthatja meg az
embereket �s a vil�got!... - Saj�t gyermekeire gondol, �s kihull a k�nny a
szem�b�l. - Szeg�ny kicsik�im!...
Megk�nzott feje r�esik a Luk�cs szerint val� �vang�liumra.
*
Az �nnepek m�gis valamennyire megnyugtatt�k. Az emberek �r�me volt az � �r�me is.
Figyelte �ket a templomban, az utc�n, l�tta, de nem �rtette azt a csod�latos
nyugalmat, amely - mintha egyszerre elt�nt volna minden nyomor�s�g az �let�kb�l -
olyan b�k�s �s meghat� volt. Olyanok voltak ezek a sz�kelyek, mint maga a f�ld,
amely l�tsz�lag holtan nyugszik a h�takar� alatt, �s b�r tudja az ember, hogy
minden �let benne rejt�zik, m�gsem tudja megmondani, hol rejt�zik az a titkos er�,
amely f�lt�masztja. A f�ld �s a sz�kelyek ugyanaz. Ebb�l a porb�l v�tett�nk, ha
csak

annyib�l is, amennyit a f�ldb�l Isten marka egy r�vid, v�gzetes �letre siett�ben �s
f�jdalm�ban felragadott, de nincs porszem ezen a f�ld�n, mely benn�k �s �ltaluk
val�s�gos testt� �s val�s�gos l�lekk� ne v�lt volna, l�nyeg�k ne volna. Nincsen
�r�m �s jaj, mely testv�r�nk ne volna. Ez�rt van az, hogy itt minden kicsi r�gnek
t�rt�nete, jelent�s�ge, legrosszabb esetben legend�ja van. Aki valaha az �letben
ben�zett a sz�kelyek kis hajl�k�ba, megcs�kolta a vir�gukat, �dv�z�lte madarukat,
�s kalapot emelt az �reg Hargita el�tt, az soha az �letben feledni nem tudja.
Csak ez a n�p ismeri igaz�n ennek a f�ldnek titk�t. A n�p, mely mindennap �res
tenyer�t ny�jtja fel�je, kimer�lt testtel �s kimer�lt l�lekkel hanyatlik r�, de
mindennap fel is t�mad rajta. �gy l�nyeg�l eggy� a f�ld �s az ember. �gy kap benne
lelki jelent�s�get minden, a hegyek, v�lgyek, foly�k, f�k, f�vek, templomok, �reg
eml�kek, n�pszok�sok, ruha, leveg�, dal �s �tok, im�ds�g, hal�l, minden. Nemcsak
�rzi, ha f�lig-meddig �ntudatlanul is, hanem val�s�gos v�rrokon�v� v�lik mindannak,
amit ez a f�ld mag�n, az eg�n vagy m�ly�ben, m�ltj�ban �s j�vend�j�ben rejt. Nem
tudj�k kifejezni a sz�kelyek ezt, de �gy �rzik, �s �gy van. Soha n�p igazabban �s
szebben meg nem testes�tett f�ldet, mint �k.
Elvonulnak a pap lelki szemei el�tt, �s l�tja az �gbe t�r� hegveket, b�szke
feny�rengetegeket, az �si b�kk�s�ket, Sz�kelyf�ld eg�sz pomp�j�t, az ezer �v �ta
gondolkod� szirteket, medve �s�t�s�t, �zfiak j�t�k�t, nyulak lapul�s�t,
pillang�knak t�nc�t, vihar b�d�-l�s�t, vet�s hull�mz�s�t, napnak arany rokoly�j�t,
kid�lt fat�rzs�n �l� k�s�rtetek komor tan�cskoz�s�t, a szakad�kokban bujk�l� hold
kac�rs�g�t, fel-felvillan� p�sztort�zek dr�ga romantik�j�t, bandukol� embereknek
s�lyos �letsors�t s a k�zd� sz�kelyek minden b�j�t, baj�t.
- Mindez benn�nk vagyon, �s mindez mi magunk vagyunk! -t�rul f�l el�tte a legszebb
kinyilatkoztat�s, mely valaha embernek adatott.

iiiiiiiilIIiililMiiiiilil
B�lcs�renget�s
A f�ld a gondolat �s az �let b�lcs�je. Amilyen a f�ld, olyan az �lete. A hegyes-
v�lgyes vil�g d�s �s v�ltozatos �letet hord a h�t�n. A hegyl�ncolatok megt�rik a
szelet, a f�ld �ramlatait v�ndord�jukban megakasztj�k, �s teremt�sre k�nyszer�tik a
term�szet l�that� �s l�thatatlan er�it, sziv�rv�nysz�r�n �tejtik az es�t,
vill�maikkal sz�tl�vik a vihart, fogj�k-tolj�k a napot, �s nem hagynak pihenni
egyetlen energi�t sem; csak hogy a fl�ra �s fauna min�l er�teljesebb �s szebb
legyen. Minden vil�g �nmag�hoz ar�nyos, �s mintegy sz�zmilli� esztend� telt el, m�g
az �let mai ar�nyaihoz eljutott: a term�szet �s az emberi szellem verseny�nek
irt�zatosan izgalmas verseny�ig. A f�ld n�peket nyelt el, �s a n�pek f�ldeket
nyeltek el. A szellem �s a vall�sok katasztr�f�i vil�gokat r�ntottak a
megsemmis�l�sbe, de a f�ld mindig gy�zedelmes maradt. Minden let�rt n�ppel,
beletemetett kopony�val �jabb gondolatot vetett fel mag�b�l, �s kincse, vir�ga
b�v�lt, �letereje felt�rt, s az elfeledett s�rhalmokon �j �letet kezdett. �gy n� a
f�ld, �gy n�nek a hegyek karjai, er�s�dnek �rcei, �l�nk�lnek sz�nei, t�k�letesednek
form�i.
�gy keletkezett �s fejl�d�tt Erd�ly, amely sz�mtalan n�pnek rengette b�lcs�j�t.
Hegyeinek sziklaarc�ra �rva van a leg�regebb hist�ri�ja a vil�gnak. Ezek l�tt�k a
vil�g�r k�d�b�l el�t�r� csillagok sz�let�s�t�l kezdve az �let hull�mz�s�t a
vil�gmegv�lt�s gondolat�nak inkar-n�ci�j�n �t a ma h�tuk m�g� d�lt halott nap jaj
szav�ig. Ki tudn� szer�t-sz�m�t, h�ny imp�rium szignum�t v�st�k r�juk, festett�k
fel n�pek v�r�vel, h�ny n�pcsorda verte �t mag�t rajtok, h�ny istent rejtettek el
k�od�ikba, h�ny vil�g�g�s f�stje puszt�totta falaikat,
vi� 204 3b
tr�g�rs�g �s vads�g rond�totta; m�g felragyoghatott rajtok is az els� betlehemi �j
szer�ny, kicsiny f�nye.
A gondolat, a �Verbum", mely �ltala testt� l�n, szer�ny �s egyszer�, de m�lt� a
mindens�g ar�nyaihoz. �ltala az ember tr�nra �lt. Minden ember, a tr�gyag�zben
k�bult, elh�ly�lt primit�vt�l a vil�guralkod�ig. Ett�l a perct�l kezdve az �j
sz�zadokon �t mindig �jabb megjelen�si form�t nyert a kar�csonyi gondolat, �s nagy
utat kellett megtennie, m�g a betlehemi p�sztor fejcs�v�l�s�t�l eljutott a
kollekt�v ember �ntudat�ig.
Minden esztend� v�g�n �gy k�pzelem ezt a csod�s miszt�riumot, mint a t�rt�nelem
egy-egy mondat�nak v�g�re ejtett aranypontot, melynek mindenfel� kezdete van.
�Kezdetben vala az Ige �s az ige Istenn�l vala �s Isten vala az ige." Az Ige
Istens�ge az a hatalmas, primer f�ny, mely elm�lhatatlanul beragyogja Erd�ly
hegyeit. Mert �gy v�lik a f�ld maga is megszem�lyes�ilt ig�v� �s szellemm�, mely
pr�f�t�kat ind�t a b�kess�g �s a szeretet nev�ben, barlangjaib�l is betlehemi
j�szlakk� dics��ti a nyomor minden rejtett vack�t, melyre �let �s l�lek, teh�t
ember jutott az istens�g l�nyeg�nek v�gtelens�g�b�l.
Erd�ly szellemis�g�nek pr�f�t�i minden korban teljes nagys�gukban t�nd�k�ltek a
kar�csonyi nagy nemzetbesz�mol�sok t�rt�nelmi v�s�r�n. A n�pek bolyg� csillaga ezen
a ponton mindig meg�llapodott, �s a munk�t�l k�rges p�sztork�zt�l az �nk�ntesen
porba al�zott koron�kig minden k�z kiny�lt, minden sz�v kiny�lt az �let
�rdemess�g�nek. Titkot �s er�tlens�get oszlat� �rtelme ut�n �s a csecsem�nek
egyszer� megtapint�sa el�gs�ges volt a vaks�ggal �s borzalmakkal s�jtott
emberis�gnek, hogy �jabb esztend�vel tov�bb seg�tse mag�t fejl�d�se �s n�vekv�se
�tj�n. �s addig lesz kar�csony, am�g nemcsak az egyes embernek, hanem a n�peknek
�nmag�ba vetett hit�t meg tudja adni, amelyik pillanatban ez a var�zslatos
nagyhatalom meghal, az �jf�li mis�b�l �jf�li trag�dia lesz. A legsz�rny�bb
k�roml�s, de az ember v�g�nek komor jele
vse 205
volna a halva sz�letett �kicsi J�zus". Mert ez a hit, k�lt�szet, kult�ra, �let �s
minden szellemis�g v�ge.
A �Verbum", az Ige azonban �r�kk�val�, b�rmilyen megjelen�si form�t v�lasszon is
mag�nak. A kar�csony teh�t mindig elj�n. De vannak-e pr�f�t�i, kik k�z�nk �s nek�nk
tov�bb�ts�k, vagy csak a vall�sok katedr�inak z�rt magyar�zataiban �s cerem�ni�iban
fog kimer�lni?
Ezen a mi kis f�ld�nk�n k�tmilli� ember szorongva tekint fel �s virrasztja a �szent
�j�t" nemzett�rsaival. Lesz-e, aki j�v�j�nek pr�f�ci�j�t a vil�g sz�ne el�tt
elmondja, �s felv�zolja az elj�vend� b�kess�g falvait, v�rosait, k�pr�zatos
�letform�it a betlehemi barlang shakespearei d�szletrongyaira, melyek koldus n�pek
er�tlen tagjair�l cs�ngenek al�? A napkeleti csillagban nek�nk is van egy sugarunk,
b�r kialv�ban m�r, mert �t kar�csonyt aludtunk �t, amikor minden nemzet ezekr�l a
vil�gtal�lkoz�kr�l k�pr�zatosan elgondolt, de re�lis er�kkel tel�tett �letj�v�j�nek
igaz t�rv�nyeit felismerte �s mag�ba sz�vta.
Megjegyezd magadnak az�rt, �n nemzetem!
V�gpusztul�s kijegyzettei vagyunk, sz�tsz�rattunk, mert elhunyt benn�nk az
�ntudatban, szeretetben �s energi�kban egym�shoz tapad�s nagy t�rv�nye. Halott sz�m
vagyunk, �s nincs, ki megemelje a letargia szemfed�j�t. Pedig ma is sz�letnek �s
vannak ennek a k�tmilli� magyarnak fens�gesen sz�p hajt�sai, az �let t�rv�nyeinek
megalkot�i, nemzet�ket �jj��p�t�k, de meghalnak a h�vatotts�g aranyburk�val
sz�jukon. Szellemileg vagyunk hal�lra �t�lve, �s - b�n�s�k vagyunk mindannyian
ebben.
J�het nek�nk kar�csony ak�rh�ny, �m�lhetnek nagy n�pind�t�sok, eszm�k a n�gy
sz�lf�v�s fel�l, sz�rny� okul�sok �rhetnek; mi egym�st m�gis el�tkozzuk, �s csak
akkor tudunk dolgozni, ha kez�nk egym�s ellen ir�nyul. Tessz�k ezt vall�soknak,
fajis�gnak, kult�r�nak, m�ltnak, ezer �lomnak nev�ben; mik�zben szeg�nyed�nk,
int�zm�nyeink egym�sra hullanak, gyermekeink f�lbemaradnak, irodalmunk megbukik,
m�v�szet�nk, tudom�nyunk
206
�s egy�b szellemi javaink felem�sztik �nmagukat. Term�ketlen k�nnyeinkkel
rothasztottuk el a l�pcs�t, melyen �llunk. Nemzet vagyunk, mely nem tudja eltartani
a mag�b�l kitermelt tud�st �s intelligenci�t. �t esztendeje futnak ki h�zainkb�l az
idegenbe vezet� utakon gyermekeink, mert �hes szem�nk el�tt a keny�rkeres�s lid�rce
vezeti el t�l�nk. A magyar szellemis�g agy�nak magas l�ngja mellett idegen istenek
sz�molj�k bus�s p�nz�ket.
Mindenki mag�nak �s z�rk�zottan �l, disszolv�lva, szervezetlen�l, �s mindennap
sz�zszor visszahanyatlik hi�baval� �letkezd�seihez. A nagy n�ptrag�dia elhullottai
tehetetlenek, t�j�kozatlanok, kik a k�v�r f�ld�n elpusztulnak, mert nincs, ki a
f�ld �letereit megnyissa. Hegyeink megsejtett kincseib�l mes�t sz�tt�nk, de nem
vett�k birtokba, �s csak bar�zdam�lys�gig ereszkedt�nk bele Erd�ly gazdag titkaiba.
Politikai tilalomf�kn�l rettenve meg�llunk, �s sz�nokokat, memorandumokat k�ld�nk
ellen�k, ahelyett hogy a megmarad� b�s�ges �letlehet�s�gek val�s�gait az anyagi �s
szellemi �let �jj��p�t�s�re felhaszn�ln�k. Ez�rt van a �rojtos nadr�g", az �hez�
tan�t�k, hitelvesztett paps�g, nyomorg� tisztvisel�k, kitagadott �r�k �s m�v�szek,
hitelre utalt orvosok, m�rn�k�k �s felsz�ml�lhatatlan egy�b csatorn�i a
n�pszervezet kolosszus�nak. Nincs sz�, lap, k�nyv, gondolat, a kitermelt magyar
zsenialit�snak az a kincse, mely egy�ntet�en �t b�rn� fogni ezt az annyif�lek�ppen
megosztott n�pet. 1923-ban a legnagyobb kar�csonyi csoda, hogy ez a nagys�g�n
fel�li, c�ltalan �s rendszertelen er�fesz�t�seket, �ldozatokat hozott magyars�g m�g
megvan.
Es m�gis.
Egy n�p szellemis�ge soha nem halhat meg. A befojtott gondolat �tveri a
legvastagabb koponyacsontot is, sz�ra b�rja a nyelvet, kis�t a szemek g�mbj�b�l, �s
az emberben h�borg� v�rhull�mok erej�vel cselekv�sre ragadja a kezeket. A vers
m�gis megsz�letik, ha nyomorban, ha tiltottan is, az �r�s helyet tal�l mag�nak m�g
a f�ld por�ban is. Alkotni t�rv�ny �s k�nyszer�s�g. A tehets�g vissza nem tarthat�,
�s az embernek meg kell tal�lnia l�nyeg�nek ki�l�si
vJ2 207 2i>
form�it. B�rhogy legyen is, sz�ntani, vetni, �rni, dolgozni, dalolni, �lni tov�bb
fogunk. Ha most n�pf�jdalmakr�l kell is h�rt venn�nk, n�pek �r�m�nek ideje
k�vetkezik, mert a f�jdalom �s az �r�m ikertestv�rek, de a f�jdalom hal meg
hamarabb. F�jdalmunk az�rt van, mert vak gondolatokat sz�lt�nk, �s �let�nk term�se
ismeretlen�l maradt. A nagy �tfog� szellem hi�nyzik sorainkb�l, mely Erd�ly
f�ldj�nek l�nyeg�b�l kitermelt, rendszeres �s a n�p�nket �j �letalapokra helyezni
tud� gondolat�t el�nk t�rja, egys�ges n�pi �ntudatot teremtve �j t�rt�nelemre
ind�tsa ezt a k�tmilli� embert, �s nem teng�-leng� bizonytalans�ggal, hanem ebbe a
f�ldbe �s erre a f�ldre szil�rd�tott messi�si munk�t v�gezzen.
Milli�k �letenergi�it kell a f�ld �s az �g energi�ival egyes�teni �s c�lokra
ir�ny�tani. Minden vil�gmozgalmat ebben a a b�lcs�ben �rleltek meg �s k�sz�tettek
el� az emberek. �j �let�nk lass� meg-�rlel�s�nek ideje lej�rt, �s ez a kar�csony
jelad�s a b�ke nagy cselekv�seire, hogy �si m�toszunk hajnalmadara sz�rnyra keljen.
Szellemileg kell felkelteni k�bult �s f�sult n�p�nket. A sz�k, korl�tolt agyak
pedig f�lre az �tb�l! A nagy eszm�kkel �s �nzetlen nagy sz�vekkel pedig el�re az
�lre! Keserg� M�riusokra szint�n nincs sz�ks�g. A halottas szob�t ki kell m�r
takar�tanunk, �s a kult�r�t, mely eddig csak gy�jt��vekkel koldult, sz�njuk meg
v�gleg, �s �ll�tsuk m�lt� hely�re. Egym�s k�z�tti apr� p�r�ink�t verj�k agyon. Ne
t�tsuk a sz�nkat a nemzetek orsz�g�tj�n, hanem el� kell iramlani. Ny�jtsunk a
v�gtelenbe minden bar�zd�t, dobjuk be ablakon �r�sunkat, �s a tiszt�nl�t�s
csoda�v�vel j�rjunk falur�l falura. Az �hez�snek soha nincsen �rtelme. Minden
n�pnek a saj�t f�ldje a pegazusa, �s Erd�ly fellegver� hegyeir�l �rts�k meg a vil�g
szellemi �s gazdas�gi �ramlatainak nagy int�seit, minden hajunk sz�la csatorna
legyen, mely a vil�g �let�nek friss�t�, okos�t� gondolathull�mait felfogja.
Erd�ly, a n�pek nagy b�lcs�je ma is m�lt� �nmag�hoz. �j hitet, �j rem�nyeket, �j
k�zdelmeket, �j bizodalmat �s friss er�ket hajt
vJQ 208
ki mag�b�l, hogy megsz�lessen, aminek meg kell sz�letnie, �s a sok fens�ges Gyermek
ki�lt�s�ra megvil�gosodj�k a sok levert, szomor� arc. A nagy b�lcs� elindult
�tj�ra, reng, �s m�h�ben a kem�ny takar�k alatt az ember �s n�pek �j vil�g�nak
szeret� sz�ve fel�bredt imm�r.