NYIR� J�ZSEF:

MAD�FALVI VESZEDELEM

I.
Soha ilyen sz�p tavaszra nem �bredt Erd�ly, a f�lelmes f�ld. Egyetlen �ccaka
bomlott ki
Szebenben is a sok vir�g, f�, z�ld lev�l a f�kb�l. A fogarasi havasok, a Hohe Rinne
cs�csa
elveszett a nap t�z�nek sz�d�let�ben �s a vir�gpor-felh�knek sz�nes dereng�s�ben
k�pr�ztak a
zegz�gos, sal�tromos, v�n sz�sz h�zak, s a Jungerwald, a Goldtal �r�m�kben
megfutamodott
f�i bok�ig �lltak a sz�ps�gben, a v�rfalak sz�rke k�vei felvidultak, az �rtorony
str�zs�i
mosolyogva minden pillanatban odaki�ltott�k a Grosser Ringen hull�mz� szerelmes
fi�knak,
pirosra �rett orc�j�, kacag� frusk�knak: - �Juhh�!... Hollarijuhh�!�...
N�ha kis csoportok �llottak meg a Bruckenthal-h�z ablakai alatt �s pattog�
dalocsk�kkal
csalt�k az ablakhoz kedvenc�ket, az �j b�r�n�t �s addig nem nyugodtak, m�g a
ny�l�nk, sz�ke
sz�p asszony n�h�ny sz�l vir�got nem dobott k�zib�k. A t�r fekete volt a hull�mz�
t�megt�l.
A f�korm�nysz�ki palota el�tt �r�k �ta rend�letlen�l �llottak a komoly sz�sz
polg�rok �s
c�hek szerint elosztva v�rt�k, hogy v�ge legyen az �nnep�lyes szertart�snak,
amellyel
beiktatj�k a tartom�nyi korm�nyz�i sz�kbe a sz�szok nagy fi�t, a b�r�v� emelt
Bruckenthal
S�muelt. Minden sz�n�l �vatosan k�r�ln�zve, titkol�zva, sz�les nemezkalapjuk alatt
megb�jva besz�lgettek. Minden porcik�juk remegett az �r�mt�l, de az�rt
fegyelmezetten, csak
f�lsz�jjal hunyorgattak oda egym�snak:
- M�t�l kezdve mi vagyunk az urak Erd�lyben!
A szemek felszikr�ztak, az atyafiak boldogan ter�ltek sz�t, az egyik h�rihorgas
atyamester
felkurjantott:
- Ideje volt!
- Elment az esze, Herr M�ringer! - n�ztek r� rosszal�lag a t�bbiek. - Nem l�tja,
hogy idegenek
j�nnek?
Tagbaszakadt f�rfi �s egy cs�r�sz�j�, papforma ker�lt a korm�nysz�k kapuja el�, de
az �r
�tjokat �llotta. Nem lehet az �nneps�get senkinek megzavarni.
- �n cs�ksz�ki L�z�r Imre vagyok, a fogalmaz� �r �des b�tyja! - er�ltette a dolgot
a v�llas,
kem�ny ember, de a str�zsa f�lreh�r�totta az �tb�l, mert m�r j�ttek is az urak.
El�l Buccow, a
f�gener�lis, a teljhatalm� kir�lyi biztos, mellette a p�sp�k, Bajtai uram, balj�n
az �j kancell�r,
ut�nuk a tan�csos urak magyarok, sz�szok vegyesen.
A k�t sz�kely a falhoz szorult. A t�meg kiegyenesedett, a h�rihorgas M�ringer
intett �s
kurt�n, pontosan felharsant h�romszor a �Hoch!�. Azzal f�lrevonultak, hogy a hint�k
el��llhassanak.
A nagy urak m�g�tt, a sor v�g�n ott �nnep�lyesedtek a f�korm�nysz�ki tisztvisel�k:
jegyz�k,
titoknok, aktu�rius, fogalmaz�k, irnokok �s m�s v�konytekint�ly� uracsk�k.
Egyik�kre
r�kurjantott a cs�r�sz�j�, papform�j� j�vev�ny:
- Szerusz, L�z�r Pista!
A megsz�l�tott kedvetlen�l v�lt ki a sorb�l.
- Ti vagytok?... Ejnye, be rosszkor j�ttetek!
- Mi�rt? - s�t�tedett el a b�tyja. - No sz�pen fogadsz!
- Nem az�rt! - v�r�s�d�tt a leg�ny. - De �ppen most lesz a tisztelg�s az �j
kancell�rn�l. Oda
kell mennem! Nem maradhatok el!... Nagy baj volna, ha nem hoffirozn�k az �j
kancell�r el�tt!
Nem is j� re� gondolni!... Ti addig tegy�tek k�nyelembe magatokat a sz�ll�somon,
vagy
v�rjatok meg itt fent a szob�mban!... �gy-e nem haragusztok!
A papforma v�gigit�lte a leg�nyt �s csal�dottan t�rs�hoz fordult:
- Mehet�nk haza Cs�kba, te Emri!
T�rsa r�f�rk�szett a zavart, d�szbe v�gott fiura �s � is leejtette s�lyos fej�t.
- Igazad van, P�ter!
A hint�k elg�rd�ltek, m�gegyszer felcsattant a �Heil!�, de ut�na mintha elv�gt�k
volna a
sz�szok sz�j�t, n�ma elk�ped�s �s harag morajlott v�gig a t�megen. A h�rom sz�kely
is
odan�zett �s l�tta, hogy a magyar urak hint�i t�ntet�leg tov�bb robognak, nem
�llanak meg az
�j kancell�r h�za el�tt. Herr M�ringer ut�nuk r�zta az �kl�t:
- Verfluchte Banda!... Arcul �t�tt�k a sz�sz nemzetet!
A t�meg nem sz�lott semmit, csak fekete arccal, n�m�n sz�toszlott. Olyan fenyeget�
volt ez a
n�mas�g, hogy a h�rom sz�kely beler�zk�dott. L�z�r Imre megvet�leg odahaj�totta
�ccs�nek:
- �No, a magyar urak b� helyet hagy�nak neked a hoffiroz�sra!� - �s azzal fak�pn�l
hagyta.
- Ne felejts itt, Emri! - rugtatott ut�na a pap is.
A megsz�gyen�tett fi� s�hajtott �s elsz�delgett az �nnepl�, h�dol� urak nyom�ba.
A pap valahogy megjuh�sz�totta felindult t�rs�t.
- Te most jere velem!
- Hov�?
- Csak ide fel a palot�ba, Kem�ny L�szl� gubern�tor �rhoz!... Hiszen h�rt kitudni
j�tt�nk!
- Akkora �rhoz? - vonakodott a m�sik.
- Jere csak! - vonszolta mag�val a pap. - Nem akkora �r az m�r!
Fial�lek se volt, kit�l megk�rdezz�k, merre kanyarodjanak a sz�les folyos�n, de nem
is kellett,
mert j�l ismerte a pap a j�r�st a palot�ban, de m�g � is meglep�d�tt, mikor l�tta,
hogy a
vasp�ntos cserfa ajt� el�l is elsz�k�tt a hajd� csuda l�tni.
Ink�bb csak pr�b�b�l tasz�tott egyet az ajt�n a pap, de szinte a f�ld al�
s�llyedtek, mikor
l�tj�k, hogy a tr�nusszer� stallumb�l emelkedik el�j�k a gubern�tor.
- Mit keresnek itt kendtek?
A pap kiny�gte, hogy � Z�ld P�ter volna, a cs�kszentl�leki pl�b�nos, vele�ll� t�rsa
pedig
nemes L�z�r Imre �r, a sz�k jegyz�je, a fogalmaz� b�tyjaura. �ppen csak kicsit
csud�lkozni
akartak a palot�ban �s esz�k �g�ban se volt, hogy a kegyelmes urat itt tal�lj�k, de
gr�ci�j�t
k�rik, mert megvallva �szint�n, valami ist�lnival�juk is volna...
- Akkor rossz ajt�n j�ttek be, - kacagott fel keser�en Erd�ly ura, - mert �n m�r se
nem kapok,
se nem adhatok senkinek se gr�ci�t! Halott ember vagyok �n m�r, fiaim, akit holnap
b�cs�ztatnak!... �s �ppen a sz�kelyek miatt...
Az elevenesz� pap mindj�rt tudta, hogyan kell hozz��rni a f�j� sebhez, hogy igazat
jajgasson.
- Nagy j� urunk, egyetlen oltalmunk! - t�rta sz�t mag�t al�zatosan a gubern�tor
el�tt. - Egy
�letem, egy hal�lom, de �n �pert�n bevallom, hogy mi f�rk�szni j�tt�nk. Sok rossz
h�r j�r arra
fel�nk, hogy a fels�ges kir�lyn� felakarja �ll�tani a sz�lybeli katonas�got a
sz�kelyekb�l is �s
meg akarj�k fosztani r�gi szabads�g�t�l a nemes sz�kely nemzetet. Igaz volna
mindez?... Igaz
volna, hogy Kegyelmes uramnak az�rt kell nyugd�jba mennie, mert a sz�kely
hat�r�rs�g
szervez�s�t a rendek megk�rdez�se n�lk�l nem helyeselte �s nem akarta kez�t
kinyujtani �si
jogaink �s r�gi kiv�lts�gaink leront�s�hoz?... Igaz volna, hogy Buccow gener�lis �s
az �j
kancell�r egy�tt az�rt j�rt�k meg B�cset, hogy elhozz�k onnan a mi szemfed�nket
is?... Hogy
ez�rt nevezt�k ki a gener�list a f�korm�nysz�k eln�k�v�?
A nagy�r t�tov�zott, ves�ig belen�zett a k�t emberbe; de a pap �sszefogta el�tte a
kezeit:
- Az Istenre k�rj�k, b�tran sz�ljon el�tt�nk, kegyelmes urunk! A sorsunk, a
j�vend�nk f�gg
att�l, hogy igazat tudjunk!
A bukott korm�nyz� sajn�lta meg�lni a pap szavaib�l kicseng� kicsi rem�nys�get, de
meg
kellett tennie. Kem�nyen v�gign�zte a k�t embert, s megd�nthetetlen, egyenes sz�val
kimondta:
- Igaz!
A sz�kelyek magukba roskadtak, mintha fejsz�vel s�jtotta volna le. Azt�n n�m�n
kit�molyogtak az ajt�n.
A gubern�tor �r is visszaz�kkent a sz�kre, az el�tte kiter�tett fels�ges �r�sra,
melyben a
szents�ges kir�lyn� k�zli vele, hogy ha �nk�nt nem t�vozik hely�r�l, �absque omni,
vel
remunerationis, vel gratiae regiae mentione jubil�ltatik �s tiltatik, hogy se
titkon, se nyilv�n
�fels�ge szolg�lat�t ne impedi�lja�...

II.
Palot�ja �nnepi term�ben fogadta az �j kancell�r a tisztelg�seket. Sz�pm�v�
viaszgyerty�k
�gtek az ez�st tart�kban, luszterek, vastagok �s cseppentett-feh�rek, mint egy
�rtatlan
gyermek kezenyele, szikr�zott a sok ez�st minden�tt �s a neh�z, intarzi�s
szekr�nyek tiszta
ragyog�s�n megl�tszott a lehelet is.
A feje se mozdult az �j kancell�rnak, mikor sz�mba vette vend�geit, de egyetlen
fut�
pillant�ssal megl�tott mindent �s mindenkit. Tudatos, higgadt, sima �s szer�ny
maradt
mindv�gig. Az �sz �s �nuralom m�v�sze. Az �r�mt�l eltereb�lyesedett sz�szokat keze
titkos
szor�t�s�val kapcsolta m�gink�bb mag�hoz. Buccow, az �j kir�lyi biztos mereven
�llott
mellette, mint a b�lv�ny �s g�g�sen s�jtott le a szem�vel a kis magyar
tisztvisel�kre, kik
szer�nyen f�lreh�z�dva v�rtak sorsukra, mint megt�rt idegenek. L�z�r Istv�nnak m�g
a sz�ja
sz�le is elfeh�redett a d�ht�l �s �tkozta a percet, mikor ide betette a l�b�t.
Set�ten f�st�lt a feje
�s csak elh�lt, mikor a kancell�r udvarl�sukra odavetette a fenyeget�st:
- Ne feledj�k a magyarok, hogy ki mint alkalmazza mag�t, �gy veszi haszn�t!
- Brav�! - nevetett fel durv�n a gener�lis.
A neh�ny ig�nytelen, kis magyar les�jtva tartotta a h�t�t, hogy felragassz�k r� a
nagy uraknak
sz�l� �zenetet. A L�z�r Istv�n arca s�t�t pirba futott �s kereste a sz�t, hogy
visszav�gjon, de a
csipk�s, b�rsonyt�rdnadr�gos, puhal�pt� inas m�r kit�rta az asszonyh�z ajtaj�t:
- A m�lt�s�gos b�r�n�!
A megal�zott sz�kely fi� odab�mult �s - mintha megf�nyesedett volna az �nnepi
sz�la...
Mintha angyal l�pett volna be... Magas, tiszta, el�rhetetlen, sz�p angyal. Moh�
n�z�ssel n�zett
meg mindent rajta: a gy�ngy�kkel kirakott p�rt�t, a kilenc aranybogl�ros
hajnyomtat�t,
f�lbeval�it, kir�lysz�n vir�gos atlasz�t ap�cavarr�s-arany csipk�vel, nagy,
r�gez�st csipk�j�
el�ruh�j�t, finom cipell�it. Hallotta, hogy a gener�lis hozatta B�csb�l bar�ti
aj�nd�kul, de a
sz�ve f�lt�kenyen tiltakozott, hogy sejteni se merje �s �nk�ntelen el�bb l�pett, de
az inas a
kancell�r titkos int�s�re m�r kit�rta m�g�tt�k az ajt�t:
- Az urakat a kisterembe k�rem!... Ott van ter�tve!
- Kutya�lba nem megy�nk! - sziszegte L�z�r Istv�n az �jabb megsz�gyen�t�sre �s
felvetett
f�vel kifordult az ajt�n.
T�rsai leforr�zva kullogtak a nyom�ban.
A p�sp�k menteget�zve szint�n b�cs�zott, hogy szigor� jejunium van, nem maradhat,
mert
holnap bokros teend�i vannak, Kem�ny L�szl� �r, a gubern�tor b�cs�zni akar.
A h�r kellemes felt�n�st keltett a sz�szok k�z�tt.
- Ma k�ld�tte el B�csbe nyugd�jaz�si k�rv�ny�t! - tudta a p�sp�k. - Az �gy azonban
csak
holnap ker�l nyilv�noss�g el�.
A hint� el��llott �s a p�sp�k �r�lt, hogy mehet.
A gener�lis �s kancell�r g�nyosan n�ztek ut�na.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -A lakoma r�vid �s m�rs�kelt volt. Mind�ssze
Rosenfeld tan�csos mondott n�h�ny �vatos,
sz�sz sz�t a nemzet nev�ben. Azt is ink�bb az�rt, hogy az id� telj�k �s egym�s k�zt
maradhassanak. Az inasok elszedt�k az asztalt �s csak a p�sp�k aj�nd�ka, a neh�z
r�zsam�li bor
maradt rajta. Az is csak leplez�nek. Mikor a b�r�n� is visszavonult, Bruckenthal
ez�st k�s�vel
meg�rintette a pohar�t:
- Uraim!... Legut�bbi b�csi �tunk �rvendetes eredm�nyek�ppen jelenthetem, hogy a
sz�sz n�p
sorsa k�zelebbr�l l�nyegesen megjobbul. �fels�ge, a kir�lyn� kegyelme teljes
m�rt�kben
fel�nk fordult!...
- Heil! - csillant fel a rajong�s a szemekben a j� b�csi anya tisztelet�re, ki
v�gre felvirrasztotta
csillagukat. Csak a Buccow sz�les orra t�v�ben �lt k�t komor r�nc, de csak a
kancell�r vette
�szre, hogy a gener�lis f�lt�keny m�g re� is az el�rt eredm�ny dics�s�g��rt. Tudta,
hogy a
darabos, g�g�s, hi� �s szomjas katona ilyen kicsis�gek�rt is k�pes �tg�zolni m�g a
bar�tain is.
A szellemi ember megvet�s�vel titkon r�pillantott, de sz�ks�ge volt r� �s az
�jszaka is �beragy� sz�sz a kell� pillanatban emelte fel �polt, asszonyos kez�t:
- K�teless�gemnek tartom, uraim, annak a kijelent�s�t, hogy nemzet�nk nagy h�l�val
tartozik
Buccow Adolf b�r� f�hadparancsnok �s kir�lyi biztos �r �excellenci�j�nak, aki az
udvarn�l az
el�rt el�ny�ket kieszk�z�lte.
- Heil! Heil! Heil!
A v�n�l� kalandor megnyugodott. B�szkes�ge �j t�zet kapott. Eg�sz l�nye �lvezte a
fel�je
sug�rz� h�dolatot �s h�l�t. Csak Seeberg b�r�, a kancell�r titkos vet�lyt�rsa
meredt el, hogy
Bruckenthal �r az eg�sz sz�sz n�ppel k�sz�nteti meg a kapott b�r�s�got �s
kinevez�s�t, de �
is sietve ny�lt a pohara ut�n: - Heil!...
Le se nyelt�k a borukat, a kancell�r m�r egy iratot tartott a kez�ben �s s�ma
h�dolattal a
gener�lis fel� b�lintott:
- Engedje meg, kegyelmes uram, hogy m�r most el�rulhassam a titkot! - �s meg sem
v�rva a
beleegyez�st, m�r olvasta is:
�A korm�nyz� nyugalomba bocs�ttatv�n, kegyelmesen rendelj�k, hogy kedvelt h�v�nk,
nagys�gos br. Buccow Adolf Mikl�s, a M�ria Ter�zia-rend nagykeresztes lovagja,
bels� titkos
tan�csos, lovass�gi t�bornok, az erd�lyi hadak f�parancsnoka legyen a f�korm�nysz�k
eln�ke, �s gyakorolja mindazon jogokat, melyek a gubern�torokat megilletik�...
A h�r m�g a sz�szokat is elk�b�totta. �lmukban se mert�k volna rem�lleni, hogy a
nap ezut�n
ennyire nekik s�t Erd�lyben. Sz�keikbe kapaszkodva sz�d�ltek, de a kancell�r
s�hajt�sra se
hagyva id�t, tov�bb olvasta:
�...Akik �t a guberniumi eln�ks�gben h�ven t�mogatj�k, azokra kegyelmes tekintettel
lesz�nk,
akik azonban titkon vagy nyilv�n �dv�s sz�nd�kainkkal b�rmik�nt ellenkezn�nek, azok
ellen
szigor�an elj�runk...�
Olyan balj�s �s vil�gos volt a hangs�ly, mintha nem M�ria Ter�zia, hanem �k ketten
fenyegett�k volna meg Erd�lyt. A p�sp�k bora az izgalomt�l a kez�kre loccsant �s
Huber tan�csos
nem birta meg�llani, hogy k�nnyekkel a szem�ben fel ne ujjongjon:
- Most m�r a mienk ez a f�ld!
- M�g nem, - villogott a kancell�r k�t szeme, s a hideg emberen er�t vett a
lefojtott indulat.
Szinte megharapott minden sz�t: - De r�videsen a mienk lesz!... Eddig a magyarok
k�t�tt�k a
sz�szt asztaluk l�b�hoz, mint a jobb�gyot szok�s, hogy a h�zhoz szokj�k, de ezut�n
m�sk�ppen lesz... a magyaroknak v�g�k lesz Erd�lyben, mert a kir�lyn� elfogadta...
elfogadta...
A kiv�ncsis�gba szinte belesorvadva, moh�n s�rgett�k:
- Mit?... Mit fogadott el a kir�lyn�?
- A sz�kelykatonas�g, a hat�r�rs�g terv�t!
Csal�dottan estek vissza a sz�szok sz�keikre. Hiszen sz�p, sz�p �s �rthet�, hogy a
minden
oldalr�l megt�madott kir�lyn� katonai gy�r�vel akarja k�r�lvenni a birodalom keleti
�s d�li
hat�rait, hiszen t�r�k-, tat�r-be�t�s, mirigyhal�l, minden baj onnan fenyeget �s az
se k�ts�ges,
hogy Buccow gener�lis megcsin�lja, hiszen Nasz�d vid�k�n valami n�gyezer rom�nt m�r
fegyverbe is �ll�tott, az uni�t is kereszt�l er�szakolta, le�gyuztatott f�lsz�z
kaluger-kolostort,
templomot; de hogy a Landmiliz-terv elfogad�s�val hogyan lesz a sz�sz nemzet Erd�ly
ur�v�,
sehogysem �rtett�k. Sz�lni nem mertek. Lelkesed�s�k azonban lelohadt. Agg�dtak,
nehogy
v�g�l is nekik legyen nagyobb bajuk bel�le. Bizalmatlanok voltak �nmagukkal szemben
is. A
legjobb politika a haza pal�stja al� rejteni a magunk dolg�t. A m�mor hamar
elsz�ll, eszme,
szavak elmulnak, az �lmok veszedelmesek �s - sokba ker�lnek.
A kancell�r ismerte a fajt�j�t, tudta, mi megy v�gbe benn�k. Hideg, biztos �s
tudatos volt,
mint a k�gy�.
- A tervet �excellenci�j�val alaposan, �tgondoltuk �s kidolgoztuk... Tudj�k az
urak, hogy az
egyetlen �sszef�gg� magyar ter�let Erd�lyben Sz�kelyf�ld. A rajbocs�t� n�pi forr�s.
A t�bbi
csak sziget, folt. Ha ezt siker�lt elt�ntetni, a t�bbi id�vel mag�t�l megsemmis�l,
vagy
legal�bb elszigetel�dik...
- El fogjuk t�ntetni! - mordult k�zbe a gener�lis.
Nem v�lem�ny, it�let volt, ahogy mondta. M�g a sz�szok is megborzongtak. Egyed�l
Seeberg
b�r� merte kihebegni:
- De hogyan?
A kancell�r az eszk�z�ket se titkolta.
- A hat�r�rs�g fel�ll�t�sa megfosztja �si szabads�gukt�l, kiv�lts�gaikt�l �s kem�ny
katonai
parancs al� veti, ami vagy megt�ri, vagy elsorvasztja �ket. A kir�lyn� szigor�
t�rv�nye al�
rendelj�k, hogy m�g a gondolatuk se legyen a saj�tjuk... Ezt a c�lt szolg�lja a
hat�r�rs�gtervezet, az �j ad�rendszer - ami olyan sulyos megterhel�s�ket jelenti,
hogy vagy kiv�ndorolnak, vagy elsorvadnak, - �s v�g�l a f�l�ll�tand� �j
t�rv�nykez�si m�dszer; �excellenci�ja
v�llalta ezeknek a rendk�v�li jelent�s�g� terveknek megval�s�t�s�t �s teljes
bizonyoss�ggal
sz�m�t a n�mets�g osztatlan t�mogat�s�ra. �fels�ge bizalm�t �s kegyelm�t siker�lt
megnyern�nk, a t�bbi pedig t�l�nk f�gg.
A csillog� terv d�moni nagyszer�s�ge �s kil�t�sai annyira leny�g�zte az urakat,
hogy belefeh�redtek, v�rhull�m bor�totta el agyukat �s felny�gtek a gy�ny�r�s�gt�l,
mintha az �rd�g
tenyer�t nyalt�k volna v�gig. Sz�lni nem birtak, de egyszerre ugrottak fel az
elhat�roz�s
elsz�nts�g�val, n�ma esk�re merev�tett testtel. A jelenet m�g a durva gener�list is
megejtette,
� is kih�zta nagy, mohamed termet�t:
- Testest�l, lelkest�l az �n�k� vagyok, uraim!
A mellette �ll� katon�k hallgattak, de z�rt ajkuk t�bbet mondott minden esk�n�l.
Ezek a
fegyverhez, t�boroz�shoz szokott nyers f�rfiak most vettek r�szt a fajgy�l�let
csat�j�ban, ami
b�d�t�bb, mint v�rt ontani. Egyt�l-egyig kipr�b�lt, h� bizalmasai voltak a
gener�lisnak, akik
t�zbe mentek �rte.
Percekig tartott, az ig�zet, a titkon t�pl�lt v�gynak ez a kiel�g�l�se, n�ma
liheg�se, j�les�
sz�d�lete. T�bbet nem besz�ltek r�la, de mindenki meg volt gy�z�dve, hogy a
sz�kelys�g
sorsa meg van pecs�telve...
Hazamenet az aggodalmaskod� Seeberg b�r�nak m�g esz�be jutott, hogy az eddig
uralkod�
magyar urak vajjon nem hius�tj�k-e meg a sz�pen kigondolt tervet; de mindj�rt el is
mosolyodott: �Vitam et sanguinem!� - mondotta g�nyosan �s meggyors�totta l�pteit,
mert
�jf�lre j�rt az id�.
Nem csoda, hogy kiss� megfeledkeztek magukr�l.

III.
H�rom nap mulva megt�rt�nt az �j f�korm�nysz�ki eln�k beiktat�sa. Uralkod�kat
megillet�
par�d�val vonultak fel. Volt min t�tania a sz�j�t a h�r-szagolni j�tt k�t cs�ki
sz�kelynek.
A katonai d�szkis�ret ut�n el�l j�ttek a provinci�lis p�st�k. Bo�r Ferenc uram, a
p�stamester
talpig fekete gy�szba �lt�z�tt, mintha temet�st vezetne. �ldja meg az Isten �rte!
Felt�nt
mindenkinek. Buccow gener�lis csikorgatta is a fogait d�h�ben. Bo�r �r sem vezeti
t�bbet a
p�st�t, annyi szent. A cs�ki pap szeretett volna �r�m�ben a nyak�ba ugrani, de csak
a
k�ny�k�vel sz�rta oldalba a bar�tj�t:
- Ez az egy becs�letes ember van eg�sz Erd�lyorsz�gban!
A gener�lis hofstadja n�met k�nt�s�ben peckesen l�pkedett. Annak mind a ketten a
kujakjukkal szerettek volna a kalpagos fej�re �tni. V�kony, c�rnal�b�, fittyen�
orr�, hossz� �r
volt.
- No ezt is tet�zs�ron hizlalt�k! - undorodott a pap.
Buccow, a gener�lis teljes d�szben omlott sz�t a d�szhint�ban. A kocsis�nak csak a
kesely
k�pe, zs�ros, kajla bajsza mutatta, hogy magyar, k�l�nben m�g az �rny�ka is
n�metnek
l�tszott. Becs�let�re legyen mondva azonban, a paszom�ntos, tollas kalap alatt m�g
a szemei
is k�romkodtak s undorodva tartotta az ez�st�s szersz�mokkal felk�sz�tett hat l�
selyem majcgyepl�j�t. Sz�jr�l-sz�jra suttogt�k, hogy a p�sp�k kedveskedett erre az
alkalomra a
d�szfogattal.
- Bezzeg neked nem kedveskedett vele, mikor Cs�kszentl�lekre papnak b�vonult�l! -
d�fte
meg a t�rs�t keser�en L�z�r Imre, de a pap visszav�gott:
- �ldott szerencse, mert m�g az atyafiak �sszet�vesztettek volna vele!
- Ezekkel a kabal�kkal hordhatn�d a deck�t a havasr�l a kepe mell�! - cs�fol�dott
tov�bb
L�z�r az alig p�rsz�z lelkes �zs�ros� parochi�ra c�lozva.
J� az Isten! A tr�fa m�l� pillanata meg�des�tette a sz�jukat. Felf�nyl� sziv�k
csal�ka vil�ga
mellett L�z�r Imre m�g lelkesedett is, mikor megl�tta az �urak� felvonul�s�t.
Az bizony der�k akkomod�ci� vala. K�l�n�sen a k�t el�lmen� gr�f�, a L�z�r J�nos �s
Nemes
�d�m urak�. A hint�k el�tt k�t h�sz�r ragyog� szersz�m�, s�rgasz�r� lovakon
cafrangosan
peckeskedett. A leg�nyek kalpagosak, forg�sak s a nyakukban r�gi m�din farkasb�r. A
hint�k
mellett hajd�k egyforma lib�ri�ban, cs�k�-s�veggel, nagycifr�n. Az urak maguk
d�szment�sen, dr�gak�vekkel megh�nyt kardosan.
- �ljen! - b�d�lt fel szam�rul L�z�r Imre, de a pap l�bsz�ron rugta.
- Te kinek viv�tozol?
- H�t a gr�f ur�knak!... �Sze mindketten a fajt�nk!
- �k azok, hogy a nyakuk szakadjon meg!... L�z�r �r arra gondol, hogy idestova � is
�ppen �gy
fog bevonulni ebbe az �reg guberniumba, ez�rt buzg�lkodott B�csben Kaunitz herceg
el�tt
Nemes gr�f urammal egy�tt a sz�kely hat�r�rs�g fel�ll�t�sa mellett Bethlen uram
f�le
hallat�ra!
A sz�kely megh�kkent.
- Teljes lehetetlen, hogy k�l�n�sen Nemes gr�f...
- Haza sem �r�nk Cs�kba, m�r t�blai eln�k lesz az istenadt�b�l!
A cs�ki n�t�rius �r �tkos-k�nosat h�rd�lt, mintha az utols� szuszt f�jn� ki
mag�b�l.
- H�t �gy �llunk?
- �gy, �desegyecs�m, �gy!... Hej, ha meg�rhetn�m, hogy �n hintsem meg
szenteltv�zzel az
orc�jukat! - v�tkezett a pap nagy nekib�sul�ssal... - Hej, nagy fekete vir�g n� a
sz�munkra,
Imre s azt nek�nk sz�kelyeknek le kell szakasztanunk!...
Szavukat elnyomta a t�meg felharsan� ujjong�sa s a menet elt�nt a palota kapuj�nak
�bl�ben.
- Mehet�nk mi is, Imre!...
Mikor a Bruckenthal-palota el�tt elhaladtak, egy sz�p, magas asszony fordult ki
l�h�ton a
kapun. R�b�mul�, hossz�, k�v�ncsi n�z�ssel, megn�zte L�z�r Imr�t, azt�n tov�bb
rugtatott.
- Ki ez a feh�rn�p? - t�nt fel L�z�r Imr�nek.
- Az �j kancell�rn�!
- Mi�rt csud�lkozott �gy v�gig rajtam? A pap elborultan, halkan v�laszolt:
- Mert szakasztott olyan vagy, mint az �cs�d!
L�z�r megr�ndult �s elfeh�redett.
- Te... te... tudod... hogy az �cs�m, Pista, a h�god v�leg�nye s ez az asszony?...
A pap szomor�an b�lintott.
- Ide nem messze a Goldtalban szoktak tal�lkozni... Az sz�p hely, k�l�n�sen �gy
m�jusban...
Veress �d�m eml�tette, a fogalmaz�... De te ne sz�lj!
- Kinek?
- Borisk�nak, a h�gomnak!... Sohase tudja, meg!... Hogy ne f�jjon neki!... Pedig,
hogy k�sz�lt
az esk�v�re! M�g fel is �rta a lelkem, hogy mit hozzak neki...
Nem tudta meg�llani, hogy el� ne vegye a c�dul�t. A t�rsa n�m�n �tfutotta:
�...Azonk�v�l hozzon nekem, �des b�ty�m kir�lysz�n selyem �vet, arannyas szokny�t,
ahhoz
v�llt is arannyas mat�ri�b�l, nyakszor�t�t szederjes k�vel s egy tarcol�n kesty�t.�
M�g a hangj�t is ki lehet hallani a bet�kb�l.
Neh�z indulat r�zta meg L�z�r Imr�t.
- H�t ez�rt az asszony�rt!...
A pap f�jdalmasan elfintorodott:
- Kicsit d�lut�nra hajl�, de igenigensz�p asszony!... Nem csod�lom!
- Elt�r�m a derek�t annak a k�ly�knek! - d�h�ng�tt L�z�r Imre.
- Ha szereti, nem tehet r�la!... De egy�b az ok, ha nem hazudik Veress �d�m.
L�z�r a pap v�ll�ba markolt.
- Mit?... Mit tudsz m�g?
A pap v�llat vont.
- �d�m mondja, hogy a gubernium szem�lyzet�t szapor�tj�k. �j kinevez�sek lesznek s
hogy
Pista szekret�riusnak v�gyik... Az asszony ki tudn� csin�lni...
L�z�r Imre megt�ntorodott, feket�n beromlott mind a k�t orc�ja �s se l�tva, se
hallva,
elrohant...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -A menyasszonya lev�lk�je ott fek�dt a L�z�r Istv�n
asztal�n. A pap lopta oda az asztal�ra
kedves meglepet�s�l a neki h�mzett �z�logocsk�val�, a k�ld�tt keszken�vel egy�tt.
Azok
f�l�tt viaskodott �nmag�val napok �ta.
- Borisk�m! - pr�b�lt hozz� menek�lni a szerencs�tlen, szerelmes fi�, de az
egyszer�,
feny�illat� sz�kely le�nyk�t egy�gy� lev�lk�j�vel, gyermekes aj�nd�k�val egy�tt
v�gleg
elf�jta �tj�b�l az a m�sik, csud�latos, �rett, eg�sz sz�ps�g�ben kiny�lt asszony,
aki minden
reggel ott j�r az aranyv�lgy illatt�l m�moros f�i alatt, melyeken annyi a vir�g,
mintha k�t
k�zzel az �gb�l sz�rt�k volna r�juk... Ha csak r� is gondol, mindj�rt, nem f�j a
s�rt�s, ami a
kancell�r h�z�ban �rte, nem tud a fajt�ja veszedelm�re gondolni, mintha rajta k�v�l
senki �s
semmi se volna a vil�gon. Tudja � azt j�l, hogy az ilyen kicsi leg�ny mint �,
sohase n�zhet fel
akkora magass�gba �s ott van a gener�lis is... Hallott a pletyk�kr�l �s saj�t
szemeivel is eleget
l�thatta, hogy nap-nap ut�n egy�tt vannak; de err�l az asszonyr�l nem hihet el
semmi rosszat.
�g�, sz�p �lomgyertya �, akinek a l�ngj�ba az a bozontos pillang� belerep�lt. Az
ura, a
kancell�r a hib�s, hogy eln�zi �s nem t�r�dik a vil�g sz�j�val. B�rmit mondjunk?
Ravasz a
sz�sz. Tudja, hogy nem kell f�lteni az asszonyt �s kit�n�en felhaszn�lhatja a
gener�lisn�l
terveihez. � az aranycsapda, melyb�l sohasem lehet szabadulni. Szeg�ny �rtatlan
�ldozat,
akinek a mosoly�val akarja a kancell�r megfojtani a sz�kely n�pet! Mert az a d�moni
gondolat
is csak az � ragyog� kopony�j�ban sz�lethetett meg. Hej, ha kiragadhatn� ezeknek a
nyomorultaknak a kezeib�l �s elvihetn� ak�rhov�!... H�tr�t t�r�d�tt a homloka a
haragt�l �s
gy�l�lett�l, ha azokra a gazs�gokra gondolt, amikre a sz�kelys�g ellen a kancell�r
�s gener�lis
k�sz�lnek, de az asszonynak nincs, nem lehet semmi r�sze benne, gyan�tlan sz�p
vir�gocska
szeg�ny... Ilyenkor m�r kint lovagol a Jungerwaldban, s � nem lehet ott a szokott
helyen, a
nagy fa alatt! Mennie kell a gener�lis beiktat�s�ra. Hej, ha egyszer az �letben a
k�t mark�ba
kaphatn� azt a bika-nyak�t!...
Kedvetlen�l k�sz�l�d�tt. Mag�ra h�nyta a z�ldselyem-k�sz�let� r�katorkos ment�t,
felcsatolta a negyven gombos �vet, szedte az �nnepl�j�t. A nyitott ablakon m�r
besz�r�d�tt a
felvonul� katonas�g trombitahangja, a n�pek futva siettek a Grosser Ringre, a nagy
par�d�ra,
ahonnan a zene m�r ide harsogott. Kicsit nyugtalankodott, de azt�n v�llat vont.
- Ha elk�sem, h�t elk�sem!
M�gis, legal�bb meg kell mag�t mutatnia.
- Frau Kirsch! - sz�lott be a sz�ll�sad�n�j�hoz. - Ha a b�ty�m keres, mondja meg
neki, hogy a
beiktat�sra mentem!
Nyujt�zott egyet a torn�con �s elindult. F�radts�g, valami k�l�n�s nyugtalans�g
b�jk�lt benne
�s forr� volt a k�t szeme. A gy�ny�r� m�jus b�gyasztotta s az �gb�l oml� f�nom
napf�nyben a
l�bain �lmodozott. Pillanatra � is elcsod�lkozott a par�d�n, de h�t l�tott � m�r
eff�lit. Azon
kapta rajta mag�t mindegyre, hogy az esze ott j�r az asszonyon. T�z �ra. Ilyenkor
szokott
indulni... A lova hasig j�r a friss vir�gos f�ben!... Nem lehet, hogy ne l�ssa!...
Ha csak
pillanatra is... A diszn�di utc�n elillanhatna... A kutya se t�r�dn�k vele...
Milyen sz�p lehet
most, ebben a ragyog�, m�mor�t� f�nyben!... Most senki se venn� �szre, l�lek se j�r
ilyenkor a
Goldtalban, itt t�tja a sz�j�t az eg�sz v�ros �s csak ebben a kapualjban kell
megh�z�dnia, m�g
a t�meg tov�bb halad...
- Istenem, mi�rt esik olyan j�l, ha csak re�m is n�z!...
H�tha... h�tha ma megsz�l�tja?...
Kigy�lt, orc�val, futva osont el a v�n sz�sz h�zak �rny�k�ban.

Csal�dottan n�zett a mellette elh�z� aranysz�r� l� ut�n.

- H�t m�gse!... Ma se! A fej�t se ford�totta fel�m!...
J�l esett ennyi is. Ha csak l�tni is �t!
Moh�n el�re nyujtott arccal b�mult bele a messzes�gbe, m�g az asszony el nem t�nt a
v�lgy
hajl�s�ban, azt�n behunyta szemeit, hogy ne zavarja semmi �s tov�bb l�ssa, tov�bb
�rizhesse
meg mag�nak. A f�nak d�lve tal�n �r�ig is el�lldog�lt, mert - h�tha erre j�n
vissza!...
�szre se vette, mikor a gyepen elhal� l�ptekkel a b�tyja m�g�je l�pett. Csak akkor
feh�redett
el, mikor set�ten eleje l�pett, d�ht�l h�bor�tott, vonagl� testtel, kem�nyen
v�gigm�rte �s
elrekedt hangon a szemei k�z� v�gta:
- H�t m�gis igaz!... Te aljas, hitszeg� gazember!... Te faj�rul�!... Soha ne
l�ssalak t�bbet az
�letben!...
Olyan volt az arca, mintha piros emberv�rt ivott volna.

IV.
L�z�r Imre a nagy d�l�s-f�l�sban �gy felverte a sz�ll�sukat, mintha �rv�z hajtotta
volna meg.
A k�s�re hazavet�d� pap k�v� meredt a k�sz�b�n a meglepet�st�l.
- Te itt mit csin�lsz?
- L�thatod, ha szemed van!... Pakkolok, s megyek! Percig sem maradok! A k�nk�
szakadjon
r� erre a Sodom�ra!
- J�, j�! - vakarta a fej�t a pap. - H�t Cserei uram?... M�gse mehet�nk el an�lk�l,
hogy az
egyetlen j�ember�nkh�z, bizodalmunkhoz be ne sz�rjuk az orrunkat!...
- Nekem el�g volt! - makacskodott L�z�r Imre.
- Legyen eszed, Imre! T�n v�ltoz�sod van, mint a fuzsitus feh�rn�peknek?...
Elfelejtetted,
hogy a nagyasszony �zenetet is k�ld�tt az ur�nak Mad�falv�r�l? �r�kre
megharagudn�k, ha
h�r n�lk�l elmenn�nk! B� is ig�rkeztem d�lut�nra. V�r... H�tha valamit t�le is
megtudunk?
- T�bb rosszat nekem m�r Cserei uram se mondhat.
Pedig m�g t�bb rosszat is tudott Cserei uram. A sz�kr�l fel sem k�lt, mikor
b�bizalmaskodtak
hozz�, annyira levert volt.
- Jertek, jertek! - intette le maga mell�. - M�nk�t ugyan j�l elint�ztek!
- Az ad�? - tapogat�zott a pap.
T�relmetlen�l intett Cserei Elek.
- Megszavaztuk!... A f�p�nzt is, a f�ld ut�n is! Kimejesztettek mindenb�l. Minden
szolgarend, szolg�l� ut�n esztend�n fely�l hat garas, jobb�gyt�l k�t forint,
zsell�rt�l h�rom, minden
k�b�l-f�r�je f�d ut�n, ha be van vetve, ha nincs, m�g ha nyom�sban is van, egy
krajc�r!...
K�dusbotra jutunk!... Azonk�v�l meglett az �llami b�r�s�g is. A sz�kt�rv�nysz�knek
v�ge!
- De ezek minden t�rv�ny �s kir�lyi rendeletek ellen vannak! - vit�zott a
meglep�d�tt L�z�r
Imre.
- Te pedig szam�r vagy, Imre fiam! - torkolta le Cserei uram. - Mit t�r�dik a
gener�lis
t�rv�nnyel, joggal, nemesi kiv�lts�gokkal, mikor m�g az anyanyelv�nket is kivonta a
sz�nkb�l?...
- A J�zus nevire! Mit besz�l szekret�rius uram?
- Azt, hogy m�t�l fogva a latin a hivatalos nyelv!
- Allehetetlen! - h�ltek el a cs�kiak.
- Ha kell, a kir�ly el� megy�nk, akkor sem hagyjuk! - t�zelt L�z�r Imre.
- M�ssz a nagyany�d keser�s�gibe! - m�rgel�d�tt a v�n Cserei. - �rvendeni fogsz,
hogy
megh�zhatod magadat, ha a katonas�g a nyakatokba szakad.
- Csak nem a hat�r�rs�g dolga?
- Megleve az is! - fulladt el f�radtan a sok izgalomt�l Cserei uram.
A v�rmes L�z�r Imre erre nem n�zett sem Istent, sem embert, �kl�vel r�v�gott az
asztalra:
- De a Ponciuss�t! H�t a f�korm�nysz�k? A nagy urak? A h�res urak?... Azok hol
voltak?
- Lapultak, fiam!... Az orr�t se merte egy is megt�r�lni a gener�lis el�tt!
Mindenik �kedvelt
h�v�nk� akar maradni! Egy se mer a tr�n ellen picsogni!... Akikr�l gondolt�k, hogy
megtenn�,
Kem�nyt, Kornisst s Gyulait, a k�v�ri kapit�nyt idej�ben f�lre tett�k az �tb�l!
- L�z�r m�gse hagyta mag�t:
- H�t az orsz�ggy�l�s?
- T�n te h�vod �ssze! - g�nyol�dott a v�n ember. - �gy besz�lsz, mint Somly�n a
bar�tok
szamara!
A bizalmas gorombas�gra leh�lt L�z�r Imre.
- Deh�t tulajdonk�ppen mit akar a kir�lyn�, hogy ezt t�ri?
- A kir�lyn�? A te �szents�ges any�d�? - c�lzott rossznyelv�en a szok�sos
megsz�l�t�sra
Cserei Elek. - Hogy mit akar?... H�t n�met bugyog�t akar el�bb-ut�bb r�dh�zni,
lelkem fiam!
Jobban megnyugszik a szeme rajtad, ha ilyen �lt�zetben vonod ki kardodat a tr�n
zs�moly�n�l: ��let�nket �s v�r�nket!�
A pap, ki eddig alig sz�lt, fel�llott �s betette az ablakot.
- Nehogy a c�g meg�rtson mind a h�rmunk fej�nek! - jegyezte meg hunyor�tva.
Cserei Elek hirtelen kij�zanodott. B�nta m�r a sz�t. Titokban a papot k�mlelte.
Hiszen igaz,
hogy cs�ki ember, de az eff�le szokny�s emberekben nem lehet t�k�letesen megb�zni.
Egyetkett�t sim�t rajtuk a p�sp�k s mindj�rt kiadj�k, ami benn�k van. M�r pedig az
�Antal� p�sp�k
mindak�t f�l�vel a kir�lyn� hall. Nemhi�ba volt a fia nevel�je. Ezekben a neh�z
id�kben j�
�gyelni magunkra.
Z�ld P�ter mintha tudta volna, mi megy v�gbe az emberben, s�nyi, kesely k�ppel azt
k�rdezte:
- Meg tudn�-e ezeket a nagy dolgokat bizony�tani, szekret�rius uram, ha r�ker�lne a
sor?
- �rva sz�t se sz�ltam! - ijedt meg Cserei uram. - El ne j�rjon a sz�jatok!
- De b�ty�m! - m�ltatlankodott a gyan�s�t�sra L�z�r Imre. - Felt�telezn�, hogy
mi?...
- No, nem az�rt mondom! Ne �rtsetek f�lre!... De az ember a m�i vil�gban �gyeljen a
sz�j�ra!
Magamot nem f�ltem, de csal�dom van. Szeg�ny ember vagyok. Arra a kicsi, tetves
mad�falvi
j�sz�gocsk�ra nem igen t�maszkodhatom! Legsz�vesebben el is adn�m, ha vev� ker�lne.
Megint furcs�t mondott a pap.
- Akkor siessen az elad�ssal, szekret�rius uram, mert maholnap sok lesz az elad�
f�ld
Cs�kban!
- Az elad� f�ld? - h�kkent meg a m�skett�.
- Az!... Mert mi ink�bb mind otthagyjuk azt a szerencs�tlen cs�ki f�ldet �s
�talmegy�nk
M�duv�ba, de a katonas�got f�l nem vessz�k! Isten engem �gy seg�ljen!
Azzal ki is k�vetkezett az ajt�n.
- Ejnye, be furcsa ember ez a te papod! - cs�v�lgatta a fej�t Cserei Elek. -
Veszedelmes
ember!... J�, ha �gyelgettek re�, nehogy a ti nyakatokat is mag�val r�ntsa!...
Ett�l minden
kitelik!... Hijnye be cudar forr� feje van!... Sz�lj vele, Emri!
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Mire L�z�r Imre hazavet�d�tt a k�z�s sz�ll�sra, a
papnak h�lt helye volt. Neh�ny firkantott
sorocsk�t hagyott maga ut�n, hogy valami dolga van Borsai Nagy Istv�nnal, az
udvarhelysz�ki
kir�lyb�r�val, s m�r ne haragudj�k L�z�r Imre, de ha �gy gondolja, h�t B�g�zben
tal�lkozhatnak, ha nem pedig otthon, Cs�kban. Addig mulassa mag�t, ahogy tudja.
- Mulasson a h�h�r! - m�rgel�d�tt L�z�r Imre, s � is felfordult a lov�ra. - Affene
a term�szetit
ennek a bolond P�ternek, nem tudott megv�rni? No de Segesv�rig utol�rem!
Az utat azonban nem vette sz�m�t�sba.
Szent�got�n t�l els�t�tedett s tisztat�k�letesen elvesztette a t�j�koz�d�st. Sehol
se
szek�rv�g�s, se t�r�tt ker�kdarab, m�g egy elr�gott l�patk� sem mutatta, hogy merre
menjen.
A r�ten belekeveredett valami tocsog�s v�szhelyekbe, s hajsz�lon m�lt, hogy ott nem
ragadt
lovast�l. Az �g, az Isten homloka is beborult, csillagra se igazodhatott. Lova is
f�jva, horkolva
szagolta a f�ldet. B�nhatta, hogy nem fogadott valaki �tnyit�, pr�b�lt embert, ki
ismeri a
helyeket, vizek j�r�s�t, mez�k csinj�t-binj�t s j�m�dj�val el tudja ker�lni a
veszedelmeket.
M�g szerencse, hogy lesvet�k kez�be nem ker�lt. Aff�le latorn�p, �tmenti tekerg�
f�l�s
sz�mmal h�ny�dik mindenfel�, s hamar megbolygatj�k az �tonj�r� j�mbort, aki nem
tudja a
f�ldet.
Biza m�r j�csk�n virradt, mikor a Segesv�r f�l�tti b�rdolt erd� al� �rkezett. Meg
se �llott a
v�rosban. Elege volt a sz�szokb�l. Kereszt�ron azonban megszusszantak lovast�l.
Ismerni ugyan nem ismerte szem�lyesen Borsai kir�lyb�r�t, de sok j�t hallott r�la.
Egyenes
derek�, nyakas, kem�ny magyar, nem aff�le �alkalom-ember�, mint a cig�ny s a
nagyurak. Az
�ton �tl�tt fel benne, hogy az eg�sz Sz�kelyf�ldet fenyeget� veszedelemben mind a
h�rom
sz�knek k�z�sen kellene valamit csin�lnia. Kutyafutt�ban sz�mba is vette, kikre
lehetne
sz�m�tani. H�romsz�ken ott voln�nak Csorja J�nos, az �gyv�d, Fekete Zsiga, Olasz
Samu s
�v�ri J�nos; de Henter �d�mot se felejts�k ki, mert �t a n�p is szereti �s b�zik
benne. Olyan
f�rfiak ezek, mint a f�z�tt arany... Udvarhelysz�ket m�r kev�sbb� ismerte, de most
legal�bb
kitudja, hogy kiben mi van. Az anyasz�knek kellene vezetnie az ellen�ll�st, s ha ez
a Borsai
alkalmas volna!... No de megl�tjuk!
- Ha nem, rajta k�v�l is vagyunk neh�nyan! - vid�modott meg �s m�r kezdett hinni a
sz�kelyek
dolg�ban. Nem �gy verik a cig�nyt, ahogy Bruckenthal �r s a gener�lis gondolja!...
De nem
�m!
�reg uzsonnaid�re verg�d�tt be a Borsai �ri h�z�ba.
Mondja ki-mi �s mi j�ratban van.
- No ti cs�kiak ugyan megindultatok! - fogadta bar�ts�gosan a kir�lyb�r�. - A papod
is
szerencs�sen beharangozott. Ott h�zza a csendest a vend�gh�zban a kanap�n. No,
jere, egy�l
valamit, s d�lj le mell�je! �gy ki vagy mer�lve, mintha nem a l�, hanem te hoztad
volna a
lovadat a h�tadon.
L�z�r Imre k�sz�nte a sz�vess�get, de siet�s a dolguk, m�g ma be szeretn�nek �rni
Udvarhelyre. �ppen csak megszusszannak kiss�.
- A pap is elakart sz�kni, de megkupor�tottam!
K�l�nben se illett volna addig elmenni, m�g legal�bb fut�lag meg nem tekinti a
gazdas�got, az
ist�ll�kat, lovakat, j�rmos �kr�ket �s egy�b �llom�nyt. �gy duk�l a
gazdaemberekn�l. Tisztess�g dolga az eff�le. Kerekk�p�, t�m�tt bajsz�, nyugalmas,
kedves ember a kir�lyb�r�, akivel a
sok m�reg, izgalom ut�n tiszta gy�gyul�s egy�tt lenni. �szre se vett�k, �gy elt�t
az id�, hogy
mire megj�rt�k magukat az ��let�-en, m�r felj�tt a vacsoracsillag.
- Most m�r csakugyan meg kell k�stolnotok a j� rionfalvi boromat! - fogta kart�n
Borsai uram
a vend�geit. - Ebb�l a j�ratb�l �gy se kaptok suhutt Erd�lyben. Pusk�val kelle
nekem is a
sz�szomat megk�nyszer�tenem, hogy eladja. Anyat�j az feln�tt embernek!
- Csak �ppen a sz�szokat ne emlegesd el�ttem, b�ty�m!... �gy j�l laktam vel�k
Szebenben,
hogy a hal�los �gyamon is kis�rteni fognak! Nagy bajt csin�ltak �k nek�nk. Nem
tudom, P�ter
sz�la-e veled a szebeni dolgokr�l, de az �n v�lem�nyem szerint...
- Eml�tette! - v�gta el a sz�t a kir�lyb�r�. - K�t �r�n kereszt�l �ml�tt bel�le a
sz�, �gy-e P�ter?
No, de l�ssuk, hogy mit f�ztek! Id�ig istenesen megeh�ltetek.
L�z�r Imre meg�t�d�tt. Ejnye, de k�l�n�s ember ez a kir�lyb�r�! Imm�r negyedszer
pr�b�lja
el�hozni a szebeni dolgokat, de mindig kit�r el�l�k. Mi lehet az oka?... Ez a
nyavaly�s P�ter is
csak suny�t hozz�, f�lretartja a fejit, mint a sz�gyenl�s kutya, hallgat, mintha
b�forrott volna a
sz�ja ahelyett, hogy seg�ts�g�re j�nne; de majd kitudja �ket! Addig nem mehetnek
tov�bb,
m�g az ellen�ll�s dolg�t �rtelmesen meg nem h�nyt�k-vetett�k.
Vacsora alatt nem lehetett, de pipagyujt�skor m�gis f�ler�szakolta a k�rd�st, hogy
h�t b�ty�m
mondd meg �pert�n, mit sz�lsz a dolgokhoz!
- Mif�le dolgokhoz?
- H�t a mi szebeni h�reinkhez!
A kir�lyb�r� olyan der�sen n�zett, mintha a leend� keresztf�t mutatt�k volna meg
neki s
egyenes felelet helyett visszak�rdezte:
- �des Emri �cs�m! Hallott�l-e valamit Cs�kban a H�rmask�nyv harmadik �s negyedik
szakasz�r�l, amely a sz�kely kiv�lts�gokat t�rv�nybe foglalja, s amelyet az �sszes
szent
kir�lyok �s fejedelmek meger�s�tettek?
- R�mlik valami!
- H�t a Leopoldus cs�sz�r diplom�it �smered-e?... Azokat, �gy tudom, a jelenleg
uralkod�
fels�ges M�ria Ter�zia sz�kely isp�nyasszonyunk is meger�s�tette!
- Tudok r�la!
- No ha igen, akkor ne sz�ktess�tek a lovat hi�ba, mert am�g ezek a t�rv�nyek
fenn�llanak,
addig baj nem lehet!
H�t itt nem volt mit besz�lni tov�bb. Az ilyen t�rv�ny-cs�k�ny�s, emberek ujja
akkor is a
paragrafust mutatja, mikor m�r a nyakukat elv�gt�k. Itt valami nincs rendben!
Az is gyanus volt, hogy az els� �s�t�sra mindj�rt �gyba dugta �ket. Csakhogy �ppen
keresztet
nem vetett re�juk. Tisztess�gb�l sajn�lta, marasztalta, hogy ne induljanak
hajnalosan, nyugodj�k ki magukat tisztess�gesen, de a szabadkoz�sukat mintha kicsit
tuls�gosan hamar vette
volna j�ba.
L�z�r Imre �szint�n sz�lva alig v�rta, hogy a h�ta m�g�tt tudja B�g�zt
kir�lyb�r�st�l. A papra
is �prehend�lt. Ez az isten-cs�gje is a malacok �lm�t h�zta a lova h�t�n, s csak az
udvarhelyi
Sz�k-h�dj�n�l �bredt meg. Addig vele se tudott sz�t �rteni. A K�k�ll�b�l m�r
sz�llott f�l a
reggeli k�d, mikor befordultak a r�kav�ros fel�. A pap vezetett. Nem n�zett se
jobbra, se
babra, hanem v�gig�getett a Botos-ucc�n s ki a Szentimr�n a Szarkak�nek.
- H�! - �ll�totta meg L�z�r Imre. - Hova megy�nk h�!
- Haza Cs�kba! - lep�d�tt meg a k�rd�sen a pap. - A Szarkak� alatt felcsaptatunk a
L�zra,
b�ereszked�nk Homor�don, innen a tizenh�tfalusiba s a Hargit�n �t r�vid �ton haza!
- Udvarhelyt nem sz�lunk be senkihez?
- Nincs mi�rt!... Udvarhely rendben van!
- Rendben?... S ki hozta rendbe?
- H�t Borsai uram, a kir�lyb�r�!
- De a teremt�sedet! - h�kkentette vissza a lov�t L�z�r. - Te itt nekem mi bolondot
besz�lsz?...
Borsai uram?
- Ma hajnalban lovas leg�nyeket k�ld�tt sz�jjel, hogy tan�cskoz�sra hijj�k az
embereit: V�radi
Ferencet innen a v�rosb�l, Simon Istv�nt, a S�vid�k �kicsi-isten�t�, s m�sokat.
F�l-fele lecs�szott L�z�r Imr�nek a l�r�l a meglepet�st�l.
- Vagy �n bolondultam meg, vagy a te eszed ment el!... H�t akkor mit �zte az eszit
az este a
vacsor�n�l? Nekem m�rt nem sz�lott?
- Mert nem bizott benned!
- Bennem? - d�h�d�tt meg L�z�r. - S vajjon m�rt nem bizott?... Mi�ta nem lehet
megbizni
L�z�r Imr�ben, h�? - kujakolta a mell�t.
Szidta m�r mag�t a pap az elsz�l�s�rt, pr�b�lta �gy magyar�zni, �gy magyar�zni, de
v�g�l is
meg kelle mondania az igazs�got.
- Az ecs�d miatt!... Hallotta a dolg�t.
Halotts�padtan n�mult el L�z�r Imre. A Hargita alj�ig nem sz�lt fiasz�t sem. A pap
se merte
faggatni. �gy j�rt az erd� k�z�tt, mintha minden fa m�g�tt el akart volna b�jni
el�le. Az erd�
azonban megvigasztalta valamennyire �ket. Benne itthon voltak. Ismer�s minden k�,
minden
fa, patak, �sv�ny, lappang� �t. Le az utols� m�kusig, minden bar�tjuk volt.
- Faljunk valamit! - �llott meg a pap a madarasi tet�n. - �n biza megeh�ltem! A
lovak is hadd
f�veljenek!
Sz�tlanul pihentek meg egy burkus, v�n feny� alatt, s a szem�k r�r�vedt Cs�kra.
Alattuk
fek�dt a hal�lra�t�lt f�ld, a sz�p cs�ki medence. K�r�sk�r�l hegyek tornyosulnak,
melyek
n�m�k, kiismerhetetlenek �s titkosak, mint maga a J�isten. Tekintet�k felkeresett
minden
kicsi zugot �s �gy �llottak ottan, mintha az Olt v�kony szalagja mellett megb�jt
falucsk�k
f�l�tt �rk�dn�nek. A k�r�lszeg� havasok tem�rdek hat�rz�r� test�kkel pedig
felvisznek
egyenesen az egekbe. Ez�st �s k�k p�ra lebegett Cs�k f�l�tt, mintha a gyanutlan
emberek
sziv�b�l felsz�ll� b�ke �s �ld�s volna... K�nnybe l�badt a L�z�r Imre mindk�t
szeme, a pap is
�gy lihegett, mintha nem f�rne a sz�ve a mell�ben, a k�t lovacska is csak n�zte a
piroscs�kos,
sz�ttes zabostarisny�t szomor�an. Azoknak se kellett m�r az �des, leves, friss f� s
csak nagy,
�res fej�k b�logatott, mintha azt mondt�k volna: - �Imm� mehet�nk ak�r al�, ak�r
fel!�....
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Aki a mad�falvi �Csap�s�-on leereszkedik, ne sokat
j�rjon a sz�ja, ha nem akarja elharapni a
nyelv�t. Meredek, futott-cs�szott helyek, k�halmazok, szakad�kok f�l�tt vezet le az
�sv�ny,
nem is �sv�ny, ink�bb vadcsap�s, j�h-nyom�s, v�zmarta, istenverte, bolond, kop�r
hely.
Neh�ny nyomor�k fa kimosott, leveg�ben l�g� gy�kerekkel �gy g�rb�l a m�lys�g f�l�,
mint a
v�nember kit�tott sz�j�b�l el�d�lt, odvas, fekete fogak.
Valahogy csak lejutottak.
- Ben�z�nk �desap�m�khoz Mad�falv�ra! - h�vta sz�vesen t�rs�t a pap.
- Eressz engem haza, P�ter!... Nekem m�r semmi hasznomat nem vesz�tek!
Megb�lyegzett
ember lettem!... Az im�ds�gomnak se hisz t�bbet sz�kely!
De az�rt csak vele ment, mint a holdk�ros, engedelmesen �s szerencs�tlen�l. Egy
gyermek is
azt tehette volna vele, amit akar.
Kurta futamod�s volt mind�ssze a falu, s az �reg Z�ld J�nos h�za t�n a harmadik,
negyedik
Felszegben.
- No, itt vagyunk! - k�sz�lt lem�szni a l�r�l a pap, hogy kaput nyisson, de
Boriska, a le�ny az
ablakon kereszt�l m�r megl�tta, hogy j�nnek. �gy ott volt, mint a sz�l.
- Jaj, P�ter b�csi!... Jaj Emri b�csi! Magik azok?...
- Dehogy vagyunk mi, te sepr�znival� boszork�ny! - d�delgette a h�g�t a pap. - Csak
a
lovonj�r� lelk�nk!
�reg Z�ld J�nos is ott �llott az eresz alatt.
- Anti te! - ki�ltott h�tra a szolg�nak. - A lovakat l�sd el!
Romj�ban is �gyes, j�tart�s�, tekint�lyes ember volt �reg Z�ld J�nos, mint ahogy
duk�l is
annak, aki �ri fiakot nevelt. Maga is bel�pett vend�gei ut�n az �els� h�z�-ba, s
csak ott vette
jobban szem�gyre a k�t f�radt v�ndort.
- No, ti se h�ztatok meg Szebenben!... Olyanok vagytok, mintha a feneketek a lovon
maradt
volna! Bezzeg az �n �d�mben...
- �desany�m nincs itthon? - n�zett sz�jjel a �pap-fiam�, ahogy otthon Z�ld P�tert
nevezni
szokt�k, de csak az apja, mert �desanyja mindenki el�tt �Tisztelend�r�-nak nevezte.
A vil�g
s�r� kincsi�rt se mondta volna, hogy: - �Fiam�. Az �rj�zus t�n m�g meg es
s�rt�dn�k, ha �gy
eltulajdon�tan� t�le.
- Te le�ny, hova leve any�d? - fordult Borisk�hoz az �reg.
- Valahova kiveszett!
- H�t Jani, az �cs�m?
- Neki hivatalos dolga van Szered�ban!... Ha j�l tudom, �ppen holnap lesz a
sz�kgy�l�s.
Az egyszer� falusi ember minden kev�lys�ge benne volt, ahogy h�r�l adta a v�n
sz�kely, mert
- valljuk meg az egyigazat, - nem is kicsi dolog, ha az emberfia sz�ki biztos.
T�relmesen megv�rta, m�g az urak k�nyelembe teszik magukat, s illedelmesen csak
azut�n
k�rdezte meg:
- S ti mit v�geztetek Szebenben?
A festett pad-l�d�n �ld�g�l� L�z�r Imre legyintett set�ten.
- Biza nagy bajok vannak!
- Majd eligaz�tj�tok!
El h�t! Mi�rt kinl�dik az ember eg�sz �letiben? Mi�rt nevel urat kett�t is, s mire
val�k
vagytok ti is Emri �cs�m, ha m�g a mi kicsi sorsunkat se tudj�tok eligaz�tani?
- H�t az �j guberm�rtont l�t�tok-e?
- Mi igen, hogy a nyaka szakadjon meg!
- Szakadjon! - billentette ki a s�veges pip�t a sz�j�b�l az �reg, olyan szent
meggy�z�d�ssel,
mintha a miaty�nk v�g�re tenn� oda az �mment. - S te P�t�r, a p�sp�kkel
besz�llett�l-e?
- �n egy sz�t sem, ap�m!
De m�r erre felfortyant a v�nember:
- Mit mondasz?... Meg se tisztelted a p�sp�k�d�t?... Akkor miafityfen�vel
t�lt�tt�tek a dr�ga
�d�t?... �ll� h�tig odatekereg s m�g a p�sp�kivel se besz�l!
Mindj�rt meg is b�nta a kuruckod�st. Az a kecskeb�ka-le�nyka is eg�sz elv�ltozott a
kem�ny
hangra.
- K�l�nben a te dolgod!
A b�ke ezzel �jb�l meglelve, b�r m�g vonogatta kiss� a szem�ld�kit az �reg. Mag�n�l
se
szerette az olyan term�szetet, amelyik a lisztbe mindj�rt az els� sz�ra vajat
ok�dik.
Szerencs�re nagy �r�m-k�nnyhullat�ssal megj�tt a �v�nasszony�, maga kifordulhatott
az
ajt�n, am�g azok odabenn �nyalakodnak�.
- J�, fussak s csin�ljak egy kicsi j� vacsor�t! - s�rg�tt az �regasszony is. - Ugy-
e nem es
ettetek valamireval� �telt, lelkem kicsi cs�rk�im?... Te addig gyujts vil�got,
Boriska, s ter�ts
asztalt!
- J�szte, Boriska! - mosolygott a b�tyja, mikor a le�ny meggyujtotta a gyerty�t. -
Hoztam
neked valamit!
A sz�p, barna le�ny elpirult.
- Elhozta?...
Arra m�r ki is ter�tette a pap az aj�nd�kot: a kir�lysz�n selyem �vet, arannyas
szokny�t,
nyakszor�t�t szederjes k�vel. A l�nyban felbugybor�kolt az �r�m, s kapott a pap
keze ut�n, de
az elvonta.
- Nem �n vettem!... Pista k�ldte!
- Pista! - sikoltott fel l�ngol� szemekkel, boldogan a sz�p le�nyka. - Levelet nem
ira?
- Mi vagyunk a hib�sok! - hazudott tov�bb a pap. - Olyan hirtelen j�tt�nk el
Szebenb�l, hogy
ideje se volt levelet �rni, de tiszteltet s cs�koltat.
L�z�r Imre megk�v�lve �l a kanap�n. Felh�borodva akar felugrani, de nincs ereje,
elhalt eg�sz
teste, lelke. Csak n�zi, hogyan rep�l ez az �ldott gyermek a holmival, mint egy
feh�r galamb,
hogyan szor�t a sziv�hez k�l�n-k�l�n minden darabot �s fut ki az �desanyj�hoz az
�r�mt�l
aranny� v�lt orc�val:
- �desany�m! �desany�m!... N�zze, miket k�ld�tt az �n Pist�m!...
L�z�r Imre, ha eddig nem tudott, most m�r nem is mert sz�lani. Nem �lheti meg ezt
az
�rtatlan gyermeket. Hossz� mag�baroskad�s ut�n m�gis megk�rdezte a papt�l:
- Szabad volt-e hazudni szeg�nyk�nek?... Bele fog pusztulni, ha m�gis megtudja.
Z�ld P�ter megvonaglott, de �gy tett, mintha neki �llna feljebb.
- Ki mondja, hogy hazudtam?... Az egyigazat mondtam! Ezt a holmit a te �cs�d k�ldte
a
m�tk�j�nak!... Mikor elj�ttem Cserei uramt�l, egyenesen hozz� mentem. Meg akartam
bizonyosodni... Nem volt igaz a mende-monda a kancell�rn�val...
A b�mulatt�l m�g a sz� is megfogant L�z�r Imr�ben, hiszen a saj�t szemeivel l�tta,
mi t�rt�nt
ott az aranyv�lgyben. Mi�rt hazudik �jra ez az ember?...
Azt�n meg�rtette. Kem�nyen felmozdult a kanap�r�l �s remeg�, f�lgerjedt, meleg
indulattal
hosszan, szents�ges-komolyan belen�zett a bar�tja szemeibe:
- K�tszer hazudt�l ma nekem, de ezerszer �ldjon meg az Isten �rte, P�ter!...

V.
Egy�tt mentek a sz�kgy�l�sre.
- Soha jobbkor nem csin�lhatt�k volna ezt a gy�l�st! - �rvendezett L�z�r Imre, ki a
tegnapi
jelenett�l �j �letmagra kapott. - Minden sz�mottev� ember ott lesz s egycsap�sra
megszervezhetj�k az ellen�ll�st.
A pap nem lelkesedett. Mi az �rd�g lelte, hogy olyan b�jt�sk�p� cs�ggeteg, mintha
az orra
v�re folyna? Csak r�zogatja a fej�t.
- Te nem tartasz velem? Nem helyesled?...
- Nem akarok id� el�tt t�ml�cbe ker�lni!
- T�ml�cbe?
- Az j�r a fels�g�rul�knak!
- Te... te... mit besz�lsz?
Tudta m�r L�z�r Imre is, hogy mire c�loz a pap.
- Azt hiszed, hogy a saj�t fajt�nkban nem bizhatunk meg?... Hogy el�rulhatnak...?
Hogy volna
olyan gazember az urak k�zt, ki megtenn�?
- Azt!
L�z�r Imre keser�en megjuh�szodott.
- Annyi lehetetlent l�ttam az utols� h�ten, hogy m�g ezt is elhiszem neked!... De
akkor mit
csin�ljunk?
- Bizd csak re�m!... Ha k�rdi valaki, hogy mit csin�lt�l Szebenben, csak annyit
mondj, hogy
az �cs�det l�togattad meg!
- Van valami terved?
- Van!
Ilyen kurt�kat b�ffentett a pap, de L�z�r nem mert k�rdez�sk�dni. Az is nyilv�nval�
volt,
hogy sz�nd�kosan huzza-halasztja az id�t. Meg-meg�ll a vet�sek mellett, sz�mig�lja,
hogy
milyen term�s v�rhat�, hogy fog ereszteni a zab, rozs, �rpa, milyen lesz a
sz�naterm�s, a
pity�k�nak vajjon fog-e j�rni az id�.
- F�lterm�s se lesz! - der�lt fel az arca s szinte t�ncra perd�lt a nyurga,
er�tlen, gy�r, l�zeng�
rozsocsk�k mellett.
- Ember! - hujjantott r� L�z�r Imre megbotr�nkozva. - Te miket besz�lsz?
- Szervezem az ellen�ll�st!
Szentkereszt legyen vel�nk, ez k�t�zni val� bolond! Ki hallott m�g olyant, ami�ta a
vil�g
fenn�ll, hogy egy felszentelt pap �rvendezzen n�pe nyomor�s�g�nak, a fenyeget�
�hins�gnek,
anyagi pusztul�s�nak?... De nemcsak �, a mad�r is meg�llott a leveg�bon a
csud�lkoz�st�l,
mikor a pap azt kezdte magyar�zni, hogy amelyik n�pnek nincs semmije, annak f�lteni
val�ja
sincs a szabads�g�n, f�ggetlens�g�n, jogain k�v�l, s ezekhez ann�l sz�v�sabban
ragaszkodik.
A k�duson csak seg�teni lehet, de elvenni t�le nem, mert annak m�r csak lelke van.
- �s ha az egyetlen lelk�t veszik el?
- Akkor meg�rdemli, hogy elpusztuljon!
L�z�r Imre kezdett f�lni a bar�tj�t�l. Veszedelmes ember!
A pap oda se �gyelt az ellenvet�seire, minden �ton, mez�n h�ny�d� emberrel sz�ba
�llott,
m�g a cig�nyt�l is megk�rdezte kedvesen, hogy h�ny tet�je van, az �tba es�
falvakban a
kapukon bekiab�lt, vagy az ucc�n j�tsz� k�lykeket vizsg�ztatta: - �Mi v�gre
teremtett t�ged az
Isten?� M�r delet harangoztak, mikor Taploc�ra be�rtek. M�g � csud�lkozott:
- Ejnye, hogy elt�t az id�! Mozogjunk, Imre!
M�r mozoghattak. Az eb�d k�zep�n tartottak a sz�ki urak, mire beal�zatoskodtak
k�zib�k:
- Dics�rtess�k!...
- Latinul mondd, az ebadta! - mordult fel Boros Ferenc, a felcs�ki kir�lyb�r�. -
M�t�l fogva
de�kul besz�lj!
- �h�! - villant meg a pap szeme. - Megj�tt a rendelet.
Szentmih�lyi S�ndor G�sp�r, s Csed� D�vid, a szentgy�rgyi, mindj�rt helyet
szor�tottak
maguk k�zt.
- Ide mell�m Emri, papom!... H�t megj�rt�tok Szebent?
- Tegnap �rkezt�nk!
- Meglesz az �j ad�? - t�relmetlenkedett Bl�si, a k�szoni alkir�lyb�r�.
- Az m�r meg is van, Pista b�ty�m!
- De csak papiroson, s azon is marad!
J�l esett hallani ezt a nyakas magabiztons�got. Kem�ny emberek ezek. Bel�j�k t�rik
a
gener�lis bicsk�ja. Cs�k nem Szeben. De nem, a teremt�sit!
- S mi van az �lland� t�rv�nysz�kkel?
A pap azt is tudta.
- A tizennyolcadiki �l�sen fogadta el a f�korm�nysz�k!
- Eltakarodjatok a szemem el�l az ilyen h�rekkel! - sujtott az asztalra m�rgesen
Bal�s �d�m. Vess�tek ki a k�rog� varjait!.. Ti mit k�pzeltek, hogy az eff�le
diszn�s�got csak �gy
egyszer�en lenyelj�k?
Z�gtak tisztess�gesen a t�bbiek is. L�z�r Imre ragyogott a gy�ny�r�s�gt�l, de ekkor
a pap
valami c�dul�csk�t vett el� a zseb�b�l s elkezdte olvasni, hogy: A f�kir�lyb�r�
fizet�se ezer
rh�nes forint. K�tsz�z forinttal felemelt�k. Az alkir�lyb�r�k fizet�se fejenk�nt
sz�z�tven
forint, a k�t kir�lyi sz�mvev�� hatsz�z, a jegyz�� sz�z�tven, a vic�� sz�z, az �t
�ln�k
kopony�nk�nt sz�zat kap.
Sz�p p�nzek ezek, j�l j�r, aki kapja. Az urak meg is sz�d�ltek pillanatra, de
becs�let�kre
legyen mondva, mindj�rt meg is restellt�k magukat. Mikor azonban a pap azt is
elpletyk�lta,
hogyan tett�k f�lre az �tb�l Kem�ny L�szl� gubern�tort, s hogyan keresik a
gener�lis kedv�t,
akik maradtak, a cs�ki urak is megszeppentek kiss�. L�tnival�, hogy a gener�lis nem
tr�f�l. J�
lesz a sz�jra vigy�zni! Ki teheti, h�zza meg mag�t! L�z�r Istv�nban felforrt a
keser�s�g:
- Ugyan megcsendesedtek tiszt-uraim�k! A hat�r�rs�g dolg�t nem is k�rdik?
- Mende-monda az csak, fiam! - intette le a koros Szab� Ferenc, az alcs�ki
kir�lyb�r�.
- Ki mondja azt? - s�v�lt�tte L�z�r Imre. - Tudj�k-e, tiszt-uraim�k, hogy hal�lra
vagyunk
it�lve?... A kenyer�nket kiveszik a kez�nkb�l ad�val, t�rv�nykez�si jogunkt�l
megfosztanak,
a katonas�got r�nk er�ltetik, kuty�ba veszik az �si sz�kely szabads�got,
meger�s�tett kiv�lts�gainkat. A rom�ns�ggal m�r elb�nt a gener�lis, most a magyar
k�vetkezik, hogy a sz�szokat a
nyakunkba �ltethess�k...
- �lj le, Emri! - f�ltett�k a j�akar�i.
- Legyen eszed! Ne tedd magad t�nkre! - sugta Botskor Elek, s a pap is r�ngatta
m�sfel�l a
dolm�ny�t. Neh�nyan nekit�z�lve helyeseltek, voltak, kik k�nosan feszengtek a
sz�ken, a
szentdomokosi papnak, ki ellens�ge volt, m�g a bolh�ja is t�ncolt �r�m�ben, hogy
L�z�r �gy
t�nkreteszi mag�t, mert ahogy Endes Mih�ly megjegyezte, t�bb pity�k�t ezek ut�n
alig eszik
Cs�kban. Aki sajn�lta, m�g az, is temette mag�ban. A f�l�nkebbek haza k�sz�l�dtek,
az asztal
megbomlott, a t�bbs�g azonban nem mozdult, csak n�zett maga el� elgondolkodva. A
bor
megf�radt a poh�rban, de senki nem nyult hozz�.
L�z�r Imre csal�dottan, fulladozva mag�ba roskadt. Bizony kiss� m�g a szomsz�dai is
elh�z�dtak t�le. A pap is azt recsegte a f�l�be:
- Imre, Imre, beh f�ldigleszam�r vagy!
Az egyetlen T�ri Istv�n, a gyergyai kir�lyb�r� l�pett hozz� �s hosszan a szem�be
n�zve,
n�m�n kezet szor�tott vele.

Z�ld P�tert, a papot az a meglepet�s �rte, hogy az esperese, a hossz� Sz�sz J�nos
n�h�ny rideg
sz�val mag�hoz rendelte. Kiss� megkeser�tette a sz�ja iz�t a hideg, hivatalos �r�s,
mert senkije
se volt eg�sz Cs�kban, kihez nagyobb bizalommal ragaszkodott volna, mint az
esperes, ez az
�ldott, dr�ga �regember, apja helyett apja, anyja helyett anyja, pr�b�lt, igaz pap
�s magyar.
Valami f�lre�rt�s kell, hogy legyen.
Agg�dva kocogott fel kis lov�val Somly�ra.
Az irod�ban h�rman is voltak: az esperes, Sik�, a gyergy�i esperes s Botskor P�l, a
gv�rdi�n.
A k�sz�n�s�t se v�rt�k meg, v�n Sz�sz J�nos mindj�rt re�t�madt:
- Hol volt t�z napig, pl�b�nos �r?
A pap eg�szen elh�lt. Hiszen m�skor is el�fordult, hogy az ��reg� n�gyszemk�zt
megfeddette
bar�tilag, szeliden, de �gy neki nem ment sohasem. Mi lelte ezt a szelid, j�s�gos
embert?...
- Szebenben! - hebegte elk�pedve.
- Ki temette el addig a halottait?
- A... a k�ntor!
- Szentmis�t is a k�ntor mondott?
- Arra �tmentek a h�vek Mindszentre!
- Szebenbe is a k�ntor engedte el?
- Akartam jelent�st tenni, - v�dekezett a pap, - de F�esperes �r �ppen akkor nem
volt itthon!
Az esperes r� se heder�tett.
- Tal�n szem�lyesen jelentette a p�sp�k �r �m�lt�s�g�nak, hogy mi�rt nem olvasta
fel a
k�rlevel�t?
- Mif�le k�rlevelet?
- Amit a sz�lybeli katonas�g �gy�ben bocs�tott ki!... Tess�k!... Az van benne, hogy
a
sz�sz�kr�l r� kell besz�lni a n�pet a katon�skod�sra.
Z�ld P�ter feket�re sorvadt a szem�be �gaskod� bet�k l�tt�ra, de az esperes
l�legzetv�telre se
hagyott id�t.
- Az �n mulaszt�s�t, pl�b�nos �r, nem lehet egyszer� dorg�l�ssal elint�zni. Mivel
f�hat�s�gi
enged�ly n�lk�l elhagyta hely�t �s h�veit, ezennel egy h�napra felf�ggesztem a
beneficiumt�l... A p�ter gv�rdi�n �r lesz sz�ves erre az id�re egy mis�z� p�tert
k�lcs�n�zni! fordult a f�aty�hoz, aki k�szs�gesen b�lintott. - Pl�b�nos �r, v�rjon
meg a szob�mban, m�g a
vend�gemet kikis�rem!
- Nagyon helyes! - dics�rte az int�zked�seket Sik� esperes, akir�l azt tartott�k,
hogy �felfel�
al�zatos, lefel� gyal�zatos�, s titkon � inform�lja a p�sp�k�t a cs�ki dolgokr�l.
J� el�tte
tart�zkod�nak lenni.
- H�t j�! �gy is j�! - szomorkodott mag�ban a nyilv�nosan megsz�gyen�tett pap. Nem
a fedd�s,
hanem az f�jt, hogy az egyetlen ember is, akiben bizott, �gy megv�ltozott. Ink�bb
elhitte
volna, hogy a f�ld kiesik a sark�b�l, minthogy az �reg Sz�sz J�nos ekkor�t
ford�tson a
k�penyeg�n... Megverte az Isten alaposan ezt a n�pet, ha m�r a legjobbjai is ilyen
hamar
megtagadj�k!
S�hajtozott, b�sult, eresztgette a sz�rnyait. Azt is alig hallotta, mikor Sik�
esperes szekere
elzergett. Megy � is. Mi keresni val�ja lehetne m�g itt? Nem b�nja, ha ezt a sz�l
reverend�t is
leh�zz�k a h�t�r�l. Vette a f�veg�t, de az esperes m�r visszaj�tt a bar�ttal.
- Itt maradsz vacsor�ra! - f�rmedt r� mord k�ppel.
A gv�rdi�nnak f�lig ny�lt a sz�ja a visszafojtott nevet�st�l.
Z�ld P�ter kezdett esz�nkedni.
- J�nos b�csi!... Te!... �gy-e csak tr�fa volt?
- Mi?
- Az eg�sz... A felf�ggeszt�s...
- Az nem volt tr�fa! Az k�teless�g volt!
M�r a r�gi, meleg hangj�n mondta.
A pap lelke kezdett l�badozni.
- Nem b�nom, csak te ne haragudj, J�nos b�csi!
M�r tudta, hogy Sik� miatt kellett �gy cselekednie az �reg esperesnek.
A r�gi, meghitt hangulat visszat�rt. J�l esett a sok keser� perc, lever� bajok,
fenyeget�
veszedelmek miatti gond ut�n kiss� megpihenni egym�s k�zt. F�lig fagyott mad�r volt
a Z�ld
P�ter lelke is, melyet most a meleg h�zba vittek, hogy �bredezz�k. Az � szemein is
kis�t�tt
�jra az �let s r�gi m�k�s kedve kezdett visszat�rni.
- Csak egy a baj enn�l az �n felf�ggeszt�semn�l, te J�nos b�csi - suny�tott fel az
espereshez.
- No?
- Az, hogy a hiveim pap n�lk�l maradnak, mert nekem nincs otthon borom, olyan
bar�tot
pedig nem ismerek, aki egy h�napig bor n�lk�l Szentl�leken kitartson!... Nem �gy
van, Pali
b�csi?
A gv�rdi�n mosolygott:
- A k�zmond�s azt tartja: �Ne f�ltsd te az l�dat a v�zbehal�st�l!...� Hi�ba
k�tsz�nkedel, egy
h�napig mehetsz ak�r al�, ak�r fel! �gy is szeretsz tekeregni.
- Mi lesz velem, szeg�ny f�ld�nfut� �rv�val? - mimelte a k�ts�gbeesettet. - Az se
lesz, hol a
fejemet lehajthassam!
A k�t f�pap �sszen�zett, mintha azt mondan�k, hogy itt az id�, el lehet m�r neki
�rulni, amit
ketten megbesz�ltek. V�n Sz�sz J�nos elkomolyodott, s furfangosan kezdett
p�ld�z�dni, hogy:
Az�rt te ne ess�l k�ts�gbe, P�ter fiam, nagy hely Cs�korsz�g. Mire sz�pen
v�gigl�togatod, s
elmondogatod, hogy miket tapasztalt�l Szebenben, mire sz�m�that a szeg�ny f�ld
n�pe, hogy
k�ne, mit k�ne csin�lni az elk�vetkezend� bajokban, seg�ts�g�re, t�masz�ra lenn�l,
er�s�tgetn�d lelk�ket, egyik sz�kely kezit sz�pen a m�sik�ba tenn�d, hogy a
megpr�b�ltat�sokban ne
legyen senki egyed�l, h�t sz�pen el is teln�k az az egy h�nap... Valahogy �gy,
ahogy P�l
apostol csin�lta annak idej�n! ...�n nem mondtam semmit, de a te helyedben �gy
csin�ln�m.
Isten is j�sz�mba venn�!... K�l�nben te l�ssad!
A pap �gy n�zett f�l �reg testv�r�re, mintha szents�get mutatna neki, eg�sz l�nye
lassan
�tforr�sodott, a gy�ny�r� gondolat kiny�lott benne teljes pomp�j�ban, mint egy
�gb�l lehajl�
fens�ges piros vir�g, melynek tiszta kelyhe v�d�leg borul r� erre a szerencs�tlen,
hal�lra it�lt,
f�jdalmasan dr�ga sz�kelyf�ldre... Azt�n hirtelen mozdulattal r�vetette mag�t a v�n
atya
fonnyadt kez�re.

Zs�g�d�n j�rt m�r Z�ld P�ter, mikor esz�be jutott, hogy a vacsor�r�l teljesen meg
is
feledkeztek.

V�n Sz�sz J�nos borzongva hajtotta r� s�rga, r�ncokkal kivert �reg fej�t dohos
brevi�rium�ra.
Vajjon hol v�gz�dik az �t, melyen kedves fi�t elind�totta?... Lehet, hogy a hal�l
kapuj�ban...
- A mi segedelm�nk az �rnak nev�ben!...

Az alv� Cs�k f�l� sz�lesen felsz�llott a hold valahonnan a menas�gi K�rp�tok

fenyeget� ormai
m�g�l...

VI.
F�tty�s, boldog kedvvel t�ncolt be a hivatalba a szerelmes-bolond L�z�r Istv�n,
mert v�gre az
asszony biztat�n r�mosolygott.
- Ugyan j�l f�tt a lencs�d! - rosszalta a n�z�s�vel a kebelbar�tja, Bal� Anti. -
K�rdezett a
f�kir�lyb�r�!
- Bornemisza uram?... H�t a mit keres itt?
- Mag�hoz rendelte a gener�lis.
- S mi �gyben?
- A katonas�g dolg�ban.
- No, akkor emberire tal�lt! A b�r�val k�nnyen nem b�nik el!
- Az ezut�n v�lik el!
- Nagy ember �, h�!
- De csak Cs�kban s Abaf�j�n, a birtok�n!
- Ide el�g nagy mennyk�vekkel j�tt! - elegyedett a sz�ba Halm�gyi Istv�n, a titk�r,
judici�zus,
sz�les l�t�k�r� ember.
- De csak akkor s�t�gette el a mennyk�veit, mikor megtudta, hogy a gener�lis kiment
Freckre,
a kast�ly�ba, mintha itt se volna �kegyelme! - ellenkezett Bal� Anti.
- Besz�lhetsz ak�rmit, m�gis nagy ember a f�kir�lyb�r�! - v�dte L�z�r.
- Az akkora, hogy t�rik le a hint� alatta. J�lt�pl�lt, v�rmes, istenes, nagy ember!
Igazi
szuszog� cs�ki medve.
- Hamar karik�t h�z a gener�lis az orr�ba! - v�lte Halm�gyi, de ebben L�z�r Istv�n
nem volt
olyan biztos.
- M�g kit�rheti benne a gener�lis a nyak�t!
- A gener�lis m�snak szokta kit�rni a nyak�t! - oktatta a tapasztalt Bal� Anti a
pajt�s�t. Megteheti, mert a kir�lyn� szokny�ja v�di!
- T�rv�ny �s szoknya k�t dolog! - pattogott L�z�r.
- De az ut�bbi a jobb! - tr�f�lt k�zbe a titk�r, ki�br�ndultan, mert mag�ban � is
igen f�jlalta
Erd�ly �llapot�t.
- Pl�ne, ha valakinek kett� van! - c�lozott Bal� a gener�lis �s a sz�p
Bruckenthaln�
viszony�ra.
L�z�r Istv�n kicsit elfeh�redett, s zavartan les�t�tte a szemeit. A fiuk dolguk
ut�n l�ttak.
M�snap �jra felcammogott a cs�ki f�kir�lyb�r� a guberniumba, de jelentik neki, hogy
a
gener�lis �r m�g mindig Frecken mulat.
- Nem baj! - pr�b�lja elveresedve elvenni a nyilv�nval� semmibevev�s �l�t. -
Legal�bb id�m
van a szemibe n�zni ennek a katonas�g-�gynek.
Min�l ink�bb �szem�be n�zett� azonban az �gynek, ann�l kisebb ember lett. Az els�
napokban m�g tekint�lyesen hajtogatta egy-k�t megbizhat� magyar tan�csosnak, hogy a
sz�kelyek katon�s�t�s�r�l addig sz� sem lehet, m�g az orsz�ggy�l�s meg nem
szavazza, de
k�s�bben mindink�bb elhalkult a szava. Eleinte kesergett m�g a korm�nysz�ki urak
el�tt j�
abaf�i kisz�l�ssal, hogy �a gener�lis �s Bruckenthal �r eladt�k a haz�t�, de mikor
l�tta, hogy
m�g a legbizalmasabb bar�tai is kezdik elker�lni, alaposan megszeppent. Akkor t�nt
fel,
mikor Cserei Elek szemibe mondta: - �Ejnye be rosszul tette, hogy hozz�m j�tt
M�lt�s�god!�
Mindebb�l summ�zva a v�lem�ny�t, sz�nalmasan kicsi, szomor� �s csendes ember lett a
cs�ki
f�kir�lyb�r�. �lmatlan �jszak�kon sokat birk�zhatott az Isten angyal�val, nappal
pedig ker�lte
az embereket. A v�roskapukon k�v�l k�sz�lt, hogy ne tal�lkozz�k senkivel, s
hatodnap alig
tudta el�ker�teni Bal� Anti az �zenettel, hogy siessen, mert a gener�lis minden
pillanatban
v�rja.
Nem volt m�r a r�gi, der�s, tekint�lyes �r, mikor a kancell�ri�kon �thaladt. �ppen
csak
valamennyire rendbe szedte mag�t a gener�lis el�tt s elful� sz�val jelentette:
- Vettem kegyelmes uram level�t, melyb�l meg�rtettem a limitanea milicia �gy�ben...
- �fels�ge, a kir�lyn� szent akarat�t! - fejezte be a mondatot kurt�n a gener�lis.
A f�kir�lyb�r� al�zatosan meghajtotta a fej�t.
- �fels�ge, a kir�lyn� szent akarat�t!...
- Melynek t�rik-szakad meg kell lennie!
- T�rik-szakad, meg kell lennie! - ism�telte a nagydarab ember k�szs�gesen, mintha
a hal�los
�gy�n im�dkoztatn� a gener�lis.
Az orsz�ggy�l�st, f�korm�nysz�ket, t�rv�nyeket, a sz�kelyek jogait, sok pecs�tes
kiv�lts�gait
eml�teni se merte a j� �r. Att�l rettegett, hogy el�rult�k a gener�lisnak, hogyan
rebelliskedett,
de a nagy �r nem mutatta jel�t, kurt�n-furcs�n v�gzett Cs�k rem�nys�g�vel, akiben
m�r csak a
tapasztalatlanabbak biztak.
- Int�zkedtem, hogy mihamarabb katonai bizotts�g sz�lljon ki Sz�kelyf�ldre, br.
Schr�der
ezredes vezet�s�vel a soroz�s �s felesket�s v�grehajt�s�ra. F�kir�lyb�r� �r
csatlakozik a
bizotts�ghoz, �s minden erej�vel igyekszik r�venni a n�pet a katonas�g v�llal�s�ra.
- Neh�z dolog lesz! - aggodalmaskodott a f�kir�lyb�r�. - �n ismerem a sz�kely
n�pet!... Neh�z
dolog lesz!
A gener�lis t�relmetlen volt.
- Eml�keztesse �ket �seik vit�zs�g�re �s arra, hogy m�r az anyjuk tej�vel sz�tt�k
magukba a
vit�zs�get! - g�nyol�dott. - Mi majd fogunk alkalmat adni, hogy vit�zkedhessenek!
A f�kir�lyb�r� elpirult �s �vatosan megjegyezte:
- Nem hiszem, hogy ennyi el�gs�ges lenne!
- Akkor mondja meg nekik, hogyha katon�k maradtak volna, nem estek volna annyian a
nemesek jobb�gyaiul, s nem kellett volna annyi f�ldet �s erd�t �tengedni�k az
uraknak!
Bornemisza P�l nem hitt saj�t f�leinek. Hogy � l�z�tsa a n�pet urai ellen Erd�ly
korm�nyz�j�nak parancs�ra?... �, a f�kir�lyb�r�, a t�rv�ny felesk�dt �re? A
gondolat�ra is kiverte a
verejt�k. S�lyos dolgok ezek! Sz�rmentiben figyelmeztette is a t�bornokot:
- Veszedelmes eff�lit mondani a n�pnek! H�tha l�zong�s lesz az eredm�nye?
- Akkor majd rendet, csin�lunk k�zt�k! - intette le az aggodalmat Buccow gener�lis.
A f�kir�lyb�r� �gy mag�ba nyomorodott, mintha a bels� r�szei �sszesz�radtak volna
�s
szomjasan �gn�nek, mint a par�zs. M�r l�tta, mire megy ki a t�bornok tan�csa:
rendcsin�l�s
c�m�n akarj�k leverni �s a katonas�got r�k�nyszer�teni a sz�kelyekre, �r�kre
elvesz�teni. Feh�r
sz�jjal hebegte:
- Nem merem biztatni kegyelmes uramot, hogy �gy is... hogy a sz�kelyek a bizotts�g
el�
�lljanak!
Az ellenvet�s v�gleg kihozta a sodr�b�l Buccowot.
- Mif�le f�tiszt �n?... Adjon ki rendeletet, hogy aki a kit�z�tt napon nem jelenik
meg a bizotts�g el�tt, annak �tsz�z forint, j�sz�g �s f�veszt�s a b�ntet�se!...
Erre, tudom, ott lesznek!
Cs�ggedten adta meg mag�t a f�kir�lyb�r�.
- �gy lesz, kegyelmes uram, de �r�sbeli �tas�t�st k�rek!
Buccow elh�zta a sz�jat az el�tte g�rnyed� alak f�l�tt.
- Minek az?
- Hogy igazolhassam magam mind a tr�n, mind a n�p el�tt!
D�lyf�sen legyintett a t�bornok.
- F�l�sleges! �nnek el�g az �n igazol�som!... Munk�j�t figyelemmel fogjuk kis�rni
�mind a
tr�n�, mind �n. Egyik�nk se feledkez�nk meg �nr�l, se a tr�n, se �n... M�r
aszerint, ahogyan
f�kir�lyb�r� �r alkalmazza mag�t...

G�rnyedten ment v�gig a f�kir�lyb�r� a hivatali szob�kon. Nem l�tott meg semmit,
nem vett
�szre senkit. Feje neh�z gondokba s�t�t�lt, feh�r tok�ja a mell�re locsogott, ahogy
leereszkedett a kopott cserefa-l�pcs�k�n. A tisztvisel�k elh�lve n�ztek ut�na:
- �risten! Mi t�rt�nt ezzel az emberrel?
L�z�r Istv�n megsz�nta �s ut�na futott. Nem lehet ilyen �llapotban mag�ra hagyni.
- F�kir�lyb�r� �r!... F�kir�lyb�r� �r!
Mintha �lm�b�l r�zta volna fel, �gy fordult vissza a kapuban:
- Mit akar az �r?
A fiatalember zavarba j�tt.
- Nem ismer a f�kir�lyb�r� �r? - motyogta. - L�z�r vagyok!... L�z�r Istv�n Cs�kb�l!
Hiszen
m�g k�rdezett is ut�nam M�lt�s�god!
A f�kir�lyb�r� visszas�llyedt mag�ba, mintha �rva sz�t se hallott volna, de nem
ment tov�bb,
csak �llott egyhelyben, mint aki semmit nem tud mag�r�l. L�z�r Istv�n m�r azt
gondolta, hogy
elh�z�dik onnan, de ekkor hirtelen, hevesen fel�t�tte fej�t a kir�lyb�r�:
- Becs�letes sz�kely ember vagy te, fiam?
- Annak tudom magam! - csod�lkozott L�z�r.
Erre a f�kir�lyb�r� el�r�ntotta selyem ersz�ny�t, remeg� ujjakkal kisz�molt a m�sik
mark�ba
t�z rh�nes forintot:
- Ha nem hazudsz te is, akkor fogd e p�nzt, menj be itt szemben a templomba a
bar�tpapokhoz �s mondd meg nekik, hogy ez�rt a p�nz�rt addig mondj�k a mis�t �rtem,
am�g
az Isten megk�ny�r�l rajtam �s mag�hoz sz�l�t, hogy ne kelljen meg�rnem az �n
szerencs�tlen
nemzetem v�gpusztul�s�t!...
L�z�r Istv�n h�trat�ntorodott.
- H�t �gy �llunk?
- ...Foganatos, sok mis�t, hogy ne �rhessem meg j�nius huszonnegyedik�t!

Fert�ly �ra mulva is egyhelyben t�prengett L�z�r Istv�n:

- Szentisten! Mi lesz j�nius huszonnegyedik�n?...
*
�ll� h�napig tusakodott mag�val Bornemisza P�l f�kir�lyb�r�. V�gigtapogatta Erd�ly
urait, de
a sz�kelys�g veszedelm�t vagy nem l�tt�k, vagy nem b�nt�k. Aki b�nta volna is,
annak is
el�bbval� volt a maga b�re. Senki sem merte mag�ra vonni a kir�lyn� neheztel�s�t.
Az volna a
rendje, hogy a h�rom sz�kely sz�k f�tisztjei egy�tt j�rjanak el az �gyben, de Mikes
�s D�niel
urakban � nem bizott. A legegyszer�bb volna lemondani a f�kir�lyb�r�s�gr�l, de
f�lt, hogy
k�r�ra tudn�k be B�csben �s azzal �ltatta mag�t, hogy gy�vas�g volna megfutamodni
�s
mag�ra hagyni a szerencs�tlen n�pet nagy megpr�b�ltat�s�ban. A szebeni �t ut�n
tiszt�ban
volt, hogy kifel� ugyan �nk�ntesnek hirdetik a katon�skod�st, de a gener�lisnak
elt�k�lt
sz�nd�ka, hogy m�g a csecsszop�t is fegyverbe �lt�zteti. Ha sz�pszer�vel nem megy,
k�pes az
eg�sz n�ci�t elt�r�lni a f�ld szin�r�l. A fennval� Isten �rizzen meg minden
ellen�ll�st�l! Nem
marad m�s h�tra, m�gis r� kell besz�lnie a n�pet, hogy legal�bb a puszta l�t�t
megmentse. Az
elvesztett jogokat k�s�bb vissza lehet szerezni, de az elveszett �letet nem. M�g a
bizotts�g
el�tt bemegy Cs�kba s a sz�ki tisztekkel megtan�cskozza a dolgot.
- �gy tegyen, �des uram! - biztatta a feles�ge is.
Szok�sa szerint azonban addig tapogatta a M�ria-�rmet a nyak�ban, addig halogatta a
menetelt, m�g a napok a fej�re olvadtak s megj�tt a parancs, hogy induljon, mert az
Ernstbizotts�g �tra k�szen �ll.
Neh�z sz�vvel m�szott fel a vasas szek�rbe, h�romszor is v�gigcs�kolta csal�dj�t,
mintha
veszt�helyre vinn�k.
Amerre elhaladt a szek�r, minden�tt akkora volt az erd�k, mez�k b�kess�ge, csendje
�s
sz�ps�ge, mintha Isten lelke lebegne �tja f�l�tt. A n�p minden�tt a sz�n�val
bibel�d�tt. A
f�rfiak ingre vetk�zve kasz�ltak, az asszonyok, le�nyok rendet r�ztak, takartak s a
j�liusi
�ldott nap t�ze b�gyasztotta. Az �tak sz�l�ig becammogott hegyek l�b�ra,
v�lgyecsk�kbe
�p�tett falucsk�k csendesek voltak, mintha veszt�ket �rezn�k. A boronaf�kb�l
�gyeskedett,
magastetej�, kontyos h�zacsk�k egym�shoz dugott fejjel titkol�ztak, vagy v�d�leg
el�re
hajlottak a porban gyanutlanul j�tsz� gyermekekre, az �tak �l� szobrocsk�ira.
Ak�rmerre
n�zett a f�kir�lyb�r�, minden�tt ny�l� vir�g, �ld�s, �let, f�ggetlen, sz�p, szabad
b�ke, mely
f�l�tt mad�rk�k lebegnek. Nyakig takar�ztak a hegyek a sz�nes-h�mes sz�ps�ggel...
Ez Sz�kelyf�ld.
Holnap-holnaput�n pedig elt�nik a var�zslat �s � az�rt j�n, hogy seg�tsen
elt�ntetni...
F�j�s nyilalt v�gig a f�kir�lyb�r� sz�v�n.
- �llj! - ragadta meg a kocsisa kez�t.
- Csak nincs valami baj? - csavarta h�tra az ember a fej�t.
- Nincs, nincs! - restellte gyenges�g�t a f�kir�lyb�r�.
Kurta futamod�s ut�n az el�rnyadt ember �jra elb�biskolt a bakkon.
A f�kir�lyb�r� r�n�zett �s arra gondolt, hogy �ppen ilyen gyanutlanul alszik ez a
n�p is
Istenhez felmutat�, hegyes sapk�ja alatt.
�tkozott legyen, ki felk�lti veszedelm�re!...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Napsz�llatra beverg�dtek Gyergy�alfaluba, ahol m�r
v�rta a h�rom el�re odarendelt cs�ksz�ki
alkir�lyb�r�. Tudtak �k is m�r mindent.
M�skor, ha Cs�kba j�tt, nem �gy fogadt�k �rte a t�zbe is beugrani k�sz, h� emberei.
Ilyen
leverten, z�rt hivataloss�ggal, puszt�t� n�z�ssel, egym�sra mart sz�jjal. Zokon is
esett a
f�kir�lyb�r�nak:
- �gy l�tom, nemigen �r�lnek uraim�k bej�vetelemnek!
A v�n, feketefog� Szab� Ferenc v�laszolt.
- Nem lehet m�sk�ppen, m�lt�s�gos uram!
�rezte a f�kir�lyb�r�, hogy e h�rom ember k�p�ben eg�sz Cs�k v�laszol. �gy vannak
vele
most, mintha mag�ban a J�istenben csal�dtak volna. M�g a k�szoni Bl�si Istv�n is,
aki pedig
minden rossz h�rre azt mondta eddig: - �Nem v�gj�k el a t�lgyet egy v�g�sra!� -
most
szomor�an szemeibe mondja:
- V�kony szeren f�gghet a sz�kelys�g sorsa, ha f�kir�lyb�r� uram is el�llott
t�l�nk!
- M�rt j�ve ide, m�lt�s�gos uram! - sz�k�tt a k�nny a melegsz�v� Boros Ferenc
szem�be.
- Ne k�nozzanak kegyelmetek is! - kap a z�g� fej�hez Bornemisza �r. - Tudhatj�k
r�lam, hogy
sz�zszor sz�vesebben b�cs�zn�m rebeg� nyelvvel az �lett�l, s jobb volna nekem, ha
f�ldbe
takar�ts�k meghidegedett tetemeimet, semhogy mad�rfia-k�r�t is k�v�njam a
sz�kelys�gnek!...
Mi�ta Szebent megj�rtam, pokol volt az �letem a f�lt�st�l, nyugtalans�gt�l,
tan�cstalans�gt�l,
de nincs m�s m�d, fel kell venn�nk a fegyvert! A katonas�gnak meg kell lennie!
- Sohasem! - h�rd�lt fel Fekete T�ri.
- Hallgassanak r�m kegyelmetek! - inst�lta a nagy �r. - Nincs m�s m�d.
V�gpusztul�sunkra
megy�nk, ha nem engedelmesked�nk! A gener�lis ny�ltan megmondta.
- Nono! - hitetlenkedett a v�n Szab� Ferenc. - H�t az orsz�ggy�l�s, a t�rv�ny,
meger�s�tett
jogaink, kiv�lts�gaink?
- Kuty�ba se veszik ezeket!
- H�t a fels�ges kir�lyn�?
- Csak a gener�lisra hallgat!
- H�t a mi nagyuraink?
- Ne is k�rdezze �ket!
- �gy? - pillantott balj�san az �reg. - Akkor a mi �taink elv�lnak, m�lt�s�gos
uram!... Nem
�tkozzuk, de nem is �ldjuk. A mi igazunk m�s. Lehet, hogy annyi baj szakad re�nk,
hogy
fekete ujjainkon megsz�ml�lni se tudjuk, de mi nem t�g�tunk!
- Viv�t! - csillant fel elsz�ntan a m�sik k�t �r is.
- Saj�t hal�lukat, �ljenezt�k meg kegyelmetek! - jegyezte meg keser�en a
f�kir�lyb�r�.
- A mi �let�nk a legkevesebb!...
A bel�p� hajd� megzavarta:
- Itt vannak tiszturaim�k!
M�r ott pr�szk�ltek, r�h�gtek a lovak az ajt� el�tt �s a tisztek nyom�ban
bedobogtak az
udvarra a vasas katon�k.
A tisztek fokhegyr�l csak odahaj�tott�k a nev�ket: b�r� Schr�der ezredes!...
Sambler
kapit�ny! - de az urak�ra nem voltak kiv�ncsiak. Nem az�rt j�ttek, hogy f�lparaszt
kir�lyb�r�kkal parol�zzanak. Gyors �s felt�tlen engedelmess�get k�v�nnak.
- �sszegy�ltek az emberek?
Fekete T�ri v�laszolt. Itt � volt a gazda.
- A k�zs�gh�z�n v�rnak!
- Akkor mehet�nk!.. Kapit�ny �r, adja ki a parancsot a k�sz�lts�gnek!
A falu n�pe a kapuk al�l, az �t k�t partj�r�l b�multa az urakat. J�l esett l�tniok,
hogy a
f�kir�lyb�r� a kev�ly tisztekkel szemben is meg�rzi m�lt�s�g�t. �Ne hagyd magad,
uram!�
biztatt�k a n�z�s�kkel. Bizalmas j�ember�k nekik a f�kir�lyb�r�. �Cs�k apj�-nak
nevezte el a
k�zsz�l�s. Megfelel � majd a tiszteknek, �ldja meg az Isten! Nagy szerencse, hogy
itt van!
Aszondj�k, hogy m�g a kir�lyhoz is szabad bej�r�sa van. Tiszta szerencse, hogy
elj�ve!
A fels�bb parancs �s utas�t�sok �tv�tel�re odarendelt falusb�r�k is megnyugodva,
magabiz�n
d�b�r�gnek be a terembe, s m�g meg is biztatj�k a sz�ra emelked� f�kir�lyb�r�t:
- Halljuk!
Kiss� s�padt szeg�ny, kiss� reszket a tok�ja, a hangja is m�svil�gi, de nem is
csuda.
- �des Bar�taim, Kedves Nemzetem!...
A figyelem megfesz�lt. A h�rom alkir�lyb�r� is izgatottan v�rja, hogy a
besz�lget�s�k ut�n
hogyan d�nt�tt a f�kir�lyb�r�.
F�lszegen buggyannak el� sz�j�b�l a szavak:
�Az el�tt�nk �ll� m�lt�s�gos b�r� �s ezredes �r �s �n kegyelmes Asszonyunk
rendel�s�b�l s a
kommand�roz� gener�lis, f�korm�nysz�ki eln�k �r parancsolat�b�l jelent�nk meg, hogy
sz�kely nemzet�nket fegyverhordoz�sra t�r�ts�k...
Annak ok��rt kegyelmeteknek jelentem �s javaslom...�
Az izgalom a pattan�sig fesz�l. Vajjon mell�j�k �ll-e, vagy el�rulja �ket a
f�kir�lyb�r� �s
t�gult szemekkel l�tj�k, hogy szava megakad, kifogy a sz�j�b�l, maga elfeketedik,
mint a
h�romnapos halott, sz�d�lten az asztalba kapaszkodik... Mi lesz? �risten seg�ld! Ne
vedd el
�t is t�l�nk!...
A pillanat elm�lik s �Cs�k apja� m�giscsak kimondja:
�...javaslom, hogy ezen nagy kegyelmet engedelmess�ggel �s f�hajt�ssal v�v�n, nagy
gyorsas�ggal k�vess�k!�
- H�t m�gis el�rult! - telik meg az emberek lelke szomor�s�ggal �s gond�t�tten
lehajtj�k
fej�ket. Ezer �rz�s vill�mlik �t rajtuk. A csap�s k�bulat�ban senki se hallgatja
meg er�tlen
fogadkoz�s�t:
�...Az�rt �n, mint f�tiszt, magam arra ig�rem, hogy miben kegyelmeteknek
seg�ts�g�re lehetek,
megcselekedni nagy �r�mmel el nem mulasztom!�
- Nem kellesz nek�nk t�bbet, uram!... Se te, se a seg�ts�ged!
A harmadik sorb�l egy sokr�nc�, �reg sz�kely hadon�szik fel�je sz�raz karjaival.
Teh�t d�nt�tt!...
Megnyerte a kir�lyn�t, de elvesztette n�p�t!...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Hom�lyosan eml�kszik, hogy fel�llott Fekete T�ri s
m�g feket�bb hangon felolvasta az
�El�terjeszt�st�. Meg is magyar�zta, hogy az �r�s szerint ezut�n minden szabad
sz�kelynek
katon�nak kell lennie �s mint az orsz�g v�ghat�rainak �rz�i alkalmaztatnak, a
nemesek
lovakkal, a szabadok gyalog, hogy Erd�lyt a moldvai �s tat�r-be�t�sekt�l
oltalmazz�k, a
mir�gyhal�lt kirekessz�k. Ez�rt az �szi �s tavaszi vet�sek ut�n ad�t nem fizetnek,
s csak
fej�kr�l �s marh�jukr�l ad�znak. Jobb�gy nem lehet katona, hogy szolg�lhasson
ur�nak.
El�fogatot ezut�n nem k�telesek adni, sem katon�t nem kell elsz�ll�solniuk. A
szolg�lat
mindenszentek napj�n kezd�dik s h�rom h�napig tart. A napi zsold gyalogosn�l n�gy
krajc�r,
lovasn�l nyolc krajc�r. Ezzel szemben a tiszteknek lak�h�zakat k�telesek �p�teni,
ruh�jukr�l
maguk gondoskodnak, de fegyvert B�csb�l kapnak. A Sz�kb�l tisztjeik engedelme
n�lk�l ki
nem mehetnek �s mindenben a f�hadparancsnokt�l fognak f�ggeni, aki egyed�lval�
f�parancsol�ja �s b�r�ja a sz�kelyeknek.
- Meg�rtett�k kendtek?
N�ma elk�ped�s volt a v�lasz. Fekete T�ri �jra fel�j�k d�f�tt szemeivel:
- No, ha meg�rtett�k, mit sz�lnak hozz�?
Sokkal nagyobb volt a csap�s, semhogy hozz� lehetett volna sz�lni. Az egy Gy�rgy
J�nos, a
remetei b�r� ny�g�tt ki valami aff�l�t, hogy ilyen f�benj�r� dologban a n�p tudta,
hozz�j�rul�sa n�lk�l �k nem hat�rozhatnak.
- Akkor �ssze kell h�vni a n�pet! - parancsolta az ezredes.
- Azt egyet se! - csattant fel Ambrus Ferenc sz�rhegyi l�f�. - Olyan bolondot
�gysem kapnak
eg�sz Cs�kban, ki saj�t pusztul�s�ra v�llalkozz�k!... Mert tudj�k-e az urak, mit
jelent ezeken
az Istenverte havasokon h�napsz�mra szolg�lni? Ember, l� t�nkremegy bele, hiszen a
kenyeret, �lelmet is napokig kell vinni erdei �sv�nyeken, vadcsap�sokon, szirtek,
szakad�kok
k�zt, folyton �letveszedelemmel vigy�zni a lop�k �tjait, elvet�dni h�romnapi
j�r�f�ldre fel
B�k�sig, Borsz�kig, B�kkhavasra, B�lborig, a legset�tebb rengetegekbe?... Ha j�l
�rtettem,
minden h�zban mindenki katona lesz, apa, fi�k egyar�nt, s �gy a legt�bb h�zn�l
�ten-haton
k�telesek a pl�jokat �rizni, p�st�t hordozni a legszorgosabb dologid�ben, �rs�gre
j�rni, mag�t
ruh�zni, �lelmezni, n�gy karajc�rb�l terhes csal�dokat eltartani; mert azalatt
nincs, ki
dolgozz�k, gazd�lkodj�k. Szusszan�snyi id� sincs, mert haza ker�l�nk a
szolg�latb�l, a tiszt
uraknak kell h�zakot �p�teni, �takot csin�lni, k�zmunk�kat v�gezni, erd�t irtani,
faporci�t
hordani. Sz�zszor rosszabb ez a jobb�gy-sorn�l! Ezt �fels�ge nem akarhatja!...
Egyet nyelt a l�f�, s keser�en felkacagott:
- ...Aszondj�k erre az urak, hogy kedvez�snek ott van az ad�elenged�s! Ugyanbiza
mif�le
�kedvez�s� az, ha elengedik a f�ldad�t, de a fejad�t k�takkor�ra emelik?... Hogy
nem
sz�gyellik az urak eff�lit csak el� is hozni!...
A b�tor besz�dre az ezredes kij�tt a sodr�b�l.
- Vakmer� paraszt! Mindj�rt vasra veretem!
A terem felmorajlott, mint a gazd�tlan mennyd�rg�s. A sz�psz�l sz�kely nyugodtan
kih�zta
mag�t:
- Ha hatszor vasra veret is az ezredes �r, akkor is azt mondom �s azt mondja az �n
egyszer�
sz�jam �ltal az eg�sz sz�kely n�p, hogy mi vil�g kezdete �ta nemes, szabad n�p
voltunk,
katon�skodni ezut�n is csak a magunk t�rv�nyei szerint fogunk. Ahogy eddig. Saj�t
tisztjeink
alatt s ebb�l a haz�b�l ki nem megy�nk sem �tlev�llel, sem an�lk�l... Ez a
v�laszunk!
Megviheti, akinek akarja!
- Katon�k! - vesztette el a fejit a tiszt, de hirtelen v�gigiszonyodott a h�t�n a
f�lelem. Ezek a
felgerjedt, f�lelmetes hegyi vadak katon�st�l darabokra t�pik! Olyan neh�z volt a
perc, hogy
m�g a fesz�leten f�gg� Krisztus-test is megremegett bel�.
A f�kir�lyb�r� az utols� pillanatban a lassan el�nyomul� t�meg el� l�pett:
- M�g egy szavam van, emberek!
A kebel�be rejtett �r�st vont el�. A t�meg felfigyelt. Mif�le �jabb meglepet�s? A
f�kir�lyb�r�
s�rga homlok�r�l csepegett a verejt�k, am�g olvasta:
�...A jelenl�v� alkir�lyb�r�k �s Gergy� itt megjelent k�zs�gi b�r�i el�tt �fels�ge,
a kir�lyn�
nev�ben elrendelem, hogy a fegyver felv�tel�re minden sz�kely szabad �tsz�z forint
b�ntet�s,
j�sz�g- �s f�veszt�s terhe alatt a kit�zend� napokon megjelenni tartozik...� Most
pedig
elmehetnek!
A t�meg b�nultan engedelmeskedett.
Az ezredes mosolyogva gratul�lt.
A h�rom kir�lyb�r� tehetetlen�l leejtette fej�t.
A f�kir�lyb�r� tudta, hogy v�gleg betette az ajt�t maga m�g�tt.
Senki, de senki se sejtette, hogy n�pe miatti aggodalm�nak v�gs� k�ts�gbees�s�ben
cselekedett.
Holta napj�ig fogja l�tni, a sz�raz-kar�, hadon�sz� v�n sz�kelyt �s hallani s�lyos
�t�let�t:
- Nem �smer�nk t�bbet, uram!..

VII.
K�t h�napig k�nl�dtak vele, de siker�lt a meglepett n�pet r�besz�l�sekkel,
fenyeget�sekkel,
b�ntet�sekkel m�rt�k al� k�nyszer�tem. �m�tott�k, hitegett�k az ellenkez�
lakoss�got, ahol
pedig ez nem haszn�lt, er�szakkal h�zt�k ki a h�zakb�l a bizotts�g el�. A
z�gol�d�kat azzal
�ltatt�k, hogy a megm�r�s nem egy�b okb�l t�rt�nik, minthogy �fels�g�nek
el�terjeszthess�k,
milyen sz�p n�p lakja ezt a f�ldet. �gy mentek v�gig Cs�kon, H�romsz�ken, mint a
hirtelen
j�tt vihar. V�dekezni se tudtak ellene, olyan szervezetlen�l �rte a mag�ra hagyott
egyszer�
falusi embereket. Az ezredes h�zott a megel�ged�st�l s k�ld�zte a jobbn�l-jobb
h�reket a
gener�lisnak. Gyerekj�t�k a sz�lybeli katonas�g fel�ll�t�sa!
Udvarhelysz�ken azonban megakadt a dolog. M�g augusztus elej�n kij�tt Cs�kb�l br.
J�sika
Imre kapit�ny, hogy a sz�k tisztjei seg�ts�g�vel megejtse a soroz�st. Borsai, az
alkir�lyb�r� �s
a sz�ki urak h�z�doztak ugyan, de hogy a fejedelem szolg�lata h�tramarad�st ne
szenvedjen, a
f�kir�lyb�r� t�voll�t�ben elrendelt�k az �ssze�r�st. A v�ros tan�csa azonban nem
hajlott a
felsz�l�t�sra. Felirtak a f�korm�nysz�khez, hogy hagyja meg �ket kiv�lts�gos
helyzet�kben,
amely szerint eddig is egy�b szolg�latuk miatt kivett�k �ket a katon�skod�s al�l s
most is
tiltakoznak minden er�szakos megh�bor�t�s ellen. A f�korm�nysz�k, hogy a
t�rv�nyess�g
sz�n�t meg�rizze, k�nytelen volt megirni az igazat, hogy a kir�lyn� senkit se akar
a
katonas�gra k�nyszer�teni s csak az �nk�ntesen v�llalkoz�k �rhat�k �ssze, de ez az
elv nem
g�tolja a sz�kbeli szabad sz�kelyek el�zetes �sszeir�s�t.
- F�b�l vaskarika! - mondott�k az udvarhelyiek, s az Istennek sem mozdultak.
A kem�ny ellen�ll�s h�r�re a soroz�-bizotts�g hirtelen �tl�pett Mikl�sv�rr�l
Bard�c-sz�kre,
hogy a bev�lt m�dszer szerint meglepje a n�pet. A bibarcfalviak, telegdi-baconiak
m�g
kem�nyen tiltakoztak, de az olasztelekiek m�r k�nnyek k�zt, s�hajtozva, szomor�an
�llottak a
m�rt�k al�, s egyik falu mag�val r�ntotta a t�bbit a bajba. K�t nap alatt v�geztek
Erd�vid�kkel. Az ezredes annyi id�t se hagyott, hogy a meglepet�sb�l magukhoz
t�rjenek,
m�g azon �jjel �tment a Rik�n, s reggel j�kor m�r a Homor�dmejj�kit szorongatta.
�jfalu,
Okl�nd, Kar�csonyfalu j�form�n meg se tudta gondolni a dolgot, m�r �ssze is volt
�rva.
M�snap azonban be�t�tt a baj. �t falu lakosait rendelt�k Alm�sra, akik el is
j�ttek, meg is
hallgatt�k illedelmesen a kir�lyb�r�k, s a bizotts�g mond�k�j�t s azzal sz�pen
megfordultak �s
hazamentek. Sem sz�p sz�, sem fenyeget�s, semmif�le ig�rget�s, r�besz�l�s nem
haszn�lt.
K�l�n�sen a l�v�teiek kuty�lt�k meg magukat. A papnak, ki a sz�sz�kr�l igyekezett
r�besz�lni �ket az engedelmess�gre, j�sz�val megmondt�k, hogy �gy j�rjon a sz�ja
m�skor
eff�le dologban, hogy m�g a templomb�l is kivezetik.
Az pedig �gy van erre fel�nk, hogy egyik falu se lehet al�bbval�, mint a m�sik. Ez
olyan
gyal�zat �s sz�gyen volna, ami sz�z esztend� mulva is megb�lyegezn� az embert. E
perct�l
kezdve nem volt eg�sz Udvarhelysz�ken olyan nyavaly�s, eldugott, istenh�tamegetti
hely,
amely elbirta volna viselni, hogy L�v�te el�be v�gjon. Az utols� taknyos k�ly�kig
is ink�bb a
nyelv�n�l fogva akasztatta volna fel mag�t, semhogy igent mondjon a bizotts�gnak.
Fut�t�zk�nt terjedt el a sikeres ellen�ll�s h�re. A K�k�ll�, Fej�r-Nyik�, Korond
v�lgy�ben
megh�z�d� negyvenh�rom falu n�pe v�d- �s dacsz�vets�get k�t�tt az ellen�ll�sra.
�pert�n
megirt�k az ezredes �rnak, hogy hozz�juk ne is f�radjon, mert �k addig nem engedik
magukat
megm�retni, m�g fel nem mutatja �fels�ge saj�tkez� rendelet�t... Azonban ha volna
ilyen,
akkor is ott maradhat, ahol van, mert el�bb �k sz�nd�koztak inst�nci�jukkal a
kir�lyn� el�
j�rulni s az � v�lasz�t�l f�gg, hogy merre vetik el a fej�ket. Inde-unde, irka-
firka ide, irkafirka oda, �k m�r most is megmondhatnak k�stol�ba annyit, hogy
hajland�k r�gi t�rv�nyeik �s
kiv�lts�gaik �rtelm�ben saj�t el�lj�r�ik �s nemeseik alatt saj�t k�lts�g�k�n �s
fegyvereikkel a
hon v�delm�re, de sohasem idegen nemzetb�li tisztek alatt, kik sem nyelv�ket, sem
t�rv�nyeiket, kiv�lts�gaikat nem ismerik, vagy pedig, ha �fels�g�nek ez jobban
tetszik, k�szek az
ad�fizet�sre �gy, mint eddig.
B�nt�k m�r az erd�vid�kiek is, hogy beadt�k a derekukat s el�gg� �tkozt�k a
kir�lyb�r�t, hogy
meredt volna meg otthon, puffadt volna ki a halott hasa az �gyb�l, miel�tt hozzuk
betette a
l�b�t; de bizony a szerencs�tlenek benne rekedtek a magukra vett bajban.
Schr�der ezredes v�llat vont. Megirta a jelent�st, �sszepakolta a sok
�protest�ci�t�, s elk�ldte
Szebenbe. T�rje a fej�t a gener�lis a tov�bbi teend�n. Szebenben azt�n hirtelen
kis�t�tt�k,
hogy L�v�t�t kell minden �ron megt�rni s ha az siker�l, a t�bbivel k�nny� lesz
elb�nni. �k
tudj�k, hogy honnan vett�k ezt a gondolatot!
�rt is mindj�rt a gener�lis egy kem�ny, ki�tkoz� k�rrendeletet, amit kihirdettek
minden
faluban, hogy m�t�l kezdve senki emberfia a l�v�teiekkel �rintkezni ne pr�b�ljon,
senki a
falub�l a l�b�t kivonni ne merje, mert a passzus n�lk�l kereng�k elfogattatnak,
keresked�s�k
eltiltatik, s t�bb eff�le. Hogy foganatosabb legyen az int�zked�s, az �takot
�riztett�k. A
l�v�teiek pedig a rejtett erdei �takon tov�bb j�rt�k az orsz�got a zsindellyel,
deck�val. Volt
olyan is k�zt�k, ki mag�nak Schr�der ezredesnek adta el a kokojz�t.
M�g a vil�g a bizotts�g se �lhetett Alm�son. Felkerekedtek h�t az urak �s
v�gigpr�b�lt�k a k�t
Ol�hfalut, a Nagy-Homor�d mentit: Szentp�lt, Szentp�tert, Szentm�rtont,
V�rosfalv�t,
J�nosfalv�t, D�ly�t, �g�t, Recseny�det; de a v�gin �k is megszorultak, mint a
recseny�di
kutya a bogly�n s dolgukv�gezetlen b��ltek Udvarhelyre pihenni.
Helyett�k a gener�lis hadakozott Szebenb�l. Megfenyegette az eg�sz anyasz�ket, hogy
ha
tov�bb is engedetlenkednek, a sz�k elveszti els�s�gi jog�t, nemzeti pecs�t-�rz�si s
minden
egy�b kiv�lts�g�t.
- Ahhoz kicsi leg�n a gener�lis �r! - kacagtak a tehetetlens�g�n, mikor a
rendeletet kih�rdett�k
minden�tt.
K�zben az erd�vid�kieknek is megj�tt az esze. �rtelmesen �r�sba foglalt�k, hogy
visszavonj�k
a szavukat, s nem �rv�nyes a jelentkez�s�k, mert nem szabad akaratb�l, hanem
k�nyszerb�l
�llottak soroz�sra; a bizotts�g az�rt adja vissza a becs�let�ket. Felh�zt�k az
innapi feh�r
harisny�t, s az �r�ssal be�ll�tottak Udvarhelyre.
Az ezredes azt se v�rta meg, hogy megmelegedj�k a kez�ben a pap�ros, iziben
felk�ldte azt is
Szebenbe, hadd gy�ny�rk�dj�k benne Buccow �r �kegyelmess�ge.
- So geht�s nicht weiter! - hat�rozott a gener�lis. - Holnaput�n indulok
Udvarhelyre. Szem�lyesen kell megtan�tanom ezeket a rebelliseket a becs�letre! -
mondotta bar�tj�nak, a
kancell�rnak, aki aggodalmaskodva k�rdezte meg:
- Gondoskodott kell� katonai oltalomr�l?
- F�l�sleges! - intett g�g�sen a t�bornok.
- �n m�g nem ismeri a sz�kelyeket!
- El�g, ha �k megismernek engem!
Ugyanazzal a nyugalommal mondta, amellyel a rom�nok templomait �sszel�vette.
Igen, erre az emberre van sz�ks�g, hogy a sz�szok tervei megval�suljanak,
�llap�totta meg a
kancell�r el�gedetten.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -L�z�r Istv�nban megfogant a sz�, mikor a gener�lis
az udvarhelyi �tra maga mell� rendelte
szem�lyi titk�rnak.
- Minek k�sz�nhetem e kit�ntet�st? - hebegte k�s�re.
- A kancell�rn� �m�lt�s�ga hivta fel �nre a figyelmemet! Rem�lem se �, se �n nem
fogunk
csal�dni �nben!
A h�rre akkora boldogs�g lepte meg a boldogtalan, szerelmes leg�nyt, hogy alig
tudott
kiigazodni az ajt�n.
- H�t m�gis!... M�gis!...
M�moros sz�d�letben telt el ez a k�t nap, m�g a gener�lis felkerekedett. Gr. Haller
t�bornok, s
Ernst alezredes k�s�rt�k el �tj�ra. Az int�zked�sek m�r el�re kimentek.
K�s� este volt m�r, mikor meg�rkeztek a v�ros sz�kh�z�hoz. A gener�lis nem akart
sok id�t
vesztegetni a sz�kelyekre. R� se heder�tett az urak tisztelg�s�re, azonnal kiadta a
parancsot,
hogy az �sszeesk�v� negyvenh�rom falu kik�ld�ttei reggel kor�n jelenjenek meg
el�tte. Azzal
vissza is vonult. A titk�r�t egyszer�en ottfelejtette az agg�d�, meglepett sz�ki
urak k�zt. Azt
se tudta, hogy merre van a sz�ll�sa. Mire felocsudott, a sz�ki urak is �gy
odalettek, mint a
k�mfor. �rvendett, aki kih�zhatta innen a l�b�t. Az se lett volna, kihez
�tbaigaz�t�s�rt folyamodj�k, ha Borsai �r, az alkir�lyb�r� meg nem l�tja, s vissza
nem l�pik a k�sz�br�l.
- Kit tiszteljek benned, �cs�m?
- L�z�r Istv�n vagyok, a gener�lis �r szem�lyi titk�ra! - �rulta el
meggondolatlanul, t�n az�rt,
hogy nagyobb legyen a becs�lete az idegen el�tt.
A kir�lyb�r� olyan lett, mintha arcul �t�tt�k volna.
- �gy!... A gener�lis szem�lyi titk�ra?
- K�t nap �ta!... H�t �n kinek sz�l�tsalak, b�ty�m?
A kir�lyb�r� meg se hallatta a k�rd�st. Elfeketedve, villog� szemekkel morogta maga
el�:
- H�t m�gis igaz!
- Mi?... Mi igaz?
- Amit a b�ty�d mondott!
L�z�r Istv�n megh�kkent.
- S mit mondott a b�ty�m?
- Hogy �rul� lett�l!... Egyetlen szavadnak hitelt ne adjunk! Ker�lj�nk, mint a
mir�gyhal�lt!...
Megragadta a h�trat�ntorod� fi�t �s arc�ba hajolva h�r�gte a szeme k�z�:
- Hogy merted betenni a l�badot Sz�kelyf�ldre!...

Mire valamennyire �sszeszedte mag�t �s az ajt�hoz ugrott, m�r csak a d�szruh�s

hajd� �llott a
k�sz�b�n.
- Ki volt ez az ember?
- Nagys�gos Borsai Nagy Istv�n sz�ki kir�lyb�r� �r, parancsolatj�ra!
L�z�r Istv�n megtorpanva, az ajt�f�lf�nak sz�d�lt, lihegett fej�re szor�tott
�kl�kkel.
A hajd� nem merte megk�rdezni, hogy mi lelte a tek�ntetes urat.
Szebenb�l j�tt ez is a gener�lissal, hogy k�nnyebb�lne meg mind a kett�j�knek az
�gyaszalm�ja!
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -A falvak k�vetei m�r virradatkor ott szorongtak a
sz�kh�z kapuja el�tt, de csak d�l fel�
engedte maga el� a gener�lis. L�z�r Istv�n is ott szorong a bizotts�g tagjai k�z�tt
�s f�jdalmas,
let�rt l�lekkel, megal�zott sz�gyenkez�ssel n�zi az ott �ll� sz�kely atyafiakat,
akik magukra
hagyatva, seg�ts�get senkit�l se rem�lve, de t�m�r vass� merev�lt testtel
hallgatj�k v�gig a
kir�lyn� rendelet�t, azut�n az urak el�terjeszt�s�t, amelyeket Haller gr�f magyar�z
meg nekik
t�relmesen, �rtelmesen s biztatgatja bar�ts�gosan, hogy j�l�lekkel engedelmeskedjen
a
kir�lyn� szent akarat�nak.
- Most pedig adj�k el� sz�pen a v�laszukat!
A k�vetek egym�sra n�znek, hogy ki feleljen meg a n�metnek.
- Sz�lj te, Gyuri! - b�ztatj�k Bencz�di Gy�rgy szabadembert, akinek messze f�ld�n
h�res esze
van.
- Mi lesz m�r? - ord�t r�juk durv�n a t�relmetlen gener�lis.
Bencz�di Gyuri azonban nem j�n ki a sodr�b�l, nyugalmasan Haller gr�fhoz, fordul,
mintha
csak a kom�ja volna:
- Mit cs�rog az az �r?
- Vigy�zzon, mit besz�l, atyafi! - ijed meg Haller uram. - Erd�ly legnagyobb ura
el�tt �ll!
A sz�kely ravaszul hunyor�t �s m�r k�sz is a furfangos v�lasz:
- No, ha akkora nagy �r, - r�nt egyet a v�ll�n, - mondja meg neki a gr�f, hogy mi
viszont olyan
tudatlan, b�rdolatlan falusi emberek vagyunk, hogy ekkora nagy m�lt�s�gnak, ha
akarn�nk se
tudn�nk illend�k�ppen felelni!... J� tal�lkoz�st adjon az Isten!
S azzal leptiben kicammognak az ajt�n.
- No ezt meg�sz�k! - mondj�k egym�snak megk�nnyebb�lten.
L�z�r Istv�n b�szk�n ut�nuk n�z, de annyi id� sincs, hogy legal�bb l�lekben
meg�lelje �ket,
mert m�r j�nnek az �j k�vetek, a homor�dmejj�kiek. Ugyanolyan szenvtelens�ggel,
tettetett
�rtetlens�ggel hallgatj�k v�gig az el�terjeszt�st, mint az el�bbiek. A gener�lis
olyan, mint a
vill�m�t�tt fa, a sz�j�n szinte csurog le a d�h, de uralkodik mag�n �s m�dszert
v�ltoztat.
Bar�ts�gosan kezdi k�rdezgetni:
- Meg�rtett�k �gy-e �fels�ge kegyelm�t �s l�tj�k az �n atyai j�indulatomat?
- M�r amennyire! - �vatoskodnak az atyafiak.
- Jelentett�k nekem, - bizalmaskodik Buccow, - hogy nagy szeg�nys�gbon �lnek
kendtek.
- J�l jel�nt�tt�k, ist�lom!
- S a seg�ts�g nem �rtana!
- Biza elkelne ist�lom!
- Az ad�terhek nehezek!
- Eleget ny�gj�k! - hagyj�k j�v�.
A gener�lis �gy tesz, mintha a megold�son gondolkodn�k, s mintha akkor jutna az
esz�be, de
nem kicsi dolog, amire r�sz�nja mag�t.
- �rts�k meg egym�st, emberek! - veti fel a fej�t. - Ha maguk a n�pet r�veszik a
katonas�gra,
�n - itt az urak el�tt mondom, - kiviszem, hogy �fels�ge a f�ldad�t elengedje, sz�p
zsoldot
kapnak, fegyvert is ingyen, s olyan tiszteket rendelek, kik minden dolgukat
elint�zik. Nem
lesznek a nemes uraknak kiszolg�ltatva, gondom lesz, hogy jobb�gys�gra ezut�n senki
se
ess�k, s maguknak fejenkint j�szolg�latuk�rt t�z-t�z arany �ti a markukat!...
Rendben van?
- Hogyne, ist�lom! - siet a v�lasszal recseny�di P�ter Izs�k. - Csak k�ldje ki a
katonafog�
mozsik�sait! Mi egy sz�val se mondjuk senkinek, hogy aki akar, ne �lljon be
katon�nak!...
�gy-e, atyafiak! No, k�sz�nj�k az ir�ntunk val� sz�vess�git!
Meg se v�rj�k, hogy a t�bornok dobassa ki �ket.
A Buccow arca biborv�r�sen vonaglik a d�ht�l �s m�r valami meggondolatlan, s�lyos
int�zked�st�l tartanak az urak, de k�v�lr�l fenyeget� ember-moraj hallszik be, s
J�sika Imre, a
kapit�ny aggodalmasan l�pik be.
- Baj van, uraim! A f�rfiak ezrei indultak el a falvakb�l �s a v�ros fel� tartanak.
Egyr�sz�k
m�r meg is �rkezett �s kint h�borog az ucc�n. Az �rs�get a sz�kh�z el�tt
meger�s�tettem �s
v�rom a tov�bbi parancsot.
A t�bornok megh�kken.
- Fegyveresen j�nnek?
- Nincs fegyver n�luk! - nyugtatja meg J�sika. - De ekkora t�meg fegyver n�lk�l
is...
- Nem veszedelmes!
T�relmetlen�l elfordul a kapit�nyt�l �s az urakra t�mad.
- Ez k�sz l�zad�s! Az �n�k h�re-tudta n�lk�l ez nem t�rt�nhetett meg! �n�ket teszem
felel�ss�! Akik ludasok benne, b�nh�dni fognak!
- H�r�nkkel nem t�rt�nt, - �ll el�be Borsai kir�lyb�r�, - de szem�lyemben v�llalom
a
felel�ss�get, hogy senkinek b�nt�d�sa nem lesz. Engedelmet k�rek, hogy sz�lhassak a
n�ppel!
A gener�lis g�g�sen felvonja a sz�j�t.
- Hallatlan!... �n m�st�l szokott engedelmet k�rni, hogy a k�teless�g�t teljes�tse?
Egy
kir�lyb�r�nak tudnia kell, mi�rt l�zong a n�p!
Borsai Nagy Istv�n annyira retteg a n�p�rt, hogy nem �r r� a t�bornok szem�be
v�gni; az�rt,
mert a hetek �ta tart� fenyeget�sek, kem�ny b�ntet�sek, er�szakoss�gok
megfosztott�k
t�relm�t�l. Lenyeli a leck�ztet�st �s kisiet. T�r�k �s B�ndi, a m�sik k�t
alkir�lyb�r� alig �r a
nyom�ba.
A n�p m�r a kapu�rz� katon�k mell�ig nyomult. A kir�lyb�r�k �sszetett kezekkel
k�rik, intik,
hogy t�vozzanak, ne tegy�k t�nkre magukat, csal�djukat, ne d�nts�k a sz�kely
nemzetet
v�groml�sba, de minden hi�ba. A t�meg elsodorja �ket is, mint a falevelet.
- Nem lesz�nk katon�k!
M�r-m�r bet�rik a kapukat, de valahonnan az �lre verg�dik atyhai Simon Istv�n,
akiben
jobban b�zik a n�p, mint a saj�t �desapj�ban. Meglengeti hossz� karjait.
- Ide hallgassatok, emberek!...
A t�meg megtorpan. Ut�v�gre egy-k�t perc nem a vil�g, s azut�n is r��rnek
megijeszteni az
urakat.
- ...Mindegysz�lig megbolondultatok, h�? - harsogja Simon Istv�n. - Hogy akartok
addig
reamenni a gener�lisra, m�g el�bb meg nem mondottuk neki tisztess�gesen, hogy mit
akarunk,
mit k�-ve-te-l�nk!
A �k�vetel�nk� sz� tetszik az embereknek.
- ...Az ige tartotta, hogy el nem v�tett�k a dolgot! - feddi �ket Simon Istv�n. -
Juh�sz�djanak
m�r, az irgalm�t kendteknek! Nem a mi tetves �let�nkr�l van sz� csup�n, hanem eg�sz
Sz�kelyf�ld sors�r�l. Az ilyen komoly dolgot el�bb meg kell besz�lni egym�sk�zt
�rtelmesen!
�r�sba foglalni, hogy a szebeni urak se le ne tagadhass�k, se le ne hazudhass�k!...
Ez�rt kell
el�bb gy�l�st tartani. Ne vesztegess�k h�t az id�t, hanem gyer�nk ide a K�k�ll�
mell�, a
szombatfalvi r�tre! Az el�g t�gas t�rs�g!... Onnan oszt�n meghozzuk a v�laszt!
- Nem hi�ba szoptatta az �desanyja a tek�ntetes urat! - n�zett fel elismer�en Simon
Istv�nra
Bencz�di Gyuri, a legf�bb kolompos, s azzal maga ut�n intette a n�pet a
szombatfalvi r�tre.
Az ablakokban leskel�d� urak megk�nnyebb�lve l�tj�k, hogyan ver�dik hetven falu
n�pe
n�gyes sorokba, el�l a lovasok, ut�nuk a gyalogok, ahogy ez szok�s, �si m�don.
A falu hely�t azonban a v�rosi n�p foglalja el a sz�kh�z el�tt. Zsibong, mint a
m�hkas. A
t�voli falvakb�l �jabb emberrajok �rkeznek.
A gener�lis siet kihaszn�lni a respiriumot. Hivatja a c�hek vezet�it, h�tha
siker�lne a v�rost
szembe�ll�tani a faluval. A csizmadi�k, m�sz�rosok, sz�cs�k, cserl�t�l dagadt
vereskez�
tim�rok t�relmesen hallgatj�k az ig�rget�seit, hogy aranyl�ncot kapnak a
kir�lyn�t�l. Egy
sincs olyan szam�r k�zt�k, aki elhinn�.
- Akkor legal�bb sz�nleg v�llalj�k a katonas�got! - teszi ki a lelk�t Ernst
alezredes, de a
felh�borodott emberek szinte sz�jon verik a s�rt�s�rt.
Semmi se haszn�l, de h�tra van m�g a leger�sebb fegyver, a - p�nz. Az t�ri meg a
lelket �s a
becs�letet. Jobban m�rgez mindenn�l.
A gener�lis L�z�r Istv�nt a szob�j�ba k�ldi egy zacsk� p�nz�rt.
- Most n�zze, hogyan kell megh�d�tani az ilyen n�pet!
D�h, g�ny, len�z�s �s gy�l�let minden mozdulata, ahogy belemarkol a zacsk�ba �s az
ablakon
�t a hull�mz� t�meg fej�re sz�rja a p�nzt.
L�z�r Istv�n elfeh�redik, hiszen a meggyal�z�s neki is sz�l, �t is arcul �t�tte
vele a gener�lis,
de tehetetlen�l hajlik ki az ablakon. A k�vetkez� pillanatt�l f�gg a sz�kely n�p
eg�sz
becs�lete... ��risten ne add!� - rebegi vacog� sz�jjal.
A p�nz-es� hull...
A meglepett sz�kelyek feln�znek az ablakba �s - meg�rtik, hogy mi t�rt�nt. A
sz�gyent�l pirba
sz�k�tt arccal, fogcsikorgatva, undorodva r�zzak le kalapjukr�l, bocskorukr�l a
garasokat.
L�z�r Istv�n el�tt f�nyess�gbe borul a vil�g, a gener�lis elkomorodik.
Ez volt az egyetlen eset, mikor m�l� percig becs�lte a sz�kelyeket.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Az eb�dt�l riasztotta fel az urakat a h�r, hogy
j�n a n�p.
M�r nem az el�bbi f�kevesztett t�meg volt. Fegyelmezetten, igazuk tudat�ban, komoly
rendben �llottak fel a sz�kh�z el�tt: kem�ny f�rfiak, hajlott �regek, virul�
leg�nyek, eg�sz
feh�rharisny�s hadsereg. A k�t kiv�lasztott k�vet kiv�lik a sorb�l �s felindul a
l�pcs�k�n,
hogy �tnyujtsa a t�bornoknak a n�p v�lasz�t, de a sz�ne el� se engedik �ket. Ernst
alezredes �s
Sambler kapit�ny el�llja �tjokat.
- Ki innen!
- De uram! Mi a n�p k�ld�ttei vagyunk! - tiltakozik Bencz�di Gy�rgy.
- Parasztok vagytok!
�s arcul v�gja az embert.
A kapit�ny a m�sik haj�ba markol �s ann�l fogva r�zza meg.
A k�t sz�kelyen vill�m cik�zik v�gig, m�r-m�r pillanatokon m�lik a tisztek hal�la;
de a
v�ront�s sz�rny� k�vetkezm�nyei is v�gigvillannak agyukon s hihetetlen er�vel
megf�kezik
magukat. Olyan sz�rny� nyugodtak, mint a kis�rtetek. A k�t tiszt olvad el el�tt�k a
f�lelemt�l,
de Bencz�di Gyuri csak annyit mond tomp�n:
- A v�laszt megkaptuk!... Mi pedig m�g ketten tal�lkozunk, ezredes �r!
A fegyveres katon�k sz�tlan nyitnak utat a k�t embernek, akik olyanok, mintha a
s�rb�l keltek
volna ki. A n�p is elhalkul a l�ttukra.
- Mi t�rt�nt?...
Bencz�di Gyuri mondja, hogy mi t�rt�nt s a sz�tt�pett �r�st a n�p k�z� dobja.
A t�meg eln�mul, majd lassan el�rehajlik, mint a fut�k �s aki l�tja, tudja szent�l,
hogy m�g
csak egy-k�t pillanat kell �s darabokra szedik az eg�sz sz�kh�zat. A meggyal�zott
Bencz�di
Gy�rgy azonban felint:
- Egy l�lek se mozduljon!
Az Istenen k�v�l csak � az, ki visszatarthatja a forrong� fekete indulatot. A
lefojtott vad er�
�gy is kiszikr�zik a vass� forrott �kl�kb�l. A l�bak elold�dnak, s a t�meg f�lelmes
lassan nyomulni kezd el�re. Ekkor kalimp�l ki a sz�kh�z ajtaj�n az olaszteleki
Daniel b�r�, a
f�kir�lyb�r�.
- A szents�ges Istenre k�rlek, emberek!
Valaki �gy megtasz�tja, hogy hanyatt esik. Borsai uram alig b�rja elr�ntani, hogy
ki ne
taposs�k a beleit.
Mindah�rom kir�lyb�r� ott istenkedik a n�pnek, sz�l a jobbik esz�hez, ijeszti,
k�ri, k�ny�r�g;
de a t�meg csak nyomul tov�bb el�re. Az els� k�z�gyben lev� katon�t �gy v�gj�k a
falhoz,
hogy fonnyadtan csuklik �ssze, mint a kitekert-nyak� mad�rfi�. A t�bbi vasas n�met
remegve
h�z�dik f�lre a kapub�l, mert nincs ki parancsoljon nekik. Az urak elmenek�ltek, ki
ahov�
tudott, fel a hijuba, le a pinc�be. A gener�lis maga a reter�ton szorong. El se
mosolyodnak a
h�rre. Hiszen �ppen ez a baj! Ez a v�gzetes sz�talans�g, az indulatt�l befulladt
torkok
n�mas�ga, ami m�r az elsz�nt hal�l ig�zete!... Addig nem nyugszanak meg, m�g
el�gt�telt nem
vesznek maguknak �s v�res kez�ket feh�r harisny�jukba nem t�rlik... Ki tesz csud�t,
�risten!
M�r Bencz�di Gyuri se akar! �t is elfogta az ig�zet �s leszegett, busa f�vel az
�len k�zeledik.
A nagy sz�d�let m�r-m�r Borsai kir�lyb�r�t is elfogja �s hom�lyosan arra gondol,
nem volna-e
jobb hagyni, hogy ez az elemi csap�s hal�lra g�zoljon maga el�tt mindent, �zz�-
porr� szedje a
gener�list, a sz�kelyek hal�los ellens�g�t?... H�tha az � hal�l�val megold�dn�k
minden?... Az
utols� pillanatban azonban legy�ri mag�ban a veszedelmes k�s�rt�st, odaugrik �s
megr�zza
Bencz�di Gy�rgy�t. Hi�ba ki�lt h�romszor is a f�l�be, Bencz�di Gyuri meg se hallja.
J�n
s�lyos, kim�rt l�ptekkel, mintha nem is volna eszin�l, hanem �lm�ban cselekedn�k. A
kir�lyb�r� tehetetlen�l �ll f�lre �s keser�en odaki�ltja a n�pnek:
- Ha olyan gy�v�k vagytok, hogy v�dtelen embereket akartok legyilkolni, h�t
menjetek! T�bb�
nem ismerlek!
A csuda megt�rt�nt. A t�meg hirtelen meg�ll, mintha odaszegezt�k volna. Bencz�di
Gy�rgy is
fel�bred. �gy n�zi a kir�lyb�r�t, mintha az �letben most l�tn� el�sz�r.
- Igazad van, Istv�n!... No te ugyan j�l megk�t�tted a kez�nket!
Az emberek lihegnek m�g forr� v�r�k csapdos�s�t�l, de m�r nem tehetnek semmit, mert
a
sz�kely lehet szent, gyilkos, az �gvil�g�n minden, de gy�va soha!
- Rosszul tev�, hogy belesz�lt a dolgunkba! - mondj�k a k�zel�ll�k a kir�lyb�r�nak.
Val�s�ggal szomor�ak, csal�dottak, kiel�g�letlenek, hogy �gy t�rt�nt.
A kir�lyb�r� azonban �rzi, hogy csak sz�netel, de nem m�lt el a veszedelem.
Ilyenkor a n�p
cselekedni akar. J�t vagy rosszat, ak�rmit, de cselekedni, tenni valamit, ami
levezeti indulat�t
�s h�borg�s�t. Valami c�lt kellene mutatnia, de mit?... Ideje sincs azonban, hogy
legal�bb
k�r�lt�j�koz�dj�k, Bencz�di Gyuri m�r ki is adja a jelsz�t:
- H�, emberek!... Mi innen addig el nem megy�nk, m�g meg nem kapjuk a magunk
igaz�t!
K�r�lker�tj�k �s addig �rizz�k a v�rost, m�g az urak meg nem gondolj�k magukat!
Meg�rtett�k?
A n�pnek tetszik a terv.
- Akkor h�t indul�s!
A s�r� t�meg szakadozni kezd, mint a terhes, set�t fellegek az �gen.
A kir�lyb�r�, ha nem restellen� ennyi ember el�tt, most bel�pn�k a bar�tok
templom�ba, hogy
megk�nnyebb�lten h�l�t adjon a J�istennek...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Lassan lesz�ll az est, de a v�ros tov�bb is olyan
tomp�n morajlik, mintha az eg�sz mindens�g
mondan� a lit�ni�t a set�tben. Balj�s �s f�lelmes ez a moraj. A t�bornok �s
k�rnyezete ott
s�padozik a sz�kh�z nagyterm�ben. M�g a tisztek is csak er�ltetik a b�tors�got �s
megrezzennek, mikor ny�lik az ajt� �s sov�ny, nyurga, rosszarc� ember al�zatoskodik
be rajta.
Sebesty�n uram, a kir�lyi sz�mvev�, akit a t�bornok bizott meg, hogy f�rk�sszen a
n�p k�zt
h�rek ut�n.
- Na was ist!? - mordul r� a gener�lis.
- Baj van, kegyelmes uram! - makog a sz�mvev�.
- Gyer�nk m�r! Mi lesz? Engedelmeskednek azok a rebellisek, igen, vagy nem?
- Ellen�llanak! - ijed meg a szerencs�tlen fin�nc, mintha � �llana ellen. -
Megesk�dtek, hogy
�si szabads�gukr�l, jogaikr�l le nem mondanak �s t�rv�nyeik mellett kitartanak az
utols�
lehelletig, mert... (ezt �k mondj�k, k�rem, nem �n!) ...biztos tudom�suk van, hogy
a
katonas�got a kir�lyn� �fels�ge �nk�ntesekb�l k�v�nja fel�ll�tani �s t�rv�nytelen�l
csak a
gener�lis �r er�lteti. (�k mondj�k, k�rem, nem �n!) �gy l�tszik, valaki el�rulta
Szebenb�l...
- Fogja be a sz�j�t!... Kik a felbujt�k? - �s odaint az esem�nyekt�l felborzolt, se
�l�, se halottlelk� L�z�r Istv�nnak, hogy �rja.
- A felbujt�k?
A sz�mvev� hangja szinte kis�rteties, mert tudja, hogy �rul�s, aljas denunci�l�s,
amire
v�llalkozott.
- A vezet�k, ha �gy jobban tetszik! - dobja oda a sz�t a gener�lis.
Sebesty�n �ron reszket a gatya is, de kit�r�s nincs. H�tszer v�ltozik el sz�n�ben a
f�lelemt�l,
m�g sugdosva valahogy kiny�gi:
- A vezet�k?... Borsai Nagy Istv�n, alkir�lyb�r� �r, V�radi Ferenc v�rosi �gyv�d,
Simon Istv�n
atyhai birtokos, Bencz�di Gy�rgy bikafalvi szabad ember, akit az ezredes �r pofon
�t�tt,
alm�si Bara Mih�ly prokur�tor...
Eg�sz lista telik be a nevekkel. A t�bornok m�gegyszer �tfutja, s az els� h�rmat
let�pi:
�Ezeket majd �n int�zem el!� A t�bbit �tnyujtja az alezredesnek:
- Le fogja tart�ztattatni �ket!
- �n... �n nem sz�ltam semmit, kegyelmes uram! - g�rnyed �ssze a retteg�st�l a
sz�mvev�, de
a gener�lis kurt�n, megvet�en r�d�rren: �Mars ki innen!� �s odafordul a titk�r�hoz:
- Hajnalban indulunk haza, Szebenbe!
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -A v�ros k�r�l van v�ve t�zekkel. A n�p meleged�
m�gly�kat gy�jtott mindenfel�, v�gig a
K�k�ll� mellett, a Kuvar tetej�n, a temet� f�l�tt, a Szarkak� vonal�n fel
Bethlenfalv�ig t�zes
gy�r�be fogta be az eg�sz v�rost �s virrasztott a sorsa f�l�tt. L�z�r Istv�n a
sz�kh�z ablak�b�l
�gy l�tta, mintha piros vir�gokkal d�sz�tett�k volna k�r�l a hat�rt a fekete
�jszak�ban. Ez a
nagy jel, hogy Sz�kelyf�ld �bren van.
- Pedig ha tudn�k szeg�nyek, hogy mi v�r r�jok!...
F�l�r�ja sincs, hogy f�le hallat�ra a tiszteknek pr�d�ra ig�rte a v�rost, azok
pedig addig
vonj�k, sarcolj�k, ny�zz�k, m�g utols� garasukat is meg nem tojj�k az udvarhelyiek.
A katona
m�g a k�dust�l is elveszi a rongy�t. Javaembereiket vasra verve hurcolj�k t�ml�cbe,
azt
tehetnek, amit akarnak. Elhal a sz�, m�g innen a Hargita al�l fel�rhetne B�csbe, s
sz�zszor
kik�pi a lelk�t m�g a kir�lyb�r� is, m�g valamit mozd�tanak az �rdek�ben. Pedig
nagy k�r ez�rt
a Borsai�rt!
Sajn�lta is, haragudott is r�. Figyelmeztetnie kellene a re�v�r� nagy veszedelemre,
de �rul�nak
nevezte �s hadd forrjon a tork�ra!... �rul�nak �t!... Nemes cs�ki L�z�r Istv�nt,
kinek minden
pereputtya k�l�nb sz�kely volt, mint sz�z kir�lyb�r�!... Ott egye a fene, ahol van!
D�h�sen vetk�z�dni kezd, h�nyja le mag�r�l a dolm�nyt, csizm�t. Mit tusakodj�k?
Urak
dolga! V�gezz�k!... M�g hogy � �rul�!... B�r, aki nem ismeri, k�nnyen azt hiheti,
hiszen
titk�ra lett ennek a h�h�rnak, s � tartotta a p�nzes zacsk�t, mikor a gener�lis meg
akarta
gyal�zni a sz�kelyek becs�let�t, deh�t ez el�l nem t�rhetett ki. Neki is
parancsolnak!
- �n! �rul�?...
A k�vetkez� pillanatban �gy ugrik fel, mintha k�gy� cs�pte volna meg.
- Ha ma m�g nem is, de holnap val�ban �rul� leszek! - jut esz�be, - mert tudom,
hogy mi v�r
ezekre a szerencs�tlenekre �s nem figyelmeztettem! Sz�lhattam volna, hogy ments�k
magukat, de nem tettem! A magam bossz��ll�s��rt elvesz�tem a fajt�mat!... Az Isten
se mossa
le r�lam, hogy �rul� vagyok, mert az is lenn�k!...
Meg se gondolta tisztess�gesen, hogy mit cselekszik, m�r kint is van az ucc�n �s
sietve fordul
be a cig�nyucca fel�...
A fenyeget� csend mag�hoz t�r�ti. Egy l�lek sincs az ucc�kon. Olyan n�ma a v�ros,
mintha az
�v�n k�v�l egyetlen sz�v se dobogna benne. Felr�mlik, hogy v�ge neki, ha a
gener�lis
megtudja ezt az �jjeli �tj�t �s csapzott f�vel torpan meg a K�k�ll� fah�dj�n, de az
els� �r
r�sz�l:
- �llj, ki vagy!
M�sok is el�m�sznak a bokrok al�l. A t�bor m�r itt kezd�dik.
- A kir�lyb�r� urat keresem!
- Melyiket?
- Borsai Nagy Istv�nt!
- A Sz�kh�dj�n�l van!
- H�t az merre van?
- Hova val� az �r, ha m�g azt se tudja?
- Cs�ki!
- Amm� m�s! - engednek fel az arcok �s ketten is ugranak, hogy megmutass�k az utat.
- Csak ezen az �sv�nyen tov�bb, mert ez egyenesen odavezet!
- K�sz�n�m!
- Nincs mit!
A sz�kelyek visszacsendesednek a t�z mell�, � pedig nesztelen�l halad v�gig a v�z
partj�n a
f�k �rny�k�ban, t�zek f�ny�ben. Az eg�sz r�t tele van n�ppel. N�melyek
virrasztanak, m�sok
alszanak. A bokrok k�z� k�t�tt, k�kl�mp�s-szem� lovak j�tt�re felhorkantanak.
A Budv�r kopasz homlok�ig felpirosl� nagy t�z mellett megtal�lja, akiket keresett.
- J� est�t, urak!
- Te mit keresel itt? - sz�kik fel Borsai kir�lyb�r�. A t�bbiek is pillant�sukkal
gyilkolj�k.
L�z�r Istv�n elkomorodik. F�j ez a bizalmatlans�g a saj�t v�r�t�l.
- Figyelmeztetni akarom magukat, b�ty�m!
- Mire?
- Hogy a t�bornok �sszeiratta a nev�ket!
- Tudjuk!
- Tal�n m�r holnap le is tart�ztatj�k!
- Azt is tudjuk!
- Katonas�got akar vetni a v�rosra!
- �rtes�lt�nk!
- Sebesty�n uram �rulta el!
- M�r meg is b�nta!
- Aki tudja, mentse mag�t, m�g van id�!
- Ne f�jjon a te fejed miattunk!
- Pedig �n j�sz�nd�kkal j�ttem!
- K�sz�nj�k! - vigyorodnak el megvet�leg a kem�ny f�rfiak, mire a fi� eln�mul,
sz�lni tov�bb
nem tud, f�radtan, nehezen liheg, mintha t�lsok k�vet raktak volna a mell�re, de
nem sz�nja
senki. Azzal, hogy nyiltan el nem �zik, ink�bb magukat kim�lik, mint �t becs�lik. A
kir�lyb�r� azonban m�gis �sszeszigor�tja a szemeit:
- H�t azt te tudod-e, hogy a gazd�d itt akar t�ged felejteni?
L�z�r meglep�dik.
- Hogy-hogy?
- �gy, hogy sz�kni akar!... Lehet, hogy �ppen a te h�s�ges g�ny�dban... Az �ri
sz�kely
ruh�dban!... K�l�nben mindegy, hogy rajtad van-e, vagy rajta!
A v�rig-s�rt�sre L�z�r Istv�n felb�d�lt. Minden �ze-porcik�ja reszketett.
- A fels�git az �rnak!... Vigy�zzon a nyelvire, mert...
Alm�si Bara Mih�ly, - tem�rdek nagy bihal-ember - mellen fogja:
- M�g neked j�r a sz�jad, te tetves!... �n �rultam el a sz�kelyt, vagy te?... �n
vagyok a
gener�lis bizalmas titk�ra, vagy te?... Tagadd le, hogy nem adn�d oda m�g a lelked
�dv�ss�git
is a kancell�rn� miatt!... Tagadd le, hogy aljasul otthagytad a m�tk�dat a Z�ld
P�ter pap
testv�rh�g�t a sz�sz asszony miatt!...
- H�, b�ty�m! - ugrik el�bbre a set�tb�l egy cs�ki g�ny�j�, elevenke, cs�r�sz�j�
ember. - Ezt
ne! Ez a mi dolgunk!
- P�ter!... Z�ld P�ter!... Te... maga itt? - k�ped el a fi�, de a pap szemeiben
sincs k�ny�r�let.
L�z�r Istv�n h�trat�ntorodik. A kir�lyb�r�, mintha sz�nd�kosan f�lre�rten� a
mozdulatot,
k�m�let n�lk�l kiadja az �tj�t:
- Ne arra menj, �cs�m, hanem erre a Sz�kh�dj�n kereszt�l!... A gazd�d hintaja, mit
el�rek�ld�tt, ott v�r az �t v�g�n. Mindj�rt fel is �lhetsz a bakra!
Senki kezet nem fog vele, mikor ereje v�gs� marad�k�val L�z�r Istv�n elsz�deleg az
�ton �s
p�r l�p�s ut�n belev�sz az �ccak�ba...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -A virrad�s els� dereng�se �tremeg az �gen, mintha
az �bred� Isten els� lehellete f�nylene �t
rajta. Hull a hajnalhasad�s b� harmata. Mez�k, f�vek megborzongnak �s nehezen t�r
vissza az
�let az ernyedt f�k zsibbadt �gaiba. Az els� h�v�s szell� �th�z�dik a t�jon �s a
t�zek
egyszerre leroskadnak, nem akarnak �gni, csak a zsar�tnok hunyorgat h�lyogos
szemmel. Az
els� bizonytalan f�ny neki�tk�zik a kadicsfalvi Reznek �s finoman ragyog rajta,
mintha a
hegy k�arc�nak pirja volna. T�vol a csics�i Hargita f�l�tt tornyosul� n�h�ny s�t�t
felh�
tehetetlen�l lehull a szakad�kokba, de a k�dt�l csapott varjak a f�kon m�g nem
b�rnak
sz�rnyra kelni az �lom gyenges�g�t�l.
Mikor annyira vil�gosodik, hogy meg tudj�k egym�st k�l�nb�ztetni, az �s�t�,
ny�jt�z�
sz�kelyek az adott jelre felkerekednek �s megindulnak a v�ros fel�. El�l a lovasok,
h�tul a
gyalogosok. A vezet�k k�t sorban elhelyezik az �t k�t martj�n, v�gig a Botos-utc�n
fel a
sz�kh�z ajtaj�ig. Tudja mindenki, hogy a gener�lis sz�kni akar, mert igen
�megsz�k�lt a gatya
rajta�. An�lk�l m�gse ereszthetik el, hogy legal�bb j�reggelt ne k�v�njanak neki,
ha m�r ide
f�radt.
Olyan csendben lopakodtak v�gig az ucc�kon, hogy m�g a feles�g�t �lm�ban meg�lel�
v�n
�Nyaka b�, a leg�berebb tim�r se vette �szre. Egyr�sz�k Szombatfalva fel�l ker�lt
vissza,
m�sok a Szentimre, Gagyasz�r-utca ir�ny�b�l b�jdostak el�.
M�gis k�stek egy pillanatot. Buccow m�r elindult. K�s�ret n�lk�l, egyed�l, hogy ne
keltsen
felt�n�st. Valahol a Csere-ucca k�rny�k�n vette k�r�l a n�p a remeg� nagyurat. A
bolh�j�nak
se volt ideje, hogy lesz�kj�k r�la, m�r der�sen s�vegelgett�k a sz�kelyek.
- Ejnye, be friss ember a gener�lis �r! Felk�t m�g az �gy el�tt!
Meg se gondolhatta j�form�n, hogy mi t�rt�nhetik vele, m�r ott is �llott el�tte egy
nagy darab
ember.
- Bonum mane, Excellentissime!... Bencz�di Gy�rgy v�n�k, a n�p k�vete, kit a tiszt
urak
tegnap sz�pen megpofoz�nak!
- Nagyon helytelen�tem az esetet! - h�k�lt h�tra a t�bornok az �ppen odasiet� L�z�r
Istv�n
karjai k�z�, kit k�l�nben sz�mba se vettek az atyafiak.
- Azzal �n m�g kifizetve nem vagyok, - billenti az ujj�t a sz�kely, - de most nem
az�rt
vagyunk itt, hanem az�rt, mert igen-igen restellen�k, hogy h�r n�lk�l hagyjon itt a
gener�lis
�r!... Szinte-szinte azt mond�m, hogy sz�kve, pedig mi nem aff�le n�p vagyunk, aki
el�l
sz�kni kelljen!... De nem a temerdekt�zit! Igaz-e atyafiak?
Meg se v�rja a morg�s-b�lint�s v�g�t, m�rt azt kezdi sajn�lni, hogy:
- Ki se besz�lhett�k magunkat, s m�r fut is a kegyelmes �r, mint akinek a hasa f�j;
pedig m�g
azt is megszerett�k volna mondani, hogy ebbe a katonas�g-�gybe t�bbet ne gy�jtse a
m�rgit,
mert mi j�sz�ntunkb�l a fegyvert soha az �letben fel nem vessz�k, s tiszteltetj�k
�fels�git, a
kir�lyn�t, aki - magunk k�z�tt mondva - feh�rn�pnek sem ak�rki, van a szemnek, kin
gy�ny�rk�dj�k, �ldass�k szent neve!...
...H�t, - mondom - a r�gi jussot ugyan m� nem hagyjuk, de az�rt ne f�ljen t�l�nk
gener�lis
uram, mert miattunk m�g egy vessz�csk�t se kell leszakasztania a f�r�l v�delm�l.
�ppen csak
az�rt j�v�nk ki, hogy a v�gtisztess�get megadjuk. No vez�relje az Isten az urat!...
Helyet a
hint�nak, h�!...
M�g meg is �ljenezt�k, mikor a hint� elh�zott vel�k Bikafalva fel� �s elt�nt a
K�k�ll�b�l
sz�p reggeli k�dben.

VIII.
K�takkor�ra h�zott id�ig a bar�t, az �n zsiromon! - gondolta Z�ld P�ter, mikor a
sz�r�s
lovacsk�j�val ereszkedett be a Tolvajostet�n Szereda fel�. - �ppen k�t h�napja,
hogy elj�ttem
hazulr�l. Ideje, hogy besz�moljak a f�esperes �rnak! Van is mir�l! Nem hi�ba
t�lt�ttem az
id�t. Kedvem szerint mennek a dolgok Udvarhelyen is, H�romsz�ken is. No, Kesely!
billegette j�kedv�en az �lepit a l� h�t�n, de m�r hanyatl�ban volt a nap, mire
kib�jt a
Nagyerd�b�l. Hi�ba. Ak�rhogy is igyekezz�k az ember, Ol�hfalut�l Szered�ig hossz�
az �t.
Jav�ban sz�rk�lt, mikor a bar�tok k�t�g� templom�n�l bekanyarodott Somly�ra, a papi
h�zhoz.
A v�n esperes az �lruh�ban meg se ismerte a j�vev�nyt.
- Mi j�ban j�rsz, �des fiam?
- Meg szeretn�m p�ly�zni a f�esperess�get! - vette le az idegen a sapk�j�val az
�br�zat�t is.
- Mif�le maskar�ban vagy! - kezdette mindj�rt �r�m helyett feddeni az �reg a
megt�velyedett
papot.
- Cs�ki reverend�ban! - kacagott Z�ld P�ter. - Az ap�m harisny�j�ban, �reg
kozs�kj�ban,
tetves sapk�j�ban!... Azonbejj�l azonban Isten szolg�ja vagyok!
- Hiszen szamarakra is van sz�ks�ge a J�istennek, - mosolygott szeretettel az �reg
pap, - de te
az�rt takarodj a szob�mba, s mosd�dj meg, mert mocskosnak el�g mocskos vagy!
- Kicsi porocska van rajtam, de ebb�l a porocsk�b�l �j vil�g t�mad Sz�kelyf�ld�n! -
mondott
nagyokat a papocska, de az �reg esperes r�ncai �sszefutottak, s mindj�rt leh�t�tte
t�zesked�
szolg�j�t:
- Az �dv�z�t� azt mondta P�ternek: �Te P�ter vagy, azaz k�sz�l!�... �n pedig azt
mondom
neked: - �Te P�ter vagy, de m�g z�ld!�... Menj csak, szedd rendbe magad. Addig
�thivatom a
P�tergv�rdi�nt!
A f�bar�t azt sem mondta: - �Salve!� - mikor Z�ld P�ter ism�t el�ker�lt, csak �lt
komoran egy
doh�nyv�g� karossz�kben, mint valami beh�zott k�rm� saskesely�. Mit besz�lhettek
ezek
egy�tt, mit nem, azt nem tudta a pap, de a v�n esperes se volt a megszokott �Jani
b�csi�,
hanem mozdulatlan, sz�r�gta, aszott templomi szentszobor, aki az elk�rhozottak
sorsa f�l�tt
t�preng. Csak a szempillant�s�val mondotta:
- B�sz�molhatsz, fiam!
Z�ld P�ter el is sorolta rendjiben, hogy Cs�k ut�n �tment H�romsz�kre, besz�lt
Henter, Bal�
�s Antos kir�lyb�r� ur�kkal, de nekik nehezebb a dolguk, mert sz�ki f�tisztek;
hanem ott
vannak a k�k�si Nagy J�zsi, L�rincz Anti Torj�n, Nagy Gy�rgy Poly�nban, az albisi
Barab�s
Elek, Fekete Zsiga s m�sok. Kutyakem�ny emberek ezek! Nem is tudott a soroz�
bizotts�g
semmire se menni. A n�p vel�k tart. Az is igaz, hogy H�romsz�ket nem nyomt�k �gy
meg,
mint Cs�kot s Udvarhelyt, de itt azt�n alaposan megj�rt�k... Ebben a percben j�n
onnan, s
t�ncolni szeretne �r�miben, ha csak r� is gondol, hogy mi t�rt�nt Udvarhelyen.
- Hallottuk! - b�lintott csendesen a bar�t. - Az eff�l�t hegy hegynek, mez� mez�nek
ki�ltja!
- De a fegyverfelv�tel dolga sem �gy �ll, ahogy hirdetik! - vitatkozott a pap. - A
k�t Ol�hfalu
kir�lyb�r�ja megmutatta nekem a f�korm�nysz�k leirat�t s abban az �ll, hogy senki
sem
s�rtheti meg a sz�kelys�g kiv�lts�gait, s a katonas�gra senkit sem lehet
k�nyszer�teni, mert azt
�nk�ntesnek kiv�nja a kir�lyn�.
- Hozt�k h�rit ennek is, de Cs�kon nem seg�t m�r semmi!
- Hogy-hogy?
- Az �gy, hogy am�g te oda volt�l, eg�sz ny�ron omlott a katona a sz�kbe. A
parancsnokuk,
valami Carato nev�, els� nap kih�nyatta a kir�lyb�r�t a sz�kh�zb�l mindenest�l...
- T�ri urat? Azt a tekint�lyes, kem�ny embert?
- Ugyanazt, fiam! - legyintett keser�en a v�n esperes. - Hi�ba tiltakozott. Nincs
m�r Cs�kban
semmi szava a hat�s�goknak. A katon�k az urak. A tisztek nyiltan hirdetik, hogy a
kir�lyb�r�
ezut�n csak a cig�nyok tisztje l�szen! Azt csin�lj�k a n�ppel, amit akarnak. Se
t�rv�ny, se jog,
se szabads�g! Maga a parancsnok bolond�tja azzal a n�pet, hogy aki felvette a
fegyvert, ezut�n
nem fizet semmif�le ad�t, sem m�snak szolg�ltat�st, hanem helyett�k is a nemes
ember fog
ad�zni, fuvarozni, k�zmunk�t v�gezni s a jobb�ggyal egy�tt dolgozni erd�n-mez�n. Az
elveszett pereket meg�j�tj�k, akinek ad�ss�ga van, nem kell interest fizetnie,
mindenki nemesi
s�t kap s a sz�k igazgat�sa r�juk sz�llott, st�bbef�le!
- Lehetetlen! - sz�k�tt fel Z�ld P�ter. - Hiszen ez teljes anarkia. B�csig sz�l�
botr�ny!
- V�rj csak! Van egy�b is! - nyomta vissza a v�n pap. - A n�pnek kihirdett�k, hogy
aki ellen�ll
a fegyverfelv�telnek, annak elveszik minden birtok�t, �r�ks�g�t, �t mag�t pedig
�r�k
jobb�gys�gra vetik �s a katon�knak fog szolg�lni minden pereputtya... Erre azt�n,
aki tekerg�,
sz�k�tt jobb�gy, elaljasodott n�ps�pred�k, t�ml�ct�ltel�k csak volt Cs�kban, az
mind katona
lett, mind fegyvert kapott �s most saj�t szak�ll�ra gar�zd�lkodik, h�zza-vonja a
n�pet...
- Nem tr�f�l, Jani b�csi?... Honnan az a sok fegyver? Hiszen mikor elmentem, h�re-
pora se
volt itt fegyvernek!
- Szek�rsz�mra k�ld�tt, a haditan�cs. A gener�lis azzal a h�rrel k�rte B�csb�l,
hogy
negyvenezer tat�r k�sz�l berontani a szorosokon... Fel van itt fordulva minden
fenekest�l!...
De ez m�g csak a kezdet! Ma hallottam �ppen, hogy a soroz� bizotts�g Udvarhelyr�l
ide
indul, s t�n maga a gener�lis is j�nne!... J�hetnek nyugodtan! Azt csin�lhatnak,
amit akarnak!
Cs�k, sajnos, nem Udvarhely!... Hi�ba futott�l, f�radt�l, fiam! Haza mehetsz
Szentl�lekre!
Nincs itt mit csin�lni t�bbet! Nem seg�t m�r rajtunk senki, hacsak az a fennval�
Isten meg
nem k�ny�r�l ezen a boldogtalan, szerencs�tlen, veszend� Sz�kelyf�ld�n!...
Z�ld P�ter is let�rt. Ennyi rossz h�rre nem volt mit mondani. Elfonnyadt a hite,
bizalma,
�r�me, lelkess�ge. A lelke hozz�sz�radt a h�t�hoz, feje, sz�ve ki�r�lt, s az �let
nagy
hi�baval�s�ga f�be verte.
- H�t akkor megyek! - torzult el a f�jdalomt�l az orc�ja.
A v�n pap azt se mondta, hogy �menj�, azt se mondta: �maradj�. �ltek k�kadtan a
f�bar�ttal.
Egyik�k, mint a beh�zott k�rm� v�n saskesely�, a m�sik mint a sz�ette, dohos
templomi
faszent, ki az elk�rhozottak sors�n t�preng...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -�tat se mutatott a lov�nak, csak l�gott ernyedten
a h�t�n. Vigye, ahov� akarja!...
Az alv� h�zak elmaradtak m�g�tte, nem vette �szre. Ha �lmod� fa s�hajtott az
�tsz�len, nem
hallotta. Az erd�k, K�rp�tok, Hargita fenyeget� ormai s�t�ten az egekbe nyomultak
�s
sz�lesen dermedeztek Cs�k f�l�tt. A feny��ri�sok, - Isten sz�p gyertyasz�lai -
egym�sba
folyva megk�v�ltek. A szikl�k, szirtek m�r �s�tott�k az �szi hideget. A zabt�bl�k
reszkettek,
mert m�r hallott�k a f�ld lelk�nek t�voz�s�t. Csak a pity�ka, Cs�k j�t�tem�nye �lt
but�n a
f�szk�ben, mintha tudn�, hogy nem lesz, aki kiszedje.
Cs�k elveszett!... Jobban elveszett, mintha fegyverrel �ld�st�k volna le, mert
mag�val a n�ppel
akarj�k elpuszt�tani a n�pet, hogy soha fel se t�madhasson. �s nincs seg�ts�g. M�g
a papok is
saj�t reverend�jukba rejt�znek. Hi�baval� volt minden f�radts�ga, munk�ja!
A mok�ny lovacska borzongva nyer�tett fel, mikor befordult a mad�falvi �tra.
- No? - t�rt mag�hoz a pap. - �gy gondolod, Kesely, hogy haza menj�nk?... Haza?
Mintha tudta volna a lovacska, hogy ezt az embert most nem templomba, Istenhez,
hanem
haza kell vinnie �desanyj�hoz!...
Hold nem j�tt fel, �t nem l�tszott, k� nem feh�rlett rajta, �llat nem mozdult; csak
n�ha
von�tott fel keservesen az Olt v�lgy�be s�llyedt felcs�ki falvacsk�kban egy-egy
kutya, mintha
az is �rezn� a dr�nic�val fedett borona-h�zacsk�k veszedelm�t.
- Igazuk van a von�t� kuty�knak! - mondta a lov�nak a pap �s azon meredezett, hogy
ki
lehetett az az �tkozott, kinek ez az �rd�gi terv az agy�ban megfogamzott: a n�pet a
nemess�g
ellen szabad�tani, a s�pred�ket a b�k�s emberekre vinni. A kir�lyn�?... Lehetetlen!
Buccow, a
gener�lis?... Ez a nyers, durva, harcterek bik�ja?... Nem telik ki t�le ennyi
gondolat!... De
akkor ki?... Valaki nem l�tszik az esem�nyek m�g�tt, de megtudja! Addig nem
nyugszik!... �s
ha meg is tudja, mit seg�t az m�r rajtuk?...

Mikor �jra felpillantott a pap, m�r a falu v�g�n j�rtak.

- Szerencs�re m�g fenn vannak! - l�tta meg a vil�got az apai h�zn�l.
A kapunyikorg�sra azonban nem l�pett ki senki a h�zereszbe, hogy megn�zze, ki j�r
ilyen
k�s�n.
- K�ruj! - ki�ltott a szolg�nak az ist�ll� fel�, de az is vagy a lovak j�szl�ban
alszik, vagy
guzsalyasba ment a szeret�j�hez.
Szabadj�ra csapta a lovacsk�t. Nem volt t�relme �ell�tni�. Aggodalom,
bizonytalans�g
ideges�tette �s reszketett a keze, mikor felbillentette az ejt�makkos faz�rat.
Csak �desanyja sz�k�tt fel a kicsi likas sz�kr�l.
- Jaj, a tisztelend�r!
Apja, az �reg Z�ld J�nos komoran pip�zott a g�c alatt. A h�ga, a �le�ny�, a kanap�
karj�ra
b�va zokogott hangtalanul. Az asztaln�l csak �ccse �lt, mert � �r, sz�ki biztos.
Neki az asztal
mellett a helye.
- Mi van magukkal? - bizonytalankodik a pap.
Pillanatokig senki se v�laszol. �desanyja ijedt. Azt gondolja: �Jaj, hogy mondjuk
meg!...�
H�ga m�g keservesebben felcsuklik, �ccse zord. V�g�l is az �reg �rteti meg:
- Vel�nk semmi!
- Boriska mi�rt s�r?
- Majd megj�n! - mordul az �reg �s makacsul elhallgat.
- Emri �r volt itt! - b�tortalankodik az anyja. - B�r ne lett volna!
- Melyik Emri �r?
- L�z�r Imre, a puszipajt�sod! - veti oda inger�lten �ccse. - Elmondott mindent...
Hogy Pista a
kancell�rn�t szereti s eladta �rte nemzet�t, fajt�j�t, jegyes�t. A gener�lis
h�s�ges kuty�j�v�
szeg�d�tt!
- Mi�rt engedt�tek?
�ccse v�llat vont.
- Nem volt kivel besz�lni. Eg�szen megveszett. Garas�ra becs�letet nem hagyott
Pist�n. M�r
hallotta az udvarhelyi dolg�t is. Fenyekedett, hogy ott v�gja le, ahol �ri... Meg
is �rdemli! �n
is azt mondom!
- Hagyj�tok a fen�be! - sz�l k�zbe a v�n Z�ld J�nos.
- H�t Boriska? H�t a sz�gyen? - csattan fel a kisebbik fi�.
- Van m�g hozz�val� leg�ny! Nem hal bele! - kem�nykedik az �reg sz�kely, de l�tszik
rajta,
hogy � is szenved, t�preng, b�nk�dik, sajn�lja ezt az �rtatlan le�nyk�t.
Tekint�llyel, haraggal
akarja elnyomni az �rz�seit.
A pap h�g�ra n�z. Tudja, hogyne tudn�, hiszen az a mesters�ge, hogy a ves�kbe
l�sson, hogy
milyen egyed�l van szeg�nyke, b�r arasznyira �lnek t�le �v�i. M�gis t�vol van t�l�k
b�nat�nak, �sszet�rt �let�nek keser�s�g�ben. Fekete, koszor�s haj�ra ejti a kez�t:
- Boriska!... Kicsi Borisk�m!
A s�padt, sz�p le�nyka �gy f�ggeszti b�tyj�ra m�lys�ges szemeit, mint a fesz�letre.
- �gy-e... �gy-e, hogy nem igaz?
- Dehogy igaz, lelkem!... Semmi sem igaz, ami neked b�natot okozhatna! - �leli
mag�hoz a
b�tyja.
�s ebb�l a le�ny most m�r bizonyosan tudja, hogy igaz... Jaj, minden igaz!...

V�gre lenyugszanak. Aludni azonban egyik�k sem tud. A sz�ki biztos �r k�l�n
szob�j�ba
vonul. A le�ny az �oldalh�zba�. A pap az �regekkel h�l. Az �gyban m�g
elbesz�lgetnek apj�val, a cserepes alatt k�szk�d� f�radt t�z gyenge vil�g�n�l.
Megh�nyj�k-vetik a neh�z sorsot.
M�g a sz�juk is keser� a sok rossz h�rt�l. Ak�rmelyik oldal�r�l n�zz�k, a baj n�
mindenk�pen.
Tal�lgatj�k, pr�b�lgatj�k, hogy mit k�ne csin�lni.
- Legal�bb egyetlen biztat� sz�t mondjon, �desap�m! - kesereg a fi�.
- Mit v�rsz t�lem ott, ahol m�g az Isten szolg�j�nak az esze is meg�ll!
- Legal�bb biztasson! Ak�rmivel! Ha igazs�ggal, ha hazugs�ggal!... V�g�nk van,
ap�m!
V�g�nk!
Az �reg nem felel. F�l�ra is eltelik. Fia m�r azt hiszi, hogy el is szunnyadt,
mikor v�ratlanul
m�gis azt mondja:
- Ha sz�zszor igazad van, P�ter, akkor sem hihetem!
- Mit, �desap�m?
- Hogy igazad legyen valaha az �letben!
- B�r igaza volna, �desap�m!...
Mit tud ez a tapasztalatlan, tanulatlan, egyszer� falusi v�nember a nagyvil�g
dolg�r�l? F�radt
szemei csak a f�l�tte meghajl� f�st�s gerend�ig l�tnak. Nem b�rja meg�llani, hogy
keser�s�g�ben ki ne �br�nd�tsa. Nincs kiben, nincs miben b�zni, �desap�m!
Pusztul�sra vagyunk k�rhoztatva, ak�rhogy is er�lk�dik az a neh�ny tisztess�ges
ember, aki m�g megmaradt
becs�letes sz�kelynek. Nem csak L�z�r Istv�n, a t�bbi is egy kicsit �rul�: az urak,
a papok,
maga a p�sp�k is. El�menetel�rt, haszon�rt, kit�ntet�s�rt, vagyon�rt, vagy
f�lelemb�l...
Ezek�rt t�rjem magamot? Ink�bb hazamegyek Szentl�lekre csendesen mis�zgetni,
pr�dik�lgatni, mint a t�bbiek.
A lemond�, vigasztalan besz�dre m�rgesen b�ffentett oda fi�nak az �reg:
- Aki nem hisz, az ne pr�dik�ljon!
- Miben h�gyjek, ap�m?
A csontos, imm�r a hal�l fel� ford�tott arc felf�nylik.
- Abban, amiben eddig nem hitt�l!... Nem az emberben, mert az emberek esend�k,
v�ltoz�konyak �s gyeng�k, hanem a f�ldben, hegyekben, v�lgyekben, a f�l�tt�nk lev�
�gboltban,
mert az nem t�vozik el innen soha. A f�k nem futnak el a hely�kr�l h�tlen�l �s
ak�rmilyen
v�ltoz�s legyen, mindig ugyanazok maradnak... Oszt�n a f�ld alatt is emberek
vannak! Hogy
halottak? H�t oszt�n? A halott ember olyan, mint az elvetett b�zaszem. �jb�l kik�l
�s
megsokasodik... Ebb�l �rthetsz, ha akarsz!
A pap �mulva, megn�mulva hallgatta. Nem v�laszolt, csak lekelt az �gyb�l,
odat�rdelt,
odaborult cserepes, fonnyadt kez�re...

A v�nasszonyr�l mind a ketten meg is feledkeztek. Ott fek�dt szeg�nyke sov�ny,

aszott
mell�re szor�tott k�zzel az ember mellett �s moccanni sem mert az emberek
besz�d�re. Azt se
tudta, melyik gyermek��rt reszkessen, fia besz�d�re �gyeljen-e, vagy b�natba
hullott le�nyk�ja
neszez�s�t vigy�zza.
Mit csin�lhat szeg�nyke a keskeny oldalh�zban egyed�l?
Hogy nem alszik, azt hallja. Eped, pusztul az �rva egyed�l �s � nem ugorhat fel,
hogy hozz�
fusson, szeret� sz�v�re �lelje. F�l ezekt�l a f�rfiakt�l. �ket se hagyhatja
magukra, hiszen
veszedelm�ket keresik. Csak ne volna olyan nyughatatlan term�szet� ez a P�ter!...
Kicsi
kor�ban is sokat szakasztotta az � anyai sz�v�t. Mikor Istennek szentelte, eg�szen
megnyugodott. B�zott abban, hogy a reverenda leh�ti s a Boldogs�gos Sz�zm�ri�val
megoszthatja
minden gondj�t, aggodalm�t. Vajjon mire rendelte Isten, hogy ilyen veszedelmekbe
�rtja
mag�t? Mert ak�rmilyen s�t�t �jszaka van is, tiszt�n l�tja, hogy ezekb�l a
dolgokb�l sz�rny�
nagy baj lesz �s az � fia az �let�vel j�tszik. Mit tudjon csin�lni? Hogyan k�sse
mag�hoz?
Mik�nt nyugtassa meg, hogy itthon maradjon? Hov� rejtse a vil�g el�l, hogy ne
halljon, ne
l�sson semmit bel�le?... Mi�rt nem tud hallgatni az apja is, az a v�n bolond!
- Mennyb�li Atyaisten, melyiket f�ltsem!
Az �lom se tudja meglopni, olyan �beren �rk�dik.
A f�rfiak hajnalt�jon v�gre elszenderednek, de a Boriska szenved�se ann�l ink�bb
�thallik a
v�kony ajt�n.
- Mit csin�lhat!... M�g elem�szti mag�t!... Mit v�tett az �n gyermekem, hogy �gy
veri az Isten!
Semmik�ppen sem nyughatik az aggodalomt�l. Sov�ny, neh�z munk�t�l csontra sz�vott
testecsk�je remeg a piros cserge alatt. Meg kell n�znie, hogy mit csin�l a le�ny!
Fert�ly �r�ig m�g v�r, hogy ura j�l b�aludj�k, azt�n �vatosan vigy�zkodik �s
csendesen lek�l
az �gyb�l. �szesre szennyezett, borzos hajjal, f�ldig �r�, vastag kender-ingben
odal�zeng a
kamar�cska ajtaj�hoz, de hirtelen minden ereje elhagyja, mert egyetlen felt�r�,
fojtott jajjal
minden mozg�s megsz�nik odabenn �s olyan sz�rny� csend lesz, hogy a v�nasszony
f�lei
hangosan csengeni kezdenek t�le �s elfulladt l�legzettel alig b�rja kirebegni:
- Jajistenem!... �nistenem!...
�ldott szerencse, hogy a fia megsz�lal az �gyban.
- Mit csin�l, �desany�m?
Megk�nnyebb�lten mag�hoz t�r. Elpirul, hogy a fia �gy l�tja, ingben, deh�t ekkora
veszedelem idej�n nincs mit sz�gyenkezni.
- Nem tudom! - hebegi. - Boriska!... �gy f�lek!
T�n el is esik, ha fia fel nem karolja a j�ghidegg� f�zott testecsk�t �s �l�be
kapva le nem
fekteti saj�t �gy�ba, nehogy apj�t felk�ltse.
Az �reg emberen is l�tszik, hogy alszik ugyan, de a lelke �lm�ban se nyugodt.
T�m�tt, hossz�
bajszasz�lai nyugtalanul reszketnek lehellet�t�l.
- Borisk�t �n megn�zem! - nyugtatja meg anyj�t a pap. - Maga maradjon csak
nyugodtan!
Mag�ra kapja a reverend�t �s �vatosan bek�mlel a megnyitott ajt�n.
J�hetett volna azonban ak�rmilyen b�tran, mert Boriska gy�ny�r� sz�pen fel�lt�zve,
beh�nyt
szemekkel fek�dt az �gyon. Az �lom nyomta-e el megk�nzott, f�radt test�t, vagy
Isten
k�ny�r�lt meg rajta, azt hirtelen�ben nem tudta meg�llap�tani... M�gis az �r
j�rhatott itt, mert
olyan ijeszt�en feh�r �s nyugodt a l�ny, mintha Szentfels�ge cs�kolta volna meg
tiszta
homlok�t.
M�gis �desanyj��rt ijedett meg ink�bb a pap. Jaj, valahogy meg ne l�ssa!
Megszakadna a
sz�ve szeg�nynek, hiszen a lelk�t �gy is mintha csak v�kony p�kh�l�cska k�tn� a
test�hez, ami
egyetlen s�hajt�st�l is elszakadhat.
M�gis anyj�hoz l�pett vissza el�bb a pap �s akkora volt Isten hatalma rajta, hogy
k�pes volt
azt mondani az �reg sz�l�jenek:
- Nyugodj�k csak, �desany�m! Nincs semmi baj! Ne agg�dj�k! Vigy�zok �n! Nem hagyom
mag�ra Borisk�t!
- J�l teszed, lelkem! - mosolyodott el az �reg asszony. - Ne hadd szeg�nyt!... �h
�ldott, j�
gyermekeim! - motyogja �s alig mulik el aggodalma, �reg szemei elnehezednek,
visszagyeng�l a sz�nes b�t�j� p�rn�ra, s �lma n�h�ny sz�rnylend�t�ssel utol�ri �reg
t�rs��t...

Minden f�ldi �rz�st legy�zve l�pik vissza az oldalh�zba a pap. R�n�z h�g�ra. M�r-
m�r
mindenbe belenyugv�, b�cs�z� �s �ld� kereszttel akarja megjel�lni testv�r�t:
�Requiem
aeternam dona ei, domine!� - amikor a le�ny keblei lassan megmozdulnak �s el�t�r az
�let
els� s�hajt�sa. A pap �gy �rzi, mintha a sz�ve helyett neh�z aranyr�g ereszkedn�k a
f�nyl�
magass�gokb�l a tengerek m�lys�g�be. Gondosan betakargatja a gyermekle�nyt, le�l az
�gy
odr�ra �s sok�ig elporty�zik elm�je a dolgokon.
Mikor azt�n a hajnal meghasad, csendesen h�na al� kapja �reg brevi�rium�t, h�tra
vonul a
kertbe �s fel�ti az aznapi matutinumot:
�Iam lucis orto sidere
Deum precemus supplices...�
A vershez tal�l a vil�g is, mert keleten sz�pen hasadoznak az �j fekete deszk�i, a
tejsz�n�
dereng�sben el�bb a hegyek k�rvonalai bontakoznak ki, mintha az �jszaka
rejtelmeib�l
l�pn�nek el� hatalmasan, mell�kre d�nd�tve: �Itt vagyunk �s itt maradunk, ha minden
�ssze is
omlik k�r�l�tt�nk!...� Azt�n len�znek a l�bukhoz tapad� kicsi falucsk�kra �s gondba
mer�lten
f�st�l�gni kezd a fej�k...

M�sodiknak Boriska, a le�ny �bredt.

El�bb megijedt �nmag�t�l. Nem tudta, ki takargatta be ilyen szeretettel.
- Bizonyosan �desany�m volt! - gondolta melegen �s m�g egyszer oda�llott a
szeptemberv�gi
h�v�ss�gt�l hom�lyos t�k�r el�, megn�zte a jegyes�t�l kapott menyegz�i ruh�t,
h�tlen
szeret�j�nek aj�nd�k�t, azt�n hideg ujjakkal oldozgatni kezdette, hogy becsomagolja
�s
visszak�ldje L�z�r Istv�nnak, akit �gy tudott szeretni �s akit most is �gy
szeret... Mit tudjon
csin�lni, ha m�r �gy rendelte Isten!...
Valamennyire megnyugodott, vagy ink�bb eltompult, f�lelmesen �res �s hideg lett
bel�l is.
Mintha az arca is megv�ltozott volna! Csak akkor borult el ism�t, mikor �sszefogta
�s
megcs�kolgatta az �kes kir�lysz�n selyem �vet, arannyas szokny�t, szederjesk�v�
nyakszor�t�t, s a f�jin tarcol�n-kesty�t. Pillanatig f�j�, boldog �rz�s j�rta �t.
Milyen k�r, hogy vissza kell k�ldenie!...

Z�ld P�ter �ppen azon gondolkodott a kertben, hogy miel�tt a falu fel�bredne,
hazakocog a
hiveihez Szentl�lekre. �gy sem tud � ezen a vil�gon seg�teni. Legyen, ahogyan lesz!
�
megtette a mag��t, de a V�gzettel tov�bb nem b�rk�zhatik. F�jt az elhat�roz�s, de
minden
rem�nys�ge kifogyott. Kopors�ban van itt m�r minden �s nincs m�s h�tra, mint
kikis�rni a
temet�be!...
�ppen a lov�t nyergelte az udvaron, mikor lefutott hozz� Boriska, a h�ga.
- Hov� k�sz�l, P�ter b�csi?
- Elmegyek lelkem, mert dolgom van!
Minek mutassa meg neh�z terh�t ennek az �rtatlan gyermeknek! El�g szeg�nynek a
mag��!
A le�ny elgondolkodik �s egyszerre f�nyleni kezd.
- �n mag�val megyek, P�ter b�csi!
- Mi�rt j�nn�l velem, te kecskeb�ka?
A le�ny a b�tyj�hoz s�mul �s �gy s�gja meg:
- Seg�teni akarok mag�nak, hogy el ne vesszen Sz�kelyf�d!
- Mi bolondot besz�lsz, te?
- Hi�ba tagadja, - nyilnak szemreh�ny�ra a gyerek nagy szemei, - mert �gyis
hallottam, hogy
mit besz�ltek az �ccaka �desap�mmal!
- S oszt�n m�rt akarsz te nekem mindenk�ppen seg�teni?
Boriska megremeg:
- Hogy... j�v� tegyem, amit... amit Istv�n ellene v�tkezett!

S m�g mondja valaki, hogy nincs Isten!

IX.
Eg�sz Szeben kacagta a gener�lis udvarhelyi fut�s�t. M�g rigmust is csin�ltak r�la,
hogy: �Gener�l von Reterat retirat in Reterat!�... A s�r�v�r� embert a d�ht�l,
gy�l�lett�l �t�tte meg
a guta, de ezekkel a d�lyf�s magyar m�gn�sokkal nem tudott k�nnyen elb�nni.
Bruckenthal, a
�k�arc� sz�sz� azonban tudta, mit kell csin�lni.
- A magyart a magyarral kell el�t�ltetni! A f�korm�nysz�knek k�teless�ge, hogy
excellenci�dnak el�gt�telt szolg�ltasson. Tegyen javaslatot, hogy Udvarhelyt, a
sz�kely anyav�rost
fossz�k meg az �els� Sz�k� kiv�lts�gait�l, a nemzet pecs�tj�nek �rz�si jog�t�l,
Bard�cz
sz�ket �t kell csatoltatni H�romsz�khez �s v�g�l katonas�got ereszteni a nyak�ra,
hogy
mozdulni se tudjon!
A t�bornok kapva kapott a tan�cson, de eg�sz Erd�ly el�mult, mikor a hirtelen�ben
�sszeh�vott gy�l�sen a magyar urak v�t�t mertek mondani a hatalmas �rnak.
A v�ratlan, nem sejtett meglepet�sre igaz, hogy j�id�ig mozdulni se b�rtak, csak
n�zt�k a
t�bornok haragt�l �sszecsom�sodott arc�t f�be�t�tten, szinte megb�v�lten, mert �gy
tajt�kozni a gy�l�lett�l m�g sohasem l�tta egyik�k se. Val�s�ggal h�r�gte a sz�t
mag�b�l,
mint a veszett kutya. A jegyz� ijedt�ben kiejtette a tollat a kez�b�l s m�g a
sz�szok se mertek
l�legzeni. Elszorult torokkal n�zett mindenki a m�sikra, hogy mi lesz, ki mer
megfelelni, ki
mer fel�llani a t�bb mint ezer esztend�s sz�kely jogok v�delm�re, mert olyan aljas,
utols�
ember egy se lehet k�zt�k, hogy ezeket el�rulja. L�tj�k �k azt nyilv�n, hogy ez
eg�sz Erd�ly
veszte volna. Most d�l el, hogy azt tehet-e a gener�lis ezzel a f�lddel, amit akar.
Arc�ba kell
annak k�pni, aki ebben mell�je �ll! Az aggodalomt�l, f�lelemt�l g�rnyedeznek, mint
a f�reg
�s ki�r�l minden er� a test�kb�l.
Csak akkor szabadulnak meg n�mileg a lid�rcnyom�st�l, mikor Bethlen Mikl�s
felemelkedik,
de neki is feh�ren lebeg a sz�ja, mikor kimondja:
- T�rv�nytelen �s lehetetlen dolgot k�v�n Excellenci�d! Nem j�rulok hozz�!
A gener�lis majdnem r�ugrik az emelv�nyr�l, de a v�szes var�zs m�r megt�rt. L�z�r
J�nos
gr�f, a p�sp�k bar�tja, a h�res tud�s jogilag t�madja meg az ind�tv�nyt.
- Ilyen el�terjeszt�st �fels�g�nek nem tehet�nk, mert a nemesi rend, kire n�z a
kiv�lts�g,
ebben nem v�tkes �s a szabad rend hib�j��rt nem szenvedhet! A n�pet sem lehet
hib�ztatni!
Az urak nem akarnak hinni a f�l�knek. A g�g�s L�z�r J�nos gr�f besz�l �gy, aki azt
sem t�ri,
hogy egy parasztnak az �rny�ka r�ess�k?
Haller �s Teleki uraim�k szint�n ellenmondanak. Vel�k azonban a gener�lis nem sokat
t�r�dik. L�z�r gr�f a titkos ellenf�l, vele szeretne elb�nni. �rzi, hogy az
ind�tv�nnyal t�lment
a hat�ron, de ann�l ink�bb, t�rik-szakad, a t�rdei al� kell k�nyszer�tenie a
gr�fot. M�r tudja is
hogyan fogja l�pre csalni. �gy tesz, mintha el�bbi ind�tv�ny�t�l eltekintett volna.
- Ha a f�korm�nysz�knek ez a v�lem�nye, nem ragaszkodom hozz�, de azt m�g gr�f
L�z�r
tan�csos �rnak is el kell ismernie, hogy a v�tkeseknek b�nh�dni�k kell! - veti r� a
szemeit
alattomos k�gy�n�z�ssel.
- Ha vannak ilyenek, term�szetesen! - von v�llat a gr�f.
- Abban az esetben is, ha nemesek az illet�k, akikre �n�z a kiv�lts�g�, amint igen
tal�l�an
L�z�r �r megjegyezte?
- A t�rv�ny ilyen esetben sem tesz kiv�telt!
- Akkor b�tor vagyok el�terjeszteni azoknak a nemeseknek n�vsor�t a kir�lyb�r�val
az �l�k�n,
akik miatt �fels�ge akarata nem teljes�lhetett! Akik okai �s usz�t�i voltak a
l�zong�snak... Az
illet�k elfogat�sa �s a rend meg�v�sa �rdek�ben aj�nlom megfelel� sz�m� katonas�g
k�ld�s�t!
L�z�r J�nost meglepte a v�ratlan fordulat. Miel�tt azonban sz�lhatott volna, Teleki
�r azt
aj�nlotta, hogy jobb volna katonas�g k�ld�se helyett �jabb szigor� paranccsal
r�szor�tani a
sz�ki tiszteket a f�lt�tlen engedelmess�gre, az ellenszeg�l�ket pedig elfogat�suk
el�tt a f�korm�nysz�k el� id�ztetni, mert �gy �rja el� a t�rv�ny.
Bethlen Mikl�s szint�n agg�dott a katonas�g k�ld�se miatt.
- Mi lesz, ha a katonas�gnak b�nt�d�sa esik att�l az elkeseredett n�pt�l?
A gener�lis d�h�sen felpattant.
- Ha a legkisebb l�rma is lesz, mind agyonl�v�ld�ztetem �ket!... Jobb, hogy
egyetlen
jobb�gya se legyen a kir�lyn�nak, mint eff�le kem�nynyak�, engedetlen, l�zad�fajta!
Ha pedig
a katonas�g nem volna el�gs�ges, �jabb csapatokat k�ld�k �s �nmagam megyek
kommand�rozni! Tudom�sul vehetik az urak!
- Ez a katona szava volt, - komorodott el Bethlen Mikl�s, - a f�hadparancsnokkal
pedig mi
nem vitatkozhatunk!

�gy t�rt�nt, hogy m�g aznap elindult k�t komp�nia vasas n�met �s egy battalion
gyalog-n�met.
H�rom nap mulva az �gy�k v�gigd�b�r�gtek Udvarhely utc�in, de hi�ba k�nyszergette a
n�pet
Fr�hlich b�r� a f�str�zsamester, egyetlen ember se akadt, ki a fegyvert felvette
volna!...

Aggodalom sz�llotta meg eg�sz Erd�lyt a nevezetes gy�l�s ut�n, mert j�l jegyezte
meg
Bruckenthal �r, a kancell�r, hogy ezekut�n vagy a gener�lis pusztul, vagy a
sz�kelyek! Ett�l a
perct�l kezdve �let-hal�lra megy a k�zdelem.
A tapasztalatlanabbak bizakodtak, hogy v�gre B�cs leteszi Erd�ly szeker�r�l ezt a
durva
zsoldost, de a korm�nysz�ki uraknak a kedve er�st megsz�k�lt. Gr�f L�z�r mindj�rt
�tszaladt
Feh�rv�rra p�sp�k bar�tj�hoz, a t�bbiek pedig agg�dva vakart�k a tark�jukat �s
f�lorsz�g�rt
nem adt�k volna, ha tudj�k, mit csin�l ezek ut�n a gener�lis.
L�z�r Istv�n volt az egyetlen, aki megtudta, de neki is majdnem az �let�be ker�lt.
Gyenge sora
volt k�l�nben a szerencs�tlennek, mi�ta visszaj�tt Udvarhelyr�l. T�rsai ker�lt�k,
megvetett�k,
bizalmatlanok voltak hozz�, m�g leg�desebb bar�tja, Bal� Anti is, aki szemibe
mondta, hogy:
- ��desap�d megfordul a sirj�ban, ha megtudja, hogy sz�kely l�tedre mire
vetemedt�l!� Majdnem �k�lre mentek a kancell�ri�n, ahol a sz�v�lt�s t�rt�nt, de
alig v�gta oda a bar�tj�nak
L�z�r Istv�n, hogy: - �Hazudsz!� - h�t j�n is a gener�lis komornyikja, hogy a
t�bornok �r
hivatja a fogalmaz� urat. Erre nem volt mit mondani. Ment, mint a megvert kutya.
- Sz�pen �sszeszoktatok Udvarhelyen! - s�rtette v�rig Bal� Anti.
Le kellett nyelnie, mert a l�tszat ellene van, de elj�n az id�, mikor t�rden
cs�szva fog
bocs�natot k�rni t�le minden magyar!... Egyel�re azonban amiatt agg�dott, hogy
mi�rt h�vatja
a gener�lis.
Maga se akarta elhinni, mikor a penn�t a kez�be nyomta:
- �rja!
L�z�r Istv�n �rta.
�Cs�sz�ri Fels�g!�
- Mi lesz ebb�l, �risten!
A t�bornok dikt�lta:
�Az erd�lyi f�korm�nysz�k al�zatos k�teless�g�nek tudja, hogy Fels�gednek a
hat�r�rkatonas�g szervez�si munk�latainak el�halad�s�r�l h�dolattal megtegye
el�terjeszt�s�t...�
- Hogy mer ez az ember a f�korm�nysz�k nev�ben besz�lni! - n�zett fel L�z�r Istv�n
sz�d�lten, de a t�bornok szemrebben�s n�lk�l iratta meg vele, hogy Cs�kban, ahol a
Sz�k
tisztjei t�mogatt�k a bizotts�got, a n�p �nk�nt �s �r�mmel v�llalta a fegyvert.
H�romsz�ken �s
k�l�n�sen Udvarhelyen azonban maguknak a sz�ki tiszteknek ellen�ll�sa hius�totta
meg a
kir�lyn� akarat�nak teljes�l�s�t, akik titkos �s tiltott gy�l�seken val�s�gos
rebelli�t id�ztek
el�, �gy, hogy a n�p f�kentart�s�ra nagysz�m� katonai er�k k�ld�se v�lt
sz�ks�gess�.
Amilyen dics�rettel emeli ki br. Bornemisza P�l, cs�ki f�kir�lyb�r� buzg�s�g�t,
�ppen olyan
rosszall�ssal kell sz�lania gr. Mikes Antal h�romsz�ki �s Daniel b�r� udvarhelyi
kir�lyb�r�k
lanyhas�g�r�l �s k�tsz�n�s�g�r�l. A beind�tand� vizsg�latnak k�teless�ge kinyomozni
a n�p
felbujt�it �s mindenekre val� tekintet n�lk�l a meg�rdemelt b�ntet�sben r�szes�teni
a
b�n�s�ket, mert �fels�g�nek szolg�lata �s a Birodalom �rdeke k�rt nem szenvedhet,
k�l�n�sen most, mikor Moldva fel�l mintegy negyvenezer tat�r be�t�se fenyeget...

L�z�r Istv�n sz�d�l� zavar�ban, felh�borod�s�ban csak az ajt�n k�v�l vette �szre,
hogy a
l�dtollat is mag�val hozta. K�romkodva csapta a falhoz. Maga se tudta els�
pillanatban, a
t�bornok vil�gh�bor�t�, gaz hazudoz�saira, hidegv�r� szemtelens�g�re haragudj�k-e
ink�bb,
mellyel a kir�lyn�t ilyen nyilv�nval� csal�ssal f�lrevezeti; vagy �nmag�ra, hogy
ezt az aljas,
�rtalmas, hitszeg� iratot le�rta, hogy ebben a vad, tehetetlen ig�zetben r�szese
lett a nyomorult
fels�g- �s n�p�rul�snak. Igazuk van, akik megvetik! Ezek ut�n t�bb� a n�p arc�ba se
n�zhet.
M�g a test�t�l is eltartotta a kez�t, annyira undorodott �nmag�t�l.
- De mi�rt iratta �ppen velem? - jutott hirtelen az esz�be. - Nem f�l, hogy
nyomorult
hitszeg�s�t vil�gg� ki�ltom, f�lreverem a harangokat? Vagy tal�n azt akarja?...
Hogy a magyar
urak t�lem tudj�k meg, mit tervez, hogy a f�korm�nysz�ket semmibe veszi �s akarat�t
t�z�nvizen �t �rv�nyes�ti?... Avagy � is annyira utols� senkinek gondol, akit�l nem
kell tartania,
akinek a szemel�tt�ra �s seg�ts�g�vel teheti t�nkre a sz�kelys�get �s annyi sok
tisztess�ges,
der�k magyar embert?... Neve sincs, nyomorult, r�h�s kutya lettem, aki m�r ugatni
se tud?...
No meg�llj, az any�d!...
Azon forr� fejjel futott egyenesen Cserei Elekhez. Benne volt a legt�bb bizalma.
Szomsz�dok
is otthon Cs�kban �s itt is m�sodik apja volt. Re� bizonyosan sz�m�that. Hidegfej�,
fort�lyos
ember, in politicis, tudja, mit kell csin�lni.
Alig v�rta, hogy ajt�t nyisson el�tte, de a leg�nye azzal dugta oda a k�pit a
kapur�cshoz, hogy:
- �Azt �zente a naccs�gos �r, hogyha L�z�r Istv�n fogalmaz� �r keresi, h�t akkor
nincs
itthon!�
Ha meg nem fog�zik az ajt�kilincsben, t�n el is esik.
- H�t �gy vagyunk?...
�gy sz�delgett a sz�ll�s�ra, mint a r�szeg. M�r nem d�h�ng�tt, nem m�ltatlankodott.
Sz�ve
minden l�p�sre hidegebb lett.
- Kik�z�s�tettek magukb�l. Itt is, otthon is... �gy is j�!
Ott haladt el a kancell�r�k h�za el�tt. Az asszony �ppen az ablakban volt. Az
asszony, ki
mindennek az oka!...
Hi�ba nem akarta, m�gis elforr�sodott a teste. Az asszony vonta mag�hoz, mint a
holdk�rost a
hold. M�r ismert�k egym�st. Legal�bb felk�sz�n neki. �gy sincs m�r senkije a
vil�gon, ki
legal�bb j�szemmel n�zzen r�.
- Maka az, medfebots? - b�lintott le az asszony.
Cs�ki medvebocsnak d�delgett�k a bar�tai a kancell�ri�n, amikor m�g szerett�k.
Innen tudta
az asszony. Let�rt lelke s�t�ts�g�n �tt�rt pillanatra a f�ny. Meg�rezte az asszony
hangj�b�l,
hogy most... most lehetne! Sohasem sz�lt �gy hozz�, ilyen melegen, k�l�n�sen, ilyen
gy�gy�t�
kedvesen! H�l�san emelte fel�je arc�t, de ekkor a neh�z, b�n�t� var�zs hirtelen
megt�rt �s a
fi� megt�ntorodott. Az ablakb�l nem az az asszony n�zett le, kit eddig ismert,
hanem egy
hideg, idegen, m�sfaj�, feh�rviasz sz�sz n�, akinek hozz� semmi k�ze. Sz�p, de
kij�zan�t�,
mintha �rz�s, v�r, �let n�lk�l ravatalon fek�dn�k, vagy egy m�s vil�g ablak�n dugn�
ki
kiv�ncsian a fej�t, hogy m�l� hangulat�t kiel�g�tse, s azt�n visszaz�rk�zz�k a maga
vil�g�ba.
Az a p�r sz�, amit kegyesen leejtett hozz�, szesz�ly csup�n �s lehet, hogy holnap
m�r �szre se
veszi, meg se ismeri. Most is, ki tudja, hol j�r az esze? M�g csak fel�je se
b�lint, mikor
visszah�z�dik az ablakt�l �s csak azut�n l�p vissza, hogy egyetlen kiint�ssel
elk�ldje.
- Hja igaz! El is feledkeztem mag�r�l! J� napot!
H�t �gy v�gz�d�tt. A szerencs�tlen fi� keser�en felkacag.
- Hogy �n milyen �tkozott bolond voltam! Hol volt az eszem!
Sz�gyenli mag�t �s ahogy most ki�br�ndult, hideg f�vel visszagondol a t�rt�ntekre,
cseppet
sem csod�lkozik, hogy bar�tai, mindenki f�lre�rtette, Udvarhelyen is bizalmatlanok
voltak
hozz� �s m�g az �des b�tyja is �rul�nak tartotta.
Kicsit ugyan m�g f�jt, hogy �gy t�rt�nt az asszonnyal, de m�r kezdett egyenesedni
benne az
�let. Ki�br�ndult, mag�t-ut�l�, neh�z �rz�ssel, f�radtan haladt tov�bb. Azon
j�ratta az esz�t,
hogy hazamegy gazd�lkodni a kicsi f�ldj�re �s itt hagyja ezt a piszokba keveredett,
sz�vig
rothadt, hazug, haszonles�, gy�va, aljas vil�got. Otthon id�ig t�n m�r le is esett
az els� h� az
�sszedugott fej� hegyekre, s az �si, v�n h�z �jjel-nappal csendesen figyel, hogy
nem hallja-e
m�r a lova csengetty�j�t. Az �leten a kuty�juk is mintha sejtene valamit, sokszor
beleorront a
leveg�be, s a b�bir�s jobb�gya, az �reg Emri Jov�ki, aki k�ly�k kora �ta a t�rdin
nevelte,
kisz�kn�k a b�r�b�l �r�m�ben, ha l�tn� bel�pni a kapun... Oszt�n megh�zasodik. Nem
hiszi,
hogy Boriska meg ne bocs�sson. Boriska, az �rtatlan, tiszta feny�bojtocska,
pirosl�b�
mad�rka, szem�rmes templomi le�nyszent!... Hogy is feledkezhetett meg pillanatig is
r�la!...
Nem tesz semmit. Csak otthon legyen! Megist�lja, megk�rleli sz�pen, kib�k�lnek s
h�tuk
m�g� teszik a sok rosszat. Csak egyszer otthon legyen Cs�kban!...
Alig �rt haza, moh�, �des szomj�s�ggal mindj�rt pakolni kezdett. T�relmetlen�l
h�nyta fel a
sz�ll�s�t, dob�lta egym�sra a d�szment�t, kurtatork� csizm�t, sok haszontalan
leg�nyholmit.
Olyan zajt �t�tt, hogy a sz�ll�sad�n�je ijedten csapta �ssze a kez�t:
- Aber was machen Sie, Herr L�c�r!
- Megyek haza, Frau Kirsch! Itt hagyom magukat mindenest�l!
- Mein Norbert! - �mult a v�n sz�szn�, aki �Mein Gott� helyett mindig az ura nev�t
mondta. Itt akar hagyni?
- Ha csak velem nem j�n Cs�kba!
- Gott beh�t! - ijedt meg a hervadt Frau Kirsch. - Tsik! - pr�b�lta kimondani a
nevet �s a
homlok�ra �t�tt: - Beinah� hab vergessen! Valamit k�ldtek mag�nak Tsikb�l! M�g a
reggel
�ll�tott be vele egy furcsa ember.
Mindj�rt hozta is.
L�z�r Istv�n rosszat sejtve, ismerte meg a c�mz�st.
- Boriska k�ldi!... Mit k�ldhet nekem Boriska?
Kapkodva bontotta ki �s elk�pedve l�tta, hogy mindenf�le sz�nes n�i holmi fordul ki
a
pakkb�l: arannyas szoknya, kir�lysz�n selyem �v, szederjesk�v� nyakszor�t� s
keskeny
tarcol�n-kesty�.
- Mi ez? - b�multa elv�ltozva, s a sz�sz asszony is meregette a szemeit.
A magyar�zat is ott volt. Id�tlen, gyermekes bet�kkel r�tt lev�lke:
�...Amilyen boldog voltam, amikor elk�ldted a mennyegz�i ruh�t, most �ppen olyan,
boldogtalan vagyok! H�t ha �gy van, Isten �ldjon meg, Istv�n!... �n nem tudom
elhinni, amit
mindenki besz�l, de ha igaz, amit Emri b�tyod is mond, hogy el�rultad �s
megtagadtad a te
sz�l�f�ldedet, akkor sohase jere vissza! Legal�bb h�ttunkban ne h�borgass!...�
M�r nem hallotta L�z�r Istv�n, mikor Frau Kirsch felsikoltott.
*
Szerencs�je ennek a szerencs�tlen fi�nak, hogy a Z�goni G�bor medikus-doktor keze
al�
ker�lt, kinek a tudom�ny�t m�g a b�csi professzorok is megcsud�lt�k, s igen sz�p
testim�niumot adtak r�la. Ha � eret nem v�g rajta idej�ben, most F�ldv�ron �ruln� a
deszk�t a
nyavaly�s. �gy is h�rom szalmazs�k elrothad alatta, m�g talpra �ll, ha igaz, amit a
doktor j�sol.
T�n jobb is lett volna, ha �r�kre felakad a szeme, mert az sincs, aki egy poh�r
vizet adjon
neki, ha Bal� Antinak meg nem j�n az esze, s �ccak�kon �t nem dajk�lja.
A L�z�r Istv�n nyomor�s�ga h�r�re m�snap Cserei uram is elj�tt. Igaz, hogy el�sz�r
v�llat
vont: �Ott d�g�lj�n meg, ahol van�, - de ha kedvetlen�l is, m�gis bedugta az orr�t.
- Mi fene bajotok van?
- Nekem semmi, - cs�v�lta a fej�t Bal� Anti, - de ez a Pista az �jjel l�z�ban olyan
dolgokat
mondott, hogy ha meghallan� a gener�lis, a legmagasabb akaszt�f�ra h�zatn�.
Szerencs�re
nem hallotta senki rajtam k�v�l, s ez a sz�szn� nem tud magyarul.
- Sz�sz n� sz�z n�, ne higyj neki! - komolyodott el a h�rre Cserei �r. - S miket
besz�lt?
K�rdezni se kellett k�tszer, megmondta L�z�r Istv�n imetten is. Az �br�zata m�g
sz�rk�bbre
v�ltozott, mikor megl�tta Cserei Eleket �s kis�rteties verg�d�s�ben szinte
k�takkor�ra n�tt az
�gyban, de annyira f�radt volt, hogy alig szakadt ki a suttog�s bel�le.
- M�gis... m�gis elj�tt, Elek b�csi?
- T�ged mi a t�z langja l�le?
Csak a kezefejit mozd�totta L�z�r Istv�n, hogy most nem az a fontos, hanem ide
hallgassanak.
Azzal elmondott t�vir�l-hegyire mindent.
A v�g�n olyan feket�nek, betegnek �s l�zasnak l�tszott Cserei uram is, Bal� Anti
is, hogy
b�tran odafek�dhettek volna a t�rsuk mell�. Az � arcuk is behorpadt �s szem�k
bes�llyedt
karik�s g�dr�be.
- S�lyos, nagy dolgok bizony ezek!... Veszedelmes dolgok! - fogta a fejegombj�t a
tapasztalt
Cserei Elek.
- Most oszt�n mi lesz? - b�torkodott Bal� Anti is. - A f�korm�nysz�k m�g sem
hagyhatja
annyiban ezt az �gbeki�lt� t�rv�nytelen gazs�got!
- A f�korm�nysz�k! - kacagott fel keser�en Cserei Elek.
- H�t a kir�lyn�? - h�borodott fel a leg�ny. - Sohase tudja meg az igazs�got?
- �rd meg te neki, s akkor megtudja! - tr�f�lkozott Cserei Elek.
Erre a szam�r besz�dre egyebet nem is mondhatott, de Bal� Anti m�gis megszeppent.
- ��n?...
No m�g az k�ne!... F�lesztendeje sincs, hogy registratornak kinevezt�k nyolcsz�z
forint
fizet�ssel a gener�lis aj�nlat�ra, s egy-k�t esztend�, titk�r lesz bel�le, ha
�l�nk. �gy visszar�ntotta a sz�t, mint a csiga a szarv�t. Nyolcsz�z forint nagy
p�nz s az a kicsi birtok, ami r�juk
n�z, a b�tyj�nak se el�g. T�rhatn� h�ttig... N�, m�g az k�ne, hogy � �rjon a
kir�lyn�nak!
Tudja az Isten, hogy mikor kell seg�teni az emberen. Miel�tt elsz�lhatta volna
mag�t, L�z�r
Istv�n �jra viv�dni kezdett �nmag�val, s mindakett�j�knek neki kellett sz�kni�k,
hogy
visszatarts�k az �gyban. Szederjesen felf�v�dott az arca, melle felp�posodva
vonaglott a
recseg� �gyon, s a m�svil�got l�t� v�res szemekkel a forr�s�ggal egy�tt f�jta ki
mag�b�l a
sz�t.
- Nem igaz, hogy Boriska haragszik re�m!... Vigy�tek vissza neki a mennyegz�i
ruh�t!... Azt a
levelet nem � �rta!... Hol a g�ny�m?... Haza megyek!... Haza!... Jaj, �desany�m!...
- Bizony az volna a legjobb, ha haza menne! - sajn�lta Bal� Anti.
- Az! - ingatta megrend�lten a fej�t Cserei uram is. - M�g ma �rok a b�tyj�nak!
- Biz azt j�l teszi, Elek b�ty�m!...
- Ha igyekszik, j� l�val n�gy-�t nap alatt haza�rnek! M�g ma elk�ld�m a levelet!
- Biza j� lesz, Elek b�ty�m!

Arr�l azonban, amit L�z�r Istv�n elmondott nekik, nem mertek besz�lni.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -A neh�z rohamok elmultak ugyan, de a felcser m�gis
be akarta vitetni L�z�r Istv�nt az
ispot�lyba. Cserei uram, s Bal� Anti, akik meg voltak nesz�lve, hogy a fi�
l�z�lmaiban
idegenek el�tt elsz�lja mag�t, alig tudt�k lebesz�lni.
Ak�rhogy is rejtegett�k azonban, honnan-honnan nem, m�gis kipattant, hogy milyen
jelent�st
k�ld�tt a gener�lis a kir�lyn�nak a f�korm�nysz�k nev�ben. Itt suttogt�k, ott is
tudt�k a nagy
�js�got. A h�r a tan�csosok f�l�be is eljutott, de egym�s k�zt se mert�k eml�teni,
mintha nem
tudn�nak r�la. Nagy volt az izgalom, hiszen mindenki m�s t�ml�cben rothadna el, ha
ilyent
mer�szelne. M�g a sz�szok is fa-arccal j�rtak. Egyik nap azt�n felvirrasztotta az
Isten a napjukat. Megj�tt a kir�lyn� v�lasza. Ha keresztfia lett volna a gener�lis,
akkor se �rhatott volna
melegebben. Megdics�rte eddigi h�s�g��rt, �s tov�bbi j�akarat�r�l, kegyelm�r�l
biztos�totta.
Az �rd�g nem kapott akkora helyet rajta, hol megvethesse a l�bait. S�ltbolond lett
volna a
t�bornok, ha ki nem haszn�lja a helyzetet a maga jav�ra. Az urak besz�vott orral
al�zatoskodtak k�r�l�tte. Mindj�rt el is hat�rozta, hogy hirtelen r�megy a
rom�nokra �s sz�kelyekre
s egy csap�sra v�gez vel�k. Szem�lyesen megy Beszterc�re �s Cs�kba, ahonnan j�
h�reket
kapott. Carato, az alezredes �s bizalmas embere, Sik�, a szentmikl�si esperes is
azt �rt�k, hogy
ak�rmelyik pillanatban fel lehet esketni a n�pet. Kellett ez az eredm�ny az
udvarhelyi kudarc
ut�n. Okt�ber v�g�re tervezte az utaz�st.
L�z�r Istv�n, mikor Bal� Anti megvitte neki az �js�got, elkomorodott. Cs�k nem
lehet
al�bbval� Udvarhelyn�l.
- Te hiszed, Anti?
- Majd elv�lik!
- Csak egyszer otthon legyek! - bizakodott L�z�r Istv�n. - Majd elj�rom �n
Gyergy�ban is a
gener�lis �tj�t!... B�ty�mt�l m�g mindig nem j�tt meg a v�lasz?
Ez az, amit�l f�lt Bal� Anti. Hogy egyszer megk�rdezi, hogy egyszer m�gis meg kell
mondani, hiszen olyan r�g�ta a zsebiben h�ny�dott a L�z�r Imre levele, hogy m�r
fakult meg
rajta az �r�s. Nincs mi�rt tov�bb hazudozni. Jobb lesz, ha megtudja. El�g er�s m�r
hozz�.
- Szam�r ember az a te b�ty�d!
- Az ugyanbiza m�rt?
- Azt �rja, hogy t�le ugyan haza mehetsz, de � is ott lesz a f�szivel a kapuban!...
Okosabb
embernek hittem!
L�z�r Istv�n maga el� d�bbent a h�rre. Nem sz�lt ugyan semmit, de m�lyet, nagyon
m�lyet
s�hajtott.

X.
Eg�sz Gyergy�t felhajtott�k, hogy a Beszterce fel�l �rkez� gener�lis kez�be letegye
az esk�t.
A f�kir�lyb�r� a sz�ki tisztekkel napok �ta izzadott, hogy �sszeterelje a n�pet a
szentmikl�si
mez�re. A legt�bb faluban �gy is fegyverrel kellett k�nyszergetni�k a katon�knak a
f�rfiakat,
hogy hazulr�l kimozduljanak. Morogtak, k�nytelenkedtek, mint a medve a hajt�sban,
mikor
�gy tesz, mintha a far�t n�zn�, de egyszer csak az ember tork�nak sz�kik. Ha sokat
szemetezik Gyergy�ban a gener�lis, m�g � is megj�rhatja, mert furcsa, k�l�n vil�g
ez a
Gyergy�. Nem tartozik sehov�, csak �nmag�hoz. Z�rt, elk�l�n�tett f�ld. Hegye,
v�lgye, vize,
leveg�je, f�ja, embere, minden m�s, mint egyeb�tt. Maga a nap is nehezen h�gja meg
ezeket a
havasokat. Legyeng�l, mire a tetej�kre �r. A f�nye is elv�ltozik. Furcsa, titkos,
hom�lyos �s
�lomhoz�. Nem val� minden bolondnak ez a vil�g. Itt kell sz�letnie az embernek,
hogy
kib�rja. Megesik, hogy az idegen m�szik, csak m�szik felfel� a hegy oldal�n s
egyszerre csak
hanyatt esik, mint a halott. Az �rm�nyek is feket�bbek itt, mint m�s tisztess�ges
helyen. Csak
ezek az izmos, t�rpe, fa�lel� hecboc-emberek b�rj�k itt az �letet, kiknek az
eg�szs�gt�l olyan
barnapiros a k�pe, hogy m�g a ny�jt�padon se halv�nyodik el. Nincs itt semmi
siets�g, csak
zord nyugalom �s er�. Gyergy�ban m�g a medve is k�t h�ttel tov�bb alszik, mint
teszem azt
Cs�kban.
- Pedig ez m�g a szelid Gyergy�! - magyar�zta a t�bornoknak J�sika kapit�ny, ki egy
havasismer� atyafival el�be lovagolt a prundi pl�jokig, hogy r�vid �ton kalauzolja
be
Szentmikl�sra.
Az egyik fenns�kon meg�llottak, hogy a gener�lisnak a bersz�nokt�l f�rt�s bund�t
k�rjenek.
- Minek az? - csod�lkozott a t�bornok.
J�sika el�re mutatott a t�volba vesz� gerincvonulatokra.
- Az a feh�rs�g rajtuk m�r h�! Ezeken a hegyeken pr�b�lja ki Isten a telet!...
H�tunk m�g�tt
m�g s�t a nap, de ott m�r hull a d�r. Harapni lehet a sz�rke, nedves, hideg k�d�t,
ami �tj�r
csontot, vel�t... �n Excellenci�d engedelm�vel el�re lovagoln�k, hogy jelentsem
�rkez�s�t �s
tartsam a n�pet. Reggel �ta ott f�z�dnak szeg�nyek a ny�lt mez�n. Ez az ember
ismeri az
�takat!
- Ne siessen az emberek miatt! - marasztalta a t�bornok. - Legal�bb puhulnak a
szit�l�, fagyos
es�ben!
J�lesett, hogy emberek szenvednek miatta. L�tszott rajta. A rossz, felv�gott, v�r�s
agyag-�ton
nem gy�zte siettetni a l�cs�s szekeret, hogy min�l el�bb fenn lehessen a ny�l�s,
neh�z
felh�kbe burkolt havasormokon. Az � vad, kegyetlen �s aljas indulatokt�l
eldurv�tott
katonasz�v�nek val� vil�g ez.
- �gy �rzem magam, mintha isten-vad�szaton voln�k! - k�romkodott oda J�sika
Imr�nek, aki
beleborzongott a sz�ja-p�r�j�val egy�tt kicsap� k�jbe, pedig �t se angyal-tollb�l
sz�tt�k.
Mikor fel�rtek a kietlen havas-r�gi�ba, nyujt�zva t�rult sz�t eg�sz teste.
- Ha most itt volna Sophi! - gondolt a kancell�rn�ra.
Ilyen helyen minden f�rfit elfog a v�gy az asszony ut�n �s valami n�vtelen,
�semberi titkok
zaklatj�k meg. A v�r megs�r�s�dik, az er� korl�tlanul felszabadul �s a k�pzelet
izgat. A
visszafojtott, lappang� m�sik �nj�t, az �sembert ismeri fel mag�ban itt a f�rfi �s
olyan n� ut�n
v�gyik, akivel b�rk�zni, marakodni kell. Nem val� ilyen helyre t�r�keny, diderg�
v�rosi feh�rn�p, akiben maroknyi v�r sincs!... Az... az a rom�n le�ny volna most
j�, akit tegnap apr�tottak
darabokra Nasz�d k�r�l a katon�k, mert �reg apja v�delm�ben fejsz�vel �t�tt le egy
katonatisztet. Az k�ne ide!... Az!... A sarj�-�l�s forr� lett alatta, s inger�lten
s�rgette a
szekerest, aki megvet�en morogta vissza:
- H�szen t�lem futhatunk, ha valamelyik szakad�kba b� akar d�lni!
A sz�r�s, kicsi hegyi lovacsk�k �gy is kitettek maguk�rt. �r�kkal el�zt�k meg a
par�d�s
h�tasokon csetledez� kis�retet. M�g a sz�v�k is vizes volt a tiszteknek, mire, -
tova d�lut�n �t
�ra fel� - beverg�dtek Szentmikl�sra, hogy az a g�rbefark� �rd�g seperte volna mind
a
pokolba, ah�ny sz�kely van a vil�gon!... Sik� esperes �r alig tudta meleg borral,
mivel helyrehozni �ket.
Ut�na azonban olyanok lettek a gazd�jukkal egy�tt, mint a felmeleg�tett kigy�k.
A f�kir�lyb�r� jelentette, hogy rendben van minden, a n�p a mez�n v�rja �rkez�s�t.
- Akkor indulunk! - vetett egy s�t�t pillant�st a sz�ki tisztekre, akik Fekete
T�rival �l�k�n a
szak�llukba rejtett�k a v�lem�ny�ket.
A vak is l�thatta rajtok, hogy csak k�nytelens�gb�l vannak itt.
- Milyen a n�p hangulata? - fordult a t�bornok a mellette �l� f�kir�lyb�r�hoz.
- Nagyon j�! Vannak ugyan egyesek, kik z�gol�dnak, de a t�bbs�g engedelmes!
No, ez egyszer a f�kir�lyb�r� is eltal�lta szarva k�zt a t�gyit, ahogy erre fel�nk
mondj�k, mert
alig �rtek ki a v�roska sz�l�re, m�r h�mp�lyg�tt is befel� d�h�s morajl�ssal az
emberfolyam.
Az urak a katonas�g l�tt�ra azonban meg�llottak �s elhallgattak. A sorb�l kil�pett
egy
sz�psz�l ember, Ambrus Ferenc sz�rhegyi l�f� a t�rs�val, Bartalis M�ty�ssal �s
megnyugtatta
a t�bornokot, hogy ne tartson semmit�l �s ketten helyre parancsolt�k a n�pet.
Falvak szerint
k�l�n bokrokba �llottak. El�l a remeteiek, mellett�k az alfalviak, ditr�iak,
�jfalviak, sz�rhegyiek, kily�nfalviak �s farkasszemet n�ztek az urakkal.
A gener�lis, kurta, katon�s besz�det tartott, hogy ann�l �nnep�lyesebb� tegye az
esk�t�telt �s
intett Sik� esperesnek, hogy szedheti mag�ra a templomi g�ny�t, de m�g a fej�be se
nyomta
tisztess�gesen a pirosbojtos bir�tumot, Ambrus Ferenc intett az ujj�val, hogy egyet
se
er�ltesse mag�t �s � kurt�n, de szil�rdan annyit mondott a gener�lisnak, hogy:
- Ne �zz�k az esz�ket a szent dolgokkal, mert �gysem esk�sz�nk! Nem! Az Istennek
sem!
A f�kir�lyb�r�t szinte meg�t�tte a guta az ijedts�gt�l �s a t�bornok nev�ben alig
b�rta
kihebegni.
- Mi�rt nem esk�sznek?
Ambrus Ferenc szerette az egyenes besz�det.
- Az�rt, mert minket akaratunk ellen�re �rtak �ssze a katonas�gra �s er�szakkal
k�nyszer�tett�k
r�nk a fegyvert. Addig nem esk�sz�nk, am�g meg nem mutatj�k �fels�ge �r�s�t, ami
minket a
katonas�gra k�telez!... De ilyen �r�s nincs!
- �s ha megmutatjuk?
- Akkor sem esk�sz�nk, m�g a fels�ges Asszon saj�t kezevon�s�val nem biztos�t, hogy
saj�t
tisztjeink alatt szolg�lhatunk s a haz�b�l ki nem visznek!
Buccow, ki eddig t�rt�ztette mag�t, d�h�s lett.
- Mif�le haz�b�l?
Megbotr�nkozva n�ztek r� a sz�kelyek, hogy ekkora �r l�t�re m�g ezt se tudja.
- H�t Gyergy�b�l!...

Nem volt mit tenni. M�snap reggelre a sz�kh�zhoz rendelt�k a n�pet �s

dolgukv�gezetlen
visszamentek a sz�ll�sukra.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Azon este a t�bornok Sik� esperessel tan�cskozott,
hogy az adott helyzetben mit kellene
tenni�k.
- �n ismeri a n�pet �s... a kir�lyn� h�l�s szokott lenni azokhoz, akik h�s�gesek
hozz�!
- Testest�l-lelkest�l az �n� vagyok, kegyelmes uram! - olvadozott az esperes, de
az�rt csak
suttog�s-hosszr�l merte aj�nlani, hogy valamik�ppen a k�t k�vetet, a n�p k�t
megbizottj�t
kellene levenni a l�b�r�l, s akkor nyert p�r�k volna.
A gener�lis elhitte, hiszen �gy volt Udvarhelyen is. H�tha itt t�bb szerencs�je
lesz.
- Minden er�mb�l seg�ts�g�re leszek Excellenci�dnak! - �g�rte az esperes.
Hogyne! Ez�st a p�sztorbot �s k�nyelmes a kanonoki stallum.
�gy t�rt�nt, hogy a m�snapra a sz�kh�zhoz parancsolt n�p k�t vezet�j�vel m�r
hajnalban
felverte a t�bornokot, aki j�kedv�en, pihenten �bredt.
Az id� is javult valamennyire. Az es� el�llott, de a hegyekr�l lesz�llott k�d az
utc�n, a h�zak
k�zt gomolygott. Val�sz�n�tlen�l nagyok lettek benne az emberek, kik t�relmesen
v�rt�k,
hogy merre d�l el a sorsuk.
A gener�lis �r�kig megv�ratta a k�t k�vetet, de l�tsz�lag bar�ts�gosan ugrott fel,
mikor v�gre
bel�phettek hozz� �s �gy fogott kezet vel�k, mintha legal�bb h�sz esztendeje nem
l�tt�k volna
egym�st. Csakhogy eg�szs�g�kre nem k�v�nta az �ccakai nyugodalmat.
- �gyelj, M�ty�s! - d�fte meg titokban a t�rs�t a tapasztaltabb Ambrus Ferenc, mert
a
megk�nnyebb�lt arc�r�l l�tta, hogy bar�tkozni akar a gener�lissal.
A figyelmeztet�sre M�ty�s b� is kid�llesztette a mell�t.
- Kezdhess�k, uram!
M�rhogy a t�rgyal�st el lehetne kezdeni, mert a n�p k�nn t�relmetlen.
Valamit odas�gdosott Sik� esperes a t�bornoknak, mert ez egyszerre sz�kkel kezdte
k�n�lni, s
csak �ppen azt nem mondta, hogy: �Ne vigy�k el az �lmunkot!...� Ha nem lesz az a
cs�f
morva-orra, s ha magyarul besz�l, m�g azt lehetett volna hinni, hogy sz�kely az
ebadta. J�l
kitan�thatta azonban az esperes �r, mert ma tudta, mi a becs�let. Nem �gy, mint
tegnap.
Kik�rdezte rendre mindakett�j�ket, hogy hova val�k, van-e csal�djuk, mekkor�k a
gyermekek, van-e �lhet�s birtokuk, s olyan �szinte aggodalommal keveselte a
j�vedelmet,
mintha � enn�k napj�ban csak egyszer meleg �telt, s az � tork�t r�gn� a havason a
cs�p�s cs�ki
t�r�.
- Emm� ember a talp�n! - kezdte szeretni a j�lelk� M�ty�s b�, hogy a sz�vess�g�t
legal�bb
ennyivel viszonozza s m�r a sz�j�n volt, hogy: �Ha arra j�r, h�t ne ker�lje el a mi
szeg�ny
h�zunk t�j�t!�; de nem volt ideje r�, mert a kegyelmes t�bornok �r, - akinek pedig
odafenn
B�csben akkor is �res a sz�ke a kir�lyn� mellett, mikor maga itt van, - �ppen azon
kezdett
t�prengeni, hogy ezen a neh�z �llapotjukon valahogy seg�teni k�ne.
- J�l mondja! - buggyant ki �nk�ntelen M�ty�s b�b�l, de m�g akkor akadt fel a szeme
igaz�b�l, mikor ez a nagy �r, ki eg�sz Erd�lyorsz�g parancsol�ja, azt tal�lta
mondani, hogy
�ha kendtek is �gy akarj�k, �n sz�vesen seg�tek!...� Volna is m�dja hozz� s az �ra
se t�ls�gos!
De m�r erre kicsit megh�kkent M�ty�s b� is, de a t�bornok olyan �desen vert, mint a
haris a
vet�sben:
- Mind�ssze annyi lesz a dolguk, hogy kil�pnek velem ide a sz�kh�z eleibe s a n�p
el�tt
leteszik az esk�t!
- Le a s�jt! - sz�k�tt fel a k�t sz�kely a festett sz�kb�l.
Hogy f�lre�rt�s ne legyen, Ambrus Ferenc m�g azt is hozz� tette:
- Ameddig a sz�kelys�g kiv�ns�gait nem teljes�tik, addig nem!
- No �s ez�rt sem? - bor�tott ki egy zacsk� aranyat az asztalra a gener�lis.
- Most m�r sehogysem!
A gener�lis tov�bb nem b�rta az alakoskod�st. M�sodszor t�rt�nt meg, hogy a
sz�kelyek a
szeme k�z� v�gt�k a mocskos j�d�sp�nz�t. �gy rontott r� a k�t �rv�ra, mint a
farkas.
- Akkor �n magukat felakasztatom!
Csak fittyentett egyet a sz�ja sz�l�n Ambrus Ferenc.
- Nem sokat vesz�t Gyergy�, ha a t�bornok �r minket felakasztat!
- Nicht bellen, Hund! - b�d�lt fel a gener�lis, �s kiord�tott a katon�k ut�n. -
Verj�tek vasra
mindakett�t!
A katon�k pillanat alatt engedelmeskedtek. A f�kir�lyb�r� odaugrott, de elk�sett.
Erre
felfogott k�zzel k�rte a t�bornokot:
- Ne tegye, kegyelmes uram! Istenre k�rem! Nagyon nagy baj lesz ebb�l!
- Ki vel�k! - �v�lt�tt Buccow.
Ambrus Ferenc a rajta cs�ng� katon�k k�zt meg�llott, mint a c�vek. �ppen csak
addig, am�g
panaszosan v�gign�zte a f�kir�lyb�r�t �s rosszal�lag megingatta a fej�t:
- L�tja, l�tja, mit csin�lt kir�lyb�r� uram!...
Bornemisza P�l olyan lett, mint a fal.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Pillanat alatt elterjedt a n�p k�zt, hogy mi
t�rt�nt a k�t k�vettel. A gyergy�iak nem sokat
teket�ri�ztak, hanem azonnal fejsz�re, fegyverre kaptak �s nekis�r�dtek a kapunak,
hi�ba
z�ratta le hirtelen�ben Sik� esperes k�t vasp�nttal is. El se vette r�la a katona a
kez�t, m�r
zuhogtak az �t�sek a kem�ny, cserefa-deck�kra �s h�rom helyt is beroppant a ker�t�s
a t�meg
nyom�s�t�l, amely �gy nekilend�lt a sz�kh�znak, hogy megingott t�le m�g az �p�let
is. S�r�
k�romkod�sok f�st�ltek el� a sz�jakb�l, f�kevesztetts�g�ben elsodort mindent maga
el�tt a
n�p, s ha tehetetlenn� nem torl�dnak, a folyos� sz�k tork�ban egym�sra hullva, az
er�s k�ls�
rohamt�l, h�t biza-biza �lve senki meg nem marad az urak k�z�l. Valamit az is
seg�tett, hogy
az utols� percben Fekete T�ri lekapta a falr�l az embernagys�g� fesz�letet s annak
a h�na al�l
kezdte inst�lni a n�pet. A veszedelem azonban csak akkor sz�nt meg, mikor a
kir�lyb�r�
Istenben boldogult dr�ga �desanyja eml�k�re megesk�d�tt, hogy mindj�rt szabadon
bocs�tja a
k�veteket. Erre azt�n adtak neki fert�ly �r�t.
A megr�m�lt gener�lis is j�nak l�tta nem ellenkezni s el�hozatta a k�t embert.
- Sietni, sietni! - s�rgette a katon�kat, kik nehezen tudt�k kinyitni a foglyok
kez�n a b�kly�t.
Mikor azt�n leestek a l�ncok, a szel�d, csendesv�r� M�ty�s b� megn�zte el�bb a
bilincseket,
azt�n r�csud�lkozott az izgatott gener�lisra, s b�r�nyszel�den, �alaposan,
megmondta a
v�lem�ny�t�:
- No m� j�l megj�r�k mag�val!... Ki gondolta volna r�la, mikor olyan igazi sz�pen
sz�lott az
emberrel! No v�rj n�met, am�g �n m�g egyszer hiszek neked az �letben!...
Mikor a k�t fogoly az udvaron megjelent, a n�p diadalmasan felz�gott �s eg�sz nap,
eg�sz
�ccaka olyan volt a v�ros, mint a felbolygatott m�hkas.

�ppen �vem�ri�ra harangoztak, mikor Sik� esperes �r a set�tkedv�, elkeseredett

gener�lis el�
vezetett harminc, p�nzen megvett, nyomorult, tekerg�, rongyos, �ton�ll�, szem�t
embert �s
kenetes mosollyal jelentette:
- Ezek a j�emberek le akarj�k tenni az esk�t, kegyelmes uram!
M�g a gener�lis is undorodva fordult el t�l�k. Sik� esperes �r azonban s�rg�sen
szedte
mag�ra a templomi ruh�kat, hogy bevegye az esk�t.
Hi�ba! Ez�st a p�sztorbot �s k�nyelmes a kanonoki stallum.
Ez a harminc ember lett a hat�r�rs�g magva.

XI.
Azzal biztatt�k a gener�list, hogy Cs�kban t�bb lesz az eredm�ny. Kudarccal
semmik�ppen
sem mehetett vissza Szebenbe. Baj volt azonban az elutaz�ssal. Ha az �rm�nyek meg
nem
k�ny�r�lnek rajta, s saj�t szem�lye szerint val� k�r�s�re nem adnak k�t v�n,
zabozatlan,
horpadt liku kabal�t, ki se tudott volna mozdulni Szentmikl�sr�l. �gy is alig
birt�k becipelni
Szentdomonkosra, ahol Luk�cs J�nos a pap, a maga k�nyes csik�it, kocsij�t adta
al�ja. Csuda
lesz, ha ez�rt valaki tisztess�ges ember el nem v�gja a lovai in�t.
A parancsra, er�ltet�sre Alcs�k, Felcs�k n�pe seregest�l t�dult a szeredai v�r al�.
M�g a
havasalji k�zs�gek is elj�ttek: Szentgy�rgy, �jfalu, Menas�g, Kotorm�n, a tizesekre
szotyogtatott Mindszent, fel Gyimesig, le K�szonig. A keser�s�g, bossz�,
elszabadult
indulatok f�t�tt�k a n�pet �s a virrad�sban v�r�s k�d derengett a t�megek feje
f�l�tt, mintha a
test�kb�l s�tne el�.
Az urak �rezt�k, hogy a val�s�gos hal�l sim�t v�gig a h�tgerinc�k�n, mikor
�tverg�dtek az
ellens�gesen, fenyeget�en morajl� t�meg k�zt. A f�kir�lyb�r� a gener�lis mellett
olyan s�rga
�s merev volt, mintha �lt�ben halt volna meg �s most a temet�be vinn�k. A sz�ki
f�tisztek:
Boros Ferenc, a felcs�ki, a v�n, beteges Szab� Ferenc, az alcs�ki, s Bl�si a
k�szoni
alkir�lyb�r�k �sz�ltek meg az aggodalomt�l �s sz�gyent�l, hogy a n�p ilyen cudar
�gy
szolg�lat�ban l�tja �ket. Fel se mertek pillantani a szeker�kb�l, de mit
csin�ljanak.
K�nytelenek vele. Val�s�gos lelki vessz�fut�s volt az �tjok. A n�p nem is k�m�lte
�ket.
Szidta, mocskolta mindennek, �rul�knak, n�pny�z�knak, fajtagad�knak, jud�soknak,
akik
eladt�k Cs�kot, B�cs kuty�inak. K�l�n�sen a f�kir�lyb�r�ra acsarkodtak. Az utols�
pendelyes
gyermek is a kujakj�t r�zta fel�je. Szinte az arc�ba hajolva fenyegett�k meg, hogy
�lve
Cs�kb�l t�bbet ki nem megy.
A gener�lis tiszt�ban volt, hogy ide is hi�ba j�tt. Ezek t�zet raknak m�g az �t
por�ban
h�trahagyott l�banyom�ra is, de �lvezte a haragnak, tehetetlen gy�l�letnek ezt a
borzongat�
sug�rz�s�t. Term�szete szerint val� volt. Tetszett neki, hogy ez a nehezen
t�rt�ztetett, most
m�g csak a partok sz�l�n kiloccsan� l�zad�s az � munk�ja, de �t nem fenyegeti
k�zvetlen
vesz�ly, mint Udvarhelyen �s Gyergy�ban, hanem a sz�ki el�lj�r�s�got, a birtokos,
vezet�
nemess�get, az urakat. Gyilkos szemvillan�sok furj�k �t �t is, de benne csak a
parancsot
teljes�t� katon�t l�tj�k, a j�tt-ment ellens�get, az idegent; de ezek az urak az �
v�r�k, fajt�juk,
sz�kelyek, kik a k�z�ss�gt�l elfajzottak �s most ott kuporognak a nyomorultak a
h�h�r
l�bain�l, ahelyett, hogy a n�ppel tartan�nak... Ha ma nem, holnap, de valamikor
elj�n az ideje,
hogy a sark�hoz verje a fej�ket.
Ami eddig nem t�rt�nt meg vele, most halv�nyan derengeni kezd a t�bornokban, hogy
m�gis
nagy dolgok azok a megfoghatatlan semmis�gek, mint szabads�g, f�ggetlens�g,
n�pjogok, a
r�gi szabad sors, hogy �gy felveti mag�t �rte ez a k�l�n�s, b�szke, maroknyi
n�pecske, ez a
szikl�k f�rge, rengetegek k�l�n�s vadja, hogy �hezni, szomjuhozni, szenvedni,
pusztulni tud
�rte. Gy�ny�r�s�g lesz elvenni t�le!...
Az �tja-m�dj�t is tudta, hogyan kell csin�lni. J�l l�tta a kancell�r. Egy n�pet
�nmag�val kell
elpuszt�ttatni. Az alj�t fel kell laz�tani urai ellen, a szeg�nyt a gazdag ellen,
ap�t fi� ellen, fel
kell bor�tani a rendet, azt�n k�nozni, sorvasztani, elnyomni, meg�lni a lelk�t,
elvad�tani,
felforgatni. Ha ez siker�l, Sz�kelyf�ld �nmag�t�l hull az �l�be... Ezt kellene
azt�n
megcsin�lni eg�sz Erd�llyel! - gondolta. A g�g�s urak tork�nak szabad�tani a
rongyosokat, a
cs�rh�t �s azt�n els�p�rni az eg�szet... �lomnak is t�lsz�p!... Az �rd�g vet�se
�rik, csak
�nt�zni kell.
�les, elny�jtott �v�lt�s t�r�ti mag�hoz:
- Gewehr he-e-e-raus!
Carato alezredes, Cs�k katonai parancsnoka tisztelgett az �rs�g �l�n.
Szinte sajn�lta, hogy m�r meg�rkezett.

Oda se figyelt az alezredes el��rt jelent�st�tel�re. Az urakat n�zte, a b�natos,

kimer�lt,
megal�zott sz�ki urakat, hogyan m�sznak le a l�cs�s szekerekr�l. Mintha temet�sre
j�ttek
volna. A f�kir�lyb�r�n hal�lf�lelem l�tszott. E pillanatban mindenn�l jobban
izgatta a
gener�list, hogy vajjon ki mer-e menni a n�p k�z�. �s a t�bbi is, az alattomos,
k�nyszer�
kuty�k!
Meg se v�rta, m�g kinyujt�ztatj�k a szek�ren meggebedt tagjaikat, azonnal kiadta a
parancsot:
- Az urak mindj�rt sz�ljanak a n�pnek! Az esk�t�telnek egy �r�n bel�l meg kell
lennie!
A sz�ki urak egyetlen sz�, egyetlen ige n�lk�l engedelmeskedtek.
- Kimennek! M�gis merik! - csod�lkozott a t�bornok. - De vajjon vissza j�nnek-e
�lve?
Kurt�n int�zkedett a saj�t biztons�g�r�l, hogy a csapatok �lljanak k�szenl�tben �s
er�s�ts�k
meg a kapu�rs�get, azt�n gyorsan visszavonult a szob�j�ba �s az �les falak �bl�be
h�z�dva
leste a n�pet, mint a tigris a zs�km�nyt. Mindenn�l jobban izgatta, hogy vajjon mi
lesz!...
Val�s�gg� k�pzelte az urak helyzet�t, tudta, hogy minden sz�val a v�gzet�ket
siettetik, mert
ha a fegyverfelv�tel mellett sz�lnak, a n�p �li meg �ket, ha pedig a n�p mell�
�llanak,
l�zad�kk�, fels�g�rul�kk� v�lnak �s a t�rv�ny v�gez vel�k. Az � kedv�nek val�
helyzet!
Minden pillanatban meg-meg�jult a moraj, �rzett a l�zad�s fesz�lts�ge, a veszedelem
szaga, a
nyugtalan, fekete t�meg vad izgalma a fenyeget�z� f�rfiak mag�nk�v�lis�ge, kiknek
feh�r
harisny�j�n �gy villogott a piros vit�zk�t�s, mintha szesz�lyes vill�m sujtotta
volna az
alfel�ket. A cseres arcok t�mege val�sz�n�tlen barna foltk�nt k�dl�tt �t az ablakon
s az
�letvesz�ly szinte kisikoltott a veszedelem s�t�t k�p�b�l.
- Vajjon visszaj�nnek �lve?...

Visszaj�ttek.
A szerencs�tleneknek alig volt emberi form�juk, mikor �jra a t�bornok el�
b�torkodtok. A
f�kir�lyb�r� k�t vastag bajszasz�la �gy l�gott a f�ld fel�, mintha ann�l fogva
akarn� sirba
h�zni a hal�l. Csapzott, s�rga, id�tlen, sz�trugott, sz�nalmas volt a t�bbi �r is,
gond�t�tt,
megkinzott.
- Nos? - l�pett el�j�k a gener�lis.
Az urak m�lyre g�rnyedtek. A v�rudvar feket�lik a fegyveres vasas n�metekt�l, s ha
elszabadul a gener�lis d�he, ma emberv�rt nyalnak az ebek Szereda ucc�in. A
f�kir�lyb�r�
menteget�zik:
- Mi megtett�nk minden emberileg telhet�t, kegyelmes uram!
- �s az eredm�ny? - mordul r� t�relmetlen�l Buccow.
A f�kir�lyb�r� egy iratot vesz el� a kebel�b�l.
- Az eredm�ny ugyanaz, mint Gyergy�ban!... Itt az inst�nci�juk!
T�l vannak rajta. Lesz, ami lesz! �k megtett�k a maguk�t. Ism�t kiegyenesednek �s
nyilt
arccal v�rj�k a sorsot. Dacosan �s f�rfiasan, majdnem ellens�gesen. K�teless�g�ket
teljes�tett�k. Nincs tov�bb! �k is szabad emberek, vagy miafene! Cs�k urai! Nem
ak�rkik!
A t�bornok meg�rzi az urak hirtelen v�ltoz�s�t �s mag�ban g�nyosan elvigyorodik,
hogy ezek
mernek dacolni vele, ha csak bel�l is, ha sz�talanul is. No majd megt�ncoltatja
�ket!
V�sztj�sl�an szinte k�r�lmosolyogja �ket �s nagy meglepet�sre csak annyit mond:
- �-�gy?... Sz�val a n�p vonakodik letenni az esk�t?...
V�r kev�ss�, m�g az urak csontjaiba �jra bele�ll az aggodalom �s retteg�s. Csak
azut�n
mondja:
- Akkor nem is er�ltetj�k!
Ha a mennyk� v�ratlanul a l�buk el� csap az �gb�l, akkor se lep�dnek meg jobban. A
katonatiszteknek is k�tfel� �ll a f�l�k a csod�lkoz�st�l, de a t�bornok nem
hajland� indokolni
elhat�roz�s�t, mind�ssze m�g annyit mond, hogy: �Mi pedig reggel folytatjuk �tunkat
H�romsz�kre!� �s int, hogy t�vozhatnak az urak, de a k�sz�b�n m�gegyszer meg�ll�tja
�ket: �Elutaz�som el�tt azonban �n�kh�z is lesz p�r szavam!�
Minek ess�k j�l az eb�d a szerencs�tleneknek!

A v�r kapuj�ban a n�p megbizottai v�rj�k inst�nci�jukra a v�laszt. Ketten is

odaki�ltj�k nekik:
- Haza mehetnek kendtek! Nem lesz esk�t�tel!
A h�r v�gigfut a t�megen �s felujjong az �r�m. Az emberek megv�ltoznak �s bizakodva
mosolyognak egym�sra. H�t m�gis siker�lt, m�gis �k gy�ztek! Tudt�k �k azt!
Felold�dnak,
megk�nnyebb�lnek �s �jra piros lesz az arcuk az �lett�l.
Csak a v�rkapuban �ll� bizalmiak nem mozdulnak, mintha odaszegezt�k volna �ket.
Gyan�s
ez a nagy enged�kenys�g! Bene J�zsi delnei l�f� megvakarja a fej�t:
- Megl�ss�tok emberek, valami nagy diszn�s�g lesz ebb�l!... �ssetek pofon, ha nem
lesz
igazam!... Valami nagy diszn�s�g!...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -L�tsz�lag nem t�rt�nt semmi k�l�n�s eg�sz nap.
D�lut�n a t�bornok mag�hoz rendelte a f�bb tiszteket: Caratot, a parancsnokot,
Schwarz
alezredest, Cajetanus taplocai �s Albrecht, szentgy�rgyi kapit�nyokat. Ernst �s
Zimnique
alezredesek H�romsz�kr�l szint�n meg�rkeztek. �ket is.
L�tszik rajta, hogy tudja, mit akar.
- Az �rtekezlet szigor�an bizalmas!
Nem kell erre a tiszteket k�l�n figyelmeztetni. Kiv�logatott, h�s�ges emberei �k a
t�bornoknak, kik ink�bb leharapn�k a nyelv�ket, semhogy egyetlen sz�t is
elmondjanak abb�l,
amit hallottak. Anyja kebel�n se tudna elb�jni a gener�lis bossz�ja el�l, kinek
elj�r a sz�ja.
Feszesen hajolnak meg a t�bornok el�tt, aki parancsk�nt k�zli v�lem�ny�t.
- �n�k tudj�k, hogy �fels�g�nek hat�rozott k�v�ns�ga a Landmiliz fel�ll�t�sa,
aminek t�z�nvizen kereszt�l meg kell lennie!... �n nem �rek r� hosszasan
foglalkozni e rebellis kuty�kkal,
a sz�k tisztvisel� kar�ban �s a nemes urakban nem bizhatunk. �n�kre v�r a feladat,
uraim,
hogy a cs�sz�rn� akarata teljesed�sbe menjen. Mindent k�vessenek el, hogy a n�pet a
fegyver
felv�tel�re birj�k! Nem kell t�r�dni�k sem a f�korm�nysz�kkel, sem az itteni
polg�ri
t�rv�nyekkel, mert azokat, akik az esk�t megtagadj�k, kiveszem csal�djukkal egy�tt
a polg�ri
hat�s�gok joghat�s�ga al�l �s az �n�k parancsa al� rendelem. T�mogat�sukra
iderendelem a
Laudon-ezred h�rom megbizhat� sz�zad�t, Fr�hlich �rnagy parancsnoks�ga alatt, ki
m�r
szerzett tapasztalatokat Udvarhelyen. Az egys�ges ir�ny�t�st Carato alezredes �rra
b�zom... �n
pedig semmit�l se riadjon vissza. Az eredm�ny�rt felel�ss� teszem �s elv�rom min�l
hamarabb teend� kedvez� jelent�s�t!... Meg�rtett�k? K�sz�n�m!

Egy �ra mulva h�t embert tereltek be a fogdos� katon�k a v�rudvarra. Rongyosok �s
r�szegek
voltak.
Jelentett�k a t�bornoknak, hogy le akarj�k tenni az esk�t.
A gener�lis l�tni se akarta �ket, de fejenkint �t aranyat k�ld�tt ki a sz�mukra.
H�tha
valamelyik fogad�ban ma �ccaka sok embert fog fiadzani az �t arany.
Ilyen s�rga csik�kra �ltette Cs�kban els� katon�it a cs�sz�rn�.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -A sz�ki urakra csak set�tv�gben ker�lt sor. Addig
hadd ette a bizonytalans�g �s aggodalom,
hogy mit akarhat vel�k a gener�lis.
L�ty�g�tt is a d�szruha k�l�n�sen a f�kir�lyb�r�n, aki testileg-lelkileg
meghuttyant ezalatt a
p�r nap alatt. Tekint�lyes hasa helyett csak az �res b�r fittyent r� a nadr�gja
elej�re, mikor
meg�llott a t�bornok el�tt, aki le se �ltette az urakat, hanem mindj�rt a
f�kir�lyb�r�ra t�madt:
- Neheztelek �nre, b�r� �r, mert �n az oka ennek a nagy zavarnak!... Megbizhat�
�rtes�l�seim vannak, hogy Gyergy�b�l megbizhat� embereit el�re k�ldte az ottani
ellen�ll�s
h�r�vel �s hasonl�ra biztatta a n�pet! Nehogy az els�k legyenek.
A f�kir�lyb�r� a fej�hez kapva tiltakozott, menteget�z�tt a nyilv�nval�
igazs�gtalans�g �s
m�lt�nytalans�g ellen.
- Saj�t szemeivel gy�z�dhetett meg, kegyelmes uram, hogy �letemet se kim�lve
buzgolkodtam! Legyen bel�t�ssal, kegyelmes uram! Csuda, hogy a feld�h�d�tt n�p
eddig is
agyon nem vert!
A t�bornok �gy tett, mintha ez egyszer hajland� volna a v�dakt�l eltekinteni, b�r a
f�kir�lyb�r� menteget�z�se nem kiel�g�t�.
- Mindenesetre alkalma lesz bebizony�tani, hogy igaz h�s�ggel viseltetik a kir�lyn�
�gye ir�nt!
- intette le a megpuhult urat. - Tov�bbi int�zked�seimet szeretn�m az urak
tudom�s�ra hozni,
mert �n tal�n m�g ma �tmegyek H�romsz�kre, ahov� utas�t�sokkal Schr�der ezredest
el�re
k�ld�ttem. Mihelyt az ezredes vissza�rkezik, be fogj�k j�rni vele a falukat �s
felesketik a
n�pet. Az itteni katonai hat�s�gok m�r megkapt�k az int�zked�seket, hogy az �gy
sikere
�rdek�ben minden tekintetben seg�ts�g�kre legyenek �s kell� katonai v�delemr�l is
gondoskodjanak... M�k�d�s�ket illet�kes helyen figyelemmel fogj�k k�s�rni! Err�l se
feledkezzenek meg az urak! K�l�n�sen a f�kir�lyb�r� �r!... A viszontl�t�sra!
Az urak feh�ren kih�tr�ltak.
Legal�bb sz�z l�p�st sz�delegtek sz�tlanul egym�s mellett a sz�ll�suk fel�, mikor a
f�kir�lyb�r� t�rsaihoz fordult, mintha gy�nn�k:
- Meg�rdemeltem ezt a sorsot, mert ha j�sz�nd�kb�l is, de nagy b�nt k�vettem el
Cs�k ellen!
Egyed�l a v�n, botra t�maszkod� Szab� Ferenc mert erre annyit mondani:
Mindannyian hib�sok vagyunk, m�lt�s�gos uram!...

XII.
Alig h�zta ki a l�b�t a t�bornok, r��ml�tt Cs�kra a n�met katonas�g �s megsz�llotta
a falvakot.
Zsoldos, durva, apj�nak se kegyelmez�, z�ll�tt n�ps�g, �hes hi�n�k, kiknek a
tisztek is alig
tudtak parancsolni. B�ntet�sb�l ide vetett s�pred�k, akiket minden tisztess�ges
helyr�l el
kellett takar�tani. P�r nap alatt megfert�ztek �s fenekest�l felford�tottak
mindent.
A t�bornok itt hagyott aranyai is megtett�k a maguk�t. A Szered�ban felesk�dt, h�t
�rul�
szentimrei husz�r, m�snap kilencven �j katon�t hozott. Az ingyen-arany szag�ra
minden
falub�l t�dult a s�pred�k, a sok t�rv�ny-�ld�z�tt, erd�k�n bud�kol�, sz�k�tt
jobb�gy, a
b�rt�n�kb�l szabadon engedett �s felfegyverzett b�n�z�k, az elkeseredett
szeg�nys�g, a
nincstelenek, az �hez�k, kik id�ig hi�ba birk�ztak az �lettel, a rongyosok �s
aljasok,
megb�lyegzettek, kiknek Carato, a parancsnok egyetlen t�rv�nyt adott: - Katon�nak
minden
szabad!... Tudta, mit csin�l a gener�lis bizalmasa, aki egy�nileg is gy�l�lte ezt a
b�szke,
nemes, komoly, f�l�tte �ll� idegen fajt �s a h�tt�rb�l, titkon, �rd�gi �lvezettel
ir�ny�totta a
sz�nd�kos felfordul�st.
�ml�tt a bor, p�linka a gyergyai havasokt�l a tusn�di szorosig, s a f�kevesztett
cs�rhe
szabadon gar�zd�lkodott. Rekedt b�g�sek vert�k fel az �jszak�kat, r�szeg katon�k
t�ntorogtak
az ucc�kon �s bel�v�ld�ztek a h�zakba, zsaroltak, puszt�tottak, a gazd�t
kiszor�tott�k a feles�ge mell�l, asszonyokat, le�nyokat �gyb�li szolg�latra
k�nyszer�tettek, s az ellenkez�t
fegyverrel t�madt�k meg. T�rv�nynek, tekint�lynek v�ge lett, a szenved�lyek
szabadon
gar�zd�lkodtak. Testv�r testv�r ellen, fi� apja ellen, szomsz�d szomsz�d ellen
t�madt,
d�h�ng�tt a bossz�, gy�l�lk�d�s. V�szes �s v�gzetes id� szakadt r� az �rva n�pre,
mintha az
erd�k �sszes farkasai, fenevadjai elszabadultak volna. Az elszakadt g�takon �t,
h�mp�lyg�tt a
szennyes hull�m �s elbor�totta az eg�sz sz�ket.
A rossz term�st is sz�m�t�sba vette Carato parancsnok. L�tta, hogy ins�g fenyeget.
A rozs
kal�sza �resen sz�radt el a napon, a zab l�h�s lett, a pity�ka, �Cs�k aranya�
mogyor�nyi
maradt, fele annak is megrothadt a f�szekben, a kasz�l�kon csak sz�rf�vek n�ttek, a
j�hba
m�tely esett, a csorg�kban medv�k gar�zd�lkodtak. Sok helyt m�g a vet�magot se adta
vissza
a f�ld. Az �res szusz�kokban nyak�t t�rte a belehull� eg�r. Ahol Isten csud�j�b�l
m�gis
megmentettek valamit, azt a katon�k vitt�k el. Az utols� borj�t is le�t�tt�k a
szeg�ny
embernek.
M�skor is volt hasonl� bajban Cs�k, de akkor a sz�szok k�z�l hoztak maguknak �l�st.
Zsindellyel, deck�val, �p�letf�val, borvizzel, miegy�bbel Kolozsv�rig elszekereztek
�s
valahogy kiv�rt�k a neh�z id�k elmul�s�t. Most azonban mindent eltiltott a katonai
parancsnok. Egyik falub�l a m�sikba is csak passzussal lehetett menni. A
csemp�sz�sre is
er�st reamentek, hogy a havasalji faluk se boldogulhassanak. Eddig j� volt, mert ha
veszedelmek �r�n is, de valamit csak �thozhattak Moldv�b�l. Most az els� f�ra
felk�t�tt�k,
akit megfoghattak vagy vesztegh�zba vitt�k az �sv�ny�rz�k, ahol a lelket is
kigy�t�rt�k
bel�le. A keleti pestis megakad�lyoz�sa volt a c�me, hogy elvesz�ts�k a sz�kelyeket
a pestisn�l
is jobban. Nincsen annyi szava a t�rv�nynek, mint ah�ny ember elpusztult miatta.
Minderre
azt mondta Carato:
- Ha katon�k lesztek, lesz mindenetek!
�s m�gsem vett�k fel a fegyver a sz�kelyek. Szenvedtek, de nem jobban, mint a
t�tlens�gre,
vesztegel�sre k�rhoztatott f�kir�lyb�r�, aki ki se mert mozdulni a sz�ll�s�r�l,
ahol hetekig
v�rta a gener�lis parancs�b�l H�romsz�kr�l Ernst alezredest. A sok rossz h�r
hallat�ra szerette
volna bedugni a f�leit, hogy ne halljon semmit. Lelkiismerete mardosta �s alig
gy�zte
vigasztalni a v�n Sz�sz J�nos, az esperes, ki elhagyatotts�g�ban minden nap
felkereste. Az �
besz�de is ink�bb v�d �s k�ts�gbees�s volt, mint vigasztal�s. Mindennap �j h�reket
kuvikolt.
- Hallotta-e m�lt�s�gos uram, hogy B�nkfalv�n Bene Istv�nt �gy megmarcangolt�k a
katon�k,
hogy leped�ben vitt�k haza, mert azt tal�lta mondani, hogy r�juk k�ne menni �s mind
kih�nyni Cs�kb�l a bitangokat. Kozm�son Botos P�ternek, ki pedig az els� emberek
k�z�l
val� a faluban, puskaaggyal rontott�k be a fogait, hogy ne j�rjon a sz�ja a
katonas�g ellen.
Menas�gon Incze Ign�c, ki �jszak�nk�nt fejsz�vel �rizte a feles�g�t, alig tudta a
katon�k el�l
kisz�kni a havasba, s onnan �ltal Moldv�ba. Mondathatja �rte a gy�szmis�t a fiatal
feles�ge,
ha valamikor k�zbe ker�l. Napr�l-napra t�bben lesznek, kik v�gleg itt hagyj�k ezt a
f�ldet �s
�talh�z�dnak Moldv�ba, ahol a vajda f�ldet, birtokot, ad�mentess�get ig�rt a
hozz�t�r�knek.
Ha t�zes vassal k�nozz�k, az se f�jt volna jobban a fajt�j�t szeret� kir�lyb�r�nak,
mint az ilyen
h�rek. A v�n pap pedig k�rogta tov�bb a veszedelmeket, hogy naponta tiz�vel,
h�sz�val
hozz�k be a v�res, k�kre-z�ldre vert embereket Szered�ba a t�ml�cbe, ahol addig
nyomorgatj�k, nyaggatj�k �ket, am�g felveszik a fegyvert.
- Odajutottunk, hogy vas�rnapja sincs a n�pnek! Mise ut�n hoppon veszik a katon�k a
f�rfiakat, viszik a katonai sz�ll�sokra, ott �tik-verik, sebhetik, rong�lj�k,
k�nyszergetik,
vasazz�k, hogy felesk�djenek. Csuda-e, hogy sokan ink�bb a gyal�zatot v�llalj�k?
- Mif�le gyal�zatot?
- A katonas�got!
- Gyal�zatnak tartja f�tisztelend�s�ged?
- Annak tartom ilyen form�ban �s verje meg Isten, aki ebben k�zrem�k�dik!
A kir�lyb�r� �sszer�ndult �s f�jdalmasan feln�zett a papra.
- Tudom, hogy re�m gondol, de �n csak j�t akartam!
Az �reg pap megsz�nta, hiszen hetek �ta l�tja kinl�d�s�t, bels� meghasonl�s�t,
szenved�s�t,
gyenges�g�t. Felold�dtak egym�s ir�nt �s meg�lelt�k egym�st.
- Seg�tsen rajtunk, uram! - inst�lta a pap. - K�l�nben mind egy sz�lig elvesz�nk!
A f�kir�lyb�r� tehetetlen�l vallotta be.
- �n m�r senkin sem tudok seg�teni!... A dolgok t�ln�ttek az �n hatalmamon!
Az �reg pap kiegyenesedett.
- Akkor menjen innen! Fusson t�l�nk! Legal�bb nekik ne seg�tsen, ha rajtunk nem
tud!
Fekete kezeit el�re fesz�tette, mintha azokkal is eltasz�tan�.
A f�kir�lyb�r� fels�hajtott.
- Nem mehetek!... Katon�k �riznek, mint a rabot!
- Akkor nincs mit tenni! - mondott le v�n Sz�sz J�nos is.
Olyan hideg �s er�tlen volt a keze, mikor elb�cs�zott, hogy m�g a szent osty�t se
birta volna a
magasba emelni.
A szerencs�tlen kir�lyb�r�nak � volt egyetlen bar�tja, rem�nys�ge, az egyetlen
sz�l, ami m�g a
vil�ghoz k�ti �s m�gis azt mondta neki:
- Ne j�jj�n t�bbet hozz�m, aty�m, mert nem akarok, nem tudok t�bb szenved�st
hallani!
A pap elment, de a lelkiismeret vele maradt. �jjel-nappal gy�t�rte �s f�l�r�ra, ha
megtudta
lopni az �lom. Rettegett a pillanatt�l, hogy az alezredes vissza�rkezik
H�romsz�kr�l �s neki
�jra szembe kell n�zni a n�ppel. A sz�ntelen aggodalomt�l elgyeng�lt �s
elhat�rozta, hogy
haza k�redzik.
- �letvesz�lyben forgok! Hasznomat se l�tja senki, az �gyre is jobb, ha nem vagyok
itt! pr�b�lta meggy�zni a parancsnokot, de Carato hallani se akart r�la �s
egyszer�en
visszaparancsolta.
Sz�gyen�lten t�rte az �jabb vessz�fut�st, annyira elgy�moltalanodott. M�r mindegy
volt
minden. Vil�gosan l�tta, hogy nem az � r�besz�l�s�re van sz�ks�g�k, hiszen tudt�k,
hogy nem
tehet semmit, hanem csak m�g jobban meg akarj�k gy�l�ltetni a n�ppel, hogy a
nemess�g �s
el�lj�r�ik ellen d�h�ts�k. Megh�lt a sz�ja az ijedts�gt�l, mikor erre r�j�tt �s
megsz�k�tt volna,
ha az �r�k nem olyan �berek.
A tork�ig sz�k�tt a sz�ve �r�m�ben, mikor meghallotta, hogy Ernst alezredes v�gleg
H�romsz�ken marad, de Carato, a parancsnok hamar kivette a rem�nys�get a kebel�b�l.
Fr�hlich �rnagyot rendelte az urak mell� nagysz�m� katonai k�s�rettel �s
ellentmond�st nem
t�r� hangon k�z�lte, hogy m�snap reggel indulhatnak is Cs�k verbuv�l�s�ra.
M�r csak egy rem�nys�ge maradt: valahol elpusztulni �s ezzel j�v�tenni mindent.

Ez a rem�nys�ge sem teljes�lt.

Mikor a m�snap reggeli �r�kban meg�rkeztek a k�zeli Szentkir�lyra, a templom el�
kiparancsolt n�p �gy v�rta, mint az �desapj�t. M�g bizott benne, rem�nykedett a
lehetetlenben is.
Horgadt f�vel �lltak a sz�nalmas, elkinzott f�rfiak. Sokuknak k�k volt az arca a
friss �t�sekt�l
�s a condra alatt sajgott a megvert, meggyal�zott teste. Szinte tulvil�gi, eszel�s
f�nyben
lobogtak a szemek, de egyetlen fenyeget� hang se esett, egyetlen ujj sem fenyegette
a f�kir�lyb�r�t. Szorongattat�sukban ujra Cs�k apj�t l�tt�k benne �s ez mindenn�l
jobban f�jt neki.
Mened�k�knek hitt�k, s n�melyek m�g a kez�ket is fel�je t�rt�k, a r�gi szeretet
f�nye
megcsillant a szemekben �s a dacosra z�rt sz�jak felengedtek. Az el�l�p� Gy�rgy
Istv�n, a
b�r� is egyenesen hozz� k�ny�rg�tt, mintha a tisztek �s katon�k ott se voln�nak:
- V�delmet, oltalmat k�r�nk, uram!
�s zuhogni kezdett ajk�r�l a panasz:
- El kell veszn�nk, uram, akkora szorongattat�sban vagyunk! Sz�j azt el nem
besz�lheti, mit
mivelnek vel�nk a tisztek �s limitr�fus katon�k... Fej�nk elveszt�se alatt k�lt�tt
parancsolat
mellett m�rt�k al� h�znak s er�szakosan, sok k�nz�s, fogs�g, szenvedtet�s, iszony�
megverettet�sek, mindenf�le szolg�ltat�sok, j�gvermek �sat�sa, fagyos f�ldben val�
kar�ztat�s, p�lc�z�sok �ltal k�nyszergetnek a fegyver felv�tel�re. Marh�nkat, kicsi
gabon�nkat
elvett�k, �jjel rajtunk �tnek, feles�g�nket mell�l�nk r�ntj�k le az �gyb�l. Minden
h�zt�l egy
pet�k patk�p�nzt k�vetelnek, fedel�nk al�l kiszor�tottak, fahordani, havas�rizni
hajtanak, s
mocskos szavakkal illetnek mind a katon�k, mind a tisztek. A vet�skerteket
lerontj�k, fel�getik, a falu hat�rai miattuk pusztulnak, semmi tilalmas nincs
el�tt�k. Orsz�g �s falu �tjait
tartani nem akarj�k, a k�zs�g vagyon�t maguk k�zt tetsz�s�k szerint felosztj�k,
hatalmaskodnak, s aki ellen�ll, azt verik, sebhetik, rong�lj�k �s fels�ges Kir�lyn�
asszonyunk parancsolata
ellen�re meg akarnak fosztani �seinkt�l re�nk sz�llott nemesi szabads�gunkt�l; - de
mi att�l
nem t�g�tunk m�g az �let�nk �r�n sem!... Igazs�got �s v�delmet k�r�nk f�kir�lyb�r�
uram!
A n�p ut�na z�gta:
- Igazs�got!
A f�kir�lyb�r� agg�dva leste az �rnagy arc�t. B�r ne �rten�, mit ez az ember
besz�l!...
Mindenk�pen k�nos helyzetben van. Mit v�laszoljon? Ha b�tor�tja, vigasztalja, er�t
�nt
bel�j�k, mag�t teszi t�nkre. Pedig legsz�vesebben k�zib�k �llana �s � is r�zn� az
�kl�t a sok
gazs�g ellen, amit ellen�k elk�vettek, de nem teheti. Mit mondjon nekik?... Hi�ba
n�z a k�t
alkir�lyb�r�ra is. Azok is csak �llanak komoran, szintelen�l, mintha a benn�k
r�g�d� f�rget
n�zn�k. Napok �ta szavuk sincs hozz�. A n�mas�gukkal b�ntetik �t is. El�g, ha
k�nyszer�s�gb�l vele vannak. M�r az is megfert�zi a becs�let�ket.
Lenyeli keser� ny�l�t �s ijedten felveti a fej�t, mert Gy�rgy Istv�n elhallgatott
�s v�rja a
v�laszt. Felelnie kell �s pirba sz�k�tt arccal dadogja:
- Nagy kedvetlens�ggel �rtett�k a kendtek panaszait �s int�zkedni fogunk a katonai
parancsnoks�gn�l, hogy azok megsz�njenek. Ha azonban a tov�bbi bajokat el akarj�k
ker�lni,
fel kell venni�k a fegyvert!... Egyebet nem tan�csolhatok!
Meg�tk�zve, ki�br�ndulva mered r� a csal�dott n�p. Az �rnagy el�g�lten mosolyog.
M�gis
tud magyarul!... Az �reg Szab� Ferenc �sszerokkant test�nek s�lya alatt meghajlik a
p�lca. A
m�sik alkir�lyb�r� konokul a Hargit�t n�zi �s mintha csod�lkozn�k, hogy mi�rt
futnak el�le
olyan gyorsan a hegyek!... A f�kir�lyb�r� is csak hom�lyos k�dben l�tja, hogy egy
kilencven
fel� j�r�, v�n, csip�s ember el�v�nszorog, megtekergeti a fej�t:
- Haza mehet�nk, emberek, mert a f�kir�lyb�r� �r ehelyt sz�pen el�rula m�nk�t!...
Ki hitte
volna!...
Az �rnagy kiadja a parancsot az indul�sra. Csak neh�ny katona marad vissza.
Ki se �rnek a falu v�g�re, Gy�rgy Istv�n felord�t, egy asszony sikolt, a kilencven
fel� j�r� �reg
ember sz�tlanul esik �ssze a katon�k csap�sai alatt �s hanyatt fekve, v�res sz�jjal
�gy n�z fel
az �gre �lettelen szemekkel, mintha csud�lkozn�k:
- �risten, ki gondolta volna!...

A szentgy�rgyi elt�r�n�l a v�n Szab� Ferenc meg�ll�totta a szeker�t.

- �n tov�bb nem megyek!... Beteg vagyok!
Hi�ba ellenkezett az �rnagy, elcs�r�mp�lt a fagyott, felv�gott, g�r�ngy�s tag�ton.
A f�kir�lyb�r� irigykedve n�z ut�na. Boros Ferenc, a felcs�ki kir�lyb�r�, kinek
eg�sz id� alatt
s�lt le az orc�ja b�re, hogy tehetetlen�l kell n�zni�k a panaszkod�k k�noztat�s�t
�s t�rni�k
kell, hogy falur�l-falura hurcolj�k, s�t�ten vigasztalta mag�t:
- K�nny� �regembernek b�tornak lenni...!

A k�vetkez� falu, Szentgy�rgy m�r katonasz�ll�s volt. Albrecht kapit�ny

parancsnokolt
benne. Sz�gletes, f�lm�velt, kegyetlen, nagydarab ember.
- Nincs mi�rt sietni! - fogadta a bizotts�got. Nyugodtan megeb�delhet�nk a papn�l.
Az
embereket �gyis csak eb�dut�nra hivattam �ssze! El� vannak k�sz�tve, nem sok dolguk
van
vel�k! - kacagott k�t�rtelm�en.
Az eb�den hamar �testek. A pap is musz�jb�l adta, nekik se igen �zlett. M�g �r�ltek
is, mikor
a str�zsamester jelentette, hogy a n�p a piacon v�r.
A papilakt�l p�r l�p�s a piac. M�g ma v�gezhetnek Menas�ggal is.
J�l mondta a kapit�ny, hogy �el� vannak k�sz�tve az emberek�.
N�ma csend fogadta. Egyetlen ujj a sapka fel� nem d�f�tt, m�g cs�fs�gb�l sem.
Mintha
halottak �llottak volna gl�d�ban. Senki a n�p nev�ben el� nem �llott, mint
Szentkir�lyon,
panasz nem esett, csak �llottak a f�rfiak titkolt d�hvel, de ez a szil�rd, n�ma
ellen�ll�s ann�l
f�lelmesebb volt. A f�kir�lyb�r� valahogy elrebegte azt a n�h�ny r�besz�l� sz�t, de
erre se
mondott senki se j�t, se rosszat. Az �rnagy v�llat vont:
- �gy is j�!
Boros kir�lyb�r� remegve odas�gott a f�kir�lyb�r�nak:
- Menj�nk innen!...
A tulajdonk�ppeni meglepet�s csak ezut�n k�vetkezett.
V�gig a falu hossz�n, majdnem minden kapuba ki�llottak az alig v�nszorg�, v�resre,
nyomor�kk� vert, bek�t�z�tt, roncsolt, form�tlan, dagadt, b�na, szenved� emberek,
sokan
csak �gy, ingben, gaty�ban, ahogy hirtelen kikeltek az �gyb�l. Mellett�k s�r�
feles�g, szepeg�
k�lykeik. Feh�rt se v�ltottak, hadd l�ssa a kir�lyb�r� a szennyes�k�n alvadt,
fekete v�r�ket.
L�ssa �s ne tudjon nyugodni m�g a s�rban se, mert � az oka!... Nem mondt�k meg
szemibe,
mikor a l�tv�nyt�l feld�lva elsz�gyenkezett el�tt�k, csak n�zt�k mereven, hang
n�lk�l,
elk�rhozott arccal.
Boros uram nem �llhat� meg, hogy meg ne k�rdezze:
- �l-e m�g f�kir�lyb�r� �r?... Milyen k�r, hogy mindezt nem l�tja a fels�ges
kir�lyn�!... Ezek
oszt�n a sz� szoros �rtelm�ben ��let�ket �s v�r�ket� adt�k �rte!...

A menas�gi vet�skapun�l egy zil�lt, cig�nyhaj�, f�lmeztelen, eszel�s ember, Birta

Pista, a falu
bolondja fogadta a bizotts�got. Kezein, a fagyt�l k�k mez�tl�bain felcserepezett a
piszok.
Vigyorogva, hahot�zva, karjaival hadon�szva �llotta el a szekerek �tj�t.
- Ne j�jjenek! �gyis hi�ba j�nnek! Senki sincs a faluban! Mindenki elb�tt a
havason! M�g a
pap es elsz�k�tt! H�la legyen neked somoj�i csudatev� boldogs�gos Sz�zm�ri�m!...
Kurjongatott, a szekerek el�tt ugr�ndozott, figur�zott �r�m�ben a bolond:
- Nem lesz�nk katon�k! H�h�h�! Nem lesz�nk katon�k! H�h�h�!
Igaz volt.
A dr�nic�s, felh�kbe vesz�, karcs�tetej�, apr�szem� �si h�zak �resek voltak. M�g az
ist�ll�kb�l is felvert�k a barmot a havasokra. Kutya se cellengett az �ton,
udvarokon, hogy
megugassa a palotaszer� cs�r�k�n ing� varj�t. A g�c alatt kuporg�, h�z�rizni
visszamaradt
n�h�ny v�nasszony, �regember nem sz�m�tott. �k akkor se �tik fel a fej�ket, mikor a
hal�l
l�pik be az ajt�n. Cs�k leg�sibb telep�l�se, melyet m�g a m�nes�rz� hunn p�sztorok
�p�tettek,
olyan volt, mintha az �zsi�ba hazasz�k�tt vit�zek sebbel-lobbal hagyt�k volna itt.
Csak a ler�zhatatlan bolond ugr�lt, futott a szekerek mellett:
- K�rek egy pet�kot!
L�p�sben haladtak v�gig a falun, fel Pottyandig. Sehol senki. K�nny� volt innen
elmenek�lni.
P�r l�p�s az erd�. A K�rp�tok h�mes k�nt�s�nek a sz�l�re �p�lt a falucska, az
�thatolhatatlan
fenyves t�v�be, amely tele van szikl�kkal, medvelikakkal, szakad�kokkal. Egy
hadsereg se
tudn� kipiszk�lni bel�le a menek�lteket.
- Visszafordulhatunk! - ismerte el az �rnagy is.
A bolond k�zzel-l�bbal h�vta.
- Jertek, mutatok valamit!
- Mit mutatsz, te bolond?
- D�g�t! L�d�g�t! Teli van a hely fel Csob�nosig, K�stelekig! S mennyi t�r�tt
szek�r!...
Adjatok egy pet�kot s megmutatom!
Azt akarta mondani, hogy itt hullott el a fahord�sra k�nyszer�tett n�p minden
j�sz�ga.
Az �rnagy f�nyes aranyat vett el� �s a bolond el� tartotta:
- A tied lesz, ha megmutatod, hova b�jt el a n�p!
A bolond h�traugrott, mintha �g� par�zsba l�pett volna.
- Azt nem!... Nem lesz�nk katon�k!... H�t�lesfark� bakk �rd�g legyen a
keresztap�tok,
kitakarodjatok a falub�l!
�s g�nyol�dva ki�lt�tte nyelv�t a bizotts�gra.

Az �rnagy azzal biztatta az urakat, hogy az Olt-menti falvakban nem sok dolguk
lesz, mert
azok j�r�szt m�r felvett�k a fegyvert. �ppen csak �tszaladnak rajtuk s azt�n
Felcs�kon
folytatj�k a munk�t. Ma m�r nem �rdemes tov�bb menni.
A tisztek elv�ltak Szentgy�rgy�n, az urak Szentm�rtonba mentek �ccak�ra Szab�
Ferenchez, a
hazamenek�lt kir�lyb�r�hoz. Ott legal�bb kiss� magukban lesznek. Ezekt�l a
tisztekt�l eg�sz
nap tisztess�gesen sz�t sem v�lthattak.
A h�rre, hogy a f�kir�lyb�r� Szentm�rtonban van, Szentkir�lyr�l �tj�tt Bors Tam�s,
Szentgy�rgyr�l lesz�k�tt Csed� D�vid, Mindszentr�l a k�t Czik�, s lovas leg�nyt
k�ldtek K�szonba
Bl�si�rt, aki azonban csak vacsora ut�n �ll�tott be kimer�lten. Rossz h�rt hozott.
Az �j katon�k
fegyveresen gy�lekeznek a piacon, Kozm�sr�l, Verebesr�l, Tusn�dr�l is �rkeznek.
Valamit
forralnak. Azt nem tudta kitudni, hogy mit, mert a Nyerges alatt �t mag�t is
megszalasztott�k,
s ha j� lova nincs, ott nyomj�k el. �gy is ut�na l�ttek... Az � szava ne legyen,
nem az�rt
mondja, hogy megijessze az urakat, de a ki�lt�sukb�l �gy vette ki, hogy a
m�lt�s�gos
f�kir�lyb�r� urat keresik �letre-hal�lra, mert �t okolj�k, hogy fel kellett venni�k
a fegyvert �s
ilyen �llapotra jutottak. Valamit tenni k�ne!... Legjobb volna, ha a f�kir�lyb�r�
�r
kimenek�lne Cs�kb�l, ha m�r nem k�s�, vagy valahov� f�lreh�z�dn�k.
- De hova? - t�rt�k a fej�ket.
Senki sem tudott olyan helyet eg�sz Cs�kban, hol a sz�k legnagyobb ura egyetlen
�ccak�ra
biztons�gban legyen. Enn�l nagyobb b�ntet�s nem �rhette azt az embert, akit valaha
az utols�
gyermek is �desapj�nak mondott.
A f�kir�lyb�r� let�r�se s�lyos el�gt�tel volt az urak sz�m�ra is, akik kezdett�l
fogva nem
helyeselt�k a f�kir�lyb�r� elj�r�s�t, mert azt tartott�k, hogy ny�lt sz�nvall�ssal,
egys�gesen
kellett volna ellen�llani, mint az udvarhelyiek tett�k �s ezzel el lehetett volna
h�r�tani a bajt
Cs�k fel�l is. Sajnos k�s�, nincs �rtelme most a multat panaszolni! Azt kellene
kis�tni, hogyan
ments�k meg a f�kir�lyb�r�t.
- Jelenteni kell az �rnagynak, hogy mi t�rt�nik! A sorkatonas�g v�delme al� kell
helyezkedni!
- aj�nlotta Bl�si, de l�tva az urak meg�tk�z�s�t, restellkedve magyar�zgatta, hogy
a bez�rt
kapu nem v�delem a mindenre elsz�nt t�meg ellen. Csak a katonas�g marad!
- Akkor nekem v�gem! - mormogta kedvetlen�l a h�zigazda. - Ha megtudja a n�p, hogy
a
katonas�ghoz fordultam, rajtam t�lti ki majd a bossz�j�t.
Vesztenival� id� azonban nem volt. Mind t�bben gy�ltek a h�z el�. L�v�sek is estek.
A
haragos moraj er�s�d�tt �s egyszercsak vil�goss�g, t�zf�ny �rasztotta el a
k�rny�ket. Az �j
katon�k m�gly�kat raktak �s t�zzel z�rt�k el az �tat k�t helyt is.
M�gis el kellett szalasztani egy megb�zhat� leg�nyt Szentgy�rgyre a katon�k ut�n.
Lesz ami
lesz, de m�gsem n�zhetik, hogy a szem�k l�tt�ra koncolj�k fel a f�kir�lyb�r�t.
Szerencs�re a n�pindulat m�g nem �rett annyira. M�g megj�rhatta a leg�ny azt a
r�vid �tat.
Egyel�re m�g csak a p�link�s-�vegeket adt�k k�zr�l-k�zre. Felt�rt�k az �jv�sz
boltj�t, onnan
hordj�k az italt. Egyel�re egym�st �ltetik, a szomsz�dfalusiakkal �lelkeznek a
t�zf�nyben
v�r�sl�, r�szeg alakok. Egyel�re m�g csak az �gbe l�nek, a csillagok fel�, de
minden
pillanatban a h�z fel� fordulhat a puska cs�ve... Valahonnan kl�n�t�s cig�nyt is
ker�tettek. A
remeg�, figyel� urakban felcsillan a rem�nys�g. Ha a cig�ny �bl�getni kezdi
hangszer�t,
megv�ltozik a hangulat. Akkor kih�zz�k az �gyb�l a feh�rn�peket �s t�nc lesz.
T�zes,
szenved�lyes t�nc, hogy l�ngot vet t�le m�g a v�nasszonyok pendelye is. Addig hadd
t�rje a
nyavalya az urakat!... A v�r csak a t�nc ut�n k�vetkezik, de akkor omlani fog
b�ven...
Az urak eloltj�k a gyerty�kat �s minden �rz�k�kkel kifel� figyelnek a bev�r�sl�
m�glyaf�nybe. K�pzelet�k megsz�zszorozza a veszedelmet �s ijedten rebbennek h�tra,
mikor
kiny�lik az ajt�...
Csak a Szentgy�rgyre k�ld�tt leg�ny.
- H�t baj van ist�lom! - aszondja leptiben, nagy nyugalommal.
- Mi az? Mi baj? - esnek neki h�rman is.
A leg�ny megvakarja a fej�t.
- Nemigen lehet sz�m�tani a tiszt urakra!
- Mi�rt?
Az urak pattannak sz�t az izgalomt�l, de a leg�ny nem siet, mert tudni kell, hogy
az �rtelmes
besz�d olyan, mint a ty�k�ltet�s. El�bb el kell rendezni a f�szket, bele a
toj�sokat s csak
azut�n j�het a kotl�.
- Besz�lj m�r! - herken neki a gazd�ja is. - Mi�rt nem j�nnek?
- Az�rt, mert nemigen tud�k sz�t �rteni vel�k!
- Hogyhogy?
- Az �gy, hogy nem eresztettek hozzuk!... Aszont�k, hogy m�r le vannak fek�dve, s
nem lehet
zavarni �ket, j�jjek holnap!
- Le vannak fek�dve?
- Vannak a t�zlangj�t! Hiszen az ablakon kereszt�l j�l l�ttam, hogy kock�znak!
- Kock�znak!
- Azok igen, de kem�nyen!
- A tisztek h�r�vel van a l�zad�s! - �llap�tja meg szentgy�rgyi Csed�.
- �k rendezt�k nek�nk ezt a t�ncot! - hiszi Czik� R�fael is.
E pillanatban l�v�s d�rd�l, az ablak cs�rren, s a falba v�g�d� goly� a leg�ny
l�baihoz hull.
�bl�s, durva hang b�g be az ablakon.
- Hol vagy kir�jb�r�!... Bujj el�, m�g �rted nem megy�nk!
El�rkezett az utols� pillanat a menek�l�sre.
- Siess, Ign�c! - adja ki a parancsot Szab� Ferenc uram a leg�nynek. - A
f�kir�lyb�r� �rnak
nyergeld meg Fecsk�t s k�sz�lj te is! A kertek alatt m�g el tudtok menni Tusn�dig!
- J�j�! - d�nny�gi a leg�ny, s oson is m�r az ist�ll�ba.
A f�kir�lyb�r� engedi, hogy azt tegyenek vele, amit akarnak. Leverten vesz b�cs�t
az urakt�l
�s Szab� Ferenc elvezeti a kert v�g�ig, felteszi a l�ra �s a lelk�re k�ti a fi�nak:
- Oszt�n �gy �gyelj a f�kir�lyb�r� �rra, Ferenc, mint a k�t szemed vil�g�ra!
A leg�ny a l� h�t�r�l visszatekeri a fej�t a b�r� fel�.
- Maga oszt�n hozz�m tartsa mag�t! Sehol a nyomomb�l ki ne t�rjen!
Azzal el is vesznek a s�t�ts�gben, csak a lovak f�j�sa hallszik. Azok is
aggodalmaskodnak,
szemeik k�ken el�re merednek. Fagyos, k�d�s, s�v�r az id�. A h� m�r lopakodik fel a
havasokra. A f�ld f�zik. M�g fekete ugyan, de kezdi elvesz�teni eszm�let�t.
A leg�ny eg�sz �ton nem besz�l, csak a t�jat f�rk�szi �s szor�tja a lov�t. Nincs
semmi baj,
mert ismeri az utols� r�g�t is mindenfel�. Beh�nyt szemmel is odatal�lna, ahova
akar. A faluk
k�zel�ben azonban �vatos. Ha zsebkeszken�je volna, t�n m�g a lovak szemeit is
bek�tn�,
hogy ne vil�g�tsanak.
Alcs�k arra le messze feh�rlik az �j tenyer�n. Se jaj, se k�romkod�s nem hallszik
ide. Az
izgalom �s baj m�gis benne van a leveg�ben �s lid�rck�nt meg�li a kir�lyb�r�
mell�t. �gy
�rzi, hogy maga a f�ld is v�dolja. Ez a sz�ntatlan maradt, �ldott Olt-mell�ke, hol
m�skor
akkora rozsok n�nek, hogy a lovasember nem l�tszik ki bel�l�k. Most nem volt, mit
belevessenek. Ha lett volna is, minek? Hogy ezek a veszett kuty�k leetess�k? Hadd
s�rjon a
szajha sz�l v�gig rajtuk �s maradjon magtalan a m�he!
- Siess�nk, fiam!
Siess�nk, fiam, hogy ne kelljen l�tnom!
- Mindj�rt ott vagyunk!...
A hold �vatosan b�vik fel a k�szoni hegyek fel�l, mintha az is azt lesn�, hogy
elment-e m�r a
fen�be a f�kir�lyb�r�. Az utols� falu jobbk�zt elmarad.
- Az ott m�r a fered�! - mutat el�re a leg�ny. - Itt m�r kicsaphatunk a vert �tra!
�rzik is m�r a tusn�di szoros lehellete. A szirtek k�zt megszorult Olt viz�b�l
feh�r k�d�k
sz�llanak fel, s a foly� f�l�tt emelked� S�lyomk� szembemered a Pilisk�vel �s a
Nagycsom�ggal, mintha a szeret�j�t f�lt� leg�ny volna. A homlokuk majdnem �ssze�r.
A
szorosban valamit�l felriasztott cs�k�k nyugtalankodnak, veszekednek, kavarognak.
- H�bor� lesz! - azt mondja a leg�ny egyszer�en mik�zben �tlopja a f�kir�lyb�r�t az
Olt
kapuj�n s kezdi magyar�zni az �tat.
- Eleget j�rtam rajta! - k�sz�ni a f�kir�lyb�r�.
A leg�ny hirtelen megv�ltozik. Arca kem�ny, ellens�ges lesz �s szinte led�fi a
n�z�s�vel a
l�r�l a f�kir�lyb�r�t.
- No, ha eleget, akkor most �n is azt mondom, �gy menjen ki Cs�kb�l, hogy soha a
h�rit se
halljuk!
Pillant�sra se m�ltatja t�bbet a nagy urat.
A f�kir�lyb�r� �sszeg�rnyed, mintha k�st �t�ttek volna a sz�v�be �s megk�v�lve n�z
a leg�ny
ut�n.
Az azonban ott j�r m�r a szoros m�ly�ben. Feje f�l�tt csat�znak a cs�k�k, varjak,
d�gev�
holl�k, mintha a v�gzet�t siettetn�k...

XIII.
No ezt j�l kitev�m Cs�kb�l! - dagadozik a lov�n hazafel� a leg�ny. Eg�szen
megk�nnyebb�lt.
Egy�gy� feje azt hitte, hogy ezzel minden j�ra fordul. Madarat lehetne fogatni
vele, olyan j�
kedve van. Kev�lyen feszeng v�gig a falukon. Kozm�s v�g�ben azonban r�szeg katon�k
esnek
neki, ler�ntj�k a l�r�l, istenesen megkujakolj�k, s otthagyj�k gyalog az �ton.
- E mi vala? - p�kd�si a v�rt a sz�j�b�l megszottyanva.
Nem az �t�sek f�jnak, hanem a l� elveszt�se. Kit�l elveszik a lovat, olyan, mint a
becs�let�t�l
megfosztott le�ny. H�tta napj�ig restellheti.
M�r azon volt, hogy felh�z�dik a havasokba, s elb�jdosik; de - �llj meg, te - m�g
azt hinn� a
gazd�ja, hogy � lopta el Fecsk�t! Musz�j hazamenni!
Csekefalva v�giben megmosdott a csorg�n�l, s feszesre r�ngatta a harisny�t mag�n,
de
szerencs�re nem j�rt senki az �ton, hogy l�ssa a sz�gyen�t. Olyan volt a falu,
mintha meg�lt�k
volna.
Igaz�b�l azonban csak akkor fogant meg benne a l�lek, mikor megl�tta, hogy a
kapujok le van
�getve, ajt�, ablakok berontva. �Itt ugyanbiza mi t�rt�nt?� - szeml�lte ijedten a
roml�st, de
hangosan csak annyit mondott:
- No, itt se kell ki�ltani, ha az ember meg�rkezik, hogy ��m�liteh�! Nyisd ki a
kaput!...�
Cs�ful eligaz�tott�k a h�zt�jat! M�gis diszn�s�g!
B�lopakodott a konyh�ba, hogy az �rral ne tal�lkozz�k s ott leh�z�dott egy sz�kre.
�m�li, a
szeret�je �ppen a haj�t p�colta.
- Azt sem mondj�k, hogy �j�reggelt�, te bihaj! - tan�totta becs�letre a le�ny.
- Hadd el! - s�hajtott Ign�c. - El�g nagy az �n bajom!... Elvett�k az �ton
Fecsk�t!... Valami
r�szeg katon�k!
�m�li is megijedt.
- Most mi lesz?
- Valahogy el kell igaz�tanom az �rral!
- Vele most nehezen lehet besz�lni, mert az �ccaka megl�tt�k!
- Kit te?
- H� az urat!... Cs�f dolog volt!
- �l-e?
- Ki te?
- H� az �r!
- M�g igen, mert a l�b�t tal�lt�k!
- Csak? - nyugszik meg a leg�ny s �jra visszas�llyed a szomor�s�gba. Akkor
jel�ntk�zn�m
kell!
�m�li is bel�tja.
- Kim�letesen b�nj vele! - oktatja.

Fenenagy �t ez a p�r l�p�s. M�g j�, hogy az �r kezdi a besz�det.

- Haza j�tt�l, Ign�c?
A f�jdalomt�l sziszeg az �gyban Szab� kir�lyb�r� �r s a k�t feh�r bajszasz�la
olyan, mintha
k�t farka volna az orr�nak.
- �n haza! - n�zi a f�ldet a leg�ny.
- S a f�kir�lyb�r� �r?
- Hol van � eddig! - legyint a leg�ny.
- Akkor j�! - nyugszik meg az �r.
- L�tom, egysm�s v�ltoz�s t�rt�nt itthon, am�g oda voltam! - n�z k�r�l a leg�ny a
feld�lt
szob�ban.
A kir�lyb�r� hallatlann� teszi. R�gondolni is keser�s�g, ami vele t�rt�nt az
�ccaka.
- Eredj, s frustokolj! - k�ldi el a leg�nyt.
- Nem furustokolok! - v�g vissza a fi�. - Legal�bb k�t napig, nem hiszem, hogy
egyem!
Az �r meg�tk�zve pillant f�l.
- Mi�rt?
- Mert nem t�ri a sz�jam az �telt!
- A sz�jad?
- Azt vert�k be!
- Kik te? - er�lk�dik a k�ny�kire a kir�lyb�r�.
- A kozm�si �j-katon�k!... De akik a lovat elvett�k, azok k�szoniak voltak!
- Mif�le lovat?
- H�t Fecsk�t! A mi�nket!
A kir�lyb�r� sz�tlanul visszaereszkedik az �gyba. Nem �rdemes egy l��rt!
A leg�ny m�gis v�gasztalni akarja.
- Sz�pen megj�rtuk mindaketten!
- M�r mindegy!... Eridj, s l�ss dolgod ut�n!
A leg�ny azonban nem mozdul.
- Akarsz m�g valamit? - t�relmetlenkedik a kir�lyb�r�.
- Csak �ppen azt, hogy... - k�nl�dik a leg�ny, - hogy m�t�l fogva felmondom a
sz�g�latot!
Erre m�r kem�nyen nekiment a kir�lyb�r�.
- Elment az eszed?... Ilyen nagy bajomban akarsz itt hagyni? Nem voltam j� gazd�d?
- M�ges mennem kell! - cs�k�ny�sk�dik a leg�ny.
A kir�lyb�r� el�tt egyszerre megvil�gosodik, hogy mi�rt akarja itt hagyni a
leg�nye. Hiszen itt
n�la mindenkinek az �lete vesz�lyeztetve van!... Lehet, hogy az elhurcol�st�l is
f�l a leg�ny, s
� nem v�dheti meg, hi�ba Alcs�k kir�lyb�r�ja! Saj�t v�re is ellene fordult az
�ccaka. Azt hiszi
t�n ez a fi� is, hogy el�rulta �ket. Vil�gosan a szem�re h�nyta az �ccaka a falu
is, �t tett�k
felel�ss� szenved�seik�rt �s kik�z�s�tett�k maguk k�z�l... �s most ez a h�s�ges
csel�d is?...
Szinte saj�t gyermekek�nt b�nt vele, s most... most ezt kelle meg�rnie?... Hidegen
v�gta oda:
- Ha elakarsz menni, a b�red kikapod!
A leg�ny kem�nyen megr�zta a fej�t.
- A b�rem maradjon benn!... A l��rt! Senkinek ad�sa nem akarok maradni!
- A l� az �n k�rom!
Erre m�r a leg�ny is felm�rgel�d�tt.
- De az �n kezemen veszett el! �n vagyok felel�s �rte!
- Majd k�s�bben besz�l�nk r�la! - csendesedett meg a kir�lyb�r�. - Most menj
dolgodra!
F�radt vagyok.
F�l�ra mulva azonban hi�ba hivatta. A leg�ny elt�nt.

Az urak a t�mad�s el�l a paphoz menek�ltek. M�g azon �ccaka megirt�k a

panaszlevelet a
f�korm�nysz�khez. Nem kim�lik a penn�t. Ha lesz foganatja, ha nem, a keser�s�g�ket
�s
felh�borod�sukat ki kelle �nteni�k. Ezt az orsz�gh�bor�t� nagy dolgot sz�t�tetlen
m�gsem
hagyhatt�k. Mi�ta a vil�g vil�g, Cs�kban nem t�rt�nt, hogy fegyverrel menjenek r� a
kir�lyb�r�kra, s megl�v�ld�zz�k. Orsz�ggy�l�s eleibe val� az eff�le s ha ez nem
el�g, egyenesen a
kir�lyn�hoz fordulnak panaszukkal. �gy is �ssze k�ne h�vni a sz�kgy�l�st, hogy
nagyobb szele
legyen a szavuknak. A dolgok �gy nem maradhatnak. A papt�l tudt�k meg, hogy Z�ld
P�ter, a
szentl�leki pap is �rt egy tiltakoz� inst�nci�t a n�p nev�ben a katon�k
gar�zd�lkod�sa ellen.
Lesz mit olvasnia a f�korm�nysz�knek! Az �r�st a k�t Czik� m�g az �ccaka mag�val
vitte,
hogy k�z alatt eljuttassa Szebenbe s nehogy a tisztek, vagy Carato kez�be ker�lj�n.
Reggelre k�l�nben a katonas�g is meg�rkezett, hogy �rendet csin�ljon�. Az �rnagy
eg�sz
d�lel�tt investig�lt, k�noztatta a falut, s csak az szabadulhatott a keze k�z�l, ki
be�llott
katon�nak. Valami nyolcvan embert siker�lt is fegyverbe k�nyszer�teni. J�l j�tt
nekik a dolog,
mert megtudt�k, hogy a l�zong�st nem a s�pred�k, hanem az elkeseredett,
egyens�ly�ban
megingott n�p rendezte az urak elj�r�sa f�l�tti felh�borod�s�ban. Azok, akik eddig
kem�nyen
ellen�llottak a fegyver felv�tel�nek, vagy akiket er�szakkal k�nyszer�tettek a
felesk�v�sre. A
poh�r kicsordult. Nem birt�k tov�bb n�zni, hogy az az ember, ki eddig mindenben
ist�pjuk,
t�maszuk volt, akiben jobban biztak, mint saj�t �desapjukban, ki eddig a
cs�gged�kbe is lelket
�nt�tt, okos sz�val, j�tan�ccsal h�tuk m�g�tt �llott; most falur�l falura j�rjon s
a kim�letet
nem ismer� katon�kkal v�resre marcangoltassa, hal�lra csapassa a saj�t fajt�j�t.
K�l�n�sen a
szentkir�lyi esem�nyek h�bor�tott�k fel eg�sz Cs�kot. Mikor megtudt�k, hogy a
kilencven fel�
j�r�, magatehetetlen, f�lvak Vitos D�vid b� ott halt meg az �t�sekt�l a katon�k
l�bain�l az �t
por�ban. Gy�rgy Istv�nt is leped�ben vitt�k haza s mindezt az � uraik el tudt�k
n�zni!...
Cseppet ittak is, s tov�bb nem birtak magukkal. Megt�rt�nt. Van, aki b�nja, van,
aki nem
b�nja s aszondja, hogy t�zes cs�v�t kellett volna vetni a h�z mindan�gy sark�ra, de
nemcsak
Szentm�rtonra, hanem eg�sz Cs�kra, hogy ha m�r el kell veszni�k, h�t pusztuljanak
el
egyszerre! K�r, hogy az �ccaka nem jutott esz�kbe!
A megd�lt �s megl�tt v�n kir�lyb�r�nak is az f�jt, az nem hagyta nyugodni percig
sem �s
b�ntani is fogja h�tta napj�ig, hogy �ppen azok mentek r�, azok l�v�ld�zt�k meg
v�rben forg�
szemekkel, kik eddig a legbizodalmasabb j�emberei voltak, akik�rt t�zbe merte volna
tenni a
kez�t, az elt�ntor�thatatlan sz�kelyek, fiai, gyermekei. Nem tud haragudni r�juk,
hiszen legszentebb f�jdalmukban tett�k, emeltek fejsz�t, vetettek t�zet a h�z�ra,
ford�tottak fegyvert
ellene.
�s �ppen ezek miatt a �j�emberei� miatt m�sodszor is bajba ker�lt.
D�lt�jt a nyomoz� tisztek nagy k�sz�lettel elj�ttek hozz� is. A paphoz menek�lt
Boros
Ferencet, s Bl�sit, a k�szoni kir�lyb�r�t szint�n odak�rett�k. Az udvaron
hemzsegett a katona.
Az �rnagy �gy tett, mintha �szre sem venn� a berontott ajt�kat, ablakokat, a nagy
d�l�st,
felfordul�st, hanem azzal t�madt az �gyban fekv� kir�lyb�r�ra, hogy hov� tette a
f�kir�lyb�r�t,
mi�rt nincs itt a f�kir�lyb�r�, hogy merte megszegni a parancsot!
Boros Ferenc igyekezett magyar�zni, hogy �letveszedelemben forgott, el kellett
menek�lnie, s
ezt igaz�n nem veheti senki rossz n�ven t�le. K�sz gyilkoss�g lett volna itt
tartani.
- Magunk is alig tudtuk megmenteni �rva fej�nket! Hiszen l�thatja �rnagy �r, hogy
mi t�rt�nt!
- A saj�t fej�kre tudtak vigy�zni, de a rendre nem! - mustr�lta v�gig haragosan az
�rnagy. V�daskodni, titkos gy�l�st tartani tudtak az urak, arra r��rtek, hogy
feljelent�seket firk�ljanak
a katonas�g ellen, s a tisztikart s�rtegess�k benne; de a k�teless�g�ket
teljes�teni a hat�rsz�li
katonas�g �gy�ben vonakodnak!... L�zad�st rendeznek, megsz�ktetik a f�kir�lyb�r�t,
v�szt�zeket gyujtatnak az �ton �s annak a vil�g�n�l gyal�zkod� iratot
szerkesztenek!...
- De uram! - pattant f�l Boros Ferenc felh�borodva a cinikus v�dakra - Hogy
mer�szeli!...
Tiltakozom minden gyanus�t�s ellen!
Az �rnagy megvet�leg dobta oda a k�t Czik�t�l m�g az �ccaka elvett iratot.
- H�t ez mi?... Most tiltakozz�k, kir�lyb�r� �r!
Boros �s Bl�si megig�zve meredt r� az iratra. Erre nem sz�m�tottak.
- Hogy... hogy ker�l ez �nh�z? - feh�redett el Boros Ferenc.
- Egyetlen sz�mra el�adt�k a Czik�-urak!
- A Czik�-urak?
A megd�bben�st�l elsz�d�ltek a magyar urak. �rul�k voln�nak a Czik�k?
Lehetetlen!... M�g
gondolatnak is elviselhetetlen! Boros Ferenc eg�sz test�ben reszketett.
- Az az irat nem �n�ket illeti!... A Czik�-uraknak nem volt joguk, hogy a
katonas�gnak
�tadj�k!
- Azok �r�ltek, hogy a katonas�g kimentette a szentgy�rgyiek kez�b�l! - jegyezte
meg
g�nyosan az �rnagy. - M�gis j� ilyenkor az a katonas�g! K�l�n�sen, ha a civil
urakon szorul a
gatya!
Megk�nnyebb�lten l�legzett fel a h�rom kir�lyb�r�. A sz�rny� gyan� eloszlott. Ki
tudja mivel
k�nyszer�tett�k ki ezt az iratot?
Az �rnagy azonban t�bb� nem t�r�d�tt az elfogott lev�llel, ha elk�ldik, ha nem.
Majd
megteszi a katonas�g is a maga jelent�s�t. �ppen csak azt kell a sz�ki f�tisztekre
r�s�tni, hogy
tudtukkal t�rt�nt a szentm�rtoni l�zad�s, s akkor az Isten se menti meg a fej�ket.
Erre is
megvolt az �rnagynak a maga terve. K�t legyet �t egy csap�sra: a n�pet kij�tsza
urai ellen, az
urakat a n�p ellen. Ha a n�p elfordul vezet�it�l, neh�zs�g n�lk�l meglesz a
hat�r�rs�g. Ehhez
pedig csak az kell, hogy a n�p gy�z�dj�k meg az urak ��rul�s�r�l�. Ehhez pedig csak
az a
vallom�s kell, melyet a h�rom kir�lyb�r� mindj�rt tenni fog a n�pl�zad�s
vezet�ir�l, a
tettesekr�l, akik az �jszaka r�juk rontottak. A t�rv�nyes elj�r�st el�seg�teni
k�teless�g�k �s
k�l�n�sen az �reg Szab� Ferenc azt sem mondhatja, hogy nem ismerte t�mad�it, mert
szemt�l
szembe �llott vel�k. Meg kell mondaniok az igazat �s a vallom�suk eld�nti Cs�k
sors�t is.
Arr�l pedig nem neh�z gondoskodni, hogy a n�p megtudja, mit vallott ellene a h�rom
kir�lyb�r�. A terv kit�n�, csak okosan kell v�grehajtani... Az �rnagy azonban
tudja, hogyan
kell hozz�fogni. M�ris siker�lt a kir�lyb�r�kat megzavarni, kihozni sodrukb�l, a
gyanuval
k�szs�gesekk� tenni. Gyerekj�t�k a t�bbi. �gy l�pik fel, mintha b�r�juk volna.
�sszesz�k�tett,
haragos szemekkel szorongatja meg �ket, s az asztalon fekv� v�diratot megvet�leg
tov�bb
l�ki, mint aki ilyen szam�rs�gokkal nem t�r�dik, csak �ppen tudom�sukra akarta
hozni, - �gy
vigy�zzanak az urak, - hogy tud r�la!
- Abban azonban - rem�lem - egyet�rtenek velem, hogy az ilyen �ccakai l�zong�sok,
rendzavar�sok �s �letvesz�lyes t�mad�sok tiltott �s t�rhetetlen dolgok!
- Term�szetesen! - k�nnyebb�l meg a h�rom kir�lyb�r�.
- �n pedig az �n�k m�ltatlan v�daskod�sa ellen�re is �rv�nyt k�v�nok szerezni a
t�rv�nynek,
amely nemcsak nekem, de �n�knek is k�teless�g�kk� teszi, hogy a rendbont�k elvegy�k
m�lt� b�ntet�s�ket �s az orsz�g bels� b�k�je, csendje meg�vass�k!
Erre is azt kellett mondani, hogy �term�szetesen�.
Az �rnagy most az �reg Szab� Ferenchez fordult.
- Akkor sziveskedj�k kir�lyb�r� �r jegyz�k�nyvre adni, hogy kik voltak a t�mad�k!
�nnek
l�tnia, ismernie kellett �ket!
Az �regember neh�z feje a p�rn�ba s�llyed az �jabb gondt�l. Tudja. Hogyne tudn�!
B�r ne
tudn�!... De m�gse d�ntheti hal�los veszedelembe, nem juttathatja szeg�nyeket
akaszt�f�ra,
nem teheti f�ld�nfut�kk� csal�dost�l!... Mit csin�ljon?... Kifog�st tal�lhatna.
Mondhatn�,
hogy set�t volt, nem l�tta az arcokat, mire felpillanthatott volna, m�r meg is
l�tt�k; de nem
akart hazudni, becstelens�get venni mag�ra. Hallgatott. Az �rnagy azonban s�rgette:
- Sz�val nem tudja?
- De tudom!
- Akkor... nem akarja megmondani!
A kir�lyb�r� hat�rozott.
- Nem akarom megmondani!
K�t t�rsa nagy, meleg �rz�ssel tekint az �regemberre. Eg�sz f�rfi a v�n Szab�
Ferenc.
Tanulhatunk t�le!
Az �rnagy azonban mindenre gondolt. Int Morgengras hadnagynak, aki kimegy �s a
katon�kkal n�gy egym�shoz l�ncolt, elk�nzott embert hozat be. T�pettek, sebesek, de
v�resen
is elsz�ntak, kem�nyek, meggyal�zva is igazak. Az �rnagy a foglyokat az �gy el�
�ll�ttatja s
fitym�l�dva �jra a kir�lyb�r�hoz fordul.
- Ha �n annyira b�szke az igazmond�s�ra �s �szintes�g�re, most is legyen �szinte,
hogy
becs�lhessem! Ezek az emberek voltak a t�mad�k?
A kir�lyb�r� sz�razon liheg, fak�n, sz�n n�lk�l n�zi r�gi kedves embereit s csak a
nev�ket
motyogja, mintha nem hinn�, hogy �k �llanak el�tte.
- K�rem! Nem t�lthetem az id�t! Ezek voltak a t�mad�k, igen vagy nem?
Az �rnagy kim�letlen s�rget�s�re a n�gy ember felveti les�t�tt szemeit. Els�
gondolatukkal
meg�rtik, hogy mi megy v�gbe a kir�lyb�r�ban, hogy most is v�di, nem akarja
kiszolg�ltatni,
hogy ez�rt a becs�lete forog kock�n. Egyik�k, Tompos D�vid eg�sz hossz�ban kih�zza
mag�t
�s � felel meg a kir�lyb�r� helyett f�rfiasan, b�szk�n:
- Mi voltunk!
Erre nem sz�m�tott az �rnagy. D�h�sen int a katon�knak, akik a n�gy embert
elvezetik.
Mindenki tudja, mi lesz a sorsuk.
A tisztek is bev�gzik a jegyz�k�nyvet �s hidegen b�lintva elmennek. M�g sok dolguk
van a
faluban.
A k�t kir�lyb�r� is kedvetlen�l, aggodalmaskodva szedel�zk�dik, b�cs�zik. Ki tudja,
mikor
l�tj�k megint egym�st. Ki tudja, mi lesz, ha az Isten meg nem k�ny�r�l rajtuk!...

Lesz�ll az est. A falu eln�mul. A h�zak s�t�tek. Senki nem mer vil�got gyujtani.

Az �reg, beteg, nyomor�kk� l�tt alcs�ki kir�lyb�r� elhagyottan fekszik az �gyban.

J�form�n az
sincs, ki egy poh�r vizet adjon neki. Mindenkinek el�g a maga baja. Valamivel
nyugodtabb,
mi�ta megtudta, hogy a n�gy embert az �rnagy m�gis eleresztette, mert katon�knak
�lltak, s a
falu is csak �gy volt hajland� felvenni a fegyvert, ha �ket szabadon bocs�tj�k.
Egyik bajt
megv�ltott�k a m�sikkal.
Van ezen mit gondolkodni! Nem csuda, hogy eg�sz �jszaka nem j�n �lom a kir�lyb�r�
szem�re. Hajnal fel� m�gis elszenderedett a f�radt test, de alig koppantak le a
szemei,
megzavart�k. Valami emberek �vakodtak az ajt�hoz:
- Tek�ntetes �r! B�j�het�nk-e?
- Ki az? - riad fel a kir�lyb�r�, de m�r l�pik is be a d�lel�tti megl�ncolt ember.
- Ti vagytok? ereszkedik vissza Szab� Ferenc uram. - Mi a baj ism�t?
H�t azt nem olyan k�nny� elmondani! Tompos D�vid �gyetlenkedik a sz�val.
- Tudja, abban a mult �ccakai dologban szeretn�k megmondani, hogy kicsi t�ved�s
van, s a
l�v�s nem sz�mit!
- A mult �ccakai dologban? - csud�lkozik a kir�lyb�r�.
- Kicsi t�ved�s! - markol�ssza a sapk�j�t D�vid. - Mert az �gy volt, hogy azt
hitt�k... - m�r �n
megmondom, ahogy volt, - el voltunk keseredve... mert azt hitt�k, hogy a tek�ntetes
�r is
el�llott a mi �gy�nkt�l, s az ellens�geinkkel tart. El�g bolondok v�tunk, de azt
hitt�k! Azt!
�gy-e, emberek?...
A t�bbiek nyelnek egyet, hogy �gy van! Tompos D�vid erre b�vallja, hogy: - �Suj az
esz�nket, emiatt volt az a nagy felfordul�s, de m�r az se baj, mert megtudtuk, hogy
a
tek�ntetes �r m�gis a mi r�gi, j�ember�nk, aki el nem t�ntorodott t�l�nk, s ez�rt
az Isten
�ltesse!�
- �lj�n! - morogja csendesen a m�sik h�rom is, hogy minden bolond ne hallja.
A v�n kir�lyb�r� �gy �rzi, mintha a J�isten tenyere �rinten� meg a sziv�t, s -
netene - m�g
sirva tal�l fakadni, mikor Tompos D�vid odanyujtja a nagy, veres kezit, s aszondja
becs�letesen:
- Nagyot v�tett�nk maga ellen, de engedjen meg �rte, tek�ntetes �r!... Ha meg tud
bocs�tani,
akkor fogjon kezet vel�nk, mert mi az �letben t�bbet �gysem tal�lkozunk!
A kir�lyb�r� �sszerezzen.
- Hogy-hogy?
- Mert �ppen indul�ban vagyunk!
- Hova?
- Csak ide M�duv�ba!... Mire a nap felj�n, a gr�nicon t�l lesz�nk!
- Elment az esz�k? - d�bben meg a kir�lyb�r�.
- Mit tudjunk csin�lni! - vonogatja a v�ll�t Tompos D�vid. - Itt pusztuljunk el
csal�dost�l?
- Nem sajn�lj�k itt hagyni a sz�l�i h�zat, az otthont, a f�ldet, ezt a dr�ga sz�p
haz�t?
Megcsurran az emberek szeme, de m�gis azt mondj�k leverten:
- Mit sajn�ljunk?... Nincs nek�nk m�r semmink! H�zunkat �sszet�rt�k, f�ld�nket,
marh�nkat
elvett�k, magunkat meggyal�ztak. Ami kicsi rongyunk maradott, azt felh�nytuk a
szek�rre...
- De mihez fognak magukra oda�t?
- Nem lesz�nk magunkra! Sokan k�sz�l�dnek!
- De hiszen ez orsz�gos veszedelem! - r�m�l meg a kir�lyb�r�.
- Allehet! - von v�llat Tompos D�vid. - Nek�nk m�r minden mindegy!... No, az
�nistenem
�ldja meg, s tartsa meg a tek�ntetes urat!... Hej, nem k�nny� a mi sorsunk! Neh�z
elv�lni ett�l
a f�ldt�l! B�hunyt szemmel j�tt�nk eddig is, hogy ne kelljen l�tnunk!...
Fel�t se hallja m�r a kir�lyb�r�, hogy mit mond Tompos D�vid. Gy�tr�dik, k�nl�dik,
keze l�ba
kih�l, a r�m�let villan�sai cik�znak agy�ban �s lelki szemeivel m�r l�tja az �j
s�t�t leple alatt
felkereked� szekerek t�meg�t, amelyek �r�kre itt hagyva ezt a f�ldet, egym�sut�n
t�nnek el a
havasok rejtett �tjain, mintha ezek a titkos �sv�nyek elszak�tott v�rerek voln�nak,
melyeken �t
lassan elv�rzik egy n�p. Valamit tenni k�ne, m�g nem k�s� �s - neki ilyenkor kell
itt fek�dnie
tehetetlen�l �s annyi ereje sincs, hogy felsikoltson a veszedelem miatt: �Seg�ts�g!
�...
- Hijnye be furcsa a szeme a kir�lyb�r� �rnak! - gondolja Tompos D�vid, de nem meri
megsz�l�tani. Valami k�l�n�s f�lelem fogja el s l�bujjhegyen, �vatosan kisz�kd�snek
az
ajt�n, led�b�r�gnek a l�pcs�n.
- Ejnye be furcsa volt a szeme a kir�lyb�r� �rnak! - mondj�k kinn az ucc�n is
egym�snak,
azt�n fejet cs�v�lnak �s - �r�kre elt�nnek az �ccak�ban...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Pirkadatkor, f�lig megfagyva, a feld�lt karossz�k
mellett a f�ld�n fekve tal�lta meg a
kir�lyb�r�t Ign�c, a szolga, ki �r�m�ben, b�szk�n m�r a k�sz�br�l kezdte jelenteni:
- Nincs semmi baj, ist�lom, mert visszaloptam Fecsk�t, a lovunkat a katon�k
kezir�l! A s�rban
se tudtam volna nyugodni, ha ez a sz�gyen rajtam marad!...

XIV.
Meg se sz�radt j�form�n a l�zverejt�k L�z�r Istv�n csontra apadt test�n, a
gener�lis �jra
szolg�latt�telre rendelte.
- M�gis �rul�! - vitte a h�rt a felh�borodott Bal� Anti Cserei Eleknek. - Ekkor�t
nem
csal�dtam emberben! Igaza van Elek b�ty�mnak! V�kony szeren f�gg n�la a becs�let!
Cserei Elek el se akarta hinni. Higgadtabb, tapasztaltabb volt.
- Az a lev�l!... A b�tyja levele ford�totta meg!
- Az nem ok, hogy utols� gazember legyen! Ha t�zet tenn�nek a meztelen has�ra,
akkor se
szabadna a fajt�ja ellen fordulnia! H�ttomig sz�gyelni fogom m�g azt is, hogy
valaha az
�letben ismertem.
A fi� csak mosolygott, mikor l�tta, hogy a szebeni sz�kelyek ker�lik �s - f�lnek
t�le, ism�t
lelki vessz�fut�sra it�lt�k magukban.
- Majd elj�n az �n id�m is!
Senki sem tudta, mi lakik a merev, s�padt arc m�g�tt. Mag�ba z�rk�zott, sz�talan
lett �s nem
engedte, hogy agya m�g� l�sson valaki, de szemeiben ott lappangott a titok �s
valami
�rz�ketlen elsz�nts�g, k�l�n�s befel� n�z�s, mintha m�s emberr� lett volna. Az
�r�ltek �s a
szentek n�znek ilyen f�lmosolyba dermedten. Igaza volt Cserei uramnak, mert val�ban
att�l a
pillanatt�l kezdve lett ilyen, ami�ta a b�tyja kem�ny, kegyetlen level�t megtudta.
Titokban
sokat h�nykol�dott miatta �s ekkor hat�rozta el, hogy valami olyant tesz, ami�rt
valamikor
sirva tan�tj�k meg nev�re gyermekeiket a sz�kely any�k, s akik most �tkozz�k,
�ldani fogj�k.
Akkor majd Boriska is sikoltva rep�l a karjai k�z�.
- Boriska!...
� volt egyetlen er�ss�ge ezekben a neh�z napokban �s a r�gi, elj�tszott vil�g
eml�ke. Ereje,
bizodalma �s �lma.
Hej, pedig hol van a r�gi vil�g! A seg�ts�g-k�r�, panaszl� cs�ki k�vetek egym�snak
adt�k
Szebenben az ajt� kilincs�t. Kettes�vel, h�rm�val j�ttek. Ismer�s�k is: a taplocai
Getz� Istv�n
�s Tam�s, Demeter J�nos Sz�pv�zr�l, aki kivont kardj�ra esk�d�tt meg, hogy soha a
fegyvert
fel nem veszik, L�szl� J�zsef �ppen Mad�falv�r�l, a Boriska faluj�b�l �s hordt�k a
sok
feljebbez�st, panaszt, seg�ts�g k�r� levelet �s rossz h�rt. Bal� Anti, akinek a
kez�n mentek
kereszt�l a kancell�ri�n az iratok, kilopogatta �s mind elhozta beteg bar�tj�nak,
hogy l�ssa �
is, milyen vil�g van Cs�kban. Hidegre fagyott m�g a v�r is benne, mikor olvasta:
�...A b�rt�nb�l is kiszabad�tott�k a katon�k a jobb�gyokat �s katon�kk� eskett�k
fel. Szab�
Bertalan d�nfalvi primipulust rendes katon�kkal elfogatt�k, s vasra verve a
cs�kszeredai v�rba
hurcolt�k, ahol b�rt�nbe vetett�k. Minden faluba executorok mennek ki, hogy a n�pet
a fegyverfelv�telre k�nyszer�ts�k, vev�n mindenikt�l egy pet�k patk�p�nzt, ami�rt
Taploc�n agyon
akart�k �ket verni, azt mondv�n, hogy l�tj�k, �gyis el kell veszni�k �s haz�jukat
elhagyniok,
legal�bb bosszulatlanul ne menjenek el. S�ndor L�szl� �s a vicekir�lyb�r� Isten
nev�re k�rve
csendes�tette le �ket.
Azzal fenyegetik a tisztek a sz�kelyeket, hogy aki katona nem lesz, h�z�t, f�ldj�t
elveszik �s a
n�meteknek adj�k. Minden rend �s a jogszolg�ltat�s �ssze van zavarodva, s
falusb�r�t sem
lehet kapni, a katon�k gar�zd�lkod�sa miatt. Ezekt�l a gar�zda n�pekt�l nemcsak a
polg�ri, de
a katonatisztek is f�lnek, akik �t aranyat ig�rnek, hogy a nemes embereket fogj�k
el. Sokan
m�r ker�lik h�zukat, s Moldv�ba sz�kd�snek...
...Vagy ott van a k�t kir�lyb�r�, Szab� Ferenc �s Boros Ferenc istentelen
elpuszt�t�sa, akik
az�rt v�tettek �ld�z�be, mert a f�kir�lyb�r� parancs�ra elkis�rt�k Schr�der
ezredest, mikor ez
a n�pet �ssze�rta. Szab� Ferencet megl�tt�k, h�z�t, barmait felpr�d�lt�k, s azut�n
Boros �rra is
r�rontottak �jjel sz�z�tven fegyveresek �s csal�dj�val egy�tt �ttalan �takon
parasztszek�ren
kelle elmenek�lnie...� S t�bb eff�le sz�rny�s�g.
Napr�l-napra �jabb veszedelmek h�re �rkezett. Minden sz� a lelk�t �gette, minden
jaj f�j,
tiszt�n l�tta, hogy v�gpusztul�sra sz�nt�k Sz�kelyf�ldet �s a sorsa nem f�j a
f�korm�nysz�ki
uraknak, �k pedig, neh�ny itteni kicsi leg�nyek, tehetetlenek, ujjukat se
mozd�thatj�k
v�reik�rt, hi�ba t�rt�k a fej�ket Bal� Antival egy�tt sok keser� �r�n. Eleinte Bal�
Anti a
t�rv�nyben bizakodott. M�gse lehet ezt a sok bajt, istentelens�get v�ka al�
rejteni, a
f�korm�nysz�knek - ha tetszik, ha nem - foglalkozni is kell vel�k �s nem tehet
m�st,
minthogy igazs�got szolg�ltasson a n�pnek.
Ez a rem�nys�g�k is k�tba esett. Egyik nap azzal a h�rrel j�tt Bal� Anti, hogy a
gener�lis az
�sszes cs�ki iratokat mag�hoz vette.
- Vajjon mit akarhat vel�k! Ha legal�bb ezt tudn�k!
Ekkor hat�rozta el L�z�r Istv�n, hogy �jra szolg�latra jelentkezik �s kitudja a
gener�lis
sz�nd�k�t. Nem sz�lt senkinek, m�g Bal� Antinak se, nehogy bajba hozza �ket.
�nmag�val
nem t�r�d�tt. Hej, ha leleplezhetn�, ha valahogy f�lre tehetn�k az �tb�l a
t�bornokot!
Sz�nd�k�nak tisztas�g�ban arra nem is gondolt, hogy �ppen azok �rtik f�lre,
gyal�zz�k meg a
becs�let�t �s vetik meg, akik�rt ezt a veszedelmes l�p�st megteszi; a sz�kelyek.
F�jt neki, de sz�nd�k�t�l nem t�g�tott.
Min�l jobban megvetett�k a t�rsai, a gener�lis ann�l bizodalmasabb ember�nek
tartotta. Lehet
azonban, hogy sz�mba se vette, vagy �ppen tetszett is kegyetlen term�szet�nek, hogy
�ppen
egy sz�kelyt k�nozhat meg, az � keze ir�s�val teheti t�nkre saj�t n�p�t. Vele
olvastatta fel a
Cs�kb�l kapott jelent�seket, neki dikt�lta meg a v�laszokat, mintha nem volna semmi
titka
el�tte, vagy semmibe venn� a fi�t.
- �rja k�rem!...
Ha azt akarta tudni L�z�r Istv�n, hogyan j�r el a gener�lis a sz�kelyek dolg�ban,
most
megtudhatta. Egyszer�en sz�mba se vette a f�korm�nysz�ket. An�lk�l, hogy legal�bb
tudom�s�ra hozta volna a panaszokat, tiltakoz�sokat, k�ny�rg�, v�dol� leveleket,
egyszer�en a f�korm�nysz�k nev�ben maga adta meg a v�laszokat. A cs�ksz�ki
tiszteket egyszer�en megfeddette, hogy elhanyagolj�k k�teless�g�ket. A hat�s�gi
szab�lyrendeleteket nem az�rt k�ldt�k, hogy azokat bir�lgass�k, hanem hogy
v�grehajts�k �s a k�vetkezm�nyek�rt sz�mad�sra
fogj�k vonni. A f�korm�nysz�k tekint�lye engedelmess�get k�v�n t�l�k, rendeletei
�gy�ben �s
ezekben �fels�ge k�p�t kell tisztelni�k, akinek hatalm�b�l j�rnak el!
- Mit �rnak a cs�kszeredaiak?
L�z�r Istv�n olvasni kezdte:
�Domina et mater nostra clementissima, aeque ac pietissima, sacr. regia Maiestas,
mi�rt
k�slekedel? Mi�rt ford�tottad el tekintetedet a te h�s�ges alattval�idr�l,
szerelmes fiaidr�l?
Mi�rt nem l�tod a k�nnyeket? Ny�g�seinket �s s�hajt�sainkat mi�rt nem hallod meg?
�...
- V�nasszonyok! Micsoda l�ment�ci�!
L�z�r Istv�n maga is sz�gyelte ezt az er�tlen, s�r�, f�rfiatlan ny�laskod�st.
Bizonyosan a
papjuk �rta. Azok hisznek a szeretetben, a bolondok!
A t�bornok hamar v�gzett vel�k. Megiratta, megpirongatta, hogy az ilyen
s�p�toz�sokkal ne
terhelj�k a f�korm�nysz�ket, ha pedig valami bajuk van, forduljanak a
parancsnokhoz, Carato
alezredes �rhoz.
�rd�gi gondolat �s gazs�g, - gondolta L�z�r Istv�n, - �ppen ahhoz �tas�tani
orvosl�shoz �s
el�gt�tel�rt, akire panaszkodnak. B�tortalanul m�gis megjegyezte:
- Kegyelmes uram, ez a k�rv�ny �fels�g�nek, a kir�lyn�nak sz�l! Nem kellene
felterjeszteni?
- Hogyne! - mulatott l�that�lag a gener�lis. - Irunk �fels�g�nek, ha �nnek kedve
van hozz�!
Tess�k!... J�, hogy eszembe juttatta!
�s mindj�rt, dikt�lta is:
�Fels�g!
A sz�kely hat�r�rs�g fel�ll�t�sa �gy�ben saj�t keser� tapasztalataim, tov�bb� a
k�zt�k l�v�,
megbizott parancsnokok: Schr�der ezredes �s Carato alezredes jelent�sei bizonyoss�
tett�k,
hogy a n�p hajland� volna a katon�skod�s v�llal�s�ra, de a sz�ki tisztek �s
nemess�g r�sz�r�l
t�rt�nt k�l�nb�z� bujtogat�sok a hangulatot �s j�sz�nd�kot megv�ltoztatt�k... B�tor
vagyok
az�rt az �gy �rdek�ben Fels�gednek br. Bornemisza P�l cs�ki f�kir�lyb�r�, Henter
h�romsz�ki, Bl�si k�szoni, Borsai udvarhelyi kir�lyb�r�k megfedd�s�t; viszont T�ri
Istv�n gyergy�i,
Boros Ferenc felcs�ki �s Szab� Ferenc alcs�ki alkir�lyb�r�k azonnali
felf�ggeszt�s�t tisztelettel
javasolni...�
Mikor L�z�r Istv�n v�gzett a szennyes munk�val, �gy n�zett a kezeire, mintha a
saj�t
�desapj�t fojtotta volna meg vel�k.

Neh�z napok, hetek voltak, de v�gre siker�lt, megtudta, amit akart. Kez�ben voltak
a
bizony�t�kok. Most m�r csak okosan kell felhaszn�lni. Egyenesen Cserei Elekhez
sietett
vel�k, aki meglepetten, szikr�z� szemekkel fogadta, de nem sz�lt. A fi� csak
mosolygott
mag�ban a hidegs�g�n. Mindj�rt m�sk�pen lesz.
- Elek b�ty�m!
Cserei Elek m�gsem birta meg�llani, hogy �pert�n meg ne mondja:
- �n nem vagyok neked t�bbet az �letben �Elek b�ty�d�!
L�z�r Istv�n mindent elt�rt.
- �gyis j�, csak hallgasson meg!
- Mit akarsz?
Komolyan, f�rfiasan, tekint�lyesen akarta el�adni L�z�r Istv�n a nagy titk�t, de az
�r�m
gyerekesen t�rt ki bel�le.
- Fogom m�r a nyak�t a gener�lisnak!
- Miaszemedvil�g�t fogsz?
- A nyak�t! Ide hallgasson!
�s zuhogni kezdett sz�j�r�l a sz�, olyan nagy st�tustitkok, hogy Cserei Elek az
ijedts�gt�l azt
se tudta, hov� tegye kez�t-l�b�t. Mint vil�gosabb� lett el�tte a gener�lis elj�r�sa
�s mozdulatlann� dermedt �lt�ben.
- Te, te, vigy�zz, mit besz�lsz!... Igazat sz�lj!
- Meghalt �desany�m lelke �dv�ss�g�re mondom, hogy utols� bet�ig igaz, amit mondok!
- Hogy a gener�lis a katonas�g ellen beadott panaszokat �s hivatalos iratokat
egyszer�en
eltitkolja a f�korm�nysz�k el�tt?
- �gy van! Csak az ezekre adott v�laszokat mutatja be �s hagyatja j�v�!
- Hogy jelent�seket �r a kir�lyn�nak a f�korm�nysz�k nev�ben an�lk�l, hogy ezeket a
gubernium l�tn�?
- Bizony�tom, hogy egyar�nt �m�tja a kir�lyn�t, a f�korm�nysz�ket �s a
sz�kelys�get!
Mindj�rt el� is kapdosta a zseb�b�l az iratokat: - �Tess�k! Gy�z�dj�k meg saj�t
szemeivel!�
Cserei Elek elr�m�lt.
- Az Isten�rt, ember! Hogy merted?... Hogy ker�ltek ezek az iratok a kezeid k�z�?
L�z�r v�llat vont.
- Magamhoz vettem, miel�tt felk�lden�k B�csbe; de vissza kell vinnem!
Cserei Elek nem is hallotta, miket csacsog ez a fi�; �gy beleveszett az �r�sok
olvas�s�ba.
Minden hajasz�la �gnek meredt t�le, de meg volt gy�zve �s le volt t�rve. Minden
ereje
elhagyta. Csak szuszogott f�lig t�tott sz�jjal, mint a frissen t�m�tt l�d.
Hirtelens�g�ben azt se
tudta, hogy mag�t f�ltse-e a veszedelmes titok tud�sa miatt, vagy a sz�kelys�g�rt
rebegjen
ink�bb. S�rga, sz�rke lett, mintha az �risten l�lek n�lk�l tette volna ki a napra
sz�radni.
L�z�r Istv�n ann�l bizakod�bb volt.
- Most m�r felnyithatjuk a kir�lyn� szemeit. Ha megtudja ezt az aljass�got,
visszah�vja a
gener�list, s a sz�kelys�g meg van mentve!
H�t itt volt �ppen a baj!
- Ki nyitja fel a kir�lyn� szemeit?
- Maga a f�korm�nysz�k! - tartotta term�szetesnek L�z�r. - K�teless�ge!
De m�r erre a tapasztalatlans�gra Cserei Elek megm�rgel�d�tt.
- Te t�n aludt�l, ami�ta Szebenben vagy?... Mert kikb�l �ll a f�korm�nysz�k? Kikben
bizakodol?... A p�sp�kben, az egykori udvari papban, a tr�n�r�k�s nevel�j�ben,
akir�l a
napokban mondta nyilv�nosan a saj�t nagypr�postja, hogyha csak l�tja is, m�regg�
v�lik az
im�ds�g a sz�j�ban?... Vagy gr�f L�z�rban, aki a kir�lyn� egyetlen int�s�re a saj�t
hal�los
it�let�t is al��rn�? Az �reg teddide-teddoda Haller G�bor nem sz�m�t, Teleki,
Bethlen Mikl�s
moccanni sem mernek! Maradnak a sz�szok! Benn�k rem�nykedel?
A rem�nys�g piros madarai egyszerre szintelenn� v�ltak L�z�r Istv�n el�tt is.
Sajnos, igaza
van a v�n, tapasztalt politikusnak, de a dolog ennyiben nem maradhat. Valamit m�gis
ki kell
fund�lni.
- Ha senki m�s nincs, h�t itt van Elek b�ty�m!
- �n? - r�m�lt meg Cserei Elek. - �n?... Engem az els� sz�ra megfojtan�nak! Nekem
nincs
m�r hitelem sem itt, se B�csben. A gener�lis m�r a multkorj�ban megfenyegetett,
hogy �gy
vigy�zzak magamra, hogy k�nnyen zabkeny�rre szorulhatok! Azzal v�dolt, hogy ezek az
inst�nci�k, nem is Cs�kban k�sz�ltek, hanem az �n h�zamn�l... L�thatod, hogy a
torkom m�r a
sz�j�ban van!
Ezt el kelle L�z�rnak ismernie.
- Akkor h�t magam cselekszem! - v�gta fel a fej�t elsz�ntan.
- Megbolondult�l? - szeppent meg Cserei Elek. - Mit akarsz tenni?
- Ha m�s m�d nincs, magam megyek a kir�lyn�hoz!
A szekret�rius �r g�nyosan felkacagott.
- Te - �gy l�tom, - er�sen bizol a feh�rn�pekben!
- �n nem a �feh�rn�pekben�, hanem a kir�lyn�ban b�zom! - pirult el a fi� a
nyilv�nval�
c�lz�s�ra.
- Akkor v�rd meg, hogy mit �r �Fels�ges Any�d� a gener�lis el�terjeszt�s�re, s
azt�n - mehetsz
B�csbe!
- �n bizom �fels�g�ben! - t�rt ki a kir�lyh�s�g a fi�b�l.
- Azt �gy is kell! - h�t�tte a forr�s�g�t a v�n r�ka Cserei Elek. - De ha el�je
eresztenek
B�csben, engem ne eml�ts el�tte. Feles�gem, csal�dom van, s - a t�ml�cben hamar
v�n�l az
ember!...

Annyi haszna m�gis volt a dologb�l L�z�r Istv�nnak, hogy a saj�t becs�let�t
megmentette.
M�r nem tartotta senki �rul�nak Szebenben. R�gi pajt�sai megk�vett�k �s tisztelt�k.
Bal�
Antit m�g neki kellett megvigasztalnia, �gy neki volt keseredve.
- Hol volt az eszem, hogy �n r�lad percig is elhittem, felt�telezhettem ilyen
sz�rny�s�get! A
sirban is b�ntani fog!
Azt�n, hogy �jra �ssze�desedtek, ism�t ketten figyelt�k a dolgok fejl�d�s�t.
Honnan tudt�k meg, honnan nem, eg�sz Szeben nyiltan besz�lgette, hogy mit csin�lt a
gener�lis. Csak a korm�nysz�ki urak tettek �gy, mintha semmir�l se hallottak volna,
de
titokban �k is lest�k, mi lesz a mer�sz cselekedet v�ge.
Felt�n�st keltett, hogy a v�gzetes �r�sokat nem a rendes post�val k�ldte a
gener�lis B�csbe,
hanem legbizalmasabb ember�t, Ernst alezredest felrendelte �s � vitte fel az
eg�szet.
Erre m�r L�z�r Istv�n is lehervadt. Tudta, hogy az alezredes ell�tja a sz�kelyek
baj�t a
kir�lyn� el�tt, hiszen saj�t tapasztalataira hivatkozhatik, szem- �s f�ltan� lesz
ellen�k. Az
Isten maga se tudn� megd�nteni a cs�ki katonai parancsnoks�g jegyz�k�nyveit,
hiteles,
pecs�tes bizony�t�kait.
Hetekig semmi h�r nem j�tt B�csb�l �s a v�rakoz�s ellankadt, megf�radt. Ann�l
ink�bb
kezdett azonban megj�nni a magyar urak b�tors�ga. M�r titokban kezdtek �gaskodni,
hogy
nem hagyj�k annyiban, valamit tenni k�ne m�gis, de oszt�n leesett az els� h� a
fogarasi
havasokra �s mire valami �rtelmes dolgot kis�thettek volna, v�ratlanul meg is j�tt
B�csb�l az
alezredes �s mag�val hozta a kir�lyn� leirat�t.
- Most m�r �gyis k�s� minden! - ernyedtek el az urak �s v�rt�k, hogy mi j�tt az
udvart�l.
A t�bornok azonban nem sietett az orrukra k�tni, de a viselked�s�b�l ki lehetett
venni, hogy
kedve szerinti a v�lasz. Der�s, j�kedv� volt �s gy�l�s helyett nagy vad�szatokat
rendezett a
bar�taival �s h�s�ges h�veivel a frecki erd�kben. Bruckenthal �rral egy�tt kacagt�k
a
magyarok szorong�s�t. Valami aff�le mond�s�t is terjesztett�k a kancell�rnak, hogy
ezut�n azt
tehetik Erd�llyel, amit akarnak, mert senki �tjukba nem �llhat, ha akkora �r is az
illet�, hogy
balzsamoztatja a k�nt�s�t �s P�risb�l hozatja az ing�t... De ezt - mondom - nem
lehetett
ellen�rizni. Ugyan nehezteltek miatta a magyar urak �s egyik-m�sik arra gondolt,
hogy majd a
f�korm�nysz�ki gy�l�sen sz�mon k�rik, de a gy�l�s nem �gy ��t�tt ki�, ahogy
gondolt�k.
A t�bornok alig biccentett a fej�vel a magyarok fel�, s le se ejtett�k magukat
tisztess�gesen a
k�nyelmes stallumokba, m�ris el�v�tette az eln�k a kir�lyn� level�t, amit �llva
kellett
v�gighallgatni. Halm�gyi uram olvasta fel az izgatotts�gt�l rezeg� torokkal:
�...A sz�lybeli katonas�g �gy�ben pedig hozz�m juttatott jelent�sekb�l tetsz�ssel
�rtett�k meg
buzg�s�gtokat �s kegyesen parancsoljuk, hogy a tov�bbiakban is hasonl� h�s�ggel �s
lelkess�ggel j�rjatok el!...�
A m�zesmadzagot v�gigh�zta a kir�lyn� az urak sz�j�n, akik nekid�llesztett�k
mell�ket az
ig�nek �s �gy hallgatta mindenik, mintha egyenesen r�la sz�molna be a kir�lyn� a
t�bbiek
el�tt. Helyesl�en mordultak fel, mikor �fels�ge gr. Mikes Antalnak �j�
magaviselet��rt
komplacenci�j�t jelentette� �s hivatali el�nyt helyezett kil�t�sba azoknak, akik a
hat�r�rs�g
�gy�t el�mozd�tj�k...
H�t ezt sz�vesen hallgatt�k, de ezut�n j�tt a nagy meglepet�s. Maga a felolvas�
Halm�gyi
uram sem akart hinni a szemeinek, mikor l�tta a feh�ren a feket�t, hogy �fels�ge
Bornemisza
P�l cs�ki f�kir�lyb�r�t, mert �ellenszeg�lt a kir�lyi akaratnak�, kem�nyen megfeddi
�s ha ez
nem volna el�g, hivatal�t�l val� megfoszt�ssal fenyegeti meg, Gyergy� �s K�szon
alkir�lyb�r�it kim�let n�lk�l megpirongatja, Boros Ferenc �s Szab� Ferenc
kir�lyb�r�kat pedig
kim�let n�lk�l felf�ggeszti hivatalukt�l, mert �vakmer�s�g�k nem ker�lheti el a
b�ntet�st�.
�Egyebekben pedig kir�lyi kegyelm�nk!...�
Az urak n�m�n z�kkentek le a hely�kre �s egy sem volt k�zt�k, ki fel merte volna
t�tani a
sz�j�t, pedig m�g a sz�szokat is meglepte az udvar kapkod�sa �s k�vetkezetlens�ge.
Hogyne!... K�t h�napja sincs, hogy ugyanezen a helyen ugyanazokat dics�rte meg �s
biztos�totta kegyelm�r�l a kir�lyn�, akiket most �rtatlanul megb�ntetett, a most
kit�ntetett
h�romsz�ki kir�lyb�r�t, Mikes gr�fot pedig a s�rga f�ldig legyal�zta. Mindezeknek a
v�g�n
akkor is, most is kijelenti �fels�ge, hogy a hat�r�rs�gre senkit se akar
k�nyszer�teni, s
mindenki szabadon jelentse ki, hogy akar-e katona lenni, vagy nem!
- No, sz�p �nk�ntess�g! - pottyantotta el Halm�gyi uram, de � is ink�bb az ing�nek
s�gta,
hogy senki meg ne hallja.
Legfelh�bor�t�bb volt m�gis a k�t alcs�ki kir�lyb�r�, a Boros �s Szab� urak elleni
kegyetlen
it�let, akiket �ppen amiatt d�lt meg a n�p, fosztott ki minden�b�l �s l�v�ld�z�tt
meg, mert a
katonas�ggal a kir�lyn� �gy�ben buzg�lkodtak �s most �fels�ge r�ad�sul m�g
hivatalukt�l is
megfosztja. Sz�pen megh�l�lta az �ldozatukat!
Ha fel is r�mlett a f�korm�nysz�ki urakban ez a sok igazs�gtalans�g, sz�t tenni
miatta nem
mertek. Nagyhirtelen, meghuny�szkodva tudom�sul vett�k a kir�lyn� level�t �s
egym�sra se
n�zve siettek haza, hogy m�g besz�lni�k se kelljen r�la.
A v�n Cserei Elek �ppen csak odasuttintotta L�z�r Istv�nnak, hogy: - �Mikor indulsz
B�csbe,
Pista fiam?� - de � is �ldotta az �rangyal�t, hogy els� felhev�l�s�ben nem csin�lt
valami
bolondot, pedig a napokban m�g a saj�t feles�g�nek is el kellett menek�lnie
Mad�falv�r�l,
�gy megnehezedtek otthon az �llapotok. M�g �t is hal�llal fenyegett�k.
- Cs�knak a nevit se ejtsd ki t�bbet, asszony senki el�tt! - futott haza ijedten a
gy�l�sr�l, hogy
m�g idej�ben befogja a feles�ge sz�j�t.

Az egyetlen L�z�r Istv�nban volt annyi b�tors�g, hogy hi�ba hivatta, t�bbet nem
ment a
gener�lishoz szolg�latt�telre.
Este, mikor Bal� Anti kereste a sz�ll�s�n, hogy a b�nat�t kibesz�lje,
felh�borod�s�t elmondja
valakinek, frau Kirsch azzal fogadta, hogy m�g a d�lben l�ra �lt �s elv�gtatott. �
bizony nem
tudja, hogy hov�!

XV.
V�ltott post�k hordt�k Cs�kba a meghuny�szkod� f�korm�nysz�k szigor� rendeleteit. A
gener�lis �s bar�tja a kancell�r, azt hitt�k, hogy most v�gleg elb�nhatnak a cs�ki
nemess�ggel.
A f�korm�nysz�k mindent j�v� hagyott. A katonatiszteknek titkos, bizalmas
�tas�t�sok
mentek �s �k meg is tett�k a maguk�t. A sz�k fenekest�l felfordult. Alig volt nap,
hogy a
katon�k valakit meg ne rohantak volna �s fel ne pr�d�ltak volna a nemes urak k�z�l.
Bors
Tam�snak a h�z�t darabokra v�gt�k, Abaffi Ferencnek se hagytak t��r�t se, s a k�t
Czik� is
csak a puszta �let�t menthette meg valahogy. A falvak rettegtek a gar�zda
katon�kt�l �s f�lig
agyonvert szerencs�tlen emberek hevertek az utak s�nc�ban. A nap-nap ut�n meg�jul�
sok
szenved�s, szorongattat�s �s b�ntalmak teljess� tett�k a fejetlens�get. A
becsapott, kizsarolt �s
megk�nzott n�p elm�je elborult, hol ebben, hol abban a faluban �t�tte f�l fej�t a
l�zad�s. Akik
nem b�rt�k tov�bb, minden�ket ott hagyva, �tsz�ktek Moldv�ba. M�g �r�ltek is a
sz�ki urak,
amikor T�ri kir�lyb�r� gy�l�sre h�vta Somly�ra, hogy hat�rozzanak a f�korm�nysz�ki
parancsok dolg�ban. Legal�bb lesz�molnak az elviselhetetlen helyzettel, s ha
egyebet nem is
tehetnek, legal�bb megmondj�k a v�lem�ny�ket Szebennek.
Olyan hideg szakadt ezen a t�len Cs�kra, hogy a mad�r r�pt�ben fagyott meg a
leveg�ben s a
m�teres h� nem t�r�tt be a lovasember s�lya alatt, de az�rt egyetlen tisztvisel� el
nem maradt
a gy�l�sr�l, tudt�k, hogyha most nem tesznek valamit, v�g�k van. F�lig megfagyva
�ll�tottak
be a k�ntorh�zba, el�bb a gyergyaiak Fekete T�rival �s Balog Istv�nnal, a jegyz�vel
az
�l�k�n, a val�s�gos asszeszorok a k�t L�szl�, J�nos �s Andr�s, Bal� Ferenc, Pusk�s
Jakab,
Sim� Ferenc, s mellett�k a sz�mfelettiek: Mik� L�szl�, B�ge M�rton, Bern�d �brah�m,
ut�nuk a k�szoni alkir�lyb�r�, Bl�si Istv�n, S�ndor L�szl�, Csed� D�vid, Boros
Elek, K�szoni
Mih�ly, Bors L�z�r, a felpr�d�lt Abaffi Ferenc s a k�t Czik� Mindszentr�l �s m�sok,
sokan.
Alig f�rtek el a kicsi h�zban.
Alig z�kkennek le a hely�kre, ny�lik az ajt� �s egy hadnagy l�pik be rajta. Meg se
billenti a
f�veg�t, egyenesen oda feszeng Fekete T�rihoz �s r�f�rmed:
- Mi jogon gy�ltek �ssze az urak?
Fekete T�ri m�g feket�bb lesz a m�regt�l.
- Mi jogon k�rdi az �r?
- Engem Carato alezredes �r k�ld�tt! Tudni akarja, hogy mi a gy�l�s t�rgya �s
mif�le rendelet
�rkezett a f�korm�nysz�kt�l?
A jogtalan beavatkoz�s, s a hadnagyocska kihiv� fell�p�se v�rig h�bor�tja az
urakat. A
v�rmes, nagydarab Bors L�z�r alig birja t�rt�ztetni mag�t, hogy nyak�n�l fogva ki
ne haj�tsa a
tisztecsk�t, mint a kutyak�lyk�t. Duzzadt, v�r�s arccal �gy is a szav�val szinte
leg�zolja:
- Mondd meg �cs�m a gazd�dnak, hogy semmi belesz�l�sa a dolgunkba!
A hadnagy g�nyosan m�ri v�gig a testes cs�ki medv�t, akinek �t�sre szor�tott �klein
megreped
a b�r az indulatt�l.
- Ki �n, hogy �gy mer velem besz�lni?
- Bors L�z�rral besz�lsz az ebadta, az �j kir�lyb�r�val, ha tudni akarod!
A hadnagy kurt�n, fenyeget�en felkacag �s b�cs�v�tlen kifordul az ajt�n.
Az urak meglepetten ut�na n�znek. B�nkfalvi Kov�cs Tam�s, a sz�k jegyz�je agg�dva
pillant
�t az asztalon az �j kir�lyb�r�ra:
- N�, te ugyan hamar megtart�d a programbesz�dedet! Okulhatunk bel�le!
A t�bbinek is tetszik az �j kir�lyb�r� b�tors�ga. Csak Fekete T�ri markolja
gond�t�tten az
�st�k�t �s mikor az urak lelohadnak, balj�s szemeit Bors L�z�r fel� ford�tja:
- N� L�z�r! te sem eresztesz szak�llat a kir�lyb�r�i sz�kben!... Kezdj�nk hozz�,
uraim!
Rendelet van el�g. A jegyz� egym�sut�n olvassa:
�A gubernium Cs�ksz�k tisztjeinek!
Vett�k Deln�n tartott �l�s�kb�l �rt el�terjeszt�s�ket, amelyet nem lehet el�gg�
helytelen�teni.
A rend �s b�ke fenntart�sa f�k�p a tisztvisel�kt�l f�gg. Akik, ha hivatalos
k�teless�g�k szerint
az �dv�s rendeleteknek engedelmeskednek, s a legmagasabb sz�nd�kot a n�ppel
meg�rtetik,
nem csak a n�pet tartj�k meg otthon, hanem a panaszokat orvosolv�n, a r�gi
egyet�rt�st �s a
b�k�s egy�tt�l�st a hat�r�r�kkel is biztos�thatj�k!...�
- Farizeusok! - ki�lt fel Csed� D�vid a k�pmutat� leck�ztet�sre.
A rendeletet lenyelik.
A m�sik leirat azzal biztatja �ket, hogy akik a hat�r�rs�g fel�ll�t�s�n�l �rdemeket
szereznek, a
polg�ri, kamarai �s m�s hivatalokban el�nyben r�szes�lnek.
Azon m�r csak kacagni lehet, hogy n�p�k el�rul�s�ra, jogaik felad�s�ra
veszteget�ssel akarja
r�b�rni a f�korm�nysz�k.
- A kezembe se venn�k ilyen piszkot! - k�pi ki undorodva Bl�si Istv�n, haragos
szemet vetve
a sz�ki jegyz�re.
- Van itt olyan is, ami b�ty�mat �rdekli k�zelr�l! - v�g vissza Kov�cs Tam�s �s
mindj�rt
olvassa is a kir�lyi leiratot, hogy a k�szonsz�ki kir�lyb�r� ellen meggondolatlan
nyilatkozatai
miatt beadott feljelent�s azzal k�ldetik le, hogy Szebenbe id�zz�k �s ha a v�d
tanukkal
igazolhat�, perbe fogass�k, hogy m�lt� b�ntet�s�t elnyerje.
- �llok el�be! - �n�rzeteskedik a kir�lyb�r�, de az�rt els�pad �s megjuh�szkodik.
A k�t m�sik kir�lyb�r�, Boros �s Szab� urak felf�ggeszt�se m�r nem meglepet�s. Az
eg�sz
orsz�g tud r�la. Mikor a jegyz� felolvassa a kir�lyi v�gz�st, Fekete T�ri felteszi
a k�rd�st:
- Kiv�n valaki hozz� sz�lni?
Az urak n�m�n hallgatnak.
Fekete T�ri veszedelmesen els�t�tedik:
- No, ha nem, akkor �rja, jegyz� �r: �Tudom�sul vessz�k, mert Cs�k k�t igaz
ember�nek
becs�lete v�delm�ben senkinek se vala egy szava se!...�
Az arcok elfeh�rednek, a verejt�k ki�l a nemes urak homlok�ra, de mire magukhoz
t�rhetn�nek, Fekete T�ri m�r dikt�lja is a jegyz�nek:
- Ha le�rtad, Tam�s, azt is �rd hozz�, hogy �n, Gyergy� kir�lyb�r�ja, tisztemr�l
ezennel
lemondok, mert ez a legkevesebb, amivel j� h�r�nknek, igaztalanul meghurcolt
bar�tainknak s
�nmagamnak tartozom!...
Az urak azt se tudj�k, hogy mikor �llottak fel, csak lihegnek d�ltan, felt�rt
hajjal, szak�llukra
csepeg� s�r�ssal �s T�rin k�v�l semmit sem l�tnak a vil�gb�l. Egyszerre mintha
megtisztultak
volna, elmult volna fel�l�k a sok gond, megal�ztat�sok, az �let nyomorults�ga �s
mintha
megl�tt�k volna az �j j�vend�t. Senki se veszi �szre, hogy megrettenve bel�pik az
ajt�n a
k�ntor. A v�n esperes halott� fagyott teste, Istenbe mer�lve, im�dkozva fekszik a
f�ld�n �s
egym�sba kapcsolt viaszk-ujjait a hal�l se tudn� egym�st�l elt�pni. Kov�cs Tam�s, a
jegyz�,
maga se tudja, mikor t�rte �ssze a penn�j�t. A gyergy�i Pusk�s Jakab Fekete T�ri
mell�re
fekszik. A t�bbinek sz�j�hoz sz�rad a nyelve a bels� l�ngt�l, a r�m�lt k�ntor
k�tszer is hi�ba
ki�ltja: - �Uraim, menek�ljenek, mert a n�p fell�zadt! Fell�zadt, uraim! Tele van
eg�sz
Somly� fegyveres emberrel! Az Isten�rt, ments�k magukat, tekintetes urak!�
Mire felocsudnak �s meg�rtik, hogy mi t�rt�nt odakint, m�r roppan is a bez�rt kapu
�s nyolct�z fegyveres katona omlik be rajta.
Senki nem mer �tjokba �llani �s durv�n kiv�gj�k a k�ntorh�z ajtaj�t. A tan�cskoz�
urak l�tt�ra
kiss� megtorpannak. �k is tudj�k, hogy sz�zadok alatt ilyen hallatlan vakmer�s�g
nem t�rt�nt.
Fekete T�ri mag�b�l kikelten pattan el�b�k:
- Mit akarnak kendtek itten?
Az emberek farkasszemet n�znek az urakkal. Elsz�nt alakok, megvadult havasi
farkasok, kik
pr�d�ra tal�ltak. A d�h, bossz�, szenved�ly, dorb�zol�s �s a kez�k�n sz�radt sok
gazs�g
kiirtott benn�k minden emberi �rz�st, arcukr�l lemarta a h�st �s m�lt�s�guk minden
d�sz�t.
Egyel�re azonban paraszt �vatoss�ggal azt felelik, hogy tudni akarj�k a gy�l�s ok�t
�s
k�vetelik a fels�bbs�g rendeleteit.
A kir�lyb�r� tudja, hogy az �let�vel j�tszik, de zord, kem�ny, hajthatatlanul
marad. Az enged�keny sz�t, magyar�zkod�st f�lelemnek venn�k s akkor semmi meg nem
menten� az urakat.
Ismeri �ket, mert a fajt�ja, sz�kelyek �llanak el�tte, nem s�rti meg, de nem is
kim�li �ket.
- Mif�le vakmer�s�g ez?... Vil�gszemete vagytok-e, hogy fegyverrel t�rt�k a
gy�l�sre, mikor a
ti sorsotok jobb�t�s�n munk�lkodik?
Neh�nyan meghuny�szkodnak, de a vezet�j�k, ritkabajsz�, nagydarab, veres ember,
elr�zza
�kl�t a kir�lyb�r� orra el�tt:
- M�g ugatni mertek, kuty�k?... H�t nem ti �munk�lt�tok� �gy a sorsunkat, hogy ide
jutottunk?... Nem ti voltatok-e, kik �tsz�z forint b�ntet�ssel, f�- �s
j�sz�gveszt�sekkel
ijesztettetek minket a fegyverfelv�telre? A n�p �rul�i vagytok, de most kir�ntunk a
b�r�t�kb�l!
S�ndor L�szl� nem b�rja tov�bb hallgatni. Ismeri a l�zad�t, az � faluj�b�l val�, az
� embere
volt.
- Sz�gyenlem magam miattad, Incze D�vid!... �n eddig �rtelmes, tisztess�ges,
becs�letes
embernek ismertelek!
- �n sz�gyenlem, hogy itt l�tom, Laci �rfi! - v�g vissza az ember.
J� �tvenes f�rfi m�r a kir�lyb�r�, de a faluj�ban ma is �Laci �rfi�, mint pendelyes
k�ly�k
kor�ban.
- Ha valami panaszotok van, adj�tok be �r�sban, - csendes�ti a felgerjedt embert -
az�rt
vagyunk itt, hogy eligaz�tsuk!
A v�r�s ember sz�ja nagyokat, mozdul, de lenyeli a sz�t. Meg tudna � felelni, nagy
t�zet
tudna tenni � az urak has�ra, de mi a fen�t csin�ljon, ha m�r Laci �rfi is k�zt�k
van!
- H�t akkor b�adjuk! - d�rgi. - De tudom, hogy nem k�sz�nik meg! - fenyeget�zik �s
kifordul
az ajt�n.
A k�sz�br�l m�gis visszafordul egy sz�ra.
- H�, uram, S�ndor L�szl�!... Te mindig j�emberem volt�l, k�r volna, hogy itt
pusztulj a
t�bbivel! Jere velem! Hazaviszlek, hogy a hajadsz�la se g�rb�l meg. Jere! Most m�g
nem
k�s�, de ha kih�ztam a l�bam innen, t�bb� ember �lve ki nem megy!
Az urak elfeh�rednek. S�ndor L�szl� is pillanatra megrebben, de nem h�tr�l meg.
- �n itt maradok, D�vid!... Ha meg kell halni, h�t meghalunk!
Tetszik a b�tors�g a l�zad� sz�kelynek.
- K�r!... Bizonyisten k�r! - n�zi a j�ember�t �s neh�z s�hajt�s t�r el� sz�les
mell�b�l. - Hej, ha
a t�bbiek is ilyenek voln�nak!... Mindegy, n�! - nyugszik bele. - Oszt�n re�m ne
vessen! �n
megtettem a magam�t!
Kezet nyujt a kir�lyb�r�nak �s b�szk�n kiegyenesedik. Alig f�r ki a rongyos
lev�lajt�n.
�nk�ntelen szeretettel n�znek ut�na az urak. Elkeseredett, f�lrevezetett l�zad� �s
m�gsem
lehet r� haragudni.
- Milyen nagy m�g b�n�ben is a sz�kely! - b�logat elgondolkodva az �reg Sz�sz J�nos
esperes
�r.
A megr�m�lt k�ntor azonban �jabb h�rekkel ijeszti az urakat. Fekete az �t a n�pt�l
�s �gy
hallja, hogy szomsz�dos falvak is Somly�ra k�sz�lnek. Mondan� az uraknak, hogy
menek�ljenek, de m�r ez is lehetetlen, mert a kaput fegyveres str�zs�kkal rakt�k
meg s a h�z is k�r�l
van v�ve. Abban bizott, hogy a nagy hideg haza�zi �ket, de ezek a havasi medv�k
szokva
vannak a hideghez, h�hoz. Az esem�nyek �gy ijedt�t vett�k a szerencs�tlen
k�ntornak, hogy
m�g T�ri uramnak kell v�gasztalnia.
- Ne tartson semmit�l! Csak ijesztegetnek.
K�v�l azonban l�v�sek d�rd�lnek, a t�meg fenyeget� moraja er�s�dik �s mind s�r�bben
gomolyognak az ablak alatt. Lompos, feketearc�, ki�hezett, �nmagukb�l kiforgatott
vad
alakok. Bajszuk j�g, a sapka hegy�t�l l�bujjukig csillog� zuzmara fedi �s szinte
pirosan l�vel
ki sz�jukb�l az �tok, k�romkod�s �s egy�b mocskos sz�. A pokol elk�rhozott vir�gai,
kik
r�szabadultak erre a szerencs�tlen f�ldre. Borzongat� �s f�lelmes m�g l�tni is
�ket.
- Bizonyosan �lni fognak! - les ki r�juk szentgy�rgyi Csed� D�vid �s senki sem meri
megc�folni.
T�tlen�l �s tehetetlen�l �lnek az urak hely�k�n, m�g a k�vetek visszaj�nnek.
A veres ember �r�st vet az asztalra, b�nkfalvi Kov�cs Tam�s, a jegyz�, mindj�rt
igyekszik is
�rtelm�t venni a zavarosan szerkesztett iratnak, de a l�zad� leinti:
- Ne k�nl�dj�k vele!... Sz�val is elmondhatom, mi van benne!
Nekih�zakodik a sz�nak, r�nt egyet a harisnyasz�jj�n �s sz�r�s �kleivel d�ngetni
kezdi az
asztalt.
- K�vetelj�k, hogy az ad�t, amit az utols� huszonh�rom esztend� alatt fizett�nk, a
sok ingyen
fa �r�t, a kv�rt�lyh�zak k�lts�geit, a k�zmunk�k d�j�t fizess�k vissza! De ebbe a
hejbe!
Nem szerencs�s a t�zzel j�tszani. Fekete T�ri szel�den pr�b�lja magyar�zni, hogy
nem
igazs�gos, amit k�rnek, mert ezek a s�relmek m�g abb�l az id�b�l val�k, amikor
k�z�l�k
senki se volt tisztvisel�, de azt tan�csolja, hogy kiv�ns�gaikat terjessz�k fels�bb
helyre, s �k
sz�vesen p�rtolj�k.
- P�nzt ide! - d�rd�l r�juk a k�vet. - Addig nem mozdulunk.
Ennyi p�nz azonban nincs k�zn�l. M�sok is megpr�b�lj�k okosan besz�lni a k�t
k�vettel, de
azok se fenyeget�sre, se jajsz�ra nem hajtanak.
- Vagy fizettek, vagy meghaltok!
Azzal t�voznak, hogy r�juk gy�jtj�k a h�zat.
- Diszn�perzsel�s lesz! - fenyeget�znek.
A helyzet percr�l-percre s�lyosabb. M�g a n�p k�v�l a k�vetekkel tan�cskozik, az
urak
�szrev�tlen�l �tsz�kd�snek a papi h�zba. Az k�b�l van. Biztons�gosabb.
A menek�l�s m�g jobban felizgatja a t�meget.
- Ki kell egyenkint vonogatni �ket, - �v�ltik - �s k�st kell verni a torkukba.
Szerencs�re sz�zh�sz fegyveres �ll a kapuban. �gy bel�nek az ablakon.
Nagy szorongattat�sukban gyermek fenek�re ragasztva levelet k�ldenek Carato
alezredeshez,
Cs�k katonai parancsnok�hoz �s porig al�zkodva k�ny�r�gnek az urak seg�ts�g�rt.
A tiszt g�nyosan felkacag, mikor megkapja a levelet. Esze �g�ban sincs
megszabad�tani a
szorongatott urakat. Lelke m�ly�b�l gy�l�li ezeket a kev�ly, r�tarti sz�kely
nemeseket. Eg�sz
nap lesi, v�rja a h�rt, hogy a felb�sz�lt t�meg felkoncolta �ket. Jobb �js�got nem
�rhatna a
gener�lisnak. Bizonyosan el�l�ptetik. Neh�ny f�kolompost vasba veret a l�zad�k
k�z�l, s a
megriadt n�ppel k�nny� lesz felv�tetni a fegyvert. Az urak levele j� alkalom, hogy
elh�r�tsa
mag�r�l a felel�ss�get �s k�teless�gmulaszt�s miatt ne vonhass�k felel�ss�gre.
Kit�n� terve
van r�. K�t kapit�nyt �s egy hadnagyot mag�val visz, akik majd, - ha sor ker�lne
r�, - igazolni
fogj�k �t.
- Az urak velem tartanak! - parancsolja. - �ll�t�lag a n�p fenyeget�en viselkedik a
sz�kgy�l�s
tagjaival szemben. Szem�lyesen akarok meggy�z�dni, hogy biztons�gukr�l t�rt�nt-e
gondoskod�s.
Azonnal l�ra �lnek. Vasasn�met katon�k kis�rik. A h�r v�gigfut a t�megen. K�rtsz�
harsan, s
a faluban �llom�soz� rendes katonas�g is kivonul.
A k�rtsz�ra Fekete T�ri az �tl�tt ablakhoz l�pik. Az urak bizakodnak.
- V�gre!
A katon�k �l�n feszeng� hadnagy m�r a parancsot v�rja, hogy megtiszt�tsa az utc�t a
l�zad�kt�l, de az alezredes nyugodtan a vele�ll� tisztekhez fordul:
- L�thatj�k az urak, hogy a sz�ki tisztvisel�ket fegyveres katon�k �rzik!... Azt
hiszem, hogy
egy�b int�zked�sre nincs sz�ks�g. Haza mehet�nk.
A t�meg szem�ben �r�m csillan fel, hiszen vil�gos, hogy a katonai f�parancsnok
helyesli,
akarja, amit cselekszenek.
Fekete T�ri komoran visszal�p az ablakt�l �s csak annyit mond:
- Gazember!
A m�sik kir�lyb�r� lemond�an int:
- Hal�lra vagyunk �t�lve!
Lassan lesz�ll az �ccaka.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -A s�t�t �j minden f�lelm�t �s bizonytalans�g�t
v�gig kellett szenvedni�k Cs�k urainak. A n�p
tapodtat sem mozdult a kapuk el�l. Az �t k�t partj�n m�glyat�zeket gyujtott �s a
szennyes
h�ban tapogva fagyoskodott. �jf�l k�r�l elfogyott a l�zad�k t�relme. Valaki kiadta
a jelsz�t:
- V�gezz�nk vel�k!
A t�meg megmozdult, hogy bet�rj�n a kapun, de a v�gzetes pillanatban egy hatalmas
veres
ember szembe fordult vele.
- �llj!
Az el�l�ll�k megtorpannak �s meg�t�dve b�mulnak r� az ellenkez� emberre, aki
elsz�ntan
v�di a kaput.
- Megbolondult�l, Incze D�vid?
A l�zad�-vez�r nem t�g�t:
- �gy nem!... Gyilkolni nem szabad! Reggel majd, ha itt lesz eg�sz Cs�k n�pe,
hal�lra �t�lj�k
�ket �s kiv�gezz�k. �gy nem b�nom!
- Igaza van! - helyesli valaki �s a t�meg is lassan megnyugszik. F�lelmes azonban a
nyugalmuk, mert e perct�l kezdve a megfogadott hal�l �lt vel�k a t�z mellett. A
felver�
l�ngok f�ny�n�l j�l lehetett l�tni, hogy az el�bb m�g csak elkeseredett emberek
hogyan
alakulnak �t gyilkosokk�. N�melyikn�l hamar megt�rt�nt a bels� �tv�ltoz�s, m�sok
hosszan
k�zd�ttek �nmagukkal, eddigi vil�gukkal. Voltak, akik ijedten hazasz�kd�stek, de a
t�bbs�g
kitartott �s olyan v�szj�sl� tomp�n morgott az embert�meg, mintha az �rd�g hasa
korogna.
Valahonnan egy cseber p�link�t hoztak �s moh�n vetett�k r� magukat, hogy fel-
felt�r�
lelkiismeret�ket eln�m�ts�k. Bel�k�romkodtak az italba, hogy pokolibb legyen �s
csakhamar
kivetk�ztek emberi mivoltukb�l. Neh�nyan eld�ltek a t�z mellett. A leg�nyemberek
rekedten
n�t�t kezdtek b�gni, m�g sz�juk a rettent� hidegben tehetetlenre nem fagyott.
- Ebb�l baj lesz! - t�prengett a nagy veres ember s addig n�zte a lobog� t�zet, m�g
belevakult.
L�tszott rajta, hogy neh�z v�ls�gon megy �t. Hirtelen hat�rozott. Elsz�ntan a
kapuhoz l�pett.
- Te mit akarsz, D�vid? - b�multak az �r�k.
A l�zad�vez�r f�lretolta �ket �s neh�z l�ptekkel v�gigbandukolt az udvaron. Az
ajt�n�l
azonban egyszerre h�trat�ntorodott �s lekapta f�veg�t.
Szents�ges Isten!
Az ajt�kilincsre a felfesz�tett Krisztus szent keresztje volt re�k�t�zve.
Az �reg pap cselekedte, hogy v�dje az �rtatlanokat.
A l�zad� nem mert kezet vetni r�. Megverte az ajt�t �s fojtott hangon beki�ltott:
- H�! Tek�ntetes urak!
Kev�s t�tov�z�s ut�n a z�r fordult �s az �vatosan nyitott ajt�ban megjelent feh�r
templomi
karingben, v�ll�n violaszin st�l�ban, pirosbojtos biretummal a fej�n az �reg
esperes. Nyugodt,
mondhatni �tszellem�lt volt, mintha most kelt volna fel Isten mell�l az asztalt�l.
- Mit akarsz, fiam?
- S�ndor L�szl� �rral szeretn�k besz�lni! - g�rnyedt meg a darabos ember.
Az �reg pap megcs�v�lta a fej�t.
- Rosszkor j�tt�l, �des fiam!
- Mi�rt?
- Mert az urak �ppen gy�nnak!
- Gy�nnak? - lep�d�tt meg az ember.
- Igen!... K�sz�lnek a hal�lra!
Az ember tomp�n elism�telte:
- K�sz�lnek a hal�lra!
�s lehajtott f�vel l�pett be a szob�ba. Nem mert a csendesen ott �ll� urakra n�zni,
m�g S�ndor
L�szl� meg nem sz�l�totta:
- Mit akarsz, D�vid?
Incze D�vid zavartan markol�szta a sapk�j�t.
- �n... �n csak azt akarom mondani, hogy... k�sz�ljenek a hal�lra... Nem akartam,
hogy
k�sz�letlen�l �lljanak Isten el�, de l�tom elk�stem!
Az urak tudt�k, hogy az utols� pillanat elk�vetkezett, m�gis elcs�ggesztette a
bizonyoss�g.
�gy n�zt�k a hal�l k�vet�t, mint a kis�rtetet �s csod�lkoztak �nmagukon, hogy - nem
haragszanak r�. M�g j�l is esik, hogy l�tj�k. B�znak benne, mintha nem a kor�bbi
gy�l�letet,
k�romkod�st, mocskot fr�csk�l� sz�j� l�zad� �llana vel�k szemben, hanem egyetlen
rem�nys�g�k, akire �ppen v�rtak. �rthetetlen volt, de j�l esett ez a nyugalom, ami
ez ember
l�tt�ra megsz�llotta. Csak egyed�l a S�ndor L�szl� hangj�ban volt benne a neh�z
v�d:
- H�t ez�rt j�tt�l, D�vid?
Az ember szeme sz�razon �g �s nyugtalan, mint a t�rbe esett vad�.
- Nemcsak ez�rt!... El akarok b�cs�zni Laci �rfit�l, hiszen �r�kk� j�emberem volt!
Ez �js�g. S�ndor L�szl� moh�n kap rajta.
- Hova k�sz�lsz, D�vid?
A sz�kely a kedvesen mondott sz�ra megnyugszik. �gy v�laszol, mintha csak ide a
szomsz�dba menne.
- Ideg�n orsz�gba! Megyek M�duv�ba! Nekem el�g volt! �gy is h�ttig sz�gyenlem, amit
cselekedtem... Ha az urak nekem meg tudn�nak bocs�tani!...
�gy mondja, mintha a bocs�natot nem is mern� rem�lleni.
S�ndor L�szl� �sszer�zk�dik, azt�n b�szk�n v�gign�z az � �j�ember�-�n, de � is csak
a maga
nev�ben meri b�ztatni:
- �n nem haragszom, D�vid!
Fekete T�ri, a gyergyai kir�lyb�r� hirtelen kiv�lik az urak k�z�l. Nem sz�l semmit,
csak addig
n�zi az el�tte �ll� embert, am�g kibuggyan a k�nny a szem�b�l, azt�n kez�t veti
el�je �s a k�t
kem�ny marok �sszeroppan.
Az urak lehajtj�k fej�ket, mintha �ldozatra csend�tettek volna.
A sz�kely hirtelen elszak�tja mag�t a kir�lyb�r�t�l �s neh�z, k�nos l�ptekkel
elindul. Az
ajt�ban azonban m�gegyszer meg�ll, visszan�z �s elk�rhozott arccal fels�hajt:
- K�nny� az uraknak, mert csak - meg kell halniok!
Mindenki �rzi, tudja, mi van a k�l�n�s mond�s m�g�tt.
Az ajt� d�rd�l az elt�voz�, idegen f�ldre k�sz�l� l�zad� m�g�tt.
Az urak tov�bbra is lehajtott f�vel �llanak. Fekete T�ri azonban gond�t�tten,
r�csk�lt
homlokkal, felfel� borzad� hajjal az urakhoz fordul:
- Tudj�tok-e, hogy egy halott sz�kely mene ki az ajt�n?... B�r ne kellett volna
meg�rnem!...
Ut�na megy a m�sik halott sz�kely, a harmadik, a sz�zadik, ezredik!... B�r ne
kellett volna
meg�rnem!
Senki sem felel. A gondolat leig�zott mindenkit. Az �jszak�ban a n�p elv�rz�s�nek
hossz�
�tja l�tszik �s nem lehet a v�g�ig k�vetni a sort, amely a l�zad� sz�kely nyom�ban
elindul...
M�r senki sem t�r�dik a hal�llal, a re�v�r� sorssal, mi�ta megvillant el�tt�k a
t�rt�nelem
fekete lov�nak patk��t�tte szikr�ja...

H�romszor �gtek le a gyerty�k a tart�jukban, mire a �bar�t feje�, a Kissomly� tar

hegye
vil�gosodni kezdett.
Felvirradt.
Az �l�hely�kben elgy�kkint�, testileg-lelkileg elcsig�zott urak megmozdulnak
sz�keiken, a
feny�fa-d�zs�ban hozott gyantaillat� v�zb�l meghintik �g� szemeiket, hogy
valamennyire
felfriss�ljenek. Fekete T�ri �r�k �ta az ablakn�l �ll �s n�zi, hogyan �mlenek le a
hegyekr�l a
szomsz�d falvak fegyveresei �s mint n� percr�l-percre a l�zad�s hull�ma; de nem
sz�l, hogy
ne rontsa t�rsai kedv�t. Csendesen azonban odasz�l a sz�ki jegyz�nek:
- Tam�s! �rd meg a k�telezv�nyt, hogy minden kiv�ns�gukat teljes�tj�k!
Az urak megrebbennek, de a k�t Czik� m�g a hal�lveszedelemben is tiltakozik:
- �n nem szavazom meg! Nem mernek a kuty�k r�m t�rni!
A kir�lyb�r� hidegen figyelmezteti:
- N�zzetek csak ki az ablakon!
Mind az ablakhoz tolulnak �s megrend�lve l�tj�k, hogy P�l atya, a ferences gv�rdi�n
egy
m�sik bar�ttal hajadonf�vel a h�ban t�rdel �s felfogott k�zzel val�s�ggal im�dkozik
a
l�zad�khoz, hogy k�ny�r�letre b�rja �ket. A k�nny megfagy az arc�n, tonzur�ja
jeges, fekete
b� csuh�ja zuzmar�s, maga f�lholt, m�r besz�lni se tud, csak kezeivel mutogat az
egek fel�.
A l�zad�k azonban nem moccannak a kapu el�l. Az �reg papot nem b�ntj�k, de a
nyom�ban
igyekv� szerzetest f�lrer�gj�k a s�ncba.
Fekete T�ri keser�en figyelmezteti a jegyz�t:
- Siess, Tam�s, k�l�nben nem lesz id�d bev�gezni!
A n�p hangulata pillanatonk�nt v�ltozik. Minden �jonnan �rkez� ember �j haragot, �j
szenved�lyt hoz. M�r a v�n bar�t is a papih�z fal�hoz sodorva s�r. Lapos �s aszott
szeg�ny,
csak fekete �rny a falon, mintha az �ton v�gigsz�guld� vihar freccsentette volna
oda.
K�zben az irat elk�sz�l. A v�n esperes v�llalkozik, hogy �tadja a n�pnek.
A l�zad�k azonban nincsenek megel�gedve vele.
- A papiros csak papiros! - �v�ltik. - �ll�tsanak kezeseket!
S�ndor L�szl�, szentmih�lyi S�ndor G�sp�r �s szentgy�rgyi Csed� D�vid v�llalj�k a
kezess�get. Ha nem teljes�ten�k az urak az ig�retet, az � birtokukb�l el�g�thetik
ki magukat a
l�zad�k.
Ez se el�g.
Most m�r fejenk�nt egy garast k�rnek az �jjeli kapu�rz�s�rt.
Megig�rik, de m�r k�s�. K�zben ugyanis az a h�r terjed el, hogy az urak titokban
fegyverre
sz�l�tott�k a hozz�juk h�z� n�pet �s ez m�r sz�t is verte a P�lfalv�ra t�r�
t�rsaikat.
- H�t ez�rt volt a nagy enged�kenys�g! - z�dulnak fel a l�zad�k. - Tudt�k, hogy
�gyis
visszaveszik! Aljas gazemberek, n�ph�h�rok, jobb�gyny�z�k! Ha megszabadulnak, �k
h�zatnak fel minket az els� f�ra! Haljanak meg!
Pillanatra olyan n�ma csend lesz, mintha maguk is megijedtek volna att�l, amit
mondottak.
*
Z�ld P�tert, a papot Szentm�rtonban �rte a l�zad�s h�re. �ppen azon f�radozott,
hogy a k�t
felf�ggesztett kir�lyb�r�t ny�lt ellen�ll�sra b�rja �s a n�p �l�re �ll�tsa.
Hi�ba igyekezett azonban r�besz�lni a v�n Szab� Ferencet, az �reg kit�rt el�le.
- Boros l�ssa, hogy mit csin�l, de nekem hagyjatok b�k�t! M�g azt hihetn�k
Szebenben s
B�csben, hogy bossz�b�l cselekszem. Ha elcsaptak a kir�lyb�r�s�gb�l, h�t elcsaptak!
Arra
sz�m�tanak �k is, amit te tan�csolsz, hogy a n�p �l�re �llok, s azt�n perbe,
foghatnak, t�nkre
tehetnek. J�l kiagyalt�k, hogyan tegyenek lehetetlenn�, hogy m�g a saj�t ingemnek
ne merjek
tan�csot adni.
Erre m�r Z�ld P�ter sem sz�lhatott semmit. Igaza van! Tapasztalt, nagyesz� ember ez
a v�n
Szab� Ferenc.
- Csak az �gyet gyeng�ten�m, ha bele�rtan�m magamat! - besz�lte tov�bb a volt
kir�lyb�r�.
Boros Ferenccel se boldogul a pap. Alig hozta sz�ba a dolgot, az elcsapott
kir�lyb�r�
r�t�madt:
- Eltakarodj a szemem el�l, P�ter!... M�r hogy �n �lljak ennek a piszkos, nyomorult
hord�nak
az �l�re? T�n, hogy �n is vel�k �v�ltsem: - ��sd, v�gd ebadta nemeseit! Eleget
h�ztak-vontak
az �letben!�
Elkeseredetten felkacagott.
- Ejj�!... Ajt�im bev�gj�k, h�zam romba d�ntik, egy sz�ket �pen nem hagynak, egy
elk�dorgott s�nta borj�n k�v�l egyebem nem maradt s magam s csal�dom ingben-
gaty�ban alig
tudunk elmenek�lni el�l�k, l�bam lefagy a hidegben, feles�gem az�ta is az �gyat
nyomja;
most m�g �n �lljak az �l�kre!... Hijj azt a Fennval�pil�tus�t a buta fejednek!
Mindj�rt kivetlek
az �letemr�l!
�ppen - mondom - a k�t �r �d�zkod�sait hallgatta Z�ld P�ter, mikor j�tt egy
l�lekzeteszakadt
ember a h�rrel, hogy mi t�rt�nt Somly�n az urakkal. Megfestette a veszedelmet, �gy,
hogy ha
csak fele is igaz, sz�z esztendeig is lesz mit besz�lni r�la.
Nem az az ember Z�ld P�ter, hogy sok�ig teket�ri�zz�k. Mindj�rt felfordul a lov�ra
�s csak a
falu v�g�n jut esz�be, hogy tisztess�gesen el se b�cs�zott az elcsapott
kir�lyb�r�t�l.
Fut�lag l�tja, hogy a falvak minden�tt fel vannak bojdulva, az urakat szorongatj�k.
Z�ld P�ter
azonban nem �ll meg sehol, m�g a g�z�lg� lovacsk�n Somly�ra nem �rkezik.
- Az Isten�rt, hagyj�tok abba, atyafiak! - sz�kik magab�z�n az els� csoporthoz, de
pillanat
alatt ler�ntj�k a l�r�l. Nem ismerik fel benne a papot, mert szokott �l�lt�zet�ben
van: az apja
feh�r harisny�j�ban, kurtij�ban, erd�l�, �gett zek�j�ben. Ez egyszer szerencs�je,
hogy az �rege
viseltes b�r�nyb�rsapk�ja van a fej�n s nem a ficerm�ntos papi f�vege, mert egy
felcs�ki
ember nekik�romkodik, s �gy s�jtja f�be pusk�ja agy�val, hogy P�ter pap elny�lik a
havon.
Egy�b baja nincs, csak �tfel�l is sziv�rog a v�r a sapka al�l.
Valaki j�t�tl�lek beh�zza egy k�zeli h�zba.
- Ezt biza le�t�k! - magyar�zza a h�ziaknak. Gondol�m, hogy ennyi el�g neki, mi�rt
fagyjon
meg a szerencs�tlen! - s ott hagyja a kanap�n, ahov� lehaj�totta.
A gazda, - id�t�lt�tt ember s csak az�rt nincs k�nn az �ton a t�bbivel, - meg se
mozdul a
cserepes mell�l, hanem csak r�pillant a sebes�ltre:
- Ennek m�rt l�t�k el a baj�t?
- Az�rt, mert az urakkal tart! - mondja, aki hozta.
- Akkor eltakar�tsd innen! - herken fel a h�zigazda, de ebben a pillanatban
feles�ge
�sszecsapja kezeit:
- J�zusm�ri�m! Hiszen ez a szentl�leki tisztelend�r!
Erre m�r a v�nember is felemelkedik a kicsi likas sz�kr�l.
Szentkereszt legyen vel�nk, csakugyan a szentl�leki pap. Igaz, hogy nincs �bren, de
az�rt a
v�n sz�kely lekapja a sapk�j�t:
- Dics�rtess�k az �rj�zuskrisztus, tiszlend�r! N�, mag�t istenesen fejen
felejtett�k!... Pap
l�t�re kicsi esze van, hogy ilyenkor nem tud otthon �lni a fenek�n a j� zs�ros
ekkl�zsi�ban!
- Jaj lelkem fiam! - s�p�tozik az �reg asszony a seb l�tt�ra, mintha a pap az �
gyermeke volna.
- Szakadjon le t�b�l a keze, aki ezt tette! - h�zza ki a kaszten fi�kj�t, hogy
gyolcsot keressen.
T�rk�l a �fej�r� k�z�tt, hogy mit �ldozzon f�l, s v�g�l is az ura egyik kigy�r�lt
kendergaty�j�t
hasogatja sz�t �k�t�z�-nek. �gy is megt�r�ti a pap, ha egy csepp tisztess�g van
benne.
Valahogy kimoss�k a sebet, meszet vakarnak r� a falr�l, p�kh�l�t tesznek r�, s
ahogy tudj�k,
�sszeabroncsozz�k a pap fej�t.
- Az ember az odorb�l sz�n�t h�ny le, k�nyelmes fekv�helyet k�sz�t a sz�nban a
sebes�ltnek,
hogy hazavigye, m�g a forr�s�g kit�r rajta. Egy pap nem fekhetik egyszer� falusi
h�zban! Az
is lehets�ges, hogy meghal s akkor ugyanval�st j�, ha otthon van. A v�nasszony
olyan p�rn�t
keres a feje al�, amit akkor se kell sajn�lni, ha elv�rez�dik s a m�g mindig
eszm�letlen papot
beemelik a sz�nba, leter�tik egy lomos cserg�vel, amivel ak�r kar�csony �jszak�j�n
is el
lehetne h�lni a havon. Az ember is felm�szik az �l�sbe, s a borsika ostorny�llel
r�h�z a lusta,
l�p�shez szokott lovacsk�kra a visszasz�l az asszonynak:
- Tedd b� a kaput, M�ri! - s m�r az �ton �csorg� fegyveres n�pet t�ringeti: - F�lre
az �tb�l, h�!
A s�ly a szemeteket, nem l�tj�tok, hogy neh�z beteget viszek!
A k�zeli faluig h�tra sem n�z, de Taploc�n t�l unalmas, hossz� mez� k�vetkezik, az
�t is
neh�z s az �reg sz�kely nem �llja meg, hogy ne besz�lgessen. Az nem tesz semmit,
hogy a
sebes�lt eszm�letlen, a f� az, hogy � egy pap el�tt is �meg tudja mutatni�, hogy
�sz dolg�ban
nem ak�rki.
- Ebben a n�p �gy�ben is rosszul gondolkoznak az urak! - magyar�zgatja vissza az
eszm�letlen papnak, ki olyan, mintha a sz�n derek�ban fekve, f�ligfordult
szemefeh�rj�vel az
�gen tusakod� h�felh�ket n�zn�. - �n mondom, hogy a n�p mell� kellett volna
�llaniok, mert
tudhatt�k, hogy ha eg�sz B�csorsz�g j�n is ellen�nk, a r�gi jussunkat akkor se
hagyjuk... Most
oszt�n, hogy megvan a baj, minket hib�ztatnak. Pedig j� n�p ez a mi�nk! Kicsit
hirtelen, de a
kir�lyn� idehazudik, az urak odahazudnak, mindaketten h�znak-vonnak, h�t csuda-e,
ha kicsit
kij�n a b�ket�r�sb�l!... V�n�k csak valamivel fiatalabb, �n sem cocok�ztatn�m a
papok
d�gtestyit, hanem eddig leh�ztam v�na az urak b�rit!... Gy� ne, hogy a farkasok a
beleteket!
�gy sz�ll�tgatta Z�ld P�tert a v�n sz�kely, t�lt�gette az id�t vele. Hol dics�rte,
hol gyal�zta, hol
megijedt a bajokt�l, hol felh�borodott �s �rtelmesen �tkozta a m�i vil�got, mert: -
�olyan ez a
vil�g, �des ecs�m, mint a rossz pap. Szemedbe m�zes-m�zos, de a hasa az
�rd�gfark�val van
�tk�tve!... De az�rt maga re�m ne nehezteljen!� - vakarja a fej�t zavartan, hogy
pap el�tt ilyet
tal�lt mondani.
Mikor pedig meg�rkeztek a pap sz�leinek kapuja el�, m�g szorosan a lelkire k�t�tte:
- Oszt�n Z�d J�nos kom�m el�tt egy sz�t se arr�l, amit besz�lgett�nk!
Mert - szavamat ne feledjem - keresztkom�k voltak. Ha j�l tudom, Z�ld J�nos�k
tartott�k
keresztv�z al� a Sz�ts �goston�k nagyobbik le�nyk�j�t, �gnist, aki m�g azon a t�len
megh�tt
volt, mert id�tlen�l sz�letett. A komas�got azonban tartj�k.
- Ilyen szerencs�je csak egy papnak lehet, hogy �ppen a keresztapja kapuja el�tt
�tik agyon! mondotta az �reg �goston a kom�j�nak, mikor a h�z n�pe nagy ijedts�ggel
kifutott, hogy
bevigy�k a h�zba a v�rbe �zott papot.
- Tudtam, hogy valami baja t�rt�nt, mert a l� egyed�l j�tt haza!
Mind�ssze ennyit mondott az apa, m�g a kom�ja falt valamit, hogy m�g set�t el�tt
haza
mehessen.

M�g az ellens�gei is l�bujjhegyen j�rtak a Z�ld J�nos kapuja el�tt, mert nem kicsi
dolog, ami
�rte. Egyik fi�t f�lh�ttan hozz�k haza, c�rnasz�l tartja benne az �letet, m�sik
fi�t, az �urat�,
ak�rmelyik percben felkoncolhatj�k a l�zad�k. Oszt�n neveljen gyermeket az ember a
m�i
vil�gban!
- M�gis kem�nyember ez a Z�ld J�nos! - mondott�k elismer�ssel a faluban, de azt
csak �
tudta, hogy mit �rez bel�l. Fel�je se n�zett haldokl� fi�nak, nehogy kibuggyanjon a
k�nnye s a
feh�rn�pek elijedjenek.
Este a szomsz�dok, rokonok is elj�ttek, hogy legal�bb egy kurta miaty�nkot
elmondjanak a
beteg fej�n�l, s legyen, ki a pap ut�n fusson, mikor a haldokl�k gyerty�j�t a
kez�be adj�k; de
Szentkereszt legyen vel�nk, ilyen hal�d�t ember m�g nem l�tott. Ahelyett, hogy
tisztess�gesen k�sz�l�d�tt volna utols� �tj�ra, ahogy a mesters�g�hez illik, ez a
szerencs�tlen
a karjaival hadon�szva aff�l�ket ki�ltozott, hogy: - �H�, emberek! Ne csin�ljatok
magatoknak
ekkora veszedelmet! Nem l�tj�tok, hogy a katonatisztek sz�tj�k a l�zad�st?... Hogy
egym�st
gyilkolj�tok, hogy azt�n r�nk t�rhessenek �s elpuszt�thass�k Sz�kelyf�ldet! Legyen
eszetek!
Oszoljatok haza!�
- M�ges nagy kegyelme az Istennek, - jegyezte meg egy �jtatos v�nasszony. - Hogy
mag�nkiv�l is ilyen �rtelmesen tud besz�lni!... Jaj csak a felszentelt kezeit �ssze
ne t�rje a
falban! El k�ne h�zni a falt�l az �gyat!
Az igaz, hogy k�t er�s embernek kellett �gyelnie, mert minden pillanatban Somoj�ra
akart
futni, hogy a fell�zadt n�pet bel�t�sra birja.
Volt mit szenvednie szeg�ny �desanyj�nak!
Valamit azonban tenni kellene, mert n�zni is rossz a beteg sz�rny� nyugtalans�g�t,
verg�d�seit. �zvegy Birta �l�zin� azt tan�csolta, hogy reszeljenek pity�k�t a k�t
mark�ba s a
talpa-sz�vire, hogy a forr�s�g�t leh�zass�k, de hi�ba borogatt�k szenteltvizes
kend�vel a feh�r
homlok�t, hi�ba tett�k a mell�re br�vi�rium�t, hogy neh�z szuszog�sa enyh�lj�n,
mind nem
haszn�lt semmit. �ccaka felvert�k �lm�b�l a saj�t papjukat, s m�g egy olvas�mis�t
is
mondattak vele, hogy Isten orc�j�t ide ford�ts�k. Volt is valami foganatja, mert a
beteg ezalatt
elcsendesedett, de ak�r hogy is nyujts�k, a csendes mise kurta dolog, s ut�na m�g
nagyobb
er�vel t�rt ki a beteg nyugtalans�ga.
Maga a pl�b�nos �r is elismerte, hogy addig meg nem csendesedik, m�g az a sz�rny�
dolog
Somly�n meg nem sz�nik. Csak ez az egy tudn� az �let�t megmenteni.
Most m�r �r�kon kereszt�l a pl�b�nos �r is ott k�zd�tt az �gyn�l papt�rs��rt,
ell�tta a
haldokl�k szents�g�vel, nagy fekete latin k�nyv�vel nem t�g�tott mell�le s
folytonosan
zuhogtatta r� a k�l�n�s templomi szavakat:
�T�vozzon t�led a rettenetes s�t�n b�renceivel egy�tt! Keljen fel az Isten �s
sz�r�djanak sz�t
ellens�gei �s fussanak sz�ne el�l, kik gy�l�lik �t.
Mik�nt elt�nik a f�st, t�njenek el!
Mik�nt elfolyik a viasz a t�z arca el�tt, �gy vesszenek el a b�n�s�k is Isten sz�ne
el�l �s az
igazak kiel�g�ttessenek �s felmagasztaltassanak!�
Bizony minden pillanatban att�l f�lt �s sokszor sz�j�n lebegett a l�lek t�voz�sakor
mondani
szokott ige: - �T�vozz kereszt�ny l�lek e vil�gb�l a mindenhat� Atyaisten nev�ben,
ki teremte
t�ged!� - De a nagy pillanat elmult �s a beteg a szent ig�zetben �j er�re kapott.
Mindannyian val�s�ggal belesorvadtak a k�zdelembe �s j�lesett, mikor a virrad�s
�szrev�tlen�l �j sz�nt adott az �letnek. Mert megvirradni annyi, mint meg�julni �s
megk�nnyebb�lni. Az �jszaka fekete l�ba elt�nik a felh�k k�z�tt �s sug�rz� sz�v�vel
megjelenik a nap. Mindenek �rzik, mindenek tudj�k �s m�g az oktalan �llat is h�l�t
ad az egek
Ur�nak, hogy l�thatja.
Nincs semmi baj, mert megvirradt!...
A beteg Z�ld P�ternek is mintha egyszerre elv�gt�k volna rettent� gy�trelmeit,
lassan
elmosolyodott, g�rcs�kbe r�ndult �klei, teste kiold�dott, arca elsimult �s
cs�ndesen elaludt.
- Deo gratias! - k�nnyebb�lt meg a virraszt� pap.
A szomsz�d n�pek is felszedel�zk�dtek, hogy haza menjenek.
�reg Z�ld J�nos is felemelkedett a cserepes t�ze mell�l, hogy ell�ssa a marh�kat �s
az �let
ut�n n�zzen.
A fel�re apadt �desanya is mag�hoz t�rt, de olyan volt, mintha fekete m�lys�gb�l
emelkedett
volna ki - �s az anya gondoss�g�val k�r�ln�zett, hogy a h�z t�j�n rendben van-e
minden.
Eddig nem �rt r� erre gondolni se. Ha nem v�tkezn�m, azt mondan�m, hogy b�r ne adta
volna
meg Isten neki a mag�hozt�r�snek m�g ezt a pillanat�t se, mert alig hordozta sz�t
szemeit,
mindj�rt �szrevette, hogy a le�nya hi�nyzik. Az �jabb baj �l��rzete megmarkolta
sziv�t,
elt�n� bizakod�ssal benyitott az oldalh�zba, h�tha lefek�dt, de az �gy �rintetlen
volt.
K�ts�gbeesetten futott a torn�cra �s kisikoltott az udvarra:
- Boriska!
Sehonnan v�lasz nem j�tt.
- Hol a le�nyom?
Senki nem tudta, senki sem eml�kezett, hogy mikor ment ki az ajt�n. Az �desanya
r�m�lt
szeme arcr�l-arcra ugrott, mintha mindenkit felel�ss�gre akarna vonni.
- Hol a le�nyom?
Csend.
Csak az alv� Z�ld P�ter mosolyodott el az �gyban.
Akik k�s�bb erre eml�keztek, meg mertek volna esk�dni r�, hogy tudta, egyed�l �
tudta, hov�
lett a h�ga.
*
Meg se gondolta Z�ld Boriska, hogy mit cselekszik, mikor engedve a bels�
sugallatnak,
�szrev�tlen elsz�k�tt hazulr�l. Az �t�lt s�lyos �r�k alatt t�madt a gondolata, hogy
ha kell, az
�lete �r�n is megmenti b�tyj�t. Csak akkor kezdett eszm�lni, hogy mit cselekszik,
mikor a
lovacska ott kocogott vele az elhagyott vad havas mez�k�n, amelyeken ilyenkor
metsz� sz�l
borzolja fel a puszt�z� �hes farkasok sz�r�t �s j�gt�kk� fagy a felkel� nap hideg
sugara.
A le�ny megborzongott, de szerencs�re nincs messze Somly� Mad�falv�t�l. A lovacska
hamar
megfutotta az utat. Cs�kszereda v�giben m�r hallotta a l�v�sek d�rd�l�s�t, a
fenyeget� n�p
moraj�t �s �rezte a l�zad�s k�l�n�s izgalm�t. J�zan esze �s a f�lelem azt s�gta,
hogy forduljon
vissza, de ilyenkor megelevenedett el�tte a hal�l partj�n k�zd� testv�re �s
r�m�lten riasztotta
el�re lov�t. Arra eg�sz �ton nem is gondolt, hogy mit fog cselekedni, csak j�t
akart �s tiszt�bb
volt a lelke, mint a t�lnek sz�p hava. Arcocsk�ja, �rtatlan szemei beleragyogtak a
vil�gba �s
olyan volt az eg�sz le�ny, mintha meggondolatlan angyal �lne a lovacska h�t�n.
Csak akkor szor�totta kezecsk�j�t cs�ggedten a sz�v�re, mikor a mag�b�l kikelt,
rongyos,
�v�lt�z�, vad embercsorda k�zep�be cseppent. M�g a l� is irt�zva h�k�lt vissza
ett�l a
hord�t�l, mintha tudn�, hogy emberi er� �s emberi sz� k�ptelen megf�kezni ezt a
g�tj�t
szak�tott n�pszenved�lyt, kioldozni az egekbe r�zott durva �kl�ket, megb�k�teni az
�v�lt�
sz�jakat, melyekb�l t�zes f�sttel csapott ki a k�romkod�s.
�ppen akkor rugt�k az �rokba a bar�tot, �s m�r mocskos leg�nykezek nyultak fel�je
is, hogy
felgerjedten magukhoz r�nts�k. Sikoltva ugratott be Z�ld Boriska az els� idegen
h�zba �s csak
akkor t�rt mag�hoz az ijedts�gt�l, mikor egy tisztes �regasszony h�romszor is
megk�rdezte:
- H�t te ki vagy, �des le�nyom?
Alig birta kiszepegni:
- �n a mad�falvi Z�ld J�nos �desap�m le�nya Vagyok, Borika!
S mondja, hogy mi t�rt�nt b�tyj�val, a pappal.
Az �regasszony sz�rny�lk�dve cs�v�lgatta a fej�t. Azt�n megharagudott.
- Ez az �n tekerg� fiam is k�zt�k van m�r m�sf�l napja, de adok �n neki! Kimegyek s
a f�lin�l
fogva hozom haza! Mindj�rt v�git vetem �n ennek a l�zad�snak!
- Hogyan? - csillant fel Boriska.
- Bizd csak re�m, lelkem! Te addig f�tt�zz�l meg, m�g �talsz�lok a szomsz�dba.
Hiszen
eg�szen megvett az istenhidege!
Boriska bekucorodott a g�c al� s finom teny�rk�it nekifesz�tette a l�ngoknak.
- �ppen csak kend�t kapok a fejemre s mindj�rt itt leszek! - biztatta az
�regasszony, de egy
�ra is bel�t�lt, m�g visszaj�tt, pedig ��ppen csak megfutotta a falut�.
Nem �rulta el, hogy mi j�ratba volt, de egyszer csak gy�lni kezdett a sok asszony a
h�zban,
mintha lit�ni�ra j�nn�nek.
Oszt�n megfogt�k a Boriska kez�t �s elindultak egyenesen a papi h�z kapuj�hoz.
A mord, rettent� f�rfiak megtorpantak a k�l�n�s l�tv�nyra, de m�r akkor rajtuk
cs�ngtek az
asszonyok. M�r-m�r kiszak�tott�k magukat a fonnyadt, er�tlen kezekb�l, de ekkor az
egyik
�regasszony feln�zett vad fi�ra:
- Jere, haza, lelkem! Fogadj sz�t �desany�dnak!
A f�rfiak megd�rzs�lt�k szemeiket, mintha rettent� �lomb�l �bredn�nek.
- �desany�m! - szakadt ki bel�l�k �s egyik a m�sik ut�n g�rnyedten megindult, mint
a kezes
b�r�ny.
A n�p is, az idegenek is csendesen oszlani kezdettek.
Az �desany�k legy�zt�k a forradalmat...

Z�ld Boriska csak most �rtette meg, hogy mi t�rt�nt.

- Most m�r P�ter b�csi is meggy�gyul! - rebegte boldogan. Bizalom, meleg, �des er�k
�radtak
el test�ben �s t�bb� m�r nem f�lt ezekt�l az emberekt�l. �jra szerette �ket, mert
meg�rtette,
hogy mi ment v�gbe benn�k. A gy�l�let �s szenved�ly k�b�t� t�ze hogy kialudt, �jra
a
k�rlelhetetlen sors �s neh�z val�s�g foglyai lettek. A gondok ism�t vissza�ltek a
homlokokra,
az arcok v�gasztalann� s�t�tedtek, lelk�kben a nyomor megint r�kuporodott fekete
toj�saira �s
k�ls�leg-bels�leg leig�zva mentek haza, a r�juk v�r� �j veszedelmek fel�.
A le�ny pillanatnyi �r�me is elsz�llt. Sajn�lta �ket �s szorongva n�zett fel, hogy
legal�bb
n�h�ny k�sz�n� sz�t rebegjen, de akkor a t�meg m�g�tt, a l� h�t�n felmagasulva egy
l�ngol�
fej� f�rfit l�tott meg �s felsikoltott:
- Istv�n!...
Azt�n kezenyel�vel eltakarta arc�t, v�gigmenek�lt az utc�n.

L�z�r Istv�n nem k�vette. Nincs az a h�res l�, amivel ut�l lehetne �rni azt a
le�nyt, aki
elhagyott benn�nket.
F�jdalm�ban kiss� elsz�d�lt, fels�hajtott, csendesen odasz�lt a t�megnek:
- Adjatok helyet, emberek!
�s befordult a papih�z udvar�ra.

XVI.
Azzal az elhat�roz�ssal j�tt haza L�z�r Istv�n, hogy t�bb� az �letben k�ppel se
fordul Szeben
fel�. A tork�ba gy�lt az ep�je, ha csak r� is gondolt az utols� napokra. Nagy
iskola volt, de a
h�lyog felszakadt az szem�n. Otthon van az � helye. T�rja a f�ldet, elgazd�lkodik a
birtok�n.
Abb�l nem tudhatja ki senki. Ha rendbe szedte a h�za t�j�t, elveszi Borisk�t.
Minden
idegsz�la v�gyott ut�na. Nem t�r�d�tt t�llel, havaz�ssal, faggyal, neh�z �ttal,
csak haza,
haza!... Hozz�!...
F�lig fagyottan szedte le a lov�r�l a Tolvajos-tet�n a fogad�s, de azt se v�rta
meg, hogy a lova
lenyelje az utols� szem zabot, m�r ism�t rajta �lt.
- Haza!...
�gy verte az oldal�t a sz�ve, mikor bel�ptetett az �si h�z kapuj�n, mintha
Szebent�l Zs�g�dig
lova helyett � futotta volna meg az �tat.
A kapuny�l�sra a h�zb�l kil�p� b�bir�s jobb�gya, az �reg Emri Jov�ki nem tudta hov�
legyen
�r�m�ben a kisebbik gazd�ja l�tt�ra. Az utols� gyermekig megbojdult a h�z n�pe �s
annyi
k�zvetlens�ggel, annyi �szintes�ggel vett�k k�r�l, hogy L�z�r Istv�n alig �llhatta
meg
el�rz�kenyed�s n�lk�l. Elfog�dottan d�delgette �ket, tudakolta sorsukat �s b�dultan
f�rd�tt a
szeretett�l kinyilt szavak meleg�ben. �gy k�pzelte �s igaza lett. Most m�r meg
merte k�rdezni,
amit�l eddig legjobban f�lt.
- Itthon van Imre b�ty�m?
Emri Jov�ki zavarba j�tt.
- � biza nincs itthon!
L�z�r Istv�n megk�nnyebb�lt. H�t ez�rt nem j�n el�be.
- Hov� ment?
A jobb�gy nem mer feln�zni.
- Somoj�ra, a sz�ki gy�l�sre!
- Nem tudod, mikor j�n haza?
Jov�ki b� felsunyit, hogy merje-e mondani, de azt�n m�gis kib�ki:
- Nem hiszem, hogy �lve haza j�jj�n!
- Mit besz�lsz, te?
- �n az egyigazat!
- Hogy meg�lik?
- Ha eddig meg nem �lt�k!
- A b�ty�mat?
- No nem csak �t! A t�bbi urakat is! Az esszest, aki csak van Cs�kban!
L�z�r Istv�n hallott valamit a somly�i l�zad�sr�l, de nem tulajdon�tott k�l�n�sebb
jelent�s�get neki. A jobb�gy szavaira elmered az ijedts�gt�l.
- De hiszen ez nyilt forradalom!
Jov�ki b� nyugalmasan b�lint:
- �n es annak n�zem! A n�pek fel vannak er�st bojdulva. Innen a mi k�zs�g�nkb�l is
sokan
mentek �t Somoj�ra, hogy az ottaniaknak seg�tsenek... H�ttak engem is, de h�t az
�letet, a
gazdas�got nem hagyhattam.
- M�sk�ppen ment�l volna?
- Eff�lit nem mindennap l�t az ember! - tekeri a fej�t Jov�ki b�.
L�z�r Istv�n nem hisz a f�leinek.
- Te is seg�tett�l volna az urakat legyilkolni?
De m�r erre felhorkant az �reg.
- Elment a sz�pesze?... Hogy �n?... Gyilkolni?... N� oszt�n eff�lit ne halljak! Ne
harag�tson
meg a tek�ntetes �r, mert ha kij�v�k a sodromb�l, cs�f dolgot csin�lok!... M�g hogy
�n
gyilkolok, ki egy �letet becs�letben le�ltem!.. H�t ezt �rdemeltem?
A v�g�n m�g L�z�r Istv�nnak kell megnyugtatnia.
- Csak tr�f�ltam, v�n bolond!
- Tudhatn�, hogy Emri Jov�kival nem lehet ilyen dologban tr�f�lni.
A �l�zad�s� azonban nem izgatja t�ls�gosan L�z�r Istv�nt, hiszen �gy meg van rakva
eg�sz
sz�k n�met vasasokkal, hogy moccanni se tud. Az a neh�ny r�szeg ember, aki Somly�
utc�j�n
ord�tozik, nem sz�m�t. A l�v�ld�z�s, ord�toz�s mindennapos dolog Cs�kban.
- Higgyed, bolond, higgyed! - von v�llat Jov�ki b�, s a gazd�j�nak sz�mba adja az
��letet�.
V�gigj�rj�k az ist�ll�kat, feln�znek az odrokba. K�st m�g volna, de a szusz�kok
�resek. Se
rozs, se zab. A pity�ka is kev�s, �rpa meg �ppens�ggel semmi.
- Azt m�g z�lden le�tett�k volt a katon�k! - menteget�zik Jov�ki b�. - Az id�n az
�d�j�r�s
sem kedvezett.
Ezek bizony rossz h�rek �s m�gis �lvezi a r�gen elhagyott otthon meleg�t, az �kr�k
nyugalm�t
�s szil�rds�g�t, a lovak sz�ps�g�t, j�hok al�zat�t, a hatalmas cs�r �zsiai k�p�t, a
fav�g� t�k�n
feledett fejsz�t, a h�ba vakult majors�g szomorus�g�t, a kakas k�kre fagyott,
f�lrecsapott
taraj�t, a cs�rkert kietlens�g�t, a bels�h�z dr�ga hangulat�t. Soha, soha t�bbet
innen el nem
megy.
D�lire megeh�l, mint a farkas. M�g az �hs�g is m�s itthon, mint a sz�szok k�z�tt.
Illatos,
furcsa inger, mintha feny� z�ldj�be harapott volna �s nem tudja meg�llani, hogy ki
ne
tekintsen a konyh�ba, ahol v�r�s�n cserszeg a f�str�l lelopott kolb�sz a l�basban.
Gy�l a
ny�la, ha csak r� is gondol az ember. Mell�je k�posztacika. Elejibe ty�kh�sleves
hossz�
lask�val, ami vir�gos t�ny�rban aranylik.
- Szeresse no, - k�n�lja kedvesen a Jov�ki b� feles�ge, - mert nem a pap ty�kj�b�l
f�ztem!
Ujjongani szeretne �r�m�ben. J�kerek hasat rak �s eb�d v�g�re el�lmosodik, mint a
gyermek
anyja �l�ben. Led�l a kanap�ra �s szund�t egy kurt�t. K�t tenyer�t a tark�ja al�
nyomja �s
v�rja, hogy el�bb elsz�d�tse, azt�n mag�val vigye az �lom haj�ja. �rzi, hogy
f�radt. Most j�n
ki a hideg bel�le. Az id� is �lmos. A terhes, sz�rke h�felh�k a h�zak �st�k�ig
ereszkedtek.
Ann�l meghittebb a cserepes l�ngja, a feny�fa gyant�s f�stje. Gondolatai mind
kurt�bbak
lesznek, f�lig takart szemei megzavarodnak, de akkor is maga el�tt l�tja a dr�ga
le�nyt, kicsi
�feny�bojtocsk�j�t�.
Estefel� van, mikor a parancshoz h�ven Jov�ki b� felk�lti:
- Ne aludja ki mind a pity�k�t a f�ldb�l.
L�z�r Istv�n olyan j��z�t nyujt�zik, hogy ropognak a csontjai. Esz�be jut, hogy m�g
ma �t
akart menni a szentl�leki paphoz, de Jov�ki b� int a kezefej�vel:
- Akkor k�nyelmesre eresztheti a nadr�gszijj�t, mert vele mostan�ban nem besz�l!
- Hogy-hogy?
- Mert �r�ja sincs, hogy v�rbefagyva viv�k haza Mad�falv�ra! � volt az els�, kit
agyonver�nek Somly�n!
- Meghalt? - ijed meg L�z�r Istv�n.
- �n biza nem vizit�ltam meg!
- H�t �gy �llunk? - h�l el L�z�r.
- Most �gy! - felel r� a jobb�gy.
- �s a karhatalom? A katonas�g?...
Jov�ki b� g�nyosan elh�zza a sz�j�t.
- Mi�rt avatkozz�k bele, mikor mi a katonas�g n�lk�l is agyon tudjuk egym�st verni?
�rtelmesen besz�mol, hogy mi t�rt�nik Somly�n. T�j�kozva van mindenr�l, �s minden
szava
ut�n teljesebb� v�lik a veszedelem, amiben a sz�k urai forognak. Minden perc k�s�
lehet.
L�z�r Istv�n indulatosan t�mad r� az ember�re:
- Maga eddig nekem err�l m�rt nem sz�lt?
- Mert nem k�rdezte!... Amit mondtam, azt se hitte!
Ez igaz. De mit lehetne most tenni? Arra gondol, hogy �sszeszedi a k�rny�kr�l a
tisztess�ges
embereket �s megmenti vel�k az urakat, de mindj�rt le is tesz a tervr�l, mert
v�ront�s lenne
bel�le. Jov�ki b�val egy�tt sz�molgatj�k, hogy kikben lehetne b�zni, de kev�s ilyen
ember van
a faluban: A Getz�k, Becze J�nos, Gergely Jakab, Holl� Tam�s, s m�g neh�nyan.
Est�re m�gis mag�hoz h�vatja �ket, de csal�dik benn�k, sz�k szav�ak, �vatosak,
bizalmatlanok �s kelletlen�l felelnek, ha k�rdezi �ket. Alaposan megfontolj�k a
v�laszt �s loppal egym�sra pislognak. Megadj�k a tiszteletet az �rnak, aki �nagy
hivatalban van� a f�korm�nysz�kn�l, de m�r nem a r�gi, egyenes, ny�lthomlok�
j�emberei.
- Magukat mi lelte? - esik rosszul L�z�r Istv�nnak. - Mintha ki voln�nak cser�lve!
- Ne csud�lkozz�k! El�g bajon ment�nk kereszt�l! - dunnyogja Gergely Jakab, de
L�z�r Istv�n
nem hagyja annyiba a dolgot.
- Mondj�k meg �szint�n, ha nem biznak bennem! Mit v�tettem maguknak, hogy ilyen
ridegen
b�nnak velem? Mivel �rdemeltem meg? Ne kerteljenek, k�nt�rfalazzanak, hanem mondj�k
meg �szint�n, mi a begy�kben van!
Az emberek egym�sra n�znek. Egyenes besz�dre egyenes v�lasz kell. Getz� Tam�s
kih�zza
mag�t:
- Lehet, hogy nem igaz, de mi �gy hallottuk... az �des b�tyja is azt mondta, hogy
Istv�n �r
t�bb� m�r nem a sz�kelys�g embere!
L�z�r Istv�n megt�ntorodik �s a k�nny kifakad a szem�n:
- Mi�rt nem mondja ki nyiltan, hogy �rul� vagyok!
Holtfeh�ren leroskad az asztalra �s olyan �szint�n szenved, hogy az embernek
megesik rajta a
lelke.
Az id�sebb Getz� t�rsaira n�z �s komolyan, szil�rdan, megk�nnyebb�lve azt mondja:
- H�t most m�r tudjuk, hogy nem volt igaz!... Adjon kezet, uram!
Soha ilyen boldog nem volt az �letben L�z�r Istv�n.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -A l�zad�s minden pillanat�r�l h�rt hoztak. Vil�gos
volt imm�r L�z�r Istv�n el�tt a gener�lis
terve: el�sz�r le�letni az urakat, azt�n v�rbe fojtani a l�zad�st, s a hal�l
dermedts�g�ben
gyorsan megszervezni a hat�r�rs�get, b�ntet�sk�ppen megfosztani a sz�kelys�get �si
jogait�l,
kiv�lts�gait�l �s �r�k f�gg�s�gre, rabs�gra �s szolgas�gra vetni, m�g teljesen
fel�rl�dik �s
elt�nik a f�ld sz�n�r�l.
�risten, mit lehetne csin�lni!
A k�t Getz� eg�sz �jszaka vele marad. Bort hozat, s k�szoni vizet, de a bor
megpimp�sodhatik a kup�kban, nem �rintik, mert minden pillanatban cs�ggeszt� h�rek
�rkeznek �s reggelre olyan lesz a h�rom er�s f�rfi, mintha a pokol most l�kte volna
ki
mag�b�l.
Virradatkor azzal a h�rrel j�n Emri Jov�ki, hogy eg�sz Cs�k megindult Somly�ra.
Nem v�rhat tov�bb.
- Hamar a lovamat!
Hi�ba pr�b�lj�k Getz��k lebesz�lni. Tal�n m�r el is k�sett!... Tal�n m�r holttestek
hevernek a
havon �s a kiontott v�r piros k�de p�rolog Somly� f�l�tt. A fegyverl�v�sek
megs�r�dtek.
- Gy�!
Mogorva ember-csoportok mellett sz�guld el. Azok is Somly�ra igyekeznek. Nem
b�ntj�k,
csak ut�na k�romkodnak.
Mikor oda �r, d�bbenten r�ntja vissza a lov�t.
- Mi ez?
Egyszerre, mintha valami furcsa �zt �nt�ttek volna a nyelv�re, k�l�n�s szomj�s�got
�rez a v�r
ut�n, okn�lk�l k�romkodni kezd, �v�ltve hadon�szik karjaival s alig v�rja, hogy
�ss�n,
v�gjon, sz�rjon, m�g forr� teste �r�kre lecsillapodik. A forradalom b�v�lete �t is
megig�zte,
nyilall�sok �tnek �t agy�n, sz�v�n �s �gy sz�d�l, hogy a lova haj�ba kell
kapaszkodnia. F�lig
k�dben l�tja a t�meget, a borzalomt�l szinte h�tra hanyatlott fah�zakat, a k�zt�k
tolong�
rongyos f�lvad embereket, kiknek arc�ban kinyilt az �r�let vir�ga �s m�zs�s
l�bakkal tiporj�k
a t�lbe dermedt f�ld halott sz�v�t.
Tehetetlen gyermekk� lesz l�ttukra L�z�r Istv�n �s nem tudja, hol kezdje, mit
kezdjen, mit
mondjon, mit tegyen; csak �rzi, hogy ernyeszt� szomor�s�gba b�gyad a lelke, mintha
n�pe
minden k�nny�t reas�rta volna.
Csak n�z, n�z a lova h�t�r�l, m�g az �llat mag�t�l meg�ll az emberfal m�g�tt.
Pillanat alatt �szreveszi, hogy m�r csak az utols� nekilend�l�s van h�tra. V�ge
mindennek! El
kellene takarnia szemeit, hogy ne l�ssa...

Ekkor t�rt�nt, hogy a zaj hirtelen el�lt.

L�z�r Istv�n felemelkedik nyerg�ben, hogy l�ssa, mi t�rt�nik �s r�m�lt sz� szakad
ki a sz�j�n!
- Boriska!...

Ez volt a pillanat, mikor az �desany�k legy�zt�k a somly�i forradalmat.

XVII.
Mag�nk�v�l �rkezett haza Z�ld Boriska meg sem mondta, hol, merre j�rt, elfeledett
f�lelmet,
l�zad�st, felfordul�st, mindent, csak s�rt �s kacagott:
- Itt van! Itt van!... Tudtam, hogy elj�n! Tudtam, hogy nem hagy el engem!
�lelte, cs�kolta �desanyj�t, a mell�re b�jt, anyj�t�l b�tyj�hoz futott, �gya el�
t�rdelt, lihegett,
alig lehetett lelket verni bele.
- �gy-e idej�n, P�ter b�csi?
- Ide, lelkem, ide! M�g ma idej�n! Hogyne j�nne! - intett titkon a pap �v�inek,
hogy ne
zavarj�k meg a le�ny �r�m�t.
- Jaj, akkor futok, s legal�bb tisztess�gesen fel�lt�z�m, nehogy �gy kapjon! -
sietett Boriska, s
az oldalh�zb�l sokszor kihallszott boldog kacag�sa.
Tudt�k m�r, hogy kit l�tott Somly�n.
V�n Z�ld J�nos �sszer�ndult homlokkal l�pett ki az ajt�n, hogy ne kelljen
megmondania, mit
gondol mag�ban, az �desanya pedig gyermek�t f�lt� agg�d�ssal fordult a fi�hoz.
- Vajjon igaz�n elj�n?
A pap komolyan n�zett maga el�.
- Isten �rizzen, hogy ne j�jj�n el!
- Mennyit gy�tr�d�tt, szenvedett szeg�nyke! - r�vedezett az �desanya. - Milyen
tiszta �s
�rtatlan a lelkem! M�ig azt sem tudtam, ki az �n gyermekem!
Mi�ta h�rit hozt�k, hogy mi t�rt�nt Somly�n, az eg�sz csal�d �gy n�zett fel a
le�nyra, mint
valami szentre.
- Ma m�g nem is frustukolt a lelkem, - sietett az �desanya.
Hirtelen tejet meleg�tett, a legszebb poh�rba t�lt�tte, h�mes abroszt ter�tett az
asztalra, mintha
�magas vend�g� volna a h�zn�l, de szinte kiejtette a lev�gott kenyeret a kez�b�l,
mikor
le�ny�t megl�tta vas�rnapi g�ny�ba �lt�zve, �j csizm�csk�ban, p�ntlik�san, suhog�
selym�ben.
Alig lehetett asztalhoz er�ltetni az izgatott gyermeket, kinek k�t r�zsa ny�lt a
k�t orc�j�n s a
remeg�st�l feh�r bubor�kot vetett a tej a sz�ja k�r�l.
- �gy-e, elj�n?... Vajjon mikor j�n el, P�ter b�csi?
A pap megv�rta, m�g h�ga leer�lteti az utols� kortyot is a tork�n.
- No, most jere ide a kezem �gy�be, hogy verjelek meg! - mutatta a haragost.
Boriska mosolygott.
- Haragszik, P�ter b�csi?
J�t�kb�l se lehetne haragudni r�. Ink�bb megdics�rte:
- Most, hogy nincs semmi bajod, megmondhatom: Sz�p dolog volt, amit Jani b�ty�d�rt
cselekedt�l!
Boriska csak most vette �szre, hogy azt hiszik, Jani b�tyj�t, az �letveszedelemben
forg� sz�ki
fogalmaz�t akarta megmenteni?
- �n? Jani b�ty�m�rt?
- H�t nem �rte sz�kt�l el Somly�ra?
A le�ny neheztelve n�zett a papra:
- H�t nem tudja?... Nem Jani b�ty�m�rt! P�ter b�csi�rt!... Mikor a pl�b�nos �r azt
mondta,
hogy csak az mentheti meg pap-b�csit, ha...
Nem volt kinek tov�bb mondani, mert Z�ld P�ter �gy fek�dt �gy�ban, mintha nem ezen
a
vil�gon volna.
*
Boriska eg�sz nap az ablakot leste. V�rta, hogy mikor toppan be az ajt�n L�z�r
Istv�n, de a
leg�ny nem j�tt.
Est�re szomorodott az id�, m�g se j�tt. Csal�d�s �s f�jdalom remegett a hangj�ban,
mikor
vacsora t�jt kibuggyant bel�le:
- M�g se j�n!
- Dehogy nem! - nyugtatta meg a b�tyja. - Dolga van az urakkal! Lehet, hogy Janival
egy�tt
j�nnek!...
Tizenegy �ra is elm�lt, de Istv�n sehol. Az tartotta benne a rem�nys�get, hogy Jani
b�tyja is
elmaradt.
- Jaj, ha m�gis megkocogtatn� az ablakot!
�jjel nem j�het be ugyan, de h�tha m�gis megkocogtatja az ablakot!
K�tszer is lekelt az �gyb�l �s kilesett a havas �ccak�ba, de a holdon, az �j s�rga
kuty�j�n k�v�l
egyebet nem l�tott.

Reggel m�gis �jra �nnepl�be �lt�z�tt, de m�r nem merte k�rdezni, vajjon elj�n-e �s
�v�i sem
mert�k biztatni, mert ha j�nne, izent volna, vagy jel�t adta volna.
- M�gis lehet, hogy Janival j�n!
A sz�ki biztos �r azonban d�lre meg�rkezett.
Boriska feh�ren meredt a b�tyja ut�n betett ajt�ra, de nem nyitotta ki senki sem.
Zsibbadtan hallgatott mindenki. A sz�ki biztos �r m�g rossz n�ven is vette, hogy
sz�ra se
m�ltatj�k, mikor pedig a hal�l tork�b�l j�n.
- Hajsz�lon f�gg�tt az �let�nk! - besz�lte. - Csak a csuda mentett meg!
- Tegnapra v�rtunk! - v�gott a szav�ba apja. - �gy hallottuk, hogy m�r tegnap
megszabadultatok!
Kicsinyl� mozdulatot tett a biztos �r:
- Mit �rt kied ehhez ap�m!... El�bb meg kellett besz�lni a tov�bbi int�zked�seket,
hogy milyen
megtorl� l�p�seket tegy�nk!
- S mit �int�zkedtetek�? - k�rdezte g�nyosan a pap.
A m�skor sz�kszav� ember most b�ven besz�lt, mintha neki lett volna legt�bb r�sze
az
esem�nyekben.
- K�t k�vetet k�ld�tt�nk Szebenbe, hogy a gener�list �s a f�korm�nysz�ket
�rtes�ts�k a
rajtunk esett f�benj�r� s�relemr�l s azonnali el�gt�telt k�veteljenek.
- J� helyre fordultatok! - g�nyol�dik a pap.
�ccse visszav�g:
- M�snak is van esze, nemcsak mag�nak, b�ty�m!
Kov�cs Tam�s, a jegyz� eml�kiratot k�sz�tett a kir�lyn�hoz, s abban le�rt mindent,
ami
kezdett�l m�ig t�rt�nt, hogy mik�nt er�ltett�k a katonas�got s emiatt mif�le
zavarok �llottak
el�. Figyelmeztett�k �fels�git a n�p fenyeget�s�re, hogy tavasszal, ha az erd�
kiz�ld�l s
minden bokor sz�ll�st ad, Sz�kelyf�ldet l�ngba bor�tja a l�zad�s s k� k�v�n nem
marad
Cs�kban. Ann�l aggaszt�bb a helyzet, mert a katonas�gra k�nyszer�tett n�p nem
sz�nthatott,
nem vethetett, a mez�k ugaron maradtak, a mult �vben sem volt term�s, s �gy a f�ld
n�pe vagy
rabolni, vagy kiv�ndorolni lesz k�nytelen. A moldvai fejedelem n�gyezer embernek
ig�rt
ingyen f�ldet, s ad�mentess�get. Moldv�ban �gy is sok a magyar s amint hallszik,
ezek is
re�nk k�sz�l�dnek, hogy a rokons�guk�rt bossz�t �lljanak... H�re j�r annak is, hogy
a t�bbi
erd�lyi n�pek is forronganak. A rom�ns�g m�r fegyverkezik, a jobb�gys�g csak az
alkalmat
lesi, s tavasszal olyan belh�bor� �thet ki, hogy az eg�sz orsz�g l�ngba borul
t�le... Oszt�n
�ll�tsa meg a kir�lyn� a veszedelmet, ha tudja! Ha most fel nem ny�lik a szeme,
akkor soha
sem!
- A feh�rn�p szeme mindi att�l f�gg, hogy ki n�z bele! - jegyezte meg a pap. - A
kir�lyn��
k�l�n�sen!
- H�t mi most m�r belen�zt�nk istenesen - magyar�zta az �rnok, - s arr�l is
gondoskodtunk,
hogy m�s is belen�zzen! �t�rtunk a testv�r sz�keknek is, hogy �k is k�ldjenek
k�veteket
B�csbe, s egyszerre jajduljunk fel, ah�nyan csak vagyunk. Nem hiszem, hogy ne
legyen
foganatja!
A pap is elismerte, hogy ez m�r komoly l�p�s.
- Kinek a gondolata volt?
- A L�z�r Pist��!
- Az� az �rul��? - cs�szott ki a pap sz�j�n meggondolatlanul. Hirtelen a h�g�ra nem
is
gondolt.
- � m�r nem �rul�! - tiltakozott az �ccse. - Kev�s olyan magyar van, mint �! Az
most m�r
b�bizonyosodott!
Ez m�r a papnak is �js�g volt.
- Hogyan?
- M�g most is h�l meg a v�rem, ha r�gondolok, hogy ez a Pista miket mondott a
gener�lisr�l!
- cs�v�lta fej�t a biztos �r.
- De hogy ker�lt oda? - tudakolta a pap.
- Az utols� pillanatban, mikor m�r azt hitt�k, hogy mindennek v�ge... Elh�lt�nk,
mikor
megl�ttuk. Mire valaki sz�lhatott volna, Emri, a b�tyja nekiment �s mellre ragadta:
�mit
keresel itt, te v�r-�rul�?� - Pista az ujj�t se mozd�totta meg, de olyan szomor�
volt, mintha
most j�nne az �desanyja temet�s�r�l. Azt�n levelet vett el� a zseb�b�l,
odany�jtotta T�ri
kir�lyb�r� uramnak, aki �tfutotta, megr�ndult, mintha vill�m sujtotta volna,
odal�pett
Pist�hoz, kezet ny�jtott, majd Emri b�tyj�hoz fordult �s szent komolys�ggal azt
mondotta:
��leld meg, s cs�kold meg az �cs�det Imre, mert igazabb sz�kelyt m�g nemigen sz�lt
�desanya!...�
- Tudtam �n azt! - sikoltott fel �r�m�ben Boriska �s mindenki fell�legzett, mintha
malomk�
esett volna le a sz�v�kr�l.
- ...Minket a guta �t�tt meg a csud�lkoz�st�l, - besz�lte tov�bb a fi�, - de azt�n
megtudtuk,
hogy sz�nigaza van T�ri uramnak. Ha Pista nincs, hogy felnyissa a szemeinket, ebben
a
katonas�g-dologban, soha tiszt�n nem l�tunk, soha meg nem ismerj�k azt a sok
gazs�got, amit
a gener�lis a sz�kelys�g ellen elk�vetett!
- Vigy�zz fiam, a falnak is f�le van! - csendes�tette a nekibuzdult sz�ki biztost
az apja. - Meg
ne hallja valaki!
- Pedig meg kellene tudnia mindenkinek, - t�zelt a fi�, - hogy felszakasztja a
gener�lis m�g az
idegen leveleket is, hogyan titkolja el a dolgokat a gubernium el�tt, s mik�p
�m�tja, csalja,
vezeti f�lre hamis jelent�sekkel a kir�lyn�t!
- Hogy volt b�tors�ga! - csapta �ssze kezeit az �regasszony, de a f�rfiak meg se
hallj�k, �gy
lesik a sz�t a Z�ld Jani sz�j�r�l, s a pap izgalm�ban ugrik ki a b�r�b�l.
- Hogy nekem ilyenkor kell az �gyat nyomnom! Most kellene valamit csin�lnunk! Meg
kellene besz�lnem a dolgot Pist�val, s Emrivel, a b�tyj�val! Te, Jani, nem futn�l-e
�t �rt�k?
- �tmehetek! - egyezik bele Z�ld Jani.

Estefel� vet�d�tt haza Z�ld J�nos Zs�g�dr�l. Tele volt rossz h�rekkel, hogy a
hazaoszl�
l�zad�k Szentkir�lyon megt�madt�k �s teljesen kifosztott�k a Bors Tam�s k�ri�j�t,
ajtait,
ablakait, alm�riumait mind egyberontott�k annyira, hogy ki kellett k�lt�znie a
h�z�b�l. A
k�rny�ken valami h�t m�s nemes emberre szint�n reamentek. K�zt�k van Ferentzi Feri
s
Lesty�n J�zsi b�ty�m is!
- J�j�! - �ll�totta meg az �ccs�t t�relmetlen�l a pap. - De hol hagytad, mi�rt nem
hoztad
magaddal Pist�t ?
- Mert visszament Szebenbe!
- Visszament? - �tk�z�tt meg a pap. - Vajjon mi�rt sietett?
�ccse v�llatvont:
- Emri, a b�tyja se tudja!
Mindannyiokat meglepte �s leverte a v�ratlan h�r. Boriska, a le�ny, elhalv�nyult �s
csendesen
elt�nt az oldalh�zban.
- S�r szeg�ny! - jelentette az �desanyja, mikor hi�ba h�vta vacsor�zni.
- Jobb, ha ilyenkor mag�ra hagyjuk szeg�nyk�t! - sajn�lta a b�tyja. - Reggelre
megv�gasztal�dik.

M�snap reggel nem is l�tszott semmi izgalom a le�nyon. Kicsit beesett az arca,
szeme elborult
�s alig lehetett szav�t venni, de k�l�nben nyugodt, csendes volt.
Csak az t�nt fel, hogy �jra vas�rnapi g�ny�j�ba �lt�z�tt. �desanyja megk�rdezte:
- Te kit v�rsz, lelkem, hogy �gy fel�lt�zt�l?
A sz�p le�ny figyelmeztet�leg feltartotta v�kony, feh�r ujjacsk�j�t:
- Pista j�n!... �n tudom, hogy elj�n!
�s l�bujjhegyen ment tova, mintha az �t sujtol� J�isten el�l akarna elrejt�zni.

XVIII.
A zend�l�s h�re f�lverte az orsz�got. A cs�kiak is kit�tott�k a sz�jukat, s kinek
csak valaki
j�embere, p�rtfog�ja volt a f�urak k�z�tt, s�r�n levelezte, t�lt�tte meg panasz�val
a f�l�t.
L�z�r Istv�n nem gy�zte elbesz�lni, hogy milyen r�ms�geket l�tott Cs�kban. Amerre
megfordult, izgatott, sugdosott s a f�l orsz�got elt�lt�tte, hogy miket m�velt a
gener�lis. M�g a
h�rom gr�f is: L�z�r J�nos, Haller G�bor �s Teleki L�szl� titokban kihallgatta,
olyan nagy lett
egyszerre a kicsi f�korm�nysz�ki fogalmaz� becs�lete. Atyai j�tev�je, Haller P�l,
Fej�r v�rmegye f�isp�nja, aki cs�ki f�kir�lyb�r� kor�ban szerezte meg neki a
hivatalt a f�korm�nysz�kn�l, napokig mag�n�l tartotta, s m�g a levelet is
megmutatta, amit a zavarokr�l �rt B�csbe
Bethlen G�bor �rnak, az erd�lyi udvari kancell�rnak. Hogy nagyobb nyomat�ka legyen,
�gy
kezdte a levelet:
�Haljak meg, ha m�st �rok, mint amit az osztr�k h�z ir�nti devotiom sugalmaz!�
A gr�f Istv�nk�nak sz�l�totta L�z�rt, aki a lev�l els� mondat�ra nagyot nyelt, mert
sem �az
osztr�k h�zat�, sem az ir�nta val� �devotiot� nem �llhatta. Az azonban tetszett,
hogy a gr�f
nem k�nt�rfalazott. Meg�rt mindent b�tran, a gener�lis�kat sem kim�lte �s nyiltan
k�vetelte,
hogy �fels�ge vizsg�ltassa meg a dolgok �ll�s�t, s hozassa rendbe, mert ha nem,
nagy baj
lesz.
Hazaj�vet Szebenig kacagott �r�m�ben L�z�r Istv�n, mert ha a gr�f �r�s�nak nem lesz
foganatja, akkor semminek sem a vil�gon.
- Te hol tekeregt�l! - nyitotta r� az ajt�t az �rte agg�d� Bal� Anti.
- S�rt �sni! A gener�lisnak! - �js�golta lelkendezve, hogy mi t�rt�nt a gr�fn�l.
- J�, j�, de nehogy t�ged temessenek abba a s�rba!
A Buccow gener�lis s�rj�t ink�bb az esem�nyek �sogatt�k. Feljegyezni is sok lett
volna, annyi
rossz h�r j�tt Sz�kelyf�ldr�l. Hol cs�ki, hol h�romsz�ki, hol az udvarhelyi k�vetek
adt�k
egym�snak a kilincset Szebenben, s a n�p d�he el�l ide menek�lt nemes urakt�l
maholnap
s�t�lni se tudnak a sz�szok a Grosser Ringen.
- Rabl�s, v�ront�s az eg�sz sz�k! - �js�golt�k a cs�kiak s rettegve gondoltak a n�p
fenyeget�s�re: �Eddig csak por �s hamu voltunk, de ezut�n m�sk�p lesz. Tavaszra a
v�rosi
embereket hajukn�l fogva h�zzuk ki a falak k�z�l, s az �j pusk�k magj�t
megk�stoltatjuk az
urakkal!�
A k�szoniak �tcsaptak H�romsz�kre is s az ottani �szeg�ny n�p�-pel egy�tt sok nemes
embert
felpr�d�ltak. Az udvarhelyi k�zsz�kelyek sz�net n�lk�l tan�cskoznak s k�sz�lnek,
hogy adott
jelre r�gi fegyvereikkel felkeljenek, s nem el�g, hogy a rom�nokkal ny�ltan
egyezkednek, m�g
Lengyelorsz�gba is k�vetet k�ld�ttek. H�relik, hogy �fels�ge ellens�gei onnan
p�nzzel
megseg�ten�k, ha felkelnek. M�r vez�rt is v�lasztottak s megesk�dtek v�rre, hogy
egym�st
h�ttig el nem hagyj�k. Fenyeget� leveleket k�ld�zgetnek az uraknak, hogy magvast�l
kiirtj�k
�ket, mert �a nagy urak� az � szomor� k�raikat beh�nyt szemmel, n�ma nyelvvel,
mozdulatlan k�zzel, t�l�k val� magokmegvon�s�val t�rt�k, szenvedt�k �s
elfeledkeztek a
kr�nik�kr�l, hagyom�nyokr�l, az �si sz�kely t�rv�nyekr�l, amelyek egyik sz�kelyt
sem teszik
jobb nemess�, mint a m�sikat.
A rom�nokkal is baj van. Beszterce vid�k�n annyira fenyegetik a sz�szokat, hogy a
tisztek
megpr�b�lt�k visszavenni t�l�k a fegyvert, de most �k nem adj�k �s csak a tavaszt
v�rj�k,
hogy l�ngba, v�rbe bor�tsanak mindent �s b� zs�km�nnyal �tkeljenek a hat�ron.
�Ha az erd� kiz�ld�l!...�
Ez lett a f�lelmes jelsz� Erd�ly n�pei k�zt. Err�l �lmodott a sz�kely, a rom�n �s a
jobb�gy.
F�lelmes volt az �lmuk. Majd, ha az erd� kiz�ld�l, v�res r�gyet hajtanak Erd�ly f�i
s pirosra
festik a patakokat az urak v�r�vel �s l�bukra csavarodott beleikkel sz�llanak a
magasba a
d�gev� madarak. A felgy�lt keser�s�g torz �lm�t l�tt�k �s az elviselt szenved�sek,
megal�ztat�sok miatti bossz� szomj�s�g�val k�sz�lt az erd� z�ld�l�s�re a
l�ngol�csont�,
rongyos horda, kinek nem engedt�k meg, hogy emberr� legyen �s m�g im�ds�ga sem vala
a
mag��.
- Ha az erd� kiz�ld�l! - mosolygott a nagy sz�sz, Bruckenthal �r �s tudta, hogy nem
szabad
megv�rnia, m�g az erd� kiz�ld�l.
Az � ideje el�rkezett. Minden �gy t�rt�nt, ahogy akarta �s el�re l�tta. A term�s
be�rett, csak le
kell aratni. A sz�kelys�g a f�ld�n hever, csak �t kell v�gni a tork�t �s
eltakar�tani a hull�j�t...
Azt�n f�lreteszi a gener�list is. M�g csak ezt az utols� gaztettet kell vele
elk�vettetnie. Azt�n
mehet. Olyan hidegen �t�lte el, mint amilyen �szrev�tlen�l uralkodott mag�n. Senki
sem l�tott
m�rv�ny homloka m�g�. Nem lesz neh�z �gy ir�ny�tani az esem�nyeket, hogy ez a
barb�r,
durva katona mag�val r�ntsa buk�s�ban a magyar urakat is, k�l�n�sen a h�rom gr�fot:
L�z�rt,
Hallert �s Telekit... Azt�n � k�vetkezik �s az �j t�rt�nelem ezen a f�ld�n...
Hangtalanul, �vatosan, hidegen, l�p�sr�l-l�p�sre cs�szott k�zelebb a tervhez, mint
a k�gy�. A
l�thatatlan hatalom biztons�g�val. Tal�n egyed�l � tudta, hogy biztosabb v�rni,
mint �lni. A
j�vend� sohasem t�r le p�ly�j�r�l. V�rt teh�t � is, m�g a s�lyos esem�nyekt�l
megriadt
gener�lis maga fordult hozz�:
- Most mit csin�ljak?
A kancell�r nyiltan megmondta:
- K�t eshet�s�g van: vagy lemondani �s visszavonulni, vagy a legtekint�lyesebb
magyar
tan�csosokkal bemenni Cs�kba s ott dics�rni, b�ntetni, akasztani �ket... Ha a
l�zad�st el nem
fojtjuk, az fojt meg benn�nket! M�s m�d nincs!
A t�bornok visszariadt. �rezte, hogy ez a v�gzete volna.
- El�bb tal�n b�k�s eszk�z�kkel kellene pr�b�lkozni! Az urak szint�n emellett
vannak.
Halottakb�l nem lehet hat�r�rs�get szervezni.
Bruckenthal v�llat vont:
- Akkor tal�n Bornemisza f�kir�lyb�r�t kellene s�rgetni, hogy siessen a sz�kbe �s
csin�ljon
rendet. Tiszte �s k�teless�ge.
Arra gondolt, hogy a f�kevesztett t�meg meg fogja gyilkolni a f�kir�lyb�r�t �s ezt
t�bb� nem
teheti j�v� a gener�lis.
A lev�l kiment.
A nyom�ban azonban ott volt L�z�r Istv�n is, hogy figyelmeztesse a f�kir�lyb�r�t,
ne menjen
Cs�kba, mert a sz�sz �s a gener�lis fel akarj�k �ldozni, hogy hal�la �r�t
megvehess�k a n�pen.
- B�ntetni, l�vetni, akasztatni akarnak, hogy a megr�m�lt sz�kelys�gre
r�er�szakolj�k a
fegyvert. V�ge mindennek, ha m�lt�s�gos uram beteszi a l�b�t Cs�kba!
- De mit tudjuk csin�lni, �des fiam? - tehetetlenkedett a f�kir�lyb�r�. - Adj
tan�csot!
- B�tran �s kem�nyen �lljon a n�p igaza mell�!
- K�s�! - b�nk�dott a f�kir�lyb�r�. - Senkise hisz m�r nekem otthon! Sem az urak,
sem a
n�p!... Alig tud�m a multkor is �lve kih�zni a l�bamat Cs�kb�l s most az a fizets�g
�rte, hogy
hivatalom elveszt�s�vel fenyegetnek, kegyvesztett lettem a kir�lyn� el�tt is...
Mennem kell,
fiam!
L�z�r Istv�n l�tta, hogy hi�ba minden r�besz�l�s. Akarata vesztett, b�gyadtlelk�
ember lett az
egykori kem�ny Bornemisza P�lb�l. Lelkiismerete is r�gja, �ll�s�t is f�lti, a
kir�lyn�
haragj�t�l pedig egyenesen retteg. Tudott a level�r�l, amelyben nagy
sz�vf�jdalommal �s lelki
zavarral �rott, al�zatos k�ny�rg�ssel bizonygatta, Istent s mag�t a gener�list h�va
tanukul, hogy
�let�t vesz�lyeztetve, semmit se kim�lve buzgolkodott a katonas�g dolg�ban,
csakhogy a
kir�lyn� neheztel�s�t h�s�ges szolg�lat�val elt�voztassa feje f�l�l.
- R�szegeztem �n m�r fiam, B�cs kapuj�ra a lelkemet! - panaszkodott. - Bele�sz�ltem
a
gondokba, retteg�sekbe s nincs nyugtom se �jjel, se nappal, ha a szeg�ny sz�kelys�g
sors�ra
gondolok... Te is mond�d, Szebenb�l is �rt�k, hogy feny�t� bizotts�got k�ldenek ki
Cs�kba.
V�res �tjuk lesz �s Ernst alezredes azzal fenyeget�zik, hogy majd sok holt embert
teremnek a
cs�ki feny�k, ha � bemegyen. A bizotts�g tagjaiban se bizom. Az eln�k, K�lnoky
Antal
katona, Nemes J�nos pedig szeles, �mbici�zus, szeg�ny ember, aki egy szalmasz�lat
se tesz
keresztbe a sz�kelys�g jav�ra... Mennem kell, �des fiam! Ha Szebenb�l nem �rt�k
volna, akkor
is menn�k!... Lehet, hogy v�geznek velem, de legal�bb a saj�t fajt�m kez�t�l halok
meg �s ha v�tettem ellene, legal�bb megb�nh�d�m!
- Nincs kivel besz�lni! - sz�nakozott L�z�r Istv�n �s dolga v�gezetlen ment vissza
Szebenbe.

Egy h�t mulva hallotta, hogy a f�kir�lyb�r� csakugyan bement Gyergy�ba, papokat,
nemeseket, katonatiszteket v�ve maga mell� �s Alfaluba �sszehivatta a n�pet. Sz�hoz
se engedt�k
azonban a gyergyaiak, durv�n b�ntak vele, megl�kd�st�k, szeme k�z� v�gt�k, hogy
eladta a
n�pet �s ha Bors Tam�s, a helyettes alkir�lyb�r� ott nincs, sz�tszaggatj�k, mint a
farkasok a
juhot. Bors Tam�sra k�t �zben is r�l�ttek. � szerencs�sen megmenek�lt, de k�t hal�l
is esett a
f�kir�lyb�r� miatt, akin garas�ra becs�letet se hagytak. Gyal�zt�k, v�dolt�k,
hogyha nem lett
volna �rul�juk, soha nem irattak volna �ssze, s val�s�ggal kihajtott�k Gyergy�b�l,
olyan nagy
hidegben, hogy keze, l�ba lefagyott.
A f�korm�nysz�k azonban azt se hagyta, hogy otthon tisztess�gesen megf�tt�zhess�k,
�jabb
parancsot k�ld�tt, hogyha Gyergy�ban nem siker�lt, H�romsz�ken �t menjen K�szonba
�s ott
csatlakozz�k a Cs�kba k�ld�tt bizotts�ghoz.
- Harmadszor visznek a veszt�helyre! - panaszkodott a feles�g�nek �s olyan
�rz�kenyen
b�cs�zott el a csal�dj�t�l, mintha val�ban akasztani vinn�k.
A kocsis mondja, hogy Abaf�j�t�l Udvarhelyig a szent r�zsaf�z�rt morzsolgatta �s
hangosan
im�dkozott, a verejt�k gy�nggy� fagyott a homlok�n. Nem a re�v�r� hal�lt b�nta,
hanem n�pe
el�tt elvesztett becs�let�t siratta. Olyan sz�nalmas l�tv�ny volt szeg�ny, hogy m�g
a h�ra esett
�rny�k�t is sajn�lni lehetett.
Szov�ta �s Parajd k�z�tt lovas leg�ny tart�ztatta fel. Levelet hozott a
bizotts�gt�l, hogy
forduljon vissza, mert jelenl�te Cs�kban nem k�v�natos.
A p�r soros lev�lt�l m�g jobban elijedt:
- �risten! Mi lehet Cs�kban?
Udvarhelyen megtudta. Annyira szorongatt�k a cs�kiak a bizotts�got, hogy innen
kellett a
dragonyosok k�t sz�zad�t er�ltetett menetben seg�ts�g�l vinni, s a h�romsz�ki
Okelli-ezredet
Cs�k hat�r�ra vonni. Brass�ban is k�szen �llott a katonas�g, hogy b�rmely
pillanatban a
l�zad�kra indulhassanak. Mag�ban Cs�kban sem volt olyan h�z, melyet n�gy-�t
katon�val
meg ne nyomtak volna, m�gis Szentsimonon mag�t a gener�lis-eln�k�t is �k�llel
fenyegett�k
s annyira ijedt�t vett�k a bizotts�gnak, hogy sem a kir�lyn� �szents�ges akarat�t�,
sem a
f�korm�nysz�k nyilt rendelet�t nem mert�k kihirdetni.
A fegyver hatalma m�gis gy�z�tt. A nyom�s akkora lett, hogy az emberek csak
titokban
ehett�k meg a sz�raz �rpakenyer�ket, hogy a katon�k ki ne vegy�k a kez�kb�l.
A f�kir�lyb�r� szem�lyesen vitte a h�reket Szebenbe, de volt ott panasz amugyis
f�l�s
sz�mmal. Irta minden�nnen a n�p, hogy �ket ez a bizotts�g is ver�ssel, fogs�ggal,
r�men�sekkel er�lteti a katonas�gra s ha igazs�got, v�delmet nem nyernek, az
elviselhetetlen
elnyomat�s �s terhek miatt k�nytelenek lesznek mind �talmenni Moldv�ba.
A gener�lis �s a sz�sz csak kacagtak rajta:
- Semmi k�r benne, s�t ez a c�l! Katon�kat telep�t�nk majd a hely�be! Nagyobb
haszon l�szen
azon!
Az orsz�g egyik sark�t�l a m�sik v�g�ig mindenki elh�lt ezen a nyilt sz�nvall�son,
de sz�t se
ejtett senkise ellene.
Mindenki Bruckent�l �ron, az �vatos sz�szon csud�lkozott, hogyan sz�lhatta el
ennyire
mag�t. Senkise sejthette, hogy ezzel az egy mondattal � tette f�lre �tj�b�l h�
bar�tj�t, a
gener�list. Ijedt feles�g�nek is csak annyit mondott:
- Hogy mi�rt tettem?... L�ptem egyet a l�tra fok�n.
*
Most m�r B�cs is megmozdult.
A f�haditan�cs febru�r 10-�n tudatta Buccow gener�lissal, hogy Siskovitz b�r�
alt�bornagyot
kiel�g�t� tud�s�t�s szerz�s�re �s az orsz�g bels� �llapot�nak megvizsg�l�s�ra
Erd�lybe
k�ld�tte.
A gener�lis m�rg�ben dulva-fulva vetette a levelet bar�tja el�:
- Most mit csin�ljak?
A kancell�r nyugodtan mosolygott:
- Husz�rokat kell kirendelni el�be �s �nnep�lyesen fogadni kell!
M�sik rossz h�r volt, hogy a cs�ki urak L�z�r Imr�t, a f�jegyz�t egy h�nalj-
panasszal
egyenesen �fels�g�hez k�ld�ttek �s az erd�lyi kancell�r Bethlen G�bor gr�f
p�rtfog�s�ra a
kir�lyn� igazat adott a sz�ki tiszteknek.
K�zzel-l�bbal menteget�z�tt a gener�lis, hogy � mindent megtett a rend
biztos�t�s�ra �s csak a
felbujt�kon m�lott, hogy a sz�pen el�haladott munk�t nem lehetett befejezni �s
�lland�s�tani.
- Sokf�le h�rek j�rnak, amiknek ne adjon hitelt Fels�ged �s engem tartson meg
kegyelm�ben! esdekelt a jelent�se v�g�n, de a kir�lyn� az �sszes iratokat �tadatta
az alt�bornagynak, hogy �
der�tse ki: a cs�kiak, vagy a gener�lis vezett�k-e f�lre szents�ges szem�ly�t.
- Szorul m�r a r�ka! - �rta Fekete T�rinak az �rvendetes h�reket L�z�r Istv�n. - A
h�val egy�tt
a gener�lis is elmegyen innen. Siskovitz b�r�, ki Magyarorsz�gon sz�letett �s
magyarul is j�l
tud, olyan hirtelen �rkezett Szebenbe, hogy alig tud�nak neh�ny f�lig-�lt�z�tt
husz�rkaton�t
el�be szalasztani. Elsz�ll�solni is csak a gener�lisn�l lehetett, abban a szob�ban,
amelyben
kar�csonyt�l fogva a gubernium �l�sezett. J�ve vele adjut�nsul Magdeburg kapit�ny,
ki
sok�ig lakott Erd�lyben, el�bb mint a Teleki J�zsef gr�f tan�t�ja, ut�bb mint a
Kem�ny L�szl�
gubern�tor uram titoknoka... J� rem�nys�ggel vagyunk a b�r� ir�nt, mert alig
�rkezett meg,
sorba l�togatta a nagyobb urakat �s biztatta �ket, hogy nem lesz hi�baval� a
lej�vetele.
Besz�lik, hogy titkos utas�t�sai is vannak a kir�lyn�t�l �s - megl�ss�tok -
felvirrad m�g a
sz�kelys�gnek!
- Megv�lik, mint l�szen! - kezdett bizni Fekete T�ri is.
J�form�n a lev�l v�g�re se �rt, m�r eg�sz Cs�k tudta, hogy mi t�rt�nt Szebenben.
Mindenki
�rvendezett, rem�nykedett, de a n�p sorsa semmit sem javult. Hi�ba v�rta a jobb
vil�got. A
rendszeres �ld�z�s ezut�n se sz�netelt �s a kik�ld�tt bizotts�g szemel�tt�ra tov�bb
nyomorgatt�k azokat, akik nem akart�k felvenni a fegyvert. Naponta j�ttek a
panaszok az ��j
gener�lishoz�, - ahogy a n�p Siskovitzot elnevezte - de a b�r� k�ppel se fordult
Cs�k fel�. S�r�
levelez�ssel t�lt�tte az id�t �s alig volt nap, hogy terjedelmes jelent�st ne �rt
volna a b�csi
haditan�csnak.

A megal�zott Buccow az els� napokban dacosan f�lre vonta mag�t a nyak�ra k�ld�tt
b�r�
�tj�b�l �s csak akkor d�bbent meg, mikor b�csi bar�tai figyelmeztett�k, hogy j�
lesz az
alt�bornagy k�rme al� n�zni, ha nem akar kegyvesztett lenni, mert a b�r� nyiltan
megirta
B�csbe, hogy az �sszes panaszok igazak �s nincs egyetlen pontja sem a Buccow
igazol�
jelent�s�nek, melyet meg ne c�folt volna. Meg�rta, hogy a l�zong�sok mindennap
ism�tl�dnek, a f�kir�lyb�r�nak el kellett menek�lnie Cs�kb�l, az alkir�lyb�r�kat
k�tszer is
let�tette �s nincs senki el�lj�r� a sz�kben, akinek tekint�lye volna. Kirendelt
katon�kkal
�ld�zteti a n�pet, akik minden�kb�l kiett�k a szerencs�tlen sz�kelyeket. A
katonatisztek a
nemes emberek nyak�ra szabad�tott�k a cs�csel�ket, a t�rhetetlen helyzet miatt
Moldv�ba
kiv�ndoroltak birtokait elkobozz�k, pedig a sz�kely kiv�lts�g e tekintetben olyan
messzire
terjed, hogy ha egy csal�d teljesen ki is hal, birtoka akkor se a fiskusra vagy a
kir�lyra, hanem
a szomsz�dra sz�ll. A zavarok lecsendes�t�s�re k�ld�tt K�lnoky-bizotts�g
p�rtatlans�g�hoz is
sok sz� f�r. Az erd�lyi m�gn�sok is elidegenedtek az �gyt�l, mert kiker�l�s�kkel,
cselfog�sokkal �s er�szakkal k�nyszer�tett�k a n�pet a hat�r�rs�gre.
A d�ht�l elz�ld�lten futott a levelekkel Bruckenthalhoz a gener�lis.
- Nem hiszem! Nem hihetem! Nem tehetett velem ilyet a b�r�! Egy magasrang�
katonatiszt!
Egy kamer�d!
Bruckenthal nem sz�lt semmit, csak � is kih�zott az asztala titkos rekesz�b�l egy
iratot:
- Ezt a jelent�st k�ld�tte ma az alt�bornagy gr�f Daunnak, a haditan�cs eln�k�nek,
ha �rdekli
Excellenci�dat!
Buccow idegesen kapta ki az �r�st a kancell�r kez�b�l �s moh�n olvasni kezdette:
�...�prilis 19-iki levelem kapcs�n a m�dszerr�l akarok �rni, hogy mik�nt lehetne a
sz�kely
hat�r�rs�get fel�ll�tani.
1. Vagy orsz�ggy�l�sen kellene a fel�ll�t�st t�rgyalni �s elhat�rozni. Minden, ami
eddig
t�rt�nt, f�lbehagyass�k �s az eg�szet a gubernium vegye �jonnan munk�ba �s hajtsa
v�gre.
2. Vagy az eddigi hi�nyos szervez�st kell teljes �s �lland� szervez�ssel
kieg�sz�teni.
Az els� m�dot nem aj�nlom, mert a rendek kiv�lts�gaikr�l nem mondan�nak le �s az
�gy
ink�bb politikai, mint katonai szervezetet nyerne, amib�l kev�s haszna volna
�fels�g�nek.
A m�sodikat az�rt nem aj�nlhatom, mert az eddigiek megsemmis�t�se Buccow
prostitu�l�sa
lenne, tov�bb� fels�gjogokat �rint a dolog, zavart okozna, s v�g�l a gubernium
olyan felt�teleket szabhatna, hogy a katonas�g a politikai hat�s�gt�l nem lenne
f�ggetlen.�
- Dehiszen ez az �n igazol�som! - ki�ltott fel �rvendezve a gener�lis. - Nagyon
vil�gosan �s
helyesen l�tja az alt�bornagy a dolgokat!
Bruckenthal mozdulatlan arccal intett, hogy van abban a jelent�sben egy�b is.
A t�bornok megk�nnyebb�lten, hangosan folytatta az olvas�st:
�Marad teh�t a harmadik m�d: j�v�tenni �s �lland�s�tani az eddigi hi�nyos
szervez�st.�
Buccow b�lintott, hogy: - �nagyon helyes!� - de alig pillantott bele az iratba,
szava reszketni
kezdett alig tudta kier�ltetni a tork�n:
�Erre n�zve azonban k�v�natos el�sz�r is Buccow mell�z�se, aki az �j int�zm�ny
behozatala,
s f�k�p szigor� v�grehajt�sa �ltal mag�t teljesen meggy�l�ltette �gy, hogy az �
szem�lye miatt
tov�bbra is titkos �s nyilt akad�lyokba �tk�zn�k. A n�p �fels�ge ir�nt a
legteljesebb odaad�st
�s szeretetet �polja. K�v�natos volna az�rt, hogy Buccow valamely tetsz�s szerinti
�r�gy alatt
az udvarhoz visszahivatna, mert m�g � itt lesz az orsz�gban, addig sem a hat�r�rs�g
szervez�se, sem az �j ad�rendszer behozatala nem fog siker�lni.�
A gener�lis felh�rd�lt �s az asztalba kellett kapaszkodnia, hogy el ne zuhanjon, de
azt�n
er�szakosan kiegyenesedett, fogai megcsikordultak, szemgoly�i kifordultak �s s�rga-
feket�re
v�ltozott arca f�jt. A kancell�r megv�rta, m�g kilihegi mag�b�l els� m�rg�t �s
�rz�ketlen�l
ism�t r�mutat az iratra:
- Van abban m�g neh�ny �rdekes javaslat!
A t�bornok szemei el�tt m�g t�ncolnak a bet�k, de izgalma lassan elm�lik �s a v�g�n
szinte
egykedv�en olvassa:
�A sz�kely sz�kek f�kir�lyb�r�i �s als�bb tisztjei az�rt akad�lyozz�k a
katon�skod�st, mert
ez�ltal a n�p kivonatik hat�sk�r�k al�l s nem j� sz�vvel l�tj�k, hogy idegen
tisztek al� ker�ljenek kiv�lts�gaik ellen�re. Az�rt j� volna, ha egyik-m�sik
f�kir�lyb�r�t, pl. br. Bornemisz�t
�s br. Danielt, ha a dolog el�mozd�t�s�ra �s katonai tiszts�gre v�llalkozn�nak,
alezredess� s
egy-egy sz�kely ezred parancsnok�v� tenn�k, hogy ez�ltal a f�nemess�g ki legyen
el�g�tve, a
kisnemess�g visszatartatn�k s a hat�r�rs�g el�mozd�t�s�ra hangoltatn�k.
Ami az iderendelend� gener�list illeti, vagy gr�f K�lnoki lovas gener�list vagy
Gyulai
Ferencet, vagy m�s, a magyar nyelvben j�ratos gener�list kellene ide k�ldetni. Az
ideiglenes
parancsnoks�g gr�f Montaja alt�bornagyra volna bizhat�, a gubernium eln�ks�g�t
pedig br.
Bajtai p�sp�kre kellene bizni, az orsz�g nagyobb megnyugtat�s�ra.�
- Ez�rt j�rt h�t n�lam a p�sp�k! - l�kte f�lre undorral az iratot a t�bornok. -
Most m�r �rtem az
�sszef�gg�st. Az erk�lcsi akad�lyokat akarta elh�r�tani a f�korm�nysz�ki eln�ks�g
�tj�b�l.
Val�sz�n�leg el�re meg is besz�ltek mindent az alt�bornaggyal!
- Gyorsan kell cselekedn�nk, - aj�nlotta a kancell�r, - ami most, hogy az
alt�bornagy
sz�nd�k�t ismerj�k, nem is lesz neh�z!
- Mire gondol - kapott a biztat� sz�n a t�bornok.
- Az alt�bornagy �rral fogjuk akasztatni a sz�kelyeket!
Annyira k�l�n�s �s v�ratlan volt a gondolat, hogy m�g a t�bornok is elb�mult!
- Az alt�bornaggyal akasztatni a sz�kelyeket?
- Term�szetesen! Vagy abbahagyja az eg�sz szervez�st, vagy akasztatnia kell, mert a
sz�kelyek �nk�nt katon�k sohasem lesznek. �n ismerem ezt a n�pet! Irni kell
mindj�rt
�fels�g�nek �s aj�nlani kell a hat�r�rs�g megszervez�s�re az alt�bornagyot. K�l�n
gyorsfut�r
vigye B�csbe a jelent�st! �fels�ge v�gt�re is asszony �s jobb, ha helyett�nk az
alt�bornagy
t�rdepel a sz�kelyek holttestein a tr�n el�. V�res l�bbal csak egyszer lehet
uralkod�k el� �llni!
A gener�lis b�mulva n�zett bar�tj�ra. Meg�rtette t�k�letesen.

Siskovitz alt�bornagy meglep�d�tt, mikor a kancell�rt jelentett�k.

- Buccow f�hadparancsnok �r megbiz�s�b�l bizalmasan szeretn�k k�z�lni valamit
kegyelmes
urammal a hat�r�rs�g dolg�ban!
Az alt�bornagy kiv�ncsian �s meglepetten n�zett r�.
- Nyugodtan sz�lhat!
Bruckenthal �gy tett, mintha m�gegyszer megakarn� fontolni, amit mond.
- A gener�lis �r ma gyorsfut�rral jelent�st k�ld�tt B�csbe �s ebben azt a
javaslatot tette, hogy
�fels�ge a hat�r�rs�g szervez�s�t bizza Excellenci�dra!
- Re�m! - ugrott fel meglepetten a b�r�.
A kancell�r b�lintott.
- K�v�natos, hogy olyanra b�zass�k a dolog, ki az � nemzet�b�l val�, nyelv�ket
tudja �s akit a
katonatisztek is respekt�lnak. K�l�nben, - folytatta szenvtelen�l - a gener�lis �r
a gubernium
r�sz�r�l mindenk�ppen seg�ts�g�re lesz, mert an�lk�l ezzel a kem�ny n�ppel m�g �n
sem
boldogulhat. Jelenthetem Kegyelmess�ged hajland�s�g�t? - mosolygott a kancell�r.
- �n erre a lehet�s�gre egy�ltal�n nem gondoltam! - mentette a l�tszatot az
alt�bornagy, kinek
titkos v�gy�t a j� emberismer� kancell�r eltal�lta, - de ha ez volna �fels�ge
kiv�ns�ga,
k�teless�gem engedelmeskedni. Term�szetesen ebben az esetben nem n�lk�l�zhetn�m a
kancell�r �r t�mogat�s�t sem!
A kancell�r azonban t�st�nt elh�r�totta mag�t�l a bizalmat.
- Tekintse bizalmam jel�nek kegyelmes uram, hogy kereken kimondom: a hat�r�rs�g
szervez�s�vel t�bb� nem t�r�d�m, s�t sz�vesebben l�tn�m, ha eg�szen abba maradna!
Nekem
csak az �j ad�rendszer fekszik a sz�vemen!
Tudta, hogy az alt�bornagy azonnal megirja B�csbe, amit mondott, �s ezt akarta.
El�re l�tta az
esem�nyeket �s biztos�tani akarta �nmag�t.
- K�r! - sajn�lkozott sziv�lyesen az alt�bornagy, aki nem is sejtette, hogy a
kancell�r m�r az �
h�t�ra is r�l�pett, hogy ezzel is k�zelebb ker�lj�n a tr�n f�ny�hez.

Els� hall�sra senki se akarta elhinni, hogy a gener�lis, ez az er�szakos, t�rv�nyt,

akad�lyt nem
ismer� despota �nk�nt f�lre�lljon, de el kellett hinni, mert az alt�bornagy maga
mondta
Bethlen Mikl�snak.
Cserei Elek megk�nnyebb�lten besz�lte el L�z�r Istv�nnak, hogy a sz�szok is
leeresztett�k a
sz�rnyukat.
- �ppen az Imre b�ty�d b�csi panasz�t t�rgyalta a f�korm�nysz�k �s maga a
gener�lis-eln�k
aj�nlotta, hogy a panaszok kivizsg�l�s�ra k�t tan�csost, Huttert �s Josintzit
k�ldj�k ki, akiknek
szigor�an meghagyta, hogy a guberniumnak a K�lnoki-bizotts�ghoz int�zett
rendeleteit
vegy�k el� �s vizsg�lj�k meg, hogy k�vett�k-e a rendelkez�seket �s a k�rosultak
kaptak-e
p�tl�st. Minden panaszt meg kell hallgatniok �s r�szletes jelent�st kell tenni�k a
f�korm�nysz�knek, Bornemisza f�kir�lyb�r� �r is, akit hetek �ta itt tartottak, most
el�gt�telt
kapott �s haza bocs�tott�k.
- Nem hiszek �n addig a gener�lisnak, m�g legal�bb k�t sing f�ldet nem h�nynak a
kopors�j�ra! - bizalmatlankodott tov�bb is L�z�r Istv�n.
- Bukott ember az m�r! - bizonykodott Cserei uram. - Legal�bb is mi sz�kelyek
megszabadultunk t�le!
- B�r �gy lenne! - s�hajtott a fi�.

XIX.
Hetekig nem t�rt�nt semmi. Megj�tt a tavasz, d�s vir�gos tavasz �s amit a l�zong�
n�p ig�rt,
hogy mire az erd� kiz�ld�l, megk�stoltatja a puska magj�t az urakkal, kezdett
beteljesedni.
Most m�r H�romsz�ken lobbant fel a l�zad�s. A Sz�k katonai parancsnoka, Ernst
alezredes
ijedt levelet k�ld�tt Szebenbe, hogy egy �jszaka a n�p felt�madt, ezr�vel
t�boroznak a l�zad�k
Antos kir�lyb�r� r�tyi h�za k�r�l. Magyaros �s Bita k�zs�geket is meglept�k �s
Szentgy�rgyre
k�sz�lnek, hogy elfoglalj�k az �gy�kat �s z�szl�kat. Megizent�k a katonas�gnak,
hogyha
v�dekezni mernek, tisztet, katon�t utols� sz�lig felkoncolnak.
K�lnoki gr�f, a kik�ld�tt bizotts�g eln�ke, szint�n jajsz�t ki�ltott Cs�kb�l.
Egyenesen B�csbe
�rt Daun gr�fnak, a haditan�cs eln�k�nek, hogy a vizsg�lat �s a tisztvisel�k �ltal
el�terjesztett
s�relmek t�rgyal�sa megakadt, mert a n�p l�tva, hogy a katonas�gra m�g mindig
er�ltetik
�ket, kiv�lts�gaik �s szabadalmaik elvesznek, a vonakod�kat fenyeget�sekkel,
er�szakkal,
kimondhatatlan k�nz�sokkal k�nyszer�tik a felesk�v�sre, k�ts�gbees�s�ben a fegyvert
letette s
az el�nyomul� csapatok el�l az erd�kbe h�z�dik, sz�z�val menek�l �t Moldv�ba, s ha
a hat�r�rs�g szervez�s�t az elkezdett m�don �s szigorral tov�bb folytatj�k,
nagyar�ny�
kiv�ndorl�st�l kell tartani az �l� kincst�r m�rhetetlen k�r�ra.
A sz�ki el�lj�r�s�g hi�ba k�ld�tt k�veteket az erd�kre, hogy a menek�lteket
hazat�r�sre b�rja,
mert akiket siker�lt is vissza�desgetni, azokat Carato alezredes elfogatta �s
l�ncon tartja a
b�rt�n�kben. Mindenki retteg �s messzi elker�li h�z�t.
Egyre-m�sra j�ttek a jelent�sek, hogy a hat�rok �rizetlen maradtak. A havasalji
falvak n�pe
�r�sba adta, hogy nem akar katonai igazgat�s al� ker�lni, mert a kir�lyn�
kijelentette, hogy
akik a fegyvert nem v�llalj�k, el�bbi �llapotukban maradhatnak. �k pedig eddig is
csak tat�rbe�t�s, pestis, marhav�sz �s m�s nagy veszedelmek idej�n �rk�dtek a
hat�rokon, de most
nincs olyan id� s ha a f�korm�nysz�k �riztetni akarja a hat�rokat, van katona el�g!
Az �j katon�kkal m�g nagyobb a baj. Saj�t tisztjeik sem b�rnak vel�k. T�bb helyen
k�l�n
b�r�kat �s k�l�n hadi tiszteket v�lasztottak maguknak �s ezeknek j�v�hagy�sa
mellett �ld�zik,
fogdoss�k, k�nozz�k, h�zz�k-vonj�k a nem katona n�peket.
�Az anyasz�kben sem jobb a helyzet - jelentette h�s�gesen Siskovitz alt�bornagy
B�csbe. - Az
udvarhelysz�ki szabad sz�kelyek �sszegy�ltek �s esk� alatt sz�vetkeztek egym�ssal,
hogy az
elrendelt �j t�rv�nykez�si form�t, az �lland� t�rv�nysz�k behozatal�t, semmiesetre
sem
engedik. Borsai Nagy Istv�n alkir�lyb�r� az �l�kre �llott �s nyilv�nosan felesk�dt
� is. Ez
pedig ny�lt l�zad�s.�
Szek�rder�ksz�mra k�ldte az alt�bornagy B�csbe a panaszokat. A haditan�cs �s
�fels�ge
l�ss�k, mit cselekszenek. Azt is jelentette bizalmasan, hogy az �jabb felfordul�s a
f�parancsnok-gener�lis elhib�zott int�zked�seinek �s a tisztek sz�m�ra k�ld�tt
titkos utas�t�soknak a
k�vetkezm�nye.
R�gen tudta Siskovitz alt�bornagy, hogy Buccow gener�lis ezekkel a titkos
utas�t�sokkal
akarja �t el�re lehetetlenn� tenni, ha �fels�ge a hat�r�rs�g szervez�s�vel
megb�zn�.
Mindaketten tudt�k, hogy valamelyik�knek pusztulnia kell �s k�sz�ltek a v�gs�
�sszecsap�sra. Aki gy�z, azt magasba emeli a kir�lyn� sz�p feh�r keze, aki a
porondon marad,
t�bb� �lm�ban se l�thatja meg fels�ges orc�j�t. Mindaketten tudt�k, hogyan nyitj�k
a b�csi
Burg kapuj�t.
A sz�ntelen �rkez� l�zong�s h�re �s k�ts�gbeesett jelent�sek kit�n� alkalmat adtak
a
gener�lisnak a maga igazol�s�ra, ami ann�l hat�sosabb lesz, mert helyette �s az �
sz�nd�kai
szerint a f�korm�nysz�k �ltal kik�ld�tt Hutter �s Josintzi urak v�gzik el.
Naponk�nt h�vta �ssze a f�korm�nysz�ket �s adatta ki a fenyeget� rendelkez�seket.
A h�romsz�kiek lecsillap�t�s�ra Bethlen Mikl�s gr�fot k�ld�ttek ki, a cs�kiakat
ny�lt rendeletben intette b�kess�gre �s engedelmess�gre. Szemreh�ny�st tett a
kiv�ndorl�sok miatt, a
sz�kev�nyekre pedig s�lyos b�ntet�seket �rt el�. A hat�rok �rz�s�t megszigor�totta.
Pl�j�snak
szomsz�d f�ldi lakossal csak h�sz l�p�sr�l szabadott besz�lni. Szigor�an
megparancsolta,
hogy akit tiltott �s elk�l�n�tett �sv�nyen megfognak �s egyszeri int�sre nem �ll
meg, azt le
kell l�ni s a lel�tt testet minden �vatoss�ggal egy fel�gyel� jelenl�t�ben
megfelel� t�vols�gr�l
gyujtott f�val meg kell �getni. A sz�kev�nyeket �s cs�b�t�kat, ahol �rik, ott kell
akaszt�f�ra
h�zni. Minden faluban kihirdett�k, hogy a kir�lyn� �jabb int�zked�s�ig mindenki
abban az
�llapotban maradjon, amelyben el�bb volt s minden v�rengz�st�l, visszavon�st�l,
bossz�t�l,
k�rt�telt�l �s egy�b �rtalmas cselekedetekt�l tart�zkodjanak. �jabb katonai er�ket
is k�ld�tt a
nyakukra azon a c�men, hogy a nem katon�kat megv�delmezz�k. A hat�rok lez�r�s�val
lehetetlenn� tette, hogy a term�s n�lk�l maradt lakoss�g Moldv�b�l hozhasson
�lelmiszert,
gabon�t, j�sz�got, a meglev�re pedig �jabb katonas�got szabad�tott r� a rend- �s
csendtart�s
�r�gye alatt.
Az udvarhelysz�ki alkir�lyb�r�t �s t�rsait egyenesen �fels�g�nek jelentette fel �s
m�r a
zseb�ben volt a parancs, amelyben a felh�borodott kir�lyn� azt �rja, hogy a Borsai
�s
�sszeesk�v� t�rsainak vakmer� elj�r�s�t nem lehet szoros b�ntet�s n�lk�l hagyni. A
gener�lis
ragyogott a boldogs�gt�l, mikor a s�lyos kir�lyi szavakat olvasta
�...Elhat�roztam az�rt, hogy az eml�tett alkir�lyb�r� a t�bbi, r�szben m�r
ismeretes vez�rekkel
egy�tt elfogattass�k s minden v�tkes ellen, tekintet n�lk�l szem�ly�kre,
b�nfeny�t�leg kell
elj�rni s kem�ny b�ntet�st alkalmazni. Minthogy azonban az elfogat�soknak katonai
er�vel
kell t�rt�nni�k, a dolog titokban tartand� s addig nem kell foganatos�tani, m�g az
Erd�lybe
�thelyezend� csapatok oda nem �rkeznek. A haditan�cs utas�tja az erd�lyi
f�parancsnokot,
hogy a csapatok meg�rkez�se ut�n az illet� vid�ken katonas�g sz�ll�soltass�k el,
hogy
sz�ks�g eset�n k�zn�l legyen.�
A beteljes�lt bossz� j��rz�se j�rta �t a t�bornokot. Az udvarhelyi fut�s�rt r�szben
megkapta az
el�gt�telt. Alig v�rta a pillanatot, hogy az iratot a f�korm�nysz�k el� terjessze.
F�nyes
igazol�sa �s diadala lesz ez a gy�l�s az alt�bornaggyal szemben is, mihelyt Hutter
�s Josintzi
urak jelent�s�kkel elk�sz�lnek, amelynek minden pontj�t �k sugalmazt�k a
kancell�rral.
Hutter �r k�l�nben is testest�l-lelkest�l az � ember�k, a mindent�l rebeg�,
becs�letes, de
kiss� egy�gy� Josintzi nem sz�m�tott. �lm�ban se merne a gener�lis ellen egy rossz
sz�t is
kiejteni. Azt csin�ltak vele, amit akartak.
A mogorva, durva katona �gy ragyogott, mintha kicser�lt�k volna. K�rnyezete
csod�lkozva
figyelte. Mindenki �rezte, hogy nagy meglepet�seket tartogat a m�jus 19-�re
kit�z�tt gy�l�sre.
Minden tekintetben felj�tt a csillaga. Voltak, akik tudt�k, hogy az alt�bornagynak
r�videsen itt
kell hagynia Erd�lyt. A h�r nagy kedvetlens�get okozott a magyar urak k�r�ben, akik
Siskovitzban bizakodtak.
Ilyen el�zm�nyek ut�n virradtak r� a gy�l�s napj�ra. A v�ros izgatottan leste, hogy
mi lesz. A
legnagyobb felt�n�st az okozta, hogy a gener�lis ellenfel�t is megh�vta a gy�l�sre.
Szokatlan
eset volt �s izgatottan t�rgyalt�k az urak.
Buccow erre a napra maga is d�szbe �lt�z�tt �s alig titkolt �r�mmel kalauzolta
hely�re
ellenfel�t. A kancell�r biztat�lag pillantott a sz�sz urakra, akik �tmenet n�lk�l
hagyt�k mag�ra
az alt�bornagyot, a �magyarok bar�tj�t�.
A szokott formas�gok ut�n els�nek Hutter �r tette meg a v�rva v�rt jelent�st.
Magab�z�n,
furcsa n�metes kiejt�ssel olvasta:
�Relatio de gravaminibus sedium Siculicalium Cs�k, Gyergy� et K�szon...�
A bevezet� szavakat �rdekl�d�s n�lk�l engedt�k el az urak a f�l�k mellett, de
mozdulatlann�
dermedtek a figyelemt�l, mikor a cs�ki tisztvisel�knek a somly�i l�zad�s ut�n
B�csben
benyujtott panaszaira t�rt �t a jelent�s. Ezekr�l �rta az alt�bornagy �fels�g�nek,
hogy utols�
sz�ig igazak �s most a f�korm�nysz�knek kell d�ntenie, hogy ki mell� �ll.
Veszedelmes k�t
ilyen hatalmas �r k�z�l v�lasztani. Izgalmukban a sz�v�k a torkukban dobogott.
Hutter uram nyugodtan sorolta fel Cs�k s�lyos panaszait a t�rt�n�s sorrendj�ben a
mai napig.
Annyira igazak �s k�ztudom�s�ak voltak a v�dak, hogy �lm�ban se merte volna senki
k�ts�gbe vonni. Az embernek a sz�j�ba gy�lt az ep�je a felh�borod�st�l.
- Ezekkel a panaszokkal szemben azonban meg kell �llap�tani a k�vetkez�ket - v�gott
bele a
terem csendj�be a Hutter �r hangja.
Gy�tr�dve figyelt az eg�sz f�korm�nysz�k, hogy le meri-e tagadni a sz�sz.
Hutter uram azonban id�rendben �s �rdemileg felsorolta mindazokat az
int�zked�seket,
melyeket az egyes panaszokra a f�korm�nysz�k kiadott �s �gy �ll�totta be a
k�l�nb�z�
rendeleteket, hogy azok teljes m�rt�kben igazolt�k �gy Buccow t�bornokot, mint
munkat�rsait
�s v�g�l meg�llap�totta, hogy a panaszok r�szben t�lzottak, r�szben pedig m�r
orvosolva
vannak.
A magyar urak val�s�ggal megdermedtek az igazs�gnak e nyilv�nval� meghamis�t�s�t�l,
de
nyilv�n sz�t emelni ellene senki se mert.
- Ha pedig m�gis hib�s valaki ezekben a dolgokban, - fejezte be a megd�bbent�
felolvas�st
Hutter tan�csos, - akkor csak a sz�ki tisztek felel�sek, kik a f�korm�nysz�k
rendelkez�seit
vagy rosszul �rtelmezt�k, vagy nem is alkalmazt�k.
Mozdulni se mert senki. Mindenre gondoltak a vil�gon, de arra csak maga az �rd�g
vetemedhetett, hogy az �rtatlan, sokat szenvedett, meztelenre fosztogatott sz�ki
tisztvisel�ket �s a
nemess�get tegye felel�ss�.
Az urak azonban erre is les�t�tt�k szemeiket �s n�m�n hallgattak. Egy se volt
k�zt�k, aki fel
merte volna t�tani a sz�j�t.
A t�bornok sietve mondotta ki a hat�rozatot �s int�zkedett, hogy a jelent�st
s�rg�sen �fels�ge
el� terjessz�k.
Az eln�k pihen� sz�netet rendelt el.
Az alt�bornagy els�nek sietett ki az �l�steremb�l. A gener�lis g�nyosan n�zett
ut�na �s a
jegyz�nek intve, a kancell�rral egy�tt egy m�sik szob�ba t�vozott.
A magyar urak elh�z�dtak Josintzit�l, aki falfeh�ren reszketett mag�ban �s
v�dekezni se mert,
mikor Haller G�bor a szem�be v�gta:
- Mit cselekedt�l, te szerencs�tlen!
A terem ki�r�lt, csak a j�lelk� Bornemisza Ign�c b�r� b�nk�dott egyik ablak�b�lben.
Neki
pr�b�lta mentegetni mag�t Josintzi �r, hogy �t Hutter uram csalta meg, mindent �
csin�lt �s
vele csak al�iratta.
- Nem �lem t�l ezt a sz�gyent, - kesergett.- T�bbet nem merek emberek eleibe
ker�lni!
- Hagyd el! - vigasztalta Bornemisza Ign�c. - Egyform�n gy�v�k vagyunk mindannyian!
Josintzi b�r� �gy elgyeng�lt, hogy alig b�rt leereszkedni egy sz�kbe. S�rga volt,
mint a hal�l,
gy�r, veres bajsz�ra ki�lt a verejt�k, d�ltan maga el� b�mult, de sehonnan b�ztat�
tekintetet, se
kapott. Val�s�gos megv�lt�s volt r� n�zve, hogy a gy�l�s �jb�l megkezd�d�tt.
Nagy felt�n�st keltett, hogy Siskovitz b�r� a k�ts�gtelen veres�g ut�n is
visszaj�tt. �gy tett,
mintha nem �rinten� t�ls�gosan, hogy a f�korm�nysz�k a kir�lyn� el�tt hazugs�gban
hagyta.
A hat�rok �rz�s�nek biztos�t�s�ra teend� int�zked�sek k�vetkeztek. Cserei Elek
refer�lta. Sz�
n�lk�l tudom�sul vett�k.
M�r alig v�rta mindenki, hogy innen szabaduljon.
- Van az uraknak valami el�terjeszteni val�juk? - tette fel a z�r�k�rd�st az eln�k.
Az alt�bornagy alig �szrevehet� mosollyal felemelkedett.
Mindenki r�feledkezett. Mit akarhat ez az ember? Buccowot mag�t is meglepte a
dolog.
Kiv�ncsi is volt. A b�r� azonban nyugodtan vett fel egy iratot maga el�l �s
besz�lni kezdett.
- Engedje meg a m�lt�s�gos f�korm�nysz�k, hogy �fels�g�t�l kapott megbizat�somhoz
h�ven, r�vid bejelent�st tegyek!
K�nyelmes sz�netet tartott, hadd fesz�lj�n a v�rakoz�s, majd g�g�sen
v�gigvillantotta szemeit
az urakon:
- Tudom�s�ra kell hoznom a m�lt�s�gos f�korm�nysz�knek, hogy br. Buccow Adolf
f�hadparancsnok-eln�k �r �kegyelmess�ge �s br. Bruckenthal S�muel kancell�r �r
�m�lt�s�ga
az ad�z�s �gy�ben engedelmet k�rv�n a B�csbe val� felmenetelre �s �lland� ott
tart�zkod�sra,
�fels�ge e kegyet megadta...
Ha az istennyila csapott volna le v�ratlanul a terembe, az se okozhatott volna
nagyobb
r�m�letet. A gener�lis feje h�trahanyatlott, az urak nem tudt�k, �lnek-e, halnak-e.
Csak az
alt�bornagy maradt nyugodt.
- B�rmilyen f�jdalmas is t�voz�suk, al�zatos h�dolattal meghajlunk �fels�ge akarata
el�tt.
Ezzel a f�nom, g�nyos megjegyz�ssel tette �ket kopors�ba.
- A f�korm�nysz�k tov�bbi vezet�s�vel �fels�ge f�tisztelend� br. Bajtai J�zsef
erd�lyi
p�sp�k �r �m�lt�s�g�t kegyeskedett megb�zni, - jelentette tov�bb az alt�bornagy.
B�r nem tartozott szorosan ide, m�gis tudom�s�ra adta a f�korm�nysz�knek, hogy az
ideiglenes katonai parancsnoks�got gr�f Montaja alt�bornagyra ruh�zta �fels�ge.
Egyik sz�d�letb�l a m�sikba estek az urak, de az alt�bornagynak egy�b meglepet�se
is volt.
�jabb iratot vett el�:
- �fels�ge a haditan�cs eln�k�hez int�zett, m�jus 6-�n kelt leirat�ban a
k�vetkez�ket k�zli:
�A hozz�m �rkezett jelent�sekb�l �gy l�tom, hogy az erd�lyi hat�r�rs�g szervez�se
az el�bbi
terv szerint nem hajthat� v�gre. Elhat�roztam az�rt, hogy a gubernium
k�zrem�k�d�s�t
vegyem ig�nybe �spedig k�t tan�csos�t: gr. L�z�rt, gr. Bethlen Mikl�st �s Siskovitz
alt�bornagyot. Kifejezett akaratom, hogy az �gy minden k�nyszer alkalmaz�sa n�lk�l
hajtand�
v�gre. Ez�rt, amennyire en�lk�l t�rt�nhetik, k�nyszereszk�z�k alkalmaz�sa n�lk�l
kell a
hat�r�rs�get �s a sz�ks�ges sz�mot �sszehozni. Tudt�ra k�v�nom hozni, hogy terv�vel
eg�szben egyet�rtek, de �gy, hogy a jelzett k�t tan�csossal egy�tt dolgozzon ki
r�szletes tervet
�s nyujtsa be... Bizom benne, hogy a megnevezettekkel a kell� eszk�z�ket fogj�k
ig�nybe
venni a dolgoknak az �n k�v�ns�gom szerinti megval�s�t�s�ra.�
Az �jabb int�zked�s akkora meglepet�s volt, hogy az urak, kik a kir�lyi rendeletet
�llva
hallgatt�k v�gig, elfeledtek le�lni, csak Josintzi b�r� zuhant vissza sz�k�be, de
vele most m�r
senki se t�r�d�tt. Elk�pzelni is lehetetlennek l�tszott, hogy a nagyhatalm�
gener�lis pillanatok
alatt ilyen cs�fosan megbukj�k.
Mire az alt�bornagy befejezte jelenteni val�it, Buccow is �sszeszedte mag�t. �gy
�lt a hely�n,
mint az �l� fenyeget�s, azt�n �ltal�nos csod�lkoz�sra felemelkedett �s torz
mosollyal ellenfel�re n�zett:
- K�rj�k Excellenci�dat, fejezze ki h�dolatunkat �fels�ge ir�nt, m�g szem�lyesen is
megk�sz�nhetj�k a kit�ntet�st... Ezzel az �l�st bez�rom.
A nagy p�rbaj v�get�rt.
Z�g� fejjel, magukr�l is alig tudva ker�ltek ki az urak a teremb�l.
Senki sem vette �szre, hogy Josintzi b�r� el�rehorgasztott f�vel �lve marad a
sz�k�n.
F�l�ra mulva akadt r� egy �tmen� �rnok. F�lig megdermedve, nyitott, �res szemekkel
b�mult
maga el�, mintha azon t�prengene, hogy mi t�rt�nt vele.
Leped�ben vitt�k haza.
A gyorsan h�vott Z�goni doktor egykedv�en jelentette ki:
- Meg�t�tte a guta!
A szerencs�tlen j�ember nem b�rta ki az �nv�dat.
Kevesen sajn�lt�k, hogy nagyobb legyen a b�ntet�se.

N�gy nap mulva indult el B�csbe Erd�ly rossz szelleme bar�tj�val, a kancell�rral,
az eg�sz
orsz�g nagy megk�nnyebb�l�s�re.
Mikor kih�zta a l�b�t Szebenb�l, visszar�zta �kleit a v�rosra:
- M�g visszaj�v�k!
A kutya se t�r�d�tt vel�k.

XX.
Z�ld P�tert a beteg�gyban tal�lta a nagy vil�gv�ltoz�s. Az �t�st�l megl�dult agya
sz�ntelen
muzsik�lt, mintha t�cs�k sz�lna a fej�ben... �desanyj�nak k�l�n is a lelk�re
k�t�tte a szeredai
felcser, hogy �gy vigy�zzon a fi�ra, mint a szeme f�ny�re, ha nem akar kifogyni
bel�le. A
figyelmeztet�s m�g ink�bb megijesztette a sok bajt �t�lt �desany�t.
- Nem el�g, hogy �gy j�rtam egyetlen le�nyommal, most m�g a dr�ga fiamb�l is
kifogyjak! rebegett �jjel-nappal �s szerette volna elrejteni, hogy semmir�l ne
halljon, ne tudjon s csak
�v� maradjon, de a nyughatatlan pappal nem lehetett b�rni.
A gener�lis t�voz�s�nak h�r�re a templomba futott �s Te Deum-ot tartott, pedig
olyan gyenge
volt m�g, hogy a f�lszem� �ron b�nak, a harangoz�nak kellett az olt�rt�l
elvezetnie. M�g � is
megkorholta j�s�gosan, mialatt a templomi g�ny�kb�l nagynehezen levetkeztette:
- Mi a s�jt leg�nykedik, tisztelend�r, ha nem embere neki! Mi�rt nem tud otthon
�lni, ha ilyen
gyenge!
Z�ld P�ter azonban nem �gyelt a harangoz�ra, hanem m�g az �ton is d�dolgatta a
Tedeumb�l,
hogy:
�T�ged az�rt k�r�nk, l�gy seg�ts�ggel a Te szolg�idnak, kiket dr�gal�tos szent
v�reddel
megv�ltott�l! Igazgasd �ket �s felmagasztaljad!...�
- J�j�! - dohogott a v�n harangr�ngat�, - csak �zze az eszit! M�g meg�rheti, hogy
mag�t is
felmagasztalj�k, ha nem h�z�dik meg csendesen!
- Most �n mondom, hogy meg van mentve a sz�kely! - kacagott szembe a pap a v�n
harangoz�val.
- Van a zannya �r�mit! - m�rgel�d�tt az �reg. - Nem hallotta, hogy mi t�rt�nt
P�ter-P�lkor
Szentgy�rgy�n?
- N�? - h�kkent meg a pap.
- Semmit se tud! - n�zte le a harangoz�. - H�t az t�rt�nt, hogy v�ge se volt a
mis�nek, a
katon�k bet�rtek a templomba, kir�ngatt�k a padb�l Bene Istv�nt, a sz�k hajd�j�t,
akit azzal
v�doltak, hogy a n�pet a fegyver let�telre b�ztatta. Az �rs�n Albrecht kapit�ny �gy
�sszeverte
arc�t, fej�t, hogy a sz�l��desanyja se ismerte meg s azon v�resen l�ncraverve
k�s�rtette
Szered�ba a t�ml�cbe. Csak m�snap tudta a kir�lyb�r� nagynehezen kiszabad�tani!...
Am�g
ezek a tisztek a nyakunkon vannak, addig meg nem menekedik a sz�kelys�g. M�rges
k�gy�k
azok, nem emberek!
- Igende a k�gy�nak le van v�gva a feje! - gyermekeskedett a pap.
- Mondj, bolond, mondj! - gondolta mag�ban �ron b�, de nem ellenkezett, hogy
hazacipelhesse.
- Mi van veled, lelkem fiam! - futott szembe az �desanyja.
- Vele az, - magyar�zta �ron b�, - hogy m�r akkor megmondtam, mikor a keresztel�n
elejtett�tek volt, hogy ebb�l �p ember sohase lesz!...
- J�jj�n, t�ncoljunk, �desany�m! - kacagott Z�ld P�ter, akit alig tudtak
megnyugtatni.
Az esem�nyek azonban nem sok�ig hagyt�k nyugodni a papot.
A K�lnoki-bizotts�got hirtelen hazarendelt�k azzal az �tas�t�ssal, hogy a
fegyverfelv�telt
tov�bb ne er�ltess�k. Akik megtartott�k a fegyvert, azok a katonatisztek
parancsnoks�ga alatt
maradnak, akik letett�k, azokat �jb�l a sz�ki tisztek igazgass�k.
Ez �jabb j� h�r volt.
A cs�ki hi�n�nak, Carato alezredesnek is let�rt�k a szarv�t. Az alt�bornagy
szigor�an megparancsolta, hogy csak a csendess�gre vigy�zzon, mert nem sz�m�t, hogy
t�bben, vagy
kevesebben lesznek-e katon�k, s akik le akarj�k tenni a fegyvert, azokat bocs�ssa a
sz�k
joghat�s�ga al�.
A h�romsz�kiek is megmozdultak. L�cfalv�n gy�l�st tartottak. A papolci b�r�, Henter
�r is
elj�tt. Mindj�rt kiki�ltott�k eln�knek. Sem katonatisztet, sem olyan embert, ki a
fegyvert le
nem tette, nem engedtek a gy�l�sre. Igaz, hogy k�t tiszt r�ment a b�r�ra, de Henter
�r ler�zta a
nyak�r�l �s minden baj n�lk�l megtan�cskozt�k, hogy az �j helyzetben mit tegyenek
�s
kimondott�k, hogy tiltakoznak a fegyverfelv�tel t�rv�nytelen er�szakol�sa ellen.
- Mi sem maradhatunk tov�bb t�tlen�l! - t�relmetlenkedett Z�ld P�ter. - Cs�knak �s
Udvarhelysz�knek is meg kell mozdulnia!
M�snap levelet is �rt az udvarhelyi kir�lyb�r�nak, Borsai Istv�nnak. Azt tervezte,
hogy k�z�s
gy�l�sen szervezz�k meg az ellen�ll�st.
Gyergy�val azonban egyel�re baj volt, mert a fegyveres n�p elkesered�s�ben �jra
l�zongani
kezdett. Az �j katon�k f�ktelens�ge nem ismert hat�rt. A gazs�gokban a
szentmikl�siak j�rtak
el�l, az els� �rul�, a k�zben str�zsamesternek megtett M�rton J�nos vezet�s�vel.
Kijelentett�k, hogy t�bb� semmif�le tekint�lyt maguk f�l�tt el nem ismernek �s
k�l�n
hat�s�got eskettek fel maguknak. A sz�kh�zat lefoglalt�k, a v�mokra, v�s�rp�nzekre
r�tett�k a
kez�ket, lopnak, er�szakoskodnak, a vel�k ellenkez�t holtra verik, hatalmaskodnak,
zsarolnak, retteg�sben tartj�k eg�sz Gyergy�t. Kily�nfalv�ra r�rontottak, a bez�rt
ajt�kat
fejsz�kkel bev�gt�k, a h�zakat kifosztott�k, �telt, italt, p�nzt raboltak. Egy
ditr�i le�nynak, aki
a r�szeg katon�kkal ellenkezett, karddal v�gt�k le mindak�t eml�j�t. A
tehet�sebbeket �s
nemeseket �sszefogdoss�k, k�nozz�k, b�rt�nbe hurcolj�k �s csak v�lts�gd�j�rt
engedik
szabadon. Maga az alkir�lyb�r�, Fekete T�ri is alig b�rt menek�lni a kez�k k�z�l,
mikor a
sz�kh�z visszaad�sa miatt k�rd�re vonta �ket. A szem�be v�gt�k, hogy nekik ezut�n
nem
parancsol senki, a kir�lyb�r� pedig csak a cig�nyok tisztje l�szen. Maga panaszolta
�tmentiben, hogy a t�rv�nykez�s Gyergy�ban m�r egy �ve megakadt. Panaszos b�ven
van, de
a kutya sem heder�t a megid�z�sre. A tisztek azt hangoztatj�k, hogy a gener�lis
�let-hal�l
ur�v� tette �ket Cs�kban �s ha maga Isten nem akarja is, a sz�kelyeknek m�gis
katon�kk� kell
lenni�k.
Bels� Cs�kban is �jra kezd�d�tt minden baj. A katonatisztek a f�korm�nysz�k �s az
alt�bornagy parancsait semmibe se veszik. Besz�lik, hogy a gener�lis leveleket �rt
volna k�t
h�s�ges ember�nek, Carato �s Ernst parancsnokoknak, hogy �jabb zavarok
felid�z�s�vel
tegy�k lehetetlenn� az alt�bornagy j�sz�nd�k�t �s hi�s�tsanak meg minden eredm�nyt,
hogy a
t�relm�t vesztett kir�lyn� egy csap�ssal semmis�tse meg a nyomorult sz�kelys�get.
Hossz� a
keze a gener�lisnak. B�csb�l Cs�kig ny�lik �s azzal k�rkedett, hogy m�gis az
t�rt�nik
Erd�lyben, amit � akar. Tudj�k m�r a tisztek is az �js�got, amit a B�csb�l hazat�rt
L�z�r Imre
hozott mag�val, hogy a gener�lis �jb�l kegybe esett a kir�lyn�n�l �s � lett a
sz�kely �gyek
tan�csad�ja. Az � megk�rdez�se n�lk�l nem t�rt�nik semmi. Ez�rt olyan magab�z�k a
tiszt
urak. A h�romsz�ki parancsnok, Ernst alezredes, m�g az alt�bornaggyal is
szembesz�llott �s
hi�ba �t�ltette el a haditan�ccsal, a gener�lis B�csben elnyomta az �gyet �s egy
hajasz�la sem
g�rb�lt meg az alezredesnek.
Vil�gosan l�tta a j�fej� pap, hogy mi�rt akarj�k a tisztek l�zad�sra izgatni a
n�pet �s azt is
tudta, hogy csak egy m�don mentheti meg mag�t, ha b�k�n t�r, szenved, meg�rzi a
rendet �s
csendet, hogy b�ntet�s c�m�n ne lehessen v�gleg elnyomni.
A napr�l-napra �rkez� rossz h�rek hallat�ra nem b�rt mag�val a pap.
- Mennem kell! Tennem kell valamit! - t�relmetlenkedett �v�inek, akik remegve
hallgatt�k
kit�r�seit, magyar�zatait �s tiszt�n l�tt�k a vesz�lyt, amelybe rohanni akar.
- Az �leteddel j�tszol! - k�rlelte �desanyja, de hi�baval� volt minden k�nnye,
eseng�se. A pap
konokul kitartott elhat�roz�sa mellett. Az apostolok elsz�nts�ga �s t�ze hev�tette,
fiatal
orc�j�n k�t sz�p r�zsa �gett �s eg�sz teste remegett a felindul�st�l. �reg Z�ld
J�nos, az apja,
mintha �nmag�t l�tn� meg�julni, b�szk�n kih�zta megviselt test�t:
- Hagyd mentire azt a fi�t, asszony!
Sov�ny penn�csk�j�t f�lt� �r-fia, az �rnok, bosszankodva sz�lt k�zbe:
- Igaza van any�mnak! Ne �rtsa mag�t az orsz�g dolg�ba, �gy nekem gy�jti csak meg a
bajomat!
�reg Z�ld J�nos egyetlen pillant�ssal f�lren�zte az �tb�l a sz�ki biztos urat.
R�g�ta nem
tetszik neki a kisebbik fia g�rbe dereka, �rhatn�ms�ga. Sz�kely ember ne nyalja az
urak
csizm�j�t, hanem n�zzen egyenesen a szemibe m�g az Istennek is! M�r ezt a P�t�rt
m�s f�b�l
faragt�k.
- Int�zd, csak a dolgodat, ahogy j�nak l�tod! - b�ztatta. - Feln�tt ember vagy, nem
gyermek!
Szeg�ny �desanya mit tudjon csin�lni, ha m�r a hites ura is �gy ellene fordult.
H�rom surcot
teles�rhat, ezt a meg�talkodott �v�nbolond�-ot akkor sem t�ntor�tja el, ha valamit
feltesz
mag�ban. Eg�sz �let�ben ilyen volt... Hozz� m�g az a boldogtalan le�ny is ahelyett,
hogy
�desanyj�nak seg�tene, a b�tyj�t k�ldi a veszedelembe:
- Menjen csak, P�ter b�csi!
Panasz, fedd�s, semmi se haszn�lt. Pedig olyan gyenge m�g a pap a ki�llott nagy
betegs�g
ut�n, hogy fordul le a l�r�l, de az�rt elmegy. Hi�ba ki�lt ut�na a kapub�l
k�ts�gbeesetten az
�desanyja:
- Gyere vissza, lelkem fiam!
A pap elt�nik a h�zsorok k�zt...
- Ne s�rj t�bbet re� arra a kapuz�b�ra h�, mert m�g kirothad! - keresi a feles�ge
kedv�t
f�ltr�f�san Z�ld J�nos b�, de a �v�nasszony� m�rgesen elszipog mellette:
- B�r sohase �smertem volna meg mag�t se!
�reg Z�ld J�nos szeme megvillant az �r�mt�l.
- No h�listennek, nincs baj, mert haragszik az asszony!
Ez egyszer azonban nem tal�lta el Z�ld J�nos b� az igazat, mert a baj bizony
cs�st�l j�tt.
Egyik rossz h�r ki se h�lt a f�l�kben, m�sikat hoztak, hogy P�ter �gy, P�ter �gy,
Csat�szegen
megszalasztott�k, Verebesen valami k�rt�be m�szott az �j katon�k el�l, a
szentgy�rgyi
kapit�ny pedig h�rom falun is v�gig�ld�ztette s csak �gy tudott megmenek�lni, hogy
feh�rn�pnek �lt�z�tt.
�desanyj�nak nem volt nyugta se �jjel, se nappal. Eg�szen belesorvadt,
belefeketedett a
folytonos aggodalomba. Valamit tennie kell, m�g a t�z f�stj�b�l fellobban.
A helyzet napr�l-napra s�lyosbodott. �jabb n�gy sz�zad katona �rkezett Szered�ba,
valami
Schwartz nev� alezredes parancsnoks�g�val, aki Mad�falv�nak is juttatott bel�l�k
annyit,
hogy a falu l�lekzeni se tudott miattuk. Els� dolguk volt, hogy mindj�rt arra a
kicsi gabon�ra
csapt�k ki a lovaikat, amit nagy bajjal �ppen csak belophattak a f�ldbe. T�rdet
hajtva
folyamodtak a hadnagyhoz, hogy kim�lje, ami kicsit Isten adott, de ez az ap�ra
n�zve
bizonytalan, idegen bitang m�g sz�jba is verette �ket s ann�l jobban d�latta,
foglaltatta,
pusztitotta a hat�rt, hogy m�g a nyavaly�s eg�rnek is ki kellett v�ndorolnia, hogy
�hen ne
pusztuljon.
De ez m�g nem volt el�g. Ez az �retlen, nyavaly�s tisztecske, - felejtette volna
�r�kre ott az
�risten, ahonnan idej�tt, - azzal k�rkedett, hogy aki ellen�k sz�l, annak orr�t,
f�l�t lemet�lteti,
mert �t erre a gener�lis felhatalmazta. Ahol lehet, h�zza-vonja a szeg�ny embert.
Az �reg
Z�ld J�nosra a fiai miatt k�l�n�sen r�esett. Addig hordatta vele a friss f�vet fel
a havasra, a
pl�joknak, m�g l�, szek�r t�nkrement, s m�g neki szidt�k meg apj�t, anyj�t, fekete
lelk�t olyan
s�r� k�romkod�ssal, hogy szakadt le t�le a dr�ga �g.
A falu n�pe is ellen�k fordult, mert azt tartj�k, hogy pap fiok miatt k�nozza a
katonas�g, s az
�rva �desany�nak nem el�g az � b�nata, a kapun se teheti ki a l�b�t, hogy
szemreh�ny�s ne
�rje. Nem b�nta. V�groml�sukba is belet�r�dn�k, �let�t is sz�vesen odaadn�,
csakhogy
biztons�gban tudja gyermek�t.
A rossz h�rek azonban nem sz�ntek meg a papr�l. M�g azt is z�gatt�k, hogy r�l�tt
egyik
tisztre. A szeg�ny anya t�bbet m�r nem b�rt elviselni. Rossz �lmokat l�tott �s
minden reggel
vizes volt a p�rn�ja a k�nnyhullat�st�l. V�gs� k�ts�gbees�s�ben elhat�rozta, hogy
feljelenti
saj�t gyermek�t. Fogj�k el, z�rj�k t�ml�cbe, csak az �lete biztos�tva legyen. Isten
nem veheti
rossz n�ven, hiszen � csak a jav�t akarja s egy pappal m�g a b�rt�nben sem b�nnak
�gy, mint
m�s k�z�ns�ges emberrel. �gy k�pzelte, hogy valami sz�p szob�ba z�rj�k, ahol minden
k�nyelme meglesz, nyugodtan im�dkozgatik a mire kieresztik, t�n v�ge lesz Cs�kban
ennek a
cudar vil�gnak. A p�sp�k olyan �vatosan kiveszi a bajb�l felszentelt fi�t, mint a
galambot a
f�szekb�l. Elmegy Somly�ra a f�esperes �rhoz �s � sz�pen eligaz�t mindent.
�v�i el�tt eltitkolta sz�nd�k�t. Loppal vette fel �nnepl� g�ny�j�t �s titokban
indult neki az
�tnak.
A v�n esperes nem ismerte meg.
- Mi j�ratban vagy le�nyom? - tal�lgatta mag�ban, hogy ki lehet ez az asszony.
- A fiam �gy�ben volna kicsi besz�dem! - b�tortalankodott.
- S ki a te fiad?
Szemreh�ny�an pillantott fel Z�ld J�nosn�. Azt csak illen�k tudni az esperesnek,
hogy ki az �
fia.
- H�t a tisztelend�r, ki az esperes �r keze alatt sz�g�l!
Az �reg pap elmosolyodott.
- Sokan szolg�lnak az �n kezem alatt! Melyiket gondolod?
- Ejnye! - m�ltatlankodott a v�nasszony. - Ebbehelybe megharagszom! T�n csak tudja,
ki a
szentl�leki pap?
- �gy n�! - �v�d�tt kacagva az esperes. - M�rt nem kezdte mindj�rt ezen? Hiszen
akkor maga
Z�ld J�nosn�!
Igen-igen j�l esett a v�nasszonynak, hogy az esperes �r m�gis felismerte s ilyen
sz�pen
megbecs�lte.
- Ahh�t n�!
�ldott, kedves ember ez az �reg pap. Mindj�rt bevezette a cifra h�zba, ahol szent
olaj, s
t�mj�nszag van, mint a templomban, s akkora tudom�nyos k�nyvek, hogy a csuda �li
meg az
embert. Kik�rdezte tisztess�gesen az ur�r�l, gyermekeir�l, elbesz�lgetett vele
mindenr�l s
m�g meg is cs�v�lgatta a fej�t, mikor azt a neh�ny toj�st, amit aj�nd�kba hozott,
az
�talvet�b�l el�vette.
- Ejnye, ejnye! Minek f�radott vele?
- �res k�zzel nem �ll�thatok be! - menteget�z�tt a v�nasszony, ahogy ilyenkor
illik.
- Nem tud ez a P�ter el�g h�l�t adni az Istennek, hogy ilyen dr�ga, j� �desanyja
van! - dics�rte
a f�pap, mialatt a toj�sokat �vatosan berakosgatta az alm�riumba.
Az �rtelmes, kedven besz�d �sszemeleg�tette �ket s m�r a v�n Z�ld J�nosn� se �rzett
semmi
idegens�get, szorong�st a tekint�lyes, szent ember el�tt, kinek �r�kk�
keresztvet�sre �ll a jobb
keze s akit kalaplev�ve tisztelnek, maga a f�kir�lyb�r� is.
M�gis neh�z volt r�t�rni, ami�rt j�tt. Sokszor a nyelve hegy�n volt a sz�, de
mindig
visszarettent. T�n dolgav�gezetlen kellett volna haza menjen, ha az esperes ki nem
h�zza
bel�le a titkot.
- Mit csin�l az �n P�ter bar�tom? - tudakoz�dott.
Az �regasszony fels�hajtott:
- Jaj, ne is k�rdezze!... El�gg� gy�szba bor�totta az �n szomor� �letemet!
A v�n pap megh�kkent.
- Csak nem csin�lt valami nagy bolonds�got?
- Esem k�ts�gbe miatta!... Eg�sz Cs�kon v�gig�ld�zte a katonas�g, mint a veszett
kuty�t! Az
�n fiamat! Egy felszentelt papot!... Kellett, hogy hallja az esperes �r is!
Hiszen hallotta, bosszankodott is, agg�dott is miatta eleget, de ennek a megt�rt
�desany�nak
m�g se mondhatja meg, hogy bizony-bizony baj lesz, ha a hat�s�gok r�teszik a
kez�ket. A
katonas�g, ez a zsoldos durva n�ps�g nem tr�f�l.
�sszetett kezekkel esd�d�tt az �desanya:
- Tud-e valamit fel�le? Hol van? Merre van? �l-e, hal-e... Percnyi nyugalmam sincs
miatta! A
beteg�gyb�l kelt ki, sz�d�lt le a l�r�l, olyan gyenge volt, s m�gis elment! Nem
n�zte apj�t,
anyj�t, s�r sz�l�n �ll� sz�leit, testv�reit!... A katon�k az uramon t�ltik ki
miatta a bossz�jukat.
Felpr�d�ltak minden�nket, k�noznak, nyomorgatnak. Nem �lem t�l ezt a sok
retteg�st!...
Seg�tsen rajtunk, dr�ga esperes �r!
V�ns�gette mad�rfejecsk�je lekoppant az asztalra, a fekete kend� fej�n
h�tracs�szott, gy�r,
�sz haja el�rehullott, csupacsont testecsk�je, melynek minden erej�t gyermekei�rt
adta,
k�nl�dva vonaglott. Annyira megviselt, kifogy�ban lev� �let m�r az �v�, hogy m�g
kihull�
k�nnye is hideg, mintha pillanatra megelevenedett halott s�rn�.
Sz�nakozva, tehetetlen�l �llott f�l�tte az esperes. Vigasztalni se tudja. Szavakat
mondjon?
�gy se �rnek fel azok az anya f�jdalm�hoz. Mind�ssze egy m�sik v�nember csak � is.
- El�g baj! - motyogja leverten. - Mivel tudjak rajtad seg�teni szeg�ny asszony?
Az �regasszony hirtelen l�zadozni kezd:
- Adja vissza a fiamat! V�delmezze meg! Csin�ljon valamit! Nem b�nom, ha a szent
st�l�val
k�t�zi is a templom kilincs�hez, csak biztons�gban tudjam!
A v�n esperes cs�ggedten hallgat. Z�ld J�nosn� azonban m�r t�bb� nem tehetetlen
v�nasszony. Kezdetben b�zott benne, hogy az esperes �r valamit csak kiolvas azokb�l
a nagy,
tudom�nyos k�nyvekb�l, de m�r l�tja, hogy nincs m�s m�d, a v�gs� eszk�zh�z kell
folyamodnia. Ak�rmilyen elsz�nt is, m�gis v�gigreszket rajta a borzad�ly, mikor
d�ltan
kiegyenesedik �s arc�b�l kicsap�, r�m�lt szemekkel feladja a fi�t, kisikoltja
mag�b�l az
egyszer�s�g�kben megd�bbent� szavakat:
- �n, cs�kmad�falvi Z�ld J�nosn� ezennel feljelentem az esperes �r el�tt a
p�sp�knek a saj�t
fiamat, P�tert, a szentl�leki papot �s k�rem a m�lt�s�gos p�sp�k urat, hogy
tart�ztassa le!
Annyira v�ratlan �s megd�bbent� az �desanya cselekedete, hogy az �reg esperes az
els�
pillanatokban nem is tudja felm�rni, csak �ll z�g� f�vel �s id� kell hozz�, m�g a
rettenetes
gondolat m�g�tt teljes nagys�g�ban feltorl�dik az a sok gond, f�lt�s, gyermeke
�let��rt,
agg�d�s, mindenre k�pes szeretet ami ezt az ig�nytelen falusi n�nik�t idehozta.
K�t-h�rom
l�p�s mind�ssze t�le is csak a s�r �s megismerte a l�lek minden titk�t a
gy�ntat�sz�k fekete
odv�ban, de csak most l�tja igaz�n, hogy ki az �desanya. Egyetlen r�pillant�ssal
v�gigtekinti
az �tat, amelyet ez az ig�nytelen, maroknyiv� v�n�lt, falusi asszony megtett
papfi��rt, ki
felugrott a Szent Ostya h�feh�r tr�nja mell�l �s elfutott n�pe k�z� a nyomorba,
b�nbe, hull�
v�r k�z�, a nyomor�s�gt�l, szenved�sekt�l, �tkokt�l roskad� kunyh�kba, az �let
szennye,
piszka k�z�, a val�s�gos f�ld fert�z�tt por�ba, hogy vele szenvedjen �s ha m�r
egyebet nem
tehet, vele pusztuljon el. Honnan tudja ez a kerekszokny�s, �regessz�j�, egy�gy�
n�nike, hogy
az �let az �r igazi sz�nt�f�ldje, amelyen �pen most halad v�gig ek�je �s ford�tja
�t az
emberis�g fekete hantj�t a m�sik oldal�ra?... Az fi�, az a P�ter-pap pedig ott j�r
a v�res,
f�lelmes bar�zd�ban Isten feh�r �krei el�tt �s lehet, anyja is azt hiszi, hogy maga
al� temeti a
hant �t is, de van-e joga Isten ek�je el�l elsz�l�tani az � szolg�j�t, hogy puszta
kis f�ldi �let�t
megmentse? Kinek tegyen igazat? Kit �ldozzon fel: az apostolt-e, vagy ezt az
�desany�t, ki
sz�vszorongva v�rja d�nt�s�t? Neh�z efel�l hirtelen hat�rozni.
- Menj csak haza nyugodtan, le�nyom, - nyugtatja meg az �reg asszonyt, - �n ezt a
dolgot
valahogy eligaz�tom!
- Fizesse meg az Isten, - h�l�lkodik a ny�jtott rem�nys�gbe kapaszkod� �desanya.
�ldja meg az Isten minden l�p�s�t, seg�tse meg h�tta napj�ig az esperes urat, hogy
�gy
megvigasztal� megt�rt anyai sz�v�t!
Megk�nnyebb�lve megy haza �s ism�t a r�gi szeretettel n�z r� mindenkire, mintha
k�zzel
elvett�k volna minden baj�t.
A v�n papot azonban felette nagy gondban hagyta. T�prengett, s�tifik�lt,
m�rgel�d�tt, csod�lkozott, elm�lkedett, m�g az �ji �r�kban se volt nyugodalma, de
d�nteni nem tudott. Mert
n�zz�k csak!
Egyszer az tiszta t�k�letes lehetetlens�g, hogy ezt a P�tert elfogassa, �ristomba
t�tesse. Neki
nem �rtana ugyan, ha a p�sp�k kiss� r�ncba szedn�, de mi lesz akkor a n�ppel, ha
egyetlen
b�tor�t�j�t, buzd�t�j�t, az ellen�ll�s lelk�t elvesz�ti?... Mert olyan ez a Z�ld
P�ter, mint az
Orb�n-lelke. Minden�tt ott van, ahol baj van, ahol seg�teni kell. Eszes, eleven,
m�k�s, ravasz
leg�ny, aki �gy kisiklik a katon�k kez�b�l, mint a leveg�. Ha � nem lett volna,
id�ig t�n v�ge
is volna Cs�knak. Nem, nem! �t ink�bb seg�tenie kell, mint k�zre adni!
De viszont ott van ez a szerencs�tlen �desanya! Ha nem seg�t rajta, annyi, mintha
saj�tkez�leg
gyilkoln� meg! Melyik r�szt v�lassza.
�r�k hosszat ott h�ny�dik a kalamus, papiros az asztal�n, de tehetetlen�l csak
ker�lgeti. Meg
kell gondolnia alaposan, miel�tt d�ntene!
Azt�n szinte belebotlik a megold�sba.
- Mi lenne, ha �n csin�ln�m tov�bb a P�ter dolg�t?...
Felf�nylik az arca az �r�mt�l. Ugyan fut�lag esz�be jut, hogy az ilyen sz�raz,
k�h�g�s
v�nembernek m�r nem sok haszn�t lehet venni, hiszen a templomig is alig birj�k m�r
a l�bai,
de a lelke szil�rd. A sug�rz�s k�bulat�ban nekilelkesedik a gondolatnak, megtelik
bizalommal
�s er�vel, mintha tizennyolc esztend�s leg�ny volna. A rozoga teste nem is �rzi.
K�pzelete
elragadja �s l�tja is m�r mag�t n�pe �l�n. V�r�sre r�gott, kihullt pill�j� szemei
k�nnybe
l�badnak, hogy Isten megengedte neki ezt a gy�ny�r� pillanatot �s alig birja
tartani a penn�t
az izgalomt�l, mikor nekig�rb�l az �r�snak:
�Nagym�lt�s�g� B�r�, f�tisztelend� P�sp�k �r!
Nekem Kegyelmes Aty�m!�
Kiss� felemeli a kalamust, m�g gondolkodik, s az alig felver� gyertyaf�nyben most
olyan a
v�n pap, mintha t�lvil�gi �rny�k figyelmeztetn� a vil�got:
�Nagy az Isten, emberek!�

XXI.
K�t kurta h�t se telt bele, megj�tt a Bajtay p�sp�k parancsa, hogy Z�ld P�tert
katonai
fedezettel k�s�rj�k Szebenbe.
Sz�sz J�nos, a somly�i esperes val�s�ggal belebetegedett a csal�d�sba. Nem akart
hinni saj�t
szemeinek, hogy a p�sp�k ilyen k�nnyen kiszolg�ltassa papjait a hat�s�gnak. Hi�ba!
J� �lni a
kir�lyn� arany rokoly�j�nak �rny�k�ban! �nmag�t v�dolta szeg�ny �reg, hogy �
juttatta erre a
sorsra legkedvesebb fi�t. Arra gondolt, hogy valami m�don figyelmezteti a
veszedelemre, de
Z�ld P�ter egyszerre elt�nt, mintha a f�ld nyelte volna el. Lehet, hogy �tl�pett
H�romsz�kbe,
vagy az udvarhelyiek rejtegetik, de ha nem a havasokon bud�kol, bizonyosan a
moldvai
vajd�val parol�zik. N�h�ny napig sajn�lt�k a cs�kiak, de azt�n egy�b nagy bajai
k�z�tt sz�pen
elfeledt�k.
Az els� h�rt egy f�lszeg koldus hozta r�la, akit saj�t szavai szerint a katon�k
nyomor�tottak
meg. Elt�rt�k kez�t, l�b�t, mert nem akarta felvenni a fegyvert s most k�t ist�ppal
vonszolja
mag�t egyik falub�l a m�sikba keserves �nekl�s k�zben.
Furcsa koldus volt, annyi szent. Ha valahov� beh�vt�k, hogy adjanak valamit
�istenn�ben�,
nem fogadott el semmit.
- Maguknak is sz�k�n van! - k�sz�nte, pedig az �t por�n�l egy�b nem volt lapos
sz�rtariszny�j�ban. A szeme kopogott az �hs�gt�l, de nem n�zte ki a sz�r�sb�l�
�rpakinyeret a
szeg�ny ember kez�b�l. Hi�ba biztatt�k ak�rmilyen kedvesen, csak a fej�t r�zta:
- B�jt�t fogadtam �s addig csak egyszer eszem napj�ban, am�g meg nem szabadulunk a
katonas�gt�l!
- Nem b�rod ki addig b�jttel! - s�hajtottak keservesen ilyenkor az emberek, de az
utak rongyos
v�ndor�nak lobogni kezdtek a szemei:
- Csak kendtek kitartsanak! Visszaj�n a r�gi vil�g nemsok�ra. �fels�ge a kir�lyn�
tiszt�n
meg�rta a szebeni uraknak, hogy nem szabad er�ltetni a katonas�got. H�romsz�k �s
Udvarhelysz�k is fel�rt ellene, s a n�p minden�tt megesk�dt, hogy nem hagyja mag�t.
Itt is
�sszeh�vt�k a der�ksz�ket Sz�pv�zre s a f�kir�lyb�r� m�r be is sz�llott Cs�kba. Ez
a mostani
gener�lis, kit a m�sik helyett k�ldtek, bel�tta, hogy a jussunkat az �let�nk �r�n
se hagyjuk, s
�szret�r�ti a b�csi urakat, hogy a t�rv�ny �tj�r�l nem lehet let�rni. Most m�r csak
rajtunk
m�lik minden!
- B�r �gy lenne, ahogy mondod! - hallgatt�k sz�vesen a cs�ggedt emberek, de akadtak
olyanok
is, akik arra a szav�ra, hogy �t�rv�ny v�di a sz�kely szabads�got� - keser�en
legyintettek:
- A t�rv�ny?...
- Az h�t! - bizonykodott a koldus k�zzel-l�bbal. - Ott van a H�rmask�nyv harmadik
r�sz�nek
negyedik titulusa a mi scithiai nemes kiv�lts�gainkr�l, amit mind az �sszes szent
kir�lyok �s
fejedelmek, mind az ausztriai h�z szabads�gokkal �s diplom�kkal meger�s�tettek!...
H�t
Leopoldus, a n�hai K�roly cs�sz�r konfirm�ci�ja kutya?
- Meghalt a gyermek, oda a komas�g! - vetette ellen valaki, de a v�ndorember nem
hagyta
mag�t:
- Akkor a kir�lyn�ra mag�ra hivatkozunk! � is konfirm�lta ezeket a jogainkat s
kiv�lts�gainkat a maga kegyelmes rescriptum�ban die vigesima Julii 1742,
hasonl�k�pen in
articulo sexto de anno 1744.
- De az ap�d tagad�j�t, mif�le k�dus vagy? - ijedtek meg a n�pek, mert egy ilyen
rongyos,
s�rb�li embert�l ennyi tudom�ny ki nem telik.
A feh�rn�pek kital�lt�k, hogyha nem egy�b, maga J�zuskrisztus, ki elj�tt a
sz�kelyek
vigasztal�s�ra. M�g a nyirott tall�r is ott van a feje b�bj�n, mint a papoknak.
Akinek szeme
volt, l�thatta, mikor az Angelusra levette a f�veg�t.
A besz�de igen, de a huncut, ravasz szeme nem mutatta, hogy a m�svil�gr�l val�
volna. Hol
ide cs�pett vele, hol oda sz�k�tt cselvet�en. Arc�n is l�tszott a k�p�s�g, mintha
h�rom nap �ta
nem tudta volna tisztess�gesen kikacagni mag�t. Az igaz, hogy olyant nem lehetett
k�rdezni
t�le, amit ne tudott volna. Ismert mindenkit az orsz�gban s fejb�l megmondta m�g
azt is,
kinek h�ny gyermeke van. Izgatta, bizgatta a n�pet, hogy Sz�pvizen mindenki ott
legyen, s
m�g azt is a sz�jukba r�gta az embereknek, hogy mit mondjanak:
- K�vetelni kell a katonas�g elt�vol�t�s�t! �ssze kell t�rni, s el kell h�nyni a
fegyvert, mert
m�gis csak inf�mis gazs�g, hogy egyszerre fegyvert is viselj�nk, f�ldet is
m�velj�nk, ad�t is
fizess�nk, m�g pedig n�gy forintos fejad�t, s azonfel�l k�l�n a le�nyok, k�l�n a
leg�nyek
ut�n!
- J�l besz�l! - helyeselt�k az emberek.
- H�t m�g az ad�kivet�s m�dja! - gy�jtotta meg m�sfel�l is a t�zet. - J�l tudj�k
kendtek, hogy
a tavaly behozott �j�t�s szerint ezut�n az ad�t nem a term�s, hanem a f�ld ut�n
vetik ki.
Gyergy�t�l K�szonig ugaron van a f�ld. Az emberek nem tudtak sz�ntani, vetni, s ami
kicsi
term�s mutatkozott, azt is porr� tett�k a katon�k. Igazs�gos-e akkor azt k�vetelni,
hogy olyan
f�ld ut�n ad�zzunk, amelyik nem termik semmit?...
A f�ld n�pe s�r� gondok k�zt hallgatta csat�szegi Balog M�t� udvar�n. A v�ndor
kifogyhatatlan volt. Minden ujjara t�z bajt tudott.
- Az er�szakkal, t�rv�nytelen�l szedett v�s�rp�nzeket, v�mokat nem is sz�m�tom. A
gr�nicot
lez�rt�k, hogy a n�p M�duv�b�l se hozhasson semmit s ink�bb haljon �hen, ha nem
akarja
felvenni a fegyvert.
A f�rfiak felny�gtek, de a koldus nem hagyta abba:
- �rv�k, elhagyottak vagyunk, senkiben se b�zhatunk, csak �nmagunkban; de ha
kopors�ba
tesznek, akkor se adjuk magunkat a hadit�rv�ny, nyelv�nk�t nem �rt�, idegen tisztek
keze al�,
akik csak hatalmaskodnak, vasaznak benn�nket, eg�sz �let�nket felforgatt�k. Addig
nem
nyugszunk, m�g magunk k�z�l ki nem vetj�k �ket!
M�g a csecsszop� is r�feledkezett az ajk�ra s elhallgatt�k volna reggelig a kezire,
l�b�ra
f�lszeg embert; de fel se pattantak az els� csillagok az �gen, h�t fut b� az
emberek k�z�
lelkendezve Jakab Gergelyn�, hogy a katon�k h�zr�l-h�zra keresik a koldust s m�r
itt is
vannak a harmadik szomsz�dban.
Meg se tudt�k gondolni hirtelen az emberek, hogy mi t�rt�nt, h�t felugrik a koldus
a fav�g�
t�k�r�l, s mire ut�na pillantottak volna, m�r �t is sz�k�tt a magas deckaker�t�sen,
mint a
macska, s elt�nt a s�t�tben. Csak a gazd�tlanul hagyott k�t ist�pja maradt ut�na,
amit Balog
M�t� felsz�rt a hijuba, hogy ne kapj�k a katon�k. Azalatt a n�pek is odalettek.
- Vajjon ki lehetett? - t�rt�k a fej�ket az emberek �s azt mondt�k magukban: -
Ak�rki, �ldja
meg az Isten minden l�p�s�t!

A csat�szegi pap �ppen a completoriumot v�gezte, mikor a k�l�n�s koldus be�ll�tott.

- Menjen a konyh�ra, j�ember, ott kap valamit! - bosszankodott a pap, hogy
�hitat�ban
megzavart�k, de a v�ndor �vatosan betette �s bez�rta az ajt�t s nyugodtan azt
mondta:
- Ami nekem kell, nem igen tudnak adni a konyh�n!
Nem j�ban j�r ez az ember, - gondolta a pap s �szrev�tlen�l letette a br�vi�riumot,
hogy
szabad keze legyen. Bikaer�s ember volt a csat�szegi pap �s v�sztj�sl� a hangja,
mikor
megk�rdette, hogy el�zetes megbesz�l�s n�lk�l m�g se t�rje �ssze a csontjait:
- Oszt�n mi volna, amit egy koldusnak a konyh�n nem tudnak adni?
A v�ndor ravaszul mosolygott:
- Egy letett reverenda!
- Reverenda? - �tk�z�tt meg a csat�szegi pap. - S az neked minek?
- Hogy abban v�gezzem el �n is a completoriumot! - l�pett is a sifon�rhoz a v�ndor
�s
kiakasztotta a pap innapi reverend�j�t!
Mire a bikaer�s csat�szegi pap mag�hoz t�rt volna, a koldus m�r vetk�z�d�tt is �s
kezdette
zengeni: �Adiutorium nostrum in nomine Domini!� - s m�g r� is ki�ltott a papra: -
Ne t�tsd a
sz�dat, L�rinc, hanem felelj r� sz�pen: �Qui fecit coelum et terra!�
De m�r erre m�gis felh�rd�lt a csat�szegi lelkek p�sztora:
- Ki vagy te szerencs�tlen?
- Csak a te elhunyt keresztap�d! - vette le kacagva a bajsz�t, szak�ll�t a koldus.
- N�, siess,
hozz egy kicsi meleg vizet! Ez a csiriz eg�szen �sszeh�zta az arcomat.
- Hiszen ez Z�ld P�ter! - kezdett kacagni a pap is. - H�t te mif�le maszkur�t
csin�lt�l
magadb�l?
- Az �gy volt, - �v�d�tt tov�bb Z�ld P�ter, - hogy a J�isten b�ntet�s�l azt m�rte
r�m, hogy
�ppen olyan legyek, mint a csat�szegi pap, de m�r Szentfels�ge se tudta tov�bb
n�zni, hogy
k�t ilyen vil�g cs�fja ijesztgesse a cs�kiakat s engem ehejt szerencs�sen
megszabad�tott!
Alig b�rt l�lekzethez jutni a meglepet�st�l a csat�szegi pap. A leh�nyt condra
f�l�tt
�ld�z�dott:
- H�t te vagy az a h�res koldus, kir�l eg�sz Cs�k besz�l? Ki gondolta volna? Ekkora
meglepet�s!
- L�gy csak t�relemmel! Lesz m�g meglepet�sben r�szed! - j�solta Z�ld P�ter.
De nem t�rt�nt semmi. Csendesen vacsor�ztak, elbesz�lgettek, megh�nyt�k-vetett�k a
vil�g
sor�t, a hora canonica idej�n sz�pen lefek�dtek, s �gy aludtak, mint k�t �rtatlan
gyermek.
Hajnalosan mindaketten elmondottak egy olvas�-mis�t, baj n�lk�l frustukoltak, ut�na
pedig
Z�ld P�ter mindj�rt k�sz�nte is a sz�ves vend�gl�t�st.
- Befogatok s hazak�ldlek! - sz�v�lyeskedett a csat�szegi.
- R�lam m�r gondoskodtak! - k�sz�nte sz�pen Z�ld P�ter, s kisz�lt az udvaron tev�-
vev�
harangoz�nak:
- Mikl�s b�!... L�pj�k be a katonai parancssoks�ghoz, s mondja meg Morgengras
hadnagy
�rnak, hogy itt vagyok!
A csat�szegi pap �sszeh�zta a szem�ld�k�t:
- Mi dolgod van neked a n�met hadnaggyal?
- Nekem semmi! - vont v�llat Z�ld P�ter. - � akar engem letart�ztatni!... K�szont�l
id�ig
kergetett!
- Egy papot letart�ztatni? - h�kkent meg a csat�szegi. - Ha ezt a p�sp�k
megtudja...
- Tudja a lelkem! - g�nyol�dott Z�ld P�ter. - Az � rendelet�re t�rt�nik.
- De mi�rt? - h�borodott fel a csat�szegi.
- Hogy ki ne egyelek a par�ki�db�l! - felelt j��z�en a m�sik.
A v�rmes csat�szegi pap sehogysem akart belet�r�dni bar�tja sors�ba. El�bb
fogadkozott,
hogy saj�tkez�leg h�nyja ki a katonas�got �e szent helyr�l�, majd a templomban
akarta
elrejteni t�rs�t a miseruh�k k�z�tt; de mire valamire elhat�rozhatta volna mag�t, a
vasas
hadnagy a katon�kkal m�r be is toppant.
- Morgen, Herr Laidinand! - tett �gy Z�ld P�ter, mintha puszipajt�sa volna a
hadnagy.
A g�mnyak�, sz�kmell�, h�rihorgas tiszt azonban nem bar�tkozott. El��r�s szerint
megk�rdezte:
- Sind Sie Peter Sz�ld?
- �rd�ge van, hogy �gy eltal�lta!
- Akkor �n �nt fels�bb parancsra ezennel letart�ztatom! - s m�r vette is ki a
parancsot a
mund�rja zseb�b�l, de Z�ld P�ter intett, hogy hagyja, kicsire nem n�z�nk, mire a
hadnagy
d�h�sen r�mordult:
- Vorw�rts!
- Mit mond? - k�rdezte izgatottan a csat�szegi pap, aki nem tudott n�met�l.
- Aszongya - m�k�zott m�g most is Z�ld P�ter, - hogy t�ged sz�vesebben vinne
mag�val, mert
veled vagyont kereshetne, ha a v�s�ron mutogathatna.
- Az ablakon vetlek ki tisztest�l! - d�h�d�tt meg a h�zigazda, de a tiszt m�r vitte
is be a
fogly�t az �rs�gre.
Az elfogat�s h�r�re fenyeget� t�meg lepte el az utc�t. Az atyafiak azt ig�rgett�k a
hadnagynak,
hogy a katon�kkal egy�tt a f�lein�l fogva szegezik fel a cs�rkapura, mint a
denev�rt.
- Vorw�rts! - ijedett meg a tiszt.
- Azt m�r hallottam! - v�laszolt a fogoly, - de hol a hint�, amit �rtem k�ldtek.
- Krisztus is szam�ron j�rt, nem hint�n! - m�rgel�d�tt a hadnagy.
- Szam�ron igen, de szam�rral nem! - v�gott vissza az ismert m�don a pap. - �n
pedig hint�
n�lk�l nem megyek!
M�g valahogyan Z�ld P�ter lecsillap�totta a n�pet, a hadnagy is szekeret ker�tett
�s v�gtatva
vitte ki a falub�l.

Eg�sz Cs�k meg volt d�bbenve az elfogat�s h�r�re, csak a fogoly volt der�s,
nyugodt, szinte
�rvendez�. Az �reg Sz�sz J�nos esperes nem mert a szemei k�z� n�zni, mert
felel�snek �rezte
mag�t a sors��rt de percig sem t�g�tott mell�le, s m�g a rabszek�rbe is felm�szott,
hogy
elk�s�rje, m�g Z�ld P�ter elb�cs�zik �v�it�l.
- Soha az �letben nem tudom megh�l�lni, Jani b�csi, hogy �gy f�rad, t�ri mag�t
�rtem! h�l�lkodott a pap a rabszek�ren, a holdvil�gon k�ken csillog� fegyverek
�rny�k�ban.
- Nem tudod, mit besz�lsz! - dugta be f�leit a v�n Sz�sz J�nos, aki f�lig holt volt
m�r a lelki
mardos�st�l.
Futamod�snyi mind�ssze az �t Cs�kszered�t�l Mad�falv�ig, s kett�t se �s�tott a hold
az �gen,
m�r ott is voltak.
- �desap�m�k m�g fenn vannak! - l�tta meg szorongva Z�ld P�ter a vil�got, de a v�n
pap nem
merte az �jben �lmosan el�rehajl� kicsi h�zra vetni szemeit �s �gy el volt sorvadva
a bels�
gy�trelemt�l, hogy a katon�knak kellett leseg�teni�k a szek�rr�l �s t�n el is esik,
ha a l�cs�t
meg nem fogja.
Nem j�tt elib�k senki, pedig hallott�k, mikor a szek�r meg�llt a kapu el�tt. �gy is
hamar elj�n
a neh�z perc. Az asztaln�l csak az apa �lt mozdulatlan, a kanap�n �desanyja s�rt
csendesen,
mellette szinte s�lytalanul Boriska.
Egyszerre �llottak fel, mikor az ajt�n a katon�k behozt�k a k�t papot.
- Bocs�ss meg nekem, �des fiam, hogy el�rultalak! - rogyott le gyermeke l�baihoz az
anya. �n vittelek veszt�helyre, �n puszt�tottalak el!
- Mit besz�l, �desany�m? - emelte mag�hoz Z�ld P�ter az anyj�t, de az elal�lt test
tehetetlen�l
kifolyt karjai k�z�l �s csak a jajong�sa �lt.
Senki sem �rtette az esperesen k�v�l, hogy mi lelte az �reg asszonyt, az esze ment-
e el a nagy
f�jdalomt�l, hogy fegyverek k�zt l�tja gyermek�t. V�n Z�ld J�nos m�r-m�r haragosan
r�f�rmedt a feles�g�re, hogy szedje �ssze mag�t, de ekkor az esperes felemelkedett,
intett,
hogy hallgassanak �s elmondott mindent.
Z�ld P�ter ijedten ejtette ki kezei k�z�l az �desanyj�t:
- Az esperes �r!...
- �n! - gy�nta a v�n pap. - �n jelentettelek fel a p�sp�kn�l, mert nem tudtam
tov�bb n�zni az
�desany�d szenved�s�t! Neh�z �jszak�m volt, mikor hozz�m j�tt, hogy mentselek
meg... �t
teh�t ne hib�ztasd, csak engem!
Sz�t�tetlen semmit se hagyott a v�n esperes. Megmutatta annak a v�gzetes �s m�gis
sz�p
�jszak�nak minden kicsi gondolat�t. Z�ld P�ter moh�n lesett minden sz�t �s beh�nyt
szemmel
k�vette az �let rozoga l�pcs�j�n botork�l� k�t �reget olyan emberi m�lys�gekbe,
amikr�l
eddig sejtelme se volt. B�dults�g �s boldog ig�zet lepte meg, �rz�sek villantak �t
rajta,
amelyeknek nevet se tudott adni, olyan gyorsan k�vett�k egym�st, mintha valami
mennyei
t�znek egym�sba olvadt szikr�i voln�nak.
V�n Z�ld J�nos eg�sz id� alatt nem sz�lt, csak bels�leg ette mag�t. Hol
elhalv�nyodott, hol
l�ngot vetett az arca. Csak feles�ge tudta, hogy most �t�letet tart felette �s
al�zatosan v�rta,
hogy lesujtson r�. Az ijedts�g v�gigr�ndult a v�nasszony eg�sz test�n, mikor az
�regember
el�l�pett �s nehezen kiny�gte:
- Ha m�r �gy van, h�t �gy van! A baj megt�rt�nt! Nem tudunk seg�teni rajta!
Kicsit megroggyant az �reg ember, l�that�lag tusakodott, hogy mondja-e, ne-e; de
m�gis fia
el� l�pett �s a f�ldet n�zve azt mondta:
- Te pedig, P�ter, ha m�r �gy van, bocs�ss meg szeg�ny �reg �desany�dnak!
A v�nasszony elsz�d�lt. Hirtelen csak azt hallotta, hogy valahol az eg�sz vil�got
bet�lt� sz�p
harangsz� sz�l, pedig csak a v�nember nehezen zakatol� sz�v�nek kong�s�t hallotta,
mikor
fejecsk�je r�sz�d�lt a mell�re.
Az esperes elfordult, hogy azt�n ne sz�gyelj�k el�tte magukat, mert szem�rmes a
sz�kely
ember az eff�le dolgokban.
Z�ld P�ter ragyog� szemekkel intett a katon�knak �s l�bujjhegyen l�pett ki az
ajt�n, hogy a
k�t dr�ga �reg �lm�t ne zavarja. M�g a sz�ttes �talvet�t is ott feledte, amibe
�desanyja a
�v�ltoz�-t s a kicsi elem�zsi�t felpakkolta. A rabszek�rn�l �rte utol vele Boriska,
a h�ga.
- Ejnye! T�led el se b�cs�ztam! - �lelte hirtelen mag�hoz a b�tyja �s felugrott a
szek�rre, hogy
min�l hamarabb t�vol legyen innen, miel�tt a sz�va megszakadna.
M�r emelte az ostort a szekeres, de a le�ny megfogta a gyepl�t a kez�ben.
- Akarsz m�g valamit, lelkem? - hajlott fel�je Z�ld P�ter.
Boriska moh�n mag�hoz h�zta a b�tyja fej�t �s arca �rny�k�ban megb�jva, forr�
sz�jacsk�j�t
a f�l�hez dugva suttogta:
- Ha... m�gis... tal�lkozik P�ter b�csi Pist�val, mondja meg neki, hogy �n nem
haragszom r�,
hogy �n...
Ell�kte a b�tyja fej�t �s befutott a kapun.
- Gy� ne! - riasztotta a szekeres a lovakat.
A hold kib�jt a felh�k m�g�l �s �jra felf�nylett a rab Z�ld P�ter mellett �l�
katon�k fegyvere.

XXII.
Papnak val�, k�nny� fogs�gra vetette a p�sp�k Z�ld P�tert a szebeni
francisk�nusokn�l.
H�romnapos b�jt�t �s egyhetes lelkigyakorlatot �rt el� sz�m�ra, k�l�n cell�ban,
ahov� ezalatt
senki be nem tehette a l�b�t Timoteus aty�n k�v�l, kinek �rizet�re �s gondjaira
b�zta.
Alig �rkezett meg a fogoly Szebenbe, azonnal ide hozt�k. A p�sp�k�t nem is l�tta. A
gv�rdi�n
mindj�rt ott is feledett n�la porkol�bnak egy tem�rdek bar�tot, aki fej�re h�zott
csukly�val
t�st�nt r�ereszkedett a t�rdepl�re �s olyan mozdulatlan maradt, mintha
sz�zesztend�s halott
im�dkozn�k az �les bolt�vek �rny�k�ban Z�ld P�ter n�zte jobbr�l, n�zte balr�l, de a
bar�t nem
mozdult.
- �smerkedj�nk meg, testv�r! Minek h�vnak?
A bar�t hadarni kezdte:
- Oremus!...
- Addig nem, m�g nem tudom, kifiaborja vagy!
A bar�t azonban tov�bb k�ny�rg�tt:
- Bocs�sd meg nekem aty�m, amiket �n ezzel a gondoz�somra b�zott testv�remmel a
k�vetkez� h�t napon cselekedni fogok!...
- Furcsa im�ds�got mondasz testv�r! - ugrott fel Z�ld P�ter, de a bar�t nem
tr�f�lt, hanem
hal�los komolyan befejezte az im�ds�got, keresztet vetett, felemelkedett,
h�trasim�totta a
nyak�ban a csukly�t �s a h�nalj�ig �r� Z�ld P�ternek j�sz�kelyesen kezet ny�jtott:
- Szervusz, P�ter! No, jere, �lj a t�rdemre �s mondd el sz�pen, mi �js�g Cs�kban!
- K�h�z legyen m�rve, hiszen ez P�ter Tim�t, az �n helyettesem, aki h�rom h�t alatt
kopacra
ette a par�ki�mat Szentl�leken! - sz�k�tt a sz�les mell�re Z�ld P�ter, s arra
elkezdett kacagni
j��z�en: - Nekem ugyan kiv�laszt�k a lelki aty�t! Hogy ker�lsz te Somly�r�l
Szebenbe?
- A tavaly helyezett �t a p�ter provinci�lis!
- Dicsirem az eszit! - forgatta, mustr�lta P�ter a testes szerzetest. - No, te se
halt�l �hen az �j
helyeden!
- El�g j� esztend�nk volt! - ismerte el szer�nyen a bar�t. - S oszt�n a mi
gv�rdi�nunk mellett
az egerek is tok�t eresztenek.
Igaz gy�ny�r�s�g�kre kidiskur�lt�k magukat s csak akkor rettent meg Tim�t p�ter,
amikor
v�gigz�gott a klastromon a csengetty�, s a bar�tok csattog� fapapucsokban, egym�sba
forrasztott k�zzel elindultak a Vesper�ra.
�k bizony ketten aznap semmit se v�geztek az el��rt exercitiumb�l.
Holnap majd p�toljuk! - nyugtatt�k meg egym�st.
M�snap azonban Tim�t p�ter �jra megfeledkezett Szent Ign�c kit�n� m�dszer�r�l �s
ahelyett,
hogy �a v�gs� dolgok�-r�l: hal�l, �t�let, t�lvil�gr�l sz�lott volna a re�b�zott
b�n�s
b�r�nyk�nak, azt kezdette feszegetni, hogy nagyot fog csal�dni a sz�kelys�g, �s k�r
volt el�re
rem�nykedni, mert ahogy � veszi �szre, a fegyverfelv�tel dolg�t most is Buccow
gener�lis
ir�ny�tja B�csb�l, � s�gja meg a d�nt�st a kir�lyn�nak, akin�l a kancell�rral
egy�tt ism�t nagy
kegyben �llanak �s olyan f�ny�z�en �lnek B�csben, mintha v�rbeli hercegek voln�nak.
K�l�n�sen a kancell�rius. P�rizsb�l hozatja a piper�s �lt�zetet s �zi az
orcafest�st, mint a
d�m�k. �gy �l, mint valami miniszter. Udvarmestert, ist�ll�mestert, lib�ri�s
h�sz�rokat,
inasokat, lak�jokat tart, huszonn�gyezer forintos nagy ez�sttel ter�ttet, nem
sz�nik n�la a
traktamentum, az inasok nem gy�zik a t�ny�rt mosni, els� fog�st els�, m�sodikat
m�sodik,
harmadikat harmadik szob�ban fogj�k. K�l�n sz�l�ban udvarolnak az offic�rok a
d�m�knak.
�gy szerezte az udvarn�l a sok j�akar�t, s maga Kaunitz herceg a p�rtfog�ja, akinek
szav�t a
kir�lyn� �lm�ban se meri feledni.
- Kor�n �r�lt Erd�ly elmenetel�k�n!
- �n b�zom Siskovitz b�r�ban! - v�gasztalta mag�t Z�ld P�ter. - �gy hallottuk, hogy
sz�kely
emberre, Simon J�nos uramra, a nagy jogtud�sra b�zta �gy�nk megvizsg�l�s�t.
A bar�t g�nyosan felkacagott.
- Tudod-e, ki az a Simon J�nos uram?
- �n csak azt tudom, - v�dte az igaz�t Z�ld P�ter, - hogy Bard�csz�ken,
Bibarcfalv�n sz�letett
primipilus sz�kely, h�res de�k, ki m�r Enyeden nagy grammatikai h�bor�t v�vott
Ajtai
professzor urammal. Ifj� kor�ban R�k�czi Ferenc fejedelem gavall�rja volt,
gy�ny�r�s�ges
sz�p�r�, nagy hist�rikus s ritk�tom-p�rj�t jurista. Hallom, hogy a p�sp�knek is
bizalmas
embere, aki mindenekfelett dics�ri.
- Dicsekedik is a feles�ge egy arany pikszissel, melyet az ur�nak a p�sp�k teli
aranyakkal
aj�nd�kozott! - v�gott k�zbe a bar�t. - Most h�zakat csin�ltat Vincen �s k�sz�l az
�t�l�
mesters�gre, amit a gener�lis �s a sz�sz neki megig�rtek. Minden tisztess�ges
magyar ember a
haza pestis�nek tartja. Buccow gener�lis bizalmasa, aki m�r neki is lehozta a r�gi
�rtikulusokb�l, hogy a kir�ly a sz�kelyeket ak�rmikor k�nyszer�theti a katonas�gra.
Odaforgatja a
t�rv�nyt p�nz�rt, ahova neki tetszik. V�r�rul�, mindenre kaphat� gazember az,
kom�m, aki
sokszor eladta m�r a fajt�j�t. Siskovitz b�r� b�tette a kir�lyn� �ltal kinevezett
bizotts�gba is,
hogy a r�gi j� m�dszer szerint sz�kellyel �tesse meg a sz�kelyt. M�g L�z�r Istv�n
gr�f is a
haza �s t�rv�nyek �rul�j�nak nevezte az egyik bizotts�gi �l�sen. Az lett a v�ge,
hogy a te h�res
�sz�kely testv�red� felpanaszolta B�csben s maga �fels�ge adott neki el�gt�telt.
L�z�rt
leszidta, az alt�bornagyt�l jelent�st k�rt �s a tov�bbi gy�l�sek tart�s�t
betiltotta. H�t �gy b�zz�l
benne.
- Bar�tbesz�d! - vitatkozott Z�ld P�ter. - Ha a bizotts�g �ssze�ll�totta a
sz�kelyek alkotm�ny�t, akkor nem lehet semmi baj, mert abb�l napn�l f�nyesebben
kivil�glik, hogy t�rv�nyesen nem lehet a sz�kelyeket katonas�gra er�ltetni! T�rv�ny
besz�l, s mit b�nom �n, ha
apj�t �lte is meg Simon uram!
- A t�rv�ny olyan a hozz��rt� kez�ben, mint a feh�rn�p, - tudta a bar�t. - M�st
mutat, mint
amit mond! Mindj�rt be is bizony�tom.
- No arra kiv�ncsi vagyok! - g�nyol�dott Z�ld P�ter, de a bar�t se esett a
fejel�gy�ra.
- Ide hallgass! - vetette fel a nagy, veres h�velykujj�t. - �gy-e, hogy a t�rv�nyek
s kiv�lts�gaik
szerint a sz�kelyek csak a r�gi n�pfelkel�s alapj�n tartoznak katon�skodni a t�bbi
nemzetekkel?
- Term�szetesen!
- Akkor mint foghat�k m�gis �lland� katonas�gra?
- Sehogy! - ki�ltott k�zbe t�relmetlen�l Z�ld P�ter.
Tim�t p�ter a v�ll�t vonogatta:
- Szerinted s szerintem nem lehetne, de a bizotts�g kiokoskodta, hogy a r�gi
t�rv�nyek igenis
k�telezik katonas�gra a sz�kelyeket, mert arr�l nem sz�lnak, hogy ne lehetne
�lland�
katonas�gra is r�szor�tani �ket. Teh�t a kir�lyn�nak joga van orsz�ggy�l�s n�lk�l
is
elrendelni a hat�r�rs�g fel�ll�t�s�t.
- �lokoskod�s! A t�rv�ny megker�l�se! - �t�tt d�h�sen a pulpitusra Z�ld P�ter, de a
bar�t
nyugodtan folytatta:
- Vagy ott van a m�sik neh�zs�g!... Mi haszna az �lland� katonas�gnak, ha az nem
vihet� ki
Erd�lyb�l. L�z�r gr�f a Lip�t-f�le diplom�ra hivatkozott, amely szerint a sz�kelyek
a
honv�delemre saj�t k�lts�geiken k�teleztetnek. Simon uram erre azt felelte, hogy
ebben nem
az van, hogy a sz�kelyek a haz�n k�v�l menni nem k�telesek, hanem csak az, hogy a
haz�n
k�v�l saj�t k�lts�geiken menni nem k�telesek... Egy�bk�nt is a �haza� alatt a
Pragmatica
Sanctio �ta nem csak Erd�ly, hanem a kir�lyn� �sszes orsz�gai �rtend�k! H�t ilyen
leg�ny
R�k�czi fejedelem egykori levent�je...
- �s ezt a hamis�t�st lenyelt�k a t�bbi urak? Kem�ny b�r�, L�z�r gr�f, ez a
k�lf�ld�n
pall�rozott nagy elme?
A bar�t mindent tudott.
- Gr�f L�z�r? - sunnyogott. - A keze se rezd�lt meg, �gy al��rta a javaslatot. K�t
falut s a
Szent Istv�n rendet kapja �rte. Hogyne �rta volna al�! Simon urammal is sz�pen
kib�k�lt s
m�g azt is kital�lta, hogyan lehet a sz�kelyeket a katonas�gra k�nyszer�teni.
Z�ld P�ter egyik �mulatb�l a m�sikba esett.
- Te tr�f�lsz velem, bar�t! L�thatt�k a gener�lis p�ld�j�b�l, hogy er�szakkal
semmire se
mennek!
- L�tszik, hogy Cs�kban lakol! - fitym�lta a bar�t. - L�z�r �r finom gr�fi ember,
nem aff�le
paraszt, mint a gener�lis, ki mindj�rt fegyvert ragad. M�s a terv. Mihelyt a
kir�lyn� d�nt�tt,
hogy k�telez� m�don, vagy �nk�ntes, szabad akarat� �ssze�r�s alapj�n k�v�nja-e a
katonas�got fel�ll�tani, - azonnal kisz�ll a bizotts�g Sz�kelyf�ldre, s megpr�b�lja
az
�nk�ntess�get. Ha az � sz�p szem�k�rt v�llalja a sz�kelys�g a hat�r�rs�get, akkor
rendben is
van az �gy. Ha azonban kiv�lts�gaira hivatkozik �s megtagadja az engedelmess�get,
akkor se
mennek neki er�szakkal, hanem a kir�lyi jog�gyek igazgat�ja �tj�n sz�pen t�rv�nybe
id�zik s
ott szabads�guk elveszt�s�re it�lik �ket. Miut�n ez�ltal kir�lyi jobb�gyokk�
v�lnak, a
fejedelem felt�tlen hatalma al� ker�lnek s b�rmit lehet fel�l�k hat�rozni.
Egyszer�, mi?
Z�ld P�ter let�rt a sz�kre s �gy b�nk�dott, hogy Somly�n mi�rt nem tudt�k eg�szen
agyon�tni. Akkor most nem kellett volna ezt a gazs�got v�gigszenvednie.
- Ezen van mit elm�lkedni! - szomorkodott Tim�t p�ter is.
�gy telt el a szent exercitium m�sodik napja.
A refekt�riumban nem lehetett szav�t venni Z�ld P�ternek. �lt a k�l�n ter�tett
�b�nb�n�asztal� mellett �s n�zte a b�jt�s kenyer�t, viz�t.
A gv�rdi�n m�g meg is dics�rte titokban Tim�t aty�t:
- Meg�ldotta az Isten munk�dat!
Isten b�n��l ne vegye, a j�lelk� atya m�g azzal is kedvezett a b�n�s fogolynak,
hogy m�snap
hozz�engedte a port�n napok �ta str�zs�l� bar�tj�t, L�z�r Istv�nt, aki mennyre-
f�ldre
esk�d�z�tt a f�aty�nak, hogy az �lete �s �dv�ss�ge f�gg ett�l a besz�lget�st�l.
Amilyen szeles, deli leg�ny volt kor�bban L�z�r Istv�n, Z�ld P�ter el�tt �ppen
annyira
megjuh�szodott. Irult-pirult, s alig merte a fel�je nyujtott kezet elfogadni.
H�romszor is
megv�ltozott sz�n�ben, m�g meg merte k�rdezni, hogy mi van Borisk�val.
N�hiszen! J�kedv�ben tal�lta Z�ld P�tert. Hi�ba fogadkozott, hogy mindent j�v� akar
tenni.
- K�s�! - s�t�tedett el a pap. - Boriska m�r nem a te, hanem a t�lvil�g jegyese!
S a r�m�lt leg�nynek elmondotta, hogy mi t�rt�nt, hogyan �lt�zik mindennap �nnepl�
ruh�ba
Boriska, hogyan v�rja �t �jjel-nappal a kisablakban �lve. �lni �l, csak mintha a
lelke volna
t�vol.
A leg�ny nem sz�lt semmit, csak a haj�ba t�rta az �kl�t �s kiindult az ajt�n.
- V�rj egy pillanatig! - sz�lt ut�na a pap.
A leg�ny visszafigyelt.
- Mikor elj�ttem, - besz�lte Z�ld P�ter - s m�r a szek�ren �ltem a fegyveres
katon�k k�zt, m�g
kifutott hozz�m s a f�lemhez hajolva azt suttogta, hogy nem haragszik re�d, P�ter!
A leg�ny �gy elrohant, mintha a szem�t vett�k volna ki.

Napok mulva �js�golta Bal� Anti, a bar�tja, hogy �lek�sz�nt� a hivatal�r�l �s

b�cs�v�tlen
v�gleg haza ment Cs�kba. Z�ld P�ter a kicsi h�g�ra gondolt �s elmosolyodott.
*
Tim�t p�tert b�ntotta a lelkiismeret. Idestova egy hete, hogy Z�ld P�tert az �
lelki gondjaira
b�zt�k s �k m�g ketten egy kurta miaty�nkot se mondottak el egy�tt.
B�k�s j�liusv�gi reggelre virradtak. Friss sz�naillat �radt be a bar�tcell�ba
valahonnan a
mez�kr�l. A fogarasi havasok tetej�n �gy �lt az �ldott nap, mint a tr�non. A l�lek
s�lytalann�
v�lt a boldogs�gt�l az emberben, a mis�z� papok homloka kegyelemt�l sug�rzott.
J�lesett
el�venni a v�n brevi�riumokat �s elsuttogni a gy�ny�r� himnuszokat. M�g a Tim�t
p�ter nagy
kezeir�l is folyt le a f�ny, mikor im�ra lend�tette.
Le se nyelt�k azonban az �hitat els� �des �z�t, valaki kem�nyen bev�gta a porta
cserefa ajtaj�t,
v�gigd�b�rg�tt a sz�rke k�-folyos�n �s mire feln�zett a k�t pap a latin k�nyvb�l,
mag�b�l
kikelten m�r be is rontott a cell�ba a v�n Cserei Elek s elkezdett h�borogni:
- Verje meg az Isten! Ez m�r t�bb a sokn�l! Hihetetlen gazs�g!
A k�t pap csak �muldozott:
- Mi az? Mi t�rt�nt?
- H�t nem hallott�tok? - f�rmedt r�juk Cserei Elek. - Elfogt�k az udvarhelyi
kir�lyb�r�t,
Borsai Nagy Istv�nt �s k�t t�rs�t: V�radi Ferenc esk�dtsz�k�l�t s az atyai Simon
Istv�nt, ki a
S�vid�k lelke volt! �lm�ban se merte volna gondolni senki, hogy egy kir�lyb�r�t �s
k�t
tekint�lyes vezet� nemes embert �gy hurcoljanak fogs�gba, mint valami
gonosztev�ket!
- �s a n�p engedte? - csod�lkozott Z�ld P�ter, aki tudta, hogy az udvarhelysz�kiek
t�zbe
mentek volna e h�rom ember�rt.
- �vatosan fogtak a dologhoz a gazok! - besz�lte el a r�szleteket Cserei Elek. - A
p�sp�k
k�l�n titkos gy�l�sre h�vta �ssze a f�korm�nysz�ket �s ezen mutatta be a kir�lyn�
rendelet�t.
Mint rendesen, most sem mert ellene mukkanni senki. A p�sp�k saj�tkez� levelet �rt
Borsainak �s a kir�lyn� egyenes parancs�ra hivatkozva felsz�l�totta, hogy vonakod�s
n�lk�l
adja meg mag�t. Megel�z�leg Udvarhelysz�ket megrakt�k �jabb katonas�ggal, hogy a
n�p ne
mozdulhasson. Az elfogat�ssal Turati ezredest bizt�k meg. Egyenesen � se mert
r�menni a
kir�lyb�r�ra. El�bb egy �rmestert k�ld�ttek hozz� a sz�k�ben kov�rt�lyoz� kapit�ny
nev�ben,
hogy m�snap otthon lesz-e, mert hivatalos �gyben fel akarja keresni B�g�zben.
Borsai azt
felelte, hogy t�rik-szakad, Mikesz�sz�ra kell mennie a birtok�ra. Erre az ezredes
k�t tisztet �s
katon�kat �ll�tott lesbe a mikesz�szai �tra, hogy menet k�zben fogj�k el s vigy�k
Segesv�rra,
ahol m�r v�rta egy tiszt h�sz lovassal. Hi�ba lest�k azonban eg�sz nap az utat, a
kir�lyb�r�
otthon maradt, �gy l�tszik megtudta, hogy mi k�sz�l ellene. Erre az ezredes
Bikafalv�n�l
szemle �r�gye alatt f�lsz�zad husz�rral elz�rta az utat, hogy a kir�lyb�r� ne
menek�lhessen
Udvarhely fel�. Innen k�ld�tte hozz� a p�sp�k level�vel Siegenthal kapit�nyt egy
�rmesterrel
�s h�rom k�zleg�nnyel... A kapit�ny besz�li, hogy mikor a kir�lyb�r� a rendeletet
elolvasta,
kiss� megd�bbent, de csak annyit mondott, hogy k�r volt ez�rt fegyverrel re�menni,
mert
egyszer� id�z�sre is megjelent volna Szebenben. Hiszen �fels�g�t soha semmiben meg
nem
s�rtette �s �rtatlan � mindenk�pen... Kaca fel� lopt�k ki Sz�kelyf�ldr�l a mez�k�n
kereszt�l,
d�c�g�s tag�takon.
A k�t pap g�rnyedten hallgatta tov�bb, hogyan mentek r� V�radi �gyv�dre, az ezredes
T�r�k
alkir�lyb�r�val �sszej�tszva hogyan j�ratta hajdukkal a v�rost �s parancsolta
vissza h�zaikba
az udvarhelyi polg�rokat, m�g a katon�k a foglyot kilopj�k a v�rosb�l.
Simon Istv�nt, ki az Isten h�tamegetti Atyh�n lakott, vad�szat �r�gye alatt az
erd�be csalt�k s
ott nyomt�k el. Vele m�r kicsi baj volt, mert mikor Szenterzs�beten vitt�k
kereszt�l, odaki�ltott a n�pnek, hogy ne hagyj�k, mert a haz��rt fogt�k el. Mire
azonban a n�p �szbe kapott
volna, m�r el is v�gtattak vele.
- H�t �gy t�rt�nt! - lihegett a felindul�st�l Cserei uram.
- �s most mi van vel�k? - k�rdezte Tim�t p�ter.
- A p�sp�k h�rom, egym�st�l j�messze fekv� sz�ll�st rendelt nekik s ott tartj�k
szigor� �rizet
alatt. A f�korm�nysz�k Haller G�bort, Telekit �s Hutter uramat bizta meg a
kihallgat�sukkal!
- �js�golta Cserei Elek.
- Lehetetlen, hogy sz� n�lk�l eln�zte az alt�bornagy! - bizakodott Z�ld P�ter
Siskovitz
b�r�ban. - Magyarok ember�nek mutatta eddig mag�t!
Cserei Elek keser�en felkacagott:
- Siskovitz b�r�? M�zzel kent kardot dugott le a torkunkon � is! Semmivel sem jobb
� sem a
gener�lisn�l!
- �s a f�korm�nysz�k?... Erd�ly urai?
�ket se kim�lte a nekid�h�dt Cserei Elek.
- Erd�ly urai a f�l�k botj�t se mozd�tj�k a sz�kelys�g�rt. A cs�ki hegyeken
legfeljebb j�h
gyapj�, de B�csben aranygyapj� terem. Akiben pedig volna becs�let, j�akarat
ir�nyunkban, az
�r�l, ha otthon a saj�t f�szk�t ter�theti be sz�rnyaival.
Z�ld P�ter m�gse hagyta mag�t.
- Ha itt nincs, - d�llesztette ki a mell�t, - van ember Cs�kban!
Cserei uram ezt a bizakod�st is t�nkretette.
- Ember, Cs�kban?... Aki volt, azt m�r elcsapt�k, felf�ggesztett�k, el�ld�zt�k,
holtra
fenyegett�k! Aki van, az al�zatosan megadja mag�t.
- A f�kir�lyb�r�, Bornemisza uram...
- �t nem sz�m�tom! - v�dekezett Z�ld P�ter. - Tisztess�ges, j�akarat�, de gyenge
ember!
Hanem ott vannak Fekete T�ri, a gyergyai alkir�lyb�r�, Bors L�z�r, Bl�si Istv�n,
S�ndor
L�szl�, L�z�r Imre, Bal� Istv�n �s a t�bbiek!
Cserei Elek r�ntott egyet a l�g� bajsz�n �s egy c�dul�csk�t kapart el� a bels�
zseb�b�l:
- Azok ott vannak, az igaz, de itt van n�lam, hogy kik lesznek a cs�ki �lland�
t�rv�nysz�k
tagjai - �s olvasni kezdette a n�vsort: - Bal�s �d�m, Bors L�z�r, Bl�si Istv�n,
S�ndor L�szl�,
Csed� D�vid, L�z�r Imre, Kov�cs Tam�s, T�ri Istv�n, Bal� Istv�n �s a saj�t �cs�d,
Z�ld J�nos
�tven rh�nes forint fizet�ssel. Minden pillanatban v�rjuk a kinevez�s�ket!
- Ne b�ntson, Elek b�ty�m! - emelte v�d�leg maga el� a karjait Z�ld P�ter. - Nem
hiszem!...
Nem lehet, hogy elfogadj�k!
- Bolondok voln�nak, ha visszautas�tan�k! �n is elfogadn�m az � hely�kben.
- Komolyan besz�l? - t�madt r� d�h�sen a pap Cserei Elekre. - Mert ilyen f�benj�r�
�gyben
nincs helye tr�f�nak!
- Komolyan, mint a hal�l! - bizonykodott Cserei Elek. - Ha �k nem fogadn�k el,
m�sokat,
megbizhatatlan kitudjakiket nevezn�nek ki a hely�kbe �s m�gis csak az a f�, hogy a
sz�k
korm�nyz�sa megbizhat�, becs�letes sz�kelyek kez�ben maradjon!
- De a n�p! A n�p! - h�rd�lt fel Z�ld P�ter. Ki vezeti az ellen�ll�st!
Cserei uram szomor�an v�llat vont:
- A katonas�g �gy is, �gy is meglesz!
A cs�ki pap �gy r�sujtott az �kl�vel, hogy meghasadt az imazs�moly:
- H�t �n mondom, hogy nem lesz meg, am�g egyetlen �l� ember marad Cs�kban!

XXIII.
Tim�t p�ter els� ijedt�ben mindent elmondott a f�aty�nak, hogy mivel t�lt�tt�k az
id�t
lelkigyakorlat helyett, a Cserei uram l�togat�s�t, a fogoly pap fogadkoz�s�t, aki
biztosan bajt
hoz a z�rd�ra is. Baj lesz, ha a p�sp�k megtudja.
H�rom nap cellafogs�got kapott a bar�t b�ntet�s�l, hat �rai t�rdel�ssel. �jszaka is
k�tszer
kellett elim�dkoznia a h�t b�nb�nati zsolt�rt. Azonnal bevonult a vezekl� cell�ba,
de hi�ba
t�rdelte sebesre a l�bait, id�zte fel Szent Ferenc p�ld�j�t, k�bult bele az
Imitatio Christibe,
hi�ba k�nyszer�tette cell�j�ba sirjukb�l az egyh�z nagyjait; az esze tov�bb is a
fogoly papon �s
az esem�nyeken j�rt. Nem adta volna sok�rt, ha tudja, hogy k�v�l mi t�rt�nik.
Hi�ba f�lelt azonban pattan�sig, a klastrom f�lelmesen csendes maradt, egyetlen
ajt� nem
csikordult, egyetlen facip� nem koppant a sz�rke k�lapokon. K�zben lesz�llt az �j,
de a bar�t
fesz�lten �llott a vak cella k�zep�n �s csak t�gult k�t szeme, a feh�r kord�ja
vil�g�tott.
A f�atya se birt nyugodni. T�prengett, ette mag�t � is. A Tim�t p�ter szava j�rt az
esz�ben, aki
mennyre-f�ldre bizonykodott, hogy foglyuk m�g ma �jszaka megsz�kik. Nagy baj lenne
bel�le. M�r arra gondolt, hogy a hat�s�gokhoz fordul, de a lelke m�ly�n benne is
megmozdult
a sz�kely. A k�l�n�s, titokzatos �rz�s, amelyr�l eddig alig tudott. Sz�raz teste
�sszer�zk�dott,
�s k�l�n�s f�ny, j�les� melegs�g �nt�tte el elm�j�t. Esz�bejutott a nagy havasok
l�b�n�l
szenved�, elit�lt, szerencs�tlen n�pe �s titkos v�gyaz �rzett, hogy b�rcsak ez a
Z�ld P�ter
megsz�kn�k s az �rva sz�kelyeknek lenne valaki t�maszuk. Mindj�rt el is �zte
azonban a
kis�rt�st, hiszen ez k�sz l�zad�s, b�nr�szess�g volna.
A sz�k�s am�gy is nehezen ment. Az ablakokon er�s vasr�cs fesz�lt, m�lyen belen�ve
az �reg
falakba, a sz�ggel b�lelt cserefaajt�r�l pedig egy �gy�goly� is visszapattanna. A
porta
kulcs�ra pedig � fog vigy�zni.
A vacsora ideje alatt teljes silenciumot rendelt el, hogy senki a k�lvil�gr�l ne
besz�lhessen �s
figyelte a fogoly papot, aki ma �lt utolj�ra a b�ntet�s asztal�n�l. Z�ld P�teren
azonban nem
l�tszott semmi rossz sz�nd�k.
Az esti �jtatoss�gon is a szokott m�don vett r�szt �s olyan hangtalanul ment
cell�j�ba, mintha
�rny�k olvadna bele az ajt� s�t�t �bl�be.
Csend volt. A z�rda vast�rv�nyei �rk�dtek.
A kulcsos fr�ter elfoglalta hely�t a port�n �s a meggyujtott olajm�cs gy�r
vil�g�ban sz�k�n
el�rehorgadva v�rta szok�sa szerint az id� m�l�s�t. K�s�bb v�ns�gt�l rojtos
szempill�i lassan
megvastagodtak, n�h�ny v�kony csonttal felt�masztott melle ki�resedett �s m�ly
b�lint�ssal
elszenderedett.
�ra se telt bele, a gv�rdi�n meg�rintette v�ll�t �s beles�gott sz�r�s f�leibe:
- Testv�r, kelj fel, mert ma �n �rk�d�m helyetted!
M�skor is megt�rt�nt, hogy ez az �ldott f�atya �jszak�nkint lej�n hozz�, megfogja
kezeit,
saj�t �gy�ba fekteti a tudatlan fr�tert, ki legutols� a szerzetben �s
al�zatoss�gb�l maga �rk�dik
helyette.
- Gratias! - csoszogott a folyos�n v�gig a fr�ter �s vissza se mert n�zni ur�ra, ki
csendesen
le�lt karossz�k�be.
Az �jszak�val fokoz�dott a f�atya nyugtalans�ga. A legkisebb neszre is megriadt. Mi
lesz, ha
egyszer csak ny�lik az ajt� �s el�lopakodik a sz�kni k�sz�l� fogoly. A z�rda
azonban n�ma
maradt, csak a kapu f�l�tt cs�ng� csengetty� �ble t�gult k�takkor�ra a
csod�lkoz�st�l.
Felmozdult a sz�kr�l �s s�t�lni kezdett a folyos�n, hogy bels� vil�ga
lecsendesedj�k. Sz�raz
alakja a cser�pm�cses f�nyecsk�j�ben megny�lt �s ha t�n�d�sei k�zben meg-meg�llott,
s�rg�n
lecs�ng� k�t keze olyan volt, mintha Isten k�t f�gg� pecs�tje l�gna le a mag�nak
kiv�lasztott
szent emberr�l.
�tsz�r is elhaladt a Z�ld P�ter cell�ja mellett, m�g �szrevette, hogy a fogoly nem
alszik,
gyertyavil�g sz�r�dik ki ajtaj�n. Szerette volna tudni, hogy mit csin�l, de
�tallotta r�lesni a
k�mlyukon �t, de az�rt �rezte, hogyan gy�tr�dhetik az a szeg�ny ember. Megesett a
lelke rajta.
- Legyen, ami lesz, �n eleresztem! Hogy v�rhatj�k otthon! Mennyire kell a vigasz, a
rem�nyny�jt�s, a t�masz!
M�gis elereszti, hogy ne kelljen titkon �l�takon, v�tkes m�don kit�rnie a szent
hajl�kb�l �s
ezzel is s�lyosb�tania sors�t. Mag�ra veszi a felel�ss�get. B�ntess�k �t! Sz�vesen
elszenvedi.
Egyebet �gy se tehet m�r n�pe �rdek�ben.
Elsz�ntan topogott vissza a port�hoz. Leakasztotta a neh�z, durv�n kov�csolt
kapukulcsot �s
bel�kte a z�rba, hogy a sz�kni k�sz�l� pap ne keresse. Maga be�lt �jra a
karossz�kbe �s alv�st
sz�nlelve v�rt. Eltelt egy �ra, eltelt k�t �ra, de a fogoly nem mozdult. Az id�
sz�rnyen
meglass�dott �s a sal�tromos, �reg falak bele�s�tottak a s�t�ts�gbe.
- Vajjon mi�rt k�sik?... Bizonyosan l�t engem s ez�rt nem mer mozdulni.
H�tr�bb h�z�dott a folyos� hajlat�ba a nagy fesz�let al�, hogy szabad, rebeg�s
n�lk�li legyen
a pap �tja. Fesz�lts�ge azonban egy id� ut�n elernyedt �s feje haj�k�zni kezdett.
Haza gondolt
Sz�kelyf�ldre, hogy valamivel t�ltse az id�t. Nehezen ker�lt el� lelk�ben a r�gen
elhagyott
gyermekkori vil�g, de mikor r�tal�lt, minden egy�br�l megfeledkezett �s boldogan
kalandozott benne.
A folyos� falaira aggatott papi-k�pek lassank�nt t�volodtak s valahol az id�k
messzes�g�ben
v�gleg eleny�sztek. A f�bar�t sz�ja kiss� sz�tnyilt, a sok im�t�l �des, megny�lt
als� ajka
lefittyent, l�lekzete elcsendesedett, finom f�ny tetszett f�l arc�n �s elaludt.
A keresztj�n ny�jt�z� Krisztus nagyot s�hajtva �rk�d�tt f�l�tte.

M�r vil�gosodni kezdett, amikor a f�atya f�lrezzent. M�r csak az �ccaka fekete
k�nt�s�nek
rongyai �ltek a folyos� ablakaiban, de benn a templomban Isten m�r megt�r�lte
homlok�t,
mert az els� besurran� bar�t felk�lt�tte pillanatnyi nyugalm�b�l. A kapus fr�ter is
el�v�nszorgott, hogy �tvegye tisztj�t. A f�atya meg se l�tta, csak r�meredt az
�rintetlen kapura �s
csod�lkozva hajtogatta:
- M�gis itt maradt!... Mi�rt nem sz�k�tt el?
Nem b�rt ellen�llani a kiv�ncsis�gnak. Odatipegett a fogoly cell�j�hoz �s belesett
a
k�mny�l�son.
Z�ld P�ter olyan eg�szs�gesen aludt, mintha semmi baj nem volna ezen a vil�gon.
- Hiszen ennek esze�g�ban se volt megsz�kni! - d�bbent meg a f�atya. - �s �n m�gis
rosszat
t�teleztem fel r�la! Megszegtem a t�rv�nyt, a rendet, az engedelmess�get!
Mindj�rt meg is b�ntette mag�t. Bement a penitenci�j�t v�gz� Tim�t p�terhez �s csak
annyit
mondott:
- Add �t a helyedet testv�r, mert �n nagyobbat v�tkeztem, mint te!
Mikor a csod�lkoz� bar�t elhagyta a cell�t, az �reg f�aty�t m�gis megkis�rtette a
k�rd�s:
- Vajjon v�tkezt�nk?...
*
Mit gondolt, mit nem a rozoga f�bar�t az �ristomcell�ban, azt senki se tudhatta, de
k�t �r�t se
k�nozta l�bait a t�rdepel�ssel, elsz�ntan felemelkedett a hideg k�r�l �s egyenesen
a p�sp�kh�z
ment.
Beengedt�k. Hogyne engedt�k volna be!
�gy l�tszik azonban sokat nem szokot�l�dtak egy�tt, mert j� �ra se telt bele, ism�t
otthon volt
a f�atya �s egyenesen bement a fogoly pap cell�j�ba.
- P�ter fiam, - der�lt az �br�zata, - �r�mmel k�zl�m veled, hogy a z�rd�t
elhagyhatod, mert a
p�sp�k �r hazaengedett!
- Ejnye, az �ld�j�t! - vakarta a fej�t Z�ld P�ter. - Ez el�g baj nekem!
Az Atya elh�lt, mert ki a fene l�tott m�r olyan foglyot, aki k�ts�gbeesik, mikor
szabadul�sa
h�r�t hallja.
- Nem lehetne valahogy �gy csin�lni, hogy itt maradhassak? - kezdte k�rlelni a
f�bar�tot.
- Te tiszt�ra bolond vagy! - hebegte a f�pap kij�ve a sodr�b�l. - Eddig alig
tudtunk meg�rizni,
hogy el ne sz�kj�l s most er�nek erej�vel itt akarsz maradni?
- Legal�bb p�r h�tig, de lehet, hogy p�r h�napig is! - b�lintott a pap �s olyan
huncut �ll�sa volt
a szem�nek, hogy m�g az Istennel t�rsalkod� v�n bar�t is megm�rgel�d�tt:
- Eltakarodj a h�zamt�l! - toppantott r�. - A z�rda nem bolondok h�za!... Hetek �ta
hallom,
hogy se �jjele se nappala a sz�kely n�p�rt val� gondjai, f�lelmei miatt, megesik a
lelkem rajta,
nyitva hagyom �ccak�ra a kaput, hogy a mag�ra hagyott sz�kelys�g oltalm�ra
siethessen,
kieszk�zl�m, hogy a p�sp�k feloldja a h�tralev� b�ntet�s al�l s akkor ez a tekerg�
hetekig itt
akar maradni a nyakunkon!
Z�ld P�ter nem akart hinni a f�l�nek.
- Ezeket cselekedte �rtem?
- Dehogy �rted, te szam�r! A sz�kely nemzet�rt cselekedtem! �rted egy szalmasz�lat
sem
�rdemes keresztbe tenni!
A Z�ld P�ter szem�ben kigy�lt a mennyorsz�g gyerty�ja. Ott �lelte, cs�kolta a
f�bar�tot, ahol
�rte.
- Non�! - enyh�lt meg a v�nember. - T�lem ak�r �tiletnapig is itt �lhetsz, de
legal�bb azt
mondd meg, hogy mi�rt akarsz maradni!
Z�ld P�ter megs�gta:
- K�mnek aty�m! Ki akarom tudni ellens�geink sz�nd�k�t, hogy v�dekezhess�nk!
A f�atya elgondolkodott, majd szigor�ra r�ncolta a homlok�t:
- Mivel szavaidb�l meggy�z�dtem, hogy m�ltatlan vagy a kegyelemre, ezennel
meghosszabb�tom fogs�godat, azzal az enyh�t�ssel, hogy szabadon j�rhatsz a
v�rosban, de Szebent
addig el nem hagyhatod, am�g - j�nak nem l�tod! Meg�rtetted te... te veszedelmes
ember?...
Sietve menek�lt ki az ajt�n a j�s�gos bar�t, hogy �r�m�ben sz�t ne t�pje ez a
�veszedelmes
ember�.
*
B�nhatta bezzeg a v�n f�atya, hogy szabadl�bra tette Z�ld P�tert, mert e perct�l
fogva nem
vala nyugta az eg�sz z�rd�nak. Nem volt nap, hogy valami h�rrel fel ne zavarta
volna a
bar�tok b�k�j�t. Minden�tt ott volt, mindent tudott. Hol a p�sp�k dolgaiban
t�rk�lt, hol a
f�korm�nysz�ket f�rk�szte, hol az urak sz�j�b�l lopta ki a sz�t, m�g a pecs�t alatt
is elolvasta
a jelent�seket. Izgett, mozgott, suttogott, konspir�lt, titok nem volt el�tte,
mintha minden
ajt�ra az � c�m�t ragasztott�k volna. M�r az els� nap kitudta, hogy Borsai
kir�lyb�r�t �s t�rsait
az udvarhelyi ad�szed�, a hitehagyott Sebesty�n, T�r�k alkir�lyb�r�, s valami �rvai
nev�,
ap�ra bizonytalan, gazember jelentette fel. A l�zad�si perbe belekevert�k az otthon
maradt
n�pvezet�ket: Alm�si Bara Mih�lyt �s Bencz�di Gy�rgy bikafalvi szabad embert is,
akikre a
gener�lisnak az udvarhelyi fut�s �ta f�jt a foga.
Nemcsak a bar�tok, eg�sz Erd�ly tudta, hogy a Borsai-�gyben �jfent a gener�lis �s
Siskovitz
alt�bornagy csapnak �ssze. Buccow haza is megizente, hogy �gy ebben a dologban,
mint
minden egyebekben az � f�ttye szerint fog t�ncolni �a b�r�.
Az alt�bornagy sem hagyta mag�t. V�laszul jelentette a haditan�cs eln�ke �tj�n a
kir�lyn�nak,
hogy a vizsg�lat Borsait teljesen �rtatlannak tal�lta.
�Hasonl� az eredm�ny a legt�bb panaszn�l, - �rta, - melyet a hat�r�rs�g szervez�se
alkalm�b�l
a nemes emberek ellen adtak be. Ebb�l is csak az t�nik ki, hogy a szervez�skor a
br. Buccow
lovas gener�lis �ltal kezdem�nyezett alap a f�oka annak, hogy a hat�r�rs�g
mindezideig
�lland�s�gra nem jutott.�
- M�gis csak tisztess�ges ember az alt�bornagy! - lelkesedett Z�ld P�ter. -
B�tors�g kell az
ilyen ny�lt sz�nvall�shoz! Ezzel a jelent�ssel B�csben is elv�gta v�gleg a
gener�lis �tj�t. Most
m�r minden j�ra fordul!
- Ki tudja? - aggodalmaskodott a gv�rdi�n. De Z�ld P�ter tov�bb bizakodott �s
vitatkozott:
- Mag�nak a p�sp�knek is ez a v�lem�nye! A korm�nysz�ki urak el�tt nyiltan
kijelentette,
hogy lelkib�l �r�l a gener�lis buk�s�nak, mert nem tartja sem el�g okosnak, sem
el�g
tapintatosnak a korm�nyz�sra. �pert�n meg is �rta B�csbe bar�tj�nak, b�r� Nenynek,
a
kir�lyn� kabinettitk�r�nak, hogy nem csod�lkozik a t�bornok kegyveszt�s�n �s m�g
jobban
esn�nek az akci�i, ha a kir�lyn� l�tn� azt a z�rzavart, amelyben Erd�lyt hagyta!
- Megl�tjuk! Megl�tjuk! - �vatoskodott a gv�rdi�n.
Tim�t p�ter azonban egy�tt ragyogott a cs�ki pappal. Ketten igyekeztek
megmagyar�zni a v�n
k�telked�nek, hogy az �j helyzet sorsfordulatot jelent a sz�kelys�g �gy�ben. Most
m�r
bizonyosra vehet�, hogy a kir�lyn� szak�t a gener�lis er�szakos m�dszer�vel �s a
t�rv�nyes
�tat fogja v�lasztani, elejti a k�telez� katon�skod�s terv�t �s orsz�ggy�l�s �tj�n,
alkotm�nyosan, �nk�ntes jelentkez�kb�l szervezteti meg a hat�r�rs�get, vagy felhagy
vele teljesen.
Mindenkinek, m�g L�z�r Istv�n gr�fnak, a bizotts�g eln�k�nek is ez a v�lem�nye.
- H�t ha m�g l�tn�, hogy a sz�szok milyen l�g� orral j�rnak! Tudj�k m�r hogy
Buccownak �s
Bruckenthalnak befellegzett! �ppen �gy Hutter �r m�r nem is titkolja...
A kih�lt agy�, tapasztalt, v�n bar�t hallgatott. Minek rontsa a fiatalok
lelkesed�s�t? Min�l
t�bb j� h�rt hoztak, ann�l agg�d�bb lett. Fejcs�v�lva figyelte tov�bb Z�ld P�tert,
aki m�r alig
f�rt a b�r�ben. Nem volt a napnak szaka, hogy valakivel �ssze ne dugta volna a
fej�t. Cserei
uram, Bal� Anti, a f�korm�nysz�ki kisebb urak mindennaposak voltak n�la. A cs�ki
k�vetek
is s�r�n fordultak meg a cell�j�ban �s n�ha �jf�lig is eltitkol�ztak. Nem gy�zte
izenni haza a
j� h�rt, biztat�st.
Ut�bb a f�pap nem is mert �tj�ba ker�lni, annyira hatalm�ba ker�tette az eg�sz
z�rd�t.
Nemcsak a p�terek, de m�g az odvassz�j�, f�lig vak port�s-fr�ter is mell�je �llott,
� se akart
t�gulni a hely�r�l, nehogy a szeg�ny cs�kiaknak sok�ig kelljen a kapunyit�sra
v�rniok...
Aggaszt� dolog az eff�le. M�r a p�sp�k is kezdi figyeltetni, hogy mi t�rt�nik a
szebeni
francisk�nus bar�tokn�l.
A mindennapos izgalomban szinte �szre se vett�k, hogy a ny�r elrep�lt, a nap
elb�gyadt �s
valami halk szomor�s�g kezd a vil�g f�l� lop�zni. Azt�n lassan az �sz is
r�ter�tette gy�ny�r�
pal�stj�t az erd�kre, mez�kre. Ezr�vel �gett az Aranyv�lgyben, Erlenparkban a
kikerics lila
l�mp�ja �s v�ndor�tra kelt az ez�st �k�rny�l.
Nagy var�zsl� az erd�lyi �sz. Az embereket is elb�gyasztja, tiszta b�k�vel �s
megnyugv�ssal
t�lti el, elfedezi a gondokat, f�lelmeket, j�kk� teszi �ket, hogy ne h�gyjenek a
rosszban.
Sz�kelyf�ld is elcsendesedett �s b�zakodva v�rta a kir�lyn� d�nt�s�t. Z�ld P�ter
m�r azon
gondolkodott, hogy hazamegy, nincs mi�rt tov�bb �rk�dnie, mert sz�pen minden rendbe
j�n.
H�rit hozt�k, hogy a f�haditan�cs �s az erd�lyi kancell�ria is kedvez� v�lem�nyt
adott a
sz�kelyek dolg�ban. Okt�ber k�zepe m�r. Maholnap itt a t�l. Ne tal�lja
k�sz�letlen�l. A
v�ndormad�r nyugtalans�g�t �rezte �s elsz�talanodva n�zett cell�ja ablak�b�l kelet
fel�. A
z�rd�ba is �jra visszat�rt a b�ke �s a bar�tok ism�t magukba sz�llva gubbasztottak.
A csend
�jra �des �s megnyugtat� lett, s Isten lelke lebegett a cell�k, folyos�k zugaiban.
Ez az az
id�pont, mikor a kelyhek �ble sz�ntelen aranylik �s a szents�gtart�b�l �jjel kicsap
a f�ny.
Ezt a szents�gesen sz�p b�kess�get zavarta meg egy d�lut�n Cserei uram. A bar�tok
�ppen kis
kertj�kben pihentek, mikor bev�nszorgott a klastromba. Messzir�l l�tszott rajta a
nagy gond,
leverts�g, fojtott indulat.
- V�ge mindennek! - reccsent le a sz�kbe �s f�radt mozdulattal n�h�ny iratot az
asztalra
dobott. - Lem�solni k�ldte a p�sp�k! S�rg�s!
A f�atya egyiket kibontotta �s az � sz�ja is rebegni kezdett, mikor f�lhangosan
olvasta:
�Mi M�ria Ther�zia, Isten kegyelm�b�l r�mai cs�sz�rn�, N�met-, Magyar-, Cseh-,
Horv�t- �s
T�torsz�goknak kir�lyn�ja, Ausztri�nak erchercege �s a t�bbi... �rett megfontol�s
ut�n
elhat�roztuk br. Buccow m�sodik tervezete szerint a sz�lybeli milicia fel�ll�t�s�t,
melynek
k�teless�ge l�szen nem csak a passusokat �s havasi �sv�nyeket, s egyszersmind
messzeval�
�l�takat a v�ghelyeken alkalmatosan �s elegend�k�ppen �rizni, - nehogy a pestis
f�lelmetes
nyavaly�ja a haz�ba be�tv�n, magatok �s gyermeketek veszedelm�re kiterjedjen, -
hanem a
k�z�ns�ges csendess�g megtart�s�nak, s ha az �d� �s alkalmatoss�g �gy kiv�nj�k,
minden
orsz�gaink �s birodalmaink oltalm�ra is ford�ts�k szolg�latukat... Jelen
sz�nd�kunkra
fejedelems�g�nk lakosai k�z�l a sz�kely n�ci�t legalkalmatosabbnak tal�ljuk.
Ezen okokb�l kir�lyi biztosainknak, tudniillik gyalak�ti gr. L�z�r J�nos, bethleni
gr. Bethlen
Mikl�s �s br. ontopai Siskovitz J�zsefnek azon szabads�got adtuk, hogy v�gs�
resoluti�nkhoz
fogjanak �s a munk�t v�gire vigy�k Cs�k, H�romsz�k is Bard�cz sz�keket ezen
milici�ra
utas�tv�n...�
A f�atya kiejtette kez�b�l az iratot. Z�ld P�ter dermedten hebegte:
- Lehetetlen! Nem lehet igaz!
Cserei uram, ki m�r �tszenvedte egyszer a csap�st, f�sultan besz�lte:
- Sajnos, igaz!... Megint a gener�lis gy�z�tt. Az � tan�csa szerint d�nt�tt a
kir�lyn�. Egyszerre
�t szigor� rendelet is �rkezett: egy a bizotts�ghoz, kett� a korm�nysz�khez, egy
ny�lt parancs a
sz�kelyekhez, s k�l�n utas�t�s a bizotts�gnak, hogy mik�ppen j�rjon el. Azoknak a
sz�kelyeknek, kik a fegyvert letett�k, - b�r s�lyos b�ntet�st �rdemeln�nek, -
megbocs�t, ha a
rendelet kihirdet�s�t�l sz�m�tott egy h�nap alatt felesk�sznek. Azoknak pedig, kik
a fegyvert
megtartott�k, jutalmul egy �vi ad�jukat elengedi. A sz�ki tisztvisel�ket a
bizotts�g seg�ts�g�re
rendeli, az engedetleneket �s izgat�kat azonban perbe fogj�k, s a legs�lyosabban
megb�ntetik.
H�t ez a helyzet!
- S nem lehet semmit tenni ellene? - tudakolta falfeh�ren Tim�t p�ter.
Szinte indulatosan felelt Cserei Elek:
- Semmit! A sz�kelys�gnek v�ge! Ha engedelmeskednek, akkor is v�ge, ha
ellen�ll�nak, akkor
is v�ge! Az �j ad�rendszert is elfogadta �fels�ge, amit Bruckenthal �r dolgozott
ki, a
katonas�g dolg�ban pedig a gener�lis gy�z�tt. Az t�rt�nik ezut�n Erd�lyben, amit
ketten
akarnak. K�l�n�sen most, hogy a kir�lyn� Buccowot visszarendelte Erd�lybe, s a
f�hadparancsnoks�gon k�v�l �jb�l megb�zta a f�korm�nysz�k eln�ks�g�vel is.
- J�n vissza?... A gener�lis?...
- K�t-h�rom nap mulva meg is �rkezik!
- H�t a p�sp�k? - jutott esz�be Tim�t p�ternek.
- K�sz�l a fogad�s�ra! - legyintett megvet�leg Cserei Elek.
Z�ld P�ter majdnem s�b�lv�nny� v�ltozott.
- Az a p�sp�k, aki p�r h�ttel ezel�tt nyiltan hirdette, hogy a gener�lisnak se
esze, se lelke, se
tehets�ge �s aki k�zzel-l�bbal �rvendezett a buk�s�n?
- Ugyanaz a p�sp�k! - b�lintott Cserei uram. - M�r el is rendelte, hogy a
fogad�s�ra h�ny
hint�t vir�gozzanak fel, hogyan vonuljon ki a katonas�g �s f�korm�nysz�k.
Szem�lyesen
megy eleibe, hogy kell� tiszteletad�ssal kis�rje be a v�rosba.
- S az Isten mindezt t�ri? - k�romkodott a cs�ki pap.
- Nincs mit tenni! - csendes�tette Cserei Elek. - Az egy im�ds�gon k�v�l semmi
segedelm�nk!... B�r �n is tudn�k im�dkozni! - s�hajtott �s b�cs�v�tlen elment.
A v�n gv�rdi�n �sszeszedte az iratokat, r�n�zett a mag�ba roskadt Z�ld P�terre, de
nem ejtett
fia sz�t se, hanem csendesen � is elkocogott.

Kapuz�r�s el�tt m�g mindig �r�sba mer�lten tal�lta a port�s-fr�ter az �reg

gv�rdi�nt, mikor
jelenteni j�tt, hogy a f�tisztelend� pl�b�nos �r elhagyta a z�rd�t.
- Tudom, fiam! - pillantott fel szomor�an a f�atya, aszott fej�t visszahajtotta a
papirosra �s
tov�bb m�solta n�pe hal�los �t�let�t:
�...Kelt a mi v�rosunkban, Austri�ban, B�csben, Mindszent hav�nak nyolcadik napj�n
ezerh�tsz�zhatvanharmadik, birodalmunknak huszonharmadik esztendej�ben. M�ria
Ther�zia
m. p.�

XXIV.
M�r nem a r�gi Z�ld P�ter volt, aki hazaker�lt. A mindig der�s, nagyesz�,
furfangos,
bizakod� sz�kely pap elb�tortalanodott, z�rk�zott, t�preng� lett. F�lt l�tni a n�p
bizakod�s�t,
amit a haza�zent j� h�rek keltettek. Senki m�g �lm�ban se sejtette eg�sz Cs�kban,
hogy
Szebenben mire k�sz�l�dnek. Amerre j�tt, az utakon minden�tt �sszet�rt �s elh�nyt
fegyverek
hevertek, sok helyen olyan t�megben, hogy a szek�rnek ki kellett ker�lnie. Egyed�l
� tudta,
hogy nagy �rat kell majd ezek�rt a fegyverek�rt fizetni�k. A mez�k�n dolgoz�
emberek
hozz�szaladtak, h�zt�k le a szek�rr�l �r�m�kben, hiszen eg�sz Cs�k ismerte �s � nem
merte
megmondani, hogy mi v�r re�juk, csak n�zte a k�tesztend�s megpr�b�ltat�sokt�l,
k�nz�sokt�l
elapasztott, kifosztott, csontra sz�radt b�r� f�rfiakat �s asszonyokat, akik
k�rdezt�k, faggatt�k
�s dicsekedtek, hogy nem hi�ba szenvedtek olyan sokat. Hazudni se, igazat se mert
mondani
nekik. A csal�d�s �r�kre let�rn� �ket. Megg�rnyedt a felel�ss�g s�lya alatt �s nem
tudta, mit
tegyen, hova legyen. Beh�nyta a szem�t is, hogy ne kelljen l�tnia az ismer�s
hegyeket,
erd�ket, mez�ket, a fel�je fut� f�kat, mintha a hallgat�s�val azokat is el�rulta
volna.
A sz�l�i h�z se adott nyugtot. �desanyja, testv�rh�ga hi�ba omlottak nyak�ba, hi�ba
d�delgett�k, szeretgett�k. Csak �desanyja �rezte meg, hogy nem a r�gi gyermeke j�tt
haza, de
nem merte k�rdezni, faggatni.
Boriska, a h�ga, alig v�rta, hogy eldicsekedj�k b�tyj�nak a boldogs�g�val, de mikor
magukra
maradtak, sz�lni se mert, csak pirosra gy�lt arccal mutogatta a v�leg�ny�t�l kapott
aj�nd�kokat, az esk�v�i g�ny�t, melynek most varrja selyem-h�m�t �s sug�rzott a
fejecsk�je a
re�v�r� �j �let �lmait�l, v�gyait�l. �tszellem�lt �s sz�p lett, eg�sz test�t szinte
dicsf�ny vette
k�r�l. Gondolatai �gy bugybor�koltak fel �s pattantak sz�t mindj�rt, mint a
borv�zk�t tiszta
feh�r gy�ngyei. �jesztend�re tervezt�k a lakodalmat.
- Addig, �gy-e P�ter b�csi, helyre�ll a j� vil�g?
- Helyre, lelkem, helyre! - hazudta a pap.
Isten �rizzen, hogy a val�s�gra �bressze ezt az �rtatlan kis madarat. Ez�rt m�g
apj�nak se mert
sz�lani, mikor leereszkedett vele szemben az asztal mell� �s tekint�lyesen, ahogy
f�rfiak k�zt
illik, az �reg feltette a k�rd�st:
- Mi a v�lem�nyed, te P�t�r, ebben a m� dolgunkban! El�ll-e a kir�jn� a
katonas�gt�l, vagy
csakugyan megnyomor�t vele? Itt azt z�gatj�k, hogy nem er�lteti tov�bb!
A pap az asztalt n�zte.
- Honnan tudjam �n azt, �desap�m?
Az �reg sz�kely kiss� megneheztelt a z�rk�zotts�g miatt:
- �n j�ttem-e Szebenb�l, vagy te?
- Fogs�gban voltam �n ott, ap�m! - t�rt ki a fi�, de �szbelileg Z�ld J�nost se a
g�lya k�lt�tte.
Morcosan v�gott vissza:
- Azt l�tom, hogy j�l megh�zlaltak a szebeni bar�tok, de nem azt k�rdeztem! Lesz-e
baj, vagy
nem lesz? Erre felelj!
- M�r megvan a baj!
Az �reg sz�kely nem lep�d�tt meg.
- L�ttam �n azt a sanyar� k�pedr�l!... Oszt�n igen sok volt a j�h�rb�l is!
Elf�st�s�d�tt az arca, csontos �klei megmerevedtek, de sz�lni t�bbet egyet se sz�lt
az eg�sz
dologr�l. Szil�rd �s egyenes, komor �s m�ly volt, mint a feny�. A papnak j�l esett
megb�jni
p�r pillanatig apja �rny�k�ban, kis gyermeknek lenni, semmire se gondolni,
felold�dni az
otthon var�zs�ban, megviselt lelk�t nekit�masztani apja szil�rd test�nek, mintha az
�reg
mohos t�rzs�n felfut� vir�gocska volna. J�lesett ez a felragyog� er�, az igazi
sz�kelynek
r�ncok k�z� sz�tt titka az arc�n, a kem�ny mark�ban �s szav�ban bujk�l� finom
szeretet �s az
a biztons�g, amelyhez k�pest � csak elesett, gyenge, �rva gyermek �s az marad m�g
p�sp�k
kor�ban is. B�r az apja nem k�rdezte, �nk�nt j�tt ki bel�le a sz� �s majdnem
magatehetetlen�l
mondott el neki mindent, az ijeszt� veszedelmet, mely itt �ll m�r a k�sz�b�n �s nem
titkolta
saj�t cs�gged�s�t, er�tlens�g�t, rem�nyvesztetts�g�t sem.
V�n Z�ld J�nos csak annyit mondott sz�razon, de bel�l felmorajl�, fojtott
indulattal:
- H�t �gy �llunk?...
A fia figyelte. Szinte testi szemekkel l�tta, hogyan z�gnak �t agy�n gondolatai,
lobbannak
test�ben a neh�z indulatok, zajlik le az �regben az angyalok birk�z�sa.
Hossz� id�be telt, m�g - �gy l�tszik - szegeletre jutott �nmag�val �s megsz�lalt,
de akkor is
csak annyit mondott:
- Te csak menj sz�pen haza P�ter, a t�bbit b�zd re�nk!...
Akkora hatalom �s er� volt ebben a p�r sz�ban, hogy a pap meg se merte k�rdezni,
mit akar,
mire k�sz�l, de azt biztosan tudta, hogy e pillanatt�l kezdve ennek a f�ldnek
titkos �s
gy�zhetetlen ereje emelkedett fel a n�pben a v�gs� k�zdelemre...
Most m�r nyugodtan haza mehetett Z�ld P�ter Szentl�lekre, hogy enni adjon az �hes
egereinek.
*
Ami kicsi �let volt m�g Z�ld P�terben, a mag�nyoss�g otthon azt is meg�r�lte.
Napokig senki r� se nyitotta az ajt�t az egy L�z�r Istv�non, a leend� s�gor�n
k�v�l, de � is
sz�vesebben t�lt�tte az idej�t menyasszony�n�l. Nem tudta mire v�lni a pap, hogy
�gy
elker�lik a cs�ki urak a port�j�t, de imm�r megj�tt ennek is a magyar�zata. Szigor�
rendelkez�st kapott a katonai parancsnoks�gt�l, hogy a falu ter�let�t nem hagyhatja
el, er�s
fegyveres istr�zs�t is �ll�tottak a k�sz�b�re. Megb�lyegzett ember lett, akivel nem
szerencs�s
sz�t v�ltani. H�t ez�rt ker�lt�k a cs�ki urak. Els� m�rg�ben v�llat vont. L�ss�k,
mit csin�lnak
n�la n�lk�l. � megtette a mag��t. Senki semmit a szem�re nem vethet. H�tsz�mra nem
mozdult ki a papi h�zb�l. Vagy a k�nyveit b�jta, vagy az ablakb�l n�zte, hogyan
k�sz�l�dik a
t�l. A harangoz� gondozgatta, ahogy tudta, s � is csak annyit tudott mondani a
gazd�ja
titokzatos �let�r�l, hogy elmaradt im�ds�gait p�tolgatja.
Ha unta is, csak az elej�n unhatta mag�t, mert novemberre eg�sz Cs�k megbolydult a
rossz
h�rekt�l. A f�korm�nysz�k megk�ld�tte a kir�lyn� rendelet�t, hogy a falvakban
azonnal
hirdess�k ki. A szigor� �tas�t�sok alatt �jra ott feket�llett a Buccow gener�lis
fenyeget� neve.
H�re j�rt annak is, hogy az �j kir�lyi bizotts�g szint�n elindult Szebenb�l.
Riadt j�hokk�nt futottak Cs�k urai a sebt�ben �sszeh�vott sz�k-�l�sre �s egym�st�l
v�rt�k a
j�tan�csot.
- Nincs mit csin�lni! - adta meg mag�t Fekete T�ri is. - Engedelmeskedn�nk kell!
Igaza volt a
f�kir�lyb�r�nak! Ments�k, ami menthet� �s am�g nem k�s�! Hallgassunk, ak�rhogy f�j
is
bel�l!
Voltak, akik titokban �jabb ellen�ll�sban rem�nykedtek, de h�t igaza van T�rinak.
�gy adt�k
ki az int�zked�seket, mintha temet�sr�l rendelkezn�nek. Sz�lni kell a n�phez meg
kell �rtetni
mindenkivel, hogy minden tov�bbi ellen�ll�s hasztalan �s veszedelmes, mert t�bb�
nincsen
sz� �nk�ntess�gr�l. A kir�lyi rendelet vil�gos �s zoksz� n�lk�l engedelmeskedj�k
mindenki.
Kijel�lt�k a h�t�s esk�dteket, akik a rendeleteket falur�l-falura hordozz�k �s
kihirdess�k.
Felcs�k fels� ker�let�be Bal�s Samut, sz�pvizi Sz�ts P�tert, az als� ker�letbe
p�lfalvi Bir�
Albert �s borsovai Egri J�zsef nemes szem�lyeket, Alcs�kba csat�szegi P�terfi
Mih�lyt,
F�st�s Istv�nt, kozm�si Poty� Mih�ly l�f�t. K�szont Kov�cs Tam�sra bizt�k. Kicsit
h�z�doztak az urak a megbizat�st�l, de Fekete T�ri meg�rtette vel�k, hogy a t�rv�ny
t�rv�ny,
ennek meg kell lennie.
A gy�l�s hamar eloszlott, mert senki ellent nem mondott. K�l�n�s, szorong� f�lelem
b�n�tott
meg mindenkit. L�z�r Istv�n is csak t�togni tudott. Haza ment�ben ben�zett
Szentl�lekre �s
elmondta a papnak, hogy mi t�rt�nt. A n�gy fal k�zt megj�tt a b�tors�ga �s
fogadkozott,
hogyha m�s nincs, h�t � �ll a n�p �l�re �s szinte kivetette a keserg� Z�ld P�tert a
h�z�b�l, aki
azt bizonygatta, hogy k�s�, minden k�s� s bele kell nyugodni a v�ltozhatatlanba.
- �n az Istennek sem! - k�romkodott L�z�r Istv�n.
A pap r�n�zett a felgerjedt, forr�fej� fi�ra, akinek sz�gyent�l, haragt�l �s
fajdalomt�l �gett
minden porcik�ja. J�lesett l�tni a hal�los �t el�tt ezt a v�gzetesen sz�p
indulat�t, de akkor
esz�be jutott, hogy a kicsi h�ga otthon milyen boldogan �s gyan�tlanul varrja a
h�met a
menyegz�i g�ny�j�ra, s mire jobban meggondolhatta volna, m�r ki is futott a sz�j�n:
- �s mi lesz Borisk�val?
- Borisk�val? - hebegte L�z�r Istv�n �s cs�ndesen � is lehajtotta fej�t a v�gzet
b�rdja al�.

�szre sem vette Z�ld P�ter, a pap, hogy mikor ment el. Oda �llott �jra az ablakhoz
�s komoran
kin�zett a vil�gba.
Kiv�l m�r a t�l vajudott az id� m�h�ben. Cs�k f�l�tt nedves, �lmos, szennyes k�d
kavargott, s
a h�zak, hegyek elvesztek benne. Sz�rke, csapzott, hervadt, kop�r, halott m�r ez a
f�ld �s az
utols� verejt�k ki�lt m�r a homlok�ra.
M�snap Szentl�leken is kihirdett�k a rendeletet.
F�st�s Istv�n �r, Alcs�k helyettes �ln�ke j�tt �t vele B�nkfalv�r�l. Ben�zett a
paphoz is, m�g
�sszegy�l a n�p a b�r� h�z�hoz. � �js�golta, hogy a kir�lyi bizotts�g k�t napja
meg�rkezett
Somly�ra �s ford�tj�k magyarra a katonai szab�lyzatot. Udvarhelyr�l j�ttek, ahol
szint�n �l�st
tartottak. A f�kir�lyb�r�t el�re k�ld�tt�k, hogy k�sz�tse el�. Tess�k-l�ss�k
csin�lt is valamit,
de sokat nem v�gzett. Bal�s �d�mmal, az alkir�lyb�r�val elkeseregtek, szomorkodtak
k�t
napot, mire a bizotts�g v�ratlanul a nyakukra j�tt �s a kihirdet�ssel megk�stek.
Nagy orrot
kapott miatta Bornemisza uram, aki ijedt�ben ah�ny sz�ki tiszt csak volt, annyifel�
szalasztotta �ket.
- Szerencs�re a felesket�st Gyergy�ban kezdi meg a bizotts�g, - tudta az �ln�k, -
azalatt
Cs�kot rendbe tessz�k. M�g ma �tmegyek Mindszentre, hogy min�l hamarabb ess�nk t�l
a
dolgon.
- Ugyan sietsz Istv�n! - jegyezte meg Z�ld P�ter keser�en.
- Miafen�t csin�ljak! - menteget�dz�tt F�st�s Istv�n �r. - Te �ppen olyan j�l
tudod, mint �n,
hogy hi�ba minden, az ellen�ll�snak nincs �rtelme s t�bbre haladunk, ha a kir�lyn�
kedv�ben
j�runk.
- Ti lehet, hogy t�bbre haladtok, de h�t a n�p!
- A n�p nem sz�m�t! - j�tt indulatba Istv�n �r. - Kiadta m�r a m�rg�t rajtunk, s
most odamegy,
ahov� parancsolj�k. A n�pre sokat nem lehet �p�teni! Ingadoz� �s tudatlan. Sajnos,
hogy �gy
van!
Z�ld P�ter se meg nem botr�nkozott az igazs�gtalan besz�den, se nem vitatkozott.
Igaz
sz�kely ember ez az Istv�n �r, tudja � j�l, csak most beteg � is, mint minden
tisztess�ges
ember Cs�kban s a f�jdalom �s csal�d�s besz�l bel�le.
Azt�n jelentik, hogy a n�p �sszegy�lt a b�r� h�z�n�l. A k�t �r elindul. Igyekszenek
tekint�lyesen v�gigmenni az �ton, de mindaketten a f�ldet n�zik, mintha a sarat
ker�ln�k,
hogy ne kelljen szemben�zni�k a j�v�men�kkel. �rzik, hogy nem itt volna a hely�k.
A b�r�n� szorgosan helyet t�r�l a k�t�ny�vel a kanap�n nemes Bocskor J�nos �r
mellett, aki
�els� ember� a faluban, nem �llhat a t�bbi k�z�ns�ges n�pek k�z�tt. A b�r� oldalt
l�pik a
szob�ban szorong� f�rfiak arc�le fel�, kik csendben, fesz�lten �llanak, egyetlen
von�suk se
mozdul. Egyetlen arc se enyh�l r� az urakra, egyetlen biztat�, vagy biz� tekintet
nem �ri �ket.
Az emberek �nmagukba n�znek, szorong�k �s bizonytalanok, mintha l�bon �llva
elaludtak
volna. Tal�n nem is l�tj�k, hogy F�st�s Istv�n �r hogyan k�sz�l�dik neki a
besz�dnek �s csak
akkor rezzennek �ssze, mikor a hangja k�zib�k v�g:
- Ide hallgassanak, atyafiak!
Hiszen hallgatnak szeg�nyek, minek azt mondani, gondolja a pap �s k�nnybe t�rik a
szeme,
ahogy rongyos, megviselt, baromi munk�t�l, ezer bajt�l, �hs�gt�l, szenved�sekt�l �s
kinz�sokt�l meggy�t�rt h�veit n�zi. K�nnyen elb�nhatik vel�k a hatalmas kir�lyn�.
K�r is volt
eg�sz erej�vel r�juk j�nni! Ell�gyul�s�ban nem is hallotta, miket papolt �ssze
F�st�s uram,
csak akkor dermedt meg, mikor az �ln�k �r a kir�lyi bizotts�g rendelet�t kezdte
harsogni:
�Tudt�ra adattatik az �sszegy�lt szabad lakosoknak, hogy a fels�ges koron�s
apostoli kir�lyn�, nagy Kegyelmes Asszonyunk ezen Sz�kbe kegyelmesen kir�lyi
komiszi�t rendelt �s av�gre
k�ld�tt, hogy a sz�kbeli katonas�got rendbe tegye, s eg�szen fel�ll�tsa.
Eml�tett m�lt�s�gos kir�lyi komiszi� ezen �fels�ge szents�ges kez�nek subscriptioja
alatt lev�
p�tenseket publik�lni fogja, s kiki ezen kegyelmes kir�lyi rendeleteknek leend�
felolvas�s�t
nagy, m�ly al�zatoss�ggal �s tartoz� k�teless�gek szerint nagy csendess�ggel
hallgassa!�
Iszen nem is mukkant senki. Olvashatta F�st�s uram b�tran a kir�lyn� tov�bbi
�szents�ges
akarat�t�, amely sz�lott a k�vetkez�k�ppen:
�Mi, M�ria Ther�sia... tudatjuk azt, hogy a sz�kelyek eleit�l fogva hadi �llapotra
voltak
rendelve �s mintegy sz�letett vit�zek �s a magok hadi erk�lcseinek jeles
cselekedeteit hajdan
gyakorta meg is mutatt�k... V�gezt�k az�rt kegyelmesen, hogy ezen szabad sz�kely
nemzet
maga tulajdon haszn�ra �s csendess�g�re ism�t hadi �llapotra �s vit�zi szolg�latra
ford�ttass�k, j�rendben szedett v�ghelybeli seregekre �s sz�zadokra felosztass�k,
hogy a j�
rendtart�s �s vit�zi erej�nek segedelme �ltal r�gi f�nyess�g�k meg�j�thass�k,
elej�knek
dics�s�g�t az feled�kenys�gb�l �r�k�sen kivenni lehessen.�
Valaki felkacagott. H�t ez�rt k�nyszer�tik a katonas�gra, vetik neh�z parancs al�,
ez�rt tesznek
t�nkre egy n�pet, hogy �seik dics�s�g�t a feled�st�l megments�k?
F�st�s �r rosszal�lag felpillantott, de nem t�madt r� az emberekre, hanem
magyar�zta tov�bb,
hogy a fegyvert megtartott n�pnek a Fels�g megel�ged�se jel��l ez�vi ad�j�t
elengedi,
azoknak pedig, kik egy h�nap alatt katonas�gra �llanak, ad�juk egyharmad�t engedik
el.
Erre se der�ltek fel az arcok.
- H�t ahhoz mit sz�lnak kendtek, - sorolta tov�bb az �ln�k �r, - hogy b�r a t�rv�ny
szerint a
haz�n bel�l ingyen k�telesek szolg�lni, Fels�ges Any�nk k�l�n�s kegyelmess�g�b�l
b�kess�g
idej�n a sz�kely katon�nak v�ghelyeken, passzusokon, kontum�ci�kon, eltiltott
helyeken,
er�ss�gekben, vagy v�rakban �s m�s hasonl� szolg�latokban, ak�r bel�l, ak�r kiv�l a
haz�nak
hat�rain, a szolg�latba l�p�s napj�t�l fogva abb�l val� kimenetel�knek napj�ig
gyalognak
n�gy, lovasnak nyolc krajc�rt rendelt, ide nem �rtetv�n a z�szl�k str�zs�ltat�sa �s
a seregeket
illet� egy�b szolg�latuk, melyeket ingyen tartoznak tenni. T�boroz�skor h�p�nz,
keny�r �s
lovak porci�ja nekik is kiszolg�ltatik. Ha valaki elesik a h�bor�ban az �zvegy,
am�g f�rjhez
megy, vagy fiai a hadiszolg�latra alkalmasak lesznek, ad�mentess�gben r�szes�l...
Nagy
dolgok ezek emberek! Gondolj�k meg! Napi n�gy krajc�r!
A b�r� cs�fond�rosan v�llat vont:
- Nagy p�nz! Arra t�n el�g, hogy a haldokl�k kez�be gyerty�t vegy�nk vele! Van-e
m�g
valami j� a sz�munkra, tekintetes �r?
- Hogyne! - vette �rtelmit tov�bb az �r�snak Istv�n �r. - Pusk�t, kardot, ehhez
val�
b�rk�sz�letet ingyen kapnak. Ezzel is anyai indulat�t kiv�nja �fels�ge
megbizony�tani.
- Lelkem �desany�nk! Az Isten fizesse meg neki! - ki�ltott fel valaki h�tul nagy
der�lts�g
k�zben.
�Kegyelmesen hajlunk arra, - sietett a sz�val F�st�s uram, - hogy �lt�zet�k ugyanaz
legyen,
amellyel most �lnek: feh�r gyapjuharisnya, zeke �s cs�k�.�
- Folt lehet-e rajta? - cs�fol�dott D�nes Ign�c, az alszegi. - S oszt�n a gagy�r�l
mit
int�zkedik?
- A mi sok, az sok! - t�madt a n�pre F�st�s uram. - Ill� al�zattal, s csendess�ggel
hallgass�k
kendtek �fels�ge szents�ges akarat�t! Restellj�k meg magukat!
Erre azt�n t�bbet nem sz�lt k�zbe senki. Olvashatta tov�bb F�st�s uram, hogy a
sz�kely
katon�k felmentetnek az �ltal�nos k�zmunk�k, elsz�ll�sol�s, robotok al�l; de
tartoznak tov�bb
is a katonai szolg�lattal j�r� el�fogatok ad�s�val, s az � k�teless�g�k tov�bbra is
a h�dak
csin�l�sa, �rok�s�s, g�tk�t�sek, gyep�l�sek, kertel�sek, �tak igaz�t�sa. A tisztek
ugyan ezut�n
is idegenek lesznek, de se k�l�n�s, se k�z�ns�ges helyek, sz�nt�f�ldek a hadi
tisztek sz�m�ra
ki nem szakasztatnak; de olyan helyeken, ahol lak�suk l�szen, lovaiknak szabad
legeltet�si jog
j�r, �ket fa-j�rul�k illeti. A t�zif�t ingyen kapj�k a falu k�z�ns�ges erdej�b�l,
de h�l�b�l a
szolg�laton k�v�l a n�p ment lesz �gy a hadi, mint a hazab�li f�- �s vicetisztek
mindennem�
h�z�s-von�s�t�l, s�t azoknak er�szakos nyomorgattat�sai �s t�rv�nytelen kiv�ns�gai
ellen
megoltalmaztatnak; de a n�p is szorgalmasan �rizkedj�k, hogy �ket ne ingerelje �s
bossz�s�ggal ne illesse!
- Egysz�val kir�lyn� any�nk azt legal�bb kegyesen megengedi, hogy a sirban
nyugodhassunk,
- mordult fel a b�r�, - h�ttig hol hadi, hol hazab�li �llapotba tartozunk!
F�st�s uram hallatlann� tette a k�zbesz�l�st, s bel�l m�g �rvendett is, hogy az
emberek ilyen
�rtelmesen �tl�tnak a szit�n. Szerencs�re a v�g�n j�rt az �r�snak. Belebutt az
�rkus-papirosba
�s sietve ontotta az utols� szavakat:
�Megfontolv�n a feljebb el�sz�ml�lt jeles szabads�gokat �s t�bb, csup�n vel�nk
sz�letett
anyai indulatunkb�l veletek k�zl�tt j�t�tem�ny�nket, s kir�lyi kegyess�g�nket;
felhivunk, hogy
az el�t�kbe terjesztett hadi �llapotot �r�mest felv�llalj�tok, a hadi t�rv�nyben
foglaltakat
h�ven megtarts�tok, �s mindazokat cselekedj�tek, melyeket a gyors, h�v �s
engedelmes
v�ghelybeli katon�nak illik teljes�teni!�...
F�st�s Istv�n �r lecsapja maga el� az iratot �s hivatalosan kiegyenesedik:
- Meg�rtett�k �fels�ge akarat�t?
A n�p k�s�rtetiesen, komoran mordul vissza, mintha v�zbef�l� sz�lna:
- Meg�rtett�k!
- �s mi a v�laszotok r�?
Az emberfal h�tranyomul mintha, a f�lelmes k�rd�s el�l menek�lne. Tudj�k, hogy
v�gzetes a
sz�, amit kiejtenek. A szemek riadtak �s a fesz�lts�gben sz�lesre n�nek az
agyonf�radt, vihart�pett, egyszer�, szeg�ny emberek, kiknek a fels�ges kir�lyn�
hatalmas birodalm�hoz m�rten
csak akkora f�ldj�k van, hogy csal�djuk holttest�vel bef�d�zhetn�k; de legyen
ak�rhogy, a
hal�lt igen, de a nekik sz�nt sorsot, hogy magukat �s eg�sz csal�djukat �r�k
szolgas�gba
vess�k, sohasem v�llalhatj�k. Egym�s ut�n gy�l ki benn�k az elsz�n�s �s harag, mert
esz�kbe
jut a k�tesztend�s sanyargattat�s, a b�rt�n, a ver�s, d�l�s, rabl�s, fosztogat�s,
az idegen tisztek
�s katon�k rajtuk val� gar�zd�lkod�sa, s most az a �Szents�ges Asszony�, akinek
nev�ben
eddig �m�tott�k, akiben biztak, ahelyett, hogy el�gt�telt adna nekik, m�g az �let�k
�rny�k�t is
el akarja venni �s v�gs� pusztul�sra �t�li!
- Lehetetlent k�v�n �fels�ge! - r�zza fej�t a b�r� �s �rthet�en megmagyar�zza, hogy
a n�pet
megcsalt�k, f�- �s j�sz�gveszt�ssel k�nyszergett�k a katonas�gra, azzal hitegett�k,
hogy
�fels�ge csak �nk�ntesekb�l akarja fel�ll�tani a sereget, s most annak minden
terh�t m�gis
re�nk veti, t�len, ny�ron a havasokat, v�ghelyeket akarja j�ratni, str�zs�ltatni,
sz�nt�s helyett a
z�szl�t �riztetni, a tiszt uraknak dolgoztat, hiszen h�rom napba telik, m�g csak a
t�zif�t
lehozzuk sz�mukra a havasr�l. Azt akarja, hogy arat�s helyett a h�taslovukat
�rizz�k a
magunk f�v�n, s v�res p�lc�t fussunk, ha valami nekik nem tetszik, nyelv�nk�t nem
�rt�
idegenek tudjanak ki h�zunkb�l �s szolg�kk� vettess�nk a magunk f�ldj�n? H�t ez
legyen a
szabad, nemes sz�kely nemzetb�l? Mindenki kuty�ja, kir�lyn� n�gy krajc�ros utols�
koldussa? Ha a mennybolt re�nk szakad, tek�ntetes F�st�s Istv�ny �r, akkor is
kimondom,
hogy nem, so-ha-sem!... Az ad�t megadjuk, h�v szolg�i akarunk lenni ezut�n is
�fels�g�nek,
de katon�k nem lesz�nk! Ugy-e, emberek?
Egyszerre lobban fel a fojtott t�z az emberekben:
- Nem!
A sov�ny �llak mereven el�refesz�lnek, a horpadt, fekete arcok, konok kopony�k
bels� indulatt�l �s elsz�nts�gt�l f�nylenek, mintha rongyokb�l kiny�l� szentnek a
feje volna mindenik.
Z�ld P�ternek, a papnak �gy t�nik fel, mintha l�tom�st l�tna �s �r�m, b�szkes�g,
gy�ny�r�s�g
a f�lelemmel egy�tt cik�zik v�gig a h�t�n, mert esz�be jut, hogy ez m�r nyilt
l�zad�s.
F�st�s Istv�n �r is erre gondol �s ijedten mereszti fel�j�k a kezeit:
- Vigy�zzatok! Nincs kiben bizakodnotok!
Tompos Mih�ly, a b�r�, megjuh�szkodik. Nem a f�lelemt�l, hanem a keser�s�gt�l.
- Tudjuk, hogy senkire se sz�m�thatunk, a magunk urai is el�lltak mell�l�nk, de ha
a pokol
fenek�n kell is v�gigjajgatnunk h�tral�v� napjainkat, m�sk�ppen nem tehet�nk!...
Aki m�st
gondol, mondja meg!
A neh�z csendben azonban csak a testek l�ktetnek. Egyetlen ember se akad, ki
megt�ntorodott
volna.
F�st�s Istv�n �r lehajtja a fej�t.
- H�t akkor �n itt v�geztem! - �s nekiindult az ajt�nak.
Z�ld P�ter is felemelkedik, hogy k�vesse, kett�t-h�rmat l�pik is, de s�padtan
meg�ll a
k�sz�b�n, hosszan visszan�z a n�pre �s hangosan zokogni kezd.
- Ejnye, mi lelhette a tisztelendurat? - csud�lkoznak a n�pek.

XXV.
M�snap leesett a h�, Cs�k feh�r gy�szba �lt�z�tt.
Keleten a hegyek feh�r falk�nt �llanak. Az erd�k dala megsz�nt, s csak a rohan�
felh�k
porzanak, mikor a szirtekbe �tk�znek. A feh�r hom�ly egyre s�r�s�dik a v�lgyekben
�s
tajt�kot vet az egym�sba nyomul� k�d. H�zak, f�k, havasok val�szin�tlen naggy�
ny�lnak az
op�los kavarg�sban. K�s�bb sz�l indul s a h�fergetegben elv�sz az eg�sz vil�g,
mintha a f�ld
lehunyta volna a szem�t. Ez �gy fog tartani legal�bb egy h�tig. Ak�r le is fekhetik
addig az
ember. Az ilyen d�h�ng� viharban a szomsz�dig is neh�z elmenni, de musz�j. Az �let
kihajtja
a sz�kelyeket a h�zb�l, ak�rmilyen id� van is. A pap ablak�b�l n�zi, hogyan
k�szk�dnek az
utc�n rogyadoz� inakkal, nekifesz�lve a viharnak, mint feh�r k�s�rtetek, kiknek
tehetetlen
kez�t f�ldig h�zza a hideg. Alig villan fel azonban az �tonj�r�, mindj�rt bele is
v�sz a feh�r
semmibe. Jobb is volna, ha v�gleg eltemetn� eg�sz Cs�kot a h�!
Mi�ta hazaj�tt a gy�l�sb�l, �jjel-nappal gy�tr�d�tt Z�ld P�ter. F�ltette a n�p�t,
de f�jt is, hogy
�let�k utols� k�zdelm�hez �t nem h�vt�k magukhoz. �rezte, hogy csak gyermekj�t�k,
amit �
�rt�k tett. A d�nt� pillanatokban meg is h�tr�lt. F�lt, mert tudta, hogy j�n a
bossz��ll�s �s
akkor piros lesz az emberv�rt�l Cs�kban a h�.
B�r csak temetn� el v�gleg eg�sz Cs�kot a h�!

Nem akart hinni saj�t f�leinek, mikor az �j h�rekkel berontott hozz� L�z�r Istv�n.
�gy izzott a
fi�, olyan lelkes volt, hogy m�r a sz�nb�l kezdette kiab�lni:
- �rvendj, P�ter! Nagy dolgok t�rt�ntek, P�ter!... Cs�k kiadta minden�tt a
bizotts�g �tj�t! lihegte. - Egyetlen falu sincs sem Alcs�kon, sem Felcs�kon, amely
v�llalta volna a
katonas�got!
A pap hirtelen azt se tudta, f�ljen-e, �r�lj�n-e.
- Igazat besz�lsz?
- Igazat-e? - s�rt�d�tt meg L�z�r Istv�n. - Ajn�dt�l Tusn�dig minden�tt ott voltam!
Ilyen sz�p
dolog m�g nem t�rt�nt ebben az orsz�gban! Madarason Horv�th P�ter, Szentmih�lyon
K�sa
L�szl�, Cs�kr�koson Antal J�nos, Szenttam�son B�jte Imre, Deln�n Bogos Tam�s,
P�lfalv�ban Salamon Anti, Csomort�nban a b�r�, Ferencz F�l�p, Mad�falv�n a saj�t
�desap�d
jelentett�k ki, hogy nem katon�skodnak, pedig legt�bb helyen a kihirdet�sen jelen
voltak a
limitrofus tisztek is. V�rdodfalv�n a b�r�n� felelt meg ember�l az uraknak, de a
legjobb m�gis
Csobotfalv�n t�rt�nt. Sz�pen megv�rt�k, m�g P�lfalvi Bir� Albert s a borzsovai Egri
J�ska
kihirdett�k a rendeletet.
- N� k�sz�nj�k, hogy idef�radtak az urak! - aszondja nekik a b�r�, Gecz� J�nos. -
Haza
mehet�nk, emberek!
- H�t a felelet? - k�rdi Bir� Albi csud�lkozva.
- Mif�le felelet? - �rtetlenkedik a bir�.
- H�t amit a rendeletre adnia kell a falunak!
- Azzal az urak ne t�r�djenek - nyugtatja meg Gecz�. - M�g a m�lt�s�gos komiszi�
eg�sz
Cs�kban megkapja a feleletet, addig mi is k�szen lesz�nk a v�lasszal!... Az Isten
vez�relje az
urakat! N� cs�f id�t kaptak, de ilyen mocskos dologhoz, amiben j�rnak, ilyen
mocskos id�
tal�l!
- Azt mondta? - ugrik fel kacagva Z�ld P�ter. - Beh a sz�vem mell�l sz�lott. Most
m�r kezdek
bizni �n is, hogy j�ra fordul minden. Ezzel a n�ppel nem lehet k�nnyen elb�nni!
- V�rj csak! - der�l a L�z�r Istv�n k�pe is. - Az se kutya, amit Sz�cs P�ter, a
sz�pvizi csin�lt!
A pap moh�n n�zett r� leend� s�gor�ra:
- J� h�rt mondhatsz ak�rmennyit!
El is mondta sz�pleptiben L�z�r Istv�n, hogy amikor Sz�pvizen a rendelet
kihirdet�s�nek v�ge
volt, Sz�cs P�ter az eg�sz falu szeme l�tt�ra fogta az �r�sokat, odanyujtotta a
t�rs�nak, Bal�s
Samunak, s mintha mag�t �fels�g�t k�sz�nten� fel, nagy �nnep�lyesen aszongya:
- Tekintetes h�t�s Assessor Uram, kedves Samu bar�tom!... Itt vannak az �sszes
�r�sok! Vidd
egyenesen f�kir�lyb�r� uramnak, s mondd meg neki, hogy tiszteltetem, de ebben a
c�g�res
rossz dologban t�bbet egy l�p�st se teszek! M�t�l kezdve a fajt�m mell� �llok!
Volt is olyan viv�toz�s, hogy a h� hullott le t�le a h�ztetej�r�l.
A sz�j�t se b�rta �sszefogni Z�ld P�ter a meghat�dotts�gt�l.
- Az alcs�kiek se maradtak el a t�bbit�l! - dicsekedett boldogan L�z�r Istv�n. - A
menas�giak
be se akart�k ereszteni a hat�rkapun F�st�s Istv�n urat, s szentsimoni Endes
Gy�rgy�t. A
szentgy�rgyiek sz�kgy�l�st k�veteltek, a b�nkfalviak orsz�ggy�l�st. A
szentm�rtoniak,
kozm�siak, tusn�diak kereken meg�zent�k a bizotts�gnak, hogy az urak fel�j�k se
sz�rj�k az
orrukat, mert katon�k nem lesznek. A k�szoniak m�r �r�ssal v�rt�k Kov�cs Tam�st:
�L�sz�nk, nem l�sz�nk katon�k, annak idej�n megl�tjuk!�... Ha Gyergy� is kitart,
ak�r ma
hazafordulhatnak m�lt�s�gos uraim�k! - bizakodott L�z�r. - Gyergy�t pedig nem
f�ltem, am�g
Fekete T�ri ott az alkir�lyb�r�! Szikl�b�l van az az ember.
- Az udvarhelyi kir�lyb�r� is szikl�b�l volt - aggodalmaskodott a pap - �s most
m�gis ott
rothad �rtatlanul a szebeni t�ml�cben, mert a kir�lyn� szerint nem kiv�natos, hogy
otthon
legyen!
- Borsait gyal�zatosan mag�ra hagyt�k, de ha Fekete T�rit r� lehetne venni, hogy
nyiltan az
ellen�ll�s �l�re �lljon, az utols� fav�g�ig eg�sz Cs�k mellette volna.
Z�ld P�ternek tetszett a gondolat.
- Igazad van! Besz�lni k�ne T�rival, m�g nem k�s�! Hej, ha megsz�khetn�m valahogy a
falub�l! Ha nem �lne a k�sz�b�m�n az istr�zsa, vagy nem kellene att�l f�lnem, hogy
ak�rhol
felismernek, letart�ztatnak, s akkor nem tehetek semmit; magam induln�k hozz�!
- T�rit bizd re�m, s�gor! - v�llalkozott L�z�r Istv�n. - Sz�lok �n vele! M�g ma
indulok hozz�.
Mindj�rt k�sz�l�d�tt is. Fogatott. Bunda, l�bzs�k a konyh�ban sz�radt.
Indul�s el�tt, Z�ld P�ter m�g meghagyogatta:
- J�l n�zd meg az emberedet, kiben bizol! Valaki el�rulhat, s akkor nagy bajod
lesz! Sik�t, a
gyergyai esperest ker�ld, mint az �rd�g a t�mj�nt! Felt�n�s n�lk�l kell a dologban
elj�rni,
mert ett�l f�gg a siker! Ha valaki k�rdi, hogy mi dolgod Gyergy�ban, mondjad, hogy
Imr�t, a
b�ty�dat keresed! � hivatalb�l �gy is ott van.
A sz�n el��llott.
Z�ld P�ter addig n�zett ut�na a torn�cr�l, m�g elt�nt a felvert h� feh�r por�ban.

K�s�n �rkezett.
A Gr�ces alatt viharba ker�lt. Meg kellett �llania. A feh�r kavarg�sban se l�, se
ember nem
l�tott. Minden l�p�sn�l bed�lhettek valami szakad�kba. Eddig is minden futamod�sra
bicsokkal kellett lefeszegetni a lovak h�bocskor�t, a hegy alatt pedig beleker�ltek
a
forgatagba. Mintha feh�r m�hek rajzott�k volna k�r�l v�dhetetlen s�r�s�gben, akkora
volt a
h�t�nc. A lovak horkantva magukt�l �llottak meg. Istenk�s�rt�s volt minden l�p�s.
- Sz�p hal�lunk lesz! - n�zett vissza ur�ra Emri Jov�ki, a L�z�r Istv�n b�bir�s
udvari
jobb�gya. K�t l�g� bajszasz�ra kem�nyre fagyott, mintha j�gcsapok ny�ln�nak ki az
orr�b�l.
Az �r fej�n is neh�z lett a sapka a r�rak�d� h�t�l, arca k�kre fagyott, szemeib�l
kicsikarta a
k�nnyet a jeges sz�l. - Nek�nk val� id�! - diskur�lt Jov�ki b�, de az � kezei is
elhaltak a
k�tujj� condra-keszty�ben. Alig birta emelni �ket, mint a r�k az oll�j�t, de az�rt
a j�kedve
nem hagyta el. - Megk�rem sz�pen, �rfi, t�r�lje meg az orromat, mert �n nem tudom!
- tr�f�lt,
hogy telj�k az id�.
- L�h�ton k�ne megpr�b�lni, hogy valahogy b�verg�dj�nk Vasl�bba! - aj�nlotta L�z�r
Istv�n,
de szinte led�fte a sz�nr�l a szemivel Jov�ki b�.
- S hagyjunk itt h�mot, sz�nat, l�bzs�kot, mindent, ugy-e? N� maga es j� gazda,
mondhatom!
Szeg�ny boldogult �desapja megfordulna a s�rj�ban, ha hallan�!
- De nekem kilenc-t�z �r�ra, t�rik-szakad Szentmikl�son kell lennem! -
t�relmetlenkedett
L�z�r Istv�n.
- Ott es lesz�nk, ha a farkasok el�tt�nk megeszik a havat, - cs�fol�dott a v�n
jobb�gy, - de
ilyen id�ben a farkas is ink�bb a bolh�j�t r�gja a vack�n.
A sapka al�l m�gis felhunyor�tott az �gre olyan arccal, mintha fered� le�nyt lesne
meg, s h�t
l�tja, hogy a felh�k futnak arra az Irottk�, J�horos fel�, a set�t
havastartom�nyokba, s a
Hargita fel�l j�v� sz�l gyeng�lni kezd. A h�es�s se olyan s�r� m�r.
- Apadnak a legyek! - vigasztalja ur�t.
A vihar ahogy j�tt, olyan gyorsan el is takarodott. A havas zeng� z�g�sa megsz�nt.
- Gy�hah�! - riasztotta a kabal�kat az �reg. - Sz�np�t�r eleresztette a
harangk�telet!
Vasl�bon t�l a h� se ragadt, Tat�rh�dj�n�l pedig az �t is megjavult.
Teker�patakon egy sz�jt�t� v�n sz�kely �js�golta, hogy Szentmikl�son ma van a �nagy
nap�.
- Hajts! - riasztotta Jov�ki b�t L�z�r Istv�n, de m�gis elk�stek.
A kiparancsolt n�p m�r ott �llott a t�rzstiszti sz�ll�s el�tt. A pattanty�sok m�r
reggel nyolc
�rakor �tvett�k az �rs�get, s az Okelli-ezred k�t sz�zada felvonult �s fel�llott az
udvaron, ahol
az �gy�kat is kisz�gezt�k. Az �j katon�k csak kardot viselhettek, a pusk�kat m�r
tegnap
elszedt�k t�l�k �s megvizsg�lt�k, hogy sz�nj�zanok legyenek. A tisztek a sorok
el�tt foglaltak
helyet. A bizotts�g okult a Buccow eset�b�l �s nem kock�ztatott semmit, pedig nem
volt mit�l
tartaniok. A k�zel k�t esztend� �ta sanyargatott, kimer�lt, �sszet�rt szerencs�tlen
n�ppel azt
csin�lhatta, amit akart. Elcsig�zottan �llottak sorokba k�nyszer�tve ap�k, fi�k,
f�rfiak,
leg�nyek, �regek. Az elf�sult arcokb�l kihalt minden �let. L�z�r Istv�n megrend�lve
n�zte.
Olyanok voltak, mintha az utols� nagy szenderg�sb�l er�szakosan k�lt�tt�k volna fel
erre a
nagy pillanatra.
- Habt acht! - csattant a vez�nysz� a tisztek sz�j�r�l.
M�r tudt�k a sz�kelyek, hogy mit jelent, m�r a fej�kbe vert�k kem�ny sz�val,
�k�llel,
puskaaggyal, kinek ahogy duk�lt.
A szik�r, koplalt testek megr�ndultak, a fejek vigy�zzba v�g�dtak.
J�tt a kir�lyi bizotts�g: Siskovitz alt�bornagy oldal�n L�z�r �s Kem�ny gr�fokkal,
Rh�m
hadbiztos, Bornemisza f�kir�lyb�r�, Sik� esperes, az alkir�lyb�r�k s a sz�ki
tisztek majdnem
teljes sz�mban. V�gigmentek az udvaron, s meg�llottak k�t �gy� k�z�tt, a katonas�g
k�t
sz�rny�n.
L�z�r Istv�n a kiv�ncsi t�meg k�z�l n�zte �ket. Tudta, hogy itt v�ge mindennek,
hi�ba j�tt.
Most el�l�pett a kir�lyi bizotts�g eln�ke, gr�f L�z�r J�nos �r, �fels�g�nek
aktu�lis intimus
gubern�lis konzili�riussa �s ezen nemes haz�nak statuum praesidense etc. Besz�det
mondott a
n�pnek. A hangja g�g�s, parancsol� �s szigor� volt. S�jtott, mint az ostor.
- Emberek!... �fels�ge anyai gondoskod�s�t �s figyelm�t Erd�lyre, kedvelt �r�k�s
fejedelems�g�re ir�ny�tv�n, a sokf�le baj elh�r�t�s�ra nemzeti katonas�g
szervez�s�t hat�rozta
el. E c�lb�l az itt �ll� m�lt�s�gos kir�lyi bizotts�got nevezte ki �s megbizta,
hogy szents�ges
keze al��r�s�val �s pecs�tj�vel meger�s�tett level�ben �gy a hat�r�rkatonas�g
k�telezetts�geit,
mint a nagy el�ny�ket �s kit�ntet�seket, melyeket kegyesen enged�lyezni
m�lt�ztatott, mindenkinek szeme el� t�rja �s a szabad sz�kelyeket egyenkint �s
�sszesen r�gi katonai
dics�s�g�k k�vet�s�re buzd�tsa.
Eml�tett m�lt�s�gos kir�lyi komiszi� ezen p�tenseket publik�lni fogja. Arraval�
n�zve kiki
ezen kegyelmet, kir�lyi nyilt parancsoknak leend� felolvas�s�t nagy, m�ly
al�zatoss�ggal �s
tartoz� k�teless�ge szerint nagy hallgat�sban �s csendess�ggel fogadja! Senki csak
egy sz�t
sz�lani ne mer�szeljen, mert az kem�ny b�ntet�s alatt tiltva van. Hanem ennek
felolvas�s�t a
tegnap kihirdetett rendelet szerint olyan tisztelettel hallgass�tok, mint azt a
vil�g legels�
fejedelm�nek m�lt�s�ga megk�veteli!...
A gr�f hozz�ill� m�lt�s�ggal h�tral�pett.
Egy szisszen�s nem hallatszott.
Azt�n felolvast�k a kir�lyi rendeletet.
Arra se rezzentek a sz�kelyek. Parancs szerint ment minden olyan szigor�s�ggal,
hogy maga
az �dv�z�t� se mert odan�zni a k�zeli �rm�ny-templomb�l.
Most a vez�nyl� tiszt int�s�re el�l�ptek nemes K�ll� Andr�s, Pongr�cz J�zsef �s
Ferenc l�f�,
hogy elk�rj�k �r�k �s h�l�s eml�kezet�l f�nnmarad� meg�rz�sre a kir�lyn� fens�ges
�keze
szenny�t�. Igaz, hogy reszketett nemes K�ll� Andr�s kez�ben a kir�lyi irat �s a
m�skor er�s,
piros ember olyan s�rga volt, mintha haldokl� utols� verejt�k�vel mosdott volna.
K�t t�rsa
szomor�an �rulta mellette a saj�t �rny�k�t.
Az alt�bornagy l�pett el�, hogy neh�ny katon�s sz�t int�zzen a n�phez. T�lt�tt
mell�, sz�pen
h�zlalt nagydarab ember. L�tszik, hogy B�csben a kir�lyn� simogatja az orc�j�t.
Szil�rdan �ll,
mintha a toronnyal vetekedn�k.
- Meggy�z�dhettetek, - recsegi, - hogy t�bb� nem t�letek f�gg, akartok-e katon�k
lenni vagy
nem. Hiszem, hogy a j�t a rosszt�l meg tudj�tok k�l�nb�ztetni �s ser�nyen
meghajoltok a
kir�lyi parancs el�tt. Aki azonban a n�pet gonosz tan�csokkal f�lre akarn� vezetni,
azt a
t�rv�ny formas�gainak mell�z�s�vel azonnal �s szigor�an fogjuk sujtani. Senki se
feledje,
hogy m�g a r�gi t�rv�nyek is hal�llal b�ntett�k, ki a lustrumokr�l elmaradt. �gy
lesz most is.
Meg�rtett�tek? Hal�llal!...
Mindenki megd�bbenve �s csal�dottan n�zett fel r�, hogyan b�zhattak ebben az
emberben
pillanatig is!
�s m�gsem miatta esett el Gyergy�.
Utols�nak a n�p b�lv�nya, minden bizodalma, Fekete T�ri l�pett el�. M�r a l�tt�ra
is megenyh�lt a n�p szorong�sa. M�gis b�tor ember ez a mi kir�lyb�r�nk, a
l�banyom�t is �ldja meg
az Isten. Megfelel � mindj�rt! A ki�ll�sa ugyan nem a r�gi, az �br�zata is olyan,
mintha az
�rd�g dugta volna kez�t az inge al�, �szrevehet�en meg is t�ntorodik, megr�ndul,
lenyeli a
sz�raz ny�lat �s f�ldre horgasztott f�vel besz�lni kezd:
- M�lt�s�gos kir�lyi bizotts�g, Aty�mfiai!
Meg�jed a saj�t hangj�t�l, l�t�sa elf�tyolosodik, elgyeng�lt test�t h�zza a f�ld, a
hajasz�la is
tiltakozik az ellen, amit mondania kell, de nincs m�s v�laszt�sa. Ez az egyetlen
�t, ha m�g
meg akarja menteni n�p�t a v�gs� roml�st�l. A sz�kelys�g sorsa �gy is eld�lt. Csak
ne
n�zn�nek r� olyan k�ny�rg� szeretettel!
- Tudj�tok, - mondja m�gis, - hogy a ti gondotok az �n gondom is, f�jdalmatok,
�r�metek,
megpr�b�ltat�stok az eny�m is. Semmi sem el�bbval�, mint a sorsotok �s �ppen ez
teszi k�teless�gemm�, hogy hossz� megfontol�s ut�n fels�ges uralkod�nk parancs�nak
ellentmond�s
n�lk�li teljes�t�s�re intselek benneteket; egyben pedig a ti nevetekben is
k�sz�netet mondjak
�fels�g�nek j�s�g��rt �s a m�lt�s�gos kir�lyi bizotts�gnak �rt�nk val�
f�radoz�s��rt...
Megtette! M�gis megtette. �sszezavarodott minden el�tte �s megingott f�jdalm�ban.
Hom�lyosan hallotta, hogy a trombita felharsant, vez�nysz� hallszik, a katon�k
megmozdulnak,
hogy sz�ll�sukra menjenek. Csak a t�meg mered r� csal�dottan, szemreh�ny�an.
- Megtettem! M�gis megtettem! - rebegi roskadozva. - �tkozott legyen a pillanat is,
melyben
megsz�lettem!
Zavartan �ll f�lre az urak �tj�b�l, mint a megvert kutya. Az alt�bornagy �szre se
veszi. A
f�kir�lyb�r� pillanatra meg�ll, mintha mondani akarna neki valamit, de meggondolja
�s
tov�bb megy. A n�p is oszladozik, de � m�g mindig csak �ll a f�ldh�z c�vekelten.
Vak�t�
f�nyek �s s�t�ts�g v�ltakozik benne, s csak akkor rezzen meg, mikor L�z�r Istv�n
meg�ll
el�tte �s a szeme k�z� v�gja:
- Gazember vagy, T�ri kir�lyb�r�!
Ki az, ki ilyen j�t cselekedett vele?...
*
Haragt�l, sz�gyent�l �s felh�borod�st�l kavarogva sietett L�z�r Istv�n a fogad�ba,
hogy
l�szakadt�ig szaladjon err�l a f�ldr�l, ahol ekkora sz�gyen �rte a sz�kely
nemzetet. Fulladt
meg a gyal�zatt�l s akkor sem csitult, mikor Emri, a b�tyja d�h�sen r�ment:
- Te mit keresel itt! Nem tudsz otthon �lni ilyen �d�kben?
- Ne haragudj, b�tya! M�r megyek is!
L�z�r Imre megd�bbent az �ccs�b�l ki�rad� szomor�s�gt�l.
- Hov� k�sz�lsz?
- Ak�rhov�, ahol soha t�bbet sz�kelyt se l�tok!
- Mi lelt, te k�ly�k?
- Ne k�rdezd, b�ty�m! - hajtotta le b�san a fej�t �s elmondott mindent sz�pen neki.
B�tyja
sajn�lta is, gy�ny�rk�d�tt is benne. Igaz v�r ez a fi�. Nem g�rb�l bele abba a
piszokba, amit
maga k�r�l l�t.
- Veled megyek, testv�r! Nem hagylak magadra!
J�lesett a gy�mol�t�s L�z�r Istv�nnak. �ng�s koruk �ta nem sz�lt hozz� ilyen sz�pen
a b�tyja.
J�lesett �gy egy�tt lenni. A k�z�s nyomor�s�gban legal�bb annyi �r�m�k volt, hogy
v�gre
egym�sra tal�ltak. No m�g a v�n Emri Jov�ki is �szrevette, hogy nagy dolog t�rt�nt
a
gazd�ival. R�hunyor�tott az el�tt�k aranyl� kupa borra �s nyalt egyet a sz�j�n:
- Megyek, s megmondom a lovaknak, hogy k�nyelembe tehetik magukat!
Erre az � kez�be is nyomtak egy k�sebb magyaros �veget, hogy ne j�rjon a sz�ja, de
el se
k�sz�nt�tte tisztess�gesen, h�t l�pik be az ajt�n Z�ld J�nos, a sz�ki biztos, a
Pista �rfi leend�
s�gora.
- �ppen j�kor! - �rvendenek neki.
Z�ld J�nos azonban meg se nyalintotta a bort.
- Baj van, fi�k! Fekete T�rit�l j�v�k!
- Fekete T�rit�l? - h�kkennek meg mindaketten.
- T�le!... Azt �zeni neked, Pista, hogy am�g teheted, sietve vond f�lre magad, ahol
r�d nem
teheti a kez�t a bizotts�g, mert el akar veszteni!
De m�r erre L�z�r Imr�t is el�nti a harag.
- A bizotts�g? S milyen alapon? Olyan t�rv�ny nincsen, aminek az alapj�n az ecs�mre
vethess�k a kez�ket!
- Hoztak �k maguknak hirtelen�ben azt is, - kapar el� valami c�dul�t a zsebe
fenek�r�l Z�ld
J�nos. - Itt van!
Mindj�rt fel is olvasta k�r�lm�nyesen �s �nnep�lyesen, ahogy hivatalb�li emberhez
illik.
�Tudtokra legyen mindenkinek! Aki a sz�lybeli katonas�g fel�ll�t�s�nak �s
rendeltet�s�nek
ak�r titkos tan�cskoz�sokkal �s sugall�sokkal, ak�r nyilv�nosan a maga ellen�be
t�tel�vel �s
vonakod�s�val mag�t ellenvetn�, vagy att�l el�llana, az olyan feje, vagy ha maga
ak�rmi
m�don el�bb �llana is, j�sz�g�nak elveszt�s�n marad minden kifog�s �s engedelem
n�lk�l.�
- Al�val� gazs�g! - t�rt ki L�z�r Imre az �jabb t�rv�nytelens�g miatt.
- Allehet! - vont v�llat Z�ld J�nos, - de Pist�n �s az �n nyughatatlan P�ter
b�ty�mon akarj�k
els�nek kipr�b�lni az erej�t, ahogy T�ri uram mondja. � pedig tudja!
- Rajtam? - kacagott fel L�z�r Istv�n.
- Nem is rajtam! - bizonykodott az irnok �r. - Ha eszed van, sokat itt nem
szemetezel, hanem
felfordulsz a lovadra s Mod�v�ig meg se �llasz!
- Ne f�lj te helyettem! - szegte fel a fej�t b�szk�n L�z�r Istv�n. - Nem ijeszt
engem a bizotts�g
olyan k�nnyen �tal M�d�v�ba!
- Pedig �n is aszondan�m, - javallotta a b�tyja is, - hogy legal�bb eleinte t�rj ki
az �tjokb�l!
Nem lehet tr�fadolog, ha m�r T�ri izente!
- T�ri! - rezzent �ssze L�z�r Istv�n �s vette a kozsokj�t, sapk�j�t.
- Hov� k�sz�lsz? - agg�dott a b�tyja.
- Kicsi dolgom van!
S m�r indult is.
Vasfej� bolond ez a fi�. Ha feld�h�dik, k�pes puszta �k�llel nekimenni a vil�gnak.
Min�l
nyugodtabbnak l�tszik, ann�l veszedelmesebb.
- J� lesz ut�na n�zni! - tan�csolta Z�ld J�nos, aki m�r alig v�rta, hogy valahov�
maga is
elvonuljon. Ne l�gy annak a bar�tja, kit a t�rv�ny �ld�z, ha saj�t �desap�d is!
Csak el ne
j�rjon a sz�juk, hogy � figyelmeztette a veszedelm�kre.
Szerencs�re olyan s�r�n havazott, hogy egyik ember csak akkor ismerte meg a
m�sikat, ha
m�r neki�tk�z�tt az �ton.
L�z�r Imre csak a Fekete T�ri ajtaj�ban �rte ut�l az �ccs�t. A k�sz�b�n mind a
ketten megtorpantak. Az asztal k�r�l ott �ltek Bornemisza uram, a f�kir�lyb�r�,
S�ndor L�szl�, Bal�s
�d�m, Bors L�z�r, a k�szoni Bl�si, s Csed� D�vid, a szentgy�rgyi. �gy n�ztek r�
L�z�r
Istv�nra, mint a sirb�l kikelt k�s�rtetre. Fekete T�ri szint�n meglep�d�tt, mikor a
fi�
kiegyenesedett el�tte:
- B�ty�m! �n t�ged ma megs�rtettelek!
T�ri elkomorodott.
- Meg�rdemeltem!
L�z�r hallatlann� tette a keser� beismer�st.
- Te pedig a rossz�rt j�val fizett�l. Most tudom, hogy t�vedtem! Bocs�ss meg,
b�ty�m!
Sz�p volt a n�ma k�zfog�suk, a szem�rmess�g�k. Az urak lehajtott f�vel n�zt�k. Nem
mert
senki sz�t kezdeni, csak a torkuk l�ktetett, mint a dalolni k�sz�l� mad�r�. Csak
percek mulva
b�logatta meg Bal�s �d�m s�lyos fej�t:
- Sz�p volt, de k�s�n volt! Ha kezdetben mind �gy fogtunk volna kezet!...
L�z�r Istv�nban felcsillant a rem�nys�g.
- H�tha nem k�s� m�g! Hiszen �ppen az�rt j�ttem l�hal�l�ban Gyergy�ba, hogy
megmondjam: Egyetlen falu sincs Cs�kban, ahol vissza ne utas�tott�k volna a kir�lyi
nyilt
parancsot! A n�p �letre-hal�lra minden�tt megesk�dt, hogy a fegyvert fel nem veszi!
Az urak eld�bbentek. Veszedelmes nagy �js�g ez. Isten �rizzen, hogy igaz legyen!
Mindannyian tiszt�n l�tt�k az ellen�ll�s v�gzetes k�vetkezm�nyeit. Fekete T�ri
egyszerre olyan lett,
mint a v�ltott. Alig j�tt ki a hang bel�le, mikor a f�kir�lyb�r�hoz fordult:
- Tud err�l m�lt�s�god?
A f�kir�lyb�r� �szint�n bevallotta:
- Tudok! Megkaptam a jelent�seket.
- S jelentette m�r f�kir�lyb�r� uram a kir�lyi bizotts�gnak?
Megint �szinte volt Bornemisza uram.
Nem! Nem mertem!
H�rman is felmordultak.
- Nem merte?
- Ne b�ntsanak az urak is - esd�d�tt a j� �r. - El�g nagy �gy is a magam terhe!
Higyj�k meg
nekem, hogy ez a n�p nem szenved annyit mag��rt, mint amennyit �n szenvedek �rte,
imm�r
k�t esztend� �ta!
- Hiszen abban nem is k�telkedik senki! - motyogja Bal�s �d�m.
- Igaz, hogy nem jelentettem a bizotts�gnak a cs�ki ellen�ll�st, de most se magam,
hanem a
n�pet f�ltem, mert nem hiszem, hogy ez a hal�losan elsz�nt tiltakoz�s meggondol�sra
birn� a
kir�lyi bizotts�got. A kocka el van vetve!
- M�gis meg kellene pr�b�lni! - b�torkodott Bal�s �d�m. - El�bb-ut�bb �gy is meg
kell
tudnia a bizotts�gnak a n�p v�lasz�t!
- Legal�bb tiszt�n fogunk l�tni az �gyben! - v�lte S�ndor L�szl� is. - Nem j� az
eff�l�t
halogatni!
- H�t akkor menj�nk! - engedett a f�kir�lyb�r� a k�v�ns�gnak.
Az urak felszedel�zk�dtek. Fekete T�ri L�z�r Istv�nhoz fordult:
- Te itt v�rj meg engem, Pista fiam! Kicsi besz�dem van m�g veled!

�r�kat t�lt�tt el L�z�r Istv�n a Fekete T�ri sz�ll�s�n hol rem�nys�gben, hol
k�ts�gek k�zt, de
j�csk�n bes�t�tedett, mire T�ri visszaj�tt. Meg se v�rta, hogy a sapk�j�t letegye,
t�relmetlen�l
nekisz�k�tt:
- Mi a v�lasz, Istv�n b�ty�m?
- Tudhatn�d magadt�l!... Mikor az alt�bornagy elolvasta a jelent�seket, d�h�sen
re�nk t�madt,
hogy mi vagyunk mindennek az oka, mi b�tor�tottuk a n�pet erre a vakmer�s�gre, de
ha a
felev�r�t kell is kieresztenie minden sz�kelynek, akkor is v�ghez viszi akarat�t! �
nem fut el
Sz�kelyf�ldr�l, mint a gener�lis, rajta nem fog eg�sz B�cs kacagni!
- S a magyar urak?
Fekete T�ri legyintett:
- L�z�r gr�f g�g�sen eltolta maga el�l a jelent�seket: - �Papiros!� - Kem�ny uram
az
alt�bornagyot vigasztalta: �Ne tulajdon�tson ennek az irkafirk�nak k�l�n�sebb
jelent�s�get
excellenci�d! Minden �gy lesz, ahogy ma Gyergy�ban t�rt�nt! Nem kell a sz�kelyekt�l
tartani! Egy zacsk� p�nzzel a v�llamon b�nt�d�s n�lk�l v�gigmegyek eg�sz
Sz�kelyf�ld�n!�...
Erre a t�bornagy kiadta az �tunkat... Magdeburg kapit�ny, az adjut�nsa
figyelmeztetett m�g,
hogy j� lesz, ha kedv�ben j�runk a b�r�nak, mert azzal a sz�nd�kkal j�tt Cs�kba,
hogy ha kell,
megtizedelteti azt a falut, amelyik nem engedelmeskedik, mert �gy tartja, hogy
nyolcezer
katon��rt fel lehet �ldozni k�tezret, ha a monarchia �llapota �s a k�z �rdeke is
k�v�nja. Ez�rt
adatta ki azt a rendeletet is, amelyet hozz�d k�ldtem, hogy azok f�l�tt, akik
ak�rmik�ppen
oppon�lj�k magukat, legyenek nemesek vagy m�sf�l�k, a bizotts�g mindj�rt t�rv�nyt
tegyen
�s it�let�t az el��rt elj�r�s mell�z�s�vel azonnal v�gre is hajthassa... Nem lehet
t�le semmi j�t
v�rni! Sarkig kinyitotta sz�munkra a pokol kapuj�t!... Ha nem l�tn�m tiszt�n a
helyzetet, - azt
hiszed, elmondtam volna ma azt a sz�rny� besz�det, ami m�g a s�romban se hagy
nyugodni?...
Azt hiszed, figyelmeztettelek volna t�ged is, hogy menek�lj, m�g nem k�s�, ha
biztosnak
tudn�m a fejedet a nyakadon? A birtokodra m�r is keresztet vethetsz, ha Imre b�ty�d
valahogy
meg nem menti! Ne haragudj, hogy ilyen �szint�n megmondok mindent, de te m�r
t�rv�nyen
kiv�li ember lett�l!... Hallom, hogy h�zasodni k�sz�lsz...
L�z�r Istv�n �gy megt�ntorodott, hogy a kir�lyb�r�nak kellett megragadnia. A
jegyes�re
hirtelen�ben nem is gondolt. A f�jdalom eg�szen elvette az esz�t. A kir�lyb�r� alig
birta
lenyomni egy sz�kre. S�t�ten biztatgatta, hogy: - �N�lam megv�rhatod, m�g �reg
�ccaka lesz,
s az emberek lecsendesednek. Addig kital�lunk valamit, hogy hov� l�gy el! Majd csak
a te
dolgod is eligazodik valahogy!�
K�s�bb valamennyire elcsendesedett L�z�r Istv�n �s eleget megh�nyt�k-vetett�k, hogy
mit
kellene csin�lni, de neh�z az ilyen s�lyos bajban j�tan�csot adni. Akkor is
elveszett ember, ha
idegen orsz�gba menek�l, akkor is, ha marad. Egyetlen m�d volna, a kir�lyn�hoz
folyamodni
B�csbe, de addig hov� legyen el, m�g a sorsa eld�l. M�g szerencse, hogy nem l�tta
senki,
mikor a kir�lyb�r�hoz bemenek�lt, k�l�nben eddig a nyak�n voln�nak a katon�k.
- De mi lesz, ha m�gis megtudj�k, hogy b�ty�m rejteget? - ijedt meg L�z�r Istv�n.
- Akkor egy�tt visznek Szebenbe! - mosolygott keser�en T�ri uram.
- Egy pillanatig sem maradok! - sz�k�tt fel a hely�r�l a fi�, de T�ri visszanyomta.
- Miattam nem ker�lhet bajba! - ellenkezett L�z�r. - Menjen b�ty�m, jelentsen fel!
Akkor nem
lehet baja... Vagy tart�ztasson le! Joga van hozz�, mint kir�lyb�r�nak!
- A f�ledn�l fogva vetlek ki a h�zamb�l, ha ilyen gyal�zatoss�gokat mondasz! Mit
k�pzelsz,
kivel van dolgod? - mordult r� s�rt�d�tten Fekete T�ri.
L�z�r Istv�n v�laszolni, engedelmet k�rni se tudott, mert s�lyos l�ptek zaja
hallatszott a
torn�cban.
- J�nnek! - riadt fel a gondolat mindkett�j�kben �s fesz�lten, l�lekzetfojtottan
meredtek r� az
ajt�ra, de csak egy egyszer�, �regrend� sz�kely l�pett be rajta: Emri Jov�ki b�, a
L�z�r Istv�n
b�bir�s jobb�gya, ki, amint mondani szokta, a t�rdein nevelte f�l az �rfit.
- Mi a fen�t keresel itt? - t�madt re� t�relmetlen�l a gazd�ja.
A v�n Jov�ki azonban csak felbillentette az ujj�t, hogy az �rfi v�rjon sor�ra, mert
n�l�n�l
nagyobb �r is van itt s el�bb a tisztess�gnek kell eleget tenni.
- J�est�t adjon az Isten! - ny�jt kezet temp�san a kir�lyb�r�nak, nyugalmasan
elk�rdezi, hogy
sz�g�l az eg�szs�ge, j�l van-e a betses csal�dja, s csak mikor �gy kibar�tkozta
mag�t, akkor
fordul �sszer�ncolt szemekkel a gazd�ja fel�, mintha az apja volna:
- Mif�le bajt csin�lt ism�t mag�nak?
Nem lehet meg�llani mosolyg�s �s meghat�d�s n�lk�l az �reg sz�kely leg�nyked�s�t,
annyi
aggodalom, szeretet, f�lt�s, bizalom van benne. A kir�lyb�r� felel hasonl�
komolys�ggal:
- Ne b�ntsa, �reg! El�g szeg�nynek a maga baja!
A megbecs�l�sre Jov�ki b� is felenged.
- Ha az ember a szemit elpillantja a m�i fiatalokr�l, mindj�rt valami bajt
csin�lnak! - jegyzi
meg bizalmasan.
- Az �gy van!
- Szerencse, hogy itt van a tekintetes kir�lyb�r� �r, legal�bb van, akivel �rtelmes
sz�t v�ltson
az ember.
- H�t mi a baj tulajdonk�ppen? - tudakolja is mindj�rt.
A kir�lyb�r� elmondja, hogy mi t�rt�nt.
- Csak ennyi az eg�sz? - k�nnyebb�l meg Jov�ki b�.
- Nem el�g ennyi mag�nak? - csod�lkozik T�ri uram, de Jov�ki b� kioktatja rendesen,
hogy
amit az ember a nemzetji�rt szenved, az nem baj, hanem igen-igen nagy dics�s�g.
- M�r att�l kezdtem f�lni, hogy valami t�rv�nytelens�get csin�lt ez az �n
gazd�m!... Hanem ez
m�r m�s! Sz�vem szerint val�!
L�that�lag gy�ny�rk�dik a kis gazd�j�ban. Hogyne k�nnyebb�lt volna meg eg�szen,
mikor
l�tja, hogy nem hi�ba dajk�lta harminc esztendeig, tan�totta minden j�ra, nevelt
urat bel�le,
leste a sz�ve mell�l minden l�p�s�t.
Egyszerre, minden �tmenet n�lk�l elkezd lelkib�l kacagni az �reg.
- Mag�t mi lelte? - lep�dnek meg az urak.
- Azt kacagom - der�l tov�bb Jov�ki b�, - hogy szidhatnak most engem a katon�k!
- Mif�le katon�k?
- Akik az �rfi ut�n j�ttek a fogad�ba!
- Ut�nam?
- Nem es ut�nam. M�g a hiuban �s megkerest�k... Jav�ban h�ztam a csendest, mikor
ki�stak a
lovak j�szl�b�l. - �Hol a gazd�d?� - sz�kik nekem a tiszt. - �A b�riben!� - mondom.
- �M�rt
keresik?�... F�l�r�ig nyaggatott, hogy adjam el� a pokol fenekib�l is, mert ha nem,
szecsk�ba
v�gat. Mikor l�tt�k, hogy velem nem mennek semmire, aszondja a lajdin�nt: - �Reggel
majd
el�ker�tj�k!� - ...�gy tettem, mintha elsz�ln�m magam: - �Azt leshetik!... Reggel �
m�r
M�duv�ban frustukol! Eddig valahol B�k�s fel� j�rhat!� Erre �gy nekiiramodtak,
mintha
meggyujtottam volna a lovuk fark�t... Azonban j� lesz, ha mi is igyekez�nk, miel�tt
visszaj�nnek! - fordult a gazd�ja fel�.
- Igaza van, Jov�ki b�! - helyesli a kir�lyb�r� is. - De sz�nnal nem mehetnek.
Id�ig ott van a
lovas posta minden faluban.
Az �reg sz�kely legyint, hogy kicsit tudnak az urak.
- Arra �n m�r gondoltam! J� h�taslovat szereztem az �rfinak. Azon ut�l nem �rik!...
- Lovat?
- Azt h�t! Gyalog nem v�ghat neki a havasnak. A mienket pedig nem foghatom ki a
sz�n el�l.
A f�ll� fel es t�nn�k!
- Aranyat �r az embered, Pista! - dics�ri a kir�lyb�r� az �reget.
L�z�r Istv�n is bel�tja, hogy nincs m�s m�d, el kell t�nnie.
- H�t akkor menj�nk Moldv�ba! - s�hajt keservesen.
- M�duv�ba, t�zlangj�ba! - gyeng�lli az urak felfog�s�t Jov�ki b�. - Csak ide
h�tra, a Tomot
havasa al�, az erdei kasz�l�nkra. Ott nem keresi senki. A t�bbir�l �n
gondoskodom!... Mif�le
ember, hogy ilyen k�nnyen itt hagyn� a haz�j�t?
Madarat lehetett volna fogatni a k�t �rral, �gy megk�nnyebb�ltek a j� tan�csra.
- H�t akkor induljunk!
Megint az �regnek volt t�bb esze.
- Lass�djon �rfi!... Legal�bb egy rend �r�st k�ldhetne a lelkemnek!
L�z�r Istv�n els�padt. A menyasszony�r�l meg is feledkezett. �jra elfeketedik a
sz�ja,
gy�tr�dik, k�nl�dik, t�preng.
- Hej, csak Boriska ne volna!
- Ilyen k�r�lm�nyek k�zt nem k�theted magadhoz! - igyekszik elviselhet�bb� tenni a
gondolatot a kir�lyb�r� is. - Ak�rmilyen f�jdalmas is, le kell mondanotok
egym�sr�l!... Tal�n
k�s�bben, esztend�k mulva, ha az �gyed valahogyan rendbej�n!...
- Ha addig f�rjhez nem megy! - szakad meg a sz�ve a fi�nak. - Vagy bele nem hal!
Erre nincs mit mondani. A kir�lyb�r� is a f�ldet n�zi b�natosan. Sajn�lja a
szerencs�tlen fi�t,
de ak�rmennyire is egy�tt�rez vele, hi�baval� rem�nys�get nem kelthet benne. Csak
n�m�n
b�lint, mikor L�z�r Istv�n elsz�nja mag�t.
- M�gis meg kell �rnom azt a levelet.
A kir�lyb�r� s Jov�ki b� bele se melegednek tisztess�gesen a besz�lget�sbe, k�szen
is van m�r
a lev�l.
- J� fogalma van az �rfinak! - tekergeti a fej�t elismer�en az �reg. - Nem hi�ba
szolg�lt a
kir�lysz�kin Szebenben!
- Ne j�rjon sokat a sz�ja! - rivall r� a gazd�ja, - hanem fogja, itt az a lev�l!
Vigye egyenesen
Boriska kisasszonynak!
Jov�ki b� mindj�rt dugja is a zeke zseb�be.
- A sz�vem mell� teszem!
- Oszt�n �gy �gyeljen r�, mint a szeme vil�g�ra!
Az �reg s�rt�d�tten n�z fel. Hogyne �gyelne, mikor legal�bb f�l�veg �gett bort kap
�rte, hogy
a sz�ves �megk�n�l�st� ne is eml�ts�k. Hirtelen azonban a homlok�ra �t.
- Hijj a nemj�j�t!... Szinte el es felejt�m megk�rdeni, hogy mi van abban a
lev�lben!... Hiszen
tudhassa az �rfi, hogy nem tudok �r�st!
- Nem tartozik mag�ra, hogy mit �rtam! - szidja le kurt�n L�z�r az ember�t.
- J�j� - restelkedik az �reg. - �n azt j�l tudom, de mit mondjak a k�sasszonynak,
ha �tk�zben
a katon�k elveszik a levelet?
Megint neki van igaza. Az �rfinak is be kell l�tnia.
- Akkor a menyasszonyomnak mondja meg... mondja meg, hogy... hogy... a
menyegz�nkb�l
nem lehet semmi, mert el kellett menek�ln�m az orsz�gb�l... �rva, �ld�z�tt vad,
nincstelen,
haz�tlan, utols� k�dus lettem s nem volna becs�let, ha magamhoz k�tn�m!... De azt
is mondja
meg, hogyha h�tszer teremti �jra Isten a vil�got, t�bb olyan leg�ny nem sz�letik,
ki �gy
szeresse �t, mint �n!... K�l�nben err�l ne sz�ljon!
Szeg�ny �rfi olyan feh�r volt, mint a gyolcs. M�g a kir�lyb�r� se mert l�lekzeni. A
sz�kely
azonban nem szontyolodott el. �smeri � m�r a szerelmi b�b�natot. �tal kell menni az
eff�l�n.
- Mikor Istenben boldogult els� feles�gemet meg�smertem, - besz�li is mindj�rt, -
�n es �gy
v�tam!... Az ige tartotta, hogy el nem estem t�le. H�t napot v�gigb�jt�ltem, h�t
�ccak�t v�gigb�sultam miatta, s akkor azt mondtam magamnak: �Legyen eszed, Jov�ki!
A v�ltozhatatlanba
bel� kell ny�gunni!� Mag�nak es csak azt mondhatom, �rfi! - azzal m�r kezdett is
b�csuzkodni a kir�lyb�r�t�l. - Az �nistenem �ldja meg, tekintetes uram! Ha Zs�g�d�n
j�r, ne
ker�lje el a mi szeg�ny h�zunkat!
A k�sz�br�l m�gis visszafordult s k�rd�st tett az �rfinak:
- J�, hogy eszembe juta! Eligaz�totta-e a kir�lyb�r� �rral, ami�rt j�tt�nk?
- Mi? - lep�d�tt meg Fekete T�ri.
- Ejnye, ejnye! - rosszalta a gazd�ja feled�kenys�g�t a v�n Jov�ki, s m�g akkor is
fedd�n
n�zett r�, mikor m�r a kir�lyb�r�nak magyar�zta helyette, hogy tudja, az �gy van,
hogy maguk
itt Gyergy�ba sz�pen megcsin�lt�k ezt a m�i nagy diszn�s�got, de n�lunk otthon
Cs�kba eff�le
nem lesz, ha kett�be hasad is m�rgiben a szents�ges kir�lyn�, mert mi arra
megesk�dt�nk s
tartjuk is az esk�t. Ebbe hiba nincs!... Most m�r csak egy �rtelmes, tanult ember
k�ne, ki a
vez�r�nk legyen, s mi a kir�lyb�r� �rra gondoltunk!
- Re�m? - remegett T�ri Istv�n.
- Mag�ra h�t!... Mert k�rdem: Van-e ezen a kerek f�ld�n igazabb embere a
sz�kelynek, mint
T�ri Istv�ny kir�lb�r�, kit az Isten sok�ig �ltessen!
K�vetkez� pillanatban az �reg sz�kely m�r r� is hullott a kir�lyb�r� kez�re:
- �gy-e v�llalod, uram?...
Nem volt, aki v�laszoljon, mert Fekete T�ri, az a nagy kem�ny ember egyszerre �gy
elkezdett
zokogni, mint a z�pores�.
Ketten is alig tudtak lelket verni bele.

Szerencs�re l�lek se j�rt az �ton, mikor L�z�r Istv�n a kapuban fel�lt a l�ra, hogy
elmenek�lj�n. Gyanakodva n�zte a sz�kelyt:
- Mif�le l� ez, �reg?
- Azzal maga ne t�r�dj�k, hanem igyekezz�k! Az �tat tudja Tomot fel�... K�t-h�rom
nap
mulva �n es ott leszek!
L�z�r Istv�n elv�gtatott.
Jov�ki b�, miel�tt kezet adna a kir�lyb�r�nak, aszondja:
- No, maga es j� gazda, mondhatom!
- Mi�rt?
- Hol volt a szeme?... Nem l�t�, hogy a maga lov�n v�gtatott el Istv�ny �rfi?
- Az �n lovamon?
- Azon h�t!... Adjon h�l�t az Istennek, hogy �gy t�rt�nt!
Ezt m�r igaz�n nem �rtette a kir�lyb�r�.
- �n adjak h�l�t az Istennek?
- Maga h�t!... Ha kitud�dn�k, hogy itt volt az �rfi, ak�r meg is esk�dhetik r�,
hogy ellopta a
lov�t s azon sz�k�tt el. No, nyugodalmas j� �ccak�t kiv�nok!
Miel�tt a kir�lyb�r� v�laszolhatott volna, � is kisurrant az utc�ra �s elindult az
�rfival
ellenkez� ir�nyban. A harmadik-negyedik h�zn�l �gy kezdett �nekelni, ahogy a tork�n
kif�rt,
hogy elterelje a menek�l�r�l a figyelmet.
A kir�lyb�r� elgondolkozva addig n�zett ut�na, m�g g�rnyedt alakja el nem veszett a
feh�r h�
csendj�ben...

XXVI.
H�mes, sz�p t�li id�t kapott a v�n Jov�ki Emri a hazautaz�shoz. A h�es�s megsz�nt,
a hideg is
enyh�lt, s a friss h� f�noman remegett a f�kon, h�zakon. Az �t se volt neh�z s
Jov�ki b�
kedv�kre engedte a lovakat.
- Ne mondj�tok, hogy rossz ember vagyok!
�gy is �szentperc� alatt Teker�patakon voltak. Ott ugyanval�st l�p�sben kellett
hajtania, mert
feket�llett az �t az embert�l. A Kily�nfalviakat is iderendelt�k. Ott szomorkodtak
a
k�zs�gh�za el�tt �s v�rt�k a soroz�st megad�an, mint a juhok. M�gis gyal�zat, -
gondolta
Jov�ki b�, - hogy ezek a gyergyaiak egyetlen sz� n�lk�l mennek a saj�t
veszedelm�kbe. Egyik
csoportnak meg is mondta:
- Olyan marh�k kietek, hogy csengetty�t k�ne k�tni a nyakukra!
A nekikeseredett emberek le is h�zt�k volna a sz�nb�l, ha a szemben l�v� papih�zb�l
nem
kezdenek omlani a papok, de annyian, hogy fekete volt a hely t�l�k. El�l a nagyhas�
szentmikl�si esperes, aki eddig is annyit tett a kir�lyn��rt, mintha keresztkom�ja
lett volna.
Ut�na hossz� sorban rengtek �t az �ton a t�bbi papok, mintha b�cs� volna a faluban.
- Netene! T�n papsoroz�s van? - t�tja a sz�j�t Jov�ki b�.
- Azokat kied ne f�ltse, ap�m! - vil�gos�totta fel egy t�mzsi atyafi. - Ezek csak
az�rt j�ttek,
hogy megcs�kolj�k a kir�lyn� piros pecs�tj�t!
- N�, nyuvadjanak meg t�le! - m�rgel�d�tt az �reg. - Pofozza fel Szentp�ter! Gy�
te! - csapott
a lovak k�z�, s m�rgesen kiv�gtatott a falub�l. Mikor senki se l�tta, m�g vissza is
k�p�tt r�.
- S�jjedjen el ott, ahol van!
K�t �ra is eltelhetett, mire esz�be jutott, hogy m�gis nagy bajnak kell lennie
Gyergy�ban, ha
m�r a papokat is sorozz�k.
- Meg kell ezt a dolgot besz�lnem a szentl�leki tisztelend�rral! - mondotta a
lovainak.
Mert - szavamat ne feledjem - a l�val �ppen �gy el kell besz�lgetni, mint az
emberrel. Kicsit
tud, aki ennyit se tud. A j� l� �rtelmesebb sok embern�l.
- Teszem azt, ezek az enyimek!
Igaz, hogy a lovak az Istv�ny �rfi nev�n vannak, de az�rt az �v�i. Sz�let�s�kt�l
fogva �
gondozta, tan�tgatta, ajn�rozta. � k�nl�dott vel�k, nem az �rfi!
A gyepl�t se billentette meg, s m�gis �gy igyekezett a k�t l�, hogy d�lut�n fark�ra
Mad�falv�n
voltak. �rezt�k a lovak, hogy hazafel� mennek. Feltartott fejjel n�ztek a haldokl�
nap arc�ba.
Az Olt mejj�k�n megrekedt a hideg, d�lut�nra a Hargita szele is megindult s mire
befordultak
a Z�ld J�nos udvar�ra, olyan feh�r volt a zuzmar�t�l l�, sz�n, ember, minden,
mintha ez�stb�l
voln�nak.
�gy tervezte Jov�ki b�, hogy �ppen csak �tet s megv�rja, m�g a levelet a k�sasszony
elolvassa, s igyekszik haza, mert nem hozott vihar-sz�v�tneket, s �jjel nem
szerencs�s an�lk�l
j�rni; de a v�n Z�ld J�nos leparancsolta a sz�nr�l, hi�ba szabadkozott.
M�r csak az�rt sem mehetett volna mindj�rt tov�bb, mert mikor Boriska kisasszony
megl�tta,
hogy a szeret�je nincs a sz�non, �gy elv�ltozott a lelkem, mintha � is tiszta h�b�l
volna.
- Verje meg az Isten m�g azt es, ki a szerelmet az ilyen neh�z �d�kben feltal�lta,
- dohogott
mag�ban Jov�ki b�, de szemt�l-szembe addig tr�f�lt, m�rik�zott a le�nnyal, m�g �jra
olyan
nem lett, mintha k�t sz�p piros alm�val sim�tott�k volna v�gig a k�t arc�j�t.
- Tisztelte s cs�kolta, - mondom - �s azt �zente, hogy n�h�ny napig nem j�het, mert
halaszthatatlan dolgai vannak. Olyan nyughatatlan ez az �n gazd�m, - tudja, - mint
a m�kus
farka, de elj�n, mikor itt lesz az �deje. Hogyne j�nne! El � m�g a pokol fenek�b�l
es!
- M�gis, nem �zente, hogy mikor v�rjam? - nyugodott meg a le�ny.
- Azt biz �n el es felejtem megk�rdeni!... �gy bel�elegyedt�nk az orsz�g dolg�ba a
T�ri
kir�lyb�r� sz�ll�s�n, hogy err�l meg es feledkeztem.
Az orsz�g dolgai most nem �rdekelt�k Z�ld Borisk�t. A jegyes�n j�rt minden
gondolata.
- Mi�ta Szebenb�l haza j�tt, - tudja Jov�ki b�csi, - nem volt olyan �ldott nap,
hogy legal�bb
pillanatra el ne j�tt volna hozz�m! - dicsekedett boldogan.
- Tudom, lelkem! Hogyne tudn�m, hiszen t�lem k�redzett minden nap! - m�k�zott
mosolyogva az �reg.
- Jaj, de nagy kutya maga, Jov�ki b�csi! - kacagott fel Z�ld Boriska.
- L�tott volna fiatalabb koromban, ezel�tt �gy negyven-�tven esztend�vel! -
b�lcsk�d�tt az
�reg. - Csak rean�ztem a le�nra s abbahejbe �gy megfogont, hogy az �ton se tudott
tov�bb
menni... Hej, sz�p �d�k voltak azok!
Ilyen kedvesen t�lt�gett�k az id�t. K�zben Jov�ki b� falatozgatott, az �tra is
felk�sz�l�d�tt
m�r s �ppen b�cs�zni akart, mikor m�gis meggondolta a dolgot, hogy kim�letesen
m�gis csak
tudt�ra kellene adni a le�nynak, hogy mi t�rt�nt a szeret�j�vel. Rosszabb lesz, ha
m�st�l hallja
meg.
K�zad�skor �gy tett, mintha v�letlen�l jutna az esz�be:
- Mikorra is sz�m�tott�k a menyegz�t, lelkem?
- �jesztend� napj�ra tervezik a fiatalok! - sz�lt bele a besz�dbe Z�ld J�nosn� is.
- Ojj�! - ny�godott meg Jov�ki b�. - Addig az �rfi is tiszt�zhatja mag�t!
A sz�p le�ny felrebbent, mint a mad�r a l�v�st�l.
- Tiszt�zhatja?... Mi... Mi t�rt�nt?
- Nonono! - markolgatta a bajusz�t az �reg. - Kicsis�g az eg�sz! Cs�ppet
elv�dolt�k, hogy a
fegyver ellen biztatta a n�pet!
- Letart�ztatt�k? - r�m�lt f�l a le�ny.
- H�t, mit mondjak, - m�rlegelte a sz�t az �reg, - megvallva �szint�n, ha �n nem
vagyok, h�t
most n�zhetn� a vasat a kez�n-l�b�n! De ahhoz k�s�n keltek fel, ak�rmilyen kir�lyi
bizotts�g
legyen, hogy az Emri Jov�ki esz�n t�lj�rjanak! Mondta is a megboldogult els�
feles�gem...
- Az Isten�rt! - sikoltott fel Z�ld Boriska. - Mi lett vele? Hol van most? - r�zta
meg a v�n
embert, aki olyan arcot v�gott, mintha azt mondan�, hogy nem kell minden
kicsis�gb�l nagy
dolgot csin�lni.
- Ott �l Tomot oldal�ban, az erdei sz�ll�sunkon, olyan k�nyelemben, mint egy gr�f!
Odatan�csoltuk a kir�lyb�r� �rral! Eszik, iszik, aluszik, nincs gondja semmire,
mert itt van
helyette a v�n bolond Jov�ki, aki mindent eligaz�t! T�rdig lej�rhatja a l�b�t, de
t�bbet m�g egy
olyan j� bolondot, mint �n, nem kap ebben az �ntivil�gban!
Erre azt illett volna felelni, hogy az �gy van, de ilyen �llapotban nem is
v�rhatta, s nem is
v�rta az �reg. B�l�t�sos ember volt s ink�bb tisztess�gesen megk�rdezte, hogy mit
�zen
Boriska kisasszony, mert ha az Isten �lteti Jov�ki b�t, holnap-holnaput�n m�r az
�rfin�l lesz.
- Tisztelem s cs�kolom! - nyugodott meg Z�ld Boriska �jra, de csak �gy, mint a
megfogott
galamb az ember mark�ban.
Emri Jov�ki b� azonban b�kess�gesen lenyelte a Szentj�nos�ld�st, s nagy �ggyel-
bajjal ism�t
felkuporodott a lovak fara m�g�:
- Noh�t Bog�r, Fecske!...

Napok �ta ette mag�t L�z�r Istv�n a havason. N�znival� csuda volt m�r az is, hogy
ki tudott
ide verg�dni, de le is apadt a haja az er�fesz�t�st�l s a hidegt�l �gy
megcseresedett, feketedett,
mintha egy h�tig f�st�n l�gott volna. Gaz id� volt, annyi bizonyos. Ha a h� nem
omlott az
�gb�l, a J�horos szele s�v�lt�tt szakadatlan s m�g a szikla is meghasadt a fagyt�l.
K�t
p�sztorgyermek �jjel-nappal rakta a t�zet, de reggelre m�gis zuzmar�s lett a
bajsza. Az erdei
sz�ll�s �gy kivir�gzott, mintha j�gbarlangban lakn�k. �k�rnek, l�nak vadsz�re n�tt
az
ist�ll�ban s a kuty�k lefogytak a sok szigorkod�st�l, mintha mindennap nagyp�ntek
volna. A
sz� megdermedt a kaliba fal�ban s m�g a vadmad�r se b�rta �sszecsattintani a
sz�rny�t. A
k�ts�g �s nyugtalans�g �lte meg az �rfit, hogy nem j�n Jov�ki b�, de be kellett
l�tnia, hogy
istenkis�rt�s volna ilyen id�ben nekiindulni a havasnak, mikor m�g a legb�trabb
farkas is azt
mondja a m�siknak: �Fogadjunk, hogy innen nem mersz b�ereszkedni Feny�patak�ig!...�
A
rengeteg megg�rnyedt a r�rak�dott h� s�ly�t�l, s zengett az erd�, mikor az
ac�lkem�nny�
fagyott feny�sz�lak kett�pattantak a hidegt�l. Ha �gy tart, eg�sz t�len alhatik
Pista �rfi a f�lin,
mert ilyen id�ben bizonyosan nem vad�ssz�k a katon�k.
A negyedik, de lehet, hogy az �t�dik nap reggel�n m�gis azt mondja a p�sztorleg�ny:
- N�, �rfi! Ma meg�rkezik Jov�ki b�tyom!
- Te azt honnan mondod olyan bizonyosan?
- �n onnan, hogy m�r megb�rja a lovat a h�!
Igaza lett a leg�nyk�nek.
Uzsonna t�jban k�t f�ldig terhelt l�val a borsik�s alatt felbukkan az �reg.
Igyen�sen az �rfi mark�ba cs�szott le a l� h�t�r�l, de el�bb r�kurjantott a
sz�jt�t� leg�nyk�re:
- Sz�kjetek h�, s hordj�tok b� az elem�zsi�t! A f�slit tekerj�tek le a lovak
l�bair�l, s l�ss�tok
el!... Oszt�n egyet se l�ssak k�z�letek, mert n�gyszemk�zt van besz�dem az
�rral!...
Peckesen elindul, els�nek l�pik be a kalib�ba, s csak ott veszi sz�mba az �rfit.
- L�tom, nem ett�k meg a farkasok, sem az Isten hidege nem vette meg!
- Kicsi hijja volt! - mosolyog megk�nnyebb�lten L�z�r Istv�n.
Az �rd�g vigye el azt a v�n embert, ami�ta itt van, eg�szen megt�lt�tte �lettel a
rideg kalib�t.
Mint j� gazda, pillant�s�val v�gigf�rk�sz �s �szrevesz mindent.
- T�n nem v�gt�k benn a h�zban a f�t es?
- Bizony megt�rt�nt! - restelkedik az �rfi.
- S m�g csud�lkozik, hogy az ilyen gazd�t�l elveszik a birtok�t? Hiszen maga m�g
erre a
tetves kalib�ra se tud �gyelni!... M�g az hi�nyzik, hogy ezek a k�lyk�k a maga
h�t�n sz�r�ts�k
a kapc�jukat!
- Ne morogjon m�r, �reg, hanem j�jj�n, s f�tt�zz�k, hiszen eg�szen meg van dermedve
a
hidegt�l! - d�delgeti L�z�r Istv�n az ember�t.
- Amm� igaz! Az orrom t�ve eg�szen hozz�fagyott az orc�mhoz! - m�rgel�dik a
s�rt�sre. Mit gondol az �rfi? Ne dugjam mindj�rt a k�t kujakomat a sz�jamba, ha
kicsi havat l�tok?
Most se rajtam m�lott, hogy megk�stem, hanem a lovakon, amelyek a hasig �r� h�ban
mozdulni se b�rtak!... �nmagam kij�ttem volna egy sz�l gaty�ban is!
- Otthon mi �js�g? - tapogat�dzik az �rfi.
- Semmi k�l�n�s! - legyint az �reg. - A v�nasszon kicsit megh�lt, k�h�g, de
mondtam, hogy
tegyen faggyas ruh�t a mejjire.
L�z�r Istv�nnak minden �ze reszket az izgalomt�l, hogy megtudja, mi van a
menyasszony�val,
de f�l megk�rdezni, hogyan fogadta b�cs�level�t, nem szakadt-e meg szeg�nynek a
sz�ve...
Mi�ta meg�rta, �li meg az aggodalom, folytonos k�ts�gekkel k�zdik, hogy j�l tette-
e, vagy
bolondul cselekedett. Moh�n lesi, hogy ez a fuzsitus v�n ember mikor eml�ti
legal�bb a nev�t
�s m�gis retteg a bizonyoss�gt�l.
Jov�ki b� is, mintha sz�nd�kosan k�nozni akarn�, minden egy�br�l besz�l, csak r�la
nem.
El�js�golja, hogy a szentl�leki pap is bajba ker�lt, m�g a br�vi�rium�hoz is
katon�k kis�rik.
Tizet is besz�ll�soltak hozz�.
- �ppen minisztr�lni tan�tgatta �ket, mikor n�la voltam!... Hej, szeretem-ember �
is!
Vajjon mi�rt hallgat olyan cs�k�ny�sen Borisk�r�l? �sszebesz�l t�csk�t-bogarat,
mindent,
csak r�la nem sz�l, csak a vele val� tal�lkoz�st ker�li, pedig j�l tudja, hogy esik
k�ts�gbe az
aggodalomt�l. M�gis meg kell egyenesen k�rdeznie. Els�pad, megremeg, fel se mer
n�zni a
t�zb�l, a hangja reszket, mikor valahogy kik�nl�dja mag�b�l a k�rd�st:
- H�t Mad�falv�n volt-e?
Jov�ki b� belemosolyog a bajsz�ba.
- Hogyne lettem volna!
- Borisk�t l�tta-e?
- Hogyne l�ttam volna!
A szerencs�tlen fi� nem b�rja tov�bb a rettenetes sz�kszav�s�got.
- Besz�ljen m�r az Isten�rt! Nem l�tja, hogy bolondulok meg a nyugtalans�gt�l?
Az �reg csakaz�rtis tov�bb �rtetlenkedik.
- Mit besz�ljek?
- A menyasszonyom... nem... nem izent semmit?
- Dehogynem!... Tisztelte s cs�kolta!
- �s... tudja, hogy... mi t�rt�nt velem?
- Hogyne tudn�!... El�adtam �n neki mindent �rtelmesen.
- S mit mondott re�?
- Hogy m�skor jobban �gyeljen mag�ra az �rfi!
- De a lev�l!... Elolvasta a levelet?
Jov�ki b� olyan mozdulatot tesz, mintha azt mondan�, hogy erre nem merne
megesk�dni, de
L�z�r Istv�nb�l most m�r kit�r az indulat.
- Besz�ljen m�r v�n bolond!... Odaadta-e a levelemet? Igen, vagy nem?
Jov�ki b� s�rt�d�tten felpillant �s most m�r � is visszav�g.
- Hogy adtam volna oda!... Dehogy adtam! Itt van! Fogja!... Azt hiszi, hogy
mindenkinek
olyan kicsi esze van, mint mag�nak?...
Az �rfi megsz�d�l �s boldog ki�lt�s szakad fel a mell�b�l.
- Nono! - motyog el�rz�kenyedve Jov�ki b�, mikor a gazd�ja a nyaka k�z� esik...

XXVII.
Jov�ki b� nap-nap ut�n hordta a h�rt hol fel a havasra a gazd�j�nak, hol a h�zi
fogs�gra vetett
Z�ld P�ternek, de egyik nap az �r-tiszt el�llotta az �tj�t a pap kapuj�ban:
- Gyanus ez a maguk dolga, �reg! Mi keresni val�ja van olyan gyakran a pl�b�nos
�rn�l? Erre
feleljen!
- Tanulgatom a paps�got, lelkem! �sszevesztem a feles�gemmel, s er�nek erej�vel
papnak
akarok �llani! - k�nyszergette a tr�f�t Jov�ki b�, de a hadnagy cs�ful
megszor�totta, hogy
kitudja a sz�nd�k�t. Nehezen megszabadult ugyan, de m�g a falunak a t�j�k�r�l is
el�ld�zt�k.
Ett�l kezdve Z�ld P�tert teljesen elszak�tott�k a k�ls� vil�gt�l, az �rizet�t m�g
jobban
megszigor�tott�k, h�veit is t�vol tartott�k t�le s �gysz�lv�n a misek�nyv�be is
belen�ztek a
katon�k.
El�sz�r a hadnagyn�l tiltakozott, azt�n panaszt tett az esperesn�l. Legal�bb ezzel
is telik az
id�.
V�laszra nem sz�m�tott, de ann�l nagyobb volt a meglepet�se, mikor az esperes egy
h�t m�lva
szem�lyesen �ll�tott be hozz�.
- Hov� �rjam fel, J�nos b�csi! - �rvendett a ritka vend�gnek Z�ld P�ter.
Nagy dolognak kell lennie, ha az �reg Sz�sz J�nos ilyen kem�ny t�len kimozdult
hazulr�l.
Ami�ta nem tal�lkoztak, eg�szen megv�ltozott az �reg. T�n�d�, szinte �tszellem�lt
volt, csak
teng�-leng� �rny�ka �nmag�nak, mintha kopors�j�b�l k�lt�tt�k volna fel �s a
m�svil�g �ze
volna m�g a nyelv�n. A r�gi szel�d, j�s�gos l�lek ugyan most is, csak valami
halhatatlan
szomor�s�g b�s�tja m�g a szemepillant�s�t is.
- K�r volt �rtem f�radnia, J�nos b�csi! - sajn�lta meg a pap. - El�g lett volna egy
rend �r�s is!
- Szem�lyesen akartam sz�lni veled, fiam!... Rossz h�rek j�nnek Gyergy�b�l, minden
elveszett. A fegyverfelv�tel megt�rt�nt az utols� faluban is. Senki ellent nem
sz�lott.
Holnaput�nra t�zt�k ki a z�szl�szentel�st... Azt�n Cs�k k�vetkezik. Egy-k�t h�t
alatt itt is
r�nkter�tik a szemfed�t... Vesztett�nk! Minden ellen�ll�s hi�baval�! Gondolt�l-e
erre?
Hogyne gondolt volna! Mi�ta Szebenb�l hazaj�tt, egyebet se csin�l. M�gis lehetetlen
belenyugodni. Minden ize l�zad ellene �s most az utols� gyerty�t is elf�jta benne
az �reg pap:
- Be kell l�tnod, hogy nincs t�bb� helye elkeseredett kis�rletez�seknek!
Z�ld P�ter meghajtotta a fej�t:
- Bel�tom, J�nos b�csi!
- Re�d is gondoltam! - n�zett fel szeretettel a fi�ra az �reg. - M�g a vil�g nem
�lhetsz a fegyver
�rny�k�ban, nem maradhatsz megjegyzett, �rz�tt rab!... Ez�rt mihelyt megkaptam a
jelent�sedet, lovas leg�nyt szalasztottam a kir�lyi bizotts�ghoz �s gr�ci�t k�rtem
sz�modra.
Ma j�tt meg a v�lasz, azt hoztam magammal!
Beles�padt a nagy �js�gba Z�ld P�ter.
- Gr�ci�t? Nekem?
- Azt �rja a bizotts�g, hogy feloldanak minden gyan� al�l, ha �rdemesnek mutatod
magad �s
szem�lyesen jelentkezel el�tt�k!
- Mit akarhatnak? - bizalmatlankodott a pap.
- Nem tudom, - agg�dott az esperes is, - de el kell menned! Nincs m�s m�d! Sokat
seg�thetsz
rajtunk is, ha okosan viselkedel! A L�z�r Istv�n s a h�god dolg�t is rendbe
hozhatn�d. K�r
volna szeg�nyeket eredm�nytelen�l fel�ldozni! Minden pillanatban a fej�nkre
szakadhat a
veszedelem!
Z�ld P�ter ezt is bel�tta.
- Ki tudja, mit akar vel�nk az Isten? - h�nyta be a szemeit az �reg pap �s n�zett
�t a m�sik
vil�gra.
Z�ld P�ter elgondolkodva s�hajtotta ut�na:
- Ki tudja, mit akar vel�nk az Isten...
*
A z�szl�szentel�s reggel�re �rkezett Z�ld P�ter Szentmikl�sra.
A sok n�pt�l alig b�rt �tverg�dni a papi h�zhoz. Remete, Sz�rhegy �s Ditr� k�zs�gek
lakosait
m�r megel�z� nap berendelt�k �s a szomsz�dos falvakb�l most omlott a t�meg a
szennyesre
tapodott h�ban. A katonas�g m�r felvonult �s ott fagyoskodott nyolc �ra �ta az
�rm�nytemplom melletti t�ren. A pattantyusok hatvan fegyveres kis�ret�ben �ppen
akkor hozt�k �t a
templomba a z�szl�t, mikor Z�ld P�ter bel�pett a Sik� esperes kapuj�n, aki
haragosan t�madt
r�:
- Nem tudott kell� id�ben j�nni a pl�b�nos �r? Nem l�tja, mennyi dolgom van? F�l�ra
mulva
�nnepi mis�t kell mondanom, z�szl�t szentelnem, Te Deumot tartanom! Nem t�lthetem
mag�val az id�t! J�jj�n d�lut�n, vagy holnap!
Z�ld P�teren ugyan megfesz�lt a reverenda az indulatt�l, de uralkodott mag�n:
- Engem az urak m�ra rendeltek ide �r�sban! Ha nem akarnak sz�ba�llani velem,
azonnal
hazamegyek!
Elsz�ntan megfordult, hogy t�vozz�k.
- Szerencs�tlen! - ki�ltott r� az esperes. - Nem tudja, hogy a fej�vel j�tszik?
J�jj�n!
Bejelentem Siskovitz b�r� �rnak, azt�n tov�bb l�ssa, hogy mit csin�l!
A gyergyai paps�g m�r teljes sz�mban v�rakozott a kir�lyi bizotts�g el�szob�j�ban,
hogy
megkapja a v�gs� �tas�t�sokat. Szinte r�m�lten tekintettek Z�ld P�terre �s j� sz�t
se mert adni
neki senki. De lehet, hogy sz�gyelt�k is magukat el�tte. Szerencs�re hamar a nagy
�r el�
ker�lt.
Az alt�bornagy sz�r�s szemmel mustr�lta v�gig.
- Maga az a veszedelmes l�zad�?
Z�ld P�ter m�r-m�r kem�nyen visszav�gott, de esz�bejutott a v�n Sz�sz J�nos �s -
hallgatott.
Az alt�bornagy k�l�nben j� kedv�ben volt �s nem sokat teket�ri�zott ezzel a
megal�zott,
f�lparaszt falusi pappal. P�r sz�val elint�zte.
- Rendben van, bar�tom! Ezegyszer m�g hajland�k vagyunk megbocs�tani, de tov�bbi
bizalmunkra csak azzal teheti �rdemess� mag�t, ha �fels�ge szolg�lat�ban �rdemeket
szerez.
Mindj�rt jel�t is adhatja k�szs�g�nek. A mai �nnep�lyes z�szl�szentel�sen tal�n
vezethetn� a
papok k�rus�t! - fordult Sik� espereshez a kegyelmes �r, aki k�zd�rzs�lve
al�zatoskodott:
- Hogyne, hogyne! Cerimon�rius lesz a mai �nnep�lyes szertart�son!
- K�rem, �n a papok dolg�ba nem sz�lok bele! - bocs�totta el az alt�bornagy
egyetlen t�relmetlen int�ssel �s miel�tt Z�ld P�ter meggondolhatta volna, hogy mi
t�rt�nt tulajdonk�ppen,
m�r kint is volt a t�bbi pap k�z�tt, akiknek sietve kezdette kiosztani az esperes a
mai
asszisztenci�t:
- Di�konus lesz az alfalvi pl�b�nos, szubdi�konus a ditr�i, cerimon�rius Z�ld P�ter
szentl�leki... a t�bbiek karingben, st�l�val �s biretummal az olt�r k�t oldal�n
fel�llanak. Szentmise
ut�n j�n a z�szl�szentel�s �s ennek v�gezt�vel a z�szl�tart�k kiviszik a lobog�t a
templom
el�tti t�rre. Ott lesz a sz�gbever�s �s az esk�t�tel. Ezut�n a kir�lyi bizotts�g
eln�ke elmondja
�nnepi besz�dj�t, amelynek v�gezt�vel visszat�r�nk a templomba, Te Deumot tartunk,
ut�na
szents�gi k�rmenet �s az �jkatonas�g meg�ld�sa. Ebb�l �ll a mai egyh�zi
szertart�s... Most
mindenki siessen a sekresty�be �s k�sz�lj�n el�, mert m�r m�sodikat harangoztak!
Mindj�rt
ott leszek �n is! M�g kis dolgom van az urakkal!
Fontoskodva mindj�rt el is t�nt az el�bbi ajt�n, a papok pedig lehorgasztott f�vel
a
templomba indultak.
K�bultan ment a sorban Z�ld P�ter is �s csak hom�lyosan l�tta a templom el�tti
t�ren feket�ll�
n�ma n�pt�meget, az �j hat�r�rs�g fel�ll�tott gyalogos �s lovas sz�zadait, melyeket
k�t
sz�rnyon az Okelli-ezred z�szl�alja �s a kett� osztott K�lnoki-husz�rok z�rtak be,
k�t
szembeszegzett �gy� �rz�tt, hogy moccanni se merjenek, mintha nem esk�t�tel, hanem
kiv�gz�s el�tt �llan�nak. A pattantyusok �rs�ge mereven feszengett a templom
ajtaj�ban, az
olt�r el�tti asztalra letett �j z�szl� el�tt pedig k�toldalt a hat�r�r tisztek
�llottak d�sz�rs�get
sarzsi szerint.
A papok a hom�lyos, t�mj�nf�st�s, �don sekresty�ben m�r �lt�zk�dtek. K�v�l trombita
harsant, vez�nysz� csattant, a harangok z�gni kezdettek. J�tt a kir�lyi bizotts�g.
A templom n�pe felmorajlik, Sik� esperes besiet a sekresty�be �s k�t pap is kezdi
�lt�ztetni.
A selyem suhog, a szentruh�k aranya villog, a dalmatik�k szalagjait l�zasan
k�t�zik. Az
olt�ron lusztereken lobognak a viaszgyerty�k, a pirosszokny�s minisztr�ns gyerekek
t�tott
sz�jjal �llanak az ajt�ban. Mindenki izgatott. El van foglalva �s senki sem t�r�dik
Z�ld
P�terrel, ki egyik sarokban hal�ls�padtan tusakodik �nmag�val. Agy�ban egym�st
v�ltj�k a
gondolatok �s sz�d�l� k�ts�gg� zavarodik minden: n�p, szabads�g, k�teless�g, L�z�r
Istv�n, a
v�n Sz�sz J�nos, a h�ga boldogs�ga, a fenyeget� veszedelmek, b�ntet�s, b�rt�n, vagy
menek�l�s, a gy�tr�d�s, hogy mit cselekedj�k: el�ruljon-e mindent �s az olt�r el�tt
meggyal�zza �nmag�t �s a gondolatot, mely�rt annyit k�zd�tt, szenvedett, vagy
megtagadni az
engedelmess�get �s nyiltan l�zad�v� v�lni. Vajjon mi lesz ennek a v�ge? Csak most
l�tja a
maga teljess�g�ben az �rd�gi gondolatot, hogyan akarj�k papi k�teless�ge alapj�n
n�pe
el�rul�s�ra k�nyszer�teni.
Pillanatok alatt kell azonban hat�roznia, mert az asszisztencia felsorakozott m�r a
mis�hez �s
az esperes megragadta a kelyhet.
- Hol a cerimon�rius?
Csak most l�tj�k, hogy Z�ld P�ter m�g karinget se vett.
- Mi�rt nem �lt�z�tt fel? - acsarog r� Sik� esperes.
Z�ld P�ter d�nt�tt. �jra szil�rd �s t�ntor�thatatlan.
- Meggondoltam! Nem assziszt�lok!
Az esperes meglepet�s�ben szinte elejti a kelyhet.
- Mi�rt?
- Mert nem akarok n�pem hal�l�ra az �gy�k tork�ba Te Deumot �nekelni!
- Megtagadja az engedelmess�get?
- Jobb Istennek engedelmeskedni, mint az embereknek!
Az esperes vonaglik a d�ht�l.
- Ezt m�g a hal�los �gy�n is megemlegeti! - sziszegi, de mennie kell, mert a
minisztr�ns
gyermek megr�ntotta a csengetty�t, s az orgona teljes er�vel felb�g...

Z�ld P�ter egyed�l maradt a sekresty�ben. Kitasz�tottnak, idegennek �rzi mag�t.

Hom�lyosan
�tfut agy�n, hogy j� volna elmenek�lni, de nincs ereje hozz�. Az esem�nyek
let�rt�k.
A n�p a templomban �nekelni kezd.
Felfigyel. Soha �gy nem hatott r� �nek. Mintha ki�lt�s, megr�z� �gbeord�t�s volna.
A t�mj�nf�stben kavarg� emberalakok sz�tfolynak a padokban, az egym�sba n�tt s�r�
t�meg egyetlen
feltartott szenved� arc �s a test minden p�rus�n �mlik a hal�los fenyeget�sekkel �s
puskatussal elfojtott hang. Hatalmas sodr�ban remegnek a gyertyal�ngocsk�k, mintha
a n�pen
er�t vev� megsz�llotts�gt�l f�ln�nek. Mindent ki�ntenek magukb�l az �nek sz�rnyain
ebben
az eredm�nytelen seg�ts�g-ki�lt�sban, olyan er�vel, hogy forr� torkuk reped meg
t�le.
Sietni�k kell, hiszen csak a mise v�g�ig szabadok, alig egy �r�csk�ig s azt�n a
sorsuk �r�kre
lez�rul. Alig birj�k szeg�nyek f�kezni magukat. A padokra kitett neh�z,
sz�tdolgozott kezek
remegnek, a f�nyben �sz� olt�r a neh�z disz� papokkal messzi t�volodik elk�dl�
szemeik
el�tt �s csak alig hallj�k a mis�z� pap hangj�t. Azt�n a szertart�s ig�zet�ben
r�j�nnek, hogy
van m�g Isten. A bizakod�s kezd felf�nyleni, ha csak kicsi l�ngocska is, mintha a
gyerty�k
nyelv�r�l sz�k�tt volna a sz�v�kre. Az Isten vel�k kell, hogy legyen! Kiv�l azonban
trombita
harsan, a fegyverek, �gy�k eld�rrennek, s a l�ngocska ijedten elalszik.
A katonas�g a n�pnek Istenhez menek�l� lelke ut�n l�tt!
Sokaknak elhal ajk�n az �nek, asszonyok, feles�gek �l�kbe s�rnak �s a padra kitett
kezek
viassz� v�ltoznak.
Olyan tov�bb a szentmise, mintha a j�s�gos Isten Sik� esperes �rt�l elfordult
volna, de az
esperes �r nem veszi �szre. A kir�lyn� kegy�re, a megig�rt �rdemrendre gondol, a
kegyelmes
urak megel�ged�s�t f�rk�szi, mikor kifordul �s nem l�tja meg a n�pet, amelyet
Krisztussal
egy�tt most �ldoz fel. A szerencs�tlenek rem�nytelenn� f�radnak a mise v�g�re.
K�vetkezik a z�szl�szentel�s.
Sik� pap feh�r pluvi�l�t vesz �s a z�szl� el� vonul.
A t�meg a padokb�l felemelkedik, hogy l�ssa, hogy mi t�rt�nik. A szertart�s azonban
r�vid.
Egyetlen k�ny�rg�s csup�n. Ut�na d�san hull a feh�r selyemre a szenteltv�z, mire a
z�szl�tart�k megragadj�k a lobog�t �s a fegyverek �jabb d�rd�l�se k�zben kiviszik a
t�rre a
katon�k k�z�. Nyom�ban a paps�g, kir�lyi bizotts�g �s a n�p. Nem marad m�s a
templomban,
csak Isten �s Z�ld P�ter. R�luk kev�ss� megfeledkeztek. A fiatal pap is a templom
k�sz�b�re
lop�dzik �s onnan n�zi, hogyan verik be a sz�geket a z�szl�ba, d�szes jelmondatok
k�zben �s
adj�k �t az �j katonas�gnak.
Mindenki n�ma, hiszen hal�l v�r arra, ki sz�ra mern� nyitni a sz�j�t. A n�p remegve
hallgatja
a Sik� esperes besz�dj�t, aki a szents�ges kir�lyn� l�bai el� k�nyszer�ti a sz�kely
n�pet, amely
fel�t se �rti a sz�nak, mintha nem is r�la volna sz�. Csak az �jabb �les
vez�nysz�ra t�r
mag�hoz.
Most j�n a d�nt� pillanat.
Siskovitz alt�bornagy l�pik a katon�k el�, felolvassa a neh�z katonai t�rv�nyeket
�s �jabb
vez�nysz�ra a katon�k esk�re emelik kez�ket:
�Esk�sz�nk a Mindenhat� �ristennek, hogy a mi fels�ges gy�zhetetlen cs�sz�rn�nknak,
kir�lyi asszonyunknak, �fels�ge minden gener�lis�nak, tisztjeinek, �s kik nek�nk
ezeknek
szem�ly�ben �s nev�ben most, vagy j�vend�ben parancsolni fognak, sz�fogad�i �s
h�vei,
mindenekben k�szek kiv�nunk lenni, �ket becs�lj�k, tisztelj�k parancsolataikat,
tilt�saikat
megtartjuk, �s �ll�st �s str�zs�l�st �jjel-nappal hiven v�ghezvissz�k, ellens�g
el�tt �s ellens�g
ellen harcban, ostromokban, vij�sokban �s minden adand� alkalommal, vizen,
sz�razon,
t�zben, valamit �s valahol �fels�ge szolg�lata megkiv�n, oly er�sen, ember�l,
becs�lettel
k�v�njuk magunkat megmutatni �s vijaskodni, amint azt j� katon�nak k�teless�ge.
Fogadjuk �s esk�sz�nk, hogy �fels�ge minden ellens�gei ellen, - senkit sem v�ve ki,
- minden
alkalommal �s sz�ks�gben becs�letesen �s ember�l fogunk hadakozni, z�szl�inkt�l el
nem
t�vozunk, hanem azokn�l �lni �s meghalni kiv�nunk mindenkor, minden
alkalmatoss�gban,
ak�r mez�ben, ak�r sz�ll�son, eg�sz hal�lunk �r�j�ig �s utols� er�nkig.
Isten minket �gy seg�ljen �s a szent evang�lium!...�
A kezek lehanyatlanak. Elv�geztetett!
Z�ld P�ter a templom ajt�f�lf�j�ba kapaszkodik. Piros v�r csap fel szemeiben, m�g
meg is
loccsan a homlok�n. Pillanatra els�t�tedik minden el�tte �s nem l�tja, hogy most
L�z�r gr�f
�r, a kir�lyi bizotts�g eln�ke tart �kes besz�det a sz�kelyek vit�zs�g�r�l,
magasztalja a
kir�lyn� anyai kegyess�g�t.
J�het a Te Deum!
A t�meg visszaindul a templomba. Z�ld P�ter valami koldus-zugba t�ntorog f�lre. A
k�ntor az
orgona minden lik�t megnyitja, a fegyverek d�r�gnek, a papok latinul zsongnak, a
n�p liheg �s
�res tekintettel fogadja az �ld�st. Indul a k�rmenet, f�ldre hull minden ember,
csak Sik�
esperes �r magaslik f�l a t�mj�nf�stben, mintha el�tte sorvadna semmiv� minden
emberi er�
�s hi� f�ldi rem�nyked�s...

M�r a diadalmas �nnepi lakom�hoz k�sz�l�d�tt a kir�lyi bizotts�g �s a f�nyes

tisztikar, a
vend�g�l l�tott paps�g, mikor Z�ld P�ter kiv�nszorgott az �res, mag�rahagyott
templomb�l.
A t�ren k�r�ln�zett, hogy merre menjen, hov� legyen. Ekkor l�pett hozz� a tiszt:
- F�tisztelend� urat letart�ztatom! K�vessen!
Nem l�tta senki. Az utca n�ptelen volt, eg�sz Gyergy� n�ma, mint a mag�ra hagyott
s�r.

XXVIII.
Teljes volt a siker Gyergy�ban. Madarat lehetett volna fogatni az urakkal, akkora
volt a
kedv�k. Most m�r biztos a kir�lyn� kegye. Ami Buccownak szinte nyak�t t�rte, az
nekik
egyetlen puskal�v�s n�lk�l siker�lt. A hat�r�rs�g befejez�s�t m�r semmi se
akad�lyozhatja
meg. A nemess�g is beh�dolt. Minden nap �jabb inst�nci�val j�ttek a bizotts�ghoz,
hogy a
�sz�kely nemzet �llapot�nak ujj�szervez�se� k�vetkezt�ben el��llott helyzetben a
maguk
jogait �s kiv�lts�gait lehet�leg biztos�ts�k. A bizotts�g nagylelk� volt.
K�szs�ggel teljes�tett
minden k�r�st. K�zben h�re j�tt, hogy Szebenben meghalt az �rtatlanul fogs�gban
tartott
Borsai Nagy Istv�n, az udvarhelyi kir�lyb�r�. Nyiltan besz�lt�k, hogy a gener�lis
t�tette el l�b
al�l. Ezzel is az � lisztj�kbe ok�dta a vajat a t�bornok, mert ha az erd�lyi
uraknak cs�pp esz�k
lesz, k�nnyen sz�mon k�rhetik az udvarhelyi kir�lyb�r� hal�l�t. A cs�ki falvak
ellen�ll�s�t
sz�mba se vett�k, hiszen az eg�sz mozgalomnak nincs sz�mba vehet� vez�re. Az izg�ga
Z�ld
P�tert, a szentl�leki papot egyszer�en fegyveres kis�rettel haza k�ldt�k a
kar�csonyi �nnepek
miatt is, de �gy �riztett�k, hogy m�g a mad�r se sz�llhatott �t h�r n�lk�l a h�za
f�l�tt.
�gy k�vetkeztek el a kar�csonyi �nnepek, amelyekn�l szomor�bbat m�g nemigen �rt a
szerencs�tlen cs�ki n�p, mi�ta ezek a havasok �rk�dnek felett�k.
A szenteste m�g csendes volt, de m�r megj�tt a h�re, hogy �jabb katonas�g z�dul r�
Cs�kra �s
a f�kir�lyb�r� is elindult, hogy a n�pet el�k�sz�tse a fegyver felv�tel�re. A
kir�lyi biztos urak
az els� �nnepet m�g Szentmikl�son t�lt�tt�k, de m�sodnapj�n leereszkedtek a
felcs�ki
v�lgybe, Szenttam�sra, ahov� m�r el�re kirendelt�k a n�pet, hogy a bizotts�g k�szen
kapjon
mindent.
H�t ilyen h�rek mellett k�sz�lt Cs�k a kar�csonyi szent est�re. Estefel� a marh�t
ell�tt�k, s a
kicsi csal�dok bekerekedtek h�zaikba, hogy megkezdj�k az �nnepet. A r�gi boldog
�r�m�knek azonban az id�n nyoma se volt. A k�nt�l� gyermekek, betlehemesek ugyan az
id�n is elj�ttek, valami kev�s aranydi�, magyar� is ker�lt a sz�mukra, a gyermekek
s
asszonyn�p lassan-lassan el is mer�lt a betlehemi j�szolka var�zs�ban, de a f�rfiak
sehogysem
birtak felengedni. �ltek mereven az asztalok k�r�l a sok k�nl�d�st�l �s hidegt�l
feket�re mart
arccal �s neh�z pokol kavargott a lelk�kben, pedig friss h� is esett, amint illik,
hogy tiszta
f�ld�n j�rhasson a kicsi J�zus, s olyan sz�pen szemeteltek, kavarogtak a h�pelyhek,
mintha
feh�r �sv�nyk�k ereszkedn�nek le az �gb�l a nagy gyermek sz�m�ra, ki ez napon
elk�ldetett
rongyos �let�nk megv�lt�s�ra. Kicsit az id�t azonban elv�tetted lelkem, hogy mikor
j�jj
Cs�kba, mert semmink sincs, mivel illend�en megtisztelhess�nk. Az �l�nkbe se mer�nk
felvenni, olyan viseltes, mocskos, foltos a g�ny�nk is. K�l�nben is a szents�ges
kir�lyn� �gy
bel��lt a mi �l�nkbe, hogy abba m�r el is kell pusztulni; de legal�bb addig ne
panaszkodjunk
ezen a szent est�n, m�g a gyermekek kicsit elj�dzanak J�zusk�val, s a feh�rn�pek
kibesz�lgetik magukat M�ri�val. Ki tudja azt�n �gy is mi lesz, hogy lesz!... Addig
is tess�k,
�ljenek le n�lunk, ne vigy�k el az �lmunkat s ne restellj�k magukat, mert soha
ilyen egyforma
nem volt a sorsunk.
K�pzeletben, szok�s szerint, ezen a napon is ell�togattak a betlehemi puszt�ba, a
kietlen,
d�ledez�, rongyos ist�ll�csk�ba, hol �k�r, szam�r lehellete melengette a rongyokba
p�ly�lt
gyermeket, hogy az Isten hidege eg�szen meg ne vegye, s gondolatban odas�hajtott�k
szent
J�zsefnek: - No, mag�nak is sz�pen kijutott az �letb�l!... Ekkora nyomor�s�g,
kivetetts�g
l�tt�ra m�g sz�gyelt�k is elcs�gged�s�ket a sz�kelyek: - Mi m�g ne sz�ljunk semmit!
Ne
v�tkezz�nk, emberek!...
�jf�l k�r�l megd�nd�lt az els� harangsz�, f�ltizenkett�kor a m�sodik. A h�ba
roskadt
h�zacsk�k n�pe lassacsk�n szedel�zk�dni kezdett. Asszony, gyermek j� melegen
�lt�z�tt, a
f�rfiak is f�l�kre h�zt�k a sapk�t, forg�cs-szil�nkkal meggyujtott�k a h�lyagos
bend�-l�mp�t,
s kez�kben tartva csendesen elindultak az �jf�li mis�re. A gyerty�k f�ny�t�l messzi
ragyog�
templomocsk�k fel�.
Ki tudja, �r�nk-e t�bb szentest�t!...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Katon�k k�s�rt�k Z�ld P�tert az �jf�li mis�re. Azt
se engedt�k meg, hogy valakivel sz�t
v�ltson. Mise ut�n m�r a sekrestye ajt�ban v�rt�k �s �jra visszavitt�k a h�zi
fogs�gba. �gy nem
l�thatta, hogy mikor a f�rfiak is kicammogtak az �jf�li mis�r�l, Tompos Mih�ly, a
b�r�,
f�lreh�vta �ket a cinterembe �p�r sz�ra� s aszongya nekik:
- Nagy baj van, emberek! Holnap a katonas�g az �sszes fegyverfoghat� f�rfiakat be
akarja
hajtani Szered�ba a f�kir�lyb�r� el�, mert �rkezik a soroz�-bizotts�g, s er�szakkal
fel akarnak
minket is esketni a fegyverre, mint a gyergyai n�pet! Az �ccaka egy fit�di ember
j�tt hozz�m,
s az besz�li, hogy eg�sz Cs�k megmozdult s a veszedelem el�l a sz�pvizi havasokba
menek�lnek. Titokban k�vet ment minden�v�. �gy j�tt hozz�nk a fit�di ember. Ha
nincs f�rfi
ember, kit b�sorozzanak, nincs katonas�g s az urak azon az �ton, amelyiken j�ttek,
dolguk
v�gezetlen, sz�gyenszemre k�nytelenek lesznek hazamenni!
- Ak�rki volt, j�l kieszelte! - tetszett a terv a f�rfiaknak.
- J�j�! - mondotta a b�r�, - de ti mit gondoltok: csatlakozzunk-e mi is a t�bbihez?
- Azt nem es kell k�rdeni! - mondja D�nes Feri a t�bbi nev�ben is.
- Akkor m�g az �jjel indulunk! - adja ki a jelsz�t a b�r�. - Mindenki szerelje fel
mag�t
legal�bb egy h�tre �lelemmel, fegyverrel. A lovasok j�hetnek l�val is. Az erdei
sz�ll�sokon
lesz takarm�ny el�g. Mire hajnalra harangoznak, legyen mindenki a vet�skapun�l. �gy
kell
kisz�kd�sni a falub�l, hogy a katonas�g ne al�tson semmit!
H�t �gy maradt kar�csony els� napj�ra apa n�lk�l kicsi J�zus eg�sz Cs�kban.
H�t �gy t�rt�nt, hogy m�snap a nagymis�n, mikor Z�ld P�ter tisztelend� �r az els�
dominus
vobiscumra kifordult az olt�rn�l, csak asszonyok �s gyermekek szepegtek a templomi
padokban.
Sem aznap, sem m�snap nem �zlett az innapi ty�kh�sleves a szentl�leki papnak.
Hely�t se
lelte az aggodalomt�l, nyugtalans�gt�l. Minden idegsz�la odah�zta a menek�l�kh�z,
hiszen
tudta, hogy senki�k sincs, aki ir�ny�tsa, b�tor�tsa, �vja �ket, nehogy
elkesered�s�kben valami
j�v�tehetetlen bajt csin�ljanak. � azonban tehetetlen, kem�nyen �rz�tt fogoly,
akinek m�g az
im�ds�gos k�nyv�be is belen�znek a katon�k. Ak�rmerre matatott az esze, nem tudta
kital�lni,
hogy mit kelljen tennie. A sz�k�s lehetetlen volt, mert a f�rfiak elmenek�l�se
miatt rabtart�
hadnagya m�g szigor�bban �riztette.
Negyedik-�t�dik nap azonban csud�latos m�don m�gis eld�lt a sorsa. �ppen a
szentmis�hez
k�sz�l�d�tt. A k�ntoron �s neh�ny s�ket v�nasszonyon k�v�l alig volt valaki a
templomban. A
megriadt feh�rn�pek a f�rfiak sz�k�se �ta a kapun se mertek kimozdulni. Z�ld P�ter
az
olt�rn�l �ppen az aznapi mise felnyit�s�val bibel�d�tt, mikor fojtott hangon valaki
megsz�lal
az olt�r h�ta m�g�l:
- Ne ijedjen meg, pl�b�nos �r, mert csak �n vagyok, Emri Jov�ki!
- Hogy ker�l maga az olt�r h�ta m�g�?
- �n �gy, hogy a katon�k el�l ide b�ttam!
- A katon�k el�l?
- Megl�ttak, s most teszik t�v� ut�nam a falut, hogy megfogdossanak, de �n
szerencs�sen
megl�ptem el�l�k! - kuncogott az �reg az olt�r h�ta m�g�tt. - Kicsi besz�dem volna
a
tisztelend�rral.
- Mise k�zben? - ijedett meg a pap. - B�nt k�vet�nk el mindaketten!
- Ne kezdje el a mis�t, s akkor nem k�vet�nk el b�nt! - tan�csolta a v�n sz�kely. -
Tegyen �gy,
mintha nem kapn� a m�i mis�t a k�nyvben s �n azalatt elmondom, amit akarok!
Z�ld P�ter sz�tfogadott, az �reg Jov�ki b� pedig halkan pusmogni kezdett:
- A havasr�l j�v�k, az �rfit�l! Azt �zeni, hogy minden dolg�t hagyja el a pl�b�nos
�r, s m�g
ma j�jj�n h�tra a sz�pvizi r�szbe a Szalonka-patak mell�, mert eg�sz Cs�k ott
t�borozik! Az
�tat �smeri, �gy-e?... Sokat ne gondolkozz�k, mert nagy dolgok vannak, s a maga
fejire
sz�ks�g van! Meghagyta Pista �rfi, hogy t�z�n-vizen vigyem. Azt tudja, �gy-e, hogy
a kir�lyi
bizotts�g m�r �nnep m�sodnapj�n Szenttam�sra �rkezett, az �gy�kat fel�ll�tott�k, s
tegnap
meg is kezdt�k a fegyverek kioszt�s�t? �gy igyekezz�k h�t tisztelend�r, hogy nincs
id� a
halogat�sra!... M�g csak azt akarom mondani, hogyha H�romk�t fel� megy, ne a
S�ndorok
dombj�n�l t�rjen el, mert arra az �t j�rhatatlan a nagy h�f�v�sok miatt, hanem a
Hossz�sarkon t�l v�gjon �t balra a Kolos-tet� alatt!... Most azt�n kezdheti a
mis�t!
Z�ld P�ter az izgalomt�l maga is feh�r lett, mint a h�. R�n�zett a kicsi
szents�gh�zra, hogy
�r�kre b�csut vegyen t�le, mert tudta, hogy utols� mis�j�t mondja enn�l az
olt�rn�l.

F�l�ra mulva a r�gi, elsz�nt, lobog�szem� Z�ld P�ter j�tt ki a falusi

templomocsk�b�l. Nem
t�r�d�tt semmivel. T�relemmel k�sz�l�d�tt az �tra. Melegen �lt�z�tt, p�nz�t is
mag�hoz tette
�s megnyergelte a lov�t.
- Ez a pap meg akar sz�kni! - vett�k �szre a katon�k �s a hadnagy ut�n
szalasztottak. � l�ssa,
hogyan b�nik el vele!
Z�ld P�ter azonban m�r tudta, hogyan mehet ki ak�r a vil�gb�l is, an�lk�l, hogy a
fegyveres
hatalom egyetlen szalmasz�lat is ejthessen l�bai el�.
A sekresty�be sietett. A nyom�ba szeg�d�tt katon�k csod�lkozva l�tt�k, hogy
templomi
ruh�ba �lt�zik, kinyitja a szents�gh�z ajtaj�t, az olt�riszents�get mag�hoz veszi,
mintha
nagybeteghez vinn�. Egyik kez�ben a szents�g, m�sik kez�ben kicsi csengetty�.
A katon�k lekapkodt�k f�veg�ket �s f�lt�rdre ereszkedtek a szents�g el�tt.
M�r a lov�n �lt a pap, mikor a hadnagy �tj�t �llott�.
- Hov� megy, pl�b�nos �r?
- L�thatja, hadnagy �r!
- �n nem beteghez megy!
A pap arca elkomorodott.
- T�ved! �n hal�los beteghez megyek!
- A szents�ggel a mell�n meri ezt mondani? - k�pedt el a tiszt.
- A szents�ggel a mellemen mondom!
- �s ki az a hal�los beteg?
A pap megrokkant a l� h�t�n. Komoran csuklott f�l benne a sz�:
- A sz�kely n�p hal�los beteg, hadnagy �r!
A tiszt p�r pillanatig maga el� n�zett, azt�n sz� n�lk�l f�lre�llott a l� �tj�b�l
�s maga is levette
f�veg�t a szents�g el�tt.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Hossz�asz�n t�l, a neh�z erd�l� utakon v�gott neki
Z�ld P�ter a havasnak. Se emberrel, se
�llattal nem tal�lkozott. F�l�tte k�t oldalt a hegycs�csok n�m�n �llottak, mintha
�ri�sok
vett�k volna le f�veg�ket feh�r fej�kr�l Krisztus el�tt. Feh�r zuzmara lepte be a
lovacsk�t,
j�gt�k zsongtak a leveg�ben, a feny�k �jtatosan f�ldig hajtott�k �gaikat, a szirtek
vigy�zzba
dermedtek �tj�ban, a v�gtelens�gbe vesz� sz�lf�k oszlopai tartott�k feje felett az
eget �s e
sz�zi h�-baldachinum alatt vitte a pap Krisztust a havasokba menek�lt sz�kelyek
hal�los
�gy�hoz. Csattog� hideg volt, de � nem f�zott. �br�zata, orra, f�lei feket�re
p�rk�l�dtek, nem �rezte. A kicsi l� n�ha mag�t�l meg�llott, hogy szusszanjon, er�t
gy�jts�n �s ilyenkor
nem tudta meg�llani, hogy bele ne ki�ltson az erd�k csendj�be:
- J�v�nk, emberek!
Az els� menek�ltekkel a Kolos-tet� alatt tal�lkozott. Szentgy�rgyi, menas�gi n�pek
voltak,
kik a Feny�-pataka mejj�k�n h�z�dva, a J�horos alatt v�gt�k �t az utat. �ppen
pihentek, mikor
a pap oda�rt.
- Netene! a szentl�leki tiszlend�r! - sz�kd�stek fel �rvendve a t�z mell�l, de
mindj�rt le is
borultak a h�ba, mikor megl�tt�k, hogy a pap �mag�t Krisztust hozza�.
- Ki haldoklik a havasban? - komorodtak el. - Mi t�rt�nt?
- Semmi, semmi! - nyugtatta meg �ket a pap. - Az�rt j�tt velem az �r, hogy neh�z
napjainkban vel�nk legyen!
- �jj�n! - kurjantott�k olyan lelkesed�ssel a menas�giak, hogy a h� leesett a
fa�gr�l. - Emm�
besz�d! - s �r�m�kben szinte az �l�kbe vett�k a papot lovast�l.
Neh�nyan el�reporzottak apr�, sz�r�s lovacsk�ikon, hogy h�rt vigyenek a t�bbi
n�peknek is,
�s m�lt�k�ppen fogadj�k a Szents�get.
Ebben nem is volt hiba. A t�borban sebt�ben egyik sz�zados feny� bronz t�rzs�be
�gyes kis
t�bern�kulumot v�gtak, hogy akinek sz�ks�ge van r�, k�nnyen J�zushoz j�rulhasson a
maga
baj�val, mert bajuk volt b�ven, Isten panaszk�pen ne vegye!
Z�ld P�ternek elfacsarodott a sz�ve, mikor megl�tta a t�bort. V�gig a v�lgy
hossz�ban a
hirtelen �ssze�t�tt kalib�csk�k el�tt t�zek ropogtak, mintha a Szalonka-pataka
t�zpatakk�
v�ltozott volna, fel eg�szen az eredet�ig. A hegyeken t�l, a V�r�s L�zon szint�gy.
Ami sz�n�t,
sarj�t a k�rny�kbeli erdei sz�ll�sokon kaptak, mind ide hordt�k fekhelynek, de az
Isten hidege
�gy is vette meg �ket. A fekete arcokra r�sz�radt a b�r a sok n�lk�l�z�sekt�l,
�hez�sekt�l,
f�zist�l, bels� gy�trelemt�l, s a n�m�n lobog� szemekb�l kil�velt a keser�s�g �s
elsz�nts�g.
Az edzett, inas testek f�l�be g�rb�ltek a t�zeknek, s l�tszott rajtuk, hogy az
otthon szerbef�lbe hagyott kicsi csal�dokon j�r az esz�k. L�z�r Istv�n sz�p
rendj�ben elbesz�lte a papnak,
hogy els�nek a mad�falviak menek�ltek ide, mikor meghallott�k, hogy a bizotts�g a
szenttam�siakat, a szentdomokosiakat �gy�val k�nyszer�tette a fegyver-felv�telre.
- �desap�d mindj�rt embert szalasztott hozz�m Tomotba, s erre �n is ide h�z�dtam.
Tegnap
eg�sz nap omlott a n�p a felcs�ki falukb�l. Sorra j�ttek a madarasiak, r�kosiak,
taplocaiak,
delneiek, szentmih�lyiak, sz�pviziek, s m�ra Alcs�k is megmozdult. Az Isten
sugallta, hogy
mit cselekedjenek. Minden falu k�l�n telepedett le, s bizalmi embereket v�lasztott,
akiknek
mindenki engedelmeskedni tartozik. Erre fel is esk�dtek, de arra is, hogy hal�lig
kitartunk
�gy�nk mellett, minden l�p�s�nket el�bb megtan�cskozzuk �s k�z�s akarattal j�runk
el. Az
�takra �r�ket �ll�tottunk, hogy meg ne lephessenek a katon�k.
- Bizonyos, hogy j�l indul a dolog! - v�lte Z�ld P�ter is. - Most m�r csak azt
kellene tudnunk,
hogy mit sz�l hozz� a kir�lyi bizotts�g.
Arr�l is �rtes�lve voltak.
- Alaposan leesett az urak �lla, mikor Szenttam�sra �rkeztek, s meghallott�k a
mad�falviak
menek�l�s�t, - kacagott L�z�r Istv�n. - Kem�ny parancsolattal az �cs�det k�ldt�k a
faluba s
azzal fenyeget�ztek, hogy ha huszonn�gy �r�n bel�l a f�rfiak nem t�rnek vissza, az
�sszes
asszonyokat �s le�nygyermekeket ki�zik a falub�l, a fi�kat �s egy�b javaikat pedig
visszatartj�k.
- S ti mit v�laszoltatok?
- Mi semmit, de erre indult meg a n�pv�ndorl�s az eg�sz sz�kben, amib�l l�thatj�k
uraim�k,
hogy mi a n�p v�lasza. Nem hiszem, hogy meg ne gondoln�k magukat!
L�z�r Istv�n azonban t�vedett. M�g aznap d�lut�n ugyanis egy sz�pvizi �reg ember
elhozta a
bizotts�g ny�lt rendelet�t, melyet az �sszes falvakban kihirdettek. Az erd�re
menek�lt n�p el�l
nem lehetett eltitkolni, ez�rt L�z�r Istv�n k�nytelen-kelletlen felolvasta.
�K�zh�rr� t�tetik...
1. Senki az erd�re magokat elvont mad�falvi �s m�s falukb�li lakosok k�z�l egyet is
maga
h�z�ba �s hajl�k�ba befogadni, nekik eledelt adni, avagy az erd�re kik�ldeni ne
mer�szeljen,
k�l�nben feje �s j�sz�ga elveszt�s�vel lakol, mint �k, kik a kir�lyi parancsolatnak
nem
engedelmeskedtek.
2. Aki azon elfutott emberek k�z�l gazdaembert elfog �s a bizotts�g eleibe elhozza,
egy arany
v�lts�ga l�szen.
3. A falusb�r�k is vigy�zzanak kem�ny b�ntet�s alatt, hogy ha valamely faluban azok
k�z�l
lappang�kat �szrevesznek, s ilyen erd�re kik�sz�l�, el�bb�llani akar� szem�lyt
tapasztalnak,
nem v�rv�n elmenetel�t, legottan elfogj�k �s a kir�lyi bizotts�ghoz, vagy a
legk�zelebbi
haditiszthez k�ldj�k.
4. Ha kik pedig elmenni tal�ln�nak h�r n�lk�l, azoknak marh�jukat mindj�rt
hajtass�k tisztk�zhez �s vigy�zzanak, hogy semmit h�zakt�l el ne vigyenek, k�l�nben
magok fizetik meg az
�r�t.�
Ez volt az els� pr�bat�tel, a t�zkereszts�g. A pap figyelte a t�meget, hogy
mik�ppen fogadja a
szigor� rendeletet. Senki nem mozdult. A f�rfiak mereven �llottak, mint k�r�sk�r�l
a f�ldbe
fagyott feny�sz�lak, s csak az arcokon vonult �t az �rny�k, a testek �s az �kl�k
megfesz�ltek,
a sokezer szem veszedelmesen villogott; de azt�n a megcsikordult fogak m�gis
elharapt�k az
�rd�g gerinc�t �s egyik�k felold�dva legyintett:
- Hi�ba ijesztgetnek benn�nket az urak!
Sz�pvizi Sz�ts P�ter, ki az asszeszors�gb�l �llott be k�z�j�k f�ld�nfut�nak, m�gis
figyelmeztette �ket:
- Nem ijesztget�s ez, atyafiak! �hhal�lra �t�lt l�zad�k lett�nk, s egy arany
v�rd�jat t�ztek ki a
fej�nkre. Aki �gy �rzi, hogy nincs ereje szemben�zni a szenved�sekkel, t�n m�g a
hal�llal is,
az m�g hazamehet. Holnap m�r k�s� lesz! J�l gondolja meg mindenki a maga sors�t, �s
k�s�bb re�nk ne vessen senki!
A k�vetkez� pillanatban nagym�rgesen el�be pattant madarasi Nagy Ferenc:
- Nem az�rt j�tt�nk, hogy benn�nk k�telkedjenek! F�rfiemberekkel van dolga, P�ter
�r, nem
fuzsitus feh�rn�pekkel! Minket ne s�rtegessen senki se!
- Akkor viv�t! - vid�modott meg Sz�ts P�ter is. - Akkor kimondom, hogy sem sz�p
sz�ra, sem
fenyeget�sre nem t�g�tunk az Istennek sem, s ezen �r�t�l fogva szecsk�ba v�gjuk,
aki a n�p
�gy�t el meri �rulni!
- Azt nem es lehet m�sk�p! - b�k�lt meg Nagy Ferenc is. - De ha �k tudnak �rni, mi
is igen!
Azt javasolom, emberek, hogy legal�bb �r�sban adjuk b� nekik, hogy mit akarunk!
N�ma
gyermeknek anyja se �rti a szav�t!
A n�p helyesl�leg felz�gott.
- Nagy esze van kiednek! - b�szk�lkedtek a madarasiak, hogy ilyen �rtelmes ember
ker�lt ki
k�z�l�k. - El� h�t a penn�t, P�ter �r!
A falvak megbizottai, az �okosok�, - ahogy a n�p elnevezte �ket, - egyik kalib�ban
mindj�rt
�sszedugt�k a fej�ket s megszerkesztett�k a feleletet ember�l. Nem k�nt�rfalaztak,
hanem
meg�rt�k �rtelmesen, hogy �fels�ge eddig nem akarta, most sem akarja a sz�kelyeket
esk�j�vel meger�s�tett t�rv�nyeik �s kiv�lts�gaik ellen�re, er�szakkal katon�kk�
tenni. Ami
Gyergy�ban t�rt�nt, az sem �rv�nyes, mert ott a n�pet �gy�kkal, fegyveres
er�szakkal, f�- �s
j�sz�gveszt�ssel hurcolt�k a bizotts�g el�. Akik pedig Cs�kban voltak k�nytelenek
felvenni a
fegyvert, azokat vasaz�ssal, ver�ssel, b�kly�z�ssal, t�ml�ccel, h�z�ssal-von�ssal,
minden
kigondolhat� rettegtet�sekkel �s k�nz�sokkal k�nyszer�tett�k r�. A hat�r�r tisztek
hit alatt
�g�rt�k az ad�mentess�get, a nemesi ingyen s�t, birtokot, mindenf�le kedvez�seket,
de semmit
be nem tartottak, hanem megcsalt�k �s f�lrevezett�k a n�pet. Ami teh�t eddig
t�rt�nt, az
semmis, a kir�lyn� akarata ellen t�rt�nt, amit k�nny� bebizony�tani �fels�ge
okt�ber 8-iki
rendelet�vel, amely az �nk�ntess�get vil�gosan kimondja.
�...Az�rt v�glegesen kijelentj�k a m�lt�s�gos Bizotts�gnak, hogy a m�r megszokott
fenyeget�sekre �s rettegtet�sekre sem kiv�nunk megjelenni a bizotts�g el�tt, m�g az
akaszt�f�t�l
sem ijedv�n meg. Ne er�szakolj�k teh�t a fegyver felv�tel�t, hanem hagyjanak meg
mostani
�llapotunkban, mert mi �fels�ge, a kegyelmes kir�lyn� h�s�ges ad�fizet�i akarunk
maradni
tov�bbra is �s tiltakozunk minden er�szak, s�relem, k�r, letart�ztat�s �s
t�rv�nytelens�g
ellen.�
Sz�v�k szerinti �r�s volt, annyi szent! Ha ennek nem lesz foganatja, semminek sem.
Eg�szen
felb�tor�totta az �rva menek�lteket. Most m�r csak el k�ne k�ldeni, de hogyan?
K�z�l�k nem
v�llalkozhatik senki, hogy k�zbes�tse, mert aki a feld�h�d�tt bizotts�g kez�be
ker�l,
mostan�ban nem l�tja meg a napvil�got.
A j�szerencse seg�ts�g�kre j�tt.
D�l fel� a ki�ll�tott �r�k jelentik, hogy errefel� tart Bal�zsi �d�m, a felcs�ki
kir�lyb�r�,
egyetlen sz�l hajd�val. Az el�bb fordult be K�shavas alatt, a gyerty�nasz�i
f�zesekn�l.
- Menj�nk eleibe! - adta ki valaki a jelsz�t.
A t�meg megmozdult �s elz�rta a v�lgy bej�rat�t. A kir�lyb�r� b�tor ember volt, de
a
fenyeget� ember-fal l�tt�ra m�gis v�gigfutott a hideg a h�t�n.
- Mit akartok?
Nagy Ferenc�k mindj�rt k�r�lvett�k, nehogy b�nt�d�sa ess�k.
- Mi k�rdezz�k, hogy mit keres itt a kir�lyb�r� �r!
Az �tt�l, izgalomt�l f�radt kir�lyb�r� kiss� kifujta mag�t. El�vette �s felolvasta
a bizotts�g
�jabb rendelet�t, nehogy azzal menthess�k magukat, hogy nem tudtak r�la.
A t�meg sz�tlanul v�gighallgatta a fej�hez vert, rideg parancsot, az ellentmond�st
nem t�r�,
�rz�ketlen felsz�l�t�st, hogy mindenki azonnal engedelmeskedj�k �s t�rjen haza. A
kir�lyi
akarat ellen ne rug�dozz�k, mert hetediziglen megemlegeti a re�v�r� kem�ny
b�ntet�st.
Az emberek meg�tk�zve n�zt�k a kir�lyb�r� g�z�lg� sz�j�t, rideg arc�t, a l� h�t�n
meredez�
tekint�lyes alakj�t �s megd�bbentek: Mi t�rt�nt ezzel az emberrel? Hiszen ez nem a
r�gi,
j�s�gos ��d�m �r�, hanem ny�lt ellens�g!... A bizalom �s b�tor�t� mosoly, mellyel
fogadt�k,
haragg� merevedett a megcsal�dott emberekben �s egyszerre kezdett besz�lni
mindenki, hogy
takarodj�k a szem�k el�l, mert �k katon�k sohasem lesznek �s m�g a bizotts�g nem
biztos�tja
a felment�s fel�l, addig haza sem t�rnek. A fenyeget�sekben nem hisznek, mert maga
az
�rd�g is h�tszer meggondolja el�bb, miel�tt feles�g�ket, �rtatlan gyermekeiket
ilyen d�h�ng�
t�li id�ben otthonukb�l kihajtan� �s h�zaikat leromboln�. Hogy is �ll el� eff�l�vel
a kir�lyb�r�
�r �rtelmes ember l�tire!
- Emberek! �n nem tr�f�lok! Az egy igazat mondom! �rtetek teszem! Gondolj�tok meg!
Esk�sz�m, hogy baj lesz, ha nem engedelmeskedtek! - pr�b�lta bel�t�sra b�rni Bal�zs
�d�m a
n�pet, de a t�meg vadul �s ellens�gesen fel�v�lt�tt:
- Sohasem!
- Ez az utols� szavatok?
- Ez az utols� szavunk!
A kir�lyb�r� �sszecsuklott a l� h�t�n �s s�rva fakadt.
Olyan furcsa volt, �gy megb�n�totta a n�pet a jelenet, hogy megsz�l�tani se mert�k
s az
eml�kiratot is a velej�tt hajd� kez�be nyomt�k.
Ejnye, mi t�rt�nt?... Mi�rt s�r a kir�lyb�r�?...

XXIX.
A t�bor n�pe sz�tlanul �lt a t�zek mellett. A f�rfiak m�r nem ragyogtak fel a r�gi
bizalommal,
mikor Z�ld P�ter, szok�sa szerint, v�gigj�rta a t�zeket, s sz�ba �llott az
emberekkel. Elm�j�k
otthon j�rt az elhagyott kicsi csal�dn�l, s gondjaikat sz�mig�lt�k magukban. Kicsit
sz�k�sen
hagyt�k az asszonyt, keny�r, k�lts�g n�lk�l s a fa is fogyat�k�n van; de t�n
valahogy csak
meglesznek, m�g hazaker�lnek.
Hiszen j�j�! - mondogatt�k a papjuknak, - �k v�rnak t�relemmel, de az �lelem
fogyat�k�n
van, s azt a nagy hideget se lehet t�rni, m�g a vil�g. Farkasnak is sz�mot tenne ez
az �llapot.
Ne vegye zokon a pl�b�nos �r, de �k m�gis azt tartj�k, hogy most, melegiben k�ne
lesz�molni
az urakkal, miel�tt a nyakukba gy�jten�k a katonas�got az eg�sz orsz�gb�l, s m�g
maguk is j�
er�ben vannak.
Valahogy lecsillap�totta a t�relmetlenked�ket, a cs�ggedteket �jra �letre r�zta, de
�rezte, hogy
a n�p cselekedni akar, s nem b�rja sok�ig a t�tlens�get. A szenved�lyek, indulatok
ma m�g
lefojtva morajlanak, de ha kit�rnek, senki sem akad�lyozhatja meg a ny�lt l�zad�st,
a
keser�s�gt�l elvakult �ld�kl�st �s rombol�st.
�ppen �t akart menni a V�r�s L�zra, mikor L�z�r Istv�n �rte szalasztott, hogy
siessen a
�gy�l�sbe�, mert rossz h�reket hoztak Szenttam�sr�l.
A bizalmi emberek m�r egy�tt �ltek a kalib�ban �s f�lh�borodva �js�golt�k, hogy
megj�tt a
kir�lyi bizotts�g izenete �s sz�ba sem �ll vel�k, mert nem tartja mag�hoz m�lt�nak,
b�rmit is
felelni a p�rt�t� �s vakmer� iratra, melyet a n�p hozz� juttatott. T�rgyal�s
helyett er�szakra
k�sz�lnek. Az Udvarhelyen fekv� lovasezredet, s a H�romsz�ken telel� gyalogezred
hat
sz�zad�t s�rg�sen Cs�kba rendelt�k, hogy vel�k az �sszes havasalji falvakat
megsz�llass�k, s
az erd�n szigorkod� n�pet az �lelmez�st�l v�gleg elv�gj�k.
- P�r nap mulva akkora hader� fekszik r� Cs�kra, hogy azzal magunkban nem
m�rk�zhet�nk!
- agg�dott L�z�r Istv�n. - Addig kellene d�l�re juttatni a dolgot, miel�tt a
katonas�g
meg�rkezik. �n legsz�vesebben m�g az �ccaka rajtok �tn�k!
- Meg vagy bolondulva? - r�m�lt meg a pap. - Fejsz�kkel akarsz nekimenni az
�gy�knak? Le
akarod m�sz�roltatni ezt a sok �rtatlan embert? V�gpusztul�sba akarod d�nteni eg�sz
Cs�kot?
- Igaza van a pl�b�nos �rnak! - ismert�k el a t�bbiek is.
L�z�r Istv�n is megjuh�szodott.
- H�t akkor mit csin�ljunk? Adj tan�csot! Most vedd el� a h�res eszedet!
A papon v�gigijedt a s�lyos felel�ss�g�rzet �s se nem mert, se nem tudott tan�csot
adni.
El��llott azonban sz�pvizi Sz�ts P�ter �s aszondta:
- Nincs m�s m�d, nek�nk is fegyverbe kell �ll�tanunk magunk mellett eg�sz
Sz�kelyf�ldet!
K�rj�nk seg�ts�get H�romsz�kt�l �s az udvarhelyiekt�l. Lovas emberek m�g ma �jjel
elvihetik
a leveleket. Ha erre meg nem gondolj�k magukat az urak, �gy is v�ge mindennek.
A cs�ggedt emberek megk�nnyebb�ltek.
H�rman is a lev�l�r�shoz fogtak, m�sok lovasok ut�n n�ztek. A havason pillanatok
alatt
v�gigfutott az �r�mh�r �s �jra f�ll�ngolt a bizalom. A f�k hasadnak meg a hidegt�l,
de �k nem
�rzik. Lefagyhat kez�k, l�buk an�lk�l, hogy �szrevenn�k �s megk�nnyebb�lve
h�nyor�tnak
egym�sra, mikor a lovas emberek elkocognak. A leszakadt t�zeket �jb�l magasra
rakj�k �s
eg�szen meg�julva �lnek mell�je. A hegyek komor falai k�zt z�g a metsz� sz�l. Ott
hadd
z�gjon! A felkavart h� t�ncol a v�lgyben �s a f�k �gai �gy kopognak a jeges
sz�lben, mint a
fagyos csont, zuzmara hull a nyakukba �s eg�sz h�felh�k d�lnek a megijedt t�zekbe.
Sz�mba
se veszik. Az a f�, hogy felkel mellett�k eg�sz Sz�kelyf�ld!... Eg�sz Sz�kelyf�ld
�s elm�lik a
neh�z megpr�b�ltat�s. Hi�ba v�n�l meg az �jszaka, �gy fel vannak ajzva, hogy nem
b�rnak
lefek�dni. A besz�d elhal ugyan, de a f�rfiak mozdulatlan �lnek a t�zek mellett.
Seg�ts�g�kre j�n Sz�kelyf�ld!
Eg�sz Sz�kelyf�ld!...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Az �r�m nem sok�ig tartott. A kir�lyi bizotts�g
bev�ltotta embertelen fenyeget�s�t.
M�snap reggel, - meg se volt virradva tisztess�gesen, - a katonas�g r�csapott
Mad�falv�ra. A
durva zsoldosok h�zr�l-h�zra j�rtak �s kihajtott�k otthonukb�l az asszonyokat,
le�nyokat.
Z�ld Borisk�t szinte a haj�n�l fogva h�zt�k ki a beteg�gyb�l. �desanyja alig tudott
sebt�ben
n�h�ny sz�l ruh�t re� dobni, �t mag�t is mell�je l�kt�k. Arra se akartak id�t
hagyni, hogy az
any�k a b�lcs�kb�l magukhoz vegy�k kisdedeiket. Sokan a katon�k sor�n �tt�rve
futottak
vissza, hogy elb�cs�zhassanak er�vel otthon fogott fi�gyermek�kt�l, akiket a
katon�k
�sszefogdostak. Pillanatok alatt egyetlen sikolt�s, s�r�s, �tok �s sz�rny�s�g lett
az eg�sz falu.
Keresztvet�snyi id�t se engedtek a szerencs�tleneknek, menni�k kellett. Sem
kiv�tel, sem
kim�let nem volt. Maga Carato alezredes, Cs�k parancsnoka �gyelt fel, hogy a
parancsokat a
katonas�g teljes szigor�s�ggal v�grehajtsa. �lvezet volt sz�m�ra l�tni a sz�ve
m�ly�b�l gy�l�lt
faj megal�ztat�s�t �s pusztul�s�t. Ha rajta �llana, irmagot se hagyna bel�l�k. K�r,
hogy nem
vetk�ztetheti meztelenre �ket, hogy �gy �lvezze v�gig hal�lbafut�sukat. De ez se
utols�
l�tv�ny, ahogy s�rva, �tkoz�dva, im�dkozva, fel-felbukva, zil�ltan v�gigtorl�dik,
gy�r�dik a
megriasztott, fegyverek k�z� k�nyszer�tett asszony-csorda a r�h�g� katonaleg�nyek
k�z�tt.
A falun k�v�l m�r t�rdig g�zolnak a h�ban �s elk�k�lt arc�, kez� k�lykeiket
vonszolj�k
maguk ut�n, akik a r�m�lett�l s�rni se mernek, csak n�ma k�nny�k fagy dagadt
arcocsk�jukra.
N�melyek kiejtik h�nuk al�l a futt�ban felkapott kenyeret, hogy �sszees�
kicsinyeiket
ments�k, de mire ut�na nyuln�nak, a t�bbiek m�r sz�ttapost�k a h�ban. Vannak, akik
d�h�sen
visszafordulnak, mint a vadmacska, hogy t�z k�r�mmel csapjanak a katon�k arc�ba, de
azok
durv�n visszal�kik a mag�nk�v�li t�megbe �s futniok kell tov�bb. N�melyek f�rj�k
nev�t
sikoltj�k v�gig az eg�sz �ton �s nem jut esz�kbe, hogy hi�ba. A gyeng�bb
term�szet�ek
felkacagnak az �gre, egyik v�nasszony ijeszt�en �nekelni kezd, a haragosabbak
tehetetlens�g�kben hajukat t�pik. �llapotos �desany�k mindent feledve, kez�kb�l
v�delmet
csin�lnak hasuk k�r�, hogy sz�v�k alatt hordott magzatjukat �gy ments�k. M�g a vad
katon�k
is csod�lkoznak, hogy ilyen sz�v�sak, f�radhatatlanok, ilyen rettent� er�fesz�t�sre
k�pesek.
Verejt�k�k s�rg�ra festi a havat, a testek g�z�lnek a hidegben, a f�rads�gt�l
leejtett sz�jakb�l
omlik a p�ra, tagjaik zsibonganak, a hideg f�j ujjaikban, agyuk muzsik�l, fekete
k�dbe v�sz
k�r�l�tt�k az eg�sz vil�g, se l�tnak, se hallanak, csak mennek-mennek orrabuk�sig,
a rettenet
�s t�boly �zi, hajszolja �ket...
A sz�len �s h�tul halad� katon�k egy�tt futnak vel�k. Akad, aki m�gis megtorpan:
�Istenem,
mit csin�lunk!� - de �jra el�nti a furcsa inger �s fut tov�bb el�reg�rb�lt testtel,
a k�zeled�
hegyeknek szegzett fejjel.
�thaladnak Sz�pvizen, de sehol senki �tjukba nem �ll. A falu k�ze n�ptelen. A
sz�pviziek
h�zaikban szoronganak �s dermedt l�lekkel lesik a j�gvir�gos ablakocsk�kon �t, hogy
k�v�l mi
t�rt�nik. A r�mh�r el�re megb�n�totta �ket.
L�tni lehet, hogy egyik csecsem�j�t hurcol� asszony hirtelen meg�llott, el�r�ntja
k�keres
eml�j�t �s pillanatig k�ts�gbeesetten dugdossa piros bimb�j�t kicsinye hideg
sz�jacsk�j�ba, de
az �radat ism�t mag�val sodorja �s most m�r szabadon libeg� eml�vel rohan el�re,
mintha
veszett farkasok harapn�k a sark�t.
Sz�pvizen t�l a z�rt t�meg elny�lik az �ton �s sz�tszakadozik. A kifulladt
�regasszonyok
feladj�k a k�zdelmet �s fekete, sz�raz kezeikkel val�sz�n�tlen�l intenek a t�bbi
ut�n: �Ti csak
fussatok tov�bb!� �s �sszeesnek...
H�t �k futnak is az oldalukon liheg� katon�kkal, m�g a h�, a hegyek, a f�k, minden
z�ldd� �s
veress� nem v�lik kialv� test�k �s lelk�k v�res k�pr�zat�ban �s egyenesen a hal�l
karjai k�z�
esn�nek a v�g�n, ha szerencs�re fel nem �v�ltene a vez�nysz�:
- �llj! Katon�k vissza!
A zsoldosok visszaf�kezik magukat a f�lig hom�lyba borult agyakon �tnyilal� hangra.
Az
asszonyt�meg is megtorpan �s lassan lecsendesedik.
Most, hogy valamennyire magukhoz t�rhettek, m�g keservesebb. A fesz�lts�g
felold�dik, a
t�lhajszolt test �s l�lek �sszeomlik. Kib�rhatatlan f�radts�g �s f�sults�g lepi meg
orvul, inaik
reszketnek, az er�sebbek egy ideig m�g vonszolj�k magukat, azt�n �k is elhullanak
az �ton.
Pihennek a h�ban �s kiv�ncsi, k�rog� varjak sz�llj�k k�r�l �ket.
K�s�re, nagyon k�s�re megismerik, m�r biztatj�k �s v�gasztalj�k egym�st:
�Joz�fa, add ide azt a gyermeket!... Lelkem �desany�m, egy kicsit er�s�tse
mag�t!... Ne
b�suljatok, asszonyok, mert mindj�rt ott vagyunk a havason!... Jaj, fagy meg a
lelkem
kicsidem!...�
M�r tudnak besz�lni. Ez az utols� szakasz azonban a legnehezebb. Felszedel�zk�dnek,
v�nszorognak, vonszolj�k magukat �s egym�st. Test�k sajog, mintha vasvessz�vel
vert�k
volna v�gig, de mennek erej�k v�gs� megfesz�t�s�vel �s szabad kez�ket sz�tt�rj�k,
mintha a
leveg�ben akarn�nak megkapaszkodni...
Az erd� fala azonban meg�ll�tja �ket �s belesikoltj�k uruk nev�t a h� s�lyos
csendje alatt
pihen� rengetegbe:
- J�nos! Istv�n! Beke Mih�ly! �des j� uram!...
Egy sz�szke le�nyka hirtelen felkacag:
- Ni, �desany�m!... Ott j�nek �desap�m�k!...

A f�k al�l emberek l�pnek ki �s �l�kbe szedik az asszonyn�pet, gyermekeket. N�m�n

�lelik,
cs�kolj�k, lehellet�kkel melengetik. Lovasok bukkannak el� �s maguk el� szedik a
nyeregbe
az elal�ltakat, betegeket, tehetetleneket, gyermekeket. Az erd�ben csattognak a
fejsz�k, szorgosan rakj�k a meleged� t�zeket �s kil�m�terekre leolvad a h� a f�kr�l
a felcsap� l�ngokt�l.
A P�los- �s Szalonka-v�lgye egyetlen v�r�s t�zvonal, fel eg�szen a hegyek sz�v�ig.
Minden
kalib�b�l, minden zugb�l szakadatlan ny�zs�gnek el� az idegen f�rfiak is �s d�bbent
csendben n�zik az otthonukb�l kivert, f�lig megfagyott szerencs�tlen asszonyok,
�rtatlan
gyermekek bevonul�s�t. Nem sz�lnak, de kez�k �gy r�szorult a fejsz�kre, hogy a
nyele sorvad
el a markukban. Az arcok, szemek feket�n sug�rzanak s a szik�r, inas f�rfitestek
f�kezett
mozdulatlans�g�ban fesz�l� �s �sszezs�folt er�k l�tt�ra m�g a t�li �lm�t alv� �l�
fa is
megremeg f�lelm�ben. El�g volna egyetlen int�s, t�tova mozdulat, felny�g�s, hogy
csak
egyetlen l�lek is elszakadjon e pillanatokban a l�tv�ny fel� borzad� ember-
ezrekben; hogy ez
az ugr�sra k�sz, keser� had vad�llat-�v�lt�ssel rontson r� a vil�gra �s addig ne
nyugodj�k, m�g
az utols� v�rt�l piros fejsze is �r�kre le nem hanyatlik a kezekben...
Maga Z�ld P�ter, a pap is eliszonyodva retteg ett�l a pillanatt�l �s �szre sem
veszi, mikor
�desanyja �t�leli, nem hallja, hogyan �v�lt fel L�z�r Istv�n a jegyese l�tt�ra �s
viszi el
karjaiban a f�lig holt sz�p le�nyt. Val�sz�n�tlenn� k�dlik minden el�tte. Feje
olyan, mint az
er�szakosan megvert t�z, melynek szikr�i szertesz�r�dnak �s mindj�rt meg is halnak.
Egyetlen retteg�s, borzad�ly �s f�lelem az eg�sz ember, valami ki�ltoz bel�l, de
sz�ja csak
hangtalanul didereg, mert miel�tt megsz�lethetne, vacog� fogai holtra harapj�k a
sz�t.
Var�zslatban l�t maga el�tt mindent �s �rtelmetlen szavak zsonganak k�r�l�tte.
A havas megbojdult. Szerencs�re most m�g mindenki el van foglalva. A kivert
asszonyn�pet,
gyermekeket dajk�lj�k, melengetik, szeretgetik �s �jabb kalib�kat �csolnak
sz�mukra. Ezalatt
a felh�borod�s �s bossz� els� hull�ma lezajlik benn�k.
Egyel�re nem t�rt�nik semmi. A pap is mag�hoz t�r, megnyugszik �s �ppen �v�ihez
akar
sietni, mikor megl�tja, hogy a P�los-v�lgy sz�j�n�l fejsz�s, fegyveres had ver�dik
�ssze �s
indulni k�sz�l Sz�pv�z fele. A t�meg percr�l-percre szaporodik. M�r a V�r�s L�z
fel�l is
ereszkednek al� a f�rfiak. Z�ld P�ternek alig van ideje odafutni:
- Emberek! Mit akartok!
- F�lre az �tb�l, tisztelend� �r!...
Nem lehet visszatartani a n�pet. Hi�ba istenkednek a t�bbi vezet�k is: Getz� Tam�s
taplocai,
Bogos Tam�s, B�jte J�nos, Gerg� Jakab, menas�gi Csisz�r Istv�n, a sz�pvizi Betze
Anti �s
m�sok. Ha volna is, ki hajlan�k a sz�ra, a mad�falviak keser� haragj�val nem lehet
b�rni. A
lehellet�k, liheg�s�k is �get. Hi�ba futnak oda az asszonyok is, vetik r� magukat
f�rj�kre,
apjukra, kulcsolj�k �t t�rdeiket, a bosszul� angyalt nem tehet feltart�ztatni. A
pap k�ts�gbeesetten k�zd, magyar�z, csillap�t; nem haszn�l semmit. Elk�sett m�r a
besz�d �s tehetetlen�l
�ppen f�lre akar �llani Z�ld P�ter az �tb�l, mikor a k�zeli kalib�b�l kil�pik L�z�r
Istv�n �s
fel�je indul. Mindenkinek felt�nik, olyan k�l�n�s az eg�sz ember, mintha nem is
volna ezen a
f�ld�n. Arca csupa k�n, fojtott f�jdalom, teste megt�r�tt �s remeg�s r�zza. Hangja
fak� �s
elszorult, mikor ingadozva, hal�ls�padtan meg�ll a pap el�tt:
- Jere, P�ter, �ldoztasd meg a h�godat, mert utols� �r�j�t �li!
A pap �sszer�ndul �s felb�mul a m�sikra, mintha nem �rten�, mit mond.
Az emberek tov�bbadj�k, hogy mi t�rt�nt �s eln�mul a havas, mint a s�r.
A pap v�gigsim�tja kez�vel homlok�t, mintha a hal�l �rny�k�t akarn� elt�r�lni
szemeir�l,
imbolyogva odamegy a f�ba rejtett szents�ghez, t�rdet hajt el�tte, kiemeli �s
mell�re szor�tva
elt�nik a haldokl� le�ny kalib�j�ban.
Most m�r nem �ll senki a fegyveres bossz��ll�k �tj�ba. Getz� Tam�s, B�jte J�nos,
Gerg�
Jakab, a sz�pvizi Becze Anti m�r nem k�ny�r�gnek a n�phez. Megrend�lve maguk el�
n�znek. A f�rfiak is megk�v�lnek, az asszonyoknak k�takkor�ra t�gul a szem�k, az
ijedt
le�nyk�k felragadnak �desapjuk t�rd�re...
Ki tudja mennyi id� m�lva a fekete kezek megereszkednek a fejsz�ken, az izmok ism�t
els�mulnak �s az egym�sba forrott t�meg lassan felbomlik �s vissza�z�nlik az
erd�kbe. M�g
se lehet �lni menni, mikor valaki haldoklik! A farkasd�h�s f�rfiak esett f�vel
mennek �s l�buk
nesz�t felfogja a puha h�.
L�z�r Istv�n egyed�l marad. Hirtelen esz�be jut a somly�i jelenet. Akkor is
ugyan�gy oszlottak
sz�t a l�zad�k a Boriska csud�latos cselekedet�re.
�s most m�sodszor menti meg n�p�t az �lete �r�n!...
�ll, �ll L�z�r Istv�n egyhelyben, m�g l�bai k�r�l megolvad a h� �s elszorult
mell�b�l alig
hallhat� suttog�s t�r el�:
- Boriska!... �n sz�p kicsi feny�bojtom!

K�t �r�val k�s�bben �rkezett az erd�re Bors L�z�r, az alcs�ki helyettes

alkir�lyb�r� Bene
J�zsef delnei l�f�vel, akinek h�z�ban k�ts�gek �s f�lelmek k�zt v�rta a kir�lyi
bizotts�gt�l a
n�p lecsendes�t�s�re kik�ld�tt f�kir�lyb�r�, hogy k�t embere vissza�rkezz�k. Maga
nem mert
a n�p k�z� menni. Bors L�z�r�k is csak nagy hebeg�ssel, rebeg�ssel indultak �tnak.
Sz�pvizen
tudt�k meg a mad�falvi asszonyok �s gyermekek ki�zet�s�t. Az itt t�boroz� vasas
n�metek
parancsnoka, Persina kapit�ny �js�golta, hogy csak a parancsot v�rja �s ma vagy
holnap f�ldig
romboltatja Mad�falva h�zait is.
Elhitt�k a h�rt. Hogyne hitt�k volna, hiszen maga a f�kir�lyb�r� figyelmeztette,
hogy az
alt�bornagyt�l semmi j�t nem v�rhatnak, annyira feld�h�tette a n�p engedetlens�ge.
Mikor a
sz�ki tisztek eszire adt�k a b�r�nak, hogy az elkeseredett emberek kiv�ndorl�ssal
fenyeget�znek, csak v�llat vont: �Ha v�gleg elsz�knek, van itt sok szeg�ny csal�d,
kik k�zt fel lehet
osztani a f�ldet�. Ny�ltan meg is �rta Daun gr�fnak, a haditan�cs eln�k�nek, �s
abb�l sem
csin�lt titkot, hogy t�zzel-vassal v�ghezviszi a kir�lyn� akarat�t, s ink�bb a n�p
pusztuljon,
minthogy neki kelljen sz�gyenteljesen kivonulnia Cs�kb�l. A bizotts�g magyar uraira
se lehet
sz�m�tani, mert L�z�r gr�f ink�bb usz�tja, mint m�rs�keli, Kem�ny uram pedig
csendes, l�gy
ember, ki nem sok vizet zavar, a n�met tisztek pedig egyenesen elt�r�ln�k a f�ld
sz�n�r�l a
sz�kelys�get.
- H�t �gy �llunk, Bene uram! - s�hajtott Bors L�z�r. - Az �let�nk �r�n is r� kell
b�rnunk a
n�pet a visszat�r�sre!
- Nincs m�s m�d! - ismerte el Bene J�zsef l�f�.
- C� ne! - kocogtak tov�bb.
A havas sz�j�ig se �rtek, t�z-tizenk�t fegyveres ember bukkant el� a f�k k�z�l �s
k�r�lvette
�ket.
- Kik vagytok, s mit akartok?
Mondj�k, hogy mi j�ratban vannak, mire a n�p k�z� vezett�k.
Bors L�z�rnak elszorult a sz�ve, mikor megl�tta a szerencs�tlenek sanyar�s�g�t,
nyomor�s�g�t. A sz�vig fagyott nyers feny�sz�lak csak f�st�lnek a t�zeken mint a
mellette �l�
emberek feje. A heveny�ben egym�snak t�mogatott f�kb�l k�sz�lt kalib�k oduj�ban kis
gyermekek s�rnak a sz�na- �s condrapriccsen, kisz�vott test� asszonyok tesznek-
vesznek, saj�t
sz�jukb�l megvont utols� falatjukat dugdoss�k k�lykeik sz�j�ba. A f�k k�zt
l�g�fej�, sz�r�s
hegyi lovacsk�k �llanak mozdulatlan, mintha azt v�rn�k, hogy v�gleg megfagyjanak.
Od�bb
durv�n led�nt�tt f�k romjai, friss seb� csutakjai meredeznek az �sszetiprott �s
barn�ra
piszkolt havon. Neh�ny f�rfi bibel�dik vel�k, de mikor megl�tj�k a �vend�geket�,
abbahagyj�k a munk�t �s �k is a kiv�ncsiakhoz csatlakoznak. A n�lk�l�z�s, sok
keser�s�g
beette mag�t test�kbe-lelk�kbe �s egyre n�vekv� roml�suk miatti l�zong�suk
�lland�an zajlik
a sz�v�kben. Lehellet�k keser�s�ggel m�rgezi meg m�g a leveg�t is. Kifent fog�,
vicsorg�
farkascsorda, mely csak az �jszak�t v�rja, hogy elrohanjon �ld�kl� �tj�ra. Bors
L�z�rnak
bors�dzik a h�ta a f�lelemt�l, ha r�juk n�z �s nem csod�ln�, ha menten
sz�tszaggatn�k �t is,
csak az�rt, hogy p�rolg� piros v�r�t l�ss�k, hiszen az �lni-akar�s s�rg�llik
szem�kben �s az
�hs�g b� ny�la �nti el sz�jukat... Al�v�jt, k�rs�gos, cig�nynak is elviselhetetlen
�let bizony ez
�s m�gis �gy �rzi Bors L�z�r, hogy enn�l fens�gesebb hord�t sohasem l�tott.
B�szk�k, mert
tudj�k, hogy mi�rt szenvednek, t�rnek �s nem vas, nem parancs al�zta ide, hanem
�nk�nt
v�llalt�k a sorsot �s az elhat�roz�st, hogy �let�k �r�n se t�g�tsanak, ott reszket
a v�r�kben,
csillog a szemig esett sapk�k alatt.
Bors L�z�r tudja, hogy hi�ba j�tt, m�gis sz�v� teszi:
- Emberek! Minket a f�kir�lyb�r� �r k�ld�tt, aki a kir�lyi bizotts�g megb�z�s�b�l
ide k�sz�l
hozz�tok!
Neh�ny emberb�l kit�r a fullaszt� d�h �s gy�l�let:
- Ide ne! Kurafi, nyomorult, �rul� gazember! Neki k�sz�nhetj�k, hogy ide jutottunk!
A harag ragad�s. A ny�zsg�, l�kd�s�d� t�meg m�r �kl�t meregeti a k�t k�vet feje
felett, de a
haldokl� le�ny kalib�j�b�l kil�pik L�z�r Istv�n �s f�radtan felemeli csendre int�
karj�t:
- Az Istenre k�rlek!...
A fonnyadt, ny�zott, rongyos emberek elhallgatnak �s elkullognak. Az acsarkod�s
megsz�nt.
Alig neh�ny komor f�rfi marad a k�vetek mellett. Bors L�z�r nem tudja mire v�lni a
v�ratlan
v�ltoz�st.
- Mi t�rt�nt! Mi�rt mentek el?
Valaki megmondja:
- Egy le�ny haldoklik a kalib�ban!
- Egy le�ny?
- A L�z�r �r jegyese, a mad�falvi Z�ld J�nos le�nya! A beteg�gyb�l h�nyt�k ki a
katon�k!
H�napra volt kit�zve az esk�v�je, de nem hiszem, hogy meg�rje.
Bors L�z�r megrend�lve indul a lova fel�. A t�bbiek tisztess�gb�l el is kis�rik,
m�g fel is
seg�tik a l� h�t�ra.
- H�t ne j�jj�n a f�kir�lyb�r� �r?
A leppeg�szav� Getz� Tam�s taplocai primipulus felel, mert � van j�ismerets�gben az
alkir�lyb�r�val.
- Ha az�rt j�n, hogy minket t�mogasson, akkor sz�vesen l�tjuk, de mi a
sz�nd�kunkt�l el nem
�llunk, sem �rte, sem senki�rt a vil�gon!... �gy mondj�tok meg neki!
Akkor az Isten seg�ljen!
- T�ged es, L�z�r!
A k�t k�vet elkocog. Egym�shoz se sz�lnak, vissza se n�znek.
M�r Sz�pvizen t�l j�rnak, mikor a delnei l�f�, Bene J�zsi fels�hajt:
- Te L�z�r! Ha nem voln�tok a vend�geim, bizonyisten itt maradn�k magam is!...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Az emberek visszamennek a tan�cs-t�z mell�. Nincs
ugyan mit tan�cskozni, de legal�bb
elbesz�lgetnek s azzal is verik az id�t. Szak�llas, �sszefagyott arcukat s�ttetik a
t�zzel. Az
els� id�szak, a c�ltalan �s vak d�h�ng�s ideje elmult, a fesz�lts�g elfonnyadt s a
n�pet
tehetetlen gyenges�g fogta el. K�l�n�sen �gy napsz�llta el�tt �rzik. Rosszkedv� nap
ez a mai
mindenk�ppen. Az �g is sz�rke, kietlen, h�t�l visel�s. Az �let kimer�lt. M�g a f�k
k�zt
vesztegel� lovak is f�ldig ejtett�k fej�ket, mintha agyukban v�gk�pp kialudt volna
minden
f�ny. A f�rfiak a t�zek k�r�l z�rtak, konokok �s s�t�tek. �l� szikl�k a l�ngok
v�r�s f�tyl�ba
burkolva. Az ijeszt�en f�lrebillent �let �ldozatai. Csak akkor r�ndulnak meg, mikor
valamelyik hal�lrah�lt gyermek k�nos fuldokl�sa, k�h�g�se v�gigugat az erd�n. A
saj�t
l�lekzet�k p�r�j�ba vesz� f�rfiak hallgatj�k �s megb�nul a sz�v�k t�le. Arra
gondolnak, hogy
ez a helyzet tov�bb �gy nem maradhat, de nem sz�lnak semmit.
Az �j leereszkedik. Ny�l�s, vastag s�t�ts�g �l a havasra �s orvul megfojtja. A
t�zek is
messzibb h�z�dnak egym�st�l. Az �ccaka sz�tsz�rja �s elv�lasztja egym�st�l a n�pet.
Minden
ember mag�ra marad a maga k�l�n terh�vel �s er�tlens�g�vel.
Ez �gy elviselhetetlen! Valamit m�gis tenni k�ne ellene!
Egy ember, - ha j�l n�zem, �ppen Gerg� Jakab, a taplocai b�r�, - felugrik �s a
t�zf�nyben
�ri�sira t�tott sz�jjal beleb�g a havasba:
- Hah�, emberek!... Tudj�tok-e, hogy ma Szilveszter-este van!
A ki�lt�s enni adott a lelk�knek.
Szilveszter-este!
Otthon ebben az �r�ban megkondulnak a harangok, hogy h�laad�sra h�vj�k �ket, a
sz�jjal
r�ngatott orgon�csk�k gyenge muzsik�ja bet�lti a kis templomokat s a viaszkgyerty�k
f�ny�ben ihletett sz�vvel olyan j� b�kess�gben �lni egym�s mellett �s b�cs�ztatni
az �esztend�t, mialatt a pap el�sz�ml�lja az �let tenger�ben v�gleg al�mer�l� �v
arat�s�t, hogy
h�nyan sz�lettek, h�nyan haltak meg...
�risten, hov� lett ez a vil�g!...
Soha ilyen szomjasan nem v�gyakoztak otthonuk ut�n, mint itt, a havas
kietlens�g�ben
sinyl�dve, szigorkodva, �hezve, f�z�dva, ki�z�tten �s csak r�vicsorognak a t�voz�
�-esztend�re, mint a l�ncos kutya. Itt Isten sincsen, mert az Isten galambl�bon j�r
az olt�rok feh�r
abroszain �s eltakarja szemeit, hogy ne l�ssa ezt a mocskos vil�got!
Haza! Haza! Haza!...
Olyan er�vel fekszi meg a v�gyakoz�s a lelk�ket, hogy m�g a f�lpog�ny Mikl�s Gyuri
is azt
mondja t�rsainak:
- M�gis besz�lni k�ne a f�kir�lyb�r�val!
A havasi emberek l�that�lag megk�nnyebb�lnek.
- �n is most akar�m mondani! - �jul meg Getz� Tam�s, a taplocai.
- Nem pen�szedhet�nk meg az erd�n! - v�li B�jte J�nos is.
- Akkor sokat ne szokot�l�djunk, hanem induljunk! - aj�nlja Bogos Tam�s. - Mire oda
�r�nk,
�gy is �jf�l lesz!
Az igaz!
Felszedel�zk�dnek �s indulnak. A k�sz�l�d�st a n�p s �szreveszi:
- Kietek hov� mennek?
Izs�k F�l�p megmondja:
- Csak ide, Deln�re! M�g egyet pr�b�lunk a f�kir�lyb�r�val!
A szemek felcsillannak.
B�rcsak szerencs�vel j�rn�nak!...

A h�ba s�ppedt falucska alszik. Sehol vil�goss�g.

- Elk�st�nk! - kedvetlenednek el az erd�r�l j�tt f�rfiak �s meg�llanak a Bene J�zsi
s�t�t
ablakai alatt. T�n�dnek, hogy mit�v�k legyenek, suttognak, topognak a h�ban.
Mindenki
alszik a h�zn�l.
- M�gse k�ne elmenni dolgunk v�gezetlen! - d�rm�g Mikl�s Gyuri �s k�zel-sz�jjal,
fojtottan
besz�l az ablakon:
- H�, Bene �r!
Bent mozgol�d�s, szavak, �szrevett�k. Valaki kisz�l:
- Ki az?
- Mi vagyunk!... az erd�r�l!
- J�jjenek be!
Leverik a havat a l�bukr�l �s bed�rgetnek. Egy �rva gyertyasz�l rebeg az asztalon,
mintha
f�zn�k, vagy f�lne. A f�kir�lyb�r� �ll mellette f�lig �lt�z�tten, �ppen csak
belehuppant a
csizm�iba s r�katorkos ment�t kapcsolt a nyak�ba. Izgatottan n�zi a nyolc embert,
kikb�l a
meleg h�zban is �rad a hideg. Bors L�z�r �lteti, bar�ts�goskodik vel�k.
- H�t m�gis meggondolt�k a dolgot, emberek?
- Meg! - d�ngik rekedten.
- J�l tett�k!
A f�kir�lyb�r� figyeli a sov�ny, sz�las alakokat. Beesett, s�rga arcukat megverte a
t�z, fagy, a
folytonos t�preng�s, gond. A bizonytalans�gba beleb�mul� szemek �resek. F�radtak �s
megadt�k magukat.
Mikl�s Gyuri viszi a sz�t:
- Meg�ntuk m�r a sok sanyar�s�got az erd�n, m�lt�s�gos uram! Tov�bb nem
szenvedhet�nk!
Meginst�ljuk al�san, j�rjon k�zbe, hogy a k�rv�ny�nkre a kir�lyi bizotts�g adjon
v�laszt, de
m�g holnap reggel nyolc �r�ra, hogy mehess�nk imm�r haza! Fele a n�pnek beteg, az
asszonyok, gyermekek ott d�glenek a h�ban.
A s�lyos pillant�s� szemek a f�ldre szegez�dnek. Sz�gyenlik, hogy ide jutottak. A
f�kir�lyb�r� siet megragadni a kedvez� alkalmat.
- Re�m minden k�r�lm�nyek k�zt sz�m�thatnak! - b�tor�tja �ket. - Tudhatj�k, hogy
n�lamn�l
senki jobban nem kiv�nja Cs�k jav�t, de reggel nyolc �r�ra m�gse adhat v�laszt a
bizotts�g.
Nagy uruk azok, kir�ly emberei, kiket nem verhetek f�l hajnalban �lmukb�l; de nem
is kell.
�n itt m�r most kijelentem a saj�t felel�ss�gemre, hogy mindenki nyugodtan
hazamehet a
saj�t faluj�ba, senkinek semmif�le b�nt�d�sa nem lesz... Az egyetlen felt�tel csak
az, hogy
maguk is engedelmeskedjenek a parancsnak �s minden zavarokoz�s n�lk�l, b�kess�gben
vegy�k fel a fegyvert! A katonas�got �gysem ker�lhetik el semmik�ppen. Annak meg
kell
lennie!
A f�rfiak elkedvetlenednek �s konokul megr�zz�k a fej�ket:
- A fegyvert sohasem v�llaljuk!
A f�kir�lyb�r� Bors L�z�rral egy�tt f�radtig igyekszik r�besz�lni �ket, �nmag�t is
megal�zva
k�ri, hogy ne vesz�lyeztess�k �let�ket, javaikat, csal�djukat, gondoljanak
feles�g�kre,
gyermekeikre; de a nyolc sz�kely nem t�g�t. Ha el kell veszni�k, h�t vesszenek el
mind egy
sz�lig, de �r�k�s szolgas�gba, jobb�gy�n�l, cig�ny�n�l al�bbval� sorba jutni nem
akarnak, a
kir�lyn� se kiv�nja ezt t�l�k �s az erd�kr�l addig nem mozdulnak, m�g igazs�got nem
kapnak,
m�g ha farkasok marakodnak is �ssze �res beleik f�l�tt. Tan�csad�juk az �l� Isten!
- M�sk�ppen pedig nem seg�thetek magukon! - szomorodik el a f�kir�lyb�r�.
- Akkor mehet�nk is, atyafiak!...
A falun k�v�l sokan v�rt�k a k�ld�tteket. Lehettek �gy sz�zan. Az izgalom, a
rem�nyked�s
hozta le �ket a havasr�l. T�relmetlen�l vett�k k�r�l a nyolc embert:
- Sz�na-e, vagy szalma? Mit mondott a kir�lyb�r�?
Mikl�s Gyuri keser� nyugalommal v�laszolt:
- Ellens�g � is! Mehet�nk vissza meghalni!
- H�t akkor menj�nk vissza meghalni!
N�m�n haladnak be az �ccak�ba. Csend van. Egyetlen farkas sehol nem �v�lt, egyetlen
l�
nem horkant, egyetlen ember nem s�hajt.
A h� hull csak csendesen a fej�kre.

XXX.
�j esztend�re virradtak.
Reggelre a h�es�s el�llott �s feh�r pomp�ban �llottak a f�k, hegyek, szikl�k. Az �g
kitisztult
�s a nap is megmutatta mag�t, ha b�gyadtan, ha er�tlen�l is, mintha Isten maga
emelte volna
fel kiss� a fej�t, hogy megn�zze, �lnek-e m�g ezek a szerencs�tlenek.
�ltek. A t�zek �jra fell�ngoltak a v�lgyekben �s egy kicsiny le�nyka bel�j�k
k�pr�zva
mondani kezdette a k�lt�get� verset:
��jesztend�, likaskend�, kelj fel Ferk�, �g az erd�.�
A templomos, v�n K�r�h Anti b� pedig elkezdett �nekelni. A k�l�n�s var�zs megfogta
a
t�meget �s t�zt�l-t�zig, kalib�t�l-kalib�ig sz�llott az �nek:
��h sz�p J�zus, ez �j esztend�ben l�gy h�veiddel!�...
Az emberek fell�legzettek. Mintha ez a nap m�s volna, mint a t�bbi. Mintha ma a
gond,
szenved�s is k�nnyebb volna! A Szalonka-v�lgye, a P�los-patak mejj�ke �s t�l a
V�r�s L�z is,
az eg�sz havas zengett az �neksz�t�l.
Az �reg Z�ld J�nos�k kalib�j�ban mag�hoz t�rt a k�t nap �s k�t �jszaka mag�n k�v�l
h�nyk�d� nagybeteg le�ny �s kinyitotta a szemeit, mintha az �nek a m�svil�gr�l
sz�l�totta
volna vissza.
- �des any�m, kik �nekelnek?
Anyja nem felel. A le�nya �gyasz�l�n �lve elaludt. Hajnalt�jban a beteg
megcsendesedett �s �t
is elnyomta a f�radts�g, de �lm�ban is olyan fesz�lten, mereven kiegyenesedve �l,
mintha
mind a t�z k�rm�vel a hal�l arc�ba akarna ugrani, hogy gyermek�t ne hagyja. Bizony
a
f�rfiakat is elgyal�zta, meggy�zte a sok. Ki ahol tudott, ott ny�lt el
holtf�radtan. Apja
elernyedve, esett sz�jjal hevert a t�z mellett, b�tyja, a pap, a kaliba fal�nak
d�lt, de
bizonyisten csak �ppen ebben a pillanatban hunyt�k be a szem�ket. A hideg
l�that�lag k�nozta
�lmukban is, lehellet�k a sz�jukra fagyott, ny�sz�r�gve h�nykol�dtak �s fenyeget�
r�ncok
m�lyedtek bele az arcukba. Az anya a mag�ratekert nagy kend�ben ezer esztend�s
m�mi�nak
l�tszott �s csak a lez�rt pill�k alatt kisziv�rg� k�nnye mutatta, hogy m�g �l.
Boriska sajn�lta
felk�lteni �ket. Mennyire f�radtak lehetnek szeg�nyek, ha ez a harsog� �neksz� sem
birja
felriasztani.
K�r�lpillantott a kalib�ban �s esz�bejutott, hogy mi t�rt�nt. Ma m�g se ijesztette
meg semmi.
F�jdalma se volt, csak k�t oldal�ba �rzett tompa sz�r�st �s mintha a saj�t
l�legzete meg akarn�
fojtani. A feldereng� reggelben s�rga k�d�k sz�lltak fel test�b�l. A l�z v�r�s
r�zs�i elt�ntek
finom arcocsk�j�r�l �s sz�rkes�g vonta be, mint ahogy az elszenesedett fav�geket
lassan
belepi az ez�st ham�.
Ny�lik az ajt�, a jegyese, L�z�r Istv�n j�n. Kez�ben batyu. Nem veszi �szre, hogy a
le�ny
�bren van. Csendesen mozog, hogy az alv�kat ne zavarja. El�bb a t�zet felsz�tja �s
csak
azut�n l�pik az �gyhoz.
- Pista! - mosolyodik el boldogan Boriska.
- Hogy vagy? - d�delgeti a f�rfi.
- Most j�l! Nem f�j sehol!
A h�rt�l meg�jul a leg�ny. Facsutakot tesz az �gy fej�hez �s re��l.
- Tudod-e mit hoztam!
- Mit?
- A g�ny�dat! A menyegz�i ruh�dat!
- A menyegz�i ruh�mat?
- Azt! H�t elfelejtetted, hogy m�ra van kit�zve az esk�v�nk? �jesztend� napja van.
- Ez�rt �nekelnek - villan esz�be a le�nynak �s viasz arca sz�nesedni kezd.
- Fel az �gyb�l! - m�k�zik L�z�r Istv�n. - �lt�zz, mert ma esk�sz�nk!
- Komolyan besz�l? - ijed meg a le�ny.
- A legkomolyabban! Mi�rt hoztam volna el m�sk�ppen a ruh�dat?... F�l�ccak�t
settenkedtem,
m�g bet�rhettem hozz�tok. �gy is megkergettek a katon�k.
- A katon�k? - r�m�l meg Boriska.
- Nem is az angyalok! - m�k�zik a leg�ny �s gyeng�den meg�rinti az �regasszonyt:
�desany�m!
A k�t f�rfi is valahogy mag�hoz t�r a hal�los f�radts�g b�dulat�b�l, de id�be
telik, m�g
meg�rtik, hogy mit tervez L�z�r Istv�n.
- Megesk�dni? Itt? Most? Az erd�n? Egy hal�los beteggel? Ekkora nagy nyomor�s�gban
�s
bizonytalans�gban? - cs�v�lja a fej�t v�n Z�ld J�nos.
A papnak is id� kell, m�g meg�rti a gondolat sz�ps�g�t. Azt�n n�m�n kezet ny�jt a
fi�nak.
Az �desanya �r�m�ben felrebben az �gy odr�r�l �s zokogva �lelgeti le�ny�t aki
boldogan
suttogja anyja f�l�be:
- Most m�r bizonyosan meggy�gyulok, �desany�m!

Az esk�v� h�re hamar elterjedt a havason. A n�pek el�sz�r csod�lkoztak, azt�n

ell�gyultak �s
j�tev� megk�nnyebb�l�s, �r�m sz�llott r�jok. Ha neh�ny �r�ra is, �jra a r�gi
emberekk�
lehettek. Fekete lett a hegy a Z�ld J�nos�k kalib�ja el�tt az embert�megt�l, hiszen
ilyen jeles,
nagy dolgot ritk�n l�t az ember �let�ben. A leg�nyek, amennyire lehetett, megadt�k
a m�dj�t,
hogy min�l szebb� tegy�k a lakodalmat. A hivogat�k t�zt�l-t�zig mentek s a
n�sznagyok,
nyoszoly�l�nyok �ppen olyan sejtet�en titokzatoskodtak, �v�dtek, rigmusoztak, �ppen
olyan
sz�p kik�r� �s le�nyb�csuztat� besz�deket mondtak, mintha otthon a falu meleg�ben s
nem a
rideg havason voln�nak. Az egyetlen vir�g bizony csak a f�kr�l lekapart ez�st zuzm�
volt.
Abb�l kellett �gyahogy feld�sz�teni a n�szn�pet, de sz�p volt az �gy is. Innapi
g�ny�juk ugyan
nem volt, �s azon f�st�s, �gett, viseltes condr�ban kellett el��llaniok, amelyben
elfutottak
hazulr�l; de helyett�k ann�l szebben fel�lt�z�tt az erd�! Mintha ez�rt adta volna
Isten az
�jszakai havat, mintha ez�rt �nt�tte volna j�gbe, feh�rs�gbe, krist�lyba az erd�t,
hogy
templom helyett templom legyen.
Az �nneps�gre gyujtott d�szt�zek k�zt apr� le�nyk�k j�tszottak a hidegt�l pirosra
csipett
orrocsk�val. A menyasszonyd�sz�t� asszonyok k�z�l s�rva j�tt ki Tank� Antin� a
kalib�b�l �s
� �js�golta, hogy a menyasszony k�tszer is el�jult, am�g �lt�ztett�k.
- Olyan gyenge a lelkem, mint a harmat!
Mint a harmat, vagy a fa�gra frissen esett h�pehely, amely a r�n�z�st�l is elolvad.
Az �lemedett emberek a fej�ket cs�v�lgatt�k, mert ha j�l meggondoljuk, kicsit
furcsa is, s
nem sok �szre mutat, amit L�z�r �r cselekszik. Ki bolondult meg, hogy ilyen
id�kben, ilyen
bizonytalans�gban h�zasodj�k, amikor azt se lehet tudni, mit hoz a k�vetkez�
pillanat. M�g
szeg�ny embernek is sz�mot tenne, aki ak�rmikor szedheti a s�torf�j�t, s ha itt nem
boldogul,
h�t kerek a vil�g; de mit kezd L�z�r �r ezzel a hal�los beteg le�nnyal, ha a
feles�ge lesz.
- Kicsit tudtok! - elegyedik a besz�dbe sz�pvizi Betze Anti. - Meg van vetve j�l a
Pista feje
alja! Nem hi�ba levelezik a m�duvai vajd�val!
- Te mit besz�lsz! - sz�kik neki B�jte J�nos, aki j� embere L�z�rnak. - Hazug
minden szavad!
Betze Anti nem hagyja mag�t. Visszav�g.
- Nem nekem ig�rt kapit�nys�got a vajda, ha �talviszem a sz�kelyeket M�duv�ba,
hanem
neki!
Mindenkiben megfogant a sz� a s�lyos v�dra. Nem lehet igaz, hogy az a L�z�r Istv�n,
aki
minden�t fel�ldozta a n�p�rt, az�rt a nyavaly�s kapit�nys�g�rt eladta volna a
sz�kelys�get!
- �n l�ttam azt a levelet! - von v�llat Betze Anti. - Saj�t szemeimmel l�ttam!
B�jte J�nos feh�rre szor�tott �k�llel akar v�laszolni, de Bogos Tam�s, a delnei
megel�zi:
- A levelet l�thattad, de a v�laszt re� l�ttad-e?
A f�rfiak megk�nnyebb�ltek.
- A v�laszt? - bizonytalankodik Betze Anti.
- Azt! - �li a n�z�s�vel Bogos Tam�s. - A v�laszt, amelyben k�sz�ni sz�pen a vajda
gondoskod�s�t �s azt �rja, hogy ha m�r el kell pusztulni, h�t akkor ink�bb itthon
pusztulunk el!... Ki
nem hiszi, itt van a lev�l, olvassa!
Betze Anti restellkedve menteget�zik:
- Err�l nem tudtam!... Emm� m�s!...
Nagy meglepet�sre Bogos Tam�s a levelet a t�zbe veti. H�rman is ut�na kapnak.
- Mit csin�lt�l? Megbolondult�l? Tam�s!...
Bogos Tam�s elsz�ntan szembe�ll a t�bbivel:
- A lev�lre nincs sz�ks�g, de a vajd�ra lehet!... Ha sor ker�l rea, j� lesz a vajda
v�delme, ki
f�ldet, ad�mentess�get ig�rt!... �n m�r hat�roztam! Ha �gy fordul, megyek
csal�dost�l,
mindenest�l!
Az emberek komoran hallgatnak, �nmagukkal tusakodnak, v�rj�k, hogy valaki
ellentmondjon
Bogos Tam�snak, de mindenki a maga kicsi sors�ra, arasznyi �let�re gondol �s
remegve
n�znek fel Bors F�l�pre, mikor azt mondja:
- �j Sz�kelyf�ldet alap�tunk! Ha nem is nagyot, de szabadot!
Tanult, tekint�lyes ember Bors F�l�p, aki sz�p birtokot, csorda-marh�t, sz�p
k�h�zat hagy itt s
m�g ha � is �gy besz�l, mit sz�ljunk mi, t�bbiek! Ahogy mondj�k, M�duva f�ldje, m�g
jobb
is, mint a cs�ki, f�ve der�kig �r, erdeje van b�ven �s ott is k�k az �g!
- Hi�ba, Cs�k m�gis csak Cs�k, ha egyszer eszik is napj�ban az ember! - s�hajtja
Tank� Anti s
m�g Bogos Tam�s is h�l�san n�z r�, hogy �gy a sz�v�k mell� sz�lott.
- Hiszen am�g lehet, nem is hagyjuk! - nyugtatj�k meg egym�st, s Mikl�s Gyuri
hozz�teszi,
hogy k�r is err�l besz�lni, mert m�g nem tartunk ott, hogy kenni kelljen a v�ndor-
szekeret. A
bizotts�g is meggondolja, hogy az orsz�g k�r�ra ki�zze a n�pet haz�j�b�l.
- Tudja a fene! - bizalmatlankodik Getz� Tam�s. - Az�rt m�gis j� volt t�zbe vetni
azt a
levelet!...
Erre �jra elsz�talanodnak az emberek.
Szerencs�re a kaliba ajtaj�t kinyitj�k, hogy m�sok is l�ss�k az esk�v� szent
szertart�s�t �s a
boldog p�rt. A n�p odatolul. A t�z l�ngja �ppen a menyasszony �gy�ra vil�g�t r�.
- Beh �kes a lelkem! - gy�ny�rk�dnek benne az asszonyok, le�nyok �s meleg
szeretett�l
sug�rzik mindenkinek az odapillant�sa.
Rajta van minden Z�ld Borisk�n: az aranyas szoknya, hozz� v�ll, a szederjes k�v�
nyakszor�t�, a kir�lysz�n selyem�v, s kez�n a tarcol�n keszty�. Maga leh�nyt
szemekkel
mosolyog, k�t �rtatlan, gyenge keze a sz�v�n fekszik �s nincs benne semmi er�, mint
a
leszak�tott vir�gban. Teste, arcocsk�ja is elhervadt, s csak a haja olyan d�s,
ragyog�, hogy
g�zsajra lehet k�tni aranykender helyett.
A v�leg�ny e vil�gr�l megfeledkezve �ll f�l�tte. �rvendeni se mernek �s csak
szorongnak a
menyasszony f�l�tt. B�tyja, a pap, olyan neh�z s�hajt�ssal emeli �ld�sra a kez�t,
mintha nem
is esk�v�i p�rnak nyitn� meg vele az egek forr�s�t, hanem ravatalon fekv� h�g�nak
intene
�r�k b�cs�t. Az �desanya hirtelen felsikolt �s odarogy le�nya l�baihoz. Nem b�rja
tov�bb
er�vel.
A Z�ld Boriska leh�nyt szempill�i lassan felemelkednek, mintha meg akarn�, n�zni,
hogy ki
sikoltott.
Valaki beteszi az ajt�t �s az emberek �gy n�znek egym�sra, mintha nem val�s�got,
hanem
csod�latos l�tom�st l�ttak volna...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Bizonyos volt, hogy egy-k�t nap �s az erd� v�gleg
mag�hoz veszi Z�ld Borisk�t, ha az ura
haza nem viszi. K�sz gyilkoss�g tov�bb is itt tartani a havason. L�z�r Istv�n is
bel�tta, a n�p is
akarta. Legyen, ahogy lesz, hazaviszi kicsi asszony�t.
M�snap m�r ott is volt az �reg Emri Jov�ki a kip�rn�zott sz�nnal. A le�nyok a saj�t
hajukb�l
kibontott piros szalagjukat font�k a lovak s�r�ny�be, a leg�nyek feny�gallyakkal
z�ld�gazt�k
fel a f�t, amelyben a �fiatalasszon� �desanyja �l�be hajtott fejjel boldogan fek�dt
a p�rn�k
k�zt. A sz�n ut�n L�z�r Istv�n tapodta a havat ap�s�val �s a pappal. A
nyoszoly�l�nyok,
leg�nyek �neksz�val eg�szen Patak fej�ig kis�rt�k �ket. Ritk�n l�tott �l� ember
ilyen n�sz�tat.
Amilyen szomor�, olyan sz�p volt. A t�retlen, sok helyt a lovak has�ig �r� havas
erd�l� �tak
k�t oldal�n merev tisztelettel �llottak a sud�r, magassz�l feny�k n�ma
�r�mki�lt�ssal, s m�g a
szakad�kos hegyek martj�ig is kifutottak, hogy l�ss�k a menetet. Az als�bb
r�gi�kban egy-egy
sz�ke ny�rfa a sz�n f�l� hajolt �s f�nom �gaival meg is simogatta a menyecske
arc�t: �Milyen
sz�p a lelkem!� Aki nem f�rt a k�zel�be, m�g a v�n f�k is hullattak re� n�h�ny
h�pelyhet
feh�r koron�jukb�l.
Gyal�zatos gazember ez a v�n Emri Jov�ki, hogy ilyen neh�z �tat v�lasztott ennek a
nagybetegnek. A meredek, szakad�kos kaptat�kn�l egyik sz�ntalpr�l a m�sikra kellett
sz�kd�sni�k a
f�rfiaknak, hogy fel ne boruljon. M�s helyen megszakad�sig kellett k�zdeni�k, hogy
a sz�n a
s�kos martokon be ne faroljon a m�lys�gekbe. J�rt a sz�ja a v�n imf�misnak, hogy
b�zz�k csak
re�, mert olyan sz�pen hazalopja az eg�sz n�szn�pet, hogy m�g a mad�r se veszi
�szre,
nemhogy a katon�k, akik Pista �rfira, s a tisztelend� �rra is egyform�n vad�sznak.
Ha
haza�rnek, lesz, ami lesz, de addig felel r�la, hogy olyan biztons�gban vannak,
mintha a
zek�je zseb�ben b�ttak volna el. A f�rfiak itt is, ott is szent�l meg voltak
gy�z�dve, hogy
v�gleg megakadnak, �t se el�re, se h�tra, de Jov�ki b� beh�nyt szemmel is kital�lt
volna, �gy
ismert minden zugot.
- Itt �gyeljenek! H�zz�k cs�ra a sz�n �tj�t! - vez�nyelt s mikor a lehajl� �gak
szinte �t is
lesodort�k a lovak fara m�g�l, az urakkal adatta fel az elejtett sapk�j�t. - N�,
meg�sztuk! der�lt, b�csk�d�tt kedvesen. - Ezt csin�lja ut�nam valaki!
- Szakadt volna meg a nyakad kicsi korodban! - lihegett ilyenkor az er�lk�d�st�l a
v�n Z�ld
J�nos b�csi, az ��r�mapa�.
Deh�t legy�nk igazs�gosak. Voltak sz�p helyek is, ahol m�g Boriska is azt mondta,
hogy: �Itt
�lljunk meg egy kicsit!� s az ura kezit fogva gy�ny�rk�d�tt a t�jban.
Volt is miben, annyi szent. Magas hegy tetej�n �lltak, ahol a terhes h�felh�k olyan
k�zel
gomolyogtak, hogy kiny�jtott kez�kkel el�rhett�k volna. A fels� sz�lj�r�s zajlatta,
rengette a
k�d�ket, mint valami k�l�n�s, feh�r tengert a jeges hegyek feh�r partjai k�zt. A
friss h�val
d�san rakott f�k ragyogtak, az �gak v�g�n az apr� j�gcsapok minden szell�-
mozdul�sra,
�sszecsend�ltek �s k�r�sk�r�l szennyn�lk�li, v�gtelen feh�rs�g, melyet nem �rintett
m�g a
vadak lehellete sem. A sz�lfeny�k m�g jobban megny�lnak a finoman leng� k�d
var�zslat�ban �s cs�csuk elv�sz a val�sz�n�tlen v�gtelens�gben, mintha t�ln�ttek
volna az �let
f�ldi hat�rain. �gaik azonban a h� s�ly�t�l f�ldig b�gyadtak �s nem mernek f�ln�zni
a
f�l�tt�k tornyosul� magas hegy aranysz�l� perem�ig, ahol az er�tlen nap hosszasan
pihenni
szokott... Amott szemben a kopasz, s�ma szirtfalon egy hatalmas feny� b�mul le a
m�lybe, s a
lefoly� v�zerek s�r� vonalakban j�gg� dermedtek, mintha a f�nak voln�nak ez�st
gy�kerei. Az
�rben k�r�sk�r�l a megdermedt leveg� krist�lypora zajlik alig hallhat�an. K�l�nben
templomi a csend �s tisztas�g. A havas ma halott angyalok ravatala, hov� nem �r fel
semmif�le emberi gazs�g �s szenny.
- Maradjunk m�g! - lihegi Z�ld Boriska.
- Menn�nk kell, lelkem! - agg�dik �desanyja. - A lovak is megf�znak!
T�nyleg feh�r mindakett� a zuzmar�t�l s a sz�nra sz�rt feny�gallyakon is kiny�lnak
a d�r
vir�gai, melyek embert, sz�nat, p�rn�t, cserg�t, eget, f�ldet, mindent belepnek,
�tvar�zsolnak
�s ha f�ldi ember l�tja �ket, azt hiszi, hogy az egekb�l ereszkedik al� a n�szn�p a
hegyoldalon.
- Gy�! - s�jt r� ostor�val Jov�ki b� a lovakra, mikor ki�rnek az erd�b�l. -
Mindj�rt otthon
vagyunk!
Az emberek fel�brednek a sz�ps�g al�lts�g�b�l, �jra gondolkodni kezdnek �s erre
minden d�sz
lehull r�luk, mintha elf�jt�k volna...

XXXI.
Bornemisza uram, a f�kir�lyb�r�, Cs�k egykori apja �lland� retteg�sben �lt a n�p
sorsa miatt.
A kir�lyi bizotts�g nyilatkozataib�l �s int�zked�seib�l vil�gosan l�tta, hogy az
urak nem
t�g�tanak, nem is tehetnek egyebet, ha nem akarnak kegyvesztettek lenni. Szebenben
Buccow,
B�csben Bruckenthal s�llyesztgette a haj�jukat, innen Carato alezredes, a gener�lis
mindenre
k�sz h�s�ges embere k�ld�zgette a h�reket. Siskovitz, az alt�bornagy d�h�ben �s
s�rtett hi�s�g�ban a fogait csikorgatta, hogy ez a koldus, porig al�zott,
tanulatlan, falusi t�meg szembe
mer vele sz�llani. M�gsem t�rheti, hogy ez az erd�re futott s�pred�k nevets�gess�
tegye az
eg�sz vil�g el�tt, megzavarja a terveiben. Mit sz�lna hozz� a negyven�t c�m�
hatalmas
kir�lyn�, ha egy alt�bornagynak a rendelkez�s�re bocs�tott, t�lont�l el�gs�ges
sorkatonas�g �s
�gy�k �l�n kellene jelentenie, hogy veres�get szenvedett egy sz�mba is alig j�het�,
h�rom
esztend� �ta k�nzott, nyomorban �s k�ts�gbees�sben sinyl� n�pecske, fegyvertelen
ellen�ll�s�n. A hadsereg legbut�bb hadnagyocsk�ja is kikacagn� �s �r�kre mehetne
vissza
Ontop�ba zabot hegyezni. M�g a gondolat�ra is v�rbe borult az agya.
- Egy-k�t napig m�g v�rok, - jelentette ki az uraknak, - de ha tov�bb is dacolnak,
olyan
eszk�z�kh�z ny�lok, hogy a s�rban is megemlegetik!
A f�kir�lyb�r� mukkanni se mert �s csak Kem�ny gr�f jegyezte meg sz�ntelen�l:
- Nem lesz arra sz�ks�g, kegyelmes uram! Addig leh�l a forr� fej�k!
T�vedett azonban Kem�ny uram. A n�p nem mozdult az erd�r�l, hanem �jabb tiltakoz�st
k�ld�tt valami Barab�s Istv�n nev� parasztt�l, aki r�szegnek t�tette mag�t �s
mennyre-f�ldre
esk�d�z�tt, hogy a n�p fegyverrel k�nyszer�tette r� az �r�s elhoz�s�ra.
Azt �rt�k k�l�nben a menek�ltek, hogy �k j�l tudj�k �fels�ge sz�nd�k�t, aki nem
akar ellen�k
er�szakot alkalmazni, s csak az urak hamis�tott�k meg a kir�lyn� akarat�t, mikor
kiv�lts�gaikt�l �s �si nemesi szabads�gukt�l meg akarja fosztani �ket.
�H�s�ges ad�fizet�s�nk jutalma az leve, - panaszolt�k, - hogy v�rrel szerzett �s
ad�z�ssal
f�nntartott �r�ks�g�nket a f�lelem miatt elhagyni k�nyszer�lt�nk, azonk�v�l
csal�djaink
jogtalanul ki�zettek, s h�zainkat lerombolni, javainkat elkobozni k�sz�lnek. A
Krisztus keserves k�nszenved�s�re k�nyszer�tj�k a kegyelmes kir�lyi bizotts�got,
hogy m�lt�ztass�k az ilyen
t�rv�nytelens�gek v�grehajt�inak m�sk�nt parancsolni, �ket megf�kezni. Ezek a
t�rv�nytelens�gek okai lehetn�nek, hogy az er�szaknak er�szakkal �lljunk ellen, de
addig azt nem
tett�k M�ria Ther�zia kir�lyn� �s fejedelemn� anyai nagy kegyelm�re val�
tekintettel, hab�r
l�tjuk, hogy a kir�lyi bizotts�g sem k�rv�ny�nkre nem felel, sem az er�szakt�l nem
akar
el�llani, sem pedig �fels�ge anyai j�sz�nd�k�hoz mag�t alkalmazni nem akarja.
Protest�lunk az�rt �nnep�lyesen, hogy mi semminek kezd�i nem voltunk s a j�v�ben
sem
akarunk lenni, de ha akaratunk ellen�re az er�szak valami nagy dologra
k�nyszer�tene, Isten �s
emberek el�tt okai semminek sem lesz�nk, mert mi a fegyvert soha fel nem vett�k,
�nk�nt
katon�k lenni nem akarunk, kiv�lts�gainkt�l soha el nem �llunk �s ezek mellett
�fels�g�nek
h� ad�fizet�i akarunk maradni.
Kelt az erd�ben...�
Az eg�sz instanci�ra mind�ssze egyetlen g�nyos megjegyz�st tett Siskovitz
alt�bornagy,
Kem�ny b�r� szav�ra c�lozva:
- Sz�pen �h�l a fej�k�!
T�bb sz�t nem vesztegetett r�, hanem jelezte az uraknak, hogy az iderendelt
katonas�g
Udvarhelyr�l holnap meg�rkezik.
- Int�zkedj�k az alezredes �r, - fordult Caratohoz, - hogy a csapatok, mihelyt
meg�rkeznek,
sz�llj�k meg a havasalji falvakat �s az erd�kre menek�lteket z�rj�k el az
�lelemt�l. A hideg �s
�hs�g majd elb�nik vel�k. Ha ez nem volna el�gs�ges, a t�bbi falvakb�l is ki�zetem
a n�ket,
�s megkezdj�k Mad�falva lerombol�s�t. A katonas�g egy r�sze Taploca k�r�l �gy
helyezkedj�k el, hogy az Udvarhelysz�kr�l k�rt esetleges seg�ts�get elv�ghassa
Cs�kt�l. Mi is
m�g ma �ttessz�k sz�khely�nket Taploc�ra, ahol a katonas�g v�delme alatt teljes
biztons�gban dolgozhatunk.
- Nem f�l�sleges ennyire hadil�bra �llanunk? - igyekezett m�rs�kelni a veszedelmes
int�zked�seket Kem�ny gr�f.
- Nem, gr�f �r!... Ma kaptam Coloredo �rnagy jelent�s�t, amely szerint H�romsz�kre
ment�ben K�szon �s K�zdiv�s�rhely k�zt sz�z lovast �s t�bb sz�z felfegyverzett
gyalogos
sz�kelyt l�tott, akik a cs�kiak seg�ts�g�re j�nnek.
- Lehetetlen! - d�bbentek meg az urak.
- M�sfel�l K�zdiv�s�rhelyt b�r� Zimnique alezredest�l hallottam, - folytatta az
alt�bornagy, hogy az erd�re futott l�zad�k �tsz�z f�nyi seg�ts�get k�rtek a
h�romsz�kiekt�l �s ezek
ezer�tsz�zat ig�rtek. Udvarhely n�pe szint�n mozgol�dik.
- Nem hihetem! - kapott a fej�hez a f�kir�lyb�r�. - H�tha a tiszt urak t�loznak?
Az alt�bornagy egy iratot dobott haragosan el�be:
- Ha nem hisz a tiszteknek, itt van az �n koll�g�j�nak, gr. Mikes Antal h�romsz�ki
f�kir�lyb�r�nak a jelent�se is! Ebb�l meggy�z�dhetik, hogy val�t besz�lek!
A f�kir�lyb�r� megsemmis�lten h�z�dott h�tra.
- A holnapi �l�s�nk�n jelent�st tesz�nk a helyzetr�l a f�korm�nysz�knek �s
tudom�s�ra
hozzuk a h�romsz�ki �s udvarhelysz�ki tisztekhez a megzend�lt n�p lecsendes�t�s�re
k�ld�tt
rendelkez�seinket, hogy a gubernium is t�mogassa azokat a maga tekint�ly�vel �s
k�s�bb
senki se mondhassa, hogy �nhatalmulag j�rtunk el. Halm�gyi titk�r �r m�g ma meg�rja
a
leveleket Mikes Antal h�romsz�ki �s Daniel Istv�n udvarhelyi f�kir�lyb�r�knak,
intv�n �ket,
hogy a falvakba szem�lyesen sz�lljanak ki �s a gonosz sz�nd�kt�l, s a saj�t
veszedelm�ket
jelent� �sszeesk�v�st�l a n�pet tarts�k vissza, nehogy k�s�bb, k�teless�g�k
elmulaszt�sa
miatt v�dolhat�k legyenek... K�rem az urakat, hogy k�sz�ljenek az �tra! Eb�d ut�n
azonnal
indulunk Taploc�ra! A f�kir�lyb�r� �r el�re megy! - fordult Bornemisz�hoz, aki
k�szs�gesen
rebegte:
- Hogyne, hogyne, kegyelmes uram!

D�nfalv�t�l Taploc�ig el�g hossz� az �t, s a kiv�ncsi sz�kely szekeres h�romszor is

h�tra
fordult az �l�sen, hogy bizalmasan megk�rdezze a f�kir�lyb�r�t�l: �Mit gondol,
m�ltcs�s
uram, hova lyukad ki ez a m� dolgunk?... Magunk k�z�tt vagyunk, nekem megmondhassa
b�tran!� - de a f�kir�lyb�r� nem felelt, csak n�zett a semmibe, mintha �nem volna
helyt az
esze�.
Az atyafi megcs�v�lta a fej�t, s odasuhintott az akad�koskod� cs�beli l�nak:
- Bog�r nye!... Ha k�nyeskedni akarsz, sz�lett�l volna f�kir�lyb�r�nak!
Kicsit m�gis h�traf�lelt, hogy hallotta-e a f�kir�lyb�r�.
Ha igen, annyi!
*
A f�lelem �s aggodalom nem hagyta ny�godni a f�kir�lyb�r�t. Vil�gosan l�tta, hogy
ha a n�p
nem enged, az �ssze�tk�z�s a v�gs�kig elsz�nt t�meg �s a fegyverek erej�re
t�maszkod�
kir�lyi bizotts�g k�zt elker�lhetetlen, ami j�v�tehetetlen v�gveszedelme lesz
Cs�knak. Csak
most der�lt ki, milyen v�gzetes j�t�k volt csal�rd m�don a rendeletekben,
nyilatkozatokban
�veken �t az �nk�ntess�get emlegetni, f�lrevezetni a n�pet, amely most szent�l meg
van
gy�z�dve, hogy a kir�lyn� nem akarja �ket a katonas�gra er�szakkal k�nyszer�teni �s
a
bizotts�g csak meghamis�totta �fels�ge j�sz�nd�k�t �s senki sincs, akinek a
val�s�got
elhigyje. Neki legkev�sb� hisz. N�p�rul�nak, ellens�g�nek tartja �s hal�lra keresi.
Lelkiismerete is v�dolta, hogy f�lelm�ben m�sokat k�ld�tt maga helyett. Igaz, hogy
a
hozz�juk kik�ld�tteket igyekezett meggy�zni, de m�gis tal�n m�sk�ppen lett volna,
ha az
eg�sz n�phez sz�lhat �s nem n�h�ny elfogult, t�lz� emberhez. J� volna m�g egyszer
megpr�b�lni az �rintkez�st a n�ppel, m�g nem k�s�. Ut�lag ne mondhassa senki, hogy
nem
tett meg minden t�le telhet�t. Tudta azonban, hogy szem�lyesen hi�ba megy. Jobb, ha
�r�sban
sz�l a menek�ltekhez. Mindj�rt neki is �lt a sz�ll�s�n a lev�l�r�snak �s ami
igazat, sz�pet
termett agya, sz�ve, azt mind bele�nt�tte a j�tan�csokba, intelmekbe �s k�rve k�rte
a n�pet,
hogy engedelmeskedj�k a kir�lyn� rendelet�nek, mert ��n tulajdon szemeimmel l�ttam
nagykegyelmess�g� Asszonyunk hatalmas kezeivel subscrib�lt �s szokott pecs�tj�vel
meger�s�tett p�tensit, melyben a szabad sz�kelyeket fegyverbe �lt�ztetni k�v�nja �s
az itten
l�v� m�lt�s�gos bizotts�g �ltal azt v�ghez vinni parancsolja.�
M�g a k�nnye is kihullott a j� �reg kir�lyb�r�nak, ahogy �rta:
�A b�ntet�s elker�l�s��rt t�rjen meg kegyelmetek tulajdon h�zukhoz �s �n fogadom,
magamra
v�llalom, hogy ha ezen tan�csomnak �s int�semnek engedelmeskednek, kegyelmeteket a
legkisebb b�ntet�st�l is megmentem, csak fels�ges asszonyunk parancsolatj�nak
teljes�t�s�re
k�telezz�k magukat, mert mi haszna, ha kegyelmetek ezen parancsolat elker�l�s�vel
magukat
�r�k�s veszedelemre, feles�g�ket, gyermekeiket �r�k�s nyomor�s�gra veti! Miben
b�zik
kegyelmetek... Az�rt m�g egyszer k�rem, t�rjen meg kegyelmetek!...�

K�s� volt. Az esem�nyeket t�bb� nem lehetett levelekkel meg�ll�tani.

M�g aznap megj�tt a h�re, hogy �tsz�z h�romsz�ki �s k�szoni fegyveres sz�kely
�rkezett
Menas�g-�jfaluba. Neh�ny �ra m�lva egyik h�sz�r, ki vel�k tal�lkozott, levelet
hozott t�l�k a
kir�lyi bizotts�gnak, amelyben tudatj�k, hogy holnap al�zatos inst�nci�jukkal
kiv�nnak a
bizotts�g l�baihoz borulni, hogy a veszedelmet fej�k f�l�l elh�r�ts�k, mert �gy
hallj�k, hogy a
bizotts�g igen nagy katonai er�vel k�sz�l ellen�k menni, hogy a fegyvert vagy
felv�tess�k
mindny�jukkal, vagy pedig eg�szen elpuszt�ts�k �ket. Tudatj�k, hogy emiatt az eg�sz
n�p �gy
megzend�lt, hogy ilyen hideg t�lnek idej�n mindenest�l fogva el akar haz�j�b�l
szaladni.
�A nagy Istennek nev�ben k�rj�k, - �rj�k, - hogy ne gondoljon Excellenci�tok valami
nagy
dolgot ebb�l, mert semmi aff�le sz�nd�kunk nincsen, mintahogy meg fogja tapasztalni
Kegyelmess�gtek. �rizzen is Isten aff�l�t�l minket, de arra is k�rj�k a nagy
Istennek nev�ben,
nehogy valakit�l b�nt�d�sunk l�gyen!�
Az alt�bornagy d�h�ng�tt, mikor a levelet elolvasta.
- Nem lehet engem ilyen furfanggal becsapni! Ez m�r ny�lt l�zad�s, fegyveres
felkel�s �s
fenyeget�s, ami nem maradhat megtorl�s n�lk�l! Darabokra vagdaltatom a gazokat!
- De hiszen csak k�rv�ny�ket akarj�k �tadni! - igyekezett k�ts�gbeesetten enyh�teni
a bajt a
f�kir�lyb�r�, de azt �rte el, hogy a t�bornok re� is megharagudott.
- Hol hallotta, hogy �tsz�z felfegyverzett ember kell egy k�rv�ny �tnyujt�s�hoz?
A f�kir�lyb�r�nak is el kellett ismernie, hogy aggodalmas a helyzet �s �let�k forog
kock�n, ha
az er�s�t�sre k�rt katonas�g Udvarhelyr�l �s H�romsz�kr�l kell� id�ben meg nem
�rkezik.
Az erd�b�l is rossz h�rek �rkeztek. Egy B�z�s nev� �rmester, kit kapit�nya a n�p
sz�nd�k�nak
kif�rk�sz�s�re k�ld�tt, jelentette, hogy a n�p lesz�llani k�sz�l a havasr�l, hogy a
h�romsz�kiekkel egyes�lve a bizotts�g el� j�ruljon.

Aznap d�lut�n a katonas�g meg�rkezett Udvarhelyr�l �s az alt�bornagy m�sf�l

z�szl�aljat
azonnal Sz�pv�zre, a n�p �tj�ba rendelt �s elz�ratta a havasalji falvakat is, de a
menek�lteket
t�bb� nem tudta megf�leml�teni.
A vezet�k, �rtelmesebb emberek, tehetetlen�l n�zt�k, hogyan foszlik le a n�p
lelk�r�l minden
ellen�ll�k�pess�g �s t�rnek utat a lefojtott szenved�lyek. A majdnem k�theti
szakadatlan
szenved�s, emberf�l�tti t�r�s, az �rtatlan asszonyok �s gyermekek rettent� sorsa,
�hez�se �s
lass� pusztul�sa kiforgatta emberi j�zans�gukb�l a szerencs�tleneket. M�r is t�bbet
szenvedtek, mint amire emberi term�szet k�pes. K�t h�t �ta b�r�k nem b�rt
megsz�radni a h�t�l,
k�dt�l, zuzmar�t�l, test�k felmelegedni a fagyt�l �s az egyre n�vekv� roml�s,
l�zong�s,
k�ts�gbees�s fel�r�lte �ket. Voltak, akiket er�szakkal kellett megakad�lyozni, hogy
az els�
f�ra f�l ne k�ss�k csal�djukat �s magukat s egyre gyakoribbak lettek a d�h�ng�si
rohamok.
Minden pillanat �s minden gondolat csontig ette mag�t benn�k �s m�r a sz�jokon
folyton
f�st�lg� �tkok, fullaszt� k�romkod�sok se nyujtottak enyh�l�st. A folytonos h�
�rj�t�
feh�rs�ge k�pr�zatokat okozott f�j� szemeiknek, s a havasok elviselhetetlen
nyom�s�t�l
repedt meg a homlokuk. Akadtak, kik ok n�lk�l felugrottak a t�zek mell�l �s
c�ltalanul
l�v�ld�zni kezdtek, vagy fejsz�t ragadva vakon elrohantak a f�k k�zt. �jszak�nk�nt
hol
ebben, hol abban a kalib�ban hangzott fel egy-egy �sszeroppant asszony f�lelmes
�neke, vagy
kacag�sa. M�sok m�rhetetlen szomor�s�gba roskadtak, mintha a vil�g v�g�ig aludni
akarn�nak. Nem engedelmeskedett senki, s a tehetetlens�g �s �ress�g m�lys�g�ben
egym�sut�n mer�ltek el a vezet�k is. Akik m�g gondolkodni b�rtak, �rezt�k, hogy
hi�baval�
minden tov�bbi ellen�ll�s �s csak a hal�l, vagy a felt�tel n�lk�li engedelmess�g
k�zt
v�laszthatnak. M�gis valami furcsa, rejtett, �lland� izz�s sug�rzott a n�pb�l,
amelyen nem
lehetett eligazodni, mint az �r�ltek szemein.
M�r csak n�gyen-�t�n �ltek a tan�cskoz� t�zn�l, mikor a f�kir�lyb�r� levele
meg�rkezett.
- El kell fogadni az aj�nlatot �s b�kess�gben haza kell vezetni a n�pet! -
tan�csolta Bogos
Tam�s. - Nincs tov�bb!
- �n is azt hiszem, hogy nincs m�s m�d, hiszen alig v�rj�k, hogy b�ntetlen�l haza
szabaduljanak! - ismerte el sz�pvizi Sz�ts P�ter is.
�s m�gis majdnem agyonvert�k �ket, mikor a lev�llel el��llottak.
- Sohasem lesz�nk katon�k! - b�gte az eg�sz havas.
Mikor pedig h�r�t vett�k, hogy a h�romsz�kiek meg�rkeztek, �jra felt�madt az �r�m,
a
bizalom, a poklokon is kereszt�l rontani k�sz b�tors�g.
- Egy-k�t nap �s minden sz�pen rendbej�n! - biztatt�k egym�st.
A helyzet megv�ltozott.
A cselekedni akar�s ott reszketett az emberek v�r�ben �s �r�m borzongatta meg, hogy
nem
kell t�bb� a sz�rny� havason tespedni�k. T�rt�nj�k ak�rmi, csak el, el innen!
Ellen�rizhetetlen h�rek, mende-mond�k, suttog�sok j�rtak sz�jr�l-sz�jra. A n�p
fecsegett,
nyugtalankodott, nem tudott helyben �lni �s k�rbe j�rt, mint a vad ketrec�ben, a
havas �jjelnappal zsongott, mint a nyugtalan m�hkas. M�skor, k�l�n�sen h�viharok
idej�n, az ellenkez�
v�gletbe estek. N�m�k voltak, mintha halottak n�zn�k a feh�r h�kis�rteteket, melyek
�tlebegtek a hegyeken, belet�ncoltak sz�lt�l ferde t�zeikbe �s ott sziszegtek,
sustorogtak a
f�l�kben. Ilyenkor minden bizalom kih�lt benn�k, mint a markukba szor�tott hideg.
Csak
�ltek szakadatlan �s arra se volt erej�k, hogy f�stt�l, fagyt�l kiett v�r�s
szem�kb�l kit�r�lj�k
a k�nnyet.
Az eddig �pen maradt neh�ny vezet� is lassan-lassan belehullott a folyton v�ltoz�,
szesz�lyes
t�meghangulatba �s ment�re engedte az esem�nyeket. Minden c�ltudatos ir�ny�t�s
megsz�nt
�s csak a k�z�s keser�s�g tartotta �ssze a n�pet. A bizotts�g sz�ntelen j�ratta a
k�meket �s a
menek�ltek minden mozdulat�r�l �rtes�lt. Senki sem t�r�d�tt vel�k. A l�lek meghalt
a
havason.
Azt�n k�vetkezett a teljes felboml�s.
Els�nek a V�r�s L�zon t�rt ki nyiltan a l�zong�s. Valaki ord�tozni kezdett, hogy
neki el�g
volt, � t�bbet nem �rzi a havast, �gyis hi�baval� minden! A sz� emberr�l-emberre
ragadt �s
pillanatok alatt z�rzavar lett az eg�sz havas. Valaki kiadta a jelsz�t:
- Mire v�runk? Menj�nk a bizotts�g el�!
Fejsz�t, �kl�t r�zva adt�k tov�bb a jelsz�t:
- A bizotts�g el�!
Egyik falu a m�sik ut�n szedel�zk�d�tt fel a V�r�s L�zon �s k�zel ezer ember
azonnal
megindult Sz�pv�z fel�.
Ki se �rtek az erd�b�l, a P�los-v�lgye is megzend�lt. A mad�falviak kezdt�k.
Szylveszter
Tam�s �s Tank� Anti k�ts�gbeesetten igyekeztek marad�sra birni, de a v�gs�kig
ajzott
emberek kijelentett�k, hogy nem n�zhetik tov�bb t�tlen�l, m�g feles�geik,
gyermekeik szem�k
l�tt�ra v�gleg elpusztulnak.
- Igazuk van! - �llott mell�j�k sz�pvizi Mikl�s Gy�rgy is, aki pedig eddig
legkitart�bban
hirdette az ellen�ll�st �s val�s�ggal lelke volt a n�pnek. - Menj�nk
mindannyian!... Ha az urak
nem k�ldik a v�laszt, mi megy�nk �rte!
Az �radat megindult.
- A bizotts�g el�!
N�melyek t�relmetlens�g�kben a t�zeket verik sz�t, m�sok a kalib�kat rontj�k el,
csakhogy
valamit cselekedjenek, s a feket�re cserzett arcokon vad �r�m vonaglik v�gig.
H�r�t hozz�k, hogy a n�p megmozdul�sa hallat�ra a bizotts�g n�gy �gy�t szegeztetett
ki a
taplocai k�polna mell�, de a t�meg kijelentette, hogy nemcsak az �gy�kig, de az
�gy�kon is
kereszt�lmegy, ha kell. Valami meg�j�t�, f�lelmes er�t �reznek m�g a veszedelmet
el�re l�t�k
is, m�g Bors F�l�p, L�sty�n Mikl�s, Getz� Tam�s is �s a havas vad ig�zet�ben hol
itt, hol ott
harsan fel az elsz�nt ki�lt�s:
- A bizotts�g el�!
Senki se tudn� megmondani, hogy a hal�lnak vagy a v�rva v�rt felszabadul�snak
mennek-e
el�be, de ez most nem is fontos; csak �lvezik saj�t hit�ket, okn�lk�li �lmukat,
melyet a
folyton gy�tr� v�gy sz�lt benn�k: megszabadulni a katonas�gt�l �s �jra hazamenni
szabadon,
b�k�ben az �des otthon meleg�be! Az otthon ut�ni v�gy l�za szinte mag�nkiv�lis�gbe
ragadja
a t�meget.
Az egyetlen Sz�ts P�ternek j�rta meg az esz�t, hogy lovas leg�nyt szalasszon
Menas�g�jfaluba, a h�romsz�kiekhez, hogy - ha m�r �gy van - induljanak �k is �s
csatlakozzanak
hozz�juk. Valami halv�ny rem�nys�g �l benne, hogy az eg�sz sz�kelys�gnek ez a
megmozdul�sa, m�gis bel�t�sra birja a kir�lyi bizotts�got. Bogos Tam�s �ppen
ellenkez�k�pen van.
�gy �rzi, hogy a szerencs�tlen n�p saj�t v�gzete el� siet. Nem tudja nev�t adni az
�rz�s�nek,
de szinte bizonyoss�ggal l�tja a veszedelmet �s hal�ls�padtan n�zi az elvonul�st,
hallgatja
mereven a Sz�pv�z fel� t�volod� n�p lassank�nt elhal� zaj�t.
V�gre a havas teljesen elcsendesedik, utols� emberig mindenki kiment bel�le.
Bogos Tam�s s�hajtva k�r�ln�z �s � is elindul a lassan szomorod� esteled�sben...
*
A t�meg v�zkereszt el�est�j�n Sz�pv�zr�l is felkerekedett �s �ccak�ra �tvonult az
Olt mell�
Mad�falv�ra, hogy k�zelebb legyen a bizotts�ghoz. Senki �tjukba nem mert �llani. A
katonas�g is csak t�volr�l figyelte a n�p mozdulatait.
Meg se kondult az estharangsz�, a h�romsz�kiek �s k�szoniak is meg�rkeztek
Menas�gr�l.
Nem bujk�ltak, ijedeztek, hanem a nyilt �ton, a kir�lyi bizotts�g szeme l�tt�ra
rendes
menetben vonultak v�gig Cs�k sz�v�n �s senki m�g rossz sz�t se haj�tott ut�nuk.
Teljes volt az �r�m. A f�rfiak egym�st �lelgett�k �s senki se volt, ki most m�r ne
b�zott volna
a teljes sikerben. A falu zajlik a sok n�pt�l �s folyik ki az ajt�n, annyi az
ember. Lehetnek �gy
�tezren. Alig lehet elhelyezni �ket, de sok j� ember kicsi helyen elf�r �s
�jszak�ra fed�l al�
ker�l mindenki.
A h�romsz�kiek friss bizalmat hoztak. Sok okos ember is j�tt vel�k: �v�ri J�nos,
Cs�rja
J�nos �gyv�d urak, Jak� Samu, Kor�h J�zsef �r, Is�k Ferenc, Balog L�szl� uram. Az
egy
Olosz Samu t�rt vissza az �tr�l, aki �sszetoborozta �ket.
A h�zacsk�k elnyelik a t�meget. A g�c alatt minden�tt ropognak a t�zek, �tel ker�l
az
asztalra, a feh�rn�pek sziv�lyeskednek, a gyermekek ragyog� szemekkel n�zik a
rendkiv�li
vil�got �s az erd�k s�lyos szenved�seit�l megviselt n�p �jra �lvezi az otthon
meleg�t, s a
keser�s�gt�l vad, gy�l�lk�d�, l�zadoz� farkasok �jra szelid, j�s�gos emberekk�
v�ltoznak
vissza. M�r nem akarnak v�rt ontani, nem is tudn�nak. Olyan meleg a lelk�k, hogy
ezekben a
pillanatokban m�g a hal�los ellens�g�knek is megbocs�tanak. A f�radt, megk�nzott
l�lek
szomj�hozik a szeretet �s b�kess�g ut�n. Kutyakem�ny f�rfiaknak is kicsordul a
k�nny a
szem�b�l, l�tva a mad�falviak boldogs�g�t, akik v�gre m�gis csak haza �rkeztek,
saj�tjukban
lehetnek, ak�rmilyen szeg�nyes is az a hajl�k. �gy �rintenek meg, vesznek sz�mba
mindent,
mintha f�ltve �rz�tt szents�g volna a legkisebb t�rgyacska is. Minden porcik�juk
remeg a
megindults�gt�l, de k�z�mb�ss�ggel leplezik. Sz�mbavesznek mindent az ��let�-en,
f�ln�znek az odorba, a hij�ba, megs�mogatj�k a teh�nk�t a pajt�ban, p�r bar�ts�gos
sz�t
int�znek hozz� �s nem ker�li el figyelm�ket m�g a h�ban l�tsz� kicsi mad�r-nyom se.
A kutya
vesz meg �r�m�ben, hogy a gazd�j�t, asszony�t l�tja, ugr�l, sz�k�l �s felorgon�l a
havas
fellegek k�z�. Neh�z k�t hete volt neki is, de kitartott. Egy s m�s hiba ugyan
mutatkozik a h�z
k�r�l, de nem baj, csak itthon lehet�nk! Igaz, hogy a megmaradt ty�kocsk�kb�l is le
kell �lni
egyet-kett�t, hogy a vend�geket tisztess�gesen megkin�lhassuk, s a marad�k
puliszka-liszt is
megkeseredett; de eln�z�st k�r�nk, mert ilyen �llapotban bizony nincs minden �gy,
ahogy
k�ne. Szerencse, hogy ennyit is meghagytak a katon�k, akik t�voll�t�kben �gysz�lv�n
minden
mozd�that�t elvittek. �js�g nemigen van a faluban. Csak az egy Nagy Bara Mih�ly
h�tt meg
azalatt, m�g t�vol voltak, de Isten nyugtassa, az � betegs�g�ben ink�bb megv�lt�s
volt a hal�l.
Az otthon �des k�bulat�ban �jra j�k lettek, mint a falat keny�r �s m�r nem is
l�tt�k olyan
nagynak az �ket fenyeget� veszedelmet. A h�romsz�ki Csorja J�nos �gyv�d �r is
biztatta,
hogy minden sz�pen eligazodik, nem olyan fekete az �rd�g, mint ahogy festik.
Ez egyszer azonban t�lkor�n bizakodott az �gyv�d �r, mert reggel m�r hozta is
Bal�si �d�m
alkir�lyb�r� az ideval� Z�ld J�nos sz�ki biztossal �s egy K�lnoki-husz�rral a
bizotts�g
rendelet�t. Az alkir�lyb�r� h�siesen ki�llott a piacra, s kem�ny hangon mindj�rt
fel is olvasta
az �sszeki�ltott n�pnek:
�Adattatik a mad�falvi szabad lakosoknak tudt�ra:
1. Hogy a kir�lyi bizotts�g a fels�ges apostoli kir�lyn�, nagy kegyelmes
asszonyunkt�l
re�bizott dolgaiban minden akad�ly n�lk�l tov�bbra is el�mehessen, arra n�zve
�r�sban, vagy
legal�bb k�t j�zan k�vet �ltal most mindj�rt �s halad�k n�lk�l annak
kinyilv�n�t�s�t k�v�nja:
akarnak-e a fels�ges parancsolatok meghallgat�s�ra megjelenni, avagy nem �s ha
igen,
mikor.
2. Elker�lhetetlen b�ntet�s alatt megtiltjuk, hogy senki idegen �s maga faluj�n
k�v�l val�
embert, ak�r cs�ki, ak�r m�s szomsz�dsz�kbeli legyen, ez�r�t�l fogva maga h�z�n�l
meg ne
szenvedjen, sem semmi gazd�lkod�ssal neki ne legyen.
3. Ha tal�n valakik az �fels�ge fegyvert felvett h�v sz�kely katon�i k�z�l h�zakhoz
b�sz�llottak volna, azok t�st�nt onnan ki menyjenek �s semmi alkalmatlans�got a
fegyvertelenek rajtok
elk�vetni ne mer�szeljenek, k�l�nben p�rt�t�knek tekintj�k �ket.
4. Ha kik ezen zenebon�t okoz�kat �s annak f�tan�csol�it s el�lj�r�it csak
alattomban is
bejelenten�k, nem csak eddig val� v�tk�k megy feled�kenys�gbe, hanem azonk�v�l h�sz
arany
aj�nd�kot is vesznek. Ha, kik pedig �ket szem�ly�k szerint megfogv�n b�hozn�k, sz�z
arany
jutalmat �s azon fel�l j�vend�re is �fels�ge k�l�n�s kegyess�g�t csalhatatlanul
v�rhatj�k.
5. Minthogy parancsolat ment ki, hogy H�romsz�ken decima praesentis inquisitio
l�gyen azok
ellen, akik h�zokn�l nem tal�ltatnak, atyai indulatb�l inti ezen kir�lyi comisio az
itt l�v�
h�romsz�kieket, hogy ki-ki t�st�nt menjen vissza a maga h�z�hoz �s itt maga
szem�lyit,
odahaza pedig maga javait j�vend�b�li elk�vetkez� veszedelmekt�l megmenteni
igyekezz�k.�
Le se nyelhette az utols� sz�t a kir�lyb�r�, Bogos Tam�s m�r ott �llott el�tte �s a
mellire
d�nd�tett:
- Ha az�rt j�tt a kir�lyb�r� �r, hogy igaz �gy�nk�n sz�z arany jutalmat vegyen, itt
vagyok
magam �s itt vagyunk mindny�jan!
Bal�si �d�m elfeh�redett �s az el�tte �ll� nagydarab emberre b�mulva elgondolkozva
motyogta, ink�bb csak mag�nak:
- Erre nem gondoltam, de igazad van, ember! Nem �smerlek, de igazad van!...
A t�meg megrend�lve hallgatott. A kir�lyb�r� se sz�lt t�bbet, csak megfordult �s
visszaindult.
Alakja megg�rnyedt �s t�rsair�l, sz�nr�l, mindenr�l megfeledkezve, rogyadoz�
l�ptekkel
ment ki a falub�l. N�ha meg�llott, mintha azon gondolkodn�k: mit is mondott neki az
az
ember.
Bogos Tam�s ut�nan�zett �s � is megb�nta hevess�g�t. M�gse kellett volna, cs�v�lt�k
a
fej�ket m�sok is. - Hiszen csak k�teless�g�t teljes�tette a kir�lyb�r�! Hivatalbeli
ember, akinek
parancsolnak! Ejnye, ejnye! Hogy ennek �ppen ma, v�zkereszt napj�n kellett
megt�rt�nnie!...
Tegnap m�g gy�ny�r�s�g lett volna l�tni a kir�lyb�r� megal�z�s�t, de ma �nnep van.
Az
otthon sz�p, b�k�s �nnepe. A pap m�r el is indult h�zszentelni. A �vidimuszok�
csengetty�je
ide hallszik. Ma t�mj�nszag� m�g a h� is �s keresztet cs�kol minden ember. Ma ne
b�ntsuk
egym�st! Legal�bb ma ne, mikor a j�s�g napja van s a kir�lyok is ott kuporognak a
j�szolka
k�r�l. Szinte �rthetetlen, hogy a kir�lyi bizotts�g is �ppen ma ad ki ilyen rideg,
szigor�
rendeletet, de h�t nem kell t�ls�gosan sz�mbavenni! Holnap sz�pen eligazodik
minden!
Hirtelen meg is tan�cskozz�k, hogy tisztess�ges levelet kell �rni az uraknak. A mai
szent
�nnep miatt csak holnap terjeszthetik el� al�zatos k�r�s�ket, de ezt a k�sedelmet
ne vegye
zokon a kir�lyi bizotts�g, mert �k semmi rosszat nem forralnak.
Holnap majd mind ott lesznek �s m�g p�lc�t se visznek magukkal, hogy a maguk
j�sz�nd�k�t
ezzel is megbizony�ts�k.

D�lfel� megj�tt a k�t lev�lviv�: L�szl� J�zsef innen Mad�falv�r�l, s k�k�si Nagy
J�zsef, a
h�romsz�kiek nev�ben.
Tisztess�gesen fogadta �ket a bizotts�g, s azt v�laszolta, hogy holnap reggel nyolc
�rakor
megadja a v�gleges feleletet.
N� ugye, hogy k�r lett volna ellens�geskedni, mikor b�kess�ggel is el lehet
igaz�tani mindent.
- Akkora igazunk van, emberek, hogy m�g a cs�sz�r is let�rdepel el�tte! -
jelentette ki Csorja
J�nos �r is, aki pedig �gyv�d ember, ismeri a t�rv�nyt s bolondot nem besz�l.
M�g azon este v�glegesen megfogalmazt�k az eml�kiratot s b�kess�gesen lefek�dtek.
Holnap reggel nyolc �rakor!...
�lm�ban otthon volt mindenki, hetek �ta nem l�tott kicsi csal�dja k�r�ben a maga
vack�ban
�s b�k�s, boldog der� �ml�tt el a megviselt, kimer�lt arcokon.
A falu n�ma csendbe s�llyedt.

XXXII.
Alig h�zta ki a l�b�t Taploc�r�l a n�phez k�ld�tt Bal�si alkir�lyb�r�, a lovas
posta Szebenb�l
levelet hozott az alt�bornagynak a feles�g�t�l. A b�r�n� s�r� aggodalmakkal
figyelmeztette
ur�t, hogy csin�ljon m�r valamit azokkal a sz�kelyekkel, mert B�csb�l kapott
�rtes�l�se
szerint a kir�lyn� m�r t�relmetlen �s az udvari k�r�k az � tehetetlens�g�nek tudj�k
be a
k�sedelmet. Szebenben az urak �jra a gener�lis kedv�t keresik, aki a p�sp�kkel
egy�tt szint�n
ellene �sk�l�dik. Tudhatja, hogy �fels�ge kabinettitk�ra, Daun gr�f testi-lelki
j�bar�tja a
p�sp�knek, aki az � sz�j�n kereszt�l szokott a kir�lyn�nak suttogni. A Buccow b�r�
�rmadara
pedig Bruckenthal �r, aki viszont a sz�p feles�ge r�v�n tartja kez�ben a
gener�list. Egy k�vet
fujnak ezek mind ellene �s j�l vigy�zzon a b�r�, nehogy megejts�k. Ne bizz�k
senkiben, mert
a Sz�kelyf�ld�n l�v� katonatisztek is mind a gener�lis emberei �s k�mei. Napr�l-
napra mind
rosszabb h�rek �rkeznek ide Cs�kb�l �s m�r a tisztikarban l�v� h�vei is azt
rebesgetik, hogy
nem tud, vagy nem akar elb�nni azzal a neh�ny ezer fejsz�s paraszttal. Cselekedj�k
min�l
hamarabb bel�t�sa szerint, hogy a szem�ly�t fenyeget� veszedelmet feje f�l�l
elh�r�tsa.
A feles�ge levele n�lk�l nem is tudta az alt�bornagy, hogy mi a helyzete Szebenben
�s
B�csben. Carato alezredes is c�lzott r� t�bbsz�r. Rajta eddig nem tudott
eligazodni. M�r
Szebenben figyelmeztett�k, hogy j� lesz szemmel tartani, mert testest�l-lelkest�l a
Buccow
b�r� embere, aki azzal a feltett sz�nd�kkal j�tt Cs�kba, hogy a gener�lis terveit
t�z�n-vizen �t
megval�s�tsa. Az alt�bornagy vigy�zott, nehogy �Cs�k h�h�r�-�nak, - ahogy itt
emlegetik, durva magyar-gy�l�lete veszedelembe sodorja �t is. Ann�l ink�bb meglepte
�s nem tudta mire
v�lni, hogy az alezredes m�g tegnap is a n�ppel szemben m�rs�kletet, meggondol�st
�s
�vatoss�got aj�nlott. Feles�ge levele azonban felnyitotta a szem�t. El�re kigondolt
csapda volt
csak, hogy a bizotts�got minden er�lyesebb l�p�st�l visszatarts�k �s B�csben az �
tehetetlens�g�re �s az eredm�nytelens�gre hivatkozva, kit�rhess�k a nyak�t. Az
�rd�gi terv
majdnem siker�lt is, hiszen hetek �ta mozdulni se tudnak a n�p ellen�ll�sa miatt �s
kil�t�suk
sincs, hogy a lakoss�got sz�pszer�vel engedelmess�gre birj�k. Ezek ut�n az se volna
meglep�,
ha kider�lne, hogy titokban maga az alezredes sz�tja az ellen�ll�st. Hogyan lehet
k�l�nben
megmagyar�zni a tegnapi esetet is, hogy a l�zad�k ellen�rz�s�re kirendelt nagysz�m�
katonas�g egyetlen sz� n�lk�l engedte �tvonulni az orra el�tt �gy a h�romsz�kieket,
mint az erd�re
menek�lteket. Ma kapta a h�rt, hogy a Sz�pv�zre kirendelt katonas�g ahelyett, hogy
elz�rta
volna az erd�r�l j�v� n�pt�meg �tj�t, eg�sz �ccaka egy�tt dorb�zolt a l�zad�kkal.
Most m�r
vil�gosan l�tja a sz�nd�kot, de t�lj�r � ellens�gei esz�n. K�sedelem n�lk�l sz�t
fogja veretni a
Mad�falv�n �sszegy�lt n�pet �s akkor p�r h�t alatt bev�gzi a munk�t eg�sz
Sz�kelyf�ld�n.
Felkacagott. El�re l�tta a gener�lis, a kancell�r, a p�sp�k, a szebeni �s b�csi
urak meglepett
k�p�t.
A tervnek k�nny� volt megadni a t�rv�nyes form�t.
Mihelyt az alkir�lyb�r� vissza�rkezett Mad�falv�r�l, azonnal �sszehivta a
bizotts�got.
Ak�rhogy sz�p�tette is a dolgot Bal�si uram, a k�ldet�s kudarc�t nem lehetett
letagadni. Be
kellett ismernie, hogy a n�p hallani sem akar a fegyver felv�tel�r�l �s holnap
reggel mind az
�tezren fel akarnak kerekedni, hogy a kir�lyi bizotts�g el� j�ruljanak �s d�nt�sre
vigy�k
�gy�ket.
L�z�r gr�f, az eln�k feltette a k�rd�st:
- A tov�bbi elj�r�sra vonatkoz�lag mi Excellenci�tok v�lem�nye?
Az alt�bornagy nem t�tov�zott. Ez volt a d�nt� pillanat. A katona ellentmond�st nem
t�r�
hat�rozotts�g�val terjesztette el� javaslat�t:
- V�lem�nyem szerint a kir�lyi bizotts�g a rendelkez�sre �ll� �sszes b�k�s
lehet�s�geket
kimer�tette, hogy �fels�ge hat�rozott �s f�lre nem �rthet� akarat�nak �rv�nyt
szerezzen. Az
alkir�lyb�r� �r jelent�s�b�l is hallott�k az urak, hogy a vakmer� l�zad�k sem
k�veteink �tj�n,
sem �r�sban tett parancsainknak engedelmeskedni nem hajland�k, hanem fenyeget�en
viselkednek. Halaszt�s-k�r�s�kkel csak az id�t akarj�k h�zni, m�g Udvarhely �s
Parajd fel�l is
meg�rkezik a v�rt seg�ts�g, hogy a m�r csatlakozott h�romsz�ki fegyveresekkel
egy�tt eg�sz
Sz�kelyf�ldre kiterjed� nyilt l�zad�st id�zzenek fel. A be�rkezett jelent�sekb�l
meg�llap�that�, hogy a p�rt�t�k p�ld�j�ra azok is ingadozni kezdtek, kik eddig a
fegyvert
megtartott�k, s sz�mukkal egy�tt vakmer�s�g�k is napr�l-napra n�. Bizonyosra
vehet�, hogy
e term�ketlen vid�ken az �lelem kifogyt�val a f�kevesztett t�meg rabl�sra �s
pr�d�l�sra
vetemedik, m�sokat is p�rt�t�sre cs�bit �s aki nem csatlakozik hozz�juk, annak
javait
feld�lj�k, els�sorban a nemess�g�t, mint ez m�r a m�ltban is megt�rt�nt �s amivel
most is
nyiltan fenyeget�znek. H�romsz�ken mozgalom indult, hogy �jabb seg�ts�get k�ldjenek
a
l�zad�knak. A f�kir�lyb�r� h�z�t �s szem�ly�t megt�madt�k �s otthon is fegyveres
ellen�ll�sra
k�sz�lnek, hogy a bizotts�g munk�j�t az eg�sz vonalon lehetetlenn� tegy�k... Ilyen
k�r�lm�nyek k�z�tt semmi esetre sem lehet megengedni egy nagyr�szben
felfegyverkezett,
t�bbezer f�nyi, fegyelmezetlen �s ellens�ges indulat� t�meg felvonul�s�t a kir�lyi
bizotts�g
el�. Az el�rel�that� s�lyos k�vetkezm�nyek�rt nem v�llalhatjuk a felel�ss�get. Ezt
ugyeb�r az
urak is elismerik.
K�r�ln�zett, az urak azonban hallgattak.
Az alt�bornagy sietett kihaszn�lni a pillanatot:
- E rendkiv�li okok alapos �s komoly megfontol�sa ut�n teh�t ind�tv�nyozom: Mondja
ki a
bizotts�g, hogy sz�ks�gesnek l�tja e nyilt l�zad�snak fegyveres elnyom�s�t, miel�tt
az tov�bbterjedhetne �s j�v�tehetetlen bajokat id�zhetne el�.
Az urak titokban gondoltak m�r erre az elker�lhetetlennek l�tsz� veszedelmes
megold�sra, de
�gy, nyiltan, t�tov�z�s n�lk�l kimondva, olyan f�lelmesen hatott a terv, hogy a
megd�bben�st�l eldermedtek. Az egyetlen szelid lelk� Bethlen Mikl�s pr�b�lt
ellentmondani:
- Nem lehetne m�gis el�bb szelidebb eszk�z�kkel pr�b�lkozni?
Az alt�bornagy azonban nem t�g�tott.
- Nem. Hat�rozott meggy�z�d�sem, hogy ha a l�zong�kat siker�lne is most szelidebb
eszk�z�kkel lecsendes�teni �s �ssze�rni, mihelyt a fegyvereket kiosztan�nk n�kik,
k�s�bb m�g
er�teljesebb mozgalom �s �sszeesk�v�s kit�r�s�t�l lehet tartani. Tess�k elolvasni
hozz�nk
benyujtott fenyeget� irataikat, amelyekben minden k�ts�get kiz�r�an kijelentik,
hogy ha fel is
akasztj�k �ket, akkor se veszik fel a fegyvert, s�t ha erre b�rmi �ton-m�don
k�nyszer�ten�k is,
semmik�p sem �rzik magukat k�telezve azok megtart�s�ra �s a k�vetkezm�nyek ellen
�v�st
emelnek!
Bethlen Mikl�s unszol�an pillantott az eln�kre, de L�z�r J�nos gr�f vill�mgyorsan
�tl�tta a
helyzetet �s tudta, hogy: - �Vagy mi, vagy a sz�kelyek?� - �s term�szetesen �nmag�t
v�lasztotta. Higgadtan mind�ssze csak az ut�n �rdekl�d�tt az alt�bornagy
el�terjeszt�s�re, hogy
mik�ppen gondolja a b�r� a fegyveres beavatkoz�st.
Az alt�bornagy a �sz�ks�ges� katonai int�zked�sekr�l is megadta a felvil�gos�t�st:
- Holnap hajnalban a katonas�g k�r�lveszi a falut. Azokat, akik t�zel� fegyverrel
�llanak
ellent, term�szetesen lel�vik, k�l�n�sk�ppen a h�romsz�kieket, akik semmif�le
kim�letet nem
�rdemelnek. A parasztfegyverekkel t�mad�kat a husz�rok �s v�rtesek megvagdalj�k �s
haza
�zik. A fegyverteleneket nem b�ntj�k, csak sz�tkergetik. V�gs� esetben, ha a n�p
oktalanul
elsz�nt ellen�ll�st fejtene ki, nehogy a kir�lyi katon�k �let�t vesz�lynek tegy�k
ki, a falut
felgyujtj�k �s �gy kergetik ki a n�pet a h�zakb�l.
Gr�f L�z�r J�nos, az eln�k v�llat vont:
- �gy l�tszik, hogy nincs m�s megold�s! K�rem a titk�r urat, vegye jegyz�k�nyvbe a
bizotts�g
d�nt�s�t �s annak indokait! A sz�ks�ges katonai int�zked�seket az alt�bornagy �rra
b�zzuk.
Cselekedj�k bel�t�sa szerint!
Bethlen Mikl�s elborzadva ugrott fel.
- Mit akarnak az urak! Hogy mi... mi l�vess�nk a n�pre, mi rendelj�k el saj�t
fajunk ellen a
v�res �ccak�t?
Siskovitz b�r� hidegen jegyezte meg:
- Tud tal�n enn�l jobb megold�st a gr�f �r?
- �n tiltakozom! - hebegett izgalm�ban Bethlen Mikl�s. - A magam r�sz�r�l nem
j�rulok
hozz� a hat�rozathoz!
Erre nem is volt sz�ks�g. Az ind�tv�ny sz�t�bbs�ggel hat�rozatt� v�lt.
- Valamire azonban figyelmeztetni k�v�nom gr�f urat! - m�rte v�gig jelent�sen
Bethlen
Mikl�st az alt�bornagy �s el�vette �fels�g�nek a kir�lyi bizotts�ghoz int�zett
rendelet�t s
fenyeget�en hangs�lyozva olvasni kezdette az idev�g� passzust:
�... Akarjuk tov�bb�, hogy t� ezen kegyes sz�nd�kunkat hozz�nk tartoz� h�vs�gtek
szerint nem
csak v�gbevinni igyekezzetek minden szorgalmatoss�ggal, hanem minden uras�gokat,
nemeseket �s m�s, ak�rmely rendb�li lakosokat nev�nkben kem�nyen megints�tek, hogy
semmik�ppen, ak�r titokban, ak�r nyilv�n ellenkez�t kigondolni, vagy mivelni ne
mer�szeljenek, s�t
kiki k�teless�ge szerint, min�l jobb m�ddal lehet, igyekezz�k ezen dolgot haz�nk
jav�ra teljes
er�vel el�mozd�tani; k�l�nben kir�lyi kedvetlens�g�nk �s p�ld�s kem�ny
b�ntet�s�nkbe
esnek!�
Bethlen Mikl�s n�m�n fejet hajtott �s minden l�p�sre sz�n�ben jobban elv�ltozva,
sz�ll�s�ra
t�vozott a t�bbi urak ut�n.
Az alt�bornagy ut�na n�zett �s odasz�lt az ajt�n �rk�d� katonai ordon�ncnak:
- K�retem Carato alezredes urat!
*
M�g csak ez volt h�tra: visszaford�tani a fegyvert ellens�geire �s megfogni �ket
saj�t
csapd�jukban.
Mire az alezredes meg�rkezett, m�gegyszer �tgondolt mindent. Nincs mit�l tartania.
�gy a
haditan�cs, mint a kir�lyn� el�tt fedve van. Arra is gondja lesz, hogy a sarokba
szor�tott
Carato kib�v�t ne kaphasson. Saj�t adjut�ns�val v�gezteti el a terepszeml�t �s
r�szletekig
men� parancsot ad a v�grehajt�sra.
Kim�rten �s hivatalosan besz�lt az alezredessel.
- Fontos, hogy �fels�ge legfels�bb akarat�nak v�grehajt�s�n�l ne csak a k�ls� forma
szerint,
hanem a l�nyegben is egys�gesen, �t�rzett meggy�z�d�s�nk �s h�s�g�nk szerint
j�rjunk el! mondotta nyomat�kosan az alezredesnek. - K�l�n�sen most, a d�nt�
pillanatokban, mikor egy
rendkiv�li terv megval�s�t�s�t l�tja sz�ks�gesnek a kir�lyi bizotts�g!
Carato l�that�lag meglep�d�tt.
- Mi volna az a terv, ha szabad �rdekl�dn�m?
Az alt�bornagy par�zsl� szemeit pillanatig se vette le az alezredesr�l.
- A kir�lyi bizotts�g elhat�rozta a Mad�falv�n �sszegy�lt fegyveres t�meg katonai
sz�tveret�s�t!
A hat�s nem maradt el. Az alezredes �sszer�ndult:
- Ha szabad tudnom, egy�nileg mi k�z�m a bizotts�g hat�rozat�hoz?
- Mert a hat�rozat v�grehajt�s�val �nt bizom meg, alezredes �r!
Az alezredes sz�d�lten kapaszkodott sz�k�be. Teljes m�rt�kben tiszt�ban volt az
esem�nyek
jelent�s�g�vel �s tudta, hogy v�lasztania kell saj�t sorsa �s az eddig szolg�lt
titkos terv k�z�tt.
Arra id� nincsen, hogy kik�rje a gener�lis v�lem�ny�t. Ha megtagadja az
engedelmess�get,
�nmag�t teszi t�nkre. Mit tegyen? Egym�st kergett�k gondolatai. Az alt�bornagy
azonban
nem engedett id�t.
- Mi a v�lasza?
�s a legnehezebb pillanatban megj�tt a �j�gondolat�. Egyszer� az eg�sz. Nem kell
m�st
tennie, mint t�ls�gosan v�grehajtani a hat�rozatot. Nem sz�tsz�rni, hanem �r�kre
eln�m�tani a
l�zad� sz�kelyeket. A halottakr�l azt�n majd adjon sz�mot az alt�bornagy �r! A
kiirtott f�ld�n
azt�n m�g k�nnyebb lesz megval�s�tani a kancell�r terv�t, amelynek siker��rt m�r
h�rom �ve
dolgoznak. Arc�n �r�m villant �t �s kiegyenesedett:
- Sz�vvel-l�lekkel k�sz vagyok engedelmeskedni �s v�rom alt�bornagy �r tov�bbi
parancsait!

Mikor elment, az alt�bornagy elkomorodott:

- Mi t�rt�nt ezzel az emberrel?

Ekkor �rkeztek meg a mad�falvi k�vetek a n�p level�vel. Az alt�bornagy �tfutotta a

neh�ny
al�zatos sort �s csak annyit mondott:
- Holnap reggel nyolc �r�ig megkapj�tok a feleletet!
A k�t k�vet boldogan sietett vissza a j� h�rrel Mad�falv�ra.
Holnap reggel nyolc �rakor!...

XXXIII.
Est�re kitisztult az id� �s fagyott. Taploca kor�n elcsendesedett. Az ablakf�nyek
elt�ntek s a
k�r�lvev� hegyek a nagy n�mas�gban k�zelsettenkedtek. A hold hidegen k�szott
k�zt�k.
Carato alezredes a legnagyobb titokban k�sz�tette el� a t�mad�st. �lm�ban akarta
meglepni a
mit sem sejt� n�pet. A parancsnokl� tiszteknek n�gyszemk�zt adta meg az
�tas�t�sokat, hogy
a leg�nys�g se sejtsen semmit, m�g nincs itt az ideje. A legszigor�bb k�sz�lts�get
rendelte el a
katonai sz�ll�sokon, hogy �lland� fesz�lts�gben tartsa a leg�nys�get. A tisztek
�rk�dtek, hogy
senki le ne fek�dj�k. M�r ez az int�zked�s is izgalomba hozott mindenkit. Senki se
tudta
megmondani, hogy mi lesz, mire k�sz�lnek. A bizonytalans�g nyugtalann� tette a
katon�kat,
�rz�keik megfesz�ltek �s minden kicsis�gnek k�l�n�s jelent�s�get tulajdon�tottak.
Az id� m�r
m�lyen behaladt az estbe, mikor j�tt a parancs, hogy �tra k�szen �lljon mindenki �s
kiosztott�k a hadiszert. Ut�na m�gis �r�kig v�ratt�k �ket. A katon�k t�relmetlenek,
k�romkodnak, fecsegnek, tal�lgatj�k az int�zked�sek ok�t, h�rek kelnek sz�rnyra �s
egym�st
f�rasztj�k. A tisztek csendet parancsolnak. A hallgat�s azonban m�g
elviselhetetlenebb.
Vadd�, mogorv�v� v�ltoznak az arcok �s alig birj�k t�rni a test �s l�lek
fesz�lts�g�t. Telnek
az �r�k. �jf�l is elm�lik. M�r egy �ra. Sehol semmi. M�r a tisztek is kezdenek
kij�nni
sodrukb�l. Carato azonban m�g mindig v�r az indul�ssal. Ki akarja forgatni teljesen
magukb�l az embereket �s addig d�h�teni, m�g az apjuk tork�nak is nekiugranak.
K�t �ra k�r�l v�gre valaki jelenti, hogy fogj�k m�r az �gy�k el� a lovakat. Az ajt�
ny�lik, j�n
az alezredes. Nyers �rvendez�s lobban v�gig az arcokon.
Neh�ny gyors, kem�ny parancs:
- Sorakozz!... Indulj! Bilincsben rothad el, ki egyetlen sz�t is mer ejteni!

A csapatok �gy lopakodnak Mad�falva fel�, mint a tolvajok. Hi�ba meregetik szem�ket
a
katon�k, a n�ma havon k�v�l egyebet nem l�tnak.
Csak a falu alatt, a nyilt mez�n tudj�k meg, hogy a l�zad� n�p ellen viszik �ket,
adott jelre a
falut fel kell gy�jtaniok �s minden el�j�k ker�l� embert meg kell �lni�k. Az �gy�k
fogj�k
megadni a jelt a t�mad�sra.
M�g a katon�k is visszad�bbennek a kegyetlen int�zked�sek hallat�ra, de erre is
sz�m�tott az
alezredes. Nem hagy id�t a gondolkod�sra. A csapatokat n�gy r�szre osztja. A n�met
gyalogs�g egy r�sze az Olton t�l az Udvarhely fel� vezet� �tat z�rja el �s �gy�it a
falu f�utc�ja
fel� ir�ny�tja. A gyalogs�g m�sik r�sze �gy�ival itt marad a taplocai �ton. A
v�rtes lovass�g a
Vargaszegb�l Sz�pv�zre vezet� �ton foglal �ll�st, a K�lnoki-husz�rok pedig Gyergy�
fel�l
z�rj�k be a hal�l-gy�r�t.
A mozdulatokat gyorsan v�grehajtj�k.
- K�sz!
A faluba k�ld�tt f�rk�sz�k is visszaj�nnek �s jelentik, hogy sehol semmi nesz, a
lakoss�g
m�ly �lomba mer�lt, m�g a kuty�k is alszanak vackukban.
A katon�k fesz�lt figyelemmel v�rnak. Semmi parancs! Az alezredes mozdulatlanul �l
a lov�n
�s rezzen�s n�lk�l n�zi a h�ba s�ppedt falut. Sz�nd�kosan h�zza az id�t, m�g a
katon�k
felocs�dnak, hal�nt�kuk l�ktet�se megsz�nik �s a csattog� hidegben elhal sziv�kben
minden
irgalom. Ehhez id� kell. Feh�rek lesznek a j�gt�l, zuzmar�t�l, a fokoz�d� hideg
sanyargatja
�ket, de bens�leg m�g nem k�sz�ltek el. Hajnali n�gy �ra lehetett, mikor felmordult
a vad�llat
benn�k �s egyik�k rekedten elb�d�lt:
- Mi az Istent v�runk!
Carato elmosolyodik �s odasz�l az �gy� mellett �ll� tisztnek:
- Los!...
A kan�c villan, a l�v�s eld�rd�l. Pillanatok alatt a t�bbi �gy� is beled�rd�l.
Egyik katon�b�l
ord�t�s szakad ki �s a leg�nys�g ut�nab�d�l olyan vad er�vel, hogy a hegyek
beler�zk�dnak.
Hirtelen azonban eln�mulnak, mert itt is, ott is t�z lobban fel a faluban �s neh�ny
h�z a
felkeverg� sz�ke f�stben �gni kezd. A t�z gyorsan terjed. Az �ccak�ban hol itt, hol
ott fut
v�gig a v�r�s vonal a tet�n, mintha a h�zak v�rezn�nek.
Csod�latos! Egyetlen hang sincs. Az orvul meg t�madott n�p a r�m�lett�l sikoltani
se tud,
csak menek�lni. Az �lmukb�l felijedt emberek mez�tl�b, hajadonf�vel, ingben,
gaty�ban
ugr�lnak ki a kapukon, ablakokon, sokan m�r �g� hajjal �s az utc�n gomolyg�,
�tvil�g�tott f�st
v�r�s k�d�ben csak a n�ma z�rzavar l�tszik. A katon�k szem�kbe kapj�k a fullaszt�,
v�rz�
f�nyt �s a megb�n�t� szorong�sban b�v�lten merednek r�. Siv�t�sok has�tj�k a
leveg�t, �jabb
�gy�goly�k �rv�nylenek a h�zakb�l kioml� n�p k�z� �s v�res sorokat v�gnak,
szesz�lyesen
�t�tik a h�zfalakat �s benn f�radtan k�r�lfutj�k a szob�t, mintha mened�ket
keresn�nek az �gy
alatt.
A falu pillanatok alatt az irt�zat �s pokol f�szke lesz.
Azt�n kit�r a hal�lord�t�s.
Az emberek felszabadulnak az els� r�m�let n�mas�g�b�l, de m�g mindig nem tudnak
gondolkozni �s t�j�koz�dni. M�g mindig nem tudj�k, hogy mi t�rt�nt vel�k �s ezr�vel
gomolyognak
c�ltalanul a k�t oldalt �g� h�zak l�ngfala alatt, mint az alvaj�r�k A menek�l�s
�szt�ne vakon
viszi el�re �ket, ki a falub�l. Fut, ki merre l�t, de mind a n�gy oldalr�l
fegyverek ropognak �s
a sort�z mellen v�gja �ket. Egyr�sz�k azonnal elhull, a t�bbi v�resen r�b�mul a
katon�kra �s
visszafordul, otthagyva az elesetteket, kik a v�res havat t�rva haldokolnak, vagy
sz�tvetett
tagokkal elv�g�dva m�r meghaltak, mintha hanyatt fekve, �veges szemekkel, leejtett
sz�jjal,
but�n a csillagokba b�muln�nak. Az embercsoportok a falu piac�n egym�sba rohannak,
�jra
sz�tszakadoznak a mindenekf�l�tt uralkod� r�m�let rendszertelens�g�vel �s mintha
megfeledkeztek volna arr�l, hogy az el�bb mi t�rt�nt vel�k, vagy eszeveszett
konoks�ggal a
lehetetlent er�ltetn�k, k�tszer-h�romszor is nekisodr�dnak az �ld�kl� katonas�gnak;
de a
fekete hull�m mindannyiszor v�resen t�rik meg a hal�l partjain. A f�lelem annyira
�rr� lett az
embereken, hogy az els� pillanatokban egym�shoz se mernek sz�lani. Nincs vezet�,
tekint�ly,
ir�ny�t� akarat, gondolat, sz�, amely a z�rzavarban rendet �s �rtelmet tudna
teremteni.
Mindenki csak mag�val van elfoglalva s az �let�szt�n riadts�g�val �s vaks�g�val
igyekszik
menek�lni. Esz�kbe se jut v�dekezni. Az elh�nyt fejsz�k, fegyverek szanasz�t
hevernek. Az
�desany�knak esz�kbe jut b�lcs�ben feledett gyermek�k, de f�lnek visszamenni �rte.
Aki
m�gis mag�val hozta, izgalm�ban �s f�lt� k�ts�gbees�s�ben agyonszor�tja a saj�t
mell�n �s ki
tudja, mennyi id� kell hozz�, m�g �szreveszi, hogy halott kicsiny�t cipeli karjai
k�zt. Akkor
felkacag �s eszementen mutogatja mindenkinek.
Az emberek azonban nem �rnek r� apr� k�lyk�kkel t�r�dni, hanem elg�zolva az
�tjokban
�ll�kat, szem�k el� emelt karral m�gis �tv�gnak a katon�k k�zt �s csak hom�lyosan
�rzik a
fej�kre zuhan� vagy bel�j�k szak�t� �les kardok nyilal�s�t. Felbuggyan benn�k az
�r�m, hogy
megmenek�lnek �s szertesz�t rohannak a mez�n. Messzire azonban nem jutnak el, hol
egyik,
hol a m�sik �ll meg futt�ban, mintha m�gis meggondolta volna a dolgot, eld�l �s
lefekszik az
�r�k szenderg�sre. A sz�v�sabbak m�g a f�ld�n se akarj�k megadni magukat.
N�gyk�zl�b
m�sznak, vonszoljak magukat el�re, m�g csak mozdulni tudnak, de azt�n f�radt
lelk�ket �k is
belef�jj�k a sz�zfeh�r h�ba. Lassank�nt k�r�sk�r�l a mez�k is tele lesznek
holttestekkel. Isten
nyugtassa �ket!
Neh�ny sz�z embernek m�gis siker�lt �tsuhanni a katon�k l�nc�n. V�llba h�zott f�vel
az Olt
fel� futnak, hogy a Hargita rengeteg�be rejt�zzenek. Lihegve gy�r�dnak el�re a
t�retlen,
t�rdig �r� h�ban, k�szen arra, hogy minden pillanatban h�tukba csap�dnak a goly�k.
Siker�lt!
Nem vett�k �szre �ket. A v�lgy itt vesz�lytelen. Megk�nnyebb�lve ereszkednek r� a
foly�
jeg�re, de alig �rnek a k�zep�ig, a j�g roppan �s beszakad alattuk. Tipr�dnak,
k�szk�dnek �s
egym�st fojtj�k a v�zbe. Akiknek m�gis siker�l �tverg�dni�k a t�ls� partra, ott
fagynak meg
tehetetlen�l �s elpattan� �ntudatuk utols� er�fesz�t�s�vel hazagondolnak a mit sem
sejt�
asszonyra, �rtatlan gyermekeikre.
- Istenem, mi lesz vel�k! - s�hajtanak, azt�n a hal�l zabl�ja megvet�re r�ntja az �
sz�jukat is.
Az ut�nuk j�v�k megtorpannak �s meg�llanak. K�t menas�gi ember �vatosan le�l a h�ba
�s
visszafigyel a falura. Valahogy visszam�sztak a v�zb�l. A ruha csontt� fagy rajtuk,
reszketnek
a hidegt�l, de nem �rzik. Lehetetlen, ijeszt�en kis dolgokat vesznek m�r csak
�szre:
- Milyen k�l�n�s ott az a bokor!
�s n�zik a k�l�n�s bokrot teljes r�feledkez�ssel, mintha egy�b dolguk nem volna a
vil�gon.
Egyik�k m�gis fel�ti a fej�t.
- Te! Hallod? F�lreverik a harangokat!
Fesz�lten belefigyelnek az �jszak�ba, majd �sszer�ndulnak, s mintha az istennyila
v�gott
volna az �l�kbe, r�m�lten felugranak �s futnak, futnak kalimp�lva, m�g alakjuk
elv�sz az
�jszak�ban. Kacagni val� l�tv�ny!...
A faluban t�nyleg f�lreverik a harangokat. A s�r� �rc ijeszt�, szakadozott hangja
azonban csak
pillanatig d�bben bele az emberekbe, mert mindj�rt meg is feledkeznek r�la �s t�bb�
nem
hallj�k.
Hajnali �t �ra.
A borzalmak els� fejezete v�get�rt.
Az �ld�kl�sben �nk�ntelen sz�net �ll be. A forr� �gy�torkok �s puskacs�vek
p�rolognak a
hidegben. A v�r a leeresztett kardokra fagy. Nem menek�l senki. Az utc�k sz�ja
minden�tt
n�ptelen. Az �g� h�zak egym�s ut�n omlanak �ssze, s a leroskadt t�z szikr�i
kialszanak a
magasban. M�r csak a zsar�tnok h�nyorog �s megf�jdul a belen�z� katon�k szeme, akik
dultan, s�padtan lihegnek �jabb hal�l ut�n. A kiontott emberv�r megfert�zte �ket �s
kiforgatta
emberi mivoltukb�l. A fegyelem �s parancs m�r nem f�kezheti sok�ig. Olyanok, mint a
l�ncra
k�t�tt farkasok. A v�r neh�z, fanyar �ze terjeng k�r�l�tt�k, s a s�r�n fekv�
holttestek
bosszantj�k, nyugtalan�tj�k �ket �s hi�ba ford�tj�k el r�luk tekintet�ket,
elviselhetetlen
mozdulatlans�guk beler�gja mag�t agyukba �s k�nytelenek tov�bb l�tni. A v�g�n m�g
megbolondulnak, ha nem t�rt�nik valami.
Carato, az alezredes azonban nem mozdul. �l a lov�n, mint a szobor.
Neh�ny l�p�snyire t�le egy sebes�lt jajgat, ny�sz�r�g sz�ntelen, megszak�t�s n�lk�l
m�r
f�l�r�ja. A k�zel�ben �ll� katona nem b�rja hallgatni. Odamegy �s d�h�sen r�rivall:
- Hallgass!
A sebes�lt nem fogad sz�t. Nem l�t, nem hall, csak h�rgi tov�bb az idegbont�
hangokat.
A parancsnok �szrevette �s figyeli a jelenetet. A katona felemeli fegyver�t �s
megfenyegeti a
sebes�ltet:
- Hallgass, mert bel�dd�f�k!
Arasznyira van a kard hegye az arc�t�l, de a v�res embernek a szeme se r�ndul meg.
Jajgat
tov�bb egyhang�an. A haldokl� �r�k jog�n. Nincs m�r hatalom a f�ld�n, melynek
engedelmeskedn�k.
Az alezredest is el�nti a d�h.
- Nem b�rsz azzal a nyomorulttal?
A katona ijedten szabadkozik:
- Mit csin�ljak vele?
- Hallgattasd el �r�kre!
A kard �tveri az ember tork�t, meg se rezzen t�le a test, mintha csak illedelmesen
tudom�sul
vette volna a hal�lt.
Az alezredes elfordul. Bosszankodik, hogy ennyire elragadtatta mag�t. Kellemetlen
volna, ha
a tisztikar megtudn�. Holnap becsukatja a katon�t. D�lyf�sen kiegyenesedik a lovon,
mintha
fel�l akarna emelkedni a gyal�zatoss�gon, de - tov�bb hallja a sebes�lt
ny�sz�rg�s�t. Olyan,
mintha a t�lvil�gr�l jajgatna vissza.
Mi ez? Hal�l ut�n se n�mulnak el ezek az emberek?
K�nyszert �rez, hogy m�gegyszer visszapillantson az �tv�gott nyak� halottra �s
mintha el�le
menek�lne, kiadja a parancsot:
- Benyomulni a faluba!
A katon�k elrohannak a piros l�ng-k�penyekbe burkolt h�zormok k�z�tt, neh�ny fut�
embert
lev�gnak maguk el�tt, de egyszerre megtorpannak. A piacon neh�ny sz�z f�rfi �ll
elsz�ntan
kiegyenesedve. P�lca sincs n�luk �s m�gis olyan szil�rdak, fenyeget� a nyugalmuk,
hogy a
katon�k nem tudj�k, mit�v�k legyenek.
- Belel�ni! - ord�tja az alezredes.
A fegyverek cs�v�b�l kicsap a t�z egyszer, k�tszer, h�romszor. Akit goly� tal�lt,
sz�tlanul
�sszeesik. A t�bbi mag se moccan, mintha nem r�luk volna sz�, nem az � test�kbe
v�g�dn�nak a goly�k.
Carato megb�nultan n�zi. �rthetetlen, hogy mi�rt nem v�dekeznek, hiszen nem
erejement
emberek. Puszta �k�llel is �tv�ghatn�k magukat, egyr�sz�k ugyan elhullana, de a
kem�ny,
szijjas, edzett f�rfiak lend�let�t a hal�l se �ll�thatn� meg... Mi�rt nem
v�dekeznek, hiszen a
tart�sukb�l l�tszik, hogy nem f�lnek?... Vagy ha m�r nem t�madnak, mi�rt nem
menek�lnek?
Mi�rt �letik halomra magukat, mint a juhok?...
Hirtelen r�j�n a titokra �s viaszs�rg�n suttogja:
- Ezek az emberek meg akarnak halni! Tudatosan �s sz�ntsz�nd�kkal!
Eg�sz viselked�s�k n�ma tiltakoz�s az ellen, ami vel�k t�rt�nik. Arcukat pirba
vonja a t�z, az
�g� h�zak f�stf�tyla vonul el f�l�tt�k. A sebesek v�re v�gigcsurog test�k�n, le se
t�r�lik, csak
�llnak szil�rd elt�k�lts�ggel, vagy fekszenek m�g azok is, kik m�r csak �nmaguk
v�res
maradv�nyai. Meg akarnak halni a v�rtan�k titokzatos erej�vel �s hit�vel. �ppen
olyan
f�lelmesek �s fens�gesek, emberfelettiek, pedig csak kicserzett arc�, csontra
fogyott, �hs�gt�l,
hidegt�l, �lmatlans�gt�l �s sebekt�l k�nzott �f�lbarom parasztok�, kik megsz�ntek
f�lni a
hal�lt�l �s t�ln�ttek e f�ldi l�t kicsinyess�gein. A nev�k sz�rke: Mikl�s Gy�rgy,
Szylveszter
Tam�s, Getz� Tam�s, Tank� Antal, Ravasz Imre, Szab� D�vid, Gergely Jakab, M�rton
Tam�s, Luk�cs M�rton, Betze Antal, Bogos Tam�s, B�jte J�nos, Jank� Samu, Is�k
Ferenc �s ugyanilyen semmitmond� a t�bbiek� is �s m�gis v�gigborzong el�tt�k
Carato, a h�h�r. Hogy
szabaduljon t�l�k, �jra r�ord�t a katon�kra:
- �sd, v�gd!
Meg akarnak halni? H�t d�g�ljenek meg!
H�rom oldalr�l is r�juk z�dul a fegyveres er�.
Az �r�let tobz�d�sa ism�t fell�ngol. A k�p olyan borzalmas, hogy m�r �lomszer�. A
fegyverek zuhognak, a v�r �mlik, az �let elsz�ll �s az irt�zat s�t�ts�g�ben
rejt�znek az
�ldozatok. A csoport megbomlik, sz�tsz�r�dik, menek�l, vagy �r�kre ott marad �s a
katon�k
holttestek k�zt botork�lnak szenved�lyt�l r�szegen, �nmagukb�l kikelten, �llati
kegyetlens�ggel. Csak a lovakban van becs�let �s r�szv�t. �vatosan kiker�lik,
�tl�pkednek a
halottakon �s haldokl�kon, kik most mennek �t a v�gs� szorong�s tiszt�t� t�z�n �s a
t�velyg�
lelkek sokas�g�t�l halv�ny piros lesz f�l�tt�k az �g. A v�gs� erej�kkel cs�sz�-
m�sz�,
t�ntorg�, megt�pett sebes�ltek egym�snak �t�dnek, elv�g�dnak, fel�llanak,
sodr�dnak,
verg�dnek, ny�zs�gnek a megcsonk�tott testek f�lszeg bizonytalans�g�val �s
lehetetlen
helyeken keresnek mened�ket. Vannak, akik a holttestek �rny�k�ban b�jnak meg, m�sok
a
t�zbe m�sznak, vagy h�z el�tti deszkapadok al�, �rkokba �s akad, aki n�gyk�zl�b
elsz�ntan
nekiindul az �tnak, hogy hazajusson �v�ihez a hetedik faluba, de azt�n az �g� h�zak
fal�n�l
meg�ll, mintha azt mondan�: - �No ezt m�g megn�zem!� - �s addig b�mulja a d�h�ng�
t�zek
�gbe kavarg� d�h�s habar�kj�t, m�g az �ntudatlans�g kegyelmesen megk�ny�r�l rajta.
Egy
apa fi�t t�mogatja v�gig az �ton, kinek v�r�s seb t�tong a mell�n �s akkor is
biztatja, hurcolja,
mikor holtan bicsaklik �ssze: - �Er�s�tsd magad, Ign�c!� A j�kat mond�, mindig
tr�f�s,
totyakos v�n harangoz� megt�bolyodva hossz� k�telet h�z maga ut�n �s mindenkit
feltart�ztat:
- Leszakadt a harangk�t�l, jere k�sd fel, h�!
Egy katona - csak �gy mell�kesen - a szeme k�z� v�g a kardj�val s az �regember
utols�
nyikkan�ssal �sszehull, mint a rongy. A vad zsoldosoknak �lvezet l�tni az eff�l�t.
K�l�n�sen a K�lnoky-husz�rok �s a v�rtesek �ztek jobbn�l-jobb tr�f�kat a megr�m�lt
n�ppel.
A h�romsz�kiek �s felcs�kiak Sz�pv�z fel� akartak kit�rni. Egy cifra cs�k�s-s�veges
lovaskatona azonban el�j�k rugaszkodott �s r�juk ki�ltott:
- Tedd le magyar a fegyvert, ha meg akarsz szabadulni!
Mikor a szerencs�tlenek elh�nyt�k a k�zbelit, botot, l�ndzs�t, vasvill�t, fejsz�t,
hozz�juk
l�v�ld�z�tt, s mikor a n�p megrugaszkodott, a katon�k eg�sz rendeket v�gtak k�zt�k,
mint a
kasz�sok.
No, de a vasas n�metek se maradtak el. Elhiresztelt�k a faluban, hogy a
h�romsz�kiek
kegyelmet kaptak, mire mindenki fel�j�kt�dult. Feh�r z�szl�t lobogtatva t�bbsz�z
f�b�l �ll�
csoportok j�ttek �s messzir�l ki�ltott�k:
- H�romsz�kiek vagyunk!
- H�rom! H�rom! H�rom! - r�h�gtek a vasasok �s h�rom kardcsap�st m�rtek mindenkinek
a
fej�re.
Ki el nem tudott futni, ott maradt a saj�t v�re sar�ban.
A husz�rok azzal feleltek a tromfra, hogy �megsz�lalt�k� az �letben maradottakat.
Egym�snak
dobt�k a szerencs�tleneket �s addig sujtottak r�juk, m�g az utols� is le nem
hanyatlott.
�gy folyt a m�sz�rl�s �r�kig, m�g a katon�k beleuntak �s �j sz�rakoz�st tal�ltak
ki.
Vad�szatot rendeztek a h�zakban, �lakban, s�t�kemenc�kben �s egy�b lehetetlen
helyeken
elb�jt emberekre, �sszeterelt�k �ket �s h�rm�val-n�gy�vel �thajtott�k a teljesen
t�zbeborult
Vargaszeg �g� sik�tor�n.
- Ki �tjut, az �letben marad, ki itt marad, az meghal!
Mit tehettek volna egyebet szeg�nyek, futottak az �let�k�rt az egekig csap� sz�rny�
l�ngfalak
k�z�tt. Hajuk, ruh�juk t�zet fogott �s elt�ntek a pokolban, vagy m�r kezdetben orra
bukva,
puffadtra s�ltek a sz�rny� h�s�gben.
M�r a tisztek se birtak a megvadult vit�zekkel �s sz�rny�lk�dve tettek jelent�st az
alezredesnek, aki egykedv�en jegyezte meg:
- A felel�ss�get a kir�lyi bizotts�g viseli, mi csak parancsot teljes�t�nk!
V�gre reggel lett. A hegyek kil�ptek a k�df�tylakb�l �s a beteg, sz�rke vil�goss�g
�jra
el�nt�tte a hal�lra it�lt f�ldet.
Ekkor Carato alezredes f�lezer sebes, v�res foglyot elind�ttatott a szeredai v�rba.
A katonas�gnak szabad rabl�st enged�lyezett �s megfordulva visszalovagolt
Taploc�ra, hogy jelent�st
tegyen a kir�lyi biztos uraknak, kik megbizt�k, hogy �fels�ge szents�ges akarat�nak
e
�barb�r� n�p k�z�tt �rv�nyt szerezzen.

A szabad pr�da hallat�ra a katonas�g �r�m�ben fel�v�lt�tt �s r�rohant a v�dtelen

h�zakra.

XXXIV.
Azon az �ccak�n az urak k�z�l csak a f�kir�lyb�r� aludt nyugodtan Taploc�n. A
kir�lyi
bizotts�g eltitkolta el�tte, hogy mire k�sz�l Mad�falv�n �s Alcs�kot j�ratta vele
eg�sz nap, s
mire k�s� este hazavet�d�tt a sz�ll�s�ra, l�tsz�lag nyugalomban pihent a falu. A
h�zak
ablakaib�l s�t�ts�g �radt, melynek titk�ban az elfojtott �s torkon fogott �let
r�m�lete,
retteg�se b�jt meg. A lakoss�g l�legzeni is alig mert, mikor h�re futott, hogy a
katonas�g
valamire k�sz�l. Senki se tudott bizonyosat �s az ablakokon kilesni se mertek,
mikor a
csapatok �s �gy�k �jf�l ut�n kilopakodtak a falub�l. Ez a retteg� f�lelem �s
nyugtalans�g
b�n�totta meg k�l�nben hetek �ta eg�sz Cs�kot, a veszedelmek �s hal�l megsejt�se, a
m�snap
bizonytalans�ga.
Csak a f�kir�lyb�r� aludt gyanutlanul.
L�tta ugyan, de nem t�nt fel, hogy a kir�lyi biztosok sz�ll�s�n m�g �jf�l k�r�l is
vil�goss�g
van. Bizonyosan dolgoznak, vagy t�ltik az id�t a hossz� t�li est�n. Gondolta, hogy
feln�z
hozz�juk, de k�s�re j�rt m�r az id�, �t is f�zott az �ton s az igazat megvallva,
nem is sz�vesen
ker�lt a szem�k el�. Hetek �ta azt kell jelentenie, hogy a n�p hajthatatlan, az
elkesered�s
n�tt�n n�, a magukra hagyott asszonyok, gyermekek sz�nand� �llapotban teng�dnek,
alig van
b�fal�-fal�s a falvakon. �tkok �s k�nnyek, ut�na r�zott asszony-�kl�k fogadt�k
minden�tt ma
is. B�rcsak m�r v�ge lenne ennek a megpr�b�ltat�snak! Az ut�bbi h�rom esztend�ben
nem
volt percnyi nyugta az aggodalomt�l. Csak gyermekei ne voln�nak, r�g itt hagyta
volna ezt a
gyal�zatos hivatalt kir�lyn�st�l, f�korm�nysz�kest�l, minden aljas piszk�val
egy�tt, ha
naponta csak egyszer enn�k is sz�raz kenyeret; de csal�dja j�v�j�t kell tekintenie
�s nem
j�tszhatja el B�cs kegy�t.
Vall�sos �s j� ember volt Bornemisza P�l �r, aki papnak sz�letett ink�bb, mint
politikusnak.
Sohase fek�dt le im�ds�g n�lk�l. Ma azonban hi�ba cs�kolta meg t�bbsz�r is a nyak�n
cs�ng�
M�ria-�rmet, k�s�re tudott elaludni. Lehet, hogy t�ls�gosan ki is mer�lt. A hold �s
a h�vil�g
bes�t�tt a kicsi sz�kely h�z ablak�n, az is zavarta, j�zan�totta. Azt�n �a hideg
kij�tt bel�le� �s
az �gy melege elernyesztette. Elszenderedett. Nem volt az se a megszokott nyugodt
alv�s,
ink�bb csak �elhaj�k�zott�. K�s� volt, mire elaludt. Az els� �lom m�ly
tompults�g�ban
hevert, mikor az �gy�l�v�sek eld�rd�ltek Mad�falv�n s a felgyujtott h�zak f�nye
eg�sz Cs�k
f�l�tt bevil�g�totta az eget. Nem hallott, nem l�tott semmit.
A h�ziak, �reg Sz�kely Dani �s a feles�ge ott topogtak, tan�cstalankodtak ajtaja
el�tt.
Merj�k-e felk�lteni, vagy ne? Hi�ba f�leltek, figyeltek azonban, a f�kir�lyb�r�
aludt. M�gis
sz�lani k�ne neki ilyen nagy veszedelemben. Dani b� kim�letesen m�gis besuttogott
az ajt�n,
hogy fel ne ijessze!
- M�lt�s�gos uram!... H�, m�lt�s�gos uram!
Semmi nesz.
A meggyujtott, ser�tett faggy�gyertya l�ngja reszketett a v�nasszony kez�ben, ki
egysz�l
pendelyben vil�g�tott az ur�nak, aki most m�r az ajt�csk�t is megkopogtatta:
- �bredjen, m�lt�s�gos uram!
A f�kir�lyb�r� meg se mozdult. M�gis be kellett menni�k. A v�nasszony kim�letesen
meg�rintette a nagy �r �gyb�l lecs�ng� kez�t.
- Nagy baj van, m�lt�s�gos uram!
A f�kir�lyb�r� felriadt.
- Ki az?
Felelet�l �gy�d�rg�s r�zta meg az ablakot. �gy z�gott v�gig a leveg�n, mintha
l�ncos �rd�g
morogna haza a pokolba. A t�zv�sz f�nye is er�s�d�tt.
A f�kir�lyb�r� r�m�lten ugrott ki az �gyb�l.
- Szents�ges Isten! Mi ez?
- �lik a n�pet, m�lt�s�gos uram!
Az �regasszony hangosan zokogni kezdett.
A f�kir�lyb�r� s�padtan t�madt r� a v�n emberre:
- A n�pet? Elment az esze? Mif�le n�pet?
A sz�kely zavartan magyar�zgatta.
- Engedelmet ist�lok, �n csak az egyigazat mondom!... A katonas�g �gy�kkal rontott
Mad�falv�ra! Felgyujtott�k a falut! Att�l veres az �g mindenfel�! Az Isten verje
meg �ket! �n
csak az egyigazat mondom!
A f�kir�lyb�r� vacog� fogakkal �lt�zk�d�tt. Annyira ki volt rekedve az esze, hogy
nem tal�lta
a g�ny�j�t. Ez a k�t v�nember adogatta a kez�be �s al�zatosan figyelmeztette, hogy
rosszul
h�zta a csizm�j�t, a balt a jobbl�bra, a jobbat a balra. Valahogy m�gis mag�ra
h�nyta azt a
dr�ga, finom �lt�zet�t �s s�veg n�lk�l kifutott az ajt�n. Mire ut�na vitt�k volna a
sapk�j�t,
m�r ki is veszett a kapun.
Sz�kely Dani b� elgondolkodva jegyezte meg a feles�g�nek:
- Te, Am�li! �gy l�tszik, hogy ebbe a dologba m�gse � a hib�s!
- V�tkezt�nk ellene! - b�nta m�r az �regasszony is, hogy annyit �tkozt�k magukban.
M�gis
csak a �mi ember�nk�, - ismert�k el magukban �s m�r agg�d� szeretettel gondoltak
r�.
Ha az Isten �lteti, holnap ty�kot �lnek a tisztelet�re.
Csak valahogy el tudn� ford�tani r�luk ezt a nagy veszedelmet!...
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Els� gondolata az volt a f�kir�lyb�r�nak, hogy
l�ra ugrik �s elv�gtat Mad�falv�ra, de m�gis
jobbnak l�tta, ha el�bb a bizotts�g figyelm�t h�vja fel a katonas�g �t�lkap�s�ra�,
mert
pillanatig se hitte, hogy ez a sz�rny�s�g a kir�lyi bizotts�g tudt�val t�rt�nhetett
meg. Ez
megint a gener�lis �jabb gaztette, - gondolta, - a Buccow keze van benne
mindenk�pen. Nem
n�zte, illik-e, nem-e, a csizm�j�r�l se koppantotta le a havat, hanem
l�lekszakadtan berontott a
tan�csh�zba, ahol az alt�bornagy �s L�z�r J�nos gr�f �r az ablakn�l a
l�tv�nyoss�gban
gy�ny�rk�dtek. L�z�r gr�f �r, ki egyike volt kora legm�veltebb �s legszellemesebb
f�rfiainak,
aki egyform�n verselt h�rom nyelven is, a f�kir�lyb�r� bel�ptekor �ppen annak a
rendk�v�l
tal�l� gondolat�nak adott kifejez�st, amit k�s�bb meg is �rt bar�tj�nak, a
p�sp�knek, hogy: �Kem�ny �kkel kellett sz�thas�tani az annyira kem�ny bogot �s azt
hiszem, nem lehet b�nt
k�vetni el az�ltal, ha a fels�ges fejedelem �rdekeinek el�mozd�t�s�ban az akad�lyok
v�gre
b�rmif�le m�don elt�vol�ttatnak. �n bizony�ra valah�nyszor m�s �s m�s h�zakot l�tok
a
harapoz� t�zt�l l�ngra lobbanni, ugyan annyiszor felgyujtott �s f�st�lg� olt�rokat
l�tok,
amelyek az ostromlott l�zad�k b�neit engesztelik ki!�
- Kegyelmes uraim! - rontott r�juk k�sz�n�s n�lk�l a f�kir�lyb�r�. - Tudj�k mi
t�rt�nik?
- Hogyne! - m�rte v�gig fagyosan az alt�bornagy. - �ppen abban gy�ny�rk�d�nk!
A f�kir�lyb�r� nem hitt a f�leinek.
- Teh�t - makogta h�trat�ntorodva - a kegyelmes... a kir�lyi bizotts�g tudt�val
t�rt�nik?
L�z�r gr�f, aki szerette a pontos distincti�kat, kijav�totta:
- T�ved! Nem a kir�lyi bizotts�g tudt�val, hanem rendelet�re t�rt�nik!... K�l�nben
alkalmasabb id�ben is r��rt volna ezt megk�rdezni, f�kir�lyb�r� �r!
A kioktatott �r v�r�s lett, mint a f�tt r�k, de idej�ben lenyelte m�rg�t �s
bocs�natot k�rve
m�ly meghajt�ssal kih�tr�lt az ajt�n.
Otthon feles�ge, gyermekei vannak, a falusi birtok kicsi �s gyenge ahhoz, hogy
j�v�j�kh�z �s
rangjukhoz m�lt�an �ljenek bel�le, s Isten �rizzen, hogy a kir�lyn� kedvetlens�g�t
szeg�ny
fej�re vonja.
Az ajt�n k�v�l azonban, mikor nem l�tta senki, zokogni kezdett, mint a gyermek.
*
A mad�falvi esem�nyekr�l az els� h�reket az alt�bornagy adjut�nsa, Magdeburg
kapit�ny
hozta a t�relmetlen uraknak, ki egy�bk�nt annyira gy�l�lte a magyarokat, hogy m�g a
vizet is
ut�lta, ami magyar f�ldb�l buzogott el�.
Fesztelen�l, szabadon besz�lt, - hiszen maguk k�zt voltak - �s nem sz�p�tette a
kegyetlen
v�rengz�st. H�tborzongat� h�s�ggel elmondott minden r�szletet.
- �gy t�rt�nt, kegyelmes uraim!
A k�t kir�lyi biztosnak elakadt a l�lekzete. Az esem�nyek t�lhaladt�k
elk�pzel�s�ket. Megd�bbenve gondoltak a k�vetkezm�nyekre, a felel�ss�gre. A
t�rt�nteket nem lehet semmivel
indokolni, mentegetni. A v�g�ket jelenti, ha az esem�ny ebben a form�ban jut
�fels�ge
tudom�s�ra. Az alt�bornagy kinl�dva keresett legal�bb egyetlen pontot, amiben
megkapaszkodhatn�k. �jra �s �jra megk�rdezte:
- A n�p nem t�madott?
- Nem, kegyelmes uram!
- M�g csak nem is v�dekezett?
- Egy�ltal�n nem, kegyelmes uram! A katonas�g meglepet�sszer�leg, �lm�ban �t�tt
rajta. Az
alezredes �r azonnal �gy�ztatott!
- Minden el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l?
- Minden el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l!
Az alt�bornagy szeme megvillant. M�r tudta mit kell tennie. D�h�s haragot mimelve,
a katona
zabol�tlans�g�val ord�totta:
- Akkor az alezredes t�ll�pte hat�sk�r�t! Nem tartotta be a kapott �tas�t�sokat!
Ez�rt felel�ss�
teszem!... �s �n m�g arra gondoltam, hogy el�l�ptetem, kineveztetem Cs�k katonai
f�parancsnok�nak, s � most ilyen s�lyos kellemetlens�ggel teszi �nmag�t
lehetetlenn�!
Az adjut�ns ill� tisztelettel b�torkodott megjegyezni bar�tja �rdek�ben:
- Meg vagyok gy�z�dve, hogy az alezredes urat �fels�ge �gy�nek buzg� szolg�lata �s
alt�bornagy �r ir�nti szil�rd h�s�ge vezette cselekedet�ben.
Az alt�bornagy valamivel enyh�ltebben jegyezte meg:
- Ezt nem vontam k�ts�gbe!... K�rem legyen gondja r�, hogy az alezredes
vissza�rkez�se ut�n
azonnal jelentkezz�k n�lam!
Az adjut�ns tisztelgett �s t�vozott.
Az alt�bornagy k�rd�leg n�zett a gr�fra, hiszen mindkett�j�k sors�r�l volt sz�.
L�z�r J�nos
tudta m�r, hogy mi az alt�bornagy sz�nd�ka �s szellemesen jegyezte meg:
Azt hiszem, az alezredes meg tudja k�l�nb�ztetni a j�t a rosszt�l!
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -D�lel�tt tizenegy �ra volt, mikor az alezredes
el�ir�sosan jelent�st tett az alt�bornagynak,
hogy a r�bizott katonai feladatnak eleget tett.
Az alt�bornagy nyugodt, de kim�rt, szigor� volt.
- K�rem a r�szleteket!
- Parancs�ra, alt�bornagy �r!... A vett rendelet �rtelm�ben �s terv szerint
v�grehajtott katonai
int�zked�sek �s csapatmozdulatok megt�tele ut�n ma hajnali n�gy �rakor
k�r�lv�tettem a
Mad�falv�n tany�z� l�zad�kat, s mivel ezek nemcsak v�dt�k magukat, hanem �k kezdt�k
a
heves t�zel�st a katonas�g ellen �s l�v�ld�zve ellen�llottak �s azt kiab�lva, hogy
senki mag�t
meg ne adja, a h�zak ablakaib�l is kil�v�ld�ztek, s miut�n a t�bbsz�ri el�zetes
felsz�l�t�s is
eredm�nytelen maradt; k�nytelen voltam er�szakot alkalmazni ellen�k �s t�zet
vettetv�n a
h�zak fedel�re, a falu harmadr�sz�t fel�gettetni!
Az alt�bornagynak egy arcizma se r�ndult meg az esem�nyek meghamis�t�s�ra.
- K�rek err�l �r�sbeli jelent�st!
Az alezredes m�r gondolt r�. Azonnal �tnyujtotta.
Az alt�bornagy v�gigfutotta a jelent�st �s lez�rta a k�nos katonai szertart�st.
- Alezredes �rnak k�sz�n�m, mit �fels�ge �s az �llam �rdek�ben tett! Foglaljon
helyet!
F�radt lehet!
- No igen! Volt egy kis dolgunk! - mosolygott az alezredes, aki idej�ben �megtudta
a j�t a
rosszt�l k�l�nb�ztetni�.
Az alt�bornagy mell�kesen, mintha most jutna esz�be, megk�rdezte:
- Volt t�bb halottjuk is a l�zad�knak?
- Igen! - menteget�z�tt Carato. - Az ilyen esetben szinte elker�lhetetlen!
- Mennyire becs�li a halottak sz�m�t?
- N�gy-�tsz�zra k�r�lbel�l!
Az alt�bornagy komolyan megijedt.
- Az sok!
Holnap, holnaput�n sokkal kevesebb lesz! - jegyezte meg az alezredes g�nyos
mosollyal.
- Hogy-hogy?
- R�mer kapit�nynak, - kinek �tadtam a parancsnoks�got, - meghagytam, hogy a
jelentkez�
rokonoknak adja ki a hull�kat. �gy p�r nap alatt hivatalosan alig lesz halottunk.
Az az ezerezer�tsz�z sebes�lt pedig nem sz�m�t! Egy�bk�nt n�gysz�z foglyot a v�rba
k�s�rtettem!
Az alt�bornagy meglep�d�tt, de m�g nem volt megnyugodva.
- J�, j�! De mi lesz a saj�t halottainkkal? �ket nem lehet a rokonaikkal
elt�ntettetni! Mennyi
is volt a mi vesztes�g�nk?
A k�rd�s m�g Caratonak is kellemetlen volt.
- Nagy husz�rhadnagy sebes�lt meg k�nnyen a kez�n �s egy dragonyos lovast l�ttek
agyon!
- Hm! Ez kiss� kev�s!
Sok�rt nem adt�k volna, ha n�h�ny halott esik a katon�k k�z�l is. �gy neh�z lesz
elhitetni
�fels�g�vel a jelent�st, hogy a sz�kelyek elkeseredett l�v�ld�z�se miatt kellett
�gy�ztatni,
felgyujtatni a falut �s lem�sz�rolni az embereket. Egy megl�tt l��rt m�gis t�ls�gos
megtorl�s
n�gysz�z halott, ezer sebes�lt �s f�lezer fogoly!
- Tal�n a foglyok sz�m�t lehetne cs�kkenteni! - aj�nlotta az alezredes.
- Igen, ez j� gondolat! - kapott rajta az alt�bornagy. - A h�romsz�kieken k�v�l
el�g, ha kett�th�rmat tartunk vissza a cs�kiak k�z�l, hogy a megejtend� vallat�sn�l
anyagunk legyen. A
t�bbit sz�lnek lehet ereszteni!
Ezzel azt�n k�r�lbel�l rendben is volt az �gy. A bizotts�g mai �l�s�n mindj�rt
jegyz�k�nyvre
v�teti �s ilyen �rtelemben tesz majd jelent�st �fels�g�nek �s a haditan�csnak
B�csbe.
- M�gegyszer k�sz�n�m, alezredes! Ja, el ne feledjem! K�rv�nyedet az el�l�ptet�s�rt
�s
fizet�st�bblet�rt miel�bb ny�jtsd be! Term�szetesen csak szolg�lati formas�g az
eg�sz!...
Igen! K�rlek sz�lj az adjut�nsomnak, hogy a tieddel egy�rtelm� jelent�s�t szint�n
tegye
meg!... K�sz�n�m! F�radt lehetsz! Szervusz!

XXXV.
Legal�bb p�r napra kis�t�tt a nap a fiatal p�r f�l�tt. Ami�rt annyit szenvedtek,
v�gre teljes�lt.
Boldog volt L�z�r Istv�n is �s s�lyos beteg kicsi asszonya is. Az �let ugyan
kem�nyen b�nt
vel�k, de megtiszt�totta mindkett�j�ket. A fenyeget� hal�l is mintha h�tr�bb l�pett
volna a
Boriska �gy�t�l, aki a sok dr�ga benyom�st�l kiss� er�re kapott. S�lytalan, sz�p,
szinte
megdics��lt volt �s olyan tiszta, olyan igaz �s olyan j�, hogy aki l�tta,
�nk�ntelen im�ds�gra
fogta a kez�t. Minden pillanatuk, egym�sra n�z�s�k nesztelen �s sz�talan bels�
f�nyl�s volt �s
ezekben a napokban teljesen megfeledkeztek a k�ls� vil�gr�l. L�z�r Istv�nnak esz�be
se
jutott, hogy � tulajdonk�ppen �ld�z�tt sz�kev�ny, akire ak�rmikor r�tehetik kez�ket
a katon�k
�s az se t�nt fel, hogy sz�nd�kosan nem veszik �szre se �t, se s�gor�t, a papot.
�jjel-nappal ott
�lt feles�ge beteg�gy�n�l, kivil�g�tott sz�vvel �s minden perc�ket egym�snak
szentelt�k. A
h�z n�pe szeret� aggodalommal �rk�d�tt f�l�tt�k. Igaz ugyan, hogy a heves l�zak, az
�ccak�k
f�lrebesz�l� r�ms�gei megsz�ntek, az �ntudatlans�g eltorzul�sai, a sz�rny�
v�v�d�sok
megcsendes�ltek, de m�g mindig t�ls�gosan gyenge volt a beteg. Sz�ve alig-alig
mozdult,
l�lekzete kifogy�ban volt, de m�r biztak benne, hogy megmarad. K�sz csuda, hogy az
erd�
rettent� nyomor�s�g�ba bele nem pusztult. Most m�r rem�nykedtek �v�i �s fesz�lten
lest�k
minden von�s�t, minden mozdul�s�t. Az alig pislog� �let legkisebb jele is boldogg�
tette �ket,
a szorong� pillanatok pedig visszatasz�tott�k a k�ts�gbees�sbe.
Most m�r tal�n m�gis megmarad!
Z�ld P�ter m�r arra gondolt, hogy visszamegy a n�phez. F�lelmet �s felel�ss�get
�rzett miatta.
Ki tudja, hogy magukra hagyatva, �rtelmes vezet� n�lk�l nem sz�nj�k-e r� magukat
valami
j�v�tehetetlen cselekedetre a v�g�ket j�r� emberek? Valamennyire megnyugodott,
mikor h�r�t
hozt�k, hogy a n�p lej�tt a havasokr�l �s b�k�s sz�nd�kkal, lecsillapulva a
h�romsz�kiekkel
egy�tt holnap k�sz�lnek k�rv�ny�kkel a bizotts�g el�. Ma �gy se t�rt�nik semmi az
�nnep
miatt �s el�g, ha kor�n reggel �tmegy Mad�falv�ra. Ma Borisk�t se hagyhatja, mert
az �llapota
mintha kiss� s�lyosbodott volna. Nem tetszett a papnak, hogy est�re ism�t
sz�nesedni kezdett
arc�n a k�t r�zsa, szempill�i elnehezedtek, a merev szemek mintha m�r m�s
vil�gokban
j�rn�nak �s mellecsk�je is alig emelkedett.
�jf�l k�r�l elaludt.
- Kimer�lt a lelkem, hagyjuk pihenni szeg�nyk�t! - suttogta �desanyja a t�bbinek,
de senki
nem mozdult a beteg mell�l.
Az ura le nem vette r�la a szem�t �s �ltek egym�s mellett remegve, virrasztva.
F�ltek m�g
r�gondolni is, de l�tt�k, �rezt�k, hogy ezek az utols� �r�k �s Borisk�nak soha
t�bb� nem lesz
reggel.
K�t �ra k�r�l b�tyja, a pap megsz�l�totta: �Kicsi Boriska!� - de a haldokl� nem
felelt, n�m�n
�s rezzen�s n�lk�l fek�dt.
Ekkor a pap odal�pett �desanyj�hoz �s gy�ng�den figyelmeztette:
- Ne ijedjen meg, �desany�m, de �gy l�tom, hogy... m�gis itt a pillanat! - �s a v�n
Jov�ki b�t
elszalasztotta a pl�b�nos�rt, hogy a haldokl�nak adja fel az utols� kenetet.
Megt�rt�nt. Hi�ba gy�jtott�k meg azonban a feh�r abrosszal letakart asztalon a
szentelt
gyerty�kat, hi�ba besz�lt latinul �s �rintette meg a lelk�sz a szent olajjal
�rz�keit, hi�ba
zokogott fel visszasz�vott sz�jjal �reg �desanyja, Boriska semmir�l se tudott, nem
l�tott, nem
hallott, csak fek�dt n�m�n, �ntudatlan.
A vend�g pap hosszan n�zte, b�lintott �s k�teless�gszer�en azt mondotta:
- El kell k�sz�ln�nk Isten l�togat�s�ra!
A sz�ra eg�szen megk�nnyebb�ltek! V�gre valaki ki merte mondani, ami mindannyiokat
�r�k
�ta gy�tri. S�hajtottak �s mintha kiss� megk�nnyebb�ltek volna. Csak az �desany�b�l
fakadt
ki a sikolt�s:
- Nagy Isten! B�cs�v�tlen hagy itt!
Igaz! Elj�tt a b�cs�v�tel ideje!
Egym�sra n�znek, hogy ki kezdje, de az az �rz�s�k, mintha a b�cs�v�tellel is a
haldokl�
elt�voz�s�t nehez�ten�k �s siettetn�k. Nem volna-e jobb hagyni, hogy mit sem
sejtve, mag�r�l
se tudva, �lete sz�p �lma teljes�l�s�nek nagy �r�m�vel szenderedj�k �t az �r�k
�letbe? Ne
zavarjuk meg sz�p, nyugodt orc�j�nak �s makul�tlan lelk�nek dr�ga b�kess�g�t!
- V�rjunk m�g egy kicsit!
- Milyen j�, hogy nem mentem sehova! - gondolja Z�ld P�ter.
V�n Z�ld J�noson, az ap�n nem l�tszik semmi. Egyszer�en �l a cifra kanap�n �s n�zi
a f�ldet.
Akkor se �ti fel a fej�t, mikor a falu papja elmegy �s nem vesz tudom�st k�r�l�tte
szorong�
�v�ir�l se. Csak n�zi a f�ldet...
Az �gy l�b�n�l eped� �desanya homlok�n izzadja ki visszatartott k�nnyeit �s
fojtogatja az
inger, hogy visszaki�ltsa gyermek�t az �letbe, de ijedten mindannyiszor
visszafullasztja
kit�rni k�sz�l� sikolt�sait.
L�z�r Istv�n n�zi feles�g�t �s csak mosolyog.
Z�ld P�ter �szreveszi, hogy a pl�b�nos a fesz�letet ott feledte, vagy sz�nd�kosan
otthagyta a
k�t �g� gyertya k�z�tt. Odamegy, leroskad el�be, hogy im�dkozz�k, de esze nem j�r
Istenn�l.
Hirtelen abba is hagyja az im�ds�got, hevesen felugrik �s r�mered h�g�ra. Meg van
gy�z�dve,
hogy m�r halott �s valaki j�t�tl�lek kellene, ki megmondja, ki hangosan kimondja,
mert � nem
meri.
Vajjon mi lesz, ha megtudj�k!
Kib�rhatatlan ez a fesz�lts�g.
Szinte nyersen ki�lt r� a h�g�ra:
- Boriska! �bredj!
A haldokl� nem ad semmi �letjelt. A t�bbiek se moccannak, mintha semmit se
hallottak
volna, pedig hangosan ki�ltott. Vagy csak gondolja, hogy ki�ltott? Ejnye, milyen
furcsa!... Mi
t�rt�nik itt?
Most L�z�r Istv�n hirtelen r�borzad kicsi feles�g�re �s az �r�m �r�lete terjed sz�t
arc�n.
- �l!
Mind odan�znek.
T�nyleg �l. Szem�t kinyitotta �s k�nosan felmosolyog az ur�ra. �desanyj�b�l kit�r a
boldogs�g:
- Hogy megijesztett�l, kicsidem!
V�n Z�ld J�nos megk�nnyebb�lten cs�v�lja meg a fej�t.
- Ejnye, ejnye!
Most m�r m�gis sorra megcs�kolj�k, de ett�l csak �k enyh�lnek meg. Boriska mintha
nyugtalanabb lenne. Arcocsk�ja elborul, szemeiben retteg�s �l, nyugtalan lesz �s
eg�sz teste
vonaglik s mintha sz�rny� dolgot l�tna, ki akar ugrani �gy�b�l, hogy borzadva
elrohanjon.
- Jaj Istenem! Jaj Istenem! - ny�gi utols� erej�vel.
- Mi l�le lelkem? Ne f�lj? Melletted vagyunk! Mit�l r�m�lt�l meg? - pr�b�lj�k
megnyugtatni.
Boriska azonban riadtan n�z k�r�l, mintha valakit keresne.
- Pista! P�ter b�csi!
Ura �s b�tyja k�zel b�jnak az arc�hoz.
- Itt vagyunk, �desem! Nyugodj meg!
A beteg minden �z�ben reszketve kap a kez�k ut�n.
- Ne, ne! Ne menjenek el! Maradjanak itt! Csak most ne menjenek el!
- Dehogy megy�nk!... Hogy hagyn�nk itt!
A haldokl� lecsendesedik, de a kezeivel tov�bb szor�tja ura �s b�tyja kez�t.
Az izgalom kif�rasztja �s ism�t lecsuk�dnak szempill�i. A k�t f�rfi t�j�kozatlanul
n�z egym�sra, de egyik�k se tudja megmagyar�zni, hogy mi t�rt�nt Borisk�val. Ki
tudn�
megmondani, hogy miket l�t egy haldokl�?
Hajnali n�gy �ra volt.
�s ekkor t�rt�nt. V�ratlanul tompa puffan�s r�zta meg az ablakokat. Mindenki
felriadt.
- Mi volt ez?
Z�ld P�ter �ppen azt akarta mondani, hogy bizonyosan a h� zuhant le a h�ztet�r�l,
de mire
meggondolta volna, �jabb d�rd�l�s reszketett v�gig a leveg�n �s k�vette a harmadik
�s
k�vette a negyedik...
- Nagy Isten! - mozdult fel L�z�r Istv�n, de ugyanakkor feles�ge k�ts�gbeesetten
ism�t
megr�ndult �s r�tekintve l�tta, hogy szemei felakadnak, sz�ja leesik �s olyan lesz,
mintha
fekete �reg�b�l soha el nem m�l� n�ma seg�ts�gsikolt�s �radna szakadatlan a
vil�gba.
- Kicsi feny�bojtom! - csuklik fel f�jdalm�ban L�z�r Istv�n �s nem l�tja, mikor
Jov�ki b�
bebukik az ajt�n, �s torka szakadt�b�l ki�ltja:
- Tek�ntetes urak! Mad�falva l�ngokban �ll, s a katonas�g �gy�kkal �li a n�pet!
Hirtelen azonban �szreveszi, hogy mi t�rt�nt �s hangtalanul � is t�rdre
ereszkedik...
H�t ez�rt szor�totta Z�ld Boriska h�tt�ban is a kez�ket.
Meghalt, mert nem tudta megmenteni harmadszor is azokat, akiket olyan nagyon
szeretett.
Mindenki meghal, aki szeret.
�gy van j�l!....

XXXVI.
A mad�falvi v�res �ccaka r�m�letbe �s gy�szba bor�totta eg�sz Cs�kot. Mire
megvirradt, nem
volt olyan eldugott falucsk�ja, tizese vagy erdei sz�ll�sa a Sz�knek, hova el ne
jutott volna a
h�r. K�ts�gbeesett asszonyok, s�r� gyermekek ezrei kerekedtek fel minden�tt, hogy
megkeress�k f�rj�ket, apjukat. Kinek lova, marh�ja, sz�nja, szekere volt, azt
k�sz�tette el� az
�tra, abba vetett �gyat sz�n�b�l, szalm�b�l, p�rn�b�l, lomos cserg�kb�l. A
szeg�nyebbje
gyalog indult a bizonytalans�gba. Voltak asszonyok, akik g�z�lg� fejjel addig
futottak a
h�ban hegyen-v�lgy�n kereszt�l, m�g �sszeestek. Azt�n felugrottak �s t�rtettek
tov�bb k�kre
fagyott, dagadt l�bakkal, kezekkel, zuzmar�san. Az Olt v�lgye csakhamar tele lett
f�rj�k,
apjuk nev�t sikoltoz� n�kkel, gyermekekkel, kik minden szembej�v� v�res embert
meg�ll�tottak, kik�rdeztek �s ha nem az �v�k volt, csal�dottan futottak tov�bb.
Alcs�k, Felcs�k
tele volt Mad�falv�r�l menek�lt �s hazatart� sebes�ltekkel, kik v�r�ket hullatva,
eltorzulva,
emberfeletti sz�v�ss�ggal sz�delegtek, vonszolt�k magukat az utakon, hegyoldalakon,
v�res
�sv�nyeket sz�ntva a h�ban, az akarat konoks�g�val, csakhogy m�g egyszer
hazajussanak,
l�thass�k �veiket.
Volt akinek siker�lt, volt akinek nem siker�lt. Sz�vet t�p�, neh�z jelenetek
j�tsz�dtak le a
tal�lkoz�sn�l. Ott, azon helyben �lelt�k, cs�kolt�k egym�st �s gyenge asszonyok
birk�ztak a
neh�z, tehetetlen f�rfitestekkel, hogy feltegy�k a sz�nra. A mellett�k elhalad�k
irigy pillant�sokat vetettek r�juk �s tovav�gtattak. Ki �rne r� ilyenkor m�sokon
seg�teni? Csoda, hogy a
f�jdalom vaks�g�ban egym�st nem tiport�k agyon. Ez is ink�bb az apr�, kicsi
lovaknak
k�sz�nhet�, melyek magukt�l ker�lt�k ki az akad�lyokat. Szerencs�tlens�g �gy is
el�g t�rt�nt.
Sz�nok fordultak fel, lovak bokrosodtak meg. Zaj, sikolt�s, jajgat�s verte fel a
t�li mez� halott
csendj�t minden�tt. A z�rzavar l�p�sr�l-l�p�sre fokoz�dott, k�l�n�sen az
�tkeresztez�d�sekn�l, ahol h�rom vid�k n�pe torl�dott �ssze a r�m�let �s siet�s
mag�nk�v�lis�g�ben.
- �tat! Helyet! F�lre az �tb�l! Engedjenek! �desap�m! Dr�ga uram! - s�rt�k,
sikoltott�k
minden�tt �s akinek siker�lt a torl�d�sokb�l kikavarodni, diadalmasan v�gtatott
tova, mert
m�g mindenkiben �lt a rem�nys�g szikr�ja, hogy �letben tal�lja azt, aki neki a
f�ld�n a
legdr�g�bb. Ha mindenki meg is halt, � nem veszhetett el! Az nem lehet! Az nem
szabad!
Gy�, ne! - ostorozt�k a habosra k�nzott lovacsk�kat, r�m�lt teh�nk�ket, melyek
sz�t�ll�
hasakkal, erej�k v�gs� megfesz�t�s�vel ny�jtott�k a nyakukat el�re.
Taploc�n a katon�k megpr�b�ltak az Alcs�kr�l j�v� t�meg k�zt rendet teremteni, de
az
asszonyok els�p�rt�k �ket. Lehetetlen volt �tjokban meg�ll�tani a f�jdalomt�l
f�l�r�lt feles�geket, any�kat. A katon�k mentire hagyt�k a dolgot �s csak a kir�lyi
bizotts�g sz�ll�s�t �rizt�k
�gy�kkal, fegyverekkel. F�l�sleges f�lelem volt. Nincs most id� sz�mon k�rni az
�ldozatokat.
Minden perc dr�ga, mert h�tha �l m�g!... H�tha!
Csics�n t�l, Mad�falva hat�r�ban, egyszerre megv�ltozott a helyzet. A zajl�,
t�bolyult,
z�rzavaros asszonyt�meg hirtelen eln�mul, mintha egyszerre b�n�tott�k volna meg az
eddigi
siet�st �s nyugtalans�got. Visszar�ntott�k a lovakat �s meg�llottak. A gyalogosok
sz�tlanul
nyomt�k kez�ket a sz�v�kre, sz�jukra �s pillanatig moccanni se mertek.
A hal�l f�ldj�re �rkeztek.
A fenyegetett h�zak �szkei szembevigyorogtak. A romok m�g f�st�ltek, a zsar�tnok
hunyorgott �s k�r�sk�r�l fekete volt a h� a koromt�l, perj�t�l. Az �gett szagot m�r
r�g�ta
�rezt�k. Mikor az els� asszonycsoport meg�rkezett, m�g jav�ban folyt a d�l�s,
pr�d�l�s a
faluban. A kih�lt tork� �gy�k magukra hagyva �ltek a h�ban. A v�rt�l �s p�link�t�l
r�szeg
katon�k lihegve raboltak, kutattak, forgatt�k fel az �pen maradt h�zakat �s
hurcolt�k magukkal, ami elvihet� volt. A holttestekkel, sebes�ltekkel kezdetben
senki se t�r�d�tt. Egyed�l az
Olt-menti moln�r hal�szgatta a fi�val �ket reggel �ta a foly�b�l. A malomker�k
alatt t�z
holttest is megtorl�dott. A parti jeget is fel kellett v�gni �s el�sztatni, hogy a
mart g�dreibe,
fagy�kerek k�z� besodr�dott hull�kat szak�llas vashorg�val el�kotorhassa.
Gyal�zatos, neh�z
munka volt, de d�lire m�r huszon�t holttestet tett ki sz�radni a partra. Majd
elviszi onnan,
akinek kell! T�bbet t�le se lehet v�rni. Virradat �ta f�z�dik a leg�nyfi�val
egy�tt, de becs�let
is van a vil�gon!
�k mondj�k, hogy alig virradt, valami emberforma jelent meg a halottak mezej�n. �gy
bolygott egyed�l a sz�rk�letben, mint valami fekete varj�.
Nem hagyhatt�k miatta a halottakat, de mikor annyira virradt, l�tt�k, hogy a Z�ld
J�nos pap
fia, P�ter oldozgatja fel a halottakat �s sebes�lteket b�neikb�l. A moln�r is csak
d�l fel� tudta
meg, hogy a saj�t �destestv�re ravatal�t�l futott ide, nehogy b�nbocs�nat n�lk�l
ker�lj�n Isten
sz�ne el� az a sok ember.
- Veszett fejsz�nek a nyele! - istentelenkedett a fia, de a moln�r aszonta, hogy
sz�jba v�gja, ha
nem hallgat, mert ak�rhogy vegy�k, m�gis tisztess�ges, sz�p dolog ez P�tert�l!
De ne �t�lj�nk, hogy ne �t�ltess�nk!
Id� se igen volt k�l�nben a besz�lget�sre, mert a halotthal�szat eg�sz embert
k�v�nt. Nem
lehet elt�tani a sz�jat, mert m�g a szemedet elpillantan�d, valamelyik halott
orozva lesiklik a
haj�n. Annyi idej�k sincs, hogy a kih�zott testre tisztess�gesen r�pillantsanak.
�gy azt�n a
papr�l is megfeledkeztek, pedig nem volt n�l�n�l szerencs�tlenebb ember a f�ld
kereks�g�n.
Nem s�jthatta volna az �letben nagyobb b�ntet�s, mint halott�l halottig menni, hogy
k�l�nk�l�n �t�lje mindenik�k szenved�s�t.
Mert minden egyes �ldozat teste, von�sai, mozdulatai nem a hal�l megnyugtat�
perc�t, hanem
az elszenvedett testi, lelki k�n �s gy�tr�d�sek �l� k�pm�s�t mutatt�k. Nem volt
senki, ki a
l�lek elk�lt�z�s�nek pillanat�ban szemeiket lefogja, a borzad�ly �s k�nok
gy�trelm�t elsim�tsa
arcukon, kitekeredett, g�rcs�kbe merevedett tagjaikat nyugalmasra egyenes�tse.
Ezeken a
szerencs�tleneken az utols� perc v�ltozhatatlann� fagyott, ami megr�z� �leth�s�get
adott a
testeknek. Sz�rnyebben �s igazabban �ltek, mint egy h�s�gben �s �br�zol�sban minden
emberi k�pzeleten t�lmen� k�p vagy szobor. A tal�l�konys�g �s v�ltozatoss�g
rettent� t�vlata
volt ez a halottak napja. Mindenik halott a sz�n�vel, form�j�val, a k�nok
v�ltozatoss�g�t
meg�r�k�t� figur�j�val, szinte harsogta a maga k�l�n trag�di�j�t �s lehetetlen volt
meg nem
�rteni, vagy szabadulni ett�l a besz�dt�l. Mindenik�k megmondta nemcsak azt, hogy
mi
t�rt�nt vele, hanem azt is, hogy ki � �s mi volt az utols� gondolata. A v�rt�l �s
verejt�kt�l
�sszeragadt haj�, csapzott, hideg, nedves �s sz�rke holttestek n�mas�gukban is az
�gre
ki�ltottak.
Ez itt a has�n m�szott v�gig a f�l mez�n, hossz� v�rszalagot hagyva maga ut�n �s
utols�
csepp erej�vel k�nozva mag�t el�re, a havat karmolva. Nem a hal�lt�l f�lt, nem is
�nmag�t
mentette, hiszen �rezte, hogy �gy is v�ge; de az �lettel val� nagy lesz�mol�s
pillanat�ban
esz�be jutottak �v�i �s m�g egyszer, csak m�g egyszer, Istenem... csak m�g egyszer
l�tni
akarta �s amikor �rezte, hogy v�ge van, m�g egyszer felemelte fej�t, hogy legal�bb
hazaki�ltson. �gy fagyott meg h�trar�ntott fejjel �s �gy maradt a sz�ja, utols�
sz�ra t�tva.
Az a sov�ny, keszeg ember se akart meghalni, pedig szeg�ny volt, mint a templom
egere.
L�tszik a t�z�tt, gyenge �lt�zet�re vetett irgalmatlan foltokon, a ki�hezett, soha
j�l nem lakott
test�n, a gondokt�l �s indulatokt�l �sszevisszasz�ntott k�p�n. R� n�zve igaz�n
megv�lt�s volt
a hal�l. A nyom�t k�s�rve, l�tta is a pap, hogy � is arra gondolt, mert itt a mart
alatt elfek�dt,
vackot kapart mag�nak, mint ahogy az erd�k�n a vadakt�l l�tta �s m�r-m�r
megnyugodott,
mikor esz�be jutott valami olyan dolog, tal�n k�teless�g, amit m�s nem v�gezhet el.
Nekifesz�lt teh�t az �letnek, h�romszor kapaszkodott fel a marton, h�romszor zuhant
vissza.
Negyedikszer szinte siker�lt. Az �r�m m�r ott �lt az arc�n, mikor j�tt a hal�l �s �
ott maradt
elny�lva a mart nyerg�n.
A harmadik halott ismer�s volt. �reg ember. Szentgy�rgyi K�nya M�rton, akivel
annyit
t�rgyalt�k egy�tt az erd�n a tennival�kat. Tekint�lyes, vezet� ember. Hasbal�tt�k.
�gy esett
el, hogy a h� �l�helyzetbe t�masztotta. Most csendes, nyugodt, ink�bb t�preng�. �gy
n�z fel a
papra, mintha most is azt k�rdezn�: �Ejnye, te P�ter! Hol v�tett�k el a dolgot?�
Vannak, kik a h�ba f�rt�k a fej�ket, hogy ne halljanak, ne l�ssanak t�bbet semmit
ebb�l a
nyomorult vil�gb�l.
M�sok holtukban is csod�lkoznak: Hogyan t�rt�nhetett meg vel�k ez a gazs�g, hiszen
�k nem
voltak rossz sz�nd�kkal, a l�gynek se �rtottak �s csak az igazukat kerest�k
b�kess�ggel. �ppen
ma akartak a m�lt�s�gos kir�lyi bizotts�ghoz j�rulni al�zatos k�r�s�kkel. Hogy nem
f�ltek az
Istent�l ilyent cselekedni vel�k!... Tal�n m�g most is a kir�lyn� j�s�gos
kegyelm�ben b�znak
�s ne haragudj�k re�nk a mi j� �desany�nk, mert mi nem vagyunk az okai, hogy ilyen
gyal�zatos folt esett szents�ges kez�n!
A mez� m�sik hely�n kem�ny, merev f�rfiak fek�dtek, s�t�t elsz�nts�ggal, �k�lbe
szor�tott
kezekkel, v�resre k�p�tt bajszokkal, a bossz��ll�snak olyan megk�v�lt indulat�val
arcukon,
hogy a l�ttukra v�gigviszolygott a f�lelem a pap h�t�n. Hi�ba oldotta fel �ket, nem
v�ltoztak.
A hal�l is csak ideiglenesen �ll�totta meg �tjukban, de v�rjatok csak, kuty�k!
Egyszer majd
felkel�nk �s akkor... akkor!...
Egy leg�ny a bab�j�hoz futt�ban bukott orra. K�l�nben � jutott legmesszibbre az
�nmaga
v�res �sv�ny�n. Hogy irigyelhett�k a t�bbiek, az elmarad�k, mikor a v�r�s k�dben
kialv�
szemeik el�l mindjobban elt�volodott!
De az�rt ti t�bbiek ne cs�ggedjetek! A versenyfut�s m�g tart �s tartani fog
�r�kk�n. Legal�bb
Z�ld P�ternek ez volt az �rz�se. Annyi mozg�s volt a holttestek tart�s�ban ahogy
menek�l�s
k�zben oldalt d�ltek �s a l�bak akkor is l�p�st mutattak, vagy az utols� mozdulat
g�rcs�ben
n�gyk�zl�bra �llva maradtak, s�t m�g azok is, akik elny�jt�ztak, mintha az
el�rhetetlen ut�n
t�rn�k ki karjaikat. Akadt olyan is, ki az el�tte m�szott sark�ba fog�zott, hogyha
p�r
mozdulattal is, tov�bbvitesse mag�t �v�i fel�.
Akadtak, akik az els� ijedelem ut�n visszafordultak. Nyomaik vil�gosan mutatj�k.
Id�t�lt�tt,
meglett f�rfiak, j��tvenesek. Az utols� pillanatban jutott az esz�kbe, hogy fiaik
ott maradtak a
pokolban. �rt�k akartak menni, de hol keress�k ebben a z�rzavarban.
- Hijj, a teremt�sit!
Aggodalmukban �szre sem vett�k, hogy meghaltak. Kid�lledt szemeik most is a mez�t
kutatj�k:
- Hol lehet az az Andr�s? Nem l�t� valahol, tisztelend�r? Hogy menjek n�la n�lk�l
haza? Az
anyja sz�ve meghasad, ha megtudja!
K�t testv�r egym�s mellett mult ki. Ismeri �ket. Mintha most is biztatn� egym�st:
- Ne hadd magad, �ron!
- Nem b�rom tov�bb! Haggy itt, L�z�r!
- T�n elment az eszed! Hogy hagyn�lak itt!...
Az�ta pihennek, mintha csak az er�t gy�jten�k, hogy tov�bb mehessenek.
Isten nyugtassa szeg�nyeket!
Egyetlen egy sincs, ki belenyugodott volna a hal�lba.
De olyan sincs, aki megb�nta volna, amit tett, vagy feladta volna a gondolatot,
mely�rt
meghalt. Nem is lehet, mert se Isten, se ember nem l�tott m�g olyan v�rtan�t, aki
megtagadta
volna hit�t.
�lt�kben szel�d, b�k�s emberek voltak, de holtukban igaz�n l�zad�kk� lettek, akiket
semmif�le hatalom t�bb� le nem gy�zhet.
- Ego te absolvo a peccatis tuis!... Feloldozlak b�neidt�l! - hebegte Z�ld P�ter, a
pap a
hidegt�l elferd�lt sz�jjal, hogy ne kelljen egy�bre gondolnia, mikor egyik v�res
roncst�l a
m�sikhoz l�pett. Legsz�vesebben kifutott volna a vil�gb�l, vagy odafek�dt volna �
is
halottnak, hogy t�bb� ne l�ssa ezeket a sz�rny� sebeket, csonk�t�sokat.
Nem emberek, gonosztev�k gar�zd�lkodtak a v�dtelen n�p k�z�tt.
Karddal leszelt orc�k, karok, �tsz�rt mellek, puskatussal sz�tvert kopony�k, a h�ra
k�ken
ki�ml�tt belek, f�lig v�gott sz�jak, v�rrel �nt�z�tt, zil�lt hajak, hi�nyz�
k�zfejek, sebes
homlokok, �sszeszabdalt testeken t�tong� sebek, megnyomor�tott halottak sokas�ga
gy�tri,
k�nozza �ton-�tf�len �s reszketve takarja el szemeit.
Ereje fogy�ban van, sz�d�l, �melyeg �s el-els�t�tedik el�tte a vil�g, sz�ve olyan
er�sen dobog,
mintha durv�n bord�ihoz csapkodn�k, agya kialv�ban van, szinte hihetetlen, hogy
eddig is
b�rta �s - m�gsem b�rt elszakadni a halottak mezej�t�l, hiszen az � n�pe fekszik
itt!
Az igazi megpr�b�ltat�s azonban csak akkor kezd�dik, mikor el�ntik a mez�t az
�v�iket
keres� asszonyok, gyermekek.
Pillanatok alatt egyetlen jajgat�s, ki�ltoz�s �s k�ts�gbees�s az eg�sz Olt v�lgye.
Sz�zan is
r�rohannak az els� halottakra, bizakodva, m�gis rettegve, hogy az � f�rj�k, apjuk,
gyermek�k
tal�l lenni �s az �r�m, megk�nnyebb�l�s szakad ki benn�k.
- Nem �! Nem �! H�listennek nem �!
Ez sem �! Az sem �! M�g van rem�nys�g, hogy megmenek�lt, hogy �l! H�tha el tudott
futni?
Valahol az erd�ben lappang �s nem mer el�j�nni!
- �desany�m! H�tha id�ig hazament �desap�m?
- B�rcsak �gy volna!
Csoportok ver�dnek �ssze a halottak f�l�tt, j�nnek, mennek, tovafutnak zajg�
z�rzavarban �s
minden idegen arc k�l�n boldogs�g annak, aki a halottban nem ismer r� saj�tmag�ra.
A
f�jdalom �s f�lelem, aggodalom �s k�ts�gbees�s kiforgatta �nmagukb�l �s nem b�nn�k,
ha
mindenki el is pusztult, csak az � �des�k megmaradjon. Szinte ellens�gesen n�znek
egym�sra,
tolongnak, zokognak, sietnek, nyugtalankodnak, morajlanak �s nem l�tszik a r�szv�t
rajtuk,
mikor egy-egy anya, feles�g vel�tr�z�an felsikolt, mert megtal�lta, Istenem, m�gis
meg kellett
tal�lnia, akit keresett!
Mind t�bb �s t�bb lesz a fekete halom a feh�r h�mez�n. Itt is, ott is tal�lkoznak a
halottak
szeretteikkel. M�gis tal�lkoztak!
Az any�k, feles�gek r�vetik magukat a �lelkem fiamra, lelkem uramra�, �lelik,
cs�kolj�k,
siratj�k, bec�zik, keltegetik, test�kkel v�delmezik, �gbe harap� sz�jjal �tkozz�k,
kik ezt tett�k
vel�k, f�jdalmukban hajukat t�pik, hal�nt�kukat �kl�zik, eg�sz �letsorsukat
kikiab�lj�k,
im�dkoznak �s v�tkeznek, m�g minden kifogy bel�l�k �s cs�ggedt n�mas�ggal a tetemre
borulnak, mintha �k is meghaltak volna.
Akik l�tj�k, sz�v�kh�z kapnak, elfagy a sz� ajkukon �s az �nk�ntelen tiszteletad�s
hangtalans�g�val elfutnak onnan.
A pap n�zi �ket �s nem tudna igazat tenni, hogy kinek jobb: annak-e, ki megkapta a
kegyetlen
bizonyoss�got, vagy a tal�n hi�ba rem�nyked�knek, a nyugtalans�gukban
elk�rhoz�knak.
Csak egyet tud, hogy ez a f�jdalom is, az a f�jdalom is az �v� �s csak rajta nem
k�ny�r�l
Isten.
Egyik n�ma halom megmozdult. Az asszony azonban, ki felemelkedett a halottr�l,
t�bb� m�r
nem az, aki volt. Kiegyenesedik �s s�t�t tekintettel v�gign�z a vil�gon. E perct�l
kezdve
hangos sz� nem hagyja el ajk�t. Elsz�nts�g, dacoss�g sug�rzik r�la, mikor a
lovakhoz megy,
olyan hat�rozottan, hogyha maga az �dv�z�t� j�nne szembe vele kereszttel a v�ll�n,
neki se
t�rne ki.
Nem l�t, nem hall, �gy vezeti a mell�ig �r� lovacsk�kat halott ur�hoz.
- H�!
A k�t lovacska a f�ld�n fekv� gazd�ja fel� ford�tja fej�t, megismeri �s �r�m�ben
felnyer�t.
Az asszony �sszer�zk�dik, k�nnye megered, merev arca ell�gyul �s �jra emberr� lesz.
Pr�b�lja felemelni ur�t, hogy elhelyezze a sz�nban, de a test belefagyott a h�ba. A
hal�los
verejt�k a f�ldh�z ragasztotta �s el�bb ki kell �snia, k�l�n-k�l�n kiszabad�tani
karjait, l�bait.
K�zd a neh�z tetemmel �s belesz�d�l, m�g �temeli a sz�n lajtorj�j�n. Kim�letesen
kinyujt�ztatja, elhelyezi, a cserg�vel letakarja.
- Most m�r mehet�nk! - s�hajtja a lovacsk�knak �s elindul a hal�l-mez�k
z�rzavar�b�l,
senkivel se t�r�dve. El�g szeg�nynek a maga baja!
Igaz, hogy vele se t�r�dik senki. Minden l�p�sre �s minden pillanatban �j dr�ma
zajlik le.
Egy felcs�ki asszony, mikor megl�tta a darabokra vagdalt ur�t, abban a pillanatban
megt�bolyodott �s a k�r�l�ll�kat kezdte szidni, mocskolni.
- Gyal�zatosak! El akart�tok hitetni, hogy ez az �n uram?... Nem igaz! Az �n uram
Gerg� Laji,
a legszebb ember a faluban! Nem olyan, mint ez a mocskos halott!
Otthagyott halottat, szekeret, teh�nk�ket, mindent �s ragyog� arccal s�t�lni
kezdett a mez�n:
- Az �n uram Gerg� Laji! A legszebb ember a faluban!
A n�pek f�lreh�z�dtak �tj�b�l, de volt olyan is, aki irigyelte a szerencs�tlent �s
azt mondta:
- Milyen boldog vagy, hogy bolond vagy!
Ett�l a f�jdalomt�l m�g a bolond asszony is �sszer�zk�dott.
Az �rd�g farsangol, tobz�dik a sz�rny�s�gekben.
Az Olt partj�n a moln�r kiab�l a v�zb�l kifogott halottai mellett, mintha v�s�ri
kiki�lt� volna,
aki port�k�j�t k�n�lja:
- Ide, ide, asszonyok!
Tov�bb k�t gyermek, alig tizenh�rom-tizenn�gy �vesek, apjuk test�t k�t�zik
istr�nggal a k�zi
sz�nk�ra, hogy �tk�zben le ne cs�ssz�k. �rv�k lehetnek �s kold�sszeg�nyek, kiknek
se
szekere, se marh�ja, se seg�ts�ge senki. Orrukra lehull a k�nny�k, de nekifesz�lnek
a
sz�nk�nak �s k�nl�dva h�zz�k terh�ket. Istent is megsirat� gy�szmenet!
Z�ld P�ter a l�ttukra t�rdre borul, minden �z�ben reszket �s szakad le a sz�ve a
hely�r�l. Azt�n
felugrik, mag�t is befogja a sz�nba, hogy legal�bb a vert �tig seg�tse kivontatni a
sz�nk�t.
- Ki fiai vagytok? - k�rdezi.
A gyermekek megmondj�k, de mindj�rt el is feledi.
- Hov�val�k vagytok?
A gyermekek azt is megmondj�k, de a pap m�r rohan vissza, mert egy asszonynak kell
seg�tenie, ki harmadikszor ejti vissza halottj�t �s nincs a k�zelben senki.
Ki�lt�sok sz�llanak el f�le mellett.
- Csin�d Emri! P�ter �ron! D�nes Ign�c!... Nem l�tt�tok valahol az �n uramat?
Mind t�bben lesznek, kik hi�ba kutatnak, kik m�r azt se tudj�k, hogy hol keress�k
�odalett�
ember�ket. Rettent� lehet�s�gek ijesztik az ilyeneket. H�tha a v�z elvitte,
farkasok megett�k,
vagy benn �gett a t�zben! Sok embert �thajtottak a katon�k az �g� h�zak k�z�tt,
h�tha a te
urad is k�zt�k volt!
Egym�st r�m�tik, ijesztik.
Azt�n v�ratlanul megsz�lalnak a k�zeli falvak harangjai. Az els� halottakat
fogadj�k Csics�,
Delne, Borzsova, R�kos, Sz�pv�z harangjai �s z�gnak eg�sz nap. Egyik holttestet
alig kis�rik
ki a hat�rb�l, m�r j�n a m�sik, tizedik, sz�zadik s a vet�skapukhoz ki�llott fekete
pluvi�l�s
papok nem gy�zik elim�dkozni, szentelni, f�st�lni �ket.
Csak a harangok f�radhatatlanok. Egyik �tadja a sz�t a m�siknak �s csakhamar fel
Gyergy�ig,
le K�szonig, a K�rp�tok koszor�j�n v�gig az eg�sz cs�ki medenc�t gy�szba bor�tj�k.
Egyed�l
a mad�falvi nem mer megsz�lalni, mintha az is meghalt volna.
Aki �l, a pog�ny is meghajtja fej�t el�tt�k.
A halottak haza t�rnek.
De csak a boldogabbak, kiknek siker�lt egyes�lni�k �v�ikkel. A t�bbi tov�bb fekszik
a
vigasztalan h�mez� kietlens�g�ben, t�relmesen �s hidegen v�rja megv�lt�s�t, m�g a
kor�n
lesz�llott est betakarja.
S�t�t, fekete eln�mul�s, merev, �lettelen �ccaka borul a halottakra.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -M�snap az eg�sz �jb�l kezd�dik.
A reggeli p�r�zatb�l �j asszonyok, �j gyermekek l�pnek ki �s m�s arcokkal, de
ugyanazon
f�jdalommal ism�t megindul a halott-vad�szat. Akik el�z� nap hi�ba kerest�k �v�iket
a
faluban, a mez�k�n �s a foly� ment�n, most elindulnak a minden ir�nyban sz�tfut�
nyomokon
ki, az erd�kbe. Szerencs�re az �jjel nem havazott, de �gy is kimer�t� er�fesz�t�s
volt ez a
holttest-�ld�z�s, mert a havas sz�l�n vagy megszakadtak a t�maszpontok, vagy idegen
�s
ismeretlen halotthoz vezettek. Az erd�ket pedig lehetetlen volt �trost�lni. N�ha a
d�gev�
madarak vezettek nyomra. Ahol holl�k, varjak, vadmadarak gy�l�seznek, csat�znak,
ott �van
valami�. Meg is tal�ltak egy-egy kikezdett testet �s boldog volt, aki meglelte,
hogy nem az
�v�. A mad�rcsapatot elhajh�szta r�la �s tov�bb ment. Szenvedjen m�s miatta!
Nehezebb volt az eset ott, ahol farkasok gar�zd�lkodtak �s csak neh�ny ruha-
foszl�ny,
�rt�ktelen testdarab maradt a v�res f�ld�n. A boldogtalan feh�rn�pek annyira
megszokt�k
m�r, annyira csordultig telitve voltak borzalmakkal, hogy csak a test�k �nk�nytelen
megr�ndul�s�val vett�k tudom�sul, hogy itt mi t�rt�nt. Annyira kiz�rtnak tartott�k,
hogy az �
ur�t ett�k meg a farkasok, hogy visszafordultak. Egyetlen v�res rongydarabot, vagy
ott
h�ny�d� ujj-iz�letet meg nem �rintettek.
Igazuk volt. Nem az � f�rj�ket ett�k meg itt a vadak, mert ha az � �des�k lett
volna, a sz�v�k
bizonys�got tett volna r�la.
Mert erre is volt p�lda.
Megy, megy a szeg�ny asszony a kietlens�gben �s egyszerre azt mondja:
- Itt van!
Sehol semmi holttest, de p�r l�p�sre a h� sima t�kre feld�lt, r�csk�s, s�llyedt,
mintha valamit
eltemetett volna. L�tszik, hogy valaki szakad�kba mer�lt s a por-h� �ssze�rv�nylett
f�l�tte.
- � az! - �ll neki az asszony a h�h�ny�snak �s �r�kig dolgozik, bizonyoss�g�ban
megingathatatlanul, m�g el��ssa a testet. Nem t�vedett. � az!
Kivonszolja biztosabb helyre �s az aljban k�l�n nyomon elindult fiacsk�ja ut�n
ki�lt:
- J�noska te, h�! Itt van! Erre! Erre!...
Egy k�ly�k taknyosan, szipogva rohan �t a f�k k�z�tt a hang ir�ny�ban. Mikor
meg�rkezik,
csak f�lszemmel mer r�n�zni apja holttest�re.
- Maradj itt sz�pen, m�g a lovak�rt megyek! - oktatja az anyja. - �gyelj ap�dra,
nehogy valami
baja legyen!
Mintha halottnak m�g lehetne valami baja az �letben.
A leg�nyke csak akkor mer s�rni, mikor anyja m�r nem l�tja. V�nyadt arca megny�lik,
pislog,
k�nnyei hullanak �s panaszosan odaszepegi a halottnak:
- �gy-e mondtam kiednek, hogy �lj�n otthon!
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Azoknak, kik az erd�ket is hi�ba vert�k fel, m�g
van egy v�gs� rem�nys�g�k.
Ma mondj�k, hogy a v�rengz�s �ccak�j�n huszonkilenc sebes�lt a somly�i bar�tokhoz
menek�lt. Ott fekszenek most is.
Megindul h�t a b�cs�j�r�s Somly�ra.
Reggelt�l-estig, est�t�l-reggelig tolong a n�p a z�rda k�r�l. Ha a huszonkilenc
sebes�ltnek,
minden elhullatott csepp v�re emberr� v�ltozn�k, akkor se volna el�g, hogy jusson
mindenik
sz�nalmas n�nek, ki hi�ba kutatja m�r m�sodnapja a maga f�rfi�t.
A bar�tok el�bb az �letbenl�v�ket mutatj�k meg az asszonyoknak, s csak azut�n a
halottakat.
Ha itt sincs, ott sincs, rendre kieresztik �ket a vassal p�ntolt v�n cserefa ajt�n.
Egyik rem�nys�g meghal, a m�sik felt�mad.
Valami p�sztorgyermekek d�lt�jt azt a hirt hozt�k, hogy sokan b�jdosnak az erdei
sz�ll�sokon, kik nem mernek leereszkedni a falvakba. A Pog�ny-havas, F�g�stelek, a
Tatrosmente, B�kkh�t, J�horos, Nyil�nk, a k�t Tomot, h�tra eg�szen Csob�nosig, s le
az �z
v�lgy�ig, az erd�k minden�tt tele vannak lappang�kkal.
Egy �rtelmes, tapasztalt sz�pvizi �regember, - a nev�t bizony megfelejtettem - azt
tan�csolja a
feh�rn�peknek, nehogy neki merjenek v�gni ilyen id�ben a h�tuls� havasoknak, mert
az nem
asszonyembernek val�, hanem menjenek sz�pen haza, s legyenek t�relemmel, mert aki
olyan
messzi vid�kre el tudott menek�lni, az vagy �pember, s akkor nincs mi�rt f�lteni,
vagy csak
olyan k�nny� sebet kapott, hogy az�rt sincs mi�rt k�ts�gbeesni.
Volt, aki sz�tfogadott, volt aki nekiv�gott az istenkis�rt� �tnak. A j�zanabbak
igyekeztek
lebesz�lni, de hi�ba ijesztett�k farkassal, szakad�kokkal, �hhal�llal,
fagyhal�llal, pusztul�ssal;
az asszonyok nem t�g�tottak. Nem volt mit tenni az ilyeneket legal�bb j�tan�csokkal
l�tt�k el:
- Sz�nnal meg se pr�b�ld! �lj l�ra! Lehet ugyan, hogy m�r az els� �r�k ut�n
kid�glik a l�
al�lad, kit�ri a l�b�t, vagy a j�g �tv�gja az in�t, de m�s m�d nincs! Legfeljebb
h�talpat k�tsz s
azzal pr�b�lsz tovajutni. Az �ccaka el�l igyekezz fed�l al�! Nem hiszem, hogy
meg�rd a
holnapi napot, de te l�ssad, ha ilyen kicsi eszed van, s nem fog rajtad az okos
sz�!
Egyik keser� teremt�s a m�sik ut�n fordult fel a l� h�t�ra �s v�gtat neki a
havasoknak.
Ne mondja az ura, ha �letben van, ha nincs, hogy nem tett meg �rte mindent!
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -Lassank�nt m�gis csak elfogyott a sok holttest a
mad�falvi mez�r�l. Eg�sz Cs�knak jutott
bel�l�k b�ven. Hej sok szeg�ny anya, feles�g, �rtatlan �rva felkiab�lta keser�s�g�t
az Istenhez
ezeken a napokon! Pedig k�r volt v�tkezni�k. Ink�bb adtak volna h�l�t
szentfels�g�nek, hogy
haza kaphatt�k �ket, ha holtan is. Mit sz�ljanak azok, akiknek testei gazd�tlanul
maradtak a
mez�n, akik�rt senki se j�tt el? Az a negyven szerencs�tlen ember, kiket v�g�l is a
katon�k
szedtek �ssze s h�nytak bele a falu sz�l�n �sott nagy g�d�rbe.
Besz�lik, hogy Persina kapit�ny, aki eltemettette �ket, arra se akart id�t adni
Z�ld P�ternek, a
papnak, hogy egy tisztess�ges miaty�nkot elmondjon f�l�tt�k.
Ehelyett L�z�r J�nos gr�f gondoskodott s�rfeliratr�l. Pillanatok alatt k�sz volt az
elm�s
chronosticon:
�CastIgata seDItIo sICULorUM�
Magyarul: �A sz�kelyek l�zad�s�nak megb�ntet�se.�
Annyira nyilv�nval�an hazug, szolgalelk� �s cinikus volt e p�r sz�, hogy m�g az
alt�bornagy
se engedte meggyal�zni vele a holtak eml�k�t.
L�z�r gr�f v�llat vont �s hogy k�rba ne vesszen a felirat, elk�ldte bar�tj�nak, a
p�sp�knek.
� tal�n az egyetlen ezen a s�t�t erd�lyi f�ld�n, aki m�lt�nyolni tudja a m�v�szetet
�s
szellemet.

XXXVII.
Sietve �s kim�letlen�l csapott r� a kir�lyi bizotts�g a v�rf�rd�t�l elk�b�tott
Cs�kra, hogy
miel�tt a lakoss�g feleszm�lne, a hat�r�rs�g fel�ll�t�s�t befejezze. Nagyon gyorsan
kellett
jelenteni�k B�csben, hogy a katonas�g megszervez�se megt�rt�nt, mert csak �gy
ker�lhett�k el
a felel�ss�get a t�rt�ntek miatt. A kudarc a v�g�ket jelentette volna.
M�g a v�ront�s napj�n nyilt rendeletet int�ztek Cs�k �s H�romsz�k lakoss�g�hoz,
hogy t�st�nt
haza menjenek, a kiosztand� fegyvereket k�sedelem n�lk�l felvegy�k, idegent
h�zukhoz be ne
fogadjanak, hanem megk�t�zve k�zhez adj�k, mert az engedetlenek sz�rny� hal�llal
b�nh�dnek. A v�ghezment szomor� p�ld�b�l minden ember keservesen szeml�lhette, mi
l�gyen a fels�ges kir�ly �s �r�k�s fejedelem ellen val� rug�doz�snak �s
engedetlens�gnek
jutalma. A h�romsz�kieket szint�n hal�lb�ntet�ssel fenyegette meg, ha a katonai
hat�s�gokkal
ellenkezni mernek, gy�l�seket tartanak, vagy a hat�r�r�ket �ld�zni merik. Mikes
Antal
f�kir�lybir�val k�l�n lev�lben tudatta �a l�zad�k veszedelm�t� �s a h�romsz�kiek
kitilt�s�r�l
kiadott rendeletet.
Mind�ssze k�t napot t�lt�tt a kir�lyi bizotts�g Taploc�n, m�g megtette jelent�seit
a mad�falvi
esem�nyekr�l �fels�g�nek, a haditan�csnak �s a f�korm�nysz�knek, term�szetesen
letagadva
a halottakat, kisebb�tve a sebes�ltek sz�m�t �s r�h�r�tva minden felel�ss�get az
�ldozatokra.
�gy, ahogyan Carato alezredessel az alt�bornagy el�zetesen megbesz�lte.
A hal�l csendje �s l�tsz�lagos nyugalom borult Cs�kra. Mindennap szakadatlanul
sz�ltak a
gy�szharangok �s k�t-h�rom kopors�t vittek ki a falvakban a temet�be. Az alkalom
kedvez�
volt. B�rmit tehettek az elv�rzett n�ppel. Nem is k�slekedtek. �t nap alatt fegyver
al� hajtotta
a katonas�g a n�pet. Nem �llott ellen senki. M�g a betegeket, sebes�lteket is
kiparancsolt�k
�gyukb�l, a f�lholtakat is �ssze�rt�k, hogy min�l nagyobb legyen a l�tsz�m. Voltak,
akik ott
estek �ssze a gyenges�gt�l a bizotts�g el�tt, voltak, akiket feles�g�k, gyermek�k
t�mogatott
oda f�lholtan. Nem t�r�dtek ilyen kicsis�gekkel, mintha nem volna benn�k l�lek �s
sz�v.
Az �nnep�lyes felavat�st �s z�szl�szentel�st janu�r 17-�n Cs�kr�koson �ppen olyan
f�nnyel
tartott�k meg, mint Gyergy�szentmikl�son. A nagy templom melletti t�rs�gen
�ll�tott�k fel a
Felcs�kon szervezett n�gy gyalog �s egy lovas sz�zadot, amelyet �gy�k �s rendes
sorkatonas�g
vett k�r�l fegyverrel. A szertart�st az odahivott Sik� J�zsef gyergyai esperes
v�gezte, aki a
kitett olt�riszents�g el�tt �ppen olyan �dv�ss�ges orc�val �nekelte a Te Deumot a
meg�ldott
n�gy z�szl� f�l�tt, mint Szentmikl�son. A felesketett, kiontott v�r�k szenny�ben
�ll�,
kiszolg�ltatott, megvert, megal�zott, katonai sorokba k�nyszer�tett f�rfiak s�t�ten
hallgatt�k.
Csak magukban �tkozt�k az esperes �r �ld�sra emelt kezeit:
- Sz�radjon el t�b�l, miel�tt leereszthetn�.
A bizotts�g azonban az eredm�nnyel m�g mindig nem volt megel�gedve. Szigor�an
elrendelte, hogy a falvak el�lj�r�s�ga azokat a felcs�ki lakosokat, kik nem
jelentek meg az
�ssze�r�son �s esk�t�telen, n�vszerint jelents�k be a kapit�nyoknak, hogy majd
Cs�kszered�ban letegy�k az esk�t. �Akik tizen�t nap alatt nem jelentkeznek a
kapit�nyokn�l,
b�rhol tal�ltatnak, elfogattatnak �s Cs�kszereda v�r�ba z�ratnak neh�z b�rt�nre.�
A sz�ntelen borzalmak �s szenved�sek miatt annyira f�sult is m�r a n�p, hogy sz�mba
se vette
az �jabb fenyeget�seket �s int�zked�seket. Az �let�ket, legdr�g�bb kincs�ket m�r
�gyis vagy
elvett�k, vagy t�nkretett�k. L�tsz�lag engedelmeskedtek, de bel�l soha meg nem
adt�k
magukat.
A bizotts�g azonban nem vette tudom�sul a n�p lelki�llapot�t. Janu�r 21-�n m�r
h�rom r�szre
oszolva megkezdette az alcs�ki falvak �ssze�r�s�t is �s egy h�t se telt bele,
megt�rt�nt az
�nnep�lyes felesket�s itt is, s a R�koson felszentelt k�t z�szl� alatt.
Az urak �sztak az �r�mben. Nem sok�ig volt azonban zavartalan a j�kedv�k. Buccow
gener�lis titokzatos keze, amely a h�tt�rben eddig is ir�ny�totta az esem�nyeket,
h� t�rs�val, a
kancell�rral ism�t megmozdult. El�rkezettnek l�tt�k az id�t, hogy a Szebenben
kif�z�tt nagy
tervet, Sz�kelyf�ld teljes megsemmis�t�s�t megval�s�ts�k. A mad�falvi esem�nyek
h�r�re
megtorl�sk�ppen javaslatot tett a gener�lis �fels�g�nek, hogy a l�zad� �s �rul�s
szenny�be
esett sz�kelyeket fossza meg �sszes kiv�lts�gaikt�l �s szabads�gjogaikt�l,
f�ldj�ket pedig
foglaltassa le a katonas�g sz�m�ra. Tiszt�ban volt vele, hogy a jogait�l,
otthon�t�l �s f�ldj�t�l
megfosztott n�p �r�k id�kre elveszett. M�g a kir�lyn� is megijedt a terv
mer�szs�g�t�l �s egy
id�re f�gg�ben tartatta elhat�roz�s�t.
Tetszett azonban �fels�g�nek a Bruckenthal �r tan�csa, hogy n�met papokat k�ldj�n a
hat�r�rezredekhez �s mindenkinek tegye k�teless�g�v� a n�met nyelv megtanul�s�t.
- Fels�ged int�zked�se nem fogja a vil�gi paps�got jogaiban megh�bor�tani, vagy
R�m�t
b�ntani, - mutatott r� mindj�rt a m�dozatokra is a kancell�r, - mert a n�met
lelk�szek
hat�sk�re szigor�an megmarad a katonai keretek k�zt, ami ellen senkinek kifog�sa
nem lehet.
A n�met nyelv megtanul�sa pedig bel�thatatlan el�nyt jelent a hadsereg egys�ges
vezet�se
szempontj�b�l.
- �nnek igaza van! - b�lintott �fels�ge �s azonnal kiadatta az erre vonatkoz�
rendeletet.
A kancell�r el�gedetten t�vozott. Tiszt�ban volt vele, amit a kir�lyn� nem is
sejtett, hogy ez az
int�zked�s a sz�kely f�rfilakoss�got teljesen kiveszi a vil�gi paps�g kez�b�l,
hiszen minden
fi�gyermeket felvettek a katonai l�tsz�mba. P�r �vtized alatt a nyelv�t�l
megfosztott, n�met
hitre k�nyszer�tett, katonai tulajdonn� tett f�ld�n �l� lakoss�got �szrev�tlen�l ki
is lehet
cser�lni. A hadiparancsnoks�g �tj�n arr�l m�r gondoskodtak, hogy a
hat�r�rezredekben
egyetlen magyar tiszt se legyen, akihez a n�p fordulhatna.
H�tra volt m�g a legnehezebb k�rd�s: megt�rni �s f�lre tenni az �tb�l a legnagyobb
akad�lyt,
a nyakas sz�kely nemess�get. Az �vekig er�ltetett m�dszer: ellene l�z�tani a n�pet
�s kiirtatni
�ket, nem siker�lt. A mad�falvi esem�nyek ut�n most m�r erre gondolni se lehet. A
kir�lyn� is
torkig van a zavarokkal �s minden �ron rendet �s csendet akar. Felbujt�ssal, vagy
egyenes
l�zad�ssal hi�ba v�doln�k a nemess�get, mert az eg�sz orsz�g felz�dulna ellene �s
urak
dolg�ban �fels�ge se ismer tr�f�t. Kital�lt�k azonban a m�dj�t, hogyan b�njanak el
a
nemess�ggel �szrev�tlen�l, meg�rizve a t�rv�nyess�g �tj�t. B�nfeny�t� bizotts�g
kik�ld�s�t
javasolt�k, amely majd az � embereikb�l fog �llani �s amelyet �k ir�ny�thatnak.
Ak�rkit fel
lehet akasztatni azt�n a t�rv�ny paragrafus-horg�ba. J�r�sz�k pusztulna a cs�ki
uraknak, a
t�bbi pedig kiijedne m�g az orsz�gb�l is.
Ez a terv is siker�lt.
Miel�tt Erd�lyben b�rki is �szbe kaphatott volna, �fels�ge visszavonhatatlanul
hat�rozott �s
kiadta a rendelkez�st:
�...Minthogy f�dolog a rend �s nyugalom helyre�ll�t�sa, f�s�ly fektetend� a
bujtogat�k
kipuhatol�s�ra, s b�n�k szerint �let-hal�lb�ntet�s�kre �s javaik elkobz�s�ra. E
v�gb�l k�nz�s
is alkalmazhat�. A felad�nak fejenk�nt sz�z forint jutalmat kell kit�zni. A
vizsg�lat
levezet�s�re b�nvizsg�l� bizotts�g k�ldend� ki. A haditan�cs az erd�lyi
kancell�ri�n�l
egyet�rtve adjon utas�t�st ennek a bizotts�gnak!�
Meg se sz�radt j�form�n a tinta a rendeleten, Bruckenthal �r m�r megszerezte a
m�solat�t �s
gyorsfut�rral m�g aznap elk�ld�tte bar�tj�nak, a gener�lisnak.
Egy h�t se telt bele, Cs�kba is eljutott a h�r. Mindenki tiszt�ban volt vele, hogy
a hal�los
csap�st most akarj�k a sz�kelyekre m�rni.
A kir�lyi bizotts�g is kiss� megszeppent. Sietve jelentett�k, hogy a n�p
lecsendesedett �s k�sz
az engedelmess�gre. Cs�k katonai l�bra�ll�t�sa befejez�d�tt �s H�romsz�ket ak�r egy
egyszer�
hadnagyocska is fegyverbe �lt�ztetheti. Udvarhelysz�kr�l hasonl� h�rek �rkeznek.
- Nincs t�bb� akad�ly el�tt�nk, - �rta boldogan Siskovitz a b�csi haditan�csnak -
�s bizton
rem�lem, hogy j�v�re se kell felkel�st�l tartani... B�r csak hatezer kiosztand�
fegyver van a
gyalogs�g �s ezer�tsz�z a lovass�g sz�m�ra, a sz�kely ezredekben nagyobb sz�mmal
lesz
szolg�latra k�pes ember, ha �fels�ge a bizotts�gnak megengedi, hogy minden szabad
sz�kelyt
katonas�gra k�nyszer�ts�nk.
A j� h�rrel elk�stek. A b�nvizsg�lati rendelet megjelent. A kir�lyi bizotts�g
mind�ssze annyi
jutalmat vett, hogy a haditan�cs L�z�r �s Bethlen gr�fok r�sz�re magas napid�jat
�llap�tott
meg. A k�t �r �rvendett a p�nznek. Carato alezredes szint�n megkapta a maga
jutalm�t.
Utols� el�gt�tele volt a f�kir�lyb�r�nak, hogy �t a sz�kelyek v�rd�j�b�l
kifelejtett�k, mert az �
v�gzete is beteljesedett. Az utols� hetek elviselhetetlen�l s�lyosak voltak
sz�m�ra. Az urak
k�z�l egyed�l � volt, aki l�tta a n�p lelk�nek l�zong�s�t �s tudta, hogy ezr�vel
vannak, kik
csak azt lesik, hogy a h�ban ne hagyjon nyomot a l�buk �s �tsz�kd�snek Moldv�ba.
Bujdos�k
sz�zai lappanganak most is az erd�n, kik a kiadott rendelkez�sek ut�n egyebet nem
is
tehetnek, m�sokat a f�lelem �ld�z ki haz�j�b�l. A kir�lyi bizotts�gnak ugyanis els�
dolga volt,
hogy katonai bizotts�got nevezzen ki a mad�falvi �l�zad�s� felbujt�inak
kider�t�s�re �s az�ta
�jjel-nappal jajgat a szeredai v�rb�rt�n. Saj�t f�leivel hallotta. Akit ebb�l a
pokolb�l m�gis
elbocs�t Carato alezredes, csak az�rt teszi, hogy a megk�nzott ember ne az � nyak�n
haljon
meg. Saj�t szemeivel l�tta �s nem sz�lott ellene, mert nem sz�lhatott. Nincs m�r az
�
szav�nak semmi foganatja senki el�tt. A n�p gy�l�li �s �tkozza, mert benne l�tja
veszedelm�nek egyik ok�t �s �gy�nek �rul�j�t. N�ma pillant�s�val k�nozza m�g az
utols�
gyermek is, ha kih�zza l�b�t sz�ll�s�r�l. Pedig milyen �ld� szeretettel ny�lt
fel�je minden
k�z!... H�rom esztendeje tart m�r ez a sz�v�s, nem lankad� gy�l�let ellene �s
egyetlen ember
nincs eg�sz Cs�kban, ki elhinn�, hogy � csak j�t akart.
Imm�r nem akarja meg�lni, nem fenyegeti senki, de sokkal jobban f�j a lelk�nek a
sok
f�lreford�tott arc, f�ldres�t�tt fej, a minden �l�b�l fel�je �rad� n�ma
sz�monk�r�s, a
zsebekben �sszeszor�tott �kl�k. A cs�ki urak csak k�nyszeredetten �llanak sz�ba
vele, a kir�lyi
bizotts�g alig veszi sz�mba. �Sekresty�snek val�, nem f�kir�lyb�r�nak!� - jegyezte
meg r�la
L�z�r J�nos gr�f.
Elviselhetetlen volt minden perc, melyet a hal�lra�t�lt f�ld�n kellett t�ltenie. Az
eddig �rzett
bels� k�z�ss�g sz�lai megszakadtak �s v�dl�iv� lettek nemcsak az emberek, hanem a
hegyek,
erd�k, v�lgyek, h�zak, maga az eg�sz f�ld, melynek l�tt�n eddig olyan j� melegs�get
�rzett.
Az �lettelen dolgok is kik�z�s�tett�k magukb�l. Rettent� tetemreh�v�s itt minden,
mintha egy
soha el nem temethet� halott kopors�j�n�l kellene �lete v�g�ig virrasztania.
Nem b�rta sok�ig a lelkiismeretmardos�st. Elhat�rozta, hogy lemond. A csal�dj��rt
val�
agg�d�s �s a B�cst�l val� f�lelem miatt azonban halogatta. Megv�rta, m�g a
bizotts�g befejezi
munk�j�t Cs�kban. Ne v�dolhassa senki a kir�lyn� el�tt, hogy hivatali k�teless�ge
el�tt
megsz�k�tt. Sok az ir�gye, akik ellene haszn�ln�k fel cselekedet�t.
V�gre febru�r elsej�re Cs�k fegyverbe �ll�t�sa megt�rt�nt �s az els� sz�kely
gyalogezred
megalakult. Carato lett az ezredes�k.
A f�kir�lyb�r� t�bb� nem habozhatott. Keser� elsz�nts�ggal meg�rta lemond�level�t:
�L�v�n �n nekem mindenkor, mindenek felett h�s�ges indulatom �s gyors igyekezetem
azon,
hogy fels�ges Asszonyunk kegyelmes sz�nd�k�t, szent akaratj�t eg�sz
szorgalmatoss�ggal
teljes�tsem �s v�ghez vigyem, amint is ezen hat�rsz�li katonas�g fel�ll�t�s�ban azt
megval�s�tani sz�nd�koztam vala; de hogy �ppen oly csendess�ggel, amint azt
Excellenci�tok
v�ghez vinni kegyesen igyekeztek �s sz�nd�koztak volna, meg nem esett: rem�nylem
Excellenci�tok kegyess�ge �s igazs�ga a megt�rt�nt �s a n�pt�l v�gbe vitt
cselekedetet nem
n�kem, hanem a n�p hitetlens�g�nek tulajdon�tani m�lt�ztatnak, melyet �n t�voztatni
ugyan
igyekeztem, - hirdetv�n, kinek csak lehetett, magyar�n is megmondv�n, hogy
�fels�g�nek
meghat�rozott akarata l�v�n ezen hat�rsz�li katonas�g fel�ll�t�sa, az ellen senki
maga
veszedelme n�lk�l nem �llhat; annak ok��rt - ismerv�n lelkemnek tiszta esm�rete
szerint
magamnak �rtatlans�g�t mindenekben, - b�torkodom Excellenci�tokhoz al�zatosan
folyamodni:
Els�bbsz�r, hogy a fels�ges udvarn�l, teljes igaz �s h�v igyekezetemr�l, csek�ly
szem�lyem
fel�l eml�kezni hathat�s erej�k �ltal m�lt�ztassanak, hogy tov�bbra is azon
fels�ges udvarnak
kegyelmess�g�b�l r�szesedni m�lt�v� lehessek.
M�sodszor l�tv�n, tapasztalv�n Excellenci�tok, hogy nem az eg�sz n�pnek, de n�mely
meg�talkodott embernek maga meggondolhatatlan cselekedetit�l tarthatok: inst�lok
Excellenci�toknak, hogy a fels�ges udvarnak kegyes aj�nl�sa mellett m�s, annak
idej�ben el� adand�
szolg�latnak �s tiszts�gnek elnyer�se bizodalma mellett, az �n szolg�latb�l val�
szabadul�somat kegyesen el�terjeszteni m�lt�ztassanak...�
- V�gre! - jegyezte meg L�z�r J�nos gr�f.
A kir�lyi bizotts�g p�rtol�lag terjesztette fel a k�r�st �s a f�kir�lyb�r�
hazamehetett.
M�g elk�s�rte a H�romsz�kre t�voz� kir�lyi bizotts�got a sz�k hat�r�ig, azt�n
visszafordult,
hogy �r�kre b�cs�t vegyen att�l a f�ldt�l, melyet annyira szeretett �s amelyet
m�gis temetni
seg�tett...
Csak a Tolvajos tet�n, a sz�k hat�rk�v�n�l fordult vissza, hogy m�g egy pillant�st
vessen a
hal�l v�lgy�be.
Hangosan fels�rt �s a kocsis a lovak k�z� v�gott.

Hetek mulva tudta meg, hogy a kir�lyi bizotts�g a cs�ki f�kir�lyb�r�s�got a h�ta
megett m�g
lemond�sa el�tt odaig�rte b�r� Henter �d�mnak, viszonz�sk�ppen a n�la elt�lt�tt
szentimrei
kellemes napok�rt.

XXXVIII.
H�romsz�k katonai �ssze�r�sa �s felesket�se szint�n akad�lyok n�lk�l, gyorsan ment.
T�z nap
se telt bele, a kantai minorita templomban az els� z�szl�kat felszentelte Simon
Endre
kanonok, poly�ni f�esperes. Az orbai ker�letet pedig m�r el�re megszervezte nekik
Imre
S�muel, a kov�sznai reform�tus pap. Itt �gysz�lv�n csak annyi dolguk volt az
uraknak, hogy
Samu papot kit�ntet�ssel felterjessz�k B�csbe. Sepsi- �s Mikl�sv�rsz�ken se kellett
egyetlen
pusk�t els�ttetni�k, m�g ijeszt�sk�ppen se. Itt is �rzett a mad�falvi v�rveszt�s. A
kir�lyi
bizotts�gnak b�ven volt ideje kidolgozni a hat�r�rs�gi igazs�gszolg�ltat�s
tervezet�t, a katonai
rendtart�st �s hadit�rv�nyeket. �gy k�r�l�rt�k a �sz�lybeli katona� k�teless�geit:
a
hat�r�rz�st, tolvajok kerget�s�t, a csemp�szet megakad�lyoz�s�t, a vesztegz�rak
k�z�tti
�rk�d�st, v�r- �s s�ncer�d�t�si ingyenmunk�kat, �tak, h�dak jav�t�s�t,
tisztisz�ll�sok �p�t�s�t,
t�zifa-, keny�r- �s lev�lhord�st, hadigyakorlatokat, hogy az �rva sz�kelynek otthon
annyi ideje
se maradt, hogy belen�zzen az �res szusz�kba. �gy megterhelt�k, hogy utols� ing�t
is
eladhatja a test�r�l, ha enni akar. Amir�l esetleg a bizotts�g megfeledkezett,
arr�l
gondoskodtak a katonatisztek, hogy a maga munk�j�ra ideje se maradjon. Panaszkodni?
Hogyne! Lehet azt is! Egy �vben egyszer majd f�szeml�t tartanak �s ezen - ha addig
el nem
vitte az �rd�g �ket - szem�rem n�lk�l el�adhatj�k, ha valami panaszuk van �s ha -
merik. A
kir�lyi biztos uraknak az �eredm�ny� �s �fels�ge magas tetsz�se volt a fontos, amit
siker�lt �s
megnyerni�k, mert a kir�lyn� hozz�juk k�ldte Buccow gener�lisnak a sz�kely
szabads�gjogok
elt�rl�s�re tett szavazat�t v�lem�nyez�s v�gett.
J�alkalom volt ez �s azt hitt�k, hogy v�gleg lesz�molhatnak most m�r a gener�lissal
�s
megakad�lyozhatj�k a b�nfeny�t� bizotts�g kik�ld�s�t is.
Jelentett�k is mindj�rt m�ly al�zattal, hogy nincs sz�ks�g k�l�n a b�nfeny�t�
bizotts�gra, mert
arra elegend�k az �ltaluk kinevezett katonai b�nvallat� biztosok, kik m�r az eddigi
kihallgat�sokb�l meg�llap�tott�k, hogy a h�romsz�kiek felbujt�i: Olasz, �v�ri �s
Cs�rja
�gyv�d voltak. Olaszt elfogt�k, �v�ri elmenek�lt, Cs�rja �gyv�d pedig val�sz�n�leg
elesett
Mad�falv�n. A cs�ki felbujt�kat is kider�tett�k �s a vizsg�lat befejez�se ut�n
ugyanazon
napon, egyszerre fogatj�k el mindannyiukat. A kir�lyi bizotts�g a b�n�s�k
megb�ntet�se ut�n
elegend�nek tartan� �fels�g�nek egy olyan rendelet�t, mely a tov�bbi izgat�sokat
b�ntetn� f��s j�sz�gveszt�ssel.
�Ami pedig Cs�k, H�romsz�k �s Udvarhelysz�k kiv�lts�gainak elv�tel�t �s azoknak
katonai
igazgat�s al� val� vet�s�t illeti, - �rt�k, - a kir�lyi bizotts�g v�lem�nye az,
hogy nem vezetne
j�ra a szabad sz�kely katon�t kiv�lts�gait�l megfosztani �s j�sz�gai elkobz�s�t sem
tartja
�dv�snek, mert min�l ink�bb meger�s�tik a birtok�ban a sz�kely katon�t, ann�l
�llhatatosabb
lesz, mint katona. Nem is volna m�lt�nyos, hogy neh�ny b�n�s miatt annyi sok
�rtatlan
b�nh�dj�k. Az m�r is nyilv�nval�, hogy egyetlen birtokos, ad�mentes nemes sem vett
r�szt a
mad�falvi zend�l�sben, s�t az is bizonyos, hogyha a p�rt�t� t�meg m�lt� is volt a
b�ntet�sre,
azt m�g sem lehet igazi l�zad�snak nevezni. V�g�l nem l�tja be a bizotts�g, hogy az
udvarhelyieket mik�nt lehetne ezekkel egy sorba helyezni, mid�n bebizonyult, hogy
egyetlen
udvarhelyi sem volt k�zt�k �s nem is akart hozz�juk csatlakozni.�
- Ha ett�l meg nem �ti a guta a gener�list, �r�k�let� lesz! - �rvendett gr. L�z�r a
j�l siker�lt
iratnak.
Arra nem is gondoltak, hogy saj�t kor�bbi felterjeszt�seiket c�folj�k meg �s �ltala
�nmaguk
f�l�tt mondanak �t�letet.
A jelent�st bizalmas fut�rral k�ld�tt�k Szebenbe, akinek k�l�n is meghagyt�k, hogy
hat�s�r�l
alaposan t�j�koz�dj�k �s egyetlen sz�t se engedjen el a f�le mellett.

Nem kellett sokat szagl�sz�dnia a fut�rnak Szebenben, mert Buccow gener�lis olyan
pat�li�t
csapott a f�korm�nysz�k tan�cs�ban, aminek a h�re B�csig kiloccsant. Leszedte a
keresztvizet
a kir�lyi bizotts�gr�l.
- Mif�le inf�mia ez! - �v�lt�tte. - Mi�rt �r most m�sk�ppen a bizotts�g, mint
kor�bban?
Eml�kezhetnek a tan�csos urak, hogy az els� jelent�sek alapj�n azt �rtuk
�fels�g�nek, hogy a
cs�ki l�zad�k megseg�t�s�re h�romezer lovas h�romsz�ki �s n�gyezer gyalog
udvarhelyi �tban
van Mad�falv�ra s ime, most maga a kir�lyi bizotts�g akarja a f�korm�nysz�ket
hazugs�gban
hagyni a kir�lyn� el�tt!... Be fogom bizony�tani �fels�g�nek, hogy nem �n, hanem
azok az
urak vezett�k f�lre �t. Minden jelent�s�k tele van ellentmond�ssal. K�nnyen
meg�llap�thatja
ezt a m�lt�s�gos f�korm�nysz�k is. Ebben az iratukban mentegetik a sz�kelyeket �s
azt �rj�k,
hogy a mad�falvi esetb�l nem lehet l�zad�sra k�vetkeztetni. Ha �gy van, akkor mi�rt
kellett
f�lezer embert lel�vetni, megmarcangoltatni? Akkor mi�rt titkolt�k el a halottak
sz�m�t?
Mi�rt jelentett�k napok mulva is, hogy a halottakat nem lehetett �sszesz�ml�lni �s
- ha nem
lehetett �sszesz�molni, - hivatalos kimutat�sukban mi�rt vallottak be csak
nyolcvannyolc
halottat �s �tvenkilenc sebes�ltet, huszonn�gy elt�ntet? T�telezz�k fel, hogy nem
volt l�zad�s,
a n�p nem v�dekezett, hiszen mind�ssze egy l� volt a katonas�g vesztes�ge. Akkor
mi�rt volt
sz�ks�g a v�rf�rd�re? Erre term�szetesen az a kir�lyi bizotts�g v�lasza, hogy
Carato alezredes
l�pte t�l hat�sk�r�t �s - hogy megszabaduljanak a kellemetlen tan�t�l - egyidej�leg
k�rik a
haditan�cst�l, hogy tegye �t a rom�n ezredbe. Nevets�ges! Ha az alezredes t�nyleg
�t�ll�pte
hat�sk�r�t�, mi�rt jutalmazt�k azzal, hogy fizet�se felemel�s�vel megtett�k a cs�ki
hat�r�rezred parancsnok�v�? Ha j�nak tal�lt�k cs�ki parancsnoknak, most mi�rt
akarj�k m�s
ezredbe �tt�tetni?... De itt van a jelent�snek egy m�sik r�sze, amelyben azt �rj�k,
hogy nemes
ember nem vett r�szt a mad�falvi veszedelemben. P�r sorral el�bb pedig arr�l
sz�molnak be,
hogy a h�romsz�kiek felbujt�i, Olasz, �v�ri �s Csorja �gyv�d voltak. H�t ezek az
urak nem
birtokos nemes emberek?... �s a cs�kiak: Bors Tam�s, L�z�r Istv�n �s Imre, Lesty�n
Mikl�s �s
a t�bbiek nem nemes emberek?... Nem gondolja a kir�lyi bizotts�g, hogy ezt a hazug
�s
c�lzatos jelent�s�ket ak�r egy gyermek is megc�folhatja?... Tudom, hogy mit akarnak
vele, de
gondom lesz r�, hogy a fels�ges kir�lyn� tiszt�n l�sson a k�rd�sben. K�rem
M�lt�s�gtok
hozz�j�rul�s�t, hogy a val�s�gnak megfelel� jelent�st tegy�nk �fels�g�nek!
A sz�sz tan�cstagok lelkesen brav�ztak, a magyar urak szint�n nem sz�ltak ellene.
A jelent�sek felmentek B�csbe �s mindenki fesz�lten leste, hogy mi lesz a nagy
p�rbaj
eredm�nye.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -A kir�lyn� igazi asszonyi gondolkod�ssal mindak�t
f�lnek igazat adott.
A sz�kely nemesi kiv�lts�gok �gy�ben, azoknak �ps�gben hagy�s�ra elfogadta a
kir�lyi
bizotts�g v�lem�ny�t, de a b�nvizsg�l� bizotts�g k�rd�s�ben a gener�lis mell�
�llott, akinek
hamis jelent�sei alapj�n elhitte, hogy a n�pet a nemess�g bujtogatta fel.
�Azt akarjuk, - �rta a f�korm�nysz�knek, - hogy a bizotts�g h�t tagb�l �lljon,
katonai �s
polg�ri tagokb�l, egy jegyz�b�l �s k�t hadb�r�b�l, akik a nyelvet j�l tudj�k. A
bizotts�g
f�feladata a nyugalom helyre�ll�t�sa �s �lland�s�t�sa l�v�n f�k�ppen az sz�ks�ges,
hogy a
kolomposok �s korifeusok, felbujt�k �s tan�csad�k kikutattassanak. A k�r�lm�nyekhez
k�pest
k�nz�st is lehet alkalmazni. A b�n�s�k feljelent�inek sz�z forintot lehet ig�rni �s
fizetni, s a
b�n�s�ket testi feny�t�kkel, j�sz�gveszt�ssel, vagy hal�llal lehet b�ntetni. A
bizotts�g gy�keresen kutassa ki a mozgalom eredet�t, gy�jts�n bizony�t�kokat,
vallassa ki a multkor elfogottakat, szembes�tse a tanukkal �s mindent k�vessen el
eg�sz a tortur�ig, hogy a val�s�g
kider�ttess�k. Minden �r�st �s akt�t megszerezhet a f�bizotts�gt�l �s a katonai
parancsnoks�gt�l. A f�bizotts�got mindenr�l tud�s�tsa �s esetr�l-esetre utas�t�st
k�rjen att�l. Felhatalmaz�st
nyer a bizotts�g arra is, hogy a b�n�s�kkel szemben r�vid �ton, a honi t�rv�nyek
formas�gainak nem szoros k�vet�s�vel a b�ntet�st v�grehajtassa. A vagyonnal b�r�
foglyok
eltart�sukr�l maguk gondoskodjanak, a perk�lts�geket az el�t�lend�k fizetik meg.�
K�l�n �rdekess�ge volt a szigor� rendelkez�snek, hogy a bizotts�g katona-tagjainak
kinevez�s�t a k�t ellenf�lre, Buccow t�bornokra �s Siskovitz alt�bornagyra b�zta. A
gener�lis
azonban mag�hoz ragadta a kezdem�nyez�st �s saj�t kipr�b�lt embereit neveztette ki.
Eln�k
lett Roth b�r� vez�r�rnagy, magyarul egy sz�t se tud� luther�nusb�l katolikuss�
lett,
szenved�lyes k�rty�s, tagjai: a k�ny�r�letet nem ismer� Schwartz alezredes,
Sinterschperger
kapit�ny, �rni-olvasni se tud�, lusta �s durva katona, aki legsz�vesebben hal�lra
�t�lte volna az
�sszes magyarokat. Egyetlen magyar tiszt tagja volt a bizotts�gnak, Szilv�si J�nos
gyulai
ezredbeli kapit�ny. Els� polg�ri tag gr. Teleki K�roly, Bels�-Szolnok v�rmegye
f�isp�nja lett,
a sz�kelyek val�s�gos �rangyala. Mellette br. Josintzi Mih�ly �s Ribiczei �d�m
zar�ndi
birtokos, ez a nemes, okos �s tanult ember igyekezett elviselhet�v� tenni a
sz�kelys�g �jabb
megpr�b�ltat�s�t. Buccow ragaszkodott hozz�, hogy a bizotts�g jegyz�je sz�sz, a
megyesz�ki
jegyz�, Heidendorf Mih�ly Konr�d legyen, akit szem�lyesen l�tott el utas�t�sokkal.
- Azt�n tud-e �kl�t emelni a magyarokra? - k�rdezte t�le.
- Term�szetesen, ha a kegyelmes uram t�mogat�s�ban r�szes�l�k!
Be is v�ltotta ig�ret�t, mert magyar gy�l�letben t�ltett a hadsereg legf�lelmesebb
hadb�r�j�n,
Baumann kapit�nyon is, akit k�l�n erre a c�lra Morv�b�l rendeltek Erd�lybe �s
Teleki gr�f
szerint �maga volt a megtestes�lt �rd�g�.
Azt�n megkezd�d�tt a sz�kely nemzet trag�di�j�nak utols� felvon�sa.
A vizsg�lat anyag�t gyorsan el�k�sz�tett�k. A f�bizotts�g m�r m�rcius 25-�n kiadta
a
sz�ks�ges utas�t�sokat �s rendeleteket. Harminch�t pontban foglalta �ssze a
b�nfeny�t�
bizotts�g feladat�t �s elj�r�si m�dozatait. Rendelet ment a cs�ki ezred
parancsnok�hoz, hogy
az el�z� vizsg�latban b�n�s�kk�nt feljelentett, vagy gyan�s embereket �prilis 3-�n
egyszerre
fogassa el �s vitesse Cs�kszereda v�r�ba. A h�romsz�ki ezred parancsnokait
hasonl�k�ppen
utas�tott�k. A sorkatonas�got szint�n k�szenl�tbe helyezt�k. Az Udvarhelyen
�llom�soz�
Okelli-ezred k�t sz�zad�t k�t �gy�val, a H�dv�gen �s �rapatakon lev� egy-egy
sz�zadot, a
Barcas�gb�l h�rom sz�zadot jel�ltek ki erre a c�lra.
A k�t bizotts�g a Sz�kelyf�ld hat�r�n fekv� meghitt sz�sz f�szekben, K�halomban
tal�lkozott
�s t�rgyalta meg a r�szleteket.
Roth vez�r�rnagy nem t�masztott neh�zs�geket.
- Rendben van! - b�lintott mindenre.
Egyetlen k�rd�sre fektetett mind�ssze k�l�n�sebb s�lyt.
- Mi lesz a napid�jainkkal?
Kedve szerint �llap�tott�k meg azt is.
- Sz�p, sz�p, - aggodalmaskodott, - de hogyan jutunk hozz�?
- �fels�ge int�zked�se szerint a katon�knak a katonai, a polg�ri biztos uraknak a
tartom�nyi
p�nzt�r el�legezi visszat�r�t�s mellett, - magyar�zta az alt�bornagy. - A
tov�bbiakban nektek
kell gondoskodnotok r�la, hogy az elit�lend�k �ltal fizetend� perk�lts�gek fedezz�k
a
kiad�sokat �s term�szetesen a ti napid�jaitokat is! Bel�tom, hogy kiss� aggodalmas,
mert a n�p
szeg�ny, de az int�zked�sen mi nem v�ltoztathatunk. Ha azonban siker�l
r�bizony�tani a
nemess�gre a b�nr�szess�get, amit nem hiszek... Nos, h�t az urak Cs�kban is urak!
- �rtem, alt�bornagy �r! - hunyor�tott a vez�r�rnagy.
- Mikor indultok?
- Holnap-holnaput�n, hogy �prilis 3-�ra Taploc�n lehess�nk!
- Vigy�zzatok, - tan�csolta az alt�bornagy, - mert kem�ny, k�l�n�s n�p ez! K�l�nben
nincs
mit�l tartanotok. Igaz ugyan, hogy a sz�kely nemzeten minden �vsz�zadban eret kell
v�gni,
hogy eg�szs�ges maradjon; de �n ezt m�r megtettem Mad�falv�n!...
M�snap a b�nfeny�t� bizotts�g �tkelt a m�g h�val bor�tott Hargit�n.
A h�rre, hogy j�n �Buccow �rny�ka�, a megr�m�lt cs�kiak sz�z�val menek�ltek �t
Moldv�ba.

XXXIX.
Roth t�bornoknak az a k�l�n�s szenved�lye volt, hogy f�ljenek t�le az emberek.
Azzal kezdte
a m�k�d�s�t, hogy szeml�t tartott a Mad�falv�n elfogott k�tsz�z sebes�lt f�l�tt.
Val�s�gos
l�tv�nyoss�got rendezett a nyomorultakkal Taploc�n, a sz�ll�sa el�tt elter�l�
mez�n. Saj�t
h�za �s a tan�cskoz�s �p�let�nek n�gy sark�ra �lesre t�lt�tt �gy�kat vontatott fel,
a n�met
gyalogs�got pedig fegyveresen a m�sik oldalra �ll�ttatta. A bizotts�g tagjait k�l�n
fegyveresek
str�zs�lt�k. A v�res szeml�re a n�pet kiparancsolt�k, hogy okuljon �s hogy a
retteg�s�k
megf�leml�tse eg�sz Sz�kelyf�ldet.
A foglyokat a kora reggeli �r�kban h�zt�k ki a szeredai v�r b�rt�neib�l. H�rom
h�nap �ta
s�nyl�dtek a nedves, sal�tromos, s�t�t od�kban �s legt�bbj�k az�ta napvil�got se
l�tott.
Tetvesen, lerongyol�dva, csontig apadva, holmi kis mosl�kon teng�dtek sebeikben
fetrengve,
csak az szabadult k�z�l�k, ki heteken �t tart� k�nok k�z�tt �szk�s sebeinek b�z�ben
szerencs�sen v�gleg kinyult a priccsen. N�zni is szenved�s volt, hogyan
bukd�csolnak, t�molyognak
v�gig a v�rosk�n er�s fegyverek k�z� szor�tva. Valaki kital�lta a nev�ket: �Buccow
b�r�nyk�i�. Olyanok voltak a szerencs�tlenek, mintha nedves s�rokb�l a hajukn�l
fogva
r�ntott�k volna ki �ket. G�rbedt h�tuk tomp�n kongott a katon�k biztat� �t�seit�l.
A hideg,
koratavaszi leveg� megr�szeg�tette az elgyeng�lt testeket �s k�v�lyg� fejjel,
hunyorogva,
val�sz�n�tlen mozdulatokkal k�nozt�k el�re magukat.
A mez�n azt�n egyenes sorba l�kd�st�k �ket �s v�gre p�rolg� sz�jjal, lihegve
megpihenhettek. A k�s�r� tiszt figyelmeztette, hogy illend�en viselj�k magukat,
mert a
b�nfeny�t� bizotts�g szeml�t tart f�l�tt�k �s nagy tisztelettel v�laszoljanak a
k�rd�sekre.
Sz�t se v�lthattak egym�ssal a foglyok, m�r �rkezett is a bizotts�g �s a t�bornok a
hat�r�rtisztek kis�ret�ben ell�pdelt a foglyok arcvonala el�tt. Szem�kbe n�zett a
v�zalakoknak �s m�g � is megr�zk�dott. Mindenik arc k�l�n meglepet�s. Rosszul
gy�gyult,
v�r�s sebhelyek torz�tott�k a legt�bbj�t olyan ijeszt�en, hogy saj�t �desanyja se
ismerte volna
meg. Elsz�k�lt, dagadt szemek, gondozatlan, f�lreforradt �llcsontok, hi�nyz� f�lek,
karddal
leszelt b�rforrad�sok, �t�sekt�l roncsolt fekete foltok �s egy-egy kifolyt szem
n�ma �rege
meredt szembe a szinte �letteleneknek l�tsz� undor�t� alakokb�l. N�melyiknek a b�na
karja
l�gott, m�siknak kiferd�lt l�ba ugrott el a test�t�l. Voltak, akiket csak goly�
futott �t.
Csak k�t lehet�s�g volt: vagy sz�nni, vagy gy�l�lni �ket.
A t�bornokot megzavarta a l�tv�ny. �jb�l �s �jb�l szemben�zett a foglyokkal, mintha
nem
val�s�got, hanem rossz �lmot, vagy ismeretlen r�meket l�tna. Katon�nak azonban nem
szabad
csod�lkoznia. �sszeszedte mag�t �s tal�lomra egyet kiintett a foglyok k�z�l.
- Hogy h�vnak?
- Getz� Istv�n!
- Hov�val� vagy?
Getz� Istv�nnak nem kellett v�laszolnia, mert a katon�k h�ta m�g�tt felgy�lekezett
falusiak
t�meg�ben, hangosan felzokogott egy asszony. A vez�r�rnagy is tudta, hogy �gy
zokogni csak
�desanya tud. K�l�nben az ember megr�ndul�s�n is l�thatta. Kedvez�nek �t�lte a
l�lektani
pillanatot. Nem volt sz�nd�ka megkezdeni m�r ma a kihallgat�sokat �s csak
�tletszer�en
jegyezte meg:
- N�zd fiam! �n t�ged �s mindannyiotokat azonnal szabadon bocs�tlak, ha �szint�n
megmondod, kik voltak a mad�falvi l�zad�s szerz�i �s vez�rei.
A f�rfi pillanatig se ingott meg.
- Nem tudom!
A vez�r�rnagy �sszeh�zta a szem�ld�k�t, mintha nem j�l hallotta volna �s megl�tta
az ember
szem�ben a l�lek megt�rhetetlens�g�nek kiolthatatlan l�ngj�t. A rongyos had minden
nyomorultj�nak szem�ben ott van ez a furcsa l�ng �s a hal�lra nyomor�tott testekb�l
csak �gy
s�t fel�je az ellen�ll�s, a dac, az elsz�nts�g. E pillanatt�l kezdve szem�lyes
ellens�g�nek
tartotta e n�pet, �s igazat adott Buccow t�bornoknak, aki a legszigor�bb
kim�letlens�get
aj�nlotta. Hi�s�g�t is b�ntja, hogy mindj�rt az els� kis�rletn�l veres�g �rje ett�l
a viaszhalv�ny, beesett arc� embert�l. L�tja, hogy a tisztek is kiv�ncsiak �s
v�rj�k, hogy mit fog
tenni. Baumann kapit�ny, ez a f�lelmes emberhegy alig f�kezi indulat�t. Carato
alezredes
g�nyosan h�zza el a sz�j�t. A magyar urak k�nyelmetlen�l feszengnek. A n�p is
szorongva
v�rakozik. Ha most nem mutat er�lyt, mindennek v�ge. Meg kell t�rnie ezt az embert,
ha
�zekre is szedeti sz�t. M�g egyszer v�gigm�ri �ldozat�t:
- Sz�val nem tudsz semmit?
- Nem!
A vez�r�rnagy �gy tesz, mintha nem is hallotta volna a v�laszt. Hidegen odasz�l
egyik
tisztnek:
- Adass h�sz botot neki!
A sz�kely megr�ndult.
- Uram! �n nemes ember vagyok!
- Igen? Akkor negyven botot neki!
�s egy m�sik �ldozathoz l�pik:
- Hogy h�vnak?
- Mikl�s Gy�rgy sz�pvizi!
- �s t�ged?
- Mih�ly Jakab Menas�gr�l!
- N� majd r�tok is sor ker�l.
K�zben lekapj�k a tiz k�rm�r�l a katon�k Getz� Istv�nt �s zuhogni kezdenek meztelen
h�t�ra
a vessz�k, hogy csak �gy csurog a v�re.
A magyar urak elfordulnak, a foglyok kid�lledt szemekkel el�reg�rb�lnek, a hadnagy
sz�mol:
- F�nfzehn... neunzehn, zwanzig, halt!
- Akarsz-e vallani?
Getz� Istv�n kih�rgi mag�b�l:
- Nem!
- Weiter!....
Tov�bb nem �rdekes. A t�bornok a bizotts�ggal a tan�csh�zba vonul, hogy
meg�llap�ts�k a
napirendet. A v�gzend� munka nagys�ga �s az �gy s�rg�ss�ge miatt kimondj�k, hogy a
bizotts�g mindennap reggel �tt�l d�lut�n kett�ig, kiv�teles esetekben h�romig
�l�sezik. De
m�r j�n is a foglyok mell� kirendelt tiszt az utas�t�sok�rt. Jelenti, hogy a
tortur�t
v�grehajtott�k, az �ldozat egyetlen nyitott seb �s elvesz�tette eszm�let�t.
- Akkor ott kell hagyni, ahol van! Hozz�tartoz�i majd elviszik.
- �s mi t�rt�nj�k a t�bbivel?
- Vissza kell vinni �ket a b�rt�nbe! Tov�bbi sorsukr�l a bizotts�g hat�roz.
A tiszt fordul �s megy.
A foglyok dolg�t mindj�rt el is int�zik. Az eln�k �ssze�ratja a tehet�sebbek neveit
�s az
�jabban feljelentett �bujtogat�kat�, a t�bbit hazabocs�tja. Az urak meglep�dve
n�znek r�.
Nem �rtik a hirtelen v�ltoz�st. A vez�r�rnagy azonban hamar el�rulja cselekedete
ok�t:
- Olyan foglyokra nincs sz�ks�g�nk, akik nem tudnak fizetni!... �tt�rhet�nk az
el�z�
bizotts�gt�l kapott b�n�gyi anyag tanulm�nyoz�s�ra!
*
A taplocai v�res szemle csak bevezet�se volt a tov�bbi kegyetlenked�seknek. A
katon�k napnap ut�n hurcolt�k a bizotts�g el� a l�ncra vert �s megk�nzott
gyan�s�tottakat. A b�rt�n�ket
telet�mt�k vel�k �s v�logatott k�nz�sokkal igyekeztek megt�rni ellen�ll�sukat.
Ekkor t�rt�nt, hogy az �lland�an gy�tr�tt �s izgalomban tartott f�rfiak v�gs�
k�nyszer�s�g�kben kital�lt�k, hogy a Mad�falv�n elesettekkel fognak v�dekezni,
akiknek �gy sem �rt
m�r semmif�le f�ldi hatalom �s it�let, �k pedig megszabadulhatnak.
A napok �ta tart�, hi�baval� kihallgat�sok k�njai k�zt els�nek csat�szegi P�ter
J�nos ejtette ki
a sz�j�n egyik halott nev�t:
- A mi vezet�nk Csisz�r Istv�n uram volt!
Roth t�bornok megk�nnyebb�lt.
- Na v�gre!
P�ter J�nos ezut�n azt vall, amit az urak akarnak. S�rg�s-barna arca, tekintete
s�t�ten t�r el� a
bozontos szem�ld�k�k al�l. Ijeszt�en sov�ny, mintha h�rom h�napig l�bon �llva aludt
volna a
b�rt�nben. F�radt, cs�ggedt �s gyenge. A k�rd�sekre f�sultan felel. Erej�nek
hat�r�hoz �rt.
M�sf�l �r�ig is eltart, m�g mindent elbesz�l. Akkor keresztet nyom vallom�sa v�g�re
�s
egykedv�en hallgatja a hat�rozatot.
�Az elj�r�s azonnal megind�tand� szentm�rtoni Csisz�r Istv�n ellen!�
P�ter J�nos elvigyorodik, mert siker�lt f�lrevezetni az urakat. Mikor a t�bornok
megdics�ri,
hogy seg�ts�g�re volt a bizotts�gnak az igazs�g kider�t�s�ben �s most szabadon
bocs�tj�k,
ravasz k�ppel csak annyit mond, hogy �rdemtelen a kit�ntet�sre s tov�bbi hasonl� j�
eredm�nyt kiv�n a t�bornok ur�knak. Mag�ban arra gondol, hogy csak egyszer a lova
h�t�n
legyen, meg sem �ll Moldv�ig.
Ez egyszer azonban f�lig esett P�ter J�nos a szerencs�be. A t�bornok javasolja,
hogy a
bizotts�g tiz arannyal jutalmazza vallom�s�t. A p�lda bizonnyal ragad�s lesz �s
biztosra veszi,
hogy a h�r hallat�ra t�megesen fognak �rkezni a feljelent�sek. A magyar urak
elpirulnak, de
nincs mit tenni�k a l�lekfogdos�s ellen, hiszen maga a kir�lyn� tette
k�teless�g�kk�, hogy az
arra �rdemes feljelent�knek sz�z forint jutalmat adjanak.
�gy h�t a sz�kely megkapja a tiz aranyat �s meg is �rtetik vele, hogy mi�rt kapta.
Az ember
l�that�lag meg van lep�dve, hol az urakat n�zi, hol a mocskos tenyer�re ejtett
p�nzt. Nem
tudja, hogy mit kell most tennie, az urak pedig nem �rnek r� v�rni, m�g paraszti
agy�nak
vastag kerekei mozdulnak. Intenek az �rnek, aki hamar k�v�l teszi az ajt�n.
Az els� szoba tele van fegyverek k�zt szorong� foglyokkal, akik kiv�ncsian n�znek
r�, de
P�ter J�nos nem mer felpillantani. �rzi m�r, hogy nem tisztess�ges dolog, amit
csin�lt. A p�nz
�geti a mark�t, de a belevert f�lelem meg�l benne minden m�s gondolatot. Ugyan
szabadon
bocs�tott�k, de az �r m�g ott �ll mellette. �gy l�tszik, m�g akarnak vele valamit
az urak.
T�nyleg az auditor kil�pik a tan�cskoz�teremb�l �s kihirdeti, hogy mi t�rt�nt
odabent, milyen
nagy szolg�latot tett P�ter J�nos a haza �gy�nek �s hogyan jutalmazta meg h�s�g�t
szents�ges
any�nk, a kir�lyn�.
P�ter J�nos s�llyed a f�ld al� sz�gyenlet�ben, de a foglyok biztat�lag hunyorgatnak
r�: ��gyes ember vagy, J�nos! Ezt j�l csin�ltad!� M�gis fifikus, ravasz ember ez a
P�ter J�nos!
T�vir�l-hegyire megt�rgyalj�k az esetet. Besz�lhetnek nyugodtan, mert ezek a
fanyelv�,
daszvaszn�met katon�k nem �rtenek egy sz�t sem magyarul.
- Nem hittem, hogy be meri tartani a meg�llapod�st! - dics�ri sz�pvizi Mikl�s
Gyuri.
- Ha az urak r�j�nnek a csal�sra, sz�k lesz neki Cs�korsz�g! - v�li a m�sik.
- Bolond besz�d! - vit�zik Mikl�s Gyuri. - A hajasz�l�t se g�rb�thetik meg, hiszen
igazat
mondott!
�gy l�tszik azonban, hogy m�gis j� volt a m�dszer, mert egym�sut�n bocs�tott�k
szabadon,
akik vallottak. A halottak elj�ttek a m�svil�gr�l �s feloldozt�k az �l�k
bilincseit.
A bizotts�gnak soha ilyen j� napja nem volt. �gy hat�rozott, hogy el�bb v�gez az
elfogott
k�zsz�kelyek vallat�s�val �s csak azut�n csap r� a gyan�ba vont emberekre, de m�r
m�snap
olyan eset t�rt�nt, ami megzavarta az urak terv�t.
Jav�ban folytak a kihallgat�sok, mikor �jra megjelent a bizotts�g el�tt P�ter J�nos
�s
elsz�ntan az eln�k el� l�pett:
- Az�rt j�ttem, hogy z�rassanak el az urak ism�t, mert gazember vagyok!
Az urak csak b�mulnak a v�ratlan jeleneten. Az �r�k ki akarj�k tuszkolni P�ter
J�nost, de az
eln�k f�lre inti. Az ilyen megbomlott, elkeseredett emberek, sokszor
megbecs�lhetetlen
titkokat �rulnak el. Bar�ts�gosan b�nik vele.
- Mi baj, atyafi? Mi�rt nevezi mag�t gazembernek?
Az ember m�g fak�bb lesz! V�kony, sov�ny arca lebeg az izgalomt�l.
- Az�rt, mert megh�bor�tottam egy halott nyugalm�t �s m�g p�nzt is fogadtam el
�rte!
- Mif�le halott nyugalm�t?
- A Csisz�r Istv�n ur�t, aki ellen tegnap vallom�st tettem.
Az eln�k felugrik.
- Az az ember halott?
A sz�kely k�tr�t g�rnyed.
- Az! Isten nyugtassa!... A Mad�falv�n kapott seb�be halt bele! Feles�get, n�gy
kicsi �rv�t
hagyott maga ut�n!
- Hogyan jutott esz�be halott ellen vallani?
P�ter J�nos n�mileg lecsillapodik.
- Az �gy volt, tudj�k, - kezdi besz�lni, - hogy m�r nem birtuk tov�bb a sok ver�st,
von�st,
k�nz�st, gyal�z�st. A t�ml�cben se �jjel�nk se nappalunk nem volt. Bel�ttuk, hogy
az urak
addig nem akarnak nyugudni, m�g egy sereg �rtatlan embert akaszt�f�ra nem h�zatnak.
N� ha
b�nbak kell, h�t lakjatok j�l halottakkal! �gy hat�roztuk el, hogy kiadjuk azokat,
kik a f�ld
alatt nyugosznak, mert nekik m�r �gy se �rthatnak m�g az urak se!
- Rettenetes! - h�borodik fel Ribiczei �d�m.
- J�l mondja az �r! - helyesel a sz�kely. - Biza ink�rn�tus cudar dolog, de akkor
nem
gondoltuk meg!
- Sz�val, akik ellen tegnap vallottak, azok mind halottak? - k�rdezi Baumann
hadbir�.
- Mindegysz�lig, ist�lom! - b�lint ser�nyen P�ter J�nos, aki l�that�lag
megk�nnyebb�lt, hogy
kiadta mag�b�l a nagy v�tket �s kiv�ncsian n�zi az eln�k�t, �ppen csak hogy ki nem
sz�lja a
sz�j�n: - Most mutass�k meg, mit tudnak az urak!
A nagy, d�szes t�bornok azonban nem sokat gondolkodik. Kiss� �f�jja mag�t�, de nem
lehet
mondani, hogy k�l�n�sk�ppen haragudn�k. A k�rd� szava is olyan szelid, mintha P�ter
J�nos
nem idegen, hanem az �des �ccse volna.
- Teh�t maga f�lrevezette a hat�s�got?
- �n f�lre! - ismeri el a sz�kely. - Mi a francot tehettem volna egyebet
k�nyszer�s�gemben?
Az oktalan �llat se birta volna tov�bb ezt a helyzetet, amiben voltunk! Maguknak is
be kell
l�tniok, ha egy csepp esz�k van!
�gy l�tszik, hogy m�gis valami bolondot mondhatott, mert a t�bornok felveti a
fej�t, mint a
homlokon s�jtott bika �s kimordul bel�le a parancs:
- Huszon�t botot neki �s tiz napra vissza a b�rt�nbe!
- H�teh�! - akart tiltakozni P�ter J�nos, de a katon�k pillanat alatt kir�ntj�k a
szob�b�l.
- J�het a k�vetkez�! - int a t�bornok-eln�k, de gr. Teleki K�roly k�zbel�pik.
- Ez az �gy m�g nincs lez�rva, uraim! Se jogilag, se formailag, se emberileg!
A t�bornok v�r�s lesz az indulatt�l, de Bels�-Szolnok v�rmegye f�isp�nj�ra, egy
cs�sz�ri �s
kir�lyi kamar�sra m�gse v�gathat r� huszon�t botot. Uralkodik mag�n �s k�ls�leg
hidegen
el�z�kenykedik.
- Van valami �szrev�tele a gr�f �rnak?
- Van!
Az eset v�rig h�bor�totta a gr�fot. M�r az se volt t�rv�nyes �s szab�lyszer�, hogy
az eln�k
�nk�nyesen, megk�rdez�s�k n�lk�l botoz�sra �s b�rt�nre it�lte ezt az embert, - ha
mindj�rt
csak k�zsz�kelyr�l van is sz�, - de azt m�r igaz�n nem n�zheti el, hogy a holtak
eml�k�t is
meggyal�zza.
- Hat�roznunk kell, hogy mi t�rt�nj�k az �gybe sajn�latosan bevont halottakkal!
A szer�ny, szelid Ribiczei �d�m is mell�je �llott.
- Ah�! A magyarok �sszetartanak! - jutott a t�bornok esz�be a Buccow
figyelmeztet�se, hogy
k�l�n�sen erre a k�t �rra vigy�zzon, mert Teleki egyike Erd�ly legtud�sabb �s
leg�gyesebb, a
nemzeti jogok�rt lelkes�l� fi�nak, Ribiczei pedig n�met egyetemeken tanult, m�velt
ember, ki
sokat forgott k�lf�ldi udvarokban is. N�, de � se esett a feje l�gy�ra. �vatosan
megk�rdezi:
- Mi teh�t az urak el�terjeszt�se?
- T�rgytalanoknak kell nyilv�n�tanunk a tegnap felvett jegyz�k�nyveket! -
ind�tv�nyozza
Teleki gr�f.
A bizotts�g n�met tagjain is l�tszik, hogy �k is ezt tartj�k az �gy term�szetes
elint�z�s�nek �s
m�g �k is csod�lkoznak, mikor a t�bornok kijelenti:
- �n �ppen az ellenkez� v�lem�nyen vagyok! K�teless�g�nk levezetni a t�rv�nyes
elj�r�st,
kiv�tel n�lk�l mindenki ellen!
- De halottak ellen?
Az eln�k nem t�git:
- A bizotts�g erre nem lehet tekintettel! Ki kell der�tenie a l�zad�s vezet�it,
b�n�seit, okait �s
k�r�lm�nyeit. A b�nfeny�t� vizsg�latnak ki kell terjednie minden v�dlottra.
Kiv�telt nem
tehet�nk. Ez elvi szempont! A vizsg�latot teh�t le fogjuk folytatni a halottak
ellen �ppen �gy,
mint az �l�k ellen!
Erre az okoskod�sra nem gondoltak. Ak�rmilyen embertelen is, bizonyos tekintetben
igaza
van az eln�knek. Jobbnak l�tt�k, ha neh�ny halott�rt nem �ll�tj�k t�ls�gosan �l�re
a k�rd�st. A
t�bornoknak k�l�nben m�s �rvei is voltak �s ezekkel most � t�madott:
- Csod�lkozom a Teleki gr�f �r ellenvet�s�n, amelynek k�vetkezm�nyeit nem gondolta
�t
teljesen. Tegy�k fel, hogy elfogadjuk a v�lem�nyt, de akkor mi lesz az eredm�ny?...
Az eddigi
vallom�sokb�l kider�lt, hogy a paps�g egyr�sze is b�n�s. Beke Istv�n delnei lelk�sz
volt az
erdei fut�s �rtelmi szerz�je, Z�ld P�ter szentl�leki pap pedig falur�l falura j�rva
bujtogatott �s
eskette fel a n�pet a fegyverfelv�tel ellen. A szentmih�lyi, tusn�di lelk�szek �s
Sz�sz J�nos
somly�i esperes szint�n b�n�sek. Erre �ket kiveszik a hat�sk�r�k al�l �s a
lelk�szek
kihallgat�s�ra k�l�n bizotts�got rendelnek. Most pedig sz�ntess�nk be minden
elj�r�st a
halottak ellen, mert halottak, a menek�ltek ellen meg az�rt, mert �gyis
elmenek�ltek. Hogyan
tegyen �gy eleget a bizotts�g k�teless�g�nek? Kapott utas�t�saink �s �fels�ge
rendelkez�sei
szerint a vizsg�lat �s b�nfeny�t� vizsg�lat sor�n felmer�l� �sszes k�lts�geket, -
k�zt�k az urak
nem megvetend� napid�jait is, - a b�n�s�k fizetik. Honnan vegy�k ezt az �sszeget,
ha ak�r
politikai, ak�r �rzelmi okokb�l mindenkit futni enged�nk?
A magyar urakban bennrekedt a sz� erre a szem�rmetlen, nyilt sz�nvall�sra. H�t a
napid�j�rt
kell megbolygatniok s�rjukban a holtakat?...
Roth t�bornok azonban nem engedett id�t a felh�borod�sra. Mindj�rt ford�tott a
sz�n.
- Hajland� vagyok felt�telezni, hogy gr�f ur�k fajtestv�reik ir�nti �rthet�
rokonszenvb�l
hajland�k magukra v�llalni a jelent�s k�lts�geket, de k�rdem tisztelettel,
v�llalj�k-e a
felel�ss�get az eredm�nytelens�g�rt a f�bizotts�g �s �fels�ge el�tt?
Arra sz�m�tott a t�bornok, hogy a magyar urak jobban f�ltik a h�rnev�ket a b�csi
udvar el�tt,
mint a saj�t �let�ket, de Teleki gr�f felh�borodva v�gott vissza:
- �n �llom a felel�ss�get �fels�ge el�tt is! Nem az�rt vagyunk itt, hogy minden
�ron
�eredm�nyt� mutassunk fel! A negativum m�g nem eredm�nytelens�g. Ha a vizsg�lat
�rtatlanoknak vagy �ldozatoknak t�nteti fel a sz�kelyeket, mi akkor is
teljes�tett�k k�teless�g�nket
�s emelt f�vel �llhatunk meg ak�rki el�tt!
A magyar urak helyeselnek, a n�metek zavarodottan n�znek a t�bornokra, m�g
Sinterschperger kapit�ny is, akinek pedig az opinioj�t mindig az auditor k�sz�ti,
�rdekl�dve
figyelt. Az eln�k csak mosolyog, �szrevette, hogy ellenfele hol hagyta v�dtelen�l
mag�t �s
cselt vet neki.
- T�k�letesen egyet�rtek gr�f �rral! Ugyanaz az �n felfog�som is! K�sz�n�m, hogy
hozz�j�rult az egys�ges v�lem�ny kialakul�s�hoz, amelyre k�l�n�s s�lyt helyez�nk!
Teljesen
igaza van. A vizsg�latnak minden szempontt�l f�ggetlen�l ki kell der�tenie, kik a
b�n�s�k �s
kik az �rtatlanok. Ez�rt van sz�ks�g, hogy a sz�ban forg� halott eset�ben is
lefolytassuk a
vizsg�latot. Magam fogok legink�bb �rvendeni, ha az elj�r�s a boldogult eml�k�t
tiszt�zni
fogja. K�rem az�rt a hadbir� urakat, hogy a holnap megtartand� f�t�rgyal�sra
k�sz�ts�k el� az
anyagot a v�dlott �gy�ben!
Senki se bir mozdulni a v�ratlan fordulatra. Magyarok, n�metek, katon�k percekig
elk�pedve
�lnek.

H�rom nap m�lva a b�nfeny�t� bizotts�g a halott Csisz�r Istv�n �l�zad�t� vagyona
elveszt�s�re �s arra it�lte, hogy neve a cs�kszeredai v�r el�tt fel�ll�tand�
akaszt�f�ra
kisz�geztess�k.
A magyar urak ellene szavaztak.

Ugyanaznap Carato alezredes gondoskodott, hogy a v�r b�rt�neiben sinyl�d� foglyok

is
megtudj�k az it�letet. Hadd remegjenek, gy�tr�djenek a saj�t sorsuk bizonytalans�ga
miatt.
Hozz�m�lt� gondolat �s neki val� sz�rakoz�s volt.
Az udvaron s�t�lva v�rta a hat�st, valami felszakad� d�hkit�r�st, felord�t�st,
g�rnyedt s�rga
f�lelmet, vagy valami eff�l�t; de hi�ba v�rta.
M�g az eddigi tompa zaj �s besz�dmoraj is megsz�nt az �sszes t�ml�c�kben. Sohasem
tudta
meg, hogy mit titkolnak a b�rt�nfalak.
- Ejnye, be furcsa n�p! - csod�lkozott els��zben, ami�ta Cs�kban van.

Hiszen nem is t�rt�nt egy�b eml�t�srem�lt� dolog, minthogy a megbotozott P�ter

J�nos, aki
els�nek vallott a halottak ellen, �jf�l fel� sz�pcsendesen megbolondult a
t�ml�cben. Addig
nem sz�lt senkihez, csak maga el� meredve, moccan�s n�lk�l �lt a fekv�helynek
dobott
rothadt szalma-vack�n, olyan �tszellem�lten, mintha angyalok gy�n�s�t hallgatn�.
Azt�n
egyszerre felugrott �s kin�lni kezdette t�rsainak a jutalmul kapott tiz aranyat.
- Kinek kell arany, emberek? Kell-e arany, emberek?
M�snap szabadon engedt�k, de nem ment haza, hanem elindult falur�l-falura �s minden
szembej�v�nek �rulta az aranyait.
Ismerte m�r eg�sz Cs�k. Mindenki borzadva t�rt ki �tj�b�l.
Napok, hetek m�lva is k�n�lta. El�reny�jtott tenyer�r�l r�g elveszett a tiz arany,
de � akkor is
�rulta.
V�gre K�szon hat�r�ban a harisnya sz�jj�val felk�t�tte mag�t egy gyapjas, v�n
feny�f�ra.
T�bbet azt�n nem �rulta.
Senki se emlegette az�ta.
A bizotts�g az�rt nem, mert nem �rt r�. Carato alezredes �r az�rt nem, mert �ppen
akkor kapta
a parancsot, hogy Z�ld P�tert, a szentl�leki papot, ki megsz�k�tt a p�sp�k
fogs�g�b�l,
azonnal fogassa el. A foglyok az�rt nem, mert tov�bb botozt�k, kinozt�k �ket. Az
egyszer�
emberek az�rt nem, mert �ppen el�g baja volt akkor mindenkinek Cs�kban.
Mind�ssze annyi t�rt�nt, hogy egyideig a b�rt�nben senki se mert le�lni arra a
helyre, ahol
P�ter J�nos megbolondult, de azt�n �j foglyok j�ttek, �j bajok t�madtak, akkora
bajok, hogy
senki sem �rt r� ilyen kicsis�gekkel t�r�dni.

XL.
K�l�nben ha valakit sajn�lni lehet az eg�sz dologban, az nem P�ter J�nos, hanem a
holta ut�n
megcs�folt �s t�nkretett Csisz�r Istv�n �r feles�ge �s n�gy kicsi �rv�ja.
Mezitl�bas koldusnak
mehetnek, ha minden�ket elveszik. A szeg�ny asszony eleget kapkodott f�h�z-f�hoz,
hogy
mit tudjon csin�lni, de senki se mert tan�csot adni. Az egyetlen ember, aki
valamennyire
gy�mol�totta neh�z sor�ban, a sz�k�tt pap, a lappang� Z�ld P�ter tisztelend� �r
volt, akinek
tan�cs�ra az asszony nagy f�lelmek �s remeg�sek k�z�tt odahurcolta n�gy �rv�j�t a
bizotts�g
el� s t�rden�llva esedezett, hogy k�ny�r�ljenek rajta, ne b�nts�k dr�ga ura eml�k�t
�s ne
tegy�k f�ld�nfut�v� gyermekeivel egy�tt. A bajon azonban m�r a bizotts�g se tudott
seg�teni.
A j�lelk� Teleki gr�f megmagyar�zta, hogy minden k�s�, mert az it�letet
felterjesztett�k �s
egyebet nem tehet a b�b�natos �zvegy, minthogy ny�jtson be kegyelmi instanci�t a
f�korm�nysz�khez. Erej�n fel�l is buzg�lkodott �gy�ben a j� �r, de - mondom - hi�ba
ny�lazt�k
imm�r az �rv�k a kezeh�t�t. � is sietett haza a csal�dj�hoz, mert �ppen nagyp�ntek
volt s a
bizotts�g legal�bb a h�sv�ti szent �nnepeken sz�netet tartott.
Nagyp�ntek volt a cs�kiaknak k�l�nben mindennap. K�l�n�sen az �zvegy Csisz�r
Istv�nn�nak. Nincs annyi f�jdalom �s keser�s�g a Jeremi�s pr�f�ta siralmaiban, mint
amennyi
az � sz�v�ben. Egy�tt hurcolj�k keresztj�ket az �r J�zussal. A megfesz�tett
Krisztusnak
azonban valamivel k�nnyebb, mert � legal�bb abban bizonyos, hogy harmadnapra fel
fog
t�madni halottaib�l, de az � meghalt �let�t vajjon ki t�masztja fel! A falur�l-
falura b�jdos� s a
szorongattat�sok k�zt �l� n�pet vigasztal� Z�ld P�ter tisztelend� urat is hi�ba
v�rta, mert
�ppen h�sv�t napj�n h�t hat�r�r elfogta. Megmenek�lt ugyan, de nagy k�rvall�ssal,
mert
bund�ja a katon�k keze k�z�tt maradt. A bund��rt nem lett volna baj, de a b�l�s�be
be volt
varrva hetvenn�gy aranya, minden vagyona. �rdemes az ilyen papra vad�szni.
Vad�szt�k is,
mert a fej�re is sz�p p�nz volt kit�zve. Hajszolt�k a katon�k, mint a kop�k a
nyulat. Kerek egy
h�tig tartott az �ld�z�s. A falvakb�l r�g kiszorult. Erd�n, mez�n vonta meg mag�t,
de itt se
volt nyugodalma. Ha valahol siker�lt loppal �lelmet szereznie, mindj�rt a nyom�ban
voltak.
F�radt �s elgy�tr�tt volt m�r a folytonos hajsz�t�l. Hetedik nap azt�n valami
vad�sz� tisztek
egy bokor alatt alv�s k�zben elfogt�k. Szerencs�j�re azonban nem a v�rt�ml�cbe
z�rt�k el,
hanem Somly�ra vitt�k az �reg Sz�sz J�nos espereshez �s ott vetett�k fogs�gba. Nem
sz�vesen
tett�k, de papok dolg�ban a kir�lyn� nem ismer tr�f�t.
Bizony szomor� viszontl�t�s volt. K�l�n�sen az �reg esperes vette a sz�v�re.
- Te szeg�ny, szerencs�tlen! - sajn�lta. - Te is ide jutott�l?
- �n meg vagyok el�gedve a sz�ll�ssal! - m�k�zott a m�g most is j�kedv� pap. - Jobb
helyre
nem is hozhattak volna! De J�nos b�csit is sz�pen el�l�ptett�k esperesb�l
b�rt�n�rr�!
- Sohasem j�n meg a sz�p eszed! - feddette a v�n pap. - Kellett ez neked? J�v�det,
eg�sz
p�ly�dat t�nkretetted! A p�sp�k odavan a d�ht�l, hogy Feh�rv�rr�l megsz�ktetek
Bek�vel, de
� legal�bb j�v�tette a hib�j�t. �nk�nt visszament a fogs�gba.
- El�g szam�r volt! - vont v�llat Z�ld P�ter.
- Okosabb volna, ha te is k�vetn�d a p�ld�j�t! - tan�csolta az esperes. - Most m�g
megteheted,
de reggel �gyis visszavisznek Feh�rv�rra, s akkor kim�letre nem sz�m�thatsz!
Z�ld P�ter komolyan megijedt.
- Az nem lehet! Valamit tennem kell ellene!
Az esperes tudta, hogy ism�t sz�k�sre gondol, de a m�dj�t is tudta, hogyan
akad�lyozza meg.
Sietett megel�zni a bajt.
- Miel�tt b�rmit is cselekedn�l, - figyelmeztette forr� fej� fi�t, - tudnod kell,
hogy �n �rted a
katonai hat�s�gok el�tt szem�lyesen v�llaltam felel�ss�get. Ha megsz�k�l, �n
ker�l�k bajba.
Arra nem v�llalkozhatom, hogy az asztal l�b�hoz k�t�zzelek, vagy eg�sz �ccaka itt
silbakoljak melletted. �reg, t�r�d�tt ember vagyok �s a rendes id�ben le kell
fek�dn�m.
Odacsoszogott az ajt�hoz, bez�rta �s a kulcsot leh�zta, s odatette a pap mell� az
asztalra.
- Itt a kulcs, fiam! A becs�letedre bizom magam! Ha �gy l�tod j�nak, amikor
tetszik, z�rd ki
vele az ajt�t �s sz�kj�l meg! Akkor helyetted �n megyek a fogs�gba. Ha maradsz, ott
a
k�nyelmes j� �gy. Fek�dj le! R�df�r, hogy kinyugodd magadat... Nyugodalmas
j��jszak�t
kiv�nok!
Azzal fak�pn�l hagyta a fogly�t.
Z�ld P�ter elismer�en mosolygott:
- N� ezt ravaszul kifund�lta az �reg!
Nem a fogs�gt�l f�lt, hiszen Feh�rv�rt se has�t sz�jjat a h�t�b�l a p�sp�k, hanem a
n�pet
sajn�lta itt hagyni legs�lyosabb perceiben, mikor az sincs, aki j� sz�t sz�ljon
hozz�. Nincs
olyan h�z eg�sz Cs�kban, amelyik gy�szba ne volna bor�tva. Mennyi bajt, nyomort,
k�ts�gbees�st l�tott bujdos�sa k�zben. Akik Mad�falv�n nem estek el, azokat a
bizotts�g �li meg.
Nincs nap, hogy valakit el ne fogjanak, vasba ne verjenek, ne �ld�zzenek,
nyomorgassanak.
Feld�lt, kirablott �s t�nkretett minden t�zhely Cs�kban. �zvegyek, �rv�k,
megvertek,
elnyomor�tottak �s menek�l�k panasza fogadta minden�tt, ahov� betette l�b�t. Az
elhagyott �s
�res hajl�kok szaporodnak. Akik m�r nem b�rj�k tov�bb a sok h�z�st-von�st,
bedeszk�zz�k
h�zuk ablak�t �s �tsz�kd�snek Moldv�ba. Titokban v�rzik el ez a boldogtalan f�ld.
Nincs
kiben bizakodni. A sz�ki tisztvisel�k v�gleg eln�multak �s csak �rny�kok, akiknek
semmi
hatalma sincs. A katonas�g az �r mindenben. Enged�ly n�lk�l m�g a le�ny�t se
adhatja f�rjhez
az ember, gyermek�t se kereszteltetheti meg. Mihelyt bes�t�tedik, az utc�n se
szabad j�rni. A
sz�zf�le k�zmunka, szolg�ltat�sok miatt elviselhetetlenn� n�tt a nyomor�s�g. Ig�ba
hajtott�k,
�llatt� alacsony�tott�k az egykor b�szke, nemes, szabad sz�kelyt. Kik katon�kk�
lettek, azok
se j�rtak jobban. A f�rfit az �gyb�l, feles�ge mell�l is kivonj�k �s
gyakorlatoztatj�k, vagy a
pl�jokat j�ratj�k vel�k. Ki vonakodik vagy sz�ra meri t�tani a sz�j�t, annak
vessz�t kell
futnia, vagy neh�z �ristomot szenvednie. Csak sz�delegnek a neh�z szolg�latban, �gy
elcsig�zz�k �ket.
�s � ilyenkor menjen p�sp�k t�ml�c�be?...
Ha legal�bb a nemess�gben bizakodhatn�k!
Eleinte m�g hitt�k, hogy a nemesi rend tehetne valamit, mert m�gis csak kem�ny
t�rv�nyek
v�dik; de hamar kider�lt, hogy a t�rv�ny nem sz�m�t Cs�kban. A k�zrend� sz�kelyek
kihallgat�sa ut�n a nemes urakra ker�lt a sor. Egym�sut�n id�zte meg a bizotts�g
Bors F�l�p�t,
Bal�si �d�mot, a felcs�ki vicekir�lyb�r�t, L�z�r Imr�t �s Istv�nt, a s�gort. Az
egyetlen Bors
F�l�p volt, aki kijelentette, hogy sz�pszer�vel egy l�p�st sem tesz. Erre vasra
verve vitt�k a
szeredai v�rba. Ekkora injuria m�g nem t�rt�nt ezalatt a p�pa alatt. Futott is
mindj�rt mag�b�l
kikelten Teleki gr�f a t�bornokhoz, hogy tiltakozz�k a nemesek beb�rt�nz�se ellen,
de � is
megkapta a mag��t.
- Igen? - t�madt r� Roth t�bornok. - �n protest�l?... Jegyezze meg a gr�f �r, hogy
a r�mai
cs�sz�r v�laszt�fejedelmeket fogathat el ilyen esetben �s M�ria Ther�zia ne tehesse
azt egy
tetves nemessel? Vagy egy v�laszt�fejedelem kevesebb, mint egy magyar nemes?
- A mi t�rv�nyeink szerint emennek mindenesetre t�bb szabads�ga van! - jegyezte meg
csendesen a gr�f, de t�bbre menni � se tudott s a dolog annyiban maradt.
H�t ilyen vil�g szakadt Cs�kra!
�s � most menjen Feh�rv�rra bibli�t forgatni?
Nem �, az Istennek sem!
- H�t j�! - tusakodott mag�val Z�ld P�ter. - Tegy�k fel, hogy fel�ldozom magam, s
ennek a
dr�ga �reg embernek a becs�let�t �s megsz�k�m! Mit tudok azzal seg�teni?
Be kellett l�tnia, hogy semmit. Ideig-�r�ig megvonhatn� mag�t valahol, de v�g�l is
ki kellene
futnia az orsz�gb�l. Sehol se volna marad�sa. Jobb teh�t, ha sz�t fogad az
esperesnek �s
reggel visszamegy Feh�rv�rra. Okkal-m�ddal tal�n r�vehetn� a p�sp�k�t, hogy valami
tess�kl�ss�k b�ntet�ssel haza eressze. Akkor legal�bb nyugton lehetne a n�p
v�gasztal�s�ra, mert
egyebet tenni m�r �gy se lehet szeg�ny sz�kelyekkel, mint v�gasztalni, vagy siratni
�ket. Nincs
mit kezdeni vel�k. Akik Mad�falva ut�n �letben maradtak, azok is csak lej�rt,
elkopott
emberek. Lelk�k l�ngja m�r csak befel� mardos. Az �let itt m�r csak �nmaga f�l�tt
virraszt. A
h�zak, kunyh�k, lassan s�llyedeznek. Amit tehetett, � m�r mindent megpr�b�lt.
Lefekszik �s
felhagy mindennel. Nincs �rtelme tov�bb pr�b�lni a lehetetlent.
F�radtan �s�tott �s vetk�z�dni kezdett.
Ekkor jutott esz�be, hogy m�g nem �rta meg a kegyelmi k�rv�nyt a Csisz�r Istv�n
boldogtalan
�zvegy�nek. Pedig megig�rte, de napok �ta meg�ll�sa se volt, annyira hajszolt�k a
katon�k.
Nem csoda, ha a maga baj�r�l is megfeledkezett. Az asszony Szebenbe k�sz�l vele a
f�korm�nysz�khez s ha ott nem kap igazs�got, akkor fel B�csbe, egyenesen a kir�lyn�
eleibe.
- Nem nyugszom addig, m�g az �ldott uram eml�k�t nem tiszt�zom! - mondotta legut�bb
is,
mikor futva n�h�ny sz�t v�ltottak.
Nem val�sz�n�, hogy az �r�snak foganatja legyen, de nem foszthatja meg azt a
szeg�ny
asszonyt a v�gs� rem�nys�gt�l.
El�kereste h�t a tint�t, kalamust.
Nem volt k�nny� meg�rni azt az �r�st. Minden csepp v�re felh�borodott, hogy azok
el�tt
al�zza meg mag�t, kik hal�lt, nyomort �s pusztul�st hoztak erre a f�ldre, saj�t
h�h�rait
inst�lja, megcs�kolja v�res kez�ket �s kiszolg�ltasson nekik, ha csak egy
k�ts�gbeesett
asszonyt is.
H�t � ezt nem b�rja meg�rni!
�s m�gis meg kell lennie!
Hossz� id�be telt, m�g kivil�gosodott el�tte, hogy nem kell egyebet tennie, mint
le�rni azt, ami
t�rt�nt. Az �zvegy �s �rv�k sors�t, lelk�k minden f�jdalm�t, azt a szikl�t is
megrepeszt�
f�jdalmat, ami benn�k �l, az �gbeki�lt� igazs�gtalans�got, amivel �rtatlanul �ket
s�jtott�k.
Le�rni, hogy l�ngoljon �s v�doljon minden sz�, aludni se b�rjon, aki olvassa �s a
felel�ss�g
fojtogassa �lete utols� perc�ig. Ez pedig nem lesz neh�z. Ezt m�r tudta.
M�g dolgozott, mintha a meg�ltek �s meggyal�zottak, szenved�k �s elnyomottak �rnyai
suhantak volna �t a szob�n �s t�zv�r�ss� festettek volna minden le�rt bet�t.
Beleizzadt �s s�padt lett, mire elk�sz�lt. El�bbi ernyedts�ge elt�nt szemei ism�t
l�zad�n
lobogtak ki feh�r homlok�b�l �s tettrek�sz, nyugtalan volt ism�t. Sietnie kell az
�r�ssal, hogy
min�l el�bb a vil�g sz�ne el� jusson. H�tha m�gis megford�tja vele a nagy
haldokl�st �s v�g�t
veti a gy�trelmeknek! �rezte, hogy csod�latos er�t szabad�tott fel �ltala, �j,
legy�zhetetlen
harcot, az �rv�k �s �zvegyek, a szenved�k �s halottak n�ma l�zad�s�t.
Nagy gondolat ez!
Kim�letlen�l verte fel az esperest.
- J�nos b�csi! J�nos b�csi! M�gis mennem kell!
- Hov� kell menned? - ijedett fel a t�r�d�tt �reg ember.
- A fennval� Istenre k�rem, mentsen fel, engedjen szabadon!
- Mit akarsz �jra, te szerencs�tlen?
- Ezt... Ezt az �r�st oda kell adnom, el kell vinnem a Csisz�r Istv�n �zvegy�nek!
- Mif�le �r�st?
Z�ld P�ter t�relmetlen�l az �reg pap kez�be nyomta, aki olvasni kezdte.
- Tartsd k�zelebb azt a gyerty�t, te!
A gyertya a Z�ld P�ter, a papiros a v�n pap kez�ben reszketett.
Mikor elolvasta, maga el� horgasztotta fej�t Sz�sz J�nos esperes �s legal�bb
fert�ly�r�ig nem
sz�lt, csak �lt az �gyban mozdulatlanul, leng� feh�r hajjal �s pergaments�rg�n,
mintha halott
g�rb�lt volna fel kopors�j�ban �s valami nagy dolgon t�rn� a fej�t.
Azut�n se mondott se igent, se nemet, csak lesz�llott az �gyb�l, elvette az
asztalr�l a kulcsot,
odacsoszogott az ajt�hoz �s kinyitotta.
Tal�n azt se tudta, mikor a fogoly let�rdelt el�tte �s n�m�n megcs�kolta �ldott
kez�t.
T�bbet az �letben nem tal�lkoztak.

Z�ld P�ter azon �ccaka neh�z havasi �lutakon �tsz�k�tt Moldv�ba.

XLI.
Buccow f�gener�lis el�gedetten olvasta a Carato titkos jelent�s�t. Teh�t siker�lt!
M�gis
siker�lt!... A gy�l�lt Sz�kelyf�ld l�bain�l hever. �sszes ellens�gein �tg�zolt. A
v�g�n mind a
k�t bizotts�g h�s�ges kuty�ja lett. Siskovitz b�r� �r�l, ha kedv�re tehet valamit.
Itt van m�r az
els� hal�los �t�let is. A nemess�g ellen megindult az elj�r�s. A f�urak B�cs kedv�t
lesik �s
ink�bb a nyelv�ket harapn�k el, semhogy ellene sz�ljanak. A p�sp�knek alaposan
meggy�jt�tte a baj�t l�zad� papjaival. Meg�sz�l, m�g a kir�lyn� el�tt tiszt�zza
mag�t. Gondja
lesz r�, hogy ne h�zhassa ki mag�t a s�ma, ravasz k�gy�. Szerencs�re az esztelneki
bar�tok
elleni feljelent�s egyenesen hozz� �rkezett. Valami f�lesz� n�met fr�ter, bizonyos
Mosmiller
Brun� �rta, aki azzal v�dolja az esztelneki gv�rdi�nt, hogy a kolostorban titokban
puskaporgy�rat �ll�tott fel �s egy cig�ny kov�csot megb�zott, hogy goly�kat
k�sz�tsen. A
mad�falvi l�zad�knak h�rom v�ka port, h�t-nyolcsz�z vasgoly�t �s t�zel�fegyvereket
k�ld�tt.
Biztatta a n�pet, hogy ha az erd� kiz�ld�l, �jabb fegyverekkel l�tja el. Akit�l a
feljelent�
ezeket a dolgokat hallotta, egy esztelneki n�met bar�tot, bizonyos Leyboldt Did�kot
br.
Albersdorff brass�i parancsnok �tj�n kihallgattatta �s a denunci�ns nemcsak
r�szletes
vallom�st tett, hanem azt is el�rulta, hogy az esztelneki bar�tok a Mad�falv�r�l
hozz�juk
menek�lt Fekete Zsig�t, a sz�kelyek egyik vez�r�t csuh�ba �lt�ztetve rejtegetik.
Azt �rja a
b�r�, hogy a feljelent� nemcsak esk�vel hajland� meger�s�teni vallom�s�t, hanem
szem�lyesen is helyt�ll, ha a magas v�delem mellette lesz.
- Selbstverst�ndlich! - kacagott a t�bornok �s saj�tkez�leg �rta a t�bornoknak:
�Weil die Sache
durch einen Deutschen entdecket worden, sonderheitlich die Deutschen in dieser
Provinz
emporkommen werden.�
M�r nem is titkolta, hogy mi a v�gs� c�l. Minek? Hiszen �gysz�lv�n m�r meg is
val�s�tott�k.
Bruckenthal �rja B�csb�l, hogy a kir�lyn�t is siker�lt meggy�znie, hogy csak az
szil�rd�thatja
meg birodalma keleti hat�rait, ha az itteni n�mets�g Erd�lyben vezet� szerephez jut
�s
kiv�teles helyzetbe ker�l a magyarokkal �s rom�nokkal szemben. Az udvar is a
p�rtjukon van.
Mindent el�rt, amire v�gyott �s szinte korl�tlan lehet�s�gei vannak. Egy-k�t
esztend� �s eg�sz
Erd�ly a hatalm�ba ker�l... Akkor pedig v�gleg elveszi a kancell�rt�l a sz�p
Sophiet! Holnap
van a sz�let�se napja.
- Sophie!
Ha csak r� is gondol, aranny� k�d�s�l el�tte a vil�g. �szrev�tlen�l n�tt naggy�
benne a
szenved�ly, amely nyugtalan�tja, k�s�rti �s m�g munk�j�t�l is elvonja. K�l�n�s ez a
vir�gz�s,
hiszen �lete del�n �ll� f�rfi, akinek a n�kb�l b�ven kijutott. Nem �rti mag�t.
Hiszen kell, kell
az az asszony, de m�gsem a teste izgatja, hanem valami egy�b, eg�sz l�nye, az
�des�ge, a
hangja, a n�z�se, az �t k�r�lvev� f�ny �s rejtelem, a neve muzsik�ja. Mi ez? A
m�jus teszi?
Nem k�v�l, bel�l van a m�jus �s feledhetetlen lesz a holnapi sz�let�snap Frecken.
A vend�geket m�r megh�vta, term�szetesen csak a nagyj�t az uraknak �s mihelyt t�l
lesz a
m�ra �sszehivott f�korm�nysz�ki �l�sen, maga is azonnal kimegy Freckre, hogy
el�k�sz�tsen
mindent. Egy olyan igazi b�csi est�lyre gondol, t�nd�kl� f�nnyel �s �zzel, p�rizsi
piper�s
�lt�zetben, feszes orc�j� d�m�kkal �s rizsporos cavall�rokkal, sz�z t�l �tellel,
udvarl�
offic�rokkal, b�csi kering�kkel �s �jjeli bujdos�sokkal a park f�i alatt, mintha
maga Kaunitz
herceg rendezn�. Hadd sz�delegjen mindenki az elragadtat�st�l.
Alig v�rta, hogy m�r mehessen.
V�gre jelentik:
- A tan�csos urak egy�tt vannak!
M�g kiadja inas�nak a parancsot, hogy a hint� k�szen �lljon, mert a gy�l�s ut�n
azonnal indul
Freckre.
Pomp�s kedve van. M�g nem l�tt�k ilyen t�relmetlen�l eln�k�lni. Mindenkit siettet
�s tr�f�l
az urakkal, akik tudj�k, hogy mi gy�jtotta fel a gener�list �s maguk se b�nj�k,
hogy min�l
hamarabb �tesnek az unalmas tan�cskoz�son.
P�r jelent�st tudom�sul vesznek �s k�sz.
M�r �tra k�szen �ll a gener�lis, mikor a bels� szolg�latt�telre berendelt Bal� Anti
jelenti, hogy
egy asszony szeretne besz�lni �excellenci�j�val.
- Mif�le n�?
- Nem mondta a nev�t, de egyszer�bb asszonynak l�tszik �s talpig gy�szban van!
- Vezesse be!
Kiv�ncsis�gb�l is l�tni akarja, de mindj�rt meg is b�nja, hogy maga el� bocs�totta.
Sov�ny
falusi n�, agyonb�sult gy�szmad�r, aki bizonyosan seg�lyt k�r. �gy l�tszik, hogy
valaha jobb
napokat l�thatott, mert arca, alakja m�g fiatal, de m�r nem csinos s mozdulataiban
van valami
�rias b�szkes�g. Kopott ruh�ja magyar.
- Ki �n �s mit akar?
Az asszony alig �ll a l�b�n. Elsz�k�lt torokkal rebegi:
- A Cs�kban holta ut�n hal�ba �t�lt nemes Csisz�r Istv�n �zvegy feles�ge vagyok �s
kegyelmet
k�rni j�ttem kegyelmes uramhoz!
Remeg� kezekkel bontogatja is a mell�n a ruh�j�t, hogy kivegye az instanci�t.
Van valami �rdekess�g benne, szemt�l-szemben �llani az els� hal�lra �t�lt sz�kely
�ldozat
feles�g�vel, de most nem t�ltheti vele az id�t. Ridegen kiadja az �tj�t:
- �gye nem hozz�m tartozik! Ha az �t�let ellen felebbezni akar, ott vannak a
hat�s�gok! Azok
�tj�n nyujtsa be k�rv�ny�t!
Felfogott k�zzel k�ny�r�g az asszony.
- Ne k�ldj�n el, kegyelmes uram, hiszen csak �n seg�thet! Irgalmazzon! N�gy futkos�
kicsid
�rv�m van, akiknek minden�t elvett�k, �desapjuk �r�k eml�k�t �r�kre meggyal�zt�k,
f�ld�nfut� szerencs�tlenekk� tett�k! A magass�gos �ristenre k�rem, irgalmazzon
kegyelmes
f�gener�lis �r! Gyalog j�ttem Cs�kb�l, mert m�r annyim sincs, hogy szekeret
fogadhattam
volna!
A gener�lisnak esze �g�ban sincs �irgalmazni�, de j�l esik a gy�l�lt faj asszony�t
kegyelem�rt
k�ny�r�gni l�tni. A kegyetlens�g �ppen olyan boldogs�g, mint a szerelem. Durva,
sz�gletes
alakja kiegyenesedik �s elkapja a papirost az asszony kez�b�l, hogy �pro forma�
belepillantson, de m�r az els� sorok ut�n meglep�dve k�rdezi meg:
- Ki �rta ezt a k�rv�nyt?
Az asszony nem mer, nem tud hazudni:
- Az az �ldott j� ember, Z�ld P�ter tisztelend� �r, a szentl�leki pap!
- �h! - rebben meg a t�bornok. - �gy k�tszeresen �rdekes!
Ak�rmilyen siet�s az �tja, l�tnia kell, hogy a h�res l�zad�-pap, ki k�tszer sz�k�tt
meg a
fogs�gb�l, �lruh�kban falur�l-falura j�rva izgatott a fegyverfelv�tel ellen, a n�p
�s urak k�z�tt
�g�lt ellene, most megint B�csig sz�l� iratokat szerkeszt, ez a veszedelmes pap-
kalandor
hogyan al�zza meg mag�t el�tte. Ma igazan szerencs�s napja van.
Am�g az iratot olvassa, a szerencs�tlen asszony rem�nykedve n�zi. Bal� is
biztatgatja a szeme
int�s�vel, hogy j�kor j�tt �s mindketten lesik a gener�lis arc�t, de az bizony
minden sz�ra
jobban els�t�tedik �s v�g�l feket�n elmered. Hiszen ez nem instancia, hanem
felh�bor�t�
v�dlev�l. Minden szava mar �s l�z�t. Keser� �s meztelen. Nem lehet elb�jni az
igazs�ga el�l.
A gener�lis d�h�dten szak�tja kett� az iratot.
- Azonnal dobja ki ezt az asszonyt! - mordul r� Bal�ra �s a m�sik szob�ba t�vozik.
Bal� Anti megrend�lve emeli f�l a megal�zott n�t:
- J�jj�n, n�n�m! Nincs m�r itt mit keresni!
A holta ut�n akaszt�f�ra �t�lt Csisz�r Istv�n �zvegye azonban t�bb� m�r nem az
el�bbi
al�zatos, v�rtelen �s er�tlen �zvegy, hanem kigy�lt, er�s, sz�p teremt�s, mint a
bosszul�
angyal, kinek f�nyess�g sug�rzik minden �z�b�l. �tn�z Bal� Antin, mintha ott se
volna, nem
�gyel�t t�bb� a f�ldre dobott instanci�ra, hanem f�ln�z az egek fel� �s azt mondja:
- Most m�r b�szke vagyok r�d, �des uram, Csisz�r Istv�n, hogy felakasztanak!
- �n is, n�n�m! - sugja Bal� Anti megvigasztal�dva, de az asszony nem hallja,
elindul le a
l�pcs�k�n, elsuhan az el��llott hint� mellett �s a kapu el�tt az utca sz�l�n
meg�ll. Egykedv�en
n�zi, hogyan futkosnak a kammerdinerek, nyitj�k az �veges hint� ajtaj�t Erd�ly nagy
ur�nak
�s hajlonganak ut�na akkor is, mikor a lovak ind�tanak.
A durva �s kegyetlen ember l�tt�ra a megsz�gyen�tett asszony nem b�r mag�val,
felemelt
�k�llel �s lobog� szemekkel a kocsi fel� l�pik �s meg�tkozza:
- Verjen meg az Isten, h�h�r! Ebek marj�k sz�t a temetetlen holttestedet is!
A vel�kbe nyilal� sikolt�st�l, a kiny�lt fekete asszonyalakt�l a k�nyes, �rz�keny
lovak megbokrosodnak, f�lretorpannak. A hint� kereke az orsz�gh�z kapuj�ban
meg�tk�zve darabokra
romlik, a kocsi felborul, �vegje cs�r�mp�lve omlik a t�bornok arc�ba. Az ijedt
lovakat alig
b�rja megf�kezni a k�t kapu�ll� hajd�. A megsz�d�lt gener�list v�res homlokkal
h�zz�k ki a
hint� ablak�n a lak�jok. A szerencs�tlens�gre kiszalad a h�zb�l Bethlen �r is,
aj�nlgatja,
offer�lja a saj�t hint�j�t a mag�hoz t�rt gener�lisnak, hogy abban menne el, de a
t�bornok csak
az �tkoz�d� n�t n�zi �s remegve int, hogy vigy�k m�r el azt az asszonyt.
Gyorsan felcser�rt futnak, de nincs semmi baj, mind�ssze pet�knyi sebecske marad a
homlok�n, amit�l nyugodtan mehet Freckre �excellenci�ja.
�j kocsi �ll el� �s Buccow elrobog.
Holnap van a sz�p kancell�rn� sz�let�snapja!
- Sophie!...
Arra a kis parasztasszonyra a buta �tk�val m�r nem is gondol. A hint� felborul�sa a
kocsis
�gyetlens�ge volt. Ha meg�rkeznek Freckre, megp�lc�ztatja.
Gy�ny�r� ez a m�jus �s holnap van a Sophie sz�let�snapja!
Mennyi vir�g minden�tt! Sz�nes t�zekben �gnek a r�tek, mez�k. A kocsi nyitott
ablak�n az �j
f� savany� szaga �rad be, a fa�gakon �dez�ld levelek, vir�gok futnak v�gig, az Olt
szalagja
szembecsillog a havasok t�v�b�l m�r ide l�tszik a kast�ly.
- Siess�nk!
A lovak �td�b�r�gnek az Olt h�dj�n �s leng� s�r�nnyel rep�lnek tova. F�nom b�r�k�n
�tl�tszik az izmok cik�z�sa, emelt fej�k�n a t�gult orrlikak r�zs�i ragyognak, a
sallangos,
ez�st�s h�mokat mintha r��nt�tt�k volna ar�nyos test�kre.
- Gy�!...
A lovak m�g jobban kiny�lnak, de alig p�r pillanat mulva valami reccsen, roppan, a
kocsis
lebukik a bakr�l s a hint� h�tulja a kett�be t�r�tt tengely k�z�tt az �tra rogyik.
A lovak szerencs�re magukt�l meg�llanak. A megroncsolt, v�res kocsis r�m�lten
felugrik,
hogy ura ut�n l�sson, de a gener�lis m�r kim�szott a romok k�z�l s a d�ht�l s�rg�ra
�rett
arccal �kl�zni kezdi az embert, akinek orr�n-sz�j�n �mlik a v�r, de t�ri, �llja,
m�g az �r
belef�rad.
- Fogd ki a lovakat! - lihegi a t�bornok. - Azon megyek tov�bb! Te a m�sikon
elkis�rsz!
Az ember konokul r�zza a fej�t:
- �n nem megyek kegyelmes urammal!
A t�bornok nem hisz a f�leinek.
- Ne-em? �s mi�rt?
- Mert kegyelmes uram el�tkozott ember!
A babona �r�lete s�t az ember szemei k�zt:
- �n l�ttam!... Az az asszony ism�t a lovak el� �llott! Isten �gyseg�ljen, �n
l�ttam! Ez�rt
t�rt�nt!...
- Barom! - mordul r� megvet�en a gener�lis.

A kett�s baleset megzavarta a mulats�got. Semmi se �gy siker�lt, ahogy tervezte.

A kast�ly ugyan f�ny�rban �szott, az asztalok roskadoztak ez�stt�l, aranyt�l, az
urak mind
elj�ttek, a tisztek h�tszer �lt�ztek fel, hogy illend�k�ppen jelenhessenek meg.
Erd�ly legh�resebb borai t�zeltek a kelyhekben, a b�csi �s p�rizsi m�di minden
f�nye ott csillogott a
termekben, szebb zen�t az udvar b�lj�n se lehetett hallani, f�nyesen �s f�noman
siker�lt
minden, a sz�pen fodor�tott n�ma inasok �s lak�jok, mintha porcell�nb�l lettek
volna; de
valami m�gis hi�nyzott a hangulatb�l.
A b�mulat moraja z�gott fel, mikor a sz�p kancell�rn� megjelent. K�r�lr�pk�dt�k a
vend�gek,
hoffirozt�k, im�dt�k, ellest�k a l�lekzet�t is �s m�gse tudott az �r�m, a j��rz�s a
k�zvetlen
hangulat f�nom sz�d�let�ben felold�dni.
Valami hi�nyzott ebb�l az est�lyb�l. Nevetlen �rny�k borult a ked�lyekre �s mintha
titokban
t�relmetlen�l v�rn�k a vend�gek, hogy elmehessenek.
A gener�lis �rezte, hogy Sophie se az, aki m�skor volt. Hiszen igaz, hogy a kett�s
szerencs�tlens�g h�r�re annyira lelk�t vesztette, hogy alig lehetett megnyugtatni,
l�tsz�lag agg�d� �s
gyeng�d most is; de mintha nem volna �szinte � se. Nem �rzi test�nek, eg�sz
l�ny�nek bels�
sug�rz�s�t, mely �gy veszi k�r�l a szerelmes asszonyt, mint az illat a vir�got. Ha
besz�lgetnek, sz�juk nem telik meg a szavak forr�s�g�val, mint eddig. J�zanok �s
hidegek. A
t�rsalg�s is szertart�sos. Hi�nyzik a bizalmass�g f�szere. A sz�sz urak egyenesen
tart�zkod�k.
Pedig �r�lhetn�nek! Urak lettek Erd�lyben! A nagy terv megval�sult. Most m�r csak
id�
k�rd�se, hogy a sz�kelyek v�gleg elt�njenek arr�l a f�ldr�l. Hutter �r az egyetlen,
aki
aggodalmaskodik.
- F�lek, hogy ma er�sebbek a sz�kelyek, mint valaha!
- Hogy lehet ilyent mondani! - inger�l fel a gener�lis. - Egyr�sz�k elesett
Mad�falv�n vagy
megsebes�lt, m�sr�sz�k - t�bbezer ember - kifutott Moldv�ba, aki pedig megmaradt,
az
koldus, er�tlen �s teljesen a katonas�g hatalm�ban van!
A fene �rti, mit akar ezzel mondani Hutter uram, mikor a gerinc, a nemess�g �s
paps�g is
kett�roppant a t�rd�k alatt! Sokan vasbaverve fogs�gban �lnek, m�sok ellen folyik a
t�rv�nyes
elj�r�s, aminek a kimenetele nem k�ts�ges. �gy l�tszik, Hutter �r nem tudja, hogy a
cs�kszeredai v�r el�tt fel�ll�tott akaszt�f�ra m�r felszegezt�k az els� el�t�ltek
nev�t!
- Vettem h�r�t, - komolykodik a sz�sz, - de azt is mondj�k, hogy az�ta egyetlen
sz�kely se
megy el az akaszt�f�k el�tt, hogy meg ne s�vegelje!
A t�bornok elz�ld�l a m�regt�l.
- Igen?... N�, majd gondom lesz, hogy legyen mit s�vegelni�k a sz�kelyeknek!
- Apropos, sz�kelyek! - menti meg a k�nos helyzetet a sz�p kancell�rn�. - Mi van az
�n
egykori h�s�ges gavall�rommal, a kis L�z�r Istv�nnal?
- Nincs szerencs�je, b�r�n�! - �rvend a t�bornok is a fordulatnak. - Gavall�rja
alaposan
belekeveredett a l�zad�sba �s mikor m�sodszor kellett volna megjelennie a
b�nfeny�t�
bizotts�g el�tt, azon �ccaka egy rossz lovon Moldv�ba sz�k�tt.
- K�r! Csinos fi� volt �s nagyon tudott szeretni!
A Buccow homloka megint elborult. B�ntja a megjegyz�s. Ma k�l�nben minden b�ntja.
T�lzottan �rz�keny, inger�lt �s nyugtalan. Terh�re vannak a vend�gek is.
Valah�nyszor r�n�z
a b�r�n�ra, az a m�sik asszony is esz�be jut. �gy l�tszik az eg�szs�g�vel is baj
van. Hol hideg
borzongatja, hol forr�s�g �nti el. Kupasz�mra �nti mag�ba a bort, de az se haszn�l.
A
vend�gek is �szrevett�k rossz hangulat�t. Alig m�lik �jf�l, m�r b�cs�zkodnak is.
Gr�f
Montoja t�bornok bontja meg az asztalt.
- Gr�f �r hazavisz? - fordul a t�bornokhoz a sz�p asszony.
- Boldogan!
A Buccow szemei vadul fellobognak, de legy�ri mag�t.
- A hint�m rendelkez�s�re �ll, b�r�n�!
- Hjah! A maga hint�i veszedelmesek!
Amit eg�sz este f�lve ker�ltek, m�gis elhangzott. Az urak �gy tesznek, mintha
semmit se
hallottak volna, a gener�lis maga is mosolyog, de t�ls�gosan hangos.
- Uraim, ne feledj�k, hogy a mi sz�p vend�g�nknek egy h�t mulva nevenapja van,
amelyre
megh�vom �n�ket! Teh�t m�jus 15-�n eb�dre! A viszontl�t�sra!
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -V�gre az �rd�g elvitte �ket. Neh�z k�romkod�st
k�ld a vend�gei ut�n. Szinte ropognak a
szentek csontjai a fogai k�zt.
- Bort! - mordul oda a remeg� lak�jnak, akinek a f�lelemt�l m�g jobban
megv�konyodik a
bugyog�s, strimflis l�bsz�ra. Mindig valami borzaszt� k�vetkezik, valah�nyszor a
t�bornok
mag�ban iszik, de most �nmag�t szidja: - tulajdonk�ppen mi�rt h�vtam �jra
vend�geket? F�lig
�szom az ad�ss�gban �s ilyen szam�rs�gokat csin�lok! Dobosin�t�l tizen�tezer
forintot
vettem fel a sz�sz n�ci� erecti�j�ra �s n�gy m�ri�som maradt csak bel�le. A kast�ly
sincs
kifizetve. Szerencs�re a mesteremberek nem merik k�rni a p�nz�ket. K�t�zni val�
bolond
vagyok, hogy �tetem, itatom a sok halv�r�, hideg sz�szt, esztend�k �ta t�r�m magam
�rt�k,
ahol csak lehet kedvezek nekik, �rr� teszem Erd�lyben, �s amikor v�gre teljes a
diadaluk,
akkor h�la helyett csak �vatosan b�logatnak... A kir�lyn� kegy�t is majdnem
elvesztettem
miattuk �s �k csak b�logatnak!
- T�lts, Fritz! �gy-e, nagyon egyed�l vagyok, Fritz?
- Jawohl! - hebeg a lak�j. - Kegyelmes uram egyed�l van!
- Semmi c�lja az ilyen �letnek, Fritz!
- Nem sok, kegyelmes uram!
- T�lts, Fritz!
K�t �kl�re bukik �s a sz�passzonyra gondol. Ilyen a szerelmes asszony, vagy olyan,
mint az a
m�sik, az a f�ria?
- Milyen az igazi szerelmes asszony, Fritz?
- Nem tudom, kegyelmes urain!
- �n sem, Fritz!... �gett bort adj!
A lak�j odany�jtja az �gett bort. A t�bornok s�padt homlok�n ki�t t�le a verejt�k.
Maga el�
b�mul �s feje l�ktet�s�t hallgatja. Azt�n el�rz�kenyedik:
- Nagyon egyed�l vagyok, Fritz!
F�l�r�ig is hallgat. H�ta m�g�tt n�m�n �rt �ll a lak�j.
- Itt vagy, Fritz?
- Parancs�ra, kegyelmes uram!
- Lefekszem, Fritz! Seg�ts!
A borzong�s, a l�z �jra el�veszi az �gyban.
- Beteg vagyok! Valami bajom van, Fritz! - ny�gi, azt�n elcsendesedik.
Az inas azt hiszi, hogy m�r alszik �s l�bujjhegyen igyekszik ki a ruh�kkal a
szob�b�l, de a
gener�lis v�ratlanul megsz�lal:
- Mondd, Fritz! Mi�rt k�sz�nnek a sz�kelyek az akaszt�f�nak? Mi�rt?...
XLII.
Orb�nc! Vigy�znia kell mag�ra kegyelmes uram! - �vta a t�bori felcser. M�snap
reggel �t�tt
ki az orra t�v�ben az orb�nc, mikor a nadr�gj�b�l elveszett a n�gy �j m�ri�s �s a
kengyelfut�j�t addig verette miatta, am�g torkig dagadt, de el�adta a gazember.
T�ls�gosan
felforrt miatta a v�re, ez lehet az oka. Homloksebe is veszedelmesen megfeketedett.
Fritz
hozta a nyak�ra a felcsert, de nem sokat gondolt az orb�nc�val. Makacsul tartotta
mag�t �s
k�sz�lt a b�r�n� nevenapj�ra.
Aznap d�lel�tt azonban m�r annyira k�v�lygott a feje, hogy szob�j�b�l ki se
mehetett
vend�gei k�z�, csak eb�d ut�n mutatta meg mag�t legal�bb pillanatra.
K�t nap mulva minden ellenkez�s �s k�r�s ellen�re visszavitette mag�t Szebenbe, de
�jra
�gynak esett. A doktort k�zel se akarta engedni mag�hoz.
- A kancell�rn� �m�lt�s�ga ragaszkodik hozz�, hogy kegyelmes uramat megvizsg�ljam!
makacskodott az orvos.
Buccow m�gegyszer felder�lt.
- Az m�s! Mi�rt nem kezdte ezzel, doktor? Siessen �s nyugtassa meg a b�r�n�t!
�maga nem volt kiv�ncsi az orvos v�lem�ny�re.
A vizsg�lat ut�n mag�hoz k�rette Hutter urat, akihez a sz�sz tan�csosok k�zt a
legbizalmasabb volt �s hosszasan t�rgyalt vele.
Azalatt a kancell�rn� az orvost faggatta, aki fejcs�v�lva aggodalmaskodott, hogy az
eset
s�lyos, de bizik benne, hogy j�ra fordul.
- Att�l lehet tartani, hogy az orb�nc az agy�ra h�z�dik �s akkor...
- Akkor? - ragadta meg a doktor kez�t az asszony. - Akkor - meghal?... Tudnom kell!
Ne
tartson semmit�l! Legyen �szinte.
- Akkor bizony meghal! - ismerte be az orvos �s csod�lkozva n�zett a sz�passzonyra,
aki alig
birt uralkodni mag�n, mikor ism�t megk�rdezte:
- �s... mir�l lehet tudni, hogy az agy�ra h�z�dott az orb�nc?
Az orvos irigykedve gondolt r�, hogy mennyire szeretheti ez a csod�latosan sz�p
asszony azt a
durva, kegyetlen, k�tesh�r� kalandort. Kim�letesen magyar�zgatta:
- Ebben az esetben az agy meggyullad �s �rj�t� l�z l�pik fel, ami egy-k�t nap,
esetleg m�r p�r
�ra alatt is v�gez a beteggel.
- A l�z? - kerek�l el az asszony szeme.
- Isten �rizze t�le a t�bornok urat! - b�cs�zott fejcs�v�lva a doktor.
- A l�z! - susogja maga el� az asszony, mikor az orvos elment. - Akkor meghal �s
akkor - az
uram a hely�be l�phetik!

F�l�ra mulva Fritz, a komornyik al�zatosan jelentette a m�lt�s�gos b�r�n�nak, hogy

a
kegyelmes �r t�rhet�en van, mind�ssze kev�s forr�s�ga van.
- A l�z! - ugrott fel az asszony �s azonnal hozz� sietett.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -A gener�lis ijedten g�rb�lt fel az �gyban.
- Sophie! Hogy mer�szelt ide j�nni! A betegs�g ragad�s.
Az asszony gyorsan megnyugtatta �s a beteg boldogan ernyedt fel.
- H�t m�gis!
Milyen furcsa �rz�s, ha az embert szeretik �s milyen semmi minden ehhez k�pest: a
hatalom,
t�rtet�s az el�rehalad�s�rt, p�nz�rt, vagyon�rt, c�m�rt, kit�ntet�s�rt. Ha � ezt
eddig tudta
volna!
- Sophie! - makogta meghatottan, mikor az asszony f�l�be hajolva fesz�lten leste a
v�gzet
ijeszt� jeleit: az arc fokozatos eltorzul�s�t, a test�b�l ki�rad� h�s�get, a szemek
bizonytalan
zavarts�g�t, a sz�v �s agy birk�z�s�t a l�zzal. Arra gondolt, hogy levelet kellene
iratnia a
gener�lissal a kir�lyn�hoz, sz�p, komoly b�cs�z� levelet, melyben a maga kih�lt
hely�re az �
f�rj�t aj�nlja. Milyen nagy dolog lenne, ha a napi nyolc forint d�j�rt a b�csi
kancell�ri�n
hajlong� al�zatos sz�sz egyszerre Erd�ly legf�bb m�lt�s�g�ba emelkedn�k! De hogyan
merje
tudt�ra adni a gener�lisnak hal�los it�let�t? �ppen �!...
Az id� azonban aggaszt�an telik �s ha igaza van a doktornak, a hal�l �r�k alatt
v�gezhet a
beteggel, hiszen m�r az�ta is, ami�ta itt van, szemmel l�that�lag s�lyosbodott az
�llapota.
K�nosan �s sz�lesen veszi a l�legzetet, mintha a melle a k�nny� selyemtakar�
helyett s�lyos
szikl�t emelne �s eg�sz teste verejt�kben f�rdik, ajka n�ha f�lre vicsorodik, mint
a birk�z�k
sz�ja, a szemek mind s�r�bben buknak h�tra �s szinte l�tni lehet a f�radtan �s
hangosan kif�jt
l�legzet piros sz�n�t.
- A pap! - villan meg a gondolat az asszony agy�ban. - Ha elj�n a pap �s feladja az
utols�
kenetet, azonnal kital�lja, hogy �r�i megvannak sz�ml�lva �s nem neki kell
megmondania!...
Fritz! - rohan az ajt�hoz. - A kegyelmes �r nagyon rosszul van, h�vj�k azonnal a
P�ter
Superiort!
Fritz hangtalanul t�nik el.
Mire a pap megj�n, a gener�lis f�lig a l�zroham �nkiv�let�ben fetreng. Teste csupa
t�z,
vill�mok hasogatj�k, lelk�t l�tom�sok gy�trik. Hi�ba hinti meg a pap
szenteltv�zzel, h�nyja r�
a keresztet, im�dkozik felette, nem haszn�l. Beteljesedett rajta a sz�kely asszony
�tka �Utols� percedben forduljon el t�led az Isten, te gyilkos!� - A kez�be
er�ltetett szentelt
gyerty�n ujjair�l v�gigfolyik a mocskos verejt�k. K�nokt�l sz�tfesz�lt, bozontos
mell�n �gy
ny�zs�gnek a sz�rsz�lak, mintha gazs�gainak �s b�neinek sz�v�b�l el�j�tt f�rgei
�gaskodn�nak. A pap maga is f�lve �rinti meg a szentkenet olaj�val �rz�keit, mert -
Isten
bocs�ssa meg, - mintha nem ember, hanem vad�llat verg�dn�k a v�gs� tus�n.
�ment se tud mondani a pap, a beteg hirtelen az �gy sark�ba veti mag�t �s
elborzadva
el�refesz�ti kezeit:
- Megint itt van a fekete asszony!... K�ldj�tek el!
Magukhoz se t�rhetnek a k�r�l�ll�k a borzalomt�l, a gener�list a szesz�lyes l�z �j
k�pe gy�tri:
- Fels�ges asszonyom! Tiltsa meg a sz�kelyeknek, hogy akaszt�f�ik el�tt s�veget
emeljenek!...
Gr�cia fejemnek, szents�ges kir�lyn�! Nemcsak �n vagyok a hib�s! Titkos irataimb�l
be
tudom bizony�tani, hogy a f�b�n�s...
A kancell�rn� sikoltva dobja r� mag�t �s a haldokl� tork�ra vetett keze elfojtja a
sz�t, hogy ki
ne mondhassa az ura nev�t. A pap gy�ng�den igyekszik elt�vol�tani:
- Nem n�nek val� l�tv�ny ez! Nincs itt m�r sz�ks�g a b�r�n�ra!
Az asszony hevesen szak�tja ki mag�t a pap k�zeib�l.
A titkos iratok!
- Menjen csak f�tisztelend� �r! Ha �jra sz�ks�g lesz mag�ra, h�rt adunk! Fritz!
Kis�rje ki a
P�ter Superiort.
A t�voz�k ut�n bez�rja az ajt�t.
- Most gyorsan az iratokat!
Sebt�ben �tn�zi a dolgoz�asztalt, de nem tal�l semmit. Hol lehetnek a bizalmas
mag�njelent�sek, b�csi levelez�sek, f�rje inform�ci�i �s - az � levelei?
Nem tal�l semmit. Kim�letlen�l ijeszti fel a l�zroham kimer�lts�ge ut�n �sszet�rten
piheg�
beteget.
- Adolf! Hol vannak a leveleim?
A haldokl� feln�z, felt�tja remeg� sz�j�t, de hang nem j�n ki rajta. Az asszony
azonban nem
veszi �szre, hogy a szava m�r el�llott.
- Az iratokat! Hov� tetted?
Az egykor hatalmas, bikatest� gener�lis m�r ujj�t sem b�rja mozd�tani, csak a k�t
szeme
csod�lkozik, mintha azt k�rdezn�: - �Ki ez az asszony? Ez volna az � szerelme? Ez a
hideg,
t�relmetlen, j�zan teremt�s, ki arc�nak fesz�tett k�rm�kkel akarja kiv�jni bel�le,
hogy hov�
tette a titkos iratokat?�
- Besz�lj, hiszen csak perceid vannak h�tra! T�nkre akarod tenni az uramat?
A haldokl� nem mozdul, de l�that� a k�nos k�zdelem, hogy a szemeit el�nt� s�t�t
f�tyolon
m�gegyszer �tt�rj�n. Sz�jcsontjai megfesz�lnek, von�sai haragosra torzulnak �s
szinte �rzik a
lelk�b�l kit�dul� gy�l�let szaga, mikor most, a hal�l k�sz�b�n megtudja, hogy
sohasem
szerette �t ez az asszony, csak eszk�z volt ura, a kancell�r kez�ben, hogy min�l
magasabbra
emelkedhess�k. Megcsalt�k, j�tszottak vele �s m�g a v�gs� pillanatot se tisztelik,
hogy �r�kre
leh�nyhassa szemeit. Rettent� ez a tehetetlens�g, hogy se sz�lni, se mozdulni nem
bir!
De m�g megvan az utols� rem�nys�g. Bizalmas iratai ott vannak a titkos fi�kban.
El�bbut�bb napf�nyre ker�lnek �s akkor... akkor!
Kiel�g�lten liheg fel. Szemei ford�t�s�val kis�ri az asszony minden mozdulat�t �s
fojtott
h�rg�s t�r el� tork�b�l, amikor zseb�ben megtal�lja a kis kulcsot. Valami �rd�gi
var�zs van
abban, ahogyan felkacag. Megfosztja vele �let�nek utols� �s egyetlen sz�ps�g�t�l
is,
megal�zza �s nyomorultt� teszi. A gener�lis sz�ja hangtalanul t�tog �s csuk�dik,
mint valami
idomtalan hal�, sz�v�n j�ghideg �ramlat h�mp�ly�g v�gig �s kicsordul a k�nnye. Az
els�
k�nny �let�ben.
Az asszony azonban nem l�tja. Nyugtalan siets�ggel turk�l a titkos fi�kban,
bontogatja,
olvasgatja az iratokat �s elrejti ruh�ja k�zt.
Mire megfordul, az �gyon m�r csak a sz�toldott, az emberfeletti k�nokt�l ijeszt�re
torz�tott,
puffadoz� holttest fekszik saj�t piszk�ban. H�tra hullott szemefeh�rje �s elt�tott
sz�j�nak
fekete �rege mintha most is seg�ts�g�rt ki�ltana. A k�nokt�l furcsa sz�gekbe
t�rdelt kezek,
l�bak an�lk�l fagytak meg, hogy szeret� k�z elsim�totta volna �ket. Merev arc�r�l
se t�nt el a
gy�l�let �s k�ts�gbees�s �rnya. Elfeketedett homloksebe �gy �tk�zik el�, mintha a
pokol
pecs�tj�t �t�tt�k volna r� �s olyan az eg�sz test, mintha holta ut�n is szenved�sre
k�rhoztatt�k
volna.
A kancell�rn� r�m�lten fut ki a szob�b�l.
- Fritz!
A k�v�l v�rakoz� pap, orvos �s komornyik berohannak, de �k is visszah�kkennek a
l�tv�nyt�l.
- Mi ez? - hebegi �nk�ntelen a pap.
Az orvos egykedv�en jegyzi meg:
- Egy holttest! L�pcs�fok, amelyr�l valaki Erd�ly korm�nyz�i sz�k�be l�pik!
Fritz, a sokszor kujonirozott, megvert inas k�nnyezni kezd.

� volt az egyetlen Erd�lyben, aki megsiratta Buccow gener�list.

XLIII.
A gyimesi v�mn�l, a moldvai r�szen, a soromp�n t�li fogad�ban t�lt�tte minden
idej�t Z�ld
P�ter, a menek�lt pap. Itt ver�dtek �ssze a bujdos� sz�kelyek h�rt hallani �s
elb�sulgattak a
kecskel�b� asztalok mellett. Nem mult el nap, hogy valaki �lutakon, �rizetlen
havasi
�sv�nyeken �t ne sz�k�tt volna Cs�kb�l, akivel elbesz�lgettek az otthoni �letr�l.
Moh�n lest�k
az ujs�got. Sz�v�k f�jt az elhagyott f�ld ut�n, s a l�lek titkos gy�kerei
visszah�zt�k. Az els�
keser�s�g az idegen f�ld�n hamar elp�rolgott �s m�r nem tudtak �rvendeni, hogy a
t�ml�ct�l,
k�nz�sokt�l, elviselhetetlen nyomor�s�gt�l megszabadultak.
Pedig a moldvai vajda ellen nem lehetett panaszuk. Taszl� mellett f�lnapi
j�r�f�ldet has�tott ki
a sz�kelyeknek s ez�rt k�z�sen mind�ssze �tven tall�r b�rt kell fizetni�k. �ppen a
mult h�ten
voltak n�la k�vets�gben a f�bbek: L�z�r Istv�n, Becze J�nos �s L�z�r Andr�s, hogy a
v�gleges
leteleped�st �s az ad�fizet�s felt�teleit megbesz�lj�k. Embers�gesen b�nt vel�k a
fejedelem s
kiv�nni se lehetett volna jobb b�n�sm�dot. Minden kiv�ns�gukat teljes�tette. Ritka
tisztess�ges ember. Valami sz�zan Nagy Taszl�n mindj�rt neki is fogtak a
h�z�p�t�snek,
m�sok eg�sz a Besztercze foly�ig mentek al�, akik pedig a mult esztend�kben j�ttek
�ltal,
azok nagyr�sze sz�tsz�r�dott. Felette sok minden�tt a magyar. Ott fogt�k meg az
�letet, ahol
lehetett. Sz�pen l�pesednek, gazdagodnak �s j�l �lnek. A vajda j�indulat� ir�ntuk
�s nem
kergeti az ad��rt. Nagy, n�ptelen helyek vannak errefel�, �r�l, ha ben�pes�theti.
M�gis neh�z az �j gy�k�rereszt�s.
A telkeket kinyilazt�k ugyan egym�s k�zt, de h�napokig is puszt�n �llanak. Hej,
neh�z dolog
idegen f�ld�n h�zat �p�teni. �gy �rzik, mintha a r�gi haza v�gleges megtagad�sa
volna �s - ha
j�l meggondoljuk, - az is, mert a hajl�k, az otthon s a f�ld v�glegesen �j
vil�g�hoz k�ti az
embert. Le kell sz�molniok a multtal. Sokan m�g a tenyer�ket is szem�k el� tartj�k,
hogy ne
n�zhessenek �t a hegyeken t�lra �s ki kell t�pni�k m�g a gondolat sz�rnyait is; de
m�g
�lmukban is k�nozza a mult, a v�gy r�gi vil�guk ut�n. A reggel gy�jt�tt er� elfogy
est�re s
m�g a f�szi sem fogja �gy a f�t itt, mint otthon. Szomor� m�g a b�rdok cseng�se is.
Hi�ba! Ha
�lve, ha halva, a por mindig haza v�gyik arra a f�ldre, melyb�l v�tetett. Bizonyos
id�n t�l fej
�s k�z elnehezedik, az emberek a l�bukon fonnyadnak el �s keser� lesz az �let, m�g
ha
n�dm�z csepeg is az idegen �gb�l.
Nem csoda, ha ezek az �rva magyarok itt v�v�dnak nap-nap ut�n a fogad�ban!
A kem�nyebb term�szet�ek �gy sz�mig�lt�k, hogy kihaszn�lj�k a kedvez� alkalmat, s
amit
lehet: f�ldet, marh�t, lovat, juhot, p�nzt �sszeszednek s ha majd megvastagszik a
h�juk �s a
vil�g v�ltozik, akkor is r��rnek visszak�lt�zni. Az ilyenek hamar boldogultak. Le a
tengerig
v�gigbell�rkedtek minden tartom�nyt �s addig csereber�ltek, m�g k�r�lk�t�zt�k az
ing�k alj�t
p�nzzel.
M�sok �gy �ltatt�k magukat, hogy mindent szakasztott �gy �p�tettek meg, mint
ahogyan r�gi
otthonukban volt: a h�zat, a cs�rt, pajt�kat, sz�nalj�t, kutat, ker�t�st, kaput s
m�g a f�t is �gy
�ltett�k kertben, udvaron, mint ahogy a r�gi ��let�-en volt.
Az ilyeneket azt�n m�g jobban �gette a v�gy Cs�k ut�n, mert minden pillanatban
l�tniok
kellett, hogy mit vesz�tettek.
Vannak, kik abban rem�nykednek, hogy az id� begy�gy�t mindent, de ezeknek is csak a
test�k
van itt, a lelk�k t�vol.
Hi�ba v�rnak.
J� hirek helyett csak �jabb menek�l�k j�nnek, akik vagy a b�n�gyi vizsg�lat el�l
sz�ktek
meg, vagy m�r nem b�rj�k a szeg�nys�get, �hez�st, n�lk�l�z�seket, a kegyetlen
fegyvergyakorlatokat, a megtorl�sokat, sok fut�st, hajsz�t. Ezen a tavaszon
ijeszt�en sokan
j�ttek. Csak �gy ontj�k a hegyek a menek�l�ket. Leverten besz�lik az otthoni
sorsot. A fogad�
val�s�gos siralomh�z.
A neh�z hirek azonban csak ideig-�r�ig riasztj�k el a honv�gyat azok lelk�ben, kik
m�r
r�gebben �tj�ttek. Egy-k�t nap mulva m�g k�nz�bban t�mad fel s mindennap hallani,
hogy ez
is, az is visszab�jdosott. Az �reg Tompos P�ter a f�lig meg�p�tett h�z�t hagyta
ott. Estefel�
m�g a szarvazaton dolgozott, reggelre m�r h�lt helye volt.
- Igaza volt! - ragyogtak fel az emberek a fogad�ban �s menas�gi Incze Ign�c
nyiltan
kimondta, hogy � is megy.
M�snap d�lt�jban mag�b�l kikelten, hal�los f�radtan �jra ott volt a fogad�ban.
� besz�li, hogy alig haladt t�l a gr�nicon K�stelek fel�, lenn az �fony�s v�lgyben,
- ahol pedig
eddig biztons�gban j�rhattak, - egy �gon felakasztva tal�lta meg Tompos P�tert. A
d�gmadarak m�r megsz�llottak. A pl�j�s tiszt h�zatta fel �s �gy hallja, hogy
mindenki �gy j�r,
akire a katon�k r�tehetik a kez�ket. El akarj�k rettenteni a n�pet a b�jdos�st�l.
Ha valakinek
diszn�szerencs�je van, azt csak a vesztegz�r-h�zakba viszik, ahol heteken �t
tartj�k �s ha �hen
nem hal, vagy koler�t, mirigyhal�lt nem kap, h�t megmarad.
H�t �gy vagyunk, aty�mfiai! Az utols� rem�nys�gnek is v�ge!
Mind t�bben kelnek fel az asztal mell�l �s senkinek sem sz�lva, les�t�tt szemekkel
elindulnak
�s �r�kre elvesznek a moldvai hegyek k�zt, vagy m�gis �p�teni kezdik a h�zat a
kijel�lt
f�ld�n, de olyan n�m�n, olyan szomor�an, mintha kopors�jukat, �csoln�k.
A hely�kbe pedig m�sok �lnek a b�sul� asztalhoz �s kezd�dik minden el�lr�l.
Hi�ba pr�b�lt�k meg kezdetben Z�ld P�ter �s L�z�r Istv�n, hogy lelket �ntsenek a
hontalanokba. �gy h�t �k is ink�bb egy�tt szenvedtek vel�k. K�l�n�sen a pap �rezte,
hogy
valamit tenni�k kellene, de kil�t�stalan volt minden igyekezet. Mind rosszabb �s
rosszabb
h�rek �rkeztek Cs�kb�l.
- �rvendjen, ki min�l t�volabb lehet! - azt mondj�k a menek�ltek.
�gy h�t Z�ld P�ter se tehetett egyebet, k�t �kl�vel tov�bb t�masztgatta neh�z fej�t
a hat�rsz�li
fogad�ban �s seg�tett elszenvedni a m�sok nyomor�s�g�t is.
V�gre azt�n megj�tt az �r�mh�r, hogy Buccow gener�lis, a sz�kelyek h�h�ra
�megmeredt�
Szebenben.
Semmi sem okozhatott volna nagyobb megk�nnyebb�l�st. A menek�ltek �r�m�kben
megb�jt�lt�k ezt a napot �s a rem�nys�g �jra felt�madt. Ha most meg nem v�ltozik a
vil�g,
sohasem. M�r nem sok�ig kell v�rakozniok, hogy hazamehessenek. Maga L�z�r Istv�n is
ezen
a v�lem�nyen volt a pappal egy�tt. Most kellene meleg�ben �jabb mozgalmat ind�tani
Cs�kban, felt�rni mindent a kir�lyn� el�tt, hogy l�ssa, mint vezett�k f�lre, milyen
lelkiismeretlen j�t�kot �ztek a szeg�ny n�ppel a nev�ben �s a nev�vel. Most kellene
b�k�re
ford�tani a szenved�st, visszaszerezni az elvesztett jogokat �s a megpr�b�ltat�sok
f�l�tt �j
�letet kezdeni. N�ma gyermeknek azonban anyja se �rti a szav�t. Most kellene a
sz�kelyeknek
zajt �tni�k maguk k�r�l �s egyenesen a kir�lyn� el� j�rulniok.
De ki cselekedj�k?
�k innen nem tehetnek semmit, hiszen maguk is �ld�z�ttek, otthon pedig m�r senki
sincs, aki
sz�t emelhetne. Aki arra val� volna, az vagy b�rt�nben sinyl�dik, vagy elfutott,
vagy maga is
s�lyos v�d alatt van.
- Nincs m�s m�d, - hat�rozott v�g�l is Z�ld P�ter, - hazamegyek �s m�g egy utols�t
pr�b�lok!
- K�sz veszedelembe rohansz! - tart�ztatt�k a t�rsai, de ut�bb bel�tt�k, hogy � az
egyetlen, aki
m�g valamit mozd�that a n�p �rdek�ben.
Addig a menek�lteket igazgassa L�z�r Istv�n, ahogy tudja. Ha itt lesz az ideje,
h�rt ad �s akkor
seg�ts�g�re j�hetnek.
Felvirrad m�g Sz�kelyf�ld�n! Addig csak legyenek t�relemmel!

M�snap �ccaka Z�ld P�ter unokatestv�r�vel, a hat�r�rs�gt�l megsz�k�tt Z�ld

M�ty�ssal
egy�tt �ttalan �takon, emberfeletti er�fesz�t�sek k�zt, vad, neh�z havasokon �t,
minden
�l�l�nyt elker�lve, holtf�radtan meg�rkezett Mad�falv�ra a sz�l�i h�zhoz.
�desanyja, �desapja ijedt�kben a nev�t se mert�k kiejteni.
A nagy zavarodotts�gban csak az �ccs�nek, Z�ld J�nosnak jutott esz�be, hogy a
sebt�ben
gy�jtott gyerty�t elf�jja.
K�s� volt.
Valaki az ablakon �t megl�tta a menek�lteket �s feljelentette a katonas�gn�l.
�jf�l ut�n f�legykor egy hadnagy k�t �rmesterrel �s nyolc katon�val csendesen
k�r�lfogta a
h�zat, de ugyanakkor az ablakon kitekint� �desanya is felsikoltott:
- Menek�lj, �desfiam! Itt vannak a katon�k!
A pap kiugrott az ajt�n, de m�r akkor a kapu beroppant �s omlottak be rajta a
fegyveres
katon�k. A pillanatnyi fejetlens�gben a h�jb�l siker�lt Z�ld P�ternek az ut�na
m�sz� �rmester
el�l visszaosonni a h�zba �s elb�jni az �gy alatt a behordott fa k�z�tt.
A katon�k hamar kivont�k onnan. Z�ld M�ty�st a s�t�kemenc�b�l h�zt�k el�.
- N�, sz�ki biztos �r - acsargott r� a hadnagy Z�ld J�nosra, - hi�ba tagadta, m�gis
itt volt a
pap!
- Itt volt! - ismerte be elsz�ntan a sz�ki biztos.
- H�t ez a k�t t�lt�tt pisztoly mi�rt van az asztal�n?
Z�ld J�nos csak akkor vette �szre, hogy a pisztolyokr�l bizony megfeledkeztek.
- Vasat r� is! A rebellis kuty�ra! - ord�totta a tiszt.
Mindh�rmukat l�ncra f�zve m�g azon �jjel �tkis�rt�k a szeredai v�r t�ml�c�be.
Carato alezredes el�g�lten g�nyol�dott a pappal:
- Minek k�sz�nhetem a szerencs�t, f�tisztelend� �r?
Z�ld P�ter a k�nnyebb v�g�t fogta a szomor�s�gnak:
- Hallottam, hogy papra van sz�ks�ge maholnap alezredes �rnak!
- Ilyen kezekkel neh�z papi funkci�t v�gezni! - mutatott r� g�nyosan Carato a pap
megvasalt
kezeire, aki azonban visszav�gott:
- Igen, �n megk�t�ztetett, �n pedig �nt majd h�l�b�l feloldozom! Adja Isten, hogy
min�l
hamarabb sz�ks�ge legyen r�!

Ez t�rt�nt j�nius 14-�n.

H�rom nap mulva �fels�ge a kir�lyn� a Buccow gener�lis hal�l�val meg�resedett
erd�lyi
f�hadparancsnoks�gra �s f�korm�nysz�ki eln�ks�gre kinevezte gr. Hadik Andr�st, a
M�ria
Ther�zia-rend lovagj�t, bels� titkos tan�csost, husz�rezred tulajdonost, a talpig
der�k magyar
embert.
Az orsz�g fell�legzett.
Most m�r v�get �rnek a Bruckenthal �r �rm�nykod�sai, a Siskovitz b�r� �s a
sz�kelyeket
nyomorgat� Roth vez�r�rnagy gazs�gai �s ezek a s�r�s�k v�gleg el fognak t�nni.
Virrad Erd�ly felett.
*
Neh�z h�rom napja volt Z�ld P�ternek a b�rt�nben. Tehetetlenn� volt t�ve. Tal�n
�vekig kell
rothadnia a szalm�n, an�lk�l, hogy ujj�t is mozd�thatn� n�pe �rdek�ben. A Moldv�ban
kigondolt terv v�grehajt�s�r�l t�bb� sz� se lehet, hiszen m�g a l�lekzet�re is
vigy�znak. Egyk�t �v �s minden k�s� m�r ezen a f�ld�n. Mit tegyen? A fogs�g
fojtogat� s�t�ts�g�ben
vil�gosan l�tta azt a gazs�got, melyet a sz�kelys�ggel szemben elk�vettek.
K�l�n�sen a
magyar urakra haragudott. Ugyanazok a magyar urak, kik titokban ellen�ll�sra
buzd�tott�k, amikor bajba jutott a sz�kelys�g, nemcsak mag�ra hagyt�k, hanem
n�h�nyan, mint L�z�r �s
Kem�ny gr�fok, a kir�lyi bizotts�gban ellene is fordultak. A t�bbi �r se �rdemel
kim�letet. Se
a f�kir�lyb�r�, se a sz�ki tisztek, se a szebeni magyarok. Mikor be�t�tt a baj,
mindenki a maga
b�r�t f�ltette. Eddig m�g � is mentette �ket, pedig nem �rdemelnek kim�letet.
Letart�ztat�sa
h�r�re se mozdult egyik�k se. M�g �rvendenek is magukban, hogy f�lrel�khett�k az
�tb�l.
T�lsokat tudott.
- Ha kinyitn�m a sz�mat, orsz�gos botr�ny lenne bel�le! - gondolta s�t�ten Z�ld
P�ter �s
hirtelen megr�zk�dott, mert fel�tl�tt benne, hogyan tudna m�g a b�rt�nb�l is
seg�teni a n�pen.
Be fog vallani mindent, nem kim�l senkit �s akkor Erd�ly nagyurai a maguk
v�delm�ben,
k�nytelenek lesznek az �rtatlanul meghurcolt sz�kelys�g igaz�t bizony�tani. Ezzel
t�bbre
halad, mintha ny�las, kis instanci�kkal, mag�tmegad�n k�ny�r�gne B�csben. Ez az
egyetlen
lehet�s�g m�g, hogy k�ldet�s�nek eleget tegyen. Nem habozhat. Ha a gener�lis hal�la
ut�n
be�llott kedvez� alkalmat elszalasztja, �r�kre v�ge mindennek. K�teless�ge
megmondani az
igazat! Tudta m�r, mit kell tennie.
Tint�t, tollat k�rt �s �r�sba foglalta vallom�s�t. Nem volt megel�gedve vele, de
m�r olyan
izgalomban volt, hogy kiesett kez�b�l a toll. Erre este tiz �rakor az �rs�g
hadnagy�t hivatta �s
egy b�rt�n�r s a t�bori felcser jelenl�t�ben tollba mondta a k�vetkez�ket:
�Vallom �s hitemmel igazolom:
1. Gr. L�z�r J�nos 1763. m�rc. hav�ban, mid�n Szebenben n�la j�rtam tisztelegni,
L�z�r
Istv�n, s m�sok jelenl�t�ben azt k�rdeztem, hogy a sz�kelyeknek fel kell-e venni�k
a fegyvert,
vagy nem. A gr�f azt felelte: �fels�g�nek az az akarata, hogy nem kiv�nja a
sz�kelyeket arra
k�nyszer�teni, hanem kinek-kinek szabad akarat�ban �ll felvenni, avagy nem.
2. Mid�n azonban 1764. janu�r 8-�n, a mad�falvi v�g ut�n Taploc�n Beke Istv�n
delnei
pleb�nossal hozz� ment�nk �s k�rdezt�k, azt felelte, hogy amit akkor mondtam,
mond�s
maradjon. Mindenkinek fel kell vennie a fegyvert, mert ez a kir�lyn� akarata!
3. Mid�n 1763-ban a sz�kelyek folyamodv�nya gr. L�z�rnak �tadatott, azt felelte,
hogy
�fels�ge akarata az, hogy ne k�nyszer-, hanem �nk�ntes katonas�g legyen.
4. Mid�n Cs�ktaplocz�n f�lkerest�k, k�rve, hogy a p�sp�k �ltal megid�z�s�nk
terminus�t k�th�rom nappal halasztassa el, azt felelte, hogy nem lehets�ges, de
levelet ad a guberniumhoz �s
a p�sp�kh�z, mely minden eddigi v�dt�l mentes�t, mert eddig minden �fels�ge ellen
elk�vetett v�tek al�l feloldatunk.
5. Mid�n gr�f L�z�rt Cs�ksomly�n 1763-ban a lelk�szek f�lkerest�k �s k�rdezt�k,
hogy fel
kell-e venni�k a fegyvert, vagy nem, azt felelte, hogy minden j� magyarnak k�rnie
kellene,
hogy fegyvereztessenek fel �s az eg�sz magyar nemzetet fegyverben �hajtan� l�tni,
mert
akkor, ak�r jobbra, ak�r balra fordulva, saj�t javukra karcolhatn�nak.
6. 1763 m�rcius hav�ban Szebenben megl�togatv�n gr. Bethlen Mikl�sn�t, sz. Cs�ki
Katalin
gr�fn�t, L�z�r Istv�nnal �s m�s cs�ki sz�kelyekkel k�rdezt�k, hogy mit tegyenek a
sz�kelyek a
fegyverfelv�tellel. A gr�fn� azt felelte, hogy amennyire � tudja, a kir�lyn� senkit
sem
k�nyszer�t arra. Gr. Bethlen Mikl�s bel�pv�n hozz�tette: Hogyha nem akartok katon�k
lenni,
menjetek haza, mert senki sem k�nyszer�t arra. Ime most kaptam levelet
testv�remt�l, az
udvari kancell�rt�l, hogy �fels�ge senkit sem k�nyszer�t er�vel a katonas�gra,
az�rt az �n
nevemben mondj�tok meg a sz�kelyeknek, hogy aki a fegyvert fel akarja venni, annak
fiai is
katon�k lesznek, aki azonban nem veszi fel, fiait sem fogj�k k�nyszer�teni a
katonas�gra.
7. Mid�n Taplocz�n a mad�falvi v�sz ut�n gr. Bethlent f�lkerestem �s t�le
p�rtfog�st k�rtem,
azt felelte, hogy �r a p�sp�knek �rdekemben �s nem lesz semmi b�nt�d�som.
8. Mid�n 1763-ban Szebenben felkerestem gr. Bethlent, azt mondotta, hogy haladjak
csak a
j�l kezdett �ton �s �ljek h�ven a haz�nak. Ez arra val� c�lz�s volt, hogy tudja: a
falvak
v�delemre felesket�se miatt a p�sp�k megid�zett �s atyailag megb�ntetett.
9. Cs�kdelnei Boros Ferenc neje Cserei Farkasnak B�csben �rt level�t mutatta
Zs�g�d�n Mik�
J�nos el�tt, amelyben az �llott, hogy �fels�ge katonas�got akar szervezni
Sz�kelyf�ld�n, de
senkit sem akar arra k�nyszer�teni.
10. Cserei Elek Szebenben megid�ztet�semkor �fels�ge magyarul �rt s kinyomatott
rendelet�t
mutatta arr�l, hogy a sz�kelyeket nem k�nyszer�ti a fegyverfelv�telre, de tetsz�s
szerint
felvehetik vagy nem.
11. B�r� Bornemisza Ign�c is azt mondotta k�rd�semre, francisk�nus papja
jelenl�t�ben.
12. Br. Bornemisza P�l f�kir�lyb�r�, kit Szebenbe id�z�sem alkalm�b�l Udvarhelyen a
ferencrendi kolostorban felkerestem, s arra intettem, hogy ne menjen be Cs�kba,
mert meg�l�se
h�rlik, eg�sz �jjel szob�j�ban tan�cskozv�n velem, a gv�rdi�n jelenl�t�ben ezeket
mondotta:
Ha mindazt tudtam volna, amit most tudok, egyetlen egy katona sem lett volna
Cs�kb�l. Most
m�r l�tom, hogy megcsaltak.
A soroz�sn�l annyira r�szedett Schr�der ezredes, hogy szeretn�m, ha sohasem lettem
volna
cs�ki f�kir�lyb�r�. A k�s� ivad�kok el�tt is haza�rul� nevem lesz, s mert m�r �n
nem tehetem,
minden j� hazafit arra k�rek, tan�csolja, nehogy a fegyvert felvegy�k.
Akik helyettem ezt a tan�csot adj�k, teljes er�mb�l azon leszek, hogy mint j�
hazafiak
tiszteltessenek.
Mid�n a megm�r�shez fogtunk, oly hamisan j�rtak el, hogy a napvil�got l�tni sem
�rdemlik.
1763 november�ben, mid�n Cs�kba ment, nyilv�nosan k�rte a nemeseket �s papokat,
hogy
teljes erej�kb�l azon legyenek, hogy a n�p a fegyvert fel ne vegye.
1764-ben a mad�falvi v�szt k�vet� vas�rnap azt mondotta, hogy �gy kell nekik, mert
ha az �
tan�cs�t, hogy ne vegy�k fel a fegyvert, megfogadt�k volna, senkisem veszett volna
el.
13. Szombathelyi L�szl� is mondotta nekem, hogy a sz�kelyek tetsz�s szerint vehetik
fel a
fegyvert. A kir�lyn� nem er�lteti.
14. Gr. Tholdalagi is azt mondotta a sz�kelyeknek.
15. Nepomuk J�nos p�ter is azt hallotta Montoya t�bornokt�l, hogy nem k�nyszer�tik
arra a
sz�kelyeket.
16. Bors Tam�s is mondotta: L�tta Fr�hlich kapit�nyn�l a kir�lyi rendeletet, hogy
kedv�k
szerint vehetik fel a fegyvert. Nekem is mondta Szebenben 1763. m�rciusban �s
Sz�pvizen
lebesz�lte arr�l a sz�kelyeket, mert a kir�lyn� rendelete szerint nem k�telesek
fegyvert fogni.
�gy igaz, ahogy mondom!...�

Z�ld P�ter, mikor ism�t mag�ra maradt a b�rt�ncell�ban, s�padtan, l�ktet� sz�vvel
�s
homlokkal kereste meg az Istent a csepeg�, s�t�t, �les k�falakon t�l:
- Vajjon j�t, vagy rosszat cselekedtem-e?...

XLIV.
A Z�ld P�ter vallom�sa k�nos felt�n�st keltett az eg�sz orsz�gban. Carato alezredes
k�l�n
fut�rral k�ld�tte el a f�bizotts�gnak. �r�kre lek�telezettjei lesznek a s�lyosan
megv�dolt
urak, k�l�n�sen ha sz�r�n-sz�l�n elt�nik a vallom�s, amire sz�m�tott is. A mark�ban
tarthatn�
a h�rom nagy urat. Mi�ta a gener�lis meghalt, �gy sincs senki p�rtfog�ja. Nagy �r�t
szabn� a
hallgat�snak �s v�gre t�vozhatn�k Cs�kb�l, ahol a mad�falvi m�sz�rl�s �ta �r�k�s
retteg�sek
�s f�lelmek k�zt �l. A v�res v�zkereszt borzalmait�l t�bb� nem b�rt szabadulni. A
halottak
�jszak�nk�nt felj�rtak, beh�nyt szemmel is l�tnia kell a sebes�ltek ny�zsg�s�t a
v�res havon,
az �g� falu t�z�t�l megvil�g�tott haldokl�k torz k�njait, vonagl�s�t s az ember
kib�rhatatlan
h�rg�s�t, akinek � v�gatta �t a tork�t. A v�res szellemek ellen t�bb� nem v�di meg
semmif�le
katonas�g vagy fegyver. Hi�ba pr�b�lta, �jabb kegyetlens�gekbe sem birta
belefojtani a kinz�
k�pet. Csak el innen, el, min�l t�volabb, hol �ld�z�i nem �rik ut�l! Most volna
hozz� a
legkedvez�bb alkalom.
Biztosra vette, hogy terve siker�l �s nem akart hinni a szemeinek, mikor a lovas
fut�r a pap
vallom�s�t visszahozta az alt�bornagy rideg �s fenyeget� level�vel, amelyben
kem�nyen
lehordja a szab�lytalans�g�rt, hogy kiker�lve a t�rv�nyes �tat, a b�nfeny�t�
bizotts�g mell�z�s�vel egyenesen a kir�lyi bizotts�gnak mert alkalmatlankodni.
Visszautas�tva gyan�s
bizalmaskod�s�t, figyelmeztette az alt�bornagy az ilyen esetben re�v�r� s�lyos
k�vetkezm�nyekre �s megparancsolta, hogy a visszak�ld�tt iratot azonnal nyujtsa be
a
b�nfeny�t� bizotts�gnak.
Carato d�h�ben elz�ld�lt �s odadobta az iratot Koschenbohr f�hadnagynak:
- Vigye �t azonnal ezt az iratot Roth vez�r�rnagy �rnak!
Ami a Siskovitz b�r� level�b�l hi�nyzott, azt k�tszeresen megkapta az alezredes a
t�bornokt�l, aki szem�lyes s�rt�snek vette a vakmer�s�get, hogy a pap vallom�s�t
minden
k�s�r� irat n�lk�l merte odadobni a bizotts�g asztal�ra. K�rd�re vonta, hogy mi�rt
nem
terjesztette fel azonnal, mihelyt k�zhez kapta, meggyan�s�totta, hogy a vallom�st
meghamis�totta �s k�l�n vizsg�latot rendelt el annak a meg�llap�t�s�ra, hogy az
iratban
tal�lhat� jav�t�sok kit�l sz�rmaznak. Az alezredesnek sz�tlanul, al�zatosan kellett
t�rnie a
megal�z�, neh�z, vessz�fut�st. Szebenb�l azt is megtudta, hogy a katonai k�r�k is
elejtett�k
�s senki k�z�ss�get nem v�llal a mad�falvi h�h�rral, ahogy ez a n�v rajta sz�radt.
V�gzete
beteljesedett. �r�kre hozz�l�ncolt�k �ldozataihoz.
M�g egy rem�nys�ge volt: b�r� Bruckenthal, a kancell�r. Azonnal �rt B�csbe, de
hi�ba v�rta
hetekig, h�napokig, m�g v�laszt sem kapott a level�re.
�gy tudta meg, hogy akiben legjobban bizott, akinek ig�i �s tervei megsz�d�tett�k,
akit a n�met
gondolat apostol�nak tartott, s akinek szav�ra mindazt cselekedte, amit tett, az is
megtagadta.
De megmaradt a nagy gondolat, a Szebenben meg�lmodott gy�ny�r� terv, melyet senki
sem
vehet el t�le. Egyed�l maradt vele, de r�sz�nja az �let�t �s egyed�l is
megval�s�tja. Megteheti,
hiszen mark�ban vannak a sz�kelyek, csak meg kell v�rnia, m�g az �j vet�s kikel.
P�r �vtized
mind�ssze, s az elpuszt�tott �s kifosztott n�p hely�n megtelep�lt katona csal�dok
ut�dai
n�met�l fognak besz�lni Kelet kapuj�ban, a K�rp�tok t�v�ben.
Ez az �lma se teljes�lt. A bit�f�k szaporodtak ugyan a szeredai v�r el�tt, de a
r�juk f�ggesztett
n�p �j sarja, a gyermekek j�tszottak alattuk a porban gondtalanul, a k�zeled� �j
sz�zadok
el�revetett f�ny�ben.
�s a gyermekek k�z�tt ott j�tszott saj�t fiacsk�ja is �s magyarul besz�lt.
Ezzel a Carato v�gzete is v�gleg beteljesedett.
M�gis a halottak gy�ztek.
Hal�l�ig se tudta megfejtem, hogyan t�rt�nhetett...
Z�rk�zott, mag�ban d�h�ng�, keser� ember lett bel�le. Feles�ge �s csal�dja is
rettegett t�le.
K�n �s f�lelem volt minden pillanata. M�r csak �lt, de lassan sorvadt, testileg,
lelkileg kietlenkedett �s t�bb� az �letben nem birta �tl�pni a holttestek fekete
k�r�t. Lassank�nt az Isten is
kih�lt benne.
Csak az �tv�gott tork� ember h�rg�s�t�l nem birt sohasem szabadulni.
*
A pap vallom�sa beteljes�tette a kir�lyi bizotts�g sors�t is.
Mihelyt Roth t�bornok megk�ld�tte a Z�ld P�ter vallom�sa �gy�ben lefolytatott
vizsg�lat
eredm�ny�t, az iratokat minden megjegyz�s n�lk�l, azon mez�telen felterjesztett�k a
kir�lyn�nak. Sem Bethlen Mikl�s, sem L�z�r J�nos nem menteget�ztek. F�rfiasan
�llottak a v�dak
el�be. K�nos, neh�z id�k voltak sz�mukra. Tiszt�ban voltak vele, hogy a sz�sz nem
fogja
kim�lni �ket �s minden k�vet meg fog mozgatni, hogy az udvar el�tt lehetetlenn�
tegye az
erd�lyi magyar urakat. B�csben is meg voltak gy�z�dve err�l.
Csak a m�dszerben t�vedtek.
A kir�lyn� bizalmasa finomabban �s ravaszabbul j�rt el, mint ahogyan gondolt�k.
Mikor
�fels�ge az �gyben �sszehivott tan�cskoz�son v�lem�ny�t k�rdezte, mindenki
csod�lkoz�s�ra
- kegyelmet k�rt Sz�kelyf�ld sz�m�ra.
- Miut�n kider�lt, amit �fels�ge tudni akart, hogy kik ebben a dologban a l�z�t�k,
- javallotta,
- az uralkod� kegyelmess�g�hez illik mindenkinek most m�r megbocs�tani �s a
b�nfeny�t�
bizotts�g tov�bbi m�k�d�s�t felf�ggeszteni.
Bethlen G�bor, az udvari kancell�r azonban felugrott:
- Fels�ged engedelm�vel tiltakozom az erd�lyi kancell�r �r javaslata ellen. Teljes
vil�goss�got
akarunk ezen �gyben, mivel �fels�g�nek az a benyom�sa lehet, hogy az erd�lyi
m�gn�sok �s
nemesek a sz�kely milicia dolg�ban elg�ncsolt�k �fels�ge akarat�t �s a l�zad�snak
okai
voltak. Sokkal jobb, hogy a b�nvizsg�lat tov�bb folyjon �s kitess�k nyilv�n, ki a
b�n�s, ki az
�rtatlan �s ne maradjon az eg�sz uras�g �s nemess�g azon b�nben!
- De hiszen saj�t �des �ccs�r�l is sz� van! - lep�d�tt meg maga a kir�lyn� is.
- Nem az �cs�mr�l, a magam �s az erd�lyi urak becs�let�r�l �s Fels�ged ir�nti
h�s�g�r�l van
sz�! - jelentette ki hat�rozottan az udvari kancell�r �s a kir�lyn� igazat adott
neki.
- Legyen! De most m�r gyorsan �s kim�let n�lk�l ki kell der�teni a b�n�s�ket.
Szem�lyesen
fogom ellen�rizni a vizsg�latot. Mindenr�l azonnal jelent�st v�rok!
Bruckenthalnak azonban m�gis siker�lt annyit el�rnie, hogy a kir�lyn� a vizsg�l�
bizotts�got
sz�p m�ddal kivette a f�bizotts�g hat�sk�re al�l, mert tagjai maguk is
gyanus�tottak,
�gy�kben bir�k nem lehetnek �s az it�letek fel�lvizsg�l�s�t a f�korm�nysz�kre bizta
azzal az
�tas�t�ssal, hogy a nem hal�los it�leteket azonnal hajtassa v�gre, a hal�lra
it�ltekr�l pedig
tegyen az udvarnak jelent�st.
Ilyen finoman fojtotta meg a kir�lyn� a mad�falvi veszedelem fekete angyalait. A
halottak
b�lyege �r�kre rajtuk maradt, hi�ba igazolt�k magukat. A Buccow gener�lis s�t�t
szelleme
felj�tt �s mag�val vitte �ket is az �r�k nyugtalans�gba �s b�nh�d�sbe.

XLV.
A kir�lyi parancsra a b�nvizsg�l� bizotts�g mindent elk�vetett, hogy a l�zad�s
f�b�n�seit
kider�tse. A foglyok nyomorgat�sa el�rte a tet�pontj�t, de a k�nz�sok hi�ba voltak.
A
foglyoknak m�r alig volt emberi form�juk, de semmi f�ben j�r� b�nt nem lehetett
kih�zni
bel�l�k. A vizsg�l� biztosok �gysz�lv�n a sz�kekhez n�ttek az �jjel-nappal tart�
kihallgat�sok, tan�cskoz�sok alatt. Roth t�bornok k�l�n�sen az urakat, nemeseket
igyekezett
bajba r�ntani, f�k�ppen Bornemisza f�kir�lyb�r�t �s a sz�pvizi tiltakoz� sz�k-
gy�l�s
r�sztvev�it, s mikor l�tt�k, hogy semmi t�rv�nytelens�get nem siker�lt r�juk
bizony�tani, azon
igyekeztek, k�l�n�sen a katon�k, hogy legal�bb a vizsg�latra ford�tott k�lts�geket
megvegy�k
rajtuk. Az aggodalomt�l �s f�lelemt�l reszketegs�get kapott f�kir�lyb�r�ra n�h�ny
ezer
forintot, a t�bbire is nagyobb �sszeget akartak kir�ni, de a magyar urak ellene
szavaztak,
hozz�juk csatlakozott Szilv�si kapit�ny is �s �gy k�nytelenek voltak f�lmenteni.
Roth
t�bornok d�h�ng�tt m�rg�ben �s kim�let n�lk�l it�ltette el, akit csak lehetett.
K�nnyen tehette, mert a hat h�napig tart� l�lek�l� vizsg�lat Teleki gr�fot betegg�
tette �s
v�gleges felment�s�t k�rte, amit meg is kapott �s �gy a n�metek t�bbs�gbe ker�lve
azt
tehett�k, amit akartak. Josintzi b�r� �s Ribiczei �d�m szint�n undorodtak m�r a
leal�z� nemzetgyilkos szerep�t�l, �k is menek�lni szerettek volna, de hi�ba
hivatkoztak kimer�lts�g�kre,
a Teleki gr�f t�voz�s�ra, asszonyuk, csal�djuk betegs�g�re, minden kigondolhat�
okra �s
hi�ba k�rt�k maguk helyett m�s biztosok kinevez�s�t, sem a f�bizotts�g, sem a
f�korm�nysz�k nem mentette fel �ket. Seg�teni m�r t�bb� senkin se tudtak. Amit m�g
tehettek, m�r csak saj�t lelkiismeret�k megnyugtat�s�ra cselekedhett�k �s
tehetetlen�l kellett
n�zni�k, hogyan ontja a bizotts�g az it�leteket a kir�lyn� kiv�ns�ga �s a napid�j
�rdek�ben.
Z�ld P�terrel nem tudtak elb�nni, mert �gy�t a papi vizsg�l� bizotts�g �s a p�sp�k
kivette a
kez�kb�l s mag�t a papot Feh�rv�rra vitette fogs�gba, de kez�k�n maradt apja, az
�reg Z�ld
J�nos �s �ccse, a sz�ki biztos, akikkel p�r nap alatt v�geztek.
Mivel ifjabb Z�ld J�nos sz�ki biztos sz�k�tt katon�t rejtegetett Z�ld M�ty�s
hat�r�r
szem�ly�ben, Moldv�b�l titkos �takon bej�v�ket lappangtatott �s a k�zt�rv�nnyel
szemben
cselekedett, ugyan nem b�ntethette testi hal�llal, mert testv�re ir�nti szeretetb�l
cselekedett,
de ann�l ink�bb polg�ri hal�llal, hivatala �s minden tov�bbira val� alkalmaz�s
elveszt�s�vel
�s m�sok elrettent� p�ld�j�ra ing� �s ingatlan birtoka fele r�sz�nek elkobz�s�val,
vagy �rt�ke
let�tel�vel.
Az egykori sz�ki biztos csak annyit mondott r�:
- Meg�rdemlem, mert nagyot v�tkeztem, hogy kezdet �ta nem �llottam a n�p �gye
mell�!
Az �reg Z�ld J�nosnak kicsordult a k�nnye az �r�mt�l �s b�szkes�gt�l. M�gse nevelt
hi�ba
�r-fiat!
Csak az az egy b�ntotta, hogy �t �regs�ge �s gyenges�ge miatt felmentett�k. �gy
azt�n ki
kellett maradnia a �dics�s�gb�l�, b�r h�l�tlans�g lett volna panaszkodni, mert a
fiaiban �s
vej�ben kip�tolta a sors, amit t�le megtagadott. Dicsekedett is f�nek-f�nak,
k�l�n�sen mikor
meglett az �t�let, hogy L�z�r Istv�n f�korm�nysz�ki fogalmaz� b�n�s a kir�lyi
rendeletek
el�rul�s�ban �s abban, hogy a cs�ki �s h�romsz�ki n�pnek a fegyverlet�telt
tan�csolta, amit
megtet�zett Moldv�ba sz�k�s�vel �s azzal, hogy az id�z�sre nem jelent meg. Ez�rt
sz�m�zet�se kihirdettess�k �s minden eddig birt vagy �r�k�lhet� birtokait
elvesz�tse. A f�bizotts�g
m�g hozz�tette, hogy ann�l jobban meg�rdemli a b�ntet�st, mert nemcsak hogy jel�t
nem adta
a megb�n�snak, hanem gonoszs�g�ban annyira ment, hogy a Moldv�ba sz�k�tteket
seg�lyezi
�s tan�csokkal l�tja el.
- H�t ilyen vejem van! - b�szk�lkedett �reg Z�ld J�nos, aki alig v�rta, hogy: - �Mi
lesz P�ter fiammal? T�n csak nem teszik meg azt a sz�gyent vele, hogy b�ntet�s
n�lk�l eleressze a p�sp�k?�
Kiss� aggasztotta, hogy az esztend� eltelt, az �jba is belefordultunk �s semmi se
h�rlik fel�le.
Az�ta minden tisztess�ges embert elit�ltek, de ezek k�z�l csak a szentkir�lyi Bors
F�l�p
t�rv�nysz�ki �rnok elleni it�let b�ntotta titokban Z�ld J�nos b�csit, aki a kapott
k�tsz�z rh�nes
forint �s hath�napi v�rb�rt�n b�ntet�s�vel a J�nos fia dics�s�g�t kiss�
elhom�lyos�totta, de
legy�nk t�relemmel, mert m�g h�tra van P�ter, akire m�g a megszor�tott felcs�ki
kir�lyb�r�
Bal�si �d�m is re�vallott, mikor bebizonyosodott, hogy Vacs�rcsin �s Sz�pvizen a
t�bbi
nemes emberekkel egy�tt � is felesk�dt, hogy a fegyvertelen n�ppel fog tartani, de
erre �ket
Z�ld P�ter s a l�zad� n�p k�nyszer�tette.
- Mondom, m�g a kir�lyb�r� is a fiamra test�lta a maga baj�t, de P�ter megbirja!
Nem kell
f�lteni! Az �n fiam �! Az alma nem esik messze a f�j�t�l!
M�gis elsz�tlanodott az �reg, mert k�zben �ppen h�rman el�zt�k meg a Z�ldeket a
�becs�letben�. Szentkir�lyi Lesty�n Mikl�st, Bir� Istv�nt, Ferenc Antit Sz�pv�zr�l
k�t �vi
fogs�gra it�lt�k. A m�sik h�r, hogy a f�kir�lyb�r�t a sz�k tisztjeivel egy�tt
felmentett�k, kicsi
vigasztal�s volt v�n Z�ld J�nosnak, aki nem sz�vesen l�tta, hogy m�sok megel�zz�k
�ket a
sz�kely nemzet�rt val� szenved�sben.
A papok dolga azonban k�sett �s nem sok eredm�nnyel biztatott, mert az esztelneki
bar�tok is
baj n�lk�l �szt�k meg a v�dat. A puskaporgy�rt�st nem siker�lt bebizony�tani, s�t
m�g a
felad� nyavaly�s n�met bar�t, Leyboldt Did�kus is megsz�k�tt a brass�i
letart�ztat�sb�l.
�r�ltek neki, hogy nem kell tov�bb h�zlalniok.
V�n Z�ld J�nos m�r kezdett aggodalmaskodni. Feles�ge kesergett, szidta �v�n
bolond�-nak,
aki m�g dicsekedik is saj�t gyermekei veszt�vel, ahelyett, hogy minden k�vet
megmozgatna a
kiszabad�t�sukra. Maga szeg�ny nem tehetett egyebet, mint hogy �jjel-nappal
zaklatta
foh�szaival a Boldogs�gos Sz�z M�ri�t, de nem sok eredm�nnyel, mert a papi
t�rv�nysz�k
szinte egy esztend� ut�n, m�rcius 8-�n m�gis it�lkezett a delnei pap, Beke Istv�n
�s az � dr�ga
gyermeke f�l�tt. A fels�gs�rt�sben ugyan nem tal�lta b�n�snek, de az�rt, mert
alattval�i
h�s�g�kr�l megfeledkezve, nemzet�ket �r�sban �s sz�val l�zad�sra buzd�tott�k, Z�ld
P�ter
pedig azonk�v�l m�g veszedelmes �sszeesk�v�st is szervezett, arra �t�lte, hogy a
papi
javadalomt�l n�gy esztend�re megfosztassanak, egy �vig keny�rre �s v�zre, s csek�ly
�lelemre
szor�tott b�rt�nt, h�rom esztendeig pedig k�nnyebb fogs�got �ljenek. Kiszabadul�suk
ut�n
azonban soha t�bb� papok Sz�kelyf�ld�n nem lehetnek.
- V�ge a tisztelend� �rnak! - bucs�l�dott szeg�ny �desanyja.
- No az any�tok! - ijedt meg v�n Z�ld J�nos is, mert j�rt ugyan a sz�ja, de ekkora
b�ntet�sre
m�gse sz�m�tott.
- Fejebbez�nk! - hirdette mindenkinek. - Az �rsekig megy�nk! Tudjafene, hogy
h�vj�k, de �gy
hallom, hogy m�s bord�ban sz�tt�k, mint ezt a mi p�sp�k�nk�t!
Az �t�letet azonban a kalocsai �rsek is j�v�hagyta.
Erre azt�n Z�ld J�nos b�csi m�rg�ben r�t�madt a t�nkres�rt feles�g�re:
- Fogd b� m�r a sz�dat, asszony!... Az es bolond, ki papfiat �s bikaborj�t nevelt
ebben a m�i
vil�gban!
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
-- -- -- -- -- -- -- -- -�reg Z�ld J�nos �ppen a sz�n�t forgatta, mikor
l�tja, hogy egy csontra sz�rasztott, kimer�lt
kabal�n valaki idegen ember l�ktet befele a r�ten, igyenesen neki az � tagj�nak.
- Kutya legyek, ha nem a v�n Emri Jov�ki, a vejem jobb�gya! - ismeri meg, de az�rt
a munk�t
nem hagyja abba. A sz�t se szapor�tja vele, mert az id� dr�ga, s forg�dni kell.
- Ahajt a kecsker�g�-bokor t�v�ben kapsz egy vill�t! - ki�ltja oda Jov�ki b�nak s
dolgozik
tov�bb.
Nem is besz�lnek addig, m�g a sz�na utols� sz�lig meg nincs forgatva. Ut�na ugyan
szusszannak egyet, de akkor is ink�bb a rozsvet�st mustr�lj�k, ami az id�n sz�pen
mutatkozik s ha
szemz�se is siker�l, nem panaszkodhatunk, mert araszosak a kal�szok, s kisebb
termet� ember
�gy elbud�kolhat benne, mint a f�rjmad�r. De h�t ideje is volt, hogy az Isten m�r
egyszer
re�nk pillantson, mert imm�r n�gy esztendeje, hogy mostoh�n b�nt vel�nk. Az id�n
azonban
bizakodhatunk, mert a zab is sz�pen lengeti a z�szl�j�t, a havasi f�vek is j�l
ig�rnek. Olyan
vet�sek pedig nagy helyen nincsenek, mint a falu k�r�li mez�n. Nem is csuda, mert
j�l
meg�nt�zt�k v�rrel!... Ami elt�lt azonban ne emlegess�k, hanem ha m�r itt vagy
Jov�ki, vedd
a gerebly�t, s jere innen az oldalr�l h�zzuk le ezt a v�kony sz�rf�vet ide a
laposra, hogy ne
vegy�lj�n �ssze a j� sz�n�val.
- �gy ni!... S most mondd meg, hogy honnat vet�dt�l ide!
- �n biza egyenesen M�duv�b�l!
- H�t te ott mit kerest�l?
- Ne es k�rdezze! A m�reg vet fel, annyi bajom van ezzel az �n gazd�mmal!... Ha
valaki
elb�jdosott, az maradjon ott, ahol van s ne sz�ljon a kezem al�!
- H�t bel�d avatkozik?
- Az-e? Egy leejtett ty�ktollat nem vihet ki a sz�l az udvarr�l, hogy meg ne
k�rdezze! Annyi a
dolgom, hogy azt se tudom mihez fogjak, s m�gis minden k�t-h�rom h�tben sz�kd�sn�m
kell
M�duv�ba jelent�st tenni a gazdas�gr�l!
- A gazdas�gr�l? H�t nem tudja, hogy semmije sincs, hogy minden�t elvett�k?
- Iszen nekem is �ppen az a csud�m, hogy tudja s m�gis csin�lja! Mikor volt b�ven
miben,
akkor esztend� sz�mra Szebenben �lt, s most akar gazd�lkodni, amikor semmije sincs.
Meg is
mondtam, neki szemibe!
- S mit v�laszolt?
Emri Jov�ki r�ntott egyet a v�ll�n.
- �rd�g �rti a besz�d�t!... Aszongya, hogy hadd el, Jov�ki, hogy legal�bb �gy
l�lekben
gazd�lkodjam otthon, mert csak �gy birom elviselni a b�jdos�s, sz�m�zet�s
keser�s�g�t!...
�Hallj bolondot!� - szidom �rdeme szerint, de erre elkezd �rz�kenykedni, hogy el
akarom
venni az egyetlen boldogs�g�t is, a lelke erej�t, mert �n azt nem tudom, hogy csak
a teste van
idegen f�ld�n, de a lelke itthon gazd�lkodik s hogy ezzel �gy vannak a t�bbiek is,
akik
�talmentek!... Mi a s�jt csin�ljak: Az �letem veszedelmeztet�s�vel is megyek, pedig
teli van a
havas katon�val. Hiszen tudja kied j�l, hogy f�l esztendeje sincs, Udvarhelyr�l
eg�sz
regimentet hoztak a szorosok, �l�tak �rz�s�re, s az�ta ott fekszik a katonas�g a
gyimesi szoros
bej�rat�n�l s a hat�rsz�li Deln�n �s Csics�n... Minden alkalommal megfogadom, hogy
ez volt
az utols�, t�bbet a f�lem bojtj�t sem mozd�tom, de ilyenkor magam el�tt l�tom az
el�rz�kenyedett, remeg� arc�j�t, f�tyolos szemeit, hallom moh� szavait, k�rd�seit,
hogy ezzel
mi van, azzal mi van; s nem tudom meg�llani, hogy ne menjek.
- Neh�z soruk lehet! - s�hajt �reg Z�ld J�nos.
- Nem k�nny�! - ismeri el Jov�ki b� is. - A f�ld h�ttig haza h�zza az embert, pedig
bel�tt�k,
hogy ott, ahol vannak, v�gleg le kell telepedni�k. A rem�nys�g elfogyott. Haza
t�bb� nem
j�hetnek! Nem m�lik el nap, hogy ne j�jj�n valami szigor� parancs a sz�kev�nyek
vigy�z�s�r�l. �jjel-nappal lesik �ket, s a n�pet is er�sen b�ntetik, ha valaki csak
sz�ba is �ll
vel�k!... Mondtam is oda�t, hogy nyugodjanak bele, mert t�bbet mi sem seg�thet�nk
rajtuk.
Az a sok ember, aki m�g mindig �tsz�kd�sik, m�g jobban keser�ti �ket, s ha �n nem
tartan�m
benn�k a lelket, nem is tudom, hogyan viseln�k el a helyzet�ket! De mi lesz akkor,
ha valahol
felfordulok. Kied okos ember, mondja meg, ha tudja, hogy mi lesz akkor! Ha nem lesz
a
j�bolond Emri Jov�ki!
- Az igaz! - szontyolodik el a m�sik v�n ember is.
A megbecs�l�s j�l esik Jov�ki b�nak.
Egy�tt falatoznak a tariszny�b�l, Jov�ki b� n�zi az eget, haza k�sz�l�dik, mert
dolga van s
napvil�gig otthon szeretne lenni. Z�ld J�nos nem is marasztalja. K�sz�ni sz�pen az
�zenetet,
h�reket, amiket a vej�t�l, hozott s ha ism�t �talmegy M�duv�ba, mondja meg, hogy �k
is
tisztelik, s �ldeg�lnek ahogy lehet, a nyomorgat�s kiss� sz�n�ben van, a vizsg�l�
bizotts�got
v�gre levett�k a nyakukr�l, s egy�b dologban is lesz valahogy.
Jov�ki b� �ppen k�sz�lt felm�szni a l�ra, mikor hirtelen esz�bejut.
- Hogy el ne felejtsem, a tisztelend� �r is tisztelte s cs�kolta kieteket.
- Mif�le tisztelend� �r?
- H�t P�t�r, a pap, a kietek fia!
- Vele hol tal�lkozt�l? - rebben meg Z�ld J�nos b�csi.
- H�t M�duv�ban!
De m�r erre f�lugrik Z�ld J�nos is.
- Hogy ker�l oda?
- � �gy, hogy megsz�k�tt Feh�rv�rr�l!
- Megsz�k�tt?
- Nem is ment el az esze, hogy ott maradjon rabnak!
- S te ezt most mondod?
- �gy no! - veszi zokon a leck�ztet�st Jov�ki b�. - Hogy mondjam, mikor kiedt�l
sz�hoz se
tud jutni az ember, annyit j�r a sz�ja!
*
Tizenegy akaszt�f�ra szegezt�k fel a cs�ki �l�zad�s� miatt el�t�ltek neveit a
szeredai v�r el�tt.
�fels�ge a szents�ges kir�lyn� azonban nem volt megel�gedve. Mindenek csod�j�ra
alaposan
�tvizsg�lta az �t�leteket �s h�v�sen kijelentette az uraknak, hogy �t
f�lrevezett�k, a b�nvizsg�l� bizotts�g nem der�tette ki a l�zad�s vez�reit, mert a
tizenegy el�t�lt nem b�n�s ebben.
- Mi ennek az oka? - fordult az udvari kancell�rhoz.
Bethlen G�bor nyiltan, egyenesen megmondta:
- Mert nem is volt l�zad�s!
A meglep� feleletre �fels�ge Kaunitz herceghez fordult, akinek csillaga
lehanyatl�ban volt
m�r az udvarn�l �s t�le k�rte sz�mon az esem�nyeket:
- Ha nem volt l�zad�s, akkor mi�rt kellett annyi v�rt ki�nteni?
A herceg k�zmond�ssal v�laszolt:
- Ha a fejedelem haragszik, meghalnak az alattval�k!
Szem�k �sszevillant. �fels�ge is tud azonban alkalmas k�zmond�st:
- Nincs igaza, herceg! Az �rtatlanok v�re az �l�k kenyere!
- Megadom magam, fels�g! - hajlott meg finoman a herceg �s felemelte karj�t, mint a
kardot: Vitam et sanguinem!... A magyar f�urak megig�rt�k, �let�ket �s v�r�ket, a
n�p ime oda is adta
fels�gednek! Mind�ssze ennyi t�rt�nt.
Az urakban megfagyott a v�r a herceg vakmer�s�g�t�l. A kir�lyn� azonban �gy tett,
mintha
nem hallotta volna. Amit az uralkod�k nem akarnak meghallani, az nem is t�rt�nt
meg.
Kabinettitk�r�nak, br. Nenynek intett:
- Miut�n a vizsg�l� bizotts�g m�k�d�s�nek eredm�ny�b�l meggy�z�dtem, hogy a
sz�kelys�g
nagyobb b�n�kkel nem v�dolhat� �s tekintetbe v�ve, hogy a hat�r�rs�g fel�ll�t�sa
megval�sult, a n�mely helyeken mutatkoz� ellenszeg�l�s megsz�nt, hogy ne csak k�ls�
csendess�g, de a lelkek bels� megnyugv�sa is helyre�lljon, kegyelmet adok
mindazoknak, kik
vizsg�lat al� fogattak �s az �gyben b�rmi r�sz�k volt. K�rem gondoskodj�k, hogy a
vonatkoz�
rendeletet m�g ma el�m terjesztess�k!
Azzal fej�t se biccentve az urak fel�, elt�nt bels� termeiben.

H�napok mulva esz�be jutott a kir�lyn�nak, hogy az �ltal�nos kegyelem eredm�ny�r�l

�rdekl�dj�k.
Sem a halottak, se a kib�jdosottak nem t�rtek vissza, az �ld�z�tt n�p pedig sokkal
t�bbet
szenvedett, semhogy megbocs�thatna azoknak, akik v�gzet�t okozt�k.
Az �let �s n�pek sorsa nem f�gg az uralkod�k kegy�t�l.
A szents�ges asszony elgondolkozott.
Milyen k�l�n�s, f�lelmes f�ld az az Erd�ly!...