Professional Documents
Culture Documents
Néma Küzdelem
Néma Küzdelem
N�MA K�ZDELEM
1.
Napok �ta tart a kietlen, hideg �szi es�z�s. S�r, mocsok, elhagyatotts�g �s
vigasztalans�g az eg�sz korny�k. F�tlan agyaghegyek emelkednek egym�s mellett
hossz� vonulatban a K�rp�tok fel�, tele v�zmos�sokkal, oml�sokkal, cs�f r�ncokkal,
�sszevissza n�tt to-visbokrokkal. Sov�ny, pataverte, kop�r juhlegelo az eg�sz. Az
egyetlen utat, amely a Fundatur�n �tvezet, meredek, sz�rkepal�s oml�son v�gt�k be a
hegy kopasz oldal�ba, �s meredek �vben cs�szik lefel� Kolozsv�r ir�ny�ba. Az
agyagdombokon t�l t�bbezer hold term�keny vid�k kezd�dik: az uradalmak vil�ga
tany�kkal �s udvarh�zakkal a sz�zadokon �t kiveszett �s elpusztult magyar
telep�l�sek hely�n. A sz�tsz�rt, egym�st�l t�vol es� rom�n falvak egyel�re meg a
v�lgy t�ls� oldal�n ver�dtek �ssze a fatemplomok k�r�l. Kezdetleges, v�lyogb�l
vert, k�kre m�zolt kunyh�k teny�rnyi ablakokkal, tr�gy�val kevert agyagpadl�val,
magas, fekete gomb�s szalmatet�kkel, rekedt kuty�kkal. A vessz�b�l k�rbefont
�lakban n�h�ny sov�ny barom, rideg, k�cos malac f�zik a saj�t piszk�ban, �s a h�zak
b�d�s f�stje megszorult a v�lgyben. A torkolaton t�l hatalmas legel� kezd�dik, a
p�sztorok vil�ga, kiknek domboldalba v�jt g�d�r a lak�sa, gyept�gl�kb�l van az
�gya, rajta t�r�tt szalma. Vagyona n�h�ny zs�ros, fekete ing, t�sz� �s condra,
kapca �s bocskor, kormos �st �s fat�gely. Csendesek, ig�nytelenek, t�relmesek �s
hallgatagok. Semmi meg nem rend�ti �ket. Ha baj van, veszedelem t�mad, vagy az
istennyila �t be, hirtelen vissza-keresztet vetnek magukra, �s azzal el is m�lik a
gonosz. Csak a
5
bossz�t �rzik meg feled�s n�lk�l. Addig egykedv�en �lnek a vackukon, arcukon n� a
sz�r. V�rj�k a j�v�t, mert a j�vend� biztosan elj�n. Tudj�k. Mondta a Domnu
P�rinte.
Arr�l is tudnak, hogy arra, a hegyeken t�l sokan vannak. Soknapi j�r�f�ldre mind
rom�n, rom�n... Eg�sz orsz�g, er�s falvakkal, k�h�zakkal, arany, kett�s
keresztekkel szent templomok, v�rosok �s kir�ly. Nagyszak�llas kir�ly f�nyes
palot�ban, aki egyszer �rt�k j�n. Besz�lik a kalugerek, kik az erd�k�n �t �jszaka
idej�n k�z�j�k ereszkednek, megszentelik a presz-kur�t �s elviszik a bajt, csap�st,
betegs�get. Ilyenkor a csattog� fog�, csapzott kuty�k hirtelen megn�mulnak, �s
ijedten elfutnak. Titokban j�nnek �s titokban lesznek oda. Csak a k�l�n�s keleti
szag marad ut�nuk, �s akit meg�tkoztak, akire r�im�dkoztak, arra r�d�l a
kapub�lv�ny, agyon�ti a fa, hirtelen elsorvad, vagy t�nkremegy. A kicsi rom�n
falvakban azonban p�nz ker�l, az emberek mosolyognak, a fiatalok h�zasodnak,
felhangzik a doina, �s a gazd�k meggy�tj�k a p�link�t. Van, aki lovat vesz, egyik-
m�sik k�h�zat �p�t, f�ldet szapor�t csendben, �szrev�tlen�l. A falu k�zelebb j�n az
uradalomhoz. Senki se b�nja, senki se irigyli, mindenki �rvend neki. Al�zatos,
szel�d, j�lelk� n�p lakik ezen a vid�ken. Nincs panasz r�juk. Ahol lehet, az
uradalom is kedvez nekik. Az �reg gr�f val�s�gos apja a k�rny�knek. � j�rta ki,
hogy a bank az �d�m-birtokra p�nzt adjon, s az ezer holdat megve-hess�k. Mikor az
alisp�n �r eladta a n�gysz�z holdj�t, visszal�pett az �rver�st�l, pedig �t tal�lta
volna, hiszen majdnem egy test az �v�vel; de hagyta, hogy a szeg�ny emberek
boldogulhassanak.
Csak az a n�h�ny magyar haragszik r�, aki m�g a faluban lakik, de nincs igazuk. Meg
is mondta nekik a gr�f, mikor felmentek hozz�, hogy h�t �k is szeretn�nek n�h�ny
holdat maguknak leakasztani:
6
- Van-e fedezetetek r�?
- Fedezet? - h�kkentek meg a magyarok. - Az bizony nemigen van!
- M�rpedig a banknak a biztos�t�k kell! Nem ad a ti sz�p szemetekre semmit.
Mivel akartok fizetni?
- Ugy gondoltuk - mondotta F�tyol J�nos tisztess�gesen hogy a bank a p�nzt
t�bl�zn� b� els�' helyre a birtokra, mit meg akarunk venni, s mi lassacsk�n
let�rleszten�k... Meginst�ln�k al�san, ha a gr�f �r egy j� sz�t sz�lna az
�rdek�nkben.
A gr�f elgondolkozott, de azt�n megr�zta a fej�t.
- Nem, nem! Csak nektek csin�ln�k bajt vele! A k�lcs�n azt is elvinn�, amitek
van.
- Hogyhogy? - csod�lkoztak az emberek.
Az �reg m�lt�s�gos �r megmagyar�zta:
- A p�nzt nem adj�k ingyen. Ha csak nyolc sz�zal�k kamatot sz�m�tunk, azt se
b�rn�tok fizetni.
- H�t a birtok j�vedelme?
- Mikor lesz abb�l �j�vedelem"? Se p�nzetek, se felszerel�setek. A kezetekkel
nem t�rhatj�tok fel a f�ldet. Hol van m�g a vet�mag? No, �s nektek is �lnetek kell!
Ha pedig fel�litek azt a kis term�st, mit adtok el, hogy fizethessetek?
Tartal�kt�ke n�lk�l a birtok csak veszedelem. El�g egy-k�t rossz esztend�, hogy
koldulni menjetek. Nem igaz?
- Az �gy van! - estek le a fejek.
Az alig ny�lott rem�nys�g �s �lom pillanat alatt szertefoszlott.
A gr�f �r megsajn�lta �ket:
- Az�rt nem kell ennyire elszomorodni, emberek!
F�tyol J�nost azonban nem tudta megvigasztalni.
- Annyink sincs nek�nk itt, magyaroknak, ahova eldugjuk, ha meghal k�z�l�nk
valaki!
V�dol�, s�lyos mond�s volt. A gr�f is belefeh�redett.
- Temet�r�l gondoskodni kell!
7
Az t�nyleg nincs. A r�git m�g atyja idej�ben lez�rt�k, mert uradalmi ter�let volt
az is. K�s�bb a legel�h�z csatolt�k. A kikorhadt fejf�kat a csel�ds�g t�zelte el,
vagy ellopkodt�k, a k�vek a f�ldbe roskadtak, el-mohosodtak, kid�ledeztek, �s az
isp�n adogatta el ist�ll�-l�bnak, h�zl�pcs�nek, vagy sz�tt�rdelt�k k�poszt�sk�nek.
Ig�nyt t�masztani r�juk, sz�lni senki sem mert. Az uradalom azt csin�lt abban az
id�ben, amit akart. Az a n�h�ny magyar csal�d, aki m�g megmaradt, halottait ott
�sta el a kertje l�bj�ban, �reg szilvafa t�v�be. Akinek ennyije se volt, az
bek�redzkedett a rom�n temet�be. A p�p�nak is k�nnyebb volt, hiszen � dugdosta el
�ket napsz�m�rt, p�r garas�rt. Sz�vesen tette, �s m�g sz�pen meg is k�sz�nt�k neki.
F�l f�llel hallott ezekr�l a dolgokr�l a gr�f �r. Fiatal kor�ban sz�mba se vette az
ilyen kicsis�get, �s csak n�h�ny �v �ta gondol r�, hogy a halottak is fontosak. A
temet� a n�pnek gy�kere, ami odak�ti ahhoz a f�ldh�z. Tulajdonk�ppen kegy�r is
volna, ezen a jogon szokt�k a k�lvinista egyh�z gondnok�v� v�lasztani, de ki az
�rd�gnek jutott esz�be a temet�? A falu sz�l�n, a Sz�l�s mellett m�g �ll a templom,
de az is olyan roskadoz�, hogy �jat k�ne �p�teni helyette, de a jelenlegi
k�r�lm�nyek k�zt arra nem is gondolhat. Egym�s ut�n n�gy rossz gazdas�gi esztend�,
csap�sok j�ttek, a D�nes gr�f k�lf�ldi tart�zkod�sa, kedvtel�sei is sokba ker�lnek,
a csal�d �lland�an Kolozsv�rott �l, a le�nyok a farsangot Pesten t�ltik, neki is
kell a n�v�t tartania, a gr�fn� ausztriai rokonait is � seg�lyezi rangjukhoz ill�
gavall�ri�val, �s ott van - a fene egye meg -, az a sok j�t�kony egyes�let, egyh�zi
megaj�nl�sok. �vek �ta t�l van m�retezve a k�lts�gvet�se. Az utols� id�kben
k�nytelen volt igazgat�tags�got v�llalni az Erd� Bankban, n�h�ny indul�
v�llalatn�l. A kaszin�ban se mondhatja fel a magas hozz�j�rul�st, b�r tal�n t�lz�s
is volt, hogy �fels�ge k�p�8
nek megfest�s�t egyed�l v�llalta. A zsuki futtat�sokr�l se maradhat le, a m�nest
nem hanyagolhatja el. Na �s a beruh�z�sok, g�pek, �p�tkez�sek. A kast�lyhoz �j
sz�rnyat kellett toldania. M�r nem volt hol elhelyezni a vend�geket a vad�szatok
ut�n. A park gondoz�sa is sokat felem�szt. M�ris t�l van terhelve a birtok. Az
egyens�lyt ink�bb a k�z�leti tekint�lye, mint a vagyona tartja. Ha � behunyja a
szem�t, minden �sszeomolhatik. Nem, nem. Arr�l sz� sem lehet, hogy ezek�rt a
magyarok�rt is j�t �lljon. A rom�nok, az m�s. Azt is t�bb�-kev�sb� k�nyszerb�l
tette. P�rtnyom�sb�l. A korm�ny �j nemzetis�gi politik�ja �rdek�ben. Kifog�stalan,
a legkedvez�bb b�n�sm�d a nemzetis�gekkel, hogy j�l �rezz�k magukat, �s megsz�nj�k
az elszakad�si agit�ci�. Ez ma a program. M�ris rossz n�ven veszik, hogy csak
magyar csel�deket alkalmaz. Nem is sejtette, hogy ilyen apr�s�gokra is kiterjed a
b�csi k�r�k figyelme. Szerencse, hogy a fia, D�nes gr�f idej�ben figyelmeztette.
Ezt a gesztust a rom�nokkal teh�t meg kellett csin�lnia. Tov�bb nem mehet a
teherv�llal�sban. Szam�r is volna, ha �nmag�t fosztan� meg r�gi, kipr�b�lt
csel�ds�g�t�l.
- Sajn�lom, emberek, de a birtokv�s�rl�sban nem lehetek seg�ts�g�kre!
Az �regek, tapasztaltabbak s�hajtoztak, b�slakodva, engedelmesen szedel�zk�dnek:
-�Ha nem lehet, h�t nem lehet!" - csak a fiatal F�tyol J�nos merte durv�n odav�gni:
- Az ol�hoknak bezzeg lehetett!
Mindenki megdermedt a l�zad�sra. Az �reg gr�f szeme felvill�mlott a mer�szs�gre,
m�r-m�r a sz�j�n lebegett a hal�los �t�let, hiszen egyetlen szav�val m�g a hat�rb�l
is kivettetheti F�tyol J�nost; de uralkodott mag�n. Ennek a fiatal parasztnak n�mi
igaza van. A v�dat sem hagyhatja mag�n, hogy a rom�nokon seg�tett, s csak a
magyarokon nem. Nyugalmat er�lte9
tett mag�ra, de a tekintet�t belef�rta a paraszt kem�ny szem�be:
- A rom�nok�rt nem �n, hanem a p�sp�ks�g �llott j�t. Meg�rtetted?
- Az m�s! - nyugodtak meg az emberek.
�gy m�r m�s! Akkor nincs semmi baj! Az Isten sok�ig �ltesse a m�lcs�s gr�f urat.
- �n csak k�zvet�tettem a k�r�st a bankhoz.
Azt m�r restellte mondani, hogy �t�mogattam, megszavaztam".
Kiss� belepirult, de a parasztok elhitt�k neki. Ugy, ahogy mondotta. Hogyan
k�telkedtek volna benne, hiszen keny�rad� gazd�juk. A h�s�g �s becs�let �jra ott
�gett a tekintet�kben. A csal�d�s m�g sajgott benn�k, de m�r megnyugodtak a
v�ltozhatatlanban.
- H�t akkor menj�nk, emberek! - szedel�zk�dtek.
A gr�f azonban visszaintette:
- V�rjanak egy pillanatig!...
- Parancsoljon vel�nk a m�lt�s�gos �r!
- Ide figyeljenek!... Nem szeretn�m, ha azt hinn�k, hogy nincs k�l�n�s gondom
magukra. Int�zkedni fogok, hogy a Dragan-d�l�ben az int�z�m szak�tson ki �tven
holdat a magyarok r�sz�re. Mindenki annyit b�relhet bel�le, amennyit meg tud
m�velni. J� lesz �gy?
A parasztok sz�ve az �r�mt�l a torkukba ugrik. Volt olyan is k�zt�k, aki nagy
felindul�s�ban rom�nul k�sz�nte meg: - �Da, Domnu Zeu..." Az a fenn-val�, j�s�gos
�risten!...
- Temet�nek pedig odaadom a r�gi templom melletti h�rom holdat...
�gy vette �szre, mintha F�tyol J�nos g�nyosan elh�zta volna a sz�j�t. M�r az
ajt�n�l voltak, mikor a gr�f �les szava ut�nuk csattant.
- Akinek pedig nem tetszik, az szedheti a s�torf�j�t!
Ez F�tyol J�nosnak sz�lott.
10
- Meggondolatlan marha vagy, te J�nos - d�ft�k le a t�bbiek is a szemeikkel, mikor
felszedt�k az �mbitu-son a f�ldre lerakott sapk�jukat.
F�tyol J�nos pedig egyed�l, s�t�ten elindult hazafel�.
2.
M�r a Csik�skerten t�l j�rt, mikor Bolyky �r, az int�z� l�h�ton, a tagb�l j�vet
el�be ker�lt.
- J�nos! Reggel j�kor itt l�gy, mert Gyurival a gabon�sban �tforgatj�tok a
b�z�t. Ha megvagytok vele, a kert�sz �rnak seg�tesz!
- J�, ist�lom!
A l� nagy s�rbocskorokkal elcuppogott. J�nos keser�en felkacagott.
- Mekkor�t fog n�zni Bolyky �r, ha f�l�ra m�lva azt kell izennie, hogy t�bbet
be ne tegyem a l�bam az uradalomba!
Holtbizonyos, hogy a gr�f elbocs�tja.
- Tiszta szents�gt�r�s, ahogy ma vele besz�ltem, de nem b�nom. K�pj�n szembe
ak�rki, ha nincs igazam!... Valahogy lesz velem is.
Az�rt m�gis neh�z volt a lelke, kelletlen�l vitt�k a l�bai. Ha p�nz lett volna
n�la, vagy a zsid� hitelezne, most be�lne a kocsm�ba, s annyi p�link�t inn�k,
amennyit�l elfeledn� ezt a cudar vil�got, hogy az Isten s�llyesztette volna el az
eg�szet. H�t �rdemes magyarnak lenni? Jobb a rom�n Krisztus! Annak szak�lla van, s
al��rja a v�lt�ikat. Bodornak van igaza, aki �tal�llott csal�dost�l. Most � is kap
f�ldet. Semmivel sem kevesebbet, mint a t�bbi.
11
- De �ri mit csin�ljak? Ha a gr�f ezt a fal�s kenyeret is elveszi, mehetek ak�r
al�, ak�r fel.
Legal�bb ne h�zasodott volna meg. Koldusnak nem val� feles�g, gyermek. Annak az
orsz�g�tja val�, amin megd�g�lj�k. A h�zat, amiben laknak, a feles�g�vel kapta
ugyan, de azzal sokra nem mennek. Most itt lett volna az alkalom, hogy h�rom-n�gy
holdat akasszon hozz�. Valahogy kiny�gt�k volna az �r�t. M�r a fia is meg tudja
fogni a kapanyelet. J�v�re iskol�ba ker�l. M�r haszn�t veszi. Eddig kinn volt a
hat�ron. A t�bbivel �rzi a t�r�kb�z�t a vaddiszn�kt�l. Most jut esz�be, hogy valami
sz�rny�k-f�l�t kellett volna csin�lni ebben a hideg, es�s id�ben, ahov� h�z�dj�k,
hiszen mez�tl�b van, �s felsz�vja mag�ba a h�l�st.
- K�l�nben ott hadd szokj�k!... Az is lehet, hogy az anyja kapcabocskort tekert
neki. T�ls�gosan is k�nyezteti. Minek? V�ns�gire �gyis megkehesedik.
Eln�zett a kukoric�sok fel�. A kis t�bl�k ott ny�ltak el a ciheres alatt. Rohamosan
s�t�tedett. Komor feke-tes�gbe zavarodott a l�t�s. Piszkos k�d�k gomolyogtak az
alig szit�l� es�ben. A felh�k nehezek �s mozdulatlanok, terhesen �lnek a dombokon,
azt�n minden eggy� olvad a siket, vigasztalan �jszak�ban. A kukorica�rz� gyermekek
m�r gy�jtogatt�k a vadijeszt� t�zeket. A t�z is alig borong �t a s�t�ts�gen. Csak a
magja l�tszik halv�nyan, f�nye nincs, megfulladt a nedves p�r�ban.
F�tyol J�nos figyelte, hallgatta a halkan idever�d� tompa kolompsz�t, rekedt
�v�lt�z�st, tok�z�st, h�-jogtat�st, v�jogtat�st.
- Csak az erd�t fel ne gy�jts�k!
M�g csak az hi�nyzik a nagy baj�hoz, hogy a fi�t csend�r�k vigy�k a gr�f el�. Ezek
a vad, mok�ny ficsu-rak mindenre k�pesek. M�r k�t �zben �gettek le egy-egy p�szm�t
a vadk�rd�l�sok miatt. Mikor a csend�r�k vallatt�k, a mocskos k�lykek konokul
feleltek:
12
- Az�rt gy�jtottuk fel az erd�t, hogy pusztuljanak az urak vaddiszn�i.
V�geredm�ny�ben nem volna nagy k�r az�rt az erd��rt. Valamire val� fa alig van
benne, a t�bbi bokor, �sszevissza n�tt ciheres, t�zre val� gaz, de a gr�fnak
szemef�nye. Egy fuszulykakar�t nem enged kiv�gni bel�le. Ny�l, �z, r�ka, vaddiszn�
azonban j�l elfekszik benne. Ez�rt van olyan nagy becsben. Nagy kincs ezen a
vid�ken az a n�h�ny sz�z koszos bokor.
- Kitekerem a nyak�t annak a k�ly�knek, ha valami bajt csin�l!
M�r j�rt az esz�ben, hogy �tmegy �s megn�zi, mit csin�lnak azok a tekerg�k, ele
azt�n m�g meg is haragudott mag�ra:
- Mit f�ltem �n a gr�f vagyon�t?
A v�r�ben volt a becs�let. Hogy f�ltse a keny�rad�ja vagyon�t.
Mire haza�rt, m�r sajn�lta is, hogy �gy el�gyetlen-kedte a sors�t.
- Hogy lehettem ilyen istenmarh�ja!
Az asszonynak azonban nem sz�lt. Ker�lte a tekintet�t. A h�rt m�g nem hozhatt�k
meg, de l�tszott a viselked�s�n, hogy l�tja, tudja a bajt. Semmi jobban nem d�h�ti
fel F�tyol J�nost, mint mikor az asszony titkon, szepegve, megny�lt orral, f�l�nken
reszket k�r�l�tte, nem mer k�rdezni, csak n�m�n keresi az ura kedv�t, nehogy
valamit ellene tegyen. Legsz�vesebben megcsapta volna, hogy v�gleg elny�lj�k, s ne
l�ssa t�bbet, de szigor�an, fak�n csak annyit mondott:
- Mit gy�szolsz ism�t?... T�n tudod, hogy a gr�ffal v�geztem?
Legjobb volt egyszerre kipakolni az igazs�ggal. Minek tudja meg m�st�l. Szokj�k
hozz� egyszerre.
- Mit?... Mit besz�l? - r�m�lt meg a sov�ny, eldolgozott asszonyka.
13
- V�geztem! Egyszer s mindenkorra! Megmondtam a magam�t!! Nem Isten a gr�f se!
Alig szorult ki a sz� az asszony tork�n.
- Felmondott? Menn�nk kell?
- Olyasf�le! - s�t�tte le az ember a szem�t. - Minden pillanatban izenhet az
int�z�, hogy t�bbet ne tegyem be a l�bam.
Az asszony megn�mult. Egy zokszava se volt. Mag�ba fojtotta f�lelm�t �s
keser�s�g�t, a nagy k�rd�st, hogy mi lesz vel�k.
Az ember is megjuh�szodott. �rezte a felel�ss�get. Szeretett volna valami
vigasztal�t mondani, de semmi kiutat nem l�tott az �let�ben. K�r�ln�zett a kis
kunyh�ban, mintha m�r b�cs�zkodn�k t�le. Azt val�sz�n�leg el kell adni. P�r rongyos
forintot ha kapna �rte. �l, pajta ez, nem h�z. Rogyadoz� v�lyograk�s. A falak
lyukait szalm�val t�mk�dt�k be, ganajjal ragasztott�k, s�rral sik�tgatta az
asszony, hogy �ssze ne menjen. A vessz�v�z itt-ott ki�tk�z�tt bel�le, �s a rothadt
szalmatet� s�lya alatt megd�lt. K�t helyen is meg kellett t�masztani, hogy orra ne
bukj�k. A f�ldes padmaly tele g�dr�kkel, szem�ttel. A falak �vig nedvesek az �szi
es�z�st�l. T�len m�g az �gyl�bak is z�zmar�sak. B�d�s, �cska, kopott szem�tdomb,
nem lak�s, amiben a szeg�nys�g r�zza a szak�ll�t nap nap ut�n. Nincs mit sajn�lni
rajta. A �telek" sem k�l�nb. Agyagos pala, amiben papsajton, temet�vir�gon,
csal�non k�v�l egy�b meg nem terem. Eny�szet minden�tt. Csak az ad� �rt�kes rajta.
Egy �hezett, sov�ny s�ld�cske, p�r ty�k minden vagyonuk. Nem neh�z sz�mon tartani
azt a n�h�ny rongyot se, ami rajtuk van. Sokra nem vitt�k nyolc esztend� alatt,
mi�ta egybekeltek, annyi szent. De nem is lehetett. Minden perc�k, minden erej�k az
uradalom� volt. Magukra nem gondolhatnak. A kommenci� �ppen csak annyi, hogy �hen
ne haljanak. A zs�rt kiveszi a test�kb�l a
14
neh�z f�ldmunka. Csak aszal�dnak, kopnak, fogynak, nyomorognak rem�nytelen�l,
j�v�tlen�l. A gyermek csak �jabb baj. Annak nem j�r k�l�n kommen-ci�. Ami van, azt
a keveset kell sokfel� osztani. O m�g szerencs�s, hogy csak egy van. B�r az se
volna! Rendesen a tet� s a gyermek egy�tt j�r a szeg�nys�ggel, m�rpedig a
nyomor�s�gnak nagy hasa van.
- Jobb is lesz, ha elmegy�nk a pokolba! - vigasztalta az asszonyt, aki csak
s�hajtott meggy�z�d�s n�lk�l.
- Megseg�t minket is az Isten!
- Fiatal vagyok, er�s, tudok dolgozni, s m�sutt is van vil�g! Am�g a k�t karom
b�rom, addig te ne f�lj, R�za!
- Csak maga ne b�suljon! - melegedett el a kicsi, maroknyi feh�rn�p.
- Mi a t�zlangj�t b�suljak? Legal�bb a magam embere leszek!... engem csak az
igazs�gtalans�g b�nt. Hogy a rom�noknak lehet f�det venni, de nek�nk nem. Mi
megd�g�lhet�nk, mert nincs �fedezet�nk". A kutya se t�r�dik vel�nk. Minket sz�p
sz�val kifizet a gr�f. �rt�nk nem �ll j�t semmif�le k�v�r p�sp�k.
- Felvirrad a mi csillagunk is egyszer - vigasztalta az asszony, de att�l az
ember lelk�ben felgy�lemlett keser�s�g �jra kicsordult. Felszisszent, mintha
csal�nnal csapkodn�k a meztelen sz�v�t.
- Te is �gy besz�lsz, mint az urak. Mint a gr�f: �Majd a k�vetkez� alkalommal".
Mire v�rjunk? Mikor lesz ism�t ilyen j� alkalom? Hiszen az utols� h�sz esztend�
alatt a k�rny�ken minden elad� birtok a rom�nok kez�re ker�lt. Ott van a B�nis-
birtok. Egy holdat se kapott bel�le magyar. Vagy a Sik�-birtok. Mind az ezer hold
az �v�k� lett. Az Ol�h tekintetes �r�b�l sz�znyolcvan hold maradt meg az Ol�h
S�ndor ke-zin. Ebb�l Bajazoki f�szolgab�r� �r a feles�g�vel kapott r�szb�l a
sz�z�tven holdat nem rom�noknak
15
adta cl? T�ged, vagy engem k�n�lt meg vele? A Ki-szeli-f�le birtokot nem is
eml�tem. Ha j�l tudom, k�tsz�z hold volt. Azt is csak �k vett�k meg.
- H�t, ha nekik volt p�nz�k! - pr�b�lta csillap�tani az asszony, de az ember
m�g jobban fell�zadt.
- P�nz�k?... Honnan van p�nz�k? Mi?
- �n azt nem tudom - h�z�dott vissza az asszony, mintha � volna a hib�s. -
Bizonyosan a rom�n bank ad nekik.
- Rom�n bank? - vicsorgott F�tyol J�nos. - Azt hiszed, hogy ez a mi gr�funk a
rom�n bankn�l k�dulja nekik a p�nzt? A saj�t bankja adja mind egy krajc�rig. Erre
van p�nze. A mi sz�munkra nincs. Mi�rt nincs?
- Maga mondta, hogy nek�nk nincs fedezet�nk, vagy mi � fen�nek h�vj�k -
jegyezte meg az asszony.
- Az, az fedezet! - k�rogott a f�rfi. - Mocan Vazulnak, a pakul�rnak mi
fedezete van a likas bocskor�n s a furuly�j�n k�v�l? Vagy Cesanu Grigornak, Cindea
Juonnak, Pavel Mihailnak? Kit eml�tsek m�g?
- Ne eml�tsen senkit. Nekem el�g volt! - hervadt le a gyenge asszony.
Az ura is belef�radt.
- Egye meg a fekete fene az eg�szet. Van-e valami vacsor�d?
Az asszony el�tette a kenyeret, hagymatok�nyt a kopasz asztalra.
A f�rfi percek alatt, moh�n bekapta.
- Egyebed nincs?
- Volt egy kev�s marad�k t�r� a deberke fenekin, de azt odaadtam K�rujk�nak. Az
arat�szalonnar�sz m�g a m�lt h�ten elfogyott. A d�g verje le a ty�kjait, azok se
tojnak.
- Mit�l tojjanak? - buggyant ki az ember sz�j�n, azt�n legyintett. Se v�ge, se
hossza, ha az asszony sorolni kezdi a panaszait. - Vesd meg az �gyat! Lefek16
szem. Holnap kor�n kell kelnem. �tforgatjuk a b�z�t, ha addig a gr�f el nem
csapott.
Az asszonyban felcsill�mlott a rem�nys�g.
- H�tha meggondolta? H�tha...
T�bbet nem mert mondani. Az ura is titokban erre gondolt. Most, hogy kiadta a
m�rg�t, tiszt�n l�tta a helyzet�t. Rosszkor j�nne, ha gatyamadzaggal csal�dost�l
neki kellene menni�k a vil�gnak, most, mikor a t�l minden pillanatban a nyakukba
szakadhat. Neh�z ilyenkor ajt�r�l ajt�ra j�rni, h�ny�dni a nagyvil�gban, az
�lettelen utakon, �hesen, n�lk�l�zve. Munka sincs ilyenkor. A f�l orsz�g zsebre
teszi a kez�t, s valahogy �tdidergi a telet. Egym�s fej�t tetv�szhetik, m�g
fel�bred a tavasz. Ny�ron m�s, mikor minden bokor sz�ll�st ad.
H�tha meggondolja a gr�f?...
Lefek�dni se mertek j� ideig. A f�rfi nagy, repedt mark�ba eresztette a fej�t, az
asszony tett-vett, kereste a dolgot, hogy besz�lgetni ne kelljen. Minek t�pni a
bizonytalans�got, k�nozni egym�st?
- Tudtam, hogy valami nagy baj �r - gondolta borzongva, babon�san -, mert
valami k�l�n�s, nagy madarak sz�lltak a h�zunkra, vijjogtak, k�rogtak, zu-vatoltak,
hogy beleborzongott az ember. Azt�n elsz�lltak suhogva, s�r�n, mint egy nagy,
t�m�tt felh�. Tudtam, hogy nem jelent j�t! ...A t�znek se volt kedve. Eg�sz nap
csak s�rt, szomorkodott, haldoklott a saj�t f�stj�ben. H�t ez lett bel�le!...
�Szabad ember" lett az �n uram ahelyett, hogy megbecs�ln� mag�t, hogy a nyaka
szakadjon meg! Az �igaz�t" v�di, d�ngeti a mell�t, elj�ccodja a biztos
meg�lhet�s�t, gr�fokkal sz�jal, hogy bolondultam volna meg, mikor hozz�mentem!...
Valami zaj t�madt odakinn. Hirtelen m�g a gondolat is bel�j�k fagyott. Az ember
feje megsz�d�lt, az asszony legyeng�lt a hunyorg� t�z mell�.
17
Csak ember ne legyen!
L�legzet-visszafojtva lest�k a l�p�seket. K�zelednek. Nincs rem�ny. A torkuk
elszorul. M�r ott �ll az ajt�n�l az ismeretlen veszedelem. Hallgat�dzik. Nem l�tott
vil�goss�got, az�rt nem l�p be.
Az asszony s�padtan a sz�j�hoz kapta a kez�t, hogy fel ne sikoltson. F�tyol J�nos
megadja mag�t. Most m�r �gyis mindegy. M�gis beler�zk�dik, mikor az ajt�t
megz�rgetik.
- Alusztok-e, J�nos?
- Ki az?
- Eressz be, mert baj van!
F�tyol J�nos nehezen mozdul. Minek siessen? A hangj�r�l megismerte az �reg F�l�p
M�zest. Sohase �llhatta. Mag�nak val�, kaj�n, k�r�rvend� ember. Valami aff�l�t fog
mondani, hogy: �Az int�z� �r azt �zente, hogy m�t�l fogva �r vagy. Addig alhatsz,
ameddig neked tetszik."
- Tess�k! - morogja, �s elveszi a t�maszt�kot a kilincs al�l.
Az asszony vil�gol�t vet a t�zre, hogy l�ssanak.
- �lj�n le n�lunk, M�zsi b�csi!
Az ember csak �gy a k�sz�br�l mondja el a rossz h�rt:
- Siessetek, mert a fiatok rosszul lett. El van ny�lva a t�z mellett. S�t, s�t
bel�le a forr�s�g. Haza kell hozni!...
A v�ratlan h�r les�jtja �ket. Nem is tudj�k, mikor ment el F�l�p M�zsi.
Arra ocs�dnak, hogy a fel�bredt malac s�rva k�ri az elmaradt vacsor�t.
Neh�z �ccaka.Az es� nem sz�nik. Szakadatlan �ztatja, olvasztja a f�ldet. A f�kon
ronggy� �zott az utols� lomb. A mez� fekete sivatag. Nyomaszt� sikets�g �l a t�jon.
Az �tsz�li fesz�let r�m�lten ny�jtja karjait
18
az elt�nt f�ny ut�n a megn�mult mindens�gben. Az �szt�ne vezeti embert, �llatot, s
a k�pzelet r�m�lete nyilall bele a nagy �ress�gbe. Csak a s�rban fekv� halott �res
kopony�ja m�g�tt lehet hasonl� s�t�ts�g. Hi�ba f�rk�szi a f�lelemt�l sorvadoz� anya
t�gult szemkarik�kkal a titkait, lesi �r�k �ta, hogy ura beteg fi�val meg�rkezz�k.
Ujabb veszedelemt�l retteg, �s mind elviselhetetlenebbek a percek, hiszen a
kifosztott, �ttalan mez�k�n, dombok, �rkok, szakad�kok k�zt egyed�l, seg�ts�g
n�lk�l verg�dik. Az sincs, aki l�mp�t tartson l�bai el�, neh�z �tj�t legal�bb
arasznyira megvil�g�tsa. �rzi, hom�lyosan sejti, hogy emberfelettire v�llalkozott,
�s ez a tette d�bbenti r�, hogy milyen egyed�l vannak �s milyen szeg�nyek,
kivetettek, mintha ember nem is lakn�k a f�ld�n. Ott fulladhatnak a s�rban, v�zben,
r�lehelhetik a lelk�ket a puszta f�ldre, seg�lyki�lt�sukat nem hallja senki. A
holnapi nap m�r nem fog tudni r�luk. A rom�nok f�ldet kapnak �s boldogan alszanak,
az � ur�nak kuty�ja sincs, hogy elk�s�rje, s sz�k�lve eliramodjon, ha �sszeesett a
f�rads�gt�l, v�gs�kig fesz�tett inai megszakadnak beteg gyermek�nek tehetetlen
s�lya alatt, akit a m�s f�ldj�n hurcol kereszt�l a mez�k�n a nincstelens�gbe �s
kil�t�stalans�gba.
Van-e Isten, �s ha van, hol van? L�tja-e �ket, tud-e r�luk? M�rt nem mutatja mag�t?
Hi�ba fordul az egekhez, az im�ds�g is kihalt bel�le. Sz�raz, kop�r a lelke is.
Nincs semmi, amibe kapaszkodj�k. Letarolt �s kifosztott szeg�ny. Az �tok az
egyetlen, amiben hisz �s a gy�l�let minden ir�nt, ami k�r�lveszi. Mi�ta azonban a
rossz h�rt meghozt�k, v�tkezni se tud, csak �ll �s v�r rettegve, liheg� sz�jjal.
Fogai porlanak sz�t a szor�t�st�l, az es� pedig egyhang�an kopog a fej�n. Szeretne
elib�k rohanni, v�gigsikoltozni a mez�ket, de arra sincs ereje, hogy
19
visszal�pj�k a h�zba a f�d�l al�, mintha merev l�bai belen�ttek volna a f�ldbe.
Ut�bb m�r gondolatai is elhalv�nyodnak, gazd�tlanul csaponganak. �res, mozdulatlan,
egykedv� marad akkor is, mikor F�tyol J�nos a gyermekkel a karj�n, s�rosan,
verejt�kt�l g�z�lg� testtel kibukkan a s�t�ts�gb�l. Mintha �lomb�l �bredne, mikor
h�r�gve r�ord�t:
- �llj f�lre az �tb�l!
- Mi... mi az? - hebegi furcs�n, �s n�zi �ket, mintha idegenek voln�nak.
- Atyaisten! Ez megbolondult ! - h�kken h�tra F�tyol J�nos.
Ha a nyitott ajt�ban felakasztva kapta volna, az se volna csoda.
A beteg gyermeket leteszi az �gyra, �s maga is mell�je rogyik. Szeme el�tt
f�nykarik�k ugr�lnak, melle �sszeomlik, vastag p�ra d�l a sz�j�n, �s hal�los
f�rads�g lepi meg. Mad�rijeszt� v�z az eg�sz ember. Csepeg a v�zt�l, arc�n, kez�n,
ruh�j�n sz�tfolyt a s�r. �gy �rzi, hogy csontjai is �sszet�rtek. K�n vonaglik v�gig
�br�zat�n, mikor v�gs� er�fesz�t�ssel felegyenesedik, vack�hoz t�ntorog, �s sem
asszonnyal, sem beteggel nem t�r�dve cs�nya �s�t�ssal v�gigzuhan rajta.
A hideg �szi es� pedig tov�bb veri a f�ldet.
A szoba s�t�t volt �s rideg, savany� �s hideg. A kimer�lt emberek szanasz�t
hevertek vackukon, g�rbe, merev tagokkal, mintha csatat�ren hullottak volna el. A
beteg fi�n a l�z pecs�tjei megfakultak, arca felh�zott �nnyel vigyorgott. Az av�tt
condr�k kem�nny� vastagodtak a megsz�radt s�rt�l. Lehelet�k piszkos, feh�r k�de
meg�lte a testeket, mintha m�r pen�szedn�nek. Az �jjeli izgalmakban sz�td�lt kuck�
ijeszt� �s ut�latos. Olyan, mint a s�r, melyben a halottak �sszeverekedtek.
20
Mikor Bodoni Mih�ly, a b�res bel�pett, hogy az int�z� �r �zenet�t �tadja, a
l�tv�nyt�l h�trat�ntorodott �s sz�razon �r�lt a sz�ja. A sz� nem j�tt ki rajta.
Azt�n a d�h el�nt�tte. M�giscsak diszn�s�g, hogy am�g �k m�r elf�radnak a munk�ban,
ezek itt d�glenek. T�z �ra elm�lt, de m�g esz�kbe sem jut a tetveseknek, hogy fel
k�ne kelni. A k�rges paraszt nem tudta, hogy j�t�tem�ny nem tudni a vil�gr�l.
- H�, J�nos! - ki�ltott r�.
F�tyol J�nos nem mozdult.
Bizonyosan leitta mag�t a s�rga f�ldig, s most nem b�r esz�nkedni! - gondolta
Bodoni Mih�ly. Odal�pett �s kem�nyen megr�zta:
- Kelj fel, az Isten a dogodat!
K�t �g�, v�r�s szem meredt r� f�lig �ntudatlanul:
- Mi az? Mi az?
- Az any�d �r�me! - hajlott f�l�be a b�res. - Az int�z� �r azt �zente, hogy
t�bb� ne ker�lj a szeme el�!
F�tyol J�nos morgott valamit, feje visszahanyatlott, hangosan cs�mcsogott, mintha
j��z�t enn�k, �s a k�t v�r�s szem �jra kialudt.
- R�szeg diszn�! - v�gta be maga ut�n az ajt�t a b�res. R� se n�zett az
asszonyra, ki a zajra riadtan k�t csontos karj�ra emelkedett. Az eml�kez�s lassan
mer�lt fel benne, mintha a r�juk szakadt sok baj idegennel, �s nem tegnap, hanem
r�gen t�rt�nt volna. �j gy�trelmet jelentett ism�t val�s�gg� v�l�suk. R�n�zett a
fi�ra, �s egykedv�en betakargatta. Ur�hoz k�zeledni se mert. Hadd aludj�k. Most m�r
�gyis mindegy. Sz�vesen visszasz�d�lt volna � is fekhely�re. El�reg�rb�lt h�t�ban
sz�r� f�j�st �rzett, �s ing�b�l kiesett, l�ttyedt eml�i k�kek voltak a hidegt�l.
Felkelt, hogy t�zet gy�jtson.
Az �szi zimank� v�ltozatlanul tartott. Es� sz�ken hullott, az is ink�bb k�dszer�,
�les, mint a t�, �s �gette a b�rt. Az ablak ujjnyi vastag volt a beteg p�r�t�l.
21
A felh�k a h�z tetej�ig ereszkedtek, �s meghajlott alattuk a hegy oldal�ba n�tt
n�h�ny �szt�v�r ak�cfa. A f�st visszanyomult a szob�ba, �s keser�en kavargott az
izzadt gerend�k alatt. A mez�k�n, a v�zzel telesz�vott laposokon mocskos t�cs�k
feh�rlettek, �s az �zott ty�kok csapzott farokkal gubbasztottak az ereszben. A
kukoricat�bl�k t�redezett z�szl�kkal s�rg�llottak a t�volban, hasadozott leveleik
es�t, k�d�t s�rtak. Kifeslett cs�veik rozsd�s hegy�t mutogatt�k egy�gy�en, mint
akik letermettek, elv�gezt�k feladatukat, �s t�bb� nem tudnak semmit a vil�g
titkaib�l.
Csak a kecske nem akart meghalni. �j v�gyak mozgatt�k a szak�ll�t. Az �jszaka
k�r�lvette mag�t f�nyes hullad�k�val, �s t�relmetlen�l mekegett.
Az asszony megfejte, �s s�t�s, rossz sz�n�t dobott a j�szl�ba.
A falu se akar �letre kapni. A rom�nok pip�zva b�multak ki a vil�gba, �s saj�t
meleg�kbe rejt�ztek. Nincs hov� menni ilyenkor. A szek�r agyig mer�l a s�rba.
V�rtak lomh�n, egykedv�en, mint sz�zadok �ta. Elj�n �gyis, aminek el kell j�nnie, s
a Domnu Zeu ott van a templomban, az arany ikonoszt�zion m�g�tt.
Mire az asszony bevitte a tejet, hogy �tsz�rje �s felf�zze, kellemes meleg volt a
szob�ban. K�rolyka m�r fel�bredt. Csendes, nyugodt volt, csak a melle f�jtatott.
- Hogy vagy, kicsi fiam?
- J�l! - lihegte, de mindj�rt ut�na felugrott g�rcs�sen, hogy beletorzult az
arca.
- Jaj, fel ne k�ltsd ap�dat! - rebbent meg az anyja, de F�tyol J�nos hirtelen
felriadt. �gy ugrott fel, mintha t�zes vassal �rintett�k volna meg, �s inger�lten
r�t�madt a feles�g�re:
- A poncius�t a fejeteknek, nem tudtatok idej�ben felk�lteni? - kapkodott a
kozs�kja, ruh�ja ut�n. -Tudhattad, hogy meg kell forgatni a b�z�t. T�n azt
22
v�rtad, hogy az int�z� �r n�gylovas hint�t k�ldj�n ut�nam? Hogy �ll�tsak be hajnal
helyett d�lkor? Kacagtassam magam... Tudhatod, hogy a k�teless�g, k�teless�g!
�r�kk� csak bajt csin�ltok az embernek, azt a fennval�j�s�gosmindens�git az
any�toknak! Felr�gom az eg�szet! - csikorgatta a fogait.
- De J�nos!... J�nos! - hebegett az asszony.
- Ne t�tsd a sz�d! - rivallt r� az ember. - Adj valami fr�st�k�t!...
- Mindj�rt felf� a tej.
- Mi az? M�g csak most f�z�d? Mi az istennyil�t csin�lt�l eddig? �gyban
d�gleni, azt tudsz, de a dolgodat elv�gezni nem vagy ember!... �gyelj, mert a
kezemben marad egyszer a hajad!
- Csak egy pillanat! - b�jik a t�znek az asszony. -Mindj�rt k�sz van! M�r
b�r�dzik.
- F�dd fel a tejedet! - r�ntotta ki d�h�sen az asztal fi�kj�t az ember, s
kimarkolt bel�le p�r darab k�rges, keser� puliszkadarabot. A szeme meredt ki, �gy
nyelte.
Az �telt�l n�mileg lecsillapult. F�l szem�t beteg fi�ra ford�totta:
- Hogy vagy?
A fi�cska l�legzeni is alig mert.
- �n... �n... j�l!
- Cs�ful megijesztett�l az �jjel, de any�d a hib�s! Hogy lehet ilyen id�ben
�ccak�zni k�ldeni egy ekkora gyermeket mez�tl�b, k�nny� kurtiban, �t�zetlen�l!
- Mit adtam volna r�? - pr�b�lt menteget�zni az asszony. - Hiszen semmi meleg
holmija nincs.
- Az nem kifog�s! - d�rd�l fel F�tyol J�nos. - Adtad volna oda az �n meleg
kozs�komot, a visel� sapk�mat, hogy ne �zz�k eg�sz �jjel!
Az asszony l�tta, hogy jobb nem sz�lni.
- Gondod legyen K�rujra! - b�cs�zott F�tyol J�nos.
A pillanat el�rkezett. Ak�rhogy f�lt is t�le, ak�r23
hogy k�m�lte, sajn�lta is a szeg�ny asszony az ur�t, meg kellett mondania az
igazat.
- Maradjon! - �llotta el az ajt�t. - Az int�z� �r izent Bodoni Mih�lyt�l, hogy
nem kell menni, hogy t�bbet ne ker�lj�n a szeme el�...
Az ember agy�ba belenyilallt a sz�. Elfeh�redett �s megrend�lt. Amit�l rettegett,
bek�vetkezett.
- Azt izente? - makogta sz�d�lten. - Akkor... akkor... mit csin�ljak?
Gy�moltalan �s gyenge lett egyszerre, mintha egy vil�got vesz�tett volna.
Estefel� s�lyosra fordult a beteg gyermek �llapota. Kiugrott az �gyb�l, �s a f�ld�n
tekerg�zve hajtani kezdette a vaddiszn�kat:
- Huj huj! J�nnek! H�j h�j! Ne hagyd! Ker�tsd! Teli van a t�r�kb�za v�lik!
�desap�m! Seg�ts�g! R�zzad Gy�rgye azt a kolompot! Ne fuss el! Ker�tsd! V�gjad!
Hujhuj! T�zet! T�zet!
Apja alig b�rta felmarkolni, visszaer�ltetni az �gyba a verg�d�, l�zas fi�csk�t.
Hi�ba sz�longatt�k, r�zt�k, csit�tott�k, szeg�nyke nem b�rt szabadulni a
k�zdelemt�l a vaddiszn�kkal.
- Jaj, Istenem! Mind t�nkreteszik a t�r�kb�z�nkat! - potyogtak a k�nnyei.
A k�vetkez� perc l�tom�s�ban villog�, kifent agyar�, tajt�kz� vadkanfejek vett�k
k�r�l, v�sztj�sl� kicsi szem�k �t fenyegette. Maroknyiv� zsugorodott el�tt�k:
- �desany�m! Ne hagyjanak! �desany�m!
- Nem hagyunk, lelkem, nem hagyunk! - zokogta az asszonyka, �s sz�veszakadtan
n�zte a l�z zavaros viz�ben �sz� szemeket, a csapzott fejecsk�n oml� verejt�ket,
hadon�sz�, sov�ny karocsk�kat, felrepedezett fekete l�bait.
Az apa mozdulatlanul �llott f�l�tt�k. Tehetetlen�l,
24
de kem�nyen, szinte kegyetlen�l. Az els� ijeds�g torkon fogta, de lassacsk�n
felengedett a szor�t�sa. Arra nem is gondolt, hogy a fia mindj�rt itt m�lik ki a
kez�k k�z�tt. Az �let�k nagy v�dj�t l�tta a megviselt, gyenge testecsk�n, amely nem
tudott er�snek, ellen�ll�nak, �lett�l teljesnek sz�letni, hanem ilyen
pen�szvir�gnak, t�r�kenynek, akit az els� sz�lf�v�s fel-d�nt. Ok-e a hib�sak, hogy
ilyennek sz�lt�k? Nyavaly�snak, id�tlennek, sov�nyk�nak, v�rtelennek. Nyomorb�l �s
�hs�gb�l fogantatott k�lcs�nk�rt �gyban. De, ha m�r adta, mi�rt veszi el az
Isten?... Hiszen sok �r�m�k is volt benne. Rem�nys�g �s �loml�t�s, tervezget�s,
er�nyer�s, vigasztal�suk. Sokszor elsim�totta lelk�kben az �let hull�mait. Szeg�ny
embernek m�r szeretni se szabad?...
- J�jj�n, seg�tsen valamit! - riasztotta fel gondolataib�l a feles�ge. -
El�jult! Adja az ecetes �veget! Hamar!
Neh�zkesen �gyetlenkedett a f�rfi. Zavar�ban saj�t kez�t-l�b�t se tal�lta.
- Hol van? Hol tartod?
Az asszony m�r a kez�ben fogta az �veget. Szagoltatta az ecetet, a s�rga
homlokocsk�t d�rzs�lgette. M�r nem s�rt. Az �jabb veszedelemben megtal�lta �nmag�t.
- Menjen, �sson torm�t! Az a legt�bbet �r. A reszelt torma a talp�ra,
tenyer�be.
Csod�latosan eleven �s b�tor volt a kis teremt�s, pedig mag�val a hal�llal k�zd�tt
gyermek��rt. �polt, kuruzsolt, gy�gy�tott mindennel, ami esz�be jutott, �s ujjongva
felkacagott, mikor siker�lt a f�lholtat �jra �letre hozni. �r�m �s k�ts�gbees�s
v�ltakoztak benne aszerint, amint felcsillant vagy elszomorodott az �let a
meggy�t�rt gyermektestben.
A roham elm�lt, de az �leter� szeml�tom�st fogyott a betegben. Csendesen
elszenderedett. Az anya megk�nnyeb�lt, de az aggodalom miatt nem b�rta le25
venni szemeit a fi�csk�r�l. A nagy k�rd�s, hogy mi lesz, mindkett�j�k tekintet�ben
ott �gett, ki�ltott, de nem mertek egym�snak sz�lani.
- Orvos k�ne. Orvos! - hebegte m�gis az asszony. - Itt csak az tud seg�teni.
A f�rfi mag�ban m�r r�gen sz�mig�lta, hogy orvos k�ne, de mib�l! Hacsak... Igen, a
s�ld�t el k�ne adni. Annak az �ra t�n kifutn� a doktort, patik�t, de akkor mit
esznek t�len? Mib�l �ll�t m�st helyette? Felkopik az �lluk. Azt se b�nn�. Az ember
mindent megtesz a gyermek��rt, de mi lesz, ha az orvos se tud seg�teni, s a malacot
hi�ba elvesztegett�k? Erre feleljen, aki tud!... Mindegy. Minden lehet�t meg kell
pr�b�lni.
- H�t akkor megyek - biztatta az asszonyt s kihozatom a doktort.
P�r l�p�st tett az ajt� fel�, de hirtelen meg�llott. J�, j�. K�nny� azt mondani,
hogy �kihozatom a doktort", de vajon kij�n-e ebben az id�ben. Harminc kilom�ter
ide, harminc vissza, nem kicsis�g. Sz�mba vette a lovas embereket is, mert m�r az
uradalomhoz nem fordulhat. M�g ha el nem bocs�tott�k volna, akkor se merne ilyen
nagy dologra gondolni. A h�res, k�nyes lovak sem arra val�k, hogy zsell�rek beteg
porontyait hor-dozgass�k. Az int�z� urat m�r a gondolat�ra is meg�tn� a guta.
D�g�lj�n meg, ahol van! Valaki csak akad a faluban. Magyarnak nincs lova a
k�zs�gben, a rom�nok pedig... Eh! J� p�nz�rt csak megteszik. Nem k�v�nom ingyen.
Feltette a sapk�j�t, s becammogott a faluba.
El�sz�r Cionca Pavelhez �vakodott be. Fuvaros ember, s otthon is van.
- Noroc �i ban, bade Pavel!... Hal�l�n van a fiam. Doktor�rt k�ne menni.
B�gye Pavel fel sem �llott a sz�kr�l.
- Azt nem! Ebben az id�ben nem teszem t�nkre a lovamot semmi p�nz�rt.
26
- De meghal a fiam!
- H�t oszt�n?...
A v�n Hilarionnak m�g a szeme is felcsillant a h�rre, hogy meghal a fi�.
Volt, aki sz�ba se �llott vele.
Abrudean, a gazdag paraszt, akit al�zatosan megurazott, hogy teljes�tse a k�r�s�t,
fojtott gy�l�lettel csak annyit mondott:
- Igen. Most �Domnu Abrudeanu", m�skor �b�d�s ol�h"!
Megal�ztat�s, vessz�fut�s volt minden l�p�se. Nyelte, t�rte, elszenvedte, mindenre
k�pes volt a fi��rt. Mikor azonban a fiatal Popa Val�r hetyk�n azt tan�csolta, hogy
�lj�n fel a kecsk�j�re, s lovagoljon be a doktor ut�n, akkor abbahagyta. Esz�be
jutott, hogy ez�rt Popa Val�rt meg kellene �lnie, de arra most se ereje, se ideje.
Kimer�lten hazament, �s sz�tlanul le�lt a padra.
- Csak az �ccaka ne volna! - szakadt fel az asz-szony mell�b�l a neh�z
s�hajt�s.
- H�vok valakit, aki seg�tsen - aj�nlotta az ura, de az asszony a fej�t r�zta:
- Nem kell!
- M�gis, tal�n Zsuzsa n�n�m... Tapasztalt �regasszony...
- Senki sem kell, am�g egyetlen ujjamot mozd�tani tudom!
A f�rfi r�csod�lkozott, mintha most l�tn� el�sz�r, azt�n v�llat vont.
- Te l�ssad!
A maga r�sz�r�l felhagyott a k�zdelemmel. Lesz, ami lesz. O mindent megpr�b�lt. Nem
vethet senki semmit a szemire. Piszok ez az �let. M�g t�n jobb is volna, ha a
gyermek megmur�lna. Mire n� fel? Milyen sors v�r r�? Senki t�masza nem lesz. Ide
rugdoss�k, oda rugdoss�k, mint a kuty�t. Se �jjele, se nappala. Dolgozik m�snak,
hogy �hen ne pusztuljon, m�g a
27
nyelvit ki�lti, s azt�n felfordulhat az �tsz�len. K�pnek r�, mint a d�gre. M�g ha
rom�n volna! Azok nem hagyj�k egym�st. Azok kapnak f�ldet, gr�fot, p�sp�k�t. Minket
kir�gnak. Lejjebb ker�l�nk a b�ka fenekin�l. Ha megfesz�l�nk, se b�runk z�ld �gra
verg�dni... Jobb, ha elveszi az Isten... Vegye el!... �n egy l�p�st sem teszek
t�bbet. Minek? Mi�rt?... Hogy eg�sz �let�ben m�sok szorongass�k a tork�t? Jobb neki
a f�ld alatt!
- No, hol a f�sz�m?... Itt volt a pad alatt. Hova a t�zlangj�ba tett�tek? Semmi
sincs a helyin enn�l a h�zn�l!
Az asszony felrettent, mert olyan k�l�n�s volt az ura n�z�se, inger�lts�ge, hangja,
mintha valami sz�rny� dologra k�sz�ln�k.
- Mit akar? Mire kell most mag�nak a fejsze? Hov� megy? J�nos!...
- Hov�? A szemed vil�g�ba! Ki a mez�re. T�r�kb�za �rizni. Hagyjam, hogy azt is
k�rr� valljuk? Mi a nyavaly�t dugdosok akkor bel�tek a t�len?
- De most?... Mikor K�rujka...
- K�rujka haljon meg, s az Isten, aki odafenn van...
Retteneteset mojidott, �s �gy bev�gta maga m�g�tt az ajt�t, hogy beler�zk�dott a
h�z.
- Hal�lra �t�lte!... Hal�lra! - borzadt �ssze az asz-szony.
3.
A gr�f unta mag�t. A rossz id� is a szob�kba szor�totta. A vet�s miatt is agg�dott.
Megk�stek vele. A sz�nt�st az id�j�r�s miatt abba kellett hagyniok. �tven hold
vetetlen maradt. �ppen a legjobban el�k�28
sz� tett talaj, amibe az �j vet�magot, a Konopi-f�l�t sz�nta k�s�rletnek. �ll�t�lag
m�r akklimatiz�l�dott. Fagy�ll� �s kev�sb� fog�kony a rozsd�ra. J�l bokrosodik, �s
nagy a sik�rtartalma. Cs�rak�pess�ge pedig kit�n�. Szem�lyesen akart ott lenni az
elvet�s�n�l, de az id� belesz�lt. Szem�lyzetet se hozott mag�val egyetlen inason
k�v�l, �s most k�nytelen itt rostokolni. A szokott lovagl�sr�l is le kellett
mondania a folytonos es� miatt. Cserk�szni se lehet. Hideg k�d�t �s vizet eszik a
t�d�. K�sz betegs�g. Be is kellett f�ttet-nie, hogy a hideg szob�kat valamivel
bar�ts�gosabbakk� tegye. S�t�lni se lehet. Az ember t�rdig sz�rja a l�b�t a s�rba.
- Na, mi az, k�rem? Minek zavarnak?... Te vagy, Pista?... Na, siess, siess, mi
bajod?
- Al�zatosan jelentem, m�lt�s�gos uram, hogy az �reg Bara Ferenc van itt a
falub�l.
- Ereszd be!... K�l�nben ne ereszd be! Mit akar?
- Az �rasztala-kelyhet k�ri sz�pen.
- Micsoda ��rasztala-kelyhet"?
- Ami a r�gi templomban volt.
- De m�rt keresi rajtam?... Tal�n itt vannak ezek a klen�diumok?
- Azok nincsenek, ist�ll�m - buzg�lkodott az inas -, csak a keh�ly, az ez�st
t�ny�r, n�h�ny sely�m-rongy, arany-rongy, s a v�n ekl�zsia-k�nyvek.
- Hogy ker�lnek ezek hozz�m?
- Azok �gy, ist�lom - tudott mindent Pista hogy mikor a templomot az omlad�sok
miatt fel kellett hagyni, a m�lt�s�gos gr�fn� �gy int�zk�d�tt, hogy hozz�k fel a
kast�lyba, s z�rj�k a kom�dba, ami a k�k szob�ban van.
- �gy? - gondolkodott el a gr�f.
- �gy, ist�lom! - h�zta ki mag�t az inas.
�rdekes, hogy neki nem sz�lt err�l a gr�fn�, legal�bb nem eml�kszik, hogy sz�lott
volna, t�prengett a
29
gr�f. De m�rt hozatta ide ezeket az egyh�zi relikvi�kat?... Val�sz�n�leg csal�di
adom�nyok, �s meg akarta menteni az eny�szett�l, elkall�d�st�l. Finom �tlet volt a
gr�fn�t�l.
- Szeretn�m l�tni azokat a dolgokat!
Pillanatok alatt hozta is az inas.
K�v�ncsian n�zegette a gr�f. �rtett a r�gi dolgokhoz. Maga is gy�jt�tte a m�becs�
t�rgyakat. K�r, hogy n�h�ny sz�p darabot el kellett aj�nd�koznia az udvarn�l.
Ink�bb a fia, mint a maga �rdek�ben. Tapintatos szok�s ez az udvarn�l. Egy id�ben
nagy divatban voltak a ritka kolozsv�ri �tv�smunk�k. Maga �fels�ge is �rdekl�d�st
mutatott ir�ntuk, mikor legut�bb l�togat�st tett Erd�lyben.
Nincs is azoknak p�rjuk. Micsoda asztali d�szed�nyek, �kszerek ker�ltek ki a XVI.
sz�zad �tv�smesterei kez�b�l. Akkor j�tt divatba az �erd�lyi zom�nc".
- Tudod, Pista, mi az az erd�lyi zom�nc?
- Igenis nem tudom, m�lt�s�gos �r!
- Az, k�rlek, a sodronyzom�nc hazai v�ltozata, amelyn�l a zom�ncfel�let
keretel�se nem sodrott, hanem egyenes f�msz�lakkal t�rt�nik. A m�sik v�ltozata a
vir�gd�szes, a sz�nes vir�gokkal festett zom�nc.
- Sz�p lehet! - cs�v�lta �rtetlen�l a fej�t Pista.
- H�t ha m�g l�tn�d a remek fedeles kancs�kat, kup�kat, a tr�bel�ssel, finom
v�s�sekkel, poncol�ssal k�pzett, gyapjas, c�p�s poharakat. Ha Pestre m�gy,
f�lt�tlen n�zd meg a Nemzeti M�zeumban az �reg R�k�czi Gy�rgy nagy kup�j�t, vagy a
Teleki-csobo-ly�t, amelyet Bel�nyesi �tv�s Gy�rgy k�sz�tett 1687-ben Teleki Mih�ly
kancell�r sz�m�ra. El ne mulaszd megn�zni... Ugyanott l�tod a sz�narany �rvacsora-
kelyhet, melyet az �reg R�k�czi aj�nd�kozott a kolozsv�ri reform�tus egyh�znak...
Volt nekem egy s�-m�zas cser�ppoharam a XV. sz�zadb�l... Te! M�g mindig itt van az
az ember?
30
- Itt van, ist�lom!
- K�ldd el! Mit akar?
- Az �rvacsora-kelyhet v�rja. Jelentettem m�r...
- Ezt a szeg�nyes semmis�get?... Nincs ezen semmi k�l�n�s. Tucatholmi.
Kont�rmunka. Az ez�stj�t is ber�gta m�r a fekete rozsda. Megvakult. Sohase
gondozt�k. Nem is tudom, mit akart a gr�fn� vele... Hanem ez az arannyal h�mzett
kehelytart� szebb. Lehet h�romsz�z �ves, vagy ez a r�gi, feh�r selyemre h�mzett
ter�t�... A k�nyvekbe majd este pillantok bele. Nem is tudtam, hogy itt vannak...
Minek kell a kehely annak az embernek?
- A F�tyol J�nos fia hal�l�n van, annak akar �rva-csor�t adni.
- Hogyhogy? Pap az illet�?
- Nem. Nem pap.
- Tal�n levita lelk�sz?... Mi�rt nem mondtad mindj�rt?
Az inas sietett menteget�zni.
- Az sem, ist�lom!
- Akkor, hogy akar �rvacsor�t adni?
- Mert � a leg�regebb a magyarok k�z�tt. Kilencven fel� j�r... Itt mindig a
legv�nebb ember v�gzi a papi teend�ket. K�l�n�sen, ha az �r valakit mag�hoz sz�l�t.
Ilyenkor az a kev�s magyar, aki a faluban van, �sszegy�l a beteg �gy�n�l, hogy ne
legyen olyan egyed�l - magyar�zta Pista.
A gr�f elgondolkodott, homloka r�ncba sz�k�tt, majd hirtelen mozdulattal
odany�jtotta az �rvacsora-kelyhet:
- Add oda neki!
A leg�ny igyekezett, nehogy k�zben m�st gondoljon a gr�f. Az ajt�n k�v�l hallott a
susog�sa, ahogy k�ldi, s�rgeti, oktatja a v�n Bara Ferencet. Egy�tt �rez vel�k,
hiszen � is k�z�l�k val�, �s beles�pad, mikor az uras�g t�relmetlen�l ism�t
becsengeti:
31
- M�gis k�ldd be hozz�m azt az embert!
Bizonyosan vissza akarja venni a kelyhet - gondolja a leg�ny, �s azt hazudja, hogy
az �reg m�r elment.
- Akkor szaladj ut�na, �s mondd meg, hogy v�rjanak meg! �n is ott akarok lenni
azon az ��rvacso-ra-oszt�s"-on.
A leg�ny elb�mul, �s kifordul az ajt�n.
- Vajon mi lelte a m�lt�s�gos urat?...
A nagy h�rre, hogy a gr�f is j�n, azt se tudta, mihez kapjon, hov� legyen a szeg�ny
asszony. Fi�t �polja-e, vagy a h�za t�j�t sz�gyellje. Sebt�ben tiszta inget, ga-
ty�csk�t h�zott az er�tlen gyermekre, vizes kend�vel megt�r�lgette arc�t,
sz�tzil�lt haj�t a homlok�ba f�s�lte, rendet teremtett a szob�ban, a behordott
sarat �sszes�p�rte, rongyait dugdosta, �s feh�r kenderabroszt ter�tett az �r kelyhe
al� a m�ltatlan lev�ldeszkaasztalra. A begy�lt falusiak egykedv�en n�zt�k.
- Egyet se cicom�zd! A szeg�nys�g �gy sz�p, ha l�tszik.
Ideje se volt r�, hogy mindent elint�zzen. M�r j�ttek az emberek. Komolyan,
higgadtan, nyugalommal, de k�l�n�s f�nnyel a szem�kben, ami v�d �s dac egy�tt.
Eg�sz l�ny�k megal�zotts�g, nyomaszt� kisebbs�gi �rz�s, a szeg�nyek b�tortalans�ga.
Mozdulatuk bocs�natk�r�s �s f�lreh�z�d�s mindenki �tj�b�l, mintha �k voln�nak a
j�ttmentek �s megt�rtek saj�t haz�juk f�ldj�n. Zsell�rek, vagy p�r holdas �gazd�k",
kik h�sz esztendeig elj�rnak ugyanabban a g�ny�ban. A sok n�lk�l�z�s, lemond�s �s
embertelen munka megette test�ket, lelk�ket. Sz�zadok �ta kall�dnak itt, a kopasz
dombok k�z�tt, mint a falevelek. F�lelmesen m�ly emberi k�z�ss�g ez, amir�l csak
Isten �lmodhatik.
- Tess�k, j�jjenek beljebb! - sz�veskedik az asszony. - Igaz�n restellem, hogy
nincs hov� le�ltessem.
32
- Meg�llunk mi itt is.
Van, aki a gyermekhez is hozz�sz�l, hogy az any�t vigasztalja: - �Fel az �gyb�l,
K�ruj! Mit ijesztgeted ap�d�kot!" - m�sok egyszer�en �s �szint�n legyintenek, hogy
�ennek biza' v�ge", �s ink�bb megk�rdezik:
- H� J�nos hol van?
- A t�r�kb�z�t �r�zi - nyeli a k�nnyeit az asz-szony, mire megnyugtatj�k, hogy:
�Azt biza j�l teszi!"
A gyermek miatt nem lehet az �l�st a vaddiszn�knak hagyni. Mi�rt k�nl�dott eg�sz
esztend�n �t?
- Ha �gy tart az id�, leesik a h� is, mire betakar�thatjuk. Az asszony
szepegni, jajgatni kezd, ahogy ilyenkor illik. Azt�n � is elhallgat, mert �Ferenc
b�csi kezdi".
Minden szem rajta van.
Az �reg Bara Ferenc a csep�abrosszal leter�tett asztalhoz l�pik, amelyen ott
f�nylik m�r az ez�st kehely. Bels� zseb�b�l decis �veget vesz el�, �s belebugyog-
tatja a bort, cser�pt�ny�rk�ra kihelyezi a kenyeret. Fekete, szeg�ny keny�r, biza,
de j� az �r test�nek.
A p�r�s, s�t�t szob�ban �h�tat sz�ll az emberekre.
Egy asszony viaszgyerty�t gy�jt, �s oda�ll a beteg fej�hez. N�melyek rom�n
keresztet vetnek, �s magukban motyogj�k: Doamn�, milue$te despre noi...", �s
titokban a magukkal hozott m�zb�l nyalintanak, hogy �des legyen az utols� �z a
haldokl� sz�j�ban. M�t�l kezdve az anya is b�jt�t fogad, �s kimondhatatlan
szorong�ssal lesi az �g� gyertya �tj�t, melyet meghordoznak a h�z k�r�l. Ha �gve
marad, meg�l a beteg. K�v�l sz�l van �s �szi zimank�, s m�r a szob�ban el akar
futni hely�r�l a gyertya pislog� l�ngja, de nagy az Isten. Ha akarja, vihar se
olthatja el.
A gr�f megd�bbenve l�tja a rom�n babon�kat. Hiszen ezek is haldokl�k! Ezek a
magyarok! Soha fel nem t�nt neki, soha nem is gondolt r�, hogy ezekben
33
a mocskos kalib�kban mi t�rt�nik. Elkomorodik, �s megfeledkezik a b�zr�l,
piszokr�l, ami fogadja. Maga is hat�sa al� ker�l a borzongat� hangulatnak, amely a
n�h�ny sz�l, veszend� magyar l�ny�b�l sz�t�rad. Az �br�zatok felveszik a sov�ny,
villog� szem� ikonok t�lvil�gi f�ny�t, az orruk mintha s�rba ny�lna bele,
ruh�jukr�l mintha szent izs�pr�l r�hintett v�z p�rologna, �s a biserica furcsa
keleti illat�t sz�vn�k magukba moh�n.
Szerencs�re Ferenc b�csi �kezdi".
Nincs rajta habos pal�st, nincs rajta cicoma. Esend�, kiaszott, egyszer� �regember.
Vastagnyelv� paraszt. Rongyos �s m�ltatlan. �r�st se tud, a bet�t nem �smeri. Azt
csin�lja, amit a r�gi id�kben hallott, �s ahogyan l�tta. Saj�t szertart�sa szerint,
ahogyan j�nak gondolja. Calvinus J�nos arom�ja n�lk�l, t�n�, fakul� hite szerint.
�A m� segedelm�nk az �rnak nev�ben!..."
A szemek �vatosan k�r�lforognak, hogy vajon l�tj�k-e az Istent. Nem �l-e a gr�f
jobbj�n, hallgatva, hogyan vizsg�zik v�n szolg�ja, id�s Bara Ferenc, �s hogy
meger�s�tse a huny� hit alig rebeg� gyertyal�ngj�t.
�Nagy Isten, �letnek ura - ny�gi az �regember -, ki betegs�ggel l�togattad meg
onok�mat, K�rujt, kinek az apja F�tyol J�nos, anyja Bara Roz�lia..."
H�t ezt nem kellett volna mondani! Mit hozakodik el� vele, hogy a beteg az unok�ja.
Ma nem tud sz�pen im�dkozni az �reg. Akadozik, botladozik, �rtel-metlenkedik.
Sz�gyenkezve hunyorognak fel�je, hogy a gr�f el�tt tegyen ki mag��rt, ne
�gyetlenkedj�k, ne hagyja sz�gyenben �ket.
Az �reg �rzi a r�sug�rz� v�rakoz�st, �s m�g jobban megzavarodik. Hol M�zesre, hol
M�t�ra t�maszkodik, hol P�l apostolt emlegeti, akikr�l hallott valamit harangozni.
Bolondokat mond szeg�ny, de nem tehet r�la. Eg�szen kirekedt az esze. El van
fog�dva a gr�f
34
miatt. Maradt volna az is otthon! Mit j�n csud�lkozni a szeg�ny ember nyomor�s�g�n?
Csak mikor a kenyeret a kez�be veszi, v�ltozik �t egyszerre az �regember. Maga el�
tartja, n�zi elm�ly�lten, mintha senki se volna ott �s egyed�l t�rsalkodn�k a
keny�rrel, melynek teste olyan fekete, sov�ny �s gy�tr�tt, mint az �v�k, �ze
keser�, verejt�kes �s titkos. �rva, len�zett �s kihal�f�lben van, mint �k.
Nemzed�kek hossz�, kem�ny k�zdelme kellett hozz�, hogy ezt a darabk�t is
megszerezz�k, amelyet lehanyatl� �lete v�g�n alig b�r tartani reszket� kez�ben.
Erre is a kunyh� s�t�tj�b�l �hesen n�z r� az a n�h�ny ember, gyomruk felmordul
�rte, �s szinte szomor�ak, csal�dottak, mikor az �reg kimotyogja: - �Vedd a
kenyeret �s bort, fiam..." - �s a keny�rfalat elt�nik a haldokl� sz�j�ban.
S�haj t�r fel a mellekb�l, �s az �regember feltartott, szik�r orc�j�n k�t sz�ntelen
k�nnycsepp f�nylik...
Teljesen feld�lta a l�tv�ny a gr�fot. Azonnal int�zkedett, hogy k�t ig�slovat
fogjanak be, �s a gyermeket sz�ll�ts�k k�rh�zba. Az anyja menjen vele. �z int�z�
bosszankodott, k�romkodott, mint a j�ges�, de nem mert ellenkezni.
- Ilyen �ton t�nkretenni k�t ig�slovat! Meg van bolondulva a gr�f. Mi lesz itt, ha
egy taknyos k�ly�kb�l ilyen nagy dolgot csin�lunk?... Hogy meghal?... H�t meghal,
el�ss�k �s k�sz. Egy keny�rpuszt�t�val kevesebb... Meg hogy az apj�t vegyem vissza
az udvarba! Azt a gazembert! A fejemre �lteti a parasztokat! Ha �gy haladunk,
maholnap �k fognak dirig�lni nekem! Nem tudja a gr�f, hogy a paraszttal kem�nyen
kell b�nni, hogy sajogjon a b�re?... Ki hallott ilyen �tletet ? Beb�jni egy koszos
zsell�rh�zba, �s v�gign�zni a nyavalyg�-sukat! Meg akar tetvesedni a gr�f?...
A tekintetes asszony alig b�rta lecsendes�teni.
35
- Hagyja, Pali, hiszen tudja, hogy milyen bogaras! K�r felizgatnia mag�t ilyen
kicsis�g miatt.
Bolyky �r m�r-m�r lecsillapodott, mikor hozz�k a h�rt, hogy a gr�f az �reg Bara
Ferencet mag�hoz h�vatta.
- Mi ez m�r megint? ... Adj�tok a sapk�mat.
- Hov� megy, Pali?
- Tudni akarom, hogy mi k�sz�l megint. Mi�rt nem sz�l nekem a gr�f, ha valami
baja van? Nem szabad megengedni, hogy k�zvetlen�l t�rgyaljon a falusiakkal. Valami
szam�rs�got csin�l �jra, �s csak megnehez�ti a dolgomat... Na, hol a bekecsem?
D�h�sen v�gott �t a parkon. Szabad bej�r�sa volt a gr�fhoz. Senki �tj�t nem
�llotta.
- Bocs�nat, m�lt�s�gos uram, de elfeledtem megk�rdezni, hogy nincs-e valami
k�l�n�sebb int�zked�se a holnapra kijel�lt munk�latokkal kapcsolatban.
A gr�f haragosan, felh�borodva fogadta. El�tte szorongott az �reg Bara Ferenc.
- K�pzelje, Bolyky! Ezeknek az embereknek m�r h�sz �v �ta nincs papjuk!
Hallatlan!
- �n a tiszta sz�nigazat mondom! - ist�llta sz�pen az �reg Bara. - M�ft
mondan�k egyebet? A tek�ntetes int�z� �r is bizony�thatja, hogy mi�ta az utols�
papunk megsz�k�tt...
Az int�z� megnyugodott. Ha csak err�l van sz�...
- Ezt nem tudta a m�lt�s�gos �r? M�g boldogult �desatyja idej�ben megsz�nt az
egyh�zk�zs�g. Mi voltunk a kegy�r.
- Volt itt egy�ltal�n reform�tus egyh�zk�zs�g? Voltak itt magyarok ezen a p�r
emberen k�v�l?
- Igen. Valaha sz�nmagyar falu volt. �sr�gi telep�l�s.
- M� es �gy tudjuk! - b�lintott az �reg paraszt.
- De akkor hov� lettek? M�rt nem inform�ltak
36
r�la, k�rem?... Tudni akarok mindent, ami a birtokommal kapcsolatos. Ez hat�rozott
mulaszt�s!
Az int�z� a v�ll�t vonogatta. �gy l�tszik, h�ly�l a gr�f, ha ilyen r�gi ostobas�gok
�rdeklik.
- Sohasem m�lt�ztatott �rdekl�dni, de ha foglalkozni k�v�n a k�rd�ssel a gr�f
�r, ott vannak a k�k szob�ban a r�gi k�nyvek, feljegyz�sek. Azokb�l esetleg
megtudhat valamit... �n ugyan a gr�f �r hely�ben nem vesz�dn�m ezekkel a r�gm�lt,
feled�sbe mer�lt dolgokkal, de ha m�lt�ztat gondolni...
- Hozassa be azokat a k�nyveket... K�l�nben majd magam n�zek ut�nuk. K�sz�n�m.
Elmehet.
Az int�z� gyilkos pillant�st vetett az �reg paraszt-' ra, �s g�nyosan jegyezte meg
a gr�fnak:
- J� volna tal�n el�z�leg fert�tlen�teni azokat a k�nyveket... Nagyon r�gi,
nagyon piszkos dolgok azok...
Mohos, id�r�gta, szakadozott, vedlett n�h�ny v�n k�nyv, �r�s maradt meg az egykor
vir�gz� ekl�zsi�b�l. A vastag, s�rgult leveleken megfakult a tinta, �s dohos szag
�radt bel�l�k. Egy eltemetett vil�g s�rszaga. Elsorvasztotta azt is, aki olvasta.
�gy l�tszik, valamelyik pap id�rendbe szedte �ket, mert els�nek mindj�rt a falu
magyars�g�nak elt�n�s�r�l sz�l� okm�ny ker�lt a gr�f kez�be. Bizonyos Barcza Gy�rgy
nev� k�lvinista pap feljegyz�sei �anno 1769. �prilis 17-�n".
�Kezdete a Rf. Ekl�zsia pusztul�s�nak, r�gi �s nagy �s dits�s�ges Templom�nak..."
Elpanaszolta a pap, hogy a m�lt�s�gos gr�f �r a magyarok hely�be rom�n jobb�gyokat
telep�tett, akiknek hajl�k, hely kellett. Hogy mi volt a h�ttere a nagyobb ar�ny�
telep�t�snek, arr�l nem sz�l a kr�nika. Nem is merte meg�rni Barcza Gy�rgy uram,
mert magas helyr�l oltalmazt�k a j�vev�nyeket. A bek�sz�nt�s�t�l kezdve s�rja a
maga panasz�t:
37
�Sz�ntelen val� vex�ba voltam az Ekl�zsi�val egy�tt, mivel a parochi�nak udvar�n
csak a nap alatt l�v�n isteni tisztelet, az ott lak� ol�hs�g �ltal g�nyoltattunk,
cs�foltattunk.
Mikor mi a szent gy�lekezetben devoti�val �neklett�nk, im�dkoztunk volna, akkor �k
a kapura �llv�n, mint a lovak nyer�tettek, ahhoz hasonl�tv�n a mi
istentisztelet�nket. S�t m�g azon k�v�l is folyton k�vekkel is hajig�ln�nak
benn�nket. Magam is k�l�n�sen az akkori pap �ltal v�doltattam, aki mindennap a
parochi�ra j�v�n, legink�bb ittasan, s�t r�szegen, udvaromat felforgatta, k�romlott
�s vall�sommal, hivatalommal eg�szen a pokolig k�rhoztatott.
K�l�n�sk�ppen val� roml�sa a Ekl�zsi�nak azonnal k�vetkezett, mert az �jonnan
besz�ll�tott ol�hok a r�giekkel egy�tt a helys�gben, mez�k�n, r�teken, erd�k�n, s
ahol lehetett barmainkban a mienket k�ros�tott�k.
Hi�ba panaszoltuk a domin�lis tiszttart�nak, mert csak az volt a felelet:
�Pusztuljatok, nem b�ntunk ezut�n!�
Ezeket k�vette a megijeszt�s, r�m�t�s, hogy ha �nk�nt ki nem mennek, h�zaikat az
ol�hoknak el nem adj�k, egy p�lc�val bocs�ttatnak, vagy kihaj�ttatnak.
Megr�m�ltek n�melyek emiatt a szeg�ny magyarok k�z�l, �s a h�zaikat eladt�k az �j
rom�noknak, s m�s helys�gbe elmentek.
De t�bben voln�nak m�g, akik semmi ijesztget�ssel nem gondolv�n, megmaradtanak,
melyet mikor a domin�lis tiszttart�k �szrevettek volna - ti. m�r az ijedts�ggel ki
nem mozd�thatj�k �ket -, 1769 �prilis�ban k�t szomsz�d ol�h k�zs�gek b�r�it a
tisztek bej�nni parancsolt�k. Ezek �ltal a m�g ott nyomorg� magyarok h�z�t estve
k�s�n futva megbecs�ltett�k, az ott v�rakoz� j�vev�nyekkel azon h�zak �r�t a becs�
szerint let�tett�k, s ilyen parancsolatot adtak ki: - �Har38
madnap alatt minden eltakarodjon, mert ha nem, kiveretik �s oszt�n minden�t�l
megfosztatik!�
�gy azt�n a szeg�ny vall�sunkon val� magyarok s�hajt�sok, s�r�sok s jajgat�sok
k�z�tt eloszlottak imi-de-amoda..."
- Hihetetlen! - ugrott fel a gr�f a siv�r magyar siralom mell�l. Megr�zta,
felh�bor�totta.
- Nem hihetem! T�lz�s! - igyekezett menek�lni a hat�sa al�l, de - sajnos - a
v�n papiros nem hazudott. Val�di, egykor� �s igaz. Porr� lett, aki �rta, de a �keze
szennye", ahogyan r�gen mondt�k, ki�lt, v�dol, tetemre h�v, �s t�bb� nem lehet
elhallgattatni. Megm�rgezte azt is, aki olvasta, eljegyezte a lass� hal�llal, a
n�ma pusztul�ssal, Erd�ly nagy, fekete titk�val.
Lihegett �s beles�padt a f��r, felel�ss�get �rzett, �s nem akart addig nyugodni,
m�g tiszt�n nem l�t ebben a dologban. Idegesen forgatta, falta a m�r-m�r kihuny�
bet�ket, amelyekb�l mind nyomaszt�bban bontakozott, teljesedett ki a pusztul�s
k�pe.
�Az utols� sz�z �v alatt elrom�nosodott csal�daink" -akad kez�be egy kimutat�s.
F�ldes nev� levita lelk�sz �rta �ssze.
Els�nek a Szentgericzei Nagy csal�d szerepel. �Nagy Zsigmond reform�tus lelk�sz
nagysz�m� ut�dai ezek. A helybeli rom�n tan�t� Naghiu Nicolai d�dunok�ja a
reform�tus lelk�sznek.
A T�r�k csal�d. Ma Turcu a nev�k. R�m. kat. lelk�sz volt T�r�k D�niel az
ezerh�tsz�zas �vek v�g�n. Hogy megn�s�lhessen, g�r�g katolikus pap lett.
Csal�dj�b�l sok rom�n pap ker�lt ki.
A Koncz csal�db�l val� a g�r�g katolikus tan�t�...
Sept�ri L�rinczy D�nes t�borszernagy le�nya L�-rinczy R�za kit�rt. G�r. kat.
lelk�sz temette el. Le�nya, T�r�k Lujza, konfirm�lt. Ma Turcu Lucretia a neve...
39
Fogarasi Alexandru Sebessy �rp�d alisp�n unok�ja ma g�r�g katolikus csel�d...
Domahidi Gy�rgy lelk�sz unok�i Deac Juon �s Deac Danila ma napsz�mosok...
Nemes Constantin �desapja m�g n�gylovas hint�n j�rt, a B�nis csal�d temet�j�ben van
eltemetve, � pedig ma g�r�g katolikus napsz�mos ...
Pataki, J�zsa, Kis, De�k, V�radi, Romonczi, Bal�zs, Nagy, Konc, T�r�k nev� g�r�g
katolikusok lakj�k a falut. 1848-ban Domahidi Gy�rgy lelk�szt a h�veivel egy�tt
�tkeresztelte a g�r�g katolikus pap."
M�r nem is tett felh�borodott megjegyz�seket a gr�f. A hang belesz�radt a tork�ba,
a val�s�g kimer�tette, szinte egykedv�v� tette. Agya �gett, �s mintha abba �rta
volna bele t�zes bet�kkel ez az egyszer� papember a p�r mondatban rejl� s�lyos
embersorsokat.
- Nem tudtam, nem tudtam! - k�nozta mag�t, mert a felsoroltak egy r�sz�t
fut�lag ismerte is. R�szesek voltak vagy napsz�moskodtak az uradalomban. Ma konok,
kem�ny rom�nok eg�sz val�jukban. Az arcuk, erej�k, nyakass�guk, virtusuk magyar.
Azt nem lehetett �tkeresztelni, de a nyelv�k �s a lelk�k t�relmetlen�l �s
gy�l�lk�d�en ellens�g, amely harcot hirdet, �s mag��nak akarja ezt a f�ldet
kiz�r�lagosan.
- De hogyan, hogyan volt ez lehets�ges?... Ki a hib�s? Ki a felel�s ez�rt a
roml�s�rt? - birk�zott �nmag�val a gr�f. - Ezeket az embereket sz�mon kell k�rni
valakit�l! De kit�l?
�s volt annyi b�tors�g, igazs�g�rzet benne, hogy bevallja: - �T�lem, t�led �s
mindenkit�l!" Sz�zadok b�n�s k�nnyelm�s�ge �s tudatlans�ga hib�s abban, hogy
maroknyi magunkat, kik megmaradtunk a veszedelmek s�r� csap�sai ut�n, elpazaroltuk
�s idejuttattuk.
V�v�d�s�ban eg�szen meg is feledkezett az �reg
40
parasztr�l, aki a szoba h�tter�be h�z�dva, f�lszegen lapulva, l�legzetet is alig
mert venni.
- Vajon mi lehet azokban az �cska k�nyvekben, hogy �gy felbolond�totta a
nagyurat? - figyelte f�l�nken.
Hossz� v�rakoz�s ut�n m�giscsak b�tors�got vett �s megk�rdezte:
- Elmehetek imm�r, m�lt�s�gos uram?
A gr�f felrezzent az idegen hangra.
- Maga m�g itt van?
- Engedelmet ist�ll�k - vacogott az �regember nem mertem... Nem mondta a
m�lt�s�gos �r, de m�r megyek is.
- V�rjon! - ki�ltott r� a gr�f �s n�m�n, hosszasan n�zte, mintha a ves�j�ig
akarna l�tni, mintha nagy b�n�st vallatna, �s csak azut�n sz�lalt meg: - Maga itt
most pap?
- En hogy v�n�k, ist�ll�m! - r�m�lt meg v�n Bara Ferenc, mert ki tudja, mif�le
nagy baj sz�rmazik ebb�l a d�lut�ni dologb�l. - Isten �rizzen!... �n csak musz�jb�l
im�dkozgatok, de ez volt az utols�. Most is csak az�rt, mert megesett a lelkem azon
a szeg�ny, elszalasztott gyermeken, hiszen az onok�m, s az anyja is mind regn�lt a
nyakamon. �n hogy mertem volna bel�avatkozni...
A gr�f t�relmetlen�l leintette.
- Ki volt az utols� lelk�sz?
V�n Bara Ferenc megvakarta a fej�t.
- �n biza a nevit megfelejtettem, de sok�ig volt itt. Ap�m idej�ben is �
sz�g�lt. Lehet annak �tven esztendeje is, ha nem t�bb. Mi csak �gy mondtuk, hogy
�Mikl�s pap".
- Nem L�rinczy Mikl�s? - futott v�gig egy �r�son a gr�f.
- Azazaz! - �rvendett meg Bara Ferenc. - J�l mondja a m�lt�s�gos gr�f �r!
41
- Igaz, amit ez a pap �r?
- Arr�l nem tudok, hogy valamit �rt volna - szabadkozott az �reg. - Nemigen
szokott �rni... Mikor legut�bb esperesti vizit�ci� volt, azt k�rdi az esperest �r:
�Te, Mikl�s! Hova tetted a penn�t?" - �Ott kell hogy legyen a gerend�ba sz�rva -
mutatja a tiszteletes �r - , ahov� h�rom esztend�vel ezel�tt felsz�rtad..." Innen
gondolom, hogy sokat nem forgatta.
- Itt m�gis azt �rja az eml�kirataiban - olvasta fennhangon a gr�f -, hogy:
�A papilak 23 �vig csaknem fed�l n�lk�l volt. Csak akkor nem esett a h�zba, mikor
nem volt es�. A falak annyira bes�llyedtek, hogy az ajt�n mindig lekukkanva
j�rhattam be. A h�z f�ldj�t �vente m�lyebbre �stam, hogy b�r meghajolva tudjak
benne j�rni. Az ablakai a f�ld sz�n�t�l k�t arasznyira les�llyedtek. A kutya az
ablakon j�rt be hozz�m..."
- Az �gy volt - kottyantott bele Bara Ferenc. - Val�s�gosan �gy volt!
A gr�f tov�bb olvasta a k�lvinista pap elkeseredett gy�n�s�t:
�...Holtom ut�n arra k�rem ut�domot, gondolja meg, mikor idej�n, tud-e �sni,
kap�lni, kasz�lni, mint egy paraszt, �s ha igen, �gy pr�b�ljon, mert sok n�lk�l�z�s
mellett holtig k�nl�dhatik. De m�gis ha tud kocsis lenni, az jobb, mint az ilyen
paps�g."
- Elkeseredett ember volt szeg�n tiszteletes �r vil�g�let�ben - igyekezett
mentegetni az �reg magyar. -Nem lehet csud�lkozni. �desap�m besz�llette, hogy mikor
bek�t�z�tt, senki sem fogadta. Egyetlenegy magyar sem ment oda, sem seg�teni, sem
csud�lkozni. Az el�djivel sokat pereskedtek, s haragudtak a papokra. Rom�nok
seg�tettek behordani a holmij�t. Az ajt�k nyitva voltak. Nem volt z�rja egynek se.
A telek k�r�l ker�t�s sohasem volt. B�r�k, csih�n, ke-ser�lapi n�tte be. A
tiszteletes �r s�rni kezdett. Nem
42
volt rossz ember, am�g �ssze nem �llott azzal a feh�rn�ppel.
- Mif�le feh�rn�ppel? - h�borodott fel a gr�f.
- Akivel egy�tt �lt hal�l�ig. �n biza hirtelen nem is tudom...
- Hogyan? A pap vadh�zass�gban �lt?
- A nem. Dehogy. Rendes h�zass�gban, mint f�rj �s feles�g. Csakhogy �ppen nem
voltak meghitelve. Van ilyen sok a faluban.
- �s az egyh�z t�rte ezt a diszn�s�got?
- Mit tudtunk volna csin�lni? A presbiterek egy k�vet f�ttak vele.
- Nem maguk, hanem a p�sp�ks�g!
- Nono! - �rtette m�r Bara Ferenc. - Azzal volt egy kicsi baj. M�g ma is
emlegetik az �d�'sebbek. H�re volt annak az eg�sz vid�ken.
- Minek volt h�re? Mit emlegetnek? Besz�ljen m�r �rtelmesen! -
t�relmetlenkedett a gr�f.
- A p�sp�ki vizit�ci�t. Nagy dolog volt az akkoriban. Ha j�l eml�kszem, �ppen
cs�pelt�nk, vagy t�n a zabot arattuk, mikor j�tt a p�sp�k. H�rom kocsival voltak.
Tiszt�n eml�kszek, mert akkor �n is t�l voltam a katonas�gon, s �ppen ott �llottam
a d�szkapu mellett.
- D�szkapu is volt?
- Ajajaj! De milyen!... A f�szolgab�r� �r is ott volt, s a m�lt�s�gos �rnak a
becses �desapja.
- Az aty�m?
- O, nyugodj�k!... Jaj, az akkora �r volt, hogy m�g a p�sp�kkel is csak
kom�zott... Az�ta se l�ttam olyan d�h�snek. Ugy otthagyta az eg�sz p�sp�ki
vizit�ci�t, mint Szent P�l az ol�hokat.
- Mi�rt hagyta ott? - h�zta szigor�ra a gr�f a szemeit.
- Mert neki is jutott �ppen el�g a szid�sb�l. �rthetett bel�le.
- Szid�sb�l?
43
- Bezony! De mekkora szid�sb�l! - cs�v�lta elismer�en a fej�t az �reg Bara. -
Nem is hinn� az ember, hogy fel tudja f�jni mag�t egy p�sp�k. A s�rga f�dig
lemocskolt az papot, gr�fot, presbit�riumot, n�pet, mindenkit. Csak hogy nem
k�romkodott... Erre mi is megharagudtunk, s lerontottuk a d�szkaput. Egy vessz�t
sem hagytunk �pen. Nem is tudom, mi lett volna, ha az urak �res hassal fel nem
sz�kd�snek a kocsikra, s el nem szelelnek. T�bbet k�ppel sem fordult fel�nk senki.
A tiszteletes �r is elbetegesedett, n�h�ny esztend� m�lva meg is h�tt. Az�ta
magunkra maradtunk.
- Nem is pr�b�ltak papot k�rni?
- Dehogynem. Eleget instanci�ztunk. J�tt is k�t fiatal, de az els� h�ten
megsz�k�tt mind a kett�. Azont�l egyiknek sem hitelezett a zsid�.
- Mif�le zsid�?
- Zweig �r. Kell, hogy �smerje a m�lt�s�gos �r.
- Hogyan? Nincs itt, amib�l meg�ljen a pap?
- A papi f�det gondolja a gr�f �r?... Az mind�ssze m�sf�l hold. Ek�t sohasem
l�tott. K�k�nbokor az eg�sz. Juhlegel�nek se j�.
- Ott van a kongrua, az �llamseg�ly!
- Azt lefoglalta Zweig �r a tartoz�s miatt. Az egyik pap n�la is lakott.
- M�g mindig ott volt az uradalom hozz�j�rul�sa, ami el�g tekint�lyes.
- Uradalmi hozz�j�rul�s? Hajtehaj!... A csak v�t! Azt r�g megvonta a gr�f �r
becses �desapja. Mindj�rt a p�sp�kj�r�s ut�n.
- Bizonyosan oka volt r�!
- Oka lehetett, de joga nem volt!
A gr�f elk�pedt. Ha j� sz�t adsz a parasztnak, mintj �rt elszemtelenedik.
- Hogy meri maga azt mondani?
Szeg�ny �reg Bara Ferenc l�tta, hogy valamivel el44
l�tte a dolgot. A gr�f egyszerre megv�ltozott. Eleget ist�llta a bocs�nat�t, hogy �
csak arra az adom�nylev�lre gondolt, ami ott kell hogy legyen az irom�nyok k�z�tt,
de lehet, hogy rosszul tudja. Lehet, hogy �t is elbolond�tott�k. M�g gondolatban
sem akarta megs�rteni a m�lt�s�gos urat, s ha nincs t�bb sz�ks�g r�, � egy percig
sem alkalmatlankodik tov�bb. Neki m�g a tiszteletes �r mondotta volt, mikor az �reg
gr�ffal �sszeveszett, hogy a magyar papnak a r�gi �r�s szerint a nemes f�ldekb�l
szakasztani kellene, a sz�naf�b�l is annyi j�rna, mint a rom�n papnak, s faj�rand�-
s�g is v�na a k�z�ns�ges erd�b�l, amennyire sz�ks�ge van. O tudja, �n csak azt
mondom, amit t�le hallottam. Nem szeretek az urak dolg�ba avatkozni. El�g bajom van
nekem an�lk�l is. Az Isten att�l �rizzen, hogy a gr�f �r re�m megnehezteljen arra a
p�r esztend�re, ami m�g az �letemb�l h�travan!
- Nem haragszom, �reg! - enyh�lt meg a gr�f, hiszen gr�f Teleki Mih�ly
adom�nylevele anno 1745-b�l t�nyleg ott volt az �irom�nyok" k�zt. Ezt azonban
f�l�slegesnek tartotta v�n Bara Ferencnek megmondani. Bar�ts�gosan intett, hogy
k�sz�ni a felvil�gos�t�sokat �s hazamehet. Kiss� k�s�n is van.
- Bizony elt�t az �d�! - rogyadozott kifel� a v�n paraszt, de a gr�f m�r a
kiseb�dl� ajtaj�b�l adta ki a parancsot az inasnak, hogy szell�ztessen.
K�v�l az eleresztett kuty�k az �reg magyar in�t szagolva k�s�rt�k el az uradalom
hat�r�ig, �s addig n�ztek ut�na, m�g el nem eny�szett a vigasztalan s�t�ts�gben.
45
4.
M�snapra felder�lt. A sz�rkes�g sz�tfoszlott az �gr�l, �s b�gyadt, er�tlen
vil�goss�g �ml�tt el a reggeli p�r�ban f�rd�, g�rbe orsz�g f�l�tt. A k�l�n�s,
f�jdalmas csend megsz�nt. A k�d�n �ttetsz� faluban megmozdult az �let, �s a mez�n
is felt�ntek az imbolyg� emberalakok. A kasz�l�kon elny�jtott nyak�, kopott
bivalyok �llottak h�tukra sim�tott szarvakkal, test�kre sz�radt s�rral, a vil�gba
mer�tett v�r�s szemekkel. Mellett�k n�h�ny rom�n p�sztor botra d�lve, mozdulatlan,
lassan bontakozva ki a f�ldb�l p�r�ll� v�zk�db�l, mintha a k�korszakb�l
�bredezn�nek. T�volabb sz�lt�pett, t�redezett n�dasok bronza f�nylik el� f�lig
elmer�lve a zavaros pocsoly�kban. A nap halv�nyan kelt, s a sz�raz avaron
csillogott a t�bbnapos es�. A leveg� m�g �lmos, siket volt. A f�k m�g nem emelt�k
fel cs�ng�, er�tlen �gaikat. A kis temet� n�h�ny �szt�v�r keresztje �gy maradt,
ahogy a sz�l megd�nt�tte, s a lassan sorvad� s�rdombok k�z�tt, a hegyoldalr�l m�g
sziv�rgott a s�rga agyagi�. A lovak cuppogva d�c�gtett�k el mellette a kocsit.
107
te, mi�ta a bennval�j�t r�juk �ratta. Mi kell egy ilyen kisz�radt v�nembernek? Mint
a mad�rnak. Minek h�ny�dj�k egyed�l, gondozatlan? Dologra nem sok haszn�t veszi, de
legal�bb szem a h�zn�l. Egy-k�t toj�s, p�r cs� kukorica, kupa liszt, miegym�s
csordul-cseppen a betegekt�l is, akik f�l�tt im�dkozgatik, s ha egy-egy darabka
keny�r megmarad az �rvacsor�t�l, az is valami.
- Nek�m m�r leveg� se sok kell! - szokta mondani.
Ma �ppen rosszkor j�ttek a csend�r�k, mert a veje,
le�nya odavannak panusa-aratni, s nincs kire hagyni az unok�kat, ha be nem teszi a
ty�kbor�t� al�, mint k�t apr� csirk�t. Valamelyik szomsz�dasszonyt megsz�l�tja,
hogy tartsa szemmel �ket. A k�t gyermeken k�v�l egy�b �gysincs, amit �rdemes volna
elvinni. Tal�n m�g azokat se.
Most m�r csak azt nem tudja, hogy mag�n k�v�l mit szok�s �s mit szabad a t�ml�cbe
pakolni. Ebben a tekintetben t�j�kozatlan, mert �let�ben sohase volt dolga a
t�rv�nnyel. Egy szalmasz�lat se tett soha senki el�tt kereszt�l. Ahogy hallja,
ruh�t ott adnak az embernek. Egyform�t, cs�kosat, tet�vel egy�tt. Azt se kell
vinnie mag�val. M�g el is mosolyodik f�l�tte.
- Elem�zsi�val pedig l�ssanak el a csenderek, ha kellek nekik!
A kev�s ��l�st", ami itthon van, a vil�g s�r� kincs��rt el nem vinn� a gyermekek
sz�j�b�l.
K�r�ln�z, hogy valamit nem feledett-e el. Arra nem is gondol, hogy vajon h�ny
esztend�t kaphat. Bizonyosan t�bbet, mint amennyi m�g h�travan.
- Ebbe r�szbe a t�rv�n j�r rosszul!
A k�t gyermek: a leg�nyke s a le�nyka �nfeledten, gyan�tlanul j�tszik. Van m�g
n�h�ny esztendej�k, ameddig m�g �rdemes �lni. Miel�tt m�g r�ny�ln�k a szem�k a
vil�gra.
108
- Mi pedig az�rt vagyunk a vil�gon, hogy �k tov�bb j�ccodhassanak!
Ez�rt v�llalta a haranglop�st is, ha m�r a meggondolatlan �desapjuk az �jszaka
elhozta. Csoda, hogy ki nem t�r�tt a nyaka, le nem esett abb�l az ingatag
toronyb�l, ami m�r a varj� alatt is meghajlik! A hideg futkosott a h�tukon, hogy az
�jjel elbesz�lte, hogyan k�t�tte el a harang�t�t, emelte ki az �llv�nyb�l, engedte
le az ablakb�l k�t�len azt a neh�z harangot. Honnan is vette azt a sz�rny� er�t
hozz�?... Azt az egyet azonban hi�ba k�rdezt�k, hogy hov� tette, az Istennek se
mondta meg. Sem azt, hogy mi�rt tette, mit akar vele. Az �gvil�gon semmit el nem
�rult, hi�ba faggatt�k...
- Ha majd Krisztus kij�n a falb�l, neki megmondom!
- Mif�le Krisztus! Mif�le falb�l?... Az Isten �rti a besz�dedet! Sz�lj
�rtelmesen! Csak nem ment el az a csepp eszed is, ami v�t?... Nincs neked
forr�s�god?
Hi�ba s�rt az asszony is: �S�ndor! Lelkem uram!" Osz S�ndor a fej�t r�zta, �s olyan
k�l�n�s sz�p volt az arca, tekintete, mintha aranypoh�rba n�zett volna, s ahelyett,
hogy a csend�r�k miatt szorongana, olyan kedve kerekedett, hogy madarat lehetne
fogatni vele... Az �rd�g �rti a feh�rn�peket. Tr�zsi is csak n�zi, n�zi a bolond
ur�t, s hirtelen a nyak�ba sz�kik: �J�l tette, S�ndor!"
M�g meg is m�rgel�d�tt a v�n Bara: �Tette a zannya�r�mit j�l!" - de ahogy
cs�v�lgatta a fej�t, benne is kezdett kiny�lni a j� �rz�s, mintha v�ratlan
szerencse �rte volna. Ok�t nem tudta adni, mit�l, de szinte kisz�k�tt � is az
�gyb�l �r�m�ben, s kacagott, mint a bolond a sapk�j�nak. Van annak t�z esztendeje,
hogy ilyen j�l nem aludtak. A �fiatalok" pitymal-latkor keltek. A m�z ott volt m�g
a sz�jukon. Halv�ny sejtelm�k se volt r�la, hogy a harang elhoza109
t�l�b�l baj is lehet. Kedvesen kirep�ltek a mez�re, mint k�t galamb. El se
b�cs�zott t�l�k, ann�l jobban, pedig vagy l�tj�k t�bb� egym�st az �letben, vagy
nem. Ez kiss� nehez�ti. Mindegy, no! �ljenek boldogul! �rte nem k�r. Neki m�r �gyis
be�rett az ideje. P�r h�t m�lva senkinek esz�be se jut, hogy a v�kony �rny�ka
hi�nyzik a f�ldr�l.
Hogy jobban meggondolta, s hallotta ma reggel, hogy a csend�r�k a harangot keresik
a faluban, r�j�tt arra is, hogy ezt a dolgot neki kell v�llalnia. �gy duk�l. Aki
hordozza az im�ds�got, a pusztul� hitet, az viselje a szent vall�snak a ny�g�t is.
�szrev�tlen�l ruh�zta r� a szentlelket az �r, �s � al�zatosan meghajtotta �sz fej�t
el�tte. Tiszta, �rtatlan volt, �l� templom.
Csak a kez�t meg ne k�tn�k a csend�r�k!... Vajon megk�tik?...
Ez volt az utols� gyenges�ge.
A l�p�s�t se ny�jtotta hosszabbra, mikor ajt�t nyitott a csend�r�knek, akik
fegyveresen �s zordul, elh�-r�thatatlanul l�ptek be. Lesz�jazott arcuk k�b�l volt.
A k�t kis, rongyos gyermek a csizm�jukig �rt.
- Ker�ljenek bejebb, �rmester �r!... Jer t�k t� es, no! - h�vta a csend�r�k
nyom�ban settenked� n�h�ny aggodalmaskod�, k�v�ncsi embert, asszonyt. -M�g el tal�l
menni az �rmester �r, ha b� nem tessz�k az ajt�t! - tr�f�lt kedvesen. - Ugye, a
harang dolg�ban matatnak?
- Abban!
- Akkor j� helyt j�rnak, mert biz azt �n loptam el!
Az �rmester lila lett a haragt�l.
- Hallja! Ne tr�f�ljon a hat�s�ggal, mert megj�rja! Maga Bara Ferenc?
- Ez �n, de m�r nem sok�ig.
- Mi az, hogy �nem sok�ig?" Illedelmesen felelgessen, ember, mert nem egy
cs�rben cs�pelt�nk!
- Amm� igaz, mert amikor �n cs�peltem, akkor az
110
�rmester �r, engedelemmel legyen mondva, m�g az anyja csecs�t r�ngatta.
Az emberekbe belefagyott a szusz. Ki hitte volna err�l a v�n, nyeszlett emberr�l,
hogy csak kom�zik a szuronyos csend�r�kkel, s m�g hunyorgat is hozz�, hogy: �Nem
kell f�lni semmit�l, am�g engem l�ttok!" Az �rmester maga sem tudja, kacagjon-e,
vagy megegye sz�r�st�l-b�r�st�l. T�rsa, a pr�bacsend�r egyed�l �ll mereven, mintha
ny�rsat nyelt volna. Id� sincs azonban az elhat�roz�sra, mert az �reg tov�bb bar�t-
s�goskodik:
- �ljenek le, no! Ne vigy�k el az �lmomat!... Ec-c�val a harang miatt... Ejnye,
ejnye, ketten is fel�sztak ebben a nagy s�rban, pedig �n egyik�knek is megmondottam
volna, hogy azt biza �n akaszt�m le a toronyr�l.
// Ez az ember bolond, vagy �rtatlan!" � gondolja az �rmester �s kiss�
bar�ts�gosabb lesz. A f�lelem a k�v�ncsiakban is felold�dik.
- Azt�n mi�rt �akasztotta le", �reg, azt a harangot?
- Hogy legyen amit f�lreverjenek, ha valami �r�m tal�lja �rni a szeg�ny magyar
embert. Mint most is az �rmester �r l�togat�s�val.
A csend�r felfigyel. Nem is olyan bolond ez az ember. Elsz�ntan �llja a �b�n�s-
ijeszt�" merkel�s�t. Szomor�an �s v�dl�an.
- �gy �rtsem, hogy veszedelem az, ha �n egy magyar h�zba bemegyek?
- Rendesen! - v�gta ki az �reg. - Ha nem volna az �rmester �r is magyar, nem is
esn�k olyan rosszul.
A csend�rben megrebben valami, de nem mutatja.
- Magyar, rom�n nekem mindegy!
- �ppen ez a baj! - kottyantja el a v�n Bara. -Hogy az ol�h papn�l szalut�l a
keze, n�lunk pedig csak a pusk�t fogja... Neki hitte el, vagy mag�t�l j�tt r�,
�rmester �r, hogy mi itt mind tolvajok vagyunk?
111
�n k�l�n�sen, aki nyolcvan esztend�s fejjel egyszer�en felny�lok a tornyokba, s
harangokat teszek a zsebembe?
- Ember! - ord�tott fel a hatalmas �rmester. - En... - m�r a keze is ny�lt,
hogy meg�sse a vakmer� parasztot, szikr�zott �s lihegett, kavargott, k�zd�tt az
indulat�val, de hirtelen valami t�rt�nt benne, mert egyszerre megnyugodott,
k�nyszeredetten mosolygott: - Igaza van, �reg! - �s kezet ny�jtott a roskatag
parasztnak: - B�k�lj�nk ki, Ferenc b�csi!
Bara Ferencen l�tszott, hogy most m�r komolyan megijedt.
- Nem! Ne! - tiltakozott. - Ne adjon kezet nekem!
- De mi�rt? - k�pedt el az �rmester.
- Mert... mert akkor k�nytelen leszek... igazat mondani!
- �n �gyis tudom az igazat! - b�tor�totta a csend�r. - Tiszt�ban vagyok,
hogy...
K�zben m�st gondol �s t�rs�hoz fordul: - Vigy�zz!... Pr�bacsend�r! A gyan�s�totton
k�v�l elt�vol�t mindenkit a szob�b�l, �s az ajt� el�tt �rk�dik tov�bbi parancsig!
Indulj!
Szil�rdan megv�rja, m�g bekattan az ajt�, azt�n a fegyvert odaz�rrenti a sarokba,
r��l egy recseg� sz�kre, �s maga el� teszi f�nyes cs�k�j�t:
- Most pedig mondja meg sz�pen, Ferenc b�csi, ki vitte el azt a harangot a
toronyb�l?
V�n Bara Ferenc eler�tlenedik, r�ncos arca m�g keskenyebbre szorul a s�rga
csontokon, bocs�natk�r�en r�n�z k�t apr� unok�j�ra, �s sziv�rg� k�nnyel, tomp�n
aszondja:
- A vejem. �sz S�ndor...
- Gondoltam... �s mi�rt tette?
Reggel m�g az �reg se sejtette, de most m�r vil�gosan l�t mindent.
- Hogy ne ker�lj�n rom�ny k�zre.
112
- Az�rt nem kellett volna ellopni!
- Nem is loptuk. Az a harang a mi�nk, magyarok�, reform�tusok�.
- De t�rv�ny szerint a gr�f�. Azt csin�l vele, amit akar.
- Akkor... tisztelem �n az olyan t�rv�nt, amelyik megengedi, hogy abban a
harangban, amely sok sz�z esztend�n kereszt�l a mi eleinket h�vta, vigasztalta,
�bren tartotta, s ha meghaltak, elsiratta, most a rom�nok puliszk�t f�zhessenek,
kacaghass�k, szenvedtes-s�k. Lehet, hogy papiroson a gr�f�, de a mi �let�nk van
benne. Vel�nk ijedt meg, ha veszedelem volt, vel�nk im�dkozott, vel�nk v�n�lt,
�rvendett, ha nagy ritk�n m�dja volt re�, �hezett, f�zott, szenvedett, de kitartott
h�s�gesen. Tisztess�g, becs�let v�na, ha mi most elhagyn�k? Mondja meg igaz
lelkire, �rmester �r, de ne a kakastoll besz�ljen mag�b�l, hanem az ember, a magyar
ember!... H�t ez�rt v�llalom a lop�st, ha ezt annak h�vj�k.
Az �rmester elgondolkozott. Inde-unde h�sz esztendeje, hogy szolg�l, de eff�l�t nem
hallott. N�luk otthon, az Alf�ld�n ilyen dolgokr�l nem is �lmodnak, mint ez a
csud�latos parasztember, aki �rni-olvasni se tud, csak az ig�t h�zta eg�sz �let�ben
len�zetten, sz�mba se v�ve, m�g orr�ra bukik, s a jeltelen s�rba bekaparj�k, hogy
p�r esztend� m�lva azon is a rom�n juha legeljen. Honnan veszik ezek az emberek az
erej�ket, b�lcsess�g�ket? Mib�l tudj�k, hogyha nem akarnak a saj�t f�ldj�k�n
elveszni, sz�tkall�dni, ahhoz a fegyver, bet�kbe v�sett t�rv�ny, hatalom nem el�g?
Mi t�rt�nik itt, �risten?... Aludt � id�ig, vagy vak volt, s vele egy�tt vak a
jegyz�, f�b�r�, alisfi�n, f�isp�n, gr�f, mindenki?
A v�g�re fog j�rni ennek a dolognak.
�vatosan k�rdez. Vigy�zattal, hogy az �regember el ne z�rk�zz�k. A gyakorlott
vallat� furfangj�val �s
113
f�l�ny�vel. �szrev�tlen cs�szik bele a gyam�tlan, egyszer� sz�vbe.
- J�, j�, Ferenc b�csi! Ezt mind meg�rtem, de mi hasznuk van bel�le, ha soha
el� nem �shatj�k azt a harangot - mert ugye, el�st�k? soha meg nem h�zhatj�k,
k�r�je nem gy�lhetnek, ott pusztul, siket�l meg a f�ldben?
Az �regember k�zel hajlik, bele a csend�r arc�ba, mintha titkot s�gna.
- Az nem baj, tudja! El�g, ha mi tudjuk, hogy ott van, a mi�nk, nem hagyott el,
s ha mi t�n nem is, a gyermekeink, vagy az unok�ink egyszer m�giscsak ki�shatj�k.
Egyszer t�n felett�k is megvirrad...
- Azt�n hol van most az a harang?
V�n Bara Ferenc megrezzen, v�dekezik, tiltakozik:
- Istenuccsege, nem tudom, de ha tudn�m, akkor sem mondan�m meg. Ha szecsk�ba
v�gna az �rmester �r, akkor se!
- Majd megmondja a veje! Kiszedem bel�le! Nem egyet, h�rom harangot is el�ad,
ha �n kezel�sbe veszem!
Az �regember komolyan megretten, az arca megny�lik a csal�d�st�l:
- H�t ez�rt b�ztam mag�ban? Csak ennyi a tisztess�g az �rmester �rban?... Ezt a
k�t �rtatlan gyermeket akarja apa n�lk�l hagyni? - mutat az unok�ira. -Volna lelke
hozz�?
Dehogy volna, dehogy volna! Hiszen �ppen az a baj. A nyavaly�s v�nember teljesen
kivette a r�gi form�j�b�l, megzavarta, elgyeng�tette, elt�ntor�totta a
k�teless�g�t�l, bajba hozta �t is. M�r nem tud az lenni, aki eddig volt. Erzi.
Hi�ba ad igazat mag�ban v�n Bara Ferencnek, �t t�rv�ny k�ti, esk�, aminek az
�tj�r�l nem t�rhet le. Az �rd�g vigye el az eg�sz �gyet! Vele ne j�ccodjanak! Se
nem Isten, se nem pap, hogy itt
114
neki im�dkozgassanak. Haragba lovalja mag�t, hogy mag�n k�nny�tsen.
- Az irgalm�t kendteknek, ilyenkor nyomor�s�ggal, gyermekkel, mifen�vel
hozakodnak el�! - t�mad r� durv�n. - Akkor gondoln�k meg, mikor a bajt
megcsin�lj�k! Aki v�tkezik, az b�nh�dj�k. Tolvajnak t�ml�cben a helye!
Kem�nyen a v�ll�ra r�ntja a pusk�t, a b�szke ka-kastoll reszket a cs�k�j�n.
- Pr�bacsend�r!
Az �regember �sszeroppan. Itt a pillanat. A csend�r beugrik. Az �rmester vez�nyel:
- Indulj!
�reg Bara Ferenc nem akar hinni a szem�nek.
- �rmester �r! - t�molyog bizonytalanul. - Elmennek, �s engem nem tart�ztat le?
Az �rmester sz�ra se m�ltatja.
Az �regember leroskad az asztal mell�. �rzi, hogy nagy bajt csin�lt. Elszam�rkodta
a dolgot. Mi�rt nem is veszi az Isten mag�hoz idej�ben az ilyen semmireval�, v�n
bolondot!
A k�t apr�s�g a nagyapja t�rde k�r�l kedvesen �jra j�tszani kezd.
8.
A csend�r�rmester p�r l�p�s ut�n meg�llott.
- Pr�bacsend�r! Kimegy a mez�re, �s behozza �sz S�ndort az �rsre. �n addig
helysz�ni szeml�t tartok.
- Parancs�ra, �rmester �r!
- Ezeket a sz�jt�t�kat zavarja el! Senki se merjen m�g a k�zelben se
tart�zkodni! Tart�ztassa le, aki nem engedelmeskedik!
1 15
- Igenis, �rmester �r!
A k�v�ncsiak ijedten rebbennek sz�t. Meg se v�rj�k, hogy nekikmenjen a csend�r.
Az �rmester mag�ra marad.
Figyelmesen sz�mba veszi a h�zik� k�rny�k�t, keresi a lehet�s�geket, hogy hov�
rejthette a harangot a paraszt. R�n�z az udvar sark�ban szomorkod� sz�nakazalra, de
mindj�rt l�tja, hogy se k�z�je, se al�ja nem tehette. Az ist�ll�ban k�t nyomorult,
borzas teh�nke r�gja a sz�n�t a mocsokban, elhagyottan, bogos istr�nggal a
j�szolhoz k�tve, bok�ig s�llyedve saj�t tr�gy�j�ba. Ez se megfelel� hely. A sz�n
alatt fekv� szek�r, taliga, eke, borona rozsd�zott. A sarokban n�h�ny szersz�mfa,
villa, gereblye, p�r darab juhnak elker�tett hely, hogy ne verje �ket az �szi es�
�s a h�. T�lire majd az ist�ll�ban szakaszt helyet nekik az el-l�shez. Alig
teng�d�, nincstelen ember elhagyatotts�ga �s �lhetetlens�ge l�tszik mindenen. A
ty�kokt�l sz�tr�gott por is �rv�bb, mint m�sutt, a fa �reg, a gerend�k szuvasok, a
tet� foltozott �s roskatag. A hegyoldal bizony sz�ken t�pl�lta az �ttag� csal�dot.
Csak a p�k h�zik az ilyen helyen, s az is csak s�rga m�rget gy�jt a fenek�be. Az
�zott, s�ros udvart felv�gt�k a kerekek, a sok l�bhyom, tr�gy�i� folydog�l,
sziv�rog benn�k. P�rolg�, neh�z szaga has�tja az �rmester orr�t. Itt is f�l�sleges
az �reg harangot keresni. Sehol sincs nyoma a friss �s�snak. P�r f� k�poszta
torzs�ja feh�rlik, egy-k�t hagyma�gy�s sz�tt�rt nyoma, ki�sott krumplif�szek �s �t-
hat karomnyi szilvafa, melyr�l szinte csurog a korompen�sz. Arra se j�k, hogy az
ember felakassza mag�t r�juk.
- M�gis nagy dolog a fix fizet�s! - gondolja az �rmester, �s elindul, hogy m�g
egyszer megtekintse az �reg templom k�rny�k�t. Ott tal�n valami nyomra akad$N�h�ny
szembe j�v� rom�n paraszt sunyin k�sz�nti, f�lreford�tott f�vel, hogy el ne �rulj�k
fojtott
116
gy�l�let�ket, amit az anyatejjel sz�ttak magukba. Kieresztett piszkos ing�k a
horgasinukat veri, amint elhaladnak mellette lomposan. K�k h�zaik egym�s mellett
�llanak, rik�t r�luk a r�gi jobb�gysz�n. Mikor idej�tt, felt�nt az �rmesternek, ma
sz�mba se veszi. Megszokta. N�h�ny m�dosabb is akad k�z�tt�k. Az egyetlen s�rga
�p�let a bolt �s kocsma, a Zweig �r tulajdona, hosszan elny�lva az �t ment�n.
Kezdetben b�relte az uradalomt�l, ma saj�t tulajdona, �s Zweig �r minden p�nznek
tud a nyelv�n. Az �rmester j�tt�re az ablakon kidugott sz�raz, hossz� nyak� feje
olyan, mintha saj�t szak�ll�t akasztotta volna ki c�g�rnek. J� tudni, hogy merre
j�rnak a csend�r�k. Az urak r�sz�re k�l�nben k�l�n szob�t tart fenn, �s a
kisasszony l�nya szolg�l fel. Magas, fekete, �sz�vets�gi le�ny, finom von�sokkal,
mintha semmi k�ze nem volna az apja s�padt, s�besz-gyertyaf�ny� test�hez, de m�r �
is ismeri a titkot: hallani �s hallgatni tudni.
- Az �rmester! - sz�l h�tra a feles�g�nek, hogyha van valami elrejteni val�,
ideje legyen elt�ntetni. Addig majd sz�val tartja a kakastollast. Erre azonban ma
nincs sz�ks�g, �s az �rmesternek sincs sz�nd�ka ma szagl�sz�dni. A zsid� teh�t
beveszi a fej�t.
Csinos rom�n f�ta j�n szembe az Ijj�s fi�val. T�bbsz�r megfigyelte �ket. Alig
b�rnak magukkal, �gy k�v�nj�k egym�st. Besz�lik, hogy a fi� meg is k�rte a l�nyt.
J�l j�r vele, mert Pavelnek h�sz hold f�ldje van. Esz�be se jutott eddig, hogy
jelent�s�get tulajdon�tson a fiatalok viszony�nak. Nem r� tartozik!
- Da domnu Zeu bine! - k�sz�n a fi�, �s kisujjukat �sszeakasztva elhaladnak.
Az �rmestert mellbe v�gja a sz�: �Mi�rt k�sz�nt ez nekem rom�nul?... Magyar fi�
l�t�re rom�nul!" K�rd�re kellene vonnia. Meg is �ll, de mire v�gigt�prengi, hogy
van-e ehhez joga, a fiatalok be is fordultak a Pavel�k kapuj�n. Igyekszik ler�zni
mag�r�l a rossz
117
�rz�st �s tov�bbmegy.. K�dlik azonban benne, hogy itt valami m�gsincs rendben, egy
magyar �let elszaka-d�ban van, amit nem tud megakad�lyozni, mert a t�rv�ny
mellett�k van. Mindenki �gy besz�l, ahogy akar, �s azt veszi feles�g�l, aki neki
tetszik. Valahol egy pofont m�gis le fog akasztani annak a k�ly�knek, a maga
megnyugtat�s�ra.
Lassan halad v�gig az �ton, a szemeivel szigor�an besz�r minden udvarba, de a
faluban csend van. A kuty�k se mernek vakkantani. Lassan cammog az �let. Egy-egy
szek�r elz�r�g mellette. A palasz�rke bivalyh�takon fak� ostornyomok l�tszanak, a
gazd�juk mogorv�n megemeli a kecsul�j�t, �s a szek�r lassan tekereg, nyikorog a
latyakban. Panus��rt megy ki a mez�re. �les feh�rn�p-szitok csap a f�l�be,
valamelyik szomsz�dos h�zb�l. Perg� rom�n szavak, ajt�-csattan�s, �s ez is
megsz�nik. Hossz�, v�konyl�b�, m�l�sz�j� ficsorok �getnek valahov�. Arcuk, lelk�k
idegen, de ez is csak most t�nik fel az �rmesternek. M�ra mintha kicser�lt�k volna,
eg�szen meg van v�ltozva. Ok n�lk�l inger�lt, �s minden b�ntja. Mindenkit megn�z,
hogy kibe k�thetne bele. �sszevonja a szem�ld�k�t, mert az iskol�b�l egyszerre
kiharsan az �nek. Diadalmas, k�l�n�s ritmus� rom�n �nek, ahogy a tele
gyermektorokb�l akad�ly n�lk�l el�t�r. Domnu Csira vel�k f�jja. B�mb�l� hangj�ban
minden �rz�se, ki�lt� rom�ns�ga benne van. Az ablakokat is kinyitotta, a hangok
v�gig�radnak a falun, �s az udvarokon dolgoz� b�gy�k boldogan felegyenesednek. A
dombon �l� templomra, melyben az aranyisten lakik, enyh�n r�s�t a nap.
A k�zs�gh�za udvar�n �gyes-bajos emberek �llanak. A fej�t se ford�tja fel�j�k, mert
rossz viszonyban van a jegyz�vel, ki k�tszer is feljelentette. Hej, ha az Isten
egyszer a kez�be adn�! Valamelyik�k nem v�n�l meg a faluban, az bizonyos...
118
Erre a harang-�gyre is miatta kell k�l�n�sen vigy�znia. Nem n�zhet el semmit.
Szigor�an a k�teless�g�hez kell mag�t tartania. Sajn�lja az �reg Bar�t, b�r fogta
volna be a sz�j�t, minek bizalmaskodik a csend�rrel a v�n marha! Osz S�ndor, a veje
is tisztess�ges ember. Elhagyatott, szerencs�tlen, szakad meg a munk�ban, hogy a
kis csal�dj�t eltarthassa, de a harangnak el� kell ker�lnie. Nem lehet eln�z�.
Mag�nak csin�l bajt vele. Arra a ravasz p�p�ra is j� vigy�zni, hogy be ne fonja.
K�tsz�n� �s veszedelmes. A mai m�zesm�zas besz�de is tele volt rejtett
fenyeget�ssel. Az � esz�n azonban nem j�r t�l. Tiszt�ban van � itt mindenkivel.
Most m�r l�tja, hogy itt mi t�rt�nik. A fene egye meg a dolg�t ennek a n�h�ny
koszos magyarnak, hogy ilyen bajba hozt�k!... K�l�nben mit b�nja. Se inge, se
gaty�-ja egyik se. Neki is csal�dja van...
K�zben el�r az �rsre. Ha m�r itt van, ben�z, hogy van-e valami �js�g. Az�ta
megj�hetett a posta is. Hetenk�nt egyszer kapnak, �s ma van a napja. R��r azut�n is
kimenni a romokhoz.
Ler�gja a nagyj�t a s�rnak a csizm�ir�l, �s bel�p az irod�ba. K�pl�r Fojtos az
egyik asztaln�l jelent�st k�rm�l. A leg�nys�gi szob�ban tisztas�g, k�nos rend van.
A megvetett �gyakon, kih�zott feh�r leped�k�n akkora r�nc sincs, amiben a bolha
megbotolj�k. A fegyverek ragyognak a tart�n. Az �reg kir�ly k�pe �rk�dik a falon.
Az �rmester a t�bbihez �ll�tja fegyver�t.
- Van valami, Fojtos?
- Jelentem al�ssan, semmi k�l�n�s. A napi jelent�st �rom.
- Nem keresett senki?
- Senki, �rmester �r!
Az �rsparancsnoki lak�st a telek l�bj�ba �p�tett�k annak idej�n. �llamilag,
szab�lyszer�en ridegnek, de az asszony gondoskodott, hogy meleg, otthonos legyen. A
b�torok is �riasak, ak�rkit elfogadhatnak,
119
nem kell sz�gyellni�k magukat. Az �rmestern� fiatal, j� h�s�, k�v�natos alf�ldi
menyecske. Polg�rit v�gzett, �s az apj�nak otthon sz�zt�z holdja van. Sz�l�je �s
tekint�lye. Sohase fogja megszokni Erd�lyben, �s egyetlen v�gya, hogy elker�ljenek
innen. Itt az sincs, akihez j� sz�t sz�ljon. A csal�dja mindene. A h�rom gyermek. A
legkisebb m�g a b�lcs�ben s�r: �O�h! O�h! O�h!"
- Ol�h ap�d! - kacag az �rmester, �s boldogan �lbe veszi a kis vasgy�r�t, aki
mindj�rt el is hallgat. Azt�n sz�les mark�ban nagy �vben hint�ztatja, hogy
kacagjon.
- M�r megint megt�lti sz�llel azt a gyermeket! -kapja ki a feles�ge a kez�b�l,
�s felbontja mell�t, hogy megszoptassa.
A k�t nagyobb is betipeg a konyh�b�l az anyja ut�n, �s odak�tsz�nkedik az apj�hoz:
- Mit hozt�l?...
Az �rmester a t�rdeire �lteti �ket, �s esetlen medvek�zzel megsimogatja sz�szke
hajukat.
Hirtelen elkomorodik: ilyenszer�ek lehetnek az �sz S�ndor gyermekei is, de most nem
akar r�juk gondolni.
M�gis jobb lett volna, ha maga megy ut�na, nehogy az a pr�bacsend�r valami
marhas�got csin�ljon.
- Mi lesz az eb�d, feles�g?
- Csirk�t �ltem...
- A Krisztus egyszer azt a sok csirk�t! M�r a k�ny�k�m�n j�n ki.
- Tudhatja, hogy ebben a rongyf�szekben nincs m�sz�rsz�k. Egy-egy m�telyes v�n
juhot ha kihop-s�znak n�ha. Mit tudjon az ember f�zni? - z�gol�dik az �rmestern�. -
Itt kell megd�gleni a piszokban, s�rban!
- Hagyd el! Ha megj�n a t�rzs�rmesteri kinevez�sem...
120
- H�rom esztendeje biztat vele! - keseredik el az asszony. - Nem lesz abb�l
semmi! Ha valami nagyon nagy dolgot csin�lna, tal�n... Att�l, hogy ezeket a koldus-
senki, szerencs�tlen magyarokat nyomorgatja, m�g nem lesz t�rzs�rmester!
- Mit besz�lsz! - reccsen fel az �rmester. - Mif�le magyarokat? Ki
�nyomorgatja" �ket? Honnan veszed ezt, te?
A menyecske nem hagyja mag�t.
- H�t mit csin�lt ma is azzal az �reg Bara Ferenccel? Csak hogy meg nem ny�zta
az ol�h pap miatt!
- Azt neked ki mondta?
- Tele van a falu vele! A rom�nok �r�m�kben �ssze se b�rj�k fogni a sz�jukat:
�A domnu parintye eleresztette a kop�t!"
- Asszony!...
A neh�z, kem�ny f�rfi elsz�rk�lt, megt�ntorodott, �s egyszerre kigy�ngy�z�tt a
homlok�n a hideg verejt�k.
- Feri! Az Isten�rt! Mi lelt? J�zus! Feri! Feri! Mi baja? - r�m�lt meg az
asszony. Eml�je kifordult gyermeke sz�j�b�l, �s p�r csepp tej r�fr�ccsent a kisded
�de orc�j�ra.
- Semmi, semmi! - t�rt mag�hoz a f�rfi. Teste megvonaglott, mell�t felf�jta, �s
ut�na hosszan f�jta ki mag�b�l a l�legzetet.
- �n nem akartam... Bocs�sson meg, Feri!... Annyit mondanak az emberek!
- Nem baj! Hadd j�rjon a sz�juk! - csit�tja az asz-szonyt. - Engem nem
befoly�solnak. �n tudom a k�teless�gemet, �s egy�bbel nem t�r�d�m... Sz�val, azt
mondj�k, hogy a �p�pa kop�ja" vagyok. A magyarok mondj�k? Ki az a gazember, ki
ilyent mond?
Az asszony igyekszik sim�tani a bajt.
- Ne haragudjon szeg�nyekre! Meg kell �rteni �ket. El vannak keseredve. Azt
mondj�k, hogy itt minden121
ben csak a rom�noknak van igaza. Azt csin�lhatnak vel�k, amit akarnak. Gr�f,
f�szolgab�r�, jegyz�, mindenki ellen�k van. Csak aki nem akar, az nem r�g egyet
rajtuk. �s az �gy is van. Mi�rt magyarok? Hogy egy szavuk se lehessen a saj�t
haz�jukban? Ha a maguk�t v�dik, akkor a csend�rs�get eresztik r�juk. Nem lesz ennek
j� v�ge.
Az �rmester m�g a hangj�t is elfeledte meglepet�s�ben.
- Netene! Te vagy-e, asszony?... Ezeket te hol tanultad?
- Tr�f�lni azt tud - s�rt�dik meg a menyecske de ezek komoly dolgok.
- �ppen az�rt fogd be a sz�dat! - figyelmezteti szigor�an az �rmester. - Tudod
j�l, hogy nem szeretem, ha a hivatalos dolgaimba �t�d az orrodat! M�g csak az
hi�nyzik, hogy megtudja a jegyz�, hogyan v�lekedik a feles�gem a hat�s�gokr�l. A
tet�je is t�ncolna �r�m�ben. Egy k�vet f�jnak a pappal s azzal a gazember
tan�t�val. O t�n a legveszedelmesebb. A szeme sem �ll j�l. R�g�ta figyelem, de nem
tudom semmin rajtakapni. Nem baj. Majd bej�nnek egyszer az �n boltomba... Te pedig
hallgass. Ne tudj semmir�l semmit!
- Hiszen �n csak mag�nak mondom! - menteget�zik az �rmestern�. - Dehogy sz�ln�k
�n m�s el�tt!
- Azt j�l is teszed! ... Nem mondom, sok igazad van. Nekem se tetszik ez a
harang-�gy. L�tom, hogy mire megy az eg�sz, de nem tehetek semmit. K�teless�g,
k�teless�g! Azt hiszed, hogy j�kedvemb�l hozattam be azt a nyomorult Osz S�ndort?
- Osz S�ndort? Mit... mit csin�lt?
- O lopta el a harangot.
M�r meg is b�nta, hogy megmondta.
- Na, k�sz van m�r az a csirke?
Az asszony nem merte megk�rdezni, hogy mi lesz Osz S�ndorral. Az ura se mutatott
kedvet a besz�lge122
t�shez. Kedvetlen�l tett-vett, s�t�lt a szob�ban, er�ltette a j�t�kot a
gyermekekkel. Ki-kin�zett az ablakon az iroda fel� t�relmetlen�l. Az er�tlen f�ny
csendesen pihent az udvaron, a ty�kok komolykodva l�pdeltek �t rajta, a f�k alatt
k�kes hom�ly �lt, rongyokban l�gtak r�luk a m�g le nem hullott, halott falevelek,
az el-sz�ll� f�st haz�tlanul k�borolt a h�zak f�l�tt. Hirtelen elkapta a fej�t az
ablakt�l. A pr�bacsend�r hozta Osz S�ndort. Az irod�ba v�gtak �t a kaput�l. El�l
magas, sz�las, rongyos ember, h�tul a fegyveres csend�r. Az asszony nem vette
�szre. Elmer�lten ter�tett a d�leb�dhez. Kocogtatta a t�ny�rokat, z�rg�tt a kez�ben
a k�s, villa. Rajta is l�tszott, hogy egyeb�tt j�r az esze. N�ha r�k�mlelt az
ember�re �s s�hajtott. A gyermekeket is megzavarta a fesz�lt csend. De m�r j�tt is
a csend�r:
- Itt van a gyan�s�tott.
Az �rmester pillanat alatt emberb�l csend�rr� alakult, szem�lytelen t�rv�nny�.
- V�rjon! Nem �rt, ha puhul... K�l�nben megyek! - �vezte mag�ra a der�ksz�j�t.
- De az eb�d! K�szen van! - marasztotta az asz-szony izgatottan.
- Mindj�rt itt leszek! - vette a cs�k�j�t az �rmester.
M�r a k�sz�b�n �llott, mikor az asszony visszasz�l�totta. Feh�r volt, �s remegett a
hangja:
- Ne b�njon vele kem�nyen!
- Mi az Isten van veled? - f�rk�szett r� az ura. -Ejnye, de k�l�n�s vagy ma!
- �n nem tudom, de �gy f�lek!... Nem tudom, mit�l, de �gy f�lek!
- Nem ismerek r�d! - csod�lkozott az �rmester. -Az a sok bolond v�nasszony
telebesz�lte a fejedet. Let�r�m a derek�t, ha m�g egyet megl�tok itt cellen-geni! -
�s becsapta maga ut�n az ajt�t.
123
Az asszony a szem�vel elk�s�rte, m�g elt�nt az irod�ban.
A k�t csend�r vigy�zzba merevedett. Az �rmester intett, hogy hagyj�k mag�ra. Le�lt
az �r�asztal�hoz, belen�zett n�h�ny iratba, valamit �rt is temp�san, hatalm�nak
teljes s�ly�val, �s csak azut�n pillantott r� a sarokban s�t�tl� emberre:
- Maga Osz S�ndor?
- Hiszen �smer az �rmester �r!
A csend�r felcsattant:
- �n hivatalosan senkit se ismerek! Hogy �ll ott? L�pj�k k�zelebb, �s h�zza ki
mag�t! Mi a neve?
A munk�b�l kit�pett, rongyos, foszlott emberb�l kikondult a sz�.
- Osz S�ndor!
- H�ny �ves?
- Harminckett�.
- Vall�sa?
- Reform�tus.
- Csal�di �llapota?... �gy �rtem, hogy n�s, vagy n�tlen?
- Csal�dos ember vagyok.
- H�ny gyermeke van?
- Hiszen ma l�tta az �rmester �r mind a kett�t!
- Ne bizalmaskodj�k! Nemzetis�ge?
- Eddig magyar voltam.
- Hogyhogy �eddig"? Ezut�n nem akar magyar maradni?
Ki�br�ndult, szomor� volt Osz S�ndor.
- �n akarn�k, de nem hagyj�k.
- Ki nem hagyja?
- T�bbek k�z�tt az �rmester �r se nagyon akarja, hogy az maradjak... Igaza van.
Nem is �rdemes.
Erre azt�n igaz�n d�h�s lett az �rmester �r.
- Megbolondult maga, Osz S�ndor? �n nem hagyom, hogy maga magyar maradjon?
124
- Ha akarn�, nem h�zna-vonna annyit az�rt a harang�rt, s nem �gyekezn�k
mindenk�ppen rom�n k�zre juttatni, ami a mi szent, megtart� �r�ks�g�nk. Ebben a
dologban mell�nk kellett volna �llania az �rmester �rnak.
- Hallja! - v�gott r� az asztalra az �rmester. -Maga engem ne tan�tgasson, hogy
mit kellett volna, vagy mit nem kellett volna csin�lnom. A t�rv�ny el�tt magyar,
rom�n mindegy. Ha lopnak, egyform�n b�nh�dnek. Tolvajok k�zt nem szoktam v�logatni.
�n az�rt vagyok itt, hogy az igazs�got kider�tsem �s annak �rv�nyt szerezzek.
Meg�rtette?
Egykedv�en b�lintott kett�t is �sz S�ndor.
- El�g �rtelmesen besz�l az �rmester �r. Csak az a baj, hogy nem �rtj�k meg
egym�st. Mi most itt, magyarok a faluban olyanok vagyunk, mint a fejetlen Krisztus.
Hordozzuk a keresztet fej n�lk�l is, m�g mindny�jan visszamegy�nk a falba. Akkor
oszt�n t�bbet harang se kell.
Jobban megn�zte az �rmester az embert, hogy nem bolondult-e meg. Mif�le zagyvas�got
besz�l �sszevissza? Meglep�dve vizsg�lgatta. Ez nem a r�gi �rtelmes Osz S�ndor,
akit fut�lag ismert. �gy �ll ez itt el�tte, mint J�zus Pil�tus el�tt. A szemei is
hasonl�ak. J� lesz vigy�zni, mert ravasz a paraszt, s k�nnyen falnak �ll�tja. �ppen
csak k�v�ncsis�gb�l veti oda a k�rd�st:
- Ki az a �fejetlen Krisztus"?
- Akit s�ket Forrai l�tott a templom fal�n. Feje nem volt, a v�ll�n a kereszt.
A mi Krisztusunk. V�rt minket, ki tudja mi�ta, s hogy mi fel�je se n�zt�nk,
visszament a falba... Tiszta szent igaz, hogy �gy v�t.
�Ah�" - kapott �szbe az �rmester. Ez az ember kiss� megbotlott a vall�sban,
babon�ban, teh�t aszerint kell kezelni. Bar�ts�gosabbra fogta a sz�t.
- �rtem! - aszondja. - Sz�val a fejetlen Krisztus!
125
- Igen - mondotta komolyan �sz S�ndor. - � �bresztett fel engem.
- De rem�lem, arra m�r nem O tan�totta, hogy ellopja a harangot! - jegyezte meg
g�nyosan az �rmester.
- Nem loptam el azt a harangot, �rmester �r!
- Akkor hol van?
- Ahol lennie kell. A templomban. Ha elloptam volna, nem volna ott. �n csak
f�lretettem a rom�nok szeme el�l.
A meglepet�s�t nem b�rta eltitkolni az �rmester. Arra igaz�n nem gondolt, hogy a
templomban �ssa el a tolvaj a harangot.
- Ott van annak a m�lt� helye! - mondotta egyszer�en �sz S�ndor. - Ahov� eleink
sz�nt�k... Azt gondoltam, hogyha valaha �j templomot �p�thet�nk, a r�gi harangunk
sz�ljon felett�nk.
Az �rmester megnyugodott. Az a fontos, hogy megvan a harang. A t�bbi nem az �
dolga. A b�r�s�g l�ssa azt�n, hogy mit csin�l �sz S�ndorral. No, ez k�nnyen ment.
Neh�z vallat�sra volt elk�sz�lve. Alm�ban sem rem�lte volna, hogy a gyan�s�tott az
els� sz�ra mindent bevall. Kiss� le is n�zte miatta �sz S�ndort. Hamar in�ba sz�llt
a b�tors�ga. Sz�v� is tette:
- Azt hittem, hogy tagadni fog k�r�mszakadtig. Hogy nem �rulja el...
�sz S�ndor elfeh�redett.
- Hogy nem �rulom el? - makogta. - Azt gondolja, �rmester �r, hogy �n
el�rultam, mint J�d�s?... Erre �n nem gondoltam... Nem az�rt mondtam meg az
�rmester �rnak.
- Hanem mi�rt?
- Az�rt, hogy mell�nk �lljon. Hiszen j� magyar ember az �rmester �r is... Azt
gondoltam, ha megtudja az igazunkat, megv�delmezi. Nek�nk nincs szavunk. B�ztam
mag�ban, hiszen t�rv�nytud� ember.
126
Ki hitte volna? Ki t�telezte volna fel az �rmester �rr�l?... Hogy �n el�rultam?...
Az �rmester nem is �gyel�tett a zavaros besz�dre. Atki�ltott a leg�nys�gi szob�ba:
- Pr�bacsend�r!
Mire a szem�t elpillantotta volna, m�r ott is fesz�lt el�tte a csend�r, v�rva a
parancsot.
- Azonnal felszerel, �s a tettessel, ki bevallotta, hogy a lopott harangot a
r�gi templomban rejtette el, ki�satja, �s a b�njellel egy�tt visszahozza az �rsre!
-rendelkezett az �rmester. - Felel�ss� teszem, hogy a tettes meg ne sz�kj�k. Mehet!
�sz S�ndor nem akart hinni a f�leinek.
- Igaz�n kiadja a rom�noknak?
Az �rmester m�rgesen r�rivallt.
- H�t mit gondolt? Azt hitte, hogy b�nt�rs�v� leszek �n mag�nak? Pal�stolom a
lop�st?... M�g egy ilyen sz�t mondjon, s �n �gy sz�jba verem, hogy minden fog�t
lenyeli! Indulj!
A pr�bacsend�r olyant l�k�tt �sz S�ndoron, hogy nekiesett a falnak.
Szab�lyszer�en j�rt el mindenben az �rmester, �s m�gis el�gedetlen volt �nmag�val.
A parasztokkal nem k�nyeskedhetik, bar�ts�goskodhatik, mert mindj�rt a fej�re n�nek
�s elfordul a rend, de a gorombas�got a v�g�n m�gis elhagyhatta volna, nem kellett
volna mindj�rt sz�jbav�g�st �g�rnie, hiszen tisztess�gesen viselkedett a tettes.
Tulajdonk�ppen nem is k�vetett el f�benj�r� b�nt. Amit tett is, nemes sz�nd�kb�l
tette. No, majd �gy veszi fel a jegyz�k�nyvet, hogy ne legyen k�l�n�sebb baja �sz
S�ndornak. A pr�bacsend�rt pedig megregul�zza. K�v�ncsi, hogy a b�r�s�g meg fogja-e
�llap�tani a lop�s t�ny�t. Tiszt�zand� volna az is, hogy a gr�fnak volt-e joga a
harangot eladni, �s kinek a tulajdona. Ha ak�r v�tel, ak�r aj�nd�koz�s r�v�n
127
a magyarok� volt, akkor nem kell �tadniok a rom�noknak. Osz S�ndoron ez se sokat
seg�t, de egy j� �gyv�d ezen az alapon kih�zhatn� a bajb�l. �gyv�d? Mib�l a tet�b�l
fogadjon ez a szerencs�tlen mag�nak �gyv�det? J�form�n az sincs, amit egyenek.
Minek a szeme vil�g�nak kellett bele�rtania mag�t ebbe a dologba. Szeg�ny ember
h�zza meg mag�t. Mit politiz�l? Mit �rt vele? El fogj�k �t�lni, s a rom�nok m�g
magasabb l�ra h�gnak. De ha sz�razon meg�ssza a dolgot, akkor is elnevezik
�Harangos Osz S�ndornak". Ett�l az Isten se menti meg. Ki�ld�zik a falub�l. Nem
fogj�k soha megbocs�tani, hogy az �tjokba �llott. Egyed�l marad, mint a ki�tkozott,
mert ez a p�r magyar nem fog mell� �llani. F�lig-meddig m�ris rom�nokk� lettek.
K�zs�gh�z�n, kocsm�ban, utc�n nyikkanni se mernek magyarul. Nem csoda. A kutya se
t�r�dik vel�k... �rdekes, hogy mennyire b�zott bennem ez a szeg�ny Osz S�ndor!...
�Azt hittem, hogy mell�nk �ll az �rmester �r!..." �n �lljak mell�j�k? Miben tudn�k
�n rajtuk seg�teni? Nekem minden l�p�sem el� van �rva. M�g k�nyesebb helyzetben
vagyok, mint �k. Az �n feladatom az, hogy a rendet fenntartsam, a t�rv�nynek
�rv�nyt szerezzek. Nem seg�thetek Osz S�ndornak lopott harangokat el�sni.
- Tess�k! Ki az?... Na, mi kell, Anna? - ismerte meg a bel�p� kis szolg�l�t, aki
eb�delni h�vta. -Mindj�rt megyek! - �g�rte, de csak j�rt-kelt fel-al� az irod�ban,
mint az �rm�ny az �res boltban. Legsz�vesebben elengedte volna az eb�det is, hogy
ne kelljen az asszony k�rdez�sk�d�s�re v�laszolnia. Az �rd�g tudja, hogy abba is mi
�t�tt. Viszont itt se maradhat. K�pl�r Fojtos m�ris gyanakodva n�zi a m�sik
asztalt�l, hogy mi lelte az �rparancsnok urat. �gy l�tszik, ma bal l�bbal kelt fel.
Annyi t�relme sincs, hogy v�gigolvassa az asztal�n fekv� jelent�st. Bizonyosan Osz
S�ndor bosszantotta fel. A posta is felbontatlanul
128
hever az asztal�n. Ki tudja, milyen fontos �gyek lehetnek benne. K�tszer is
megpr�b�lta jelenteni, hogy a v�grehajt� �r minden pillanatban itt lehet, �s
csend�ri seg�dletet k�r maga mell�, de r� se hallgatott. K�pl�r Fojtos v�llat vont.
Neki mindegy. Nem az � k�teless�ge int�zkedni. Most meg egyszer�en elmegy sz�
n�lk�l. Menjen. B�nja is �. Ha sz�l, csak vele goromb�skodik, ha nem sz�l, akkor is
�t szidja.
- Itt valami nem tiszta! - les ut�na az ablakon �t k�pl�r Fojtos. - Az udvaron is
meg�ll c�ltalanul �s n�z maga el�. Itt valami b�zlik.
Hirtelen felvillan el�tte a lehet�s�g, hogyha az �rmestert eltenn�k innen, esetleg
�t nevezn�k ki parancsnoknak. �gyis esed�kes az el�l�ptet�se. Tal�n, ha a gr�fot
megk�rn�, hogy sz�ljon egy j� sz�t az �rdek�ben. � itt m�r ismeri a helyzetet.
Senkivel sincs rossz viszonyban. A jegyz� �r is p�rtoln�, s ahogy vette �szre, a
rom�n tisztelend� �r is mellette volna... Megn�s�lhetne. A fizet�s�b�l j�l
kij�nn�nek. A lak�s �j. �riembernek val�. A k�rzet se nagy. Kezdetnek igen j�
volna...
K�pl�r Fojtos elhat�rozza, hogy nyitva tartja a szem�t.
Az �rmester �r is t�ltette mag�t a kis m�l� lelki szam�rs�gon. Az asszony is jobb
kedv� lett, mihelyt megmondta, hogy �sima az eset", nem valami f�benj�r� hiba. Nem
is val�sz�n�, hogy lop�snak min�s�tik. J�lesik az eb�d mind a kett�j�knek. A k�t
kicsike j�tszik az asztaln�l is. Alig lehet r�juk vigy�zni, hogy magukra ne h�zz�k
a t�lat. Marokba fogott kan�llal verik a t�ny�rt. Maszatosak �s pirosak,
eg�szs�gesek. Az apjuk vad �letereje fesz�l benn�k. Gy�ny�r�s�g l�tni �ket. Az
�rmester teljesen felold�dik az otthon melegs�g�ben, �s feh�r fogakkal marja a
csontot. Lassan, kom�tosan esznek. Egyik�k se gondol r�, hogy
129
�sz S�ndor komoran, ny�gve most �ssa el� az �reg templomban a b�njelt. F�l�sleges
is volt akkora feneket kerek�teni az eg�sz �gynek.
- Azt a kendermagost �lt�tek meg? Sz�p j�rce volt. A t�len elkezdte volna a
toj�st. Nem sajn�ltad?
- Folyton csavargott. Minek egye meg m�s?
- Abban igazad van!... No, mi az megint? Az embert m�r enni se hagyj�k!
- A csend�r! - szepegi a kis csel�d.
- Mi�rt nem v�r az irod�ban?... K�l�nben bej�het... M�g nem tudja a rendet -
magyar�zza a feles�g�nek. - Alig p�r hete van a kezem alatt... Na, mi az,
pr�bacsend�r?
Fel se n�z a t�ny�rj�b�l, �s �gy nem l�tja a csend�rleg�ny s�padts�g�t, izgalm�t,
se a feles�ge elr�m�l�-s�t, csak a remeg� sz�t hallja:
- Al�zatosan jelentem �rmester �rnak, hogy �sz S�ndor gyan�s�tott egy�n
meghalt.
Vill�mgyorsan pattan fel az �rmester az asztal mell�l.
- Mit besz�l?
A csend�r megrend�lve lehajtja a fej�t.
- Meghalt. A ki�sott f�ld r�omlott �s betemette.
Az �rmester felord�tott:
- Vigy�zz! Ha velem besz�l, egyenesen �lljon! Mif�le csend�r maga?...
A gyermekek s�rni kezdenek, az asszony r�m�lten a falig h�tr�l, a pr�bacsend�r
elsz�ntan kih�zza mag�t, az �rmester �trohan az irod�ba, �s s�padtan �jra elord�tja
mag�t:
- Vigy�zz!...
130
11.
Elfojtott l�legzettel, n�m�n �st�k az eltemetett embert. Elborult, mogorva
ijedts�ggel, vigy�zva, l�ktet� hal�nt�kkal, er�t nem k�m�lve, mert h�tha m�g van
�let benne. Bizonyos volt, hogy m�g a csontjait is �sszet�rte a t�bb m�zs�nyi f�ld,
palacsint�v� lap�totta, �s m�gis �gy dolgoztak, hogy szakadt r�luk a verejt�k. Az
�rmester maga vezette a ment�si munk�latokat. Rideg, s�padt volt, mint az �reg
templom sz�rke fala, �s csak a szemei �gtek, teste fesz�lt mindenre elsz�ntan.
�rz�kei meg�lesedtek, �s vill�mgyorsan l�tott meg mindent. A cs�k�nyok villogtak a
f�lhom�lyban, az �s�k belem�lyedtek a sov�ny f�ldbe, a dar�c fesz�lt a siet�
emberek h�t�n, �s hangosan sz�vt�k be a dohos leveg�t, melyet a sz�zados falak
leheltek. A templom k�r�l k�pl�r Fojtos tartotta rendben a riaszt� h�rre
�sszefutott t�meget: magyarokat, rom�nokat, szepeg�, ijeds�gt�l fonnyadt
asszonyokat, merevre t�gult szem� gyermekeket. Izgalom p�rolgott f�l�tt�k. T�volabb
szarka ingadozott egy v�zna ak�c �gain.
Valamivel k�seibben megjelent a jegyz� �r is v�r�sen �s nyugodtan. �tv�gott a
borzong� t�megen �s megtekintette a munk�latokat, majd az �reg templomot vette
szem�gyre, ink�bb l�tsz�lagos unalomb�l azt is. V�g�l kifordult az ajt�n, �s a
pr�bacsend�rrel elmondatta mag�nak, hogyan t�rt�nt a szerencs�tlens�g. Nem sz�lt r�
semmit, de minden mozzanatot megjegyzett mag�nak. A k�r�l�ll�k sietve tov�bbadt�k a
csend�r szav�t.
- Mire odaugorhattam volna, m�r elt�nt a f�ld alatt. Egy kis t�lcs�rszer� m�lyed�s
maradt ut�na. Egyetlen jajsz�t se tudott mondani, olyan gyorsan t�rt�nt.
131
Az asszonyok kend�j�k cs�csk�be fojtott�k a zokog�sukat, �s egym�sra cs�v�lt�k a
fej�ket.
- Szeg�ny! Szeg�ny! - sajn�lkoztak. - Mi lesz a csal�dj�val?
Kider�lt, hogy a feles�ge m�g nem is tudja, hogy mi t�rt�nt. Kint v�gja a mez�n a
panus�t. Be akart j�nni, mikor a csend�r az ur�t behozta, de S�ndor nem hagyta.
- Te csak v�gezd a dolgodat! - azt mondotta.
Ki hitte volna, hogy ez lesz a v�ge. Sohase tudja az ember, hogy mire l�pik ki a
h�zb�l.
Ujabb izgalmat kelt, amikor az �reg Bara Ferenc j�n. A csap�s megr�zta,
eltorz�totta, reszket az ina, hi�ba igyekszik kem�nyen tartani mag�t.
A t�meg r�szv�ttel utat nyit neki, de az �rmester jobbnak l�tja, hogy kinn maradjon
� is, ne n�zze v�gig a szomor� munk�t. P�r er�tlen sz�val vigasztalja is: bele kell
nyugodnunk a v�ltozhatatlanba, nem tehet�nk r�la, hogy �gy t�rt�nt. Ez volt
elrendelve szeg�nynek. Ki l�tja a sorsot el�re?
A v�nember azonban csendesen csak azt hajtogatja:
- L�tja, l�tja, �rmester �r! - �s �rv�n f�lreandalog a torony �rny�k�ba.
P�r �regebb rend� magyar hozz� csendeskedik, hogy legal�bb ne legyen egyed�l. Ok is
ink�bb magukban r�g�dnak. F�lszavak esnek: �H�t �gy van!" -�Bizony �gy" - �Ez a mi
sorsunk!" s hasonl�ak. G�r-bedt h�ttal maguk el� b�mulva hallgatj�k az �reg Bara
Ferenc v�v�d�sait, aki �nmag�t v�dolja:
- �n vagyok mindennek az oka! �n juttattam a hal�lba! Ha nem j�r el a sz�jam,
most is �lne!
Bizony befoghatta volna a sz�j�t az �reg. Csend�r�knek nem szok�s mindj�rt mindent
kit�lalni.
Az �reg templomb�l vez�nyszavak hallatszanak: - �Vigy�zat! �vatosan! Minden
mozdulatra �gyelni kell!"
132
- �gy l�tszik, megkapt�k. Menj�nk k�zelebb!
A t�meg is �ssz�bb torl�dik. K�v�ncsian ny�jtja mindenki a nyak�t.
- Mi az? T�rt�nt valami? Megkapt�k? Ugye, meg van halva? A murit? Da!
- Vissza! - parancsolja k�pl�r Fojtos.
A jegyz�, aki nyugalmasan cigarett�zik, megn�zi az �r�j�t. Most jut esz�be, hogy
eddig meg�rkezett a v�grehajt�, �s � nincs az irod�ban. Itt kell vesztegetnie az
id�t az �rmester szam�rs�ga miatt. Hogy lehet egy tudatlan pr�bacsend�rre b�zni az
eff�l�t! Ezzel is neki gy�jt�tte meg a baj�t. Telefon�lgat�s f�szolgab�r�nak,
�gy�szs�gnek, kisz�ll�s, vizsg�lat, fittyfene, izgalmak, hercehurca. F�lt�tlen meg
fogja �llap�ttatni, hogy az �rmester nem j�rt el kell� gondoss�ggal. Ez�rt meg
fogja �tni a bok�j�t az a bikkfej�!
Magas paraszt jelenik meg az ajt� �bl�ben. Meg�ll, int a t�megnek, hogy: �V�ge!",
�s odal�pked a jegyz� el�. Kom�tosan leveszi a sapk�j�t.
- Na, mi az, Cs�sz�r? - k�rdezi a jegyz�.
- Az �rmester �r mondta, hogy j�jj�n be a jegyz� �r.
- Megkapt�k?
- Biza trecut szeg�ny S�ndornak. A bele is kifolyt. R� se lehet �smerni.
- Mi�rt nem j�n az �rmester maga, ha akar valamit? - morog a jegyz�, �s csak
az�rt is el�bb p�rat szippant a cigarett�b�l, miel�tt bemenne. - �rdekes, hogy se
Costea, se Csira, a tan�t� nem j�tt el... Ah�! -veszi �szre az �rmestert, aki �ppen
�tl�pi a k�sz�b�t. - �gy l�tszik, m�gis esz�be jutott, hogy mi illik.
M�g z�rk�zottabb, hivatalosabb lesz a jegyz�. N�h�ny l�p�s ut�n meg�ll Fojtos
k�pl�r el�tt, mintha akkor venn� �szre a sokas�got.
- Mi�rt nem oszlatja haza a t�meget?
133
A k�pl�r az �rmesterre n�z, hogy � ilyen parancsot nem kapott, �s most mit
csin�ljon.
Az �rmester �rzi a v�g�st, �s � se enged a negyvennyolcb�l.
- Ha a t�meg sz�toszlat�sa sz�ks�gesnek mutatkozik - utas�tja a k�pl�rt -,
azonnal jelentse nekem!
- Parancs�ra, �rmester �r!
- Most pedig k�ldj�n valakit a k�zs�gi b�r��rt! Azonnal j�jj�n!
- Minek ide a b�r�? - veti k�zbe a jegyz�.
- Mert olyan t�nyk�r�lm�nyek mer�ltek fel, melyek a k�zs�gi el�lj�r�s�g
jelenl�t�t is sz�ks�gess� teszik.
- Mif�le �t�nyk�r�lm�nyek"?
- A ment�sn�l egy pinceszer� �reg t�rult fel, ami tele van megszenesedett
emberi csontokkal.
A jegyz� elh�l a nagy h�rre.
- Azonnal le�ll�tani a munk�t. Senki egy kapav�g�st se merjen tenni! - s maga
ugrik, hogy szem�lyesen int�zkedj�k, miel�tt ez a bivaly valami �jabb szam�rs�got
csin�lna. Ki tudja, mif�le nagy fontoss�g� leletre bukkantak? Orsz�gos h�rre
verg�dhetik a falu. Meg fogj�k �rni a lapok, hogy az � k�r�ltekint� gondoss�g�nak
k�sz�nhet�, hogy az �si reform�tus templom titka felt�rult, �s a szak�rt�k pontos
meg�llap�t�sokat tehettek. Ki tudja, hogy milyen sz�rny� esem�ny eml�k�t �rzik a
megszenesedett magyar csontok? Mert csak azok lehetnek, hiszen ha j�l tudja, a
rom�nok besziv�rg�sa nem is olyan r�gi. Sz�nmagyar k�zs�g volt valamikor a falu. A
lakoss�g hasonfele ma is elrom�nosodott magyar, de ki az �rd�g t�r�dik ezzel!... Az
is lehet, hogy elfeledett b�nt�ny �ldozatai fekszenek a templom alatt, vagy
d�gv�sz, kolera halottait h�nyt�k rak�sba a r�gi id�kben. Az pedig m�g most is
fert�zhet. G�zok is szoktak fejl�dni
134
az ilyen helyen. M�g csak az hi�nyzik, hogy ott d�g�lj�n p�r ember az �regben.
- Ki innen mindenki! Gyorsan!
�rzik is valami furcsa szag.
- Nem hi�nyzik senki? Nem �rzi rosszul mag�t senki?
Magyarul, rom�nul megism�tli a k�rd�st. Az �rtetlen parasztok azonban csak
b�mulnak. Mi�rt kellett volna rosszul lenni�k? A t�meg is �nk�ntelen�l h�tr�bb
h�z�dik. T�bben eloldalognak. Valami nagy veszedelem fenyegeti �ket, mert a jegyz�
eg�szen ki van kelve a k�p�b�l, s az �rmestert se engedi bemenni a templomba.
- Csontok! Halottak! Oase! Morti! - borzadoznak.
Fegyveres csend�rt �ll�tanak az ajt� el�, hogy senki
be ne mehessen. Lass� bivalyszek�r kanyarodik a templom el�, rajta kopors�, amit az
asztalos hirtelen �t�tt �ssze hib�s, sebt�ben �sszeszedett avatag deszk�b�l. �ppen
csak tess�k-l�ss�k futott v�gig rajta a gyaluval. J� az �gy is Osz S�ndornak.
F�tyol J�nosnak, a s�gor�nak jutott esz�be a z�rzavarban, hogy int�zkedj�k. Az �reg
Bara nem arraval�. Eg�szen ki van rekedve az esze �gy is, az asszonynak, szeg�nynek
pedig el�g a maga baja. M�g nem tudja, hogy mi lesz az �r�val, de valahonnan
kiker�l az is. A Pavel szekere �ppen azon az �ton ment a mez�re, s hirtelen
felvetett�k a derek�ba. Annyit � is megtehet egy halott�rt.
- Na, multumesc, bade Pavel!
A rom�n helyrer�ntja a szek�r fen�kdeszk�it �s egykedv�en megcs�v�lja az ostort:
�Veh�ve, Fojtos, Dre-gan!" - s r�vid sz�jt�t�s ut�n a bivalyok ut�n lohol.
Egy deci p�link�t az�rt fizethetn�nek, hogy elhozta a kopors�t.
V�n Bara Ferenc az emberek biztat�s�ra m�gis megembereli mag�t, �s odab�torodik a
jegyz� �rhoz, aki az �rmesterrel van nagy besz�dben:
135
- Meginst�lom al�ssan, itt a kopors�!
- V�rjon! - f�rmed r� a jegyz�. - Most nem �rek r�!... Teh�t, �rmester �r,
gondja legyen r�, hogy az �gy�szs�g int�zked�s�ig minden �gy maradjon, ahogy van.
�n most megyek telefon�lni.
M�r indul is. Az �reg Bara b�tortalanul ut�na sz�l:
- Tekintetes gyedz� �r!
- Hagyjon a fen�be! Nem l�tja, hogy dolgom van?
- De... mi lesz szeg�ny S�ndorral? Szeretn�k hazavinni!
A v�r�s jegyz� t�relmetlen.
- Mondtam, hogy nem lehet, am�g az �gy�szs�g enged�lyt nem ad!
Az �regember esenkedve az �rmesterre n�z, de az is ridegen elford�tja a fej�t.
- Hazatakarodj�k mindenki! - acsarkodik r� a n�pekre. - Itt nincs senkinek
semmif�le keresnival�ja!... Mit mondtam? Tudj�k, hogy nem szoktam tr�f�lni! Na,
egy-kett�!
A t�meg n�m�n, k�nytelen-kelletlen eloszlik. T�volabb csoportokba szakadnak, �s
t�rgyalj�k a nagy �js�got, k�r�lfogj�k a ment� f�rfiakat, akik ki�st�k a halottat,
de azok se tudnak t�bbet, mint amit m�r hallottak, hogy szekereket lehetne
megt�lteni az embercsonttal, annyi van. M�t� l�tta meg els�nek. Szinte k�z�j�k
esett � is.
- De hogy akadtak r�?
- Az �gy volt, tudj�tok, hogy szeg�ny S�ndor az �reg innens� v�g�ben �sta be a
harangot - magyar�zza M�t� -, ahol a f�d be volt �zva. Azon a r�szen nagy darab
helyt hi�nyzik a tet� a templomnak, s a sok es� re�hullott. Mikor az �rmester
ki�satta vele, a l�gy f�ld beszakadt, �s a haranggal egy�tt bezuhantak a pinc�be, a
kih�nyt f�ld pedig betemette. Alig tudn�k a test�t kiv�jni al�la. Jajsz�ra se
lehetett ideje.
136
- Legal�bb nem k�nl�dott - jegyzi meg valaki csendesen.
- Abban a minutumban v�ge volt! - bizonykodik M�t�. - Hogyne, mikor az a tenger
f�ld re�omlott! Minden �ze-csontja �sszet�r�tt alatta. R� se lehetett ismerni az
�br�zat�ra.
- Az Isten �r�kk� a szeg�ny embert veri! - l�zadozik F�tyol J�nos.
- Ki gondolta volna, hogy olyan hamar elmegy? -n�z maga el� �cs Albert. -
Tegnap m�g egy�tt szedt�k a r�p�t. El se akartam hinni, mikor meghallottam, hogy mi
t�rt�nt.
- Hagyhatta volna azt a harangot, ahol van! - pislog maga el� Sz�ts D�nes. - Ha
a gr�f eladta, h�t eladta! Mit avatkozott urak dolg�ba! Ha a rom�nok� a harang, h�t
a rom�nok�!
F�tyol J�nost el�nti a harag, de visszanyeli a sz�t. Mit v�rhatna egyebet Sz�ts
D�nest�l, aki s�lve-f�ve a rom�nokkal tart, mi�ta a gazdag Abrudean �t hold f�lddel
kisz�rta a szem�t, hogy feles�g�l vegye a kolontos testv�r�t, aki senkinek se
kellett. Ahelyett, hogy megbecs�lte volna az els� feles�g�t, ezzel a mocskos
teh�nnel szpurk�lta be mag�t, akir�l folyik le a piszok. Az ilyen ember fogja be a
sz�j�t! Csud�j�ra Vincze Kiss J�ska felel meg helyette. N�gygyermekes, nyomorg�
magyar, akinek a feje f�l�l �ppen Abrudean bontotta le a h�zat, s tette ki �ket a
gyepre, hogy ne kelljen ad�t fizetnie azut�n is a magyar �llamnak.
- Ha � meg nem teszi, �n loptam volna el azt a harangot! Ha sz�z csend�r lelkin
kellett volna is kereszt�lmennem �rte!
Mind megn�mulnak �s felb�mulnak Vincze Kissre, akit�l bizony kitelik, hogy sz�z
csend�r lelk�n is kereszt�lmegy. Ha megveti a l�b�t, k�t �k�r se mozd�tja ki a
hely�b�l. �nk�ntelen �rzi mindenki, hogy egy137
szer nagy baj lesz J�sk�val, ha elszabadul benne a sok keser�s�g.
- J�l besz�lsz, J�ska! - �ll mell�je F�tyol J�nos. -�rt�nk tette! Most m�r
tiszt�n l�tom, hogy �rt�nk halt meg S�ndor!
- Szam�r besz�d! - legyint Ijj�s Anti. - Mind meg vagytok bolondulva! - s
megvet�en fak�pn�l hagyja az eg�sz t�rsas�got. �rzi, hogy nem b�znak benne. Mi�rt?
Hogy a fia rom�n l�nyt vesz feles�g�l? H�t oszt�n? Kinek mi baja vele? Magyar l�nyt
vegyen, hogy ketten n�zzenek a semmibe? Nincs is hozz� val� a faluban. Egyik
koldusabb, mint a m�sik. Nem eheti meg mellett�k az �let�t. Mit �rt vele �sz
S�ndor, hogy olyan nagy magyar volt? Vagy F�tyol J�nos, Bodoni Mih�ly, Vincze Kiss
J�ska s a t�bbiek? Mire mentek vele, l�m? Ha minden�ket �sszeteszik, sincs
annyijok, mint egyed�l Grigornak, az apat�rsnak. Most azt�n irigylik, hogy a fi�nak
ilyen szerencs�je akadt. Menjenek a zanyjuk keserves k�nj�ba! Sok tet�f�szek! Az
urak is vesznek rom�n le�nyt feles�g�l. Ott van a csics�falvi birtokos, nemes
ember, aki �gy szokta bemutatni mag�t, hogy �Kozm�ssy L�szl� vagyok k�t es
ipszilonnal" - s a feles�ge egy sz�t sem tud magyarul. Az ez el�tti jegyz� le�nya
vajon nem rom�n paphoz ment feles�g�l, s m�gsem mondja senki neki, hogy sz�r�s
nyelv�? Olyan urat is tudok, ki �ssze�llott az ol�h f�t�val, aki minden esztend�ben
vetett neki egy bitangot. H�nyat mondjak m�g? B�res D�nes m�sodik feles�ge nem
rom�n? Mikor a n�psz�ml�l�sn�l megk�rdezt�k, hogy h�ny gyermeke van, a f�lem
hallat�ra felelte: �K�t magyar, s k�t rom�n..." Sz�jba verem valamelyiket, ha m�g
egy sz�t hallok!
D�ltan visszafordul, de az emberek m�r sz�led�-ben vannak, haza igyekszenek, mert
mindj�rt este lesz, s a h�z k�r�l baj van.
Lassan s�t�tedik. A v�n templom mag�ra marad.
138
Vedlett, sz�rke falai a magasba ny�lva tov�bb �rzik a titkukat, s a lesz�ll� est
s�t�ts�g�ben elv�sz a templom, a fal�hoz t�masztott kopors�, v�n Bara Ferenc,
fegyveres csend�r, falu, mez�, minden. A t�n� mesz-szis�gben kialudt az �let �s a
nap utols� rem�nys�ge is. S�r� asszony megy v�gig a falu utc�j�n, a halott
feles�ge. K�t kicsiny�t kor�n �gyba dugta, elaltatta, a h�zat F�tyoln�ra b�zta,
maga pedig az �reg templomhoz siet ur�t virrasztani. A falu kor�n elcsendesedik, az
ablakok els�t�tednek, a kuty�k szem�ben f�lelmek villannak meg, �szrev�tlen sz�l
indul, �s az aznapot beles�pri a semmis�gbe.
10.
A falu csal�dott. Hi�ba v�rt�k a bizotts�got, az �gy�szs�g m�snap telefonon megadta
a temet�si enged�lyt, mert nem b�nt�ny, hanem szerencs�tlens�g t�rt�nt, ami
f�l�slegess� teszi az �gy�szi kisz�ll�st. Osz S�ndor, szeg�ny, teh�t holta ut�n se
�rte meg, hogy az urak legal�bb fut� pillant�st vessenek r�. A hivatalos elj�r�st
megsz�ntetik, �t pedig ott dughatj�k f�ldbe, ahol tetszik. Sajn�lja, aki akarja!
Tov�bb� sz�ves tudom�s�ra hozz�k a jegyz� �rnak, hogy a tal�lt csontokkal se
teket�ri�zz�k sokat. K�l�n�sebb jelent�s�g�k azoknak sincs. Mind�ssze magyarokr�l
van sz�, akik r�gi t�r�k-, vagy tat�rd�l�s el�l a templomba menek�ltek,
val�sz�n�leg a falu �s-telep�l�inek ut�dai, �s a tat�rok vagy t�r�k�k r�juk
gy�jtott�k a templomot. �Nem l�tszik el�gg� indokoltnak k�l�n szak�rt� kik�ld�se",
az�rt a csontok is visszahantoland�k.
A harangot azonban ki kell szolg�ltatni jogos tulaj139
donos�nak. Ez nem vit�s, �s csod�lkoznak, hogy a jegyz� �r ilyen k�rd�st fel is
tesz.
Amennyiben azonban valaki ig�nyt t�masztana r�, felh�vand� az illet�, hogy
jogig�ny�t t�rv�nyes �ton �rv�nyes�theti. Ezt tudnia kellene a jegyz� �rnak!
D�h�ben nagyot k�romkodott a jegyz� �r. Mindig csak ezekkel a nyomorultakkal van
baja. Mit vakar�-dzik ez a n�h�ny tetves koldus? Arra se �rdemesek, hogy az ember a
k�sz�n�s�ket fogadja. Egyetlenegy se akad k�zt�k, akit legal�bb a k�zs�gi
k�pvisel�test�let tagj�v� lehetne v�lasztani. Nincs szavuk a faluban, �s ezt neki
mint jegyz�nek tudom�sul kell vennie. N�la nem sz�m�t, hogy ki minek sz�letett. Ott
vannak a t�rv�nyek, rendeletek, s � azokat r�h�zza mag�ra az atyaistenre is. Nem
el�g, hogy itt eszi az �let�t t�z �v �ta ebben a ronda f�szekben, m�g
kellemetlens�gei is legyenek miattuk!
- Na, ce e? Mi az? Vagy maga az, b�r� �r? Mi a baj?
- Itt vannak a magyarok, jegyz� �r!
- Mit akarnak?
- A fene tudja! Nekem nem mondj�k. A jegyz� �rral akarnak besz�lni. F�tyol
J�nos vezeti.
- Az a tekerg�? A szeme se �ll j�l. K�ldje be �ket!
N�m�n sz�lling�znak be az ajt�n. A jegyz� vasvillaszemekkel veszi sz�mba �ket.
K�l�n-k�l�n d�fi �t a tekintet�vel, hogy megf�leml�tse, �s �rezz�k, kivel van
dolguk. Akad k�zt�k bizony olyan is, aki m�r b�nja, hogy elj�tt �s ismeretlen
veszedelmeknek tette ki mag�t, de a t�bbs�g: F�tyol J�nos, Vincze Kiss J�ska,
Cs�sz�r M�t�, T�csi Dani, Benk� B�lint, Fileki, mind kem�ny, verejt�ksz�tta, szik�r
magyar. Szeg�ny, de egyenes �s elsz�nt. Nem riadozik sem Isten, sem ember el�tt. A
k�t markuk �s a puszta sz�vok van, de az azt�n az �v�k. Nyugodtak, �nnep�lyesek,
mert �nagy dologban j�rnak". A jegyz� �r �ppen ezt a konok, egyenes gerincet nem
szereti benn�k.
140
- Mi kell, emberek?... Na, gyorsan, gyorsan, mit akarnak?
- K�t dolog is v�na, amit szeretn�nk a jegyz� �rral megbesz�lni - kezdi
tisztess�gesen F�tyol J�nos.
- Halljuk, halljuk! Nem �rek r�!
Az emberekben felmordul a l�lek, s aff�l�t gondolnak, hogy: �Az istenit a jegyz�
�rnak, ha sohase �r r�, mikor a bajunkr�l van sz�!" - de nyelnek egy sz�razat, �s
F�tyol J�nos kimondja:
- Az egyik ennek a szerencs�tlen �sz S�ndornak a temet�se. Azt k�v�njuk, hogy a
falu k�lts�g�n temess�k el.
- K�v�nj�k? - csattan fel a jegyz�, mert m�giscsak hallatlan ez a szemtelens�g.
Ezek k�r�s helyett egyszer�en k�vetel�znek. - K�v�nj�k! Nem rossz!... Azt�n milyen
alapon �k�v�nj�k"? Ki volt, mi volt �sz S�ndor, hogy d�sztemet�st akarnak neki
adni? F�isp�n, miniszter, a k�zs�gnek valami nagy j�tev�je, kiv�l� k�z�leti f�rfi�?
- Az egyik sem - mondja csendesen F�tyol J�nos. -Csak egyszer� szeg�ny ember
volt. A h�zacsk�j�n, feles�g�n, k�t apr� �rv�j�n k�v�l egy�b nem maradt ut�na, a
Szent Mih�ly lova pedig p�nzt eszik, ha van, ha nincs; de nem emiatt akarjuk a
faluval eltemettetni.
- Hanem?
Most m�r a jegyz� is k�v�ncsi. F�tyol J�noson l�tszik, hogy nagy igazs�got
nyilatkoztat ki.
- Hanem az�rt, mert � �rt�nk halt meg!
- Ha maguk�rt halt meg, akkor temettess�k el maguk!
- �gy is j�l van, jegyz� �r!
Annyi keser�s�g, lappang� fenyeget�s volt a sz�ban, hogy a jegyz�n v�gigborzongott
a hideg. Nem tan�csos ezeket az elsz�nt parasztokat maga ellen ingerelni. �jszaka a
falu s�t�t, s az �szi s�r hamar beissza a v�rt. Ezekt�l minden kitelik. Nincsen
vesz�teni
141
val�juk. K�l�n�sen ennek a Vincze Kiss J�sk�nak nem tetszik a k�pe. R�g�ta feni r�
a fog�t. Neki tulajdon�tja, hogy Abrudeanu kitette a h�z�b�l. Fenyeget�z�tt is.
Mikor a j�zanabbak figyelmeztett�k, hogy a jegyz�nek az eg�sz hatalom a h�ta m�g�tt
�ll, csak vont egyet a v�ll�n: �L�ttam �n m�r �jjeli�rt nappal meghalni..."
Keszty�s k�zzel kell ezekkel b�nni. Meg kell �rtetni vel�k, hogy lehetetlent
k�v�nnak. Mindj�rt enged�kenyebbre fogta a sz�t.
- Ide hallgassanak, emberek!
A fesz�lts�g engedett. Nem moccant senki, de a jegyz� �rezte, hogy a v�rakoz�s m�r
kev�sb� fenye-get�.
- Bennem megvan minden j� sz�nd�k, hogy a k�v�ns�gukat teljes�tsem, de �rts�k
meg, hogy keresz-t�lvihetetlen, amit k�v�nnak. J�l tudj�k, hogy nem �ll m�domban
egyszer�en kijelenteni vagy elrendelni, hogy az elhunyt �sz S�ndort a k�zs�g
halottj�nak nyilv�n�tsam �s temettessem el. A t�rv�nyhez kell magamat tartanom, �s
a k�zs�gi k�pvisel�test�let el� terjesztenem az �gyet. Ha ind�tv�nyozom is, azt
hiszik kendtek, hogy domnu Csira, a rom�n tan�t�, vagy Cesanu Grigor, Pavel Mihail,
Cindea Iuon, vagy b�rki is megszavazza? �rdek�k ezeknek, hogy a falu p�nz�t
magyarra k�lts�k?
Az emberek elernyedtek. Tiszta igaza van a jegyz� �rnak.
- Hiszen nem is a rom�nokt�l v�rtuk, hogy mell�nk �lljanak, hanem azt
gondoltuk, hogy a jegyz� �r, ha akarja, meg tudja csin�lni - b�torkodott F�tyol
J�nos, de a jegyz� erre is megfelelt.
- Rendben van. Tegy�k fel, hogy egy�ni tekint�lyemmel siker�l megszavaztatnom
az ind�tv�nyt. Azt azonban j�v� kell hagyatnom a k�zigazgat�si f�hat�s�ggal is.
Ehhez pedig kell� indokol�s kell. Azt nem �rhatom, hogy �sz S�ndor ellopta a
harangot, s a
142
b�njel ki�s�sa k�zben hal�los szerencs�tlens�g �rte. M�lt�ztass�k teh�t megengedni,
hogy nevezett �sz S�ndort d�szs�rhelyen a k�zs�g halottjak�nt eltemethess�k... Na,
ugye, hogy ezt nem tehetem?
- Azt m�r igaz�n nem! - ismeri el Benk� B�lint, s r�n�z a t�rsaira, de azokb�l
is kifogyott a rem�nys�g, pedig milyen sz�pen elgondolt�k. Legal�bb ennyivel
tartoztak szeg�ny �sz S�ndornak, de ha nem megy, h�t nem megy. Mit csin�ljanak? �k
megtett�k a maguk�t.
- Nincs r� paragrafus! - bizonygatja a jegyz�, mire T�csi Dani keser�en jegyzi
meg: - �Pedig annyi a paragrafus, hogy m�g Zweig �r kalapja al�l is kifityeg
kett�."
P�ran elmosolyodnak a jegyz� �r kedv��rt, akinek tetszik a mond�s. Igen, m�r
hallott T�csi Danir�l, hogy milyen j� kisz�l�sai vannak.
- Ez�rt van nekik mindenre k�l�n paragrafusuk! -tudja Fileki, aki nem szereti a
zsid�kat.
A meggondolatlan mond�s�rt meg tudn� a baj�t gy�jteni, gondolja a jegyz�, de ink�bb
eln�zi, csak m�r menn�nek a fen�be. Hiszen a t�bbs�g �rzi is, hogy hi�ba v�rnak
tov�bb, F�tyol J�nos, a vezet�j�k azonban nem mozdul. �ll �s tusakodik mag�ban.
- Nem egyezek bele a jegyz� �r besz�d�be! - �llapodik meg v�g�l is.
- Mi�rt nem? - fitym�lja mosolyogva a jegyz�.
A magyarok meglepetten egym�sra n�znek. Vajon mire v�gzi ez a J�nos?
- Az�rt nem - zengi b�tran F�tyol J�nos -, mert S�ndor nem lopott!
- H�t mit csin�lt? - veti oda k�nnyed�n a jegyz�. - Tal�n egy m�sik harangot
akasztott a r�gi mell�?
- De ki se hozta a templomb�l! - v�g vissza a paraszt. - Aki lop, az el is
viszi, amit akar. Esze �g�ban se volt szeg�ny S�ndornak a lop�s.
143
- Akkor mi�rt �sta el?
- Hogy a rom�nyok ne tegy�k r� a kez�ket.
- Joguk van hozz�, mert eladta a gr�f nekik.
- Csakhogy a gr�fnak nem volt joga eladni. Az a harang a mienk! Tudja mindenki.
- Ez nem el�g. Maguk �gy tudj�k, hogy a harang a maguk�, de ki, mi bizony�tja?
- Maga a harang!
- A harang?
- R� van �rva, hogy a reform�tus ekl�zsia csin�ltatta. A nagyap�ink vagy
d�dap�ink. Nem a gr�f!
A jegyz�t v�ratlanul �rte a meglep� felelet. Hogy az �rd�gbe nem is jutott esz�kbe,
hogy megn�zz�k a harang k�rirat�t.
- �gy eg�szen m�s a helyzet - enyh�lt meg. - Ha ez igaz, nem lesz neh�z
tiszt�zni jogig�ny�ket. A gr�f �r bizonyosan nem tudott r�la, mikor eladta.
- Nem is t�telezz�k fel - siettek h�rman is kijelenteni.
F�tyol J�nos azonban �sszeh�zta a szem�ld�k�t.
- Na, l�tja, jegyz� �r! Ez a k�l�nbs�g k�zt�nk. Mi nem mondjuk a gr�f �rr�l,
hogy �tolvaj", pedig idegen j�sz�got adott el, mert azt hitte, hogy a saj�tj�t adja
el. A jegyz� �r tolvajnak b�lyegezte Osz S�ndort, pedig � tudta, hogy a saj�tj�t
menti.
- Nana! Ezt nem kell �gy venni!
- Pedig ezt �gy kell venni, tekintetes jegyz� �r! Annak a szerencs�tlen
embernek legal�bb a becs�let�t tiszt�zni kell, ha m�r az �let�t nem adhatja vissza.
Ilyen szennyesen nem tehetj�k s�rba... Ez a m�sik dolog, ami�rt j�tt�nk.
Pillanat alatt �tv�ltoztak az esett, kopott sz�rv�nymagyarok. Az �t�tt-vert arcok
�tnemesednek, a testek egyenesre merevednek, kin�vik a durva, rongyos �lt�zetet, s
az emberi nagys�g sz�t�rad r�luk. Mikor a jegyz� r�juk pillant, csod�lkozva veszi
sz�mba �ket:
144
�Ez volna T�csi Dani, az al�zatos paraszt M�t�, aki a kalapj�t se meri feltenni, ha
urat l�t, am�g el nem t�nik, a sunyi Benk� B�lint, Fileki? Mi�rt k�nnyes ennek az
�ton�ll� Vincze Kiss J�sk�nak a szeme? Val�s�gos megdics��lt lator Krisztus
mellett. Mi lelte ezeket az embereket?" � Maga is k�l�n�sen �rzi mag�t. Sz�p, amit
ezek az igavon�, az �let m�ly�be tasz�tott, pusztul� magyarok cselekszenek. Eddig
sz�mba se vette �ket, mintha a vil�gon se voln�nak. A kutya se t�r�dik vel�k. Igaz,
hogy az ilyen nincstelen parasztokat kem�nyen kell fogni, de annyit megtehet, hogy
a halott becs�let�t tiszt�zza, ha m�r ennyire ragaszkodnak hozz�. Legal�bb az
eml�ke �lljon tiszt�n a gyermekei el�tt.
- Rendben van, emberek - enyh�lt meg a jegyz� -, sz�vesen kijelentem maguk
el�tt, hogy boldogult Osz S�ndor becs�let�t nem terheli semmi. Besz�lek az �rmester
�rral, �s a nyomoz�si jegyz�k�nyvet ilyen �rtelemben z�rjuk le. Meg vannak
el�gedve?
- K�sz�nj�k! - morogt�k n�h�nyan. F�tyol J�nos m�gis tov�bb er�ltette a
d�sztemet�s dolg�t.
- Kiz�rt eset! - r�zza a fej�t a jegyz�.
- �rts�nk sz�t, jegyz� �r! Mi nem a p�nzre, s nem is a f�nyre gondolunk. A p�nz
valahonnan csak el�ker�l, azt a rothadt kopors�t is csak elvissz�k a s�rig, a
g�ny�j�t se n�zik a f�rgek, ak�rmilyen szeg�ny. J� neki �gy, ahogy van. Nem azt
akarjuk, hogy a tor�t emlegess�k, m�g a vil�g.
- H�t mit akarnak?
- Hogy a neve legyen b��rva a nagy k�nyvbe, hogy � a falu halottja, s tisztelje
mindenki.
- Ahhoz rendk�v�li �rdemek kellen�nek.
- Mif�le rendk�v�li �rdemek? - �rtetlenkedett F�tyol J�nos. - Nem el�g, hogy
tisztess�ges, j� magyar ember volt?
- Az bizony nem el�g, J�nos!
145
- Hogy tiszta �rtatlanul veszett el? �rt�nk tette, amit tett.
- M�g az is kev�s, bar�tom!
Hirtelen megvil�gosodott F�tyol J�nosban a �nagy �rdem". Nekigy�lt az arca, mint a
b�jt�s szent�, ki Istent l�tott.
- Az csak el�g, hogy neki k�sz�nhetj�k, ha magyarok maradunk!
A jegyz� felkacagott. Ki t�r�dik azzal, hogy ez a f�lsz�znyi l�lek magyar marad-e?
- Az sem el�g, F�tyol J�nos!
- H�t... akkor... akkor h�t - ny�gte, k�nl�dta ki mag�b�l tomp�n mi�rt vagyunk
magyarok?
A jegyz� k�nnyed�n v�llat vont.
- Azt k�rdem �n is magukt�l!...
Az ember h�trat�ntorodott, s csak k�t sz�rny� szeme meredt pillanatig n�m�n a
jegyz�re. N�zte hitetlen�l, kietlen�l, d�bbenten.
- H�t akkor mehet�nk, emberek!
A jegyz� el�tt elk�d�s�d�tt a vil�g. Hirtelen r�ijedt a szavak sz�rny� �rtelm�re,
�s a l�bai �sszedideregtek. Abb�l baj lesz, ha az illet�kesek megtudj�k, hogy mit
mondott. K�nnyen az �ll�s�ba ker�lhet. K�l�n�sen, ha az �rmester megtudja. Els�
dolga lesz, hogy feljelentse. Sz�lnia kellene az embereknek, hogy... de m�r mennek
esetten, g�rnyedten, mint a hal�lra �t�ltek. Harag n�lk�l, �resen, s�t�ten, mintha
kif�jt�k volna benn�k a f�nyt.
- Emberek! Emberek!... A harangot elvihetik!
Meg se fordulnak. Tal�n nem is hallj�k. A l�pt�k is
eleny�szett.
Csend.
Elmentek...
A rom�n b�r� bizalmasan bedugja az ajt�n az orr�t.
- Na, mit akartak ezek a magyarok?
A jegyz� s�padtan r�ord�t:
146
- Ie�i afar�! Mars ki innen!
A b�r� szeme t�kr�n fojtott gy�l�let cik�zik v�gig, s az ajt� visszaragad a falhoz.
Csend van.
Elmentek...
Az emberek nem sz�ltak egym�shoz. Csendesen ballagtak az �ton. A sz�rke, zavaros
felh�k�n �t alig sz�r�d�tt �t n�mi vil�goss�g. Csak mintha a halott szeme volna
maga a meg�vegesedett l�lek. K�nny� a kop�r f�nak, mert alszik, a barom saj�t
lehelet�t k�-r�dzi az almon, a puszta dombok mozdulatlanok �s �rz�ketlenek az �szi
sz�nt�s durva leped�j�vel leter�tve, a h�zak unt�k magukat, annyira megszokt�k
saj�t szeg�nys�g�ket. Fak�, egyhang� �s egyforma itt minden. Der�kig s�rban �llnak.
A borzas, magas szalmatet�k r�cs�ngnek az arasznyi ablakokra, mint a paraszt haja a
szem�re. M�g a kuty�nak is s�rga a nyelve a szeg�nys�gt�l. A tr�gya b�san f�st�l�g
a nedves hidegben, s n�ha sz�l k�l, az is vil�gg� szalad, mint a bolond. Egy
elt�vedt juh l�peget az �ton, s k�nyesen sz�rja p�lcal�bait a s�rba. Itt, ezen a
r�szen laknak a magyarok. Elsz�rtan, ki hol megvethette a l�b�t a maga sov�ny
f�ldecsk�j�n. Egym�s ut�n �rkeznek meg, de egyik�k se t�r be a maga nyomor�s�g�ba.
Loppal r�n�znek a kis hajl�kra, �s a csoport egy�tt marad. Ma nem tudnak egym�st�l
elszakadni, mintha ismeretlen v�gzet fenyegetn� azt, aki elmarad, �s v�gs�
pusztul�sba sodr�dn�k a lelk�k. �nk�ntelen �sz-szetartanak, mint a templom romjai
alatt az �gett csontok. Hom�lyosan �rzik, hogy valami hi�nyzik bel�l�k, ami n�lk�l
m�r nem azok, mint akik voltak. Valamit v�rnak, keresnek, �s f�lve lesik az els�
sz�t, amit be kell fogadniok. Vaj�dnak �s hull�mzanak bel�l. Az indulatok �s
gondolatok kavarognak benn�k, �rtelm�k hol a magasba emelkedik a harag sz�rnyain,
hol
147
a lemond�s m�lys�g�be sz�d�l, de visszariasztj�k magukban a sz�t, ami
visszah�vhatatlan. L�pteik mind vontatottabbak, lass�bbak. Hov� menjenek, minek
menjenek? Ki a falub�l? Ki, mi v�rja azon t�l is? Mihez fogontozzanak, tapadjanak?
Nincstelen sehonnai-ak, akiket minden �z, hajszol c�ltalanul. Eddig azt hitt�k,
hogyha kevesen vannak is, ha szeg�nyen, pusztul�f�lben is, h�tuk m�g�tt ott �ll a
hatalmas testv�ri vil�g, amelyhez menek�lhetnek. A nagy magyar k�z�ss�g a maga
bens�s�g�vel �s seg�ts�g�vel, sz�ps�g�vel, odaad�s�val, ahogyan a k�pzelet�k
kialak�totta. Ahova l�lekben eddig is menek�ltek a bajok, megal�ztat�sok,
keser�s�gek, bizonytalans�gok, elnyomat�sok el�l. V�gs� mened�k volt, mint a
t�lvil�g, aminek egyszer csak elj�n az ideje, �s akkor j�ra fordul minden. Ez volt
az erej�k �s b�tors�guk az idegen faj szorongat� gy�r�j�ben. Minden pillanatuk
hazav�gy�d�s volt ebbe a vil�gba, �s most egyszerre kider�l, hogy t�vedtek,
�lmodtak, nem igaz semmi, k�r volt az �ldozat�rt, nincs senki, aki j� sz�t is
vessen nekik, a kutya se t�r�dik vel�k. R�juk sohase s�t�tt nap. Csak robotolnak
�r�mtelen�l, m�g elhullanak. Hol van az az id�, mikor m�g ebben a faluban �seik
emelt f�vel j�rtak, mert a porszem is az �v�k volt. Magyar sz� verte az eget,
t�ncuk, daluk sz�p�tette az �letet. Ma n�ma minden, idegen. A kecsula, arasznyi
t�sz� �s kieresztett ing, szomor� doin�k, ijedt babon�k �s k�l�n�s illat� isten
nyomul el�re halkan, �szrev�tlen biztons�ggal. Ok kiszorultak a sz�lre, v�gs�
verejt�kkel tapasztott, m�l� kunyh�csk�kba, melyek egym�sba se b�rnak kapaszkodni,
annyira sz�tsz�rtak, annyira ideiglenesek. �rzik, hogy nem sz�m�tanak. Olyanok,
mint az �gr�l lecseppen�f�lben lev� v�zcsepp. Csak pillanataik vannak. M�gis h�zza-
vonja minden. Senkij�k sincs, akire t�maszkodhatn�nak, aki - ha nem is tud rajtuk
seg�teni - legal�bb n�ha
148
megbiztatn� �ket. Kiter�tett�k az �let�ket az �t sz�l�re, mint a koldusok... A gr�f
a maga z�rt, hozz�f�rhetetlen hatalm�ban t�vol van t�l�k. M�g t�volabb, mint az
Isten, mert hozz� legal�bb im�dkozhatik, aki akar, de a gr�f �r m�r nem is ember,
hanem fogalom, amelyhez nem emelkedhetnek fel �lmukban sem. A jegyz� a rom�nokat
p�rtolja, az �rmester pedig bizalmatlanul, v�sztj�sl�an lesi minden moccan�sukat,
hogy hol tehetn� r�juk a kez�t, mintha fert�z�ttek voln�nak. Hogy rajtuk k�v�l m�s
hatalmak is vannak a vil�gon, arr�l csak sejtenek valamit. Lassank�nt el-gy�vultak,
b�tortalanodtak, megt�rtnek �rzik magukat, kiknek csak ahhoz van joguk, hogy
robotoljanak �s meghaljanak.
Meghaljanak �s h�r�k-poruk se maradjon.
Vajon az�rt van mindez, mert szeg�nyek?
De hiszen a rom�nok k�zt is sok a szeg�ny, �s m�gse len�zettek, kivetettek,
megb�lyegzettek. Min�l esettebbek, ann�l ink�bb beletartoznak a faj- �s
�letk�z�ss�gbe. Minden k�z ut�nuk ny�l, seg�teni akar rajtuk, megmozdul a pap, a
p�sp�k, a bank, az �gyv�d, a munka, a keny�r, a p�nz az �rdek�kben, a nagy,
titokzatos �sszetart�s. K�r�mszakadtig v�dik egym�st �s szeretik, minden rom�n
h�zban otthon vannak, �s nincs kicsiny vagy f�l�sleges ember k�zt�k. A papjuk
meghinti szentelt v�zzel, megf�st�li, a szak�ll�hoz k�ti a legutols� f�lvad
pakul�rt is, �s seg�t �lni neki.
Ok tudj�k, hogy mi�rt teszik. Csak tenni, tenni, hallgatni, menni, menni Nyugat
fel�, ha mindennap csak egy mad�rl�p�snyit is!... N�ni, szaporodni, lenni,
behinteni ezt a f�ldet, mint a mag, mely l�tsz�lag elv�sz a porban, de titokban
gy�keret ereszt, �s terjed n�m�n, feltart�ztathatatlanul, mert nem a t�z, puszt�t�s
�s hal�l a gy�zelem, hanem az �let, a sok �let. Elpusztul az, aki csak a m�nak �l,
de a napok, �vek sora
149
meg nem sz�nik, �s egyszer csak elj�n az id�. Bizonyosan elj�n. Legyetek
ig�nytelenek, al�zatosak �s t�relmesek, mert bizonyosan elj�n...
Hiszek, mert vagytok!
Csak mi magyarok...
Az arcok behorpadnak. Az a kis m�csvil�g is, ami eddig kitartott benn�k, mind
halv�nyabban pisl�kol, elalv�f�lben van. Kif�radtak, elcs�ggedtek. Igaza van a
jegyz� �rnak. Nem �rdemes...
Nem mondj�k ki hangosan. Most m�g csak maguknak sz�rik le a s�lyos �t�letet a
kietlen keser�s�g igazs�gtalans�g�val, a primit�v �rz�sek oktalans�g�val �s
tudatlans�g�val. Dobjuk oda azt is, ami megmaradt, ha m�r ennyire vagyunk. M�g
azonban nem omlott �ssze minden benn�k. M�g csak a sz�vok f�j, felsajog a torkukba,
�s fekete f�st ereszkedik az agyukra, de m�g lehetne seg�teni rajtuk. Szinte
esd�leg n�znek k�r�l, de a t�j �rz�ketlen�l mered szembe vel�k. Legal�bb az �tsz�li
fa b�lintana nekik, egyetlen diderg� f�sz�l sz�lna fel hozz�juk, vagy a f�ld
nyilatkozn�k, melynek erej�ket, kedv�ket, test�ket, lelk�ket odaadt�k; de a nagy
mindens�gben, fenn, lenn semmi sincs, amihez �rva �let�ket odat�maszthatn�k.
- H�t akkor az Isten �ldjon t�t�ket! - s�hajt fel els�nek T�csi Dani.
Valahogyan �gy b�cs�zhatik a lev�l� lev�l a f�t�l. Az is mind�ssze p�r m�tert esik,
�s m�gis �r�kre odalesz.
A t�bbiek beler�zk�dnak, a mohos arcok beles�padnak, s a f�radt testek
megvonaglanak. Tan�cstalanul �s tehetetlen�l k�r�l�llj�k Danit. Vastagfej�
parasztok, de �rzik, hogy most, �ppen most nem szabad elereszteni�k, mag�ra
hagyniok, mert ha holnap felk�l, m�r nem az az ember lesz T�csi Dani, aki volt.
De mit tegyenek, mit mondjanak, hogyan biztas150
s�k, hiszen �k is �resek, sehol semmi biztat�t nem l�tnak?
Hirtelen nem is hiszik, hogy T�csi Dani ott akarja hagyni �ket. Olyan
val�sz�n�tlen, olyan rettenetes, mintha azt mondan�, hogy: ��n most megyek, meg�l�m
a feles�gemet, gyermekeimet, �s felgy�jtom a h�zamat, azt�n magammal v�gzek!..."
Vagy m�g enn�l is t�bb.
T�csi Dani maga is �rzi. Alig tesz meg p�r roskatag l�p�st visszafele, szorongva
megfordul, �s �ppen csakhogy mondjon valamit, hogy ny�jtsa a pillanatot, aszondja:
- Ti most hov� mentek?
T�rsai egym�sra n�znek. Igaz is. Hov� megy�nk? Mi�rt megy�nk? Minek megy�nk? Van-e
c�lja?...
Ezt gondolj�k, de m�g f�lnek kimondani. Az egyetlen, M�t� tesz �gy, mintha semmi se
t�rt�nt volna. � is csak az�rt, hogy megk�nnyebb�lj�n:
- No, j�l kis�t�lok magunkat!
Fedd�leg r�pillantanak. Nincs helye most az ilyen besz�dnek. �llnak, �lling�lnak,
n�zik a hideg sarat. Azt�n Benk� B�lint f�j egyet, mint a bika, �s felr�zza
hatalmas fej�t:
- V�rj, Dani! �n is megyek! Haladjunk egy�tt!
Ez ellen se lehet sz�lani. Benk� B�lintot is elb�cs�ztatj�k a szem�kkel. Csak
F�tyol J�nos jegyzi meg mogorv�n.
- Te is, B�lint?
B�lint nem v�laszol. M�g m�lyebbre cs�ggeszti a fej�t.
T�csi Dani is visszal�pdel.
- Ma egy�tt k�ne maradjunk - aj�nlja F�tyol J�nos. - �gyis mindj�rt este van,
menj�nk a virraszt�ba.
Ett�l megk�nnyebb�lnek.
- �gyis oda k�sz�ltem! - egyezik bele Vincze Kiss J�ska.
151
- �ppen csak a marh�kat ell�tom! - aj�nlkozik Fileki is.
- Adjuk meg a v�gtisztess�get szeg�ny S�ndornak! - b�lint Cs�sz�r.
Temp�san elkezelnek p�r kurta, k�z�mb�s sz�val, de miel�tt eloszlan�nak, valaki
r�juk ki�lt:
- V�rjatok, h�!
Ijj�s Anti kalimp�l felfel� az �ton a falu fel�l. Nagy igyekezettel cuppogtatja a
sarat. Eg�szen ki van kelve mag�b�l, a kezeivel is hadon�szik.
- Ezt vajon mi lelte?
Ijj�s Anti k�rdez�s n�lk�l lihegi ki.
- Hallott�tok-e a nagy �js�got?
- Mif�le nagy �js�got?
- Hogy a magyarok is kapnak f�ldet!
- Mif�le f�ldet?
- H�t az �d�m-f�le birtokb�l!
Az embereken izgalom vesz er�t.
- Neked azt ki mondta?
- Nekem maga a tan�t� �r! Domnu Csira.
- Allehetetlen, te!
- Becs�letemre mondom, hogy igaz! Sz�ts D�nes s B�res m�r fel is iratkoztak.
Reggel �n is megyek.
H�t ez igaz�n nagy h�r.
- Besz�lj! Hogy van, mint van, sz�lj m�r valamit! -s�rgetik Ijj�st. Eg�szen ki
vannak kelve magukb�l. -Adnak? Mennyit adnak, hogy adj�k, milyen felt�telekkel,
�r�k �ron, vagy csak b�rbe, r�szibe? Ny�gjed m�r, no, a Krisztus a dolgodat!
- �n csak azt tudom, amit a tan�t� �r mondott.
- Mit mondott a tan�t� �r?
A sz�jak t�tva vannak, a szemek �gnek.
Ijj�s Anti, kinek a fia elveszi a Pavel Mihail le�ny�t, diadalmasan, b�szk�n
kih�zza mag�t, hogy a d�szk�l �t m�ltatta bizalm�ra.
- J�v�k a kov�cst�l, r�fot h�zattam az egyik sze152
k�rker�kre, s a zsid� el�tt megsz�l�t Csira tan�t� �r: �J�, hogy tal�lkozunk, Domnu
Ijj�s" - aszondja. -��ppen mag�hoz k�sz�ltem." - �Hozz�m?" - �Mag�hoz. Maga vezet�
ember a magyarok k�zt." - �Oszt�n milyen �gyben?" - k�rdem. Mondja, hogy a
f�ldoszt�s dolg�ban. Erre azt�n �n is kinyitottam a f�lemet. Besz�li, hogy Costea,
a pap Kolozsv�rt j�rt a gr�fn�l, aki a k�lcs�nt megszerezte, s bejelentette, hogy a
kioszt�sra ker�l� birtokb�l ugyanolyan ar�nyban k�v�nj�k r�szes�teni a magyarokat
is, mint a rom�nokat. M�r akinek kell. Aki jelentkezik r�. �Egy a sorsunk, egy�tt
�l�nk, j�ban-rosszban, m�lt�s�gos uram, ugyanannak a f�ldnek vagyunk gyermekei -
rom�nok, magyarok egyar�nt, s azt akarjuk, hogy az a p�r bar�zda ne v�lasszon el
egym�st�l, amiatt ne legyen harag, irigys�g, b�k�tlens�g k�zt�nk" - �gy mondta a
pap a gr�fnak.
- J�l mondta! - hat�dik meg M�t�, aki ugyan napsz�mos ember, de most a sz�j�t
is alig b�rja �sszefogni az �r�mt�l. Szeg�ny ember k�nnyen hisz, s hamar
lelkesedik.
A t�bbi m�g bizalmatlan, hallgat, s csak Ijj�s �rzi, hogy ha m�r re� esett a
�bizalom", k�teless�ge annak meg is felelni.
- Ritka tisztess�ges ember a Domnu P�rinte, am-m� iga�. M�g azt is
kereszt�lvitte, hogy a p�sp�ks�g se ell�nezze a dolgot. Elint�zett mindent cs�sz�ri
m�don. M�g a f�isp�n is megdics�rte.
- A f�isp�n? H�t oda hogy ker�lt?
- A gr�f �r maga vitte el. Saj�t kocsij�n. Nem gy�zt�k a kez�t szorongatni.
Mind a ketten meg�g�rt�k, hogy az �nnep�lyes birtokbahelyez�sen r�szt vesznek.
- B�r m�r ott tartan�nk! - t�relmetlenkedik M�t�.
Az emberek m�rs�klik magukat, de l�tni rajtuk,
hogy enn�l nagyobb �r�m ma nemigen �rhette volna �ket. Az egy F�tyol J�nos t�n�dik
csak, de egyel�re �
153
se sz�l. Az ember meggondolatlanul ne rontsa el a dolg�t. Ha valakire, akkor r�
els�sorban r�f�rne az a n�h�ny hold f�ld.
- Itt van minden k�szen, csak a nev�nket kell odavakarintani az �r�s al�!
Bolond, aki elszalasztja. Sz�z esztend�ben egyszer van ilyen j� alkalom, hogy
birtokhoz jussunk - unszolja a t�rsait Ijj�s, akit m�r bosszant, hogy n�melyek m�g
�vatoskodnak. - Ha most elmulasztjuk, eg�sz �let�nkben b�nhatjuk.
- J�, j� - m�rs�kli Fileki, aki meggondolt, tapasztalt, megfontolt ember de mik
a felt�telek? Arr�l m�g nem besz�lt�l. A tan�t� nem mondta?
Ijj�s f�l�nyesen legyint. O ne tudn�, hogy mik a felt�telek?
- Az �gy van b�osztva, tudj�tok, hogy �tt�l tizen�t holdig lehet ig�ny�lni. M�r
aszerint, kinek mekkora a csal�dja, s ki mennyit b�r meg. Ez hejj�s is. Erej�n
fel�l senki se v�llalkozz�k!
- Az �gy van! - egyeznek bele.
- No, m�r most! - fontoskodik a paraszt. - A t�rv�nyes kamat egyforma rom�nnak,
magyarnak egyar�nt. A rendes ny�cas kamat, no... M�r a t�rleszt�si id� biza csak
fele annyi a magyaroknak, mint a rom�noknak, de h�t azon nem lehet csud�lkozni,
hogy ink�bb kedveznek a ny�mjaiknak, mint nek�nk. �gy is k�sz�nj�k meg, hogy minket
is r�szeltetnek!
A r�vid id� kis kedvetlens�get okoz, de aki �t esztend� alatt nem tudja kihozni az
�r�t, annak ne kelljen f�d, vagy csak arra v�llalkozz�k, aminek embere. Hatsz�z
korona holdankint nem �r az�rt a f�ld�rt. Ehhez j�nne m�g a nyolc sz�zal�kos kamat.
- Lesz az m�g t�bb is! - rontja el a sz�juk �z�t Vincze Kiss J�ska.
Ijj�s azonban nem j�n zavarba. Gyan�san ki van okos�tva. V�lt az esze, mint a
zsid�nak.
154
- H�t j�. Kezel�si s m�s k�lts�gekkel egy�tt, mondjuk, a kamat t�z sz�zal�k.
- Tizenkett�!
- Legyen tizenkett�! Akkor is... no, mondj�tok, mennyi esik hatsz�z korona
ut�n!
Azt biza neh�z kisz�m�tani, de t�bb semmi esetre se lehet sz�z koron�n�l. De annyi
minden cafranggal egy�tt bizonyosan lesz. Ismerni kell a bankokat! Ott ny�znak,
ahol lehet. Csak bankkal s fin�nccal ne legyen dolga az embernek.
- Akkor mennyibe j�ne h�dja? - tudakolja M�t�, aki biza gyeng�cske a
sz�mvet�sben.
- H�tsz�z!
- Az orrok megny�lnak.
- Az egy kicsit sok!
- Akinek sok, ne harapjon bele! - vonintja a v�ll�t Ijj�s, mert igenis, az
ilyen tetveseknek, mint M�t�, Cs�sz�r, Ats Berci s a t�bbi, ne kelljen f�d. H�zz�k
meg magukat! Nem j�rhat mindenki hat �k�rrel!
T�csi Dani odahunyor�t, hogy �J�l mondod, Anti!" M�t� nem is veszi �szre, annyira
elszomorodott.
- Akkor a szeg�nyeken nincs seg�tve!
- Azokra sohase gondolnak! - csatlakozik Cs�sz�r is. - D�g�lj meg, fordulj fel
k�lykest�l. A pap se k�l�nb a zsid�n�l, ha �zletr�l van sz�.
- K�l�n�sen, ha szak�lla van! - r�h�g Vincze Kiss J�ska.
- A tan�t� m�g nagyobb kutya. Egy kan�l v�zben megfojtana minden magyart. A
szeme is beles�rgul, ha csak egyet is l�t k�z�l�nk, mint a d�h�s farkas� -helyesel
Fileki. - Pedig az apja m�g magyar volt.
- Ann�l rosszabb!
- Nekem is gyan�s, hogy egyszerre ilyen m�zesm�zasak lettek ir�nyunkban -
figyelmezteti F�tyol J�nos is az embereket. - Eddig m�g a leveg�t is sajn�lt�k
t�l�nk, s most k�t k�zzel ny�jtj�k a birtokot. Vala155
mi himf�mis huncuts�gnak kell lennie m�g�tte. J� lesz vigy�zni, nehogy az a kicsi
is reamenjen, amink van!
- Ami nekem van, azt nem f�ltem! - kacag M�t�, mert neki az �gvil�gon semmije
sincs a k�t kez�n k�v�l. - �n csak nyerhet�k.
- Az �n telekk�nyvem is tiszta! Testv�rek vagyunk! - ny�jtja a kez�t Cs�sz�r,
akinek szint�n h�t�n a h�za, kebel�n a kenyere.
T�csi Dani m�g meg is m�rgel�dik az id�tlenke-d�sre.
- Ez�rt kell nek�nk viselni a kock�zatot! Mert m�g a saj�t b�r�t�ket is a
m�s�b�l f�dj�tok meg!
- Az �n �kock�zatomat" tedd le! - v�g vissza Cs�sz�r. - Ne emeld, mert m�g
t�d�gyullad�st kapsz!
- Miattam se l�gy visel�s! - k�pi oda M�t� is.
- Ez komoly dolog, emberek! - l�p k�zbe Benk� B�lint. - Nem kicsis�gr�l van
sz�. Meg kell r�gni j�l!... �n azt mondom, hogyha a rom�nok megb�rj�k, mi se halunk
bele.
- Igen, de a rom�nok k�tannyi ideig fizetik, s ez nagy k�l�nbs�g -
figyelmezteti F�tyol J�nos. - J�form�n meg se �rzik a terhet.
- S azonk�v�l a nincsteleneknek olcs�bban is adj�k. Ezt el is felejt�m mondani
- siet k�zbesz�rni Ijj�s Anti. - �gy fizetnek, ahogy tudnak. Az is megeshetik, hogy
valakinek el is engedik, ha nincs mib�l lesz�rni a r�t�t. A c�l az, hogy a n�pen
seg�tsenek.