1.

Temodinamikai állapotjelzők, kalorikus állapotjelzők, avogadró

törvények, gázállandó, gőzdugattyú, Clausius-körfolyamat

Termodinamikai állapotjelzők:
 fajtérfogat (v)

 nyomás (p)
 hőmérséklet (t)
Kalorikus állapotjelzők:
Belsőenergia (U)
 Makroszkopikusan nyugvó rendszerek termikus energiája (alternáló, forgó,
rezgő)
 Atomok és alkotóik mozgási energiája
 Kémiai kötési energia
Belső energia megváltozása:

Entalpia (H,h,I,i)
Izobár folyamatok a műszaki gyakorlatban
A térfogati munka nem „kivihető”
P nyomású környezettel mechanikai kölcsönhatásban levő rendszer
energiaváltozása:

Entrópia (s)
Az állapotváltozások irányának, illetve a folyamatok során fellépő
energiaveszteségek számszerű megoldására használjuk. A rendszer pillanatnyi
energiaszintjét jellemzi.

Avogadró törvénye:
Azonos nyomáson és azonos hőmérsékleten minden gáz azonos számú molekulát
tartalmaz.
Az állapotjelzőktől függően egyértelműen meghatározott többváltozós
termodinamikai mennyiség. A rendszer adott fázisbeli állapotában az
állapotjelzők közötti összefüggés megfogalmazása.
Gőzdugattyú:
A dugattyús gőzgép a vízgőz hőesését úgy hasznosítja, hogy a rendelkezésre
álló pl nyomású friss gőzből egy bizonyos mennyiséget a hengerbe vezetünk.
A hengerben mozgó dugattyúra ható gőznyomás, a gőz beömlése, majd
expanziója közben a dugattyút a terhelések ellenében elmozdítja, és így munkát
végez. A munkát végzett gőzt a dugattyú − a hengerben visszafelé mozogva − a
p2 nyomású térbe tolja. Munkavégzés közben a gőz sebessége elhanyagolható.

1-beömlőnyílás, 2-kiömlőnyílás, 3-henger, 4-dugattyú, 5-dugattyúrúd, 6-

fedéloldal, 7-forgattyúoldal, 8-beömlésvezérlő, 9-kiömlésvezérlő
Gázállandó:
Anyagra jellemző szám, tehát minden gázra különböző, de egy gázra minden
állapotban azonos.

Univerzális gázállandó:
Minden gázra és annak minden állapotára azonos.

Clausius-Rankine-körfolyamat:
A Clausius–Rankine-ciklus egy termodinamikai körfolyamat, mely a hőenergiát
mechanikai munkává alakítja. A körfolyamat külső hőforrást használ. Az üzemi
közeg általában víz, de ritkán előfordul más folyadék is, mely a körfolyamat alatt
gőz halmazállapotot is felvesz. A legtöbb fosszilis tüzelőanyagot (szenet,
kőolajszármazékokat és földgázt) használó és nukleáris erőmű ezt a
körfolyamatot használja energiatermelésre.

Egyes fázisok termikus hatásfoka:

*
2. h-x diagram felépítése, dalton törvények, tömeg és
térfogatarány számítás

h-x diagramm felépítése:

Leolvasható jellemzők:
h-entalpia, x-nedvességtartalom, -relatív nedvességtartalom, t-száraz
hőmérséklet, tn-nedves hőmérséklet
Dalton törvények:
Az elegy nyomása (t=ti, V=Vi):

Az elegy térfogata (p=pi, t=ti):

Az elegy tömege:

Tömeg és térfogat szerinti égés:

Elméletileg szükséges oxigén:

Elméletileg szükséges levegő:

Valós levegő szükséglet:

A keletkezett füstgáz mennyisége:

Füstgáz térfogat szerinti összetétele:

3. izochor, izobár állapot változás ideális gázoknál, tömeg szerinti

égés

Izochor állapotváltozás: (v=állandó)

A sarokpontok kiszámítása:
Clapeyron-egyenlet:
Gay-Lussac II.:
Az energetikai mutatók változása:
Izobár állapotváltozás: (p=állandó)

A sarokpontok számítása:
Clapeyron-egyenlet:
Gay-Lussac I.:
Az energetikai mutatók változása:

Tömeg szerinti égés:

Elméletileg szükséges oxigén:

Elméletileg szükséges levegő:

Légviszony tényező:

Valós levegőszükséglet:

A keletkezett füstgáz mennyisége:

A füstgáz tömeg szerinti összetétele:

4. adiabatikus és izoterm gáz, gőz állapotváltozásai

Adiabatikus gázok állapotváltozása: (dq=0, ds=0)

A sarokpontok számítása:

Poisson egyenletek:

Energetikai mutatók változása:

Az I. főtétel matematikai alakjai:

Izoterm gázok állapotváltozása:

A sarokpontok számítása:
Clapeyron-egyenlet:
Boyle-Mariotte:
Az energetikai mutatók változása:

Az I. főtétel matematikai alakja:

Adiabatikus gőzök állapotváltozása: (dq=0)

Izoterm gőzök állapotváltozása:

5. Politrópikus gáz, vízgőz izobár állapotváltozása.

Politrópikus gázok állapotváltozása:

A sarokpontok számítása:
Clapeyron-egyenlet:

Poisson egyenletek:

Energetikai mutatók változása:

Az I. főtétel matematikai alakja:

A politróp fajhő:
Izobár gőzök állapotváltozása: (p=állandó)

6. I. főtétel, entalpia, entrópia, vagyis az alapfogalmak, és a

hűtő körfolyamat

A termodinamikai rendszer: A termodinamikailag vizsgálandó anyagfajták

összessége. A környezettől önkényesen megfogalmazott elhatárolás.
Rendszer felépítése:
Kitöltőanyag: gáz, folyadék, szilárd
Kitöltöttsége:
 homogén: helytől független anyagi felépítés
 inhomogén: legalább egy jellemző helyfüggő
 heterogén: vannak fizikai határfelületek, legalább két – homogén, vagy
inhomogén fázis
Kölcsön hatások:
A rendszer és a környezet közötti határfalak tulajdonsága.
 Mechanikai kölcsönhatás: a rendszer a környezeten mechanikai munkát
végezhet, vagy fordítva
 Termikus kölcsönhatás: hőmennyiség áramlása a rendszerből a
környezetbe, vagy fordítva
 Tömeg kölcsönhatás: a rendszer és a környezet anyagot cserél
 Egyéb kölcsönhatások: Elektromos, mágneses
A termodinamika I. főtétele:
Energia befektetés nélkül nincs munkavégzés (Mayer, Joule)
Az energia fajták egyértelmű volta
Matematikai megfogalmazás:
E=U+Ek+Ep
Nyugvó rendszerben: E=U
E megváltoztatása  ±Q vagy ±W
dW=Q+W
Entalpia, Entrópia, Belsőenergia (1. tétel)
Energetikai jellemzők:
Fizikai munka: (W)
Térfogat változási munka

Expanzió: nyert munka

Kompresszió: befektetett munka
P-v diagrammban a görbe alatti terület
Technikai munka: (wi)
Nyomásváltozási munka

Hőmennyiség: (q)
Termodinamika 1. főtétele

Fajhő:
Az a hőmennyiség, amely 1 kg tömegű anyag hőmérsékletét 1K értékkel növeli
cp – állandó nyomáson
cv – állando térefogaton
Fajhő viszony:

Hűtő körfolyamat:
A hűtés olyan hőközlési folyamat, amely során a hőmunkabefektetés árán az
alacsonyabb hőmérsékletű anyagból a magasabb hőmérsékletű környezet felé
áramlik.
A hűtés folyamata:
 A hűtőközeg expanziója (s=állandó, h=állandó)
 Hőelvonás hűtendő közegből
 A hűtőközeg komprimálása (s=állandó)
 Hőleadás a természetes hűtőközegnek
A hűtési körfolyamat felépítése:

Az lgp-h diagramm felépítése:

Feladat:
Az 1 kg hűtőközeggel elvihető hő:
q0=h1-h4
A kompresszor munkaigénye:
Wk=h2-h1
A kondenzátorba leadott hő:
qk=h2-h3
Az expanzióhengerbe visszanyert munka:
We=h3-h4
A folyamat fenntartásához szükséges munka:
W=Wk-We

A fajlagos hűtőteljesítmény:
A szükséges hűtőközeg tömegáram:

A kompresszor térfogatárama:

Az expanzióhenger térfogatárama:

7. Fizikai és Technikai munka, és szárítás füstgáz

levegőkeveréssel

Fizikai munka: (W)

Térfogat változási munka

Expanzió: nyert munka

Kompresszió: befektetett munka
P-v diagrammban a görbe alatti terület
Technikai munka: (wi)
Nyomásváltozási munka

Szárítás füstgáz levegőkeveréssel:

A közölt hő nagysága:

A veszteség nagysága:

Az 1’ entalpiája:

A szárító hőteljesítménye:

A vízelpárologtató teljesítmény:
A fajlagos hőigény:

9. Otto diesel összehasonlítás, adiabatikus gőz állapotváltozás

Otto Diesel összehasonlítás:

Az első esetben tételezzük fel, hogy mindkét körfolyamatnál azonos sűrítési
viszonyt alkalmazunk (εΟ=εD) és mindkét esetben azonos q1 hőmennyiséget
közlünk a közeggel (q1O=q1D). Azt a kérdést, hogy melyik körfolyamatban alakul
át a bevezetett hő nagyobb része munkává, az fogja eldönteni, hogy melyik
esetben kell kisebb q2 hőmennyiséget elvonni az expanzió után. Ennek
eldöntésére rajzoljuk meg a körfolyamatokat T−s diagramban (4.8. ábra). Az
Ottokörfolyamatot az 1234 teljes vonallal, a Diesel-körfolyamatot az 1'2'3'4'
szaggatott vonallal rajzoltuk meg. Az egyenlő kompresszióviszonyt az 1−2 = 1'−2'
adiabaták egyenlősége jellemzi.
Az adott koordináta-rendszerben a v=áll. görbe meredekebb, mint a p=áll.
Mivel a q1 hőmennyiségek azonossága a 1234b és az a 1'2'3'4'c területek
egyenlőségében jut kifejezésre, ebből az következik, hogy a 3'−4' adiabata a
3−4 adiabatától jobbra fekszik. Ebben az esetben pedig a Diesel-körfolyamat
hőelvonása, mely az a1'4'ca területtel arányos, nagyobb, mint az
Ottokörfolyamat
a14ba területtel jellemezhető hőelvonása.
(4.8 ábra)
A fenti feltételekkel megrajzolt körfolyamatok összehasonlításából azt a
következtetésből azt lehet levonni, hogy Ottokörfolyamat gazdaságosabb, az
Otto-körfolyamatnak jobb a termikus hatásfoka (ηtOtto> ηtDiesel).
A második esetben hasonlítsuk össze a két körfolyamatot egyező maximális
nyomások (pOtto=pDiesel) és azonos q1 közölt hőmennyiségek (q1O=q1D) esetén
(4.9. ábra). Ez esetben teljesen hasonló megfontolások alapján arra az
eredményre fogunk jutni, hogy a Diesel-körfolyamat termikus hatásfoka jobb. A
maximális nyomások, amelyeknek feltételünk értelmében egyenlőnek kell
lenniük, Otto-motor esetén az ún. égési végnyomás, Diesel-körfolyamat esetén
pedig a magas kompresszióviszony következtében áll elő.
Ha képzeletben a 4.8. és 4.9. ábrákon meghúzzuk a hőközlés közepes
hőmérsékletét,
levonhatjuk azt a következtetést is, hogy minél magasabb a hőközlés közepes
hőmérséklete és minél kisebb a hozzátartozó entrópiaváltozás,
annál jobb hatásfokkal alakul munkává a bevezetett hőmennyiség.

(4.9 ábra)
Adiabatikus gőzök állapotváltozása:

10. Megfordítható és nem megfordítható folyamatok, fojtás,

térfogatszerinti égés

Fojtás:
A fojtás h=állandó melletti állapotváltozás. Vizsgálatát legcélszerűbb h−s
diagramban végezni. A fojtás, mint tipikusan meg nem fordítható folyamat, csak
a nyomáscsökkenés irányában folyhat le, amikor a nedves gőz szárazabb lesz, sőt
túl is hevülhet annak következtében, hogy a kezdeti és a végállapothoz tartozó
folyadékhő különbségének az a része, amelyet a rejtett hőnek a kisebb nyomások
felé előálló növekedése nem emészt fel, a nedvesség elpárologtatására
folytatódik.
Térfogat szerinti égés:
Elméletileg szükséges oxigén:

Elméletileg szükséges levegő:

Valós levegőszükséglet:

Keletkezett füstgáz:

A füstgáz térfogat szerinti összetétele:

11. Carnot körfolyamat, Tömeg –térfogat szerinti égés

Carnot körfolyamat:
 Termikus hatásfok nem függ a közeg nemétől
 A hatásfok csak a felső és az alsó hőmérséklet függvénye
 A hatásfok nem lehet 1 – nics 100%-os konverzió
 Ha a Ta=Tf akkor =0 – egy hő tartállyal nincs körfolyamat

1. pont:
Clapeyron egyenlet:

2.pont:
Poisson III.


p1*v1=p2*v2

3.pont
Poisson I.

4.pont
Poisson II.
A közölt és elvont hőmennyiség:

A nyert munka:

A termikus hatásfok:

Tömeg és térfogat szerinti égés:

Elméletileg szükséges oxigén:

Elméletileg szükséges levegő:

Valós levegő szükséglet:

A keletkezett füstgáz mennyisége:

Füstgáz térfogat szerinti összetétele:

12. Ottó körfolyamat, hő szállítás

A szikragyújtású motorok elméleti körfolyamata

A dugattyú zárt szelepek mellett az alsó holtpontból a felső holtpont felé halad
és a beszívott, vagy beinjektált keveréket az 1−2 vonal mentén adiabatikusan
összesűríti. A felső holtpontban az összesűrített keveréket meggyújtva a
hőközlés (égés) állandó térfogaton megy végbe, miközben q1 hőmennyiség
szabadul fel. Ez a közölt hő. Ennek hatására a keverék nyomása és hőfoka erősen
megnő (2−3). Ezt követően az égéstermékek adiabatikusan kiterjednek
(3−4 vonal), miközben a gáz munkát végez. A (4−l) szakaszon izochor
állapotváltozás
mentén q2 hőt vonunk el. Az elméleti körfolyamatnál, mint a bevezetőben
említettük, a gázcsere folyamatot nem vesszük figyelembe. A folyamatot
levegő végzi, mellyel hőt közlünk, illetve hőt vonunk el. Mielőtt rátérnénk az
állapotjelzők tárgyalására, két új fogalmat kell bevezetni. Az egyik a
kompresszióviszony (ε), a másik a nyomásemelkedési tényező (λ).
A kompresszióviszonyt megkapjuk, ha az alsó holtpont fölötti hengertérfogatot
(V1) osztjuk a felső holtpont fölötti kompresszió térfogattal (Vc=V2). A
két holtpont közötti térfogatot lökettérfogatnak nevezzük (Vh).
Vh = V1 − V2 = V1 − Vc . (4.1)
A kompresszió viszony:

Belsőégésű motor:
 Olyan erőgép, amely a tüzelőanyagban megkötött kémiai energiát
felszabadítva mechanikai munkát képes végezni
 Mindezt úgy teszi, hogy a felszabaduló hőt közvetlenül hasznosítja, vagyis
a reakciótermék maga a munkaközeg.
A belsőégésű motor alapötlete:
 A motor működésének alapötletét az ágyú adta, amelyben gyorsan
lejátszódó égési folyamat az ágyúgolyót mozgásba hozza.
 A preiódusság igénye a folyamatos munkavégzéshez.
 Aktív energiatranszport: forgattyús mechanizmus a mechanikai energia
nyeréséhez.
 A belsőégésű motor története:
 Nikolaus August Otto 1876-ban építette meg az első működőképes
négyütemű motort, a Lenoirt-féle kétütemű motor korszerűsítéseként

Hő szállítás:
Hő szállítás (konvekció) alatt azt a hő közlési folyamatot értjük, mely egy
szilárd fal és a fluidum fő tömege között jön létre oly módon, hogy a hőt a tér
egyik részéből a másikba folyadékok vagy gázok részecskéi szállítják. Ez a
folyamat lejátszódhat a sűrűségkülönbség következtében létrejövő és
mesterségesen
előállított áramlással is.

13. Diesel körfolyamat, Hővezetési alapfogalmak, a hővezetés

egyenlete egy és többrétegű síkfal meg hengeres fal

Diesel körfolyamat:
A légcserét kompresszoros (klasszikus Diesel) körfolyamat tárgyalásánál sem
vesszük figyelembe, azaz a folyamatot termodinamikailag zárt rendszerként
tárgyaljuk. A Diesel-körfolyamat szerint működő motor levegőt szív be és ezt
sűríti össze adiabatikusan. A valóságban a sűrítés után juttatjuk be a
tüzelőanyagot. A valóságos Diesel-körfolyamatnál a kompresszióviszony
növelésének nincs akadálya, sőt az adiabatikus kompresszió után olyan magas
hőmérsékletet és nyomást kell előállítani, hogy a kompressziótérbe porlasztott
tüzelőanyag önmagától rövid idő alatt meggyulladjon. A beporlasztott
tüzelőanyag égni kezd, de a hőközlés során a nyomás nem lesz magasabb, mert
közben a dugattyú már a
felső holtpontból visszafelé mozdul el az alsó holtpont felé.
Az expanzió a fennmaradó lökethossz mentén játszódik le. Az elméleti
klasszikus kompressziós körfolyamatnál az égés folyamatát p=állandó melletti
hőközléssel, a kipufogógázokkal távozó hőmennyiséget v=áll. mentén elvont
hőmennyiséggel helyettesítjük
Ábra:

Hővezetési alapfogalmak:
A hőmérséklet az adott pont helyzetének és az időnek a függvénye:
t=f(x,y,z,)

Hőmérséklet gradiens:

Fajlagos futófelület-terhelés:
Az izotermikus felületegységen
egységnyi idő alatt áthaladó hő a hőáramsűrűség (q)


Az időegység alatt az A felületen átáramló hő a hőáram:
=qdA
Fajlagos hőáram:
Fourier (1822.) megfogalmazása szerint egy homogén testben a hőáram a
csökkenő hőmérsékletek irányába mutat, arányos a terjedési irányú,
hosszúságegységenkénti hőmérséklet-változással (a negatív hőfokgradienssel) és
az erre az irányra merőleges keresztmetszettel.
qx=(-gradt)
Az A keresztmetszeten τ idő alatt átáramló hőmennyiség a fentiek alapján,
felhasználva az 1. Fourier-egyenletet, az összefüggésből nyerhető:
Q=-Agradt
Hővezetési tényező:
A λ (W/mK) arányossági tényező a test hővezető képességére jellemző szám,
skaláris mennyiség.



Hővezetés egyenlete (egy és többrétegű síkfal és hengeres fal)

Egy rétegű síkfal hővezetése:
A hőmérséklet esés, azaz a hőmérséklet-gradiens:

A levezetett Fourier-egyenlet:
 
Q-ra rendezve (Hővezetés egyenlete):
 
Ha a (5.10) egyenletben a hővezetési tényező λ (W/mK), a hőmérséklet t (oC), a
rétegvastagság (m), a felület A (m2) és az idő τ (h), a hőmennyiség Q
dimenziója kJ. A hőmérsékletváltozás a normális irányában lineáris. A test
tetszőleges x pontjában uralkodó hőmérséklet a hővezetési egyenlet
átrendezésével nyerhető:

A több rétegű síkfal hővezetése:

Legyen a rétegek száma z. Minden rétegen azonos Q hőmennyiség áramlik át, a
rétegek vastagsága és hővezetési tényezője pedig eltérő.

A több rétegű síkfal hővezetési egyenlete:

Hengeres fal hővezetése:

Hengeres fal esetén a külső és belső felületek eltérőek, 2π*rbh<2πrkh, de a
síkfal hővezetési egyenletében az n=rk−rb, cserével dn helyett dr írható, a
felület pedig A=2πrh formulával helyettesíthető.
Fourier-egyenlet:

A változókat szétválasztva és integrálva kapjuk:

Hengeres fal hővezetési egyenlete:

14. Otto diesel összehasonlítása termikus hatásfok szerinti,
ellenáramú hőcserélők

Otto diesel összehasonlítása termikus hatásfok szerint:

(9-es tétel)

Ellenáramú hőcserélők:
A hőhordozó közegek egymással párhuzamosan, de ellentétes irányban haladnak.
Ábra:

A görbék lefutása, illetve ennek következményeként a belépő és távozó

keresztmetszetre vonatkoztatott hőmérséklet-különbségek a két közeg
vízértékének egymáshoz való viszonya alapján változik Ha W1>W2, akkor
(t1t−t2b)>(t1b−t2t), így Δtk közepes hőmérséklet értékét meghatározó
egyenletben az alábbi hőmérséklet-különbségeket kell helyettesíteni.

Ha W1<W2, akkor (t1b−t2t)<(t1t−t2b), a helyettesítés pedig:

15. Vegyes körfolyamat, hűtés és keverés nedves levegővel

Vegyes körfolyamat:
A vegyes körfolyamat elnevezés azért találó, mert felépítése a szikra- és
kompressziós gyújtású körfolyamatok kombinációjaként értelmezhető. Lényeges
az, hogy a hőközlés részben állandó térfogaton (q'1), részben állandó nyomáson
(q''1) történik. A hengerbe juttatott tüzelőanyag nagyobb része még v=áll.
mellett ég el, de az égés áthúzódik az expanziólöket kezdetére is. Innen a p=áll.
melletti hőközlés. Általában a q'1>q"1.
Vegyes körfolyamat P-V és T-s diagramja:

1. pont
Capeyron-egyenlet:

2. pont
Poisson I.

3. pont
v3=v2

Ha a q’1 adott:
4. pont
p4=p3

5. pont
v5=v1
Poisson-egyenletek rendezve:

A vegyes körfolyamatban v=áll. mellett közölt q1′ hőmennyiség képletből, míg a

p=áll. mellett közölt hő − a következő formulából adódik:

Az összes közölt hő, ha ún. két adiabatás folyamatot valósítunk meg:

Az elvezett hőmennyiség:

A vegyes körfolyamat egy ciklusának munkája:

A körfolyamat termikus hatásfoka:

Ha ρ=1 Otto-folyamat, ha λ=1 Diesel-folyamat alakulhat ki.

Hűtés és keverés nedves levegővel:

Hűtéssel:
Tételezzük fel, hogy egy adott 1. állapotú levegő (x1;t1) nedvességtartalmát x
értékkel kell csökkenteni, oly módon, hogy a folyamat végére a hőmérséklete ne
változzék. A folyamat megvalósítható valamely szorpciós közeggel való
érintkezés, illetve hőközlés útján.
Célja: x1 csökkentése x4-re úgy, hogy t1=t4
Az elvont hő:

Az elvont víz:

A visszamelegítéshez szükséges hő:

Keveréssel:
A levegő nedvességtartalmát megváltoztathatjuk oly módon is, hogy egymástól
eltérő nedvességtartalmú levegőkomponenseket keverünk össze. Ez történik
szinte minden olyan konvekciós hő- és anyagtranszport folyamatban, amelyben a
távozó közeg magas entalpiáját közvetlen visszakeveréssel újrahasznosítják.
Ilyen megoldásokkal találkozhatunk például a szárítás- és hűtéstechnikában, vagy
a klimatizálás terén.
A keverék tömegárama:

A nedvességtartalom egyensúlya:

A hőmennyiség egyensúlya:
16. Ideális kompresszor meg hősugárzás

Dugattyús kompresszor ideális munkafolyamata:

A sűrítés elméletileg izotermikus, adiabatikus vagy politropikus lehet. Az
izotermikus folyamat a legkedvezőbb, mert itt a legkisebb a kompressziós
munka. A kompressziógörbe jellegét az határozza meg, hogy milyen a gép hűtése.
Amennyiben a hengerben lévő közeg és a környezet között hőcsere nincs, akkor a
kompresszió adiabatikus. Ha a hűtés nagyon intenzív, akkor meg lehet közelíteni
az izotermikus sűrítést. Minden közbeeső esetnél politropikus kompresszió alakul
ki. Feladat: Elvont hőmennyiségek meghatározása a 2, 2’, 2’’ pontokban

1. pont
Clapeyron-egyenlet

2. pont
Izotermikus kompressziónál a 2. pontban a hőm. T2=T1.
Boyle-Mariotte

Az elvezetendő hőmennyiség:

Izotermikus kompressziónál a kompressziómunka megegyezik az állapotváltozási

munkával:

A folyamat fenntartásához szükséges munka megegyezik a technikai munkával:

A politropikus munkánál a 2’’ pont állapotjelzői: (Poisson)

Az elvonandó hőmennyiség:

A folyamat fenntartásához szükséges munka:

Hősugárzás:
Hősugárzásnál (radiáció) a keletkezés helyéről a hő sugárzó energia formájában
jut a besugárzott felületre, hogy ott részben vagy egészben hővé alakuljon
vissza. A hősugárzás elektromágneses sugárzás.
Planck-törvény: a sugárzás intenzitása l=f(,T)
Az abszolút fekete test sugárzási intenzitása:

 

A hősugárzás törvényszerűségei:

Stefan-Boltzmann-törvény: abszolút fekete test kisugárzása

Gyakorlati alkalmazás:

Kirchoff II. törvénye: szürke testek sugárzó képessége

A Stefan-Boltzmann alapján a szürke test sugárzó képessége:

Feketeségi fok:
17. fojtás folyamata számítása, hőátadási tényező és számítása

Fojtás folyamata és számítása: (számítás: 10-es tétel)

Folyamata:
A fojtás h=állandó melletti állapotváltozás. Vizsgálatát legcélszerűbb h-s
diagramban végezni.
Ha a fojtásnál száraz telített gőz állapotból indulunk ki, figyelembe kell venni azt
a körülményt, hogy h''-nak 25 bar körül maximuma van. Ha tehát a kiinduló
nyomás 25 barnál kisebb, a gőz – ahogy arra korábban rámutattunk – a fojtásnál
azonnal túlhevül. Ha viszont p1>25 bar, akkor a gőz előbb nedvessé válik, majd
ismét szárazabb lesz, és ha még tovább folytatjuk, túlhevítetté is válhat. A gőz
hőfoka a nedves mezőben a nyomással együtt mindig csökken. A fojtást T−s
diagramban nézzük. Mivel fojtásnál h=áll., ezért az 1 állapotú nedves gőz
entalpiáját jellemző Oab1cO területnek egyenlőnek kell lenni a 2 állapotú gőz
entalpiáját jelző Oae2dO területtel. A fojtás, mint meg nem fordítható
állapotváltozás entrópia növekedéssel jár együtt.

Számítása:
Hőátadási tényező és számítása:
Konvektív hőátadási tényező: x

Számítása:

18. Laval fúvóka, égéshő, légviszonytényező

Laval fúvóka:
A Laval-fúvóka egy középső részén összeszűkülő, homokóra-üveg formát felvevő
csőszakasz. Arra használják, hogy összenyomható gáz áramlási sebességét
felgyorsítsák. Bizonyos típusait széles körben használják gőzturbinákban és
fontos része a modern rakétamotoroknak.

Az összenyomható ideális gázra a kinetikus energia és az entalpia összege az

energia megmaradás törvényéből következően állandó. Így egy tartályból
kiáramló gázra írható:

Mozgási energia:

Fajhő:
Egyetemes gázállandó és adiabatikus kitevő összefüggései:

A gáz sebessége a fúvóka egy tetszőleges pontján a következő összefüggés

kapható:

A gáz egységnyi idő alatt átáramló tömege:

A kritikus nyomásviszony vagy Laval-nyomásviszony:

19. Térfogat szerinti égés, és keverés,gőzbevitel

Térfogat szerinti égés:

Elméletileg szükséges oxigén:

Elméletileg szükséges levegő:

Valós levegőszükséglet:
Keletkezett füstgáz:

A füstgáz térfogat szerinti összetétele:

Keverés :
Keveréssel:
A levegő nedvességtartalmát megváltoztathatjuk oly módon is, hogy egymástól
eltérő nedvességtartalmú levegőkomponenseket keverünk össze. Ez történik
szinte minden olyan konvekciós hő- és anyagtranszport folyamatban, amelyben a
távozó közeg magas entalpiáját közvetlen visszakeveréssel újrahasznosítják.
Ilyen megoldásokkal találkozhatunk például a szárítás- és hűtéstechnikában, vagy
a klimatizálás terén.
A keverék tömegárama:

A nedvességtartalom egyensúlya:

A hőmennyiség egyensúlya:
Gőzbevitellel:
A levegő nedvességtartalmának növelésére vizet vagy vízgőzt lehet a levegőbe
permetezni. Ha közelítőleg L1=L mennyiségű levegőhöz Gv vízmennyiséget adunk,
melynek entalpiája hv, írható:

A nedvesség tartalom egyensúlya:

A hőmennyiségek egyensúlya:

Diagram:

20. Egyrétegű és többrétegű síkfal hővezetése; Szárítás fogalma

és 3 fajtája

Egyrétegű és többrétegű síkfal hővezetése:

Egy rétegű síkfal hővezetése:
A hőmérséklet esés, azaz a hőmérséklet-gradiens:

A levezetett Fourier-egyenlet:
 
Q-ra rendezve (Hővezetés egyenlete):
 
Ha a (5.10) egyenletben a hővezetési tényező λ (W/mK), a hőmérséklet t (oC), a
rétegvastagság (m), a felület A (m2) és az idő τ (h), a hőmennyiség Q
dimenziója kJ. A hőmérsékletváltozás a normális irányában lineáris. A test
tetszőleges x pontjában uralkodó hőmérséklet a hővezetési egyenlet
átrendezésével nyerhető:

A több rétegű síkfal hővezetése:

Legyen a rétegek száma z. Minden rétegen azonos Q hőmennyiség áramlik át, a
rétegek vastagsága és hővezetési tényezője pedig eltérő.

A több rétegű síkfal hővezetési egyenlete:

Szárítás fogalma és 3 fajtája:

Szárításon azokat a folyamatokat értjük, amelyek során szilárd, vagy gáznemű
anyagok nedvességtartalmának csökkenése fázisváltozás közben megy végbe. A
szárítási folyamatra tehát a szilárd anyaghoz különböző formában kötődő víz
elpárolgása, és ez által az anyag nedvesség- és szárazanyag tartalmának
viszonyában létrejövő változás a jellemző.

Szárítás közbenső melegítéssel:

A szárító levegő hőmérsékletének be-állításánál feltétlen figyelembe kell venni a
szárítandó anyag jellemzőit is. Túl magas hőmérsékletű szárítólevegő esetén a
szárítandó anyag pörkölődhet, sőt meg is gyulladhat.
Egy lépcsőben történő szárítás esetén igen magas hőmérsékletre kellene
felmelegíteni a levegőt, hogy 1 kg száraz levegővel x = x4 – x0
nedvességmennyiséget tudjunk elvinni. Két kalorifer alkalmazása mellett azonban
ugyanilyen Δx-nél, elegendő a levegőt t1 hőmérsékletig felmelegíteni.
Ábra:

Szárítás a használt levegő részleges visszavezetésével:

Esetenként a szárítóból távozó levegőnek egy részét (L1) visszavezetik és friss
levegővel keverve újra felhasználják. A friss levegőnek (0.pont) és az elhasznált
levegőnek (2. pont) az adott arányban történő keverésekor megszerkeszthető a
K keveredési pont. A keverékkel a kaloriferben Qk/L hőmennyiséget közlünk
ahhoz, hogy 1. állapotú levegő kerüljön a szárítókamrába, ahol esetünkben ξ>0
feltétellel számolunk.
Szárítás füstgáz-levegő keverékével:
A füstgáz-levegő szárítóközeg alkalmazása mind az ipar, mind a mezőgazdaság
területén igen elterjedt. Az ilyen ún. direkt fűtésű szárító berendezésekben a
levegő részben a célszerűen kialakított tűztérben, részben a forró füstgázokkal
való keveredés során melegszik fel. Amennyiben a füstgáz levegő keverék
hőmérséklete a harmatpont felett van, a füstgázok H2 égéstermékeként vízgőzt
is tartalmaznak.

Az időegység alatt keletkező vízgőz (GH2O), füstgáz (Gf) és a beszívott friss

levegő mennyiségének (Lf) ismeretében meghatározható a szárítóközeg
nedvességtartalma, illetve a nedvességtartalom növekedése a keveredés folytán:

A tüzelőberendezésben (tűztér+keverőtér) az állapotváltozás tehát nem x=áll.

mentén játszódik le, mert közben nedvesítési folyamattal is számolnunk kell. A
szárítási folyamat h-x diagramban való nyomon követéséhez első lépésben a
környezeti jellemzőket magába foglaló 0. pontot (xo; to; ho) kell megkeresni. Ezt
követően megkapjuk az x1 értékét, vagyis a szárítókamrába lépő közeg
nedvességtartalmát:
Ábra: szárítás füstgáz-levegő keverékkel
Elvihető vízmennyiség:

Tüzelőberendezésben közölt hő, eltekintve a veszteségektől:

21. Szárítás, és egyenáramú hőcserélők:

Szárítás:
Szárításon azokat a folyamatokat értjük, amelyek során szilárd, vagy gáznemű
anyagok nedvességtartalmának csökkenése fázisváltozás közben megy végbe. A
szárítási folyamatra tehát a szilárd anyaghoz különböző formában kötődő víz
elpárolgása, és ez által az anyag nedvesség- és szárazanyag tartalmának
viszonyában létrejövő változás a jellemző. A szárítás szorosabb értelemben
olyan diffúziós művelet, amely során a szilárd anyag belsejéből a nedvesség
diffúzióval jut a szilárd anyag felületére, onnan a szárító levegőbe és azzal
együtt távozik. Szárításkor a szárítandó szilárd anyag nedvességtartalmának
párolgása gőznyomást hoz létre, amely többek között az anyag tulajdonságaitól
és a hőmérséklettől függ. Ha olyan levegővel szárítunk, amelyben a vízgőz
parciális nyomása kisebb, mint a száradó anyag nedvességtartalmának
gőznyomása, úgy a szilárd anyag veszít nedvességtartalmából, tehát szárad.
Feladat:
A közölt hő nagysága:

A veszteség nagysága:
Az 1’ pont entalpiája:

A szárító hőteljesítménye:

A vízelpárologtató teljesítmény:

A fajlagos hőigény:

Egyenáramú hőcserélők:
Egyenáramú hőcserélőről beszélünk, ha a közegek az elválasztófal mentén egy
irányban áramolnak.
A felület mindkét oldalán azonos irányba áramolnak a fluidumok. A τ (s) idő alatt
átáramlott m1 (kg) tömegű primer és m2 (kg) tömegű szekunder hőhordozók
tömegáramai:

A primer hőhordozó által időegység alatt leadott hőmennyiség (hőáram), ha a

hőmérséklet a belépés helyén t1b, a kilépés helyén t1t.

Feltételezve, hogy a hőcserélő a környezettől elszigetelt, zárt rendszert alkot, a

primer közeg által leadott hő egészében a szekunder hőhordozónak adódik át.

A tömegáram (G) és a fajhő (c) szorzata a hőcserélők jellemző paramétere, az

irodalom vízértéknek nevezi:

Egyenáramú hőcserélő modell:

A hőleadó közeg hőfokcsökkenése:

Ugyanezen dQ elemi hőközlés hatására a hőt felvevő közeg

hőmérsékletemelkedése hasonlóan számítható, ill. a hőfokkülönbség is
képezhető:

A közölt hőmennyiséget kifejezve és behelyettesítve, a hőátszármaztatás elemi

felületváltozására felírt egyenletet kapjuk:

Az egyenlet mindkét oldalát τ-val osztva, a változókat szétválasztva, kijelöljük

az integrálás határait. Az integrálást elvégezve véges állapotra kapjuk:

A belépő és a távozó hőfokkülönbségek:

A belépő és távozó közegek hőmérséklet-különbsége:

Az A felületen leadott és felvett hőmennyiség:

A vízértékek reciprokát kifejezve, és azokat összegezve:

Tekintettel arra, hogy

Logaritmus középhőmérséklet:

A felületi hőcserélőben a  idő alatt átadott hőmennyiség tehát: