OI TARTAIOM Io

Elősző

I. n.Ész
A Jahve-hit és azizráeli szakrális intézményektörténetének vááata

A kezdetek 13
A honfoglalással jelentke ző v á|ság 22
Az állam kialakulásával jelentkező válság 38
7. Arégírend felbomlása Jö
2, Azúj rcnd 4Í
3. Azújszellemiség 47
4. Vallási tiltakoás az új politikai és kultikus jelenségekkel szemben 54
A korabbi rend visszaállítását célá törekvések 63
A fogság utáni kultuszközosség kialakulása 76
Szakrális hivatal és karizma az ősi Izráelben 82

II. RESZ
Izráe| történeti hagyományainak teológiája

EIőzetes módszertani megfontolások >ő

!' Az ószövetség teo1ógiájának tárgya 93
2. AklÍ.ejtés 101
3. Az üdvtörténet legősibb ábrázoIásai 1.06
A Hexateukhosz teológiája 1,12
I. Az őstörténet 116
1. A teremtésrőI sző|ő beszámoló teológiai helye 1,16
2. A Jahve teremtésétbemutató leírások 119
3. A brjn megjelenése és elhatalmasodása 130
4. Jahve és a népek (az őstörténetvége) 135
 II' Az atyák története 138
III, Kivezetés Egyiptonból 1.45
1: A sás-tengeri csoda 145
2. AJahve név kijelentése 147
IV Isten bijelentése a Síuain
1' E|őzetes hagyománytörténeti megjegyzések 153
2' A parancsolatok értelme 1.56
3' Az első parancsolat és }ahve féltékeny szentsége r66
4. A képtila|om az ószövetségben 1.72
5. A Deuteronomium 177
ó. A Papi irat 187
V A pusztai vándorlás 223
VI. A Mózesről és tisztségéről k,ialaleított felfogások 230
VII' Kánaán földéiének birtobba adása 236
Izráel felkentjei 243
t' Előzetes módszertani megfontolások 243
2' ADávíddalkötött szövetség a történelemben 245
3. A felkent birodalma és tisztsége a királyzsoltárok szerint 253
4. Saul 257
5. A bírák 260
ó. A Deuteronomista történetteol őgiája
(A Királyok első és második konyve) 266
7. A krónikai történeti mrj 275
Izráe| l ahve színe előtt 28r
1'. E|őzetes módszertani megfontolások ZóL
2. Izr áe| Isten-dicsérete 282
3. Iahve és Izráel igazsága 293
4 , Izráe| hányattatás ai és az egyén vigasza 303
5' Izráel taPasztalati bölcsessége 330
6. Izr áe| teológiai bölcsessége 349
7. A szkepszis 359
Rövidítések ?Áq
Tárgymutatő őo/
 { ELOSZO
222
to

HvNc ttBnvu FACvLTATI THEoLoctAE cLAsGVENsT DEDICAIW

PIO ET CRATO ANIMO AVCTOR HONOR/S ACADEA4ICI MEMOR

,,Emlék,ezetet szerzett az ő csodálatos doleainab,,

(zsoi ut,4)

Az,oszövetség teológiája'' olyan tudomány, amely csak a közelmúltban jelent meg,

sőt a bibliai tudományok koztil ez az egylk legkésőbb kialakuit. A következőkben
röviden felvázoljuk történetét, kezdetét a XVIII. századvégére,XIX' század eIejé-
re helyezve. Meg kell jegyeznúnk, hogy mindeddig nem született egységes felfo-
gás azt illetően, hogy mi is az oszövetség te.ológiájának voltaképpeni tárgya. Mi.
ként is viselhetnék ugyanis egyképpen ,,Az Oszövetség teológiája,, címet egymás-
tőIoIy eltétő művek, mint E. Jacob vagyTh. C' Vriezen munkája, illetve az, ame\yet
e könyvben talál az olvasó. Nézetem szerint igen jellemző napjaink teológiai kuta-
tásának helyzetére az az e7múIt húsz-harminc évben kialakult jeienség, hogy a
bevezetés-tudomány és a bibliai teológia meglepő módon egyreközelebb kerülnek
egymáshoz, sőt össze is tonódnak. Nincs messze az az időszak, amikor az Őszö-
ve t sé g t eológiá a egy nagy r észt iro dalmi-kritikai mód szerekkel dolgoző b ev ezetés -
j

tudománytól nemigen vehe|ett át többet egyes szövegek keletkezésiidejére Vonat-

koző kérdéseknélés különböző Íormai sajátosságokat érintő fejtegetéseknéi'
A korabeli teológia, ha több akart lenni lztáel vallásának történelmi bemutatásá-
nál (L. Köhler), a teológia, az antropolőgia, a szőtériolőgia területén bontakozha-
tott ki' Mindez azonban megváltozott, amikor a tudomány, Gunkelnek a bibliai
műfajok területén végzett kutatásai alapján, szakrális jogi formákkal, különböző
kultikus szövegekkel, szertartásokkal, liturgiákkal, s kivált igen ősi hitvallási for-
mulákkal szembesült, vagyis olyan felismerésekkel, amelyei az Őszövetség teo-
lógiai értelmezéseszempontjából központi jelentőségűek voltak. Ha a formatör-
téneti kutatás megváltoztatta álláspontját vagy új felismeréseld<el bővült, azt szinte
minden esetben a teológiai álláspontok megváltoztatása vagy új teológiai felisme-
rések követték. A hagyománytörténet nyomán a három monumentális mű - Hexa-
teukhosz, deuteronomista történeti mű, krónikai töfténeti mű _,őjszerű módon,
Isten és Izráel történelme ábrázolásának legkülönbözőbb formáit egyesítő, számos
réteget magában foglaló írásként jelent meg, s világossá vált, hogy Izráelminden
korban arra törekedett, hogy történelmét Isten meghatározott beavatkozásai alap-
1án értelmezze, továbbá azt is felismerték, hogy ezek az isteni megnyilvánulások
minden kor számára más és más jellegűnek tűntek. Nem szembesítette-e ezúj
feladatokka1azŐszövetség teológiá1at{S ha némiképp igaz,hogya Hexateukhosi
egészéneknéhány igen ősi, Izráe| számára minden korban konstitutív jelentőségű
hitvallási formula az alapja, ú,gy az olyan nagy horderejű felismerést jelent, hogy
az ószövets égteo\ógiájának egyenesen ebből kell kiindulnia. Ekképpen tehát neÁ
meghatározott teológiai felismerések ösztönzésére\épett e|őre az ószövetségi tu-
domány, hanem azIzráelkijelentéseinek és irodalmi örökségének formális szerke-
zetére vonatkozó meglátások, valamint az ószövetségi könyvek és a bennük fel-
dolgozott hagyományok pontosabb eIemzése révénlettünk képesek pontosabban
megragadni az oszövetségteológiájának tulajdonképpeni tárgyát,KézenÍ.ekvő az
a gondolat, hogy kronológiai sorrendben bemutassuk Izráel hitvallásainak törté-
netét, ez azonban megvalósíthatatlannak bizonyul' Kétségkívülmár magában a
Hexateukhoszban is igen nagy különbségek mutatkoznak a hagyom ányok réteg-
ződésében és ennek megfelelően a teológiai felépítésbenis, de ami e hagyományok
kialakulása idejének meghatározását illeti, ritkán vagyunk képesek egészen általá-
nos behatárolásoknáltöbbet nyújtani, már ha nem tapogatózunk teljességgelho-
mályban. Amit pedig a különböző hagyománycsoportok kialakulásának helyéról
és azok őrzőirőI tudunk, az szintén nem ál1 megfelelő viszonyban azza| a nagyszá-
mú önálló ábrázoIással és teológiai megfogalmazássa7, amelyek gyűjteményéta
nagy forrásiratok tárják elénk. Ekképpen tehát ábrázolásunknak már módszerta-
ni fejtegetéseit is túlságosan sok bizonytalan Íe|téte|ezésterhelné. Ha lemondunk
Izráel hitvallásnak tekinthetó kijelentéseinek történelmi ábrázolásátőI, az azzal az
előnnyel jár,hogy meghagyhatjuk a szövegeket azokban az üdvtörténeti összefüg-
gésekben, amelyekbe lzráelrendezte őket'Ezzel azonban közelebbről feltárul előt-
tünk Izráel teológiai tevékenységénekaz a területe, amely kétségkívülaz egylk
legjelentősebb és legérdekesebb: az üdvösséget kínáló isteni rendelkezések folyto-
nos megjelenítése, Isten tetteinek folytonos megÍagadása és megvallása, amely
rév én v égú1az ősi, hitvallást tartaImaző kij elentések áttekinthetetlen hagyomány-
vonulatókká duzzadtak. Ha egy reológia az Őszövetség tartalmát a kúlonboző
tudományterületek (az Istenről, az emberrőI szőlő tanítás) alapján igyekszik ki-
fejteni, nem veszi figyelembe ezeket a teljes egészébena történelemhez kötődő
hitvallást tartalmazó kijelentéseket' nem veszifígyelembe azt,hogr7Izráel hitének
alapját néhány üdvösséget kínáló isteni rendeIkezésképezi, s hogy Izráel folyto-
nosan azok űjr aérte|mezésére törekedett.
A teológiai fejtegetések elé rövid történelmi áttekintést helyeztünk, amely, ha
többet nem is, bemutatja az ősilzráeI legfontosabb szakrális íntézményeités hite
történetének szakaszait , Ez az e7ső rész, amely korántsem vállalkozik arra, hogy a
maga összetettségében bemutassa az ősíIzráel hitének és kultuszának történetét,
csupán azokat a területeket mutatja be a maguk történelmi összefüggésében, ame-
lyek ismeretét a másodlk rész feltéteIezi. Mindez és általában e könyv alapvető
fe|építéseazzaI a következménnyel járt, hogy egyes jelentős területeket többször
is tárgyalnunk kellett. Mindamellett nem szükségképpen elónytelen,ha az olvasó
egyazon tárggyal különböző megvilágításban és különböző teológiai összeÍúggé-
sekben találkozik. 1
 EroszT

A történelmi hagyományok teológiájának keretében nem ejthetünk szőt aprő-

fétákról. Igehirdetésük sajátossága ugyanis éppen az,hogy kétségbevonják, hogy
az ősi isteni rendelkezések tidvösséget szerezhetnek kortársaik számára, shogy úgy
vélik, az adott korban Isten egészen új történelmi tettekre készül (Iásd al'ább75
kk., 111 kk. p.). APrófétai hagyományob teológiájóról ezért egy oná||ó összefüggés-
ben kell szólnunk. E második kötetnek, amelyet reményeim szerint nem túl hosszú
idő múlva közrebocsáthatok, ezért szin:én néhány, az Oszövetségre vonatkozó
alapvető teo|őgiaif'ejtegetéssel kell zárulnia. Napjainkban természetesen senki nem
írhat meg egy o|yan ószövetségi teológiát, amely akár csak némiképp is kimerítő
bemutatását nyújtja a jelentós és lényeges tényezőknek, legkevésbéa jelenleg ural-
kodőhelyzetben, amikor még mindenki a maga útját igyekszik járni. Mindamel-
lett talán megrajzolhatunk egy o|yan utat, amely valamikor még e|vezethet az
o szövet ség tel j e sebb teológiai megértéséhez.
E helnitt még meg kell emlékeznem két egykori hallgatóm fáradhatatlan köz-
reműködéséről: E. Haller segédlelkész úr (Neuendettelsau) vállalta akézirat átné-
zésénekés a korrektúrák átolvasásának nebéz feladatát; K. Schwan teológiai kan-
didátus gyakornok úr (Sandhausen) ellenőrizte a számos megadott bibliai helyet,
mutatóba rendezte azokat, és szintén nagg gonddal olvasta a korrektúrákat. on-
zetlen segítségükértmindkettej üknek köszönettel tartozom.

Heidelberg, 1,957. május

cerhard v. Rad
 I. RTSZ

rl A IAHVE-HIT Ésnz
z'u
'o
IZRÁE LI Sz;tI<nÁLI S INTÉZMÉNYEI(
ronrÉNETÉNEI(VÁZI;. .A
 .I A IGZDETEI(
'O

Az ősi Izráel vallás- és kultusztörténetének közvetlen forrásai kizárőirag az Őszö-

vetségben találhatók. AzŐszövetség magában foglalja Izráeltörténelme korai sza-
kaszának összefüggő ábrázolását is, amely a benne mutatkozó számos egyenet-
lenség ellenére egészébenvéveelismerésre méltóan egységesképetrajzol arról a tör-
ténelmi folyamatról, amely a nép elsó ősatyáitól Izráe| néppéválásán keresztül
egészen a Kánaánba történó bevonulásig ível. E kép egyes elemei a bibliakritika
kezdeti szakaszában kérdésesséváltak. Felismerték, hogy sámos elbeszélés,külö-
nösen az atyák és Mózes koráról szőIók, mondákra jeI|emző jegyeket hordoznak,
s ezekígy o|yan dokumentumoknak bizonyultak, amelyek nem használhatók fel
minden további nélküla történelmi folyamatok Pontos rekonstruálására. Jelentős
fordulópontot ielentett a Pentateukhosz irodalomkritikai elemzéseis, amelykimu-
tatta, hogy lzráe|történelme korai szakaszának ábrázolása több nagy forrásiratra
vezethető vissza. Ezek a rész|eteket illetően gyakran jelentős mértékbeneltérnek
egymástól. A iegkorábbi ilyen forrásirat, a Jahvista a korai királyságidejébő| szár-
mazik, s így Iegalább 300 év távlatából beszéIi el a Kánaánba történő bevonulást
mege|őző eseményeket' Ennek ellenére a Wellhausent követó rendkívül kritikus
kutatóknak is lényegében az volt a meggyőződésük, hogy az eIbeszéIt események
(egyiptomi szolgaság- Sínai - pusztai vándorlás - bevándorlás) ténylegesen egy-
más után következtek s úgy vélték,ezen időszakok során Mózes volt lzráel meg-
határoző vezetője.l Ezt a szemléletet azonban az ígazán csak napjainkban len-
dületbe jött hagyománykritikai kutatás döntően megváltoztatta. A régebbi törté-
nelmi kutatás olykor igen mélyreható kritikája ellenére is úgy vé|te, az irodalmi
ábrázoIás mögött többé vagy kevésbéközvetlenül megragadhatók - legalábbis nagy
vonalakban _ a tényleges történelmi események. Ez az elgondolás azonban téves.
nek bizonyult, tekintve hog7 a Hexateukhosz ábrázo|ása mögött korántsem a töÍ-
ténelmi események valós egymáSutánja áll, hanem korábbi hagyományokhoz tar-
toző, alegkülönbözőbb körökből szátmaző és formatörténeti szempontbólegymás-
tól nagyban eltérő elgondolások és elképzelések. A kritikai őszövetség-kutatás
megelőző szakaszában, különösen lzráeItörténelmének kezdetét illetően, abeszá-

| Í,gy péLdául H. Gressmann: Mose und seine Zeit (7913).

13
 A ]AI{VE-HIT ÉsAz|zR^EL:, sZAKRArIs INTÉZMÉNYEKTÖnrÉNErÉNrrv jzrn:re

molók tartalma á||t előtérben, vagyis a történelmi eseményekre irányuló kétdés,

annak ellenére, hogy a kutatók tisztában voltak azza|,hogy az ősi és legkorábbi
hagyományok mondákra je||emző jegyeket hordoznak. E kérdéstermészetesen
1ogos, csakhogy, mai szemmel nézve, túl korán tették fel a szövegekkel kapcsolat-
ban, ezt megelőzően ugyanis valamennyi hagyományegység esetében a követke-
zőkérdéseket kell feltennünk: Ki beszéli el az eseményeket4 Milyen szempont alap-
ján teszt( Milyen történelmi és teológiai meghatározottságot tulajdoníthatunk
neki4 Milyen szándék mozgatja{ Milyen szemléletet, hagyományt követ4 Vagyrs
már itt a szakrális hagyomány legkrilonbozőbb formáival találkozunk, amelyeket
minden esetben sajátos módon az általuk eIbeszéIt történelmi faktumra vonatkoz-
tatva kell vizsgálnunk ' Ezért tehát az, ahogyan a két nagy forrásirat, a | és a P az
eseményeket ábrázol1a, már egy hosszú hagyományozási folyamat lezárulásaként
és a hagyományok belső egyensúlyának megvalósulásaként á11 elóttrink, minthogy
a nagy forrásokon belül egymáshoz kapcsolt elbeszélésegységekminden esetben
mege|őzően egy hosszú folyamaton mentek keresztül, amelynek során többször
is alakítottak rajtuk, és aktuális értelmet nyertek. Kezdetben önálló jelentéssel
rendelkeztek, majd rendszerint az egy1k nagyobb hagyományegységhez kapcsol-
ták ésigazították óket (például az atyák története, a sínai esemény, a pusztai ván-
dorlás); később pedig e nagyobb hagyományegységeket is összekapcsolták, de ek-
kor sem a történelmi eseményekvalós egymásutánját követve, hiszen erre már senki
nem emlékezett, hanem ew, az údvtőrténetről előzetesen kialakított teológiai
képnek megfelelően, amely egy meghatározott kultikus hitvallás formájában már
hosszú ídejelétezett. A forrásiratok ábrázolása és a történelmí események között
tehát mai szemmel jóval nagyobb távolság van, minthogy a forrásiratok által a tör-
ténelemről rajzo|t egyszerű képet, amelyet az irodalmi források megkülönbözte-
tésételsőként megkísérlők kutatásuk kiindulópontjának tekintettek' ma rr,.ár egy
olyan végső állomásnak taÍtjuk, amelyben Izráeltörténelme korai szakaszának
hosszú időn át ívelőértelmezésevégplnyugvópontra jutott. Itt mindent a hit öntött
formába; az, hogy az események egy, az üdvösségre vezető nagyszabású úttá kap-
csolódnak ö ssze, az sem egyszerűen történelmi beszámoló, hanem már maga is Isten
vezetésénekmegvallása. A forrásiratokban végső formájukat elnyerő hagyományok
története aziztáe7iteológia felmérhetet|enu|gazdagf.ejezetét öleli fel. Két eredeti-
Ieg egymástól független hagyományegység|egegyszerűbb összekapcsolása is már
rendszerint teológiai értelmezést elentett; és micsoda hagyomán1wonulatok össze-
j

olvadásábóljöttek |étre az idők során az említett nagyszabású hagyományegysé.

gek! Ennek az általunk ismert forrásiratok ábrázolásához vezető összetett teoló-
giaiérte|mezéstörténetnek a leglényegesebb sajátságait alább, ,,A Hexateukhosz teo-
lőgtája,, című f'ejezetben tárgyalj uk.
Számunkra tehát azizráeIitörténelem korai szakasza történelmi eseményeinek
megismerését ktilonosen a Hexateukhosz-beli hagyomány keretének destrukciója
teszi nehézzé.A kutatók noha tökéIetesen tisztában voltak azza|, hogy számos
hagyomány mondának tekinthető, mégis úgy v é|ték,a nagyszabású keret bizonyos
mértékighiteles módon bemutatja a történelmi eseményeket. E felfogás azonban

t4
 KEZDETEK

megkérdőjeleződIk, ha komolyan számot Vetünk azzaI a felismeréssel, hogy a leg-

jelentősebb események egymásutánja is egy kultikus-kánoni sémához igazod\k.Ez
természetesen korántsem jelenti azt,hogy e séma tartalma te|jes egészébentörté-
nelmietlen; az azonban mégiscsak különbséget jelent, hogy lzráeltörténelme ko-
raí szakaszának ábrázolása közvetlen történelmi emlékeken alapul, vagy hogy a tör-
ténések egymásutánját lzráel egyI<ultikus hitvallás keretében határozta meg, amely
az eseményeket már egy áItalánosító és Ieegyszerűsítő séma szerint ragadta meg.
(Mindez szembeötlően emlékeztet a szinoptikus evangéliumok keretének kritikai
destrukciójára. E ponton szintén bebizonyosodott, hogy a keret mint olyan nem
lehet Jézus élettörténetének történelmileg hiteles ábrázolása,) Ugyanez mondha-
tó el a Sínai-perikópáról, amennyiben ez sem magára az eseményre vonatkozó
konkrét történelmi emlékeken, hanem hasonlóképpen elsősorban kultikus hagyo-
mányokon alapul. A legősibb Sínai.hagyomány keletkezésének konkrét körülmé-
nyei, amint azt akésőbbiekben látni fogjuk, minden bizonnyal egy nagyszabású
ünnepben keresendők.
E megállapításokkal párhuzamosan jelentkezett ew másik felismerés, amely
szintén aláásta a hagyománynak az izráeIí történelemkorai szakaszárő|rajzoItképe
hitelességét a2Mőz 1,ók szerint'IzráeluépeJ,gylpromb^an iott.létre, S ezt köVető-
en ry -e.[9.q1-va]amennyi ismert eseményt, egészen aKá-
na A történelmi kutatás azonban kimutatta' hogy ,,Izráe|,,
amely csak a bevonulás után,
lt minden olyan kísérlet, amely
igy ekezne kimu ta tni. Ez p edíg
azt )elenti, hogy az Egyiptommal, a Sínaival, a pusztával kapcsolatban említett
,,Izráe7 népérő,, kialakult elképzelést egy olyan kor vetítette egy egészen korai idő-
szakra, amely már nem emlékezett arra, hogy abban az ídőben Izráel még nem
Iétezett, csupán törzsek és törzsek csoportiai, amelyek a későbbi Izráelhez kapcso-
lódtak, és végúlfeiolvadtak benne. Különösen fontos a Ráhel fiai: JőzseÍ (Efraim
és Manassé) és Benjámin, valamint a Lea fiai: Rúben, Simeon, Lévi,lúda,Isakkár
és Zebulon képviselte kettősség, mivel ez Izráe| történelmét illetően egészen a ki-
rályság koráig meghatározó maradt. A valódi beduinoktól (akik tevét tenyésztő
nomádok voltak) eltérően ezek a törzsek, a rendelkezésünkre áI1ó IegL<otábbi ada.
tok szerint, áLlattenyésztő nomádokként éltek; vagyis távol álltak minden hábo-
rútól, s a kiterjedt síkságokon, különösen a palesztinai kultúrvidék déli határain
sátoroztak. Itt telente táplálékot találtak állataik számára, szerény keretek között
fölműveléssel is foglalkoznikezdtek (lMóz 26,12), s innen nyaranta' a legelővál-
tás folyamán a tényleges kultúrterület learatott mezőire vándoroltak át.
Izr áeL e Mózes előtti őseinek vallási-kultiku s sa átságairól vallástörténeti szem.
j

pontból nagy vonalakban a következőket mondhatjuk: meghat ározott emlékek

éltek még körükben arről, hogy |ahvét nem kezdettől fogva tisztelték, hogy |ahve
kijelentése egy meghat ározott idópontban ielent meg az életükben (2Móz 3,1 kk.;
6,1 kk.). Ezt a kijelentés történetében jelentkező Íordulőpontot az Elóhista és a Papi
irat olyképpen jelzik, hogy az atyákkalcselekvó Istent Elóhímnak nevezik, a Jah-

75
 A]AHVE-HIT És az IzRÁrI-I sz,q,rRÁus wrÉztulÉNylrtonrÉNrrÉNrrvÁzllrl.

Ve nevet pedig csak Isten önkijelentésétől fogva, tehát az2Móz3-tó1, illetve az2Móz
6-tő|kezdve használják. Azlzráel Mózes előtti ósatyáinak vallásáról tehát anagy
forrásiratok alapján már nem várhatunk közvetlen felvilágosítáSt. Nagy szerepet
játszik azonban ezekben egy o|yan hagyományanya1, amelynek beható eIemzése
meglepően sokat árult el e törzsek és csoportok kultikus é1etérő1.2 A Cenezis elbe-
széIéseiugyanis gyakran említik Ábrahámnak Istené',-t (1'Mőz26,24;
',atyádnak,
28,13;32,I0), sőt a Lábán és Jákób közötti megállapodás alkalmávalNáhór Istenét
és Abrahám Istenét tanúnak idéztk, és szembeállítják őket egymással (7Móz31,53).
Ugyanilyennek tekinthetők az olyan ósi megnevezések is, mint az ,,Izsák félelme',
(pps' 1691Mőz3I,42) és a ,,Jákób Erőssége,' (]PD 1']$ LMóz49,24)' A nabateusok,'.--
akik azonos körülmények között, 1000 éwel később vándoroltak át a síkságról
a }ordántól keletre fekvő kultúrterületre, a feliratok tanúsága szerint szintén az
,,a.py1ák.istg'neit', tisztelték, s ebből arra lehet következtetni, hogy e nomádok köré-
ben a kultúrterületre történő bevándorlásukat mezelőzően a vallásnak és a kultusz-
nak egy egészenmeghatározott formája Iétezett,'Élesellentétben mindaz zal, am\t
a kánaánita kultuszokról tudunk, az atyák isteneinek kultusza nem kapcsolódik
semmiféle he\yhez; ugyanakkor a lényegükh öztartoz1k,hogy folytonosanegy meg-
határozott csoporthoz és annak sorsához kötődnek' ,,olyan va['q.s [volt ez), ame7y-
nek hom1okt.iéb..' az Ist,e-n--és-a19mb9r közotti viszoÁy|uáüÁint azlsten és az
emberi közösség kapcsolata állt, de nem kötődöt! mereven ewetlen helyhez sem;
rendkívül érzékenyenrcagáIt viszont a kultuszhoz tartozók sorsának minden vál-
tozására.,,3 E jellegzetességek már a későbbi Jahve-hitet elő7egezik, azzala különb-
séggel, hogy abban sokkalta erőteljesebb formában jelennek meg. A Jahve-hitet meg-
előző, az atyákhoz kapcsolódó kultusz örökségét és a későbbi }ahve-hitben betöl-
tött funkcióját mindamellett nem szabadalábecsülnünk, e kultuszban ugyanis már
kétségkívülbenne rejlett a későbbi kiválasztáshit' Ábrahám, Izsá,J<és Jakób olyan
férfiak voltak, akik eIsőként részesültek egy-ls.]!9q.ré8 kijelentésében, aki ígéretettett
nekik arra, hogy gondoskodni fog róluk, és vezetni fogja őket, valamint arra,hogy
birtokul kapják a kultúrterüIet egy részét,és számos utódjuk lesz. Mi más is volt
ez, mint kiválasztás, amelynek emlékéta csoportok az ősatya által alapított kul-
tuszon belül nemzedékÍőlnemzedékre továbbadtáki Amikor tehát az atyák Iste-
nére hivatkoztak, annak, félreismerhetetlenül, mindig volt etiologikus vonatkozá-
sai ezt a kultuszt, annak minden továbbhagyományozott, áldást ígérő kijelenté-
sével együtt, az ak1jelentés legitimálta,,amelyben az ősatya részesült. Az 1,Móz
15,7 kk-ben található rendkívül ősí, azAbrahámnak adott isteni kijelentésrői be-
számoló elbeszélésvalőszínűIegebben azigen ősi korban kialakult formáját nagy-
résztváItozatlanul megőrizvekerült bele a |ahvista mondagyűjteményébe. Termé-
szetesen feltételeznünk kell, hogy azAbrahám Istenének, Izsák félelmének és |ákób
erősségének kultuszát ápoló csoportok eredetileg egymástól függetlenúILéteztek;
sőt még akkor is függetlenek voltak egymástól, amikor már letelepedtek a kultúr-

2
A következókhöz: A. Alt: Der Gott der Viitet I, 1 kk. p.
3
A. Ált, i. m.62. p.

16
 KEZDETEK

területen, hiszen _ amiről a következőkben még szót ejtünk _ később ezek a cso-
portok a maguk áthagyományozott kultuszaival különb öző pa7esztinai szentélyek-
ben találtak otthonra4.
IzráelPaIesztina előtti őseinek politikai története még nagy vonásokban sem
rekonstruálható. Valamelyesbizonyossággai csupán az állítható,hogy a Lea.cso-
port a Ráhel-csoportnál jelentősen korábban telepedett le a kultúrterületen, s hogy
az utóbbinak ez idő alatt a síkságon még döntő'1elentőségű és sorsát jelentősen
meghatározó vallási tapasztalatokban volt része' Azizráeli történelem legkorábbi
szakaszának kifürkészhetetlen homályából három hely emelkedik ki, annak köszön.
hetően, hogy ezekkel kapcsolatban 1elentős eseményekrőI őríztek emlékeket, ame-
lyek természetesen egymástól igen eltérő jellegűek voItak; e helyek: a Sínai-hegy,
a Kádés oázis és a Sás-tenger, Az akérdésmegint csak nem válaszolható meg, hogy
mely törzseknek volt e helyeken ilyen nagy hordere;ű tapasztalatuk. Nem feltéte-
lezhetjük, hogy ugyanaz a csoport járta végig egymás után ezt a három helyet.
Sokkal valószínűbb, hogy a különböző csoportok hagyományai csak utólag kap-
csolódtak össze'
1'.Izráel kezdettől fogva Jahve egyik sajátos kijelentésének helyqzíneként emlé-
kezett a Sínaira, E ponton nem szükséges annak fejtegetésébe bocsátkoznunk, hogy
hol is fekszik _ a Sínai-félszigeten vagy Arábia északnyugati részén,azaz a Vörös-
tengertől keletre - a Bibliában említett Sínai.s Nem hagyhatjuk azonban figyel-
men kívül Midjánt, amelyról az Isten hegyével kapcsolatban többször is említés
esik. Mózes akkor ta1álkozott ezzeI a heggye7, amikor midjánita apósánál tartőz-
kodott (2Mőz 3,1 kk.). Amikor Jahve megjelenik hegyén, megremegnek Kúsán
sátrai, Midján földjének kunyhói (Hab 3,7).6 Mindez pedig arra utal, hogy a S.Lnai-
a midjániták terüIetéq helyezkedett e'l, A midjániták tevét tenyésztő nomádok vol-
tak, tehát egyértelműen beduinok; a mai beduin törzsekhez hasonlóan nekik is
megvolt a maguk területe, amelyre igényt tartottak; vándorló életmódjuk követ-
keztében azonban itt sokkal nagyobb területekről van szó, amelyek politikai szem-
pontból nem rendelkeznek egyétteIm,3, határokkal, és amelyeket ezért ma már alig-
ha tudjuk meghatározni. Területük eredetileg az Akabai-öböltől keletre feküdt, de
volt, amikor ezenkívül hatalmas északlésészaknyugati területek is tartoztakhozzá,
máskülönben miként is lenne lehetséges, hogy a midjániták Palesztinában is meg-
1elenjenek (Bír ó l.k.). A jelek szerint e nagy szövetség egyik csoportját a kéniták
alkották, vagy Legalábbis szorosabb kapcsolatban álltak vele, mivel Mózes apósát
aBír I,16 és 4,1.1. kénitának nevezi. IzráeI a későbbiekben is kifejezetten baráti vi-
szonyban állt a kénitákkal (1 Sám 15,5 k.;30,29).Ezekre az adatokra d'apozza a
maga érveit az ű gy nev ezet t kénita-h íp otézís'7Ha Móze s ly!'id j á.n- t e rület én került
"

kapcsolatba az Isten hegyéveI, akkor e hegy nyilvánvalóan már korábban is szent

a
Lrísd alább.
5
Vonatkozó szövegek a Hexateukhoszon kívül: Bír 5,4; SMóz33,2;1 Kir 19,8' M' Noth: Geschichte Israels
LZL K. p.
ó
H. Gressmann Mose und seine Zeit..Fron
417. p-
7
L. Köhler: 27 k. p.i H- H. Rowley: Jiseph to Joshua (1950), 149 kk. p.

77
 A TAHVE.HIT ÉsAZIZRAELI sZAKRÁrIs INTÉZMÉNYEKTorrÉNrrÉNrxVÁZI,ATA

helynek számított, éstermészetesen mindenekelőtt Midján tekintette annak. Mind-

ebből viszont szükségképpen az következik, hogy a qi{1án_i9á! m ár az ,,izráel\tákat,'
megeIőzően Jahy9' tlqatelők voltak. A kénitákat illetóen ezt mindenesetre igen
valószínrjnek tarthatjuk, éppen azért, mert baráti viszonyban álltak Izráellel, to.
vábbámivel aJa[v-e.-amphi|.t',g9"jq,ren11nar' qdáqáértf'oIyő harcban éppen egykénita-,
nő mért halálos csapást a szemben áIIő pártvezető1ére (Bír 4,77;5,24). Számos aI.
kalommal utaltak arra is, hogy az2MőzlB,1,2 szerint a midjánitaletrő mutatja be
az áIdozatotJahvénak, vagyis valójában ő volt a vendéglátó, Mózes és emberei pedig
a meghívottak' E feltételezéseket egy különös nabateus felirategyüttes is alátá-
masztja.8 A Sínai-félszigeten fekvő Dzsebel Szerbál lábánál számos sebtében bevé-
sett nabateus feliratokra bukkantak, amelyek kétségkívülo|yan zarándokoktól
származnak, akik így akarták megörökíteni látogatásukat a szent helyen. A legfi-
gyeIemreméltóbb mindebben talán az, hogy a zarándokok rendkívül sok helyról
érkeztek ide; egyikük egyenesen Darnaszkuszból indult útnak. A hegy tehát a
Kr. u. II-III. században zarándokokat fogadó szent.éIy vo1t, amely igen távolró1is
Vonzo!! látogatókat. Nem lehetetlen, hogy ez a kultusz egyenesen a korábbi Jah-
ve-kultusz uq.ód|a volt.9 Ha pedigígy van, könnyen elképzelhétő,hogy azIzráel
létrejötte előtti törzsek a Sínai-félszl1ettőI északra elterülő síkságaiktól elindulva
az Isten hegyét is érintették,tekintve hogy a Sínai sivatag sohasem tartozott a te-
rületükhöz. A beszámolókból továbbá kitűnik, hogy a törzsek csupán rövid ideig
tartóZkodtak a Sínain, de ott szerzetE tapasztalatuk óriási jelentőségű volt a ké-
sőbbiIzráelszámára, Jahve itt 1elentette ki magát nekik Istenükként; törvényt adó
akarata révénsa1átjává tette őket, olyannyira,hogy ebből a kapcsolatból soha töb-
bé nem tudták kivonni magukat, sőt később rokontörzseiket is részesévétették
ennek. Később, amikor letelepedett ,Izráe7 a sínai eseményt egy évente megtartott
kultikus ünnep keretében ünnepelte.

A Jahve istennév a tetragrammaton' számos problémával szembesíti a kutatókat.10 Szem előtt

kell azonban tartanunk, mindenekelőtt az etimológia kérdésétilletően, hogy a ,,]al.we,, szó
Izráe| számáta már csak név volt, azaz az etimológiai prob1éma tisztázása alig vagy egyáIta-
lán nem segít a név teológiai jelentésének megállapításában.11 Elsőként azt kellene megvizs-
gálnunk, hogy mi a kapcsolat azoszövetségben mintegy óB00-szor előfordu1ó teljes név és a
(25.ször szerep\ő) l; valamint az (elefantine-i szövegekben és a fogság utánj korsófüleken
olvasható) r;r' formák között. Minthogy a tetragrammaton megtalálható az oszövetség leg-
régtbb szövegeiben (vö. ezenkívül: Mésa.oszlop, 18. sor), aligha helytáll ő az afeltéteIezés,hogy
a tn' és a n' a név ősibb (egyfajta kultikus felkiá]tásként tekintendQ formája lenne.12 A n' és a
tn' olyan rövidebb formák, amelyek később váltak használatossá. A kie jtésre, azaz arra, hogy
milyen magánhangzókat rendeltek a tetragrammatonhoz, a patrisztikus irodalomban felbuk.

8
B' Moritz: Der Sinaileult in heidnischer Zeit, Abh. d. Göttinger Ges. d' Wissenschaften Nl 16' 2 (1916).
e
A. Alt. I 5. p.
10
A. Murtonen : A Philological and Literary Treatise on the OT Divine Naues (L952); G. Quell: TíWBNT III,
1064 kk. p.; G. R. Driver The original form of the name,,Yahve", ZAW 7928' 7 kk p.
11
L. Köhler, 22 k. p'
12
G. R. Driver: i. m. 24 k. p.

1B
 KEZDETEK

kanó átírások alapján következtethetünk: ilyenek a laBe és a laoue Íormák'13 A legnehezebb

a tény]eges etimológiai kérdés,vagyis az, hogy mi volt a szó gyökmássalhangzóinak eredeti
jelentése. Hasonlóan alapvető továbbá az akérdésis, hogy a tetragrammaton névszói vagy
igei formának tekintendő-e. Utóbbi esetben szükségképpen imperfektum formáva1 állunk
szemben, az azonban kérdéses,hogy oal vagy Hifil imperfektumról van-e szó. Mindamellett
Albrightnak, a Hifil-elmélet 1egtekintélyesebb képviselójének kauzatív értelmezése(,,aki lét-
rehív,,, ,aI4 a|étezésoka'') nem teljesen meggyőző.la Nem túlságosan elvont és nem túl kifi-
nomult-e ez a jelentés egy ilyen korai időszakhoz képestl Ezzel szemben újabban az arab ntn,
,,szenvedéIyesnek lenni,' tóbő1kiindulva ú jfent többen a Oal-elméletet képviselik (,,a szenvedé-
Iyes,, ,,a szenvedélyesen szeretó,,).15 Sajátos vallástörténeti probléma merült fel, amikor Iz-
ráelen kívüli teophorikus nevek váltak ismertté (például Hamath-i Jaubidi, Szamal-i Azrijau).
I(apcso1atba hozható.e e nevek teophorikus eleme Jahvéval41ó E kérdésú j megvilágítást nyert
a Rász-Samra-i szövegek révén,mivel ezekben szó van e6y Iw nevrj istenról, aki El isten fia.17
De nemigen va1ószínri, hogy ez a nyugatsémita istenség kapcsolatba hozható a kéniták és
ízráelitáklahvéjéveI, akinek tiszte1ete Palesztina legdélibb vidékénalakult ki.

2' Akésőbbi hagyomány szer\nt azonban t,:Íyel*,,\o-9'4.idg8laű*z!.od.qtt

Kad'ésban (SMóz 1',46),Yalőjában könnyen elképzelhető,hogy a Beérsebától mint-
egy 100 km-re délre fekvő kádéqi oáziscsopQtt a késóbbi ízráelíta törzsek lakóterü-
Ietéhezés legelőjéheztartozott.18 Már Kádés neve iS arra utal' hogy e helyet szak-
rális központnak kell tekrntenünk. Közelebbit a Massza és Meríba nevek alapján
tudhatunk meg; ezek minden bizonnyal e területen fekvő oázisok voltak (2Mőz
1'7,7;4Móz20,1'3.24), a jelentésük ugyanis arra utal, hogy itt jogeseteket vizsgál-
tak ki, amelyeket istenítélet útján döntöttek el (nPj ,,megvizsgá7,, , ,,prőbára tesz,,,
]..-.'] folytat''). Ugyanerre uta1a Kádéstvaw azegy\khozzátartoző oázist jelölő
''peÍt
uPuln l'9 ,,azítéletÍorrása,,kifejezés(1,MőzI4,7),Kádés tehát széles körben ismert
szentéIy voIt, ahoi az isteni 1ogot őrízték, és peres ügyekben hoztak döntést. Nem
tudjuk, hogy az itt tisztelt isten Jahve volt-e; az is lehetséges, hogy a JahveJ<ul-
tusz csak utólag honosodott meg itt. Abban az időben, amikor itt Lévi szakrális
feladatokat látott el, Kádés minden bizonnyalJahve-szenthely volt. Lévi már a Lea-
törzsekkel bevándorolt a kultúrterüleife,'I(6zép-Palés2tinában azonban később
súlyos csapást szenvedett (IMőz34;49,5-7), majd SimeonnalvisszatértdéLre, ere-
deti tartózkodási helyére' Simeon Beérseba környékén telepedett le, Lévi pedig a

13
Vonatkozó szövegek Quellnél: i. m. 106ó. p.
1a
W F. Albright: Von der Steinzeit bis zum Christentum, 260 k. p.
rs S. D. Coitein YIIVH the passionate, VT 1956 1 kk. p.
1ó
G. R. Driver: i' m. 7 kk. o.
J. Cray: The Cod Y'V in the Religion of Canaan,lournal of Near Eastern Studies 1953, 278 kk. p.
17

18
A Kádést említő, erre a következtetésre alkalmat adó helyek a következóek: 2Móz 77,7; 4Mőz 20,1
kk.73;27 ,74;33,36; 5Móz 33,8; Zsolt 95,B.Igaz,hogy nem ismerünk számos hagyományegységet maga
köré csoportosító hagyományelemnek tekinthetó,,Kádés.hagyományt,, ,Iétezik azonban néhány olyan
szöveg, amelyeket komolyan figyelembe kell vennünk, mivel kádési tartózkodásra engednek következ-
tetni (kÜlönösen az SMóz 33,8 k'). Az,hogy Kádéssel kapcsolatban lényegében nem alakult ki önálló
hagyomány, egyenesen azt is jelezheti, hogy igen ősi elemről van szó (szemben Nothtal, Überliefe-
rungsgeschichte 181 k. p.).

1,9
 A IAHVE-HIT ÉsAZIzR^ELI sZ-^KRÁtIs INrÉZMÉNyrrronrÉNrrÉNrrvÁzltra

kádési szakrális hagyományok hordozój ává váIt. Számolnunk kell azonban annak
a lehetőségéveI, hogy Lévi vagy a törzs egyes tagjai egy időre Egyiptomba vándo-
roltak, hiszen Móze5leyilayo.lg (2Móz 2,1); aLévitörzsében meghonosodott egyéb
egyiptomi nevek is erre utalnak.19 A mózesi áIdás Lévtre vonatkozó szakasza ho-
mályosan egy Kádésban rendeződött súlyos összeütközésre utal, amelyből Lévi ke-
rült ki győztesen (SMóz 33,8 k.).20
3' Az Egyiptomból történ S 3".q-4,919-+E9.rné1 tapasztalt megmenté-
sért mondoE[JÉIáídáít.í J'á" áifógóán éj sokoldalúan riagáévá
tette, hogy az tűLszárnyalja Isten minden egyéb cselekedetének dicséretét. A tör-
ténelmi esemény azonban e ponton is csak vázlatosan határozható meg. Kétség-
telen, hogy a későbbi izráelita törzsek egy része a Nílus torkolatvidékérevándorolt.
Elsőként talán a legelőváltás folyamán érkeztek ide, később azonban az egyiptomiak
alacsonyabb jogállású népcsoportnak tekintve őket nagyszabású építkezéseiknél
rabszolgamunkára kényszerítettékőket. Megpróbáltak megszabadulni kötöttsé-
geiktől; talán még el is meneküItek (2Mőz1.4,5). Az egyiptomiak üldözőbe Vették
őket, de a nyomukban lévő harci szekerek csoportja egf ,)ier{geí,átszéIásáfiD66n
vízbe fulladt.21 Ennek a profán történetírás mértékévelmérve jelentéktelen ese-
ménynek a során azok, akik megmenekültek, olyasmit tapasztaltak meg, aminek
a jelentősége messze túlmutatott azok személyes sorsán, akik egykor átéltékma-
gát az eseményt. A kivezetés Egyiptomból ás a mqgmentéS q. Qii9.-tenge.rnéI része
LettIzráe|hitvallásának, sót egyenesenIztáeIeredeti, lényegi hitvallásává vált' Végső
so-rón"TT]eÍátöü1{Iíoszb an ábrázo|t történelem teIjes egészébene hitvallás kóré
szerveződött.22
Az olvasó szinte minden elbeszéIésben találkozik Mózessel, kezdve az egyipto-
mi tartózkodással egészen a |ordán keleti vidékéretörténő megérkezésig. Mózes
Isten által elhívott, ővezettekilzráe|t EgyiptombóL, őközvetÍti a sínai kijelentést,
és ő vezeLte a népet a Sínaitól, számos megpróbáltatáson keresztül, Moáb pusztá-
1áig, Az egyes beszámolók érte|mezésénél kivételesen nagy jelentősége van annak
a különbözó elemeket összekapcsoló funkciónak, amellyel ye rende|-
kezik' A forrásiratok által elénk tárt elbeszélés-összefüggés összefüg.

19
M. Noth: Die israelitíschen Personenlamen (7928) 63. p.
20
Minaeus (délarab) feliratok, amelyekben a lawi'u a templomi szelr'é|yzet egyik osztáLyát ielöli, igen
valőszínűvé teszik azt, hogy a'1! eredetileg nem tulajdonnév volt, hanem apellativum, éspedig egy
foglalkozást jelölt. G. Hölscher,,,Levin szócikk, PaulyWissowa X||,2 (7925); E' Nielsen: Shechem (1955),
264 kk. p' Mindeddig azonban még nem sikeríilt a Lévire vonatkozó bóséges ószövetségi adatok alap-
ián felvázolni a törzs történelmének korai szakaszát.
21
M. Noth: ceschichte Israels,107 k.k. p. Problémát ielent a tengeri csoda helyének meghatározása is. Ko.
rábban a Szuezi-öbölt vagy annak egy sekély nyúlványát taÍtották valószínrínek; Cressmann (lZose
415) azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a ,,Sás-tenger,' megjelölés az Akabai obölre vonatkozik'
Egészen Új szempontokat vet fel o. EiÍ\feldt Baat Zaphon, Zeus Kasios und der Durchzug der Israelitet
durchs Meer (|932) című írása, amely szinte kényszerítő erőve|bizolyítja, hogy a csoda a Szirbónisz-
tónál ese,tt met, azaz a Földközi-tenger egyk, a deltától keletre fekvő lagúná|ánál. De természetesen
már az oszövetségben is találkozunk a csoda helyének meghatározására irány"uló kísérletekkel. Vö.
M. Noth, Der Schauylatz des Meerwunders, Festschrift f. O. EiRfeldt (1947),181 kk. p.
22
M. Noth: Uberlieferung 53 k. p.

20
 KI,ZDETEK

géstelen epizódok egymásutánjává esne szét,ha nem találkoznánk újra meg újra
Mózessel, az ismert vezetőveI, az Isten emberével, ahadvezérrel stb. A kutatók már
hosszú ideje felfigyeltek arra, hogy a Mózesről rajzolt kép igen öSszetett vonások-
kal rendelkezik, s hogy így nem csak az egyes forrásiratok képviselnek egészen eI-
térő EelÍogást Mózes ,,tisztségérő,, , de az általuk felhasznált elbeszélések is önálló
és egymástól gyakran teljes mértékbenfüggetlen Mózes-hagyományokat tartal.
maznak.23 De ebben a kérdésbenis csak a keret teljes destrukciója nyomán vonták
le a végsó következtetést. Ha igaz, hogy a Hexateukhosznak az események egy-
másutánjáróI rajzolt képe olyképpen jött létre, hogy különböző hagyományegy-
ségeket hitvallásnak tekinthető egésszérendeztek, akkor a Mózes és funkcióinak
történetiségére csak a következőképpen kérdezhetünk: melyik nagyobb hagyo-
mányanyagban és melyik önálló hagyományban szerepelt eredetileg Mózes szemé-
lye4 Erthető, hogy a múlt egy tlyen jelentős alakja idővel oIyan elbeszélés-össze-
függésekben is megjelent, amelyekben eredetileg nem Szerepelt. Noth ezlszemelőtt
tartva vízsgáLta a Pentateukhoszt és a Pentateukhoszon kívtili szövegeket, s arra
az etedményre jutott, hogy Mózes alakja eredetileg a Pentateukhosz-beli hagyo-
mányok nagyobb részébennem szerepelt. E feltételezés helyességét ehelyütt nem
vizsgálhatjuk. A dolog természetéből következik,hogy erre a kérdésrema már nem
adható kimerítő vá7asz.Ha azt Íeltételeznénkis, hogy a vonatkozó történelmi ala-
pok sokkalkiterjedtebbek és megbízhatóbbak, akkor sem alkothatnánk képet Mó.
zes szeméIyiségérő7, amelyet a modern olvasó oly felfokozott érdeklódéssel övez.
Csupán igen ősi hagyományokat találunk, amelyekét nem könnyri összhangba
hozni egymással. E ponton is meglepve láthatjuk, hogy e hagyományok sokkal
nagyobb hangs úlyt hely eznek Móze s szakrális f unkció ára,,,tísztségére'', mint sem
j

szemé|yére,s hogy így az ősi szövegek szerzőinek tekintete sokkalinkább azidő

fölötti dimenziókra irányul, s nem a történelmi, életrajzi tények foglalkoztatják
őket.

23
H. Gressmann: Mose und seine Zeit, passim.

21
 o| A HONFOGLAIÁSSAL IELENTKEZO lo
VALSAC

A kultúrterületre bevándorolt törzsek kétségkívüligen gazdagvallási hagyományok-

kal érkeztek. Sok kérdéstisztázódna, ha sikerülne közelebbről feltárnunk és a ké-
sőbbi elképzelésekről levála sztanunk ezeket. De mivel a későbbi Izr áel magáévá tette
őket, és kivált mivel lzráel és lzráel vallási elgondolásainak terében elválaszthatat-
lanul összefonódtak egyéb hagyományokkal, sót önkényesen alakítottak ra1tuk,
és átdolgozták őket, mindezért tehát egyértelműen lehetetlen leválasztani őket
mindarról, ami rájuk rakódott, és nem lehetséges többé eredeti értelmüket követő
rekonstrukciójuk sem. Az atyák isteneinek tisztelete annyiban jelent könnyebb
kérdést,hogy e köré eg '9g€sj].ültlsuíliözösséi,g szeivez(iÜt', ámell mégei őzte a
I"hy-.'*ult-"szt, és amelynek így az a helyébe léphetett. Számunkra azonban első-
sorban azLen|e érdekes, ha megtudhatnánk valamit a legősibb Jahve-hit formái-
ról és tartalmairól; de e ponton is a már említett nehézségbeütközünk. Az erről
sző\óhagyományok ugyan szintén részben meglehetősen korai eredetűek, de am!
kor létrejöttek, a Jahve-kultusz legkorábbi szakaszaLényegében már a múIthoztar-
tozott. Ennélfogva csupán azlehetséges számunkra,hogy megpróbálunk feltárni
olyan önáiló kultikus hagyományokat, amelyek feltehetően e legkorábbi időszak-
bő\ származnak. Mintho gy így azonban még csak megközelítőIeg sem alkothatunk
átfogő képet a korabelí kultusz mibenlétérői, eltekintünk ettóla kísérlettől. {Ptr
kához kezdettől fogva az a feItételezés kapcsolódik, hogy ez a pásztorok által tar-
tott'szertartás nem csak koráig'' nyúlik vissza, hanem vaIőszínűLegmég
"Móze5
korábli torb őI-gzfraaak. De e ponton is abba a nehézségbe ütközünk , hogy ezt a
kultikus cselekményt csak egy olyan történelmi megalapozásra törekvő értelme-
zésközvetítésével ismerjük, amely minden bizonnyal nem sokkal a kivonulás é1-
ménye után kapcsolódott ehhez az ősí szertartáshoz. Az ezt megelőző páska-s.zy..
tartás rekonstruálására i1ányr1ló. kísérletek ezért szúkségképpencsak feltételezé-
seket mutathatnak fel,\ Már lzráel einek körében is kétségkívülélt a
kon.ilmetélfo.5z-.o}é.qa,ésfeltehetően tórii?negtartották.2Ámiakulti-
1Igengondolatgazdagérre|rnezéstnyi\tL.Rost:'Weidewechsel undaltisraelitischeFestkalender,ZDPY1943,
205 kk. p.
2 Korántsem könnyű meghatározni a szombat jelentőségét az ősi lzráeI számára. Vallástörténeti szem-
pontból végső soron a dies nefasti, a tabu napok körébe sorolhatjuk. Ezeken a napokon nem fogtak

22
 A HoNFocIÁIÁssAI ]ELENTKEZT valsÁc

kus tárgyakat illeti, feltéteIezhetjük, hogy mindenekelőtt a szent sát-or 1?, ami már
a Palesztina előtti korban is létezett
Több minden is arra mutat' hogy Jahve Isten tiszte=l.ete csak a legutolsóként
bevándorló csoporttal, ,,Iőzss!b:qz!1y'v!,|-érk9zs-tt Palesztinába. Itt elsóként a Lea-
csoporthoz tartoző egyéb, már letelepedett törzsek körében honosodott meg. Sőt,
a síkemi gyűIésrőI szó),ő e|beszéIés(|őzs 24) szerint szővivője, Jőzsué révén!ózsef
háza egy drámai pillanatban egyenesen kényszerítette a többi törzset arra, hogy
jahve mellett vagy Jahve ellen hozzon döntést. Már egészenkorán felfigyeltek arra,
hogy ez az elbeszéIésegyáltalán nem érthető, ha elfogadjuk azt a korábbi elképze-
lést, hogy valamennyi törzs jelen volt a Sínain.3 Mi értelme lenne ebben az eset-
benlőzsyé aÍ.4sZó!í\é felhí;1ás9nak,ho1y távolítsák.e1.?..4.de€9n isteneket, és dönt-
senek |ahúe mellettl AzeIbeszéIés tehát egy kultikus ellentétre vónátkozó igen ősi
emláerf,rÉ,-aniáiy ellentét a |ahve-tisztéiok bevandorlása nyomán tört ki a tör-
zsek között, továbbá igen jelentós következményekkel járó kultusztörténeti ese-
mény volt, jelesü1 az ősi izráelita amfiktüónia létrejöttét jelentette. Nem új az a
feltéteIezés,hogy aziztáeli törzsek körében é1ő Jahve-tisztelet az ógörög vagy az
óitáliai szakrális kultikus szövetségekhez hasonlítható. Módszerbeli következetes-
séggel azonban ezt az elgondolást csak a közelmúltban dolgozták ki, és támasz-
t o t ták alá annyi érwel, amennyi e tér en egy ált aIán f el sorakozta tha tó. A-$ile"pbq!.
a

megalakult törzsszövetség semmiféle közvetlen politikai feladattalnem rendelke-

zett. Szakr.é1-ig-kozosség v.olt, vagyis }ahve Isten tisztelete és a közös Szentély fenn-
tartása egyesítette ahozzátartoző törzseket' Politikailag a törzsek továbbra is saját
magukra voltak utalva, és maguknak kellett gondoskodniuk magukról, és gondot
viselniük életterükre' A szövetség csak akkor kezdeményezett f'egyveres lépéseket,
ha maga az amfiktüónia kerüIt veszéIybe, vagy ha létfontosságú tényezőket érin-
tő kérdésekmerültek fel, például ha egy egésztőrzs léte forgott kockán. Ilyen eset-
ben szent háborúról volt szó, amelyben maga |ahve harcolt övéi védelmében; olyan
szakrális cselekmény voIt ez, amely előtt a férfiak megszenteltgk magukat, vagyis
szexuális aszkézíst.gya&ololtak, a háború végeztével pedig átok aIáhelyezték (n1p)
a zsákmányt, azaz átadták azt lahvénak.s De az általunk ismert effajta megmoz-

ielentósebb ügyek elintézésébe,mivel e napok ártó erók hatása alatt álltak. Míg a szombat az első idók-
ben ilyen ielentéssel rendelkezett, Izráelrr.ár csak pihenőnapnak tekintette, az Ünnepek közé azortban
mégsem sorolták, mivel a szombatot az ősílzráe| sohasem ünnepelte pozitív istentiszteleti cselek.
ménnyel. Ha helyes az az elgondo|ásunk, hogy a minden hetedik évben mettartott, a földművelés szak-
rális felfüggesztését jelentő szombat-év hitvallást Íeiezett ki, amely |ahvénak a föld fölötti eredeti tu-
lajdonjogát jelenítette meg, akkor ezze|párhuzamot vonva a szombatot olyan napnak tekinthetiük,
amely mentes volt minden emberi tékozlástól, és amelyet visszaadtak Jahvénak mint va|amiféle szün-
napot. Mindennek valamiképpen összefüggésben kell állnia a babiloni Sapattuval, a hónap 15. napiá-
val (a holdtölte napja); az a f'e|téte|ezésazonban nem igazolódott, hogy a szombat lzráelbenis erede-
tileg a holdtölte napja volt. K' Budde: ZÁW 1930, 138 kk. p. Az szombattal kaPcsolatos problémát
átfogóan tárgyalja E. Jenni: Die theologische Begründung des Sabbatgebotes in AT (1956),1 kk' p.
r E' Sellin: Ceschichte des israelitisch-jüdischen
Volkes I,97 kk. p.
. M. Noth: Das System der zwöIf Stiimme Israels (1930).
A jelek szerint azonban |zráe|közvet\en környe.
zetébené|őtörzsek is kapcsolódtak össze tizenkét tagból álló szövetségben (|Móz25,72_78;22,20_24;
36,14).
i V Rad: Der heilige Krieg im altet Israel (1951) 25 kk. p.

23
 A ]AHVE-HIT És Az |zRÍ$L| sZAKRÁtIs INTÉZMÉNYEKToRrÉNErÉNrrVÁZhTA

dulásokból kellőképpen kitűnik, hogyIényegében milyen gyen1e volt a törzseket

összefűző kötelék akkor, amikor politikai téren is érvényesülnie kellett volna. Az
idevágő legnagyobb eseményben, a kánaánita szövetség elleni csatában (Bír 4k) is
mindössze hat törzs vett részt. E megmozdulásokat egy olyan karizmatikus sze-
méIyL<ezdeményezte, akire leszállt |ahve lelke. Ebben az esetben is minden Jahvétól
indult ki. Végső soron ezekben a szent háborúkban gyökerezett az,hogy oly nagy
hangsúlyt heIyeztek a }ahvéba Vetett hit szükségesség&e.6
A törzsek valódi egységének létrejöttét jobban szolgálták azok a rendszeres
zarándoldatok, amikor a szövetségek felkeresték a szent Ládát őrző közös szenté-
lyüket. Ezek az áldozatokkal és szövetségi fogadalommal egybekötött zarándokla-
tok, különösen a nagy őszi ünnepkoÍ tartott' a törzsek életénekcsúcspontját je-
lentették. Igen sok olyan szöve gléteik, amely az amfiktüóniába tömörültek éVente
megtaÍtott kultikus ünnepének |étezéséntúl annak liturgikus rendjérőI is jelentős
felvilágosítással szolgál. A jelek szerint örviqag'acl-f,
a$rata iránti ünnepélye-s elkorelezqttg a szövetség
vísszatérő megújításának tekinthető.7 Ez alkotta| íSmeretéinkszerint, a dekalógus
alkalmazásának tényleges körülményeit, legalábbis ami annak tudományos úton
rekonstruálható legkorábbi formáját illeti. Mindez Persze a dekalógus tényleges
koráról még nem mond el semmit. A dekalógust, minden arra mutat, különösen
je|Iegzetes Jahve-parancsolatokból állították össze, teljesen tudatos és jó1 átgon-
dolt módon, azért, hogy az említett ünnepen előadják, tehát egy sokkal kiterjed-
tebb hagyományanyagből készült válogatásról van sző, ezért e parancsolatok ko-
rának meghatározásához mindenképpen az említett ünnepnél jóval korábbi idő-
szakra kell visszanyúlnunk.8

Ettől a kortól kezdve _ ha a bibliai könyvek elszótt adatai alapján történelmi következtetése-
ket vonhatunk le - nevezték |ahvét nis;s ntn'-nak. Minthogy e megnevezésnek a Cenesis-
Bírák könyvekben nincs nyoma' s mivel a Sámuel-könyvekben szorosan a ládához kötődik,
va\ószínű, hogy a XI. századbanjelent meg Silóban. Az e megnevezéssel kapcsolatos problé-
ma elsősorban nyelvi természetű, amennyiben akiÍejezés nem tekinthetó minden további
nélkül status constluctus szeÍkezetnek. Ebből arra következtettek' hory a ni$?s 'ü$ mn' for-

6 A2Móz74,3\ és aBír 7,7 kk-t illetóen lásd v' Rad: í. m.32,44 kk. p.
7 AzeIsőLépéseket e téren S' Mowinckel tette meg' amennyiben kimutatta, hogy a iahvista-elóhista Sínai-
perikópa kultikus cselekmények alap|án létreiött irodalmi mrí. Szintén ó vette figyelembe e kérdés
vonatkozásában a 81. és az 50. zsoltárt, amelyek mögött hasonlóképpen kivehető egy ünnep és a pa-
rancsok kultikus recitálása (Le Décalogue 1927). Külcinösen jelentós továbbá az 5Móz27,9 k.k.; 77,29 és
aJózs 24,25 kk. A Deuteronomium szerkezetében a fő részek egymásutánia (parainézis - parancsola-
tok - elkötelezódés a szövets ég iránt - áldás és átok) az egymást követő bizonyítások egyik eleme.
H' f . Kraus: Gottesdíetst in Isruel (1954), 43 kk.' 49 kk. p.
B
Maga a dekalógus nem nljttámpontot korának meghatározásfioz. ,órz ltóLagos kiegészítésekrőlle-
választott ,,ősdekalógus,, mózesi eredetét tudományos eszközökkel sem bizonyítani, sem cáfolni nem
tudjuk. ,,En vagyok Jahve, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom Íö|djéről,: a Jahve önmegneve-
zésétjelentő kultikus formulát és annak szerte ágazó Íormatörténelmi hatását illetően vö. W Zimmerli:
Ich bin Jahwe, Festschrift f. A. Alt (1953),779 k. p.; K. ElTiger; Ich bin der Herl euer Gott,Iestscfuift f. K.
Heim (1954), 9 kk. p.

24
 A HoNloGtALÁssAI ]ELENTKEZÓ varsÁc

ma tekintendő ősibbnek, míg a nix;5 irrn' egy felsánesebb, későbbi rövidítés. Ezt cáfolja azon-
ban, hogy a nln;5 'iig$ ntn' forma mindössze 18 alkalommal szerepel, a niN;T l.lln' e1lenben267-
szer fordul elő, s hogy a rövidebb formát tartalmazó szövegek korántsem túnnek koraibb
eredetűnek. Nézetünk szerint sokkal valószínűbb az a fe|téte\ezés, hogy a hosszabb forma a
rövidebb érte\mezésénektekintendő. Ha a rövidebb formából indulnánk ki, kétségtelenlen-
ne (az 1Sám |7,45 okán), hogy a ktÍejezés lzráel földi hadseregeire vonatkozik' Ez azonban
nehezen hozható összhangb a azzal,hogy al<lf.e1ezést a próféták előszeretettel h aszná\ják (247
alkalommal). Az ő fenyegető szavaiktól mindent várhatnánk, csak éppen nem azt' hogy Jah-
ve és azizráeIi seregek szoros kapcsolatára utaljanak. Ennélfogva mások a niN;s-ot a mennyei
lényekre vagy a csillagokra vonatkoztatták (vo' 1Móz 2,I)' Egy ilyen ósi isteni cím esetében
természetesen eleve el kell vetnünk azt a Í'e|tételezést,hogy minden korban és minden cso-
port számáraegyazon1elentése volt. Sőt, nem lehet ,hogy ak)Íejezés jelentésének kérdése maga
is abból a téves feltevésből indul ki, hogy a kultikus közösség Istenhez forduló szavainak ilyen
ősi eleme feltétlenül megmagyarázható racionális útonl Ujabban a niNJs többes számát meg-
kíséreltékerőteljességet kíÍejező elvont többes számként értelmezni (a szó jelentése így kó-
rülbelÜl ,,hatalom,' lenne), s a szót így második névnek tekintették. Igaz, hogy több he-
"gY
lyütt is találkozunk eÍ'f.a1ta,-ót,-ravégződő szóképzéssel' Ebben az esetben a nis;Y ntn'szó.
kapcsolatot attributív értelmúnek kellene tekintenünk. Í5l vélekedik o. EiAfeldt:/a hve Zebaoth,
Miscellanea academica Berolinensia (1950) 1'28 ka. p' A legfrissebb részletes monográfia: B.
N. Wambacq: l|épithéte divíne Jahvé Sebaoth, 7947.

Jahve tehát így ,,IzráeI Istene'' lett.g A törzseket ugyan egyesítette a }ahve mel-
letti hitvallás, ez dzonban korántsem jelenti azL, hogy ez a Vallás terén is nyom-
ban teljes egységlétrejottéteredményezte volna. Ellenkezőleg - ahelyzet minden
bizonnyal csak ekkor váIt ígazán bonyolulttá, tekintve hogy azok, akiket lozsué
oly nagy erővela )ahve-tisztelet és a bálványimádás közti választáseIé állított, még
az ősi kultuSZ keretei között éltek. E ponton elsósorban az atyák istenének kultu-
szára gondolhatunk, amely időközben természetesenformáját és tartalmát tekintve
ewaránt megváltozott. A kultúrterületen letelepedett törzsek szükségképpen kap-
csolatba kerültek néhány meglehetősen hírneves kánaánita szentéI|yel, Ezek is
zarándokokat fogadó szenté7yekvoltak, amelyekben ünnepek alkalmával renge-
teg ember gyű\t össze, A kultikus események mellett ezek az ünnepek a távolról
érkezők számára éVente egy-egy vásár megrendezésére is (örömmel kihasznált)
lehetőséget adtak. Üzletek köttettek, Ieánykérésekre, eljegyzésekre került so! pe-
res ügyeket rendeztek. Az ünnep vásárrá alakult.10 Ettől (amint láttuk) a gazdasá-
gi életet is érintő életritmustól az újonnan bevándoroltak nem függetleníthették
magukat. Mi sem természetesebb, mint hogy e szentélyekben továbbra is hagyo-
mányos kultuszukat gyakorolták, de fokozatosan a szóban forgó kultuszhe|y eI-
képzeléseinekhatása alá kerültek. Kultuszuk megalapítóját és a kinyilatkoztatás-
ban részesüIő szemé|yt minden további nélkül összekapcsolták a kultuszhellyel,
Vagyis Ábrahám, Izsák és Jákób aiakja rövid idő alatt egybef orrt a7 eredeti kánaá-

9
Az ószövetségben számos helyen elófordu\ő ,,!ahve,Izráel Isteneo formula eredetileg a ládához kötó-
dik, és Sikem területéről is ered. C. Steuernagel: Festschrift f''Wellhausen (1914) 331. p.
10
f . Wellhausen Reste arabischen Heidentums (Shizzen u. Vorarbeiten)
(1898) 87 kk. p.

25
 A IAHVE-HIT És r'z rznÁrlt sz.lrRÁtts INrÉzuÉNyrrronrÉurrÉNrrv.l'zr-p'r,q

ni kultikus legendákkal. Igy például az Abrahám istenét tisztelők köre, akik a Lea-
csoporthoz tartoztak, a mamréi tölgyes szentéIyének hatókörébe kerültek, és ma-
gul<évá tették annak kultikus legendáját: a három isteni 1ény érkezésétősükre,
Abrahámra vonatkoztatták (1Móz 1'B). Ez a folyamat, amelynek során az atyák
Istenének kultusza gyökeret vert korábban kánaánita szentéIyel<ben, és ezze\ pár-
huzamosan az atyáI< a1akja beépü1t a kánaáni ku1tikus mondákba, ez a folyamaL
tehát korántsem zárult Ie azzaI, hogy a törzsek e1fogadták a Jahve-hitet' Az elrai-
miták kapcsolata Bétellel és a helybeli kuItikus monda összekapcso1ódása Jákóbba1
(1Móz 28,1,0) feltehetően csak a sikemi gt1űIés után valósu1t meg. Az egész am-
tiktüónikus szövetségben ugyan a JahveJ<ultusz uralkodott, annak tagjai vallási
életük gyakorlásában mégis szabadok voltak, ezért e korai időszakban kü1önbsé-
get kel1 tennünk a nép és a törzsek vallása között.11 Később végül fokozatosan a
Jahve-kultusz is meghonosodott a törzsek álta1 elfog1a1t területeken tekvő szenté-
lyekben.
A kor kultikus élete minden elképzelésünket felülmúlóan színes és változások-
kal tel;es lehetett, tekintve hogy a törzsek egymástól teljesen függetlenü1 éltek
egymás mellett. Természetesen mindennél nagyobb súlya volt Jahve tiszteletének
és a szentéIye ápolásávaI járő kötelességek vállalásának, de hosszú időnek keilett
elte1nie, amíg a törzseket valóban egyesítette a Jahvéba Vetett hit. Jóllehet Izráe\
minden tagja évente elzarándokolt a központí szentéIybe, aho1 Jahve -pípsiág őríz-
te a hiteles hagyományL, azizráelíLa földművesek hétköznapjaiban a ládán tróno-
1ó Jahve eleinte azonban kétségkívülalig játszott szerepet. Egyes helyeken szó van
arrőI az évent'e'bemutatott áIdozatró|, amelynek a1ka1mával egybegyűIt a nagy-
család (1Sám 20,6.29;2Sám 1'5,7.1,1 k.). Bár nem tud1uk, pontosan milyen jellegű-
ek is lehettekeze\<, joggal feltételezhetjük, hogy az e|Eajta részleges és he1yi köte-
Iezettségek éppen aL<ezdetí időkben közelebbrőI érintettékazizráelitákat. Több
dolog is arra utal, hogy minden városnak volt egy olyan kultuszhe|ye, ahol a la-
kosság áIdozatot mutatott be Jahvénak (1Sám 9,1'2k';1'6,5),'De mégis mikor ho-
nosodhatott meg a Jahve-hit ezeken a kultikus helyeken is4 Es hol maradt a szent
sátor{ A hagyományban feitúnően kevesebb szó esik róla, mint a )'ádáról, mégis
valószínű, hogy a honfoglalás után is volt olyan kultikus közösség, amelynek ez
áIIt a középpont j ában. 12

A jelek szerin: késóbb Bétel.vo1t a törzsek szövetségének központi szentéIye (Bír

20,1'B.26 k.), majd Siló (1Sám 1kk.), ennek pusztulása után pedig, űgytűnIk,fő-
ként (a Jerikó méIlétt fekvő) Gilgál örökölte ennek funkcióját.13 E he1yek, a leg;obb
magyarázatnakeztűnik, egymás után rendelkezteke funkcióval; de mit is tudunk
azegymás me1lett létező ku1tikus közösségekrőI! Azt már láttuk, hogy Bétel a Jahve-
amfiktüónia létreiötte után is számos tisztelőt Vonzott mas.ához,Itt Bétel istent

11
A. AJt, I. 58 k. p.
12
Lásd alább 57. o.
13
Bétel: Bir 20,25 k.; Siló: 1Sám 1 kk.; Jer 7,72 kk.; Gilgál: 1Sám 10,8;71,14 k'; 73,4.7; 15,12.2I.33

26
 A HoNFocrAússAI ]ELENTKEZŐ vnls,q.c

tisztelték; az ő kultuszának nyomailzráeI széles környezetében kimutathatók.1a

A mózesi áldás Isakkárra ésZebuIonra vonatkozó szavai szerint ezek,,népeket
hívnak hegyükre'' (SMóz 33,19; Hós 5,1). Ez aheIy q Tábqr, ame|yen szintén igen
híres kultuszheIy |étezett, vagyis ez ís egy olyan amfiktiüónikus központ, amely.
nek megvolt a maga kultikus közössége.15 A Tábor-hegyen folyó kultusz istene
azonban eredetileg közel sem |ahve volt, csa\úgy, mint Bétel esetében: irt az egylk
El-istenséget (akik konkrét hely"ekhe2 kötődő termékenységíés időjárási istensé-
gek voltak) tisztelték, akinek ku1tusza Kánaánban széles körben elterjedt volt.
Ugyanez mondható el a Kármef-hegy. kultuszhelyérőI is.16 Sikemben a ,,szövetség
Baalját'' (Bír 9,4), Beérsebában El ólamot tisztelték (1Móz 21',33); a legdélibb terü-
l**rasonlóké ppen Éiióit G á riiég e1ené s is tene'', 1 Mőz 6,1'3)' Mind án bizonnyal
j 1'

ugyanilyen jellegri volt a Jordántól keietre fekvő PenúéIszentéIye is. E híres szen-
télyek mellett vidéken ,3,gynevezett ,,magas1atok'' is léteztek, amelyek nagyrészt
csak az adott hely s zámára jelentős kultuszhelyek voltak; ezek nagy száma és káros
hatása miatt később aprőféták fájdalmasan panaszkodtak.17 Ezeka kultuszok ki-
zár1lagtermékenységi kultuszok voltak, amint az összahangban volt a földműve-
léssel foglalkozó lakossággal. Baal egy hegy, egy oázis vagy más egyéb hely birto-
kosa volt _ a sző tehát eredetileg apellatív értelmű volt' E Baal és a föld viszonya a
[epös yrÍpos jegyében állt. Baal a mitikus nemzőerő képviselője, aki a fö1det az eső
magvával termékenyíti meg' 18 Az emberek részesülnek áldásos erejében, ha része-
sei lesznek e misztériumnak, és utánozzák azt' A kultikus prostitúció tehát e kui-
tusz\ényegivonása volt; a szentélyekben felavatott lányokéltek (;rP::riz IKír 1'5,I2;
2Kir 23,7 ; SMőz 23 ,18) , a jellegzetes kultikus tárgyak a maceébák voltak, e durván
megmunkált kóoszlopok (1Móz 28,18; 2Mőz 23,24; SMőz 1'6,22) vagy fakarók,
űgynevezett szent fák (Bír 6,25;5Móz 16,27), amelyek talán egyaránt tallikus szim-
bólumok voltak. Baal meliett Astartét tisztelték, aki a legjelle gzetesebb termékeny-
ségi istennő volt' BabilóniábőI érkezett, már korán, Palesztinába és Szírtába Dágón
kultusza, aki szintén Vegetációs istenség volt (1Sám 5,2kk.)' Anátót és Bét Anát
helységek nevei arra engednek következtetni, hogy Anat kultus za is éIt már e ko-
rai időszakban. Közelebbit Anatról, Alijan Baal testvéréről csak a Rász-Samra-szö-
vegek árulnak el, amelyek egyébkéntis már-már Homéroszhoz f'oghatóan sok
istent sorakoztatnak fel. Ezek alapján számos következtetést vonhatunk le a két-
ségkívülsokkai egyszerűbb, mivel nagyrészt paraszti jellegű palesztinai elképzelé-
sekre vonatkozőan, tekintve hogy ez eIőtt az új korszakot nyitó lelet előtt az ősi
kánaánita vallásról egyedül az Oszövetség alapján levonható következtetések út-

14
O. EiRfeldt: Der Cott Bethel, Archiv f. Religionswissenschaft 1930 1 kk. p.; K. Galling: Bethel und Gilgal,
ZDPV r944,26kk.
15
o. EiÍ\feldt: Der cott des Thbor, Arcliv f. Religionsw. 1934 14I<k. p.
1ó
K. Galling: Der Gott Karmel und dieAchtungfremder cötter, Festschrift f' A. A-lt (1953) 105 kk. p. o. EiA-
Íeldt: Der Cott Karmel, Sitzungsber. d. deutschen Akademie d- Wissenschaften, Berlin, 1953.
.' A nQl alapjelentése
,,hát',; később azonban a okultuszhely', jelentés kapcsolódott hozzái vö. a bevett
,,nn]-t éPíteni''kíÍeiezés,|I3r |4,23;2|3r Í7,9 stb. (továbbá Mésa-felirat 3. sor). A. Schwarzenbach:
Die geographische Terminologie im Hebráischen des AT (L954) 12 kk. p.
18
M Buber: Königtum Goues (1936,) 65 kk. p.

27
 A ]AHVE.HIT És AZIZRAEL| sZAKRÁIIs INTÉZMÉNYEKTonrÉnlrÉNrr vÁzltrl
ján és a föníciai mitológiára vonatkozó jóval későbbi beszámolók körültekintő ér-
tékeléserévénszerczhettünk ismereteket'19
A }ahve-hit és a tőle teljesen eltérőkánaáni kultikus világ találkozása minden
feltűnés nélkül ment végbe. E taIáIkozás több héber csoport és a kánaáni szenté-
lyek érintkezésénekakövetkezménye volt.2o Ennek okán nem feltéte\ezhetjük azt
sem - legalábbis ami a kezdeteket iileti -, hogy a Jahve.kuitusz bármiféle útmuta-
tássalvagy előírással szolgáIt voina tagjai részére.EIőször egyáItalán fel kellett is-
mernie, hogy más, mint e kultuszok, ez pedig időbe tellett. Ezenkívül a }ahve-hit
ekkor megkezdődő kánaánita környezetbe történő beoltódása területenként is
nyilván egészen eltérő ütemben bontakozott ki; e folyamat északon nyilvánvaló-
an gyorsabban ment végbe, mint a déIiIűdeában, Efraim törzsében lassabban, mint
Manasséban, amelynek életétsokkal szorosabb szálak fűzték kánaánita városál-
lamokhoz és szentélyekhez.2l Az a felismerés, amelynek folytán később a deutero-
nomista teológia számára egyértelmű, volt különbsége minden kánaánita vonással
szemben, csak azután jelent meg, hogy IzráeI számos tapasztalatot szerzett e
kultikus világról' A kánaánita vallási világ tehát eleinte rendkívül nagy hatást gya ,

korolt a Jahve-hitre. Számos kisebb tényezőísmételtenugyanarra a folyamatra utal,

jeIeiüi arra,hogy milyen nagy mértékben magáévá tette a ]ahve-hit a kánaánita
elképzeIése|<et' Jahvét ettől fogva égi Istenkéntképzeltékel,aki trónuson ül, s akit
elóhím-lények vesznek körül, akikkel ünnepélyes tanácskozást foIytat (IKtr 22,1'9
kk.; Ézsó,3 kk', B; vö. Zsolt 82), ahogy ÉI,azugariti istenek aty1a, ,,az évek atyja,,
uralkodott az istenek folott. IIy módon azlzráelkörében legelterjedtebb Jahve-kép
flahve mint égi király) háttérbe szorította a Sínairól érkező }ahvéról szőIőhagyo-
mányt (Bír 5,4 k.; 5Móz 33,2). Ennek az ősi kánaánita elképzelésnek az átvéte7e
nem képzelhető el annak kétségkívülnyomban jelentkező mítosztalanítása nélkül.
Az istenek Jahve égi szolgáilettek,22 A kánaánita elemek átvételénekmértékétjól
jelzi a teljes egészében kánaánita istennevek Jahvéra történő alkalmazása ' A4Mőz
24,8 szerint |ahvének olyan ,,szarvai fvannak], mint a bivalynak''; a szarvkorona
mint isterf 1egy a7'onban csak Kánaánban válhatott ismertté IzreáI számára. Baalt
,,felhőkön vágtatónak'' (r::,:m, szövegek: Cordon Glossary Nr 1,869) nevezték, ami
magyarázaEot adott aZsolt 68,5-ben szereplő ktilonos ni].]!l ::r kifejezéSre' ame-
lyet szintén ,,felhőkön vágtatónak'' kell fordítanunk. A Jahve-kultusz a kultikus
szokások terén is számos elemet magáévá tett, különösen ami az áLdozatokat és a
hozzájukkapcsolódó szertartásokat i11eti.23 lövendölés alkalmávallzráeIts azéÍőlot

19WBaumgartner:RasschamraunddasAT,ThR1940 1ó3kk.' 1941 tkk.85kk. 157kk. p,;uő:Ugaritische

Probleme und ihreTragweitefür dasAT,ThZ1947 81|&'.c.ÍoÍver: Die wiederentdecktekanaanáische Religiott
TíLZ1953 col. 193 kk. p.
,0 Á |ahve-vallás kánaánita környezetbe történő beoltódását számos mű bemutatia. E. Sellin: Geschichte des
israel..jüd, Volbes I, 121 kk. p.; uő Israel,-jüd. Retigionsgeschichte (\933) 35 kk. p.; G. Hölscher: Geschichte
der israel,.jüd, Religion (1922) 69 k. p.; J. Hempel: Gott u. Mensch in AT (7936,) 52 kk. p.; F.Hvídberg: Den
isruelitisbe Religions Historie (1944); G. Widengren: Salzrales Königtum im AT u. im Judentum (1955) 7-16. p-
21
A. Alt, I127 L*. p.
22
A. Alr,I. 354 k. p.
23
R. Dussaud: Les origines cAnanéennes du sacrifice israélite (1921).

28
 A HoNFoChússAI ]EIENTKIZó v,l'rsÁc

(ri) L€94.4a1'!.a ame1y eredetileg az is t enképekre he1y ezett f émbó1 ké s zü1t me11-
vértszerű bevonat volt' Szövetből készült ruhadarabként azonban a papok is ezt
helyezték magukra, amikor jövendöléskor az istenségszájává váltak' A ruhadarab
a főpapi öltözet részeként teljes mértékbenlegitimmé vált.2a Sőt, a JahveJ<ultusz
a merőben paraszti és földmúves ünnepek rendjét is átvette a helybeii lakosságtól
és annak kultikus berendezkedésétől.25 Igy hát aZ sem meg7epő, hogy a himnusz-
költészet terénIzráela kánaánitákat követte. Sőt, nem lehetetlen azsem, hogy te1jes
költeményeket átvettek a kánaánita kultuszból.26
Később, a Deuteronomium-beli teológia kialakulásakor,Izráelminden effajta át-
Vételt, vagy akár csak a kánaáni kultikus szokások követését is a Jahvétól való el-
szakadás legsúlyosabb formájának tekintette. Ebben a korban tehát a kánaánita
kultusz elutasítása *rticulus stantis et cadentis ecclesiae-vévált. Ha ennek alap1án ítél-
nénk meg a kultúrterület körülményeibe való betlleszkedés időszakát, igen könnyen
ítéletetmondhatnánk arról. De az is belátható, hogy amikor a ]ahve-hit idegen kul-
tuszokhoz igazodott, ezt fennmaradása érdekébenkénytelen volt megtenni. A le-
telepedettek nagymértékben megváltozott életkörülményei miatt szúkségszerű
volt, hogy egészen új formában jelenjen meg. E vá7tozás megvalósításában segít-
ségérevolt számos kánaáni elképzeIés,minthogy ezekkel azonosulva új formát
vehetett fel,Igy például - hogy csak a legjelentősebb tényezőket emeljük ki - ere-
detileg semmiféle módon nem kapcsolódott a kultúrterü7ethez, a termékeny szán-
tóföldhöz (nq;g, amely a ,,bevetetlen.föld", a puszta' aJer 2,2-ben szereplő r;rn
ellentéte). A szántóföld az őkorí ember számára nem közömbös tényező, hanem
szent valóság volt, amely erejének feIébresztése nem számított profán eijárásnak.
A föld misztériuma félelemmel teli tisztelettel töltötte eI az embert: a föld felszán-
tását és erejének felhasználás át merész tettnek tekintették, a földművelés bizton-
ságát ezért különös szertartásokkaligyekeztek elérni. A föld áldásos erejének is-
merete és kihasználásának mikéntje az istenség rendkívüli kijelentésének és útmu-
tatásának a gyümölcse voIt'27 Mit is mondhatott a |ahve-hit ezzelkapcsolatban,
ami az ókori foldművesek életénekközponti kérdésevolt4 Nem engedhetette meg
magának, hogy közömbösen hallgasson, azt kellett kutatnia és keresnie, hogy nem

2a
Bír 8,26k.; 17,5 (fémbő,készúlt);2Sám6,74;7Sám22,78;2Mőz28,4|4<. (szövetból készült); H. Thiersch:
Ependytes und Ephod (1936); uő:ZAw 1935 180 kk. p.
25
A három főünnep kifejezetten földműves ünnep volt' A kovásztalan kenyerek ünnepét az aratás kez-
dete körül tartották, a hetek ürrnepe _ a 2Móz 23,|6.ban ez az aratás ünnepeként (.r'sp) szerepel - az
aratás végétielentette, a sátoros ünneP - a2Móz23,1'6 ezt a betakarítás ünnepének (lp1t)nevezi - pe-
dig a szüret és általában az év végénekünnepe volt. Ezektől az ünnepektól gondosan meg kell ktilön-
böztetnünk a páskát, minthogy ezt a családok, otthonaikban ünnepelték. Csak a Deuteronomiumban
vált a páska zarándokünneppé Q4t): 5Móz 1ó,1 kk. p.
2ó
Ezt elsősorban a 29 - zsoltár esetében feltételezik. J. J. Stamm: ThR 1955 28 p.; A. R' Johnson: Sacral
Kingship in Ancient Israel (1955) 54 kk. p.
27
Ef.féIe elgondolások még Ezsaiásnál is megjelennek (Ezs 28,26.29), vö. Hós 2,7 k- Szophoklész egyik
kórusában is tükrözódik még valami ebbóil az itt ielentkező emberi vakmerőség keltette ókori félelem-
ből: ,,A legnagyobb istent, Caiát, a soha ki nem merülőt Íárasztja, míg az eke fordul évről évte.,, Szo.
phoklész: Antigoné 337-339. Avetéskor szokásos rituális sírást és az aratás feletti rituális örvendezést
(Zsolt 726,5 k.!) illetóen vö' F. Hvidberg: ZAw 1939 150 kk. p.

29
 A JAHVE.HIT ÉsAZ IZRÁELI sZÁKRÁUs INTÉZMÉNYEKToRTÉNETÉNEKvÁzr,qtR

bizonyulna Jahve e téren is Úrnak és az áIdás forrásának' |ahve pedig nem maradt
szótlan: ,,Enyém a föld, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam'' (3Móz
25,23)' E mondat természetesen éppen lzráelés a föld kapcsolatát jellemzi. Míg
ugyanis akörnyező népek, ismereteink szerint, erőteljesen hangsúlyozták, hogy
ő<I<ezdettőI földjükön laktak _ számukra a föld birtoklása egy eleve meglévő val-
Íásitényező vo1t _, Izráel sosem felejtette el, hogy Jahvevezette, és csak ő juttatta
földhöz'28 Az,hogy Jahve előretört, hogy olyan területeket vett birtokba, amelyek-
hez korábban nem volt köze, továbbá az,hogy olyan kultikus elképzeléseket hasz-
náltak fel és töltöttek meg új tartalommal, amelyek egy egészen más vallási be-
rendezkedésheztartoztak- kétségkívülebbenjelentkezik a legtöbb feszültség a ősi
Jahve-hit történelmének folyamán. Nem nehéz elképzelní,hogy ennek során 1é-
nyegében minden részletkérdésbenaJahve.kozosság19t9-forggtt kockán a Baal-
kulússzal szemben. E feszültségekkel teli találkozái, Átiet"i es áz élutaíítas
^=
folyamatá csak a Deuteronomiuírban jutott nyugvópontra, amelynek áldást ígé-
rő paraínézise (5Móz 28) a Baal fö1ötti végérvényesgyőzeIem eÍérését jelentette.29
E folyamat akkor vette kezdetét, amikor az első Jahve-csoport a palesztinai kul-
túrterületre lépett, tekintve hogy a kizárőIag tulajdon kultuszának létjogosultsá-
gát hirdető Jahve-hit kezdettőI fogva kizárta a kultuszok békésegymás mellett
élésénekLehetőségét, hiszen az első parancsolatot nélkülöző Jahve-kultusz teljes-
séggel elképzelhetetlen' Ez a kultikus intolerancia csak sokkal később fejeződött
I,<í egyéb istenek iéténekközvetlen tagadásában (ez a legvil'ágosabban Deutero-

Ezsaiásnál jelentkezik). Az általunk taglalt korai időszakban a Jahve-tisztelők csak

azt ismerték fel, hogy más istenségek kultusza összeegyeztethetetlen ]ah:Ie1kÍÁE].
Istene kultuszával. Ez a kultikus intolerancia, ismereteink szerint, egyedúIáIlő a
vallástörténetben. A Jahve-kultuSz történelmébó1 kitűnik, hogy ez a későbbiekben
korántsem érte be a különböző kultikus csoportok békésmegkülönböztetésével;
kezdettőI fogva erőteljes támadó vonásai is voltak, s azidő előrehaladtávaláltalá-
ban az idegen kultuszok létjogosultságát vonta kétségbe.Az a sikemi szertartás,
amelynek keretében zarándoklatok megkezdése előtt megtagadták az idegen iste-
neket, betekintést nyújt e kultikus intolerancia gyakorlati megvalósulásába.30 En-
nek során a zarándoklat résztvevőit felszó1ították, hogy egy únnepélyes aktussal
szakadjanak el mindentől, ami más kultuszokhoz kötötte őket, így az istenképek-
től - gondoljunk csak az ásatások során nagy számban előkerült kis Astarte-szob-
ro\<ra-vagy egyéb kultikus tárgyaktól. E ponton láthatóvá válik valami abból, hogy
miként vaiósult me1 az idegen kultuszok elutasítása, és abból, hogy miként őrizte
meg magát a Jahve.hit. Az esetek nagy számában be kell érnünk e hosszú küzde-
péIdáulfcltéteIez
elével. Igy ?t,"*
1,1,;SMőz 14) mögött ideg l fl[
húzódnak. E katalógusok e
.
tudá-

28
W Eichrodt: Historia Mundi
2. kötet 392. p.
2, I;ásd alább 185. p'
30
1Móz 35,2 kk.; Józs 24,231ehhez vö. A. Alt, I 79 kk. p.

30
 A HoNFoClAÁssAL ]ELENTKEZŐ vxrsÁc

sunk szerint o1yan állatok szakrális elítéIésérőLvanszó, amelyek másutt valamifé-

Ie pozitív jelentőséggel rendelkeztek' A Rász-Samra-szövegekből tudjuk, hogy a
disznó+pontosabban a vadkant sajátos szálak fűztékAlijan Baalhoz, és a ciprusi
Aphrodité-kultuszban is megtalálható volt.31 Aphrodité itr ázonban csupán azegész
Keleten elterjedt szerelmi és anyaistennő Astarte (Istár) görög neve. Kézenfekvő,
hogy az effajta állatokra Vonatkozó általános ítéleteka szentéIyekben működő
papság számos, egyes esetekben hozott döntései és állásfoglalásai nyomán, csak
lassanként alakultak ki és szilárdultak meg, s csak ezután váltak ,,a,' Jahve-hit ái-
talánosan ismert elemeivé. S milyen sok időnek kellett eltelnie még, amíg ezeket a
számos áIIatróI hozott, általánosan ismertté vált ítéleteketkatalógusokba gyújtot-
ték össze! A gödölyének anyja te1ében valő megf.őzésére vonatkozó tilalom (2Mőz
23,t9;34,26), amint azt ma már a Rász-Samra-szövegekből tud;uk, egy tejvarázs-
lásnak igyekszik elejét venni ,32 A poz\tív átvétel eredménye az, hogy némely ere-
detileg kizárőIag földművesünnepet történelmi keretbe ágyaztak, azaz eredetiket
az údvtörténetben jelölték meg, sőt az is, hogy valamennyi istentiszteleti cselek-
ményt Jahve történelmi rendelései alapján legitimáltak.33 E ponton, teljességgel
rejtve, egy mélyreható mítosztalanítási folyamat ment végbe, amelynek révéna
Jahve-hit egészen e|térő kultikus csoportoktóI származő elképzeléseket és szoká-
Sokat tett magáévá. A vallástört énészszámára azonban bizonyára az a legmegle-
pőbb, hogy a }ahve-hitnek sikerült elkerülnie a szexualitás mitizálását. A közösü-
lést és a nemzést a kánaánita kultusz mitikus köntösbe öltöztette' isteni töiténés-
nek tekintve azt' A vallási szemlélet ennek követI<eztében egyenesen túlzsúfolt volt
mitikus-szexuális elképzelésekkel' IzráeI azonban nem osztotta a nemiség isteni
szintre emelését.Jahve felette állt a nemi kettősségnek, s ez azt;elentette, hogy
Izráe| a nemiséget szakrális misztériumnak sem tekinthette. Nem lehetett helye a
kultuszban, mivel teremtett valóság volt. Természetesen gyakran hallhatő az az
ellenérv, hogy az ősi IzráeI még egyáItalán nem rendelkezett kilorrott terem!és-
hittel, s hogy csak a kánaánita elképzelések segítségéve1fejthette ki hitét e téren.
Ezbízonyos Szempontbólhelytálló, tekintve hogy a jelek szerint lzráe7 számfua
teremtéshiténeköss zefüggő kife j tése csak meghatározott elképzelések átvételével
vált iehetségessé _ ilyen eIképzelésekpéldául' a Jahve és a káosz-sárkány közti te-
remtő küzdelem vagy a fold megalkotása a legyőzött ellenséges hatalomból.3a De
éppen az, hogy IzráeI szembefordult a nemiség istenítésénekminden formájával,
hogy az élet e jelenségétteljes egészébenkiutasította a kultusz és a szakrális cse-
lekmény területéről, éppen ez mutatja, hogy lzráelkörében éppenséggelmár ko-
ránIétezett - legalábbis csírájában - egy egészen szilárd formát öltött teremtés-
hit' A nemiség deszakraIizálásával párhuzamosan ennek is léteznie keilett; sőt e

3l Részletek Nothnál olvashatók: ces Studien 78 kk. p. (cordon, 67,Y,9). W. W Graf Baudissil: Adonis
Esmun,1971, 144. p.
u.
t2
Cordon, 52,74. p.
33
A Weiser: Claube und Ceschichte in AT (L931) 35 kk. p.
! H. Cunkel: SchApfung und Chaos (192I'z) 29 kk. p.

3I
 A ]AHVE-HIT ÉsAz |ZR^LLI szAKRÁIIs INTÉZMÉlryEx roRrÉurrÉsrxvÁzr"nn

folyamat mélyénegészen bizonyosan a teremtéshit hatott.s Az, hogy lzráe| mi.

lyen hosszú ideig ellenállt e kísértéseknek,kitűnik a próféták allegóriáiból. Hóseás
(Hós 1-3) és EzékíeI (Ez 1'6; 23) Jahvét egyaránt földi asszonyok férjeként ábrázoI-
ják, mégsem kell attól tartaniuk, hogy ábrázolásaiknak tévesen mitológiai értel-
met tulajdonítanak. Másfelől eprőfétaiképekben felismerhető azeredetllegkánaá-
nita elképzelések mítosztalanított formájának továbbéIése a Jahve-hiten belül.
Azokban az illegitim mé|yrétegekben, amelyek fölött a Jahve-hit nyilvánvalóan
Sosem volt képes felügyeletet gyakorolni, ezek az elképze|ések változatlan formá-
ban éltek tovább, máskülönben nem kerülhettek volna felszínre az eredeti mítosz
életszerűségétmegőrizve még a YI' században is, a hazaí közösségtől elszakadt
elefantinei katonai kolóniában.3ó Ez akúzdelem, amelyet Jahve Baallal annak funk.
ciőiért és szakrális je|entőségéértfolytatott, természetesen súiyos negatíV követ-
kezrnénye|<kel is járt; de egyetlen beszámoló sem említi azoknak a }ahve-hívők-
nek a számát, akik a Baal-kultusz csábításának áldozatául estek. A Holt-tengertől
északkeletre fekvő Baal Peór-szentéllyel kapcsolatban a hagyományban nyomát
találjuk effaj ta tendenciának. Lehetséges, hogy volt, amikor ez a szentély m e1nyeÍte
magának a Jahve-amfiktüónia néhány tagját, amit mások helytelenítettek.Egyér-
telmrjbb jelenségnek trinik néhány olyan szeméIynévnek az átvétele és gyors el-
terjedése, amelynek egyik tagja Baal volt; mindez pedigközvetlenül a fogság után
ment végbe.37 E nevek tekinthetők Baal és kultusza melletti hitvallásnak, de talán
nincs szó többről, mint a kultikus kifejezések terén végbement változásról, amely
abban á11t, hogy megszokottá vált Jahve Baalként való megszólítása. A korábbiak-
nál is tisztábban kell látnunk azt, hogy a múltat furkésző történész számára nem
lehetséges olyan objektív határ megállapítása, amelyen túl már a Jahve-hittőlvaló
elszakadásról és a Jahve-hit lényegénekfeladásáról beszélhetne. Nem állapítható
meg,hogy azá tikus fo e.Il4yl-
ben ártottak a éz már Jahve-
hit maga is igen sok változáson és átalakuláson ment keresztül. A lényeget illető-
en, azaz a Jahve-hit megőrződésének és |ényege feladásának kérdésébennézetünk
szerint semmilyen irányú bizonyítékot nem jelenthetnek az évek során egyre na-
gyobb számban felsorakoztatott és ténylegesen többé vagy kevésbéreleváns pár-
huzamos helyek a Rász-Samra-szövegekben, mindaddig, amíg ilyen keveset tudunk
a korabeli vallási elképzelések szellemiségérőI, arrőI az összetett egészről, amelybe
ezeket az elképzeléseket lzráel illesztette. Mennyit nyomhatnak egyáltalán a lat-
ban olyan elképzelések vagy istennevek, amelyeket, amikor Ja|.wéra vonatkoztat-
ták őket, kiszakítottak eredeti mitikus összefüggésükből (az istenség nemi funkció-
ja, halála és feltámadása)4 Hóseás vallási szemléletére kétségkívülnagyobb hatást

35
Mellesleg több minden is azt a feltéte|ezésttámasztia alá, hogy a iahvista teremtéstörténet (7Móz2,4b
kk.), amelyben Jahve az ember életterétszárazságbóL, a víztelen pusztából teremti' a mondottak elle-
nére igen ősí, azaz a palesztinai bevándorlást megelőző hagyományokb ó| származik.
3ó
Az elefantinei szövegekból látható, hogy ez a palesztinai kultuszról levált közösség Jahve mellett an-
nak női társuralkodóiát, Anatjahut is tisztelte, AoT 454. p.; A. Cowley: Aramic Papyri (1923) 147. p.
Jerubbaal (Bír 6'32),Isbaal (2Sám 2,8 stb.), Meribbaal (1Krón 8'34)'
37

32
 A HoNIoCLALÁssAt ]ELENTKEZo vl't-sÁc

gyakoroltak a kánaánita eÍképzelések,mint bármely rrrás prőÍétáéra,mégis ó pa-

naszkodolt a legélesebben amiatt, hogy kortársai Jahvétól eItérve a Baal-kultuszt
követik.38 Talán az a feltevés is helytálló, hogy a Jahve-hit időnként ezeknek az
átvett formáknak a segítségévelpontosabban és életszerűbben volt képes kifejez-
ni magát, mint az ősi, hagyományos keretben. Ha az átvétel folyamatát a maga
egészébenáttekintjük, az a benyomásunk támad, hogy a Jahve-hit - bármily pa-
radoxul hangozzék is ez _ a számos új forma következtében nagyobb önazonos-
ságra tett szert, mint bármikor korábban, s még szabadabban és öntudatosabban
1éphetett fel.
Amikor lzráel nyitottá vált olyan kultikus elképzelésekkelSzemben, amelyek
korábban távol álltak tőIe, ezt nem valamiFéle vallási szükségletből kifolyólag tet-
te. Ilyesmi azőkori ember számára nem létezett. Ellenkezóleg, a kultusz rendeIkezé-
seket nyilvánított ki és szavatolt, éspedig olyanokat, amelyek az őkori ember köz-
vetlen életterénektörvényszerűségeit tárták fel. Ezek formájában az ístenség az
emberek segítségéreSietett, feltárva előttük azokat a törvényeket, amelyek megha-
tározzák és fenntartják természetes életterüket, valamint azokat a szabályokat,
amelyek lehetővé teszik az emberek békésegyüttéIését,E normák megsértésepe-
dig elsősorban a kultuszrend1ét bontotta meg' S e rend helyreállítása a kultikus
közösség feladata volt'
Az áIIam kialakulása előtti korai időszakban azonban Izráel nem csak a kultusz
révénkinyilvánított is.teni jog kötelező erejét ismerte el, hanem más jeilegű és
máshonnan szírmazó jogi normákétis'Izráeljogi élete ugyanis éppolyan fejlődé-
sen ment keresztül, mint az izráelita kultusz'39 A kultúrterületen letelepedett tör-
zsek együtt éléseaz éIetet szabáIyoző rendelkezések teljes mértékben új megala-
pozását tette szükségessé,tekintve hogy a bevándorlás gyökerében megváltoztat-
ta az ősí félnomád szövetségek szociológiai berendezkedését. Nem csak arról van
sző, hogy átt.érte.| a földművelésre; a nemzetségi szövetségek ugyanis falvakban
és városokban rs |e_qq1qp--e-dte.k, egyik-másik tehetős földbirtokossá vált, gyors ütem.
ben fejlődniűa"tt-i pé^;g^=áalu"dás, ezzeI párhuzamosan pedig |iiellett ala-
kulnia a kötelmi jognak - miként is állhattak volna elő a korábban a pusztában é1ő
juhtenyésztők közös életébenefféle bonyolult viszonyok, ha nem vették volna át
azokat a jogi formákat, amelyek e viszonyok között már hosszú idejeléteztek,Izráel
általunk ismert legősibb joggyűjteményébőI, a Szövetség könyvéből (2Móz2I_23)
kitűnik, hogy lzráel milyen rövid idő alatt alkalmazkodott az új körülményekhez
(a Szövetség könyve ugyanis a honfoglalás és az állam kialakulása között keletke-
zett). Ez csak azért volt lehetséges' mert az izráelitáknak Kánaánban csak el kel-
lett fogadnia egy, a he1ybe1i körülmények nyomán kialakult jogi rendszert. A Szö-
vetség könyvének eIső, nagyréSzt feltételes mondatokat tartalmaző részét(2Mőz
21,,1,_22,1'6) helytálló okok alapján olyan kánaánita városi joggyűjteménynek te-

38
E problémát iÍetóen vö' T Worden: The influence of the Ugaritic fertility myth on the oT, VT 1953, 273kk. p.
39
Álapvetó e szempontból A' AItc Die Urs7ünge des israelitischen Rechts I, 278 kk. p. Uiabban Fr. Horst:
Recht und Religion im Bereich des AT, Evartg. Theol., 195ó, 49 kk' p.

.tT
 A ]AHVE.HIT Ésnz IzRÁEI-l sz,q'rRÁus wrÉzltÉNyrxroxrÉNrrÉNrrVÁZnTA

kintették, amelyet Izráel egyszerűenmagáévá tett.a0 E nagyrészt profánnak tekint-

hető szövegek kotelmi jogi, záIogjogt, vérjogi, menedékjogi stb' vonatkozásúak, a
kárfelelőssé gre, a kártérítésikötelezettségre, a letétekre Vonatkozó rendeIkezése-
ket tartalmáznat<, azazkitérnek mindarra, amirőla helybeli jogi közösségekben a
,,kapunál,' folytattak tanácskozást. Ha az.izráel\ta
jogi gondolkodás sajátos jelle.
gének feltárása céI1ábőL össze kívánnánk hasonlítani a Szövetség könyvét a szá-
munkra ismert ókori keleti jogi gyűitemények valamelyikével, sajnálatos módon
súlyos akadályokba ütköznénk . I'gészébert véve ugyan az \zráeÍíta jogi gyűjtemé-
nyek azismeit Izráe\en kívüli gyűjtemények mellett egy átÍogő és az egészKeIe-
ten elterjedt, sok szempontbólhasonló jogi kultúra k1f.ejeződés€nek tűnnek, a jogi
határozatokban mutatkozó nyilvánvaló eltérésekösszehasoniításakor azonban
pontosan meg kellvizsgálnunk azízráel'i i szociológiai és jogi elő.
Feltételeket. Igy igen sok ese|ben teltárul, k, bár formai és tartalmi
szempontbólnagymértékben hasonlítana jában véve mégsem hoz-
hatóli közös neiezőre, Az ősi tzráelita iog a Codex Hammurapitól például, mint
ismeretes, abban tér eL, hogy jóval több lehetóséget ad az egyéni bosszúra, kiváIt a
vérbosszúra.Ezzel kapcsolatban azonban elsőként azt kell figyelembe vennünk,
hogy a Codex Hammurapiban maga az áIIam összehasonlíthatatlanul nagyobb
ré ű vállalt az ÍtéIethozatalban és a bü ntet ő igazs ágszoIgál tatá sba n, mí'g Izr áe|b en
nyoma sem volt ennek az instanciának, ame1y az egyes ember helyett büntetést
rótt ki valamely rajta esett jogtalanság miatt' IzráeIben ezért a vérbosszú bizonyos
esetekben - más esetekben már a Szövetség könyve is ismeri a jogi alapú, nyilvá-
nos büntetést - legitim útja volt az erőszak visszaszorításának. A későbbiekben,
amikor az áIlarn egyre nagyobb tért nyert a közösségi élet fölött, csakúgy, mint
másutt, a vérbossiúgyakorIata lzráe\ben is jelentősen háttérbe szorult.al Izráe|
sajátosságai I<özé tárt.ozík azonban azis,hogy történelme későbbi szakaszában sem
volt képes elismerni, hogy az áIlam a jogrend fölött felügyeletet gyakorol, éspedig
egyértélműenazétt, mirt űgy vélte, nincs abban abe|yzetbe.', h9g-y a jogot bár-
hatáskörébőL.Igy a vérjogra
-ity." módon is kiszakítsa Jahve egészen közvetlen megléte ísIzráeI hitének egy
vonatkozó oly szembeötlően különböző határozatok
sokkalmélyebb sajátosságával ál1összefüggésben. Egyes stilisztikai megfigye|é.sek
kimutatták, hogy két, haiálbuntetéSt maga után vonó testi sértés(2Móz21,,12 és
2I,22k,) esetébén kétségkívü1erővelháttérbe szorítottak egykorábbirendelkezést,
és, már az apodiktikus-személyes StíluSt elő\egezve, a legsúlyosabb büntetést szab.
ták ki.42 E ponton, azaz a v(rjogvonatkozásában látható, a jahve-hit alapján mi-
ként eszko)öItek változást erővel egy korábban feltehetően enyhébb rendelkezé-
sen, amely es et\egvétdíj kifizetését írta eIő (vö. 4Móz 35,31). Ha emberéletről volt
szói, egyideiűleg |áhve is közvetlenül érintve volt, mivel minden életJahvétll.!....

aoA.Jepsen: [JntersuchungenzumBundesbuch(1927)73,98.p.;A'Alt: D.ieUrsprüngedesisraelitischenRechts

t. ).ia. továbbá M. Weber. Gesammelte Aufstitze zur RiIigionssoziologie III (Das antiheJudentum 1927)
óó kk. p.
al Fr. Horst: í. m' 49 kk. p. (ó0 k.' 73).
a2
A. Alt: I 303 kk. p.

34
 a,
I

A HoNIoGLAúSsAl JI'LENTKEzŐ vl,lsÁc ,t, ll rt..

s ezérL nem válhatott különböző jogi érdekű csoportok vitájának tárgyává. Az ebhez
hasonló megállapításokbólkitűnik, hogy az ősi izráe1ita jogot - a Codex Hammu.
rapi sokkal profánabb, az áIlarr.' felügyelte jogával szemben - egészébenvéve jóval
erőteljesebb vallási meghatározottság jeIIemzi.as Míg a Codex Hammurapí abű-
nös szociális helyzeténekfigyeiembevételévelkülönbözó mértékűbüntetéseket ál-
lapított meg' a Szövetség könyve szemmel láthatóan ezen messze túllépvea tör-
vény előtti jogi egyenlőségből és azegyetemes szolidaritás gondolatábőI indul ki.aa
Azősiizráelítajogban megfigyelhetőhumánus vonás is kétségkívülazerőteljesebb
vallási meghatározottság hatása. Ez a vonás aletelepedést jóval megelőző korban
győkereziL<, jelesül a szomszédos nomád szövetségek ősi, testvériségen alapuló er-
kölcsében.as De a késóbb l jogi gyűjteményekben szerep7ő anyag igen nagy része is
valőszínűIeg ebbőI a korai időszakból származlk' Mindeddig azonban még nem
vizsgáLták meg e szövegeket következetesen abból a Szempontból, hogy milyen
kapcsolatban állhatnak e legkorábbi jogi rendelkezésekkel.a6 E jogot a helyi közös.
ségek legidősebb tagjai őrizték; de több minden is arra mulat' hogy lzráelben a
letelepedés uLánlétezett egy felet-tes'Ii'i.zlségjs, amely betöltőjének a feladata e jog
őtzése, véde1me és hirdetése voit - e tisztséget pedig,,IzráeIbÍrája,, töltötte be, Az
űgynevezett kis bírák felsorolásai (Bír 10,1-5; 12,7-1'5) egészenkülönböző törzsek-
bőI származó férfiak egymásután ját tár1ák elénk, ame1y férfiak tisztségük betölté-
sekor Izráel felett ubíráskodtak''. Ezt a tisztséeet, amely egészen más volt, mint a
karizmatikusok, azaz a ,1nagybírák,, funkció1a, a törvényhozói feladatkörnek fe-
leltethetjük me1, azaz olyan instancia betöltésének tekinthető, amelyhez a felme-
rü1ő kérdésekkel fordulni lehetett, amely vidéken is több helyütt ítéletethozott, a
törvényL<ezés\népgyűIésekalkalmával, s amely elsősorban a jogi hagyomány foly-
tonosságára viseit gondot.a7 Abírák közé kell sorolnunk Debőrát is, aki Rámá és
Bétel között élt, s akil azizráeIiták azértkerestek fel, hogy ígazsásot szolgáitas-
son (Bír 4,4k,), Végül azítéIethozatal céljábőL Bétel, Gilgál és Micpa területét év-
rőI évrebejáró Sámuelről (1Sám 7,1'51&,) rajzolt kép alapján va7őszínű, hogy a tör-
téneti Sámuel, akit a későbbi hagyomány minden elképzelhető tisztséggel kapcso-
latba hozott (próféta, bíró, lévita), szintén azigazságszolgáltatásért felelős szeméIy
lehetett. A bírák int'ézygérrye,a Mik 4,1'4 és azSMőz 17,8 kk. tanúsága szerint még
az áLlam kialakulása után is 7étezett.
Ez a részben a kánaánitáktól átvett jogIzráel szemében azonban korántsem volt
profán jellegű' Izráel a jog minden formáját isteni eredetűnek tartotta, ennélfogva
csak idő kérdésevolt, hogy jogi hagyománya egybeolvadjon az ősi jahvista apo-

]. Hempel: Cottesgedanbe u. Rechtsgestaltung in Altisrael, Zeitschr. f. syst. Theol. 1.930/31 377 kk. p.
a3

aa
B. Balscheit ín Die soziale Botschaft des AT 70 |4<. p.
a5
M. Weber: i. m. ó9' o.
o6
Igy péIdául, a 3Móz i8, amint azt K. Elliger kimutatta' olyan rendelkezéseket tartalm az, ame\yek ere-
deti formáiukban a nemzedékek együttélését szabáÍyozták a nagycsaládon belül, s igen korai időszak.
ban keletkeztek. K. Elliger: Das Cesetz Leviticus 4 8, ZAW 7955, 1 kk. p.
a7
A. Alt: I, i. m. 300 kk. p.; M. Noth: Das Amt des Richters Israels, Festschrift f. Bertholet (1950) 404 kk.
p. Noth szerint a birák az apodiktikus isteni iog hirdetói. Némileg másként vélekedik Ir. Horst: i. m.
52 k. p.

35
 A jAHVE-HIT ÉsAZ IZRÁELI sZAKRÁrIs INTÉZMÉNYEKTonrÉntrÉNrrvÁzr"rr,c

diktikus isteni joggal. Semmi nem utal arra, hogy Izráel másként értékeltevolna
ezt az eredetileg kánaánita jogot, mint a maga ősi szakrális jogát.
Az áliamiság korát megeLőző lz:lel tehát olyan emberek csoportja volt, akik a
világot kizárőIag a szakrális dimenzió alapján voltak képesek megérteni és értel-
mezni, vagyis olyan s2ent rendelkezésekből és törvényekből kiindulva, amelyek a
kultuszból származtak, és amelyek érvényétszertartások biztoSították. Az élet csak
úgy volt lehetséges, ha az ember alávetette magát e szakrális rendelkezéseknek, s
ha a maga életébeneleget is tett nekik. Nem érintkezhetett az isteni szÍ'érával, és
nem részesedhetett benne, csak úgy, ha alávetette magát e szent rendelkezések-
nek, amelye\< szabáIyozták közösség\ éIetét,de arra vonatkozóan is rendelkeztek,
hogy földművesként miként viszonyuljon természetes környezetéhez. Ha tehát
ebben az időszakban valaki szándékosan megszegett egy íIyen szakrális rende'lke-
zést, az akkora irtózatot vont maga után, amekkorát egy kultikus vétek csak ki-
válthat, és ez olyan mdyiélfakadt, hogy azIzráelben ilyen eleven séggel soha töb-
bé nem jelentkezett'a8
De éppen a jog és a kultusz, illetve a szertartások objektív világa közötti mé1y-
reható kapcsolat VonatkozáSában tarthatja meglepőnek az összehasonlító vallás-
torténész, hogy milyen csekély szerepe: játszik a mágia e vallási csoport életében.
Izráelt saj átos jelleggel
nev ezőre hozható elens j

i' Úiabban, kétsegÍ<ívul

jelenségétmindenekelőtt a vallástól választották el igen élesen. A mágikus gondol-
kodás az emberi világkép egyik korai formája, a dolgok és a köztük lévő összeftig-
gések megragadásának egy meghatározott módja, olyasmi, amivel az ember szi-
lárd helyet szerezhet magának a viiágban.a9 Jellemző erre, hogy igen realisztikus
felfogással rendelkezik a világban ható erőkrőI és ezek mozgatásának és irányítá-
sának lehetőségeiről, ami nem csak élőlényeksegítségévelmehet végbe, de ,,halott''
tárgyakközvetítésével is. Kétségkívülakorai lzráelís e,,dinamikus,,világszemlé-
let hatása alatt volt, sőt oly konokulkiállt amelleLt,hogy a szent vagy at\sztáta-
lan éppolyan hatást fejthet kí, és éppúgyátvihető az egyikdologról a másikra-, ákár
ew tárw, hogy azzaI a kérdésselszembesülünk, vajon mindez csupán egy alapjá-
ban véve hosszú ideje meghaladott gondolkodás maradéka-e, vaw pedig olyasmi,
ami sokkal nagyobb jelentőséggel rendeikezett Izráel számáta.Ilyképpen a korai
ízráelita kultusz teljes egészében magán viseli egy még nagymértékbenmágikus -

a8
Felmerülhet a kérdés,hogy egy olyan vétek megtorlására, mint amilyet a Bír 79,22 kk. elbeszél, a ki-
rályság korában is ilyen széles körű felhívást intéztek.e Izráe|hez.
ae
C. H. Ratschow: Magie und Religion (9al; S. Mowinckel: Religion und Kultus (1953) 27 l&,75. p.; ,A
mágia eredetileg cselekvés, a világra való cselekvő ráhatás egy formája, mintsem szemlélődő magatar-
tás .. A primitív ember meg akaria óvni magát a fenyegető világgal szemben; ,3gy véIi, kezében vannak
azok az eszközök, amelyek segítségévelszolgálatába állíthatja a|étezésétijesztó mértékben körülfonó
hatalmakat. Ennyiben a mágia a technika e|6zetes, ősi megielenési formája." E. Spranger: Die Magie
der Seele (1947) 66. p.

36
 A HoNIoGrAússAL ]ELENTKEZó vnI-sÁc

vagy talán in\ább,'din-a.mikus,| _.vtLáfl<ép jegyeit.lo. E téren tehát még szembenáI-

1ó erők küzdének egymássai. De az a megáLIapítás, hogy a Jahve-hit hajthatatlan a
mágiával szemben, nyomban helytállóvá válik, ha a mágia az istenség befolyáso-
lása hatásos technikájának bizonyul , va1Y ha az ember ennek segítségévelegy is.
teni történéSt Vagy isteni erőket a tulajdon erejébő| a saját szükségleteinek szolgá-
latába igyekszik állítani. KétSégkíVüljó úton járunk, ha ezeket a mágiával és az
abban rejlő erővel szemben emelt, mint mondottuk, vallástörténeti szempontból
egyedülálló korlátokat a Jahve-hit sajátos mivolta alapján igyekszünk értelmezni.
Az önmagát m!1d-enkor szemé|yes akaratként ki1elentő Jahve ereje semmiképpen
nem volt 6,sszeegyeztethető a mágikus erők alkalmazásának szeméIyte|en auto-
matizmusával. Jahvéra nem gyakorolliatott hatást sérrr á varázslás, sem a varázs-
szavak nem jelenthettek védelmet vele szemben, és az sem volt lehetséges, hogy
valaki űgyszőWánönkényesen merítve Jahve erejéből olyan hatást igyekezzenIét-
rehozni, amely nem egészen közvetlen és nem egészen személyes módon Jahvétól
származIk.\)gyanezen oknál fogva Izráelben már korán jelentkezett a joggal kap-
csolatos elképzelésekmágikus vonásainak kiküszöbölés éreirányulő törekvés. A bűn
mágikus jeIlegérőI Vagy a menedék mágikus hatásáról kialakított felfogás he|yébe
Izráe7 már korán az egyes ember erkölcsi feIelősségére vonatkozó világos elgondo-
lásokat állított'51

jo
Vonatkozó szövegek A. BertholetnéI: RGG2 III, |847 |&. p.; uő: Das Dynamistische in AT (192Q.lásd alább
221 ld<. p.
jl Fr. Horst: Recht und Religion im Beteich des AT,Evang-Theo|' 7956,5ó kk. p.

T/
 o{ AZ ALLAM I(AIÁI(ULÁSÁvAL
]ELENTKEZŐ vÁrsÁc 'o

1. A régi rend felbomlása

Az ősi szakrális törzsszövetség állammá alakulása - a honfoglalástól eltérően -

viszonylag rövid idő alatt, ;elesül a Saul és Salamon közti nemzedék idején ment
végbe; ennek ellenére nem eredményezett hirtelen válságot a vallási-kultikus élet
terén. Időbe tellett, míg a Jahve-hit felismerte mindazokat a következményeket,
ame|yek az állam kialakulása nyomán léptek fel. Nem volt eieve feltételezhet ő,hogy
S3qlladi 1-<i{á1y.s..asa. gtő-t.e1t.e.s.e.bb r'e-akciót vá.lt.ki a vallási-kultikus szféra részérő)',
tekintve hogy Saul éppolyan karizmatikus volt, mint a korábbiak. }óllehet nem
tekinthető jelentéktélennek a karizinatiliúi vezetés kiráIysággá a1aku1ásakor nyil-
vánvalóvá váló ellentmondás (1Sám 1'0,27; 11',1'2), a királyság mégsem eredménye-
zett semmif éIe váItozást a szakrális életben. Az állam még korántsem volt abban
ahelyzetben, hogy autonóm hatalomként hatást gyakoroljon a hitre' Annál mé-
lyebben érinthették Izráelbelső é\etétazok a változások, amelyek Dávid államfér-
fiként éshadvezérkéntkezdeményezettnagyszabásúlépéseinyomán jelentkeztek.
kiterjesz törzsszövetség álta1
zá|talai.r maNílus-ment"i'ée.a.-..
egy sorba odalom vol!, ameny-
nyiben azokhozhasonlóan szinte minden irányban vazallus államok vették körül.1
E birodalom védeime hivatásos katonákból á11ó hadsereg kialakítását tette szüksé-
gesé; az egykori kánaánita városokban rövid időn belü1 helyőrségek jöttek létre a
harci szekereken harcolők számára, a birodalom közígazgatását újszerű ,,helytar-
tóságok'' (1'Kir 4,7 kk.) kialakításávaloldották me1; azállamszervezet és nem uto1-
sósorban a nag\/ pompájú sa1amoni udvar költségeit a lakoss ág adói és egyéb köz.
szo|gáItatásai révén|eremtették elő. A vidéki kirá1yi birtokok bér\ői terményeket
szolgáItattakbe az udvarnak' Az udvar székheIyénIDávid egy ősí kánaánita v{-
rost választo|t, s ő maga' az egykori zso7dosvezé1 !s óIyan férfi volt, akit semmífé-
le szakrális rang nem képesítettarra, hogy a királyi székbénüljön. I(i is tarthatta
volna mindeztlehetségesnek akár csak rövid idővel ezelőtt a törzsi szövetség kere-
tein belül{

1A. Alt, II ó6 kk. p.

JT
 AZ ÁLIAM KIAIÁKUúSÁVAL ]ELENrKEZŐ VÁrSÁG

Az efÍajta mélyreható változások sosem magyarázhatók meg pusztán külső

hatásokkal vagy aktuális politikai szúkségszerűségekrehivatkozva. Az országbeI-
seje felé hatoló, f'enyegető filiszteus terjeszkedés kétségkívülközre1átszott a vál-
tozásokban; ennek következtében ugyanis a politikai tényezők Saul és Dávid alatt
egyaránt folytonosan átrendeződtek' A körülményekkésőbb azonbán egy egészen
nagyszabás,3 átalakuláshozvezettek, s ez csak úgy mehetett végbe, ha szellemi téren
is megvoltak az ehhez szükséges feltételek. Az is megtörténhetett volna ugyanis,
hogy a politikai fejlődés Palesztinában maga mögött hagyja a patriarchális törzs-
szöve|séget, s korlátozott lehetóségei okán önmaga védelme érdekébenmegadja
malát a fejlettebb felszereltségű ellenségnek. Ehelyett Izráel teljes egészébenmeg-
változott formában, nagyhatalmí tényezőként lépett [e1, s volt bátorsága ahhoz,
hogy olyan politikai és kulturális feladatok megoldásába kezdjen, ame1yek a bírák
korában még csak fel sem vetődtek. Egy nép éIetébenlejátszódó effajta egészen
mélyreható változásoknak a történész, a dolog természetéből kifolyólag, rendsze-
rint már csak közvetelt úton, vagyis a kialakult eredmények alapján járhat utána;
maguk a váItozások közvetlenül nem ragadhatók meg, hiszen maga nép is alig
érzékeIíőket' Igy az ősi Izráe| esetében is lényegében csupán az áIIam elótti idó-
szakban uralkodó és a már közvetlenül a királyság létrejöttekor jelentkezó sze||e-
miség közti, már kialakult különbséget figyelhet1ük meg' Láttuk, hogy a bírák
korának lzráeIét kulturális és vallási szempontbó1egyaránt teljes,egészébenpatri-
archális kulturális szinten álló közösségként kell elképzelnünk, olyan csoportként,
amely a kÚltusz és a társadalmi élet védelmet nyújtó keretében éit. A társadalmi
éIetet egy ma már elképzelhetetlen egységérzéshatároztameg, az egyes ember élete
beleszövődött a nagyobb közösségek (nagycsalád, törzs) éIetébe,s e csoportok úgy
ér ezték, létük egységben van a külvilág életénektermészetes törv ény szerűségeivel.
Nem volt feszültség a belső és a külső, az én és a világ között, mivel a külvilág ter-
mészetes életénekvalamennyi dimenzióját azok a szent törvényszerűségek hatá-
rozták meg, amelyeket a kultusz ünnepelt, s amelyekbe az embernek be kellett
illeszkednie. A születést és a halá1t is a személyes sík feletti jelenségeknek tekin.
tették, nem tartották olyan történéseknek őket, amelyekkel azegyes embernek sze-
mélyesen számot kellene vetnie. Az egész életet á.tfogták a szertartások és a szak-
rális törvényszerűségek, megingathatatlanul hiteles ünnepek és szokások szentel-
ték meg éshordozták azt' Az ezen szertartások ,,értelm ére,, \rányuIő \<érdésre azért
oIyan nehézváIaszt adnunk, mert a korabeli Izráelben aligha éIt a szertarLások olyan
eszmei tartalmának tudata, amelyet újra meg újra ttsztáznia kellett volna. Sőt,
feitételeznünk kell, hogy a gondolkodás _ legalábbis áltaiában az emberek gondol-
kodása - korántsem rendelkezett olyan irányt adó és kritikai funkcióval az egyes
ember életvezetésében,mint amilyenre már kevéssel ezután az udvari bölcsesség
köreiben szert tett'2 Ezen ósi hit alapvető jellegzetességeítIzráel a királyság kiala-
kulásától kezdve fokozatosan levetkőzte. Létezhettek ugyan egyes vidékeken olyan
körök, amelyeket az új szellemiség csak viszonylag későn érintett, sőt egyes cso-

2
C. H. Racschow: Magie und Religion Q9al 76. p.

3v
 A TAHVE.HIT És AL|ZRÍ\ELI sZÁKRÁrIs INTÉZMÉNYEKTorrÉNrrÉNrxvnzuqra

portolóoz talán soha el sem 1utott, mégis teljes joggal állíthatjuk, hogy a ktrály-
ság korától kezdve Izráe| szellemi életénekúj korszaka kezdődött meg, tekinNe
hogy az IzráeIben ettől fogva gyors egymásutánban szúLető költői és prőzai mű-
vek az írók teljes egészébenújszerű szellemi-lelki beállítotts ágát feItételezlk. Bár
lehetséges, hogy az új szellemiség képviselői kezdetben az udvari környezetnek
csupán kis létszámú rétegétalkották, a fejlődés azonban feItartőztathatatlan volt,
és kétségkívülgyors ütemben haladt is előre, minthogy már a VIII' századí prőfé-
ták igehirdetése is olyan embereket céIzott meg' akiknek az éIetformája éppen
gyökeres változáson ment keresztül.
Ez a szlg\qmí váIto4ás egy új politikai akarat s egyidejűleg új kulturális kezde-
ményezésekésújszerű vallási elképzelésekformájában rendkívül hirtelen jelent még
és haladt előre, s mint ilyennek szükségszerű e]'őzménye volt a korábbi korszák
erejének és lendületének kimerülése . Azúj állami akarat nem arathatott volna ilyen
maradéktalan győzelmet, ha nem vált volna érezhetővé, világos vagy csak homá-
lyos formában, a váItozás szükségessége. A silói amfiktüónia utolsó napjaiban
uralkodó körülményekből ténylegesen kitűnik, how már elhanyagolták a szoká-
sokat, s hogy elégedetlenség töltötte el azokat, akik részt vettek a kultuszban (1Sám
1_3)' Semmi okunk nincs arra, hogy kétségbevonjuk a körülményeket még min-
den bizonnyal a közelmúlt tényeikéntísmerő író csöppet sem híze\gő ítéletét:Jahve
igéje ritkán hangzik fel vidéken, sőt a törzsszövetség vezető papja is teljesen elszo-
kott attól, hogy |ahve kijelentéseiveL foglaIkozzék. A korszak végénektovábbi jeie,
hogy az ősi, helyhez kötődő hagyományok elszakadtak a lényegükhöz tartoző
területtől, s kötetlen elbeszélésanya88á váltak. A bételi Jahve-kijelentésről szó1ó
eIbeszéIés, amely beszámol arrőI, hogy Jákób megfogadta, e helyen hajlékot emel
Istennek, és megfizeti a t\zedet, eredetileg e szenté|y kultuszlegendája volt, amely
I<zárőIag azt a céIt szoÍgáLta, hogy biztosítsa e hely kultus'zhelykgnt birtokolt Szent-
ségé.tés az itt folytatott szokások legitimitását (a kő megkenése,. tízedfizetés) ' Az
effajtá hágyományokat csupán így, erio\őgíai funkciójuk szerint ismerték, mivel
ezek az érintett ku1tuszhely ek úgyszőIván elidegeníthetetlen kincsének részei v o1-
tak; csupán e helyeken adták őket tovább a kellő tisztelettel nemzedékrőI nemze-
dékre. Mi mindennek kellett történnie és mekkora változásoknak kellett végbemen-
niük a kultuszi legendák értelmezésében,ha ezek a hagyományok széles körben
ismert elbeszélésekkéválhattak, s így kevéssel ezután gyű1tők is felhasználhatták
ezeÍ<et irodalmi céljaikra, nagyobb elbeszélés-összefüggésekbe illesztve óket! Ami.
kor a hagyományok elszakadtak a kultusztól' az nem csak azt jelentette, hogy az
ered e tile g a s zakrális dimenzióho z kötő dő s zöve gek erőt el j e sen szekularízáIódt ak
:

az ősi etiológiai motiváció eltűnésével végüla hagyományok értelmi összefüggése

is szükségképpen alapjában megváltozotL, Az,hogy azősi szakrális szövegek a szen-
téiyek helyett az írők műhelyeiben éltek tovább, annak a jele, hogy a patriarchális
kuitikus gyakorlat ideje végéhezérkezett.

40
 AZ ÁLlÁM KIAIÁKUúSÁVAL ]ELEN|KI'ZŐ VÁrsAG

2, Azűj rend

Izráelvédelmét korábban Jahve senki másnak nem engedte át, hanem harcra kész
karizmatikusokat bízott meg feladattal, s velük azután maga is harcba indult - ez
i't.i{"ttehát államma alákult, amely maga rendelkezett területének nagysága és
belső hatalmi ereje fölött. Dávid uralkodásának kezdetén ténylegesen úgy tűnhe-
tett, hogy IzráeI mindenestől függetlenítette magát }ahve népétvezeLő hatalmá-
tól, minthogy Dávid ahhoz a királytól függő hadsereghez tarto4ő hivatásos kato-
ná.volt, amelyet már Saul felállított, vagyis ne-m részgsült szakrális felszeqtelés-
ben. }úda, valamint azegységbe szervezettízráeliés 1údai törzsi csoportok királyává
tört énő megvála s zt ás a (2 S ám 5, 1 -3 ) az eIbeszéIés ben politik aiI ag és szer ű történé s-
ként jelenik meg'3 Jeruzsálem elfoglalása teljes egészébenDávid tulajdon érdekeit
szolgáIő vállalkozása volt, amellyel a két nagy törzsi csoport között fekvő székhe-
Iyet váIasztott magának. Jeruzsálem tehát államjogi SzemPontbóIlzráelés Iúda
me1lett sajátos Státussal rendelkezett: Városa'' volt. De aki azt ÍeItételezné,
"Dávid
hogy így Izráe\ vallásában törés keletkezett, csak azt bizonyítaná, nincs tisztában
azzaI, mIlyen szilárdak voltak a szakrális eiképzelések Izráel tőrténelmében.. Dá-
vid valójában minden váItozás eilenére háborúit még mindig Jahve háborújának
tartotta; abban sem kételkedhetünk, hogy megg5lőződésse| ragaszkodott a Jahve-
hithez. Egészébenvéve tehát a királyság lzráeI számára,|jszerű, sót szinte túlsá-
gosan későn jelentkező valóság volt' Ennélfogva szükségképpen feszültség kelet-
kezett közte és egyes központi hitbeli hagyomány között, amely feszültség a ki
r áIy s ág v égéígmegmara d t.
1.DlíVid trónja szintén rövid időn belülkozvetlen szakrális legitimációban ré-
szesült, jélésüI Nátán jövendöiése révén(2Sám7), Azújabb kutatások e hagyomány-
ban egy igen ősi alapréteget fedeztek f'elr.. az I_7, IIb, 1,6, 18-27, 25_29 verseket;
formatörténeti összehasonlítás segítségévelezenfelül meglepő hasonlóságokat
mutattak ki e szöveg és azegyíptomi,,királynove11ák'' között.a E Í'ejezet valamennyi
alapeleme, az elbeszéIés elején szerepIő futólagos megjegyzéstőLkezdve (a király
(l11áépítése)egészen
,,palotájában ü1'') a király áital említett terven át (a templom
az isteni megnyilatkozásig (mely szerint Isten a királyt gyermekévé fogadja, és iga-
zolja uralmát) szinte lépésrő|1épésreátvételnek, sőt csaknem már hosszú ide1e
megszilárdult, bevett egyiptomi udvari szertartási szövegek pontos másának bi-
zonyul' Az ősi egylp9om1qályteológiában kiemelt jelentőségű volt az úgyneve-
zeLr.k\ráIy\protoko11. Ez azíraL a király uralkodói címeit tarLaImazza,I<ifejezi,hogy
a király Isten fia, megbízást kapott az uralkodásra, és ígéretet arra, hogy uralmá-
nak nem leszvége Stb. EZt az istenség által írt iratot trónra lépésekor adták át a
királynak. A 1údeai udvar ebben a tekintetben is követte az egyiptomi szokást,

3
A. ÁJ!, I 38. p. A vének a következő három érvet hozzák Íe|: Dávid és a nép szorosan összetartozik'
Dávid már korábban is hadi sikereket ért el, és - végül - Jahve ót jelölte ki'
a
L. Rost: Die Überlieferung von der Thronnachfolge Davids (1926) 47 kk. p. S. Hermann: Die Königsnovelle
in )\gypten u.Israel, Wissenschaftl. Zeitschr. d. Karl-Marx-Univ. Leipzig 1953/54 (Gesellschafts- u- sprach-
wissensch. Reihe) 51 kk. p.

41
 A ]AHVE-HIT ÉSAz |zk^ELÍ,szÁKRÁus INTÉZMÉNYEKTorrÉNrrÉNrrvÁzr"trn

hiszen a|őjádá főpap által a fiatal ]óásnak átadott n:]..i!' csak effajta ki.
rályi protokoll lehet (2Kir II,12).5 Az is kétségteien, hogy ''tanúSág''
a júdeai király - e pon-
ton is nagy egyiptomi mintaképétkövetve _ sajátos uralkodói címeke| kapott.ó De
mi mást is jelenthetett a zsidó gondolkodás számára ez akiráIyi protokoll, mint
azt,hogy Jahve szövetséget kötött a királlyal! Ténylegesen ez akíÍejezésis szere-
pel,,Dávid utolsó szavaiban'' (2Sám 23,5), ame|y szakaszigen ősi, valamint a két-
ségtelenül fogság eIőtti 1'32. zsoltárban (12. v')., Térmészetesen nem bizonyítha-
tó, hogy 9 |i.rály! szertartás valamennyi eleme magára Dávidra vezethető Vissza,
de több minden is arra muta!' hogy már Dávid l,de1én megvoltak ennek az aIapjai,
mivel]ahve megnyilvánulása Salamon álmában (1Kir 3,4-15) a számos egyiptomi
párhuzamkövetkeztében szintén eftajta szertartási szövegnek bízonyuI: az Isten-
ség álomban történő megjelenése a szentélyben, a kirá1y mint gyermek, visszaté-
rés a városba, az áIdozat, mindenekelótt azonban az1hogy az Istenség igazolja a
király uralmát - mindezek alapján ú1fent arra következtethe!ünk, hogy a júdeai
szertartás nagymértékbenaz egyiptomi mintát követi.8
E,zekés más udvari szertartási formák lzráeIbenis egész sor, hasonlóképpen
hagyományos elképzeléshordozói voltak: a király Isten fia _ IzráeIben természe-
tesen nem fizikai-mitológiai értelemben, hanem fiúvá fogadás által; a királyt maga
Istenbízza me1 az uralkodás feladatával, tökéletes igazságosságban és böIcsesség-
ben kormányoz, népének nagy 1ótevője és pásztora, népe az ő uralkodása alatt
emelkedik fel; sőt az emberek és állatok, valamint a fö1d természetes termékeny-
sége is fokozódik a király uraikodásának áidásos hatása jóvoltából. A királyt szép
és örömteljes légkör veszi körüi.9 Az országon kívül a kíráIy valamennyi ellense.&é:
nek félelmeteslegyőzője. Mindezek' amint mondottuk, bevett elképzelések' ame-
lyek jelen vannak miriden udvari megnyilatkozásban. Ez volt a király előtti hódo-
lat szokásos formája, és ő maga is így tekintett hivatalára. A jeruzsálemi udvari
teológia különös módon a király! papi tisztséggel is telruházta (ZsoIt 110,4). Való-
jában azonban az ősi.izráeli kultiliü-s éIetbefső szerkezeté.t tekintve egyáltalán nem
magától értetődő az, hogy a király kultikus tisztséget betöltó szenré|y lehet. A ki-
ráIyság túlságosan későn jelent meg a történelemben, egy o|yan ídőszakban, ami.
kor a szakrális tisztségek már hosszú ideje megszilárduitak. Ennek ellenére itt két-
ségkívül igen ősi.udvari hagyományról van szó, amely mint az lzráeIbevándorlása
előtti Jeruzsálem sajátossága a dávidi udvarban is megJelent. A királyságra nézve
gyakorlatilag aligha volt előnyös a főpapi feladatok egyesítésea királyi hivatallal,
sőt nem is találkozunk erre irányuló törekvésel&el; mindennek ellenére döffií1€---

5
V Rad: Das judáische Königsritual ThLz 1'947 , col. 201 kk. p.
ó
A. M. Honeymaln: The eyidence for Royal Nantes atnong the Hebrews,IBL 1948 17 kk. p. S. Morenz:
Agyptische u. davidische Königstitulatur, Zeitschrift Í. ágypr. Sprache u. Altertumskunde 7954 73k. p.
7
Minthogy a héber n.-.l: szó olykor aznlrr szinonimáiaként áll, aZsolt 732,72 és a 2Kjr 11,12 kiielentései
nagyban hasonlítanak egymásra. Az avégzés,amelyről a Felkent aZsolt2,7-ben beszél, szintén rokon
a berít fogalmával.
I S. Hermann: i. m. 53 kk. p.
, Szépség: Bír 8,18; 1Sám 9,2; |0,23i 16,L2.7B; 77
,42;2Sám 14,25; lKjr 1,6; Ézs 33,17; Zsolt 45,3. Óröm:
7K\r 5,21;2Kir LL,20; Zso|t 21.,2.7; Lásd alább 256. p.,26. iegyzet.

42
 AZ ÁILAM KIA]ÁKUúSÁVAL TELENTKEZŐ VÁLSAC

lentőségű volt az a retorm, ameiyet a királyság megjelenése jelentett lzráelkulti-

kus é1etében.10

A dávidi királyságtól egészen eltérő jel|egű az a királyság, amely a dávidi_salamoni nagybiro-

dalom felbomlása után azűgynevezett északi birodalomban jött létre. Ennek az alapja nem
egy lahve áital véglegesen elismert dinasztia volt; az állam berendezl<edéséttekintve az ősi
izráe|ita karizmatikus vezetés jóval töretlenebb folytonossággal jelentkezett ltt, amely per-
sze a nép egyhangú elfogadása révénsziIárd intézménnyévált. Annak, hogy a királyi hivatal
egy ]ahvétó| adományozott karizmán alapult, szúkségszerű következménye volt, hogy e bi-
rodalom he|yzete jelentósen ingatagabbá vált; ha ugyanis a kirá1y karizmája megszrinik, töb-
bé alattvalói sem kötelesek engedeImeskedni neki. E birodalom alapvetó felépítésébenrejlett
tehát annak az o\<a, hogy időrő| időre |ázadások törtek ki benne Időnként lzráelben is |étez-
tek a királyságot nemzedékeken át továbbadó dinasztiák, de kevéssel a vég1eges katasztrófa
e1őtt a birodalmat ismét egymást követó lázongáso\<táztákmeg' Hóseás próÍéta már csak az
isteni harag eszközeinek tartotta ezeket a királyokat, akik, egyik a másik után, egymáskezé_
ből ragadták ki a hatalmat (Hós 13,11). Vö. A. Alt, II 116 kk. p.

2. Már Dávidnak szándékában állt egy templom felépítése,ezt a teÍve: azon-

ban csaFSálámoir tudta megvalósítani. E szándék helyes éttékeléséhezfigyelem-
be ke1l vennünk az e Vonatkozásban fennáil ő jogíhelyzetet, minthogy a templomot
ki9]y1 b'irtokon építették(2Sám 24,24I<1<'), építtetője pedig a király volt. Ezenkí-
vül a király intézkedett a szükségesséváLtjavítások ügyében, becsületbeli köteles-
sége volt időrőI időre támogatni a templomot, és joga volt ahhoz, hogy szükség
esetén megreformálja a kultuszt; a papok királyi hivatalnokok vo1tak.11 E szem-
pontból kell megítélnünk azoknak az idegen kul|uszoknak az elismerését is, ame-
lyeknek Júda királyai időnként a Jahve-kultusz mellett a templomban helyet ad-
tak (2IGr 16,10 kk.; 21,,4I4<.;23,4 Í<k,)' Az ókorban a|elgázott népek kivédhetet-
lennek tartott állampolitikai szükségszerű'ségbőI ismerték el a nagybirodalmak
isteneit. Bármennyire is sértette ezlahve arra irányulő igényét,hogy rajta kívül
más istent ne tiszteljenek, mégis míndazt, ami az állami templomban történt, a
maga sajátos mivoltában kell tekintenünk: más feltÉrelekhatározták meg, mint a
vidéki kultikus gyakorlatot. A salamoni templom tehát éppen azt a funkciót tol-
tötte be, ame1lye1 később a bétéliszentéIy réndel\<ezett; ,,királyi szentéIy,,és ,,bi-
rodalmi 9,9mp1om'' volt (1)n rurpn n;!nn n.l Am 7,13), o\yanállami szentéIy, amély-
ben a király magánáIdozatait, elsősorban azonban az állami áldozatokat mutat-
ták be. Azősi amfiktüónikus Jahve-kultusz otthonaígy egy állami szenté|ylett, e
szentéIy pedigegy olyan ősi kánaánita városban álit, amelyhezÍ|emkötődött sem-

10
Mások királykultikus funkcióira sokkal nagyobb hangsűlythe|yeztek; így példáulA. R. Johnson:
a júdeai
King in theJerusatem Cultus, The Labyrinth (Further Studies in the Relation between Myth
The Role of the
andRitual) 1935,7I kk.p;ésújabbanSacral bingshipinAncientIsrael (1935)' MégradikálisabbanI.
Engnell számos mrívében.Yö. ezze| szemben M. Noth: Cott, König Volk in AT, ZThK 1950 157 kk. p.
(Ces. Studien 1957, 188 kk. p.).
'1 K. Calling: Könígliche und nichtbönigliche Stifter beim knpel von Jerusalen,BBIAK 1950 134 kk. p.; A' R'
Johnson: Sacral Kingship in Ancieat Israel (1955) 47 (,,royal. chapel").

+t
 A ]AFIVE-HIT ÉsAZ|zR^ELI sZÁKRÁIIs INTÉZMÉNYEKTÖrrÉNErÉNIrr vÁzltra

miféle legitim Jahve-hagyomány! E templom a ma8a kultuszával minden bizonnyal

csupán csekély hatást gyakoroit volna a lagyszám(s izráeli lakosság vallási é7etére,
és a dávidi JeruzsáIem csupán e várost érintő adottsága maradt volna, ha Dávid
nem viteti a szent ládát a Sionra. E kultikus táÍgyat az amfiktüónikus s2övffffi:
hez |artöző valaménnyi t örzs a magáénak érezle,i így aládarévén a salar4pgl tem!-
lom eEész lzráel szentéIyévévált.-A templom s."liális tunkciója ezeri-egyaltalán
nem vóIf_égyszerű:' miveÍ kiráIyi szentélyVolt, itt folyt az államíkultusz,"áe mint-
hogy itt őriztél< !á!át,lzraelközponti szentélye volt.12 Helytálló az a megáLlapí-
tás, hogy az ísíámfikfüónilius rendnek nyilván nem hirteleí szakadt végeishőgy
éppen aládát őrző jeruzsálemi templom lett valamennyi izráe7ita lózös szenté:'
lye.13 Mindezpersze csak úgy képzelhető el, hogy az,3j szeitélyben uralkodó vi-
szonyok ténylegesen egyre inkább eltávolodt ak az ősi rendtől. Mennyiben hason-
lít még a Jahve szavára Szent háborúba induló és a zarándokünnepeken Jahve
parancsolatait meghallgató amfiktüóniák ősi csoportj a azokhoz a tömegekhez,
amelyek a templomban gyűltek össze, ahol egy o|yan állam á\dozatait is bemutat-
ták, amely politikai SzempontbóI f'okoződő mértékbenfüggetlenné vált Jahvétóli
Miféle amfiktüónia is volt az, amelynek tagjai - a törzsek _ e,yre kevésbévoltak
készek a cselekvésre, mivel törzsi berendezkedésük az á|Iamf.okoződő térnverése
miatt bomlásnak indult4 A Deuteronomium ugyan kísérletet tesz az.Q1i ámfik-
tüónikus rend helyreállításárá]4 dé micsoda meiierséges, elméleti kép2óámény is
a Deuteronomium ,,Izráelje,! IzráeI alapjában véve olyannyira álIammá vált, hogy
itt már szó sem esik azokról a törzsekről, amelyekből egykor létrejött' A Deu-
teronomium törzsek nélküli amfiktüóniát ábrázol - ami önellentmondás! - csak
azért, mert a törzsek még a legcsekélyebb önállósággal rendelkező csoportoknak
sem számítottak.
Egy ókori nép szakrális életében jelentkező.effajta új vonásoknak legitimációra
volt szükségúk,így hát nem csoda, hogy az oszövetségben olyan hagyományok-
kal találkozunk, amelyek célja az,h9sY azúj rendet az Istenség döntésére Vagy Sa-
játos útmutatására vezessék vissza. Igy a2Sám24 eIbeszéIése minden további nél-
kül ]eruzsálemÍe vonatkoző íepbg )őyog-nak tekinthető. }eruzsálemhez uglranis
nem kötődött egyetlen }ahve-hagyomány sem; ezenfelüIkáriáánita szentélyeknek
otthont adó kánaánita városként különösen is bizalmatlanulviszonyulhatott hozzá
a Jahvéhoz hú vidéki lakosság. Ez a mai formá1ában is tökéle tesen zárt egészet alkotó
hagyomány viszont arrőI számol be, hogy miként épilt az első Jahve-oltár Jeru-
zsálemben. Maga Dávid figyelt fel ehelyre, Jahve angyalának megjelenése révén,s
csak egy iátnok tanácsára állíttatta fe| az oltárt, Ez az oltár Jahve tetszésérevo\t,
12
Csak keveset tudunk a )eruzsálembenlzráel előtt folytatott kultuszokról és sorsukról a város elfogla-
Iása után' Az azonban bizonyosnak túnik, hogy a Dávid elótti Jeruzsálemben a ,,Felséges Istentn
(t')l )* 1Móz 14'18 k.) tisztelték. H. Schmídt:/aú ve u. die Kulttraditionen vonJetusalem,zAw 1955 768
kk. p.; C. Widengrel: Sakrales Königtum in AT u, imJudentum (1955) 11. p. A. R. |ohnson Sacral Kingship
in Ancient Israel (1955) 43 kk. p. Hasonlót mondhatunk a |ahvéról mint égi kirlályról kialakított, a ko-
rábbi Jahve-hittől természetesen távol álló felfogásról.
13
M. Noth: Die Cesetze im Pentateuch (Ges. Studien Esn 46k.,44k. p.
1a
Lásd alább 66.7B5. o.

44
 AZ ÁrlÁM KIÁIÁKUI"\SÁVAL IELENIKEZó VA]-SAC

amit Végső soron az bizonyít, hogy felállítása után vége szakadt aJeruzsáLemet sújtó
csapásnak. Ezt az elbeszélést át- meg átszövik egyes ósi 1ellegzetességek; minden
további nélkül lehetséges, hogy Dávid vagy Salamon korára nyúlik vissza, amely-
ben voltaképpeni feladatát teljesítenie kellett. Hasonló jellegűnek kell tartanunk
egy másik, természetesen jóval terjedelmesebb elbeszélés-összefüggést, jelesül a
LádárólszőIőt (1Sám 4-6;2SámQ'EzazeIbeszéIés a láda sorsát mutatja be, attól
a naptól kezdve, amikor Silóból a filiszteusok elleni csatába szállították, egészen
addig, amikor Dávid ünnepélyes keretek között a Sionra vitette. Eztermészetesen
nem tekinthető valódi iepbs )óyos-nak, minlhogy szellemtörténeti Szempontból
mfu bizonyos mértékbenmaga mögött hagyta a szakrális világot, és közel á11 ah-
hoz a novellairodalomhoz, ame7yről az alábbiakban még szót e;tünk. Az e\beszé-
lés az olvasóit a kudarcok elbeszélésévelis képes lekötni, s megkívánja tólÜk, hogy
azelső szakaszban rögvest két,Izráelt egymást követően ért csapásról is tudomást
vegyenek _ mindez pedig művészi megformálás nyomaithordozza. Mindamellett
az eg€sz szöveg céI1a egyértelműen a folytonosság kimutatása az űj és a régiköz-
ponti izráeli szentéIy között. }ahve a Silótól Jeruzsálemig vezető különös kerülóút
során számos tett végbevitelévelnyilatkozott meg, ami azt bizonyított a, hogy a
Iáda átvitele isteni torténés volt, nem pedig emberi önkénybő1 származolt, A láda
beviteléről szőIó beszámoló (2Sám 6) azonban nem csak ew egyszeri eseményre
vonatkozik, hanem egyidejű|egegy évente megtartott ünnep szertarlásáE is tük-
rözi, mivel a ládának a templomba történő beviteléről szóló másik beszámoló (1Kir
8) alapvető mozzanatai ugyanezt a cselekményt tárják elénk (össze gyd'ekezés - a
menet vonulása _ á|dozat _ áldás). Az ünnep rekon'strukciójában aZsolt 132 ís
segítségünkre Van' minthogy ebben is arról van sző, hogy Dávid a láda eIhelyezé-
sén fáradozik, s hogy í'gy kezdetét veszi Jahve nyugalma, amelyet _ híszen ez a
zsoltár jelentése - minden évben hatalmas felvonulással ünnepeltek.15 A szentély
megalapításának ünneplése azonban a zsoitárnak csak az egy1kvonatkozása volí,
mivel a zso|tár szerint az, hogy Jahve a Siont váiasztotta, azt jelenti, hogy ezze7
megalapította és igazolta a dávidi királyságot, azazhogy Jahve szövetséget kötött
Dáviddal, hogy gondja van ,,mécsesére,,, ame|yet megígértneki' Ekképpen tehát
több minden is alátámasztja azt a Íeltéte|ezést,hogy Etánim hónapban, azaz a
hetedik hónapban tartott nagy évEordulóhoz (1Kir B,2) kapcsolódva ,,királyi Sion-
ünnepet'' tartottak, amely egyképpen volt a szentéIy és akirá|yság megalapításá-
nak ünnepe. Jahve nyugalma helyéülválasztotta a Siont; de a Sionon állt Felkent-
jének trónja is. Jahve trónját és Dávid trónját nem lehetett elválasztani egymás-
tól, sőt ha a Zsolt 1'1'0,1'-re gondolunk, lényegében azonosan voltak.1ó
3. Jeruzsálemben az udvari.szakrális hagyományok mellett, de azoktói teljesen
függetlenül, minden bizonnyal egy másik gondolatkör is kialakult: a Sionrólmint
Isten hegyéról és Isten lakhelyéről szólró hagyomány. A 46., 48., és 76. zsoltár, va-

]5
H. J. Kraus: Die Königsherrschaft Gottes in AT (1957) 82 kk. p.
ló
A Sion új kultuszhelyként való kiválasztását és Dávid kiválasztását a későbbi keletkezésú Zsolt 78 is
egymás mellé helyezi (ó8 kk. v.).

45
 A JAIIVE.HIT És az IzxÁru sz-,q'rRÁus tNrÉzltÉuvrrronrÉNlrÉNrrvÁzr.l'rn

lamint e ,..Sion-énekek,' alapvető elgondolásainak csupán felszínes egybevetése

nyomán is kitűnik, hogy e költemények nem csak hogy nagyban hasórtlítanakp1y-
másra, de egyértelműen ázonos hagyományból is erednek: Jahvénakúgytetszett,
hogy a Sionon, Isten hegyén, ,,a föld gyönyörűségén,, lakozzék (ZsoIt 76,3; 4B,2),
Egykor népek és királyok fogtak össze a Sion elien, Jahve azonban szuverén ural-
kodóként visszaverte őket (Zsolt 48,5kk.; 76,SI<k; 46,6k).I7 Egy emögött rejlő tör-
ténelmi esemény után kutatni elhibázott kísérlet lenne, a Vonatkozó határozatlan
és gyakran csupán utalásokra szorítkoző kijelentések ugyanis semmiféle alapot nem
nyújtanak ehhez' Amirői itt szó van, az inkább egy mitikus esemény, amelyre a
szövegek mint az időtlen rég- vagy közelmúIt történésére tekintenek vissza. A Sion
helyétmeghatározó kijelentések is nehezen hozhatók összhangba Jeruzsálem föld-
rajzihelyzetével. A jelek szerint Isten hegyénéIegyf'olyő is fo1yik (Zsolt 46,5); még
a késóbbi jövendölések is folyót társítanak Isten városához (Ezs33,20k,;JőeI4,1'8;
Zak 1'4,8). A Sion egy helyütt ,,aIegészaL<ibb területen,' fekvő hegyként szerepeI
(Zsolt 4B,3). Mindezek okán kétségtelen,hogy a Sion-hagyományIzráeIelőttí, azaz
kánaánita eÍképzelésekrenyúiik vissza, amelyeket csak utó1ag vonatkoztattak a
Sionra mint Isten hegyére.l8 A Sionról mint Isten hegyérőI szóió hagyomány sa1á-
tos jel1egű és sajátos eredetű eIképzeléskéntalig-alig szerepe7 a fogság előtti kulti-
kus költészetben' A prőEétáI< azonban magukévá tették, s jövendöléseikben éppen
ez ahagyomány vált kiemelt jelentőségűvé. A Sionról, Isten hegyérő, szőIőhagyo-
mány tehát nem más, mint öná1ló kiválasztáshagyomány; bár a legkésőbbi e ha.
gyományok közül, az ősatyáI<rőI és az egyiptomi szabadításrőI szőIó kiválasztás-
hagyományokkal egyenrangú, önálló hagyományt jelent' Tartalmát tekintve a
Jahve nyú1totta határtalan biztonság és védettség tudata határozza meg' S éppen
ezt a vonatkozást ragadják meg Ezsaiás jövendölései, s teszik még nagyobb távla-
túvá. Joggal feltételezhetjük, hogy a Dávidról és a Sionról szőIőhagyományt Jeru-
zsá1emben és lűdában ápolták, míg az atyákról és a kivonulásrő]' szőlő az északt
országban élt tovább. A 7 solt 68-at is az a felfogás határozza meg, mely szerint
Jeruzsálem Isten lakhelye, s }ahve mint király diada1mas háborúkat folytat. Más-
fe1őla Sion megemlítése ebben azösszefúggésben hagyománytörténeti szempont-
bólidegen elemként hat (1B. vers)' A zsoltár egésze azonban olyan súlyos nehéz-
ségeket állít az értelmezés eIé, hogy egyelőre figyelmen kívül kell hagynunk. Bár
több, kétségkívüligen ősi hagyományelemet tartalmaz, keletkezési idejét legko-
rábban al<iráIyság korára helyezhetjük (Mowinckel szerint lehetséges, hogy egy
korábbi _ átdolgozott - költemény képezi az aIapját).|g
A 1elek szerint e különböző \<tváIasztáshagyományok még a VIII. században
is egymástólnémileg függetlenül léteztekegymás mellett .Ezsaiásprőfétaminden-
esetre k\záróIag sajátosan jeruzsá1emi hagyományokat használ fel, s űgy tűník,

17
A Sion-hagyományról az,31abb irodalomban vö' E. Rohland Die Bedeutung der Erwiihlungstraditionen
Israels für die Eschatologie der Propheten (1956), teol. dissz., Tübingen; M. Noth:-'/erasalem und die israel.
Traditiotr (Ces. Studien 1957, 172 kk. p.).
,északí',Isten-hegyet illetóen (vö. Ezs 14,13) vö. o. EiÍ\feldt: Baal Zayhon (l93) Mkk. p'
|8 A.
1e
Der Achtundsechzigste Psalm (L953) 72 k. p.

46
 AZ ÁLLAM KIALAKULASAVAL ]ELENTKEZó VALSAG

a SzöVetSégkötésre és a honfoglalásra vonatkozó ősi hagyományt egyáLtalán nem

ismeri.
Izráelállammá válása, a dávidi királyságésJahve bevonulása egy birodalmi temp-
lomba - mindezek igen mélyrehatő váItozások voltak, amelyek két nemzedék alatt
valósultak meg. A Salamon által egy templom telépítéséveImegbízott föníciai
építómunkások semmit nem tudtak lahvérőI; csak annyit tudtak, miként épültek
minden idóben és minden helyen a templomok. Igy egy Szíriában és Palesztiná.
ban igen gyakori templomtípushoz igazodtak, amelynek alapformája (az e\őtértőI
elválasztott ,,Szentek szentje'') feltehetően MezopotámiábőI származik, s amely-
ben igen különböző eredetű szakrális szimbólumok elegyedtek egymással. A leg-
kevésbésem állíthat ő, hogy a Jahve-hit e templomban sajátos -ódo.' képes volt
kife;ezni magát. Az az állítás azonban túlságosan \sleegyszer,ősíti a kérdést,amely
szerint a salamoni templom feIépítéséveIaz atyáI< hitének nem volt többé jövóje;
aki így vélekedik, eleve azzaI a ÍeItételezésse1é1, hogy idegen kultikus formák fel-
vétele végzetes volt a }ahve-hitre nézvést.2o Nem, az áIIam kialakulásával a Jahve-
kultusz válságba kerü1t, amelyben természetesen újFent Iéte forgott kockán; külső
formájának olyan megváLtozásán ment keresztül, amelynek következtében,31té-
nyező lépett a középpontba, és megváltozott a részeknek az egészhez való viszo-
nya. Szükségtelen hozzáfűznünk, hogy a Jahve-hit számára ezze| egészen új ve-
széIyek és kísértésekjelentkeztek, amelyekkei szemben fel kellett vérteznie magát,
sőt amelyeket előbb egyáItalán fel ke11ett ismernie; ezísbizonyos időt Vett ugyan-
is igénybe. Az áIIam kialakulásával jelentkező válság súlyosságát csak fokozta, hogy
összekapcsolódott a honfoglaiás eredményezte, még meg nem szűnt válsággal.
Jahve és Baal kapcsolata, a Baal-kultusz formáinak és eIképzeléseinekJahvéra tör.
ténő vonatkoztatása az izráeli állam kialakulásával korántsem ért véget; ellenke-
zőIeg, mindez csak fokozódott, mivel ettől Íogva egyre több érintkezésipont ala-
kult ki a kánaánitákkal, s a szomszédos népekkel kialakuló szorosabb politikai
kapcsolatok következtében az\degen kultuszok is sokkal nagyobb hatást fejtet-
tek ki lzráelre.

3. Az(4 szellemiség

Ismereteink az őkori lzráeI szellemi-kulturális történése\rőI és áramlatairól nem

elegendők ahhoz, hogy átfogó képetrajzoIhassunk szellemtörténetéről. Mindamel-
lett világosan kivehető néhány különösen eleven és termékeny szellemiségű kor-
szak, amelyek egyértelmrjen elkülönülnek a korábbi eredményeket csupán megőr-
ző, Íe|'ődésre képtelen időszakoktól. Mindenekelőtt a korai királyság ideje jelent
effajta teremtő eredetíségű és az éIetet egészen új vonásokkaI gazdagítő szellemi-
ség irányította korszakot, amely kétségkívüinagyszabásű belső átalakulásokkal teli
kor volt. Dávid birodalma Eszak és Dél egyesítése után a terjeszkedéshez szüksé-

20
Lásd fentebb, 32. p.

47
 A JAHVE.HIT ÉsAZ IZRÁELI SZAKRÁIIS INTÉZMÉNYEKToRTÉNETÉNEKVÁZnTA

ges minden hatalommal és külpolitikailag némiképpsziIárd státussal rendelkező

birodalom volt, amelyet beIpolitikailag még számos probléma terhelt, amelynek
udvara szellemi szintjével a kor csúcsán á11t, s amelynek kultikus éIete új közép-
ponthoz kötődött, és új formában jelent meg - mindezek a t.ényezők kétségkívül
hatással voltak egy nép életéneklegbensőbb dimenziójára., sőt arra késztették
IzráeIt,hogy egészenújszerű módon értelmezze önmagát. Onértelmezését,csak-
úgy, mint máskor, Izráel ebben az tdőszakban is torténelmi kialakulásának tisztá-
zásávaligyekezett kibontakoztatni. Rendkívüli dolog, hogy három nagy történeti
múvet is megnevezhetünk, amelyek ebben az időszakban keletkeztek, minden
bizonnyalviszonylag gyors egymásutánban: Dávid felemelkedésénektörténetét
(1Sám 16,74 _ 2Sam"Sj), a óávid trónjának utódlásáról szóIő e\beszelest p-Sam
6,1'2,20 kk. - 1Kir 2), valamint a }ahvista történeti művét.21 Nem mintha csak ek-
kor vált volna képes sé Izráe|az önnön történelmér e irányuló reflexió kialakításá-
ru; azlzráelt Egyiptomból kihozó, az atyáknak földet ígérővagy azlzrád,t a pusz-
tában vezető Jahvéról szóló hitvallási formulák, valamint azok, ameIyek jóval
korábbi időszakra nyúlnak vissza, kivétel nélkül történelemteológiai reflexiók ered-
ményeképpenjöttek létre. Az (ljszerű az volt, hogy lzráelekkor képesnek érezte
magát nagy'lörténelmi összefüggések megrajzolására is. Nem csak egyes döntó je-
lentőségű történelmi tényekre emIékezett vissza, s nem csak többé vagy kevésbé
aszindetikus egésszérendezte ezeket a tényeket, kultikus recitálás céL1ára _IzráeI
ekkor nagy ívű összefüggéseket kimutatva valóban történelmet Írt, feltárvaánnak
minden olyan eseményét, amely nem oldódik fel semmiféle elméletben, bemutat-
va továbbá minden mélypontját, és elsősorban a félelmetes és magasztos emberi
tény ezőket, Az űjszer ű tört énelems zemIélet é s tört énet írá s lé tre j ött éhez elsősor-
ban azvolt szükséges, hogy lzráelbensőIeg- azaznem időben - távolságot teremt-
sen a történelemtől, amit csak bizonyos kulturális szinten állva volt képes elérni.
Sőt önmagától is el kellett távolodnia, azaz képessékellett válnia arra, hogy ön-
nönmagát reflexió, átfogő 1el1egű kérdezés tárgyává tegye' Szinte valamennyi
ekkor keletkezett vagy formá1át ekkor elnyeó hagyomány közös sa1átsága az el-
beszéIőktárgyukkal szemben támasZtott különösen hrjvös távolságtartása, amely-
nek következtébengyakran rejtve marad, hogy bensőleg mennyire érinti őket mind-
az, amkől beszámolnak. Világosan kell látnunk,hogy az őkorilzráelrőLvaló isme-
reteinket kivétel nélkül a }ahvista megőtző tevékenységénekköszönhetjük' Ha
Izráel a bírák korának végén,sőt akár Dávid korában \s, egy történelmi katasztró-
fa következtében eltűnik a politika színterérő7, akkor gazdag történelmi hagyomá-
nyai ellenére az utókor számára éppoIy kevés maradt volna fenn róla, mint az
ammonitákrőlvagy a moábitákról, akiknek kétségkívülszintén megvoltak a ma-

21
Minden valószínűség szerint a Dávid felemelkedésérílsz6|ó e|beszéIői mú a legkorábbi a három közül,
minthogy a történelmi átalakulások nyomán elsőként az akérdés merülhetett fel, hogy miként is iött
|étte ez a királyság. A Dávid trónjának utódlásáról szó|ó elbeszé!és nem más, mint Salamon uralmá-
nak legitimációia, s így ennek idején és ennek érdekében íródott' A }ahvista műve valamivel későbbi
lehet, mivel valószínű, hogy előszöt azadott kor történetét írták meg, s csak ezután menilt fel az igény
Izráel történelme korábbi szakaszának bemutatására.

48
 M ÁuÁM KIÁIÁKUúSÁVAL ]ELENTKEZo VÁISÁG

guk hagyom ányegységei, nagyobb léptékű történelemszemléLet kialakítására azon-

ban nem voltak képesek.
A széles történeimi összefüggések - azaz nem csak az egyes események - átte-
kintésénekképességétaz emberilétérteImezésegyik legnagyobb kihatású előrelé-
pésénekkell tekintenünk, minthogy felmérhetetlenül nagy hatást gyakorolt az
egésznyugati szellemtörténetre. Azeff'ajta új szellemi eredményekhez hasonlóan
ez is kétségkívülcsak különböző, számunkra már nemigen ismert kedvező feltéte-
lek szerencsés taIálkozásával vált lehetségessé' Izráeltörténelmi reflexiójának jel-
Iegzetessége, mint ismeretes, az, hogy e reflexió Isten-hitének közvetlen megnyi-
latkozása. Ez különösen a korai és legkorábbi hagyományok esetében nyilvánvaló.
Tudatában kell lennünk azonban annak, hogy az ősi történelmi hagyományok
természete éppenséggelnem volt kedvező az átfogőbb történelmi tájékozódás ki-
bontakozásáranézvést. Ezek ugyanis bizonyos módon kivéte1nélkülcsodaelbeszé-
lések voltak, az egyiptomi kivonulás, a pusztai vándorlás vagy éppen a bírák kora
eseményeiről hírt adó beszámolók.Ezek az események alapjában véve epizodikus
vagy elszigetelt történések voltak, s csoda1ellegükből adódóan többé vagy kevésbé
önálió egészkéntkívül álltak aL<örnyezetüket alkotó összefüggéseken, s így azona
helyen, amelyet elfoglaltak, 1egbe1sőbb jellegüknél fogva lényegébencsak önálió
je1entésselrendelkezhettek. Jahve két megdicsőülése között gyakran hosszú idő telt
el; de ha ezek esetleg szorosabban követték egymást, azújabb csoda akkor is csak
epizodikus 1ellegű volt, és bensőleg nem á1lt összefüggésben a megelőző események-
kel. De ha az elbeszéléseket Szorosan egymás mellé illesztjük is, elszigetelt törté-
nések akkor sem adnak átEogó képet a törlénelemről, és nem tesznek érthetővé
nagyszabású történelmi eseményeket. A Jahvénak a történelemben kife1tett tevé-
kenységéről kialakult felfogás azonban ekkor mélyreható változáson ment keresz-
tü1, mivel fokozatosan feiismerték, hogy Jahve csodákban Vagy történelmi kataszt-
rófákban jeientkező tettein kívnlLétezik tevékenységénekegy egészen más, az
emberi tekintet előtt sokkal re1tettebb formája is, amelynek terüiete az ember
mindennapi élete. A Jahvista számos hagyományt öSSZegyűitő művén belül az
önálló elbeszélések nagy részében' az a felfogás áll elótérben, ameiy szerint Jahve
közvetlen, látható vagy hallható módon beleavatkozik az események folyásába;
de találkozunk már olyan elbeszélésekkel is, amelyek egyáItaIán nem számolnak
többé azzal, hogy Jahve külsőleg érzékelhető formában gyakorol hatást a történe-
lemre' Ezek az elbeszélések természetesen a Jahvistáhozközelebb eső korban jöt-
tek létre; sót hermeneutikai Szempontból segítségetnyújtanak a Jahvista felfogá.
sának feItárásához' Igy péIdául a Rebeka megkérésérőIszőIő e\beszélésaz isteni
vezetés minden feltűnő elemet néikülöző története; Abrahám ebben kifejezi a bi-
zalmát abban, hogy Isten gondot visel mindenre; a szolga általkért jel minden csoda
nélkül valósul meg; Lábán is beszél az eseményeket irányítő JahvérőI, de az, ami
történt, mégis teljességgelrejtve rendeződött el. Jahve ugyan itt is kézben tartotta
az eseményeL< száIát, s az l,Mőz 24 nevezhető éppenséggel csodaelbeszélésnek is,
de a korábban elbeszéltektőlegészen eltérő jellegű csodáról van itt szó, mivel Jah-
ve alakító tevékenységénekmegnyilvánulásához itt már nem szükséges a földi

49
 A JÁHVE-HIT ÉsAz|zRÁEL| sZÁKRÁus INTÉZMÉNYEKTorrÉNrrÉNExVÁztATA

összefüggésekérzékelhető megváltoztatása, Amikor aIány felajánlotta. hogy. nqgg.

itatja a szoIgát és tevéit, Jahve vezetése má1 céIba érkeze,tt. Xz éibeszéléstehát
sokkal inkább a szív, mintsem a végbemenő eseményék terén érvényesülő vezetés-
rő1 szőI.
Ha egy effajta példa nyomán felfigyeltünk a két felfogás közötti különbségre,
nyomban igen sok olyan elbeszélésttalálunk, amelyek e jelIegzetes vonásuknál
fogva eltérnek a korábbi elbeszélésektől, s amelyek, ha keletkezésük időpontját
pontosan,nem állapíthatjuk is meg, bizonyos, hogy ebbő| az új korszakbőI szár-
maznak. Erdekfeszítő vállalkozás annak összevetése, hogy miként teljesítik felada-
tukat az egyes elbeszélések, hiszen |ahve indirekt cselekvése elbeszéIéstechnikai
SzemPontból természetesen sokkal nagyobb követelményeket támasztott azírók-
kal szemben. A megkérésrőI szóLő elbeszéIésben az olvasó egy imádságmeghallga-
tásában ismerhette fel }ahve cselekvését. Az e\beszéIők egy-egy különösen jelen-
tős heiyen gyakran ,utalnak Jahve egyszeri, de az egész történéSt meghatározó
közbeavatkozására. Igy az ISám 26-ban Dávid vállalkozását az a mé|y álom segí-
tette elő, amelyet }ahve küldött Saulra és embereire. Roboám elvakultságában sem-
mibe vette a vének tan-ácsát, aminek oka egy Jahve által okozott ,,fordulat,' (n99),
hirteieí váliozái volt (1K\r 12,1'5).Dávid felemelkedése történetének kezdetén arról
a J9SSz szelIemről van szó, amelyet Jahve kuldott Saulra (1Sám 1'6,1,4); a történet
pedig azzal végződíI<, hogy Jahve ,,Dáviddal volt'' (2Sám 5,10). A József-történet-
ben az eIbeszéIő ezzel szemben a főhős szájába adja a lahve vezetését f'e|tárő sza-
vakat (1Móz 45,5-8;50,20). Ugyanezt az eIbeszéIői technikát a]kalmazza Ruth
története, amely az isteni vezeEés kivételesen művészi megformáltságú története,
mivel a rejtett teológiai száI (ljra meg újra felbukkan a cselekvő személyek szavai-
ban (Ruth 1.,8 k.; 2,I2,20;4,13 k.). Igennehéz feladatot vállalt az az e\beszélő, aki
Abímelek sikemi királyságát és szánalmas halálát foglalta írásba, minthogy elbe-
szélésetárgyául nem egy önálló eseményt, sem nem személyes vagy családi törté-
nést választott, hanem egy történelmének különösen zavaros korszakában lévó
város és zsarnoki uralkodója sorsát (Bk 9)' Itt következik be először, hogy egy eL.
beszéIő kiterjeszti figyelmét a politika terú7etére,hogy megírja Sikem város torgé-.
nelmének egyik szakaszát, Az ábrázolás rendkívül realisztikus; de itt is minden
előzmény nélkül, egészen váratlanul jelenik meg a következő mondat: ,,De Isten
egy 1onosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárq! kö,zé, (23, v.), s ettől fogva
az események kedvezőtlenül alakulnak Abímelek számára, ABÍr 9 elbeszéLése tár-
gyánakkezelésében oly magas ábrázolásbeli igényeknek igyekszik megfelelni, hogy
lényegébenazon a határon á11, amelyen túl már történetírásról beszélünk, Izráel
azonban ezt ahatárt is átlépte, és eljutott a valódi történetíráshoz, egy nép önér-
telmezésének legátfogóbb formájához, amelyet az ókori vilá gbanIzráeIen kívül csak
a görögök - de ők is egészen más módon - voltak képesek megvalósítani' A Dávid
trónjának utódlásáról szóló történetben azizráel\ történetírás, legalábbis formális
szempontból, tökéletesen kiforrott formában jelenik meg' Azösszetett anya9egy-
mást követő jelenetekre történő felosztása avatott kézrevaII, művészi a cselekvő

50
 AZ ÁrLtM KIAIAKUúSÁVAL ]ELENTKEZŐ VÁtsÁG

személyek bemutatása, mindenekelőtt azonban a közbevetett teológiai utalások

technikája teljesedik ki itt. Erről később még bővebben szőt ejttink.
]ahve történelemben való cselekvésének egészen űjszerű ábrázo|ása, amely,
ahogy láttuk, új eIbeszéIői technika kialakulását eredményezte, nyilván nem
véletlenül jeient meg, hanem csupán kif'ejeződése volt egy mélyreható szellemi át-
alakulásnak' E kor számára Jahve cselekvése megtapasztalásának kitüntetett for-
mája már nem a szakrális volt, nem a csodák vagy a csodához közeI ál|rő esemé-
nyek, s ennélfogva hitét sem tudta többé megfelelóen kifejezni a szakrális elbeszé-
lések segítségével;mindezek okán pedig a környező valósághoz való viszonya is
gyökeresen megváltozott. Ez a valóság _ ,,a természet és a történelem',, mondhat-
nánk _ levetkőzte szent vonásait, és egyik pillanatról a másikra kiszakadt a szent
rendelkezések oltalmából; ennek megfelelően az elbeszéLések szereplői egy mara-
déktalanul mítosztalanított profán világban élnek. E Ponton kétségkívülew nagy-
szabásű felvilágosodás nyomaival találkozunk, egy önmagának szabadságot szer-
ző, idejétmúItelképzelésekkel szakító szellemmel. Mindez azonban nem jelentett
szakítást a Iahvébá Vetett hittel, Sem nem egy fe\Iazult, kiokoskodott hitre való
áttérést.}ahve nem hagyta eI népét,a szakrális vonásaitól megfosztott, profán
világban is megtalálható volt, sőt a történelemben végbevitt tettei ekkor sokkal
inkább érzékeIhetővéváltak. Jahve tevékenységénekbemutatásához azelbeszélők-
nek nincs szükségük csodákra vagy karízmatikusok fellépésére;az események lát-
szőIagteljes mértékben a maguk immanens törvényei szerint játszódnak le. Ez alól
nem képeznek kivételt azok a sajátos alkalmak sem, amikor az elbeszélők Istenről
beszélnek; akárhogy is, minden esetben az isteni közbeavatkozás legrejtettebb
formá1át választották: }ahve akarata révénvalamely emberi tett' amint az gyak-
ran taPasztalható, minden csodás elem nélkül, számos következménnyel járó for-
dulóponttá válik. Ha az elbeszéLők nem utalnának eÍre' a földi okok láncolatában
semmiféle törést nem fedezhetnénk fel. A legfontosabb azonban az, hogy lahve
cselekvése átfogja az éIet valamennyi területét, a szakrálist és a teljességgel pro-
fánt egyképpen; sőt az elbeszéIések azon igyekeznek, hogy kimutassák azt a Pro-
fán világban' |ahvéban rejlik mindennek az oka: ez a hit - amely alapjában már a
Jahve.hit legkorábbi formájában is megvolt - itt nyeri eI először a neki megfelelő
formát,2z Ami pedig a másik tényezőt illeti: Jahve cselekvéséneklegmagasabbrendű
terüIete az emberi szív. Nem arról van sző, hogy ezáLtala cselekvő szeméIyek ,va|-
lási személyiségekké'' válnak; elIenkező\eg, olyan emberek, akik szenvedélyesen és
konokultörekednek céljaik megvalósítására. S az olvasó mégis azzaltalálkozik, hogy
Jahve a történelem fuányítására felhasználja őket, felhasznáI1a szívüket és elhatá-
rozásaikat.
Mivel a szakrális történés többé nem képeztea magasabb e\beszélés tulajdonkép-
penitárgyát, új jelenség lépett az elbeszélők figyeimének középpontjába, jelesül az
ember, a maga áttekinthetetlenül gazdag\ényéveI' Kétségkívülhívogatóan újszerű

Jahve általános okságát illetően vö. B. Balscheit: Á/ter

22
u. Aufkommen des Monotheismus ín det israeIitischen
Religion (1938) 40, 81,94 k-, 125- p.

51
 A ]AFIVE.HIT És sZAKRÁIIs INTÉZMÉNYEKTonrÉNrrÉNrxvÁznr,q.
^z|ZR^EL|
terület nyílt meg a korabeii elbeszélők előtt, amikor fe|Íedezték, hogy ábrázo|ható
akár a jövendő király találkozása egy okos asszonnyal és egy szánalmas, ostoba alak-
kal is (1Sám 25),vagy éppen két férfi barátsága (1Sám 1,8-20). Rövid időn belül rend-
kívül nehéz feladatokba vágtak bele, és összetett lelki folyamatok páratlanul sike-
res ábrázolását nyújtották, így például SaulDávidhoz f'űződő, gyűIöIet-szeretet
formálta víszonyát, egy várva várt, de egészen váratlanul érkező hír hatását (,,de a
szíve hideg maradt,' IMőz45,2Q,va5Y érzelmiIegerősen érintett férfiak meg-meg-
akadó beszélgetését(1Móz 43,26|&'.), Mindez és még sok egyéb - merőben elbeszé-
lői szempontból - olyan lehetóségek voltak, amelyeket az ősi mond a még nem is-
mert. Mindezeket a kis mestermunkákat felülmúlja azonban a főszereplők szelle-
mi arculatának megrajzo1ása azegymást követő uraikodók történetében. Ezek közül
is kiemelkedik a nyilvánvalóan kettős jellemű Dávid portréja, akiben az ellenállha-
tatlan nagyságveszéIyes gyengeségekkel elegyedik. E ponton, a teológiai céIkítűzé-
sektől függetlenül, kifejezetten művészi törekvések jelentkeznek, s az önálló elbe-
szélések szerző\t is helyesebb noveilistáknak neveznünk: szuverén módon kezelik
valamennyi stílust, Saulnak az endori varázslőasszonynál bekövetkező ko1p9-r..Lr-a- '
gédiájátóIkezdve (1Sám 28) a komikumig (Nábál halála, LSám25,36_38) számos
árnyalatú eseményt foglalnak irásba, Abrázolásmódjuk bámulatra méltó, de,bár-
mily paradoxul hangozzék is, bámulatra méltó művészi hallgatásuk is, elhallgatása
annak, amit az olvasónak magának kell kimondania.
A pszichológiaí mozzanatok előtérbe kerülésével párhuzamosan jelentkezik az
elbeszélésekfokozódó mérték(l díszítésea cselekvő szeméIyekajkára adott szavak.
kal' Az ISám24 és26 elbeszéléseinek csúcspontját Dávid Saullal folytatott párbe-
szédei alkotják, s a többi esemény ezekre irányul - az űj király előtt visszalépő
felkent alázatára. A Dávidról és Cóliátról szóIó elbeszélés(1Sám \7) ma\ formájá-
ban 1B rövidebb vagy hosszabb szóbeli megnyílvánulást tartalmaz' MagátőI érte-
tódik, hogy ezzela történés drámaisága még élesebbéválik. A Cóliát-torténet
érzékelhető eseményei ís épp eléggéfeszültek, aze\beszéIő azonban nagyobb hang.
s,3lyt he|yez a szellemi síkon jelentkező feszúLtségre: Dávid bátyjának öccse elbi-
zakodottságá! elmarasztaló szavaitól kezdve Dávid beszédéig,amely szinte prédi-
kációként fejti ki a hit szükségességét.Az, hogy az eseményeket az írők a szerep-
lők közbevetett szavaival drámaivá teszik, igen szoros összefüggésben áll azza| a
művészi retorikával, amelyet ekkor - nyilvánvalóan egyiptomi hatásra _Izráelben
is buzgón alkalmaztak' A megfelelő pillanatban a megfelelő szavak találó megfo-
galmazásának képességétművészetnek tekintették, s tervszerűen nevelték erre a
magasabb körökből származő ifjakat' Ha figyelembe vesszük, hogy ebben az idő-
szakban kezdetét Vette a természettudományos ismeretek összegyű1tése és rende-
zéseis (1Kir 5,9 kk.),m előttünk á1l teljes képe egy olyan korszaknak, amelyet gyors
felvilágosodás és újszerű, általános szellemi kezdeményezések jellemeznek. Sőt,
összevetve a humánum iránti újonnan ébredt érdeklődést, az ember középpontba
állítását, a pszichológia előtérbe kerülését és a retorika alkalmazását, tel!es joggal

23
l.ásd alább, 33ó. p.

52
 Az ÁILAM KIAIÁKUIÁSAVAL JELENTKEZŐ VÁISÁG

beszélhetünk salamoni humanizmusról. Természetesen nem lehet humanizmus-

ró1 beszélni, ha nincs jelen az,,ókori'' irodalom tanulmányozása és felhasználása;
de mi más is a Jahvista csodálatos műve, mint az izráe|í ókor páratlan, új szem-
pontokat érvényesítőés mindenekelőtt szellemi síkra emelkedő aktualizálása egy
,i1 t.o' szellemébeni A korábbi anyag az ewes hagyományok esetében szellemileg
természetesen más-más mértékbenérvényesiI;amű egészét azonban egy egészen
kifinomult szellemi töltés veszi körül, amelybe a maguk ősi mivoltábannagyrészt
változatlanul megmaradt hag7ományok is beépülnek.

Az egyes hagyományok stíusukat és megformáltságukat tekintve a különbözó erységekben

valójában g1akran nagymértékben külónböznek egymástól. Vessük össze az archaikus Ünne.
pélyességűBétel-történetet, amelyben kifejezódik a szent keltette ósi félelem (1'Móz28,1T1
azza| az elbeszéléssel, amely |ákób fiainak szi|etésérőI szőI (IMóz29,31_30,24)' A szenvedé-
lyek és az alacsony emberi tényezők micsoda szövevénye figyelhetó meg a két asszonynak a
ÍérÍiértfolytatott küzdelmében! S mindez ott rejlik lzráe| ősaty1ának és a törzsek óseinek
neveiben, amelyek a korábbi hagyományban oly magasztosan csengtek. Idóközben azonban
Izráel képessévált arra, hogy minderról rendkívül profán módon is beszéljen.

Ha egy korszak szellemiségét elbeszéIői művészete, azaz éIeEének egy egészen

jelentéktelen összetevője alapján igyekszünk rekonstruáIni, akkor érthető módon
csak megközelítő eredményekre juthatunk. További hátrányt jelent, hogy nem
ismerjük Sem e magas szintű elbeszélői művészet képviselőit, sem azt a közönsé-
get, amelyet elsősorban megcéioztak. A homéroszi énekesek Démodokosz dalnok
alakjában önmagukat is beleszőtték szövegükb e;2a a nagy novellisták önmagukról
rajzo\tképét az oszövetségben azonban hiába is keressük. Talán a bölcsességi ta-
nítókhoz közel álló körökben kell keresnünk őket.25 Azt sem tudjuk, milyen mér-
tékben érvényesült a vidéki lakosság széIesrétegeiben a világi, sőt részben nagyvi-
Lági éIetrő| kialakított ,|1szerű felfogás. Lehetséges, hogy ez azudvarta, a főváros-
ra, a hivatalnokokra és a felsőbb körökre korlátozódott. Másfelőlnem becsüihetjük
alá azt a hatást, amelyet a királyság és az eÍfajta vezető szellemi réteg gyakorolha-
tott a lakosságra. Ennél is nehezebben válaszolható meg az elbeszéLők és a kultusz
világa közti kapcsolat kérdése.Kétségkívüla modern viszonyok szerint tájékoző-
dő torzítás Lenne az a Íeltételezés,hogy e korok a hit természeLének megfelelően
többé vagy kevésbéradikálisan elszakadtak a kultusztól. Ha eltekintünk attól, hogy
a kultusztól független vallásosság ismereteink szerin! soSem létezettlzráelben, még
így ís épp eIég tényező támasztja alá a kultuszhoz valő poz\tív viszony tényét,s
ezek egyértelmrjen cáfolják azt a feltételezést, miszerint az elbeszéIők számára a
kultusz érdektelen, közömbös valóság volt' De lehetetlen nem észrevennünk, hogy
valami megváltozott a kultuszhoz való viszonyban. Abban a világban, amely le-
vetkőzte szakrális vonásait, s amelyben megs?okottáváIt az ember P.!q.fér.l qz9m-
kultusz bizonyos módon elszigetelt tényezővé vált. Továbbra ís az éIet
Y?,",a
2a
odüsszeia, VIII' 2ó1 kk.
,5 Így vélekedik már J. Hempel: Cott und Metsch im AT (1936,) 65. p'

53
 A ]A}IVE-HIT ÉS AZ IZRÁELI SZAKRÁus INTÉZMÉNYEKToRrÉNrrÉNrrvÁzt-cr'{

szakrális középpontja volt, az a hely, ahol az ember kapcsolatba kerülJahvéval, a

két terület azonban elvált egymástőI; ,,azéIet,, és a ku1tusz fokozatosan két onálló
területté vált. A királyok története egy olyankultuszt tár e1énk, amely egyrevtlágibb
színezetűvé vált, s ame1ynek keretében a szakrá1is intézmények továbbra is mrí-
ködtek. Mindamellett tévednénk,ha a világi vonások elótérbe kerülésénekfo1ya-
matát a }ahve-hittől való nagyszabású elszakadásnak tekintenénk. A próféták e
vonatkozásban mindenesetÍe nem emelték fel szavukat; ellenkezőIeg, ezt a folya-
matot csak tovább fokozták. Apróféták Jahve parancsolatainak semmibevéte1ét
panaszol1ák fel, amely parancsolatok érvénye alól a kulturális' politikai és szociá-
1is é1etet időközben még nags1obb mértékbenkivonták.

4. Vallási tiltakozás az új politikai és kultikus jelenségekkel szemben

Az e\őző szakaszvégévelmesszire elórenyúltunk a történelmi fejlódés folyamatá-

ban, ezért visszatérünk azokhoz az új jelenségekhez, amelyek a királykor I<ezde-
t én me gvál t ozt aLL á\< Izr áeI éIetének poli tika i é s val1á s i dimenziőj át' Az Izr áeIb en

kibontakozásnak induló fejlődést az általános kánaáni politikai és kultikus körü1-

mények nagy;ában-egészében már előrevetítették. Ennélfogva az izráelítáI< nagy
részétkétségkívülmagával sodorta az események vihara. Magától értetődően fel-
tételezhetjük, hogy e fej1ődés helyeslői és eIőmozdítói lényegesen többen voltak,
mint azok, akik kritikával fogadták és elutasították azt. A királyság kezdetérőI
forrásaink ugyan bőséges felvilágosítást adnak, ebben a kérdésben azonban érthe-
tő módon csupán néhány többé vagy kevésbéösszefüggésLe\en rész\eLtel szolgál-
nak, amelyek alapján már nem rajzo1hatunk átfogóbb képet a kor haladáse1lenes
áramlatairó\' Az egymástól elszakadt birodalmak belső történelmérő1 a források
ennéI is kevesebbet árulnak eI. A deuteronomista történetíró e korszakot, mint
ismeretes, egyetien szempont alap1án mutatja be, jelesül azt vizsgálja, hogy mi
ként viszonyultak a királyok (akiket azonosít birodalmukkal és nemzedékükkel)
az egyetlen iegitim kultuszhelyhez, a jeruzsá1emi templomhoz. Akkor voltak ,,tel-
jesen'' Jahvéval, ha kultikus vonatkozásb ankízárólag a 1eruzsáIemi oltárhoz kötőd-
tek. Ha történészként nem is utasítjuk el eleve a deuteronomista történetírás alap-
vető szempontját, csak azért, meÍt a kultusztörténet egészét egy olyan elvárás
alapján ítéIímeg, ame1ynek i1yesfajta kiemelt je1entősége e korszakban egyáltalán
nem tudatosult' mégis el kell ismernünk, hogy az ábrázoIás szempontja rendkívü1
egyoldalú. A szerzőnek műve intencióját tekintve nem is volt célja, hogy a kor
kultusztörténetét a maga összetettségében maradéktalanul bemutassa. De mivel
felfogását oIy nagy erővel adjaeIő, a kritikus kutató a történeImi viszonyok rekonst-
rukciója során aiigha képes teljes mértékben függet1eníteni magát óhatatlanul nagy
hatást gyakorló ábrázoIásátől. De minthogy sémák a1ap1án rendezi anyagát, felto-
gása időnként nagymértékbenegységesítő szűrőn át 1áttatja a kétségkívülminden
szempontból rendkívül bonyolult viszonyokat, s így e nagyszabásű mű az esemé-
nyek feltárására törekvó Lörténész számára egyídejűIegjelentős akadályt is jelent'

54
 AZ ÁLLAM KlAlÁxuúsÁval ]l't-ENTKEZi VÁ|sÁC

i' Mélységes irtózattal mutatja be a Királyok első könyve I. Jerobeám király

kultuszpolitikai intézkedéseit, a bételi és a dáni birodalmi szentélyek felállítását
(II1r 1'2,26 kk.); de ha elfogulatlanulvizsgáljuk az eseményeket, el kell ismernünk,
hogy e kiráIy nem Vont le más következtetést az állam kialakulásának tényébőI,
mint Dávid. Az ekkor on!]JQv-a váItI7ráeIneI<egyszerűen birodalmi Szen.télyre Voit
szüksége; ennélfogva még csak nem is va\őszínű, hogy a két birodalmí szentéIy
megalapításának voltaképpeni oka elsósorban a máskülönben leruzsáIembe tartó
zarándokok keltette aggodalom volt (1Kir 12,27). A júdeai krónikás, Í<ényszeredet-
ten bár, de kénytelen elismerni, hogy e két szentélyben Jahve-kultusz fo1yt; ami
pedig magukat a Szentélyeket illeti, a királynak ősi, szent kultuszhelyek álltak ren-
delkezésére, S nem kellett vennie a bátorságot ahhoz, hogy előbb kultuszheliyé
aVaSSon o1yan városokat, amelyekIztáeI kultikus életébensemmiféle sZerepet nem
játszottak. A kutatás eredményei alapján igen valószínű, hogy a Bételben és Dán-
ban felállított két ,,borjú'' valójában nem istenkép, hanem csupán a (láthatatlan)
Istenség taIapzata, ptedesztáIja| azaz nem valódi képmás, hanem Jahve jelképe.26
Azt sem FeltéteIezhetjük, hogy eftéle istenhordoző tárgyak használata már a korai
királyság szemében is a JahveJ<ultusz törvényeinek megszegését;elentette; ellen-
kezőIeg, itt is a képtilalom szígorúbbértelmezésérőlvansző, amelyet későbbre kell
helyeznünk. Ami pedig végül a papok önkényes beiktatásának vádját illeti, tud-
juk, hogy Salamon és Dávid is fenntartotta magának a jogot arra, hogy a királyi
szentélyben papokat iktasson be, vagy tegyen 1e'27 Mindent egybevetve: I. Jero-
beám nem tekinthető azúj rendet ellenzők tipikus alakjának, ellenkezőIeg, azúj
rend egyik legkövetkezetesebb képviselőjének ke1l tartanunk őt.
Egészen más ;ellegű az az ellenál1ás, amelybe már Sau1 királiyá választása is
ütköZött (lSám 1,0,27;1,1',1'2 k.). A csekély számű adat el1enére is jól eÍképzelhető,
hogy a pq-t4al9báuqgyökerű vidéki]akosság korántsem engedte ellenszegülés nél-
kü1 érvényesülni maga fölött az egészen újszerű királyságot. A királys{g érezhető-
en korlátozta a szabad.v.idéki parasztság jogait, és meglehetős gazdasági terheket
is rótt rá,hogy á |ei-.iuiau"ítasi tetet!át<|al egyelerő ne is beJzéljrink] A ,,kiráIy
joga'', amelyet Sámuel a nép eIé tárt (1Sám 8,71'-1'n természetesen teljes egészé-
ben célzatos megfogalmazású, ami nem csoda, hiszen Saul királ1yá választásának
elbeszéIése igen késői korbó1 származík' E királyi 1og részIeteíennek ellenére ko-
rántsem vo1tak mega!,apozatlanok. A király valóban igényt tartott a vidéki lakos-
ság ifjú tagjaira, hog1z hivarásos katonákként helyőrs égeire áIlítsa őket. Kisajátította
a vidéki birtokokat, hogy szerte az országban királyi birtokokat hozzon létre, s a
munkát ezeken a vidéki 1akossággal végeztette'2B Más földterületeket azért foglalt
1e, hogy híveinek adomány o,.^ őI."t.Aáót vetett ki az eg{áVidéki lákossá gra,iogy
adóikból fedezze udvartartásának költségeit (1Kir 4,7; 20,1,4), sőt a lakoss ág női
tagjai sem voltak biztonságban tőle, mivel a kenőcskészítés, a főzés és a sütés fel-

2ó
K. Calling: Biblisches Reallexikon (1937) col. 202kk. p.
27
2Sálm 8,I8; IKir 2,26.
28
M' Noth: Das Krongut der isr. Köníge und seine Wrwaltung, zDPv 1927 211 kk' p.
'

55
 f ci, l,

A ]AHVE-HIT ÉSAzIzR^ELI SZAKRÁIIs INTÉZMÉNYEKTonrÉNrrÉNrx vÁzt,crn

adatait velük végeztette. Könnyen elképzelhetjük, milyen hatást váltottak ki ezek

az erőszakos intézkedéseka nomád szabadságérzet éItette szabad izráeli foldmű-
vesek körében. A királyság tökéletes elutasítása a legnagyobb erővel Jótám péLdá-
zatábat f'ejeződlk ki, amelyet egyenesen a világirodaiom legerőteljesebb királyság-
ellenes költeményének neveztek (Bír 9,8 kk'),29 Nem valamiféle vallási eIőítéIet
gúnyol1a ki itt oly kegyet1enül a királyságot; szociális e\őítéIetrőlvan szó. Míg a
többi fa mások hasznára és javára töiti be feladatát, a tüskebokor az egyetIen aszo-
ciális, haszontalan növény; uralkodása, ,,hajladozása a fák fólött,,, az,hogy a fákat
árnyékába kéreti, pökhendiségével csak nevetséges leheE.30
Ezzel szemben a Jahve-hit szívébőLszárrr'az1k az a tiltakozás, amelyet a hadse-
regben és a hadviselésben bevezetett újítások váltottak ki. A Dávid népszámlá|á-
sárőI szőIő ősi történetben (2Sám 24) megőrződott az emléke annak a _ nyilván-
valóan korabeli - lázadásnak, amely a hadsereg Dávid által tervbe vett, majd meg
is valósított mechanizálása és racionalízáLása nyomán tört ki. Ez a népszámlálás
egyérte|műen katonai célokat szolgált. Dávid tudni akarta, milyen hatalmi hely-
zetben van; kézzelf.ogható számokra volt szüksége. A hadkötelesek eftajta össze-
írása azonban mindenestől ellentmondott a szent háborúk természetének,ame-
lyekben egyediI |ahve védelmezLeIzráeIt. AzeIbeszéIés viszont arról számolbe,
hogy a király akarata az ellenvetések ellenére is keresztülvitte tervét.
A Saul e|vetésérőIszőIő elbeszélést(1Sám 15) mint forrást nem használhatjuk
tel ilyen közvetlen módon, mivel legkorábban a próÍéták korának kezdetén kelet-
kezett. A király és a próféta már nagymértékben tipízáIő szernbeállítása okán nem
számolhatunk az áitalunk ismert szöveg korábbi keletkezéséveI; az azonban na:..
gyon is lehetséges, hogy maga az eIbeszéIéSanyaga korábbi, mivel a király és a
zsákmány átok alá heIyezésénekősi szokása között kialakult visszás helyzet szük-
ségképpenegy olyan korra nyúlik vissza, ame1yben az ewre vílágíbbá váló hadvi
selés még ily formában összeütközhetett mindazzal, amit a Szent háború megkö-
vetelt. Saul igen súlyos bűnt követett el, minthogy nem tett hitet |ahve mellett,
nem adta át Jahvénak az átok alatt álló zsákmányt. Az e|beszéLés Saul indítóokait
nem veszi figyelembe; a }ahve-hittel szemben fellépő önfejű király azonbanépp
eIéggévilágos vonásokkal van megrajzolva. Saul saját tetszése szerint akart bánni
a zsákmánnyal; bizonyosfajta ,,á11am érdek,, vette át az írányítást itt, amely - bár-
mily űjszerű jelenség is _ már nem akarja, hogy Jahve szabja me1 az elosztás tör-
vényét.Történelmi szempontbólteljességgel valószínű, hogy a patriarchális Jah-
ve-hit a bevezetett újítások közül elsóként a hadseregben és ahadvezetésben be-
következett változtatásokon ütközött meg. Hol másutt is következhetett volna
be az összeútközés{ A zarándoklás szokása, a nagy Jahve-ünnepek ugyanis nem
váItoztak, és a király az isteni jogot is érjntetlenül hagyta. Izráel védelmét ellensé-
geivel szemben - ameiy korábban kízárőIag|ahve feladata volt - azonban a lsiráJy-
ekkor tulajdon hatáskörébe vonta, s így egy olyan konfliktus keletkezett, amely
'
29
M. Buber: Königtum Cottes (79362) 29. p-
Jótám pé|dázatát illetóen lásd E. Nielsen: Shechem (7955) |47 kk. p.
30

56
 Vr. : * L4rt l

AZ AllÁM KIAIÁKULASAVAL TELENTKEZO VAISAC

már nem volt elsimítható. A nagy prőfétáknak a szövetségkötések és a fegyverke-

zési politika ellen intézett támadásaiban a szakadék őriásira nőtt, s csak akkor
köszöntött be újra abé\<e, amikor a királyság levonult a történelem színpadátőI'

Ezzel szerr'ben azt a történetet, amelyben cedeon elutasítja a királyi méltóságot, aligha te.
kinthetjük a királyság intézményénekkorai elutasítását igazolő forrásnak (Bír B,22-24)' Eb-
ben ugyanis a két korábbi beszámolóval szemben nem kerÜ1 sor konfliktusra egy teljességgel
meghatározott szokással, a királyságot itt teljes egészébenelutasítják: senki nem uralkodhat
Izráe1 fölött, mivel ez Jahve uralmába történó beavatkozás lenne. Az elutasítást olyannyira
teológiai és|ényegretörő_az 1Sám8,1 |&-és72,1' kk.nél isradikálisabb_érwelutasítjákel,
hogy olyan korból kell szárn.'aznia, amely némileg belső távolságot teÍemtett a jelenségtől' A
szóban forgő szöveg egyébkéntis rendkívül je11egtelen az egyéb, igen szemléletes Gedeon-
elbeszélésekhezképest,és nem nyújt közelebbi betekintést az ,,ízráeliférfiak, felkérésenyo-
mán kialakuló eseménybe.

2. Anagyszabású, új kultikus 1elenség, Jahve templomának felépÍtése,amint

láttuk, szintén ellenke?ésbgü[kö.ot!. Nátán Jahve megbÍzásábőI Dávidhoz inté-
zett tiltakozása azonban csak megközelítőIeg, semmi esetre sem hitelesen tárja fel
di okait. Nátán D
miután kivezette
'' (l?u1n.n )nxl), és
zat építsenek neki (2Sám 7,4-8), Kétségtelen, hogy Nátán e.szavgkkal a ,,találko-
zás sátrának,, hagyománya mellett emelqe fel szavát, amely egészen másként gon-
dolkodott }ahve jelenlétérőI.31 Azakérdésazonban megválaszolat1an, és minden
bizonnyal nem is adható már pontos váIasz rá,hogy ez a sátorhagyomány milyen
körökb . A ta ának hagyománya igen ősi korra
YÚtlL ikus 1 ben ekkor mát valószínűIeg egy-
re keve kezet y hát igen valőszínű,, hogy Nátán itt egy
ősi kultikus hagyományt használ fe1 a templom felépítésee1len.32
Nátán tiltakozása hatástalan maradt, a tg49p1om. felépúlt;sőt egészébenvéve
cz ősi.pátiiáic6á1is
" 1',1-'i
Jahve.hit kora a végéhezért, Atörzsek á1tal eredetileg elfogla1t
.területeken élő földműves lakosság körében bizonyára még számos Jahve-hívő élt,
-<'"
másutt azonban már nem találunk ilyeneket. }eru4sq|.e'q. az-ud.var és a hivalalno-
kok''városa vo'lt, amelyre a politikai feladatok és a velük járó gond terhe hárult;
eredeti lakosai kánaániták-1ebúsziak voltak. A bírák korának kultikus betendez-
kedéséhezképest azonban vidéken is nagymértékű váItozások történtek. Dávid a
szomszédos népek ellen fo1ytat ott győztesháborúi révdrr-mináen irányban meSsze
kiterjeszthettelzráe7 határait. Igy péIdául - hogy csak a legjelentősebb eredmény-
rő1 szóljunk - Izráe\hez csatolták ekkor a lyug-at.r4 f.e!11ő kiterjedt síkságot, a
kánaániták'és a:fi1.ijzle.rrs-ok lakóte+.iilctei..ro""Én elkép)elhetjük, hogy -ity"''

'i:'j :1,. ,-,.. i.,.,., :

31A sátor és a láda közti teológiai különbségekről lásd alább, 189 kk. p.
32
E problémáról részletesebben A. Kuschke: Die Lagervorstellung der priesterlichen Erzáhlung,ZAw 7951,
B1 kk. p.; H. f . Kraus: Cottesdienst in Israel (195a) 23 kk. p.

57
 A ]AHVE.HIT Ésnz tzRxrlt SZAKRÁLIS tNrÉzltÉNyrrroRrÉNTrrÉNIrrvAzlÁr.A'

következménnyel járt a ku1tuszra nézve a kánaánita lakosság számának hirtelen

két egymást kizárő kullusz,,Ez.zel
a Jahve- és a Baal_kultusz szen1b''en
belso'piöHemájávávált'33 egészen új és so]<kal ,;.éIy":*
pett az a folyamat, ame1ynek során a }ahve-kultusz kánaánita
elképzeléseket tett magáévá. Jahve és BaaI feszültséggel teljes kapcsolata ugyan
bizonyára a kultúrterü1etre történő bevándorlás tdejére nyúlik vissza' akkoriban
azonban lztáe\ a Jahve-hit vá1tozatlanul maradt alapjainak köszönhetően sokkal
eredményesebben meg tudott birkózni vele. A királyság korában az egykoríkánaá-
nita lakosság folytonos, közvetlen \<özelsége miatt az ősi Jahve.hagyománycl<at,
jóval nagyobb mértékbenfenyegette a szinkretizmus veszéIye, vagy más esetek-
ben a korábbi viszonyokka1 szembeszálló hagyományoklénrelszigetelődtek' Ame1-
lett, hogy a Jahve-hit ]assanként szinkretizmussá oldódott fel, az asszír, ma;d a
babiloni korban végi| egyre nagyobb népszerűségre tettek szert az idegen kultu-
szok, így például Tammuz, Samas, Istár ku1tusza. A2Kír 23,4 kk' és azEz B,7 kk.
a1apján némi képet alkothatunk arról, miként Vetették meg a lábukat ezeknek az
isteneknek a kultuszai még a 1eruzsáIemi }ahve.tempIomban is.
A ]a[ve-kultusz növekvő szám(l kánaánita vonásaival szembeni ellenáIlásnak
tekinthetó a názírok megjelenése .3a A názirság egy Eogadalom letételétjelentette,
lil ^ ame11yel valaki sajátos módon, megalkuvás né1kül Jahvénak kötelezte el magát'
A héber klfejezés,,Jahvénak szente1t''-tel fordítandó (n'ii)x -t't: Bír 13,5.7; 16,I7),
Aki átad-ta rnagqt Jahvénak, annak tartózkodnia kellett bizonyos dolgoktól, kiv{t
a borivástól, és minden rituális tisztátalans ágtől €rintetlennek kelie!! maradnja.
Ezeknek a fogadalmaknak kétségkívti1számoJformája ]'étezett (vö. például 1Sári"
1.4,24),lehetettszómeghatáÍozottidőreszóIókivételesállapotról, detehettekegész
éIetre szóIő fogadalmat is. Sámson története mutat1a be a legjobb an az egész é|e-
tükre názírságot vállalókat, mindamellett nem szabad minden názírt Sámsonhoz
hasonlónak elképzelnünk' Fe1tehetően minden názír egyszeri, páratlan életet foly-
tatott' legalábbis azok, akik egész éÍetúkretettek fogadalmat. Az elbeszéIő a kis
Sámue1t is a szentélynek szentelt gyermekként mutatja be (1Sám 1',1'I.2B;2,20),
A részIeteket i1letően a szokással kapcsolatban minden bizonnyal különbözőkép-
pen 1ártak eI; az alapgondolat azonban változat1an volt: egy e-mber bizonyos meg-
tarLőzLatások által e15aa(3{q.a szokványos életvezetéstőI, sígy sajátos eszközként
a1án1otta magát azIstenségkezébe. Bizonyos értelemben anázírokkivétel nélkül
karizmatikusok voltak. Ezek a megtartőztatásra vonatkozó Íogadalmak eredeti1eg
feTiehetően nem a kánaánita va1lás elleni küzdelem nvomán iöttek létre' a kéi

33
A. Alt, II 52. Az 1Kir 18-ban szereplő lllés-történet, ha vázlatosan is, de bemutatja, hogy milyen sok-
színűen alakulhatott e4y-egy szentélykultusztörténete azújonnan megszerzett teri'ileteken. A Kármel.
hegyen eredetileg a Kármel Baaliát tisztelték; Dávid uralma után ]ahve-oltárt állítottak fel itt, amely
azután hamarosan elpusztult (30. v.), s a Baal-kultusz ismét elfoglalta helyét, mígnem Illés helyreálli
totta a Jahve-kultuszt. A. Alt, II' 137 kk. p.; I(. Galling: D er cott Karnel u. die Achtung der frenden cötter,
Festschrift f. A Alt (1953) 105 kk. p.; O. Eissfeldt: Der Cott Karmel, Sitzungsberichte d. deutschen
Akademie d. Wiisensch. zu Berlin (1953).
3a
Eichrodt: I 159 k. p.; J. Pedersen, III, IV 2ó4 kk. p'
 f ()-,1 =',,i" '", .1i..., ,

AZ ÁLLAM KIAIAKUúSAVAL ]ELENTKEZó VÁtsÁ. .

-l'-"'/ f' t L-{*n = -- o ,

kultikus gyakorlat közti különbség fokozatos elmosódása azonban óhatatlanul azt

eredményezte, hogy a názírság e küzdelemben számottevő ieIszerű erővé váIt.
Felrázta az embereket, mivel azt mutatta: az ember sok át tudia
adhr-magátláEÜénak, mint az általában történik' A
=--+-_-.---Í'
te azt a
Jahvét, akitől a nyiIvános kultikus gyakorlat már elsza ázírok a
prófétákkal együtt annak a jelei, hogy IP, tff:I|Et,-\..:&1-,e; e jeleket pedig
Ie
Izráelnek észre kellene Vennie (Am 2,71kk.). A EFriiatban fennmaradtak olyan
amelyeket a meghatározott időre vállalt názirságelején és végén
'itr4jx$rryok,
f<ellett megtartani (4Mőz 6,1 kk.)' E szokás utolsó megjelenésérőI az Apostolok
Cselekedetei számol be (ApCsel 2L,23Id<.),
gőrzéséért.sokkal közvetlenebb küzdelmet foiytattak a
a sonlítható zöVetséget alkot tak (azaz nem vol t ak,,szek-
S

ten is - éspedig valláii'okokból - szigorúan ragaszkodtak a

Nem voltak hajlandók házban, azaz egy falu vagy város kö-
műveltek földet, nem termesztettek szőIőt, és nem ittak bort,
hogy sokáig éljenek azon a földön, amelyen jövevények voltak (Jer 35,6 kk.).
A rékábiak tehát egy radikális Jahve-hit követői voltak. Hosszú élet a földön, jöve
vélrykéntélni a fölcíon - mindezek ősi Jahve-hagyomanybol szá'rmaztak (2Móz
nn*-nrcr-- ni aar
20,7ZíjMő225,23); a rékábiak azonban úgy véIték,csak úgy részesülhetnek Jahve
megígért adományaiban, ha megalkuvás nélkül szakítanak a kánaáni kultúrterü-
leten szokásos és lztáel áIta|is magáévá tett életformákkal. Ősük a Jer 35-b9n
Jónádab, Rck{b [ia'-a|<it ]ehu maga mellé vett a kocsijára, mivelúgy érezte, egyek
a ,,JahvéértvaIőbuzgőIkodásban'' (2Kir 10,15 kk.). Azt azonban nem feltételezhet-
jük, hogy e nomád szövetség csak ekkor, azaz meg\ehetősen későn alakult ki.
A krónikai történeti mű kialakulásukat egy helyütt összefüggésbehozzaa kéniekkei
(1Krón 2,55), amí összhangbanvan azza|, amit a kénigkrőltudunk, tekintve hogy
ők is }úv-q:tisztelők vokak, s szintén félnomád életmódot folytattak még akkor
is, amikor lzráe| már hosszú ideje leteiepedett'35 ]"rg.1'í| jp-19|e9-ennyel volt
1gen
a'é!g!'aklgl. TeIjes egészében egy múltbeli eszmédyk.épbszsrp.íp.áIápes-an1é-ik
helytállóságáró1 a legj obban akkor dönthetünk, ha összevet ük azoka gJJóseas..o1ó.
j

f éta- hámnló ; rttegis.égéi2énmáí i2eiÁJéIetevel (Hó s 2, 4 kk')'36

De tak volna a leg-

kiváló 15.'l9gbámulato-
sabb j ás időszakában
a }ahve.hit ismej, éspedig fris. liÉpff-Ygl!^.gészen új formában fel-
lépni, jtlli*üf á.-próEt-ar rgéhif n. A mriiíát kémlelő történész sze.
mében aprőfétákfeIlépése számos oiyan tényezővel kapcsolódik össze, éspedig igen

35
Bír 4,77; ISárn 15,6;30,29.
3ó
I(ardiai Hieronymus hasonló |elenségről számol be a nabateusokkal, a fogság utáni korban a dél-pa-
Iesztinai kultúrterületÍe fokozatosan behatoló ósi arab törzzsel kapcso|atban.. uőpog éciLu aúroig pfire
oírou otreípeLu prire QureueLu p4Eeu Qurbv rcaptoQópou prire őLuq xp1o1at prire oiríav raraoreurÍ(etu
[törvényük szerint nem vethetnek gabonát, nem telmeszthetnek semmiféle haszonnövényt, nem ihat-
nak bort, nem építhetnekházat] (Szicfliai Diodorosz XIx 94).

59
 A JAHVE-HIT ÉSnz lZRÁI'Ll SZAKRÁLIs INTÉZMÉNYEKTorrÉNrrÉnrxvÁzrntn

szorosan' amelyeknek kivétel nélkül megvolt a maguk megfelelő elótörténete: egy.

felől a Jahve-hit szinkretista eltorzuiásáról van szó, másfelől arrőI a politikai jelen-
ségrőI, hogy az állam kialakulásával íntézményesformát nyertlzráeI függetlene-
dése Jahvéval és készséges védelmévelszemben. FegyverL<ezésével és szövetségkö-
téseivel, egyszővaI politikai számításaiv aI Izráel elszakította magát Jahve vezető
kezétőI, és politikai autonómiára tett Szert. A harmadik tényező az a gazdasági-
szociális tejlődés volt, amely időközben mindkét államban kibontakozásnak indult.
Az adókat szedő és hivatalnokokat foglalkoztató áIIam csak fokozta a !ÓJ-a$pken.
belüli szociáIis rend felbomlását. Különösen rossz hatása volt annak, hogy a gaz-
dasági élet a városokban összpontosult. A városlakó patríciusok - M' Weber kife-
jezéíével-uralmat nyertek a'vidéki lakossag foiott, 'e'-;,it'a, szociális visszássá-
gok ütötték fel a fejüiet .37 A gazdasági szeÁpontból nern jelentős foldműries áz
adó]< terhe alatt egyre kevésbéérezhette magát szabad embernek a birtokán; sza-
bad és hadköteles emberként egykor hatalma volt, és tisztelet övezte, mindez most
semmivé foszlott; és egyre több földbirtok egyesült néhány tőkeerős város kezé-
ben. A vidéki lakosságot egyre inkább az a veszé|y'tenyegette, hogy proletársollq
iut (Ezs 5,8; Mik 2,1, k.).
'- Egéizénmái jellegű,ar\agypróféták fellépésénekszükséges előÍeItéteIétképező
utolsó tényező: e ponton nem aZ állam fonák belső f'ejlődéséről van szó, hanem a
v-ilágtörténelem hatalmi viszonyainak átrendeződésérőI. A5g.4!1*ia ekkor iutott-ha1
talmának csúcsára, és a VIII. századtőI fogva Palesztinát is fenyegette. Világosan
kelllátnunk,hogy azizráellt+L lunro4alása, mindenekelőtt azonban államuk kiala-
kítása Palesztinában csak azért volt lehetséges, mert a világbirodalma-k ebbe.n tg
vE]apqennyi.en válságos helyzetben v9lt1k. 1200 körül Egy1ptory uégétvé_
'Ébe"
riyesen leszámolt.azzal, hogy1érvényesíteni tudja Palesztinával szemben tám'4s-4-
tott régi keletű 'po'litikai ígényeit'{s-9ziria ugyan már korábban nagybirodalommá
vált, de az I. Tukulti-Ninurta (1235_1198) alatt bekövetkező első vírágzását nagy-
mértékűhanyatlás követte. Jóllehet már a IX. századbanteljes hatalmát latbq ve-tve
terjeszkedni kezdett, e törekvései azonban lá|es2tinával szemben egyeIőremég nem
voltak hatással. Csak III. T-rg!qt;"P{..e-qzer (745-727) alatt fordult Asszíria rendkívül
eredményes hődító po-Iiiikaia tervszer(ten Palesztina F'eIé, s ez éppen az a kor voIt,
ame1yben Hóseás, Amósz és Ezsaiás működött' Ettől'fogva lzráe|és Júda állalor---
függetlenséget1éget ért; csupán idő kérdésevolt, és Assúr taktikájától függött, hogy
mikor éri a két országot halálos csapás' 733 körülTiglat-Pileszer elfogialta I.tá"|
ész-ak-i -pro.vrtrcr-q1t (2Kir 15,20 k,) ,721' körul elesett Samária, s ezzel az egész északi
országrész az asszír provinciák sorába illeszkedett. 701 körül Szanhérib meg.d#-..
rakényszetítetteleruzsálemet (2Kir 18,1'3-IQ, s 664 körül Assúrbanipal már ott
állomásozott Thébában, Felső-Egyiptom fóvárosában. A VII. század közepétőI
Assúr gyors hanyatlásnak indult, majd 61'2 körülvéglegesen össze is omlott, mindez

37
M. Weber: Religionssoziologie 26, magyarul: Vallásszociológta in cazdagság és társadalon _ A megértő
szociológia alapelvei 7/2. (1992) 749 k. p. A. Causse: Da groupe ethnique h la communauté religieuse (1937)
42k. p.

60
t-
J_\ - .- Az ALIÁM KIAIÁKUIÁSAVAL TELENTKEZO VAISAC

azonban nem enyhítette a Palesztinára nehezedő politikai nyomást, mivel a rövid

idő alatt hatalomra jutó ú1babiloniak Nebukadneccar vezetése a]att elvégezték
mindazt, amit Asszíila megkezdett Pa1eí2Ti-na-b_áí: 597-6in eJ 587-ben a júáeai ál-
lam maradványait is elpusztították' Ebben a korban működött Zof'őniás, Habakuk,
Jeremiás és Ezékiel próf'éta.
Mi is a prőf.étákúzeneténekközösvonása4 Közös jellegzetességúkegyrészt, hogy
az egészen korai szakrális hagyományok tala1án állnak; az ewes próféták mind-
amellett egészen más módon kezelik az ős\hagyományokat. Vessük csaL< egybe az
ebből a szempontból egymástól rendkívül különböző, mégis azonos korban mű.
ködő Hóseás és Jeremiás prőfétát: egytkúk az ősi tz=ráeli szövetség-hagyonányt veszi
alapul, a máiil< á ieiék szerint még csak nem is ismeri ézt, s kizÁrőlag a Sion-Dá-
.
vid-hagyományra hivatkozik! Valamennyl prőÍ.éta esetében gondosán- mé!'ké11.
vizsgálnunk, hogy a többihez képest mennyiben nyúlik vissza másképpentz Qs! -'
kiválasztáshagyományokra; e tekintetben számos probléma jelentkezik. Nyilván-
valóan a prőfétáklényegéheztarlozott, hogy gyökereik a vallási hagyományban
reJlettek; e nélkül nem tölthetnék be hivatásukat, sőt amint ez az általuk folyta-
tott vitából kitűnik, a prőEéták sokkal hitelesebb és eredetibb módon kapcsolód.
tak a hagyományhoz, mint kortársaik. Azon f'áradoznak, a legkülönösebb eszkö-
zókígénybevételével,hogy mqggyőzzékhallgatóikat azon rendeikezések kotelező
érvényérőIés tökéletes ígazságáróI, amelyektől azok már régen elszakadtak, sőt
amelyek létezésérőItalán már nem is tudtak' Amennyiben visszanyúlnak az ősi,
hiteles Jahve-hagyományokhoz,
'-va*-''---w ' -9stő.féták tevékenységetel1 es egészébenreföimá-
tori jellegű' Feltűnő ugyanis' hogy a próféták gyakran igen sajátos módon aktuali-
záIják a hagyományt, azaz nem mindig ősi formájában illesztik új összefüggésbe,
hanem éppen al-<!g.a!is-é.ltelmezésük szerint használják fel azt, vagyis meglehető-
sen gyakran merész módon radíkalizál1ák. Condoljunk csak arra, hogy miként
hirdette Amósz vagy Ezsa\áS a maga korában az ósi isteni jog követelményeit.
A próféták igehirdetésének másik általános jeIlegzetessége, hogy ugyanilyen
feszült figyelemmel tekintenek előre a jövőbe is. Ugy vélik ugyanis, hogy a világ-
törtáÁéTéffi Palesztina körtil elentkező Íenyegető, bonyolult eseményei, különösen
j

az asszÍrok, az újbabiloniak, a perzsák megjelenése Jahve IzráeIre ésJúdárairányuló

egészen ú1, küszöbönálló történelmi cselekvésének a jelei. Természetesen mindaz,
amit a próféták hirdetnek, végképp nem a világpolitikai tényezők fontolgató mér-
legelésének az eredménye, hiszen az lzráelt.fenyegető szerencsétlenségetJahve
tervének tekintik, amelynek célja a nép bűneinek megtorlása. A politika horizont-
ján körvonaIaződő esemény tehát a prőféták számára teljességgel egyértelmű je-
lenség volt: az lzráelre támadó idegen népeket kízárőIag az isteni harag eszközei-
nek tartják, amelyek e feladatuktól függetlenül semmiféle je1entősséggel nem ren-
delkeznek. E népek közeledése politikai-katonai eseménykénL azért jelentéktelen,
mert a prőféták (tgy véIik, a küszöbönálló katasztrófák révénIzráel egészen űj
módonfog találkozni.Jabvé.val. A torrongó toegl'9-lT1.'.zíntér tehát magának|ahvé-
nak a megnyilvánulását jeIezte. A próféták úgy Látták, ő érkez1k s száll alá a föld
magaslataira - ,,!ákób vétke és Jűdaházának bűne miatt'' (Mik 1,2-5) ' É'
"= ^,.,

61.
 A JÁFIVE.HIT Es AZ IZRAELI sZÁKRAtIs ]NTÉZMÉNYEKToRTÉNETÉNEKVÁZrÁTA

ami abszolút újszerű: a prőféták azonkívül, amit Jahve IzráeIIeI tesz' S amirőlaz
ősi hagyomány Jahve ésIzráelkapcsolatának formáit illetően beszámol,Jahve egyéb
tetteiről ésIzráeIIeI való kapcsoiatának egy másik f.ormájárőI is beszélnek, amely
f'elé Izráe| még csak közeledik; a prőf'étai igehirdetésben pedig ez az új esemény
éppoly fontos és jelentős, mint az, amiről a szakrális hagyomány beszámol. Sőt,
aktuálisabb annál, mivelJahve éslzráeleddigi történelmének szükségképpenbe-
következő végétjelentí. A prőÍéták Jahve Izráel folött kimondott halálos ítéletét
hi4le*g1k; soúme''.'yiben igehírdetésükkéIiSákfökózták Izráé1liónór.iágaiffi.
nesen aZ isteni ítéletvégrehajtóinak sorába léptek. A prőf.éták igehirdetése azon-
:almában e
amosan - a
..,l3gy,
áhogy eddig sosem. Majd amikor

Deutero-Ezsaiásakkor.hi1{9]9tvigu,=.
jxlo,"!:lÍil#:li:'#:':3l3ilT.J?
á' átláiiiitiielinek"vát riJ tiávósiég miatt, ig"''.'"k ellentétben
állt a visszatérést megelőző és követő lesú1tó valósággal'".i
"."dé2öi6áÁ A próféták azonban az
Izráe\ véséről és a Tahve készítetteúi
üdVtörtésetery-qly'gl-d!ryr9.n.z1o-1.ri11r{r
**-
tás a az üdv történe t .{cxlgz&e's;á
-* r-rak:
bíhoz
t

úikúonulás).A próféták megkérdójeleztékés sem-

misne ahne i2íiiéélótt élt eddigi éIetét,és fokozódó héwel
rajzolták me1 az |=zraeLre, sőt.a'qipg|g.9. A
prőÍéták igehirdetése tehát egészen más, ől
szóló igehirdetés. Ennek kifejtése ezért már nem lehet a jelen, Izráel történe7mi
hagyományainak értelm ezésével f o glalkozó kötet f eladat a.

62
 .{ A I(oRÁBBI REND VlsszlarrÍrÁsÁr b
CELZO TOREI(VESEI(

Ha áttekintjüklzráeÍ igen terjedeimes és gazdag vallási hagyományát, könnyen

felismerhetjük, hogy az több nagyobb hagyományegységre osztható. Ezek kivétel
nélkül Jahve olyan történelmi tetteihez kötődnek, amelyeket lzráeI Iétezéseegé-
szére nézve meghatározó jelentőségűnek tartott. Meglehetősen kevés eÍf'ajta, ere-
detileg egymástól függetlenül létező hagyományeg1séggeltalálkozunk; a legfon-
tosabbak ezekközúI: az ősatyáknak adott ígéret,a kivonulás Egyiptomból, a sás-
tengeri csoda, Jahve kinyilatkoztatása a Sínain, Kánaán földjének birtokba adása'
A legkésőbbi iiyen hagyomány a }ahve áital Dáviddal kötött szövetségtőI szóIő
hagyomány, ezérL ez már nem illeszkedik abba az üdvtörténet rőI ra1zolt képbe,
amely az ősibb hagyományok összefonódása nyomán kétségkívülmár korán ki-
alakult. E hagyományok, bár megvannak a maguk sajátságai, kivétel nélkül ,,kivá-
lasztáshagyományok'', tekintve hogy olyan üdveseményekhezkapcsolódnak, ame-
lyeket JahveIzráel érdekébenvitt végbe . A,Dávrddalaötött S.zöVetségtől és a Sion
kiválasztásárőI szőIő hagyománnyal a kiválasztáshagyományoknak azo'naan vége
s-zakadt. Ettől fogva lzráe| egyetlen olyan eseményt sem taiált, amely köré hason-
lóképpen hagyományok szövődhettek volna; többé nem következett be hasonló
jellegű esemény. De a babiloni szárrrűzöttek visszavezetését, azt az eseményt,
amelynek hosszú idő elteltévelvégre tulajdoníthattak volna effajta értelmet, va.
lójában éppen hogy nem tekintették ilyennek. Ez az esemény nem képezi szerves
folytatását a korábbi üdvtetteknek, és nem szövődött köré semmiféle hagyomány
sem. Igaz, hogy az üdvösség jegyében álió történelmi események folytonossága
elsősorban egészen egyszerűen a történelemben és annak kibontakozásában rej1ő
okok miatt szakadt meg, de kétségkívülaz is éppí|yjelentős, hogy már Izráelsem
számított arra,hogy ezek az események folytatódni fognak. Izráe|éIetét kétségki
vül ezek határozták meg; sőt lzráel sokkal behatóbban foglalkozott a vallási ha-
gyományokkal, mint bármikor azelőtt, a kir áLyság korának kezdetév eI azonban
végéhezért Jahve üdvtörténetet konstituá1ó közvetlen történelmi beavatkozásai-
nak időszaka, s már lzráe| sem várt effajta történéseket, és nem is volt feikészülve
ezekre, Ekképpen keletkezett az akíter1edt, üres tér, amelybe a nagy próféták jah-
ve új történelmi tetteiről szőIó úzenete illeszkedhetett.Izráel szemében _ különö-
sen a királyság késői korszakában - az üdvtörténet lassan nyugvópontjára érkezett'

63 t",t
 A ]AHVE.HIT ÉsAZ IZRÁELI sZAKRÁUs INTÉZMÉNYEKTonrÉNrrÉNrrvÁznra

Nem élt benne többé az a tudat, hogy egy Jahve irányította történelem folyamá-
ban é1 (Ézs5,19; ZoÍ' I,!2). A Jahve-hit kónzervatív követői annál inkább toieked-
tek arra, hogy kortilb ástyázzák magukat a nagy isteni tettekről szőlő ősi, szent
hagyományokkal, s ewÍe pontosabban rögzítsék azokat.
A hagyománytörténeti kutatás bőséges adatokkal lgazolja annak a képnek a va-
lódiságát, amely számos történelmi beszámolóból és elsősorban a korabeli próféták
könyveiből rajzolódik ki - ;elesül hogy lzráel történelmének későbbi szakaszában
fokozatosan eltávolodott szakrális hagyományaitól' A,,Pentateukhosz termékeny
szakasza,, , vagyis az a folyamat, amelynek során, az írásba foglalás elótt, számos
önáiló hagyomány a történelmet bemutató összefüggő képpészövődött össze, az
állam kialakulásakor már bizonyos mértékben \ezárult.l Ebben azídőszakbanIzráe|
- elsősorban a bírák korának végérekell gondolnunk - rendkívül jelentős teológiai
tevékenységet fejtett ki. De ne képze1jük azt, hogy a legkülönbözőbb területekről
szátmaző és a legkülönböz&b eseményekhez kapcsolódó hagyományok önmaguk-
tól ily összeÍüggő, átfogóképpé szerveződtek. Gyakran egymássaleredetileg élesen
szemben ál1ó hagyományok ígenmerész összekapcsolására volt szükség, s több, a
szövegek között meglévő jelentós átfedést kellett kiküszöbölni. E nagyszabású te-
vékenységet az ahít éltette, hogy noha egykor távol álltak és függetlenek voltak
egymástól, valamennyi hagyomány IztáeIrőI szóI, és ezért lzráelhez tartozIk; ezt
az oIy nagy lendülettel megalkotott történelmi áttekintést ugyanis lzrád' egészére
vonatkoztatták.2 De ha kissé tovább követjük a hagyomány történetét, s megvizs-
gáljuk a mózesi kor deuteronomista ábrázolását (5Móz 1'4) vagy aDeuteronomium-
beliparainézisek felfogását az üdvtörténettőI, nyomban kitűnik, hogy ebben azidő-
szakban, azaz 900 és 650 között' hagyománytörténetí szempontból jelentősen új
fejlemények már nem következtek be. E késői időszakban az önálIő szövegek még
változhattak ugyan, tekintve hogy a deuteronomista elbeszélő példáu| az esemé-
nyek okát olykor mé g szab adon hat ár ozza meg' az u dv tórténet kibontakozás ának
mikéntje -kezdetén az ősatyáWaI, végéna honfoglalással _ azonban már hosszú
ideje szilárd formát nyert.3 Kétségbekell vonnunk, hogy IzráeI ebben az időszak-
ban rendelkezett-e még azzaI a szabadsággal és avatottsággal, amely a hagyomá-
nyok konstruktív kezelésének szüks égszerű feltétele.

Az áthagyományozott forrásokban a legcsekélyebb nyomát sem találjuk egy rendkívül jelen-

tós eseménynek. A721 utáni idószakban júdeai és jeruzsálemi körök minden bizonnyal terv-
szerűen összegyrijtötték és magukévá tették az északt biroda1om terjedelmes irodalmi orök.
ségét. Hóseás próféta könyvét egy júdeaikéz utól'ag átdolgozta, és így aktuálissá tette a ké-
sóbbi júdeai olvasók számára. Tudjuk, hogy a DeuteronomiumJósiás király alatt hatást kezdett
gyakorolni a déIi országra. De az Il1és- és Elizeus-történet terjedelmes irodalmi egysége, vagy
aJebulázadásáró1 szóIó történet (2I1r 9 k.), sót az északi királyok udvari kancelláriájának irat-
tárábó]' származó történelmi dokumentumok is szükségképpen!eruzsálembe érkeztek. Más-

1
M. Noth: Pentateuch 47 k. o.
2
M. Noth: i. m.45. o.
3
M. Noth: Übertiefeiungsgesch' Studien 27 W. p.

64 ((
 A KoRÁBBI REND VIssZÁÁLLiTAsÁT CÉLZo TÖREKVESEK

különben miként is állhattak voina a deuteronomista történetíró rendelkezésérelE folyamat

hátterében az a meggyőződés rejlett, hogy mostantól Júda és Jeruzsálem alkotják Isten né-
pét, azazlztáe\t, s hogl ennélfogva őt illeti Jahve történelmének irodalmi öröksége.a

Ha ezek után feltesszúk azL a kérdést,hogy ebben a késői és a hit szempontjá-

ból hanyatló időszakban kik is képviselhették ezt a rendkívül tiszta Jahve-hagyo-
mányt, akkor elsősorban kétségkívüla lévitákat nevezhetjük meg, Előszeretettel
beszélnek egy bizonyos lévita reformmozgalomról, amely megeIőzte és előkészí-
tette a Jósiás király alatt bekövetkező kultikus újításokat. I.z a feItételezés va\ő-
ban helyes úton jár, de nem szabad szem elől veszítenünk azt,hogy igen keveset
tudunk a két birodalomban je\entkező vallási-kultikus áramlatokrólés törekvések-
ról, s hogy a rendelkezésünkre ál1ó csekély számú adat alapján általában nem Von-
hatunk le messzemenő következtetéseket a léviták tevékenységérevonatkozőan.s
A Deuteronomium aIapján mindamellett meglehetősbizonyossággal megállapíthat-
1uk, hogy a léviták a királyság korának későbbi szakaszában kiterjedt igehirdetői
tevékenységet folytattalí' A Deuteronomium ennyiben kettős alkotás, egyftszt
ugyanis számos (szakrális és profán) jogi vonatkozá91r 4nyagot tarta7maz, másrészt
ezeket az ősihagyományokat teljes egészébenparainetikus formában, azaz BÉ{!*
kációk keretében adja elő. Ez az egész Deuteronomiumot átható, a hallgatóságot
buzdítő prédikáció-stílus azonban kétségkívülnem csak irodalmi forma; ilyesmi
azőkori Keleten merőben elméleti képződménykéntnem létezett. Irodalmi formát
mindez csak a Deuteronomiumban nyert' miután a tényleges igehirdetői gyakor.
latban kialakult e vallási buzdítások stílusa és technikáj a.6 Ez azigehirdetőí tevé-
kenység bámulatosan széles horizontú és gazdagtartalmú volt; minden bizonnyal
olyanokvégezlékezt' akiknek nem csak hogy rendelkezésére áIIt Izráel vaiamennyi
ősi hagyománya, de akik ezek érteImezésétés aktualizálását is feladatuknak tekin-
tették. Jahvénak az ősatyákkal között szövetségére emlékeztetnek, szuverén mó-
don érvelnek a Sínai.hagyomépy egyes részIeteivel, igehirdetésükben a.z-- apqdg..
diktikus Jahve-jog tételeit, és _ mintha egyazon dologról lenne szó _ emellett a
kondicionális jog rendjét tárgyalják (SMőz 75,1kk.12 kk.). A szakrális hadvezetés
szokásaira vonatkozó utasítások éppúgyrendelkezésükre állnak, mint azIzráe|
ünnepeire vonatkozók. A szakrális hagyomány valamennyi területe fölött azon-
ban nem rendeikeáetett ilyen szuverén módon akármely iaikus; erre csak annak
lehetett joga, aki valamely hivatal birtokosa vo1t. Ilyenként azonban csak a lévita
hivatal jöhet szóba.7 A lévita, Deuteronomium-beli prédikációkban hagyomány-
a
Az ,,Izráel,, névnek a déli birodalomra történó alkalmazásához v<i. L-kost: Israel bei den Propheten (|937)
107 kk. o.
5
A lévita reformmozgalmat igyekszik feltárni A' Bentzen: Die josianische Reform u, ihre Voraussetzungen
(1926) 72 kk. p. A fogság előtti léviták életéról, kultikus funkcióikról és sorsukról ma kevesebbet tu-
dunk, mint valaha. Jelentős adatokat hoz K' Möhlenbrink: Dle levitischeUberlieferungen des AT,ZAW
1934 184 k. P.' királyság korának késóbbi szakaszában ellenzékbe kényszerülő lévitákról vö. H. W
Wolft ThLZ 195ó" col. 91 kk. p.
ó
V Rad: Deuteronomiumstudien (79482)-
7
Vö. a léviták értelmező tevékenységérevonatkozó - jóllehet kés6bbi - utalások: Neh 8,7; 2IGón 35,3.

65
 Á ]AHVE.HIT ÉsAZ IZRÁELI SZÁKRÁIIs INTÉZMÉNYEKTÖtrÉNrrÉNBrvÁztntl'

töÍténeti szempontból azonban újszerű jelenséggel találkozuqk: ezek nem a ko.

rábbi hagyományt szövik tovább, Sem az egyes egyséeek rendjének átszervezése,
sem pedig kiegészítésekrévén,magát a hagyományt már szllárd, zárt egészként
kezelik,-vele kapcsolatos feladatukat más jellegűnek tekintik. Nem a hagyomány
folytatása, annak érte|mezésevolt a céljulí.Ezekkel azlgehirdetőkkel veszi tehát
kezdetét lzráelben az érteImezéskorszaka . Az, amire értelmezésikirányult, ter-
mészetesen még nem vo\L ,,Irás,,; a Deuteronomista ezt ,,igének,, nevezt, őz ,,azige,
amelyet ma neked adok''. Ahagyománytovábbámégmeglehetősen alakítható nála,
azaz az igehirdetők szabadabban kezelik, mintsem tudatában lennének ennek,
mivel már megingathatatlan normának tekintik, amelyhez nem lehet hozzátenní
és amelyből nem lehet elhagyni semmit.8
A Deuteronomium-beli prédikáció tartalmilag az ősi amfiktüónikus szövetség
hagyományát ídézí;Izráel egészéttartja ugyanis szem előtt, sőt szerI<ezetében a
Deuteronomium a' nagy zarándokünnep rendjét követi, amelynek középpontját
Jahve törvényt adó akaratának kihirdetése képezte. Ez ah-aggo.mér'y azonban, is-
mereteink szerínL, }údától.távol alakutq Li' Ezsaiás egy alkalommal se-qemlíti, és
felmerülhet azakérdésis, hogyismerte-eegyáÍt-ilffiézt ő, akinekigehirdetését min-
denestől a Dávid- és a Sion-hagyományhatározza meg. Másfelől Hóseásnálismé-
telten azEgyiptomról, a kivonulásrólés a pusztárő7 sző\őhagyománnyal találko-
zunk, azaz ősiizráeli hagyományokkal. Ez és egyéb párhuzamok a Deuteronomium
és Hóseás között arra utalnak, hogy a Deuteronomium az északi birodalomban
keletkezett, s csak egy kés&bíidőszakban fejtett ki hatást Júdában.g Azt a fqfu-
ma t o t 4zonb an, qmelyqq k .q o$4 *I7-; áe! közp on t i a
Deuteronomiumban új formában jelent meg, 9.$tJ
!!9 i1á4yípo-tta. Nem csak az feltűnő, hogy a Deuteronomiumban számos, máshol
nem olvasható haditöÍvény, városok ostromára vonatkozó rendelkezések, tábori
törvény stb. található, ezenfelül parainetikus szakaszalban néhány1eljBp'r'éLo:g!:
pr({-ikagió is helyet kap. (például5Móz 7,16-26;9,I-6). Uifent azt kellmondanunk:
ilyesmi nem merőben elméieti képződmény; e szővegekelőzetes formái, azírásba
foglalás előtt, szükségképpen tényleges életkörülmények között alakultak ki. A
Deuteronomium tehát azzaI a kérdéssel szembesíti a kutatást, hogy milyen körökre
és milyen történelmi helyzetre utalnak ezek a sehol másutt nem szerepIő szaka-
szok. A kérdésannál is ég.et&b,mivel ebben az esetben nem pusztán a Dluterono-
mium által átvett önálló hagyományokról van szó, hanem azegészdeuteronomista
teológia talán legjellegzetesebb sa1átságárőI. Ez a minden kánaánita szokássalnagy
erővel szembeforduló harcias teológia áthatja az egész Deuteronomium-beli, s ez
különbözteti meg a legélesebben minden hasonló jellegű összegző műtőI,így aSzö-
vetség könyvétől, a Szentség törvényétőlvagy a Papi irattól. A Deuteronomium

8
A ,,semmit hozzátenuii, semmit elhagyni'' formula történetéhez vö. Leitpold.Morenz: Heilige Schriften
(1953) 57. p.
9 The Code of the Deuteronony (L924) című múvében már A. C. Welch is azt hangsúlyozta, hogy a Deu-
terorromiumot az északibirodalomból kell eredeztetnünk. Ujabban így vélekedik A . A]t: Die Heimat des
Deuteronomiums II, 251 kk. p.

66
 A KoRÁBBl RIND VISSZAÁI-LÍTÁSAT CÉLZó TOREKVÉSEK

eredetének kérdéseekképpen e harcias hit képviselőire irányuió kérdésséalakul' Ezt

illetóen eleve szóba sem jöhet annak a lehetősége, hogy a Deuteronomium-beli
háborúteológiát kozvetlenül kapcsolatba hozzuk azIzráeI által a Bírák korában foly-
tatott tényleges szent háborúkkal. A Deuteronomium feltéte|ezí a (királyi) kato:
nai hivat.alnoko\ a n'.ruD (SMóz20,5 stb.) funkciójá-t, valamint egy olyan fejlett
ostromtechnikát, amely Bárákvagy Cedeon számára nyiiván még ismeretlen volt.
Nem, a Deuteronomiumban nem ezen ősi cselekmények közvetlen vetületérő1 van
szó, hanem már egy, a Szent háború lényegérőlakésőbbi nemzedék által kialakí-
tott felfogás rőI. Erre nem csak az emberi szempontok egyérteLmű érvényrejutta-
tása uta1, hanem, elsősorban, azerőte|jes és mindig aIeglényegesebbekre szorítko-
ző teo|ógiaí-tanító megaIapozás is'10 i felfogás képviselőit tehát inkább a !i1a\';
ság késői időszakában kell keresnünk, éspedig a vidéki lakosság köreiben, tekintve
hogy a Deuteronomiumban harygnqqnytq+éleli Szempontból semmi nem utal
JeruzsáIemre, az udvatra vagy a Sionra. Valójában eIképzelhető, hogy léteztek vi-
déken olyan harcok, amelyekben feléledtek a Jahvéra és szent háborúira vonatko-
zó eigondolásoklQ9iáq_ugyanis hadseregének új1ászervezésekor kénytelen volt
visszatérni a hadkötelezettség ré8írend]éhsz, azaz a s-z..abad parc'S-zlo.k fegpefue
szőIításához, minthogy anyagi1ag nyilvánvalóan nem volt abban a helyzetben,how
zsoldosokkal visel1en háborút, amint azt az őt mege\őző királyok tették, egészen
Ezékiásig'11 Kézenfekvő, hogy az ősi, még paraszti nagycsaládi és helyi szövetsé-
gek f'eléIedésévela hit területén is működésbe léptek olyan erők, amelyek a Íővá-
rosban folytatott politika súlya alatt évszázadokig el voltak fojtva. Tobb tényező
is utal a fényes udvarrq! és számos hivatalnokkal rende]ke_ző fóvaros és a vidéki
lakqEcég, az f.1\til tr! nem éppen f'sszvLts.éTtől mentes egymás mellett folytatott
éIetér9' Csak a vidéki lakosság körében maradhattak hatékonyak az ősi Jahve-ha-
gyományok, s csak itt ápolhatták ezeket' Itt ugyanis még éltek olyanok, akik az
ősi hitet vallották, vagy legaIábbis olyanok, akik az ősi hit követőinek tartották
magukat. E mozgalom voltaképpení szőszőIői azonban kétségkívül'a]é.v!t.ák vsl.
tak: a Deuteronomium ugyanis a papokat eleve háborús igehirdetéstvégző szemé-
lyeknek tekinti (5Móz 20,2) , ADeuteronomium IzráeI ősi hagyományait életre kel-
tő szerzői érthetó módon nem viszonyulhattak pozitívan akiráIyságíntézményé-
he7. A királytörvény valójában idegen egységként hat a Deuteronomiumon belül
(5Móz 17,1'4 kk.); nem más ez, mint Pusztán az új kornak tett kényszeredelt en-
gedmény'12 Mennyire keveset mond a Deuteronomium akirályrőL, például a ki-
ráLyzsoItárok erős érze|m\ töltésű jelzőihez képest!
Még világosabban látjuk, hog1 a Deuteronomium egyértelműen a korábbi rend
visszaállítására törekvő mozgalom műve, ha megvizsgáljuk Jósiás király rendelke-
zéseit, akinek uralkodása alatt a Deuteronomium több SzemPontból is hatást kez-
dett kifejteni.-4"DeqlerQ.nomium é.s Jóqiá9-.líql.t-rkus reformja kö,zQtti kapcsolat
|0
A korábbiakkal ellentétben a szent háborút a Deuteronomium támadó háborúnak tarrja: SMóz7,1k.
16kk.;9,1kk. scb.
E. Junge: Der wiederaupau des Heerwesens des Reiches Juda unter Josia (1937) 24 kk. p.
11

12
A. Alt, II' 11ó. p'

67
 A ]AHVE-HIT És AZ IZRÁELI sZAKRÁIs NIÉzMÉNYEKTonrÉrurrÉNrxvÁzr"tra

beható vizsgálatának köszönhetően a kérdésa jelek szerint véglegesen tísztáződott'

Nem bizonyultak meggyőzőnek azok a kísérletek,amelyek a Jósiás alatt bekövet-
kező eseményeket többé vagy kevésbéfüggetlenítení igyekeztek a Deuterono-
miumtól.13 Másfelől az is világossá vált, hogy elhibázott lenne, ha Jósiást kizárő-
lag a Deuteronomium felól közelítve érlelmeznénk,vagy ha a Deuteronomiumot
kizárőIag Iósiásból kiindulva. |ósiás megélte Assúr hatalmának hirtelen összeom-
lását; e kivételes politikai helyzet is bizonyosan jelentős mértékbenösztönözte a
cselekvésre. S amikor valóban úgy tűnik, hogy a kíráIy a Deuteronomium hatása
aláti ail, akkor részben elmarad annak kovete-lmény eit.őI, részben pedig túIIépazo-
kon.-{p9'u!e-Lojl-alBiql-n-9{ő.!e.1jes_s|-qe.o1qg!kus szellemiségg- okán eleve nem való-
színű,hogy egyéb, közvetlen hatást gyakorolt volna a feszültségekkelteljes politi-
kára. Ennélfogva újabban joggal küiönítették el a többitől Jósiás azon intézkedése-
it, amelyeket egyáItalán nem a Deuteronomium váltott ki. Ilyen elsősorban Jósiás
politikai függetlenedésre és terjeszkedésre irályuló !Q1e!yéqe {pszíria Palesztinára
gyakorolt mérséklődő hatásával szemben. De szintén ilyen a jeruzsálemi templom
ezzeI párbuzamosan végbevitt megtisztítás a az asszír kultusz minden formájától.
A királyoknak a templomra vonatkozó reformintézkedéseit államjogi szemPont-
ból valójában egy egészen sajátos törvény határozta meg, tekintve hogy a temp-
lom királyi szenté|y volt.1a Egészen más ;ellegű Jósiás azon intézkedése, amellyel
m€gszüntette a vidéken folyó |ahve-kultuszt Júdeában (2Kir 23,B); ezt semmikép.
pen nem magyarázhatjuk meg a kedvezőtlen politikai változások alapján' Azt is
joggal hangsúlyozták, hogy a vidéki kultikus gyakorlatba történő effajta beavat-
kozás már a legkevésbésem tartozik a júdeai királyok hatáskörébe.15 Erre a lépésre
nyilván a minden kánaánita szokást elutasító Deuteronomium 1ogosította fel a
királyt. Ugyanez ál1 ]úda vidéki papságának )eruzsálembe történő összevonására,
a bételi Jahve-szentély lerombolására (2Kir 23,1,5) és kivált a korban teljességgel
(tjszerű páska-ünnepre (23,2I_23)' Ezekben az esetekben tökéletes a párhuzam a
Deuteronomiummal; különösen abban az esetben, amikor a beszámoló arra utal,
hogy egy, a reformátornak kétségkívülszándékában álló intézkedés kivitelezhetet-
lennek bizonyult (2Kir 23,9 : SMőz 18,ó-B). Igen jellemző, hogy a király és ,Júda
és JeruzsáLem minden véne,, szövetséggel kötelezték magukat Jahve előtt a ,,Szö-
vetség könyve,' követelményeinek megtartására (2Kir 23,1,_3).Igy ekkor mindkét
páttbizonyáraúgy vélte, mindent elkövetett annak érdekében, hogy eleget tegyen
Jahve akaratának, amely a megtalált konyvben kinyilvánult. A történész azonban
tisztában van azzal, hogy ebben az ídőszakban a Deuteronomiumon kívül más
tényezők is hatást fejtettek ki. Ez már csak azért sem lehetett másként, mivel e
korszak valamennyi eseménye legerőteljesebben a király irányítása alatt állt, aki
bízonyára nem volt hajlandó arra, hogy beérje a Deuteronomíumban meghatáro-
zottlátszat-hatalommal. Egy Dávid trónján ü1ó király semmiképpen Sem függet-

13
C. Hölscher: Komposition u, Ursprung des Deuteronomiums,7AW 7922, 167 kk. p.
1a
Lásd fentebb, 43. p.
15
A' Ált: i. m.257 ' o.

68
 A KoRÁBBI REND VISSZÁÁILÍTÁSÁT CÉIZó ToRIKVÉSEK

leníthette magát a hivatalát évszázadok óta meghatároző hagyományoktól' Eb-

bőladódott azaf'eItevés,hogyterjeszkedésreirányulópolitikaitörekvéseibeniósiás
Szeme előtt Dávid birodalma lebegett; lehetséges, hogy önmagát a |ahve által
megígért második Dávidnak tartotta.1ó De még mielőtt műve kibontakozhatott
volna, az egy\ptomiakkal vívott ütközetében éIetétvesztette (2Kir 23,29).
Bár az adott korban gyökeresen újat hoztak, Jósiás politikai és kultikus törek-
vései mégis teljes mértékben a restauráció jegyében álltak. Restauratív volt a dávidi
birodalom megújítására irányuló kísérlete, s kiváltképpen a mózesi szakrális rend
egyenesen programszerri elfogadása. Az utóbbi esetében lzráel' jeIentős mértékben
fokozta a Szeme előtt lebegő ősi norma megmerevedését. A Deuteronomium még
nem tekintette magát ,,Irásnak'', ez e|ső ízben csak néhány későbbi kiegészítésben
jelentkezik (SMóz 17,1B;3I,9 '26); a Deuteronomium, amint láttuk, egymás mellé
illesztett prédikációkból áll, amelyek egy ugyan kötelező érvényű,de szó szerint
pontosan még nem rögzÍtett hagyományra támaszkodnak. Jósiás és a fokozato-
san hatni kezdő Deuteronomium esetében mindez nem így van. }ósiás könyv for-
májában birtokolta Jahve akaratá|, s ezzel jelentősen előmozdította egy normatív
kánon kialakulását. Mindezzel Izráel életébenis megvalósult az a restauráció je-
gyében ál1ó folyamat, amely ebben az\dőszakban különös módon az egész őkori
Keleten érvényesÜlt. Egyiptomban a szaiszi uralkodók alatt elfeledett szertartáso-
kat végző igen ősi kultuszok támadtak fel, piramisokat állítottak helyre, s az írás
ismét archaikus formát öltött. Felirataiban a babiloni Nabopolasszár azősi babilo-
ni királyok stílusát vette alapul, fia, Nabukadneccar pedig az ősi templom alapjai
után kutatott, s azzaldicsekedett, hogy megtalálta annak építésiiratait.17
2. A kutatás sajnálatos módon még koránt sincs abban ahe|yzetben, hogy meg-
győzően kimutassa, hogy a Papi irat Izráel hit- és kultusztörténetében1qy.olgryzik,
úgy, amint az a Deuteronomium esetében viszont lehetséges. A Papi irat esetében
sokkal nagyobb nehézségekbe ütközünk. Még azt sem tudjuk kellő bizonyosság-
ga1, hogy a mű mikor nyerle el végleges formáját. Míg aze|őtt ,3gy véIték, hogy a
Iőzs t3-1,9-ben jelentős szerepe volt Kánaán felosztásának ábrázolásában, napja-
inkban egyre szIlárdabb az a vélemény, hogy a vége már Mózes negyedik könyvé-
ben felfedezhető.18 De ami a legfontosabb, nem olyan irodalomrólvan itt szó, ame|y
készségesenésbőbeszédű,en Íeltárja értelmétaz olvasó előtt; ellenkezőLeg, a P-ban
az egyes hagyományok, kivált az azokban re|lő többé vagy kevésbétörténelmi ke-

16
o. Procksch: König]osia, Festschrift f. Th. Zahn 7928,48. p.; hasonlóképpen M. Noth: ceschichte Israels
(1954) 247 k. p.
|7
Erre az összefíiggésre elsőként o. Procksch (i' m' 40. p.) hívta fel a figyelmet. Egyiptomot illetően lásd
Drioton-Vandier: Les yeuples de l,orient méditerranéen II llEgypte (1952) 588 kk. p.; C. H. Breasted:
Ceschichte Agyptens (1936) 29ó kk. Babilónia vonatkozásában lásd W v Soden: Herrscher im alten orient
(1954) I39. p.; St. Langdon: Die neubabylonischen Könígsinschriften (19t2) 97, vö. továbbá2|7- p.
'8 M. Noth szerint a P vége a 4Móz 27 ,12_23, és a Mózes haláláról szó|ó megjegyzés az SMóz 34,7a.7-9-
ben' E két elbeszélésközött csakúgy a Papi irathoz utólag fr1zött kiegészítésektalálhatók, mint a Józsué
könyvében szereplő olyan szövegek esetében, amelyeket korábban eredetileg is a Papi iratIrcz tartozó-
nak véltek. Ubeilieferungsgesch. Studien 182 kk., 190 kk. p. Hasonlóképpen K. Elliger: Sinn und Ursprung
der priesterschriftlichen Ceschichtserzöhlung, ZThK 7952, 121 kk. p.

69
)|.Í
A JArIVE-HIT ÉsAzIZR^EL| sZAKRÁuS INTÉZMÉNYEKToRrÉNlrÉurrvÁzlrra

retbe ágyazott szakrális rendelkezések, teljes egészébenátértelmezett formában je-

lennek meg' A P már csakezért is sokkal ősibbnek tűnik a szövegeket összehason-
iító olvasó számára. Kialakulásának idejét továbbá azért is nehéz meghatározni,
mert tárwát kizáróIag a szakrális rendelkezések képezik. A Deuteronomium arra
vállalkozott , hogy lzráeI életének egészét rendezze; az áItaIa felhasznált anyag olyan
kiterjedt volt, hogy sokkal tobb Íogődzópontot nyújt a történelmi eIemzés számára,
míg a P kizárőIagszakrális szövegei a történelemtől jóval kevésbé érintett kultusz-
bőIszármaznak' A.P-c(lja teljességgeIegyértel,mű;JahveIzráeI javáraadott, a tör-
ténelem folyamán kinyilvánult rendelkezéseit akarja rögzítení, s éppen azzallegi-
timálja őket, hogy kimutatja, az údvtörténet Során mikor léptek be Izráel étetébe.
Ennek során teljes egészébena hagyományos történelemképet használja fel, ame-
lyet megtalálunk már a ]ahvistánál is, s amelynek eredetét végső soron igen ősi
hitvallási formulák képezík'Ez a történelemkép tehát azizráelí hagyomány törté-
nelemképe. Ezzel szemben a P.ban nyoma sincs a sajátosan jeruzsálemi hagyomá-
nyoknak(Dávid- és Sion-hagyom ány). Ezt illetően az a feltéteIezéssem támaszt
zavaÍtI mely szerintIzráel szakrális hagyományai is már korán meggyökeresedtek
Júdában; mindössze annyit érdemes megjegyeznünk, hogy ezek eredeti állapotuk-
ban maradtak fenn, és nem gyakorolt hatást rájuk a Dávid., illetve a Sion-hagyo-
mány. Ez tehát űjabb érv amellett, hogy a P nem egy sajátosan jeruzsálemi hagyo-
mányokat magában foglaló gyűjtemény.Havégezetúlfigyelembe vesszük, hogy a
P ismét a sátor- és megje1enésteológiát áIlítjaközéppontba' míg a salamoni temp-
lomban folyó ku1tusztkizáróIag az a gondol athatározta meg, hogy Jahve valósá-
gos módon itt lakozik (vö. 1Kir B,1'2I<';2Kir 1'9,1'4), akkor megengedhetetlen le-
egyszerű,sítésnek kell tartanunk (ha nem akarjuk teljes egészébenelvetn\) azt a
gyakran hangoztatott megállapítást, mely szerint a Papi iratban szerep\ő frigrsá-
tor a pusztai vándorlás korára visszavetített templop.19 Arrő1sem tudunk azon-
ban semmi közelebbit, hogy hol és mikor kezdett el hatást kifejteni. Egy időben a
Deuteronomiumot széles körbeq]égiqq, a P-ot pedig Ezsdrás kultikus reformjá_val
hozták összefüggésbe. A két refoimlózti ilyetén páihuzam ígéretesfelfedezéinek
mutatkozott; a behatóbb vizsgálat nyomán azonban kiderült, hogy az,,ég Istené-
nek törvénye,, és a P azonossága mellett felhozott érvek nem állják meg a helyü-
ket; az,,Ezsdrás-kódex'' mibenIététegyeÍőre nem tudjuk pontosabban meghatá-
rozni. A P késői keletkezését alátámasztó , még a Pentateukhosz-kritika klasszikus
időszakából származő jó1 ismert érvek ma is érvényesek; ezt a késői idópontot ma
azonban nem aZ ,,írásba foglalásra,, vonatkoztatjuk, hanem ew - a hagyomány
korához képest _ meg1ehetősen késői irodalmi-teológiai redakciós folyam atra.2o
A Papi irat időben Lőrténő elhelyezése Szempontiábó1, amint arra már régen rámu-
tattak, különösen jelentős, !q$l-|ler-nelt hangs-ulyt.\elyez a szombatra és a körü-
metélkedésre. Ezek az szokások |zráelben nyilvánvalóan már hosszú ideje gyakor-

1,
A megjelenésteológia (sácor) és a jelerrlétteológia (láda) közötti különbségról lásd alább 189 kk. p.
20
A Papi irat egyes szövegeinek felhasználása, érEe|mezéseazéft nehéz, mert nincs olyan, a P előtt kelet-
kezett dokumentum, amely ÍeÍtárná Izráel kultuszának szertartásait.

70
 A KoRÁBBI RIND VIsSZAÁItÍt j,sÁt cÉrzŐ ror.rrvÉsrx

latban vollak, de semmi sem támasztja alá azt a feItevést, hogy ezek azintézmé-
nyek jelentőségüket tekintve igen szoros kapcsolatban lettek volna a Jahve-hittel.
A fogság ide1én, éspedlg a Babilonba száműzöttek szárnára mindez megváItqzo11.
Mivel olyan nép között éltek, amely nem gyakorolta a körülm9t_é]k.!9lt' ez az ős\
szokás azonmód o1yan jellé vált, amely megkülönböztette egymástól a két csopor-
tot. Ugyanez áll a szombatra,tekintvehogy azidegen, ,,tisztátalan földön'' (Ez4,1'3)
szükségképpenfelfüggesztődött az áIdozati kultusz. Annál inkább hitvallás rang-
jára emelkedtek azok a kultikus szokások, amelyek oltár nélktil is kötelező erejűek
maradtak. A szombat és a körülmetélkedés tehát csak a fogságban váltak hitvallás
értékűvé,s később is azok maradtak.21
Valamikor és valamiképpen azután a Papi irat normatíwá vált a fogság utáni
közösség számára, és meghatározta annak kultikus gyakorlatát. De az, hogy a Papi
irat és J máskülönben változatlanul érvényesDeuteronomium egymás mellett
Iéteztek,újabbnehézségeket támaszt' Míg a Deuteronomium szinte minden mon-
datában a honfoglalásra és Isten népének a kultúrterületen történő kialakulására
utal, a P szerint lzráel ősí létmódja a ,,táboÍ,, , amelyben a törzsek a kijelentés sátr.a
körül csoportosulnak, Ez a tábor szíIár d, szakrális területet képez, amelynek Szeqt-
ségében lzráel csak akkor élhetett, ha megtartott bizonyos részletekbe menő kul-
iikus rendelkezéseket.zz TaIán itt mutatkozík aIegnagyobb különbség a P és a
Deuteronomium között, tekintve hogy a Deuteronomium a kultuszcentral\záciő-
val teljes mértékbenmegfosztotta szent jeI\egétőIlzráel éIetterét;parainéziseinek
nagy része arra törekszik, hogy segítséget nyújtson a vidéken, protán területen élő
néo .3.szánaáta életénekrendezésében.
Az5B7-ben bekövetkezettkatasztrófa utáni kultusz jellegének és lehetőségei-
nek pontos megértéséhezfl'gyeIembe kell vennünk, hogy az újbabiloniak - felte-
hetően erejük Eogytán - két tekintetben is eltértek a száműzetések szokásos gya-
korlatától: nem osztották csoportokra a deportáltakat, és nem telepítették le őket
a birodalom határán fekvő provinciákban, valamint nem telepítettek idegen tele-
peseket azú1, de elnéptelenedett provinciába.23 Azészakl. birodalom elpusztítása
után az asszíroknak még mindkettőre gondjuk volt, s ezzeI eItintettékIzráelt a
történelem színpadáról. 135 éwel később az események már másként alakultak.
A júdeai vezető réteg deportálása puszt án azzaI a következménnyel járt, hogy e
csopoÍt felügyelet alatt élt Babilónia közepén, s az otthon maradottak is zavarta-
lanul folytathatták a maguk éIetét,leszámítvakeleti és dé7íszomszédjainak be-
szivárgását, Nem csoda tehát, hogy e nem tűI szigorű intézkedések mel1ett egyik
csoport körében sem tűnt el soha annak a reménye, terméSzetesen különösen a
deportáltak körében nem, hogy ez az áIIapot egyszeÍ véget ér. A deportáltak sok-
ka1 szorosabban összetartottak anná1, mint ami más körülmények között lehetsé-
. p.í
,t K. Elliger (lásd 18.
iegyzer) a P-ot célzatosan a száműzötteknek írt múnek tartja, akiknek a pusztai
vándorlás nemzedékéhez hasonlóan azígéretfóld|étől távol kellett élnie.
22
A. Kuschke: Die Lagervorstellung der príesterschriftlichen Erziihlung 7Aw 7957,74 kk. p'
23
A kóvetkezőkhöz vö' A. Alt: i. m. II 326 k. p.

14
 A ]AHVE-HIT ÉsAzIzk^ELI SZAKRÁIIs INTÉZMÉNYEKToRrÉNrrÉNlrvÁzi"crÁ,

ges lett volna, sőt az otthon maradottakkal is állandó kapcsolatot tartottak. Mind-
két csopo.t pontosan tudta, hogy mi történik a másikkal. Szép pé\da erre Jeremi-
ásnak a száműzöttekhez intézett levele, ameiyre ők is megküldték a maguk vála-
szát (ler 29,1' kk'; vö. Ez 33,2I).Igen érdekes,ho1y az otthon maradottak a szám-
rjzöttekkel szemben lahve ígérete voitaképpeni örökösének tartották magukat;
ezzeI az igényükkel szemben a Babilóniában élők erőteljesen felléptek (Ez 1'I,75;
33,24).
A fogság korát vizsgáló kutatás csak a közelmúltban foglaikozott behatóbban
leruzsáIem és lűda helyzetével, s cáfolta meg végIegesen azt az elképzelést, mely
szerint az ország ez alatt az 50 év a|att jőszerével elvesztette valamennyi lakosát,
s a kulturális és vallási élet tel1es szünetelése mellett vészeIte át ezt azídőszakot.2a
Valójában csak a vezető réteget deportáiták, a lakosság alsóbb rétege, a földmrjve-
sek, a szólósgazdák és kivált a rabszolgák az országban maradtak (2Kír 25,12). A
kulturális élet minden bizonnyal sokkal szerényebb keretek közé szorulL; az ott-
hon maradottak úgy vélték,szánalmas parasztok szintjére zuhantak vissza (JSir
5,4 k.9'1'3). Hasonló helyzetben lehetett a kultikus élet is, hiszen-a temrrlomot
lerombolták; mindamellett |étezett egy oltát ebben az tdőszakban' S a szent he-
Iyekhez kötődő kultuszok sem tűntek el e helyek jelentőségének lefokozásával,
amint az az áIdozati adományokkal ,,Jahveházához,, ér\<ező nyolcvan sikemi, si-
lói és samáriai férfiról szóIó történetből kitűnik (Jer 41,5 kk.)' Természetesen nem
alkothatunk egységes képet sem az otthon maradottak' Sem a deportáltak szelle-
mi éIetérő|.l."de 9'' Jeru7sálem állapotát illetően a legfontosabb forrásunk Ierclni-
ás siralmainak könyve, amely feltárja, milyen nehéz volt bensőleg feldolgoznia a
túlélóknek a számos következménnyeI járó katasztrófát. A könyvben újra meg ú1ra
önvádakkal találkozunk, valamint az elkövetett bűn mértékéreés a legnagyobb
bűnt elkövetőkre vonatkozó megfontolásokkal' Mindez természetesen a kultusz
kifejezésformáival jelenik meg; nagy csapások esetén a nép önmagát vádoIta az
Istenség színe előtt, s ünnepélyes formában igazságosnak ismerte el azt, amit Is-
ten vele tett.25 Mindez azonban nem jelenti azL,hog1t azimádkozók önvádja nem
volt őszinte. Ez a kor szakrális-kultikus szempontból feltehetően lesújtó képet
mutatott. A templomot lerombolták, a nagyszabású kultikus cselekmények abba-
maradtak, az ünnepeket nem tartották meg, az ídeiglenesen felállított oltárnálcsak
rögtönzött szertartásokatvégezhettek, azaz a böjt és a gyász ideje köszöntött be
(Za\< 7 ,I kk. ) . Kulönö sen a 44 ' és 7 4 . zsoltár alap ján alkothatunk képet azokroI az
ünne'pi alkalmakról, amelyeken az otlhon maradt nép'panaszra Í.akadt.26 A kor
hangulatára jellemző a korábbi állapotok visszaállításáért esdekló kérés:

Tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak| (JSir 5'21)

2a
E. Janssen:/ada in der Exilszeit. Ein Beitragzur Frage der Entstehung desJudentums (1956).
JSir 1,8; 3,29-43; 4,6k. 13;5,16.
2s
26
Ezekrő' az alkalmakról részletesebben tárgyal H. É.v Waldow: Ánlap und Hintergruttd der Verkündigung
des Deuterojesaja (Diss. Bonn 1953) 112 kk. p.

72
 A KoRÁBBI RI'ND VÍsszAÁLtÍrÁsÁr cÉlzŐ rÓRrrvÉsrx

Az á 1 t alá n om m á s ik d o ku men t u m a'.a d g t.g-l^o 49!0iEl4-t ö.Jt é*ILe!-pqg,

s t ö red el e e-

amelynek céIja,hogy [eoiógiai magyarázato! adjon azIzráel|721'-benés587-bpn

sújtó katasztrótákkal bekövetkező bukásra, s amely minden valószínűség szerint
az otthon maradottak körében jött létre. Behatóan megvizsgálták a történelem
eddigi szakaszát, s teljességgel egyértelmű eredményre jutottak: nem Jahvén, Jah-
ve türelmén és készségesmegbocsátásán múlt lzráel sorsa, |zráe| vetette el Jahvét
és parancsolatait; ezért sújtottlreIzráe\re és }údára azíté7et, amelyet Jahve a pa-
rancs olatok megszegésének es etére kilátá sba hely ezett (it t ké t s égkívü 1 elsősorban
a Deuteronomium átkokat tartalmazó szakaszaira gondoltak: SMőz 28 k.).
Ezek ismeretében nem kételkedhetünk abban, hogy aJahve-hit és annak hagyo-
mánya továbbra is eleven voIL az otthon maradottak körében; kultikus életük en-
nek ellenére meglehetősenzűrzavatos lehetett. A kultikus tisztségeket betöltő sze-
mélyeket, e hit képviselőit és hirdetőit ugyanis deportálták, s í6Y az otthon ma-
radt, túlnyomőrészt alacsony származású lakosság minden korábbinál nagyobb
mértékbenmagára volt utalva, és olyan kultikus cseiekményeket kezdhettek el
végezni, amelyek már a késői királykorban meggyökeresedtek Júdeában és ]eruzsá-
lemben, s amelyeket Jósiás király reformja sem volt képes felszámolni' Sokan egye-
nesen úgy v éIték,hogy Iahve ideger5 különösen a babiloni istenek hatalmának van
a[r1e1y9; nem lehetetlen, hogy már az országot is elhagyta. (Ez 9 ,9) , Azok, akik
-qő3
Jeremiással Egyiptomba vándoroltak, hitet tettek a mennyek \<\ráIynője, aza...a
ba-biloni]s!iír* ? széIes körben tisztelt anyaistennő és á1dásos cselekvése mellett, s
kétségkívülnem ők voltak az utolsók, akik Júdeában e kuitusz hívei lettek (ler 44,1'7
kk.). Ugyanezt mondhatjuk el a babiloni termékenységiisten, Tammúz kultuszá-
ró1 is, amely röviddel Jeruzsálem bukása e1őtt még a jeruzsálemi templomban is
megjelent (Ez8,1'4 kk.). Jóllehet már a fogság utáni kor kezdetén uralkodó állapo-
tokat tükröziTrito-Ezsaiás panasza azok miatt, akik ,,kertekben mutatnak be ál-
dozatot, téglaoltárokon tömiéneznek, sírkamrákban üldögélnek, titkos helyeken
töltik az éjszakát,, , ezek a feltehetően a misztériumkultuszok által gyakorolt prakti-
kák azonban bizonyára már a fogságídején is szokásban voltak (Ezs 65,3-5).
4. A deportáltak szellemi élete sokkal elevenebb volt. Nem csoda, hiszen ók al-
kották a nép vezelő szeIlemi .réteg-ét:Babilóniába száműzték a papokat, a próEétá-
kat, és valamennyi, az udvar alá tartoző hivatalnokot. }eremiás ésEzékíelprőféta
egyoldalúan a deportáltak mellett foglalt állást, mivel rájuk vonatkoztak üdvössé-
get hirdetó ígéreteik;az otthon maradottak elsőbbségre támasztott igényétkét-
ségbe vonták (Ez 1'1.,I5 I<k'; 33,24 kk') . Az otthon maradottak a rossz' a száműzöt-
tek a jó Íuge (|er 24,1' kk,).Igaz, hogy ők gyötrődtek azoknak a problémáknak a
megoldásával, amelyek a tökéletesen ú1 történelmi helyzettel álltak elő; továbbá
később, az ősihazában ők tettek meg minden jelentősebb lépéste1y új rend kiala-
kítása érdekében'Különös helyzetben voitak a k, akik, amíg
állt a templom, s amíg \étezett a júdeai állam, séget hirdető
próf'étákígéreténekhatására abban reménykedtek, hogy sorsuk hamarosan jobbra
fordul. Természetesen még nem voltak abban ahelyzetben, hogy felfogják a ka-

73
 A jAHVE.HIT És AZ IZRÁELI SZAKRÁIIS INTÉZMÉN{EKTORTÉNETÉNEKV}\ZIAÍ^

tasztróf'a teljes súlyát. Mrjvünk késóbbi ftszében ejtünk szőtrészletesebben arról

az elkeseredett küzdelemről, amelyet 597 és 5B7 közöttJeremiás, Ezékiel,valamint
később Deutero-Ézsaiás foiytatott minden, a korábbi állapotokat alapul vevő e1-
képzelés, a korábbi viszonyok visszaállításárairányulő erőfeszitések és a revizio-
nista remények e\len.z7 Jahve ,,újat'' fog létrehozni, hirdették, űj szövetséget, új
JeruzsáIemet és új kivonulást. Nehéz megállapítani, milyen eredményt érte\<eIezzel
népük körében. Erthetó, hogy g népen leruzsálem és a templom lerombolása ut-án
reménytelenség lett úrr!. ,,\Is7!ya!tak-aqqo!!ia!ql1, és elvesae=t.t;_ÍenoéDysegunk,
végünk van,, (Ez37,1'1). Helyzetük megértéséhezabbőI az egészen alapvető kulti-
kus elképzelésbőlkellkiindulnunk,hogy a föld, amelyen éltek, tisztátalan föld volt
(Ez4,73), Er.rnilfogvq pqégpsqk fel sem merülhetett bennük annak gorrdolata, hogy
a.Jahye.11<u19y's71t.y.lIto'z.ptlan formában foiftássak. Ennik s.tiÍ<ségsietűfeltetele iáit
volna, hogy Jahve itt is kiválasszon egy helyet ,,nevének emlékezetére,,1 ez azon-
ban nem következetI be. Mindezt illetően szerencsés körülménynek ke1l tartanunk,
hogy a kultusz centralizáciőja révénmár ]ósiás kirá1y megszüntette a szoros kap-
csolatot az egyes ember mindennapi éIete és a szakrális rendelkezések között, kü-
lönösen vidéken; ezzel akarata ellenére a profán területen élni kényszerú1őszárn-
űzötLe\< tanítőjává vált'28 A kultusztóI, a szó szorosabb értelmében, ugyan teijes
mértékbenmeg voltak fosztva, ez azonban nem jelenti azt,hogy nem maradt szá-
mos lehetőségük a hagyományos kultikus szokások gyakorlására. Nem voltak
ugyanis foglyok; különböző helységekben telepítették le őket, s megélhetésükről
saját maguknak kellett gondoskodniuk. Arról már szőt ejtettünk, hogy ebben az
új helyzetben miként vált status confessionisszá a szombat és a körülmetélkedés
megtartása.2n L!1.q--.-q!.áq!. qsa.k et1{1fogva tqkintet'té]s.,,a szqyetségielének,,, s ezek
vállalásától függött, hogyvalaki Jahvéhoz ésnépéheztartozik-e. A próféták szava
egyébként minden további nélkül elérhette a deportáltakat,3o s a száműzöttek
valószínűIeg kifejezetten a fájdalmas paqaq7okn4k helyet adQ ünnepi alkalmakra
is összegyűltek.3l Nemigen valószínű,,hogy e vonatkozásban már feltételezhetjük
a zstnagóga és az isteni ige köré szerveződő istentisztelet meglétét. A ,,Babilon vi-
zeinéI,, tartott összejövetel említésemindenesetre nem ad alapot effaita meSSZe-
menő következtetés levonásár a, mégakkor sem, ha azt feItételeznénk, hogy a víz-
partot rituális mosakodás céIjábóI választották (Zsolt I37,1' k.) . S a j nálatos módon
túlságosan kevés adat á11 rendelkezésünkre - különösen a fogság második felének
vonatkozásában - a deportáltak be1ső berendezkedésének pontos Íelvázolásához.
Joggal feltételezhetjük, hogy feszülten nyomon követték a politikai fejleménye-
ket. I(étségkívülnagy hatást gyakorolt a száműzöttekre, amikor 5ó1 körü1 mggke'.

27
Különösen jelentós Jeremiás levele (]er 29). AzEz B.at illetóen vö. F. Horst, VT 1953, 357 kk. p.
28
VMaag: VT 1956, 18. p.
29
Lásd Íerttebb 7|. o.
let 29i Éz 14,I;1ó,1 k.; 33,30 kk. p.
30
31
H. E. v. Waldow: i. m. 104-1.23. p.

.fÁ
 A KoRÁBB] REND VIsszaÁLLír js(r cÉuT rÖn.rrvÉsrr

gyelp94ekl9iéku}-&Éba'ehj.g-s.ze.b-adp! gn&edtrk a-börtÖnból (ZKir 25,27 k.);

de még nagyobb vissáangja lehetett Kürosz felemelkedésének és a Közel-Keleten
aratott' egymást követő győze|meinek; diadalmenetének pedig előbb-utóbb el kel-
lett érnie az újbabiloni birodalmat is, hiszen Kürosz hihetetlen gyorsasággal ho-
zott!étre egy olyan birodalmat, amelyet keleten az Indus, nyugaton az Egei-ten-
ger határolt.

75
 .l AFOGSÁG UTÁNI I(UtTUSZKozossÉc b
I(IAI AI(ULASA

E helyütt nincs lehetőségünk azon részben igen bonyolult politikai és kultikus tör-
ténésekrész|etekbe menő tárgyalására, amelyek következtében véglegesen kiala-
kult a fogság utáni kultuszközösség.1 Csupán a legjelentősebb eseményekvázla-
tos bemutatásáraszorítkozunk; ismereteink szerintnég5rt|yenközponti tényező
létezlk: Kürosz rendelete (538), a templom
.
ÍeIépítése(52I-5r5), Nehémiás (445)
és Ezsdrás teíékenysÉge(430 körü14).
Kütogz Perzsa király 539-ben leigázta az újbabiloni birodalmat, és erőszakné7'
külelfoglalta Babilon város{t. |eruzsálem he|yzetét is nagyban meghatározta az,
hogy a perzsa király az egész ókori Keleten korábban ismeretlen módon viszonyult
a leigázott népek kultikus gyakorlatához. Míg az asszírok és a babiloniak provin-
ciáikban deportációkkal és telepesek behozatalával igyekeztek megtörni a helybeli
lakosság erejét, s az űj lakosság számára az aÍLyaország állami kultuszának végzé-
sét írták elő, ekkor néhány sajátos rendelkezés alapján vi1ágosan felismerhető
a perzsák egészen más jeilegű kultuszpolitikája. A perzsák nem csak elismerték.a
birgda]g1-ukhoz.9Eat9lt népek kultikus gyakorlatát; ha megbomlott ezek rendje,
államigazgatási tisztviselőiken keresztül helyreállították azok rendjét, Vagy meg-
tisztították őket,z Kürosz rendelete (E'zsd 6,3-5) tehát csak egyike volt annak a
számos intézkedésnek, amelyekkel a perzsák a birodalmukban található kultikus
gyakorlatokat szabáLyozták, Az ediktumban a ki1q!y-p4!anc99t ad-a-ie;uzsáQ4qi
'lc1rlfl-an E9.Iépíyésé79és az áldozati kultusz helyreállítására; e célbőI a Nabukad-
neccar által elhurcolt'Eae-n-! .e'EzkÖzÖknek is yissza.kellett ke-rülniükeredetihelyük-
'ye,.Az
ediktum a száműzöttek Júdeába történő visszatelepítésérőIazonban nem
rendelkezik ' Már az eseményekre természetesen meglehetősen hosszú idő eltelté-
vel visszatekintő Krónikás kapcsolatba hozta egymással Kürosz rendeletét és a
száműzöttek visszatérését(Ezsd 1,1 kk'),3 s e téves felfogás napjainkig szíLárdan

1
K. Galling: Syrien fu der volitik der Achiimeniden bis 448 (Der alte orient, 3ó. kítet3/4. füzet); M. Noth:
Ceschichte 271 l4<. p.
2
A különbözó fennmaradt, vonatkozó rendelkezéseket illetően vö. Noth: Ceschichte 273 kk. p.
3 Azíljabb
kutatás a Nehémiás és Ezsdrás alatt bekövetkezőkésíbbijeruzsálemi események esetében is
sokkal élesebben különbséget tesz a Krónikás felfogása és a hivatalos dokumentumok alapján rekonst-
ruálható tényleges események között.

76
 A FoGsAG UTANI KULTUsZKoZossEc KlAlÁKUlÁsA

tartotta magát. A visszatérésidőpontját sajnos nem tudjuk pontosan meghatározni;

e5rg mlgden bizonnyal csak Kambü szész (529-522) , Kúrosz utódja alatt került sor.
A templomépítésimunkálatok a nagyvonalű intézkedés ellenére nem haladtak
előre. Noha az eIlenőrzéssel megbízott Sésbaccar felügyelete alatt lerakták az alap-
köVet, ezt az elsó lépésttovábbiak már nem követték. Ennek okát a rossz gazdasá-
gi heIyzetben kell ieresnünk, valamint abban a tényben, hogy a perzsáli Kürosz
alatt még korántsem rcndezték te1jes mértékbena politikai viszonyokat birodal-
muk e távoleső részében,Valójában még hosszú időnek kellett eltelnie (Nehémiás
korának kellett elérkezn\e) ahhoz, hogy a poiitikai rend kialakulásával belső béke
uralkodhasson e területen.
Kambüszész halála súlyos válságba sodorta a Perzsa nagybirodalmat. A gyer-
mek nélkül meghalt király legitim utóda Dareiosz Hüsztaszpész voIt; neki előb!
azonban meg kellett szabadulnia egy olyan trónkövetelőtől, aki már megnyerte
magának a birodaiom egyes részeít.Ebben azídőben minden bizonnyal megÍeme-
1ett ez a hatalmas birodalom, amit Jeruzsálemben is érzékeltek.Itt két prőÍéta
lépett fel, Haggeus ésZakariás, akik a teljes Közel-Kelet megingását messiási érte-
lemmel ruházták fel, s arra buzdították a lakosságot, fogjanak neki újból a temp-
lom építésének.Ezt követően a Dávid házábőI valő Zerubbábel, Jójákin unokája
alatt valóban ismét megkezdték a nagyszabású terv 1<tv\te1ezését, s a meghatáro.
ző samáríai vezeLő réteg minden eIlenkezése ellenére meg is valósították. A temp-
lorqot 515 tavaszán szentelték fel (Ezsd ó,15). A samáriaiak bizalmatlansága nyil-
ván abból fakadt, hogy valójában nem volt világos, milyen jeIlegűis azújjászerve-
zett kultusz' A salamoni templom a dávidi dinasztia állami szeÍLtéIve volt.a De
minek kellett tekinteni Zerubbibel tempiomát4 Jűdea márnem volt áIíam,9ői mgg
csak önálló provinc-ia sem; egyelőre még a samáriai helytartó aIá tartozott, akinek
figyelmét érhető módon felkeltették a jeruzsálemi ese1n.g4yek' Haggeus és7akari-
ás próféták ténylegesen Jahve felkentjévéavattákZerubbábelt (Hag 2,20 kk.; Zak
4,1'4), vagyis nyilván (lgy véIték, ismét életre kel a dávidi birodalom. Noha a je1ek
szerint aZerubbábelnek tulajdonított hivatás nem járt politikai következmények-
kd' az a kérdéstisztázatlan maradt, hogy az új templom milyen berendezkedés-
nek megfelelő funkciót fog betölteni. Ha valamennyi ]ahve-tíszteIő új, közös am-
fiktüónikus kultuszhelyeként működött, az megint csak nem volt közömbös a
samáriaiak számára, hiszen a jelek szerint ők is Jahve-tisztelónek taÍtották magu-
kat (Ezsd 4'1 kk.). AJeruzsáIem újjászervezésévelszemben támasztott samáriai
ellenállás azértváIt különösen élessé,mivel itt,,jog állt szemben joggal,'.s
A rendkívül sok feszültség terhelte 522-521-es évekre a kultusz terüIetén tanúsí-
tott odaadó tgyekezet a jelek szerint ismét megfogyatkozott; Malakiás prőÍ.éta
pana szai mind ene set r e azt f'eltéteÍez\k, ho gy a kultu szt hanyagul v égezték, sőt hogy
a kultikus gyakorlat el is torzult. Igaz ugyan, hogy a következő hetven év szem-
pontiábó1 Malakiás az egyetlen forrásunk, amelyből megtudhatunk valamit arró1,

a
lásd fentebb 43. p.
5
A. ÁIt. II377. o.

11
 Í
)i

A ]AHVE.HIT És .q,z IzRÁrI.l sz,crRÁts txrÉzuÉxyxroRrÉNlrÉsrxvÁzr'qra

mi történt |eruzsálemben a templom felszenteiése és Nehémiás Jeruzsálembe tör-

ténő megérkezése (445) között. Nehémiás szemé|yében ismét a fogságba hurcol-
tak lépéseinyomán történtek változások a jeruzsálemi viszonyokban. Nehémiás
tevékenységétilletően saját szövegezésű emlékiratának és egyéb dokumentumok-
nak köszönhetően rendkívül gazdag forrásanyag á1l rendelkezésünkre. Nehémiás
gondo skodo Lt ar r ől, t.ro.51.mggvaló s ul j on J údea mint S amáriával egyenrangú önáI-
l_ó ptovilc'la politikarbr-zro-asag'a és alko-tlo.ányoskons'ol.ir]áció jaJeruzsáIem köré
falat építtetett, amivel a várost képessételte a védekezésre,az alacsony léIekszá-
mo t p e d g az (lgy le: e+q q1 zü n ojki z*nggqzal qÖuqllc.g\e g, azaz hiv aL alo s a n e lre n-
i

d:\"_ u
9 9

eiQ-lakosság egy részéneka városban torténő le-telepítését

(Neh 7,4;"dd,ay1dilgn
1 1, 1 k') . Ma jd Nehémiá9 ú j prov-inci4 első hclygrraJals; de a kul-
-lgtt- 31
tusz területén jelentkező visszásságok rendezését is feladatának tartotta. Az álta-
la hozott rendelkezések tükrében merev és szigorú teológusként jelenik me1, az
újonnan kialakult kultuszközösséghez pedig hajthatatlan puristaként viszonyult.
CéJ1zrok-az.ú4err-torzEek-bő-L.származók^K.\zá-úsa a^kutus;11sözösségbó1, sőt a
Vegg!-béZasséggk fe&o.ntása is (Neh 73,7-3,23-28); rendezni ig'vekezett a kulti
kg! 3dó-19kQjdé9é1 (Neh 13,10-13.31), azon f.áradozott, hogy a nép szigorúan be-
tartsa a Sz"onbgg-ryJ84bg! (Neh 13,15_23)' és-@
tóL" u.lg13ggi-gd4.y-a-1i-(Neh 1,3,4_9), A kultuszközösség belső helyreáIlításához
azonban rövid időn belül egy o1yan személyiség fogott hozzá, akierre Nehémiásnál
hasonlíthatatlanul hivatottabb volt.ó
Ezsdrás is a babilóniai száműzöttek koreből érkezett, akik kozul nyilvánvalóan
még igen sokan Babilóniában maradtak. Ősi papi családból szármizott; de ami
igazánjelentős volt, azaz a hivatal, amelyet apeÍzsahivatalnokrendszer tagjaként
birtokolt. Ezsdrás,,a menny Istene törvényében jártas írástudő,,volt (Ezsd 7,I2'21);
ez, amint Schaeder kimutatta, annak az írnoknak a hivatali címe volt, aki a perzsa
kancellárián belül a zsidók vallási ügyeivel kapcsolatos feladatokat látta el.7 (Csak
a beszámoló szerzője tekintette őt írástudónak, Ezsd 7,6,17.) A perzsa királytól e
kettős rang birtokában - papként és egyben a perzsa állam magas rangú hivatal-
nokaként - megbízást kapó Ezsdrás (Ezsd 7 ,6) a Iehető legalkalmasabb volt a még
kétségkívü1erőtlen kultikus é|et rendezésérea számos belső és külső ellenáilással
szemben. Igy tobb jelentős kiváltság birtokában (Ezsd7,1,2_2Q indult útnak. A
legfontosabb, amit Jeruzsálembe vit!, menny Istenének törvénye,, volt; erre
'Ia
támaszkodva szándékozott megkezdeni azű1jászervezést.8 Számtalanszor taglal.

6
Napjainkban úifent behatóan tfugya|rák azEzsdrás és Nehémiás alatti események időbeli egymásután.
iának kérdését,s egyre elteriedtebbé vált az a rlézet, mely szerint Ezsdrást időben Nehémiás utánra kell
helyeznÚnk. Vannak, akik Ezsdrás működését még I- Artaxerxész (465425) uralkodásának ide|ére
helyezk, míg mások szerint tevékenységétII. Artaxerxész (40+359) alatt fejtette ki. E vitában e he-
lyütt nem foglalhatunk állást. Vö. a kérdésttaglaló követezőműveket: K. CaIlíng: DieBücher der Chronib,
Esra, Nehemia (ATD) 12 kk. p.; W Rudolph: Esra utd Nehemia (H,\T) XxVIk, ó9 kk. p.; H. H. Rowley:
Nehemiahs missíon and its bacbground (1955); H' Cazelles: La mission d,Esdras,vT L954' 113 kk' p.
7
H. H. Schaeder: Esra, der Schreiber (1930) 48 k. p.
8
A perzsák vallási elképzeléseihez igazodik a ,,menny Istene' (x;nu il)tt) megnevezés használata a ,Jahve,
név helyett, ami elsőként az e korbó| származó dokumentumokban ielentkezik'

78
 A locsÁc UTÁNI KULTUSZKoZossÉG KIALAKULÁSA

ták már az ,,Ezsdrás-kódex', és terjedelme kérdését,valamint azt,ho1y azonos-e

Pentateukhosszal vagy a P forrással, pozítÍveredmény azonban nem született, mivel
arendeIkezésünkre álló csekély számű adat alap1án egyszer,íen nem vonhatunk le
tel;ességgel meggyőző következtetéseket. Már csak azért sem gondoIhatunk arra,
hogy az,,Ezsdrás-kódex,, a Papi irattal azonos' merta P nem törvénykönyv, hanem
elbeszéIésttartalmazó mű'Ez azonban még nem jelenti azt,hogy Ezsdrás törvény-
könyvét ezért csak a teljes Pentateukhosszal azonosíthatjuk. Hiányoznak a felté-
telek ahhoz, hogy űgyvélhessük, csak ez a két lehetőség állhat fenn. Bizonyos, hogy
Ezsdrás nem vitt magávalJeruzsálembe új mózesi törvényt; ezért azt kell feltéte-
leznünk, bogy azEzsdrás-kódex a Pentateukhosz egy részébőI, különösen a !q{yg4yt
tartalmazó szakaszokból állhatott, amelyeket a jeruzsálemi kultuszközösség már
nem lsmerc.
AzEzsdrás-forrást (Ezsd 7-1,0; Neh 7,72_9) a beszámoló szerzője ugyan átdol-
1ozta| a benne szerep\ő jelentós történelmi események azonban hitelesek;9 a for-
rásból kitűnik, hogyEzsdrás jelentősen határozottabb célt tűzött ki maga elé, mint
Nehémiás: kízáróIag a templom körül összegyülekező közösség kultikus rendjét
akarta (tjjászervezni, s a magával hozott törvénykönyv alapján erőskézze|igyeke-
zetthe|yreállítani azt, Ez az új1ászervezés természetesen magában foglalta a szak-
ráIts ígazságszolgáltatás kialakítását is. Ennek segítségévelEzsdrás határozottan
fellépett a vegyes házasságok kérdésében,és a ,,szent magot'' elválasztotta ?1'\&-
€9!I9I49LQőI szátmazó asszonyoktól Tev-élseny!é8e.!9k.c-Ú9-gpo-!]tjal azonban az
azemlékezetes esemény képezte, amikor úgt-qd-ú-llin-qp 43-ő qqp-l4n azösszegyűIt
kultuszközögség előtt felolvasta aTőrát; ezt szövetségmegújításnak kell tekinge-
nünk.10 Már korábban is szokásban voltak effajta, az,3jévíünnephez kapcsolódó
felolvasások, amelyek révénlzráeI újra meg újra alávetette magát Jahve uralkodó-
ként adott törvényének'11 Nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a tör-
vényt vajon már Ezsdrás korában is egy arámira fordított és ugyanakkor egyértel-
műen körülíró ,,targum,' segítségéveladták-e elő, mivel az is lehetséges, hogy a
kétségkívülaz említett felfogást képviselő krónikás e ponton saját korának szoká-
sát vetíti vissza a korábbi állapotokra.12
Ez azesemény és általában Ezsdrás egész küldetése beláthatatlanul jelentős volt
a későbbi korokra nézvést'Ezsdrással nem csak egy, a régi rend visszaállítását cél-
zó hosszas és bonyolult folyamat érte eI bizonyos módon külső végpontját, hanem
- amint az a hasonló jellegű nagyszabású tolyamatok esetében történni szokott -
egyidejűÍegvalójában egy egészen új valóság is megjelent,Ezt az új jelenséget ne.
vezIk zsidőságnak, s ezze| szemben nem is hozhatunk fel semmit, amennyiben
ehhez a fogalomhoz világos elképzeléstársul. A zsidóság azonban sokrétegrÍ jeien-
ség, s lényegi jeIlemzőjét ennek megfelelően különböző tényezőkben jelölik meg.
A történelmeL vizsgáIó s'zámára a felszínen kétsqgkívül az áIIam\ szuverenit{s
9
W. Rudolph: Esra und Nehemla (HAT) 1ó3 kk. p.
10
M. Noth: Ceschichte 302- p.
'| 5Móz 31'10 k.' lásd ehhez A. A]t, I 325 kk. p.
1,
Neh 8,8 (Ezsd 4,18); a ,,lefordított,, jelentésú D'.rln-t illetően lásd Schaeder: i. m' 51 kk. p'

79
 A ]AHVE-HIT ÉsAz|zR^EL| sZ^KRÁIIs INTÉZMÉNYEKTonrÉNrrÉNrrvÁzrern

meggln(q'e e-z'S_14iqc8:le39z9-Ipb.e'.o!l.0bb jellegzetességg.'' De tény, hogy az önálló

állami lét megszűnése önmagában még nem tartozik a zsidóságLényegi1e|Iegze-
tességei közé. EllenkezőIeg,Izráel meglepóen könnyen és érzékelhető belső válság
nélküllépett túl az államon és a királyságon. Ez minden bizonnyal azzalálI össze-
függésben, h9gy az állqm I4áe.lqg'! minthogy már jőval az
állam kialakulása előtt Jahvéhoz tartozott'
'dq89l'-1e$9l$'q-uolt,
s már abban azidőben,,Jahve népének',
taÍtotta magát. Ennek köszönhetően tekinthette magát Jahve népének az állami-
ságmegszűnte után ip. A két állapot között mindamellett jelentós különbségek
mutatkoznak. A Deuteronomiumbanlzráe7 még a történelem és atermészet meg-
határozta közösség volt, azaz a szó tulajdonképpeni értelmébenvalóban népnek
volt tekinthető. A legkevésbésem volt vitás az a kérdés,hogy ki tartozik lzráelhez,
és ki nem (5Móz 23,I_8). A fogság utáni korban mindez megváltozott, tekintve
hogy ekkor lzráe| már nem a természet és a történelem meghat ározta nép volt;
egyre inkább a törvény fúggvényevolt, hogy ki tartozik lzráelhez, és ki nem.
A törvény leszűkíthette azIzráelheztartozők körét; ebben az esetben a szent mag
tisztaságának védelmébenki kellett zárni Izráelköréből azokat, akik más Lörzs-
höz tartoztak; másrészt bizonyos körülmények között a törvény lehetővé tette e
kör bővülését, ebben az esetben a prozelitákat ]zrőeltasLilváfogadláL1a A törvény
magyarázatának függvényévévált, hogy minek tekintendő Izráel. Az,hogy lztáelt
}ahve akarata szilárdan rögzített és megváltoztathatatlan tartalmú kijelentésének
Vetették alá, messzire visszanyúló történelmi gyökerekkel rendelkezik. Már láttuk,
hogy a Deuteronomium bizonyos Szempontból, ha nem is ,,IráSnak,', de normá-
nak tartotta magát, Jahve akarata kijelentésének, amelyhez nem Íűzhető hozzá
semmi, s amelyből semmi nem hagyható el.15 A Deuteronomiumban azonban |ahve
akaratának kinyilvánítása még egy o|yan népet céIzott, amely teljességgel megha-
EározoEt történelmi heiyzetben élt. Eppen abban ál1a Deuteronomium sajátsága,
hogy utasításai és ígéretelzráeltörténelme meghatározott szakaszának kérdései-
re vonatkoznak. Ettől fogva azonban Jahve kijelentése már nem a megszólított
Izráe| éppen fennálló tér- és időbeli he|yzetéhez, valamint pillanatnyi állapotához
igazodva valósul meg. A törvény feltétlen, azidőtőLés a történelemtól független,
abszolút tényezővéválik.16 Az isteni parancsolatok kijelentése ekkor azonban már
13
O. EiAfeldt, RGC2 ,,Judentum', címszó'
laA prozeliták létezéséreelsőként utal az 1Kir 8,4143 (deuteronomista történeti mű) és azÉzs 56,1 kk.
A krónikai történeti mú egyértelműen nagy hangsúly he|yez a prozelitákra: 2Krón 12,|3-76; |5,7_
19,4;28,9-7\ 29,6.
15;
15
Lísd fentebb 66. p.
|6Erreavá|tozásraelsősorbanNothhelyezettnagyhangsúlyt (Ces.Studien7957,7|2kk.p').Afolyama-
tot azonban R. Ásting is igen világosan mutatta be: ,,A nomizmusnak nevezett szellemi fok csak akkor
valósul meg, amikor már nem áll fenn teljes egészében az a szükséglet, amelynek nyomán az elóírások
kialakultak. Az elóírásokban ekkor már nem azok a követelmény'ek feieződnek ki, amelyekkel a kul-
tuszközösség élete során óhatatlanul szembesül, hanem az élettel szemben idegen, ónálló valóságként
ielennek met, nem tölti be őket többé az élet, amely létrehozta óket, s így merev tekintélÉéntállnak
fenn, s éppen azért válnak teliesítendő parancsolattá, mivel tekintéllyel rendelkező parancsolatok- Az,
ami egykor belső igényból jött létre, most olyasmivé válik, ami kívülről lép szembe az emberrel, s ami
újszer,i tényezőként nagymértékben meghatározza a kultuszközösség fejlődését, s egészen más ösvé-
nyekre tereli azt., Die HeíIigk.eit im Urchristentun (1930) 4I. p'

80
 A FoGsÁG UTÁNI KULTUsZKoZoSsÉc KIArÁKUúSA

nem az, ami egykoÍ Volt. Már nem a népéta történelmen átvezető Isten üdvözítő
szándék(l, rend létrehozlsáy 9é1,7ő al'<a.r=q-ta ys.lt, ett-{-l kez-d-v.e fokgzatosan a szó
teológiai értelmébenvett ,,törvénnyé,, váIt, Korábban a parancsolatok a történel-
men és a pogány kultuszok zű,rzavarán keresztül haiadó lzráel szolgálatában áll-
tak; most Izráel volt kénytelen a törvények szolgáIatára állni. A fogság utáni kul-
tuszközösségben is kétségtelenül hosszú ideig megmaradt a parancsolatokra 1zo-
nqtkozó ősi felfogás;17 a voltaképpeni tőrvénykazuisztikából még semmit Sem
vehetünk észre. A törvény abszolút rangra emelkedésével azonban a dolog be1ső
logikájáná1 fogva ennek is be kellett következnie. E vonatkozásban a legsúlyosabb
követke zmé ny az v olt, hogy a t örvényről alkotot t ilyetén f elf ogá sával Izr áeI elhagt -
ta a-történelem terét, azaz annak a történelemnek a terét, amelyet mind ez idáig
Jahvéval megtapasztalt. Jahvéval fennálló kapcsolata nem szakadt meg; de miu-
tán Jahve akaratát időtlen, abszolút valóságként kezdte tekinteni, szükségképpen
vége szakadt azlzráelt magávalvivő üdvtörténet folyamának.18 Izráelnek ekkor
már nem volt történelme, legalábbis nem olyan, amelyet Jahvéval közösen folyta-
tott volna. Ettől fogva mintegy a történelem rejtéIyes túlpartján élt és szolgált Is-
tenének. Ekképpen természetesen véglegesen megszűnt a többi néppei vállalt szo-
lidaritása is. E radikáiis elkülönülés következtében1jesztővé, sőt gyűlöltté vált a
többi nép szemében, s az ripL{ía súlyos vádja érte,19 Bármily bonyolult jelenség is
a törtéLész számára a zs\dőság, s kivált az akérdés,hogy miként alakult ki az ősi
IzráeIbőI, bizonyos, hogy ígazán mélyen csak annak az űj törvényérteImezésnek
az d'apján érthető, amelyet megkíséreitünk felvázoini. A zsidóság csak azza| jelent
me8 a történelemben, hogy Jahve Tóráját ,,törvényként,, érte|mezte,

17
Lásd alább 764. o.
18
E szempontból jelentós az, amire Noth utalt (i' m. 119 kk. p.): a szövetség gondolata háttérbe szorult.
De volt.e korábban erőteljesebb kiÍejezési formája Izráel üdvtörténeti önértelmezésének, mint a foly.
tonos hivatkozás |ahve szövetségkötéseirel Csak a Makkabeusok korában volt Izráelnek ismét tényle.
ges történelmi tapasztalata' s csak ekkor írt valóban történelmet.
|9
Az tipL{ía (a közösség elutasítása más népekkel) vádját i-lletóen vö. Eszt 3,8; Poszeidóniosz87 fu. 109
(Diodórosz 34,1); Josephus Ant. XIII; Tacitus Hist. \t 5.

81
 { SZAIGÁIIS HIVATAL Ésrnnl^'ltA
nzŐsl ZnÁrrgE,N '+

(Visszatekintés)1

A Jahve-hit |öÍténetét,annak intézményeités önmagára vonatkozó reflexióit be-

mutató valamennyi kísérletszámára a legnagyobb nehézségetaz ewes szövegek
keletkezésének megállapítása és az ezek aiapját képező hagyományok időben tör-
ténő elhelyezéseképezi, A rendelkezésünkre ál1ó anyag igen terjedelmes; de több
olyan jelentős szöveg is van, ameiyet nem tudunk felhasználni, mivel számos eset-
ben egyáitalán nem tudjuk, hogy a történelem mely pontjárahe7yezendő egy adott
szöveg, tekintve hogy nem ismerjük azokat a konkrét történelmi viszonyokat,
amelyekbe ilIeszkedett. Ezért e helyütt végezetüI egy további szempontot említünk,
amelynek köszönhetően szót ejthetünk legaiább néhány olyan dologróI, melynek
tárgyalására eddig nem került sor, éspedig egy olyan körülményre vonatkozóan,
amely igen sajátos tényezője a teijes Jahve-hitnek és történelmi kialakulásának.
Az ősi lzráelben is jelen volt az a korai kereszténys ég első hár.om év'százafl'ára
jellemző feszültség, amely az egyházi hivatal és a karizmatikus elhivatottság, a
személyte7en hivatal és a csakis személyesen, majd teljességgel kiszámíthatatlanul
működőkarizma között á1l fenn.2 AzősiIzráe|körében is eleve lehetetlen volt, hogy
bármelyik is abszolút rangra emelkedjen, tekintve hogy a hivatal és akar\zma egy-
képpen csupán Jahve meghosszabbított karja volt, ]ahvéé,aki személyesenJéIén
volt, s akinek ÍéItőszeretete mindent szuverén módon meghatározott. A legfelsőbb
instancia nem volt sem szakrális intézmény'sem valamely karizmatikus személy,
hanem ő maga, Jahve, aki minden további nélküI felléphetett a legteljesebb legiti-
mációval rende|kező intézménnyeI vagy a leghitelesebb karizmával szemben is.
Mindkettőnek Ura és határa volt a hivatallal rendelkező szeméIvnek és a karizma-
tikus elhivatottságnak egyaránt, AzÚjszövetség kutatójával ellántétben mi termé-
szetesen nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy megbízható dokumen-
tumok birtokában kezdettől nyomon követhetnénk ezt a feszü1tséggel teljes vi-
szonyt. További nehézségetje|ent az a Lény, hogy az ősíIzráel körében létező
különböző hivatalok sokkal kevésbéérintkeztek, és gyakran nem is álltak szem-

Számos adatot hoz S. Mowinckel: Psalmenstudien |1 (Kultprophetie u. proph. Psalmen); vö. továbbá o.
1

PIöger: Priester u. Prophet, z{w 795|, 157 kk. p. U|abban M. Noth: Ázt und Berufung in AT (7958).
2 H. Irhr. v. Campenhauserr: Kirchliches Amt und geistlicheVollmacht in den ersten drei Jahrhunderten (7953).

82
 sZAKRÁtIs HIVATAI És KAR]ZMA Az ósI IZRÁELBEN

ben egymással. A papok, a vének vagy a királyok hivatala a nép életénekkülönbö-

ző terúletéhezkapcsolódott, s így a róluk kialakuit felfogások is azt tükrözik, hogy
nagyrészt önálló funkcióknak tekintették, és nem gyakran hozták összefüggésbe
őket egymással. Természetesen azzalis számolnunk kell, hogy az ószövetségi Jah-
ve-hit \<özel ezeréves történelme során jelentősen megváltoztak a mindenkori hi-
vataiokról kialakult elképzelések; minderről azonban csak igen kevés megközelí-
tőleg pontos történelmi adattal rendelkezünk.
A Jahve-kultusz és legkorábbi intézményeinek kezdetei ismeretlenek számunk-
ra. Annyit azonban tudunk, hogy feltételezhetjük egy olyan.papság' meg\étét,
amelynek feladata a szakrális rendelkezések sértetlen megőrzése volt. Másfelől a
jelek szerint a Jahve-hit iegősibb megnyilvánuiásainak volt egy lelkesültségtői és
nagy erőtőI áthatott, ijesztő dimenziója is. A ntl' nl.l teljességgel kiszámíthatatlan
megnyilvánulásai kétségkívülrészétképezíI<annak a legősibb tapasztalatnak,
amelyet Izráel Istenével kapcsolatban szerzett. Az azonban elhibázott lenne, ha e
két területet egymással szemben á1lónak tartanánk. A palesztinai amfiktüónia
idején a }ahve-hit e két kIfejeződése, a papi és a hirtelen megjelenő karizmatikus,
még minden bizonnyal egymással párhuzamosan létezett, sőt talán össze is szö-
vődött. Az új év alkalmával tartott ünnepek csendes rendjét és a kultikus szertar-
tások szabályait követő zarándokok a harcra szőIítő karizmatikusok hirtelen fellé-
pésétkétségkívüinem tartották olyan jelenségnek, amely idegen a kultikus szabá-
lyok áltai rendezett világtól, vagy ellentétben áll vele. Amit ellentétnek taÍthattak
volna, aztéppenséggelnem érzékeItékannak,mivelmindkét tényezőlaÍ.tvéra,Jahve
kimeríthetetlenül gazdag \ény ére és tevékenységéreutal.
Mindaz, amí az \ntézményhez kapcsoló dott, kízárőIag Jahve személyes akara-
tának volt alávetve; ez kitűnik abból a formából, amelyben a 1oglzráelben megje-
lent. Ezen a területen minden a hagyomány rögzítését és tárgyiasítását céIozta;
Izráelre pedig igen nagy hatást gyakorolt a legkülönbözőbb tapasztalatok során
letisztult jogi kultúra ' Izráel mindamel1ett nem engedte, hogy életének e területe
semlegessé, szeméIytelenné váljék' Ha ,,a Jog,' általános fogalmából indulunk ki,
ténylegesen megállapítható, hogy lzráel sajátosan erős Isten-hite elejét vette az
objektív jog kialakulásának. Izráel \<étségkívultöbb, eredetileg minden bizonnyal
kánaánita kondicionális 1ogtételt is átvett, de egy egészen más vallási összefüggés-
behelyezte őket, nem is beszélve azokrőI a jelentós változtatásokról és jelentés-
módosításokról, ameiyeket e tételeken eszközöltek, s amelyek alapján egyértelművé
válik, hogy itt éppenséggelnem egy objektív jog, hanem szeméiyes módon Jahve
fordul az emberekhez,3 Izráe| számára tehát a jog sokkal szeméIyesebb valóság volt,
Jahve rendetlétrehozó akarata, amelyet azonban Sosem lehet teljesen rögzíteni és
tárgyiasítani. Ez viszont azt jelenti, hogy a rá vonatkoző felfo,gás és birtoklása
nagyrészt felhatalmazáskérdésévévált. Debóra ,,prőfétanő,, ítéIkezésétezértkét-
ségkívülkarizmatikus jellegűnek kell tartanünt (B:tr 4,4 k.); de a fentebbiek miatt
a kapuban folyó szokványos ítéIkezéssem nélkülöáetett bizonyos karizmatikus

3
Lásd fentebb 34 k. p.

83
 A ÍAHVE-HIT ÉsAzIZR^ELIsZAKRÁIIs INTÉZMÉNYEKToRrÉNrrÉNrxv jzlxrx

felhatalmazottságot. A Deuteronomiumban Jahve törvényt adő akarata már csak

a prédl'káciő tárgya; Jahvelzráelhezintézett egészen szeméIyes felhívása ez| ame-
IyetIzráelnek lelkiismeretében szintén egészen személyes módon ke11 megha1la-
nia,Izráel - a Deuteronomiumban - tökéletesen tisztában volt a számára kije1en-
tet! töÍVényt adó akarat páratlanságával; ezáItaI emelkedett minden nép fölé, s a
népeknek IzráeI jogrendjét amellett szóló bizonyítéknakkellett tartania, hogy
egészen közeli, közvetlen kapcsolatban van Istennel (5Móz 4,6-8). Ez a felfogás,
amely szerint a jog Istennek az emberekre vonatkozőközvetlen és egészen szemé-
lyes akarata, iegradikálisabb formáb an a prőféták igehirdeté sében fejeződik ki, te-
kintve hogy a prótéták vádjaiban Isten törvényt adő, rend létrehozását CéIzó al<a-
ratának hirdetése karizmatikus meghatározottságúvá , a szeméIyes elhíváshoz
kapcsolódó dologgá válik (Mik 3,9!).
A harcra hívó karizmatikus vezetés, mint ismeretes, az állam kialakulásával
megszűnt. Már Jefte sem volt a korábbiakhoz hasonló karizmatikus; eÍre utalnak
azoL< a hosszas egyezkedések, amely után végül kész volt arra, hogy harcra indu1-
jon az ammoniták ellen (Bír 1'1',5-1'D' A karizmatikusok eltúnése kétségkívülha-
talmas veszteség volt lzráe]' számára. A hadsereg zsoldosok felfogadása és harci
szekerek alkalmazása révénmechanizálódott; a hadügy l,zráeIben teljes mértékben
szekuIarlzáIódott' Ez azonban azt ]e1entette, hogy a Jahve.hit elveszítette Jahve
cselekvésének legjelentősebb területét, Jahvénak a történelemben végbevitt tette-
ít éslzráeI védelmét. A poiitika csak a nagy prőEétáknálvált relevánssá ahít szá-
mára, amennyiben, kétségkívülegészen újszerű módon, azt á\Iították, hogy Jahve
megjelenését és végső döntéseit éppen a politikai eseményekben ismerik fel. Ek-
képpen a karizmatikus vezetés megszűnte után a papság maradt a jahve-hit legje-
lentősebb ápo1ója és véde|mezője. Ismereteink szerint azonban a papság Sosem
tekinttette magát karizmatikusnak. Ez nem jelenti azt, hogy hivataIát illetően ne
támasztott volna igényt bizonyos felhatalmazottságra, hiszen a hagyományból
merítő úgyszóIván teljességgel mechanikus éIet és cse1ekvés egy széIsőségesen hie-
rarchikus felépítésűpapság esetében is e1képzelhetetien. A Tóra közlése, az áIdo-
zatok ,,beszámiLása,, vagy elutasítása szakrális felhatalmazást és sajátos szellemi
tudást feltételezett.a Ennek ellenére bizonyosnak kell tartanunk, hogy a papi hi-
vatalt sohasem vezetté\< vissza a i..l]i..Tt nl..'] tevékenységére'Az isteni döntések kifür-
I<észése is inkább begyakorlott tolyamat voh, s kétségkívülnema szabad inspirá-
rtÁ Fi\oovénwe 5

Az áIIam kialakulása nyomán hivatalnokréteget alakítottak ki, és közigazgatá-

si szempontból tokozatosan átszervezték a társadalmat , azt anépet, amely koráb-
ban szakrális egységnek, ,,Jahve népének''tekinte|te magát, s igen kevés politikai
szervre volt szüksége. E ponton azonban feltűnő,hogy azlzráe|,Iegalábbíslzráel
éIete számos területének szekularizáciőját leginkább e\őmozdí,tő íntézmény,akí-
ráIyság, karizmatikusnak taÍtotta magát; amennyire látjuk, ez a júdeaira is igaz'

a Lásd alább 19ó kk. p'

5 1 Sám 14,36 kk.; 22,13'1.5; 23,9 kk.; 30,7 kk.; 2Sám 2,I ; 5,79.23.

84
 SZAKRÁIIS HIVATALÉs KARIZMAAZ osl IZRÁELBEN

Ennek azígényneL< a ténylegességébennem kételkedhetünk; Dávid királyi végren-

delete a n.]n. nl..'] inspirációját nevezi meg forrásául (2Sám 23,2;PéId 76,70), Azmár
persze más kérdés,hogy a ]ahveJc_1Le!tj-í'-i1_Kalq!q!9 felfogs Szempontiából, mint
mondottuk, alapvető jelentőségű királyi karizma több volt-e a király támasztotta
igénynéI, azudvar\ hagyomány egyik eleménél, amely további kiemelkedő, legiti
málrő 1eggye\ruházta fela királyi hivatalt. Ha áttekintjük mindazt, amit Dávid és
utódai hivatali hatalmáról tudunk - a történeti Saul terméSzetesen más megítélés
aiá esik -, a kérdésrealigha adhatunk pozitív váIaszt.6 A király minden tettét
meghatározó hivatallal járó kötöttségek és az udvari szertartásosság mellett alig-
ha fért meg a karizmatikus tevékenység' A felkentet egykor sérthetetlennek tekin-
tették, aminek az oka kétségkívülazáItala birtokolt karizmában rejlett (1,Sám24,7;
26,9). |ellemző módon minderről késóbb azonban már nem volt szó. De ha azt
ÍeltéteIezzúk,hogy éppen a \<tráIy kormányzását, politikai vagy jogi döntéseiben
megnyilvánuló bölcsességét tartották karizmatikusnak, akkor itt a karizma fogal-
mának egy egészen sajátosan módosult jelentésévelállunk szemben, tekintve hogy
Jahve megh atározotthelyzetekre szóló akaratának kifürké széséhez a királyok sem-
miképp sem használták fel karizmájukat, e céIra ugyanis megvoltak a maguk pró-
fétái'
Ezzel megneveztük azokat, akikben a Jahve-vallás karizmatikus jegyei egészen
új erővel jelentek meg. Ha meggondoljuk, hogy a karizmatikus mozialom nagy
korszakát, azaz a IX. és a YII, század közti időszakot már a belső felbomlás korá-
nak nevezhetjük, amelyben a politikai és a gazdasági élet egyaránt öncélúvá és
önállóvá vált, amelyben a Jahve-hit jelentős mértékbenhátrányos helyzetbeke-
rült, s már csak a vidéki kisparaszti körökben voltak követői - ennek figyelembe-
vételével,tehát a prófétaság egy hosszú ideig készülődő kitörésnek tűnik. A prófé-
tai mozgalom történetét (amely kezdettőI fogva a legkevésbé sem volt egységes)
könyvünk egy későbbi részébenkell tárgyalnunk' Sajnos nem tudunk Pontos Vá-
laszt adni arra akérdésre,hogy miként viszonyultak a korai prőf.éták a kultusz-
hoz, azaz milyen kapcsolat volt a hivatal és a karizma között' A királyság korai
időszakában valószínűleg léteztekótyi" i;;oraták, alii'k k:2a.róIaga kultúsz tereté-
ben gyakorolták funkciójukat, s akiket egyenesen kultikus tis2tséget betöltőknek
kell tekintenünk, amennyiben Istenhezintézett kérdésekreadtak választ, és köz-
benjártak másokért Istennél.7 Az udvari prőféták esetében még világosabban jele-
nik meg hivataluk e sajátsága. A kultusszal való közvetlen kapcsolat a két állam
gyászos bukásáig számos prőÍéta esetében megmaradt, mások esetében megszúnt,
s vannak, akikre ez sosem volt jellemző. Utóbbiak azok, akik egyre éLesebb táma-
dásokat intéztek a fennálló intézmények ellen, s kétségbe vonták, hogy legitimek-e
egyáItaIán]ahve színe előtt. Karizmájuk szinte l<tzárőlaga belső polémia formájá-
ban nyilvánult meg; ezpedigkétségkívula rend súlyos megbomlásának a jele volt.

6
Liísd alább 233 kk. o.
7 7Móz 20,7; 1sám i2,23; ISám 7 ,5 stb. F. Hesse: Díe Fürbitte ín AT (dissz., Erlangen |949) 19 kk. p.;
H. H- Rowley: Ritual and the Hebrew Prophets, Journal of Semitic Studies 195ó, 338 kk. p.

B5
 A ]AHVE-HIT ÉsAzI:.RAEL| SZAKRÁLIS NTÉZMÉNYEKTorrÉNrrÉNrrv,rzltta

E próféták való1ában a jelentős tisztségek betöltőivel, királyokkal, papokkal és

prófétákkal szemben léptek fei, s szemükre vetették , hogy nem képesek teljesíteni
Jahve akaratát' Az ősi ]ahve-hitet azok a történelmi események éltették,amelye-
ket Jahve vitt végbe Izráel érdekében.Az állam kialakulásával a történeleln és a
politika egyre inkább egy nagy, elvilágiasodoti, a hi etté Vált,
amelyen a királyok tulajdon diplomáciájukat és h oIásaikat
követve saját belátásuk szerint hoztak döntéseket. Az ős\ izráelí prőféták rendkí-
vüli jelentős ége jőrészt abból is adódik, hogy ismét a Jahve-hit aiá rendeltek olyan
nagyobb területeket, amelyek IzráeI éIeténbelü1 nem álltak többé kapcsolatban
Jahvéval. Amint a próféták felismerték, hogy péIdául a jogvilágára vagy a gazda-
ságí éIeLre gondja van ]ahvénak, ,3gy egészen új formában azt is kifejeztéI<, hogy
Jahvénak szuverén rendelkezési hatalma van az Izráe| éIeténekkeretét képező
politikai terület folott. E vonatkozásban elkerülhetetlenüi élesen szembekerültek
azlzráel politikai biztonságának megteremtésére irányuló törekvésekkel, különö-
sen a diplomáciával és a Íegyverkezési politikával. Az 1Kir 20-ban szereplő, aIX.
század viszonyait tükrÓző prófétaelbeszéIésekmindamellett még aprófétáságés
ahadvezetés közti, meglehetős egyetértés jegyében álló együttműködést tárnak
elénk. A p{ifé!c_edt.?_a.p.alancsot-a.tamadasra; sőt ó határozta meg azt is, hogy
kik vonuJ1a-nak -!q51a elsőként (1Kir 20,13 k'). A karizmatikus mozga|om és az
állami instanciák köztltg1ru^etműködés különösnek hat; sőt a prőfétai mozgalom
késóbbi sorsát tekintve aligha nevezhetjük ezt másnak, mint megalkuvásnak. Ha
teljességgel figyelmen kívül hagyjuk is azt a jogos kérdést, hogy lehetséges volt-e
hosszabb ideig elvárni a királyok és hivatalnokaíI< részéről, how készségesenen.
gedelmeskedjenek egy prőféta szavának, az avédelem, amelyet a hivatalban része-
sített tisztek vezette hadsereg nyújtott lzráe| részére,már önmagában is egészert
más volt, mint ami egykor lzráeI szent háborúiban megvalósult. A prófétát jelölő
,,Izráel harci kocsijai és lovasai'' kíÍejezésalapján látható, hogy a IX. századiprőf.é-
taság már más önértelmezéssel rendelkezett (2Kir 2,1,2; 13,1'4), tekintve hogy egy-
értelműen szembehelvezkedik a hadvezetés technikai szekularizációiávaI.Izráel
valódi védelme aztzráőIípróféták kaii'.ajl, valószinrileg nem más, mint
"-"lyitt
a prőféták által végbevitt csodák.8 Ez a po1emikus elkülönúIés az 4lluqoi s egyben
a izakrális hivatalóktól a VIII' és a VII. izázad prófétaság:áiák.sájáiósíagá. Á pró-
téták a maguk korában eltorzult vagy elvilágiasodott izráelíintézményekkelszem-
ben szabad karizmatikus megbízatásuknál fogva úgy vélték,ők az egyedúli - úgy
is mondhatn ánk, az utolsó közvetlenül felhatalmazott _ közvetítő instanciák }ahve
ésIzráelközött' E mű későbbirészébenmégszőtkel1majd e;tenünk arrőI,hogy az
ősi, szent hivatalokkal és intézményekkel való szembehelyezkedésük mia.tt a pó-
fétáknak miként kellett egészen ú1szerű módon legitimálniuk küldetésüket.IzráeI
számára ténylegesen teljességgel új jelenség volt, hogy a próféták kizárő|agszemé-
lyes karizmatikus megbízatásukkal igazolták magukat. Minthogy előfordult, hogy
két, egyaránt istení megnyilatkozást hirdetnivé|ő prőféta ellentmondott egymás-

8
Vó. 2Kir ó' 1 8 kk.; 7,7 kk'; t3,75 kk. A. }epsen: Nabi (1934) |86. p.
 SZAKRÁIIS HIVATAL És KARIZMA AZ ŐsI IZRÁILBEN

nak, minden korábbinál élesebben merült fel az a kérdés, hogy mi tekinthető bizo-
nyosnak.
Igen különö s az a prófétai karizmatikus felhatalm azásra támasztott igény, amely
a togság előtti kor egy I<özel,ebbről meg nem határozható időszakában a vének in-
tézményénekrészétőI is megje1ent (4Mőz 1,1,,25 E).
Az az elszigetelődés, amelyet a prófétai karizmatikus mozgalom az egyéb in-
tézményekkudarca okán kivédhetetlennek tartott' amint mondottuk, csak kény-
szerbőI áIIt eIő; a prőtéták valójában sosem Vonták kétségbe igazán akírá|yság, a
papok vagy bírák hivatalának legitimitását és szükségességét.Ellenkezőleg, ezeket
a }ahve akarata eszkozének tartott hivatalokat sokkal komolyabban vették, mint
azok, akik ebben az ídőszaL<ban birtokolták őket' Ekképpen a Deuteronomium is
kije1ölte mindeme hivatalok helyét és funkcióját,' aZ a Deuteronomium, amely
bizonyosfajta alkotmányt adott lzráelnek, s amelyre, amint az általánosan elto-
gadott, erőteljes hatást gyakorolt aprőf'étaság. A prófétaság és a hivatai mindamel.
lett nem nyert tel1esen azonos mértékűtárgyaIást és kifejtést; a Deuteronomium
va1ójában egyértelműen sokkal nagyobb hangsúlyt he|yez a prőfétaságra és a vele
kapcsolatban felmerülő problémákra. Sőt, az az alapvető hivatal, amely Jahve és
Izráel voltaképpeni kapcsolatának keretéül szol'gáI, nem más, min! a prófétai hi-
vatal, amely sosem fog eltűnni IzráeIbőI (SMóz 1B,1B). A Deuteronomium szerint
tehát lzráeI megfelelő létformá ja az, ha karizmatikus vezetés alatt áll.
Mindez kétségkívülnem mondható el a Papi irat nagyszabású teológiai aikotá-
sáról, hiszen az áItala tárgyalt, Izráel éIetétstrukturáló területek már egyá1talán
nem adnak helyt a karizmatikus megnyilvánulásoknak. S ez nem is csoda, mint-
hogy a P céIja kízárőLag a szakrális rendeikezések legitimációja, s mivel a műhöz
utólag hozzáíI\esztett terjedelmes kiegészítések(Ps) kizárőIag a kultusz területé-
rőI származnak. A papi-kultikus világban azonban, amint láttuk, nem volt helye
az inspiráción alapúIó-téúé*'drÍySégnek. De ha figyelembe vesszük, hogy a Papi irat
e|beszéIésea kivonulás alkalmával és a pusztai vándorlás során bekövetkező ese-
ményeket meglehetősen ter1edelmesen mutatia be, mégiscsak feltrjnő Jahve köz-
vetlen karizmatikus igazolásainak hiánya, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy
a korábbi elbeszéIői művek milyen nagy számban beszélnek e|az isteni Lélek által
irányított eseményeket, Ez, űgy tűnik, bizonyosfajta belső hanyatlásra utal. A P
Mózest sem tekinti prófétának vagy karizmatikusnak'9 leIlemző e Szempontból a
Jőzsué beiktatásáróI szőIő beszámoló. A P szerint akézrátételeseményenem Mózes
karízmájána\ áq4dása, hanem vezetőí tisztségéé(4Móz27,16 kk.). Az a megjegy-
zés, meIy szerint Józsuéban ,,Isten lelke', van, nemigen illeszkedik az összefüggés-
be, mivel a P már nem volt abban a helyzetben, hogy Mózes vagy Jőzsué tísztségét
karizmatikus jellegűnek tartsa.10 Bensőleg hitelesebb a P akkor, amikor akézmű-
ves Becalé1 karizmatikus adottságairőIbeszéI (2Móz 28,3; 3I,3;35,31). A frigysá-
tor elkészítéSenem lehetett emberi kéz munkáia: közvetlenül Isten Lelke kéoesi

, Izsd alább 236. p.

]ózsué is az úrímés a tummím útján nyert döntésre van utalva.
|0

ó/
 A ]AHVE-HIT És nz lzRÁru s z,q.xnÁIs INrÉzufurrrr ronrÉNrrÉsrrv nzl'qt,q'

tette erre a többi munkást vezető művészt. A karizmatikus adottságokra utaló,

rendkívül ritkán felbukkanó megjegyzések önmagukban eIégséges módon jelzík,
hogy ezek az elképzelések milyen kevésséalkották teológiailag SzerVeS részétan-
nak a szemléletnek, amelyet aP IzráeIrőI kialakított. Ez a megáIlapítás összhang-
ban van azzal a megfigyeléssel, hogy a prófétaság a fogság utáni időszak kezdetén
már közel á|I lezárulásához; ezt követően e jelek szerint önálló funkcióként már
nem7étezett'l1 Ez kétségkívülbelső válság jele. Lehetséges, hogy a fogság utáni .

kultgszközösségben már nem IéteztekkarLmatiku' -.g"''yi1ua'iúra';t56.'--.

mint láttuk, méghatároző jeÍentősésűek voltak a }ahve-hiten belüli A közösség-
nek valójában döntenie kellett arrőI, hogy van-e még helye egyáltalán körében a
karizmatikus megnyilvánulásoknak. De ha röviden áttekintjük a krónikai törté-
neti művet, kitűnik, hogy ebben az időszakban is voltak karizmatikus személyek
s olyanok, akik mellettük foglaltak állást. A Íogság utáni léviták (akiktől maga a
krónikai történeti mű is származik) körében is kétségkívülvoltak olyan csoportok,
amelyek a prőféták örököseinek és utódainak tartották magukat, s a maguk mód-
ján fenntartották maguknak, hogy }ahve Lelke inspirálja őket.12 A próféták által
nyert kijelentések vonatkozásában használt hagyományos kifejezéseknek a kulti-
kus szolgálatot ellátó lévitákra történő alkalmazása kapcsán érthető módon ismé-
telten arra a megállapításra jutottak, hogy a fogság előLti próféták és a fogság utá-
ni lévlták teljességgel különböző személyek, s hogy a Krónikás nem rendelkezett a
Íogság elótti próféták és karizmáik megértéséhezszükséges kritériumokkal; jóile-
het a prófétákat többek között egyenesen történeti művek szerzőinek tartja.13
Mindez természetesen\gaz.De az már meghaladná a lehetóségeinket, ha egy, a
prófétákrőI előzetesen kiaiakított elképzelés alapján alaptalannak és jogosulatlan-
nak tartanánk a fogság utáni próféták említett igényét,és eleve kétségbe vonnánk,
hogy Jahve karizmája más körülmények között, más formában, a lévita énekesek
csoportiának körében ismét megjelent. Ez a (arizma elsősorban az-istentiszte[e---*..
ten belül fejtett ki hatást, feltehetően azonban a tanító jelIegű, utasítások vonat.
kozásában is tevékeny volt (2Krón 35,3; Neh 8,7 kk.). E karizma meglétét |egszeb-
ben a fogság utáni zsoltárokigazoIják, amelyeknek a szezőit éppen a léviták kö-
reiben kell keresnÜnk. A fogság utáni korban az inspiráló isteni Lélek tevékenysége
azonban korántsem csak a kultusz területére korlátozódott; a kultuszon kívül is
széles körben léptek fel olyanok, akik teljes komolysággal hivatkoztak a Lélektől
eredó ihletettségükre: a bölcsekről van szó' Elíhú,Jób barátja, egyértelműen pneu-
matikusként kapcsolódik be a beszéLgetésbe; ,,Saddáj \eheletére,,hivatkozik ([ób

trA. Jepsen: Nabi (1934) 227 kk. p.

12
Ismeretes, milyen jelentós a krónikás történelemképébenaz, ami a prófétasághoz kapcsolódik. A pró.
fétai jellegzetességek egyképpen megielenhetnek egykatonai parancsnok (1Krón72,79), egy pap (2[kón
24,20) vagy egy próféta (2Krón 15,1) szabad inspirációjában . Az ezze| kapcsolatos elképzelések azon-
ban nagymértékbenmegváltoztak' amit az jelez, hogy a Krónikás elsősorban a lévitákat ruházza Íel
prófétai küldetéssel (2Któn29,30;35,15). Különösen ielentős az 1Krón 25,7_3|, ahol a Krónikás sze-
rint az énekes Aszát Hémán és }edútún tevékenysége prófétai inspiráción alapul.
13
1 Krón 29,29 ; 2Ikón 9,29 ; 72,1 fi 73,22 ; 2 6,22 ; 32,32

88
 szAKRÁrIs HIVATAL ÉsKÁRIZMAAz ŐsI IZRÁILBEN

32,8), ame|y azegyedilí segítséga tudás megszerzéséhez, s arróIbeszéI, miként

forrt benne a neki ajándékozott tudás, akár az újbor, amely szétEeszítia tömlőit,
mígnem végül szavaival kiadhatta magából azt, am\f,eszítette (Iőb32,18-20)' Elifáz
szintén közvetlen inspirációra vezeti vissza szavait, sőt maradéktalanul \eírja azt,
ahogy a próféták kijelentésben részesülnek, minden olyan, ezzelpárhuzamosan je.
lentkező pszichológiai jelenséggel ewútt, amelyet az oszövetségben olvashatunk.
Az abeszéd, amelyet oly hosszadalmasan készitett elő, természetesen nem prófé-
tai jellegri, ugyanis a bölcsességte jelIemző igazságot tartalmaz (Iőb 4,I7). E helyütt
kétségkívülegyszerűen a gazdag múlt szellemi öröksége jelenik me1 az ahhoz tar-
toző kIE ejezé sek köntö s ében. Az, ho gy e tanítá s kif e té s éhez próf é tai kif e ezé seket
j j

hasznáinak fel, valójában kettősséget eredményez, minthogy ez a bölcsesség a sző

szorosabb értelmébenéppenséggel nem prófétai iellegű' MindamellettLeegyszerű-
sítenénk a dolgot, ha az isteni inspirációkra való hivatkozást csupán kiüresedett
és már csak többé vagy kevésbé irodalmi konvencióként \étező stíluseszköznek
tartanánk, minthogy lzráeÍben igen ősi sajátosság vol't az, hogy egy meghatáro-
zott böicsességet isteni kijeientésre vezetnek vissza.la lézus, Sirák fia könyve sze-
rint karizmatikus megbízatás nélkül nem állhat fenn sem a tanítói tisztség, Sem
Jahve megvallása, amelyet a bölcs szabadon megfogalmazott imádságokban és
énekekben fejezett ki.15 Ez a karizma akkor jelent meg újra (és utoljára) új formá-
ban, amikor a bölcs a jövő feltárója és apokaliptikus látnok lett.16
Látható tehát, hogy a karrzrnallllg Fqgny*i1yq!"Ylii'sok egy9ng.qgn- a J'ahve;val-
lás lényegéhezty!97'9't(yy".rg||\-V-9.l-!+-k. Ezek\gen sokféle Formában jelentek meg,
a harcra szőIítő inspirációban és a próféták igehirdetésében egyaránt, a lévita éne-
kesek dicséretében csakúgy, mint a bölcsek útmutatásában és tanításában. Ahol
nem jelentek meg, ott válság állt be, s amikor véglegesen eltűntek, az ősi Jahve-
vallás megszűnése elkerülhetetlenné vált, és megkezdődött az írástudók kora.

'a lásd alább 349' p.

JSirák 39,6-8; továbbá }Sirák 16,25; 78,29;24,33; 50,27, s ehhez L. Jansen: Die spiitjüdische Psalmen-
15

dichtung, ihr Entsehungsbreis und ihr Sitz im Leben (1937) 75 W., 141. p.
'6 Dán 4,5 k.75;5,|t.l4. Ázt a folyamatot illetően, amelynek során a prófétaság lassan eltúnt, és eretnek
mozgalmakba szorult vissza, vö. O. Plöger: Prophetisches Erbe in den Sekten des frühenJudentumsTíLZ,
1954. col. 297 W. o.

89
 II. RTSZ

.l IZRÁEL ToRTÉNrrt
HAGYO tr,tÁNynl NAI( rr, orŐ c'+ ú]n
 n ELOZETES MODSZERTANI to

MECFONTOLASOI(

I. Az Őszövetség teológiájának tárgya

Az előzőekben néhány vonással felvázoltuk a Jahve-hit fordulatokb an gazdagtot-

ténetét.Ez a hit igen sokféle módon beszéIt Jahvéról. Egyrészt anagyintézmények
(a kultusz, a jog világa, azudvar stb.) személytelen módján, másrészt a papokon,
prófétákon, királyokon, elbeszélőkön, történetírókon, bölcseken és templomi éne-
keseken keresztül beszéIt szakadatlanul arról, milyen kapcsolatban á1lJahve Izrá-
ellel, a világgal és a népekkel' Lehetséges lenne persze, hogy a |ahvéra vonatkozó,
mint mondottuk, rendkívül nagyszámű közlés alapján meglehetősen egységes és
- vallástörténeti szempontból _ meglehetősen objektív képet rajzoIjunklzráeÍ
népénekvallásáről, vagyis arról, mennyiben tekinthetó sajátosnak Izrr!9.! Isg911- \-ep3,
milyen eIképzelése volt Istennek a világgal, a népekkel és nem utolsósorban magá-
val Izráellel fennálló kapcsolatáról, mi teszi egyedúIáIlővá azt, amit a bűnrőlgon-
dolt, s mit mondott az engesztelésről és az Istentől adományozott üdvösségról.
Minderre többször is kísérletet tettek' s kétségkívüla jövőben is lesznek effajta
prőbáIkozások. ]óilehet egyeskeresztény teológusoknak központi szerepük van
abban, hogy felmerült ennek szükségessé ge, mindez azonban önmagában az áLta-
lános vallástudomány terúIetéretartozik, s ezért e feladat jellegével össáangban
va^ az, hogy az elmúlt évtizedekben orientalisták, szociológusok, etnológusok,
valláspszichológusok, mítoszkutatók és mások is jelentős mértékben közremrjköd-
tek megoidásában. AzŐszövetséggel kapcsolatos voltaképpeni teológiai feladat nem
azonos az áItalános vallástörténet céLkitűzésével,s annál jóval kevesebbre is szo-
rítkozik. A teológia nem Izráel szellemi-vallási világával, életéneklelki vonatkozá-
saival vagy hitvilágával foglalkozik, vagyis nem azza|, ami csak azírásai alapján
levont következtetések útján közelíthető meg. A teológia tárgyakizárő\agaz, amit
magalzráelközvetien formában elmondott Jahvéról. A teológusnak közvetlenül a
}ahvéról elmondottakkal kell foglalkoznia ,Izráel iahve-hitének tartalmával, s két-
ségkívül előbb újra meg kell tanulnia azt, hogy dokumentumról dokumentumÍa
az eddigieknélkövetkezetesebben a mindenkori kérügmatikus szándékot vizsgál-
ja.1 Művünk első részébenmég szót ejtünk majd arról, micsoda hatalmas különb.

1
Ezt szem előtt tartva egyszeÍ át kellene vizsgálnunk bibliafordításaink vagy -magyarázataink Íejezetei-
nek feliratait, amelyek nemetyszeÍ teljes mértékben figyelmen kívül hagyják az elbeszé|ők szándékát.

93
 IZRÁEL ToRTÉNETI HÁCYoMÁNYAINAK TEOLÓGIÁIA

ségek;elentkeznek abban, ahogy az elyes irodalmi egységekJahvérói beszélnek.

Mindamellett röviden már e helyütt is beszélnünk ke1l airol, ami megteremti a
Jahvéra vonatkozó közlések koránlsem foglal-
ntéseket, amelyek a vallás e területén Istennel,
an elgondolhatók és 1ehetségesek - e szémpóiii-
rületrekor1átozódnak_,1cé1 jukl,;i:f:g:::fj#i#:;x2T"#:Í]ÍTxÍiff .
ból mutassák be Jahvénak Izráellel és a világgal fennaito kapcsoTátát, jelesril a tor-
ténelemben folytonosan megvalósuló isteni működésként. EzkifejezésÍe
iuttatja,
hogy Izráel hitének alapja lényegébenüdvtörténeti meghatáro zottságti,.Izráelhíte
s'zer.ín.tlétének alapját történelmi tények képezík, s olyan tények haíározzákmeg
és.alakít1ák át, ame1yek forrása Jahve cselekvése. A próféták is éseményekrő1 mond]
tak jövendöléseket, azza| a különbséggel, hogy ezek nem már megtöitént, hanem
csak a jövőben megvalósuló történések voltak. Ha olykor nem is fidezhető fel köz-
vetlenül (mint pé1dául némely zsoltár esetében) az isieni eredetri történe1mi ténvek
jelentősége, rejtve akkor is megvan a maguk központi szerepe. Ha pedig ezekváIő-
ban nem játszanak szerePet, mint péidáuI!őb vagy a Prédikátor könyvZben, akkor
éppen hiányuk á1l szoros összefüggésben azokkala súlyos problémákka1, amelyekról
e művek szólnak.
Ha e helyütt és a következőkbenisteni eredetű történelmi tényekről beszélünk,
terméSzetesen azokra gondolunk' amelyet lzráelhite annak tartott
ősatyák elhívására, azEgyiptombóI torténő megszabadításra, Kánaán fokijének
- vagyis az
birtokba adására stb. -' S nem a modern kritikai torténettudomány eredményeire,
amelyek lzráeIhitében sosem jelentek meg. E ponton egy súlyos probléma;élent-
kezik: a történeti-kritikai történettudomány az elmúlt'iá,öt,"névben elismerésre
méltóan egységes képet dolgozott ki IzráeI népének történelmérőI. Ennek kialaku-
lása során fokozatosan hitelét veSZteIte az azIzráeltörténelméről kiaIakult korábbi
kép, amelyet hitének megfelelően az egyház az ŐszövetségbőI kiolvasott. Ezt a
folyamatot már nem tehetjük semmissé, sőt eza folyamat nlm is záru\tle. A tör-
téneti-kritikai tudomány szerínt lehetetlen, hogy Izráel minden tagja ott volt a
hogy valamennyiízráelita átkelt a Sás-tengeren, és részt ueti honfogla-
.S!ain,
lásban, s a Mózes második könyvében található hagyományok által MózesrőT " és
vezetőí tísztségérőIrajzolt képet éppoly történetietlennek tartja, mint a deutero-
nom.ista Bírák könyve á1tal a ,,bíráknak'' tula;donított funkciót. Másfelől éppen az
újabb Hexateukhosz-kutatáS tett le arróI, hogy nyomon kövesse annak a rendkívül
öSszetett képnek a kialakulását, amelyet az ŐszövetségIzráel Jahve által írányí.
tott üdvtörténetérőIra1zol. Tudományos szempontból is egységes, önálló egésznek
kezdi tekinteni azt a képet, amelyet lzráeÍ tuIajdon töftén;lmárd kialakítótt, elis-
meri, hogy-önálló célja van, amely végső formájában teológíal tájékozódásunk leg-
lényegesebb alapja keli hogy legyen. A HexateukhoszJ<utaiás megállapította, hos,
e kép alap já t néhány igen ősi téma alkot j a, amelyek körül a szabádon.te rjedő, tgán
nagyszám,i önálló hagyomány SZerveS egységgé épült ki. Már ezek az alapvető
témák is kifejezetten a hitvallá s szerepét töltötték be, hasonlók éppen azok i rész-
 ELóZETES MóDSZERTANI MEGIoNToLÁsoK

ben igen ősi, önálló hagyományok is, amelyek révéna történelmi kép oly átÍogő
volt. A Hexateukho sz tehát olyan képet tár elénk az üdvtörténe[ről, amelyet tel-
jes egészében a hit öntött formába, s amely ennélfogva hitvallásnak tekinthető'
Ugyanezt mondhatjuk el arról a képről is, amelyet a deuteroÁóníiitá torténetírás
alakított I<ílzráel történelme késői (a fogságig tartó) szakaszáró|. A következők-
ben tehát el kell fogadnunk azt, hogy Izráel történelméről két kép iS előttünk ál1 _
a modern-kritikai tudomány és azlzrád, hite által kialakított. Ertetlenségre valia-
na, ha bármelyik létjogosultságát is kétségbe vonnánk. Iölösleges hangsúlyoznunk,
hogy itt két egészen eItérő szellemi tá1ékozódás eredményérőI van sző. Az egytk
racionális és ,, ob jektív ,, , vagyis lzráeI történelme tényleges kibontakozásának meg-
feleló kritikai kép kidolgozásán fáradozik, amelynek során a ,,történeti mődszer-
re,, támaszkodik, és az az d'őfeltevés határozza meg, hogy valamennyi történelmi
esemény azonos jeIIegű'2 Világos, hogy ennek során nem szorítkozhatott csupán
a külső történelmi tények kritikai elemzésére;azIzráeI szellemi vtIágárőI, vailásá-
ró1kialakult kép értéke\éséreis válialkoznia kellett.
A másik szel1emi tá1ékoződás cél1a az, hogy hitvallást tegyen, a történések sze.
mélyesen érintik, sőt magukkal is ragadják. De beszéIt-elzráeI valaha is másként
történelméről, mint az érzelmekkel telített dicséret és a gyász formájábanl A tör-
téneti kutatás célja annak feltárása, hogy mi az aIegkevesebb, ami még kritikailag
hitelesnek tekinthető; a kérügmatikus kép ezzel ellentétben a lehető legtöbb teo-
lógiai vonatkozás kiakn ázására törekszik'3 Az, hogy lzráel történelmének e két
megközelítése igen nagy mértékbeneltér egymástól, a mai bibliatudomány egyik
legsúlyosabb problémáját jelenti' A történeti kutatás ugyan igen jelentős megálla-
pításokat tesz azIzráeIhlte áital megrajzo|t történelemkép kialakulásáról, de ma-
gára az egyszeÍ üdvösségről, máskor ÍtéIetrőI beszéIő hit jelenségére nem képes
magyarázaLot adni. Arró1 azonban nem lehet szó, hogy az egyik képet egyszerűen
történetinek, a másikat történetietlennek nyi1vánítsuk. A,'k-é!.tl...............g!g.q!ikg's" kép (még
akkor is, ha jelentősen eltér a magunk történeti-kritikai képétől!)szintén a tényle-
ges történelemben gyökerezik, S nem merőben a Íantázia szüleménye' Vitathatat-
lan ugyánis; hógy éizolyán tényleges és eleven tapasztalatokkaláll összefüggésben,
amelyekre Izráel a történelem Során, Jahvéval kapcsolatban tett szert, s hogy a
történelmi tapasztalatnak egy olyan mély rétegébengyöI<erczik, amelyet a törté-
neti-kritikai szemléletmód a legkevésbésem képes feltární. Az, ahogyan e kép
megjeleníti e történelmi tapasztalatokat, s ahogy azok a különféle képekben, tipi-
záIő mondákban stb. tükröződnek, megfelel egy ókori nép ktf.ejezésbeli lehetősé-
geinek. A kérdésmegengedhetetlen \eegyszerűsÍtése lenne, ha a történeti-kritikai

2,,A bibliai tudományra

[...] alkalmazott történeti módszer olyan, mint a kovász: mindent átalakít, s
végÜI aláássa a teológiai módszerek egész Íormá1át.,, ,,A ktitika csak az analógia alkalmazásával válik
lehetségessé. [...] De az, hogy mindent az analógia haEároz meg, magában foglalja, hogy lényegében
valamennyi történelmi esemény azonos jellegű. [...]'' E. Tröltsch: Uber historische und dogmatische
Methode, L889 (Cesamnelte Schriften II, 729 kk. p.).
3 N. A. DahI: Der historische
Jesus als geschichtswissenschaftliches und theologisches Problem, Kerygma u.
Dogma, L955,1L9.p.

95
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAcYoMÁNYAlNAK TEorócIÁ]A

történelemtudomány önmagát azIzráel történelmét egyedül feltárni képes mód.

szernek tartaná, s ha tagadná, hogy a ,,tényleges'' történelem az alap1a mindannak,
amiről IzráelpéIdáula maga mondáiban beszámol. A,,kérügmatikus'' kép bizonyos
Szempontból a másiknál mélyebben gyökerezik a történeiemben, csakhogy ezek-
ben a hagyományanyagokban a történelmifaktikus dimenzió nem választható el
a mindenütt jelen lévó, mindent szellemi skrahe|yező értelmezéstől.
Az objektív racionális-kritikai tudomány világnézeti előfeltevéseiről és munka-
mődszeréről e helyÜtt nem ejthetünk szót. Az viszont még koránt sincs kielégítő-
eL Eísztázva, hogy Izráel hite miként ábrázoIta a történelmi eseményeket. Ismer-
jük ugyan a Jahvista, a Deuteronomista vagy a Krónikás történeti mri különböző
történelemteológiai alapgondolatait, arrólazonban már sokkalkevesebbet tudunk,
hogy miként ábrázoIiák a különböző eseményeket a kisebb eIbeszéIésegységek,
amelyek pedig igen nagy számban szerepelnek a nagy irodalmi alkotásokban, s
jelentősen meghatározzák azokat' Kétségkívülmegvannak a maga sajátosságai
annak, ahogyan a hit a történelmi eseményeket értékeli,mégis kimutatható talán
néhány vissza-visszatérő jellegzetes elem, bizonyos ,,törvényszer(tségek,, , amelyek
állandó összetevői a hitvallás jegyében ál1ó történelemábrázolásnak. E vonatkozás-
ban a teológusnak is figyelembe kellene vennie egy teljess éggel áItaIános tényt, mé8-
ped\g azt, hogy Izráe| történelmi hagyományainak is egy jelentékeny részétszép-
irodalomnak kell tekintenünk, vagyis egy kiiejezetten művészi igényű törekvés
gyümöicsének. A szépirodalom azonban - kivált az ókori népek esetében _ jóval
több esztétikai játéknál. A szépirodalom mozgatóereje a megismerés elemi erejű
vágya, amely a\<őrnyező történelmi és természeti világ elemeire irányul.a lzráel
számára is a történelmitárgyú irodalom voIt az a forma, amelyben ítéletet alko-
tott a történelmi tényekről, vagyis azok szerepérőI és érte|mérőI.Ebben a korban
az irodalom segítségéveladtak választ alra a kérdésre,amelyet hiába is szegezünk
neki a telsorolásoknak, genealógiáknak, a puszta történelmi beszámolóknak - a
(különösen egy nép életének koraí szakaszában bekövetkez6) történeImi események
érte7méreirányuló kérdésrőI van szó. A monda kapcsán már megtanultuk, hogy
az értelmezés során ezt \s f\gyelembe kell vennünk; az elsősorban szépirodalom-
nak tekintendő, a HexateukhosztőI a Királyok második könyvéig húzódő vala-
mennyi művészíeIbeszéIés esetében még inkább képessékell válnunk arra, hogy
az: me1ragadjuk a maga sajátos mivoltában.s Véleményemszerint Izráel csak a
deuteronomista történetírás megjelenésekor kezdte merőben prőzai és tudományos
módon ábrázolnt történelmét. TörténelemértelmezéséhezIzráelnek tehát a VI.
századigszüksége voIt azirodalomra, ,,Dávid trónjának utódlásáról szóló töqqf1ret''
vagy aJéhű LázadásárőI szőIő elbeszéIésugyanis egyképpen az események után írt
irodalmi mű, éspedig teljes egészébenkiforrott alkotás' Nem csoda, hogy ezek a
történelmi elbeszélések éppen lzráeIbenjelenhettek meg ilyen gazdagságban, és vál-

a
Az irodalmat elsőként Dilthey tekintette ,,az életértelmezésszervéneko. Vö. P. Böckmann: Fo rmgeschichte
der deutschen Dichtung (1949) 17 kk. p.
5
Néhány közelebbi utalást taÍtalmaz v. Rad: Der heilige Krieg in alten Israel (1951) 43 kk. p.

96
 ELŐZETES MóDSZERTANI MEcFoNToúsoK

hattak művészileg ilyen kiforrottá; Izráel hitének ugyanis szüksége volt ezekre.
Másfelől szem előtt kell tartanunk, hogy az értelmezésreirányuló irodalmi-teoló-
giai szándék következtében leszűkül az eÍfajta elbeszélések lehetséges értelmezé-
seinek köre' A felsorolások és tényszerű történelmi beszámolók értelmezése fúg-
getlen a hitet érintő előfeltevésektői. Ezek az eIbeszéIések azonban olyanokhoz
szólnak, akik az elbeszélőkkel közös talajon állnak, akik készek hasonló jellegű
kérdésekfeltételére és hasonló válaszok elfogadására, vagyis azokhoz, akik hittel
elfogadták, hogy |ahve nagy tetteket visz végbe a történelemben.
Kétségkívülelsősorban irodalmi folyamatról van szó akkor, amikor különösen
ősi, a mondához nagr1ban hasonló elbeszélések egyetlen szeméIyhez kapcsolnak
olyan történéseket, amelyek valamely közösséggel estek meg. Ezek az elbeszélé-
sek a politikai történelem területéról származnak, amelyeket az elbeszd'ők egyva-
laki teljességgel személyes é\etére vetítenek rá. Hám-Kánaán (1Móz 9,25),Izmael
vagy |úda esetében (IMóz 76,I2;38,7) egyértelműen az események személyekhez
kapcsolódásának és egybenképszerűvé válásának törvénye hat. Az Abrahámról és
Iákóbról szőIő elbeszélések esetében az értelmezésnek ezzel minden bizonnyal
fokozottan számolnia kell. E folyamat kibontakozásának mikéntje korántsem ki-
záró\aglzráeLre jeIlemző, de mivel ez a folyamat olyan e|beszéIésekbenis megfi
gyelhető, amelyeket kifejezetten a hit öntött formába, közelebbről is meg kell vizs-
gálnunk' A személyhez kötődő ábÁzolás kialakulásával az elbeszélések minden
esetben rendkívül tömörré váltak, mivel ekkor egy meghatározott szeméIy éIeté-
nek egyetlen eseménye fogott össze olyan történéseket, amelyek között valójában
igen hosszú idő telt eI' Ezek az elbeszé|ésektehát eleve csak zavaros formában
közvetítik történeti-kritikai tájékozódásunk számára a tényleges történelmi ese-
ményeket, sokkal közvetlenebb kapcsolatban vannak viszont azza|, amit Izráel hitt.
A vallási anya1 ábrázo|ása kapcsán figyelembe keli vennünk továbbá azt ís, hogy
az őkori ember nem ismerte a történelmikizárőIagosság törvényét, mely szerint
egybizonyos eseményhezvagy taPasztalathozcsupán egyetlen történelmi időpont
rendelhető' Különösen az üdvtörténeti jelentőségrj események voltak (számunkra
nehezen meghatározható módon) ténylegesen jelenvalók valamennyi későbbi nem-
zedék számára és tudatában'u Iw lehet, hogy a későbbi elbeszélők elbeszéléseik.
ben minden további nélkül felhasználtak olyan tapasztalatokat, amelyek eredete
ugyan mindig az adott ősi esemény, de amelyek még az elbeszéLő jelenében is érze-
tetik hatásukat. A Jákób tusakodásáról (1Mőz32,22 kk.), a Bálámról (4Móz22_
24)vagyazősatyaFélBágénékháromszorosveszélybekerüléséről(IMőz12,1'OI<k.;
20,1 kk'; 2ó,5 kk.) szóló történeteket csak akkor értelmezhetjük helyesen, ha ezt
szem előtt tartva vizsgáljuk őket. Mi tekinthető történetinek ezekben( Kétségkí-
vül történet\ az a meghatározott, önálló, természetesen igen nehezen megragad-
ható esemény, ame|y a mindenkori hagyomány homályba vesző eredetétképezi.

ó
L. Kóhler: Det hebröische Mensch |953,726. p.Ez Persze nem azt jelenti, hogy lztáel számára törté.
',a
nelem fogalma alig iátszott szerepet,,. Ez a kiielentés nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy Izráel hite
egymást követő, egyre teriedelmesebb történelemteológiai múvekkel igazolta magát.

97
 IZRÁEL ToRTÉNETj HACYoMÁNYAINAK TEoLóGú]A

Történeti azonban az a tapasztalat is, hogy Jahve áldássá változtatja az elIenség

átkát, hogy akkor sem tagadja megígéret&, ha kudarcot vall az, akinek tette stb.
Ez abíza|om nerr'Izráel alaptalan ábrándja.Izráe7igen sokrétű és jelentős tapasz-
talatok nyomán, a történelem alapján tett szert erre, és meghatározott személyek
sorsában megjelenítve egy-egy elbeszélésben f'ejezte ki azt. Mindez persze újfent
és még erősebben kiéIezi az ellentétet e szemlélet és a mai történeti-kritikai gon-
dolkodás között. Atkot hirdetett.e tehát a tört.qnegi Bálám, vagy Pgdlg valgban
áldást mondotti leltételeznünk kell, hogy csak az elbeszéIéstárta szerr' e7é csoda-
kénE azt, ami Izráel hitében már eleve éIő valóságvolt. A nép honfoglalásárőI sző-
1ó számos eIbeszélés esetében egészen világosan megfigyelhető az a folyamat,
ameiynek során mindent egyÍe magasztosabb formában jelenítettek meg: az ese-
mények olyan fenségesek, és annyi csoda kísériőket, hogy az a legkevésbé sem
hoáató összhangba a beszámolók korábbi rétege\vel'7 A későbbi elbeszélőket oly-
annyira magával ragad1ák |ahve és üdvösséget adó tettei, hogy túllépikaz egzakt
történetírás határait, s olyan dicső színekkel festik le az eseményeket, hogy az
nagyban elrugaszkodik a ténylegesen megtörténtektől'8 Ezek a szövegek egy rej-
tett eszkatológiai dimenzíővaI is rendelkeznek, mivel eIővéte|ezik az üdvösséget
adó isteni cselekvés dicsőségét, amelyet Isten még nem nyilvánított ki.
AzŐszövetségteotőgiájánaktárgyát tehát csakezek az Istenre vonatkozó ószö-
vetségi megnyilatkozások képezhetik. Nem Izráel rendszerbe foglalt ,,hitvilágáva1''
állunk tehát szemben' nem is a Jahve.hit valóban Ienyűgöző életteltelítettségével
és teremtó eredetiségével,tekintve hogy a hitvilág nem tárgya annak képnek,
amelyet Izráe|lahve történelembenvégzett cselekvéséről alakított ki. A történel-
mi események bemutatásakor Izráe1azonban nem tulajdon hitét emelte ki, hanem
Jahvét helyezte a középpontba,IzráeI hite természetesen egészen világosan kTfé-
jeződl'L< ekkor, de mint az ábrázolás tárgya háttérben marad, s gyakran csak külön-
böző, több esetben pszichologiz áIó, s ezért számos nehézségettámasztő következ-
tetések útján közelíthető meg. A hit tehát nem tárgya Izráelhitvallással egyenér-
tékű kijelentéseinek, csupán hordozza, kifejezi azokat' Ennél is kevésbéképezheti
az Oszövetségteolőgíájánaktárgyát e hitvilág Azkétségtelen,hogy
jelentős ',története'''
,,az oszövetség teológiai szempontból elképzeIéseinek, gondolatainak és
fogalmainak'' bemutatásával az oszövetség teológiája mindig is foglalkozni fog,9
azviszontkérdés, hogy feladata pusztán ebben áll-e. Lehetővé teszi-e az a szemlé-
let, ame1y beéri ennyivel, példáui azoknak a kegyelmi adományoknak a kifejtését,
amelyeket lzráelhite tulajdon alapjainak tartott, s amelyek életének horizontját

7
Ismeretes, hogy a Bír 1,1 kk. ősibb és kevesebb csodát tartalmazó képet nyú1t az eseményekról, mint a
I ózs 7_70 nagyszabá sú összefti ggése.
8
költészet nem egy már előzetesen Létező valóság utánzása [...l; az esztétikai képességteremtő erő,
',A
amely egy olyan tartalmat hoz lé!re, amely meghaladja a valóságot, és nem része semmiféle elvont
gondolkodásnak, sót amely egy meghatározott világszemléletet jelent.'' W Dilthey: Cesamnelte SchrÍften
Bd, vI.,176. p. Éza ,,Iétrehozás'' Izráe|bel a Jahve.hitre a hagyományokra a legnagyobb hatást kife|tő
eróként vonatkozik.
9
L' Köhler: Theologie des Alten Testaftlents (1936) 1. p.

98
 ELóZETES MóDSZERTANI MECFONToLASoK

kép ezték( U tól a go etébe f o gl alt va1l á si eIképzelések ö s s ze s sé-

san egy r endszer \<er

ge s zintén merő ab s ztrakiiat zen

j ezek az elképzelések Izr áeL kör ében s oha-
eIent, his
iem léteztek ilyen kiforrott és általános formában. Eppen a napjainkban lendüle-
tet nyeÍt hagyománytörténeti kutatás eredményeinek tükrében válik még kérdé-
sesebbé az ,,ízráelvall'ásárőI,,, azaz átfogó, egységes hitéről kialakított elképzelés.
Vidéken számos helyen \éteztekolyan hagyományok, amelyek fokozatosan egyre
nagyobb, öSSZetett hagyományegységekké szövődtek össze. Ezek a nagyobb ha-
győmányegységek teológiai szempontbó1 folytonosan átalakultak. A vallási gon-
"pedi!
áot"tuitág alegkevZsbé sem szakítható el ezektől a hagyományolitól, I n.em
ábrázo1háióá[ándó, merev egészként.Micsoda jellegtelen sémák maradnának előt-
tünk, ha elszakítanánklzráel hitvallással egyenérLékűkijelentéseit azoktól a tör-
ténelemben végbevitt isteni tettektől, amelyeket o1y szenvedélyesen fognak körü1!
E he1yütt nem bocsátkozhatunk bele abba, hogy kritikai módon bemutassuk az
Őszoveiség teoiógiájának történetét Gabler ismert programadó írásátőI fogva.10
Kétségkívü1szúk{égszerűvolt, hogy e tudományterület elszakadjon a dogmatiká-
tó1, m7sfelől jelentós hiányosságokat szenvedve és veszélyes kötelezettséggel ter-
helten induit útjára. Minden dogmatikai kötöttség ellenére is milyen gazdagon és
sokolda1úan viszonyult a XVII. és a XVIII. század teológiája azoszövetséghez|. A
teológia ebben az időszakban még eievenen érdeklődött a mózesi kultusz részIe-
tei, aiószövetségi antropológia iránt, és 1ényeges feladatának tartoLta a bonyo1ult
régiségtudományi kerdésektis,ztázását. Amint megjeient a racionalizmus, és öná11ó
t"ú a Liuliai teoIőgia, sokkal egysíkúbbáés.elvontabb á, azu,z szegényesebbé vá1t a
teológia és azŐszövetség kapcsolata. A teológiát ekkor az oszövetség,,vallási esz-
méi', ?s ezeknek a ,,I<ereszténységígazságaIhoz,, való viszonya foglalL<oztatja. Ez
nem jelenti azL,hogy nem kutatták volna többéIzráel történe1mi körüIményeit -
a töriéneti kutatás a XIX. századbanminden korábbit felülmúló méretekben bon-
takozott ki -, e tudom ány fe1lődése során azonban egyre inkább elszakadt a teoló-
giátőI. Történelmi tapasztalatait tekintve Izráelt ekkor egy szintre heIyezték az
ókori Kelet többi népével,a tör!éneti tudomány álta1kidolgozottkép pedig érthe-
tő módon nem rendeikezett különösebb jelentóségge| a teo1ógia számára, A teo1ó-
gia ennélfogva f okozatosan elszakad t Izr áeI történelmét őI, s azt kizár ől,ag a törté-
nészek szakterületének tartotta. Ez az elszakadás azonban barátságosan ment
végbe, mivel a teológia úgy vélte, a számára 1ényeges területet, Izráelvallásiigaz-
ságainak szellemi vtlágát fenntartotta magának. De mivel is foglalkozhatna még a
t.ólógu', ha egy nap kiderülne, hogy lzráeI szellemi világa ís ezer száIIaI kapcsoló-
d1k aiókori Ká1et világához és történelmi körülményeíhez, s ha ekképpen világos-
sá vá1na, hogy eIemzését éppoly jogosan, sőt talán jogosabban végezhetnéaz ori.
entalista is4

1o
L. Ph. Gabler: De f usto discrimite theologiae biblicae et dogmaticae regundisque recte utriusquefinibus, Ntorfiíi,
1787. Az ószövetségi teológiai történetét illetően vö. H. J. Kraus: Ceschichte der historisch-britischen
Erforschung áes Alten Tbstaments (1'956) '

99
 IZRÁEI ToRTÉNET] I{AGYoMÁNYAINAK TEoLTCIÁ]A

Wellhausen és iskolája nyomán az őszövetségi teológia még bizonyosabbá vált

feltételezett lényegi tárgyának meghatározásában. Wellhausen végső soron Hegel
erőteljes hatása alatt állt; Izráel vallási történelmét eszmetörténetnek tekintette,
s elsősorban a szellemi fejlődés szempontjábőI ábrázolta. Wellhausen nyomdoka-
in több ószövetségi teológia is született, ezek témája azonban lényegében azonos
volt: miként szabadítja meg magát Izráel szelleme a természet és a közösség köte-
lékeiből, s miként válik a ]ahve-vallás egyre ínkább etikai színezetűvé.Később
B. Duhm e filozófiai-teológiai előfeltevésekbőlkiindulva írta le a próféták tevékeny-
ségét,olyannyira szellemi, személyes, etikai és eredeti hangsúlyokka|, hogy ezzeI
e felfogás csúcs- és végpontjára érkezett.Időközben azonban azú1abb vallástudo-
mány kimutatta, hogy lzráelben egyáItaIán nem létezett effajta szellemi vallás, s
hogy ezazelképzelés csupán azújkor\, protestáns Európa vallásának tükröződése
volt.11 Ekképpen a prófétáknak is elkellett hagyniuk a köréjük építettlégvárakat,
a primitívebb vallási formák vízsgáIata, különösen a mitikus és a kultikus világ
beható feltárása nyomán ugyanis kitrint, hogy a felhasznált vallási tartalmakat
tekintve a próféták és kivált |zráel egész népe igen SzoÍos szálakkal kötődött az
ókori Kelet vallásához. De az Izráe| va|Iását vizsgáIő ú jabb kutatás is nagyobb fi-
gyelmet szentelt a szellemi dimenziónaI<,Izráel jellegzetesen ókori vallási fogal-
mainak, mintsem annak, amit maga Izráelhite voltaképpeni tárgyának tartott'
jelesül Jahve szóban és tettben megjelenő történelmi kijelentésének.
Aki nyomon követi a XIX. században kibontakozó ószövetségi kutatást, két-
ségkívül felfigt1eI arra, hogy _ egészébenvéve _ egyre kevésbéjelentkezik benne a
voltaképpeni teológiai indíttatás. A késői racionalizmus időszakában hasonlítha-
tatlanulhitelesebb és elevenebb volt ez, mint például a XX. század elején. Mint-
hogy az ószövetségi teológia a vallástudomány egy1k ágaként értelmezte magát, s
minthogy a valiásosság és a tudattartalmak történetének kidolgozását tartotta
feladatának, s kivált mivel a kialakulás, a természetes-töÍténelmi kibontakozás
mozzanatát tartotta szem előtt - mindezek okán tehát magával azlrással fordult
szembe.l2 Ma már tehát látjuk - !70 évvelCabler után _, hogy a teológia ebben az
időszakban elveszítette kapcsolatát egyedüli lehetséges tárgyávaI, s a mai napig nem
találta me9, azt tudniillik, amit maga |zráe||ahvéra vonatkozó szavai tartalmává
tett. Teológiai feladataink természetesen nem szorítkozhatnak szigorúan a törté-
nelemben végbevitt isteni tettek tárgyalására, Ezen isteni tettekkel párhuzamo-
san Izráel számos egyéb tapasztalatra is szert tett. Olyan személyiségek léptek fel,
akiknek a funkcióját e történésen belül kellett t\sztázni; hivatalok alakultak ki,
kultikus szokások váltak szükségessé,amelyek céLja az volt, hogy lehetővé tegyék

11
J. Pedersen: Die Auffassung vom Alten Testatnen, 2AW,7931, I80. p.
12
Tekintve hogy e helyütt nem vállalkozhatunk résáetes elemzésre, nem tehetünk említést atró| az eI-
lentétes irányú tendenciáról sem, ame|y századurú harmincas éveiben ielentkezett, s amely többek
között W' Eichrodt ószövetségi teológiá|ában ismét felismerte saiátos teológiai feladatát. Jóllehet az e
helyütt megkísérelt áttekintés Íe|téte|ezi ezt az örveflexiót, s hálás is mindazért, amit annak köszön-
het, mégis igyekszik feltárni, hogy az ószövetségi teológia ezze| még mindig nem találta meg volta-
képpeni tárgyát.

100
 ELóZETES MóDSZERTANI MEGFoNToLÁ'SOK

Izráe7 számára az önmagát kinyilatkoztató Isten közelében élt életet. Izráe| szá-
mára ezen isteni történés révénazonban elsősorban tulaidon mivolta nyilvánult
ki. Megismerte önmagát, s egyképpen felismerte képteián ségéta }ahvának való
engedelmes ségre és azokat az egészen új lehetőségeket, amelyek a történelemben
feltárultak előtte, ha megnyitotta magát Istene cselekvésének.Izráe| mindezt pe-
dig csak úgy volt képes feldolgozn\, hogy nyelvében, vallási gondolkodásában kö-
vette ezt az isteni cselekvést, hogy kellőképpen nyitottnak és változásra késznek
bizonyult ahhoz, hogy olyan kifejezéseket alkosson vagy vegyen át, amelyek meg-
feleltek történelmi taPasZtalatai sajátos mivoltának. Az oszövetség teológiáj ának
erről is szót kell ejtenie. Kiinduló- és középpontja azonban Jahve önmagát kinyi-
Iatkoztató cselekvése.

2. A kifejtés

Az Őszövetség Jahvéra vonatkozó kijelentései tartalmának pontos kifejtése rend-

kívül nehéz feladatot jelent, amit a Zsidőkhoz írt ievél tömör összefoglalást adó
mondata ís jelez, mely szerint Isten korábban ,,sokszor és sokféleképpen,, szólt
Izráelhez (Zsid 7,7)' A Krisztusban történt kinyilatkoztatással szemben Jahve
önkijelentése számos egymástkövető, önálló, egészenkülönböző tartalmú kijelen-
tést adó történésben valósult meg. Ugy tűnik, ez nem rendelkezik egy olyan, min-
dent meghatároző középponttal, amely feltárná a különböző történések érte|mét,
s amely révénazok helyes teológiai viszonyba kerülhetnérrek egymássa|. Az őszö-
vetségi kijelentést több, különböző kijelentést adó történések összességnek kell
tekintenünk, Az egymástól eltéró jellegű hagyományegységekben |ahve önmagá-
ban mindent megoldó üdvtetteként megjelenő egyiptomi kivezetést sem értelmez-
hetjük a teljes oszövetség teológiai középpontjaként vagy alapjaként. A jelek sze-
rint ugyan korábban páratlan és mindent meghatározó üdvtettnek számított, ki-
tüntetett helyzetéből azonban egyéb történetteológiai elképzelések kiszorították.
A deuteronomista történeti mű, úgy tűnik, azt az évet tartottalzráe| történelme
középpontjának, amelyben Salamon felépítette a templomot (1Kir 6,7); a Króni-
kás számára viszont a Dávid által hozott kultikus és messiási intézkedések min-
den későbbi korra nézve meghatározó, az üdvösség jegyében á1ló rendelkezések
voltak; Jeremiás és Deutero.Ezsaiás pedig(:'gylátták, egy olyan kor közeleg, amely-
ben a hit számára nem lesz többé fontos, hogy Jahve az, aki kivezettelzráe\tEgyip-
tomból (|er 23,7; Ézs43,1'6-20).
Miként fejthetjük ki tehát teológiailag helyesen az Őszövetségben irodalmi
formát öltött kénigmát1E,gyre tisztábban látjuk, hogy a rendkívül sokrétegri ha-
gyományanyagegységének megteremtése és irodalmi feldolgozása egészenkiemel-
kedő teológiai teljesítmény volt, ugyanakkor azonban szembe találjuk magunkat
azza7 a zavart támasztó ténnyel, hogy ez a teológiai gondolkodás teljes mértékben
nélkülözte a teológiai ,,rendszerezés,,igényét, Korunkban nem könnyr3 megérteni,
hogy az ószövetségi hagyományokban alig észrevehető az a törekvés, hogy a hit-

101
 IZMil TÖRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIA]A

tartalmakat ,rendszerbe foglalva'', azaz érte|mi összefüggéseik alapján fejtsék ki

Vagy csoportosítsák. Ugy tűnik, egyáItalán nincsenek tisztában a teológiai rend-
szeralkotás követelményeivel, tekintvehogy egyszerűen azesemények egymásután-
ját követik. Izráel gondolkodásának alapja I<ezdettő7 fogva mindvégigegyérte|mű-
en az esemény teológiai prioritása volt a ,,1ogosszal,' szemben' Magától értetődik,
hogy ez a gondolkodás tökéletesen más, mint ,,a vi|ág egyetemes megértésére\rá-
nyuló görög törekvés'', mintho gy a göröggondolkodás a kozmosz ,,egységes termé-
Szeti alapelvét', kutatja, a héber gondolkodástól pedig éppen ,az,, a|ape|vre, min-
den dolog kizárőIagos ősalapjára irányuló kérdésáll távo1'13 A héber gondolkodás
kazegét a történelmi hagyományok képezik, azaz eIsősorban a hagyomány meg-
felelő rendezéséveI és teológiai értelmezésévelfoglalkozik, s ennek során a törté-
nelmen alapuló kapcsolatok minden esetben lényegesebbek a gondolati-teológiai
összefüggéseknél. A legkülönbözőbb hagyományokat helyezik egymásra, sőt össze
is kapcsolják őket. Ekképpen egy archaikus, mindenfajta értelmezést nélkülöző
mondatöredék minden további nélkül összekapcsolódhat egy olyan szövegge|,
amely beható teológiai érte|mezésenment keresztül, ha mindkettő egyazon ese-
ményre Vonatkozik. Nem jelentkezik az azigény sem, hogy azonos teológiai ,,is-
kolához'' való kötődésük alapján vagy teológiai tartalmuk okán egymással rokon
hagyományok összekapcsolásával alakítsanak ki szélesebb rendszeresteológiai össze.
függéseket. A deuteronomista történetírás a korábbi hagyomány-egységekhez min-
den esetben hozzáÍűzte a maga teológiai megfontolásait, a cé|ja azonban nyilván-
valóan nem az volt, hogy - ténylegesen igen eredeti és egységes - gondolatait össze-
függéseik szerint rendszeres formában mutassa be. AzOszövetségbőltermészetesen
semmit sem tudunk meg azokróI az alapelvekről, amelyeket a szövegek rendezői
követtek. Nyilván nem feltételezhetjük azt Sem' hogy a történelmi szövegeket
minden esetben közvetlenül teológiai megfontolások alapján kapcsolták össze'
Minden bizonnyaltöbbször azasszociáciő egyszerű törvénye állított egymás mel-
Ié egy-egy önálló hagyományt. Ennek eredményekéntminden önálló szöveg, akár-
csak valamennyi nagyobb szövegegység, vá|tozatlanul hiteles történelmi beszámo-
lóként jelenhetett meg. Ezt illetően a Hexateukhosz és a deuteronomista Vagy a
krónikai történeti mű irodalmi felépítésükettekintve nagyban különböznek.gy-
mástól, tekintve hogy azutóbbi kettő esetében létezik egy ,,szerző,,, akinek a célja-
ival némiképp tisztában vagyunk, míg az előbbi teljességgel ,,névtelenül', alakult
ki bizonyos igen ősi, hitvallásként funkcionáló formákból és tartalmakból, s nyer.
te el mai, egységes alapelvet nélkülöző barokkos formáját. De mindhárom mű
ábrázolását egyképpen a történelem határozza meg' s még teológiai megfontolá-
sokkal átszőtt végső formájukban is változatlanul történelmi beszámolót nyújta-
nak, és hitvallást tesznek, csakúgy, mint már az általuk felhasznált legősibb
hagyományelemek is. Ugyanezt mondhatjuk el a próféták írásairól, akiknél a ]ah-
veJ<ijelentések egyre inkább konkrét történelmi pillanatokhoz és teljess éggel meg-
határozo tt, egy szeri politikai helyzetekhez kötődve elennek meg. Izr áeI teológiai
j

13
W. faeger: Die Theologie der frühen griechischen Denker (1953) 26,29. p.

102
 ELóZETES MTDSZBRTANI MEcFoNTotAsoK

tevékenységénekegyik legjelentősebb formája tehát a történelmi beszámolót nyujtó

hagyományok feldolgozása, rendezése és aktualizáIő értelmezése volt. Kétségkívül
Leegyszerűsítenénk mindezt, ha pusztán egy archaikus (,,mitikus,, vagy ,prelogi-
kus'') gondolkodási szinten való megrekedéskéntértelmeznénk azt, hogy Izráel
teológiai gondolkodása történelmi eseményekhez kötődik, és képtelen rendszet
kiépítésére.Történelmének archaikus korszaka utánlzráelis felismerte azérteLem
rendező képességét,érettségrejutva azonban a görögöktől egészen eltérő módon
használta Íe| ezt az adottságot, jelesül történelmi események értelmérekányu|ó,
folytonosan megújuló reflexiók formájában, amely reflexiók természetesen min-
den esetben csupán az adott körülménye(<hezigazodő érte|mezéskéntjelentek meg.
Egy effajta, a világot és a világban megnyilatkozó Istent is ily egyoldalúan megta-
pasztaló szellemiség objektív értékénekvagy határainak kérdése éppo|y kevéssé
válaszolható meg, mint minden, ősjelenségek jogosultságáravagy értékéreírányu\ó
kérdés. Történelme értelmének,,mértéktelenkutatása',la mindenesetre olyan szel-
lemi teljesítményre képesítette IzráeIt, amely páratlan módon önmagában, és csakis
önmagában hor dozza lé t o gosult s ágát, mértékété s törvényét.
j

E törvényről azonban közelebbi megállapításokat is tehetünk. Minthogy lzráel

gondolkodását a korábbiakban élesen elhatároltuk a rendszeralkotás minden for-
májátőL, úgy tűnhet, hogy Izráe|beérte azza|,Itogy pusztán a történelmi esemé.
nyek egymáSutánját követve felszínesen egymás mellé rendezzen és öss7egyűjt-
sön bizonyos történelmi beszámolókat és összetett irodalmi egységeket. Eppen az
ellenkezőjéről van sző: ha felismertük az egészen kis elemekbő1fe|épnlő nagy tör-
téneti művek áttekinthetetlenül sokrétegű szerkezetét, éppenséggelaz általuk ki-
alakított történelmi kép belső egysége és gondolatí zártsága fog csodálkozást éb-
reszteni. Ez az egységkétségtelenül nem járulékos végeredmény,hanem egy o|yan,
egységIétrehozására irányuló erőteljes törekvés következménye, amely meghatá-
rozta egy o7yan mrÍ kialakulásán ak egészét,mint amilyen a Hexateukhosz. Milyen
nagy számban kerültek bele ősi, korábban csupán kisebb csoportok számára jelen-
tőséggel és értelemmeIbírő törzsi és helyi hagyományok a Hexateukhoszba; ek-
kor azonban valamennyit ,,Izráe77e7,, hozták összefüggésbe.ls Ezze| az ősi, önálló
hagyományok egy olyan, számukra új értelmet adó viszonyrendszer részeivé váI-
tak, amely önértelmezésüktől eredetileg idegen volt. Annak, hogy e ,,rész|eges,,
hagyományok beépülhessenek a történelemről kidolgozott nagyszabású képbe,
korántsem magától értetődő előfeltétele volt, hogy azok kivétel nélkül _ még egy
kis szövetség legjelentéktelenebbnek tűnőhagyománya is _Izráe|egészérőIbeszéI-
tek, s ezértIzráe| egészéhez tartoztak' Izráel bármely tagjának legtávolibb hagyo-
mányában is kész volt felismerni önmagát, tapasztalatát beépítette lzráe! nagy-
szabású történelemképébe,amely Így önáIlóságát e|veszítve szerves részeLett an-
nak. Így egy olyan egysége\vvei táÍalko'u.'k, amelynek megvalósítására Izráe|

la K. Löwith: Velgeschichte und Heilsgeschehen (7953) 13. p. (magyaru|:Világtörténelem és üdvtörténet. Ford-

Boros Gábor és Miklós Tamás. Atlantisz, Budapest, 199Q.
15
M- Noth: Pentateuch $9a$ a6. p.

103
 IZRÁEI ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁIA

teoiógiai gondolkodása a hagyományokat rendezve és átgondolva tolytonosan tö-

rekedett; ez pedíg éppen ,,Izráel,, volt, Isten népe, amely mindig egységes egész-
ként jelenik meg' s amely Isten színe előtt is mindig egységes egészként áll. A deute-
ronomista történeti mű - például a bírák korának bemutatása során - olyan sema-
tikus és általános elképzelésselrendelkezikIzráeIrőI, hogy a rendkívül összetett
történelmi valóság szinte tökéletesen eltűnik mögötte. De a Hexateukhosz is nagy-
mértékben Ieegyszerűsítette a hatalmas terjedelmri hagyományanyagot' amennyi-
ben Izráelt olyan csoportnak tekinti, amely mindenütt állandó egészként jelenik
meg. Lényeges, hogy eleve tudatosítsuk: ez azIzráe|, amelyrő|az Oszövetségtör-
ténelemábrázolásai oly sokat beszélnek, ahít tárgya, amely a hit szemével szem-
lélt történelemben jelenik meg.
A nagy történelmi hagyomány-összefüggések (Hexateukhosz, deuteronomista
történeti mű) különöSen öSszetett formája annak következtében alakult ki, hogy
Izráel történelme során folytonosan reflektált önmagára. Valamennyi nemzedék
szembesült azza|a mindig azonos és mindig új feladattal ,how önmagát Izráelként
értelmezze. Minden nemzedéknek bizonyos értelemben először IzráeIIé kellett
válnia. Egy nemzedék ugyan rendszerint felismerhette magát abban a képben,
amelyet a megelőző nemzedék hagyományozott rá, ez azonban nem mentesítette
őt az aIőI a feladat alól, hogy saját korában hiténélfogvaIzráelként érte|mezze
magát, és így Izráelként lépjen Jahve színe elé. A jelenre vonatkoztatás során azon-
ban egyes hagyományok kétségkívülúj formát öltöttek. A teológiai igények meg-
változtak; így péIdáu| az údvLőrténetről alkotott korábbi jahvista kép mellett
megjelent az Elóhista ű1szerű felfogása. Későbbi korokban kialakult a nagyobb
történelmi összefüggések teológiai megértésénekigénye. Hogy ennek megfeleljen,
a fogságban a deuteronomista iskola a maga értelmező és keretet adó betéteivel
egészítetteki a korábbi hagyományegységeket Stb. A hagyományanyag tehát egy.
re kiterjedtebbéváIt; új elemeket fűztek hozzá, az ősi tartalmakat pedigérteImez-
téI<. Az ősi szövegek mellett megjelentek a későbbi keletkezésű dublettek. Egy
nemzedék sem állt elő önálló és önmagáb anzárt történeti művel. Valamennyi azon
munkálkodott tovább, amit hagyományként átvett, az Elóhista a Jahvistán, a
Deuteronomista igen terjedelmes ősibb anyagot dolgozott Í'eI, a Krónikás pedig
megint csak a Deuteronomista szövegét fejlesztette tovább'1ó Ugy tűnik, a hagyo-

1ó
Mindez ugya nigy zai|ott le az Újszövetség kialakulása során. ,,Viszonylagos bizonyossáttal me$örtént
eseményekról szóIő hagyomány sosem lehet történelmi kapcsolat és folyonosság alapia. ['. '] Csak így
válik érthetóvé,hogy faz őskereszténység] az evangéliumokat elsósorban nem beszámolókként írta, s
mivel a maga kérügmá|a nagyobb jelentőséggel rendelkezett, egyenesen elfedte a történeti Jézus képét.
[...] A közösség nem csak hogy figyelmetlenül és balgán összemosta a ma8a ijzenetét azzal, amit Ura
hirdetett, vagy egyenesen annak a helyére állította. [...] Ezáltal amellett tanúskodik, hogy a már múltba
vesző történelem é1ő és jelenvaló. Azt, ami számáta már történelemmé vált, tulajdon tapasztalata alap-
ján értelmezi, s ezt igehirdetése segítségévelteszi' [.. '] A történelem éppenséggel nem a hagyomány mint
olyan által, hanem az értelnezés révén,nem a tények puszta megiíllapításával, hanem a tényekben tár-
gyiasult és végérvényessév:ált múltbeli események megértésénekköszönhetően válik történelmi szem-
pontból ielentőssé.,' E. Kásemann: Das Problem des historischen Jesus, ZThK 1954, |29 k. p.

r04
 rrizrrrs uŐoszrRraNI lrlctotvtoLÁsox

mány egyre nawobb terjedelmet eredményező lassú bővülését bizonyosfajta teo-

lógiai dialektika törvénye határozza meg, annak homályosan érzett vagy világo-
san felismert szükségessége,hogy az áthagyományozott anyagot egy meglepóen
ellentétes megfogalma zású felfogással tartsák bizonytalanságban vagy avítsák ki.
j

Ekképpen a későbbi teremtéStöÍ|énet nem csak,,kiegészÍti,, akorábbiq azLMózI1-

ben és a Papi irathoz tartoző népek táblá1ában (1Móz 10) található, a népekre vo-
natkozó feifogásokat ellentétes tartalmúként állították szembe egymássai. Ugyan-
ezígaz a királyság kialakulását bemutató korábbi és későbbi (deuleronomistá) be-
számoló ese!ében (1Sám B_12).A 2Sám 24 szerintJahve, az 1Krón 21' szerinta sátán
utasítása nyomán került sor a népszámlálásra. Arra a kérdésre,hogy hol lakozik
Tahve, úgynevezett templomszentelési beszédében Salamon azt móndja,hogy a
Szentek szentjének homályában van jelen (1Kir 8,12), néhány verssel később-Q7.
vers) pedig a Deuteronomista olyan szavakat ad a szájába, amelyek szerint azegek
egei sem képesek magukba fogadni. A hagyományképződés során megjelenő s)éI-
sőséges ellentétekre számtalan további pél,dát sorolhatnánk fel; ezek közül a leg-
élesebb az a szakadék, amelyet a fogság előtti prófét áI<Izráe| történelmi és törvé-
nyekkel kapcsolatos hagyományainak megdöbbentő, felhívó értelmezéséveltá-
masztottak.
Míndezze|f váIt,h nem
szorítkozhat p gának ja fi-
gyelmen kívül :áeI egészteológiai tevékenysége irányult.
Atörténelem döntő jelentóségű eseményei maguk islzráelhitének tárgyátképez-
ték, s ezek bemutatása teIjes egészében szintúgy Iztáell.itétől fogantatótt mű volt.
Míndezen túl azonban ekképpen az is egyértelműen körvonalazódott, hogy mi-
ként kell viszon1rulnunk|zráeI Jahvéra vonatkozó közlései megfelelő kife;téiének
súlyos problémájához,HalzráeI teolőgiai gondolkodását nem sza(íthatjuk el tor-
téneimétől, minthogy ennek bemÚtatása maga is lzráe|hite által meghatározott
öSszetett mű volt, akkor ez egyidejűlegazt is jeienti, hogy az események egymás-
után]át illetően ahhoz kell tartanunk magunkat, amit Izráelhite megállapított.
Főként arra kell ügyelnünk, hogy a hrtr'qalláséÍtá<rítartalmak felelevenítése során
ne töreked;ünk különböző eszmék közötti kapcsolatok és rendszeres összefüggé-
sek rekonstrukciójára, ha maga lzráeInemiátott effajta összefüggéseket, vagy nám
domborította ki azokat. Eleve lehetetlenné tennénk Izráel teolőgiai tevékeÁysége
legsajátabb dimenziójának megközelítését, ha nem vennénk komolyan a történelÁi
események Izráel megállapította egymásutánját és azok belső összekapcsolódá-
sát. Mindez a mi nyugati teológiai gondolkodásunk számára kétségkívülsúlyos
problémákat támaszt' EgyérteImű, hogy Izráel teo|őeiai gondolkodasmódját a
következő visszatekintő bemutatás sem tudja ponlosan nyomon követni. Hason-
lóképpen nem áldozhatjuk fel _ ha nem akarjuk elveszíteni a bemutatás világos-
ságát - a rendszerre t ek azt,hogy figyelmünket a hit tárgyáíké-
pező történelemre, s é s mei,gő,íiend'á tartalmakra fordrt]Lk. Ér-

telmezésünkrenézve lenne, halzráelJahvéra vonatkozőközléseit

eleve olyan teológiai összefüggések alapján igyekeznénk rendszerezni, amelyek

105
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁTA

számunkra ugyan jól ismertek, de amelyek semmiképpen nem kapcsolódnak azok-

hoz az összef'úggésekhez, amelyek lzráel teo\őgiai gondolkodását egysésessé tet-
ték, Az oszövetség teológiai taglalásának legjogosultabb módja tehát még min-
digaz, ha saját szavainkkal újra e1őadjuk a szövegek tartalmát. MégazApostolok
cselekedeteinek szerzője is István ésPáI szájába adja Isten népe to{tínélm(.1g\'9l"
-.". -
beszéIését(ApCsel 7,2 kk'; 13,17 kk.). E történelmi összefoglalások műfaját illető-
érilásd-t' Stauffer, Die Theol. des N.T (1,941) 216I<k;331 kk. p. (magyaruI: Az Lljszö-
vetség theológiája, Iord, Kocsis Elemér. Budapest, 1981, Ráday Kollégium Kiadványa,
287 Lk. p.).

3' Az üdvtörténet legősibb ábrázoIásai

Már a |ahve mellett tett legősibb hitvallások is a történelemhez kötődtek, vagyis

ezen Isten nevét egy történelmi teLLérőI szóló kijelentéssel kapcsol1ák össze.Jú*-..
ve, ,,aki kivezette Izráe|t Egyiptom főIdjérőI,, kétségkívüla legősibb és egyben a
legelter;edtebb e hitvallási formulák közül.17 Emellett olyanokat is találunk, ame-
lyekben }ahve úgy jelenik meg, mint aki elhívta az atyákat, és ígéretettett nekik a
foldre stb. E rövid, igen kevés történelmi tény említéséreszorítkoző _ műfa1törté-
netileg többnyire kuitikus epiklézisként funkcionáló - formulák mellett kétségkí-
vÜi igen hamar megjelentek olyan, az üdvtörténetre visszatekintő hitvallásértékű
összegzések is, ameiyek már a történelemben végbevitt isteni cselekvés meglehe-
tősen széles összefüggését fogják át.18 Ezek közül a legjelentősebb az SMőz26,5-
9-ben található hitvallás, amely magán viseli a korai keletkezés minden jegyét:

,,Bolyongó arámi vo]t az ősöm, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával,
de nagy, erős és hatalmas néppélett ott. Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk,
nyomorgattak, és kemény rabszolgamunkát végeztettek velünk. Akkor Jahvéhoz, atyáink
Istenéhez kiáltottunk segítségért,Jahve pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorú-
ságunkat, gyötrelmÜnket és sanyarú sorsunkat. Es kihozott bennünket Jahve Egyiptomból
erőskézzel és kinyújtott karral, nagy félelmet keltrí jelek és csodák között. Azután behozott
bennünket etre ahe|yre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézze| folyó földet.,,

Ez a szoveg nem imádság - nem tartalmaz ugyanis megszőIítást és kérést-,

hanem minden szempontbólhitvallás' osszefoglalj a az atyákkora üdvtörténetének'
legfőbb tényeit - az arámí Jákóbot jelenti - egészen a honfoglalásig, s mindvégig
szigorúan az objektív történelmi tényekre irányítja a figyelmet. Nem tartalmaz -
akárcsak az Apostoli hitvallás! - semmiféle utalást Isten által tett kijelentésekre,
ígéretekre vagy tanításokra, s kivált nem reflektá1arra, hogy miként viszonyult

17
Az ősi Jahve.hitvallások tartalmáról és összefüggéseik problémáiáról tárgyal M Noth: Pentateuch (L948)
48 kk. p.
l8 E történelmi összegzéseket nem kell feltétlenÜl a rövid történelmi epiklézisekhez képest későbbinek

tekintenünk, mintha valamiféle szerves fejlódés során azok utólagos összekapcsolásával iöttek volna
létre, mivel múfajukat tekintve e kétfajta áttekintés nagyban különbözik egymástól, és lehetséges, hogy
az adott kőrülmények között egyidejúleg is használatosak voltak.

106
 EtTzETEs MoDSZERTANI MEGFoNToLÁsoK

ma1aIzráel ehhez az isteni irányítású történelemhez. Az az eme|kedeltség, amely

e mögött az únnepéIyesen elmondott szöveg mögött rejlík, kizárőlag Isten tettei.
nek ünneplése.EzzeI egy olyan hang jelenik meg, amely ettől fogva Izráelvallási
életéneklegje|legzetesebb hangja marad' Isten dicsérete és ünneplése mindig is
közelebb áIItlzráelhez, mint a teológiai reflexió.19 Bár a szöveg Isten szavaivá sti-
IizáIja, alőzs24,2 kk. történelmi visszatekintése nagymértékbenhasonlít azSMőz
26,5 kk,-ra' Az üdvtörténet ábrázolása során ez uwan jelentősen több részletet
érint, de éppúgyaz objektív tények felsorolására szorítkozik, mint a másik szöveg.
Ami azonban a legfontosabb, itt is az ősatyák kora a kiindulóponc, a Végpont pe-
diglzráel bevonulása a ry9gígé1't földre. Néhány zsoltár tökéletesen igazoIja,.Eogy
eredetileg ezt átíűí,akot- és csakis ezt| _ tekintették a voltaképpeni üdvtörté-
net korának, A 136, zsoltár párbeszédes szerkesztésű hosszas imádsága kétségte-
lenül sokkal később keletkezett, mégis - eltekintve attól, hogy kiindulópontja a
teremtés - ugyanazon, az üdvtörténetről kialakított mérvadó sémához kötődik,
csakúgy, mint a kétségkívülszintén nem ősi 105. zsoltár. A Zsolt 7Q-vgy.el*tÚl+yvlit.
a honfoglaláson - egészen a királyság koráig követi az eseméay'eket -||,Á" épi"n é,ett
űmaTZfjá.áiá tételtinket: míg l.zr19I yöyténelmé4ek a hontqg|alásig húzódó korai
időszakát rendkívül sok konkrét történelmi ténnvel kéoes ábrázolni (12-55' ver-
sek), az 5ó. verstől fogva, vagfis ámikor már nemiámaszkodhat a számos hagyo-
mányt őrző údvtörténeti sémára _ azaz amikor rátér az idóben hozzá sokkal köze-
lebb eső történelmi múltra -, ábrázo|ása rövidebbé és színtelenebbéválik. (Mind-
amellett megemlíti Siió bukását, valamint Dávid és a Sion kivá]asztását,) Ez az
aránytalans igmég-"ffiab6 formában Ielentkezik a2 üdvtörténetnek a Judit 5,ó
kk.-ban található ábrázolásában, Az üdvtörténet honfoglalásig terjedő szakaszá-
nak ábrázolása tíz VeÍset tesz ki; az ezt követő, 58ó-ig hűzódő időszakot illetően
azeIbeszé|ő csupán egészen általános dolgokat tud mondani a fokozatos hanyat-
lásról. Mindössze két verset szán egy több mint hatszáz éves időszaknak (17. vers)!
E himnikus történelmi áttekintések még teljes egészükben hitvallások. Nem egy
nemzeti vagy éppen profán történelemszemIéIethoztaLétre ezeI<et; egyértelműen
az említett ősi, hosszú ideje és minden kor számára sztlárd formát nyert' mérvadó
üdvtörténeti képre támaszkodnak.20 TerméSzetesen a szó szoros értelmébenmár
nem olyan hitvallások,- mint az SMőz 26, Ezek középpontjában már nem csak a
puszla tények állnak. Észrevehető, how epikus eszközökkeI egyre inkább kibőví-

19
Számunkra e helyütt nemigen jelentős az a kétdés,hogy ez a hitvallás az ősilzráel kultikus életének
mely szakaszában keletkezett. Noth azt hangsúlyozza, hogy a részeit alkotó önálló témák (kivezetés
Egyiptomból, az ósatyáknak tett ígére|,vezetés a pusztában stb.) eredetileg egymástól függetlenek
vo|taki Uberlieferungsgeschichte des Pentateuch,48 kk. p. A szöveg irodalmi iel|ege, úgy túnik, őt igazol.
ja, mivel a ,,témák,' a legtöbb esetben egymástól függetlennek túnnek. Mindamellett ezek az ölá||ő
témák eleve feltételeznek egy, az egészte vonatkozó elképzelést- A vezetés a pusztában nem gondolha-
tó el az Egyiptomból történt kivezetés nélkül, és fordítva. Azősatyáknak tett ígéretetis nyomban össze-
függésbe hozták az egyiptomi kivezetéssel stb., miután pusztán az ősüknek Abrahámot és Jákóbot
tekintó kultuszközösségek helyett lzráel egészére vonatkoztatták azt'
20
AtróI, hogy miként mutatják be a zsoltárok az üdvtörténetet, vö. A. Lauha: Die Geschichtsmotige in den
atl Psalmen (Annales Academicae Scientiarum lennicae, 1945).

107
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁIA

tik az eseményeket, és reflektálnak is rájuk; s ami különösen jelentős, Izráel hitet-

lensége és engedetlensége - az egymást követő, üdvösséget kínáló isteni tettek el.
lenpontjaként - fokozatosan az ábrázolás lényeges tárgyává válik. Ha jelentősen
előrehaladott formájában elképzel1ük ezt a foiyamatot, amelynek során a korábbi
sémát eIbeszélői Szempontból kiegészítésekkellátták el, és a legkülönböz&b eIér-
hető hagyományokkal teológiailag kibővítették, akkor ott állunk a ]ahvista vagy
az Elóhista műve előtt. Az utóbbi, amennyiben csak az atyák történetét veszi ki-
indulópontul (1Móz 15), még közelebb á1l az üdvtörténetrőI kialakult ősi, mérv-
adó sémához.De az is kétségtelen,hogy a Jahvista és a Papi irat szintén azősí,
hitvallást tartalmazó hagyományhoz kötődik, sőt alapvetően abban gyökerezik.
Nemiso.ila; hógy miután megkezdődött azősi séma elbeszé\őikíegészítéseés ki-
bővítése, olyan teológiai hagyományokat illesztettek hozzá, amelyek eredetileg
távol álltak tőle. A legfontosabb ilyen kiegészítések,amelyekre az ősí, áthagyomá-
nyozott sémában még csak nem is utalt semmi, a következőI<: a séma elejére he.
Iyezték a teremtés- és az őstörténetet, valamint beleillesztették a Sínai-perikópát,
amely mint hagyományegységegészen máshonnan származIk.21 Annak, hogy az
ősi hitvaliást a Jahvista és az Elóhista nagymértékbenkibővítette, formális szem.
pontból azlett a köv.etke zm ény e, ho gy rendkívül terj edelme s és részIe te s történelmi
Ieftást tartalmazó művek jöttek létre. Különösen a három nagy mű (J, E és P) utó-
lagos összefonódása következtében alakult kí egy olyan történelmlirodalmi mű,
amelynek rendezetIensége szükségképpen meglepi azt, aki a ha|almas hagyomány-
anyagok művészi arányosságát vaw belső egyensúlyát kutatja benne. Valójában
tanulságos egybevetni Jákób vagy Mózes történetének ábrázolását azzaI, ahogyan
Homérosz bemutatja Odüsszeusz útját, tekintve hogy a történelemről rajzolt ké-
pek mindkét esetben eredetileg egymástól független, önálló hagyományok össze-
kapcsolódása nyomán jöttek létre. A iegfőbb ktilonbség e ponton az, hogy az ősi
hagyományok bemutatás akorlzráelkorántsem alkotott olyan szabadon különböző
összefüggéseket. A későbbi nemzedékek nem engedhették meg maguknak, hogy
olyan tartalmi és gondolati változtatásokat eszközöljenek az ósi mondákon, és
olyképpen kapcsolják össze őket egymással, hogy az ábrázo|ásban gyakorlatilag új
és önmagábanzárt történet joj1ön létre. Sokkalta hagyományríszteIőbb módon
kötődtek a tradícióhoz, és éppenséggeI ahhoz a formához is, amelyben a hagyo.
mány eljutott hozzájuk, azaz a hagyományt inkább pontos beszámolókéntkezel-
ték. Ekképpen az ősi hagyomány teológiai továbbfejlesztésére nézve (amellyel a J,
azE és a P ténylegesen igen behatóan foglalkoztak) a hagyományra irányuló teo-
lógiai tevéke nységegy egészenú;formája alakult ki. Az ugyan lehetetlen volt, hogy
valamennyi önálló hagyomány bensőleg egységet alkosson, s hogy ezek űgy szö-
vődjenek össze egymással, hogy tökéletesen egyensúlyba kerüljenek, az azonban
lehetséges maradt, hogy különösen iránymutató SzöVegeket illesszenek be a törté-

2Í
Az ősi hitvallást szabadon megváItoztató egyéb formák sem említik a sínai eseményt. Elsőként a Neh
9,6 kk. utal rá; legelóször tehát itt érvényesült aJ és azE által kibővített kép hatása.

108
 ELoZ.E'TES MŐDSZERTANI MEcIoNToúsoK

nés lényeges pontiain' EzzeI a lehetőséggel ténylegesen újra meg újra éltek is.22 A
hagyomány teológiai kifejtése azonban elsősorban nem ekként ment végbe; legin-
kább egy közvetett eszközt alkalmaztaki a7ewes anyagok egymás melléhe|yezé-
sénekmikéntjérőlvan szó.Azőstörténet, az,Hbrahám-töÍténet szerkezete,azatyák
korának viszonyalőzsué korához stb. úgy van kialakítva, hogy már az anyagokegy-
másutánjánál fogva is egészen meghatározott, feszültséggel teljes teológiai viszo-
nyok alakuljanak ki, amelyekre a nagy gyű1tő tudatosan törekedett. Ez ahagyo-
mányanyagon és elrend ezésénkeresztül megjelenő közvetett teológiai nyelv ismét
feltárja, hogy a történelmi tények Izráe| számára ktilönös módon jelentősebbek
voltak a teológiai reflexiónál, ami olyannyira jellemző lzráel }ahvéra vonatkozó
közléseit illetően. A Hexateukhosz végső formájában is megőrizte hitvallási jelle-
gét, nnégha ez az ősi hitvallástól eltérően nem is a kízárőLag Isten tetteinek sző\ő
ünneplés fentebb említett szlgorú formájában jelenik meg, minthogy e tettek mel-
lett a Hexateukhosz hivatalok és szertartásoklétrehozásárőI, az ember Jahve színe
előtti helytállásáról, de inkább kudarcáról éslázadásárólis beszél. Ha hitvallási jel-
legrőIbeszélünk, úgy azazt jelenti, hogya későbbi lzráela Hexateukhosztörténel-
mi kijeientéseiben Isten népérenézve valamiféle jellegzetes elemet tedezett fel, s
hogy az, amit a Hexateukhoszelbeszé|E, minden későbbi nemzedék számára aktuális
maradt, olyképpen, hogy titokzatos módon egyídejű volt azokkal.
Időközben azonban egy, Izráe| hite szempontiából döntő jelentóségű esemény
ment végbe. Jahve már ai<kor is folytatta IzráeÍreirányulő tetteit, amikor az ősi hit-
vallás teológiai kidolgozása még csak az első lépéseknéltartott. Az Isten irányítot-
ta történelemnek nem szakadt vége. Jahve harcra szőIítő karizmatikusokat rendelt
Izráelvédelmére, Jahve kiválasztotta a Siont, és mindenkorra végérvényeseniga-
zolta Dávid trónját, Izráel engedetlenné vált, majd |ahve prófétákat küldött , végul
722 és 587 kettős ítéletébenelvetette lzráelt.IzráeÍ már minden bizonnyalviszony-
lag korán felismerte, hogy Dáviddal valami új vette kezdetét, Már kétségkÍvúI ez a
felismerés rejlik a ,,Dávid felemelkedésérőL,, szőIő nagyszabású elbeszéIői mű s kü-
lönösen az éppen teológiai Szempontból igen jelentős, Dávid trón1ának utódlásá-
rőIszőIő történet hátterében,23 |zráe| azonban csak akkor ismerte felvilágosan, hogy
történelme Jahvéval egészébenúj korszakába lépett, amikor történelme tragikus
módon újfent végéhezért - a fogságban. Számos, már meglévő történelmi anyag
felhasználásával ekkor jött létre az a Lagyszabású történeti mű, amelyet deute-
ronomisla műnek nevezünk. Ez az Isten irányította történelmet a honfoglalástói
egészen a katasztrófáig bemutatta, s ezt azlzráel végleges bukásáig tl,izóao iao-
szakot egészen meghatározott, igen önkényesen választott teológiai szempontok
22 Azl'Móz 12,1-9 pé|dáuI o|yanrésze az Ábrahámról szóló történetnek, amely eredetileg nem szerepelt
a monda hagyományozott szövetében. Hasonló jellegű a iahvista óstorténeten belül az őzönvízhez
Íűzött bevezető (1Móz ó,5-8). A Jákób.történet vonatkozásában Jákób imáját (1Móz 32,10 kk.) ne-
vezhetnénk meg, a deuteronomista töIténetírásból pedig a Józs 23; 1Sám 12; 1Kir B szabadon szerkesz-
tett beszédeit.
23
Dávid felemelkedésének történetéhez lásd Noth: Uberlieferungsgeschicht!iche Studien (1943) 62' p. A Dávid
trónjának utódlásáról szóló történetet illetóen lásd L. Rost: Die Uberlieferung von der Thronnachfolge
Davids (1926),82 kk. p.

r09
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOLŐGIÁTA

Szerint ábrázolta és értelmezte' Izráe7 és Jahve közös történelmének e második

szakaszát természetesen nem értelmezték egyszerűen az első korszak egyenes Vo-
nalú meghosszabbításakénL; ezt teológiailag lényegesen más feltételek határozták
meg. A Jahve által megígért kegyelmi adományok ugyanis e korszakban sem VeSz-
tettek jelentőségükből; a fö1d kegyelmi adománya lzráel számára mindig is a leg-
fó,bb adomány volt, ame1yet semmi nem múlhat felül, ameiyet csak ajándékként
elfogadni vagy könynyelműen elveszíteni 1ehet. Ezt a korszakot azonban inkább
azítéIőtörvényhatározzameg, s ennek következtébenfokozatosan az a kérdéskenil
előtérbe, hogy vajon lzráe\képes-e megállni a he1yét, sőt ez a kérdésdöntés elé il-
Iítja IzráeIt: az éIetet va1y a halált választJa-e Jahve színe előtt4 S a deuteronomista
történetírás végúIarra az eredményre jut,hogylzráeI- jóIlehet valamennyi kegyelmi
adományt e1nyerte már - a halá1t választotta! Iigyelemre méltó tehát, hogy e pon-
ton Izráel kezében volt a döntés, ő váiasztotta kirá1yságának bukását. A ,,kánoni,'
üdvtörténetben, az atyáktól egészen a Kánaánba történó bevándor1ásig, Jahvelzráel
minden kudarcának ellenére valóra váltotta ígéretét,S nem engedte, hogy nagy tör-
ténelmi tervének csak egyetlen - legkevésbéaz utolsó| - része is kiszakadjon irá-
nyítása a1ól. Ekkor azonban JahveIzráelrebÍzta a döntést.
A fogság a|att az üdvtörténet felfüggesztetett. A deuteronomista történeti mű
önáIló szempontok alapján értelmezte azt a titokzatos állapotot, hogy az Isten
irányította történelem eltűnt lzráeI éIetébőI: a 722-ben és 587-ben bekövetkező
katasztrófák ítéIeteteljes mértékbenjogosan sújtotta Izráe\t, minthogy folya.ma-
tosan engedett a kánaánita Baal-kultusz csábításának. Hogy azíté\etvég\egesvagy
csak bizonyos időre szóI-e - ki is tudhatta volna ezt abban azidőben4 Erre aI<ér-
désre - Izráel hite alapvető Lermészetének megfelelően - csak akkor születhetett
váIasz, amikor Jahve úlfent cselekedni kezdett a történelemben. 550 körü1 a szám-
űzöttek közvetlen környe zetébenKürosz hata1mas történelmi vá1tozásokat hozott.
E ponton azonban Izráe|értékelő beszámolói megoszlanak: Babilon e1bukott, a
templomi kultusz helyreállt, sőt később a száműzöttek közül is igen sokan vissza-
tértek, sIzráel mindezt csakis Jahve új kegyelmének tekinthette. Amint a Neh 9,ó
kk. és a Judit 5,5 kk. történelmi áttekintéseiből kitűnik, IzráeI ekkor hálás dicsé-
reLt.e]. az isteni irányítású történelem oly hirtelen megszak adt száIát egészen a fogság
utáni korig vezette tovább. A teológiai folytonossá1oL aZ Isten irányította történe-
lem togság előtti és fogság utáni szakaszaközött, igen bőséges érveléssegítségéveI,
e1sősorban a krónikai történeti mű mutatta ki, ame1ynek a legfőbb céIja az, hogy a
fogság utáni kultikus restaurációt Dávid egy mégnem teljesített rendelkezése alap.
ján legitimálja. De a prőEéták, Jeremiás, EzéÍ<iel, Zakariás, és elsősorban Deutero-
Ezsaíás, egészen másként értelmeztékazt,hogy az eddigl történelem végéhezért, s
hogyJahve új üdvtetteketviszvégbeIzráeljavára. Azt hirdetik: arégi elmúlt, Jahve
egészen újat fog \étrehozní, új kivonulást, új szövetséget,,3j Mózest. Izráell<orábbi
hitva]lása már csak túlhaladottként van je1en, amennyiben Jahve korábbi üdvtet.
teíhez hasonlóan még dicsőségesebb tetteket fog végbevinni.2a

2a
Különösen
;Ezs 43,L6.20;
,^ -
" ^^
Jq 31,31 kk.; de idesorolandó a Hós 2,16 kk. is.

110
 ELŐZETES MŐDSZERTANI MECFoNToLÁsoK

Az események egymásu tánja az üdvtörténet további kibontakozásának egészen

különböző feÍfogasokat képviseló ábrázoIásaiban azŐszövetség Jahvéra vonatko.
ző közléseí általunk szándékolt kifejtésének a szerkezetét is meghatározza' M\
másból is indulhatnánk ki, mint abból a hatalmas teológiai alkotásból, amelyet
Izráe|Jahvéra Vonatkozó legősibb hitvallása alapján dolgozott ki{ Elsőként tehát
a Hexateukhosz teológiája alapvető vonásainak vázlatos bemutatására kell kísér-
letet tennünk' Majd azt azti1tényezőt kell feltárnunk, amelyet Izráel a honfogla-
lástól a királyság korának végénbekövetkezett kataszlrófákig tartó időszakban
megtapasztalt, tekintve hogy a deuteronomista történeti mű a történelem e má-
sodik szakaszának eredményeit szándékozott bemutatni, Ezt követóen pedig vé-
gü1 arról kell majd beszéInünk, hogy később, a krónikai történeti műben IzráeI
miként értelmezte újra történelmének utolsó szakaszát, a Dávidtól Nehémiásig
tartő ídőszakot. A második részben végül arról aheIyzetről kell szót ejtenünk,
amelybe lzráé1 Isten kijelentése és történelmi cselekvése következtében került, Izráel
dicséretérőI,igazságosságáról, kísértéseiről és bölcsességérőI,Erészben tehát annak
a válasznak a sajátosságairól kell tárgyalnunk, amelyet IzráeIJahve kijelentésére
adott.

Egy őszövetségi teológia alapgondolatának helytállósága azonban leginkább a pró-

fétaságjelenségénmérhető le. Hol és milyen összefüggésben kell tárgyalnunk róla{
Ha a hit körébe vágő elképzelések rendszeres, összefüggő bemutatása lenne a cé-
lunk, mindenütt alkalmunk lenne beszéIni róla - ]ahve szentsége, a teremtésbe
Vetett hit, a szövetség-gondolat stb. kapcsán. De helyesen közelítenénk-emegezzel
igehirdetésüketi Másfelől akkor sem értelmeznénkezt helyeSen, ha egy öná11ó,
Izráelnek a maga és a népek 1övőjére vonatkozó gondolatairőI szd'ő Eejezetben
szólnánk róIa.25 A próféták igehirdetése ily módon nem tekinthető IzráeI hit köré-
be vágő elgondolásainak szerves részeként. Bármily kiterjedt és összetett is ez,
kiindulópontját mégis az a megg1őződésképezi, hogy }ahve és Izráeleddigi törté-
netevéget ért,shogyIahveújkezdetethozlétrelzráelle|szemben. AprőÍétákarrő|
tgyekeznel< meggyőzní kortársaikat, hogy Jahve üdvösséget felajánló eddigi ren-
deI|<ezései e|veszítették értéküket számukra, s hogy lzráelnek, ha meg akar me-
nekülni, hitben követnie kellJahve új, a jövőben megvalósuló, Üdvösséget kínáló
cselekvését. De annak következtében, hogy meggyőződésük a történelem eddigi
szakaszának befejeződése volt, a prőfétáklényegébenkívül kerültek annak azúdv-
történetnek a körén, amely lzráelfelÍ'ogásában mindeddig éIt' A prófét áküzeneté-
nek középpont1át azképezte (és ezért volt képes olyan megdöbbentően nagy ha-
tást kiváltani), hogyvitatták IzráelJahve színe eIőtt élt életénekeddigi szakaszát,
s hogy ew új történelmi horizontot tártak fel: Isten egészen új módon fog csele-
kedni lzráellel. Az oszövetség teológiáján beIúI ezért önálló összefüggésben kell
szólnunk róluk.

25
IEy tesz például E' Jacob: Théologie de l,Ancien Testament (1955) címrj mrivében.
l.í

11.7
 iI A HEXATEUKHOSZ TEOLOCIAIA Io

A szövetségteológia által rneghatározon időszabob a k,ánoni üdvtörténetben

Az SMőz 26,5 kk. ősi hitvallás a egyéb korai történelmi áttekintésekhez (summá.
riumok) hasonlóan az üdvtörténeE egyes eseményeit azonos jelentóségűnek tartot-
ta, s így is illesztette őket egymás mellé. Nem találkozunk semmiféle olyan kísér-
lettel, amely meghatározott csúcspontok vagy fordulópontok megrajzolásárairá-
nyulna. Amikor azonban egészen különböző és teológiai SzempontbóIegészene|térő
jelentőségű hagyományegységek felhasználásával kidolgozták a történelem ezen
egyszerű és ingatag sémáját, szükségessévált, hogy felosszák, szakaszokra bont-
sák a történelmet. Az isteni cseiekvés ielentősebb eseménvei ekkor elkülönülnek
az inkább epikus je11egr3 történelmi .pi.odoktol, a törtéáelem felosztása pedig
egészen sajátos teológiai kapcsoiatokat tár fel az ewes korszakok között. Ezeknek
az ősi áttekintésekben nyoma sem volt. ALegjellegzetesebb fordulópontokat }ah-
ve szövetségkötései képezlk'
A héber n'.rl szót csupán jobb hí1án fordítjuk a ma használt ,,szöge!-sj8:szfuIjll.1
A héber kifejezés ugyanis jelölheti magát a megállapodást, azaz annak lefolyását,
de vonatkozhat a két fél között ilyképpen létrejött Szoros kapcsolatra, közösségre
is. Komoly előreIépést jelentett, amikor Begrich a ,,szövetséget', két e|térő jog(t
partner kapcsolataként értelmezte, olyan megállapodásnak tekintve azt, amelyre
egy magasabb rangú szeméIy kényszerít egy alacsonyabb jogállásút (vö. lózs9,6
kk.; 1Kir 20,34;1Sám 11,1 kk.)' Lényegében csak a magasabb rangú szeméIy cse-
lekszik szabadon, tehát csak neki van meg a szabadsága arra, hogy döntést hoz-
zorl, azazhogy esküt teye\' A másik Í.éIezzel szemben tökéletesen passzív.2 Erre
az e|járásra az a feltéte(ezés szolgáLtat magyarázatot, hogy a passzív fél nyilván-
valóan semmiféle hátrányt nem okoz magának, hiszen ha nem fogadná el a szö.
vetséget' a számára kedvező, biztonságot nyújtó kapcsolat helyett egy igencsak
veszé|yes, bizonytalan jogihe|yzetet választana. A szövetségtehát jogi alapú kap-
csolat, amely a lehető legszilárdabb biztosítékabárme|y közösséget létrehoző em-

1A következőkhi3zvö-l. Begrich: Berit,Z,\W 7944,7|&'. p.; W Staerk: Theol. Blátter 1937'295 k. P.; c-
Quell: ThWBNT II' 10ó kk. p.
2
Begrich kimutatta' hogy a szövetség önmagában nem tartalmaz semmiféle követelményt, s voltaképp
nem létezik belső összefüggés a szövetségkötés és a törvényadás között, i. m. 6 k. p.

TT2
 A HEXATEUKHoSZ TEoLoclÁ]A

beri kapcsolatnak, s mint ilyet ünnepé\yes szertartások, Isten segítségül hívása,

szakrális étkezés,saját fejre kimondott átok stb. kíséretébenkötik meg (vö. 1Móz
26,30;31',46'54; a sajátos szertartáSt illetően vö. ]er 34,1,8 és l,Mőz 1'5,9 kk.). A szö-
vetségkötéssel biztosított kapcsolatot több helyütt a n#r; szóvaljelölik (IMőz26,30
kk.; 1Kir 5,26; Ezs 54,10; Iőb 5,23), amelyet a mi béke szavunk ismét csak megkö-
zelÍtőIeg ad vissza.3 A oi)p jelentése ugyanis sértetiensége, teljessége egy kapcso-
latnak, azaz olyan állapot, amelyben harmonikus egyensúly uralkodik, amelyben
akét féIigényeiés elvárásai kiegyenlítik egymást. A szövetségkötés célja tehát ép,
rendezett és ígazságos kapcsolat kialakítása két fél között.a A szövetség mivoltá-
nak értelmezése, Begrích nézete szerint, a történelem folyamán azonban módo-
sult. A szövetséget elfogadó személytis egyre inkább esküre kötelezték, s így maga
is feltételeket szabhatott stb., azaz magának a szövetségnek a|ényege változott
meg, jóllehet a két fél kapcsolatának sosem vált csupán az egyenlő jogállás az alap-
jává; amiről szó van, az egy kétoldalú, szerződésszerű megáLlapodás kialakulása.
A szövetség felajánlásából szövetség\ szerződés vált'5 Mindamellett kétséges, hogy
e ponton az eItérő jogállású szeméIyek közti szövetségről kialakított felfogástóla
szerződés-gondolatig íve\ő egyenes vonalú fejlődésről van szó. Az oszovetségnek
a szövetségról kia1akított felfogása kezdettől fogva sokkal öSszetettebb volt, még-
pedíg azért (amint azt az újabb kutatások aiap1án tudjuk), mert nem volt eleve
sajátosan \zráelita elképzeIés, hanem a szerződésre vonatkozó ókori keleti felfogással
van összefüggésben, amely sokkal szűkebb határok között mozog, mintsem azt
eddig tudtuk.6 Ujabban a szövetségkötés még egy f'ormájára felhívták a figyelmet,
nevezetesen amikor egy magasabb rangú harmadik szeméIy köt szövetséget két fél
érdekében.A szövetségnek ilyesfa1ta közvetítésére péIdául szolgálhat az a szövet-
ség, amelyet ]ahve fog kötni az állatokkal lzráel javára (Hós 2,20). Emellett azon-
ban a ]ózs 24,25 és a 2Kir 23,3 is feItéte\ezi ezt a fe|f'ogást.7
Iztáe| a maga ősi hagyományaiban megőrizte annak emlékét,hogy Jahve szö-
vetségi kapcso_Iartb.q |épett vele. Ez a kapcsolat, amelyet kízáróIag isteni törvény
hozott létre, magátőI értetődően eleve radikálisan kizár minden olyan felfogást,
amely természeti-mitologikus kapcsolatot Íeltételez az istenséggel'8 A szövetség
tudata sajátos módon két, eredetileg teljesen önálló hagyományegységben jelent-
kezik, jelesü| az atyáWal és a Sínain kötött szövetségrőI szőIő hagyományokban.
A jahvista műve a két szövetséget a történelem csúcspontjaiként ábrázolja, Mind-
két esetben az ősi szövetségképpel taláIko7unk: egyedül }ahve cselekszik, a földi
partne! aki elfogadja, amit tesz, passzív. Abrahám teljes öntudatlanságba merül,
3 Újabban Noth állt eIő azza| a javaslattal, hogy a c1'|p a salimum, ,,kibékülés'', ,,megegyezés,,alapián
érteImezendő, ame|yet a mári szövegek a szövetségkötéssel kapcsolatban használnak. M. Noth: Ge-
sammelte Studien zum AT (1,957),142-154. p.
a
L Horst: Recht und Religion im Bereich des AT,Ev. Theologie 1.956,67. p.
5 LMőz 31,44 lSárr' 23,16 kk.; 2 Sám 3,21 lKir 75,79
; ; ; J er 34,8.
ó
G. E. Mendenh all.: Law and in Israel attd the Ancient Near East, 1955; K. Baltzer: Das Bundesformula1 sein
UrsVrung und seineVerwendung in AT (teol. dissz. Heidelberg,7957).
7
M. Noth: i. m. 742 kk. p., H. W.Wo|ÍÍ': Jahve als Bundesverminler,W 195ó, 31ó kk. p.
8 Eichrodt I 10. p.

1.73
 ÍZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAjNAK TEOLóCIÁIA

míg Jahve egymaga e\végzi a szertartást. A Sínain kötött szövetségrői szóló jahvista
beszámoló (2Mőz24,9-71) jóllehet töredékes (mai formájában szorosan egybekap-
csolódik az elóhista recenzióval) , az azonban egyértelrnű, hogy a szöveg egyoldalú
védelmi kapcsolatként érteImezi a szövetséget (noha maga a szó nem szerepel) (vö.
2Mőz24 ,I1) . A2Mőz24,3-8-ban szerepIő elóhista beszámolóban már más kép tárul
elénk: azembernek szigorúan esküt kell tennie, döntésre kényszerúl,s csak akkor
kerül sor a szöVetség megkötésére, mégpedig írásos formában, amikor az ember ki-
nyilvánítja beÍeegyezését. Ez terméSzetesen nem ;elenti azt, hogy ezzel a szövet-
ség létrejöttének feltételévévált Volna' hogy IzraeI engedelmességet tanúsít-e;ar-
ról van szó inkább, hogy feltétlenül szükségesnek tartották a szövetség elfogadó-
jának személyes döntését, s hogy ezzeIaz a kérdésis jelentőssé vált, hogyvajon
eleget tesz-e annak, amit vállalt. Amellett, sőt éppen abban, hogy Isten felajánlot-
ta kegyelmét, megjelent a törvény. Eltekintve a Sínain kötött szövetség jahvista
szövegváltozatátőI (amely túIságosan töredékes ahho2'hogy riresszemenő követ-
keztetéseket vonjunk le belőIe), az egész oszövetségben igen Szorosan összekap-
csolódik az Istennel kötött szövetség és annak kinyilvánulása, hogy Isten törvé-
nyeket akar felállítaníIzráelszámára,9 A Deuteronomium teolőgíájában olyan szo-
ros egységet képeze két esemény,hogy a ,,szöuetség,, sző egyenesen a parancsolatok
szinonimájává vált. A ,,szövetség Lábláí,, azok a táblák, amelyeken az írásba Íog-
LaLt tíz parancsolat á11 (5Móz 9,9,I1,I5), a ,,szövetség Ládája,, pedig azokról a pa-
rancsolatokat tartalmazó táblákról kaota a nevét. amelveket benne őriztek (4Mőz
10,33; SMóz 1'O,B;Jőzs3,3 stb.).
Teológiai szempontból a két szövetségkötés határozza me1 a teljes jehovista
művet, tekintve hogy ekkor kapcsolatba hoztákőket egyrészt egymással , másrészt
a cenezistőIlózsuéíg ívelő teljes üdvtörténetteI, Az atyákkal kötött szövetsé$
központi tartalma az országra tett ígéretvolt, ebben az ígéretben pedig annak ide-
1én az atyák Istenét tisztelők kicsiny köre részesült'10 Ahhoz, hogy fogalmat al-
kossunk arrói, micsoda hatalmas utat járt be és mekkora változáson ment keresz-
tül e hagyományeIem addig, amígbeépúlta ]ahvistába, ahhoz azt kell figyelembe
vennünk, hogy a földre tett ígéretben az atyák eredetileg nyilvánvalóan a közeli
megvalósulás távlatával részesültek, éspedig arra vonatkozóan, hogy a kultúrterület
peremén vándorló Mózes előtti fél.no'naád törzsek kivétel nélkülletelepednek. Köny-
nyen beláthatjuk, hogy az atyáknak tett ígéretebben az eredeti értelemben még
nem számolt a föld elhagyásávaI és egy jóval később ismét bekövetkező bevándor-
lással, amely Jőzsué alatt ewszer s mindenkorra végbement, Ez az elem itt azon-

9
Kérdéses,hogy ebben.valóban az eredeti szövetségkép lefokozódását kell-e látnunk (amint Begrich ál-
lítja:i.m.3;9k.p.).Ugytúnik,Begrichtúlságosaniselhamarkodottantettkülönbséget azegyo|dalú
tekintve hogy a legósibb szövetségkötés sem igen gondolható el anélkÜ1, hogy
és kétoldalúberít között,
kényszenilt volna be|eegyezni a szerződésbe. Azt is figyelembe keli vennÜnk,
a szóvetség elfogadója ne
hogy aJahvéual kötött berít gondolata eleve hatással volt erre az igen összetett fogalomra.
t0
1Móz 15,18. A. A|t: Kleine Schriflen I óó k. p.

r74
 A HEXATEUKHOSZ TEOTOGIA]A

ban már egyenesen az a tényező' amelyik a legszembetűnőbb módon teremti meg

nem csak a jehovista mű, de az egész Hexateukhosz egységét is - éppen ez az őriá-
si, feszültségekkel terhes időszaI<asz, amely a földre tett ígérettőI azős\ígéretJőzsué
alatti beteljesedéséigíveI, Az ősi ígéretértelmétaz is módosította, hogy az erede-
tileg csupán az atyák istenét tisztelők kicsiny közösségét érintő szavakat ekkor
Izráel egészére és az izráeliták honfoglalására vonatkoztatták. Ez a folyamat ab-
ból a szempontból is érdekes, hogy miképpen elegyedett egymással a konzervati-
vizmus és a szabadság az ősi hagyományok továbbadása során. Az országra tett
ős\ Ígéretegyszer ugyan már beteljesedést nyert, nevezetesen amikor Izráel Mőzes
elótti ősei letelepedtek a kultúrterüIeten, a későbbi nemzedékek szárr'ára azonban
egészen új értelmet kapott. Ekkor már a tizenkét törzs birtokában lévő területre
vonatkozó ígéretnek tei<intették, s ebben azű1értelemben hatotta át a telJes Hexa.
teukhoszt.
A Papi irat a szövetségteológia szempontjából némileg eltérő szerkezetű, s így a
Hexateukhoszt a fentebb említetteken túi néhány egyéb jellegzetes vonással egé-
szíti ki. A Papi iratban két szövetsé g szerepe|, a Nóéval és az Abrahámmal kötött
(1'Mőz 9,1 kk.; 17,1' kk,), A Papi irat szövetségről kialakított felfogáSa nem tartal-
maz jogí vonatkozásokat. A szövetségben itt Jahve üdvösséget ígétve,szabadon
fordul az emberekhez'11 A Nóéval kötött szövetség esetében maga Jahve hozzalétre
a szövetség jelét, azÁbrahámmal kötött esetében viszont a szövetségelfogadójá-
nak a feladata,hogyÍétrehozza a jelet, hogy, mintegyhitvallást téve, elfogadja Isten
üdvösséget ígérőa1ánlatát, azaz elvégezze a körülmetélkedést. Az Abrahámmal
kötött.szöVetség tartalmánál fogva sokkal nagyobb távlatú; három í,géretettartal-
maz: Abrahám nagy nép atyja Iesz, egészen új kapcsolata lesz Istennel (,,Istened
leszek,,), és saját országra Íogszert tenni. Az atyákrőlszóló 1ehovista elbeszélés-
ben is jeljntős szerepet iátszik a naw nép kialakulására tett igéret, de itt nem ké-
pezv az Abrahámmal kötött szövetség sajátos tartalmát. Az az ígéret,ame|y sze-
rint Abrahám és utódai egészen sajátos viszonyban lesznek Istennel, csak a Papi
iratban található meg. Ez az ígéretelővéte\ezi a Sínain történt kijelentést, mint-
hogy már megjelenik benne a Sínain kötött szövetség formulájának második ele-
me (,,Népem lesztek - Istenetek leszek") ' A P általunk ismert formájában nem beszéI
a Sínain kötött szövetségrőI Ea talán később beillesztett szakaszban azonban
szerepe7 a szombat mint a szövetség jele megtartásának kötelezettsége (2Mőz
31',12-17).Igy azután mégiscsak lehetségesnek kell tartanunk, hogy a P eredetileg
beszámolt a Sínain kötött szövetségrő),, ezt a szakaszt azonban a JE-val való össze-
kapcsolás során (a 2Mőz24-re tekintettel) elhagyták.
A Hexateukhoszvégső formájának történelmi hagyományát tehát a következő
szakaszokra oszthatjuk: Isten megteremtette a világot és az embereket. Miután
az özönvízben eltörölte a megromlott emberiséget' Isten az új emberiségnek a

11
A szövetségről kialakított eredeti felfogás éppen a Papi irat szóhasználatában feieződik ki: Isten ,,létre.
hozza a szövetséget', (o'j?it), ,,adja,' (ry) azt: 1.Móz 6,78;9,9.77 k.|7; 17,2.7.19.27 stb. Isten ,,az ő, szö-
vetségérdbeszé|.

715
 IZRÁI'L ToRTÉNETI FIAGYoMÁNÍAINAK TEoLTGIÁÍA

megmaradást biztosító rendelkezéseket adott, s a Nóévalkötott szövetségben sza-

vatolta a világ és törvényszerr3ségeinek krilső fennállását. Majd elhívta Abrahámot,
s szövetséget kötve vele számos utódot, sajátos Isten-kapcsoiatot és Kánaán föld-
jét ígérteneki. Az első ígéretEgyiptomban teljesült, mikor is az atyákból nép jött
létre; a második a Sínain, amikor Isten Izráelnek egy új szövetség megkötése során
flE) közössé gi éIetétés Istennel való kapcsolatát szabá|yoző rendelkezéseket adott;
a harmadik pedig akkor, amikor Izráe|Jőzsuévezetésével elfoglalta Kánaán föld-
1ét. A szövetségteológia ily módon tehát a Hexateukhosz teljes hagyományanya-
gátháromszorosan is azígéretés a beteljesedés pólusai közé rendezte. A kezdetet
egyedúl az atyák képviselik; még nem alkotnak népet, még nem jött létre köztük
és Isten között az a sajátos kapcsolat, amelyre í1éretetkaptak, s még nincs saját
földiük. Később az atyákbő| nép jön létre, amely azonban nélkülözi az Isten-kap-
csolatot és a földet, végül pedig - s talán ez aIegtöbb feszültséget tartalmazó idő-
szak - a teljes egészébenIstenre irányuló IzráeI a pusztán keresztül hosszú időn át
a végső ígéret,Kánaán fóldje felé vándorol.

I. Az őstörténet
1. A teremtésrő' szólró beszámoló teológiai helye

Már jó ideje felismerték, hogy Jahve teremtésérőL részletesebben csupán későbbi

szövegek beszélnek. Ha eltekintünk a |ahvistától (minthogy nem beszéI a világ
teremtéséről), végső soron mindössze Deutero-Ezsaiással, a Papi irattal és egy1k-
másik zsoltárral számolhatunk, amely zsoltárok korának meghatározása jóllehet
nehéz feladat, korai eredetük mellett azonban mégsem szól semmi. Az az elgon-
dolás erőteljesen kétségbe vonható, mely szerint e különös tényre az szolgá|tat
magyarázatot, hogy lzráelaVII-VI. század előtt Jahvét a legkevésbésem tisztelte
a világ teremtőjeként. Valójában nehezen képzelhető eI, hogy Izráelt a vallási éle-
tében számos teremtésmítoszt felsorakoztató kánaánita világban eleve ne érték
volna olyan ösztönzések, amelyek alapján a teremtéSt, azaz az e1et, a földet, a
csillagokat, a tengert, a növényeket és az állatokat kapcsolatba hozhatta volna
Jahvéval. A teremtésgondolat késői megjelenésének oka valószínűl.eg egyszerűen
csak az, hogy viszonylag hosszú időt vett igénybe, amí,gIzráe| képes volt megta-
lálni a helyes teológiai kapcsolatot a már korábban kialakult teremtéShit és a Jah-
ve tulajdonképpeni, azaz történelmi üdvtetteirő| szóIő hagyomány között. Az ősi
kultikus hitvallás erre vonatkozőan nem tartalmazott semmit, s a helyes teológiai
kapcsolatot csak akkor ismerte feIlzráe|, amikor képessévált arra, hogy felismerje
a teremtés és az üdvtörténet teológiai összefüggését. Ez kétségkívülnehéz felada-
tot jelentett, s a kérdésektisztázásáhozlzráe|nek időre volt szüksége. A kánaá-
nitákkal szemben lzráel ugyanis nem a mitikusan érteImezett környező világból
merítette az isteni gondoskodás, áldás és védelem gondolatát. Jahve kinyilatkoz-
tatása feltárta előtte a történelmet, s kizárólag ennek alapján kellett meghatároz-

716
 A HEXATE UKHosz TEoLŐctATA

nia a teremtés fogalmát , Az,hogy IzráeIképes volt kapcsolatba hozni a teremtést

az üdvtörténettel - s nem pedigegy mitikusan érte7mezett jelennel _, nagyszabá-
sú teológiai teljesítmény volt. Mindamellett néhány határozottan korai szöveg is
tanúskodik a teremtéshitrői, amelyek cáfoiják azt a hosszú időn keresztül uralko-
dó felfogást, hogy az csak későn jeient meg.12
Tagadhatatlan, hogy az ősiizráeli Jahve-hit meghatározott történelmi tapasz-
talatok alapján kízárólagaz üdvösségbe vetett hitnek tekintette magát. A legősibb
hitvallási formulák ezt egyértelműen bízonyít1ák. A teremtéshit kialakulásának
történelmi problémájánálazonban kétségkívülnagyobb jelentőséggel rendelkezik
az a kérdés,hogy miképpen kapcsolta egybe lzráeI a teremtéShitet a maga törté.
nelmi tényeken.alapuló üdvösségbe Vetett hitével. Tanulságos röviden szemúgyte
venni Deutero-Ezsaiást, akit széles körben a Papi irat mellett a teremtéshit másik
nagy tanújának tekintettek. Ha viszont bármily futólag is áttekintjük a vonatko.
zó szövegeket, beláthatjuk, hogy Jahve mint Teremtő nem képezi Deutero-Ezsai-
ás igehirdetéséneklényegi tárgyát, A próféta péIdául a 42,S-ben vagy a 43,1'-ben
himnikus kijelentéseket teszJahvéról, ,,aki az eget teremtette'', ,,aki megteremtett'
megformált téged,,,hogy azután a főmondatbanszőtériológiai témákra térjen át:
,,Ne félj, megváItaiak''. E helyütt, de a 44,24b-28-ban is, a Teremtőről szóló kije-
lentések a mellékmondatban kapnak helyet, vagy értelmezői szerepúk van. A pró-
féta igehirdetésébenszemmel láthatóan alárendelt funkciójuk van, önálló szere-
pük sehoi sincsen, s céljuk az,hogy megerősítsék a bizalmat ]ahve hatalmában és
segítőkészségében,A legjelentősebb s',empontot mindezzeI azonban még nem érin-
tettük. A teremtésre utalva Deutero-Ezsaiás azért képes megszilárdítani a Jahvéba
Vetett bizalmat, mert magát a teremtést is üdveseményként érte|mezi. AzÉzs
44,24-ben Jahve a következőképpen nevezí meg magát: ,,a te megváltód és a te
teremtőd''. E helyütt és az 54,S-ben szembeötlően könnyedén áLIít egymás mellé,
sőt fűz egybe a szerző olyan hittartalmakat, amelyek a mi gondolkodásunkban
sokkal inkább elkülönülnek egymástól. Jahve a világ Teremtóje, de ő teremtette
Izráelt is.13 Ézs51,9 k-ban e két terem!és szinte azonossá válik egymással. A pró-
Í'étaszőt ejt a világ teremtéséÍől,ug7anald<or azonban IzráelEgyiptomból történő
megváltásáról is beszél, hiszen alighogy megemlíti a káosz-szörnnyel folytatott
küzdelem mítoszának nyelvén a víz visszavonulását, nyomban áttér a sás-tengeri
csodára, amikor is Jahve ismételten visszaszorította a vizet, ,,hogy átkelhessenek a
megváltottak''. E helyütt tehát már-már azonossá válik a teremtés és a megváltás,
s e kettő a káosz-szörnnyel folytatott küzdelem képébenszinte az üdvösséget ado-
naányoző drámai isteni cselekvés egyetlen aktusaként jelenik meg' Sok szempont-
bólhasonló jelenséggel találkozunk a7soIt77,1,7 kk. esetében, amely szakasz po-
étikai formájánál fogva (trikola, tautologikus parallelizmus) különösen ősinek te-
kinthető. Az ateolőgiai elgondolás azonban már meglehetősen késői eredetű, amely

|2ZsoIt |9,2 kk.; 1Móz |4,19.22;24,3;7Y:lr 8,12 (text. ernend.).

I3Y.Rad: Das theologische Probtem des atttest, Schöyfungsglaubens (BZAW 66' 1930 138 kk. p. R. Rendtorff:
DietheotogischeStellungdesSchöpfungsglaubensbeiDeuteroiesaja,zThK1954,3kk. p'

177
 IZRÁEL TÓRTÉNETI FIAGYoMÁNíA]NAK TEOLÓGIÁIA

Jahvénak a történelemben megmutatkoző hatalmát Teremtőként birtokolt teljha-

talmából vezeti le (}er 27,4I&.; Ezs 45,72 k.).
A teremtésről kialakított szőtéríolőgiai természetű felfogás mindamellett közel
sem csak Deuterc-Ézsaiásnáljelenik mlg. A 1so|t89 cel1apeIdaul,,Jahve kegyelmi
megnyilvánulásainak,' (ntn. 'ro1) megéneklése' A szerző itt kétségkívülelsősorban
a Dáviddal kötött szövetségre, a messiási királyság megalapítására gondol, a szö-
ve7egy jelentős szakasza azonban a teremtés egyes alkotásairól szól, amelyeket a
szerző egyérte|műen egyenesen a zsoltárban megnevezett isteni üdvtettekhez so-
ro1' Még viiágosabb formában jelentkezik mindez aZso|t74-ben' Itt is találkozunk
egy közbeeső himnikus szakasszal, amely }ahve megszőIításávaI kezdődik, ,,aki
üdvtetteket víszvégbe,,ni.ulD' )ub, majd felsorakoztatja }ahvénak a teremtésben
végbevitt tetteit (Zsolt 74, 72-1'7).
Mindezek alapján nyilvánvaló , hogy a teremtésről kialakított szótériológiai jel-
Legű felÍogás az alapja a }ahvista és a Papi irat teremtéstörténetének is.la Sem a ],
sem a P nem szemléli Jahve teremtő mrivét önmagában, hanem a történelem me-
netébe illesztik azt, ame|y azután tovább folytatódik Abrahám elhívásáig, végül
ped\gIzráelhonfoglalásáva!végződik. Az a szempont tehát, amelyből a két for-
rásirat ,,szerzője,, megírta művét, a Jahve áItalIzráellel létrehozott , idvösséget ígérő
kapcsolat szíve'E, kapcsolat teológiai igazolása céljábőI kiindulópontként mindkét
történelemábrázoIás a teremtést vá)'asztja, s az elbeszéIésszil'át innen vezetik to-
vább IztáeIig, a frigysátoríg, a megÍgért országig' Bármily nagyra törő elgondolás
is - a teremtés IzráeI etiológiájának része!15 Erthető módon rendkívüli újításnak
számított az, hogi1 a teremtéS első helyre állításával kiegészítettékaz ősi hitval-
lást. Minden amellett szőI, hog,1 ez a kiegészítésa ]ahvistának a korábbi hagyo.
mányokat teológiai egységbe rendező tevékenységérevezethető vissza. Az Abra-
hámtól Józsuéighúzódő igen kiterjedt hagyomány ű1fajta alap lerakását tette szük-
ségessé,mást, mint amit a hitvailás nyújthatott. Az Isten irányította történelem
kezdetét ekkor egészen a teremtésig előrehozták. Az üdvtörténet kezdópontjának
ilyetén megállapítása azonban csak azért volt lehetséges' mert a teremtést is Isten
üdvtetteként értelmezték.
Ez a teremtésről kialakított felfogás természetesen messzemenő teológiai kö-
vetkezményekkel járt. A teremtést ettől fogva Jahvénak a történelemben létreho-
zott műveként, az idő folyamában megvalósított tetteként értelmezték. A törté-
nelem távlatai tulajdonképpen csak most' a teremtéssel táruinak fel. |óllehet Jah-
ve első műveként az abszol,3t kezdetet képviseli, a teremtés mégsem elszigetelt

'a Korábban különösnek talált ák, hogy az elóhista forrás csak az atyák történetével (1Móz 15) veszi kez-
detét. A hagyománytörténetről való mai ismereteink alapján éppen ez a kezdet a természetest és felel
meg a hagyománynak. A |ahvista esetében éppen az az űi, hogy önkényesen ez e|é i|7eszti az egyete-
mes emberiség őstörténetét.
Jahve világgal kapcsolatos terveinek, felismerhető az 5Móz 32,8.ból (text.
|5 Az,lr'ogy lzráel szerves része

emend.) is: ,,Amikor a Felséges részt adott a népeknek, amikor szétosztotta az emberfiakat, szilárd
határt szabott a népeknek az uelóhímlényekn száma szerint; de Jahve része az ő népe, lákób a kimért
öröksége.',

118
 A HEMTEUKHosz rEolŐcútn

esemény, Iahve egyéb tettei fogják követni. Kulönösen a Papi irat teremtésről
szó-
ló beszámolójában hangsúlyos az időbeliség, hiszen itt a teremtés beilleszkedik a
nemzetségs a Papi irat nagy genealogikus vázlatába (IMőz2,4a),
sőt maga a n- végbemenő folyamat, ámit a napok eg,masutániá-
nak jelzése 16
Ha viszont a teremtéstörténet belekápcsol őd]k,az
időbe, akkor egyszer s mindenkorra kilépett a mítosz területéről, s már nem időt-
len, a természet körfoÍgásában végbeménő kinyilatkoztatás.

Az eddig elmondottaktól nagymértékben eltér az, amive| az ószövetségi bölcsességben talál-

koz
hit
hitt )

de Vö. továbbáPéId 3,19 k';8,22 kk'; 14,31;2

a bölcsességi irodaIom sajátos teológiai feltét
mennyi késői szöveg esetében számolnunk keli- azza|, hogy anélkül is szótériológiai
érte1mú-
ek, hogy klÍejezett formában kapcsolatban lennének az údvtörténettel.

:'
2. A Jahve teremtését bemutató leírások

A világ és az ember teremtéséről szőIő ószövetségi kijelentések vizsgálata során

céIszerű külön tárgy alni
himnikus szövegeket. Az
gok feltárása, olyasmiről
Vagy nem pontoSan ismer, összefüggések
nyrijtani. A szövegek másik típusa közös talajon á11 a hallgatóval vagy az
olvasó-
val, s nélkülöz minden tanítói szándékot. Ezek aszövegek í Teremtő és
a teremtés
dicséretét tartalmazzák (jóllehet nem csak mellékesen ámÍtik ezeket),
s ezért ehe-
lyüt't végső soron csupán közvetett módon használhat1uk fel őket. E
szakaszok hát-
teréb á1l bizonyosfaj|a ,,teremtéstan'', amelynek egyes elemei
sokfé eg, de mégsem a liözvetlen taníiás celiauot.E szakaszok
stílus eltér a tö6bitő
míg a teológiai éS tanító jellegú szövegek
helyeken egyenesen egzaktságr a törekedÍ
tőséggel rendelkezik teológiai számvetésür
teológiai, azaz elsősorban dicséretet tarta
kintve is túlsúlybanvannak, eiejét veheti
grí helyeket és distinkcióikat' A ianításna
funkciója, de i maradt, s
tétele' Az osz n két olya
amelyek a tere vetlen táo

,,A teremtésrő' szóIóbeszámoló.része egy

16
. olyan történelmi sémának, amelyet számok és időpontok
jellemeznek'', L. Köhler: Theologie71. p.

110 t '' , :> ' 't';! )-

.12
 l,:
/'' .'
IZRÁlt ToRTÉNETI FIAGYoMÁNYAINAK TEoLŐGIÁIA

iratot (1Móz7,I-2,4a) és a iahvista teremtéstörténetet (7Mőz2,4V25),vagyis azt

akét fejezetet, amelyek a teremtést kiemelten őstörténetként, az Izráel körében
megnyilvánuló isteni üdvtettek előkészítésekéntigyekeznek bemutatni. A két
beszámoló nye|vezetét, vaiamint teljes szellemiségétés gondolatvilágát tekintve
nagyban e|tér egymástól, de súlyos hiba, ha téves ítéletetalkotunk a Jahvista nagy-
szabású teoIőg\ájárőI csak azért, mert egészen más módon, jelesül egyszerű, képi
formában közelíti meg mindazt, amírőIbeszéI, E fejezetben ténylegesen sokkal
közvetlenebb módon nyújt tanítást, mint az inkább teológiai distinkciókkal fog-
lalatoskodó Paoi irat:
Altalánosai. eIfogadott tény, hogy a |ahvista teremtéstörténete lényegesen ko-
rábbi eredetű, mint a Papi iraté, s irodalomtörténeti szempontból is évszázadok-
kal korábbra kell helyeznünk kialakulását. Az viszont már téves, ha a két beszámoló
közöttiidóleli különb-séget a bevett módon teszik me1 az érte|mezésalapjává,
tekintve hogy jogosan merü1 fel a kérdés:a tárgyaIt témákat oly határozottan és
közvetlenül megragadő Papi irat nem őrzi-e éppens'éggela kozmol'ogiai gondolkq.
dá9 9g/ Q9ibb formáját. A Papi irattal szemben a }ahvistának a teremtésrőIés apara-
dicsomról szó\ő e\beszélése a maga tömörségre törekvő,képszerű, vagyis közvetet-
tebb leírásával szellemibbnek és szabadabbnak hat' AI<étbeszámolóban egymás-
tól teljes mértékbenls!'!QgbÖz..9-so.dq]!odá9i fo1má! találhatók, s ezért ajánlatos
elkerülni, hogy gondolkodás nélkül egy egyszerű fejlődési séma alapján értelmez-
zük őket, és állapítsuk meg a közöttük lévő kapcsolatot. Cyakran hallhatjuk, hogy
az]Mó42,!a--?'.5 er_Qy9lj99en miqikus jellegű. Ezzel kapcsolatban azonban csak annyi
helytálló, hogy az elbeszélésolyan elképzeléseket használ fel, amelyek korábban
valóban a mítoszok körébe tartoztak. Szellemtörténeti szempontból ugyanis nem
Iétezíknagyobb ellentét, mint az, amely a valódi mítosz víIága és a jahvista terem.
téstörténet telvilágosult, jőzan gondolkodása (amely oly idegen a ZaVaroS mitoló-
giától) között ál1 fenn. Mennyivel közelebb áII ezzel szemben a mítoszhoz az év-
századokkal későbbi EzékíeInéItalálható Ieírás az első emberről, aki ott áll Isten
hegyén kerubok és drágakövek között (Ez28,1'1' kk')! Ha kétségkívülősi képzelet-
világhoz tartoző elemeket (folyók, kert, gyümöLcs, az éIet fája, kígyő) érvényesítő
gondolatisága alapján ítéljük meg a Jahvistát, oiyan felvilágosult józansággal ta-
lálkozunk, amely az ősí mitikus eiképzeléseket már csak igen kífejező képekként
használj a fel. EzzeI ellentétben az 1' Mőz 1 következetes teológiai-kozmológiai ref-
lexió-kgümi.lqe.!1qrrtalrrrazza, olyan nyelven kifejezve azokaL, amely sosem tér
el a kitűzött témáktól, s mindig egészen közvetlenül beszéI róluk. Az egyes kije-
lentések itt sosem rejtenek valamiféle mö8öttes értelmet, mint a ]ahvista esetében,
értelmük mindenütt világos, jelentésük egyérte\m,3en az, ami közvetlenül megra-
gadható' Éppen e szigorú öSSZPontoSítás és teológiaí egzaktsáe megvalósítása ér-
dekében me1lőzött a beszámoló minden költői vagy vallásos érzeImi töltést, úgy,
hogy az már a merevség határát súrolja.
Akétbeszámoló megegyeztk abbőI a Szempontból, hogy mindkettó, jóllehet
más-más módon, az ember, vagyis a férfi és a nő teremtésébenteljesedik ki. Az egész
világ tehát kízárőLagazemberremint Jahve legfőbb teremtményéreírányul, hiszen

p0
 A HEXATEUKHoSZ TEOLŐGIAIA

az 1'Mőz 2 ,4b I<]<. vég- és csúcspontja is a férfi és nő kettős égébenmegjelenő tel jes

ember teremtése. Vitathatatlan, hogy az IMőz 2,4b kFban az ember az a közép.-

pont, amelyköré Isten Í'e|épÍttmíndazt,amit tesz, az7Mőz 1,1 kk-ban pedigaz
em'per ggl kgzmolQgiq! p-i1amis csúcsát képezi.\7 A kozmológiai szempontok sok-
kal erőteljesebben jelentkeznek a P-ben, s teremtéstörténetét ennek megfelelően
úgy alkotja meg, hogy azcéIra irányultan Uwarl, mégis fokozatokon keresztül halad
az ember teremtése felé' A világ és annak teljessége a maga egységétés belső fel-
építettségétnem egy olyan kozmológiai óselvből nyeri, amilyeE aziőn természet-
bölcselők igyekeztek feltárni, hanem |ahve teljességgel személyes teremtő akara-
tából. Az elbeszélésa világot _ oly sok teremtés-mÍtosztól eltérően - nem vezeti
vissza két mitikus köntösben megjelenített szeméLyes óselv teremtő harcára sem.
Azt illetóen, hogy miképpen valósul meg Jahve leremtő akarata, a Papi irat több,
nem jelentéktelen teológiai különbségeket felmutató meghatározást nyújt. Az eI-
beszéIéscsúcsa az a mindent összefoglaló kijelentés , hogy Isten ,,megteremtette,'
a világot.

Az itt felbukkanó x1; ige a teológiai természetű papi nyelv szakszava, amelyet kizáről,ag az
isteni teremtéssel kapcsolatban használnak.l8 Deutero-Ezsaiásnál is a semmihez sem hason-
lítható isteni teremtés értelmébenjelenik meg (Ézs40,26.28;45,18 stb'). A szót a próÍéta a
himnuszok kultikus nyelvébőI Vette át (Zsolt 89,I3'48; 104,30; 148,5). Azokon a helyeken is
a x11 ige szerepe\,, ahol Jahve új teremtéséről van szó (Zsolt 102,19;51,12). Minthogy ezze|
az isteni cselekvéssel kapcsolatban sehol sincs sző már e|őzőIeg meglévő anyagról, összefo-
nódik vele a creatio ex nihiloról alkotott elképzelés.lg
Az isteni cselekvés je|zésére szolgáI továbbá - ritkábban ugyan - a;1;7 ige is (1'Mőz74,79 '22;
SMóz32,6; Pélid 8,22 stb.; vö' az Elkána személynevet), amely a kánaánita vallásból került át
az ízr áelíta nyelvhasználatba'20

Csupán az egymás után következő teremtő tettek kibontakozása során jelenik

me1azazelgondolás, amely szerint a teremtés a parancsot kimondó sző áItaImegy
végbe, A24' versig (a szárazi'öIdi állatok megteremtése) ez á|1 az elbeszéIésközép-
pontjában' ezt követően azonban valami teljességgel ,jjlrép ahe|yébe. A szó által
történő teremtésről kialakított felfogást tehát az első versben szereplő s1p értel-
mezéseként kell felfognunk, amely elsódlegesen az isteni teremtés abszolút Íárad-
hatatlanságára utal. ]ahve akaratának kicsiny megnyilvánulása elegendő ahhoz,
hogy létrehozza a világot. Ha azonban a világot a teremtő igehozta létre, akkor
egyfe|őI éles.határ húzódik közte és Isten között; sem nem kiáradása (emanációja)
az isteni lényegnek és elényeg hatalmának' sem nem azok mitikus értelmű önki-
fe1eződése.Isten és a világ között egyedül azigebiztosítja a kapcsolatot. Másfelől
teljességgel elhibázott kísérletlenne, ha elsósorban negatíve, azazegy élesen elkü-

17
B. Jacob: Das erste Buch der Tora (1934) 952. p.
18P. Humbert: Emploi et portéeduverbebara (créer) dansl,AncienTestament,Thz|947,401 kk. p.
19
A creatio ex nihilo fogalmának körülírása csak a 2Mak 7 ,28.ban jelenik meg'
20
A kifejezést például a Rász Samra.i mitolótiai szövegek használják (Gordon II,57I23,IGret I 57 stb.)' A
ir;;7-val kapcsolatos szemantikai problémákhoz vö. P. Humbert: Festschrift für Bertholet (1950) 259 kk. p.;
P. Katzt The Journal of Jewish studies, YoL 5, Nr. 3, 726 kk- p.

727
 ZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEotŐcIÁ]A

lönítő meghatározás értelmében fognánk fe| ezt a teremtésről kialakított nagy je-
lentőségű képet. Ha a világot Isten szabad akarata hozEa|étre, akkor a világ Isten
legsajátabb tulaidona, Isten pedig a vtIágUra,21

Azazelgondolás, amely szerint a világot a szó (ige) hoztal'étre, igen széles vallástörténeti
háttérrel rende]kezik. AzEnuma elii cím(t babiloni tQrcln9*é-q9p.o.gzlen is azzalbízonyítja iste-
ni hatalmát Marduk, hogy parancsszavávallétrehoz, majd megsemmisít valamit (4. tábla20
kk.). Ezek mogött az eIképzeIések mögött nyilvánvalóan a szavak varázserejébe Vetett elter-
jedt hit áll, s úgy véIték,ez a varázserő az istenség esetében eléri |egf'őbb tökéletességét. Ha
közelebbról megvizsgál;uk, úgy túnik, az 1Móz ]. roko-ns9csl.4!!a-t-qz óeFyipt-qmi (,,mem-
phiszi,') teológia egves elemeiveI. amel]l szerint Ptah.alnlnde4sgalslelc.ézíVévelés nyelvé-
ve|,, , azaz szaváva\ Flakoloba tet-eL\i te:lékenysegét. A kilenc istent (az ősvizet, Rét, a nap-
istent stb') szava által teIemtette. E vallástörténeti ,,párhuzam,, annál is érdekesebb, mivel e
teológia az első olyan tervszerű kísérlet, amely az istenek sokaságának valamiféie egység
által történő meghaladására irányult (H. Junker: Die Cötterlehre von Memphis, 17940] 20, 47,
55. p.). A mai napig nem tisztázott, hogy ezek a III. évezred első Í.e]'ébőI származő igen ősi
papi spekulációk miféle kapcso1atban állnak az 1Móz elsó Íejezetéve|,de valószínrjbbé válik
az összeÍúggésa kettó között, ha az 7Mőz 1 mondaniva1óját - amint az egyébként is jogosan
Íeltételezhető - az óízráelíta bölcsesség egyik formájának tekintjük. A 1Móz 1.en kívül vi-
szonylag kevés szakasz tanúskodik a szó által történó teremtésről: Ezs 48,13;Zsolt33,6;148,5.
Erre utal továbbá: Ézs41,4;45,72; Am9,6;Jőn4,6k'
i\ ;
Jr
A teremtés egyes.aikotásai azonban TereÁtohozvaIő viszonyukat illetően
á
nagymértékbenküiönböznek egymástóI, közel semigaz, hogy valamennyi egyfor-
mán közvetlenül Istenhez kapcsolódik. A legtávolabb a formátlan, képlékeny, sö-
tét, feneketlen káosz á1l Istentől, s a köztük lévő viszony pontos teológiai megha-
tározása aligha lehetséges. Nem állítható azeÍső Versre hivatkozva, hogy a káosz
leremtetlen 1 azaz eIőzetes adottság Isten számára. Másfelől az az elgondolás sem
igen állja meg a helyét, amely szerint akáosz teremtett' hiszen az, ami !e{ep-tg!!'
nem'k9o-t!lius. A teljes szakaszfeIépítéseszempontjábóI a2. Vers mégis igen jelen-
tős teológiai funkcióval rendelkezik, hiszen a káosz nem más' mint a teremtést
Íenyegető abszolút veszéIy; egyike továbbá az ember ősi tapasztalatainak, s ezért
rrlln-den-kíjelentésénekfolytonosan ezzeI szemben kellett ígazoIőd-
'rerémfeffift
nia: Isten a formátlan masszából emelte ki a világot, s azt szúntelenül tulajdon
véghetetlen méIysége fölött tartja. A nappal és az éjszaka természete is egészen
eItér egymástőI.zz Az éjszaka még a káosz sötétségéből őriz valamit , de már az Isten
által létrehozott rend határolja. A nappal ezzeI e7\entétben abból az ős\ fénybőI

2' ehhez az élő isteni szemé|yhez,

,,És a teremtmény ilyképpen a mata totalitásában hozzákötődött
egziszenciáját ésLényegéttekintve telies egészében ráirányult... Isten szavának alkotása |ett,beszédé.
nek meg-felelése [Entsprechung seines Spruches]. Már kezdetben, s ily bensóségesen Isten kegyelmére
irányult. Ily kevéssé\ett része egy o|yal hely, ahonnan legitim módon elfordulhatott volna Isten ke.
gye1mét61. Amikor eIér.l őt a kegyelem szava, akkor éppen a bölcsesség, a jóság' a hatalom éri el, ame-
lyek nélkül nem is létezne. Ez a sz6, amikor eléri a teremtményt, valóban annak tulaidonává válik.'' K.
Barth: Kirchtiche Dogmatib IlUl, 722. p.
22
Zsolt74,16:,,Tiéd a nappal , az é1je| is tíéd.,,

r22
 A HEXATEUKHOSZ TEOLTGIAIA

származő fény, ame|yet Isten elsóként teremtett meg' A növények csak közvetett
módon kapcsolódnak Istenhez, minthogy a foldből sarjadnak ki, amelyet Isten a
teremtésben va|ó részvételfeladatávaIbízott meg, Az állatok is szorosan a fold-
höz tartoznak, de Isten egészen rendkívüli szavakkal áldja meg őket: legyenek ter-
mékenyek, és szaporod1anak. A teremtés piramisának legfelsóbb fokán azonban az
ember á1l, aki egészen közvetlen kapcsolatban van Istennel, sőt avllág, ameIy az
emberre irányul, csakis őbenne kapcsolódik egészen közvetlenül Istenhez. A tobbi
teremtménytőI eItérően az embert nem is az isteni szó teremti megi az ember
megalkotására Istent szíve7egméIyébőI eredő, egészen sajátos és magasztos elha-
tározás indította, A legjelentősebb azonban az, hogy utolsó alkotása modelljét Is-
ten a feIsőbb mennyei világból kölcsönözte. A teremtés ewetIenalkotása esetében
sem utal minden IIy nagyszabású módon egészen közvetlenül Istenre, mint az
embernél.
Az az állítás, hogy az ember Isten képmása,23 Semmifé|e magyarázatot nem ad
arra vonatkozőan, hogy ez valójában mit is jelent. A kijelentés elsődlegesen azt
igyekszik meghatározni, hogy az ember mi célból részesült benne. A legfőbb ne-
hézségetaz okozza számunkra, hogy a szöveg önmagában elégségesnek és egy-
értelműnek Lartja azt az áIlítást, hogy az ember ténylegesen Isten képmása. Két
dolgot jelenthetünk ki: a ,kép,,, kisebb vagy nagyobb ,,szobor'' jelentésű n)s és a
,,hasonlóság,,, ,,olyan, mint'' jelentésúnln '" szavak - utóbbi az előbbit érteImezi,
amennyiben a belső rokonság és a hasonlóság je1entéséthangsúlyozza _ az ember
egészérevonatkoznak, s nem csupán szellemi természetére;a két szó továbbá (ha
nem egyenesen elsősorban) az ember testi fe1építésénekdicsőséges mivoltára is utal,
...l.]l-ra ..li])-ra,
a (,,ékesség,,, amellyel lsten kitüntet-
, ,,Íenség'')és a
''ma8asztosság,,
te őt (Zsolt 8,Q Még 9gyértelműbben beszél az Ez 2B,I2 az e\ső ember ,, tökéle-
.2a
tes szépségérő|''Annálfogva, hogy Isten képmása, az ember jóvalmagasabb ran-
gú a többi teremtménynél. Másfelől azonban az ember e teremtményi méltósága
felülről is korlátozott. Miféle modell szo\gált teremtése alapjáuli E látszóiag mind
közül leglényegesebb kérdésrea szöveg meglepően általános választ ad, s nyilván
nem véletlenül. Miképpen értelmezendő a 27. versben szerep\ő n'ü*l Magára Is-
tenre Vonatkozik, vagy azoÍ<ra a mennyei )'ényekre, akik trónja körül állnak4 Ne-
tán mindkettőre4 Amikor teremtésre hívja fel ön,magát, Jahve összefog mennyei
udvartartásával (vö. ehhez: IKir 22,19; |őb 1,,6; Ézs 6,I-3), s így egyúttal újfent
elrejtőz1kebben a sokaságban. A felszólításban megjelenő többes szám miatt azon-
ban az ember istenképmás-mivoltát nem vonatkoztathatjuk egész enkizárőIagkőz-
vetlenül Istenre.2s A Zsolt 8,6 e ponton is értékesadalékkal szolgál, hiszen a 6.
versben szereplő,,kevéssel kisebbé'' egyérteIműen az angya\okra vonatkozik; a zsol-
tár ugyanis ,,Jahvét'' szőIítja me8' a 6. versben azonban nem fahve, hanem Elóhím

23
L. Köhler: Die crundstelle der Imago Dei Lehre cenesis 4,2é, Thz 1948, 16 kk. p.
/ L. Köhler: i. m. 19 k. p. szerint a Papi irat meghatározása különösen is az emüer egyenes testalkatára

25
Köhler is korLátozó értelmúnek tekinti a mmr:-t. A képmás mivoltról szóló állítás ezze| veszít ereiébő|,
i. m. 20 k. p.

123
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEOLóCIÁIA

áII' Aszőt már a LXX is cí77eXoL-jalfordította. Az oszövetség fogalmi világába he-

lyezkedve a következőt mondhatnánk.. az ember Elóhím-alakúnak teremtetett.
További megáIlapításokra csak köZvetett úton juthatnánk, jelesül annak a kérdés.
nek a vizsgálatával, hogy miféle képet alkotott magának IzráeI ezeL<rőI azEl'óhím-
lényekről. Két je1zőjüket biztonsággal megállapíthatjuk: ,,bölcsnek'' és jónak', tar- ,,

tották őket (2Sám 1,4,1'7.20;1'Sám29,9),

Izráel valőjábqn Jahyéról iS antropombrf képet alakított I<i, de ez a közkeletű
megállapítás éppen az oszövetség gondolatvilágát értíféIre, minthogy a Iahve-hit
természeLéL figyelembe véve nem á11ítható, hogylzráel istenképe antropomorf;
el1enkező1eg lzráel az embert tekintette teomorfnak . A nagyszárrrű ptőEétaí vagy
költői, azaz teolőgiai szempontból nem re1eváns szöveg mellett azEz 1',26 ígen
visszafogott kijelentése kü1önösen nagy jelentőségű: ,,Jahve dicsőségének'' fényben
történő megjelenése határozottan emberi vonásokat mutat. Joggal jutottak arra a
megállapításra, hogy azEz !,26 teológiai szempontbóI az emberről mint Isten
képmásáról szőlő tanításnak a 1'Mőz ,26-ban található locus classic usát előIegez1 .'
1,

meg.,u Ha a P szt|árd meggyőződése, hogy az ernber modellje a teremtett világon

kívü1keresendő, s hogy az ember hasonlít is e modellhez, különösen Jahvéhoz Fű-
ződő víszonyát tekintve, al&or ezzel egyideiűleg hallgatólagosan az Isten és em-
ber közti végtelen különbséget és távolságot is elismeri. Ez elsősorban puSztán a
nagyság kérdésétérinti, mivel Izráel Jahvét hatalmasnak képzelte (Mik 1,3 ld<.; Ezs
63,1 kk.; Zsolt24,9), azonkívülazonban minőségbeli kü1önbségről is s.zó tan, mi-
ve1Jahve |űzszerű, hatalmas ragyogású Fénytermészete természetesen távolról sem
mérhető össze az ember ri:;-jáva1. A távo1ság azonban mindenekelőtt az emberek
közti nembeli különbségből adódik. A töldön megmutatkozó el,őhím.lények meg-
jelenése olyannyira emberszer(t volt, hogy va1ódi kilétüket gyakran nem is ismer-
ték fel (Bír 6,1,1, kk.; Józs 5,13 1d<.). Egy helyütt nemi meghatározoLt.ságukról is szó
van.27 Jóllehet magát Jahvét is férfinak képzelték eI, az az elgondolás azonban tel-
jességgel idegen volt lzráeItől, hogy nemiséggeI rendelkezne, hogy teremtő tevé-
kenységétnemi úton végezné.A környező vi1ág vallási kultúráját ismerve ezigen-
csak meglepő, tekintve hogy a kánaánita Baal-ku1tusz termékenységi kultusz volt,
amely a [epbs ycÍ/los-t a teremtő istenség abszolút misztériumaként ünnepelte.
IzráeI szemében azonban a nemi kettősség a teremtményekre 1ellemző tényező,
amely az isLenségre nem vonatkozik'
A P csak arrő]' ad részletes és világos tanítást, hogy mi a céI1a az ember istenkép-
más-mivoltának, azazhogymilyen szerepIeszezzelazember sajátja. Ezpedignem
más, mint uralkodás a világban, amellyel kapcsolatban a szöveg meglepően erőtel-
jes kifejezéseket használ (D;9 1etiporní,Ieigázni, nrr taposni Iprést], uralkodni). Isten
tulajdon fenségénekjeleként heIyezte az embert a világba, azzal a céllaI, hogy
megvédje és érvényesítseuralkodásra támasztott igényét.Ismeretes, hogy fensé-

2o ';
P Humbert: Et udes sur Ie técit du Paradis et de la chute dans la Cenése (1'940) , 172. p. Jahve emberi alak-
jára következtethetünk továbbá a2Móz75p;Ézs 6,1 kk'; Mik 1,2 kk.; Dán 7,9 alapján-
27 7Móz ó,2. Gondolhatunk a szeráfok szemérmének elrejtéséreis (Ezs 6,2).

,ta^
L2a
 A HEXATEUKHOSz TEOLŐGIAIA

gük jeleként földi nagykirályok is előszeretettelállítják föl képmásukat birodalmuk-

ban. Ebben az érteIemben tekintetteIzráeI az embert Isten képviselőjének,28 Az
ember uralma nem korlátoződ1k az állatokra, hanem kiterjed az egész vIlágra. Az
állatok csak azért vannak megemlítve' mert ők az ember egyedüli vetéIytársa\;2g
mindamellett egyértelműen alá vannak vetve neki. Az ember istenképmás-mivol-
tát illetően a legjelentősebb az a szereP, amelyet az ember a nem emberi világgal
kapcsolatban tölt be. A teremtésnek amellett, hogy IstentőI ered, az ember képmás-
mivolta révénűjabb sajátos Istenre irányultság lesz a része. Az ember uralkodói
joga természetesen nem fogialja magában a gyilkosságoL és az állatok megölését'
Jahve teremtő akarata szerint az állatokhoz hasonlóan növényekkel kell táplálkoz-
nia. Ez az egyetIen hely, aho1 aP az Isten áita] teremtett világkezdetén uralkodó
béke állapotára utal.
A 1Móz 5,3 szerint Adám ,,hason1óságában, képmása szerint,' nemzette Sétet.30
Ennek a jelentése az, hogy Isten az embert legfőbb méltóságának a nemzedékeken
át folytatódó nemzés útján történő továbbadására képesítette. Következésképpen
nem állíthatő,hogy az istenképmás-mivolt elveszett' Ezttámasztja aIá azis, hogy
még Nóé idején is feltételezik meglétét(1Móz 9,6b). A bűnbeesés tp4éleE.Élle-
het a teremtett emberi természetben végmenő súlyos zavarokról s-z.ámol be,-arróL
azonbaq azŐszövetség sehol sem nyilatkozik, hogymiképpen érintik.ezels azgmber
isrenkepűsegét.
Nagy hangsűIy heIyeződik arra, hogy Isten ,,bevégzi,,, azazbefejezi teÍemtett
alkotását (1Móz 2,1' k,), EzzeI v1|ágosan elhatárolódik egymástól a teremtés és az
a megőrző s megmentő gondoskodás, amellyel Isten Folytonosan teremtése felé for-
duI, Az építménykészen á1l, s már léteznek a teremtmények is, amelyekkel Isten
a továbbiakban kapcsolatban lesz. Isten mindamellett azzaI Íejezte bg 19repq1és9q,
hogy.i.h'9t-ej1!\1."pb.' megpihent.31 lélreértelm eznéikéztá hély.i'r'" úgyvehÉnk,
hogy Isten ,,bevezette,, a szombatot, hiszen e helyütt semmi sem utal arra, hogy
Isten e megnyugvásra kötelezte vagy rendelte volna az embert. A megnyugvás
másfelől azonban sokkal több, mint egy kizárőLas Istent érintő esemény: amiről
itt szővan, az rejtett módon már a világnak és azembernek is sajátja, noha ez
természetesen csak később válik teljes egészébennyilvánvalóvá. Ha Isten megál-
dotta ezt a megnyugvást, akkor az tertium quid (valami harmadik) Isten és a világ
között, természetesen csupán előzetes adottságként, amelyet az ember még nem
ismer fel, mégis olyan Istentőladományozort értékez, amelybenlzráel később, a

28
W. Caspari: Imago divina, Reinh. Seebergfestschrift 1929,208' p. Az a meghatátozás, hogy az ember
feladata a föld fölötti uralkodás, meglepően szekuláris. A babiloni teremtéseposz szerint az errtber ,az
istenek szolgálatával,,van megbízva (Enuma elis ó' Tábla, 7 k.).
2e
K. Barth: i. m-232. p.
30
Az igencsak kétséges,hogy a két fő fogalom, a nml és a c)s sorrendjének megváltozása valamint a : és
) prepozíciók felcserélődése (lMőz 1,26) mögött meghatározott szándék rejlene, példáu| az a nézet,
hogy Sét csak Adám képmása volt, Istené viszont teljes értelemben már nem.
31
A világot tehát nem a hatodik Íapo^' azaz utolsó teremtő alkotásával f.e1ezte be Isten (ellentétben a
LXX-val), hanem a hetedik napon. Az, hogy Isten nem folytatta tovább a teremtés munkáját, s hogy
megpihent, kétséttelenÜI önmagában is ielentós és figyelmet érdemel.

125
 T - i'.., ',iott
IZRÁI'L ToRTÉNEI ru.cyotvtÁNyRnnr rlorócIÁJn

maga idején részesedni fog. Teljes értetienségrevallana, ha a teremt ést|ezárő iste-

ni megnyugvást Isten világtól való elforduiásának tekintenénk, hiszen az egy o\yan
egészen titokzatos kegyelmi esemény, amelyben Isten teremtése felé fordul.

A teremtéstörténetet természetesen teljes egészében a kor kozmológiai ismeretei határozzák

meg. Az azonban helytelen, ha a keresztény egzegétaú,gy véIí,hogy mivel ezek idejétmúltak,
a legkevésbé sem szükséges figyelembe venni őket, s teszi ezt arra hivatkozva, hogy a teoló-
gusnak csupán az tMőz 1 hit körébe vágó á1lításaiva1 kell foglalkoznia, a természettel kap.
cso]atos ismereteivel nem.Ezzel szemben kétségtelen, hogy a Papi irat teremtéstörténete nem
csak teológiai, de atermészettel kapcsolatos ismeleteket is kíván nyújtani. Ami számunkra
különös és nehezen érthető, az az, hogy a szövegben a teológiai és a természettudományos
felismerések minden feszültségtól mentesen átszöVik egymást. A kijelentések két csoportja
nem csak egymás meliett áll, de össze is fonódnak, olyképpen, hogy végső solon az LMóz t
egyetlen helyét illetően sem á11ítható, hogy az egyik mondat mindenestó1 természettudomá-
nyos (és ezért azután számunkra érdektelen), míg a másik Wzáró\ag teológiai jellegú lenne.
A teológia éppen a kor természeti ismereteiben talált olyan eszközre, amely tökéletesen meg.
Í'elelt számára, s amelyet igénybe vehetett meghatározott témák _ itt történetesen a terem-
tésbe vetett hit - pontos kifejtésére.

Számtalanszor megállapították már, hogy a Jahvistának a teremtésről és a para-

dicsomról szőIő eIbeszéléselényegesen eltéÍaz IMőz L-tőI. Az előbbi esetében esl
egyszer(I eIbeszéIésről Van sZó, amely ennek megfelelően a Szavait is sokkal kötetle-
nebbül választja meg. Kultúrtörténeti Szempontból is egy másik, jelesül szárazÍöLdi
kultúrkörből származk. Míg az 1Móz 1.ben a teremtés a víz visszavonulása követ-
keztében válik káo szból kozmos sz á, addig a }ahvis ta szerint az ő s áI7apot v íztől érin-
tetlen pusztaság, amelyet Isten jóindulatúan megöntöz, s így oázissá, múvelésreal-
kalmas földdé változtatja. EgyáÍtalán, a Jahvista sokkal kisebb teruletet vesz szám-
ba: még csak nem is a ,,fö1drő1'', hanem azembeÍ egészen közvetlen környezetérő
beszéI: kertről, folyőrőI, fákróI, áliatokról és az asszonyról.Irőinézőpontja sokkal
antropocentrikusabb, mint a P-é, elbeszéIése mindamellett mégis jelentős kiegészí-
tése és folytatása a Papi irat beszámolőjánal1 hiszen olyan kérdéseketérint - termé-
szetesen anélkül, hogy ez irodalmi célja lenne -, amelyekről a Papi irat nem ejtett
szőt. Arra vonatkozóan ugyanis, hogy miképp viszonyul az ember akerthez, az á7-
latokhoz és a másik nemhez' a J jóval többet mond el, mint amit a P közöl.
Az elbeszéIés azza7, hogy kivétel nélkül mel,őzi a kialakult teológiai fogalma-
kat, sokkalta kötetlenebb módon tárja fe| Jahve jóindulatát, amely átÍogó gondos-
kodással fordul az ember felé, megalkotja körülötte a paradicsomot' s ezek után iS
azt fontolgat ja, hogy mi válhatna még a javáta. A tudás fájárőI való evést megtiltó
parancs is Isten gondoskodó étzúletébőIfakadt, hiszen a gyümölcsökelf.ogyasztá-
sa gyökerestől megrontaná az embert. MindeneseLre egyértelmríen,|jszerű ténye-
ző, hogy az ember egy tilalom révénIsten akaratával szembesül, s döntésre van
felszőlítva azzal,hogy szabadsága határok közé szotul.
A legfontos abb, hogy a beszámolő részÍetekbemenően mutatja be a férÍiés a
nő teremtését,s merész képet használ, amennyiben a teremtő Isten itt minden

126
 A HEXATEUKHOSZ TEOLOGIAJA

távolságtartás nélkül elmerül művében, s akár egy f.azekas, annak megformálásá-

val (-ry.) foglalatoskodik. A felhasznált anyag a fold; az embet azonban csak azzaI
válik,,é1őlénnyé,, ,hogy Isten egészen közvetlenül beléleheli leheletét. A 7' vers tehát
pontos definíciót tartalmaz _ ami igen ritka a Jahvistánál. Az ember mq8teremté-
se itt az 1'Móz 1',26 k-vel ellentétben egyrészt még szeméIyesebb, sőt bensősége-
sebb isteni cselekvéskéntjelenik meg, másfelől viszont észre kell vennünk, hogy
iz eIbeszéIésben bizonyo'f"1t" iomórsag is tükröződik: az ember éIetekízárő|ag
az isteni lehelet adománya; ez azonban nem Szerves része az emberi testnek' s ha
Isten bármiképp is megíagadná illékony ajándékát, az ember visszazuhanna ha-
lott anyagi áilápotába (z'ótt 1'04,29 k.; Jób 34,L4k').
A nő megteremtésére1óval a térfi megalkotása után kerül sor, hiszen ő aleg-
végső és a legtitokzatosabb azok közül a jótétemények közül, amelyekben Jahve
részesíteniakarta a férfit. Isten olyan segítőtársat szánt neki, aki ,,megfelel neki,'
(i'r::l): olyan, mint ő, mégsem azonos vele, ellenkezőIeg:velre szemben á11, és ki-
egészítiőt. A férfi ugyan segítőtársként ismeri el az eléje vezetett állatokat, ezek
mégsem voltak egyenrang(l társai' Istent ez egészen titokzatos módon a nő meg-
teremtéséreindította _ a férfiból! Anő az állatokkal ellentétben már tökéletes társa
volt a férfinak, a férfi pedig azonnal felismerte ezt, s társaként üdvözölte őt. Eb-
bőI világossá vá1ik az is, honnan ered a nemek kÓzti vágy ősi ereje, amely nem csil-
lapszik, amíg nem válik ismét ,,egy Lestté,' a gyermekben, hiszen a nő a férfiból
vétetett, sezértismétegyesülniükkellegymással.AjahvistateremtéStörténetegye-
nesen az erósz hatalmának etiologikus magyarázatára irányul _ ezt a vágyat maga
a Teremtő oltotta az emberbe (24 k. versek). A férfi és a nő nemüknél fogvaÍétező
összetartozását ezzeI a teremtésben megmutatkoző leefőbb csodává és titokká

"'T'i és a J között igen nagy r<uronusag'ek mutatkoznak. A kétségkívülegészen

eltérő körökbőI származó hagyományok nem csak az egyes témák megjelenítésé.
ben különböznek, hanem abban is, hogy mi az, amivel foglalkoznak: a P érdeklő-
dése a ,,vtlág,, és a benne éló ember feié fordui, míg a J az ember közvetlen környe-
zetének jelenségeit veszí számba, és meghatározza, hog,7 az ember miképp viszo-
nyulhozzájuk. Abban azonban megegyeznek, hogy felfogásuk szerint a teremtés
közvetlenül az emberre irányul, aki a teremtés középpontja és célja. Ezenkívül
mindkettő bizonyos mértékbenelszigetelt az oszövetségen belül. A Papi írat szö-
vege szígorúana teológiai mondanivalóra összpontosít, s ez éppo\y egyedúIáIő,
mint a J.ben az egyes viszonyok mélységesfeltárása, amelynek az Oszövetségben
ezt köve|ően sehol sem találjuk nyomát. Amikor Izráel más összefüggésben be-
szélt arrőI, hogy ]ahve megteremtette a világot egy az előzőeknéLkétségtelenül
'
elterjedtebb felfogás kínálkozott számára, mely szerint Jahve drámai küzdelmet
vívott a káosz urával. Ez pedtg azt ÍeItéteIezi - s ez ú1 vonás! -, hogy akáosz nyíIt
ellensége Istennek. A Zsolt 46,4 és89,1,0 akáoszgőgjérő1 (n;u, nlu) beszél. Jahve
azonban felemelte a szavát ellene (Zsolt 1'04,7) , sőt szörnyű csapást mért rá (Zsolt
74,1'3 k,), s győzeImet aratott e hatalmak fölött, amelyek most a teremtés alsó ré-
szén alszanak, s bár lehetséges, hogy felébrednek (Jób 3,B), Isten órséget rendelt

1,27
 IZRÁEL ToRTÉNETI HACYOMÁNYAINAK TEOLóGIA]A

ellenük (Iőb7,I2)'32 Egyértelmű,hogy ezek az elgondoiások összefüggésben állnak

a Marduk és Tiamat közti küzdelemről beszámoló babiloni mítosszal. A Jahve és
a káosz közti küzdelem számos, részbenbízarr rész|etétőLeltekintve (vö. például
Ez32,2-8),]ahve ellenfele mitikus szeméIykéntjelenik meg (a neve Ráháb vagy
Leviátán, Ezs 5 1',9 k, Zsolt 89,1' 1 ; 7 4,1' 4), olyannyira, hogy a vonatkozó s zövegeket
szinte bizonyosfajta kozmológiai dualizmus fogalma alá sorolhatnánk. A maguk
erőteljesen mitikus formájánál f'ogva azIzráel áItalátvett kozmológiai elemek is
élesen kiütköznek az 1'Mőz 1'-gyelszemben. Mindamellett tel kell tigyelnünk arra,
hogy azösszefüggésben sehol sem jelenik meg a mítosz egésze, hanem csupán futó
említésesik róla' éspedig szem1átomást olyan összefüggésekben, amelyekben a
pontos teológiai kijelentések nem 1átszanak szerepet. A költők és a próÍéták szo-
kása az, hogy minden aggáIy nélkül és a1kalmilag felhasználják ezeket a kétségkí
vül inkább népies elgondolásokat.

A teremtésről szóló kijelentések harmadik , az e|őző kettőtól nagymértékben kÜlönbözó cso-

portj a a bölcsességi gondolkodás gyümölcse' A bölcsesség szinte egyá\talán nem kapcsolódott
lzráel ősl' teológiai hagyományaihoz, s a mitológiai hagyományt is minden esetben csupán
egészen közvetett módon és szellemi síkra helyezve használta fel. olyan szellemiség nyilat-
kozott meg benne, amely tudatában vo1t az emberi értelem Íeltárő és rendező képességeinek.
A teremtésben ennek megfelelően fáradhatatlanul az értelmességet kutatja, s racionális né-
zőponrjábó| a teremtés technikai problémái felé fordul. Az a csoda ragadja meg, hogy Isten
megszilárdította a fö]det azlngatagmélységfelett (Zsolt 104,5;lób26,7;38,6), valamint az)
hogy miképp jönnek létre a meteorológiai jelenségek. Különösen a Jób 38 kk-ban és a bö1cses.
ségi himnuszokban követhetó nyomon a megértésretörekvó tájékozódástől az imádásig ve-
zető újszeÍűgondolati páIya. Egyértelmri ugyanis, hogy a bölcsesség sem adta fel a Jahvéba
mint teremtőbe Vetett hitet. A bölcsesség sajátosan eltéró hangsúlyÚ teológiai kérdésfeltevé-
séről a későbbiekben még szót eitünk (lásd alább 353. p')'

Úgy véljük, az ŐszöveLség teolőg\ájának nem feladata belebocsátkozni a világ

formájára és egyes részeíre vonatkozó elképzelések,valamint az ember lényegé-
nek, testi és szellemi sajátságainak fejtegetésébe, tekintve hogy ezek az e|képzelé.
sek számos egyéb felfogáshoz hasonlőan az előzetesen adott általános kulturális
és szellemtörténeti meghatározottságú tényezők körébe tartoznak, amelyek épp-
úgy megtalálhatók az őkorí Ke1et népeinek nagy részénéI,mint Izráelben. Mind-
amellett újra és újra hangsúlyoznunk kell, hogy a mi ,,világ'' fogalmunkat az ősi
Izráelnem ismerte. Mélységesokai vannak annak' hogy |zráel nem rendelkezett
o1yan kiforrott fogalommal, mint a görög ,,kozmosz,,. Izráel természetesen nem
volt abban a helyzetben, hogy a görögökhöz hasonlóan filozófiailag tárgyiasítsa a
világot, s olyan valóságként ragadja me1azt, amelyet azember önmagával szem-
ben állóként értelmezhet. Ennek az okát abban kell keresnünk, hogy lzráe| sze-
mében a ,,világ' nem statikus, hanem dinamikus va1óság volt, amelyet az ember
mindig új módon és sokféleképpentapaSztalmeg, s amely ennélFogva fogaimilag

32
H. cunkel: Schöyfung und Chaos in Urzeit und Endzeit2, |921,29 kk. p.

r28
 A HEXATEUKHoSZ TEoLóGIA]A

nehezen Íagadható meg, ewetlen őselvre történő redukcióvai pedigvégképP nem.

Izráelnem egy önmagában nyugvó, meghatározoEL rcnd á7taI szervezett valóság-
nak tekintette a világot , egyf.elől ugyanis úgy véIte, hogy Jahve sokkal közvetle-
nebb módon tevékenykedik e dinamikus világban, másfelől az ember is abban a
tudatban élt, hogy aktív résztvevője a világ folyamatának, hiszen akár jó1, akár
helytelenül cselekszik, tetteivel szüntelenül meghatározza környezete reakcióit.
,,Az ég és a föld,', amellyel Izráel körülírta a világo!' nagyon is felszínes meghatá-
rozás, amely egyszerűen a külsó jelenségekból indul ki, s tartalmi szempontból
megközelítőleg sem oIyan gazdag, mint a görögök kozmosz Szava. Ennél is jelleg-
telenebb ,,a mindensé g,, kiÍejezés()>ir Zsolt 8,7 ; Ezs 44 ,24; Préd 3 ,I) , A világ épít-
ménye lzráel szerint három szintre oszlik (2Mőz 20,4; Zso|t I1'4,75-17). Az ég-
boltot szilárd boltozatnak tekintették, amely óriási harangként ível a világ fölött,
folotte pedtg az égivtzek helyezkednek el (1Móz 1,B;7solt 1,48,4-6). A földet
korongként képzeltékel, amely az alsóbb káosztenger fölött,,oszlopokon áIÍ,, (Zsolt
1'04,5;24,2). A káosztengerből a földön források és patakok fakadnak (PéId B,2B),
de ami egyszeÍ már megtörtént, nevezetesen hogy a vizek fölemelkedtek, és szin-
te eltörölték a teremtést (1Móz 7 ,1I), az ismét bekövetkezhet. Sőt, a jelek szerint
IzráeIktfejezette^ számított arra, hogy e rendeze:Ien erők egy végső alkalommal
felkelnek Jahve ellen (Zsolt 46,4). Számos veszély fenyegette azt avlIágot, amely-
ben lzr áeI történelme kibontakozott.
Az ember mivoltával kapcsolatos ószövetségi elgondolások a legkevésbé sem
alkotnak egységes képet.33 Effajta egységet nem is várhatunk el, tekintve hogy az
ószövetségi források a legkülönfélébb korok és közösségek elgondolásait tartalmaz-
zák, arra pedig a teológiai hagyományok rendezésénélis kevésbémerült feI igény,
hogy egységesítsékvagy normáI<hoz ígazítsákezeket az antropolőgíai eIképzelé-
seket. Az oszövetség antropológiájának központi fogalma a ur1;, amelynek jelen-
tése: é1ő, A szó ezenkÍuil az Oszövetség néhány helyén az eredet\,,torok, gége,, 1e-
lentéssel is előfordul (Ezs 5,I4 stb.),34 s a legtágabb értelemben az emberben meg-
lévő vitalitásra vonatkozik: a tDl: éhes (5Móz 12,1'5), undorodik (4Mőz 21,5; Ez
23,18), gyűLiir (2Sám 5,B), haragvó (Bfu 1'8,25), szeret (1'Móz 44,30), szomorú (|er
1'3,1'7), és mindenekelőtt : halan dő (4Mőz 23,I0; Bír 1,6,30), azaz,,I<ímegy,, (1 Mőz
35,18); olykor pedig ,,visszatér,' (1Kir 1'7,2tk). Minthogy a zsidók nem vontak éles
határt a szellemi funkciók és a tes| (ro9) vitális funkciói között, lehető1eg tartőz-
kodnunk kellattól, hogy a szót,,lélekkel'' adjukvissza' ADP: a testben lakoz1k(SMőz
1'2,T3),d€qyértehűJÁ küIönböZil. őle (Ézs10,1B). Az aiiáüor{ii_'"Áaerke2.'Lk,p-
ge.l.'9"g-ör,.-é1y.q\..e1lenbe.n'nem. Az emberi szellem jd'öIésére meglehetósen ritkán
szoIgál a 1l-t.szó, csupán akkor, ha antropológiai értelme Van' S nem valamiféle
karizmáib Vonatkozik.3s Az ember szellemi aktusait általánosan a ,,s-=,:!Jl2_szo-

33
A. R. JohnsoryThe vitality of the individual in the thought of Ancient Israel,1949. C. Pidoux: Ilhomme dans
l,AncienTestament,7935.J.Pedersen: Israel I_II, |926,99 kk. p. Eichrodt II, ó5 kk. p. Köhler: Theologie 716
kk. p.
3a
L. Dürr: Z.l.w 7925,262kk-p.
35
Például t Móz 47,8; 45,27 ; Bir B,3 i 75,79 ; 1 Sám 30, 12; Éz3,74.

r29
 lzRÁil ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEoLTGIÁIA

val jelölték. Az egzegétának azonban nem szabad elfelejtenie, hogy e fogalom je-
lentése sokkal gazdagabb, mint a mi ,,szív,, szavunké. A:) nem csak a teIjes érzel-
mi élet széL<he|ye, itt lakozik az értelery és az a\a1gt is. A legrejtettebb lelki meg-
nyilvánulásokat a vesékhez (ni')>) kapcsolták (Zsolt 73,2I;Jer !7,10 Stb.).36

3 A bűn ryegjelenése és elhatalmasodása

-.
Már azószövetségi írások rövid áttekintése nyomán is megállapítlratjuk, hogy igen
csekély számúak ,,a,,bűnrő' szó1ó elméleti-teológiai állítások. Az oszövetség köny-
vei megszámlálhatatlan esetben említenek bűnöket, amelyeket valahol, valamikor,
valakivel szemben elkövettek, de igen ritkán találkozunk ,,a,, bűnÍe mint rendki
vül összetett vallási jelenségre vonatkozó teológiai reflexióval.37 A zsoltárok ugyan
tartalmaznak néhány olyan megállapítást, amelyek bizonyos egyetemessé Betigye-
keznek kifejezni, de kivétel nélkül ezek is mindig egy jobbára szeméIyes történés-
ből indulnak ki, amellyel kapcsolatban a beszélő panaszának ad hangot. Ez tehát
az 1eIenti, hogy az Oszövetség inkább azt abeszédformát a\kaImazza, amely leg-
inkább illik a bűn jelenségéhez' ;elesül a vallomást.
Mindettől kétségkívüleltérő és egészen sajátos az a nagyszabású hamartológiai
tanítás, amelyet a Jahvista a bűn megjeIenésérőLés lavinaszerű' elharapőzásáróI az
LMőz3-1,1,-ben kifejt. Izráe| ezt követően sohasem adott olyan részletes és egy-
ben o1yan általános érvényűtanítást a bűnről, mint itt, tipizáLt modelleken keresz-
tül. Az elbeszélő e helyütt természetesen nem egy elméIetet dolgoz1<t, kizáróIag
az a cé|ja, hogy valós események láncolatát tár1a f'eI, egy oÍyan utat, amelyet az
emberek ténylegesen bejártak, s amelynek következményeit már nem tehetik sem-
missé. A szerző természetes en azt a nyelvezetet és azt az eIbeszéIői formát alkal-
mazza, amely alkalmas arra, hogy megragadja ezt az ember és Isten között le-
játsződő belső történést. Ezeket a bűnbeesés és a toronyépítésközött elhelyezke-
dő történeteke! nem nevezhetjük mitikus jellegúnek. A bennük felhasznált elemek
közül ugyan több is végsó soron ősi mítoszokból származik, az elbeszélések gon-
dolati világa azonban olyan világos és áttekinthető, hogy szellemiségük eredetét
inkább a korai bölcsességben kell feItételeznúnk, ami pedigazt jelentené, hogy
éppenséggel szemben álinak az archaikus-mitikus gondolkodás minden formájával.
A Jahvista eredetileg egymástól független elbeszéléseket kapcsolt össze, s hoz-
záf,ízv e ezekhez a le g s zü ks é ge s e b b t e ol ó g \aí kie gészítés eke t, me gírt a az emb er is é g
őstörténetét . Elbeszélésénekátfogó nézőpont;a az emberiség és Isten eredeti kap-
csolatának drámai körülmények között történő felbomlása volt. Ez az emberiség
őstörténetét bemutató vázlatos áttekintés azonban oly sok mindent foglal magá-
ban, hogy nem követhetjük nyomon csupán ew szempontot Szem előtt tartva,

3ó
Csak Dániel beszé| a,,fej látomásairóI" Dán 2,28; 4,2.7 '70 stb''
37A korábbi tanítói könyvek fóként az 7Móz 6,5; 8,21; let 73,23; 17,9; ZsoIt 74,2 k.; 116'1|; lób 14,4
helyekre utalnak.

130
 A HEXATEUKHoSZ TEorŐcrAlA

hanem egyídejűIegtöbb szempontot is figyelembe kell vennünk. A következőkben

három I|yen nézőpontot emelünk ki: a teológiait, az antroPológiait és a kultúrtör-
ténetit.38
1. Az elsődleges nézőpont természetesen a teológiai, azaz az elbeszéIés össze-
függése elsősorban aztigyekszik feltárni, mit tettek az emberek Istennel szemben,
s miként reagá|t Isten az általa létrehozott rend egyre s,3lyosabb megsértéseire.
Minden azza|kezdődött, hogy az emberek szakítottak a tudás fájának gyümöl-
cséből. Az emberhez atyaként forduló Isten eredetileg minden elgondolható jóté-
teményt teremtménye javára akart fordítani; akarata azonban azvo|t, hogy a tu-
dás területén megmaradjon a határ közte és az ember között. A ,,jó és rossz tudá-
sa,, az elbeszéIő számára a héber nyelvhasználatnak megfelelően természetesen
jóvaltöbbet jelentett Puszta intellektuális folyamatnál. Alri sző egyképpen jelenti
minden megtaPasztalását s minden dolog és titok birtoklását, mivel a jő és a rossz
itt nem pusztán morális jelentésű, hanem a ,,minden,, értelmébenáI1r.39 Az ember
tehát szakított az Istennel szembeni engedelmességegyszerű és tiszta állapotával,
amikor megpróbált Isten felé növekedni, amikor minden teremtményi határ elha-
gyásávaléletét isteni szintre próbálta emelni, vagyis amikor olyan akart lenni, mint
Isten. Az ember ezzel f'eIelőtlenül megfosztotta magát a gyönyörűségek kertjében,
Isten közels égébenfolytatott életétőI.Ezek után fáradságban , kínző rejtélyek kö-
zött kell élnie, a rossz hatalmával folytatott reménytelen küzdelemben kell ten-
gődnie, végülpedig menthetetlenül elnyeli a halál. Az elsőemberpár fia agyonütötte
testvérét, mert megirigyelte, hogy Isten tetszéSéttalálta benne. De Isten meghal-
lotta a kiontott vér vádló kiáltását, és e\űzte a gyilkost a termékeny földről. Káin
pedig eltávozott ,,azŰr színe e1ő1''. Isten azonban nem hagyta,hogy a testvérgyil-
kossá vált embert bárki szabadon megölje; az ő é|ete számára is újabb titokzatos
védelmet biztosított (1Móz 4,15). Káin utódai körében azonban, miután a ková-
csok révénaz emberiség történelmében megjelent a kard, fékezhetetlenül elhara-
pőzott a bosszú és a megtorlás vágya. Később azonban bekövetkezett ew ennél is
nagyobb katasztrófa: a felsó isteni világban lakozó ElóhímJények egybekeltek az
emberekkel, s ezze| újfent megrendültek azok a teremtést tetmészettől je|Iemző
törvényszerűségek, amelyeket Jahve az emberek elé állított. Ez akatasztrófa felül-
múlt minden megelőzőt, hiszen már nem csupán az emberiséget érintette: az
emberek és a felsőbb isteni lények közötti határ semmisült meg. A teljes teremtés
eltorzulása miatt }ahve úgy döntött, hogy megítéli,vízáradattal eltorli az emberí-
séget. Csak egyvalakit őrzött meg' s az új, NóétóI származő emberiség számára
ünnepélyes formában szavatolta a természetes törvényszer,3ségek megmaradását,
noha felismerte, hogy azúj nemzedék is ,'ifjúságától fogva gonosz,,'40 Az ember
38
Ez a Íe|osztás természetesen mestetséges, de megóvhat egy túlságosan szrík keretek között rrrozgó ér-
telmezéstő|. Az egészhezvö. P. Humbert: Etudes sur le récit du paradis et de la chute dans Ia Genése,7940;
J.Begrich: Die Paradieserziihlung ZAW 7932,93 kk. p.; J. Coppens: La Connaissance du Bien et du Mat et
le Péché du Paradís (Ana|ecta l,ouvaniensia Biblica et orientalia 1948).
39
Ujabban H. J. Stoebe ahéber ,,ió és rossz'' kifejezést a kovetkezőképpenétteImezte: ,,azé|et szempont-
jából előnyös és hátrányos'' Zy'.w 1953,188. kk. p.
ao
7Móz 6,5; 8,27'

1.31
 IZRÁII ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLócÁ]A

tehát elsősorban abban tapasztalja meg Isten állhatatos türelmét, hogy fennma-
radnak a teremtés természetes törvényszerűségeí.Végülazonban Jahve mégis kény-
telen volt úgy dönteni, hogy me8osztja az emberek egységét.Bár nem készült el
az a hatalmas torony' amelynek építésébebelefogtak, vagyis nem következettbe
újabb katasztróf.a, }ahve azonban látta, hogy azönnön erőit felismerő emberiség
már semmitől sem riadna vissza, s ezért,hogy elejét vegye alegrosszabbnak, ,,össze-
zavatta,, a nyelvet, azaznépekre osztotta az emberiséget, s ezekmár nem értették
meg egymást.al
A Papi irat sokkal tömörebb formában és más nézőpont alapján alkotta megaz
emberiség őstörténetét , Az a felfogás azonban természetesen téves, mely szeiint
egyáltalánnem is ejtett szót a bűn megjelenéséről, hiszen amikor azt olvassuk ,hogy
,,a föld pedig mind romlottabb |ett az Isten előtt és megtelt a föld erőszakosság-
gal,, (LMőz 6,11,13), az aP rendkívül tömör elbeszéIői stílusában éppo\y k\Íejező,
mint másutt egy tel;es elbeszéLés. Az viszont igaz,hogy a P igen csekély figyelmet
fordít a bűn jelenségére;minden erőf'eszÍtése a szigorú értelemben vett teológiai
tartalmak, azazIsten tetteinek és rendelkezései kinyilvánításának pontos bemu-
tatására irányul. Azözönvíza P esetében sokkal nagyobb jelentőségű, mint a J-nél:
az egészv|\ágra kiterjedő katasztrófa, amelyet Isten az utolsó pillanatban még
megakadályozott, amikor ugyanis az égívizek ()uo) felülről, a tehóm pedig alul-
ről e|árasztotta a földet, összeomlással fenyegetett minden, amit Jahve a teremtés
során ,,elválasztott'' egymástól. Ezértis érnek olyan váratlanul azutánazok a mind-
ettől naryban eItérő, megtartásra vonatkozó rendelkezések, amelyek Eorrásakizá-
rólag Jahve kegyelmi akarata. A P ezeket nagy gonddal kialakított nyelvezettel tárja
elénk (1Móz9,1kk')' E rendelkezések abbólindulnak ki, hogy a teremtmények
közös életének összhangja megbomlott. Az özönvízután élő emberiség életállapotát
aonn, ,,etőszak'', ,,!örvényszegés,, jel|emzí.a2 Hogy ennek véget vessen, Jahve enge-
déIyezte az állatok leölését, az emberi életet azonban feltétlen védelme aláhe\yez-
te; a gyilkosság megtorlásának jogát mindamellett az emberre ruházta.a3 |ahve
mindezen kívül szövetségkötésével is szavatolta, hogy a világ épületének termé-
szetes állapota ezentű7 sértetlenül fenn fog állni (1Móz 9,8 kk.). Ebben azt7y mő-
don |ahve kegyelme révénbiztos alapokon nyugvó térben fog kibontakozni a maga
idején az tidvtörténet.
2. Amint már hangsúlyoztuk, al akizárőLag a közvetlenül Istenhez kapcsolódó
tényeket figyelembe vevő P elbeszélésétőlabban különbözik, hogy az őstörténet-
rő1 szóIő beszámolójában helyet ad a teljes emberi dimenziónak, annak minden
összetett jelenségével együtt. Ez a forrásiÍat egy olyan felvilágosult szellemiség

a' Különös módon az ószövetség egyetlen helyén sem mutatható ki teljes bizonyossággal annak a jele,
hogy ismernék e bűnbeesésről szóló történetet, de még csak nem is utalnak rá. Amikor Ezékiel arról
beszél, hogy az elsó ember bölcsessége ,,megromlott,', mert szépségébengőgössé vít (Ez 28,17), akkor
kétségtelenül egy másik hagyományt használ Íe|. Ugyalez áll a Jób 75,7 k.-re ís'
a2 7Móz
6,77.73; a onn jelentése: egy jogrend erőszakos megszegése. A szó segé$iáltás is lett, amellyel
az é(etveszéIybe került személy a iogi közösség védelméhez folyamodhatotllet,20,8;Hab |,2;|ób |9,7.
a3
7Móz 9,l_7 . Részletesebben v. Rad: Das erste Buch Mose (ATD), 108 kk. p.

132
 A HEXATEUKHOSZ TEOLOCTATA

terméke, amely felfigyelt a számos re1té|y övezEe emberi jelenségre, s amely fel-
adatának tekintette, hogy értelmével megpróbáljon kiigazodni rajta. A jahvista
őstörténet tehát figyelemreméltó módon éppen ebből a szempontból különbözött
a Papi irat beszámolójától, s ennek megfelelően a búnnek mint emberi, különösen
is mint pszichológiai, sőt szomatikus jelenségnek a bemutatására törekszik.
A Jahvista olyan összetett folyamatként áLlítja azolvasó elé a megkísértéslelensé.
gét, amelyben többféle csábítás fonódik össze (1Móz 3,6). A bűnbeesést is sajáto.
san annak az emberre gyakorolt hatásait szem előtt tartva mutatja be a szégyen
az eIső, jóllehet még nem tudatos je\e egy olyan rejtélyes törésnek, amely áthatja
az ernber egész testi valóját, ezt pedig a félelem, a brjnbeesés második rettenetes
bé\yege követi. Ezek a megnyilvánulások még spontán és nem tudatos módon
következtek be, amikor azonban az ember már elkezdte tudatosan felmérni hely-
zetét, \wekezett másra hárítani vétkét,ezpedig jellemző módon Istenre irányult.
Végüla büntetést kimondó szavak azembet éIetébenjelenrkező mélyreható meg-
hasonlottságokat ]ahve által kiszabott ítéletkéntigyekeznek értelmezn\ ahit szá-
mára: a rosszal - amelynek az ember már kaput tárt - folytatott küzdelmet, a nő
ellentmondásos helyzetét, méltatlan függóségi helyzetét és éppen teremtő funk-
ciója kapcsán fellépő fenyegetettségét, s végúlazt az elkeseredett küzdelmet' ame.
lyet a férÍta földdel folytat, amely többé nem engedi, hogy könnyűszerre| betaka-
rítsa termését.A bűn általmeghatározott ember képéhez Káin története további
vonásokat kapcsol: a testvére iráni gyűlölet lassan Káin arcvonásain is torzulást
okoz (1Móz 4,5), Káin utódai körében pedig féktelenül elszabadul a bosszúvágy.
Az Elóhím-lények és az emberek egyesülése gyökerében feldúlta a Jahve által te-
remtett ember életénekalapjait, s ez szukségképpen démoni, a teremtéstől idegen
felsőbbrendű emberek kialakulásáhozvezetett, akikkel szemben Jahve elsősorban
a fizikai életkor korlátozásával lépett fel.aa A toronyépítésrő|szólrő elbeszéIés,3j-
fent a nyelv jelenségéve| foglalkozik, amelyet a teremtéstörténet már tárgyalt
(1Móz 2,1'9I<')' Míg azonban a második fe1ezetben a nyelv egy teremtő képesség
méltóságávalvan felruházva, ame|ynek segítségéveIaz ember képes értelmileg el-
igazodni az őt körülvevő éIettérben' a toronyépítésrőIszőIó eIbeszéIés teológiája
negatíV színben ábrázolja, minthogy a nyelv megsokszoroződása itt nem Jahve
megelőzést célzó, hanem büntető közbeavatkozásának a következménye.
3. A Papi irat, amint láttuk, szigorúan teológiai Szempontból íródott' A Jahvista
esetében téves úton járő teolrőgiai rigorizmusról tanúskodna, ha nem vennénk tu-
domást arróL, hogy a szetző a kor eszkozeinek és lehetőségeinek felhasználásával
az emberiség valódi és lehetőség szerint teljes őstörténetét akarta megírni. A tör-
ténelem e szakaszát ugyan az ember Istennel való kapcsolatának Szempontjából
mutatta be, de tagadhatatlan, hogy e|beszéIésévelaz emberiség legősibb kultúrtör-

aa
E helyüttW Vischerrel (Das Christuszeugnis des AT, 1 14 k. p.) valóban }akob Burkhardtnak a világtör-
ténelem nagyiairól mondott éles elméiű szavaira kell gondolnunk: ,,Lényük a világtörténelem valódi
misztériuma marad; korukhoz fűződő víszonyuk iepbg yápog, ame|yre szinte csak szörnfséges ko.
rokban van mód, amelyek a legmagasabb mértéket szabják meg a nagyságszárnára..., (Weltgesch. Bet-
rachtungen).

133
 IZMIL ToRTENETI HÁCYoMANYAINAK TEoLOCIAJA

téneti EejIődésére Vonatkozó konkrét ismereteket is akart kozolni kortársaival, a

jahvista őstörténetet ezért ebbőI a szempontból is komolyan kell vennünk.
Az emberilétezés számára alapvető jelentőségű, hogy milyen a kapcsolata a
termékeny folddel (npu). Hiszen abbólvétetett (1Móz 2,7), s anyaként juttatott
adományaival a föld az ember egész éIetének az alapja volt. Ebben a viszonyban
azonban törés keletkezett, az ember elidegenedett a termőföldtől, ami a kettejük
között folyó néma viaskodásban nyilvánul meg. Az ember miatt átok ü1 a földön,
amely nem engedi, hogy azember könnyűszerreIbetakarítsa termését (1,Mőz3,I7_
19). A föld és az ember kapcsolata tel1es egészébenazonban csak akkor romlott meg,
amikor a föld elnyelte a megölt testvér ie,et 6rla=4,10 k'). Úgy tűnik, a Jahvistl
e súlyos átok irgalmas enyhítésétfedezte fel a sző7őtermesztéSben, amely Nóéval
vette kezdetét (1Móz 5,29;9,20),
Az e|ső emberek ruhával való ellátása kettős jelentésű: egyrészt a spontán em-
beri önvédelemre vezethető vissza, másrészt az isteni irgalmasság rendelkezéseként
jelenik meg, amely nem akarja, hogy az egymás előtt szégyenkező emberek kiszol-
gáltatott helyzetben legyenek (1Móz 3,7 '2I)' Isten maga fedte be az emberck sze-
mérmét,ezze| új lehetőséget adott közös életük számára, s így létrehozta az embe-
ri kultúra egyik alapvető összetevőjét. Káin története arról tanúskodik, hogy külön-
böző éIetÍormák jöttek létre: apásztoréés a földmúvesé. Igen mélyreható változásrőI
van szó, minthogy a különböző kulturális tevékenységeknyomán más-más kultusz
alakult ki. További jelentós következményekkel járó kultúrtörténeti átalakulások-
ról számol be a kainiták nemzetségtáblája: a közösségi élet sajátos formáinak ott-
hont adó város mellett megjelennek a pásztorok, a zenészek és a kovácsok' Utóbbi-
akegy döntően új dolgot hoznak |étre azemberiség kultúrtörténetében: a kardot, s
a Jahvista nagy nyomatékkal mutatia be, hogy az új taláImány nyomban rosszra
csábítja az embert (1Móz 4,22-24). Végül pedig a toronyépítésrő'szőIő elbeszéLés
mutat f.e| nagy szabású kultúrtörténeti j elenségeket. Rends zerint nagy vándorlások
következtében jönnek Iétre a nagy kultúrák, azemberek történet nélküli egz\szten-
ciájukból a történelem világosságára lépnek, és (a kiterjedt síkságokon!) nagy kul-
turális erőre tesznek szert. Ekkorra azonban megváltoznak, s közös életük új for-
mát ölt. Felismerik a gazdasági összefogás szükségességét.MéIyrő' feltorő lendület
hajtja őket titáni művük alkotása során, ameIyhez természetesen csak kisszerű
építőanyagáll a rendelkezésu(<re. Az ősi monda bámulatos éleslátással rajzolja meg
minden emberi kultúra és a kultúrák mélyénható erők ősképét:a gazdasági össze-
fogás s egy méIyrő|fakadó, természetes nagyratörés (amelyet félelem kísér)követ-
keztében az ember egy technikai monstrumot hoz létre, amelyet a monda persze
egyérteLrnűen szkeptikus távolságból szemlél, tekintve hogy e titáni erőfeszítésta
Iegfenyegetőbb veszélynek tartja az ember Istennel való kapcso|atfua nézvést,sőt
e kulturális monstrumot Isten e1leni támadásnak tekinti.
Mindez természetesen nem nyú1t zártképet az emberiség kulturális Íejlődésé-
tőI, és nem jelent egyérte\mű tanítást sem. Mivelaz a mondaanyag' amelybőIaz
őstörténet felépül, egymástól igen különböző elemekből á1l, a |ahvista esetenként
csupán eg1res jellegzetes, jelszerűjelentőségű részletet domboríthat ki. Ezek arész.

134
 A HEXATEUKHoSZ TEoLóCúIA

letek a szöveg végső állapotában azonban mégis valamiféle egységgéállnak össze.

Wellhausen szerint e komor szemléletet nagyon is komolyan kell venni: ,,Bizonyos-
fajta antik történelemfú'ozőfiát rejt magában, amely már-már pesszimistának ne-
vezhető,,, ,,Pogány félelem hatia át; azember hiába próbálja olykor \erázni láncait,
azzal csak fokozódik az emberi természet kötöttsége; az ember és Isten közötti el-
idegenítő szakadék nem hidalhatő át.,a5 Wellhausennak bizonyos szemPontból
igaza van. AzzaI, hogy az ember szakított az engedelmesség egyszerű, tiszta á|Ia-
potáVal, hogy Istennel szembeszegülve tudást kaparintott meg magának, egy olyan
folyamat vette kezdetét, amelynek során az ember ewÍe nagyobbnak, egyre titá-
nibbnak mutatkozott. Az angyalokkal való egybekelésről (1,Mőz ó'1 kk.) vagy a
toronyépítésről(1Móz 11,1 kk.) szőlő e|beszélésben mégérezhető azember hatal-
mas lehetőségei keltette valódi antik félelem. A már valóban titáni méreteket öltő
haladás során az emberiség felfelé ívelő kulturális fejlődésénekjelentős mérföld-
kövei figyelhetők meg. E fe|f'eIé ívelő f'ej|ődéssel és a magas kultúra fokozatos ki-
alakításával párhuzamosan azonban az ember egyre mé|yebben elidegenedett Is-
tentől, ami szÜkségképpen katasztrófába torkollt. A jahvista őstörténet valódi
értelmétrnindezze| azonban még nem ragadtuk meg a maga teljességében'Az ős-
történet lényegl|eg csupán tulajdonképpeni vége, azaz az 7Móz 72,1_3 alapján
érthető meg.

4. Jahve és a népek (az őstörténet vége)

Izráelhite igen sokféleképpenfoglalkozott a népek sokaságával. Történeti köny-

veiben számos, a népekkel kialakult politikai kapcsolatot és összetűzést említ és
értékel.A prófétákat az foglalkoztatja, miként viszonyulnak a népek Jahve törté-
nelmi tetvelhez; közelgő ítéletethirdetnek nekik, vagy pedig az\ ho1y részeseí
lesznek azIzráe| számára készített üdvösségnek. Az őstörténet egészen más, mint
ezek az aktuális, azaz mindig is egy adott történelmi pillanathoz kötődő szöve-
gek, hiszen a népek sokaságának jelenségéről Izráel alighabeszélt ezután olyan
elvontan, oly mentesen minden szenvedéIytől, s a politikai történelem hangzava-
rátől és feszültségeitől oly távolságot tartva' mint itt' Csupán az apokaliptika már-
már mitikus sémáiban (Dán2;7) talál1uk meg e teoretikus szellem nyomát. Más-
f'e|őI az apokaliptika történelemszemlélete is egy teljességgel meghatározott tör-
ténelmi szituációnak szóló egészen közvetlen üzene|, mí,g az LMőz I0 és 1.I egy
olyan teológtai összegzés része, amelynek a középpontja, amint a következőkben
látni fogjuk, csak az l'Mőz 1'2,1'-3-ban jelenik meg.
Mind a Jahvista, mind a Papi irat Nóé három fiától, Sémtől, Hámtól és Jáfettől
eredezteti az összes népet, egy olyan e|képzelést képviselnek tehát, amely az ő
korukra már teljességgel megszllárdult. Mindez oly világosan juttatja kIfejezésre
az emberíségteremtésből következő egységének gondolatát, hogy annak az egész

J. Wellhausen; Prolegomena zur Geschichte Israels5,320. p.

a5

135
 IZRÁEI TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOLóGIAIA

ókori világban nem találjuk párját' A népcsoportok irodalmi felsorolása a népek

tábláján minden bizonnyal olyan vázlatos térképek vagy jegyzékek alapján állt
össze, amelyek az egyes népeket történelmi-politikai (tehát nem nyelvi Vagy eset-
leg faji) kapcsolataik alapján sorakoztatták fel, anélkül hogy rangsorolták vagy ér-
tékeltékvolnaőket.a6 A népek táblájának tehát nincsen olyan középpontja, amely-
hez az egyes népek valamilyen formában egységesen kapcsolódn ának, Izráe7 pe-
dig meg sem jelenik rajta. Azutóbbira természetesenmagyarázatuIszo|gáLhat az,
hogy Nóé fiai idején lzráe|mégnem létezett' A népek táblája azonban azza7, aho-
gyanbeszámol a népek számának bővúIésérőI,jóval elébe vág a történelmi fejlő-
désnek, s minden további nélkül megnevez olyan népeket, amelyek csak sokkal
később (akár csak a VII. században!) keniltek politikaí kapcsolatba Izráelle|.Izráelről
azonban nem esik sző,Izráe7Arpaksad ,ágyékában,' van, Vagyis egy olyan névben
rejtőzIk, amely a |ahve-hit számára sohasem rendelkezett még a legcsekélyebb
teológiai relevanciával sem. Izráel itt tehát teljesen szekuláris módon foglalt állást
a népek jelenségévelszemben, anélkül hogy teológiai kapcsolatot tételezett volna
önmaga és a népek között' Condoljuk csak meg, milyen kézenÍekvő lett volna
megrajzolni egy szá|at a teremtéstőlközvetlenü|Izráelig, s megtenni lzráelt ané-
pekkozéppontjává.a7 A bibliai őstörténetben viszont a teremtéstő|húződő törté-
nelmi szál még ezelőtt szétágazik a népek világában. Itt azután le is záru7, mivel a
népek világában megvalósult |ahve egyik teremtéssel kapcsolatos terve. Ennélfog-
va (lgy vélték,hogy a teremtéstörténet voltaképp már az 7Mőz I\-zeI véget ér,
hiszen e szakasz történelmi szempontból is bemutat ja azt avl'ágot, amelyben Izráel
élt,a8 Izráel ezzel döntő módon elhatárolódott a mítosztól. Nem volt ugyanis le-
hetséges többé számára, hogy egyenesen az isteni szÍérábő| eredeztesse és annak
alapján legitimálja magát, hiszen közötte és Isten között ott állt a népek sokasá-
ga'a9 Ez a közveden származtatáS nem volt végigvihető, mert ha visszatekintett'
Izráel mindig is csupán a történelmi népek egyikének tarthatta magát. A terem-
téshit alapján nem |étezett semmi, ami megkülönböztette volna Izráelt a népek-
től. Amit lzráeI sajátosan Isten részérő| megtapasztalt, azt, a mítoszoktól teljes-
séggeI e7térően, a történelem terében tapasztalta meg.'o
Az a rejtett pátosz, amely mai összefüggésében a népek tábláját jellemzi, nem
más, mint Jahve teremtő gazdagsága keltette csodálkozás, aki termékenységre

aó
C. Hölscher: Drei Erdkarten (Sitzungsberichte d. HeidelbergerAkademie derWissenschaften, phil. Hist.
Klasse, 3. Abt.1949).
a7
Vessük ezt egybe azLz5,5 felfogásával: ,,EzittJeruzsáIem. A népek közóLtheLyeztem el (tahve), orszá.
gokkal vettem körül','
a8
B. facob: Das erste Buch der Tbra (1934),294. p.
a9
Az ősikiráÍyokat felsorakoztató babiloni lista ellenben közvetlenül Eridu királyságáigvezette a sort' a
babiloni teremtésePosz pedig Babilon városának megalapításáva|végződik. AoT I47,121 k., ANET
2651,k.,68 k. p.
50
E szerint a népek sokaságára vonatkozó felfogás szerint egyik nép sem iáll a másik fölött, s IzráeIta!ártezze|
távolodott el leginkább a világmindenséget érintő ómezopotámiai elképzelésektől. Az a kozmikus rend,
amelyben az ősi Babilon létezett, az iíllam rendie volt. Áz állam alapján képzelte e| azegészvtlágmindenség
szerkezetét, amelyet jó sándékú istenek népesítenek be. A babiloni állam a szó mé|yebb éÍtelméÍr'n,,világ-
birodalom'' volt, amerrnyiben egyetemes rendet testesített met, ety kozmikus ősadottságot'

136
 A HEXATEUKHOSZ TEoLŐcÁ]A

szóIítő parancsa (1Móz 9,I) révénegyetlen törzsből megszámlálhatatlanul sok

népet hívott|étre.Ennek a népekről kialakított pozitív képnek a helyébe a torony-
építésrő|sző\ő történetben egy egészen negatíV kép kerül. A népek tábIája és az
1'Mőz1I,1' kk. között már a |ahvistánál is igen hirtelen az átmenet. Az a mondat
ugyanis, hogy a mégegységesés egy nyelvet beszéIő emberiség vándorolni kezdett,
nehezen kapcsolható össze a népek táblájával, minthogy a rá következő elbeszéIés
(a toronyépítés)kezdete ismét visszatér a népek táblája áItaI rögzített kor e7é, és
egészen más maryarázatot ad arra, hogy miért tagolódott népekre az emberiség,
Az őszövetségi őstörténet szerint tehát a népek sokasága nem egyértelmríjelen-
ség' Eredete a teremtő Isten gazdagsága, a maga zű,rzavaros mivoltában ugyanak-
kor Isten ítéIőközbeavatkozásának súlyos béIyegeithordozza, hiszen megválaszo-
Iatlan marad az a kérdés,milyen kapcsolatban vannak e népek Istennel, egyérte!-
mű ugyanis,hogy alapjában erre akérdésre irányul azegész őstörténet, mivel
azután, hogy az emberiség részekre oszlott, s nyelve összezavarodott, az egyes
népek és Isten közötti távolság még nagyobb iett, mint korábban volt.
A toronyépítésről szőlő elbeszélésttehát egy olyan út végénekkell tekintenünk,
amelyre az embet a bűnbeeséssel lépett, s amelynek során egyre súlyosabb formá-
ban tört elő a bűn. Bűnbeesés _ Káin _ Lámek éneke - egybekelés az angyalokkal _
toronyépítés_ ezek azok a lépcsőfokok, amelyekkel a Jahvista a bűn elharapőzá-
sát jellemzi' Isten azonban egyre súlyosabb ítéletekkel sújtotta a brín előtöréseit.
Ugyanakkor azonban felismerhető, rejté|yes összefüggésben e büntetésekkel, Is-
ten megmentő, megőrző és az embert kísérő cselekvése is. Isten uwan e7űzte az
első embereket a kertből, de Í.e|ruházta őket, és egyá|taIán' meghagyta az é|etúket.
Káin elűzetett az np.Js-ról, de egészen paradox módon átkozottként is Isten oltal-
mában maradt. Az özönvíz egyetemes ítéletenem jelentett teljes véget, mivel Is-
ten új kezdetet hozott \étre, és változatlan romlottsága ellenére is átemelte az
embert egy olyan világba, amelyről szavatolta, hogy fenn fog maradni természe-
tes állapotában. Az ítéletekkel párhuzamosan tehát mindig megnyilvánult Isten
údvözítő akarata is; amikor elhatalmasodott a bűn, a kegyelem még hatalmasabb
lett. Egy helyütt azonban nincs meg ez akegyelemmel teli felkarolás, egy helyütt
Isten nem kísérikegyelmével azokat, akiket megbüntetett; a toronyépítésóI sző-
1ő eIbeszéLés vége nélkülöz minden kegyelmet, ezért aztán, amint már mondottuk,
a legfőbb kérdés, amelyet azőstörténet az olvasóban támaszt, az,hogy miféle kap-
csolatban állnak ezután a népek Istennel. Semmiféle kapcsolat nem létezik többé
köztük, véglegkimerült Isten kegyelme4 Azőstörténet nem ad választ e kérdésre
mennyi közll a,Legegy e-
meg a váLaszt, Abrahám
gyAbrahámon keresztül
,,Az Abrahámnak juttatott áldás hatása
kiterjed valamennyi szerencsétlen népre.''51 Ez megÍehetősen paradox, minthogy
az 1Mőz 12-vel váratlanul összeszűkül a történelmi horizont. Már nem az elyete-

sr O. Procksch: Cenesisz (1924),97. p.

737
 IZRÁI'L TORTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEoLóGLAIA

mes körülményektőlés problémákról van szó' nem a világról, az emberiségrőL, a

nemekről, a bűnről, a szenvedés rő| vagy a népekről: az 7Mőz 72-ve| kezdídően
minden átmenet nélkül egyetIen ember, egy család s belőle származó egyetlen nép
kerül a középpontba. A szrjk csoportot érintő kiválasztásről szőIő történet kezde-
tén azonban már feitűnik az a végső egyetemes cél, amelyhez Jahve el akarja ve-
zetni ezt a történetet. Tehát nem a toronyépÍtésrőlszóló elbeszélésse|végződika
bibliai őstörténet, hanem Ábrahám elhívásávat az LMőz 12,1_3-ban; sőt áivel ily
módon összekapcsolódIkazőstörténet és az üdvtörténet,IzráeI egész üdvtörténe-
tét a lahve és a népek viszonyát érintő megoldatlan kérdésfelől kell értelmeznünk.
Ha lzráelrő|, kiválasztása történetének értelméről beszélünk, a világ teremtésétől
kell kiindulnunk, s Izráelt a népek sokaságának összefüggésében kell értelmeznünk.
Nem létezik kevésbénagyszabású keret azon kérdéseket illetően, ame|yeklzráe|
elhívása és kiválasztása kapcsán merülnek ÍeI' Ez tehát az, amit az 7Mőz 1'2,I_3
tanít: jelesül, hogy az őstörténetetlzráe| teológiai etiológiájának egyik legjelentó-
sebb összetevőjeként kell értelmeznünk.

II. Az atyák története

Aki teológiai szempontból olvassa az atyákrőI szóló történeteket, hamar beláthat-
ja, hogy egyáltalán nem könnyű váLasztadni az,,értelmükre,', teológiai tartalmukra
vonatkozó, számunkra oly magától értetődő kérdésre.Miként is közelítsük meg
értelmüketi Nem történelmi leírást találunk bennük ugyanis, amely explicit teo-
lőgiai ítéletekkelszolgál az o|vaső számára (amint arra a deuteronomista történet-
írás vállalkozott)' s folytonosan tág horizontú történelemteológiai fejtegetéseket
nyújt számára. Az atyákról szóló történetekben az olvasó hiába is keresi az elbe-
szélő saját teológiai ítéleteinek megfogalmazását. Ezért gyümölcsözőbbnek ígér-
kez\|< az a kísérlet,amely közvetett úton igyekszik megközelíteni az eIbeszéIőt és
gondolatait' Meglehetős pontossággal meg tudjukkülönböztetni ugyanis egymástól
a valóban ősi, azaz az e7beszéLő számára már szIlárd formában hagyományozott
mondaegységeket és azokat a szakaszokat, amelyek mögött nem á1l semmiféle ősi
hagyomány, sőt amelyeket nem is nevezhetünk mondáknak, minthogy valójában
csupán összekötő funkcióval rendelkeznek. Magától értetődik, hogy ezekben sok-
kal világosabban megragadhatjuk az eIbeszéIő feltogását. Osszességében azonban
nem túl sok ilyen (kétségtelenül jelentős) összekötő elemet találunk, s ezek is min-
denkor csup ánegyeslehatárolt elbeszélés-összefüggések értelméttárják fel, és sem-
mi esetre sem teszik érthetővé az ősatyákrőlsző\ő elbeszéIésegészéL.s? Lehetséges
tehát, hogy rosszul van feltéve a kérdéslKi állíthat1a , hogy az eIbeszé!ők számára
Iétezett olyan teológiai értelem, amely valóban átfogta az atyákróI sző|ő történe-
tek egészét4 Szándékoznak egyáItalán ilyesmit nyújtani számunkra4 Talán csak

52
Különösen világos példák azí|yel köztes szakaszokra az |Móz 12,|_9 vagy a |8,|7_79 (33). Vö. v.
Rad: i. m. 138, 177 k. p.

138
 A HEXATEUKHoS z TEoITGIÁIA

azértbeszé|tek el számos, áttekinthetetlen utakat és eseményeket tartalmaző tór-

ténetet' mert szerepeltek az ősi hagyományban, s mert az ősökkel megesett törté-
nésekről szőIóbeszámolókként érdeklődés övezte őket. Az egyes történések termé-
szetesen nem nélkülöztek minden értelmet, ellenkezőleg: kivétel nélküi önmaguk-
ban is bizonyos mértékűértelmezéstsugallnak az olvasó részére,anélkül Persze,
hogy az érte|mezésfeltárhatná valamennyi rész|etkérdésértelmét.Epp elég olyan
tény marad, amely végső soron nem fejthető meg.
Az atyáktórténetének legősibb formáját az ősi hitvallás első mondatában (SMóz
26,5) őrizte meg a hagyomány, A mondat tömören a,,bolyongó arám1,,-rőIbeszéI,
aki ,,lement Egyiptomba, és nagy néppélett ott".53 Ez az arámi nem más, mint
Jákób. EIegegyszerűbb és alighanem legtömörebb megfogalmazás és az atyák tör-
téneténekjelenlegi, Cenezis-beli formája között egy tgen hosszú hagyománytör-
téneti folyamat húzódik. Ennek legfőbb állomásai azonban megközelítőleg meg-
állapíthatók'5a Azok az elemek, amelyekkel az atyák története lassanként kiegé-
szült, terméSzetesen egészen eltérő körökből és vidékeWő|származtak, s eredetileg
csupán meghatározott területek vonatkozásában rendelkeztek jelentéssel. Míg a
|ákóbról szőIőhagyományok elsősorban Közép.PaIes7tina szentélyeihez kötődtek,
Béte|hez, Sikemhez, Pen,3éIhoz, addig az Izsákról és Abrahám ró1 szőIők dé|rőI szár-
maztak, főként Beersebából és MamrébóI. De az, hogy az atyák története számos
eredetileg egymástól független hagyományelemből épül fel, bibliai teológiai szem-
pontbólis jelentős.
Az az Isten, aki jelen van az atyák történetének minden eseményében: }ahve'
Történelmi szempontból tekintve ez anakronizmus' minthogy lzráeI Mőzes előt-
ti ősei még nem ismerték a Jahve-hitet' A késői keletkezésű Papi irat is tudatában
van még annak a fordulópontnak és új kezdetnek, amelyet |ahve nevének ki;elen-
tése jelentett Mózes korában (2Móz 6,2 k.).Izráel Mőzes előtti ősei más kultikus
gyakorlatot folytattak, az ,,atyák Ist enét,, tiszte7ték;5s e legősibb kultusz mindamel-
lett - főként abban, hogy az Istenség személyekhez és nem helyekhez kötődik -
mutat bizonyos hasonlóságot a későbbi Jahve-hittel' A kultusztörténet ezen sza-
kasza azonb an az atyáI<rőL szóIő történetek mai formája alapján már csak közve.
tetten tárható fel. A J és azE a jelek szerint rnár egyáltalán nem ismerték ezt, s ha
Léteztek is még korukban emlékek erre vonatkozőan,.az elbeszéIők nem tulajdoní-
tottak jelent őséget nekik. Az azlsten, aki az atyákat, Abrahámot, Izsákot és Jákóbot
vezette, Jahve volt, s az eltűnt kultuszból fennmaradt Istenre vonatkozó töredé-
kes megnevezések(,,azatyáklstene'', PFY: r!9 ,,Izsákfélelme'': 1'Mőz31,53; ,,lákőb
erőssége,, : 49 ,24 lpu, r':s) később Jahve megn evezéseivéés jelzőivé váltak. Mind-
abban, ami azősi hagyományok szerint az atyáWal történt, a Jahve-hit felismerte
Istenének kezét és szavát, slzráel a legképtelenebb és legkülönösebb dolgokat is -

53
Az r;1 szót az elkóborolt állatokkal kapcsolatban használták, LSám 9,3.20; |er 50,6 stb. Vö. továbbá
1Móz 20'13 (E).
5a
M. Noth: Pentateuch 58 kk.; 8ó kk.; 1ó2 kk. p.
ss
A. Alt: Der Cou der Viiter, Kl. Schr. I, 1 kk. p.

139
 IZRÁI'L ToRTENETI HACYoMANYAINAK TEoLoCIA]A

gondoljunk csak az IMőz 32,22 kk. Penúél-történetére! _ az ő - iahve! _ legsajá-

tabb tetteinek tekintette, Az ősi hagyományok eredeti, helyhez kötött vonatko-
zásaikhoz képest tehát rendkívül széles körben jelentőssé váltak, hiszen ekkorIzráeL
egésze magára vonatkoztatta ezeket a távoli eseményeket, s felismerte, hogy azok
maradéktalanuI hozzá tartoznak. Az atyákrőI szőIő történetek megalkotásánál
ugyanis nem az a történelmi exkluzivitás érvényesült, amely egyedil az egykor
megtörtént események Pontos visszaadására törekszik, ellenkezőleg: e történetek-
ben későbbi korok tapasztalatai és felismerései is lecsapódtak. Az e|beszélők oly-
kor egy csupán néhány versnyi történetben egy olyan Isten irányította történet
eredményét doIgozzák fel, amely az e|beszéIt eseménytől egészen az eIbeszéIő je-
lenébe hatolóan tart.
Bármilyen sokszínrj is az a hagyományanya;, amelyet az Abrahámelhívásától
|őzsef. haláláig húződő elbeszélés-összefüggés egybeÍog, az egész mégis rendelke-
zik egy hordoző és egységesítő alappal, s ez nem más, mint az ősatyáknak tett
ígéretek. Y agy legalábbis azt mondhat uk, hogy az újra és ú ra megj elenő is teni ígéret
j j

(abban a mértékben, ahogy az ókorí elbeszélók képesek voltak kezeIní az áthagyo-

mányozott anyagot) tematikus összefüggést hoz létre ebben az ígen sokszínű
elbeszélésmozaikban;hiszen azígéretnem csak olyan elbeszélésekben hangzik el,
amelyeknek kezdettő, fogva szerves része volt, de utólag olyan egységekbe is beil-
lesztették, amelyekhez eredetileg semmi köze nem volt, s amelyek ezáIta| tartal-
milag megv á|toztak, kiegészü1tek.56
Az ősatyáknak tett ígéreta }-nál és azE-ná| kettős tartalmú: egyrészt Kánaán
földjének birtokbavéteIére, másrészt megszámlálhatatlan sokaságú utódra vonat-
kozik. Akét ígéretgyakran, szinte formulaként, egymás mellett áll, de az sem rit-
ka, hogy egy elbeszélés-összefüggésen belül csupán önmagában az egyik vagy a
másik jelenik meg.s' Ha áttekintjük valamennyi vonatkozó szöveget, feltárul, hogy
a földre te:tí1éretmég nagyobb jelentőségű, mint anéppévá|ásígérete.ADeute-
ronomium igen gyakran hivatkozik az ősatyáknak tett Ígéretre, s aztkizárőIag az
ígéretföldjére Vonatkoztatja.58 E kettős ígéretősrégi, hagyománytörténetileg ma-
gátg az atyák koráig nyúlik vissza; Izráel őseí, akik a kultúrterület peremén Verték
fel sátraikat , í'géretet kaptak az atyák Istenétől arra, hogy sa;át földjük és számos
utóduk lesz. Sehol sem jelenik me1 ez olyan világosan, mint az Abrahámmal ko-
tött szövetségrőI szőIő igen ősi elbeszélésben (1Móz 1'5,7l<k.), amely, úgy tűnik,
egy bizonyos mértékigváltozatlan formában fennmaradt hagyomány, s ebbő| az
igen ősi korból származtk.s9 ligyelembe kell vennÜnk azonban azt, how e kettős

56 Igy péIdáu|József története eredetileg semmilyen módon nem volt összefüggésben az atyáknak tett
ígéretteI, amikor azonban összekapcsolták az atyák történetének összefüggésével, az ígéretet is beil-
lesztelték: LMóz46,3;50,24' Eredetilegaztüőz28,20kk. ósi, azelótt helyhez kötött kultikus mon-
dá|ának sem volt szewes tésze az ígéretföldjére vonatkozó kiielentés.
57 LMóz I2,3.L7; t3,L4_|6; 75,3'7.L8; 78,70;22,77i 24,7;26,3 k.24;28,3 k. 13-15; 32,|3;35,9_|2; 46,3;

48,4.16;50,24.
58
5Móz 6,|8.23;8,7.7;9,5.28 stb'
59
A. Ált: i' m. 6ó k. p.

140
 A HEMTEUKHosz norŐcáta

földre tett, e legősíbb értel

rra,hogy az atyák letelepe
vonatkozhatott egy első,
amelyet a föld.elhagyása, végül pedigJőzsué a7att azígéretvéglegesbeteljesedése
követett. Mai formájában azonban, bárhol is jelenjen |,,"g to.teá etében,
ebben az értelemben á1l. Az atyáknak tett ősi ígéretteháí ^.íyát
hogy beépült a j
és azE nagyszabásű üdvtörténetivázlatába, VonatkozáSba ^.=ui,kerüit .fr' -asit
val távolabbi - beteljesedéssel. !ahve az ígéteteredeti célját a törtéíelem
- 1o-
ue-
sőbbi.pont1árahe|yezte, s azígérettaÍtalmában így azegyiptomi tartózliodás "gy
következtéb en
-
- egy krilonos törés keletkezett. Miíd ekkor sokkal na-
gyobb méreteket öltott, tekintve hogy a beteljesedés",.már ^=oíbin
nem csak egy kicsiny
Mózes előtti kultuszközösség, hanem egészlzráeI (amely az atyáktőI
,.é'.1".u volt. Ekképpen különös ellentmondás 'ií,^^,ot(1
1elentkez ett az átyák és a megígérí
fold,kozti-kapcsolatban: e földre jóllehet ünnepélyes ígéretetkaptak ők és u"táda-
ik, Abrahámot pedig arra sző7ította fel Isten, Írogy jo-gát érvényesítveszéltében-
hosszában járja be tulajdonát (IMőz 13,I4 k.),60 á érielmébenazonban
az.atyákegyáItalánnem tulajdonosai a foldnek; már '.ó-t"li.'
ott élnek, de azméga kánaáni-
táknakisiakhelye (1'MőzI2,Q.EztazátmenetiállapototaPapiirat _ amJlyaJ-tésaz
F-t messze meghaladó mó.don'fogaimi meghat áiozásra törekszik
- "' o,.i"o 1,.n
,,jövevénység földje,, fordulattal Íejeziki.61 E foldnek csupán egy egészenkicsi dá-
rabja teljesen jogszerű tulajdona az atyáknak: Makpéla si|a HJúo'ín ál (IMőz23).
|z. yya!<a.t,.akik az ígéretmiatt útra keltek Ábrahámmal, nem temettét ,,hettitá''
föidbe; halálukban már nem voltak iövevények.
Ilyképpen tehát, elsősorban mivál a föld végleges birtokbavé telére irányul, az
atyák minden vándoriásának célja jóval nél.
A Papi iratban ezenkívül még egy okból a vák
története. Isten ugyanis nem csak foldet Í
.azt
is, hogy az ő Istenük és uto!9ik Istene lesz, s ezzeI egy sa1átos Isten-kapcso1at
táv-
Ia'tát ra.jzolta me8 előttük.62 Ez az ,,Istenetek leszelk,' aáonban .,"rn áás, mint
a
Sínain kötött szövetség formulájának első tagja, amely formula később igy hang-
zik: ,,Istenetek leszek, ti pem1esztek,,,?, De Izráel csak
|ahve saját népe, amikor] "kko.l"L
rancsolatokat, s amikor lzráelegyhelyes
kultuszt hozlétre. Az at ai formájában tehát Jahve sajíá, gá,,-
doskodásaként kell értelmeznünk, ameiy révénléirejö n lzráei népe, ezze\ p"edig
minden tekintetben túlmutat önmagán' Igéreteivel a néppéváIásra utal, touábbá
arra a páratlan Isten-kapcsolatra, amelyben Isten a Sínain ez- a népet r|észesítet-
te,végúIpedig a sajátos isteni adom ányra, Kánaán földjének végleges birtokbavéte-
lere.

60
Az 7Mőz ásd D. Daube: Studies in Biblica! Law, (1947),34 k. p.
6' 7Móz 77,
62
7Móz |7,
63
2Móz6,7 ';29,12;2Sám7,24;Jer7,22;11,4; Hós 1,9 stb.

141,
 IZRÁIL TÖRTÉNETI HAGYoMÁNYAjNAK TEOLóGIÁ]Á

Csak akkor válik láthatóvá az a változtatásokat eszközlő teológiai tevékenység,

amelynek aJ, az E és a P alávetette azatyákrő|sző|őhagyományt, ha összevetjük
azt az SMóz 26,5 kk, ősi hitvallásával. A hitvallás az üdvtörténet eseményeit a
honfoglalásig még ígen egyszerűen, egymást köVető tényekkéntsorolta fel, anél-
kül hogy különösebb teológiai kapcsolatot emelt volna ki az atyák kora és az azt
követő időszak vagy egyáltalán csak az egyes tények között. Ugyanez ahelyzet a
Iőzs24 összefoglaló áttekintést nyújtó beszédébenis.Egyrk esetben sem kapcsolja
össze más azeseményeket, mint egyrészt a nép segítségetkérőkiáltása Egyiptom-
ban, másré s zt a megszabadítá s é s a f öld adományoz ás a. Az 1, Mőz 12_50 -ben azon-
ban az atyák kora a háromszoros, folytonosan megismét\ődő isteni ígéretkövet-
keztébena maga egészébenmár azígéretkoraként értelmeződIk: hosszú előkészület
ez, ame|ynek célja Isten népének létrejötte és élete. E szemlélet újszerűsége nem
pusztán azígéretgondolat felhaszná|ásában á1l; a földre és azutódokratettígéret
- amint láttuk _ része volt már az atyák koráb ő7 származő legősibb hagyományok-
nak is' Ami új, az inkább e kettős ígéretje\entőségének feltárása: olyan isteni szó-
ként jelenik me1ezitt, amely elindította a teljes üdvtöÍténet foiyamatát, egészen
aJőzsué alatti honfoglalásig. E felfogás mögött Izráelhosszú időn átíve\ő és méIy-
reható önreflexiója rejllk.Izráelben, amikor tudatára ébredt a maga egyednláL\ő
mivoltának, felmerült azigény, hogy megjelenítse maga előtt tulajdon létrejöttét.
A Hexateukhosz atyákrőI szőIó rörténetének hátterében ezért nagyfokú csodálko-
zás rejlik azon széIes körrj üdvtörténeti előkészületek fölött, amelyeket Jahve azért
tett meg' hogy létrehozzaIzráelt,
Ezzel azígérettő|a beteljesedésig ívelő és a Hexateukhosz teljes elbeszéLés-anya-
gát átfogó, hatalmas feszültségekkel teljes folyamattalazonban még csak igen á1-
talános jellemezést adtunk az atyák történeténektémájáről. Az atyák történetén
belül az egyes elbeszélés-összefüggések meglepóen sokféle témával foglalkoznak,
amelyeket természetesen kivétel nélkül összekapcsol az ,,igéret,,, de amelyek azt
igen sokféleképpen jelenítik meg' AzÁbrahámróI szőIó jehóvista eIbeszéIésekpéI-
dául a megígértfiú születésének rejtélyes késlekedéséttárják elénk, amelynek so-
rán az ígérethordozőja méItőnak bizonyul erÍe az adományra, vagy pedig kudar-
cot vall; olyan egyedülálló sátuációkat, próbatételeket és vigasztalásokat mutat-
nak be tehát, amelyek csak azza| eshetnek meg, aki elől ígéreteinekbeváltásával
Isten újra meg újra visszahúzódott, és aki előtt a legfelfoghatatlanabb önellentmon-
dásig menően elrejtőzött (1Móz 22), Már hangsúlyoztuk, hogy ezek az elbeszéLé-
sek nem csak önmagában az isteni ígéretés vezetés tényéveI foglalkoznak, hanem
az ígéretet hordozó teljes emberi dimenziójára is kiterjed a figyelmük, akinek
reakcióiban és konfliktusaiban az ígérettükröződik. Az elbeszéIő arra törekszik,
hogy az olvasó is átélje és végigszenvedje az ígérethordozőját ért próbatételek kü-
lonböző szituációit. Kétségtelen,hogy az AbrahámrőL szóIő történetek mögött -
bár maga a szó csak egyszeÍ hangzik el _ a hit problémája áli. A hit héberúlazt
jelenti, ,,megszíIárdulni }ahvéban,, (ezért al prepozíció a l'n!!i:l után). Az..a tárgY
azonban, amelyre az l'Mőz 1'5,6 szer\nt Abrahám hite irányult _ mint az Oszövet-
ségben általában _, valami jövőbeli. Jahve feltárta Abrahám előtt történelemre vo-

742
 A HExArEUKHosz TEotŐcIAIA

natkozó tervét (1'Mőz 15,5), s Abrahám valóságos dolognak tartotta ezt, ,,megszi-
lárdult,' benne. Ésez volt az ő hite.
A Jákób.elbeszé|ések nagy összef úggéseis ezzel a problémával szembesíti az
olvasót: mindannak kifürkészhetetlen rejtettségével, amit Isten az atyákkal tesz.
Itt azonban nem az ígéretmegvalósulásának késlekedése teszi kifürkészhetetlen-
né az isteni ígéretet;efféle próbatételek a iákób-történetekben nem jelentkeznek.
Altalában elmondhatjuk, hogy azAbrahámrő1sző|ő történetekh ezképesta Jákób.
történetek sokkal profánabbak. Az Izsák megtévesztésérőI szóIó történetközép-
pontjában ugyan még az áldás állt, az olvasó Szeme elől azonban az alantas em-
beri mesterkedések sűrűjében f'ejezeteken át eltűnik Isten és cselekvése' Az elbe-
szélésitt valóban erőteljesen profán szempontból íródott: a férfiak galádságai, a
nők küzdelme a férfiért, a törzsek ősei nevének a legkevésbé sem magasztos ér-
Eelmezése, egy e\égedetlen asszony pillanatnyi sátuációjától ftiggően _ tarthatnánk-e
mindezt többnek nem éppen tartalmas társalgási témáknál, ha nem e\őzné meg
az isteni orákulum (7Mőz25,23), és, ami a legfontosabb, nem szerepelnének mind-
ebben a Bétel- és a Penúél-történet nagyszabású elbeszéIés-egységei (1'Mőz28,1'0
kk; 32,22 kk.)+ E két elbeszéIés ezért, a maguk profánabb környezetében, ősi jö-
vevények benyomását kelti, tekintve hogy szigorúan Istenről beszélnek, és arrőI,
amit Isten Jákóbbal közvetlenül cselekedett. Egyértelmű,hogy ezekben a Jákób-
történet témája nagy erőveI a történelem feIszÍnére emelkedik: Istennek terve volt
Iákóbbal: Iák6b Iesz Isten népénekősatyja, s Isten ezért egyengetni fogja útját,
bárhová is menjen. De hogy mit jelent, ha Isten kiválaszt valakit, és Íeléje fordul,
azt a Penúél-történet tárja fel. Ennek újfent az áIdás ál| akozéppontjában, de azt
Jákőb egészen más körülmények között nyeri el, mint az lzsák megtévesztésérőI
szóló történetben' Hasonló jelentőséggelrendelkezik a teljes Jákób-történet meg-
értéseSzemPontjábó1 Jákób imája (1Móz 32,9-1'2), amelyet az e7beszélő ad hoc
alkotott meg.
|ózseÍ története szembeötlően különbözik az Abrah ám- vagy a |ákób-történet-
től: ténylegesen összefüggő eIbeszélés, s nem korábban egymástól fúggetlen egy-
ségek kompozíciőja' Irodalmi szempontbóIegészenmásként kellmegítélnünk, mint
a részben kultikus vagy lokális önálló hagyományokból összeállított Abrahám.,
Izsák-vagyJákőb-elbeszéléseket; alőzset-történet ugyanis bölcsességi tanító elbe-
széIés.e Ennélfogva sokkal zártabb és jobban körülhatárolható témája van. Itt is
egészen profán bonyodalmak hatalmas hálója, egyre éIesebb konfliktusok egymás-
utánja bontakozik ki; a bűn és a szenvedés e láncolatának azonban semmi kóze a

6a
Y- Rad:Joseyhgeschichte und iiltere Chokma, Suppl. To VT Vol. 1 (1953), 120 kk. p. Minden további nél-
kÜl feltételeáetjük, hogy egy i|yen összetett irodalmi összefüggésnek elbeszéléstörténeti szempont-
ból megvannak a maga elózményei. E feltételezés mellett szől néhány feszÜltség és egyenetlenség az
anyag megformálásában. (Szélsőséges és több szempontból sem kielégítőanalízist nyúit H. Gressmarrn:
,,Ursprung und Entvicblung der Josephgeschichte,,, Eucharisterion fur Gunkel Í1923] 1kk. p.) Valódi össze-
hasonlításra alapot adó szöveg az ókori keleti irodalomból mindeddig nem kenilt elő. A házasságtörő
asszonyról szóló ismert egyiptomi mesénél (AoT ó9 kk. p.; ANET 23 kk' p.) közelebbi rokonságban
á11lőzsef történetével az Idrimi szobrán található önéletraiz: W F. Atbright: BAsoR 1950, 14 kk. p'

r43
 IZRÁIL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEotóGhlA

görög tragédia sorssal kapcsolatos misztikus hítéhez, minthogy Jőzsef története

kifejezetten az isleni vezetésrőI szól. Maga Isten vezetett jő végte mindent; mély-
ségesen titokzatos módon minden sötét emberi dolgot felhasznált terve megvaló-
sítására, nevezetesen hogy ,,sokak életétmegtartsa'' (1'Móz 45,5 kk.; 50,20).Ez az
isteni vezetés azonban nem az általános isteni gondviselés megnyilvánulása volt,
hanem annak a sajátos údvözítő akaratnak a része, amellyel Isten Izráel atyáí f'elé
fordult (1Móz 50,24).Egy\dej,őLeg azonban aztis ÍeltárjaJőzsef' története, hogy a
benne szerepIő szeméIyek miként nyertek tisztulást a szenvedés által. }ahve meg-
mentő vezetését felismerve lőzsef megbocsát a testvéreinek; de időközben a test-
vérei is megváltoztak - amint azJőzseÍ vakmerő prőbái nyomán egyérte|műen
bebizonyosodott.ó5
Az atyák léte Isten elótt, amint azt az atyákrőlszóló történetek bemutatják,
egészenpáratlan az üdvtörténetben. Semmiképp sincs szó arrőL,hogy akésőbbi nép,
Izráel egyszerűen visszavetítette volna önmagát, teológiai élettörvényeit és problé-
máit őseinek korába; ellenkezőleg: egy egészen páratlan és egyedulálló Isten-kap-
csolatot ábrázo7t.66 Az üdvtörténet e korszakában még nem jelenik meg Isten tör.
vényadó akarata, amely a parancsolatokban nyiivánul ki IzráeI számára, nem
következik be szentségének kinyilvánítása, nyoma sincs a kultikus tevékenységsza-
bályozásának, nincsenek papok. Az atyák olykor mutatnak be áldozatot ,67 az e7be-
széLőkazonban a legkevésbé Sem mutatnak érdeklődést a kultusz és a rítus kérdései
iránt; ennélfogva még teljesen háttérben marad eqy naw probléma: az ellentét és
elhatárolódás a helybeliektől a kultusz területén. Isten elsősorban csöndes vezeté-
sén keresztül cselekszik az atyákkal' Az atyák egész éIeténekháborút nem ismerő,
sőt ,,pacifista,, jellegére már korán felhívták a figyelmet,ó8 Mindez jelentős mérték-
ben kultúrtörténeti feltételeknek is a függvénye, hiszen az atyák nem alkottak né-
pet, minden háborutól távol álló, állattenyésztő nomádok voltak, s ez azt jelenti,
hogy az életüket meghatároző nagy ígéretszempontjából még a beteljesedés előtt
álltak, s éppen ez egzisztenciájuk legmélyebb jellemzője, A későbbi lzráel, bárhogy
is tekintett önmagára, éppenséggel nem Istennek a;övőben létrejövő, hanem már a
jelenben Iétező népekéntérte7mezte magát. De az atyáknak az ígéretjegyében és a
népnek az eIső beteljesedésben élt élete között ott áll az, amirőI a következőkben
beszélnünk kell: Jahve és parancsolatainak ki|elentése.

65
A József.történet behatóbb e|emzéséhezv. Rad Die Joseyhsgeschichte, Bibl' Studien, Heft 5 (1954).
6ó
Számos káros következménye ismert annak az elter|edt nézetnek, mely szerint az ósatyák az Isten
színe előtt élt iámbor élet példaképei. Nem válaszolható meg tlyer^ egyszer,iert az akérdés,hogy az
elbeszélók akartak.e és ha igen, mikor, ,,imitatio''-ra buzdítani. Az 7Móz 12,|_9; 13; 15,1._6;22 elbe-
széléseiben az ősatyák alakját mindamel|ett az utódok elé állított példaképként kell tekintenünk. A
legvilágosabb formában ez a kétségkivildidaktikus fózsef-történetben mutatkozik meg.
67
7Móz 72,7; 73,78;26,25; 46,|.
J. Hempel: Die althebrtjische Literatur 7930,94' p.; M. Webe r: Das antibeJudentum (cesammelteAufsátze
68

zur Religionssoziologie III, 7921), 58. p.

r44
 A HEXATEUKHOSZ TEOLOCTA'IA

III. IGvezetés Egyiptomból

1. A sás.tengeri csoda

|ahve kivezette (kihozta) Izráe|t EgyiptombóI: ez a kijelentés, bárhol hangzott is

el, hitvallásszerű ál|ítás. Sőt, minthogy igen gyakran szerepel az oszövetségben, s
mivel nem csupán minden korban (egészen a Dán 9,15-ig), de a legkülönbözőbb
összefüggésekben is megjelenik, egyenesen Izráe{legőstbb hitvallásának nevezték'ó9
Ez a kijelentés rendszerint valóban már megszilárdult formulára emIékeztet; szá-
mos esetben szemmel láthatóan egyszetűen a himnuszból vették át. Másfelől vi-
szont nagymértékűváltozatosság és formálhatőságis jellemzi, amit már az is tük-
röz, hogy egészen különböző terjedelmű lehet. Ez a hitvallás összefoglalható volt
egy háromszavas appoációban, de kIÍejeződhetett a terjedelmesebb himnuszban
is. Azt a végpontot, amely a hitvallás formába öntésének alighanem minden lehe-
tőségét kimeríti, a Hexateukhosz ábrázo|ása (2Móz 1 kk.) képezí,ez ugyanís az
összes elérhető hagyományt felhasznál ja, s így az egyszerű témát teológiailag igen
gazdag polifóniává komponálja. AzEgyiptomból történő kivezetés lzráelszámára
minden időkre }ahve üdvözítő akaratának biztosítéka, megingathatatlan Szavato-
lása volt, bizonyosfajta garancia, amelyre Izráel hite a Szorongatás idején hivatkoz-
hatott (Zsolt 74,2).Legősibb formájában a hitvallás Jahve szótlan tettét ünnepli' s
Izráe\ sem más, mint néma tárgya e történésnek. Amikor azonban a hitvallás ezen
elemét elbeszéLéssékerekítették,számos olyan szóról is beszámoltak, amelyeket az
esemény során }ahve ésIzráel mondott' Bármily fontosak is ezek, mindig is az ese-
mény a hordoző alap. Ezt a faktumot Izráel sohasem spiritual\záIta'
Már az SMóz 26,5 kk. ősi hitvallás ában az Egyiptomból történő kivezetés az a
drámai középpont, amely köré a felsorakoztatott történelmi események csoporto-
sulnak. Hasonló szerePe van a |ózs 24,2I<k-nekis, azzal a különbséggel, hogy itt
világosabb formát öLt az SMőz26-ban mindössze ,,jel és csoda',-ként említett ese-
mény: ami történt, az az egyíptomi uralkodó visszaszorítása, akivel szembenlzráel
kilátástalan helyzetben volt. Ez a visszaemlékezésJahve harci tettére - az egyip-
tomiakvisszaszorítására és megsemmisítésérea Sás-tengernéI-, ezképezíazEgyip-
tomból történő kivezetésről szóló hitvallás lényegi és kétségkívüllegősibb tartal-
mát. A hitvallás e|beszéléssékerekítéseazonban lehetőséget adott arra, hogy az
eseményt teológiai Szempontból, de konkrét megvalósulását tekintve is kifejtsék.
Igy péIdáuI a történéseket már a jehovista elbeszéIés különböző csodák bonyolult
együtteseként ábrázo|ja: a felhőoszlop a két seregközé áll, és elválaszLja őket eBy-
mástól (2Mőz 14,I9), Jahve titokzatos módon akadáIyozza az eI7enséges harci
szekerekkerekeit (25. v.), azegyiptomi sereg összezavarodlk(24, v.), botjával Mózes
kettéhasítjaa tengert (16. v.) stb. Figyelemre méltó az is, miként vonultat fel a ha-
gyomány egyre több csodás elemet. Míg a J szerint ,,erős keleti szé|,, Ícdett f'el egy

ó9
M. Noth: Pentateuch,52; K. Calling: Die Erwihtungstraditionen Israels (|928),5 kk. p.

145
 IZRÁBI ToRTÉNETI HAGYoMÁNyAINAK TEoLŐGIAIA

utat, akár egyIag,3nán keresztül (21,,v'), addigaz E szerint avizkétÍe|ől falként

emelkedett az átvonulók mellett (22. v.). A Zsolt 1'1'4,3 szerint aviz,,elfutott''. Az
elb eszéIéssemmif éle aktív s zere pet nem tula j donít lzr áe7nek (vö. 1ul' rnn,,, marad-
jatok nyugodtan''!), Jahve önmegdicsőítését (17. v.) elhatárolja minden emberi
együttmriködéstől, s végül igen hangsúlyosan IzráelhítérőIbeszél(31. v.) - mind-
ez az eseményre irányuló erőteljes teológiai reflexióról árulkodik. A történéseket
itt olyan fogalmak feiezik ki, amelyek jelentősen túlmutatnak azon, mintha az ese-
ményt egyszerűen harci eseménynek tartanák. A sás-tengeri ének olyan népről
beszé|, amelyet ]ahve ,,megs zetzett,, ,,'megvett'' magának (l1p 2Mőz1'5,76,vö.Zsolt
74,2).B' ponton azonban mindenekelőtt az Egyiptomból történő ,,megváItás,,-ra
vonatkozó elképzelést kellmegemlítenünk, amelykésőbb, azaza Deuteronomium-
tól fogva, uralkodóvá vált. Ami a kifejezéseket illeti, ezt az elgondolást két, erede-
tileg jogi vonatkozáSú fogalom fejezi ki: jelesül a ir.]P éS a )q igék'70 Míg a ir.]P egy
rabszolga kiváltását jelöli, a )gi esetében egy szerné|y tulajdonának megváltásáról
van szó, vagyis egy korábbi birtokviszony helyreáIIításárőI. A nyelvhasználat alap-
ján feltárul, hogy amikor a két fogalmat Jahve és lzráelkapcsolatára vonatkoztat-
ták, azok nagymértékbenelveszítették a maguk sajátos tartalmát, s szinte azonos
jelentésűvé váltak; másfelől nyilvánvaló , hogy a ,,kiváltás',-ra vonatkoző elképze-
lés az üdveseményt már nem harci tettként, hanem Jahve felszabadító jogi aktu-
saként érte7mezte.71 E hitvallás kulonös módon szélesebb perspektívát nyert, amikor
összeolvadt a teremtés (a káosszal folytatott krizdelem) mítoszának elemeivel;
olyan folyamat ez, ame\y a mindkét eseményben jelentős ,,tenger,, szónál fogva
természetesen adódott. Jahve csakúgy, mint korábban a káosz-tengert, ,,megdor-
gáIta,, (Zsolt 706,9) a Sás-tenget, az pedig, akárcsak a másik, ,,elfutott'' (Zsolt
1l'+,s1. Mindez az eseményt az ősv1lágdimenzióiba emelte, s esetleges történelmi
helyérőIa történelem kezdetérehe|yezte;IzráeIszárnára pedig szintén teIjesLétezé-
sének kezdeténhelyezkedett el' Innen pedig már csak egy kis lépésa teremtés és a
megváltás különös azonosítása, amint azza7Deutero-Ezsaiásnál találkozunk. Mint-
ho$, a teremtést üdveseményként érte|mezte, Deutero-Ézsaiás, ,,teremtésnek,'
neiázheti azt' amit Jahve üdv-özítő módon lzráelle| cselekedett (Ézs43,I; 44,24),
Egyednlál\ő módon esik egybe a teremtés és a történelmi üdvtett azBzs 51,9k-ben.
Izráel,,kivá1asztásának'' fogalma (.rrrl) is csak viszonylag későn nyert szélesebb
teológiai aiapokon nyugvó alkalmazást, mégpedig a Deuteronomiumban. Itt azon-
ban Áár,,megsz\Iárdu1t dogmatikai kifejezésként'' jelenik meg.72 A kiválasztásról

70 AT (I94o) 7 kk., 18 kk', 31 kk. p. Chr. Bartt. Die Erretung uom Tbde
J. J. Stamm: Erlösen und Vergebet im
(1947),133 k. A )N eredeti jelentése A. R. }ohnson szerint ,,Protect' Protection' protector''' A. R.
fohnson: The primary ueaüng of lag SuppI. To VT I (|953), 67 l&'. p,
71
Az akétségkivül ősi, de a telies mértékben uralkodóvá vált kivonuláshagyomány által szinte mindenes-
tőlháttérbe szorított hagyomány, amely szerint ]úve,,a pusztában találLtÁ,,Izráeke, még ottvissáangzik
a Hós 9,10-ben és aJer 37,2-bei. R. Bach: Die Erwlihlung Israels in det \Vilste (ThLZ 1953, 687 . p.),
72
G. Quell, ThWBNT IV 148 kk. p.; W Staerk, ZAW 7937,1 kk. p.

146
 A HEXArEUKHOSZ TEoLŐGI-ATA

szóló Deuteronomium-beli tanítás locus classic:usa az 5Móz 7,6_8.73 Az a hit ter-

mészetesen ősrégi, hogyJahve tulajdonává tettelzráelt, de a kiválasztottságról al-
kotott elképzeléskorábban nem lehetett ilyen alapvető jelentőségű, miveljogos az
a megállapítás, hogy a kiválasztásba vetett állhatatos hit paradox módon azt feI-
tételezi, hogy lzráelképes átlátni a történelem egészét,7a Izrád, csak akkor beszél-
hetett kiválasztásról, amikor képessé váLt arra, hogy kívü1rőI szemléIje önmagát, s
amikor kérdésséváIt számáralétezése a népek között (Am 3,2). Ugyanez áll ter-
mészetesen arra a páratlan elgondolásra is, amelyet az SMóz 32,B fejez ki: amikor
Jahve szétosztotta a népeket az isteni lények száma szerint, és így minden népnek
kijelö1te a maga kultuszát, akkor Izráelt tulajdon részénekválasztotta (SMóz32,B
LXX).
Ebben a Íejezetben korábbi és későbbi hitvailási formulákat és teológiai fogal-
makat vizsgáltunk, Ezek összefoglalják és tömör formában kifejezik azt az udv-
eseményt, amellyel kezdetétvetteIzráel története Jahvéval (kivezetés Egyiptom-
bóI, kiváltás és kiváiasztás). Hogy több ilyennel találkozunk, már azis je7zi,hogy
ez az üdvesemény nem bírt egyérte|mű teoiógiai jelentéssel. Számos történésből
állő elbeszéléstis formálhattak beIőLe, minthogy Iztáelben több olyan hagyomány
is eleven volt, amely szorosabb Vagy táVolabbi kapcsolatban állt ezze| az alapvető
eseménnyel. Ezeket összegyű;tötték és egymás mellé rendezték, mivel - más-más
mértékben - sajátos módon hozzájáruItak Jahve nagy megváltó tettének megjele-
nítéséhezés megértéséhez' Ekképpen jött létre a Hexateukho sz e\beszé7ése lzráel
kivonulásáróI és pusztai vándorlásáról. Ha nem szükséges, a teológus nem függet-
1enítheti magát attőI az időbeli egymásutántól, amelyet lzráeI az eseményeket il-
1etően megállapított (csak néhány helyen kényszerülünk majd arra, az egységesebb
ábrázoIás cé|jáből, hogy bizonyos átfedésekkel foglalkozzunk). Az ,,Egyiptomból
történő megváltásról'' alkotott elgondoiást konstituáló főbb események a követ-
kezők: a sás-tengeri csoda, a Jahve név kijelentése, a kijelentés a Sínain és a pusztai
vándorlás.

2' AJabve név kijelentése7s

A Hexateukhosz forrásaiban az üdvtörténetről kialakult hagyományos felfogás

tükrözódik. E felfogás is tisztában van azzaI, hogy Jahve nem tárulkozott felkez-
dettőlkiválasztottainak: nevét csak Mózes korában ielentette ki' Különös módon
a legkésőbbi forrásirat hangsúlyozza alegerőteljesebben ezt a törést a kijelentés
történelmében (2Mőz 6,2kP). Ez mindenesetÍe meglePő, tekintve hogy ez a tény
minden bizonnyal problémát jelentett az egyenetIenségek kiküszöbölésére törek-

x Th. C' Yriezen: Die Erwiihluug Israels nach dem AT (1953) 51 k. p.; vö. továbbá H' H. Rowley: The Biblical
doctrine of election (1950); K. Koch: Zur Geschichte der Erwiihlungsvorstellung in Israel, TAW 1955, 205
kk. o.
74
N. Á. Dahl: Das Volb cottes (194I),26. p.
7s
O. Crether: Name und-Vort Gottes in AT (7934); J. Pedersen: Israel I-lI, 245 kk. p.

1.47
 IZRÁI'L ToMÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLTctAT^

vó, erőteljesen sematizáló történelemábrázolása számára, De ez az irat, még eb-

ben a késői időszakban is, ahhoz a hagyományanyaghoz kötődött, amely ebbő' a
szempontból egyértelműen nyilatkozott' s így elkerülhetetlen volt számára,hogy,
a maga módján, feldolgozza ezt a törést.7ó A JE esetében sokkal bonyolultabb módon
kapcsolódik össze a két üdvtörténeti korszak: az atyák Istenének korszaka és |ah-
ve teljes önkijelentésének időszaka, minthogy aZMőz 3 a feldolgozott anyag tör-
ténetéttekintve és irodalmi Szempontból igen összetett elbeszé|ésegységeegyfe-
1ől Jahve kijelentésének, azaz az isteni név kinyilvánításának újdonságát akarja
bemutatni, másfelől annak kimutatására törekszik, hogy az új kijelentés aIegszo-
rosabb módon egybekapcsoIődik az atyák történetével.77 A2Móz 3 célja nyilván-
valóan a folytonosság kimutatása; a |ahve név ki1elentésének eseménye kétségkí
vül felmérhetetlen jelentőségű volt Izráel számára, de nem ezképezte Istene kije-
lentésének kezdetét. Jahve azonos az atyák Istenével (2Mőz 3,6.13 k.).,8
Ebben az összef'üggésben jelenik meg a Jahve név ,,definíciója'', amely felé a
teológusok kezdettől fogva igen nagy érdeklődéssel fordultak, azza| ameggyőző-
déssel, hogy itt végre egy olyan helyre találtak, amely átf.ogó és lényegi meghatá-
rozásáttarta|mazza }ahve kijelentéselényegének,s azt ,3gyszőlván egy végső axio-
matikus formulára vezet\ vissza (2Mőz3,1'4). E ponton azonban óVatosan kell el-
járnunk. A Jahve név 2Mőz.beli etimológiáiátő| semmi sem idegenebb, mint Jahve
lényegének meghatározása egy ontológiai kijelentés értelmében(LXX éyríeÍpt ó
riíu), ameIy mintegy Jahve abszolút mivoltára, aseitására vagy más hasonlóra utal-
na, Ez teljességgel idegen lenne az ószövetségtőI. Az egész-e7beszélés-összefüggés
peÍsze eleve azt a várakozást kelti, hogy Jahve közölni akarja - nem azt, ho5z milyen
is ő, hanem azt,hogy milyennek fog bizonyulni Izráel számára.79 }ogosan hangsú-
|yozták újra meg ,jjra, hogy a n;1r-nak _ legalább is ezen a helyen _ az ,,\tt lenni'',
,,jelen lenni'' értelmet kell tulajdonítanunk, vagyis éppenséggelnemabszolút lét.
ként, hanem vonatkozásban ál1ó és cselekvő Létezéskéntkell értelmeznünk: jelen
leszek (számotokra). A paronomasztikus vonatkozói mellékmondat (i.l]itN rps) a fő-
mondathoz kétségkívülegy bizonyos meghatározatlanságot s ugyanakkoÍ titok-
zatosságot is társít, s így a Jahve hatékony jelenlétérérő|szóIó í'gétetegyidejűleg
valamiképpen lebegő és megfoghatatlan marad. Ebben Jahve szabadsága f'ejeződ1k
ki, amely nem válik semmiféle dolog foglyává' E kijelentés minden bizonnyalva.
lamennyi olvasó számára igen tömörnek és súlyosnak tűnik, alapvető teológiai je-
lentőségét azonban mégsem szabad túlértékelnünk.Nem több ez reménytelen

76
Vö. továbbá Hós 12,10; 13,4 (,,Énvagyok Jahve, a te Istened Egyiptom óta''). A P csak abban téved,
hogy El saddajt Izráel Mózes elótti ősei Istenének tartia, mivel El saddaj kétsé8kívÜIaz eredettleg
kánaánita El-istenségek közé tartozik (El ólam, El eljón lMóz 14,78; 27,33) '
T Az e|beszé|és nem csak azért bonyolult' mert egy ósi szakrális helyhez kapcsolódó hagyományt (egy
,,felfedezómondát,') használ fel a tulajdonképpeni elhívás kzdetét illetóen, hanem elsósorban azért,
mert Isten hegyét emlÍti, amely felé lzráel még csak úton van (2Móz3,I'72). Vö. M. Noth: Pentaleuch
151,390. jegyzet,220 kk. p.
78
Az 7Mőz 4,26 {J) egy sokkal ősibb korra helyezi a Jahve-kultusz kezdetét. Ebben az esetben egy e|szi-
getelt hagyományról van szó, amely nem hozható összhangba a2Móz 3,1 kk.vel vagy a 6,2k-vel'
79
Th. c. Vriezen: Ehje aser ehje, lestschrift für Bertholet (1950)' 498 kk. p.

148
 A HEXArEUKHOSZ TEoLŐGÁTA

helyzetben lévó embereknek szóló ígétetnéL,amely egy névre irányuló szabad eti-
mológiai játék retorikai eszközével é1, amely eszközt az ősi elbeszélők tudvalevő-
)'eg eIőszer etet tel alkalm azták' Ezek az e timológiai szó á tékok, amelyekbe az elb e-
j

széLőkídőrőI időre belebocsátkoztak, kivétel nélkül csupán igen lazán kapcsolód-

nak annak a tulajdonnévnek a hangalakjához, ame|yremagyarázatot akarnak adni
(LMőz 1'7,5; 21,,6; 27,36 stb.). Hogy mennyire alkalmi jeIlegű, is ez az etimológiai
érteImezés, azláthatőváválik abból, hogy azegészoszövetségben nem találni még
egy olyan helyet, amely a }ahve név elóhista értelmezésénekismeretéről tanúskod-
na'80 Természetesen nem feltételezhetjük, hogy az elbeszé|ő ezze| a Jahve név 1é-
nyegi és normatív teológiai érte|mezésiformuláját akarta nyújtani Izráelnek.81
Kevéssel ezután a Jahve név egy másik, teológiai Szempontból sokkal egyértelműbb
értelmezése található: ,,Jahve, Jahve - irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú,
kegyelme és hűsége naw,, (2Mőz 34,Q.
A2Mőz3,1,4 megértéséhezazonban figyelembe kell vennünk, hogy Jahve önki
jeIentésétmegelőzte az isteni névreirányuló explicit kérdés.Azőkori elgondolás
szerint a név nem hangok üres egymásutánja, a név és viselóje között szoros,Ié-
nyegi kapcsolat ál1 fenn. A név viselője a nevében létez\k, ennélfogva a név viselő-
jének|ényegétfedi fel, vagy legalább hatalmáról árul el valamit. Ez az elképze\és
azőkoríKelet kultikus élete szempontiából egyenesen konstitutív jelentőségri volt'82
Az ókori embernek kétségkívülsz1lárd meggyőződése volt, hogy az emberi éIetet,
kiismerhetetlenül, isteni hatalmasságok veszik körül és hatátozzák rneg. Ez abi-
zonyosságpedigegyáltalán nem volt megnyugtató mindaddig, amíg az ember nem
tudta, hogy miféIe istenséggel is van kapcsolatban, azaz amíg nem ismerte meg az
istenség nevét, s amíg nem volt lehetősége arra,hogy megszólítsa őt, és felhívja a
figyelmét magára és nyomorúságára. Az istenségnek az ember életterében előbb
,,emléket [kell] állítan\a,' (2Mőz20,24) neve számára, máskülönben az ember egy-
általán nem lenne képes megszőIítani őt' Nem volt tehát lehetséges (az istenség
neve ismeretének hiányában) semmiféle kultusz, azaz közösségi viszony az em-
ber és az istenség között, mivel az embernek semmilyen lehetősége nem volt az
istenség befolyásolására' Az embernek nem csak azvolt a célja, hogy,,hálásan, ön-
ként átadja'' magát az istenségnek, az az őnző vágy is vezéreIte, hogy, amennyire
csak lehetséges, földi érdekei szolgálatába állítsa ót, sőt szélsőséges esetben vará-
zsolni is igyekezett az isteni néwe1.83
Bo
EztbizonyÍtja o. Grether: i. m. 9 kk. p.
81
További tényező, hogy e kiielentés egy szokatlanul szemléletes teofánia közvetítésével éríMózest.
Ismertek a korábbi értelmezők arra irányuló kísérLeteí,hogyazégő csipkebokor jelenségét szimbólummá
laposítva feloldják, hogy egyáltalán képesek legyenek teológiailag megragadni. (A csipkebokor a szent-
séget nélkülöző Izráelt ielenti, a tűzJahve; az, hogy a csipkebokor nem ég el, Jahve kegyelmes Izráelben
lakozásának |elképe. |. H. Kurtz) Egészen valószíníitlen azonban, hogy maguk a korai királykorban
é1ő e|beszélő< az általuk e|beszé|t faktumot spiritualizálva ily módon fel akarták volna oldani' Ha
helyesen értjük óket, a céliuk éppen ellenkezőeg azvolt, hogy a ielenséget meghagyiák a maga súlyos
do|ogszerűségében' Ugyanez mondható el arról a teofáníárő|, amelyet az7M6z|5,|7 ábtázol.
82
J. Pedersen: IsraelI-II,245kk. p.
83
A név ,,maradásra kényszeríti viselőjét, és szavatolja, hogy az ember újra meg újra mettalália őt. E
numenek száma korlátlan.', C' v. d. Leeuw: Phiinometologie der Religion (1933), 135. p.

r49
 IZRÁEL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEoLóGIA]A

Mánóah azonigyekszik, hogy egy, csak a családjára vonatkozó kultikus kapcsolat

Iétrehozásával önmagához kösse a váratIan égi jelenést, s ezért rögvest meg is kér-
dezi a nevét (Bír 13,77_1'7). A Penúél-történet hasonlóképpen Iákób arra irányuló
vágyát mutat'a be, hogy megragadja Istent. Isten azonban itt sem hagyia, hogy
erőszakkal megragadják, megtagadja a választ a nevét firtató kérdésre:,,Miértkér-
dezed a nevemet{ Es ott megáldotta őt,, (1Mőz32,30). Mindez láthatóan rokon a
2Mőz 3,13 k. e\beszéIésével.Itt Jahve ugyan kinyilvánítja nevét, a ,,Jelen leszek,
úgy, ahogy jelen leszek', azonban meg is feddi a kérdést, nevének közlése során Jahve
mindenképpen megőrzi szabadságát, amely éppen hatékony jelenlétébennyilvá-
nul majd ki.8a
A Jahve név tehát, amelyben }ahve _ mondhatnánk - kiadta magát, egyedu|
Izráelhűségeskezétebízatott. A pogányok nem ismerik (7soIt79,6).E'gyedül ez
rejtette magában annak garancíá1át, hogy Jahve közel van, éskésza segítségre,s
ennek köszönhetóen iehetett Izráe|bizonyos abban, hogy mindig elérheti jahve
szÍvét(2Mőz33,1'9;34,Q. Nem csoda hát, hogy lztáelmindig is egészen különle-
ges' Szent valóságnak tartotta' sőt olykor már.már önálló dolognak tekintette.
E név közvetlenül részesedik maga Jahve szerltsé1ébőI, mivelhogy mintegy Iahve
lényege másának számított. Szent mivolta azonban azt jel'enti, hogy a kultusz
vlIágáhoztartozott' sőt végsó soron aZ őizráelita kultusz szívéneknevezhetjük' A
i..l.]nt trUf x17 eredetileg kultikus ktfe1ezés, amelynek jelentése: Jahvét nevének ki-

mondásával megszólítani (1Móz 12,B; 1'3,4;21.,33; 1Kir 18,24 stb.). A }ahve név
teológiai szempontból olyan szereppelrendelkezett, mint egyéb kultuszokban a
kultuszkép.ffi Bonyolult kultikus elképzelések,rítusok és előírások összessége övez-
te, hogy a róla való tudást, de mindenekelőtt az lzráel szár'r'ára lehetségessévált
használatát védelmezze. Azzal, hogy Jahve ilyen szent valóságot bízott rá,IzráeI
mérhetetlen feladattal szembesült, amely nem utolsósorban abban áI|t,hogy fellép-
j en a név megismeréséveI egyídejűIegjelentkező kísértésekkelszemben. Altalánosan

fogalmazva: Jahve nevét meg kellett ,,szentelni''.8ó Ennek jelentése elsősorban ne-
gatív, jelestil hogy a szent nevet minden könilmények közott meg kellett óvni a
visszaéléstől , azaz a kultuszon kívüli használattól. A kultuszban, áIdozat bemu-
tatáSakol imádság, áldás vagy átok alkalmával, valamint a szent háborúban (Zsolt
20,8) Izráel felhasználta Isten nevét, s ez éppen ezért adatott neki.87 A léviták Jah-
ve nevével mondtak áldást (SMóz 10,8), hasonlóképpen akíráIy (2Sám 6,18), a
papok |ahve nevét IzráeIre ,,he|yezték,, (4Mőz 6,27; vö. Zsolt 1'29,B), hiteles esküt
ienni vagy átkot mondani is csak Jahve nevében lehetett.88 E kultikus és nyilvános

,o E'y, Í'áraő ajkáról származva - az ún' Tanítás

2Móz 3,14-hez igen hasonló formula található _ egy
Merikarénakban: ,,AmiIyen ígaz, hogy élek, vagyok, mivel vagyok.,' Nem lehetetlen , hogy e7 a1 emeI-
^

kedett óegyiptomi formula összefüggésben van az elóhista megfogalmazással. A. Alt, zAw |940/47,
159 k. p.
8s
E. Lohmeyer: Das Vater-Unser (7946), 46. p.
86Ézs29,23;Jahve nevét ,,me8szentsé8telenítenio Ql1) 3Móz 78,21; |9,t2i20,3;21,6 stb.
u'Vö. J. W Wevers, w 7956,82 kk. p.
88
SMóz 6,|3; Zso|t 44,6; Lt8'10.

150
 A HEXATEUKHoSZ TEoLTGIÁJA

használaton kívül azonban számos egyéb lehetőség adódott ,,Jahve nevének sem-
missé tételére,, (2Móz20,7; SMőz 5,11)' A trp szó eredetileg feltehetően varázslást
jelentett, és elképzelheEő, hogy volt, amikor lzráelben is hajlamosak voltak sötét
és az egész népre veszélyes praktikákra felhasználni ]ahve nevét.89 A dekalógus e
parancsa azonban elsósorban feltehetően a hamisan esküvők ellen irányult, mint-
hogy mindenigaz esküt }ahve megszólításávaltettek (3Móz 1'9,1,2). Jahve nevé-
nek megszentelése továbbá általában a }ahve-kultusz páratlanságának és kizárő-
lagosságának elismerésétjelentette. Amikor IzráeIbármllyen formában is megnyílt
egy másik istenség kultusza feIé, akkor megszentségtele-nítette Jahve nevét (3Móz
1'B,21';20,3). A név megszentelése pozitív érte|embew".azt jeléqti, hogy lzráe| enge-
delmes a parancsolatoknak, és ,,Jahve nevében jár,, (Mík4,5-))
Eppen a Jahve eg\/et|ensé1étveszéIyeztető vallási szinkretizmus időszakai hív-
tak életre a Deuteronomiumban egy oIyan programot' amely igen hangsúlyosan a
tiszta Jahve-hitet állította a középpontba, s itt fordulnak elő a Jahve nevére vo-
natkozó legjeIlegzetesebb kijelentések: }ahve lzráelegyetIen kultuszhelyére ,,helyez-
te'' nevét, hogy az ott ,,Iakozzék''.90 fahve maga az égben van (5Móz 26,75), neve
- amely szinte tárgyL<ént rögzíthető - a kultuszhelyen ,,Lakozik'', már-már önálló
Létező|<ént' A Deuteronomium egyérteIműen azzal a korábbi, népies felfogással
szemben Lép ÍeI, amely }ahvénak a kultuszhelyen való közvetlen jelenlétérőI be-
szé\t, s ennek helyébe Jahve és neve teológiai megkülönböztetését állítja, egy olyan
szétváIasztást, amelyet bizonyos térbeli távolság tételezéséigfokoztak.A kultikus
költészetben ugyan nem köszön vissza ilyesfajta pontos teológiai felfogás |ahve
nevét illetóen, de e név sajátos üdvözítő jelentőségének tudata mindig is eleven ma-
radtlzráelben. }ahve a neve áitalment meg (Zsolt 54,3), az ember benne találhat
oltalmat (Zsolt 20,3), mentsvár számára (Pé1d 18'10). Jel|emző aza bizakodás, hogy
,,neve miatt'' Jahve az ember segítségérevagy megmentésére fog sietni (ZsoIt 23,3;
25,I1,;743,I1;ler 1,4,7;Ezs 48,9), ugyanis ezisbizonyosfajta megkülönböztetést
Íe7tételez: azember Jahve előtt údvözítő nevére hivatkozik. AzEzs 48,9-ben jahve
neve és haragja szemben állnak egymással. Ez a név azonban nem csak Izráelfe-
lett áll (5Móz 28,1'0), azo|, számára is kinyilvánult, akik csak az üdvtörténet során
csatlakoztaklzráe|hez (Am9,I2), sőt jóval tú'Ilzráelközvetlen környezetén is
hallottak rőIa (2Mőz9,16;2Sám7,26).FéIeImet ébreszt (lőzs9,9;Zsolt 1'02,16; MaI
7,14), de többen is szeretni fogják (Ezs 56,Q.Igen fontos azonban, hogy ez a név
Izráe| számára sosem vált olyan misztériummá, amely csak a beavatottak számá-
ra volt elérhető. Ellenkezőleg: bárki használhattaIzráelben, s amikor lzráel felis-
merte istenhitének sajátos mivoltát, Isten nevét nem rejtette el gyávamód a né-
pek elől sem, hanem kötelességének érezte, hogy megismertesse azt velük (Ezs 72,4;
Zsolt105,1-3)' Sőt, végülJahve olyképpen fogja kinyilvánítani magát a világ előtt,

89
S. Mowincke|: Psalmenstudíen, I, 50 kk. p.
90
SMóz 72,5.77.2|; |4,24 srb.

15T
 IZRÁIL TORTÉNETI HACYoMÁNYAIN^K TEoLóCIAJA

hogy valamennyi bálvár}ykultusz eltrjnik, és egyedul az ő neve előtt hajlik meg

minden térd (Zak 74,9; Ezs 45,23)'
}ahvénak csak egy neve Van. Marduknak 50 neve volt, amelyekkel mint Tiamat
Iegyőzőjét himnikus formában ünnepelték. Az egyíptomi Ré hasonlóképpen sok-
nevű isten. E számos név természetesen korábbi hagyományok összekapcsolása
folytán alakult ki. De éppen e számos név eredményezett ismét bizonytalanságot,
sőt a kifinomultabb teológiai gondolkodás titokban tartotta Amun valódi nevét.91
Hasonló, szintén a név ismeretének hiányábőI eredő bizonytalanságról árulkodik
a babiloni ,,Brínbánati ima bármely ístenhez,,'92 ]ahvénak azonban csak egy neve
volt, s ezt az egész nép ismerte. Kétségtelenül nagy jelentősége van annak, hogy
Izráel nem halmozott számtalan nevet Jahvéra. Jahve éppen hogy egyetlen Isten
volt, amint azt a Deuteronomium mondja. A legfőbb magasztalás is mindig csak
jahve egyetlen nevének járt ki. A legfontosabb azonban az,hogy e nevet végső soron
nem lehetett tárgyiasítani, és nem lehetett rendelkezni vele; titkát semmiképp sem
lehetett értelmének teológiai feltárására redukálni - még a 2Mőz 3,t4-re sem'93
Jahve a nevét önkijelentésének szabad történelmi kinyilvánulásához kötötte. Az
EzékielnéI rendkívüI gyakran elhangzó ,,meg fogják tudni, hogy én vagyok fahve',
formula éppoIy világosan tanúsítja a név és a történelmi önkijelentés felbontha-
tatlan összekapcsolódását, mint a dekalógus prológusa, ahol is a név ugyancsak
Isten megváltó történelmi tette alapján nyer magyarázatot, Izráelnek tehát kez.
dettől fogva lehetősége sem volt arra, hogy a nevet a misztérium szféráiába emeI-
1e. Izráe| nem volt abban a he|yzetben, hogy megragad
ja Jahve nevét , és azt egy
mélyreható mitológia vagy spekulácíő tárgyává tegye. A név kízárőLag a történel-
mi tapasztalathoz kötődött.94

A Jahve név mintegy ó700 alkalommal fordul e|ő azŐszöve|ségben, emellett azonbanIzráel
igen gyakran o'iü;1.nak vagy n'i)1-nak is nevezte Istenét (mintegy 2500.szor). A két név lé-
tezése régtőI fogva a legkülönbözőbb teológiai spekulációkra adott alkalmat' A |ahve név jól-
lehet az üdvös séget ígérőkIjelentés foglalata volt, de mivel Izráel magát |ahvét gyakran o'i)|.r.

91
H. Kees: Der cöuerglaube im altel Agypten (I94L), 77Ik. p. Azisten valódi nevének eltitkolása a vallás.
történetben azzal a Íé|e|emmel magyarázható, hogy az ember a név segítségévelhatalmat nyerhet az
istenség fölött.
nSzűniön meg az én Uram haragja irántam,
92

Engesztelődjön meg az Isten, akit nem ismerek, irántam,

Engesztelódjön meg az Istennó, akit nem ismerek, irántam,
Engesztelódjön meg az Isten, akit ismerek vagy nem ismerek, irántam,
Engesztelódiön meg az Istennó, akit ismerek vaty nem ismerek, irántam!',
(Falkenstein, v. Soden: Sumerische und abkadische Hymnen und Cebete 119531225. p.)
e3W. Zimmerli: Erkenntnis Cottes nach dem Buch Ezechiel (1945) 62,90. jegyzet.
%|zráel valójában olykor más neveket is tulajdonított Istenének, amelyek közül például az|,)ss vagy a
'.tu egyáltalán nem ritkák. Ez azonban semmiképp sem
jelenti a föntebb elmondottak korlátozását, mivel
ezeknek az ősi és még ősibb hagyományokbó| származó névtöredékeknek soha nem volt a szerepe az,
hogy kitágítsák Jahve neveinek a körét, m'irttegy gazdagabb megszólításként a fahve név mellé lépve;
egyszerűen olykor a fahve név helyett használták ezeket.

r52
 A HEXATEUKHOSZ TEOLOCIA]A

nak nevezte' teljességgel lehetetlen teológiai magyarázatot adni a tulajdonnév vagy az apella-
tívum valamennyi használatára. A szövegek ugyanis _ amelyeket később nem hoztak telje-
sen egységes formára _ különbözó szokásokkal rendelkezó, egymástól egészen eltérőhagyo-
mánykörökből származnak, amelyek alapvető jeIlegzetességeit nem ismerjük. E ponton te.
hát csak az egzegézis juthat eredményre, éspedig csakis az ewes helyekre vonatkozóan.
Amögött természetesen tudatos szóhasználat áll, hogy az á]latoknak nincs kapcsolata
|ahvéval, a különös kijelentés Istenével, s hogy táplálékukat )tt-tól várják (Zsolt 104,21;lőb
38,41). Jól ismert a Nóé mondásában mutatkozó csere: Jahve Sém Istene, Jáfetet Elóhím áld-
ja meg (1Móz 9,26k, fe\tehetően hasonlóképpen azÉzs 61',2-benis). Egészében véve minde-
nütt óvatosan kell eljárnunk, ahol nem ismerjük fel pontosan a nevek megcserélésénekoka-
it. Hogy az Elóhím név gyakoribb használata az Elóhistánái egy önmagára reflektáló, tuda-
tos monoteizmusra utalna, az 1ehetséges, de nem bizonyos.95 Azt, hogy a Jahve név a fogság
utáni időszak irodalmában háttérbe szorul - nem találjuk a Jób.dialógusban, Eszter és a Pré-
dikátor könyvében, sem a Énekek Énekében!_, nem kell egyedül a név szentség e iránti egyre
növekvő tisztelettel magyaráznunk. Az elóhista zsoltároskönyv (Zsolt 42-83) következete-
sen mellőzi, de emellett olyan késóbbi gyűjtemények állnak, amelyek nem így járnak el. A
krónikai történeti műben Sámuel és a Királyok könyveivel ellentétben a név háttérbe szoru-
lását figyelték meg' KÜlönös módon egyes esetekben azonban használják a Jahve nevet, amikor
is a szöveg megelőző állapotában nem szerepelt.96
AzószövetségíJahve nevet a Septuaginta ó rúpLos-nakfordította, ami a fiatal keresztény
közösség számára kiemelkedő jelentőségű volt, tekintve hogy a Jahvétő1 származó és |ahvéra
vonatkozó állításokat Kürioszukra,Jézus I(risztusra vonatkoztatták (vö' 1Thessz 5 ,2;2Thessz
2,2; ApCsel 2,20bk'). A je1ek szerint Jézus korában a Jahve nevet máI csak meghatározott
alkalmakkor használták a templomi kultuszban, a zsinagógai istentiszteleteken már nem je-
lent meg.

IV. Isten kijelentése a Sínain

I, E|őzetes hagyománytörténeti me1jewzések

A Sínain bekövetkező eseményekről és isteni kijelentésekrő1szőIő Hexateukhosz-

beli beszámoló szokatlanulnagyterjedelmű hagyomány-összefüggést alkot: a2Mőz
'l,9,1,-tő1a 4Móz 10,1O-ig h,3'ződik' Az oszövetségben sehol másutt nem találunk
mé8ew ilyen hatalmas, sokoldalú hagyományterületet, amely egyetlen esemény-
hez (Isten kijelentése a Sínain) kötődik. Sbár azelső áttekintés nyomán az olvasó-
ban már-már kétségektámadhatnak atelől, hogy e nem csak számtalan önálló ha-
gyományból, de több nagyobb' összetett hagyomány-összefüggésből felépített
hegyben még valami összefüggő és ezért bensóleg koherens egészeE iáthat, mégis
bizonyos, hogy külsőleg, határait tekintve' azaz az ele1én és avégénegyaránt zárt
egység, mivelhogy előtte Kádes-hagyományok állnak, majd újfent Kádes-hagyo-

es
O. Procksch: Theologie des Ahen Testaffients (1950) 443. p.
96
Rothstein.Háne|: Kommentar zum ersten Buch der Chronik (1927)'XIv.

153
 IZRÁIL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYÁINAK TEotócÁIA

mányokkövetik.97 A Sínai-hagyományt tehát szemmel láthatóan egy második sza-

kaszban illesztették be a pusztai vándorlásró1szőlő már meglévő hagyományba.
Az ősí hitvallás különböző költői megfogalmazásai a|apján is látható, hogy abban
még nem szerepel a sínai események említése. Ezt ahagyomány-összefüggést nyil-
vánvalóan csak viszonylag későn illesztették be az üdvtörténet kánoniábrázolá-
sába, Ezze|.a hagyománytörténeti megá|Iapítással természetesen csak a hagyo-
mány-összefüggések összefonódását mondtuk ki, azok korára vonatkozóan visiont
nem állítottunk semmit. A Sínai-hagyomány az üdvtörténetről nyújtott kánoni
képet.alkotó hagyományelemek mindegyikénél hosszabb ideig megőrizte önálló.
ságát.98
Ha a következőkben megkíséreljük fellazítani egy kissé ezt a formátlan hagyo.
mánygl1űjteményt, hogy - természetesen csak főbb tartalmait illetően _ átÍogő
teológiai értelmezésétnyújtsuk, akkor igen hamar azzal azalapvető ténnyel talál-
juk szembe magunkat, amely valamiképpen minden önálló hagyomány aiapja: itt
a Sínain |ahve kötelező érvényűrendelkezéseket jelentett ki népe szá,mára, ame-
lyek révéna nép számára lehetségessé vált az Isten előtt élt élet' E rendelkezések
természetéttekintve azonban igen nagy eltérésekmutatkoznak a különböző ha-
gyományok között. Részben az általános emberi életre vonatkozó rendelkezések-
nek tartják ezeket (,,parancsolatok,,), részben a jogi életre vonatkozó (a Szövetség
könyvének és a Deuteronomiumnak egyes részei), részben pedig a bonyolult kul--
tikus szférát érintő rendelkezéseknek (P)' Eleve le kell mondanunk arról, hogy va-
lamiféle pontos elrendezést vagy egyéb összekötó teológiai szálakat fedezhéttink
fel az egyes rétegek között. Ez egyáItalán nem felelne mel az ószövetségi hagyo-
mányképződés természetének sem, amely ebből a szempontból felszínesebben
ment végbe. A számtalan hagyomány összekapcsolódása és egymásba fonódása
Szempontjából elsősorban a bennük szereplő hely (a Sínai) és szemé|y (Mózes)
azonossága volt döntő jelentőségri. Igy végúIegészenkülönböző hagyományanya:
gok találkoztak és kapcsolódtak össze szinte minden átvezetés nélkül, jószerint
minden, amit lzráelben bármely helyen vagy idóben levezettek a sínai kijelentés-
bő|' Ezért azután a hagyományokat szükségképpen egy Isten irányította történet
dokument umaiként értelmezték.gg
A Sínai-hagyomány hatalmas egysége (2Mőz 1,94Mőz 10) két, formai éS tar-
talmi szempontból egyaránt igen eltérő r észre osz)k, nevezetesen a Jehovista (2Mőz
19-24; 32_34) és a Papi irat Sínaipe r1kőpájára (2Mőz25-31,; 354Mőz 10, 10) Maga
'
a sínai kijelentésről szóló jehovista elbeszéIésa 2Mőz 1'9; 20; 24-ben található, egy
önmagában zárt, egészet alkotó elbeszéIésben.A történés a teofániára való hosszas
előkészúIetekkel veszi kezdetét, amely azután a harmadik napon történik meg.

97
A2Móz 18 sem kapcsolódik közvetlenül a Sínai.hagyományhoz. Semmi sem emlékeztet itt a teofániára
..ésfahveakaratánakkijelentésére,vagyisaSínai-hagyományÍőtémájára.M.Noth:Pentateuch,151 k.p.
98
A Sínai.hagyomány e saiátos iellegét illetően lásd v. Rad: Das formgeschichtliche Problem des Hexateuih
(1938), 11 kk.; M. Noth: Pentateuch,63 kk. p.
99
lásd fentebb a 101 k. o.

754
 A HEXATEUKHOSZ TEOLOCIA]A

lahve alászállt a hegyre, és kihirdeti a tíz parancso1atot (2Mőz 20), Az isteni aka-
rat kinyilvánu1ását a nép fogadalomtétele követi egy kultikus ünnep keretében
(2Móz241.too Arról más helyütt már ejtettünk szót, hogy az elbeszéIés időrendje
nem közvetlenül történelmi eseményeken alapszik, hanem feltehetóen ew nagy
kultikus ünnep, jelesül a szövetség megújítása ősi ünnepének ,,legendáj a,, . Ehhez a
(mint mondottuk) zárt e\beszéIésegységhez a 32-33, f'e1ezetben több kisebb elbe.
széIéstillesztettek, amelyek ugyan a Sínaihoz tartoznak, de csak lazán kapcsolód-
nak a tényleges sínai kijelentéshez, A34' te1ezet újfent a parancsok kihirdetését
tartalmazza, ami a táb1ák összetörése (32' f.ejezet) miatt vált szÜkségessé' E'zzeI a
J és az E redaktora igen ötietes módon lehetőséget teremtett arra,hogy beillessze
a parancsok kihirdetésének jahvista szövegváltozatát is, amely a2Mőz2)-szal (E)
lényegében fölöslegessé vált.
A Papi irat Sínai-perikópája sokkal inkább nélktilözi az egységet. Ha azonban
leszámít uk a kétségkívülutólag hozzáíIIesztett kultikus rendelkezések halmazát,
j

beleértve a Szentség törvényének egészét(PH, 3Móz 17-26), akkor az események

következő összefüggése tárul föl: ,,Jahve dicsősége'' alászállott a Sínaira; ]ahve fel-
hívja Mózest, és arra utasítja, hogy építsemeg a frigysátrat, s hogy iktassa és he-
Iyezze be Aront és fiait a papi tísztségbe;Becalél és oholíáb feladata a frigysátor
és valamennyi ku1tikus tárgy el\<észítése, Aron ornátusával egyútt (2Mőz24,1'5b-
3I,17). A nép, Mózes ÍeIszőIítását követve, önkéntes adományként összegyűjti a
szükséges anyagokat, s amikor Becalél eIkészül a frigysátorral, ,,fahve dicsősége''
aIászáII, és betölti a szent sátrat (2Móz3540)' Ezt követi Aron és fiai pappá szen-
telése (3Móz 8), valamint elsó á1dozatbemutatásuk, amelyet ismételten ,,Jahve
dicsőségének', megjelenéseigazol (3Móz 9). A eseményekvégéta 1éviták kiválasz-
tása és alacsonyabb kultikus szolgálatukr a szőIő felszente1ésükképezte (4Mőz 3;4).
Mindkét ábrázolásban, a }ehovista és a Papi irat Sínai-perikópájában egyaránt
közös a Sínain végbement isteni kijelentésrőI szőIő hagyomány. Ez az a kijelentés,
amely Izráe| számára Jahve eiőtt és }ahvéval éIt él'etétszabáIyoző alapvető rendel-
kezéseket nyilvánított ki. A különbségek azonban éppily világosak: a korábbi Sínai-
hagyomány általtartalmazott rendelkezések a profán mindennapi életre vonatkoz-
tak. A dekalógus, amint azt rrtég közelebbről is 1átni fogjuk, az emberi élet vala-
mennyi területe folott érvényes isteni uralkodói jog kihirdetése vo1t. A Papi irat ezzel
szemben egy szentségi rend kijelentéSét foglalja magában, a kultikus életet rende-
zi, s ezzel azt a teljes, áIdozatokből és szertartásokból á11ó bonyolult rendszert,
amelyen keresztül IzráeInek Istennel érintkeznie ke1lett. Ez azza| ál1 összetüggés.

100
A sínai események leírását (2Móz 19 k.; 24) az E forrás határozza meg A J.ből a 2M6z 24.ben a szö.
vetségi lakomáróI szőIő nyilvánvalóan igen ősi hagyomány jelentős (9_1I v.). Az elóhista dekalógussal
párhuzamos jahvista parancsolatkihirdetés ma a2Móz 34-ben található, az ezen a helyen olvasható
parancsolatgyűjtemény azonban feltehetóen későbbi kíegészítés,amelyet a két forrásirat összekap-
csolásakor illeszchettek be, mivel az eredeti jahvista dekalógus azonos volt az elóhistával, vagy |eg-
alábbis szövegében igen hasonló volt ahhoz. Rowley szerint a 2Móz 34 dél.júdeai hagyomály, és ,jgy
véli, a parancsolatgljtemény az ősi kénita dekalógusnak tekinthető. .Mo ses and the Decalouge (195|),
88 kk. o.

É5
 IZRÁI'L TÖRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLŐGIÁ]A

ben, hogy a P a sínai kiielentés lényegi eseményének Isten Izráelben való bennla-
kozását,,,}ahve dicsőségének', megj elenéséttartotta. Jahve ezzel olyképpen köze-
ledett lzráelhez, hogy az átfogő kultikus rendelkezéseket és ővintézl<edéseket tett
szükségessé.

2. A parancsolatok értelme1ol

Ha a parancsolatokról van sző, a teológusnak is rögtön a dekalógus jut eszébe. Ennek

helye a Hexateukhosz-beli üdvtörténet szerkezetében valóban egyednlállő és prog-
ramadó' Ujabb formatörténeti kutatások azonban kimutatták, hogy semmiképp
sem olyan páratlan, és nem ís az egyetlen abban mrifajban és formában, amelyet
képvisel. Igen sok efféle tilalomgyűjtemény Iétezik, s ezek közül egyik-másik rá-
adásul ősibbnek is tűnik, mint a dekalógus a mai (elóhista Vagy Deuteronomium-
beli) formájában' Itt elsősorban a ,,sikemi dódekalógust'' (5Móz 27,I5 W.) kellene
megemlítenünk, ezt a rendkívül ósi átokgyűjteményt, amely olyan bűnök ellen for-
dul, amelyeket ,,titokban'' (vö. a r|Pl-rel a 15. és 24. v.-ben) követhettek el, s ame-
lyek ennéIfogva kivonták magukat a közösség el|enőrzése a|őI, s így nem is voltak
büntethetők, A2Mőz21,I2'I5-I7 töredékének (amelyre Alt hívta fel a figyelmet)
a formája is igen ósi.102 A 3Mőzt9,13_1,8-ban egy tizenkét tagból á116 gyűjtemény
található, amely világos megfogalmazásánáI és tételeinek egyetemes étvényéné|
fogva igen közeli rokonságban Van a dekalógussal' E parancsolatgyűjtemények
ugyancsak jelentős teológiai, de egyben lelkipásztori gondolkodást is feltételeznek,
minthogy minden bizonnyal kivétel nélkül a papok jóval nagyobb hagyományanya-
gából való jól megfontolt válogatás eredményeképpen álltak össze. Valamennyi
annak a fáradozásnak a következtében iött létre, amely |ahve emberre vonatkozó
teljes akaratának a lehető legrövidebb formában történő összefoglalására irányult.
Mivel tehát a legkevésbésem szűkös anyagegyes elemei között kétségtelenül idő-
beli sorrendet állíthatunk fel, különösnek hathat,hogy e szempontbóla dekalógus
közel sem á11e történelmi vonal csúcsán. Mindenképpen olyan jelekre akadhatunk
benne, amelyek minden kétségeteloszlatnak af'elől, hogy a ZMőz 20-ban vagy az
SMóz S-ben található mai alakját megelőzően már váItozásokon ment keresztül.
A szülőkre és a szombatra vonatkozó parancsolat pozitív megfogalmazását egyér-
telműen a korábban egy ségesen nega tíV formában megf o galma zott gyűjtemény en
eszközölt utólagos változtatásnak keil tekintenünk ' Az ősi formától való elszaka-
dás és a tilalom parancsolattá alakításának folyamata igen érdekes.103 A képtila-
lomhoz Íűzöttmagyarázatróla későbbiekben mégbeszéInünkkell; a dekalógus által

101
M. Noth: Die cesetze im Pentateuch, ihreVoraussetzungett uad ihr Sinn (Ces. Studien);A' AlE: DieUrsprünge
des israelitischenRechts,I,278kk. p.; S. Mowinckel:LeDécalouge (1927);W. Zimmerli: Ich binJahwe
(Festschrift für A' Alt 7953),779 k. P.; W Elliger lch biu der Herr - euer Gott (Festschrift fur K. Heim
1954),9 kk. p.
102
A. Alt, I,371. p.
103
A szülőkre vonatkozó parancsolat korábbi, még negatív megfogalmazása az5Móz27,I6-banés a2Móz
2|,17.ben található.

756
 A HEXATEUKHoSZ TEoLŐGIÁ]A

képviselt felfogás mögött itt is egyértelműen feltárható egy ősibb elgondolás. Vé-
gül kimutatható, hogy a lopás tilalma eredetileg sajátosan az emberrablásra vonat-
kozott (vö.2Mőz21,16; SMőz24,7), s hogy csak utólag nyert olyan általános ér-
telmet, amelyet ma számunkra képvisel.10a lzráe7 tehát hosszú ideig dolgozott a
dekalóguson , amíg az Íormáját és tartalmát tekintve olyan egyetemes és tömör lett'
hogy Jahve IzráeIre Vonatkozó akaratának megfelelő összefogialása lehetett.

A dekalógus e|ső része _ beleértve a szombatra vonatkozó parancsolatot - az Istennel szem-

beni kötelességekről tárgyal; második része azember emberrel szembeni kötelességeiről. Itt a
szülók tiszteletére vonatkozó parancsolat áll az eiső helyen; ezt olyan tételek követik, ame-
Iyek az élet, a házasság, a tulajdon és a felebarát tisztelete védelmét biztosítják.105 E paran-
csolatgyrÍjtemény megszólítottja Izráel és az egyes ember egyképpen; egy olyan kor kifeje-
zésf'ormá1a és gondolatviIága ez, amely még nem ismeri a közösséggel szemben önállósult
individuum jelenségét. 106

E ponton jelentkezik általában véve azószövetségi teológia egyik legjelentősebb

kérdése: miféle teológiai értelmet kell tulajdonítanunk azlzráelre Vonatkozó iste-
ni akaratnak4 E kérdéstnem válaszolhatjuk meg magából a bizonyos módon ab-
szolút rangra emelkedett dekalógusból, hanem csakis annak az összefúggésnek az
alapján, amelybe a dekalógus ágyazódík. S ekképpen kétségtelen,hogy a dekalógus
Izráelszámára történő kinyilvánításával megvalósul Izráel kiválasztása. Jahve ki
jelentő szavai Jahve bemutatkozásával veszik kezdetüket: Jahve itt azEgyiptom-
ból történő megszabadítás üdvözítő tettére hivatkozlk; amegszólítottak teh át azok,
akiket |ahve kiváltolt.107 Az ókori felfogás szerint azonban egy sajátos Isten-kap-
csolat nem veheti kezdetét meghatározott rendelkezések átvétele ésköteIező ér-
vényű elismerése nélkül' Tehát azzaI, how Jahve kinyilvánította uralkodói jogát
Izráel számára, s hogy Izráe| elfogadta ezt az akaratot, ezzelvá\t Izráei tökélete-
sen Jahve tula1donává. A törvényt adó isteni akarat kinyilvánítása olyan, mint egy
Izráel föLé kivetett hálő, ezze|vá|Iklzráe| |ahve tulajdonává. A dekalógus ilyetén
felfogása még markánsabban jelenik me1 az újabb formatörténeti kutatások ered-
ményeinek Íényében.A dekalógus ugyanis Izráe7ben abírákkorában és minden bi.
zonnyal később is egyrendkívül magasztos ünnep, jelesüla sikemi szövetségmegújí-
tási ünnep közép- és csúcspontjánálIt.Ezt az ünnepet - amint azt az5Mőz31,10 k.
alapján feItételezhetjük - minden hét évben megrendezték, Az ünnep liturgikus
lefolyása meghatfuozott szövegek alapján meglehetős bizonyossággal rekonstru-
álható. A vizsgálódások alapjául elsősorban maga a jehovista Sínaiperikópa szol-

1ü A. Alt, I, 333 kk. p.

105
A,,megkívánás,, (rpp) esetében is cselekvésról, törvénytelen mesterkedésekről van szó, amint azt f.
Herrmann kimutatta; vö' Mik 2,2. Iestschrift für E' Sellin (|927),69 ld<' p'
106
Az isteni akarat az elszigetelődött egyénre következetes módon csak a teológiai bölcsességben teriedt
ki (Zsolt 719).IÁsd alább 350 k. p.
107
A dekalógus a következőképpen kell fordítanunk: ,,Én vagyok Jahve, a te Istened...', és
"prológusátn
nem pedig úgy,hogy,,En, Jahve, vagyok a te Istenedn. W Zimmerli: i. m' 179 kk. p.

157
 ÍZRÁEI TÓRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁIA

gá1, amelyet egyenesen e szövetségünnep egykori legendájának nevezhetünk. Aia-

pulvehető azonban azSMőz27,9 kk, is; de mindenekelőtt a Deuteronomium sza-
tas'okra osz\ő fel,épÍtése(SMőz6,4_2Br.), azonkívül az50. ésa 81. zsoltár. Ekkép-
pen - rész\etkérdésekérintésenélkül _ a következő szakaszok állapíthatók meg e
nagy ünnep liturgikus lefolyásában: 1. parainétikus prológus,2' a parancsok kihir-
detése, 3' a szövetségkötés, 4. áLdás és átok.108 Ha tehát lzráelí|y módon rcndsze-
res időközönként kultikusan megünnepelte a sínai kijelentést, ak-kor abból újfent
kitűnik, hogy milyen erőteljesen hangsúlyoztalzráelaz isteni kijelentés esemény-
szer,íségét:az isteni törvény kinyilvánításávalvalami történt IzráeIIeI, éspedig nem
csak ,,szellemi síkon'': az, hogy IzráelJahve tulajdonává vált, különösen is a tény-
leges történelem területén fog következményekkeljárni. E kultikus ünneppel ugyan-
islzráe| azt Eeiezte ki, hogy a sínai kijelentés eseménye minden kor számára válto-
zatlan aktualitással rendelkezik, megújul minden elkövetkezó nemzedék számá-
ra, valamennyi számára,,egyidejű,, (vö. 5Móz 5,24; 29,1'0 kk').
Másfelől magyarázatot találunk itt arra is, miért nélkülöz a dekalógus minden
kultikus vonatkozást, amiből korábban oly messzemenő következtetéseket von-
tak le. Ha a szövetségmegűjításának ünnepe zarándokünnep volt, magától érte-
tődik, hogy miértkorlátozódik a dekalógus az erkölcs területére. A dekalógus ugyan-
is a laikusoknak szólt, éspedig a mindennapok vonatkozásában, vidéken, szövet-
ségeik keretében élt közös, profán életükre vonatkozott, vagyis aÍra az éIetre,
amelyet a szövetség megkötése után kellett élniük, s amely akkor várt rájuk, ami-
kor visszatértek ahazájukat jelentő területekre. A kultusz a papok területe volt; a
zarándokoknak nem volt részük a kultusz körüli különleges gondoskodásban, a leg-
kevésbészürke mindennapjaik során, távol a Szentélytől. Ezért tehát teljességgel
elhibázott volt abból, hogy a dekalógus nélkülöz minden kultikus vonatkozást, akár
a nagy próféták igehirdetésével való rokonságra, akát magára a mózesi alapítás
kultiku s ellegének hiány ár a következtetní' 109
j

A legfontosabb kérdésazonban az, miként is adhatjuk helyes teológiai értékelé.

sét a parancsoknak. Most már világosabban láthatjuk, hogy IzráeI a parancsola-
tok kijelentésétkiemelkedő jelentőségű üdveseményként értelmezte és ünnepel-
te. Semmiképp Sem szabad szem elől tévesztenünk a parancsoiatok és a szövetség
közti szoros kapcso1atot. A dekalógust ugyanis, amint láttuk, Izráel nem tekintet-
te abszolút, morális erkölcsi törvénynek; ellenkezőleg: olyan kijelentésnek tartot-
ta, amelyben történelmének egy meghatározott időpontjában volt része, s amely
révénf'eltárult előtte az élet Isten által felajánlott adománya. A parancsoiatok ki
nyilvánítását és azéletre tett ígéretet szemmel láthatóan ősidőktől fogva egymásra
vonatkoztatta a liturgia (vö. Ez 18,5-9). A Deuteronomium-beli parainézis szün-
telenüi ezt a minden bizonnyal már hosszú ldeje\étező alapvető elgondolást vari
áIja: a parancsolatokkal Jahve felkínálta népének az é7etet, a parancsolatok meg-

108
A részleteket illetóen v. Rad: Das formgeschichtliche Problem des Hexateuch,18kk.,23 kk., 30 kk. p.; M.
Noth: Die Cesetze in Pentateuch,53 kk. p. (195il;l.Kraus Cottesdienst in Israel,49 kk. p-
18 lgy példáuIP.Yo|z: Mosez (7932),57 k., 90 kk. p.; S. Mowincke|: Le Décalogue (|927), 104. p.

158
 A HEXATEUKHOSZ TEOLOC]A]A

hallgatásávallzráel az éLetre és a halálra Vonatkozó döntéssel szembesült.110 Ezt a

döntést noha eivárta Jahve lzráeltő)', a parancsok azonban semmi esetre sem vol-
tak mintegy feltételként a szövetség eléhelyezve, mintha a szövetség hatálybalé-
pése függvénye lenne azlzráel által tanúsítottengedelmességnek. Eppen az ellen-
kezőjérő' van sző' A szövetség megköttetik , s ezze| IzráeI meghallhatja a paran-
csolatok kijelentését. Még a késói Deuteronomiumban is ugyanezt a sorrendet
találjuk: Izráel Isten népe lett (,,Ezen a napon lettél, }ahvénak a te Istenednek né-
pévé,,, 5Móz 27 ,9) , s ezzel az indikatív prédikációval összekapcsolódik a törvényt
adó isteni akarat meghallgatására és az annak való engedelmességre intő felszólí-
tás (,,hallgas s ezért Jahvénak, a te Istenednek hangjár a,, , SMőz 27 ,10) ' De ha még
el is fogadjuk a kiválasztás ilyetén indikatív és parainétikus magyarázatát, s ha
belátjuk, hogy a szövetségkötés olyan időpontban történt, amikor lzráelnek már
egyáItalán nem voit alkalma eleget tenni e parancsoknak, a dekalógust azért még-
iscsak súlyos törvénynek tarthatták. De ahhoz, hogy a szó szoros értelmében vett
,,törvény,,, a morális életet érintő útmutatás Legyen, ahhoz a dekalógus a legfon.
tosabbat nélktilozi: a pozitív töltést, amely nélkül egy törvény végső soron nem
ígazán törvény. A dekalógus ehelyett lemond - a két említett kivételt leszámítva -
arről, hogy pozitív normákkal, bensőleg rendezze az é7etet; néhány alapvető til-
tásra szorítkozik, vagyis megelégsz1|< azza7,hogy ew Lág életkör határaira olyan
jelzéseket állítson fel, amelyeket figyelembe kellvennie annak, aki Jahvéhoz tar-
tozik, Ez a lehorgonyzás a tiltásnál azonban éppenséggel mindezekre a ,,táblákra,,
jellernző, az5Mőz27,75W.re éppűw, mint a 3Móz 19,13 kk-re és a többire. Ma-
gánálEzékielnél, vagyis annál a próÍ'étánáI, akit sokan egybizonyos szigorú ,,no-
mizmus'' atyjának tartanak, nála is megtalálható egy Llyen katekizmustábla: aki
]ahvéhoz tartozlk| azÍrem mutat be áIdozatot a magaslatokon, nem gyakorol el-
nyomást senkire, nem hajt be kamatot, nem ad uzsorakölcsönt stb. (Ez 1B,B kk.).
I,gyérteLmű,hogy e parancsolatgyűjteményeknek közel sem célja valamiféle éthosz
körvonalazáSa' a parancsok ugyanis nem Jahvénak a tökéletességjegyében á11ó el-
várásait foglal1ák magukban; inkább az eI7enkezőiét állíthatnánk. Negatív módon,
azaz aJabve tetszésévelabszol,3t ellenkező dolgok szempontjából neveztetnek meg
annak a tulajdonságai, aki lahvéhoz tartozik. A parancsolatok által ekképpen kör-
bevett élettérenbelül az erkölcsi cselekvésnek még jókora olyan területe\étezlk,
amelyre semmiféle norma nem vonatkozlk (Izráelmindennapi életébenmégsem
sorjázott egymás után képimádás, gyilkosság vagy házasságtörés). Ha a paÍancso-
latok tehát közel sem vonják egyetlen, átfogő normákat adó törvény d,á az életet,
akkor helyesebb, ha azt mondjuk, hogy meghatározott határhelyzetekben |ahve
megvallását követelik meg' S e megvallás éppen olyan praktikáktól való tartózko-
dásban á1l, amelyek ellenkeznek Jahve tetszésével. A dekalógusra is érvényesugyan-
is, ami az Oszövetség valamennyi ,,törvényére,, áII: elfogadója, azok köre, akikhez
fordul, nem valamely profán közösség, mondjuk az álIam, még kevésbéaz emberi

l10
SMóz 30,15 |<k.;4,1;5,30; B,1; 76,20;22,7;vö.Ez78,1'9;20,7|.73.27;33,76.79;3Móz 1B,5. Vö. továb-
bá a késői tr':! n.]it] JSirák 77,71; 45,5.

1,59
 IZRÁI'L ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóCIÁ]A

társadalom, hanem Jahve gyülekezete.lll Szükségtelen ezétL tovább hangsúlyoz-

nunk, hogy ama ,,táblák, értelmébenvett efféle követelmények teljesíthetőnek,
éspedig könnyen teljesíthetőnek számítottak. A legjelentősebb azonban az, hogy
Izráel akkor, amikor }ahve tulaidona lesz, nem emelkedik fel a szakrális lét vala-
mely sajátos formájába. A szakrális különbségek hangsúlyozása helyett a dekalógus
minden egyes parancsolatávai egészen alapvetően az ember embersége felett őr-
ködik.
Mindebből az következik, hogy a teológusnak e ponton igen megfontoltan kell
alkalmaznia a maga terminológiá1át, s fel kell tennie magá!ak a kérdést,hogy
mennyiben azonos a mi ,,törvény'' szavunk azzal, amiveI az oszövetségben talál.
kozunk' Az oszövetség sehol sem nevezi parancsolatnak a tíz parancsolatot' l-e-
vük egyszertien: ,,a tízige, (o'..r;1 n)ipy,, 2Mőz 34,28; SMőz 4,1,3; 1'0,4.).,. s l2-#i.a
törvényt adó isteni akarat kijelentésétmindvégig kiemelkedő isteni adományként
dicsőítette' A kiválasztás garanciája volt, mintho gy ebben Jahve utat és rendet tárt
népe eIé' Izráel' javára volt (1) :iu), SMóz 10,13), hogy elrendeltettek számára e
parancsolatok, s a Deuteronomium Mózese a következőket mondja róluk:

,,Ez áIta\ lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében, ha meghallják mindezeket a rendel-
kezéseket. Ezt mondják majd: nBizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet|n Mert melyik
nagy nemzeth ez van oly közel Isten, mint hozzánk |ahve, a mi Istenünk, valahányszor kiál.
tunk hozzál! Es melyik nagy nemzetnek vannak olyanigazságos rendelkezései és döntései,
mint amilyen az az egész Tóra, amelyet ma elétek adtami!,' (SMőz 4,6_8),

Az egyík legfőbb állítás, ame1lyel lzráel a parancsolatokat magasztalta, az volt,

hogy azok,,igazságosak,, , vagyis azok kijelentésében Iahvebebízonyította IzráeLIeI
létrehozott közösségében megmutatkozó hűségét,112A parancsolatok nem keltet-
tek félelmet, és nem kísérteőket sóhajtozás, mintha teher lennének, csakis hálát
és dicséretet váltottak ki (Zsolt 19,B kk.; 1'1,9)' A törvény íté|ő és pusztító hatásá-
v aI lzr áe| csak a próf'éták igehirdetésében találkozott.
A parancsolatok elismerése természetesen Jahve abszo1út követelménye volt
IzráeÍIe|' szemben. Akárcsak azÚ1szövetségben, az ószövetségben is az engedel-
messég kérdésévelszembesítette az embert az, amikor Isten felkínálta számára az
üdvösséget. A parancsolatok elismerésének hiánya Jahve átkát Vonta maga után, s
eztIzráeI sokféleképpen kifejezésre iuttatta. Az ősi sikemi szövetségmeayptísi
ünnep liturgikus töredékeiben formatörténeti szempontból igen szorosan, bénső-
leg összekapcsoiódik a parancsolatok kihirdetése és az*.átok.113 Ebben az értelem-
ben tehát a }ahvéval va10 tálalkozás éIetre és halálra vonatkozó döntést jelentett.

r f 'l

111
M. Noth: i. m. 15 kk. p.
|I2 sMóz 4,8; Zsolt 19,L0; I79,7 stb. A p'ls érte|mezéséhezlásd alább 293 kk. p.
113
sMóz 27,77-73.79 kk.; |ózs 24,25 kk. A Deuteronomiumban és a Szentség törvényében egyaránt á|-
dás és átok követi a parancsolatok kihirdetését (SMőz28;3Móz26).

160
 A HEXATEUKHOSZ TEOLóG]A]A

}ahve hangjának meghallgatásával lzráel olyan szituációba került, amelyből már

nem léphetett ki. A Deuteronomiumban és a Szentségtörvényében egyaránt á1-
dás és átok köVeti a parancsolatok kihirdetését.l1a
Jahve parancsolatai tökéletesen elegendők voltak abban az érte7emben, hogy nem
igényeltek semmiféle legitimáló megokolást az ember számára, kivéve eset\eg azt
a tautologikus megokolást, hogy éppen azért kóteleznek elismerésre, mert Jahve
pa;ffi;oií;iJ]' Á3uo. lq,|á_t}-ban azon nagy tilalom gyűjtemények egyikét
találjuk, amelyben minden egyes tilalom - kétségkívüla liturgia nyomait őrizve -
mégis a következő, nyilvánvalóan megalapozást nyújtő mondattal végződött:
i.T];..l' ')N.11ó A Deuteronomiumban fennmaradt az a dö€Jöttállat fogyaszüisára v]):
natkozó, ' kétségkívüligen ősi tilalom, amelyet a következő indoklás követ: ,,mert
-__Y*-..-_.9.-.-___..-._.. _

szent nép vagy |ahve számára,, (SMóz 74,21) , Hasonlóval találkozunk azon ugyarl-
csak igen ősi tilalmak esetében, amelyek azza|a tömöÍ megállapítássalvégződnek,
hogy ezvagy az a dolog,,utálatos }ahve előtt'', azaz abszolút összeegyeztethetet-
len a ]ahve.kultusszal (nrn. n+in).117 Ezek, amint mondottuk, teológiai tautológi-
ák, s nem nyújtanak tényleges megokolást. Emellett a fe1fokozott abszolutízáIás
mellett azonban tényleges megokolásokkal is találkozunk, amelyeknek nyilvánva-
Iőan az a céljuk, hogy a tilalmakat vagy a parancsolatokat valamiképpen érthető-
vé tegyék az ember számára, vagylegalább egy számára értelmes összefüggésbe il-
lesszék azokat. Ez a törekvés egyértelműenegyte erőteljesebben jelentkezett, mi-
vel a késői töÍvénygyűjteményekben (Deuteronomium, Szentség törvénye) sokkal
gyakoribb, mint a Szövetség könywében. Ezek étveIésmódja PeÍsze az egyes he-
lyeken egészen különböző' oiykor egészenegyszerű, tárgyilagos magyarázatra
szorÍtkoznak, így péIdául' egy rabszoLga halálát okozó etőszakos tettét nem.jár bün-
tetés, ,,h.iszsq s.aiát (a t-u|4jdónos)BénzérőIvaD.sz-ő,, QMóz21',2I).I18 Jelentőseb-
bek azok az esetek, ameiyekben a megokolás morális intést tartalmaz.. a ma1om-
követ nem szabad záLogba Venni, meÍt az az éIet zálogba vételét1elentené (SMóz
24,Q ' Botbúntetésnélcsak meghatározott számű ütést Szabad kimérni, ,,hogy test-

lla E Deuteronomium.beli áldásígéreten Noth mélyreható kritikát gyakorolt, arra hivatkozva, hogy egy
törvény az engedelmesség hiányának esetére természetesen büntetést helyez kilátásba, az engedelmes-
séget azonban magától értetődő<ént ÍeItéteIezi, és nem jutalmazzaazt á|dással. Azonkívül azá|dás a
Deuteronomiumban minden feltételtől fü88etlenül eleve meg van ígérve, megvalósulása ezért nem an.
nak függvénye, hogy Izráel engedelmességet tanúsít-e (Ces. Studien, 1ó5 kk. p.). A Deutelonomiumot'
amely }ahve akaratának kijelentése tzráel számára, azonban már nem tekinthetjük a bevett értelem.
ben iogrendnek, mivel itt arról az abszoIűt eseményról van szó, amelyben Jahve Üdvözítő módonIzráel
felé fordul. Ezért aligha helyes, ha az áIdásta vonatkozó igéreteE az átkok nem éppen helytálló, má-
sodlagos ellenpárjának tekintik' Jahve fenntartotta magának azt is, hogy megiut almazza az ember en.
gedelmességét. A jutalmazás gondolatához vö. G. Bornkamm: Der Lohlgedanke im NT;Evang. Theologie
1946/47, r43 kk.
115
A következőkhöz vö' B. Gemser: Motive clauses in OT law, Suppl. To VT I (1953), 50 kk. p.
I1ó
A megalapozást nyújtó nln' 'lg, mivel a liturgikus összefüggés feledésbe menilt, néhány mondat végé.
ről eltűnt.
|17
SMóz |7 ,7; 22,5; 23,79; 25,1'6. Nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy ezek az ősí tóébá.tiirvé-
nyek egykor liturgikus egységet alkottak.
118
Vö' sMóz 21',171 3M6z 1'9
'20
k.

I6I
 IZRÁil ToRTÉNETI LIAGYoMÁNYAINAK TEOLóGIATA

véredet ne gyaIázzák meg szemed láttára,, (SMóz 25,3). A bi1ii\1a"k.Qvakodnia kell

mindenféle megvesztegetéStől, ,,mert az ajándé.k 've$:1-t:gz.gvilaeoÁaulárcknt"
(2Mőz 23,B)' A legjelentősebbek persze a ténylegesen teológiai magyarázatok.
Mindenfajta vérfogyasztás tilos, a vérben van az é\et,, (3Mőz 77,I4). ,,Ne
''mert
ma4d mert nem hagy1a Iahve büntetés nélkül, ha valaki híá6a
"

mond '
20,7)' Az emberi vér fogyas?tására -Yonalkqz.ó-.tilq|mat.
az a tény táma5'4qi-a !á, hogy az ember Isten képmása (1Móz 9,6), E teológiai
megokolásokon kívülvégiji1 azüdítorténetre hivatkozókat találunk, amelyek vagy
azt. f'ejezík ki, hogy egy parancsolat azért kötelez engedelmességre, mert az údv.
történet során már elhangzott, és be is tartották, vagy azt, hogy lzráelnek emlé-
keznie kell a szolgaságra stb.119 Mivel azIzráe\en kívül keletkezett nawszámú
törvénygyűjteményben sehol sem találhatók efféle indoklást nyújtó magyaráza-
tok, az iz.r.qelitg 1p1ujn;yhggy9mány sajátoss ágánakkell tekintenünk azokat. Ezek-
ben kétségkívülismételten kifejéződik a törvényt adő isteni akarat átható ereje,
amely megfosztja a hallgatót attól, hogy arra hivatkozzon, nem értette meg a
parancsolatokat. De még valamit figyelembe kell vennünk: jahve ugyan engedel-
mességet kíván, de o1yan embereket akar, akik megértik parancsolatait és rendel-
kezéseit, vagyis akik bensőleg is elfogadják azokat' |ahve nem gyerekes, hanem érett
engedelmességet kíván. ADeu!-el9lg!g]y!g' amely páratlan módon arra törekszik,
hogy Jahve parancsolatait prédikáciőszerűen megmagyarázza, ezért méItán ál1ít-
hatja: ,,N4.gyorr kö.ze\ vanhozzád azíge, a szádban és a szívedbe! Vaq', (5Móz
30,1.4).
Már a megokolások is megmutatták, hogy Jahve parancsolata nem hag1ja el az
embert, vele jár, és mindig újszerűen értelmeződtk számára, Mindez még világo-
sabban tükröződik azokban akiegészítésekben,amelyek egy korábbi tilalmat po-
zitív szempontból vezetnek tovább:

,,Ne gyűlöld szívedben testvéredet, (hanem) fedd meg bátran felebarátodat, hogy ne légy ré-
szes a vétkében.
Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben, (hanem) szeresd feleba-
rátodat, mint magadat,' (3Móz 19,17 k,).

Az értelmezés itt nem korlátozódik a követelmény értelmétfeltáró magyatá-

zatra, hanem ew második követelmény Eormá1ában egyenesen az eredeti téteI
mellett á1l. Ennek ellenére itt még,,törvénymagyarázatróI,,van szó, még ha annak
igen sajátos formájában is. Izráel ÍúIeegyre élesebbé vált; a negatíV követelmény
mögött fokozatosan egy egészenmás, építő je1legű értelmet fedezett fel. Ielmerült
azazígény,hogy a tilalom által fe1tárt teret éPpen a tilalom értelmétkövetve pozltív
tartalommal toltsék meg. A {!.{ógu91ak a szülőkre és a szombatra vonatkozó
parancsolata esetében ez a fo$ímat kissé máskéni rrrenrÍégbe, ríinthogy itt az
eredeti negatíV megfogalmazás tel1es egészében eltűnt, és csak a pozitív forma

119
Például 2Mőz 23,15; 3Móz 23,43; 5Móz 5,15.

r62
 A HEXATEUKHOSZ TEoLoCIÁTA

maÍadt meg. Mindamellett mindez csupán egészen kis része egy olyan jelenség-
nek, amely fokozottan jellemzőJahve parancsolatainak teljes hagyornányára azősi
IzráeIben: IzráelJahve akaratát rendkívül dinamikusnak tartotta, amely minden
va1lási vagy politikaivagy gazdaságí szempontból megváltozott szituációban új
formában jelentkezik. A fogság utáni tdőszak uto1só, merev szakaszát leszámítva
Izráe]' számára sosem létezett }ahve abszolút minden kor fölött á11ő törvényadő
akarata, mivel minden nemzedék csak neki szóló ÍelszőIítást kapott arra, hogy
engedelmeskedjék a számára érvényes isteni akaratnak, és dolgozza EeI azt magá-
ban. Ujfent világossá válik: a parancsolatok nem törvények voltak, hanem olyan
esemény, amelyet minden generáciő mindenkor megtapasztalt Jahve részérő| a
maga konkréthelyzetében, és amellyel szemben állást kellett foglalnia. Erre az
ú1raértelmezésreaz egész oszövetségben a legnagyszerűbb példát a Deuterono-
mium szolgáltatja, amelynek a feladata azvoIt, hogy Jahve akaratát egy o7yankorral
közölje, amely már az éIet egyetlen területén sem hasonlított arra a korszakra,
amelyben Jahve először szólította megnépét.120A Deuteronomium is, amint azt a
későbbiekben feltárjuk, sokféleképpen indokolta meg a Jahve által adott paÍancso-
latokat. Ami itt e SzemPontbóI űjszerű, az az, hogy a parancsolatok megtartását
illetően be1ső motivációt ad; a }ahve íránti szeretet és háia Izráelt engedelmességre
Faoia vczetni
^-ö,. '
A Deuteronomiumban mindamelle tt űjszerű, hogy nem csak,,törvényekről, ren-
delkezésekről és határozatokrőI,,beszéI, hanem az egymással semmiféle kapcso-
latban nem lévő, nagyszám,3 isteni parancso1atot ,,Jahve Tőrájának,, is nevezi'
A Jahve által különböző körülmények között kinyilvánított nagyszámú parancso.
latot lzráe\ tehát egyes számban Tórának, azaz teolőgiai egységnek volt képes te-
kinteni, amivel kétségkívüle1y űi és igen 1elentős felismerésre jutott. Mindez
hosszas gondolkodás folytán alakult kí' IzráeI szemléIetében ettől fogva minden
önálló r endelkezés |ahve akarat a ala p j ában véve os zthat a tlan ki j elent é sén ek r észe.
ként jelent meg. Ekképpen azonban a Jahve kijelentésére vonatkozó felfogás kiala-
kulásának aIapjávávégérvényesen a kultusz vált. AzősiIzráeI a parancsolatokkal
és a törvénygyűjteményekkel, valamint a papi törvényekkel egyképpen a kultusz
keretében találkozott. ,,ATőra,, azonban a teológiai tanítás tárgya volt, a tényle-
ges életet illetően pedígegyre inkább az emberí szív terú7etén vált jelentőssé. Az
úgynevezett bö1csességi zsoltárok, kivált az 1. és a 1.1,9' zsoltát, csupán más sza.
vakkal f'ejez\kki azt a témát, amelyet már a Deuteronomium és a Deuteronomista
felvetett: az embernek szívében|<e71őriznie ezeket a szavakat, s minden élethely-
zetben szeme előtt kell lebegniük (SMőz 6,6 k; Jőzs I,B) ' E zsoltárokban ismétel-
ten visszatér két kijelentés: Jahve akaratának kijelentése folytonos elmélkedés és

Lásd alább 186 k. p. Erre az aktualizáló újraértelmezésre egészen szé|sőséges példa olvasható azEz2\.
1,0

^ ban.AprófétanemcsakúgyvéLi,hogyazegészüdvtörténete1yIzÍáeIengedetlenségemiattkudarcot
vallott vállalkozás, de így gondolia, hogy az ítéletkorszaka már akkor kezdetét vette' amikor Jahve
kiielentette patancsolatait. Jahve ,,rossz törvényeket és rendelkezéseket [adott nekik], amelyek által
nem élnek,' (25. v.); Ézékie|itt az emberi elsószülöttek feláldozásának parancsolatára gondol. W Zim-
merli, ZThK 195I,253 kk. p.

1.63
 IZRÁIL TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLTGIA]A

öröm tárg7a, amely szüntelenül hatással van azember érzelmi életéreés megisme-
rőképességéreegyaránt. E zsoltárok mögött kétségkívülott á1l egy antropológiai
kérdés is, lelesüL az , hogy milyen is az az ember, aki igaz Isten előtt. Ennek megfe-
lelóen e szövegekben körvonalaződlkannak az embernek a képe, akinek szellemi
életétkitöltIk ahozzá intézett isteni szavak, s aki tetteihez is minden erőt Isten
igé1ébőImerít. Aki ugyanis ekképpen megnyílik ,,aTőÍa,, előtt, mindenestől igaz-
ia,at*., Azt azonban naryon is meg kellgondolnunk, hogy e zsoltárok szellemi
sége neve zh ető-e egy szerűen,, t örvény- j ámborsá g nak,, v agy éppen f arizeu si viga sz-
.'ak. A', hogy Jahve akaratának kijelentése nem csak az örömnek, de mélyreható
elmélkedésnek is a tárgya, még nem tgazolr1a az eÍÍajtaítéletekhelytállóságát. Nem
találkozunk ugyanis a teljesítéslehetőségeire vonatkozó megfontolásokkal, a meg-
engedett és a iiltott semmiféle elhatárolásával stb' A valódi, a parancsolatok telje-
sítésérevaló tulajdon képtelenségeveszéIyénekfolytonosan tudatában lévő tör-
vény-iámborságga|,ellentétben ezeka zsoltárok meglepóen egyszerű vallásosságot
tükröznek.
A törvényre Vonatkozó ténylegesen ószövetségi felfogás végpontjának e\őzmé-
nyei már a fogság utáni időszakban megtalálhatók. Természetesen lassú és részínt
éizrevétlenülkibontakozó folyamatrólvan szó'Ezt a végpontot Izráelakkor érte
el, amikor a törvényt abszolút rangÍa emelte, azaz am1kor már nem egy meghatá-
rozott, a történelemben már eleveIétező népcsoportnak, jelesüllzráelkultuszkö-
zösségének üdvösségre vezető rendjeként tekintették, amikor kilépett e szo|gáIő
funkcio|abol, és olyan paranccsá vált, amelyet maga a közösség alkotott ma'gának
kényszerítő erővei' Végül a szó szokványos értelmében vett ,,törvénnyé,, vá'It,
sző szerint,sőt 6etű szerint be kellett tarrani. A Deuteronomiumról mindez
".ály"t
nyilván még nem állítható. Tel;es mértékbenvilágos ugyanis, llogy az.a korabeli
I)ráeI egésien meghatározott történelmi formájának szól, amelyet szolgálni akar.
Sőt, minthogy a pára.'csolatok teljességéta }ahve szeretetére vonatkozó egyetlen,
alapvető parancsolat ravezet\ vissza (5Móz 6,4), s mivel oly hangsúlyosan a paran-
csoiatok belső, szellemi értelménekfeltárására törekszik, sokkal inkább a megkez-
dődő torvénnyé válással szembeni végső védekezésnek tűnik' Ugy vélem, az' 1'. és
a 1'1'9, zsoltár is teljes egészében még e végzetes vá\tozás előtti állapotot tükrözi,
mivel az a Eény, hogy Jahve kijelenteit akarata mindkét zsoltárban egy hálával telt
meditáció onátto éíjutalmat nyújtó tárgya, önmagában még nem tekinthető a
törvény jegyébenálló gondolkodás kialakulásának bizonyítékaként.Abban termé-
szetesón.ig'ázat kell adnunk Nothnak, hogy már maga az a tény, hogy Izráe| te|jes
törvényöroksége vált meghatározó jelentőségűvé, ame\y része\t tekintve egészen
eltérő iendelkezésekből siármazIk, e\őbbvagy utóbb a törvény túlzott hangsúIyo-
zásáhozvezetett, amivel egyoldalúa n az ember engedelmességének szempontja vált
hangsúlyoss á.121 Ezkétségkívüljelentkezik a Krónikás arra vonatkoző gyakori áI-
litaúibán, hogy egyes kultikus cselekedeteket pontosan aTőra előírásai szerint
végeztek.A Dá; l.ben, azaz egy o\yan eIbeszélésben,amely minden bizonnyal még

r21
M. Noth: i. m.70 kk. p.

r64
 A HEXATEUKHOSZ TEoLiCú]A

a peÍzsa diaszpóra idejébőI származi\<, az éte\ekre vonatkozó törvényekről kiala-

kított felfogás is a törvény jegyében á11, itt ugyanis már nem olyan rendelkezésrő|
van szó, amely egy kultikus közösséget arra kötelez , hogy egészen meghatározott
praktikáktólhatárolódjon el, hanem olyan e\őírásról, amelynek egykori polemikus
értelmétrr.ár egyáItalán nem érzékelik.A tisztasági előírásokban a törvény túIzott
előtérbe állítása persze már viszonylag korán kezdetét vette. A Tőra egyo\daIú
törvénnyé alakulása tehát egy olyan folyamat volt, amely a Tórában foglalt egé.
szen különbőző tartalmak szerint különböző időpontokban ment végbe.

A sínai kijelentéshezkésőbb hozzáillesztették az űgynevezett Szövetség könyvét

(2Mőz2I-23)' Ezt irodalmi redakciónak kell tekintenünk, minthogy e kis gyűjte-
ménynek eredetileg semmi köze nem vo1t a tulajdonképpeni Sínalhagyományhoz,
s hagyománytörténeti SzemPontbóI egészen eItérő gyökerei vannak' Ez abeíIlesz-
tés mégis meg1ehetősen jelentős és új kérdéseketvet fö7: azIzráe|számára kinyil-
vánult törvényadó akarat itt lényegesen szélesebb alapon á1l, és sokkal részletesebbé
vá1t' A dekalógus Izráe|éIetterét a tilalmakkal csak kü1ső szempontok szerint ren-
dezte, itt azonban különféle tilalmak és parancsolatok révéne tér belső vonatko-
zásai szerint is egy isteni rend alá vettetik. A Szövetség könyvének első része (2I,I-
22,1.6) jav arészt gyakorlati rendelkezéseket foglal magában a rabszolgat őrv ényre,
kárfelelősség vise1ésére,a letétekre, a zá\ogjogra stb. vonatkozóan, másodIk része
(22,17-23,I9) a búcsúévet'a Szombati nyugalmat és a három fő ünnepet érintő
kultikus rendelkezéseket tartalmaz' Míndez felveti azt akérdést,hogy nem kell-e
már a Szövetség könyvének beillesztésében a törvény túlhangsúlyozásának meg-
jelenésétvagy elhatalmasodását látnunk. EzzeI szemben inkább azt kellene meg.
fontolnunk, hogy a ,,tőrvény,,csak a már megvalósult kiválasztás után jelenik meg,
s hogy a betoldás sehol sem utal arra, hogy azt Jahve akaratának szigorúbbává\á-
saként kellene értelmeznünk, amellyelmegváltozott volna lzráelhelyzete |ahvéval
szemben. A Szövetség könyve Jahve parainétikus szavaival záru\, amelyek nyoma-
tékosan biztosítják IzráeIt Jahve véde1mérőI és vezetésétőI (2Mőz 23,20_33); ez-
után kerül sor a szövetség megkötésére (2Móz24,7kJ<.). Az e helyütt érintett kér-
désre másutt még vissza fogunk térni, mivel a Szövetség könyve e Szempontbói
csupán egyik áilom ása egy olyan útnak, amely a Deuteronomiumban egy teolőgi-
a:'Iag r észlelekbe menően á tgondolt lezár ásig v ezetett.122

./

t22
Mivel a Szövetség könyve magában foglalja a talió-törvényt (2Móz2|,23.25; vö. 3Móz 24,18kk.;
SMóz79,21'),ehelyüttlegalábbérintólegesenutalnunkkellarra,hogytéves azaszéLeskörbenelter-
jedt vélemény, mely szerint e ,'szemet szemért' Íogat fogért,,etyenesen az ószövetségi töÍvényton-
dolkodás alapelvét foglalja magában. Ez a tétel nem tartozik az alapvetóen iahvista törvényformulák
közé, hanem eredetileg a kánaánita szakrális jogból ered (A. Alt, ZAW 7934,303 kk. p.), és testi sértés
vagy gyilkosságmeghatározott eseteire korlátozódik. Az ószövetségi törvénygondolkodás közel sem
áItalánosan a szigorúan azonos mértékúkárpótlás alapelvére épÜl.

765
 IZRÁIL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEOLŐCIÁIA

3. Az e|ső parancsolat és }ahve féltékenyszentsége

Feltűnő, hogy a más istenek tíszteIetérevonatkozó parancsolat nem szerepel a

sikemi dódekalógusban (ZMőz 27 ,1'5 kk'), azaz abban a gyűjteményben, amelyet
ősibbnek tartunk; e gyűjtemény a képtiialommalkezdődik. Eztvalőjában egy kor-
történeti sziL<ségszerű,ségmagyarázza: korábban, vagyis amikor a még teljes egé-
szében parasztiéletmódot folytató lzr áeI abírák ide ében a közép-palesztínai hegy-
j

vidéken élt, és nem volt komolyabb kapcsolata azidegen kuituszokkal, a Jahve-

hittőlvaló e|térésvagya szinkretizmus veszélye még nem Fenyegette olyan elevenen
a közösséget, mint amilyen élesen röviddel ezu|án jelentkezett. Ezze| persze nem
azt álIítjuk, hogy az első parancso1at csak a többi után keletkezett. EllenkezőIeg a
határozott intolerancia vitathatatlanul kezdettőI fogva jellemző volt a Jahve-kul-
tuszra. Az a mondat, hogy,,Aki más isieneknek áIdozík, ki kell irtani, (2Móz22,Í9),
formáját és tartalmát tekintve egyaránt a dekalógus megfelelő parancsa ősibb
megfogalmazásának tűnik.123 Az a tilalom, hogy senki se vegye ajL<ára idegen iste-
nek nevét, egy gyűjteményen kívül, egy végső redakcíó meg1egyzéseként jelenik
meg' S ezért esetleg későbbi keletkezésű (2Mőz23,1'3). E kormeghatározásokná1
azonban sokkal jelentősebb az a kérdés,hogy miként érte|mezte lzráel a maga
számára ezt a parancsolatot, amelyet minden korban minden parancsolat Paran-
csolatának tartott. A dekalóguS azon kitétele, hogy Jahve akaratával ellenkezve
senkinek se legyenek más istenei, e parancsolat valamennyi megfogalmazása kö-
zúI a Iegá|talánosabb és a legkevé sbé részletezett,12a De mivel Ilyen tág belső ex-
panzióvalrendelkezett, s mivel csupán a|ényegetigyeL<ezett megfogalmazni, ép.
pen ezért volt alkalmas e tilalom arra, hogy Jahve akaratának e vonatkozását kö-
telező érvényűvétegyeJahvenépe szárrláratúl minden koron s azok minden sajátos
meghatározottságán.
, Az első parancsolatnak létezik egy oIyan érteImezése, amelyet magában az
oszövetségben találunk, és elsősorban ezt kell szem előtt tartanunk. Három he-
lyütt ugyanis a minden idegen kultuszra vonatkozó tilalom Jahve féltő szereteté-
re tett uta1ással kapcsolódik ösSZe: ,,mert Jahve féltón szerető Isten', (2Mőz20,5;
34,1'4; SMőz 6,74 k.).125 A ,,mert''-tel kezdődő mellékmondatot mindezeken a he-
lyeken törvénymagyarázatnaI<, tehát teológiai megokolásnak kell tartanunk. Ezt
a parancsolatot Vagy ennek megszegését azonban más szövegek is, jellegzetes
módon, |ahve féltő szeretetével kapcsolják össze (így például Jőzs 24,1'9; SMóz
32,16;LKir 74,22), vagyis ebben az esetben nem egyedüláLlő, eIszigetelt összekap-
csolásról van szó. MásfelőI azonban Jahve féltő szeretetéL is újfent szenLségével

123
A szöveget A. AIt javítása alapján fordítottuk. A. Alt, I, 3].1. p'2. iegyzet.
124 A? t:D )l fordításaként a L. Köhler által iavasolt ,,akaratom ellenéte,,kínálkozik (ThR 1929, 17a. p.).
Meg kell említenünk azonban - különösen az SMóz 2|,16 nyelvhaszná|ata okán - a ,,hátrányomrao
fordítást is, W F. Albright: Von der Steinzeit biz zum Christentum (1949) 442. p.
125
Zimmerli egyértelmúen bebizonyította, hogy a2Móz20,5.nek )ahve fé|rő szeretetére vonatkozó kiie.
lentése nem a képtilalomra vonatkozik, hanem azon túl az első parancsolatra nyúlik vissza (Festschrift
für Bertholet. 550 kk. p.).

166
 A HEXATEUKHosZ TEoLŐGIATA

hozzák, igen szorosan, összetüggésbe (különösen }ózs 24,1,9) , olyképpen, hogy féI-
tő szeretete egyszerűen szentségének megnyilvánulásaként elenik meg. Egyíde1űIegj

kell tehát beszélnünk Jahve szentségéről', féItő szeretetérőI és az e|ső parancsolat-

r'o| mive1 ezek érte]mileg nem választhatók el egymástól. A féltő szeretet és a szent-
ség ugyanis csupán Jahve egy és ugyanazon tuiajdonságának más-más árnyalatú
I<ifejezése.126
A szent megtapasztalása, akárcsak az egyetemes vallástörténetben, Izráelben
is vallási ősfenomén, vagyis a Szent fogalmilag semmilyen úton nem vezethető Ie
valamely egyéb jelentős emberi értéI<bőI,Nem jelenti azok meghaladását, nem is
azol< járuléI<osl<iegészítője, inkább azt mondhatnánk, hogy a szent aZ ember vilá-
gának nagy idegenje, vagyis o1yan tapaszta1ati valóság, amely sohasem illeszthető
be tökéletes en az emberrebízott világba, s amellyel szemben az ember eleinte sok-
ka1inkább érezféIeImet, mint bizalmat. A szent valóban az ,,egészenmás''. Így hát
jellemző a Szent megtapasztalására az emberneI< az az igyekezete, hogy körbeha-
tárolja azt a teret, ahol a Szent ldnyiivánította magát, ahol tartósan 1e1en van -
egyrészt azért,hogy megvédje attól, hogy bármilyen módon is keveredjék a pro-
fánnal (2Móz 1'9 ,1'2) , másrészt azonban azérE is, hogy megvédje a proFán vi1ágát a
szenttel jeIent\<ező veszéIytőI, IzráeI ís ismerte a SZen| területet, a temenoszt (ara-
bul harám), amelyen más - szakrális -törvényszerűségek és mértékek érvényesek,
mint rajta kívül, s amelyen a profán Lörvény rendelkezéseíérvényüketvesztik
(menedékjog!). Mindaz, amit a sZent lefog1al, elzárttá válik a szokványos haszná-
lat számára; felszámoltatik minden igény, amely az ilyen va1ó ságra írányul' Ha egy
rárgy, heIy vagy ember az elsősorban csak azt fejezt ki, hogy el
''megszentelődik",
van kü1önítve, hogy Isten tulajdona lett, mivel Isten minden szent forrása. Mind-
ebből kitűnik, hogy a Szent a tapasztalatban hatalomként jelent meg, nem vala-
miféle nyugvó va1óságként, hanem mint ami váratlanul tűnik fel, és minden eset-
ben kiszámíthatatlan,127 Az ember igyel<ezett megakadályozni, hogy a Szentet
megsértse a profánnal való szerencsétlen kimenetelű keveredéstőI, de igyeÍ<ezett
elejét venni annak is, hogy ő maga szenvedjen kárt e kiszámíthatat1an hatalom
miatt. I,zzeI magy ar ázható, hogy lzr áeI arra törekedet t' a Szenttel való érintkezést
a ku1tusz keretében gondosan kidolgozott szertartások á1tal a lehető legpontosab-
oan renaezze.
Az eddigiekben elmondottak nem csak az ősíIzráelre állnak, hanem éppúgyáI-
talában az emberivallástörténet szé].es területeire ís,Izráe7 kultuszára azonban egy
további, egészen sajátos tényezőísjellemzővolt'Egy egyszerű vallástörténeti össze-
hasonlítás alapján is fe1táru1, hogy a szentségre vonatkozó ószövetségi kijelenté-
sek sokkal erőteljesebbek, sőt indulatosabbak, mindenekelőtt azonban az tűnik ki,
hogy sold<al szorosabban kötődnek magához Jahvéhoz. A Biblián kívüli vallások-
ban ugyanis a Szent különös módon sokkal semlegesebb és szeméIytelenebb for-

Jahve szertségérő o. Procksch, ThwBNT I, 88 kk. p. értekezik; vö. továbbá R. Asting: Die Heiligbeit
12ó

im Urchtistentum (1930), 17_34' p ; ). Hánel: Die Religion der Heiligbeit (1931); J. Pedersen: Israel III_IY,
264 kk.; S Mowinckel: Religion und Kultus (1953), 30 kk. p.
127
J Pedersen: \. rn.264. p.

r67
 IZRÁIL TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOLóGIATA

mában jelenik meg- akár egy önmagáért \étező valóság.128 Igazugyan, a szentség-
re mint tárgyta vonatkozó kijelentések az oszövetségben is, számunkra különös
módon, nagy számban megtalálhatók. Uzzá azért leli halálát, mer! megérintette
Isten ládáját (2Sám 6,6 k'), az oItárhoz nem szabad hozzáérní (2Mőz29,37 P), a
szent tárgyakra még csak rá sem szabad nézni (4Móz 4,18-20 P), a szent átmehet
egyik dologról a másikra (3Móz 6,20k.;Ez44,19) stb. A szentségre vonatkoző őszö-
vetségi kijeientések ezen, amínt mondottuk, igen jeientős hányada feltárja Rudolf
otto nagyszabású művének határait: itt a szent túlságosan is egyoldalú aI\ az em-
berhez és belső világához kapcsolódik.129 Az otto művét meghatfuozó valláspszi-
chológiai nézőpont közel sincs összhangban azzal, amivel az oszövetségben talál-
kozunk. S éppily kevéssé elegendő, ha a szentre mint dologra vonatkozó kijelenté-
seket egy mégLermészetes módon kialakult szentségeszme maradványaiként többé
vagy kevésbéteológiai szempontok szerint háttérbe szorítjuk.130 Eze|< a kijelenté-
sek ugyanis nem csak a legkorábbi dokumentumokban mutathatók ki, mint egy, a
|ahve-hit előtti vallási szakasz minden redakciótól érintetlen emlékei: Izráe|ben,
sőt maguknáI a prőf'étálaál egészen a késői korig 1elentkeznek ezek' A mindeddig
túlságosan is egyoidalú an az érzúIetiés spirituális szempontokkal f.ogIalkoző őszö-
vetségi teológiának éppen a szentségre vonatkozó őszővetségikijelentések e szem-
pontját kell ú; vizsgáIődásoktárgyává tennie. Az oszövetségben találunk ugyan
kiemelkedő lelki tartalommal rendelkező kijelentéseket a szentségrőI_ a Hós 11,9
az egyIk legkifinomultabb! - és beszámolókat a szentség megtapasztalásairól,
amelyek aszemé|ylegbensőbb dímenziő1áthatják át(Ezs6,3-5),mindezazonban
nem vezethet bennünket arÍa a hamis ítéletre, hogy a kijelentések minden egyéb
fajtája a1apjában idegen a Jahve-hitt őI, Ezze| ugyanis az egyík legfontosabb ténye-
zőt értelmeznénk tévesen: |ahve szentségének átható erejű immanens akaratát,
amely nem éri be pusztán az ember belső világával.Izráel mindenkor úgy véIte,
hogy Jahve nem csak emberek számáta nyilvánította ki szentségét, hanem dolgo-
kat, helyeket, időpontokat is megszentelt, vagyis felhasználta azokat. De azok az
időpontok, amelyeket Jahve elkülönített magának, nem csak kultikus időpontok.
ItéLő vagy üdvözítő tetteivel a történelem bármeÍy percében ,,megszenteiheti''
magát, azaz akaratának tetszése szerint megvalósíthat olyan eseményeket' ame-
Iyek egészen közvetlen módon feltárják történelemben való működésének dicső-
ségét.A történelmi elbeszélések ennek megfelelően olykor Jahve ,,önmegdícsőíté-
sérőI,, beszélnek (2Móz 1,4,4 k.1,7; 4Mőz 20,1'3; 3Móz 1'0,3), Ez az eIképze\és azt
feltételezí,hogy ]ahve működése a történelemben többnyire rejtett, de meghatá-
tozoLt alkalmakkor tíoxája kifelé látható formában megnyilvánul. |ellemző, hogy
a gondolkodásában erőteljesen kultikus eIképzelésektől meghatározott Ezékiel
különösen gy aÍ<r an beszé1 Jahve történelmi önmegdicsőítésétőI (Ez 20,41 ; 28.22.25 ;
38,16,23)'De egy alkalommala Papi irat is arra a jövőre pillant, amikor,,|ahve di.

J' Hánel: i. m. 22 kk' p.

128

129
R. otto: Das Heilige (7922), (magyarulA szent. Ford. Bendl Júlia' Budapest, 1997, osiris).
130
W. Eichrodt I, 142. p.

168
 A HEXATEUKHosZ TEoLÓCIÁ]A

be fogja tölteni az egész földet,, (4Mőz 1,4,2I), úgl1véIitehát,

91o.sgae hogy csak
.",gy"^"gh^tározottkultikus
ideiglenes állapot az,hogy J{IlVe Szentsége mindedáig
területre korlátozódott; ezt fel fogja vá
sal megegyező tartalmú az egyik-fogsá
,,azon a napon'' a fazekak a kamrákbar
szentek lesznek, mint a templom vasa :

hogy akkor Jahve szentsége magába olvas

sége legfőbb célját fogja elérni.

-Mindemögött - bármily dologszerű

gában - mindig is éppen hogy JaÁve fél
téktelenebb történése sem szakítható

számára: az, hogy Jahve feléje fordul

- I
mes szenvedélyérőI|
adja át magát Jahvé
lan a vallástörténetb
ben, és iehetővé tették a kultuszban rés:

lenthetett lzráe\ számára: azazBaai, Bétr

!'ul4ua.-A tilalom azonban éppúgyfordult
sen is a halottkultusz minden foimá1a ellen. A halottkultusz
ellen irányuló feltű-

;::TÍ:i:'::1*
.."'''
jffi*:i
,5) és mint
i1.1T11,u

169
 IZRÁEL TORTÉNETI F{AGYOMÁNYAINAK TEoLicúIA

nően nagyszámű rendelÍ<ezésés az ahhoz kapcsolódó szertartások alapján arra

következtethetünk, hogy különösen elkeseredetten küzdöttek e kultuszel\en, amely
küIönösképpen nagy kísértéstjelentet! a régiek szárr.ára,133 Tudatosítanunk kell
magunkban , hogy a szövegek csak igen kis mértékbentükröznek az idegen isten-
ségek kultusza ellen folytatott valódi, tényleges harcot. Ez ahatc számos esetben
régen eldőlt már, mire irodalmi ábrázoIást nyert. Micsoda összetett kultikus vita
rejtőzhet a tisztátalan állatokat felsoroló két kataiógus (3Móz II,2kk.;SMőz74,4
kk') mögött! Ezeket az állatokat kétségkívülfe|áLdoztákegyes kultuszokban, vagy
pedig más formában álltak szakrális kapcsolatban isteni hatalmasságokkal. De
éppen ezért szakrális okokból száműzték őket a Jahve-kultuszbőI,l3a Az ezektő7 az
állatoktólvaló tartózkodás azonban nem csak egy olyan időszakra érvényes,amely-
ben tényleges status confessionis ál1t fenn, eIlen\<ezőIeg: Izráe| számára ez akkor
is ku1tikus e\őírás volt, amikor e kultuszok már régen nem jelenthettek kísértést
számára. Amikor ezeket az állatokat katalógusokba gyűjtötték, az terméSzelesen
már a kultuszukkal foiytatott vita utolsó szakaszavo1t. Az a kor, amely efféle össze-
foglaló katalógusokat vo1t képes alkotni, nyilvánvalóan igen messze volt már a
tényleges kultikus küzdelmektől. Azok a drámai megtagadási szertartások, ame-
lyekről az 1,Mőz 35,24 (vö. Józs 24,1'4.23) beszámoi, sold<al közvetlenebb formá-
ban tükrözik a számunkra ismert kultusztörténetet. E Sikem mellett megrende-
zett ünnep során a közösség előadott minden idegen kultuszhoz tartoző tárgyat,
majd pedig rituális formában eltemette azokat. Mindez ékesszólőbizonyítéka az
első parancsolat folytonos aktualizáLásának' Pontosabb történelmi ismereteink
valójában azonban csak a Jahve-kultusznak a kánaánita Baal-vallással folytatott
v it a1 ar aI vannak. EZt nem cs ak az magy ar ázza, ho gy az Ő szöv ets égben t úlnyom ó-
részt a deuteronomista irodalom Van jelen, amelyet teológiailag egyoldalúan a
kánaánita Vegetációkultusz elleni küzdelem határoz meg' nem' mindez valóban
a történelmi valóságot tükrözi.135 E rendkívül nehéz küzdelemben szüntelenül a
Jahve-hit léte forgott kockán, s ennek soránIzráel közel sem rendelkezett egy ele-
ve meghatározott, hiteles és végérvényestelfogással az eIső parancsolat értelmét
és hatókörét illetően' Izráelnek minden szituációban újra meg kellett bizonyosod-
nia afelől, hogy az adott pillanatban mi }ahve kultikus akarata, minthogy az a
szituácíő, amelyben Izráelnek eleget kellett tennie aze|ső parancsolatnak, folyto-
nosan változott' Egyes szokások, amelyek egy korban esetleg veszélytelennek tűn-

1s 3Móz 79,27 k.3I;20,6.27127,5; SMőz 74,7; 18,71';26,7| stb-

13a
Igen keveset tudunk arról, hogy ezeknek az állatoknak egykor milyen kultikus jelentóségük volt. Né-
hány részletkérdésttárgyal M. Noth: Dlz Cesetze im Pentateuch 95k. p' A két helyen is, különböző össze-
függésben megjelenő tilalom, mely szerint ,,ne Íőzz gödő|yét anyjának tejében,, (2Móz 23,|9; SMóz
34,27), egy olyan tejvarázslást tilt, amely a palesztinai paraszti vallásban nyilvánvalóan elterjedt volt.
Az egyik Rász.Samra-szövegben megtalálható a megfeleló pozitív rendelkezés (Cordon II 52:74. p.).
135
o. EiÍ\feldt kitúnően felvázolta Jahve több mithétszáz éves küzdelmét Baallal szemben, azza| a sa-
játos megszorítással élve, hogy az a hagyományos Íe|tételezés,mely szerint nagyszámú helyi Baal
|éEezett, nem állia meg a helyét; ellenkezóleg: mindig egyetlen istenségről volt szó, jelesül a ,,mennyei
Baalról', (Báal3amém und fahwe, z1'w 1939 , 2a kk. p.).

170
 A HEXATEUKHoSZ TEOLóGú]A

tek, máskor a radikálisan szigorú első parancsolat áldozatává váltak.136 Az első

parancsolat értelmezése tehát igen dinamikus voIt'Izráel teljes kultuszlörtéLete
nem más, mint küzdelem az első parancsolat érvényénekbiztosításáért.137
Az első parancsolatot a Jahve f'éItő szeretetéről kialakított elgondolás alapján
igyekeztünk érte7mezn\, ez azonban töredékes maradna és félreérthetó lenne, ha
nem értékelnénke követelmény üdvtörténeti gyökereit. Az első parancsolat ugyanis
nem axióma: Jahve maga bizonyítia be azt, hogy ő az egyetIen Isten, éspedig tör-
ténelmi tettei által: ,,En vagyok Jahve, aki kivezettelek téged EgyiptombóI',, Az
idegen istenekkel kapcsolatban az oszövetség nemritkán csak annyit mond, hogy
nincs közös múltjuk IzráeIIeI; az atyák nem ,,ismerLék,, őket, azaz nem kerültek
kapcsolatba velük (SMóz 13,7;28,64;Jer 9,1,5;1'6,I3;19,4). Azídegenistenek,,újak''
(:irpn n.q.iq 5Móz 32,1'7) _Izráelh\tére és történelmi gondolkodására mennyire
jeÍIemző ez az eIIenérv! osidőktől fogva Jahve lzráel Istene (Zsolt 44,2; 74,2,72),
Az ősi Izráei mono|eizmusának kérdéseösszefügg ugyan az eIső parancsolat-
tal, amennyibenIzráelmonoteizmusa bizonyos tekintetben olyan felismerés volt,
amelyre Izráel csak az eIső parancsolat hosszas f'egyeLmező hatása alatt tett Szeft.
E két kérdéskört mindazonáltal lehetőség szerint szét kell válasz|anunk egymás-
tól, mivel azelső parancsolatnak kezdetben semmi köze nem volt a monoteizmus-
hoz. EllenkezőIeg: megfogaImazását tekintve csak egy olyan háttér alapján válik
érthetővé, amelyet a vallástörténészek politeisztikusnak neveznek.138 }ahve kulti-
kus önmegn vagyok }ahve, a te Istened,, , színténpoliteisztikus szituá-
","2é,",,,Én
ciót feltételez, Izráelben hosszú időn keresztül létezett egy olyan Jahve-kultusz,
amely az eIső parancsola| értelmébenkétségkívüllegitim volt, mégsem volt mo-
noteista. Ennélfogva inkább henoteizmu sről vagy monolátriáról beszélnek. A más
istenek Iétezésétminden további nélkül feltételező számos szöveg közül nem egy
már a királyok korában keletkezett (vö' 1Móz 31,53; Bír 1,1,24; 1,Sám 26,1,9; 2Kir
3,27), és feltrjnő, hogy e feItételezésnek a korábbi szövegekben kevesebb nyomát
találjuk, mint a későbbiekben; ezt könnyen megmagyarázhatjuk azza\,hogy Lör-
ténelméneklegősibb időszakában Izráel sokkal ritkábban érintkezett idegen kul-
tuszokkal, mint akkor, amikor a politika területén önállóbbá kezdett válni. E SZem-
pontból gyakran értekeztek arról a tárgyilagos objektivitásróI, ameliye| a2Kír 3,27
IGmósról, a móábiták istenéről beszéI, valamint ,nary harag1árőI,, , amely kiáradt
Izráe| ellen, Mégis joggal beszéltek arrőI, hogy a monoteizmuS egy folyamat során
alakult ki Izráelben, mive1 Izráel tőrténelmének későbbi időszakábói eIegendő szá.
mú szöveg tanúskodik egy gyakorlati monoteizmusról, de annak elméleti formá-

136
Így például a ,,maccébák'' és ,,asérák'', a kultikus kóoszlopok és fakarók, IMóz28,78;35,14;5Móz76,22i
3Móz26,7; mindenekelótt azonban a számos vidéki |ahve.kultuszhely, amelyeket a Deuteronomium
az egyetlen kultuszhely érdekében felszámol (SMóz 12,1 kk.).
I37
ltt az első parancsolatról annak eredeti, kultikus értelmében tárgyaltunk. A próféták egészen úi kö.
vetkeztetéseket vontak le e parancsolatból, amennyiben azt földi hatalmi eszközök (fegyverek, szö-
vetségek) bálványozására vonatkoztat ják.
138
B. Balscheit: Alter und Aufbonmen des Monotheisnus in der israelitischen Relígion (1938), 15. Vö. továb-
bá H. H. Rowley: The antiquity of Israelite Monotheisme Escpository Times 7949/50,333 kk. p.

1,71
 IZRÁiL TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóCIÁIA

járó1 is. A monoteizmus kialakulásának kimutatása azonban igencsak nehéz fel-

adat. A monoteizmus mint olyan nem volt olyasmi, ami magátIzráelt különöseb-
ben foglalkoztattavolna; nem volt mérce szárnára, és nem annak alapján ítéltemeg
magát, mint ahogy az az első parancsolat esetében fennállt. I.gy olyan folyamato-
san kialakuló feiismerésről volt tehát sző, amely folyamatnak maga IzráeIközel
sem ébredt teljesen tlrdatára. Sohasem sikerülhet az al<ísér7et' amely egy megha-
tározott történelmi pillanatra igyekszik helyezni a monoteizmus kiaiakulását,
hiszen milyen sok áramlat és felfogás Létezhet párhuzamosan egyetlen koron be-
1ül is! A kultikus szövegek (himnuszok!) konzervatívabbak, ezért sokkal kevésbé
tükrözik egy adott kor sajátos felfogását. Mikor fokozódtak le a kánaánita pante-
on istenei, akik közé belépett a számukra idegen |ahve (Zsolt B2|), a dicséretet zengő
elóhím-lények karává4139 Az istenekről való beszéd ho1 jelent már csak retorikai
eszközt, és hol nem41a0 A próEétáI< nyelvezetét azonban sokkal kevésbéterhelik
ezek a hagyományos megfogalmazások, kétségkívülsokkal közvetlenebb formá-
ban tükröződnek e nyelvezetben egyénl.e|gondo1ások, amiért is valójában igen 1e-
lentős az a szuverén hallgatás, amellyel Ezsaíás vagy Amósz mellőzik a népek iste-
neit és azok hatalmát,1a1 Jahve.végső teofániájávalaz istenek vége meg fog pecsé-
teIődni (Ezs2,IB Id<.). Deutero-Ezsaiás gondoikodása vitathatatlanulmonoteista.1a2
. t.l ,í

Ez azonban feltehetően már a Deuteronomistáról is elmondható, noha céIkitűzé-

se közel sem a politeizmus, hanem a ,,polijahvizmls,, támadása.1a3

4. A képtilalom az Őszövetségbenl44

A dekalógus második parancsolat a az Őszövetség teolőgiáját vagy vallását bemu-

tató írásokb an az eIső parancsolattal szemben hosszú ideje háttérbe szorul, sőt van
(mint például L. I(öhler esetében), hogy teljes egészébenmeIIőzIk, A korábbi kriti-
kai iskola úgy véIte, nem kel1 tárgyalnía errő1, mive1 meg volt győződve arróI,hogy
a JahveJ<ultusz - legalábbis lztáel történelmének korai időszakában - egyáItalán
nem nélkülözte aképel<et. Ennélsokkalnagyobb veszéIyt rejt azonban magában
e8y, e tilalom érteImérőIkialakított egészébentéves felfogás. Voltak, akik a látha-
tó és a láthatatian, a dologi és a szellemí egészen általános és az Őszövetségtől tel-
jességgel elrugaszkodott szembeállításából kiindulva úgy gondolták, a második pa-

r3e
A. Al!, I,354. p.
1a0
Zsolt 95,3; 97 ,7 ' Azt, hogy az isteneket olykor ,,semmiknek,, (nü*5) nevezik, azt sem kell feltétlenül
létezésük alapvetó tagadásaként értelmeznünk; a szó jelentheti azt is, hogy közmegvetés tárgyává teszik
óket (vö' IKir 18,27)'
lal
J. Hempel: Das Ethos des Alten Testtffients (1938), 10ó k. p.
1a2
Vö. Ezs 47,28k.;42,77;43,70k.;44,7 k;45,,l'6;4ó,1 k. stb.
143
Balscheit: i. m. 126,133 k. p.
l44
K. H. Bernhart: Gott und Bild (Eín Beitrag zur Begründung und Deutung des Bitderverbotes im AT) 7956;
W Zimmerli: Daszweitecebot,Iestschrift fürBertholet (1950),550. p.; H. T. obblnk:Jahwebilder,ZAW
1929,264 kk. p.; H. Schrade: Der verborgene Con (Couesbild und Cotteseorstellung im alten Israel und im
altenOrient,1949);I.HempelDasBildinBibelundCottesdienst (Sammlunggemeinverst Yortr.,795f.

1.72
 A HEXATEUKHOSZ TEOTOCIA]A

ÍancSolatot aZ istentisztelet sajátos szellemiségénekI<ifejeződéseként kell tekinte-

ní, egy szellemi és kultikus primitivizmus példaszerűen jelentós meghaladásaként,
tehát egy döntő jelentőségű értelmi szint elérésekéntaz emberi nem fejlődésében,
amely azután természetesen általánosan elterjedtéváIt. De mindaz, hogy Isten
végső soron nem ábrázolható látható formában, hogy tisztelete inkább a szívre,
mintsem a szemre tartozik, hogy az embernek meg kell tanulnia valóban láthatat-
lanként elgondolni a Láthatatlant - mindezek általános vallási ígazságok, amelyek
éppen általánosságuknál fogva nem jöhetnek számításba a tulajdonképpeni prob-
léma szempontiából, és mindezek arra Sem adnak magyarázatot, hogy egy llyen
általánosan osztott, egyszerű bölcsesség miként válhatott olyan véres harcok for-
rásává, mint amilyenekkel az aranyborjúrőI szőlő törté'ne-t@!\pzd""-e-esé.S-?9.q a
Makkabeusok koráig találkozunk..Teljességgellehetetlen lzráeIlegsajátabb és leg-
repátiáuu-goídóLtal önmagától felismerhátő igazságnak tartani' amelyet minden.
kinek osztania kell, aki mélyebben gondolkodik.145 Szükség van-e egyáLtalán ak-
kor még Jahve végső teofániájára, hogy kinyilvánuljon az istenképek erótlensége
és semmissége (Ezs 2,20; 46,7 kk,)4
Ami ezeket a téVeS elgondolásokat illeti, a teológusn ak az áItalános vallástörté-
netből azt kellkiolvasnia, hogy mi is mondhat ó eI egyálta|án az istenképpel kap-
csolatban. Azonnal kitűnik, hogy a képeket csak a legritkább esetben azonosítot.
ták valóban a megjelenített istenséggeI, s ez semmi esetre sem állt fenn azon kul-
tuszok esetében, amelyekkel Izráel kapcsolatba került' A képeket nem azza| az
igénnyel készítették,hogy kimerítően ábrázol1ák az istenség Lényegél Azza| a
pogány vallások is tisztában voltak, hog1 az istenség láthatatlan, hogy meghalad
mindent, amit az ember kigondolni képes, és nem togható egy anyag\ tárgy hatá-
raiközé, ez azonban mégsem akadáIyozta meg őket abban, hogy kultikus képeket
szenteljenek neki. ,,A kép mintegy a szellem \özvetÍtőeszk'9-?".,,,ou Valóban, szá-
mos istenkép egy, az istenről kialakított felfogás mögött re1tőző csodálatra méItó
szellemiséget sejtet, mivel ,,bár túz röptében száll magasÍa lelked: / ELég ha képét,
hasonlatát leIted,,.147 Az anyagi-szeIlemiellentétteltehát nem oldható meg a prob-
léma. A kép nem az istenség létérő|ésbelső isteni lényegének milyenségérőI f'ejez
ki valamit, hanem arról, miként nyilvánítja ki magát kegyelemből, a kép.ug1anis,
elsősorban az isteni1<inyilv4ry]é_' bq1-4gzü1 A régiek úgy gondolt ák, hogy az is-
_Teni
hátahassagok e geáZenköietvannak hozzájuk, s bái mérhetetlenek és kiszá-
míthatatlanok, a kultikus szimbólumokban és képekben mégis jóakaratúan kap-
csolatba lépnek az emberreI. E hit szerint az egészvíIág áttetsző az isteni felé, vagy
legalábbis rendelkezik ennek az áttetszőségnek a lehetőségével, mindenütt, ahol
az istenség képessé tett valamely földi dolgot arra,hogy kinyilvánítsa őt. Az isten-

145
Vö. P. Volznak a képtilalomra vonatkozó teliességgel elhibázott érteIrr^ezésén (Mose2[7932],3ó l.k. p.)
kívül H. Cohen: Religion der Veruulft aus den QueIIen des Judentums (7919), 58 kk. ,,Az istenek tisztele.
te képek tisztelete. Az istentisztelet ellenben a valódi lét imádása. Az istenség elleni harc ezért a|ét
harca a látszattal szemben, az ős|ét harca a képmások ellen, amelynek nincs ősképe.', I. m. 63. p.
laó
C. v. d. Leeuw Ph.inomenologie der Religion (1933), 429. p.
tlz W coethe: Proömion (Szász Károly fordítása).
J'

773
 IZRÁEL TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁIA

ség viszonya a képhez jóllehet szintén igen bonyolult volt, és aligha nyert bárhol
is pontos fogalmi kifejtést, a legfontosabb mégis azvo\t,hogy az istenség a kép-
b9n 1eleryg!óvá vq[Ua8 }elenlétévelegyidejűIeg azonban hatalma is jelenvalóvá
vált, mivel így sajátos áldásaivalhatást fejthetett ki az emberre és az ember vilá-
gára, Ajámbor értelem sohasem állíthat eIő e\egendő számű képet, mert számta-
lan olyan misztérium létezIk, amelyekben az isteni kinyilvánul az ember é|etteré-
ben.Ez tehát a legemberibb és legtermészetesebb késztetésparancSa volt a legősibb
koroktól kezdve egészen Goethéig.1a9 Az ószövetségi képtilalom ezze7 szemben
közel sem egy általános vallási igazságvolt, hanem igen erőteljesen ez ellen az Is-
tenről kialakított felfogás ellen lépett fel. Ebben Iztáelhítének rejtélyéből jelenik
meg valami, abból, ami idegen a vallások világában. Aki előszeretettel elmélyed a
vallások és képtiszteletük fenomenológiájában' az onnan már nem már nem jut-
hat e1 Izráel képtilalmához,150 mivel azok az alkalmakként megjelenő racionalizá-
ló krízisek, amelyek olykor a képvallásokat érik, csak igen távolról hozhatók kap-
csolatba a dekalógus eIsó parancsolatával'
Izráe| önmagáróI írott történelméb en űgy véIte, hogy a képtilalom Mózes nap-
jaitó1fogva volt kijelentett paÍancsolat,Ezt a felfogást a mai napig ű)ramegújra
hevesen támadták. Az, ahogyanlzráel a későbbiekben önmagát és történelmének
korai idószakát ehhez a tilalomhoz mérte, ténylegesen nagymértékben sematizál.
ta kultusztörténetének folyamatát. A doigok állása valójában sokkal bonyolultabb
volt, s a képek megkövetelt mellőzése és a tényleges képtisztelet közötti határok,
legalábbis az ősi időkben, jóval bizonytalanabbakvoltak. De éppen lzráeItőrténe|-
mének korai időszakában kell különbséget tennünk a hivatalos JahveJ<ultusz és a
különböző helyi vagy magánkultuszok között. Véleményünkszerint nincs okunk
atra, hogy tagadjuk, hogy a központi kultuszhelyen folyó amfiktüónikus kultusz
_ s ez a Jahve-kultusz történelmileg megragadható legősibb formája nem ismer.
-
te a képeket.151 Ebbőla korból származík azonban a sikemi dódekaiógus, ameIy az
5Móz 27,1'5 képrIlalmának legősibb megfogalmazását tartalmazza.ls2 Ha ezt az
átokgyűjteményt egy zarándokünnep csúcspontján olvasták fel a közösségnek,
akkor a következó szituáció adódik: a hivatalos kultuszban nem voltak képek, er-
rő1 gondoskodni a papok feladata volt, és a kérdése vonatkozása az átokgyűjte-
ményben nem is vitás; az mindazonáitallehetséges volt, hogy egyik-másik zarán-
dok otthonában állt kultuszkép, amely előtt saját magánkultuszát végezte' A tila-
lom nyilvánvalóan JahveJ<épre vonatkozott' nem ped\gegy távoli, idegen istenség
képére,amely istenséget a samáriai vagy efraimita hegyvidéken élő parasztok ek-

148
Kivételt képeznek a képben jelen lévő Ká-ra, az isten,,külsó lelkére', vonatkozó részletes egyiPtomi
rendelkezések; vö. Bernhardt: i' m. 28 kk.
1a9
Vö. Coethe beszé|getése Eckermannal 1832. március 11.én.
150
Igy szemmel láthatóan S. Mowinckel: Religion und Kultus (1953),47 kk.
151
Eltérő állásponton van S. Mowinckel: feltéte|ezése szerint a mózesi kor még egyáltalán nem foglalko.
zott a képek kérdésével,és ttgy véLi, a hivatalos jeruzsálemi kultusz csak 990.tól vetette el a képeket.
Acta Orientalia (1930), 257 kk.
152
A szöveget nyilvánvalóan utólag bóvítették ki; a tilalom egykor ugyanabban a tömör formában volt
megfogalmazva, amely a rá következő tilalomban még megőrzódött.

174
 A HEXATEUKHOSZ TEOLOCIA]A

kor már aligha ismerhettek' Akárhogy áll is a dolog: a hivatalos amfiktüónikus

kultusz abban a korban nélkülözte a képeket, erre a nyilvánosságra egyetlen isten-
kép sem merészkedhetett. De hogy időnként mi folyhatott a vidéki helységekben,
arróla Bír 17 valósághű képet rajzol,ls3
Más a heIyzet a2Mőz20 dekalőgusának képtiialma esetében, itt ugyanis a kép-
tilalom az idegen istenekre Vonatkpzó liJalommal kapcsolódik össze' E helyütt tehát
más értqlm-e yal,_'In!r.lt y SMóz 27,15-ben, mivel Jahvénak egy másik istenség
képében történő ábrázoIását tiltja' így például eg1btkáéban, amely Baal kultikus
szimbóluma volt. Itt tehát már a képtilalomnak egy egészen meghatározott ér-
telmezéséről van szó'15a AzSMőz27,1'5-höz viszonyítva kultusztörténeti szem-
pontból egy későbbi idószakból származik, nevezetesen amelyben már megjelent
a színkretizmus, amelyben kezdett eltűnni a Jahve és Baal közötti különbség, és
amelyben ]ahvét többé vagy kevésbéa Baal-kultusz formái és elképzeléseialapján
szolgálták. Teljes mértékbenehhez a folyamathoz kapcsolódik az ,,aranyborjűrőI,,
szóIő elbeszélés a 2Mőz 32-ben vagy Hóseás küzdelme (11.,2; B,4).155
A ké pt ilalo m n a 91 szab ásű ér Lelmezése tal álhat ó az 5 Mőz 4,9 -20 -b an, e gy olyan
prédikáció 1eIlegű szövegben, amelyet egyenesen etárgyat é:rintő teológiai expozé-
nak nevezhetnénk' Arra a viszonylag késői korra (a fogság kora4), amelyben e szö-
veg létrejött, jel\emző az a Lény, hogy itt már egy ,,Irásból merített bizonyíték,, ,
éspedig eróteljesen racionalizálő, támasztja aIá a képtilalmat' Izráel a Sínain sem-
miféle formában nem látta Jahvét, csupán a tűzbőI Íelhangző hangját hallotta, s
ezért tí7os Jahvét képben ábrázo7nía.Itt az antitézís egészénvilágos formában ki
van dolgozva: Izráelnek Istennel való kapcsolatában egyéb népektől eltérően nem
egy kultuszképre kell támaszkodnia, hanem kizárőlagJahve lgéjére.15ó E szakasz-
ban a megelőző korokkal szemben ,3jszerű továbbá az ís, hogy a két, egymást ki-
záró kultikus gyakorlatot már egy egyszerű formuiával képesek kifejezni. Azza|,
ami azelőtt szorongató, zavart támasztó probléma volt, ekkor már teológiai-racio-
nális mód,on egyértelműen számot tudnak vetni' Ez persze még inkább ígaz arra a
Deu|ero-Ezsaiásnál található szővegre, ameiy a bálványok készÍtésérőIgúnyolód-
va értekezik (Ézs 44,9 kk.)' Két dolog miatt kérdő1eIezhetók meg a bálványok: anya-
guk profán mivolta és alkotó1uk gyarlősága okán. E szöveg alap;a már egyáltalán
nem egy valódi, kínzó probléma, ellenkezőIeg: amí itt (vagy aZsoIt 1'1'5,4_7-ben)
megjelenik, azféIre\smerhetetienül bizonyosfajta felvilágosodás, amely utólag meg-
támogatja a képtilalmat; az\degen istenek képei nevetségessé váItak' Ezzel mind-
ame1lett IzráeI egy nem veszé7ytelen szemléletet alakított ki, mivel a kínzó prob-

153
A Bír 17,4 k-ben látható, hogy mi minden tartozott egy telies bálványképhez: a )ol a fából készült
belső, a n7p6 a külső fémbevonat, ehhez járul az ril*, a mellvértszerű borítás (lásd alább 29. p.) s végül
a n'l1n, amely feltételezhetően kultikus maszk (A. Alt szóbeli közlése)' Nem szükséges tehát elvet-
nünk glosszák lehetóségét.
|5a
Igy foglal állást W' Zimmerli: i. m. 557. p.
155
Persze más lenne ahe|yzet, ha igaza lenne EiÍ\feldtnek abban, hogy a bikakép is a Jahve-kultusz kul-
tikus szimbóluma, amely egészen a prekánaánita korig nyúlik vissza. ZAW 1.940, 199 kk. p.
15ó
Páratlan azonban az oszövetsé1ben az a tolerancia, amely a pogányok képtiszteletét magára Jahve
rendeIkezésére vezeti vissza (SMóz 4,79).

775
 IZRÁEL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEOLóGIÁTA

léma eltűnésévelmárnem értettemeg a képtiszteletet.Jogos az a megállapít ás,hogy

a.Ézs 44 ÍeIvilágosult-karikatűrá1aégyáIialán nem vet izámot a p-ogány kultikus
gyakorlat súlyával.157 Es még valami: az ősi idókben a képtilalom nem csorbította
azt a szilárd meggyőződést, hogy Jahve a Legszemé7yesebb módon jelen van.158 Ez
a felvilágosult racionalizmus, amely abá|ványképeken tölti kedvét, amelyek,,bil-
legnek'' (Ezs 41.,7), viszont egyrevllágfelettibbé kezdi tenni ]ahvét' Az utolsó 1é-
pést ebben az irányban a Bé1rő1 szóIő Iegenda teszi Dániel könyvének apokrif ki-
egészítésében:a pogány papok nem csak hogy ostobák, de csalók is.
Mindezzel természetesen nem adtunk valódi magyarázatot a képtilalomra; az
ősilzráelténylegesen sohasem gondolta, hogy tudja, milyen teológiai vagy peda-
gőgiaí okokból kapta ezt a tilalmat, ugyanis azSMőz4,9-20 is csak a történelem
alapján adott megokolás, nem pedig magyarázat. Nem tévedünk, ha úgy véljük,
Jahve kijelentésévela legkevésbésem lehetett összhangban a statikus jelenlét egy
kultuszképben, mint tetszés szerint felhasználható, hatalmathordoző tárgyban,
amelyből mágikus úton iehetőleg erőt igyekeztek nyerni, s így már egy kép felállí
tása is Jahve szabadságát sértette - mindezt azonban nem állíthatjuk be a valóban
döntő jelentőségri magyarázatként.159 ElIenkező|eg: nem téVedünk, ha Izráe|va7-
lási környezetét figyelembe véve a képtilalmat egy gyökeresen más világértelme-
zéskif'ejeződésénektekintjük. Az istenség kétségkívülsokkal közvetlenebb kap-
csolatban volt az ókori keleti emberrel a maga természetes környezetében, mint
amit Izráel |ahvéról elmondhatott' A nagyobb és kisebb ókori keleti vallások iste-
nei megszemélyesült égi, töldi vagy fold alatti hatalmasságok voltak.160 Jahve vi-
Lághoz való viszonya azonban nem ilyen volt. Bármily erőteljesen át is járja a vilá-
got, teológiailag mégis csak transzcendens. A természetet nem Jahve megjelenési
formájának tartották - Jahve annak teremtője' s így szemben á11vele. Ez azonban
azt je|entt, hogy a képtilalom ahhoz a rejtettséghez tartozík, amelyben }ahve ki-
nyilvánította magát a kultuszban és a történelemben. SúIyos hiba lenne, ha a kép-
tilalmat egyszerűen Izráel egy1k elszigetelt kultikus sajátosságának tartanánk. Az
a }ahve, akinek képben történő imádását lzráel oly szigorúan tiltotta, mégiscsak
Ugyanaz a Jahve volt, akinek a történelemben való rejtett cselekvése szüntelenül
erősen foglalkoztatta Izráe\t' Ami izráelnek osztáIyrésze volt a kultusz területén,
azt - gondoljunk csak a próféták történelmi távlataira - a történelmi irányítás
teruletén is el kellett viselnie. olyan Isten volt talán az atyák történetének vagy
Ézsaiás igehirdetésének Jahvéja, ákit k.'lt.'szképbentisztelhettek volna4 Az on[é-
nyesen kialakított Istenre vonatkozó felfogások kíméletlen elsöprése, amely a fog-
ság elótti próféták céIkitűzése volt, ta1án rejtett, mégis ténylegesen szoros teoló-
giai kapcsolatban á11 a képtilalommal. Minden olyan éftelmezés, amely |ahve áb-
rázoihatatlanságának jelenségével önmagában foglalkozik, és a képtilalmat nem

157
J. Hempel: Das Ethos des AT (7938),707. p.
158
W. Éichrodt I, 53. p.
159
Bernhardt helyesen állította párhuzamba ebben az értelemben a képtilalmat a dekalógus névtilalmá-
val. Sem a kép, sem a név révénnem nyerhet az ember hatalmat fahve fölött. I. m. 153 k. p.
.|Vandlungen
1óo
H. Irankfort: Frühlicht des Ceistes, des Vettbildes im alten orient (7954),242. p.

1,76
 A HEXATEUKHoSZ TEoLóch]A

hozza szorosan összefüggésbe }ahve kijelentésének egészével,a legjelentősebbet

hibázza el, teljességgel függetlenül attól, hogy a legkevésbé sem egyértelmű jelen-
ség, ha egy Isten-hit nem rendelkeák képpel; Lehet ezklf'ejeződése egy kezdetleges
fétis-jellegr3 és egy igen emelkedett Isten-képnek is.1ó1
Az természetesen nem állítható, hogy a próféták Jahvéról szóló igehirdetésük
formájában tudatosan a képtilalomhoz tartották volna magukat. Ellenkezőleg,
olykor alegtermészetesebb módon antropomolfizmusokkal élnek.1ó2 De ez újf'ent
elejét veheti annak, hogy Í1Iozőfiai|agf'éIreérte|mezzúka képtilalmat: ennek értel-
me korántsem az,hogy megtiltsa a népnek, hogy bármi módon is képszerű formá-
ban képzelje el Jahvét - Jahvét valójában mindig is emberszerűnek, férfinak gon-
dolták e1.1ó3 De |ahvénak ez a fogalmakban és a nye|vezetben kifejeződő emberi
vonásokkal való felruházása nem volt kultuszkép, nem volt a kijelentés közvetí
tője, amelynek kultikus tisztelet járt volna ki. Az azidő még nem érkezett el, ami-
kor az ember Istent emberként imádhatta, és azt a szerePet, amellyel a pogány val-
lásokban a kultuszkép rendelkezett, Izráelben Jahve igéje és neve töltötte be.
A második parancsolat tehát közvetIen, sző szerinti értelmét tekintve a kultusz te-
rületére korlátozódott' Ami aktuális értelmezésétilleti - mi van megtiltva Izráelnek
itt és mosti _, ugyanaz mondható el, mint az e|ső parancsolatról: nem |étezett á1-
talánosan érvényeshiteles érteImezés,Izráelnek folytonosan ,íjra megkellett bizo-
nyosodnia afelől, hogy mi is }ahve akarata. A hivatalos Jahve-kultuszbár elvetette
iahve képszerű ábrázo|ását, a képtilalom csak fokozatosan terjedt ki egyes kulti-
kus szimbólumokra, például a maccébákra vaw az érckígyókra.164 A szent ládára
azonban sohasem terjesztettékki az egyre sÁgor,3bbá váló képtilalmat.ló5

5. A Deuteronomiuml6ó

1'' Lévénsző a parancsolatokról és arról a kérdésrőL, miként Vetett számot lzráel

teológiailag Jahve akaratának kijelentésével,ideje, hogy a Deuteronomiumról ér-
tekezzünk, tekintve hogy lzráelsoha többé nem tárwalt ilyen átf'ogő és beható
módon a parancsolatok értelmérőI és arrőI az egyedú|áIő éIethelyzetről, amelybe
Jahve akaratának kijelentése he|yezte. Kezdettől fogva szem előtt kell azonban
ló1
Bár a képtilalom megértése céIjáből sziikséges volt utalnunk Izráel teoló6iai szempontból páratlan
világértelmezésére,magyarázatunkbanki kellene térnünkarra az elgondolásra is, mely szerint az ember
Isten képmása. |zráel azonbart nem állított fel effajta összefuggést. De aligha vonható kétségbe, hogy
bensóleg összefügg egymással a képtilalom és az az elgondolás, hogy az ember Isten képmása'
162
HempeL: Jahwegleichnisse der Profeten, ZAW 1924 74 W. p.
1..

'ó3 Igy például 2Mőz 75,3; |I3r 22,79; Ezs 30,27; Ez |,26.
1íAmaccébákatilletóenvö. az1'Mőz28,18-tazSMóz|6,2|-gye|,azérckígyókatilletőena3Móz21,4b-
9-et a 2Kir 18,4-gyel
16 A ládát a Deuteronomium-beli teológia egyszeríen a törvénytáblákat tartalmazó eszközzé fokozta
le. 5Móz 10,1 kk.; 1Kir 8,9.
L6H.Breit:DiePredigtdesDeuteronomisten (1933); F. Horst:DasPrivilegrechtJahwes (1930); M. Noth:Dr'e
Cesetze im Pentateuch (1940); v. Rad: Deuteronomiumstudien2 (19a8); A. R. Hulst: Het charakter van den
cultus in Deuteronomium (1938).

177
 IZRÁIL ToRTÉNET1 HAGYOMÁNYAINAK TEOIóGIÁ]A

tartanunk, hogy |ahve akaratát a Deuteronomium is csak egy adott, éspedig tör-
ténelmileg meglehetősen késői generáciő számára fejti ki. Izráelnekekkor igen sok
mindent kellett másképpen elmondania és érvényre juttatnia. A Deuteronomium
külső szerkezete (SMőz 4,44_30,2o).- pa'rainézis - pqrancsolatgk . elköteleződéq á_
szövetségben _ áldás és átok kihirdetése - különösnek tűnhet, mégis egészet alkot,
e szakaszok egymásutánja ugyanis egy kultikus ünnep, jelesül a sikgmi szövetség-
megújítási ü1rngp--1!t.u15ikus $bo11qkozápát túkröz1\!67 Egy kultikus történésnek
kellett itt keretet kölcsönöznie egy nagyszabású irodalmi alkotás számára, amiből
újfent kitűnik, hogy milyen nehéz feladat is volt lzráe| számára, hogy teológiai
tartalmakat elméleti úton tulajdon erejéból kifejtsen. Ezeket e helyütt is egy tör-
ténéstalapul véve adta elő - s ez a Deuteronomium esetében egy liturgikus törté-
nés kibontakozása. A Deuteronomium tartalma önmagában valóiában kifeithető
lett volna rendszeres formában, miirthogy it tlzráei-.gyá.iutto móbon valóbán egy
gondolatilag egységes, belsőleg kiegyensúlyozott és önmagában kerek művet ho-
zott létÍe.Ez az egység külsőleg a sokat emlegetett deuteronomi stílusban fejező-
dik ki; valamiképpen ezis páratlan jelenség, hiszen hol és mikor volt még egyszeÍ
Izráel osztáIyrésze, hogy egy nagyszabásű irodalmi alkotásnak stílusában és kife-
jezésetben is ily átfogóan egységes formát kölcsönözzön4 Ez a deuteronomi stílus
_ amelynek jellegzetessé8e egyes kidolgozott szókapcsolatok fáradhatatlan ismét.
lésébenáll _ teljes egészében parainétikus, meggyőző erejű, szívbe hatoló szőzat,
Iormáját tekintve a Deuteronomium-'qgyeqlen prédikáció, amel)rben Mózes elb.u:-
csú4!k IztáeItőJ, Alap1a a követk9ző elgondolás: IzráeI a Sínain (amelyet a Deu-
teronomium követke2etésen Hórebnek nevez) csak a dekalógust kapta meg, de
mivel lzráelnem figyelt lahvéra, Mózes még sol< egyebiet is ha1lott tőle, nem q1ffi
mint a ,tgtjes törvé'nyt'' (nlynl1? SMóz 5,31). }ahve akaratának teljes kijelentését
Mózes csak Móáb földjén, kevéssel halála előtt adta a nép tudtára, mivel az az éle-
tet szabályozó rendként csak Kánaán földjén lépett éietbe (5Móz 4,45 k,; 5,27 kk;
31'9 kk.). A Deuteronomium tehát a sínai kijelentés kiterjedtebb formája igyek.
szik lenni' Ezenkívül csak egy későbbi kiegészÍtéskövetkeztében távolodott el a
Deuteronomium a sínai eseményektól: ama gondolat folytán, hogy Móáb földjén
újabb szövetségkötés történt (SMóz 28,69;29,1kI<.), de aze felfogás szerint is Jahve
kijelentéséthirdeti ki, amelyet a Sínain Mózesnek adott.
A feladatunk e helyütt az, hogy magát a Deuteronomiumot teológiailag értel-
mezzük' Jóllehet a mai napig nern tiszEázódott teljesen, hogy irodalmilag miként
is á1l össze, ez elenyésző problémát jelent, mivel néhány, a fogságkorából szárma-
zőkiegészítést1ó8 leszámítva teológiai szempontbő| az egészmű teljességgel egy-
séges. Mindameilett itt sem hagyhatjuk teljesen figyelmen kívül a szöveg törté-
nelmi előzményeinek és hagyománytöÍténeti feltéteieinek kérdését,mivel éppen
ennek alapján tárul felközelebbről a Deuteronomium sajátos mivolta. Ha megpró.
bálunk visszanyúlni a Deuteronomiumot megelőző hagyományra, hogy a kiala-

167
V Rad: Das forngeschichtliche Probleu des Hetateuch,23 kk. p.
168
sMóz 28'25_69:29.

1,78
 A HEXAIEUKHoSZ TEotóGtAIA

kulásáról megtudjunk valamit, hosszú ideig nem találkozunk a ,,Szövetség köny-

véye\,! (2MQz 2123) vagy az egyéb korábbi jogi vagy szakrális hagyományokkal,
amelyeket beemeltek a Deuteronomiumba. Az első, ami előtűnik, kétségkívül
"w
kiterjedt igehirdetői tevékenység, amelyet minden bizonnyal a léviták végeztek,
ADeuteronomium ugyanis nem máS, mint számos, a legkülönbözőbb témákat érin-
tő prédikációból összeállított mozaik, amelyben egy széIes körű igehirdetői tevé-
kenységet összegeztek.1óg Ezeknek azigehirdetőknek a tevékenységébena legku-
lönbözőbb - történelmi, kultikus, jogi - hagyományok találkoztak, s ők ezt a7eg-
kevésbésem koherens anyagot IzráeI népe számára abba az átf'ogő, nagyszabás3
Sematizált képbe rendezték, amely nekünk is elsőként jut eszünkbe, ha e|képzel-
jük lzráelt a Pusztában , De ez az átÍogő kép, amelyben úgy tűnik, minden szerve-
sen összetartozík, megint csak egy olyan erőteljes Íáradozás eredménye, amely
eredetileg önálló hagyományok egységbe rendezéséreirányult. Mindamellett így
olyan zárt egységjött létre, hogy a Deuteronomium egyetlen elfogulatlan olvasó-
ja sem gondol arra,hogy az atyákrőL, a sínai parancsolatokról, a pusztai vándor-
IásróI szőLő hagyományok és elsősorban a nagyszám,3 kultikus és jogi rende|kezé-
sek eredetilegnagyftszt egymástól függetlenek voltak, és különféle területekről
származnak.
E nagyszabású egységbe rendezés szempontjából különösen jelentős, kivált a
törvények hagyományát illetően, az a megnevezés, amellyel a Deuteronomium
önmagát tlleti.. ,,ez aT6Íail .170 ligyelembe kell vennünk, hogy a ,,tóÍa, szó mindad-
dlgegy, a papok által- esetleg az Istenség megkérdezésével(Hag2,11) - adott önálló
utasítást jeIöIt, azaz egy önálló határozatot, amely nem haladta meg egy rövid
mondat terjedelmét.171 De ha az egész Deuteronomiumot ebben az egy fogalom-
ban foglalták össze, akkor emögött egy olyan feiismerés re1Íett, amely a maga ko-
rában kétségkívülúj volt. Jahve Izráel számára kijelentett akaratának teljességét
először itt tekintik sokrétrÍtartalma ellenére is egységnek, oszthatatlan egésznek,
amelyben vaiamennyi rész vonatkozásban van a többivel, s amelyben egyetlen dolog
sem érthető az egészhez való vonatkozása nélkül. Könnyen elképzelhető, hogy a
koraílzráelmég nem csak távolról ismerte ezt az egységes teológiai gondolkodást.
Abban az időben az egyes izráeliták éIete az egyik nagyobb szentélyhez és annak
kultikus rendeIkezéseihez kötődött; s az ebben a szerlté|yben őrzött, Izráel törté-
nelmének ősi időszakárő| szőlrő kultikus Vagy történelmi hagyományok is kivétel
nélkül többé vagy kevésbéhelyi hagyományok voltak, így tehát megközelítőleg sem
ölelik fel azt a gazdag tartalmat, amelyet a Deuteronomiumban Jahve egységes

r6e
V Rad' Deuteronomiumstudien, 7 kk. p.
170
A Deuteronomium nem illeti magát egységes megnevezéssel. A legjelentősebb kétségkívÜla ,,Tőra,,
(SMőz 4,4;31,9.71k.77 '18), ,,ez aTőra,, ,,,e Tóra könyve, (SMóz28,61';29,20;30,10), ,,e Tóra szavaio
(SMóz17,|9;27,3,8,26;28,58;29,28). Ezenkívül megtalálható a szintén egyes számbanállón1yu (SMóz
6,7a; 30,77) ' Sokkal jellegtelenebbek a többes számban ál1ó c't!?qD' tr'j2|' nisÓ szavak' amelyek többnyi
re pleroforikus halmozásban jelennek meg (5Móz 5,|; 6,77.20;7,|I k.;8,||; 11,1.13.32 stb.).
17l
A sz6 még ebben az értelemben á|1 az SMóz 77 ,77-ben.

779
 IZRÁIL ToRTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEoLÓCúIA

kijelentéseként dolgoztak ki' A Deuteronomium egységes teológiai szemlélete

nagytokú elvonatkoztatási képességetfeltételez. A Deuteronomista már nem kö-
tődik egyik hagyományhoz sem, hanem valamennyi hagyománytőI egyérteImű-
en távolságot tart. Mindezek alapján - hogy visszatérjünk a ,,Tórához,, , ame|yet a
Deuteronomium önmagára alkalmaz _ kézenfekvő, hogy a,,Tőra,, fogalmat nem
fordíthatjuk a mi,,törvény', szavunkkaI, így ugyanis teológiai szemPontbólleszű-
kítenénkaz érteImét.A Deuteronomium ,,T őra,,-Eogalma azt a te.lj.e.s.üd-\.q/ttő-esc:
mggyqr49llamelyben Jahv'e akaratalzráelhez fordul' Aszőt a mi hasonlóképpen
semieges ,,akaratkinyilvánítás'' szavunkkal adhatnánk vissza. E nagymértékű bel-
ső egységberendezés f'oIytán ,,a,,Tőraösszefoglaló kihirdetése ténylegesen azegyet-
len teológiai mű az oszövetségben, amely tartalmának rendszeresebb kife1tését
igényli. ADeuteronomium valójában valamiképpen a,,tanítás tel;essége,' akar lenni.
,,Semmit setéwhozzá, se elne vegyéIbeIőIe,,(5Móz 13,I;4,2), Ennek ellenéreezt
a be1ső összefüggést megint csak nem szabad túlértékelnünk,és főként nem Sza-
bad elvárnunk valamiféle belső gondolati fejlődést. Ezt a ÍejIődést, ezt a kibon-
takozást a Deuteronomium egy liturgikus eseménytől kölcsönzí. Az előkészítő
prédikációtól a parancsolatokon át a szövetségbentörténő e\köteleződés\gés azáI-
dásig meg az átokig ívelő kibontakozás sokkalinkább üdvtörténeti, mintsem teo-
lógiai-rendszerező 1e\Iegű. E sémán be|úl az egyes elemeket is inkább egyetlen sí
kon rendezték egymás mellé. A Deuteronomium nagyszabású belső egysége ew-
szer(ten abbói adódik,hogy egy oIyan igehirdetői tevékenységeredményeit összegzi,
amelynek az összhangját igen kevés egységes alapgondolat teremtette meg.
2. A parainézisek: A Deuteronomium-beli parainézisek helyes megértése SZem-
pontiából azelső feladatunk az,hogy meghatározzuk azok helyét' Mózes ezt apré-
dikációt ugyanis állítólag ,,Móáb föl'djén,, ,,,a Jordánon túl'' mondta eI Izráelnek;
Mózes búcsúbeszédekéntáli előttunk (az SMóz 5,28 szerint nem más, mint a
dekalógus magyarázata), amely akkor hangzott el, amikor lzráe| azon volt, hogy
belépjen Kánaán földjére. Eztehát azt ]elenti, hogy egy köztes üdvtörténeti sza-
kaszon áII: IzráeI Jahve tulajdon népévévaló kiválasztásának megvalósulása és az
isteni üdvígéretek beteljesedése között, s azame4győződés fejeződik ki benne, hogy
e köztes á11apotban még igen sok minden eldőlhet Izráel szárr.rára. Mi több:.a para|-
qéz!9eka|qpv-9tő-gondo1ataaz,hogylzráeltkivételesvesze.Iy-+y:e*s]Égq;k!te
Jahve elhívását' Ezze| szemben persze lehet utalni arra, hogy a Deuteronomium-
beli prédikációk gyakorlatilag a késői királykorból szárrr.'aznak, és teljes egészében
ezt a szítuációt tükrözik, de teológiai szempontból nyilván nem meliékes, hog;7 a
Deuteronomium Izráe\t ebben a korszakában is a kiválasztás és a beteliesedés közti
szituációba helyezi.
A Deuteronomium-beli prédikációk által kifejtett alapgondolatok mármost a kö-
vetkezők: bár Jahvééaz egek ege és a teljes föld, mégis jóakarattal forduItlzráeI
atyáíhoz, szerette őket, és esküvel ígéretettett nekik meg utódaiknak Kánaán föld-
jére (SMőz 6,10;7,8; 10,14 k.). A népek közd' egyedú|IzráeIt választotta ki. Ez a
kiválasztásgondolat, amely, amint artőI már szót ejtettünk, terminológiailag is a
Deuteronomium alkotása, többször is igen radikálisan ÍejeződIkkí lzráel nem egy

180
 A HEXATE UKHOSZ TEOTTCIAIA

nawszerű és \enyűgöző nép, ellenkezőleg' a.-1.esk]9gb}* a..népe.k.kozri]. Kiválaszrá-

sának oka kizárőIag,lah.v',q s-z'te-te!g (5Móz 7,7_9). A szövetségnek és fahve szere-
tetének egymásra rendeltsége, sőt azonos jelentése ilyen széles körrj és alapvető
teológiai jelentőséggel felruházva, megint csak valami egészen új' A |ahve szövet.
ségkötéseiről szóló korábbi hagyományok közül egy sem merte ilyen nyíltan és ilyen
maradéktalanul feltárni ezt a tényt. Többször összefüggésbe hozták mindezt Hó-
seással, de nag1r krilonbség Van egy prőfétai igehirdetés egyszeri bátorsága és egy
már széles teológiai alapokra támaszkodó igehirdetői tevékenység között. |ahve
szeretete a Deuteronomiumban egyébiránt sohasem jelenik meg a házastársí sze-
retet képében,sokkalgyakrabban jelentkezik a fiú iránti szeretet képe (SMóz 8,5;
I4,7). Az az adomány, amelyet Jahve keglel9mb--ő1a(p.-94-ek-ju-ttalni kívárr- a-föld
és teljes nyugalom minden ellenségtől (np:n).172 A irhi fogalmának lzráelben
hosszú töÍténete Van; a szakrális területjog körébe tartozik, és eredetíleg azt az
örökös területet jelölte, amelyet Jahve jelölt ki a törzs vagy acsalád részére.173lzráel
-(:?n:)
n)n:-járól azonban csak a Deuteronomium beszél. A fogalom ilyetén jelentésbővü-
lése valójában nem gyökereztk egyetlen szakrális intézményben sem' hanem teo-
Iógiai absztrakció. Az ősi amfiktÜónia min.t egész nem rendelkezett n?[]-v a!, é-p-
penséggel a politikailag önálló törzsek n!n:-iból adódott össze' Világos, hogy csák
a törzseket politikai szempontból is szorosan összefűző állam kialakuláSa terem-
tette meg a politikailag teljes mértékbenegységesséváItlzráelrőlés annak n)1i-járől
kialakított deuteronomista felfogás lehetőségét. A Deuteronomium ténylegesen
olyannyira egységes képződménynek tartja Izráelt, hogy vele szemben a törzsek
t el j e s séggel báttérb e szorulnak. Et r ő1 az Izr áelnek megígértnlnl-ról a prédikációk

túIáradő kifejezésekkel beszélnek. Ez az ir?iu r]N vizekben gazdag, telve a legter-

mékenyebb gyümölcsös- és szőLőkertekkel, amely ásványi kincsekben is bővelke-
dik (5Móz 8,7-9); nagy városok, szépházakvárják készen Izrá9!9'-1qp!yeke!-qe-m
1p']i!1i keJl felépítenie.E felfokozott dicséretek alapján visszakövetkeztethetünk azok
kultúrtörténeti szempontból magasabbá és kifinomultabbá vált igényeíre, akik a
prédikációkat hallgatták. Más helyütt ez a föld szembeáIlítődlk az egyébkéntkét-
ségkívül nem terméketlen Egyiptommal: Izráelnek nem kell azza|Íáradoznia,hogy
földjét vízze7 ellássa, olyan föld ez, ame|yreJahve gondot visel, amelyre szakadat-
lanul ügyel (5Móz 11,,1,0_12). Mi más is lenne, mint földi paradicsom1 Minden-
esetre minden szempontból tökéletesen elegendő alap Isten népének kegyelemből
nyert állapota számára, mivel ott lzráelt ráadásul nyugalom várja minden ellen-
séggel szemben (SMóz 25,I9). E vigasztalás mögött is könnyűszerrelfelismerhető
egy számos háborúban megfáradt kor csömöre'
Mégis tévednénk azonban, ha mindezeket tartanánk a Deuteronomium-beli pré-
dikáció valódi tárgyának. Ellenkezőleg, mindez csupán ebeszédekkövetkezetes lo-

|72
SMóz72,9 k.;25,1'9; vő,2Móz33,74;SMóz3,20; Józs 7,73.t5;27,44i 22,4;23,1. Amit mindez
ielent,
és békés éIet az ígéretfcildjén, amikor is mindenki ,'a maga szőtője és fügefájá ahtt
31 9i.................t9-r-lságos
lakik' 1Kir 5,5; Mik 4,4; vi|. az SMóz 12,I}-ben szereplő npl o!lP.].t a Hó; 2,20-sz2,I.
173
V Rad: Verheipenes Land und Jahwes Latd, ZDPY 7943, 192. p.

181
 IZRÁEL ToRTENETI HACYoMA|IYAINAK TEoLoctATA

gikája: mivel Jahve mindenben ekkora hűséget tanúsítottirántatok, és továbbra is

tanúsítani fog, a ti teladatotok az,hogy ismét szeressétek őt, és megtartsátok,,eló-
írásait és rendelkezéseit,,; más szóval ez a prQdikégló-p4l4llllzisr Jn89-{9|m9'ss.ég9
szőIírő felhívást tehát nem fogja át teljes egészében Jahve üdvösséget felajánló ki-
jelentését,hanem valójában csakis Jahve iránti hűségte igyekszik Eelszőlrítani.Eza
f'eIszőIítás azért olyan éles, mert azt hirdeti a hallgatóságnak, valamiveszélyes
módon megszakadt a hit hagyományozásában. A fiatalok már nem tudják, mit éltek
át az öregek (5Móz 11',2; 6,20 k'); láthatóan törés keletkezett a Jahve kijelentésé-
nek még közvetlenül elkötelezett nemzedék és a rá következő generácíő között.
Ez a generációs probléma többféleképpen is felmerül a Deuteronomiumban; egy-
részt az SMóz 5,2k-ben, másrész: az5Mőz29,1'3k-ben'EzzeIlehet összefüggés-
ben, hogy a Deuteronomium-beli prédikátor oly sok alkalmat talált arra, hogy fel'-
lépjen minden emberi dicsőséggel szemben. Izráel nem tulajdoníthatja önnön ki-
válóságának azt' amit egyedúI Jahve vezetésének köszönhet (SMóz 8,I7;9,4_6);
egyáltalán, a prédikáció hallgatói úgy jelennek meg, mint akik már-már tel;esen
elfelejtették Jahvét és jótéteményeit (SMóz 6,70-72). AháIára sző|ító felhívásból
látható, mennyire az érzúIethez,sőL a szívhez szól a prédikátor. A Jahve parancso-
lataihoz és kultikus rendeikezéseihez való közvetlen viszony a Deuteronomium
ide1ére szemlátomást eltűnt, s ezért a Deuteronomium-beli prédikátor annál nyo-
matékosabban a parancSolatok belső elfogadását hangsúIyozza. Ekkor valósul meg
Izráel l ahvéhoz tartozása Izráel szívében és értelmében. Ehhez azonban érthetővé
és áttekinthetővé kellett válnia mindannak, amit Jahve felajánlott. Ennek érdeké-
ben a Deuteronomium mindenütt egységes és, a belső elfogadást megkönnyíten-
dő, egysz-erű formára iByel<-s4k hozs!-q-haryqgÉnyt ' Igaz, Jahve lzráe|re Vonat-
kozó akarata ekkor ugyan igen konkrét és konkrétan megtartandó parancsolatok
sorozatára tagolódik, a Deuteronomiumban az első és a legjelentősebb mégis a
főparancs, mely arra sző|ít f'e]': szeresd Jahvét ,,teljes szívedbő|, teljes lelkedből és
teljes erődből,, (5Móz 6,4k.); ebből minden további szinte önmagátólkövetkezik.17a
Ujfent megállapíthatjuk: a hála és a viszontszeretet mint a parancsok megtartáSá-
ra indító ok _ igen sajátos teológiai értelmezés ez, amely - legalábbis ilyen kifeje-
zett formában _ nem volt gyakori az ősilzráelrben. A Deuteronomiumban minde-
nütt a prédikációk arra irányulő erőÍeszítéséveltalálkozunk, hogy a Jahve IzráeILeI
közölt akaratában és azIzráeI által tanúsítandó engedelmességben mutatkozó sok-
féIeségetegy aIapvető megindoklás segítségévelérthetővé és ezze|ismét egyszerű-
vé tegyék. Fentebb azt mondottuk, minden nemzedéknek feladata voit, hogy a ha-
gyományt követve maga is lzráeIlé váljon, s a Deuteronomium eztlahve akarata
értelméneklehető legteljesebb feltárásával és emez akarat bensővé tételévelígye-
kezett megvaló sítani. 175

|7a Az,hogy a parancsolatokat,,teljes szívből és teljes lélekből'' kell megtartani, a Deuteronomiumban

nyolcszor hangzik el (5Móz 6,5; 10,|2; 11,13; 13,4 stb')'

182
 A HEXATEUKHosZ TEOLŐGIÁTA

3, A törvényeb: lahve akarata már a parainézisekben is többféleképpen konkreti-

záIődl'k és aktualizálódik. A tulajdonképpeni törvénygy,íjtemény azonban csak a
12, fejezetben kezdődik; a törvényeket a Deuteronomium azonban már nem ősi
kultikus vagy jogi megfogalmazásuk szerint közli, hanem homiletikai eszközök-
nek köszönhetően sokkal Iazább formában, azaz már az igehirdetésben kifejtett
parancsolatokként. 17ó Ez azért j elentős, mivel itt foiytonosan egyidejűIeg a törvé-
nyek - olykor meglehetősen önkényes - értelmezésévelis találkozunk, Az egyet-
1en kultuszhely törvényének esetében ez nem is meglepő, minthogy ez n-em
-ősi
törvény, hanem magának a Deu1.er-gngmiumn3! 4'z' 4l|qgá-sa, és ezért eIejétő|vé-
géig deuteronomiumra jellemző sze1lemiséget áraszt, Azt az eIőírást, hogy Izráe|
csak a }ahve által kiválasztott egyetlen helyen mutathat be áldozatot, és imádhat-
1a őt, a Deuteronomium két tényezővel is szembeállít1a; először is (SMóz 12,2_7)
élesen elhatárolja a kánaánita kultuszt.ól, amelynek, igazí termé-s1e*trza-1lás lévén,
érthető módon számos helyre és szimbólumra vo1t szüksége ahhoz,hogy rögzítse
a természeti istenség igen sokszínű önkinyilvánítását. Ez az eIőírás azonban eltér
az eddíg gyakorolt Jahve-kultusztól is (5Móz 12,B_I2) , amely mivel számos Szen-
téIyre oszIott, és különböző kánaánita elképzelésekkel keveredett, már csak torz,
erőtlen Jahve-tisztelet volt. Jahvénak miféle kijelentése is volt az, ameIyet szerte
vidéken a korábbi kánaánita szentélyekben ünnepeltekl A }ahve-kultuszt ugyanis
már hosszú ideje alárendelték a termé'szeti kultusz törvé1ytnek' miyel Baal4a! sok
ala(ja voit; ahol csak megtapasZtalták a természet valamely sajátos misz!ériumát,
ott Baal ismét kinyilvánította magát. Jahve azonban egy Jahve. A }ahve-kultuszt
ezértki kellett szabadítani abból a sok formájából, amelyekbe a vidéki szentélyek-
ben szétágazott, s vissza kellett helyezni a maga egységébe. Jahve, aki egy, ewet.
len kijelentésben nyilvánította ki magát (éppen a Deuteronomium-beli n1in.ban),
s ehhez az egyetlen ki1elentéshez egyetIen kultusznak kellett tartoznia. A centra-
Iizáciőra vonatkozó előírást ezért minden további nélkül a |ahve egyet\enségérőI
sző\ő ígen jelentős teológiai tétel (5Móz 6,4) egészen közvetlen következményé.
nek tekinthetjük, amely tétela Deuteronomium eredeti formájának ünnepélyes
és programadó nyitánya volt'177 A Deuteronomiumban az azlzráelbeszéI, amely

Í75
Az egyes jogesetek felsorakoztatását melIőző és a parancsolatok mögött rejló szellerni értelem felé
vezető tendenciával elsósorban a Deuteronomium törvényeiben találkozunk (SMóz 72_26)' Azzal a
törekvéssel, hogy mindenki személyesen tegye magáévá a parancsolatokat, összhangban van a Deu-
teronomium szakadatlan felsz óIítása: Izráe| ,,emlékezzen vis sza,, !aÍ.lvéra, parancsolataira, tetteire stb-
(5Móz 5,15; 7,1B; 8,2.18; 9,7; 16,3.12). A szubiektív szempontok hangsúlyozásában és a személyes
lelkiismeretre való hivatkozásban (5Móz 9,1B!) kétségkívülmár egyfajta erőteljes teológiai individua-
lizmus jelentkezik. A bölcsesség későbbi erófeszítéseitől mindez azonban abban különbözik, hogy a
Deuteronomiu m az egyes ember ]ahvéhozvaló tartozását még teljes egészében abből a kegyelmi ado-
mányból vezeti Ie, hogy lahve földet ad népének. lásd továbbá 350 k. p.
li6 A Deuteronomium a 12,|_23,1egységében különbözó,mellékes kitérók eltenére mégis egyfajta rende-
zettsétet mutat: 1. kultikus törvények (|2,7_76,7n,2. risztségekre vonatkozó törvények (bírák, ki-
rály, papok, próféta16,|8-|8,22),3. bűnesetekrevonatkozó törvények (19,|.2|,9),4. családjogiren.
delkezések (27,t0_23,7). Ezután már nem találunk semmiféle egységesitő vonatkozást' Az eredeti
gyű'jteményhez nyilvánvalóan később különböző törvényanyagokat illesztettek; feltrínő ugyanis, hogy
a 22' Íejezettő! a törvények korántsem olyan homiletikailag oldottabb formában szerepelnek.

183
 IZRÁ.E'L ToRTENETI FIACYoMÁNYAINAK TEoLoCtA]A

éppena kánaánita Baal-kultusszalszembenismerte felteljesen történelmi alapok-

kal rendelkező |ahve-kultusza sajátosságát.
EzzeI megneveztük azt a nagy ellenlábast, amelyet a Deuteronomium egyetler
pillanatra sem téVeszt szem elől. A Deuteronomium korántsem Jahve akaratának
elméleti kompendiuma, követelményeít erősen harcias formában fejti ki az általa
ismert egyet|en, a }ahve-kultuszt alapjaiban fenyegető veszélIyel, a kánaánita ter-
mészetvallással szemben. A külvilá.ggal szembeni éles elhatárolódásról-már a.p-
r{n!zls9-1i.1s'5zak.ran beszéltek., de az hasonlóképpen követelmény atörvényekben
is (vö' SMőz 13,2-6.9-12'1,3-19;17,2-7;18,9-I3'14,2I;23,1,8'1'9 stb.). A Deu-
teronomium-beli kultiku s rendelkezések sa átos sá ga az, ho gy teológiai értelmezést
j

is tartalmaznak. Az ős\Izráe| azértvégezte szertartásait, mert azok a hagyomány-

hoztartoztak, s ezenkívül persze adott szertartásoknak adott értelmet tulajdoní
tott. A Deuteronomiumban ezzeI szemben megfigyelhető, miként igyekszik egy
önmagában zárt teoIőgia átfogni és egységesen érteImezni a kultusz roppant sok-
színűvtIágát. A szakrális szempontból ősi kultikus gyakorlattal szemben azizráelita
kultusz egészéreirányuló Deuteronomium-beli teológiai értelmezés o|ykor egye-
nesen az ősi szokások spiritualizálásának tekinthető.17a A Deuteronomium egy két-
ségkívül erőtlenné és üressé vált kultikus gyakorlattalszemben Iép f'el, amely hosszú
tdeje elveszítette a kezdetek naiv hitét, és amely elszigetelődött az élet bonyolult-
tá vált politikai és gazdasági vonatkozásaival szemben. A Deuteronomium ez el-
len a hanyatlási folyamat ellen krizd - nem csak a teljes kultuszt, deIzráe| é\eté-
nek valamennyi vonatkozását is egységes teológiai keretbe foglalja, és a korabeli
Izráelt arravezeti, hogy önmagát Jahve színe előtt egyedúláÍő módon élő népnek
tekintse. Izráe7 ezen áttogó önértelmezése nem lett volna lehetséges az idvtörté-
net bizonyos fokú racionalizálása nélkül, tekintve hogy ekkor feltárult valamennyi
önálló mozzanat értelme és egyidejűLeg azis, hogy ezek szorosan összetartoznak.
Teológiailag éppeneza Deuteronomium sajátos Lényege: itt minden érthetővé válik
Izráelszámára, probléma valójábanmár seholsemmerülhet föl. Figyeljükcsakmeg,
milyen egyszerűen oldja meg a Deuteronomium a hamis prőféták problémáját
(5Móz 1'8,1'4-21';13,2-6). Jahve kijelentése teljességgel elegendő, olyannyira,hogy
Izráe7nek már nincs mit kutatnia, nincs mit kérdeznie, és nincs miért kételkednie
(5Móz 30,71'-1'4).

177
Az5Móz6,4 Íordításához lásd G. Quell, ThWBNT III,1079 k. p. Talán mégis helyes, ha a szintaktikai
szempontból tudvalevőleg vitatott helyet nem két egymást követő névszói mondatként éttel^lr;lezzíik,
hanem egyetlen névszói mondatként, amelyben az ll'iüx és az rqr$ appozíciók. A,,Jahve egy,'formula
az oszövetségben csak itt fordul elő; igen valószínű az a Íeltéte|ezés,hoty egyiPtomi minta nyomán
alakult ki, mivel egy, a 21. dinasztia korából (1090-945!) szárr::^aző papirusz Amunt ,,az egy Isteno,
,az egyetl'ertEgy" ie|zőve| illeti. E. Meyer: Gottesstaat, Militiirherrschaft und Stiindeu,esen, Sitzungs.
berichte der PreuÍ\. Akademie d. Wissenschaften 7928, phil. hist. Klasse 503 kk. p.
178
Mindamellett meg kell fontolnunk, hogy a Deuteronomium-beli prédikációk kifeiezetten laikusok-
nak szólnak, és csak arról beszélnek, ami egy laikus számára érthető'

r84
 A HEMTEUKHOSZ TEOLOCIA]A

A Deuteronomium nem áliamtörvény, az őszövetségi szövegegységek közül egzik

sem tekinthető ilyennek.|79 Izráel: a Deuteronomium szakrális közösségként szó-lít-
ja meg szent, azazJahvéhoztartoző népként, s e vonása alapján rendezí annak éle-
tét és tisztségeit (papo( király, prőÍéta, bírák), olyképpen, hogy mindent az abszo-
lút kegyelmi adománnyal hoz összefüggésbe, azzal, hogy lzráe| a megigért földon
f o g lako zni. E-zzgl-u graug*Iz'ad.9zq$gra&zd e t é ! ve t t e a zJú clllillapo!, é s J ahve a
.

teljesIzráeIt mint természetes közösséget a legutolsó tagjával együtt, azazIzráelt a

maga teljes, tényleges történelmi valóságában ebbe az állapotba ÍogjaheIyezni. En-
nek megfelelően a nép elé tárt kegyelmi adományok nagyrészt anyagi 1ellegű'ek: az
ember és az állatok termékenysége,külső béke, politikai felemelkedés. Jahve kegyel-
mének köszönhetően virágzik ki az éIet minden külső vonatkozásban (SMőz 28,8-
74); az élet elapadása haragja miatt következik be. Ezt az üdvmaterializmust, amely
még a sütőteknőre is kitér (SMóz 28,5), aligha múlja felül bármi is az oszövetség-
ben,Ez egy, a hit és a kultusz történetében végbemenő hosszú folyamat végétképe-
zi, hiszen a legósibb Jahve-hit még nem volt képes ténylegesen összefüggésbe hozni
a maga Istenét a megművelt terület jótéteményeivel. A rékábiták, a radikális Jahve.
hit képviselői még a késői királykorban is amellett voltak, hogy Izráe|, mintegy hit-
vallást téve, élesen határolódjon el a megművelt terület 1őtéteményeitőI, aházépí-
téstői, a földműveléstől és a szőlőtermesztéStől (Jer 35,6 k').'* A Deuteronomium
ettő|egészen e\térő állásponton van' mindezek a természetes és kulturális dolgok
adományok, sőt kegyeimi adományok, amelyet Jahv9-9z96'1et-e'-akar népéneknyúj-
tani. Ezzel tehát véEIe8esen_'v-e_rg-séget szenvedett Baal, a megművelt terulet ősi, mi-
tikus birtoklója és minden áldás forrása: Izráe| a megművelt területen éI, é|vezi an-
nak áldásait, és a tíszta }ahve-kultuszkeretében ott tiszteli Istenét' El&éppen tehát
a Deuteronomium mindent összefüggésb e hoz egymással, és mindent egy egységes
teológiai szemléletben fog össze: egy lahve, egy (önmagában zárr) IzráeI, egy kije-
lentés (nrin), egy megígértfold (n?nD' egy kultusáely, egy prőf.éta.
ADeuteronomium középpont1áb". t"gílás á!!,Jagyis aza törekvés, hogylzráel
mindenképpen megisme'j"J"hu. aka'atá"ak "
ki t. De közel sem a Deute-
ronomium által megkívánt engedelmesség a kiválasztás feltétele, a kettő viszonya
éppenséggel az eI|enkező. Ez különösen világosan Íejeződ\kkí az5Mőz27,9 k-ben:
,,Halld meg lzráeI|. Ezen a napon lettél Jahve, a te Istene d népévé.Hallgass azért
Jahve, a te Istened hangjára és teljesítsd parancsolatait.,,Egészenhasonló azSMőz
14,1 k.logikája: tartózkodj a halottkultusz minden formájától, Jahvénak
szentelt nép vagy,, (hasonlóképpen az SMőz7,6). Igy tehát a D:uteronomium ''mert
parancsolatait nyilvánvalóan lehetetlen a szó teológiai értelmébenu!örvélry.ock''
tartani, mintha a Deuteronomium arra tanítanáIzráelt,hogy az=üdvöqq.ége_t-_D!ry-
denrekiterjedőengedelmességgelérdemeljeki.181 EllenkezőIeg,Iényegébenazösszes

17e
M. Noth: i. m. 15 kk. p.
180
Lásd fentebb 59. o.
18l
Egészen másként vélekedik !. Baurngártel, aki szerint a Deuteronomium arra tesznagyszabású kísér-
letet, hogy ,,a törvény révél|étrehozzaIsten népét, ,Verheipung (Zur Frage des evangelischen Verstánd-
nisses des Alten Testaments 1952) ó6 k. p.

185
 IZRÁI,L TORTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEoLócIÁlA

Deuteronomium-beli törvény annak a p*araqcs.qleqqals.q pa5z94abqsq.kifejtése, mely

szerilr-t]ahv.ét s.ze1-e.q{ k9[ é9 cs4kls \.to .vzakellragaszkodni (SMóz 6,4k.).Ez a sze-
retet pedig válasz azlzráeIhez forduló isteni szeretetre. A Deuteronomium nagy-
szám,j parancsa tehát részben bennfoglaltan, részben kifejezetten cselekvő hálára
hív fel, s e parancsokat a Deuteronomium könnyen teljesíthetőnek tart1a. Így kell
értenünk a parancsolatok kihirdetésében gyakran megtalálhatőbevezetéseket: ,,Ha
majd Jahve bevezetett téged a EöLdre,,,,,ha majd |ahve kiirtotta a népeket (és ha-
sonlók) - akkor 7g,,,t,182 Hasonlóval találkozunk akkor is, amikor egy parancsola-
tot a Deuteronomium Isten egy korábbi üdvtettével támaszt alá.183 E megfogal-
mazásokon kívül azonban több olyan állítás is 7étezIL<, amely a kegyelmi adomá-
nyok elnyerésétmégis feltételhez kotí,IzráeIengedelmess égétőItévefúggővé azt'78a
De ezek a különböző célokat megnevező felszólítások (,,tedd ezt, hogy életben
marad;, hogy jó sorod legyen, how bemenj a földre'') sem teszik érvénytelennéa
nagyszabású Deuteronomium-beli kegyelmi ajánlatot, és nem hirdetik az üdvös-
ségnek a törvény jegyében áIIő elnyerését.Jahve kiválasztásának és szeretetének
kinyilvánítá sa rrregelőzi azokat az állításokat is, amelyek az üdvöss éget látszőIag
tel t é telhe z kötík, Izr áel t el j e sítményénektúggvény év é tév e azt ; ezeÍ< tehát inkább
arrabiztatjáklzráelt, hogy fogadjon elvégre egy r.rrár neki ajándékozott valóságot,
s engedelmesen és hálásan veg\/e azt teljesen birtokába. Ezeket a felszólításokat is
megeIőzi ugyanis a Deuteronomium állítása: most a |ahve számára eikülönített
nép vagy.185 E ponton újfent utalnunk kell a nagy jelentőségú SMóz 30,1.1'_I4-re.
Jahve akaratának kijelentésével teljes egészébent\sztáződott Jahve éslzráelkap-
csolata. Semmi sem vallana nagyobb ostobaságra, mint halzráelszámára a kije-
lentés újra problémává válhatna. ,,Nagyon közelvan hozzád azige, a szádban és a
szívedben van.,'A törvény az apostoli parainézísbenis egészen hasonló funkció-
val rendelkezík; itt is a felszó1ítás és az állítás párhuzamosságával találkozunk,
amely semmiképp sem fokozza le a kegyelem hirdetését.Igazviszont,hogy azegész
Deuteronomiumot áthatja az a f'éIeIem, hogy Izráel semmibe is veheti ezt abizta-
tást, és így elveszítheti üdvösségét' Az is csak a Deuteronomium sajátja, hogy teo-
lógiailag számot vet az engedetlenség jelenségével,annak minden sötét lehetősé-
gével egyútt, s megkapó az a mód, ahogy itt lzráelnek bizonyos tekintetben ke-
véssel a katasztrófa előtt még egyszer felajánltatík ,,az élet,' (SMóz 30,15 kk.),
mégpedig a következő módon: a Deuteronomium kikapcsol mintegy hétszáz, en.
gedetlenségben eltöltött évet, éslzráelt újra a pusztába, abeszédet mondó Mózes
vezetése aIá helyezi, De gondol juk csak me1i ez az lzráe| már semmiben sem ha-

182
SMóz |2,|; 77,14; 18,9; |9,I;27,7;26,7,
5 Móz 10,22 ; 15,75 ; 76,7; 20,1 ; 24,1'8.
1m Például
1&
5Móz 6,78;7,|2;8,1; 71,8k'; 76,20; 19,8 k.; 28,9 stb.
1Ü SMóz 7,6; 74,2.2!;26,L8. Az Újszövetsét apostoli parainézisében is olykor egymás mellett áll az állí
tás és a felszólítás. Vö. ehhez W Joest: cesetz und Freiheit (Das Problen des tertius usus legis bei Luther
und die neutestamentliche Parainese 1951), 150 kk. p. Eltér ett6l az aránytalanul nagy méreteket öltő
átokparainézis, amelykétségkívülcsak a fogságba hurcolás hatására íródott (5Móz 28,25b-37.47_
óB). Áz átkot tartalmazó szakaszok aránytalanságában a törvény megszegésétkövető ítéletfokozott
előtérbe kenilése fejezódik ki'

186
 A HEXATEUKHOSZ TEOLÓGIA]A

Sonlít arra az ősi népre, amely egykor ott állt a Sínain, kulturális, gazdasági és
politikai SzempontbóI egészen más körülmények között él, s kemény nyakú nép
(5Móz 9,6,I3;31,27); mégis éppúgy,ahogy egyL<or, az üdvosség jelen idejri való-
ságként á1l előtte: ,,Ma lettél Jahve, a te Istened népévé.,,Asínai parancsolatoknak
a jelenkorra vonatkoztatott aktualizáIására irányuló szenvedéIyes törekvés sehol
másutt nem fejezódik ki olyan világosan, mint ebben a számtalan formában em-
lített ,,má,'-ban, amelyet a Deuteronomium-beli igehirdető igyekszik hallgatói em-
Iékezetébevésni.Ez a ,,ma'' azonban egyképpenjelenti Mózes és a Deuteronomium
korát. De mindebből az következik, hogy |zráeI eWor is a kiválasztás és voltakép-
peni üdvállapota között, úton Van' s hogy még vár arra, hogy elnyerje a nagy ke.
gyelmi adományokat' még nem mentetek be a nyugalom helyére, az örök-
',mert
ségbe,, (SMőz 1'2,9)'

6. A Papi irat18ó

a) A Papi irat mint történeti mű

Izráel két teológiai Szempontból magasan kiemelkedó írásban rögzítette a sínai
eseményt, a Deuteronomiumban és a Papi iratban. Amint azI|yen nagy mennyi-
ségű anyagot feldolgoző művek esetében természetes is, mindkettó meglehetősen
késői korból származlk. De a tudomány mindkettő esetében régőtaképes elválasz-
tani egymástől az a|apszöveg mint olyan (természetesen csak feltételezhető) írás-
ba fogialását és azegyes elemekkorát. A Papi iratot hosszú ideig széles körben késői
keletkezésrjnek tartották, s éppen itt okozott nagy meglepetést a korai, sőt egé-
szen korai elemek EelÍedezése.l87 E két mű mind eredetüket, mind célkitűzésúket
illetően oIy nagy mértékben eltér egymástól, hogy végső soron szinte már nem is
hasonlíthatók össze. Központi és meghatároző hagyományait tekintve a Deute-
ronomium izráelita, az ősi izráeIita amfiktüónia hagyományaiból táplálkozik és
merít, s a jelek szerint alapvetően az északi országrészben öntötték formába. Ez-
zel szemben a Papi irat kétségkívülnagyrészt júdeai-jeruzsálemi hagyományok-
bőI ilő gyű jtemény. Es mégegy egészenáltalános szempont: aki a Deuteronomium
megismerésévelkezdi, annak először azzd' a józan szígorral kell megbarátkoznia,
amellyel a Papi \rat az olvasó eIé tárja anyagát. A Deuteronomiumban van valami,
ami megragadja a szívet; de az érte|met is kielégíti,amennyiben folytonosan kész-
séges magyarázatokkal szol'gáI' EgyszóvaI, maradéktaianul az olvasóhoz Vagy a
hallgatóhoz és annak teológiai felfogóképességéhez igazodik. A Papi iratnak a leg.
kevésbé sem célja efféIe magyarázatokat adni; feladatátIényegében teljesítette
azza7, hogy összegyújtötte, megszűrte és teológiailag csoportosította az e4yes
hagyományelemeket. A kultikus hagyományelemeket oly lecsupaszított tárgy1la-
1Bó
W Hempel: Priesterkodex Pau|y Wissowa XXII ,2.hasáb 1943 kk. p.; M. Noth: D ie Cesetze im Pentateuch
(cs. Studien); v. Rad: Dle Priesterschrift im Hexateuch (1934); K. E!|íget Sinn und Ursprung det yries-
terschriftlichen Ceschichtserziihlung ZTI'K 7952, 127 kk. p.
187
K. Calling a2Móz 25 kk. p' elemzése során (FIAT); K. Elliger: Das GesetzLev. 48zAw 1955, 1 kk. p.

187
 IZRÁEL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEoLTctATA

gossággal' olyannyira minden teológiai érlelmezéstnyi:jtő kiegészítésnélkül mu-

tatja be, hogy az érteImezésfeladata észrevétlenül a teológusról a bibliai régtségtu-
domány művelőjére hárul. Mindez nyIIván a Papi kaL egészen eltérő céIkitűzésé-
vel áli összefüggésben, amelyrő1 persze csupán meglehetósen keveset tudunk.
A jehovista elbeszélések éIetszerűsége kapcsán korábban olykor felmerült az a
kérdés,hogy a P a maga súlyos kultikus törvényeivel tekinthető.e még egyáItaIán
történelemábrázolásnak, nem kell-e inkább kultikus törvénykönyvnek tartanunk.
Ezzelszemben újabban többen is joggal hangsúlyozták, hogy a P valódi történeti
mű'188 Az ábrázolás fagyos merevsége, amely a legkevésbésem érzékenyaz áItaIá-
nos emberi, pszichológiai jelenségek és az egyes helyzetek költőisége iránt, csak
azért, mert ma kevésbé szólít meg bennünket, még koránts embizonyítja azt,hogy
e műben nem a történelem iránti valódi teológiai érdeldődéssel találkozunk. Ez az
érdeklődés egyszerűen csak egészen más, mint az, ameIy a jehovista történelem-
ábrázoIás alapja' Az ábrázolás tárgya qem - amint az különösen a Papi iratnak az
atyákról szőIő történetéből kitűnik - Abrahám, Izsák és Jákób rejtett isteni veze-
tése és az, hogy ők miként viszonyulnak ehhez, hanem az, hogy miképpen iöttek
Létrebízonyos kultikus intézmények a történelem során. A P egy olyan történelmi
folyamatot mutat be, amelyben korról korra új intézkedése&-alapításokés r-ene!e'l-
kezések nyilvánutnak ki. Kétségtelen, hogy a mrjhöz utólag egész sor kultikus vo-
natkozású szöveget illesztettek (Ps). Méltán állították, hogy csak az tekinthető a
P eredeti formájához tartozónak, ami szervesen a tényleges történelemábrázol'ás-
hoz kapcsolódik.189 Az utólagos kíegészítésekés az eredeti részek arányát azon-
ban aligha sikerülhet valaha is pontosan megállapítani. Sajátosan papi irodalom-
ról van itt sző, amely kialakulásának törvényeit még kevésséismerjük. Mivelez az
irodalom - a }E-velellentétben - mindig is a szakralitás keretei között maradt, talán
a szöveg sokkal folyamatosabban kibont akoző növekedésével kell számolnunk, s
nem választhatjuk el egymástól olyan élesen a Eevezett és megvalósult végső ál-
lapotot, valamint az utólagos hozzátoldásokat. A kultikus íntézményektörténel-
me a világ teremtéséveIveszíkezdetét_ezfeltárja, micsoda óriási teoIógiai igénnyel
készült ez az e7beszéLés. Izráe| istentiszteletéről nyilván csak akkor beszélhetünk
megfelelő módon, ha azt e háttér alapján értelmezzük; csak így nyeri el minden a
maga tényleges súlyát. A P meggyőződését követve azt al<arja kimutatni, hogy az
Izráel népe körében a történelem során létrejött kultusz a világ létrejöttének és
fejlődésének a célja. Már a teremtés is eleve erte azIzráe|re irányult'190
A JE és a D foriások történelemábrázoIása szerint a sínai lényege Isten
törvényt adó akaratának ünnepélyes kihirdetése. A P egészen ",.-é.,y
más nézőpontból
mutatia be ugyanezt az eseményt: a Sínain Jahve megalapítottalzráel kultuszát.191

188
Különösen Noth Pentateuch 7 kk. p.; vö. továbbá S. Mowinckel, ZAw 1935,146. p., |. iegl7et.
t8e
K. Elliger: i. m.722. p.
1e0
H. Holzinger: Hexateuch (1893), 358, 387. p.
|91
Az,hogy a P eredetileg a dekalógust is magában foglalta, a legkevésbé sem valószínú, ha tekintetbe
vesszük egyoldalú kultikus nézőpontját. Másfelól azonban fel kell tennünk azt a kérdést, hogy a P
valóban nem tekintette-e Jahve lzráe||e| kötött szövetségének a sínai eseményt, tekintve hogy igen

188
 A HEXÁTEUKHosz TEoLOGIA]A

A Papi irat Sínai-perikópájfu"al-s-ősibb alapszövegéhezszéles körrj tudományos kon-

szenzus szerint a következők tarloznak: 2Mőz24,1,5-1'8; 25-31; 34,29-35; 35-40;
3Móz 8-1'0; 16; 4Móz l_4; 8,5-22; 9,1'5-23; 10,1-10' Eszerint Jahve e1sőként a
kultuszhoz szükséges dolgokat tudatta Iztáe7IeI, Áront és fiait a kultuszt végző
személyekkérendelte, és egyúttal utasításokat adott ünnepélyes beiktatásukra
vonatkozóan.Mindezeketaparancsokat_fűzitovábbelbeszéIésétaP-gondosan
végrehajtották. Az első áldozatot az e\őfuás szerint pappá szenteltek az előírás
szerint előkészített frigysátorban mutatták be, s ennek leírásával Ie is zárult az
eIbeszéIés első szakasza; a kultusz megalapíttatott. AZ eIbeszéIés második szaka-
sza a nép összeszámlálásárd', a táborozás rend1ének megáIIapításáról, a léviták is-
tentiSZteleti feladataira, tisztulásukra s ,,lengetve felajánlott áldozatként,, történő
bemutatásukra vonatkoző rendelkezésekről számol be,Ezt követően távozíklzráeI
a Sínaitól (4Móz 10'11 kk').

b) A sátoti a láda és Isten dicsősége192

Amit a német nyelv Luther őta frigysáqg4ak nevez, aZ nem pontosan eg1r sátor,
mivel a rá vonatkozó leÍrás szerint e1y aranyozott deszkákbóI á1ló sztlárd váz aI-
kotta, amelyre értékes szőnyegeket heIyeztek;30 könyök hosszú, 12I<önyöI< szé-
les és 10 könyök magas terület ez, amelynek hátsó részében egy kárptt segítségé-
vd' egy 10x10x10 könyöknyi kocka alakú helyiséget különítettek el: a Szentek
Szentjét'l93 Itt állt a láda, ez a hosszű rudak segítségévelhordozhatóvá tett 21/,,
könyök hosszú, 11l, könyok szé),es és I1/,könyökmagas faláda. A Szentek Szentjé
előttí előtérben á11t a Szent kenyerek asztala és ahétágúgyertyatartó' A s{tor kes.
kenyebb oldalán, abejárat előtti udvaron (10x50 könyök) helyezkedettelaégőál-
dozatí oltár, amelyet szintén egy szőnyegekkel borított függöny váIasztott el a
külvilágtól. Mindezen felszerelések összességét a P sem nevezi meg egységes név-
vel. A leggyakoribb az egyszerű 'ilin )n* ,,a taláIkozáS SátÍa'', sokkal ritkábban for.
dul e1ő aZ n:]-.lll.T )ni* vagy a nl-.T.Ui..T 12vrn a bizonyság sátra, hajléka, amint áLtaIában az
)nN he1yett olykor 1pun is ál1.19a Miféle teológiai tartaiom szűrhető le azonban a Papi
trat frigyládatörvényének szinte kizárőLag a kidolgozást érintő adataiból4 Mivel a
P csak a legritkább esetben közöi közvetlen teológiai kije1entéseket, kezdjük vizs-
gálódásunkat a történelem oldaláról, mive1 az rlin )nx-hez kapcsoiódó e\képzeIé-

feltűnő lenne, ha a P ennyire eltérne a korábbi Sínai-hagyománytól. Számolnunk kell mindamellett

azza| alehetőséggel,hogy amikor a P-t összekapcsolták a jehovista hagyománnyal, a Papi irathoz tar-
Loző szövegeket is töröltek, vagyis a redaktor abból indult ki, hogy a P.t a JE.vel összefüggésben kell
olvasni és értelmezni.
L92
M.Díbelius:DieLadeJahwes(1'906);E'SelIin:DasZeltJahwes,FestschriftfÜf R.Kittel(1913), 168kk.
p.; R. Hartmann: Zelt und Lade,7AW, 1.977/18,209 kk. p.; v.Rad Zelt und Lade, Neue kirch. Zeitschr.
L931,476 kk. p.; J. Morgenstern: The ark, the efod and the tent HUCA, 1943/43.
193
Az ósi izráe|tta könyök körÜlbelül 50 cm.nek felel meg.
194
r.uin )ls 2Mőz 27,27; 28,43; 29,4.1'0 k. 30.32.44; 30,76.1'8.20 stb. nrli !ai* 4Móz 9,15; Í7,22 k.; 1'B,2
n]!il ]ipn 2Móz38,2I; 4Móz 7,50.53; 10,11 stb.

1.89
 IZRÁEL TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁTA

Seket nem maga a P dolgozta ki, hanem olyan, egy szent sátorról szőIő hagyo-
mányokra támaszkodik itt, amelyeknek a Hexateukhosz némiképp még őrzí a
nyomát.
L2Miz-3.3,7_-7I-.-ez a szövegkörÍyezetében feltűnően különálió elóhista sza-
kasz beszámoIegy szent sátorról, amelyet Mózes a táboron kívüláilított fel, amely-
ben Jahvének kérdésekettettek töl, s amelynek neve ryin )n* vo1t' Bár neve azonos
a Papi irat frigysátráéval, ez a sátor jelentősen különbözik attól; a forrás is sokkal
korábbi, mint a P, sőt tobb minden arra mutat, hogy a 2Mőz33,7-1'1mint hagyo-
mány igen ósi korra, talán egyene sen azlzsÁeLlet,elcpedése előtti korra nyúlik vis-s;a.
Semmiképpen Sem feltételezhetjük, hogy e sátorban már ott áIIt aIáda, ellenkező-
leg, a sátor és a láda olyan kultikus táÍgyak voltak, amelyek I<ét egészen eltérő cso.-
p.or.Lkubuszának kp.zÍBppl$.l3bal} á.ll.tals.'95 A szent sátorról szőIóhagyomány
azonban sokkal szűkösebb, mint a IádárőI szóló' A 2Mőz33,7-1'1' (E) igen ősinek
tűnőbeszámolóján kívül a sátorról a 4MózII,1'6.24-26; I2,4 (E) és az5Mőz31',14 k.
(Ei) eredeti összefüggéséből kiszakadt rövid elbeszélésebeszéI, E szakaszok pon-
tosan körvonalazzák azt. miféle kapcsolat van lahve és a sátor kozött. A sátor
ugyanis nem ]ahve földi lakhely., funkcióval később például Salamon temp-
"n.,.ly
1oma rendelkezett, hanem kizárőIagJahve és Mózes találkozásának a helye. Jahve
a mennybő1 érkezve megjelenik ,,a f,elhőben,,, ame1y megá1l a ,,sátor bejáratánáI,,; a
sátornak ezért ,,a találkozás sátra'' a neve (.r9; nifal: ,,összetalálkozni'', ,,e),őremeg-
beszé1ten találkozni',' vő' a2Mőz33,7-nkívül a 2Mőz29,43P).196 .S-e-ryusrselq rÍulat
arra, hogy e sátor előtt rendszeresen áIdozati kultusz foiyt; csak annyit tudunk
biztosan, hogy ezekre a találkozásokra akkor kerü1t sor, amikor lzráeIútmutatáSt
akart kérni. A sátor tehát olyan hely volt, ahollzráeI jövendölést kapott, ahol el-
hangzott Jahve igéje' Iigyelemre méltó továbbá, hogy a Szent SátoI egi1érteIműen
SzoÍosan a táborral kapcsolatos I<éphez kötődött; e kettő öSszetartozott és önma-
gában egyik sem létezhetett a másik nélkül.19i lzráeIletelepedé-s-ével u.o15!-o1tű-
aik a törterlslemből.'n'
A láda körü1 egészen más ahelyzet, A hagyományban évszázadokon át nyomon
követhető' Je1en volt a pusztai vándorlás idején (4Mőz 10,35), később a honfogla-
IásrőI szőIő hagyomány is beszámol rőLa (Józs 3-Q, majd a tllenkéq.!ö!z.s S7öVe!-
9égf"19k s'.zakrális középpo*n.t'1aként 1elenik.98 (1Sám 1,-6),yt|gú\.p.e{|gott állt-.a
templomban. Jeruzsálem lerombolásakor minden bizonnyal nyoma Ve-
'.?.L1qn{
szett. Jeremiás ellenzi az,|jraépítésérevonatkoző tervet (]er 3,1'6)' Már ebből is
kitrinik, hogy sokkal könnyebben alkalmazkodott a mindig váItoző történelmi
körülményekhez, mint a sátor, amely a táborhoz kötődött. Ennek megfelelően

195
Annak a sátornak, amelyben egy időre elhelyezték a ládát, semmi köze a találkozás sátrához. 2Sám
6,17; lKir 1,39.
196
Az,hogy a sátor a táboron kívül állt, így nem légből kapott, és - éppen mivel ellentétben á1l a Papi irat
későbbi elképzeléséve|- hitelre méltó.
197
A. Kuschke: D ie Lagervorstellung der priesterlichen ErzöhlungZAW 795I'74kk' p.; H. J' Kraus: Cottesdienst
ítt Israel (1954) 28. k.

'98 Egy igen késói beszámoló szerint - 2Krón 1,3 - a sátra! végül Cibeonnál állították fel.

190
 A HI,XATEUKHOSZ TEOLOCIA]A

kultikus jelentőségét is időrő1időre másként íté1tékmeg, hiszen nem teltételezhet-

jük, hogy oly sok koron keresztül és oly sok helyen csupán egyEéIeképpen gondol-
kodtak róla' Külsejét csak a Papi irat mutatja be rész1etesen (2Mőz 25,10 kk'); de
nincs okunk azt rdtétdrezni, hogy a korábbi források lényegesen másként képzd'.
ték volna el.199 Régiségtudományi szempontból a 1áda az ires istentrónusok csa-
Iád1ába tartozik, pontosabban: Izráel azt Jahve trónusának tartotta.200 Bárhol is
van a láda' ott Jahve teljes mivoltában 1e1en van. Ha a pusztai vándorlás során fel-
emelik, Jahve is felkel, hogy e1'őre segítse lzráelt; ha leeresztik, jahve ú;ra e1toglal1a
helyét trónusán (4Mőz l0,35 k. a 36, v.-ben:r:r á1l, s nem l;.u). Hasonlóképpen
keII elképze1nünk az 1Sám 3,3-6 alapján a si1ói, és a 2Sám 6 aIapján a 1eruzsálemi
viszonyokat ' Az akife1ezés, hogy Jahve ,,a kerúbok fölött trónol'' (c':l->;r ]U.), Szo-
Íosan a Iádáhozkapcsolódik (vö. 1Sám 4,4, de a2Kir 19'15 is). A sátorral és aládá-
vaI tehát két egészen különböző ,,teológía,, fűződött össze; az utóbbi esetében egy
megjelenésteológia, az eIőbbi esetében egy jelenlét-teológia.201 Még a salamoni
templomot is, aho1a Szentek Szentjében ott állt a|áda, Jahve személyes je1en1éte
helyének tartották (1Kir B,12). Ehhez a je1enléthez mindig is üdvös következmé-
nyeket társítottak. Jellemző, hogy a 1áda megérkezéselzráeIben ugyanúgy váltha-
tott ki nagy örömöt, mint okozhatott nagy csapást (vö. 1Sám 4,4 kk.; 6,1'3.1'9;2Sám
6,5.1,4)' Ez a sajátosság még a KrónikásnáI is megjelenik, akinek a céIja határozot-
tan Jahve dicsőítése, s aki a Papi irat komor Eríg1sátor-teológiájával szemben vissza.
tér az ősí láda.hagyományhoz,202
Az ősí trónusgondolattóI nagyban eItér aládáről kialakított Deuteronomium-
beli és deuteronomista felfogás (5Móz i0,1-5; 1Kir B,9)'
Itt ugyanis a láda a táblákat tartalmazó eszl<öz, és semmi több; az pedig a ku1-
tusz Szempontjából e1képzelhetetlen, hogy e felfogás szerint a trónus egyidejűIeg
tarLőeszközként is szo1gá1t' Ellenkezőleg, e felfogást racionalizáIásnak, sőt demitolo-
gizálásnak kell tekintenünk, mivel a Deuteronomium teológiája szerint Jahve az
égben lakozik; a földre' a kultuszhelyre a nevétheIyezre'2n3 Ettől fogva a sátor n.r'n
)nis-nak (a törvény sátra) is nevezhető. Ugy trinik, mintha - főként mivel ilyen későn
reflektáló korról van szó - egy olyan elgondolás háttérbe szorí,tását céIozná mind-
ez, ame|y már nem vo1t összeegyezt.ethető az újonnan kialakuló teológiával.
A tartóeszköz-gondo1at ezérL azonban még nyilván nem volt valamiféle új moz-
199
A pusztai vándorlás jehovista elbeszélésemindamellett feltűnően ritkán említi a ládát (a 4Móz 10,35
k-n kívül csak a 4Móz 1'4,3945). Azt azonban többen is jogosan feltételezik, hogy a redaktor töröIt
egy, a|áda elkészítésérő|szóló beszámolót, ameIy a2Móz33,6 után állt; például EiAfeldt, ZAw Í940/
41. 1,92 k. o.
?00
Mindazoniltal feltűnő, hogy e kultikus tárgyat sosem nevezik trónusnak, csakis ,,szekrénynek,'. Ez
arra mutat' hogy az ősi izráelita tróngondolat háttérbe szorított egy rnég ósibb elgondolást' amely a
ládát valóban tartóeszköznek !artotta. A láda esetleg összefügghet az egyiptomi istenszekrényekkel.
Érdekes gondolatokat fejt ki az óegyiptomi teo1ógiával való vallástörténeti összefüggésekről K Sethe,
Abh D. Preuí\. Akademie d. Wissensch., Phil. hist' I(asse 1929, Nr. 4.
201
MegemlíthetjÜk, hogy az őkori Kelet szakrális építészetébenmegkÍ'ilönböztetik a megjelenési és a la-
kótemplomot. W Andrae: Das cottesluus und die Urfotmen des Bauens im alten orient (1930)'
202
Lásd alább 278k p.
203
sMóz 26,15;12,5.LI,21' stb.

1.91,
 IZRÁEI- TÖRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGhIA

zanat, talán egy még korábbi elgondolásra nyúlt vissza, mivel a trónust amúgy is
ládának Levezték'
Most pedig térjünk vissza a Papi irathoz, mivel a frigysátrat elsősorban ewsze-
rűen a sátor és a láda összekapcsolásának kell tekintenünk. Nem állapítható már
meg,hogy ekét, egymástól olyeltérő hagyományáramlat mikor szövőd.ott össze3u
Csupán annyit állíthatunk, hogy ennek az összeszövődésnek nem feleltethető meg
egy tényIeges kultusztörténeti esemény, hanem az ősibb hagyomány teoretikus-
papi feldolgozása nyomán jött Iétre, Ez az összekapcsolás azonban nem eredmé-
nyezte a két gondolatkör arányos egyensűIyát, el|enkezőIeg, a P alapján egyértel.
műen kitűnIk,hogy azősi sátor- és megjelenésteológia visszaállításaként jelent rlrcg.
A lakóhely és a trónus gondolata szinte teljes mértékbenháttérbe szorult. A láda
a kappórettel a bűntől való megtis ztuIás, de egyben Jahve felhan gző igéjénekis a
helye volt (4Mőz7,89), s mint ilyen egyedülálló kultikus jelentőséggel rendelke-
zett, Jahve trónusának szerepét azonban már nem töltötte be.205 A legjelentősebb
e szempontból a 2Mőz 29,42 k, ahol is Jahve a felállítandó frigysátor kultikus je-
Ientőségét a következő szavakkal körvonalazza: fogok megjelenni, hogy be-
''ott
széIjek veled, és lzráelfíai is találkozhatnak velem gy1t,.206 Ez a mondat értelmet-
len lenne, ha (lgy vélnék,Jahve a sátorban lakozik; értelmet nyer azonban, ha a
sátrat }ahve ésIzráelegyeduláI|ő találkozási helyének tartják. AP ezt a gondola-
tot valójában számos elbeszéLésben is igen következetesen képviseli. Egy újra és ú1ra
végbemenő eseményről van szó: IzráeILátja, amint Jahve dicsősége aIászáIl a fel-
hőben, és megállapodik a sátoron.2o7
A ntn' :i:)-t csak jobb híján fordítjuk,,Jahve dicsőségé''-nek. Szemantikai szem-
pontból a sző a súlyosság, a tekintély (gravitas), a tisztelet fogalmát rejti magá-
ban. Jákób birtoka az ő ri:p-ja (1,Mőz 31,1), vagyisTz' ami teT_n[é|yT kölcsönöz
neki. Egy nép ri:p-ja nem más, mint nemessége, az előkelő réteg (Ezs 5,13), vagy
általánosságban történelmi hatalma (Ezs 16,14; 17,3; 21,1'6). A ri:p továbbá az a
cselekvés, amely népeket, embereket, sőt tárgyakat is vonzóvá tesz, éspedig több-

20a
A Jahve |eereszkedésérőI alkotott két elgondolás éles kÜlönbségét jól tÜkrözi Nátán tiltakozása az eI-
len, hogy Jahvéhoz lakótemplomot társí!sanak (2Sám 7 ,6 k.) . E tiltakozás mögött feltehetóen éppen
az azősi (ősi iúdeait) sátor- és megjelenésteológia á||, amely nem volt képes elfogadni azt a nézetet,
mely szerint Jahve helyhez kötődik. Bár jelentős kételyeket ébreszthet a Krónikás azon állítása, hogy
miután a ládát bevitték a templomba, a sátor Cibeonban áIlt (2Krón 1,3), e szöveg mégis tanúskodik
arról, milyen hosszú ideig tudták, hogy a két kultikus tárgy ónálló és különböző dolog. Aki Dávid sátrát
(2Sám6,77;lKir 1,39; 8,4) többnek tartia átmeneti ielenségnél, annak következésképpen azt kellene
feltételeznie, hogy a sátor és a láda összekapcsolódása már Dávid idején végbement, s hogy a P felele-
venítette a lakótemplom által háttérbe szorított sátorhagyományt. A Papi irat frigysátrának és Dávid
sátrának kapcsolatát illetóen vö. Fr. M' Cross: The Biblical Archeologist, |947, 63' p. Mindamellett fel-
trínó, hogy a dávidi sátrat nem nevezik rlin )nh-nek (az 1Kir 8,4-be a fogalmat utólag szúrták be).
205
E teljes egészében'egységesen kidolgozott gondolat szempontjából nem igazán ielentós, hogy az ósibb
lakóhelygondolat a kifeiezések szint|én olykor még felbukkan (például 2Móz 29,45). Ugyanez áll arra
a fordulatra is, hogy a kultikus cselekedetek ,,Jahve elótto folynak. Az említett gondolat a másodlagos
szövegekben (P5) sokkal gyakrabban is |elenik meg.
26 A megjelenés- és a lakóhelygondolat közti feszültséget illetóen A. Kuschke i. m. 84 kk. p. Vö. továbbá

2Móz25,22;30,ó.36.
2o7
2Móz 16 40 ,34; 3Móz 9 ,6 '23; 4Móz 74,70; |6,|9; 17 ,7; 20,6.
'|0;

192
 A HEXATEUKHoS Z TEOLoCIÁ]A

nyire valamitéle érzék1]'egtapasztalható valóságként.208 IgyJahve:'\)>-ja, azaz

hatalma, tekintélye, dicsősége a legkülönbözőbb módon vá|t érzékelhetővé a vi-
lágban; va1ójában betölti az égésztéremtést(Ézs6,3) s az emberek és azangyalok
feladata, hogy dicséretet zengve megvallják Isten hatalmának dicsőségét (ZsoIt
29,9). Ezt a dicsőséget Jahve egyedül magának koveteli (Ézs42,B), Jahvé páratlan
hatalma azonban a történelemben is megtapasztalható, akkor, amikor jahv e ,1me8-
dicsőíti'' magát (2Móz74,4,17 k.;Ez28,22), vagyis amikor érzékelhetővéválik tör-
téneiemben való működésének ereje' Emellett és egyéb általánosabb szövegek mel-
lett azonbanlétez1k egy másik, sokkai élesebben megfogalmazott felfogás is a
ntn' li])-t illetően. Eszerint a ri:7 közvetlenül Jahvéhoz tartozik, természetfeletti
lényegénekegy része; a nln' ri:> így - különösen Ezékielnélés a Papi iratban - a
teofániák ábr ázoIásakor használatos j elentős teológiai szakkifejezé-gqQ vál-t. A
l].]l' .]if)-t részletesebben a Zsolt 97 ,1, I<1<. és a 2Móz 24,1,5 kk. (P) írja le, valamint
teológiailag erőteljesen stilizált formában azEz 7,7 kk. Az ábrázolás elemei - vi-
har, felhő, tűz, víIIámok _ viharjelenésre utalnak; mégis teljesen meggondolatla-
nul tartották egyesek Jahvét ,,viharistennek,'. Lehetséges ugyan' hogy egy igen korai
időszakban a vihart Jahve hatalma sajátos megnyilvánulásának tartották - itt, kü-
lönösen a P esetében' a i..T.]l]' ri:>-ról kialakított kép hosszú ideje rnegsziiárdult ha-
gyománye\em, és már a legkevésbésem kapcsolődikidőjárási jelensZgekhez' Ami-
rőIitt sző van, az egs1 tűzszerű fényjelenségalászáIlása, amelyet - mivel az embe-
rek nem tudták elviselni, ha rátekintettek - védelmet nyújtva egy feIhő vesz
körü1.209
í
Lóy
-
, *^t^ <. ^ .r-r -i\r
LvLLdL d | ||l |, IlJJ }ahve abszolút megjelenési módja, amelyben aP szerintlzráel
számára akaratának bizonyos döntéseit nyilvánította ki, jelentős kérdéseket ren.
dezeEt stb. Miután |ahve e1őször megjelent,Izráe\hez való viszonya egészen űj
formát öltött, átmeneti jellege ugyanis rnegszűnt, s csak ekkor nyerte elvégleges
formáját.
A Papi irat, amint ismeretes, a történelemről nyújtott képétisteni ki1elentések egy-
másutánjaként rajzo\ta meg: Nóé _ Ábrahám _ Mózes. Áb3!ráq kapta azt azígé-
retet, amely utódainak foldet és új Isten-kapcsolatot helyezett kilátásba. Azatyák-
ból ekkorra kialakult lzráe7, kultusza azonban még nem voIt. E kultuszt nélkülöző
állapot létrejöttének alátámasztására aP a számára elérhető hagyományból torolt
minden olyan szakaszt, amely az Ítbrahám előtti kortóla sínaikijele.,iesig húző-
dó időtávban áldozati cselekményről számolt be, s a hagyományanyagon más
módon is változtatásokat eszközö7t. Ekképpen azonban éppen a Sínain megkez-
dődő korszakban rejlő új vonás emelkedett ki szembetűnő módon. Ez azűi vonás
azonban voltaképpen nem a frigysátor va gy az e7<l<or megkezdődő á\dozatikultusz,

208
B. Stein: Der Begriff Kebod Jahwe urd seine Bedeutung filr die atl Coueserkenntnis (1939).
2B Ezékie| még világosabban egy tÍanszcendens valóság betöréseként mutatja be a irtir' Írlközeledését
(,,megnyít az ég,, Ez |,!); az egész jelenésról adott leírása is sokkal részletesebb. A nn' ri:l itt is tríz-
jelenség, amelyból azonban egy emberi alak körvonalai bontakoznak ki (Ez I,26-28); a kerubok ko-
csiján trónol, amelyen a levegón át elhagyja a szenté|yt (Ez 10,4.20 kk.), s amelyen úifent megjelenik,
hogy alászálljon az úi templomba (Ez 43,24).

1,93
 IZRÁIL ToRTÉNETI FIAGYoMÁNYAINAK TEoLóGÁ]A

hiszen mit is érne egy kultuszhely vagy egy áIdozat előzetes isteni megerósítés és
legitimáció né1kül4 A Sínait követő korszak új vonása tehát Jahve önkijelentése a
4n' ri:?-b4n'Ebben a kijelentésben Jahve lzráe7rendelkezésére bocsátotta magát.
Amikor Jahve dicsősége először jelent meg ünnepéiyes módon a frigysátor fölött
(2Móz40,34 k'), akkorbeteljesült azazatyáknakadott ősíígéret,melyszerint Jahve
IzráelIstene lesz (1,Móz 17 ,7).

c)A bultibus tisztségebet betöltő személyek

A jelen és az ezt követő szakaszokbanIzráel néhány jellegzetes kultikus rendelke-
zésétés eIképzelésétérintő fejtegetésekre térünk át. A mi kultusz szavunk héber
megfelelőj e az n1ly, amelynek j eientése,,szo|gálat,,, Isten tiszteiete, minthogy a
héber r;9 ige gyákran ]áhüé vágy ÍiíáT.isteíékkü.ItiFus tiszteletét jelöli.210 Azt azon-
ban nem éppen könnyű megállapít ani,hogyIzráelszámára mi volt a kultusz, vagyis
e ,,szolgáIat,, lényege és sajátos mibenléte. Ha egy olyan ószövetségi kifejezéstke-
resünk, amely némiképpátfogja az Istenre vonatkozó emberi cselekmények és
kötelességek össze|ett együttesét' akkor e szempontból a ,,fahvénak'' formula a
legmegfelelőbb' Igen sok olyan kifejezés létezik ugyanis, amely minden további
nélkül ősi, formulaszerű szóösszetételnek tekinthető, s amely szerint egy kultikus
cselekményt ,,Jahvénak,, végeznek.Igy azünnepi naptárakban és másutt is azzaI a
rendelkezéssel találkozunk, hogy 4 nagy zarándokünnepeket ,,}ahvénak'' kell meg-
ülni-(nrn')).211 A páska hasonlóképpen,,páska Jahvénak', (nrn.) ngl) volt'212 AzeI-
engedés éve ,,elengedés Jahvénak'' (it.ti..l'9 npFP) voit,213 s hasonió elnevezéssel illet-
ték a szombatot iS (nrn') n;u;).21a Anazír',lahyénak Ezcnt€lt-'' YQ!t;215 ha ugyanis az
istentisztelet vonatkozásában embereket, állatokat vagy tárgyakat kiszakítottak
a mindennapi, profán éIetbőI, akkor ,,Jahvénak szenteltek'' (ntn'9 ur1p) voltak.21ó
Mindez leginkább a véres és vértelen áldozati adományokra vonatkozik, amelyek-
néI ugyanezzeI a sztereotip terminológiával találkozunk.217 Ennek az egyképpen
széles körben használt és szílárd szóhasználatnak az alapján mégis arra következ-
tethetünk, hogyIzráeI a kultuszt elsősorban azon helynek tartotta, ahol érvénye-
sülni kellett hagynia Jahve jogát és követelését. A kultusz végzéseezért Isten
upu;p-jának is neveáető (2Kír 17,26; ler 5,4;8,7). Isten e ,,joga,, az ember életének
területén - ezvolt tehát a legfontosabb, és ez alkotta a kultusz \ényegét; ez volt a
kultusz alapja, amelyből minden egyéb következett. Egyetlen kultikus ünnepet sem
ünnepeltek lzráelnek, valamennyit ,,|ahvénak,' ültek meg, Az a terület, amelyen

21o2Móz 3,|2;9,1.13i 2Móz20,5; SMóz 4,79; 8,|9;2Kir 10,18 stb.

211
2Móz 72,!4; |3,6; 32,5; 3Móz 23'6.41.
21z
2Móz 12 .27 .48; 3Mőz 23,5.
'I7
213
sMóz Az elengedés évérevonatkozó Deuteronomium.beli parainézist a szinte formulává vált
15,2.
,,fahvénak', feszültséggel terhelte, mivel ez a parainézis az ősi kultikus rendelkezést tudvalevóleg ki-
zárő|ag szociális-humanitárius iellegrínek tekintette'
214
zMőz L6,23.25; 37,75; 35,2; 3Mőz 23,3; 25,2.4'
2154Mőz6,2.5k.72. EtyP"P
,,kezének megtöltése,,is,,Jahvénakn történt,2Móz32,29.
216
2Mőz 28 ,36; 39 ,30; 3Móz 27 ,14 .27 .23 .28 .30i ] ózs 6 ,19 ; Bír 77 ,3 .
2|7 3Móz 1'2.74; 77 srb.3Mőz2,14; 79,24.
'4;22,29;23,|2;27,9.77

194
 A HEXATE UKHosZ TEoLicIÁ]A

ezt az isteni jogot (amely érvénytelenítettminden emberi követelést) tiszteletben

ke1lett tartani, nem valamifé7e eszr.rret tér volt; eIlenkezőIeg, igen valóságosan jel-
z1k, azt a szent hely, szent emberek, Szent dolgok és szent időpontok. Mindezek
szentsége egyedil az abba Vetett hitnek köszönhette létét,hogy Jahve valóságo-
san jelen van szentélyében, vagy hogy legalább egy időre jelen van benne. Jahve
eljövetele, például áLdozathoz, a iegemelkedettebben ünnepéIyes pillanat volt,
amelyre a közösséget a következő kultikus felkiáltás készítetteeló: ,,Csend (o;)
legyen ]ahve előtt!'', ,,Csendben legyen mindenki Jahve előttl Elindult Szent lakó-
heIyérőI!,,,218 Ez a jelenlét végúlegy egészen sajátos magatartást rőtt az emberre,
amely Isten nagy erővel megjelenő szentségére való tekintettel meghatározott,
gondosan betartandó szabályoknak és rendelkezéseknek volt alávetve. Ahol csak
ezze7 a jelenséggel találkozunk, ott joggal beszélhetünk kultuszról.

Ha azŐszövetség kultikus nyelvében egy ehhezhasonlóan általános formulát keresünk arra

vonatkozóan, hogy mifé1e jelentóséggel rendelkezett a kultusz lzráel számára, azt mondhat-
nánk, a kultusz lzráelt Jahve emlékezetébeidézi. Az Isten megem1ékezésétJe1ölő ljfejezés
mindenes
(.t:t, 1ir71) kerül
Igy
összeÍúggésbe. n[!n
(4Móz5,15).Alö1t u€ffi-
IéI<ezésre[szolgá1] Jahve előtt'' (i.rpr) 4Móz 10,9 k'). A midjánita háború zsákmányáró|Úgyanez
hangzik el (4Mőz31,54); a fejadó szintúgy arra szol,gáI,hogyIzráelt ,,emlékeztesse |ahve előtt',
(2Móz30,1'6). A főpap a törzsek neveit hordja a vállJapján,,hogy emlékeztessen Jahve előtt,'
(2Mőz28,12.29) stb. E kifejezés minden bizonnyal annyira általános használatú volt a kul-
tikus nyelvben,h..o'gy' 9'z á;I!9.4!'olb9{Il-l]t9!0gak-? L9ystke4ír-1gyárrlta.quák;*lrnlr*ksz-?-Er.-ar9&
fu lLVq {u.g'-zqt odr ő1|,, (Zsolt 20'4)'

A jelen és a következő szakaszokban megpróbáljuk néhány vonással felvázolni

a kultikus elemek jelentóségét a Papi iratban, s ezért szükségképpen emlékeztet-
nünk kell arra, hogy a P történeti mű, és nem valam1Íé\e nagyszabású teológiai
összefoglalás, amelyre csak külsőle gés7azánh,Lztakrá egy fiktív történeti köntöst.
Ha a P legbelsőbb szándéka szerint történeti mű, akkor ez jelentőss éggeIbíra szá-
mos kultikus elem értelmezése szempontjából. A P ugyanis korántsem csak eze-
ket tart;a fontosnak, legalábbis nem olyan kizárőlagosan, amint azt többnyire fel-
tételezníszokták. A legkevésbésem dolgoz ki valamiféle - akár csak részlegesen is
- önmagában zárt kultuszteolőgtát - e Szempontból túlságosan is túlbecsülték;
elIenkezőIeg, kizárőlag a különböző tisztségek és szertartások legitimációjának
folyamata foglalkoztatja. A körülmetélkedés előírása (IMőz17) vagy a páska meg-
ünneplése (2Mőz 12) esetében egyértelmű, hogy a P elbeszéIéséneka cél;a annak a
bizonyítása,hogy e szeÍtaÍtások isteni parancsra az üdvtörténet során jöttek lét-
re. Nem is oly nagy azoknak azintézményekneka száma, amelyeknél a..B-arra.tg'
'eks - k,. h ogy k m l ta ssat ört éne]rni 8}zökereike r (körülmetélked é s ! Mőz 17, p áska
i li

2Mőz 1,2, Aron beiktatása 2Mőz 28 k.; 3Mőz 8 k, a léviták beiktatása 4Mőz 3 k;

2tB
Zof 1,7; Zak 2,17.

195
 IZRÁIL TORTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEoLócIAlA

8)' E cél|ának megvalósításában a P terjengős ésbőbeszédű.Ezzel szemben az o1-

vasó a bűeszédű szövegben nem talál vála szt arra a mégiscsak kézenfekvő kérdésre,
hogy miként kapcsolódik a körülmetélkedés szertartása Abrahám kiválasztásához,
azaz miért pont erre a szertartásra és nem egy másikra van szükség a felajánlott
szövetségi viszonnyal szemben tanúsított engedelmess éghez. Nehéz megválaszolni
azt a kérdést, hogy a P többet mondhatott volna-e, ha a szóban forgó okot eleve
adottként kezeli, vagy hogy a szertartásokról valóban csak annyit tudott-e, hogy
azokat }ahve megparancsolta. Hasonlóképpen kell azonban azt is megítélnünk,
amit a P a papok és a léviták istentiszteleti funkciójáról mond' A rendelkezésre á|1ó
forrásanyag gazdagsága ellenére azabbőI kiolvasható kép hiányos, és főként dön-
tő jelentőségű pontokon nélkülözi a belsó teológiai világosságot. A szövegmagya.
rázőnak ezért _ ha nem akar pusztán az anya1kibontására szorítkozni _ meglehe-
tősen gyakran kell visszanyúlnia korábbi forrásokhoz , vaW pedig a }ahve-hit átfo-
gő érteImezése alapján meg kell próbálnia nagy gondd aLszőra bírni a Papi irat merev
anyagát.
Azizráeli szakrális tisztségek közúI egy sem tekinthet vissza olyan nagy múlt-
ra, mint agap.s3g. Kétségkívülegészen a Jahve-kultuszkezdetéig nyúlik vissza, s
csak akkor sz(tnt meg, amikor Titus csapatai a földdel tették egyen|ővé a heródesi
templomot. Azt eleve feltételeznünk kell, hogy e hatalmas időtartam alatt a pap-
ság számos változáson ment keresztül' Erről a kétségtelenül változásokkal teli tör-
ténelemről azonban meglehetősen keveset tudunk. A papság már az ősi időkben is
a léviták kirlálts-ága \Lo.l1. ABír 77,I kk. igen ősi elbeszéLése azt mutatja, hogy e ko-
rai időszakban is tisztséget' Akultikus szolgálatot tel-
jesítő személlyel gas-köÍételményeket támasztottak,
hogy csak az tudott egészen megfelelni ezeknek, aki a törzsi és a családi hagyo-
mány folytonosságában nevelkedett. Helyesen tesszük, ha nem becsüljük aLá azt
a szellemi teljesítményt, amelyet a szakrális hagyomány elsajátítása és pontos
gyakorlása jelentett. A papi szolgálat ugyanis korántsem merült ki az áldozatok
bemutatásában. Az ősi időkben a laikusok is mutathattak be á7dozatot, sőt min-
den bizonnya| éppenséggelez volt a gyakoribb, kivéve a nagy szentélyekben be-
mutatott áldozatokat',,, Apup szolgálata volt az alapja annak azegészkapcsolat-
nak, ameb'Qt Jahve népe'az i Istenével ápqE; a. pap
d:qlq!9u*4Q.qté9lpzv.qtÍl_és.quolt'Hozzáf ordult
data volt
(1Sám 2
forrásunk a fogság előtti papi tisztségre
A papok IzráeltJah-
ok laikusoknak szffi
bizonnyal főként a tiszta és tisztátalan
kérdésévelfoglalkozott. A Hag 2,11kk. alapján hozzávető|eges képet alkothatunk
219
Bír 6,22 kk'; 13,19.
220
A papokat és a Tórát gyakran állandósult formában együtt említik, például Hós 4,|k.6; ZoÍ 3,4; Mik
3,71; ler 2,8; 78,18; E27,26.

196
 A HEXATEUKHoSZ TEoLoCIATÁ

arról, hogy milyen, a mindennapi életből eredőL<érdéseket intézhettek a papokhoz,

amelyekre azután ők választ adtak. Ezenkívül a papnak a ,qzqLriilis-Lg8q]L érintő
kérdésekben*ellett-dontásl ho-znia (SMóz 17,B kk.). Ez azonban azt jelenti, hogy
tökéletesen ismernie kellett az isteni törvényrő1 sz6lő hagyományt. A papok á1lí
tqtták ugyanis össze a szakrális jogi hagyomá.ny hatalmas kincsestárából azokat a
gyűjteményeket is, amelyeket nagy ünneptk alkalmával ünnepéiyesen felolvastak
a kuituszközósségnek.221 Továbbá egyedül ők dönthettek vitás esetekben a Jahve-
közösséghez valő tartozás Vagy az abbőIvalókizárás dolgában is (SMóz 23,1 kk').
Ezeket és hasonló feladatokat kell tulajdonítanunk az ősi kor papjainak; megtalál-
juk ezeket azonban a Papi irat szakrális rendelkezéseiben is, azzaI a különbséggel,
hogy a szertartások itt már sokkal részletesebben ki vannak fejtve, a kultikus cse-
lekmények abszolút megszilárdultak, sőt normáik már-már változhatatlanul me-
rewé váltak.Itt azegészkultikus apparátus jóval bonyolultabb és kiterjedtebb, mint
amilyen az ősi korokban volt - gondoljunk csak a kultikus risztséggeI rendelkezők
hierarchikus rendjérevagy a léviták számos ágraoszlő nemzetségfájára. Bármennyi-
re is kerülnünk kell azt, hogy egy kultikus eIőírást eleve ,,későinek,' tartsunk csak
azért, metL a P vagy aPsrésze, mégis feltételeznünk kell, hogy a P és a Psrendkívül
nagyszámú kultikus előírása mögött egyhossz(l kultusztörténet tapasztalatai és
hozadéka állnak' Nyerhetne-e másként a hierarchia (fópapok-papok-1éviták) ilyen
aprólékos, minden funkciójára és jogára kiterjedő szabáIyozásti A pgpqk-gzolgáIa-
tának idejét is megszabták.:g-b"vs terjedt ki (2Mőz29,30; Lk 1,8 k.). Szolgála-
tuk idején kívül a papok vidéken (Júda lévita-városaiban4) Iakta|<.222
A-fogság elótti korban a Ióra3Q4ése volt a 1e&!q!t-qsabb4ap:-fuúe yi s ezért
Feltűnő, hogy a Papi irat anyaga ezt szinte egy szőval sem említi. Csak egy helyütt
olvasni valamit a szelt és a profán ()ir), a tiszla és a tisztátalan megkülönbözteté-
sének tisztségérőIs ew erÍe irányuló papi tanítói hivatalról (3Móz 10,10 k, vö.
azonban Ez,22,26|),EzzeI a valamiképpen mindig a nyilvánosságelékerúIőTőrá-
val szemben a P és a Pskultikus anyagában a daat-nak (np'l)4 nevezett, csak a pa-
pokat érintő hivatásbeli tudás áll eIőtérben.zzs Egészében elhibázott lenne azon-
ban, ha ebből a papi tisztségben végbement változásra, vagyis a tisztség mechani-
kussá és fe1színessé váIására következtetnénk. El kell vetnünk végre azt a téves
elgondolást, hogy a Papi irat, másodlagos anyagait is beleértve,IzráeI teljes kulti-
kus életétigyekszik átfogni. Ellenkezőleg, csak egy meghatározott területet fejt ki,
ame1y a kultuszt éppen a szertartásokvégzésének és a papok hivatásbeli tudásá-
n a k s ze m s z ö géb ő1 szándékozIk szab áIy o zni'22
a

221
Iásd fentebb 156 k. p.
Józs 2L,73_76; vö. A. Alt, II 294 kk. p.
222

223
A tóratanítás mrífaja - amelynek jellegzetessége a személyes megszólítás _ csak igen szórványosan
található meg a P.ban, például a 3Móz 7,22_27.ben. A daat-ot mint papi hivatásbeli tudást illetően
f . Begrich: Die priesterliche Tora, in:
lYerden uad Wesen des AT, BZAW 66, 7936, 85 k. p., valamint R.
Rendtorff: Die Cesetze in der Priesterschrift (1954), 34, 45, 66,77. p.
22a
Számba vehetjük azt is, hogy a papok hivatásbeli tudásáról szó|ó szemé|ytelen anyagok sokkal ne-
hezebben nyertek irodalmi rógzítést, mint az ad hominem elhangzó tóratanítások. Rendtorff: i. m.
45.p.

1,97
 IZRÁEL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEoLóCIAIA

A Papi irathoz utólag hozzáIlIesztett szertartások alapján mindamelletthozzá-

vetőlegesen fogalmat alkothatunk arrőI, hog5r egy papnak milyen sokféle terüIe-
ten kellett felhasználnia hivatásbeli ismereteit. A fentebb már érintett, az isteni
döntés megismerés ére irányulő kultikus cselekmény részleteit az a szeÍtaÍtás tárja
fel, amelyet házasságtörés gyanúja esetén egy asszonnyal szemben kellett végre-
ha j tani, s amely igen ősi (4Mőz 5, 12 kk.) . Ezeknek az egész szertartás csúcsát ké-
pező átokszavaknak (21k v.) a pontos elmondása az őkorí világban nem volt kis
dolog. Hason-Idffipen feladata voltapapna@íklgg is, azazJahve nevének a kul-
tuszközösségre való ,,helyezése, (4Móz 6,22 kk.). Egészen más terület tárul fel a
3Móz 13 k. ún ből kitűnik, milyen jól kellett ismernie
a papnak az \ge gyítást, amelynek hatalmas területéről a
poklosság-tóra és a tisztátalan testi váladékokrőI szőIő fejezet (3Móz 15) alapján
nyilván csak tökéletlen fogalmat alkothatunk' A papok döntései abszolút jelentó-
séggel rendelkeztek, mivel a papok maga }ahve szájának szerepét töltötték be; }ahve
--_
akaratát az ő megnyllatkozásuk közvetítette, ameiy az iIIető személyt kizárta a
kultuszból, vagy visszafogadta oda. E xln n:5y-t - ,,ez poklos ság,, , s e Nln ]iito-t - ,,ő
tiszta,, , mindezt a papok nyilván hangosan és ünnepélyesen mondták ki a betegek
fölött (3Móz I3,I5.77 stb). Ez-et1és-másdekla1altt formulák, amelyek igen nagy
számban fordulnak elő a Papi irat szertartásaiban, formatörténeti szempontból
megőrizték számunkra azizráeIila kultusz egyik jelentős elemét, annálfogva, hogy
így megtud1uk, a rituális esemény során csak a pap által közvetített deklaratív is-
teni ige döntött az eIf'ogadásrőI vagy az e|utasításrő|.225 Ezeket a kultikus deklará-
ciókat természetesen meghatározott kritériumok alapián végzett beható vizsgá-
Iat e\őzte meg, amely kritériumokat már csak részben ismerjük. olyan heIyzetét-
tékelésez, amelynek során a papnak gyakran mérhetetlen teljhatalmat kellett
gyakorolnia. A 3Móz 27 révénmegismerhetjük a papi szolgálat egyik különös fel-
adatkörét: bizonyos fogadalmaknak a megfele1ő p s2ámítá-
sé,t. Ezt az ér€éI<becsléÉt (l'..]11il 3Móz 27,8.12..1.4) v sen gépi-
ásen, szilárd elvek alapjáivégezték. Sokkal egyénre szabottabb eljárást kívá-ntak
meg azonban a laikusok magánáldozataí. Ezzelelérkeztünk ahhoz, amit kezdet.
től fogva a P számára legfontosabb papi funkciónak tartottak:-ap_qpqknals 1 4-
dozati kultuszban betöltött van szó' Kétségkívülőkvégz|k avér szét-
)nt EiTi?taozatót (r.oi2n), ő[ végzik a-n-
gesztelést (.tp2), ők öntik
.
ki azitaláIdozatot
_""
1 :;:'-i '"-
Íorgő szerLartásokat
stb.
-
illetően fontos tényezéi, hógy döntő |éient&égű
- helyeken papi szemszögből több-
^

ször is átdolgozták őket, amennyiben az áIdozati szertartás folyamán e|végzendő

jelentős cselekményeket, amelyeket a szertartások eredeti szövege még a laikusok
feladataként jelölt meg' a papi feladatok körébe utalták.227 Ennyiben a szerLarLá-
sok mai formájukban a kultikus gyakorlat legkésőbbi szakaszát tükrözik. E legké-
225
A ,,deklaratív formulákat,, illetően vö. Rendtorff: i. m.74 k. P.; u. Rad, ThLZ 7957, 729 kk. p. oszlo-
pok; W. Zimmerli, ZAW L954,23k. p.
226
3Mőz 1-ó passim'
227
Részletek Rendtorff: i. m. 5 kk. o.

798
 A HEMTEUKHOSZ TEOLOCIATA

sőbbi szakaszban, amelyben, amint mondottuk, az áIdozat gyakorlati kivitele-

zésébena papoknak sokkal nagyobb szerepúk volt, mint a ku1tusztörténet során
korábban együttvéVe, e szakaszban tehát nem hagyhatjuk te1jes egészében
figye1men kívül (amint aÍra többnyire ha1lanak) a papok belső, szeIlemi igényb_e-
vételel. Döntő jelentőségű volt ugyanis, hogy az áldozat ,,tetsztk.e,,Jahvénak, va-
lamint az arrőI adott telvilágosítás, hogy egy áldozatot az e\őírásnak megfelelően
mutattak-e be - ezzel pedig a papnak kellett szo|gáInía'z28 Nem csak döntést kel-
lett hoznia, hanem hangosan ki is kellett je1entenie, hogy egy á|dozat ,,beszámít-
tatott.e'', vagy 9em.229 Egyes kultikus szövegek ugyanis feltárják, hogy váIaniéínyi
magánáIdozat alkalmával magátó1 értetődően el kellett dönteni, hogy az áIdozat
,,beszámíLtatott-e'', Vagy Sem. ezki^dul-p-qple-la{4ta yoJt, s minden bizonnyal
ősidőktól togva. Minden engesztelő cselekmény során Fokozottan ébernek kellett
lennie a papoknak, mivel ekkor az áIdoző és a pap az isteni harag területéreIép-
tek.230 E sajátos szolgálat során azonban a papok legfontosabb feladata 9?*9nEeE-
Le]'őáIdozat húsánakrituáiis elégetésevolt (3Móz 10,17kk.). Ez.qh.ús ,,igenszent,,
íó1t, és éberen őíködtek afölött, nehogy laikus hozzányúIhasson, minthógye2
aínak az állatnak a húsa vo1t, amelyre a bűnt átvitték. E hús elégetésével_ éspe-
dig szent helyen! - a papok egyenesen a bűnt törölték el. Arra rendeltettek,hogy
közvetítőké nt ,,hordozzák a közössé gbűnét, és engesztel ést szerezzen (az áldozat)
értük Jahve előtt'' (3Móz I0,1'7).231
A családok - a papi tisztség ugyanis öröklődött - beiktatását ebbe a szolgálatba
és felhatalmazásukat a vele járő valamennyi feleiősségteljes funkcióra - mindezt
Jahve végezte; ő ,,váIasztotta ki'' a családok ősatyáit,232 Egy különös hagyomány
egyenesen egy olyan szövetségkötésrőIbeszél, amellyel }ahve egy család számára
szavatolta a papi tisztséget (4Móz 25,10 kk.). A történelem folyamán mindamel-
lett nem érvényesült mindig iyen egyszerű,en az a felfogás, hogy a papokat kizá.-
1o'Jag Jqhve iktatja
b4. A cádokidák a fogság előtti korban királyi tisztviselők vol-
tak, s ősatyjukat Salamon iktatta be-(1Kir 2,35')'233 Nem tudjuk,hogy a cádokidák
mikortól fogva'taÍtottálcmagukat Aron legitim utódainak Ezékíe|a jeruzsálemi
papokat még cádokidáknak nevezi (E.z 44 ,1'5) ' A P csak áronidákat ismer. A vonat-

228
AzáIdozati nyelv e jelentős kifejezését illetóen lásd alább 209. p.
229
Lásd alább 208 k. p'
230
A Papi iratnak ]ahve t5P-jéÍől kialakított felfogását illetóen lásd alább 214 k. p
23|
A 3Móz 1 0' 1 7 a P-n beliil egyike annak a néhány szövegnek, amelyekben egy szertartáshoz teológiai
magyaráza: tűződik.
2' 1Sám 2,2B; ZsoIt 65,\ 705,26. Ety
PaP beiktatására használt kifejezés a ,,kéz megtö|tése,, : BÍr 77 ,5.72;
1Kir 13,33; 2Móz28,47 stb' A,,kéz megtöltése'' minden bizonnyal bizonyos díjak elfogadására vo-
natkozik, amelyekre a papnak megélhetéséhezvolt szüksége.
,s Cádók
PaPot titok övezi, amelyet már aligha oldhatunk meg. Cádók Dávid idején minden e|őzrr.ény
nélkül jelenik meg. Hogy homo novus volt, aki ősei révénnem igazolhatta magát, arra már abból is
következtetni lehet, hogy mindig atyja vagy nemzetsége neve nélkül említik. Az viszont igencsak két-
séges, hogy e rejtélyt akképpen ke1l megoldanunk, hogy (amint azt többek között Mowincke1 és Rowley
vélik) Cádók Jeruzsálem egykori, Dávid által legyőzöttpapkkálya volt. S' Mowinckel: Esra den Skriftlárde
(1916) 109. p.; A. Bentzen, ZAw 1933, 174. p.; H. H. Rowley: Festschrift für Bertholet (1950), 4ó1 kk.
Az 1Sám' 2,35 utólag legitimálja azt a feltűnó
tényt, hogy a cádokidák az é|idák helyébe léptek.

199
 IZRÁEL TORTÉNETI HACYOMÁNYA]NAK TEOLŐCIA]A

kozó felfogás azonban elsősorban abban változott, hogy a P-ban a papok tökélete-
sen önállóan töltik be tisztségüket Jahve és a nép között. A papi tisztség aP sze-
rint általában is az egyetIen o1yan szakrális tntézmény,amelyet lzráeIlahve előtt
fenntart, s amelyre Jahvénak szüksége van ahhoz, hogy lzráellel cselekedjéI<. Az
az elgondolás te1jességgel idegen a Papi irattó1, hogy eg,1papnak az is teladata 1e-
het, hogy,,Jahve telkentje e]őt.!Éjo.''' (1Sám 2,25).Hiába is keresünk bármiféle
kapcsolatot a P és a messiási e1képze1ések vagy hagyományok közöLL.23a
Mindamellett a kutatás biztos eredménye, hogy a P mai formájában történel-
mi1eg nem érthető akorábbi, fogság előtti kulrusztörténet né1kü1; s azegyetlenhelY,
ahol a Jahve-kultu sz íIyen szé1es a1apokon nyugvó , nagyszabású és egyben ily be-
hatóan részletezett formát ö1thetett, csak a Jeruzsálemi szentéIy lehetetett. A P
élesen elvá1aszt1a egymástól a lévitákat éq a papokat, amivel rendkívü1 gyakran
találkozunk, s ami nélkül egész szakrális teológiai vállalkozása elképzelhetetlen -
s elsősorban ez az, amlt csak a késői királykor egyik eseménye, jelesül Jósiás kirá1y
kultuszcentralízáciő1a készített elő. Csak ezbíztosított elsőbbséget a templomi
papság számára, amit a P már ÍeItéte\ez' A léviták a maguk, a P által részletekbe
menően szabáIyozott szolgálataira (4Mőz 3k) vannak rendelve, mivel Jahvénak
,,adottak', (n.:ln:4Móz 3,9;B,t9). KiválasztattaklzráelbőL,hogy sajátos értelemben
Jahve tulajdona 1egyenek (4Móz B,1'4'1,6; 1,B,6)' Ehhez a különös Jahvéhoz tarto-
záshoz a P-n belü1 meglepő módon további teológiai értelmezés fűződIk: a 1éviták
Jahvéhoz Lartozásának lényege lzráe], elsőszülötteinek helyettesítése,akik nélkü-
lük Jahve osztáIyrészévélettek volna (4Móz3,1'2 k. 40 k'; B,16). A léviták l<özveti-
tő szolgáIatát másként értelmezíazlzráel táboráróI és a táboron belül Lévi törzsé-
nek kije1ö1t helyről kialakított felfogás: a léviták sátrai közvetlenül a frigysátor körül
ál1nak; a többí törzs számára tehát védelmet nyújtó, sőt engesztelést szerző funk-
ciójuk van: megakadályozzák, hogy Jahve ,,haragja,,a közösségre sújtson (4Móz
1',53;8,1'9), Nem tévedünk, ha ezel<et az elgondolásokat késői reflexiónak tartjuk,
amelyek céI1a az, hogy egy történelmi á11apotot utóiag teológiailag értelmezzenek'

d) Az áldozatob23s
A Papi irat eredeti formájában ugyan rendkívülbonyolult áldozatbemutatásokról
beszéIt (elsősorban a 3Móz 9), de amennyire meg tudjuk állapítani, nem foglalt
magában rendelkezéseket az áldozatok bemutatására vonatkozóan. Utó1ag azon-
ban, feltehetően igen későn, rendkívül sok kultikus anyagot illesztettek hozzá,
nyilvánvaló an azzal a céllal, hogy ezek gyökérét is a nagy sínai kultuszalapításban
jelöljék meg. A következőkről van sző: az áIdozatí rendelkezések gyűjteménye a
3Móz l-7-ben; továbbá 14,10-32; 17;22,1'7-30;27; 4Móz 1'8 k.

23a
Vö. ehhez a papi és a messiási tisztség egymásmellettiségétZakaríás iövendölésében:Zak 4,L4.
235
R. Rendtorff : Studien zur Ceschichte des opfets in alten Israel (habilitációs dolgozat, 7953); H. H. Rowley
The meaning of sacrifice in the O, T' (1950); W o. E Oesterley: SacrifÍce in the Ancient Israel (7937); A
Wendel: Das opfer in der altisr. Religíon (1927); C. B. Cray: Sacrifice in the O. T (1'925).

200
 A HEXATEUKHOSZ TEOLOCIAJA

Ezeknek a,,szertartásoknak',, amint azt a formatörténeti elemzés kimutatja, az

egyes esetekbenegészeneltérócéljukéseredetükvolt.236 Mivel ezeka szövegek nem
kötődnek semmiféle kultikus gyakorlathoz _ rendszerint csupán elméleti model-
1ül szolgálnak -, ezeL< az irodalmi \<iegészítéseknémiképp avíttak' A sematizálás-
nak ez a legfelső foka és a kultikus anyagok egyensúlyának megteremtése ezen
anyagok történetében valójában a végső áIlapotot jelenti. A papok hosszú, össz-
hang megteremtését célzó feldolgozására volt szükség, mire megértek arra, hogy
tematikusan rendezzék és egységes formára hozzák őket; ezért nem is vonhatjuk
kétségbe e kultikus cselekmények nagy részének korai keletkezését,237 A P által
megkulonboztetett legfőbb áldozatok az 7' ,,égőáLdozat,, (n)il vagy )b> 3Mőz I),
2. az ,,éte1áldozaL,, (np:n liszt, olaj és tömjén keveréke 3Mőz2),3' a ,,békeáIdozat,,
(o)u' 3Móz 3) , 4 ' a ,,vétekáIdozat'' (nNP! 3Móz 4-5,I3) , 5, a ,,jővátételi áldozat'' (nu;5
3Mőz 5,14-79).238
Mígez a legfontosabb áldozatokat összefoglaló katalógus (3Móz 1_5) az áIdo-
zatok előkészÍtésérőIés bemutatásáról rendkívül részletesen beszámoI, az egyes
szertartások értelmére vonatkozó kérdéseket szinte kivételnéikülmegválaszolat-
lanui hagyja. E szempontból nem képzelhető e1nagyobb különbség, mint amely a
Deuteronomium és a Papi irat között ál1 fenn, hiszen a Deuteronomium minden
alkalmat megragadott arra| hogy a szokások értelménekkérdéséveIfoglalkozzon.
A Deuteronomium azonban parainézis keretében előadott szoveg, míg a Papi irat
szertartásokat foglal magában. A 3Móz 1 kk. arról sem mond semmit, hogy mi-
lyen esetben mutattak be égő-, étel- vagy békeáLdozatot. A vétekáIdozat kapcsán
a P ugyan megnevez néhány ilyen esetet (3Móz4,27 k';5,2 kk.), leírása szerint azon-
ban a vétekáLdozat korántsem csupán ezekre az esetekre korlátozódott; vétekál-
dozaEra egészen más alkalmal&or is sor került, például szentelési cselekmények-
kor,'.n amint a különböző áldozatok összekapcsolása (égőáIdozat vétekáIdozattaI,
égőáIdozat ételáIdozattal stb.) aműgy is jeiiemző e késői szertartásokra' Az Aron
által bemutatott első áldozatróI szőIő beszámolóban egyenesen barokkos ötvöze-
tét találjuk az égőáLdozatnak, a vétekáIdozatnak és abéI<eáIdozatnak (3Móz 9). A
dolgok ilyen áliása mellett eleve le kell számolnunk azzaI, hogy a P-ban minden
áldozatfajta mögött a kultikus történésre Vonatkozó egészenmeghatározott és min-
den más áldozattó| pontosan megkulonboztetett elméletet f.eItéte\ezhetünk. A P
nem csak hogy nem közöl ilyet, de több minden is arra mutat, hogy egyáItalán nem
is létezett effajta elméiet olyan pontosan kidolgozva, mint ahogy arra eset7eg szá-

23ó
R. Rendtorf Í: Die cesetze in der Priesterschrift (795$. Sem a P, sem a Ps nem törekszik valamennyi lé.
tező izráe|i á|dozati szokás rendezésére. Igen sok ilyen IétezeEE, például italáldozat (1 Sám 7 ,4; Hós
9,4), több földmúves szertaÍtást áldozatnak kell tekintenünk (5Móz 23,221 24,79;3Móz 79,9; vö'
Wendel: i. m. 19 k. p.). ,l szent háborúban tiltott zsákmárryszerzés is áldozat volt stb.
237
A korai keletkezés fe|téte|ezésénekszélsőséges példájakéntemlít|ük A. Lods nézetét,aki ezeket az
áldozati szokásokat egy preiahvista korból vezeti le (Revue d,histoire et de philosophie religieuses 1928,
399 kk. p.).
23B
Az ősi kifejezéseket használjuk, jóllehet ezek pontatlanok, és részben egyenesen ÍéLrevezető<.
239
2Móz 29 ,36 k.; 30,1 kk.

201
 IZRÁil TORTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEotóCú]A

mítanánk.2a0 Az egyes áldozati cselekmények alapját képező motívumok, ,,alap-

eszmék,,kutatása mégsem jogosulatIan; mindameilett nem szabad elfeledkeznünk
azokrőI a nehézségekről, amelyek következtében e téren aligha juthatunk biztos
eredményekre' Ha kételkednünk kell abban,hogy egy lzráelita' aki Dánban égőá1-
dozatot mutat be, ugyanolyan értelmet tulajdonít e szakrális történésnek, mint
az a j(ldeai, aki ugyanekkor ugyanezt az áLdozatot Beersebában mutatja be, akkor
azzaI is számolnunk kell, hogy az évszázadok során a motívumok többször is
megváltoztak, amely változást csak kivételes esetben van módunk(<özeIebbrőI
nyomon követni.2a1 Az áIdozatok eszmeiségének elemzését emellett azonban kü-
lönösen aznehezíti meg, hogy a számos szertartás kísértenagyszámú ószövetségi
áIdozati cselekményt nem önálló módon a |ahve-hit dolgozta ki: Izráelcsak a
kultúrterületen került kapcsolatba egy ősrégiés igen kiterjedt szokásvilágga7,hogy
azt azután tulajdon elgondolásaival töltse meg',., Ami az egyes áIdoza:i szertat-
tásokat illeti, Izráelné1ísazzaI találkozunk, mint a többi ősi nép esetében: a szeÍ-
tartásokat a hagyományokhoz szigorúan ragaszkodva őrizték és végezték;ahoz-
zájuk fűződő eigondolások azonban nem áliandók, a történelem folyamánváItoz-
nak, s ez szúkségszerű, is, hiszen keletkezésüket tekintve a szertartások minden
valószínűség szerint igen távoli idókre nyúInak vissza. 1Ú1abban az őgörög áldo-
zati szokásokat az őskőkorszak szakrális szokásvilágábőIigyekezneklevezetni,
jeiesül a vadászok rituális megölésébőI).2a3 Yigyáznunk kell tehát, nehogy anakro-
nizmus terhelje egy ősiizráelí áIdozatí szokás alapeszméjére trányuló kérdésünket.
Ha egyszer úgy véljük, hog,1 az Őszövetség meglehetős pontossággaI tá1ékoztat
bennünket az egyes áIdozati szokások értelmérőI és a rájuk vonatkozó elképzelé-
sekről, akkor egy további nehézségadódik: minden bizonnyal elmondható azigen
kiterj edt vallástörtén etrőI, Izt áelrőI azonban kétségkívül,hogy az áldozatot naiv
és hittel teli módon végző korok alig vagy egyáItalán nem beszélt eI< az áIdozatok
értelmérő\. Csak akkor 1önnek létre az áIdozatra vonatkozó elméIetek, csak akkor
jelentkezik igény arra, hogy értelmileg számot vessenek velük, amikor bizonyos
feszültség támad a szerLattások világa és az azokat végző emberek között. Ne kri
tizáljuk ezeket az érte\mezéseket! Nagyon is jó1végzik feladatukat, de ezekis csu-
pán részlegesek, az egészet nem fogják át' Bizonyos fokig tudjuk, hogy mi az ér-
telme a vér használatának az állaLtenyésztó nomádok feltehetően jóval Mózes előtt
kialakult páskájában: védő funkciója volt, s a démonok hatásátólkellett megvéde-
nie a nyájat.2aa Milyen értelmet tulajdonított azonban Izráelkésőbb ennek a szeT-
tartásnak( A2Móz 1'2 és az SMóz 16.1 kk. üdvtörténeti értelmezéseszerint a szeÍ-

2a0
A P eszmei tartalmát nézetünk szerint túlságosan is felértékeli az, aki
a P.ban eleve valamiféle meg-
szerkesztett áIdozati rendszert fe|téte|ez- Ellenkezóleg, a P a nagyszámú kíegészítés(Ps) folyán a
kultikus anyagokat összegyí1rő ,,hely,, Iett, amelyhez folyamatosan hozzái||esztették valamennyi
elérhető, vonatkozó kultikus anyagot.
2a1
A motívumok megváltozásának jelenségéről lásd A. Bertholet: Uber kultische Motiwerschiebung, Sitz-
ungsber. d. Berliner Akademie. d. Wissensch. (Phil. hist. Klasse 1938) XVIII, 164 kk. p.
2a2R.Dussaud: LesoriginescanaéennesdusacrificeIsraéliteI94L,;J.Pedersen: IsraelIil_IY,3|7.p.
2a3
K. Meuli: Criechische opfeúriiuche in Phyllobolia (19aQ 185 kk' p'
24 L. Rost. ZDPV 7943.205 kk. o.

202
 A HEXATEUKHosZ TEotŐcIATA

tartás Jahve megváltó történelmi cselekvésének megjelenítése, s itt a vérszertartás

nem nyer különösebb magyarázatot. De biztos az, hogy e szertartásnak csupán
egyetlen értelem tulajdoníthatói A nagy áIdozatok esetében (égőáIdozat, béI<eá|-
dozat, főként a togadalmi á]'dozat esetében) az áLdozat mindenkori oka kétségkí
vül nag7ban meghatározta azt, hogy miként vélekedtek róla. Elméletileg tehát meg
kell különböztetnünk egymástól egy áIdozati cselekmény,,alapeszméiét,,ésvég-
rehajtásának okát. A gyakorlatban azonban minden bizonnyal elsősorban a min-
denkor bemutatott áIdozat oka döntötté ei, hogy miként érte|meztéL<az adott
áldozatot. Az áIdozat azonban olyannyira kiterjedt valóság volt, hogy elbírt min.
den olyan gondolatot és eÍképzeIést,amelyet az adott ok alapján összefÜggésbe
igyekeztek hozni vele. Az PeÍsze magától értetődik, hogy ezzel korántsem nyert
szabad teret minden, az áLdozatra vonatkoző egyéni érteImezés'Hogy is lenne ez
lehetséges egy olyan ókori nép esetében' amely a kultusz területén oIy gazdagtu-
dással rendelkezett, mint az ősiIzráe|| Az áIdozatok egy olyan területen folytak (s
ez az elképzelésnem változott), amely meghaladta az embert és annak belső vilá-
gát, Az ember itt csupán mintegy kívülről lehetett kezdeményező, de azt, hogy
mi történik e területen, már nem az ő képességeivagy tudása határozták meg az
teljes egészében|ahve kezére volt bízva' aki elfogadhatta és eredményessé tehette
az áIdozatot. Ha azonban az áIdozat ilyen objektív kultikus történés volt, akkor
ahhoz lzráeI nytlván igen lényeges elképzeIésekettársított. Egészébenvéve három
ilyen elgond olás létezIk, amelyek az ewes esetekben megint csak igen különböző
formában jelenhetnek rrregi az adomány, a communio és az engesztelés gondola-
ta,2a5 Az egyszerű adománygondolat természetesen minden olyan fogadalom leg-
jellemzőbb eleme, amelyeket nagy szorongattatáS esetében tesznek (1,Mőz28,10-
22; Bír 1I,30;2Sám 75,7-9), De ilyennek kell tekintenünk minden kötelezően be-
szolgáltatandó, hivatalos terméSzetbeni adományt - a zsengéket is: valójában a
teljes termés |ahvénak szent| az ember azonban kötelezettsé ge és háIája jelétil a
legszentebb et, a zsengéket Vagy az elsőszülötteket visszaadj a Jahvénak.2aó Az igás-
állatok f'eIá|dozása a láda szerencsés átszáIIítása után szintén hálaadománynak
tekintendó stb. (1Sám 6,I4),247 Szép péLda egy igen ősi cummunio-á1dozatra a la-
koma a Sínain (2Mőz24,9_I1, Ji)' Ilyenkor úgy véIték,az Istenség a lakoma lát-
hatatlan résztvevőjeként jelen van. Kétségkívülilyennek tartották a szövetségkö-
tések alkalmával tartott rituális 1akomát; a szövetségreIépő felek egy harmadik
szeméIy, a jelen lévó Istenség előtt létesítenekkapcsolatot, és vállalnak kötelezett-
ségeket (1Móz 3I,54); de a nemzetségek igen ősi áldozatát is ide kell sorolnunk
(1Sám20,6.29).Aládabevitelétkövetőünnepélyesáldozatok (2Sám6,t7;II(irB,63)

2a5
Vö. Eichrodt I, 66-85; hasonlóképpen Rowley: i. m. 7ó k. p.
246
2Móz23,L6.79;34,26; SMóz 15,10 kk.; 26,| kk.;3Móz |9,23 kk. p.
2a7
Wendel: i.m. L57. p. - Pedersen (i. m. 317 kk. p.) úgyvé|i, azizráel\áLdozateszme középpontja az arra
irányuló törekvés, hogy az állat és a növény áldást nyerjen' A feláldozott állatok vagy növények ió-
voltából a fennmaradó iavak megszentelódnek' A megszentelődés azonban Jahve áldást osztő ereié-
ben való részesedéstielent, ál1ítia Pedersen. Az azonban igencsak kétséges, hogy a )ahve áldásáról mint
efféle szabadon változó erőről kialakított felfogás ilyen nagy szeIepet iátszhatott lztáe|k&ébel.

203
 IZRÁEI TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOLóCIATA

is minden bizonnyal a communio-gondolat jegyében á11tak.2a8 Míg igen sok olyan

szöveget ismerünk, amely az áldozatot adománynak vagy lakomaközösségnek
tekinti, az engesztelő funkcióval rcndelkező áldozatokrőI ezkorántsem mondha-
tó el. Hogy léteztekl|yen áLdozatok, sőt hogy olykor túlkapások is jelentkeztek
velük kapcsolatban, arra a Mik 6,6-8-bőI következtethetünk. Még korábbi korra
utal a 2Sám 21',3 és24,25, valamint azősiDh':1r kifejezés (a megnyugvás illata:
LMóz B,21, máskülönben többnyire a P-ban)' Az 1S'ám 3,I4 aztbizonyítja, hogy
az ételá|dozatnak is lehetett engesztelő funkciója: ,,ÉItházanépéneka bűnét neá
lehet kiengesztelni sem n]!' sem l.lt;,l;D (ez itt valőszínű\eg,,teljes á\dozatot,, jelent)
á7taI,,' _ RÓgtön hozzá kell fűznünk azonban, hogy az áldozatok felosztása funk-
cióik és ahczzájukkapcsolódó eszme alapján, amelyet a föntebbiekben érintettünk,
megint csak utólagosan konstruált elmélet, hiszen aligha iehetséges, hogy az áI-
dozatok egyL<or Í<izáről'ag e három elgondolás valamelyikének jegyében álttak El-
lenkezőIeg, többnyire valamennyi áldozatbemutatás során többféle motívum is
jelentkezett, s ezek észrevétIenüI átszőtték egymást, ligy, hogy az egylk minden
bizonnyalmeghatározővává7t.2a9 Ha szem előtt tartjuk azeddígiekben említett
megszorításokat, nagyjából a következő mondhatő eI az egyes áIdozatfajtákról,
amelyeket a 3Móz 1-7 áIdozati tórája a történelmi gyakorlattal összefüggésben
felsorol, amennyire az a f.orrások alapján feltárható:
Az,,égőáldozat,, (a|ils) az az áIdozat' amelyet |ahvénak teljesen feIajánlottak, azaz
itt a kultikus cselekmény során a bemutató és a pap nem Vett tészt az áldozat eI-
fogyasztásában (ezért olykor teljes áldozatnak, )')l-nak is nevezték). Megjelenik
ez mát a kétségkívülősi oltártörvényben (2Mőz 20 ,24-26) , ma jd a templomban
rendszeresen bemutatott állami áldozatként kiemelten jelentőssé váIt (IKir 9,25;
2K\r 1,6,1'5; vö. továbbá 1Kir 3,4.15). De magánszemélyek is bemutatták ezt az
áIdozatot, a hivatalos alkalmakon kívüi; mindamellett erre minden bizonnyalcsak
különleges indítékesetén került sor' Ami mármost a bemutatás okait íIleti, az á1-
dozatra igen sok alkalom adódott. ÉgőáIdozatot mutatolt be az, a\<ít valamikép-
pen öröm ért; ilyenkor a hála kIfejezésére szolgált, péIdául ha Jahve jővoltábóI egy
vállalkozás sikerrel járt, ilyennei találkozunk az 1Sám 6,1'4-benvaw a Bír 11,30 k-
ban. De Szorongattatott helyzetben is ezt az á)'dozatot mutatták be, amikor Izráel
űgy látta, }ahve haragja sújtott Ie rá (Bír 21',4; 1'Sám 13,9; Mik 6,6). Ezekben az

2aB
Léteziknéhány olyan szöveg, amelyek azt sejtetik, hogy úgyvéIték,az á|dozati adományok ténylege-
sen táplálják |ahvét. Igy például a 3Mőz21',6.8.17;22,25 az áldozatot n'ii)!t on)-nak nevezik; vannak,
akik a szent kenyereket (n':p ot |Sám21,7;2Móz25,30 stb.) is ilyennek tariák, mivel a an) jelentése
nem csak ,,kenyér',, hanem ,,táplálék,, is- Itt természetesen csak egy igen ősi kife|ezésmódról lehet szó,
amelyet a konzervatív kultikus nyelv megórzött. Lehetetlen, hogy még komolyan vették ezt az eI.
képzeléstazok, akik áthagyományozták számunkra az ősi, elbeszéléseket vagy törvényeket tartal-
mazó szövegeket. Ettól eltérő következtetésekre juthatunk, ha magukra a kultusztörténet korai sza-
kaszának áldozatbemutatóira gondolunk. Ki állíthatja teljes bizonyossággal, hogy ezektő| teljesen
idegen volt a táplálás gondolata1 (Vö. Bír ó,19 kk.; 13,15.)
2a9,,IneveryoÍÍeringthereissomethingofalleffectsproducedbytheoffering; butoneoranotherelement
may become more oÍ less prominent.,, [Minden áldozatban benne rejlik valami az általa létrehozott
valamennyi hatásból; de az egyes elemek eltérő ielentőségre tehetnek szert.] Pedersen: Israel III_IY,
330. p.

204
 A HEXATEUKHoSZ TEOLTCIÁTA

eSetekben a bemutatás során a megengeszt e|ődésért esdekló kérésállt a középpont-

ban. A 3Móz 1-ben találhatő szertartás nem nevez meg semmiféle okot az égőá|-
dozat vonatkozásában, ellenben közöl minden gyakorlati vonatkozás(t részlete:,
az áLdozati állat elővezetésétől, akézrátételtől, a leöléstő1, az oltárrahe|yezéstő|,
az áLlat megny,3zásátő|és szétdarabolásától kezdve egészen az o|táron történő el-
égetéséig'Kár, hogy nem tudjuk, mi volt az érte7me annak, hogy az áIdoző akezét
az áLdozati áIIat f'ejérehe7yezte _ ezt a szertartást aP egyébkéntminden égőá|do-
zatnáI kife1ezetten e|őírja. A bűn és az abban rejlő átok átvitelét jelentette az ál-
latra, vagy aztÍ.ejezte ki, hogy azáLdoző azonosítja magátazáI1atta1?50 Különös
továbbá, hogy a P az áIdozati cselekményekről szőLó beszámolókban az égőáldo-
zatot mindig összekapcsol ja valamely más áldozattal, péIdául az ételáldozattal; egy
áIdozati cselekmény Sosem merül ki az égőá\dozat bemutatásában. Az egyes áLdo-
zatok összefonódása kétségkívülr'r.ár lzráel kultikus életénekkésői szakaszát jel-
zi, s az á|dozat lefolyásának egyrebonyolultabbá válására is utal, önmagában azon-
ban nem csak a P-re jellemzó, hanem olykor a korábbi szövegek is említésttesznek
róla (például2Mőz1'B,I2;24,4 kk.; 1Kir 9,25). Azazonban már egyén\vonás, hogy
a P eleve minden bemutatott égőáIdozatnak engesztelő funkciót tulajdonít (3Móz
7,4; 16,24). Mindezt korábban nyilván nem gondolták így; ez a sajátság azonban
összhangban Van a P egyik alapvető tendenciájával, amelyről a későbbiekben még
r észIetesebben be szélni f ogunk.

,,Ételáldozaton,, (nqsn) aP ki.á,ől^g növényi á\dozatiadományt ért, amely liszt-

lángból, olajból és tömjénből állt. A minhát azonban a Perpi irat előtti kultusztör.
ténet nem tartotta ilyen jellegűnek. EllenkezőIeg, a minhá korábban, a szó tulaj-
donképpeni értelménekmegfelelően, általában az á\dozati adományt jelentette, a
vérest és a vértelent egyképpen (1Móz 4,3 kk.; 1Sám2,17;3,14), sőt olykor ember-
től embernek adott profán ajándékra is használták (például lMóz32,14V&.;43,1'1'
kk.). Nem tudjuk, hogy mikor jelent meg a minhá abban a sajátos értelemben,
amelyet a P tulajdonít neki' A P-ban azonban, csupán néhány kivételtől eltekintve
(3Móz 5,t1,;4Mőz 5,15), a minhá mindig más _ véres - áldozatokkalkapcsolódik
össze, és több, mint azokegyszerűl<legészítése, különösenazégőá|dozat esetében.
Megjegyezzük végül, hogy az éte|á|dozatnak az oltáron elégetett részétn1p6-nak
nevezték, amelyet minden bizonnyal ,,em|ékezésnek'' kell fordítanunk; az áldozat
]ahve kegyes emlékezet ébe idézi a bemutatót.251
A,,bébeáldozat,, (a,n214 n]I) a harmadik áldozati cselekmény az áIdozati tórában,
s itt sem tudjuk meg, mikor is mutatták be ezt' A bemutatás menete azonos az
égőáIdozatéva7, azza| a jelentős különbséggel, hogy az áldozati állat húsát nem
mutatják be teljes egészébenJahvénak az oltáron, csupán a zsíros részeket, Hogy
mi történik a húsos részekkel, arrőI a szeÍtartás azért nem szól. mert nem volt a

250
A szemíkhá értelménekkérdéséról lásd E. Lohse: Die ordination im Spötjudentum und im NI (1951)
22 kk' p'; Rowley: i. m. 88. p. Igen valószíní az a Í'e|téte|ezés, hogy a kézÍe|téte| még a P.nél is csak a
n*pq bemutatásakor volt szokásos. Csak a Plben lelt ez a szertartás általános éwényű,vált kötelezó.
vé valamennyi á|dozat bemutatásához.
251
3Móz2,2;9,76; 5,12; a témáttoz: D. Schötz: Schuld- und Siintloyfet im AT (1930), 55. p.

205
 IZRÁI'L ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOLóGIAIA

szertartás részei a bemutatók közösen elfogyasztják, Ez a lakoma nem tartozott a

szertarLás által szabályozott cselekmények közé, ez volt azonban e kultikus ün-
nep legfőbb mozzanata és csúcspontja; legalábbis feltétlenül így volt Izráe7törté-
nelmének korai, a Papi irat előtti időszakában. A lakoma-áldozat abban az idóben
az áldozat volt, amelyhez képest minden egyéb áIdozat kevésbéjelentős és gyako-
ri volt. E,z az áldozati cselekmény mindig baráti összejövetel volt; a bemutató tár-
sakat ,,hívott meg', a lakomához,252 hogy,,Jahve előtt egyenek és igyanak' .253 Ezt
azáIdozatot sokkal nagyobb mértékben a communio-gondolat határoztameg, mint
bármely másikat; az ünneplők tudták, hogy Jahve, mint a lakoma legelőkelóbb
résztvevője láthatatlanul jelen van. Az áIdozat oka többnyire örömteli esemény volt,
és a hangulat is vidám volt, ami olykor egyenesen féktelen jókedwé fokozódott. E
helyütt nem bocsátkozhatunk annak a kérdésneka taglalásába, hogy a 6t és a n'p!D
eredetileg egymástól különb öző áÍdozat volt-e (ami egyébként már csak e1térő nevük
miatt is v alőszÍnű).25a
Mindaz, amit a P itt-ott abékeáldozatrólelmond, az jőrészt megint csak oly
egyoldalúan a szertartás 1efolyását érinti, hogy nem sokat tudunk meg arról, mi is
a P szerint ennek azáIdozatnak a voltaképpeni értelme. Aligha f'eltéteIezhető,hogy
a számos részbőI áIló szertartás _ itt is szerepel kéztátéteI és vérhintésaz oltárra _
csak késői újítás.Igy tehát csak az lehet figyelemre méltó, hogy a P által oly nagy
gonddal bemutatott áldozatok között a lakoma-áldozat víszonylag ritkán jelenik
meg (példáu|2Mőz29,28;3Mőz9,t7 kk.;4Móz ó,13 kk.). Ez nyilván azzaI Íügg
össze, hogy e főként a communio-gondolat jegyében á|1ó áIdozat valamennyi kö-
zül a legkevesebb teret engedett az engesztelésgondolatnak; a P pedig éppen ezt
állította a középpontba'
Sokkalta gyakrabban említi a Papi irat a,pétekáldozatot,, (n*rpn); a P által bemu-
tatott vagy szabá|yozott kultikus ünnepek között csak kevés olyan van, amelyben
avéEekáIdozat ne játszana jelentős szerepet. Eppen az áIdozatok fentebb említett
összekapcsolódása esetén olyan összetevő a vétekáldozat, amely szinte sosem hi-
ányzlk. A 3Móz 4,27-35-ben és a 4Mőz 15,27-29-ben szerepIő szertaÍtás - a ko-
rábbi áLdozatokkal ellentétben - azonban megnevezi a bemutatás egyik okát: ez
az áldozat felmenti a bemutatót minden akaratlanul (nl+rlr) elkövetett vétek alól.
Amire a P itt gondol, az szertartások vagy egyéb kultikus rendelkezések, kulönö-
sen valamely tisztasági előírás tudatlanságból fakadó minden lehetséges megsér-
tése. Bár mindez, a kultikus gyakorlatot tekintve, már önmagában is igen széles
területet ölel fel, a Papi irat egyéb szövegei az áldozat bemutatásának még egészen
más okait is megnevezik. Igy például sor került rá a ktilönböző szentelések esetén,
azoltár felszentelésekor (2Mőz,29,15.26 k.; 30,1 kk.; 3Móz 76,16), amikor is az
oltár bármi módon is megsértett szentségét kellett helyreállítani. Vétekáldozatot
továbbá akkor mutattak be, amikor egy názír (4Móz ó,10 k.) vagy bárki más tisz-

252
2Móz32,6; SMőz 72,18; Bír 9,27; ZoÍ t,7.
253
2Móz 34,15; lSám 9,|2k-; |6,3 kk.; 2Kir 10,19 stb.
25a
L. Kötrler, 177. p.; Rendtorff: i. m' ó5 kk. p'

206
 A HEXATEUKHOSZ TEoLoGlÁ]A

tátalanná vált (3Móz 1'2,6), Az égőáIdozattól a vétekáldozat elsősorban abban

külonbozott, hogy sokkal összetettebb szeÍePevolt benne a vérnek; a vért ugyanis
nem csak az oltár köré öntötték ki, de annak szarvait is megkenték vele (3Móz
4,25 '30) ' A vétekáldozatnak a P elbeszélői vagy a törvényeket érintó részeiben
betöltött igen jelentős szerepévelélesellentétben á1l az,hogy a Papi irat előtti iro-
dalomban szinte elő sem fordul.2ss Azt természetesen aligha f.eltételezhetjük, hogy
a P a vétekáldozattal egy egészen új elemet vezetettbeIzráelkultikus gyakorlatá-
ba. Valójábanlzráe|korábban is ismert engesztelő áldozatokat. Arra a tényre,hogy
a nNPn a P-n kívül szinte sehol másutt nem bukkan fel, talán saiátos elnevezése is
magyarázatul szolgálhat, amely esetleg csak később nyerte el általunk ismert for-
máját.256 Ennek ellenére avéteL<á|dozat kiemelkedő jelentősége egy olyanalapvető
kultikus beállítottságrólárulkodik, amely azegész Papi iratnak összetéveszthetet-
len jelieget kölcsönöz.
A vétekáldozaton kívül az áLdozatit&a egy további engesztelő funkcióval ren-
delkező áldozatot is megnevez, a,,ióvátételi áldozatot,,(oq5 3Móz5,15 kk.). Ha csak
azt az okot vennénk figyelembe, amelyet a3Mőz5,14 kk. a jóvátételi áldozat kap-
csán megemlít, jelesülvalamiféle ,,hűtlen keze|ést,, ()pB), azaz valamely vétséget
az Istenség tulajdonával szemben, akkor ez már elegendő különbséget jelentene a
vétekáldozattal szemben. A P azonban az áIdozati tórán kívül e helyütt is tartal-
maz olyan további szövegeket, amelyek egészen más okokat is megneveznek, és-
pedig olyanokat, amelyek igen megnehezítik a vétek- és a jóvátételi á|dozat különb-
ségérevonatkozó kérdésmegválaszolását (vö. a poklosságbőLkigyőgyult ember
jóvátételi áLdozata a 3Móz 14,I4-78-ban Vagy a tisztátalanná vált názír áIdozata
a4Mőz6,I2-ben; valamint 3Móz 1'9,20-22).Az 1Sám 6,3k.8.I7 npqr-ról szóIőigen
ősi szövege alapján valószínúnek tarthatjuk, how a 3Móz 5,15 kk. egy leszűkült
és csak utólag sajátos formát nyert felfogást tartalmaz az trl,N-ra vonatkozóan.
A kétfajta áIdozat különbségének igen ftgtkérdése mégsem válaszolható meg, és
teljességgel hiábavaló olyan formula kiötlésével f'áradozni, amely annyira gazdag
tartalmú, és egyben olyan frappáns, hogy teljes egészébenkifejezi a kétfajta áldo-
zat különbségét, tekintve hogy a 3Móz 1'_6 áIdozatitőrá1a csak az egyes áIdoza-
tok rendszerezésére irányuló utólagos kísérletetfoglal magában. Az ezt megelőző
tényleges kultikus gyakorlat minden bizonnyal sokkal változatosabb volt, azt IlIe-
tően, hogy a kulonboző szentélyekben és különböző\dőszakokban milyen szertar-
tásokat végeztek, és miként nevezték me1 az egyes áIdozatokat. Igy hát nem cso-
da, hogy azerőteIjesen sematizáló P által elénk tárt kép még mindig meglehetósen
heterogén és feszültségekkel terhelt. Ha a P-nak nem kellett volna ősi hagyomány-
anyagot használnia, ha önálló teológiai elgondolásokat fejthet ki, minden sokkal
egységesebbé vált volna.

255
A Mik 6,7-enkívi| csaka 2Kir 72,|7 jöhet szóba. Az a szöveg, amely szerint egyes vétekáldozatokat
bizonyos péruösszeg kifizetésévelmeg lehetett váltani, természetesen késői is lehetne. A vétekáldo-
zat ezenkívÜl Ezékielné| játszik jelentősebb szerepet (Ez 44,24 kk.; 40,39; 45,27 kk.).
2s6
Rendtorff: i. m. 87. p.

207
 IZRAEL TORTENETI HÁGYoMÁNYAINAK TEoLTch]A

Mindaz, amit a Papi irat az áLdozati cselekményekről elmond, szinte teijesen az

anyagi síkhoz kötődik. Az olvasó hiába is keres olyan sz1lárd f.ogódzőpontokat, ame-
lyek segítségéveIaz á|dozati cselekmények mögött rcjIő elképzelésekenát szellemi
síkra emelkedhetne. Az áLdozat bemutatása önmagában ugranis igen soKéle értel-
mezést tett lehetővé a bemutató számára, ami a legalacsonyabb ,,do ut des''.gondol-
kodástól a külső történés legemelkedettebb szellemivé alakításáig húzódhatott. A P-
nak természetesen nem állt szándékában bármiféle meghatározott felfogást ajánla-
ni a bemutatónak. A Papi irat célja az volt, hogy az, aki áldozatot mutat be, sÁgorűan
a rituális hagyományt kövesse. Ebben az értelemben a P valóban nagymértékben a
külső kultikus esemény pontosságára és rendjére van tekintettel. KétségkívüIlétez-
tek olyan tényezők és területek az őstIzráeIben, amelyek vonatkozásában éppen e
szertartások semmiféle szellemiség által fel nem oldható anyagszerűségének sértet-
Ienségére ügyeltek' Izráe|hite szerint Istene rendelkezései áldozatokra köteleák; az
áldozatok pedig az egészvllágon pontos, hagyomány által szavatolt szertartást kö-
vetelnek. Semmiféle alapja nincs annak, ha valaki egy szelIemi ,,próf.étai,,|ahve-hi-
tet rekonstruál, a ,,papi kultuszvallást'' pedig kellemetlen, mellékes tényezőként
1eértéke1i.257 Izráelhitét lehetetlen két, egymással ilyképpen szemben álló vallási for-
mára osztani. Ellenkezőleg,Izráel hite az volt, hogy }ahve nem csak történelmi tet-
teiben vagy akár az egyes ember sorsának gondviselő íránytásában fordul népe ÍeIé,
Jahve az áIdozati kultuszban egy oIyanintézményt hozott létre, amelynek jóvoltá-
bőIlzráel élete folytonosan összekapcsolódhat }ahvéval. IttIzráelháIáját Jahve va-
lóban meghallotta, ittlzráela lakoma keretében közösségre léphetett vele, de ami a
legfontosabb, itt Jahve megbocsátó akarata valóban elérhette lzráeIt. E ponton azon-
ban az ószövetségi áldozatok legnagyobb megértésrő| tanúskodó értelmezése ís,
bármilyen mélyre is hatoljon, abszolút határba ütközik, amelyen túlmár nem ad-
ható magyarázat, S az exegétának be kell vallania, hogy éppen az rejIík e határon
túl, ami az áLdozat szempontjából a legfontosabb. Bár az oszövetség számtalanszor
utal oiyan isteni történésekre, amelyek hatást fejtenek ki az ember világában, s bár-
mily sok erőteljes megszólítást, ,,kijelentést,' foglaljon is magában, azt, amit Isten az
áIdozat során cselekszik, hallgatás és titok burkolja.
Ezérthát nem csoda, hogy a P semmit nem mond arról, Isten miként veszi ész-
re az áIdozatokat. Bár olykor azt olvassuk (s ebben igen ősi gondolatiságtúkröző-
dik), hog7Is ten ,,érzi az illatukat'', mégis be kell érnink azzal a közléssel, hogy Isten
,,rájuk tekint'' (1Mőz 4,4k.). De valamivel többet tudhatunk meg a szertartások-
ból, ha abból a szempontbólvizsgáljuk őket, hogy mit jelentenek az áLdozatok a
bemutató számára. Már néhány zsoltárbóI is látható, milyen hálatelten és milyen
nagl gonddal mutatták be az áIdozatokat (Zsolt 5,4;27,6; 54,8; 56,13). A vétekál-
dozat esetében a P egyenesen arrő| beszé|, hogy a rituális cselekmény mellett a
szóbeli megvallásnak is megvan a maga jelentősége (3Móz 5,5 k.). Ami pedig az
áLdozat hatását illeti, a rituális nyelv kifejezésével azt mondhatjuk, hogy,,kedves-
sé,,tesz\azembert Istenelőtt (3Móz1,3k.; 7,78;1'9,5;22,1'9,21,.29;23,11 stb.); s

257Í,gyteszpéldáulE. Sel.Iin:TheologiedesAT,98kk.p.;CeschichredesVolkesIsrae! I,98.p.

208
 A HEXATEUKHOSZ TEOLOCIA]A

ez egy olyan kultikus szakkifejezés, amely nem csak az elméLeti á1dozat-teo|őgiá-

ban, hanem rituális formulaként, a kultikus gyakorlatban is nagy szercpetjátszott,
hiszen az,,ez nem kedves', (ns-.J] li)) és az ,eztisztátalan áldozati hús'' (sln )ul)
szavakat a bemutatás során a papok ténylegesen is kimondták (3Mőz 1'9,7;
22,23.25),258 A rituális történés e vonatkozására mindeddig nem fordítottak Íigyel-
met, bár kétségkívülaz egész cselekmény legfontosabb mozzanata volt. Tényle-
gesen igen sok ilyen ,,deklaratív formulával'' találkozunk.2sg Amint a pap kimond-
ta a maga szakrális diagnózisát aze|ébe vitt poklos dologról, éppolyannak tekint-
hető az a nagyszámú hasonló formula is, amelyek a szertartásokban ismételten
megjelennek ,,ezégőáLdozat,'(xlit il|iu2Mőz29,18;3Móz 1',9,73,77;B,27);,,ezéte|-
áLdozat,' (xrn n;r:n 3Móz 2,6.1'5), ,ezvéteká|dozat,' (xln n*pn 2Móz 29,14;3Mőz
4,21',24;5,9) stb. Hasonló ünnepélyes kijelentésekvoltak: ,,igen szent ez,' (xln n'p17
rurp 3Móz 6,1,8.22;7,1'.6 srb.),,,ez utálatos,, (xn 1pul 3Móz 1,1',4I). Arró1 természe.
tesen nem tudunk meg semmit, hogy a papok miként jutottak ilyen ítéletekreaz
áldozatokat illetően. Többnyire feltehetően a hagyományra támaszkodva hozták
meg döntésúket, azaz annak a kiterjedt papi tudásnak az a|apján, amely |átszőIag
egyedi esetekre is tudott általános esetet felhozni. Esetleg az á|dozat tisztelete is
szerePet játszhatott. Azkétségtelen,hogya papJahve szájakéntengedé|yeztevagy
tiitotta me1 az áIdozat bemutatását. Tehát csak az áIdozat fölött elhangzó isteni
ige tette azzá az anyagi cselekményt, aminek lennie kellett: Jahve és népe között
megvalósuló valódi üdveseménnyé. Csak a pap deklaratív szavai révénváIt a szak-
rális történés Isten kegyelmi cselekvésévé.Ebből is látható, mily kevéssé felel meg
a konok ú;protestáns kritika annak, amivel az oszövetségben találkozunk az ál.
dozat ugyanis nem operata''. De hogy azzá váIhatott' arra a próféták polé-
''opera
miája mutat rá. Nézetünk szerint sokkal nagyobb veszéIy is fenyegetett az áLdo-
zat racionalizáLó pénzössze4re váltása, amelyre már aIX. századvégérő| van pél-
da (2Kir 12,5.17 ; vö. 3Mőz 27).

e) Bűn és engesztelés260
Az épp csak érintett, a belsó, isteni történésre vonatkozőkérdés után, a dolog ter-
mészetébőI következően, aztkeIlmegvizsgálnunk, ami a Papi irat szerínt az áIdo-
zat bemutatásának legmagasabb rendű céIja: azaz az en9esztelést. A probléma

258
E kultikus ,,beszámításról' (:on) lásd v. Rad, ThLZ 1951 col. 129 kk. p. Egy búnről nmegernlékeznio és
,,nem megemlékezni,' (l>t :on)) - ezek a kifeiezések is, úgy túnik, e kultikus fogalmakhoz tartoznak
(Zso|t |09,74; 4Móz 5,|5; Éz 3,20; vö. 2Sám 19,20)' KétségkívÜlidetartozik azonban az :.u ,,kelle-
mesnek lenni'' ige, amelyet a Hós 9,4; Jer 6,20; Mal 3,4 alapián eredetileg kultikus szakkifejezésnek
tekinthetjük. (A Zsolt |04,34-ben már általánosabb jelentéssel.)
259
Az áIdozatok ,,kedvessé'' nyilvánítását tartalmazó további helyek:2Sám 24,23; Jer 74,|2; Éz20,40 k.;
43,27; Hós 8,73; }'m 5,22; Mal 1,10. Rendtorff: Dle Gesetze in der Priesterschrift,74k. p.; E. Würthwein:
ThLZ 1947, col. 147 k. p.
2ó0
K. Koch: Das isruel itische Silhneanschauung und ihre historischen |{/andlungen (habilitációs do|gozat |955);
D. Schötz: Schuld- und Sündoyfer in AT (7930); J. Herrmann: Die ldee der Sühne in AT (7905); 16: Sühne
und Sühneformen im AT, ThwBNT III, 302 kk. p.

209
 IZRÁI'L ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINÁK TEOLóGIÁTA

Szempontjábólmindenképp könnyebbséget jelent, hogy a kérdés|ényegébenegyet-

len fogalom , tehát a rP) tisztázására irányul. Az ige 97 e\őfordulási helye közül
mindössze 69 taláIhatő a Papi iratban.2ó1 Az úgynevezett fejlődéstörténeti, azaz e
jelentős ige értelméta szó etimológiá1a alapján feltárni igyekvő megközelítéS nem
vezetett cé\hoz, Még ha tökéletesen bizonyos is lenne, hogy a -rl> gyök alapjelen-
tése ,,befedn7,,,26z a kérdésakkor is megválaszolatlan maradna, hogy mi is válik
^=
itt befedetté, és miként is történik ez abeÍedés.Elterjedt az a felfogás, hogy a r99
megszilárduIt, egészen sajátos kultusztechnikai szakkiÍejezés, amelynek voltakép-
peni jelentését az etimológiai vtzsgálódás mát régen nem képes feltárni,2ű de ha-
sonlóképp a fogalom történetének elemzése sem. Kultikus szakkifejezésként a rl>
jelentése egyszerűen ,,engesztelő cselekménp végezní,, , ,,engesztelést szerezní,, , ami
természetesen semmit sem árul el azokról a sajátos elképzelésekről, amelyek eh-
hez azigéhez kapcsolódtak. Elsőként lzráeInek a bűn mibenIétérőI kialakított el-
gondolásait keIl megvizsgálnunk.
Ami a kifejezéseket illeti, Izrád' azL, amit bűnön értett' igen sok fogalommal
fejezte ki, hiszen a bűn jelens égévelrendkívülsok formában találkozott. A vonat-
kozó szavak előfordulásának arányát tekintve a Nun' az 1ip és a lv9p szógyökök a
leggyakoribbak. A nNtPiT jelentése ,,hiba,,, a NPF ige néhány esetben még az elh1bázás
egészen közvetlen értelmében áll (például egy céI elhibázása: Bír 20,16, egy űt eI-
hlbázása Péld 8,36; 19,2). Atvitt értelemben minden olyan lehetséges hibaejtést
jelöl, amely két ember kapcsolatában jelentkezik (például 1Mőz 4,22; Bír 11,27;
1'Sám 24 ,1,2; 2Kir 18,I4); e szőgyök azonban leginkább az embet Istennel szemben
eikövetett hibáit jelöli, különösen az ige tőnévi alakja a leggyakoribb a kultikus
nyelvben - a Papi irat nyelvében is. NémiképpeItér etLőI az 1i:l szó. Az ,,ellerdült-
nek lenni'', ,,fonákul cse1ekedni'', ,,vétkeznt,, ige az 1ig főnéwel szemben teljesség-
gel alárendelt szerepet játszik. Az 1i9 jelent ése ,,vétek,, , ,,bűn,, , s itt a fogalom min-
dig magában foglalja a vétek tudatát is; az 1i9 gyökere a gonosz érzúIet.26aAz 1ip is
igen korán a kultikus fogalomkészIet részévévá7t.Ezzel szemben a ypp, (amely 86-
szor fordul elő) nem vált kultikus fogalommá.265 Elsősorban a politikai nyelv köré-
be tartozik, s a jelentése ,,felkelés'', ,,Iázadás,, (IKir 12,1'9; 2Kir 8,20), eredetileg ta-
lán ,,tulajdonvita''(2Móz22,B);266 sbár ez fordul elő a legritkábban, mégis a legsú-
lyosabb sző abű,njelölésére, különösen a próféták ajkán. E fogalmakon kívülmég
több másikat is meg kellene neveznünk, ameiyekben Izráe|k\fejezte azL - olykor
igen tömör formában -, amit a bűnről tudott: n!tg, opn', !ilJ.]l, ir?il. De egy effajta
statisztikai áttekintés, még ha sokkal pontosabb lenne is, korántsem tárná f'elazt,
ami teológiai szempontból jelentős.

2ó1
Korábbi helyek például 2Mőz 32,30 (E); 2Sám 27,3.
262
Ezt elsősorb an az |Móz 32,27 támaszria alá.
263
D' Schötz: i. m. 102 k. o'
2e Eichrodt III, 81 k. p.; L.'Kcihler, 757 k.
p.
2ó5
A P-ban csak kétszer szerepel: 3Móz 76,1'6.27,
2ű L. Kölher: Lexicon, lásd wr.

210
 A HEXATEUKHoSZ TEoLŐGIÁTA

Elsősorban hol szembesült az ősi lzráel abűn jelenségével( Azősi, királyság elótti
Izrád' szellemi élete szakrális szempontbóI mégzárt kört alkotott. Az élet vala-
mennyi területét egy végső Soron a kultusz áItal szabá|yozott rend határozta meg,
s ezek még nem váltak önállóvá, nem rendelkeztek saját törvényekkel'267 lzráel
számára ez az\sten\ törvény a kultikus parancsolatgyűjteményekben, valamint az
általános ,,íÍat7an,, törvényekben jelent meg' S a brjn ennek az isteni törvénynek a
súlyos megsértése volt.2óB Amikor Izráe7 alegkülönbözóbb területeken a brin jelen-
ségévelszembesült, a politikai életben (a szent háború szabáIyainak megsértése,
Jőzs 7), a család színterén(a szexuális rendeIkezések megsértése,5Móz 27 ,20I4<.)
vagy bárhol másutt az emberí kapcsolatokban _ mind\g a sza|<ráIts rendelkezések
egy és ugyanazon köre volt érintve, amely Izráe|t hite szerint tel1es egészébenfel-
tétel nélkül köteiezte. A bún tehát egy szakrális rendelkezést sértő vétek volt.
Mindig szembeszökő tett volt tehát, s bármilyen vonatkozásban követtek is el
vétket, azt mindig Isten és uralkodói törvénye közvetien megsértésénektekintet-
ték. Sőt, abűn szociális kategória is volt. Azegyes ember a vérszövetségés a közös
sors következtében olyannyira összefonódott a közösséggel,hogy vétke nem volt
elszigetelt esemény, ameiy csak ót és istennel való kapcsolatát érintette. Ellenke-
zőleg,ha bárki is súlyosan megsértette az isteni törvényt, az elsődleges az volt, ami
ezáItala közösséget Isten előtt sújtotta, minthogy így nem kevesebb, mint a kö-
zösség kultuszának lehetősége került veszé7ybe' A közösségnekezért létfontossá-
gű érdeke volt, hogy a rend helyreálljon.2óg A rendet pedig, kivéve ha Jahve önma-
gának taftotta fenn, hogy pozitív vagy ne1atív ítéletethozzon, a vétket elkövető
életének kioltásával vagy kitaszításával állították heIyre.270
Mindezzelkapcsolatban azonban a dolog egy másik vonatkozását is figyelem-
be kell vennünk, amely a modern ember szárrlára igencsak idegenné vált. A mai
vulgáris felfogás szerint a bűn nem csak hogy csupán az egyént és annak belső
világát érinti, de a bűn következtében létrejött rossz egyszerűen magára a tettre
korlátozódik. E tett egy esetben háríthat szemmel látható keliemetlen következ-
ményeket az elkövetőjére, jelesül akkor, ha az valamiképpen belebonyolódtk az
általa előidézett rosszba. E következmények azonban többé-kevésbé véletlen té-
nyezők, s már senki sem csodálkozik, ha az elkövető ilyképpen nem bünteti meg
önmagát. Ezzelszemben az ókori ember számára a bűn sokkal átfogóbb jelenség

267
Lásd fentebb 36, 39 k. p.
268
Bír20,6.1'0;2Sám73,|2. Ehhez M. Noth: Das System der zwölf Stiimme (1930), 100 kk. p'
2ó9
A közösséghez taÍtozás ereiérő| az ókorban: J. Hempel: Das Ethos des AT (7938), 32 kk'; Eichrodt III,
1 kk. o.
27o
A szeitségtöwényében és a P-ban egyaránt megtalálhatók még olyan ósi kiátkozási formulák, ame-
|yeket aze(őtt a kultikus életben kétségkívülvalóban elhasználtak. Különösen gyakran fordul elő a
,,kivágás (nl:) Izráel népe k<izül'' (3Mőz 77,4.9 k. |4; 20,3.5 k.; 4Móz 9,|3; 75,30.37 stb.). A Deute-
ronomium-beli ,,takarítsd ki a gonoszt (a gonosz embert) magad köréből,' (rl:) formulát hasonló jel-
legűnek kell tekintenünk. Idetartoznak az árúl-formulák is (W Zimmerli, z{w 1954 13 kk. p.).
A kultuszból kitaszítottra szörnyű sors várt (tMőz4,73 k.), hiszen átokka|megbé|yegzett lévénlehe-
tetlen volt számára, hogy beilleszkedjék egy másik közösségbe; minden egyéb szövetsée elutasította,
s mivel a kor embere képtelen volt nélkülözni a kapcsolatot az érzékÍelettihatalmakkal, szÜkségkép.
pen az illegitim kultuszok és a varázslás hálójába kenilt.

2r1.
 IznÁrr rÖrrÉNel rrncyol-aÁNyeIsax rtolócr.q]a

Volt. Arossz tett csupán a bűn egyikvonatkozása volt, minthogy azza\a rossz
egy folyamat részévévált, amelynek során szükségképpen előbb vágy utóbb a tett
vagy annak közössége ellen fordult. R urini elkövetóre it1tó ,,-"gto,-
9|k.ove.tro.1e
lás,, e felfogás szerint nem egy utólagos bírőságiesemény, amely a brjn koveikez-
t.é\en egy egészen más területen (Istennél) jönlétre, hanem az-ettőlfogva továb-

9ihltíso\at kifejtő rossz kisugárzása; csak ebben tér ismét nyugvópoitra a bűn
által előidézett rossz. Ezt a felÍogást ,,szintetikus életszemléleinek'' nevezték,
minthogy nem választja el egymás tó7 azt, hogy mit tesz és milyen áIlapotban van
azember, s nem tekinti azokat két önálló dolognak, amelyek között legfeljebb csak
igenlaza összefüggés á71Íenn.271 El|enkező|eg, e felfogás e7eve az"Áu.i tette és
állapota közti lehető legszorosabb összefüggeibolinaut ki; egy olyan folyamatról
van itt sző, amely egy minden rosszban és jóban egyképpen benne rej\ő erő révén
j6|uagy rosszul végződlk. Izráel ezt te\jeslétezéseegyik alapvető törvényszerű-
ségének tartotta, amelyet Jahve léptetett életbe, s amelynek érvényesú|ésérőlő
gondoskodik' Ő az, aki a bűnös ,,fejére olvassa,b.i.'os'áget,' (1Kir b,sz). l,l'eg
P.éLdabeszédek könyve is részletesenbeszé| errő7 az alapvétő törvény:szetűségíő|,^
de itt már feltűnően semleges színezetetnyer, mintha valamiképp önálló törvény-
szetűsége lenne az emberi életnek, vagyis itt már nincs szó Jahve közvetlen b!-
avatkozásárő7.272

.béMindez azt 1elenti, hogy

sincs össáangban
a bűn és büntetés mai megkülönböztetése a legkevés-
az oszövetség gondolkodásával. Ez leginkább ma{áva| az
ószövetségi nyelvhasználattal igazolható: a NP|.r-et és az.1i9-t szemantikai szempont-
ból különös kétértelműség jelitemzi, amely csak e ,,szintetikus'' felfogás alapján válik
érthetővé; e szavak ugyanis egyképpen jelölhetik a bűnt mint tetiet (és.mint bri-
nösséget) s annak következményét, azaz a büntetést. Egy elbeszéIő ezért a követ-
\e.zőket.'adhatja
Mózes szájába:,,ha engedetlenek lesztek, vétkezni fogtok (onxpit)
Jahve ellen, és felfogjátok ismerni, hogy utolér benneteket n*Pp-otok'' 1+l'tlazsz,z,s1. .

Az utóbbi szót büntetésnek kellene fordítanunk; a héber nyelvben azonban a ket-

tő ugyanaz: a tett és ártalmas következménye' amely ,,utoIér7,, Izráelt, azaz ame\y
vissza fog hatni rá' Hasonlóképpen tanúskodik errőI akétértelműségrdÁron Mó-
zeshez intézett kérése:,,Kérlek, uram' ne he|yezz ránk nxp!-ot, amiért esztelenül
cselekedtünk és vétkeztünk!'' (4Móz 1'2,11). A txpl i8e a tetlet' a Mózes elleni 1á.
zadozást jelöli; a főnév ellenben arra vonatkozik, amit mi büntetésnek neveznénk.
Aron szerint Mózes hatalmat kapott arra, hogy büntetéssel sújtson. Mire gondol

,,'
\.H'!..Fúlgren: sedaka nahestehende und entgegenBesetzte Begriffe in AT (1932) 50 kk. p. A kérdést át.
|:q9!!* tárgy-alja és Fahlgrent kritikával illeti K. Koch: éibt es ein Vergeltungsdog,) i, eTl zThK
(1955 1 kk. p.)' Vö. azonban már R' Smend: Lehrbuch der and Religionsgeschíchte (aes11 +otp.: zsidók
'A
;::'*iii:ÍtH',H:::j1''';ff ],f'"*,lÍi.
mondásait,amelyekaf .ry#:*:;T::[::T*':'i::J::::i:1:'""1;:
kell vizsgálnunk.
k.;29,6.23.25 stb. Koch: i. m.2 k. p.

212
 A HEXATEUKHOSZ TEOLOCIA]A

Káin, amikor azt mondja' nem képes elviselni |g-iát (IMőz4,73)1Tettének bűnös-
ségére vagy annak büntetésérel De a kettő itt sem áll ellentétben egymással. Jah-
ve elé tárta tettének köV etkezményét, s Káin ezt az egészet, ezt a ósszetett rosszat,
amely átfogja tettét és jelen állapotát - Káin ezt tartja túlságosan nehéznek. Egyéb-
iránt megeshetett azis,hogy valaki nem,,tulajdon 1i4l-ja miatt'', hanem,,atyái 1ip.
ja miatt'' halt meg (3Móz 26,39). E fogalmak fordításánál tehát az exegétának
minden egyes esetben igen körültekintőnek kell lennie.
E felfogás alapján tökéletesen érthetővé válik, miért tulajdonított a közösség
akkora jelentőséget az egyes ember bűnének - nem csak egy eszmeí, a közösséget
is érintető morális teherról volt szó ugyanis, tehát nem ,,p,JSZtán,, Istennel való
kapcsolatában jelentkező belsó zavarrőI; a rossz' amely egy cselekedet következ.
tében elszabadult, a közösségre nézve is romboló erő volt, amennyiben az ünnepé-
lyes és deklaratív formában nem szakította meg a szolidaritást a Vétkessel; a vét-
kes tehát egészen valóságos és lózvetlen értelemben közveszé|yes volt. Erthetővé
válik továbbá azis,hogy, az említett elgondolások mellett, a cselekedetnek szük-
ségképpenegyoldalúan az objektív megvalósulását tartották fontosnak, teljesség-
gel függetlenül attól, hogy mi játszott közre az egyén oldaláról, s hogy a legkisebb
jelentősége sem volt annak, hogy az elkövető tudatosan cselekedett-e, éshogy
milyen szándékot követett' Ismerve azt a irtőzást, amelyet az ókorban egy szak-
rális törvény valóban szándékos megszegése kiváltott, egyenesen azt ke|I feltéte-
leznünk, hogy a gyakorlatban a szándékosan elkövetett bűnöknél jóval több volt
a tévedésből elkövetett, vagyis azolyanvétség, amelyet azembet ostobaságában,
Istennel szembeni helyzetének téves megítélésemiatt követett eI.Ezt a ostobaság-
bőleredő téves ítéletetaz ősiIztáe| ,ba1gaságnak'' nevezte'273 lgy példáu|David
,,eszteleniI cselekedett'' ()>o), amikor népszámláIást tartott (2Sám 24,1'0), vagy
Aron, amikor fel|ázadt Mózes ellen (4Móz 72,1'D.Ez avétekrő7 kialakított egyol-
dalúan ,,objektív'' felfogás többször is súlyos konfliktusokat eredményezhetett,
amelynek emberi problematikájával, sőt tragikumávaI az ősiIzráel is tökéletesen
tisztában volrt.27a Ténylegesen több eIbeszé|és is megkapóan drámaivá válik, éppen
mivel oly elfogulatlanuI tfugyaÍják - s itt többnyire előkeló f&ftaktőI van szó _ a
szubjektíve ártatlan bűnös problémáját. E ponton az olvasónaka ripapría.rólmint
a tragikus szenvedés legmélyebb okárólkidol1ozott arisztotelészi elmélet jut eszébe

273
Vö. 1Móz 34,7; Bír t9,23; 20,6.70; 2Sám 73,72. Á görög nyelvhasználatban a nirrtog,ts ielölheti az is-
tenek cselekvésének fogyatékos felismerését. G. Bertram, ThWBNT IY,9I4. p.
z7a
Az ,objektív'' vétket illetóen vö. továbbá J. Hempel.. Das Ethos des AT (|938), 52 kk. p. A P-ban a téve-
désből elkövetett bún fogalma, amint azt Quell helyesen felismerte, bizonyos fokig csökevényes for.
mában jelenik meg (3Móz 4'2.22.27; 5,75;22,74; 4Mőz75,27_29). ,,A n:o korántsem enyhe kifejezés,
értelme valóiában sokkal súlyosabb, mint a uvétkezésn formális fogalmáé, vagy az érze|mi töltésrí
'el-
lenszegülésé", minthogy tévedésr61 csak a cselekvó jó szándékának Íeltéte|ezésévellehet szó. A kö-
rülmények, vallásos nyelven Isten fi'iggvénye az, hogy va|aki tévedéstkövet el. Démoni iszonyat iele-
nik tehát meg, mihelyst a tévedésvallási fogalomként a kultikus nyelven kívül bukkan fel, sőt a kul-
tikus nyelvben sem hagyható teljesen figyelmen kívüI, bár itt nagymértékben csökkenti súViít az,hogy
a tévedésta kultuszon belül jóvá lehetett tenni.,,ouell ThWBNT I274. p.

213
 IZRÁIL TORTÉNETI FIAGYoMÁNYA]NAK TEoLóGnTA

(példáu1 1'Móz 20,3 kk.; 1,Sám1'4,24 kk.).2ru }óllehet ezekben azelbeszéIésekben

már szinte belső meghasonlottság érhető tetten' meggyőződésüktől nem tágíta-
nak: Abímelek objektíve bűnt követett el, amikor sértéstkövetett el más házassá-
gával szemben, hasonlóképpen Jónátánra tudatlansága ellenére is kiterjedt atyja
átka, IzráeI tehát nem engedett szabad uta! annak, hogy a brinról alkotott felfogá-
sa szubjektív színezetűvéváljon' Aki felismerte az ősílzráeIbűnrő! kialakított fel-
fogásának sajátos és nagyszerű mivoltát, csak az érti meg, mennyire újszerű ezzeI
szemben a bűnbeesésrő1szőlő jahvista beszámoló. Nem arról van sző, hogy itt
kialakult a fent említett szubjektív színezet -ha így vélnénk,teljességgel fé|reér-
tenénk a Jahvistát -, hanem arről,hogy a bűn elkovetése során fellépő zavaros lel-
ki folyamatok ábrázolásával egy egészen új terület felé nyitott utat.
Minthogy e helyütt nem vázolhatjuk az ősiIzráelbűnről alkotott felfogásának
történetét, mindössze annyit jegyzúnkmeg, hogy a Papi irat, beleértve a kiegészí-
téseket is, célja az, hogyvisszaáLlítsaazősiszakális elgondolásokérvényét,tekintve
hogy a Papi irat áIta|szabáIyozott, emberekre, sőt tárgyakrairányuló szentelési vagy
engesztelési cselekmények kétségkívülszélsőségesen objektív bűnfogalmat felté-
teleznek. Mit is jelent mármost az ,,engesztelés,, ezen elgondolások szerint4
Ha valaki megsértett egy szakráIis rendelkezést, felmerült az akérdés, hogy tette
megbocsáth atő-e, vagy sem. Erről dönteni a papok feladata volt, akik erre Jahvétól
kaptak te1hatalmazást, kivéve ha maga Jahve ha1totta végre egészen közvetlenül
az ítéIetet. Ha a bűn megbocsárhatatlan volt, elkövetőjének ,vétkéthordoznia''
kellett. Ar:it] Nüi] klfejezés ismét a szakrális jogi rend egyik igen je|\egzetes szőössze-
tétele, amely többször megjelenik a P-ban ésEzékielnél'27óE kifejezés szinténkét-
féleképpenértelmezhető: jelentése egyképpen,,bűnnel terhelni magát,' és ,,bün-
tetéSételszenvedni',, olyképpen, hogy a bűnöst egyedúI hagyják az áItala előidé-
zett rosszal.How ez mit jelentett számára, az egyértelmű. Mivel az ember saját
erejébő| nem képes védekezni a rosszal szemben, mivel önnön erkölcsi heroizmu-
sa segítségévelnem képes kitörni a rossz beszennyező szorításából, elkerülhetet-
lenül annak áIdozatául esik' Ezt minden bizonnyal elsósorban az isteni harag köz-
vetlenül megvalósulő, az embett elpusztító hatásának tekintették, amelynek kö-
vetkeztében a bűnös kiszolgáltattatott az átok hatalmának (vö. 4Móz 5,1 k.; 3Móz
20,20)'Egyéb esetekben a bűnöst egy felette kimondott átokformulávaIzártákki
a közösségből (amely kizárás Szinte halálos ítéletnek számított), vagy a közösség
közvetlenül végrehajtotta rajta a halálos íté\etet,azaz megkővezte, Fentebb szót
ejtettünk az átok hatalmáról, ezért utalnunk keli arra, hogy a P abból az igen ha-

275
A ápapríaitt nem fordítható akeresztérty ,,vétek'' szóval; a fogalom arra a tökéletlenségre vonatko-
zik, amely miatt egy szubjektíve ártatlan embert minden ésszerúvárakozás e||enére szenvedés súit.
,,oidipus morális szenvedése'.. annak a következménye..., hogy tudta és akarata nélkül olyasmit cse-
lekedett, ami objektíve rettenetes. ... Itt tehát a legrettenetesebb szenvedés oka egy ápapría.,, K' v.
Fritz: Tragische Schuld u. yoetische Cerechtigk'eit in der grichischen Tragödie, Stud. Generale 1955, coL. L95
kk. p-
276
3Móz 5,\ 7 ,78; 17,16; 79,8; 20,|7 .|9 k.; 22,9 'L6; 24,15; Ez t4,70; |8,79 k. stb. Vö. Zirnmerli ZAW
1954 9 kk.

214
 A HEXATEUKHoSZ TEoLTGIÁTA

tározott e|képzelésből indul ki, hogy Izráelt, a ,,tábort,, folytonosan egy már-már
abszolút hatalomnak tekintett harag (lxj?) f.enyeget\.2T A P felfogás a szerintlzráel
Iéthelyzete egy halálosan komoly veszéIy jegyében ál1, minden helyen és minden
időben, bármit is tesz, az f'enyegette, hogy csapás ('tl) sújt Ie rá'27B A P-ban ez a
kifejezés is egy különös módon abszoÍutízált teológiai szakk1f.e1ezésként jelenik
meg. Védelmet ez ellen csak az egymástól nagyban eltérő engesztelési cselekmé-
nyek ismételt eIvégzése nyújthatott. Egyedül aP he|yez kiemelt hangsúlyt az en-
gesztelési szertartásokra, ami a P kiegészülése során szemmel láthatóan egyre erő-
teljesebbé válik. A fogság elótti kultusztörténet nem nélkülőzte az engesztelési
szertartásokat, de ezek bizonyosan nem rendelkeztek olyan alapvető jelentőség-
gel, mint a P-ban. Ezt a vllágosan kivehető változást joggal igyekeztek a fogság és
a közvetlenül a fogság utáni időszak feldúlt és félelemmel teli légköréveI magya-
rázni.
Az Őszövetség engesztelésre vonatkozó elgondolásai sajátos mibenléténekkér-
déséttöbb doIgozat, köztük néhány kiemelkedően alapos monográfia is tárgyalta
már,I<telégítő váIasz azonban mindmáig nem született rá' Ennek oka a rendelke-
zésúnkreál1ó szövegek természe!e, ezek ugyanis minden rrtagyaráző megjegyzést
nélkülöző szertartásokból állnak' Igy hát nem csoda, hogy ezek a jőrészt a külső
cselekményekIeÍrására szorítkozó kultusztechnikai szövegek a legkülönbözőbb
magyarázaLokat tették lehetővé. Az értelmezésmegkísérlésérőlazonban nem sza-
bad lemondanunk; próbálkozásunk természetesen csak akkor lehet sikeres, ha
kezdettőI fogva szem előtt tartjuk a fent említett, egy brinös tett mibenlétérőIés
annak következményeiről kialakított alapvető felÍogást.279 A P sajnálatos módon
szinte sosem bocsátkozott önálló értelrnezésL nyú'jtő megjegyzésekbe. Annál jelen-
tősebb számunkra a 3Móz némiképp bonyolult kijelentése, amely elsősorban az
1'Mőz9,4-hez (P) kapcsolódik, de azott szereplő kijelentést jelentős módon tovább-
vezett.

a test élete a vérben van; és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerez-
''Mert
zen a tiéIetetekért;mert a vér a benne levó élet áItaI szerez engesztelést.'' (3Mőz 17,1I.)

A vérfogyasztás tilalma itt sokkal hangsúlyosabb formában ismétlődik meg;

Izráel számára azonban egészen új megokoláSt nyer: az életvérét,ame|ynek a fo-
gyasztását }ahve annak idején megtiltotta, }ahve egészen sajátos céIra ,adta,, IzráeI
népének,vagyis azo|tárnáIvégzett engesztelési cselekmény eredményes végrehaj-
tására. De nem önmagában avér szerez engesztelést, hanem annyiban, amennyi-
ben magában foglalja az é7etet. Az engesztelést tehát nem a vér eredményezí,ha-
nem az élet, amelyet avér hordoz.28o Arró1 terméSzelesen e szövegből sem tudunk

277
3Móz 70,6; 4Móz 7,53; |7,1I; 18,5.
27B
2Móz 12,13;30,72; 4Móz 8,19; |7,71'k.;Jőzs 22,77.
279
A következőkh<iz vö. K' Koch: Die israelitische Sühneanschauung und ihre historischen Wandlungen (kí-
adatlan habilitációs do|gozat, Erlangen 1955).
J. Hermann: i- m- 67. p.
280

215
 IZRÁlt ToRTÉNETI HACYOMÁNYAINAK TEoLŐGhIÁ

meg semmi közelebbit, hogy e teológiai szempontból központi jelentőségri hely

szerint miként megy végbe az e\geszteiés ,,életetek fölött'' (u'niror: )p). További
következtetések vonhat6kLe az 5Móz 27,7_9 kétségkívüligen ósi rendelkezéséből.
Az ismeretlen tettes által elkövetett gyilkosság esetében elmondandó ima a döntő
jelentőségű ponton ígyhangz1k.. ,,szerezz engesztelést népednek, Izráelnek (lnP)
.tp) és ne hagyd, hogy ártatlanvérLegyennéped,Izráe|karében'' (8. v.). A g7ilkos-
ságszerencsétlenséget hozott lzráeIre, különösen a holttesthezlegközelebb eső
helységekre; ezeknek ,,hordozniuk'' kellene a rosszat annak minden szorongató
következményével e6yütt, ha nem végeznénekengeszte\ő cselekményt, amelynek
során egy állat a gyilkos helyett elszenvedi a halált. Az engesztelés tehát ebben a
(leggyakrabban előforduló) esetben egy áIIat helyettesítő halálával történik. Ennek
kapcsán azonban a legfontosabb az, hogy |ahvét arra kérik, hogy ténylegesen ő
maga végezze e7 az engesztelést. Ennek értelmében nem Jahve részesúI engeszte-
lésben, hanem Izráel; Jahve a cselekvő, amennyiben elfordítja az átkot a csapás
sújtotta közösségről.281 A P-ban jóllehet sohasem Jahve, hanem mindig a Pap az
,,engesztelés,, aIanya, ebből azonban korántsem következtethetünk ew, azengesz-
telésről kialakított egészen megváltozott felfogásra, tekintve hogy a P-ban a pap
mindenütt |ahve felhatalmazott szócsöve. Végső soron lehát itt Jahve az, akivég-
beviszi Vagy megtagadja azengesztelést, annak el7enére, hogy a P-ban az engeszte-
lési cselekménytkizáróIag Pap végzi.282 Azt,hogy a papok Jahve megbízottjaiként
cselekednek, s hogy Jahve rajtuk keresztül cselekszik, különösen az áldozatihűs
elégetésénekkülönös szerEartása világítja meg (3Móz 6,17 kk.;10,1ó kk.). A pa-
pok Jahve szárnára teIjes egészébeneltávolítják az állatra he|yezett rosszat; a kö.
zösség.Jip-ját hordozzák, s ezáltal engesztelést szereznek (3Móz 1'0,17). Engeszte-
lésben tehát az emberek részesülnek, sőt olykor kultikus tárgyak is, minthogy e
szemlélet szerint ezekre is kiterjedhet egy bűnös cselekedet visszás hatása, s így
alkalmatlanná váInak kultikus funkciójuk betöltésére.,,, Így, amint ismeretes, a
,nary engesztelő nap,' (3Móz IQ szertartásának egyik része az oltár és a szentéLy
megtisztítását szolgáIta. Az engesztelés eseménye mindkét esetben _ az emberek
és a tárgyak megtisztítása során egyaránt - abban állt, hogy }ahve semmissé tette
egy cselekedet pusztító hatását. Megszüntette a brjn és a visszás következmény
összefüggését, éspedig többnyire úgy,hogy egy e\őidézett rossz visszás hatása egy
állatra szállt át, aki az emberek (vagy a kultikus tárgy) helyett meghalt.28a Az en-
gesztelés tehát nem büntető cselekedet, hanem üdvesemény volt.285 E szempont-

281
ahve mint az engesztelés alanya: 5Móz27,8;Zsolt 65,4;78,38;79,9;Jer 18,23; Ez 76,63;2Ikón30,|8;
f
Dán9,24.
282
2Móz29,36k.;30,10.15 k'; 3Móz 7,4i 4,20.26.37;5,6.10.13.16.18 stb. A szavak pontos statisztikáját
nyúitia ]. Hermann: i. m. 35-37. p.
283
Az Ezs 6,6 k. történése értelmezhetó egy tárgyl itt az ajkak, engesztelő megtisztításaként, amely ily
módon alkalmassá válik arra, hogy eleget tegyen Istentől rendelt funkciójának.
aa A P szerint azonban más adományokkal is vö. 2Móz 30,15 k.; 3Móz 5
- ,L7 k.; 4Móz37,50 - lehetséges
engesztelni.
285
,Az á|dozat során nem büntetó bírói aktus megy végbe, az o|tár pedig semmiképp sem tekinthetó
vesztóhel1meko, Ohler, Theologie des AT (78822),437. p.

216
 A HEXATEUKHoSZ TEoLocIÁTA

ból a bűnöket súlyosságuk szerint rangsorolták, Az enyhébb vétkeket lemosdással

is jóvá lehetett tenni. Másfelől a 3Móz 16 szertartásában számtalan engesztelési
cselekedet áll egymás mellett, amelyben a bűn súlyosságának páratlan ismerete
f'ejeződi(< ki. A szertartás végső formája szerint Aron négyszer önmagá&t (6.1,1''
t7.24. v,), háromszor a közösségérr (1'0.17.24. v.), egyszer pedig a szenté|yért (20.
v.) végez engesztelő cselekményt.
Mindez azonban nem,,mágikus', történés volt, amelyet csak el kellett indítani,
hogy azután \étrehozza a kívánt eredményt. E szertartások ugyanis csupán a szak-
rális történés külső vonatkozásait mutatják be, úgy, amint az végbement, amikor
a Jahve által megbízott papok megadták hozzáiáru|ásukat. Túlságosan is keveset
tudunk azoI<rőI a lényegi feltételekről, amelyek döntésük alapjául szolgáltak, de
feltéteIezhetően az ősi, hiteles kultikus hagyományok alapján jártak el. E szöve-
gek semmit sem árulnak el annak szubjektív állapotáról, aki az engesztelést kérte;
csupán néhány esetben van szó olyan megvallásról, amelyet az en1esztelési cse-
lekmény során kellet! tenni.28ó Sajnálatos módon az űjabb zsoltárkutatás (amely
egy meglepően sokszínrj kultikus történést tárt fel számunkra) mindeddig nem volt
képes kielégítően megrajzolni az összefüggést a zsoltárok és e papi szertartások
világa között.

f) Tiszta - tisztátalan. Betegség és halál

Az eddigiekben említett kultikus aktusok megfoghatatlan, elszigetelt valóságként
állnának előttünk, ha nem hoznánk őket összefüggésbe sokkal átfogóbb elgondo-
lásokkal. Ezek az aktusok egy olyan világban valósultak meg, és egy oIyan v1lág
számára rendelkeztek jelentőséggel, amely Isten előtt tisztára és tisztátalanra'
Szentre és profánra, áldásra és átokra osz|ott.217 Ezt a feszúItséggelteljes kettőssé-
get Izráel az éIet alapvető meghatározottságának tekintette. Ez a fe|fogás oly álta-
lános érvényűvolt, hogy akkor is feltételeznünk kell, hogy jelen van és egyetérte-
nek vele, ha expressis verbis nem is jut kifejezésre, így péLdáu| a prófétáknál. Sem-
mi okunk azt Íeltéte|ezni, hogy e felfogás csak a fogság utáni kor sajátossága volt;
a P ugyanis csak rögzítette és későbbi korok számára megő:izte azokat a szakrális
rendelkezéseket, amelyek korábban is életben voltak. A P éppen e szempontból trjnik
ősibbnek, mint a jóval racionálisabb és átgondoltabb Deuteronomium.
A szentség _ hogy a tágabbtól a szűkebb terület felé haladjunk_ eIőször islzráel
föld1ét jeI7emezte (Am7,I7; Hós 9,3; Ez 4,1,2 k.), ez ugyanis }ahve földje (3Móz
25,23), }ahve ,,öröksége,' volt (nrn' n!n: 7Sám26,I9;2Sám 1'4,7Q. Az e földhöz tar-
toző és a rajta kívüli ellentéte szakrális ellentét volt, s nem a népek közti különb-
ségre vonatkozott' s hogy ez mennyire így volt, azt jőLmutatja az,hogy a filisz-
teusokat ,,körülmetéletleneknek,, nevezték (Bír 1'4,3; 75,1'8; 1Sám 14,6 stb.).
A P szerint szent volt a tábor (3Móz 6,4;1'0,4k'; 13,46; 1'6,2I), szent feruzsálem

2e 3Móz 5,5;16,2\ 4Móz5,7.

287
Lásd fentebb 39 k. p.

277
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoIŐGIATA

(Ezs 52,2;48,2), sőt a városfal is (Neh 12,30), szent volt a templomhegy (Zso\t24,3;
2,Q, megszentelt a templom (1Kir 9,3), valamint a frigysátor (4Mőz 1,51) és an-
nak legbelsőbb helyisége, a szentek szentje, amely olyannyira szent volt, hogy maga
a főpap is csak évente egy alkalommai és akkor is részletesen szabáIyozott e\őírá-
sok megtartásával léphetett be oda (3Móz 1ó,1 kk.). A frigysátorhoz tartoző esz-
közök és annak egyes részei olyannyira szentek voltak, hogy ügyelni kellett arra,
nehogy bárki is illetéktelenül megérintse őket (4Mőz4,15), sőt egyl később beillesz-
tett változat szerint arra méltatlan még csak nem is láthatja őket (4Mőz 4,20).
Szentek voltak a papok, akiknek az éIetétezért sajátos előírások szabáLyozták
(3Móz 21,7-I5'16_23), r.";.'éga ruhá1uk is szent volt (2Móz 29,29;31,10). Szentek
voltak az áLdozati adományok (3Móz 6,11), sőt volt, amelyik ,,igen szentnek'' szá-
mított, és különösen is védelme t élv ezett (n'q.]i? DrP 3Mőz 2,3,1'0 ; 6,70 ; 27,28 stb.)
stb. A P-hezfűzöttL<egészítésekben (Ps) számos ilyen meghatározás és útmutatás
található, arra vonatkozőan, hogy egy szemé7y vagy dolog megszűnt szentsége
miképpen állítható he|yre vÍzze| történő lemosás vagy olajjal vagy vérrel történő
megkenés útján. A szertartások mindezt számunkra különösnek ható egysíkúság-
gal, sőt élettelen merevséggel írják le, de ezek csupán a szerLartások világának fel-
színéttárják elénk, éspedig normatív paradigmák formájában. Csekély f'antáziá-
val is elképzelhető, hogy a kultikus élet a gyakorlatban mennyi drámai eseményt
és feszültséget foglalhatott magában, tekintve hogy a tisztátalan formájában ta-
lálkozott Izráel a legelemibb módon azza7, ami |ahve számára utálatos. E tekin-
tetben folytonosan új döntéseket kellett hozni, amelyek a papoktól és a laikusok-
tőI azt követelte, hogy minden fölmerülő teológiai kérdéstLisztázzanak, mivel a
két ellentétes szf,éra, a tiszta és a tisztátalan közötti határvonal sosem nyert vég-
leges rögzítést; olyan feszültség övezte vonalvolt ez, ame|y keresztülmetszette a
mindennapi életet, mégped\g éppen a laikusokét. Haggeus ezzeIkapcsolatban egy
igen tanulságos példát őrzött meg számunkra arról, hogy például mi merülhet fel
egy, a kultuszban résztvevő hétköznapi éIetében(Hag2,10-1,3): ha egy egyszerű
élelem.megszenteit hússal érintkezik, szentté válik-e maga is4 A papok vá|asza:
nem. Ujabb kérdés:Tisztátalanná válik-e, ha olyasvalaki érinti, aki egy holttest
miatt tisztátalanná vált4 A vá7asz: igen. A két válasz mögött szemmel láthatóan
a következő probléma rejl1k az ember éIete akét szÍéra között folyik; de van, hogy
a tisztátalan áthatóbb erejű, mint a Szent. Más esetekben - például valamennyi
engesztelési cselekményben - a szent ereje a nagyobb. Ezeket a kérdéseketnem
olyanok tették fel, akik a kákán is csomót kerestek; ellenkezőleg, az egyes ember
életébenígy folytonosan status confessionis jött létre, s a valamely irányban meg-
hozott döntésen bennfoglaltan a teljes ]ahve-hit és az egyes ember Isten elótti tel-
jes kultikus léte forgott kockán. Különösen is nagy erővel fenyegette az embert a
tisztátalan az igen öSszetett nemiség vonatkozás ában, Izráela kultusz területén
bizonyosképpen félő aggodalommalviszonyult a nemiséghez. Aki felment az o1-
tárhoz, azaz kultikus szolgálatot látott el, annak fedetlensége Jahve ellenére volt
(2Mőz20,2Q, és aki kultikus vonatkozásban közvetlen kapcsolatba lépett |ahvéval
(például a Szent háborúban), annak tartózkodnia kellett a nemi érintkezéstőL. Az

218
 A HEXATEUKHOSZ TEOLóGI,Á.IA

ember leste csak így volt ,,tiszta,, (op 1Sám 2I,6; vö. 3Mőz 15,78; SMőz 23,1'1;
2Sám 6,20; 17,I1)' A nők, ha gyermeket szültek, egy időre tisztátalanná váltak
(3Móz 12). Kivált a testből távoző nemi jellegű nedvek követelték meg,hogy az
érintett rituálisan megtisztuljon (1Sám 20,26; 3Mőz 15). A súlyosabb nemi elté-
velyedések nem csak az elkövetőket, de a foldet is tisztátalanná tették (3Móz
1'8,25 ,28; 1'9 ,29; 4Mőz 5,3; SMőz 24,4; Hős 4,3; ler 3,2,9) . Mindez természetesen
fokozottan áll a kiontottvérre (1Móz 4,1Ik.;4Mőz 35,33 k.; SMőz21,22k.)'
A súlyos betegségeket is kivétel nélkül így, szakráIis SzempontbőLértelmezték.
Izráelben is voltak ugyan csodás hatalmú orvosok, akik a külső sérüléseket gyó-
gyították (2Mő,z21',1'9), de valamennyi súlyos betegség a papok illetékességi köré-
be tartozott. ,,En, Jahve vagyok a te győgyítőd,, _ ez az ősi mondás eredetileg két-
ségkívül egészen valóságos szellemiséget f'ejezett ki, sőt esetleg polemikus tartal-
mú is volt (2Mőz15,26).288 Azember biológiai működésében jelentkező zavarok is
Status confessionishozvezettek. Meggyőgyítani csak Isten volt képes (ZKir 5,7),
és hitetlenséget ielentett, ha valaki nem bízott abban, hogy Jahve kész a segítség-
re, éS orvostól kért tanácsot (2Krón 1'6,I2), A szenvedést ugyanis Jahve mér\ az
emberre; csak ő volt képes bekötni a sebeket, és győgyítani (Jób 5,18). E késői ke-
Ietkezésű irodalmi műveknél figyelembe kell vennünÍ< azt, hogy éppenséggeligen
ősi elgondolásokat igyekeznek ismét érvényrejuttatni. A Bölcsességkönyve egé-
szen szélsőséges formáb an beszéI az izráelitáknak az egyiptomi csapásokból tör-
tént meggyógyításárőI: ,,Nem orvosolta őket sem győgyfű, sem kenőcs, csak a te
igéd, amely mindent meggyőgyít', (SalBölcs 1'6,12)' De lzráelben korábban is min-
den bizonnya|egészen általános volt, hogy betegségben }ahvéhoz mint orvoshoz
folyamodtak. A panaszzsoltárokban így kiáltottak fel: ,,Cyőgyíts meg!,' (ZsoIt 6,3;
ler 17,t4), a hálaénekekben pedig így vallottak: ,,MeggyógyítottáI,, (Zsolt 30,3;
103,3). Véteknek számított, ha egy beteg idegen istenséghez fordult (2Kir 1,2_8).
Ez a rad1ká\is szemlélet természetesen nem zártki minden gyógymődot. Ha vala-
ki Jahvéra bÍzta magát, a győgyszereknek is megvolt a maguk lét jogosults ága (2K\r
20,1'_7), Apapi-győgyító tevékenységet közelebbről csak a3Mőz 13 k. poldosság-
tőrájábő| ismerhetjük meg. A poklosság, a ,,ha1á1 elsőszülöttje, (Iób 78,I3) kétség-
kívül a testi tisztátalanság legsúlyosabb formájának számított, ami csak az em-
bert érhette, s ezért a papoknak ezzelkapcsolatban különösen nagy gonddal kel.
lett eljárnia.289 Ezeket a szertartásokat, ezt az egészhosszadalmas kultikus tisztulási
folyamatot kimondatlanul az az elgondoláshatározza meg' hogy a bűn és a testi
betegség igen szorosan összefügg egymással.290 Mindezt azonban meglepó módon
közeli párhuzamba állíthatjuk a jahvista szerzőnek azl'Mőz 3-ban tett teológiai
kijelentéseivel, ugyanis ő \s azt igyekszik feltárni, hogy az életünk természetes

288
Már Sellin észrevette (Mose und seine Bedeutungfür die isr. und jüd- Religionsgeschichte |L922],134 k. p.),
hogy a 2Mőz L5,26 egy eredeti összefü ggésétő' megfosztott ősi szöveg. _ Az ősi lzráe| szakráIís gyó-
gyításálaoz l. A. Wendel: Siikularisierung in Israels Kultur (|934),320 kk. p., 330, valamint újabban J.
Hempel:,,Ich bin der Herr, dein Arz( TíLZ 7957 col.809-826. p.
289
Uiabban kérdéssévált, hogy a np.1y ,,poklosságnak,, (lepra) fordítandó-e- L' KöNer, Z.ltW |955,290. p.
,90 Igy például:
Zso|t32,7 kk.; 38,3 I4<.;39,9'72; 4t,5;69,6; |03,3;707,|7 k.

21,9
 IZRÁIL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOLóCIAIA

folyásában jeIentkező zavarok mind a megromlott IstenJ<apcsolatunkban gyöke-

reznek.

I(ülönös kettósség jellemá a ]ézus Sirák fia könyvében taláiható orvosró1 sző\ő Íeyezetet (38,7_
15), amelyben a hasonló mondásgyrijteményeknél megszokott módon az orvos teológiai prob-
lémájára vonatkozó igen ktlönbözó álláspontok kerülnek egymás mellé. Isten ,,rendelte,, az
oIvost' Istentől kapja a bölcsességét (1 k. v,). De a gyógyszerek is Istentól származnak1hasz-
nálatuk létjogosultságát a szerző egyenesen az Írás alapján igazolja (4_8. v.). Mindez tehát az
orvos szolgálata mellett szól. A második részben azonban visszafogottabb teológiai vélemé-
nyek olvashatók' Betegség esetén imádságés áIdozat ajánlatos, ami még nem zárja ki teljes
egészében az orvost, hiszen ,,olykor '' ő is eredményes lehet. Jellemzó módon a bölcs itt is szük-
ségétérzíannak, hogy teológiailag igazoIja az orvos \étét;ezt pedig annak kiemelésével teszi,
hogy az orvos imádkozott diagnózisa sikeréért (9_I4'v.). Azutolsó véleménykifejtőiére -,aki
vétkezik Teremtője eIőtt, az orvos kezére jut,, (15. v.) - a jelek szerint semmiféle hatást nem
gyakoroltak a korábbi pozítívérvek. Mindez egy olyan fe1világosodás jellegzetes dokumen-
tuma, amely mindamellett nem akarja feladni az ósi hitet; ez ahít azonban már nem a saját-
ja, a teológia pedig már csak arra törekszik, ho5z utólag igazolja az orvost' akinek a léte még-
iscsak közvetlenül adott.

E ponton szót kell ejtenünk a halálról is, mindamellett nem arról, ami a mo-
dern ember érdeklődésétezze! kapcsolatban elsősorban felkelti, Vagyis a meghalás
é|ményérőI,nem is a halál utáni állapotra vonatkoző elgondolásokról, hanem ar-
ról, ami Izráelben e kettő alapvető feltétele Volt - azaz a halál kultikus megközelí-
tésérőI és megítéIésérőL.Ez pedig teljességgel egyértelmű: minden ha|ott, azaz
mindenki, aki meghalt, a tisztátalanság legfelsőbb fokát testesíti meg(4Mőz9,6;
19,tI.16.1'8;37,I9: halott emberekre Vonatkozóan; SMóz I1,24-28 stb.: halott
állatokra vonatkozóan). Az a tisztátalanság, amelynek a halott a forrása, nem csak
emberekre terjed át, de a halott környezetében lévő tárgyaka is (3Móz 11,33 kk.),
sőt aki tisztátalannává7t, puszta érintésévelaz is továbbadhatja (4Mőz19,22).Ez
a halál által kiváltott tisztátalanság különösen azokat fenyegette, akik fokozottan
szentek Voltak - a papokat és a názírokat (3Móz 2L,1'kk.IO kk'; 4Móz 6,6 kk.). A
(gyógyíthatatlan) poklosság betegségétől eltekintve a halott érintése okozta tisz-
tátalanság nagyobb fokú, mint bármely egyéb tisztátalanság; ezért nem is lehet-
séges - mint például a nemi meghatározottságú tisztátalanságokat _ vízzel valő
lemosás útján megszüntetni; ebhez egy sajátos tisztító vízrevo|t szükség, ame-
lyet a vörös tehén hamvaiból készítettek(4Móz 19,1 kk.).
Ezek a szertartásokat szabá|yoző, o|yannyíra élettelennek trjnő rendelkezések
önmagukban már semmit sem éteztetnek abból a küzdelmes védekezésből, ame-
lyetIzráel éppen e kultikus rendelkezések segítségévelfolytatott. Csupán ezektő|
eItétő, irodalmilag ősibb for:rások felhasználásával tárhatjuk f'e|azt,hogyLényegé-
ben mi körül is Í.o|yt ez a küzdelem. Ameddig a történelemben vissza tudunk te-
kinteni, a }ahve-hit mindig is különösen türelmetlenül fordult szembe a halottkul-
tusz minden formájával. Izráel számára, csakűgr1, mint a még ősi vallási szokások-
hoz kötődő népek esetében, eleve adott vagy legalábbis egészen természetes volt,
hogy szakrális szempontból pozitív értékettulajdonítson a halottaknak és sírjaik-

220
 A HEXATEUKHOSZ TEOLTGIAJA

nak. Abban, hogy a halottak élete folytatódik _ főként, ha azt szertartásokkal biz-
tosították-, senki nem kételkedhetett; aki meghaIt , aztehát csak átalakult, és testi
életénéInagyobb mértékbenképviselt egy olyan erőt, amelyeL e1észen valóságo-
san számba kellett venni.291 Ezért azután alapvető jelentőségű volt az élők halot-
takkal való kapcsolatának rendezése. A halottak ugyanis ártalmasak lehetnek,
másfelől viszont magasabb rendű tudásukat fel is lehet használni. Hogy mennyire
elevenek voltak ezek az elképzeléseklzráeIkörében, az kitűnik abból is, hogy még
Ézsaiás vaw aDeuteronomium korában is fenyegetett aza kísértés,hogy halot-
taktól kérjenek felvilágosítást (Ézs 8,1'9; SMőz ts,tt); egy helyütt egy .kképpe''
meg\dézet halott szellemét egyenesenD'i#ts-nak nevezik (1Sám 28,1,3). Méghaúgy
vélnénkis, hogy mindez megeIőző korok szórványos hagyatéka, tiltottá lefokozó-
dott, titokban folytatott kultusz, akkor is egészen elhibázott lenne, ha egyÍelőI az
e területen f'enyegető kísértéssúlyosságát hangsúlyoznánk, másf eIőI pedíg azt
emelnénk ki, hogy lzráelnek mennyire meg kellett tartóztatnia magát, hogy le-
mondjon a halottaival fenntartott szakrális közösség minden fotmájáről. Még a
Deuteronomium is előírja, hogy a tized beszolgáltatásakor a tízedet átadó ünne-
pélyesen vallja meg, hogy adományábőlsemmit sem fordított halott táp|áIására
(SMóz 26,1.4).292 Természetesen feltehető az akérdés,hogy a ,,halottkultusz,, nem
túl komoly megnevezés-e eÍf'éIe ritkán felbukkanó szokások esetében. Rendelkez-
nek-e még e gyáItalán egy tényIeges kultusz komolyságával ezek ahalottakkal szem-
ben végrehajtott esetlen cselekedetek4 Ezekben azonban éppen egy o|yan, a halot-
takkal ápolt szakrális kapcsolat fejeződött ki, amely tel1es egészébenösszeegyez-
tethetetlen volt a |ahve-hitte1. Jahve a kultusz egyedüli Ura akart Ienni, s ez az
akarata különös eróvel fordult szembe éppen a halottkultusszal és mindazzal, ami
valamilyen formában e|.thezkapcsolódott' Igy pé|dáulléteztekolyan, a halottkul-
tuszj,oz már csak lazán kapcsoIődő gyászszertartások, amelyeket számunkra kü-
lönösnek ható héwel töröltek el'293 Mindez ahalá| mitikus és szakrális vonatko-
zásainak radikális kiküszöböléséhezvezetett. A halott teIjes egészébena Jahve-
kultusz területén kívül helyezkedett el, ettől eltérő kultuszpediglzráe7 számára
nem léteáetett. A halottak el voltak szakítva Jahvétól és a vele va7ő, az egész éIe-
tet átfogó közösségtől, mivela Jahve-kultuszon kívüli teruletheztartoztak (Zsolt
88,11-13)'Ahalálvoltaképp ezértvoltolyankeserú;eztahalálról szeÍzetttaPasz-
talatot a Panaszzsoltárok megkapó erőve7 fejezíkki.29a
Azlzráel teljes életét,beleértve hétköznapjait is, meghatároző tiszta_tisztáta-
lan közti óriási feszültség tehát az éIet és a halál ellentéte volt, hiszen a tisztáta-
lanság minden formája bizonyos módon a tisztátalanság radikális megtestesítőjé-
nek, a haláln akrészleges megvalósulása volt, amint halálos volt minden csekélyebb

2'1
c'
v. d. Leeuw: Phönomenologie der Religion (1933), 195' p'
|ogos az a ÍeItéte|ezés,hogy egy maccéba felállítása egy családi ős sírián (lMóz 35,20) egykor nem
292

volt olyan veszélytelen szokás, mint amilyerrnek az általunk ismert elbeszélésben túnik. A sírhoz tar.
tozó dolgokról lásd K. Calling: BRL col. 239 k. p.
293
3Móz 79,28;21,5 k.; SMóz |4,7.IÁsd fentebb 169 k. p.
,9a Lásd
alább 30ó kk' p.

227
 IZRÁ.EI ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIA]A

tisztátalanság is, ha azt nem Vetették alá tudatosan rituális tisztításnak ,295 Az egyes
izráeliták éiete is folytonosan a tiszta és a tisztátalan közti szűk határon folyt, s
hogy ez mennyire így volt, az láthatóvá válik például abból, hogy egy kultikus
cselekményben va1ó részvéte|előtt mindenkinek meg kellett ,,szentelődnien.296 Ez
a szokás azon afeltételezésen alapult, hogy azember hétköznapjai során több tisz-
tátalan dologgal érintkezik, amelyektő1 lemosdások és megtartóztatások útján meg
kell szabadulnia, mielőtt ismét belép a szent területére.Izráe| természetesen nem
bocsátkozott a tisztátalanság mibenl ététés sajátos mivoltát érintő spekulációkba.
Napjainkban vannak, akik a tisztátalant a démonok uralta területként értelme-
zíI<;297 ennekmindamellett Izráelben semmi sem szolgálalapjául (legfeljebb a 3Móz
16,26), amint lzráelmagáranézve általában is sokkalkevésbé tartotta veszéIyes-
nek a démonokat, mint az egyéb, hozzá hasonló kultúrájúnépek. Izráelne(< e\ég
volt az, hogy létezik egy o|yan terület, amelyet a tisztátalanság (és az átok) ural,
amely halálosan veszélyes az emberre nézvést,s ezért Jahve előtt utálatos (n;lin),
mivel Jahve azt akarja,hogylzráelr éIjen (Ez18,23) ' }ahve akarat a azvo|t,hogyIzráel
vele tartson,hogy szent legyen, amint ó is szent (3Móz 79,2;20,26;2Mőz22,30).
E kultikus rendelkezések nem képviseltek merev ewszer s mindenkorra érvényes
felfogást, ellenL<ezőleg' a tiszta és a tisztátalan közti határ foiytonosan változott.
Ami pedig mindebben különös, az az, hogy a Szentség Jahve által kijelölt területe
éppen a Papi iratban nem n)rugszIk szíIárd alapon, minthogy nem egy úgyszőIván
abszolút Szent hely szentségéhez kötődött, hanem időről időre meg-megszakadt.
E terület körülírásáhozlegilrább néhány kézze|fogható szakrális tárgyra volt szük-
ség (egy sátorra, néhány oszlopra vagy szőnyegre)' EzzeI ugyan egy temenoszt
határoltak körül, ennek szentsége azonban sosem kötődött egyet\en helyhez, ha-
nem mindig Jahve jeleitől függött: maradjon-e vagy induljon útnak a nép (4Móz
10,1kk.). E.gyhelyvagy atárgyakszentségét mindenkor azhatározta meg, hogya
felhő megmarad-e valahol, vagy pedig útnak indul (4Móz 9,15 kk.).
Ennélfogva szüntelenül új kérdésekmerültek fel abban az emberben, aki a szent
és a profán közti határvonalon élt, s a kultuszhelyen folytonosan új döntéseket
keilett hozni a mindenkori status quo biztosítása érdekében(3Móz 10,10 k.).
A közösség percze meg volt csalva, ha a papok már nem tettek eleget hivataluk.
nak, ha ,,nem tettek különbséget a szent és a közönséges között, nem tanítottak a
tisztátalan és a tiszta megkülönböztetésére,, (Ez22,26)'A tisztátalan ugyanis foly-
lonosan fenyegetőveszéIyt jelentett, sígy az emberek és atárgyak a hatalmába
kerültek. Izráel menthetetlenül e hatalom áldozatának tartotta volna magát, ha
Jahve nem siet segítségére,A szentéIy és a kultusz azonban Üdvözítő és megmen-
tő erők forrása volt, s ezek segítettek, hogy az élet e két eilenpont között üdvös
egyensúlyt találjon. Arra azonban természetesen nem voltak képesek, hogy teljes
egészébenvisszaszorítsákés megszüntessék a tisztátalanságot, hogy a profánt ma-
295
3Móz 77,75 k.; 4Móz 19,20'
296
2Móz |9,|0.74; J ózs 7,131 1 Sám 1ó,5; I ób 1,5.
297
S.MowinckeI: Relígion und Kultus (1953), 80. p. J. Hempel: Das Ethos des AT (1938), 53' 180 k. p.; ezzel
szemben Eichrodt, 1I, 180. p.

222
 A HEXATEUKHosz TEoriGIÁ]A

radéktalanul a szentségbe emeljék. Ezt a szent és a profán közti szakadatlan küz-

delmet, amely áthatja fahve teremtését(a tisztátalan állatok katalógusa!) azon-
ban a Papi irat sem tekinti örökös jelenségnek. Tudja, hogy be fog következniegy
olyan végső állapot, amelyben |ahve szentsége e\ért majd cél1át, amikor is ,,Jahve
dicsősége be fogja tölteni az egész földet,' (4Mőz 1,4,21). Azt az állapotot, amikor
a Szent felemészti a profánt, olyannyira, hogy a legjelentéktelenebb mindennapos
használati tárgyak, aháztartások edényei és a csengők a lovak hámján, mind olyan
szentek iesznek, mint a templom szent edényei - ezt az állapotot a próféták csak
Jahve ,,azon a napon,, (Zak 1'4,21) végbevitt végső üdvtettétől várták.
Azokkal az elgondolásokkal, melyek szerint az üdvösség mélyen kihat a tárgyi
vílágra,Izráel sohasem szakított; a prőféták sem. Egészen elhibázott lenne, ha
ezeket az elgondoiásokat a kultikus-papi világ szellemi ellenpontjainak tekintenénk.
Ha eltökélten ennek megú1ításáértküzdöttek volna, annak egészen másként kel-
lett volna történnie. Nem mások ezek, mint visszás állapotok ellen intézett táma-
dások, amelyekben olykor kultikus fogalmak spiritualizálásával találkozunk , deezek
mindig az adott polémia keretein belül, a körülményekhez kotődő megnyilvánu-
lások maradnak, és sohasem fokozódnak tervszerű,, átfogó támadássá. Az eff.ajta
spiritualizálások nemritkánIzráeIkultikus életének bízonyos belső válságairól ta-
núskodnak Uwan' de nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy korántsem rajzol-
ható meg ezek alapján egy olyan ,,Eej7ődés,,, amely a szubjektív szempontok foko-
zatos d'őtérbe kerülése felé tartana. Teológiai szemiéletünk a Jahve-hit rituális
vonatkozásait eihamarkodottan szellemtelennek és felszínesnek bélyegzi. De ki
képes bebizonyítani, hogy azok, akik tisztul ási szertartásoknak vetették alá ma-
gukat, nem tudták egészen pontosan' hogy mit tesznek; fentebb már említettük,
hogy a tisztátalan formájában találkozott Izráela legelemibb módon azza7, ami
Jahve számára utálatos. Számunkra ma már persze nagyon is nehéz elgondolni,
hogy ezekaz aktusok mit is 1elentettek végrehajtójuk számára.A zso]táók mind-
amellett elárulnak egyet S mást erről. Az általánosságoknál maradva azt kell meg-
gondolnunk, hogy itt egy olyan hit nyilatkozik meg számunkra, amely még neÁ
kezdte mel ,a nagy visszavonulást a belső vllágba,, .zsa Éskülönösen ebben, doto-
gi dimenzió kultikus hangsúlyozásában ltörvonalazódik Jahve átható erejű "imma-
nens akarata, aki végképp nem eIégedett megIzráel belső világával.

V A pusztai vándorlás
A Papi irat kronológiája szerintlzráe|közel egy éven át tartózkodott a Sínain;
ezt köveLően a nép ismét vándorlásnak indult.299 Ut1a - itt elsősorban a Hexa-
teukhosz végső formá1ának ábrázolását vesszük a1apul - a Sínaitól l(ádésba veze-
tett' Itt küldte el Mózes a kémeket (4Mőz 13 k'; SMóz 1,19 kk'), s azezutánkitört

298
É.Spranger: Die Magie der Seele (1947),7. p.
299
2Móz 19,1; 4Móz 70,L1.

223
 IZRÁIL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEotóGh]A

Lázongás miatt a megígért föld felé tartó vándorlás újfent félbeszakadt. }ahve azt
parancsolta,Izráe| haladéktalanul forduljon vissza dé| felé, a Sás-tengerhez,IzráeI
azonban először nem engedelmeskedett; sa1át erejére támaszkodva megpróbált
áttörni északfeléamegígért földre, ekkor azonban Hormánálvereséget szenvedett
(4Mőz 1'4,39_41; SMőz 1,41 kk.). Izráel ezután elhagyta Kádést. Az elbeszéIés
menete itt azonban egy jelentős időközt átugrik, a 4Mőz20,I szerint ugyanis Izráel
a 40. évben ismét megérkezik Kádésba (4 Mőz 33,38). Izráel tehát 38 éven át fe-
nyítéstszenvedett a pusztában, amelynek folyamán a Lázadők nemzetségébőI
mindenkinek meg kellett halnia (4Mőz 14,33 k.; SMóz 2,1'4).300 De most, hogy
másodjára indult el Kádésból,Izráel most sem egyenesen az Isten megszabta cél
felé vette útját, hanem - hogy békéttartson Edómmal - rövidesen ismét a Sás-
tengerhez jutott (4Mőz21,4), s csak innen tört előre lassan északnak, a Jordán keleti
vidéke felé.
Igen nagyszabású kép rajzolódik ki itt egy nép vándorlásáró| - s ezt a vándor-
lást a stratégiai és gazdaságí szükségszerriségektől egészen eltérő ok irányította -,
amely kép hagyománytörténeti szempontból a hagyományok bővülésének és össze-
fonódásának igen hosszú folyamata végérealakult ki. A pusztai vándorlásról raj-
zoIt kép még bonyolultabb és még sokszínúbb lett, amikor irodalmilag összekap-
csolták egymással a három forrásiratot (I, E, P), amelyek az eseményeket részben
rövidebben és egyszerűbben mutatták be.301 A forrásiratok által rajzolt kép szá-
mos' a déli törzsek körében élő eredetileg helyi hagyomány jó1 sikerült összekap-
csolásával jött 1étre.302 Ekép azért válhatott ilyen sokszínűvé, mert az üdvtörté-
netről kialakított ősi elképzeIés e vonatkozásban nem foglalt magában semmiféle
sajátos eseményt (mint amilyen a kivonulás vagy a sás-tengeri csoda), hanem csu-
pán a pusztán átsegítő vezetésről számolt be. Az ősi hitvallás e része azonban mégis
ígen régi eredetű; azEgyiptomból való megszabadításnak ugyanis magától értető-
dő következménye volt avezeEés a pusztán át. E helyütt nem vállalkozhatunk arra,
hogy nyomon kövessük a hitvallás e részénekhagyománytörténeti útját, csupán
azt kíséreljük meg, hogy némiképp feltár1uk az e korszakot érintő teológiai szem-
léle tben jeIentkező eltéréseket é s f e s zültségeket.
E témáról a legtömörebb formában a hitvallásnak tekinthető összegzések és a
történelmi himnuszok beszélnek. Míg az SMőz26,5 kk. hitvallása az Egyiptom-
ból való kivonulástól a honfoglalásig végbemenő eseményekrő| egyetlen mondat-

3m
A korábbi magyatázók ezelidőszakigen sok saiátságát véltékismerni: a szövetség ,,felfüggesztetett,', a
teokrácia nem volt érvényben, körülmetélést nem végeztek, a páskát nem ünnepelték stb. Még Heng-
stenbergnél is találkozunk ilyenekkel: ceschichte des Reiches Gotles unter dem Alten Bunde II'' 164, |77. p.
301
Ez elsősorban a Jahvistára á|1. Az SMóz 7,6_2 ,25-ben egy összefoglaló ábrázo|ás található, amely első-
sorban az E.ra támaszkodik. Itt az |zráel á|ta| mettett út jóval bonyolultabb.
302
M. Noth: Perr tateuch 63. A|egjelentósebbek a kádési oázishoz kötódő mondaszerű hagyományok. Noha
nem utasítható el eleve az a Íeltételezés,hogy egyes csoportokban ezen ósi korra vonatkozó közvet-
len emlékek éItek, de ha így is lenne, miként mutathatnánk ki ezeket azon a már rögzült formán belÜl,
amelyben az eÍbeszélésekoly hosszú idő elteltével felhasználták őket( Izráe| késóbbi korokban is igen
sok ismeretet szeÍzeEl erről a sivatagos vidékről, amelyek segítségévelképet formálhatott matának
erről a korról.

224
 A HEXATEUKHoSZ TEoLTCIÁIA

ban számol be _ s ez kétségkívülazt jelenti, hogy még csak az Egyiptomból való

kivezetést tekinti Jahvelzráellel szemben végrehajtott legjelentósebb üdvtettének
_, aJőzs24 rokon témájúszövegében a pusztai vándorlás a kivezetés és a sás-ten-
geri csoda mellett már önálló jelentóséggel rendelkezik (,,és azután a pusztában lak-
tatok hosszú ideig,, 7b v'), s így avezetés a pusztán át a történelmi himnuszo,k egyik
Szerves összetevőjévéváIt, amint azpéLdáulaZsoIt1,36,76-banlátható' AzAmősz-
nál }ahvétól Izráelhez intézett szavak (,,negyven évig a puszt ában vezettelek ben-
neteke!'' Am2,1,0) eredete is a himnuszIéhet'Í,nágyieszt a kultusz teriletérő|
származő kijelentések közös jellegzetessége,hogy egyo|da|űan az isteni történést
áIlítjákelőtérbe,Izráe|Jahve cselekvésénekszótlan és passzív tárgya' Ez a himnusz-
ban is jelentkező hitvailást idéző stílusnak a következménye, amely kizárőLaglah-
Ve tetteit foglalja össze' Mindamellett a teológiai gondolkod ás tárgya kétségkívül
már igen korán megváltozott: Izráe| is e gondolkodás egyik sajátos tárgyává váIt.
Mi is mondható el IzráeIrőI ez idő vonatkozás ában, Izráelről, amely oly különös
körülmények között vá|t az isteni vezetés tárgyává4 E ponton különös módon
egyértelműen megkülönboztethetőkét szemléletmód. Az egyikszerínt (amelynek
legjeIIegzetesebb kifejeződése aler 2,1'_3-ban található) a pusztai vándorlás a Jah-
ve éslzráeI közti legtisztább kapcsolat, a még folttalan szeretet időszaka volt. Ekkor
_ ,abe nem vetett foldön' _Izráe| maradéktalanul Jahvéra volt utalva, még nem
vált a termékeny vidék titkai csábításainak áldozatává, s még nem ékelődtek (mint
késóbb a kultúrterületen) BaalokIzráelés Jahve közé; Iztáe|nek az élet minden
területén Jahvétól kellett várnia boldogulását' Jahve pedig a tenyerén hordozta
Izráelt, még lábbelij&őI és ruhájáről is gondoskodott (SMóz 29,5 k.). A Papi irat-
nak a manna-elbeszélésen végrehajtott recenziója ktilonösképpen rokon vonáso-
kat mutat e felfogással: mindenki gyjltött az alászáL|t mannából, este azonban
kiderült, hogy mindenki pontosan annyit szedett össze, amennyire magának és
családjának szüksége volt; sem folosleg, sem hiány nem mutatkozott. Mindebben
a történés egyik értelme jelenik meg; ami történt, általánosan érvényesigazságot
testesít meg: Isten mindenkinek megadja a magáét. De ez még nem minden: az
összegyűjtött mannát nem lehet felhalmozni. Volt, aki megpróbálta, de annak
megromlott (2Mőz16,9_2n'Atörténetetekintetbenisegyolyanigazságotigyek-
szik kifejezni, amelyet IzráelJahvéval való kapcsolatában ismert f'eI az, hogy Is-
ten mindennap gondoskodik az emberről, azember részérőIminden egyéb támaszt
elhagyó odaadást követel. Aki Istenre támaszkodik, csak egyik napról a másikra
élhet. A Deuteronomiumnak a mann a-elbeszéIésről kialakítot t értelmezésével újabb
szakaszához érkezett az a folyamat, amelynek során az ősi csodaelbeszéIésszelle-
mi tartalmúvá oldódott fel. Míg a P-ban mégiscsak valódi testi táplálékról volt szó,
s a mögötte rejlő magasabb értelem közvetlenül nem fejeződött ki, addigazSMőz
8,3-ban a történés teljességgel szellemi tartalmúvá oldódik fel' Közvetlen formá-
ban elhangzik, hogy abból, ami történt ,IzráeInek meg kell tanulnia, hogy az em-
ber nem csak földi táplálékkel él, hanem ,,mindazza| éI az ember, ami azUr szájá-
bőlszármazik''. A mannaitt egyértelműen szellemi táplálékként jelenik meg. Mind-
ezzeI kapcsolatban figyelembe kell vennünk, hogy a letelepedett Izráel, amely

225
 IZRÁIL ToRTÉNETI FIAGYoMÁNYAINAK TEoLóC]A]A

hozzászokott a kultúrterület áldásaihoz, egyre kevésbétudta elképzelni, milyen is

lehet a Pusztában folytatott élet. Abból, ahogy az5Mőz 8,15-18 a ,,nagy és félel-
me!es'' pusztát ábrázolja, aho7 szárazság, kígyók és skorpiók fenyegetik az éLetet,
abból könnyen kihallható az az lrtózás, amely a kényelmes élethez Szokott nem-
zedéket a pusztára gondoiva elfogta. HasonlóképpenbeszéLJeremiás is a pusztá-
ról: ,,szakadékos, szikkadt és homályos fö1d, ahol senki nem jár és senki nem la-
kik,' (Jer 2,Q ' Ebben az tdőszakban tehát lahve vezetése példaszerű csodák formá-
jában marad t lzr áel]'d'
Amikor azonban lzráeI a pusztán átsegítő vezetést fokozatosan számos csoda
óvezte történésnek kezdte tekinteni, egyre éIesebben merült fe|az a kérdés,hogy
miként is maradhatott meg lzráel ebben azídőszakban. Az erre adott váIasz egyre
negatíVabbá válik, s ez egészen azEz20 megsemmisítő szemléletéigfokozódik. A
7so1t 78 a hosszúra nyúIő bevezetés szerint Isten tetteit ()r '))tB) szándékoz\k
ünnepelni, a szöveg a vezetés során cselekedett csodák felsorolása közben azon-
ban újra meg újra megemlíti az eIlenkezést, a hitetlenséget és más bűnöket, ame-
lyekkel lzráeIJahve tetteit fogadta (B kk., 1'7 I<k.,32 kk.,40 kk., 5ó 1&. v.). A téma
tehát (például a Zsolt 1,36-hoz képest) megváltozott: ellenkező, hitetlen horda -
ez volt az a nép, amelyet Jahve megszabadított! Még komorabb a Zsolt 106 rajzo!-
ta kép, tekintve hogy itt az ábrázolás tárgyakízárőlaglzráelkudarcainak Soroza-
ta; azaháttér, amelynek ellenpontját képeztk a brjnök aZsoIt78-ban- tehát Jah-
ve jótéteményei - itt már egyáLtaIán nem jelenik meg.,o, Az ebben az összefúggés-
ben szinte ugyanabban a formában folytonosan fölemlegetett fő bűne lzráelnek
azvolt, hogy ,,megkísértette jahvéL,, , azazhítetIensége és elégedetienségeáltal ki-
hívást íntézett}ahvéhoz.3oa De a legjelentősebb, mivel teológiailag a legkövetke-
zelesebben végiggondoIt, azEz20 áWázolása. Itt ugyan szintén szó van Jahve üdv-
tetteiről, amelyeket lahveIzráelminden engedetlensége e|)'enére ,,rtevéétt,,(9,1'4,
22 v,) vitt végbe, de ami félelmetessé teszi a szöveget, az az, hogy e helyütt a pusz-
tában töltött idő az eljövendő ítélettüposza és előképe. Csakúgy, mint az atyákat,
Jahve a jelen nemzedéket is ,,a népek pusztá1ába,, (35. v.) vezetí, hogy ítéletet tart-
son fölötte. Ezékiel előtt í'gy még senki sem beszélt arróI az időszakrőI, amelyet
IzráeI a pusztában töltött, minthogy ábrázolásában Ezékiel Isten ítélőtetteit emeli
ki, és azokat a jelen nemzedékre sújtó e1jövendő ítéletelőképénektekinti. Létez-
tek ugyan olyan hagyományok, éspedig igen korai eredetűek, amelyek lzráelhité-
nek mélypontjáról számoltak be, ,,zűgoÍódásáróI,, a pusztában, de a negatíV szem-
pontok előtérbe kerülése, ami odáig fokozódott, hogy végül a puSztában töltött idő
teljes egészébenkomor, sötét időszakká alakult, azokkal az egyetemes érvényű,
egészenűjszerű felismerésekkeláll összefüggésben, amelyeklzráeljahvéval való
kapcsolatát, ennek az Istennek a világosságában élt életének lehetőségét érintet-

303
E szemléletet, amely szerint a történelem az isteni vezetés elleni emberi lázadások sorozata' a bűnbá-
nati énekként recitált zsoltár kultikus funkciója határozzameg.
gu
2Móz77,1kk.;4Móz14,22iZsoIt78,77 k.40 k.; 95,8 k.; 106,14"(vo. továbbá Ézs7,12).E. Seesemann,
ThwBNT Yr,27,32. p.

226
 A HEXATEUKHoSZ TEoLŐGLA]A

ték, ezek pedig csak a királyság késói korszakátólkezdve szilárdultak meg, kétség-
telenüi részben a prőÍéták hatására. E felismerés pedig az volt, hogy |zráe||éte
veszé|yben forog, sőt talán már el is veszett, s a pusztában töltött időről alkotott
kép ennek hatására ment át ilyen mélyreható változáson. Ehhez a korhoz azon-
ban az az rrzenet is eljutott, hogy lahve valami újat fog végbevinni; első tettelhez
hasonlóan újra kiváltja lzráelt, és átvezeli a pusztán.3os
S most térjünk vissza a Hexateukhosz, illetve a forrásiratok ábrázo|ásához _ mi-
ként is ítéljükmeg a fentebb elmondottakhoz viszonyítva4 Minthogy ez az ábrá-
zolás a forrásiratokat és a forrásiratokat alkotó különböző hagyományokat tekintve
különböző korokból és különböző körökből származ\k, eleve nem számíthatunk
arra,hogy aztegységes és önmagábanzárt felfogás hatja át. osszességébenazt
mondhatjuk,hogy aler 2 és azEz2) széLsőségeíkózéhelyezhető. Egyképpen fel-
tárja ugyanis Jahve mrjködését a történelemben és lzráe| magatartáSát. Az olvasó
már egyáLtalán nem ébred tudatára,hogy itt két egymástól e|térő nézőpontrólvan
sző, ame|y kettősségnek nyoma sem volt a történelemről kialakított legősibb, ak-
kor még a kultuszhoz kötódő képben. S bár helyes, ha folytonosan Szem előtt tart-
juk az ősi, már hosszú ideje formát öltött hagyományanyaggal dolgoző írók sza-
badságát korlátozó határokat, mégis hiba lenne, ha egyáltalán nem kutatnánk az
egymást követő elbes zéléseketegységesítő tematika után. A forrásiratok - legalábbis
aJ és azE _ szerzőinek a szándéka az volt, s erÍe meg is volt a lehetóségük, hogy a
nagyobb elbeszélés-e,gységektémáit is meghatározzák' Esetünkben, azaz a Sínait
követő pusztai vándorlás ábrázo!ása tekintetében a2Mőz33 nézetem szerint kulcs-
f onto s sá gú szakasz. Közvetlenü| eze\őtt I zráelnek az,, ar anyborj úval'' elkövetet t
vétke szerepe|(2Mőz 32), s ennek következtében mélységesen megváltozott Iah-
veIzráelhez való viszonya, amelynek alapját épp a Sínai jelentette. Al és azE
egyaránt Isten haragj ávaI zárják elbeszélésüket. Ilyképpen tehát törés keletkezett
Jahve Izráelhezva\ő viszonyában, s ennek legsúlyosabb következménye azvolt,
hogy Jahve nem volt hajlandó továbbra is személyesen kísérniIzráeIt (2Móz32,34
E; 33,2 k. D. Iahve ugyan nem Vetette el üdvösségre irányuló tervét, de ha most is
Izráe|Ie| tartanar közelsége elpusztítaná Izráelt (2Mőz33,5). A 33. fejezetet ilykép-
pen teljes egészébenáthatja avezetésre vonatkozó kérdés,amely vezetés nélkül
Izráel nem kezdhette meg a vándorlást (2Mőz33,1'2.15 k.). Az erre akérdésreadott
válasz azonban korántsem egységes, hanem helyenként eltérő formát ölt, mivela
2Mőz 33 tobb, egymás mellett á11ó hagyományt foglal magában: 1. Jahve elküldi
angyaIát;2. Mőzes felállítja a Szent sátrat, ésígybiztosítjaa kapcsolatot |ahvéval;
3. Jahve panímja vándorol Izráe|IeI' Ez utóbbi értelmérő| csak néhány dolgot álla-
píthatunk meg, mivel e helyütt egészen egyedúIálIó az, bogy az ,,arc,, (o';P) szinte
szemé|yes, önálló Iétezővé válik, amely sajátos megjelenési formát je1ent ]ahve és
Izráelközött.3oó Lehetséges, hogy ez ahelry egykor egy kultikus maszk etiológiáját

36 Ez különösen Deutero-Ézsaiásnál taliálható É.s4.3,70-27; 48,20 k.; 52,72 stb.

3ft Ezenkíviil csak az SMőz 4,37-ben ielenik meg.'''eg.
De azÉzs63,9 is felhaszn álja ezE a hagyományt.

227
 IZRÁII ToRTÉNETI FIAGYoMÁNYAINAK TEoLóCIA]Á

képezte (miért csak panímjában van jelen Jahve1).'o' Mí8 azonban a néppel Vonu-
ló panímról alkotott elgondolás szinte csak itt jelenik meg' a népetvezető angyalt
érintő elképzelések sokkal szélesebb alapra támaszodnak. IzráeIt a pusztában Jah-
ve angyala vezetEe - ez az elképzeléskétségkívülSzeÍves része volt a hagyomány-
nak, mivel egészenkülönböző összefüggésekben jelenik meg(2Mőz74,79;23,20.23;
32,34; 33,2 ; 4Móz 20,1,6).

Jahve angya|a: Az általunk angyalnak fordított héber sző (l$?n) jelentese ,,küldött'', valamely
megbízással elküldött ember vagy mennyei lény,3o8 Azószövetség jóllehet helyenként min-
den további nélkül beszé] mennyei lényekról, az azortban feltűnő, hogy a róluk alkotott el-
képzelés a szövegek nagy részében színtelen és bizonytalan. Ha funkciójukat és jelentőségü-
ket a Jahve-hit legfontosabb utételeí,,alapján vízsgáIjuk, nem sokat tudunk meg ró1uk. Több-
ször is Úgy trjnik, hogy az angyal. a mennyei világnak csak a hagyomány által életben tartott
eleme, amelyetlzráelis elfogadott, s nem pedig olyan elképzelés,amelyet a hit kiemelt ér-
dek]ődéssel övezett volna. E mennyei lényeklzráel ősibb irataiban - a fogság utáni időszak-
ban a kép némi1eg megváltoák - mindenesetre szinte sosem jelennek meg a világ kormány-
zásában vagy a történelem irányításában részt vevő komolyabb tényezőként. Ez kétségkívül
azzal a radikális felfogással függ össze, hory |ahve mindennek az oka,Izráel ugyanis mindent
Jahve féltő szeretetére vezetett vissza, emellett pedig nem volt lehetséges, hogy közbülső lé-
nyek is jelentősebb hatást fejtsenek ki. Mindezzel azonban éles ellentétben á11 ,,Jahve angya-
lának'' alakja (ntn' 1?n), akiről a legkülönbözőbb írásokban és összefüggésekben esik szó, és-
pedig mindig úgy, hogy e mennyei lény egészen sajátos funkcióval rendelkezik a történe-
]emben. Ahol csak szó esik róla, mindenütt nyomban az események középpontjába kerül.
Mindamellett nem könnyű feladat a hozzá Íűződő elképzelésekértelmezése, mivel kétségkí-
vül sosem Iétezett olyan, Jahve angyaláróI alkotott egységes felfogás, amelyet minden kor és
Izráel minden csoportja osztott volna. Ieladatunkat tovább nehezítí,hogy]ahve angyalának
alakját némely eredetíIeg szakrális helyi hagyományba egyértelmljen utólag illesztették bele'
Az1'Mőz1'6,7 kk.;21',I7 kk.;22,7Ikk.;31,11 kk.; 2Mőz3,2 kk'; Bír 2,1'I&. a bennük szercpIő
elképzelések eredetét tekintve igen ósi, azaz a Jahve.hít és lzráel elótti he1yi hagyományokat
tartalmaz, amelyek egy numen megjelenéséről számolnak be' Ezek a hagyományok bekerÜl-
tek|zráe| elbeszélései közé, s olyképpen kerültek összhangba lzráelhítével,hogy azidegen
(kánaánita) numen helyett Jahve angyalának megjelenésérőI szóIó elbeszélésekkéváltak.
Nehezen dönthető el, hogy eza csere tudatos irodalmi változtatás volt-e, vagy pedig már sokkal
korábban, a szóbeli hagyományozás szakaszában végbement-e. De bármelyikról is legyen szó,
ez a folyamat azt ÍeltéteIezí,hogyLétezett ery már viszonylag szilárd formát öltött elképze-
lés Jahve angyalárőL, aki |ahvét helyettesíti. Ez az elképzelés szerves része a 2Kir 19,35; 1Kir
79,7 vagy a 4Mőz22,22, továbbá feltehetően aBír 6,1.7 kk. és kétségkívüla Bír 5,23 eÍbeszé-
léseinek. De jelentősek a hétköznapi beszélgetésekben használt, teológiainak végképpnem
nevezhetó fordulatok is: az emberek az angyal jóságáróL és bolcsességéről beszé1tek, amely
nyilvánvalóan mindenki előtt ismert, és amelyre teljes bizalommal rábízható minden (1Sám

,o,Í8yG. Beer-K. Galling: Exodus (H1i||,73),7939.Akérdés azonbannemegyértelmű, mivelvannak,

akik a 2Móz 33 a 2Sám 17,11alapján az nén személyesen, , ,énmagam, _ azaz
,|4-bert szerep|ő o'lp-nak
éppen az ellenkező - értelmet tulaidonítják.
3o8
W Baumgartner mutatott rá arra, hogy a görog dyydog sem mennyi lények csoportiát ie|ö|ő szó; az
Uiszövetség is használia emberi küldöttek vonatkozásában (Lk 7,24;9,52). Csak a Vulgata angelusa
ielent ,,angyalt''. Jahve angyalának problémáiához: Schweiz. Theol. Umschaq 1944,97 kk. p. Vö. to-
vábbá: Fr. Stier: Gotl und sein Enget in AT (1934); Eichrodt II ó kk. p.

228
 A HEXATEUKHoSZ TEoIŐGIÁIA

29,9;2Sám14,L7'20;19,28). Mindebbenegyszerrj formában azÍejeződik ki, amit a |ahve

angyalának megjelenéseirő1 szőLó történetek sokkal nagyszabásúbb és magasztosabb formá.
ban beszélnek el: Jahve angyala segítőkész lény és mindenütt Izráelt megmentő és megóvó
tettekec viszvégbe; |ahve Izráelnek nyújtott, megszeméIyesült segítsége,aki szinte közvetí-
tő tisztséget tölt be a szövetséggel létrejött kapcsolaton be1ül.309 De a vonatkoző nagyszám(l
szöveg nem hozható közös nevezőre ilyesfajta formulák segítségével,tekintve hogy az elbe.
széIőkelképze|éseí az egyes esetekben jelentékeny különbségeket mutatnak. Egyes helyeken
feltehetóen a mennyei vezírtő' alkotott e|képzelésísszerephez jutott.31o Az angya| és |ahve
viszonyáról is eltérő elgondolásokat találunk azegyes elbeszélésekben' A legérdekesebb elbe-
szélésekazok, amelyek egyáItalán nem tudják világosan megkülönböztetni e5zmástól Jahvét
és angyalát, vagyis |ahve angyalát nem csak küldöttnek tartják, hanem maga |ahve eg1ik meg.
jelenési formájának is tekintik. Jahve angyala maga Jahve, aki emberi alakban megjelenik az
embereknek. Ennek megfele\őenazelbeszélők- elsősorban az7Mőz21,7ILd<_reés aBír 6,77
kk-re gondolunk _ az egyik mondatban még |ahvéró1 beszélnek, a következőben pedig ismét
Jahve angyaláróI.3|1 Az[Móz22,1'7.;33,11.-ben, valamint a2Móz 3,2 kk-ben szintén azonos
egymással abeszéIő angyal és ]ahve.312 Nehezen állapítható meg, hogy e helyeken mekkora
szerePe van már egy ígen tudatos teológiai, sőt szinte már spekulatív redakciónak. Az IMóz
48,1Sk-ben szerepIő Jákób-áldás, e (legalábbis számunkra fontos részében) egyetlen lendület-
tel megírt költói-himnikus szöveg esetében kétségkívülnem számolhatunk változtatásokat
eszközlő redakcióval, mégís ez a legkülönösebb a vonatkozó szövegek közül'' Az, ahogy Jákób
Istent megszólítja, három, egyre méIyebb tartalmat klÍejező határozmányt foglal magában:
1.' ,,Az Isten, aki elótt atyáim jártak',, 2. ,,azIsten, aki pásztorom volt mind a mai napig'', 3.

,,az angyal, aki megváltott minden bajban,'. A harmadik határozmánnyal jut el a legfonto-
sabbhoz a rövid himnusz, amely |ahvét leírással igyeksák meghatározni, ennélfogva termé-
szetesen nem lehet szó arrő|,hogy az ,,angyal,,egy |ahvénak alárendelt lényt jelöl. Ez a 16)p
egyben ]ahve, de azegyetemes gondviselés Jahvéjától eltéróen a sajátos üdvtetteket végbevi
vó |ahve Qxl). A fentebb említett, a kivonuláskor és a pusztai vándorláskor a népet vezető
angyalró1 kialakított elképzelésbensokkal kevésbévan nyoma e sajátos teológiai elgondolás-
nak, A népet vezető angyal olykor egyenesen Jahve ellentététképezi,például amikor Jahve
nem hajlandó lzráe]t vezetni, s amikor |ahve maga helyett az angyalt küldi a néphez (2Móz
33,2 k.). Csak a 2Móz 23,20 k-ban (,az én nevem van jelen benne,,) jelentkezik ismét a ,,spe-
kulatív,' e|képzelés nyoma.

A jehovista írásművön belul tehát igen jelentős az átmenet a2Mőz32-bő1a2Mőz

33-ba. Miután lzráel az,,aranyborjú'' imádásával elbukott, Jahvénak újra tisztáz-
nia kellett kapcsolatát lzráelIel, mivel e kapcsolat össáangja mélységesenmegbom-
lott. Ennek megfelelően a ZMőz 32,30_34 és 33 azokról a közvetítő valóságokról

3Ú
Csupán egyesetben kellett az angya|rtak|zráel ellen fordulnia (2Sám24,L7); de végső soron ez is Izráel
üdvosségét szolgálta'
310
Stier: i. m. ó3 kk. p'
311
A ,,Jahve'' és ,,Jahve angyala,' felcserélésénekvalóiában mégiscsak tulajdonítható értelem. Ha olykép-
pen van szó Istenról, hogy ez közvetlenül nem érinti az elbeszélésben szerepló embereket, az elbeszé-
lő a ,,Jahve', vagy ,,Istenn szavakat használia. De ha olyképpen esik szó Istenről, hogy az e|beszé|és-
ben szereplő emberek észreveszik őt, az eLbeszé|ő a ilrn. .;]B!D kiÍeiezést aIka|mazza, vö. tMőz 2L,77
kk: Isten meghallja Hágár iajveszékelését,de |ahve angyala kiiílt neki.
J. Hánel ennélfogva etyenesen a megtestesülés angyaláról beszé|. Die Religion der Heiligbeit (1931),
312

199,206. p.

229
 IZRÁIL ToRTÉNET] HAGYoMÁNYAINÁK TEOLóCÁTA

tárgyal, amelyeket Jahve ruházott fel e funkcióval (|ahve angya|a, sátor, paním). E
közvetítő valóságok tehát egyrészt lahve haragjának jelei, hiszen nélkülük ]ahve
szentsége elpusztítaná lzráelt, másrészt viszont üdvösségre irányuló akaratát bi.
zonyítják. Maga Jahve óvja meg népéte pusztulást eredményező közvetlen kap-
csolattól, és gondoskodik arról, hogy megvalósuljon Izráe| ,,megnyugtatására''
(2Mőz33,1'4) irányuló terve. Ettől ÍogvaIzráel Jahvéval való kapcsolata ténylege-
sen mintegy közvetlen viszonyként jelenik meg. A J és az E a pusztai vándorlást
egyaránt igen súlyos válságok egymásutánjaként ábrázolta, s az elbeszélők figyel-
me azonos mértékbenirányul az emberi és az isteni cselekedetekre,Izráe|bűnére,
hitének mélypontjára és Jahve ítéIetéreés szabadítására. Az egymás mellé rende-
zetthawományok sorát a Bálámról szóló szakasz (4Mőz22-24) zárja, s ezt atel-
jes írásmű gondolatiságát tekintve kétségkívülaz Isten népétfenyegető legnagyobb
veszélynek kell tekintenünk, hiszen az, hogy az átokhatalmakat ünnepélyes for-
mában lzráele|Lenicselekvésre szőlítjákfel, meghalad mindent, amit Isten népének
mindeddig el kellett szenvednie, s amitől }ahvénak népétmeg kellett oltalmaznia.
Jahve itt azonban minden korábbinál csodálatosabb tettet vitt végbe: az átkot á1-
dássá változtatta.
S végül mégegy kérdésa téma egészétilletően: miértbeszélte el mindezt aJ és
azE!Ezt az igen jelentős kérdéstaz SMőz 8,3-ra kitérve válaszolhatjuk meg.
E szakasz |ahve tetteit sorolja fel, amelyeketlzráel a pusztában tapasztalt meg,
mindehhez pedighozzáfűzi, hogy e történések azért mentek végbe, hogy Izráel
felismerjen egy bizonyos igazságot. A történelmet itt tehát már nem önmagáért
mutatiák be, hanem a történés mögött feltűnő mélyebb értelem, tanítás érdeké-
ben, amely az elbeszé7és voltaképpeni lényege, s amely maradandó érvényűvéte.
szi azL, Ha innen visszakanyarodunk al és az E pusztai vándorlásróI szőIő eIbeszé-
léseihez, kétségkívülelmondhatjuk, hogy a jehovista történelemábrázo|ás mind-
erre nem törekszik. Természetesen a szó tág érteImében ebben is megtalálható
bizonyosfajta tanítási szándéI<, az elbeszéIéstárgya itt azonban egészen más, te-
kintve hogy nem hitigazságok közvetítése a célja (még ha ez történelmi köntös-
ben jelenik is meg), hanem jőva| egyszerribb dolog áI| aközéppontban: maguknak
az eseményeknek a tényleges megtörténte. A ] és az E, arrőI akartak beszámolni,
hogy Izráel pusztai vándorlásának idején ilyen csodás és félelmetes dolgok történ-
tek. Az alkalmazás (applicatio), azaz az elbeszélt dolognak az olvasó hitvilágára
történő vonatkoztatása önmagában még nem rendelkezik jelentősséggel.

VI. A MőzesrőI és tísztségétőIkialakított felfogások

A Hexateukhosz három forrásának közös jellemzője,hogy bennük Mózes alakja a
kivonulástóIkezdve a pusztai vándorlás végéigmindenütt a történelmi események
középpontjában áll. S bár a funkciójáró1 kialakított elgondolások az egyes forrá-
sokban eltérnek egymástól, Mózes mindenhol Izráelképviselője, őhozzá szólnak
és reáirányulnak Jahve igéi, illetve tettei. Noth meggyőzően kimutatta, hogy ezt

230
 A HEXATEUKHoSZ TEoLŐGIÁI^

az elyöntetű felfogás't szükségképpen egy olyan sokrétrÍfolyamat előzte meg,

amely a hagyományok egyensúlyának és arányos összhangjának megteremtésái
céIozta, Mózes a-l$ja eredetileg ugyanis korántsem volt szaves része valamennyi
hagyománynak.313 Ha áttekintjük a hitvallásnak tekinthető és a himnikus törté-
nelmi összegzéseket, egyenesen a Hexateukhosz e\beszé\ésévelellentétes kép tá-
rulelénk, ezekugyanis noha megemlítik Mózest (és Áront), de a jelek szerini tel-
jességgelismeretlenelőtttikMózes átÍogővezetőésközvetító
".ei"p".Ezekaszö-
vegek, de irodalmi szempontbólkésőbbi dokumentumok is nyilvánvalóan egy ősibb
torténelemképet őriztekmeg, amelyet már a Jahvista is maga mögött hagyótt. De
forrásirat egymásutánjából is kitrínik, hogy teológia\Iag egyreíagyobb
1 .három
jelentőseget tulajdonítottak Mózesnek, ami a részbónegymistól ig"" .tte'o éígo"-
dolásokban fejeződött ki'31a
Szinte semmit sem tudunk a hagyományozőkrő|, azaz azokről a körökról, in-
tézménye.krőlvary papi családokról, amelyek a maguk sajátos Mózes-képét, an-
nak irodalmi megformálását is beleértve, érvényesítettéka nagy forrásiratok vala-
melyikében. A Mózes-kép megformálása minden bizonnyal javarészt irodalmi
folyamat volt, tehát a hagyományok nagy részéne\<korához liépest későinek te-
kinthe tő. Másfelől számos Mózes-hagyomány hátterében bizonyo s íntézmények
Va.gy csoportok nagyon is valóságos igényei állnak, olyan, az elsőbbségre és az1\le-
tékességre vonatkozó. vitás kérdések,amelyek egy bizonyos időben és helyen igen-
csak aktuálisak vo1tak.315 De kik voltak azok, akik, ha hagyományaikban Mó-zes-
rőlbeszéltek, Mózes és tisztségénekjelentőségét is hangzuIyoztake Kétségkívül
azok a körök, amelyek elsőként járultak hozzááontő móáon a Mózes-kép kialakí-
tásához, hiszen bizonyos korok (papi csoportoki) számára Mózes már korán nor-
mává vá1t, amely azonban természetesen a nemzedékek felfosása szerint és prob-
lémáik tükrében szintén változásokon ment keresztül.

Némiképp világosan csak a kórahiták lázadásának esetében látunk (4Móz 16'7b-11P).31ó Ez

egy viszony\ag késói vitát tükröz:-egy|évita csoport kérdőjeleziitt meg a cádokidák kivételes
kultikus helyzetét. Valóban csak Áron ,,közeledhet', Jahvéhoz| E szakasz alapja azonban egy
korábbi hagyomány; tehát csupán egy késói aktualizálásról van szó, amellyei választ adtát
egy sajátos, az illetékességet érintő kérdésre,amely a jeruzsálemi templom szeméIyzetének

,,Ha csak némiképp is igaz, hogy a Pentateukho

313

történelem folyamán állt össze, amely témák renr

reztek, akkor eleve nem számolhatunk azzal,ho1
egy és ugyanazon alakot.,, M. Noth: Pentateuch |j

314 utung für die israelitisch-jüdische Religionsgeschichte

(1922), 125 W. p.
Dánlan szolgálatot teljesító papság az eredetét egyenesen Mózesig vezettevissza (Bír 18,30).
:: l:
316
Vö. A. Bentzen: Priesterschaft uud Laién in der jüdisch1.n cemeinde des 5i.1ahrhu,,derts,Aichiv. f. orient-
forschung 7930/31,280 kk. p.

237
 lZRÁlL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEOLóGIATA

körében merült fel' A szöveg korábbi formájának (4Mőz1'6,2_7a Pl) problémája sokkal átfo-
góbb volt. Ebben l(órah és 250 ,,laikus', általában Mózes és Áron kultikus közvetító szerepe
eilen emelik fel szavukat, s valamennyi izráelita á1talános papsága mellett szállnak síkra' Vajon
nem,,szentek,'-e kivétel nélkül, s nem állnak-e ugyanolyan közvetlen viszonyban |ahvévall
Itt már nem adhatunk váIaszt arra a kérdésre,hogy milyen kortörténeti helyzetre reagáIt az
elbeszéIés e formája. S mi állhat annak a homá1yos történetnek a hátterében, amely szerint
Nádáb és Abíhú ,,idegen tÜzet'' mutattak be áldozatuI, s ezért ha]álukat lelték (3Móz 10,1_
7)( Az szőIó elbeszéLést (2Móz 32) mindeddig egyöntetűen I. |eroboám Bé-
',aranyborj(tróI,'
telben és Dánban folytatott bikakultusza (LKir 12,25 kk.) elleni tiltakozásnak tekintették, ez
az értelmezés azonban megkérdőjeleződött' Egészen más vitás kérdésekalakították ki a 4Móz
17 és 12 jelenlegi formáját, tekintve hogy itt a korai prófétai mozgalom értékeIésérőlvan szó.
A 4Móz 1 1 a korai prófétaság bizonyosfajta etiológiáját adja: ez nem más, mint lélek Mózes
lelkéből, amelyet így _ gondoljuk csak meg, mennyire idegenkedhetett az eksztatikus moz-
galomtól az ósi |ahve.hit! - Mózes legitimál, s amely helyet kaphat Izráel Jahve-intézményei
között'317 De kicsoda is itt valójában ,,Mózes,'l Még élesebben vetődik fe1 e kérdés a 4Mőz
72,6-8 esetében, amely szakasz Mózest, akire ,,Jahve egész háza rá varr bízva,, , azt tekintve
hogy miként kap kijelentést Jahvétól, föIéhelyezi minden prófétának. Míg Jahve a próféták.
nak csak látomások és álmok útján tárulkozik fel, Mózessel szemben', beszél, sőt
''szemtől
Mózes ,,Jahve alakját is megpillanthatja''. A Jahvéval va|ó egészen közvetlen kapcsolat ilye.
tén korlátozásának hátterében eset1e8 egy olyan törekvés áll, ame1y bizonyos kivá1tságos papi
funkciókat igyekszik védelmezni a próféták által kapott kijelentés módjával szemben. De
1átható, hogy bizonyos illetékességet érintő kérdésekról nyert töredékes felismeréseknél tobbre
e ponton nem juthatunk. Aligha írható már meg a Mózes.hagyománynak és tényleges élet-
helyzetének a története. Ezpedig nem utolsósorban azért is olyan nehéz, mivel számolnunk
keII azzal, hogy Mózes alakja nem egy hagyományba csak utólag került bele.318 Egyelóre be
kell érnünk azza| az általános feltételezéssel,hogy a nagy forrásiratok Mózes-képe mögött
egy rendkívül összetett és részleteiben már aligha feltárható hagyományfolyamat ál1. Igen
eltéró felfogásoknak kellett fokozatosan egységes egésszéa]akuiniuk s a ktlönbözó ins!anci-
ák közti mélyreható feszültségeknek kellett kiegyenlítődniük ahhoz, hogy mindez a forrás-
iratokban található világos és egyenletes képekben nyugvópontra juthasson'

AJahvistánál Mőzest minden eseményben megtaláljuk a kivonulástő| egészen

a vándorlás végéig;a fent emiített, Mózes általános jelentőségének kimutatására
irányuló folyamat itt tehát már véget ért, az eIbeszéIő azonban kifejezetten teoló-
giai szempontból végső Soron nem mérlegeli azt, hogy Mózesnek miféle szeÍepe
lehetett a ktilonboző konfliktusokban és válságos helyzetekben. A későbbí ábrá-
zolásokhoz képest mindenesetre feltűnő, hogy Mózes Jahvéval és cselekvésével
Szemben egyenesen háttérbe szorul. Ha áttekintjük a jahvist a e|beszéIésmenetét'
mindenképp különösnek hat, hogy lényegében milyen csekély szerepet tulajdonít
az eIbeszéIő Mózesnek ebben a számos eseményben. A csodákat egyedúIJahve viszi
végbe; megtörténtükben Mózes semmilyen módon nem hat közre.319 A sás.tenge-
ri csodát Mózes is csak szemléii' mint bármely más izráelíta, miután Í\gyelmez-

317
V Rad. ZAW L933.115 k. o.
3rB
M. Noth: Peutateuch, TTT lck. p.
3|9
2Mőz 7,17 .25; 8,9.77 ; 9,6.L8.23; 1 0, 1 3; 74,27 b; 1 ó, 1 3 kk.; 4Móz ||,18.31.

232
 A HEXATEUKHosZ TEoLóGillA

tette őket arra' ami nemsokára meg fog történni32o (2Mőz 14,13 k.). Elhívásának a
céIjakizárőIagazvo|t, hogy tudass aIzráelle|Egyiptomban Jahve szándékait (2Mőz
3,7 k, 16-20), s ugyanebbőI az okból küldetett a fáraó eIé. Ezért tehát teljesen elhi-
bázott lenne, ha elhívását lzráe|vezetőjévé való kijelölésként igyekeznénk értel-
mezni, tekintve hogy Izráelt e forrásiratban kizárólag Jahve vezeti. Mivel azonban
Mózes megbízása Jahve történelmi terveinek hirdetéséreszőL, sokkal inkább be-
szélhetnénk bizonyos prófétai feladatról, hiszen a Jahve által megparancsolt cso-
dának is csak az volt a céIja, hogy hiteles sé tegye Mózest lzráel szemében (2Mőz
4,1'-9). EzzeI a képpel összhangban Van a |-ban szereplő Mózes-beszédek prőfétai
stíIusa (,,menj el a fáraóhoz és mondd neki: így szólt }ahve' ..,, 2Mőz7,16k,26;
8,16; 9 Mózes által időnként gyakorolt közben1 árás is (2Móz 8 ,26; 9 ,2B k.;
,1'3) , s a
4Mőz minthogy a közbenjárás az ősi prófétaságban az abszolút tisztség-
1'1,1,7),
nek számított.321 Ki is volt tehát Mózes a J szerinti Nem volt csodatévő, nem volt
vallásalapító, sem hadvezér, hanem }ahvétól ihletett pásztor, akire ]ahvénak szük-
sége volt ahhoz, hogy közöl1e akaratát az emberekkei.322
Ezzel szemben a Mózesről kialakítot t kép az Eló hist ánál szemmel láthatóan más
formát öltött' Az elhívástörténet önmagában a I beszámoló1ával szemben teológi-
ailag sokkal nagyobb súlyúvá vált, annak a törekvésnek a következtében, amely
az atyák Istenébe Vetett hit és a Jahve-hit Szoros összekapcsolására irányult.323
Elsősorban azonban az aÍÍa a tisztségÍe vonatkozó felfogás változott meg, amely-
re Mózes meghívást kapott. Míg a |-ná1Mózes a következő megbízástkapta: mondd
meg a véneknek, én, Jahve, ki akarom vezetni lzráelt (ZMőz3,16k.; vö. 8. v.), az E-
nál a következőt olvassuk: ,,Vezesd kilzráelt,, (2Móz3,1'0.1'2). Ebben a különbség-
ben a felfogások közti hatalmas eltérés Íejeződlkki, mivel az E Mózest, mint Isten
eszközét a kivezetés vonatkozásában sokkal nagyobb mértékbenelőtérbe állítot-
ta. iellemző ezt Llletően _ amire már korán felfigyeltek - Isten botjának, amelyet
Mózes magátólIstentőI kapott, kiemelkedő jelentősége.32a Itt már Mózes viszi végbe
a csodát, éspedig egészen avarázsláshatárát súrolva. Amit a fáraő e|őtt, a Sás.ten-
gernéI és másutt tesz, az mozdítja előre a történetet.32s A J forrásnak a jelek sze-
rint egyáltalán nem volt tudomása a botról, legalábbis nem ebben a funkciójában,
vagyis hogy a csodákat Jahve helyett Mózes tetteivé alakítsa.326 Mózes jelentősé-

320
A2Móz |4,|5-78 véleményemszerint (Dillmannhoz, Driverhez, Nothhoz stb. hasonlóan) a P-hez
tartozik.Ajelekszerint a2Móz4'20b-23 semaJ,hanemazErésze.AkérdésteÍmészetesennem
dönthetőel azza|,hogy kovetkezetesen tagadiuk, hogy a J bármi módon is említhetnéMózes botját'
Ugyanis pé|dáu| 4Móz |7,9_18-at egyértelműen a J részénekkell tartanunk'
32| tWóz 20,7
; tSám 7,5, 72,19.23; 2Kir 19,1 kk.
322
E. Sellin: /.4ose,729. p.
323
Lásd fentebb 147 k. p.
J. Wellhausen: Die Composition des Hexateuch (7889'z),66. p.
324

325
zMóz 4,t7;9,23; t0,t3; |4,76; |7,9 kk.
32ó
Már Wellhausen (i. m. ó8' p.) tanulságosnak tartotta a következő szövegek szembeáIlítását: J. és |ah.
ve keleti szelet hozott az országra egész nap és egész é|jel. Reggel azután meghozta a keleti szél a sás.
kákat, és roPPant tömegben szálltak le Egyiptom egész terijletén. Nem volt ilyen sáskajárás sem az-
előtt, sem azután(2Mőz 10'13b.14b). E. Ekkor azt mondta az Ur Mózesnek: Nyúitsd ki kezedet Egyip-

233
 IZRÁiL ToRTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEoLóCIA]A

gét az E továbbá azzal fo\<ozla, hogy szembeállította őt Áronn a7. Az ,,aranybo!ú-

rő7,, sző7ő elbeszélésben Aron egyenesen MózeS negatíV ellenpárja, de Mózes és Aron
viszonyának különös meghatározása szerint is _ Mózes Aronszámáraaz isten, Aron
Mózes számára a szái _ Mózes teremtő forrása annak, amit Áron szóban közöl a
néppel (2Mőz 4,1'6). Egyébkéntis igen valószínű, hogy e forrásirat teljes egészé-
ben korai prőÍétaíkörökből származ\k, így pedig egyáItalán nem meglep ő, hogy
az eIbeszéIésekben olykor prőf'étákra jellemző kifeJezések jelennek meg' s hogy e
forrás Mózest prófétának iekinti' AzE Mőzest egyenesen x'4-nak neiez\ (StlÁoz
34,1'0), nővérét, Mirjamot, pedig n6.:;-nak (2Mőz 1,5,20). A Mózes által képviselt
prőfétaságazonban egészen sajátos jellegű: Mózes cselekvő prőÍéta, aki tetteivel
beavatkozik az események menetébe, éspedignem csupán útmutatásaival, hanem
elsősorban drámai csodáin keresztül. Mózes végső soron kétségkívülfelette áll
minden prófétának (4Mőz 12,7 I<'). Karizmája oly hatalmas volt, hogy csak annak
egy része is (éspedig megosztva hetven vén között) kiszakította lelkük természe-
tes állapotából azokat, akik részesültek benne, s felfokozott extatikus megnyilvá-
nulásokat eredményezett náluk (4Mőz 1'I,25 kk' E). Mózes ezenfeIül a nép sző-
szőLőjaésközbenjárójais (2Móz18,1'9;32,77-13 4Mőz12,1'1),deevonásaiskü-
lönösen erőteljesen jelenik meg, sőt szélsőségesséradikalizáIődlk
Iztáelmegmentése
érdekébenMózes készatra,hogy riurÍ9epa-váváIjonanépért(2Mőz32,32; vö. Róm
9,3). Mivel Mózes olykor papként is fellép (2Mőz24,6), az E forrás Mózes-képe
nem maradéktaianul egységes, egészében véve mégis jelentős mértékbenmeg-
haladja és továbbvezetí azt, amit a J MőzesrőI elmond.
Mózesről alegegységesebb és teológiailag egyértelműen legkifinomultabb képet
a Deuteronomium ny,íjtja. Mózes itt is s':1 sőt ő a Legfőbb prőféta (SMóz 18,8),
amennyiben tüposza és mértékeminden prőfétának, akik fellépésévelJahve sza-
vatolta az áIlandő kapcsolatot maga és népe között. Mózes prófétasága itt azon-
ban egészen más, mint az E-náI, tekintve hogy a Deuteronomium semmit sem
mond arrőI,hogy Mózes csodáivalvagy bármi egyébbelhatást gyakorolna a törté-
nelemre; mindamel1ett Van, hogy a hadviselésre vonatkozó parancsai révéna nép
vezetőjeként jelenik meg (SMóz 1,,23;2,20 kk.; 3,1B), mivel feladatalényegében az
volt, hogy Jahve hozzá intézett ígé1étszőban hirdetve közölje IzráeLIeI, Jahve a
Deuteronomiumban már csak Mózesen keresztül szőI lzráelhez, Mózes közvetí-
tői szerepét egyenesen ew, az ,,Irásbőlmerített bizonyíték,,legitimálja: oka lzráel
egykori magatartása, amikor is vonakodott közvetlenül Jahvéra hallgatni (SMóz
5,20)6). A Deuteronomium gyű1teménye, mint Mózes (és nem pedig }ahve) Iz-
ráelhezintézettbeszéde a maga egészébentermészetesen a legteljesebb igazolása
ennek az átfogő igehirdetői feladatnak, amelyet Mózes közvetítőként lát el.
A MózesJ<ép kétségkívülaprófétai mozgalom megjelenésének következébenváI.

tom földje fölé, és jö|jenek föl a sáskák EgyiPtom Íö|djére, és egyék |e az ország minden füvét, mind-
azt, amít a jégeső meghagyott. Mózes tehát kinyúitotta a botját EgyiPtom földje fölé' és feljőttek a
sáskák Egyiptom egész föld jére (2Móz |0,12.L3a.74a) '

234
 A HEXATEUKHoSZ TEOLóGÁIA

tozott meg ilyen nagy mértékben. De az,hogy lzráelJahvéval ápolt életközössége

ilyképpen Mózes szeméIyében központosult, olyan következménnyel járt, ame-
lyet a Deuteronomium világosan felismert: Mózes szenvedő közvetítő. A Mózes-
kép e vonása természetesen nem itt jelenik meg először. Mózes már egy korábbi
hagyományban is összeroskadt ,,e nép súlya alatt',, és ,,nyomorúsága,, miatt perbe
szállt }ahvéval (,,Vajon bennem fogant-e megezazegésznép, és én szültem-e,hogy
ezt mondod nekem: vidd öledben,, 4Mőz 1'1',11'-1'7 IE). Mindez a korábbi elbeszé-
iés-összefüggésben azonban mellékes történés volt; a Deuteronomiumban ellen-
ben a szenvedó Mózes képelényegesen átfogóbban van megtajzo7va, és kidolgo-
zottabb teológiai alapokon nyugszik' Az aranybor1úval elkövetett bűn után Mó-
zes igyekszík magára véve e1hárítani }ahve haragját. Negyven nap és negyven éjjel
Isten elótt fekszik, és semmiféle táplálékot nem Vesz magához; hosszú közbenjá-
ró imáját a Deuteronomium sző szerínt közli (sMóz 9 ,1B kk.25 kk.) . Ahhoz , hogy
megkapja a szövetség tábláit, ugyanilyen szigorű aszkézist kellett végeznie (5Móz
9,9), Sőt, azígéretföldjén kívül bekövetkezett halálát is - különös tény ez, amellyel
a későbbi nemzedékeknek teológiailag számot kellett vetnie - Izráel helyett szen-
vedte el. Jahve súlyos haragja Izráelmiatt sújtott le Mózesre: megtagadta tő1e, hogy
belépjen azígéretföIdjére (SMóz 1',37; 4,2I k.). Mind e miatt azonban Mózes nem
szállt vitába }ahvéval; könyörögve imádkozott ugyan azért,hogy mégis beiéphes.
sen a ,,szép fö7dre,,, |ahve azonban keményen megtiltotta neki, hogy tovább esde-
keljen ezért (SMőz3,23-27). A Deuteronomium Mózes-képe szükségképpentöb-
bé vagy kevésbéSzorosan összefüggésben á11 azzaI, amit a 4Mőz 12,3 mond Mó-
zesrőI, A f'eltételezhetően a 4Mőz I2,1 I4<' egyébként igen ősi elbeszéLéséhezjóval
késóbb hozzáIIlesztett mondat széIsőségesmódon beszéIMózes aIázatáró| (nll|,,a
földön é1ó minden embernél alázatosabb volt''). Ha meggondoljuk, hogy a korábbi
hagyományok miIyen részletesen beszéltek Mózes ezzel ellentétes érzelmeirőI,
különö sen hirtelen har agj ár óI (2 Móz 2,72 ; 32, 1,9 ; 4 Mőz 1' 1, 1' 1), igen különösen hat,
hogy Mózes e szakaszban péLdaszerűen alázatos alakká válik' Mózesnek a 4Mőz
11,10 kk-ben jelentkező prométheuszi vonását a későbbi ábrázolásokbólteljes egé-
szében száműzték; csupán a későbbi nemzedékek emlékezete alakította Mózest
rendkívül a7ázatos,,Isten szolgájáv á,, (SMóz 3,24 ; 34,5).
Végül a Papi irat megint csak egészen más képet rajzol Mőzesről, mint a Deute-
ronomium. Akét áWázolásban mindamellett közös, hogy Mózes jelentősége a P-
ban is teI1es egészében a sínai kijelentéshez kötődik, ameiy itt (az E szemléletével
e1lentétben) már nem az Exodus egy, a többivel egyenrangú eseménye: Mózes lé-
tétkízárőlagez azeseményhatározza meg' s ez olyannyira kisajátítja őt, hogy amit
tesz, azLényegében valamiképp mindig összefügg ezzel. AP ezért nagymértékben
mentesíti Mózest azok alóla feladatok alól, amelyeket a korábbi hagyomány (kü-
Iönösen az E) tulajdonított neki. Ez a törekvés a legvi1ágosabb formábar. az egyip-
tomi csapádok esetében figyelhető meg, amelyeket nem Mózes, hanem Aron visz
végbe (2Mőz7 ,1'9_20; 8,I k,1'2 k. stb.). Isten erre jóllehet Mózesnek ad parancsot,
ő azonban továbbadja a feladatot Áronnak, s azután Á*on az, aki fellép a pog,ány
varázslókkal folytatott párharcban. A bot, amely a csodákat cselekszi, itt már Aron

235
 IZRÁIL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOIóGIA]A

botja.327Az áIdozatbemutatás a P-ban természetesen hasonlóképpen kizárőIaglr:on

feladata. Mózes méga lázongások alkalmával sem tesz semmit.32. Azt,hőgy aP
miként mutatia be Mózest, nem ragadhatjuk meg a bevett pap, csodatéva, ptafe-
ta stb. kifejezésekkel' Mózes mindezeket a kategóriákat meghaladja, a feÍadata
egyedül az,hogy Jahvéval beszéljen. E felfogást jól jellemzi a Sínait borító felhőbe
felhágó és az ott hosszú időn át Istennel beszé|ő Mózes képe (2Mőz 24,15b_I8)
'
Aho8y fokozatosan Isten közelébe kerül, úgy távolodik egyre inkább az emberek-
tőI. Az emberek menekülnek előle, amikor visszatér, s el kell fednie az arcán tükrö-
ződő isteni ragyogást,hogybeszé\hessen velük (2Móz34,29 kk.). Mindamellett a
P is maradéktalanul embernek tartja Mózest, sőt e forrásiratban egy Mózes által
elkövetett súlyos vétkérőLis szó van, amely miatt nem léphetett be a megígért
főIdre.329 A P tehát a Deuteronomiumtól egészen e\térő választ adott arra aieite-
Iyes kérdésre,hogy miért nem léphetett be Mózes Kánaánba.

VII. I(ánaán földéjének birtokba adása

Kánaán földjének birtokba adása az üdvtörténetnek azósi hitvallásban és ahozzá
hasonló szövegekben fennmaradt ábrázo|ásaiban Jahve végső üdvtetteként szere-
pei' Formatörténeti szempontbólminden kétségetkizfuőan megállapítható, hogy
az ősi hitvallásittvégződik, hogy a honfoglaláson túl a bírák és a királyok történé-
tével már nem foglalkozott.3so Ennek megfelelően a Hexateukhosz nagy forrásai
islzráeI Kánaánban történt letelepedésének leírásával végződtek. Amikor lzráel azt
áLlÍtja: Jahve nekünk adta Kánaán föld|ét, akkor az igen egyszerűen hangzik és ezt
,
az ősi időkben kétségkívülilyen egyszerűenis értették; de az, ahogy ezt azüdvtet-
tet a Hexateukhosz ábrázolja, az minden, csak éppen nem egyszerű. Behatóbb
vizsgálat nyomán feltárul, hogy a Hexateukhosz történelemképe az eseményeket
Ieíró, igen kulönboző ábrázolásokból állt össze; de a - pé|dául Jahve és e föld viszo-
nyát érintő _ teológiai felfogások is olyannyira eltérnek egymástól, hogy minden
további nélkül felismerhető: a Hexateukhosznak a föld birtokba adásáról kialakí-
tott nagysZabású történelmi vázlatába számos történelmi és teológiai hagyományt
dolgoztak bele, amelyek szintén igen különböző korokból és helyekrőI származ-
nak. Ez pedígegyáltalán nem meglepő, tekintve hogy lzráeligen sokféleképpen
foglalkozott Jahve ezen üdvtettével; erre pedig több alkalom is kínálkozott, és te.
ológiai szemPontból is számos lehetőség nyílt rá. E helyütt is az\esz tehát a fel.
adatunk, hogy feltárjuklzráel ezen üdvtörténeti esemény körülkialakult legjelen-
tősebb felfogásait és elképzeIéseit,anélkül hogy összhangba rendeznénk őket, hi-

327
2Móz7,9-19;8,7.12. Csupán az utolsó, a legsúlyosabb csapást viszi végbe Mózes (2Móz9,8-72)'
328
4Móz |6,4.22; |7,|0;20,6.
329
4Móz 20,8 k. 72.24;27,L3 k 32,57, A Mózes bűnének mibenlétére vonatkozó régi kérdésre a
'SMóz
szöveg már nem ad világos választ, ami feltehetően a késóbbi nemzedékek tisztelet keltette korrekciói-
val magyarázható. A Zsolt 10ó,33 szerint Mózes ,,meggondolatlanul beszé|t,'.
330
lásd fentebb 13ó kk. p.

236
 A HEXATEUKHoSZ TEoITGIÁTA

szenIzÍáel a közöttük mutatkozó eltérésekellenére is minden további nélkül egy-

más mellé, sőt tulajdonképpen egymás ÍöIéheIyezte ezeket,
,,Azvtán behozott bennünket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel
ésmézzeI folyó földet.,' E szavakkalvégződöttaz ősi hitvallás (5Mőz26,9), AzSMőz
26,I kk' összefüggése alapján arra következtethetünk, hogy e hitvallást teljes egé-
szében a zsengék beszolgáltatásakor kellett elmondani, ez pedig azt jelenti, hogy
Kánaán fold|e birtokba adásának megvallása ősi időktől fogva közvetlen kapcso-
latban volt a kultusszal, s e hálaadás e vonatkozásában ettől fogva egy többé véget
nem érő dicsőítésformájában a legkésőbbi korokig fennmaradt. Még korábbi időre
nyúlik vissza az atyák Istenének foldre tett í4érete,amely az Izráelelőtti atyák
korában alakult ki, majd rövid időn belüleredetileg palesztinai, azaz kánaáni kul-
tikus mondákkal olvadt össze. De éppen ez az atyáknak tett ígéret,annak révén,
hogy a Jahvista tervszerűen felhasználja és több helyütt is említi az atyákrőI sző\ő
történetben, meghatározővá váIt az egész Hexateukhosz témájának kialakulásá-
ban.331 Megint csak más korban ünnepelték a megígértföldre történt csodás bevo-
nulást a }erikó melletti Cilgál szentéIyében;nem csak a lőzs2_9 egyesbeszámolói
kötódtek ugyanis eredetileg etiológiai jelleggelehhezaszentéIyhez'' azatéma, amely
e beszámolókat összekapcsolja, és amely ezeket megelőzően\slétezett, jelesül Jahve
csodálatos bevezetése, e téma tehát minden bizonnyaI egy olyan hagyományt
képez, ameiyet e formájában elsősorban Gilgálban ápo1tak'332 De nem tévedünk,
ha azt f'eItéte7ezzúk,hogy már lzráel történelmének korai szakaszában is több
helyen ismerték és ápolták az ősi hitvallás ezen utolsó elemét. Ezt ugyanis nem
csak szentélyek tartották életben, hanem ismeretlen dalnokok is, elsősorban pedig
azok a vándorló elbeszélők, akiknek előzetes munkáia nélkül a Hexateukhoszban
szereplő anyag későbbi formát öltése teljes egészébenelgondolhatatlan. A hagyo-
mányok kialakulásának eltérő körülményei s a törzseknek és törzscsoportoknak a
maguk honfoglalásakor megvalósuló e\térő sorsa ellenére a hitvallás e rende\kezé-
sünkre álló legősibb kijelentéseinek tartalma viszonylag egyszerű és egyöntetű,
minthogy mindenütt egy isteni tett túzérőlvan szó, amely a szövegek gondolati-
sága szerint a történelem ragyogő világosságában áll. Azt,hogyJahveegy hosszas
történelmi vezetés folyamán népének adta Kánaán földjét, minden törzs és min-
den, valame|y szentéIyben ósszegyűlő zarándokcsopoÍt megvallhatta. E hitvallás
tartalma csak akkor vált bonyolulttá, amikor a számos helyi hagyomány egy áLta-
lános vonásokat kiemelő teológiai feldolgozás tárgyává vált.333

33l l;ásd fentebb 140 k. p'

332
A. Alt, |, |76|<k.; K. Möhlenbrink: Die Landnahmesagen des BuchesJosua,ZAW 7938,239. p.; H. J. Kraus:
Gilgal,W 1951 181 kk.
333
A J, E és P források Józsué könyvében való jelenlétét tagadó Noth (IJberlieferungsgeschichtliclre Studien
88' 209 kk. P.Josua [HAr] 7 kk- P.) tétele folytán |ózsué könyvének irodalmi elemzése ismét kérdéses-
sé vált. Ezért amíg e kéldésben nem születnek úiabb eredmények, nem a forrásiratok által megrajzolt
képből indulunk ki, hanem e kép korábbi és késóbbi irodalmi részeinek figyelembevételére szorítko.
zunk. A felsorolások alapján ú|abban J. Hempel (Pauly-Wissowa xxII 2, co|. 7957, 1965) ÍeltéteÍezi,
hogy a Papi iratnak is van szerePe a föld részekre osztásának ábrázo|ásábart.

237
 IZRÁIL TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOLóCnTA

E teológiai szemlélet kialakulása kétségkívülmárkoránkezdetétvette, minthogy

már senki nem emlékezett világosan arra' hogy a törzsek bevándorlása valójában
nagymértékben harc nélkü1, inkább legelőváItás útján ment végbe.33a Jóllehet az
eseményekről alkotott elképzelésa Bír 1-ben mégnagyban különbözt|< alőzs2-1'0
rajzoltakésőbbi és általánosan meghatározőváváItképtő', mivel a bevándoriást még
az egymástól függetlenül cselekvő törzsek vállalkozásai összességének tartja, az
azonban már itt is nagyrészt fegyverekkel zajlő történésként jelenik meg. Arró1
azonban nem lehet szó, hogy kezdettól fogva valamennyi bevándor7ő törzs szán-
déka az volt, hogy minden ,,kánaánitát eIűzzön,,városábó1.335 A már bevándorol-
tak és a föld őshonos lakói közti kapcsolatban valóiában azonban csak később ie-
lentkeztek politikai feszültségek, ami a törzsek megerősödése után olykor fegyve.
res összeütközésekhez is vezetett. Ekképpen tehát már a legősibb hagyományokra
is hatott a békésegymás mellett éléslehetetlenségének későbbi tapasztalata s egyt-
dejűleg azIzráelnek az egész földre támasztott legitim igényér6'kialakított felfo-
gás' I,zek mögött is az a kérlelhetetlenvagy-vaw rejlik, amelyetlzráelcsak a Deute-
ronomiumban kibontakoző teolőgtában ismert fel teljes egészében.Ami lzráelnek
Kánaánra támasztott elméleti igényétilleti, annak étvényesú\ésévelmár igen korán,
azegyes törzsek (lgynevezett területi követeléseiben találkozunk. A törzsek határa-
inak Józsué könyvében lefektetett rendszere és az eI nem foglalt városok felsorolása
aBír 1',16 kk-ben ugyanis egyképpen arról tanúskodik, hogy a törzsek a bírák korá-
ban meglehetősen szilárd formát öltött, és elsősorban elméleti igényt támasztottak
olyan területekre, amelyeken mindaddig kánaániták é1tek.33ó Térmészetesen semmit
nem tudunk ezen \gények kialakulás áró1, vagyis azokrőL a vezetőWőI, akik ezeket
kidolgozták, rendszerezték és válságos helyzetekben értelmezték.s37Az azonban két-
ségbevonhatatlan, hogy ezeket azigényeket Jahvéra és Jahve akaratára támaszkod-
va alakították ki, mivel e föld Jahvéévolt és csak ő rendelkezhetett fölötte.
Az az elgondolás, hogy Kánaán Jahve földje, ,,fahve öröksége'' (ntn' n)nl), két-
ségkívül igen ősi, s minden bizonnyal röviddel a bevándorlás után valamennyi
amfiktüónikus törzsben elterjedt'338 E felfogás azősiidőben kifejezetten szakrális
jeIÍegű Volt, amenny|benlzráel e földet pontosan Jahve kultuszterületével azono-
sította. Aki ennek határain kívülvolt, az ,,távol [volt] |ahve színétőL,, (1Sám 26,20).
Jahvéhoz tartozni annyit jelentett, mint ,,}ahvétőIrészt kapni (>?n) a föIdbőI (Jőzs
22,25). De az, hogy Jahve volt a föld valódi birtokosa, egészen konkrét követel-

33a
A legelóváltás útián történő bevándorlásról lásd A. Alt I, 139 kk. p.; M. Noth: Ceschichte Israels, 67
kk., 137 k. p.
335
Bír 1,27 |<k.
33ó
A törzsek,,terÜleti követeléseiról,,lásd A. Alt I, 176,127,797;II,57. p. Különösen feltiínően jelennek
meg e követelések Júda törzse északi határainak egészen a tengerig történő kiteriesztésében (filiszteus
területen keresztül!) és a fezreel-síkságon fekvő kánaánita városállamok területére támasztott i8ény
esetében (lózs 1.5'9-77; Bír I,27) '
337
Noth szerint ,,Izráe1bírájárőI,'van szó, akinek a feladata esetleg a törzsek közti területi viták rendezé.
se volt (Festschrift ftir Nötscher 7950,1ó2 kk' p.).
33B
2Móz |5,17; 7Sám 26,19; 2Sám 14,16; Jet 2,7; 76,18; 50,71; Zso|t 68,70; 79,7; vö. Józs 22,79. H.
Wildberger: Israel uttd sein Land, Evang. Theol. 195ó, 404 kk. p.

238
 A HEXATEUKHosZ TEoLiGú]A

ményeket támasz|ott a birtokviszonyokat szabáIyoző rendelkezésekre nézvést.

,,Enyém a föld, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam'' (3Móz 25,23) - e
mondat Iényegébenaz egész ősi izráelita földdel kapcsolatos jog teológiai alapjá-
nak tekinthető. Az örökölhető családi földbirtokon kívül éppen az ősíIzráelben
Iétezett egy időrőI időre sorsvetés útján kiutalt közföld, azaz egy közösségi tulaj-
donban lévő szántóföld intézménye. Ez a sorsvetés útján történó kiutalás szakrá-
lis történés volt, amelyre aIőbéI év után került sor, amely hasonlóképpen szakrális
jellegű volt, minthogy Iahvénak a foldre vonatkozó kizárólagos tulajdonjogát val-
lotta meg. AMil<2,5 szerint a,,mérőzsinőrokkivetése,',,Jahvegnilekezetében,, (nn').1p)
történt. E régíszokás természetesen teljes egészébenspiritualizált emlékétőrzi a
Zsolt 76,6,339 Az a felfogás tehát, hogy Jahve a föld Valódi tulajdonosa, a legkevés-
bé sem volt elméleti tantétel; olyan szakrális jogi eÍképzeÍésekenalapult, amelyek
egészen valóságosan érintették Izráelhétköznapjait is. Az azonban feltűnő, hogy
ezekaJahvéról mint a fold tulajdonosáról kialakult, önmagukbanegységes egészet
alkotó elképzelések csak egészen ritkán jelennek meg a Hexateukhoszban és külö-
nösen isIzráel honfoglalásának leírásában.340 Sokka1 gyakrabban van szó azIzráeI
népének(és már az ősatyáknak) megígértföldről. E földre tetL ígéretkörül azon-
ban olyan elképzelések csoportosulnak, amelyek magától értetődően szemben á11-
nak azokkal, amelyek szerint Jahve Kánaán tulajdonosa. E szinte számtalanszor
szóbahozott, föIdre teLL í.1éÍetbenazonban e fold egyetlenewszer sem jelenik meg
Jahve tulajdonaként. Ellenkezőleg, e föld egykor más népekévolt, s a történelemre
vonatkozó terve megvalósítása során Jahve Izráe| tulajdonába adta' Már láttuk,
hogy e földre teEt í4éretaz atyák Istene kultuszának legősibb korszakára nyúlik
vissza. Ez a földre tett ígéret,ame1y je1en van az atyák történetének egészében,ez
határozta meg a Hexateukho sz LémájáL, s ennek megfelelően !őzsué könyvében a
forrásiratok ismét szót ejtenek róla.3a1
Jőzsué könyvének Izráelbevándorlásáról szőIő elbeszéIése (Jőzs 1-10) a rövid,
tömör hitvallás. és himnuszszerű mondatokat nagy ívű, öSszetett történéssé ala-
kította, amelynek kezdete a Ráhábról szóló történet (Józs 2) , vége pedig a Méróm
vízeiné| folytatott csata (Józs 11), s legalább B nagyobb szakaszra osztható (}erikó
kikémlelése, átkelés a Jordánon, Jerikó bevétele, vereség Ajnál, Aj bevétele, a gíbeő-
niak árulása ,lőzsué győzelme e kánaánita szövetségen' csata Méróm vízeínéI).Az,
ahogy az elbeszé!ések e történéseket bemutatják, teológiai Szempontból is figyel-
met érdemel, ugyanis egyrészt az események csúcspontjain (átkelés a Jordánon,
Jerikó bevétele, lőzsué győzelme Jőzs 1,0) mindenkor a történések önmagáért be-
széló csodás mivoltát hangsúlyozzák, másrésztkífejezetten jőzan realizmus hatja

33e4. Alt I,327 k. p.

3a0
Néhányhely:3Móz25,23;Jőzs22,|9;|ásdv.Rad:Verheípenes Land undJahwes Land iu Haxateuch (ZDPY
L943, 79L kk. p.). Az a iózan felfogás, hogy Jahve egy történelmi aktus során adta birtokul Izráelnek
Kánaán Íö|d1ét, egyértelműen eltér.azoktól a számottevó kijelentésektól, amelyekben7zráe| viszonya
a földhöz még félig mitologikus színezetű- Utóbbiak a kánaánita kultúrterület szakrális gondolkodá-
sából erednek, míg az e|6bbiek az ősi Jahve-hit sokkal eredetibb kifejezódései.
Józs 1.,2 k.11.15; 9,24; |0,42; 74,9;21,43;23,5.75;24,13.
3a|

239
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁJA

át őket, amely bonyolult pszichológiai jelenségekre is érzékeny. Alőzs 9 azt mu-

tatja be, miként ad hitelt a hiú Izráel a ravasz gibeóniak Jahvéról zengett dicsére-
tének, miként hagyja, hogy arcátlanul becsapják, és miként válik a nevetséges csel
áIdozatává, mindez pedig egyenesen paródiaszerű és nagymértékű öniróniát tar-
talmaz. Ezek az elbeszélések tehát közel sem tarthatók ősi csoda-elbeszéléseknek,
mivel csak egy olyan korban nyertek formát, amelyben lzráel ábtázoló művésze-
tének realizmusa elérte a maga bámulatos lehetőségeit , azaz akorai királykorban.3a2
Az elbeszéIések e vonulatának a célja és a szándéka eg1érteIműen ,ezen egész
nép,, (Jőzs I,2)bevándorlásának ábrázolása: eszerint aJőzsuévezeLése mögött óri-
ási hadsorban felsorakozó ,egészlzráe|,, (|őzs 3,7.7 stb.) benyomult Kánaán föld-
jére. Az eseményekről alkotott ilyetén felfogás azonban (amint azt már korán fel-
ismerték) nincs összhangban aBír 1',7 kk-vel, mivele jahvista beszámoló szerint a
törzsek hadműveleteikkel saját maguknak foglalták el fóldjüket. Mi több: ha pon.
tosabban megvizsgáL1uk, a }ózs 2_I0 ábrázolása sem foglalja magában azt, aminek
feltárása az elbeszélő céi1a, mivel a Ierikótól A jjálőnigvezető út alig ölel át nagyobb
területet, mint amely egy törzs, például Benjámin tulajdona. AJőzs 2_9 ősi elbe-
szé|és-összeÍúggésérőI tehát kiderül, hogy a honfoglalásról szóló, eredetileg ben.
jáminita hagyomány, amelyhez alózs 10-zel egyr önmagában áIIó efraimita hagyo-
mányt illesztettek, ezt pedig a lőzs 11-ben meglehetősen váratlanul egy szintén
önmagában álló galileai hagyomány követi'3a3 Egyértelműen feszültség van tehát
aközött, amit az elbeszéLés ténylegesen bemutat, és ami az elbeszéIő céIja, aW ez-
ze| a szoveggel Izráe| egészénekhonfoglalását igyekezett leírni, de a szöveghez
képest tű| széLes perspektívába állította azt.Ezt a felfogást azelbeszé7ő azon mon-
data fejezi ki a legtömörebb formában, hogy Izráellózsué vezetésévelaz egész f.ö1-
det ,,egyszerre'' (litlt nll Iózs 10,42) foglalta e|.Ezze|beÍejeződött annak anagy-
szabásű képnek a megrajzolása, amelyet Izráe| a későbbiekben Jahve utolsó üdv-
tettéről alkotott. E kép ennél már valóban nem válhatott egységesebbé. De a rőLa
alkotott végső ítéIetünknem \ehet az, hogy egyéttelműen ,,történetiet1en', képről
van szó, minthogy ezt telies egészébena hit hozta létre, Egyéb történelmi doku-
mentumoktőL e\térően nem önmagában hordozza értelmét, hanem Jahvéról akar
beszélni annak, aki megszemlé|i: így vezette népét|ahve , és így dicsőítette meg
magát! |ahve előtt lzráel mindenkor egység; |ahve történelemben való működése
nem néhány történésben megvalósuló alkalmi megnyilvánulás volt' Jabve az
üdvtörténet során mindiglzráe| egészéve| állt kapcsolatban. E kép nagyszabású
igénnyel Lép Íd' s az ezt követő idószakban ténylegesen felmérhetetlen hatást fej-
tett ki. A folyamat meglehetősen figyelemreméltó: Izráe|lahvénak népe érdeké.
ben végrehajtott történelmi tetteit olyan dicsőségben mutatta be, hogy az naw-
mértékben felülmúlja azt, amit egy korábbi és realistább beszámoló írt le' A hit
olyképpen tette magáévá az anyagot' hory a történéSt abit tárgyátképező belső
vonatkozások alapján jelenítette meg. Ennek azIzráel honfoglalásáról kialakult

y2
Lásd fentebb 51 k. p.
343
A. Alt l, 167 kk. p.;'M. Noth:,/osua 7l k. p.

240
 A HEXATEUKHOSZ TEOTÓGIATA

késói képnek az alapja és meghatároző mozzanata egy bizonyos erőteljes felindu-

lás és |ahve tetteinek dicsérete.3aa
Azígéretföldjére történó bevonulásról és a föld elfogialásáróI szőIő elbeszéIést
követő szakasz azt mutatja be, miként osztották fel a törzsek a területeket (|őzs
1,3-21). Az e történés bemutatásának alapjául szolgáió anyag ismét különös ket-
tősséget eredményez,Lényegében ugyanis egyrészt határok leírásai (}úda, Benjá-
min, Máhír és Efraim), másrészt területek felsorolásai (Júda, Benjámin, Simeon,
Dán) alkotják. Míg a határok leírásai a törzsi határok rend szeréheztartoznak, amely
még az állam kialakulása korának viszonyait tükrözi, a területek felsorolásai azt
az állapotot jelenítik meg, amelyet a júdai birodalom észak\ terjeszkedése során
Jósiás király alatt ért e7.3a5 Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy e Íorrá-
sok összerendezője a föld Józsué alatti felosztásának bemutatásához felhasznál-
ható anyagok tekintetében zavarban volt, s hogy azokhoz a forrásokhoz kellett
tartania magát, amelyek még rendelkezésére álltak' Ennek ellenére kétségkívülel-
hibázott lenne, ha felrónánk neki, hogy áthágta a történelmí ábrázoIás legelemibb
szabá|yait, csak azért, meÍt ilyen késői forrásokat is felhasznált lztáeIbevándorlá-
sának bemutatásához' Az, aki e részben késői felsorolásokat hozzáfűzte a törté-
nelem leírásához, kétségtelenülnem volt a szó modern értelmében vett torténész,
de az, ahogyan a forrásokat felhasználja, mégsem olyan naiv, mint amilyennek
trinik. Inkább azt kellene megkérdeznünk, hogynapjainktörténelmi pozitivizmusa
képes-e helyesen megítélni efÍéleábrázolásokat. Föntebb már láttuk: az, amit }ah-
ve a történelemben lzráe|le|tesz, egységetképez.}ahve a bevándorlás után továbbra
is vitt végbe tetteket Izráellel, így hát az, aki mondjuk a fogság korában élt, min-
den további nélkül képes volt sokkal ősibb forrásokkal teoiógiai egységbe rendezni
azt, ami a dokumentumokat tekintve Jósiás korábőlr származott; szár.rrára mind-
kettő ]ahve egy és ugyanazon történelmi cselekvésénekdokumentuma volt, és
éppen kis híján kortárs dokumentumok felhasználásával váIt ábrázo|ása aktuálís-
sá kora számára,
Amikor lzráelKánaán földjének birtokba adásáról beszéIt, akkor az egészen más
volt, mint ew nagyszabású múltra irányuló emlékezés. |ahve megvallását jelen-
tette e4 amelyet a maga módján minden kornak meg kellett fogalmaznia. E pon-
ton is különösen világos és jellegzetes a Deuteronomista teológiai felfogása, aki
Józsué könyvének részben egymástól igen eltitő elemeit redakciójában egységbe
vonta.3a6 Továbbá nála nyert szé|sőséges vonásokat a honfoglalás fegyveres meg-
valósulásáró1 kialakult felfogás, amely akkoriban már kialakulóban volt. ,,Egy közü-
Ietek e|ű,z ezTet,, (lőzs 23,1,0).3a7 o növelte az ígéretföldjének nagyságát jóval na-
3u Az akérdés, hogy a kánaániták elúzésénekoka nem lehet.e részbert e népek magatartása is, e feltéte-
lek mellett csak sokadrangú lehetett. Viszonylag ősinek trjnik aJózs 77,20 (,,Jahve keményítettemeg
szívüket'. Ezze| szemben az 7M6z 75,76 vagy a3Mőz |8,24 kk. lényegesen többet mondanak a rac!
onális kutatás számára.
34s
A. Alt I, 193 kk.; II276kk. p.
3aó
A teológiailag legjelentó,sebb kiegészítések a következők: lózs 7,|_78;27,43-22,6;23,1_76.
3a7
lózs 5,6;23,73.75. A Deuteronomiumnak azígéretföldjére vonatkozó kijelentéseit illetően lásd fen-
tebb 181. p.

241
 IZRÁIL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLicIA]A

gyobbá annál a területnél, amelyet a felsorolások jeleztek: a délen és keleten fekvő

pusztától egészen Libanonig és azEuÍráteszighúződik (|ózs 1,4; I2,I); s végül ő
beszéle föld paradicsomi javairól és termékenységérőI,3ag A föld birtokbavételével
Jahve végre népét,E nyugalomról tobb helyütt is szó van; ezt
''megnyugtatta,,
kétségkívülannak a deuteronomista formulának kell tekintenünk, amely azt a
legfőbb és végső tettet fejezi ki, amelyet Jahve a föld birtokba adásával lzráellreI
cselekedett. Ezze| az adománnyal |ahve maradéktalanul teljesítette Ígéreteit.3a9
E szempontből aIőzs21',4345 teológiailag kulcsszerepet tölt be általában a Hexa-
teukhosz lezárásában:

,,Igyadtaoda|ahveIzráelnek azegészországot,amelyről esküvel ígérte,hogyatyáiknakadja.

Birtokba is vették, és letelepedtek benne. Nyugalmat is adott nekik |ahve mindenfelől, pon-
tosan úgy, ahogyan esküvel ígérteatyáiknak. Senki sem tudott megállni veltik szemben el-
lenségeik közül. Minden ellenségüket kezükbe adta |ahve. Egyetlen jó szó sem veszett el azok-
bóI az ígéretekból, amelyeket Jahve lzráe|házának tett. Mind beteljesedett.,,

A Deuteronomista itt egy, az ígéretés a beteljesülés viszonyát ér\ntő nagy ívű

gondolatot fejt ki. A már megvalósult dolgok talaján ugyanis még egyszer vissza.
tekint Jahve ,,jő szavaiÍa,, és _ szinte értékelő áttekintést nyújtva _ a már látható
beteljesedéshezviszonyítva megvizsgálja azokat, Azeredmény: egyetlen ígéretsem
,,veszett e1'', a történelem folyamán valamennyi beteljesedett. Jahve IzráeIrevo-
natkozó nagyszabású történelmi terve elérte céIját, s ezze|a Hexateukhosz összeg-
zésete7jes egészében megvalósult.350 Az üdvtörténet újabb szakaszát ennek követ-
keztében csak Jahve ű1ra megkezdődőbeszéde indíthatná el, ennek a távlata azon-
ban itt mégegyáltalán nem jelenik meg. Enagyszabású deuteronomista összegzésen
belül azonban világosan kivehető egy figyelmeztető jellegű mellékzönge is: amint
beteljesítetteígéreteit,Jahve fenyegetéseit is be fogja váltani, haIzráel engedetlen
|esz (Jőzs 23,11 kk.). Ez azitt megjelenő aggodalom annak a következménye,hogy
a Deuteronomista szerint _ ismét egy egyéni vonás! - a föld birtokba adása szoro-
san összefügg a sínai parancsok kijelentésével.3sl A Józs 21',4345 és 23,14 a Hexa.
teukhosz végső és legátfogóbb önértelmezése.Ez azonban korántsem volt az utol-
ső szó, amelyet lzráeI arróLejtett, hogy Jahve birtokba adta neki a földet. Jahvét
mint Kánaán földjének adományozóját a prőféták is megvallják, és Jahve e szere-
pét elsősorban Deutero-Ezsaiás eleveníti fel ismét egészen új vonásokkal.352

Józs 7,73.75; 7I,23; 22,4; 21,43; 23,7.

3a8

|ózs 7,13.15; |l,23; 22,4; 27,43; 23,7.

3a9

350
Vö. továbbá Józs23,|4.
35|
lózs 7,7 k&.;22,5;23,6 stb'
352
A késői próféták egyéni vonása, hogy a sajátos érzelmi töltésú ':s, ,,ékességo szóval nevezik meg a fóldet;
Ez20,6.15; Dán 8,9; II,76.47.45, sót a ,,népek legnagyobb ékességé,'-nek nevezik: Jer 3,79.

242
 .{ IZRAEL FELI(ENTIEI lo

1'' EÍőzetes módszertani megfontolások

Eddigi fejtegetéseink kiindulópontja az a felismerés volt, hogy a Hexateukhosz

Izráelhitvallásának kifejtett formája, amely felépítésénekalapvonalait és kijelen-
téseinek egymásutánját tekintve hosszú idő óta szIlárd formában Iétezett' Mind-
ez e\eve megszabta a feladatunkat: fel kellett tárnunk, miként bővültek űjabb és
(ljabbhozzátoldásokkal e hitvaliás igenegyszerű ősi kijelentései. Minden kor ugyan-
ís azza|a feladattal szembesült, hogy a neki leginkább megfelelő teológiai formá-
ban Í'ejezze ki és tegye magáévá e tételeket. Jahve azonban továbbra is vitt végbe
tetteket lzráelben' Isten népénektörténelmét akkor is a }ahvéval való kapcsolat
határozta meg, amikor már letelepedett Kánaánban, s e történelemben számos
olyan esemény ment végbe, amelynek a Jahve-hit kiemelt jelentőséget tulajdoní-
tott' s amelyet nagy gonddal fel is jegyzett' Bármily fontosak voltak is azonban
ezek az események, sosem váltak hitvallás tárgyává, és nem bővítették ki a már
meglévő hitvallást. Izráel hitvallásának mindenkor része voIt az, hogy Jahve kive-
zettelzráe\t Egyiptomból. De az,hogy Jahve szavatolta Dávid trónjának fenn-
maradását (hogy nyomban a Iegjelentősebb ,,kánon utáni,' tényt említsük), sosem
tartozott e hitvallási tételek sorába. Ezzel a legkevésbésem tagadjuk jelentőségét,
csupán azt áIlapÍtjuk meg, hogy ez az esemény a voltaképpeni, már korán kánon-
ba foglalt üdvtörténet keretein kívül helyezkedett el. Még a késői Deuteronomista
is egyértelműen tisztában van azzaI, hogy JózsuévalJahve Izráe|re irányuló üdv-
történeti cselekvésének nagy korszaka zárult le. |ahve lzráelreirányvlő ,,tette, _
vegyük észre az egyes számot! - a lőzsué utáni nemzedék számára fokozatosan
múlttá váIlk (lőzs 24,31.; Bír 2,7). Mindennek megfelel eg,1 olyan irodalmi és ha-
gyománytörténeti jellegzetesség, amely egyértelműen különbözik attól, amivela
Hexateukhosz esetében találkozunk. Ettől fogva nem szembesülünk a minden
rendezetLséget néikülöző hagyományvonulatok (Sínai-perikópa!) jelenségével. Az
ábrázolás többé nem bizonyos, hitvallást tartalmaző témák egymásutánjához
kötődik, amelyeket minden kornak fel kellett dolgoznia. Az ábrázoIás hagyomány-
történeti szempontbóI egészen más szerkezetű. Nem használ fel többé nagyrészt
kultikus eredetű anyagokat sem, hanem egyre inkább történelmi dokumentumok-
kal dolgozik, sőt már valódi történetírás á11 rendelkezésére. Jóllehet itt is találko-
zunk átdolgozásokkal és egymástól független hagyományok összekapcsolásával,

243
 IZRÁEL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEoLŐGh]A

amelyek következtében az eseményekre vonatkozó újabb és újabb értelmezések

jelennek meg, az ábrázolás ettől fogva azonban mégis hasonlíthatatlanul gördülé.
kenyebb, áttekinthetőbb, és sokkal egységesebben bontakozik ki.
Jahve a honfoglalás után továbbra is vitt végbe tetteketlzráelben.Izráel e Szem-
pontból ű1szerű jelenségként legelőször azt tapasztalta meg, hogy Jahve szükség
idején Fegyverrel védelmet biztosít számára. Jahve valamely izráeIitára bocsátott
karizma révénvédelmezte népét,aki a karizma hatására hirtelen lendülettel a
hadsereg éIéreáILt' Ebben az esetben maga |ahve indult harcra, és az Istentől való
rettegés csodája révéngyőzelmet aratott az el\enség folott. EbbőL az időszakból a
legközvetlenebb dokumentumunk Debóra éneke, amelyben megkapó elevenséggel
fejeződik ki az a csodálkozás, amelyet e ]ahvéval kapcsolatban szerzeLt űj tapasz-
talat váltott ki (Bír 5). Emellett számos, Jahvénak szent háborúk során végbevitt
nagy tetteiről beszámolő eÍbeszélésselis találkozunk. Ezek esetében kétségkívtilmár
valamivel később keletkezett, művészi megformáltságú irodalmi szövegekkel ál-
lunk szemben, amelyekben az eseményekre vonatkozó igen határozott és önké-
nyesen kialakított felfogás fejeződik ki.
Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a Bírák könyvének e ,,Lőrzsí hősökről,',
karizmatikusokról és szent háborúkról szőIő elbeszéléseinem önálló irodalmi for-
rások. Csupán egy jóval átfogóbb irodalmi és teológiai összefüggés, a deuterono.
mista történeti mű részeíÍ<éntállnak előttünk' Csak ez a mű állította az általunk
ismert teológiai összeftiggésbe azokat a bírákról szóló ősi elbeszéLéseket, amelyek-
rő1 még azt sem tud;uk tel1es bizonyossággal, hogy korábban irodalmi formába
foglalták-e már egyáltalán őket. Jóllehet foglalkoznunk kell azzal a formával és tar-
talommal, amely ezeket az e|beszéIéseket akkor jellemezte, amikor még kívül áll-
tak minden összefüggésen, vagyis mielőtt a deuteronomista teológia nagyszabású
módon összekapcsolta volna őket, elsőrendű feladatunk mégis a jelenlegi irodalmi
összefüggés helyes értelmezésekell hogy Legyen' De minthogy a deuteronomista
történetírás egyértelműen tel1es mértékbena csak később megjelenó királyság
horizontján rajzolta meg a bírák korát, az ábrázoIás nézőpontja jelentósen módo-
sult az ősibb elbeszéIők szempontjaihoz képest. Jahvelzráel történelmében tanú-
sított további vezetése során ugyanis éppen a dávidi királyság volt a legjelentósebb
újszerűjelenség. EzakiráIyság nem csak irodalmat hozott létre igen rövid időn belüi,
de önáIló teológia is szövődött köré. A következókben tehát abból indulunk ki, hogy
a dávidi királyság a Hexateukhoszon kívül tetten érhető első nagy, hagyományt
kialakító tényező. A Deuteronomista Izráel történelmét a hontoglalástól kezdve
úgy mutatja be, hogy azerre a királyságra irányul, s ebből kiindulva vezeti tovább
a történelmet a72l-ben és 587-ben bekövetkező nagy katasztrófákig. Elsőként te-
hát az e királyságra vonatkozó teológiai eIképzeléseketkell feltárnunk. Ezt illető-
en újfent azza7 szembesülünk, hogy lzráel e faktummal rendkívül sokféle módon
Vetett számot. Ennélfogva elsőként belülről, legősibb összetevőit szem előtt tart-
va igyekszünk megközelíteni e hagyományvonulatot, majd a hagyománytörténe-
ti kibontakozásnak megfelelően haladunk hátra és eIőre az időben. Csak a késői
deuteronomista történelemábrázolás keretében nyúlik vissza ugyanis oIyan messzi

244
 lZRÁI'L FELKENTIEI

múltra a teológiai reflexió, hogy onnan kiindulva a bírák korának egésze a király-
ságra irányul. (Erről a bírák korára vonatkozó öSszetett történetteológiai felfogás-
rőI ezért csak később ejthetünk szót.) A deuteronomista történetírás azonban te-
ológiai szempontból is egészen radikális megállapításokra jut, amikor is visszate-
kintve utalást teszlztáel és lúda felkentjeinek kudarcára, sőt űgy |átja, Izráe| és
|ahve történelmének egészekatasztrőÍ'áva7 ér véget, amennyiben e történelmet
}ahve felkentjei határozzák meg.

2. A Dáviddal kotott szövetség a történelemben

A dávidi királyság a torténelem tiszta Világosságában jött létre; azaz más jellegű,
mint a babilóniai királyság, amely ,,kezdetben, az égbőLszállt aIá,, .1 Ekképpen va-
lóban nem sajátja semmiféle mitikus méltóság. A történelmi szövegekbőlvilágo-
san kitűnnek azok a meghatároző je|entőségű politikai szakaszok, amelyek során
végül Dávid lzráelr egészének királyává emelkedett. A Dávid felemelkedését elbe-
szélő irodalmi alkotás (1Sám 76,74-2Sám 5 ,72) igen jőzan, valósághú módon mu.
tatja be azt abonyolult utat, amelynek során az egykori katona Saul, majd a filisz-
teusok szd'gálatába állt, s végtil IzráeI egészének kiráIya lett. A későbbi teológiai
értelmezések semmit sem változtattak ezen a képen. Csak a Krónikás nem mert
többé, a maga Dávidról alkotott képe tisztaságának megőrzése érdekében, helyet
adni mrjvében a dávidi királyságot mege|őző részben sötét eseményeknek. Művét
ezért Dávíd lzráe| egészénekkirályává történő megválasztásával kezdi (1Krón
11,1 kk.)' De éppen a csupán pozitív elemeket kiemelő szerkesztés következtében
tűnt el a Jahve felkentjéről rajzolt kép egyik döntő jelentőségű vonása. A korábbi
ábrázolások a felkentet ugyanis _ nagy buzgalomm aL, űgy tűnhetl - a maga teljes,
esendő emberi mivoltában, sőt olykor igencsak megbotránkoztatő helyzetekben
mutatiák be. A felkentet lehetetlen - például az egyiptomi király-mito|őgiához
hasonlóan _ az istenség megtestesülésének tekintetni!
Az imént említett, a Dávid életénekelső szakaszfuőI szőlő történet mai formá-
1ában három , egymást Lényegébenkizárő e\beszéIésttartalmaz, ameIyek kivétel
nélkül arról a pillanatról szándékoznak beszámolni, amikor azIf1,i Dávid gyermek-
korának rejtettségébőI eIőszőr jelenik meg valamilyen nyilvánosság előtt. Mind-
három elbeszéléstisztában van azzal a magasrendű kultikus méltósággal, amely
ezen ifjúnak később osztályrészéül jutott; sőt ezvolt az oka annak, hogy egyáÍta-
lán felmerült Dávid élete első szakaszának kérdése,Az első elbeszé|és- amely sze-
rint Dávid lantjátékoskéntkerült Saul udvarába (1Sám 1ó,14 kk.) - önmagában
véve nem tartalmaz semmiféle vallási jellegű végpontot. A második szerint azifjű
Dávid a katonai táborba kerül, ahol egy emelkedettbeszédet tart, és egy hatalmas

l
oAmikor a kirátyság alászá|It az égbő!, a királyság (először) Eriduban volt,. ',, Igy kezdődtk az ősi bab!
lóniai királyok listá|a' AoT 147; ANET 265 p.; magyarul in Harmatta János (szerk.): Obori keleti töné-
neti chrestomathra. Budapest, 1965,85. p.

245
 IZRAEL TORTÉNETI HÁCYoMÁNYAINAK TEOIóCIÁ]A

tettet visz végbe (1Sám 1Z,1 kk.). Csak a harmadik, kétségkívüla legkésőbbi elbe-
széIésszámolbe vallási jelIegű elhívásról, s eszerint Dávid kiválasztása és felkené-
se már gyermeld<orában megtörtént(1Sám 16,1 kk'). Itt tehát már egy késői értel-
mezés jelenik meg, amely a dávidi királyság vonatkozás ában egy attól eredetiieg
idegen eIképzeIést alkalmaz: a Jahve által kiválasztott szerrréIyt egy prőféta előze-
tesen kijelöli. A vallási indíttatású elbeszélés történelmi szempontból tehát téved.
Másfelől éppen ez az e7beszélés emeli ki leginkább ezen Isten által létrehozott te7-
jesen váratlan és érthetetien új kezdetet, tekintve hogy }ahve e különös kiválasz-
tását a karizmatikus Sámuel sem volt képes megérteni. Ez az eIbeszéIés sem hall.
gat1a el, hogy a felkent éIete a továbbiakban koráitsem haladt egyenesen a szakrá-
lis tisztség fe1é. EllenkezőIeg, Dávid e\őszór bonyolult világi politikai ügyekbe
keveredik bele, amelyek a legkevésbésem utalnak arra, hogy céltudatosan e tiszt-
ség elnyerésére törekedne. Sőt Dávidot, amint az abeszámolókból egyértelm,ilen
kidenil, emberi kezdeményezésreválasztották meg királly.á - először }úda (2Sám
2,4), majd amellett lzráel (2Sám 5,3) királyává is _, mégpedig,,a júdai férfíak,,,
később pedíg,,Izr áel valamennyi véne'' ösztönzésér e.2
Jahve csak később igazol1a Dávid trónját, és szavatolja fennmaradását, ,,amikor
a kirá1y palotájában (|eruzsáIemben) lakott,, (2Sám7,1), azúgynevezett Nátán-
jövendölésben, Az elbeszéIésbenez az esemény összekapcso1ódik Dávidnak egy
templom ÍeIépítésérevonatkozó, Jahve által elutasított tervével, s igy aze\beszé-
Lés egészéta következő gondolat határozza meg: nem te építesznekem házat, én
fogok házat építenineked.3 A Nátán-jövendölés szővege mindamellett szintén
különböző felfogásokat képviselő rétegekre oszlik.a A legősibb, az 1'_7, 1'Ib, 16'
versekben még felismerhető felfogás szerint JabveígéreteÍ<zárőIagDávidra irányul.
Egy későbbi rétegközéppontjában már csakis Dávid utódai állnak. E hagyomány
mögött tehát szemmel láthatóan a későbbi nemzedék törekvései húzódnak meg,
amely nemzedék a Nátán-jövendölés tartalmát kiterjeszti azokra, akik ,,ágyékod-
ből származni fognak''. Megint csak más megfogalmazás taláLhatő a22-24 versek-
ben, amelyekben a nagy íg&et a királyról átszáLl Isten népénekegészére, Azlly
módon kiterjedt ígéret_ amelyet később ltr 'rot1-nak neveztek (Zso\t 2I,8; 89,
25.29.34; Ezs 55,3) - Iényege az vo|t, hogy Jahve ,,házat fog építeni'' Dávidnak,
megsz1lárdítja uralmát, s felajánlja neki, hogy fíává fogadja: |ahve a felkent atyja
lesz, az pedlg az ő fia. A Nátán.jövendölés ősi formáját tehát már csak töredéke-
sen ismerjük.5 A későbbiekben többszörösenkiegészített elbeszélés áll előtttink,

1A A! n' 41 kk' p.; M. Nolh: cott. König Volk in Af,, zThK7950,157 1d<' p., különösen 15ó k. p.
|. Wellhausen, Die Composition..des Hexateuch, 257. p.
3

aA következőkben L' Rost: DieÜberlieferungvon der Thronnachfotge

Davids (|926),47 W. p' irodalmi elem-
zésétkövetiük. A szöveget illetően vö. továbbá van der Bussch e: Le Text de Ia prophetie de Nathan sur la
dynastie Davidique (AnalectaLovaniensia Biblica et Orientalia, ser. II fasc. 7,7948). Az egyiptomi udva-
rl stílus megfogalmazásaival fennálló stíustörténeti összefiiggésekhezlyilit új anyagot S. Herrmann,
Die Königsnovelle in Agypten und Israel (Wissensch. Zeitschr. d. Karl Marx Universitál Leipzig; Gesell.
schafts- und sprachwissensch. Reihe, 3. évfolyam |953/54,33 kk. p.).
5
A 2Sám 7 alapián ennek tartalmát terjedelmes formában fejti ki a Zsolt 89, amely ugyan egészébenvéve
késői keletkezésú(vö. a dávidi uralkodóknak a 31. versben megielenő alávetését isínai iörtvénynek a
268. oldallal!), mégis (különösen a 20-30 versekben) igen ősi hagyományokat foglal magában.

246
 IZRAEL FELKENT]EI

amelynek legősibb megfogalmazása nem származhat a Salamon előtti korból, de

amelyben töredékes formában a legósibb jövendölésbő1származó megfogalmazá-
soknak is helyet adtak. Ezzel szemben ,,Dávid utolsó szavaI,, (2Sám 23,1 kk.) sti-
lisztikai és tartalmi Szempontból jóval korábbinak tűnnek. Ezek is utalnak Jahve
Dávidnak tett jelentős ígéretére,s olyan elképzeléseket érintenek, amelyeket vol-
taképpen már a 2Sám7-ben is elvárnánk: Jahve örökké megmaradó szövetséget
(n!il n'.u) kötött Dáviddal. Ahéber fogalmi világot tekintve ténylegesenezazegyet-
len pontos és megfelelő kíÍejezés,minthogy itt egy kedvező hatású megállapodás-
róI van szó, amely a két partner kapcsolatát illetően minden időkre új jogi helyze-
tet teremt' Ugyanezt fejeziki a nagy jelentőségű Zsolt 732 is, amikor }ahve eskü-
jétemlíti(11.vers)'EJahveáltallétrehozottjogiviszonylegfontosabbúj mozzanata
kétségkívülaz volt, hogy }ahve a királyt fiává fogadta' Ennek olyan következmé-
nyei vannak, amelyeket természetesen csak később ismertek fel teljes egészükben.
Ezekről a későbbiekben még szót kell majd ejtenünk.6 }ahvénak,,gondja lesz fe|-
kentje mécsesére', (Zsolt 132,1,7) - ez azígéretDávid utódait még hosszú ideig
foglalkoztatni fogja.7 A Nátán-jövendölés koré tehát igen kiterjedt hagyomány
szövődött, ami kis méretekben az összetett rétegződésCt2Sám7-bőI is kitűnt. Jah-
ve ezenígéretétugyanis soha többé nem felejtették el. A későbbi korok során foly-
tonosan újraértelmeztékés aktualizálták. Ebben reilik minden messiási várakozás
történelmi eredete és legitimáció;a is.8
Az azonban megint csak jelIemző,hogy a Nátán-jövendölés nem önmagáért és
önálló elemként á1I az oszövetségben, akárha egy újszerűen érte7mezett Isten és
ember közötti kapcsolat vallási kiÍejeződéseként. EllenkezőIeg, a Nátán-jövendö-
lés voltaképpen a |ahve által meghatározott történelem egy egészen űiszerű mő-
don megjelenó állandó tényezőjeként jelentős' Az irodalmi e7emzés alapján ugyan
úgy tűnik, hogy a 2Sám7 egykor önálló eIbeszélésvolt' Ez azonban nem tartha-
tott hosszú ideig, minthow az elbeszéIéstmár egészen korán (Salamon idelén4)
az egyik legjelentősebb összetevőként dolgoztákbele a ,,Dávid trónjának utódlá-
sárőI,, szőIő nagyszabású történetbe. A Dáviddal kötött szövetség eseményétte-
hát nyomban egy szdes ívrj történelmi összefüggésbe áliították. Ennek következ-
tében azonban jelentós mértékbenmódosult az e|beszélés nézőpontja, minthogy
az ábrázolás középpontjában ekkor már nem csak a tényleges történelmi esemény
áll, hanem megJelenik az akérdésis, hogy milyen hatása volt a történelemben, s
hogy miként igazolódott az egymást követő súlyos belpolitikai konfliktusok so-
rán.Igy tehát a feladatunk csak az lehet, hogy helyesen megértsük e művészi,
kultúrtörténeti és teológiai szempontbóI egyképpen nagy jelentőségű, mri alapve-
tő jellegzetességeit' 9

ó
Liísd alább 273 k.' 277 k. p.
7 Ezenígéret jelentőségérőla deuteronomista történeti műben lásd a|ább277.
8
A. Ált II, ó3 k. p.; L. Rost, Sinaibund und Davidsbund, ThLz 1947, 129 kk. p.
9
A következőkhöz: L. Rost: Die Überlieferung uon der Thronnachfolge Dalid; G926); v. \ad: Der Anfang
der Ceschichtsschreibung im atten Israel, Archiv. ftir Kulturgeschichte, 1944,1 kk. p.

247
 IZRÁEI ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLTGIÁIA

Az eddígiekben érintett nagyszabású' számos, eredetileg önálló elbeszéIői egy-

ségből felépülő irodalmi mrjvektől eltérően ez a mű (néhány irodalmi k\egészítés-
től eltekintve) e|ejétő|végéigirodalmiegységetalkot. Tehát már csak irodalmi Szem-
pontból is kiemelt jelentőségri és kilönleges igényekkel fellépő történelemábrázo-
lássalállunk szemben' Amint mondottuk, szinte minden utólagos összeillesztést
nélkülöző, zárt irodalmi szerkezete alapján eleve jóval egységesebb szellemiséget
és teológiát várhatunk el tőle, mint azon irodalmi alkotások esetében, amelyeknek
a részei is minden esetben a többitől függetlenül alakultak ki. A művet ténylege.
sen egyetlen nagy feszültséghatározza meg: akezdetén bizonyos disszonancia je-
lentkezik, a királynő termékenységének megállapítását (2Sám 6,23) ugyanis köz-
vetlenül a Nátán-jövendölés követi. tzzel megjelenik a mű témája, és előáll a fe-
szültség: miként fogja teljesíteni ígéretét]ahve ilyen körülmények között, miként
f'og ,,házat építeniDávidnak',4 E helyütt is az az ősi elbeszélői mozzanat ,,kelti fel
az érdel4ődést'', hogy terméketlen az, akinek a hivatása az anyaság lenne. Ez a fe-
szüItség egészen a végső szakaszígébren tartia az olvasó figyelmét, amikor is a prob-
léma fokozhatatlanul drámaivá válik: ,,Ki fog királyunk trónjára ülni és ki uralko-
dik utána4'' (1Kir 1,20)' Az ekezdet és evég, azaz Salamon trónra lépéseközé he-
|yezettesemény-összefiggésigen sokrétegű, és igen sokszínűen ábrázoIjaa politikai
és emberi problémákat. De ennek során is ismételten sötét színekkel jelenik meg a
legfőbb kérdés: Amnón, Dávid elsőszülött fia önnön féktelenségének, Absolon pedig
túlságosan nagyra törő terveinek áldozata lesz' Az a még mindig szóba jöhető le-
hetőség is megszúnik, hogy esetleg Saul egyik 7eszátmazottja lehetne Dávid utó.
da' Végül a későn született Salamon jelenik meg lehetséges utódként. |og szerint
ugyan Salamon mostohabátyja, Adónijja támaszthatott volna igényt a trónra,
Nátánnak és Betsabénak azonban az utolsó pillanatban sikerült trónra ültetnie
Salamont. Vetélytársát, Adónij j át Salamon ezután háttérbe szorította,
Azt, aki teológiai szempontból vizsgálja e történeti művet, elsősorban a iagy-
mértékbenvilági jellegri ábrázolás bilincseli le. A történetíró kiemelkedően művé-
szi módon rendezte olyan jelenetek egymásutánjává azl'gen bonyolult eseménye-
ket, amelyek kivétel nélkül a realista ábrázolás mesterművei. Kétségkívülarra tö-
rekedett, hogy megismertesse az olvasót a nemrégiben létrejött királyi birodalom
bonyolult politikai he|yzetéve|' különösen is azokkal a problémákkal, amelyek
,,Dávid házára, , a még csak történelmének kezdetén álló dinasztiára nehezedtek.
Izráel írodaImában teljességgel újszer,3 jelenség volt, hogy egy elbeszéIéspolitikai
és az áIIamberendezkedését érintő problémákkal foglalkozik, de éppily újszerűek
voltak azokalehetőségek, amelyek azemberábrázolás tekintetében ezenírő rendel-
kezésére álltak. E helyütt valóban 1ellemábrázolásokkal találkozunk. E jellemek kö-
zú| a legnagyobb szerepe Dávidnak van, akit nagymértékűlelki ambivalencia jel-
|emez. Allamférfiként kiemelkedően széles látókörű volt, emberileg viszont szá-
mos szenvedély gyötörte, amelyek elhatalmasodásával bűn elkövetésére is képes
volt, mindig kész volt azonban nagyszabású tettek végrehajtására, ha pedig sze-
rencsétlenségérte, megőrizte méltóságát. oregségre jutva azonban meg kellett
tapasztalnia , hogy ragyogása kioltódott, s hogy az egykor őt övező népszeÍtséget

248
 IZRÁEL FELKENTJEI

és tiszteletet már fiai élvezik. oly gyenge volt, s olyannyira rabjává vált fiainak,
hogy az bűnnévált, s a pusztulás közelébe sodorta trónját. De e sokszínrj dráma
egyéb alakjai is kivétel nélkül jelIegzetes szeméIytségek: a király fiai, a zsoldosve-
zérek, a|ázadők, az asszonyok, és azok, akik a nép köréből származnak, Ez aleg-
kevésbésem erőltetett, de rendkívül beható művészi pszichológiaí ábrázoIás nagy-
mértékbenmeghaladja az ősibb elbeszélésekemberábrázolásának lehetóségeit, s
ebben újfent igazolódik, hogy e történetíró rendkívülnyitott a világra, tekintve hogy
az áLtala bemutatott személyek végképpnem tekinthetők ,,vallási iellemeknek','
S zer etetet és gyűlöletet, mesterkedéseket, d ölyf öt, megalázt atás oka t, alat t omo s-
ságtő|és valódi hűségrőI tanúskodó tetteket vonultat fel a gondolkodó olvasó előtt,
anélkül hogy elmarasztalná azt, ami sötét, vagy dicsérné azt' ami tiszta. Az őkori
Keleten egyednlá|Iő az a szabadság, amelyet ez az írő megőrzött a királlyal szem-
ben. Másfelől teljességgel távol áII tőLe, hogy szelzációkat vagy szőbeszédet tár-
jon azolvasó elé. A mű egészétegy kifinomult, hűvös szellemiség h atározza meg.'o
Minthogy az e|beszé|ő rendkívül érdekes történések bemutatása során hűvösen
tartózkodik minden közvetlen íté|ettő,, s mivel szenvtelen távolságtartással szemlé-
li a dolgokat, az olvasó természetesen annál élénkebben kutatja a történetíró fel-
fogását. Jóllehet az események mögött rejtőzik, a figyelmes olvasó szükségképpen
felismeri ezE. Az elbeszéIő ugyanis nem véletlenek vak játékát mutatia be, elbe-
szé|ésébena szó legkomolyabb értelmében sorsok teljesednek be' Az olvasó az ew-
mással szorosan összekapcsolódó bűn és szenvedés láncolatát kísérheti szemmel.
Bármiféle elvakultság' a rang vagy egyéb kívánság megvalósításának bármiféle
csábítása brjnre viheti ezeke táz eÁbeieket, ami azitán pusztulásuk at okozza. Igy
történt ez Amnón, Absolon, Adónijja, Ióáb, Ahitófel és Seba esetében. Mindezek-
néI még súlyosabb a király bríne, különösen az, amelyet Úriás ellen követett el,
valamint a gyermekeivel szemben tanúsítottgyengesége. Nátán már korábban
megmondta, hogy amit Dávid titokban követett el Uriás e|Ien, az a nyilvánosság
előtt fog megtörténniveIe, ,,egészlzráelelőtt és napvilágnáI,, (2Sám1,2'72). Kevés.
sel ezután Absolon egy állami aktus alkalmával tervének jelzésérebirtokba vette
apjának, a királynak háremét (2Sám 16,22) ' E helyütt az egész történelemábrázo-
lást meghat ározó nemeszisz-gondoIat egyszerre egy prőf'éta kijelentésében Íejező-
dik ki. A történelmet rejtve irányítő ius talionisban maga Isten jár el a vétkessel
szemben. A teológus is helyesen teszi, ha először hagyja, hogy teljes mértékben
hasson rá e komorságában is kiemelkedő világi történelemábrázolás, Ennek a tör-
ténetnek bizonyos szemPontból valóban az az alapvető meghatározottsága, hogy
azokat az embereket mutatja be, akik, úgy tűnik, önmaguk s a bűn és szenvedés
önmaguk okozta tragikus körforgásának áldozatai , Ezért az elbeszéLés végén, ami-
kor Salamon elfoglalja a trónt, az olvasó valójában nem könnyebbülhet meg; túl
sok sötétséget kellett eddig v ég\gnéznie.

10
Ezzel kapcsolatban is igaz az, amit Thuküdid ész történetírásáról állapítottak meg: ,,egy olyan kifino-
multsággal kell számolnunk, amelyről nem könnyíi fogalmat alkotnunk,,' K. Reinhardt: Von,Verken
und Formen (1948),269. p.

249
 lZRÁrL ToRTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEoLóGIÁÍA

Ez a tőrténetíró, aki minden illúziótól menlesen mutatja be a szereplők játékát

a politika színpadán, azonban mégiscsak teológus, sőt igen határozott elképzeIé-
sei vannak arról, hogy Isten milyen kapcsolatban van e történelemmel.11 Mind-
össze három olyan hely van, ahoi kitejezett formában beszél Istenről. Ezek azon-
ban alapvető jelentőségűek. A 2Sám II,27-rőI, a 12,24-rőI és a 17,1'4-ről van szó.
Ezek kivétel nélkü1 csupán egyetlel rövid Istenre vonatkozó mondatot tartalmaz-
nak, amely, úgy tűnik, semmiképpen sem kapcsolódik a rendkívüI profán össze-
fúggéshez,Leginkább még a Betséba-történetben szerep\ő kijelentés tekinthető az
összefüggés SzeÍVeS részének:,,De Jahvénak nem tetszett' amit Dávid elkövetett.''
E kijelentés a történet folytatásának megértéseSzempontjábőI természetesen igen
jelentős. A valamivel ezután megszületett kis Salamonról teljességgel váratlanul a
következót mond;a az eIbeszéIő: ,,Jahve pedig a szeretetébe fogadta őt.,, Atötté-
netíró ugyanis nem kevesebbet, mint az emberekre vonatkozó isteni ítéletettáÍta
az olvasó elé. E helyütt azonban egy ,3jszd'öttrőIbeszé1, s még csak meg sem kísé-
rel magyarázatot vaw megokolást adni arra vonatkozóan, hogy miért választotta
ki Jahve ezt a gyermeket, s hogy miért fordult f.e|é. Az olvasónak a |örténet végén
ez a mondat is eszébe fog jutni. A legjelentősebb azonban a harmadik hely, amely
Absolon haditanácsánaL< alezárásátképezi, amelynek keretében Ahitófel és Húsaj
előadják a maguk haditervét. Ez jelenti voltaképpen az egész elbeszéIés forduló-
pontját. A történetíró újfent megszakítja elbeszéIését,s Istenről tudósít: ,,Mert
Jahve úgr1rendelte, hogy meghiúsuljon Ahitótel jó tanácsa, és így veszedelmet
hozzon Absolonra.', E szaI<asz helyes megértéséhezemlékezetünkbe kell idéznünk
egy korábban elbeszélt jelenetet' Amikor Dávid mintegy elmenekült Jeruzsálem-
ből, megtudta, hogy megbízhatő tanácsadója, Ahitófel aIázadők pártjára állt, s
ekkor így imádkozott: ,,Kérlek, }ahve, hiúsítsdmeg Ahitófel tanácsát''' Ezt köve-
tően Húsaj járuIt e|é, hogy felajánlja neki szolgáIatait, éppen ott, ahol ,,Istent imádni
szokták'' (2 S ám 1 5,3 1 k. ). Később pedíg ő v ezette fé|re, mesteri beszédével, Absolont
és hadseregénekvezetőit' Történetírőnl< egyértelműen ,3gy vé|ekedik e történés-
rőI,hogy itt maga |ahve lépett közbe, meghallgatta felkentjének imádságát, és el-
hárította a trónjára leselkedő veszéIyt,
Ez a tőrténelemszemlélet arról tanúskodik, hogy egy egészen új felfogás alakult
ki Jahvénak a történelemben megvalósuló cselekvését illetően. A korábbi elbeszé-
lőknél Jahve történelmi cselekvése elsősorban a csodák formájában nyilvánulmeg,
egy vezető karizmájában, katasztrófákban vagy hataim ának egyéb jelszerű igazo-
lásaiban. }ahve cselekvése elsósorban szakrális intézményekhez (a szent háború-
hoz, a frigyládához stb.) kapcsolódott. Mindez ekkor teljes egészébenmegválto-
Zott. Soha nem történik csoda, és a történésekben sohasem találunk egy szakráIis

1l
A történész E. Meyer az elsók között ismerte fel e történetírás jelentőségét és eredményeit (Ceschichte
des Altertums II, 2, Í193|), 284 kk. p'). E. Meyer mindamellett nyomatékosan hangsúlyozta e töIténe-
|emábrázolás tökéletesen profán jellegét. ,,Teljességgel távol ál1 tőle minden vallási színezet és minden,
természetfölöt!i vezetésre vonatkozó gondolat; a világ folyását és az események láncolatában az em-
ber tulajdon vétkénkeresztü1 megvalósuló nemesziszt teljességgel tárgyilagos módon ábrázo|ja, (tgy,
amint az a kÜlső szemlélő számára látható.'' I. m. 285. p.

250
 IZRÁEL FELKENT]EI

helyet, bizonyosfajta szent középpontot, amely anagyszabású, történelmi tettek

kiindulópontjaként szolgálhatna. Az emberi események közötti oksági Lánchézag-
talanul zárt, Az elbeszéIő sosem hagy szabadon egy olyan helyet, amely kapcsoió-
dási pontot nyújthatna a történelemreirányulő isteni cselekvés számára. Hiába is
keresnénk egy olyan szent középponto!' amely a zavaros menetű történés szem-
mel látható vagy rejtett alapja lenne. Ez a történelem egy tökéletesen proÍán tér-
ben játszódik le, a benne ható erők pedigkizárőlag olyan emberektől származnak,
akiket korántsem sajátos vallási moz1atőrugók irányítanak. A történetírónak azon-
ban egyáItalán nincs már szüksége az ábrázolásokban mindeddig szokásos eszkö-
zőkre, tekintve hogy egészen más felfogással rendelkezik a történelmet irányítő
isteni tevékenységmibenlétéről. Jahve cselekvése átfog minden történést. Nem
jelenik meg többé bizonyos idóközönként végbemenő szent csodákban, hanem tel-
jességgel eltűnik a természetes tekintet elől. Mindamellett folytonosan áthatja az
élet valamennyi területét, a nyilváno s és az egészen rejtett szf'érát egyaránt, a val-
lásit csakúgy, mint a teljességgel profánt' E történelmi cselekvés különösen az
emberi szívben tevékeny, amelynek ösztönző erőit és elhatározásait Jahve szuve-
rén módon felhasználj a történelemmel kapcsolat os terv éhez.12
A Dávid trónjának utódlásáról szóló történet ekképpen tehát határozott teoló-
giai értelemben történe tírás' Ez azonban nem egyszer(ten azt jelenti, hogy áLtalá-
nos vezetés-történetróllenne szó, amely feltárja Isten mindent jó végre segítő te-
vékenységét,amint azzalpé\dául a József-történet esetében találkozunk. Az elbe-
széléstárgya itt sokkal sajátosabb jellegű: a középpontban a felkent éstrőnja, azaz
a messiási probléma ál1.13 Hiszen a mű maga ís azzaIkezdődött, hogy Jahve szava-
tolta Dávid trónjának fennmaradását. A történet előrehaladtávaI az olvasó ugyan
egyre inkább kételkedik abban, hogy ez meg is valósulhat, míg a végénmégis el-
foglalhatja a trónt az, akit Jahve már korábban szeretetébe fogadott. A történetíró
célja tehát azvolt,hogy Eeltárja, miként kezdett beteljesülni Nátán jövendölése.
Jahve teljesítette adott szavát. Azígéretbeteljesedése azonban egészen váratlan
módon valósult meg: a felkentnek mélységes mega7áztatást kellett szenvednie, s
trónja csaknem aLázadás áIdozatáulesett. Ebben a történeti műben nyilatkozott
Izráel először Jahvéról és leruzsáIemben trónoló felkentjéről, éspedig minden mi-
tikus elemet nélkülöző módon. A felkent ábrázolásában megnyilvánuló realizmus,
származásának és életénekprofán körülményei példa nélküliek az ókori Keleten.1a

12
E Jahve történelmi cselekvésére vonatkozó felfogás következtében egy egészen,3i elbeszé|ő technika
alakult ki: a történelmi összefüggések úgy jelennek meg, hogy a világon belüli okok tökéletesen illesz-
kednek egymáshoz. Csupán egy helyütt hűzza eI az e|beszé|ő a függönyt, s tárja egészen röviden az
olvasó elé a felszínen érzéke|hető ielenségek mögött működó isteni erőt. Vö. |Kir 12,15 vagy Bír 9,23.
13
A,,messiási, szó művünkben a ma8a sajátos ószövetségi értelmébenszerepe|, azaz a Íe|kentre vonat.
kozik.
14
A történetfuás minden formája előtt már elózetesen létezik bizonyosfa|ta átfogó kulturális tudat (E'
Schwartz, Cesammelte Schriften I, 1938, al k. p.). A Dávid lányának utódlásáról szóló történet szoro-
san összefügg a salamoni felvilágosodással, amelynek következtében a korábbíIzráelhezképest na8yon
modern szellemiség alakult ki (lásd fentebb 52-p.).E történet egyideiűltegaztisbizorryítja, hogya fel-
világosodás nem szükségképpen a vallási alap elvesztésével megy végbe.

257
 IZRÁEL TORTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEotTcIÁIA

Igaz, hogy e helyütt szó esik a felkent szenvedéséről is, és nem hagyhatjuk figyel-
men kívül, hogy micsoda élénkszínekkel rajzoIképet azelbeszél,ő a hatalmi jeleit
nélktilozó kká|yrőI, aki elhagyja palotáját, trónját s még a frigy|ádát is, míg ki nem
derül, hogy |ahve kegyelmes lesz-e hozzá (2Sám 1.5,77 I<k.), ezekben a szenve-
désekben azonban éppenséggelnem rejlik semmiféle szakrális mozzanat. Nem lé-
tezik semmiféle olyan szertartás vagy kultikus szokás, amely alapján ezek megva-
lósulnának. De az,hogy ezel< a szenvedések rendkívül profán jellegríek, teológiai
szempontból sokkal jelentősebb, mint azok a felkent szakrális szenvedésérőI szőIó
igencsak kérdéses szövegek, amelyeket újabban kimutathatónak vélnek ,15 Ez akép
akkor sem változik ;elentősen, ha egyes panaszzsoltárokat - amely elképzelésűjab-
ban ismét elter;edt - királyzsoltárnak tekintenek'16

A királyi Eisztségre vonatkozó legősibb elképzelések megértéséhezfigyelembe kell

vennünk a 2Sám 24 elbeszé|ésétis, amely szellemiségéttekintve hasonlíthatatla-
nul korábbi a Dávid trónjának utódlásáról szóló történetnéI. Azisteni világ itt még
egészen valóságosan belenyúlik az emberek v\lágába, s kedvezőtlen Vagy jótékony
hatásait közvetlenül észlelik. Az elbeszélés kezdetén a szerző a puszta történelmi
beszámolókat idéző tárgyilagossággal tudósít arrőI, hogy Jahve haragja ismét fel-
lobbant IzráeIIeI szemben, s hogy Dávidot felingerelte népe ellen. Később hasonló-
képpen magától értetődő dolognak tartja, hogy az öldökló angyal mindenki szá-
mára láthatóan jelent meg Jeruzsálem felett. A Dávid áital elrendelt népszámlálás
egyérteIműen katonai célokat szoIgáIt, vagyis mintegy a hadsereg megreformálá-
sát célozta. Ez az intézkedés éles fordulópontot ielentett, az ősi Szent háborúk
helyébe ekkor már a Eervszerűen Vezetett háború,zás lépett. Dávidnak számokra
voli szüksége,hogy mérlegelhessen és intézkedhessen. A kíráIy ezzel súlyos bűnt
követett eI, ,,esztelenül cselekedett,,, azaztudatosan megsze1tea szakrális éIetegyik
tötvényszerűségét.l7 Dávid ezután azonban nem olyan büntetést szenved, mint-
ha a nép egy ewszerű tagja lenne. Kitüntetett he|yzetben van, ő Jahve felkentje, s
ez abban f'ejeződík ki, hogy saját maga választhatja meg büntetését, vagyis egé-
szen egyedúlálló döntésekkel kell szembenéznie. Az e|beszéIés egyérte|műen ab-
ból indul ki, hogy a k\rályválasztása során még igen sok mindent vihet jővagy rossz
végre, Dávid - így kell értenünk a szakaszt - a legsúlyosabb büntetést, a pestist
választja, amely közvetlenülJahvétól származő csapásnak számított.18 A korabeli
olvasó szárnára ez te\1ességgel meglepő volt, hiszeÁ abban az időben ki is válasz-
tott Volna egy emberektől származő csapás helyett közvetlenül az Istenség által

15
A.Benlzel:Messias, Moses rediuivus, Menschensohn (7948),1ó kk. p.; A. |ohnson: Sacral kingship (1955),
104 kk. p.; H. Ringgren, Z,/.W 7952,139 kk. p.
1ó
S' Mowincke|: He that coneth (1956),11 k. p.
'7
A népszámlástól való vallásos félelem jelenségévelsok helyütt taliílkozhatunk. Ismeretes az a vezeklés
(lustratio populi Romani), amelyet Servius Tullius király a hadsereg körében véBzett számlálás miatt
szabott ki. Livius, I, 44.
18
A népet sújtó büntetést ,,uralkodói büntetésnekn kell tekintenünk , azaz a tulajdonán esett kárként és
annak megfogyatkozásaként érinti a királyt. D. Daube: Studies itt biblical law (1947), |61kk. p.

252
 IZRÁrL IELKENT]EI

kimért büntetésti AzeIbeszé\ő rendkívül drámai döntést tár elénk. Dávid egészen
szokatlan dolgot tett, de az isteni harag sűrű fátylán keresztül éppen így vetette
oda magát Isten szívére.
Az e|beszéIésJeruzsálemre vonatkozó [epög )óyos volt, amely aÍra a kérdésre
adott választ, hogy miként épült fel az egykort kánaáni jebúszi városban Jahve
oltára. A válaszból kitrjnik, hogy jahve e kegyelmi rendelkezése előtt a telkent
mélységes megaláztatást szenvedett, de mivel bízott Jahve könyörületében, elér-
te, hogy minden üdvös véget érjen. Az elbeszéLés különös kezdete nézetem szerint
csak a vége alapján érthető: ha a történet végül }ahve rendkívül jelentős kegyelmi
rendelkezés évelértvéget, ez nem valósulhatott meg egy emberi vétek hatására. Ha
az egymáshoz kapcsolódó események végpontja az isteni üdvösség effajta kinyi-
latkoztatása volt, ennek Jahvétól kellett kiindulnia. A Krónikás már nem volt ké-
pes elviselni ezt az éles teológiai feszültséget' s azt mondja: ,,A Sátán vette rá Dá-
vidot. .,,, (IKrőn 21',I).

3. A felkent birodalma és tisztsége a királyzsoltárok szerint

A Dávid utódairól szóló történet inkább kívülről mutatta be Dávid trónját, a tör-
ténelem folyamán rá leselkedő veszéIyeket és azt, hogy miként maradt fenn. Az
oszövetségben azonban olyan szövegeket is találhatók, amelyek bepillantást en-
gednek a Jahve felkentjével és trónjával kapcsolatos elképzelések belső körébe, és
olyan szilárd meggyőződés és változatossá g 1eI\emzi őket, hogy a Nátán-jövendö-
Iés ezekhez képest csaknem színtelennek és merevnek tűnik. A királyzsoltárokról
van szó.19 Ezek tényleges funkciója az udvarhoz kötődött. Az udvari szertartások
keretében számos alkalom kínálkozott arra, hogy hivatalos kijelentéseket tegye-
nek a királyra, trőnjára, birodalmára vagy hivatalára vonatkozóan, különösen ma-
gának a trónra lépésneka napján. A trón elfoglalása két történésből állt. A szen-
télyben megkoronázták a királyt, és (a fáraókhoz hasonlóan) részesült a királyi pro-
tokollban; azőkorí Egyiptom alapján tudjuk, hogy a királyt az istenség Iényegében
ebben a formában bízta meg az uralkodással; az újkiráIy emellett részesült Íelség-
címeiben. Mindez isteni megbízásbőltrónon ülő uralkodóként legitimáItaőt.20 Az

19
Királyzsoltárnak azokat a költernényeket nevezzük' amelyeknek olyan ünnepségek vonatkozásában
volt szerepe, amelyek középpontjában a király állt. Lényegébenegyetértésuralkodik afe1ől, hogy mely
zsoltárok sorolandók ide (Zsolt 2i |8;20;27;45'72i 89 I07; ||0; 132). Az azúiabb felfogás, amely
szerint a zsoltárok nagy része királyzsoltárnak tekintendő, s amelynek legszélsőségesebb képvisető|e
minden bizonnyal H. Birkeland (Die Feinde des Individuums in der israetitischen Psalmenliterutur, 1933),
nem veszi figyelembe, hogy Izráelben valamennyi stíuseszközt széles körben, általánosan alkalmaz.
tak. Az már egészen más kérdés,hogy jóval késóbb nem értelmezték-e királyzsoltárként a zsoltárok
nagy részéE, amerrnyiben Dávidnak tulaidonították őket, mindamellett semmit sem tudunk arról, hogy
miféle okból tekintettek oly sok zsoltárt Dávid költeményének.
20
A királyi protokollt (nlrg 2i(r 77,72) i||etően lásd v. Rad: Da s judiiische Königsritual, TIILZ 7947, co|.
213 k. p.; a felségcímekról lásd Honeymann: The evidence for Royal Names *ffion7 the Hebrews, ]ournal
of Biblical üterature 7948, t7 W. p.

253
 IZMEL TORTENETI HACYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁ]A

ily módon megkoronázott uralkodót ezt követően palotá jáb a vezették, ahol elfog-
lalta trónját, és többé vagy kevésbé fenyegető szavakkal az egész világgal közölte
uralkodásának megkezdődését. Ekkor hangzott el például a Zsolt 2: a felkent
beszámoi arról, hogy a szentélyben részesült az uralkodásra vonatkoző megbíza-
tásban, majd fenyegető szavakkal fordul a népek felé. A koronázás beÍe1eztéve| -
ez a mozzanat azonban csak közvetett úton tárható fel - a követek (o'lD:n, LXX
eúayydí(oureg) vidékre siettek a következő örömteljes kiáltással: ,,KíráIy lett X,
Y fia,,,21 Egy l<irály trónra lépéseáltalában véve igen nagy örömre adott alkalmat.
A nép örvendezett, olyannyira , ,hogy a föid szinte meghasadt a hangjuktól'' (1Kir
1,40). A király körül az udvarban már szokássá vált öröm harsogott' A trónra lé-
pést kétségkívúIleruzsálembenis úgy tekintették, hogy abban Isten az emberi, sőt
a természeti viszonyok újjárendezéséretesz ígéretet'
A trónra lépéssorán a legjelentősebb esemény az volt, hogy Dávid Leszármazottja
új kapcsolatba lépett }ahvéval: a gyermeke lett. A Zsolt2,7 megfogalmazásábóI
egyérte|műen kitűnik, hogy itt adoptálásról van szó. Izráel sosem tekintette miti-
kus jellegrinelr< azt, hogy a király Isten gyermeke, nem gondolta úgy, mint az egyip-
tomiak, hogy a királyt az Istenség test szerint nemzette. A történelemben megva-
lósuló jogi cselekménynek tartotta ezt, amelynek következtében a ktráLy egészen
sajátoskapcsolatbakerüitJahvévaI.22 AzezzeIakapcsolattaljárókiváltságokegyike
a jelek szerint azvolt, hogy a kíráIy szabadon intézhetett kéréseket isteni atyjá-
hoz' ErrőI több helyütt is szó esik (1Kir 3,5kk; Zso|t2,8;20,5;2I,3.5). Ezenfelül
saját maga választhatja meg büntetését(2Sám 24,1'2), sót állandó párbeszédet
folytat Jahvéval, hiszen jobbja felőlü1, és megvitat vele minden uralkodássalkap-
csolatos ügyet. Legkiemelkedőbb joga azonban az volt, hogy Isten helyett uralko-
dott. Mindez aLegvtlágosabb formában megint csak a ZsoIt 2-ben jelenik meg,
mégpedig a7. és a B. vers közötti logikus kapcsolatban: ha a felkent Isten fia, ak-
kor örököse is. }ahve tulaJdonába adja a népeket. A király tehát Jahve megbízott-
jaként uralkodik a Sionon. E rendelkezésből a Zsolt II0 vonja 1e a legmerészebb
következtetést: a felkent }ahve helytartójaként uralkodik |ahve mellett. Nem a
maga' hanem Jahve trónján ül.23 Ebből közvetlenül adódik egy másik következ-
mény: a királyzsoltárok kijelentései szerint a felkent birodalma nem más, mint az
co6cz vi!Áa

,, v ő. É,.s 52,7 v alamit Ézs 40,9 ; Zak 9,9 ; (2Sám 1 5, 1 0; 2Kír 9,73).
;
22
2Sám7,14;Zso|t 89,27 k; textus emend..ként (lásd Biblia Hebraica) többen aZso|t 7|0,2-t is idesorol.
|ák. Az ókori Keleten széles kcirben elterjedt az az e|képze|és, mely szerint a király Isten fia. Az ú1abb
kutatások (különösen H. Frankfort: Kingship and the gods, 1948, valamint C. |. Cadd: Ideas of Divine
Rule in the Ancient East, 7948) azonban jelentós különbségeket tártak fel a egyiptomi és a mezopotámi-
ai felfogás között. Az isrenfiúság következetes mitologikus eszméie csak Egyiptomban élt. A fáraó itt
megtestesült isten, minthogy Amon isten az anyakirálynéval nemzette őt. Babilóniában és Asszíriá-
ban ezze| szemben a királyt az istenek által uralkodásra kiválasztott szolgának tekintették.
23
Az az elképzelés,hogy a király Jahve trónján ül, és ]ahve birodalmában uralkodik, sokkal hangsúlyosab.
ban jelenik meg a krónikai történeti műben (1Krón 28, 5;29,23;2Krőn 9,8; 13,8), mint a korábbi for.
rásokban. A korábbi felfogással szemben azonban csak csekély tartalmi különbség jelentkezik itt.

254
 IZMELFELKENTIEI

,,Tengertől tengerig uralkodik, és az Eufrátesztól a föld szé|éig,

minden nép leborul előtte, minden nép ót szolgál1a',, (7so1t 72,8,17)

Ezek az egységes egészet alkotó elképzelésekazonban bizonyos nehézségeket

támasztanak mai felfogásunkkal szemben. Az újabb kutatás ugyanis kimutatta,
hogy e kijelentéseket illetően Erazeo\őgíai szempontbólés a fogaimak tekintetében
Izráel meg|epően nagy mértékben függ a Nílus menti és mezopotámiai királysá-
gok udvari stílusától.2a Ezeket a királyokra vonatkozó kijelentéseket valódi világ-
birodalmak kiráIyairóI állították, s Dávid Jeruzsálemben uralkodó 7eszátmazottaira
vonatkoztatva ellentmondani látszanak a jóval szerényebb történelmi valóságnak.
De pusztán azudvar\ énekesek túlkapásainak és hízelkedésénekszámlájáraírha-
tók ezek a tényleges valóságtól elrugaszkodott állítások( Ha így vélnénk,minden
bizonnyal tú1becsüinénk e költők szabadságát tárgyukkal szemben. A felkentre és
birodalmára vonatkozó elképzeléseket aktrá|vzsoltárok költői már hosszú ideie
szlIárd formában Iétezőgonáolatokként vették áL, és ezekteljességgel fuggetlenék
voltak a mindenkori politikai helyzet kedvező vagy kedvezótlen voltátől'25 Aleg-
kevésbésem tekinthetjük ezeket istenfélelemből fakadó vagy azt néikülöző kíván-
ságoknak, sokkal inkább a Nátán-jövendölés prőfétai exegéziseinek neveáetnénk
őket. Akárhogy is legyen, mindenképpen abból a Szempontból kell vizsgáinunk
ezeL<et, hogy miként viszonyulnak és kapcsolódnak Jahve ama korábbi rendelke-
zéséhez, amely meghatározza őket' A Dáviddal kötött szövetség során tett ígére-
teket és biztos jövőt szavatoló kijelentéseket aktualizálják. Mindebből világossá
válik, hogy a királyzsoltárok sokkal inkább a Jahve felkentjéről és birodalmáról
kialakított prőÍétai ősképről beszélek, mintsem azok történelmi megelenésérőI.
A királyságrőLbeszéIve egy olyan dicsőséges állapotot tartanak szem előtt, ame-
Íyet nézetük szerint Jahve véglegesen a királyság sajátjává tett. A Nátán-jövendö-
lés ilyetén kife1tése és aktualizálása során átvett lzráeIen kívüli fogalmiság és ud-
varifrazeolőgia jelentőségétnem szabad alábecsülnünk' Amint Izráe|egykor (a hon-
foglalás ideién) még semmifé7e tapasztalattal nem rendelkezett a termékeny fóld
áldásait adományozó és a háborúban segítséget nyújtó Jahvéról, késóbb pedig, s
ezen maga is meglepődött, szert tehetett ezekre a tapasztalatokra, éppígyviszo-
nyuit ekkor a királysághozís, Az ősi Jahve-hitnek eleinte nem voltak megfelelő
kifejezései ahhoz,hogy egy isteni legitimációval rendelkezőkíráIyságről beszéljen.
Eza jelenségtúlságosan újszeúvolt a számára,Ezt a hiányt azőkori Keiet udvari
stílusa töltötte ki. Ezt tehát egy olyan keretnek kell tekintenünk, amelybe a Jah-
ve-hit belehe|yezkedett, és amely áItaI egészen újszerű formát öltött.
Ami az Izráelen kívüli világot illeti, a felkent hivatalának szerves részétképez-
ték a háborúk. Háborúba indul népénekellenségei ellen, s ehhez maga ]ahve övezi

2a
H. Cressmann: Der Messias (1929),7 kk. p.; Cunkel-Begrich: Einleitung in die Psalmen (1933), 140 kk.
p.; S. Mowinckel: He that cometh (1956),2L kk. p.
25
Ennek ellenére ínségesidőkben természetesen fahve szemére vetették, hogy ígéreteinem állnak arány.
ban a vigasztalan valósággal: Zso|t 89.

255
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIA]A

EeI őt (Zsolt 18,40). Cyőzelmet arat, és ]ahve segítségévelmegsemmisítiminden

ellenségét.Izráelen belül a jog és az igazságosság őre és szavatolója. Ennek előfel-
tétele Jahvéval fennálló kapcsolata: a király aláveti magát Jahve akaratának. A király
P,1\, azaz helyes viszonyban ál1 Jahvéval (2Sám 23,3-5; Zso|t 1,0I,24; 1,8,23; vö.
7ak9,9), Ezeket a kijelentéseket nem értelmezhetjük túlságosan személyes jelle-
gtjként abban az esetben, ha bennük a király önmagáról beszél, azaz nem tekint-
hetjük őket olyan kijelentéseknek, amelyek a királyról mint magánszemé|yrőI
nyilatkoznak. EllenkezőLeg, a királyi hivatalra vonatkozó állításokról van szó,
amelyekkel a felkent |ahve és az emberek eIé áll. Ugyanezt mondhatjuk e7 az eze-
ket átható örömről, a felkent szépségérőIszóló állítások pedig hasonlóképpen SZte-
reotip jellegűek (1Sám 9,2;1'0,23; 16,12;Zsolt 45,3).26 Ezeka királyt jellemző á1|rí-
tások kivétel nélkül egy lahve felkentjérő1 kialakított hagyományos képből szár-
maznak, amely azt túkrözi, milyennek tekintette lzráela felkentet és hivatalát'
Ez egyérteIműen kitűnik akkor, amikor a király Isten törvényt adő akaratának
pé\daszerű őreként jelenik meg: felkarol minden jogfosztottat, segítségéresiet
minden elnyomottnak, akik máskülönben senkitől sem kaphatnának segítséget.
,,Vérük drága a számára,, (Zsolt 72,1'2_1'4; 45,7 k.). Mindezek a felkent tökéletes-
ségétfc1ezik ki, s szintén a róla kialakított hagyományos kép részei. A1ogés az
igazságosság Isten által megbízott védelmezője ó, akinek különösen a szegényekre
és a jogfosztottakra kell gondot viselnie; sőt alattvalóinak egyenesen ,,éltető lehe-
lete'' (JSir 4,20). Csakúgy, mint a birodalmára vonatkozó állítások, a felkent hiva-
taláról szóló kijelentések is meghaladják a történelmi valóságot, tekintve hogy a
júdeai királynak csupán csekély szercpe lehetett az isteni jog és annak végrehajtá-
Sa terén. A jognak már évszázadok óta megvoltak a maga legitim képviselői (a
kultikus közösségben a papok, a helyi jogi közösségekben a vének), s a jóval ké-
sőbb megjelenő királyságintézménye ezért már nem játszhatott jelentékeny sze-
repet a jog területén. Arról ne is szóljunk, hogy Dávid történelmi utóda á\Lítő|ag
az isteni jogőrzésére és megvalósÍtására legalkalmasabb személy volt. A királyról
kialakított, a jeruzsálemi udvarban hagyományozott prőÍétai őskép egy másik
SzempontbóI is érintkezíkegyéb hivatalviselők feladatköréveI, a felkentet ugyanis
a papi hivatal viselőjeként is ünnepelték (Zsolt 1'1,0,4), E ponton sem lenne sok
értelme azon kevés szövegösszegyű1tésének, amelyek szerint a király olykor a papi
hivatalt is ellátta, tekintve hogy a 1,1,0' zso|tárban kifejtett programadő és végle-
ges értelemben egyetlen júdeai király sem viselhette a papi hivatalt. A hagyomá-
nyozás során a felkent hivatala nyilvánvalóanegyéb hivatalokat is magába olvasz-
tott, ebben pedig legitimáció tekintetében igen ősi helyi hagyományokra támasz-
kodhatott. Egyre inkább igényt tartott arra, hogy a }ahve és népe között közvetítő
abszolút hivatal birtokosa legyen, Nem csoda, hogy a felkentnek az effajta hivata-

26
K' Grzegorzewski: Elementevorderorientalischen Hofstils aufkanaanáischem Boden (teo|. dissz. Königsberg.
1937) , 34 kk. p.

256
 ÍZMI,L FELKENT]EI

lok betöltéséhez mindenki másnál nagyobb szüksége volt a közbenjárásra. Az

Őszövetségben sehol sem találkozunk- annyi kozbenjárással, mint a felkentért
mondott imádságokban.27
Az idevágó elképzeIésekmég egy vonatkozását meg kell vizsgálnunk közelebb-
ről: a felkentet ,,Jahve Lelke'' támogatta, azazkarízmatikus volt.28 Aki a júdeai
királyságot pusztán a királlyal kapcsolatos, az egész ókori keleten elterjedt ideoló-
gia felől szemléli, szükségképpen idegen elemnek érziezt, tekintve hogy Babilóniá-
ban éppoly hiábavaló ez után kutatni, mint Egyiptomban. Izráelitt szellemiségé-
nek legsajátabb és legősibb szEérájábőI emelt át valamint a királyról kialakított
e|képzeIésébe,hiszen éppen történelmének korai időszakában vélte űgy, hogy }ah-
ve hivatalt adományozó sajátos elhívásával szükségképpen együtt 1ár az,hogylahve
az elhívottra bocsátja Lelkét' Ekképpen tehát karizmatikus volt Mózes és legfő-
képpen abírák, atről pedigmár szőt ejtettünk, hogy a észak-izráeli királyságot
alapvetően karizmatikus jellegúnek tekintették. Végső soron következetlenség volt
az,hogy ezt az elképzeléstolyanokra vonatkoztatták, akik a dinasztikus örökösö-
dési folyamat során váltak kiráIlyá, azaz nem közvetlen elhívás útján. Az sem egé-
szen világos, hogy egy j,3deat|<tráLy hatáskörén belül hol és miként érvényesülhe-
Lett ez a királyi karizma. Egyértelműen látható ebből, hogy a Jahve Lelke tevékeny-
ségéneklehetőségeire vonatkoző ősi elképzelésekbizonyos mértékben szűkebb
határok közé szoru|tak. Csak a jövendölést mondó Ezsaiás he|yezte igen erőtelje-
sen a középpontba az eljövendő felkentről alkotott kép karizmatikus vonásait (Ezs
11,1 kk.).
A királyzsoltárok tehát nyilvánvalóan igen hatalmas bíborpalástot terítettek
Dávid ifjú utóda váIlára, amikor elfoglalta a trónt. AtűLáradő magasztalásokat
minden egyes királynak elzengték. Nem tudjuk, hogy valódi bizakodás töltötte-e
el azokat, akik hódolt ak az ú1 király előtt, vagy a kétségekkel teli kérdésélt ben-
nük: te vagy az, akinek el kell jönnie, vagy másvalakire kell várnunk4

4. Saul

Míg a dávidi királyság körül kezdettől fogva gyors ütemben önálló irodalom és
hagyomány bontakozott ki, Saul királysága szinte semmi effajta hatást nem vál-
tott ki. Erre a kultúrtörténeti előfeltételek hiánya csak Ész|eges mawarázatot
adhat. Saul gibeai udvartartása ugyan hasonlíthatatlanul egyszerűbb volt annál,
amely kevéssel ezután virágzoLt Jeruzsálemben, s amely szellemi téren is sokkal
nagyszabásúbb formát öltött, amögött azonban mégiscsak teológiai okok állnak,
amint azt majd kimutatjuk, hogy ilyen csekély hatást váltott ki. Noha egy egé-
szenterjedelmes hagyományanyagtárgya| Saulról (1Sám 9_31), ha olyan emléke-
ket keresünk, amelyekben Saul szeméIye á11aközéppontban, vagyis amelyek csakis

27
Zso|t 20;28,8 k-; 67,7; 72; 84,9 k.; 89; |32. Fr' Hesse: Die Fürbitte in AT (1957), ó5 kk' p.
28
2Sám23,2;lSám 76,3.

257
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOLTCIAJA

saját magáért beszélnek rő7a, azaz arról, ami kizárőIagközte és Jahve között tör-
tént, az effajta szakaszok száma egészen kevésre csökken. I1yennek tekinthető a
megkoronázásárőI szőIő elbeszélés(1Sám 9-I1), a 13-15 elbeszélés-összefüggése,
valamint a halottidéző asszonynál tett látogatásáról és a haláláróLsző|ő eIbeszéIés
(1Sám 28; 3I) . A Dávidról és Saulrói szőIő eIbeszéIésekközéppont]ában ezze7 szem-
ben már Dávid áIl, és a Dávid felemelkedésérőI szőlő könyvben is helyezkednek el.
De ha tovább kérdezünk , és azE kutatjuk, mely elbeszélések mutat 1ákbe azt a Sault,
akit }ahve támogat és nem azt, akirr.'árIeEeIé halad a lejtón, pusztán a megkoroná-
zásár ő1 szőlő e|b eszélés j öhet szób a, mintho gy a köve tkező elb eszé\és- ös s zef ü ggé s-
ben (I3,2-14,4Q már előtrjnik az a végzet, amely megakasztja az éppen megkez-
dődő győzelmek sorozatát'29 Saulróltehát ugyan már korán széles körbenbeszéI-
ni kezdtek, és rövidesen az irodalom is foglalkozott vele, a hit számára azonban a
következők miatt vált fontossá: ő volt az a felkent, aki elszakadt Jahvétól, aki el-
tűnt a színről, s aki utat engedett annak, akinek el kellett jönnie, vagyis akit Isten
elhagyott, akit egyik őrülete a másikba hajtott, s akit kétségbeesésfogott el, s akit
végül elnyelt a minden kegyelmet nélkülöző sötétség. Az elbeszéIések mindvégig
mélységes emberi részvéttelkísériknyomon a szerencsétlen király sorsát, s egy
olyan tragédiát bontakoztatnak ki, amely az utolsó felvonásban fennkölt magas-
ságba emelkedtk.IzráeI valójában soha tobbé nem hozott létre olyan irodalmi
művet, amely egyes vonásaiban ily közel állna a görög tragédia szelIeméhez' Bár-
mennyire is meg vannakgyőződve azelbeszéIők Saul brinösségérői, valami szeméIy.
feletti is van abban, hogy bűnössé vált. Arró1 a végzetről van sző, ameIy azt keÍíti
hatalmába, akitől Isten elfordult. Saulnak cselekednie kellett, de éppen cselekvé-
sévei teljesíti be ő maga a sorsát. Iogadalmát és átkát a teljes győze\em szolgálatá-
ba állította, és éppen így hozott romlást tulajdon házára, amely az utolsó pilla-
natban a nép tiltakozásának következtébenmégis elkerüLte azt. Akkály nagy ígye-
kezette7törekszik az elkövetettbűnf.eItárására,hogy azutántulajdon fiában találja
meg a vétkes-ártatlan bűnöst - ezt az igyekezetet egy görög tragédia is bemutat-
hatta volna (1Sám 14).30 Saul természetesen nem a sors sötét hatalmának Íog|ya
volt, és arról sincs szó, hogy hübrísze önnön határai áthágásfua hajtotta volna. Arra
volt hivatva,hogy Jahve történelemre irányuló akaratának sajátos eszkőze),egyen,
mivel|ahve ra1takercsztül akarta megvalósítaniIzráel megmentésére vonatkozó
tervét (1Sám 9,1'0).Ezt a feladatát nem volt képes teljesíteni. Ebbő1 a Saulrólraj-
zoltképbőlaz mindamellett világosan kitűnik, hogy a felkent életétmás törvények
határozták meg, mint a többi emberét, s hogy feladata elhibázásának lehetősége
sokkal félelmetesebb módon fenyegette őt' Különös, hogy mindezt már a legko-

29
Az7Sám 73,7b_15 későbbi, teológiai szempontokat tartalmazó beillesztés, amely e végzetet a teológiai
szempontból leglényegesebb tényező alapján emeli ki (14 vers).
30
Saul blínössége a legkorábbi beszámolókban a szakrális világ törvényszerríségeinek megsértésébenáll.
Az lSám |4,24 kk. szerint Saul bűnösségét a közösségért való felelóssége határozza meg. A későbbi
ábrázolások szerint maga Saul volt az elkövető (1Sám 13,7 kk.; 15,9). A tudatlanságból eredő kultikus
bűnöket illetően lásd fentebb 213. p.

258
 IzRÁIL FELKENT]EI

rábbi Saul-hagyomány is így gondolta, s nem csak a későbbi nemzedék teológiai

szempontok szerint végzett átdolgozásában jelenik meg.
A Saul megkoronázásáról szőIő elbeszélés-összefüggés, mint ismeretes, két áb-
rázolásbőI á11. Ezek a történelmi összefüggések és kivált magárőI az eseményről
alkotott teológiai feifogásuk tekintetében egyképpen erőteljesen eltérnek egymás-
tól. A korább l' ábrázolás szerint a népérenehezedő igen rossz politikai körülmények
miatt maga }ahve akarta, hogy királya legyenlzráelnek. Arra utasította Sámuelt,
hogy kenje kiráIlyá a szamarai keresése közben Isten emberéhezbetérő Sault' A
felkenés folytán Saulra száIIőkarizma ezt köVetően bizonyos ideig nem nyilvánult
meg, de a giieádi Jábés városát fenyegető veszéIy alkalmával fellobbant, s mivel
Saulnak az ammóniak felett aratott győze|mében Jahve Lelke mutatkozott meg,
Izráelhadserege Gilgálban királlyá választotta Sault (1Sám 9,1'-I0,16; 1'0,27b-
11,15). A későbbi ábrázoIás szerint a királyválasztást, Sámuel nagy 1jedségére,a nép
kezdeményezte. lahve igazat adott Sámuelnek: a nép e kérésévelsúlyos bűnt ko-
Vetett el Jahvéval szemben, de Sámuelnek engednie kell e kérésnek.Sault így Mic-
pában sorsvetés útján váIasztották kiráÍIyá. Sámuel ezuLán lemondott bírói hiva-
taIárőI, de még egyszer szemére Vetette népénekaz elkövetett jogtalanságot (1Sám
8; 1'0,1727a; 1'2). Ez az ábrázolás kétségkívülsokkal későbbi; semmi nyoma ben-
ne a másik éIetszerűségénekés egyszer(t hitének. Emögött már ott rejlik azoknak
a visszás tapasztalatoknak a terhe, amelyeketlzráeI királyaival kapcsolatban szeÍ-
zett. Ennek ellenére túlságosan Ieegyszerűsítenénk a kérdést,ha ezt az ábrázo|ást
szembeállítanánk a korábbi, ,,kiráIybarát, recenz\óval. A két
',királyellenesként',
elbeszélés ewazon dologról szól, csakhogy egészen más nézőpontból' Az ósibb
e|beszéIés azt táÍja az olvasó elé, hogy az esemény oka fahve, s hogy az része a
tervének; az elbeszéIésJahve üdvösségre irányuló akaratának történelmi kinyilvá-
nulását igyekszik felfedni. A másik eIbeszélés,megvonva a királyság hosszú törté-
nelmének mérlegét,úgy véIi, a királyság oIyan intézmény, amely a nép által tett
lépésekmiatt bukott el, s amely az áIIamérdek áldozata. E felfogás kialakulása
Szempontjából alapvető volt az, hogy Izráe| éppen királyai miatt lett olyan ,,mint
a népek'' (1Sám 8,5.20), s hogy ezzele|vetette }ahve uralmát (1Sám 8,7;1'2,I2).
Mindkét ábrázolás gondolkodása teokratikus jellegű. Az ősibb elbeszé\ésszerint
Isten felkentjén keresztül akarta átvenni lzráeltörténelmének irányítását, a későbbi
beszámolóban Jahve tiltakozik az ellen, hogy intézménye alárendelődjön lzráe|
autonómmá vált politikai akaratának. A későbbi recenziő aligha törekedhetett arÍa,
hogy elfedje vagy háttérbe szorítsa az 1.Sám 9,1'6 nagyszabású, üdvösséget ígérő
kijelentését,de abban a későbbi korban, amikor a királyság történelmének mérle-
ge már egyértelmű volt, s amely mögött nem utolsósorban már ott volt a |ahve
áItaI722-ben és 5B7-ben kifejezett elutasítás, a történelemre irányuló teológiai
tájékozódás szükségképpen egészen más szempontok szerint beszéIt az izráeli
királyság kialakulásárő1. Az őslbb ábrázolás keletkezésének idején még ismeretle-
nek voltak azok a veszéLyek és kísértések,amelyeket a királyság nem volt képes
kivédeni' Mivelhogy a későbbi ábrázoláshatározza meg a elbeszéLés-összefüggés
végső formájának teológiai arculatát, azIzráel első felkentjérő1rajzolt képnek sa-

259
 IZRÁEI ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLTCIÁTA

játosan negatíV vonásai vannak, hiszen a király felkenésével szemben hiábavalóan

tiltakozókat bemutató és kivált a felkent nyomorult haláláról sző7ő e|beszélések is
minden egyes mondatukkal azt fejezikki, hogy Saul nem a Jahve szíve szerint való
felkent volt. A Saul-hagyom ány,W tehát önmagában véve nem önálló hagyomány,
tekintve hogy nem önmagában fontos, hanem csakis az eljövendő felkent szem-
pontjábólVan szerePe. Ha a Saulról szóló csekély számúhagyományok nem kap-
csolódtak volna olyasmihez, ami meghaladta őket, minden bizonnyal nyomtala-
nul eltűntek volna. Sault a hagyomány egyre inkább az Isten előtt kudarcot valló
felkent szerepében tüntette fel. A királyság Sault követó történelmének árnyékai
olyannyira rávetülnek a rőIa rajzolt képre, a ,,népe|<hez', hasonlóvá váIás érdeké-
ben királyt kívánó emberi törekvések elutasítása oly erőteljes és súlyos teológiai
megalapozást nyer' hogy amellett szinte teljesen eltörpüInek }ahve szavai: ,,Ő sza-
badítja meg népemet, hiszen népemre tekintettem', (1Sám 9,1ó). Saul szeméIye
soha nem teremtett hagyományt' s nagy utódjával ellentétben sohasem vált pél-
daképpéés mértékkéa későbbi nemzedék szemében. Ellenkezőleg, inkább az Isten
előtt összeomló felkent típusának nevezhetjük őt, akinek sötétségben és kétség-
beesésben bekövetkező bukását az elbeszéIő mélységesrészvétte|kíséri.A króni-
kai történeti mú már csak a haláláról szőlő e\beszélést közli (1Krón), a történel-
met elbeszéIő 78. zsoltár és az atyákról szóló himnusz (JSirák 44) pedigmár teljes
mértékbenszáműzí őt az üdvtörténetből.

5. A bírák

A deuteronomista történeti műben abírákkora igen sajátos üdvtörténeti korszak-

ként jelenik meg' s mint ilyen élesen elkülönüt a történelem ezt me1előző és ezt
követő szakaszátő|. A bírák korának kezdetétJózsué halála jelenti (Bír 2,6 kk'), és
Sámuelnek az 1Sám 72.ben található búcsűbeszédévelzáru|(a Deuteronomista a
megelőző korszakot Jőzsuébeszédével|Jőzs23] hasonlóképpen ünnepélyes formá-
ban zárta le).31 Itt találkozunk első ízben ezze7 a történetteolőgiáva! a maga teljes
önkényességében. KizárőIag ennek köszönhető e korból származő sokkal ősibb
hagyományok fennmaradása. Ez a történeti iskola természetesen nem egyszer,íen
az ősi történelmi dokumentumok iránti tisztelet jegyében tevékenykedett, hanem
az a szándék irányította, hogy feltárja az ebben a korban végbement események
időközben sokkal világosabban kirajzolódó isteni értelmét.Ezt illetően abból in-
dul ki, hogy az ősi, már meglévő elbeszélésanyag önmagában nem képes megfele-
lőképpen érthetővé tenni a tájékoződáshoz semmiféle segítségben nem részesülő
olvasó számára a }ahve éslzráelkozött végbement tényleges történést' azaz az

31
Az 1Sám 12 mint a deuteronomista Bírák lezárulása vonatkozásában lásd R. Pfeiffer:
Introduction to theoT (|948), 334. p.; M' Noth: Uberlieferungsgeschichtliche Studien, 5, 59 k. p. A Bírák
könyvének teológiáját illetően lásd M. Blber.. Königtum Cottes (7956),77 k' P.; E. Jenri:Vom Zeugnis
des Richterbuches, ThZ 7956, col.257 L4<. p.

260
 lZRÁIL IELKENT]El

oivasónak egy teolőgiai vezérfonalra Van szüksége, amelynek révénképesséválik

ezen üdvtörténeti korszak egészénekmegértésére.Hogy mily kevéssétartja gyü-
mölcsözőnek a Deuteronomista, ha valaki magyarázat nélktil olvassa az ősi e|-
beszéléseket , azt jőI mutatja az az összetett teológiai eszköztár, amelyet annak ér-
dekében alkalmaz, hogy egységessétegye és érte|mezze az ősi beszámolókat.
A deuteronomista Bírák könyvét ezért erőteljes kettósség jellemzi. Az önálló ősi
elbeszélésekben ígen közvetlen módon tükröződik lzráe7tötténelmének még sem-
miféle utólagos rendezést nem nyert korai korszaka. Kultúr- és szellemtörténeti
szempontból egy archaikus világba vezetne(< bennünket, s olyan eredetí, ősi élet-
szerűséghatja át őket, amilyen csak egy nép történelmének korai szakaszábőLszár-
maző hagyományoknak lehet a sajátja. Itt minden egészen sajátos, minden egy-
szerí, egyetlen történés sem hasonlít a másikra. Az ezek köré szerkesztett teológiai
keretet azonban teljes egészében szigor,3 reflexió teszi ki, mégpedig olyan, amely
az e kor szempontjából általános, tipikus és ismételten visszatérő mozzanatokat
kutatja.
Természetesen tévedés lenne, ha a karizmatikusokról szőIő eIbeszéléseket pusz-
tán tényeketközlő reflektálatlan vagy csaknem reflektálatlan beszámolóknak tar-
tanánk. Legfeljebb azEh,idrőlsző\ő történet tekinthető ilyennek (Bír 3,75b-29).
Ezekben valójában ténylegesen kífejeződIka mindenkori eseményekről kialakított
egészen határozott felfogás, csakhogy közvetett módon, azesemények folyamán
nyilvánul meg az olvasó számára, míg a deuteronomista teológus hosszas fejtege-
tések formájában, közvetlen formában közli reflexióit. Ezek az ősi elbeszélések
elsősorban politikai téren megmenekülést szerző tetteket dicsőítenek, amelyeket
)ahve karizmatikusokon keresztül és egyben az ellenség körében támasztott nu-
minózus rette1és révénvitt végbe'32 Maga Jahve kelt e szent háborúk alkalmával
népe védelmére.A legfontosabb az ő cselekvése volt; az tzráeli férfiak ,,segÍtségére
jöttek', (Bír 5,23), A Cedeonnak a midjániták elieni háborújárőlszőIő történet
radikalizáIja ezt a felÍogást, mely szerint Jahve cselekvése önmagában teljességgel
elegendő: Jahve parancsot adott a katonák számának csökkentésére, akik ezután
nem tettek mást, csupán könilvették az ellenséges tábort. Semmi szerepük nem
volt abban, amit Jahve cselekedett. A csoda ű,gy száIlott alá fentről, mintha üres
térbe lépne. Az elbeszéIő tehát igen határozottan elutasította az emberi együtt-
működés gondolatát. E helyütt egyértelmúen már a későbbi nemzedékeknek a tör-
ténésrő1 kialakított erőteljesen stilizáló felfogása fe1eződlk ki. Az ősi szent hábo-

32
A Jahve által az ellenség körében támasztott fejvesztett félelmet a Bír 7 ,2| k. mutatia be; vö. Józs 10,10
k.;Bír 4,|5;1Sám 5,11; 7,70 stb.
33
A szent háború az ősi Izráelben (|952,) címíművemben bemutattam, milyen változásokon mentek ke-
resztül a Jahve háborúiról kialakult elképzelések. E folyamat során egyre inkább eltrínt az emberi együtt.
működés lehetősége (,,nem kard által, nem íj által'' Józs 24,t2), megielent az az elgondolás, hogy az
isteni cselekvés tinmagában elegendő, és ennek megfelelően a hit szükségességét hangsúlyozták'
A Dávid és cóliát küzdelmét elbeszéló történetben már annyira más az előzőe|<hezképest, hogy már
nem a csoda képezi az e|beszélés tetópontiát, hanem Dávid |zráelrhez i^tézett szavai (1Sám 17,4547),
amelyek céLja az,,,hogy megtudia ez az egész hadsereg, hogy Jahve nem kard és lándzsa á|tal szerez
győzelmet',.

26r
 IZRÁEL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEoLóCIA]A

rúkban kétségkívülaziztáeliták is teljes erővel harcoltak.33 Az elbeszéIések tartal-

ma azonban nem merül ki ]ahve szabadulást szerző tetteinek dicséretében. Nem
onálló elbeszélésekről van \tt sző ugyanis - legalábbis Gedeon, iefte és Sámson
esetében -, hanem egybeszerkesztett elbeszélésegységekből ál1ó kisebb kompozí-
ciókról, s így llrajzolódik a szóban forgó karizmatikus egyÍa1ta története. A Gede.
onról, |eftéről, SámsonróI sző1rő történet esetében - s minden további nélkül ide-
sorolhatjuk Saul történetét is - egy színte általánosnak cekinthető hanyatlásnak
lehetünk tanúi. A karizmatikus elhívását követóen karízmája az ellenség Íelett
aratott győzelemben csakhamar a nyilvánosság előtt is igazolást nyer. Elete azon-
ban ezután gyors ütemben hanyatlásnak indul. Aki eddig Jahve történelemre irá-
nyuló akaratának sajátos eszközéúI szolgáIt, aZ most brjnbe esik, alacsony Sorra
jut, vagy más katasztrófa sújtja.3a E kis elbeszélés-kompozíciókmögött is tehát már
a karizmatikusról alkotott egészen meghatározott, mégpedig pessámista felfogás
á1l. Csupán egészenrövid időre emelkedhetett karizmáj a révénLétekötöttségei fölé,
hogy azután annál szorosabban fonják körül pusztulását okozó zűrzavaros viszo-
nyok. Ezek mögött az elbeszélés-összefüggések mögött a következő kimondatlan
kérdéssejlik fel: hol van az, ak\ nem csak rövid időre lesz népe megmentője4
Az ősi elbeszélésekből egyéttelműen kitűnik, hogy e karizmatikusok hatása
vallási szemPontból minden korban meglehetősen csekély volt' Ehúd Benjámin,
Cedeon Manassé, Bárák Naftáli, Sámson Dán törzsébőI,lefte Cileádbólvaló volt.
A karizmatikusok felhívása után kihirdetett fegyverbe sző|ítő parancsot ritkán
követték többen, mint a közvetlenülszomszédos törzsek. Ennek ellenére a deutero.
nomista történetteológia szerint egy IzráeI egészérekiterjedő, a legmagasabb ren-
dűnek számítő vezetői hatalom birtokosai ők, amelyet minden esetben hosszú
éveken át kell gyakorolniuk.3s A bírák helyhezkötődő hatáskörének általános ki-
terjedésűvé növelésével párhuzamosan a történelmi időt is meghatározott sémá-
ba foglaiták IzráeIegy ideig köVette a bírát, halála után azonban elfordult |ahvétól,
s ezt egy olyan vezető nélküli időszak követte, ameiynek során Jahve népétbün-
tetésképpen kiszolgáltatta ellenségeinek. Amikor azutánszorongattatásukban Jah-
véhoz kiáltottak, ő ismét elküldött számukra egy bírát, s kezdődött minden elöl-
ről' Felmerülhet az a kérdés,hogy a Bírák könyvének e történetteo|őgiaiváz|ata

3a
Cyőze|me után Jefte kardélre hányja a rokontórzs nagy részét (Bír |2,1'_7).
35
Kétsétkívülmár az ósi karizmatikusok felhívása is alap|ában lzráe| egészénekszólt, s az elbeszé|ő<
ezért nemritkál ,,Izráe|rőI, beszélnek. Ézzel szember' minden eselben jóval kevesebb töÍzs követte
valóban a felhívást (v. Rad: Der heilige Krieg in atten Israel, 25 l.k' p.). Az ősi e|beszé|ésekből mindez
egyértelmúen kitűnik, míg a Deuteronomista eleve abból indul ki, hogy a bírák mögött ott sorakozott
az egészlzráe|.
36
Már az ősi sumér történelmi legendákban is megielenik az üdvös és az üdvösséget nélküIözó korsza-
kok váltakozása. W v. Soden, Die.Welt als ceschichte, |936,452. p. Ú|abban G. Östborn ismét szoro-
sabb kapcsolatot Íe|téte|ez|zráe|törtéle|emre vonatkozó felfogása és azegész Keleten elteriedt cikli.
kus gondolkodás között (c. Ostborn,/a hwes.Vords and Deeds, Uppsala, Universitets Ársskrift [1951],
60 kk. p.). Ezzel kapcsolatban kétségkíviligaz az, hogy lzráeI ábrázolásaiban is újra meg újra megie-
lennek olyan elképzelések, amelyek e mitikus szemléletből származnak. Nem találunk azonban uta.
lást arra, hogy feloldhatatlan feszültség áll fenn fahve történelmet irányító szabad cselekvése és bár.
miféle sematizmus között. Kérdés továbbá azis,hogy egykezdet és vég között íve|ő egyszetípáIya

262
 tZRÁEt FELKENTIEI

nem tükrözi-e az őkorí Kelet ciklikus gondolkodásának veszélyes hatását (Bír 2,6
kk.).3ó Az is meglepő,hog5r azt, amir azős\e|beszélésekben Jahve teljességgel ki-
számíthatatlanulvitt végbe, s ami a legkülönbözőbb körülmények között és min-
dig más formában jelent meg, azt a Deuteronomista olyan ritmusként ábrázoIja,
amely feltárható isteni törvények alapján működik. Mindezek a meglátások jo-
gosak. Láttuk ugyanis, hogy ez a történetteológia ősi dokumentumok segítségé-
vel olyasmit akar bemutatni, ami a hagyományból önmagában egyáltalán nem
olvasható ki' Mindez azonban nem mentesít minket az aIőI a feladat a1ó1, hogy a
lehető legpontosabban megértsük a Deuteronomista e töÍténelteológiai célkitű-
zését'37
Elsőként azt kell világosan látnunk, hogy hasonlíthatatlanul nagyszabásűbb
feladatra vállalkozott a történelemmelkapcsolatban, mint azok azelbeszéLés-kom.
pozíciők,amelyekről az elóbbiekb enszóvoIt,Izráe|teljes történeIme foglalkoztatja
Lehát, az, hogy mi az értelme és tartalma Isten szemében egy teljes korszaknak'
Elsősorban e történelem egységénekfeltárására törekszik. Jóllehet ez a történelem,
,3gy tűnIk, egymástól többé vagy kevésbéfüggetlen önálló eseményekre oszlik, Isten
szemében mégis egységes egész.Ez az értelme minden sematizáló és általánosító
tendenciának: }ahve mindig is lzráel egészéveI állt szemben. A Deuteronomista
másik célja annak kimutatása, milyen súlyos veszéIyt jelentett Iztáelszámára az,
hogy önfejrien viselkedett a természeti kultuszokkal szemben, s hogy azok komoly
kísértéstjelentettek számára, Jahve mindezzel csak kemény büntetésekkeI szá|ha-
tott szembe. Másfelől |ahve kimeríthetetlen türelmét is igyekszik bemutatni' amely

alapján joggal beszélünk-e körforgásról. Áz ostborn által felsorakoztatott szövegek sem igazolják el-
képze|ését,a legkevésbé a Prédikátorkönyvéb6|szárrnazők, ezek ugyanis inkább cáfolják nézeteit, hiszen
a prédikátor képtelen gondolkodását az üdvtörténetre alapozni, s ennek logikus következmértye az,
hogy visszatér a ciklikus elképzelésekhez(lásd alább 3ó1. p').
37
Sainálatos módon még nem született kielégító válasz arra a kérdésre,hogy milyen értelemben nevezik
,,bíráknak'' ezeket a szabadítókat. A Deuteronomista által átvett korábbi elbeszélésekben nem szerepel
ez akífejezés- A Deuteronomista sa'átia tehát, de milyen értelemben használjal Némiképpel kell vá.
lasztanuk egymástól ezt a két kérdést:azt, hogy miért választotta a Deuteronomista épPen ezt a kife-
1ezést, attó|, hogy milyen sajátos értelmet tulajdonított annak Minden további nélkül feltételezhet-
jük' hogy a Deuteronomista ezt a kifejezést valamiféle hagyomány vagy egyéb e|őzetes elképzelések
alapján választotta. Még ha ennek oka aleÍte-elbeszé|ésbenreilene is, jelesül abban, hogy Jefte azúgy.
nevezett kis bírák listáján is szerepel (Bfu 72,7), s hogy e hivatali cím innen átszállt a háborút vezető
karizmatikusokra is (M. Noth: Ubeilieferungsgeschichtlíche Studien, 49, 98. p-), ha ez így is lenne tehát,
akkor sem kapnánk választ e deuteronomista cím értelmérevonatkozó kérdésünkre. Grether kimutat-
ta, hogy a fogalom értetmezése szempontiából csakis a legközelebbi értelem: ,,ítélkezni,,,,,[vitás ügyet]
elsimítani'', ,,jogot szerezri'' jöhet szóba, vagyis hogy a korábban elteriedt ,,uralkodni,' éttelmezés io-
gosulatlan (ZAW 1939, 110 kk. p.). A kérdés mármost a következő: va|ídibiráknak tekintette-e a Deute-
ronomista vajon a karizmatikusokat isl Ez a lehetőség a legkevésbé sem zárható ki, ha figyelembe
vesszük például az 1Sám B,5 k' szóhasználatát és azt, hogy milyen hosszú időre szólónak tartja a Deute-
ronomista e karizmatikusok hivatalát. Másfelól a Bír 3,10 csupán a ,,jo1ot szeÍezni,' ielentést engedi
meg, minthogy azítéIkezésitt nem más, mint egy háborús tett. Eszerint a bírákat Jahve azért állította,
hogy rajtuk keresztül ígazo|ia népe számára a történelemben érvényesülő jogát. Ezert elképzelést ille.
tóen vö. továbbá 2Sám 18,19.31; 7Sám24,16.
38
A !'u7in kifejezést illetően vö. Bír 3,9.15.

263
 IZRÁEI ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOLóGIAIA

újabb és újabb ,,szabadítók'' támasztásában nyilvánul meg.38 Az ábrázoláSt itt iS

merőben elméleti szempontokat követő sematizmus hatja át, miveltörténelmileg
egyá|ta|ál nem képzelhető el a Baal-kultusz és a Jahve-kultusz olyan merev válta-
kozása, amely meghatározta volna Izráel (egészének!) éIetét'A Deuteronomista
azonban ezzeI is egy igen jelentős teológiai tarlalmat Íejezki történelmi kijeien-
tésétJahve minden nemzedék számáraítélet és üdvösség formájában közölte. Nem
fordult elő,hogi1 azegyiknemzedékre csak haragja sújtott volna, míg a másik csak
üdvösségre irányuló akaratát tapasztalta meg. EllenkezőLeg, minden nerr.'zedék
Jahve teljes valóját ismerte meg.
AbíráI<róLra1zolt deuteronomista kép tehát késői irodalmi alkotás, minthogy a
történelem színpadán csak később megjelent királyság nélkül nem alakuihatott ki
az az elképzelés, amely szerint meghatározott szeméIyek hosszú időn keresztül
áIltakIzráel éIén,és vezették háborúit.39 A később kialakult királyságot ennek el-
lenére semmiképp sem tekinthetjük a bírák hivatala történelmi modelljének, te-
kintve hogy ez a történetteológia élesen e|váIasztja egymástól akétintézményt,
sőt egyenesen szembeállítja őket egymással. A két hivatalt különosen az7Sám72,70k,
teszímérlegte, s az eredmény egyoldalúan a királyság ellen szól. ADeuteronomista
felfogása szerint a királyság bevezetéséve7IzráeI többé nem Jahvét tartotta úrnak
maga fölött (Bír 8,23) , mig a bírák \ntézményenem zárta ki Jahve lzráel Íölőtt
gyakorolt királyi hatalmát. A Deuteronomista számára a két hivatal egészen más
síkon helyezkedik el, amit az is je\ez, hogy a királyokat cenzúrának veti alá, míg a
|ahve által közvetlenül elhívott szeméiyeken, a bírákon nem gyakorol kritikát.
E ponton valóban IzráeIhelyes teokratikus rendjének kérdésérőIvan szó, s nem
véletlen, hogy a Bírák könyvét egy alkalommal a bibliai ,,Al1am''-nak nevezték,ao
Egyértelmű , hogy a Deuteronomista szerint a bírák hivatala a legmegfelelőbb kor-
mányzási forma lzráe| számára, Izráel tragédíája,hogy királyok választásával
kicsikarta önállóságát Jahvéval szemben. Az amfiktüónikus berendezkedés szem-
betűnő előnyben részesítésétilletóen a Deuteronomista a Deuteronomiumot kö-
veti, amely IzráeIrendjét a szakrális Isten népe, vagyis az ősi amfiktüónia eszrr,.ény-
képe alap1án alakítja ki.a1

A bírák közül a legkülönösebb Sámson, sőt az olvasó számára egyáItalán nem tű-
nik IzráeI fölötti bírának' Sosem állt mögotte fegyvetbe szóIítő felhívás, kalandjai
során minden esetben egyedúIvan, Azzal a megjegyzéssel, mely szerint ,,h,3sz évig
voltlzráeIbírája,, (Bír 16,31b), a deuteronomista séma túlságosan eltávolodik az
39
Legutóbb H. W Hertzberg fejtett ki efféle megfontolások at Die Bücher Josua, Richter, Ruth (ATD) , t43.
A legkövetkezetesebben M. Buber (Königtum cottes, 15 kk. p.) mutatta ki a Bírák könyvét és a kiráy-
ság intézményétösszekötó számtalan száIat' Az az elgondolása azonban az á|tala kifeitett formában
nem tartható' mely szerint a Bírák könyve végső formá|ában két, a monarchiát elutasító, illetve elfo-
gadó (amelynek cé|kitűzésétegy ismételten visszatérő mondat támasztia alá: Bír 77,6; I8,7;2|,25)Bírák
könyvének összekapcsolásával iött létre. A 17-21 Íejezereket csak utólag illesztették a deutefonomista
Bírák könyvéhez.
ao
M. Buber: Ktuigtum Cones, 44. p.
a' Lrásd fentebb 185. p.

264
 IZM-EL FELKENT]EI

alapjául szolgáló hagyományanya1től'42 Sokkal nagyobb hatása volt annak a jó-

val korábban végbemenő átdoIgozásnak, amelynek során a SámsonróI szóIő elbe-
szélésekelé beillesztették az elhívás-történetet (Bír 13).a3 A Sámsonról szóló elbe-
széIésekalapvető rétegeígy tehát igen ősi. A még a júdeai hegyvidék nyugati lejtő-
jén táborozó Dán törzs itt számos tekintetben szemben á11 a filiszteusokkal. E
konfliktusokban, amelyek során a két csoport nem csak erőszakkal, de elmés csel-
vetésekkel is igyekezett felülemelkedni a másikon, egy Sámson nevű karizmatikus
kiemelkedó szercpet játszott. De amint mondottuk, az eIbeszélések elé nagysza-
básűbevezetőként illesztett elhívás-történet révénaz egész egység sajátos megha-
tározottságot nyer: nagy hangsú|yhe|yeződik arra, hogy Sámson názírrá hívatott
és különíttetett el, akit }ahve fel akar használni. Sámson életével kapcsolatban tehát
már születése előtt meghatározott terve van Istennek, s az olvasót ez szembesíti a
Sámson-elbeszélés voltaképpeni problémájával. Aki ugyanis elsőként a vallási szem-
pontok által meghatátozott elhívás-elbeszéIéstolvassa el - amelyben Isten megjele-
nésérőI, áIdozatről és fogadalomról hallunk -, az csodálkozva szemIéLheti azokat a
z(trzavaros, világi kalandokat, amelyekbe Sámson beleveszik. Sámson elsősorban
nők meghódítására törekedett' Számtalanszor borsot tör ugyan a filiszteusok orra
a|á, végúImégis felülkerekednek rajta. }ahve Lelke elhagyja, s ő, aki egykor kariz-
matikus volt, megvakítva ellenségei malmát hajtja. A Sámsonró| szőLő elbeszé|ést
ú'gy írták meg, hogy ez a szelIemi és testi erővel egyaránt megáldott férfi emberi-
leg szükségképpen közelkerül az olvasóhoz, különösen akkor, amikor végül áldo.
zatul esik azok cselszövésének, akik sem erősek, sem éles eszűek nem voltak, alat-
tomosak viszont annál inkább' Az olvasó azonban nem felejti el az Isten általadott
nagyszabásű feladatot sem, és elgondolkodik a lealacsonyítő gyengeségés az Isten
által adományozott erő folytonos, Sámson éIetétátszövő váltakozásán' De Isten-
től kapott ereje is fokozatosan elaprózódik az eredmény nélküli cselvetések során,
és Sámsont végül felemészti az erősz és a karizma közti súlyos viszáIy. A Sámson-
elbeszélésekis egy karizmatikus bukását mutatják be tehát, és arról rajzolnak ké-
pet, miként Vesztegette ei Istentől kapott erejét',,Többet ölt meg halálával, mint
ahányat megölt életében,,- ezekkel a sokatmondó szavakkalzár1a a történetet az
e\beszéIő (Bír 16,30). Sámson maga is elpusztul abban a káoszban, amelyet maga
körül teremtett.

a2
Ebben a hagyomány-összefíiggésben oly kevéssétükrözódik a deuteronomista szellemisé8 és történe.
lemszemlélet, hogy már arra.is gondoltak, hogy teljes egészébenutólag illesztették bele a Deutero.
nomista művébe. M. Noth: Uberlieferungsgeschichtliche Studien, 6|. p.
a3
EiBfeldtnek igaza van abban, hogy a t3. feiezet irodalmi szempontból már nem választható el a 14_|6
feiezetekben szerep|ő elbeszélések együttesétől (Die Quellen des Richterbuches, 87 k. p.)- A felhasznált
anyag tekintetében és formatörténeti szempontból a 13. Íeiezet azonban önálló; eredetileg kultikus
legenda és nem Sámson-elbeszélés volt.

265
 IZRÁEL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAÍNAK TEoLŐcIÁTA

6. A Deuteronomista történetteo(ógiájaaa
(A Királyok első és másodib könyve)

A Bírák könyvét megírő és formába öntő deuteronomista szerző a tudományos

konszenzus szerint azonos azzal, akí a Királyok két könyvének nagyszabású teo-
lógiai formáját kialakította. Minthogy azonban IzráeÍtörténete e két korszakának
bemutatását és értékelését egymástól nagyban eltérő teoiógíai nézőpontok hatá-
rozzák meg' a Királyok két könyvének történetteológiáját önállóan kell tárgyal-
nunk' A két korszak között azonfelül nem találunk közvetlen átmenetet Sem; e
történetteológia nem kapcsolja össze őket egymással. A Bírák könyvének vége és a
deuteronomista Királyok könyvének eleje (1Kir 3,1 kk.) között különös módon nagy
űr tátong, ameiyet átdolgozása során a Deuteronomista a legcsekéIyebb mértékben
Sem Szüntetett meg. E nehezen megmagyalázhatő ténytől eltekintve e |örténet-
író irodalmi technikája formális Szempontból azonos azza7, amel|yel a Bírák köny-
vének esetében találkozunk a szerző a maga áthagyományozott formájában köz-
li az ősi anyagot' értelmes folyamattá rendezí az egységeket, s az ilyképpen létre-
jött, egy király uralkodását bemutató iroda1mi képet az ele jére és végére iliesztett
ismert keretsémáva|tesziegységessé, amelyben teológiai Szempontbóla valamennyi
kiráIyhoz fűzött értékelésa legjeientősebb.a5 A Deuteronomista hellyel-közzel ki-
sebb önálló szövegezésű, saját stílusát visszaadó elbeszéléseket is beilleszt' va9y
jelentős helyeken alapvető történetteológiai megfontolásokat közlendó ragadja
magához a szőt, mint például annak az emelkedett epilógusnak az esetében' ame-
Lyet azészaki birodalom bukásáról tudósító szakasz után találunk (2Kir 1'7,7 W. p').
Formális szempontból mindössze annyi különbség mutatkozik a Bírák könyvével
szemben, hogy a Deuleronomista számára jóval több, a királyok korából szárma-
zó dokumentum ál1 rendelkezésre, Az anyag nem csak irodalmi SzempontbólVolt
igen sokrétú (elbeszéIések,történelmi beszámolók, prófétákről szőIő történetek,
kivonatok a templomi krónikából stb.), de olyan terjedelmes is volt egyben , hogy
csak megtelelő válogatás segítségévelvolt beilleszthető a torténelmi mríbe. Hogy
a történetíró milyen lelkiismeretesenvégezte feladatát, azt aztanúsítja, hogy ÍoIy-
tonosan utal azokra a forrásiratokra, melyekből anyagának nagy részétmerítette,
s melyekben utána lehet olvasni mindannak, amiről nem tett említést'a6
Ez a történeti mű a babilóniai fogság idején keletkezett.a7 JőIIehet igen keveset
tudunk a szerző származásár1l és éIeténekhelyszínérőI,egy biztos: az a szeI7emí
heIyzet, amelynek alapján értelmeznünk kell, a történelem egyik szakaszának

{ M. Noth, Uberlieferungsgeschichtilche Studien, 87 kk. p.; v.Rad, Deuteronomiumstudien, 51. W. p.; A. Weiser,
Claube und cescltichte in AT (1931)' ó1 kk. p.; A. Jepsen: Die Quellen des Königsbuches (1953).
a5
A keretséma e|ső része a iúdeai királyok esetében a következő: ,,X-nek, IzráeI kiráIyának Y évébenZ
Júda királya lett; '.. éves volt, amikor uralkodni kezdett,... évig uralkodott ]eruzsálemben; anyjának
a neve A volt, B lánya. Azt tette, amit helyesnek (rossznak) lát Jahve.,, A séma záró része:.,,Z egyéb
dolgai, amiket véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetérd szó|ó könyvben. Es pihenni
téttZ őseihez, Dávid városában temették el, és utána ... lett a király.,'
a6
Lásd M. Noth, i. m. 9ó. p.
a7
Mindenképpen Jójákin fogságból való szabadulása (5ó1) után (2Kir 25,27 lr.k. p.).

266
 IZRÁEL FELKENT]EI

végéreesik.Ez aheIyzet tehát teljes mértékben eLtét aDávid trónja utódlásáról szóló
történeti mű keletkezési körülményeitől, abban az ídőszakban ugyanis még szin-
te semmiféle irodalmi és teológiai tevékenység nem bontakozott ki. A fogság ide-
jénírő és ítéletetalkotó szerzőnek azonban nem csak számtalan emlék állt rendel-
|<ezésére;sokkal jelentősebbek azok a történelmi tapasztalatok, amelyek már hosszú
ideje sziIárd formát öltöttek, valamint azoknak a teológiai elképzeléseknek és ha-
gyományoknak a tekintéIye, amelyek a Deuteronomista tevékenységének idején
vagy abban a körben, amelynek tagja volt, mérvadók voltak, s így amelyektől ő is
Íúgg.Az a teológiai áramlat, amelynek a deuteronomista történeti mű egyik késői
képviselője, a Deuteronomium hatására a királyság korának utolsó éveiben nyert
teret.a8 Condoljunk vissza arra, amit a Deuteronomium megszabott: }ahvét csak-
is azon az egyetlen legitim kultuszhelyen szabad tisztelni, ahová nevét helyezte.
Ez az el,őírás kötelező érvényűvéváIt egy olyan korszak számára, amely teljes
mértékben tudatára ébredt a történelmi alapokkal rendeÍkezőJahve-hit és a kánaá-
nita természeti kultusz közötti különbségnek, s amely megértette, ha |ahvét a
magaslati szentélyekben tisztelik, vagyis ha a Jahve-tisztelet összevegyül a Baal-
ku1tusszal, éppen a Jahve-kultuszIényege tűnik el' E késői időszak számára a Deu-
teronomium révénvált status confessionis szá az a felismerés , hogy a két kultusz
semmiféleképpen nem fér meg egymás mellett. Ezt a radlkális álláspontot képvi-
seli a deuteronomista történetteoIógia is, hiszen, amint ismeretes, annak alapján
ítélimeg Júd a és Izráel királyait, hogy elismerték-e: a jeruzsáIemi templom az egyet-
len legitim kultuszhely, vagy pedig a ,,magaslatokon,' mutattak-e be áldozatot. A
királyok felett mondott ítéletet minden esetben kizárőlag ennek eldöntése hatá-
rozza me1, Ezért sűjtja eleve megsemmisítő ítéIetlzráel királyait, ők ugyanis kivé-
tel nélkül ,,Jeroboám vétkébe,,estek.a9 De a júdai királyok közül is csak ketten -
Ezékiás és Jósiás _ érdemesek maradéktalan dicséretre' A Deuteronomista hat ki-
rályt csupán bizonyos megkötésekkel ismer eI (Ászá,Jósafát, Jóás, Amacj á, Azarjá,
jótám); a többinek felrőja,hogy ,,azt tették' amit rossznak lát Jahve''. Rendkívül
fontos, hogy helyesen értsük ezeket az ítéIeteket' Mai teológiai gondolkodásunk
számára túlságosan egyszerűnek, s ezért méltánytalannak tűnnek. Sajnálatos mó-
don azt sem tudjuk bizonyossággal megállapítani, hogy e történetírás minden
király esetéb en f'eItételezi-e a Deuteronomium ismeretét, s hogy úgy v é7i-e, a könyv-
nek csupán rövid időre Veszelt nyoma' majd Jósiás alatt előkerült'so De ha az eI-
lenkezője lenne is igaz, akkor is jelentős tény,hogy a királyok értékelésétmeghatá-
roző rend nem a királyság késői korszakában bukkant eló, teljességgel új jelenség-
ként' A Deuteronomium valójáb an egy igen ősi rendet kovet, tekintve hog1r lzráel
állameiótti, amfiktüónikus berendezkedése idején bizonyos Szempontból valóban

aB
A szetző tehát - amint azt mát hosszú ideje felismerték - nem függ teljes mértékbena Deuterono-
miumtól. Nem veszi át a Deuteronomium célkitűzésének minden elemét, és tulajdon céljai sem vezet.
hetők vissza kivétel nélkül a Deuteronomiumra. Mindez különösen tisztán kitűnik a királyságról al-
kotott elképzelésetből, Iásd alább 2ó8. p.
ae TKir 15,26.34;76,19.26
stb.
50
A 2Kir |4,6 ezt a feltételezést támaszlja alá.

267
 IZRÁEL TÖRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLŐcÍÁ]A

csupán egyetlen kultusáely létezett, noha ebben azídőszakban nem Vontak le ilyen
radikális következtetést a frigyládát őrző és azarándokokat fogadó központi szen-
tély kitüntetett helyzet ébőI. Az említett ítéleteketilletően azonban elsősorban azt
kell figyelembe vennünk , hogy nem a szóban Íorgó kiráLy politikai és vallási ,,öSsz-
teljesítményére''vonatkoznak, csupán alapvető kultikus döntését érintik. Ennek a
történetírásnak a legkevésbésem vo1t célja, hogy általánosan a királyok nag\/sza-
bású politikai tetteit taglalja'51 Számos politikai beszámolót is közöl ugyan, tájé-
kozídását azonban kifejezetten ceológiai szempontok irányírják, olyannyira, hogy
a politikai eseményeket is teológiai nézőpontból igyekszik értékelni.Történészi
Szempontból tehát kétségkívüligen egyoldalú és szűkre szabott perspektíván ke-
resztül láttatja a királyok történetét, ez azonban éppen az előzőekben említett
helyzettei áll összefüggésben - Status confessionis állt elő' A szerző korában ar-
ticulus stantis et cadentis ecclesiaevé vált azon hely ktzáróIagosságának az elisme-
rése, ahol |ahve jelen vanIzráeIszámára, aho1szavaival és tetteiveIlzráelÍeLéf'or-
dult. A Deuteronomista ebbe a hitvallásba szőtte bele a királyok történetét. Nem
obiektív történelmi szempontok szerint vizsgálta azt a számos' folytonosan vál-
tozó lehetóséget, amely a történelem során a királyok bukásához vezethetett, ki-
zárőIag az az egyetLen effajta lehetőség érdeke1te, amelyen a Deuteronomium utá-
ni kor meggyőződése szerint lzráelléte múlott.52 Minthogy a Deuteronomista a
721'.ben és 587-ben bekövetkezett katasztrófák árnyékában írt, művét lzrádr átfo-
gó bűnvallásának szánja. Feladatunk a következőkben azlesz,hogy részIetesen fel-
tárjuk akizárőLaglzráelrt felelőssé tévő elgondolás nagy gonddal kidolgozott teo-
l:^:^: ardyJdrL.
luórdr ^l^^;^:r
A Deuteronomista szerint az üdvösség elutasítására irányuló döntés a királyok
szívében született meg, mivel ,,szívük nem volt egészen fahvéval,'.53 }ogosan hív-
ták fel a figyelmet atra, hogy a Deuteronomísta ezzeI olyasfajta hivatalt tulajdo-
nít a királyoknak, ame1y nem tartozott hozzá az országukra vonatkozó történel-
mi hatáskörükhöz. A királyok eszerint tehát egyetemes felelősséggel rendelkeztek
Isten népének teljes kultikus életétilletóen, ezpedigleginkább a Deuteronomium
elgondolásával ütközik, a királyi hivatal itt ugyanis Pusztán a történelmi jelennek
tett, zavarból fakadó engedménynek tekinthető.s4 Itt találkozunk első ízben a
deuteronomista történetszemléletnek azza| az eIeméveI, amelyet nem magyaráz-
hatunk meg sem a Deuteronomium, sem egyszerűen a történelmi fejlődés alapján
- a királyságról kialakított teljességgel meghatáÍozott képről van szó, amelyet a

5' Omri (!) uratkodási ideiét a Deuteronomista a keretsémával etyütt hat versben mutatja be. A királyok
nagy tetteiről tájékozódrrí szándékozókat kifejezetten a forrásokhoz utalia; ezek méltatására nem érzi
magát hivatottnak (lKir 76,27;22,46i 2Kjr 70,34i L3'8.t2; t4,I5.28)'
52
Ezt a Deuteronomistánál jelentkezó páratlan rigorizmust tekintve szinte a következetesség hiányának
tarthatnánk, hogy ítéleteinekrendszerében az egyszerű vagy-vagy mel|ett eBy közbeeső lehetóségnek
is helye van.
53
nril' c! n)u;, lKir 8,6I; 71,4i 15,3.14.
5a
M. Noth: i. m 94' p. Jósiás Jeruzsálemen kívÜli terÜletekre vonatkozó kultuszpolitikai intézkedései ú|.
szerűek voltak, s ezekre csak a Deuteronomium hatalmazta fel ót. A. Alt II, 256 k. p.

268
 lZRÁEI lELKENTJEI

Deuteronomista alkalmaz, s amelynek alapján ítéletetmond a királyokróL.Ez a

Bibliát olvasók számára oly jól ismert deuteronomista kritika azok fölött a kirá-
lyok fölött, akiknek személyes éIetüket és uralkodásukat egyaránt Mózes törvé-
nyéhez kellett volna szabniuk, két nagy,korábban egymástól függetlenúILétező
hagyományvonulat összefonódásával jött létre. Az e|őzőekben megkíséreltük
bemutatni akiráLyságra vonatkozó szakrális elképzeléseket.ss Nem találkoztunk
semmivel, ami Mózesrevaw azősiizráeli szövetség-hagyományra utalt volna. Más-
Íe|őI az amfiktüónikus és Mózesre visszanyúló hagyomány a legcsekélyebb mér-
tékben sem számol a királysággal' A királys ág intézményévelszembeni érzéket-
lenség még a késői, azizráe\i szövetség-hagyományt megújító Deuteronomiumban
is szembeötlő. A Deuteronomiumban még nincs szó a királynak, mint önálló ki-
választás-hagyományt képviselő személynek sajátos szakrális méItőságáről. Csak
a deuleronomista történeti műben olvadt össze a két hagyomány - azizráe|i sző-
vetség-hagyomány és a dávidi szövetség-hagyomány - s minden bízonnyalez a
hagyományok nagyszabású összefonódásának utolsó péIdája Izráel tőrténelmében.
Történetírónknál ekkor eg5t L<tráIy hivatkozhat |ahve Dáviddal kötött szövetségé-
re (1Kir 8,25;9,5), s szinte ugyanazzaI aléIegzetvétellel idézhetíazlzráelkiválasz-
tásárőI és az egyiptomi kivonulásróI szőIő ősi amfiktüónikus hagyományt is (1Kir
8,15 k. 34'36'53.50. E két hagyomány ekkor egyetlen nagy gondolatkörré kapcso-
lódik össze. Valójában azonban nagyon is újszerű vo|t az, hogy a királyokat Mó-
zeshez és a sínai szövetséghezva\ő viszonyuk alapján ítélikmeg (1Kir 11,11; 2Kir
21,8), Akírály felelős személyként jelenik meg: megkapta Mózes törvényét, hogy
hriségesen őrizze azt, és gondoskodjon arról, hogy országában elismer1ék' A Mó-
zes- és a Dávid-hagyomány összeolvadása a legvilágosabban a Deuteronomistának
}ósiás királyrő| njzolt eszményi képében tükröződik:

,,Nem volt hozzáhasonló király őelőtte, aki(tgy megtért volna JahvéhozteIjes szívével, teljes
le]kével és teljes erejével, egészen a Mózes törvénye szerínt; és utána sem támadt hozá ha-
sonló.'' (2Kr 23,25)

A Deuteronomista többnyire ugyan elmarasztalő ítéLetet mond lű'da és lzráeI

királyairól, ez azonban még nem bizonyítja, hogy általánosságban a királyságról
is rossz véleménye lett volna. Lehetséges _ s a következőkben ez Í'og igazolódni -,
hogy a túlnyomórészt negatív ítéletekoka az,hogy a Deuteronomista kiemelkedő
eszményképhez méría királyokat. Valójában elismeri, hogy a kíráIyság tölti be a
legjelentősebb szerepetJahve és Izráelkőzött, minthogy a királyok szívébenésnem
másutt dőlt el Izráel üdvössége vagy elvettetése. Ezt a döntést azonban nem az
határozta meg, hogy a királyok közvetlenül megtértek-e magáhozlahvéhoz, vagy
elfordultak-e tőle, hanem az,hogy áLlást foglaltak } a|.tvelzráe| számára hosszú ideje
ismert kijelentéséveI,azaz Mózes törvényével szemben. Ezzelelőttink ál1 az a

55
liísd fentebb 41 kk., 253 kk. p.

269
 IZRÁEL TÓRTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEOLÓGIÁJA

másik rend, amelyet Jahve a Deuteronomista szerint Izráel üdvössége érdekében

hozott létre. A Deuteronomista Mózes Tőráját és a dávidi királyságot egyképpen
konkrét, nagy erőt képviselő történeimi tényezőnek tartotta. Jahve Mózesnek ki-
jelentett akarata szintén világosan felismerhető valóság volt, sót a királyokmár egy
szent könyv formájában birtokolták'5ó A Deuteronomista szerint lzráeI történel-
méveIkapcsolatban a legfőbb problémát Mózes és Dávid helyes viszonyának kér-
dése jelenti. Megismerték-e vajon a királyok |ahve Mózesen keresztül kijelentett
akaratát, és ahhoz tartották-e magukatl A válasz, tudjuk, negatíV: a királyok dön-
tésükben }ahve kij elentett akaratát eiutasítva elveszítettékaz üdvösséget. A Deute-
ronomium viszont súlyos fenyegetések és átkok megvalósulásáthelyezte kilátás-
ba arra azesetÍe,haIzráeI tartósan engedetlen 1esz (5Móz 28,15 kk.). Izráelttehát
maga Jahve ígéjeítéltea bekövetkezett súlyos katasztrófákra. Valóban nem volt
,,iresbeszéd'' (SMóz 32,47). A két állam összeomlásával Istennek ez azigéje elérte
céIját. Jahve - hogy deuteronomista szavakkal Ísjezzúk ki magunkat - nem hagy-
ta, hogy ,,e1vesszéI<,,, hanem,,beteljesítette,.57 AzeIhangző ige és a történelmi be-
teijesedés megfelelése, amelynek kimutatásán a Deuteronomista fáradoz\k, azon-
ban sokkal erőteljesebben jelenik meg a Deuteronomista álta1 művébe illesztett
számos jövendölésben. ]oggal állíthatjuk, hogy a Deuteronomista által ábrázolt
történelmi időszak csak az ismételten elhangző prőfétai jövendölések és az ezeket
követő (nagyrészt pontosan jelzett) beteljesülések szövedéke révénnyeri el a maga
belső ritmusát és teológiai evidenciáját. E helyütt érhető elsőként tetten valóban
ez a történelemszemlélet: amit a silói Ahijjá ,léhú,Hanáni fia, Mikájehú, }imla fia,
Illés, Eiizeus, Hulda és mások megjövendöItek, az mind végbement a történe]em-
ben.Izráeltörténelme olyan folyamat' amelyet az ismételten elhangzó prőf'étaiige
és arákövetkező beteljesedés feszültséggel teljes kapcsolata révénpárat|an drámai-
ság1ár át. Van, amikor a jövendölés és a beteljesedés közti feszültség rövid idó alatt
feloidódik (2Kir I,6 = 1',17), más esetben számos generáción keresztül fennáll (pél-
dául 1Kir 13,2 = 2Kír 23,16-1'8), ezért aztán a legkülonösebb átfedések adódná-
nak, ha e szövedéket megkísérelnénk grafikusan ábrázolni. A Deuteronomista szá-
mára a legegyértelműbb helyzet az észa|<\ országban jelentkezik, ennek sorsát
ugyanis már első királyának a vétke megpecsételte (1Kir 1'4,1'6;2Kjr 1'7,2I_23), annál
is inkább, mivel valamennyi királya ,,leroboámbűnébe,, esett. A Deuteronomista
így azzal'a legkevésbésem egyszerű fe1adattal szembesült, hogy magyarázatot adjon
arra, miért maradt fenn mégis kétszáz éven keresztül ez az ország. A büntetést a
Deuteronomista szerint kegyelemből halogatta }ahve, minthogy az elvetett kirá-
lyok legcseké|yebb értékétsem hagyta figyelmen kívül.58 A Deuteronomista Júda
történelmét is Jahve kijelentett akaratának szinte folytonos megszegéseként áb-

56
Már előzetesen a mózesi Tóra írásba foglalt formáiára utal az 1Kir 2,3; 2Kr 10,37; |4,6;77,t3'37;2I,8;
22,8.77;23,24 k.
57
)ahve beteljesíti a próÍétaiigée 1I3t 2,41 6,12; 8,20; 72,75 stb,, s az nem vész e|: Józs 21,45;23'14; \Kir
8,5ó; 2Kir 10,10.
58
lKir 21,29;2Kir 10,30 = 75,12; 13,23; 14,26.

270
 IZRÁEI IELKENTjEI

rázoIja,Itt is létezett egy olyan tényező, amely problémát jelentett sémája szárr'ára:
miként lehetséges, hogy az 587-ben bekövetkezó katasztrófa közvetlenül }ósiás,
vagyis Dávid legkiválóbb utódjának uralkodása után érte Júdát( Ennek az oka az,
hangzik a Deuteronomista magyarázata, hogy Manassé minden mértéketmegha-
ladó bűne miatt Jahve már korábban döntött alúdát sújtó ítéletfeiől, s ezt már
Jósiás sem akadályozhatta me8.'n Jahve tehát !ú'dávaI szemben is hosszú ideig
türelmes volt. Történetírónk itt azonban sokkal könnyebb he|yzetbenvolt - Jah-
ve türelmes várakozását sokkal kifejezőbb teológiai megokolással volt képes alátá-
masztani' Minthogy Jahvénak sajátos történelmi tervei voltak Dávid házáva|, s
mivel ígéretettett Dávídnak arra, hogy,,örökké tartó mécsest ad neki',, Júda és
]eruzsálem a régőta esedékes ítéletellenére fennmaradtak a történelemben. Ami a
különös ,,mécses'' kifejezést illeti, a Deuteronomista természetesen Dávid tróniá-
nak a Nátán-jövendölésben kifejezett legitimációjára gondol (2Sám 7,1,2 kk,); az
ősi messiási hagyományelem a Deuteronomistánál mindamellett összeolvad az
egyetlen kiválasztott városról alkotott Deuteronomium-beli elgondolással.60 Jah-
ve ezen üdvösséget ígérő _ a történelem egy pontján elhangző _igéje őrangyalként
vonult végig a történelmen, megmaradást és megmenekülést biztosított akkor is,
amikor Júda léte már értéktelennévált }ahve szemében.61

IzráeI tötténetteológiája a Dávid trónjának utódlásáról szó1ó történet óta igen

hosszú utat iárt beidáíg' A két felfogás között mutatkozó egyik különbségaz,hogy
a Deuteronomista értelmezése egy o7yan szllárd alapon nyugszik, ameiynek legi-
timitását senki sem kérdőjelezhette meg: a Deuteronomiumban található, számá-
ra szinte kánonivá vált ,,isteni igérőL,, van szó. Mire támaszkodhatott ezze| szem-
ben a Dávid trónjának utódlásáról szóló történet szerzője( A szerző személyes
meggyőződése volt, hogy Jahve Dávid üdvössége érdekébenvezette a történelmet,
meghallgatva Dávid imáját, és keresztülhúzva Absolon haditervét, s adott esetben
sajátos módon meg is tudta világítani ezt; további ítéletekreazonban nem tartot-
ta magát hivatottnak. A kanonikus isteni ige birtokában a Deuteronomista ítéle-
tekre is képes, s már láttuk, miként használja fd, ezt a lehetőséget. A későbbi mű
abban is különbözik a korábbitőL,hogy sokkal inkább foglalkoztatja a történelmet
irányítő isteni cselekvés konkrét megvalósulásának mikéntje, míg a korábbi mű
középpontjában ezzelszemben magának e cselekvésnek a ténye áilt, s csupán arra
adott kifejezettvá7aszt, hogy Jahve valóban irányította Dávid történetét. Feltehetó-

se
2Kft 21,!0 kk.;23,26;24,2.
&,,Szolgámért, Dávidért, és
Jeruzsálemért, amelyet kiválasztottam',:1'Iir 11,73.32.36.
ór 1Kir
11,36; L5,4;2Ktr B,19 (vö. lKir 11,13.32)' Noth véleményeszerint a r! szó nem ,,mécsesnek,', hanem
feltört ugarnak fordítandó (Ges. St. 779), ez azonban nem igazolható. A Lxx a 2Kir 8,19-ben szerepÍő
-l'l-E )úyuo;-nak fordította, az lKir 11,3ó-ban áI|őt ko6-nek, a 75,4-ben
találhatót pedig rcarcí)etppa-
rrak. E szavak azonban semmiféle bizonyítékot nem ielentenek, mivel nem a kérdésesszó fordításai, a
feltört ugar értelmében sem' Nézetem szerint döntő jelentőségrí aZso|t |32,77-ben álló ,,mécses,, (itt
r:) szó. Kétségkívülaz udvari stílus megszilárdult formulájáról van itt szó. Mindezek mellett a 2Sám
21,77 is figyelembe veendő.

271
 IZRÁEI ToRTÉNETI HAGYoMÁ^ryÁINAK TEoLóGIÁ]A

en nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy }ahve rejtve azok sÁvében és döntésében is
fejtett ki hatást, akik a történetről hallottak (2Sám \7,14), a részletek azonban rejtve
maradnak. A teológiai szempontok ehhez képest a másik műben nagymértékben
megváltoztak. ADeuteronomistánái minden kétségfölött ál1a történelmetirányítő
isteni cselekvés ténye, de az olvasó számára éppen azt igyeksztk unos-untalan fel-
tárni, hogy Jahve igéje révénirányítja a történelmet.
Ez a teljes egészében kiforrott történetteolőgia azonban nem minden e\őzmény
nélkül jött létre, s heiyezkedett szembe a korábbival. A Deuteronomista által át-
vett hagyományok között valójában megtalálhat ő egy olyan elbeszé1ésciklus, ame-
lyet szinte a klasszikus és a deuteronomista történelemábrázo|ás közti átmenet-
nek tekinthetünk. olyan, háborúkról vagy a nagypolitika terén |ezajIő egyéb za-
varos eseményekről szóIő elbeszélésekről vanszó, amelyeket egyetlenközös elem
kapcsol össze: a dontő politikai események olyan prófétáktól indulnak ki, akik egy
isteni akaratot közvetítő mondás révénkapcsoIódnak bele a történelem folyamá-
ba.a Az ábrázolásokat egyfelőlegy erőteljes politikai és emberi-pszichológiai rea-
lizmus határozza meg, amelyet a Dávid trónjának utódlásáról szóló történetből
már ismerünk, másfelőI egyérteIműen feltrínik bennük az a teo\óg\ai téma, ame-
lyet a Deuteronomista csupán sokkal átfogóbban alkalmaz a királyokról szóló tör-
ténet egészére.

Mindezek után már áttekinthetjük a deuteronomista töÍténetteológia különböző

száIait, A mű a fogság idején keletkezett, amikor nyugvópont1ára jutott lzráe|
üdvtörténete, s amikor azlzráeIt körülvevő üdvtörténeti úr keltette félelemmel
szemben választ kellett adni arra akérdésre, hogy miként következett be mindez,
s hogy miképpen lehet, hogy |ahve elvetette népét.Ezen eszmélkedés első ered-
ménye az volt, hogy az eseményeknek nem Jahve az oka,Izráe7kizárőIag önnön
vétkével játszotta el üdvösségét' Jahvénak a történelemben megvalósuló ítélete
1ogos volt. A Deuteronomista tehát azt igyekszik kimutatni: ,ezért igazad van, ha
szőIsz,, (Zsolt 51,Q. Műve nem más, mint a kultikus szférábóI az irodalom síkjára
helyezett,,ítélet.doxo7őgia,, .63 A Deuteronomista azonban nem elégedett rr'eg ez-
zeI az áItalános következtetéssel; feladatul azt tűzte ki, hogy teológiai szempont-
ból is részletesmagyarázatot adjon arra,hogy azüdvtörténeta721'-ben és 587-ben
bekövetkezett katasztrófákba torkollt. Képesnek tartotta magát erre, mivel Isten
népénektörténelmét }ahve teremtő igéjének alapján érte7mezte. A két országot
sújtó katasztrófákban a Deuteronomium fenyegetései és átkai teljesedtek be. EIér-
te cél1át Jahve ezen \géje, ame|yről a zsoltáros azt állítja, terjed, (Zsolt
''gyorsan
I47,I5)' Izráel nem gyakran f'ejezte ki ilyen alapvető formában a törvény ÍtéLő és
Pusztítő er ejér ől szeÍ zett f elismerését' A D euteronomis ta s zerint a zonban egy másik
ige is hat a történelemben, jelesül a Nátán-jövendölés üdvösséget ígérőszavai,

62
|Kir 20;22;2Kír 9-10; Noth idesorolia a silói Ahi|járól szóló történetet is (1Kir 71,29_37.36k; 72,|-
20'2í3|) (i. m' 79 kk. p.).
ó3
Az iré|et-doxológia kultikus mrífajáról lásd alább 282 kk. p.

272
 lZRÁEt IELKENT]EI

amelyek hasonlóképpen nagy hatást kifejtve vonultak végig a történelmen.6a De

elérte-e ez a jövendölés is a célját azzal, hogy teremtő módon beteljesült4 A törté-
neti mű nem ad választ erre akérdésre, de miveI azza\ zárul, hogy Jójákin kegyel-
met nyeft (2Kir 25,27 kk.), egy olyan lehetőségre utal, amely ismét Jahve teltei-
nek alap;ául szolgálhat.65
Tökéletesen világos tehát e történetteolőgiaközépponti eleme. Aszerző nem a
profán történelmet akarta megírni, sem nem lzráe|hitének vagy kultúrájának tör-
ténetét, ellenkzőleg, az akérdésfoglalkoztat ta, hogy miként működik Jahve igéje
a történelemben. Ez az tge kétféleképpenfe j t ki hatást: törvényként pusztít' e;an-
géliumként megszabadít. E történelemfelfogás fogyatékosságainak felmutatása
persze nem nehéz feladat. Meg kell fontolnunk , how nem volt-e túlságosan is
kedvező elméleti konstrukciók kidolgozása számára a fogság he\yzete, aÁelyben
IzráeI elveszítette a kapcsolatot a tényleges történelemmel. Mindene'"t'e eigo.'-
dolkoztató, hogy eza történetteológia nem bontakozhatott ki a történelem fino-
mabb vagy erőltetettebb átformálása nélkül. Mindenekelőtt azt kell megállapíta-
nunk, hogy a Deuteronomista racionális sémába foglalta a történelmet, ámennyi-
ben szenvedélyesen törekedett annak kimutatására, hogy Jahve igéje hathatósan
tevékenykedik.óó De éppen e törekvés révénválik oly nagyszerű téológiai alkotás-
sá műve, éppen amiatt, hogyIzráeltörténeimét kizárőlagJahve igéje alapján igyek-
szik értelmezni. Nem az a lényeges lzráe|szempontjából, ami réndszerint za1ossá
teszi a történelmet. Isten népének é|ete vagy halála felől Istennek a történelem-
ben kimondott igéje dönt. Ez a deuteronomista teológia elsőként az üdvtörténet
jelenségéthatározta meg világos formában: olyan történelmi folyam at ez, ame7yet
a benne folytonosan kimondott, íté(ő és megmentő isteni ige formál és vezet be-
teljesedésre.67
YégezetúLki kell emelnünk, hogy e mri voltaképpeni témája is messiási megha-
tározottságú. Mindaz, amit a deuteronomista történetteológiáról, a történelmet
alakító isteni igéről stb. elmondottunk, nem elméletként,,3gyszőlvánüres térben

6a
A Deuteronomistánál Salamon egy helyütt igen világosan feieziki az ige és a történelem megfelelését:
,,Amit száddal megígérté|,kezeddel be is teliesítetted,, (|Ittr 8,24).
ó5
Világosan kell látnunk azt a dilemmát, amellyel tényleges történelmi események szembesítették a Deu-
atasztrófába torkolltak. Előzetes teológiai el-
ilágítani e sötét ítéletet' Másfelól semmikép.
dó lámpásra vonatkozó ige ,,elveszett''. Aria

óó
Annak az ,,etikai sematizálásnakoa következmé lsten tettei az
";:::,;W;l.'iÍ'Íl'L11,is|erint
emberi tettek függvénye; ez az első, amaz a második. J' Hempel: Á ltes Tei,staneit und Ceschíchte (7930),
15 k. p.
67 Azlzrá
elemszemlélet ezze| szemben az ál]rami cselekvés egyik formáia, a
politika queur: Formen geschichtlichen Denkens im Alten Orieti'und Okzi)ent,
Neue Ja und fugendbildung (1931), 493. p.

273
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁIA

bontakozik ki, hanem a lehető legközvetlenebb kapcsolatban van a királyokkal.

A királyok képezik a történelemben ható isteni ige voltaképpeni tárgyát, óket hor-
dozza, és óket Pusztítja el. A nép pedig a királyokkal bukik, vagy marad életben.ó8
A más tekintetben teoiógiai racionalitás átóI oIy \genveszéIyeztetett szerző e pon-
ton nem képvisel semmiféle individualizmust, hanem az ő esetében egyenesen
ősinek ható, a közösséget alapul vevő gondolkodást fejt ki. Ez a feIfogás, me|y sze-
rint a nép teljes mértékben a felkent helyes ma8atartásának vagy bukásának a
figgvénye, különosen feltűnő formában jelenik meg akkor, amikoi _ mint például
Manassé esetében _ a fenyegetés és a beteljesedés közti feszültség több nemzedé-
ken át is fennáll.ó9 S a Deuteronomium a júdeai királyokat kivétel nélkülegy töké-
letes királyhoz, Dávidhoz méri. Dávid ,,tiszta szíwel és őszíntén,, járt Jahve előtt
(rDirl :;)-n5rr 1Kir 9,4),Dávíd szíve ,,teljesen |ahvéévolt'' (ntn' ry ÚP IKír 1,I,4),
,,Dávid tökéletesen követte Jahvét', (ntn' 'Ji]$ xln 1Kir 11,6), Dávid azt tette'
',amit
Jahve helyesnek lát, és megtartotta rendelkezéseit és parancsolatait', (1Kir 11,38),
,,teljes szívbőI követte Jahvét, és csak azt tette, amit helyesnek lát', (rqir pr niDl?
IKir 4,8),70 S züksége sek-e világo sab b bizonyítékokannak igazolás ár a, hogy e t ör-
1'

téneti mú folytonosan a tökéletes felkentről kialakított képet tartja szem előtt, s

hogy ennek alapján megkérdője|ezi a királyok történetének egészét(Ez a Deu-
teronomista számáramérvadó Dávid-kép terméSzetesen már közel sem a trónutód-
Iásárő|szó1ó történet pszichológiai vonásaiban oly realista Dávid-képe, hanem egy
olyan kép, amely a hagyomány során eróteljesen tipikus jellegűvé bőVült.71 E Dá-
vidról rajzo|t képben elsősorban a deuteronomista emberkép jelentős vonásai je-
lennek meg: ennek az embernek a szíve teljes egészében Jahvéé,és teljes szívébőI
megtartja }ahve rendelkezéseit és parancsolatait. A királyokrőI szőIő deuterono-
mista történet komor képe mögött álIő mérce és típus tehát, eza felkent a töké1e-
tes ígaz, aki teljes szívébő| megtaÍt]a valamennyi parancsolatot. AzIzráel és!úda
királyai fölött mondott részben megsemmisítő ítéletnektehát egyértelműen po-
zitív vonatkozása is Van: a Deuteronom\sta ezzeI minden torzítástőIés visszaélés-
től megóvja azt, amit a Nátán-1övendölés valódi értelménektart.

ó8
Továbbá a királyok viszik brínre a népet (x'cnn): |Kr 1'6,73.|9.26;2Kir 3,3; I0,29;74,24;2|,L6.
ó9
Teliességgel.lehetséges, hogy a |er 31',29-ben és azEz 78,2-bea található közmondás (,,Az apák ettek
egrest, és a fiak foga vásott el tóle,') a kevéssel később a deuteronomista történeti mríben konkrét for-
m'át öltött felfogással helyezkedik szembe. Hogy a tett és a bÜntetés közti feszültség mily sokáig fenn-
állhatott, azt aZsolt 1'06,24kk. tanúsítja,amely a fogságot Jahvénak a pusztai vándorlás nemáedéke
által elkövetett búnökre adott válaszának tartia.
70ADávidról,minttökéletesuralkodórólrajzoltkápetilletőenlásdtovábbá1Kir3,3;
B,77;17,33;15,3.5.11;
2Kir 14,3; 16,2; 78,3;22,2.
71
A Deuteronomistánál csak'egy ízben vetül árnyék Dávidra (lKir 15,5). Már Ézsaiásnál is egyértelműen
megfigyelhető e tipikus jelleg kialakulása; gondoliunk csak például a dávidi JeruzsálemrdázÉzs |,2|.
ben rajzolt ideális képre' A Deuteronomista egyébiránt Salamorrról is modellszerű képet alakított ki:
Salamon a bölcsesség és az istenfélelem típusa. E. Jacob: La tradition historique en Israel (1946),85. p.

z/+
 IZRÁEL IEIKENT]EI

Exkurzusként legaiább teológiai vonatkozásai alapján röviden szót kell ejtenünk

a deuteronomista Bírák könyve és a deuteronomista Királyok könyvei közötti össze-
függésről. A két mű ugyanis már formális szempontból is igen elégtelenülvan össze-
kapcsolva, tekintve hogy a deuteronomista Bírák könyve végétől(1Sám 12) jőide-
ig nem talá1kozunk az értelmező deuteronomista szerzővel, s csak a Salamon-
történetben (1Kir 3) bukkan fel ismét. Miként lehetséges, hogy az oly bőbeszédű
és előszeretettel magyarázatokat adó Deuteronomista semmiféle megjegyzést nem
f(lz a Dávidről szőIó hagyomány-összefüggéshez( Az a magyarázat, hogy e pon-
ton nem volt semmi közöinivalója, elfogadhatatlan, ha figyelembe vesszük, hogy
teológiájában mily nagy szerepet játszik Dávid. De ami a legszembetűnőbb, az
ábrázo\ás a két műben teljességgel különbözik egymástól. A Királyok könyveiben
nyomát sem találjuk annak a ritmusnak (bukás, azellenségszorongatása,bűnbá-
nat' megszabadulás), amely áthat jalzráel minden nemzedékének életét.A Deutero-
nomistánál ezze|szemben a királyság korában nemzedékeken át halmoződlkabűn,
hogy ]ahve azután csak jóval később lesújtó ítéleteibenválaszoljon erre. Minthogy
igen gazdag irodalmi anya1 állt rendelkezésére a politikai sikerekre és bukásokra
vonatkozóan, minden további nélkül alkalmazhatta volna itt is a maga nemzedé-
kek fölé húzott sémáját. Miért nem teLt így4 Miért mondott ítéleteta királyokról,
s miért mulasztotta ezt eI a bírák esetébeni Miért hangsúlyozzakövetkezetesen
azt, hogy a királyok története Jahve teremtő ígéjénektörténete volt, míg a Bírák
korát (lgy ábrázolja, hogy abban a bírák karizmá1a mozdítja eIőre a történelmeti
Miért tesz különbséget a bírák korában a bírák és a nép magatartása között (,,de
bíráikra sem ha1lgattak,', Bír 2,1'7), míg a királyság korában mindent a királyok
magatartásának függvényévétesz, akik mögött a nép néma massa perditionis- vagy
salutisként háttérbe szorul, a nép bűnéértpedig minden további nélktil a királyo-
kat teszi felelőssé4 Nehezen elképzelhető, hogy a Királyok könyvein és a Bírák
könyvén végzett deuteronomista redakci ő egy azon lendülettel ment végbe.

7. A krónikai történeti mrí

Izráel _ azaz a fogság utáni közösség, amely önmagát Istenlzráelének tartotta -

még egy alkalommal kísérletet tett arra' hogy egy nagyszabású történeti mri
keretében értelmezze és legitimálja magát önmaga számára. Minden bizonnyala
krónikai történeti műben (a Krónikák könyvei, Ezsdrás és Nehémiás könyve) ölt
formát a legsa1átságosabb módonlzráel ama je77egzetessége, hogy újabb és újabb
történe1mi tárgyú alkotásokban f.ejeztki önmagát és hitének tartalmát. Mit mond-
hatunk egy olyan, aperzsavllágbirodalom toleranciáját éIvező provinciális kultusz-
közösség öntudatáról, amely célrjai érdekébena történelmet Adámtól kezdve fel-
göngyölíti4 A ószövetségi történeti művek közül a krónikai történeti mű öleli át a
ieghosszabb időszakaszt: Adámtól a Nehémiást követő korig ível. Keletkezésének
történelmi körülményei (400 és 300 között) egészen mások voltak, mint az a szi-
tuáció, amelyben a Deuteronomista még egy súlyos katasztrófa bénító hatása alatt

275
 IZRÁEI ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIA]A

írt. A krónikai történeti mű egy politikailag békéskorszakban keletkezett, amely-

ben a zsidó közösség már hosszú ideje ismét megszilárdult, legalábbis ami a külső
körülményeket illeti. A Palesztinában e században uralkodó viszonyokat mindamel.
lett ,,oly nagy homáiy [fedi], amilyennel sem korábban' sem később nem találko-
zunk,, ,n Igy tehát megint csak nem vagyunk képesek megnevezni olyan okot, amely
e mű létrejöttét Sürgette vo1na.73 Irodalmi Szempontból alapját a deuteronomista
történeti mű'képezi; ennek anyagán t,3I a szerző nagyrészt késői keletkezésű épi-
letes elbeszélések segítségévelalakította ki a maga történ e7emábrázoIását'7a Az ősibb
hagyományoka t na gyré szt v áItozatlan f ormában továbbadó D euteronomis tával
szemben mindvégig sokkal önkényesebben alakít a korábbi szövegeken és haryo-
mányokon, akár kihagyások vagy kisebb betoldások, akár javítások eszközlésének
vagy az események egymásutánja átrendezésének formájában. Mindennek ellené-
re azonban mégsem állt elő egységes alkotás. Az irodalmi javítások meglehetősen
különböző elképzelésekmegvalósításában jelentkeznek, az olvasó később ismét
érzékelia következetes kidolgozás hiányát. Tagadhatatlan, hogy a mű a szellemi
erő megf'ogyatkozásának benyomását kelti, legalábbis ami az ábrázolások megfor-
málását illeti. A Krónikás azonban a teológiai világosság, következetesség és belső
egység tekintetében sem mérhető a deuteronomista torténeti műhöz.
A Krónikás Jahvénak a királyság történetében megnyilvánuló tevékenységének
ábrázo|ásában kétségkívüla Deuteronomistára támaszkodik; szintén a bűn és a
büntetés megfelelésének kimutatásán fáradozik, csakhogy ezt tökéletesen racío-
nális evidenctává fokozza: nincs csapás bún nélkül, nincs vétek büntetés nélkü1.75
Roboám uralkodásának ötödik évébenSisák fáraó kifosztotta Jeruzsálemet (1Kir
14,25 k.) . A Krónikás a Deuteronomista által közölteken túl megemlíti azt is, hogy
Roboám uralkodásnak negyedik évében,,eIhagyta azUr törvényét,, (2Krőn 1,2,1) '
Aszákirálytöregkorárasúlyosan megbetegedett (1Kir 15,23); a Krónikás ezenfe\úl
közli azt is, hogy a Baasával vívott háború során nem bízta magát Jahvéra, s kalo.
dába záratta azt a próÍétát, aki ezért elmarasztalta őt (2Krón 1'6,7 kk,), Jósáfát a
hrítlen Ahazjávalközösen kereskedelmi hajórajt hozott létre Ecjón.Ceberben (1Kir
22,49), egy prőf'éta számon kéri rajta ezt a jogtalanságot, és megjövendöli, hogy
vállalkozása kudarcba fog fulladni (2Krőn 20,35 k.)' Illés }órámnak küldött intő
levele hatástalan marad (2Krón 21',4 kk.), Uzzijjá poldossága miatt kénytelen le.
mondani vezetőittsztségérőI (2Kir 15,5). Ennek oka egy súlyos kultikus vétek volt
(2Krón 26,16kk.). Az elvetemült Manassé minden más júdeai királynálhosszabb
ideig volt hatalmon. A Krónikás szerint ez azza| magyarázható, hogy megtéÍt
!ahvéhoz és megalázkodott előtte, valamint hogy kultikus reformot vezetett be

72
E. Reuss: Die Geschichte der hl. Schriften des AT (1890),540. p.
73
Mindamellett igen meggyőzőnek trínik az a Íe|tevés,hogy krónikai mú arra törekszik, hogy elhatáro-
lódion a samáriaiak közösségétő|, és azt igyekszik bebizonyítani, hogy a jeruzsálemi templom kultusz-
közcissége a valódi Izráel. Noth: i. m 764 kk., 178. p'; W Rudolph Chronibbücher (HAI), VIII k. p';
Galling: Die Bücher der Chronik, Esra, Nehemia (AID)' 15. p.
7a
A mú irodalmi elemzésétnyú|tja, a források kérdésénekrészletes feitegetésével Noth: i. m. 110 kk. p.
75
A következőkhöz J. Wellhausen: Prolegomena2,203 kk. p.

276
 IZRAET FELKENT]EI

(2Krón 33'11 kk.). Számtalan hasonló péIdát sorakoztathatnánk még fel. Mind-
ezekbő| kitűnik, hogy a Krónikás milyen szoÍosra húzta és egyidejűIeg meg is vál-
toztatta a deuteronomista pragmatizmuSt. A DeuEeronomista minden további
nélkülazt mutatja be, hogy a királyok fonákságainak következményei olykor csak
később, jóval a haláluk után jelentkeztek. A Krónikás ezzel szemben azt igyekszik
feltárni, hogy Jahve ítéLete vagy üdvössége eddig még minden nemzedék számára
csakis a maga saját tettei szerint következett be. E ponton a teológusnak képesnek
kell lennie a különbségtételre. Az, ahogy a Krónikás a táÍwát ábrázo|ja, kétségkí-
vül súlyos, fontolgató kétségekből nőtt ki. Itt egy teológus arra tett kísérletet, hogy
racionális úton ragadja meg]ahve éslzráeItörténelmét. E kritikát illetően másrészt
nem mehetünk el amellett, amit a szerző mes akar értetni olvasóival: minden nem-
zedék teljességgel közvetlen kapcsolatban áll Jahvéval; minden nemzedék sorsát
felkentje határozza meg. E meglehetősen mesterkélt ábrázolások megértéseérde-
kében tudnunk kell, hogy a Krónikás itt véleménytnyilvánít a Jahve-hit késői sza-
kaszának egylklegs(iyosabb kérdésétille-tóen. A kérdésí'gy hangz|k: milyen kap-
csolatban áII az egyes ember }ahvéval{ osi idők óta megkérdőjelezhetetlen volt,
hogyJahve Izráel Istene,howIzráeItőIe részesül életben, földben és áldásban. De
miként aránylikJahve kegyelmi megnyilvánulásaihoz azegyesember vaw azegyes
nemzedékek Jahvéval kialakult kapcsolata4 E kérdésmegválaszolásán elsősorban
a késői bölcsesség Íáradozlk.76 Amit a Krónikás minderről elmond, nem kielégítő;
aztviszont értékelnünk kell, hogy ez a súlyos probléma (Jahve cselekvése utoljára
akkor érhette még el a királyokat, ha ünnepi temetésben részesültek, vagy ha
megtagadták ezt tőlük!) semmiféleképpen sem téÍítetteel attól a meggyőződésé.
től, hogy Jahve minden nemzedékhez egészen közvetlenül és kijelentésénekegé-
széveI fordul. Ahogy a Krónikás minden nemzedék lahvéhoz Íűződő közvetlen
kapcsolatának kimutatásán Íáradozott, természetesen egyre kevésbélesz képes a
Deuteronomistához fogható módon egészként tekinteni lzráel tőrténelmét. Ab-
rázolását az a veszély fenyegeti, hogy |ahve számos önálló tettévéesik szét.
A Króniká s történelemábr ázolás a D áviddal v eszi kezdetét' Ezze| megneveztük
az egész mri legfontosabb témáját, hiszen azDávíd nélkül üres váz volna. Dávid
né1kül nem Iéteznénekazok a lévita hivatalok sem, amelyek a szerzőt oly nagy
mértékben foglalkoztatják' A Krónikás által Dávidról rajzoltkép természetesen egé-
szen más, mint az, amellyel Sámuel második könyvében találkozunk. Ez nem is
meglepő, hiszen már láttuk, hogy a Deuteronomista DávidJ<épe jelentős mérték-
ben eltávolodott az ősi forrásoktő|.77 Az olvasó itt már semmit sem tud meg Dá-

7ó
Liísd alább 350 k. p.
7
,,Mivé vált Dávid a Krónikás keze alatt! A birodalom alapiainak megvetője a templom és az istentisz-
telet létrehozójávává|t, a harcostársainak élénálló király és hős papok és léviták egy egész csoportját
vezetőkántorrá és az istentisztelet meghatározó alakiává, az o|y é|es vonásokkal megraizolt személyi-
ség iellegtelen, tómjénfelhő körüllengte szentképpé., Wellhausen e híres kritikája (i. m' 181 P.) tehát
nem felel meg a tényeknek annyiban, hogy a IGónikás e nagyban megváltozott Dávid-képet már maga
is hagyományként vette át. I;ásd a|ább 274. p-, továbbá 2Sám 7,2 és |Kir 5,|7.

277
 IZRÁEL ToRTÉNET1 HAGYOMÁNYAINAK TEoLóGIATA

vid felemelkedésérőI, semmit sem hall a }údában és a filiszteusok körében végbe-

vitt sokrétútetteiről, nem értesüla Betsabé-történetről, és arról sem, miféle meg-
aláztatást eredményezetett Dávid számára Absolon lázadása. A Krónikás Dávidia
minden hibától mentes szentkíÍá\y, aki ünnepélyes szónoklatokat tart. Ő és fiái
nemIzráelben, hanem,,Jahve kiráIyságában'' uralkodnak (1Kir 2B,5). Az 1Krón
29,23 szerint Salamon,, Jahve tr őnját,, birtokolj a (hasonlókép pen a 2Krőn 9, 8 és 1 3, B
szerint). Az előzőe\<ben láttuk, hogy e szavak nem jelentik a dávidi királyság mi-
benlétérőlalkotott ősi elképzelésmegváltoztatáSát.78 De amikor a Krónikás _ rész-
ben túlnyúlvairodalmi mintáján - ilyképpen kihangsúlyozza ezt, olyasmit fejez
ki, ami kétségkívülnagy jelentóségú volt a maga és kora számára, azaz a Krónikás
egy gyászos' királyt nélkriloző időszakban kifejezetten a messiási hagyomány őr
zője volt, Ha - ismételten a deuteronomista történeti művet kiigazítva - a Nátán-
jövendölés hatását kiterjeszti a fogság utáni korra is, nyilvánvalóan még várako-
zott annak beteljesedésére'79 Az általa várt alakjának vonásait kétségkívülfeltár-
hatJuk nagy előképe, Dávid alapján: olyan király \esző, aki két hivatalt is birtokol,
a kiráIyit és a papit egyképpen' Nem mintha Dávid tényleges papi feladatokat 1á-
tott Volna el, ám egyik legfőbb feladatának tartotta, hogy gondoskodjék a szet-
téIyrő|, és rendezze a Szent hivatalokat. Dávid tette meg az első lépéseketa temp-
lorn felépítéseérdekében (1Krón 22 kk.), kezében volt _ második Mózesként _ an-
nak,,tervrajza'' (n'l:p), S azt átadta Salamonnak (1Krón 28,11kk.18 k.; vö.ZMóz
25,9 ,40); önkéntes adal<ozásra - megint csak második Mózesként - szólította fel a
népet (1Krón29,3 k';vö. 2Mőz25,Ikk';35,4 kk.)' Az,hogy a Mózes- és a Dávid-
kép vonásai egy íIyen késői időszakban összevegyülnek egymással, meglehetősen
érdekes. Az,3jhagyományL<épződés,3jszerű elemei szembeötlők. A Papi itatkozép.
pontjában a frigysátor felállítása ál1, ame1y eIőtt az áronidák végeztéI< szolgálatu-
kat' Dávidn ak a frigyládára volt gond ja, és Iétrehozta a frigyládát mindeddig hor-
dozők, a léviták hivatalát.80 A lévita ErtgyIáda-hagyományt és az áronita-cádókida
frigysátor-hagyományt a Krónikás úgy tudjavilágosan elhatárolni egymástó1, hogy
elválasztja egymástól aládát és a frígysátrat, s jelentós következtetéSeket von 1e
abból, hogy a két kultuszt árgyat még Salamon idején függetlenítették egymástól.
Salamon uralkodása alatt a frigysátor még Cibeonban állt' s a papok itt mutatták
be azáIdozatokat (1Krón21',38k;2KrőnI,1_6).Afrigyládát ebben a időben már
|eruzsálembehelyezték, ezze7 azonban megszűnt a léviták hordozőitisztsége'Dá-
vid unnepélyes keretek között átformálta a frigyIádával kapcsolatos lévita hiva-
ta1t, Jahve dicsóítésétbízta rájuk (1Krón 6,16; 1,6,I l.k ). A 1éviták által zengett di-
cséret teszi oly jellegzetessé, mint ismeretes, az egész krónikai kultuszteológiát,
minthogy kizáróIag az öröm és a hála szőlal meg benne. Mennyire más jel1egű a

78
Lásd fentebb 255. p.
79
A Nátán-|övendölés Dávid azon utódjáról beszéIt, ágyékodbó| Íog származni', (2Sám 7,72). A
Krónikás arról a Dávid.utódokról beszél, aki ,,fiaidtól',aki
fog születni,, (lIkón 77,77).
80
Dávid egyértelműen nagy érdeklődéssel fordul a láda Íe|é,ami egy ilyen késói korban feltűnő: lKrón
6,|6 ; |3_I7 ; 22,79 ; 28,2.I8; 2Krót 7,4 i 5,2 ; 6,| 1.41 ; 8,23; 35,3.

278
 IZRÁEL FELKENT]EI

Papi irat kultuszteológiája! Ennélfogva nem vélhetjük ,!gy,hogy a krónikai mrjben

mai formájában a fogság utáni közösség teológiá jánaI< egésze tükröződik, csupán
egy meghat ározott áramlat, a lévita templomi énekesek teológiai eIképzeléseife-
1eződnek ki benne'81
A krónikai és a deuteronomista történeti mú egybevetése jelentős akadályokba
ütközik, tekintve hogy a két mű céIL<itűzése nagymértékbeneltér egymástól.
A Deuteronomista nagyszabásű bűnvallomást alkotott, amelyhez felhasználta a
királyság teljes történetét. A Krónikás a Dávid által létrehívott hivatalok legitimá-
lása érdekében írta meg művét, s eközben a messiási hagyomány hordozójának
bizonyult. A két mri törvényéÍtelmezéseközött mutatkozó eltérésekmégis szük-
ségesséteszik egybevetésüket. A Deuteronomista számára aTóra, azazJahvelzrá-
elnek kijelentett, üdvösséget céIző teljes akarata volt az a törvény, amely alapján
ítéletetalkotott Izráe|rőI és királyairól. ]ahve e kijelentett, a Deuteronomiumban
rögzÍtett akaratával szemben |zráe|kudarcot Vallott. A Krónikásnál is megtalál-
juk ezt a törvényt még egységes egésznek tekintő belső felfogást.82 Cyakrabban
vesz azonban alapul a szerző sokkal formálisabb és külsőlegesebb szempontokat.
Arró1 a számos esetrőI van szó, amikor valamely kultikus szokás és egy kanonikus
szertartási rendelkezés megfelelésére hivatkozik.83 E Ponton egy váLságba került
törvényértelmezéssel állunk szemben' Lélek szerint értelmezett törvényről van-e
itt még sző, vagy pedig inkább egy széthullott és valójában már betűvé váIt, s szá-
mos abszolút rangra emelkedett rituális előírásbőLálló törvényrőll Jahve kijelen-
tése egységénektudata itt már szemlátomást kialvóban van.e Még inkább meg-
kérdője|ezhető a kiválasztásra vonatkozó felfogás. A Krónikás tizenegy alkalom-
mal használja a.r;rp igét anélkÜl,how irodalmi eIőzményében előfordulna. Ennek
az isteni kivá]asztásn ak a tárgya itt azonban a kírály, a kultuszhely vagy Lévi tör-
zse.85 A fogalmat ilyen értelemben korábban nem használták. A Krónikás számá-
ra azonban e sajátos kiválasztások fontosabbak voltak, mint Izráel kivá1asztása.86
Nem szintúgy részekre szakadozott kiválasztás-e ez,kiváLt ha figyelembe vesszük,
hogy a Krónikás egy szőt sem ejt lzráeIkiváIasztásárő| és a szövetség-teológiának
sem találjuk még csak nyomát sem nálai Mi jelenti számáta a Jahve áItallzráelnek
adományozott, az üdvösségre irányuló kapcsolat kezdetét4 A Krónikás eIbeszélé-
sének kezdetén, Dávidnál ez már meglévő valóság. Valóban úgy túnik tehát, Jeru-

81
Mindezt újabban joggal emelte ki Nothtal szemben Rudolph (i' m. XV k. p.)' Mindamellett kimutat-
ható, hogy a krónikai mrí legősibb formájában nem jelentek meg ilyen formában a lévita énekesek és
igényeik; V
Rad: i. m. 102 kk. p.
82
lKrón 22,12;2Krón 12,7; 14,3; 75,3;35,26.
83
1Krón 16,40; 2Krőn 8,|3; 23,18; 30,5; 31,3; 35,|2; Ezsd 3,2.4-
8a
E törvényértelmezés visszája egy éppo|y kétségbe vonható bizakodás a beteljesedésben, amely például
Abi1iá király beszédében fejeződik ki: 2Krón 13'10 kk.
85
lKrón 1.5,2 (Léví);28,4 (Dávid);2lkón7,12.76; 12,73;33,7 (kultuszhely); 29'11 (papok).
8ó
A teológiai széttöredezettséggel kapcsolatban megemlíthetjük a ,,nyugalomra'' vonatkozó e|képze|ést
is. A Deuteronomiumban ez a legmagasabb rendű kegyelmi adományvolt, amit |ahve megígértlzráe|lek
(lásd fentebb 181' p.). A krónikai műben olyan adomány ez, ame|yben aze1yes királyok és koruk csak
meghatározott idószakokban részesültek (1Ikón 22,9; 2lkón I5,|5; 20,30).

279
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEotócIÁrA

zsálem vagyLévi kiválasztása fontosabb volt számára Izráe|kívá|asztásánál! Mind-

amellett mégis téves lenne, ha a Krónikással kapcsolatban pusztán a szertartások
középpontb a helyezésérő| vagy szakrális hivatalok legitimálásáról beszélnénk.
A múlt meghatározó alakjai felett mond ott íté\eténekaz alapja az, hogy bíztak-e
Jahvéban, s hog7 a bajban segítségülhívták-e,hogy,,Jahvéhoz fordultak-e, , ,,|ahvét
keresték-e''.8z A it.tit' ur] kifejezés igen ősi, és a jövendölések gyakorlatából szárma-
zik. Később, a királyság korában a kánaánita természetvallás ellen folytatott küz-
delem során azonban alapvető és sajátos jelentést nyert: ha valaki ]ahvéhoz for-
dult, megvallottaIzráel Istenét; ha más istenekhez fordult, ellene tett hitvallást.88
De mi a szándéka a Krónikásn ak ezzeI a formulával egy olyan időszakban, amikor
a Baal-vallással szembeni küzdelem már hosszú ideje lezárult4 Mennyiben jelen-
tett a Krónikás számára hitvallással egyenértékűtettet ez a ,,Jahvéhoz fordulás''l
Erre a kérdésrelójádábeszédébőkaphatunk vá7aszt, amely egyébiránt a krónikai
teológia rövid összefoglalásának tűnik (2Krón 23,4_I2). A kitartást Jahve mellett
éppen jeruzsálemi kultuszhelyekizárőlagosságának elismerése és az áthagyomá-
nyozott kultikus rendelkezések megtartása igazolta. Azzal, hogy IztáeI külsőleges
rendelkezéseket tartott mérvadónak, szr3kebbre szabottávált hitvallásának tartll-
ma, másfelól viszont - például a samáriaiakkal szemben _ a teljességgel külsőleges
rendelkezésekhez való viszonyulás is status confessionisszá válhatótt. A nyitótt
szemű olvasó peÍsze még számos meglepő, bizonytalanságot támasztó teolőgiai
elemmel találkozhat. A legjelentősebb tényező minden bizonynyal az emberi va-
lóság elhibázása, ,,a szentek szégyenénekelfedése',.89 MindezzeIkapcsolatban azon-
ban mindig is fel kell tennünk azt akérdést, hogy letérhetett-e túlságosan a helyes
ú'trő|egy olyan teológia, amely szerint lzráeIlahve színe előtti lététnagymérték-
ben a dicsőírés határozza meg.

87
Az imádság csodás meghallgatása: 2Krón 13,13 kk'; 14,8 L&'.;32,20.
88
1Krón 22,19;28,9;2Krón72;L4,3,6;15,I2 k'; 16,72;20,3;22,9i 26,5;Ezsd 6,2|
f. Wellhausen i. m. 177. p.
8e

280
 ol IZRÁEL JAHVE SZÍNE ELŐTT
'+
(Izráel válasza)

1. E|őzetes módszertani megfontolások

Ha azIzráeláItal önnön történelméről írt igen terjedelmes beszámolóknak csak a

legjelentősebb teológiai elemeit, vagyis azIzráel számára abszolút jelentőségű is.
teni rendelkezéseket vesszük ÍígyeIembe, a következő adódik: }ahve két esetben
nyúlt bele sajátos módon Izráe| történelmébe annak érdekében,hogy megvesse az
üdvösség alapjait népe számára' Először is abban a számos tettben, amelyeket a
kánoni üdvtörténet (vagyis az .Hbrahámtől Jőzsuéígíve\ő időszakasz) megvallása
foglal össze; másodjára Dávid és trónja minden időkre szőIő megerősÍtésében, Az
elsó aktus _Izráel]ahve szent népe lett, és tulajdonul kapta amegígért földet -
köré csoportosula nagyszámú Hexateukhosz-beli hagyomány, hogy megfelelőkép-
pen kifejtse és értelmezze azt. A másik aktus, Dávid kiválasztása és trónjának meg-
szilárdítása korul és annak mentén pedig a deuteronomista és a krónikai történeti
mű bontakozott ki. Izráe| hite szerint Jahve természetesen mindezeken kívül is,
mindenkor és mindenütt népe mellett volt, s mindenkor történelme Urának bizo-
nyult. Ez azonban már más jellegű vo|E: ez a vezetés már a lerakott alapon való-
sult meg, s nem ma1a az alapvetés volt. Izráel Jahve elótti léténekegésze ezen a
két, üdvösséget kínáló aktuson nyugodott. Izráel,3jjáteremtéséről szóló igehirde-
tésük során a prőÍéták is csak e két eseményre hivatkozhattak: a Sínain és a Dá-
viddal kötött ázövetségre,
IzráeI nem fogadta némán ezeket az üdvtetteket. Azonfelül, hogy ismételten
kísérletettett arra' hogy történeti mrjvek keretében megidézze |ahve e tetteit, meg
is szólította Jahvét, teljességgel személyes módon, dicsérte őt, kérdéseket tett fel
neki, és felpanaszolta előtte minden szenvedését is, hiszen Jahve nem a történelemre
irányuló akaratának nématárgyául, hanem párbeszédreválasztotta kinépét'Izráel
válasza, amelyet javarészt a zsoltárok aIapján ismerhetünk meg' a teológia önálló
tárgya. Ez a váIasz feItárja |ahve tetteinek lzráelre gyakorolt hatását, feltárja, mi-
ként fogadta el és érleImezte ezt alahve közelében élt, vele közvetlen kapcsolat-
ban álló Létezést, s hogy így, közvet|en kapcsolatban Jahvéval, miképpen próbálta
igazolni vagy elmarasztalni önmagát önmaga és Jahve színe előtt. E válaszból meg-
tudjuk azonban azt ís, ]ahvéval való kapcsolatában miként tárult fel Iztáel saját
maga számára, s hogy miként tekintett önmagára, amikor megnyilatkozvaJahve
elé lépett. Ha valahol, hát itt remélhető, hogy körvonalazódik egy teoIógiai antro-

28r
 IZRÁlt ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOLóGIAJA

pológia, vagyis hogy kitűnik, hogyan tekint az é|ő Isten az emberre, S nem csak az
ember önmagárőLalkotott számos képénekegyikváItozatával találkozunk. Ú1au-
ban többször is kísérletejtettek arra,hogy minden szóba jöhető szöveg felhaszná-
lásával felmutassák az oszövetségnek az emberrőI rajzo|t képét.Ez lehetséges is,
s a szövegek megértéséhezegyenesen nélkülözhetetlen. Mindamellett kérdéses,
hogy az ilyképpen megrajzolt ember, aki testből (-rpl) és lélekből (rurl) á1l, aki in-
kább egy közösség megtestesítője, mintsem a mai értelemben vett önálló létező,
aki különös módon képtelen elvont fogalmak alkotására, mindenestől az Istenség-
tő|fúgg, és ki van szolgáltatva akaratának, gyarlő, de képes a megtisztulásra stb_.,
kérdésestehát, hogy ezzel az emberképpel tobb Van-e a kezünkben az ókori Kelet
emberképeinek egyik formájánál. Ha ekképpen merőben keÍesztmetSzetét igyek-
szünk adni a vonatkozó ószövetségi szövegeknek, aligha érünk el többet az liten-
nel való kapcsolat egyes sajátságainak feltárulásánál. }ahvéval folytatott párbeszéde
soránlzráel ezeken az általános és teológiai Szempontból nem túl jelentős antro.
pológiai elképzeléseken túl igen klfejező módon nyilatkozott önmagáról. Teológiai
szempontból igen figyelemreméltó az, ahogy IzráelönmagátIahve színe előtt lát-
ta és ábrázolta. A következőkben válaszának e vonatkozásait beható vízsgá7at tár-
gyává ke1l tennünk.

2. Izráe| Isten-dicsérete

Jahve szüntelenül dicsőítette |ahvét. Az a késői kor, amelybenazsoltárok fölé a

tehillím feliratot i11esztették, Izráel imádkoző szavainak egészét, a számos panasz-
zsoltárralés az inkább tanító céIzatúelmélkedésekettartalmazó zsoltárokkal együtt
Jahve egyetlen többszólamú dicséretének tartotta.
A legósibb dicséret minden bizonnyal azígazak sátraiban Eelhangző győzelmi
ének volt, amely Jahve menekülést szerző tetteit ünnepelte. A sás-tengeri ének
(2Mőz15) egyvd'ődi csoda emlékét őrzí:Jahve a tengerbe taszított lovat és lovast,
egyetlen izráelitának sem volt szeÍepe ebben. Más jellegű Debóra éneke (Bír 5),
amely jóllehet nagyszabású kö1tői eszközökkelábrázolja a csatába induló Jahvét,
az isteni beavatkozás mikéntjérő1 azonban különös módon szinte semmit sem
közöl; a jelen lévő törzsek Jahve ,,segítségérejöttek,, (Bír 5,23), és részt vettek a
küzdelemben; az ellenséges sereg vezetőjének éIetétráadásul egy asszony oltot-
ta ki.1
Izráel azonban elsősorban az istentis ztelet keretében dicsőítette |ahve történelmi
tetteit. A történelmi himnuszokat egyértelrnűen egy olyan, az üdvtörténetrői al-
kotott képhatározta meg' amely már korán kánoni run1ra emelkedett, és amely-
nek eredeti formáját még őrzi az SMőz 26,5 kk. vagy a |ózs 24,2 kk. hitvallása'
A himnusz legegyszerűbb és egyben minden bizonnyal legősibb formája a terem-
tés és az üdvtörténet során végbement bruta facta szinte aszindetikus telsorolása

1Jahve részvételre buzdította a katonákat, és a csillagokat is bevonta a küzdelembe:

Bír 5,2-20-

282
 IZRAI,L ]AHVE SZINE ELOTT

Volt, amelynek példaszerű megjelenése a ZsoIt !36.2 Később ezeL< a költemények

azonban hosszabb, elbeszélői formát öltöttek, s nem szorítkoztaktöbbékizárőIag
Jahve tetteinek felsorol ására és ünneplésére , ábrázoIásukba bevontáklzráe7t, Izráe|
tetteit, sőt bukását is (vö. Zsolt 106).3AhimnuszezzeIsötét tónusúváváLt, s ahogy
Izráelbűne egyre inkább az énekek középpontjába került, azok alaphangoltsága
nagyban megváItozott: Izráel bukásának és }ahve ítéleteinekkomor megvallásaivá
váltak (Zsolt 78). Mindamellett továbbra is megmaradtak dicséretnek, tekintve
hogy az ősiIzráelben a dicséret igen sokféleképpentölthette be a hitvalláS SzeÍe-
pét. A többnyire ,,dicsérni''-nek fordított n.rin ige jelentése valójában ,,megva11ani,,,
,,elfogadva hirdetni',, s minden esetben egy megelőző isteni tettre Vonatkozik.a Ha
IzráeI megvallotta, kivált ha zenei formában, Jahve történelmi tetteit, az nem volt
más, mint dicséret. Izráel (és az őI<ori Kelet) azonban egészen más módon is tett
dicsérő vallomást, jelesülamikor Isten ítélőtetteirőlbeszé|t, Ebben azesetbeníté-
let-doxológtárőI beszéIünk.s A legjobb péIda erre Alián áItaIkívégzéseelőtt
mondott dicsóítő vallomás. JahveTeltárta haragját ^. lzrád'ne\<; Áká.' bűnosnek bi-
zonyulL, s ezértkivégzéseelőtt felszólították, ,,adjon dicsőséget Istennek,,, és te-
gyen bűnvallomást (n1in) (Józs 7,19), Az ítélet-doxológiával a bűnös nem csak a
büntetés jogosságát ismerte e1; brinvallomásának a szakrális jog szempontjából is
funkciója volt, ezzelzárult le ugyanis azeIlene indított eljárás. Hasonlóval taiál-
kozunk az Ezsd 10,7 kk-ban is' A közösség tudja, hogy ,,Jahve haragjának tize,,
lobog felette (14. vers), s azt is tudja, miért.Ezért dicsőítő bűnva1lomást kell ten-
nie (n1in, 11. vers). Nabukadneccárnak a népre vonatkozó nagyszabású rendeike-
zése a felséges Isten dicsőítésévelkezdődik, majd egyes szám első szeméLyben
megírt, aL<irálybűnérőI és büntetésérőI szőIó beszámolóban folytatódik. Mindez
jellegzetes ítélet-doxológia (Dán 3,31.4,34); voltaképpeni cél1a az Istenség hatal-
mának és igazságosságának nyilvános, ünnepélyes hirdetése. Ugyanez mondható
el a Neh 9 és aDán 9 messzemenőenstIlizált imádságairól, kivált pedígazBzsd9-
rőI, amely jellegzetes módon így végződl'k: ,,Jahve, Izráel Istene, igaz vagy te'. ',,
(15. vers).

2 Zso|t77,76 kk.; 105; |14;735. Lásd fentebb 106 kk. p.

3
Minderről fentebb már szót eitettünk (226. p.).
a
H. Crimme, ZAW 7940/4I,234kk. p.
5
Ir. Horst, Die Doxologien im Amosbuch, ZAw |929,45 kk. p. o. Michel, ThWBNT V, 201 kk. p. - A vallás-
történeti párhuzamokat _ líd és fríg engeszteléi feliratok (sztélográfiák) a Krisztus utáni első századokból
- bemutatja F. Steinleitner: Die Beicht iu Zusammenhang mit der sabralen RechtsVflege in der Antike (79!3)-
Az őegylptomivallás területén megkapó pé|da az azimádság, amelyet egy munkás intéz a ,,hegycsúcsok.
hoz,': ,,Tudatlan ember vagyok, eszem semmi, s nem tudom megkülönböztetni a jót és a rosszat-Egyszet
vétkeztem a hegycsúcsok ellen, s ők megfenyítettek; éjjel-nappal a kezűkben vagyok. Ugy íilök atég|ál,
mint a terhes nó, hívom a szelet, de nem jön hozám. Imát mondtam a hatalmas hegycsúcsokhoz, s minden
istenhez és istennőhöz: íme, figyelien ósz és fiatal, aki csak húzza az igát: legyetek alázatosok ahegy-
csúcsokkal szemben, mert egy oroszlán lakozik a,hegycsúcsokon; a hegycsúcs me8üt' mint a véres tekin-
te!ű oroszlán, s íildözi azt, aki vétkezik ellene. Urnómhöz kiáltottam, s ewszeÍÍe enyhet adó szélként
jótthozÁm.Jóságos volt hozzám, miután megmutatta a kezét. ]óságosan fordu|tlnzzám, segített, hogy
felmérjem szenvedésem, és a szelem volt. A hegycsúcs valóban ióságos, ha az ember hozzá kiált. Nofer
Abu azt mondja és azt állítja: Hallja minden fril a földön, legyetek alázatosak a nyugati hegycsúcsokkal
szemben." C. Roeder: Urkunden zur Religion des ahen Agypten, 791.5, 57. p.

283
 IZRÁIL TORTÉN ETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLócúIÁ

,,Háiát adok neked, Jahve, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod és megvigasztaltál. Ime,
Isten az én szabadítóm! Bízom és nem rettegek, mert eróm és énekem Jahve; megszabadított
,,1
engem"" \Ezs tztL K.).

Ez is ítélet-doxológia, még ha rövidebb formában is, minthogy azimádkozó \tt

megvallja Isten büntetó tetteit, amelyeknek azonban immár vége szakadt, mivel
}ahve ismét vigasztalást adott. Ezekben az esetekben tehát a ,,megvallás,, fogalma
bizonyos módon kettős értelmet kaphat: elismerve a bekövetkezett ítéIetjogossá-
gát az ember megvall'a bűnét, s Szavait Isten dicsőítő megvallásának köntösébe
öltözteti. Ennek és minden más dicsőítésnek a lényege az, hogy mindenfélekép-
penigazat ad Istennek. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy az ősi Izráel Isten
hatalmát, szentségét és igazságosságát elismerve emellett még igen sokféleképpen
dicsőíthette azokat. Szélsőséges péLdát jelentenek azok a terjedelmes himnuszok,
amelyeket Jahve megközelíthetetlensége és rejtőzködése miatt a kétségbeesettIób
ajkáró1 hangzanak eIÍ Izráel dicsőítése olykor améIységből hangzik fel; ugyanis
maga Isten ,,ad1a éjszaka,, (lőb 35,10) ezekel a dicsőítő énekeket.
Igen közel á11 a himnuszhoz az a műfaj, amelyet Cunkel ,|az egyes ember hála-
énekének'' nevezett, tekintve hogy ez is teljes egészébenJahve megvallását tartal-
mazza.7 Ezek a hitvallások is egy aktuális történésre vonatkoznak, mégpedig a
személyes életben megtapasztalt megszabadításra (a ,,hálaének'' tehát a sokkalta
sötétebb színeket használó derűsebb ellenpárja) , Ezért a hálaének-
',ítélet-doxológia''
nek is valamilyen formában minden esetben része a történtek elbeszéIése: azimád-
kozó bajban volt, imádkozott, áldozatot és fogadalmának teljesítésétígérteJah-
vénak (Zsolt 66,13 kk.), Jahve pedig megsegítette. Vallomása azonban' ellentétben
azzal, amit várnánk, elsősorban nem Jahvéhoz, hanem a közösséghez Eordu|. Az
imádkozót szemlátomást az a szándék sürgeti, hogy közölje a közösséggel azt, amit
személyes életénekterében megtapasztalt - hogy hasonló helyzetben mindenki azt
tegye, amit ő, hogy Jahvéban_bízva mindenkinek legyen hozzábátorsága. Űgy
tűnik, mintha az egyes ember csak azért tapasztalta volna meg a megszabadítást,
hogy élményéttovábbadja a közösségnek, mintha nem is vele, hanem a közösség-
gel esett volna meg. Ezért az a legfontosabb számára,hogy ,,ne hallgasson', (ZsoIt
30,13), hogy ,,a nagy gyülekezetben,, tegyen hitvallást (Zsolt 22,23.26;35,18;
40,10 k.). Isten effajta tetteinek ismerete és azok ünneplése csak a közösségben nyer-
hetett méltó helyet.8
Az üdvtörténet mellett Jahvénak a természet terén végbevitt tettei képezIk az
ószövetségi himnuszköltészet másik nagy témáját. Amikor Izráel dicséretet zeng-
ve a világ teÍemtésérőlbeszé7t,a teológiai Szempontból sokkal megfontoltabb Papi

6
J ób 9,3 kk. ; 72,9 -25 ; 26,5_|3.
7
A hálaénekeket illetően lásd H. Gunkel-Begrich: Einleitung in die Psalmen (7933),265 kk. P. Megtartot.
tuk a régi ,,hálaének'' megnevezést, mindamellett vö. az erre vonatkozó kritika C. Westermannál, Das
Loben Cottes in den Psalmen (1954),7 kk. p.
8
A közösséghez iltézett szavak nem ritkán tanító célzatúak és tanítást közlő mondások formáiában
jelennek meg; Zsolt 37,24 k.;32,6 W;34,|2 k.k.; 40,5; 41,2; lón2,9.

284
 IZRÁ.EI]AHVE sZÍNE ELŐ]T

irattal ellentétben többnyire minden mérlegelés nélkül adott helyet a káosz-

szörnnyel vívott küzdelem körébe vágó elgondolásoknak.9 Jahve megdorgálta a
káoszvizet (Zsolt 1,04,7), sőt le is győzte (Zsolt 74,1,3 k.; ZsoIt 89,1'0 k.; Iőb 26,70
kk.); másutt a parancsával közvetlenül teremtó ige csodája a tárgya az ünneplés-
nek (Zsolt 33,6.9). Az ősibb himnuszköltészet, amelynek természetesen csak cse-
kéIy része maradt fenn, Jahve világgal való kapcsolatának inkább a külső, csoda-
szer(t, sőt pusztítő elemeit érzéke|te, A dicséret ezen archaikus formájának kiemel-
kedő péIdája a29' zso|tár: hétszeres mennydörgéssel közeledik Jahve förgetege a
föld feié - ,,de templomában minden azt mondja: dicsőség!', Ez a vers (9b) alkotja
az egész zsoItár középpontját. A földi háborgástól a mennyei szentélyÍeírányítja
a tekintetet, ahol a mennyei lények kara ezt a foldi történéSt is Jahve dicsőségének
kinyilvánulásaként ismeri fel és ünnepli' De ezek a Jahve tetteinek felfoghatatlan-
ságát hangsűlyoző kijelentések a késői himnuszköltészetben is töretlenül megje-
lennek: Jahve a földre tekint, s aZ megremeg; hegyeket érint, s azok füstölögnek
(Zsolt 1.04,32); hegyeket mozdít el, megrendíti a földet, s oszlopai megrendülnek,
megakasztja a nap felkeltét (]ób 9,4 kk). Erthető, hogy Jób könyvének éppen him-
nikus szakaszai hangsúIyozzák különös módon az isteni cselekvés e dimenzióját.
Ebből a szempontbólszé\sőséges kijelentést tesz Deutero-Ézsaiás (45,7), aki egy
himnikus szakaszban azért magasztal1aJahvét, meÍt ő ,,teÍemt\,' (*ll) a sötétséget
és a bajt. Egészébenvéve a késóbbi himnuszköltészet azonban inkább ,,napjának
szelíd járása,, , azaz Jahve rendet kívánó csodálatos akarata és a világban megnyil-
vánuló törvényszer,3ségfelé fordul, a csillagok járása, a légköri jelenségek sokszi
nűsége és a föld á1tal érlelt áldás Í'eIé.Minderre kétségkívülazősilzráelis felfigyelt,
amint az a 19A zsoltárból és a kiváltképpen az özönvizet követó jahvista áldásból
(1'MőzB,22) kttűník. Az ezekben a későbbi dicsóító zsoltárokban túkröződő szel-
lemiség azonban szemmel láthatóan mélyreható változásokon ment keresztül,
tekintve hogy erőteljes racionális megértésivágy nyilatkozik meg bennük, amelyet
Jahvénak a természetben végbevitt tetteinek konkrét megvalósuiása is foglalkoz-
tatja' a földkorong megsz1lárdítása azősv\zek felett, a hóesés oka, a vizkórforgá-
sa, a vadállatok szokásai stb. Kövessük csak nyomon a 104' zsoltár racionális mon-
datÍűzését:Jahve határt szabott azősvíznek, de források és patakok formájában
jótékony hatással a teremtésben is helyet adott neki (a hegyek a fentről aláhulló
esőtől kapnak nedvességet). A források az állatok és a növények javára folynak, a
földi növényzet kenyeret terem az ember számára, a ták a madarak miatt állnak,
a hegyek a zergék számára fontosak. Az égitestek az időt határozzák meg az éj-
szaka a vadállatoké, a nappal az emberi munkavégzésideje stb. E helyütt szemlá-
tomást egy f'elvtlágosult, sőt valójában már tudományos szellemiség nyilatkozik
meg, amely egy minden mitikus vonását levetkőzött világot vizsgáIgat.\0 Nem
meglepő tehát, hogy ez aköItészet korának tudományávaL, azaz a mindent rögzí-
teni igyekvő természetra1zzal párhuzamosan bontakozott ki. Mind dicséretének

9
A mai napig mérvadó H. Cunkel: Schöpfung und Chaos il Urzeit und Endzeit, 7921,, 29_1'14. p.
10
Zsolt 104,3.5; Jób 26,7; 38,22_28; 36,27 kk.;39,1 kk.

285
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoIóGIÁ]A

tfugya\t, mind azok egymásután|át ugyanis közvetlenül a na1y enciklopédiákból,

az úgynevezett onomasztikonokból kölcsönözte.11 Az azonban teljességgel elhi-
bázott lenne, ha mindezt űgy értenénk,hogy e költemények kivétel nélkül a szó
szokványos értelmében vett racionalizmusból származnak, és az észre támaszko-
dó s csupán vallási köntösbe bújtatott természetszemlélet kiÍ.e1eződései' Ellenke-
zőleg. Minden kijelentésük a hit korébe vágő igazságokat foglal magában, s azt
tárják fel,,milyen a vlIág a maga valódi mivoltában Isten előtt, s miként látja azt
az Isten. Eppen ez a céLk\tűzése a több szempontból is paradigmaszerű 1'04' zso|-
tárnak: annak bemutatása , how az egész világ nyitott Isten felé, léténekminden
pillanatában Istentői kapott táplálékra van szüksége, minden őrá ,,vár,, (27 ' vers),
de tolytonosan meg is kapja ezt a táplá|ékot' Ha Jahve csak egy pillanatra is elfor-
dulna a világtól, a világ dicsősége azonmőd összeomlana (Zsolt 1'04,29).
Az, hogy Jahve megteremtette és létébenfenntartja a világot, kétségkívülaz
ószövetségi himnuszköltészet egyik legemelkedettebb tárgya volt, de e költészet
nem merült ki ebben' A dicsőítés ezenfelül a világ egy másik sajátos vonását is
megnevezte. Minthogy Jahve oly csodálatosan megteremtette, és Iétében oly cso-
dálatos módon fenntartja, olyan dicsőségbenvanrésze, amely maga is magasztal-
ja és megvallja Istent. Más szavakkal: a világ nem csak tárgya, de egyben alanya is
a magasztalásnak' ,,Magasztal (megvail) minden teremtményed,,, ,,azegekmagasz.
talják (megvallják) csodáidat (Zsolt 1,45,1,0; Zsolt 89,Q. A későbbi himnuszkölté-
szet ewenesen előszeretettel utal a közösség számára teljességgel ismeretlen, a
kultuszon kívülre eső területekre: a föld határaira, a tengerÍe, a szigetekre , a pusz-
taságra, az arab sivatagok lakóira - ugyan mit is tudnak ezek ]ahvéról és népérő|(
Ennek ellenére kivétel nélkül magasztalást zengenek (Ézs42,1,0_12), Ez az elkép-
zelés azonban korántsem késői, teológiai szempontokban gazdag megfontolások
gyümölcse. Már Ézsaiásis hallotta, hógy a s."iáf.ol. azt én;Hik, dicsősége
"I"r'u.
betölti az egész földet'' (Ezs 6,3) , amiből arra következtetethetünk, hogy ez a téma
már a fogság előtti himnuszköltészetnek is gyakori eleme volt.
A\egrész\etesebben aZsolt 19A sző| az ég és a mennybolt által Istenről hirde-
tett dolgokról. Mi több, határozottan meg Van győződve ennek kétségbevonhatat-
lan legitimit ásárőI: a napok és az éjszakák a teremtéstől kezdve máig továbbadják
mindezt _ teljességgel töretlen hagyományozásróI van szó! E zsoltár alapján csak
később tudatosult fahve ,,természetben és történeiemben'' történő kettős önfeltá-
rásának teológiai problémája. Teológiai megfontolásokból illesztették tehát a zsol-
tárhoz azt az attól látszólag oly elütő szakaszt, ame|y a Tóra magasztalását tar-
talmazza (B kk. versek). Ez ahozzátoIdás nyilvánvalóan teológiai szempontból
kívánja kiegészíteni a korábbi éneket, sőt talán valamiféle kétségis kihallható be-
lőle: ha \gazls, hogy a teremtés Istenről beszéL, ez azigebírdetés mégiscsak hallha-
tatlan (4a vers); IzráeI dicsérete ezért Jahve sajátosan neki a1ándékozott történel-
mi kinyilatkoztatására irányul. Hasonlót á\Lít lőb is, aki Jahve teremtő tetteinek
magasztalását a következő szavaWaI zár1a:

11
V Rad: Suppl. touetusTeslameÍtum,Yo|. III (1955)' 293 kk' p.

286
 IZRÁIL ]AHVE SZÍNE ELóIT

,,Ez [csak] aszegéIye útjának|

S milyen halk szót hallunk [csak] tóle!
De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselnil', (]ób 26,\4)

Ami a magasztalást illeti, effajta kérdésekérthetó módon csak elszigetelten je-

lenhettek meg. Csak a teológiai bölcsesség Vetette fel mélyebb eD azt a problémát,
hogy mennyiben ismerhető meg Isten a teremtés aIapján.l2
Ebben az összefúggésben röviden meg kell említenünk azokat a zsoltárokat is,
amelyek szemmel 1áthatóan az ősiIzráeI egy kultikus cselekményének középpont-
jában álitak. A trónra lépésizsoltárokrólvan szó.13 olyan költemények ezek, ame-
lyek témája sokka] korlátozottabb a himnuszokénál, tekintve hogy Jahve király-
ként történő megjelenéséről szólnak, Leg1ellegzetesebb e1emük a következő kulti-
kus felkiáltás: ,,)ahve király lett'' (l)P nrn'). Az ünnep egyes részeiés kivált időpontja
körülmég viták folynak, de valószínű,hogy drámai módon Jahve világ feletti ural-
mának beköszöntét ünnepelte, és felfokozott öröm hatotta át.1a Isten felvonult,
örömujjongás közepette, a népek ezért tapsoljanak, s hangozzékfel új ének' AJahve
áItallegyőzött hatalmak részben a kozmosz káoszhatalmaí, részben a politika
területén fenyegetést jelentő népek. Rendkívül feltűnő, hogy ezekben a szenvedély
áLiárta költeményekben háttérbe szoru1 Izráel és léte sajátos e1emei, azúdvtörté-
net, a kiválaszLás, a szövetség Stb. A trónra Iépésizsoltárok a legkevésbé,,izráeIíta,,
költemények, s ezért különösen is szükséges, hogy a Zsoltárok könyvének egésze
alapján étte|mezzúkezeket.15 Egy helyütt ugyan hallunk a Sionról és annak örven-
dezésérőI (Zsolt 97 ,B), sőt egy alkalommal Mózes és Aron papságáró|, valamint
Jahve parancsolatairó] is szó van (Zsolt99,6k.), de éppene kevés számú szövegből
láthatjuk igazán, hogy e zsoltárok a történelemtől független, ,,kozmikus,, és egye-
temes szempontbólíródtak. TárgyukJahve és avIl'ág, Jahve és az istenek, Jahve és
a népek; azt a pillanatot ünneplik, amikor Jahve kinyilvánul a világ előtt. Téológi-
ai szempontből ez élesen megkulonböztetí őket a történelemre visszatekintve
Jahvét teremtőként és az üdvtörténet irányítójaként magasztaló himnuszoktól,
hiszen a trónra lépésízsoltárok egyetlen esemény köré szerveződnek, amely még

1,
vö. Jób 28,28; JSirák24,7-8.
13
A trónralépési ünnepról szóló irodalom lassan áttekinthetetlenül hatalmassá duzzad. H. J. Kraus: Die
Königlrcrrschaft Gottes in den Psalmen, 1951 (a korábbi irodalommal). S. Mowinckel , offersang og Sang-
offe1 1LB kk. p. Ió átlekintést ad a skandináv irodalomról A. Bentzen, ThR |94B/49,317 kk' p. A
trónralépési zsoltárnak tekintendó költemények körét is rendre máskénthatározzák meg. Szigorú
mércével mérve kétségkívülezek kőzé sorolható a Zso|t 47; 93; 96; 97; 98; 99.
ra
Miután némiképpáltalános elfogadásra talált az az elképzelés,hogy a királyság korában a fogság elő,tt
létezett egy eÍÍaitaÜnnep, H. J. Kraus új fent síkra szállt amellett, hogy a trónra lépési zsoltálok Deutero.
Ezsaiástól f üggenek (különösen az Ezs 52,7 _I0 -tő1) .
r5
Ez kétségkívü|azzaI íJl összefüggésben, hogy éppen e zsoltárok tükrözik az idegen mintaképek stiliszti-
kai és tematikus szempontból |zráeIre gyakorolt hatását. A legiobban a babilóniai trónra lépési ünnepet
ismerjtik, a világ teremtéséról szóló eposz (különösen a negyedik tábla) alap|án. Vö. ehhez Zimmern:
Das babylonische Neujahrfest, 1926.Kérdéses azonban, hogy a babilóniai mintakép közvetlen formában
gyakorolt-e hat ást lztáel.re. Izráe| va|ószinűleg a sokkal közelebbi kánaáni kultúrkörből merített, amely.
ben - a Rász-Samra-szövegek tanúsága szerint - szintén megvolt Isten trónra lépésénekünnepe.

287
 IZRÁEL TORTÉNETI FIAGYoMÁNYAINAK TEOLTCIÁIA

éppen történik, s amely részbenmár tényleges valóság, teljes megvalósulása ugyan

még várat magára, de az egyes mozzanatok már világosan feltárják további kibon-
takozását és beteljesülését.16
E ponton - vagyis a kultuszban és Jahve, Jahve tettei és kinyilvánulása magasz-
talása során _ Izráe| a szép valóságával is találkozot!, annak legmagasabb rendű
formájában.17 Minden népnek, minden kultúrkörnek része a szép valamiféle meg-
tapasztalása. Az ősi lzráeIidevágó kijelentéseinek nagy része kétségkívülsemmi-
féie sa;átos elemet nem |aÍtalmaz, mégpedig azért, mert a széprő| szerzett általá-
nos emberi tapasztalat síkján helyezkednek el. Csakúgy, mint minden kultúrnép,
Izráe| ís észlelte az ember és megjelenése szépségét(1Móz 6,2; 12,1,1,; 24,16; 39,6
stb.), szépnek tudta tekinteni a Holdat (Enekek 6,10), képes volt szépségettalálni
abeszédben, a nyelvi kifejezésformában (Péld 1'5,26; 16,24;Ez33,32)' Más a hely-
zet abban az esetben, amikor az utánzás ősi emberi ösztöne nagyszabásúmrjalkotá-
sok létrehozására sarkalltalzráelt. A művészi utánzásban lelt gyönyörűségIzráelt
sem érintette kevésbé,mint bármely ókori népet. Izráe7 művészl'karizmája az eL-
beszélői és költői ábrázolás terén jelentkezeLt. (IzráelzenéjérőI e helyütt nem ejt-
hetünk Szót.) Különösen monumentáiis elbeszéléseiben emelkedettlzráe|, a mű-
vészi eszközök minimálisra szorítkoző aIkaImazása mellett, egy páratIanul nagy-
szerű szel\emiség magasságába (minden forma, a mrjalkotás minden formát öltése
a szellem titka ugyanis).18 Izráel költeményeinek mrjvészi sajátossága kétségkívül
igen szorosan - még ha tudományos úton már aligha feltárható módon - össze-
ÍuggIzráelhitével, hiszen végső soron az öntötte formába őket. A hithozza\étre
ugyanis a maga számára a formát és a stílust.1g Azős\héber elbeszélésmódot és
költői megjelenítést teológiai jelenségkéntazonban még közelről sem tudjuk a maga
egészébenmegragadni. Amennyire meg tudjuk áilapítani, Izráelben mindenesetre
nincs nyom a a szép jeIenségéreés önmagában a művészi utánzásta irányuló kriti-
kai reflexiónak; Izráel mindvégig a puszta megélés naiv szintjén maradt.2o lzráeI a
legbehatóbban vallási téren, Jahve kijelentésének és cselekvésének szemlélésében

lu Újabban Mowinckel is - korábbi értelmezéséve|szakítva - hangsúlyozta e zsoltárok eszkatologikus

vonatkozásait; lásd offersang og Sangoffer, 183 kk. p.
17
Mindeddig nem írták meg az oszövetség vagy az ókori Kelet esztétikáját. Utalásokat tartalmaz Th-
Boman: Das hebröische Denben im Vergleich nit den griechischen, 1'952, 60 kk. p. Vö. továbbá C. Wes.
termann: Biblische Athetik, Die Zeichen der Zeit, 1950,277. p.
18
Th. Haecker' Schönheit, 7953, |37. p. - Mindezzel kapcsolatban ismételten azzal a féIreértésselta|ál.
kozhatunk, mely szerint a képtilalom elfojtott minden vallási irányultságú mrívészitörekvést. fahve
megjelenésének és tetteinek dicsősége költó,i megjelenítésében lzráe|va|ójában minden más népnél
vakmerőbb volt. Eppen a bálványimádás mibenlétét mindenki másnál jobban ismerő próféták men.
nek a legmesszebb |ahve esztétikai szemléltetésébel.Az egészen más dolog, hogy lzráel a kultusz ke.
retében nem imádott istenképet. Himnuszaiban ]ahvét számos képpel írta körül, de egyik sem volt
imádás tárgya, hanem magának )ahve imádásának aklÍe1eződései.
19
Mindezt E. Auerbach az Odüsszeia egyik epizód ján ak és az 7Móz 22-nek kitűnó egybevetésével mu-
tatta ki: Mimesis (Die Narbe des Odysseus), 7946,7 kk. p. (magyatul Minézis _ A valóság ábrázolása a:
euró1zai irodalmoban, Budapest, I9B5, 5 kk. p. [odüsszeusz sebhelye]'
,,Isten minden szépség alkotója" (SalBölcs 13,3) - ez a kijelentés ugyan összhangban van a korábbi Izráe1
20

felfogásával, mindamellett már a szép jelenségéreirányuló elméleti erőfeszítések is tÜkröződnek ben-

ne. Izráel korábban ugyanis nem volt képes elvont valóságként tekinteni ,,a,, szépet.

288
 IZRAIL JAHVE SZINE ELOTT

találkozott a széppel, s mivel lzráel a szépet nagymértékben a hit körébe vágó té-
nyekkelkapcsolatban tapasztalta meg' sajátos helye van azesztétIka történetében.
Ha ismét a 1'04, zsoltárt vesszük kiindulópontul, lehetetlen nem észrevennünk,
hogy a költemény nem száraz közlés formájában, hanem az örömmel telítettség
minden jegyét magán hordozva beszél tárgyairől. Ez az elméIkedés,bemutatva
Istennek a teremtésben végbevitt tetteit nem csak gazdagította Izráelnek a hit
körébe vágó ismereteit, de ezenfelül minden korban nagyfokú gyönyörködésre is
indírotta. Minden himnusz, minden győzelmiének, minden mrjvészi megformált-
ságú e|beszélés arról tanúskodik, hogyIzráel a ]ahve által végbevitt tettek erőtel-
jes esztétikai vonatkozásaira is felfigyelt. Az előzőekben már láttuk, hogy lzráeL
dicsérete azEzs ó,3 szavainakszínezetérehangolódott, ezpedig azt jelenti, hogy
Isten népe dicséretet zengve réSZt Vett azangyalokgyönyörűségében. Ezazonban
nem csak a kultusz keretében mondott dicséretben valósult meg, a túlságosan jó-
zanként elmarasztalt bölcsesség költeményeit is Jahve teremtése által fakasztott
ragyogő, elragadtatott felindulás járja át?1 már a vllág alapjának megvetésekor is
énekeltek az angyali karok (Iőb 38,7), A bölcsesség különösen csodálatosnak tar-
totta Istennek az embertól távol eső területeken végbevitt tetteit. Minden racio-
nális, helyes gazdálkodásnak fittyet hány az, hogy Isten a pusztaságra is bocsát
esőt (jób 38,36), amely a természet háztattásánaklegdrágább összetevője. A vad-
1óró1 (Jób 39,19 kk.), a behemótról, akinek,,nem lehet karikát tenni az orrába,, (Jőb
40,24), a struccmadárról, akit ,,Isten nem részesítettbölcsességben,, (Jób39,I7) _ a
mindezekről az állatokról rajzolt elbűvöló kis portrék közös mondanivalója: a te-
remtésben minden gyönyörű, célnélkülgyönyörri. Ezeka költemények egyenesen
úsznak a szépségkeltette fokoáatatlan mámor áramában. Hangsúlyoznunk kell
azonban, hogy e szemIélődés tárgyai noha kivételnélkülvilágunk teljességgelva-
lóságos elemei, Izráe7t ezek nem önmagukban indították gyönyörködésre, hanem
azért, mert hittel szemlélt valóságukban, Istenhezvalő viszonyukban váltak lát-
hatóvá. A dicséret ezért az ember számárais ,szép,, (,,kedves,', ,,kel1emes,', Zsolt
92,2;1'47,1); esztétikai beteljesedést jelent sÁmára, amikor dicséretetzengvevissza-
adhatja az Istentól a világnak és az embernek adományozott dicsőSéget.
Minden teremtett dolognál hasonlíthatatlanul szebb volt azonban Jahve leeresz-
kedése lzráel történelmi egzisztenciájához. Ez elsősorban Isten megjelenésének
ábrázo|ásaíban fejeződik ki, amelyekbenIzráel a legkorábbi időktől Í'ogva egészen
a késői zsoltárköltészeti1gyönyörűségét lelte, s amelyek minden bizonnyaI azegész
Őszövetség legnagyszabáúbb szépségreVonatkozó kijelentéseit fo$alják maguk-
ban.22 }ahve fe|ragyog (ll' Hifil 5Móz 33,2; Zsolt 50,2;80,2;94,I), f'ényözöne

2| Zsolt Í04; 748; |ób 9'3 kk.; |2,9 |4<.;26,5 W.; vö. JSirák 43; a három if|ú éneke a tüzes kemencében
(LXX).
22Bír5,4W.;5Mőz33,2k.;Ézs30,27kk.;Mik1,3k';Nríh1,3kk.;Hab3,3kk.;Zsolt18,8kk.; 68,8k.;97,3
kk. Az isteni megielenések nagyszámú ábrázo|ása s kivált azok meglehetős egyformasága (vö.
Westermann táblázatát, Das Loben cottes in den PsaImen, 7954' 66. p.) kérdésébenmég nem látunk tisz-
tán. Egy kultuszon belüli drámai cselekménnyel állnak talán összefÜggésbenl S ugyan miként kell azt
elképzelnünkl Vö' A. Weiser: Die Darstellung der Theophanie in den Psalmen und im Festkult, Festschrift
für Bertholet,1950' 513 kk. p.
289
 IZMI,L TORTENETI HACYOMANYAINAK TEOLOCIATA

(ilp Zsolt 18,13; Hab 3,4) megjelenik, sötét fe1leg a lábainál,ragyogás jár előtte (Zsolt
18,10'13), a föld megremeg, az ősi hegyek szétporladnak (Hab 3,6; Bír 5,4 k.), fel-
tárulnak a világ alapjai (Zso\t IB,16), De ezek a télelmetes jelenségek szintén di-
csőséggel teljesek. Igy jelenik meg Iahve, hogy segítségéresiessen népének.De
amikor Jahve ,,fé1elmes fenségében',(i:ixl r.]ir Ezs 2,I9) meg1eIenik az ítéIetre,hogy
minden emberi gőgöt porba aIázzon, a próÍétáI< elragadtatott,tekintete akkor is
Jahve önkinyilatkoztatására és azt kísérő j elenségekre ír ányul. Ezsaiás és ZoÍőniás
himnikus stílusban éneklik meg a Jahve napján bekövetkező végső teofániát.23
Kétségkívülaz isteni megjelenések ábrázolásai alkotják az őszövetség\ esztétika
központi tárgyát, mivel ezek alapján látható leginkább, miként vá1t mérvadővá az
istentapasztalat sajátos jellege a szépségmegtapasztalásának sajátos megvalósu-
lása szempontjábó1. Szépségjellemezte azonban a kegyelmi adományokat is, ki-
váIt a megígért földet, amelynek szépségérőI nem csak a Deuteronomium beszé]'
fáradhatatlanul (SMóz 1.,35;3,25;B,7.1'0; II,12;26,9,I5 stb.; vö. kü1önösen4Mőz
24,5I&.).Yégnl szépnek látta önmagát az ember is, amikor Isten tetszésének tár-
gya\<ént ismerhette meg magát, amikor Isten ,,felem elte az ember fejét,, '2a tná1ló
tárgyalást igényelne a zsoltárost gyönyörűséggel eltöltő ,,tágasság,, , tág tér, ahová
Jahve azokat állít1a, akikre áIdását bocsátja.25 Kétségtelen:IzráelJahvét, kijelenté-
sét és kegye1mi adományait szépnek találta (Zsolt 1,45,5) ' Izráel e tapasztalatának
ÍegjelIemzőbb vonása azonban az, hogy szépségrő|beszd, akkor is, amikor Jahve
leereszkedik , egészen addíg, hogy isteni mivolta elrejtőztk. Szépségjellemezte Jahve
akaratának kijelentését(Zsolt I1'9 tobbszöt), és szép volt a Sion is. Ugyan mi volt
olyan dicsóségtőLragyogó a kiráIyság korának Sionján, eltekintve attól, hogy Isten
ezt váIasztotta ki{ De éppen ezért \IIet\ meg a ,'tökéletes szépségű,,fl. ).)l Zsoit
50,2) 1eIző, s ,,az egész világ örömének', nevezik (Zsolt 48,3)' Ugyanezígaz aki.
ráIIyaI kapcsolatban, aki a ,,Iegszebb azemberek fiai közül,' (Zsolt 45,3). Elhibá-
zott lenne azonban, ha tökéletes ellentétet feltételeznénk ezen érzelmi töltésű
kijelentés és a sem szép aIaI<, sem szépségnem jellemezte (Ézs53,2) Isten szolgá-
7árő' szóIó szavak között, tekintve hogy az utóbbi is részese a dicsőségnek (más.
különben nem is ábrázolnákművészi formában), csakhogy sokkalta rejtettebb
módon. Izráe|bátran kovette az isteni rejtőzködés útjait, s itt akkor is képes volt
telismerni a dicsőség nyomait, amikor az isteni cse1ekvés isteni jegyei a legteljesebb
mértékbenrejtve maradtak. Minden bizonnyal ez alegÍigyelemremé1tóbb vonása
a szépségr e vonatkozó ószövet ségi kij elentéseknek. 26

2, Ézs 2,I0 kk.; Zof 1,14 kk.

2a
Zsok 3,4; 27,6; 34,6; 52,70; 92,71.
2s Zso/t 4,2; 1.8,20-37; 37,9; L78,5.
26
lzráel' történelmének késói időszakában azonban - nyilván hellénista hatásra - egyértelműen változás
figyelhető meg . Az, ahogy Sirák ,,az atyiákról szóló himnuszban,, örömét leli (Sirák 44 kk.) a történelmi
alakokban, már a hősök tiszte|etébe csap át' A bevezetésben ugyan megemlíti, hogy Isten sok dicsőséget
iuttatott neki (]Sirák 44,2), a nagy bfunevú férfiak ténylegesen azonban az esztétkai értékelésnagyon is
önálló tárgyai. ,,oly dicső volt, amikor...'' (}Sirák 46,2; 48,4; 50,5) _ ezt a fordulatot az ősi elbeszélók
nem ismerték, minthogy az embert egyáltalán nem tették dicsőítő ábrázolásuk tárgyává.

290
 IZRÁI'I JAHVE SZÍNE ELŐTr

Foglaljuk össze e ponton eddigi fejtegetéseinket néhány megállapításban: 1. A

szép sohasem volt valamiféle abszolút, öncélú valóság Izráe| számára, olyasminek
tekintette, amit Isten folytonosan a világnak adományoz. Ennélfogva 2. a szép a
hit körébe taftozott' 3. Az Istentől adományozoLt szépségélvezetevoltaképpen
már a zsoltárokban, a próféták jövendöléseiben pedig nyilvánvalóan egy később
bekövetkezó esemény elórevetülése volt, azaz eszkatologikus beteljesedésre irá-
nyult; a hit szemén ek nézése,és nézéshordozta hit ez. 4. Izráe| az isteni önkiüre-
sítésés rejtőzködés műveiben is felismerte a dicsőséget, 5. A szépe| eseménynek,
semmint valamiféle létezőnek tartotta lzráel, minthogy Isten cselekvésénekés nem
Isten léténekmegnyilvánulását látta benne.
Ha ezek után visszatérünk a szűkebb értelemben vett, dicsőítést tartalmazó
kultikus zsoltárokhoz, és űjf'ent azt kutatjuk, hol tölthették be funkciójukat, ter-
méSzetesen csak késői szövegekbőltudhatunk meg valami| erre Vonatkozóan, Az
ezekbőLkiolvasható váIasz azonban a teológiai megítélésszempontjából is jelen-
tős. Létezik mindazonáital két olyan szakasz, amelyek igen szemléletes formában
tárják elénk, hogy himnuszok éneklésévelkísértékaz áIdozatok bemutatását'27
E két történés egyidejűségét szem elótt kell tartanunk, hogy elejét vegyük annak,
hogy bármelyik is abszolút rangra emelkedjen, tekintve hogy csak e kettó egyit-
tesen alkotja az egész kultikus cselekményt. Nincs okunk tehát arra, hogy vissza-
rettenjünk a Papi irat Szertartásainak merőben anyagi jellegétől, de arra sem, hogy
csak a szellemi tartalmú himnuszokat tartsuk mérvadónak.28 Találunk azonban
néhány olyan kijelentést, amelyek a dicséret szellemi áIdozatát Íoléhe|yez\k az
anyagi jellegú áldozatnak. ,,Aki hálaadássaláldozik, azdicsőít engem'' (Zsolt 50,23).
,,Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áIdozat,,
(Zsolt I41',2;vö.Zsolt 40,7 I4<,;5I,17 k';69,31k.). E kijelentések súlya nem kérdé-
ses; a dolgok mai állása mellett azonban óvakodnunk kell attól, hogy általában a
véres áIdozati kultusz legtalálóbb kritikájának, sőt szellemi,,meghaladásának', te-
kintsük e kijelentéseket,2g Nem haladták meg azt, és ez nem is volt céljuk.
A templomi énekesek hagyományábőL származtak, akiknek kétségkívülmegvolt
az okuk arra, hogy szembehelyezzék a kultuszról alkotott némiképpforradalmi

27
2Krón29'25 kk; JSirák 50,11-18.
,,A kultusz kötelékeiből megszabadult lélek Istene szine elé Iép.,, Gurke|: Einleitung in die Psalmen, 278' p.
28

29
Ézze| szemben azt hozhatjuk fel, hogy e szakaszok egy kultikus történést egy másikkal igyekeznek
helyettesíteni (Westermanr1 i. m. 19' p.)' Másfelól az is téves lenne, ha e kiielentések sűIyát azza|pró.
bálnánk lefokozru,hogy Létre1öttük okára utalunk, a templomi énekesek és a papi réteg közti csillapít-
hatatlan ellentétre, s arra, hogy a papok túlértékeltéka kultuszban betöltött szerepüket; í8y tesz
Mowinckel: Psalmenstudienv.7,57 k. p. A papok és a léviták között a kultikus illetékesség körÜl folyó
vita, amelyre a 4Mőz 1ó és a krónikai történeti mlí alapián következtethetünk, aligha lehetett emelke-
dett dolog. De hova vezetne, ha a viták,során ielentkezó minden felismerést a mindenkori vita tárgyát
képező érdekek alapján ítélnénkmeg! Es még valami: a prófétáknak a kultuszt célzó támadásait teljes
mértékben el kell választanunk ezektől a zsoltár.szakaszoktól. A próféták esetében a parancsolatok-
nak való engedelmességről volt szó az áIdozatok ellenében' E zsoltárokban viszont a helyes á|dozat a
kérdéses,a kultikus gyakorlat önmagában nem kérdőjelezódik meg; mindössze az á|dozat spirituali-
zá|ásáró| van szó. Amósz és Ezsaiás azonban az á|dozati éneket is elvetették (Am 5'23; Ezs 7,I5).

297
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEotócIÁJ^

felfogásukat a kifinomultabb papok vonatkozó elképzeléseivel. Ezek a kijelenté-

sek tehát igen szélsőséges és kétségtelenül radikális céllal is hangoztatott tételek
voltak, amelyeknek bizonyára azvolt a céljuk, hogy Íelrázzanak az áldozati kul-
tuszt mindenkor fenyegető biztonságérzésbőI. Tévednénkazonban, ha egy áLtalá-
nos, önmagában evidens igazság érvényrejutásának vélnénkezeket' E kijelenté-
sek igazsága szervesen kapcsolódik mindazokhoz a rendelkezésekhez és ,,igazsá-
gokhoz,, , amelyeken Izráe\ istentisztelete nyugodott és alapult, s amelyek révén
kialakult a maga összetett valósága.
Yégezetül meg kell még említenünk azokat a korántsem kisszámú kijelentése-
ket, amelyek a dicséretet különös módon összefüggésbehozzák a halállal. Nagy
nyomatékkal hangsúlyozzáÍ<, hogy a ,,halálban'' nincs lehetőség a dicséretre.3o Az
ókori embert szemmel láthatóan szorongással toltötte el, hogy Iétez1k egy oIyan
dimenzió, mi több, az emberi egzisztenciának egy olyan lefokozott formája, amely-
ben már nincs helye a dicséretnek. A halállal megszűnt az ewes ember részvéte\e
a kultuszban, a halottak már nem voltak tagjai a |ahve-kultusz éIőkozösségének,
következésképpen Jahve tetteinek magasztalásától is meg voltak fosztva.31 E ki1e-
Ientések mögött minden esetben többé vagy kevésbéott á1l egy Jahvét ostromló
,,tolakodás,' (ciuaóía Lk 11,B): Jahve önnön kárára cselekszik, ha átadja a halálnak
azt, aki megvallja dicsőségét.32 Ezze| az ószövetségi antropológia egyik legsajáto-
sabb tételéveltalálkozunk: a dicséret az ember legsajátabb létformája. A dicséret
és a dicséret megszűnte úgy viszonyul egymáshoz, mint az éIet és a ha1ál.33
A dicséret az ,éIet ténylegességének''leglényegesebb ,,ismertetőjeEYe,,.eq Nemze-
dékről nemzedékre áradnak (,buzogva patakzanak!'') a hálát adó közösség him-
nuszai (Zsolt 145,4 kk.). Hogy a dicséretnek csakis ésk\zárőlagazéletbenvolt sze-
ÍePe, az kitűnik abból, hogy a dicséretet zengő Isten népe úgy vélte, közvetlenül
az eIőhím-Iények közössége mellett, Jahve trónja előtt áll' A felsőbb közösséggel
felváltva énekelt, olyannyira, hogy a dicséret megkezdésére szőIítő felhívás a földi
közösségtől is érkezhetett a mennyeihez. A dicsőítése tolakvó formájában a földi
kultuszközösség ,,a világmindenség kórusánakvezetőjeként'' jelenik meg..'

go
Zso|t 6,6;30,1'0; 88,11 k.i 1'|5,77; Ézs 38,18 k.; JSirák 17,27; vö. Westermann, i. m. 11ó kk' p.
31
Az óegyiptomi vallás sokkal derúsebbnek képzelte halottak állapotát: ,,Minden alvó együtt dicséri
eI a
szépségedet,amikor fényed arcukon ngyot. ['''] Ha már elvonultál előttük, sötétség fedi el őket, s
mindenki (ismét) koporsóiában nyugszili.n Erman. Líteratur der Agypter (idézi Westernann: i. m. 7I7.
p'). A halállal kapcsolatban a Jahve-hit megmásíthatatlanmeggyőződéssel rendelkezett. A halálvégér-
vényesen elszakítia az embert Jahvétól'
32
Különösen a Zsolt 30,10.
33
C. Westermann: i. m. 117. p.
s Christoph Barth Die ErrettungvomTode in der individuellen Kage- und Danletiedern des AltenTbstamentes,
157. o.
35
Frani Delitzsch: Psalmen,875. p. Vö' Zso|t29,7;748,2.

292
 lZRÁlL TAHVE SZINE ELoTT

3. Jahve és lzráel igazsága

I' AzŐszövetségben egyetlen fogalom sem rendelkezíko\y alapvető jelentőséggel

az emberi életet alkotó valamennyi viszonyulás szempontlából, mint a i.ri?.jY.3ó
E fogalom nem csak az ember Istenhez fűződő viszonyának mércéje, de az embe-
rek egymás közötti kapcsolatának, beleértve a legkisszerűbb civódásokat is, mi több,
az embernek az állatokkal és természetikörnyezetével fennálló kapcsolatának is.
A np1s-t a méltán tekinthetjük a legfőbb életértéknek,amely a maga törvénysze-
rrÍségeiszerint rendezett élet alapja. De mégis mit jelentsen ez4 A teológia e fogal-
mat hosszú ideig minden további nélküI annak nyugati előfeltételei alapján fejtet-
te ki.37 A Vulgata fordítása (iustitia) és az á|talunk használt ,igazságosság,, szó
alapján úgy tűnt, egyérte|mű, a fogalom tartalma: amiről szó van, az az ember helyes
magatartása egy abszoIűt erkölcsi normával szemben, egy o|yan, a törvénynek
megfelelő állapot, amelyet az igazságosság abszolút eszméje szabáIyoz. Ez az ab-
szolút norma _ vélték_ abszolút követelményeket és igényeket von maga után.
Az ekképpen felfogott igazságosság szociális szerepe az, hogy minden részrehaj-
lástólmentesen őrködjék ezenigényekfolött, és gondoskodjékarrőI, hogymindenki
azt kap'a' ami megilleti őt (iustitia distributiva). A kérdésezek után mindössze az
volt, hogy miféle normát Íeltéte\ezaz ószövetség.BármI\y nagy erővel töreked-
tek is azonban feltárni ezt az abszolút normát, az oszövetség alapján különös
módon nem adódott k\elégítőváIaszekérdésre.38 Mindennek oka az volt, hogy már
a kérdéstis tévesen tették f'el, s ezért a legkevésbésem volt megfeleltethető e felfo-
gás azzaI, amit az Őszövetség magában foglal. Már H. Cremer felismerte, hogy e
felfogás nem alkalmazhatő a bibliai gondolkodásra, és sikenilt egy egészenújszerű
szemlélet körvonalaznia, amely - legalábbis alapvető elgondolása - a mai napig
magától értetődóen helytállónak bizonyult.3i A korábbi kutatás alapvető tévedé-
se az volt, ma már látjuk, hogy egy abszolút eszmei normát feItételezett és \gye-
kezett feltárni, mígazősiIzráeI egy magatartásformát, egy cseiekvést nem ew esz-
mei norma alapján ítéltmeg, hanem a szemé|y ama közösséghezf'ű'ződő viszonya
alapján, amely elvárásainak éppen meg kellett felelnie. ,,Minden viszony megha-
Lározott, a cselekvés mikéntjétérintő elvárásokat von maga után, s az ebbőL a vi-
szonyból származó és a viszony fennállásának szükségszerű, f.eItételétképező eI-
36
K. H. Fahlgren: Sedaka nahestehende und ehtgeBeilgesetzte Begriffe iu AT (1932); J. Pedersen: Israel l-ll
(Righteousness and Tiuth), 33ó kk. p.; G. Quell: Der Rechtsgedanbe im Af, ThWBNT I, 17ó kk. p.; K.
Koch: Sdq im Alten Tastament (dissz. Heidelberg) 1953 , H. Cazelles: A propos de quelques textes difficiles
relatiÍ,s h la iustice de Dieu dans l,AncienTestament, RB 1951, 1ó9 kk. p.; F. Nötscher: Die cerechtigleeit
Cottes bei den porexilischen Proyheten, 19|5; E. Krautzsch: Abhandlungel über die Derivate des Stammes
sdq im atl Sprachgebrauch (1881); W . W Graf Baudissin: Der gerechte Cott in der attsemitischen Religion
(Iestschrift f. Harnack l92l), ll4<. p.
37
Quell és Eichrodt (I, 121 kk. p.) feitegetéseit is még túlságosan napiaink bírósági vonatkozású igazsá-
gosságfogalma határozza meg.
,,A számunkra ismert nyelvhasználat elemzése alapján többet nem ismerhetünk fel: valamely normá-
38

val való megfelelésról vaÍ szó, , E. Kautzsch: i. m. 53. p.

3e
H. Cremer, Die paulinische Rechtfertigungslehre im Zusammenhang ihret geschichtlichen Voraussetzungen
(1901), 34 kk. p.

293
 IZRÁEL TÖRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóCIÁIA

várások teljesítésétjelöli a szóban forgó fogalom (prs).'' A nyelvhasználat arra utal,

,,hogy a prs teljes egészébenegy meghat ározott viszonyt ér\ntő fogalom, mégpe-
dig abban az érteIemben, hogy kér tényező valóságos víszonyára vonatkozik, nem
pedigegy megítélésnekalávetetttárgyésegyeszme kapcsolatára''.40 Acselekvő
életénekkeretét alkotó közösséghez fűződő viszony tehát bizonyos értelemben
maga a norma. Figyelembe kellvennünk azonban, hogy az ember mindenkor szá-
mos közösséghez tar|ozik, amelyek mindegyikének megvan a maga sajátos törvé-
nye' Tagja a családnak, egy politikai közösségnek (törzs, nép), beleágyaződík a
gazdasági éIetbe, és a körülményektől függően, népétől idegen valósággal is kap-
csolatban lehet; mindennap új viszonyrendszerbe léphet. Mindezek fölött pedig
ott á1l az a közösségetlétrehozó viszony, amelyet Jahve kínált fel népének'S ame-
lyet nagyrészt a kultusz keretében tartottak elevenen' E ponton is ugyanazt mond-
hatjuk el: az számít igaznak, aki megtelel azoknak a sajátos elvárásoknak, ame-
lyekkel ez a közösségetlétrehozó viszony szembesíti.al Amikor Izráe|Jahveigaz-
ságosságát dicséri, köszönetet mond neki azért, hogy törőd\k IzráeIIeI, s hogy
tetteiben a pártjára áll. Már Debóra éneke ,,fahve ígaz tetteíről', (mn. nipr5) beszél,
amelyek nem mások, mint Jahvénak a történelemben végbevitt üdvtettei,a2 EttőI
fogva nem szakadvége e iustitia salutifera magasztalásának. Legteljesebb formá-
;át Deutero-Ezsaiásnál éri el, mindamellett elhibázott az a f'eItételezés,hogy a ;ri?.l|
csak e prőf'étánáI vált azonos jelentésűvéaz üdvösséggel (uol'). Az igazság és az
üdvösség jelentésénekDeutero-Ezsaiásnál megfigyelhető azonossága a himnusz
k1fe1ezésmódiától fúgg (Ézs 45,8; 46,13;51,ó.8), s ézértegészen biztosan Deutero-
Ezsaiásnál korábbi eredetű, A |ahve igazságára vonatkozó ősíizráeli telfogást ille-
tően nem figyelhető meg mélyrehatóbb váItozásvagy fej\ődés,a3 Ez a már Debóra
énekébentetten érhető nyelvhaszná1at annyiban érdekes, hogy már átvitt értelem-
ben használja a np1s fogalmát, vagyis Jahvének a közösséggel szemben tanúsított
hűségének megnyilvánulásaira vonatkoztatja' EzzeI előttünk áIlr egy olyan,Izráel

a0
H. Cremer: B ibl isch+heologisches \Vörterbuch (1893,), 273_27 5. p.
a1
Az e|őzőekben elmondottak érvényesek az o|yan rokon jelentésrífogalmakra is, mint a rnn lv;1 op stb..
a vonatkozó elképzelések ugyanis nem csak a prs szógyökhöz kapcsolódnak' Külónösen a rpr1 fogalom
rokon a np1s-val, s jelentésük több szempontból is azonosságokat mutat' E fogalom is egy olyan ma-
gatartásformára vonatkozik, amely megfelel egy adott közösségnek, a szolidaritás meghatározta ér.
zületet és magatartásformát foglal magában, jelentése azonban közelebb áll a ,,|ósághoz,, ,,h,iséghez, '
mint a prs tartalma' s így még inkább pozitív személyes érzú|etetÍejezki, beleértve az abbólszármazó
tetteket is. (N. Clueck: Das Wort hesed im atI Sprachgebrauch aIs meuschliche und göttl iche Verhaltungsweise,
1927; mindamellett vö. ehhez H. Stoebe: Die Bedeutung des Wortes Hiised im AT W, 7952,244. p ; N. H.
Snaith: ].lre distinctive ldeas of the oT, 7944,9a kk. p.) A rp; és a op is viszonyra vonatkozó fogalmak'
ami külóncisen ahozzájuk kapcsolódó prepozíciókbóLtúnikki (nl .rroi 2Kir 10,15; n.u cr3 5Móz 18,13; rs
n?p 1Móz 34,21). A o1)u;,,békéveln történő fordítása is csak megköze|ít6|eg Pontos' minthogy a szó
valamiféle egyensúlyi állapotot jelől, amelyet egy közösség elvárásainak teljesítése jellemez, olyan ál-
lapotról van tehát sző, ame|y csak egy jogi közösség védelmében valósítható meg; a ,,békétlen,, nem
tartozík hozzá.
a2
A m;r' n1P.]s, a történelmi üdvtettek: Bír 5,11; |Sám 72,7; Mik ó'5; Zso|t 103,6; Dán 9,16. Vö. továbbá
7so|t 48,1| k: ,,}obbod csupa igazság (prs)' Örül Sion hegye, vigadoznak |úda leányai igazságaid miatt
(1'9Pqn)'', valamint SMóz 33,2|; Zso|t 129, 4 k.
a3
Másként vélekedik Hempel: Das Ethos in Af, |6L. p'

294
 IZRAI'L JAHVE SZÍNE ELŐTT

számára meghatározó jelentőségű elképzelés,amely a Jahve igazságára vonatkozó

kij elentések sokrétűségeellenére is egyértelmúen kiraj zolódik: ]ahve igazsága nem
norma' hanem tetteket, mégpedig üdvösséget adományozó tetteket jelent.

,,Jobbod csuPa P.rY örü1 Sion hegye,, (Zsolt 48,71).

Szorongatott helyzetben az egyes ember is megtapasztalhatta lahve tgazságát,

amelyet hálaénekben kellett megvallania. ,,Igazságodat nem rejtegetem szívem
mé|yén,hanem beszélek hrjségedről és üdvösségedrőI,, (Zsolt 40,I1); a panaszének-
ben pedig ekképpen imádkoztak: ,,Hailgass meg' mert hű és igaz vagy te,, (Zsolt
1'43,1'; 71,2). Az egyes ember által megtapasztalt isteni igazságot is magasztalták
és hirdették a kultusz keretében (Zsolt 22,31.;71',22). Jahve ígazságáról különösen
a teofániák ábrázolásaiban lehetett beszéIní,s ez meglehetősenkézenfekvó is volt,
hiszen amikor Jahve kinyilvánította magáL, ígazsága, azaz a szövetségi hrisége is
kinyilvánu1t.aa
Az emberi együttélést is teljes egészében a közösséghezvaIő hűség szempont-
jábóI ítéItékmeg. Amikor Saul azt mondta, hogy Dávid igazabb náIa, arra gondolt,
hogy Dávid komolyabban Vette és nagyobb figyelmet szentelt kettejük közösségi
kapcsoltának, mint amit Saul elmondhatott magáról (1Sám 24,1'8). Dávid nem
ártott a Íegyvertelenül keze közé került Sauinak, ami igazságaként jelenik meg
(1Sám 26,23)'Természetesen sok esetben a községi bíróságok feladata is volt az,
hogy a közösséghez való hűsége alapján megítélje egy ember magatartását, s hogy
kinyilvánítsa feddhetetlenségétvagybűnösségét (g'ulrn P'BilSMóz 25,1I<k.;2Mőz
23,7; LK\r 8,32 kk.).a5 Ennek ellenére nem tekinthető sajátosan bírósági vonatko-
zású fogalomnak az Őszövetség ígazság-Íogalma, minth ogy átf.og1a iz izráeIiták
életénekegészét,bármiÍéLeközösséghez kapcsolódjanak is. A közösséghezhűma-
gatartáS pedig, s ezkülönösen fontos, jóval több puszta korrektségnél és a törvény-
nek való megfelelésnél, vagyis éppen annál, amit azigazság számunkra jelent. A
közösség tagjai egymásra voltak utalva, s ezért jónak és hűségesnek kellett bizo-
nyulniuk, és - a körülményektől függően _ a szegényeken és a szenvedőkön meg-
könyörülve segítséget kellett nyújtaniuk számukra (Pé|d 12,1,0; 2I,26; 29,7)'
Abban a jelenetben, amikor lákőbLábántestvéreit kéri fel arta,hogybíráIjákeltet-
teit - a n;7rs kifejezés korábban már szerepelt (1Móz 30,33) -, csakis olyan cseleke-
deteket említ, amelyek meghaladják a merő kötelességek körét (1Móz31',36I<k.).

aa
K. Koch: i. m. 4 kk. P. utalt arra, hogy azigazságról szóló kijelentések nagymértékben a teofániák áb-
rázolásaiban gyökereznek (Zsolt 50,6; 97,6; 85,|4; Hós 70,72).
a5
Az ősi izráeli töwénykezéskőzépponriában tehát, igencsak ellentétben a magunk megszokott elkép-
zeléseivel, a vádlott ,,igazságának, a kérdése állott, mivel az a Íé|,,igaz, , akit a iogi vita végénártatlan-
nak bizonyul (Koch: i. m' 77 . p.). Emellett persze beszélhetünk a bíró prs-iéről is (3Móz 1'9,15; SMóz
1ó'18 kk.)' tekintve hogy a bírónak, aki egyébiránt gyakorta azonos volt a panaszossal, szintén figye-
lembe kellett vennie a közösséghez Íűződő viszonyt, különösen a iogi szempontból hátrányos he|yze-
tűek ese!ében, a upg jelentése ugyanis ,,jo1ot szerez valakinek,' (L. Köhler, 14. p').

295
 IZRÁEL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁI^

Egészen szélsőséges módon bizonyította np.1s-ját (aminek paradox mivoltában

kétségkívülmár az ókori elbeszélőnek is öröme tellett!) Támár, Júda menye: kulti-
kus prostituáltnak öltözve elcsábította apósát, és gyermeket fogant tőle' Amikor
már kivégzésre vezették, kiderült, miért tette, amit tett. Még ha szélsőségesúton
is, meghalt férjénekcsaládja számára utódokat akart biztosítani, s mivel ekkép-
pen bizonyította, hogy hűséges e család alkotta közösséghez , ,,igazabb,, , mint apósa,
aki megtagadta, hogy legfiatalabb fiának a felesége legyen (1'Móz 3B,3o. Közös
nevezőre hozható-e ez vajon a magunk igazságosság-fogalmával4 Az általunk hasz-
náIt ,,igazságosság'' sző így hát sajnos nem csak hogy nem megfelelő, de gyakran
egyenesen tévútravezető fordítása a héber np.p-nak.
E kétfajta közösség - az emberekbői álló és az ember és Isten közti közösség- a
jelek szerint némileg független volt egymástól, s gyakorlatilag kétségkívültöbb
esetben is azok voltak. Ezért alakulhatott I<í az a felfogás, mely szerint két ni?-]Y-
eIképze|ésLétezett:egy szeku|áris és egy teljességgel vallási 1eIIegű, s az utóbbi ta-
1án csak a későbbi teológiai reflexió nyomán alakult kí, s,3gyszőIván nem más, mint
a polgári np1s-elképzelés utólagos alkalmazása a vallás terúIetére,az ember
Istenhez fűződő kapcsolatára,Ezze| azonban teljességgel elhibáznánk a dolog va-
lódi á1lását. Egy még,,primitív pánszakralit ás,, jellemezte korban éppenséggel össze-
fonódott az, amiL már két különböző jellegű közösségre szakadva látunk. Igazsá-
gát Jahve nagyon is hathatós módon igazoIvaIépett fel népe érdekében, de ő ado-
mányozta azokar az életet szabá|yoző rendelkezéseket is, amelyek lehetővé tették
az emberek közösségi é|etét.Parancsolatai nem jelentettek abszolút ,,törvényl,, ,
hanem üdvösségre vezető rendet adományoztak. ,,fahve P']5 közöttük, [...] min-
den reggel köz1i döntését, akár a fény, amely nem marad eI,, (ZoÍ 3,5)' A prőÍéta
azokra a sokrétű jövendölésekre gondol, amelyeket ]ahve rendelésére a kultusz
keretében, de hasonlóképp a iogi éIet terúIeténis közöltek, s amelyekben minden-
nap újra megnyilvánult Jahve rendet kívánó akarata. E ponton újtent kitűnik: Izráel
nem úgy vélte, hogy eszmei értékekvilágával, hanem hogy egy |ahve irányította
történéssel ál1 szemben. |ahve iri?]Y-ja islzráelre irányuló történés volt, s ezért az
igehirdetés tárgyátképezte, Izráe| teljes bizonyossággal tudta, hogy azegészszo-
ciális életétegy folytonosan megnyilvánuló, áradó n;7p éIteti. Az égből ,,hirdette-
tik }ahve-je'' (Zsolt 50,ó). Jahve P.]Y-je itt parancsolatait jelöli, amelyek kijelenté-
séről a jeruzsálemi templom egyik ünnepének keretében rendszeresen megemlé-
keztek. Jahve parancsolatait egr1ébkéntis gyakran ünnepelték tr'j?']{-ként, azaz
üdvös séget adományozóként.
Azígazságra vonatkozó őszővetségí kijelentések több esetben is a király és a
királyság köré szövődnek, ami megint csak nem meglepő, hiszen a királyt a nép
vezetőjeként a vidéken Iétező valamennyi közösséggel szembeni hűség szavatoló.
1ának és biztosítójának tekintették.a6 Azegészőkor\ Kelet udvari stílusában elvá-
laszthatatlanul összeszövődött egymással a királyság és az eszményi jogi viszonyok
megvalósulása. De e hivatal betöltőjeként a király is csak közvetÍtő és megbízott

aó
2Sám 8,15; 1Kir 3,6;70,9; Zsolt 45,5.8; 72,I2kk,;89,L5.17.

296
 IZRÁI'L ]AHVE SZÍNE ELóTT

s1eméIy: Szüksége Van arra' hogy Isten jogot és ,igazságot,, adományozzon neki
(Zsolt 7 2,7) . Ez az elképzelés a legvilágosabban az Ezs 1 1, 1 kk. messiá si övendölésé- j

ben tükröződik: a felkent csodás karizmák segítségévelképes érvényrejuttatni

birodalmában Isten törvényt adó akaratát.
A közösségí éIetre vonatkozó parancsolatok és rendelkezések azonban csupán
egy részétképezték annak a nagy prs-nek, amelyet Jahve szüntelenül Izráel irá-
nyában tanúsított.Az e|őzőekben már láttuk, hogy nagyszabásű, történelmi tet-
teit is igazságátigazolő eseményeknek tekintették. |ahve P.lY-ie nem csak a törté-
nelem színpadán igazoIódott; általunk ,,természetínek'' nevezett területeken is
megnyilvánult. Egy sáskajárás alkalmávai a bűnbánati szertartást követően Jóel a
következők éppen hirdet üdvösséget :

,,Sion fiai, vigadjatok és örÜljetek [...]

melt megadja nektek igazságban a szükséges esót
záport hullat rátok és megtelnek majd a szérűk gabonával,
bőven öm]ik a sajtókból a must és azol'aj,, (JóeI2,22k').a?

A király igazsága, amelyről fentebb már szőt ejtettünk, szintén a nép sorának
jobbra fordulását eredményezi (Zsolt 72,3 kk.). Ezek és hasonló szövegek igen
messze Vezetnek a magunk igazságosságra vonatkozőbevett eIképzeléseitól, sőt
fölmerül az akérdés,hogy azigazságravonatkozó ószövetségi kijelentésekben nem
játszanak-e szerepet olyan elgondolások is, amelyeket azért nem veszünk szá-
mításba, mert túlságosan távol állnak mai gondolkodásunktól. A np1s-nak első-
sorban eszmei jelentést tulajdonítunk; olyan magatartáSformát von maga után,
véljük, amely az adott szeméIy tetteinek köszönhetően áldásos hatást fejt ki a kö-
zösség éietében.Izráel azonban eleve ettől eltérő jellegű ontológiai valóságnak te-
kintette a ilj?.is-t.48 A ni71s-t a ; prepozícióval összekapcsoló szövegek vizsgálata
alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a;.rj?.iY-t ktilonosképpen valószínú-
Ieg térbe|ímeghatározottságúnak is tekintették, olyan területként, olyan erőtér-
ként, amelybe bizonyos emberek beemelődtek, s ennek következtében különös
tettekre váltak képessé. ,,Igazságod felmagasztalja őket'' (Zsolt 89,I7); ső!
',!eÍem-
jenek a hegyek békéta népnek, és a halmok igazságot,, (ZsoIt72,3). Azellenséggel
kapcsolatban így imádkoznak: ,,ne engedd őket igazságodhoz,, (Zsolt 69 ,28), s ezért
valóban úgy trinik, a iri?-Js-t szinte térbeli jellegűnek, az ember számára üdvössé-
get biztosítő erő áLtal elfoglalt területnek tartották.49 Hasoniót mondhatunk el

a7 AptóÍéta szerint az ígéretek már beteljesedtek, s ezért perfectum propheticumot használ.

{8
J. Pedersen volt az, aki minden idealista.humanista elképzeléstől eltérő meghatározot!ságát hangsú-
|yozva rendszeres formában kifeitette a fogalom tartalmát' Mindamellett helyreigazításra szorul a np1s-
ról alkotott felfogása, ezt utyanis a lélek egészségének,minden áIdás feltételének, az egyes ember va-
lamennyi tettét meghatározó és a közösségre is kiható erőnek tekinti; az ószövetség a1apján ugyanis
nem igazolható Pedersen alapvetó elgondolása, mely szerint a D.] a np1s székhelye.
ae
Koch: i. m. 35 kk. p.

297
 IZRÁEI TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóCIÁIA

azokrőI'a szövegekről, amely9kben9 ili?..lT dologi vagy ewenesen személyes jellegű

va1óságként jelenik meg, példáui jahve trónjának támaJakén t (Zsolt sÓ,ts; ol,í1,
Jahve előtt járó küldöttként (Zsolt 85,I4), ruhaként, amelyet fel lehet ölteni (ZsoIL
II,5; 61',1'0), vagy pedigesőként (nem esőhöz ,,Áasonlókén t,,
!32,?.\1s ,Hós 1,O,12;
Ezs 45 Mindenese|re mielőtt képként értelmeznénk az effa jta szövegeket, előbb
,B) ,
pontosan utána kell járnunk annak, nem rendelkezhettek-e teljességgélvalóságos
és közvetlen értelemmel. Azexegétae ponton természetesen súiyos he.meneuti]kai
nehézségekkel szembesül, hiszen oly iávol ál1 tőlünk ez a ap1slről kialakított tér-
beli-dologi meghatározottságú felfogás, hogy többnyire már nem tudjuk bizonyos-
ságga1 megállapítani, mikor tér át egy adott szöveg vaióban metaforikus beszed-
módra, amely terméSzetesen szintén 7étezeLL.5o
. 2 Yizsgálódásaink alapján tehát viszonylag egységes képet nyertünk: Izráel a
legkorábbi időktől fogva népe számára igazságának egyetemes ajományát nyú,1tő
Isten.ként ünnepelte Jahvét. Ez azlzráel számára.'yújtott np1s pedig mi.'aá.'tio.
az üdvösség jegyében ál1. Tarthata tlan azaz elgondoiá s, hogy ez e.gyídejűIegfenye.
gerte is Izráelt' A büntető np1s fogalma a szövegek alap|án nem mutatÁató-ki;
egyébÍ<éntis önellentmondás lenne's1 Ha azonban azt ígyekszúnk feltárni, hogy
miként vélekedtek lzráeI és az egyes ember |ahvéval szeÁbeni igazságárőI,
vegek már nem mutat.nak ilyen egységes képet. E kérdéstilletően egyÁástól ^'iő- nagy-
ban eltérő ki1elentésekkel és sokféle reflexióval találkozunk. E ponton valóiában nám
kevesebbről van sző, mint arról a központi kérdésről, hogy'milyen képe volt on-
magárőI lzráelnek s az egyes embernek a maga Jahve előtt élt egzisztenciájával
kapcsolatban. Elsőként az tűnik fel, hogy az ember Jahvéval szem-beni igazságaraI
szőIő szövegek csak kis számban találhatók a korábbi irodalomban, míg a fog'ág
alatt és a Íogság után keletkezett szövegekben rendkívül nagy számban fo.d"I.',[
eló. E vonatkozásban kétségkívülmélyrehatóváItozás meni-végbe. Mindamellett
nélkülözné a jőzanmegtontolást, ha mindebbőlrögtön arra következtetnénk, hogy
Izráelkorében azeIőtt egyáLtaIán nem jelent me8 a Jahvéval szembeni igazsagtía-
vetelménye.
A iegheiyesebb, ha azűgynevezett kapu-liturgiákból indulunk ki, abból a sajá-
tos szertartásból, amelyet a fogság előtt, egy menetnek a templomba történő be-
vonulása alkalmával tartottak' s amelyről a 15. és a24. zsoltár alap;án alkothatunk
képet magunknak' A bevonulók a külső e1őudvar kapuiában bebocsátást kérnek. s

50
Tévedéslenne, ha eleve pusztán szabad költói stilizálásnak tartanánt a
P '-s személyes jegyekkel történó
: alkalmazott jelző önrílló hüposztaszisszá különÜ.
niai mitoló8iában
ük azonban, hogy

r,:'::ili:}.i:#
ofdivineQualities
and Functions in the Ancient Near East) 1947, különösen 53 kk., 83 kk. p'
51
Nem'állia meg a helyét Nötsct.rer felfogása, miszerint a profatak Júve bÜntető igazságát hirdették. Vö.
Cazelles: i. m. 173 kk. p. Az Ezs 5,76 sem hozható fel bizonyítékul emellett. Ámósinál és Hóseásnál
még csak nyomát sem találiuk )ahve igazsága fogatmának.

298
 IZRÁIL ]AHVE SZÍNE ELóTT

ennek feltételeit tudakolják: ,,Ki mehet fel Jahve hegyére, és ki állhat meg Szent
he|yén!, A kultikus tisztségeket ellátók ezt felelik bentról: ,,Az ártatlan kezű, a
tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után' aki nem esküszik hamisan...''
A bevonulók elé tehát Jahve néhány kiemelt parancsolatát tárják. Ebből azonban
még nem kell arra következetnünk, hogy az ős\Izráelben a parancsolatok megtar-
tását alapvetően a kultusz keretében elnyert üdvösség eléheIyezték, hiszen akik
ekkor bebocsátást kértek, nem első alkalommal léptek Jahve színe e1é, mindig is a
]ahve-közösség tagjai voltak' Az azonban világos, hogy a kultuszban részt venni
szándékozóktól megkövetelték, hogy Eejezzék ki |ahve törvényt adó akaratának
elfogadását. E parancsolatok ugyanis teljesíthetőnek, sőt könnyen teljesíthetőnek
számítottak.s2 Amikor tehát aztkérdeztékabelépőÍ<től,hogy elfogadják-e és elfo-
gadták-e ezeI<et, az csakis nj71s-juk feltárását szolgálta. Ezért az,,igazságkapuiról''
beszéltek, amelyen keresztül csak az igazak léphetnek be.53 Mi több, teljességgel
jogos az az áIta7ános megállapítás, hogy a parancso1atok kihirdetésének minden
formá j a - tehát nem csak a kapuJiturgia keretében történő - egyben mindig Izráel
nj7p-jára irányuló kérdésis volt, amely azt tudakolta, hogy kész-e lzráel maga is
igent mondani a }ahve álta1 felkínált közösségi viszonyra. Ennyiben azSMőz27,1'5
kk. szertartása is magában foglalta Izráel ni71s-jának kérdését.
Valamivel tovább vezetnek bennünket Ezékielnek azigazságra Vonatkozó fej-
tegetései (Ez 18), e gondolatfűzés 5-9, verseiben a prőféta ugyanis nyilvánvalóan
egy már hosszú ideje szilárd formában létező liturgikus szöveget közöl. Elsősor-
ban gyónási tükörre emlékeztető egységről van sző, amely annak a magatartását
írjaIe, aki }ahvéhoztartozík..,,nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem
tekint EöIlzráelházának bálványaira' nem teszi tisztátalanná felebarátja felesé-
8ét.'.,, Az ezt követő ,,igaz ő,, minden bizonnyal szintén a liturgia teri|etérő|szár-
mazik, minthogy eZ a $li.T P'.lY a Papi iratban fennmaradt nagyszámú deklaratív
tormulát idézi, ameIyeld<el a papok ]ahvétól kapott felhatalmazásuknál fogva ki-
nyilvánítottak egy-egr1kultikus törvényt.sa E,z a deÍ4ara|ívmondat a következő-
képpen is hangozhatott volna: ,,\gazságául számíttatik be,, , eza:pp ugyanis, amint
már láttuk, jelentős papi funkció volt' A papoknak Jahve szájaként végérvényes
döntést kellett hozniuk arrőI, hogy mi van Jahve tetszésére és mi van az e11en.55
A szöveg elsősorban azt tárja fel újfent, hogy Izráelben a fogság előtt is már igen
nagy hangsúIy helyeződött az ember }ahvéval szembeni ni7.is-j ának kérdésére;más-
felól ennek tükrében saiátos módon kell tekíntenünk az 1,Mőz 1'5,6-ra. E mondat
azt hangsúlyozza, hogy a hit igazságk ént ,,számíttatott be,, , s ez már kétségkívül
a kortársak szemében is feltűnő, talán egyenesen forradalmi megfogalmazás volt.

52
Lásd fentebb 759. p. A héber pszichológia ezenkívül egyá|ta|án nem tesz különbséget az akarat és a
képesség között,,Pedersen, i. m. 338. p.
53
Zso|t |1.8,|9 k';Ezs 26,2. Az Isten országába történő bemenésről szóló logionok is a &ratuoúvr7 igazo-
Iódásának szÜkségességérólbeszélnek; ilyen kiterjedt hatása volt a kapu-liturgia sémáiának: H. Win-
disch, ZNW 1928, különösen177 |4<. p.
5a
Lásd fentebb 198 k., 200 k. p.
55
E papi :on-ra példa a 3Móz 7,1.8; 77,4; Zso|t 32,2

299
 IZRÁEL TORTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEoLóGIA]A

E szokatlan fordulat azt tanúsítja,hogy már a szöveg keletkezésének idején is lé-

tezett, sőt talán már problémát is jelentett az akérdés,hogy }ahve mit ,,számÍtbe
\gazságuI,,; azt a felfogást képviseli továbbá, hogy Jahve ígéreténekkomolyan vé-
tele, tehát az, hogy az ember mint tel jességgel valóságos doiogho z viszonyuI hoz-
zá _ ez a }ahvéval fennálló közösségnek megfelelő magatartás. Másfelől ez akI1e-
lentés természetesen nem tekinthető exkluzívnak és ezért abszolút jellegűnek,
amely mellett már nem létezhet semmiféle egyéb űtja az igazság emberi l'gazolá-
sának, tekintve hogy Ábrahámnak, az egésztórténelemre kihato igeret eliyerőjé.
nek sajátos heIyzetére Vonatkozik . Egyéb helyzetekben a Jahvéval fennálló közös-
ségnek megfelelő húségmás jellegű kifejezése volt szükséges. A |ahvéval fennálló
közösségnek megfelelő hríséga parancsolatok elfogadásában és megtartásában áll
(SMóz 6,25; 24,1,3) - a Deuteronomium-beli prédikátor e tétele kétségkívülköze-
lebb állt az általános felfogáshoz, mint az Elóhista már-már prófétai megfogalma-
zása. AztMőzt5,6, az SMóz 6,25 valamint azEz 18,5 kk. mögött körvonalazódó
szertartás azonban egyöntetűen azt vallják, hogy \<izárőlag ]ahve határozza meg,
hogy mi az igazság és ki az igaz, az embert pedig ez az eiismerés éIteti ,,az 1Iyen
ember ígaz, ő élni fog'' (n]r]: n.F Nli..l P'.ls Ez 1B,9), Ebben az értelemben az imádko-
zők arróLis beszélnek, hogy Jahve fényt derit az igazak jogáta (Zsolt 77,2; 37,Q,
Isten szolgája is olyasminek tartja igazságát (uPuln), ami ,,Jahvénál'' van, s tudja, az
nyilvánosan is ki fog derülni (Ezs 49,4;50,8). Ezt a Jahve által megadotligazsá1oL
természetesen el is lehet veszíteni, a ]ahvéval fennálló közösséget sértó magatar-
tással vagy tettelel is lehet játszani'Ámikor Jahve haragra gyúl, ,,minden\gazsá-
gunk olyan, mint a Szennyes ruha'' (Ezs 64,4k, a IXX egyes számával). Az ember-
nek ekkor az a do\ga - ha nem követett el 1óvátehetetlen vétket, és |ahve nem adta
halálra a bűnöst _, hogy megvallja vétkétJahve előtt, és bűnbánatot tartson. E
bűnbánati imádságok mögött e1y, az ítélet-doxológiával nagymértékben rokon
kultikus cselekmény á11.5ó Elihú Istennek a bűnös emberrel szemben végbevitt
pedagógiai céIzatútetteirőlbeszéI: fájdalmak és betegségek révénintheti és bírhatja
őt jőzan belátásra; majd ezt mond ja: ,,Istenhez könyörög (azután), és ő kegyelmes
Ieszhozzá, megengedi, hogy atcát örvendezve nézze, és újbólelfogadja őtigaznak,,
(Iób 33,26). Mindez kétségkívülszintén egy oIyan szertartásra utal, amelynek so-
rán a bűnbánati imádságot köVetően Jahve igaznak ismerte el a korábbi bűnöst.57
Mint említettük, az ember Istennel szembeni igazságárőI szőIő szövegek sok-
kal nagyobb számban fordulnak e1ó a későbbi irodalomban' Ennek a magyarázata

56
Lásd fentebb 282 kk. p.
57
E mondat minden kíÍeiezésével egy eredetileg kultikus történésre utal (az r5rl jelentése ,,áldozattal
megengesztel''; ,,)ahve arcának szemlé|ése,,szintén a kultusz keretében valósult meg; Isten n;1-iát ille-
tően lásd fentebb 209 k. p-)- Nagy kár, hogy nem tudunk többet az igazságvisszaállításának folyama-
táról. A Mik7,9 talán szintén erre utal: ,,Jahve haragját kell hordoznom' mert vétkeztem ellene' De
ma|d ó intézi peremet' és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazsá.
gában'', Itélet-doxológiát találunk a JSir 1,18.ban is. Feltehetóen a azigazság) kinyilvánulá-
',,iog(vagy
sára,' tett gyakori utalások is egy kultikus történésből erednek: Ezs 49,4;51'5; 58'8; 62,I; Jer 57,70;
Mal 3,20; Zsolt 17,2;37,6;98,2.

300
 IZMILIAHVE SZINE ETOTT

egyszerűen abban áll, hogy ez azirodalom sokkal nag;7obb teret enged az egyes
embernek. Korábban az ewes ember beleszövődött a közösségé|etébe; idővel azon-
ban az egyén egyérte|műen önállóságra tett szert, Mé|yebben tudatára ébredt
önmagának és Jahvéval való kapcsolatának, s ezért nagyobb szükségét is érezte
annak, hogy a maga szemé|yeslétezésében igazolja magát jahve előtt.s8 Nyilván
igen mélyreható volt az a folyamat, amelynek során az egyén eloldódott a közös-
ségtőI, és önállóvá váIt vele szemben, hiszen az I., a73. vagy a 1'19. zsoltár olvasá-
sakor azt láthatju!, hogy a p'1} végül tökéletesen egymaga á1l szemben Jahvéval
és kijelentésével.Ugy tűnik, mintha csakis Jahve és az ő igazának történelemtól
fuggetlen kapcsolata |étezne, minden egyéb közösséghez fűződő viszony eltrint,
vagy pedig érdektelenné vált e kitüntetett kapcsolathoz képest' De ha a tartalmi
tényezőket keressük, a P':ls-ra jelLemző vonásokat, a legfontosabbnak ezekközúL
azbizonyul,hogy azigaz ember megtartja a parancsolatokat. E tekintetben tehát
semmi sem változott a megelőző korokhozképest, amikor is, amint |áttuk, az
emberi közösséggel szembeni hriséget az igazolta, ha valaki elfogadta és megtar-
totta a parancsolatokat' Megdöbbentő, hogy az imádkozók minden további nél-
kül ismételten aztbizonygatják, hogy megtartottak minden parancsolatot, s hogy
önmagukat folytonosan P']Y-nak nevezik'sg Semmiképp sem hozható szóba e ki-
jelentések megértéseérdekébenaz a probléma, hogy mikor tanúsít az ember meg.
felelő engedelmességet Istennel szemben, mivel e kérdésa legkevésbéSem réSze e
zsoltárok szemléletének. Láttuk már ugyanis, hogy a parancsolatok teljesítését
Sosem éreztékolyan tehernek, amelynek az ember legfeljebb ftszlegesen képes eleget
tenni; ellenkezőleg: hitvallási tettnek tartották. Ennélfogva a zsoltárköltők min-
den további nélkül magukra alkalmazták a P'ts je|zőt, annak tartalma ugyanis
egészen más volt, mint az imádkozó tulajdon erkölcsi szintjének meghatározása.
A kultusz évszázadokon át tanította, hogy kizárőIagJahve illethet valakit ezze| a
megnevezéssel, s hogy csak azokat ismeriel ilyennek, akik kitartanak mellette' Így
hát a legkevésbé sem meglepő, hogy az imádkozók a n'p''lY-nak nevezték magu-
kat, hiszen aki a kultuszkerctében bármilyen formában is szőhoz jutott, az P't}
volt: a kirekesztettek, átokkal sújtottak stb. szavai ugyanis nem maradtak ránk.
Hogy ez a je\ző mennyire nem jelentett önelégült erkölcsi önértékelést, az különö-
sen annak alap j án válik nyilvánvaló v á, ho gy Izr áeL kizár ő|agkét lehetőséget ismert :

Vagy P':.lY volt az ember |ahve előtt, vagy nem. Nyomát sem találjuk a köztes álla-
potoknak, azoknak az árnyalt fokozatoknak, amelyet az erkölcsi megítélésnekfi-
gyelembe kell vennie. Ha az ember p'-!Y volt Jahve előtt, akkor mindenestől azvolt,
azigazság megközelítő vagy rész|eges formája nem7étezett.60 Ennek alapján kell

58
Lísd alább 309 kk' p.
se Zsoh 7 ,9; 17,7-5; 78,22-24; 26,I-6.
60
Fontos viszont, hogy az emberi közösségek vonatkozásában az ószövetség ismeri az igazság más-más
fokú megvalósulásának lehetőségét (1Móz 38'26; |Sám24,78;7Kr 2,32)i az ember Jahvéval szembeni
igazságát ellenben egyetlen szöveg sem tanúsítia (a |er 3,11 és azEz16,32 o|yan kivételek, amelyeket
az allegorikus ábrázolásforma határoz meg).

301
 IZRÁI'L ToRTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEOLŐCLA]A

megkísérelnünk annak a bizakodásnak, sőt örömnek az értelm ezését,amelIyelIzráel

később kialakította és önmagára alkalmazta a péLdaszerű p']s képét.A p'-l! pozi-
tív vonásai közé a7so1t 1, szerint előszöt is egy érzeImi tényező tartozik, jelesül a
gyönyörködés Jahve akaratának kijelentésében; másodszor pedig a p']s belső élet-
vezetésének és e kijelentésnek a megfelelése. A P'.ll e két vonása számos változat-
ban tér vissza önvallomások alakjában is, kivált a 1,I9, zsoltárban. Jahve akaratá-
nak kijelentése felfokozott örömre ad okot; ráirányu| minden szellemi megismerési
törekvés, betölti a teljes érzeIrn\ éÍetet, egyszerűen az é|et legfőbb értéke,amelyet
semmi sem homá1yosíthat eI'Ezeka zsoltárköltők megszámlálhatatlan olyan ki-
jelentést tesznek, amelyekben a tökéletességtőIvansző,E kijelentések,bár aleg-
bensőségesebb önvallomások stílusában adják elő, nem tekinthetők modern érte.
lemben egyléLekönmagát feltárő megnyilatkozásainak; még kevésbéIehetszó arrőL,
hogy egy korábban rr.ár ténylegesen tanúSítottengedelmességre vonatkoznak. A
szeméIyes színezetű stilizálás ellenére tipikus kijelentések ezek, s ezért nagymér-
tékben meg is haladják azember pszichológiai vagy erkölcsi lehetőségeit. Arról van
tehát sző, hogy ezek az imádl<ozók belehelyezkednek a példaszerű p'.r5-ról kiala-
kult képbe, és onmagukra vonatkozt atják azt. Egyre nagyobb kedwel és fokozódó
merészséggelbontakoztatták ki ezt a képet, amely egyre sokrétűbbévált, S ame.
Iyen egy megfontolt teológus minden bizonnyal megütközne. Ez a P'1S-ról rajzolt
kép kétségtelenül kiszíneződött a korábbi elképzelésekhezképest,különösen pszi-
chológiai VonatkozáSainak kiemelése következlében, azon belül is a pszichológiai
tökéletességet hangsúlyozó kijelentések miatt. Minden bizonnyal csupán egy meg-
határozott körön belül élt ez a péIdaszerű p'l5-ró1 erőteljes eszközökkel megraj-
zoltkép. Minden arra utal, hogy egy erőteljesen spirituális hit állt ezzeIJahve elé,
Ennek képviselőit feltehetóen elsősorban azokban a bölcsességi körökben kell ke-
resnünk, amelyek sokkal többet tudtak az,,Isten közelsége,, (n'#x q12 Zsolt73,28)
keltette örömről is, mint amit mindeddig gondoltak. ,,Gyönyörködni'', ,,elkényez-
tetve lenni }ahvénál'' - ezek a merész kifejezések szintén e fogság utáni teológia
körébe tartoznak.ó1
Létezlk néhány olyan kijelentés, amely igen radikális és pesszimista nézőpont-
ból tagadja, hogy bármiképp is létezhetne emberi np1s Jahve előtt. Nem kell azon.
ban alapvető ellentétet feltételeznink emez és az előzőekben említett kijelenté-
sek között, ha figyelembe vesszük, hogy a panaszdai Iéthelyzete határozza meg
őket, s az önmagára utalt ember elveszettségét tgyekeznek kiemelni. Ha Jahve
,,perbe száIlna,, (Zsolt 1'43,2) az emberekkel, senki sem bizonyulna igaznak.ó2 E ké-
sőbbi imádkozók tehát a korábbi |zráe\nél jobban tudták, hogy csak Jahve nagy
könyörületének a következménye az, ha valakit igazzá tesz önmaga előtt. Imád-
ságában Dániel arrőIbeszéI, hogy a közösség nem támaszkodhat Jahve elótt az
igazság jegyében végbevitt tetteire (Dán 9,18). Tekintve hogy ezek az elégtelen
tettek csakis a parancsolatok megtartására vonatkozhatnak, e szakasz az emberi

61
l'u nnlii! Zso|t 37 ,4; Iób 22,26 (27,70); Ézs 58,74.
ó, Hasonlóképpen Jób 4,|7.

302
 IZRÁIL]AHVE szÍNE ELóTT

tettek és az isteni irgalom elválasztásávai valójában egy teljességgeIűjszerű gon-

dolatot fejezki. A 17.1s.ra vonatkozó elképzelésa kánon Iegvégső pontján jelenik
meg erőteljesen korlátozott és számos összetevőjét nélkülöző formában, az arámi
iri?.]; a Dán 4,24-ben ugyanis már jócselekedeteket, alamizsnálkodást jelent' ame-
lyekkel az ember eltörölheti bűneit.63

4. Izr áe| hányattatás aí és az egyén vigaszaía

Az előző pont alatti fejtegetésekhez e helyüttkiegészítéseketkell fűznünk, mint-

hogy lzráeInek Isten és a maga np.rs-jára vonatkozó elképzeléseítcsupán alapvető
vonásaik szerint mutattuk be, vagyis némileg elvont formában' Ezeket az elkép-
zeléseket Izráel csak egészen későn tette elméleti megfontolásoktárgyává; törté-
nelmének nagy részénkeresztül minden reflexió nélkul léteztek, s használták fel
őket minden éLerhelyzetben. Arra az éIetre, amelyben lzráelnek ki kellett igazod-
nia ezeken a hit körébe vágó alapvető elgondolásokon, számtalan szenvedés és
számtalan veszéIy nehezedett mind a nép, mind az egyes ember vonatkozásában.
Ez azt jelenti, hogy lzráeI teljességgel reálisan észIelte az éIetben 1elentkező szen-
vedéseket és veszéIyeket, s úgy vélte, tehetetlenül és kiszolgáltatottan á1l velük
szemben, s nemigen volt képes arra,hog,1valamiféle ideológiába meneküljön elő-
lük' EllenkezőIeg, a hitet érintő eIképzeléseiarra ösztönöztéI<, hogy mindennapi
életénekkézzelÍogható eseményeit kapcsolatbahozza ]ahvéva1' Történelmének
korábbi szakaszában természetesen nem volt alkalma arra,hogy merőben elméle-
ti konstrukciókat alakítson ki; ellenben szokatlanul nagy erővel volt képes kitar-
tani a negatív valóságokkal szemben, s akkor is elismerte, s akkor sem igyekezett
szőnyeg alá söpörni őket, amikor szellemileg semmiképpen Sem tudott úrrá lenni
fölöttük.tr Ennek a minden történés elkerülhetetlen és tényleges mivoltával tisz-
tában lévő és az olvasó számáta a spirituáiis vonatkozásokat olv kevésséfeltárni
képes realizmusnak köszönheti mégis az ószövetség eibeszélői művészete, külö-
nösen a korábban kialakult, a maga komor emelkedettségét. Az egész ni7rs.elkép-
zelésnek tehát e népnélegy igen kiforrott valőságérzékkel szemben kellett megáll-
nia a helyét. A valóság fogalma azonban terméSzetesen számos problémát vet fel.

63
A fogalom jelentésének módosulása (li1) = ilenpooúyry) a következő helyeken is megfigyelhető,: JSirák
7,1-0;3,30;29,|2;Tőb 4,70; 72,9 (vö. Mt 6'1).
óa
J. J.Stamm: Das Leiden des Unschuldigen in Babylon und Istael (194ó); Eichrodt, II, 91 kk. p.; III, 1 kk' p.;
H. Schmidt: cott und das Leid in AT (7926); E. Balla: Das Problem des Leides in der isr..jüd. Religion
(Eucharisterion f. Cunkel I,274 kk. p.).
ó5
Már a közel fekvő Egyiptomban is egyértelműen más volt a he|yzet. ,,Az egyiptomi történelem min.
den szakasza azt tanúsítia,hogy az egyiptomi ember előszeretettel 'idealizáltan, ahogy mondani szo-
kás, a tényleges eseményeket. Ez az idea|izá|ás végső soron azt ielenti, hogy meghatározott események
vagy épp(tgy az állami és a személyes élet töÍténései egyszerűen nem létezhetnek, legfeljebb úgy,hogy
felborulnak az örök, Istentől adott törvények. [...] Minden időszakban belső feszültség áll fönn tehát
a tényleges, obiektív történelem és az egyiptomi ember elótt (szükségképpen) álló, szub|ektív valóság
között.'' E. Otto: Die biographischen lrcchriften det ögyptischen Spiitzeit (|954),2. p.

303
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOIóGIAIA

Az emberek nem észleltékmindenkor azonos módon az éIet, az élet összefüggése-

inek, kibontakozásának és történéseinek valóságát, tekintve hogy a legalapvetőbb
emberi tapasztalat mögött is ott á11 bizonyos e|őzetes,,dogmatikus,' megértés. E
helvütt ezértlegalább részlegesen kritikai bemutatását kell nyújtanunk Izráel va-
Iőságérzékének' Csakúgy, mint a nyugati felvilágosodás által meghatározott kul-
túrkörön kívüll népek nagy része,IzráeInek is az volt a meggyőződése, hogy az
ember tette és sorsának alakulása között meghatározott, világosan felismerhető
összefüggés áll fenn: a roSSZ tett fonákul csap vissza elkövetőjére, a jó tettnek vi-
szont pozitív következményei vannak. Akár a vízbehajított kő, minden tett jó vagy
rossz\rány(t eseménysort indít el, olyan folyamat kezdődik meg, amely, kivált bűn
esetén, csak akkor jut nyugvópontra' amikor a vétkest utolérte büntetése. Ez a
büntetés azonban nem új történés, amely egy ktilső pontból készül lecsapni a vét-
kesre; ellenkező|eg, magának a tettnek a kihatása, amely akár egy kézzelfoghatő
dolog, (lgy tapad az elkövetőre. A héber nyelvnek egyébként sincs szava a bünte-
tésre' Az 1i9 vagy a n*q!! sző egyképpen jelölheti a vétkes tettet és annak fonák
következményét, vagyis a büntetést, mivel a kettő alapjában azonos.óó Ennélfog-
va újabban szintetikus életfelfogásról (amelyben egységet alkot az, ami számunk-
ramár nem tartozik össze) vagy ami taláIőbb, a tett sorsot alakító dimenziőjárőI
beszélnek.67 Az exegetikaivizsgáIődások - különösen a Zsoltárok és aPé|dabeszé.
dek könyvének esetében _ egyértelmrjen ezL támasztiák alá' Mindez különösen
világos a vérbűn esetében. A gyilkosság egy olyanvisszás folyamatot indít el, ameiy
mielőtt kihatna magára az elkövetőre, előbb rendkívül súlyos veszéIyt jelent an-
nak közösségére' A közösségnek tehát alapvető érdeke, hogy felfedje a gyilkos ki.
Iététés megszabaduljon tóle. A tett kiváltotta veszéIy eskütétel révénis elhárítha-
tó volt. Vitás esetekben azt mondhatták: ,,Yére (azazavérbűn) szálljon ...-re,, (!őzs
2,I9; Bír 9,24;2Sám 1,IQ; vagy arra is kérhettékIstent, hogy fordítsa el a vérbűnt
a kozösségről (5Móz 27,8)'Ha a gyilkos kiléte ismert volt, a vérbrint - a,,bűn'' ki-
f'ejezés azonban még mindig túlságosan spirituális! - ,,visszafordították'' a fejére.
azazkíoltották az éIetét,s ezzeI az okozotl'veszé7y többé nem fenyegette a többi-
eket (:'u;n 2Sám 16,8; IKír 2,5,31k'). Az oszövetség a legkülönféleképpen képes
kifejezni ezekeE az összefúggéseket. Az idevágő kifejezések minden esetben igen
erőteljesek és kizárják az egyoldalúan spirituális értelmezés lehetőségét.68
|ahve mindebben teljességgel közvetlenülvett részt. Mindamellett nem állít-
ható, hogy lzráeI úgy vélte, sajátosan Jahve tárta eIé ezeket az összefüggéseket:
ahhozezek túlságosan is egyértelmrjek voltak. Ezen összefüggések ismerete azegész

óó
lásd fentebb 2|2 k' p'
ó7
K. Koch, cibt es ein Vergeltungsdogma in AT| zThK, 7955, 1 kk. p. Áz ókori görögségben is számtalan.
szoÍ tetten érhető ez a felfogás. ,,Hanem én mást hiszek immár: hogy a csúnya tett, a gaztett csupa
úiabb gonoszat szül, a hasonló a hasonlót, s a ió s igaz lakokban szép és iő azutód is.,'Aiszkhülosz
Agamemnón, 756 |<k. (ford. Devecseri cábor).
fi
Jahve elt<irli (Zsolt 51,3 k'), elfedi (Zsolt 32,7.5), háta mögé dobja (Ezs 38,77), a tenger mélyére dobia
(Mik 7'19) stb. a búnöket'

304
 IZRAELIAHVE SZINE ELOTT

é|etszerriéIet egyik alapvető mozzanata volt, s mint ilyen egyik elemét alkotta az
ókori Kelet világnézetének, amely lzráelre is hatott. DelzráeI számára, amely hitt
abban, hogy }ahve mindennek az oka,lehetetlen volt úgy értelmezni ezt az egé-
szen alapvető történést, hogy ne hozza azt összefüggésbe Jahve cselekvésével.
A tett által kiváltott visszás vagy üdvös történéSt ténylegesen egészen közvetle-
nül }ahvéra vezettékvissza. Végső soron maga Jahve vezette célja f'elé ezt a törté.
nést. }ahve hozta |étre ezt az összefuggést, s ezért a búnös Iahvéhoz fordulva csak
arra igyekezhetett rábírni őt, hogy tegye semmissé ezt az összefiggést, s hogy
fordítsa el a róla a már lesújtani készülő szerencsétlenséget' Csakis Jahve dönthe-
tett arról, hogy kénytelen-e valaki 1ip-ját hordozn|,', vagy sem. A bölcsesség mon-
dásaiban, amelyekben igen sok szó esik a sorsot alakító tettről, sokkal objektívabb
formában és szinte már immanens törvényszerriségként jelenik meg a tett és a
büntetés közti összefüggés. Egész sor rövid mondáson kívül néhány terjedelmes,
nagyszabású ábrázoIásával is találkozunk annak az immanens nemeszisznek, amely
még mindig utolérte a bűnöst (Iőb 15,17_35; 7B,5_2I;27,I3)3). Háttérbe szorul
itt az a felfogás, hogy Isten ennek a szerencsétlenségnek azokozója, ami a bölcses-
ség sajátos kérdésfeltevéséveláll összefüggésben, ezugyanis empirikus űton, azaz
kívülről közeledett a jelenséghez,69 Akárhogy ís, arra az eredményre jutunk, hogy
a tett és következménye közti egz\sztenciális összefüggést illetően nem beszélhe-
tünk a ,,büntetés dogmájárő|,,, mivel a büntetés gondolata, amennyiben a ,,bünte-
tést'' járulékos bírósági aktusként értelmezi, a vonatkozó elképzelésektől teljességgel
idegen jogi gondolkodáson alapul.
Ezt azember cselekedete és sorsának alakulása között a lehető legszorosabb kap-
csolatot Látő eIképze\ést azősilz:áel szemében igazolta a mindennapos tapasztalat.
Ez az eIképzelésvégképp nem volt teológiai elmélet (ilyenként csak a későbbi böl-
csesség gondolkodásában jelent meg); ellenkező\eg, a mindennapi élet során megfi-
gyelt számtalan jelenség támasztotta alá. Mindennek megközelítő megértése csak
akkor lehetséges, ha figyelembe vesszük, hogy azegyén csaknem test szerinti szo-
rossággal kapcsolódott a közösséghez. Ebben azidőszakban nem létezett olyan el-
szigetelt és önmagára utalt egyén, akinek tettei többé vagy kevésbéfüggetlenek le-
hettek volna a közösségtől (ha mégis, azok éppenséggel bűncselekményként Vonták
magukra a hatóság figyelmét). K\zárőlag közösségek léteztek, amelyek tagjaikat
összegyűjtve éló testnek tartották magukat, s amelyek számára az egyes ember leg.
csekéiyebb megnyilvánulása sem volt érdektelen. A közösséghez hű magatartás ked-
vezőenhatott az egész közösségre, de megbecsültségét és jőIététfokozva visszaha-
tott az egyénre is, a közösség érdekeivel ellentétes tett pedig óhatatlanul veszéIybe
sodorta vagy megsemmisítette az elkövetőt is. Mindez peÍsze még korántsem adott
átÍogő magyarázatot valamennyi sors alakulás ára nézvést.Sok esetben ez a mego|-
dás sem elégítette ki a gondolkodást, s ilyenkor panasz és a történtek okát kutató
kérdésszá\|t Íe[ahvéhoz. Ez akérdésalighanem egyidős magával a Jahve-hittel. Az
egyes ember és a nép által mondott Panaszénekekben egyaránt bevett stflusformá-

6, Lásd alább 557 kk. p.

305
 IZMEL TÖRTÉNET] HAGYoMÁNYAINAK TEoLŐCIAIA

váváIt,70 Egészébenvéve természetesen azt kell feltételeznünk, hogy ősi időszaká-

ban a Jahve-hit sokkal inkább kész volt akkor is megadással fogadni sorsát, amikor
értetlenül állt vele szemben. ,,Ő 1"hu.. Tegye azt, amit ionat< Iát', 11Sá- 3,18) - e
szemlélet korábban még mélyen gyökerezetta nép vallásosságában' Halzráelkésőbb
is tudatában volt annak, hogy nem faggathat|a Jahvét afelől, hogy mit tesz, mennyivel
inkább igaznak kell lennie ennek a patriarchális berendezkedésű korra nézve (Jőb 9 ,12;
Dán 4,32), Ez a kor ,,Jahvéban bízott,, , s arra várt, hogy beavatkozásávalJahve meg-
változtassa sorsát.71 Egész sor szöveg tanúsítja,hogy ebben az ősí időszakban ele-
ven volt az avigasz, hogy a veszéLyekÍenyegette éIetís az,,élet csomójába,' van kötve
Jahvénál (1Sám 25,29), s fel van jeg;7ezve az éIet könyvébe (2Mőz32,32).72 Miként
tekintettek azonban magára a halálra4 Nem jelent-e ez abszol,it veszéIyt az éIetre,
amelybe minden egyéb sorscsapás összefut4
2. Ismételten igyekeznünk kell elejét venni annak, hogy mai elképzeléseinket
visszavetítsük a vonatkozó szövegekre' A paDasz- és hálaénekek halálra vonatko-
zó elgondolásainak beható vizsgálata azt a meglepő tényt mutatta ki, hogy Iz-
ráelnek a feltételezettnél sokkal átfogőbb és összetettebb e|képzelésevolt a halál-
lal kapcsolatban, amelyet egyáltalán nem könnyű pontosan körvonalazni.73 Mai
felfogásunk ehhezképest igencsak egysíkú: a halál állapotát a fizikai étet kioltódá.
sának pillanatához kötjük. Izráe| szemében a halál birodalma azonban sokkal
mélyebb szálakkal kötődött az élők világához. A gyengeség, a betegség , a rabság,
az ellenség fenyegerése már bizonyosfajta halált jelentenek. Akit oly súlyos beteg-
ségkínoz,hogy az több aktív életfunkciójának működését akadályozza,bizonyos
szempontból már a halál állapotában van. Ezvet fényt tehát a zsoltárok ama nagy-
szám,íkijelentésére,amelyekben az imádkoző arrőlbeszéI, hogy már a seolban volt,
de Jahve ,,kivezette,, onnét.7a Am a seol erőszakosan terjeszkedik is: mindenütt be-
hatol az éIőkvilágába. A halálról alkotott elképzelés esetében tehát színtén egy
számu nkra idegen ontológiai meghat ár ozá s sal találkozunk' Kéts égtelen, ho gy Izr áe|
térbeli meghatározottságot is tulajdonított a seolnak, mintegy,,lerületnek'' tekin-
tette,Ez többek között abból is kitrinik, hogy egyenesen azonosítja a pusztát a
halállal, a seollal, vagy l'egalábbis a halálra jeIlemző jegyeket vonatkoztat rá.75 Az

70
Zso|t 74,\;2Sám 3,33; Zsolt 70,7; 22,2 stb. Gunkel.Begrich: Einleitung in die Psalmen, 217 , 229 kk. p.
7lA,,Jahvéban reménykedni,' kiÍeiezésr il|etően lásd C. Westermann: (7952),24kk.
Das Hoffen in AT p.
72
Eichrodt, II, 91 kk. p.
73
A következókhöz vö. Chr. Barth.. Die Errettung vom Tode in den indiyiduellen Klage. und Dankliedern des
AT (1947)
7a
Számos szöveget hoz Chr. Barth: i. m. 125 kk. P.A. R.Johnson Chr. Barthtól függetlenül szintén meg.
fo1a|maztaezt ajelentós felismerést: ,,Death in the strict sense of the term is for tÁá Izraelite the weakeit
form of li[e, so any weakness in life is a form of death." ,,In short, the normal Israelite view which
dominates the conception of man in the OT is that to be in sickness of body or weakness of circumstance
is to experience the disintegrating power of death.,' [A szó szoros értelmében velt haláI aziztáelita
szemében az éLet Legfogyatékosabb formája, s ennélfogva az életben mutatkozó minden gyengeségben
a halál nyilvánul meg. Egyszóva|, az ószövetségi emberképet meghatározó általános izráe|ita felfogás
szerint a testi betegség vagy egyéb gyengeség a feloldó és pusztító halál megtapasztalását ie|enti.)The
vitality of the individual in the thought of Ancient Israel (1,949), 94, 707 . p.
Jer 2,6.3t; Jőb t2,24 k.; vö. Cfu. Barth: i. m' 86 k. p.
75

30ó
 TZRATL TAHVE SZINE ELOTT

élet és a halál közötti különbség tehát korántsem egy egyszerű természettudomá-

nyos ténymegállapítás nyomán állt elő. A halál mibenléténekés jelentésének meg-
határozása valójában nem vaiamiféle semleges tapasztalathoz kötódött; nincs szó
arról, hogy egy áLtalános emberi definíció révénvégérvényesenkirajzolódott vol-
na, mi is a ha1ál. Hogy mi a halá1 és mi nem, aztIzráelújra és újra egészen közvet-
lenül |ahvétóltudta meg. A halálrólbeszéIveIztáel- legalábbis a kultikus nyelve-
Zeten be1ül- nem természeLivalóságra gondol, hanem nagyrészt hite által megha-
tározott tapasztalatait fejezi ki. A Zsoltárok könyvének panasz- és hálaénekeiben
éppen ez tikröződik: a valódi halál akkor jelentkezik, amikor Jahve elhagy vala-
kit, amikor némaságba burkolózik, vagyis amikor meglazul a |ahvéval ÍennáIlő, az
életet meghatároző kapcsolat. Eztmár nem sokválasztja d,azéIetvégIegeskioltó-
dásától, attól a pillanattól, amikor a tup: elválik a testtől.7ó Természetesen nem
meglepő, hogy a kulonboző irodalmi összefüggésekben bizonyos különbségekkel
jelennek meg a halottak külső állapotára vonatkoző elképze1'ések,77 Ezek a különb-
ségek teológiai szempontból nemigen jelentősek. Az elhunytak áliapotáÍa Vonat-
kozőlegjd,entősebb (és gyakran felbukkanó) kijelentés megint csak teológiai jelle-
gű: ,,Nem gondolsz többé rájuk, és kikerültek a kezedbő1,, (ZsoIt 88,6). Jahve ural-
ma noha korántsem szűnt meg a ha1ál birodalmának határánál (Am 9,2; Zsolt
1'39 ,8) , a halottak nem vettek részt a kultuszban, és nem tartoztak életet adó kö-
telékébe'A halottak halott mivoltát voltaképpen éppen ez1elentette. A halálban
senki sem hirdeti |ahvét, és senki sem dicséri őt (Zsolt88,12; Ezs 38,18), slényegé-
ben e kirekesztettség miatt volt Izráel szemében oly keserves dolog a halál. A ha-
lottaknak lzrád,, ellentétben számos néppel, továbbá semmiféle kiemelt szakrális
szerepet sem tulajdonított, a Jahve-hit ugyanis nagy eróvel fordult szembe a ha-
lottJ<ultusz minden maradvánvávalés a halottakhoz intézett kérdésekszokásával.
Igy hát helyesen ismerték fel, hogy a halottak sajátos módon semmiféle jelentó-
séggel nem rendelkeztek az ősi lzráel élete szempontiából.78 Az éIők életének kö-
zéppontja és forrása a kultusz volt, s az ő víIágukból szemlélve a halottak menthe-
tetlenül a legteljesebb tisztátalanság állapotában voltak. Elszakadtak minden élet-
értéktő|. A gyászolők számára aZ sem nyújtott vigaszt, hogy halottuk aZ ősatya
sírjában esetleg újra egyesülhetne szeretetteinek árnyaiva7'79 Az árnyaknak már
nincsenek emberi érzeLmei; semmilyen úton nem érintkeznek a vllággal, s csak
önnön pusztulásuk miatt szenvednek (Iőb 1'4,21k,).
Mindamellett tévednénk, ha e rendkívül sötét színekke| megtajzolt kép alapján
arra következtetnénk, hogy a haláIIzráeIben is radikális kérdést sze4ezett szembe
az emberrel és mindazzal, ami éIetéheztartozik. A szövegek erre sehol sem utal-
nak. Jóllehet minden más valláshoz és kuitúrához hasonlóanIzráelis felpanaszol-

7 Móz 35, 1 8; 1Kir 77,27 ; l ól 4,3 ; Préd 3,2I; 72,7 .

7 6
77
Ekképpen eleve sikertelen az akísérlet,amely az ősatyáknak a család temetkezési helyénl szolgá|ó sír-
járól és a valamennyi halottat magában foglaló seolról kialakított felfogás azonosságának kimutatásá.
ra irányul. A költői vagy egyéb emelkedett beszédben a seol-elképzelés a mérvadó.
78
Eichrodt, II, 118. p.
7e
G. Quell: Die Auffassung des Todes in Israel (1925), 30 k. p.

307
 IZRÁ.E,I ToMÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLTGIATA

ta a halál szikségszerúségénekkeserűségét, hitének alapjait viszont ez sohasem

ingatta meg' Az Istennek szegezett ,,rr.riéÍt,,nem minden esetben a hit ingatagsá-
gának a jeIe, Izráelben nem jelent meg ugyanis sem az élet és az éLethez tartoző
dolgok modern kori abszolút rangra emelése, sem a végtelenségre törő fausti aka.
rat, amelynek az ember érvénytszerezhetett volna Jahvéval szemben. Az egyén
továbbá sohasem vált teljesen függetlenné önálló szeméIyként a közösség kötelé-
kétőI, vagy legalábbis a családtól, a közösség testének egy tagjaként tekintett ma-
gára, és tovább éIt a gyermekeiben.8o De ha valakit gyermek nélkül, idő elótt vagy
szerencsétlen körülmények kozott ért ahaIáL, az súlyos csapásnak számított. Ha
ellenben ,,öregen, betelve az é7ettel,, hunyt eI az ernber, voltaképpen a beteljesülés
ajándékában volt része, hiszen az é|etet eleve véges, korlátozott időre kapott való-
ságnak tartották' amellyelbe is lehet telni.81 }ób könyvének kétségkívülmég a fog-
ság előtt keletkezett erőteljesen tanító célzatűkerete7beszéIése azthangsű7yozza,
hogy a legnyomorúságosabb sors, sőt a küszöbönálló halál tudata sem ad okot a
}ahve melletti kitartás feladására. ,,Ha a jót elfogadtuk Istentől, a Íosszat is el kell
fogadnunk'' (Iób 2,I0)' E kijelentésben egy kétségtelenül radikális következtetés
fejeződik ki, de éppen ezért Íoglal magában lényegében rriindent, amit a }ahve-hit
magáról a halál jelenségérőI elmondhatott,Izráel tehát nem akart valamiféle ideo-
lőgiára vagy mítoszra támaszkodva megbirkőzni a halállai, s éppen ezért volt ké-
pes oly megadással viszonyulni a halál valőságához, how az teljességgel páratlan
a valiások történetében. Milyen bőbeszédűek is e ponton a vailások, milyen meré-
szek a mítoszok! Izráel sohasem tartotta önálló mitikus hatalomnak a halált.
A halál hatalmát lényegébenJahvetulajdon hatalmának tekintette.82 A halál nem
a végső ellenség volt, hanem Jahvénak azemberrel szemben végbevitt tette. Ez ha-
tár ozza meg lzr áelnek a halálra Vonatkozó leg elentősebb ki elentéseit, amelyek így
j j

a lehető legtávolabb állnak a sors-hit minden formájától' Ha Jahve halálra is ren-

del valakit, lehetséges, hogy megváltoztatja döntését (2K\t 20,5 k.); minden Jahve
szabad elhatározásának függvénye' Az imádkozóknál olykor ugyan találkozunk
|ahve és a halál között dualisztikus ellentétet ÍeltéteIező7eegyszerűsödött elkép-
zelésekkel is, ez azonban nem sokat nyom a latban az előzőekben körvonalazott
alapvető elgondolást illetően.83 Csak az apokaliptikában vált a halál olyan objek-
tív, önálló valősággá, amely szemben állJahvévalés üdvösségreirányulő tetteivel,
s amelyet Jahvénak ezért e|kell törölnie (Ezs25,7 k'; Lévi testamentuma 18; Ezsdrás
IV könyve 8,53).84 Ha visszakanyarodunk jelen fejtegetéseink fő kérdéséhez,vILá-
nRendkívül meglepó, és bizonyos szempontból csodálatra méltó, hogy egy tlyerr tiszta és komoly val-
80

lásosság ekképpen oly hosszú ideig képes volt nélkülözni a személy további életének hitét és a vallási
metafizika minden Íormáiát.', J. Wellhausen: Isreaelitische und jüdische Geschichte (78973),208. p.
'1 ,,oregen, betelve az éIetteL,: 7Móz 25,8; 35,29; Iőb 42,!7i LKtőn 29,28; 2[kón 24,75. EgyednIát|ó eI-
képze|éstükröződik a 4Móz 27,3-bal (P): a halál minden esetben valamely brínre vezethető vissza.
u Chr. Barth: i. m. ó9. p.
83
Effaita szakaszok például: Zso|t 49,|5; Ézs 38,18; Jer 9,20.
e Mindamellett abban, ahogyJób megátkozza születésének naPiát (Jób 3,3 kk.), az ókori Kelet sorshité-
ből jelenik meg valami az oszövetségben. Születése napiát metafizikai üresség átkával súitaná, s ami-
kor azután az Istenség sorsokat rendelne az ewes napokhoz és hónapokhoz, csak ez a nap maradna
üresen. Jóbnál mindez azonban inkább csak irodalmi stíluseszk<iz.

308
 IZRÁEI ]AHVE SZÍNE EtŐIr

gossá válik, hogy a halál tobb szempontból is keserűséget okozhatott, korántsem

vált azonban a hit egészénekalapjait Íenyegetőkérdéssé,Kétségkívtilinkább az
embernek, mintsem Istennek szegezett kérdésnek tartották, hiszen a tett sorsot
alakító hatásáról kialakult elképzeléskövetkeztében az éIet rendjének megbomlá-
sa és a betegség minden esetben ocsúdásra indította azt, aki elszenvedte ezeket.
A szenvedés tehát teljességgelközvetlenül bűnbánatot és az Istennel fennálló kap-
csolat felülvizsgálatát eredményezte, hiszen úgy véIték,a szenvedés épp e kapcso-
lat összhangjának megbomlása miatt sújt le. A szenvedés tehát kérdéstszegezett
az embernek.Es
3. Másfelől azonban lzráelis tett fel kérdést Jahvénak; s ebben voltaképpen a
|ahve-hit súlyos válsága tükröződik. Teljességgel meghatározott| azaz teológiai
Szempontbólmeglehetős pontossággalmegállapítható válságról van szó, ami ab-
ból trjnik ki, hogy első jelei kivétel nélkül egy időben bukkannak fel, a VII. és VI.
század fordulóján. A királyság korának végénjelentkező politikai katasztrófák
minden bizonnyal súlyos válságba sodorták a hitet. De objektíve valóban sokkal
súlyosabbak voltak az eÍre a nemzedékre súlyosbodó terhek az e7őző korok szen-
vedéseinél4Erre a kérdésre, már ha feltehető egyáItalán effajta kérdés, minden
bizonnyal habozva válaszolnánk igennel. Am az emberek megváltoztak. Gondol-
kodásuk kifinomultabb lett, érzelmiéletük érzékenyebbéés sőbezhetőbbé vált. És
gondoljunk csak |eremiás és Ezékiel JeruzsáLemére, amelynek sohasem voltak tős-
gyökeres Jahve-hívó lakosai, s amely az udvar és a hivatalnokok városa volt - sejt-
hetjük, mily problematikussá, sőt megcsontosodottá vált a város szellemi állapo-
ta, s mily kiüresedetté vált itt a hit gyakorlása. Nem csoda, hogy e körülmények
között az emberek kérdéseketszegeztek Istennek. olyan nemzedék nőtt föl itt,
amely vallási ellenérzéseitől hajtva szembeszáLlt a prófétákkal, s amellyel szem-
ben azok - védekező helyzetbe kényszerilt _ szavainak és válaszaínak meg kellett
állniuk a helyüket. ,,Nem következetes azUt,, (Ez78,25'29). Azanemzedék, amely
egy llyen elképesztő gondolatra jutott, s azt ilyen jőzanul ki is tudta Íe1ezni, már
maga mögött hagyta a |ahve-hit patriarchális alapjait.
A dolgok okát kutató kérdés,amint láttuk, igen ősi volt. Uj formát öltött azon-
ban, amikor bizonyos szkepszis, a vallástól vett távolság szemszögéből tették fel.
Már Ezsaiás kortársai körében is jelentkezett ilyesmi, amikor is hrivösen azt felel-
tékaprőfétának, |ahve ig'1ekezzenművevégbeútelével(Ézs5,I9)'KésőbbZoÍőniás
kortársai már meglehetősen mélyen kétségbevonták Jahve történelmi cselekvé-
Sét:86 ,,Nem tesz Jahve sem jót, sem rosszat,, (Aof I,72).Ezekés a hasonló kijelen-
tések szélsőségek lehettek, s polemikus okokbólapóféták talán el is nagyolták
őket, mindamellett segítséget nyújtanak ama korszak szellemi körülményeinek
megismerésében, amely (sajátos módon) a prőfétákra is kihatott, tekintve hogy e

85
lzráe|ha|áIról alkotott felfogását illetóen vö' továbbá Eichrodt, II, 112 kk. p.; III, 151 kk. p.; L. Köhler,
134 kk., 141. p' R. M. Achard: De Ia mort h la resurrection d,aryös l,Af, 1956. A halálról és a sírról alko-
tott babilóniai és izráelita elképzelések hasonlóságát és különbözóségét tanulságos módon mutatja be
A. Heidel: The Cilgamesh Epic and OT Parallels (1945),37 kk. p.
gó
Am 6,3; 8,5; Ezs 22,13;28,|4; Jer 5,72; Zso|t 73,17.

309
 IZRÁEI ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁJA

kor kérdésfeltevéseiközül nem egy a prőEétákra is erőteljes hatást gyakorolt' Ami-

kor Habakuk, Jeremiás kortársa a nép felett hatalmaskodó és hatalmt eszközeit
báIványoző ,,etőszakos,, miatt panaszkodik (minden bizonnyal az asszitiaíra gon-
dol, Hab 1,24.12-17), panaszaiban minden további nélkül felismerhetjük a nép
panaszénekeinek hagyományos stílusát'87 De minthogy a prőféta egy DP..]-nak egy
P'''Is-ot sújtó elnyomásaként mutatia be a szorongatott helyzetet, egy sajátos fo-
galmiságot alkalmazott rá, s a kérdésolyan vonatkozásait emelte ki, amelyek az
egészkor problémáinak középpontjában álltak. ,,Az apák ettek egrest, és (csak) a
fiak foga vásott eI tőIe,, _ ezt a közmondást kellett cáfolnia ]eremiásnak és Ezé-
kielnek (J er 31',29 ; Ez 1'8,2 ; vö. J Sir 5,7) . Ez a szólásmon dás az elIen lázadt fel, ho gy
az ok és az o\<ozat, a bűn és a büntetés a történelem egymástól távol eső pontiain
helyezkedik el.

,,Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk ke1l hordanunk vétkeik terhét,, (|Sir 5'7)'

E helyütt még nem egy következetes individualizmus nyilatkozik meg, e kije-

lentés ugyanis csak a nemzedékeket vá1asztja el egymástól. A későbbi nemzedék
függetlennek tekinti magát az apák nernzedékétőI, s úgy látja, egyedül neki keIl
hordoznia a felelősséget azzal szemben, nem érti, a Sorsot aiakító tettek sárkány-
fog-veteménye olykor miért csak a későbbi nemzedék é|etébenteremheti meg a
mága szörnyszülötteit. Űgy látta, mindez veszélyt je1ent Istennelvaló kapcsola-
táranézvést. A deuteronomista történetteológia a rossznak nemzedékekkel később
érvényesülő hatását még egész történelems zem7é7ete egyik közpo rti tényezőjeként
kezelte.88 Ezék\el már egészen másként vélekedik: azigazságrőI szőIó eszmefutta-
tásában a bűn nemzedékeken át érvényesüló hatásáról kialakított elképzeléssel
szemben ellenérvkéntlegelőször Jahve közvetlen szavait hozza fel: minden é]et
Jahvéé,a maga éIetébenmindenki egészen közvetlen kapcsolatban Van Jahvéval
(Ez 1'B,4) . Ezékie| tehát azt az elter1edt elgondolást cáfolja, hogy a tettet éS annak
hatását hosszú tdő váIasztja el egymástól. Ielháborodott kortársainál sokkal radi.
kálisabbnak és modernebbek mutatkozil<, hiszen az egyéntőI és az egyén éIetérőI
beszéI, nem pedig a nemzedékekrőIvagy mégtágabb összefüggésekről. Ellenérveit
két szakaszban, remekbe szabott módon fejti ki. 1. Apa, [iú, unoka _ mindegyikük
a másiktól függetlenülál1Jahve előtt. Semmi sem háramlik egyikróla másikra, senki
sem visel felelősséget a másikért. Az apa iri?.]Y-ja nem használ a fiúnak, ha az tlu71,
de a fiú nptu.-r-ja sem árt az unokának, ha az P'B (5-20. vers). 2. Am az egyén éIete
sem változhatatlan egészlahve előtt. A |v;r: lgazságra térhet, a p''tx pedig szakít-
hat a }ahvéval fennálló közösség iránt való hűséggel. E ponton isigaz az,hogyJahve
nem Von méileget, nem az egyén életénekátlagértékérevan tekintettel. Aki npp-
ra tér, annak az áItaIa elkövetett rossz már semmilyen formában sem árthat. Jah-
ve és azélet mindig elérhető. Másfelől aki szakít a közösséghezvaIőhűséggel, azt

87
Zso/t 44;74i 79; B0;83; JSir 5.
88
Lásd fentebb 270,273. p,

310
 IZMTL ]A}TVE SZINE ELOTT

korábbi ni?.]Y-ja sem mentheti meg Q1,_32. vers). Nincs meg a lehetősége annak,
hogy ,,elbízakodjékigazságában,, és így gonoszságot műveljen (Ez 33'13)' AzEz
18-at számtalan kritika érte, többnyire azért, mert a tettek áLLaLszerzeEt ígazság-
rőIszőIő szélsőséges ranítást véltek felfedezni benne. Ezékielnéla P']Y és a JJP.] azon-
ban a Jahve mellett vagy vele szemben tett alapvető döntést jelöli, s a prőÍéta sze-
mében, amint láttuk, a parancsok megtartáSa több }ahve megvallásának jelénél.
Sőt, Ezékiel hűvös tárgyilagossággal szőI arről',hogy Jahve éppenséggel nem úgy
ítélés mériegel, mint egyik ember a másikkal kapcsolatban, s épp így menti megaz
embert - s ez avatja oly remekbe szabott teológiai alkotássá e f.ejezetet. A minden
részletL<érdésmegválaszolásának alapjául szolgáIő kiindulópont ugyanis Jahve aka-
rata - térjen meg a lp1 és éljen. }ahve nem örü1 a halálának (23 és 32 versek).89 Ez
a fejezet tehát rokon vonásokat mutat a szőlőskertben dolgozó munkásokróI sző|ő
péIdázattaI (Mt 20,1 kk). A szakasz egészénekmegértése szempontjábőI persze a
legfontosabb az,hogy Ezéktel itt a legkevésbésem elméleti megközelítésből fejt ki
egyIahve ésIzráeltgazságárőIszóIő áLtaIános érvényritanítást. Eppen ellenkező-
leg, aktuális szempontok szerint egy olyan időpontra tekint előre, amelyre már a
közeli vég árnyai vetülnek' A közvetlenül ezelőtt a mindent eldöntő nap előtt ál1ó
ielenre Vonatkozik tehát mindaz, amit Ezékiel kifeit.
Minden bizonnyal egyike voIt ez azoknak az iáőszakoknak, amelyek rá-rákö-
szöntenek egy népre: az ősi patriarchális hit s az egyéntő| és a közösségről kialaki
tott patriarchális elképzelés megroppanásával feltárultak azok a kifürkészhetet-
Ien, zavart támasztó személyf'elettítényezők, amelyekből a magárautaltságának
tudatára ébredt egyén nem talált kiutat. A felvilágosult értelem ekkor felfigyelt
azokra a kötelékekre és terhekre, amelyek fogva tartották az egyént, s amelyek
csúfot űztek minden racionáIis okfej tésből. A mindensé grekegyetlen erővel lesújtani
készülő végzet tudatában, s még az 587-ben bekövetkezett katasztrófa után is fel-
merült lzráelben az akérdés,milyen értelme és milyen szerepeIesz az egyén sor-
sának a küszöbönál|ő áttogő eseményben 'Ugyanezt a kérdéstveti fel azEz14,1'2_
2}-bantalálható prófétai-bölcsességi tanító elbeszéLés:ha Jahve súlyos bűnök meg-
torlásaképpen éhínséggel,háborúvalvagy pestissel sújtana egy otszágot, s ha itt
élne a három példaképül szolgáIő igaz, Nóé, Dániel éslőb, csak ők menekülnének
meg. A maguk igazságának segítségévelmég fiaikat és lányaikat sem menthetnék
meg. E szakasz rokon azEz t8,5 kk'-vel. E helyütt is meglepő, hogy Ezékiel sem-
milyen formában nem eleveníti fel az ősi }ahve.hit közösségről kialakított elkép-
zelését.Ellenkezőleg, megsemmisítő csapást mér a megmerevedett és kiüresedett
kollektivizmusra, mivel azkényeImes menedéket nyújtott annak, aki el akart rej.
tózni Jahve eIőI, Ezékie| kiemeli az egyént e névtelenségből, s eltöröl minden rej-
tett védelmet, minden hamis igazságot.90 Ha a |ahve eIőI elrejtőzni igyekvő ember
nem bízhat a maga ígazságában, mennyivel kevésbébizhat a másokéban.

8e
Eichrodt, III, l42kk. p.
90
W' Zimmerli: Das Cotteswort des Ezechiel, zÍhK, 195|,255 k. p'

37r
 IZRÁEI TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEOLóGIÁ]A

Ezékíel e,fejtegetései különös ellentétben állnak annak a párbeszédnek a végkicsengéséve|,

amelyet Abrahám folytatott Istenne1 Sodomáról (l,Mőz1'8,20 kk.). TeIjességgelÍéIreértenénk
azonban ezt, ha egy gondolkodásában ,,már '' individualista kornak a közösség köteléke elleni
tiltakozását fedeznénk fel benne. A párbeszédben megnyilvánuló gondolkodást Valójában
míndvégig a közösség határozza meg. Mindvégig Sodoma egészérőI van szó, s nem pedig az
igazak kiemelésérőI a massa peditionisból. Ám míg a közösségen alapuló hagyományos gon-
dolkodás szerint súlyosabb vétek esetén a bűnös közösség ártatlan tagjai is áldozatu1 esnek
az íté|etnek, az 1'Móz 1'8 párbeszéde felveti azt a forradalmi kérdést, nem lehetséges-e, hogy
azígazaI< jelenléte megóvja az egész közösséget. Jahve döntését és cselekvését minden eset-
ben szükségképpen a sokaság rom1ottsága határozza megi Nem nyilvánulhat-e meg nj?ls-ja
a közösséggel szemben olyképpen, hogy a néhány ártatlanra tekintettel megbocsát minden-
kineki Jahve igazat ad Abrahámnak: az igazak száma jóllehet nem á11 arányban a búnösök
tömegéve1, ,,miattuk'' Jahve mégis megbocsát a városnak.
E szakasz teljességgel egyednláIIó, és nemigen tudjuk meghatározníhelryét az ószövetségi
teológia történetén beltil. Ellentétben azza| az ósi mondaanyaggal' amelybe a |ahvista be1e.
ágyazta, e párbeszéd egy Jahve irj?-.ls-jára vonatkozó' mindentől független teológiai reflexió
nyomán született. Semmivel sem rokonítható újszerű gondolkodás jelenik meg itt, amely a
közösségen alapuló ősi gondolkodással ellentétben abból indul ki, hogy a tr'j?':]s a többiek
helyébe állva menekülést szereznek mindenkinek. E szakasz több nemzedéken átnyúlva va-
lój ában a ,,sokaknak'' szabadulást szerző Isten szolgájárő| szó\ó próÍétai szavakhoz kapcsoló-
dik (Ezs 53,5.10).'1

Az isteni és emberi iri?1s működésének kérdésetehát végképp nem egy szI\áÍd

teológiai elveket képviselő kicsiny cSoport mondvacsinált elméleti problémája vo1t.
Ellenkezőleg, ewbizonyos korszaktól fogva ebben a formában jelent meg a }ahvévai
való közösség\ehetőségének kérdése.E'zt a kérdéstJúda politikai viszontagságai
hozták f.eÍszínreJeruzsálemben, a királyság korának utolsó szakaszában. Némileg
más színezettel felmerüIt ez az egyes ember éIeténbelül is, mégpedig ,,a bűnösök
1őIéte,, (Zsolt73,3) Iáttán. Nyilván nem véletlen ,hogy ezzela fonáksággal is ugyan-
ebben a korban találkozunk, történetesen Jeremiásn áI (|et 1,2,1, kk,), Ettől fogva ez
hosszú időn át a hit körébe vágó egyiklegelevenebb kérdés Volt. E kérdésresem ál1,
hogy egyszerűen csak egy kiüresedett vaw megkeseredett hit nyilvánul meg ben-
ne, hiszen olykor ténylegesen megjelent ebben a kevéssémegnyerő formában is,
mint pé1dául Malakiás kortársai körében, akik a viruló D''q...l-ra sandítva azon ta-
nakodtak, mi hasznuk lahve szoIgálatából (Mal 3,13 kk.). Világosan kelllátnunk.
hogy amikor az egyén önálló szeméIykéntjelent meg Jahve előtt, s amikor azt
kérdezte, miként \esz része önálló személykéntJahve üdvösségében, akkor a }ah-
ve-hit az egyík utolsó, de talán a legsúlyosabb megoldandó kérdéssel szembesült'
Milyen kapcsolata vaI1az egyénnek }ahvéval, és miként részesedik adományaibói4
A korábbi |ahve.hitnek a kegyelmi adományokra (föld, az ellenség távolléte, a föld
áldásai, az utódok megsokasodása stb.) vonatkozó elképzeléseit nem lehetett min-
den további né1külalkalmazni azegyes emberre. S ha esetleg mégis, azzalmégnem
állt elő az az egészen személyes Isten-kapcsolat, amelyre ez akésői kor vágyako-

91
De valószínű , bogy a Hós 11,8 k-hoz is kapcsolódik; K. Galling, Deutsche Theologie 1939' 8ó kk. p.

312
 AHVE SZÍNE ELóTT

zott. Miként kerülhetett személyes kapcsolatba azegyes ember Jahvéval

anagy
kultuszközösségen belül
gítséget nyú j tott ennek
alizálni kezdtek Számos,
a szívte vonatkoztatták, a dicséretet áId
Istent a lélek menedékénektartották stb.

,,Jusson eléd imádságom,mint illatáldozat,

imára emelt kezem, mint esti áIdozat|,, (ZsoltL41',2)

egy
Ezek aspiritualizál ő érte\mezések azonban csupán egyik vetületétképezík
patriarchális
rendkívül széles körű folyamatnak: a racionális gondolkodás behatolt a

kultikus világba, amivel már a kultus

tok szerint történő értelmezésénél is
latból is kitűnik, miként fogta át a késői
vő szellemis égévela szertartásokat, hogy:
tekinthessen a kultusz víIágára. Csak ekl
kifejtett teológiával ellentétben e
,értelmének,, kérdése,A D"euteronomiumban
soiritualizáló áramlat ese!ében határozottan az eg\/es ember indította
űtjára az
érte\mezésés az éIetszerűvé téte| folyame
tások és a szakrális rendelkezések a bensó
az új felismerésre támaszkodva igazolt3
áramlatot elhamarkodottan tekintették
az..egyes ember kapcso-
i.ú".g hiszen elsősorban azvolta célja, hogy megtaÍtsa
iatát a szertartások objektív világával. Aki i szív körülmetélésérőI beszéIt, szakí-
tott volna ezzeI a körülmetélkedés tényl

thetők egy alapvetően kuituszellenes szemlélet

tség nem fér ahhoz, hogy a kultusz racionális
következménnyel járt. Kibontakozásnak indulva
átrendezte a kultuszon belüli súlypontokat, kü-
lönösen mivelleértékelte a kultusznak azt azelemét, amely szükségképpenzátony-
ra futtatott minden spiritualizáIó törekvést - a véresáldozatot.ga

und Opfer im NT (Ange|os, L932),

92
H. Wenschke vtítz:Die Spiritualisierungder KtlltusbegrffiTemyel, Priester
}1 iö; ó;'í"i,"g ',o"*kozó
izövegeit ebÜol a szempontból még nem dolgozták fel.
93 Ekérdéshezlásd fentebb 184. p.

tekintette az embert, s így a teljes emberre tám;

313
 IZRÁIL TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁIA

Ekképpen a késői Izráe| I<örében feltehetóen számos, szeméIye önállóságának

tudatára ébredt ember váIt részévéa kultikus történésnek, és alakítottki egészen
személyes kapcsolatot ]ahvéval. De mi történt e kapcsolat másik tagjával, Jahvévai
_ azzaI válaszolt-e vajon, hogy hasonlóképpen személyes módon gondjába vette
az egyes ember éIetétés szükségleteiti Nem, vezetése változatlanul éppoly titok-
zatos maradt. Sőt épp ellenkezőleg: cselekvésének teljes felfoghatatlanságát vaió-
jában csak az egyes ember érzékeIhette.Bármily súlyos viszontagságok sú1tották
is a népet, egyes vidékeket vagy városokat, lett légyen az katonai vereség, gyen1e
termés vagy szárazság - a nép mindezektől felkorbácsolt lelkiismerete ezekben még
mindig képes volt a hűtlenség és a Jahvétó1való elfordulás miatti büntetést látni.
Am az egyes ember életébenadódhattak olyan helyzetek, amikor már végképpnem
volt felismerhető, hogyIahve üdvösséget nyújtva azember felé fordulna. Alakuiha-
tott ú8y egy-ew sors - S Van-e' aki időnként nem találja magát ezen a határoni -,
hogy űgy tűnt, Jahve kifürkészhetetlen és elviselhetetlen rejtettségbe húzódik
vissza' A valódi Istentól való elhagyatottság lehetősége lassan félelemmel töltötte
eI az egyes hívóket, s ettői fogva nemzedékeken át súlyos és zavart támasztó ve-
szé\yt jelentett azegyénre és annak teljes vallási egzísztenciájáranézvést,Igaz,a
nép panaszénekei korábban már szintén beszéltek az Istentő1 vaió elhagyatottság-
rőI,95 de ez inkább egy olyan nemzedék Istennel va1ó kapcsolatára vonatkozott,
ame|yúgyIátta, Jahve cserbenhagytaőt,ésnem jelentette szükségképpenazt,hogy
Jahve többé nem tart közösséget IzráeLIeI, vagyis, ha kifejezhetjük magunkat ilyen-
formán, csupán részleges Istentől való eihagyatottság volt ez, Az egyes ember éle-
tében mindez természetesen más színezetű volt, egy súlyos, talán halálba taszítő
szenvedést ő ugyanis szükségképpen Jahve elfordulásának és ama kapcsolat meg-
szakításának tartotta, amelyben' úgy véIte, feltétlenül megbízhat. Ezért találunk
oly sok megindító panaszt ,,az ewes ember panaszénekeiben'', hiszen a sors bár-
mely kedvezőt\en fordulata az Istennel való kapcsolat egészétkérdőjeIezte meg.
Ekkor vált a halálvaiódi csapássá, de pusztán külsőleges Szempontból, amennyi-
ben elragadta az embertőI azt a teret' amelyben talán még helyreállhatott volna
kapcso1ata Jahvéval'

bóIigaz: amikor gondolkodni kezdenek róluk, kötelező érvényük virágkora már a múlté'E reflexió nyo.
mán nem iön létre teliességgel újszerű állapot, csupán olyasmit tudatosít a racionális elmében, ami
korábban már érvényben volt, éspedig átfogóbb módon. o. Seel az ókori görögséggel kapcsolatban a
lelkiismeret fogalmát vizsgálva meggyőzően mutatta ki mindezt: ,,|...) az ötödik századi tragédíaaz
eposz anyagából [...] nem bontakoztathatott volna ki effajta felmérhetetlenil gazdag tragikumot, ha
az nem rejlett volna eleve benne, még ha csak néhány megjegyzés ereiéig is. [...] Ugy vélem, valamifé-
le emberi folytonosság érhető itt tetten' olyasmi, amit a szellemt öfténet szerkezetét illetően nem hagy-
hatunk figyelmen kívül. A HomérosztóLPlatónig íveló görög szellemtörténet eredménye nem az, hogy
ezt felfedezte és előteremtette a semmiből, hanem az, hogy bijelentéseivel fobozatosan, éspedig rendsze.
rint sobbal korábban, mintsem elismerni hajlamosak, formába öntge tudatosította azt',, Zur Vorgeschichte des
Cetvissensbegriffs im altgriechischen Detken, Festschrift Franz Dornseiff (1953)' 297 k. p. (kiemelés tó-
lem - C. v. R.)
95
Többek között Zsolt 44,10 kk'; 60,3;74,1.
3r4
 IZMEL IAHVE SZINE ELOTT

A modern olvasó számára szembeszökő,hogy az egyénnek ,,a panaszénekekben,'

Istenhez intézett személyes szavai különös módon mégis nélküIözík azt azigazán
személyes jelleget, amelyre az olvasó számítana. ]óllehet újra meg ú!ra páratlanul
személyes, a benső világot Í'eltárő esdeklésekkel találkozunk, a formatörténet már
jó ideie kimutatta, hogy kifejezéseik tekintetében kevés kivétellel az egészen sze-
mélyes panasz-imádságok is egyértelműenközszájon forgó formulákat használ-
nak fel. A vonatkozó imádságok teljességgeI szeméIyes stilizáltsága ellenére az
exegéta szinte sohasem képes valamifé|e egyéni, egy sajátos életet jellemző sorsot
megragadni azímádkozók mondatai mögött. Epp ellenkezőIeg, az imádkozók né-
hány tipikus és gyakran egészenjellegtelen elképzelés segítségévelfestik meg szen-
vedéseiket. Ilyen például a ,,pokolraszáIIás,, elképzeIése,amely a mítoszok köréból
származlk (vö' |ón 2,4 I4<.) . A halá1 oly nagy erővel vette körül az imádkozót, hogy
a föld mélységeibe száII alá, s összecsapnak fölötte a káoszvizek. A szenvedések
ábrázolásának egy másik válfaja az, amikor azimádkoző é\etéretörő ellenségekről
van szó. Ezekben az imádságokban a szeméIyes elemek tehát csak rendkívül töre-
dékesen, a kultuszon belül bevettéváIt elképzelések éskilejezések köntösébe bur-
kolva fejeződnek ki. Kézenfekvó ezért aza következtetés, hogy ezekben a gyakran
megkapóan bensóséges imádságokban sem ébredt azegyénteljes öntudatra, és nem
volt képes közvetlen, egységes formában kifejezni önmagát. A modern nyugati
individualizmus mércéjévelmérve általános szellemtörténeti szempontbó1mind-
ez igaz, csakhogy meg keli fontolnunk azt, hogy törekedett-e egyáItalán az ewes
ember arra, hogy ilyképpen kízárő|ag önmagát tárja fel. Az istentiszteleten belül,
ahol ezeknek az imádságoknak funkciójuk volt, szükségképpenmeg kellett hogy
maradjon az egyéninek a tipikushozvaIő kapcsolódása, minthogy éppen ezbizto-
sította az ewes ember kapcsolatát a közösséggeI, Az egyes ember panaszának tár-
gyatehátnem kizárólag a maga nyomorúsága volt. Sosem tekintette annak, s ezért
az istentiszteleten belül általánossá vált szavak ésÍ<IÍ.e1ezéseksegítségévelfejezte
ki.EzzeI csatlakozhatott azok láthatatlan sokaságához, akikre hasonló vagy azo-
nos szenvedés sújtott, s akik meghallgatást találtak |ahvénál, mások pedig újfent
,,be1ehelyezkedhettek'' egy eÍfajta imádság szavaIba.96 Am ennek az egészen sze-
mélyes panasz- és hálaénekeket is meghatározó istentiszteleti sematizmusnak van
egy további, teológiai szempontból jelentós Vetülete is. Az imádkozól<bár részben
személyes jegyeket nélkülöző formában festették le a maguk szenvedéseit, ezeket
az ábrázolásokat mégis szembetűnő terjengősség és radikalizmus jellemzi. A22.
zsoltár betegség, ellenségek, szegénység,hamis vád és gúny miatt kel panaszra,
vagyis szinte minden e|képzelhető szenvedés terhe azimádkozőra nehezül. A ke-
leti emberrel kapcsolatban meg szokták jegyezní, hogy feIindulásában túIző sza-
vakat és szé|sőségesképeket használ, e helyütt ez azonban nem vehető figyelem-
be, azsoltárok kifejezésmód1a ugyanis nem effajta személyes színezetű szőáradat,

,,Egymagamban töltottem az éiszakát [...] s végül [...] a zsoltárokat kezdtem olvasni, egyikét annak a
9ó

kevés könyvnek, amelybe maradéktalanul beleélhetjük magunkat, legyÜnk bár mégoly szétszórtak,
ziláltak és szomorúságtól súitottak. . . " R. M. Rjlke: Briefe at seinen Verleger (7934) , 247 . p.

315
 IZRÁIL TÖRTÉNETI HAGYoMÁNYA]NAK TEoLóGIAIA

hanem a kultuszhoz, az istentiszte\etbez kötódő megnyilatkozási forma. Teoló-

giai szempontbő| ezért nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk azimádkozó
tényleges szenvedése és a Jahve előtt használt szélsőségeskifejezések közötti kü.
lönbségnek. ,,A22, zsoltárban Dávid sokkal mélyebb szenvedéseket panaszol föl,
mint amilyenek valójában sújtották.''97 Amint azimádkozők szemé7yes engedel-
mességük és lelki eltökéltségük lehetőségeit messze meghaladó tgazságot tulajdo-
nítottak maguknak, úgy panaszaikban a par excellence szenvedőnek mutatkoznak:
nem közönséges szenvedés, az Istentőlvaló elhagyatottság eredményezte legmé-
lyebb szenvedéskínozza őket.98 E kettő szoros összekapcsolódása határozzameg
teológiailag a 779' zsolrtárt,gg minthogy aki Jahve akaratának kijelentésébengyö-
nyörködik, fölébe helyeztazt minden foldi tulajdonnak, s szíve őrlődlk, űgy vágya-
kozik utána, azt gya7ázzák (22. vers), fejedelmek ülnek össze ellene (23. vers), lel.
ke a porhoz tapad (25' vers), a brinösök kötelei fonják körül (61. vers), megrágal-
mazzák (ó9. vers), szorongatiák (78' vers), üldözik (84. vers) stb.100
A panasz-zsoltárok szenvedésre Vonatkozó kifejezései voltaképpen újabb, önálló
formáját jelentik annak, ahogy az ember Isten elé á1l^. Az ember ekkor megvallja,
hogy }ahve segítségérevár. Ugyanezt mondhatjuk el a ,,szegény,, és ,,nyomorultn
megnevezésekről, amelyekkel az imádkozók önmagukat illetik. |ahve különösen
gondot visel a jogfosztottakra és az éIet küzdelmében alulmaradottakra _ ez a
meggyőződés régtő| fogva jelen van Jahve népénektörténelmében. A szegények
fogalma egyenesen egy lahvéval szemben támasztott jogigényt foglal magában; s
éppen ennek révénnevezhették magukat később az istenf'éLők szegénynek Jahve
előtt.101 A vonatkozó szövegek nagy része valójában minden további nélkül köz-
vetlenül arrőLbeszéI, hogy voltaképpen a szegények számíthatnak Isten védelmé-
re.102 Ha valaki szegény, az egyben azt is jelenti, hogy védtelen és tehetetlen, az
imádkozók ezért úgy beszélnek magukról, mint akik |ahvéra vannak utalva, és
csakis őt keresik (Zsolt 22,27;69,33). Megragadjákezt az Isten előtti egzisztencí-
át, és abba helyezkedve lépnek fel' Negatív ellenképük az erőszakos, aki megcsor-
bítja mások, különösen aszegényekjogát, sőt azéLetú|<re tör (Zsolt 10; 35,10; 37,74)'
A ,szegény,' viszont Istenre bízza úgyét,alázatos, mert lemond arról, hogy kezé-
be vegye éIete irányÍtását. Az erőszakossal ellentétben gógös énje megtört, ,me9-
tört lelkú,, (Ezs 57,1'5; 61,1; Zsolt 57,79). Az imádkozók által önmagukra alkalma-

97
Frz- Delitzsch: Biblischer Kofimentar über die Psalmen (7883)' 225. p-
98
Ugyanez fejeződtk ki az evangélikus egyházi énekben: ,,Valék nehéz fogságban... Valék rut szolgaság-
ban,', ,,halál nagy éiszakája',
99
A. DeiÍiler újabban kimutatta, mennyire elhibázott a közkeletű ,,törvény-zsoltár'' megnevezés: Ps. 4 49
und seine Theologie, Ein Beitrag zur Erforschung der anthologischen Stilgattung in Af,, 7955,292 kk. p. A
zso|tárközéppontiában az isteni ige csodái állnak.
100
A szorongattatások egy további fajtá|a is szóba jöhet, ha elfogadjuk Mowinckel elképzelését,mely
szerint az imádkozó ellenségei varázslók. Ezt az e|képze|ést módosított formában ú jabban A. Cuillaume
képviseli: Prophecy and D iyi nation (1938), 272 kk. p,
101
A. Kuschke, ZAW, 1939,50. p.
Ío2
Zsolt 9,|0'; L2,6; L4,6; 18,28;35,70; 1|6,6; 140,13; 746,7; 749,4.

3r6
 ZRÁEL ]A}IVE SZÍNE ELTTT

zott ,,szegény', és ,,nyomorult', megnevezésvégúItehátaz ,,igazrő|,,alkotott elkép-

zelés jelentős értelmezésévéés fogalmi kibővülésévévált.103
4. Az egy es ember hányattatás aira vonatko zó kér désirlkhöz visszakanyarodva
újfent arra kell irányítanunk figyelmünket, hogy miféle vigaszt találtak az eÍÍ'ajta
szorongatot t he|yzetekben. Ez a vigasz, természetesen, igen sokféle formát ölthe-
tett. Elsőként arrő|azesetrőI kell szót ejtenünk, amikor azimádkozók a panasz-
imádságaik elmondása után a kultusz keretébenhozzájuk intézett úgynevezett papi
üdvorákulum formájában nyertek vígaszt. Helyes az a f'eltevés, hogy az egyes pa-
naszzsoltárokban megfigyelhető,,hangulatváltozás,, aztmádkozóval kozolt ígéret-
tel magyarázhatő (péIdául Zsolt 6; 22; 28; 56; 69).10a ,,Ne félj!'', hallotta az ímád-
koző, és az orákulum biztosította arról, hogy }ahve nem hagyja eI azt, akihozzá
imádkozik, Jahve vele lesz, és megsegíti őt. Azimádkozókat tehát már a kultusz is
arra intette, hogy ragaszkodjanak Jahvéhoz, és bízzanak benne. Az imádkozők
magukévá tették ezt abátorítást, s maguk is arra buzdították magukat: ,,BízzIs-
tenben'nlos Azimádkozót körülvevő homályt ezuwan nem oszlathatta szét, de
az\mádkoző tudta, még meg fogja vallani Jahve segíts égét,s nem vall szégyent sen-
ki, aki Jahvéban bízIk' Ezért a lélek ,,elcsendesül'' Istennél, mivel belé he|yez\ re-
ménységét.1oó A gonoszok jóléte sem áshatja alá nyugalmát, hiszen azingatag, és
nem marad me1.,o, Ezek és hasonló gondolatok számos szenvedőnek nyújtottak
vigaszt súlyos megpróbáltatások közepette. Sokkal ritkábban találkozunk azza| az
elgondolással, amely később akeresztény hitben oly jelentóssé vált, jelesül hogy a
szenvedés az ember nevelését és megtisztítását szolgálja, vagyis hogy pozitÍv té-
nyező Isten üdvösségre írányuló terveiben. Mindamellett olykor hangot kap an-
nak megvallása, hogy Jahve az üdvösségre vezetendő,,tört meg'' és ,,fenyített,', s
hogy az ember épp ezáItalkerült mélyebb és szemé|yesebb kapcsolatba Istennel
(Zsolt 66,1'0 ; 1 1 B, 1 8 ; 779,67 .7 1), Ezek a vallomások voltaképpen az ősí íté|et-doxo-
lógiát helyezik szellemi síkra, tekintve hogy amit egykor igazságos büntetésnek
tartottak' azt a múltján elmélkedő ember most Istenhezvezető jótékony nevelés-
nek látta. E,zt a neveIés-gondolatot különösen ELíhúhozza fe|Jőb panaszaival szem-
ben (|ób 33,72_33; vö. 5,I7 kk.). Egészébenvéve azonban lzráe| számára szembe-
tűnően problémás volt a mindenestől az élettel szemben áiló valóságnak tekintett
szenvedés effajta relativizálása, s csak nehezen tette magáévá azt a racionalizáló
szemléletet, amely szerint a szenvedés Istennek ahit számára megérthető nevelé-
si eszköze.

|o3EzzeL még nem adtunk negatív választ arra akérdésre, hogy ríll-e szociológiailag pontosabban körül-
írható csoport az imádkozók önmagukról rajzolt képe mögött. Lásd J. J. Stamm: Ein Vierteljahrhundert
Psalnenforschune, ThR, 1955, 55 kk. p.
le Deutero.ézsaiási szövegek alapján Begrich meggyőzően rekonstruálta a papi üdvorákulumot: ZA{
7934,8| kk. p. Az orákulum |étezésétkülönösen a )Sir 3,55-57 támasztia alá: ,,Segítségülhívtam ne-
vedet ['''] meghallottad szavamat ['..] közetedtél, mikor kiáltottam Lrczzád, így szóltáI: oNe féli!..,'.
'0s Zsolt 42,6.12; 25,3.27; 37 ,9.34; 69,4.7;
730,5l&,
106
Zsolt 62,2.6 (n"a\), vó. 37,7'
1o7
Zso\t 37,1 kk.; 92,8; t25,3; Jób 20'5 kk.

317
 rZRÁEt ToRTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEOLóGIAJA

A szenvedésekkel szembeni vigasz egy másik válfaja annak el7enére, hogy szin-
tén csupán mérsékeltszámú szövegben nyerkitejeződést, teológiai radikalizmu-
sának következtében felmérhetetlen hatást gyakorolt. Ezt a típust a spirituális
ember vigaszának nevezhetnénk. A szorongatott helyzetben lévő ember Jahvéhoz
,,menekül,', nála ,,keres oltalmat,' _ ez az elképzelésazzaI áI1összefüggésben, hogy
a Szentély menedékhelyként szolgál azúIdözöttekszámára; elszakadt azonban ettől
a szakrális intézménytől, és szellemi értelemmel felruházva részévéváIt az imád-
ságok általános nyeivezetének.108 Am e= a folyamat, amelynek során az Istennel
vaió kapcsolat szellemi síkra helyezódött, egyes zsoltárokban igen radikális követ-
kezményeket eredményezett' A 16. és a 62. zsoltár Jahvénak mint menedéknek
megvallásávalkezdődnek; de a 27. és a36. zsoltár lényeges helyein is felbukkan ez
az elgondolás (Zsolt 27,1,.5;36,8). Ha megvtzsgáIjuk, hogy e zsoltárok voltakép.
pen mit is tartanak e védettség áldásos hatásának, olyan kijelentésekkel találko-
zunk, amelyek sokkal inkább a }ahvéval való lelki közösség eredrnényezte öröm-
rő1, mintsem külsóleges eredményekrőIbeszéInek. ,,Jahve az én örömöm,' ('1;iu),
,,J ahvéra tekintek szüntelen,' (Zsolt 1'6 ,2 .B) . A27 . zsoltárban imádkozónak már csak
egy őhaja van, hadd éljen }ahve házában élete minden napján, hogy,,láthassam,
milyen jóságos Jahve'' (nrn' nlil nirn? Zsoit 27 ,4). Ezek az imádkozók persze nem
aszkéták,,,dúslakodnakházadbőségében,, (Zsolt 36,9), a szőban forgó zsoltárok
mégis egyérte]műen azt tanú'sítják, hogy szemükben minden szellemi síkra helye-
ződIk. Rendkívül nagy hangsúIy helyeződik itt a szernéIyes, benső mozzanatokra,
az Istennel való kapcsolat legkifinomultabb formájával találkozunk, amely azebbe
visszavonulő imádL<ozőkat minden külső támadástól védett é teszi. ,,Kegyelmed az
életnélis1obb', (Zsolt 63,4) - ez a tömör kijelentés feltárja, milyen radikálisan át-
rendeztéI<azéIetértékeket a zsoltárokban megszólalók, hiszen lzráe|számáraegyéb-
ként minden korban a legkiemelkedőbb ajándék az élet volt, és az,ha Jahve áldása
termékennyé tette azt' A kegyelem és az éIet í|yeténszétváIasztása teljességgel
(ljszerű voItlzráelkörében' Nem más volt ez, mint a szeilemi dimenzió felfedezé-
se, amely más síkon helyezkedik el, mint az esendő test. Ennek a hitnek már nem
vo1t szüksége ,,külső,' elemekre, Sem aZ üdvtörténetre' sem az objektív szertartá-
sokra, hiszen úgyvéIte, Jahve üdvössége azemberi bensőben valósul meg. Azegyik
imádkozó ezt mondhatja Jahvénak: ,,Nem gyönyörködöm másban a földön, ha
eIenyészlk is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz,
Istenem, örökké'' (Zsolt 73,25 k.). Kétségtelenül e már-már misztikus spiritualiz-
mus körébe tartozik a következőhomályos értelműkíjelentésis: ,,Nálad vanazéIeL
forrása, a te világosságod által látunk világosságot,, (Zsolt 36,10)'
A spiritualizált menedékhely-gondolat vonatkozásában még gyakrabban talál-
kozunk a ,,Jahve az én osztáIyrészem,, kifejezéssel, amelynek számos e\őzménye
van.

108
Zsolt !7 ,8; 57 ,2; 59,1.7; 61,5; 64,77.

318
 IZRAI,L ]AHVE SZINE ELOTT

,,Jahve az én osztályrészem (';z)1) és poharam,

szé]'essé tetted sorsrészemet f 9.1t).
A mérőzsinór kies helyre esett,
örökségem ('n!n:) nagyon tetszik nekem,, (Zsolt 1ó,5 k.).

Az ,,osztáIyrész,, és a ,,soÍsÍész|,képek egy Valódi szakrális jogi szokáshoz

kötődnek, ahhoz a szakrális eseményhez, amikor SoÍsot vetettek a földre ,,Jahve
gyúIekezetében'' (Mik 2,5),E földosztás tényleges megvalósulásának mikéntjéről
megtudhatunk néhány dolgot annak a sorsvetésnek az aIapján, amellyel Jőzsué
könyvében a törzsek területeít határozták meg. Nemcsak a családoknak, hanem a
törzseknek is Jahve adományozta ugyanis a maguk területét.109 Csupán egy torzs
jelentett kivételt ez aLőI az el1árás alól: Lévi. Am Jahve ezért még nem ajándékozta
meg őt kevésbé, hiszen,,Jahve az ő9röksége,' (in|D] lt|.li.'l i.l]i..l' SMőz 10,9)' A Papi irat-
ban is megtaláljuk ezt a felfogást: ,,En (Jahve) vagyok a te osztáIyrészed,, (>7n 4Mőz
1'8,20)' Ez a kijelentés elsősorban eg1szerűen a törZS megélhetéséról rendelkezik, s
ezértteljes egészébenanyagi vonatkozásúnak kell tekintenünk. Lévi nem paraszti
munkával szerzi meg a betevót, nincs is földje; az áIdozatokból és más kultikus
adományokbó1 kapott részből fog megélni. Am Jahve kijelentése (,,En vagyok a te
osztáIyÍészed',) sokkal tágabb tartalmú volt a megélhetéspusztán anyagi szem-
pontú rendezésénél;de hogy számos szellemi vonatkozású következtetés is kiol-
vasható beIőIe, azt csak későbbi nemzedékek ismerték fel, amikor még mindig arra
hivatkoztak, hogyJahve aző ,,örökrészük''. Lévita körökhöz tartozhattak azok, akik
kifejtették ezen ősi kijelentés meglepő szellemi tartalmait, ami már csak azért is
kézenfekvő, mert a zsoltárköltők elsősorban a lévita templomi énekesek körébe
tartoztak. l 1o

Ezeket az előzményeket szem e1őtt tartva kel1 értelmeznünk a 7so1t 1'6-ot és

73,23\<k-t' Nem mások ezek, mint ,,Énvagyok a te osztá\yrészed,,ősi kijelenté-
^.
sének spirituáI\s exegézisei. Jahve közölte ezt Lévivel, Lévi pedig tudomásul vet-
te.111 E helyütt is az egyik olyan ősi szakrális kijelentéssel állunk szemben, ame-
lyet nemzedékek hosszú sora adott tovább, mígegyszer csak egészen meglepő gon-
dolatok alapjává vá1t' Arra következtettek e kijelentésből, hogy Jahve életközösséget
a1ánlott fel' amely elveszíthetetlen, minthogy semmiképpen Sem érinthetik a kül.
s ő életkörülm ény ek terén j elentk ező viszant agsá gok. De valóban elves zíthetet1en-e

- még a halállal szemben isi Ennek a }ahvéval élt, a testi viszontagságok közepet-
te sem kioltódó éIetrő|kialakított t|jszerű felfogásnak szükségképpen újfent beha-
tóan foglalkoznia kellett a halál valóságával. Igyhát a legkevésbé sem meglepő,hogy

10e
V Rad, Verheipetes Land und Jahwes Land im Hexateuch, ZDPV,7943,191 kk. p.
110
Ez a spirituális értelmezés azonban korántsem egy késői teológiai tevékenységnyomán iött létre, amire
már a fogság előtt is használt Hilkijjá lévita-név is utal (,,Jahve az én osztá|yrészem,, ,2Kjr 78,37;22,4).
Mennyire elterjedt lehetett már ebben a korban, ha név is született belőle!
111
Vö. továbbá ]Sir 3'24.

319
 IZRÁEL ToRTÉNETI FIAGYoMÁNYAINAK TEoLóGIÁ]A

éppen a 7so7t 16.ban és a ZsoIt 73-ban találunk igen radikális kijelentéseket az

imádkozónak a halálhoz való viszonyáróL, Ezek a kijelentések persze korántsem
egyértelműe\<, és ezért - exegetikai Szempontból _ a jelentésük sem mindenestől
magától értetődő. Mindez küiönösen a Zsolt 16-ra áII

,,Ezért örúI a szívem és ujjong a lelkem,

testem is biztonságban van.
Mert nem hagysz en8em a ho1tak hazájában,
nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
Megismerteted velem az éIet útját,
teljes öröm van tenálad,
örökké tart a gyönyörriség jobbodon.,'

Minden további nélkül érthetjük ezE a szakaszt űgy, hogy az imádkozót köz.
vetlenül Íenyegető haláltól való megóvásról szól: }ahve nem hagy1a, hogy sírba
száIljon, visszaadja őt azéIetnek' Ez a szakasz másfelól _ legkésőbb az ApCseI2,26
kk-ban - a feltámadásról sző7ő tanÍtás locus classicusává vált. E kultikus vagy
himnikus stílusúszövegek esetében nem sokra jutunk, ha úgyszőIván pusztán
abszolút tartalmukat, a ,,kö1tő önérteImezését'' kutatjuk. Jelentésük szinte teljes
egészébenattól függ, hogy milyen értelmet tulajdonítottak nekik azok, akik ép-
pen imádkoztákőket. S ugyan vannak-e errőI_ különösen ami a fogság utáni kort
illeti - olyan PontoS ismereteink, hogy olyan határozott ítéletekethozhassunk, mint
amilyenekre a zsoltár-exegézis a mai napig felhatalmazva érzi magát4

Nézetünk szerint sokkal egyérteÍműbb a ZsoIt 73,23 Í<k:

,De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.

Tanácsoddal vezetsz engem' és végül dicsőségedbe ragadsz engem.
Nincs senkim Íaitad kíVül a mennyben, a fö1dön sem gyönyörködöm
másban.
Ha elenyészik is testem és sívem, szívemnek kősziklája és örökségem te
maradsz. Istenem. örökké!
Bizony elpusztulnak azok' akik eltávolodnak tó1ed.
De nekem olyan jó Isten közelsége!
Jahvét tartom o1ta]mamnak.''112

A24b vers kijelentése kétségkívülmeglepően hat, de sem lefordítása, sem értei-

mezése nem lehetetlen. ,,Isten elvesz egy embert,' (niz?) _ ez a lerövidített, tömöI

||2 A24bvers Íordításához és értelmezéséhezvő.l' J. Stamm: i. m- 47 k. p.; R' M. Achard: i. m. 130 k p

Aa'n)x n1lpszavak révén e zsoltárban is megjelenik az Istennél lakozás gondolata (H. Birkenland, ZA\\,
1950, 101,. p.). A hasonló tartalmú zsoltárokban többször is felbukkan (Zsolt 23,6;27 ,4; 61,5), és egy.-
értelműen a templomban szolgálatot teljesító léviták egyik csoportiára utal (Zsolt ó5,Q'

320
 IZRÁEL ]AHVE SZÍNE EIóTT

kifejezés olyan, eredetileg mitológiai elképze|ésekhezkötódik, amelyek igen elterjed-

tek voltak lzráe|ben, de hasonlóképpen az ősi Babilonban is. Az ,,eIragadásra,, vo-
natkozó eIképze\ésekről van sző.Hogy Jahve egyéb életterek folott is uralmat gya-
korol, s hogy megvan a hatalma és a szabads ága arra, hogy egyeseket oda ragad-
jon, aztlzráeI már azILlés mennybemenete7érő7 sző)'ő elbeszélésben (2Kir 2,1' kk)
vagy az Enók elragadására vonatkozó megjegyzésben (1Móz 5,24) is egyértelmű-
en kifejezte. De a későbbi zsoltárköltők is visszanyúltak ehhez az ősi elképzelés-
hez. ,,De Isten engem kivált a holtak hazájábőI, és el fog ragadni'' (Zsolt 49,1'Q'Ez
a kijelentés aligha Vonatkozhat másra, mint a halál utáni é|etre, a zsoltárban kifej-
tett gondolatok ugyanis mindvégig azt a teodicea problémáia felől feltett kérdést
járják körbe, miként részesítiJahve az élet kegyelmében az egyes embert, s a zsol-
tár végül affa az eredményre jut, hogy a kevély gazdagok a halál foglyai marad-
nak. A halálban valósul meg tehát avégső eIváIasztódás.113 S kétségkívülezen a
nézetenvan a Zsolt 73 is. Sem a 49', sem a73. zsoltárt nem sorolhatjuk a panasz-
és hálazsoltárok körébe, minthogy nem mutatnak be semmiféle aktuális szoron-
gatott helyzetet, S nem beszélnek a jól ismert kifejezésekkel a |ahvétóI érkező
megmentésról. Ellenkezőleg, egy olyan erőteljes teológiai törekvés bontakozik ki
bennük, ameiy nem kötődik semmiféle konkrét szükséghelyzethez, hanem a 1é-
nyegre töI. A költői forma nem keltheti azt a hamis látszatot, hogy e zsoltárokban
kiélezett formában vetődik fel a teológiai probléma: ha a gonoszak virulnak, mi-
ként részesíti Jahve segítségbenés áldásban azokat, akik benne bíznak( Vigaszta-
lást a következő jelent: Jahve azistenfélő jobbját fogja, Istene marad, bármithoz-
zonis az é|et, és a halál sem semmisítheti meg a számára felkínált életközösséget.11a
Az azonban kétségkívülelhibázott lenne, ha ezt a bizonyosságot valami f.é\e újsze-
rű vallási gondolat drámai feibukkanásának tekintenénk. Egyébkéntis úgy tűnik,
a magunk éles ante- Vagy post-mortem-alternatívája idegen gondolatot húz rá a
zsoltárok eme kijelentéseire; továbbá azt Sem Íeltételezhetjük, hogy a számtalan
mítosznak otthont adó Kánaánban sohasem halott újdonság volt lzráeI számára a
halál utáni élet gondolata, hiszen EzékieI idején egy meghaló és feltámadó isten
kultusza még a templomban is felütötte afejét (Ez8,74).1\5 Téhát éppenséggel nem
egy ú1szerű elem felbukkanásárőIvan szó. Azimádkozók szavai nyugalmat és bi-
zonyosságot tükröznek: a Jahvévalfönnálló életközösséget semmi sem pusztíthatia
el. E bizalom elsősorban a,,Tevagy azénosztályÍészem,'ésa,,mindigveled vagyok,'
mondatokban fejeződik ki' A Jahvéval már létrejött életközösség valójában min-

113
P. Volz: Psalu 4?, zAw 1937,235 kk. p. Az a feltevés, mely szerint a Zsolt 49 pusztán a szerencsétlen
haláltól való megóvásról szól (Chr. Barth: i. m. 159. p.), teljes egészében aláássa a zsoltár antitézisét,
hiszen nem jelenthetne megnyugtató vá|aszt az imádkozó kérdéséreaz, hogy a gazdagok a halál fog.
lyai maradnak, ha rá is ugyarlez a sors várna.
tla
,,The approaches to a belief in an individual resurrection found in the OT are due to a demand for the
accomplishment of justice.n [Az. egyén feltámadásába vetett hit Íe|éközeLítő őszövetségi elképze|ése-
ket azigazságosság megvalósulásának igénye fuvta |étre.]J' Pedersen: IYisdom aú inmórtality, Supp|.
to VT III, 245. p.
t1s
H. Riesenfeld: The resurrection in Ezebiel XXXWI ard in the Dura Europos Paintiugs (Uppsala Universitets
Arsskrift, 1948), 3 kk. p.

321
 IZRÁEL ToRTÉNETI I{AGYOMÁNYAINAK TEoLóGIA]A

den továbbit magában foglal.11ó Ennek ktfejtéséhez és személyes alkalmazásához

már csak annak hangsúlyozására volt szükség, hogy emez életközösség érvénye-
süléséneksemmi sem állhatja ,ltját_ még a halál sem. Mindebben segítséget nyúj-
tott az elragadásról alkotott ősi elképzelés,amelynek az itt megjelenő kevésbé
mitikus formája szerint azonban az elragadás a halál után megvalósuló esemény.
Az is könnyen eIképzelhető, hogy néhány eredetileg nem izráelita, de általánosan
elterjedt eIképzelés is közrehatott mindebben, még ha ezlzráelben nem is tudato-
sodott.117
Az apokaliptika mélyreható változást eredményezett, minthogy minden em.
ber feltámadását várta. A jelek szerint kezdetben űgy véLte, csak az istenfélők tá.
madnak f'e| (Ézs26,1'9) , ma jd azt vallotta, hogy minden ember - egyesek az ,,örök
utálatra'', mások az ,,örök éIetre,, (Dán 1'2,1'-3). A különbség szemme1 látható. A
zsoltárokban Jahvénak személyesen a7 egyes emberhez intézett szava vezette át
az embert a halál kapuján, minthogy mindenestől Jahve szavára bÍzta magát' Az
ember és a halálitt körvonalaződőviszonyáranézvést a legfontosabb az, hogy nem
volt az általános hít része a túlvilágra irányuló remény, s az ember kilátástalannak
véIthe|yzetében nem tehetett mást, mint hogy Í<izárőlag lahve életet adó szavá-
hoz ragaszkodjon, és annál keressen menedéket a halál eIőI. Ezzelszemben a ha-
lottak feltámadása itt a mindentlezárő nagyszabás,3 apokaliptikus történés egyik
eleme csupán, amely történés minden jelentős vonatkozása pontosan körvonala-
zódott a ráírányuló váradalmakban. Kihat ez az egészvilága, s így minden ember-
re is, akiknek ezért készenlétbenkeli állniuk rá.
5. Izráel hányattatásairól és vigaszatrőI tárgyalva végú|Jób bönyvérő| kell szót
ejtenünk, amely mintegy gyűjtőmedenceként számos olyan viszontagságot ma-
gában foglal, amelyben Izráelnek része vol:, s amely emberfeletti szenvedéssé sű-
rűsödött össze.118 A Jób nevét viselő monumentáiis irodalmi összefüggés legősibb

,,Azokat a szakaszokat, amelyek a halál meghaladásáról szólnak az egyes ember életében,az kapcsolja
l16

össze, hogy egyképpen az Istennel való közösség már jelenvaló adományának bizonyosságán alapu1.
nak. Mivel Isten szólt és továbbla is szól az emberhez, az ember nem foglya többé a meghalás kén1.
szerének, és életre vezető ösvényt lát maga előtt., Eichrodt, III, 165. p.
117
Amikor Jób arra gondol, hogy Isten valamikor talán halála után is gondoskodni fog róLa (Jőb |4'13
kk.), akkor sem képzeleténekszabad iátékáró| van szó, egy olyan elgondolást tett ugyanis magáévá'
amely valahol már szil.árd formát öltött.
118
Jób könyve, ahogy ma látjuk, az ókori Kelet ama nem kevés számú irodalmi alkotásának körébe sorol-
ható, amelyek irodalmi formájuk tekintetében is közel állnak egymáshoz (többnyire párbeszédformá-
ban megírt művekról van szó), de elsősorban tartalmi szempontok okán mutatnak rokonságot eg;-
mással, ugyanis a szenvedés, kivált a meg nem érdemelt szenvedés miatt kelnek panaszra, s a teodiceai
problémára igyekeznek választ találni. Ezek közé tartozik a (Babilóniából származó) ,,Dicsérni aka-
rom a bölcsességwát, kezdetű hálaadó imádság, a szenvedő és barátja közti párbeszéd, az(t és rair.
szolgáia közti párbeszéd. Ami Egyiptomot illeti, a szenvedőnek tulajd,on lelkével folyatott párbeszédét
említhetjük meg. E szövegek fordítása megtalálható az ANET-ben. Ujabban sikerült megfejteni olyan
sumér töredékeket, amelyek egy szenvedő panaszairól és szenvedésének ió végre fordulásáról szólnal
(N. S. Kramer: rVIa n and his Cod. A Sumerian Variation to the,Job" Motrve, Suppl. to VT III, 170 kk. p )
Minthogy az egyes kérdések körül éles vita folyik, e mrívek beható egybevetése még nem lehetséges
Mindamellett vö. I. J' Stamm: Das Leiden des Unschuldigen in Babylon und Israel (1946). AJőbró| szó|ó
- már-már áttekinthetetlen - újabb irodalmat mutatia be C' Kuhl, ThR, 7953, 763 kk., 257 kk' p.; 1954 '

261 kk. p.

322
 IZRAII IAFIVE SZINE ELOTT

rétegét,a prózában írt keretelbeszélést (]őb 1,-2; 42,7_17) természetesen a többi

szakasztól elhatárolva keil vizsgálnunk, hiszen elhibázott kísérletlenne, ha ezt az
elbeszélést a mélységesen megrendült hit Szituációja alapján próbálnánk megérte-
ni, Ez az elbeszélésmég szemmel láthatóan az előzőekben bemutatott válság meg-
jelenése előtt keletkezett. Ew olyan kérdésrőlszámol be, amely az égben merült
fel, s amelyre a földön született váIasz. A vádló - korántsem Isten ellenfele a Sá.
tán, hanem Jahve udvartartáSának egyik hivatalnoka, mondhatnánk mennyei á1-
Iamúgyész- egy audiencia alkalmáva7 azt akérdésttette fel, végső soron vajon nem
csak önös érdekekból istenfélő-e a teljességgel feddhetetlennek ismert Jób is4 Ez a
kérdés- amely az Istennel való kapcsolat ,,teljességére,,(apqJőb 2,9) vonatkozik -
mindenestől }ahve érdekében állt, s a vádló a következőkben azután voltaképpen
csupán Jahve meghosszabbított karjaként jelenik meg. Maga Jób semmit nem tud
a szenvedéseit megeIőző mennyei torténésekről. Figyeljuk me1 azt is, hogy nem
ad semmiféie teológiai magyarázato| szenvedéseire,BeériazzaI az ünnepélyes ki-
jelentéssel, hogy szenvedésében semmi olyat nem lát, ami megkérdő1eIezné,hogy
hriséges Jahvéhoz. Az azonban elhibázott lenne, ha |ób két hitvallását egy szinte
sztoikus rendíthetetlenség, a tökéletes önuralom jelénekvélnénk.|ób teljesegészé-
ben sebezhető embernek mutatkozik. Amit mond, azínkább valami teljességgel
egyszerű, jőzan, a hit számára magától értetődő dolog. Két válasza nem hitét min.
denestől kif'ejező megnyilatkozásokat jelent, hanem annyira szilárd és megin-
gathatatlan a maga hitében, hogy csodálkozva kérdezi: valóban csak azt kell el-
fogadnunk Istentől, ha ad valamit, ha elvesz valamit, azt már neml Ezekkel a
kijelentésekkel }ób ígazolta Jahve ,,adott szavát,,, amellyel az egész mennyei ud.
vartartás előtt kezeskedett Jób igazságáért. Ez a porba vetett ember ,,Isten dicső-
ségeként és büszkeségeként,' állta a szenvedést.tts Jőb tehát pcíprug, tanú a szó
legnemesebb értelmében, minthory egy Istent érintő kérdésbenegyértelműen mel-
lette foglalt állást. Jahvénak a vádlóval váltott szavai után ugyanis _ így kell
elképzelnünk - minden mennyei lény izgatottan várhatta , hogy Jób vajon igazol-
ja-e Isten szavát, amelynek hitele itt kockán forgott, vagy pedig aláássa annak te-
kintélyét.Szemmelláthatóan összeÍúggegymással a tanú és azeIbeszélés által hang-
súlyosan Jóbra vonatkozatott szolga (,,ebed,, Iób 1,8; 2,3; 42,7 k') cím.120 Ettől egé-
szeneltérőszellemiésvallásivilágbavezetbennünket apárbeszédesrész(lőb342),
amelyet minden bizonnyal évszázadokkal később illesztettek be amégafogság előtt
keletkezelt, ptőzában írt e|beszéIésbe, itt ugyanis lőb már egészen más személyi-
ségkéntjelenik meg. Nem az állhatatos hitű, Jahvéhoz rendíthetetlenül ragaszko-
dó Jóbbal találkozunk itt; Jóbot elnyeli az Istentől való elhagyatottság méIysége,
Istent vádolja; sőt gyalázza, és gúnyolja őt.

E párbeszédes rész megértésétrendkívül megnehezíti, hogy nem követhető nyo-

mon benne viiágos gondolati ív, s hogy még a párbeszéd tárgya sincs egyértelmri-

f. C. Herder: Vom Ceist det ebröischen Poesie (Bíb|. Theol. Klassiker, Bd' 30, 737. p.).
119

J. Hempel: Zeitschrift f. system. Theologiq 1.929, 645 k. p.

120

323
 IZRÁEL TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLTCIÁTA

en meghatátozva. A probléma tárgyalása inkább hosszasan elnyúló, mintsem cél-

ratöÍő. A jelek szerint a költónek érdekébenállt, hogy egy terjedelmesen kifejtett
teijességet állítson az olvasó elé, s nem egy tömör tgazságot akart ábrázolni. En-
nélfogva nem tekinthető a témától való elkanyarodásnak például az, amikor |ób
arra az általános tényre tér ki, hogy az élet mindenestől szenvedés (]ób 7,1.kk.),
vagy amikor barátai a bűnöst szükségképpenutoléró nemesziszről adnak e7ő ter-
jedelmes költeményeket (Jób 75,1'7 kk.; i8,5 kk.). Az emberi szenvedésre vagy a
rossz jelenségérevonatkoző áLtalános megfontolások gyakran teljesen háttérbe szo-
rítjákJőb problémáját. Számos megfontolás csak alig vagy egyáltalán nem közvet-
lenül a felvetett kérdésekre válaszol, továbbá a pszichológiai szempontok követ-
kezetes érvényrejuttatásával sem találkozunk: alig néhány vonás szolgáLja abe-
széIők sajátos jellemmé formálását, s a beszédekben - különösen }ób szavaiban -
gyakran egym ástőI egészen elútő érzeLmi árnyalatú szakaszok kerülnek közvetlenül
egymás mellé. S amikor felismerték, hogy a beszédek formatörténeti szempont-
ból számos elemből tevődnek össze, az továbbt nehézséggel szembesítette az ér-
telmezést. Elifáz első beszéde 0ób 4 k') például korántsem alkot egységes gondo-
lati összefüggést, hanem nagymértékben különböző egységekbőI ál,Jr, amelyek ki-
vétel nélkül önmagukban egységesek, és megvan a maguk értelmi összefüggése és
alapvetó elgondolása. Legalább öt olyan egymástól különböző és különös módon
egymással alig összefüggő gondolatot határozhatunk meg, amelyetEIífáz ]ób fi-
gyelmébe ajánl. Ha rekonstruálniigyekeznénk e beszéd valamelyest egységesen ki-
bontakozó gondolati ívét,az annak fel nem ismeréséttanúsítaná, hogy ebeszédek
éppenséggelnem egy nem egységesen kibontakozó és logikus következtetési lánc
űtján próbálják megoldani a problémát, hanem különböző gondolatsorok végig-
futtatásával sokkalta tágabb teret kialakítva haladnak a megoldás fe7é.121 Ennek
alapján némileg feltárul előttünk a párbeszéd egészének szellemi dinamikája. A
párbeszéd résztvevői nem határozot,t iÍányúbeszélgetést folytatnak, a jelek sze-
rint még csak nem is hallgatnak egymásra. Azérttámadhat eza benyomásunk, mert
minden résztvevő beszéde csupán közelít afelé a probléma felé, amely miatt, úgy
tűnik, egyitt vannak. Minden beszéd tehát - s láttuk, hogy mindegyik igen terje-
delmesen _ kívülről halad a középpont felé, anélkül,hogy különösebben tudomást
Venne a korábbi állításokról. olykor abeszédeken belül is megfigyelhető egy-egy
egészen új téma felbukkanása. A }ób 17,1kk. semmiképp nem tekinthető a 1'6.
fejezet folytatásának. A korábbiakban elért tetőpontot a 77,7 kk' szakaszban tel-
jességgel szem elől veszítjük. A16,1'8-22-ben végpontra jutott egy gondolati pá.
lya, és különösen 1elentós eredményt mutatott fel, a 77,1' kk-ben viszont egy ú]
gondolatsor veszi kezdetét. Epp ezálta|, épp ezzeI a számunkra nehezen elviselhe-
tő d\szkurzivitással éri el a szerző azt, amire törekszik. Mintegy körbejárja a prob-

121
Kommentáriában B. Duhm aztkérdezi:,,Vigasztalni, tanítani vagy inteni akarEtizázl, De miért olyan
biztos, hogy csak az egyik áll szándékábart| Ez az egy péIda is azt tanúsítja,mennyire kérdésesa ba-
rátok teológiáiának,,sémájáról,', egységes ,reldszerérőI,,beszélní (amint azt kommentárjában [ATD]
A. Weiser tobb helvütt is teszi)'

324
 IZRÁ.E'L ]AHVE SZÍNE ELoTT

Iémát, s mivel a lehető legtöbb nézőpontből megvilágít ja azt és a lehető legkülön-

bözűb iránybd' közelít a megoldás felé, sikerül a maga tejességében megragadnia
a vita tárgyát képező kérdést.122 Ha valamelyest is helyes ez a Íeltogás, az exegéta
kénytelen méltányosabb ítéletetmondani a barátok beszédeinek tartalmáról ahe-
lyett, hogy eleve a klfigurázásig menően bagateliizálná érveiket. A hagyomány e
hangja éppen az említett széles alapra építkező módszer miatt teljességgelnélkü-
lözhetetlen Jób forradalmi szavai mellett. Az exegétának ezért tudomásul kell ven-
nie, hogy e költemény egyes részei és szakaszai sokkal tágasabb s bizonyos ér-
telemben egymástól sokkal függetlenebb, öná11ó, önmagukban érvényesegysé.
gekként állnak egymás mellett, mint ahogy azt a nylJ1ati dialógusok esetében
megszoktuk . Az exegétának ezért megfontoltnak kell lennie, S nem állíthat f'elr szo-
rosabb kapcsolatot és összefüggést azegyes dolgok kozött, mint maga a költemény.
Mindamellett ha máshol nem is feltétlenül, Jób monológjaiban tetten érhető vala-
miféle gondolati f'ejlődés.

A nyugodt, szinte ünnepélyesen visszafogott prőzai elbeszéléssei kiáltó ellentét-

ben áll a párbeszédek kezdete: }ób megátkozza éIetétés azt a napot' amelyen meg
kellett látnia a napvilágot. A3, Íejezet mintegy szellemi bevezetésnek tekinthető,
azt a belső területet tárja fel, amelyen a párbeszédek majd kibontakoznak. Bár
olykor visszaköszönnek máshol is előforduló panaszok , az \tt kitorő kétségbeesés
olyan erőteljes és méIy,hogy az teljességgel űjszerű és ismeretlenIzráe| számára.
Ami azt a kérdéstilleti, hogy milyen előfeltételei, milyen belső előzményei voltak
ennek a vallási összeomlásnak, eleve nem vehetünk számításba csupán egyetIen
okot. A Íelszínalatt már hosszú ideje számos tényező közrehathatott megjelené-
sében. A hit körébe vágő elképzelések széles körben elveszítették korábbi tekinté-
lyüket, számosan, kivált a bölcsességi gondolkodást képviseló körök rendkívül
spirituális vallási szemléletet alakítottak ki, nem volt igény többé az áthagyomá-
nyozott szakrális rendelkezések oltalmára, a valiás középpontjába a reflexió és a
tanítás került, a hitélet radikálisan individuálissá vált. Ugyan mit tud Jób a kul-
tusz üdvösségre vezető rendelkezéseiről, mit tud Jahvénak a történelem során
hozott határozatairól4 Tökéletesen távol á11 a közösségtőIés az üdvtörténettől, s
ebben a fagyos elszigeteltségben vívja küzdelmét Istennel. E katasztrófa okait ke-
resve különös figyelmet kell szentelnünk egy további tényezőnek is. Többször is
szót ejtettünk már arről,hogy csakúgy, mint minden ókori nép,Izráelis oksági

,,A gondolkodás az izráe|ita ember számára nem elvont problémák megoldása. Nem illeszt láncsze-
122

meket egymás után, és nem állít fel alá. és fölérendelt kijelentéseket, hogy következtetést vonion le
belőlük. A gondolkodás számára nem más, mint egy teliesség megértése.Lelkével a legfőbb tényező,
a teljesség meghatározó eleme felé fordul, lelkébe fogadja, s igy az nyomban dinamikát nyer, és egy
meghatározott irányba indul el.'' J. Pedersen: Israel |-II,108. p.; vö. t24 kk. p. E számunkra idegenül
ható gondolkodás mellett a szöveg költőiséte, vagyis az ábrázo|ás áradó győnyörűsége is jelentős kö-
vetkezményekkel iár. A mrí írója olvasókkal számol, akik elidőzhetnek az egyes gyönyörködtetó ábrá-
zolásoknál, s akiket nem csak az egyes egységek teológiai tartalma foglalkoztatja. Mennyivel rövideb-
ben elmondható lett volna mindez! A mú szerzőjétekstíJltsát és ábrázo|ásmódiát illetóen hasznos meg-
látásai vannak P' Humbertnek: Le modernisme de |ob, Suppl. to VT III, 1955, 755. p.

325
 lZRÁEL TÖRTÉNETI HACYoMÁNYAÍNAK TEoLiGlA]A

kapcsolatot f'eltételezett a szenvedés és az erkölcsi rossz között. Mélységesenmeg

volt győződve arrőL, hogy minden rossz tettvészterhes folyamatot indít el, amely
e\őbb vagy utóbb szükségképpen visszahat a tett elkövető1ére. A csapást tehát maga
a sorsot alakító tett Váltotta ki, sőt annak egy része volt' Ez azelképzelésnem volt
oly élettől elrugaszkodott' mint ahogy azt a modern ember véLné.EgyÍclőI gazdag,
ismételten jelentL<ező tapasztalaton alapult, másfelől - legalábbis az ősi időkben -
kellőképpen tá8kör,ő volt ahhoz, hogy rendkívül titokzatos történéseknek is he-
lyet adjon. Am }ób szélsőségesen individualista vallásossága, amelyben csak az
),ényeges, ami Isten és az úgyszólván abszolúttá vált egyén között zajltkIe, ez a
vallásosság tehát megkérdőjelezte ezt a ÍeIfogást'123 Azt követeli, tárják elé a szen.
vedésénekmegfelelő br3nt (Jób 6,24)! Szenvedésében talán Isten nyilvánítja őt íté-
letével bűnösnek4 De nemigen hajlandó ekképpen elismerni bűnösségét (l'qlir Iób
70,2; vö. 9,29; 1'0,7) ' Mindebből érezhető, hogy |ób korántsem szakított önhatal-
múlag a Sorsot meghatározó tettről kialakult felfogással; nagyon is nyugtalanítja,
hogy szenvedése ellene tanúskodik 0ób 1ó'B). Legfőképpen azt kell tisztán látnunk,
hogylőb semmit sem képes a hagyományos szemlélethe|yébe áliítani. He7yzete
épp azért egyedúIálló, mert úgy látja, a hit körébe vágó ősi elképzeIésekösszeom-
lásával egy olyan teológiai szakadék széIérekerült, amelyben eltűnt minden, amit
a hit Jahvéról állított, s amely fölött nem maradt más, csak Jahve, a maga véghe-
tetlen hatalmával és szentségével.S barátaival szemben |ób ennek az abszol,3t
Jahvénak a felfoghatatlan szabadsága mellett emel szót, akinek tetteit az emberi
értelem a legkevésbésem képes elIenőrzése alá vonni. Sajátos terüiete e kérdésnek
az isteni törvényalkotás szabadsága.12a Istent ugyanis nem köti semmiféle törvény,
sígy persze nem lehetséges, hogy Isten és azember vitájában dontőbíró köte|ezze
megállapodásra a feleket (Iób 9,32 k.). Jahve oly szabad és oly nagy hatalmú, hogy
maga hoz törvényt, s az emberrel szemben mindig igaza van. Eppen ebben áIIIób
kínjának lényege' Két felismerés ütközik össze benne: szenvedései ellenére sem
képes beismerni, hogy valamely súlyos brinnel megsértette Istennel való kapcsola-
tának eddigi összhangját, másfelől tudja, hogy ez semmit sem használ neki, mint-
hogy Isten teljességgel szabad, és csak az ő torvénye ígaz. Mindez fenyegető
veszélyt jeient Isten előtti létének egészére nézve, mivel úgy véli, bűnöss é nyIlvá-
nítottnak kell tekintenie magát. Sót, fokozódó iszonyattal ismeri fel, mily ember-
ellenes módon nyilvánul meg Isten abszolút hatalma és szabadsága' lőb nem ké-
pes megérteni, miért nem húny nagyvonalúan szemet e mérhetetlenül hatalmas
Isten az ember fölött, miért üldözi és veti aIá próbának. ,,Miért nem veszed le ró-
lam a szemedl Nyálamat Sem engeded lenyelni4', (Iőb 7,19) De éppen ez a párat-
lan Jóbban: nerr' rejtőzík e1, nem menekül el Isten elől, hanem belemegy a vele

123
Éztermészetesen nem azt jelenti, hogy itt került elóször v áIságba az a felfogás, mely szerint az ernber
sorsát a tettei szabiák meg. A teodiceai problémát f'ejtegető, fentebb említett zsoltárok tanúsága sze.
rint jóval korábbi idópontra nyúlik vissza. A Jahve ítéIő igéjérő,alkotott deuteronomista elképzelés is
már számottevő v á|tozást jelentett.
12a
Vö. ehhez W Vischer: Hiob ein Zeuge Jesu Christi, Zwischel denZeitert, 1933' 8 kk. p.

326
 IZRÁIL ]AHVE szÍNE EIŐTT

vívandó küzdelembe. Jahvéval vitázőbeszédeílényegébenkéréstintéznek hozzá:

mentse meg Jób lelkében rejlő képmását.
Minthogy |ób számtalan témát érint, s mivel minden átmenet nélkül tér át
egyIkrőla másikra, korántsem könnyű meghatározni, voltaképpen mi a célja
ezzeI a küzdelemmel, s miért is kezdte meg. Beszédeinek nagy részébenJahve mér-
téktelen hatalma s hatalmának érvényesítéséhezmeglévő szabadságakeltette szo.
rongásának ad hangot. Sőt megfigyelhetjük, hogy beszédeiben egyértelműen egy-
re erősebbé válik iszonyodása és félelme, míg végül a 76,7_17 szakaszban oly ma.
gasra csap rettegése Istentől, hogy az tovább már nem fokozható. Az Istenről
kialakított kép itt tökéletesen démonivá vált: Isten a fogait csikorgatja }ób ellen,
,,villogó'' szemmel néz Á - a LXX ,szeménektőrérőI,, beszél-, már csak torz, ör-
dögi alaknak tűnik számára. Isten nyakon ragadta, és szétz,3zta, felhasította vesé-
it, epéjétkiontja a foldre. |ób Istennel való kapcsolatában fokozódó elidegenedés,
folytonosan növekvő szakadék jelentkeák. Jób olyan mélységes félelembe zuhan,
hogy amögött messze elmarad mindaz, amit a zsoltárköltők képesek voltak kife-
jezni.125 Teljességgel paradox módon ezzel azonban egy másik, ellentétes irányű
mozgás szövődík össze' Jób Isten felé törekszik, mindenképpenpárbeszédet akar
folytatnive7e,eztilletőenazonbanperszebírőságivitáragondol (Jőb6,29;9,1.5k.;
13,3.1'3-16.22),logi döntésnek ke1l születnie közte és Isten között, s ő,lőb, ki fog-
ja csikarni azt.Hogy van bátorsága ehhez, s hogy biztos benne, nem maradhat alul
e perben, aztkizárőLag ,,ígazságának'' köszönheti, amelyhezragaszkodik, ,,teljes-
ségének,,(npn), amelyból nem enged (Iób27,5 k.). jób makacsul kiáLligazsága mel-
lett - ami igencsak bántja a mai olvasó fülét -, s voltakéPPen ez Istennel folyta-
tott pereskedésének tárgya, amelyhez Jób ismételten vissza-visszatér, s amely vé-
gül ártatlanságát hangoztató híres szavaiban, a 3I. fe1ezet ,,tisztasági esküjében''
nagyszabású formát ölt. De vajon alapvetően más jellegűek-e Jób önnön ártatlan-
ságát bizony1atő szavai, mint amivel a zsoltárokban találkozunk4

,,Igazságot öltöttem magamra' és az is magára öltött engem,

jogosság volt a palástom és a süvegem,' (Jób 29,14),

Ez minden további nélkül ott állhatna az tmádkozó ártatlanságát hangsúlyozó

zsoltárban is. A különbség mindössze az,hogy Iób sokkal szenvedé|yesebben kiáll
irj?..lY-la mellett. Azigazságát és Istennel való kapcsolatának teljességéthangozta-
tó Iób persze aligha tartia magát bűntelennek (lőb 14,4;9,2).E'gyszerűen csak tudja,
hogy kegyelmével Isten az ember felé fordul, s biztos benne, hogy ezt a kapcsola-
tot ő semmiféle elutasítással nem szüntette meg. EllenkezőLeg: éppen ő kereste ezt
a kapcsolatot, míg Isten egyre mélyebb rejtettségbe h,3ződott vissza előle. A maga
mindenkitől független elszigeteltségében megrendült Isten-kapcsolatának tisztá-
zására törekvő Iőb beszédei még teljes mértékben azokat az eIképzeléseket és kife-

125
W' Schadewaldt egy helyütt a legvégletesebb szenvedést ábrázoIó görőg szerzőnek nevezte Szophok-
lészt (Sophokles und das Leid, 79. p.); Izráe|t illetóen aJób-párbeszédek szerzőiérd, állíthatjuk ezt.

327
 IZRÁI'I ToRTÉNET] HACYoMÁNYAINAK TEoLŐCIA]A

jezéseket tükrözik, amelyeken keresztül a kultusz keretében }ahve egykor megnyil-

vánult övéi szárr'ára. Jób nem a ,,szenvedés értelmét''kutatja, amint azt újra rrreg
újra olvashatjuk, hanem határozottan eltűntnek vélt \gazságát igyekszik heIyre-
áliítani. A szövegekkel kapcsolatban ténylegesen meg is állapíthatő,hogy műfaju-
kat tekintve ősi szakrális jogi ünnepektől függnek. Azárő monológ elemeinek egy-
másutánja _ tisztulási ének, Isten ítéleténeklehívása, Isten beszéde _ kétségkívül
egy jőval korábbi szakrális jogi szertartást vesz alapul (Iőb 3I).1,6 Egészen más jel-
legű a Iőb 23,3 kk. Jób itt újfent annak a kívánságának ad hangot, járulhatna bár
Isten elé, hogy az megvizsgáLja őt (10. vers).I27 Más esetekben Jób a kultuszon kí-
vüli jog kifejezéseit használja: úgy kiált (PlI) jogáért , ahogy a jogaiban megrövidí
tett eme] panaszt akirály előtt (vö. 2Kir 6,26). Aztkéria földtől, ne nyelje eIvérét,
hadd ne némuljon el panaszkiáltása.128 Amikor arra hivatkoz1I<,hogy Isten meg-
bosszulja a kiontott vért, megint csak igen ősi elképzelést elevenít fel: Isten min-
den élet ura, ha azéIetet erőszakos cselekedet fenyegeti, Istent azkőzvetIenül érinti.
|ób mindezt jól tudja, és ezért fordul nyíltan Istenhez - Istennel szemben. Küz-
delmének mérhetetlen feszültsége azzal fenyeget, hogy az Isten-kép ketcéhasad a
szemében' Már a 1,4' fejezetben is felbukkantak erre utaló |elek, }ób azonban itt
Isten két arcát időben egymást követő jelenségként írja le: .í'oká.,t a harag Istene
cselekszik, majd az, aki szereti teremtményét' Később azonban kiéIeződik ez a
kettósség: a hagyomány emberszerető Istene és Jób tapasztalatainak pusztító Is-
tene egymással párhuzamosan nyilvánul meg. Jóbban ugyan elevenen é| az emberre|
szemben jóságos Istenlétezésének boldogító tudata, az emberrel szembeforduló
Isten valóságát mégsem teheti semmissé. Az egyiI<ke| szemben nyíltan a másik-
hoz fordul, s tudja, akezességet vállaló, megváltó Isten győzelemre viszi úgyétaz
embergyűlöló Istennel szemben. Aki elolvassa ]ób könyv ét, a 1'6,1'9 kk. és 19,23 kk.
szakaszokat szükségképpen Jób küzdelme tetőpont'ának étzi. Sehol másutt nem
jut ekkora bizonyosságra, és nincs része ekkora vigaszban. Megoldásnak mindez
azonban nem tekinthető, és Persze a perbeszéd sem itt ér véget.I29 Azonkívül Is.
tennek a 40,1 kk. szakaszban elhangzőbeszéde - amely esetleg korábbi a 38 k. sza-
kasznál - újfent váIaszt ad Jób vádjára, ami kétségkívúL azt jelzi, hogy ezekkel a
váratlanulmégis vigaszt nyújtő elgondolásokkal az úgy még nincs elintézve.

126A.Weiser,Hiob(ATD), |7.,274.P.; aszertartásElihúutólagbetoldottbeszédeimiattnemtükröződk

maradéktalanul. Áz Istenhez irttézeEt kihívó szavakat (37,35-3n eredetileg bizonyosan Isten beszéde
követte.
127
Az istenité|etek során alkalmazott szertartásos vizsgálatokról vö. R. Press, z.^w, 1933, 727 kk., 227
kk. p.
Iőb |6,78 kk. A segélykiáltás az elnyomottak hangja, a legerőteljesebb jogvédelemért kiáltó, a legköz-
l2B

vetlenebbül arra hivatotthoz irrtézett kérés.A vér szercpét illetóen vö. tMóz 4,70. Minthogy Jób vér-
16|beszé|, újfent kitűnik, hogy egy olyan, már megszilárdult fogalmiságot használ, amely csak átvitt
értelemben alkalmazható rá: vö' Zsolt 30'10.
D9NéhányversselazelsővigasztalásttartalmazószakaszutánJób aztkéri,Istenvállaljonkezességet
érte saiát mata _ azaz Isten! - előtt (Iőb t7 ,3 k.) ' Az elő,zőekhez te|iességge| hasonló törés ielentkezik
tehát itt, csakhogy nem a vérjog, hanem a zá|ogjog körébe vágó elképzelések keretében.

328
 IZRÁI'L ]AHVE SZÍNE ELŐTT

Bármennyire is óvakodnunk kell attól, hogy Leegyszerűsítsük a mú belső össze-

tettségét,Isten e szavait mégis olyan tetőpontnak tekinthet|ük, amellyel a költő
felfogása szerint végéhezérlőbl<üzdeime.130 De az olvasó számára meglepően hat,
hogy Isten válasza lőb kérdésénektárgyátóI egészen eItérő dolgokról szőI' Ez azon-
bankorántsem jelenti azt,hogy burkoltanneadna egyértelműválasztJóbnak.Isten
kétségtelenül nem úgy veszi fel a küzdelmet Jóbbal, ahogy ő azt megkívánta vol-
na. Válasza záporoző ellenkérdésekbőlá1l, amelyek kivétel nélkülaz emberi meg.
ismerés nevetséges határaíra utalnak' lób kérdéséreIsten egy kissé felemeli a fáty-
lat, épp csak annyira, hogy Jób megláthassa, sokkal több és - ezt akarja közölni a
költő - sokkal nagyobb titkok rejlenek mögötte. Abeszéd tehát elsősorban arra az
emberi naivitásra felel, mely szerint minden egyes emberi probléma mögött köz-
vetlenül ott á11 aL<észisteni váIasz. Isten beszéde ennyiben a világot irányító isteni
cselekvés abszolút csodaszerűségét hangsúIyozza, E cselekvés egyik csodája mö-
gött ott rejlik a másik' nagyobb csoda, s Isten' Amikor |ób a világot kormányzó
isteni tevékenység ,,tanácsvégzésével,, szemben emelt kételyt (Iőb 38,2) , ítéletével
jócskán elkésett. Már a világ aiapjainak megvetésénéIdicséretet zengteka mennyei
lények; sokkal jobban tudták, voltaképpen miért és hogyan is jött létre a világ (Jób
38,7)' Már ebből is egyértelmű, hogy a retorikai ellenkérdések célja ner:i.' egyszerű-
en csak az, hogy Iőb e\é tárják víIágrő| alkotott felfogásának határait, s hogy Isten.
nel szemben visszatessékeljék őt emberi korlátjai közé. Korántsem ez a negatíV
irányultság alkotja e kérdések Lényegi mozzanatát, hiszen teljességgel pozítívtar-
talmat is feltár Isten teremtéséhezvaló viszonyárő1az, ahogy Isten kérdéseibejár-
ják a világot és annak különböző területeit. Minden csodálatos és felfoghatatlan.
Az eső megöntözi a pusztát is, ami kIfricskázza az ember minden gazdasági latol-
gatását, csakúgy, mint a semmiféle emberi célra fel nem használható vadló és bi-
valy éIete, hogy a struccrólne is beszéljünk. Mindebből azonban felismerhető, hogy
Isten jóindulattal fordul teremtése fe|é, Hogi1Isten ,,örül'' teremtményeinek (Zsolt
1,04,31), az éppúgyelhangozhatna itt is. De ami a legfontosabb, Isten olyan léte-
zőkreís gondot visel, amelyekre Jób még csak gondolni sem tud' A teljes teremtés
minden szempontból Istentől függ. A teremtőiüke! és megtartójukat ünneplő föl-
dilétezők dicséretéről sző| a 745. zsoltár ts:

,,Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.

Kinyitod kezedet, és kteLégíteszminden éIőLényt kegyelmesen.
Jahvénak minden űtja igaz (>'rs), és minden tette jóságos (Zsolt 745,15_7).

Isten beszédénekmegértése szempontjábóI rendkívül fonlos, hogy a hasonló

szellemiségű Zso|t 1'45Isten igazságának bizonyÍtéI<át látja a teremtés dicsőségé-

130
Nem állia meg a helyét az a számtalanszor hangoztatott vélemény, mely szerint kérdéses,hogy Isten
beszéde apárbeszédes részheztartozik. A Párbeszéd kibontakoása valamilyen megoldás felé tart (Kuhl:
i. m. 303 kk. p.); továbbá formatörténeti megfontolások is a beszéd függetlensége ellen szólnak (lásd
fentebb 300. p., 57. legyzer).

329
 tzRÁEL TORTÉNETI FIACYoMÁNÍAINAK TEOLóGIÁTA

ben és létben tartásában (vö. a7' vers is). A |ób könyvében szereplő isteni szőzat
célja tehát az, hogy Istennek teremtményeivel szemben tanúsított igazságát ün-
nepel1e, azt,hogy Isten üdvösségrevezetve, á1dást oszlva fordul teremtése felé. S
ez a köitemény nézete szerint valóban választ is ad }ób kérdésére'Jób azzaI, hogy
ragaszkodot t igazságához, I<érdéstíntézett Istenhez, ezért ő beszédében azzal vá-
Iaszol, hogy iób e\é tárja minden teremtményt hordozó gondviselésénekdicsősé-
gét. Ezt az isteni ígazságot az ember persze nem értheti meg, csupán leborulhat
előtte.
Ezt a költeményt a benne megjelenő teológiai határhe|yzet teszi megragadóvá:
miképpen nyilatkozhat meg Jahve olyan körülmények között, amikor teológiai.
lag sem Isten népének, sem a kultusznak, sem azúdvtörténetnek nincs jelentősé-
gei Jahve azonban ilyen viszonyok között is fellépett, s személyes módon és vi
gasztalőan kinyilatkoztatta magát annak, aki mindeddig csak hírből hallott róla
(Iőb 42,5).131 Ha ez a ,,megoldás'' némiképp elmarad a mai olvasó várakozásaitól.
az a költő sajátos teológiájávaI magyarázható, amelyet, amint az egész bölcsességi
teológiát általában, voltaképpen kízárőIag a teremtésre vonatkozó elgondolások
határoztak meg' s amely persze olyan kijelentéseket tett a teremtésről, amelyek-
nek kife1ezőere1ük határáíg feszulve Isten üdvösségre irányuló gondolatait kellett
kimondaniuk.

5. Izr áeI tapasztalati bölcsessége

Csakúgy, mint minden nép, ,,bölcsességen,, Izráel ts az éIet és a viiág törvényeire

vonatkozó teljességgel gyakorlati, tapasztalaton a1apuló tudást értett. Az általunk
,,bölcsnek'', ,,bölcsességnek'' fordítotthéber szó jelentése elsősorban tapasztaltság.
szakértelem , így egy hajősé, egy fémmunkásé, egy politikai tanácsadó é stb.132 lzráel
bölcsessége igen sokrétű jelenség, amely jelentős változásokon ment keresztül- de
szinte minden, az élettel kapcsolatos elgondolására 1eller':rző, hogy a közvetien
tapasztalatból indul ki. Bármilyen kulturális szinten álljon is, az ernber minden-
kor azzaI a feladattal szembesül, hogy helytálljon az életben. Ehhez ismernie kel1
az éIetet, és nyitott szemmel szüntelenül azt kell kémlelnie, nem ismerhető-e fel
olykor-olykor a történéseL< zűrzavarában valamilyen törvényszerűség, valamilyen
rend.
A népek történelmének korai időszakában ez a folytonos megfigye7és természe-
tesen különösen eleven ' Az ember ekkor még nyitott és kész a befogadásra és a
tanulásra, semmiféle tantétel' semmiféle már dogmatizáIt tapasztalat nem telep-

,,De amit Isten mond, az a legkevésbé sem ad választ Jób panaszára, a legkevésbé sem kapcsolódik
131

hozzá. A Jóbnak adott valódi válasz nem más, mint Isten megjelenése, csakis az, hogy amitávoli volt.
közelivé vált, hogy nszemei látják*, hogy felismeri őt. Semmi magyarázat, semmi kiegyen.lítődés, ami
jogtalan volt, nem vált jogossá, az irtózat nem szelídült. Semmi más nem történt _ az ember újra meg.
hallotta Isten szólítását.,, M. Buber: An der Wende (1952), 106 k. p.
132
olyan egészen késői szöve6ek, mint a Jer !0,9i Ezs 40,20; Ez 27,\ 2Móz 31,6 (P) még szintén a
pasztalto, ,,szakavatott',, ,,rátermett,, jelentésben használják a jelzőt. ''ta-

330
 IZRÁIL ]AHVE SZÍNE ELŐTT

sz1krá természetestájékoződásra. Mindeztperszerövid idón belül bizonyos tom-

e
pultság és közömbösség váltja f.eI.Eza fajta bölcsesség egy id&enmeghaiározha-
tatlan korai időszakban kétségbvu|Izráelben is kitüntetett funkcióval rendelke-
zet.t, A világban megfigyelt törvényszerriségek rogzítése és tátgyiasítása azonban
a nyelven keresztül lehetséges' Méltán állították, hogy a nyelvi egybecsengés ré-
vén már az úgynev ezett,,ikerformulákkal,' ( F re un d-Fe i nd, Lei b -Leb en, Liebe-Leid )
fbarát-elienség, test-élet, szeretet-kín] is közvetlenül alkalmazható fogalmiság ala-
kult ki.133 olyan primitív kísérletek ezek, ameIyek bizonyos törvényszerűségek
megragadására és nyelvi rógatésére irányulnak. A héber nyelvben is számtalan ilyen
formula létezik. Ezek később azután fokozatosan irodalmi stíluseszközzé váItak,
és elveszítettékősi noétikus funkciójukat.13a Jelentősen magasabb rendű megisme.
rés fejeződik ki a példabeszédekben. Ezekben is felismert, ismételten igazo|ődőígaz-
ságok és tapasztalatok fogalmazódnak meg,135 s ezért formájukat tekintve rend-
szerint egyszerű megállapítások, ám a magától értetődően adődő intésséstilizált
forma sem ritka. ,,Gonoszoktól gonoszságered,, _ ezt a kijelentést ősi közmondás-
ként idézik ( 1 S ám 2 4,1, 4) . Kétségtelenülolyan törv ény szerűséget idéztek fel ebben,
amelyet az embernek szükségképpen figyelembe kell vennie. \Jgyanez igaz a kö-
vetkező kijelentésre is: ,,Ha jön a kevélység,jön a szégyen is.'' A mondatban meg-
jeienőhangzásbeli egybecsengés (i)i7 x:it ]i.ri N+ PéIdtI,2) újfent arra hívja fel a
figyelmet, mennyire kiemelkedő jelentősége volt a nyelvi megfogalmazásnak az
újonnan felismert igazságokkal kapcsolatbani azigazság csak nyelvi formája ré-
vén rögzül és válik érvényessé.13ó
Hogy mik is voltaképpen ezek a gnómák, azt a bennük jelentkező, az é\etbőI
merített és az é\et alapján megfogalmazott nagyszámú paradoxon tárja fel:

,,Van, aki bóven osztogat' mégis gyarapszik, más meg szűken m éri a járandőságot, mégis ínség-
be jut,, (PéId 77,24).

Itt csak a puSzta paradoxon fejeződil<ki, mindenfajta következtetés vagy tanul.

ság nélkül. Kétségkívülezekis rövid idón belülmegjelentek, ám eisőként sokkalta
alapvetóbb dolognak kellett végbemennie: a merő tényeket kellett rögzíteni'137
Ugyanez igaz arra a megállapításra is, mely szerint az összeomlást gőg e|őzi meg

133
A. Heusler: Die altgermanische Literatur (Handbuch der Literaturwissenschaft), 6ó. p.
l3a
Ezeket egybegyűjtötte J. Gabor, Der Urrhythmus im Alten Testamenl, BZaW 52, 7929..
135
Ezeknek a találó megfogalmazásoknak kétségkívülelsósorban az ósi és legkorábbi igazságszolgáItatás
területén lehetett sajátos funkciója. Vö' B. Gemser: The importance of the motive claise in o.T. Iau,, W
Suppl. Vol. I (1953), 50 kk. p.
,,, uÉEy szentencja tartalma csak megfogalmazása révén bármily primitív vagy bizarr is az _ válik je.
-
lentőssé. |. '.] Ez azt jelenti, hogy a szentencia olyan igazság, amelyet csak formája tesz érvényessZ.,,
W Preisendanz: Die Spruchform in der Lyrik des alten Coethe und ihreVorgeschichte seit Opitz, Heidelberger
Forschungen, 7952, 18. p.
137
A puszta tények megiíllapítása saiátosan önmagán túImutató tartalmat nye5 ha a megállapítás tár.
gyát Jahvéval hozzák összefüggésbe. ,,A szegérry és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő
Jahvétól kapla a szemeviIágát,, (Pé|d 29,13; vö. PéId 22,2) '

331
 IZMEL TORTENETI HACYOMANYAINAK TEOLOCIA]A

(Péld 16,18; 1'8,1'2), és még számos másikra. E számunkra egyszer(lnek tűnő mon-
dások megfogalmazását azonban öSszetett szellemi folyamatok előztékmeg.Egész
Sor azonos vagy hasonlő jellegű történés megfigyelésére volt szükség ahhoz, hogy
azokból fokozatosan bizonyos törvényszerűség megállapítása legyen lehetséges.
Herder ismerte fel a legvilágosabban azt a szeIlemi teljesítményt, amelyet e sza-
báIyszerűségek megragadása jelentett: ,,Senki se gondolja, hogy mindenki egyfor-
mán lát és érzéL<eI mindent!''138 Téved, aki azt hiszi, hogy a Eapasztalás eleve ma-
gában rejti az abból levonható következtetést, A tapasztalatok kusza anyagábőI
ki kell formálni az aranyérméket. A következő történt tehát, amint aztHerder pá-
ratlan módon megfogalmazta., az öSszetett és legkevésbé sem egyértelmrj tapasz-
talatok összességéből meg kellett ragadni ,,a legvilágosabb és Legk1fejezőbb mozza-
natot'', ,,a legvilágosabb tényezőtu.139 Sohasem értenénkmegezeket a szentenciá-
kat, ha nem feltételeznénk mögöttük egy oÍyan szel1emiséget, amely még teljesen
éIetszerű kérdésekettett FeI környezetével kapcsolatban. Ezek a kérdések pedigegy
olyan rejtett rendre irányultak, amelyet az ember az őt körülvevő történések zűr-
zavarábóI talán mégis kiolvashat. Ez a feladat pedig újra és,őjra megoldandó volt'
Minden új szituációban, valamely részteruIeten rendet kellett kiszorítani a káosz-
ból. Soha meg nem szűnő feladat voltt ez, éppú1y,amint az é\et is folytonosan
változott. Ezek a szentenciák noha számunkra olykor banalitásnak tűnő általános-
ságokat fejeznek ki, a kor embere számára viszont éppen az általános és általáno-
san érvényes igazságok felismerése volt a legfontosabb. Az efta;ta mondások egy
hosszú idő alatt kialakult tudás súlyával és rangjával rendelkeztek. Különösen so-
kat árulnak el, amint mondottuk, a paradox jelenségeket megragadó mondások. A
jóllakott ember a lépes mézet is eltapossa, de azéhes embernek még a keserű is édes
(PéId 27 ,n, a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri (PéId 25,1'5), aki szereti a fiát.
megfenyíti (P é\d 1'3,2 4 ; 23,1'3 k.), a hazu gságg aI szerzett \<eny ér édes, végül azon-
ban kaviccs aI l'esz td'e az ember szá1a (Péld 20,17) - eze\< mindenekelőtt, azaz
minden előfeltevéstől menteS egi1ed\ tapasztalatként, mellbev ágó és zavart támasz-
tó tények. Annál elégedettebb volt az ember, haIátszőIagképte1en történések vagr,
tények mögött ismét sikerüit kivennie valamiféle re;tett törvényszerűséget, Az
ember ilyenkor ismét útJát állta a káosznak. Ez a bölcsesség tehát kétségkívülnern
más, mint az éIet tisztázásának egészen alapvető formá1a. Nem tévedünk, ha el-
sődleges céljuknak nem a tanítást tekintjük' Ezeket a mondásokat ugyan rövid időn
belül összegyűjtotték, s a tanítók kezében lényeges Szerepet kaptak a tanítáSban.
ennek a Lötvényszerűségek Í.elÍedezéséreirányuló törekvésnek az eredete azonban
egy sokkal alapvetőbb területhez kötődik, eredményei pedig közvetlenül az éIet
biztonságának megőrzés ét, az ónfenntartást szolgáLták, szemben azokkal a terhes
következményekkel és következtetésekkel, amelyekre a tapasztalat kényszerít
bennünket.1a0 ,,Minden péLdabeszédben óvatosságra intenek a kútnál' de csak ha

|38
Spruch uud Bild bei den Morgenliindern (1792), Suphan Bd. 1ó' 10. p.
l39 I.m. Bd. 1ó' 3ó0. p.
Jolles: Einfache Formen, 1930, 767. p.
1a0

332
 IzRÁlL JAHVE SZÍNE ELOTT

már eltörött a korsó.',1a1 Helyesebb , ha azt, mondjuk, e szentenciák az élet művé-

szetét vagy Legalábbis valamifé|e é|etvezetési módszert igyekeznek kialakítani. A
késői bölcsek egy helyütt rendkívül érzé|4etesen akormányzás művészeteként be-
széltek a bölcsességről (ni)1nn, LXX rcupépuqosPéId 1,5), olyan művészetnek tart-
va azt| amely átvezet az éIet forgatagán. Léteznek-e általános szabáLyok( Lehetsé-
ges-e olyan törvényszerűségek Levezetése a történések, az emberi magatartás és az
emberek egészen különböző reakciói alapján, amelyek ismerete hasznos azé7et so-
ránlHogyankerülhetemel, hogykárt szenvedjekvalamiben, miként tartsamösSze
belső és kulső képességeimet, hogyan felelhetek meg mások igényeineki A szám-
talan tapasztalatot magukba sű,rítő szentenciák azo(<hoza tengerre kihelyezett jel-
zésekhezhasonlítanak, amelyek lehetővé teszik atájékoződást. Eles eImérő|tanús-
kodik Herder meg1egyzéSe: nem ,,ezekbő|,, a mondásokbólkell okulnunk, hanem
,,ezekkel,, a mondásokkal.
1a2

Herder és kivált Jolles kimutatták, hogy ezelqe a mondásokra nem kapcsolato-

kat kereső és következtetésekkel operáLó gondolkodás a jellemző. Csakis megálla-
pításokat tartalmaznak.1a3 Ha figyelembe vesszük, hogy minden nép nagy fárad-
sággal és nagy mrivészeEtelalakította kiezt a fajta bölcsességet, s hogy agnómákban
kiÍejeződő megismerés az emberi gondolkodás egyik legmagasabb rendri formája,
amely komoly fegyvert je|ent az élet valamely szellemi tartalmáért folytatott küz-
delemben,1aa ennek figyelembevételéveItehát az a benyomásunk támad, hogy az
ember két egészen különböző módon ragadhatja me1 azigazságot: rendszeres (fi-
|ozóÍiaivagy teológiai) és empirikus-gnómikus formában' Ezek kölcsönösen rászo-
rulnak eg7másra. A bölcsességben kifejezett igazság hiánya mellett az ernbert az a
veszéIy fenyegeti, hogy életidegen ideológiát alakít ki, sőt hogy annak elvakult
képviselőjévé válik. Az empirikus-gnómikus bölcsesség abbóla makacsul érvénye-
sített előzetes elképzelésból indul ki, hogy a dolgokban, a történésekben titokza-
tos rend rejllk; ez a dolgokból természetesen csak nagy türelemmel és egész sor
fájdalmas tapasztalat árán olvasható ki. Ez a rend pedig jót eredményez és igazsá-
gos. Ezt a rendet azonban jeIIemző módon nem rendszeres formában tárják fel,
vagyis a jelenségek és megfigyelések szövevényét nem vezetik vissza egy általános
rendezőe|vre, végképp nem egy o1yan formula felkutatásával, amely elég tág ah-
hoz, hogy átfogj a a jelenségek véghetetlenül sokszínű világát. Ez a Í1lozőfíai-rend-
szerező út sajátja. A gnómikus gondolkodás általvizsgált viiágot azonban, amint
Jolles megál|apítja, az elvont gondolkodás nem képes megragadni.1a5 A bölcsesség
törvényszerűségeket keresve ftirkészi a jelenségvilágot, de sohasem vonatkoztat el
a tapasztalástól. KönnyűszerreI szembeállíthatók egymással olyan mondások,
amelyek tartalma között közel sincs összhang, sőt amelyek olykor egyenesen el-

lar
folles: i. m. 159. p.
ra2
I. m. Bd. 15, 11. p.
folles: i. m. 163. p.
1a3

laa
R. Petsch: SpruchdichtungdesVolkes (1938), 105. p.
las
Jolles: i. m. 156. p.

CTT
 IZRÁEI TORTÉNETI IIACYoMÁNYAINAK TEoLóGIATA

az öSszhang hiánya a leggyako-

ak volna meg nagy gonddal egy
kel. Á bölcse sségezért attól sem
ndásokat Íoga|mazzon me8' anélktll hogy
feloldaná őket.
,,A tudós ember takarékoskodik beszédéve|,és aki értelmes, az higgadt lelkrí.
Még az ostobát is bölcsnek gondoljá( ha hallgat, és értelmesnek áit, aki csukva taÍtja a szá-
ját,' (Péld 17,27 k.).

felelj az ostobának a bolondságáhozlllően, mert magad is hasonló lesze]'hozzá|

"Ne
Ielelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy nle tarthassa magát bölcsnek'' (Péld
26,4 k.).146

A tapasztalatok tehát mindig kiigazíthatók, Iényegébenmindig tovább lehet fűz-

ni őket. Egy fílozófiai'rends'zer elméletileg lehet onÁag ában zár|,, azaz o|yan átfo-
gő, hog.y igazságtartalma elégségesnek névezhető. A bllcsesség mindig nyitott és
Lezáratlan; egészen más úton'kozelítímel azigazságot, s így xúigazíthátáságának
kérdéseis e8észen másként ál1, mint a Íi\ozőftá esetében' Átolcsessegre neÁ a fi-
Iozőfia exkluzív igazságfelfogása jellemző, ha ugyanis egy mondás liiigazít vala-
mit, nem egy másik mondás hamisságát bizonyítja, míndössze továbóvezet egy
másik törvényszerűséghez, amelyet csak idóközben ismertek fel. Ez a gondokő-
dás tehá.t i1labb egymástól függetlenül létező törvényszerűségeket sorakózt at egy.
más mellé.1a7
Mindebben félreismerhetetlenül - természetesen nem mindenütt azonos mér-
tékben - megnyilvánul valamiféle játékosság is. Ki ne érzéke\né,kivált az imént
érintett paradoxonokban, a megfogalmazások mögött ott rej1ő derűt, sőt időnkénti
vidámságot, amikor is az adott megfigyelés egészenhumor.os, kié\ezett formában
Eejeződlk ki.1a8 Ha ez a játékosság még szabaáabban valósulhat meg' ott va8yunk
a találós kérdésnél.A találós kérdésjátékossága tudvalevőle g azigaiságkitaIáasa-
hoz kötődik; játék ez komoly dolgokkal. Azigazságok efiajta élleplézésébenés

146

147

l:; Homo.ludens, 171kk p Vö. az igen ősi, Sámsonnak szegezetttalá]ós kérdés:

"'o,,,,"'s oroszlánnál erősebbl'' - (a szerálem) Bír 14,18. ,,Mi a méznél
édesebb,

334
 IZRÁIL JAHVE SZINE ELoTT

feltárásában a homo ludens a legősibb időktől fogva örömét lelte'149 A jelek szerint
kiváltképpen az ókori Kelet bölcsessége alakított ki kifinomult kultúrát a találós
kérdésekkelkapcsolatban. A Sába \<iráIynőjének Salamonnál tett látogatásáról és
az áItala feltett talá1ós kérdésekről szőIő elbeszélés ugyan 1őval az események után
keletkezett, minden további nélkül beleilleszkedik azonban abba a \<épbe, amely a
bölcsességi kultúra képviselői által gyakorolt kölcsönös cserét illetően elóttünk áll
(1Kir 10). A Biblia bölcsességi irodalmában noha csak egészen kevés kifejezett ta-
1álós kérdésfordul e7ő, ez önmagában nem sokat jelent, minthogy a szentenciák-
nak azt a gyakorlatát, hogy bizonyos tartalmakat metaforába öltöztetnek, szin-
tén e találós kérdésekkel összefüggésben ke11 látnunk. A szentenciák megfogalma-
zója ttt is művészi metaforába burkol olyasmit, amit mindenki jó1 tud.150

,'Ielhő és széI eső nélkü1:

tlyen az, aki meg nem adott ajándékkal dicsekszik'' (PéId 25 ,14) .

,,Ahogyan a kutya visszatér okádására,

úgy ismétli meg bolondságát az ostoba, (Pél'd26,1'1).

Aki e mondásokat hallgatja és követi gondolkodásuk fonalát, megpróbál elébe

vágni a beszéIőnek, hogy kihámozza aképszerű köntösből azt' amit ki akar fejez-
ni. Ezek a képek természetesen számos esetben egyszerű, színtelen metaforák;
másfelől sokkal inkább azt kell szárrrításba vennünk, hogy e képi formák voltakép-
peni csattanőját, magát a humoros elemet mi már nerr' érzékeljük olyan eIevenen.
,,olyan az ostoba nevetése, mint a töViS ropogása a fazék alatt', - ez a remekbe
szabott kép e szempontból szinte kivételnek számít (Préd 7 ,6),151
Ennek az összehasonlító kép\kiÍejezésmódnak azonban egy további jellegzetes-
sége is van. Miként ke1l megítélnünk az eső nélkuli felhőrő|és széIrőI meg a dicsekvő
emberről szóIő szentenciában szerepl'ő hasonlatot (PéId25,14)(Yalőszínű, hogy a
mondás szerzőjének a szemében eztöbb volt a szemléletesség cél1ábőI többé vagy
kevésbéesetlegesen megválasztott hasonlatnáI, vagyís valamiféle megfelelést álla-
pított meg két olyan jelenségközött, amelyek egészenmás síkon helyezkednek el.
Ismételten ezzel ta]'áIkozunk: a bölcsesség teljes józansággal, mindent Íe|jegyezve
vizsgálja az embert körbevevő világot. Később még szőt ejtünk arró1, milyen ko-
moly figyelmet szentelt a természeti jelenségeknek.

150
B. Gemser: Sprüche Salamos (HAD 3. p. ezzel kapcsolatban a Péld 10,13-ra és 73,|9-re utal' Igen szem-
léletes az az elbeszé|és, amelyben Dareiosz apródjai éjszaka találós kérdésekben mérik össze az ereji-
ket (Ezsdrás III. konyve 3). Sokkal több mindent feltárhatnánk apróÍétai irodalom alapos átvizsgálá.
sával, mindemellett itt is csak az Ez |7,2-vetkapcsolatban jelenik meg a találós kérdés,rejtvény (n1'n)
kifeiezés. De nem talányokban beszéL-e azEzs 8,5,amely ,,a csendesen folydogáló Sióahról'' tesz em-
lítéstl
,,Ezek (e mondások) tárg1.ukat képekkel megközelítő kiÍejezésmídjaa dolgok közvetlenül érzéke|he-
151

tő felszínét ragadja meg, nyomban kapcsolatba hozza azt valamely hasonló, de mélyebb taÍtalmúdo-
loggal, s így a világnak már kimondhatatlan alapjaihoz iut e|-, Petsch: i. m. 103 k. p.

JJJ
 lzRÁIL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoLócÁIÁ

,Az észairi szél esőt szül,

a suttogó nyelv pedig haragos arcot,, (PéId25,23)'
,,Ha elfogy a fa, kialszik a triz,
ha nincs rágalmazó, megszűnik aviszáIy,, (Péld26,20).
,,Vassal formálják a vasat'
és egyik ember formálja a másikat,' (PéId27,I7).|5,
,,Amilyen telhetetlen a halál és az e1múlás helye,
éppoly telhetetlen az emberi szem'' (Péld 27 ,20).
,,Aki szurokhoz ér, bemocskolja magát;
aki dölyfössel társul, kevélységetölt magára', (JSirák 13,1).

Ezek a tetszőlegesen tovább sorolható péIdák hasonlóságokat állapítanak meg

a ,,természeti'' folyamatok és az emberi élet történései között. Ezek a Szentenciák
tehát egymástól teljességgel eltérő rendeket vetnek egybeI amelyeken belül egészen
hasonló, és ezért egymás mellé állítható jelenségek figyelhetők meg. Arendező
értelem igyekszik a hasonlót a hasonlóval egybekapcsolni. A seol telhetet|enségé-
nek megemlítésével egy metőben természettudományos szám-mondással kapc so.
latban is találkozunk (Péld 30,15 k'). Ezek a szám-mondások a korábbi vélekedés-
sei ellentétben nem erkölcsi tanítást foglalnak magukban, hanem rejtélyes termé-
szeti jelenségek összekapcsolására irányuló kezdeti kísérletek.153 A Péld 30,75 ab
kk-ben például e1észen különböző, de egyképpen telhetetlen jelenségek szerepel-
nek, a Péld 30,24-benegészenkicsiny, de különösen,,bölcs,'állatok. A 30,18 k. szám-
mondása négy rejtéIyes jelenséget hoz kapcsolatba az ,,13t,, (1r-r) szóval (a sas útja
a levegőben , a kígyőé a földön, a hajóé a vízen és az ember útja a leánnyal). Ezek
szemlátomást mind olyan dolgok, amelyek problémát okoznak a racionális meg-
értésszámára. Valamiképpen azonban az elvont gondolkodásnak is ki kell igazod.
nia rajtuk, ezt pedig a rejtéIyes dolgok kategóriákba foglalásával érik el. Nagy nye-
reség, ha a egymás melléhe|yezhető két hasonló dolog, hiszen ekkor ezek a jelen-
ségek már nem olyan abszolút titokzatosak, mint önmagukban. A bölcses ségpedig
éppen ez., ez az emberi élet keretét képező világ racionális feltárására és rendezésé-
re irányuló eróteljes akarat, az emberi élet és a telmészeti 1elenségek terénvégbe-
menő történésekben megfigyelhető torvényszerűségekmegismerésénekés megha-
tározásánakvágya. A salamoni felvilágosodássalmegkezdődő átalakulást illetően
sajnálatos módon csak kevés szoveg ál1rendelkezésünkre, ahhoz azonban elegen-
dőekezek,hogy feItárjákazt anagyszabás,3váItozást, amelynek során olyan racio-
nális természetszemIéIet jött létre, amely a megfigyelhető dolgokat tudományos
felsorolásokban gyűjtötte egybe. Kétségkívüllzráelben is léteztek
''onomaszti-
konok,', olyan felsorolásszerű összeállítások, amelyek számos Íőnévegymásután-
jában felsorakoztatták az egész jelenségvilágot, kezdve az égtőI és a légköri jelen-
ségektől egészen a népekig és az állatokig. Minderre az utal, hogy egyes költemé-

152
A szöveg iavítása és fordítása Gemsert követi. Vö. továbbá PéId24,73i 26,1|.
153
A. Alt: Kleine Schriften zur Ceschichte des Volkes Israel, 11,90 kk. p.

336
 IZRATT]AHVE SZINE ELOTT

nyek egyéÍtelműen effajta, az általunk ismert egyiptomi onomasztikonoktól füg-

gő felsorolásokat követnek (Jób 38 kk.; 7so1t 1,4B; JSirák 431'tsa Egyáltalán nem
meglepő, hogy emellett, különösen a költészetben fennmaradt a hagyományos vi-
|ágszemléLet, s hogy az új felÍogásnak nem sikerült felvennie vele a versenyt. De
hogy milyen új lehetőségek tárultak fel ekkor, hogy milyen újszerűen beszéltek
ekkor a teremtésről , azt megfigyelhetjük Iób beszédének egyik részlete alapján:

,,Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet,

és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot4
Bőrbe és húsba öltöztetté1,
csontokkal és inakkal szőttéI át,, (Jób 10,10 k).

Micsoda realista és szenvtelen, a racionális természettudománynak megfelelő

módon ábrázolőd1k itt az ember kialakulása a folyékony spermából, s mennyire
patriarchális-szakrális jellegűnek tűnik ezzel szemben Mózes elsó könyve forrásai-
nak (J ésP) ábrázolása! Mindez rendkívülmodernnek hat, s a maga korában az is
volt. Akkor Sem téVedünk, ha úgy véljük, ez a racionális megismerésívágy csak a
képzett, tanult felső körökben jelentkezett. ]óllehet kétségkívrilegy racionális ala-
pokon kibontakozó tudományos szemléletmóddal állunk szemben itt, rendkívül
fontos, hogy tisztán lássuk, Izráel nem ismerte sem a mi ,,teÍmészet,,szavunkat,
sem a görögök ,,kozmosz,, fogalmát. A világ IzráeI szemében nem sziIárd és har-
monikus, rend szervezte egész volt, amely magában foglal minden|éLezőt, szer-
vest és szervetlent egyaránt, s amely olyannyira egész, hogy végső megh atározást
adó alapelvét (tÍpxi) lehetne kutatni. Ezért a legnagyobb óvatossággal kell hasz-
nálnunk a magunk ,,természet,' fogalmát (,,természeti zsoltárokról'' pedig végképp
ne beszéljünk), ami persze időnként aligha elkerülhető. De ha a zsidók nem ren-
delkeztek eleve a természet fogalmával (ami persze nehezen elképzelhetQ, akkor
a világ a szemükben mérhetetlen, határtalan valóság volt, és sokkal kevésbényúj-
tott védelmet számukra azza| szemben valamely közvetlenül alkalmazható fogal-
mi készlet, mintsem gondolnánk.155 Ismeretes, mennyire problémás volt a zsidók
számára az elvont fogalmak kialakítása. De képzeljük csak el, milyen is az, amikor
a mi jó1használható elvont fogalmaink nélktil kell szellemileg szembesülni és szá-
mot Vetni a világgal! A ,,világ,, Izráel szemében egyébkéntis inkább történés, mint-

15a
V Rad, W Suppl' Vol. II, 1955, 293 kk. A JSirák 39,26 azokat az ,,alapanyagokat'' gyújti össze, ame-
lyekre az ember biológiai életénekszüksége val: víz, tűz, vas, só, bűza, Eei, rrréz, bor, olaj, ruhanemrí-
Az |zráe| számára mérvadóvá vált egyiptomi felsorolás.tudományról vö' A' H. Gardiner: Ancien!
Egyptian Onomaslica, 1947. A hasonló sumér-babilóniai tudományról vö. W v. Soden: ,,Leistung und
Crenze sumerischer und babylonischer Wissenschaft", Dre Welt als Geschichte, 1936,411 kk. p. ,,A meg-
számolás, a kiszámolás és a felsorolás a gondolati tájékozódás eszközeí. [...] A felosztásokra és me.
moriterekre alapuló oktatás miatt (a középkorban) nagy népszerriségnek örvendtek a szám.mondá.
sok. Pellai Paulinus megadta a tudatlanság tíz ielét' Az egpk illemkódex szerzőiének tudomása volt
arról, hogy már a böIcs Thálész felvéste a római kolosszusra a hét illendő és hét illetlen magatartásfor.
mát.n E. R. Curtius: Europiiische Líteratur und lateinisches Mittelalter (7954,), 499. p.
l55
L' Köhler: Der hebriiische Mensch (7953), 778. p.

őT/
 IZRÁEI TORTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEoIÓCIATA

sem statikus lét volt' Minthogy nem volt lehetősége arra,hogy alényegre irányu-
ló gondolkodás révénszellemi képet alkosson magának errő|a történésről, azegyes
jelenségeket kellett vizsgálnia és kutatnia, hogy ilyképpen ismerje meg e történés
külső dimenziőját, már amennyire az egyáltaIán megfejthető. De Izráe| körében
Sosem jelent meg a változhatatlan törvények meghatározta kozmoszról kialaki
tott elképzelés.15ó Ahhoz túlságosan is titokzatosnak érezte ezt az életétmagában
foglaló történést, és túl szilárd volt benne a gondolat, hogy azJahve cselekvésének
a területe. A ,,vtIág,, - kissé kiélezett fogalmazással - |ahve létben fenntartó cse-
lekvése volt számára, amelyet illetően a rendkívüli nem volt csodálatosabb a meg-
figyelt rendnél. Ez azonban azt jelenti, hogy amit lzráel akörnyező világból kiol.
Vasott' végső soron hittel szemléit törvényszerűségek összessége volt. E ponton nem
azúgysző|ván egzakt tapasztalás nyilatkozik meg (már ha létezik egyáltalán ilyes-
mi). Mindenképpen léteznie kell rendnek a dolgokban - ebben a konokul fenntar-
tott előzetes elképzelésben már valamiféle hit rejlett, amely tisztában van azzaI'
hogy Istennek a világot fenntartó és irányító tevékenysége mélységesen titokza-
tos. Ezek a szentenciák olyan emberek közösségéról tanúskodnak, akiknek szemé-
lyes élete még szervesen a környező viIág történéséhez kötődött. Míg a modern
ember személyes élete nagymértékben elszakadt a világtól, és azzaI szemben a
különbözés és az ídegenség érzésehatározza meg' a zsidó ember űgy érezte, sok-
kal személyesebb kapcsolatban van a világgal. A világ törvényszerűségel' r'rrég szóI-
takhozzá, sőt nyitottak voltak irányában és tőle függően meg is változhattak. Az
a történés, amelybe éIete ágyazódott, önnönmagának és tettei milyenségének
megfelelően viszonyult hozzá, Kész volt áldást és segítségetnyújtva megnyilvá-
nulni számára, de büntetéssel is sújthatta.

,,ÁJ<i (másnak) vermet ás, beleesik,

és aki követ dob el, arra esik vissza,' (PéId26,27).

A modern világlátásban nyomát sem találjuk ennek a vallási-erkölcsi dimenzió

és a világ külsó torténéseiközött fennálló kapcsolatnak' A kor embere azonban
határozottan hitt benne, és bölcsnek tartotta' hogy éIetvezetésétezen összefüg-
gések ismeretében alakítsa ki'

15ó
,,A görögök nem széteső és önálló elemekre bomló valóságként tapasztalták meg a világot, amint az a
primitív céltudatos gondolkodás létezéshajtőerejéneksaiátja. RészÜk volt az a csodá.
és az ösztönös
latos adomány, hogy mindent egészkénrés az egészet szem elótt tartva láthattak. Az ellentétet sem
elviselhetetlen ellentmondásként éltékmeg, ellenkezőleg, a szembenállásban olyan egymáshoz tarto.
zó pólusokat fedeztek fel, amelyek között minden esetben valami egész mozog. Az ellentét a világ eg1.
ségétígazolta számukra. A világot pedig olyannyira egésznek érzéke|ték,hogy tigy látták, a legszebb
teliesség éppen az egymásnak feszülő erők alkotta szerkezetben jön létre, egy épÜlet, egy kép vagy ep'
költemény esetében is. Az ilyen egymásnak feszülő erők összefogta szerkezet neve a csodálatos nhar-
mónian - olyan sző ez, ame|y a mindennapos használat során sajnos olyannyira megkopott, hogy több.
nyire merő kiegyenlítettségetértenek raj ta, és már szinte senkinek nem j utnak eszébe a mögötte rejló
feszÜltségek és az a teljesítmény, amelyet megkövetel.'' W Schadenwaldt: Sophokles und das Lei;
(Potsdamer Vortrlige IY, 7947, 30. p.).

338
 IZRÁBL ]AHVE SZÍNE EtŐlT

Izráel van értelme tárgya\ni,ha akIfejezést olyan tágan

értelmez olt' A bölcsességi gondolkodási Izráe| őgyeteÁes
emberi v [ölcsesség az éleiegészéve|f'ogla\ko=oíí,az é|et
valamennyi területén érvényesülniekellett. Beláthatitlanulkáro"s vo\t az,'hogy az
ószövetségi bölcsességet többé vagy kevésbéegy önálló teológiai iskola alko]tásá-
nak tartották.157
A bölcsesség tehát nem volt más, mint annak ismerete, hogy a dolgok mé\yén
rend uralkodik, amely csendben és gyakran észrevétlenül egye-Ásúly rriegtereÁté-
sén munkálkodik. Az embernek azonban képesnek kell lennie arra,.hogf várakoz-
zon rá, és arra is, hogy meglássa. Ezt a Ía1ta bölcsességet bizonyosfaj tá alázat jel-
lemzi. Kibontakoz ását a tényleges dolgok, elsősorban a]z emberiiratárok szem előtt
tartása határozza meg. A tényeknek mindig nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint
az eIméLeteknek. Ha valaki bölcs, az tehát éppen séggel.'"..' hogy bölcs-
nek tartja magát. Aki bölcsnek tartja magát, qp"n az"'i1"l"nti,
ostoba, áa' .,..
^.
nyitott, aki tulajdon képességeiben bízik (Pé\d 26,1i;28,26). Az ostobasá "ti g azok-
nak a törvényszerűségekn9k a me8vetése, áthágása vagy féireismerése, arielyek-
nek a bölcs aláveti magát. Az ostoba nincs tudai ában íbeszéddel járő ieszélynek
(PéLd 10,I4; 78,2.6;29,20), s kivált nem a meggondolatlan, hirtelen cselekvéssel
járónak (PéId 1'2,16; 14,17.29;29,11)' Az
,,ostoba'' szó nem egy sajátos intellektuá-
lis fogyatékosságra Vonatkozik; sőt egyá\talán inkább a .'Jí"k,,éssel, semmint a
megismeréssel áll kapcsolatban. Az ostobasá g az embet életének kozéppontjában
uralkodó összhang hiánya, ame is jálent-
kezik, hogy azember nincs töb smeri fel
azokat a törvényszerűségeket, az eIső-
sorban meggondolatlanságot és gőgötvon maga ugjn.158
Iejtegetéseinkben alapvető kérdéssel foglalkoztunk, hogy
miként kell értelmez entenciákat, vagyis áiialánosságb^" íi-
zal,hogy miben is á1l sajátos mivo[á, s hogy milyá jeilegű
az a tárgy, amelyre ir kozik. Mindennek során nem vált vi-
lágossá, hogy mi is a
1es közmondás és az irodalmi szentencia
között, valamint az s az életmely területén rendelkezett funk-
cióval, mivelhogy az irodalmi szentencia célja is az élet biztonságának kialakítá-
sa, és arra töreks rendek és tényázerűjelenségek
alapján alakítsa. t az a körny őzet, amelybei az
ember az é|ette1 ttával szembesült. Cíakúgy, miní rgyrp-
tomban, a bölcsességetIzráe|benis az udvaron beltil kezdtékmrive.-líi.A ieleüsze-
rint kialakulása után kevéssel a jeruzsá\emi udvar is részévéváIt azáltalános kul-
turális vetélkedésnekés cserének, hiszen a bölcsességet kiemelkedő kulturális ér-

|57
Ezért s több helytitt visszakö.
szönn t .
Jesaia unter den.Weisen,
T'LZ
:

' III 192 kk' P'

rsa
W Ca

339
 IZRÁEL TÖMÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEoI-ŐGIÁTA

téknek tekintették, ameiynek művelése és előmozdítása elsósorban a királyok fel-

adata volt. A bölcsességLényegében a népek és vallások közös java volt. Izráelis
annak tartotta' hiszen Salamon bölcsességét minden további nélkül más népek
bölcsességévelhasonlítja össze (1Kir5,1ók.). (Mely egyéb tenileten is vethette volna
egybelzrád, ilyen természetesen az á|tala birtokolt igazságot más népek igazságá-
val!) Három területról áramlott belzráeIbe más népek bölcsességi kultúrája: a dél-
keletre élő edomita és óarab törzsek felől, Babilóniából és mindenekelőtt Egyiptom-
ból'159 Különösen a vonatkozó egyiptomi irodalomból látható, hogy a bölcsesség
nagy szeÍepet játszott az új hivatalnokréteg képzésében.Valamennyi nagy bölcses-
ségi könyvet egy mester tanítványáhozintézett tanításának formájába foglalták,
olykor pedig a kiráIy tanítja bennük fiát, a trónörököst. A kifejtett tanítások en-
nek megfelelően szinte kizátő|agintőbeszédekből állnak, és elsősorban a hivatal-
noknak feletteseivel és alárendeltjeivel szemben tanúsítandó magatartásárő1tár-
gyalnak, óva intenek a mértéktelenélvezetektől, s önuralomra és kiváltképpen az
okos beszédreigyekeznek ránevelni aztfjút. E ponton azonban nyomban szembe-
ötlő különbség mutatkozIk az egyiptomi és azizráeli bölcsesség között: azizráeli
bölcsesség megközelítőleg sem kötődik oly szorosan a társadalmihelyzethez és a
hivatalnokok világához.1@ Ez a különbség jelen van azizráe\i bölcsesség belső szer-
kezetében is, minthogy amíg az egyiptomi bolcsesség stílusát didaktikai célkitű-
zésénekmegfelelően szinte \<tzárőIag azintőbeszédha:ározza meg, az izráeli bö1-
csességben a kijelentő-állító szentenciából, vagyis a voltaképpeni közmondáslé-
nyegi formájából van a legtöbb. Valójában már egy felszínes áttekintésbó'lis kitűnik.
hogy a bibliai PéIdabeszédek könyvébe egész sor népi közmondást vettek f.el, ez
pedig azt jelenti, hogy az általános emberi a maga alapvető tapasztalataival sok-
kalátfogóbban nyilatkozik meg benne, túlminden társadalmi korláton' Mindamel-
lett a korai mondás-gyr3jteményeket (Péld 10-29) - akirálryra, azudvari viselke-
désre stb. vonatkozó mondásokathozz,ájuk illesztve - kétségkívülátszerkesztet-
ték a jeruzsálemi királyi udvarban,161 Iw azonban az is igen valószínű, hogy itt
ezeket is - amint azEgyiptomban általános volt _ felhasználták az új hivatalnok-
réteg neveléséreés képzésére.Izráelben is nagy gondot fordítottak a jó családból
származő if;ak képzésére.Az udvaronc áItal az ifjú Dáviddal kapcsolatban dicsért
képességekszemléletes képet nyújtanak azokról a adottságokról, amelyeket álta-
lában - legalábbis az eIbeszéÍő - elvártak egy jőIképzett ifjútól (1Sám 1ó,18 k.).
Daliás termetűnek kellett lennie, értenie kellett a fegyverÍorgatáshoz, tudnia kel-
lett lantot pengetni, és jó1 forgatni a szót (r;1 1i:;). Ennélfogva egyáltalán nem
lehetett olyan könnyű azudvarban a király közvetlen szo|gáIatára felvételt nyer-

159
Az edomita bölcsességről szót eit Jet 49,7; Abd 8; 1 Kir 5,10, a babilóniairól Jer 50,35; 57,57; az egyiy
tomiról 1Kir 5,10. APé|d22,|7-23,11 szakasz csekély változtatásokkal közvetlenÜl az egyiptom)
Amenemope bölcsességi könyvébőI származik. A részleteket illetően lásd Cemser e helyet illetően.
|60
lzráe| semmilyen formában nem dolgozott ki hivatásetikát az udvaroncok, a polgárok vagy bármeh'
egyéb társadalmi éteg számára. J. Hempel: Das Ethos des AT (7938), 733. p.
ló1 Effajta egyértelmúen udvari mondások: Péld, 14,28'35; |6,72; 79,12;20,2.8.26.28;21.,1;23,3;24,21:
25,3i 29,4.12.74.26.

340
 IZRÁil]AHVE SZÍNE ELóTT

ni. E feladatra csak különösen rátermetteket választottak ki (Pé|d 22,29), mivel

Salamontól Íogva azizráeli államszervezet is bonyolulttá vá|t, egy diplomáciai
szolgálatban álló tisztviselőnek pedig sokrétű képességekkel kellett rendelkeznie.
Ismernie kellett más népek nyelvét, mindenekelőtt pedig a maga feladatkörén be-
lü1 kellett szakavatottnak lennie, azaz| akor |<tÍejezésével,tanácsot kellett tudnia
adni a királynak (Pé|d1'5,22;20,8;Tőb 4,18). Amint az,,ige,,a prófétáknak és a
,,jövendölés'' a papoknak, ú8y a bölcsnek a ,,tanács,,volt hivatásához kötődő tulaj-
donképpeni megnyilatkozási formája (Jer 18,18). Ez a tanácsadás minden esetben
politikai ügyel<hez kapcsolódott, s az udvari hivatalnoknak valójában ilyenkor
kellett helyt állnia. Ahhoz, hogy egy hivatalnok tanácsot tudjon adni, nem volt
elég, ho gy s zakava to tt Iegy en, b eszéLnie is kellett, s mondaniv alőj át tetszet ős s za-
vakkal, meggyőzően kellett előadnia. Az egyiptomi nevelés minden egyéb e|sajá-
títandó képességÍöIéhelyezte annak a művészetét, aki emelkedettbeszédévelké-
pes uralni egy he|yzetet. Az iskolai nevelésnek feltehetően ez volt a legfőbb cél-
ja.1ó2 Ha áttekintjük a bibliai PéIdabeszédek könyvében található, a helyes beszédrőI
és a helyes hallgatásról szóló rendkíviI nagyszámú szentenciát, láthatjuk, mily
fogékonyan tette magáéválzráe| is az ókori Kelet e kifinomult retorikai kultúrá-
ját. Aligha értékeltéktöbbre bárhol másutt a megfelelő időpontban kimondott
megfelelő szó kultúráját, a ,,kedvesbeszéd,, (opi 'tpl PéId 16,24) mllvészetét. Az
ószövetségi történeti irodalomban több példát is találhatunk erre a fajtabeszédre
(1'Mőz24,34 kk';44,18 kk.; 2Sám 74,5 kk.); mindezekkőzúLazonban nagymér-
tékben kiemelkedik az Absolonnak tanácsokat adó, egymással versengő beszédek
remekbeszabott egymásutánja. Itt valóban látható, mit is jelent tanácsot adni a
magas politika valamely kérdésében(2Sám 17,1, kk.).
Ekképpen tehát a magasabb társadalmi rétegek körében Izráelbenis é\t egy
nevelési eszmény, hiszen ez az eredetileg bizonyára meglehetősen szrjk fttegre
korlátoződő bölcsesség az egészre irányult, az egész ember kiformálására. Ezt ille-
tően egy teljességgel meghatározott emberképből indult ki - arról az emberrőI van
sző, aki a megfelelő idóben hallgat, s akit az óegyiptomi irodalomból már isme-
rünk.163 Eszményképe a ,higgadt ember'' (nlr rp PéLd 17,27), aki az,,indulatossal',
szemben (npn u'x Péld 15,18; 22,24) megzabolázza indulatait és ösztöneit, a ,sze-

16,
Vö' péIdául P é|d 23,9 ; 2 5,9 .1'1'.75 ; 26,4 sk; 27,L7 i 29,20.
1ó3
H. Brunner, in Agyptiologie (Handbuch d. orientalistile), 7952, 96. p. Az ahéber szó, ame|y tobbé-ke-
vésbémegfelel annak, amit képzésen értünk, a rgm kife|ezés. Alapjelentése ,Íertyítés,, és ebben az ér-
telemben elófordul a Példabeszédek könyvében is (Pé|d |3,24; 22,|5;23,|3). Emellett azonban a szó
használatos átvitt értelemben is, például ,,neveléso, ,,okítás" értelemben. Ebben az esetben a szó tehát
nem a fenyítést, hanem annak hatását jelöli (Jer 5,3;7,28;77,23;32,33;35,13). A Példabeszédek köny.
vének néhány szakaszában ettőI is messzebb távolodik a nyelvhasználat, amikor is a fogalomhoz már
nem tartozik hozzá abintetés, a bántalmazás háttere. Az ember ,,hallgat', a '.]pm.ra (Pé|d 19,27), ,sem-
mibe veszin azt (Pé|d 13,78; 15,32). A23,23-ban a ]oln azonos jelentésű a n1l-val és a irprqr-val. A Péld
79,20-ban azonos jelentésűként áll az ny! mellett. APé|d 70,17; I2,L; L3,78;15,5.32 helyeken párhu-
zamos a n])in.tal, amelyet helyesebb ,Íígye|meztetésn-sel,mint,,feddésn-sel fordítani. A nyelvhaszná-
|at ezért rokon vonásokat mutat a görög traóeiahasználatával, amellyel Aiszkhülosz még a gyerme.
kek fenyítését|elöli, de amely később a szofistáknál a testi és lelki kiformrÁltság foglalatává vrílik. W
Jaeger: Paideia I.,364. p.

341
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEOLóGIÁ]A

Iíd szív,, (xlrB :? PéId 14,30; vö. 15,4), a ,,türelmes ember'' (PéÍd1'4,29), aki a ,,rö-
vidlelkűvel'' (nll .tsi2 PéId14,29) ellentétbennemhagyja,how minden rendeze:-
len jelenség megszabja, mit tegyen. Ez a nevelési eszmény döntő pontokon rokon
a görögök egyes alapelveivel, különösen a mértéktartás, a auQpooúu7, a Qpóur1aLg
alapkövetelményével,,,a kor hozta dolgok helyes megismerésének'' kívánalmával
(DornseifQ, amelyek már az archaikus nemességi erkölcs (Pindarosz) számárais
mérvadóak voItak.164 De rokon vonásokat mutat a középkori máze eszménvével
is. A teljes egészében bölcsességi műnek tekinthető JazséÍ+orténetcsodálatós tö-
kéletességben mutatja be ezt az emberképet. Jelenetről jeienetre egy olyan ifjúrói
rajzoIképet, aki fegyelem, szerénység, tudás, önuralom és istenfélelem révén(1'Mőz
42,1'8) egészlényétnemessé formálta, és aki jó és rossz sorban egyaránt u1yanaz
marad. A fáraóval szemben éles elméjű tanácsadónak bizonyul, testvéreivel Szem-
ben késedelmes a szólásra, akiúrrálesztermészetes felindulásán, s aki végül ,,min-
den hűtlenséget eltakar a Szeretettel" (Péld 1,0,1,2),
EzzeI a nevelési feladattal a bölcsesség újszerű céIt tűzöttk:, Azegyértelmű, hogy
ezmár más volt, mint a népi közmondásokban k1fe1eződő, fentebb említett ter-
mészetes bölcsesség. Noha ebben azúj, ariszlokratikus formájában is az, ami mindig
is volt, azazkísérletaz él..et biztonságának megteremtésére és az é\etre vonatkozó
világos kép kialakít ására egész SoÍ tapasztalat alapján, mindamellett ez a bölcses-
ség egyÍelől az éIet szűkebb területével toglalkozik, a népesség szociális szemPont-
ból magasabban á1ló rétegénekvilágáva1, annak minden sajátos problémájávaI
együtt (a tulajdon, a jőhír és státus megőrzése), másfelől céLkitűzése is módosult.
Már nem azemberiéIetkeretétalkotó áltaiános,legalapvetó.bb törvényszerűségek
kifürkészéséretörekszik, hanem a nevelés kérdésefelé fordul, s ennélfogva sokkal
közvetlenebbül tanító cé7zau3váváIt. Azószövetségi bölcsesség jelenségénekmeg-
értéseSzempontjából jelentős, hogy megkülönböztessük egymástól a természetes,
törvényszerűségeket kutató és a tanító céIzaLú,neveló bölcsességet . Azt persze
nehéz eldönteni, hogy egy-egy mondás a bölcsesség e két formája közül melyik
körébe sorolható. Ezt a besorolást csak tovább nehezíti, hogy a mondásokat önál.
Iő gyíjteményekbe rendező redakcióra eleve a didaktikai nézőpont volt jellemző.
EzzeI azonban kétségkívüla népi mondások nagy részétis felhasználták a nevelés
céI1ára'Ha ezígy van, világosan kell látnunk, hogy itt e mondások sajátos, másod-
lagos alkalmazásárő)'vanszó. Am éppen ezáltalbontakoáatott ki ez a neveiés ilyen
széles alapokon; a társadalmi helyzethez kötődő megfontolásokban ismételten
feltűnik az egyetemes emberi tartalom.
E helyütt lehetetlen számba vennünk az emberi együttélésvalamennyi olyan
területét, amelyekre ezek a rendezett életre intő ú|mutatások vonatkoznak. Az
ember akkor kezd valóban emberré válni, ha megtanul illemtudóan étkezni, a böl-
csességi tanítók ezért étkezésiszabályok kazlésétőlsem riadnak vissza (PéId23,1';
iSirák 31,I2 kk.). Az emberré válás pedig akkor ér végéhez, amikor cselekvése és
önnönmaga kiterjesztéséneksorán az ember Isten által felállított határokba ütkö-

lóa
E' Schwartz: Die Ethik der Criechen (1951),52 kk., 230' p.

342
 IZRÁI'L ]AHVE szÍNE ELórr

zik. E határok pontos megrajzoiása _ amint azt akésőbbiekben közelebbről is

megvilágítjuk - a bölcsességi nevelés egyik legproblémásabb feladata volt. Mind-
amellett.teljes9égqe'l elhibázott lenne, ha,3gyvélnénk, a bölcsességi tanítók a legfel-
színesebb kérdésekből kiindulva ú'gy nevelték az embert, how fokozatosan eljus-
son Istenhez, azaz a hitre és a kijelentés ismeretér".ÉppazelhenkezőjérőIvansző:
e nevelésf<iindulópontja Istennek, Isten kijelentésénekés parancsolatainak isme-
rcte. Az Ur félelme, vagyis az engedelmesség az isteni akaratnak
- ez akezdete a
bölcsességnek (Péld 1',7;9,1'0;15,33;Zsolt 111,10). Akit a bölcsességre tanítottak,
tagja volt a kultuszközösségnek, éIetéreszámos kultikus előírásvolt hltássa7, anagy
zarándokünnepek alkalmával a templomban halotta Jahve parancsolatot adő vagy
vigasztaló hangját; életének kultikus szempontból történő rendezése pedig min-
denestől kívül állt a bölcsességi tanítók feladatkörén . De \étezett még egy olyan
átfogő terület, amely érintetlen maradt, amelyet a kultusz nem rendezett egy o\yan
,
terület, amelyet illetően nem szolgálhattak útmutatással sem a hitva[íóertckc
megtartóztatási előírásként funkcionáló apodiktikus parancsolatok, még kevésbé
a kondicionális jog, mivel az embernek nem nyújthatott segítségetsemÁiféle ab-
szolút parancsolat sem (legfeljebb valamiféle rettenetes torványkázuisztika), mégis
na.pról napra egész sor döntést kellett hoznia. A legszokványosabb hétkoznapú-
ról van sző, ameIy'ek során nem csak gyilkosság, házasságtör és vagy tolvajlás tör-
tént, hanem amelyeket más jellegrí kérdésektöltöttek meg. Ilyeí kérdésekmár
akkor is felvetődtek, ha valaki a legegyszerűbb formában kápciolatba került má-
sokkal, eszesselvagy ostobával, idegenne|vagy tolakodóval, de mindeneke!őtt ha
nőkkel. De azt'is meg kellett tanulni, miként bánjon azember apénzzel,a testével
é1 ami a legnehezebb, a nye7vével, amelynek hatalmában Van élet és halál (Péld
I82I) Egy-"gy nap egész sor effajta és hasonló kérdésthozott, s egészsor döntés-
rekényszerítetteazt, aki nem akart csak (:gy éIníbele a világbalE ponton akar
segítséget nyújtani a bölcsességi tanító az ifjúnak abban, miként lehet ura erejé-
nek és képességeinek, s miként őrizheti meg emberségét.Nem isteni parancsoÍa-
tokat állított e7é, erre nem volt felhatalmazva, hiszen útmutatásait |ényegébena
tapasztalatbő1vezette le. Az ifjúnak tehát csak ,,tanácsokkal', (ns:l) siethetótt
gítségére.Igyilyen tanács nem követelt engedelmességet, meg kellett vizsgálnia " '.-
és meg kellett ítéInieannak, akinek a szemét feltárni próbáltaf akinek a dontését
megkönnyíteni igyekezett.1ű Ez a nevelésre tett, a hitet, a kultuszt és a parancso-
latok ismeretét alapul vévő kísérletnagyban eltér egyes mai pedagó giai éIképzelé-
nem tör^u8yanis nagy erőve|az ember megváltásárá. rlÉnkezol"g, .'".
.se.ktől'
képvisel semmiféle megmerevedett, éietidegen tanítást, bámulatos módon-képes
arra,hogy minden illúziőtőI mentesen a tényleges valóság alapján tá1ékoződjon.
Minthogy csakis a lehetőségek határán belül mozog , hatáÁzottá.' je\tégű,
olykor pedig egyenesen opportunista. '."íi't"
Miután kimutattuk, hogyan viszonyul a bölcsesség a kultusz világához és a
kijelentéshez, szőt ejthetünk végül a bölcsesség teológiai jelentőségérő] is. Erre a

1ó5
Zimmerli: i. m. 182 kk. p.

343
 IZMEL TORTENETI HACYOMANYAINAK TEOLOCIA]A

kérdésresokkal könnyebben váIaszt adhatnánk, ha nem akadályoznának bennün-

ket azeddigi kutatás egyes régikeletű és meglehetősen elfogadottá Vált ítéletei.Tú1
elhamarkodottan és túlságosan közvetlenül kezdték vizsgálni a bölcsesség teoló-
giai tartalmát. A történeti könyvekhez, a parancsolatokhoz, a prófétákhoz és a
zsoltárokhoz mérve vízsgáIták teológiájának mibenlétét, s mivei a kije1entéseinek
a1apjául szolgálő teológia hasonlíthatatlanu1 korlátozo!tabbnak bizonyult, teoló-
giai tematikája pedig sokkal egysíkúbbnak,s minthogy az ősi isteni parancsolatok
szemléletévelellentétben az embert és az ember kérdéseit helyezte a középpont-
ba, eg5rértelműnek tűnt a következtetés: a bölcsességben eróteljesen szekularizá.
1ódott és saját Iábára á11ó hit nyilatkozik meg; bizonyos tekintetben már számos
veszéIy fenyegette határjelensé grőI, teoLőgiai szempontbőI IzráeI hanyatlásáró1
tanúskodó szellemiségről van szó' Bízonyos ideig tarthatta magát ez az ész erejé-
ben bizakodó hit, de csak idó kérdése volt, hogy e kiüresedett hitben Felüsse fejét a
szkepszis, sőt a kétségbeesés.Ez azeIL<épzelés azonban tökéletesen elhlbázza aböI-
csesség mibenlétét. A bölcsesség egyáItalán nem vizsgálhatő az izráe\i hit és kul-
tuszlényegi tartalmaira való tekintettel, minthogy arra nem volt hivatott, hogy
ezekrőIbeszé7jen, és ezeket rr'agyarázza,Izráel éIetébenviszonylag korlátozott
funkciót töltött be: az emberi életet hordoző és szem előtt tartandó külső és belsó
törvényszerűségek meghatározása és vizsgálata volt a célja. Ennélfogva sokkal
helyesebb az akérdés,nem tanúskodik-e inkább egy még kötött és önmagában
biztos hítrőI az, hogy a bölcsesség a maga területén csupán rendkívül kevés kér-
dést érintő teológiai kijelentéseket tett' s intéseit és tanácsait szintén nenr.r egysze-
rűen a meg\'évő,,törvényből,' vezette Ie'1ó6 Abból tehát, hogy a bölcsesség rendkí-
vül kevés témát érint, inkább a ku1tusz víIágáhozvalő pozitív viszonyulásra kö-
vetkeztethetünk'16i A hit köréb e vágő kérdések nemigen jelennek meg számára
A böIcsesség azészalapján tá1ékoződIk, alegegyszerűbb, egészségesemberi ész al'ap-
ján, az észnek, nem a hitnek kell megvizsgálnia és elismernie, hogy a kevélységet
bukás követi, hogy jobb a zöIdség, ha szeretet uralkodik, mint az ökör gyűlölet
mellett, hogy a hazugsággal szerzeLt kenyér kaviccsá válik a szájban stb. A bölcsek
nem csoportosították az áItaluk felismert Lörvényszerűségeket az é\et küiönbözó
területei szerint (a ,,természet,' területén, a politikai-nyi1vános életben, a nevelés
terén stb. szeÍzett tapasztalatok), sőt még a hasznosság SzempontjábőI és az er-
kölcsi értelemben vett jót sem különböztették meg. Ez utóbbit az az egész őkor-
ban mélyen gyökerező meggyőződés magyarázza, mely szerin! ami 1ó, az mindig
hasznos is. Aki álnokságot vet, álnokságot is arat (PéId22,8). Aki feddhetetlenü.
é1, biztonságban é1, de aki görbe úton jár, az kitudódik ró1a (Péld 10'9). E mé1ysé-

Í66
A tóra, micvá és dábár szavak felbukkannak olykor ugyan, ,,telies bizonyossággal kirnutatható azon-
ban, hogy aPéÍdabeszédekkönyvében az említett kifejezések sosem rendelkeznek a törvénnyel kap.
csolatos jelentéssel (törvény, parancsolat), hanem minden esetben a bolcsességgel kapcsolatos ielen.
tésük van (útmutatás, tanács),,' Fichtner: Die aItorientalische.W.eisheit in ihrer israelitisch-jüdischer.
Ausprtigung 1933, 83. p.
167
Hogy milyen az a bölcsesség, amely magát az üdvösség kérdéséttette vizsgálódása tárgyává, azt aPré.
dikátor könwe tária fel.

344
 lZRÁIt]AHVE SZÍNE EtŐfi

1es meggyőződés megértéséhezfigyelembe kell vennünk, mennyire más helye volt

az egyénnek a közösségben. Aki jót tett, aki jó volt, az Íem önmaga és mindenki-
tól független egzísztenciája miatt volt jó, hanem mások és egy közösség javára.
A becsületesség, az önfegyelem, abéketűréskonstitutív tényezők voltak a közös.
ségszámára, és önmagukban is tekintélyt és megbecsü|ést szereztek. A régi kor em-
berc számára Persze még sokkal mélyebb alapjai voltak annak a meggyőződésnek,
hogy a jő egyben hasznos is, hiszen űgy véIte, az ember alapvetően a tetteinek a
foglya. Minden jó és minden rossz tettel a sorsát alakító összefüggésthoz|étre'
A jó és a rossz szükségképpen beteljesedik a tert végrehajtójában, hiszen a tettel
még nem került pont az események végére' A tett kisugárzik, jő vagy rosszvégre
jutó folyamatot indít el, amely egészen közvetlenül érinti azt a közösséget, amely-
hez a tett elkövetője tartozik. Aki helyesen irányítja éIetét,és úgy illeszkedik be a
közösségbe, hogy annak javátavan, aki eleget tesz mások (és természetesen Isten)
elvárásainak, azt a bölcsesség ,igaznak, nevezi. Különösen a Péld 10 kk. gyrijtemé-
nye magasztalja fáradhatatlanul ezt azigazságot pozitív tényezőként és az éIet
biztosítékaként'168Mindenesetre tévesen beszélnénk,,megtorlásról', abban azeset-
ben, ha ezen a tett elkövetőjére kívülről irányuló bírói aktust értenénk.Ezekben a
szentenciákban ténylegesen sehol sincs szó olyan isteni normáról, amelynek áthá-
gása ,,büntetést,, vonna maga után. EgyáItaIán, hiába is keresnénk ezekben teoló-
giai vonatkozásű jogíkifejezéseket.169Mi több, az a nagyszámú megállapítás és in-
tés, amely a jótett és az üdvösség, illetve a rossz cselekedet és a bukás közti összefüg-
gést hangsúlyozza, még a legkevésbé sem teológiai meghatározottság,3: ezek annak
a rendek és törvényszerűségek kifürkészéséreés meghatározására irányuló törek-
vésnek a részei, amely mellett a bölcsesség elkötelezte magát, s amelyet teljesség-
gelvilági ténykedésnekkell tekintenünk. E mondások mindig megújuló pátosza a
következő: fontold meg ezeket a Eörvéiyszerűségeket, mind a jóra, mind a rosszra
Vonatkozókat,nelégy,,ostoba,,, aki megveti ezeket atörvényszerűségeket, igazítsd
ezek<hezazéLetedet; sok minden atekezedben Van - juthatsz jővagy rosszvégre.
Ha nem akarsz csak úgy élni bele a világba, ,,erkölcsi intelligenciára''17o van Szük-
séged ahhoz a számos döntéshez, amelyet kénytelen vagy meghozni. Mindezt ál-
talánosan, mégis pontosan f.ogalrr'azza meg a PéId 16,17:,,A becsületes emberek
útja a rossz elkerülése; éLetéttartja meg, aki útjára vigyáz,,,
A bölcsesség kijelentései csak akkor válnak teológiai kijelentésekké, ha tartal-
muk valamiképpen utal Jahvéra, Jahve cselekvésére, tetszésérevagy elutasítására,
vagy valamilyen formában kapcsolódnak ezel<hez. Valóban e|ég nagy jelentősége
van anna( ahogyan ezek a szentenciák Istenről beszélnek; az, amit teológiai né-

168Pél'd70,2.3.6,7.77.20.2|.24.25.28.30.37.32 stb' E helyütt szerÍrlátomást mégnem az

,ígaz'késóbbi teo-
lógiai fogalmával állunk szemben, arle|y az embert csakis |ahvéval és parancsolataival hozza össze-
függésbe. A Példabeszédek könyvének korai rétegeiben megie|enő igazság elsősorban a polgári-szociá-
lis világ normáinak való megfelelést ielent. Az igaz itt azonos a loiálissal (vö' Péld 17,75; I8,5;25,5 és
többször).
16e
K. Koch: Cibt es ein Vergeltungsdogma im Ahen Testamentl, ZThK L955, 2 kk. p.
170
E. Schwartz: i. m. 57. o.

345
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYoMÁNYA1NAK TEOLóGIÁTA

zőpontbóI áilítanak rőla, és amit nem. E kijelentések tagialásávalegyidejűlegazís

eldől, helyesenhatároz:uk-e meg az előzőekben a bölcsesség helyét a kultusszal és
a szakrális világgal szemben.171
Elsőként ama mondások csoportjáró1 keil említésttennünk, amelyek Istent a
szívek megmérőjének és vizsgálójának nevezik' A kifejezés eredete kétségkívrilegy
egyiptomi elképzeIés; de mennyivel jogosabban állíthatta uwanezt a Jahve-hit!172
Isten a szívek vizsgáIőja - ez az elképzelés már önmagában aztbízonyítja, hogy a
bölcsességben korántsem olyan emberek csoportj a jut szőhoz' akik döntéseikben
önmagukra utalva látták magukat, eILenkezőIeg, ,|gy véIték, Isten folytonosan
megítéIiőket. Még közvetlenebbtil e szemléletről tanúskodik a szentenciák egy
másik csoportja; e szentenciák kifejezetten arÍól beszélnek, hogy Isten ellenére (vagy
LeLszésére) vannak az ember bizonyos cselekedetei Vagy magatartásformái ,173 Ter-
méSzetesen nem vágott a hit körébe minden olyan döntés, ameiyet a bölcsességi
tanítók megkönnyítení ígyekeztek tanítványaík számára. Kell-e válaszolni az os-
tobának, Vagy sem' vállaljon-e azember kezességet (PéId 11,1'5;22,26) _ mindezek
és számos egyéb kérdésaz erkölcsileg közömbös dolgok korébe tartozott. Azon
persze nem lepődhetünk meg, hogy a szentenciák nagy részében valamiképpen
Jahve akaratáról van szó. A szentencia ebben az esetben nem mást tesz, mint fel-
ismeri azt, és egy meghatározott - többnyire példaként felhozott - helyzetre al-
kalmazza. Ha közvetlenül szó esik JahvéróI és ítéletéről(,,utálatos Jahve előtt,
h^. .'',), az kétségkívülsold<al közvetlenebb teológiai k\fe1ezőerőve| ruházza f'eI a
szentenciát, delényegében nem különböznek ezektól azok a mondások sem' ame-
lyek nem említik }ahve nevét. A bíró előtt tett tanúvallomásról (Péld 14,25; 19,5),
a bűnösnek való kedvezésről (Péld 1B,5), a határ eltolásáról (Péld 22,28) stb' szőIó
szentenciák nem említik Istent, s mégis nagyban hasonlítanak a közvetlenül Jah-
vétól származó parancsolatokra (vö. 2Mőz 20 ,16; 23,1' kk; SMóz 79 ,1'4) ,174 Ha az
eIőzőekben úgy mutatkozott (Péld 16,1.7),hogy az é\etlegfőbb céLja a,,rossz elke-
rülése'' - a rossz itt a szó Legtágabb értelmébenértendő| _, úw ez! most egy továb-
bi tétellel kell kiegészítenünk: ,,Jahve félelme révén,,(azaz a parancsolatokkal szem-
beni engedelmesség által) ,,kerülhető el a rossz,, (PéId 16,6).
Téológiai Szempontból a LegÍigyelemreméltóbb kétségkívüla szentenciák har-
madik csopoltja' amelyben Isten és szabad cseiekvése az emberi lehetőségeket

171
A különböző gyűjtemények teológiai színezete bizonyosképpen eltér egymástól (még ha figyelmen
kívül is hagyjuk a Péld 1_9-et). A25)9 gyűjteménye a legkorábbi; egyben ez a ,,legvilágiasabb,'-Ezze|
szemben a 70_22,16 gyűiteménye sokkal többet beszél JahvéróI, Jahve akaratáról és cselekvés é16I. Ezt
tekintették a bölcsesség ténylegesen egyre világosabban tetten érhető teológiai irányultságú gondol.
kodása kezdetének, s ezért ezt a gyű1teményt késóbbinek tartották. A különbség azonban összefügg-
het e gyrijtemény sajátos cé|kitűzéséveléseredetével is, amiról persze semmit sem tudunk. Ha ez így
van, óvakodnunk kell egy túlságosan egységesen kibontakozó feilődés rekonstrukció!ától.
l72
Pé|d |6,2; |7,3;21,2;24,72 (15,3.17). A fogalom a halottak fölötti ítéletegyiptomíe|képze|ésébő| szár-
mazik, amely szerint a halott szívétThot isten egy rr^ér|egen leméri. Ennek egy ábrázolásáthozza
CreAmann, AoB 203. ábra.
v3 P é|d 7 1',7.20 i 75,8.9.2 6 ; |6,5.7 ; 17,1'5 ; 20,|0.23
; 2 1,3 ; 22,1 1.
lia Behatóan tatlalia e szentenciákat lichtner: i' m. 24 k. p.

346
 IZRÁ.E'L JAHVE SZINE ELOTT

korlátoző tényezőként jelenik meg. Az egyik mondásban példáuIazt olvashatjuk,

az ember sok mindent latolgathat, vitathatatlanul rá tartozik ,,a szív f'elkészítése,,
(:? ':lln), a (helyes) váIaszt azonban Isten adja meg (Péld 1.6,1), vagyís a gondolat
és a kimondott SZó között még számos dolog megtörténhel' Az ember sok min-
dent kiokoskodhat, de ennek kimondott formája már egészen más síkon helyez-
kedik el, s ha valakinek sikerül megtalálnia a helyes szőt, azt Jahve adta az ajkára'
Hasonló szembeáIlÍtással találkozunk a PéId 79,14 mondásában: ,,Aház és a va.
gyon apai örökség, de Jahvétól vafl az okos feleség.'' Amit az ember örököl, tulaj-
dona és hasonlóképpen jó neve is, bizonyos szempontbóIkézzelfoghatő tényezők,
amelyeket az élet tervezgeLése során állandó összetevőként lehet figyelembe ven-
ni. De ami az hitvestárs megváIasztását illeti, itt minden nyitott és bizonytalan.
Ezek a gnómák PeÍsze nem úgy vélik, hogy a kézzelfoghatő tényezők, vagyis a
tulajdon és az emberi szív tervei mindenestól Jahve nélkül jönnek létre. A történé-
seket figyelmesen vizsgáló értelem azonban újra meg újra nagymértékűbizonyta-
lansággal találkozik, valami kiszámíthatatlannal, s ebben éri tetten Isten cselek-
vését.

,,Az embernek az értelme terveli ki útját,

de Jahve irányít1a járását,, (PéÍd 1'6,9),

,,Sokféle szándék van az ember szívében,

de csak ]ahve tanácsa valósul meg,, (PéId 1'9,2I),

,,Minden útját helyesnek tartja az ember,

de Jahve vizsgáIja meg a sáveket', (Péld 27,2; 1'6,2),

irányítja a ÍérfiléPteit,
,,Jahve
az ember hogyan érthetnémeg útjaítl',(PéId 20,24).

,,Nem használ a bölcsesség és az értelem,

sem a tanács |ahvéval szemben'
Készen á11 a ló a csata napján,
de Jahve adja a győzelmet'' (Péld 21,,30 k.).ns

Az öt szentencia közös Vonása' hogy a lényeget megragadva és átfogőan az

emberi cselekvés és vélekedéshatárairól beszélnek. Nem eitenek szőt azonban az
ember korlátozott erejének és gyarlőságának untig ismételgetet tkérdésérőI,vagyis
a legkevésbésem tekintik tragikus jellegúnek az ember;' egzisztenciát. Ellenkezó-
leg, a cselekvő élet határai állnak a középpontjukban, amelyek abbólerednek, hogy
Isten átfogja az éLetet, Nem, határozott teológiát nem olvashatunk ki ezekből a

175
Vö. továbbá Pé|d 76,33;2I,7;25,2;29,26.

347
 IZRÁEL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEOLóCIÁ]A

szentenciákból' Ha mégis megkísérelnénkezt, ÍIem mutathatnánk fel sokkal töb-

bet arra a titokzatos nemesziszte Vonatkozó kétségkívüinagyszámű utalásoknál,
amely számtalan történésben megnyilvánul, s amelyet közönségesen megtor-
',a
lás dogmá1ának'' neveztek (mintha a bölcsek ugyan,,dogmákkal', foglalatoskodtak
volna!)' Elképesztő, mi mindent mondanak itt }ahvéról. Ha a bölcsek arra taníto|-
tak, miként lehet megbi rkőzni az é|ettel, s ha ezt illetően úgy véIték,hogy az ember
helyesen teszi, ha Istent határként és kiszámíthatatlan tényezőként folytonosan
figyelembe veszi, ,így az korántsem valamitéle teológiai kiüresedés és talajvesztés
következménye, tekintve hogy a bölcsesség áLtalvizsgáIt racionális és tapasztalati
valóság keretében }ahve csakis korlátozásként volt megragadható. Teológiai szem-
pontból a bölcsek nem tehettek többet, mint hogy az áItalukvizsgált terület hatá-
raira ismételten felállítottákezeket a komor jelzéseket. A szentenciák utolsóként
említett csoPortia különösen sokat árul el e tanítók céliairól és tudásáról,Tisztá-
ban vannak azzal, hogy Iényegében nagyon is kicsi az a terú7et, amelyet az ember
a maga értelmévelmegragadhat, s amelyet LényéveIkitölthet. Bármihez fogjon is
_ méB mielőtt számíthatna rá, újfent szembesülnie kell }ahve teljességge| kiszá-
míthatatlan cselekvésével'Megkapó látni, hogy ez a rendkívül eleven, az é|etteI
való megbirkőzást segítő művészet képes megállni ennél a határnál; mi több, arra
is képes, hogy amint az az utolsőként idézett szentenciában nagyszabású formá-
bankifejeződik, ennéla határnál semmissé tegye önmagát (Péld 21',30). Összekap-
csolódik ebben akét tényező: az ahatározott bizakodás, hogy az élettel meg lehet
birkózni, és annak tudata, hogy létezik hatá1 s hogy bármily bölcs is, az ember
elbukhat Isten előtt. A lehető legfonákabb dolog lenne , ha az ilyen mondások ha-
tására rezignáIt vagy egyenesen tragikus éIetérzésttulajdonítanánk ennek a böl-
csességnek. Ugy tűnik, épp eIlenkezőLeg áII a dolog, minthogy a bölcsek által ta-
nítványaik figyelmébe ajánlott tanítások és tapasztalatok kivétel nélkül azt a céIt
szolgáIják, hogy ,,etősítsék a bizodalmat |ahvéban'' (PéId 22,1'9).,,u HoBy miként
is kell elképzelnünk ezt a bölcsek szeme előtt lebegő emberi egzisztenciát, azt lő-
zsef történetéből tudhatjuk meg. Hamisítatlan ószövetségi bölcsesség vonja le a
történetet értelmező szavakban az egész történet tanulságát: minden emberi éle-
te! szuverén módon isteni cselekvés hat át (1Móz 50 ,20) .,, A bölcsességet ez azon-
ban a legkevésbésem akadáIyozza abban, hogy a maga módján megbirkózzon az
élettel; az eg\/es ember életétnoha Isten kiismerhetetlen cselekvése fonja körbe, a
bölcsesség nem hátrál meg attól, hogy nemes formát kölcsönözzön neki.
Mindezzelnémiképpkörvonalaztuk a korábbi bölcsesség jelenségét. Egy szá-
munkra közelebbről már nem meghatározható időszakban azután ezt teológiai
szempontok szerint átérte7mezték. A böIcsesség alapvető jeientőségű hittartalmak

t76
Kiemelkedó teológiai jelentőséggel rendelkezik a Pé|d 22,17_27 szakasza, minthogy az Amenope.tó,l
átvett mondásgyríjtemény programadó előszaván azízráelí bölcsek e helyütt Iavítást eszközöltek.
r77
Y. Rad: Josephsgeschichte und iiltere Chochna, VT Suppl. Vol. I, 1953, 120. p.

348
 IZRÁII IAHVE SZÍNE ELóTT

hordozőjává vált, és az üdvösség kérdéséta maga teljes súlyával felvetve fordult

azembertkörbevevővilágfelé.Ateremtés értelmétkutatta(]őb28;PéId8,22kk.),
sőt - amivel eredeti Lényege meglepően megváltozott _ fokozatosan Izráel késói
teológiai gondolkodásának egyedüli keretét alkotó formává vált.

6' Izráe| teológiai bölcsessége178

Izráel - mondhatnánk ,,emberi,' _ bölcsessége olyan egységes és oly nagy hatást

gyakorló jelenség, hogyelsőként a maga sajátos mivoltában kellett rekonstruálnunk.
Mindezze|azonban még korántsem tárgyaltuk kimerítóen azt, amit Izráel bölcses-
ségen értett. Később, azaz a fogság után a fogalom jelentős változáson ment ke-
resztúl. A bölcsességet ekkor az emberhez intézett isteni felhívásként értelmezik,
azaz a kijelentés isteni közvetítőjeként. Úgy jelenik meg, mint általában a népek,
és sajátosan Izráelnagy nevelője, sőt a Világba a teremtéskor beoltott isteni princí-
piumnak tekintik' A késői zsidóság teológiai gondolkodása így többé vagy kevésbé
bölcsességi jelIegűvé vált. A bölcsesség fogalmában olyan egységet és mindent át-
fogó összefüggéseket lehetett felfedezni, amilyenre lzráelkorábban nem taIált rá.
Azt mondhatjuk tehát, éppen a korábbi, emberi-empirikus, önnön határait töké-
letesen világosan látó bölcsesség által érintetlenül hagyott terüietet kezdte nagy
célokat kitűzve vizsgálni és töltötte ki a teológiai meghatározottságűvá vált böl-
csesség. E meglepő vá|tozás tényleges megtörténte minden további nélkül megál-
lapítható, de hogy miért, mikor és kik által ment végbe, arróI alig tudunk valamit.
Lehetetlen áthidalni azt a hatalmas szakadékot, amely a Pé1d 1'0_29 és aPé|d 1,-9
között tátong. De miért is olyan biztos, hogy az átalakulás csakis többé vagy ke-
vésbéegr7ségesen kibontakozó teológiai fe;lődésként képzelhető eli Több minden
is amellett szőI,hogy olyanelképzelésekkel van dolgunk, amelyek ön áIlő egészként
álltak egymással szemben, s amelyek csak viszonylag későn szövődtek össze.179
Egyedül Istennél van a tökéletes bölcsessé8: ezameggyőződés kétségkívúIkez-
dettől fogva a Jahve-hit sajátja volt.18o Éppena határtáün isteni tudás teszi sem-
missé az embernek azt az elvakult törekvését, hogy hasonló legyen Istenhez (l,Móz
3;Ez28,1' kk.), azt avágyát, hogy,,magához ragadjon'' valamit ebből a bölcsesség-
ból (Jób 15,8). Ugyanezt mondhatjuk el arről az e|képze|ésről, hogy Jahve - ahol
és amikor csak jónak látja - részt adhat az embert meghaladó tudásából sajátosan

178
C. Rylarsdam: Revelation in iewish wisdom literature (1,951); H. Ringgren: IVord and \Visdom, Studies in
Hypostatization of Divine Qualities and Functions in the Ancient Near East (9a7); L. Jansen: Die s?Atiüd,
Psalmendichtung ihr Entstehungsbreis und ihr Sitz in Leben (7937).
179
Mindamellett meglehetősen egyértelmrínek tÍínik, hogy a döntófordulat összefüggésbe hozható a fog-
ság utáni korban fellépő erőtelies belsó átalakulásokkal; Imschoot: Sagesse et ésprit dans ljAncien
Testament, RB 1938, 28 k. p.
180
Kifeiezetten fahve bölcsessé gérőbeszé|ő szövegek csak viszonylag későn jelennek meg. Ézs28,29;31,2;
Zso|t 747,5; Pé|d 3'19 k; Jőb 9'4; 12'73'

349
 IZRÁEr ToRTÉNETI I]AGYoMÁNÍAINAK TEoLóCIÁIA

erre kiválasztott embereknek. Ami ezt íIleti,Izráelmár korábban is isteni kariz-

mának tekintette a bölcsességet, amely ídőrőI időre meghatározott személyeket
inspirál, mint például Sa1amont az ,,isteni bölcsesség'' (o.ir)s nB:t'l l'Kír 3,2B;5,9). A
lózsei'-történetJőzseÍet ugyan kitejezetten nem illeti a bölcs je7zőveÍ, álomfejtése-
it azonban kétségkívülsajátos, éspedig bölcsességi karizmára vezetí vissza, amely.
nek révénolyan magyarázatokravolt képes, amelyek szükségképpen rejtve marad-
tak az egyiptomi bölcsek elől (1Móz 41',1'6.38). Egészen máshol, a mrjvészet te-
rületén volt tevékeny ,,a bölcsesség lelke'', amellyel Jahve eltoitötte a frigysátor
készítőit(2Móz 2B,3; 3I,3 P). A bölcsesség lelke avatta Jőzsuét IzráeI vezetőjévé
(5Móz 34,9) . Az az elképzelés,hogy újra meg ú1ra részesülnek emberek a bölcses-
ségkarizmájának rendkívüli kegyelm ében, úgy tűnik, lényegében nem összeegyez-
tethetetlen azokkal gondolatokkal és előfeltevésekkel, amelyekből a korábbi böl-
csesség kiindult. Az 1Kir 5,9-ben, ebben a feitehetően nem túl ősi, de még a Deute-
ronomium előtti szövegben is azt olvashat1uk, hogy Isten nagy bölcsességet adott
Salamonnak, s aze|beszéIőitt egyképpen gondol a király ítélethozatalban megnyil-
vánuló bölcsességére és a természetÍe vonatkozó ismereteire. Mindamellett, külö-
nösen a későbbi fejlemények okán, hangsúlyoznunk keli, hogy ez a tapasztalatí
bölcsesség általában a legkevésbé sem tekintette magát egy sajátos isteni kijelen-
tés gyümölcsének. A bölcsesség inkább az észre és az egészségesemberi értelemre
tartozott' s így nélkülözött minden inspirációt.181 A legkevésbésem kapcsolódott
közvetlen formában Jahve kijelentéseihez. A Péld 1'-9-ben megnyilatkozó bölcses-
ség esetében mindez már egészen másként áll. A szövegek azonban formatörténe-
ti szempontból is megváltoztak. A Péld 1'-9-ben már nem olyan szentenciákkai
találkozunk, amelyeknek meghatározhatnánk az éIetben betöltött funkcióját, s
amelyek csak utólag, nagyobb gyű1temények keretében nyertek irodalmi formát.
A Péld 1'_9 olyan, részbennagyszabású irodalmi költeményeket tartalmaz, ame-
lyek mesteri tudással a legkülönbözőbb irodalmi formákat képesek alkalmazni, s
amelyeket ezért eleve egy írással fog1alkozó teológia alkotásainak kell tartanunk.182
Ezek tehát azéIetbenis egészen más funkciót töltöttek be, mint amit a Péld 10 kk.
esetében föltéte1ezhetünk'
A ,,bölcsesség ötszörös áIdásárő|,, szóló költemény a bölcsesség első adománya-
ként az istenfélelmet és Isten megismerésétdicséri (Péld2,5-B). Ebből világossá
válik, hogy itt egészen más célkitűzés jelenik meg, az istenfélelem ugyanis koráb-
ban előfeltétel volt, minden tapasztalati bölcsesség, mindenfaj ta törvényszerűség
Í'elfedezésének,,kezdete,'. Kivezetett a világba és az éIetbe, s arra tanított, mit te-
gyen itt az ember, Ez a bölcsesség ellenben arra törekszik, hogy az embert Isten-
hezvezesse, Am ez a bölcsesség korántsem egy tanítónak az emberhezintézett
t ár gyíLagos, által áno s szavainak f ormá á ban elenik me g; sokkalta j eIIemzőbb, hogy
j j

18t
Van Imschoot: i. m. 2ó. p.; Rylarsdam: i. m.72. p.
É,A Péld 6,1-19 nem illik az összefüggésbe, ez a szakasz ugyanis a korábbi bölcsesség stílusát idéző in-
téseket foglal magában.

350
 IZRÁI'L ]AHVE SZÍNE ELóTT

személyként szőIítja me1 az embert, mégpedig ellenmondást nem tűrően beszé\ő

énként.Ez a felhívás azember számára egy pillanatra sem hagy kétségetaÍelől,hogy
e felhívásban maga az üdvösség felajánlása valósul meg' S késlekedést nem tűrve
választás elé állítja az embert (Péld I,20;8,35). Ha meghallja ezt a szőIítást, az
embernek élet-halál kérdésébenkell döntenie, minthogy ez a bölcsesség magát
az é\etet adományozhatja, amely az ószövetség szerint kegyelmi adomány.183 Az
előzőekben már említettük, hogy lzráel számára aze\őtt a parancsolatok hordoz-
ták az élet ígéretét,s különösen a Deuteronomium helyezte a lehető Legszé|esebb
alapokra ezt a gondolatot. A bölcsesség nagy erejű felhívása valójában némiképpa
Deuteronomium-beli igehirdetés sürgetését és egyben aggodalmát idézi, különö-
sen az SMóz 30,15 kk.-ban kifejeződőt, csakhogy ez azinlés nem Izráel egészé-
hez, hanem teljességgel személyesen az ewes emberhez sző|' Ezze| pedig - e sze-
mélyes felhívás átható ereje révén- valójában egy további új jelenség is mutatko-
zottIzráelben. Azegyes embernek ilyenszemélyes jelleggel ugyanis még sosem volt
része azüdvösség felkínálásában, vagyis ezmég Sosem követelt tőLe személyes éber-
séget, sőt tényleges erőÍ'eszítéseket,lga Ezt a bölcsességet az ember ,,megszerezhe-
ti'(Péld 4,7), ,,megtalálhatja', (PéLd3,13),,,,kutathatja'' (PéId2,4), de,,véthet,,is el-
lene, és ,,el is hagyhatja,' (Péld 8,36;4,Q. Am megőrzi azt, aki rá támaszkodik, s aki
nem a maga bölcsességében bízik (Péld 3,5,7), vezetője lesz, és jahvénak tetszővé
teszi (Péld 8,35). Hogy mennyire személyes módon igyekszik belépni a bölcsesség
az ember é7etébe, s hogy mily bensőségesen fordul hozzá, azt csak Boström kuta-
tásai tárták fel' Boström kimutatta ugyanis, hogy azönmagához hívogató bölcses-
ség Aphrodité paraküptúsza pozitív ellenfelének tekintendő.185 A gyönyör isten.
nője szolgáIatában ál1ó nők nyilvánosan önmagukhoz édesgettk a férfiakat, hogy
áldozatul mutassák betisztaságukat, s a bölcsesség hasonlóképpenvonzza és csá-
bítja magához a Íérfiakat; a lakoma Persze, amelyre hívogatja őket, esküvői lako-
mává vált.186 A férfiak nővére és szerelmese kíván lenni (Péld 7 ,4), Mindez rendkí-
vül különös' Vért és életet a megszeméIyesített bölcsesség nagyrészE életerősebb
ellenfelétől, Astartétől, a szerelem istennőjétől kapott !

]óllehet teljességgel személyes jellegű, e bölcsesség teológiai meghatározottsá-

gának kérdéséreegyáltaIán nem könnyű váLaszt adnunk. Néhány nemzedékkel
később (a III' és aII. század fordulóján) |ézus Sirák azonosított a ezt a bölcsességet
a Tórával. Effajta egészen közvetlen azonosságot aPéldabeszédek könyvének szö-
vegei azonban Szemmel láthatóan még nem Íeltételeznek.187 Mindamellett azt
mondhatjuk, ez a bölcsesség az a forma, amelyben megnyilvánul, az ember előtt

183
PéId 3,18.22; 4,|3'22 k.
18a
Arra törekedve, hogy az egyes embert teljes mértékben részesítse a kegyelmi adományokban, Jahve
áldása a Deuteronomiumban a megáldott lztáe(en keresztül éri e| az egyes embert. E helyÜtt az üd.
vösségre hívó felszólítás ellenben kezdettől az egyént célozza.
185
C' Boström: Proverbiasludien (Die \Veisheit und das frende Leib), 1935' 15 kk. p.
186
Különösen JSirák 51,19 kk.; Boström: i. m. 161 kk. p.
J' Iichtner: Die altorientalische |Yeisheit in ihrer israetitisch-jüdischen Ausprigung (1933)' 81 kk. p.
187

351
 IZRÁEL ToRTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEOLóGIÁTA

|ahve akarat a, de egyben oltalma is- azazüdvössége; foglalata ez mindannak, amire

az embernek a helyes élet kialakít ásához szüksége van' s amiben ISten réSzesítiőt.
Alegfontosabb azonban mégis az, hogy mindeznemtárgyiformában' nem tanítás-
ként, vezetésként, üdvösségként Vagy bármi hasonlóként fordul az ernberhez,
hanem személyként, az embert megszólító énként.Valóban ez az a forma tehát.
amelyben Jahve megnyilvánul, s amelyben az embernek keresnie kell őt.188 ,,Aki
engem megtalál, az é|etet ta1álja meg', (Péld B,35)' Így valójában csak Jahve beszé\-
het. S a bölcsesség mégsem azonos Jahvéval, különbözik tő\e, sőt egy helyütt te-
remtményéneknevezi magát, még ha legelső teremtményénekis (Péld 8,22), s
azonosítja magát azzal a gondolattal, amelyet Isten a teremtéskor a világról gon-
dolt (Péld 3,19).
Jézus Siráknál, mint mondottuk, a bölcsesség már azonos a Tórával. Ez azon-
ban kétségkívülnem mindenestől űjszerű jelenség, hiszen ezt a későbbi nemzedék
gondo1kodásában elentkező azonosítást olyan teológiai következtetésnek kell tar-
j

tanunk, ame1ynek első nyomai alapjában véve már a Péld 1,-9-ben tetten érhetők.
s ame1y ítt egyszer,3en csak kiteljesedett formában jelentkezik. A bö1csesség teoló-
giai értelmezése ezzel azonban o1yannyira kiforrottá vált, hogy ez a bölcsességrd.
szőIő tanítás átfogó elgondolást alakíthatott ki a világ. és az üdvtörténetre Vonat-
kozóan: a bölcsességet }ahve minden teremtmény előtt teremtette' a szájábőI jött
eIő (JSirák I,4;24,3), Uralta a teljes teremtést, valamennyi népet, és lakóhelyet
keresett a földön az emberek között (JSirák 24,7). Ez az első prőbálkozása azon-
ban kudarcot val1ott, nem taláit lakhelyet az emberek között.189 ErreIstenlzrád.
körében jelölte ki nyugalma heIyét, s itt a Tóra, ,,Isten szövetségének könyve', for-
májában gyökeret vert, és pompázatos Íávánőtt (JSirák 24,12-23). Jahve bizonyos
mértékbena népek sokaságát is részesítette a bölcsess égben, azaz ,,adománya sze-
rint'', amint Sirák megszorító kijelentése állítja (JSirák 1,10). A bölcsességrőI szóIó
nagy ívű költemény (Péld 8) sokkal természetesebb jelenségként kezeli azt,hog|
azIzráelen kívüli vi1ág is részesedik ebben a bölcsességben.

uÁltalam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek.

Altalam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöLjárók,, (Péld 8,15 k ).

A bölcsesség _ ugyanaz
a bölcsesség, amely Isten népe férfiai számára felkínálja
az üdvösséget! - e he1yütt a népek nevelőjeként is megjelenik.190 A népek a bö.-
csesség jóvoltából élvezika jog és a rend jőtéteményét; akik a népeket kormányoz-
zák, minden bölcsességüket tőle nyerik. Valamennyi adományának birtoklásáva.

188
H. J. Kraus: Die Verkündigung det \weisheit (Bibl. st. HeÍt 2 7957), 31'. p.
189
Már a PéLd I,24 kk-ban is hallunk azetedménytelenÜl kutató és szólongató bölcsesség csalódottságá.
ró1. R. Bultmanrl: Eucharisterion für Cunl<el, 2. Teil (7923)' 6 kk. p.
1,0
A JSirák 17,1 kk-ban is találunk egy effajta történetteológiai át tekintést, amely azonban a teremtéstí.
minden további nélkül áttér a Tóra kegyelmi adományára (9 kk. versek). De itt is szó esik arról, rr.r.
lyen kapcsolatban van Izráel a népekkel: ,,Feiedelmet 17you1tevos) rendelt minden nép fölé, deIzráe-
Jahvénak lett nyilvánvalő örökrésze,, (17. vers).

352
 ZRÁI'L ]AHVE SZÍNE Etol-r

azonban természetesen csak Izráel dicsekedhet. Mi több, azt állíthatjuk, hogy az

effajta történetteológiai gondolatokat kife1tő bölcsek nem kevesebbre, mint Izráel
etiológiájának és a népek között elfoglalt sajátos helyzetének körvonalazására tö-
rekedtek. Nem meglepő,hogy apeÍzsa nagybirodalomban és kivált a számtalan
hellenista nép között é1ő zsidókban fokozottan jelentkezett annak azigénye,hogy
éppen a népek összességét szem előtt tartva tísztázzák sajátos helyüket az embe.
riség történetében. Ebben a késői időszakban Izráe|tehát újfent azzaI a feladattal
szembesült, hogy önmaga előtt és a világgal számot vetve Izráelként érte|mezze
magát. E történelmi megközelítés legjelentékenyebb összetevő1e, hogy a lehetó leg-
egyetemesebt távlatú, s hogy kérlelhetetlen felhívást intéz az egyes ember lelkiis-
meretéhez, Am ellentétbenlzráe| arra irányuló korábbi kísérleteivel,how a törté-
nelemben Isten népekénlértelmezze magát, itt már az elvont teológiai szemlélet-
mód élettelenségénekjeleivel találkozunk. Hiányként jelentkezik, hogy e történelmi
áttekintés nem irányul valamely meghatározott történelmi időpontra, amelynek
konkrét körülményei között Izráelnek legitimálnia kellett magát.
Aztermészetesen végsó soron nem Volt ú jdonság IzráeI számára, hogy más népek
is léteznek a történelemben, az a kérdésazonban annál inkább, hogy mennyiben
vannak azígazságbirtokában. Még erőteljesebb lehetett a korban az a megismeré-
Si törekvés, amely a ,,természetre,,, a víIág egészére irányult. A rendelkezésünkre
áIIó szövegek szükségkéPpen egy olyan korból származnak, amelyben a ,,termé-
szet,, és a világ egészének értelmétkutató racionális kérdésmindeddig ismeretlen
formában vetődött Í'eIIzráe| körében' Izráe|h\te ekkor valóban új jelenségge|,,3j
felismerésekkel és új tapasztalatokkal szembesült, s ezekkel számot kellett vetnie.
AIőb 28 költeménye a homo faber bámulatos technikai lehetóségeinek bemutatá-
sával kezdődik. Bányáiban a hegyek alá hatol, és mélyeikből kincseket hoz a f'el-
színre. De bármennyire is képes uralma alá hajtani a világot, ez nem leplezi e| azt
a keserű tényt, hogy nem akad a világ végső titkának a nyomára. Szemmel látha-
tóan jóval többről van itt szó, mint a korábbi szám-mondásokban - nem bizonyos
különös elenségek csoportosításáról, nem meghatározott rend uralta területekről,
j

hanem a tudás egészérőI. A kérdésa világ egészéreirányul, és arra,,,ami legbelül

összetartja''. S ez a világra vonatkozó felfokozott kérdés már-már ,3gy hangzlk,
mintha az üdvösségre irányulna! Azt ugyanis nem vonják kétségbe, hogy Isten
titkot oltott bele a világb a' Ezt a titkot a költemény ,,bö1csességnek,' nevezi, külö.
nösképpen mégis dologszerű valósá1ot ért rajta, amelyet minden bizonnyalmeg-
határozott heIyhez is lehet kötni. ,,Isten ismeri az ahhozvezető utat, ő tudja an-
nak lelőhelyét,, (23. vers), ő ,,készítettee1,, (27 ' vers), az ember technikai törekvé-
sei és kutató szelleme számára azonban tökéletesen elérhetetlen ' A22. vers mintha
arra utalna, csak a halálon és a halottak birodalmán keresztül vezet űt hozzá.
A költemény jóllehet mélységeslemondássa|végződött, a 2B. versben azután (két-
ségkívülkésőbbi betoldásként) pozitív lezárást nyert: ,Azembernek azonban ezt
mondta: Ime az Ur félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem,,l91 A mon-

191
G. Hölscher és más exegéták e helyet illetően.

353
 IZRÁEL ToRTÉNETI FIACYoMÁNYAINAK TEoLTcIÁjÁ

dat e kilátástalan kérdésrőlarra \rányít1a az ember figyeImét, amit Isten tár eIé.
Mindezt peÍsze teljességgel váratlanul teszi, minthogy a bölcsesség szót minden
átmenet nélkül más, jelesül a hagyományos, bevett értelemben használja. E hirte-
len törés a költemény végén,úgy lehet, tompítja a költemény jellegzetesen ókori
emelkedetts égét,de kétségtelen, hogy lelkipásztori szempontok határozzák meg:
te, ember, te is részese vag\/ az isteni bölcsességnek; a te bölcsességed az istenféle-
lem.1e2
Jelentős mértékben továbblép ehhez képest a Péld 8-ban található, a bölcsességről
szóló költemény, A költemény három részbő|áII; az első (I-21, vers) és a harma-
dik (32-3ó' vers) parainetikus színezetűek. A jól ismert középső szakaszban (22-
31. vers) rendkívül különös módon beszéI magáról a bölcsesség, azt áIlítva, már a
világ elótt léEezett, minden teremtményt megelőző praeegzísztenciával rendelke-
zik. Teremtmény ugyan, de a legelső Isten teremtményei közül, s így jelen volt a
teremtés eseményénél.Isten legkedvesebb gyermeke volt, a teremtéssel és az em-
berekkel játszadozott. E kijelentések a legkevésbésem egyértelműek, s ez, itt, a
kimondhatóságvégsőhatárán, nem is lehet másként. Mindamellett világos, hogy
a bölcsesség nem Vett részt tevékenyen a világ megalkotásában; ha így lenne, az
világosabb formában kíf'ejeződne. Sokkalta valószínűbb, hogy a 30. versben sze-
replő, sokat vitatott 1mx szó ,,kedveltrtek,, , ,,szeretett gyermeknek'' fordítandó, s csak
későbbi, majd Salamon bölcsességének könyvében ktf.ejeződő elképzeIésekkény-
szerítő hatására érteImezték,,mesternek''' A költemény szerzőjének egyértelmű-
en pusztán annyi a céIja,hogy megőrízze a bölcsesség minden teremtményt meg-
e|őző praeegzísztenc\á1ára vonatkozó kijelentés érvényét.A bölcsességnek a terem.
tényekkel szembeni viszonya, s ez a legsajátosabb, játékként jelenik meg, Egészen
másra utal a Péld 3,19:

,,Jahve bölcsességgel vetette meg a föld alap;alt,

értelemmel erósítette meg az eget,,.

Ebben a kijelentésben, úgy tűnik, már az az eIképzeléstükröződik, mely sze-

rint a bölcsesség részt Vett a teremtésben. }ahve által felhasznáIt eszköz volt, ta.
7án azt is állíthatjuk, konstruktív princípium, amely a világ építményéneklétre-
hozása során vezérelte őt.193 A sophia a világ teremtőjeként kifejezett formában

L92
AZsoIt |9,7_7 és 8-15 közötti átmenetben is ez a bölcsességre iel|emző Ío|yamat tükrözódik: a világ.
ra irányuló figyelem aTőrára irányuló figyelembe csap át.
l93
Gemser e helyet illetóen. Ha figyelembe vesszik,Ítogy aZsolt 33,6 szerint a vi1á8 teremtése Jahve ,,igéje'
és ,,Lelke,' által megy végbe, a Péld 3,19.ben szerepló s végső soron hasonlóképp a Péld 8,22-ben taliíi.
ható nn;qr kifejezés ielentése közeli rokonságot mutat a r1lr-fogalommal, a JSirák 24,3 ugyarus ismétel.
ten azonosítjá a kezdetek kezdetén létbe hívott bölcsessé1et akáosz fölött lebegő isteni Lélekkel. Azt
illetően, hogy a b<ilcsességnek a világ teremtésérevonatkozó kiielentéseiben azegyébkérisokkal gyak.
rabban elóforduló Lélek-fogalom helyett olykor a bölcsesség kifejezéssel találkozunk, lásd van Imschoot'
i. m. 37 kk. p. A }ózsef-töiténet szerint ,,Elóhím Lelken lakozott Józsefben (1Móz 41'38). Később két.
ségkívülaz isteni bölcsesség kifejezést használták volna.

354
 IZRAET JAHVE SZINE ELOTT

csak Salamon Bölcsességének könyvében jelenik meg (SalBölcs 7,21). APé|d 8,22
kk. értelmezése során tehát egyáltalán nem szükséges erőltetnünk ezt a sajátos kér-
dést, a Péld 8,22 k. ugyanis a bölcsesség világhoz fűződő viszonya egy másik vo-
natkozásáróL szőI, és inkább I<legészít\ a Péld 3,1'9.et. Megint csak másként f'e1ezt
ki magát Jézus Sirák, aki szerint Isten minden művére ,,kiöntötte,' a (teremtett)
bölcsességet (]Sirák 1,9). Mindebből látható, a vonatkoző elképzelések a legkevés-
bésemvoltakkiforrottak.APéld3,t9és8,22I<k,korában, sméglézusSirákidején
is több szempont szerint, kulönboző kifejezések segítségévelközelíthették meg a
szőban f'orgő tárgyat, s még minden effajta kijelentés úttörónek számított. Párhu-
zamosan élnek továbbá a bölcsességről mint szemé|yóI és mint ,,princípiumró1',
kialakított felfogások is. Mindamel\ett ú'gy tűnik, a Péld 8,22 W-ben Iztáe| a te-
remtés legmé|yebb dimenzióját foglalja szavakba: a világot és az embereket Isten
kijelentésének derűs játéka veszi körül! Talán megragadunk valamit e kijelentés
tartalmából, ha űgy értjük: csodálatos mivoltánál és a felépítésébenmegmutatko-
zó bölcsességnél fogva valamennyi teremtett dolog léte önmagán túl Istenre irá-
nyul, titok övezi, s olyan dicsóség játéka fonja körül, amely Istenre utal. Az már
más kérdés,és ennek tárgyaIásába e helyütt nem is bocsátkozhatunk, hogy t ámasz-
kodott-e ez a bölcsességrőLmint játszadoző gyermekről (istenek gyermekérő|()
kialakított eIképzelés valamely általunk már nem ismert, az adott korban viszont
elterjedt mitológiai elgondolásra.'I94 E ponton azonban figyelembe kell vennünk e
kozmológiai kijelentések teológiai meghatározottságát. E kijelentésekben az a böl-
csesség nyilatkozik meg, amely kérlelhetetlenül az élet és a halál közti választásra
szóÍít Íe| (Péld 8,35), az emberekhezintézett felhívás bevezetéséről van tehát csak
szó, amelynek az a céIja,hogy f'okozza e felhívás súlyát és tekintélyét, és nagyobb
kedvet ébresszen meghallgatására. E költeményben is jelentkezik tehát alőb28,28-
ban megfigyelhető törés , de ez nem olyan éles, mint amaz, és azza| ellentétben nem
egészen váratlanul, a költemény legvégénbukkan fel. De végsőLényegéttekintve
a Péld B nagymértékben rokon Jób könyvének szövegéve7,. az ember csak úgy bir-
tokolhatja a bölcsességet, ha követi, ha a tanítványa. Ha a Péld 8 sokkalpozitívabb
értelemben beszéI a ,,kozmikus'' bölcsességrő1, úgy az engede|mességre és a köve-
tésre sürgető felhívás, azaz a bölcsesség és az ember kapcsolatának hangsúlyozása
is sokkalerőteljesebb, mint aJőb28-ban. A Péld 8 és a Jób 28között tehát hiba éles
ktilonbséget feltételezni. Mindössze hangoltságukban mutatkoznak jelentős elté-
rések, ennek az oka azonban az, hogy a kozmikus bölcsesség a lőb 28-ban az em-
ber szemszögébő|, megválaszolhatatlan kérdéstárgyaként jelenik meg, míg e böl-
csesség a Péld 8-ban a kijelentés közvetítőjeként szólítja me1azembert. A két szö-
vegben a bölcsességben való részesedés Ígérete azonban egyképpen ahhoz kötódik,
hogy az ember hallgasson rá, és engedelmeskedjen neki.

'9a
Úiabban H. Donner igen meggyőzően mutatta ki, hogy e felfogás a maat-ról kialakított egyiptomi
e|képze|éstő, függ. Zeitschrift für ágyptische Sprache und Altertumskunde (195|, 8 kk. p.

355
 IZRÁEL ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEoITGIÁTA

E bölcsességi-teológiai reflexiók jellegzetessége tehát az ahatározott törekvés,

hogy kapcsoIatbahozzák egymással a világ, a ,,természet', jelenségét a benne mint
teremtményben megnyilvánuló titkokkal, az emberhez fordu7ő, üdvösséget kíná-
ló kijelentéssel. A történelem jelensége, mint láttuk, kevésbéfoglalkoztatta ezt a
teológiát.195 A hitnek - esetleg csupán meghatározott körökben - kétségkívülfo-
kozott szellemi elvárásoknak kellett eleget tennie. Minden további nélküllehetsé-
ges, hogy a népszerű hellenista filozófiával való érintkezés\s szerepet iátszott
mindebben,19ó de jelentősebbtényezőkvoltak azlztáe|enbelülielőfeltevések ésigé-
nyek' Az itt megnyilatkozőIzráel minden szemPontból te1jességgel elszakadt hi-
tének archaikus formáitól. Ami a történelmet illeti, ez a fúggetlenedésa fahve cse-
lekvéséről kialakított patriarchális elképzelésektól már a Dávid trónjának utód-
lásáról szóló történetben végbement. DeIzráeI életterének, aligha a bölcsesség
erőtelj es, racionális megismerési törekvésétól függetlenül, a termés zethez kötődő
dimenziója is levetkózte minden mitikus vonását. A csoda fogalma űj színezetet
nyert' E körökben már nem a történelmi összefüggések áttörését' nem az egyes
,,jeleket'' nevezték csodának. S bár később is változatlanul elsősorban Jahve törté-
nelmi tetteit tekintették Jahve ni*)u-nak (Zsolt 78,4 .1'1. .32; 106,7 ; 111, ,4; Neh 9, 1 |,
a bölcsességi körökben egyre kevesebb jelentőséggel rendelkeztek az üdvtörténet-
rőI szőIó hagyományok. Annál nagyobb érdeklődéssel fordultak viszont a teÍem-
tés csodája, tervszerűségről árulkodó és re1télyekkel teli szerkezete, valamint tör-
vényszerűségei feIé' Ezek azok a nis?!], amelyeket a bölcsesség magasztal.197A böl-
csességet ebben a vonatkozásban lelkesültség fogja el, teológiai feladatai, úgyvéIi,
e tenilethez kötődnek, s ténylegesen e kérdéshezf,lződnek alkotásai is. Micsoda
változáson ment keresztül a teológiai szituáció ahhoz a tanításhoz képest, ame-
lyet a Papi irat fejtett ki a teremtésrő7 az 1Móz 1-ben| Az LMóz 1-ben, amint lát-
tuk, a teremtésselnyílt meg a történelem és az üdvtörténet dimenziója; azlzráe|ről
festendő helyes képheza teremtéStől kellett kiindulni. E papi teológiának tehát az
volt a feladata, hogy összekapcsolja az üdvtörténetet a teremtéssel, hogy a terem-
tést azüdvtörténet részévetewe, e teológia voltaképpenitárgya ugyanis ezvo|t'19E
A bölcsesség teológiai gondolkodása éppen ellentétes irányultságú: a világot eleve
a teremtés múvénektekintette, s a feladata azvolt, hogy kapcsolatot találjon a világ
és az üdvtörténet, illetve Jahve sajátosan Izráelnek kijelentett akarata között. Alap.
vető elgondolása tehát a következő: a teremtés helyes megismerése érdekében
Izráe|rőI és az isteni akarat IzráeLIeI közölt kijelentéséról kell beszélni, A bölcses-
ségnek elsósorban a világra irányuló racionális megismerési törekvése noha számos
csodát f'edezett fel a világban, egyben azt is felismerte, hogy a vIlág lényegi titkát
nem képes megragadni. Jahve teremtése a bölcsesség szemében már a legkevésbe

195
Mindamellett lásd |' Iichtner: Zum Probtem claube und Ceschichte in der israelitisch-jüdischen.\Yeisheit,
ThLZ7957, col. 145 kk.
19ó
Eichrodt I|,41.. p.
Iób,5,9 kk.; 9,8 k.&'.;37,74i Zso|t 739,I4; vö.ler 70,|2W.; Zso|t 104,24.
197

198
Lásd fentebb 118 k. p.

356
 lzRÁEL ]AHVE SZÍNE EIóTT

Sem rendelkezetE azza7 a szol1áLó funkcióval, amelyet az1.Mőz 1-ben kifejtett papi
tanítás tulajdonított neki, vagyis a bölcsesség a legkevésbésem vélte űgy, hogy a
teremtés Iahve történelmi és üdvösségre irányuló tetteit tárja f.eléshordozza. Azt
mondhatjuk, ekkor jelentkezett elsőként IzráelleI szemben az a feladat,hogy szá-
mot Vessen a teremtéssel a maga minden mitológiai vonást nélkülöző vtlágszerű-
ségében. De milyen kapcsolatban á11 a világgal Jahve akaratának kijelentése, amely-
nek teljességétés megragadő erejét senki sem ismerte jobban e bölcsességi tanítók-
náI4 Ezt a mérhetetlen problémát úgy sikerült megoldania e teológiának, hogy a
természetes megismerés számára megközelíthetetlen kozmikus bölcsességet, a világ
isteni titkát nem csak hogy kapcsolatba hozta, de azonosította is Jahvénak az
emberrel kozolt kijelentett akaratával! Az embert üdvösségre és éLetre hívó ige
azonos azzal, ame|y már a teremtéskor bölcsességként fogta körül, deús játéká-
vai, a teremtményeket; ugyanaz az ige ez, ame|yet Isten tervként használt fel a
világ teremtése során. Mindeddig rendkívül csekélynek, már ha nem a semmivel
egyenlőnek, tartották azt, amit lzráel a világ racionális-kritikai megismerését ille-
tően fel tudott mutatni, a bölcsességgel kapcsolatos újabb kutatás azonban egé-
szen más képet tár elénk. Izráelben is felmerültek rendkívüI eleven kérdéseka
,,természet,,vonatkozásában, és - természetesen minden esetben hitének szilárd
alapjaira támaszkodva - tökéletesen érvényesfelismerésekre tett szert avilág meg-
ismerhetőségéveI és IegméIyebb titkával kapcsolatban. A Iób 28 negatÍv kicsengé-
se nem lehet egy pusztán alkalomszerű,envégzett kutatás eredménye; a világ meg-
ismeré sére irányuló hosszas er őfeszítés ö s szegződik benne.
A későbbi bölcsességi tanítók ennélfogva szükségképpenrendkívül átfogó, sőt
voltaképpen encildopédikus teológiát dolgoztak ki; legalábbis ez a teoló1ia volt a
Iegátfogóbb, amelynek kialakításáralzráeI valaha is képes volt. A korábbi tapasz-
talati bölcsesség enciklopédikus ígényűtörekvéseit a későbbi teológiai bölcsesség
is magáévá tette. E bölcsességi teológia keretébenváItlzráeleIsőizbenképessé arra,
hogy teljességgel egyetemes kijelentéseket tegyen a világról és teremtéskéntbirto-
kolt titkáról, valamint arról, mennyiben sajátja a népeknek azigazság' Tévednénk
azonban, ha a bölcsesség kozmológiai állításait merő,,spekulációként'' könyvelnénk
el, minthogy legbelső Iényegéttekintve a bölcsesség mindig is eseményszer(t, az
emberekhez forduló kijelentésnek tekintette magát. Az aPéId 8,22 |<k-haz hason-
ló kozmológiai állítások teológiai meghatározottságának mibenléte tökéletesen vi-
Iágos; az effajta kijelentések csupán bevezetik az emberhez felhívást intézőbö|-
csességet, az állítások összességén belül önmagukon túlmutató célt szolgálnak, meg-
alapoző funkciójuk van' Az emberhez ínLézettvoltaképpeni megszólításban
háttérbe szorulnak. Ez a ÍeIhívás tehát végképp nem a misztériumvallások igazsá-
ga, amelykozmikus titkokat kozöl a beavatottal. Ellenkezőleg, a legszélesebb, a leg-
köznapibb nyilvánossághoz fordul (Péld 9,3). Az mindamellett szembetűnő, hogy
a Péld 8 felhívása intellektuális igényt feltételez az emberben, és olyan hallgató-
sággal számol, amelyet csak akkor lehet megszólítani, ha ismeretszomja is kielégí
tést nyer. Ezért közlik e hallgatósággal a szövegek, hogy a hozzájuk forduló böl-

357
 ÍzRÁlt ToRTÉNETI HACYoMÁNYAINAK TEoLóCLA]Á

csesség ,,kozmikus hát!érrel,, rendelkezik.199 Isten félelme a bölcsesség kezdete -

ez a kijelentés itt tehát sokkalta átfogóbb értelmet nyer, minthogy itt arrő|akoz-
mikus bölcsességről van szó, amely annak jut osztályrészül, aki engedelmeskedik
neki. E bölcsességi teológia horizontja legvégül akkor tágult ki, amikor összefonó-
dott az apokaliptikávd'; ez azonban csak a héber kánon legkésőbbi könyvében,
Dániel könyvében jelenik meg. A bölcs itt a jövő titkainak is ismerője.200 A késői
bölcsesség tehát hihetetlenül ösSze|ett jelenség. Izráel hitének tartalma itt még
ewszeÍ egészen új és a korábbi lzráel számára tökéletesen ismeretlen formában
jelent meg és Íejeződött ki, utoljára, még mielőtt megmerevedett volna az írástu-
dók kezében.
Mindamellett feltűnő, hogy a kultusz itt háttérbe szorul' A kultusztól ftigget-
len vagy egyenesen a kultusszal szemben álló teológia persze nem olvasható ki a
Péld 1-9-ből . l ézus Sirák őszinte lelkesedést érezhetett a nagyszabású istentiszte-
letek iránt,201 és kétségkívüla Péld 1-9 bölcsei sem vitatták, hogy a kultusznak
jelentős szerepe van a fogság utáni közösségben. Világosabban látunk, ha megfi-
gyel;ük, milyen változáson mentek keresztüla,,hivatalok,, és ahozzájuk tartozó
feladatok. A kultusz szabáIyozása már-már ezoterikus tudománnyá váIt, s ezt a
feladatot a papok látták el. A bölcsességi tanítók egészen más jellegű tanítás ki-
doIgozását tartották feladatuknak, elsősorban pedig egészen más kérdéseket tar.
tottak szem előtt, mint amelyekkel a papok szembesültek. De ha igyekszünk is
elkerülni a radikalizmusukkal leegyszerűsítő kijelentéseket, az a tény vitathatat-
lan, hogy a szinte enciklopédikus igényű céLkitűzéstkövető bolcsek szemében az
ember }ahvéval való találkozása döntően nem a kultusáoz és üdvtörténeti alap-
jaihoz kotódött. A bölcsesség követésre szóLítő, az éLetet felkínáló f'elszőLítása a
szakrális világon kívül, a szekuláris nyilvánosság előtt hangzik el. A kultuszra, az
üdvtörténetre, Isten népéree fokozottan az egyes emberhez forduló felhívás a je-
lek szerint nincs tekintettel.
A legktilonosebb azonban az,hogy ez azísteni felhívás _ ha egyáltalán foglal-
kozik ilyesmivel - nem az idvtörténet, hanem a leremtés alapján legitimálja ma-
gát. Nagyban hasonlít ez ahhoz, ami Jób könyvében Isten beszédeiben tárul elénk.
ahol is |ahve dicsőségét és hatalmát, minden kétségtől mentes isteni mivoltát a
teremtés igazoIja, amelyet a mű persze eleve Jahve üdvösségre irányuló alkotásá-
nak tart.

199
B. Gemser, a PéLd 8,22 kk.t illetően.
2N Dán2,37 kk; 4,L6 kk.; 5,13 W.;7,| kk.; 8,1 kk.; 9,20 kk';10,1 kk.; SalBölcs 7,27 stb. A böIcsesség és
az apokaliptika összekapcsolódása már hosszú ideiekezdetét vette, felismeréseinek ielentóségét aböI.
csesség ugyanis előszeretettel fokozta prőÍétai stílus alkalmazásával; Jób 4,12 k.k.; lSirák |6,25;24,33
stb. Ennek ellenére még Sirák bölcsessége sem használja fel a jövendő ismeretét.
zot
|Sirák 45'ó kk'; különösen 50'1 kk.

358
 IZRÁrr 1agy5 SZÍNE ELŐTT

Rendkívül magas szellemiségű hittel állunk tehát szemben, amellyel kapcsolat-

ban nemigen képzelhető e|,hogy külső támaszként szükségeLett volna a jelekre, a
csodákra és a kultikus szimbólumokra. Az ezekrőI való lemondás másik oldala az
a bölcsességben mélyen gyökerező meggyőződés volt, hogy Jahve cselekvése rej-
tett éS távoli.

,,Az embernek az érteIme terveli ki útját,

de |ahveirányítja járását,' (PéId 1'6,9),

E feiismerés önmagában Persze semmiféle hitet nem táplálhatott volna. Erre

azonban nem is volt szükség,Izráelhite alapját korábban ugyanis még nem effaj-
ta tételek képezték'De mi történik, amikor ez a bölcsess ég már a }ahve-hit lényegi
tarlalmainak hordozójaként értelmezi magát, s amikor már az üdvtörténet meg-
kerülésével a teremtés alapján legitimálja magát4

7. A szkepszis
Tekintettel aÍÍaa magyarázatra, amelyet lzráe|lahvéba vetett hite értelmezésé-
nek kérdéséreadtunk, érthető,hogy Izráel hitét akkor fenyegette a legnagyobb
veszé7y, amikor úgy tűnt, megszűnik kapcsolata |ahve történelmi cselekvéséve|'
Ennek megfelelően kialakult egy sajátosanlzráelre jellemző szkepszis, amely nem
}ahve lététVonta kétségbe- sem |ób kétségbeesése,Sem a panaszzsoltárok nem
támasztottakkételyt }ahve létévelés hatalmávalszemben-, hanem azt,hogylahve
kész erővelbeavatkozni a történelembe vagy az ewes ember é7etébe'202 A szkep-
szis e formája nem volt új keletű; már a fogság előtti prőf.étákis hallatlanul kétke-
dő szemlélettel találkoztak kortársaik körében (Ezs 5,79;7oÍ 1,I2).

Meglepően hathat, ha e |ahvénak a történelem folotti hatalmában már-már cini-

kusan kételkedő megnyilvánulások meIléhelyezzuk a90. zso|tárt, amely, úgy tű,-
nik, homlokegyenest ellenkező szemléletet képvisel. De már e népi panaszzsoltár
bevezetése is jellemző, minthogy nem képes ]ahve üdvösségre trányuló történelmi
tetteireinteni, amipedigamrifajnakhagyományosansajátja (vö. Zsolt 44,2;74,2),
A Zsolt 90 is a múltba tekint, de tekintetét nem köti le egyetlen üdvtörténeti ese-
mény sem - oly nagy erejű volt Isten örökkévalóságának gondolata, hogy egyre
távolabbvezérelteatűnődőelmét, egészenateremtésigésmégazonistúl.Azember
Isten előtti semmisségérevonatkozó megfontolásokígy meglepően tágteret nyer-
nek a zsoltárban, olyanny\ra, hogy csaknem kiszorítják a kéréseket, amelyek pe-

20, A késóbbi kor fokozott mértékbenbeszélt Jahve megismerhetetlenségéról. Jahve ismerete korábban
Izráel dicsősége és kiváltsága volt. Emellett a hagyományos elképzelésmellett a szövegek azonbanegyte
gyakrabban - annak éwélyétmegőrizve| - utalnak Jahve felfoghatatlanságára; |er 23,23 k.; Ezs 40,
18.25;55,8 k.; Péld 30'1 kk.

3s9
 IZRÁEL ToRTÉNETI !{AGYoMÁNYAINAK TEoLóGIATA

dig a panaszzsoltárok legfontosabb összetevői. A kérésekcsak a zso|tár vége f'elé

veszik kezdetüket. Mindez jellernző azegész zsoltár sajátosan rezignáIt hangolt-
ságára, amelyben még a bizakodás sem igen képes érvényre jutni. Hogy mennyire
elszegényedett a közösség, azt azonban elsősorban a 1ó. vers tanúsít;a, amelyet akár
azegészzso|tár kulcsának is nevezhetnénk. Isten ,,m,jve7,,, amelyek megnyilvánu-
Iásáért a zsoItár imádkozik, természetesen.Istennek a múltban és a jelenben vég-
bevitt üdvtörténeti tettei (vö. Zsolt 44,2; Ézs5,I2.I9 stb.). A zsoItái ugyan tudá-
tában van Isten történelmi cselekvése dicsőségének, amelyet Isten ismételten ki-
nyilvánít a közösségnek, de úgy tekinti azt, mint amiben a maga nemzedékének
már nincs része. Mi eg1ebet képes még elmondani Istenről4 Csupán azt, hogy
megközelíthetetlen örökkévalóságban uralkodik, és hogy haragja eltorli az embe-
reket. De e közösség arról is tud, amiben nincs része, s arra kéri Istent, mutatkoz-
zon meg ismét számára.
Alapjában véve már a királyság kora szakított a ]ahve közvetlentil megtapasz.
talható történelmi cselekvéséről alkotott elképzeléssel. Már a Dávid tróniának
utódlásáról va1y aIózseÍrő| szőlő tötténetek izerző1e is mélységesenrejteitnek
tüntette fel Jahve cselekvését.A József.történetet érteImező szavak szerint a tör-
ténet során elválaszthatatlanul összefonódott az emberek negatív és Isten pozitív
cselekvése (1Móz 50,20), e radikális felismerést pedig ebben a formában csak Jah-
Ve történelmi cselekvésébe Vetett sztlárd hit tarthatta fenn. Egy mindebben kevés-
bé bizonyos kor számára ez alahve mélységesen rejtett cselekvéséról szóló kije-
lentés hamar igen keserű mellékízt kaphatott. Már láttuk, hogy a késői bölcses-
ségben meggyengült a |ahve történelmi cselekvésébe Vetett hit, s hogy iahvénak a
terem|és során végbevitt tetteit helyezte eIőtérbe. De vajon kedvezőbb volt-e mind-
ez a hitre nézvést4A lemondást sugárző lőb 28 kellőképpen egyértelmű, és mellé
kívánkozik a kétségbeesésnekaz az egyenesen szenvedélyes kitörése (Péld 30,1_4),
amelynek oka az, hogy Istent lehetetlen megtalálni a természetben. E szkepszis
széles alapokon, és mindeddig ismeretlen következetességgel és erővel természete-
sen a csak a Prédikátor könyvében nyilatkozott meg.203
A könyv a királyi végrendelet ősi műfajában íródott. Ez az udvari-bölcsességi
műfaj eredetileg az ősíEgyiptomból származlk. Azt a nézetet már senki sem oszt-
ja, hogy e könyv egy magányos tépelődő teljességgel személyes végrendelete. Az
újabb kutatások kimutatták, hogy sokkalta közelebb áll a hagyományos bölcses-
ségi gondolkodáshoz, s hogy a prédikátor csak egészen meghatározott pontokon
tér e\ attő1,20a Helyesebb tehát, ha a bölcsességi hagyományhoz fűzött szkeptikus
széljegyzetnek tekintjük múvét,persze rendkívül keserű széIjegyzetnek. Igy men-
tesülünk az aIő| a reménytelen feladat alól is, hogy önmag ában egységes gondolati

203
K. Calling: Der Prediger (HAT I, |8), t940; uő Koheletstudieu, ZAW 1932,276 kk' p.; W Zimmer|i: Die
'Weisheit des Predigers Salomo (193ó);
\evue d,Histoire et de Philosophie
I. Pedersen: Scepticisme israóIite,
religieuses 1930,377 k- P.; n. Lauha: Die Krise des religiösen Claubens bei Kohelet, suPPl. to vT Iu,
183 kk. p.
2u K. Calling: Koheletstudien, 282 V,k- p-

360
 IZMIL]AHVE SZ]NE ELOTT

összefüggésként ragadjuk meg a konyv tartalmát,2os tekintve hogy az teljes

egészébena bölcsesség hagyományos témáira támaszkodik, szabadon érte|mezve
azokat.
A könyv kezdetén (Préd 1',4 kk.) remekbe szabott költemény áll minden dolog
alapjában vigasztalan körforgásáról, amelyet az emberek azonban nem látnak át,
mert emlékezetük fogyatékos _ s ez nyomban feltárja azt a Világnézeti terú|etet,
amelyen a Prédikátor töprengése és kutatása kibontakoztk.E,z mindenekelőtt a
későbbi bölcsességgel való rokonságátleplezi le, minthogy aPrédlkátor tekintete
sem kevesebbre, mint a világ egészéreirányul. A Prédikátor gondolkodása azonban
minden történeti vonatkozást nélkülöz. A bölcsességíttlzráeI korábbi üdvtörté-
neti gondolkodásával fennálló kapcsolatának utoIsó száLait is elvesztette, és - ami
teljességgel logikus! - visszacsúszott az egész Keletet meghatározó ciklikus gon-
dolkodásba. A különbség pusztán annyi, hogy e ciklikus gondolkodás a Prédikátor-
nál tökéletesen szekuláris formában Íejeződlk ki. Es a Prédikátor - s a könyv ezt a
tragédiát mutatia be - ebben a Jahve történelmi cselekvését mindenestől nélkülö-
ző víIágban Istent keresi. Az ember érdekébenkeresi őt, jelesül hogy váIaszt talál-
jon arra a kérdésre,mi az embeÍ ,,osztáIyÍésze,,, meIy az aheIy, amelyet Isten ren-
deIt számára az éIetben, s amelyet meg is áldott.206 Ez az ,,osztá7yrészre,,,
''DyeÍe-
ségte,,Vonatkozó kérdésaz éIet értelmére irányul, mi több, nem kevesebbet foglal
magában,.mint magának az üdvösségnek a kérdését,a ptédlkátor sajátos értelme-
zésében. Atkutatta az éIetet, olyan értéke! keresve, amely miatt érdemes élni, de
űgy taláIta, a bölcsesség, a gazdagság, a munka és a hírnévis mind csak ,,hiábava-
lóság''. De ami a legfóbb kérdést illeti, amely szenvedéIyesen foglalkoztatja, aPré-
dikátor mégis Jahve népe valódi sarjának bizonyul; tisztában van ugyanis azzaI,
hogy minden másként lenne, ha az ember számára közvetlenül feltárulkozna Jah.
ve cselekvése (Préd 8,1'7; 1'1,5).
A Prédikátor végképp nem nihilista istentagadó. Tudja, hogy a világot Isten te-
remtette' s szüntelenül munkálkodik benne. De az emberre nézve végzetes, hogy
nem képes kapcsolatba kerülni ezzeI az isteni cselekvéssel, minthogy azmé|ysége-
sen rejtett. A Prédikátor a hagyományos bölcsességhez hasonlóan vallja, hogy Is-
ten megszabta minden emberi tevékenység idejét (Préd 3,1 kk.), hogy - görög kife-
jezéssel - megvan a maga kairosza a sírásnak és a nevetésnek, a szeretetnek és a wű-
löletnek. Am - és csak itt jelenik meg a Prédikátor egyéni reflexiója - mit 1elent ez
az ember (a Prédikátor klfe1ezésével,,,a cselekvő',) szempontlából4

,,Láttam azt avesződséget, amelyet Isten adott. [...] Szépen megalkotott mindent a maga
idejében. [...]
De az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétól végíg,,(Préd 3,10 kk.).

205
A könyv mai formáiában két sa|,, záru| (72,9-71 és 12_74). A második cé|ia az, hogy istenfé-
'epilógus
lelemre és a parancsolatok megtaItására szóIító intésként, pozitív |ellegűként értelrrlezze a könyv tar-
talmát
2M Préd 2,70.2|;3,22; 5,77 k.;9,9.

36r
 IZRÁ-EL TÖRTÉNETI HAGYOMÁNYAINAK TEoLóGh]A

A Prédikátor véleményeszerint tehát ezekaz isteni rendelkezések csak ,,vesződ-

séget,, jelentenek az embernek. Ennek természetesen nem Isten az oka, ő mindent
megfelelően elrendez; de mit használ ez az embernek, aki nem képes ,,meglelni,'
Isten múvét.Tettei nem esnek egybe az Isten által megszabott ,,\dővel,,, az ember
folytonosan meiléfog. Mindez meglehetősen különös. Egy bolcs kétségbeesik itt
annak az életnek aLáttán, amelyről tudja, hogy Isten teljes egészében körülfogja,
de amely mégis értelmetlennévá7t a szemében, mivel Isten cselekvése megközelít-
hetetlen rejtettségbe h,3,ződott vissza. Ez a felismerés azért oly lesújtó a Prédikátor
számára, mert egyéb lehetőséget nem ismer az Istennelvaló kapcsolat kialakításá-
ra, csakis a közvetlen tapasztalat útját' A világ azonban semmiféle választ nem ad
az üdvösség kérdésére'S az, hogy Istenre Vonatkozó kérdésérea legcsekélyebb
választ sem kap, ,,tökéletes sebeáetősé$et,,zoz Von maga után, s a Prédikátor által
taglalt témák közúI az egyik leghangsúlyosabb nem máS, mint az élet bizonyta-
lansága. Esetében nem beszélhetünk valamiféle átadandó úzenetről; már csak az
illúzióktól óv. Vesd kenyeredet avízbe - idő múltával visszanyered! Helyezd pén-
zed több biztonságos helyre - el fogod veszíteni (Préd 1'I,1' k.).208 Vagyis még csak
a bizonytalanságban sem lehet megbízni! De mit teheL az ember egy olyanv1lág-
ban, amelyet az elnyomottak könnyei áztatnak (Préd 4,I), s amelyben a rabszol-
gák lóháton ülnek, a fejedelmek gyalog járnikényszerülnek (Préd 1,0,7)( De ami
rendkívül meglepő, a Prédikátor a tel1es összeomlás előtt megáll egy lépéssel. Nem
vonja le azt a következtetést, amelyet azúr és rabszolgája közti jól ismert ősi
babilóniai párbeszéd levon.209 Nem tanácsolja, hogy az ember pusztítsa el önma-
8át; megtartja valami a kétségbeesésszakadéka fölött.

,,Rájöttem tehát, hogy az a 1ó és szép, ha az ember eszik, iszik, és éWezía jót minden fárado-
zása nyomán, amivel fárad a nap alatt, mert ez jutott neki', (Préd 5,1|.

Jóllehet visszaköszönnek itt az ősiEgyiptom hasonló kijelentései, a Prédikátor

megá1lapításait meglehetős élességgel el kell határolnunk attól a gyakran egyene-
sen cinikus hedonizmustól, amely rendszerint fellép a l<étségbeesésnyomán'
A Prédikátornak a lehetőségek megragadására és éIvezésérefelszőlító ki1elentései
ugyanis minden esetben Istenre utalnak, sőt kizárólagezek a kijelentések kapcsol-
ják össze, meglepően közvetlen formában, az ember cselekvésétJahve pozitív aka-
ratával - ez ,,tetszIk'' Istennek (Préd9,7b).210 A embernek kijutó ,,osztáIytész,,ki-

2o7
Zimmerli: i. m. 20. p.
208
H. W Hertzberg e helyet illetően' Másként vélekedik W Staerk, ZAw 7942/43,2|6 kk. p.
,,Rabszolga, hallgass a szavamra!,' ,,Igenis, uram, igen!'' ,,Mondd csak, mi iói,, ,,Kitörni a nyakamat' a
209

nyakadat, a folyóba ugrani, az a ió'', (Pritchard, ANET 438. p.; Gressmann , AoT 287 . p.) E. A. Speiser
szerint a párbeszéd pusztán a vak engedelmességet figutázza ki, értelmezése azonban ellentmond a
szöveg világnézeti súlyának (Journal of Cuneiform Studies 1954, 98 kk. p.).
2Io
Préd 2,25; 3,|3; 7 ,74; 9,7 kk.

362
 IZRA.EL JAHVE SZÍNE ELŐTT

fejezésnek - amely a9,7_1'0 ünnepélyes szakasában újra megjelenik - nagy súlya

van Prédikátor ajkán, mivel tehát lát maga előtt valamiféle utat, amely jóllehet
keskeny, de mégis Isten tárta az ember elé, s a Prédikátor ezt megadással elfogad ja.
A Prédikátor könyve egyértelműen polemikus alkotás. Egy helyütt meg is jele-
nik az a,,bölcs',, akivel szembefordul (Préd 8,17), Azt azonban már nem könnyű
meghatfuozni, kire is gondolhat. Ugyan melyik bölcs vélte (sgy,hogy ismeri, hogy
,,megleli,' }ahve minden tettét a nap alattl A korábbi bölcsességről ezt kétségkívül
nem állítható, s a későbbi, a Péld 7_9-ben ésJézusSirák könyvében megnyilatkozó
bölcsesség is visszafogottan ítéltarról, mennyiben ismerhető meg Isten a világ alap-
ján. E bölcsességnek és a Prédikátornak mindamellett egyaránt sajátja avi|ágés az
éLet egészéreirányulő kérdés' olyan teológia jöhet inkább számításba, mint ami-
Iyet Jőb barátai képviselnek. A Prédikátort mindamellett mélységes szakadék vá-
Iasztja el mindezektől, és természetesen a korábbi bölcsességtől is, minthogy már
a legkevésbésem véli űgy,hogy azember tettei és sorsának alakulása között köz-
vetlen összefüggés áI1fenn. Az a történelmének legkorábbi szakaszábanlzráe|éIetrőI
alkotott felfogásának alapjához tartozó elképze|és, hogy az ember tettei kihatnak
a sorsára, szinte már töredékesen sem jelenik meg, Az a hit, hogy a külvilág törté-
nései összhangban vannak az ember tetteivel, hogy jótékonyan Vagy büntetéssel
sújtva viszonyulhatnakhozzá, ez ah\t tehát már korántsem sajátja a Prédikátor-
nak.211 Az ember és a külvilág eseményei tökéletesen függetlenné váltak egymás-
tóI, s ez azt eredményezte, hogy az ember mindentől elszigetelve kiszolgáltatottá
váLt egy o|yan történésnek, amely nem illeszkedik semmiféle teológiai logikába. Az
ember magányossá vált, hiszen nem csak Isten került távol tőle. Aki írásba foglal-
ta a nap' avíz, a széLkörforgására vonatkoző elgondolásokat, annak számára a világ
idegen, külső valóság lett, amelynek megvannak a maga törvényszerűségei, Ez ad
magyarázatot arÍa az éIetet uraló tökéletes bizonytalanságra, amelyet a Prédiká-
tor minden szempontból fáradhatatlanul kifürkészni igyekszik. Bizonytalan a
gazdagság, bizonytalan azigazság(Préd7,I5; B,14 kk.), s kivált bizonytalan mind-
az, ,,ami jön',, a iövő (Préd 3,19;8,7;6,1,2)'Egy bizonyos csak, a halál, amely min-
denkire vár, tisztákra és tisztátalanokra egyképpen, azokra, akik áldozatot mutat-
nak be Istennek csakúgy, mint azokra, akik nem (Préd 9,1'-3),
Itt, a }ahve-hit végső határán, ahol a Prédikátor megvetette a lábát, olyan élet-
felfogás alakult ki, amelyet, nem egészen alaptalanul, tragikusnak nevezhetünk.
Az ember nem tartja kezében önnön életét,de nem is képes lépésttartani azzaI a
kiismerhetetlen isteni hatalommal, amelynek ki van szolgáltatva. Minden Íárado-
zása eIlenére szükségképpenkudarcot vall az azigyekezere,hogy összhangba ke-
rüljön ennek az Istennek a cselekvésével.212Athághatatlan határok akadá|yozzák

211
Lásd fentebb 215 kk., 304 k. p.
212
Afáradozás ()ry llry) miatti panasz áEszövi az egész könyvet; L,3.13;2,78.20-27.22;3,70.13 , 4,4.8.9;
5,77i 6,7;8,15.I7.

363
 IZRÁil TÖRTÉNETI HAGYoMÁNYAINAK TEotócIÁ]A

ezen Isten me1értésében.Ezaz Isten ugyan örömet is juttat neki, de meg is ítéli
(Préd 1'I,9); egyszerűenő azerősebb (Préd 6,10). A Prédikátornakezért nem marad
más lehetősége mé|ységes rezignációval beletörődik e tragikus Létezésbe.Nem fel-
adata többé,L,ow Istenről beszé|jen, de érzeImítöltésú, sőt ünnepélyes panaszok-
ra kelve beszéI azokrőI a lelki ,Íáradozásokról,', amelyeket az éIet rő az emberre, s
amelyek fölött az ember semmilyen formában nem lehet úrrá,213

213
Ez a Prédkátor könyvében kifejeződó alapjában tragikus é|etérzésnem teliességgel úi ielenség, bizo-
nyos értelemben megvarrnak a maga elózményei. Azt PeÍsze nem tehetjük meg, hogy ezett é|etétzés
körébe sorolunkminden, azemberié|etesendóségéről és semmisségérd,sző|ó komorkijelentést, ame.
lyek kezdettól fogva egyértelmúen közel álltak a Jahve.hithez. Találkozunk azonban olyan kiielenté-
sekkel, amelyekben ez az esendóség oVan sorsszerú korlátozottságként ielenik meg, amely az embet
Istennel szembeni kudarcát is érthetővé teszi és megmagyarázza.Eszempontból a Zsolt 103,14 okfe|-
tése némileg elüt a többi elgondolástól: Jahve tudja, miféle ocsinálmányok" (rg1) vagyunk, azaztudia,
mi várható el az embertól és mi nem. Ez a racionális elgondolás Jahve irgalmának alap|át az emberi
határok ismeretében ielöli meg, s ez általában véve távol áll a panaszzsoltároktól' A }ób 14,1 kk. azt
tanúsítja,hogy ez az érv egészen más következtetésre is alkalmat ad. Ha ugyanis helyesen vélekedik
erről a korlátozottságróI, miként érthető, hogy Isten egyáltalán még követelményeket, sót túlzó kö-
vetelményeket támaszt vele szembenl

,,Az asszolytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal.

Kihajt, mint avirág, majd elforrnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg.
Még az ilyen embert is rossz szemmel nézed, engem is törvénybe idézel(|
Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélkülil Nincs egyetlen egy sem.o

Az emberi gyengeség itt is tragikus megokolást nyer. Még tovább megy a Prédikiítor".Ebben
'Babilóniai
a szenvedó és barátia közti pátbeszédben az emberi gyarlóság és álnoksá5 az istenektól eredó adott-
ságként jelenik meg; az istenek ilyennek teremtették az embert (278 k' sorok)'

364
 * TÁRGYMUTATó p

Ábrahám-elbeszéIések 142 k.,299 deuteronomista történeti mű 72 k., 109 k.,

áldozat 200 kk,,291' 260,265 W',279
á]lam kialakulása 38 k1<.,79 k. Deuteronomium 65 kk., 87, 1'40, 177 kk.
á]talános ok, Jahve mint 304 k. dicsősége, Istené 1.24, 192 I&.
amfiktüónia 23,44, 66
antropológiai elképzelések 1'29 k',282 éÍőd 29
apo\<aliptíka 322 emberkép 723
asszimi1álás 28 engesztelés 1'99,203 kk.,210
atyák Istene 15 kk. Ezsdrás78k.

Baal-kultusz 26I<1<', 33,58 kk., 183 k' felkent, a szenvedő 25I k.

beszámítás, pap általi 198 k,, 208 k., 299 k' felvilágosodás, salamoni 47 kk', 52, 120, 251,
betegség2[9 k' 336,340
béke 113 Íogság72
bírák, kis 35 Íöld, a megígért 236 kk.
bölcsesség 71'8, 122, 128, 330 kk' Írigyláda 24 kk', 45, i88 kk
bölcsességi tanítő 52, 89
3ó3
bűn, objektív 213 kk., 304,325 k., 345, hábor,3, szent 23,244
bűnbeesés I29 kk', 132-1'35 hagyományok összeolvadása 1'79, 268 k.
kk,,2I0
búnról alkotott elképzelés129 hála 182 k.
há1aénekek 284 k.
Cádók, cádokidák 199 k. ha]'áI220 kk',292,306 kk., 319 kk.
Cebáót 24 k. halott-ku]tusz 221
ciklikus gondolkodás 263,360 k.,363 himnuszköltészet 29,285 kk.
himnuszok 282 kk.
csoda 35ó k' hít 24, 142 k',299 k.
hivatal 87 kk.
Dávid 38 kk. humanizmus 53
Dávid-kép, deuteronomista 1'04, 252 k', 27 4
Dávld-kép, krónikai I04, 253, 276 k. igazság256 k., 293 kk.,327 kk.
Dávid trónjának utódlása (a róla szóló törté- ígazságróI, Ezékiel Íejtegetései az299
net) 50, 247 kk.,253,271,,277 individualizmus L83, 309 kk., 350 k.
dekalógus 24,1,54,15ó kk. Isten Lelke 256 k.
démonok222 Isten neve 18 k., 149 kk'

367
 rÁRcyuuraró

istenÍiusá14l' 42 népek táblája 135 kk'

istenkép 172 kk. népszámlálás 56,252
Istentől való elhagyatottság25B,31.4 nevelési eszmény 342 kk.
ítélet-doxológia271,282 kk., 300 nomizmus 81', )'63

Jahve 18 k. nyugalom 125 k., 181 k.,247

Jahve angyala 227 kk.
Jahve Cebáót 24 k' orvos 220
Jahve féltő szeretete 166 kk. ostobaság 339
|ahve-név 147 kk'
lákób-elbeszéIések 1,43 panaszénekek 314 kk., 317 kk.
Iób 307 k,,322 k' Papi irat 69 kk', 87, 11'9 k', 1'32, 147, 787 kk.
jog, isteni 33 kk. papság 19ó kk.
jogi élet 33, 83 k' paradicsom 120,1'81
jósiási reform ó8 k. páska22,202k.
]őzseÍ.-törtértet 1'43 k., 251', 342,34B, 359 k. próÍ.éták 59 kk., 84 kk., 105, 1I0 k., 223, 231',
234 k.,270 k.
kánaánita kultuszok |ásd Baal-ku|tusz prozeliták 81
káosz 1,22, 1'27, 285 pusztaí vándorlás 178 kk'
kapu-liturgiák 298 k.
karizmatikus 82 kk' rekabiták 58 k.
kéniták, kénita-elmélet 17 restauráciő71'
képmás hiánya, az isteni 172 kk,
képmása, az ember mint Isten 122 kk. Sámson 2ó4 k.
klrályihívataI212 sás-tengeri csoda 20 k., 145 k.
királyság 41 k. sátor, szent 26,1'89 I,k.
királyzsoltárok 253 kk. Sínai 17 kk., 153 kk.
kiválasztás 146,279 k. Sínai-hagyomány 77 kk., 154
kivá1asztás-hagyományok 46, 63 Sion-hagyomány 45 k.
körülmetélkedés 71', 74 sorsot meghat átozó tett 21'1' kk.,21'5,304 kk.,
krónikai történeti mú 88, II0,275 kk. 325,338,345,363
kultusz 194 k.,290 k.,373 spiritualizálása, kultikus fogalmaknak 291 k.,
',Iélek,, 1'29 31214<,

Lévi, léviták 79 k., 65 k.,
231',
mágia 3ó k.,216,2I7
manna-történet 225 k,
messiási hagyomány 25'l,,277
misztika 302,317 kk'
mítosz 120, 308
mítosztalanítás 29,32
monoteizmus 170 kk.
Mőzes 20 k.,230 kk.,278
Nátán-jövendölés 41 k., 246 kk.,255,270
názírok 58
I\enemlas /Ö
67 , 88, 779 , 789, 200, szabadítás Egyiptomból 14ó k.
szám-mondások 33ó, 354
316 k.
:::r,Z{,:inyomoru1t
szentség 1'67 kk.,217 kk.
k' szépség217 kk.
szeÍetet paÍancsa 763, 1'64
szív 1'30
szkepszis 309 k., 359 kk.
szombat 22,71,74, 125, 1,26
szövetség 712 I<k., 247
Szövetség könyve 33 kk., 1'65, 1'79
k. szövetség megújításának ünnepe 18, 24, )'55.
157 k.,1'78

3ó8
 rÁncYuwrró

talió-törvény 165 trónra lépés(királyé) 253 k

templom, jeruzsáIemi 43, 46 k', 57,77 (Jahvéé) 287 k'
teotánia 289
teológiai éxte|mezése, kultikus rendelkezések- udvari stíus, az őkorí keleti 255 k'
nek 184, 313
teremtés-hit 31 k', 116 kk., 126, 353 k. üdvorákulum, papi 316 k.
tetragrammaton lásd Jahve-név idvtörténet 273
tisztasági eskü 327 kk. üdvtörténeti summáriumok 105 kk.' 112
tisztátalan dologt7}
tisztátalanság 30 k varázslás 36 kk., 150
TóraI79k.,796k' vérbosszú 34
történetírás, teológiai 49 kk'104 k., 251 kk. világról alkotott felfogás I29, 176,337 k,
törvény 25 kk., 80 kk.,I57 kk., 1ó3 k.,279
törvénygyűjtemények 1.59 zarándokünnepek 25 k.
tö rvénymagya r ázatok 7 62
tragikum 744,258 k.,364 zsidőság 79 kk., 89, 163 k.

369