A dévák a hindu pantheon istenei.

A védikus vallásban még elsősorban az istenek egy bizonyos

csoportját nevezik déváknak; a véda szövegeiben is elkezdődik már az általánosodás, de
sokszor még elkülönítik a dévákat az aszuráktól és olykor más csoportoktól is.
A szó etimológiája a szanszkrit div illetve dyu igegyökre vezethet vissza, amely igen ősi gyök, és
hatalmas szóbokor épül rá – jelentései elsősorban a fénnyel, másodsorban az éggel (mint a
fény forrásával) vannak kapcsolatban. A dévák tehát az égiek illetve a fénylők. Ugyanennek a
gyöknek a még ősibb, közös indoeurópai örökséghez tartozó változatára vezethető vissza
egyébként a roma devla, a latin deus, de még az angol devil is. (Az utóbbi persze ördögöt
jelent – ennek hátterében vallásváltás vagy rokon népek közötti ellenségeskedés lehetett,
amikor is a régi vagy szomszéd istenek „gonosszá” váltak.) Szintén ennek a gyöknek a
szóbokrához tartozik a szanszkrit djausz szó, amely pedig valószínűleg rokonságban áll mind a
görög Zeusz (Dzeusz) névvel, mind a latin Iuppiterrel.
Egyesek – elsősorban a krisnások, illetve a tőlük kritika nélkül információt átvevő emberek – a
dévákat félisteneknek nevezik. Ezt a szóhasználatot azért vezették be, mert azt a teológiai
alapgondolatot szeretnék vele hangsúlyozni, hogy Isten – nagybetűs, igazi értelemben vett
Isten – egyetlenegy van (a krisnások számára természetesen Krisna), a számos déva pedig
ehhez az eredeti istenhez képest alárendelt, csupán az ő különféle energiáinak,
működésmódjainak kivetülései, tehát félig istenek. Azonban a dévákat félistennek nevezni
helytelen és félrevezető dolog. A „félisten” magyarul (és a demigod angolul) egyértelmű,
bevett jelentéssel bír, amelyet a görög mitológiából vett kölcsön: a félistenek egy isten és egy
halandó személy gyermekei, akik emberfeletti tulajdonságokkal bírnak, de nem istenek. A
déváknak semmi közük nincsen a félistenekhez. Ha valaki nagyon szeretné hangsúlyozni,
hogy a monoteista istenfogalomtól is különböznek, akkor érthetőbb, célszerűbb és helyesebb
kisbetűs istenekről és nagybetűs Istenről beszélni - vagy egyszerűen déváknak nevezni a
dévákat.