A KÓNYA CSALÁD

THE KONYA FAMILY

LCONLÍ
T A T A B A N Y A - C R E M ü N A
Ez Q könyv 2001-ben, a Pórmóban
megrendezett 8. olasz
könyvfesztiválon, nemzetközi
kategóriában az I . díjat kapta.
 KONYA LAJOS

A KÓNYA CSALÁD

I CONIA

THE KÓNYA FAMILY

_ ^ Kónya Ujos ' ' \

DudapL-sl-Crtmona
1998
 Kiadó: Medio-Press Br.
Tördeloszerkesztó: OrJöííh Áktis
Fedélterv: Barják Györgyi
Nyomdai előkészítés: Mcdia-Press Bt. Tatahánya
Nyomtatás: West Eiid Kft. Tatiíi Nyomdaüzeme

ISBN 963 0 0 3673 8

 ELOSZO
„A zene iitíTTi ismer luitárokat"
Amikor sekélyes verbális és képi világunk vég­
képp csődöt mond a bonyolult összefüggések meg­
értésében, belső harmóniánk megteremtésében
egyedül a ZENE hatalmára számíthatunk.
A zeneszerző alkotásait az előadó művész köz­
vetíti a befogadókhoz, és csak bonyolítja a folya­
matot, hogy a közvetítő eszköz maga is műtárgy.
Esetiinkben a HEGEEXJ - ami már megszólalá­
sa előtt is jól definiálható esztétikai alkotás, meg­
szólalása után pedig társ (olykor ellenség) - segi'H
vagy gátolja az előadó művészt. Végső soron az
áhítorr katarzist motiválja.
Régi vitatéma, hogy a hegedűkészítés MESTER-
SÉC;-e, vagy MŰVi^SZEr?
A kérdésre személyes válaszom: ÉLETFORX'IA.
Tapasztalatom szerint az igazi alkotókat ez a kérdés
ritkánfoglalkoztatja,energiájukat az újabb és újabb
alkotások kötik le, az anyaggal és szerszámokkal foly­
tatott permanens küzdelem és szerelem. A saját bel­
ső szakmai és emberi törekvésük megvalósítására a
nap 24 órája is kevés, és a fennmaradó időben min­
dig új meg új terveket szőnek! A KONYA család
minden tagja, a nagypapától az unokákig, markáns
individum, eredményeikről a világ számos országá­
ban szakértő testületek sora Kxsátott ki dicsérő so­
rokat, elismerő okmányokat. Har^szereik Abaúj-
szántótól - Tatától Budapestig, Cremonától Lon­
donig, New Yorkig, Japántól Ausztráliáig— nyug».xl-
tan mondhatjuk, szinte az egész világon, maguk he­
lyett beszélnek, énekelnek, MUZSIKÁLNAK.
Különösen ajánlom ezt a könyvet a gyakorló
hangszerkészítők és muzsikusok figyelmébe, akik
előtt ezek az eredmények ugyan eddig is megísmer-
hetőek voltak, most azonban a hozzájuk vezető ÚT
is kirajzolódik. Az LIT amelyen először a legidő­
sebb Kónya István indult el, és nem lankadó belsŐ
tűzzel, a megismerés és a megvalósítás ösvényein, a
nélkülözés buktatóin keresztül jutott el a közmeg­
becsülésig, és hosszú évtizedeken át a világíiírig. Es
még ma is, immár a 79. évén túl is halad töretlenül
tovább. A maga példájával bizonyítja, hogy az el­
mélyült szakmai tudás, a szakmai alázat, a megúju­
lási képesség, olykor még leheteden politikai és köz­
gazdasági körülmények között is, egy kis ország vi­
déki kisvárosának aprócska műhelyében (de ha a
sors úgy hozza akár börtönökben is) képes értékes
művészi alkotások létrehozására.
Az életpálya konkrét eredménye, a hangszerek
népes táborán rúi, a kér világhírű fiú, ISTVÁN /
Stefano/ és LAJOS, akiknek nevét jól ismeri a szak­
mai világ, és édesapjukhoz hasonlóan végigjárták
az önmegvalósítás stációit. A számos szakmai sike-
riikön túl kiemelendő, hogy saját fiaikal, a legidő­
sebb KÓNYA ISTVÁN unokáit, STEFANO ju­
niort Cremonáhan és az ifjabbik LAJOST ideliaza
is erre az ÚTra állították.
egy olyan DINASZTIA küzdelmei, és ered­
ményei tárulnak az olvasó elé, melynek következő
fejezeteit a sors írja ugyan, de tanulságai - és nem­
csak a szakemberek számára - ma már egyértelmű­
ek.
Ssmmeh'eis Tibor
a Magyar Hangszerész Szövetség eínöke
Modem korunkban eg>TC ritkábban találhatunk
olyan személyeket, akik életüket a hegedűkészítés
csodálatos művészi tevékenységének (gyakorlásá­
ra) szánnák. Különösen az ritka alkalom, ha egyet­
len családon belül többen is ugyanezt a hivatást
választják. Egy hegediTkészítŐnek a maga szakmá­
ján belül nagyon sokféle problémával kell megküz­
denie, sok nehézséget kell megoldama. A veleszü­
letett kézügyesség adottságán kívül egészen kivé­
teles minőségérzékkel kell rendelkeznie az egyes
anyagok megítélésében. Ugyanis az öröklött kéz­
ügyességen kívül mélységesen ismerni és tisztelni
kell a tár. Ugy kell ezt az anyagot alakítania, luigy
abból művészi alkotás, esztétikai értékek létreho­
zásához alkalmas hangzó remek szülessen. Folytat­
ni, átvenni és tttvábbfejleszteni szükséges munká­
jával a korábbi hegedűkészítőelődök munkásságát.
Birtokolniuk kell mind a régi, mind a legújabb tu­
dományos, technikai és esztétikai ismereteket.
Művészi érzékenységgel szükséges rendelkeznie,
hogy ezeket a követelményeket teljesíteni tudja,
munkájának tormát, értelmet adjon. Olyan felada­
tot jelent mhidez, amelynek teljesítése során a tor-
mai tökéletesség eg>'iitt kell járjon az ideális hang­
zásbeli sajátosságokkal, s miiidez együtt összhang­
ban álló művészi alkotásban öltsön testet, valósul­
jon meg. Az igazi hangszerkészítő, alkotó mester,
aki hangszerének valamennyi alkotási szakaszát sa­
ját maga képzeli el, ten'ezi meg, és hozza létre a
valóságban is. Csak ezen a módon jöhet létre egy
olyan mű, ami egyedi, személvesen sajátja, és önál­
ló műalkotás. Ilyen feltételekkel alakul ki a mester­
ben is a saját maga személyisége, jellemző csak egye -
dül reá vonatkozó személyiségjegyek egv'üttese. Ez
sohasem lehet egytorma másukkal. Ezek a körül­
mények vezetnek az olyan hangszerek megszületé­
séhez, amelyekkel a zenei értékeket közvetíteni
képesek az előadóművészek. A Kónya család tagjai
a kezdetektől ilyen emberek akartak lenni. Mind
az öt bemutatott személy ezt példázza, életrajzuk­
ból minduntalan ez bukkan elő. Mindannyiukra jel-
leniző a személyi és gondolkodási szabadságra való
állandó törekvés, a felbukkanó nehézségek és kor­
látok leküzdésének eltökélt szándéka. Mindez alap­
vető összetevője mindenféle önálló alkotó munka
elvégzéséhez.
Ismerem mind az öt Kónyát. Közülük hármat
munka közben is megismertem, és eg>'ikiikkel sok
éven keresztül dolgoztam a Cremonai Nemzetközi
Hangszerkészítő Iskolában, ahol é n tanítottam a fi­
zikát és az akusztikát. Ennek az iskolának 20 éven
át az elnöke is voltam. Személyes emlékeim főként
a család első tagjához, a hegedűkészítő dinasztiát
alapító úttörőhöz, az idősebb Kónya Istvánhoz fűz­
nek. Ö t még a 60-as evekben ismertem meg, mint
az iskola tanulóját. Jóllehet idősebb volt a többi ta­
nítványomnál, mégis hasonló, vagy meg nagyobb
lelkesedéssel tanult. Nála mindehhez még a már
tapasztalt, felnőtt, érett férfi mentalitása is hozzájá­
rult. N e m is maradt el ennek a munkának az elis­
merése, főként ha figyelembe vesszük, hog>' meg az
iskola befejezése előtt, a szakmai képesítés megszer­
zését megelőzően már képessé vált hangszereivel
sikert aratni a Cremona Biennálén. Ezt követően
is több versenyen szerzett különböző díjakar.
Személyes barátságom, elismerésem fuz ahlioz a
Kónya fiúhoz, akinek műhelye a Garibaldi utcában
van. Ő az az if3ú Kónya István, akit ma már inkább
Stefano Conia néven ismernek és rengetegen láto­
gatják a zcnct és a szakmát szerető e m b e r e k .
Cremonában nősült, ott szülerett két gyermeke íh.
ma már olasz állampolgár. Kapcsolatom és szoros
barár.ságom a 70-es évek elején még inkább meg­
erősödött a Kónya családdal az iskolai igazgatói fel­
adatokkal történt megbízásom után. Az új tanterv­
nek a Minisztériummal történt kidolgozása st)rán két
új tantárgy oktatása indult az iskolában, a hangsze­
rek lakkozása és azok javítása. E tárgyak oktatására
az if]. Kónyát neveztem ki, akit már korábbról jól
ismertem és kiváló gyakorlati mesternek tartottam.
Ezért kértem fel tanárnak. Ez a véleményem a ké­
sőbbi években, látva több munkáját, kiváló eredmé­
nyeit tovább erősödött. Ezt a magas szakmai színvo­
nalat igazolta a híres Arjia di Laura StraJivari hárfá-
jának restaurálása, a herceg Alfonsi_id'Este 1581 bár-
fájának restaurálása és a mantovai konzer\'atórium
több hangszerének rendbetétele. Ugyancsak az ifjú
Kónya mesterrel együttműködve rendeztünk számos
kiállítást Olaszországban, és szerte a világban. Ezek
közül is kiemelkedett cs különösen sikeres volt a pe­
kingi kiállítás, anielyer konferenciák és élő bemuta­
tók is gazdagítottak.
Stefano Conia junior, Stefano Conia fia, idősb
Kónya István unokája is erre a pályára lépett, ami­
kor 1991-ben elvégezte a Nemzetközi Hangszerké­
szítő (Hegedűkészítő) Iskolát. Ma már túljutott a
minden kezdettel járó nehézségeken. Az iskolai évek­
beli és a későbbiekben készített hangszereivel is több
kiállításon, versenyeken igazolta képességeit. T ö b ­
bek között a Bagnacavalloban rendezett nemzeti, a
Bavenoban rendezett nemzetközi kiállításokon és a
Cremona Triennalén is. Többször nyert díjat, kaptitr
különböző elismerést. Fiatal kora ellenére máris ki­
alakult személyiség, sajátos jellemzőkkel rendelke­
zik. Már jelenleg is jól ismert hegedűkészítő.
A másik két Kónya hangszerkészítővel, Kónya
Lajos Béla mesterrel és az ő fiával, az ifj. Lajossal még
nem volt alkalmam mélyebb ismeretségei kötni.
Mivel ők Magyarországon tevékenykednek, így csak
néhány alkalommal találkoztam velük személyesen,
és munkáikkal a különböző magyarországi és olasz­
országi kiállításokon. Alkotásaikról igen pozitív szak­
véleményeket hallottam. Talán nem is lehet ez más­
ként, hiszen tudjuk, hogy a lelkesedést és kiváló szak­
munka iránti elkötelezettséget az a Kónya István su­
gározta, akinek harcos életét ebben a könyvben is
olvashatjuk, s aki magas ideálokkal és akarattal volt
megáldva. Ezt Örökölhették, ezt vették át örökségül
adiiiasztia hegedűkészítő fiai. ü t e n vannak Kónyáék,
aldk alkütásaikkal, személyiségükkel jelentősen hoz­
zájárultak a hegedúkészítés tönénetéhez. Hangsze­
reik hangja a zene. a művészet nagyságát és minden
bizonnyal nevük dicséretét is visszhangonii fogja a
jövendő évtizedekben, évszázadokban. Ezek a hang­
szerek bizonyára tovább fognak élni, mint alkotóik.
Ennél szebb jövő embert nem lelkesíthet, ez éltethe -
ti tovább az alkotókat.
C r e m o n a 25 marsio 1999-04-21
Sergio Renji, sk.
„Neque auro, neíflie argeiUo, sed iioíiore"
Titkok lengik kötül a hegedű születését, legen­
dák szólnak a messze földeken ismert mesterekről.
Stradivari, Guameri, Amati neve éppúgy ismert
nálunk, mint tőlünk sok száz kilométerre keletre és
nyugatra, északra vagy délre. Ismert iig^'an a nevük,
de mégis igen-igen keveset tiiduiik róluk. Alkotása­
ikban gyönyörködünk, hangszereik hangját öröm­
mel fogja lel fülünk. A szépség varázsa ragadja el a
mindig szépre áhítozó embert a torma és a hang utol­
érhetetlen egységével UtolérheiellenL mondtam, mi­
közben jól tudom, hogy nemcsak ők, de rajtuk kívül
mások is elérték az elődök által korábban meghódí­
tott csúcsokat. Elértek, talán eg>'ben-másban meg is
h a l a d t á k , de az elődök n e v e és szülővártisuk
Cremona híre süliasem lehet már meghaladható.
Versengő világunkban sokan pníbálták meg a le­
hetetlent, a cremonai „titok" megtcjtését. Senki­
nek sem sikerült, mert nem is sikerülhetett. Pedig
egyszerű a megfejtés: nincs egyetlen „titok", sok­
sok titok van.
Aki eg>'etlen nekifutással, eg^'etlen hirtelen jött
ötlettel kívánja a rejtélyt megoldani, csak kudarcot
vallhat. Tévedése még nagyobb lesz, ha úgy véli,
elérte a célt.
Az igaz mesterek nidják, a cél eg>Te rávolabhi-
nak fog tűnni az új, a JLibh eredményeikkel. így volt
ezzel Stradivari is, aki éleie végéig kísérletezett, mert
az egyetlen titoknak ő sem volt birtokában. Vagy
talán joggal hilietí bárki (hacsak nem egészen ön­
telt), hog\' mindössze egy kérdés feloldásával utol­
érhető egy Miehelangek) vagy Leonardo, de Aniaii,
Maggiru vagy a nag>' utcxiatk művészete? Elegendő
lehet-e a puszta verstani szabályokat megtanulni.
hogy ellessük Dante. Shakespeare, vagy Goethe,
Csokonai, Petőfi vagy Babits Mihály titkát, és már­
is velük összemérbetőt alkothatunk?
Aligha hilieti ezt valaki is józan ésszel. S ha bár­
ki is szememre vethetné, hogy a hegedűkészítés nem
művészet, „csak" mesterség, joggal válaszolhatnám:
a szép utáni vágy, a küzdelem a harmóniáért, a szép­
ség törvényei szerint alkotni, mindig, mindenütt le­
het művészet. Ennek a művészi alkotá.snak a titkai
rejlenek a hegedű mestereinek alkotásaiban is.
A Kónya család könyve méltó illusztrációja e
gondolatoknak, de ugyanakkor sokkal több is an­
nál. Az apa, aki felnőtt fejjel megy C r e m o n á b a a
mesterség fogásait megtanulni, a két fiú. akik Ta­
tabányán és C r e m o n á b a n készítik remekeiket,
egy jövendő legenda alanyai. Előttük is jártak ma­
gyarok C r e m o n á b a n . Többségük méltó tanítvá­
nya volt az egykori nagyhírű iskolának. Tanít­
ványból tanárokká azonban csak keveseknek si­
került válniuk. A két István és Lajos, apa és fiai
azonban ezt is elmondhatják magukról. N e m kí­
mélték a fáradságot. Éveken, évtizedeken át szí­
vósan dolgoztak, tanultak, míg idáig j u t h a t t a k .
Számunkra most felfedik a mesterség néhány fo­
gásai, elénk tárul a hegedűk készítésének rejtel­
mes belső világa, s elgyönyörködtetnek legszebb
alkotásaikkal.
Csak a legnagyobb elismerés h a r c á n köszönhet­
jük meg az idősebb és ifjabb Kónya Istvánnak, Kó­
nya Lajosnak, valamint a fiatalabb Stefanonak és
az ifjú Lajosnak, a szintén hegedűkészítő unokák­
nak, hogy mindennapi munkájuk mellett elénk tár­
ják mesterségük kiváló alkotásait, megismertetnek
művészetük szépségeivel és munkásságuk, minden­
napi életük részleteivel.
Mi pedig, akik már tudjuk, hogy nincsenek tit­
kok a hegedűk készítésében, kíséreljük meg felfej­
teni az ő munkásságuk szépségének titkait.
De ki fejtheti meg az alkotók és az alkotás titkait?
Budapest, 1 9 9 8 . Szent Iván hava
Dr. Erdélyi Sándor
Apáczai'díjas
az M T A Zenetudományi Intézetének
tanácsadója,
a Liszí Ferenc Zeneművészeti Főiskola
Hangszerész}<épző tanára
 PREFAZIONE
E' sempre piú raro incontiare, in un mondó
industrializzato e globalizzato, delle persone che
s p t n d o n o la loro vita professioiiale ed il loro en-
tusiasmo in una atrívitá artigianale e arcisrica di
antica tradizione come é qiiella della liuteria;
scppüi qucstc pcrsonc sono legate íra ioro da vin-
coli di sangue e nella trascorrenzageiifalogtca cosí
da formarc una vcra c propria dinastia la scoperta
diviené una vera e interessante sorpresa.
II liutaio si pone di trontc al proprio lavoro con
un atteggiamento che é un ventaglio di deferenze
e di sensibilitá öltre ad esprimere una abilitá ma-
nuale eccezionale: conoscenza e rispetco per la ma-
reria, il legno, che deve plasmare in modo da di-
venire suono, conoscenza e ossequio per il lavoro
degli anrichi predecessori, conoscenza teclinico-
scientifica e ricerca per radeguarnento dello stru-
mento álla evoluzione rechnico-scientitica e ri-
cerca per l'adeguamento dello strumento álla evo-
luzione della musica, sensibilitá arristica per im-
primere al manufatto la qualitá formaié perfetta-
mente congruente con la tunzione sonora.
II liutaio predispone ogni tappa di costruzio-
ne dello s t r u m e n t o senza dare deleghe a coUa-
boratori co5Ícché il m a n u f a t t o diviene creazione
assülutamiite personale e personalizzata.
Si forma cosí, nei liutaio, quel carattere che
n o n potrá mai esüere effimera posa ma intensa
pcrsonilatá e da ció n a s c o n o strumenti che ci
possono trasmettere la musica colta.
I Konia h a n n o voluto essere questo tipo Ji
liutaio e questa volontá emerge dalia loro bio-
gráfia, legata al s u p e r a m e n t o di ostacoU c di di-
sagi alla ricerca di libortá di pensiero e di azione
che, c o m u n q u e , é la condizionc prima per svol-
gere un lavoro creativo.
Conosco turti i cinque Konia e tre di loro li ho
visti al lavoro e con u n o di loro ho posto in essere
una collabor azione per vari anni alla Scuola In-
temazionale di Literia di C r e m o n a nella quale h o
attuato, prima, quale docente di Hsica acustica e
piú tardi, per venti anni nel ruolo di preside.
I niiei p e r s o n a l i r i c o r d i v a n n o q u i m l i al
capostipite della famiglía, István Konia senior che
ho conosciuto negli anni sessaiua q u a n d o era
allievo della Scuola di C r e m o n a , in etá avanzara
rispetto ai giovanetti italiani provenienti dalle
scLiole deH'obbligo ma con l'entusiasmo dell'ado-
lescente unito c e r t a m e n t e alla tiflessione ed al-
IVsperienza della matutitá.
N o n é tardato l'apprezzamento del suo lavoro
se si pensa c h e ancor prima di Lerminare l'inlero
corso quadriennale di formazione é stato in gra-
do di presentare i suoi violini alla Biennale N a -
zionale di C r e m o n a guadagnandosi e n c o m i e
o t t e n e n d o poi ambiti premi in successivi C o n -
corsi íntcrnazionali.
I miéi personali legami di stima e di amicizia
sono stati certamenti quelli intcrcorsi con l'lsrvan
Konia, figtio primogenito del capostipite, il cui la-
boratorici d i C r e m o n a p r o s p i c e n t e il C o r s o
Garibaldi é ben conosciuto e visitato quotidiana-
mente da musicisti, giovani liutai ed espcrti del
settore; dopo il matrimonio a C r e m o n a e la nasci-
ta dei due tigli ottiene la cittadinanza italiana e da
quel m o m e n t o é conosciuto come Stefano Conia.
Q u e s t e mie relazioni si sono particolarmente
consolidate quanfdo, nei primi anni settanta, nel
farmi carico della direzione della Scuola Inter-
nazionale di Liuteria, ho presentaro al Ministerti
un n u o v o piano di studi nel quale tiguravano due
nuove discipline separate dalle normált esercita-
zioni di laboratorio; vemíciatura e restauro; per
la cattedra di queste discipline ho ritenuto o p -
portuna la assunzione del maestro Conia al qira-
le accreditavo esperienza, capacitá di comuni-
c a z i o n e , d e d i z i o n e a l P i n s e g n a m e n t o , rigore
tcchnico-scicntifico.
In effetti tale mia opinione n o n solo n o n é stata
delusa ma si é ctmfermata a tal p u n t o che la
Scuola gli ha aftidato il restauro conservatico
dcll'Arpa dl Stradivari 1681, dcllc cclcbcrrima
Árpa di Laura apparrenuta al dúca Alfonso d'Este
del 1581 e di un gruppo di strumenti del Conser-
vatorio di Musica di M a n t o v a .
C o n lo stesso maestro Konia junior sono state
organizzate innumerevoli mostre di Uuteria in
Itália ed all'esterofra le quali spiccano peril gran-
dé successo o t t e n u t o quella di Pechino integrata
da conferenze, incontri, dimostraziuni pratiche.
 A n c h e Stefano soprannominato „il giovane"
figlio del maestro Conia e nipote del capostipite
ha abbracciato la professione del liutaio inizian-
do la frequenza nella Scuola di C r e m o n a e
diplomandosi nel 1991.
O r m a i ha superato anche la fase di transizio-
n e scuola-lavoro, h a p r e s e n t a t o s u e o p e r e ai
Concorsi Nazionale di Bagnacavallo e Interna-
tionale di Baveno conseguendo premi e ricono-
scimenti; seppure la sua personahtá é m fase di
consolidamento per la giovane età, si é già ait'er-
m a t o ottimo liutaio.
C o n gli altri due liutai Konia, Lajos Béla pa-
dre e Lajos figlio n o n h o a v u t o occasione di
aprof<L)ndire amicizie e/o conoscenze in q u a n t o
a t t u a n o in Ungheria tuttavia li ho mcontrati nel
corso di mostre liutarie in Italia e in Ungheria e
ho ascoltato giudizi che li avvalorano quali otti-
mi costruttori di strumenti ad arco; n o n potreb-
be d'altronde essere differente se pensiamo ai
valori spirituali ed alla passione trasmessi da quel
István Konia dalla vita complessa e diffìcile ma
colma di ideali e di volontà.
C i n q u e sono cosi i Konia che s t a n n o affidan-
do alla Storia della Liutetia delle reali prodezze
artistiche con la creazione di strumenti musicali
la cui voce risuonerá per molti anni futuri, cer-
t a m e n t e più numerosi di quclU dell'esistenza de-
gli stessi autori: quale migliore messaggio potreb-
be esaltare un uomo?
Dr. Sergio Renzi
 FOREWORD
"Music knou's no bounds'
T h e diiy our rather limited, verbiilly - and
visually - oriented world finally will prove inad-
e q u a t e towards the c o m p r o h c n s i o n o{ the com-
plexities which, interacting and interconneLled,
form our internal equilibrium, mankind will have
n o choice remaining but to rely on the power oi
music t o clarify t h e m o n c e a n d tor all.
T h e musician takes upon the task of t r a n s -
miffing the work oi t h e composer to the listener.
T h e process is h o w e v e r complicated by the face
t h a t the performer uses as a tool which is in
itself a work of art, in our case a stringed in-
s t r u m e n t . T h e violin is a well-defined, aethetic
b e i n g t h a t will e i t h e r h e l p or h i n d e r h i s
p e i o r m a n c e , prove to be a friend or an etiemy
of the music.
A n old, rather worn-oiir discussion ponders
whether a violin should really be considered a
work ot art, or on the contrary, a comparatively
simple product of handicraft. 1 believe, rather, that
it is a way of life. Rarely have 1 found a violin maker
who wrestles with the arc-or-not question. T h e
luthier's efforts are killy absorbed by trying to cre-
ate new. always improved mstruments, in a per-
m a n e n t struggle between the medium and the
implements. A twenty-tour-hour-day is insufficient
for him to quench this ambition, and should by
chance there be any time left, it will be spent think-
ing, researching, planning...
All members of the Kónya family, from grand-
father to grandson, have a volitis'e personalit\'
as a c o m m o n trait. T h e quality ot their work has
been written about in countless publications, but
in the meanrime, more subtly, their instruments
are speaking for themselves, and for their mak-
ers. They are making music.
1 r e c o m m e n d this book to musicians and es-
pecially Lo Student luthiers. To the latter, well-
acquainted with w h a t must be done but some-
what less certain about how to do it, this book
will provide a valuable source of e n l i g h t e n m e n t .
István Konya began his career in poverty, ncine-
theless the inextinguishable flame of his passion
guided him along t h e path of knowlege and re-
alization towards recognition, honor, and ac-
claim. Now, h e is headed for greater glor>'.
István Kónya's lesson to us is how chrtiu^ih hu-
mility, knowlege. and undying desire to further
improve, it is possible to create higlily-valued
works while prisoner of prohibitive socio-eco-
nomic uondilions, in a LTamped wxirkshop in a
r e m o t e village in a small country.
T h e most tangible result of the coutse ot his
life, instruments apart, is of course his two sons,
István (Stefano) and Lajos. Both oi t h e m fol-
lowed similar paths o n their way to success. Both
of t h e m followed similar paths on their way to
success. Both of them have guided their own sons
in the same direction.
gain familiarity with the family tradition, and
future chapters of this saga will be written by Fate.
But István Kónya's legacy is clear and unambigu-
ous, and not only tor those of the trade.
Tibor SeiHmeíveí.s
president of the
Hungarian liistrutiients' Organization
hi an industrialised and m u k i - n a t m n a l world,
it is increasingly harder to find people w h o dedi-
cate their professional life and enthusiasm to an
antique traditional craft and artistic activity such
as violinniaking. A n d when these people are
linked by a genealogical relationship forming an
outright dynasty', the discovery- becomes more
than a surprise.
T h e violinmaker's approach to his profession
embraces creacivity and variety as well as an ex-
ceptional manual ability H e is required to have
a knowledge a n d respect for the material used,
the wood which is shaped in order to produce
the sound, as well as knowledge and reverence
for his predecessors, technical and scientific
knowledge, and research of eventual adaptations
to make to the instrument according to the evo-
hitinn of music, and finally an arristic sensitivity.
which, transferred to the object permeates it with
il formal quality in perfect harmony with che
acoustical function.
T h e violinmaker is responsible tor every stage
of the instrument's c o n s t r u c t i o n , work is n o t
Jelefiated to others, T h e result is therefore t o -
tally personalised.
In this m a n n e r t h e character of the violin-
maker is never ephemeral hut rhe fruit of an in-
tense personality which eives birth to instruments
capable of transmitting cultured music.
It is this kind of violinmaker that the Konia
family has p r o d u c e d a n d their force emerges
when reading the biography of their Üves. They
have overcome difficulti and hardships in the
quest for freedom of mind and action, primary
requisite in a creative profession.
1 have met all five of the Konia violinmakers
and I have seen three of t h e m at work, person-
ally working alongside o n e of t h e m during the
years spent in the international Violinmaking
S c h o o l of C r e m o n a w h e r e I initially t a u g h t
acoustical physics, later becoming presidident, a
position which I held for twenty years.
My memories begin with the founder tji the
family, István Koma senior, w h o I met in the six-
ties w h e n h e was a s t u d e n t ui the school in
C r e m o n a . H e was considerably older than the
young Italians t h a t had only just finished inter-
mediate school but he had the enthusiasm of an
adolescent combined with the observatit^n and
experience of maturity.
His work was soon appreciated if one thinks
that, even before finishing the four-year course ot
formation, his violins presented to the National
Biennial of Cremona were praLsed, and later won
prizes in successive international competitions.
My personal esteem and friendship undoubt-
edly lie with István Konia, the eldest son of the
family founder T h e master's flourishing work-
shop in C r e m o n a , situated in Corsi» Garibaldi, is
well known and visited daily by musicians, young
violinmakers and experts oi the field. After his
marriage in C r e m o n a a n d the birih oi his two
children, he obtained his Italian citizenship and
changed his n a m e to Stefano Conia.
My relationship with t h e violinmaker was con-
solidated in the beginning of the sixties. In this
period, w h e n I was the president of the hiterna-
tional School of Violinmaking, I presented a cur-
riculum to the ministry including two new disci-
plines ili addition to the normal hours dedicated
to the workshop classes: varnish and restoration.
I considered it advisable to assume master Conia
for these classes as I was well aware of his expe-
r i e n c e , c o m m u n i c a t i o n skills, d e d i c a t i o n to
teaching a n d technical and scientific rigor
I was not disappointed, and with the years my
opinion was confirmed. T h e school entrusted
him with the conservative restoration of the 1681
Stradivari Harp and the famous 1 581 Laura Haq?
once belonging to Duke Alfonso d'Este, as well
as a group of i n s t r u m e n t s from t h e M a n t o v a
Music School.
Countless expositions of violinmaking were or-
ganised in Italy and abroad with this master,
Konia junior. T h e exposition in Peking along with
the related conferences, meetings and practical
demonstrations was a huge success.
Stefano - k n o w n as „il G i o v a n e " - son of
m a s t e r C o n i a a n d g r a n d s o n of t h e founding
violinmaker, was also to embrace the profession
ui violinmaking beginning his studies in t h e
C r e m o n a School where h e completed his dip-
loma in 1991.
H e has presently surpassed the transitional
phase of working following his school years and
his instruments have been presented in the na-
tional competition of Bagnacavallo and the in-
ternational competition of Baveno, obtaining
prises and honourable mentions. .Although h e is
still maturing he has already established himself
as an excellent violinmaker.
I have n o t had the opportunity of getting to
know the o t h e t two Konia violinmakers, Lajos
Béla the father, and Lajos t h e .son, as they are
both established in Hungary. H o w e v e r 1 have
m e t t h e m during violinmaking expositions in
Italy and Hungary a n d I have heard positive
j udgements concerning their talent as makers oi
musical instruments. O f course it could not he
any o t h e r way il o n e only thinks of the spiritual
values and passion passed o n by István Koma
whose life was so complex and difficult, but so
full of ideals and force.
Therefore five Konia violinmakers have en-
trusted their artistic exploits to the History of
Violinmaking in the creation of musical instru-
ments whose voice will continue it» play ior years
to come, certainly outliving the makers them-
selves... and what helter m e a n s could exalt a
mani
Dr. Sergio Renici
Secrets surround the hirth oi the violin. T h e
legendary n a m e s of Stradivari, G u a m e r i , and
Amati are known worldwide, in every direction
and hemisphere. And yet, despite their fame, it
appears that we actually know little about the men
themselves. We admire their work, and our cars
take delight in the sound their instruments pro-
duce. The magic of their beauty captures the at-
tention of those who pursue the latter in it's every
forni, graced as they are with unmarched unity
between form and function. I say "unmatched",
as to my knowlege these Inrhiers have conquered
summits in their art unattained, and perhaps un-
attainable, by others, p a s t o r t u t i i r e . T h e i r n a m e s ,
and those of their contemporaries contributed to
give their c o m m o n city, Crenn;)na, a reputation
t h a t may perhaps never be surpassed.
In our high-speed, high-Lech world, many a
hopeful has attempted the impossible: to discover
the socalled "secret" of C r e m o n a . But n o o n e
was able to succeed, because there is n o single
secret: simply stated, there is n o t one but many
secrets involved.
H e who therefore tries co discover this pur-
ported "secret" in o n e step, with a single intui-
tion, thus c a n n o t but fail in his intent. Paradoxi-
cally, his defeat would be t h a t m u c h more evi-
d e n t with his supposed success, inasmuch as true
arrists know, that a goal only becomes further
away with each step taken in t h a t direction.
C a n s o m e o n e really believe that simply solv-
ing one riddle will magically explain the genius
of Michaelangelo or Lei.mardo da Vinci.' O r t h a t
learning a few basicvules will unravel the gen-
esis of che prose of Goedie or Babits.^ T h a t , know-
ing a few tricks, we will be able to create valu-
able wcirks of art? N o one, with a clear-headed
vision, can of course accept this.
If s o m e o n e were to reprtiach me with t h e ob-
jection chat a violin isn't art but only a craft, 1
would rightfully answer t h a t we are discussing
10
the search for beauty, the struggle for harmony,
the quest lor aelhetic balance: isn't that the defi-
nition of art itself? T h e s e secrets are imbedded
in the masterpieces ol violin makers tcKi.
This book, which deseribes and illustrates the
work ol the Kónya family, underlines the con-
cept. But it does more than that. It describes how
the father, who went to Cremona as an adult to
learn the technique of viohn making, and the
sons, w h o proceeded to construct masterpieces
in Tatabánya and Cremona, became protagonists
of a legend in their own time. T h e r e were ot
course other Hungarians who preceded them in
C r e m o n a , and most of t h e m became worthy fol-
lowers of this famed School of violin making. But
very few of them, from being a student there,
became a teacher. T h e two Istvans and Lajos,
father and sons, achieved this result. It was only
through decades of hard work and single-minded
effort did they succeed.
New they reveal to us .^ome of the most o b -
scure seerets of the art, making it such t h a t we
too can see t h e beautiful and interior world of
the violin, as we are brought to appreciate the
art of their construction.
May we thus speak with the highest apprecia-
tion about Istvan Kónya Senior and Junior, about
Stefano, Lajos Jr and the grandchildren, and to
thank them for allowing us to gain this precious
insight through their daily^ffbrts and exquisite
workmanship. Beauty and Truth: we, who know
that there is no secret in violin making, let us try
tt) discover at least the secret of their beauty,
It's bcyound us to try to discover t h e secret of
Creation, and of the C r e a t o r
Budapest, on the Month of St. Stephan, 1998.
Dr. Sándor Erdel^'i
Apáczai'Prizer teacher
Advisor of Institut of the Musicsciences from
tha Hungarian Academie of Science
teacher of the Franz hiszt MusicaUademie
 A KONYA (KONTSER/KONCSER)
CSALÁD
(Tabella genealogiae-Family cree-Staminbaum-Arbre généalogique-Albero genealogico)

SZULOI AGAK:

ANYAI APAI

DÉDSZÜLŐK: DÉDSZÜLÖK:
nemes DOMA JÓZSEF - KISS ROZÁLIA KONTSER (!) ISTVÁN - MOLNÁR BORBÁLA

NAGYSZÜLŐK: NAGYSZÜLŐK;
DOMA JÓZSEF - SÁMSON ESZTER KONCSER (!) IMRE - ZÁMOLYl ROZÁLIA

SZULOK:

ANYA: APA:
DOMA RÓZA KONCSER ISTVÁN

KÓNYA LAJOS (1936/37-161, előtte KONCSER) író-költő

(Felsőgalla, 1914. nov. 2. - Budapest, 1972, júl. 13,) Kossuth díj: 1950, 1953

KONCSER GÉZA
KONCSER EDIT
KONCSER BÉLA

KÓNYA ISTVÁN (1941/1942-től, előtte KONCSER)

(hegedűlíészítő mester)
(Felsógalla, 1919, május 1, - Baj, 1999, június 15,)
STEFANO CONIA KÓNYA LAJOS BÉLA
(Felsógalla, 1946. jan. 10.) (Tatabánya, 1948, július 15,)
Stefano Conia (1973) Kónya Ilona (1975) . •
Eva Conia (1974-1999) ifj. Kónya Lajos (1977)
Kónya Kata (1983)

11
 LA FAMIGLIA KONYA
(KONTSER/KONCSER)
(Tabella genealógiáé-Family tree-Stammhaum-Arbre généalogique-Albero í^eneali>gico)

RAMO GENITORI:

MADRE PADRE

BISNONNI: BISNONNI:
„Don" JÓZSEF DOMA - KISS ROZÁLIA KONTSER (!) ISTVÁN • MOLNÁR BORBÁLA

NONNI: NONNI:
DOMA JÓZSEF - SÁMSON ESZTER KONCSER (!| IMRE - ZÁMOLYI ROZÁLIA

GENITORI:

MADRE: PADRE:
DOMA RÓZA KONCSER ISTX'ÁN

KONCSER (dal 1936-37) KÓNYA LAJOS (poeta)

(FelsőgaUa, 2. II. 1914. - BuJiipest, 13 7. 1972.) Premio Kossuth 1950, 1953

KONCSER GÉZA
KONCSER EDIT
KONCSER BÉLA

KÓNYA ISTVÁN (dal 1941-1942) (prima KONCSER)

(Maestro Liutaio)
(Felsögalla, I. maggio 1919-1999.
KÓNYA ISTVÁN (STEFANO CONIA) KÓNYA LAJOS BÉLA
(Felsögalla, 10. 01. 1946.) (Tatahánya, 15. 07. 1948.)
Kónya Stefano „II giovatine" (197 5) Kónya Hona (1975)
Kónya Eva (1974-1999) Kónya Lajos (1977)
Kónya Kata (1983)

12
KUMAROM-tbZlfcKGOM MEGYE
LA PROVINCIA DI KOMÁROM-ESZTERGOM
KOMÁROM-ESZTERCJOM COUNTY w
Komárom-Esz re rgom vármegye, Magyarország
legkisebb, mindössze 2 251 km' területű megyé­
je. Mégis megtalálható itt minden természeti
szépség, amit általában az emberek keresnek, cso­
dálnak, és nagy távolságukal hajlandók bejárni,
csak láthassák. Hegyei: a Bakonyalja, a bárso-
nyusi dombok, a GereLse, a Vértes, a Pilis és a
Visegrádi-hegység. Vannak itt síkságok, folyók,
tavak. A megye székhelye: Talaháiiya.
Több Komárom-Esztergom megyei városban,
Tatán, Komáromban, Igmándon, Esztergomban
híres hévízek is találhatók. Várai az ország életé­
ben valamikor fontos szerepet töltöttek be: Esz­
tergom, Tata, Komárom, Igmánd, üesztes és
Vítányvár. A várak közül több napjamkban is jó
állapotban van, néhány közülük látogatható is.
EsEtergomban van Magyarország legnagyobb
Lemploma. a római Szt. Pécer-bazilika mintájára
épített Esztergom-Budapest érsekség! székesegy­
ház. Kupolája 106 m magas. Alapjai az 1001-12
között emelt egykori templom kövein nyu-
gosznak.
A7 RS7TRRGOMI BAZILIKA
L\ BASILICA DI ESZTERGOM
•n IL CATIILDRAL OF ESZTERGOM
o

iNilMhSTO.JllRUr • TllFTDRUI
A mcgyct cszakon a D u n a határolja, mely
egyben országhatár is. (A megye korábban t o ­
v á b b folytatódott északra, d e ez a terület ma
m á r Szlovákiához tartozik. Tatabányát elsősor­
ban a szénbányászat segítette a fejlődésében és
főként erre épült a város ipara is. A megyében
a gépipar, a vegyipar, az építőipar, a szénbányá­
szat és a mezőgazdaság egyaránt m e g t a l á l h a t ó ,
közülük a s z é n b á n y á s z a t j e l e n l e g j e l e n t ő s e n
visszafejlődött. A terület szénbányászata mind­
i n k á b b Fejér megye irányába rolódik el. A m e ­
zőgazdaságát elsősorban a : állattartás, a k u k o ­
ricatermelés (Környe, Bábolna), a szőlőtermesz­
tés (Neszniély), és a malomipar (Komárom) jel­
lemzi; elsősorban a nagyobb mezőgazdasági vál­
lalati gazdaságok vitték messze hírét a megye
mezőgazdaságának.
A megye székhelye, Tatabánya város 1997-ben
voÍL ölvén éves. A Bécs-Budapest autópálya men­
tén terül el. Ö t v e n évvel ezelőtt négy település
(Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida. Tatabánya) egye­
14
sítésével vált várossá. Azóta új lakótelepek épül­
tek: Dózsakert. Bánhidai lakótelep, Újváros, Kert­
város, Gál lakótelep. A mai város mintegy kétszer
annyi lakónak ad otthont, nimt megalakulásakor.
Kér hegység között, a Vértes és a Gerecse völgyé­
ben helyezkedikel 14 km hosszú, keskeny sávban.
A Gerecse déli felén fehér mészkő szikláival már
messziről felrűnik a Tata irányából autópályán kö­
zeledő utazóknak. Ennek a hegynek az oldalában
van a Szelim-barlang, annak tetején Európa leg­
nagyobb madárszobrávül. Ez nevezetes madár, a
liinjl, melyet a millenáris ünnepségek alkalmá­
ból 1896-ban állítottak fel. A hatalmas, 14 m-es
szárny átmérő vei rendelkező bronzmadár Donáth
Gyula szobrászművész alkotása.
A k ö r n y é k e n t ö b b százezer éve él ember.
Vértes szól lősön ötszázezer éves előember csont-
maradványail és lakhelyét tárták fel 1965-ban.
Ez a jelenlegi legrégebbi európai ősemberi tele­
pülés. Ügy tartják, hogy itt, a két hegy közötti
síkságon küzdöttek meg g^'őztesen a honfoglaló
magyarok a szláv Szvatopluk seregeivel.
A városban színház, közművelődési intézmé­
nyek, szimfonikus és fúvós zenekarok, zeneisko­
lák, általános iskolák (18), gimnáziumok (2),
szakközépiskolák (6) és főiskola is m ű k ö d i k .
Eg>'éb létesítményei, közintézményei közül a le­
véltár, a múzeum, a könyvtárhálózat, a mozi. a
műjégpálya, a sportcsarnok, a stadion és az uszoda
említéste érdemes.
Ebben a váro.sban kezdte Ciaknem fél évszá­
zaddal ezelőtt munkásságát a Kónya család, és
munkájuk eredményeként itt fejlődött ki a mai
magyarországi hegedűkészítés egyik központja.
Ennek a városnak „szerelmese" Kónya Lajos, aki
mindenkor szívesen és szeretettel beszél erről a
városról s a környező tájról.
•RlRL'L
IL MONUMLNKi „lUKUr
THE TL'RLIL
 La proviniriíi di Komárom-Esztergom é la più
piccola d'Ungheria. Tuttavia ci si può trovare
rutto il bello che la natvira sa offrire, e la gente é
disposta a venire anche da lontano pur di veder-
la e di ammirarla. Le montagne scmo: il
Bakonyalja, le colline di Bársonyos, il Gerecse, il
Vértes, il Pilis e poi Ìl Visegrád. Si trovano qui
pianure, fiumi, laghi. In vane località, come in
TaLa, Komárom, Igmánd ed Esztergom sgorga KOMAROM-EÜZTERCOM MEGYE ES TATABANYA CÍMERE
l'acqua termale. I castelli di Esztergom, Tata, :jTEMMA DELLA PROV DI KOMÁROM H TATABÁNYA
Kumarum, Igmánd, Gesztes e Vitány hanno avu-
to un ruolo importante nella nazione. Molte di
queste fortezze sotio in buone condizioni e quin-
di visitabili. In Esztergom si trova la chiesa più
yrande d'Ungheria.
Il confine a nord della provincia e il Danubio,
lo stesso contine di oggi (prima di Trianon la pro-
vincia si prolungava più a nord, oltre il fiume,
ma ora tale territorio fa parte della Slovacchia).
Lo sviluppo di Tatabánya si e basato ed e stato Lagricoltura ora é caratterizzata principalmente
costruito sulle miniere di carbone. Oggi domi- dall'allevamento del bestiame, dalla produzione
nanti scino l'industria meccanica, chimica, l'edi- di mais (Környe, Bábolna), dalla viticoltura
lizia, la produzione del carbone e Tagricoltura. (Neszmély), dall'attività dei mulini (Komárom);
Lesaurimento dei giacimenti vede però attual- le grandi aziende esistenti nella provincia hanno
mente spostare gli scavi verso la provincia Fejer. reso famosa l'agricoltura da tempo.

TATAl VAR
IL CASTELLO DI TATA
TUE CASTLE OF TATA

IS

TATAR A N YA/FiOZÍi AKERT
IL QUARTIERE ..DÓZSAKERT"
íXTiL'RD OF TATABANYA „DÓZSAKERT"
Sede della provincia é Tatabánya c h e , nel
1997, ha compiuto mezzo secolo di vita. E' si-
tuata lungo l'autostrada Vienna - Budapest. Cin-
q u a n t a anni fa q u a t t r o paesi {Alsógalla, FeUo-
galla, Ránhida, Tatabánya) si sono unificati per
formare il capoluof^o. Da allora sono stati costru-
iti diversi quartieri; Dózsakert, Bánhidai Lakó-
telep, Újváros, Kertváros, Gál Lakótelep. Oggi
la città ha raddoppiato la cittadinanza di un tem-
po, si allunga per Km 14 tra due colline, nella
valle del Vértes e Gerescse. Le rocce calcaree
del Gerecse, dal lato sud, si n o t a n o dalPauto-
sirada p r o v e n e n d o da l a t a .
Nella parte vertiginosa di questo m o n t e si tro-
va la grolla di Szelim, mentre in cima si p u ò am-
TATA TÖRÖKFÜRDŐ
IL BAGNO TURCO DI TATA
TT'RKISH BATH Ot^ TATA
16
mirare la statua p e n n u t a pnì grande d'Europa, il
Turul. E' stata realizzala in bronzo, in occasione
del millennio dell'Ungheria, ed é opera dello scul-
tore Gyula DonatK.
Liiomo vive qui da più centinaia di anni. In
VertesszőUós h a n n o scoperto i resti ossei di un
u o m o preistorico di cinquecentomila anni fa nel
suo rifugio. E' qui che le truppe magiare h a n n o
b a t t u t o l'esercito slavo di Szvatopluk, In questa
città si c o n c e n t r a n o istituzioni culturali, teatri,
scuole, orchestre, museo, biblioteche, complessi
sportivi di rilievo c o m e lo stadio, le piscine ed il
c a m p o di pattinaggio.
Da questa citta inizia e si sviluppa l'attività
liiitaria della famiglia Kónya, d i v e n t a n d o u n o dei
centri della liuteria magiara. Kónya Lajos é mol­
to affezionato a questo luogo, del quale parla sem­
pre volentieri e con dedizione, d e c a n t a n d o n e le
bellezze del paesaggio, dalla campagna, del cen­
tro.
TATA/1-iARANCLAB
IL CAMPANILE D! TATA
THE BELL TOWER OV TATA
TATABANYA,m_:RL!L
IL FALCO RATRIOTTICO UNGHERESE „TLIRUL
TI IL PATRIATIC HUNtlARIAN LAGLE "TURUL

DUNA AL tSZlhRUOMl VARHOL

IL DANUBIO DAL CASTELLO DI
ESZTERGOM
DANUBE I-RUM 1 HECAbllE UE
ESZTERGOM

TATABANYA-KÖZPONT
IL CENTRO DI TATABÁNYA
TATABÁNYA CENTRE

17

K o m á r o m - E s z t e r g o m c o u n t y is H u n g a r y ' s
smallest county- Nevertheless, the níitiiríil heiiury
offered hy the zone is such that people travel from
far and wide to admire it. Its mountains include:
the Bakonyalja, the Bársonyos hills, the Gerecse,
the Vértes, the Pilis and the Visegrád. T h e r e are
also lowlands, rivers and lakes and well-known
thermal springs in Tata, KnmárLun, Esztergom
a n d I g m á n d . T h e c a s t l e s s i t u a t e d in T a t a ,
K o m á r o m , I g m á n d Gesztes a n d Vitány o n c t
played an important role in the history oi the
nation. Most of the castles are in good condition
and can still be visited today. Hungary's largest
cathedral is situated in Esztergom.
A TATAI VAR
ILCASIHLLOUl lAIA
THE CASTLE OF TATA
18
KOMAROM-ESZTERGOM MEGYE ÉS TATABANYA
LA rROVlNCIA Dl KOMÁROM-ESZTERGOM
KOMÁRi">M-ESZTERCXiM(XXiNTi'AND TATABÁNYA i.ABOW)
T h e county is bordered on the north by t h e
D a n u b e . Before the pact of Trianon t h e county
continued further northward b u t now this terri-
tory belongs tu Slovenia.
Tatabánya owes its development to the coal-
mining industry. Tiday the town's main industries
are mechanics, chemicals, coal production, build-
ing and agriculture. T h e depletion of the cual beds
has led to the opening of new mines in the ad-
joining county of Fejer. Agriculture is mainly
centered around cattle raising, com fields (Kömye,
Bábolna), vineyards (Neszmély) and the milling
mdustry (Komárom). T h e county has a wide repu-
tation tor agriculture owing to its large farms.
 In 1997 r h t counrv^ c<ifiral, Tárahánya, cel­
ebrated its 5Q vear lubilee. Fim- vears aso the tour
villages AlsógalLi. Felsőgalla, B á n h i J ^ a n d
Tatabánya united to make up today's capital. Since
then, variiiiis suhnrhs have grown up iiround the
town: Dózsákért, Bánhida, Úiváros, Kertváros and
Gál. Since the time ot its füundation the town's
population has doubled. T h e town is situated
along the freeway from Vienna to Budapest. It lies
in a valley between the Vértes and Gerecse moun­
tains, running for 14 kilnmeters.
T h e white limestone on the southern side of Mt.
(ierec-se can he seen írom the freeway traveling from
Tata. On this mountain one finds the Szelim cave
and ihe "Turul", die largest bird-siatue of Europe,
can be admired on top of the mountain. Made from
bronze, it wus sculptured for the jubilee of Hungn-
r>-'s millennium by Gyula Donath.
A BANHlDAI C:SATA (FESZTf ARPAD FL-STMLNVHl • LA BATTAGLIA DI BANHILIA (OPERA. DI FESZTY ARP AD)
RATTI.!- RY BÁNHIOA (FART PAINTFO RY ARPAD FESZTYl
1 l u m a n beings ha\ e In ed in this area for thou­
sands ot years. In Vértesszőllős the bones and
remains of the dwelling places ofprehistoric man
were found dating to five hundred thousand years
ago.
H e r e in the lowlands the Hungarian troupes
defeated the Yugoslavian army headed by Szva-
topluk.
In t h e t o w n t h e r e are c u l t u r a l i n s t i t u t e s ,
theaters, schools, orchestras, a museum, librar­
ies and important sport centers such as t h e sta­
dium, swimming pools a n d skating rink.
T h e violinmaking activit>' of the Kónya fam­
ily began in this city, and it has become o n e of
die major centers of H u n g a r i a n violinmaking.
Kónya Lajos is partictilarly fond of Tatabánya and
he speaks willingly of its natural beauty, c o u n ­
tryside and town center.
19
 CREMONA ES KORNYÉKE
„CREMONA-TURIZMUS-HEGEDŰ"
(APT)
C r e m o n a , mint riirisrákar csalogaró tényező
az utóbbi években előtérbekerült múltjával, mű­
vészetével, kulturális hagyományaival. Szülőhe­
lye ez a város Stradivarinak, M o n t e v e r d i n e k ,
Campi és Sofonisha Angiiisolának.
Cremona a „nagy torony" városa. Minden ere­
jével azon van, hogy vendégszerető, gazdag prog­
ramokat nyújtó város képét alakítsa ki magáról.
Cremona a liegedűkészíiésben jelenleg is életi
jár. (A hegedűkészítés a gomblyukába tűzött vi­
rág.)
N e m elég azonban a hegedűkészítésnek csu­
p á n -a i n ú k j á r ó l , A m a t i r ó l , S t r a d i v a r i r ó l , és
Guarncríról beszelni, velük kell kézen fogva jár­
ni a jelenben is.
A hegedű és az alkímia varázsa, cs az elegáns
hangszerek melódiái virágoztatták fel és tartják
életben azokat a művészeti vállalkozásokat, ame­
lyek C r e m o n á t választották hazájuknak.
Igazán szép látványt nyújtanak az ablakokban
sütkérező, ragyogóra é r ő , lakkozás a l a t t lévő
hangszerek. A patinás épületek mélyén megbú­
jó műhelyek olyanok, mint a templomok szenté­
lyei, amelyekben az ipar, a szakma megszentclő-
dik, művészetté válik. Az egykt)ri C r e m o n á b a n
születő, rügyező, kibimlrózó alkotó tevékenység
napjainkra teljes pompájában felvirágzó művé­
szetté vált. Olyan egyedülálló hivatás ez, amely
nemcsak a világpiacon jelentős, h a n e m a város
számára is kiemelkedő fontosságú, miközben nag>'
figyelmet szentel arra is, hogy A n t o n i o Stradivari
nemes művészi hagyományait híven megőrizze.
A cremonai hegedűkészítők hitvallásának, lel­
kes munkásságának bizonyítéka bontakozik ki
napjaink zeneművészetében. A különböző elő­
adásokkal, hangversenyekkel p á r h u z a m o s a n a
turisták megtalálhatják ebben a megyében a nép-
h a g y o m á n y o k a t , és más m ű v é s z e t e k e t is. Az
olyan nagy kiállítások, mint a „Le immagini del
S e n t i r e " , a „Tesoti della P o s t u m i a " , vagy a
„BrucgcI e Bruegel" kiállítás C r e m o n á t sokak
szemében olyan fontos központtá teszik, akik
nemcsak a múlt, h a n e m a jelen, napjaink művé­
szetét is értik, kedvelik, értékelik.
A zenei hagyományok mellerr a jelentős fes­
tőművészek is o t t h o n r a leltek itt a múltban, de
napjainkban is. A Ponchielli színháztin kívül ki­
emelkedik Calmaggiore, Soresina, Casalbuttano
és R o m a n e n g o a maga rendezvényeivel, színhá­
zaival.
21
 A Hegedűkészítő (Hangsztrkészítn) Iskola éle­
tében és továhbfcjlődcschen fontos szerepet tölt
he A Triennale, melyet Amíiti, Stradivari és
Guarneri szellemében rendeznek rendszeres idő­
közükben.
Mindezen kezdeményezések mellett azonban
Cremona és környékének vendégszeretete a
maga konyhamíjvészetével összhangban cl. és
karöltve halad a kultúrával és a szórakozással.
Oemona mellett természetesen vannak más
városok és egyéb rendezvények, amelyek felidé­
zik a varázslatos múltat egy-egy olyan gondta­
lan, vidám ünnep keretében, mint a Palio di Isola
Dovarese, az Appuntamento storico, vagy a
„cremonai torony fesztivál", a Festa del Torrone
di Cremona Ls.
A vendégszeretet sok egyébben is megnyilvá­
nul. Nem feledkezhetünk meg a gaztlagon meg­
rakott asztalokról és az ételek pompás ízeiről.
22
Az ünnepségek az oszi időszakban érnek a te­
tőpontjukra. A rendez\'ények, fesztiválok szer­
vezője és hírverője az „Azienda di Promozione
Turistica del Cremonese" turisztikai (idegenfor­
galmi) hivatal, s ez szorosan együutnűködik a
városi és megyei szervezetekkel.
„A torony városa" ma már nyilvánvalóan a
művcszctck és a turisták városa, amely a Po fo­
lyó turizmusával együtt, mindennapi életét a mi­
nőségi turizmusra alapítja.
Aki Cremonában jár, jó alkalmat ralál arra,
hogv' megismerje a város vendégszeretetén kívül
annak művészeti értékeit és lakói bensőséges ven­
dégszeretetét.
1999-04-21
Avv. Alfeo Carini
Presidente APT del Cremonese
 APT
AZLENDA DI PROMOZIONE TURISTICA DEL CREMONESE
Patna di Antonio Sn^adivari e Claudio Monte-
verdi, ma anche capitale dell'arre con i Campi e
Sofonisba Anguisola. Cremona negli ultinii aiini ha
ferro della propria tradùione culturale un biglietto
da visita per U turismo.
La città del Torrazzo sta ottimizzando le sue forze
per oiifrirsi come esempio di città ospitale e ricca di
attrattìve.
Cremona ha farro della liuteria il suo fiore aUVic-
chiello.
Parlare di rradizione liuraria non vuole dire guar-
dare solo al passato con Stradivari, gli Amari ed i
Guameri, ma toccare con mano il presente.
La magia del violino e Palchiniia che sottostà alle
dori melodiche dell'elegante strumento sono infatti
rinverdite e proseguite dalle nimierosissinìe botte-
ghe aitigiane che hanno scelto la città di Cremona
come patria d'elezione.
1 violini alla finestra, He pazienti fasi di vernicia-
tura destinate a dar corpo e voce ai celebri scrumen-
ri sono questi RIIO alcuni dei segni che si scorgono
nelle mille botteghe dei liutai cremonesi, veri templi
di un artigianato destinato a farsi arte.
Lafiorenteattività liutana della città di Cremona
rende visibile ed unica una professione artigiana che
ha la forza di mantenersi competitiva su un mercato
esigente ed al tempo stesse» é attenta a non tradire i
dettami di Antonio Stradivari, re dei liutai.
La vivacità artigiana dei liutai cremonesi é testi-
mone di una passione e di un mestiere che sfocia
nell'arte della musica.
Í grandi eventi della cultura aulica vanno di pari
passo con gh appuntamenri della tradizione popola-
re e tolclorica di un rerritiìrioriccodi storia e di arte.
Le grandi mostre, da quella de La immagini del
Sentire ai Tesori della Rjstumia uno alla recentissi-
ma esposizione dei Bruegel e Breugel, fanno di
Cremona un punio di riferimento per quanti consi-
derano l'arte un mezzo per scoprire non S!.>lo il passa-
to ma anche Ìl presente.
E se i segni lasciati dai grandi pitton del passato
trovano un loro luogog di celebrazione nelle mo-
.stre, la tradizione musicale della città di Stradivari
e Monteverdi é resa viva ed attuale dall'attività del
Teatro PonchielU e dalle sale di spettacolo di
Calmaggiore, Soresina, Casalbuttano e Romanengo
che, con le loro stagioni, esaltano lo spettacolo dal
vivo; il melodramma, i concerti, la prosa e la dan-
za.
CEnte Tnennalc si occupa mvece di proseguire e
raflorzare la grande scuola liutaria, inaugurata da
stradivari, dagli Amari, dai Guameri e dal Guameri
del Gesù.
Al fianco di queste iniziative, l'ospitalità di
Cremona e del suo territorio si concretizza in un
nutrito cartellone di eventi in cui i grandi appunta-
menti della tradizione popolare mettono d'accordo
cultura, gastronomia, divertimento ed intratteni-
mento.
Il Palio di Isola Doverase. lAppunramento stori-
co di Pizzighettone, la Festa del Torrone di Cremona,
ma anche i Carnevali della provincia, le sagre e le
fiererievtx:anoun passato magico e fantastico nella
comicc allegra e spensierata della festa.
E siccome l'ospitalità si nota anche a tavola, non
si può non citare le Tavole Suntuose nella Tèrra di
Stradivari, manifestazione che nei mesi autunnali
apre lo scrigno dell'amica sapienza culinaria
cremonese.
in tanta abbondanza di iniziative ed eventi,
l'Azienda di Promozione Turistica del Cremonese
agisce come punto di raccordo e divulgazione verso
l'esterno, contribuendo d'intesa con Comune e Pro-
vincia all'organizzazione de^i eventi.
La vocazione culturale ed artìstica della citta de!
Torrazzo é oramai una realtà, dai grandi numeri, esal-
tando anche il turismo sul Po.
^ospitalità cremonese avrà occasione di confer-
mare la propria tradizione e la città di fer conoscere
le sue bellezze arrisriche nonché i sapori ed il cak)re
della sua gente.
Avu Alfeo Garin (
Prendente APT del Cremonese
23
 APT
H o m e l a n d of A n t o n i o Stradivari and Claudio
M o n t c v t r d i , but also a capital ot Hne arts with
the Campi painters and Sofonisba Anguissola,
C r e m o n a has recently begun using its cultural
patrimony as a tourist attraction.
T h e city with the hell tower is now making
the most of its potentials to offer hospitality and
a wealth of attractions.
Violinmaking has become the pride and joy
of C r e m o n a .
W h e n referring to the violinmaking tradition
o n e not only looks hack o n the past of Stradivari,
the Amatis and the Guarncris, hut o n e literally
touches the present as well.
T h e magic of the violin and the alchemy un-
derlying the melodie qualities t,íí t h e elegant in-
strument have flowered o n c e again, continuing
In the n u m e r o u s artisan wcirkshops that h a v e
chosen C r e m o n a as their H o m e l a n d .
T h e violins hanging in rhe window, t h e pa-
tient phases of varnishing destined to give body
a n d vioce to the famous instruments, are only a
few of rhe signs present in t h e many workshops
of Cremonese violinmaking, temples of a craft
destined to become an art.
T h e florid violinmaking activity in C r e m o n a
demonstrates a visible and unique craft with the
strength of remaining competitive in a d e m a n d -
ing iiiarkeL, at the same time carefully preserv-
ing the precepts of A n t o n i o Stradivari, king of
violinmaking.
T h e spirit of the Cremonese violinmakers is a
testimony of their passion and oi a profession
debauching in a musical art.
T h e great events o\ the Golden Period cul-
ture developed alongside a folkloristic tradition
of a territory rich in history and art.
T h e i m p o r t a n t exhibitions, from "Images of
the Senses" to the 'Treasures oi Postumia" as well
as the recent exposition "Bruegel a n d Breugel"
have made C r e m o n a a reference point for all oi
tbose considering art as a means of discovering,
not only the past, but also the present.
While rhe traces left by the great painters of
the past find their celebration in exhibitions, the
24
musical tradition of the city of Stradi\'ari and
Monteverdi comes alive and is modernised in the
performances organised by rhe Ponchielli T h e a -
tre and the theatres of Casalmaggiore, Soresina,
C a s a l h u t t a n c i a n d R o m a n e n g o chat i n c l u d e
melodrama, concerts, theatre and dance in their
musical seasons.
T h e task of the 'Ifiennial Organisation is ro
reinforce and uphold the tradition of the great
violinmaking school, inaiigurared by Stradivari,
t h e A m a t i s , the G u a r n e r i s and G u a r n e r i del
Gesù.
Alongside these initiatives, the hospitality of-
fered by C r e m o n a and its surrounding territory
is manifested in a rich list of events where im-
portant appointments of popular tradition unite
culture gastronomy, fun and e n t e r t a i n m e n t .
T h e Hor.se Race ot Isola Dovarese, the "His-
torical Appointment" of Pizzighcttonc, the "Nou-
gat Festival" of C r e m o n a and the Carnival fes-
rivitics in t h e surrounding countryside, as well
as the festivals and fairs, all conjure a magical
and fantastic past inside a merry and liehthcartcd
atmosphere of the festival.
A n d since hospitality is manifested at the ta-
ble as well, it would be impossible n o t to cite the
"sumptuous Tables" in the land of Stradivari, a
festival which is the jewel of antique Cremonese
culinary rradition,
In s u c h a n a b u n d a n c e of i n i t i a t i v e s a n d
events, t h e Cremonese Tourist Bureau acts as a
point of connection and divulgation for the p u b -
lic, helping to organise and collaborating with
the Council and Provincial Administration.
T h e cultural and artistic vtications of t h e ciry
with the bell tower, have become a growing real-
ity which have obliged C r e m o n a to offer a tour-
ism of quality exalting the tourism surrounding
the Po River.
Cremonese hospitality confirms its own past
tradition, offering its artistic beauties and flavours
together with the w a r m t h of its people.
Dr. Alfeo Garini
Presidente A.RT.
 IDŐSEBB KONYA ISTVÁN
1919-1999

csak cipész akad rajta kívül, ahhoz Pityimak nmcs

kedve. Pityu rádiókat javít faluszerle, gépek és
szerkezetek iránt érdeklődik, sőt hegedűkészítés­
sel is megpróbálkozik...".
Eddig az írói visszaemlékezés, amelyből a to­
vábbiakban megtudhatjuk, hogy Kónya (akkor
még Koncser) István 14-15 évesen csinálta az
első hegedűjét.
Ekkortájt Magyarország lakossága is az 1929-
33-as nagy gazdasági világválság megpróbál tárá­
sait viselte.
így azután jobb lehetőség nem lévén, Istvánt
a polgári iskola elvégzése után beadták szülei egy
lakatoshoz iíiasnak. Onnan azonban nagyon ha­
mar megszökött. Valahogy nem tudott megba­
rátkozni ezzel a munkával, no meg azzal a bá­
násmóddal, ahog>' abban az időben abban a mű-
lielyben az inasokat kezelték.

Kónya (Kontser/Koncser) István 1919. május

l-jén Felsőgallán látta meg a napvilágot. Régi
iparos családhói ssármazik. Nagyszülei malom­
tulajdonosok, édesapja férfiszabóként dolgozott,
A családban rajta kívül még négv' testvére volt,
három fiú és egy leány. (A családíár a szöveg
közti ábrán láthatjuk.) Nagy szegénységben él­
tek, mert egy keresetre sokan voltak, másrészt
meg mivel a korabeli Magyarországon kevés volt
ri munkalehetőség. Hzért azután a Koncser csa­
lád sokat vándorolt, csaknem a fél Dunántúlt
bejárták.
Az iskolaévekről Kónya Lajos - az író-költő
idúsebb leslvér - íg> enilékezik vissza;
„Pityu már elvégezte az iskolát, nagy gond ez RALRÓL JORRRA: :.AJOS, GF.ZA. DUMA ROZÁLIA, KONCSER
ISTVÁN ÉS AZ IFJ. ISTVÁN
apámnak-anyámnak. Tanulni, ha akarna is, ne­
DA SINISTRA A DESTRA
hezen tanulhatna tovább, inasnak kellene adni,
FROM I.FFTTOTHE LAJOS. GÉZ.^, ROZAUA DOMA,
Je hová, kiliez, milyen szakmára? Papa ismeri a ISTVÁN KONCSER AND ÍSTV'ÁN
környék iparosait, s így a helyzetet is. Helyben

25
 Közben visszaköltözött a család Felsogallára,
de a családfőnek munkája továbbra sem akadt.
Sok helyen p r ó b á l k o z o t t idehaza, végül még
Franciaországban is szerencsét próbák. O d a k i n t
azután új reményekkel, t ö b b m u n k a l e h e t ő s é g
akadt. A családfő u t á n most már az egész család
felkerekedett és úgy látszott, minden rendbe jön.
Volt munka, a keresetbe*! emberi módon meg le­
h e t e t t cini cs meg valamennyit íélre is tehettek
a nehezebb napokra. A M a m a is megnyugodha­
tott volna, mert valamennyi gyerekének jutott
már minden napra elegendő étel. Most azonban
a honvágy gyötörte mindinkább a családtagokat,
de főként as édesanyjukat. N e m tudott megba­
rátkozni az idegen környezettel és egyre csak azt
hajtogatta, Iiog>' „nem akarok idegen földön meg­
halni".
( H o n n a n is t u d h a t t a v o l n a szegény D o m a
Róza — az akkor még 37 é v e t sem élt M a m a
- , hogy mennyi szenvedés vár később rá és csa­
ládtagjaira, hosszú évtizedekig a saját liazájában.)
N e m volt hát mit tenni, mindannyian haza­
jöttek. István ké,sőbb Budapesten is több helyen
próbált m u n k á t keresni, hiába. Az akkortájt Ta­
tahányán induló építéseknél dolgozott az öccsé­ BÁNY.4SZKÉNT
vel együtt, d e nehéz volt az é h b é r n e k is aligha IL MiKArORL
n e v e z h e t ő keresetet elviselni. Itthon hát ismét AS A MINHR
elkezdődtek a problémák, a m i n d e n n a p o s gon­
dok, a nélkülözés, a nmnkanélkühség. Mivel a t u d n á n a k - e két fiúnak m u n k á t . A rokonok segí-
sok szájat az édesapa nem volt képes élelemmel tettek m u n k á t találni, így a két te.srvér felkere-
ellátni, írtak ismét a francia rokonoknak, hogy kedett hát és István, Géza öccsével a család fran-
ciaországi rokonaihoz utazott. l 9 i 6 - o r írtak ek-
kor. István eg> Lens melletti bányában dolgozott
leng>'el, német és angol mnnkásiikkal, d é z a ö c c s e
egy hentesnél kapott m u n k á t , mint kihordófiú.
Jól kerestek, és az i t t h o n i a k a t is tudták anya-
gilag t á m o g a t n i . Most a z o n b a n a t ö r t é n e l e m
szólt közbe. 1939-ben kitört a II. világháború
és m i n t külföldieknek, el kellett hagyniuk Fran-
ciaországot. Kerékpárral jöttek haza télidőben,
hogy n e kelljen az útra költeni és később legyen
majd itthon valamilyen „jármű", ami akkoriban
ezen a tájon bizony igen-igen nagy kincsnek szá­
mított.
Alig valamivel később Koncser István huszon­
KERHKMkRAL l^Sh-BAN k é t évesen m e g k a p t a a k a t o n a i behívóját. A
CON LA BICICLETTA NEL 1936 magyar h a d s e r e g b e n a b c v o n i d á s t k ö v e t ő e n ,
WITH A BIKE IN IQÌf. mint távírász szolgált a háború alatt. A háborús

26
borzalmakat sikerült szerencsésen átvészelnie.
Még a hadiíogságot is sikerült némi kockáialLal
és ügyességgel kikerülni. Igaz, nem volt ez azért
ilyen egyszerű, mert Őt is elfogták ugyan a szov­
jet csapatok, de röviddel az elfogatás után, sike-
rülr még az orssághói való elhurcolása elór: meg­
szöknie.
1943 után tényképészként tanult és szakmun­
kás vizsgát is tett. Első házasságát 1944'bcn kö-
Lötle BüJur Ilonával, aki bányász családból szár­
mazott. Később megszerezte a mestervizsgát is és
önálló fényképész iiiűteriuel nyitott. Az üzlet jól
ment, tisztességesen megéltek belőle.
1946. január lO-én megszületett az első gyér-
mck, István fiúk. Kónya István szorgalmas, jókezű
mester volt. .A. megrendelők szerették, munkája
volt hővcn, így azután a fcnykcpcsz szakmából
jól megéltek-
1948. július 15'én ismét fiuk született. Lajos
Béla. Azért kapott kettős nevet, mert Kónya Ist­
ván két fiútestvére, a legkisebb és a legidősebb
ezt a kér keresztnevet viselték,
A környéken elismert Kónya István fényké­
pész mester nemsokára megvette az első autójár,
ami abban az időben igen nag^' dolog volt Ma-
gyarországon. (MégaFranciaorszáí^ból 1939-ben
hazahozott kerékpárnál is .sokkal inkább feltűn­
hetett.)
Vertek Balarnnhirev"len egy kúriát présházzal,
amihez két hold szőiő is tartozott. Ez a gyarapo­
dás szemet szúrt a háború urán a koalíciós kor­
mányt felváltó kommunista rendszerben és né­
hány rosszindulatú helybéli „kiskirály" innen-on­
nan elkezdte kritizálni, piszkálni. Nagyon vad
idők voltak azok, és ennél kisebb dolgokért is
tűnlek el emberek, sokszor még minden külö­
nösebb látható ok nélkül is. Koholr vádak alap­
ján sok év börtönbüntetést is kiszabhattak, so­
kan ártatlanul szenvedtek halálbünrerést. Cudar
idők jártak mifelénk.
így azután Kónya István a fejéhe vette, hogy
ü ebben a rendszerben tovább nem dolgozik, erre
a világra nem nevel gyermekeket, Elhatánizra,
hogy a családdal külföldre távozik. Apósa pró­
bálta lebeszélni, de minden hiába. Akkor ugyan
már zártak voltak a határok, de úg)' gondolta,
hogy neki sikerülni fog kijutnia az országból.
Mindenüket eladták, elosztogatták, megszer­
vezték a „szökést". Sajnos a határátlépést segítő
ismerős ember (félig-meddig rokon), elárulta őket
és az országhatáron már elbújva várták vala­
mennyiüket a határőrök.
Letartóztatás, kihallgatások sora, majd öl éves
börtönbüntetés következett. A család, a feleség
és a két kicsiny fiú ugyan hazamehetett, de hová?
A feleség nem kapott munkát, így a gyerekekkel
a szülőknél húzódtak meg.
.Az idős Bodor nagypapa cg>'ctlcn szűkös nyug­
díjából éltek, s bizony sokszor nagy nehézségek
között. Szomorú évek következtek. Legjobban
IÍA[j\TO.NFÜREDBN
IN liALATÜN?tJRHD
IN li.ALAIONt-ÜJtKD
27

NAGYPAPA ES UNOKA]; KONC5ER ISTVÁN / WJOS E? ISTVÁN
IL NONNO CON I NIPOTINI LAJOS E ISTVÁN
THE GRANDFATHER AND HIS GR-ANDCHILDREN ISn'AN
KONCSER. iSTVAN, LAJ03
talán a két kisíiúiiak hiányzcitt az édesapa, mert
még nagyon kicsik voltak és nélküle nem volt -
n e m is lehetett — meg számukra a m i n d e n n a p o k
szerető biztonsága.
Kónya István a b ö r t ö n t nagyon nehezen tűr­
te, és szinte állandóan a szökés foglalkoztatta.
Kétszer is megszökött a szigorúan őrzött börtö­
nökből, de m i n d k é t alkalommal csak rövid idő­
re sikerült visszanyerni a szabadságát. Újra meg
újra elfogták cs ismét visszakerült a börtönbe.
Ezekért a szökésekért újabb 2-2 évet kapott és
így azután az o t t h o n maradottak helyzete elke-
serítően reménytelenné vált. A felesége nem tud­
ta már tovább várni.
1956-ban azután sokak számára váratlanul
megváltozott a politikai helyzet, új remények szü­
lettek Magyarországon. A politikai foglyok egy
része visszanyerte szabadságát, amnesztiát kap­
tak, így azután 1956 n y a r á n / n y á r \ é g é n Kónya
István is kiszabadult végre a b ö r i ö n K ' l .
Amikor 1956 nyárulóján Kónya István kisza­
badult a rabságból, egy szál ruhában, kisemmiz­
ve állt a nagyvilágban. Nemigen jutott eszébe
senkinek, hogy valamit is visszaadjon a n é h á n y
éve elosztogatott dolgai közül, vagy bármiben is
segítségére legyen.
Végül azután egy másod-unokatcstvór térje
mégiscsak adott neki egy műtermi fényképező­
gépet cs azzal kezdte el járni Balatonfüreden és
környékén az iskolákat, és megint a fényképezés
tette lehetővé az élet újrakezdését.
28
M é g 1956 nyárvégére elkérte a gyerekeket
nyaralásra a feleségétől, aki aznnban csak a kis
Istvánt adta oda. A papa aztán a kisfiút n e m is
engedte vissza az időközben új családot alapító
édesanyjához, Pereskedés kezdődött a gyerekek
hivatalos elhelyezéséén.
A bíróság a kis Istvánt véglegesen az édesap­
jánál hagyta, Lajost pedig az édesanyánál. Köz­
ben 1956-ban kitört a forradalom, de Konya Ist­
ván ekkor már n e m gondolt távozásra. Részben
nem akarta a másik gyereket elhagyni, részben
sokakkal 6 is abban reménykedett, hogy a tör­
téntek után már csak jobb jöhet. Igaz sokan vol­
tak, akik már ekkor sem bíztak a jobb jövőben és
százezrével hagyták el az országot, Kónya István
maradt.
A fotózás most ismét bevált, kezdtek megint
jól m e n n i a dolgok. Rendes m ű t e r m e t nyitott
Tatabányán (Újvárosban), közben újra kezdte a
gyermek-elhelyezési pert, amit végül meg is nyert.
Ekkor ő is újra nősült, mert ő is és a fiúk is igé­
nyelték a családias körülményeket, a szeretetet,
no meg a szorgos női m u n k á t .
Második felesége, Tarr Erzsébet, szintén egy
sokgyerekes bányász családból szárniazutt. Szor­
gos m u n k á v a l , gondos szeretettel helyreállt a
Kónya család élete.
KONCSER CSALÁD: GÉZA, LAJOS, 1>I VAN AL^O SORBAN:
BÉLA, MAMA, PAPA, EDIT
LA FAMÍLIA KONCSER GÉZA. LAJOS, ISTVÁN, .SOTTO- BELA.
MAMMA, PAPA, LO] I
THE KONCSER FAMILY: GÉ2A, LAJOS. iSTVÁN. IX.)WNLR
ROW: BÉLA. MUM. DADDY. EDIT

A történelem azonban megint közbeszólt. A
kezdeti engedékenység u t á n a Kádár rendszer is­
mét szigorodni kezdett cs megindult az ország­
ban a szövetkezetesítés. A mez(5gazdasággal pár­
huzamosan elkezdték az iparosokat is jószóval/
erőszakkal szövetkezetekbe kényszeríteni. Az alig
talpraálló Kónya István ismét nag>' kihívás elé
került. A szövetkezetben egyenlősdi uralkodott.
Nem azt nézték, ki mennyit és hogyan dolgozik,
h a n e m azt, hogy kinek mi a beosztása, pozíciója.
A segéd, a mester a beosztásának megfelelően
egyforma fizetést kapíitt. A mindig szorgalmas,
t ö r e k v ő Kónya István új megoldást keresett.
1959'ben egy abaújszántói barátjától megtudta,
hogy ott adnak kisipari működési engedélyeket
és úgy határozott, hogy megpróbál így újra önál­
ló m ű t e r m e t szerezni. Rövid töprengés után is­
mét költözött a család. Abaújszántó akkor járási
székhely volt és a környékrul sok emberrel nagy
piacai voltak.
A fényképészet fellendült, ez köszönhető az
akkoriban bevezetett kötelező személyi igazolvá­
KONYA ISTVÁN CREMONABAN. MINT TANULÓ
IST\'ÁN KÓNYA STUDENTE IN CREMONA
ISTV'ÁN KÓN^A IN CKhMLJNA AS A PLiI'IL
nyoknak, de vidéken az esküvők, a bérmálás, az
első áldozás stb, nagy események, s az ezeket
niegörükítő fényképezés igen jól jövedelmez.
Kónya István pedig a legjobb fényképész volt a
környéken. így azután bár a család elÖbb albér­
letben lakott, majd nag>'on hamar megvehettek
egy családi házat. Nemsokára jutott m á r autóra
is, egy öreg Austin képében. Most mát h a t m a d -
szor állt talpra szinte a semmiből Kónya István.
Az ifjú István ezen a környéken, Szerencsen
kezdte a gimnáziumi éveket, és itt is érettségi­
zett kitűnő eredménnyel. Lajos mezőgazdasági
technikumba iratkozott be, mert nagyon tetszett
neki ez a szakma. Sajnos egy tanár-házaspár azu­
t á n nagyon elvette kedvét irt a tanulástól, ezért
í5 második évet már éde.sapja mellett a fényké­
pész üzletben mint elsőéves t a n u l ó kezdte el. és
ő is k i t ű n ő e n l e t t e le a szakmunkás vizsgáját
1966-ban. Ez m á r Tatabányán történt, m e r t köz­
ben , 1964-ben, a család visszaköltözött az ötéves
abaújszántói kitérő után Tatabányára.
Kónya István bizony már negyvennégy éves volt,
és ekkor határozta el - hosszas készülődés, próbál­
kozás, töprengés után —, hogy elindul Cremonába,
a hegedűkészítés fellegvárába tanulni.
29
 Lajos fia maradt az üzletben és rajta kívül hol
volt segéd is, aki segített az üzlet vezetésében,
hol egyedül kellett a gondokkal megküzdenie. A
szakmunkásvizsgája után is segítert az üzletben
édesapja hasatértéig.
I969'hen Kónya Lajos önálló lett és fényké­
pész üzletet nyitott. Bátyja, István a kitűnő
érettségi és a sikeres felvételi vizsga ellenére sem
nyert felvételt az egyetem orvosi karára, ezért
először a bányába ment csillésnek, majd a helyi
kórház hereghordozója lett. Mindkét „szakmát"
egy-egy évig gyakorolta és közben meg-megpró-
bálkozoft újra az egyetemmel, ainol fogorvosi ké­
pesítést szeretett volna szerezni. Ekkor sem nyert
felvételt, 5 így édesapja után 6 is- Cremonába
ment tanulni.
Az idősebb Kónya István négy évig volt
Cremonában, ahol ö volt az iskola legidősebb
tanulóija. Tanulmányai után kiváló eredménnyel
KONYA ISTVÁN 1'>44-BEN
IST\'ÁN KÓNYA NEL 1944
líJVÁN KÓNYA IN 1944
30
és aranyérmes diplomával jött haza. A Tatabá­
nya Dózsakertben lévŐ kis családi házukat a la­
kótelep építése, kiterjesztése miatt kisajátítot­
ták, ezért átköltöztek a szomszéd kisvárosba,
Tatára. Ott később már felhagyott a fényképe­
zéssel, és csak a hangszerkészftésnek szentelte
minden idejét.
IDŐSEBB KONYA ISTVÁN
ÉS A HEGEDŰ
Sokgyermekes családban nőtt fel. (Öten vol­
tak testvérek.) A legidősebb Lajos volt, aki a
soproiii evdngélikus tanítóiképzőt végezte el, és
tanító lett. Később írni kezdett és két Kossuth
díjjal is elismerték munkásságát. Másodiknak
István született, ő egy fúró. faragó gyerek volt.
aki a kézügyességével tűnt ki, de elég nehezen
kezelhető, akaratos kisgyerekként emlékeznek
rá. Több szakmára próbálták inasnak elszegőd-
tctni, de volt, ahol nem nagyon tetszett neki.
sőt olyan is volt, ahonnan meg is szökött. Elég
későn, 20-21 éves korában kezdte csak a fény­
képészetet tanulni, majd 44 évesen hegedűké-
szítőnek tanult Cremonában. A harmadik fiú
Géza, a szabó szakmát folytatta, amit édesap­
jától tanult. A negyedik gyerek tdir, tanítónő
lett. Béla volt az ötödik, ő számvitelt tanult és
könyvelő lett a tatabányai Szénbánya Válla­
latnál.
Egy újságcikkben megkérdezték Kónya István­
tól: „Mikor kezdte a hegedűk készítését? Még 13
éves sem voltam, amikor az egyik barátom szüle­
tésnapjára hegedűt kapott. Én is szerettem vol­
na egyet, de akkoriban nekem a szüleim nem
tudtak venni. Örültek, ha elegendő ennivalóra
jutott a család minden tagjának. Így a baráto­
mét lemásolva zsebkéssel faragtam az első hege­
dűmet."
Mindez mcgNagygcrczsden történt, ahol Dé­
nes Gyula asztalos mestertől kaptam a szükséges
juhar-, és tcnyőfát. Egy hónapig dolgoztam vele.
Ébenfa nem volt a fogólapnak és a kulcsoknak,
így azokat feketére festett kemény fából sikerült
elkészítenem. A körülményekhez képest egész jól
sikerült. Hegedű formája lett, de mégsem volt az
igazi. Nem nagyon tetszett. így hát félreraktam.
cs hozzákezdtem e^y másikhoz, lixián öt-hat he­
gedűt is csináltam ugyanígy."
Már Abaújszántón laktak, amikor ismét elkez­
dett Kónya István hegedűket faragni. Nagyob­
bik fia, István hegedűtanára, Bakonyi Béki tanár
úr biztatására és hogy fiának Istvánnak — aki ak­
koriban nem mindig lelkesen gyakorolta le a napi
egy óráját, megmutassa mi is az a kitartás -, új­
ból elkezdett hegedűket faragni. Egymás után ké­
szítette az újabb és újabb hegedűit, amelyek egy­
re jobbak lettek. Eleinte csak a környékbeli ze­
netanároknak, később már pesti művészeknek is
meg merte mutatni a sorban megszülető új mű­
veket.
Egyszer aztán vette a bátorságot és felkereste
Tátrai Vilmos hegedűművészt, a híres vonós­
négyes vezetőjét. A neves Mester elragadtatás­
sal nyilatkozott a bemutatott és alaposan meg­
vizsgált Kónya hegedűkről, s azt is mondta, hogy
ő amatőröktől még ilyen szép hangszereket nem
látott. Nemsokára Dávid Ojsztrah magyarorszá­
gi fellépése napjaiban felhívta Kónya Istvánt
Budapestre, hog>' bemutassa e világhírű művész­
nek. Ojsztrah is megnézte az amatőr hegedű­ FÉNYKÉPÉSZ TANLILÓ 19-41-BEN
ket, kipróbálta azokat és neki is tetszettek a APPRENDISTA FOTOGRAFO NEL 1941
hangszerek. Ab A I'HOTOGRAri-!ER APPRENTICE IN I04I

A KONCSER CSALÁD: BELA. GEZA, (PIROSKA ES LAJOS), EDIT ISTVÁN • ALSO SORBAN^ MAMA, PAI^A ÉS KÜNCSER GYULA
LA FAMIGLIA KONCSER: BÉLA, GÉZA. (PIROSKA AND LApS). EDIT ISTVÁN • SEDLTl: MAMMA, PAPA. GYLILA KONCSEK
TTHF KONCSFR FAMIIY: REI A, GF7A, (PIRO.SKA ANO lAJOS), KOIT ISTVÁN • LOWER ROW- MLÍM. DADDY. AND GYULA KONCSER

31
A BAKONYI CSALÁDDAL
CON LA FAMIGLIA BAKONYI
tt'ITH THE BAKONYI FAMILY
Kést5bbYehudiMenuhinnal i s ^ találkoztak,
aki az 1960-35 evek elején adott hangversenyt
Budapesten. Tátrai Vilmos ezt az alkalmai ragad­
ta meg arra, hogv' bemutassa Meniihinnak Kó­
nya Istvánt és a hegedűit.
A híres művész a hangverseny napjaiban időt
adott a személyes találkozásra a Gellért hotel­
ben, és nagyon szívesen fogadta ókét. Tolmács­
ként Kern István, a vonósnégyes második he-
gedííse segírerte a társaságot. Yehiidi Mcnuhin
bemutatta a testvérét, egyben zongorakisérőjét,
majd kötetlen beszélgetésen érdeklődött a he­
gedűk elkészültének történetéről. A beszélge­
tés után több mint fél órát játszott Menuhin a
Kónya hegedűkön, amelyek nagyon tetszettek
a hegedűnulvésziiek. A találkozó végen Me­
nuhin megígérte, hogy a következő napon -
mivel úgyis megy a Művelődési Minisztérium­
32
ba - segít Kónya Istvánnak abban, hog^' kijut­
hasson Cremonába a nemzetközi hegedűkészí­
tő iskolába. Búcsúzás előtt megkérdezte, készí­
tene-e a mester a londoni hegedűs iskolája szá­
mára öt darab kisebb méretű hegedűt. Kónya
István a megtiszteltetéstől boldogan megígérte
a kérés teljesítését. Ezeket a hegedűket azután
mát a cremonai tartózkodása alatt el is készí­
tette a „tanuló-mester" a Menuhin iskolának,
ami a crcmonaiak részéről is nagy elismerésnek
számított.
Budapesttől hazafelé Miskolcon megállt a két
abaújszántói barát és beszámoltak a történtekről
Terényi Éva újságírónőnek, aki már korábban is
segített a művészi mesterség göröngyös kezdeti
útjainak egyengetésében. Most meg az útlevél és
egyéb hivatalos papírok megszerzéséhez nyújtott
a korábbiakhoz hasonló nag>' segítséget.
• / - ' • / ^ \

"TATABANYA. TliRL'L
 Ugy látszott, hogy végre elhárult minden aka­
dály. „Beérett az eddig végzett m u n k a gyümöl­
cse", a vágyak beteljesedtek. N é m i huza-vona
még a hivatalos szervek részéről, majd szeren­
csésen azokon is túljutva. 1964. szeptemberében
el lehetett indulni C r e m o n á b a .
A család hamarosan visszaköltözött Tatabá­
nyára. A helyzet o t t is konszolidálódott, s mivel
a város vezetősége m á r értesült az újságokból
Kónya István tevékenységének művészi értékei­
ről, így most már készséggel megadták a fényké­
pész iparengedélyt. A Lajos ftú akkor már máso­
dik éves fényképész tanuló volt, s miután az édes­
apa négy évre a cremonai tanulást választotta,
és csak szünetekben jáit haza, így némi alkalmi
segítséggel, d e főként mégiscsak neki kellett a
m ű t e r e m b e n helytállnia. A család anyagi bizton­
ságát a fényképész m ű t e r e m hevétele így az 6
közreműktidésével biztosította. Lajos később még
a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése u t á n is
ott m a r a d t további két évig a műhelyben, egész
addig, amíg az édesapa - most már diplomás h e ­
gedűkészítő mesterként - végleg haza nem jött
Cremonából.
CREMONAI EVEK
A kezdeti időszak C r e m o n á b a n nag^'on nehéz
volt. Nyelvtudás nélkül, gyerekek közé beülni
idegen helyen az iskolapadba... bizony senkinek
sem lenne könnyű. A tanárok nag>'on megértő­
en, segítőkészen támogatták m i n d e n b e n a törek­
vő, az állandóan, szinte megállás nélkül faragó,
különös mag^'art. Amikor pedig egy idő múltán
azt is láthatták, hogy milyen odaadással, t ü r e ­
lemmel végzi minden iimiikájál, végképp és tel­
jesen mellé álltak. N e m kellett „robotmunkákat"
csinálnia, mint a többi g>'ereknek, akik sorozat­
ban gyakorolták a munkafolyamatokat. (Meg­
jegyzendő, hogy a cremonai iskola a nyolcadik
osztályt befejezett diákokból veszi fel tanítványa­
it. Kónya István így természetesen a korelnök volt
a maga 4 4 évével.)

f í-!^'^ ./--: :t /
c. ^a-í- , yrVc->JI-'•-•'•'M--/

'-^ \U "íTx N
>' -^•í'.yyy^'., { -Í.CX j

•i XJ.-.-y, 'L.^

•.J.
íl.l/'»'^ '/ r
.t4»'y*J^
• XitÁ ^^<y>^.í^K-^\ ^ • - - _
icfj' yfi'^^
• ' (
- - , - ^ c . . / ^ l^ - - : , c .
<^ .-T^^:<, -^•^.^-^^ -Z^y MENUHINS UND OISTRACHS AUFZElCHNUNOEr^
AUS OEM POESIE ALBUM VON ISTVÁN K O N V A

i / " •->'<4^y i<~íT ^ '<.<

• • •
• >
. - V- l •

D. o j s z n i . ' y I ÉS j . MENLH IIN CMLÉKSORAI KóhJVA I.-NAK

LE DEDICHE Dl OISTR/XCH E MENUHIN A KÓNYA ISTVÁN SEN.

DEDICATIONS BY MENUHIN .^ND OISTRACH

34
 „Emlék és hála a barátság jegyében

Meghívót kaptunk Tatabányára családi

találkozóra. Pista hazaérkezett
Crenionából, dicsérettel, kiválóan
elvégezte a négyéves iskolát. A jó Isten, a
sors úgy rendelte, hogy rossz kezdet után,
de sikerekben és eredményekben gazdag
évei után, (cremonai hegedűkészítői)
diplomával hazatért kedves barátom.
Találkozása a két családnak ebből az
alkalomból örömünnep volt, és nagyon
bensőséges, örömteli. Talán a találkozás
csúcspontjának számított, hogy barátom, a
n. OISTRACH ACRtMONAl ISKOLÁBAN cremonai mester átnyújtott nekem
OiSTR-ACH ALLA SCUOLA Dl LIUTERIA IN CREMONA ajándékképpen egy még Cremonában
DAVID OISTR-ACH IN THE SCHOOL OF CREMONA készített gyönyörű mesterhegedűt.
Meghatottságomban szinte nem tudtam
Eg>' Cremonáhan élö magyar családnál kapott szólni, amikor elolvastam a belsejébe írt
szállást a ház negyedik emeletén lévő padlásszo­ szöveget; Különös gonddal és szeretettel
bában. Minden idejét a hefiedűkészítés töltötte készült Bakonyi Béla barátomnak
ki. Nem nagyon sokkal a megérkezés után már Cremonában,
boldogan írta haza a feleségének, Erzsikének,
hog>'elkészültek a K4eniihinnak épített hegedűk. Kónya István, Ì968"
Az öröm akkor volt teljes, amikor Rómában át­
adta az Ör hegedűt, és ráadásul egyet hálából a
mesternek. A munka nagyon bőkezű ellenérté­
két átvette, és abból álmai netovábbját, eg>' gyö­
nyörű píros 1500-35 BMW személygépkocsit va­
saro Iha tolt.
A cremonai évek nagyon gyorsan teltek.
Munkáját nagyon luegbeLsülték, Az iskolaévek
alatt két országos versenyt is rendeztek, és mind­
kettőn aranyérmet kaputt hangszereiért. A
„DIPLOMA" mellé, mint az évfolyam legjobb­
ja, ugyancsak aranyérmet kapott. A legnagyobb
elismerést azonban az amerikai Wurlitzer cég
nemzetközi hírű olasz mesterének, Simone E
Sacconi mesternek a meghívása jelentette. A
nyaranként Cremonában tanfolyamot tartó
mester, Kónya István intarziás, berakással díszí­
tett hegediijének láttán gratulált és meghívta
Amerikába dolgozni.
Bakonyi Béla tanár úr, aki az abaújszántói évek
alatt, és utána is barátja, buzdítója volt Kónya
Istvánnak, és elkísérte pesti útjaira, s akivel ko­ ISTVÁN A STRADIVARI MÚZEUMBAN
rábban Oistrachnál és Menuhinnál is együtt vol­ ISTVÁN KÓNYA AL MUSEO STRADIVARI A NO
tak, így ír könyvében: ISTVÁN KONYA IN THE STRADIVARI-MUSEUM

35
 >
"n
]' '"^^

^ H IT''^'

A L O n ' Of THE STRAniVARl "I [ELIER" VIOLIN BY ISTVAN KONYA SENIOR • ILXSEBB KONYA IÍWAN "HELIER" EIPUSU HEGEDŰJE

Kónya Lajos, (István Kossuth-díjas bátyja) egy
szép verset írt öccséiől:
Htgedukeszao öcsém
„Lágyan csoixgva és jajo1^gva
zengenek a húrok és a fa
ü jávor és fenyő megoldja
lelkét s hanggá válik maga
megérik és áirendcződik
a hti anyag.
Őrizze hét századnál is hosszabb időkig
öcsém., Kónya István nevét."
Az elsó kiállítások Cremonában 1965, 1966,
!967'ben, 1967'ben Liege és Poznan.
És elkövetkezett Kónya István legnagyobb si­
kere is. 1976-ban rendezték meg démonában
az első nemzetközi kiállítást, ami mivel három­
évenként ismétlődik, TRlENNALE-ként műkö­
dik azóta is. Ezen a versenyen csellójával ezüst­
érmet nyert. 1979-ben San Diego-ban, 1983-ban
Kasselben oklevelet kapott munkáiért.
A kiállításuk az önbecsülés miatt fontosak, a
bemutatkozás egy formája ez a szakmai közönség
előrt. A fejlődés eg>'ik motorja, a nemzetközi elis­
merés, hírnév megszerzésének egyik lehetősége.
KÓNYA ISTVÁN ELISMERŐ OKLEVELEI
1 DIPLOMI
DIPLOMAS
Még 1974-ben történt. A család szépen be­
rendezkedett, a hangszerkészítés, az igényes ja­
vító munkák eredménnyel jártak, kezdték meg­
ismerni Kónya Istvánt itthon és külföldön. Sok­
sok újságcikk, TV-riport készült vele.
Akkoriban a szakma Magyarországon kiha­
lótélben volt, az egész országban talán 8-10 he­
gedűkészítő dolgozott, többségük csak javításból
élt, űj hangszereket nagyon ritkán készített csak
néhány közülük.
Es most, amikor már rendbe jönni látszott a
sorsa, újabb csapás érte a mestert, 1976-ban sú­
lyos betegségben meghalt a család szerető gond­
viselője, Erzsike, a második feleség.
Kónya István isméi egyedül maradt és most is
a munkában találta meg az orvosságot. Fia, La­
jos 1975-től, majdnem minden nap, munkája
után elment Tatára, hogy ellesse a mesterfogá­
sokat. Együtt dolgoztak éjfélig, a papa meg to­
vább is. Ekkoriban több megrendelést kapott ci-
terakészítésre (az elsőt Pribolyszki Mátyástól),
különböző együttesektől, és ezt Lajosra hízra, csi­
nálja meg, mert ő jobban szerette a hegedűt,
mélyhegedűt, csellót faragni, de néhány nagybő­
gőt is készített.
Ez a tanítás/tanulás a szakmunkásvizsgáig tar­
tott, aztán egyre kevesebb idö jutott ezekre, hi­
szen időközben Lajos is családot alapított, majd
37
 A kcrdcscs házat aztán ] 993-'54-hen fel is épí­
tette, azóta itt lakik, él, és dolgozik. Időközben
nyugdíjha ment, de a: élete ma is a munka, és
továhbta is fatagja remekeit. Reméljük még na-
g>'on 5(,>k éven át.

AKONVACSALAU lAI AN A GYbREkEkktL

L.-^ FAMIGLIA KÓNYA CON ! RCLI
THF KÓNY'^ FAMILY IN TATA WITH THEIR Í:H[LDKEN

Kónya István is újra megnősült. A házassáp nem

sikerült, végül mástél év után válás követke­
zett. 1 lAROM KONV,-\ A HAKO.NYl CSALÁDDAL

Kónya Istvánnak régi terve volt eg>- olyan I TRE KONYA CON LA FAMIGLIA BAKONYI
házat felépíteni, amelyben a műhelytől a kelle­ THE THREE KONYAS WITH THE BAKONYIS
mes lakásig minden egyben van. Még Ahaúj-
szántón laktak, amikor egy olaszországi úcján lá­
tott egy házat, ami nygytm tiieglelszett neki, és
lefényképezte. Ezt a képet kitette a műhelybe, jó
pár év múlva nagyítási csináltatott belőle. Vé­
gül úgy döntött, hogy beszél eg^' tervezővel, és
ketten elmennek, megnézni a házat a helyszínen.
Elindultak, megkeresték a házat, bekéredzked­
tek, és belül is megtekintették. A háztulajdonos­
uk nagyon kedvesek voltak, amikor megértették
miről is van szó, és megmutatták belülről is az
épületet.

1^ AZ LI] HAZ
LA CA.ÍA NUOVA
THE NEW HOL SE

iiàlàiiii SARANSZKI PAL ES KONYA ISTVÁN KVARTETIIE

ESZTERGO.MBAN
I QUARTETTI Dl .SÁR-^NSZKi' E KÓNYA IN ESZTERGOM
THE QUARTET OF PÁL SÁRÁNSZKT ÁSD ISTVÁN KÓNYA
IN ESZTERGOM

38
KONYA ISTVÁN HEGEDŰI KET NEZFTJÍFN • VIOLINI PI KONYA ^FN • VIOI.IN? OF ISTVÁN KONYA VIEWED FROM TWO DIRECTIONS

39
 NEHANY RÉSZLET IDŐSEBB
KÓNYA ISTVÁN ÉLETÉBŐL
1968-ban Kónya István alapitványr szeretett
volna létrehozni. A Liszt 1 erenc /enemúvészeri
Főiskola eg^'-egy tehetséges n ö v e n d é k é n e k kí­
vánt é v e n t e egy liegeJűL {vagy mélyhegedűt)
ajándékozni, a tanári kar véleménye és döntése
alapján. Sajnos ez az ajánlat nem nyert elfoga­
dást, a felajánlás - ki tudhatja miért - visszauta­
sítást szenvedett. M i n t az idős mester elmondja,
még ma is boldogan segítene a mag>'ar művészek-
n e k , de hangszereit ráerőszakolni senkire sem
akarja.
Egy újságcikkben ( 1985. február ) kérdezték tóle:
- „Tanítványai miért nincsenek.^"
- „Az az igazság, hogy n i n c s jó v é l e m é n y e m
a mai fiatalokról. A l a p j á b a n v é v e sajnálom
őket, m e r t m i n d e n t m e g k a p n a k a szüleiktől,
n e m kell megkíizdeniiik s e m m i é r t . Sokan kö­
zülük félnek a m u n k á t ó l , és n e m is t u d n a k iga­
zán örülni az e r e d m é n y e k n e k . Egyébként én
g o n d o s k o d t a m az u t á n p ó t l á s r ó l . Két fiam az
ö r ö k ö m b e l é p e t t . A kisebbik T a t a b á n y á n dol­
gozik évek óta ö n á l l ó a n , míg a nagyobbik a n ­
n a k az iskolának a t a n á r a , ahol én is t a n u l t a m
évekig."
- „Milyen a kapcsolata az emberekkel.'"
- „Kevés barátom van. E n n e k oka talán az,
hogy az én érdeklődési köröm más, Számomra a
m u n k a kikapcsolódás is egyben. Nagyon szere­
t e m a komoly zenét. Bach muzsikáját tartom a
legszebbnek. Megnyugtat, felüdít és erőt ad eg>'-
szerre. A rockot és az újhullámot én akusztikai
környezetszennyezésnek tartom."
Azért Kónya Lajoson kívül is voltak „tanít\'á-
nyai", rövidebb-hosszabb ideig. Ilyen volt töb­
bek között a Magyarországon azóta az eg^'ik leg­
tehetségesebb hegedűkészítővé vált G u m i n á r
Ernő. Sokszor látogatta meg az idősebb Kónya
mestert, és kikérte véleményét. Egy éven át dol­
gozott segédként a tatai műhelyében Tatár
György, aki tehetségesnek bizonyult, de amióta
egyedül dolgozik, nem készít hangszereket, javí­
tásokból él. T ö b b időt töltött nála és dolgozott a
műhelyében Rafaelian Leonidas miskolci hang­
szerkészítő, aki azóta C r e m o n á b a tette át m ű k ö -
dcsct. Erdélyből, Brassóból Gráncsa Zoltán dol-
40
goztítt a Kónya niűhelyben pár hónapig, és utá­
na visszament Erdélybe.
J á r t A m e r i k á b a n is: S i m o n e F e r d i n a n d o
Sacconi mester hívta meg még Cremonában, hogy
dolgozzon nála Amerikában egy évet. Sajnos az
amerikai szakszervezetek nem járultak hozzá a kin­
ti munkavállaláshoz. Végül turistaként három havi
tartózkodási engedélyt kapott.
Az élei azonban c s a k h a m a r újabb bajukkal
szolgált. 1989. július 15-én csak egy órácskára
távoztak élettársával otthcsnról bevásárolni és pár
percre beugrottak Lajos fiához, akinek épp az­
n a p vt>lt a születésnapja, amikor a szomorú ese­
mények bekövetkeztek.
Hazatérésükkor furcsa dolgokra lettek figyel­
mesek. A kerti kaput nyitva, a bejárati ajtót fel­
törve találták. A házban körülnézve szomorúan
vették számba a hiányokat.
Mélységesen m e g a l á z o t t n a k érezte m a g á t .
Mindig bizalommal volt az e m b e r e k iránt és
mindez egyszerre összeomlott. Kedves hangsze­
rei egy részéről fosztották meg, amelyek oly ked­
vesek voltak számára. Az elmúlt évek során az
egyes félkész darabokat a munka során sokszor
még az ágyához is magával vitte lefekvéskor a
hálószobájába, mert még akkor sem akart elsza­
kadni tőlük. És pont a legszebbet, egy Stradivari
„I lelier" intarziás másolatot, hét másik hegedű­
vel és egy mini hegedűt vittek el a tolvajok. Szinte
az egész élettől ment el az idős mester kedve.
A tatai rendőrök rendkívül komolyan, áldo­
zatkészen és nagy erőket bevetve, sok-s(.)k éjsza­
kán át is nyomoztak a tettesek után. A mester
jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek.
És váratlanul megtörtént a csoda. Előbb az egyik,
majd szép sorjában a többi hangszer is előkerült.
Volt olyan is, amelyik egy németországi gyűjtőnél
volt már, és amikor ennek a német gyűjtőnek tu­
domására jutott a magyarországi lopás, visszaküld­
te a hangszert a magyar rendőrségnek. Némelyik
hangszer kissé átfestve, alföldi magyar zenészeknél
talált „gazdát". Végül a hangszerek előkerültek, de
a bizalom elveszett és ezentúl már biztonsági be­
rendezés is került a ház szobáiba és a műhelybe.
Később. 1992-ben, három h ó n a p o t t ö l t ö t t
K a n a d á b a n , a magyar muzsikus Loso Károly
műhelyéhen. Kgy kétoldalas újságcikk is beszá­
molt ottani munkájáról.
 'It viri bclDDmn bifaK «eIue« howvnodLi
Irulmmanu^limiiiiuls lodiyruUj'ira.'htutd-

L'JSAGCIKKFXR IPORTOK
\^•\R1 ARTICOLI DI GIORNALI
SDX'SPAFLR ARTICLES

41
K I Á L L Í T Á S O K (VERSENYEK) ELISMERÉSEK
FELSOROLÁSA: (KITÜNTETÉSEK):
oIas2 nemzeti kiállírás 1965. november Kiváló m u n k á é r t kitüntetés, 1986
olasz nemzeti kiállítás 1967. június Aranykoszorús me.srer cím, 1995
Nemzetközi kiállítás Poznan 1967
Triennale C'remonii 1976. okróher
K O N S U M E X kiállítás Budapest
1975. szeptember és 1 9 7 6 - h a n i s
Calitornai kiállítás 1978. november
Triennale C r e m o n a 1982. október
Budapest, nemzetközi kiállítás : *
1993, március
Budapest, magyar kiállítás 1995. június
Esztergom, Kézműves Kamara kiállítása
1996. augusztus
Budapest, magyar kiállítás 1996. május
Budapest, magyar kiállítás 1997. május
KONYA HEGEDŰ
Kónya István tagja volt a KlOSZ-nak (Kisil)d- UN VIOLINO KÓNYA
rosok Országos Szövetsége) A KÓNYA VIOLIN

KONYA ISTVÁN MUNKA KÖZBEN

ISTVÁN KÓNYA MENTIBE LAVORA
ISTVÁN KÓWA AT WORK

42
 S CERTIFICMO DI AUTENnCITÁ i
KÓNYA ISTVÁN - Liutaio
— Hlf.tallKESJ'TTO -

gíRüUENTO-.Ccru'rajóa u

^;|mű
FONIK): níí^^e3ei.,i£^ /ioÁ-cs Ja,
VERNICE: /jc^r/iAs. ..ihrm<ipCÀ
NOTE: C^'Ki^cx ü c o a á ' , '<ÍJIÍW<IÍ-
{BMjKovioi • . / / •^V If
•rtit^^f. fitm(-H^at 7t,tt.t.»í'rf^ \
^ isiw

Zìi,.af, ^íitf^í

^rt".,.-T •^.r v^ v r W %*• v r V %*• r

IDÓSEBB KÓNYA ISTVÁN „CERTIFICATO"

MIÌNK,\ KÖZBEN A ICÉSZ HANGSZERRFX

MENTRE LAVORA CON UN VIOLONCELLO PROPRIO IN l<W(>
AT WORK WITH A FINISHLD CELLO

43

MAGYAR STRADIVARIK
Több okot is találhatnánk a fejezetünk címé­
b e n íüglaltak vizsgálatára. í r h a t n á n k azokról a
Stradivari hegedűkről, amelyek hiteles iratokkal
bizü nyitható an voltak, vagy vaiinak jelenleg Is
neves magyar művészek használatában, magyar­
országi gyííjtök tulajdonában.
Foglalkozhatnánk azokkal a jelentősebb ma­
gyar hegedűkészítökkel, akik ismert Stradivari
hegedűk kiváló másolatait készítettek cl az el­
m ú l t / m ú l a n d ó két évszázadban.
Szinte kimeríthetetlen a folyamatosan előbuk­
k a n ó Stradivari cédulával ellátott, többnyire
nagyon gyenge minőségű hegedűknek a száma,
ezek vidámabb-szomorúbb történetei bizonyára
köteteket t ö l t h e t n é n e k meg.
Szó eshetne azután a nemzetközi és a magyar
bűnügyi krónikákban ismételten megjelenő el-
tűnó/megkerülő Stradivari hegedűk izgalmas tör­
ténetéről.
Itt most megkíséreljük egy ugyancsak gyakran
tapasztalható jelenség hátterét felvázolni, éppen
a jelenlegi témával meglévő nagyon szoros és élő
kapcsolata o k á n .
Á l t a l á n o s a n ismert - különösen a szűkebb
szakmai körükben - , hogy a hegedűkészító szak­
ma néhány neves alakja meglehetősen gyakran
ad témát a különböző újságok, folyóiratok ripor­
t e r e i n e k , szerkesztőinek, k i a d ó i n a k . Ilyenkor
csaknem elkerülhetetlen az összehasonlítás az
egyes mesterek, országok, korok hangszerkészí­
tőivel. Szinte természetes, hogy a hegedűkészí-
tők e s e t é b e n mindig a legnagyobb n e v e k , az
A m a t i k , Maggini, Stainer, Guarnerik jelennek
meg a nagy elődök közül, de a leggyakoribb
Stradivari ( A n t o n i o ) , (latinos formában A n t O '
niiis Stradivarius) említése, akit mind a mai na­
pig a legnagyobb hegedűkészítőként tartanak szá-
mon.
így van azután, hogy amikor egy-egy mestert
a kortársak leginkább meg kívánnak tisztelni, őt
o r s z á g o n k é n t magyar S t r a d i v a r i k é n t , n é m e t
Slradivariként, lengyel-hancia-cseh-osztrák stb.
Stradivariként nevezik a szakmai, vagy akár a
népszerűsítő irodalomban is. így nevezték a múlt
században hazánkban Nemessányi S a m u t a ma­
gyar Stradivarinak, Franciscus ü e i s s e n h o t o t a
44
szomszédok, az osztrák Stradivarinak, Ferdinand
H o m o l k á t a cseh Stradivarinak, Jean Baptiste
Vuilleaume-ot a francia Stradivarinak. A legjob­
bakat szokták a kortársak így tisztelni.
Ismerünk egy sokkal kisebb értékű kortársi
újságírói miídszert is, az erőteljesebb hírérték el­
érésére. Ilyenkor azután szinte tendszeresen je­
lennek meg hírek hegedűkészítő amatőrök neve
mellé biggyesztett „Stradivari" jelzővel becsüle­
tes foglalkozású asztalos, festő, tanító, sofőr stb.
honpolgáraink „megtisztelésére". Ilyenkor leg­
többször csupán annyiról van szú, hogy valaki a
m i n d e n n a p i foglalkozása mellett kedvtelésből
megpróbálkozik egy hegedű (hegedűszerű hang­
szer) clkcszítcsévcl. Az elkészült tárgy rendsze­
rint csak az újságírói szinten jelent megcsodálan­
dó teljesítményt, a szakmai bírálatot ezek az al­
kotások legtöbbször n e m bírják el. Olyasvalami
ez, mint a versírás, amivel ugyancsak sokan meg­
próbálkoznak az életük folyamán, ennek elbírá­
lására azonban a sajtó szintjén is képesek, s így
esze ágába sem jut egy hírre éhes újságírónak egy
a m a t ő r verselo írása alapján a szerzőt magyar
D a n t é n a k , magyar Shakespearenek vagy magyar
G o e t h é n e k nevezni egy újság hasábjain. A h e ­
gedűkészítés, a kézműves ügyesség kézzelfogha­
tó alkotásaival nem így vag>'unk. Igaz, hogy álta­
lános és tartós elismerésük nem jellemző a m o ­
dern társadalmakban, a napi hírek között azon­
ban viszonylag könnyen kap helyet egs-egy ama­
tőr hegedű. Az előbbiekben méltatott Kónya Ist­
ván hegedűkészítő mester neve mellé is odake­
rült már néhányszor ez a jelző, a hosszú és na­
gyon eredményes életpálya során. Az ő esetében
azonban megítélésem szerint, n e m érdemtelenül.
Bizonyságul, és az olvasók ítéletét is segítsé­
gül hívuylcérve megkísérelem ezt a nagyorr fele­
lősségteljes kijelentést tényekkel is alátámaszta­
ni.
Miben m é r h e t ő össze A n t o n i o Stradivarival
Kónya István, és milyen eredménnyel zárolhat
egy ilyen összehasonlítás? N e m kívánunk elébe
vágni az ítélet eredményének, lehetséges, hogy
lesznek, akik feleslegesnek is tartják ezt, s az is
lehet, hogy az ő véleményük is tartalmaz igaz ele­
meket. Mi úgy véljük, hogy ha ez az elmúlt évti­
zedek alatt úgyis többször megtörtént már felü­
letesen, akkor megérdemel néhány sort a tények
SCROLLS • C'yiüAK
alapul vérele mellett is a kérdés iiémileg Icönil-
tekintÖbb vizsgálata. Mind Stradivari, mind Kó­
nya István munkássága és élett megérdemli, hogy
tárgyszerűségre törekedve tekintsünk át néhány
összemérhető tényt, és azokat alapul véve pró­
bálkozzunk meg egy ilyen összehasonlítással.
Bármilyen hasonlítást megpróbálva először is
ki kell jelenrenDnk, hogy számunkra/számomra
nem lehet kétséges Antonio Stradivari jogos-vi-
rathatatian elismertsége, utánozható, de utol
sohasem érhető teljesítménye, kivételes alkotói
zsenije. Nem véletlen az ő esetében a világon szm-
te egyetlen és versenytárs nélküli királyi trónja a
hegedűkészílés történetében. Mindezek mellett
azért ne felejtsünk el néhány tényszerű elemet
figyelembe venni a mi Kónya Istvánunk teljesít­
ményének értékelésében.
Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy Stradivari
valószínű születési évében 1644?/1648?/1649.' a
korabeli európai barokk társadalmi', gazdasági-,
művészeti-, és főként a zenei élet!, valamint
Cremona politikai-gazdasági helyzete és az ah­
hoz hasonlítandó [ác alig hasonlatos), I919-es
Magyarországi helyzet (Kontser/Koncser) Kónya
István születésének évében szinte összehasonlít­
hatatlanok, vagy ha mégis megpróbálkozunk ez­
zel az összehasonlítással, a mi Kónya Ists'ánunk
helyzete nyilvánvalóan sokkal-sokkal nehezebb,
A Stradivari család Cremonában a korban eb
ismert, jó gazdasági-pénzügyi helyzetben lévő,
tehetős, tekintélyes városi polgárfamíUa. A ma­
gyarországi Kontser/Koncser család a XX. sz. első
harmadában a szó legszorosabb értelmében vi­
déki, g>'akran munkanélküli, szegénysorsú, oly­
kor nyomorgó, nem is ritkán éhező család.
A történeti kutatások hiteles adatai szerint a
fiatal Antonio Stradivari tizenévesen kerül a kor
cgytk leghíresebb hegedűkészítő műhelyébe, az
európai uralkodcii és iőpapi udvarokban is meg­
becsült Nicola Amati mester keze alá, aki erről a
mesterségről valószínűleg n;ár akkor is nag^'on
sokat - ha mindent azért bizonyára o sem - tu­
dott/tudhatott. Erről az általa hátrahagyott, jel­
zett (és igazolható) hangszerek a világ több nagy
hangszer-múzeumában máig is meggyőzhetnek
hívőt és hitetlent egyaránt. Kónya István külön­
böző magyarországi falvakban faragta tizenéve­
sen, autodidaktaként első hegedűit, és a további
46
hegedűi börtönök bugyrában, csak a maga te­
hetségére hagyatva születnek, amíg nagy nehe­
zen 44 évesen jut el abba a Cremonába, ahol a
hagyományos szakszerű mesterfogásokat módja
lesz elsajátítani. (Ne hallgassuk el azért azt sem,
hogy a XX. sz. Cremonája és mesterei már nem
azonosak a XVII- sz. Nicola Amarik városával és
mestereivel!).
Mindezeket Hgyelembe véve azt láthatjuk,
hogy a hegedűkészítés történetének jeles külföl­
di kutatói Antonio Stradivari egész életének
manapság ts áttekinthető teljes hagyatékát lénye­
gében egyöntetűen három alkotói időszakra bont­
ják. Országok és kutatóik nézetei megegyeznek
abban, hogy az úgynevezett „Stradivari aranykor"
1700-1720. közé tehető. Korábban főként Amari
hatása alatt alkotott, később pedig már az örege­
dő mester hanyatló alkotói korszaka fedezhető
fel hangszeri kidolgozásában. Művei, a legutolsó
nyolcvan- kilencvenes életéveitől eltekintve min­
dig igen magas szakmai színvonalon álltak.
Kónya István esetében ez az alkotói paletta,
éppen a sajátos magyarországi helyzetből és a
mester életrajzi viszonyaiból következően, a leg­
egyszerűbb, kezdetleges amatőr hangszerektől a
börtnnhegedűkön keresztül, a színvonalasabb
autodidakta hangszereken át a legmagasabb szak­
mai szintű művekig terjednek.
Nem állítom, hogy hangszerei minden eset­
ben elérik a Stradivari szintet, de azt báttan ál­
líthatom, hogy a nyolcvanadik életéhez közeled­
ve Kónya István az összes megpróbáltatás után,
melyeket az utóbbi években egy „szerencsés" ag>'-
vérzés i:> súlyosbított, olyan szinteket ért el, amely
bárkinek becsületére válnék. És jelenleg vala­
mennyiünk örömére, az alkotó munka tovább
folytatódik.
Talán nem érdektelen azt sem Hgyelembe ven­
ni. hog>- a két mester a hosszú élet adományá­
val/terhével milyen mennyiségben hozott létre
értékelhető műveket. Csak vázlatosan áttekint­
ve és feltétévé az alaposabb megvitatást egy ké­
sőbbi bővebb írás megjelentetéséig, Antonio
Stradivari különböző források ítélete szerint
1000-200C hangszert készíthetett egész élete fo­
lyamán. Ezekből mintegy 6-80C forog napjain­
kig a nemzetközi hangszerpiacokon. (A hamisít­
ványok száma természetesen nagyságrendekkel
több!) Ez az egész életmű a hozzávetí5lej4 65 éves fokú szakmai igényének egyik megnyilvánulásá­
alkotói periódus termése. Kónya István egész vi­ ra utalhat.
szontagságos élete alatt mintegy 600 hangszert Végül behozhatatlan, és mát soha meg nem
íaragott. Ezek közül -^ 44. életévétől napjainkig, haladható teljesítménye a magyar Kónya István­
vagyis a hivatásos tevékenység mintegy 35 éves nak az a családi hegedűkészítő dinasztia, ame­
időtartama alatt kózel 500 remekmű látott nap­ lyet Antonio Stradivari sohasem élhetett meg
világot. Közben több mint öt esztendőt töltött fiaival, sem halála után azok működése nyomán.
börtönben, ahonnan két alkalommal is megszö­ Mondhatjuk ezt szerencsésnek is, de hogy Kó­
kött. Az öt börtönesztendó ugyan mifelénk Ma­ nya István rendkívüli kitartása nélkül lehetet­
gyarországon nem olyan ritkaság, de még itt is len lett volna mindez, aligha kétséges. Mindezek
elismerést érdemel a börtönszökés, különösen. eredményezték, hogy ezekben az időkben már
ha kétszer is megkísérli valaki azt a szabadságá­ nég>' Kónya (Conia) vezetéknevű fiú és unoka -
ért. valóban három nemzedék! - segíti világra a
A két mester hangszerkészítő munkájának szebbnél szebb hegedűket itthon (Magyarorszá­
minősegére meg egyszer visszatérünk. Szinte hi­ gon) és otthon (Olaszországban), amelyek az elő­
hetetlen ug^'anis, de Simone E Sacconi olasz szár­ dök tapasztalatait is tisztelve-alkalmazva, hang­
mazású, akkoriban éppen a New Yorkban műkö­ jukkal és szépségükkel is hirdetik a szorgalom, az
dő Wurlitzer cég vezető hegedűkészító-szakértő akarat és a tehetség újkori diadalát.
mestere, Crcmonában tanfolyamot tartva, éppen
egy Kónya István által készített intarziás, bera­
kással díszített Stradivari hegedű másolatára ti-
g>'elt fel, és állást ajánlott az akkor még csak ta­
nulósorban dolgozó magyarnak. Nem tudom,
hog\' hányszor íordult ez elő a Stradivari kérdés­
ben szakértő mester életében, aki ebben a témá­
ban a későbbi években egy nagysikerű, szakmai­
lag Ls kiváló kötettel jelentkezett a hegedűs köny­
vek nemzetközi világában, de valószínűleg nem
«ikan dicsekedhetnének ezzel. Tény, hog>' az a
bizonyos rendkívül bonyolult virágindákkal s ál-
latmotívumokkal díszített Stradivari hegedúmá-
solat kivitelében meghaladta ugyanis az eredeti
Stradivari hegedűt. Míg ugyanis az eredeti hege­
dűn a cizellált díszítő motívumok vésett árkait
feLete töltő anyaggal töltött ki a nagynevű mes­
ter, addig Kónya István hcgcdűjcn a hasonló dí­
szítés valódi fa berakással készült!
Itt ugyan nem áll módomban a kérdéses dí­
szek alaposabb bemutatása, magam is megerő­
síthetem, hogy az elmúlt években a részletes vizs­
gálatokhoz több erős nagyítással készített fotón
hasonlítottam össze a két eljárásmódot és a fen­
tiek ilyen módon is bizonyossá váltak.
Ezzel nem azt kívántam bizonyítani, hogy
Kúiya Ist\'án munkássága mindezek következ­
éében meghaladná minőségileg a nagy előd niun-
káját. csupán egy olyan résziette mutattam rá,
ami Kónya István képességeinek egyben magas

47
TIPICAL ShNIOK KON1A SCROLLS • KONYA 1. JELLEMZŐ t.SiL.Al
 KONYA ISTVÁN SENIOR
MAESTRO LIUTAIO
1919-1999

tutta la regione della Pannónia. Dopo aver com-

pletato gli studi delle scuole medie, i genitori af-
fidano Istvan ad un artigiano meccanico, dove
svolge lavoro di garzone, ma ben presto scappa
perché n o n riesce a sopportare il t r a t t a m e n t o del
m a e s t r o . Nel frattempo, la famiglia r i e n t r a a
Fekógalla, ma senza un lavoro sicuro. Si e tenta-
to di t u t t o , anche in Francia, ma nonostaiìte il
raggiungimento di un lieve miglioramento e c o -
nomico, l'amore per la patria ha riportato tutti a
c a s a . Poi la r i c e r c a di u n a o c c u p a z i o n e a
Budapest, ina senza esito. A Tatahánya, István
ha lavorato con il fratello minore d u r a n t e la co-
struzione della fonderia di alluminio, ma era im-
possibile sopportare il salario troppo misero. La

Knnyn I s t v á n (Koncsei I s t v á n ) é n a t o a
Felsógalla il V maggio 1919. Proviene da u n a
vecchia iamiglia di artigiani, i n o n n i sono pro-
prietari di mulini, m e n t r e il padre svolgeva il la-
voro di sarto. H a avuto q u a t t r o fratelli: tre ma-
schi ed una femmina. La situazione famigliare
era mollo precaria, non soltanto a causa della
famiglia numerosa e dell'entrata di una sola fon-
te di reddito, ma a n c h e per la generale m a n c a n -
za di lavoro. E' per questo motivo che la famiglia
si sposta frequentemente, cercando di vivere in

FRANCIAORSZAGBAN A TENGERPARTON
LA Ct-ii:;iA DfcXrOCEANO ATLANTICO IN FRANCIA
ONTHE ATLANlRIUOASriN ERANCE

49
tamìglia é costretta cosi a recarsi dai parenti in
Francia. Trovando lavoro, si sistemano econo -
niieaiiitiiLe, ma, dopo un solo a n n o , sono cosrrer-
ti a rimpatriare perché la mamma non riesce ad
inserirsi nel nuovo ambiente, continuando a ri-
petere; "Non voglio morire in terra straniera". A
casa ad attenderli c'erano comuiìque solo i pro-
blemi, le rinunce e la disoccupazione. Cosi il pa-
dre della numerosa fadiiglia é costretto a scrive-
re per l'ennesima volta ai parenti in Francia, chie-
dendo una sistemazione per i due figli. Si trovo
lavoro ancora, cosi nel 1936 Ist\'án, con il fratel-
lo Géza, si avventura in Francia ed incomincia a
lavorare in una miniera di carbone vicino a
Leans, in un ambiente multietnico: vi si trova-
vano operai polacchi, tedeschi, inglesi. 11 fratel-
lo Géza fa invece il garzone da un macellaio.
Si guadagnava piuttosto bene, in modo da
poter permettere di mandare persino qualche
aiuto alla famiglia. Nel 1939, pero, scoppia la
guerra e si abbandona tutto facendo ritorno a
casa. I due frarelli tornano in bicicletta attraver-
so le Alpi per risparmiare sul viaggio, a ciò si ag-
50
giunga il tatto che, allora, una biciclerta era con-
siderata un tesoro da conservare in patria. A Z2
anni István riceve la cartolina e viene assegnarn
al corpo telegrafico-copografico. Riesce a soprav-
vivere e, catturato, arriva a scappare dalla pri-
gionia. Dal 1943 studia fotografia, diplomandosi
successivamente come fotografo. Il primo matri-
monio, che risale al 1944, é con Bodor Ilona,
figlia di un minatore. CCÌI tempo acc^uisisce espe-
rienza e si qualifica nel lavoro, e decide di aprire
uno studio fottigi afico a Felsogalla. Gli affari an-
davano discretamente, la famiglia era consoli-
data.
11 10 gennaio 1946 nasce il figlio maschio
István junior. Diligente e di talento, continua a
lavorare e progredire con il lavoro di fotografo.
Il 15 luglio 1948 nasce un altro figlio, Lajos Béla;
il nome deriva da quello dei due fratelli più gio-
vane e più anziano dei nonni. Arriva la prima
macchina, una vera automobile che, ncll'Unghc-

AZ AUTÓVAL
CON LA. SUA AUTO
WITH HIS CAR
ria di quegli anni, era considerata c o m e un au-
tentico fenomeno. C o m p r a una casa colonica a
HalatonKired con vigneto annesso. Tiiuu questo
però fa invidia, non é ben visto dalla politica del
n u o v o sistema comunista, e cominciano cosi i
primi segni di persecuzione.
S o n o tempi duri, pernione che scompaiono nel
nulla per p o c o o n i e n t e , molti scontano anni e
a n n i di carcere jier accuse inventate, ecc. István
Kónya si mette in testa che, per questo regime,
n o n inrende lavorare e n e m m e n o vuole allevare
qui i suoi figli. Decide di emigrare con tutta la
famiglia. Il suocero tenta di rutto per tarlo desi-
stere dal suo i n t e n t o , m a invano. Vende rutto,
distribuisce i suoi beni tra amici, parenti, c o n o -
scenti ed organizza la "fuga". Luomo che pero
a\Tebbe d o v u t o aiutare lui ed i suoi cari (quasi
un parente ...) si dimiìstrera es.sere una vera spia
al ser\'izio della polizia, cosi le guardie stettero
ad attenderli nelle vicinanze del contine austria-
co. Il capofamiglia viene c o n d a n n a t o a cinque
anni di carcere. I lamigliari d e v o n o far ritorno a
casa. Ma dove? N o n a v e n d o nessun lavoro, la
m o g l i e t r o v a rifugio nella casa p a t e r n a . Si
vivacchio appena, c o n una sola pensione si tira
avanti al limite della sopravvivenza ... Sono anni
lunghi, difticili, tristi. M a n c a v a il padre, soprat-
tutto per i bambini e, m a n c a n d o lui, m a n c a v a la
sicurezza e t u t t o il resto.
István l'eterno ribelle non sopportava la pri-
gione, nella sua m e n t e l'unica ossessione era
l'idea della fuga, c h e gli riuscì poi per due volte,
a n c h e se dopo alcune settimane si ritrovò a n c o -
ra in cella. Q u e s t e fughe peggiorarono la sua si-
tuazione e gli costarono 2 + Z anni di carcere
aggiuntivi; la posizione del resto della famiglia
diventò sempre più disperata. La moglie smette
di aspettare a casa, trova compagnia, segue il di-
vorzio. I n a s p e t t a t a m e n t e la situazitine politica
cambia e la gente comincia a sperare, molti pri-
gionieri v e n g o n o liberati con l'ainnistia. A fine
estate del 1956 a n c h e Kónya István viene libe-
rato, e si trova privato di tutto. N e s s u n o aveva
la minima intenzione di restituirgli alcun bene,
nessuno lo aiuta.
Finalmente un l o n t a n o cugino gli dà una mac-
china fotografica con la quale inizia di nuovo.
Visita le scuole nei pressi di Balatonfüred per le
foto di classe e cerca altri lavoretti. Ricomincia
AZ ÖTVENES EVEKBhN
I.STVÁN E LAJOS NEGLI ANNI 50
ISTVÁN JiNP 1 A]OS IN TH£ 5ŰS

a fare il fotügraft) e, l'estate successiva, chiede i
figli per le vacanze, ma riceve solo il piccolo
Istvan senza peraltro più restituirlo alla madre,
ed iniziano cosi gli scontri, i dibattiti, le sentenze
del Trihiinale. Finalmente arriva la decisione ti-
naie; Istvan junior viene affidato al padre, men-
rre il piccolo Lajos rimane con la madre-
In quel periodo scoppia la rivolta, ma lui que-
sta volta decide di non andarsene, in parte per
non abbandonare l'altro figlio, un po' perché
nutre la speranza di un radicale cambiamento
rispetto al passato, credendo che si possa cam-
biare solo in meglio. Altri pero lasciano il paese,
e sono tanti. Istvan ancora una volta riesce ad
aprire uno studio fotografico nel quartiere nuO'
KONYA CSALÁD
L\FA,VÍ KONYA ANNI 00
THE KÓNYA FAMILY IN Ti IE 6ű'S
52
Itj. USTVAN BALATONFUREDEN75C1-ES EVEK VÉGE
ISTVÁN. RGLIO ALLA MNb übULl ANNI K'
ISTVÁN JUNKÌR IN BALATONFÍ'lREP AT 1 Ht bND Ol 50'^
vo di Tatabánya, a quell'epoca fa ricorso per avere
l'affidamento del secondo figlio, e lo ottiene. Pre­
sto SI sposa per la seconda volta, la famiglia con
i figli avevano bisogno di un impegno costante e
dell'affetto di una donna. La moglie, Lrzséber
Tarr, proviene da una famiglia numerosa di mi­
natori.
Dopo un inizio di liberalismo, il regime di
Kádár ricomincia però l'azione contro i privati,
spesso costringendoli ad entrare nelle cosiddet-
te cooperative. Altra grande prova di carattere
per Kónya Istvan che, pur essendo il più esperto
nel laboratorio, si trova obbligato ad accettare
le stesse condizioni, "l'uguaglianza" con l'ultimo
arrivato. Nel 1959, un amico di Abaújszántó gli
scrive, dicendogli che nel suo paese ci sarebbe
l'opportunità di aprire una bottega ''privata" re-
golare. Dopo breve consulto, la famiglia parte e
si trasferisce ad Abaújszántó, cittadina che allo-
ra faceva da capoluogo, con un mercato impor-
tante, fervido. I primi momenti abitano in affit-
to, poi dopo poco il papa acquista una ca.sa pro-
A VIOLIN AND A VIOLA BY ISTVAN i;i 'M , -I \ii K - I H otm KOK-iA BTVAN HEGEDU|E ES MELYHELIEDUJE
pria. In quei tenipi la fotograiia era un aliare,
grazie anche alla carta d'identità obbligatoria, e
poi seguirono i grandi matrinn.ini, le prime uo-
t n u m o n i , i battesimi, ecc.; nella zona István era
il miglior tutografc). Riesce anche a comprare una
vecchia Austin 16. O r m a i é la terza volta che la
iamiglia Kónya si riprende dal nulla.
Il figlio più grande comincia qui il liceo classi-
c o a Szerencs, studiando a n c h e violino, ottiene
la maturità c o n risultati eccellenti. Lajo.s, inve-
ce, si iscrive al locale istituto agrario, perché é
molto attratto dai lavori della terra. Ma, a causa
di un paio di insegnanti, perde la voglia di conti-
n u a r e , cosi d u r a n t e il secondo a n n o si aggrega
allo studio fotografico del padre. Comincia gli
studi professionali e, a n c h e lui con ottimi ri.sul-
tati, si diploma fotografo nel 1966 nella citta di
Tatabánya, dove la famiglia, d o p o cinqLie anni di
trasferta, già é ritornata. Il trasloco per la verità
avviene nel 1964; István padre, ormai quaranta-
q u a t t r e n n e , inizia l'avventura cremonese. 11 fi-
L-\IOÌ RETtlSÀLAS KÖZBEN
IMCfí MFNTRF RITOC^CA LE FOTO
L\\0> AT WORK IN HIS PHOTO LAB
54
glio minore Lajos rimane nello studio fotografi-
co, alcune volte solo, altre supportato da u n aiu-
t a n t e . H a lavorato nello studio del padre fino al
1979, poi n e apre u n o proprio nel quartiere n u o -
vo Ji Tatabánya.
11 fratello maggiore István, malgrado i brillan-
ti risultati conseguiti all'esame di maturità ed i
vari esami di ammissione all'università, n o n rie-
sce ad entrare in nessun a t e n e o cosi, prima tro-
va lavoro in una miniera di carbone, poi in ospe-
dale c o m e assistente in sala operatoria. O g n i
a n n o tenta di nuovo di entrare nell'università di
medicina, a n c h e d u r a n t e il servizio militare ci
prova. Il padre, nel frattempo, frequenta la scuola
di liuteria in C r e m o n a , é l'allievo più anziano. Si
diploma con medaglia d'oro nel 196S. Poco dopo,
la casa a Tatabánya in Via György Dózsa gli vie-
n e espropriata per motivi urbanistici, cosi la fa-
miglia si accinge all'ennesima trasferta a Tata.
Da allora n o n si occupa più di foiogralia, per
potersi dedicare i n t e r a m e n t e alla liuteria.
 KONYA ISTVÁN SENIOR ED
IL VIOLINO
Cresce in una famiglia numerosa (cinque fra-
telli). Il più anziano, Lajos, si diploma insegnan-
te all'isciruto magistrale di Sopron, più tardi fa
carriera come scrittore con ben due premi
Ko&surh! Il secondo figlio é proprio István, gran-
d e abilità manuale ma difficilmente guidabile, di
carattere molto forte. Si é t e n t a t o di fargli stu-
diare qualche mestiere, ma a volte perché scap-
pava, altre perché ntìn gli andava, iniiió abba-
stanza tardi, a ZO-2] anni, con la torografia, e
soltanto a 44 anni come liutaio. Il terzo figlio,
Gé~a, continua a fare il sarto artigiano c o m e il
padre. La quarta, una bambina di n o m e Edit, si
diplomerà c o m e maestra elementare. Il quinto,
Béla, ha studiato ragioneria, d i v e n t a n d o conta-
bile e successivamente revisore alle miniere di
Tatabánya.
Alcuni giornalisti chiesero ad István Kónya
senior in un articolo: " Q u a n d o ha cominciato
ad iKCuparsi di liuteria?" - " N o n avevo ancora
13 anni q u a n d o un mio amico ricevette per il
suo c o m p l e a n n o un violino. A n c h ' i o avrei volu-
t o p^ìssedernc uno, m a i miei genitori certamen-
te n o n potevano permettersi di regalarmelo. Cosi
di mia iniziativa cercai di copiare quello del mio
amico c o n l'aiuto di un coltello. Q u e s t o é suc-
cesso a Nagygerezsd; il legno, l'acero e l'abete,
mi fu d o n a t o dal locale falegname, mastro Dénes
Gyula. Il legno di e b a n o non era reperibile, per-
t a n t o gli accessori li tinsi di nero. Lo s t r u m e n t o
é c o m u n q u e riuscito benino, aveva la forma di
un violino, a n c h e se n o n era proprio come lo
volevo. N e cominciai un' altro; avrò fatto alme-
no cinque violini in questo modo".
A n c h e in Abaújszántó István senior costrui-
va violini. N o n mancava l'incoraggiamento del
Prof. Béla Bakonyi, insegnante di violino del fi-
glio maggiore che, in quel periodo, aveva poco
tempo di suonare a causa degli studi del liceo, e
poca voglia, d o v e n d o per di più utilizzare u n o
s t r u m e n t o di fabbrica. Un vero viohno sarebbe
c e r t a m e n t e stato di grande aiuto e di prestigio.
II padre n e costruiva uno dopo l'altro, i suoi stru-
menti c o n t i n u a v a n o a migliorare. Inizialmente
aveva il coraggio di far provare i violini solamente
agli insegnanti locali, ma ben presto li mostra
anche agli artisti della capitale. U n giorno, ac-
c o m p a g n a t o dal figlio studente, prende la deci-
sione di incontrare Vilmos Tátrai, primo violino
del famoso q u a r t e t t o . Q u e s t i rimase sorpreso
dalla qualità degli strumenti, e disse di n o n aver
mai visto violini cosi belli costruiti da amatori.
A n c o r a in o c c a s i o n e del c o n c e r t o di David
HANGSZEREI KOZOTT
CON I SUOI STRUMENTI
AMONG HIS INSTRUMENTS
55
SCROLL CARVtNG • A CSIGA FARAGÁSA • L INTAGLIO PELMANICO (SENIOR \ONYA, KAROLV LOSO)
ILX1SEBB KONYA iSTVA^ A.MAI'I HtUEDO\'EL, (CREMONA N6.-

rATABANYAl MUHHLYBtN
NEL LABORATORIO IN TATABÁNYA
I \ THF WORK'SHOP-TATARANYA
Oistrakh a Budapest, era M" Tátrai ad invitarlo
per poter presentare István all'artista più famoso
del mondo. Quindi, pure Oistrakh ha visto e pro-
vato un violino suo, ed espresso il suo compiaci-
mento.
Ha incontrato anche Yehudi Menuhm. che lo
ha ricevuto con piacere. Nel 1960, intatti, egli
tiene un concerto al teatro Erkel, dove M° Tátrai
gli ha mostrato i violini di István e, con benevo-
lenza, incontra l'autore nell'Hotel Gellért. Kern
István (secondo violino del quartetto Tátrai di
Budapest) fa da interprete. Menuliin ha anche
presentato la sua pianista, Hepzibah, e durante
una simpatica ed informale conversazione si é
parlato della storia di questi violini, dopo di che
ha suonato per più di mezz'ora i suoi strumenti.
Menuhin promette il suo aiuto ad István affin-
ché riesca nell'intento di frequentare la Scuola
di Liuteria in Cremona, anche in considerazione
del fatto che egli il giorno successivo aveva già
in programma una visita al Ministero della Pub-
blica Istruzione. Prima di congedarsi, Menuhin
58
chiede ad István se può costruire cinque violini
7/8 per la sua scuola di Londra. Tali strumenti
verranno puntualmente completati durante il
soggiorno cremonese. 11 viaggio da Budapest vet'
so casa é per Miskolc, dove la giornalista Eva
Terényi, già multo disponibile nell'aiutare István
nelle pratiche burocratiche, aspetta sue notizie
e, naturalmente, visto che i tempi sono maturi,
fa di tutto per organizsare e realizzare legalmen-
te il viaggio a Cremona.
La famiglia torna a Tatabánya. Il padre riesce
ad ottenere una licenza per un nuovo studio fo-
tografìco grazie alla costanza, alla qualità, alla
fama del suo lavoro ed alla potenza dei mass-
media che gli hanno permesso di farsi conasce-
re; la sicurezza della famiglia é quindi assicurata.
Essendo già da due anni IJÌJOS un valido appren-
dista, István senior può dunque frequentare la
Scuola Intemazionale di Cremona, tornando a
casa solo per le vacanze. Lajos rimarrà ancora
per due anni nello studio, fino al ritomo defìni'
tivo del padre.
GLI ANNI DI CREMONA
Linizio é molto difficoltoso. Senza la conoscen-
za della lingua italiana, in un paese straniero, se-
dersi in un banco di scuola con i giovanotti . . . .
non e cosa agevole. I suoi insegnanti sono molto
comprensivi, soprattutto quando vedono con
quanta dedizione e pazienza svolge il suo lavoro;
non deve perciò seguire la solita prassi dei ragaz-
zi che devono eseguire infinire esercitazioni (sì
deve ricordare che la Scuola in questi tempi iscri-
ve regolarmente i giovani italiani dopo la scuola
media e oltre. István Kónya era una eccezione a
44 anni). Inizialmente trova rifugio in una ca-
mera al quarto piano presso l'abitazione di una
famiglia ungherese. La liuteria occupa il suo tem-
po al cento per cento, scrive alla moglie Erzsike
comunicandole con gioia che i violini promessi
a Menuliin sono terminati. Piena é la sua soddi-
sfazione quando, a Roma, consegna gli strumen-
ti al maestro, regalando anche un violino
aggiuntivo in segno di gratitudine per tutto l'aiuto
ricevuto. Percepisce un compenso molto gene-
roso, che in parte utilizza per comprare una
 NAGYBŐGŐ KÉSZÍTÉS KÖZBEN
MENTRE COSTRUI5ÍCF l IN
CONIR.ABBA:i,SO
MAKING A DOUBLE BASS

tiammanre Bmw 15ŰÜ rossa dalla fabbrica in

Germania. Gli anni per lui passano velocemente
m Cremona, il suo lavoro é molto appreszaro.
CXirante i quattro anni di permanenza vengono
oTganiizati due concorsi nazionali, ed egli vince
in ciascuno di essi una medaglia d'oro. Si diplo­
ma pai anche con medaglia d'oro.
Il Prof. Béla Bakonyi, amico di una vita, che
Ka sempre seguito ed incoraggiato István fin dai
tempi di Abaújszántó, e poi a Budapest, fino a
Cremona, scrive in un suo libro:
"In ricordo di una amicizia ed in segno di gra­
titudine ho ricevuto un invito da Tatabánya per
un inctmtro familiare. Pista (dimmutivo di István
per i famigliari N.d.R.) é ritornato da Cremona,
avendo completato la Scuola con tutti gli onori.
Il buon Dio volle che, dopo molte sofferenze ini-
nali, il mio caro amico fosse di nuovo a casa con
un diploma internazionale di Cremona. Hincon-
tro tra le nostre famiglie si é trasformato in una
grande e gioiosa festa.
II momento culminante per me é stato quan­
do ho ricevuto in dono un meraviglioso violino
fetto in Cremona, ero cosi sorpreso che non sono
nuscito a dire una parola. Leggendo l'interno
dell'etichetta stava scritto: - Costruito per il mio A „DIPLOMA'
amico Bakonyi Béla con affetto in Cremona, IL DIPLOMA
anno 1968, Kónya István-''. THE DIPLOMA

59
IDÖSEDB KONYA ISTVÁN Gl'ARNERl DEL GESLI HEGEDŰVEL, CREMONA 1968
 Kónya Lajos (fratello maggiore, premio
Knsiulh per la letteratura, scrive per István)

Fiaifììu Ituuiio

"O/i dolcL' nobile suono

vibrano le corde ed il ìegiio
ora lacero poi l'abete
con gioia le anime
si sciulguiio cuTìie ii\ coro
si rifa la iruiteria
iie/lii memo del maestro.
Rimanga scìnpre viva
per secoli e secoli la gloria
del nome di mio fratelh
Kónya István"

Ha partecipato a mostre, concorsi fin Jtil 1965,

'66, '67 a Cremona, poi a Liegi e Poznan nel 1967.
Il più importante risultato arriva nel 1976 alla
Prima Triennale dì Cremona, vincendo una me-
daglia d'argento nella sezione violoncelli- Parte-
cipa poi alla mostra di San Diego e nel 19tì3 a A HAKONYI HÁZASPÁRRAL

Kasse] riceve im diploma per il suo lavoro. Le
partecipazioni alle mostre sono sempre il risulta-
to di un lavoro assiduo, tanno notare l'autore
degli strumenti al pubblico, danno IÌÌ possibilità
di entrare e farsi conoscere nel mercato interna-
zionale.
Quindi nel 1974 già si conosce il nome di
Knnya István, il lavoro va a gonfie vele, si occu-
pa pure di restauri e di riparazioni. Escono molti
articoli ed interviste sul giornale e vengono rea-
lizzati vari reportage televisivi. In quegli anni il
mestiere era quasi morente, infatti in tutta l'Un-
gheria operavano non più di dieci liutai. A quel
punto, quando gli affari cominciano ad andare
bene, István subisce una ennesima tragedia;
muore nel 1978 la seconda moglie, in seguito ad
una grave malattia. Rimane solo, e l'unica gioia
la trova nel lavoro. Dal 1975 suo figlio Lajos quasi
tutte le sere, al termine del lavoro, si reca a casa
del padre, a Tata, lo osserva e lo aiuta spesso fino
a mezzanotte, papa si ritira invece ad ora anche
molto più tarda.
Il padre in quel periodo riceve molte ordina-
zioni per la costruzione di cetre (la prima dal Sig.
K4átyás Pribojszki) da compiessi vari, e decide di
ISTVÁN É L.'^JOS CON LA hAMlÜUA BAKONYI
ISTVÁN AND lAJOS WI'I'H THE BAKONYI FAMILY
affidare questo lavoro al fìyho Lajos, in quanto
lui da sempre preferisce costmire violini, e pure
viole e violoncelli, realizzando anche comunque
numerosi contrabbassi.
Questo periodo di collaborazione dura fino al
diploma, dopo di che István si sptisa un'altra vol-
ta, mentre Lajos ha già formato la sua famiglia,
ed il tempo quindi inevitabilmente diventa più
ridotto. Il matrimonio di István questa volta non
é proprio felice, e dopo lui anno e mezzo é già
divorzio.
Un vecchio suo sogno e quello di costruire
una casa con laboratorio annesso, in modo da
poter gestire comodamente vita e lavoro. Già da
quando risiedeva in Abaújszántó, durante una
gita in Italia vide una villa e se ne innamorò, la
fotografia era sempre sul suo tavolo, fece persino
un ingrandimento. Finalmente decide di consul-
tare un architetto, ed msicnie giungono in Italia
e ritrovano la casa; con il permesso dei proprie-
tari esaminano l'interno e l'esterno, hanno a che
fare con gente cordiale che sicuramente com-

61
UTOLSÓ •^IM^TA^OK
GU ULTIMI RiTLXXHi
FINAL TOUCHES
prende il liutaio un^íherese. La casa viene poi
costniim ne^li nnni 1992-1995, ed é la stessa
nella quale lui vive e lavora ogjii. Ormai é in pen-
sione, ma la sua vira é sempre lef^ara alla liuteria,
continua a costruire i suoi strumenti.
ALCUNI EPISODI DELLA VITA
DI ISTVÁN KÓNYA SENIOR
Nell'anno 1968 Kónya István avrebbe voluto
istituire una specie Ji fondazione; l'idea era di
costruire, di anno in anno, un violino o una vio-
la da destinare ad un allievo eccezionalmente
meritevole dell'Accademia musicale di Budapest.
Sarebbe naturalmente stata pienamente autono-
ma, da parte dei professori dell'istituto, la scelta
di decidere del destino migliore dello strumen-
to. Per morivi misteriosi questa offerta fu respin-
ta. Ancora t)ggi, pero, István é convinto che,
62
avendo le giuste opportunità, é doveroso aiutare
i giovani talenrì.
Il 9 febbraio 1985, in un articolo, alla doman-
da "Perciié non ha degli allieviT' István rispon-
de: "La verità é che non ho una grande opinione
nei confronti dei giovani d'oggi, fondamental-
mente provo persino un po' di compassione ve-
dendo che ricevono tutto dai genitori, senza nem-
meno provare a lottare per ottenere qualcosa.
Molti di loro hanno "paura" di lavorare e, poi,
non sono nemmeno in grado di apprezzarne ve-
ramente i risultati. Io, comunque, ho provvedu-
to, per quanto ho potuto, a portare la mia espe-
rienza ai membri della famiglia. I miei due fit^li
hanno mfatti seguito la via della liuteria: il più
giovane lavora a Tatabánya da solo ormai da tem-
po, il più grande é insegnante in quella stessa
Scuola dove io ho studiato anni fa".
.Mia domanda "Che relazione ha con la gen-
te?" egli risponde: "Ho pcichi amici, forse ho in-
HÁROM HIOEDŰ KÓNYA ISTVÁNTÓL
TTÍE VIOLINI Dl ISTVÁN KÓNYA
THREE VIOLINS BY ISTV.W KÓNYA
teressi diversi dagli altri. Per me il lavoro é an-
che rilassamento, ini piace molto la musica clas-
sica. Più di tutto mi piace Bach perché mi da
forza, mi tranquillizza e nello stesso tempo mi
rallegra. Io la musica rock e quella metallica le
Cíínsidero inquinamento acustico".
In ogni modo, oltre al figlio Lajos, István ha
avuto diversi allievi per periodi più o meno lun-
ghi. Ad esempio, Ernő Guminár, oggi uno dei più
apprezzati liutai del paese, ha frequentato assi-
duamente la hottcga del maestro, richiedendo e
sempre rispettando le sue critiche e le sue opi-
nioni. Ha lavorato poi per un anno con lui làrar
György, dimostrando un certo talento, anche se
in seguito nella bottega propria non ha più co-
struito, al massimo si occupa solo della ripara-
zione degli strumenti per vivere. Per un hingo
periodo ha lavorato da Istvan anche Rafaelian
Leonidas da Miskolc che. da allora, ha consc-
guitu il diploma alla Scuola di Cremona, dove
ha pure trasferito l'attivirá. Dalla Transsilvania,
il liutaio Zoltán Gráncsa ha lavorato da lui per
diversi mesi per tornare poi in patria.
Istvan Kónya ha fatto esperienze anche in
America. La prima volta ricevette un invilo Ja
Ferdinando Sacconi affinché lavorasse con lui
per un anno ma, su parere contrario del sinda-
cato di categoria, non gli venne rilasciato il visto
di lavoro. Quindi, con un visto turistico, la sua
permanenza si limilo a soh tre mesi ruiscendo in
qualche modo anche a lavorare. Un'altra volta,
nel 1992, ha lavorato da Karoly Loso in Canada;
di questo é testimone un articolo di due pagine
su di un giornale locale.
15 luglio 1989 - Uscendo per fare spese e per
festeggiare il compleanno del figlio Lajos, Istvan
si assenta per un'ora dalla propria abitazione
dove, nel frattempo, entrano in azione i ladri.
Rincasando, trova la porta d'inj^resso aperta e
subito, mortificato, si accorge della mancanza di
numerosi strumenti. Ha sempre avuto fiducia
negli tiomini, ma in quel momento gli crolla il
mondo addosso, viene privato delle cose che per
lui rappresentano la vira. H' da sapere, infaui,
che István portava e porta tuttora spesso con sé
in camera da letto i pezzi semilavorati, perché
non vuole privarsi della loro compagnia. E' stato
rubato, tra l'altro, lo strumento più hello, la co-
64
pia del violino "Hellier", oltre ad altri sette vio-
lini, astucci compresi, ed un mìni violino.
La polizia di Tata si é occupata del caso con
grande impegno e serietà, lavorando giorno e
norte per trovare i colpevoh. Il maestro offre
anche un premio a chi e in grado di tornire in-
torniazioni utili alle indagini. Per miracolo, vie-
ne alla luce uno strumento, in seguito tutti gli
altri vengono ritrovati. Alcuni violini erano fi-
niti in Germania nelle mani di un collezionista il
quale, visto l'avviso dell'Interpol relativo al fur-
to in Ungheria, restituisce la refurtiva alla poli-
zia. Altri sono stati rintracciati nella pianura
orientale del paese (Alföld) con la vernice ma-
nomessa. Finalmente Istvan rientra in possesso
di tutto quello che gli era staro sottratto, ma da
allora ha perso fiducia e si é attrezzato, facendo
installare un complesso sistema di allarme sia al
laboratorio che nell'appartamento.
ELENCO DELLE MOSTRE
(CONCORSI):
1 ^ Mostra Nazionale Italiana, novembre 1965
2 '~' Mostra Nazionale Italiana, giugno 1967
Mostra Internazionale Poznan, 1967
1 '^ Triennale Ctemona. ottobre 1976
Esposizione Konsumcx Budapest, settembre
1975-1976
Mostra di California, novembre 1978
3 ^ driennale Cremona, ottobre 1982
1 ^ Mostra Internazionale Budapest, marzo
1993
2 ^ Mostra Nazionale Budapest, giugno 1995
Mostra Camera dell'Artigianato Esztergom,
agosto 1996
3 "^ Mostra Nazionale Budapest, maggio 1996
4 ^ Mostra Nazionale Budapest, maggio 1997
Kónya Istvan é sempre stato socio dell'Asso-
ciazione Artigiani d'Ungheria.
RICONOSCIMENTI:
1986: Premio per il lavoro eccelso di una vita
1995: Corona d'oro ritolo Maestro Liutaio
 A PLASZTIKA ALAKÍTÁSA CSELLÓN
LA SCULTURA DELLA TAVOLA DEL VIOLONCELLO
EORMINC; A CELLO TOP

II •HESS
^fU
11"
i ^
ni ""^^

^ \ ^ ^^M

^M ^ . «.«j^j

A FORMA RARAJ7-01-ASA A FARA VIOIA D'AMIIR

LA TRACCIATURA DEL MODELLO SUL MANICO CON LA VIOLA D'AMORE
DRAWING TI IE FORM ON TI lE WOOD WITH A VIOLA D AMORE

65
 nUÍESZÜLT ! 1EGEDU\'EL
CON UN VIOLINO FINITO
^X'[IH A MKISHHD VIOLIN

MUNKA KÖZBEN
DURANTE LA LAVORA7IONF.

66
 A hegedűnek S |
arca van -s"
ÌEhtìM™*Ésa*

: |!:t||v.!? i ^i,„„.., ,.,,„, „„,„„,„ ,-,- •

~~~~~~~~^ \i\'^' 13 „Meqalózotfnak érzem magam"
z^'":-^'-'>±^(>K f id/o Kiryo /.lido hturJiiiull,
ll,"''^-Filili!} I a. - — • — •
is

UPAÜCIKKEK
AímCXíLí Di CilDRNALE
ARTICLES

67
 VIOLA D'AMLR
1 A VIOLA [VAMORE
VIOLA LI-AMI R

KÉT HAVAL
CON I DUE F l o u
ISTVÁN KÓNYA WITH HIS TWO SONS

A .NAGY" CSALÁD
FIGLI NUORE. NIFOTI
StlNS, INLAWS, GR7\N1X:HILDREN

AZ .f-CK KIVÁGÁSA „HCLIER" MÁSOLAT

TAÜUO DEI FORI ARMONICI UNA COPIA DEL VIOLINO „HELLIER"
CX'iTING THE F HOLES COFY OF THE „HELIER" VIOLIN

68
 ^ -^^ jj»fe*% -#% J V j p ^ •#% -J*'» ^% J'ft

CERTIFICATO DI AUTENTICITÀ

KÓNYA ISTVÁN - Liutaio

_l!ll,ElinKfS/llO-

STRUMENTO: Yegfca i .f.é'MÌésaJ-

ONnwuffNT - A HAMrUUKI

MODELLO;
KK1A Bn;\,M
ETICHETTA:
iima. - (:(LOULA>

^•^©^-«©ii
CARATTERISTICHE DELLO STRUME^fTO:
ICAHACiauSTlCSOFTUEINSntUMEKT - A UAMGÍ/KR }CXKM7Ali

TAVOLA: , ;i.Èr !:/-:."3'.i:, .ii&i*',-».''"-^'

PONDO: ki.i.CÌt.-:l^.-:>ÌISÌ)jLjULXtsé*9./

VERNICE: _ a , . > 6 2 B ^ J H J # A . - g A . 7 ("^^

IVAXNKII
NOTE:
iMLCJECYZt^

KmVA ISTVAN

Ììii#'iiirV"Vrii#-***r»iirvvr«Kr ^

KÓNYA ISTVAN I lANGEZERKÍSÍRÖ LEVELE ÉS CÍMKÉI

ISTVÁN KÓNYA CERTIFICATO E ETICHETTE
ISTVÁN KÓNYA CERI ll-ICAl h ANlí LABELS

YCmk ISTVÁN UÓHVfílSTWH

TATABANYA

KON'YA ISIAAN \()\YMSI\AN'^;^i™iiM-,

'A\l"<míí:iLjnAif)

r.ff, & ©D'W: ,990 #-"@

69
 ISTVÁN KONYA SENIOR
1919-1999
MASTER VIOLINMAKER

homeland cause their return to Hungary. Follow­

ing this they looked tor a job in Budapest with­
out success. In Tatahánya István worked with his
younger brother during the construction o( the
aluminum foundry but wages were so low that
they were unable to support the family and ttiey
were forced to move on to relatives in France.
Here they found work but a year later they re­
turned to Hungary because the mother was m-
capable of adapting herself to rhe new environ­
ment and she continued to repeat, "I don't want
to die in a foreign land". Back home, however,
there were only problems, renunciations and un­
employment awaiting them. The father of the
large family was forced to write to his relatives
in France to seek help for his two sons, István
and his brother Géza ventured to France in 1936.
István worked in a coal mine close to Leans in a
multi-ethnic environment with other Polish,
German and English laborers while Géza found
work as a hand in a butcher's shop.

István Kónya (István Koncser) was horn in

Felsőí^alla on 1 May 1919. He descended trom
an established family of artisans; liis grandpar­
ents owned Í1 mill, while his father worked as a
raiior He had three brothers and one sister. ITie
family grew up in poverty as there was only one
income which served for the entire family, in
Himgary there was a general state of unemploy­
ment and for this reason the family moved on
frequent occasions, seeking work all over the
region ol Pannónia. Alter István completed in­
termediary school his parents sent him to work
with an artisan where he worked as an appren­
tice, hut he ran away shortly after beginning
iiwing to the maltreatment by his master. In the
meantime his family returned to Felsogalia, but KONCSER SZÜLŐK. DOMA ROZÁLIA ÉS KONCSER ISTVÁN
they were without a stable situation. They tried I NONNI KONCSER, DOMA ROZÁIJA F KONCSER [STV-'ÁN
all kinds of solutions, and iii France they iound a T\ lE K0NCSER-PARENT3. ROZÁLIA DOMA AND ISTVÁN
slightly better situation hut the love for their KONCSER I

71
 They earned a reasonable amount of money
and were able to send something back to their
family. However when the war broke out in
1939 they abandoned their jobs to return to
Hungary. 1 hey rode by bicycle across the Alps
in order to save money on the trip back home
but also because a bicycle was considered a
luxury item in Hungary. When he was 22 years
old István was called up and assigned to the
telegraphic and topographic corps. Although
captured he succeeded in surviving and during
the war he managed to escape from the con-
centration camp.
In 1943 he began studying photography and
later graduated as a photographer. His first mar-
riagc dates to 1944 when he married Bodor
Ilona, the daughter of a miner. Gradually he
acquired experience as a photographer and he
opened a studio in Felsogalla. At this point his
business was established and so was his family.
On 10 January 1946 Ist\'an junior was born.
Islrván .senior was a hard worker and talented,
and he continued to make progress in his pro-
fession. On 15 July L948 another son was born,
Lajos Béla (names taken from the brothers of
Lstván's grandfarher). Kstvan bought his first car,
an authentic automobile, considered quire a
phenomenon for Hungary at that tiuie. He also
bought a farm house at Balatonfüred which had
a vineyard attached. This situation caused jeal-
72
ou.sy and was nor well regarded by die emerg-
ing communist regime. Shortly afterwards the
first signs ot persecution began.
They were hard times; people disappeared
following the slightest provocation and many
passed years in jail for false accusations. István
Kónya had no desire to work k)r rhe regime,
nor of bringing up his children under these cir-
cumstances. He decided to emigrare with the
entire family. His father-in-law tried to dis-
suade him, but in vain; István sold everything
and distributed his possessions amongst
friends, relatives and acquaintances before
planning their "escape". The man who was
supposed to help them turned out to be a spy,
and when they approached the Austrian bor-
der the guards were already waiting for them.
The head of the family was sentenced ro Hve
years in jail and his family was ordered to re-
turn home. Rur where could they go? With-
out a job, Istvan's wife found refuge with her
family. They were hard times and they shared
a single pension living on the limits of sur-
vival... rhey were long, hard and sad years. The
father's presence was missing, especially for the
children and without the father, an economi-
cal stability' was also lacking.
Isiváii was an eternal rebel; he detested the
prison and he was obsessed by the idea of es-
caping. He succeeded twice in doing so, only to
BALATON FLIRED 115 Ì
LA C m A D l N A
iVXLATONFÜBED ANNO I-^SJ
IVALATONFI'IRED (NAME A
! H.'^CiARIAN VlLLAtlE) 1951
 LAJOS ES ISTVÁN A
NACYTAI'ÁVAL I W
LAJOS AND ISTVÁN WITH
THEIR GRANDFATHER 1949

find himself back in prison a few weeks later. believed in a radical change írom the past, con-
These episodes cost him four more years in jail sidering it impossible for conditions to get worse.
and the family's situation became increasingly Many, however, left the country. Once more
desperate. His wife gave up waiting and found István succeeded in opcnii\g a photographic stu-
another companion, and this led to their di- dio in the new suburb of Tatabánya, and in the
vorce. same period he appealed for his second son and
The political situation changed unexpect- won the case. Shortly afterwards he married a
edly and people began to hope once more, second time, his children needed the care and
many prisoners were freed on amnesty. At tlie iondness oi a woman. His wife, Erzsébet Tarr,
end of summer 1956 István Kónya was freed came from a large family of miners.
and he had to start from nothing. Nobody oU
fered to give him back his former possessions
or to help him.
Finally a distant cousin gave him a camera
which enabled him to begin workint|. He took
class photos lor the schools around Balaton-
füred and performed other small chores. Once
more he began his profession as a photogra-
pher, hi the following summer he asked to keep
his sons with him over the summer holidays.
He only received István and when the time
came he refused to give him back to his mother.
This caused a series of fights and debates, and
the court trials began. Finally il was decided
that István junior would be entrusted to the
lather while Lajos would remain with his
mother.
The revolution broke out in this period, but ÉDESANYJUKKAL 1954
Istvan prcicrrcd to remain in Hungary', partly to NEL 19S4 LOM LA MADRE
stay close to his other son, hut also because be WITH THEIR MOTHER iy54

73
AZ AU5ZTIN MELLETT
ACCANTO AIJ.A AUSTIN Dl PÁPÁ
BY THE AUSTIN

After a period of iíberalism, the Kádár re-

gime once more began to take action against
private entrepreneurs forcing them to enter the
so-called co-operatives. This was another trial
for István Kónya. Although he was the most
experienced worker of the jjroup, he was obliged
to accept the same condirions and "equality"
with the last to arrive. In 1959, a friend from
Abaújszántó wrote to him, informing him that
"private" studios were permitted ín the town
where he lived. After a brief cnnsnltation the
family departed for Abaújszántó, a town which
was a regional capital brimming with life, in the
beginning they lived in a rented house, but
shortly afterwards they bought their own house.
At that time photography was a productive
business, since idenliiy cards were obligatory.
As well as this there were all the large wed-
dings, first communions, baplisius, etc. Islvan
was the best photographer in the area. He also
succeeded in buying a second-hand Ausnn 16.
It was the third time that the Kónya family had
begun from nothing.
The eldest son began to study high school in
Szerencs. Here he also studied violin and gradu- NEVXLOANY1UKK.AL (TARR ERZSÉBETI

ated with excellent results. Lajos enrolled in the t:ON LA

local agricultural institute as he was attracted to WITH THEIR SECOND MOTHEH (ER2SÉPET TARH)

74
working on the Ian J. But he soon lost interest in
his studies owing to difficulties with a couple of
his teachers, and during his second year ot school
he began working in his father's studio. He fol-
lowed up with professional studies in Tiitabánya
and graduated as a photographer in 1966, and
like his brother, with excellent results. The fam-
ily moved back to Tatabánya after five years in
1964, and this marked the beginning of István's
Cremona adventure. The youngest son, Lajos
remained in his father's photographic studio,
sometimes working on his own, sometimes sup-
ported by another worker. He stayed until 1979,
the year that he opened his own studio in the
new suburb of Tatabánya.
The elder brother, István, desired to enter
university, but even though he had obtained

•^ >l l.Li 'NVAK K h > ^ l I h:^b K 0 2 B E N

LA PREPARAZIONE DEL MANICO Dl UN VIOLONCELLO

MEANWHILE MAKING A NEACK OF A VIOLONCELLO

brilliant results m his graduation and duinng the

EGYSZEPANYAÜUAL
CON I'N MATERIALE ECCELIONALC
WITl-l A liEAtmRiL WOOD-MATERIAL
various admission examinations for the local
university, he did not succeed. Consequently he
found work in a coal mine and later as an as-
sistant in the surgical ward of a hospital. Every
year he attempted to enter the faculty of medi-
cine, including his yeats spent in military serv-
ice.
In the meantime the father frequented the
Cremona Violinmaking School where he was the
oldest student. In 1968 he graduated with a gold
medal. Shortly afterwards he liad to move out of
his house in Tatabánya for urbanistic reasons and
the iaiuily moved once more, transferring toTata.
From this time onwards the father ceased work-
ing as a plioLographer, and completely dedicated
himself to violinmaking. v

75
 ISTVÁN KONYA SENIOR
AND THE VIOLIN
IsLváti Kónya grtw up in ii larger laniily (ol live
children). The eldest son, Lajos, graduated as a
teacher in the Sopron Insliuile, and later in life
he dedicated himself to writing, winning two
Kossuth prizes. The second son was Ist\'án, very
talented with his hands hut rchclhous oi nature
and with a very strong personality. His parents
wanted him to learn a trade, but sometimes he
ran away, and other times he didn't apply him-
self. He began working as a photographer quite
late (around 20 to 21 years old) and as a
violinmaker when he was 44. The third son Géza,
continued in his father's trade as a tailor. The
fourth child, a girl called Edit, went on to be-
come a teacher in elementary school. The fifth
A KONCSER CSAL-^D: IS^^'ÁN, LAJOS. GÉZA, BÉLA. M.-MvlA.
HDtr
LA FAMGLIA KONCSERj'lSTVÁN. LAJOS. GÉZA. BÉLA. LA
MAM\1A, EDIT
THE KONCSEil FAMILY/ISTVÁN, LAJOS, UbiíA, BÉLA,
MLTHER, EDIT
76
son, Bela, studied accountancy and became an
accounlaiU and later a reviser in the coal mines
in Tatabánya.
During an interview, some journalists asked
István Kónya when he first became interested in
violinmaking. He answered, "I wasn't yet 13
when a friend of mine received a violin on his
birthday. I wanted one too but my parents didn't
have enough money so 1 tried to copy the one
my friend had, with the help of a knife. This was
in Nagygerezsd. The wood (maple and spruce),
was given to me by the local carpenter, Dénes
Gyula. There was no eUiny .so I painted the ac-
cessories in black. The instrument came out iairly
well; it had the right shape, but ic wasn't exactly
how I wanted it so I began another one. I made
at least five violins like thi.s."
István senior also made several violins in
Ahaújszántó. His .son's viohn teacher, Béla
Bakonyi, encouraged his endeavours. At that
time István junior had very little time to prac-
tice owing to his studies in high school and he
was not very enihusiastic as he was using a fac-
tory violin. A real violin would definitely have
given him more incentive and it would also have
been more prestigious. His father continued to
make one violin after the other and his work
began to improve. In the beginning the local
teachers tried our his violins, but af>:tr awhile he
began to show them to the musicians that worked
in die capital. Accompanied by his son, one day
he went to meet Vilmos Tátrai, the principal vio-
linist oi the famous quarter. The violinist was
impressed by the quality of his instruments and
he told him that he had never seen such beauti-
ful work done by an amateur. When David
Oistrakh came to Budapest for a concert, mas-
ter latrai pre.sented István to the famous solo-
ist. Even Oistrakh saw and tried one of his vio-
lins and expressed his favor.
He also met Yehudi Menuhin. In 1960, when
Menuhin held a concert in the Erkel Theatre,
Master Tátrai presented him with István's vio-
lins and the soloist willingly received the
viohnmaker in the Gellért Hotel. Kern István
(the second violinist of the Tátrai Quartet of
Budapest) acted as interpreter. Menuhin also
presented his pianist, Hepzibah, and during a

OSZTÁLYTÁRSÁVAL (NAKAMURA)
CON IL COMPAGNO DI CLASSE (NAKAWURA)
WITH HIS CLASS-WATE (NAKAMURA)
pleasant and informal conversation chey talked
about the history oi violins and afterwards
Menuhin played hcvan's instruments tor more
than hali an hour. He promised to help István in
his attempts to study at the Cremona Violin-
making School, taking intn consideration that
he had an appointment with the Public Instruc-
tion Ministry o on the following day. Deiore leav-
ing Menuhin asked István if he could make five
seven-eighth instruments for his school in Lon-
don. These instruments were completed during
his studies in Cremona. On the trip back home
from Budapest he passed by Miskolc where the
journalist Eva Terényi was awaiting his news. Mrs.
Tèrényi was willing to help István in the bureau-
cratic practices, and she did everything possible
to legally organise the trip to Cremona.
The family returned to Tatabánya and István
senior succeeded in obtaining a license for a new
photoeraphic studio owing to the constancy,
quality and fame of his wtirk and to the impact
of the mass media. The family's stability was as-
sured. Lajos had already been working for two
years and he was a talented apprentice enabling
István senior to frequent the international school
in Cremona. He returned in Hungary only for
the holidnys. Lajos remained two more years in
the studio until his father returned from
Cremona.
THE CREMONA YEARS
It was a difficult beginning. István did not
know Italian and he was in a foreign country sit-
ting at the bench with adolescent youths... it
was not easy. His teachers were veiy understand-
ing, especially when they saw the amount of dedi-
cation and patience that he Lised in his work.
He was therefore spared the normal procedures
of the other students that had to perform end-
less exercises. (At that time the stiidents enrolled
in the schtiol were mainly young Italians from
intermediary school onwards. István Kónya was
an exception at 44 years old). Initially he found
a room in an nparrmenr on the fourth floor with
a Hungarian family Violinmaking completely oc-
cupied his time. He wrote to his wife Erzsike to
tell her with joy that the violins promised to
Menuhin were finished. He was fuUot pride when
he consigned the instruments to the master in
Rome and he donated an added viulin in gr^ű-
tude of the help received. He received a very
generous compei^ation which he used partly for
OLARNERI HRiEUUVbL
CON UN VIOLINO GUARNERI
WITH A GOARNERi-VIOLON
77
buying a flaming red B M W 15Ű0 bought from
che íactory in Germany. T h e years in C r e m o n a
passed by quickly and his work was well appreci­
ated. During his four-year stay he parricipated
in rwo national competitions where he won gold
medals on both occasions. H e also graduated
with a gold medal.
Professor Béla Bakonyi, a life long friend, who
had always encouraged and followed István (be­
ginning in Abaújszántó, then Budapest and later
C r e m o n a ) , wrote in o n e ot his hooks;

"In memory of our friendship and as a sign ot

gratitude 1 received an invitation from
Tatabánya for a family lueeling. Pista (István's
n i c k n a m e among family members) had re­
turned trom C r e m o n a , graduating with all the
honors. T h e Lord willed that, after so many
problems in the beginnmg, riiy dear friend was
once again back h o m e with an mternational BAKONVI EVA ES KONYA I5TVAN
diploma from C r e m o n a . T h e meeting between LSTVAS KONYA CON EVA BAKONYI
our families t u r n e d into a joyous party ÉVA BAKONYI AND ISTVÁN KÓNYA
T h e culminating m o m e n t was when 1 received
a magnificent violin made in C r e m o n a as a
present; 1 was so surprised t h a t I was left
without words. O n the label inside there was a
dedication: "Made for my friend Bakonyi Béla
with fondness. O e m o n a ,

Ì968, Kó?oa litván".

Kónya Lajos (Istvan'selder brother w h o won

the Kossuth Prize for literature) wrote for István;

Brother Violinmaher

"Oh sweet and noble sound

the stringi and the wood vibrate
now maple, then s/irnce
with juy tiie iieciri
dissolves like a chorus
the maieriai remade
in the hands of the master.
May the i^lory
of my brother's name
htvdn Kónya KÓNYA ISTVÁNNÉ ÉS A BAKONYI CSALÁD

remain alive LA yiURA KÓNYA H LA l-AMILIA HAKONYI

for CL-ntunes to conie. MRS. KÓNYA AND THE BAKONYITAMILY

78
 István Kónya participated in exhibitions and
c o m p e t i t i o n s in 1 9 6 5 , 1 9 6 6 a n d 1 9 6 7 in
C r e m o n a , t h e n in Liege a n d Riznan in 1967.

His most important result occurred in 1976

in the first C t e m o n a Triennial, where he won a
silver medal in the violoncello category. H e later
participated in the exhibition held in San Diego
and in 1983 h e received a diploma for his work
in Kassel. Exhibitions are always the result of a n
arduous undertaking; they allow the maker to
make his instruments kntiwn to t h e public a n d
they stimulate the pi_issibilit>' ot entering into t h e
international market.
In 1974 István Kúnyy's name was already well
k n o w n and liis profession was doing ver>' well.
H e also dedicated himselflo resLoration a n d re-
pair work. H e was featured in many articles and
interviews as well as in various television p m -
grams, During this period viülinmakmg had al-
most disappeared, as a m a t t e r oi tact there were OKLEVELEK
n o more t h a n ten violinmakcrs working in H u n - I L'lPLOMI
gary. At this point, when his business was begin- DIPLOMS
ning to take oii István lost his second wife w h o
died in 1978 following a serious illness. Alone,
he found his only joy was his work. From 1975
his son Lajos w e n t to his father's house in Tata
almost every evening after work to observe and
help him until midnight, whereas the father of-
ten finished working m u c h later.
In this period t h e father received various or-
ders tor zithers (the first was m a d e for Mát^'ás
Pribojszki) from different groups and he decided
to pass o n the work to his son Lajos. István had
always preferred to make violins, violas and vio-
loncellos, and he even made a fair n u m b e r oi
double basses.
This period of collaboration lasted until his
diploma. After this István married once again in Italy. H e kept a photograph of the house o n
while Lajos established his own family. T h e lime his table and h e even liad an enlargement m a d e .
tor w o r k i n g i n e v i t a b l y g r e w less. T h i s t i m e Finally h e decided to consult an architect, and
Istvan's matriage was n o t very successful and af- they traveled t o Italy to find the house. T h e
ter a year and a half he divorced. ownets were very helpful and friendly with the
O n e of his old dreams was ro build a house Hun.^arian violinmaker. T h e house of his dreams
with a workshop annexed so t h a t he could or- was built from 1992-1993 and h e still lives and
ganize his life and profession with greater ease. works in the same house today. N o w a pensionct,
W h e n h e was living in Abaiijszántó he had fallen his life is still linked to violinmaking, and he con-
in love with a villa that he saw during LI holiday tinues t o make his own instruments.

79
 EPISODES IN THE LIFE OF
ISTVÁN KÓNYA SENIOR
In 1968 Isrván Kónya de»irf(.l ut uretre ;Ì spe-
cial foundation; the project involved making LÌ
vidlin or viola every year destiiitil tc»an ourstanJ-
ing student of the musical academy in Budapest.
Tlie choice of the winner was to be decided by
the teachers of the institute. For unknown rea-
sons thii piroject was turned down. István is still
convinced of the importance of helping talented
young musicians.
In an article published on 9 February 198'i,
Iscvan was asked "Why don't you have any pu-
pihV\ The master answered, " The truth is that I
don't have a very high opinion of today's youths.
I even feel a bit of compassion when I see them
receive everychini.; from their parents, without
even tr>'ing to tight tor themselves. A lot of them
are "frightened" of working, and they are not
even capable of really appreciating resulis. In any
LAKKOMS KLIZBLN
MENTRE VERNICIA
MEANWHILE VARNISINC
80
case, I have passed down my own experience to
my family members. Both of my sons are
violinmakers; the youngest has been working in
Tatabánya on his own for some time now and
tlie eldest is a teacher in the same school where
1 studied myself many years ago."
t in questioned, "What kind oi relation do you
have with people?", he answered "I only have a
few friends, perhaps because my interests are dif-
ferent. For me working is also a form of relaxa-
tion. I like classical music very much; 1 like Bach
most of all because it gives mc strength, it calms
me and at the same time it cheers me up. Rock
m-ió heavy metal are sound pollution for me."
Apart iri.im his son Lajos, various pupils stud-
ied with István for different lengths of rime. One
was Ernc^Guminár, today one of Hungary's most
appreciated violinmakers who a.ssiduously fre-
quented the master's workshop, always asking
and respecting his opinion and criticism.
Tatár György worked with him for a year but
when he opened his awn workshop he concen-
trated on repairs to make a living, leaving new
instruments aside. Rafaelian Leonidas from
Mi-skolc worked for a lengthy pericid of time with
István, later graduating in die Cremona School
and opening his own business in Cremona. Zoltán
Gráncsa írom Transylvania worked with him for a
few months before returning to his own countiy
Urván Kónya also worked in the United
States. Ferdinando Sacconi invited hmi to come
and work for a year but the work permit was not
granted because the mayor did not give his per-
mission, lie therefore traveled on a tourist per-
mit and his stay was limited to three months but
he managed to work all the same. In 1992 he
worked in Károly Lost^'s workshop in C'anada; a
two-page article published in the local newspa-
per testifies to this visit.
On 15 July 1989. when István briefly left his
house to do some shopping tor the his son Lajos'
birthday, burglars entered. When he came back he
tound the front door open and was mortified to
discover numerous instruments missing. He had
always had faith in mankind, but in this moment
his entire world collapsed, ri>bbed of his most mi-
portant pcisses-sions. István always took his unlin-
ished work with him when he retired in the evening

RAFFAELIAN LEONIDASSZAL WJI
CX>K RAPFAELIAN LEONIDAS NEL 1993
WITH RAFFAELIAN LEONIDAS 199Ì
as he still does, because he likes co share their com-
pany. Tlie buTglars stule his best instrument, a copy
of the "Hellier" violin, as well as seven other vio-
lins and their cases, and a small violin.
The Tntn Police investigated the case very seri-
ously, and worked for weeks to find the culprits.
The master offered a prize for anyone who could
provide useful information for the investigations.
One of the instruments miraculously came to light
and following this die others were found. Some
of them had ended up in Germnny in the hands
of a collector who had seen the notice of the theft
published by Inrerptil and he rernrned the stolen
instruments to the police. Others were traced in
the eastern lowlands of the country (in Alföld)
but their varnish was tampered with. In the end
Iscvan came into possession of everything that had
been stolen, but since then he has lost faith in
humanity and now he has a complex system cif
alarms in his house and work.shnp.
LIST OF COMPETITIONS
1^' National Italian Competition, November 1965
2'"' National Italian Competition, JuLie 1967
International Competition Poznan, 1967
1" Cremona Triennial Octtiber 1976
Konsumex Exposition Budapest, September
1975-76
California Competition, November 1978
3"^ Cremona Triennial, October 1982
T' International Competirion Budapest, March
1993
2'"^ National Competition Budapest, June 1995
Esztergom Chamber of Commerce Exhibition,
August 1996
3"" National Competition Budapest, May 1996
4''' National Competition Budapest, May 1997.
István Kónya has always been a member of the
Hungarian Artisan's Association.
COMMENDATIONS - , '
1986: Prize awarded for his lifetime accomplish-
ments.
1995: "Gold Crown" Master Luthier's title
 CERtlnCATO DI MTTENTICITA

KÓNYA ISTVÁN - Liutaio

- lIECfDOKHSZllö -

!,^Ljt

i.l..- - .

CAKAnESISnCHE DELLO STRUMENTO;

c-AEAnKítBTicscp-mF.iNS-nniwEíír - « HANCSZEM IHUTMÍÍII)

TAVOLA: ^-:./ •'- . / - . • • _

I.1EU.V - A m O )
FONDO: ^ /í i--"!!juu •Jft^^i^.
lHítrn - 1 . IIA'IULT) jL
VERNICE: ì r ^ft.úr^.t^aÁf.-g.^i:/u'óa^A^f- f

%*-^r %#^ V ' V ' V T íirtr V" %*" V" A*'"%*;^Í|»/#'"*

KÓNYA ISTVÁN HANGSZERKÍ5ÉRÖ LEVELE ÉS EDDIG HASZNÁLT CÍMKÉI (NbM MÉHiTAN VÁROS)
CERTFFiCATI Dl KÓNYA SFNIOR l.FTICHFTTE LSATI FINORA (NON IN 5CA1.A)
[S'rVAN KÒNYAS [ N STR f MENT ACCOM TAN E R LETTER AND TILL NOW fISED •'ETIQLIETTFJS" (NOT IN ORIUiNAL SIZE)

KONYA ISTVÁN ^ ^ UÚHi» m\^H K().\"lAISl\;\.\'^_..tn.Kn

••:-,n.
"W

KCJXÍA ISiAAN
KWW IS1\Í\N

ri# _

82
2* Ki."V\iA JbllVAN NALiVBOGO CítLLÓ
[.% tON.TR.'X BASSO DI ISTVÁM KÓN1A SHNIOR VIOLCNLbLLO
!<T\'.V< KÓNYA SR. TOl Hl I- RASS V U.:i LO N CELLO

SEMMELVEIS TIBOR DIJAT AD AT KONYA ISTVÁNNAK

SEMMELVEIS ] IBOK l'RtMIA IS'WÁN KÓNYA SENIOR
TIPOR SHMMELVEIS AND ISTVÁN KC'NÍA (IS 1 VÁN O'hí. (.VMLS A PRlZEl

83
APA ÉS FIA EGV 1 lANGSZERKlALLlTAS MEGNYITOIAN MELLCTTL K SARANSZkT PAI ES TÖBB KOLLÉGA
LINNAGUI^.^ZIONE Dl INA MU5T1L\: PADRE E FIGLIO CON PÁL SAR/\NSZKÌ' E GLI ALTW COLLEÜ.MI
OPENING OF AN INSTRUMENT-EXHIBITION. FATHER AND SON, BESIDE THEM PÁL SÁRÁNSZIC» AND
ANY OF THEIR COLLEQUES

„HELIER" CS1ŰA klSZELESE KÖZBEN

1.A PREPARAZIONE DELI A ORIOLI lOLA DI 1 IN MODELLO .HELIER"
IISPIDE-MAKING A ..HELIER" SERPENT SCROLL

84
KONYA ISTV'AN HEüEDUK
I VIOLINI ni ISTVÁN KÓNYA SENIOR
ISTVÁN KONVA SR.'S VIOUNÍ

85
86
IFJ. KONYA ISTVÁN (STEFANO CONIA)
CORSO GARIBALDI 95
26100 CREMONA
T/F: 0039037235780
Ifj. Kónya István valíiniiknr a: \9'^Ì'^6. ko-
zóta években tette meg az elsó lépéseket a hejiie-
Jűk t:^OlJálatos világa felé, amikor wé^ a Bala-
ton-kò:eIi Bocsár dűlőben töltötte szomorú gyer­
mek éve it.
Balatonfüredtől úgy három kilométernyire tek-
snk ez a pár házból álló, kicsiny település, ahol
cndőtájt azapa nélkül maradt család, a nagyma­
ma, nag>'papa. az édesanyja és Lajos ikcse szű­
kölködtek. Ugyanezeket az éveket Kónya István,
a családfő, politikai fogolyként töltötte különböző
magyarországi börtönökben.
Nem volt ezen a tájon akkortájt közlekedési
lármű, így a két gyerek, István és Lajos, nap nap
után nyalügszerrel indult a töbhi helybeli iskolás
g>-erekkel a balatonfüredi teher templom mcllct-
n általános iskolába. Télen hóban-fagyban, ta­
vasszal és ősszel esőben-sárban, szélbcn-zivatar-
ban többnyire ugyan csak gumicsizmában, kap-
tsTV.A-N t a LAJOS BAÍJ\TONFÜREDEN AZ SO-ES EVEKBEN
IFRATELLI ISTVÁN FI^jOS A RAlATONHIREDNEtiLI ANNI '5C.
LHE KÓNTi'A BROTiHERS AT THE LAKE BALATON IN T l ^ FIFHES
A BALATONFÜREDI HAZ
LA VEt;CHIA CA.SA AL IAGO BALATON
THE OLD HOUSE AT BALATONRIRED
cával, olykor újságpapírral is bélelve kellett a
hosszt! utat megtenni, de a nyár azután már mc-
zídábosan is csudaszép volt. A csodálatos bakony-
aljai vidék szépsége és a határtalan .szabadság,
mindenért kárpótolta a környékbeli gyerektár­
saságot. Nem gondoltak nk a Rákosi-rendszer
mindennapi szörnyűségeivel, vészt jósló bajaival,
közülük csak a két Kónya g>'ereknek kellerr meg­
szenvednie napról napra az édesapa távollétét.
István naponta járt szorgalmasan a balaton­
füredi református templom melletti iskolába,
igyekvő gyerek, szorgalmasan tanul, tudása nap­
ról napra gyarapszik. Édesapjuk a börtönmun­
kából olykor-olykor kisebb pénzösszegekkel tud­
ja a családot segíteni. A börtönigazgató megen­
gedte, hogy Kónya István hangszereket készít­
sen a fogságban, ezekkel aztán mindannyian jól
járnak. Később azután valahogy egy kis hegedűt
sikerült is az apjának kijuttatnia a börtönből, s
ezzel István, a nagyobbik fiú elkezdhetett már
hegedűt tanulni. Magyarországon ezidőtájt kisebb
helyeken szokás volt, hogy a helybeli cigányprí­
másnál tanuljanak hegedülgetni a gyerekek. így
87

A2 ELSoKLI-iLKI'.MUvM
ISTVÁN CON LA SUA PRIMA BICICLETTA
WITH HIS FIRST BICYCLE
történt ez Kónyáéknál is. A h\\u jól ismert ci­
gányprímása, Barca János tanítgatta Pityut (aho­
gyan Magyarországon az Istvánokat gyerekkoruk­
ban becézni szokták). A .szorgalmas, jó fülű gye­
rek h a m a r o s a n m e g t a n u l t a h e g e d ű n n é h á n y
magyar notar, de amellert a korraolvasásra is .sor
került, és szépen játszogatott különböző klasszi­
kus darabokat is. Az édesanyja meghallva-látva
a gyors fejlődést — mert a kis teles hegedű ugyan­
csak .szépen illett az ügyes tiiícska kezébe, s egyre
szebb h a n g o k a t sikerült kicsiholnia a sokszor
makacsul ellenálló hangszerből - , a néhány fo­
rintos tandíj mellett még egy-egy üveg bort is mel­
lékelt a h a v o n k é n t i tandíjakhoz. (Ezt az egykori
első tanulóhegedűjét István k é s i í b b - valamikor
1 9 9 9 - b e n - , egy hazai látitgatása alkalmával újra
megkapta az édesapjától, s szerető gondoskodás­
sal őrizgeti ezt a kedves, egykori emléket.
Ezekhez az emlékekhez tartozik még ezekből
a gyermekévekből egy váratlan és mély n y o m o ­
kat hagyó, rendkívüli esemény. Az egyik nyári
estén édesanyja ó v a t o s a n figyelmeztetve, csitít­
gatva hívta magához. Nagy titokban á t ó v a k o d ­
tak a szomszédos tanya udvarára. A tanya pad­
lásán a börtönből megszökött édesapja várra­
leste Őket, s csak messziről, g o n d o l a t b a n ölel­
hették meg egymást, azt is csak rettegve az ak­
kori idők n e m kis veszedelmeitől. (Az idősebb
Kónya István két alkalommal is megszökött a
börtönből, de hosszabb-rövidebb idő után mind­
kétszer isméi ellogták és visszavitték, egyre sú­
lyosbítva büntetését, további évekkel sújtották).
88
Azon a n a p o n azonban - még most is izgatot­
tan emlékszik vissza m i n d h á r m a n szorongva,
s e b e s e n - h a n g o s a n dohogó szívvel néztek egy­
másra n é h á n y m é t e r távolságból, s szótlanul,
hiszen szólni sem lehetett, futottak végig a gon­
dolatok a kis Pityu fejében az emlékei, amikor
még a papa ujjait szorongatva t e t t e meg az első
lépéseit, később amikor a sok-sok botladozás
után lábra is t u d o t t már állni, majd amikor el­
játszott apjával meg a kis autójával, s ki tudja
még mi m i n d e n azokból a régebbi szebb idők­
ből. A z t á n meg n é h á n y elsuttogott elismerés
apjától a szorgalmas tanulásért, buzdítás a h e ­
gedű gyakorlására, meg az angol nyelv tanulá­
sára, és gyorsan, félve, újra vissza a házba, n e ­
hogy valakiben gyanút keltsen a szokatlan lá­
togató, meg a titkos találkozó a szökevénnyel.
Ha lehet, a fiú ezután még szorgalma.sabb voir
az iskolában, meg a hegedülésben is.
A b ö r t ö n b e n később apja megint összegyűj'
tött egy kis pénzt, s azt hazaküldve abból egy va­
donatúj, fekete 3/4-es, krómozott kerékpart ka­
pott a Pista gyerek. Addig csak egy régi, női ke­
rékpárjuk volt, amit az egész család, a nagyma­
ma, nagypapa, az édesanyjuk és a gyerekek kö­
zösen használtak, hzen is tanult meg a Lali és
Pityu biciklizni, alighogy lábra cseperedtek.
Ezután már szabadon száguldoztak a többi
szomszéd gyerekkel, valamennyiük nagy örömé­
re a kt)rnyék j á r h a t ó ösvényein, kocsiútjain.
Életre szóló élmény volt ez. Szenvedély m a r a d t
a kerékpározás, amelyet Stet^nn sobasem ha-
A 8, CSZTALV BALLAI.";A>AN (IWk^iNII HhLA HAUíilVAL)
trON IL Stin PRIMO INSECiNANTE Dl VIOLINO, M" BÉLA
BAKONYI
ISTVÁN BtSint HIS HRST VIOLINTEACHER

,K!f- riTYLl AZ CDESANVIAVAL
IL PICCOLO ISTVÁN CON LA MAMMA
M-IIHHÌSMLÌTHER
g>-ort abba, és máig is a kerekezés az egyik ked-
ves — talán legkedvesebb — spnrrja.
A család történetéből már ismerjük a család
vándorlásait, a költözéseket, az iskulaválmzáso-
kaf. majd az 1956-os amnesztiát követő esemé­
nyeket, amelyek során a esaláJío visszanyerte sza­
badságát, s újra kezdhette az életet a BaJarontü-
red melletti öreg családi házból, A kis Piryu mey
rendületlenül g>'alogol, vagy kerékpározik az is­
kolába, dalolgatva'füiyörészve nappal, meg ma­
gát is bátorítva, a sötétedés után is.
Apjától örökölte a szenvedélyes szereteret
minden motoros szerkezet iránt. Aprócska gye­
rekként nemcsak a játékautót, de apja igazi au­
tóját is játszva ismergeti még apja ölében ülve,
később 3 75 cm'-es motorbiciklijét is, no meg
az elmaradhatatlan bukásokat is ezrei ismcrce
meg.
1956 őszén Pityu megpróbálta rábeszélni ap­
ját, hogy a nyitott határokon hagyják el mind­
annyian az országot. Az öreg azonban hajthatat­
lan. Ridegen visszautasítja a távozás gondolatát,
hiszen szerinte már itthon is jobb lesz, mert
„rosszabb sohasem lehet".
így aztán itthon maradtak a balatonfürcdi bir­
tokon, s a további reményeket ismét lezárta még
az eddigieknél is szigorúbb „vasfüggöny".
Pityu ezután is jól tanul, nag>' igyekezettel ké­
szíti el a leckéit, szorgalmasan végzi a nyolcadik
osztályt. Rendszeresen gyakorolja a hegedűjáté­
kot. Most már Tatabányán tanul Dömötör Tibor
tanár úrnál a városi Zeneiskolában. (Dömötör
Tibor ebben az idtJben a Magyar Állami Opera­
ház tagja.) 'Íovábbi tanulmányokat folytatott még
az abaújszántói Bakonyi Béla tanár úrnál, a csa­
lád barátjánál. A hegedűtanulmányokat a gim­
náziumi évek alatt dr. Mácsai Gyuláné tanárnő­
nél lolytatta.
1964-ben a család visszaköltözött Titabányá-
ra. István ezentúl Breitner Tamás karmester ve­
zetése alatt a tatabányai Szimfonikus zenekarban
hegedül. Nagy elismerés ez az alig 18. évét tapo­
só fiatalembernek a város zenekarában való rész­
vétel, ahol együtt muzsikálhatott a város és a
zeneiskola idősebb muzsikusaival, tanáraival.
Tizennyolc év telt el azóta, hogy a kis István
(akit manapság már inkább Srefanoként ismer­
nek) 1946. január 10.-én, egy ködös, hideg éj-
.szakán világra jött. Akkor a szülerést követően
sok-stik bajjal küzködött, gyomor- és bélhurut
g>ötörte. keveset aludt, még kevesebbet evett.
Lindenberg doktor, a háziorvos is így vélekedett:
„Ha ez a gyerek ezeket túléli, akkor niár min­
dent kibír". Valami olyasmit akart ezzel monda­
ni az orvos, hogy ha ezt a válságos állapotot át­
vészeli a kisgyerek, akkor olyan erős lehet, hogy
íiAKK'07AS KÖZBEN
IMPEGNATO IN LINA PARTiTA A SÍ:ACCH1
TI í r - B K ; MATCH"
89

19Í.Í-BAN A VAROS] KÓRHA2 KERTJHBHN
NÜL PARCO DELKOSPEDALH CIVILE Dl TATABÁNVA
IV THE GARLIKN OF THE CIVIL HOSPITAL
a jövőben már bármir el foy viselni. Másfél éven
keresztül a kisg^'erek az édesanyja tején kívül re­
szelt almán, spenóton, meg répalevélen él. és
végül talpra áll.
1956 októberében éppen Balaioiilüreden él­
tek, amikor a helybeli pártszervezet Hunyadi téri
épületéről máról holnapra eltűnt a vörös csilhig.
Az orosz könyveket máglyákon égették, akárcsak
Budapesten. A tanév további részében az iskolá­
ban német nyelvet tanítottak és a gyerekek a
továbbiakban nag>' lelkesen ezt a nyelvet tanul­
ták. Azután izép lassan minden visszaáll a régi
kerékvágásba. István később újra Ahaújszánión
folytatja az iskolái és Bakonyi tanár úrnál a he-
gedülésc is.
Ezt követték a gimnáziumi évek Szerencsen,
majd az érettségi és több sikertelen íelvéteh vizs­
ga az orvosi fakultásra. MűtŐs segédként dolgo­
zott a városi kórház sebészeti osztályán, majd csil­
lésként is munkát vállal a tatahányai szénbányá­
szati tröszt 7-e5 aknájában. (Tatabányán az 1960-
70-es években még gazdag széntermelés folyt,)
A bányától vonult be István a kötelező kato­
nai szolgálatra 1965 telén. A sors úgy hozta, hogy
a határőrséghez került, s szolgálatra ugyanahhoz
a fegyvernemhez osztották be, amelynek kato­
nái a Fertő-tó menti határszakaszon, a családdal
cg>'ütt 15 évvel korábban, 1950-ben elfogták.
A kaionai alapkiképzés a hideg téli hónapok­
ban a szerencsi kiképző központban folyt. Ugyan­
abban a kisvárosban - Szerencsen -, ahol a Bocs­
kai István gimnázium bejáró tanulójaként a kö­
zépiskoláit végezte. Abaújszántóról zötyögött he
naponta, a kis helyi vonattal négy hosszú éven
át.
Az alapkiképzés után egészségügyi katonaként
Budapestre irányítják, s itt kitíTnő eredménnyel
végezte el a tiszthelyettesi tanfolyamot. Ezután
egészségügyi ellenőrzési feladatokat látott el kü­
lönböző határállomásokon, majd tizedesként a
miskolci parancsnokság gyengélkedői államányá-
hoz vezénylik.
Szívesen végzi ezt a felelősségteljes munkát,
hiszen itt legaláhh segítségére lehet a bajtársai­
nak, és részben felmentést is kap a veszélyes ha­
társávi szolgálat alól. (Amikor még ezt látta el
hideg téli éjszakákon a jeges domboldalakon jár­
őrözés közben, vagy az őrtoronyban a géppiszto­
lya társaságában, bizony nemegyszer visszagon­
dolt akkoriban a tizenör évvel korábbi keserű
gyermekkori emlékeire.)
7 hónap elteltévei előléptették szakaszveze­
tőnek és felajánlották, hogy írja alá a tovább­
szolgálói kérelmét. Ig>- még az egyetemre is be­
juthatott volna, de az egyenruha miatt ez a lehe­
tőség nem vonzotta. A határőrség az idő tájt még
a Belügyminisztériumhoz tartozott, s a katonáit
„zöldávósok"-nak hívta a közvélemény, némi
megkülönlx>ztetésül a rosszemlékű „kékávó" ka­
tonáitól. Egy csepp kedvei sem érzett az egyen-
ruhá.s továbhszolgálat iránt.
A leszerelés után Tatabányára ment vissza,
ahol a fölöttesei szívcsen fogadták, és tovább dol­
gozott a sebészeti osztályon.
ISTVÁN R-XiTARSAlVAL A SZERENCSI KIKEPZOrONTON
CON [ COMPAGNI D'ARMI IN SZERENCS
COMPANIONS PROW MILITARV SERVICE IN SZERENCS

GIMNÁZIUMI EVTMYITO ELŐADÁS KÖZBEN
ISTVÁN IMPEGNATO IN UN SAGGIO DURANTI OLI ANNI
DELUCEO
S T I F A N O PLAYING T H E V I O L I N D U R I N G A SGHOOl
OCfrJCERT
Széchy Miklós sebész főorvos, István régi is­
merőse sokszor szokta mondani a íiúnak: „Tudod
Pít>'u, a világon nagyon sok a sebészorvos, de
Stradivari csak egy volt." Ezzel vigasztalta magát
egy-egy sikertelen egyetemi felvételi után, s az
édesapja is úgy vélekedett, hogy fia bizonyára
többre vihetne Cremonában. így miután 1968-
lg már huszonkétévesen végigjárt minden hiva­
talos fórumot, végre megkapta a Művelődésügyi
Minisztérium hozzájárulását a külföldi tanulás­
hoz. Megkapja a régen áhított útlevelet, a vízu­
mot és a hivatalosan kapható öt dollárjával ne­
kivág a nyugati világ remélt és előre kiszámítha­
tatlan kalandjainak.
Az utazás vonaton 26 órát vett igénybe. A
hosszú utazás sok új tájjal, látnivalóival izgalmas
emlékekkel járt. Időnként féltve pillantgatott bő­
röndjére, meg a maga készítette iiegedújére. A
műbőr tokban egy Amaci mintára készített he­
gedűje bújt meg, ez volt az első hegedűje, amit
édesapja ösztönzésére épített. Apja látta már kis­
gyerek korától kezdve a kisfiú kézügyességét. Ko­
rán kezdett szobrászkodni, építgetni különböző
tárgyakat fémből, fából, agyagból. Ig>' azután a
cremonaiévek egyik nyári szünetében a iiút meg­
ajándékozta egy hegedűhöz való faanyaggal. A
szép, öreg jávorfe elég volt egy darabból a hege­
dű hátához, oldalaihoz és a nyakhoz, csigához.
Alkalmas íenyőfár is kapott a tetőhöz, és termé­
szetesen némi szakmai tanács is kijárt az első lé­
pésekhez.
Hamarosan elkészült az első hegedű, és most ez­
zel a hegedűvel érkezeti meg Cremonába, ahol a
Diotti család vendégeként, a Via Palestro 70. sz.
alatti lakásukban töltötte az első rövid időszakút.
A ház asszonya, Ilona néni magyar származású, s
így különösen nagy szeretettel fogadta.
Másnap a kora reggeli órákban sictett a Marconi
téren a I legedűkészíiő Iskola igazgatójához. Apja
már előzőleg értesítette az iskola vezetőségét a
fiú érkezéséről, így amikor Sartini igazgató lekí­
sérte a tanműhelybe, ott már Pietro Sgarabotto
és Giobatta Morassi mesterek várták. Figyelme­
sen vizsgálgatták a magával vitt hegedűjét, az első
művet, no meg őt magát is.
Néhány hét eltelte után István (Vito Cu­
sumano mérnök úr. Iskola Elnökének segítségé­
vel) beköltözhetett a Via 11. Febhraio-i kollégi­
umba. Több külföldi iskolatársa is itt lakott. Köz­
tük volt az amerikai Miller Howard Burritrt. a
svájci Charles Southier, meg Osvaldo Calza,
Casalbuttanóból.
Később ösztöndíjat is kap az iskolától, aminek
természetesen nagyon Örül. Ez azonban nem ele­
gendő a mindennapi megélhetéshez. A koUégi-
iim igazgatójának engedélyével elhelyezhet a szo­
bájában egy erős asztalt, majd később egy igazi
gyalupadot is kapott. így anitán már lehetett
MORASSi MESTERREL CREMONÁBAN
STEFANO CON IL M^ MURASSI NEL LAB0Ry\TORIO
IN I Hb WORKSHOP WITH MASTER MORASSI
91
 vasárnaponként meghívták egy pizzára. A kávé­
zók törzsvendégei látván az egyedül élő fiú ma­
gányosságát és vidám társaságkedvelő személyi­
ségét alkalmanként meghívják vendégségbe. Eze­
ken az összejöveteleken aztán sokat hegedúl, merr
az olaszok szívesen hallgatják. Ilyenkor arról is
beszélgetnek már, hogy milyen is az élet Magyar­
országon, no meg a mindennapi gondjaikról.
Nag>' nevetések kísérik a magyaros ola.sz nyel­
vét, később ezért tréfából Voltila pápához hason­
lítják.
Akkoriban még nagyon családias volt az Is­
AZ ELSŐ MINI HANGSZEREK kola. .A IH tanuló mindegyike jóbarátként, vidá­
I PRIMI STRUMENTI IN MINIATUR-X man dolgozott, tanult és muzsikált együtt. Ist­
TI-iE RRST SMALL INSTRUMENTS vánt is, a többieket is szívesen fogadta akár üres
óráiban is egyik vagy másik mester. így a fiatal
JülguzgaLni otthon is. Minden munkát elvégez, mag^'ar is sokat tartózkodott a műhelyben, s a
r.mit rábíznak. Régi bútorokat javítgat, repedt mesterek is szívesen foglalkoztak vele.
gitárokat ragasztgat. A2 ébresztőórát is megre­ A mát akkor is idős Pietro Sgarabotto meste­
parálja, majd villanyvasalót, ajtózárakat javít re sokszor almát, cukorkát vitt neki miuika köz­
meg, ahogy as utca háziasszonyai segítséget kér­ ben, Gio-Batta Morassi meg csaknem minden
nek a fiatal magyartól. Ezekért a: apró-cseprő nap meghívta a szünetben a közeli presszóban
szívességmunkákérr kapott aprópénzből már jut egy kávéra, vagy üdítőre.
egy kis zsebpénz uzsonnára, néha fagylaltra, ké­
sőbb mozira is.
Ebben az időben kezdett készíteni aprócska
emlék-hegedűket is. A gyermekkori szubrász-fcstő
emlékek is felbukkantak ismét, s a bútorok tes­
tese mellett újra kezd képeket is festeni. Az olasz
ismerősök csendéleteket, tájképeket rendeltek
tőle, s ez sefiített a továbbtanuláshoz.
A nyelvtudás hiányosságai miatt az első hó­
napokban elég nehezen érttette meg magát. Az
iskolában valamivel jobb volt a helyzet, mert az
angollal könnyebben boldogult, de az olaszokkal
elég keservesen érintkezett.
Az iskolán belül akadtak az első barátok is. A
jókeziT, jófejű lengyel fÍú, Jan Kudanowsky volt
társa a sakkozásban. Claudie Biteur, a kiválóan
hegedülő francia kislány, a japán IshiTakashi, aki
jelenleg is Crcmonában él és dolgozik, társak a
mindennapi vidámságukban. Giorgio Scolari az
orgonista, akivel sokat zenéltek, főként templo­
mi esküvőkön. Enricti Pedretti — később építész
- . sokat segítette a nyelvtanulásban.
Ahogy teltek azután a hetek, hónapok, las­ AZ ISKOLAI RAjZMUNKÁK EGYIKE

san összebarátkozott az olasz fiatalokkal is. A LiN LMShUNO ESfcUUnO DA bIHfANONHL 1970
Dóm mögötti kerület fiúi elviszik a borbélyhoz. ONE OF HIS DRAWINGS FROM 1970 i r _.i

92
álSYO ROCCHI MESTERREL A IRIENNALEN I5TVAN BRUNO RASCHI URNÁK EGY KIS HECHOLiT AD
EMLÉKBE
CON IL M" ROCCHI IN VISITA ALL'IN TRJFJMNALE
STFFANO DONA UN "MINIVIOUNO" AL DIRETTORE DELLA
W r m MASTER ROCCHI DLIRING THE TRIENNAL EXHIBITION "GAZZETÍA DELLO SPORT" SIC. BRUNO RASCHI
1 HE DIRECTOR OF THE "SPORT GAZETTE" RECEIVING A
Hamarosan megismerie Andrea Mosconi pro­ S M A a VIOLIN
fesszort, akivel a múzeumokat szokták látogatni
- manapság 6 játszik a cremonai Stradivari he­
gedűn n;ip mint nap később Mario Maggi és csiny hangszerekkel kereste meg az első szerszá­
Valerio Boldi és más hegedűtanárok is barátsá­ mok és anyagok árát.
got kötöttek a fiatal hegedűkészítóvel. M" Boldi Még az első időszakban ismerte meg Adolf
különben hangszergyűjtó is, így tőle sok külön­ Primaverát, egy olasz származású amerikai keres­
leges értesülést szerezhetett. István több hang­ kedői, aki egyike volt a cremonai hcgedúkészítő
szere ma is 32 ó gyűjteményében van. Különösen iskola első tanulóinak. Adolf Primavera késóhb
a fiatal mester hegedűit és brácsáit szereti és töb­ folyamatos rendeléseivel hozzájárult Coiiia mes­
bet is rendelt tőle. Tőle ered a „STEFANO ter nevének nemzetközi megismertetéséhez. így
CONIA" név is, minthogy a korábbi „MAGYA­ megkezdődött tehát a nemzetközi karrier, pedig
ROS" nevét furcsának találta, s ezt az új nevet az ifjú Kónya/Conia még csak másodéves tanu­
találta ki számára. lója volt a cremonai iskolának.
A íizikai akusztikát prot. Bruno Barosi taní­
totta, a kémiát Pietro Vailati, a lakkelméletet
Palandi professzor. (T(5le kapta Pityu az első ko­
moly ecsetét.) A műszaki rajzot később a fiatal
Sartini tanította, aki mikor látta István szabad­
kézi rajzkés2ségét, sokat segít neki a különböző
technikák elsajátításában.
Nyaranta többször hallgathatta Sacconi mes­
tert, aki 1970-bcn írta a „Stradivari titkai" c.
könyvét, s alkalmanként barátságos előadáso­
kat tartott a műhelybon. Többször nyílt lehető­
sége beszélgetni Leandro Bisiach-kal, Sesto
Rocchival, Giuseppe Luccival, Mario Capic-
chionival. (O akkor már a fiával Riminiben dol­
gozott.)
Az első évtől készített kis hegedűket 1 :i mé­ STTFANO, ADOLF PRIMAVERA VAL ES VIRCIUO CAPEaiNIVEL

retarányban készítette. Minden alkotórészt kéz­ CON ADOLF FRIM.'NX'ERA E VIRGIUO CAPELLINI
zel készített, még a kulcsokat is. Ezekkel a ki- WITH ALX)LF TIUMAVERA AND VIRGIUO CArELLINI

93
 István a EanLilmanyiii hefejezése után Morassi
mester Via Gádorén lévő műhelyében dolgozott.
A mester Friuli tartományból származik, közis­
merten igen szorgalmas, kitartó hegedűkészítő.
Nagyon tehetséges, humánus, segítilkész ember.
Igényes munkája jelentősen hozzájárult Stetano
ízlésének alakulásához, munkastílusának, kitar­
tásának fejlődéséhez. Ez a műhely ahhoz is jó fel­
tételeket biztosított, hogy kiegészítse tiz iskolá­
ban tanultakat a gyakorlati élet tapasztalataival
a különböző faanyagok, szerszámok és gépek ala­
posabb megismeréséhez. A mestere mindenbo-
vá magával vitte, együtt keresték ki a megtelelő y(JAR.'\BOTTO MESTERREL STEFANO MUHELVEBEN

faanyagokat, eg^^ütt vágatták azokat tel a tűrész-
telepeken. Sok üzletfelet, vevőt ismert meg az
iíjú hegedűkészítő a jövő esztendőkre.
Mintegy két évet töltött a műhelyben Morassi
mester mellett. Megismerte az Összes fontos mun­
kafolyamatot, szívesen vett részt minden mun­
kában. A hangszereken kívül az alapvető famun­
kákat is elvégezte, vastagságvésést, nagyolást,
vagy ha kelleti, szállító dobozokat is készített.
P. SUARABÜiTU NEL LABURA lUKIO Ol StEl-AN(_l
riETRO SGARABOTTO !N STEFANO'5 WORKSHOP
Erre az időszakra esik az 1971-esévicremonai
Biennale. Ez alkalommal nyerte az első arany­
érmét, amelyet az ismert mester máig is élete leg­
jelentősebb díjának tart.
Ettől kezdve felfigyelt rá a szakma és a zenész
társadalom. Érkeztek a további megrendelések

RÉSZLETEK STEFANO EUSO ML'HELYEBOL

PARTICOLARI DLL PRIMO LABORATORIO Pl STEFANO (FOTO LEONI)
TWO VIEWS OY THE FIRST WORKííHOP

94
nemcsak Itáliából, h a n e m külíoldről is. A leg­
fontosabb megrendelők egyike az angol Leslie
Shcppard. O már Morassi mesternek régi üzlet­
fele voir, és haláláig Stefano hangszereit is vásá­
rolta. Ebben az időben ismerte meg M° Renato
Perversit, a milánói Scala mélyhegedűsét is, aki
később a cremonai hegedűkészítő iskolának is
tanára lett. így a vásárlói kör egyre szélesedett,
mert a mester a keleti országok zenészei között is
nagyon ismert.
H a m a r o s a n egymást követték a rováhbi elis­
merések kiállításokon, versenyeken. 1969-ben
már kiállította egyik h e g e d ű j é t a 3. M o s t r a - STAFANO IROLUJANAK RbS/l.fcTt

m e r c a t o n . 1970-ben II. helyezést ért el (ez is UN ANGOLO DEL LABORATORIO ATTLlALh

aranyérem volt akkor), az elsÓ „hiatal Hegedű- THE OFFICE TODAY
készítők Versenyén" Citta di Bagnacavallóban.
1971 -hen egy mélyhegedűjéért aranyozott ezüst­ volt. T ö b b e k között ezekkel a kis hegedűkkel
érmet kapott az országos versenyen. cremonai emlékként ajándékozták meg a város
I öhh hangszert készített kíjjön szorgalomhói vezetői XXIII. János pápái és S a n d r o Pertini köz­
az iskolának. Ezek jelenleg Is az iskola múzeu­ társasági elnököt is.
mában láthatók. (Egy kvartett, egy barokk viola 1972 jútűusában 8-as átlaggal diplomázott és
d'amore, egy quinton és egy pochett.) tagja l e t t a „ H e g e d ű k é s z í t ő S z ö v e t s é g n e k "
1970-ben elköltözött a Collegio civictihóil és (A.N.L.A.I.). Iparengedélyét is kiváltotta az is­
új lakásba költözött a Piazza Marconi téren. Egy kola befejezése után arra a helyre, a Corso Gari­
szobát vert ki Guiorci pedellus lakásában. Ez baldi 95. sz. ylá, ahol a mester ma is megtalálha­
nagyon megfelelt anyagilag és igen közel volt az tó. Itt a műhelyen kívül, kissé beljebb, iroda és
iskolához is. M° SgaraboLLo is ebben a házban p r ó b a t e r e m is v a n . A h á : jelenleg már a D e
lakott cs szívcsen támogatta fiatal magyar tanít­ Crecchio család tulajdonában áll.
ványát. Stefano anyagi feltételei gyorsan javultak és
1971 őszén Stefano Conia megnősült. Az egy h a m a r o s a n m e g v e h e t t e az első autóját, egy 750-
kis szoba helyett most már eg^' önálló kis lakást es Fiatot. Ezt egy 850-es Fiat, majd a nagy álom,
kerestek, amit meg is találtak a Corso Garibaldi
95- alatti ház első e m e l e t é n . A háztulajdonos
[Signora C h i a p p a r i , egy katonatiszt özvegye)
nagy zenekedvelő, sokat zongorázott, ö r ö m m e l
és jó szí\^el fogadta a fiatal hegedű készítőt, és
később kiadta neki a máig is használt műhelyt
(üzletet) is. Korábban i,s volt m á r Steíannnak
műhelye a szomszédos utcában, a Via O b e r d a n
8. sz. alatt. Ez a kis helység voir apja műhelye is a
cremonai évek alatt. Fenn a padláson egy szobá­
ból állt, egy kis ovális ablakkal, kevés bútorral,
de egy igazi munkapaddal, amit Morassi mester­
rel viiLek fel a 3. eineletre.
Ebben az időben (a diploma megszerzése előtt)
még hivatalosan nem a d h a t o t t el hangszereket, AZ ELSŐ ÚJ AUTÓJÁVAL 1970-BEN
ezért kis hegedűk készítésével egészítette ki ösz­ CON LA SUA PRÍMA NUOVA MACCHINA
töndíját. Ezekkel a kis hangszerekkel nagy sikere WTTH HIS HKS I NhW CAR

95

A NAGYPAPA ISTVÁNNAL ES AZ UNO:<AKKAL
í n N IL TADRE ED 1 FltiU STEFANO ED EVA
ISTVÁN WITH HIS FATHER AND CHILDREN
egy 128'as piros Fiat Coupe, az első vadonatúj
autó követte, amellyel többször hazalátoearort
Magyarországra is.
Ez idő tájt már mind a hangszerei, mind azok
árai, minőségüker és érrékelésíiker tekintve is
megfeleltek a világpiaci követelményeknek.
Hlőbb Japánban, Angliában, C^anadáhan, Auszt­
ráliában, később Taivanban, Amerikában, Kore­
ában, Németországban vásárolták hangszereit.
Olaszországban természetesen folyamatosan ke­
resték munkáit. Időközben megismerte a milá­
nói Umberto Azzolina urat, aki könyvet is i'rt a
hegedűkről, s maga is jelentős hangszergyűjtő
volt. További zenészek keresik meg, megismerte
a kél bolognai prolesszorl. Versari és Cabassi ura­
kat, a piacenza! melyhegedűst, Parcschi urat, a
castelleonei Taddeo Superti hangszergyűjtüt,
valamint Valerio Boldi professzort, aki a hang­
szerkészítő iskola hegedűtanára is volt.
J973-han született fia, az ifjabb Stefano. Ö ké­
sőbb nagyapja és apja hivatását követve ugyan­
csak hegedűkészí tő lett. 1974 késő Őszén megszü­
letett Éva lánya is.
1977-ben Poznanban a hegedűkészítők verse­
nyén, 1980-ban T:)kióban kiállításon vett részt.
Ezeken kívül minden fontosabh cremonai verse­
nyen és vásáron is ott volt a résztvevők között.
A diploma megszerzése után néhány évvel fel­
kérést kap az első hegedűkészítő szakmai tanfo­
lyam okiyiói karába. Szívesen vállalta a megbí­
9é
zást. A 70-es években jelentősen fejlődött a
cremonai hegedűkészítés. A megelőző időszak­
ban mind a városban, mind a megyében igen
kevés szakember működött, Ezektől az évektől
azonban ezt a szakmát kezdték többre értékelni,
és egyre jobban támogatják ezt a régen igen elis­
mert, s ettől kezdve újjászülető mesterséget.
Mindez annak is köszönhető, hogy Morassi,
Bissolottí, Sgarabotto, Giorgio Ce, valamint
Scolari mesterek sokat tettek a szakma megis-
mcrtetcsccrt, népszerűsítéséért. Hozzájárultak
ehhez a kiadott könyvek és a mind gyakoribb
kiállítások, versenyek, vásárok is.
Ilyen előzmények után, nagy lelkesedéssel in­
dult az első hangszerkészítő esti tagozat. Olyan
személyek iratkoztak be étre, mint Renzi építész­
mérnök úr, Bergonzi. Gaietti. Ziglioli, Venturini,
Soldi, Franzini, Paloschi, Soffiantini urak, és töb­
ben mások. A tanítás nagyon hálás feladatnak
bizonyult, mert a tanórákat is jól honorálták, és
a tanítványok nagy lelkesedéssel vettek részt
három éven át a tanfolyamon. A résztvevők kö­
zül azóta többen is a szakmai berkekben tevé­
kenykednek. Mindamellett a tanítás nagyon fá­
rasztó volt, merr a tanórák este 20 órától 23."^-
ig tartottak. Ezért Stefano 1976-ban úgy hatá-
TAN (TV ANYAI VAL (M. VILLA Eü T. IWAJ)
STHFANO CON GLI ALLIEVI MARCEaO VILL^ E TAKAO IWAI
STEF.ANO WITH TWO OF HIS PUPILS: MARCEaO VILLA
ANDTAK.\OIWAI
rozoiL, h(_)gy nem íolytHtja tovább a tanítást. Eb­
ben az évben egyik csellójával aranyérmet nyert.
A különdíjai a Rizzi család ajánlotta fel
Ferr arából.
Ugyanebben az évben döntött úgy Morassi
mester, hogy nyugdíjba megy. Az iskola elnöke
Dr. Arch. Sergio Renzi úr rábeszéli Stefanot, hogy
menjen vissza tanítani az egykori iskolájába. Vé­
gül Stefano elvállalja a tanítást előbb Óraadóként,
később kinevezik a lakk- és restaurátor szak ta­
nárának. 1993-1998. között a hangszerkészítést
(faragást) tanítja. Stefano Conia az egykori Kó­
nya István összesen 23 éven keresztül tanított a
crcmonai Nemzetközi Hegedűkészítő Iskolában.
Még 1978-ban, sok herce-hurca, bürokratikus
huza-vona után végre sikerült megkapnia az olasz
állampolgárságot. Stefano mester terve az volt,
hogy végleg Cremonában telepszik le, így az ál­
lampolgárság elnyerése megnyugtató volt számuk­
ra. Nag>'on sok tanítványa volt a saját műhelyé­
ben is, akik azóta már jónevű hangszerkészítőkké
váltak, és így dolgoznak világszerre. (Alfredo
Primavera, Yosiki Nakamura, Angela Styles,
Riccardo Bergonzi, Yukio OzakI, Mach Peter,
Kaghiru Soeda, Tetsuo Matsuda, Károly Loso,
Paskal Hornung, Marcello Villa és testvére
Vittorio, Souci Takahashi és természetesen a saját
fìfl.) lizek a tanítványok az iskola megkezdése előtt,
némelyik az iskola végzése alatt, vagy a tanulmá­
nyaik befejezése után Lűköilék gyakorlati idejü­
ket Stefano műhelyében megszerzett tudásuk gya-
TASCALINE BUN E.S -nfTSUO MATSUDA
CON GU ALLIEVI PASCALINE BLIN E TETSUO MATSL'DA
WITH HIS PUPILS PASCALINE BLIN AND TETSUO MATSUDA
rapítására, tökéletesítésére. Stefano mester akkor­
tájt még javítással és vonokészítéssel is foglalko­
zott, és így ezt is taníthatta a tanítványainak.
Az iskolában később egyéb feladatokkal is
megbízták. Az 5 feladata lett az iskolai hangszer-
nu'izeuin megtervezése, a berendezés és a végső
kialakítás is. Ez a múzeum az iskolán helül, a
Palazzo Raimondi-Stautferen látható. A kiállí­
tott hangszerek a Tatár Péter korszaktól a mai
napig készült művekig megtalálhatók. {Van ba­
rokk korszak, külön vannak a kvartettek, a kü­
lönböző modellek, sablonok és szerszámok az
Ornati hagyatékból. (ìipsz-lenyomatok, régi
hangszerdarabok a múlt nagy mestereitől,
Gaetano és Pietro Sgarabotto adományai.)
RiCCARDO BERGONZI, lAK^VHASHI
ÉS M UKRÁN MATVICIUK
TÁRSASÁGÁBAN
IL M" CONIA IN COMPAGNI W IM
RICCARDC) MRGÜNZI, TAKAHASHI
E MATVICIUK
WiTH HIS OLDEST PUPILS
RERGONZI AND " YOI JMGFiíTS":
"lAKAHASHI AXD MATVICIUK
97
 és a „Liuteria" szaklapokban ismertette a lakk-
előkészítésben használatos „Soxhlet" készülék
működését.)
Az intézetben másokkal együttműködve több
nagyon fontos hangszer restaurálását végezte el.
Például az Estense és a Stradivari hárfát is több
öreg hegedű, mélyhegedű és gordonka mellen.
1988-tól tagja az Európai Mester-hegedűké­
szítők Szövetségének (A.E.L.) Ennek a szövet­
ségnek tagjai olyan mesterek, mint Capella, Kari
Roy, Von Stietencrtin, Fred Lindeman, Michael
Franké, Rudi Hoesli, David Rubio, Hans Peter
Rasi, Roger Hargrave és még néhányan a leg­
jobb mesterek közül. Ezeken a gyűléseken min­
dig aktívan vesz részt, amikor azokat más-más
helyszínen, tagállamokban is megrendezik.
Hegedűkészítő versenyeken ma már sem ak­
TANÍTÁS KÖZBEN AZ iíiKOLÁBAN tív résztvevőként, sem zsűritagként nem vesz
DURANTE UNA LF7I0NF NHl.l J\1 ILA DI VERNICIATUIW részt. Kivételt képezett az 1994-es év, amikor
DELLA SCUOLA
Morassi mester felkérésére zsűritagként résztvett
VARNISH TEACHING IN THE iiCHOOL
3 „Skandináv Országok Versenyén" Göteborgban.
Magyarországon 1994-ben megalakult a
Jelentős szerepe volt Stefano Conianak éve­ Lavotta Alapítvány, melynek tiszteletbeli elnö­
ken keresztül az iskola vándorkiállításain szerve­ kévé választották. Erre az alkalomra egy
zőként, előadóként és tolmácsként. Az iskolai Guarneri-másolacot készített, és ezt az alapít-
delegációk tagjaként többször járt Lengyelország­
ban és Magyarországon. 1987-ben Németország­
ban, Hannoverben, 19S8-ban Kínában és Spa­
nyolországban, 1990'ben Mexikóban, 1991-ben
Singapurban és Egyiptomban, Alexandriában te­
vékenykedett ilyen minőségben. Természetesen
több olaszországi városban, Orttuiában, Velen­
cében, Erbaban ós több más helyen is rendezett
kiállításokat, de az idegenvezetés, vendégek kí­
sérése is az ő dolga volt. A kiállítások megnyitá­
sától a zárásukig az ő feladata volt a reprezentá­
ció, a vendégek fogadása és a: élŐ bemutatók.
Többször a restaurálásról, lakkozásról is előadá­
sokat tarrotr.
Stefano Conia alapító tagja az olasz Hegedű­
készítő Szövetségnek, később közreműködött a
„LIUTEPJA" c. folyóirat megalapításában és an­
nak munkájában. Ez az újság éveken keresztül a
hegedűkészítő szaknia „szócsövének" volt tekint­
hető. A lakkozás témaköréből nemcsak a konfe­
renciákon tartott előadásokat, hanem a zenei NÁrOLYBAN A STR.^DIVARI HÁRFÁVAL

szaklapokban is közölt számos alkalomm.-ii cik­ CON LARTA ^TRADIVARIANA /\LLA MOSTRA DI NAjPQU
keket. (Többek között a „Strumenti e Musica" WITH THE STRADIVARI HARP AT NAPLES

m
 A LHuENDAS IIIRU MESTER, TATAR PETER M OTV'ENES
ÉVEKBEN CREMONAB.'VN
[L LEGGENDARIO M" TATÁR ALLA SCUOL^ NEGLI ANNI '50
THE FAMOL S TEACHER PÉ1 EK I Al .ÁK AI I HE SUHi:x:iL IN 1950

ványnak adományozta. Jóllehet a megtisztelte-

résnek örült, érezie, hogy az idi5, amelyet ilyen
alkalmakra kell fordítani, hiányzik az alkotó
munkára íurdílliaLÓ időből. Éneikül pedig szá­
mára minden perc elveszett, amit nem munká­
val tölthet.
Az első alkotói korszakában, mint legtöbben
a cremonai mesterek közül, hangszereihez a régi
nagy mesterek modelljeit használta. 1990'től
azonban kialakította a saját formáit, és hangsze­
reit ilyen típusokra alakítja.
Napjainkig több száz hangszert készítert. Ezek
mindegyikét kísérőlevéllel („Certificat-tal") lát­
ta el. A nemzetközi hírnév, a hangszerek sikere
és a nemzetközi piacok érrékelése azonban mmd
gyakrabban együtt jár hangszereinek hamisítá­ rencsésehb helyzetben vannak, mint az elhunyt
sával is. Alkalmanként még ezeket a kísérő leve­ mesterek müvei vásárlá.sánál, mert a család im­
leket, „Certificat"-okat is hamisítják a műtárgy­ már öt hegedűkészítője készséggel ad élőszóban
piatok más területein is gyakran felbukkanó is íelvilágüsítást a család mestereinek munkái­
„ligycskcdók", gátlástalan csalók. Az értő kriti­ ról. Ezek a szakvélemények minden „Certifìcat"-
kusok és a mesterek számára ugyan a személyes nál értékesebbek.
stílus és az egyem kézjegyek hamisíthatatlanok, Az életrajzok írói a hosszabb alkotói korsza-
a piac résztvevői között azonban ritkább az igazi kot elérő minden mester esetében szembe talál­
értő, sokkal gyakoribb a gyors, nagyobb ha­ koznak a „korszakolás" bizonyos kényszerével. így
szonra törekvők aránya, s így a hamisítók gyak­ van ez Stefano esetében is, aki a többi neves
ran sikeresen üzletelnek ezekkel a módszerekkel. mesterhez hasonlóan némi módosítást alkalmaz
A Conia/Kónya hegedűk esetéhen a vevők sze- a munkáinál, mint azt az előbbiekben már

99
ELO HLMLriATO bRBA VAKOSAHAN
ALLA MOSTRA DI ERBA
AT THE EXHIBITION HELD IN ERBA

emlícetcük. A korai évek munkái usszhiitásLikban

természetesen még kevésbé „elegánsak", a pere­
mek kissé vastagabbak, a csigái kissé nehézke­
sebbek, s peremeik valamivel szélesebbek.Ebben
az időben a lakk erősen pirosas, ezért akkortájt a
szakma gyakran megjeg>'ezte, hogy „Ezek a hang­
szerek nem sokára úgy forognak majd a világ­
ban, mint „eredeti Scarampelía". Akkor ez a vé­
lemény még túlzásnak tűnt, de néhány év eltel­
tével már jöttek a valóságban is ilyen hírek Bo-
lognábóL Ezek a hangszerek a mestercédulán
kívül-belül a báron és a tetőn égetett mesterje­
leket is viselnek. („S. Conia-Cremona"). Ez volt
életében az első „égető", amelyet Stefano jelen-
A PEKINGI nELEnACIOBAN. /HK\"G-i^l.lAN. SERüJO RENZI
ÉS GIORGIO SOriLARI
LA UELECAZieiNL LM l'LCHINO; ZHENG-QUAN , SERGIO
RENZI E GIORGIO SCOLARI
T r i H ZHENG-QUAN , SERGIO RENZI. GIORGIO SCOLARI IN
PEKING. 1988
leg is használ a vonókhoz és a lábakhoz. Később
ezt saját kézírásos monogrammjával {S.Conia)
helyettesítette.

IWS-BAN AZ ORSZAGOIí
HEGEDÚKÉSZlTÓ SZAKOSZTÁLY
T.'^GJAIVAL
FOTO Dl GRLtPFO DEI MEMBRI
DELLASSOCOAZIONE UUTAl
ITALIANI (ALI)
THE AÍ;Í;LX:L^TION O F EFALIAN
VIOL [N-MAKERS

100
A RARE POCTETTE MADE BY STEFANO CONIA • ZSEBHEOEPC
 A JELENLEG HASZNÁLT KÍSÉRŐLEVÉL
IL NUOVO TIPO Dl CERTIFICATO HI Al ÌTENTICITA'
A NEW CERTIFICATE FROM '98

CERTiriCArO BJ_ AUTlNTICn A

iiasrw CONIA . u>uio

•iW/ t^^iUf
Moniiio

CA&ATlllUnQtt tulio
I TAVOLA l*»fi*U.
:urìK:
tomo Oi^ ^eu. //«'<-•>- ».v> «tK 7 - ^

son* C**- 41* W-*! ^x «—''*••* •*^*^

J3 /^«w^ j

A REGI TIPUSU IUAZÜLOPAPIR

CERTIFICATO DI AUTENTICITÀ UTILIZZATO IN PASSATO
AN OLD CERTIFICATE

102
 |mA;i|Ì i^^BH^V
AZ ,.r:5TENSC" IIARFA lAVITASA KÖZBEN
STEFANO ALLE PRESE CON IL RESTAURO DELtARTA
-ESTENSE"
REPAIRING TI IE "ESTENSE' HART
^ K -V^i^k^-'CjM
M^&i
AZ EURÓPAI HEGEDIIKESZITO SZÖVETSÉG TAGJAIVAL
IL GRLTPO nFLEASSOCIAZlOSF- LILITAI EUROPEI
IN THE EUROPEAN VIOLIN-MAKERS GROUP

JELLEGZETES jCONIA" CSIGA • UNA TIPICA TESTA DI VIOLINO COSTRUITA DA STEFANO • A TIPICAL CONIA SCROLL

103
A VIOLIN BY STEFANO CONIA
STEFANO CONIA MUNK-N KÖZBEN A SO-AS ES'EKBEN • AE LAVORO NEGLI ANNI 80 • IN HIS SHOP IN 1980
106
 tet adnak a városban és a megyében, de még
annak határain kívül is.
^-t:i t Iti,,.'* A mindennapok szorgalmas munkáján kívül
rendszeresen sportol is Conia mester Alig néhány
évvel Crcmonába érkezte után tagja lett a
,,C.C.Cremonese 1891" klubnak. Ez az egyesü­
let az olasz kerékpárszövetség keretében műkö­

mi dik. Kerékpárjával Stefano részt vett számos

olaszországi és nemzetközi rendezvényen. Elin­
dult a Sardinia körversenyen Milánótól San

A CREWONAl KAMAR.AZENEKARBAN
Í Remoig, és Európa legmagasabb (3391 m) szin-
rű kerékpártúráján, a Raid di Andalusia verse­
nyen. 1981-ben megkapta a „Kerékpársportért
II GRUPPO STRUMENTAI.F. CRFMONFSF Érdemrend"-et. 1993-ban csapatbajnoki címet
IN THE CREMONESE CHAMBER ORCHESTRA nyertek.
Fiatal korától szerette Stefano a labdarúgást
A 80-as években, a „piros" korszak után egy is. Ma már ugyan csak „ritkán rúg labdába", de
korszerűbb, mutatósabh modell, lakkrecept és 1998-ban azért még tagja volt a hegedűkészítök
lakkszín keresése következett. Ugyanakkor az nemzetközi csaparának. Ekkor rendeztek egy
esztétikai követelményeknek jobban niegfeleló bajnokságot a hegedűkészítő iskola fennállásá­
körvonal kialakítása és a kivitelezési folyamatok nak 60. évfordulójára.
finomítása is állandó törekvése maradt. Ebben
az időben már egy aranysárga rükrözŐ alapra fcl-
bordott, enyhén barnába hajló árnyalattal készül­
tek. Manapság hangszereit hasonlóan ragyogó
aranyalapra felvitt vörösesbarna (gesztenye ár­
nyalatú) lakkal látja el. Ez az állandó kutatás a
jobb és szebb hangszerek kialakítására mind a mai
napig egyik legíonLosabb jellemzője Stefano
Conia mesternek. Ez elsősorban a hangszerek
akusztikai jellemzőire érvényes. Neves muzsiku­
sokkal való állandó együttműködéssel, újabb és
^lunutitd ^cl ctctUmű
újabb hangpróbákkal igyekeznek a mind jobb
C49n rlCÓItOKdtUTŰ
eredmények clcrcscre. Ez az örökös, megszakí­
tatlan keresés, kutauás, kísérletezés volt és ma­
radt az igazán jelentős hegedűkészítő mesterek
legjellemzőbb tulajdonsága.
A hegedűjátékra mostanság már nem sok ideje
maradt. De amikor egy-egy új hangszerrel elké­
szül és várakozó feszültséggel felhúrozza, felhan­
golja az újszülöttet, akkor mindig talál rá időt és
energiát, hogy meghúzza az új hangszert és el­
játsszon rajta egy ismert szép hegedű darabot a
mások és a maga kedvére, gyönyörűségére. A KhKEKl'AKSt'ORrtR'I OKLEVÉL NSl-BÓL

Hasonló Örömmel vesz részt a helybeli
„Gruppo Strumentale Cremonese" kamarazene­
karban, amelynek megalakulása óta tagja. A ze­
nekart G. Scolari mester irányítja és sok koncer­
DIPLOMA Dl "BENEMERITO DEL CICLISMO CREMONESE"
ANNO I9SI
THE AWARD CONFERRED BY THE CREMONESE CYCUNG
ASSOCIATION

107
A VIOLIN BY STEI-ANO C^^IMA MADE ON A TERSONIAL PATTERN ,TÍ.>ÍI,. • s. CONIA JELLEMZŐ Fl_>RMA|A
 1981 GHISAUA CSAPATTÁRSA VAI.
StRülO BORTOLUZZIVAL
CON IL SOCIO CICLISTA BORLOLLrZZI
NEL 1981
WITH A CYCLING COMPANION
DORTOLLIZZI. 1981

A MILÁNÓ-SAN REWni NFM7FrKÖ7J TVJRÁN I976-RAN

STEFANO ALLA .MILANO-SANREMO" NEL 1976
STEFANO DURINO THE .MILANO-SANEÍEMO" TOUR IN 1976

109
 ni. Végül öröklött nagy akaraterejével és megfe­
szített szívósságával átvészelte ezeket az időket,
és új életvitelt sikerült teremteni a két gyerme­
kének és saját magának is. A megélt szomorú
évek még inkább megerősítették életszemléletét,
megacélozták amúgy sem gyönge jellemvonása­
it, elszántságát a még magasabb szakmai köve­
telmények teljesítésére.
A mindennapi elmélyedt munka, a rendsze­
res sport, a szakmai sikerek rehát megnyugtató
feloldódást jelentettek a drámai feszültségek
után. Azután a magányosság is feloldóidott és
megtalálta a lélek nyugalmát is, amikor egy kiál­
«... • lításon megisíuerkedeit új társával, Glóriával. A
hegedűk szerelmesei remélhetik, hogy ezek a
ííTEFANO AZ OLIMPIA IIIM. |f', IM:\
változások egy új „arany-korszak" kezdetét jelent­
STEFANO CON LARGO OLIMPIONICO
hetik, amikor ismét új energiák szabadulhíitnak
STEFANO WITH TI IE OLIMPIC BOW
fel a súlyosan megpróbált mester életében. Új
ÉrJenies végül megemlíteni, hogy már kora lépések, újabb törekvések, új próbálkozások, kí­
gyermekkorától kedves elfoglaltságai közé tarto­ sérletek következhetnek a tökéletes, az ideális
zott a nyilazás, a felnőttek íjászata, Komolyah- hegedűk felé.
ban 1997-tül foglalkozik ezzel a sporttal, ekkor­ 1996-ban egy budapesti Nemzetközi Hangszer­
tájt iratkozott he az „Országos Íjász Szövetség" készítő Kiállítás alkalmával, első külföldi hege-
(Fitarco) tagjai sorába. Azóta a cremonai „eriart" dűkészítőként Stefano Conia (ifj. Kónya István)
klub tagja. Ma már töbh íja is van, közöttük a jól megkapta az „Aranykoszorús Mester" címet.
ismert ősmagyar íj is, ami a történelem számos
csatájában játszott fontos szerepet. Rendelkezik
olimpiai íjjal, csörlős íjjal és saját készítésű íja is
van. Talán ösztönösen is vonzódott ehhez a pa­
leolit-korban (i.e. 50-60 000 éve) már ismert esz­
közhöz, amely több zenetörténész és antropoló­
gus álláspt)ntja szerint részese lehetett az embe­
riség húros hangszerei és zenéje kiaiakiilásának
is.
Ezek a tevékenységek nemcsak kedvtelést, szó­
rakozást, kikapcsolódást jelentenek a mester szá­
mára, hanem mindezek mellett biztosítják azt a
fizikai állóképességet is, ami a szellemi regenerá­
lódás mellett a mindennapi munkák elvégzésé­
hez is megfelelő alapot nyújtanak.
1990-ben a családi életben súlyos válságot élt
át a hegedűk elismert mestere. A feleségétől kü­
lönváltak és ez sok egyéb nehézséggel is járt mind
a családi körökben, mind a szakmai munkában.
Rendkívül nehéz ilyen körülmények között tal­
pon maradni, megőrizni azt a hallatlan koncent­ A „HAGYOMÁNYOS" MALÍYAR []JA1. I'WS-RAN
ráló képességet, ami nélkül nem lehet ilyen pon­ Q I N ILARQITRADIZIONAI^ LWCHERESE NEL 1998
tos figyelmet követelő aprólékos munkát végez­ WITH THE TRADITIONAL HUNOARIAN-BOW \^9ii

110
elhatárolta. htìg\^ 23 év u t á n kiválik a N e m r e t -
köri Hegedűkés:ítő ískola tanári karából és ab­
bahagyja az iskolai tanítást. C s a l ó J o t t az iskolá­
ban bevezetert válrozásokhan, nem fiidort meg­
békélni a tanárok iránti fokozódó bürokratikus
előírásokkal. Ugy érezte, hog>' a megváltozott
körülmények inkább akadályozzák, semmint se­
gítenék az eredményes oktatói m u n k á l . Azzal a
jóleső érzéssel és megnyugttitó tudattal vált ki az
iskolai munkából, hogy az ott töltött évek alatt
tudása m a x i m u m á t igyekezett átadni diákjainak
és munkájával j e l e n t ő s e n hozzájárult egykori
növendékei neveléséhez, akik közül ma már so­
kan dolgoznak bzerte a világban elismert hang-
szerkcszítŐkcnt.
1998-ban két alkulommal is meghívást kapott
Stefano Conia Japánba. Részt vett a Tokiói kiál­
lításon is, ami a nemzetközi fórumok egyik leg­
fontosabb rendezvénye.
Stefano Conia (ifj. Kónya István) műhelye
most IS ott található a Corso Garibaldi 9 5 . sz.
alatt, pár lépésre attól a háztól, ahol valamikor
.Antonio Stradivari is élt, és alkotta remekeit. Már
ez a puszta tény is nagyon sok látogatót (zené­
szeket, hangszerkészítőket, újságírókat, rádió-te­ BALATONFÜREDEN GLÓRIÁVAL IWS-BEN
levízió riportereket és turistákat) csábít errefelé, CON GiXìRI A AL IAGO BALATON NEL 1995
és Stefano műhelyébe. Napjainkban ez a műhely WITH GLORIA AT LAKE BALATON IN l « 5
egyike a leghangulatosahb hcgedűkéssító m ű h e ­
lyeknek a m i n d e n évszakban oly varázslatos
Cremonában.

c s o r o R i K t r AZ
ISKOLAUDVARBAN l-Jli-BÖL
CON UNA CLASSE DELLA
SCUOLA NEL IWl
V t m 1 THE CLASS Of 1991 IN
THE SCHOOL GARDEN"
 STEFANO, MARUICHI ÜZLET MUHEDTBEN
IN VISITA A OSAKA NEL LABORATORIO DI MARUICHI NEL 1996
VISITING MARUICHI.SHOUN VIOLIM-SHOP IN OSAKA. 1998

A MŰHELY UDVARÁN PÁR ÉVVEL EZELÓTT

NEL GIARDINO DEL LABORATORIO DI CORSO GARIBALDI ANNI EA
IN TI IL COURTYARD OF HIS WORKSHOP SOME YEARS AGO

U2
VlEWSOhSItíKANOÜUNIA'SCKhMOx •, -X .• >|.i . K"
LO STUDIO ALLESTERNU bl) INTERNO
S- CONIA CORSO GARIEALDí UTCAJ MŰHELYE
 UALAGUTI MESTER STEFANONAL
LÁTOGATÓBAN
CON IL M" MALAÜUTI NEL C^IARDINO DEL
LABORATORIO NEL 1998
THE VIOUN-MAKER E. MALySGUTI VISITING
STEFANO'S WORKSHOP IN l»H

STEFANO, EMANUEL HURWITZ Mm'ESZ URRAL

CON IL M^ HURWITZ NEL 199i
WITH EMANUEL HURWITZ [N THE WORKSHOP IN 1995

114
 ISTVÁN KONYA FIGLIO
(STEFANO CONIA)
1 primi passi di avvicinamento allo strumento
István li icce proprio durante i difficili anni del-
l'infanzia, tra il 1953 ed il 1956, quando risiede-
va nella casa coloniale di Balatonfüred, a circa
tre chilometri dalla città.
La Famiglia, priva del padre che da anni si trova
in prigione, vive in condizioni decisamente pre-
carie. Non esistono neppure mezzi di trasporto,
Ist\'án jr. e Lajos si aggregano ai ragazzi delle vi-
cine fettorie per recarsi ogni giorno a scuola a
piedi. D'inverno nella neve fino al ginocchio, in
autunno e primavera spesso nel fango e sotto la
pioggia, i ragazzini percorrevano puntualmente
il tragitto casa-scuola godendo ii di unn immen-
sa liberta nella campagna incontaminata ma,
ignari di ciò che avveniva oltre ccmfine, non si
rendevano conto della tragica stiuazione socio-
politica del paese di Rákosi.
István jr. frequenta le elementari vicino alla
chiesa pR)testante, é diligente, srudia regolarmente
con profitto. Il padre, nel irattcmpo, cerca di mi-
gliorare le condizitmi della famiglia inviando dal
carcere un pò di denaro, finché un giorno riesce a
coronare un suo sogno. Il direttore della prigione
viene a conoscenza del fatto che un detenuto po-
litico sa costruire violini, lo incoraggia cosi a la-
vorare, con lo scopo di utilizzare poi gli stn.mienti
come dono ai personaggi importanti in visita nel
suo „istituto". Ciò si traduce conscguentemente
in un trattamento speciale per Istvan Kónya senior,
una vita meno dura dei suoi compagni di cella.
^avvenimento più rilevante e che, con la
complicità e la benevolenza di un guardiano, rie-
sce a far arrivare al primogenito un piccolo violi-
no, in modo che possa iniziare a suonare. Il primo
Maestro naturalmente lo si trova nella città, e un
violinista zigano del complesso locale, di nome
Barca János. Questi apprezza l'orecchio musicale
del Giovane István che presto inizia a suonare,
cominciando dai pezzi più facili sia di musica po-
polare che di musica classica. Certo lo strumento
piaceva al ragazzo, era ben fatto, con il manico
agile, con le distanze delle corde conicxle, ed il
suono em dolce ed umano, nonostante si trattas-
se di un violino 1/2.
Dopo poco tempo, István jr si accingerà a vi-
vere una avventura straordinaria: la mamma, un
giorno d'estate, lo chiama riservatamente e Io
•\ BOCSÁRDŰLÖI H A Z
BALATÍ1NFÜREDRN
LA CASA AL LACÍO
BALATON - ANM bO
THK CI n HOUSE ON LAKE
BALATON I \ THE '50S
115
DETALLb Uh AN iNLAlD VIOLIN BY STEFANO COMA, MADRON THE STRADIVARI „HELIER" PATTERK
PERTICOLARI DEL VIOLINO INTARSIATO
RÉS7I.ETEK A „HELIER" HEGEDŰRŐL /S. CONIA -199C-BCN/

.•^ZELSÓKERÉKPARFLA:
Srtl-ANÜ UON LA i'RIMA BlClLLb l'I A
5~TEFAN0 WITH HIS FIRST BICYCLE
piirta con sé alla vicina fattoria, raccomandan-
dogli di tenere un assoluto segreto su ciò che sta-
va accadendo. Il cuore gli batteva, l'emozione
era palpabile e, d'un tratto, dal soffitto del caso-
lare una sorpresa inaspettata lo attendeva; papa.
Quel padre che ormai da anni non vedeva, qua-
si non si ricordava delle sue mani forti che da
piccolo gli stringevano il dito, adesso era li. Uno
scambio di saluti, un lungo abbraccio, la promessa
di impegnansi nello studio del violino e della lin-
AZ OREG HAZ A 7Ű-ES
ÉVEKBEN
LA VECCHIA CASA
COLONICA - ANSI 70
STEFANO'S OLD
HOUSE IN THE 70S
gua inglese, di fretta aiict)ra un saluto, e poi tut-
to era di nuovo finito... Questa fu la sequenza
dell'incontru.
Sembrava tutto un sogno, ma certo le parole
decise ed autorevoli, le reccomandazioni del pa-
dre lasciarono un segno forte nel giovane, che
continuo ancor più motivato nei suoi studi.
Pili tardi, con i risparmi che sempre il padre
mandava a casa dal carcere, ricevette una nuo-
va gradita sorpresa: una bicicletta 3/4 nuova!
Fino a quel momento aveva potuto usufruire, solo
in rare circostanze, della vecchia bici da donna
elle rappresentava l'unico mezzo di locomozio-
ne della famiglia, tutti la usavano: nonno, non-
na, mamma e fratello. Ora, con Lajos, poteva
divertirsi un mondo. Questo segnò l'inizio di una
certa autonomia ed indipendenza (vedremo an-
che più tardi come la bicicletta diventerà, per
István, una vera passione sportiva).
Dopo le vicende familiari già ben descritte, i
vari trasferimenti, i diversi cambiamenti di scuola
non sempre piacevoli, nell'estate del 19S6 il pa-
dre, a sorpresa, viene liberato. In mancanza di
alternative, rimasrtì solo e privo di mezzi econo-
mici, sirifuj^ianel vecchio stabile di Balatonfüred
in compagnia della anziana madre e del figlio
István di dieci anni, il quale temerariamente va
a scuola a piedi, all'alba, e spesso ritorna con il
117

AZ ÚJSZÜLÖTT KISFiTYU
STEFANO NEONATO NELLA CULLA
NEWBORN STEFANO IN HIS CRADLE
buio c a n t a n d o e fischiando, per farsi corrnggio,
in mezzo a boschi e prati-
Eredità del padre pure la passione per i m u t o -
ri: già da piccohssinio Iia prtJvatLi, in braccio a
papa, a „guidare" una Sachs 75 cm3, cadute com-
prese.
Il piccolo István {diminutivo in ungherese
Pityu), prodigo di consigli, chiede al padre di la-
sciare il paese finche e possibile. Trova fredda la
risposta, a n c h e se i n t i m a m e n t e si intuiva la spe-
ranza di u n futuro migliore, „peggio di cosi n o n
si poteva".
Rimasero tutti al lago di Balaton, la cortina di
ferro si chiuse, la vita c o n t i n u ò . István studia, fa
i suoi compiti, termina le scuole medie con b u o -
ni risultati, c o n t i n u a n d o lo studio del viohno con
diversi insegnanti: a Tatabánya con Tihor
D ö m ö t ö r {professore d e l l ' O p e r a di Budapest,
n.d.a.), poi con l'amico di papa, il Maestro Béla
Bakonyi, ad Abaújszántó, ed ancora, d u r a n t e gU
anni del liceo classico in Szerencs, finisce gli stu-
di con D° Máczai Gyuláné. In seguito, q u a n d o la
famiglia, nel 1964, ritorna a Tatabánya, entra a
far parte dell'Orchestra Filarmonica della citta,
sotto la direzione di Tamás Breitner. Per István,
dal p u n t o di vista musicale, e da considerarsi una
grossa soddisfazione l'essere ammesso, a soli 18
anni, nelle file dei professori d'orchestra della sua
città.
S o n o passati, quindi, poco più di 18 anni da
quel 10 gennaio 1946, in un gelido inverno del
118
dopoguerra, q u a n d o il piccolo István (oggi più
n o t o in Italia con il n o m e di Stefano) viene al
m o n d o n o n senza complicazioni, debole, c o n
problemi fisici di n a t u r a gastro-intestinale tali da
far addirirnira remere per la propria sopravviven-
za.
11 medico di famiglia „iiicorraggia" i genitori e
con molta obiettività dice: „Se il bambino so-
pravvive a questa malattia dovete accendere un
cero... vuol dire che possiede u n a fibra eccezio-
nale, e n i e n t e potrà più fermarlo nella vita!".
Stefano si nutre solamente di mela grattuggiata,
la mamma gli dedica una cura continua, ce la
m e t t e tutta per aiutarlo, in considerazione an-
che del fatto che già un figlio avuro in preceden-
za mori sotto una bomba, nel 44-45, d u r a n t e un
attacco aereo.
Nel 1956, mentre frequenta la Scuola Elemen-
tare prima a Szárfürdö, poi a Balatonfüred, nella
piazza Hunyadi cade la stella rossa dalla sede del
partito, vengono bruciati i t a n t o odiati libri rus-
si, per quasi u n a n n o a scuola si srudia il tedesco.
Poi, con la revisione del sistema, t u t t o ritorna
c o m e prima, se n o n peggio.
O r m a i diciottenne, fresco di maturità classi-
ca, István comincia a pensare al futuro. Tenta
varie volte di iscriversi all'Università di Medici-
na, senza successo. Nel trartempo, trova lavoro
nel reparto di chirurgia dell'ospedale della sua
città, poi inizia a lavorare nelle miniere di car-
A BUD/\PESTI ÁLLATKERTBEN ÉDESANYJUKKAL
I DUE FRATELLINI CON LA MAMMA ALLO ZOO DI
BUDAPEST
THE TWO KÓNYA DROTJIERS WITH THEIR MOTHER AT
THE ZOO
bone, allora ricchissime, percependo un reddito
sicuro.
Da qui, n e l l ' a u t u n n o del 1965. parte per svol-
gere il servizio militare e, ironia della sorte, v i e '
ne arruolato nel corpo della guardie di contine
del Ministero degli Interni, lo scesso corpo che
nel 50 bloccò la famiglia in tuga, arrestando il
padre, presso il layo di Ferto, al contine austro-
ungaricn. Irascorre i mesi di a d d e s t r a m e n t o nel
freddo inverno del 1965 a Szerencs, cittadina da
lui ben conosciuta (frequentò qui per 4 anni il
liceo „István Bocskai", n.d.a.). In seguito, sem-
pre con l'idea di continuare gli studi di medici-
na, viene trasferito nella capitale per frequenta-
re i corsi di Croce Rossa nell'infermeria militare.
Viene p r o m o s s o e trasferito al C o m a n d o di
Miskolc dove ia assistenza ai medici, diventan-
do responsabile del ricovero. E' u n p o s t o di
responsabilità che, tuttavia, svolge ben volen-
tieri, sia perché può reendersi utile verso i com-
pagni, sia perché lo scilleva, in parte, dal durissi-
mo servizio effettivo di guardia sulle torrette, o
di pattuglia con il mitra in m a n o , tra la neve ed
il gelo c h e spesso lo riportano con la memoria
alla tragica esperienza vissuta. Viene promosso
fino al grado di sergente; ha ora la possibilità di
seguire la carriera militare e potrebbe frequen-
ISTVAK BALLAGÁSA A SZERENCSI GIMNÁZIUMBAN
LA CERIMONIA DEL DIPLOMA DI MATURITÀ CLASSICA 1964
LiLiRINU HIUH SCHOOL GRALiLAflON IN l9tA
tare, come t a n t o sperato, la facoltà di medicina.
Ma n o n può accettare, per altri 5 anni, di indos-
sare quella divisa c h e c e r t a m e n t e non ama, si
congeda e t o m a a Tatabánya a lavorare in ospe-
dale, preparandosi per cercare di superare, n u o -
v a m e n t e , l'esame di ammissione all'università.
11 suo primario, Miklós Széchy, c h e lo c o n o -
sce molto bene, cerca di convincere e spingere il
giovane verso altre scelte, dicendo: „Di chirur-
ghi ce n e sono tanti, di Stradivari ce n'é uno
solo!".
Cosi Stefano, nel 1968, ormai v e n t i d u e n n e ,
dopo mcìlti viaggi a Budapest e dopo pressanti
richieste, ottiene il consenso dal Ministero della
Pubblica Istruzione per potersi recare in Italia a
studiare, seguendo le orme del padre. Il Mini-
stero n o n gli c o n c e d e nessuna borsa di studio,
nel frattempo tutti i suoi risparmi se n e sono an-
dati sulla strada della burocrazia.
Parte quindi con grandi speranze, in tasca
nient'allro che 5 dollari ed il biglietto di sola
andata. Il viaggio in treno durerà 26 ore per giun-
gere a C r e m o n a . Ha con sé una vecchia valigia
con pochi vestiti, qualche attrezzo, ed u n astuc-
cio con u n violino modello Amati che ha c o -
struito seguendo le indicazioni del padre. Egli
aveva già intuito che il figlio possedeva u n a cer-
119
 ^
# «»
ISTVÁN A HATÁRŐR S/Ak.A>/l'A\
CON I COMPAGNI DI CllARniA H! ("lONFINF SI 11. FRONTH CRKO
WITH FELLOW GUARDS ON THE CZECH BORDER
ta predisposizione manuale; già da piccolo, in­
fatti, Stefano dimostrava abilità nel costruire,
creare, modellare vari materiali, dall'argilla ai
metalli, della cera al legno.
Ad attenderlo alla stazione di Cremona ci sono
i signori Diotti (la moglie Elena e di origine un­
gherese) che, per un certo periodo, lo ospitano
nella lora casa in Via Palestro n. 70.
Già il mal tino i>uccessivo all'arrivo, Stefano si
reca a scuola in Piazza Marconi, ricevuto dal
Direttore M" Sergio Sartini, dai Maestri Pietro
Sgarahotto. Gio Batta Morassi e Francesco
Bissolotti, i quali erano già stati informati dal
padre circa le sue aspirazioni, la sua serietà, il
suo impegno, la forte volontà di diventare liutaio.
Essi approvano con benevolenza la sua „opera
prima" e sapranno dimostrargli, fin dall'inizio, il
loro apprezzamento ed il loro aiuto.
Dopi) poche settimane Stefano si trasferisce,
grazie all'interessamento del Preside Ing. Vito
Cusumano, presso il collegio civico in Via XI
Febbraio. Qui troverà gli altri allievi Howard
Burritt Miller, Charles Southier e Osvaldo Calza
di Casalbuttano, e vi soggiornerà per alcuni anni.
120
Ottiene anche una borsa di studio dalla Scuola,
ma é certamente insufficiente per vivere. Il Diret­
tore del collegio, Sig. h'errari, fa installare nella sua
stanza un grosso tavolo ed un banco da lavoro, e
questo gli consente di poter lavorare: restaura vec­
chi mobili, ripara chitarre, per racimolare qualche
soldo si cimenta anche nella riparazione di ferri da
stiro, sveglie, serrature che gli abitanti del quartie­
re benevolmente gli affidano. IiKilire dipinge qua­
dri, crea piccole sculture ed e qui che nascono i
suoi primi piccoli violini in miniatura.
Dopo un inizio non molto facile, causa la com­
prensione della lingua italiana, si inserisce sem­
pre meglio nella vita cittadina. 1 primi amici sono
naturalmente i compagni di scuola come il po­
lacco lan Kudanowsky, bravo con le mani e buon
scacchista, la francese Claudie Biteur, che suo­
nava bene il violino, il gìapptìnese Ishii Takashi
stabilitosi anch'esso a Cremona Giorgio Scolari,
con il quale spessci suona ai matrimoni, Enrico
Pedretti, oggi architetto, che lo aiuterà a migliti-
rare Tapprendimento della lingua, e cosi via tut-
ti gli altri italiani che abitano nel quartiere die-
tro al Duomo.
MORASyi MESTERREL A HEGCPÜKÉSZÍTÖ ISKOLÁBAN
CON IL M' MOtíAS^I ALLA SCUOLA INTERNAZIONALE DI LIUTERIA 1969
WITHFAMFDVIOLIN-MAKEÌRG.B. MURASSI AT THE SCHOOL IN 1969

II barbiere, i clienti fissi dei bar della zona, le te di chimica delle vernici, Prcii- Palandi docen-
famiglie vicine Io ospirano spesso a pranzo, Io te di disegno tecnico, che gli regalerà il primo
vogliono ascoltare mentre suona il violino, si di- pennello per poter verniciare gli strumenti.
vertono a sentir raccontare le storie sulla sua vita
ed a farlo parlare della sua terra.
Il numero degli allievi della SLUOUÌ e molto
limitato, sono solo in 18 e si può certamente in-
staurare con tutti un rapporto di amicizia, cosi
come con gli insegnanti esiste un clima di
familiarità. 1 laboratori di liuteria sono sempre
disponibili in tutte le ore in cui si registra la pre-
senza di un docente.
Ben presto anche i vari insegnanti diventano
suoi amici, a cominciare dai Maestri Pietro
Sgarabotto e Gio Batta Morassi, per poi conti-
nuare con i professori di violino Andrea Mosco-
ni, Valerio Boldi (esperto conoscitore di strumen-
ti che gli consiglio, tra l'altro, di italianizzare il CAPiCCHIONl MbS'ITR ÉS HA R1MINIBEN STEFANO
Hy\NC.SZERÚVEL
proprio nome fin dai primi anni di permanenza
IL M^' CATICCHIONI ED IL FIOUO MARIO CON STEFANO
in Cremona), Mario Maggi collezionista di stru-
menti antichi e moderni, il Prof Bruno Barosi STEFANO WITH WELLKNOWN MAKCR CAPiCCHIONl AND
HIS SON
docente difìsicaacustica, Pietro Vailati insegnan-

121
 Oltre alle capacità dei suoi Maestri Sgara-
botto, Morassi e Bissolotti, Stefano potrà cono-
scere ed apprezzare nella Scuola anche il lavoro
di Simone Ferdinando Sacconi, recatosi a
Cremona nel 1970 per scrivere il libro „I segreti
di Stradivari", poi del M° Sesto Rücchi, di
Leandro Bisiach e di Giuseppe Lucci di Roma,
Mario Capìcchioni.
Fin dal primo anno costruisce piccoli violini
(in scala 1:3) scolpiti a mano, che gli consento-
no di guadagnare un pò di denaro per iniziare ad
acquistare qualche attrezzo ed il materiale per
costruire i suoi primi strumenti, seguendo la scuo-
la classica. Fa conoscenza pt)i con un commer-
ciante italo-americano, Adolf Primavera, uno dei
prmii diplomati alla Scuola di Liuteria, che
comprerà molti suoi violini.
Inizia cosi la sua carriera liutaria, ancora al-
lievo del secondo anno. Dctpo la scuola comin-
cia anche a lavorare nel laboratorio di Gio Bat-
ta Morassi in Via Cadore; la conoscenza del ma-
estro friulano, noto per la sua laboriosità,
capacita ed umanità, ct>nsente a Stetano di et-
iettuare un salto di qualità non indifferente, un
netto miglioramento nel proprio lavoro. Impa-
ra ad operare con meticolosità, si perfeziona
nell'uso di tutti gli attrezzi del laboratorio, ac-
quista una notevole conoscenza del legno (il
maestro lo porta infatti spesso con sé in monta-
gna a tagliare e preparare l'abete e l'acero) e,
non per ultimo, ha l'opportunità di incontrare i
primi clienti.
Rimane circa due anni con il M° Morassi, adat-
tandosi a fare di tutto, dalle cassette di spedizio-
ne alla sgrossatura del legno ma. cosa ben più
importante di questo periodo, e la costruzione
dello strumento con cui vince la prima medaglia
d'oro alla Biennale del 1971 organizzata dall'Am-
ministrazione Provinciale. Tuttora Stefano con-
sidera questo riconoscimento come il più signifi-
cativo della sua cariera liutaria: e da qui che gli
opratoti del settore notano il giovane ungherese
e cominciano a piovere le ordinazióni, sia in Ita-
lia che all'estero. Uno dei più importanti com-
mercianti di violini, l'inglese Leslie Sheppard, già
cliente del M° Morassi, continuerà ad acquista-
re i suoi strumenti fino alla sLia morte; la cono-
scenza del M*" Renato Perversi, violista alla Sca-
122
AZ ORriZAGOS HEGEDUKESZITC VERSENYEN,
BAGNACAVAUO I97Ű
ALCONO-lRSO DI BAGNACAVALLO 1970
AT THE BAGNACAVALLO COMPhTmON IN l^TO
la di Milano e più tardi docente di violino nella
Scuola, gli consentirà di incrementare le sue ven-
dite, e cosi via fino ad entrare nel mercato del
lontano oriente.
Ben presto seguono diverse affermczioni in
concorsi ed esposizioni, nel 1969 espone un vio-
lino alia terza Mostra mercato della Biennale di
Cremona, nel 1970 ottiene la medaglia d'oro 2*^
premio e una menzione d'onore al T Concorso
Giovani Liutai della Citta di Bagnacavallo, oltre
alla medaglia d'oro alla già citata Biennale del
1971 vince una medaglia vermeil al Concorso di
Bagnacavallo presentando una viola.
A Scuola si dedica in particolare alla costru-
zione di un quartetto e di alcuni strumenti copie
del periodo barocco: viola d'amore, quintone e
pochette che, in seguito, verranno inseriti nel
Museo ed ancora oggi possono essere ammirati.
Nel 1970 lascia il Collegio civico e .si trasferi-
sce in una piccola stanza ammobllata nei pressi
di Piazza Marconi, in affitto da un bidello della
Scuola di nome Guiorci. Il vitto e l'alloggio sono
a buon mercato e, fatto non secondario, la nuo-
va abitazione si trova a due passi dalla casa del
M'^ Sgarabotto il quale, guindi, può meglio se-
guire i suoi lavori.
Nell'autunno del 1971 spo^a una giovane
cremonese e; più tardi, va ad abitare in un pic-
colo appartamento in Corso Garibaldi n. 95, al-
Tultimo piano. La proprictcria era allora l'amia

SGARAROTTO MESTERREL A MŰHELYBEN
CON [L M^ PIETRO 50AR/\B0TT0 IN BOTTECÍA
IN THE WORKSHOP IN MAKER PIETRO SGAR.AB0TTO'S
COMPANY
na Signora Chiappari, vedova di un uiticiale del­
l'esercito, pianista e grande appassionata di mu­
sica, che accettò di b u o n grado di affittare i lo-
cali ad u n giovane liutaio.
Per ora c o n t i n u a a costruire gli strumenti nel
snffirto ereditato dal padre dove, con l'aiuto del
suo M° Morassi, ha p o r t a t o un vecchio banco da
^ l e g n a m e . In via oberdan N" 8.
Stefano é ancora al terzo a n n o di corso, deve
a t t e n d e r e un altro a n n o per diplomarsi. N o n
p o t e n d o ufficialmente vendere i suoi strumenti,
si dedica in particolare ai piccoli violini, più taci-
li da smerciare e che d a n n o u n lusinghiero suc-
cesso. Le sue „piccole opere" diverranno anch'es-
se famose e saranno d o n a t e , tra gli altri, a n c h e
al Presidente della Republica Sandro Pertini ed
a Papa Giovanni XXIll in ricordo di Cremona.
Nel giugno del 1972 si diploma con la media
dell'orto, si iscrive all'A.N.L.A.I- e, immediata-
m e n t e , inizia l'attività di liutaio con sede in Cor-
so Garibaldi n. 95, dove pratica tuttora. Oltre al
laboratorio, situato al piano terra sotto l'abita-
zione, p u ò usufruire a n c h e di un ufficio e di una
stanza per le prove acustiche, i m m o b i l e é oggi
di proprietà della famiglia De O e c c h i o .
La situazione economica comincia natural-
m e n t e a cambiare in senso positivo: dopo aver
posseduto automobili usate c o m e la Fiat 750
Vignale e la classica 850, finalmente può coro-
nare il sogno di acquistare la prima automobile
nuova, una 128 coupé rossa, con la quale può
ora sfrecciare a n c h e in Ungheria, dove ritornerà
per riabbracciare, dopo anni duri, i suoi cari e
presentare loro la moglie.
O r a si può dire che ì suoi strumenti h a n n o u n
mercato ed i prezzi sono stabili, m e d i a m e n t e alti.
In un primo m o m e n t o v e n d e in Inghilterra e
Giappone, successivamente in Australia ed in
C a n a d a , senza dimenticare i mercati più ricettivi
c o m e U.S.A., Taiwan, Corca e, n o n per ultima,
l'Italia. Q u i avrà tra i clienti più aifezionati il Prof.
Valerio Boldi, il collezionista Taddeo Superti di
C a s t e l l e o n e , l'avvocato U m b e r t o Azzolina di
Milano, i musicisti Vcrsari e Cabassi di Bologna,
Pareschi violista di Piacenza.
CARLO DE MARCH MESTERREL VELENCÉBEN
CON M" DE MARCH A VENEZIA
WITH TE MAKER CARLO DE MARCH IN HIS NATIVE VENICE
123
AZ ÚJ MŰHELY BEJÁRATA A CORSO CiARIISALLUN
VLDLi A DALnNGRESSO DEL NUOVO LABORATORIO IN CORSO GARIBALDI 95
VIEW OF THE ENTRY TO HIS NEW WORK5HOP 0 \ CORSO GARIBALni. AT NLIMBER 95
Nel 1977 partecipa con un violino al concur-
so di Poznan, e presente alPesposizione di Tokyo
nel 1980, oltre a figàrare in t u t t e le edizioni del­
le manifestazioni cremonesi.
Nel 1973 nasce il primogenito Steiano (che
seguirà le o r m e del padre e del n o n n o nella
liuteria), nel 1974 nasce la figlia Eva.
Pochi anni dopo aver conseguito il diploma, il
C e n t r o di Formazione Professionale della Lom­
bardia da l'incarico a Stefano di far parte del
corpo docenti al T Corso di Liutologia serale,
incarico che accetta con entusiasmo. Gli anni
7 0 segnano u n o slancio della liuteria cremonese:
anni prima in città e provincia operavano po­
chissimi professionisti, ora l'opinione pubblica
valorizza e pone l'accento su questo mestiere in
n e t t a ripresa, l risultati del l a v o r o dei vari
Murassi, Bissolotti, Sgarabottu, di Giorgio Ce, di
Scolari e cosi via, la partecipazione ai concorsi, i
vari premi conseguiti richiamano l'attenzione e
suscitano interesse.
124
Cosi il 1° Corso di Liutologia prende piede; si
iscrivono moltissimi appassionati come l'Arch.
Renzi, Bergonzi, Gaietti, Ziglioli, Venturini, Sol­
di, Franzini, Paloschi, Sofftancini e cosi via. Lin-
segnamento era gratificante in tutti i sensi, sia
perché hen retribuito, sia perché gli allievi e r a n o
molto mt)tivati ed entusiasti. M o k i di loro, an­
cora oggi, s o n o vicini in q u a l c h e m o d o alla
liuteria.
Q u e s t o lavoro e p e r o m o l t o i m p e g n a t i v o ,
l'orario della lezioni (20.00-23.00) comincia a
diventare per Stefano troppo faticoso e, nel 1976,
al termine del triennio, decide di a b b a n d o n a r e .
Nello stesso a n n o il M° Morassi, in procinto
di andare in pensione dalla Scuola, ed il Preside
A r c h . Sergio Renzi c o n v i n c o n o Stefano a dedi­
carsi all'insegnamento nello stesso Istituto dove
egli si e diplomato, h' l'vinno della medaglia d'oro
della famiglia Rizzi di Ferrara, vinca con la pre­
sentazione di un violoncello. O t t i e n e l'incarico
di docente di laboratorio alla Scuola Internazio-
A 1978 WORK BY STEf ANO CONIA VIOIJN • VIOLINO • HEGEDŰ
naie di Liuteria, più tardi insegnerà Verniciatura
e Restauro (1978-1993) ed ancorei Laburati)rio
{fino al 1998), per complessivi 23 anni di inse-
Rnamento.
E' d u r a n t e i primi anni di questa nuova espe-
rienza di insegnante c h e riesce finalmente ad
orrenere, su specifica richiesta, il t a n t o atteso ri-
conoscimento della cittadinanza italiana. Ormai
la scelta di vita di Stefano é quella di rimanere
definiti v a m e n t e in Italia, a C r e m o n a si può dire
che abbia trovato la sua seconda patria e l'essere
d i v e n t a t o italiano a tutti gli effetti, d o p o n o n
pochi intoppi burocratici e ripetuti viaggi a Roma
per sbloccare la sua pratica, n o n può far altro
che renderlo felice,
Ha avuto centinaia di allievi, molti dei quali
oggi famosi ed importanti liutai- Alhedi:) Prima-
vera. Yoshiki Nakamura, Angela Styles, Riccardo
Bergonzi, Yukio Ozaki, M a c h Peter, Kaghiru

STEFANO AZ ORS/^AL.OS \'bKSLNY IJ^jARA'! ANAI.

AL CONCORSO DI BACNACAVALLO NEL l'i? 1
AT THE BAGNACAVAIJ-O COMPETITION IN 1971

Soeda, TetsuG M a r s u d a , Loso Károly, Pascal

SARÁNSZKY MESTERREL l')7J-BAN CREMONABAN
STEFANO CON IL M" SARÁNSZKY SUL BALCONE DI CASA
STEFANO ON HIS ÖAUX.lNY WITH MAESTRO SÁRÁNSZkT
H o m u n g , Marcello Villa e suo fratello Vittorio,
Souci Takahashi, Jan Scarpa oltre natuialmente
al figlio Stefano, tutti h a n n o frequentato per un
certo periodo di ttfmpo il suo laboratorio per mi-
gliorare le loro conoscenze sulla costruzione degli
strumenti, su verniciatura, restauro e pure sulla
costruzione di archetti (per molti anni Stefano si
é dedicato all'archetteria, partecipando anche a
più concorsi ed o t t e n e n d o notevoli consensi).
Nella Scuola ha a v u t o l'incarico, sempre dal
Preside A r c h . Renzi, della conservazione del
Museo per oltre 15 anni. H a allestito nel Palazzo
Raimondi-Stauffer un percorso didattico che va
da Tatár (famoso M'""' Liutaio ungherese ed Inse-
g n a n t e della Scuola) ai giorni ntistri. ha posto in
evidenza i quartetti, gli strumenti del periodo ba-
rocco, gli attrezzi donati alla Scuola da CJiusep-
pe O r n a t i , i calchi in gesso, i frammenti per lo
studio delle vernici ed i manici dei grandi autori
del passato ereditaci dai Maestri G a e t a n o e Pie-
tro Sgarabotto, ha operato affinché nel Museo .si
creassero le condizioni ambientali ideali per la
conservazione degli stninieiiti.

126

EVA E STEFAXO JUNIOR NFJ. l_ABnRATORIO DI QIRSO
GARIBALDI
EVA AND STEFANO JR. IN THE CORSO GARIBALDI
WORKSHOP
Prezioso e stato il suo contributo nell'organiz-
zare ed allestire tutte le Mostre che la Scuola ha
teniito in una ventina di paesi in tutto il mondo.
Ha fatto parte egli stesso delia delegazione della
Scuola in Polonia, in Ungheria, a ÌTancoforte e
poi ad Hannover nel 1987, in Cina nel 1988, in
Spagna, in Messico nel 1990. a Singapore nel
1991, in Egitto sia alla Mostra del Cairo che ad
Alessandria negli ultimi anni di insegnanieiuo,
senza contare le varie manifestazioni tenutesi in
Italia come Ortona, Venezia, Erba, ecc.
Oltre all'allestimento, durante le ore di aper-
tura al pubblico delle Mostre, svolgeva attività
dimostrative pratiche, perizie su strumenti e, in
molte occasioni, presentava relazioni su temi
quali verniciatura, conservazione e restauro de-
gli strumenri ad arco.
Partecipa alla nascita della nuova Associazio-
ne Lmtaria Italiana con il M" Morassi, in seguito
fa parte della (Cooperativa Editoriale Liutariache
comprende la rivista „Liuteria", per molti anni
protavoce della categoria. ' concarsi liutari per ovvii motivi professionali, non
''-fifi
Le esperienze nel campo della verniciatura,
oltre ad essere oggetto dì numerose conferenze,
vengono spesso riportate in articoli su riviste spe-
cializzate, tra cui „Strumenti e musica", uno su
„Liuteria" n'^ 12 del dicembre '84 riguardo all'uso
dell'apparecchio Soxhlet nella preparazione delle
vernici
Nell'Istituto ha infine collaborato al restauro
di vari importani strumenti, tra cui l'arpa Estense
e quella Stradivariana, oltre ai numerosi inter-
venti effettuati su violini, viole, violoncelli e
contrabbassi facenti parte di collezioni e dona-
zioni vari.
Dal 1990 é membro dell'A.E.L.. lAssociazio-
ne Europea dei Mestri Liutai del mondo non com-
mercianti, da Capela a Karl Koy, Vnn Stietencron,
Fred Lindaman, Michael Ftanke, Rudi Hoesli,
David Ruhio, Hans Peter Rast, Roger Hargrave,
ecc., e partecipa attivamente ai meeting europei
organizzati in Italia e all'estero.
Non prende più parte ormai da tempo ai
127
VIOLLS' DV STEFANO COMA MADE ON A PERSONAL PATTERN - STEFANO SAJAT EGVENISEGU. JELLEMZŐ FORMÁJA
ha mai amato neppure il ruolo di membro delle
giurie, accettalo solo in occasione del Concorso
scandinavo di Goteborg nell'anno 1994, su invi-
to dell'amico Morassi.
Nel 1994 riceve, questa volta in Ungheria,
un ricün(.)scimento per il suo impegno sociale
dalla Fondazione Culturale „Lavotta" che lo
nomina Presidente onorario. Per tale associa-
zione costruirà, in segno di ringraziamento, un
violino modello Guarneri chiamato appunto
„Lavotra".
Nonostante le soddisfazioni e le belle espe-
rienze vissute nei molteplici viaggi e spostamenti,
si capisce chiaramente che il mondo di Stefano
e pero racchiuso nel suo laboratorio, il mestiere
del liutaio e tutto per lui, non riesce a vivere senza
lavorare.
Come tutti i colleghi, nella costruzi(ìne degli
strumenti utilizza i modelli dei grandi cremonesi,
milanesi e bresciani che hanno segnato l'epoca
d'oro, ma dal 1990 impiega anche nuovi modelli
personali.
Sino ad oggi ha costruito molte continaia di
strumenti, tutti registrati con le caratteristiche
ed i dati essenziali, e sono sempre corredati da
un certificato di origine e di autenticità. Malgra-
do questo spesso vengono falsificati, perfino i
certificati subiscono contraffazioni da parte di
individui poco scrupolosi, in cerca solo di van-
raggi economici. La sua opinione personale é

•TP

STEFANO LAKKOZÁS TANÍTÁSA KÖZBEN. AZ ISKOLÁBAN

INSEGNANTE DI VERNICIATURA PRESSO LA SCUOLA Ul LIUTERIA
AS TEACHER OF VARNISH TECHNIQUE AT THE CREMONA SCHOOL

129
PROí IAN SKARBAVAL A 70-E3 ÍVEKBEN
M° STEFANO CON JAN SKARBA
STEFANO WITH [HE VIOLIN ItACHbRJAN aKARBA

I^ONIDAS ES NAKAMURA. CONIA MESTERREL lí^S-BAN

IN COMPAGNA PI R. LEONIDAS E YOSHIKI NAKAMURA
WITH RAFAELIAN LEONIPAS AND YOSHIKI NAKAMUIW

13Q
REGI ES UJ TANÍTVÁNYOK: R. BERGONZt, S. TAK.MIAS11I, A. MATVlClUK
STEFANO CON GU ALLIEVI DI EW E DI OGGI
STEFANO WITH TODAY'S AND YESTERDAY'S VIOUN MAKlNu SaiDhNVS
c o m u n q u e che t u t t o si può imitare, ma n o n la
personalità e lo stile, unici segni di autenticità.
C o m e succede per tutti gli autori, anche S t e -
fano n a t u r a l m e n t e ha vissuto diversi periodi dal
p u n t o di vista professionale.
Negli anni '70 il lavoro e poco raffinato, i bor-
di spessi, i manici e la chiocciola un pò pesanti
con L'ii smussi larehi, la vernice rosso vivo, tanto
che spesso gli esperti di allora dicevano: „questi
strumenti circoleranno un giorno c o n l'etichet-
ta'Scarampella'". Sarà stata una esagerazione ma,
diversi anni dopo, da Bolofina arrivarono notizie
in tal senso. Questi strumenti, oltre all'etichet-
ta, p o r t a v a n o all'interno di tavola e fondo un
timbro a fuoco con inciso „S. Conia - C'remona",
il suo primo marchio che Conia usa tuttora per i
suoi ponticelli ed archetti; più tardi questo tim-
bro viene sostituito con quello della propria fir-
ma: S- Ctmia,
Gli anni '80, dopo il periodo rosso, n a s c o n o
nel segno della ricerca sia nella ricetta c h e nel
colore, ed il miglioramento della tecnica di ver-
niciatura e evidente. Ora le linee, le rifiniture
sono pili fini ed accurate, la vernice e più b r u n a
a n c h e se applica sempre uno strato giallo per dare
luminosità allo s t r u m e n t o sotto i raggi del sole.
11 periodo di maturità, secondo collezionisti
ed esperti, forse n o n e ancora c o m p l e t a t o e lui
stesso si impegna c o s t a n t e m e n t e alla ricerca del
meglio, s o p r a t t u t t o per q u a n t o riguarda il suono
del violino.
E' q u a n d o un visitatore entra nel suo labora-
torio che si avverte in Stefano la voglia spasmo-
dica di iar provare, testare lo s t r u m e n t o comple-
tato. Sovente, ha intorno musicisti altrettanto
eccitati di suonare, modificare, provare con il
chiaro i n t e n t o di ottimizzarne l'acustica.
O r a lui n o n ha più molto tempo da dedicare
aU'esercitazione, ma riesce c o m u n q u e sempre a
ritagliarsi un piccolo spazio per dilettarsi a suo-
nare. Da sempre fa parte del „Gruppo Strumen-
tale C r e m o n e s e " diretto dall'amico Girogio Sco-
131
TATÁR PÉTER MtSTER AZ 53-ES ÉVEKBEN CREMÜNÁBAN
IL M" PÉTIR TATÁR ALLA SCUOLA NEL '50
T ™ FIRST TEACHER AT THE CREMONA SCHOOL PÉTER
TATÁR IN 1950

132
1 Hh i'l H„A.Ü1VARI ,yibL..X IbMIV MODtL INSPIRED TI IIS VIOLIN OF S, CONIA
V:OUNO-HEGEDÜ 1*'7^•BÓL

lari, urganizzacüre di molti concerti nella provin-
cia di Cremona.
Le sue giornate non trascorono comunque solo
ed esclusivamente all'insegna della liuteria. Da
sempre amante dello sport, e della bicicletta in
particolare, si is crivc, pochi anni dopo il suo ar-
rivo a Cremona, alla più vecchia Società Sporti-
va presente sul territorio, il. „Club Ciclistico
Cremonese 1891", aderente alla Federazione
Ciclistica Italiana. Ha partecipato a numerose
manifestazioni nazionali ed internazionali, dal
Giro di Sardegna alla Milano-San Kc^mo, al Raid
di Andalusia raggiungendo la vetta più alta d'Eu-
ropa. Nel 1981 riceve il riconoscimento „Diplo-
ma al benemerito del ciclismo cremonese", nel
1993 vince il campionato sociale.
Da giovane ha praticato il gioco del calcio, ora
solo saltuariamente si cimenta in questo sport, es-
sendo „arruolato" nelle file della selezione „Inter-
nazionale Liutai", squadra costituitasi nel 1998 in
occasione delle manifestazioni per il ÓO'' anniver-
sario della Scuola di Liuteria di Cremona.
Infine, avendo avuto fin da bambino la pas-
sione per l'arco, si iscrive nel 1997 alla Fitarco,
facendo parte della Società Sportiva „Seriart".
Possiede molti archi, come ad esempio lo strocio
ungherese, l'olimpionico, un compound e, da
134
AZ ORTONAI KIÁLLÍTÁS
RENDEZÓSÉÜÉBEN '83-BAN
Al LA MOSTRA p[ ORTONA
NEL I-JHS CON RENZI,
NEGRONI ED UN
t)RGANiZZ,a.TORE
AT THE ORTONA
EXHIBITION IN CENTRAL
ITALV IN IWÌ
buon autodidatta, ha addirittura costruito in pro-
prio un arco in frassino.
Tutte queste attività, se da un lato sono da
considerarsi rilassanti e divertenti per Stefano,
dall'altro contribuiscono in modo consistente al
mantenimento di una buona condizione fisica,
senz'altro indispensabile ed utile dal punto di vi-
sta prcitessionale.
Nel 1990 la crisi matrimoniale, con i consc-
guenti problemi famigliari derivanti dalla sepa-
razione dalla moglie, provoca un certo periodo
di difficoltà di concentrazione e di mancanza di
serenità, superate poi con la ferma volontà di rag-
giungere un nuovo equilibrio. Ciò rafforzerà mag-
giormente il suo carattere.
Limpegno nel lavoro, il continuo perfezione-
mento. i successi, gli svaghi sportivi, una ritro-
vata serenità
e tranquillità affettiva con la nuova compagna
Gloria {conosciuta già anni prima, nel 1986, in
occasione di una Mostraesposizione tenutasi nel-
la provincia di Cremona) hanno dato nuovo slan-
cio alla sua professione, determinando quindi la
realizzazione di strumenti che si contraddistin-
guono per la loro bellezza estetica e per l'ottima
resa acustica, sempre più richiesti in Italia e al-
l'e.stero.
STEFANO RITKA, AMATI MŰDELLU HANGSZERE
UN \ 1 0 U N 0 MOD. AMATI D! STEFANO CONIA
A VIOLIN MADE BY STEFANO CONIA ON AN AMATI
PATTERN

135
A VIOL^V BY STEFANO CONIA
A VIOLIN BV STEFANO CONIA DATKP 19tì1 • STEFANO 19S1-BEN KESZLILT HEtìEDLlJE
 STEFANO CONIA Liutaio

MIÜ1EIJ.I1 -, • • — r - * « \ '•" ' ' - T i •

f:TICtlFTr,\:

"~s'?T.
Ititi-LUI STWMFXTil

,t*M,-^-UéU.',a Atti 'i»J l#ivv</:j''vt-

up, • • ' • I V H I ' - W . Atfùj-^ , t^ur li fu dt.-*-

u;HWh. !.\^,i.. Wí--í ' ^ - y r f t . ,«'••-'• C

• f i ' **'•• ftrt <i«fc*- » - ! * . « • . . '«.. / - o . k *

Min ftv. ^ t . ^ -ìl^U ti,.,. It< i«c* , « - *

[lun.i»
5Ì;::"

STEFANO lOAZOLÖPAPÍRJA NAPJAINKBAN

IL CERTIFICATO DI AUTENTICITÀ USATO CXIGI
STEFANO'S CERTIFICATE OF AllTHENTICITT, STILL IN USL LÜDAV

Stefano (Sonta
• . cotuin - 'jREMntt» ^Jíilío in Creinoli;!
Slnno 19 Q3 S- ù>^-
--A
AZ HLSÓ TÙZfo PÉCSET EGY CÍMKE ÉS AZ ALÁÍRÁS
IL PRIMO TIMBRO USATO PER I PONTICFITI. I IN FTICHETTA. ED IL TIMBRO AUTOGKAFO
THF FIRST FIRE BRAND USED TO BRAND BRIDGES, A LABEL, .-VND THE SIGNED BRAND

EGY INTARZL^S HbGtUÚ CSIUÁJA

LA lESTA D] UN VIOLINO INTARSIATO
THE SCROLL OF AN INLAID VIOLIN

138
139
A STEFANO CONIA COPY Or A 174! GLIARNARI DEL GESÙ
 A CREMONA] KAMARAZHNHKIARBAN
STEFANO C":OME 2' VIOLINO NELL ORCHESTRA „GRUPPO STRÜMRNTAI.F rRFMONFSP"
STEFANO AS SECOND VIOLIN IN THE CREMONESE INSTRUMENTAL CROLP

SCOLARI MESTER GRATULÁL A HANGVERSENY LITAN

M- GIORGIO SCOLARI SI COMR IMFNTA CON STEFANO
STEFANO RECEIVING COMPLIMENTS FROM GIORGIO SaiLARI

141
 '-^fl^^i^
ATíA ÉS FIA SPORTTÁRSAK EGY OLASZ TL'RAVERSENY KÖZBEN
PADRE E FIGLIO NELLA CAMPAGNA PIACENTINA STEFANO SULLE COLLINE ROMAGNOLE
FATHER AND SOM IN THE COLNTRTSIFiE NEAR PIACENM ON THE HILLS NEAR 1 Ht AL^KIATIC SEACOAST

SPORTTÁRSAIVAL A VILÁGREKORDER. ROMINGER KERÉKPÁRJÁVAL

NE GRUPPO DEI SOCI CON LA DICICLETTA DI ROMINOER
WITH MEMBERS OF THE CREMONA CICLING CLUB AND UOMINGER'S RECORD BREAKING DICVCLE

14Z
A LABDARÚGÓ CS/\PATBAN
STEFANO CON 1 CüMl'AÜNl Dl CALCIO NEL ''Í4
l'LAYINC SOCCER 1\ 19^*4

STEFANO A H E G E D C K É S Z Í T Ő K NtM/fc"! KÖZI CSAPATÁBAN

NELLA SgUAURA IN'lERNAZION/\LE LILTAI NEL l^^S
MEMBER OF THE INTERNATIONAL VIOLIN MAKER'S .SOCCER TEAM IN 1998

143
BARÁTSÁGOS IJASZVER.SENY KÖZBEN COMPOUND ÍJJAL AZ EDZOpÁLYÁN
IN UNA GARA AMICHEVOLE [11 URO ALLA IAKGA STEFANO AL TIRO CON LARCO (MOD, COMPOUND)
IN AN UNOFFICIAL ARCHERY COMPETITION STFFANO PRACTiSINCi ARCHFRV WITH HIS COMPOUND
BŰW

STEFANO VIDAM HASZ

RARÁTOKKAI,
LA SQUADRA DEGLI ARCtERI
RILINITA AD OSTUNl
•\N ARCHERY TEAM IN
OSTUNl (SOUTHERN ITALY)

144
RESTORlNc; THE STRADIVARI „ESTEN::^r' HARr AITHli VK'LIN MAKINti .SC[ iOOI.
RESTAIIRO DELLARrA „ESTENSE" NELLySNNO l''-">0
AZ „ESTENSE" HARPA HELYREÁLLÍTÁSA i^OZBEN
 G l O R H \ Al M%JlARL»àZ.A01 KcÌ«iTO'>.
[S COMPACN A DI GLORLA [N VNCHERIA
*ITH LILORIA IS l-R.'NGARV

199ÒBAN BUDAPfcSTEN MORASSI ÉS KOVÁCS

DENES MŰVÉSZÚRRAL
CON M* MURASSI E DÉNES KOVÁCS ALLA
PREMIAZIONE DI BUDAPEST
WITH 0. B. MURASSI AND DÉNES KOVÁCS AT
THE PRIZEGIVINU CtREMONY IN BUDAPEST

A IAPÁN H E G E D Ű K É S Z Í Í O K
ÉÍ TANÍTVÁNYOK
lÁRSASÁGÁBAN OSAKÁBAN
CON OLI Al.riEVI DELLA
' UCLA DI LIUTERIA
! \PPONESENELI990
... I LH THE STUDENTS Of TI IE
lAPANF.SF SCHOOL OF
\TOLIN MAKING IN 1998

146
ZENEÜ ELOBEMUTATO A JAI'AN KIÁLLÍTÁSON
DIMOSTRAZÍONE ALLA MOSTRA DI OSAKA
EíMONSTRATING A TECHNIQUE AT THE LUSAKA bXHIBlIlUN

A MAI MDl lELY LATKEPE A CORSO GARIBALDI 95 5ZAM

ALATT
VI.^^TA DPI I ARORATORIO ATTUALE IN CORSO GARIBALDI
VIE* OF ÍTEFANO'S WORKSHOP ON CORSO OARIRALDI

147
ISTVÁN KONYA SON (STEFANO CONIA)
TIic master first became interested in the vio-
!m during the difficult years of his childhood.
troni 1953 to 1956, when he was living in the
colonial house in Balatonfüred, about three kilo­
metres away from the city.
The femily that lived without the father, who
had been confined in prison tor many years, was
in a precarious econi.imical situation. There were
no means of transport, and Istvan junior and Lajos
joined a group of children from the nearby farm
ro walk to school every day. In winter the snow
came up to their knees and in autumn and spring
it often rained and the roads were muddy The
children made the trip daily from home to school. A BALATONFl IRF.PI HA7
Tliey enjoyed the immense freedom of an uncon- LA CASA D] BALATONFÜRED DOVE ISTN'AN E' C;RESt:UlTO
taminatcd countr>'side hut they were totally ig­ VIEW OF THE HOUSE IN WHICH ISTVAN GREW ET (1952)
norant of the events going c>n beyond their ciwn
world, unaware of the tragic social and political that there was a political prisoner who knew how
situation instigated by Rákosi István jr. went tt) to make violins. He encouraged this activity in
pnmary school near the Protestant church. He- order to donate these instruments to important
was a diligent pupil, who studied regularly and visitors that passed through his "institute". lst\'án
with good results. In the meantime, his father at­ Kónya senior was consequently given special treat­
tempted to improve the family's conditions by ment, living an easier lifestyle than that of his other
sending money homefromjail. To his father's good jail companions. Owing to the complicity and gen­
fortune, one day the prison governor discovered erosity of one oi' the jailkeepers, he succeeded in

A KIS HEGEDŰ. AMELYEN ISTVAN KEZDETT 2ENET TANULNI

LO STRLIMENTO COSTRUITO DAL PADRE DURANTE LA SUA EKRlUìNI A
TI IE \ÌOLIN WHICH ISTVAN KONYA SENIOR MADE FOR HIS SON WHILE HE WAS IN PRISON

149

M EL50 KEE^KPARON UNOKAHl :GAVAL, EMMÁVAL
IL GIOVANE ISTVÁN IN SELLA ALLA SL'A BICICLETTA IN
COMPAGNIA ÜELLA CUGINA EMMA
VOLINO ISTVAN W I T H HIS BICYCLE AND HIS COUSIN EMMA
sending a small violin to his eldest sun so that tliL*
child could begin learning to play. His first master
naturally came írom the city, a gypsy vicilinist,
Barca János, who played in the local band. The
teacher appreciated the child's musical ability and
István soon began playing simple pieces of folk
music as well as classical music. The boy particu-
larly enjoyed playing the instrument. It was well-
made, with a slender neck, the distance between
the strings was comfortable and the sound was
warm and human, even chough it was only a half-
size violin.
Shortly afterwards István jr. embarked on an
extraordinary- adventure: one summer's day his
mother called him discreetly and she took him
with her to the neighbouring farm, where he WRS
made to promise that everything about to hap-
pen was to be kept a total secret. His heart was
beating strongly, emotion was tangible, when all
of a sudden his father appeared írom the attic of
the house. The father who he had not seen for
years, who he had almost lorgotten, with those
strong hands which had once squeezed his fin-
ger when he was tuiy. Now he was in front oi
him. An exchange of greetings, a long hug, the
promise to devote himself to his studies oi the
violin and English, another quick farewell, and
150
then everything was over... Tliis was the sequence
of the meeting.
It all seemed a dream but the strong and au-
thoritative words, his father's recommendations,
all left a strong mark on the youth who contin-
ued with a greater motivation in his studies.
With the savings that his father sent home
troni jail, he later received another surprise: a
new child-size bicycle! Up until then he had only
been able to use an old woman's bicycle which
was the family's only means of transport, and
even then he only had occasional access to it.
Ever>'body used this bicycle; grandfather, grand-
mother, mother and brother. Bue now, with Lajos,
he could really begin to have fun. This marked
the beginningota certain freedom and independ-
ence (later on we will see how cycling became a
passionate sporting hobby).
After the various family adventures, with sev-
eral moves and changes ol school, not always ap-
preciated, his father was unexpectedly freed from
jail in thesummerof 1956-Without alternatives,
alone and unemployed, his father took refuge in
the old house at Balatonfüred with his elder
mother and son István who was only ten years
old, still courageously going to school on foot,
leaving at dawn and often returning when it was
dark, singing and whistling to muster up cour-
age through the forests and meadows.
VEÜRE LIJRA EGVUTT EDESAFJAVAL N56. NYARÁN
PADRE E FIGLIO RIUNETI NEL 1956
F.ATHER AND SON KONYA REUNITED IN 1956

BJ\ ÖREG ^Liű-AS RUDGE MOTORKERÉKPARBAL WST-BEN
CON LA MOTO .RLIDGF ÌOO" NEI. 1917
«TTH HIS FATHER'S MOTORCYCLE IN 1957
From his father h e also inherited his love for
cars and motorbikes, even from an early age he
"drove" a car on his father's lap. Later on he tried
out his first motorcycle, a Sachs 75 c m 3 , falls
included.
T h e small István (the Hungarian diminutive
being Pityu), enthusiastic to give some advice,
asked his father to leave the country while it was
still possible. H e was given a cold reply even
t h o u g h h e i n t i m a t e l y felt t h a t " t h e f u t u r e
couldn't have been worse"...
Tlic entire family stayed on at Balaton Lake.
T h e Iron C u r t a i n closed in and life ccintinued.
István studied and devoted m u c h of his time to
homework. H e finished intermediate school with
fine results and continued to study the violin with
various teachers. In Tatabánya he studied with
Tibor D ö m ö t ö r (professor of the Budapest O p -
era); in Abaújssántó with o n e of his father's
friends, master Béla Bakonyi; and he eventually
concluded his studies with Dr. Máczai Gyuláné
during his high school years in Szerencs. W h e n
his family returned to Tatabánya in 1964, he was
admitted tt) the city's Philharmonic Orchestra
directed by Tamás Breitner. For István, w h o was
only eighteen years old it was a great satisfaction
to he admitted into the rows of the orchestral
professors.
Little more than eighteen years had passed
since 10 January' L946, iti an icy winter follow-
ing the war, w h e n the tiny István came into the
world (today better k n o w n as Stefano Conia in
Italy). H I S birth was n o t without complications.
H e was weak and had seritius gastro-intestinal
problems and the doctors feared for his survival.
T h e family doctor "encouraged" his parents
with great impartiality telling t h e m that "if the
baby survives t h e illness you will have to light a
c h u r c h candle... he will he of an exceptional fi-
bre and nothing will be able to scop him during
his lifetime." Stefano was n u r t u r e d o n grated
apple. His m o t h e r devoted him c o n s t a n t care
doing everything she could to help him, more so
because her previous son had died in the b o m b -
ing of 1944-4S during an air raid.
In 1956, w h e n h e was a t t e n d i n g p r i m a r y
school, (initially at Szárfürdő a n d later on at
Balatonfüred), the red star fell from the comunist
regime in piazza Hunyadi, T h e detested Rn.ssian
books were b u r n t a n d G e r m a n was taught in
school tor almost a year. However, after this, with
HEGEDUTANLILWÁNYAIT A GIMNÁZIUM MELLETT IS
FOLYTATIA
ISTVÁN CON IL VIOUNO DA STUDIO DEGLI ANNI GIOVANIU
ISTVÁN MAINTAINED HIS STUDY Ot- TKE VIULIN DURING
HIS SCHOOL YEARS
151

AZUJSZLLOn ISiVAN (PITYU) 194ft-BAN
IL PICCOLO ISTVÁN APPENA NATO
ONE OF THE FIRST PHOT05 OF NEWBORN ISTVÁN
the revision of the systtm, everylhing returned
to the previous conditions, if n o t worse.
István, w h o was now e i g h t e e n and freshly
g r a d u a t e d from High School, began t o think
about his future. O n various occasionb he at­
tempted to enrol in the faculty of Medicine with­
out success, hi t h e m e a n t i m e he found a job in
the surgery division of the city hospital and he
later began working in t h e coal mines, which
were very rich at the time and licrc he received
a secure income.
In a u t u m n 1965 he left for military service.
Ironically the Internal Ministry enrolled him in
AZ ÉRETTSÉGIZŐ OSZTALYTARSAIVAI
19M. NVARÁ.N
I MATLIRANDI DEL 1^64 CON IS'ÍVÁN
AL CENTKO
THE CLASS OF 19M WITH ISTVÁN IN
THE CENTF.R
152
t h e guard brigade at the border, the same corpus
which had blocked his family in 1950 during their
attempted flight of escape when the father was
arrested at Lake Ferto o n the Austrian-Hungar­
ian border. H e passed his m o n t h s of training in
t h e cold 1965 winter at Szerencs, a town which
h e k n e w well ( h a v i n g a t t e n d e d t h e " I s t v á n
Bocskai" High School for four years in this town).
After this, always with the idea of studying medi­
cine, he was transferred to the capital city where
he a t t e n d e d the Red Cross courses held in the
military hospital. After being promoted he was
ttansferred to the Miskolc C o m m a n d where he
assisted the doctors and later was put in charge
of t h e clinic. 1 his role required a certain respon­
sibility but h e carried it out willingly, both be­
cause he could make himself useful to his c o m '
p a n i o n s , whilst s u b t r a c t i n g himself from t h e
harsh role performed by the guards on the tur­
rets, or o n t h e patrols with a m a c h i n e gun in the
snow and ice, situations which often took his
mind back to his tragic childhood experience.
H e was promoted to the ranks of Sergeant, and
this enabled him to continue a military career
with the possibility uf attending the fatuity o(
medicine that h e had dreamed about for such a
long time. However, he could not accept the idea
of wearing t h e mihtary uniform, which he cer­
tainly did not admire, for five more years. H e
 following his father's indications. His father had
already sensed that his son had a certain manual
predisposition: in fact when he was young
Stefano had already shown talent in the con-
struction, creation and modelling of various
materials including clay, metal, wax and wood.
At the Cremona train station Mr. and Mts.
Diotti were waiting for him (the wife Hlena was
ot Hungarian origin) and he stayed with them
for a while in their house on via Palestro n'^ 60.
The morning after he arrived Stefano went
along to the .school in Piazza Marconi where he
was received by the school's director Sergio
Sartini and the masters Pietro Sgarabotto, Gio
Batta Morassi and Francesco Bissolotti already
informed by his father of his aspirations, serious-
ness, diligence and desire to become a violin-
maker. These masters benevolently approved his
"first work" and they offered to help him right
hom the beginning.

ISTV'AN AZ EGF57SFGLIGYI F.GYHNRl IHARAM l-ifiti-lìAN

ISTv'AN CON LUNIFORME DELLOSPEDALE MILITARE
IN THE LrNlFORM OF THE MILITARY HOSPITAL

resigned, returning to Tatabánya where he

worked in a hospital, once more preparing him-
self to pass the entrance exam of the university.
Miklós Széchy, the head physician who knew
him well, tried co change his mind by directing
the youth towards a different path. He com-
mented, "there are plenty of surgeons, but only
one Stradivari".
In 1968, when he was twenty-two, after re-
peated trips to Budapest and pressing requests,
Stefano obtained consensus from the Ministry'
of Education to leave for Italy to follow in his
father's footstepb. The Ministry would not con-
cede him a scholarship and In the meantime all
of Stefano's savings had been spent along the MHSIbKHlVbL. bLiKSAPJAVAL, CLAUDIA BITEURRAL AZ
ISKOLÁBAN
road of bureaucracy.
ISTVÁN NELLA SCUOLA DI LIUTERIA DI CREMONA (I97P)
He left with great exf>ectations and nti more CON (DA SINISTRA) IL M' SGARABOTTO. ISTV.^N KONIA
than five dollars and a one-way ticket in his SENIOR, C, BITEUR E G.B. MORASSI
pcxket. The train trip to Cremona lasted twenty- Wn H M" SGARABOrrO, ISTVÀN KÓNYA SENIOR, C,
six hours. He had an old suitcase with him tilled RITELiR, G.D. MURASSI AT THE CREMONA V10LINMAK1NÜ
SCHOOL (1970!
with a few clothes and some tools as well as a
violin case with an Amati-model violin he made

153
(KIS) MINIATŰR HANGSZEREI DR. TACX:! II TLl LAI DON ARAN A MAI NAPIG IS
IL DR. TACCHI MOSTRA I PRIMI ESEMPLARI DI STRUMENTI IN MINIATUR.A DI STEFANO CONIA
DR. TACCHI WITH THE FIRST MINIATURE INSI RUMEN IS MADE BY ISTVÁN

With tlie help of the school's president Vito
Cusumano, Stefano moved to a lodging house
in via XI Febbraio after a few weeks. Here he
stayed with the other schiiol students Howard
Burritt Miller, Charles Southier and Osvaldo
C^alza trom Casalhuttano, remaining tor several
years.
He was given a school scholarship but it cer­
tainly did not suffice to live on. The director of
the organisation, Mr. Ferrari, installed a large
table and a workbench in his room and this ena­
bled him to work. He restored old furniture and
repaired guitars, and totani a bit of extra money
he learnt how to repair irons, alarm clocks, and
locks which che local inhabitants kindly en­
trusted to him. He also painted pictures and
worked tm tiny sculptures and it was here that
he first began making his miniature violins.

CSALÁDIAS HANGULAT A
HECELIÚ KÉSZÍTŐ ISKOLÁBAN
UN MOMENTO DI RELAX IN
CLASSE
A MOMENT OF COMRADERIE
AT SCHOOL

154
 Alier a hard beginning owing to his ditticulty
with the Itahan language, he began to increas­
ingly atehiiiaLise himself to the city's life style.
His initial friends were naturally amongst school
c o m p a n i o n s including t h e Polish bituJenl Ian
Kudanowsky, clever with his hands and a good
chess player, t h e French student Claude Bireur
w h o was good at playing the violin, the Japanese
maker Ishii Takashi w h o also established himself
in C r e m o n a , Giorgio Scolari with w h o m he tre-
quently played at weddings (violin and organ),
Enrico Pedretti. today an architect, who helped
him with his Italian, and gradually all of the other
Italians that lived in the neighbourhood behind
the cathedral.
T h e barber, the habitual clients of the bars in
the local area, and t h e neighbouring families of­
ten invited him for a meal, happy to listen to
him playing t h e violin, amused by the stories of
his life and curioLis to hear him speaking about
his country.
T h e nuuiber of s t u d e n t s at the school was
particularly limited. T h e r e were only eighteen
students and this greatly facilitated friendly re­
lationships within the group. A certain climate
of familiarity also existed with the teachers and
the violinmaking workshops were always avail­
able whenever a teacher was present.
T h e various teachers soon became his personal
friends, particularly masters Pietro Sgarabottti
a n d Gio Batta Morassi, as well as the violin
teacher A n d r e a Mosconi, Valerio Boldi (a violin
expert that advised him among other things, to
Italianise his n a m e from his earliest years in
C r e m o n a ) , Mario Maggi, a collector of old a n d
m o d e r n i n s t r u m e n t s , Prof. Bruno Barosi, t h e
acoustical physics teacher, Pietro Vailati w h o
taught classes of varnish chemistry, Prof Palandi,
w h o taught technical design a n d w h o gave him
his first brush for varnishing his instruments.
Apart from the talent of his masters, Sgara-
Kitto, Morassi and Bissolotti, Stefano was able to
m e e t a n d a p p r e c i a t e i h e w o r k s of S i m o n e
Ferdinando Sacconi at the school during his stay
in Cremona in 1970 when he wrote his book " T h e
Secrets of Stradivari". H e later met the masters
Sesto Rocchi, Leandro Bisiach, Giuseppe Lucci
from Rome and Mario Capicchioni from Rimini.
DÍJ.'\ZÁS KÖZBEN AZ ORSZÁGOS HEGEDÚKÉSZÍTŐ
VERííENYEN l';71-B;EN
PREMIAZIONE AL CONCORSO NAZIONALE DI
BAGNACAVALU1 NEL 1171
AT THE BAGNACAVALLO NATIONAL COMPETITION (1971)
From his first year he began making small vio­
lins (in 1:3 scale) sculptured by h a n d . This ena­
bled him to earn some money for buying tools
and materials for his first instruments which were
m a d e after t h e style of che classical school. H e
also met up with the Italo-American dealer Adolf
Primavera, one of the first to complete a diploma
at the violinmaking school, w h o bought many
violins from him.
H e thus began his violinmaking career whilst
still a pupil of the second year. .After school hours
h e worked in Gio Batta Morassi's workshop situ­
ated on via Cadore. T h e knowledge of the Friuli
master, known for being a hard worker and for
his talent and humanity, enabled Stefano to make
a considerable step ahead in quality and a great
improvement in his own work. H e r e he learnt
how to work with meticulousness, perfecting his
technique with all of the various tools and ac­
quiring a considerable knowledge of woixl (the
master often took him to the mountains where
h e cut and prepared t h e spruce and maple). It
was here too, t h a t he met his first clients.
H e worked with master Mutassi for approxi­
mately two years, working on all kinds of jobs,
from shipping crates to roughing cuit instruments,
but most importantly, this was the period when
h e made the instrument t h a t won his first gold
medal during the 1971 Biennial organised by the
155
Provincial ALÍminisfrarion. Stefano srill consid-
ers this recognition as the most significant of his
career: it was from this moment onwards that
those working in the field of violinmaking hegan
to recognise the talent of the young Hungiirinn
and orders began showering in from Italy and
foreign couiiiries. One of the most importanr
violinmaking dealers of that time, the English-
man Leslie Sheppard, aheady one of Master
Morassi's cUcnts, continued to buy his instru-
ments from this moment up until his death. His
meeting with Prof. Renato Perversi, a violist of
the Scala of Milan and later the violin teacher
at the school, allowed hmi to increment his sales,
and so forth until he entered the distant far east
market.
He soon received further recognition in com-
petitions and expositions. In 1969 he exhibited
a violin in the 3rd Fair of the Cremona Biennial,
in 1970 he won a gold medal, 2nd prize and an
honourable mention in the 1st Young Violin-
maker's Competition held in the city of Bagna- [ST\'AN ELSO WLÍHELYE, FOTO- ANTO'^IO LEONI
cavallo, as well as a gold medal at the Cremona IMMAGINI DI ANTONIO l^ONI DEL LABORATORIO-
AHILXJ U[ VIA HEMBO
Biennial in 1971. In the same year he won a
IMAGES BY ANTONIO LEONI OF ISTVAN'S FIRST
Vermeil medal in the Bagnacavallo competition WORKSHOP
with a viola.
At school he dedicated himself to making a
quartet and several copies of baroque instru- to M" Sgarahorro's house, who was therefore able
ments: a viola d'amore, a quintone and a to follow him from a closer distance.
pochette which were later placed in the school In Autumn 1971 he married a young Cremo-
museum where they can still be admired today. nese girl and he later moved into the top floi)r of
In 1970 he left the lodging house and moved a small apartment on (^írsoíJaribaldi n'^ 95. The
to a small furnished room near Piazza Marconi, owner at that time was the old Mts. Chiappari,
which was rented out by a school caretaker called widower of a military official, a pianist and great
Guiorci. Board and lodging were cheap, but most lover o{ music who willingly rented the rooms to
importantly his new lodging was situated close the young violinmaker.

156
 hKEUtll MEIML

PIAZZA DEL COMLiNE: MINO BOIOCCHI

 Fur the time being h e continued making in-
struments in the attic oi the a p a r t m e n t rented
on via O b e r d a n n"^ 8 where his father had previ-
ously worked and where he brought an old car-
penter's workbench wi:h the help of his master
Murassi.
Stefano was still a t t e n d i n s t h e third year oi
school, with one more year t o complete his di-
ploma. N o t bein^ ahle to sell his instruments oi-
ficially, h e decided to make small violins, which
were easier to sell and they were very successtul.
His "tiny works" attained a certain fame and were
often d o n a t e d Co celebrities including the Presi-
dent of the Republic S a n d r o Pertini and Pope
John 23rd in r e m e m b r a n c e of C r e m o n a .
hi June 1972 he completed his diploma with
an average grade of 8. At this point he enrolled
in the A N . L . A J . Association immediately open-
ing his business as a violinmaker with a work-
shop o n Corso Garibaldi n^ 95 where h e still
works today, h i addition to the workshop situ-
ated on t h e ground floor b e n e a t h his h o m e , he
also had access to an office and a room tor trying
out his instruments. T h e building is now owned
by the Dc Crccchio lamily.
!'•. 1 1 a
158
His financial situation naturally be^an taking
a positive direction a n d after owning .second-
h a n d cars such as a Fiat 750 Vignale and the
classic 850, he was finally able to realise his dream
of huying his first new car: a red 128 coupe which
h e used tor zipping back to Hungary when he
finally r e t u r n e d co e m b r a c e his family and to
present his wiie after many hard years.
His instruments now had an established mar-
ket and his prices were stable, being lairly high.
H e initially sold in England and Japan, later in
Au.srralia and C a n a d a , witliout disregarding the
more receptive markets such as U S A Taiwan,
Korea and last hut nut least, Italy His fondest
Italian clients included Prof. Valerio Boldi, the
collectorTaddeoSuperti of Castelleone, the law-
yer U m b e r t o Azsolina of Milan, the musicians
Versati a n d Cabassi of Bologna, and Pareschi a
violisi from Piacenza.
In 1977 he participated with a viohn in the
Poznan competition, and h e was present in the
Tokyo exposition in 1980 as well as all the edi-
tions of the C r e m o n e s e competitions.
In 1973 his first child, Stefano, was b o m (who
also followed his father a n d grandfather in the
M UJ MDHELY A CORSO
CARIRAt ni <!^. S7ÁM ALATT
KEL GIARDINO DEL NLOVO
LAtíOKAJÜKIO ül CC5R.SO
GARIBALDI
THE COURTYARD OF
ISTVAN'S NEW WORKSHOP
ON CORSO GARIBALDI
 Venturini, Soldi, Franzini, Paloschi, Soffiantini
and so o n . leaching was a gratilying experience
in every aspect, it was well paid a n d the students
were particularly motivated and enthusiastic.
Today many of these people are still involved in
the violinmaking field.
T h e job, however, was very d e m a n d i n g and
the hours (Irom 8 till 11 at night) began to be
too m u c h for Stefano. In 1976, at the end of the
three-year course, he consequently decided to
a b a n d o n the course.
hi the sauie year, master Morassi (close to re-
tirement as a teacher at the school) and t h e presi-
d e n t , Sergio Renzi, convinced Stefano t o dedi-
cate himself to teaching in the institute where
h e had received his own diploma. This was t h e
year in which he won a gold medal for violon-
cello, awarded by t h e Rizzi family of Ferrara. H e
began teaching violinmaking in the International
School of Violinmaking, later teaching classes of

A? ÚJSZÜLÖTT KIS EVA HS STEFANO I'ì74-PEN

I FIGLI STEFANO ED EVA NEL 1974
TI IE NEW GENERATION, STEFANO AND EVA, IN ì'^1-^

path of violinmaking). and in 1974 his d a u g h t e r

Eve was b o m .
A tew years after completing his diploma, t h e
Lomhardy C e n t r e of Professional Formation in-
vited him to teach at the first night school of
"Liutology". H e accepted the job with enthusi-
a s m . T h e s e v e n t i e s m a r k e d t h e l a u n c h of
Cremonese violinmaking; in the preceding years
t h e r e h a d b e e n very few professional makers
working in the city and surrounding provinces.
Public opinion was now beginning to value and
to accentuate this trade which saw a marked re-
vival. Tlie results ol the various masters such as
Morassi, Bissolotti. Sgarabotto, oi Giorgio Ce,
Scolari as well as the participation in the com-
petitions and the various prizes, all began com-
m a n d i n g attention and stirring interest.
A n d thus the first "Liutology" Course was in- EVA LÁNYÁVAL A MŰHELYBEN ISKOLABCIL HAZATÉRVE

augurated; many enthusiastic people enrolled like F.VA ni RITORN'O DALLA SCUOLA
the architect Renzi, Bergonzi, Gaietti, Ziglioli. EVA RETI IRNINt; FROM SCHOOL

159
RESTORING AN OLD INSTRUMENT IN IQSft
.A2 ISKOLÁBAN lAVITOORAN TANITA'ANYAIVAL
A SCUOLA DURANTE LINA LEZIONE DI REiíTAURO
RtS'lURAnON CLASS AT SCHOOL

varnishing and restoration (1978-1993) and

violinmaking classes once again (utuil 199S),
teaching for a total of twenty-tliree years.
During the initial years i)f his new experience
as a teacher he finally succeeded in obtaining
Italian citizenship. Stefano had definitively cho-
sen to stay in Italy and his second home was
Cremona. After endless trips to Rome and vari-
ous bureaucratic difficulties obtaining his new
citizenship made him happy.
He taught hundreds of pupils, and today many
of them are well known and important violin-
makers. Alfredo Primavera, Yoshiki Nakamura,
-Angela Styles, Riccardo Bergonzi, Yukio Ozaki,
Mach Peter, Kaghiru Soeda, 'lersuo Matsuda,
Loso Károly, Pascal Hornung, Marcello Villa and CONIA MESTER A OARiRALDlN TANÍTVÁNYAIVAL
his brother Vittorio, Souci lakahashi, and of IL M^' COMA CON I SUOI ALLIEVI ALFRED PRIMAVERA E
BRUCE CARLSON
course, his own son Stefano, all irequented his
workshop for a certain period of time to perfect STEFANO WriH AIJ^REn PRIMAVER-'\ AND BRUCE
CARLSON (HIS PUPILSi
their technique in violinmaking. varnishing, res-

161
 As well as selling up the exhibitions, h e gave
practical demonstrations of violmmaking during
t h e visiting hours and expertise o n instruments
as well as lectures on themes such as varnishing,
conservatism and restoration of string instru­
ments.
H e p a r t i c i p a t e d in t h e f o u n d a t i o n of t h e
Associazione Liutaria Italiana (Italian Violin
making Association) with master Morassi, and
later took part in the Violinmaking Editorial C o ­
operative which published the "Liuteria" jour­
nal, representative of the violinmaking field for
many years.

T A N Í T V Á N Y A YLIKIO OZ.'^K] A MŰHELYBEN W78-BAN

ILA,lJ.[EVOYllkIOO.SAKI NF.l, I97fi

FUPIL YUKIO OSAKI IN 1978

toration and also in bowmaking. (Stefano dedi­

cated himself to bowmaking tor many years, par­
ticipating in various cnmperirions iind obtaining
considerable success).
In t h e school h e was in charge of looking af­
ter the museum for more than fifteen years. In
Palazzo Raimondi-Stauffer h e set up an educa­
tional display spanning from Tatár (the famous
H u n g a r i a n tnasier who taught at the school) to
the present day H e gave importance to the string
quartet, instruments of die Baroque period, the
tools d o n a t e d to the school by Giuseppe O r n a t i ,
t h e plaster casts, the fragments lor varnish study
a n d the t(x)l handles o n c e owned by the great
old masters (inherited by masters G a e t a n o a n d
Pietro Sgarabotto) and h e worked o n creating
a n ideal environmental condition for t h e con­
servation of the instruments in the museum.
H e also made an invaUiable contribution t o ­
wards the organisation and setting up oi exposi­
tions which t h e school presented in approxi­
mately twenty cnunrries around the world. H e
was present in the school's delegation in Poland,
H u n g a r y , F r a n k f u r t a n d l a t e r in H a n n o v e r TATAR MES IbK PKOK MlNh ITIVEL A MiLANOl SCALA
KONCURTWESTERCVEL
( 1 9 8 7 ) , C h i n a (1988), Spain and Mexico (1990),
IL M° PÉTER TATÁR CON IL PROE MINETTI, ERIMO
Singapore (1991) and Egypt, both in ( ' a i t o as VIOLINO ALLA SCALA
well as Alexandria during his final years of teach­
M" TATÁR Wm-l PRUE MINETTI, CONCERTMASTBR OF LA
ing, without mentioning all of the various Ital­ SCALA
ian expositions held in O t t o n a . Venice, Erba, etc.

162
CONIA MESTER REGI ES NAPJAINK TANITA'ANYAI
NAKAMURA YOSHIKI ÜAPÁNI. XIAO IKÍNAI) MATVICIUK
(UKRÁN)

163
 His experience in varnishing, as well as being
the subject nf various conferences, was often pre-
sented amongst articles of specialised journals,
particularly "Liuteria" n^^lZ, p. 50 which was
based on the use of the Soxhlet apparatus in var-
nish preparation.
Lastly, he collaborated in the schocil with the
restoration of various important instruments,
including the Este harp and the Stradivarian harp
as well as numerous inLerveniions un violins,
violas, violoncellos and double basses belonging
to collections and donations.
Since 1990 he has been a member of the AEL
(European association of non-dealing master
violinmakcrs). including Capcla. Karl Roy, Von
Stietencroni, Fred Lindeman, Michael Franké,
Rudi Hoesli. David Rubio, Hans Peter Rast,
Roger Hargrave, etc, and he actively participates
in the European meetings held in Italy and
abroad.
He no longer takes part in violinmaking com-
petitions for obvious professional reasons and he
has never really appreciated heiiig a part of ju-
ries, a role which he only accepted during the
Scandinavian competition held in (jöteborg in
1994, wherehe was invited by his friend Morassi.
In 1994 he received an award for his social SGAR.'VBOl Ì'O Mb^lFRRhL LOY KIÁLLÍTÁSON

involvement from the "Lavotta" Cultural Foun-
dation in Hungary' which named him as their
honorary president. In a sign of gratitude, Stefano
made a "Guaraeri" model violin called the
"Lavotta" and donated it to the foundation.
A FR.'\NKFURT1 VASÁRON i^SZ-BEN
ALLA FIERA DI FRANCOFORTE NEL l'i»?
AT THF FRANKFURT MUSIC FAIR IN \9>il
STEFANO CON IL M' PIETRO SGAR-^BOITO
STEFANO AND PIFTRO SGARABOTTO
Notwithstanding the satisfactions and the
gratifying experiences during his many voyages
and trips, it is evident that Stefano's world gravi-
tates around his i>wn workshop. The violin mak-
ing profession is everything to him and he can-
not live without working.
Like all of his colleagues, he uses the models
of the great Cremonese, Milanese and Brescian
violinmakers that marked the Golden Era, hut
from J 990 he also began to use his own models.
Thus far he has made hundreds oi instru-
ments, all registered with their basic character-
istics and essential information, and accompa-
nied with a certificate of origin and authenticity.
NtJtwiths tan ding this they are often falsified, and
even rhe certificates have been falsified by un-
scrupulous individuals seeking economical ad-
vantages. His personal opinion concerning this

164
A 1990 WORK PY STEFANO CONIA, MADE ON I Hb 17-1^ GUARNERJ DEL UESU .Tl IE CANNON" PATTERN
STEFANO CONIA GUARNARI IL CANNONb' MODELLO HEGEDOIE
 A NAPOLYI KIÁLLÍTÁSON GAI rRCFESyZORR.AL É5 DR.
REN Z ÍVEL

ALLA MOSTRA DI NAPOLI CON IL PROF. GAI E LARCH.

SERGIO RENZI
AT THE NAl'Lty H.XHIBIIION WITH PROF C}AI AND DR.
RtNZl

Al URR1NAI KlALLI"IA^ON
ALLA MOSTRA DI ORTONA WARE
AT THE EXHIBITION HELD [N ORTONA MARE

166
 Slbt-ANŰ A MISKOLCI NAPOKON 19&5-BEN
STEFANO DURANTE UNA CONFERENZA TENUTA A MISKOLC (UNGHFRIAl NFI. l-iSS
STEFANO DURINO A LECTURE IN MISKOLC ("HUNGARYl IN 1985

rEKINGBEN A2 ISKOLA IGAZGATÓJÁVAL, SERGIO

RENaVEL
A PECHINO CON IL PKESlL^h DELLA SCUOLA AKCH.
SERGIO RENZI NEL mb
IN BEKINC \X'1TH SERGIO RENZI. DIRECTOR OF THE
SCHOOL, IN 19Ö8

167
S. CONIA AZ ErrEN ELKÉSZÜLT HEGEDL'IEVEL • WITH OSE OF HIS VIOLINS IN : 081 • CON UN VIOLINO PIIOPRIO
 1\ THE VARNISHING WORKSHOP O^ THE SCHOOL IN 1980
S- CONIA NELLAULA D! VERNICIATURA, ANNI IfSD
LAKKOZÁS TANÍTÁSA K'ÒZRFN

•:Tll'\i '•].!-;- \ M ' MI hl-K-IS \l "MIL T-l II-í;\Al K'N.-M. \h^\ '.M MAKNl. i M'i [i H •
KOI.LFiìAIVAL FS TANrrV.iWYAlVAL AZ ISKOLA L1L^VAR.'^N I^Jyi-HbN
S. CONIA NEL CORTILE DELLA SCUOLA IN 1911
 A FRAJSKFURTI V A S Á R O N 1988-
RAN MLISAFIA LIRRAL ÈS A
FIATAL LAVELLI CRRAL
ALLA HER.^ Qil FR.^NCl,)HORiL
CON MUSAFIA [ LAVELLI NEL

AT THE FR^\NKFLIRT MUSIC

MESSE W n H MUSA HA AN LI
LAVELLI IN W8Ö

STEFANO IN BEIIING IN 1988

170
PIERO FERRA RÓNI 5ZOBR.'\SZMLIVÉ.SSZEL A SZTRAD1VÁR1 HÁRFA RESTAURÁLÁSA KÖZBEN
CCVS IL PROF PIERO FERRARONI DURANTE IL RESTAURO DELCARPA DI STRADIVARI
ITTH PROP PIERO FERRARONI DL RING A iy:STOR.ATION COURSE

A HIRES „ESTENSE HARFA"

KtS lAUR-ÁLÁSA KÖZBEN
STEFANO AL LAVORO SLILLARPA
ESTENSE
THE RESTOFIATION OF THE -ESTENSE
HARP-

171
A VIOLIN RY STEFANO CONIA MAHF IN l^'JO. PATTERVED AFTER THE 1715 „EX-JOACHlM-CKEMONtSb" STRADiVARI
1715-ÓS STRADa'ARI FÈLE MODELL STEFANOTÓI. I^^JO-RFN
VIOLINO MODELLO STRADIVARI/ANNO 1990
AZ HURÓPAI H E Í Í E D Ü K É S Z Í T C SZÖVETSÉG TAGJAIVAL IWO-BHN
FOTO Dl ÜRUPPO DEI MEMBRI AE.L.
THE ASSOCIATION OF EUROPEAN VIOLIN-MAKEUS IN [««O

ZSŰRITAG GO TbBORGBAN iyy4-BEN

MEMBRO DELLA GIURIA IN GOTEBORG NEL 1394
MEMBER OF THF JURY IN (ÌOTFBORG IN l'i'^4

173

A LAVOTTA ALAPITVANYNAK KÉSZÍTET
ÁTADÁSA SÁTOR,MJAO]HELYEN
S'ITÍKANO CONIA DONA ALLA FONDAZIO>4E „LAVCOTA'
LTN SUO STRUMENTO
.STGfANO CONIA DONATING THE "LAVOTTA" VIOLIN TO
THE FONDATION OF THE SAME NAME
argument is that anything can be imitated but
not the personality and the style, unique marks
of authenticity
Like all viulinruakers, S t e f a n o has passed
through various periods of style and workman­
ship.
In t h e seventies his work was n o t very re­
fined, t h e edges were thick, the n e c k and scroll
were quite heavy with large chamfers, a n d the
varnish was a vivid red, to t h e point t h a t ex­
perts c o m m e n t e d , " O n e of these days Conia's
i n s t r u m e n t s will circulate w i t h 'Scarampella'
labels". At the time this seemed an exaggera­
tion hut in fact, several years later, information
of this kind c a m e back from Bologna. A p a r t
from t h e label these i n s t r u m e n t s were stamped
on t h e b a c k a n d belly with " S . C o n i a -
17.4
C r e m o n a " . T h i s was t h e first s t a m p used by
C o n i a , still u s c j Luday '-*" ^^'s bridges and bows;
later this stamp was substituted with a n o t h e r
o n e with his .signature: S. C o n i a .
In the eighties, following the red period, his
iiisiruinents were produced with greater skill,
both tor the quality of the varnish as well as their
colour and the i m p r o v e m e n t of varnish tech­
nique. T h e lines a n d finishing begin to show a
more refined and precise workmanship and the
varnish is a darker brown still showing the yel­
low underground giving luminosity to the instru­
m e n t when seen in the sun's rays.
A c c o r d i n g t o collectors a n d experts h e is
probably still in t h e process ot his m a t u r e p e ­
riod, constantly applying himself in a search for
perfection especially in regards to the sound of
the violin.
It is when a visitor comes to his workshop that
o n e can see Stefano's marked desire to try our
and test the completed instrument. He often hai
musicians who are equally excited to play, modifv'
and try out the inscruinent with the tibvious in­
tention of working on the acoustics.
« . coftirfl - CKEr^oH»
AZ ELSŐ Tl'lZlPEr.SF.T |u70,pól.
IL PRIMO TIMBRO A FUOCO DEL 1970
THE FIRST FIREBR.\ND IS FROM 1970
Stefano Conia
''JüllQ in (zrei/ion:i
gXrmo 19 95
CÍMKÉJE A MAI N A P I G SEM VALI ÓZOTT
LCTICHETTA SEMPRE USATA PA STEFANO CONIA
TI IC ONLY LARELEVER USED
j:6.
AL4ÍRÁy-PHÍJStIJE
•A
TIMBRO CON LA FIRMA „S CONIA"
SlONATURF STAMP
r CBtreiCATO^PI AimjITiCITA

STO ANO CONIA . I . . U »

m
' í-.-^ 1 -'f*-
MMflTTA:
it '

' WWW O M ^ . < * M«'<.-*-_vt viJ*. T I A

llí^^ Tri

- 5 ^flto>J<-
nuÁMOCOMi

C " - *=^
STEFANO CONIA IGAZOLÓPAPÍRJA NArjAlNKBAN
IL CERTIFICATO DI ALTINTICITA ATTL!ALMENTE UTIUZZATO
STEFANO C ONIA'S CL RRENT CERTinCATE OF AUTHENTICITY

tick I líICATU 1)1 Al TtNTIdlVV

tUi

STErANO CONIA - Liutaio

I?S
 ECY SZEMÉLYED MODELLO 1 iEGEDÜ l'í^í-BÖL
LIN VIOUNO MODELLO PERSONALE DEL 1995
A PERSONAL VIOLIN MODEL Oh" 1995

176
A7 nSO HE1.I,IFR MODELLLl INTARZIÁS HEGEDŰJE 1989-601
VIOUNO INTARSIATO MOD. STRADiVARI ANNO !58')
ONE o r THE FIRST COPIES OF THE 1689 INLAID STRADIVARI 119891

177
A CREMONAI KAMARAZENEKARBAN 1^^S-B.AN
IL GRUPPO STRUMENTALE CREMONESE IMPEGNATO IN CONCERTO (1^^8)
A PHOTOOF THE INSTRUMENTAL GROUPOF CREMONA IN 19^*0

He no longer has much time co dedicate to
practising hiir he sriii manages rn find a small
amount of time for playinfz the violin. He has
always taken parr in the orchestra '"tJruppo
Strumentale Cremonese" directed hy his friend
Giorgio Scolari, who organises many concerts in
the province of Cremona.
His life is not entirely dedicated to violin mak-
ing and he has always been a great lover of sport,
in particular of cycling. A few years after his ar-
rival in Cremona he enrolled in the territory's
oldest Sporting Associaticm "the 1891 Crenu>-
nese Cycling Club" belonging to the Italian Cy-
cling Federation. He has participated in numer-
ous national and international manifestations,
including the tour of Sardinia, Milan-San Rem^i,
and the Andalusian Raid, reaching the highest
mountain ol Europe, In 1981 he received a "cer-
tificate o( good service m Cremonese cycling"
and in 1993 he won die local championship.

STEFANO FIÁVAL AZ
AFPENLN-HEGYEKBEN
1987-BEN
CON IL HÜLIU STEFANO
SUGLI APPENNINI NEL 1987
WITH H1Í SON IN THE
APPENNINR MOUNTAINS
IN IQ87

178
 MARTINI URAZ OLASZ
K:ERÉ KPÁRSZÖVETSÉG
ELNÖKE A MOHELYBEN
IL COMMISSARIO
TECNICO MARTINI IN
VISITA NEL
LABORATORIO DI
STEFANO
THE ITALIAN
NATIONAL CYCLING
COACH M. MARTINI
VISITINO THF
WORKSHOP

Since a boy he always played soccer, now play­
ing only occasionally. He is a member of the "In-
ternational Violinmaking" team formed in ] 998
during the 6Űth anniversary of the Cremona
Violinmaking School.
And lastly, since a child he has always loved
archery- In 1997 he enrolled in the Firarco As­
sociation taking part in the "Seriart" Sporting
Society. He owns many bows, including a his­
torical Hungarian bow, an Olympic bow, a com­
pound bow and like all good amateurs, he has
also made his own bow from ashwood.
All ÜÍ these activities are relaxing and fun
pastimes for Stefano but they also contribute to
a healthy and sound physical condition which
arc undoubtedly profitable from a professional
point of view.
In 1990 he separated from his wife and this
marked a period of difficulty in concentration and
lack of serenity. He consequently overcame these

A HEGEDUKESZITO
FVTTRAirSAPATBAN 1995-REN
LA SOHADRA DI CALCIO DEI
UUTAI - ANNO 1995
THF VIOI-TN-MAKFR'S SOCCER
TEAM IN 1^5

179
 partly deluded by the questionable "innovations"
(of the new five-year course) a n d partly unsatis-
fied by the precarious situation of the teachers,
w h o weren'r put in a position ro always maintain
the highest professional objectives. H e left the
school fully aware of having given everything in
his capability concerning involvement and seri-
ousness, certain of contributing in a sub.stantial
measure to the formation of many pupils w h o
are currently well-known and established
violinmakers.
In a u t u m n of the same year he went t o Japan
o n two occasions where h e participated in the
Tokyo Exhibition and consulidaled his position
mside t h e mternational market.
His workshop on Corso Garibaldi n" 95 situ-
ated near Stradivari's old house, has always been
and is scili today a constant focus point for musi-
cians, violinmakers, amateurs, as well as journal-
ists a n d newspaper and television reporters, also
owing t o the tact t h a t it is undoubtedly one of
t h e most charming and characteristic ateliers of
Cremona.

STEFANO IJASZ EDZES KÖZBEN

STEFANO ALLE PRESE CON UN ARCO COMPOUND"
STEFANO TAKING AIM WITH A COMPOUND BOW

difEculties with the will of reaching a new bal-

ance, and this further reinforced his character.
His professional involvement, the continual
search for perfection, the successes, his hubbies, a
regained emotional serenity and tranquillity with
his new companion Gloria (met years earlier in
1986 during an exposition held in the province of
Cremona) have all given his work a new energ>',
determining instrimients marked hy their aesthetic
beauty and excellent acoustics that have acquired
an increasing demand in Italy and abroad.
In 1996 during a competition held in H u n -
gar^' he was honoured with the master's diploma
" T h e Golden Crown", the highest n o m i n a t i o n
in viohnmaking witli only three violinmakers in
Hungary holding this title.
In 1998 he decided to stop teaching at t h e AZ OLIMPIAI IJJAL

International Violinmaking School, reserving a SI ESERCITA CON LARGO OLIVll'lONlCO

c e r t a i n bitterness over this decision. He was WORKING OLT WITH AN OLYMPIC POW

180
A BALATONON GLORIAV,\L
CON GLORJA AL LAGO BALATON
UTTH GLORIA AT LAKE BALATON

AM! MARAITT A .,Ri;)(:.SAR 1ÌIILOI HAZROL'

CIO' CHE E' RIMASTO DELLA CASA DI INFANZIA DI STEFANO
\'ISmNO THE PLACES OF STEFANO'S EARLY VEARÍ

181
 AZ ARANYKOi^ZORÜS OKLEVÉL 1996.BÓL
DIPLOMA „CORONA D'ORO"-ANNO 1996
THE (XlLDEN CROWS AWARD 0¥ 1'!%

OSAKABAN L'\TOC.ATOBAN A MARUICHI-SHOTEN MŰHELYBEN EX TANÍTVÁNYÁVAL, TAKAO IWAI-VAL

CON T A K A O IWAl IN OSAKA NEL l^^t*
VlsrilN(.;iHb MAKUICHI-SHOIbN VH,.>LIN SHOI' IM Oi>AKA WITH TAKAO IWAl IN 1W8

182
MVTERTLRULL ÉS JACK SILVERSTEIN LÁTLIGATOBAN
«TIFANO MÚHEI-YFBFN
OON XAVIER TL'RIILL E JACK SILVERSTEIN NEL
LABORATORIO
WTTH XAVIER TL RULL AND lACK SILVERSTEIN IN THE
m-ORKSHOP

A CORSO GARIBALDI MŰHELY LÁT Khh'h

PANORAMICA DEL LABORATORIO DI CORÍO GARIBALDI
PANORAMA OF THE FACADE OF THE TORSO GARIBALDI WORKSHOP

183
 KONYA LAJOS
HANGSZERKÉSZÍTŐ MESTER
2800 TATABÁNYA 11., DÓZSAKERT U 36.
T/F: 06-34 337-400
W48-ban született Tatabányán, a: akkor egy
éves városban. Mivel pyermekkora egy részét az
Édesapa életrajzában már részben taglaltam, ezért
csak röviden, és a hiányzó részeket eRészícem ki.
Az édesapa hörtönévei - és a család hányatott
élete következtében - az általános iskolák állan-
l i í a n kényszerűen változó sorozatát jelentették.
Ezt csak az értheti meg, aki hasonló sorsot kény­
telen elszenvedni. Mivel óvodába nem járt. az
egyéves ískolaelókészítót Újszáron (Szárligeten)
járta, majd Szárliget és Balatonfüred váltották
egrv'mást. Ezután Partizántelepen (Tatabánya),
Tatán, Bajon, Talahánya, Józsel A t U k és Ságvári
Endre iskola következett. Mivel a sok új gyerek.
a sok új tanító vette körül, ezért nem mindig volt
jóabízonyítvány. A szülei válása után rendeződ­
tek a körülmények, m e r t végleg édesapjához k e -
rüit, de ezután is egy újabb iskola következett
Abaújszántón. Végül is a nyugodtabb körülmé­
nyek az eredményt is meghozták, jó eredménnyel
végezte az általános iskoláit.
Abaújszántón egy mezőgazdasági iskola mű­
ködött, s mivel Lajos az állatok szeretetét kicsi
gyerekkorától magával hozta, oda jelentkezett,
h á t h a sikerül elvegezni, és állatorvosi egyetemte
menni. Sajnos egy tanárházaspár nagyon elvette
kedvét a tanulástól, ezért az első év elvégzése
Litáii ezt az iskolát abbahagyta. (Egyetlen példa
csupán: a házaspár négy tantárgyat is tanírott
neki, és mind a négyből (köztük pont a kedvenc
biológiájából) éppencsak elérte a minimális ered­
ményt, a kettes osztályzatot. Inkább vállalta az
édesapja melletti szigorú tanulást a fényképészet­
ben, mint tovább ezt a sikertelenséget. A fény­
képész ipari tanuló iskola mellett beiratkozott a
szerencsi Bocskai István gimnáziumba, ahol a
biológia és a másik tanrárg^'ak is kiváló osztály­
zatot é r d e m e k e k az új t a n á r o k n á l . Az iskolát
Abaújszántón és Miskolcon járta. Szántón a köz­
ismereti tárg>'akat, Miskolcon a szaktárgyakat.
Mikor második osztályos lett, még a félév előtt,
ismét visszakerültek Tatabányára 1964-ben. mert
Kónya István ekkor ment C r e m o n á b a , hangszer­
készítést tanulni.
Kkkor sokáig egyedül volt a nevelőanyjával és
ketten vitték tovább a fényképész üzletet. Időn-
LAJOS. MINT FÉNYKÉPÉSZ
LA]OS FOTOGRAFO
LAi(_iS AS A rHOTOGRAPHER
185
 Lajos fényképész-szakmunkásvizsgája a leg­
jobb eredménnyel sikeriilt. liJesapjától, mivel na­
gyon szeretett sportolni, egy olasz versenykerck-
párc kért, és azr a tanév végén meg is k;ipta. At-
letizált is a Tatabányai Sport Clubban. Gerely­
vető szeretett volna lenni, de edzője a futáson
kívül mást nem gyakoroltatott vele. s czcrt est
egy év után abbahagyta.
A fotóműKelIyel járó elfoglaltság után mcg-
maraiJó nagyon kevés szabadidejét a barátaival
rövid kirándulásokkal töltötték. Nyaranta egy-
egy hétre tvidtak lemenni présházukba, a Bala­
tonra. Tatabányáról Balatonfüredre legtöbbször
kerékpárral uieriiek és így kerekeztek hazafelé is.
Aztán jött a motoros „korszak", Egy évi jövedel­
méből - mint szakmunkás havi ezer Ft-ot kere­
sett vásárolt eg>' MZ 125-ös mot(.>rkerékpárt.
Kevés szabadideje mellett közben a bátyjá­
val együtt rákapott a Icmdomborításra. Alumí-

PIPAZO ÖREG - FAFARAGÁS

UNA 3CULTUR.'\ Dl LAJOS: ANZIANO CON PIPA
PIPE SMOKISG OLD MAN (WOOD CARVING)

ként vettek fel segédet, aki segített az üzlet ve­

zetésében, hogy meg tudjanak élni, mert édes­
apja nem rendelkezett ekkor jövedelemmel, il­
letve ösztöndíjat ugyan kapott az olasz iskolától,
de az csak a nagyon szűkös megélhetésre volt elég
eg^TTiagának is.
Lajosnak nagyon ment a munka, egyrészt rá
volt utalva, mert segítség nem mindig volt,
másrészt megszerette ezt a szakmát. Harmadi'
kos tanuló volt, mikor egy városi fotókiállítá­
son első díjat nyert egy férfi portréval. Az is­
kolát olyan jó] (kitűnővel) végezte el, hogy LORINCZ ll.ONA, Ml'NY ASSZONY. 1971

édesapja oklevelet kapott a „Kiváló Ipari ta­ LASPOSA ILONA NEL 1971
nuló neveléséért". Ills nANC::E. ILONA, TN l'í71

186
 nium-, és rézlemezből donibonnűveket, masz­ 1 j^B
kokat, dísztárgyakar készítertek. Ez a revékeny-
iég, talán eyy jú év után Istvánnál abbaniariiLlt,
Lajos pedig faszobrászattal, népi dísztárgyak, és
eg\'éb faragásuk készítésével kezdeti el íuglal-
kozni. Ellátogatott több népművészeti táborba. 1* mS- -_i^^_fl
és népi-, népművészeri kiállításokon vett részt '^~rS^~ "^ V
(Budapest, Szekszárd, Vásárosnamcny, Tatabá­
nya, Fadd).
1969-bcn, édesapja Crcmonából történt ha­
zaérkezése után (mivel akkor még a hangszerké-
szítésből elért jövedelem nem volt elegendő az
egész család fenntartásához), Lajosnak azt aján- c WQ
^1
lorrák, hogy keressen magának máshol munka­
helyet.
Kónya Lajos ettől az időtől (1969-től) önálló 1È '^^^^^^^Pu^^l
kisiparos. Első műhelye Tarján községben volt.
Ez a község, Tatabányáról nem messze, a Gere­
cse hegyei között van. Egy évig volt itt fényké­
pész. Az üzletből éppen hog\' meg lehetcrr élni,
mert a lakosok bejártak Tatahányára dolgozni és
munka után az ügyes'bajos dolgaikat, s így a íény-
képezni valóikat is ott intézték. Ezért 1970'ben
Lajos a műtermével átköltözött Oroszlányba, és
ott nyitotta meg a második üzletét, Ott azután
hamarosan heinduk, és jövedelmezően kezdett
működni az üzlet. WiTH LAJOS. I'ISÍ
Ekkor már lehetett komolyabban a családala­
pításra gondolni. Akkortájt (1971-bcn) egy la­ asszony. Lajos egy évig járt le hozzájuk a völgysé-
kás Oroszlányban SO 000.' Ft volt. Ez az összeg gi Majosra. A sűrű látogatás azután nemsokára
két év alatt össze is jött, de abban az évben, ami­ esküvővel végződött.
kor nősült, bevezették az „Új Gazdasági Mecha- A fényképészet mellett Lajos ekkortájt is so­
nizmus"-t és ez rögtön áremeléssel kezdődött, s kat járt ki Tatára édesapjához, beszélgettek,
így a korábban 80 000.- Ft-os lakás egy csapásra együtt dolgoztak. Egyszer Sopronból érkezett egy
280 ODO.- Fr lerr. (Ez bizony nemigen könnyítet­ megrendelő, aki mandolint szeretett volna, de
te meg a fiatal házasulandók gondjait.) nem a boltban is kaphatót, hanem laposat és dí­
Feleségét Fadd-Domboriban, egy népművésze­ szített fejűt. Kónya István mondta, hogy 6 nem
ti táborban ismerte meg. Lőrincz Ilona a szövő­ ér rá, de itt van a fia, vele beszélje meg. Lajos
hímző, Kónya Lajos a fafaragó szekcióban tevé­ hosszas unszolás után elvállalta a megbízást, de
kenykedett, és így csak a szünetekben volt idő a mivel még hangszert sosem készített, jó alapo­
íiatalok ismerkedésére, barátkozásokra. Mivel a san ig>'ekezert felkészülni a munkára. Fotózott,
népművészet szeretete mindkettőjükben jelen méregetett, tervezgette a hangszert. Egyszerre
volt, így hamar megértették egymást. kettőt épített, mert egyet magának is szeretett
Ilona egyébként otthonról hozta a „szakmát", volna megtartani. (Ez a második hangszer a mai
mert az édesanyja népi szövésből már akkor a napig megvan.) Végül is a megrendelő nagy tet­
.népművészet mestere volt, cs azóta is számtalan szésére elkészült a mandolin.
kiállításon vett részt. Sok díjával, kitüntetései­ Csakhamar Kónya Istvántól rendelt cite-
vel az egész országban ismert népmijvész-szövő- rát Magyarország egyik legismertebb citerása,

187
Pribolyszki Mátyás. Hamarosan elkészült a
hangszer, cs az clőadóművcsz ezzel is meg volt
elégtfdvt. Miután pedig a citeraművész ország­
szerte sok helyen járt ezzel a Kónya készítette
„hangszerrel", egyre-másra jöttek más megren­
delők is. Egy dcl-budai citcracgyüttcs egyszer­
re hat darabot rendelt, ám ezeket már Lajos
készítette el. Azután érkezett egy másik együt­
tes Tatáról, szintén hat hasonUi hangszert ren­
deltek, Édesapja ösztönzésére egyre jobban
belejött, és Kónya István most már arra bíz­
tatta, hogy ha ezeket a hangszereket meg tud­
ta csinálni, akkor a hegedűvel is érdemes pró­
bálkoznia. Igy azután némi kétségekkel, kissé
vonakodva, nekikezdett az elsó hegedű elké­
szítéséhez.
Az esküvőre 1972 nyarán került sor. A fiatal
házaspár elso lakása Tatabányán, egy lakótömb­
ben volt. Mint említettem, időközben a lakások
árai ug>'ancsak megnövekedtek, így a még hiány­
zó Összeget Lajos nevelőanyja adta kölcsön a fia­
taloknak. Ezt a tartozást egy év alatt vissza is fi­
zették. A fotós bolt jól ment és a hangszerekből
is csurranr-cseppent. Ezután is rendszereden járt
a szakmát „tanulni" édesapja műhelyébe, Tatá­
ra. (No meg azért is, mivel otthon akkor még
nem volt gyalupados műhelye sem.) Otthon Ta­
tabányán, a kis konyhában faragott esténként.
Édesapjával együtt jártak megfelelő anyagokat
beszerezni, szinte mindenhová. Akkortájt még
nem voltak idehaza a hangszerkészítéshez szük­
séges anyagokat árusító fakereskedők, alkatrész­
árusok. Kónya Istvánt követően ezután már vele
együtt Kónya Lajos is elkezdte g>'űjteni a megfe­
lelő faanyagokat.
i £/'
188
^ .
FATE LETEN
L'N DEPOSITO Dl LEGNAME
IN A WOOD IN YAR[i
Egy darabig még édesapjától is kapott külön­
böző anyagokai, de egyre inkább törekedett a
saját faanyagkészlct összegyűjtésére. Az első já-
vüifáit Lillalüredről, a fenyőfáit Záhonyból sze­
rezte be. Ezek a fák rönkökben, vasúton kerül­
tek Tatabányára, itt vágták fel azokat és készítet­
ték elő raktározásra. Ez abból állt, hogy a felda­
rabolás után forró paraffinba mártogatták min­
den egyes darab végeit, hogv- lassabban, repedés
[léikül száradjon.
Egyre jobban érdekelte a hangszerké.szírés és
további szakkönyveket szerzett be, kezdett más
hangszerkészítőkhöz is be-benézni. Megkell mon­
dani, nem mindig örültek a mesterek az ilyen lá­
togatásoknak. Nem voltak nyíltak, és mivel ke­
vés volt a munkájuk, valószínűleg ez is hozzájá­
rulhatott olykor-olykor az elutasító fr^adtatáshoz.
Kónya Lajos egyre több hangszert készített,
ezért további „piac után kelleti nézni". Édesapja
TENOR CrTERA
LfNA CETRA TENORE
TENOR ZYTHER
A KONSUMEX külkereskedelmi vállalaton ke­
resztül külföldre adta el abban az: időben a hege­
dűit, ezért Lajost is magával vitte és megkísérel­
ték, hogy a fiatal készítő hangszereinek is gazdát
keressenek. így ezen az úton is szép lassan bein­
dult a kereskedelmi tevékenység, ami a hangszer­
készítők számára akkor is, ma is, a létfenntartás
elengedhetetlen feltétele.
Kónya Lajos és az egész család nagv örömére
I97'>-ben niegszíiletetr Ilonka leányuk. Az ifjú
édesapa ekkor már kevesebbet járt ki munka után
az édesapjához és valamivel többet volt együtt a
saját kis családjával. Egyre többször és eroseb-
beri jelentkezett y goridulaL Lajosban, hogy a
hangszerkészítő szakmát már nem csak amatőr­
ként kellene folytatni, hanem meg kellene sze­
rezni ehhez is a szakmunkás-bizonyítványt. Ez
nem volt egyszerű, merr a hangszerképző tanul­
mányokat abban az időben még 15-16 éves kor­
ban, a nyolcadik általános iskolai ctsztály elvég­
zése után kezdték Magyarországon a fiatalok.
Lajos meg ettől jóval korosabb volt. Ráadásul azt
is igazolni kellett, hogy legalább öt éve foglalko­
zik már a hangszerek készítésével.
A fiatal Kónya családban 1977-ben megszü­
letett az ifjabb Lajos. Édesanyjuk természetesen
minden idejét a gyerekekkel töltötte. Lajo? is csak
úgy tudta nyugodtan a munkáját végezni, hogy
az otthoni terheket a felesége vállalta.
ÖSSZEVÁGOTT FAANYAGOK OTTHON
íl_ I.FGNAMF TAGLIATO A CASA SUA
CUT WOOD. AT HOME
REBEK TETO
LA TAVOLA DI UNA RIBECCA
REBEC BELLY
Végül azután a KONSUMEX vállalat és a ta­
tabányai KIOSZ (Kisiparosok Országos Szövet­
sége), melynek Kónya Lajos ipari tanuló korától
(1966-tól) bejelentett, 1969-tól rendes tagja,
kérvényezték az Ipari Minisztériumban, hogy a
felnőttképzés keretében hangszerkészítő szak­
munkás-vizsgát tehessen. Ezt az engedélyt hama­
rosan megkapta és így 1981-ben, a budapesti
Kaesz Gyula Szakmunkásképző Iskolában lete­
hette a szakmunkásvizsgát,
Ettől kezdve a fotós üzlet kétfelé vált. Ká­
nya Lajos mindkét szakmát ugyanabban a mű­
teremben végezte. Azt meg kell jegyezni, hogy
a hangszerész és a fényképész szakma külön-
külón nagyon .szép, de így eg>'ütt nem volt min­
dig könnyen egyeztethető. Például a fotómun­
káknál a por az egyik legnagyobb ellenség, így
bizony sokszor megnőtt a rctusálásra szükséges
idő. A hangszerkészítés meg egyre több időt vett
el a totómunkák idejéből. De mint korábban az
édesapjánál, nem lehetett a család anyagi biz­
tonsága érdeke miatt csak ezt, vagy csak azt a
tevékenységet végezni. Pár évig ezért még mind­
kettőt végezte egyidejűleg. Ekkor már a hegedű
mellett megpróbálkozott mélyhegedű és más
népi hangszerek (tambura) készítésével is. Még
itt a fényképész üzletben készítette el Kónya
Lajos az első csellóját is. Nem voltak ezek a pró­
bálkozások olyan egyszerűek, mert minden első
voniis hangszerhez, de a mandolinhoz és a cite-
189
ME(.iEDLiK MIJNKrX KÖZBEN
ViOLlNl DURANTE LA LAVORAZIONE
VIOLINS DüRINLi CON^IKUCIION
rákhoz is el kellett készíteni a helső sablont,
amire a hangszereket építette. (Ezekről és a to­
vábbi munkafolyamatokról a későbbiekben rész­
letesen beszélünk.) Ekkortájt a hangszerei több­
ségét még alkohol lakkal kezelte.
Már ekkor is adott hangszereihez kísérőleve­
let. (CERTIFICATION). Időközben már több­
ször is járt Cremunában, ahol a Stradivari múze­
umot és hangszerkészítőket is meglátogathatta.
Egyre inkább alakult az az elhatározása, hogy
amint a lehetőségei megengedik, csak a hang­
szerkészítést válassza a két szakma közül. Ekkor
TATÁN MU\-K/\ KÖZBEN
ALLAVOROIS lAlA
Al W'OKKIN lATA
190
KONYA LAIOÍ HEGEDŰJE
LIN VIOLINO Dl LAJOS
A \'IOLIN OF LAJOS KÓNYA
még a népművészettel kapcsolatos faragások is
gyakran eló-elojöttek munkáiban (citerafejek
díszítése, a tamburák nyakán a kulcsok felett nem
csigát, hanem emberi fejeket faragott).
Egyedül is. édesapjával is megfordult Mitten-
waldban, MarkneLikirchenben. Megnézte mind­
két helyen a hangszcrmúzeuniükat, amelyek nagy
hatással voltak Lajosra. Foley a kiesi hangszerek
tetszettek meg és akkor elhatározta, hogy ilye­
neket is fog készíteni, de ez a terv csak jóval ké­
sőbb, egy nyugcxitabb időszakban válhatott va­
lóra,
Elkövetkezett az az időpont, amikor a fiatal
hangszerkészítő úg)' érezte, itt az ideje, hogy már
nemzetközi kiállításokon is bemutatkozzon. A:
első ilyen alkalom egy cremonai Triennale voh-
Nagy volt a készülődés, de legalább ekkora volt
a csalódás is. Nem állították ki a hangszerét.
Kellemetlen volt, fájdalmas volt az ítélet, de csak
fokozta akaratát, hogy még inkább lörtkedjen a
jobb, a szebb hangszerek elkészítésére. Azért
mégis volt hangszere ezen a versenyen, mert báty­
ja a saját standján öccse hangszereit is kiállítot­
ta. Még ugyanabban az évben Majna-Frankíiirt-
ban is ugyanígy bemutathatta hangszereit, szin­
tén a bátyja - Stefano Conia - kiállító részében.
Az évek teltek, sok öröm. bánat, munka, ku­
darc, és siker váltogatták egymást. l982-hen a
KONSUMEX Vállalat Szolnokon rendezett egy
hangszerkiállftást, s ezen már részt vett Kónya
Lajos is, hegedűvel és mélyhegedűvel. 1983-ban
Németországban Kasselben volt nemzetközi he-
gedűkészi'tő kiállítás és verseny, ezen oklevelet
kapott (Urkunde). Még ugyanebben az évben
Majna-FrankKirtban, a nemzetközi vásáron vett
részt hangszereivel.
l9S3-ban született a Kónya család harmadik
gyermeke, Kata. Mindenki nagyon orűlt a jötté­
nek, mert korábban mindkér ssíilő rokonságá­
ban csak egy-egy, vagy legfeliehb két gyermek
született.
Mivel a hangszerek nem pár nap alatt készül­
nek, íg>' ahhoz, hogy egy hangszerkészítő egyál­
talán eljuthasson eg^' kiállításra, el kell érni, hogy
egyszerre több hangszere is legyen készen, mint
ami éppen egy-egy ilyen bemutatón jelen van.
Ha pont ilyen időszakban jelentkezik valaki hang­
szerért, annak is szükséges lehet bemutatni, vagy
jó esetben eladni is folyanialosan a kiváló hang­
szereket. Ebben is, másban is, Kónya Lajos na­
gyon alkalmazkodásra képes hangszerkészítő volt.
CITERA EPITÉ5 KÖZBEN
DURANTE LA LAVORAZIONE DELLA CITER-A
A ZITHER DURING BUILDING
n o c i 1 ETTE
LA POCHETTE
A K>CHETTE
Nemigen tudott olyant kérni, olyant kívánni a
hozzá íordiiló muzsikus, amit nem fogadott vol­
na el, nem tudott volna teljesíteni.
Megtörtént hál a bemutatkozás 1984-ben a
Majna-Frankíurti vásáron, majd Budapesten és
Tatabányán is.
Foglalkoztatni kezdte Kónya Lajost a mester­
vizsga gondolata. Ehhez különböző tanfolyamo­
kat kellett elvégezni, alaposan tel kellett több
szakmai tárgyból készülni, és csak mindezek után
következhetett maga a vizsga, Iparjogból, baleset­
védelemből és szakmai elméletből kellett szóbeli
vizsgát tenni. A gyakorlati vizsgamiinka egy új
hegedűnyak faragása volt. Ug>'anebben az évben,
1985-ben, résztvett a Ma] na-Frank furti nemzet­
közi vásáron és Budapesten egy kiállításon.
1986-ban a KIOSZ (Kisiparosok Országos Szö­
vetsége) mellett alakult egy tanácsadó testület,
a Kézműves lanács. Lnnek a testületnek a Ko­
márom-Esztergom megyei küldöttjévé választot­
ták, melynek azóta is tagja. Minden megye két-
három tagot delegál, akik évente kétszer az or­
szág valamelyik részén összejönnek és az ősi kis
kézmilves szakmák megsegítését, különböző ki­
állítások szervezését segítik.
Támogatnak egy Kézműves Hírlevelet, ez ha­
vonta egyszer-kétszer megjelenik, és a kézműve­
seket a kiállítási lehetőségekről, pályázatokról és
egyéb fontos hírekről tájékoztatják. Sokszor részt
vesznek az üléseiken a mmisztériumok, a kama­
rák, ipartestületek valamint a zsűriztető szervek
vezetői.
191

•\ H.ARi.'iM K O N Y A
I TRE KÓNYA
THE THREE KÓNYAS
Lajos és családja e z e k b e n az é v e k b e n egy
tömblakásban lakott, a műhely ettől külön, egy
másik bérelt helységben volt. Felvetődött a gon­
dolat, hogy időnyerés céljából egv" helyre kellene
hozni a családot és az üzletet is. Különben is a
közben már öt tagúra növekedett család kinőtte
a kétszobás lakást.
Elkezdődött hát a helyszín keresése, kiválasz­
tása. Lakásnak ugyan jó lert vnlna egy városszéli
telek is, de az üzlet megkívánja a forgalmasabb,
könnyen megközelíthető helyet. 1989'ig tartott
a keresés. Közben még elküldte a hangszereit egy
szófiai nemzetközi hangszerkiállításra is. Még
ugyanebben az évben megkapta a Kiváló Minő­
ségért Oklevelet, az iparos szervezettől.
P-Z UJ HAZTAIABANVAN
LA CASA NUOVA IN TATABÁNÍ'A
THE NEW HOUSE IN TATABÁNYA
192
A ; építkezést l9S9-ben kezdték meií. .Az édes­
apja és feleségének a szíilei is támogatták Lajos
családját, hogy mielőbb felépüljön a házuk. Na­
gyon sok m u n k á t , vesződséget és pénzt ákioitak
erre a feladatra. Lajos m i n t m u n k a s z e r v e z ő ,
anyagbeszerző, segédmunkás, egyszóval minde­
nesként dolgozta végig az építkezést. Közben a
máf meglévő hangszereiből a Majna-Frankfurti
vásárra és a b u d a p e s t i v á r b a n m e g r e n d e z e t t
KONSLIMEX kiállításra is küldött hangszereket.
A K O N S U M E X kiállításán II. helyezést ért el.
Ebben az évben megkapta a „Kézműves" okle­
velet, részben munkásságáért, részben a kiállítá­
sokon m ű k ö d ő bírálóbizottságok elismeréseként.
1990-bcn elkészült a ház, és a Kónya család
beköltözhetett az új o t t h o n á b a .
Ebben az évben Tatabányán, részben Kónya
Lajos, részben A Közművelődés Háza szervezé­
sében egy családi kiállítás jött létre, m i n d h á r o m
Kónya mester (a két István és Lajos) részvételé­
vel. A kiállítást Tátrai Vilmos, a világhírű hege­
dűművész nyitotta mey. Kc>nya Lajos ebből a;
alkalomhói a Kiváló Kisiparos kitüntetés arany
fokozatát kapta meg. Nagyon jó visszhangja volt
a kiállításnak, az ország sok részéből jöttek láto­
gatók a megtekintésére. A kiállításhoz egy egész
programsorozat fűződött. K é t n a p o n t a hangver­
senyek, a hangszer-restaurálásról, hangszerek
karbantartásáról rendezett előadásíik kerültek
megtartásra. A nagy étdeklődéste való tekintet­
tel a kiállítás i d ő t a r t a m á t meg kellett hosszabbí-

cani. Iskolák hozták el tanítA'ányaikac, hogy ezt a
szép kézműves szakmát láthassák.
Az új hangszerek készítése ezután már nyu­
godt, szép környezetben, jó műhelyben folytatód­
h a t o t t tovább. 199]-ben C r e m o n á b a n , a Trien-
nálén már két hangszerét is b e m u t a t t á k . Itthon,
Manyarországon pedifi m e g a l a k u l t a Magyar
Hangszerész Szövetség. Kónya Lajos az egyik ala­
pító tagja e n n e k a szövetségnek.
A szövetség összefogja a magyarországi hang­
szerkészítő társadalom nagyobbik felét. Kiállítá­
sokat, versenyeket szervez. Tagjai kidolgozták a
hangszerész szakmunkásvizsga és mestervizsga
feltéreleit, szakmai vizsgaszintjeit. Szakmai érdek­
védelmet lát el, előadásokat szervez. Szorosan
együttműködik a magyarországi Liszt Ferenc Ze­
neművészeti Főiskolán m ű k ö d ő Hangszerész-
képzü Iskolával, Közülük többen tagjai is a taná­
ri karnak, sokan a gyakorlati oktatásban mint
o k t a t ó mesterek vesznek részt. A magyar szövet­
ségben négy szakmai csoport van: orgona-, zon-
gorakészítő, lafúvós-, rézfúvós- és vonós-penge-
tös hangszerkészítő szakosztály. Kónya Lajost
kollégái a vonós-pengetós hangszerkészítő szak­
osztály vezetésével 1998. áprilisáig két választási
perióduson keresztül hízták meg, majd 1998-ban
ismét megválasztották és a szakosztályt mind a
mai napig vezeti.
Kónya Lajos 1993'ban Budapesten, Mitten-
waldban és Prágában is nemzetközi kiállításokon
vett részt. 1994-ben levelet kapott a londoni
AZ IW5-OS NEMZETI
KIÁLLÍTÁS RlíS^-lVbVOl
BLlDArCSTCN
1 PARTECIPANTI DELLA
MOSTRA NAZIONALE A
BUDAFESI NbL ÌW-,
PARTICIPANTS OF THE
NATIONAL CXHIIÍITION IN
l^'J'i, m IIAPFST
S T R A D c. szakmai folyóirattól, hogy t u d n á - e
fogadni a lap riporterét, mert hallottak a család­
ról és szeretnének egy cikket készíteni róluk. A
találkozásból egy hosszú, többoldalas cikk kere­
kedett (Strad 1994. August 767-773 pp.).
Ehhen az évben rendezte a 1 langszerész Szö­
vetség a Magyar Hegedűkészítők l kiállítását. Itt
vette át Kónya Lajos a 25 éves kisiparos m u n ­
kásságáért járó ezüstgyűrűt és oklevelet.
Versenyen kívül ugyanitt külön vitrinben b e ­
m u t a t o t t egy h e g e d ű t és egy mélyhegedűt, m e ­
lyek h á t á n egy-egy festmény látható. A képeket
a tatabányai Jakobi A n n a festőművésznó tervez­
te és készítette a uiesier kérésére. Ugyanebben
az évben vett részt a VII. C r e m o n a i Triennálén
is.
M e g egy további fontos kiállításon m u t a t t a
meg munkáit, ez Magyarországon a Budai-vár-
han az „1994. Kézműves Remekei" c. kiálh'tás
volt. (Itt különdíjat kapott munkáiért.)
A rendszerváltozás óta a kisiparosság életében
eg^'ik legnagyobb fordulat a Magyar Kézműves
Kamarák megalakulása volt még ug>'anehben az
évben. Kónya Lajos ezen a területen is aktívan
részt vállalt és azóta is tagja e n n e k a szervezet­
nek. A Vegyesipari szakosztályt, amelyben a kéz­
műves iparosok tevékenykednek vezeti és egy­
ben annak Komárom-Esztergom megyei elnöke.
Igyekszik egyre röbhet, mind magasabb szinten
dolgozni, mert csak így tudja teljesíteni a mind
több meghívást, így tehet eleget a n ö v e k v ő elvá-
193

fásoknak. Munkaideje már régóta nem a napi
nyolc óráhól áll csupán. Mindig jobb és jobh
hangszerek készítésére törekszik. Amikor egy
hangszert befejez, már az új hangszerét tervezi,
mert minden újabb munkáját még rökéletesebbre
szeremé megformálni, hangszerei hangját egyre
szebbé tenni.
1995 májusában a Magyar Hegedűkészítók II.
kiállításán, a budai, és a tatai várban pedig az
„1995, Kézműves Remekei" kiállításon vett részt.
Ez utóbbit, a tatait részben 6 szervezte és a kiál­
lítás egésze folyamán annak állandó munkatársa
volt. A Komárom-Esztergom megyei Vállalku-
záslejleszcési Alapítvány meghívta a megye ipa­
rosait bemutató Wachtersbachi kiállirásra is. A
budapesti BNV vásáron egy hegedűvel vett részt
cs itt II. díjat kapott munkájára.
1995 őszén Münchenben rendeztek cg>' nagy­
szabású magyar hangszerkiállítást, amelyre Kó­
nya Lajos két miniatűr hangszerét vitte el. A ren­
dező. Benedek Péter hegedűkészítő mester, a ki­
állítás után ezeket a hangszereket megvásárolta.
Hamarosan a kiállítás bezárása után, annak tel­
jes anyagából, egy igen magas színvonalú, szép
kiállítású könyv is született.
1995-ben egy különleges kiállítás volt, ame­
lyen felesége családjával közösen állították ki
munkásságuk legszebb alkotásaii, Mint korábban
már uraltam rá, feleségének édesanyja szövő-hím­
ző népművész-asszony A családnak ez az ága
194
K:iAiirr*s.^N LA|I_^ N U T
\ t i Z AT .Tl-KAiZ k''Z>Ef,
KONYA LA,K>> iFl KÓNYA
1ST\'Á\. lAlR-M VlLMc^S. lO
KONY-\ IST\.\N)
L/\)Oi RICEVE I'S PtiEMiO AU.A
MOSTRA DI TATABÁNYA
LAJOí RECEl\'tí A I'RIZE AT
I l i t l-AMILY-EXHir-mON
OUIIASZ HVSCr. L. KÓNYA. ^
CONIA, VILMO;; TÁTRAI, 1
KÓNYA
Bukovinából, Istensegíts községből származik.
(Még a második világháború előtt hazatelepíiei-
rek öt községet, amelyek a történelmi Magyaror­
szág határain is kívül estek.)
Már a nagyszülők is pingáló, szövő-fonó, hím­
ző asszonyok és fúró-faragó férfiak voltak. Ké­
sőbb itthon is folytatták ezeket a népi kismester­
ségeket. Kónya Lajos az esküvője óta most már
ebbe a családba is tartozik, ezért amikor a Lőrincz
család kiállításon bemutatkozott, akkor ő is részt­
vevője volt ennek az ünnepélyes alkalomnak.
A mai napig is van még a családban kerami­
kus, szövőszék készítő, festőművész, népi ruhaké­
szítő, hímző népművész.
Az említett családi kiállítás Orosházán volt
1995-ben. nagyon szép és sikeres rendezésben.
A nagy érdeklődésre és a szakmai sikerre tekin­
tettel ezt a kiállítást egy évvel később, 1996-ban,
Tatabányára is elhúzták és ott is bemutatták.
1996-ban tavasszal Budapesten került megren­
dezésre a Magyar Hegedűkészítők III. Országos
Kiállítása. Itt a szakmai bíráló testület az „Ezüst­
koszorús mester" címet adományozta Kónya La­
josnak. Wáchtersbachba ismét kivitték hangsze­
reit, ahol ebben a pár évben a Komárcim-Eszter­
gom megyei iparosok voltak a német kollégák
vendégei. Az Esztergomban tartott pünkösdi
vásárban a megyei Kamarák kiállítását díszítet­
ték Lajos hangszerei. Itt a feleség-népművész
hímzett ruháir is kiállították.
 A TATABANYAI CSALÁDI
KIÁLLÍTÁSON
ALLA MOSTRA DI TATABANYA
AT THE EXHIBITION IN
TATABÁNYA

Ugyanez cv augU3ztiis;íbiin vnlr n: n nii.^^s-a- Az esztergomi pünkösdi vásáron, Kassán a Ka­

bású kiállítás, amelyet a Koinárom-Esztergoni mara kézműves bemutatkozó kiállításán is részt­
meg>-ei Kézműves Kamara, a Hangszerész Szö­ vevő volt.
vetség és Kónya Lajos közösen szer\'eztek. A 1997 újabb érdekessége volt egy'Cgy élőbemu-
hazai mesterek mellett Olaszországból, Kanadá­ tatón való rcszvctcl, ezek Ncszmélyen a dél-szlo­
ból, Romániából voltak résztvev(5k. Nagysikerű vákiai magyar területekkel közös „Hídverő Na­
rendezvény volt. Ebben a kis városban napi há­ pokon" és a tatabányai .Vértes Expón" kerültek
rom-négyszáz látogatója volt a k i á l l í t á s n a k . megrendezésre. M i n d k é t helyszínen két Lanuló-
Olaszországból eljött egy szakkönyveket árusító jával, Benkő Szilárddal és a fiával, ifj. Kónya La­
kiadó is, ami jelentősen emelte a szakrendezvény jossal egy b e m u t a t ó sátorban faragta a mostan­
színvonalát, mert Magyarországon sajntis kevés tól már „idősebb" Kónya Lajos a hangszereket.
hangszertörténettel, hangszerkészítéssel foglalko­ Az ilyen kiállítások mindig vonzóbbak a közön­
zó kiadvány jelenik meg. ségnek, mert a saját szemükkel láthatják, hog>'
Budapesten rendezték az „1996. Kézműves alakul a hangszerek külső-belső plasztikája, mi-
Remekei" Kiállítást. Kónya Lajos ezen díjazott
lett. Még egy kiállításon, a németországi Ehingeni
kamarai bemutatkozáson vett részt ebben az év­
ben.
1997-ben a Magyar Hegcdúkésiítók IV Ki­
állításán csellójával L helyezett lett. Ezután két
nagyszabású neínzetközi hangszerkészítő verse­
nyen vett reszt. Egyik M i t t e n w a l d b a n volt, itt
eg>' hegedűjét és egy csellóját állították ki. Ez­
után C r e m o n a következett, a VIII. Triennale.
A szigorú előbírálat során nag>'t)n sok h a n g s z e n
diszkvalifikáltak, de Kónya Lajos két hangsze-
fével bejutott a kiállított hangszerek közé és
„Diplomát" kapott. Budavárban a már hagyo­ RUnAPE.STF.N Í^ONYA l_AIO.S DÍJAT KAP
mányos Kézműves Remekei kiállításon ismét LAJCSI RICEVE UN PREMIO A BUDAPEST
díjíit kapott. BUDAPEST LAIOS RECEIVES A PRIZE

195
 AZ iy«6-ü8 KIÁLLÍTÁSON M A R
NÉGY KÓNYA SZEREPEL A
KIÁLŰTÓK KÖZÖTT

E
NEL •'^ ORVIAI SONO IN
QLIAITRCI ÜLI ESPOSITORI
KÓNYA

'JM i,
hOi:R KONYAS CMIIBITINO
TiXiETHER. IN '%

r4Ì >^*^9SL'"* 1
ri • - - : Wr
'yj^^^^^^^BkS^^^^^^^H^I

lyen fáradságos munkával alakul, torniálódík ez
a kecses, törékeny hangszer.
Neszmélyen az élÓhemutató melleli a Ma-
kovecZ'féle iskolában, ahol a további rendezvé­
nyek zajlottak, Kónya Lajosnak hangszerkiállí-
tása is volt, ahol két tanulójának hangszereit is
kiállították „Mester és t.aiiítványai"cÍTnme!.
Erre a kiállításra egyébként több más s:akma
mestereit hívták meg, mások azonban nem vál­
lalták a bemutatkozást. Ritkán fordul elő, hogy
tanuló a mesterével készítsen a tanulóévei alatt
bemutatható hangszert!
1998-han az Iparrestülerek közgyűlésén kap­
ta meg az IPOSZ Kézműves Szakmai díját, az
„Aranykéz díjat".
-^^ I / 1
Mivtl ezek az utóbbi évek nagyon sok mun­
kával és bemutatóval, kiállítások sorával teltek,
Kónya Lajos elhatározta, hogy az 1998-as évet
kihagyja, és nem vesz részt semmiféle rendezvé­
nyen, hanem keményen dolgozik műhelyében és
készül a 2000-ben megrendezendő nagy verse­
nyekre. Mittenwaldban, Cremonában és Eszter­
gomban is lesz nemzetközi hangszerkészítő ver­
seny Ezeken a kiállításokon rendszeresen részt
vesz, megnézi, mások hol tartanak, mit változ­
tattak a módszereiken, milyen új technikai-tech­
nológiai megoldások jelennek meg. Ilyen alkal­
makon is nagyon sokat lehet tanulni, és bizonyos,
hogy mindazok lemaradnak, akik bezárkózva,
csak a saját műhelyükben ülnek és a változások.

/ ílt'.iiltoáií|iit

TATÁN, MINT KLULITO ÉLÖBEMUTATÓ A „VÈRTT;3 EXPÖ"-N

IN TATACOMt LSKWllORE DIMOSTS-AZIONE AL "VÉRTES EXPO"
IN TATA, AS AN EXHlBFrOR LJVÍNL; ^ H O W AT THE "VÉRTES EXPO"

196
 A MAGYAR HANGSZERÉSKÉPZÓ ISKOLA AVATÁSÁN SÁRÁNSZKl PÁL ÉS WAROSVÁRl LÁSZLÓ MESTEREKKEL
UNAGURAZIONE DELLA SCLiOLA NUOVA • OPENlNLi OF THE NEW VIOLIN ^LAK1N0 SCHOOL

AZ „ARANVKÉZ" Dl] ATALiAÜA KONYA LA|0SNAK,1[0Tn:R lOZSEETOL, OKKT • CONSEGNA DEL PREMIO .ARANYKÉZ"
AWARD WINMF.R OF THE PRICE ..AR.ANYKÉZ"
 KONYA LAJOS ...MINI"
11E0EDÚT KÉSZÍT
LAJOS MLNTRC COSTRLISCE
UN MrNI-VtOLIN'O
LAJOS WHILE MAKING A
SMALL VIOLIN

az állandó t'cjlődcs figyelembe vétele nélkül dol­ nítják. A gyakorlati képzés kis műhelyekben,
goznak. hangszerkészítő mesterek irányítása mellett, egy'
Az időben kissé visszatérve megemlítem, hogy két tanulóval történik. A képzés érettségi után,
még 1996 szeptemberében Kónya Lajos két ta­ zenei alapismeretekkel és alapfokú nyelvtudás'
nulót vett fel hangszerkészítő tanulónak. Egyik sal, akusztikai és esztétikai tananyaggal bővítve
a saját fia - ifi. Kónya Lajos - aki szinte titok­ 1998-tól három évig tarr.
ban, talán tudat alatt, tulajdonképpen már rég­
óta készül erre a szakmára. A másik fiatal, Benkő
Szilárd IS már \ó pár éve nyaranta bejárt Kóiiya
Lajos műhelyébe, hog>' ismerkedjen a szakmával.
Mások is voltak már korábban, akik szívesen el­
jártak a műhelybe és „idősb" Kónya Lajos meg­
engedte, hogy nála szerezzenek gyakorlati tapasz­
talatot. Ezek részben amatőrök, akik szeretik a
hegedűt, részben még olyan is akadt közöttük,
aki azóta már a crcmonai iskolát is elvégezte, vagy
éppen Mag>'arországon tette le a szakmunkás­
vizsgát.
Itt jegyzem meg, hogy mind Cremonában,
mind Mittenwaldban olyan hangszerkészítő is­
kola működik, amelyekben az alapfokú általá­
nos iskolák elvégzése után lehet hangszerkészí­
tést (kizárólag vonós és pengetős hangszerek ké­
szítését és javítását) tanulni és érettségivel egyi^itt
szakmunkásvizsgát is tesznek a tanulók. Cremo­
nában 1997-től ezt a képzést már öt évre növel­
ték.
Magyarországon a hangszerkészítés/javítás ARANYKÉZ DI|

elméleti tantárgyait a Liszt Ferenc Zeneművé­ IL PREMIO "MANO P'ORO"

szeti Főiskola Hangszerészképző Iskolájában ta­ THLTiOLD-HAND" PRIZE

198
CSELLOKESZITES KOZBHN
I A ("XISTRLIZIONF HFI VIOLONl":El.l_0
MAKINO A CELUl

^ùL

''*i?jrf.
CSlUAh"ARAt_iA:S
JJNTAGLIO DELLA CHIOCCIOLA
CARViNÜ ASCROl.l

199
HEGEDŰ • VIOLIN • VIOLINO
WIEWS OF LAJOS KONYA'S TATABANYA WORKSl iol • k.JNi i L. V'ÍLEYÍ.. ES UVNK.'. KÖZBEN
 KlRÁXni I.ÁS A TANULÓKKa,L tBENtó SZILÁRD,
IF]. KÓNYA U J O S ÉS RACZ DÁNIEL A
MESTERREL.)
IN GITA CON DEuLI ALLIEVI (SZ.BENKÓ.
I KÓWAJR,, ANL'DR.ÀCZ)
EXCLiR^ION WITH FI TILS (S7.RFNKÒ. L.KÓNVA
|K.. ANL'' L1:KAC7)

Kónya Lajos a fia mellé azért vett fel egy má­ annak mesterét és annak nevelői szellemet is di­
sik tanulót is, hogy a gyerekek kőiött leg>'en egy cséri. Kónya Lajos azt is meggyőződéssel vallja,
kis versengés, mind a tanulásban, mind a gya­ hogy a tanulói ne csak a saját műhely egyetlen
korlatban. Segítik és vetélkednek egymással, me­ munkamódszerét, technológiai elméletét és gya­
lyikük tud jobban megoldani egy-egy feladatot. korlatát lássák, tanulják és sajátítsák el, hanem
Igy azLitán a tanLilóévekben a mester a Hiikkal elküldi a tanulóit más műhelyekbe is, gyakran
együtt ellátogatott a környező kisipari műhelyek­ közösen tesznek szakmai tanulmányutakat.
be, kiilKildi kiálh'tásokra, múzeLimokat kerestek 1998-ban mindhámian egy hétig a Szegedi
fel, részt vettek anyagbeszerző utakon itthon és Hangszerkészítő Kft. műhelyeiben voltak, ahol
külföldön is. nagy szeretettel és figyelemmel bántak velük és
1998 januártól egy másik mestertől még egy toleg sok-sok tanulsággal telve jöttek haza. Több­
fiatalt, Rácz Dánielt is átvect képzésre, mivel ször elvitte őket külföldre is, így jutottak ki a
nehézségei támadtak a tanulónak és ha nincs crcmonai Triennáléra is. 1998-ban mindhárom
belogadü iniíhely a tanuló mögött, akkor bizony tanuló szakmunkásvizsgát tett és elkezdheti az
kénytelen abbahagyni a tanulást. Iga:, hogy a önálló hangszerkészítői életét.
három tanuló már egy kicsit sok volt Kónya La­
jos műhelyeben, mert ez sokszor már a saját mun­
kája és ideje rovására is ment. Szerencsére a
második tanévbe lépve a tanulók már elég önál­
lóak és mesterük azt is megengedi nekik - ter­
mészetesen, csak ha minden reiidben van egyéb­
ként körülöttük -, hogy munkaidejük egy részér
a saját új hangszereik készítésével és javítások­
kal töltsék. Mikor már a maguk anyagából a sa­
ját hangszerekkel foglalkoznak, érdekeltebbek a
pontos, gyors és szebb munkában. Ettől kezdve
már az esetleges hibák anyagi kÖvetkezniényeit
is maguknak kell viselniük.
Mint korábban, a kiállításokról beszámolva már
említettem, mindhárom tanuló készített már tel­
jesen egyedül is befejezett új hangszert és ami a A TATABANYÁI MŰHELYBEN, RÉSZLET
legfontosabb, hog>' ezek el is adhatók, tehát mi­ IN LABORAIOKIOA lAlABÁNYA
nőségileg is megíelelők, ami mind a niűlielyt. minti AT THE WORK-ROL.lM IN TATABÁNYA

202
 PENKÓ SZILÁRD ÉS IFJ. KÓNYA LAJCIS A SI KAUlVARi
M1.7EUM E L Ö r r
SZILÁRP BtNKÓ E LLIKiI IUNIOR AL MLSEO
STR.-M "li VARIANO
SZ.DCNKÓ AND L.KÓNYA JR. ÍN FRONT OF THE
STR-AD! VARI-M USEUM

l|-il_i CONIA slbl-ANOWUHELYbtíbN

I\" LABORATORIO DA STEFANO JR CREMONA
!N THE WORK-ROOM OF S.LONIA JR.

if
m
BEMUTATÓ FARAGÁS A „VÉRTES EXPÓ"-N
[>IMOS'l RAZIONE AlXEXf'O DELLA CITTÀ
STEFANO CONIA MESTERREL A CREMONAI ISKOLÁBAN
ALU 1 yUUÜLA CON W" LXIKIA
AT THE SCHCiOL WITH IHHMASJLK
rtEM ON STRATI KC. AT THE .VÉRTES EXPO"

203
HttEDU • VIOLIN • VIOLINO
 MUNKÁSSÁGÁNAK
ÖSSZEFOGLALÁSA:
1982 Szolnok-kiállírás
1983 Kassel - nemzetközi verseny, Majnii-
Frankfurt - vásár
1984 Majna-Frankfurt - vásár, Budapest és
'lárahánya - kiállítás
1985 Majna-Frankfurt - vásár, Budapest -
kiállítás
1987 Srófin nemretközi verseny
1989 Majníi-Franktiirt - vásár, BudapesLen
KONSUMEX kiállítás
1990 Tatabánya - Lsaládi kiállítás
1991 Cremona - Triennale
1993 Budapest - kiállítás, Mittenwald és
Prága - nemzetközi verseny
1994 Magyar hegedűkészítők I- kiállítása.
Cremona - Triennale, Tata - kiállítás.
Wáthtersbach-i vásár, kiállítás
1995 Magyar hegedűkészítők II. kiállítása.
Budapesti és a tatai várban „1995
Kézműves Remekei" kiállítás.
Wáchtershach'i kiállítás, Ort)sháza -
családi kiállítás. Budapest - BNV vásár,
München Stadt-museimi magyar
hangszerkiállítás.
1996 Magyar hegedűkészítők III. kiállítása.
Wáchtershach-i vásár, Riznan -
nemzetközi kiállítás, Esztergom -
pünkösdi vásár. Tatabánya - családi
kiállítás. Budapest „1996 Kézműves
Remekei" kiállítás, Ehingen - Kamara
kiállítás.
1997 Budapest — Magyar Hegedűkészítok IV
kiállítása. Neszmély - „Hídverő napok,
Mester és laiiílváuya" kiállítás.
Esztergom - pünkösdi vásár,
Mittenwald - nemzetközi verseny.
Cremona - nemzetközi verseny,
Budapest „1997 Kézműves Remekei"
kiállítás, Tatabánya - Vértes EXPO,
Kassai Kézműves Kamara kiállítás
1998 Kassel - Kézműves Kamara kiállítás.
Köln - kamarai kiállítás
1999 Genfi vásár
TÁRSADALMI
TEVÉKENYSÉGE:
A Hangsierész Szövetség megalakulása óta a
.yonós-pengetős Szakosztály" vezetője 1991-
1994'iyés 1994-1998-ig és 1998-tól ismét.
Az IPOSZ mellett milkcido „Kézművts Ta­
nács" Komárom-Eszrergom megyei küldötte,
majd 1988 óta folyamatosan állandó meghívott.
A Komárom-Esztergom megyei Kézműves
Kamara Vegyesipari Szakosztályának elnöke, kiil-
dött és kamatai tag.
A Kisiparosok Országos Szövetségének 1966-
cól (tanuló korától) bejelentett, majd 1969'től
rendes tagja. Az Ipartestületek Országos Szövet­
ségének folyamatosan tagja.
DIJAK, KITÜNTETÉSEK:
1987 „Kiváló minőségért" oklevél
1989 „Kézműves" oklevél
1988 KONSUMEX kiállítás II. díj
1990 „Kiváló kisiparos" kitüntetés arany
fokozata
1995 Budapest - BNV Kamarai II. díj
1995 „25 éves kisipari tevékenységéért"
ezüstgyűrű és oklevél
1996 A Hangszerész Szövetség az
„Ezüstkoszorúa mester" címet
aukimányozta Kónya Lajosnak
1995-1996-1997 években „Kézműves
remekek" különdíjak
1997 Budapesti Magyar Hegedűkészítők
kiállítása, 1. díj
1998 „Aranykéz" IPOSZ Kézműves szakmai
aij
205
HEGEDŰ TETŐ RÉSZLET .F'-EL
PARTICÜl.»lRE DELLE ,H-~ DEL VkJLlNU
DETAn. OF F-HOLE

Ű3 .1 lAT- RÉSZLET INTARZIÁZÁS (BERAKÁS) LITÀN

PRIMO PIANO DELLA jC" DEL FONDO
CLOSE UP OF A C-EOUT

206
 Sájrberki .,^«^.
KOS'YA LAJOS MŰHELYE (A BUDAPEST-WIEN-BUDArEST ALTOPALVA MELLETTI
TATABÁNYA IL DÓZSÁKÉRT ITCA te.
HUNGARY T T « • te-H-)37-100

207
KÓNYA LAJOS HIVATAl OS FI ISMHRKSFJ
I VARI RICONOSCIMENTI DI LA|OS
LAJOS KÓNVA'S PRIZES AND TRIDITES

208
KÓNYA LAJOS HtGEDŰ, I f i ö tS HÁ1 NÉZETBŐL
TAVOLA E FONDO DI LA|OS KÓNYA
I.. KÓNÌAS VIOLIN, BELLY AND RACK VIEWS

209
 y(3«5i*ííS>;

KÚNVJ» LAJOS — LIUTAIO

hmjltirrUaUÍ main

istoi i/X'-':».-Víftiui

CAKATtBJllSnaií OEltOatKtMlWIO
oucrouíirKS w m i w : " '
A HANCÍ/J * It^LÍAt/tíl

to.(r.v,ií-^.l^..j4?w-<*t.v«''.W."w<4j
La, -^.ry.:fiW9í'. .v*)l«í

KÓNVA LAJOS (I lANÜSZER KÍSÉRŐLEVÉL) • I CERTIFICATI • INSTRLtMENTCERTlFICATES

{Conga Halai
KONYA LAJOS
fafaraai,^^
HANGSZERKÉSZÍTŐ

UNGHERIA
^-\ jl iÍBtabanua ANNO: TATA.BAJI U r n '
w / isrs

KONYA L A J O S •
KONYA LAJOS TATABANTA
DÓZSÁKÉRT U. 3G.
TATA, BAJI UTU
,.;>/^
HANGSZERKÉSZfrŐ HANGSZERKÉSZrrÓ
ANNO: / í j j í j j UNGHERIA tow UNGHERIA

KONYA UJOS KORÁBBI MESTERCEDULAI

KÓNVA LAIOS

UNGHERIA
AS.O j , ^ _

KÓNYA LAJOS lOTO-TÓL HASZNÁLT MESTERCÉDULÁIA • LE ETICHETTE • MAS I EU. LABELS

210
 LAJOS KONYA
MAESTRO LIUTAIO
N a s c e nel 1948 in Tarabánya, q u a n d o la citTii
compie un a n n o . Riguardo alla sua infanzia tro-
n a m o particolari già nel curriculum del padre,
pertanto cicero in seguito episodi non ancora trat-
tari (N.d.A.). Essendo il padre rinchiuso in car-
cere, la vita tamiliare risultava molto difficoltosa
e travagliata. Lajos frequenta le Scuole Elemen-
tari n o n senza problemi, essendo costretto a ri-
petere a n c h e l'anno. Solo chi ha vissuto in quel
mntin può capire, del resto, il disagio che si pro-
va: n o n ha frequentato la Scuola Materna, ha
iniziato la carriera scolastica a Szárliget, poi ha
proseguito a Balatonfüred, a Tatabánya (Parti-
zántelep), a Tata, in Baj. di nuovo Tatabánya al-
l'Istituto "József Attila" ed infine la Scuola di
"Ságvári Endre" L;hiude la serie. 1 risultati in q u e -
sti anni n o n sono stati c e r t a m e n t e brillanti con i
continui cambiamenti di iiisegnanli, compagni
di classe, ambienti. E' solo dopo il divorzio dei
genitori che la sua vita scolastica si stabilizza. In
Abaújszántó si iscrive, secondo suo desiderio,
all'Istituto Agrario con la prospettiva di prose-
guire forse gli studi all'Università, rna con un paio
di insegnanti ed in q u a t t r o materie, tra cui la
biologia sua preferita, i risultati lasciano a desi-
derare, s o n o t r o p p o scarsi. Viene a m a n c a r e
perciò la voglia di continuare ed accetta di lavo-
rare con il severo padre nel campo della foropra-
fìa piuttosto di rischiare l'insuccesso nell'lstitu-
to t a n t o desiderato. C o n t e m p o r a n e a m e n t e alla
scuola per fotografi si iscrive a n c h e lui al liceo
classico "Bocskai István" dove, con nuovi pro-
fessori, in biologia ed in altre materie ottiene
b u o n i risultati. F r e q u e n t a le scuole in A b a -
újszántó e a Miskolc: nella prima studia le m a t e -
rie c o m u n i , generali e nella seconda le materie
specifiche. Diiraiite il secondo anr;o di corso la
famiglia trasloca ancora a Tatabánya, nel 1964,
a n n o in cui il padre parte per l'Italia ccm l'inten-
to di studiare la liuteria. In c|uesto periodo, c o n
la "seconda madre", c o n t i n u a a lavorare nello
studio fotografico per garantire l'unica fonte di
g u a d a g n o della lamiglia. Il p a d r e r i c e v e in
C r e m o n a una borsa di studio, ma é appena suffi-
ciente per m a n t e n e r e se stesso. Nello studio, in
quegli anni, viene assunto saltuariamente, in caso
di necessità, u n aiutante.
Lajos riusciva molto bene nel lavoro, n o n lo
svolgeva solamente per pura necessita, ma si
impegnava volentieri, questa (occupazione gii pia-
ceva. Q u a n d o é s t u d e n t e del 3° a n n o vince un
concorso cittadino p r e s e n t a n d o un ritratto ma-
schile. Infine, si diploma con lode, persino il pa-
cHre riceve un riconoscimento, un diploma d'ono-
re per aver istruito lo s t u d e n t e migliore.
Pure l'esame specialistico lo supera nel miglio-
re dei modi. Gli piace a n c h e praticare lo sport,
chiede a papa una vera bicicletta da corsa italia-
na e la riceve a fine anno, pratica l'atletica nel
club della citta, avrebbe voluto d i v e n t a r e un
lanciatore di giavellotto, ma il suo allenatore lo
fa solo correre e cosi dopo un a n n o lo a b b a n d o -
na.
II t e m p o libero é poco, e d o p o il lavoro ama
tare delle brevi gite con gli amici. Durante l'estate
c'era pero l'opportunità di trascorrere una setti-
mana al lago Balaton nella casa paterna, il tra-
gitto da Tatabánya a Balatonfüred la percorreva
sempre in bicicletta. Si appassiona poi alla nìoro
e, dopo u n a n n o di risparmi, si compra una bella
motocicletta M Z 1 25. Nel tempo libero si dedi-
211
ca, con il fratello maggiore, a n c h e alla scultura
metallica. Già in passato avevano aminiraLti que-
sta bella arte dallo zio Lajos, artista polivalente,
e quindi i due giovani ispirati costruivano ma-
schere, bassorilievi, statue, oggetti artistici. Più
tardi questo hobby viene coltivato per lo più da
Lajos che, ancora oggi, ama scolpire nel lcgnL>
oggetti d ' o r n a m e n t o in stile popolare unghere-
se. Per diverse estati decide di lavorare nei "campi
artistici" e partecipa alle mostre degli artisti del-
l'artigianaro caratteristico; Budapest, Szekszárd,
Vásárosnamény, Tatabánya, Fadd. Q u a n d o il pa-
dre rientra da C r e m o n a , nel 1969, n o n avendo
ancora nessuna prospettiva per potersi permet-
tere di vivere con la sola liuteria, consiglia a Lajos
di trovare u n lavoro altrove. Apre cosi il primo
studio fotografico a Tarján, non molto l o n t a n o
da Tatabánya, nella valle di Gerecse, dove lavo-
ra per un a n n o . C o n questa attività situata in
1
M lì
I4
• • ^ ii5v_ •-
l;
1^
LAJOS ÉS FELESEGE TATÁS
LAJCS E MOGLIE IN TATA ANNO 19%
LAJOS AND WIFE IN rAIA •_
212
penieria però si viveva appena, a n c h e perché la
iiiaggiuT parte de^li operai che lavoravano come
pendolari m Tatabánya, finito il proprio turno,
spendevano le restanti ore della giornata nella
citta. L a n n o successivo, nel 1970, trasferisce lo
ütudio ad Oroszlány, u n c e n t r o pili importante
dove gli affari v a n n o sempre meglio. Comincia a
pensare di formare una famiglia propria. Nel 1971
un a p p a r t a m e n t o nella cittadina di Oroszlány
costava 80.000 fiorini. In due anni di assiduo la-
voro riesce a mettere insieme tale somma ma.
q u a n d o é in procinto di sposarsi, a causa di un
"nuovo sistema economico" i prezzi si moltipli-
c a n o , lo stesso a p p a r t a m e n t o viene v a l u t a t o
laO.OQO fiorini. C_]ono5ce la sua futura moglie in
u n c a m p o e s t i v o di a r t e p o p o l a r e in F a d d -
Oombori, Ilona LŐrincz é una ricamatrice-tessi­
trice tradizionale, Lajos si trova nella sezione di
intagliatore-scultore del legno. Negli intervalli
di lavoro trovano il t e m p o per conoscersi, fare
amicizia. Il tema dell'arte é un punlt) di unione
tra i due, nasce subito una intesa. Ilona ha ere­
ditalo la passione per i tessuti dalla madre, già
maestra d'arte popolare e vincitrice di numerosi
premi sulla piazza. Lajos, per u n a n n o , va e vie­
n e da Majos.
Dtjpo il lavoro Lajos si reca spesso a Tata dal
padre per parlare di liuteria e per acquisire un
po' di esperienza pratica. U n giorno v e n n e da
S o p r o n un cUct\te c o n un desiderio molto per­
sonale; chiese un'ordinazione al papa István di
un m a n d o l i n o diverso da quello c h e si compra
a b i t u a l m e n t e nei negozi di musica, voleva un
m a n d o l i n o piatto c o n la testa intagliata. István
Kónya n o n accetta l'ordine, ma gli presenta il
figlio d i c e n d o c h e lui é a d a t t o per svolgere q u e -
sto tipo di lavoro. Lajos per la verità n o n ha
mai costruito mia s t r u m e n t o simile, e si m e t t e
quindi d'impegno nella ricerca di utili informa­
zioni (in pratica si tratta di un m a n d o l i n o lonv
b a r d o b e n c o n o s c i u t o in Itaha - fondo piatto,
cavigliera con piroli N.d.A-). Lajos progetta e
costruisce lo s t r u m e n t o c h e viene b e n accetta­
to dal niusicisla (addirittura ne costruisce diie
perché, preso dall'entusiasmo, ne vuole tenere
u n o p e r s e ) . Il padre era già n o t o per ineriiu dei
suoi s t r u m e n t i , a n c h e di n a t u r a " p o p o l a r e " ,
a v e n d o in passato c o s t r u i t o u n a cetra al più
CSEUO • CELLO • VIOLIKCELLI
 KÓNVA LAJOS HEGEDŰJE lELÖLAE HÁTLAi; CSIOA)
TAVOLA E FONDO DI LAJOS KÓNVA
L.KÓNTAS VIOLIN, BELLY AND BACK VIEWS

214
KE^ZUL A HEÜHDU tb A KOBOÍ
COSTRUZIONE DEL VIOLINO E „KOBOZ"
A VIOLIN AKD A JíOBOZ" DURJNG CONSTRUCTION

importante artista di tale strumento, Mátyás

Prihojszki. Questo famoso musicista, girando per
tutto il paese, fa indirettamente da trampolino
di lancio e gli ordini arrivano copiosi. Un com-
plesso di sud-Buda ordina sei cetre che vengo-
no eseguite tutte dal figlio Lajos. Poco dopo un
altro complesso di Tata chiede altre sei cetre. H
cosi Lajos ci prende gusto, é soddisfatto del
"nuovo lavoro" e, con l'incoraggiamento del
padre, inizia a costruire i primi violini.
Nell'estate del 1972 si sposa. La prima casa é
in un condominio di Tatabánya. Come già accen-
nato, i prezzi in quel periodti erano lievitati sensi- Tata per imparare, anclie perché in casa non pLió
bilmente. La differenza in denaro viene prestata permettersi un banco di lavoro, lattrcszatura ne-
ai coniugi dalla madre adottiva, il giovane riesce cessaria per un laboratorio suo. Nell'abitazione a
ad estinguere il debito dopo un anno, potendo Tatabánya fa un qualche lavoretto la sera in cuci-
contare su di un buon reddito derivante dallo stu- na. Segue il padre dappertutto come un'ombra,
dio fotografico, oltre che dai primi incoraggianti vanno in cerca di materiali sia nel paese che al-
introiti provenienti dalla realizzazione degli stru- l'estero. A quei tempi, in Ungheria non c'erano
menti. Frequenta ormai regolarmente il papa a commercianti di legname o negozi specializzati in

215
JNOKh:>ZÍTLS • L\'STRII2I0Mi-: ;^LLL.\RCO • BCTO'MAKING

VONOSZORÓZES - LA LINCRINATURA • KbHAIt-lNG A BOW

HEGEDLI • ViOLIN • VIOLINO

accessori. Lajos, dunque, sull'esempio Jel padre
inizia ad immagazzinare le^ni, per un certo perio-
do li riceve dal padre, poi cerca di darai da tare
anche personalmente.
1 primi peszi di acero arrivano da Lillafüred,
le tavole di abete invece da Záhony; questo ma-
teriale arriva in treno a Tatabánya dove viene
secato, t r a t t a t o di testa c o n la paraffina per evi-
tare le pericolose crepe della stagionatura.
Uinteresse per la liuteria continua a crescere,
si procura moiri libri di te.sro, frequenta n u m e -
rosi laboratori. E' da notare c h e spesso n o n t r o -
va cordialità da parte degli altri liutai, a v e n d o
poco lavoro diversi maestri si dimostrano gelosi
nei confronti di un n u o v o arrivato. Lajos ccstru-
isce sempre più strumenti, ha bisogno di crearsi
un mercato. 11 padre, che già collaborava soven-
te c o n la ditta "Konsumex", presenta il figlio con
la speranza di trovare sbocco per i suoi lavori.
Piano piano, l'attività porta risultati economici
sempre più consistenti. Nel 1975, con grande
soddisfazione di tutti, nasce Ilonka. Lajos n o n si
reca più frequentemente a casa del papa dopo il
lavoro, la piccola famiglia trascorre più t e m p o
insieme. Nel frattempo capisce che il n u o v o la-
voro, la liuteria, n o n p u ò continuare per lui a
livello amatoriale, e medita cosi di conseguire il
diploma per poi avviarsi con u n laboratorio pro-
prio. Ma questa prospettiva n o n era facilmente
praticabile. A quei tempi l ' i n s e g n a m e n t o del
mestiere era usuale all'età di 14 anni e Lajos ave-
va superato quel limite ormai da molto, in più
218
I'APAVAL ANYAÜKERESES
KÖZBEN
PAHRF. R FIGLIO ALLA RICERCA
DEL LECÌNO
FATHER ANr> SON, ShAKCHINt;
FOR VIOLIN MA'ItRIAL
doveva ti\ivare giustificazione al fatto di aver già
lavorato nel c a m p o da cinque anni.
Nel 1977 nasce il secondo figlio, Lajos. La
madre dedica n a t u r a l m e n t e t u t t o il suo t e m p o
alla cura dei hgli, il padre può occuparsi cosi t o -
talmente al suo lavoro.
Finalmente, con Taiuto del "Konsumex" e del
"KIOSZ" (l'Associazione locale degli artigiani)
dove Lajos figura c o m e socio già dal 1966, dal-
l'inizio cioè della sua carriera fotografica, viene
presentata la d o m a n d a congiunta al Ministero
dell'Industria per poter sostenere gli esami come
a d u l t o . C'on il permesso a c c o r d a t o , nel 1981
Lajos ottiene il diploma di liutaio presso l'Istitu-
to Kaesz Gyula di Budapest.
Da questo m o m e n t o il laboratorio fotografico
deve essere ridimensionato perché le due attività
AZ ANYAG FELVÁGVA
MATRRIALF PER LA L-^VORAZIONE
WOOD ( U T FOR SEASONINC;
 n e u k i r c h e n e rimane molto impressionato nel
vedere soprattutto alcuni strumenti in miniatu-
ra, vorrebbe costruirli miche lui appena possibi-
le, ma ci riuscirà soltanto anni dopo.
Era a n c h e giunto il m o m e n t o dì iniziare a par-
tecipare ai concorsi internazionali e la prima oc-
casione arriva con la Triennale di C r e m o n a . Si
prepara a dovere, ma la delusione é grande al-
m e n o q u a n t o l'impegno profuso, lo sLriunento
presentato non viene infatti esposto. Questa spia-
cevole esperienza serve però a dargli forza, mag-
giore spinta per progredire e migliorare dal pun-
BALÁZS ISTS'ANNÁL BLIDAPESTEN to di vista qualitativo. Lajos é stato c o m u n q u e
C.;ON IS'IVÁN BALÁZS IN BUDAPEST in parte presente alla manifestazione, perche il
WITH ISTVÁN BALÁZS IN BLIDAPEST fratello maggiore, nel proprio stand, espose al-
cuni suoi pezzi. Nello stesso a n n o espone a n c h e
vengono svolte nello stessei luogo. E' faLÌle c o n i ' in FraiiCLiforte, sempre ospite nello stand di S t e -
prendere c h e la liuteria e la fotografia sono lavo- fano Conia.
ri molto belli ed interessanti, ma se svolti nello
stesso ambiente creano difficoltà pratiche. Nella
fotografìa la polvere é il nemico n u m e r o uno, cosi
i tempi dedicati ai ritocchi a u m e n t a n o , come del
resto molto tempo viene richiesto alla costruzio-
ne degli strumenti musicali. Per necessità Lajos
é c o m u n q u e costretto a svolgere il doppio lavo-
ro, essendo di primaria importanza la sicurezza
economica della famiglia. Nello studio a doppia
veste inizia a costruire le prime viole, poi si oc-
cupa di strimienti popolari come la "tambiira", é
L]ui che nasce a n c h e il primo violoncello. Questi
primi lavori non sono di facile svolgimento. Per
tutti gli strumenti che inizia deve costruire la
relativa forma interna sulla quale Lajos si basa
nella sua opera . . . (di queste operazioni e di
altre n o n m e n o importanti si parlerà in seguito
più dettagliatamente). All'epoca per la vernicia-
tura di gran parte dei suoi strumenti utilizzava
una vernice ad alcoL)l. Svariate volle visita an-
che C r e m o n a frequentando diversi liutai e na-
turalmente il Museti Stradivariano.
Linclinazione nei confronti della liuteria e
s e m p r e più forte. O r m a i lo d i c e , a p p e n a le
possibilità e c o n o m i c h e lo p e r m e t t o n o , abban-
donerà la fotografia. In questo periodo, in virtù
del suo passato di scultore e artista popolare, re-
alizza o r n a m e n t i sulle palette, sulle cavigliere e A ST1L^DIVAR1 MÚZEUM CLOTT

varie teste di persone invece delle ben note chioc- AL MUSEO STR.\DlVARlANO
c i o l e . Più v o l t e visita M i t t e n w a l d e M a r k - IN FRONT OF THE STR-^DIVARl MUSEUM

219
A WLi\:0, t/LKlisZliLT • I A\ nR( ' THRMINATO • THH INSTRUMENT IS COMPLEibL)
 KONYA LAJLIS MUNKAI
VARI LAVORI DI LAJOS
WORKS RY lAJOS KÒNVA

Passano gli anni ed inevitahílmente gioie e tri-

stezze, successi e delusioni si alternano. Nel 1982
in Szolnok viene organizzata una Mnstta a cura
del già ben conosciuto Konsiimex, Lajos parteci-
pa da solo con un violino e una viola. Nel UJ8Í
in Germania, a Kassel, partecipa al concorso in-
ternazionale e riceve un diploma ( U r k u n d e ) ,
sempre nello stesso a n n o e presente alla Fiera
musicale di Francolorle con più strumenti.
In questo periodo é testimone di un altro im-
portante avvenimento: nasce la liglia Kala con
grande gioia per tutti, in q u a n t o la sua famiglia
diventa la "più numerosa", avendo gli altri pa-
renti u n solo tiglio o due al massimo.
Si sa b e n e negli ambienti liutari c h e , per p o -
ter partecipare ai concorsi, bisogna disporre d e - fortunistica, la teoria della Huteria. Lesame pra-
gli s t r u m e n t i . Per a r r i v a r e ad a v e r e q u e s t a tico consiste invece nella costruzione di una t e -
disponibilità ci vuole tempo, degli anni, a n c h e sta di violino ex novo. Tutto questo avviene nel
perché le mostre ed i concorsi p o r t a n o nuovi 1985, c o n t e m p o r a n e a m e n t e alla partecipazione
clienti e questo significa più richiesta. Lajos era alla Fiera di Francoforre e ad u n a m o s t r a a
in grado di soddisfare le esigenze di mohi musi- Budapest.
cisti. Nel 1984 partecipa ancora alla Fiera di Nel 19S6, nell'ambiro dell'Associazione Na-
Francoforte, poi a Budapest ed infine a Tata- zionale Artigiani, viene istituito u n organismo
bánya. Nella sua menre c'è già il progetti^ di s<i- i n t e r n o c h i a m a t o "tJonsiglio Manifatturiero".
stenere l'esame di maestro liutaio, ma l'impresa Lajos viene eletto rappresentante della provin-
n o n é facile. Per la preparazione dell'e.same orale cia, fa parte quindi di questo organismo fin dalla
deve partecipare ad una serie di seminari e di sua nascita. Ogni provincia ha due o tte delegati
lezioni per apprendere la legislazione, l'antin- e le riunioni avvengono d u e volte l'anno allo

221
scopo di organÌ2zare mostre, proporre aiuti per Nel 1990 la nuova casa é terminata e vi si
gli antichi mestieri in difticoltá. ÜEiite dispone trasferisce con la famiglia. Organizza, in colla-
anche di un hoilettino mensile per fornire noti- borazione con la "Casa della Cultura" e la
zie di rilevante utilità; concorsi, mcìsLre, tee. A Proloco, una mostra dei tre liutai Kónya (2 István
dette riunioni partecipano spesso membri delle e Lajos); il discorso di inaugurazione viene tenu-
giurie, funzionari dei Ministeri, delle Camere di to proprio dal famoso violinista Viimos Tátrai,
Commercio, Industria e Artigianato. In questa occasione Lajos riceve la medaglia d'oro
Lajos ahita con la famiglia ancora nell'appar- dell'artigiano che più si e di.stinto. La mostra ha
tamento de! condominio popolare, il laboratorio avuto un grande successo di pubblico, sono ac-
in affitto e situato lontano. E' evidenre che, per corsi visitatori da tutte le pard dell'Ungheria. Il
risparmiare tempo, il modo migliore sarebbe quel- programma includeva una serie di concerti, con-
lo di unire negozio ed abitazione, tenendo poi ferente per la conservazione ed il restauro degli
presente che la famiglia é cresciuta e l'apparta- strumenti musicali, cosi che si dovette prolun-
mento risulta ormai troppo piccolo. Effettua ima gare la durata della manifestazione. Molte sco-
serie di ricerche e, nel 1989, trova un pezzo di laresche in visita hanno potuto ammirare que-
terra edificabile non proprio in centro, ma co-
munque facilmente raggiungibile. Nel frattem-
po partecipa alla Mostra Internazionale di Sofia,
nello stesso anno riceve il diploma per "l'eccel-
lente qualità" del lavoro svolto.
Cosi, sempre nel 19S9, inizia la cosmizione della
casa. Tutti, il padre, i genitori della moglie danno
un aiuto affinché la casa venga completata al più
presto. Lajos lavora molto, impegna molti soldi e
da anche una mano all'attività del manovale.
Nello stesso periodo partecipa, con degli strumenti
disponibili, alla Fiera di Francotorte e alla mosLra
che il "Konsumex" organizza nel castello di
Budapest, ed in quest'ultima maiiifestazione gli
viene assegnato un secondo premio. Riceve poi il
diploma denominato "Arte manufatta" per la car-
riera e per i risultatì ottenuri alle mostre.

CSALÁDI KIRÁNDULÁS TATABÁxVA

KÖRNYÉKÉN ÉS AUSZTRIÁBAN
GITA IN CAMPAGNA b IN AUSTRIA
FAMILY PICNIC IN COUNTRY
TATARÁNYA AND IN AUSTRIA

222
sto bel mestiere manuale. Da allora, Lajos potè
finalmenre lavorare in un laboratorio proprio in
un bell'arnhiente tranquillo.
Nel 1991, alia Triennale di Cremona, vengono
esposti tutti e due gli strumenti da lui presentati.
In Ungheria si costituisce l'Associazione Nazio-
nale Costruttori di strumenti musicali, Liìjos e un
membro fondatore di tale Associazione che Ì H '
corpora la maggior parte degli operatori del setto-
re. CEnte organizza mostre, concorsi, ha iormaro
diversi livelli di categoria quali "operaio specializ-
zato" e maestro costruttore - maestro liutaio, pro-
gramma convegni, svolge funzioni di difesa degli
interessi delle varie c a t e g o r i e , s u p e r v l s i o n a
l'attività della Scuola all'interno dell'Accademia
musicale "Franz Liszt" (i membri in parte sono
insegnanti e maestri della Scuola stessa). LAsso-
ciazione abbraccia q u a t t r o differenti sezioni:
ofganal. pianisti, fiati, strumenti ad arco e pizzico.
l colleghi liutai h a n n o affidato la direzione di que-
st'ultima a Lajos Kónya che, a tutt'oggi, continua
l'attività (nel 1998é s t a t o d i n u o v o e l e t t o p e r d u e
anni di mandato).
Nel 1993 partecipa alle Mostre di Budapest,
M i t t e n w a l d e Praga. Nel 1994, sullo "Strad
Magazin" , viene pubblicato u n articolo di cinque
pagine sulla famiglia. Nello stesso anno, l'Asso-
ciazione organizza la prima Mostra nazionale di
liuteria; all'inaugurazione Lajt)s riceve un anello
d'argento con diploma per i 15 anni di carriera

KÓNTA lJ\JOS HEGEDŰJE

UN VIOLINO Di LAJOS KONYA
A VIOLIN BY LAJOS KÓNYA

223

artigianale. In una speciale verrina presenta u n
violino ed una viola sui quali una pittrice di
Tatabánya, A n n a Jakohi, realizza su richiesta di
Lajos due quadri interessanti. Sempre in questo
periodo partecipa alla VII Triennale di C -remonii,
poi in patria alla Mostra delle "Meraviglie dcll'ar-
rigianarn artistico 1994" presenta diversi lavtm e
riceve il premio speciale della giuria. Il 1994 é.
per la vita degli artigiani, u n a n n o signiiìcativo, in
q u a n t o si assiste alla nascita delle Camere di La-
voro delI'arUgianam arLislico nelle quali Lajos gio-
ca un ruolo attivo: nella sezione degli artigiani vari
diventa il preciderne per la provincia di Komárom-
Esztergom,
Lajos lavora ogni giorno di più, essendo q u e -
sto l'unico modo per soddisfare le richieste. La
giornata, ormai da molto tempo, n o n é più fatta
di o t t o ore lavorative; cerca sempre di superarsi.
appena t e r m i n a t o uno s t r u m e n t o già progetta il
successivo con la speranza c h e gli riesca ancora
meglio. Nel 1995 partecipa alla Mt>stra naziona-
le di liuteria a Hudapest, nel castelhì, e poi a n c o -
ra nel castello di Tata alla Mostra "Capolavori
dell'Artigianato"; in quest'ultima ha preso parte
a n c h e in qualità di organizzatore e collaboratore
d u r a n t e tutta la manifestazione. La fondazione
provinciale per lo sviluppo dell'iniziativa privata
kì invita inoltre alla Mostra di Wachtershach.
224
FlAVAl. A TATABANYA)
MÜHELYBEK
CON II FIGUONEL
LABORATORIO DI
TATABANYA
WITH HIS SON IN THE
WORKSHOP IN
TATABÁNYA
Nella Fiera di Rudapest riceve un altri) premici
per i suoi lavori.
In seguito, Péter Benedek organizza a M o n a c o
di Baviera una Mostra della liuteria ungherese.
dtive Lajas espone due violini in miniatura che lo
stesso Benedek, appassionato collezionista, acqui-
sta; del ricco materiale della manifestazione é sta-
to anche stampato un catalogo.
Liinnu 1995 si può considerare un a n n o spe-
ciale: la famiglia espone in una mostra collettiva.
C o m e già accennato in precedenza, la suocera di
Lajos é una nota artista di tessitura tradizionale.
Proviene dalla Bukovina, da un paese che si chia-
ma "Istensegits" dove tutti gli abitanti, insieme
ad altri di 4 paesini limitrofi, furono fatti rientrare
in Ungheria, ancora prima della seconda guerra
mondiale. Già i ntinni erano artisti poixilari in vari
settori, dalla pittura alla tessitura, ricamo ed inta-
glio. Naturalmente continuavano le loro attività
creative anche dopo la guerra. Ormai a n i h e Lajos
si é inserito in questa famiglia e partecipa cosi
anche lui alla Mostra; anche oggi infatti tutti con-
tinuano a creare oggetti in ceramica, si occupane^
di tessitura, pittura, della creazione di vestiti tra-
dizionali e ricamati. La Mostra é stata organizzata
d u n q u e ad Orosháza e, avendo o t t e n u t o grande
successo, e sfata ripresentata l'anno successivo
anche a Tatabánya.
• •«•«•«'«•••«•«•«•«•«•«•«•«•••«•«•«•«•«•«'«•«•«•«•«•••«'4-V««
15
LRTirUArO DI ALTTl^TlrlTl

: (simmisiii |N5irtiiMisT>
* M1NT\ • V. Í ' '• • 1

HHJI*rUi MHOfcH . ' . • ' •

(TllUl-.V
Vj^.^ w>MA wnw

? "•""*"•' " " " ',

• IfUfUlTEmKrU-HEDEUOSTBUMtííTÜ
Í 1 MtM TlilíMH^ttfTIflí IMSTBI'WI-KI)

• UIO','.; ,...;,,J: . • . , . v - . ^ . >•- ' t

U W - . • . ' - - •.•.--•.•.•::,,•',.•,*.•,
(VtKWCK VjOtNIM'lIt
.•.v;:„..l.;.^,...
1S01I .
if

1 VDIUI Vina ViUubdlo'boini

•'v--^-
i«.K«;».UKK«KK«.«.-K*.K«.t:k«:«:KKt.«;«».«;<,k»,k.K< •«.«.«;«.k;«.«,ki>itiK»:Kt,*]»,»,«:«;tivtiV«»i»it%t,»;k;»:i

KONYA LAJOS
KONYA LAJOS TATABÁNYA
DÓZSÁKÉRT U. 36.
HANGSZERKÉSZÍTŐ
UNGHERIA
ANNO: TATA. BAJI UT n "
^ / HANGSZERKÉSZÍTŐ
jin ANIMO: lùVP UNGHERIA

KONYA LAJOS
liaiigszerkészilő mester
Tatabánya
UNGHERIA
ANNO;

yíOfi^/'/a a^mff:
KÓNYA L. HANUSZERKlSÉRÖ LEVELE ÉS MESTERCÉDULAl
CERTinCATO E El ICHEITt Dl LAJOS
LAJOS KÓNYA- MAKERS CERTIFICATE AND !»4ASTER LABELS

225
 KONYA L. CShLLÓ 1*5%
UN VIOLONCELLO 01 KÓNVA L. DEL I'Jgc
A CELLO BY L. tíóS'YA l^^c

226
Nella primavera del 1996 viene organizzata la 3 '^
Mostra nazionale ungherese della liuteria e Lajos
riceve il titolo di Maestro "Corona d'argento". Poi
3 Wachtershach vengono esposti ancora i suoi stru-
menti (per un po' di anni gli artigiani della sua
provincia sono stati ospiti della Proloco tedesca).
In Esztergom gli strumenti di Lajos fregiavano le
pareti della Mostra locale ed anche le creazioni
ptipolari di abbigliamento della moglie Ilona ven-
gono esposte. Nel mese di agosto, in collaborazio-
n e con la Camera del Lavoro locale, organizza in
Esztergom una importante Mostra internazionale
dove, oltre alle opere ungheresi, vengono presen-
tati lavori dal Canada, dall'Italia e dalla Roma-
nia. Il risultato é grandioso; in una cittadina come
Esztergom, giornalmente 300-400 persone visita-
no la mostra. Dall'Italia é giunto u n editore del
settore liutario, Sig. Sporti, che ha contribuito ad
elevare il livello della qualità dal p u n t o di vista
culturale. In Ungheria, infatti, in quel periodo cir-
colavano pochi volumi di liuteria, tra gli appas-
sionati si sentiva un grande vuoto. Da allora la
situazione sta migliorando, si pubblicano nuovi
libri e circolano molte traduzioni di testi stranieri.
Sempre nel 1996 viene realizzata la Mostra
nazionale dedicata ai "Capolavori dell'artigiana-
to": Lajos n a t u r a l m e n t e vi partecipa e viene an-
c h e premiato. In G e r m a n i a é presente alla M o -
stra i d e a t a dalla C a m e r a di C o m m e r c i o di
Ehingcn.
Nel 1997, in occasione della q u a r t a Mostra-
c o n c o r s o della liuteria magiara, vince il primo

KÓNYA L. CSELLÓ 19<»S

VIOLONCELIO DI KÓNYA L. W5
L. KÓNYA CíllO lí>?5

227
premio con il suo violoncello. Dopo Ji che. con
un violino ed un violoncello partecipa alla
Mostra di Mittenwald. poi in Cremona alla Vili
Triennale dove, malgrado la rigida selezione, si
qualifica con due strumenti e riceve il diploma
di partecipazione e di merito. In seguirti viene
premiato nel castello di Buda in occasione del-
la ormai tradizionale Mostra dei "Capolavori
dell'arrigianato". Segue la Mostra di Esztergom
e, a Kassa, l'Esposizione della Camera di Com-
mercio locale. E' di questo anno l'adesione, me-
diante dimostrazioni manuali dal vivo, alle gior-
nate della Sud Slovacchia, territori di mino-
ranza etnica ungherese nel paesino di Ncszmcly.
e poi all'Expo di Tatabánya. Lajos, coadiuvato
dal figlio Lali e da Benko Szilárd - suoi allievi -
dimostra il lavt)ro del liutaio al foltissimo pub-
blico.
A Neszmély, oltre alla dimostrazione e spie-
gazione del lavoro nella Scuola Macovecz, é sta-
ta realizzata una Mostra collettiva con il titolo
"Il Maestro e i suoi allievi", Sono stati esposti gli
stiLimenLJ di Liijos, unitamente ai lavori del fi-
glio e dell'altro allievo Szilárd. Altri maestri di
varie categorie sono stati invitati, allievi com-
presi, ma curiosamente nessuno si é presentato,
probabilmente i loro allievi non sono riusciti a
preparare alcun strumento!.'
Nel 1998 un altro riconoscimento: all'Assem-
blea dell'Artigianato gli viene assegnato il pre-
niit) Iposz intitolato "Mano d'oro".
Negli ultimi anni é stato molto impegnato nel
lavoro, e specialmente nella preparazione e par-
tecipazione alle innumerevoli manifestazioni pro-
poste. Ora l'intento é quello di rimanere più tem-
po in bottega per poi concentrare le risorse alle
grandi Mostre del 2000; Mittenwald, Cremona,
ed Esztergom dove la Mostra si ingrandirà di-
ventando internazionale. Lajos in queste occa-
sioni non intende mancare, le ritiene indispen-
sabili per tenere il passo con gli altri, é convmto
che dal confronto si possa solo imparare, pro-
predire, mentre rimanere chmsi nella bottega non
porta altro che isolamento.

1IEGEDUC3IGÁK
DUE CHIOCCIOLE DI VIOLINO
VIOLIN SCROLLS

228
MINI HEOEDLTVEL - CON U. VIOLINO nCCOLO • WITH A SMALL VIOLIN

CSISZOLÁS • LA LEVIGATCIRA • SANI

 ' Lluh'lì'>. ,ìU,>,

A titok: S2épet, jól, pontosan ..„H,.V„.„7,„I,,.„.. , ,

j ' V J • !<apcsolatok ziníaiíkójáb! "Z^^^^t"'*

Ü]SÁGCIK!<EK
ARTICOLI DI GIORNALE
ARTICLES

230
 KONYA LAJOS
- RIASSUNTO
DEL SUO OPERATO:
1982 Mostra di Szolnok
1983 Concorso Internazionale a Kassel, Fiera
di Francpforte
1984 Mostra-mercato di Francoforre, Mostre a
Budapest e Tatabánya
1985 Fiera di Francoforte, Mostra di Budapest
1987 Concorso Internazionale di Sofìa
1989 Fiera di Francoforte, Esposizione "KON-
SIJMHX" a Budapest
1990 Mostra di famiclia a Tatabánya
1991 Iriennale di Cremona
1993 Mostra di Budapest, Concorsi Internazio-
nali di Mirrenwald d Praga
1994 1 ^ Mostra Nazionale Ungherese, Trie-
nnale di Cremona, Mostra di Tata, Fiera
di Wachtersbach
1995 2 ^ Mostra Nazionale Ungherese, nei Ca-
stelli di Buda e Tata Mostra "Capolavori
delFartigianato 1995", Mostra di Wach-
tersbach, Mostra di famiglia in Orosháza,
Fiera Intde di Budapest, Mostra degli stru-
menti magiari al Museo di Stato a Mona-
co di Baviera
1996 3 '^ Mostra Nazionale Ungherese, Fiera
di Wachtcrshach, Concorso Internazio-
nale di Poznan. Fiera di Esztergom, Mo-
stra di famiglia in Tatabánya, a Budapest
"Capolavori dell'artigianato 1996", Mo-
stra della Camera del Lavoro ad Ehingen
1997 4^^ Mostra Nazionale in Budapest, Mo-
stra a Neszmély intitolata "Il Maestro ed
i suoi allievi", Fiera di Esztergom, Con-
corso Intemazionale di Mictenwald, Con-
corso Inrernazionale di Cremona, a
Budapest "Capolavori dell'artigianato
1997", Expo Vértes in látabánya, Mo-
stra della Camera dell'Artigianato a Kassa
1998 Mostra della Camera del Lavoro in Co-
lonia
1999 Fiera di Geni
ATTIVITÀ SOCIALI
DI LAJOS KÓNYA:
Dalla costituzione dell'Associazione Cost-
ruttori di strumenti musicali é capogruppo della
sezione "Archi e pizzico". Eletto dal 1991 al 1994,
rinominato per gli anni 1994-1998.
Dal 1988 e delegato, per la provincia di
Esztergom-Komárom, presso il "Consiglio Mani-
fatturiero" neU'IPOSZ.
E' Presidente Provinciale della Camera del La-
voro artigianale, delegato e socio camerale.
E' socio del KIOSZ (Associazione Nazionale
Artigiani) dall'epoca in cui era studente-appren-
dista, dal 1976 é socio effettivo della Associazio-
ne Nazionale dell'Industria.
PREMI, ONORIFICENZE:
1989 2° Premio alla Mostra del "KONSUMEX"
1995 2" Premio della Camera BNY Budapest
1997 1° Premio alla Mostra Nazionale di
Liuteria, Budapest
1998 Premio "Mani d'oro" dell'IPOSZ nel set-
tore Liuteria
1987 Diploma "Premio qualità"
1989 Diploma per "LArtigianato"
1990 Diploma "Artigiano d'oro"
1995 Diploma e anello d'argento per "25 anni
di operato"
1996 Titolo Maestro di "Corona d'argento" al-
l'Associazione Nazionale Liutai
1995-1996-1997 Premi speciali per le Mostre
"1 Capolavori dell'.Artigiaiìato"
231
INTARZIAZAS KÖZBEN • LA FILETTATLIRA • THE PLiRFLIKO
MANLX1LIN • MANDOLINO
 LAJOS KONYA
INSTRUMENT-MAKER MASTER
im
f
Lajos Kónya was born in 1948 in Tatabánya
a year after the city had been officially estab-
lished. Details about his childhood can already
be read in the chapter dedicated to the father,
therefore we will continue his life from here.
With his father in jail, family life was very hard
gt>ing. Lajos attended elementary school and
not without difficulties; from the beginning he
was faced with repeating the school year. With-
out having experienced these circumstances,
it is hard to really imagine whai he went
through. He did not go to kindergarten, and
he began school in Szárliget before changing
schools in Balatonfüred. Tatabánya (Partizán-
telep), Tata, Baj, and returning to Tatabánya
at the "József Attila" Institute and then the
234
"Ságvári Endre" Institute. His results were
certainly not outstanding due to the continual
change of teachers, class companions and en-
vironment. His school life began co stabilize
after his parent's divorce. When he was in
Abaújszántó he enrolled in the Agricultural
Institute because he wanted to work on the
land. He intended continuing his studies at
university, but he had problems with two of
his teachers and his results in four subjects
were insufficient. He consequently decided rn
begin working wirh his demanding father in
the photography field rather than risking fail-
ure in ins studies. At the same time he enrolled
in the photography school and the "István
Bocskai" institute where he did better in biol-
ogy and other subjects under new teachers. He
attended school in Abaújszántó and Miskolc;
in Abaújszántó he studied regular subjects and
in Miskolc he studied specialized subjects.
During the second year, in 1964, his family
moved back to Tatabánya, the year that
marked his father's departure for Italy to study
violinmaking. During this period he lived with
his "second mother" and worked in the phciCo
studio to guarantee a source of income for the
family. His father received a scholarship in
Cremona but it was only just entiugh to main-
tain him during his studies. Sometimes an ex-
tra employee assisted in the photo studio when
it was necessary.
Lajos did his job well; he enjoyed working
and it was more than just a simple chore tor
earning a living. During his third year of school
he won a competition held in Tatabánya with
the photo of a male portrait. He graduared with
top marks and his father also received recog-
nition with a certificate of honor for his in-
struction of the best student. He also did very
well in the specialist exam.
Lajos Kónya liked practicing sport and he
asked his father to bring him a genuine Italian

A FÉNYKÉPÉSZ MŰTEREM ELŐTT 1967-1968
DAVANTI AL SUO LABURAl UKIO EOrOGRAHCO
IN FRONT OF THE PHOTO-ATELIER IflöT-l^ftg
racinfí bike; the bike arrived at the end of the
year. He regularly took part in t h e town's ath­
letic club. H e wanted to become a javelin thrower
but his trainer only allowed him to run; he con­
sequently left after a year.
His free time was limited and after work he
enjoyed Roing on short trips with his friends. Dur­
ing the summer he took the opportunity to spend
a week at Balaton Lake in his father's house. H e
often r o d e his b i c y c l e from T a t a b á n y a t o
Balatonfüred. Later he developed a passion for
motorbikes and he saved for a year to buy him­
self a beautiful M Z 1 2 5 motorcycle. H e also dedi­
cated himself t o making metal sculptures t o ­
gether with his elder brother. In t h e past they
h a d admired sculptures made by their u n c l e
Lajos, an artist of many interests. Full of inspira­
tion, the youths m a d e masks, bas-reliefs, statues
a n d artistic objects. Lajos further cultivated this
hobby in later years and h e still enjoys making
wooden o r n a m e n t a l sculptures after the H u n ­
garian tradition. For several summers he worked
in artistic fields and participated in the arc a n d
craft exhibitions a n d competitions in Budapest,
Szekszárd, Vásárosnamény, Tatabánya and Fadd.
W h e n his father returned from C r e m o n a m
1969, he was unable to live entirely on violin-
making so h e advised Lajos to begin working
somewhere else. Lajos opened his first p h o t o ­
1 r^y-- '-'^^
graphic studio in Tarján, n o t tai" irom Tatabanya,
in the Gerecse Valley. H e worked in Tarján for a
year but it was difficult to make a reasonable liv­
ing on the outskirts <A the city. Most of the work­
ers returned to Tatabánya after linishing their
shift and they spent t h e remaining part di the
day in t h e city. A year later h e transferred his
studio to Oroszlány, a larger center, where busi­
ness improved.
H e began to think of forming his own family.
In 1971 an a p a r t m e n t in Oroszlány cost 80 000
florins. In two years he m a n a g e d to save this
a m o u n t of money but w h e n he was about to got
married, prices multiplied owing to the "new
economical system" and the apartment that once
cost HO 000 florins was now valued at 280 ^m
florins.
1 le met his wife in a s u m m e r school of tradi­
tional art in Fadd-Dombori. Ilona Lórincz was a
traditional embroiderer a n d weaver. Lajos was
studying in t h e wood-carving and sculpturing
section. T h e y got to know each o t h e r during t h e
intervals a n d became friends. They shared art in
c o m m o n and a feeling grew between t h e m right
from t h e beginning. Ilona inherited her love for
fabrics írom her m o t h e r who was a traditional
art teacher who h a d won many prizes in the vari­
ous fairs. Lajos traveled back a n d forth from
Majos for a year. " •
235
LAKKOZÁS • LA VERNICIAI I iKA • \'ARNISHING
 After work Lajos often went to visit his father
in Tata, where he Calked about violinmaking and
began acquiring some practical experience. One
day a client from Sopron came with an unusual
request; he ordered a mandolin that was different
from the ones normally .sold in the music shops.
He wanted a flat mandolin with a carved head.
István Kónya turned down the order but he pre­
sented his son sayina that Lajos was the rijiht per-
stin tor the job. Lajos, to tell the truth, had never
made an instrument of this kind before, so he be­
gan to research the theme in order to rind some
useful information (the instrument was practically
a Lomhardy mandolin, well-known in Italy, with
a flat back and pegbox). Lajos drew his own de­
sign and completed the instninient which was well
appreciated by the musician. (He actually made
two mandolins, taken by enthusiasm, and he kept
one for himselO- His father was by now well-
known for his instruments, also traditional instru­
ments, as he had once made a zither for the most
important zither player in Hungary, Mátyás
Pribojszki. The well-known musician traveled all
over the country and publicized Istvan's instru­
ment which resulted in a myriad of new orders. A LAKKOZÁS KÖZBEN
group horn south Buda ordered six zithers, all LA VLR>JIC;IATLIRA
made by Lajos. Shortly after another group from VARNISHING

MACK51NI HEGEDŰ ES
MÉLYHECiEDÚrhST
NVAKBETETEL ELŐTT
PRIMA DELLISCAtTRO DEL
MANICO DEL VIOLINO E
VIOLA MOD MAGGINI
MACÜIN1 MODEL VIOLIN
AND VIOLA, BEFORE
FTITING THE NECK

237
Tìita ordered six more zithers. Lajos crìjoyed mak-
ing these iristrumencs; satisfied with his "new job",
and encouraged by his father, he began to make
his first viohns.
In the summer of 1972 h e got married. His
first house was in a block of flats in Tatabánya,
As already mentioned, the prices in t h a t period
had risen considerably and his mother-in-law lent
him the lacking money. Lajos managed to extin-
guish t h e debt in the following year owing to his
income from the photographic studio and the
extra money earned from viohnmaking. At that
time he often frequented his father's house in
Tata where he learned the trade. At h o m e there
was n o work bench or any of the necessary tools
but all d i e s a r n e h e sometimes did a few odd jobs
in t h e kitchen during the evening. H e followed
his father everywhere; they went to look for wood
both in Hungai-y and abroad. Ar t h a t time there
were no wood dealers or shops specialized in sell-
ing viohrmiaking accessories in Hungary'. Lajos
therefore followed his father's example and be-
gan storing wood" initially h e used wood írom
his father's stock pile but h e later began organiz-
ing his own stock.
T h e first pieces of maple came from Lillafüred
whilst the spruce came from Záhony. T h e m a t e -
rial was shipped to Tatabánya by train where it
was cut, and treated with paraffin to avoid the
cracks t h a t occur during t h e seasoning.
His interest for violinmaking grew stronger.
He bought many violinmaking texts and visited
SZÁRL1GETI FATELEPEN/A KISZEMELT FA
LA SCELTA DEL LEGNO L\ UN UhlOSllO Db S/AKLIOEl
WCOLì SETTLEMENT IN S2ÁRLIGET,THE CHOOSEEi WOOD
238
n u m e r o u s workshops. Lajos was n o i always wel-
come as there was n o t a lot of work and some of
the masters were jealous of a new maker. Lajos
began making more instruments, and he needed
to begin creating his own market. His father, who
had worked for " K O N S U M E X " in the past, pre-
sented his son in the hopes oi finding an ciutlet
for his son's work. Gradually his business began
to take off. hi 1975, his daughter Ilonka was born.
Lajos began to spend less time at his father's
house and more time with his growing family. In
the m e a n t i m e h e realized that his new job could
no longer c o n t i n u e as an a m a t e u r interest, and
he began contemplating the idea of finishing his
diploma and opening his own workshop. This
prospective however was n o t easy to p u t inrn
practice. At t h a t time violinmaking was gener-
ally taught to fourteen year old youths and Lajos
liadlongsurpassed this age limit. Apart from tliis,
he had to justify the fact that he had already been
working in the field for five years.
In 1977 his second child was b o m , Lajos. His
wife naturally dedicated all her time to t h e chil-
dren, therefore Lijos senior dedicated himself
totally to his profession.
With the h e l p o f ' K O N S l J M L X " and "KIOSZ"
(the local artisans association where Lajos had
been a member since the beginning of his p h o -
tographer's career in 1966), he presented an ap-
plication to the Ministry of Industry to take t h e
exams as an adult. Peniiission was given and in
I9i^l Lajos graduated as a violinmakerin the Kaesz
Gyula Institute in Budapest.
brom this m o m e n t onwards the photographic
studio had to be re-dmiensioned to cater for both
activities. It is easy to imagine that violinmaking
a n d photography are fascinating and attractive
jobs, biu they creare practical difficulties when
practiced in the same room. T h e greatest enemy
of photography is dust, therefore greater time had
to be dedicated to retouch. O n the other hanil
the construction of musical instruments requires
a certain a m o u n t of time. Lajos was forced to
work in both professions because t h e principal
priority was the family's economical stability. In
the "double" studio he began making his first
violas, as well as traditional instruments such as
the ''tambura". and bis first cello. T h e s e works
involved il scries ot adiiirional problüm.s, for nil LAKKOZÁS KO^BtN
the instruments made for the first time round he UNA FASE DELLA VERNICIATURA
had to make tht* relative internal mold used as a VARNISH INJO
basis for the i n s t r u m e n t . . . (further space will be
dedicated to these operations later o n ) . In this
period most of his instruments were varnished
witli spirit varnisli. Me made a number of trips
to C r e m o n a w h e r e h e visited various violin-
makers and of m u r s e , ilie Stradivari MuseLim.
His passion for violinmaking grew stronger all
the time and h e began to state openly lliaL h e
was ready to close the p h o t o studio as soon as it
was possible. Owing to his past experience with
sculpture and traditional art, during this period
h e often o r n a m e n t e d his instruments, dectirat-
ing palettes and pegboxesas well as carving sculp-
tured heads instead of the usual scroll. H e went
to Mittenwald a n d M a r k n e u k i r c h e n o n various
occasions and w^s very impressed with some of
tJie miniature instruments. He would have likci-l
to have made some himself hut many years passed
before h e actually succeeded in doing .so.
Time had come for Lajos to begin participat-
ing in the international competitions; his first
comperition was the C r e m o n a Triennial. H e pre-
pared himself with great care hut was greatly
deluded when the instrument was turned down
a n d not even exhibited. T h i s experience ser\'ed
to strengthen him, encouraging him to make

239

1^
progress and improve his work. Lajos was present
at the exhibition all the same and his elder
brother exhibited some of his work in his own
stand. In the same year he also exhibited in the
Frankfurt Fair, once again a guest in Stetano
Conia's stand.
The years passed and inevitably joy and sad-
ness, success and delusions alternated, hi 1982
in Szolnok an exhibition was organized by the
well-known KONSIJMHX and Lajos participated
on his own with a violin and a viola. In 1983 he
participated in the international competition in
Kassel (Germany) where he received a diploma.
In the snme year healsoparLicipaiedat the Frank-
furt Music Fair with various instruments.
Another imporiant event occurred in this pe-
riod: his daughter Kata was born, to everyone's
joy. The family had becoine the "largest" numeri-
cally as his other relations only bad one child or
two at the most.
In order to participate in violinmaking com-
petitions a certain amount of instruments need
to be available. Years of work are necessary; com-
petitions and exhibitions bring new clients which
means supplying for a greater demand. Lajos was
by now working for many musicians, hi 1984 he
240
OKLEVELEK
I DIPLOMI
DIPLOMAI
ÜK LEVEL '4Míp4
participated once again in die Frankfurt Fair and
later in the same year he participated in Buda-
pest and Tatabánya. It was also liis inrenrion to
take the exam of master violinmaking, hut this
was not easy. For the oral examination he had to
participate in a series ol seminars and classes to
prepare himself in law, accident prevention, and
the theory of violinmaking. The practical exami-
nation, on the other hand, consisted in making
a violin from the beginning. He undertook these
studies in 1985 in the same period as the Frank-
furt Fair and the Budapest exhibition.
In 19S6 the National Artisans Association in-
stituted an internal organization denominated
the "Manuiairriirer's Committee". Lajos was
elected as the provincial representative, taking
part in the committee from the beginning. Every
province had two or three delegates and the
meetings were held twice a year in order to or-
ganize exhibitions and sustain the antique trades
in difficulty The organization also had a monthly
bulletin that furnished news of interest such as
competitions and exhibitions. In these meetings
there were often jui-y members, political func-
tionaries, and representatives from the Cham-
ber of Commerce, Crafts and Industry.
 Lajos still lived with his family in a flat situ-
jted in a block of apartments situated a fair dis­
tance from his workshop. Obviously, in order to
save lime, the best solution was to unite the work­
shop with the house, also because his family had
grown and bis flat was now too small. After look­
ing aroLind, in 1989 be found a block of land
suitable for building. Although it was not very
close to the city, it was easy to reach. In the mean­
time he participated in the internatitinal exhibi-
iion in Sofia and in tbc same year he received an
award for the "excellent quality" ol'his work.
During the same year he began builduig bis house.
Ever>'one pave him a hand, includitig bis father and MINI HANGSZERHK MUNKA KÖZBEN

his wife's parents, in order to finish the house as
quickly as possible. Lajos spent a lot of time working
and invested a lot of money in the house as well as
taking part in the actual building, In the same pe-
riixl he participated in the Frankfurt Fair and in the
exhibition organized by "KOKSUMEX" in the Bu­
dapest Castle where he won second prize |iarricipat-
ing with instruments previously prepared in die wi>rk-
shop. 1 le later received an award entitled "Hand­
made Art" given for his career and results obtained
in the various exhibirions.
COSTRLIZIONE DI STRUMENTI IN MINIATŰR.^
SMALL INSTRUMENTS UNDER CONSTRUCTION
The family moved into the new house in 1990.
In collaboration with the "House of Culture" and
the "ProltKo" (Tourist Board) Lajos organized an
exhibition together with the tbree Kónya mak­
ers (the two Istvans and Lajos). The inaugura­
tion speech was held by the well-kntiwn violin­
ist Vilmos Tátrai. During this occasion Lajos re­
ceived a gold medal for the most distinguished

ES KÉSZEN
STRUMENTI ORMAI COMPLETATI
THF FINISHED INSTRUMENTS

241

artisan. The exhibition was a great success and
visitors came from all over Hungary. The pro­
gram included a series uf concerts and confer­
ences on the conservation and restoration of"
musical instruments, and the manifestation was
prolonged. The many students that visited the
exhibition were able to admire the beautiful
manual hand crafts. In his new workshop, Lajos
was finally able to enjoy working in a peacetul
environment.
In 1991, at the Cremona Triennial, both of the
instruments that he presented were exhibited. In
Hungary' the National Association of Musical In­
strument Makers was formed and Lajos was one
of the founding members. Most of Hungary's
violinmakers took part in the association. The
association organized exhibitions and competi­
tions and it was divided into various sectors of
violinmakers including "specialized workers",
master makers and master violinmakers. It also
programmed meetings and protected the interests
oi the various sectors as well as supervising the
activities of the viohnmaking school at the "Franz
Liszt" Academy (some of the members were teach­
ers and masters from the school). The association
was made up of four different categories; makers
of the organ, piano, wind instruments, and string
242
CS ItiAFAR AG A S,/S AJ AT
KÉiZÍTtSŰ VÉSŐVEL
i:iNTAGLiO DELLA CHIOCCIOLA
t:ON SGORBIE FATTE DA SÉ
CARVING A SCROLL WITH A
HOMEMADE GOUDE
and plucked instruments. The violinmakers
trusted the direction of the last category io Lajos
Kónya and today he is still their president (in 1998
he was re-elected witb a two year mandate).
In 1993 he participated in the competitions
held in Budapest, Mittenwald and Prague. In
1994 a five-page article was printed in the Strad
on the Kónya family. In the same year, the Hun­
garian Association of Violinmakers organized the
first national exhibition of violinmaking. Duting
the inauguration Lajos was awarded a silver ring
and certificate ol honor for his twenr>'-five years
working with crafts. He exhibited a violin and
viola in a special glass case and a painter from
Tatabánya, Anna Jakobi, painted two interest­
ing paintings on the violinmaker's request. Dur­
ing this period he participated in the 7''' Cremona
Triennial. Later in the year, he participated in
the Hungarian exhibition entitled "Wonders ot
Artistic Craftsmanship 1994" where he presented
various instruments and received a special prize
ftom the jury. 1994 was a significant year for
Hungarian craftsmen because the Chamber ol
Commerce for Artistic Craftsmanship was
formed. Lajos plays an active role in this organi­
zation being the president of the Komárcim-
Lsztergom prtivince in the artisan's section.
 Lajos' quantity of work increased in order U)
tuiiill his customer's requests. The length ui the
working day had long since exceeded eight hours.
Lajos always attempted to improve his work ynd
as soon as he finished an instrument he hegan to
plan the nexr one with the hopes that it would
be even herter than the last one. In 19^)5 he par­
ticipated in the national exhihition ot violin-
making held m rhe Budapest Castle, and later in
ihe Tata Castle during the exhihition "Craft
Masterpieces". In the Iára exhihition he helped
lo organize the event and collahorated during
the manifestation. Following this the Provincial
Foundation tor the Development of Private Ini­
tiative invited him lo take part in the Wach- A TATABANYAI CSALÁDI KiÁLLÍTAST TÁTRAI VILMOS
HEGEDŰMŰVÉSZ NVITOTTA MEG
tcrshach exhihition. During the Budapest Fair
LESPOSIZIÜNE Dl t-AMIGLlA E STAIA IN AL:UKA1 A DAL M"
he received another award for his work. VILMOS TATRA)
Later, Péter Benedek organized an exhibition THE EXHIBITION IS TATAiíÁNYA iNAUGLIR/\TEO VILMOS
of Hungarian violinmaking in Munich where TÁTRAI
Lajos cxhihited two miniature violins bought by
Benedek himself, an enthusiastii: collector. The
vast amount of publications issued during the small town called "Istensegfts" where the in­
manifestation also included a catalogue. habitants, togcrher with others from four small
1995 was a special year: the family exhibited towns close hy, were integrated into the Fiun-
a collective exhibition. As already mentioned garian stare before World War II. The grand­
Lajos' mother-in-law was a well-known tradi­ parents had been traditional artists in various
tional weaver. She came from Bukovina, írom a sectors including painting, weaving, embroidery

A BUDAI VÁRBAN' HANGSZEREIK ELŐTT (A KÉT IS'TVAN fö LAJOSJ

[Sn'ÁN SENIOR E JUNIOR ALLbSl'OSlZIONE NEL CASTELLO DI BUDA
THE TWO ISTVÁN AND LAJOS IN THE CASTLE OF BUDA

243

BUDAPESTEN TASSY ANDRÁSSAL
A BUAPEST CON ANDRÁS TASSY
IN BUDAPEST WITH ANDR/ÁS TASSY
244
A i tSZTERÜOMl HANGSZERKIALLITAS MECNYITOIAN A
MEGYE ÉS AZ ORSZÁG TÁBSAHAIMI fS IPAROS VEZETŐI 15
RÉSZTVETTEK
Al TAPFRTLIRA DELLA MOSTRA DI ESZTERCiOM ERANO
PRESENTI NUMEROSI PERSONAGGI DELLA VITA SOCIALE
DELLA PROVINCIA E DEL PEASE
AT THE OPENING OF THE EXHIBITION IN ESZTERGOM THE
POLITICAL-AND INDUSTRIAL LEADERS OF I HE CUUN FRY
AND OF THE LAND TOOK PART (DR. GYÖRGY ZOLTÁN
KOVÁCS. JÓZ5FF JUHÁSZ. GYÖRGY SZŰCS. MIHÁLY
Z t m S C H LAJOS BARTHA, AND MANY OTHERS
MÜNCHENI VÁROSI MÚZEUMBAN. A MAGYAR
IIANCiSZEREK KIÁLLÍTÁSÁN
NEL MUSEO DI MONACO DI BAVIERA CON: ISTVÁN
BOCiSCHL'TZ E LÁSZLÓ JLIHAROS
IN MÜNCHEN IN STADTMUSEUM WITH ISTVÁN
BOüSCHLrrZ A N D LÁSZLÓ JUHAROS
 AZ ESZTERGOMI IIANGSZERKIALEITAS (RESZLETl
EESPOSIZIONE D] ESZTERGOM (PARTICOLARE!
THE INSTRUMENT EXHIBITION IN ESZTERGOMÍDET.ML)

1W6 ŐSZI BNV KÉZMŰVES KAMAR-M il Pll

IL SECONDO rRE.MIO DEL BNV NELL/\UTUNNO 1«0
THE SECOND FRÍZE OF THE DNV IN TI IE AUTUMN OF I » S

5ARANSZK1 PAL MESTER ESZTERGOMBAN .KIVALO KISIPAROS" ARANY FOKOZATÚ KITUNTFTFS

MASTER PÁL SÁRÁN3ZKI IN ESZTERGOM IL PREMIO DORO „ARTIGIANO ECCELLENTE"
.EXCELLENT CRAFSMAN" GOLD-PRIZE

245
 has improved; new books have been published
and many ioreign hooks have been translated.
Once again in 1996 the national exhibition
entitled "Craft Ma.sterpieces" was held: Lajos
naturally participated and once again he received
an award. In (iermany he participated in the ex­
hibition organized by the Ehingcn Chamber oi
Commerce.
During the fourth national competition ot
Hungarian violinmaking in 1997 he won first
prize for violoncello. After this he participated
with a violin and violoncello in the Mittenwald
competition, and later in the 8''' Cremona Tri­
A TATABANYÁI CSALÁDI KIALLITASLIN
ennial, where, notwithstanding the rigid selec­
ÁGMES LÓRINCZ AND MRS. LÓRINCZ, LAJOS KÓNYA AND
HIS WIFE, LŐRINr? VITUS AND .'U.AnÁR LŐRINCZ,
tion, he qualified with two instruments receiv­
ZOLTÁN VARGA AND LÓRINCZ BEÁTA, ings ceriificate of participation and a certificate
FAMILY EXHIBITION IN TAIABÁNYA of honor. Following this he won an award at the
Buda Castle during the traditional exhibition of
and carving. The family naturally continued to "Craft Masterpieces". Latet he participated in die
work In these fields when the war was over. Lajos exhibitions in Esztergom, Kassa, and the exposi­
was by now a part of this family and he took tion held by the local Chamher of Commerce.
part in the exhibition; today the family is still In 1997 he presented a manual demonstration
involved in pottery, as well as weaving, paint­ in Ncszmcly during the festival dedicated to
Southern Slovakia, a territory of ethnic minor­
ing, traditional clothing and embroidery. The
ity in Hungary, and during the Tatabánya E.\po.
exhibition was organized in Orosháza and ow­
Lajos and his pupils - his son Lali and Benko
ing to its success ir was re-presented in
Szilárd - demonstrated violinmaking in front of
Tatabánya a year later.
a crowded public.
In spring 1996 the third national exhibition
of violinmaking was organized and Lajos re­
ceived the Master tiilc uf "Silver Crown". His
instruments were then exhibited in Wachtcrs-
bach (for a few years the craftsmen of his prov­
ince were invited to participate by che German
Proloco). In Esztergom Lajos' instruments were
displayed in the local exhibition together with
traditional clothing made by his wife. In Au­
gust, in collaboration with the local Chamher
of Commerce, an important international ex­
hibition was organized with Hungarian works
together with works from Canada, Italy and
Rumania. The exhibitifin was a great success
for a small town like Esztergom; from 300-400
people visited the exhibition daily. Mr. Spotti,
a publisher of violinmaking books from Italy,
contributed in elevating rhe cultutiil quality ot TANt'LOTARSAiVAL CGY KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓJÁN
the manifestation. In Hungary there were very LAJOS KÓNYA APPREmiCES AT THE OPENING OF AN
few books on violinmaking at that time and en­ EXHIBITION IN BUDAPEST
thusiasts felt this lack. Since then the situation

246
 A VERTES EXPÓN
DIMOSTRACIONE ALE

'aií.Uií^ii>
EXPO rn VÉRTES
AT THE VÉRTES EXPO

In Nesziiiélv, as well as the demonstRUion and nity tor keeping up with the times. H e is con­
conference held in the Macovccz school, h e par­ vinced t h a t the m u t u a l e x c h a n g e is an enrich­
ticipated in a collective exhibition entitled " T h e ing experience w h i c h leads to progress while
Master and his Pupils". Lajos's instruments were remaining closed in the workshop c a n only lead
exhibited together with those of his son a n d pu­ to isolation.
pil Szilárd. O t h e r niiisters from vatious profes­
sions were invited with their pupils, b u t surpris­
ingly nobody else participated - perhaps because
the pupils did not succeed in preparing instru­
ments...
In 1998 h e received further recognition: the
Craft Assembly awarded him the IIX^SZ Prize
entitled " T h e Golden H a n d " .
O v e r t h e last few years he has been greatly
involved in his profession, particularly in t h e
preparation and participation oi countless ex­
hibitions. His p r e s e n t ideal is to d e d i c a t e more
time in t h e w o r k s h o p and to c o n c e n t r a t e on
the future exhibitions in 1000 in Mlttenwald, GIO BATTA MORAbSl MESTER MŰHELYÉBEN LAJOS ES
TANULÓI
C r e m o n a and Esztergom when t h e traditional
LAJOS CON I SUOI ALLIEVI NEL 1W6 CON IL M^ MORASSl
exhibition will become an international e v e n t . NEL SUO LABORATORIO
Lajos i n t e n d s to participate in these maiiitesta- IN THE WORK-SHOP OF MASTER ÜIO BATTA MORASSl,
tions considering t h e m an i m p o r t a n t opportu­ WITH HIS PuriLs, iyy6

247
 A SYNTHESIS OF LAJOS
KONYA'S WORK
1982 Szolnok exhibition
1983 International competition held in Kassel,
Frankfurt Fair
1984 Trade fair in Frankfurt, exhibitions in Bu-
dapest and Tatahánya
1985 Frankfurt Fair, Budapest exhibition
1987 International competition in Sofia
1989 Frankfurt Fair, "KONSUMEX" exhibition
in Budapest
1990 Family exhibition in Tatabánya
1991 Cremona Triennial
1993 Budapest exhibition, international com-
petitions in Mittenwald and Prague
1994 I'" National Hungarian Exhibition;
Cremona Triennial, Tata exhibition,
Wachtersbach Fair
1995 2'^'' National Hungarian Bxhibition,
"Craft Masterpieces 1995" in the castles
of Buda and lata, Wachterbach exhibi-
tit)n, family exhibition in Orosháza, in-
ternational fair in Budapest, exhibition oi
Hungarian instruments held in the Na-
tional Museum of Munich.
1996 3^*^ National Hungarian Exhibition; inter-
national competition in Poznan, Eszter-
gom Fair, family exhibition in Tatabánya.
"Craft Masterpieces 1996" in Budapest,
exhibition held by the Ehingen Chamber
of CuiiHuerce.
1997 4''' National Exhibition in Budapest, ex-
hibition entitled "The Master and his Pu-
pils" in Neszmély, Esztergom Fair, inter-
national competition in Mittenwald, in-
ternational competition held in Cre-
mona,"Craft Masterpieces 1997" in Bu-
dapest, Vértes EXPO in Tatabánya, exhi-
bition held by the Artisan's Kassa Cham-
ber of Commerce
1998 Exhibition held by the Cologne Cham-
ber of Commerce
1999 Fair in Gent
248
ORGANIZATION ACTIVITIES
Since the foundation of the Association oi
Musical Instrument Makers. Lajos has been the
president oi the String and Plucked Instruments
category. He was elected from 1991 to 1994. and
te-elected for the following four years from 1994
to 1998.
Since 1988 he has been a delegate for the
"Manufacturer's Committee" tor the Esztergom-
Komárom province in IPOSZ.
He is the Provincial president of the Artisan's
Chamber of Commerce, delegate and parliament
member.
Member of KIOSZ (National Artisan's Asso-
ciation) since he was a student arid apprentice.
From 1976 he has been a member of the Na-
tional Association of Industry.
PRIZES AND
COMMENDATIONS
Í 989 Z-J priie in the "KONSUMEX" exhibition
1995 2"' prize awarded hy the BNV Chamber
ofCüiiimtrtein Budapest
1997 l^' prize in the national exhibition of
viulinmaking in Budapest
1998 "Golden Hands" IPOSZ Award in tlie
violinmaking section
1987 "Quality Prize" Award
1989 "Artisan" Award
1990 "Golden Artisan" Award
1995 Silver ring awarded for "25 years ofwork"
1996 "Silver Crown" Master title awarded by
the Narional Association of Violinmakers
1995-1996-1997 Special prizes awarded during
the exhibition "Craft Macerpieces"
 L

'^^^,- ^

CSELLÓ NYAKAK. CSIUAK A „KONYA MUHLLYBOL

MANICI Dl VIOLONCELLO NEL LABORATORJO DI LA]OS KÓNYA
CELLO NECKS AND SCROLLS FROM THE KÓNYA WORKSHOP

249
 HANGSZERKÉSZÍTÉS A TATABANYAI
MŰHELYBEN
Szinte a lehetetlennel egyenlő a vállalkozás,
röviden leírni a hegedűtelék készítését. Ha még­
is megkísérlem ezt a „szinte lehetetlent", csupán
az általános érdeklődés miatt teszem, no meg a
már kí>ráhban bevallott mélységes tisztelet okán,
amit a Kónya hegedű készítő dinasztia teljesítmé­
nye iránt beismerek és az előbbiekben már rész­
letesen megindokoltam.
Csak nehezítené a helyzetet, ha mindhárom
- 4
befutott mester, idősb Kónya István, a nagyob­
bik fia, a cremonai Kónya (Conia) István és a
kisebbik fiú, Kónya Lajos munkamódszerét, mű­
helyfogásait, anyaghasználatát stb. részletesen
leírni szándékoznám. így hát erről le kell mon­ CSELLOFORMA OLDALLAL
danunk. Részben mivel ahány műhely, annyiféle LA TASCE DEL VIOLONCELLO
sorrend, műhelyfogás, anyaghasználat, segédesz­ A CELLO MOULD WITH THE RIBS
köz, szerszám stb. Másrészt sok szakkönyv rész­
letesen taglalja ezt a témát. Igaz, ezek a könyvek szetkészítŐ tanulói. Ezt a szakkönyvet dr. Vadon
elsősorban idegen nyelveken íródlak és jelenleg Géza írta, és Budapesten adta ki a Műszaki Ki­
csak meglehetős nehézségek árán hozzáférhető­ adó (1975-bcncs 1987-ben).
ek, de említésre érdemes, hogy magyar nyelven Itt és most azonban már hovatovább üt Kó­
is készült ilyen tárgyú szakkönyv Ember János nya mester-szakmunkás szakmai munkamódsze­
tollából („Hangszerkészítő (vonós) anyag és szak­
reiről lehetne írni, akik valamennyien másként,
mai ismeretek" Budapest, 1958). Eg>' további
más módszerekkel, más-más elképzelésekkel, ter­
magyar nyelvű szakkönyvünk is van, ebből ta­
vekkel készítik az új hangszereiket, 5 ha nem is
nulnak jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti
alapvetően jelentős eltérésekkel, de többé-kevés­
Főiskola Hangszerészképző Iskola vonós hang-
bé mégis egyéni megoldásokat, sorrendet, tech­
nikai-technológiai eszközöket/eljárásakar alkal­
maznak munkájuk során.
Így tehát kizárólag azon fontosabbnak vélt
munkafolyamatok leírására szorítkozom, amelye­
ket Konya Lajos tájékoziatása szerint (és szavai­
val) az ő tatabányai műhelyében alkalmaznak
napjainkban.
Kónya Lajos, miután édesapja műhelyéből el­
jött, mindenekelőtt sablonokat kellett, hogy ké­
szítsen, mivel így tanulta a készítés megkezdésé­
nek első lépését. Azóta is csak belső sablonra építi
a hangszereit, Itt Mag>'arországon van, aki külső
sablont használ, de van olyan hangszerkészítő is,
RET01.T07T FíiRMAK aki levegőben (a bátra ragasztott tőkékre) épít.
LE FORME Miután a sablon elkészült, a hat tőkét, a sab­
INSIDE MOÜLOS lonra mindig merőleges száliránnyal felragasztja.

251
RARAJZOLAS A HATLAPRA
LA TRACCIATURA DEL CONTORNO SUL FONDO
TR/\CINC THE LINES OF THE BACK

Ezeket a torma felrajzolása után „derékszògezni"
kell. Először a „C" rés^t, majd az alsó és felső ol­
dalrészeket tölti meg az oldallemezekkel, bzek
ugyanúgy, mint a hát és a nyak, habos jávorfából
készülnek.
Ezután a hátlemez kifaragása következik. Ha
az anyagból „cgybehát/egészhár" is kijön, az a sze­
rencsésebb, de ha nem, akkor össze kell asokat
illeszteni. A Kónya műhelyben bőrenyvet hasz­
nálnak erre. és mivel ez egy kényes része az épí­
tésnek, az enyvet mindig frissen készítik. Ha az
üsszeillesziés rnár megtörtént, akkor az alaplap
gyalulása következik, hogy az tökéletesen felfe­
küdjön az oldalra. Ezután kezdódik a plasztika
kialakítása. Ez félgömbölyű vésővel történik,
majd a simítás és a csiszolás következik. A csi­
szolás vagy nagyon finom csiszolópapírral kell
történjen, vagy a simítás („citlingezés'Vzieh-

A TŐKE „DERÉKSZŰGE2ÉSE"
LA SQUADRATURA DFl TA.SSFl I I
SHAPING THE CORjNER BLOCKS

252
 A HATLAl' BELSO FARAUASA
PREPARAZIONE DF.OU SPESSORI DEL FONDO
CARVINn THE INSIDE OF THE BACK
klingen) után abba is lehet hagyni ezt a munka­
folyamatot. Ezután a belső felének kivésése tör­
ténik. Kónyáék fúróval mindig megjelölik a vas­
tagságot, kihirják és ezután kivésik, majJ simí-
tóvassal („citlinggerV'Ziehklinge) simára dolgoz­
zák az egyes részeket. Ha két darabból készül a
hát, akkor kis fenyőfa erősítést is tesznek bele.
Kisebbik íelén egy, a nagyobb, alsó felén két da­
rabot.
Ezután a tető, ami lucfenyőből (csomó és gyan­
tatáska-mentes, minél egyenletesebh sűrűségű,
ez lehet ritkább évgyűrűs is, csak egyenletes le­
gyen) készül. Egészen ritka, hogy a tető egy da­
rabból készüljön, de néha ez is előfordul. Tehát
itt is a két fél illesztésével kezdődik a munka. Az
alaplapot egyenesre gyalulják, és a iorma ráraj-
zülása után körbevágják és gyalulják. A hát és a
tetőlap nem egyforma magas. A tető mindig
magasabb, mint a hátlap. Ez részben a belső lég­
tér növelése és a megfelelő hangszín érdekében
történik, másrészt pedig a tetői a hangláb idővel
alacsonyabbra nyomja, a hátlapot pedig a lélek­
tan keresztül kicsit magasabbra. így ezek idővel
kiegyenlítődnek. A tetőn vannak az „F" nyílá­
sok, ezek a belső tér Összekapcsolását szolgálják
a külső térrel, egyben meghatározzák az illető
hangszer típusát is (pl. Guarneri, Maggini,
Stradivari, vagy más egyéni stb.), természetesen
sok más ismérv mellett, mert elég sok jegy összes­
sége alapján lehet azt megállapítani, hogy az adott
hangszer milyen típusú. (Nem is beszélve az egyé­
ni megoldásokról, a rendkívül sokféle egyéni jegy­
ről. Mindezek azonban már bizonyos mértékben
egyTe inkább a hangszerszakértői területre tar­
toznak.)
Visszatérve a készítés további munkafolyama­
taira, ezek után következik a „gerenda" elkészí­
tése és beillesztése. Ez az igen íuntos alkatrész a
253
AZ .,F" LYUK KIVÁGÁSA
IL TAGLIO DEI FORI ARMONICI
a.rTTINGTlIE.,F"-í

tetű belső felületén helyezkedik el. Mind statikai
és mind akusztikus szerepe igen jelentős. Rend­
kívül tonfos az anyagának a szálsűrűsége, a
hűssza/vastagsága és a magassága.
A tető és a hát vastagsága nem azonos, hiszen
sem a funkciójuk, sem az anyaguk nem az, A tető
és a hát vastagságát, mivel minden egyes fa más
és más, nem lehet minden hangszernél egyforma
vastagsági méretek szerint készíteni. Ehhez fel­
tétlen a sok-sok évi tapasztalat kell, nagyon ala­
pos faismeret. Egy sűrűbb, tömött, nehezebb fát
lehet a szokványostól eltérően vékonyabbra, a
puhább, ritka cvgyűrűs anyagot kicsit erŐsebbre
(vastagabbra) faragni.
Lehetséges lenne esetleg ugyanazon fa egyed­
ből két-három köbméternyi anyagot megvásárob
ni, és hosszadalmas kísérletezéssel megállapítani
az erre a faegyedre megfelelő vastagságokat, de

A FA SZÁRÍTÁSA AZ UDVARCiN
LA STAGIONATLIRA DEL LEGNO IN CORTILE
SEASONING TONF.WíXiO IN THF YARD

254
igazán még ez sem lenne holtbiztosán megfelelő,
mivel más és más elbánást igényelne a fa tövénél
lévő és a koronájához közelebbi részek anyagá­
ból készülő hangszer. Más méretezést igényelne
a fa északi, déli, keleti és tiyugati oldalán termett
rész és még folytatbatnánk tovább. Ha pedig
mindezt nem v e n n é n k figyelembe, úgy még eb­
ben az esetben is nagyon eltérő minőségű hang­
szereket k a p n á n k v é g e r e d m é n y ü l ugyanazon
méretezés mellett. A Kónya család mesterei egy­
más fáiból szívesen cserélgetnek eg>'más között
is, hugy minél változalosabh anyagokkal dolgoz­
hassanak.
így azután a család férfi tagjai számára egysze­ INTARZIA (BERAKÁS) HELYÉNEK KIVÁGÁSA

rű az ünnepi alkalmakra az ajándékok beszerzé­ LA FILETTATL^RA

se. Mindegyikük számára a legnagyobb ajándék, CUTTING OUT THE PURFLING CHANNEL
és kinccsel ér fel egy különlegesen jó és szép h e ­
ged űfa. rakást) is meghajlítják (meleg formavason), hogy
M i u t á n a tcrő, és a hát is elkészült, a két rész­ berakás közben nehogy megtörjön.
ből álló sablont szétbontják és a hál felöli részi Az intarzia (berakás) beragasztása után feje­
kiveszik az oldalból. Ezután, mivel az oldal na­ zik be véglegesen tetőplasztika kialakítását. Ez­
gyon vékony, erre n e m lehetne igazán biztosan, u t á n a hangszerdoboz egy finom csiszolást kap,
tartósan felragasztani a tetőt és a hátat, így azt és a nyak elkészültéig pihen, „napozik". Ilyenkor
kávaerősítő/oldalszélesítő lécekkel/lemezekkel az esetleges feszültségek miatt fellépő kisebb ja­
(kontrafasse) erősítik meg. Ez általában p u h a fá­ vítások még a lakkozás előtt elvégezhetők.
ból készül (fűz, nyár, hárs), máskor fenyőfából is A nyak anyaga egy téglahasáb formájú juhar­
szokták készíteni. Mivel ezeknek a fáknak na­ fa. A felső felétől (ahová a fogólap kerül) jobb­
gyobbak a pólusai, jobban belekapaszkodik az ra-balra „derékszögezni" kell, hogy a nyakforma
enyv és nagyon jó kötést biztosít. Amikor ez el­ rárajzolá.sa után. nehtigy elcsússzon, és aszimmet­
készül, az egészet egy nagy sík táblára ragasztott rikus legyen a kivágás u t á n . Mikor még hasáb­
csisznlópapíron egyenesre csiszolják. Ekkor már ban van a fa, a középvonalat meg kell húzni, mert
fel lehet a h á t a t ragasztani. Ezt követően a sab­
lon másik telét is kiveszik és erre a felére is fel
lehet az kávaerösítő-léceket, oldalszélesítő-Ieme-
zeket ragasztani. A tető lezárása elŐtt beragaszt­
ják a mestercímkét/mestercédulát, majd mind a
tetőre, inimJ a hátra az emblémáját és mindket­
tőbe a n e v é t (teljes nevet) is beégetik. A cimkén
kézzel írott név is van, úgy, hogy fele a cinikére,
fele a fára essen.
A hangszernek megfelelő uldalmagasság kiala­
kítása után a tetőt is a helyére enyvezik. Ezután
a tető és a hát oldaltól elálló peremrészeit pár­
huzamosra szabályozzák, a sarkokat is kidolgoz­
zák, és következik az intarzia. Az intarzia (bera­
kás) helyér egy kétkéses párhuzamjelölővel meg­ AZ INTARZIA (BERAKÁS) BETETELE
húzzák, és kezdődhet az intarzia (berakás) árká­ IJNCOL]J^TURA DFJ. FILETTO
nak kivésése. Reragasztás előrr az intarziát (be- INSERTING THE INLAY

255
A TEST ATCSISZOLASA
RIFINITURA DELLA CAíí:?A ACUSTICA
FINAL FINISHING OF THE ^&OODWORK

ez a vonal (tengely) a munkaíolyamat végéig irá­
nyítja a munkát. Kónyáék mindig a fogólap rá-
rajzolásával, és ennek kivágásával kezdik, majd
a kulcsszekrény következik. Érdemes előre egy
kis fúróval kifúrni a kulcslyukak helyét, mert ké-
sőhh már bonyolultabb.
Ezután kezdődik a csiga faragása. Kézi fú'
résszel a megrajzolt csigavonalat kívülről követ­
ve szakaszonként levágnak egy-egy darabot.
majd félgümbülyű vésőkkel a szögleteket lefa­
ragják és kialakul a csigavonal. A kiilcsszekrényt
is elüfurkálják belülről, liogy könnyebb legyen
egyenes vésővel azt kiszedni. A hátvonal árkát
mindig beviszik, beíaragják a csigavonal alá egé­
szen, annak a tövéig. Mikor így elkészült a nyak,
két-három pötty ragasztóval felragasztják a fo­
gólapot. A togólaphoz meg a felső nyerget, és
ezután hozzáillesztik, hozzádolgozzák azt a nyak-

NYAKKESZITES
LA COSTRUZIONE DEL MANICO
WORKING ON THE NECK

256

szárhdz. Ezzel ÍJ miinlcatolyamattal készül e\ a
nyak.
Ismer előkerül a tesr, és elkezdődik a iiyyk
beillesztése. A nyak kónuszos részét rárajzolják
a restre, de ennél némileg kisebb részt vésnek
ki. Ezt azért teszik, hogy szorosra sikerüljön az
illesztés. Folyamacosan tágítva a rést, szép las­
san csúszik a nyak a helyére. Mikor elkészül,
akkor annak ragasztás nélkül is meg kell állnia
a helyén. Amikor a fogólap végének magassága
és annak dólésszogei megfelelnek, akkor a nya­
kat beragasztják a testbe. (Vannak műhelyek,
ahol a csigát taragják ki elíjszörés csak azucán a
nyakszárat. Esek is olyan műhelyfogások, ame­
lyeket mindenki a neki megíelelő módon hasz­
nál.) Ezután a makk vcglegcs megfaragása kö­
vetkezik.
Röviden és meglehetős vázlatossággal elmond­
va így tulajdonképpen elkészült a hegedű. Fehé­
ren, lakk nélkül, az időjárás viszontagságainak
kitéve nagyon hamar megsérülhetne, tönkreme -
hetne a hegedű, ezért védeni kell, s így feltétlen
be kell lakkozni. Nagyon sok feltételezés, mende­
monda, misztifikáció van a lakk körül is. Talán
éppen ezen a területen találkozhatunk a legtöbb­
ször a „titok" emlegetésével. Sokaknak sokféle
ismerete, hite, magyarázata, változatos foltevése
van erről a kérdésről. Kónya Lajos szerint a meg­
felelő lakk javít a hangon. Lágyítja azt, úgy véli
„meri Ira lehéren hagynánk, valószínű nagyobb
* N'Ì.AK FiEILLEiZTBSE .\ TESTBE
hangerővol rendelkezne hangszerünk, de sokkal
durvább, nycrsehh is lenne a hangja, mint lak­
kozás után".
A lakkozás előtt leveszik a fogólapot, mert ez
akadályozná a lakk felhordását. A lakkozást az
alapozással kezdik. Irt is a különböző műhelyek,
különböző változatokat alkalmaznak, Erről ismét
nagyon sokat lehetne írni (korábban valóban
éppoly sokat írtak is már erről a kérdésről, akár a
lakkokról), de irt most nem ez a célunk.
Kónya Lajos kezdetben szeszlakkal lakkozott,
majd édesapjával együtt áttérlek az olajlakk hasz­
nálatára. Sokáig azonos lakkot tettek a hangsze­
reikre, majd Kónya Lajos ismét váltott és kiala­
kult a saját elképzelése szerinti módszer (1990-
től).
Amíg szeszlakkhói Kónya Lajos szerint húsz-
haiminc réteget kell legalább felvinni ahhoz,
hogy a megfelelő vastagságot elérjék, addig az
olajlakkot használó mesterek, hangszerkészítők
hat és tíz rétegnél érik cl a hasonló rctcgv-astag-
ságot. A Kónya Lajos vezetése alatt dolgozó
műhely jelenlegi lakkja rendkívül tiszta, átlátszó,
nemes lakk.
A lakkozás során minden réteget a felhordása
után finoman lecsiszolnak, hogy minél simább
legyen az újból lakkozott íelület. (Ez azért is elő­
nyös, mert a következő réteg felhordásakor
könnyű észrevenni, ha az ecset valahol nem fog­
ta be hiánytalanul a teljes felületet.)
257

LAKKOZÁS
VERNICIATURA
VARNISHING
Miután a lakkozás elkészülr, a hangszer fel­
szerelése következik. Először a fogólapot, niosc
már véglegesen, erősen felragasztják, majd a kul­
csok illesztése következik. H a már a kulcsmaró a
kézben van, akkor a h ú r t a r t ó gombot is a helyé­
re illesztik. A húrtartóha a húrtarró húrját és egy
finomhangolót szerelnek. (Itt meg kell jegyezni,
hogy a hegedűművészek többsége mesterhege­
dűknél csak az „e" húrhoz szokott mostanság fi-
n o n i hangolót tenni, d e tanuló hegedűsöknél in­
dokolt lehet a többi h ú r t is ezzel a segédeszköz­
zel felszerelni. Jóllehet manapság már v a n n a k
fából-fémből gyári beépítésű, előre mind a négy
h ú r o n meglévő finomhangolós húrtartók is, bi-
ATCSISZOLAS
LEVIGATURA
STANDING THF VARNISH RFìr«''EEN COATS
258
zonyosan állíthatjuk, hogy Stradivari korában e :
a segédeszköz még nem létezett!).
Ezután a hangláb (híd) alávágása és a lábon
a húrmagasság beállítása következik. A hanglá-
bon a húrok távolsága és az ív, amelyen a húrok
elhelyezést nyemek, rendkívül fontos, mert már
az egészen apró hibák is nagyon megnehezíthe-
tik a hangszer megfelelő h a s i n á l a t á t . Mikor
mindez elkészült, még egy tartozék felhelyezése
a hangszerkészítő dolga, az álltartó felszerelése.
(Ez is meglehetősen késői segédeszköz!) Érdemes
arra is odafigyelni, hogy az eg>'es tartozékok (kul­
csok, h ú r t a r t ó , álltarCó, gomb) egységes anyagú-
ak-külleműek legyenek, jó ízléssel készüljenek és
kerüljenek felszerelésre, mert az egész hangszer
külső megjelenését ronthatják el, márpedig a
hangszerekre is érvényes az első megpillantás
m e g h a t á r o z ó h a t á s a . (Amelyik muzsikusra ez
n e m érvényes, az n e m is érdemli meg egy igazi
hangszerkészítő mester munkáját.)
Mind az öt Kónya, mikor a hangszereit kiadja
a kezéből, a kezdetek óta egy igazoló kísérőleve­
let ad a hangszerei mellé (Certificato).
Ez az igazolás kézzel írott, a hangszer típusát,
színét, lakkozási módját, az eredeti címkét/mes-
cercédulát, az elkészítés d á t u m á t , a t e t ő és a hát­
lap jellemzőit és több nézetből színes fotókat tar­
talmaz.
A hangszer kísérőlap/igazolás (Certificato) nél­
kül a hangszerek eredete bizonytalan, illetve majd­
nem bizonyos, hogy hamisított példány. Sajnos az
utóbbi években már több ilyen hangszert hoztak
vissza a Kónya műhelyek valamelyikébe, hogy
valódiságáról megbizonyosodjanak. Az eredeti
címkéket/mestercédLilákat gyakran kiveszik, fény­
másolják, és olyan is előfordult már, hogy egy tel­
jesen idegen hangszert új címkével láttak el és
megpróbálták „Kónya hangszerré" hamisítani.
A könyv szerzőjének ismeretei szerinl a mű­
tárgyak-iratok hamisítása hozzávetőleg azok lét­
rejötte és értékelésük óta szinte állandóan és fo­
lyamatosan tapasztalható jelenség, Ismereteink
szerint m á r a sumér, akkád, egyiptomi t ö r t é n e ­
lemben is előfordultak a legkülönfélébb ilyesféle
törekvések, amelyek régészeti leletanyagon is iga­
zolhatók. A hegedűk világában sem ismeretlen
a legkorábbi időktől ugyanez vagy az ehhez na­
gyon hasonló próbálkozás.
AZ ELKÉSZÜLT IIANGSZCRRCL
coti UN STRUMENTO CÍ)MPLETATO
CHECKING OVbK IHt FINISHHD INSTRUMENT

Töméntelen hamis Stradivari, Maf^gini, Amati

tb „szerencsére" Leeh, Schweirzer, Nemcssányj s
napjainkban már Kónya-Cünia hegedűkkel is
lehel találkozni a hangszcrjiiacon.
E könyv szerzőjének véleménye szerint azon-
han bármennyire elítélendő és szomorú is etika­
ilag a csalárd haszonszerzés céljából hamisított
Kónya hegedűvel üzérkedni, ugyanakkor kétség­
telen tény, hogy csak jónevű mesterek értékes
hangszereit lehet, érdemes hamisítani. Rangot is
jelent ez a hcgedűkészitők világában, s míg az
alkotók közöccünk élnek, az eredetiség megálla­
pítása igazán nem okozhat különösebb gondot.
A „Kónya dinasztia" élő tagjai pedig jó remények­ KIÁLLÍTÁSON
kel bíztatnak a jövőben is az eredeti alkotói hite- ALLA MOSTRA
lesséfi megállapítására, fenntartására és ha szük­ 1\ AN FXHIRITTON
séges, annak igazolására is.

Dudapest, 1998. Kisasszony hava

Dr. Erdél>i Sándor

259
 IL LAVORO DEL LIUTAIO
NELLA BOTTEGA DI TATABÁNYA
Proverò a descrivere quello che é quasi im-
possibile. Ogni laboratorio ha una organizzazio-
ne propria per quanto concerne l'uso degli at-
trezzi, la preparazione dei materiali, la sequenza
delle operazioni nelle fasi di costruzione, ecc.
Numerosi sono i libri che trattano questo ar-
gomento. 1 cinque Kónya si differenziano tra loro,
anche se non di molto, ma adottando sempre un
metodo, uno stile personali.
Io mi soffermerò sulle operazioni che ho os-
servato nel laboratorio di Lajos Kónya ni
Tatabánya.
Lajos da sempre costruisce i suoi strumenti
basandosi sulle forme inienie, é cosi che ha im- MUHELVRE.SZLET

parato il mestiere e, dopo essersi reso indipen-
dente dal padre, ha dovuto inevitabilmente rea-
lizzare i vari modelli. In Ungheria comunque ci
sono liutai che lavorano usando la forma ester-
na, altri addirittura costruiscono senza forma
basandosi sugli sticchetti incollati sul fondo.
Dopo aver ben definito il modello, incolla i 6
tasselli con le relative venature perpendicolari, poi
LIN ANGOLO DEL LABOR.'^TORIO (rARTICOLAREl
Oh JAIL OF WORKSHOP
disegna la sagoma seguita dal taglio in squadra.
Vengono incollate prima le fasce centrali, le co-
siddette "C", successivamente le parti superiori
vicino al manico, in ultimo le interiori vicino al
bottone, tutte in acero ugualmente ben marezzare.

nrm^i-HHWi

CSniLÓ MUNKA KÖZBEN

LA COSTRUZIONE DEL VIOLONCELLO
CELLtl IN THE MAKING

260
A lÓKEDERÉKlSZÖGEZÉSF • LA SAGOMATI IRA UFI TA.SSRLL! • SHAHNCi OF BLOCKS

ZSEHHEÍiEDU • rOCHETTE (VIOLINO TASCABILE) • POCHETIT

 La fase successiva é la preparazione del fon-
do. Lajos preferisce, se possibile, utilizzare un
pezzo unico ma. se l'asse é più stretta, effettua la
giunta. Per questa operazione, nel laboratorio
Kónya usano la colla tradizionale calda di gelati-
na, sempre preparata tresca, in q u a n t o la giuiua
rappresenta un p u n t o molto delicato dello stru-
m e n t o . In seguito esegue la spianatura, in modo
c h e le fasce possano appoggiare perfettamente.
CSELLÓ BELSŐ TISZTFTA^SA HEGEDŰ BELSÓ
PULIZIA INTERNA DEL VIOLONCELLO INTERNO L1EL VIOLINO
CLEANING UP THE INSIDE OF A CELLO INSIDEOF A VIOLIN
262
La boinbatura e s t e m a la effettua c o n una sgorbia
rotonda, segue poi la levigatura, la rifinitura c o n
la rasiera e la carta vetrata finissima. Si passa poi
allo scavo interno: per prima cosa sempre fora in
profondità lo spessore con la punta di trapano,
dopo c o n le sgiirbie toglie il grosso ed infine con
la rasiera liscia. In presenza di due pezzi procede
al rinforzo con tappettini di abete, uno sulla par-
te supcriore, due su quella inferiore.
ELŐKÉSZÍTÉS
UK SriANí^TTlíA DEL FONDO
PREPARATION

HEGEDŰ ES CSELLÓ TETŐ
U\ TAVOLA DI UN VIOLINO E VIOLONCELLO
TOP OF A V[OLIN AND A CELLO
Quindi, si arriva alla costruzione della tavola
armonica. La scelta del materiale é importaiUL':
si utilizza abete rosso privo di difetti, di nodi, di
sacche resinifere, c o n una v e n a t u r a uniforme
stretta, a volte la distanza delle vene e a n c h e più
larga ma determinante risulta essere l'unifonnita.
Ogni t a n t o può accadere, ma solo r a r a m e n t e la
tavola viene fatta in u n unico pezzo. Il lavoro
anche in questo caso inizia con la giunta dei due
pezzi, dopo di che, ad incollatura avvenuta, si
spiana e si traccia il c o n t o r n o proseguendo c o m e
per il fondo. Ealtezza massima della hombatura
di tavola e iondo non é identica. Ciò deriva dal
facto c h e la prima, schiacciata dal ponticello,
dopo un uerto periodo si appiattisce, mentre il
secondo viene gonfiato u n p o ' dall'anima. C o n
il passare del tempo, quindi, i pezzi si equilibra-
no. Sulla tavola ci sono poi i fori armonici, parti-
colari che sottolineano il tipo di slrumento (ad
es. Guarneri, Maggini, Stradivari o modello per-
sonale, ecc.). N a t u r a l m e n t e sono m o k i gli ele-
m e n t i che definiscono u n certo tipo di modello,
n o n ultimi lo stile, le carallerisiiche, le linee per-
sonali. Altro particolare importante della tavola
é la catena: ha una duplice funzione, acustica e
statica. E' importante la qualità dell'abete che si
utilizza, oltre alla lunghezza, all'altezza, alla ve-
natura ...
A n c h e gli spessori della tavola armonica e del
fondo n o n sono uguali, no il materiale, ne la loro
funzione. Gli spessori sono sempre diversi, es-
sendo il legno sempre un p o ' differente. Ci v o -
gliono anni ed anni di esperienza per capire il
legno; sempliiicando, si può dire che un legno
denso, duro e c o m p a t t o si può assottigliare, men-
tre quello leggero, morbido, a v e n e larghe p u ò
essere lasciato un p o ' più spesso. Ma se si acqui-
sta un albero di d u e - t r e metri cubici e si speri-
m e n t a , per via degli spessori, si deve constatare
c h e n o n é facile n e m m e n o stabilire quale sia la
parte dell'albero da cui deriva il pezzo da lavora-
re: la parte vicino alla radice oppure piti in alto.
Si potrebbero costruire strumenti di qualità molto
diverse con spessori identici. I Kònya spesso si
s c a m b i a n o i loro l e g n a m i p e r c h é a m a n o la
varietà, n o n h a n n o mai avuto problemi nel farsi
regali reciprocamente. Il materiale b u o n o signi-
iica u n tesori).
Q u a n d o il fondo e la tavola v e n g o n o com-
pleiaLi, la forma, c h e si c o m p o n e di due pezzi,
viene separata e dalla parte del fondo v e n g o n o
HEGEDUHAT ELŐKÉSZÍTÉSE
rRCPARAZlOSIE DELLA TAVOLA DEL VIOLINO
rREPARATlON OF A VIOLIN TOP
263
KONVA LAJOS I-ffiGEPUI - VARI MANICI Dl VIOLINO • VARION^ VIOLIN SCROLL?
A NYAK laESZTESE • LlNUASTRtUlEL MANICO • áETING THE NECK

attaccate le controfasce per aumentare la su-
perficie sulla quale il fonJo stesso viene poi ap-
plicato. Le controfasce sono fatte di legni leg-
geri (pioppo, salice, tiglio), oppure di abete. La
colla, su questi legni porosi, aderisce molto bene.
Dopo Pincollatura delle controfasce, il tutto
viene lisciato con carta vetrata incollata su di
un grande tavolo di legno. Si prosegue cosi con
l'incollatura del fondo. Poi, si toglie l'altra metà
del modello in modo da poter incollare le
ZSEDi ICCEDU
LA roCHETTE
POCKET VIOLIN OR POUHHI'
266
INTARZ[AZAS
FILETTATI RA
rUKHINU
controíasce sul lato della tavola. Prima di in-
collare quest'ultima, Lajos applica la sua etichet-
ta e, sia sulla tavola che sul fondo, imprime il
timbro a fuoco con nome e cognome. Lctichct-
ta é firmata, in modo che metà della sigla con-
tinui anche .sul legno. Dopo aver rifinito l'al-
tezza delle fasce, incolla la tavola armonica. Il
passaggio successivo é la rifinitura del contor-
no e la filettatura. Viene eseguito un segno pa-
rallelo con un apposito attrezzo, poi con il col-
tello ed il bedano si scava il canale nel quale
viene inserito il filetto ben preparato preceden-
temente e piegato su di un ferro caldo per evi-
tare che si rompa durante l'applicazione.
Terminata l'incollatura del filetto va rifinita
la bombatura. La rifinitura della cassa acustica
si completa e, dopo un certo periodo di "riposo",
si stagiona, si abbronza. Considerata la tensione
dei legni, in questa fase può capitare qualche in-
conveniente ma, prima che si incastri il manico,
conviene rimediare ed effettuare le eventuali ri-
parazioni.
Il materiale del manico é l'acero e si ricava da
un blocco di legno avente la forma di un
parallelepipedo. Dopo aver ben squadrato e dise-
gnato il contomo del manico si traccia la mezzeria,
che costituisce il peiTio sul quale viene scolpita
simmetricamente la scultura della testa, e rimane
lino a lavoro completato. 1 Kónya iniziano sem-
pre questo lavoro con la tracciatura della tastiera,
per poi proseguire con la sagoma della cassetta
piroli, dove é sempre meglio eseguire dei forellini
nella parte interna per facilitare lo scavo. La fase
successiva é Tintaglio del riccio. Col seghetto si
sgrossa il cont^inio della chiocciola ed in seguito,
con apposite sgorbie di varie curve e misure, si
formano le linee belle armoniose. Dopo aver sca-
vato la cassetta dei piroli con lo scalpello, si
effettuerà la sguscia del dorso proseguendo fino al
sottogola della testa. Ad operazioni avvenute, con
tre gocce di colla, si attaccano la tastiera ed il
capotasto modellandoli al manico e, dopo que-
st'ultimo passaggio, il manicc") é completato.

A USIGA FARAGÁSA
LINTAGUO DEL MANICO
SCROLL CARVING

CSELLOCSIGA
IL MAMCO DEI VIOLONCEIXO
SCRni_L OF A CELLO

267
 „CSENDÉLET KÓNVA LAJOS WOl lELYEBEN • VEr'UTA DEL LABOR.ATORIO Dl LA|Oí • EHE VIEW OF THE SHOP

CSELLÖCSICA FARAGÁSA KÖZBEN • EINTAtlLlO DELLA CHIOCCIOLA EiEL VIOLINCELLO • i:UTT]NG THE CELLO SCROLL
 CSELLOCSiGA EGYÉNI MEGRENDELÉSRE
UN MANICO PER U \ ORDINE SPECIALE
CELLO SCROLL FOR A SPECIAL ORDLR

A questo puiuo si procede all'incastro del

manico nella cassa precedentemente ben rifi-
nita e messa a stagionare. Si traccia la funiia
trapezoidale sulla iascia (conviene farla di una
misura leggermente inferiore alla graudL-iza del
manico), scavando poi piano piano fino a rag-
giungere la precisione. Si ritiene che il manico
debba stare nell'incastro anche senza la colla,
si procede comunque all'incollatura solo quan-
do l'inclinazione é perfetta, le misure corrispon-
dono alle norme internazionali (ci sono labora-
tori in cui vengono eseguite le teste, la chioc-
ciola e poi il manico, ma sono solo metodi di-
versi, pili o meno adatti, variabili da persona a indovinata da allo strumento la resa ottimale.
persona). Infine si rifinisce la nocetta. Il suono, con la vernice, diventa più dolce ri-
A grandi linee, é stato spiegato brevemente spetto ad uno strumento "in bianco" che ha im
come viene costruito il violino. Lo strumento suono forte, ma anche stridulo, crudo. Per po-
"in bianco" ha però bisogno di essere protetto, ter verniciare più comodamente, la tastiera vie-
verniciato, in caso contrario non avrebbe vita ne staccata, e si comincia la preparaìione [di
lunga, si sporcherebbe, si logorerebbe. Attorno queste operazioni si potrebbe parlare a lungo,
alla vernice sono nati molti misteri, leggende, ma non é questo il nostro compirò). Ogni labo-
mistificazioni, ognuno ha una teoria personale tatorio o scuola adotta un metodo proprio, il
al riguardo. La cosa sicura é che una vernice migliore. . .

269
 Lajos Kónya inizialmente utilizzava vernici
ad alcool, poi decise di cambiare usandole ad
olio come il padre, Per u n po' di a n n i padre e
figlio h a n n o impiegare lo stesso tipo di vernice,
ma dal 1990 Lajos n e h a creata una propria,
personale.
Si sa che, con la vernice ad alcool, occorrono
venti-trenta strati per poter ottenere lo spessore
desiderato, m e n t r e coloro c h e utilizzano la ver-
nice ad olio riescono a raggiungere u n risultato
molto simile con l'applicazione di sei-dieci mani.
La vernice si Lajos é straordinariamente traspa-
rente, nobile.
Dopo ogni m a n o si deve levigare, in m o d o che
la superficie diventi il più liscia possibile (si os-
serva c h e la levigatura é vantaggiosa a n c h e per-
ché lo strato successivo, essendo lucido, fa risal-
tare le eventuali imperfezitmi).
A verniciatura ukimata, lo strumento deve es-
sere m o n t a t o . Per p r i m a cosa Lajos incolla
definitivamente la tastiera, poi prosegue con
r a d a t t a m e n t o d e i piroli e, logicamente, visto che
si ha a portata di m a n o l'alesatore, si imposta
a n c h e il b o t t o n e . Q u i n d i , viene applicato alla
cordiera il filo reggicordiera ed, e v e n t u a l m e n t e ,
il tiracantino (su specifica richiesta può essere
applicato su t u t t e le corde). O r a esistono a n c h e
cordiere fabbricate in lega leggera con nitri e
q u a t t r o questi accessori incorporati. Si continua
c o n la preparazione del ponticello; l'adattamen-
to dei piedi, l'altezza, le distanze delle corde, la
curvatura che é molto imporrante perché anche
piccoli errori pitssono r e n d e r e difficoltoso poi
l'uso delki s t r u m e n t o . Lultimo accessorio che ri'
m a n e é la mentoniera: la scelta, oltre all'aspetto
anatomico, deve rispettare lo stile della costru-
zione. U n o sbaglio può compromettere e rovi-
nare l'estetica dello struiiieuLo.
1 Kónya, per ogni loro s t r u m e n t o , rilasciano
sempre un certificatodi autenticità. Su u n o s t a m -

LAK>a:)ZÁS LTÁN1 CSISZOLÁS

LEVIGATURA DELLA WRNICH
RUBBINC; DOWN AFTFR F.ACH CO/M 0¥ VARNISH

270

pato compihiro n niaim vengono dcscrirn il mo-
dello, il colore, il metodo di verniciatura, l'eti-
chetta originale, la data di completamento, le
caratteristiche della tavola e del fondo. Il certifi-
cato é corredato dalle fotografie in tre differenti
vedute. Senza i documenti di autenticità l'origi-
ne di uno stiumento é incerto, sì suppone che
UZLETRESZLET
PARTICOLARE nPI
NEGOZIO DI LAJOS
DETAIL OF THE SHOP
ZSEBHEG EDLl
UNA POCHETTE FINITA
POCKfcl VIOLIN
sia talso. In questi ukimi anni più persone han-
no presentato degh strumenti per l'cficttuazione
di una perizia. Succede che etichette originali
vengano asportate, si facciano fotocopie per poi
applicarle su strumenti di diversa provenienza,
oppure etichette nuove con le quali vengono fal-
siiicati degli strumenti Kónya.
271
 HiE'^

CREMONAI KULDOTTSELi KONVA L.AJ(,l^\AL

LA DELEGAZIONE CREMONESE IN CASA DI LUIGI KÓNYA
THECREMOMAISF UFI FiiATIftN AT !.. KÓNYAS HOUSE

G. R MOR.^SSI. S. MORASSl, MRS. L. KÒNTA, G. NICOUNI, S. CONIA. MRS. 0. B. MORASSl. T SEMMELWEIS, Í TORRISl, L KÓNYA, M" OAROLI

MISKOLCI KOLLÉGÁKNÁL BAJOS

CON I CULLtGHl DI MISKOLC A BAJ CON IL PADRE, FRATELLO E NIPOTE
ftTTH CCU-EGES IN MISKOLC (K, l'ÉTERI ÉS MR. SZAKÁL) IN B.'^J

272
 HANGSZERPROBA MEZÓ LÁSZLÓ MŰVÉSZ ÜR KÓNYA CSELLÓT PRÓBÁL
ANNAMÁRIA KRISZTIÁN PROVA UN SUO VIOLONCbLLO M" LÁSZLÓ MEZÓ MENTRE PROVA UN CELLO DI LAJOS
ANNAMARIA KRISZTIÁN TESTING A CELLO MR. LÁSZLÓ MEZÓ TESTING A KÓNYA CELLCi

LA LAVCiRAZIONE L3EGLI ARCHEl J1

BOW MAKING

VONÓSZORÖZES
LA REINCRINATURA
REHAIRING

Z73
 Ü, B. MURASSI MESTERNÉL
VISITA DA G, B, Mi-'KAiSSI
1 AT VIASTEK C. B MOR/\SSrS

Nel settembre del 1996 Lajos Kónya accetta di
tenere due allievi di liuteria. Uno é il figlio che,
già da tempo, si sta preparando per l'inserimento
nel settore, l'altro é Benkó Szilárd, che da anni
frequentava il suo laboratorio per conoscere la
professione, Molti altri in passato hanno pratica-
to nel laboratorio, con il suo consenso, per acqui-
sire esperienza nel lavoro liutario; in parte erano
dilettanti, altri diplomati anche alla Scuola di
Cremona, e qualcuno che doveva prepararsi per
sostenere gli esami in Ungheria. Da notare che,
sia in Cremona che a Mittenwald, funziona una
scuola secondaria, cioè un Istituto professionale,
dove ci si iscrive dopo la Scuola media, ottenen-
do cosi il titolo professionale di operaio specializ-
zato (dopo tre anni) e il diploma di liutaio (in

ZSIBOK ISn'AN A
W tlNKAFOlYA M ATOK AT
MAGYARÁZZA
ISTVÁN ZSlBÓK ILLUSTRA IL
LAVORO IN SZEGED
AT SZEGED, ISTVÁN ZSlBÓK
EXPLAINING TECHNIQUE

274
C r e m o n a dal 1997 questa istruzione é quinquen-
nale). In Ungherin ristruzione teorica viene effet-
tuata airAccademia "Franz Liszt" nella sezione
[ jiiteria, la pratica si svolge nei laboratori dei vari
maestri disponibili, con u n o - d u e allievi per volta.
Lajos ha accertato nel labtiratorio i due giovani
per creare una "classe" dove può svilupparsi una
sana concorrenza e competizione, sia nello studio
teorico che in quello pratico. Li ha accompagnati
nei laboratori della zona, alle Mostre all'estero,
h a n n o visitato M u s e i , h a n n o preso parte ai viag-
gi per l'acquisto di materiale, ecc.
N e l 1997 a n c h e u n t e r z o g i o v a n e , Racz
Daniel, si trasferisce da lui per incompatibilità
c o n il suo p r e c e d e n t e maestro e, visto c h e u n
allievo non può proseguire gli studi se non trova
posto in u n laboratorio, Lajos accetta il nuovo
arrivato, ma questo n u m e r o di studenti risulta
negativo a n c h e per il proprio lavoro.
F o r t u n a t a m e n t e , nel secondo a n n o i giovani
sono ormai abbastanza autonomi, possono lavo-
rare con il loro materiali, eseguire riparazioni per
c o n t o proprio, o t t e n e n d o risultati migliori per-
ché coinvolti e c o n o m i c a m e n t e . Tutti e tre han-
no già costruito da soli a l m e n o uno s t r u m e n t o di
qualità accettabile, vendibile ed il merito é an-
che del laboratorio, é nel suo spirito arrivare al
raggiungimento dell'obiettivo prefissato.
Lajos ritiene inoltre o p p o r t u n o far vedere e
conoscere altre botteghe, far acquisire molte e
diverse esperienze. Ad esempio, nel 1998, tutti gli
allievi per una settimana h a n n o partecipato ad
uno stage nella fabbrica di strumenti musicali d
Szeged, dove sono stati accolti e seguiti con mob
ca attenzione, allargando il loro bagaglio di cono
scenza. Pin volte sono stati accompagnati all'este
ro, h a n n o anche visitato la Triennale di Cremona.
Dopo aver sostenuto l'esame di operaio specializ-
zato, potranno iniziare quindi una carriera liutarla.
Nel laboratorio di Lajos spesso si alternano col
leghi, visitatori, studenti: tra questi ultimi c'è an^
che stato qiialcimo che, per il diploma, ha deciso
di preparare una tesina sul tema della famiglia dei
liutai Kónya.

TANULMÁNYÚT CREMONABAN
RAFAELIAN L.. E BENKÓ SZ. A CREMONA
IWFAEUAN LEtlNIDAS ANI DENKÓ SI. IN CREMONA

275
 THE MASTER'S WORK
IN THE TATABÁNYA WORKSHOP
I will attempt to describe the impossible...
Evct7 workshop has its own organization with
regards to the use ot tools, preparation of mate-
rials, and sequence of operations during the con-
struction phases, etc., and many books have al-
ready been written on this subject. All five mem-
bers of the Kónya family use slightly different
techniques, adopting personal methods and
scyles. hi this chapter I will concentrate on the
methods that 1 have ohsei^ved in Lajos Kunya's
workshop in Tatabánya.
Lajns has always made his instruments with
the internal mold; this was how he learnt his
trade, and inevitably he had to make his own
models after he left his father's workshop. In
Hungai^ some violinmakers use the external
CSELID SABLDN OLDALLM
LA FORMA DtL VIOLONCELLO CON LE FASCE
CtLLO MOULDS \f.nTH THE RlBíí IN I'LACt
276
CSELLÓ BELSO
IllNTERNO DEL VIOLONCELLO
! H t INSIDE OF THE CELLO
mold, and some even work without a mold, be-
ginning their work with the blocks glued to the
back.
After defining and making the relative mold,
Lajos glues the six blocks with the grain ar a right-
angle to the mold, then he defines the shape of
the blocks and cuts them square to his drawing.
Alter this the central ribs are glued, the so-called
"C's", followed by the upper ribs at the neck and
lastly the lower ribs at the button. The ribs are
made out of well-matched flamed maple.
The next phase is the preparation of the back.
Lajos prefers using a one-piece back but if the
piece of wood is too narrow he makes a joint.
For this operation, the Kónya workshop uses the
traditional animal ylue, always freshly prepared
since the joint is one of the most delicate parts
of the instrument. After this the back is planed
so that the ribs lie perfectly on top. The arching
is done with a curved gouge, then smoothed with
a scraper and lastly with very fine sand paper.
Following this he graduates the hack plate: firstly
he drills holes to establish the depth of the thick-
ness then most of the wood is removed with a
gouge and finished with a scrapen When a two-
piece back is employed. Lajos applies spruce

CSELLOTETO PLAíiZ'1'IKAJANAK KIALAKÍTÁSA
LA SCULTURA DELLA TAVOLA DI UN VIOLONCELLO
SHAPING THE RELLY OF A CELLO
cleats along the joint, o n e on the upper piirt Lind
two on the lower part.
After this he passes to the construction of the
helly- T h e choice of material is very important.
Lajos uses E u r o p e a n spruce w i t h o u t defects,
knots, or resin pockets and willi a narrow and
regular grain; sometimes t h e width of the grains
is wider but their regularity is very iniponanL.
O n rare occasions h e makes the belly with a sin-
gle piece of wood. O n c e again the work com-
mences with the joint. After tlie two pieces are
glued, t h e wood is planed and the outline traced
on the surface following the same procedure used
for the back. T h e height of the arching diliers
tor t h e hack and belly; the belly is compressed
by the bridge which flattens out with use while
the back tends to expand a bit from the tension
of the sound post. With time, the two pieces tend
to balance each other. O n the belly t-holes arc
cut out according to the model used for t h e in-
strument (Guarneri, Maggini, Stradivari or per-
sonal models, etc.). Obviously there are many
elements which detine a particular model, such
as the style, characteristics and personal outlines.
A n o t h e r important detail of the belly is the bass
bar: it has a double function, both acoustical and
static. T h e quality ot t h e spruce used for t h e bass
bar is important, as well as the length, height,
and n u m b e r o{ grains...
T h e instrument's graduation, materials and
tLinction differ from belly to back. T h e thickness
is always different as the wood is always slightly
different. Years of experience are necessary t o
AZ „F"-EK KIVÁGÁSA
HNTAGUO DELLE „FF"
aiTT[NGTHE..F"-
HOLES
277
 FARACÌA5 trTANl SIMÍTÁSOK
l-A RIFINITURA
SMa>Tt11N(; AFTER THE ROIHIH WORK

C3ELL0 BELSO TISZTÍTÁSA

PULITURA DELtlNTTERNO DI UN VIOLONCELLO
CLEANING THE INSIDE OF A CELLO

278

understand che wood; simplifying we can state
that dense wood, which is hard a n d compact,
needs to be m a d e thinner, while light y n J softer
wood with large grains needs to be left thicker. If
a tree of two-three cubic merers is taken and
experiments are made with the graduation, it is
not easy to establish which part of tlie tree the
piece of wood once came trom, whether near t h e
roots or higher up. Instruments ot very different
quality can be made with identical thickness, flie
Kónya makers often swap their wood because
they appreciate variety, they have never had any
prtiblems over giving their wood away as a gift.
Good material is a treasure.
W h e n the back and belly are finished, the mold,
made from two-pieces, is sepataied and the lin-
ings are attached Co the ribs to increase the sur-
face where the hack will be glued. T h e linings are
made from soft wt,K)ds (poplar, willow, lime Cree)
or from spruce. T h e glue adheres ver^' well to these
porous woods. yVftcr gluing the linings, che ribs of
the instrument are tlattened with sand paper glued
to a large piece of wood. T h e other part of the
KONYA LAJO,^ INTARZIA!
ATI IRE Dl l.A]OSKÓ>JVA
LAJOS KONYA'S PLIRFLlNti
mold is then detached so that the linings can he
glued Co the ribs. Before gluing t h e m Lajos a p -
plies the label and he brands the instrument on
the hack and belly with his name. T h e label is
signed SLI that half the signature appears on the
wood. Aitcr establishing the finished height of the
ribs the belly is glued. T h e next step is to relinish
the outline for the purfling. Two parallel lines are
marked wich the apposite tool and the purtling
channel is cut out with the help of a kniie and
purtling picker betore inserting the purtling. T h e
purtling itself is passed around a bending iron in
order to avoid ic snapping during the operation of
titting and gluing it.
After the purtling is glued the arching is com-
pleted. T h e sound box is refinished and lefr to
"repose" in order to oxidise a n d season. Owing
tn t h e tensions in the wood, sometimes incon-
veniences occur during this phase; eventual re-
pairs are performed before setting t h e neck.
T h e neck is m a d e ouc oi maple and i: is cut
from a block of wood with a parallelepiped shape.
After squaring up the block and drawing the out-
279
280
line (.)f the head, che centre line is drawn, which
serves as a reference point during the symmetric
cai carving of t h e scroll; this line remains on the
finished work. Tlie Kónya makers always start
by t r a c i n g t h e f i n g e r b o a r d followed by t h e
pegbox, where small holes are drilled to facili-
tate digging o u t the inside of the pegbox. T h e
nexr phase is the scroll carving. T h e outline of
the scroll is roughed out with a saw and the har-
morde lines are formed with gouges of various
curves a n d sizes. After digging o u t the inside of
the peg box with a chisel, t h e scoop of the hack
of the scroü is carved continuing all around the
scroll lo the throat. After this is d o n e the finger-
board is a t t a c h e d to t h e neck with three drttps
of glue and the upper nut is glued and shaped to
the neck, which is then completed.
AL this point the neck is set into the body that
was previously put aside to season. A trapezoid
is drawn o n t o the ribs (it is better to make a
slightly smaller incision t h a n the width of the
n e c k ) , a n d t h e extra wood is taken out until
reaching the marks. T h e neck should stay in
place before the glue is applied; it is glued only
after arriving to the perfect inclination a n d in-
t e r n a t i o n a l m e a s u r e m e n t s . (Some workshops
start with the head, followed by the scroll a n d
t h e n t h e neck b u t this is only a question of
m e t h o d w h i c h varies from o n e m a k e r to an-
o t h e r ) . Lastly the b u t t o n is refinished.
I his is a rough description ot how a violin is
m a d e . T h e unvarnished i n s t r u m e n t , however,
needs to be protected; an instrument without
varnish would n o t last ver>' long a n d would
281
quickly get dirty iind become ruined. T l i e r t are
many lef^ends and mysrificarions surrounding die
varnish and ever^'one has dieir own theory o n
the subject. O n e thing is for sure, a good varnish
exalts the instrument's qualities. A varnished
i n s t r u m e n t h a s a s w e e t e r s o u n d t h a n an
unvarnished instrunieiil which is more powerful
but also harder and shriller. T h e fingerboard is
taken off to facilitate the varnishing, a n d the
underground is prepared (much could be writ-
ten about these operations but it is ncic the in-
tention of this b o o k ) . Every workshop ot schiuil
has their own m e t h o d . . . t h e best o n e . . .
Lajos Kónya initially used spirit varnish but
he later began using oil varnish like his father.
For a few years father and son used the same
varnish but in 1990 Lajos began using his own
recipe.
It is well known that twenty to thirty coats
are needed for spirit varnish in order to obtain
the thickness desired whilst oil varnishes obtain
similar results after six to ten coats. Lajos' uses
an extraordinarily transparent and noble varnish.
After each coat of varnish the instrument is
sanded down to make the surface as smooth as
possible (the sanding is an advantageous step
because the following layers, bemg transparent,
show up any imperfections).
W h e n the varnish is finished the instrument
is set up. To begin with, Lajos glues on the fin-
gerboard and then proceeds with fitting the pegs.
Since the peg cutter is at h a n d lie also completes
t h e hole for t h e b u t t o n . T l i e tailgut is applied t o
the tailpiece as well as die siring adjuster (these
can be applied to all four strmgs on request).
Nowadays there are tailpieces m a d e from a light
weight league with all four accessories incorpo-
rated. T h e next operation is the preparation of
t h e bridge: the feet are fitted and the height.
string width, and curve are established. T h e

RÉSZLETEK A TATABANYAI MUHELVBOL (NYAKAk, TFíiTEK)

PARTICOLARI DI LABORATORIO IN TATABANYA (MANICI, CASáE ACUSTlt:HE)
DETAIL OFF THE WORK-tHOP IN TATAHANYA

282
curve oí the bridge is a ver>' important detail as
small errors can make ir difficult to play the in-
s t r u m e n t . T h e last accessory is t h e chin rest:
choice, including t h e anatomical shape, needs
t o he raken intti consideration in order to follow
t h e style of construction. A mistake can ctmi-
promise and ruin rhc aesthetics of the instru-
ment.
T h e Kónya makers always sell their instru-
ments with a certificate of autheiiticity. T h e cer-
tificate is compiled hy h a n d with details of the
model, color, varnish, label, date of completion
and characrerisrics of the back and belly. T h e
certificate includes photographs showinji three
different views of the i n s t r u m e n t . W i t h o u t a
d o c u m e n t of authenticity, the origin of an in-
strument is dubious, and in all probaliiliry- ir is
false. In recent years an increasing a m o u n t of
people have turned up with insrrjiments to ask
for expertise. Sometimes the original labels are
removed, pliütoci,)pies are made and then applied
to different instruments. In other cases new la-
bels are used t o falsify t h e Kónya instruments.
In September 1996 Lajos Kónya accepted two
pupils. O n e WA^ his son who had been approach-
ing the trade for some time and the other was
B e n k o Szilárd w h o h a d been frequenting his
w o r k s h o p for many years. In t h e past o t h e r
violinmakers worked with him to acquire expe-
rience in t h e field of violiiimaking: some have
been amateur makers and graduates from the
C r e m o n a Violinmaking School and some H u n -
garian students w h o were preparing themselves
for their examination.s. It is interesting to n o t e
that the Cremona and Mittenwald are structured
along the lines of a professional technical insti-
tute, where o n e enrolls after finishing i n t e r m e -
diai7 school. TTie professional title of specialized
laborer is obtained after t h r e e years and t h e
violinmaking diploma is obtained after five years
(Cremona l e n g t h e n e d its course in 1997). In
Hungary there is a theoretical course lield in the
violinmaking section of the "Franz Liszt" Acad-
emy while the practical part of the course is com-
pleted in the workshops of various Hungarian
masters available, with only o n e or iwo pupils at
a time. Lajos accepted the two youths in his work-
shop in order t o create a "class" situation with a
healthy spirit of competition, b o t h for the t h e o -
retical and practical aspects. T h e master also
accompanied t h e m to visit other workshops in
tiie area, as well as competitions abroad, muse-
ums, and business trips to buy materials, etc.
In 1997 a third y(.>uth, R á c : Daniel, also came
to study with him owing to the incompatibility
with his previous master. Since a pupil c a n n o t
proceed in his studies without an apprenticeship,
Lajos accepted the new arrival, but this amount
of students was negative for his own profession.
Fortunately, by the second year of their stud-
ies, the youths were fairly i n d e p e n d e n t and were
able to work using their own resources. They also
performed small repairs o n their own and pro-
duced better results with the incentive of sup-
porting themselves economically. All three pu-
pils have made at least o n e instrument on their
Liwn of reasonable quality and economically vi-
able. T h i s is also due to t h e merit of the work-
shop and a result of the induced spirit.
Lajos also believed that it was good for the
boys to work in other workshops to acquire a
variety of experience. In 1998 all three pupils
participated in a week-long stage held in a musi-
cal instrument factory in Szeged. T h e y were re-
ceived and followeil with great care and t h e ex-
perience widened their horizons. O n various
occasions Lajos accompanied t h e m abroad, and
they also visited t h e C r e m o n a Triennial. After
silling ftir the examination of specialized work-
ers, the pupils will be able to start their own
violinmaking career.
In Lajos' workshop colleagues, visitors and stu-
dents often come to visit. A m o n g these students
one even decided to prepare a thesis for his di-
ploma o n the Kónya violinmakers...
283
 KONYA LAJOS HEGEDŰ
UN VIOLINO ni LAJOS KÓNYA
A VIOLIN RY LAJOS KÖN'Í'A

284
 „FESTETT MELYHLüEl-iL'" KLI MINI HANGSZERREL KONYA LAIOS CSELLOIA ESZTERGOMBAN
UNA VIOLA DECOR-\TA CON DUE STRUMENTI IN MINIATURA UN VIOLONCELLO DI LAJOS KÓNYA IN ESZTERGOM
DECOR.ATED VIOLA WITH TWO SMALL VIOLLNS LAjOS KÒNYAS CtLLO IN HSZIKRUOM

KONYA LAJOS VONÓSNÉGYESE ESZTERGOMBAN

LJN QUARTETTO DI LAJOS KÓNÌr'A IN ESZTERGOM
L'\JOS KÓNYA'S QUARTET IN ESZTERGOM

285
 G, R MOR.'iSSI ES SEMMELWEIS TIBOR MESTEREK A CSELLÓ LAKKOZÁS KÖZBEN
"lAlABÁNVAI MŰHHLVBEN
LA VERNICIATURA DEL VIOLONCELLO
NhL LABtilRAI ORIO Dl TATABÁNiA: M° G.8. MURASSI E
TÌDOR SEMMELWEIS A CELLO DURING VARNISINC

GlO BATTA MORASSI AND TIBOR SEMMELWEIS AT THE

WORKSHOP IN TATABÁNYA

KÉT HEGEDŰ MODELL, LAKKOZÁS ELÒTT

UN VIOLINO Dl LAJOS KÓNYA
A VIOLIN BY LAJOS K[')NYA

286
 >€sáipí>c\. OJÍr^-

Stiuniínlo, , ,-:,"l 1 If.'/•:,, X , í ^ y . ) 0

; . - « : . jli..i'Li.rj'. .C>'{'1': .•;v!Í'.''.,;':;l

«.Hifi - - Mmu
Etichttli:

..il^TlSJ,
CARATTERlSnCHe DELLO STRUMENTO
CAK^CTr.Rirn'ici oi nir. WSTRUMINJ
A HANCSZLK. lELLÍlAZŐl

i^;?v.>(-^l,'^J^-^•J:to.^,í•;•Wj'L,J--.••

HtKt ~ Hitmf

Vmüich — laií
Now: UÀd.....'
ftíiliiJíiBfl, .'.-•:. .
.,/.-:.
UISSlEífi.' MÍSIEI

N^;i-í^^^S^>i^'

HANGSZERKÍSÉRÖ LEVÉL

IL CERTIFICATO Dl AL IhNIlCi IÁ

LAJOS KÓNYAS CERTIFICATE

HEGEnLI

UN VIOLINO 4/4

VIOLIN SIZE 4/4

287
STEFANO CONIA DETTO „IL GIOVANE"
LEGIFJABB KONYA ISTVÁN
CORSO GARIBALDI 95
26100 CREMONA
T/p! 0039037235780

A világ liegEiJűkébzítóinek leghíresebb váro­

sában, Cremonában látta meg a napvilágot
Stefano Conia detto „I! Giovane" (legifjabb Kó­
nya István) 1973. január 4'Cn. Eletének első eveit
ugyanabban a házban, a Garibaldi ucca 95. sz.'
ban töltötte, ahol apja műhelye jelenleg is meg­
található. Alig néhány lépésnyire fekszik ez a
Stradivari háztól. A közelben van a St. Agata
templom, s azzal szemben a Tracchi e Cittanova
palota magasodik. Mindhárom nevezetes építé­
szeti emlék a városban.
Mivel a kis Stefano apja i.s hegediíkéssfró (de
még a nagypapa is!), természetes, hot,7 kora gyer­
mekkorától kc:dvc idejének nagy ré.-ízét apja

ISTVÁN ES EVA A NAGYPAPÁVAL

STEFANO CON LA SORELlJ^ FVA ED IL NONNO
STEFANO. ! US ^L^TER EVA. AND IXEIR (.IRANDFATHER

műhelyéhen töltötte, igen szoros mindennapi

A KIS STEFANO ÉDES APIA MŰHELYEDEN
IL PICX:OLO STEFAS'O NELLA BOTTEGA DEL PADRE
L i r i L t b'ILK^NO IN KIS FATHER'S SHOP
kapcsolatban a zenével, a hangszerekkel, a mu­
zsikusokkal és minden egyébbel, ami együtt járt
ezzel az elragadó világgal. Kedvenc játékai közé
tartozott ebben a műhelyben, hogy minden elér-
hetőt teltedezzen, megragadjon és birtokba ve­
gyen. A megvizsgálható fákat (faanyagokat),
hangszerformákat (sablonokat), hangszerkészítő
szerszámokat kezei közé véve játszogatott azok­
kal. A szokásos szülői nevelés mellett ez a kör­
nyezet volt, ami döntően hozzájárult a kisfiú von­
zalmaihoz, érdeklődési körének alakulásához.

288

NAGYPAPÁVAL A CllEMiJNAl MUIItLYBEN
IL NONNO ASSISI t S TEhANO NEL LABORATORIO Dì C.-SO
GARIBALDI
THE GRANDFATHER HELPS STEEANO
Kisg>'ermekk(irának évei alatt is már nagy ha-
tással vok rá Éva húga, aki nemcsak a játszótár-
sa cs mindennapi hcszcigctcsciknek párja voh
ekkoriban, hanem megértő barátja maradt fel­
nőtt korában is. Igaz, hogy érdeklődési körük.
életvitelük nagyon eltért a későbbiek folyamán,
a bensőséges barátság azonban máig megmaradt.
Al édesanyja, Mori Miiedda is jelentősen hoz­
zájárult a lelki, szellemi fejlődéséhez. A kis
Stefano 1978-ban kezdte el az elemi iskoláit: a
Canossiano Intézet falai között, ahol vallásos szel­
lemű nevelést kapott. Ezek az ott kapott lelki
értékek a mai napig érezhetően jelen vannak az
életvitelében és a gondolkodásában. Csendes,
magába zárkózó tiatalemher, a saját korosztályá­
nak tagjaival nem könnyen barátkozik. Az isko­
lai évek szünideit az édesapja mellett töltötte,
[gazán ebben az időben szerette meg a hegedűt,
és ez idő tájt kezdeti hegedülni az édesapjától
kapott kis feles hegedűjén. A műhely teremtette
alkalom azután megkísértette, és alkalmanként
hozzákezdett alaposabban is megismerkedni a
faanyagokkal és a szerszámokkal. Mindezt termé­
szetcsen csak a papa szigorú ellenőrzése mellett.
BátOTÍtgatta a nagyapja is, Kónya István, az ak­
kortájt Magyarországon alkotó, s már nemzetkö­
zileg is elismert hegedűkészítő mester, aki
cremonai látogatásai alkalmával ugyancsak e
gyönyörű szakma felé igyekezett irányítgatni az
unokát is. Később, amikor a kis Stefano Magyar­
országon járt, az első komolyabb lépések megté­
telében is segítette. Egy nyári szünidőben, arai­
kor Tatabányán a nagymamánál töltötte a vaká­
ciót, átjárt Tatára, az István nagypapához „dol­
gozni".
Az iskolai évek során derük ki igazán, hugy
Stefanonak kiváló érzéke van a faragáshoz. Több
taniolyamon vett részt, amelyeken külőnbüiő
„kismesterségeket" tanítottak a gyerekeknek.
Többek között kipróbálta az égetett kő-lechni-
kát (terakotta) is. Az általános iskola utolsó év­
folyama során elvégez egy lombfűrész tanfolya­
mot, és furulyázni is tanult. Az 1984-es tanévet
a Scuola Virgilioban kezdte meg. Ez az iskola ala­
pozta meg a fiatalember művelődéstörténeti is­
mereteit. A család ebben az évben elköltözik a
Cremona szélén fckvŐ Via Madonnina-i családi
házba. Ezekben az években ismerte meg Marcello
Villa-t, aki ebben az időben az apja műhelyében
tanult, dolgozott. Villa irányítása, segítsége mel­
lett tanulta komolyabban, rendszeresebben a
hegedúépítést. Ez a körülmény nagyon jelentős­
sé vált a kíwetkező évekre, mert Marcellóhan
nemcsak jó munkatársra, hanem jó barátra is
falált az életének további időszakára.
STEFANO LÁTOGATÓBAN A NACTPAPANAL
STEFANO IN UNA LìELLE SL*E VÌSITE AL NONNO
IXiRINÜ A VISU Al' HIS CIR-ANDFATHER'S
289
 STEfANO GVAKOIÌLAS
KÖZBtíN
STEFANO IMPARA LA
1 bCNlCA VKJLINIS'VICA
STEFANO PLAYING THE
VIOLIN

Mivel az édesapja műhelyéhe nagyon sok :e-

nész járt rendszeresen, ők gyakran segítettek
Stefano hegedűtanulmányaihan is, Hegedűórákat,
tanácsokat kapott toliik, ami sokat segített hege-
dűjárékának technikai és zenei fejlesztésében, stí­
lusa csiszolásában. Tanárai körül emlékezetesek a:
Emanuel Hiirvitz-al, M. Nictilesciival és a milá­
nói Renato Perversi professzorral töltött órák.
1987--hen eg>' magyarországi nyaralása során
kezd hozzá az első hegedű, egv' 3/4-es hangszere
építéséhez a nagypapa felügyelete mellett. Kó­
nya István, a hegedűkészítő dinasztia alapító,
nemzetközileg is elismert, tekintélyes hegedűké-
szítö mester, örömmel adott kiváló faanyagot,
szer^zániukal és szakszerű tanácsokat is a folya­
matos felügyeleten kívül az unokájának. A he­
gedűt később Cremonában, az apja műhelyében
fejezte he.
Az általános iskola befejezése után a legifjabb
Conia/Kónya fiú elhatározta, hogy beiratkozik a
Nemzetközi Hegedűkészítő Iskolába. Ezt az el­
határozást a család egyctcrtcsévcl követte a tény­
leges beiratkozás. A nagyapja is örömmel adta
áldását az elhatározásra, hiszen örült a családi
„hagyomány" szakszerű folytatásának. STtFANO ELSŐ HEGEDLJET MUTATJA ÉDESAPJÁNAK

Az új iskolai környezetben otthon érezte ma­ :L PAURE E STtFASÜCON IL SUO PRIMO VIOLINO í,'4
gát, szinte családtagként lépett a tanulók sorai­ FATHER AND STEFANOS ON WHEN WORKING ON HIS
FIR8T VIOLIN
ba, hiszen többeket ismert már az iskolában ta-

290

,\ HEGEDUKESZITO ISK^.iLARAN
.\LLA SCL'OLA DI LIUTERÌA
-;i EhANO A I THE SCHtlXIiL OF VIOLINMAKERS, IN CREMONA
nító mesterek, tanárok kö2ül. Itt dolgoztak az
édesapja kollégái, barátai. Sokfele munkával bízta
meg, és szinte minden lehetséges ismeretre, fo-
gásra jól megtani'rotta Giorgio Scolari mester, aki
a szakmai oktatója lett. Ezalatt az idő alatt épí­
KERÉKPÁRVERSENYEN
STTPANO IN UNA CORSA CICLISTICA
STBFANO IN A BICYCLE-RACE
tett 2 mélyhegedűt, 2 gordonkár és l pochettet
is. Ez utóbbit már apai irányítás alatt fejezte be.
l-nnek a szorgalmas, színvonalas munkának
köszönhetően nyerte el Stefano a tanév végén a
„Staiitfer" alapítvány ösztöndíját. Az iskolai ta­
nulmányok alatt természetesen nem szentelte
minden idejét ai új hivatásnak. Az elméleti ta­
nulmányok mellett, a megmaradó szabadidejé­
ben iiódolója volt a kerékpársportiiak is. Cre­
mona város i^úsági csapatának kerékpárverseny-
lője is volt.
A rendszeres sportolás mellett azonban épí-
lelL néhány hangszert is az apjától kapott anya­
gokból, annak tormáira. Ezek közül néhánnyal
különböző hazai és nemzetközi kiállításokon és
versenyeken vett részt, amelyeken ott volt a dí­
jazottak között (Bagnacavallo, Baveno, Cre­
mona-triennale).
Az iskola heíejező évében a lakkozás, restau­
rálás tantárgyat az édesapjától tanulta. Ez a kö­
rülmény részben hasznosnak bizonyult, olykor
291
 DIJAT KAP EGY KIÁLLÍTÁSON
PREMIAZIONE AD l_IN CONCORSO
RECEIVING A PRIZE AT A
COMPETI! ION

azonban kényelmetlen helyzeteket is teremtett

számára az osztályban.
Szülei válása súlyosan érintette a csaiád vala­
mennyi tagját, de a fiatal Stefanot különösen
mélyen érintette, éppen a korábban már emlí­
tett érzékeny lelki alkata miatt. Ez az érzékeny­
ség és a szülei elválása okozta súlyos trauma
hosszú ideig akadályozta a bensőséges emberi
kapcsolatok kialakításában.
1991 nyarán a szakmai tantárgyakból kiváló
eredménnyel Lelte le a szakmunkás-vizsgát, és ka­
pott DIPLOMA't. Ez kellő bizalommal töltötte
el a szakmai jövőjét illeióen. Ez idő tájt már fel­
hagyott a kerékpározással és minden idejét a szak­
mának szentéire. Először az édesapja vevőköré­
ből érkeztek az első megrendelők. Ekkor még a
papa formáira, annak sci'lusában dolgozott. Ké­
sőbb mindjobban Marcello Villa, a jóbarát mun­
káihoz, stílusához közeledik, mert úgy érzi, an­
nak személyisége közelebb áll a saját egyéniségé­
hez.
Lassan-lassan tovább fejlődik, alakul az eszté­
tikai szemlélete, folyamatosan keresi, alakítja a
hegedűk vonalainak összhangját, harmóniáját, a
mind lendületesebb, elegáns vonalvezetést. Ez az EDESAPIA MŰHELYÉBEN

állandó keresés ad erőt a további munkához, az NELLA BOTTEGA DEL PADRE

egyre alaposabb egyéni vélemény és forma kiala- IN HIS FATHER'S SHOP

292
STEFANO CONIA „IL GIOVANE" V CELLO TO')

kításához. Az általános összhang megteremtése
melletr ez teszi lehetővé, hogy m u n k á b a n a tel­
jes h a m i n n i a mellett egyre több egyéni jegy is
megjelenhessen.
K e d v e n c f o r m á i StradivEiri m ű v e i b ő l a
„Dickson-Poynder" példány 17Ű3-b6l, vagy ké­
sőbb az 1698-as „Theonville". Ezeket a remek­
mívű modelleket szinte tökéletesen reprodukál­
ja, de a részletekben egyéni jegyeket is megjele­
nít. A csiga modellje, a „Sunrise" különösen ele­
gáns, ötletes kis fejű modellje. A lakkja néhány
évig nagyon hasonlított arra a cremonai lakkra,
melyet apja receptje szerint maga is használt a
hangszerei lakkozására.
1993-ban nagy szomorúságára behívják katoná­
nak a meranói kiképző bázisra. Később áthelyezik
a G e n i o Guastatori zászlóaljhoz Tridentinaba.
Ugyanez év nyarán a veronai katonai kórházba
helyezik át szolgálatra, ami szerencsésnek bizonyult,
mert az egész nyári évszakban módja n^ílt színházi
előadások és koncertek látogatására.
A katonai szolgálat leteltével visszatér újra
C r e m o n á b a , és belép az Ipar Kamarába, így ez­
után már hivatalosan is folytathatja hivatását, a
hangszerkészítői tevékenységet. A nyugalmas
jövőt a bőséges rendelésszám bizrosírja. Késeibb,
az édesapja műhelyében töltött n e m hosszú idő­
szak után bizonyos önállóságot kívánva, áthelyezi
tevékenységét Marcello Villa műhelyébe, a Via
SL, Giuseppe 13. sz. alá. Ez a m ű t e r e m pár lépés­
294
A HADSEREÜBEN
MILITARE NEGLI ALI'INI
IN THE ARMY
re a cremonai dómtól, egyik g^'ónyörű HÜÜ-as
években épült elegáns házban található.
Részben szakszerű munkájával, részben szeren­
csével, még több zenészt, hangszerkereskedőt is­
mer meg, akik elismerik munkáját. így az anyagi
helyzete gyorsan megszilárdul. Hamarosan egy kis
lakást vásárol a műhely közelében, a Via Capellana
9. sz. alatt, egy műemlék jellegű házban. A ház
homlokzata égetett cseréppel borított, és ebben a
csodálatos környezetben kezdte meg a maga önálló
életét. Ez már az emberi és szakmai felnövekedés,
a kiteljesedett férfiúság időszakának kezdetét is
jelképezheti. Mostanában újabb kedvtelése is je­
lentkezett, az éneklés. Több kórusban is énekelt a
megye terüleLen, és napjainkban is sokat énekel­
nek C r e m o n a nagyobb templomaiban, olykor a
Pi)[ichielli színházban is,
Az utóbbi években már m u n k á i n a k mintegy
felét a különleges imitációs munkák, régiesített
hangszerek készítése jelentik. Hangszereit a vi­
lág sok országában szívesen vásárolják. A számos
hangszer elkészítése u t á n egyre tovább alakítja a
saját stílusának elmélyült kiformálását. Hangsze­
reihez minden esetben kísérőlevelet (í'ertificat)
ad, amelyen a mestercédula, pecsét és aláírás is
szerepelnek. Igyekvő mimkája, a család szakmai
tekintélyének felelősségteljes megőrzésének szán­
déka, valamint szakmai elkötelezettsége valószí­
nűsítik, hogy Stefano a hegedűkészítés nagy ígé-
A ST GILISEPPF IJTC :A[ Ml IHEI.VREN
NELLA NL'OVA BOTTEGA DI VIA S.GIUSEPPE
AT THE SHOP ON S Gll'SEPPE STREET

KONCERTEN AZ „IL DISCANTO" KÓRUSSAL

IN CONCERTO CON IL CORO "IL DISCANTO-
IN CONCERT Wl IH HIS CHt^llK

295
lltGEDU • VIOLIN • VIOLINO
HKIKLUI • VIOLIN • VIOLINO
STEFANO CONIA DETTO „IL GIOVANE"
E' proprio nella città di C r e m o n a , patria dei
liutai tra i più famosi al m o n d o , c h e vede nasce-
re Stefano Kónya il 4 gennaio 1973.
Trascorre i primi anni della sua vita nella casa
confinante con quella c h e e tiirtora la bottega
del padre Stefano C o n i a in c o r s o Garibaldi,
ubicata in zona centrale, 3 pochi passi dalTahi-
tazione di Stradivari, dalia chiesa di S. Agata e
dai palazzi Trecchi e Citranova, autentici fiori
all'occhiello della città.
Essendo il padre liutaio (LI inevitabile per Ste-
fano trascorrere, fin dalla più tenera età, gran
parte del suo leiupo nel Uiboraiorii) a ctinLatio
con la musica, gii strumenti, i musicisti e t u t t o A K[SSTHi-ANO FPFSAtJA MLIHL-LVIBEN
ciò che concerne Clue^lo m o n d o cosi interessan- IL PICCOLO STEFANO NELLA BOTTEGA DEL PAPRE
te ed affascinante, Il suo divertimento consiste- THE LITTLE STEI-ANO IN lUS PATUER'.S mOV
va nel gironzolare per la bottega osservando e
t o c c a n d o t u t t o q u a n t o si trovava alla sua altez- zia, amica e confidente in età adulta: pur con
za: legni, forme, attrezzi... Oltre all'educazione caretteri opposti, il tegame di affetto tra i due si
mipartita dai genitori, fu proprio questo ambiente e sempre rivelato solido e proficuo.
che influenzò i gusti e lo stile di vita del giovane La madre Miledda, figura c o s t a n t e m e n t e pre-
in una certa direzii)ne, sente al suo fianco, contribuì notevolmente, nella
U n ruolo importante lo avrà pure la sorella fase delicata della crescita, alla propria forma-
Eva, compagna di giochi nel periodo dell'infan- zione e conseguente progressiva maturazione.

ISTVAN ES EVA A NAGYPAPÁVAL

•STEFANO CON LA SORELLA EVA ED IL NONNO
STEFANO, HIS SISTER EVA. AND TKEIR GR.ANDFATHER

298

A CREMONAI MUHELYBFN
!L NONNO ASSISTE STEFANO NEL LAROR.ATORI0 Dl
CORSO UARIBALDI
THE GRANDFATHER HELPS STEFANO
Nel 1978 inizia a frequentare la Scuola Eie-
m c n t a r c all'Intituro Canossiano, ambiente reli-
gioso che riuscirà ad inculcare in Stefano valori
e principi di n a t u r a a n c h e spirituale che, ancora
oggi, considera come punti di riferimento n o n
marginali.
11 carattere particolarmente schivo, introverso
e riservato non permette n Stefano di stringere
particolari amicizie e significativi rappcirci con i
coetanei e, pertanto, q u a n d o gli impegni scolasti-
ci lo consentono, preterisce trascorrere il suo tem-
po liberi.) nella bottega, accanto al padre.
E' in questo periodo c h e avvengomi i primi
approcci con lo studio dello s t r u m e n t o (un vio-
Uno '/:) e con i principi f o n d a m e n t a l i della
liuteria; il corretto utilizzo degli attrezzi, la tec-
nologia del legno ed alcune fasi della lavorazio-
ne: t u t t o ciò 5Ì svolgeva sempre sc>tto I'tKchic»
vigile e seveto del padre.
Il giovane potè a n c h e avvalersi dell'ottima
aissistenza del n o n n o István che, seppure in oc-
casione di brevi visite, lo segui nei suoi primi passi
liutari a n c h e in Ungheria. D u r a n t e l'estate, in-
fatti, Stefano ed Eva a m a v a n o trascorrere le va-
canzc dal n o n n o a Tata e dalla n o n n a a
Tatabánya.
D u r a n t e la ircquontazione della Scuoia il ra-
gazzo capi di possedere una b u o n a attitudine pet

!J\TOOATORAN
TATÁN
STEFANO IN UNA
DELLE SUE VISITE AL
NC1NNO ATATA
IN HIS VISIT AT HIS
GRANDFATHER

299
HEÜEPU • VIOLIN • VIOLINO
 tuna di affinare e migliorare il suo stile, grazie
alla disponibilità di questi ultimi ad impartirgli
brevi lezioni di tecnica violinistica: importanti
furono, da questo punto di vista, i musicisti
Emanuel Hurvitz, M. Nicolescu, Renato Perver-
si (professore d'orchestra del Teatro alla Scala di
Milano).
Nel 19tS7, durante le vacanze esrive in Un-
gheria, Stefano inizia la costruzione del suo pri-
mo violino ^un tre quarti) nella casa del nonno,
dove può usufruire di attrezzi e materiali di
prim'ordine; lo strumento verrà successivamen-
te terminato e verniciato nella bottega del papa
a Cremona.
Ormai terminata la Scuola Media, e in questi
mesi che il giovane decide di iscriversi alla Scuola
Internezionale di Liuteria, con la ovvia benedi-
zione del nonno Istvan, contento del fatto che
la tradizione familiare può contmuare.

STEFANO GYAKORLÁS KÖZBEN

STEFANO IMPARA LA TECNICA VIOLINISTICA
LEARNING TO PLAY THE VIOLIK

i lavori manuali, partecipo a diversi corsi impa­

rando la scultura della terracorra, negli ultimi
anni delle Elűmentari segui un valido stage di
iraforo tenuto dal padre, si cimenró nell'appren­
dimento del flauto dolce.
Conclusasi l'esperienza airistituto Canossiano,
Stefano sì iscrive ncll 1984 alla Scuola Media
.Virgilio", che si rivelerà valida e positiva per la
sua preparazione culturale. Nello stesso anno la
tamiglia si trasferisce nell'abitazione di Via
Madonnina, nella periferia della città.
In questi anni ha occasione di conoscere
Marcello Villa, l'assistente del padre, ed inizia,
con il suo aiuto, lo studio dello strumento in
maniera seria e più sistematica. Profìcuo fu que-
sto incontro, perché Marcello diventerà poi ami-
co e compagno di lavoro negli anni successivi. STFKANO FISO HFCiFnUJFT MUTATJA FDRSAPJANAK

Essendo la bottega paterna meta di numerose IL PADRE E STEFANO CON IL ÍUO PRLMO VIOLINO .1/4
visite da parte di musicisti, il rajjazzo chhe la for- FATHER AND SON WORKING ON STEFANO'S FIRST VIOLIN

301
 Il nuovo ambienre scolastico risulterà per Ste-
fano piuttosto tamiliarc, in q u a n t o gli Insegnan-
ti deliy Scuola e r a n o amici e colleghi del padre,
soprattutto Giorgio Scolari, Maestro di esercita-
zioni pratiche, che fu valido istruttore del ragaz-
zo, Efficace fu il sostegno del Professore, in quan-
to aiutò Stefano nell'esecuzione di diversi lavori
come la costruzione di due viole, di un violino
modello Stradivari, di due violoncelli di una certa
i m p o r t a n z a l i u t a r i a e, per c o n c l u d e r e , u n a
pochette terminata poi con l'aiuto del padre Ste-
fano.
Grazie al valido lavoro svolto, vinse la borsa
di studio della Fondazione „Staiifier", come pre-
mio all'impegno e al valore dimostrato.
N o n o s t a n t e la sua passione per la nuova stra-
da professionale intrapresa, in questi anni non
può frequentare la bottega paterna assiduamen-
te, in q u a n t o da un lato l'impegno nello studio,
e dall'altro la pratica sportiva che lo vede cimen-
tarsi come ciclista a livello agonistico (categoria
Allievi e Juniores) in squadre locali, assorbonti
quasi totalmente il suo t e m p o e le sue giornate.
Malgrado ciò, nel breve spazio rimasto riesce
a terminare alcuni violini e un violoncello, gra- A HFGEDtlKESZITO ISKOL'^BAN
zie alle forme ed ai materiali messi a disposizione STEFANO ALLA SCUOLA DI LU JTERLA
dal babbo. STLEANO AT TI IL SCI KXiL OF VIOLINMAKERS. IN CREMONA

KEREKPARVERStNYHN
STEFANO INWNA
CORSA CAUSTICA
. STEFANO ÌN A
• BICYCLE-RACE

302
 Con alcuni di questi strumenti inhia a parte-
cipare ai concorsi, aggiudicandosi i primi rico-
noscimenti e premi in occasione delle rassegne
nazionali ed internazionali di Bagnacavallo,
Baveno ed alla Triennale di Cremona.
Nei,'li ultimi due anni della Scuola, nelle ma-
terie di verniciatura e restaurtì, ha come Inse-
gnante il padre e questa circostanza, se da un
lato la si può considerare favorevole, da un altro
punto di vista ha comportato talvolta per Steta-
no una situazione scomoda da gestire a livello di
rapporti di classe.
La vita di Stefano e stata profondamente se-
gnata, in questo periodo, dalla separazione dei DIJAT KAP EGY KIÁLLÍTÁSOM

genitori, una rottura che ha inevitabilmente pe- PREMIAZIONE AD UN CONCORSO

sato su tutti i membri della famiglia, ma che per
lui, di indole notoriamente sensibile, ha avuto
un effetto destabilizzante, tanto da procurargli,
per un lungo lasso di tempo, suflerenze e difficoltà
di rapporti.
Nell'estate del 1991 si diploma alla Scuola di
Liuteria con ottimi voti nelle materie pratiche,
facendo ben sperare per il proseguo della profes-
sione.
WINNINO A PRIZE AT A l.:OMPETTTION
Abbandona lo sport agonistico e si dedica a
tempo pieno al proprio lavuro, ricevendo le sue
prime ordinazioni dai clienti del papa. Dopo un
iniziale riferimento allo stile del genitore, si av-
vicina sempre più al compagno ed amico
Marcello Villa, trovando nella sua tecnica un
gusto più confacentc alla propria pcrsonilitá.

ÉDESAPJA MŰHELYÉBEN
NELLA ROTTEGA DEL PADRE
IN HIS FATHER'S SHOP

303

A HADSEREGBEN
MILITARE NEGLI ALPINI
IN THE ARMY
Poco per volta la capacità di discemerc le
cose belle, il senso dell'armonia e dell'eleganza
lo portano a ricercare e sviluppare una propria
identica professionale anche nelle forme e nei
modelli, realizzandone due in particolare: gli
Stradivari Dickson-Poynde 1703 e, qualche
anno più tardi, il Theonville 1698. Il ragazzo
non si limita a riprodurli fedelmente, ma tenta
di rielaborare quelle linee che non trova a lui
congeniali; affianca, inoltre, come modello di
riccio il Sunrise 169ö, molto elegante e raffina-
to. Per quanto riguarda la tecnica e la qualità
della vernice rimane per alcuni anni legato a
quella ricetta cremonese che caratterizza gli
strumenti del padre.
Nel marzo del 1993 parte, a malincuore, per
svolgere Ìl servizio di leva nel centro di adde-
stramento reclute di Merano. Viene successi-
vamente rrasierito alla Compagnia „Genio
304
Guastatori" della Tridentina e poi, durante
l'estate, viene aggregato all'Ospedale Militare
di Verona, dove ha la fortuna di apprezzare e
frequentare l'Arena, centro musicale ed
operistico grandioso.
Terminato il servizio militare rientra a
Cremona, si iscrive alla Camera di Commercio e
all'Albo Artigiani per intraprendere seriamente
la carriera liutaria. I lavori che gli vengono com-
missionati gli permettono di pianificare e conso-
lidare le hasi per un hituro promettente.
Dopo molto tempo trascorso nel laboratorio
del padre decide, seguendo il suo desiderio di
evoluzione ed autonomia professionale, di tra-
sferirsi con l'amico Marcello Villa in Via San
Giuseppe n. 13, a pochissimi passi dal Duomo di
Cremona, in un signorile palazzo della tine del
1400, aprendo una bellissima bottega,
Con bravura ed un pizzico di fortuna si fa ap-
prezzare da molti musicisti e commercianti, la
situazione economica cosi migliora e, grazie ad
una certa sicurezza lavorativa acquisita, decide
di comprare un appartamento, a breve distanza
dal laboratorio, in un immobile con la facciata
di mattoni in cotto e fregi (tipica del tardo Me-
dioevo), in Via E Cappcllana n. 9.
Si completa, cosi, la realizzazione di un pro-
getto di autonomia ed indipendenza che lo por-
tano alla completa marurazione umana e profes-
sionale.
Nel tempo libero coltiva anche un'altra pas-
sione: il canto. Ha fatto parte di diversi cori sta-
bili provinciali, tuttora si esibisce nelle varie chie-
se cremonesi ed ha pure partecipato ad un con-
certo tenutosi nel famoso Teatro comunale
„Ponchielli".
In questi ultimi tempi si dedica alk) sviluppo
di una particolare qualitcì di strumenci: l'imita-
zione dell'antico. Questo tipo di lavoro raggiun-
ge oggi la metà della sua produzione annuale e
serve diversi paesi mondiali.
Ora, dopo aver costruito un considerevole
numero di strumenti, riesce a dedicarsi con sem-
pre più impegno e capacità al miglioramento del
suo stile, della sua personalità, anche per quan-
to concerne i cerlilicati, le etichette, i timbri.
La sua continua ascesa lo colloca, senza dub-
bio, tra le promesse della liuteria locale.
 A SZENT ISIUSEPPE UTCAI MUHEI.YBEX
NCL NUOVO I7\BORATORIO PI VIA S. GIUSEPPE
IN HIS SHOP ON S. GiUSEPrP STREET

KÍ.IN(;ER] EN A^ „IE LIE^GANTO' Kt.^RlJ^SM.

IN CONCERTO CON IE CORO .IE EnsC.ANTO"
IN CONCERT WETH H b CHOIR

ÍC5
 -•//./."" -i V,,„,„„,
3 !
3 (

S ^

JL

HANGbZERKISHKO LEVEL
IL CERTIFICATO DI ALrTENTlCITÁ
CERTIFICATES

306
 STEFANO CONIA, "IL GIOVANE"
(THE YOUNGER)
A KIS STEFANO ÉDESAPJA MUHtLYhBhN
IL PICCOLO STEFANO NELLA BOTTEGA DEL PADRE
THE LITTLE STEFANO IN HIS FATHER'S SHOP
Stefano Conia was born on 4 January 1973 in
C r e m o n a , a ciry called h o m e by many of histo-
ry's most iamous vit)linniakers.
He spent his youth in a house above the work-
shop where his father still works today, in Cori-o
Garibaldi, a central area of the city situated only
a short distance from t h e hou^e ofSlradivari, St.
Agata's C h u r c h as well as Palazzo Trecchi and
Palazzo Cittanova, a u t h e n t i c landmarks oi the
town.
A s his father was a violinmaker it was inevi-
table t h a t Stefano should spend much of his time
in the workshop, even from an early age. H e r e
he was surrounded by music, instruments, musi-
cians and everything related to such a fascinat-
ing and intriguing world. His pasrimes consisted
in wandering around the workshop, observing
and touching everything that was in reach, such
as wood, moulds and tools... It was precisely this
violinniaking e n v i r o n m e n t which s h a p e d his
tastes and lifestyle.
His sister Eva also played an iinportanr role.
Diiring his childhood she was his playmate, and
in later years she remained a friend and confi-
d a n t . A l t h o u g h of entirely different personali-
ties, the affectionate relationship that binds t h e m
has always been very solid.
His mother, Miledda, contributed during the
delicate phase ot his childhood development and
progressive maturity.
in 1978 he began attending elementary school
in a religious institute which left him spiritual
values and principles, still important reference
points in his present life.
Given liis particularly tmiid, introverted and
reserved nature, Stefano did n o t find it easy to
establish friendships or significant relationships
with his peers; he preferred spending his free time
in the workshop with his father.
It was in rhi.s period that he first began play-
ing music (on a half sized violin) and learning
the basic principles of violinmaking such as h a n -
dling tools, getting to know the wood and sev-
eral of t h e construction phases... always under
the strict surveillance of his father.
T h e young Conia took advantage ol his brief
visits to Hungary where his grandfather, István,
iiisirucied him in the rudiments oi violinmaking.
ISTVÁN ES EVA A NAGYPAPÁVAL
STEFANO CON LA SORELLA EVA ED IL NONNO
STEFANO, HIS SISTER EVA. AND THEIR GRANDFATHER
307
During ihe summer, Stefano and Eve enjoyed
spending their holidays at their grandfather's
home in Tata and their grandmother's home in
Tatabánya.
Throughout his school years, Stefano discov-
ered his affinity for manual work. He attended
various courses in clay modelling and in the fi-
nal years ot primary school he participated in a
course of open-work taught hy his father. He also
began playing the recorder
After completing Canossiano Institute El-
ementary school. Stetano was enrolled in the
" Virgilio" Intermediate school where he received
well'ioLinded and positive cukural preparation.
In the same year the family moved to via
Madonnina on ihe tJutskirls <.)f Crennjiia.
Durmg these years he met Marcello Villa, his
father's assistant, who helped him to study vio-
lin playing in a more serious and methodical man-
ner. The meeting was profitable, Marcello be-
came his friend and in later years his working
colleague.
With the musicians that passed through his APJÁVAL A CREMONA] MUHLLYBEN

father's workshop, Stefano had the opportunity
of refining and miproving his style in brief les-
sons of violin technique. The following musicians
played an important role in this aspect; Emanuel
Hurvitz, M. Nicolesch, and Renato Perversi (an
orchestral professor of the Scala of Milan).
LATOCTATOBAN A N A O Y P A P A N A L
STEFANO IN 1 'KA DKLLA SI !E VISITF AL NONNO
IN HIS VISIT AT HIS GR,WDfATHER
STEFANO NEL LABORATORIO DI CORSO GARIBALDI
THE FATHER HELPS STEFANO
In 1987 during his summer holidays in Hun-
gary, Steiano began wcirking on his first violin (a
three-quarter sized instrument) at his grandfa-
ther's home. He used hi^ ^jraiidtather's tools, and
constructed the violin using quality materials.
He later finished and varnished this instrument
in his father's workshop in Cremona.
After completing intermediate school, Stefano
decided to enrol in the International School of
Violinmaking. His grandfather, István, praised his
decision and was pleased that the family tradì'
ÚOU would continue.
The new scholastic environment was familiar
to Stefano as many ot his school teachers were
friends and colleagues of his father. Stefano stud-
ied under Giorgio Scolari who encouraged his
work and guided him in the construction of vari-
ous instruments - two violas, one Stradivari
mtxlel violin, two violoncellos of very fine work-
manship and lastly a pochette which he finished
with the help of his father.

308
 Stefano received a stholart-hip from the
Scauffer Foundation which recognised his dedi
cation, diligence and [iianual skills.
Despite his passion for violinmaking, he did
not exclusively spend his lime at his lather's
workbench. On one hand his studies absorbed a
large amount of his time and on the othet hand
he was taken up by sporting activities, develop-
ing cycling at a competitive level in the Pupil
and Junior categories o( the local teams. These
two activities took up most ot his time.
All the same he succeeded in finishing sev-
eral violins and a violoncello in the time which
advanced owing to the moulds and matctials
which were left at his disposition by his father.
He began participating in several competitions
with some of these instruments where he re-
ceived his first mentions and awards in the na-
tional and international competitions of
Bagnacavallo, Baveno and the Cremona Trien-
nial.

STCrANOOYAKORLAi KÖZBEN
STHEANO IMPARA LA TECNICA VIOLINISTICA
VILLA 1 EACHING STEFANO TO PLAY THE VIOLIN

During the last two years of school, his father

STEFANO EUSÜ HHUhDUJEl MLiJATJA EDESArjANAK
[L m U R t E STEFANO CON IL SUO PRIMO VIOLINO 3/-
THE FATHER AND STEFANO ^X/HFN WORKING ON HIS
FIRST VIOLIN
taught him in the varnish and restoration cla.sses.
Although in some ways positive, this sometimes
created awkward circumstances in the classroom.
Stefano's life was profoundly marked by his
parent's separation in this period, a break-up
which inevitably weighed on all of the family
members, but particularly on Stelano owing lo
his particularly sensitive nature. The separation
upset him for a long time, causing hiin to suffer
and creating difficulty in relating with others.
In summer 1991 he completed his diploma at
the violinmaking school with excellent results
in the practical classes creating positive expec-
tations for his future as a violinmaker.
He abandoned sport to dedicate himself en-
tirely to his profession and he began receiving
his first orders from his father's clients. After ini-
tially being influenced by his father's style,
Stefano increasingly gravitated tow^ards his com-

309

A HEGEDŰ K É S Z Í T Ő ISKOLÁBAN
SCUOLA DI LIUTERIA
STEFANO AT THE SCHOOL Oh VIOLI.NMAKtR^i, IN CREMONA
panion and friend, Marcello Villa, whose taste
and style were closer to those oi his own n a t u r e .
H e frradually acquired t h e capacity of discern­
ing aesthetic elements, together with the sense
of harmony and elegance t h a t led him to the
search and development oi his own professional
identity. H e expressed these qualities in t h e
moulds and models used, dedicating special at­
t e n t i o n to two S t r a d i v a r i m o d e l s : t h e 1703
Dickson Poynder and several years later the 1698
Theonville. He did n o t limit his work to faithful
reproduciions - the lines of the models were re-
elaborated to suit his own personality. Initially
h e used the 1697 "Sunrise" tor his scrolls, a par'
ticularly elegant and refined mtxlel. For several
years the technique and quality of his varnish
were linked to the C r e m o n e s e recipe character­
ising his father's work.
In M a r c h 1993 he unwillingly left for mili­
tary service in the training c e n t r e of M e r a n o .
Later he was transferred to the ''Genio G u a s ­
tatori" C o m p a n y and during the s u m m e r he was
sent to the Military Hospital in Verona where
h e had t h e o p p o t t u n i t y of a t t e n d i n g t h e A r e n a
1 h e a t r e , a distinguished musical and operatic
centre.
After completing military service he returned
to C r e m o n a where h e immediately enrolled in
t h e C h a m b e r of C o m m e r c e and Crafts League
to initiate his career as a professional violinmaker.
T h e works commissioned permitted him to plan
310
and consolidate his foundations tor a promising
future.
After years of working in his father's work­
shop, he decided to set up on his own and moved
t o via S a n G i u s e p p e n"^ 15 w i t h his friend
Marcello Villa. Here, in a nobleman's building
of the late fifteenth century only a short distance
from the Cremona Cathedral, he opened a splen­
did workshtip.
Due to his talent and a bit of luck, he started
to ei\joy the attention of many musicians and
dealers. His economic situation began to improve
which permitted him to buy an apartment close
t o the workshop, in a building with a facade cov­
ered in terracotta tiles and friezes (typical of the
late Medieval period) situated m via R Cappcl-
lana n"^ 9.
T h e move not only helped him to m a t u r e at a
personal level but it also gave further incentive
to his profession.
In his free lime Stefano cultivates a n o t h e r
passion: singing. He has participated in various
provincial choirs and today he still sings in vari­
ous Cremonese churches, having participated in
a c o n c e r t held in the well-known Ponchielli
T h e a t r e in C r e m o n a .
•nRs
4i^^t^
KERÉKPÁRVERSENYEN
STEFANO IN UNA CORSA CICLISTICA
STEFANO IN A BICYCLE-KACE
 DIJAT KAP EGY KIÁLLÍTÁSON
PREMIAZIONE AD UN CONCORSO
RECEIVING A TRIZE IN A COMPETITION

A HADSEREGBEN
MILITARE NHüLl ALI
IN THE ARMY

He has recently begun specialising in making

iniirations of antique instruments. These imita-
tions currently make up half oi his annual pro-
ducHon and they are sold in various countries
around the world.
Having made a considerable amount ot Instru-
ments, today Stefano dedicates an increasing
amount of time in improving his style and tech-
nical skills as well as in developing certificates,
labels and brands.
His continual professional ascent undoubtedly ÉDESAPJA MÚHELVÉREN

places him amongst the talents ot local violin NELLE BOTTEGA DEL PADRE
making. IN m s hAIHER'SSHOP

311
 A SZENT GIUSEPPE UTCAI MUHfcLTíBEN
NTL NI lOVO I_AnORATORÍO
IN HLS SHOr ON S GII ISEPPE STREET

KONCERTEN AZ ,JL DISCANTO' KÓRUSSAL

IN CONCERTO CON IL CORO „IL DISCANTO"
IN A CONCERT WITH HIS CHOIR

312
 IFJÚ KÓNYA LAJOS
HANGSZERKÉSZÍTŐ
TATABÁNYA, DÓZSAKERT UTCA 36,
TEL.: 00 36 34 337-400
NAGYPAPA K É S Z Í T E T T E VIZIKEREKKEL
LAJOS AL MUUNO DEL NONNO
LAIOS AND TI It WI lECL OV WATER-MILL
1977. augusztus 14-cn született Tatahányán.
Már kisgyerek kora óta ott sündörgött édesapja
g^'alupadja körül. Nagyon szerette a késeket. Kis
fadarabokat farigcsált. Altalános iskolába járt,
amikor az elsó hegedű-álltartor faragta. Gyűjtöt­
te a bicskákat, és mindig büszke volt, hogy kései
milyen élesek, mert közben megtanulta, hogyan
kell azokat szakszerűen megfenni. Egy-két nyá­
ron elment a nagypapához, és amíg a híres mes­
ter munkapadjánál a hegedűket készítette, a kis
Lajos minden nap egy-két részletet olvasott fel
neki az Ábel a rengetegben c. regényből. Kapott
penge da rabokat, azoknak nyeleket csinált. Néha
elmentek kirándulni a közeli erdőkbe, a patak­
nál kis vízimalom kereket készítetlek, játszatlak.
A nyolcvanas evekben Tatára ment nyaralni
ií], Kónya István fia, a legi^abb Stefano is; nagy­
apjuk rábeszélte őket, kezdjenek hegedűt készí­
teni. Adott nekik fát, és nekiálltak. Néha rájuk
nézett, segített. Később hazatérve, Stefano
Cremonában be is fejezte ezc a hegedűt, a kis
Lajosé akkor még félbemaradt. Mivel édesapjá­
nak és nagyapjának terve az volt, hogv' vele is
megszerettesse a hegedűké szítok gyönyörű szak­
máját, kiküldték Cremonába, hogy tanulja a nyel­
vet és egyben nézegesse nagybátyjánál a mester­
ség fogásait. {Lajos már itthon is tanulgatta négy
évig az olasz nyelv alapjait Emma nénitől, a nagy­
apa élettársától.) Cremonában azután elkezdett
egy 4/4-es hegedűnyakat faragni. Elégedetlen volt
az eredménnyel, így hát az elrontott munkát el­
dobta.
Ifj. Kónya Lajos 1991-bcn elvégezte az általá­
nos iskolát, és el kellett dönteni, hog>'an is foly­
tassa a továbbiakban. Magyarországon abban az
évben a hangszerészképzés átszervezése miatt már
csak érettségizetteket vettek tel erre a szakmára.
Gimnáziumba nem akar: menni, ezért hát szak­
mát választott a család. Az édesanyja azt szeret­
te volna, ha pék lenne, édesapja az asztalos szak­
mát ajánlotta. Lajos az utóbbit választotta: a ta-
cabányai Fellner Jakab Szakközép- és Szakmun­
kásképző I.skolába ment. Végül is örültek a szü­
lők, mert ez a szakmai választás kiváló előkép­
zést jelenthetett a hangszerészképző iskolához is.
Mivel gye miglili "'•ától benne élt a hangszerké-
STEFANO CONIA MÚHLLYCBLN
VISITA NtL LABORATORIO DI STEFANO CONIA
Al ! Hb WORKSHOP OE STEFANO CONIA
313

szítő szakmáhan, nem okozotr gondot a fával vak'i
foglalkozás. A szakmunkásiskola ideje alatt népi
íataragásokac is készített, különhözó dísztárgya­
kat, medálokat, és ha egy kis zsebpénzt is akart
keresni, akkor édesapjának álltartókat faragott a
hegedűkhöz.
Ezeknek a k ü l ö n m u n k á k n a k a béréből vette
büszkeségét, eg>' svájci tiszti kést, amelyben szin­
te m i n d e n kiegészítő eszköz is m e g t a l á l h a t ó .
Nagyon szeret kerékpározni, szívesen vesz részt
a hosszabb (50, lŰO km) természecjáró túrákon.
A gyakorló aszialosműbelyben kilenc tanuló
volt. Az első évben huUadékfákból kellett fúrni,
faragni, filrészelni, gyalulni. A második évben
már a faipari gépekhez is odaengedték a gyere­
keket. N é h a á t m e n t e k a nagy műhelybe szegély­
léceket készíteni, olykor a porelszívót kellett ki­
takarítaniuk. A műhelyben télen n e m volt fű­
tés, ezért délelöttönkcnc n e m dolgoztak, igaz,
hogy egyébként sem lett volna munkájuk. A szer­
számokat tartották karban. Végül az oktató össze­
szedte az ügyesebb tanulókat, és elmentek ki>-
mnlyabb m u n k á k a t végezni. A tatai tó mellett, a
Sprint futóklub padlásán dolgoztak (teljes bur­
kolás, válaszfalkészítés, szigetelés stb.). Az iskola
kapta a pénzt a munkáért, a gyerekek meg elme­
hettek eg>' piknikre. A harmadik évben a T A N E P
(munkahely) fokozatosan kezdett t ö n k r e m e n n i .
N é h a ugyan akadtak még kisebb m u n k á k , (ajtó-,
ablakkészítés stb.), de ezek már inkább gépi m u n ­
kák voltak. A kezdeti nehézségek u t á n lassacs­
314
HOBBI MUNKA (ÉBENFA FARAGASl
E INTAGLIO COME HOBBY
i n s HOBBY: CARVINtj EBONY-WOOD
kán ilj. Konya Lajos a tanulásba is belejött, s vé­
gül jó eredménnyel levizsgázott. Az évvégi vizs­
gamunkája egy sámli volt, a szakmunkásvizsgára
pedig egy teljes gerébtokos ablakot készített el jó
minőségben. Tanulmányait jeles eredménnyel
fejezte be.
1994-ben felvették a tatabányai Pech A n t a l
Műszaki Szakiskola és Gimnázium nappali tago­
zatára- A gimnáziumban a n é m e t nyelvet is el­
kezdte tanulni. Az iskola nagyon lekötötte, s ezért
nemigen ért rá faragni. Ekkt>r azonban már meg­
érett az elhatározása, hogy mégis hangszerkészí­
tő lesz.
A z u t á n 1996-ban, a téh szünetben ismét kijárt
n a p o n t a Bajra, a nagypapa új házába, ahol már a
nagyapjától alkalmas faanyagot is kapott, fenyőt
a készülő hegedűtetóhöz és jávort a háthoz. így
hegedűt kezdett ké.szíteni: először a belső lormát,
majd betőkézte, oldalazta.
A nagyapjánál pontosan és gyorsan kellett dol­
gozni, nemigen lehetett lazítani, m e r t a Mestet
mindjárt rászólt: „nem mozog a kezed, Lali". Meg­
m u t a t t a , hog>'an kell a nagyobb fából „kontra-
fassét" vágni három perc alatt. N e m nézte a ía
másik oldalát, mégis párhuzamos lett. Az idős
Kónya István mindig későn feküdt, de elsőnek is
mmdig ő kelt fel. M e g m u t a t t a az u n o k á n a k , h o ­
gyan lehet könnyebben faragni, amibe azután
Lajos annyira belejött, hogy cl is rontotta a nagy­
apjától kapott fát (laposabb lett a plasztika a sza­
bályosnál) , amiért a nagyapj a nagyon mérges volt.
Egychkcnt is kissé hirtelen, örokmosgó, magá­
val s másükknl is türelintiltii eíiiber volt az „örök­
ifjú" nagyapa, s mivel ez máskor is előfordult,
később az érzékenyebb unokája már nem járt ki
hozzá szívcsen dolgozni. A hegedűcsiga azért még
elkészült, igaz kicsit széles, de azért elíogaJhaLÓ
lett. később azután be is építette ezt az egyik he­
gedűjébe.
A gimnáziumi tanuln\ányok végen az érettsé­
gi jó eredménnyel sikerült, és így 1996-ban fel­
vételét kérhette a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola Hangszerészképzö Iskolájába, A sikeres
felvételi vizsgát követően, 1996 szeptemberében TFTO FARAIlASA K07BFN
itt kezdhette el ifj. Kónya Lajos az alapos hang­ LA yCUL'I"UK.'\ PELLA TAVOLA
szerkészítői tanulmányokat. CARVING A PELLV
Ifj. Kónya Lajos a zenei alapismereteket és a
hegedűjárék alapelemeit a tatabányai Erkel Fe­ neművészcti Főiskola Hangszerészképző Iskolá­
renc Zeneiskolában sajátította el. Az első hang­ jába, ahol kötelező volt a hangszertanulás, s így
szeres óráit Bánfi Csabáné hegedűtanárnőtől folytatta a hegedű-tanulmányokat. Ennek során
kapta, később Bugony Mihály tanár úrnál foly­ elvégezte az első és a második továbbképző osz­
tatta és fejezte be hegedű-tanszakon a hatodik tályokat is. Hegedűn, mélyhegedűn, egy keveset
osztályt. Ekkor iratkozott be a Liszt Ferenc Ze- zongí.)rán és gitáron is játszik.

ÉVNYITÓ A BUDAPESTI ZENEAKADEML^N. 1997

A HÁTANYAG KIVÁLASZTÁSA ALL INIZIO DELLANNO ACCADEMICO DI BUDAPEST
LA SCELTA DEL LEGNO STARTING THE SCHOOL YEAR AT THE ACADEMY OF
MUSIC IN BUDAPEST
CHOOSING THE WOOLì FOR THE BACK

315
A ilZEOEDI HANÜSZERGYARTO KFT-NEL ZiJlBOK iSTVAN MESTER MAGYAK.VZA A W UM0\FO LY A MÁTOKAT
ISTVÁN ZSIBÓK ILLUSTRA [L LAVORO IN SZEGED
ISTVÁN ZSIBÚK IS EXPLAINING THE WORK PROCESSES OF IN STRUMENTAI AKI NG IN THE SZEGED FACTORY

316
 A hangszcrcszképzü iskolában tanulta az el­
méleti tárg^'akat, édesapja műhelyében végezte
a hangszerkészítés gyakorlati munkáit. Két tanú-
lütársa is volt a miíhelyhen, Benkő Szilárd és Rácz
Dániel. Édesapja nagy súlyt fektetett arra, hog\'
a hangszerépírésc kiválóan tanulják meg, és ne
csak azt a módszert sajátítsák cl. amit a tatabá­
nyai műhelyben látnak, hanem minél több mű­
helyt, mestert, módszert ismerjenek meg. Ezért a
tanulókat egy hétre a szegedi hangszergyárba
küldte (vitte) gyakorlatra.
Több kiállítást, múzeumot, műhelyt látogat­
tak meg az iskolaidő alatt (Poznan, Mittenwald, CREMONA VARO-^ Ml V-l MAH'^\'

Cremona sth.). Ifj. Kónya Lajos egyre több hang­ NEL MUSEO CIVICO DI CREMONA
szert látott, egyre többet javított, lassan kiala­ ÍN TI IE CIVIC-MUSEUM Of C:REMONA
kult önálló elképzelése, módszere a hangszerké­
szítésben. Iidesapja egyre kevésbé segített a he- ez számára. Most már komolyabban kezdett fog­
gedűk elkészítésénél, de mindig ott vt>lt, ha egy- lalkozni a hangszerépítéssel, és egyre gyakrabban,
egy sarkot, intarziaillesztcst, fugásást kellett ki­ a saját örömére, bejárt a műhelybe faragni. 1994-
javítani, korrigálni. ben a Magyar Hangszerész Szövetség nemzetkö­
Ilj. Kónya Lajos első hegedűjét alkohol-lak­ zi hegedűkészítő versenyt írt ki, amelyre elkészí­
kal, a többit olaj-lakkal lakkozta. Mindhárom tette a következő hangszerét és erre díszokleve­
tanuló munkaideje egy részében a saját hangsze­ let kapott. 1996 augusztusában a Komárom-Hsz-
rét faraghatta, mert Kónya Lajos mester felfogá­ tergom megyei Kézműves Kamara rendezett
sa szerint a saját anyaghói, a saját munkában több hangszerkiállítást a honalapírá.s 1100. évfordu­
szeretet és figyelem van a munkadarab iránt. A lójára. Ezen ifj. Kónya Lajos hangszerével az
tatabányai műhelyben mindenféle vonós és pen­ IPOSZ különdíját nyerte el. 1997-ben a Li.szt
getős hangszer javításával, készítésével foglalkoz­ Ferenc Zeneművészeti Főiskolán megrendezett
tak, ezért ifj. Kónya Lajos is beletanult a külön­ IV Magyar Nemzeti Hangszerkiállításra új hang­
böző hangszerjavítási módokba és új, komplett szerekkel nevezett és oklevelet kapott,
hangszerek készítésébe is. A hegedűk mellett ci- Még ugyanabban az évben Benkó Szilárddal
terác is készített. Hangszerei alkatrészének egy részt vett és élöbemutatót tartott Neszmélyen a
részét (húrtartó kulcs stb.) díszítő faragással lát­
ta el, vagy gyöngyházbcrakással tette mutatósab­
bá. Egyre komolyabb munkákat (nyaktoke-cse­
re, repedések javítása, lakkretusálás, puskázás
stb.) végzett teljesen önállóan. A műhelyben
vonókészítés és javítás is folyt. Mindhárom ta­
nuló készített önállóan új vonót is.
lí]. Kónya Lajos legelső hangszerét, egy 3/4-e5
hegedűt 1992-ben, még a nagyapja műhelyében
kezdte el, de már az édesapjánál fejezte be. A
második hegedűjét - ez már 4/4-es, normál mé­
retű volt — l':í93-ban készítette. Abban az évben
volt az első magyarországi Nemzetközi Hegedű­
készítő Verseny, amelyre édesapja ót is benevez­ CREMONA. AZ ISKOLA MÚZEUMÁBAN

te. Hangszerével a legfiatalabb részt\'evő külön­ NEL MUSEO DELLA SCUOLA

díját és oklevelét nyerte el. Nagy sikert jelentett IN THE SCH(X>L.MUSB 'M OF CREMONA

317
Hídverő N a p o k rendezvényein és ;i ratahiínyni
.Vértes Expón".
líj. Kónya Lajos további tervei között a legel­
sők között az önállü élet mielőbbi megalapozása
cs egy saját hangszerkészítő műhely megnyitása
szerepel. Ebben a műhelyben azután szeretne ala­
posan íelkészülni a hangszerkészítő mestervizsgá­
ra, majd már a saját családot is megalapítva — új
hegedűkészítőt (készítőket? mestereket?) nevel­
ve - olyan igényes hangszerkészítő tevékenység
művelése, ami ebben a családban — a Koncscr-Kó-
nya-Conia - hegedűkészítő dinasztiában megszo­
kott és megkövetelt bármerre a nagyvilágban. Ezek
a tervek, esek az álmok a családi hagyományok­
hoz is hú, élethossziglani hegedűkészítő mester­
ség folytatására ifj. Kónya Lajos, a jelenlegi legif­
jabb Kónya hegedűkészítő leszármazott fejében.

FONTOSABB ÉLETRAJZI A NYAK FARAGÁSA

ADATOK: IJNTAtjLIO DEL MANICO

Születelt: 1977. augusztus 14-én CARVINti THE NECK

Á l t a l á n o s iskola: 1983-1991
Felliier J a k a b Szakközépiskola tanulója:
199M994
P e c h A n t a l M ű s z a k i Szakközépiskola és
G i m n á z i u m t a n u l ó j a : 1994-1996.
Liszt F e r e n c Z e n e m ű v é s z e t i Főiskola
H a n g s z c r c s z k é p i ö Iskola tanulója: 1996-1998

KIÁLLÍTÁSOK, DIJAK:
1993 Nemzetközi Hegedűkészítő Kiállítás és
Verseny - Budapest, (a legfiatalabb
versenyző: Különdíj)
1994 Magyar nemzeti hegedűkészítő kiállítás
-Budapest
1996 Nemzetközi hangszerkiállítás - Eszter­
gom, IPOSZ Különdíj
1997 Magyar nemzeti hangszerkiállítás -
Budapest
1998 Kézműves remekek kiállítás — Eszter­
gom (a Komárom-Esztergom-megyei
Kézműves Kamara; Különdíj) A HANGSZER-TEST CSISZOLÁSA

1998 Hangszerészképzésért Alapítvány: „Az lA RIFINITURA DELLA CAS.SA

Ev Tanulója" kitüntetés FINISHING THE ROPY

318
 in. KONVA LAIOS TLSTVÉREIVEL. KATÁVAL ÉS ILONÁVAL
LAJOS IUNIOR CON LE SORELLE
WITH HIS S1!?TERS IKATA AND ILONAI

AZ ESZrtRGOMl KIALLIIASON
ALEESPOSIZIONE DI ESZTERGOM
AT THE EXHIRITION IN ESZTERGOM

319
 !••,•.•.•..•.•.•«.•«•(•«•«•.•«•«•.•.•.•..•.'.•«•«•.•.•«•.•«•«. «'«•<'r<'«-«'<'v<'»:<^>:<t;»'«<r»'»-<[<'<'<'»f>'>:

fc « " " I 1 \ JO S LIUTAIO

ÌF n\'«:'iri-it 4-/'+ - Í» ^Ttac-cLi.

•• WW V . r i o - i ^ t rrvf^ki, / i ^ á t |*i»«*

IGS/IR J1LLL%Ì70I V
l( > W V l l l K t > l l r i l l DIllllSrKI'WL'
I Ak«l r h t l S T I I M ) ! IHI ISSIRI.'M

£ miLAP K o J t ^ M . ^'••C-**^'^ •.ifit^>f!i€e "'^((K-vi.W

Sr«^t.ti.k;i:^K.r«^L^tt;MA;M.M,M,i;i;^VM,«.i.t;t ^»j^;k:vi

IKJU RONVA LAJOS CERilf-lCAl O (HANtiiiZbR KISHROLAP)

Ifj.Kónya Lajos hangszerkészítő

Tatabánya I I . D ó z s á k é r t utca 36-

IfJ.Kónya Lajos TatabAnya TT.

D ó z s a k e r t u t c a 36 T : 3 4 / 3 3 7 - 4 0 0

IF], KÜNYA LAJOS ME.STERCEDULA!

ETICHimT E CERTinCATO Dl L, KÓNYA IUNIOR
LAJOS KÓNYA JR. CERTIRCATI£ AND MASTER LABEI-S

320
 JUNIOR LAJOS KONYA
LIUTAIO
Nasce a Tatabánya il 14.08.1977. Già da pic-
colo gira intorno al banco di lavoro del papa.
Amava particolarmente i coltelli, incagliava
pezzetti di legno di scarto. E' ancora studente
alla Scuola Elementare quando costruisce la
prima mentoniera per Ìl suo violiiio. C'ollezio-
nava temperini ed era molto tiero della loro
affilatura eseguita solamente da lui. Durante
le vacanze estive si recava spesso dal nonno
István e lo osservava costruire i suoi strurueii-
ti. Durante queste giornate leggeva al nonn».»
le pagine del rumanzo "Abel iitlhi foresta".
Ricevette dei pezzi d'acciaio con cui costruì i
primi attrezzi. Qualche volta, insieme, anda-
vano in gita nel bosco accanto, vicino al ru-
scello e, giocando, costruirono un piccolo
mulino.
Negli anni '80 anche l'altro nipote da
Cremona trascorre le vacanze a Tata con il
nonno, che affida loro il compito di costruire
un violino ciascuno. Dona lui il materiale, con
qualche aiuto controlla i giovani che, in prati-
ca, lavorano giocando. Più tardi Stefanino tor-
na a Cremona e finisce il violino nella bottega
del padre, mentre quello di Luigino si ferma.
11 sogno segreto del nonno e di Lajos padre si
stava comunque realizzando. Mandano il ra-
gazzo dallo zio, per le vacanze estive, allo sco-
po di fargli apprendere un poco la lingua ita-
liana ed anche per fargli vivere una nuova
esperienza (erano già quattro anni che studia-
va l'italiano con la compagna del nonno,
Emma). In Cremona costruisce un manico di
violino 4/4 poi, non concento del risultato, lo
getta via.
Nel 1991 completa la Scuola dell'obbligo e
deve decidere per il suo luturo. In Ungheria la
Scuola di Liuteria accettava solo allievi che
avessero già conseguito la maturità. Lui non
voleva finire in un liceo, e cosi dovette sceglie-
re lui mestiere. La madre avrebbe voluto che
diventasse un tomaio, il padre suggeriva di fare
il falegname-mobiliere. Lajos sceglie l'Istituto
per il legno "Fellner Jakab" di Tatabánya. Alla
fine entrambe i genitori erano contenti, in quan-
to una preparazione scolastica di questo tipo ri-
sultava eccellente per un eventuale futuro
liutario. Del resto, pure perii giovane Lajos non
era per niente inusuale occuparsi di legno, con-
siderando il passato vicino al nonno ed al pa-
dre liutai. In questi anni si occupa anche degli
intagli, delle decorazioni popolari, realizza
medagliette e, quando intende guadagnare un
po' di soldi, costruisce delle mentoniere per
conto di papa. Frutto dì questo lavoro fu un
ciiltello svizzero nel quale si nascondevano tanti
altri attrezzi.
E' sempre stato un appassionato della bici-
cletta, faceva spesso gite ecologiche di 50-100
chilometri. Nella sua classe di mobilieri erano
in nove. Il primo anno imparano a piallare, se-
gare, forare, intagliare con pezzi di legno di eser-
cizio. Durante il secondo anno insegnano loro
l'uso dei macchinari. Qualche volta sono stati
mandati nella fabbrica a produrre zoccoletti,
altre volte a ripulire l'aspiratore. Nel laborato-
rio in inverno non c'era riscaldamento, non
c'era nemmeno lavoro, e coii non si produce-
va, si eseguivano invece le manutenzioni. Poi,
l'insegnante prese gli studenti più in gamba e li
321
 sca, la Scuola lo impegna iiioltt), e non riesce
cosi a lavorare molto con il legno.
Nel 1996, durante le vacanze di Natale, ri-
comincia a frequentare il nonno István nella
bivd nuova casa di Baj, dove inizia a costruire
un violino: reahzza una forma interna, applica i
tasselli, piega le fasce e le incolla. Dal nonno
riceve materiali di tutto rispetto: acero balca-
nico per il fondo, abete rosso per la tavola ar-
monica.
Si doveva lavorare sodo dal nonno che, ap-
pena vede un attimo di rila5samentc\ richiama
subito il giovane: "Non ti si muovono le mani-
ne, Lali". Quindi mostra come si fanno le
controfasce in tre minuti senza problemi, per-
iettamente parallele, grazie all'esperienza acqui-
sita. István si ririra sempre per ultimo, il matti-
no si alza per primo. Insegna come si fa a scol-
pire la bombatura più facilmente, Lali capisce
cosi bene che riduce il legno di troppo, facendo
risultare la bombatura troppo piatta. Il nonno

Hfcl.:HLKIBbL^t;i nSZTllAÍA
PULIZIA DELI: I N T E R N O DI U N V I O L I N O

CLEANING UP THE INSIDE OF A VIL^LIN

portó a lavorare altrove. Accanto al lago di Tata,

nella sede del Club atletico "Sprint", effettua'
tono molti lavori di rivcstimentti, isolamento.
costruzione di tramezzi. Per questi incarichi
l'Istituto ricevette un discreto compenso, e agli
studenti venne offerta una gita-premio. AI ter-
zo anno il "Tancp" (il laboratorio) era in pro-
cinto di chiudere. Opni tanto si ricevevano pic-
cole commissioni come costruire porte, finestre,
ma per lo più si trattava di lavori eseguiti con
macchinari.
Superate le difficoltà dei primi tempi, il gio-
vane Lajos, con risultati molto buoni, sostiene
l'esame che consisteva nella costruzione di una
seggiolina. Per l'esame di operaio specializzato
costruisce invece una finestra completa. Nel-
l'anno 1994 si iscrive al liceo "Antal Péch".
Finalmente ha maturato la decisione tanto OLtiALLAP KES2ITESE

attesa: vuole diventare un costruttore di stru- LA COSTRUZIONE DELLE FASCE

menti musicali. Al Liceo studia la lingua tede- R[B MAKING

322
 IFJABB LAJOS 2. HEGEni JK
IL SECONDO VIOUNO Dl LUIGI IUNIOR
VIOLIN BY LAIOS KÓNYA ILWIOR II IIS SECOND)

323
 Rácz Dániel, impara ad usare le mani. Il padre
vuole che rutti imparino il mestiere nel migliore
dei mudi, ma non in una sola bottega. Insiste per
far conoscere loro altri metodi, altri maestri, quin­
di i tre giovani trascorrono un periodo a Szeged,
nella fabbrica di strumenti musicali più nota in
Ungheria. Visitano Mostre, Musei, laboratori
anche all'estero (Poznan, Mittenwald, Cremona,
ecc.). Il giovane Lajos acquisisce esperienza sem-
pre di più, ripara molti strumenti, pian piano si
torma delle idee personali, utilizza sistemi suoi
nella costruzione. Papa lo aiuta sempre meno nel
lavoro, ma la sua presenza é costante quando
deve intervenire in un particolare da correggere

S. E SACCONI BAROKK HEÜEDUJh MfcLUIi

I UUE GIOVANI CON IL VIOLINO DEL M' SACODNI
SZ. BENKÓ, L. KÓNYA, JR. WITH AN S. F SACCONI VIOLIN
(IN CREMONA)

natLiralmente si irriLa iiioko, siinili errori si ri-

petono più voice, ed alla fine il giovane non va
più volentieri a casa sua. Il ricciolo costruito
era un po' largo, ma accettabile, e cosi lo
utilizzerà in un secondo tempo per un suo vio-
lino. Sostiene l'esame di maturità con buoni voti
e dunque non c'è più alcun ostacolo per l'iscri-
zione all'Accademia "Franz Liszt" nella facoltà
di Liuteria. Supera un successivo esame ed ini-
zia gli studi liutari veri e propri. DÍJKIOSZTÁS AZ E^SZTERtiOMl KIÁLLÍTÁSON

A scuola studia la teoria e, nel laboratorio del LA PREML^ZIONE DI ESZTIRtX)M

padre, insieme ai due compagni Bcnkő S::ilárd e RECEIVINC- AWARDS. AT THE ESZTERCONd EXHIBIT

BARATI VACSORA CREMONABAN EGY KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓJÁN, BUDAPF.^TFN

UNA CENA CON GU AMICI IN CREMONA ILA.PERT11RA DELLA MOSTRA DI BUDAPEST
A l-KltNÜLV DINNER IN CREMONA AN EXHIBITION OPENING IN BUDAPEST

324
 i ^

KONYA LAJOf - CS KISS ERNO, VIOLIN

 e compagni hanno pertanto avutt> l'opportunità
di apprendere mille piccoli segreti del mestiere.
Contcmporancamentc ai violini, Lajos junior
costruisce anche cetre. Orna molti strumenti
con intagli (piroli, cordiere), oppure con parti-
colari di madreperla. Esegue lavori sempre più
mipegnativi come riparazioni delle crepe, cam-
bio del tassello, ritocchi di vernice, chiusura e
riapertura dei fori dei piroli. Nel laboratorio si
costruiscono anche archetti, si effettuano le
relative riparazioni e manutenzioni; tutti e tre
gli allievi hanno costruito un arco nuovo.

MOSTRE E CONCORSI
li giovani Lajos Kónya inizia il primo stru-
mento, un violino 3/4, nella bottega del nonno
nell'anno 1992, lo termina poi nel laboratorio
del padre. Il secondo violino, di misura 4/4, Io
costruisce nell'aiint) 1993 ed il padre iscrive il
ragazzo al primo Concorso Nazionale di
Liuteria. In questa manifestazione riceve il di-
VONÓKÉSZÍTÉS KÖZBEN ploma del liutaio più giovane con un premio
COSTRUZIONE DELLARCO
speciale in denaro: un grande successo per
Luigino. Dopo di che incomincia a prendere
iKiWMAKlNG
sempre più sul serio la liuteria, per piacer pro-
come la filettatura, o la realizzazione di una giun- prio frequenta sempre più spesso il laboratorio.
ta, o una punta da perfezionare. Al Concorso Internazionale organizzato dall'As-
Apprende le basi della teoria musicale nella sociazione Nazionale Liutai partecipa con uno
Scuola civica di Tatahánya intitolata a "Erkel strumento, ricevendo un diploma d'onore. Nel-
Ferenc" {il compositore ungherese più impor-
tante e di rilievo deirottocento). Le prime le-
zioni avvengono con la Signora Banfi Csabáné,
più tardi studia con il Prof. Mihály Bugony com-
pletando il b.esto anno di violino. All'Accade-
mia di Budapest, dove é obbligatorio per gli al-
lievi saper suonare uno strumento, continua Io
studio di violino-viola, si dedica poi un po' al
pianoforte ed, ancora, alla chitarra.
Il primo violino Lali lo vernicia ad alcool, più
tardi utilizza per tutti gli strumenti una vernice
ad olio. 1 tre allievi del papa costruivano i loro
strumenti con materiali di proprietà, al fine di
coinvolgerli il più possibile nel lavoro. Nella bot-
tega di Tatabánya ci si occupa della riparazione A HÁTLAP SZÉLÉNEK LETÖRÉSE

di molti tipi di strumenti, dalla chitarra al LA RlhlNtrUKA ÜLI BORDI

mandolino, dal violino alla ghironda, ecc. Lali i"Hb t D Ü t C l H J H t bACKPLAI'EIS ROUNDED

326

KINCSFS K. NORVFG HFGFnUMUVFS?. MUVFS7FTI
ISKOLAIGAZGATÓ HEGEDŰT PRÓBÁL
KÁROLY KINCSES DALLA NORVEGIA A TATABÁNYA PER
PROVARE UN NUOVO VIOLINO
KÁROLY KINCSES NORGE/TESTING A FRESHLY-MADE
VIOLIN
l'agosto del 1996, in occasione del 1100" anni­
versario dcirUnghcria, la Camera del Lavoro
artigianale della provincia di Komároni-
Esztcrgom organizza una Mostra, nella quale il
giovane Lajos viene premiato con il Premio
Speciale dell'Iposz.
Nel 1997, alla 4 ^ Mostra Nazionale orga­
nizzata presso l'Accademia, partecipa con nuo­
vi strumenti e riceve un attestato. Nello stesso
anno, con il compagno Benkó Szilárd, coUabo-
LAJOS NAGYAPJÁVAL TATÁN
LAJOS JUNIOR CON IL NONNO A TATA
LAJOS WITH GRANDATER IN TATA
ra alla dimostrazione di Neszmély e all'Expo di
Vértes a Tarabánya.
Nel 1998 si diploma, con eccellente votazio­
ne, alla Scuola Nazionale di Liuteria, e la fonda­
zione per "l'istruzione liutaria' lo premia con il
titolo di "Studente dell'anno".
Il giovane Lajos ora sta sognando una bottega
propria, una sua vita autonoma. Vuole preparar­
si all'esame di Maestro Liutaio, iarsi una fami­
glia, insegnare ed istruire nuovi talenti conti­
nuando la tradizione della famiglia KONCSER-
KONYA-CONL^, per non smentire la vocazio­
ne dei suoi maestri da ormai due generazioni. Lui
ora é il rappresentante più giovane del casato.
TATABA.NYAI „VERTES EXPO-
ALE EXPO DELLA CITTÀ DI TATABÁNYA
AT THE .VÉRTES EXPO" IN TATABÁNYA
A TESTVEREK; KATA, LA|OS, ILONA
I FRATELLI KÓNtA (KATA, LAJOS, ILONA)
THE KÓNYA BROTHERS AND SISTERS „KATA. LAJOS. ILONA
327
IF]. KONYA LAJOS M C H E L Y L A T O C A T A S A TEMESVÁRI PÉTER MESTERNÉL • VISITA NELLA BCH'ECA D\ M" E IEMESVARI
IN THE SHOP OF W P TEMESVÁRI

CKfcMONABAN • IN CREMONA
APJÁVAL ÉS PÉTER BR.ANDT MESTERREL

0/
WITH FATHER AND WITH PETER B M N D I M " • 1
CON PADRE ED CON PETER BRANDT M' U

^^^^^^^H
f^^^

.^^KMB^IV^^^^^ '

AT WORK • MUNKA KÖZBEN

 I DATI PIÙ 1996 Mostra Internazionale di Liuteria di
Esztergom
IMPORTANTI: 1997 Mostra Nazionale Ungherese di stru-
Nascita: 14 agosto 1977 menti musicali di Budapest
Scuole Obbligatorie-: 1983-1991 1998 Mostra "Capolavori dell'Artigianato" di
Istituto Fellner Jakab: 1991-1994 Esztergom
Liceo ed Istituto
Superiore Pcch Antal: 1994-1996
Scuola di Liuteria PREMI:
Accademia Franz Liszt: 1996-1998
1993 Budapest, Premio per il più giovane con-
corrente
MOSTRE: 1996 Esztergom, Premio Speciale "IPOSZ"
1998 Esztergom, Premio Speciale della Came-
1993 Mostra Internazionale di Liuteria di ra del Lavoro della provincia
Budapest di Komárom-Esztergom
1994 Mostra Nazionale di Liuteria di Budapest 1998 Premio "Lo studente dell'anno"

A .NAGY HOBBI"
IL DlVERTiMUNTO PRCrORITO
HIS PREFERRED HOBBY

330
CSENDhLbJ A lAIABANVAl MŰHELYBEN H Í D V E R Ő N A P O K . Nt^í:MiiU, iw5

Al -IHE VX/ORKROOM IN TATABANTA AT THE EXHIBITÍON ON NESZMÉLY

IN LABORATORIO A TAT/^BÁNYA ALLA MOSTRA DI NESZMÉLY

CREMONA BAN A BAJI MLHELYBEN

IN CREMONA IN WORK IN BAJ
AL LAVORO IN BA)

MŰHELY RÉSZLET - PART OF Wi^Rk'SHi

 LAJOS JUNIOR
INSTRUMENT-MAKER
Lajos junior was horn in TdLabánya on 14 Au-
gust 1977- Fumi the time he wiis small he played
around his father's workbench. H e particularly
liked carving small scraps ot wood with knives.
H e was still attending elementary school when
h e m a d c a tailpiece for his violin. O n e of his hob-
bies consisted in collecting pencil sharpeners and
he was very proud ot being able to sharpen t h e m
all o n his own. During the summer holidays h e
often went to visit his grandfather. István, where
h e would observe him making instruments. In
this period he used to read stories to his grandfa-
ther (Abel in t h e Forest). His grandfather gave
him some steel for making his first tools. Some-
times they went for walks into the woods where
there was a stream and here they made a small
mill.
In the eighties, Stefano, Isrván's i.ither grand-
child trom C r e m o n a , also passed his holidays
in Tata a n d their grandfather e n c o u r a g e d t h e m
to make a violin. H e gave t h e m the wood and
occasionally h e l p e d t h e y o u t h s w h o a m u s e d
themselves while working. W h e n Stefano re-
t u r n e d to C r e m o n a h e finished his violin in his
father's w o r k s h o p b u t Lajos' i n s t r u m e n t r e -
m a i n e d in the initial p h a s e . H o w e v e r the se-
cret d r e a m s of Lajos' g r a n d f a t h e r and father
were about to come true. T h e y sent t h e boy to
his unclt'.s house in Italy during the summer
holidays in order to learn Italian a n d to broaden
his horizons. Lajos had already been studying
Italian ior four years with his grandfather's com-
panion Lmmn. In C r e m o n a h e made a neck tor
a full-size violin but, u n h a p p y with the result,
he threw ir away.
W h e n he was fourteen he finished elementary
school and was faced with making a decision for
his future. In Hungary the violinniaking school
only accepted pupils thai had completed matricu-
lation. Lajos, however, did not want to attend high
school so he had to choose another pathway. His
mother wanted him to become a baker while his
lather suggested carpentry. Lajos chose the wood-
working institute "Fcllncr Jakab" in Tatabánya and
CREMONARAN
A CREMONA
IN CREMciNA
333

. I-
-
' • É^
W^w-
^^^K^ii^l^l^^^^l
^H^^^^^^^^k' j^^£ .^^^1
in t h e end both of his parents were happy since
che institute provided excellent training for a pos-
sible future as a violinmaker. Lajos had no difli'
culties working wood owing to his past with his
grandfather a n d father w h o were b o t h viohn-
makers. In this period he often made wooden or-
naments and medallions as carving exercises. To
earn a bit of pocket money he made tailpieces for
his father; t h e fruit of his work culminated in a
Swiss pticker knife full of handy tools.
Lajos always loved riding his bicycle a n d h e
often went o n n a t u r e trips that lasted from fifty
to o n e h u n d r e d kilometers. T h e r e were n i n e
other students in his class. During the first year
they learned hciw to plane, saw, drill a n d carve
with scraps of exercise wood. In the second year
they learned how t o use machines. Sometimes
they went to work in a factory t o make wooden
blocks or they cleaned the vacuum cleaner. There
was n o heating in t h e workshop in wiiuer a n d
without work they attended to the m a m t e n a n c e .
Later the teacher took che best students to lind
work elsewhere. N e a r Tata Lake at the "Sprint"
sports cluh they performed a series of jobs putting
334
MUNKA IITANI HOBBI
I:ACTIVÍTA SPORTIVA
sroRTiNG ACTivirmy AFTER WORK
up v e n e e r s a n d isolation as well as m a k i n g
matchboards. T h e institute was well paid for the
job and the students were recompensed with an
excursion. During the uhird year, the workshop,
known as the " T A N E P " , was on the point of clos-
ing down. Although they were occasionally com-
missioned to do small jobs such as making doors
and windows, these jobs mostly involved using
machines.
-A-fter che initial difficulties, Lajos sat for an
exam which consisted in making a small chair.
T h e exam ot specialized labor consisted in mak-
ing a window. In 1994 he enrolled in ihe "Anial
Pech" High School.
Finally h e took t h e long awaited decision lo
become a violinmaker. In high school he studied
G e r m a n and his studies took up most of his spare
time so h e was unable t o dedicate himself t o
violinmaking.
 In ] 996 during the Christmas holidays, h e re-
tLirned to his grandfather's house in Baj, where
he began making a violin: he made the internili
mold, applied the blocks, bent the ribs and glued
these to the blocks. His grandfather had given
him fine wood to work on; Balkan maple for the
back and European spruce for the belly.
H e was obliged to work seriouily at his grand-
father's house because as soon as he relaxed for
awhile, his grandfather would say, "Your hands
aren't m o v m g Lali". Owing to his experience, his
grandfather was able to show him how co bend
linings in three minutes flat. István was always
the last to leave the workshop and the first to
get up in the morning. H e taught Lajos how to
carve the arching with ease and Lajos got t h e
idea so well t h a t he took off too m u c h wood and
the arching ended up being too tl^t. His grand-
father was particularly annoyed by this episode,
and further mistakes ot this kind led him to los-
I.a,N.^^-UlAK UUO (BUCÜNY MIHÁLY)
DUETTO MAESTRO-ALLIEVO (BUGONY MIHÁLY)
TFACHFR-PLIPIL DUO
ing e n t h u s i a s m a n d h e subsequently stopped
going tu his grandfather's house. T h e scroll was
a bit too big, but it was acceptable so h e used it
later o n lor a vkilin. H e completed his matricu-
lation with success so he was now able to study
in the violiiimaking faculty at the "Franz Liszt"
Academy. He passed t h e entrance exam and thus
began his violinmaking studies.
He studied theory at the school while at h(ime
in his father's workshop he learned how to work
with his hands, together with his ccpmpanions
B e n k ö Szilárd a n d Rácz D á n i e l . His f a t h e r
wanted t h e m to get the best our of the trade so
he taught t h e m various methods, insisting on
different techniques and he presented t h e m to
other masters. T h e youths later studied in Szeged
in the most well-known factory of musical in-
struments in Hungary. Tliey visited exhibitions,
m u s e u m s a n d foreign workshops (in Poznan,
Mittenwald, C r e m o n a , etc.). Lajos acquired ex-
335

perience; he repaired many instruments and
gradually formed his own idcías and personal
techniques which he applied to his own
violinmaking. His father began helping him less
and less but he was always ready to help when it
was necessary to check details such as the
purfling, planing a jomt or perfecting a corner.
Lajos learned the basics oi musical theory in
the "Erkel Ferenc" school in Tatabánya (named
after the most important nineteenth century
Hungarian composer). He took his first lessons
with Mrs. Banfi Csabáne, later studying with Prof
A CREMONAI TRIENNALE
BEJÁRATÁN Ár
ALL INGESSO DELLA TRIENNALE
AT THE TRIENNALE COMPETITION IN
336
TANlJl_OTARSAlVAI. F.S7AK-
KOMÁROMBA'^J
-y.^ i ^* ^ CON 1 COMPAGNI DI STLTiKi IN
ff ill 11 KOMÁROM
' '• \í'[THH[SriiPIL-CAMARAnES IN
•:;;: K O M A R O M (SLOWAKEYÍ
Mihály Bugony and he completed his sixth year
of violin. In the Budapest Academy where Ír was
obligatory for students to play an instrument, he
continued his studies with the violin and viola,
also playing the piano and guitar
His first violin was varnished with spirit var-
nish but later he only used oil varnish. As an
added incentive, the three pupils made their in-
struments with their own materials. In the
Tatabánya workshop they repaired various kinds
o( instruments including the guitar, mandolin,
violin, hurdy-gurdy, etc; Lali and his cumpan-
 OKLEVÉL
DIPLOMA

ÖÁIevél DI PLUMS

A M a g y a r I-!angszcrcszkcpzésért Alapítvány
kiirauViiimíi

If], Kónya Lajos Urat,

A Liszl Ferenc Zencrn(lvÉS7eli Frtiskola Hangüzcrészképzö Isk(»l;i végzős ianulíi::ir

az 1997/98-as tanévben tanúsított kiváló inunkújáén

/ „AZ ÉV TANULÓJA*
kiliinletcsLien részesíii

buniTòriiiFn ílnuke
ions gradually learnt J iiiaiiy secreti of the trade.
As well as making violins, Lajos junior also m a d e
zitliers. H e ü m a n i e n t e d many of his instruments
with wood carvings (on the pegs and tailpieces)
or with muther-of'pearl details. H e later pro-
gressed to more difficult repairs such as cracks,
changing e n d blocks, varnish retouching a n d
bushing peg-holes. Bows were also made in his
father's workshop as well as t h e relative repairs
and m a i n t e n a n c e jobs. T h e three pupils all m a d e
a bow.
:ÍII:
workshop with greater enthusiasm. In the inter-
national competition organized by the Hungar-
ian Violinmakers' Association h e participated
with an i n s t r u m e n t receiving a Leriiiicate of
honor. In August 1996 during Hungary's 1100'''
jubilee, the Komárom-Esztergom C h a m b e r of
C o m m e r c e organized a competition where Lajos
won the special Iposz prize,
In 1997 during t h e fourth national competi-
tion organized hy the academy, h e participated
with o t h e r i n s t r u m e n t s a n d received a ccrtifi-

EXHIBITIONS
AND COMPETITIONS
In 1992 Lajos Kónya began his first instru-
m e n t , a t h r e e - q u a r t e r violin hegnn in his grand-
father's workshop, and later finished in his fa-
ther's workshop. His second violin, a full-size
instrument, was m a d e in 1993 a n d his father
enrolled him in the first national competition o(
violinmaking. H e r e he received a diploma for the
youngest violinmaker and h e was also granted a
sum of money which gave him a great a m o u n t of BENKO SZILÁRDDAL CREMONABAN
saLislaction. After this he began taking violin- CON .SZILÁRD RF.NKÓ IN CREMONA
making more seriously and h e frequented the WITH SZILÁRD BENKÒ IN CREMONA

337
care. In the same year he ctillaboraLed in a deni'
onstration held in Neszmély and in the Vértes
Expo in Tatabánya with hiíi companian Benkó
Szilárd.
In 1998 he graduated with excellent marks in
the national school ofviolinmaking and the foun-
dation for "violinmaking instniction" awarded
him with "Student of the Year".
Currently Lajos is planning to open his own
workshop and would like to begin living on his
own. He is working towards the exam of Master
Luthier and soon hopes to establish a family, and
teach and instruct new pupils in the tradition of
the KONCSER-KONYA-CONIA family, hono-
ring the masters of the past two generations. At
present he is the youngest representative of the
violinmaking family.
IMPORTANT DATES
Birth 14 August 1977
Elomcntarv' school 1983-1991
Fellner Jakab Institute 1991-1994
Pcch Antal High School 1994-1996
Franz Liszt violinmaking school 1996-1998
EXHIBITIONS
1993 International violinmaking exhibition in
Budapest
1994 National violinmaking exhibition in Bu-
dapest
1996 International viLiliiiinaking exhibition iii
Esztergom
1997 National exhibition of musical instru-
ments in Budapest
1998 "Craft Masterpieces" exhibition in
Esztergom
PRIZES
1993 Btidapest, prize fcir the youngest violin-
making competition
1996 Esztergom, "IPOSZ" Prize
1998 Esztergom, prize awarded by the Komá-
rom-Esztergom Chamber c>f Commerce
1998 "Student of the Year"

TATABANYÁN, A ,yERTES
F.XPO"-N
AUIEXPO DI TATABÁNYA
IN TI IE TATABANYA THE
.VÉRTES EXPO'

338
 ML'NKA KÖZBEN
AL LAVORO

- v*'tt'í:*'«'a'tt'«'í-<c*'r»'«'«'í-«'0'»-»-o'V»'«'«' 5S2^!£ÌJ^J
y'Vvvy<-t^-<-»_X*?.^>^^^'*'*>'>>'ì.>;*J-"ViiiA'*?''*

T Hl^•|^. .»>ja«l fwr^ uS/n^Mt.

I tHUtni/lIt %f>.'-kia.r4ci Mt^tÍMíti

Kv Ki«s*^ itfc-B^

.k.i.t,a.ft.»,t,ft:i.«.a.

IFJÚ :<ONYA L\)OS HANGSZERKi'SÉRÒ LEVELE ÉS CÍMKÉI (NEM EREDETI NAGYSÁG)

ILCERlthlCAlOhLE IICHETIE D] LAJOS IUNIOR (NON IN bCALA \A\
LAJO^ KÓNYA JR 'S LABELS AND CERTIFICATE (NCT IN SCALE)

rí"j,Kónya l.ajofi h a n g R z e r k e K z i t ö Tfj.Kónya Lajos Tatabánye

Tatabánya 13.Dózsakert utco 36. Dózsakert utca i e T:34/337—

339
NESZMELYEK, AZ IZRAEUTANCCSUPORlUYüRUJElítN
[N COMPAGNIA DEL GRLirTO Dl BALLO ISRAELLANO A NFSZMÉLV
IN NESZMÉLY WITH THE WEMBtRS OF A DANCF-COMPANY
FROM ISRAEL

ESZTERGOMI PIJATAIiAS
I A CONSEGNA DFL PREMIO IN ESZTERGOM
TRIZE-WINNIKG IN ESZTERGOM. WITH INDUSTRIAL LEADER
TIBOR SEMMELWEIS, LAJC\S BARTHA, ÜYÓRGY SZÚCS-

LATOÜATAS CS. KbS ERNC) EAFARAGOMUVÉ^Z MŰHELYÉBEN

UNA VIÜll A CON S/ILAKDUENKÓ NEL LABORATORIO DEL M'
ERNŐ CS. KISS
VISITING WITH SZILÁRD BENKÓ THE WOOD-CARVISG
MASTER ERNŐ CS, KISS

TANULOTARSAIVAL ESZAK-KOMAROMDAN MUNKA KÖZBEN

CON 1 COMPAGNI DI STLPIO IN KOMAROM AL LAVORO
WITH HIS CLASSMATES IN KOMÁROW-(SLOWAKtY) WCiKklNG

340
 IFIU KONYA LAIOS HEGEDŰ
UN VIOLINO DI LAJOS KÓNYA JUNIOR
VIOLIN 0 ^ LAJOS KÓNVA JR.

341
 UTOSZO • RINGRAZIAMENTI
E: a kotcc Kónya István 1999. június 15.-én
bekövetkezett halála után jelenik meg. O volt
e n n e k a családnak az első képviselője a hang­
szerkészítő szakmában. A könyv megírásával járó
gondok és a különböző technikai nehézségek (a
fordírási és nyomdai előkészületek, a fekete-fe­
hér és szi'nes felvérelek feldolgozása srb.) igen sok
időt igényelt. Büszke volc id. Kónya ístván arra,
hogy fiai és unokái is mestereivé váltak ennek a
nemes mesterségnek. Szerettük volna, hogy még
Kónya István életében megjelenhessen ez a kö­
tet, a sors azonban ezt megakadályozta.
Végezetül itt most megköszönjük mindazok
munkáját, akik hozzájárultak e könyv megjele­
néséhez- Elsősorban a szerzőknek, a fordítóknak.
a kiadónak és a bevezető sorok megfogalmazói­
nak.
Hálás köszönetet mcmdunk végül minden t o ­
vábbi közreműkíxlőnek, az olvasóknak minden
jót kívánunk cs sok örömet a könyv forgatásá­
hoz.
This hook was finished just a short time after
the d e a t h of István Kónya Sr, Gunc 15. 1999).
founder oi the family dynasty of master violin
makers bearing the same name.
We would have preferred that this work had
been printed while h e was still alive, proud as he
was of the fact that his sons and his grandsons
had followed in his footsteps, capable of prolong­
ing the noble art of violin making — hut appar­
ently destiny had decided othei"wise. T h u s we
would like to take this opportunity to thank him,
in these pages, for all that he wa.s able and will­
ing to pass on to us, both professionally and spir­
itually.
Due ro the inherent complexity o( the sub­
ject, the effort necessary to present the text as
accurately as possible, n u m e r o u s technical diffi­
culties including translations into and Irom dif­
ferent languages, and the problems experienced
while trying t o assemble all t h e photographic
material, the task of putting this book together
proved to he even more challenging than origi­
nally expected. For this reason, we would like t o
extend our heartfelt thanks ro all rhtise who, with
their special assistance, contributed to make this
work w h a t you see today.
In addition to the authors, the publisher, a n d
the translators, we would therefore especially like
to mention;
II presente volume vede la luce p o c o tempo
d o p o la m o r t e di István Kónya senior (15-6-
1999), ca postipite della generazione di maestri
liutai c h e p o r t a n o il sou wome.
A v r e m m o voluto che l'uscita del libro trovas­
se ancora in vita il maestro, t a n t o firgoglioso del
fatto che figli e nipoti siano diventati, anche gra­
zie al suo c o n t r i b u t o , degni r a p p r e s e n t a n t i di
questo nobile mestiere, ma e v i d e n t e m e n t e il de­
stino ha deciso altrimenti. Va a lui u n sentito
ringraziamento per q u a n t o ha saputo dare a tut­
ti noi, sia sotto il profilo u m a n o che dal pimto di
vista professionale.
La complessità del volume, Tinipegno profu­
so affinché la stesura dei testi risultasse la più
fedele ed esauriente possibile, le complicazioni
di natura technica, le rradu zioni nelle diverse
linque. il reperimento delle numerose foto/gra-
fie riportate nel resto h a n n o c o m p o r t a t o di cer-
to una mole di lavoro non indifferente.
E per questo motivo che sentiamo il dovere di
ringraziare in prima persona tutti quanti h a n n o
contribuito, con la loro preziosa collaborazione,
alla b u o n a riuscita di questo libro.
Oltre agli autori, all'editore, ai traduttori, un
grazie particolare a:
F o t o Linea 3 , S t u d i o A r t Fotos, M e d i a - P r e s s
Bt., D i m i t r i Musafia, P a o l o C e r e s a , A n t o n i o
Leoni, Ricardo Bergonzi. Gál I m r e , Illés Á d á m ,
Szebeni A n d r á s , G á s p á r Gusztáv, Barják Györ-
gyi, O r d ö g h Á k o s .
Budapest-Cremona-Tatabánya 1999.
A K ó n y a család tagjai
343