Pierre Bourdieu: Az iskolai kiválóság társadalmi tényezői:

P. Bourdieu tanulmányában a 20. század eleji francia oktatásban mutatja ki az iskolai

kiválóság jellemzőit. Kimutatásai és őszinte megfogalmazása az iskolai hierarchia rendszerére,
ha nem is minden iskola esetében de ma is érvényesek.

P. Bourdieu az iskolai versenyvizsgák győzteseit vizsgálva jut arra az eredményre, hogy

egyfajta hierarchiát lehet felállítani a tanulók között. Szerinte a vizsgák első helyezettjei
társadalmi előnyökre tesznek szert kiválóságuk által az iskola keretein belül. De kik is azok akik
ilyen társadalmi előnyökre, kiválóságra tehetnek szert? Vannak-e közös jellemzőik? Bourdieu
szerint vannak, mégpedig ezek a jellemzők különböztetik meg a kiválóságra érdemes diákokat az
átlagos végzős diákoktól. Szerinte a „kiválóság” mint érdem eléréséhez nem csupán a vizsgán
való jó teljesítés járul hozzá, hanem a magas szintű kulturális háttér, a viszonylag magas
társadalmi szint esetleg a kora érettség, ami hierarchia különbséget okozhat jogosan. Ezt
Bourdieu differenciálásnak, egyenlőtlenség elv betartásának nevezi. Mindez azt feltételezi, hogy
a tanuló családi, vagyoni elit háttere és a környezetében kifejlesztett magas kulturális szint alanyi
jogon a diákot iskolai pályafutásában kiválóságra ítéli. Mind ehhez járul mellékesen a diák
szorgalma és kiváló teljesítő képessége. Bourdieu szerint a differenciálás folyamata a kora érett
diákok esetében is mérvadó, hiszen azt a pedagógusok velük született előnyöknek tekintik
azokat, amiért gyorsabban és hatásosabban tudnak eljutni elért céljaikhoz.

Tehát a differenciálás folyamatában Bourdieu szerint a társadalmi, vagyoni, kulturális

előnyök meghatározóak, amelyekhez csak másodlagosan adódik hozzá a szorgalom, tehetség,
tanulási hajlam, valamint ez a vizsgák alkalmával a győztesek soraiban kimutatható. A hierarchia
fontossága a társadalmi életben jelen van a iskolai tanulásban is, sőt a kiválóság mércéje.
Bourdieu szerint bár a társadalom próbálja titkolni azt, hogy az elit megnyilvánulásai kihatnak
tanuló gyerekeik kiválóságára az iskolában a pedagógusok körében, viszont mindenki –
legalábbis az elit biztosan – tudja, hogy a tanuló diák környezete sok esetben befolyásolja az
iskolai eredményeit. Csak nehéz bevallani alacsonyabb társadalmi körökben.

A demokratikus államban nem minden a demokrácián alapszik. Nem minden esetben

beszélhetünk véleményem szerint demokratikus folyamatokról. Lehet hogy a politika, a
közigazgatás, a közgazdasági rendszer a demokrácia elvein alapszik viszont ha egy egy
demokráciában élünk családunk, egyházunk és iskolai oktatásunk évszazadok óta nem
1
demokratikus, mert elsődlgesen a hierarchián alapszik. A 21. század családja, egyháza és
oktatása esélyt ad és próbálkozik a hierarchia eltörlésével ezekben a társadalom alkotta
rendszerekben, viszont a középkor óta fenntartott rendszer mai napig is használható, hiszen a
családban vannak szülők akik nevelik gyerekeiket, az egyházban vannak hivek és papok és nem
utolsó sorban az iskolában vannak tanárok akik tanítanak és vannak diákok akik tanulnak. A
kompetencia alapú oktatás hirdeti a diákok és a tanárok kollegialitáson alapuló viszonyát, viszont
azt hiszem a tekintély és tisztelet ezekben az esetekben is jelen van. Bourdieu tanulmányában
differenciálásnak nevezi azt a jelenséget, amely szerintem nem más mint kivételezés. Az elit
társadalmi előnyei a pedagógusok körében a gyerekekre kivetítve nem tartalmazhatnak okot a
kiválóság, mint érdem nyújtására. A kora érettség pedig ahhoz illő differenciálást, de nem
kivételezettséget érdemel. Az elit, vagyoni alapon kedvezőbb helyzetben lévő szülők gyerekei
iskolai közösségben csak szorgalmuk, tehetségük és tanulási hajlamuk alapján érdemelhetik ki a
kiválóság érdemét, ahogy a szociális viszonylatban rászoruló szülők gyerekei is. A pedagógus
elsődlegesen nem az adott állam politikai nézeteit, az adott társadalmi elit körét kell elsődleges
szempontnak tekintse, hanem a diákok képességeit, tehetségeit. A differenciált oktatás elkerüli a
kulturális és társadalmi szintű hierarchiát, viszont a diákok képességeire tekintettel van. Az
egyenlőtlenség elve is véleményem szerint az érdemen alapszik, viszont a diákok családi,
vagyoni és kulturális környezete nem nyújthat önmagában elvárható tiszteletet és kiválóságot
semmikép. A rendi társadalom talán e féle megnyilvánulásra kényszerítette a társadalmat, viszont
a 20. és 21. század az általános emberi jogokra hivatkozva a Bourdieu által leírt és talán titkolt
kiválósági mércéket nem lehet elfogadni.

Könyvészet:

Pierre Bourdieu: Az iskolai kiválóság társadalmi tényezői. In: Meleg Csilla (vál. és szerk. ) :
Iskola és Társadalom I. (szöveggyűjtemény). Kiadja a JPTE. Tanárképző Intézet Pedagógiai
Tanszéke, Pécs, 1996. 26-31. p.