24 Magyar Nemzet · Magazin
2008. szeptember 13., szombat
VÉGH ALPÁR SÁNDOR
Köznapló
SZEPTEMBER 6., SZOMBAT
Szeretem a pletykát. Színt ad a megfakult dolgoknak.
Érdeklõdést kelt az iránt, amit szinte elfelejtettünk. A
szemforgatóknak nem tetszik. Az a bajuk, hogy a plety-
káknak a fele sem igaz. Na és?
Az ünnepi beszédekben, a költségvetés számaiban,
az önéletrajzokban vagy ami a gyóntatószékben el-
hangzik, minden szó igaz? Hát akkor?
Nemrég írtak egy könyvet Makkról, a filmrendezõ-
rõl. Nyolcvanéves lett, fennkölt, ünnepi albumot akar-
tak. Szerencsére derûs pletykakönyv lett. Bacsó kiko-
tyogja, hogy Jancsó a jogi egyetem végén száz pengõért
vett diplomát. Makknak nem volt lakása, és a télikabát-
ját a Pilvaxban tartotta. A kávéházat átalakították, és a
kabátot befalazták. Szerepel Konrád is, Makknak me-
séli, hogy Illyés kézzel írt. Flóra gépelte a dolgait, és ha
nem tetszett neki valami, kicenzúrázta. Makk szerint
Psota életveszélyes zseni. Psota a bókot azzal viszonoz-
ta, hogy csak késõn döbbent rá, Makk okos, mûvelt,
nagy tudású, de amikor együtt voltak, inkább a szex
dominált… A könyvbõl tudtam meg, háború után het-
venezer hivatásos kurva volt Pesten. Szép szám… Õk
voltak a legendás „átképzõsök”: sok ezer lett belõlük
sofõr, traktorista, kórházban nõvér, sõt keszonos. Túl-
nyomás alatt építették a metrót.
Makk emlegeti Bozsikot. A futballistáról riport ké-
szült volna. „Kimentünk a Népstadionba. Lucskos õsz-
idõ volt, s a kérdésre: »Mi volt a titkotok?«, felhúzta a
vállát. »Oda ment a labda, ahová rúgni akartuk.« »Nem
rúgnál egy bemutatót?« Ballonkabátot és félcipõt viselt,
szabadkozott egy darabig. Addig unszoltuk, amíg a ka-
pufára ragasztatott velünk egy húszforintost. Letette a
labdát valahol az ötöstõl távolabb, picit álldogált, majd
belelõtt a húszasba.”
SZEPTEMBER 7., VASÁRNAP
A Makk-könyvben Konrád emlegeti Jünger
nevét. Okkal. Német író, van egy csodás regé-
nye: A márványszirteken. Magyar megjelené-
se potom hetven évet késett. Nehéz érteni,
miért. Illetve dehogy. A cenzorok és a cen-
zorkák azt hallották, Jünger nehéz ember. Írá-
sa félreérthetõ. Sehová nem tartozik. Ez gya-
nút kelt azokban, akiknek munkaeszköz-
ük a gyanú. Író ne csellengjen. Legyen
tagja egy irányzatnak vagy egy kör-
nek. Ha meg kommunista, akkor egy
pártnak. Így gondolták a cenzorkák,
és így is maradt 1990-ig.
Ám utána is eltelt tizennégy év,
míg végre kiadták. Érthetõ. Írónk
azóta sem lett egyszerûbb képlet.
Ernst Jünger 1998-ban halt meg,
103 évesen. Emlékcikkét a Spiegel-
ben a fõszerkesztõ Rudolf Augstein
jegyezte. (Az õ jelszava volt: Nem
érdekelnek a következmények!)
Berlinben jártam, kezembe került a
lap, s furcsálltam, ahogy írtak róla.
Piszkálódó, cinikus mondatok
egyik a másik után, bár itt-ott
respekt is volt bennük.
Jünger éppúgy fele-
lõsséget viselt a nyelvért, mint Thomas Mann, olvasni.
A cikk nagy része azonban vezércikké silányult. Jünger
életmûvét rápakolták egy mérlegre, s a mérleget úgy tá-
rázták, mintha egy könyv értékérõl a Reichstag vagy
más politikai mûintézet mérsékelt mûveltségû politi-
kusai dönthetnének. Riasztó XX. századi tévedés. (A
lap elõítélet-mentességét az összeállítás címe is jelzi: Az
évszázad anarchistája. Úgyhogy ott sincs kolbászból a
szellemi kertek kerítése…)
Képeket is mellékeltek az íráshoz.
Az ifjú, a férfikorú, az öreg, végül a pátriárkakorú
író arcáról egyformán sugárzik a távolságtartó ke-
ménység. Lerí róla: uraim, nem vagyok eladó. Megadta
az árát, hogy kimondhassa. Jünger arcát sok minden
alakította.
Az elsõ figyelemre méltó tett nem az övé. Az apjáé.
Hazahozatta fiát az idegenlégióból. Elszökött, hõstet-
tekre vágyott. Hamarosan gyakorolhatta otthon is. Ki-
tör az elsõ világháború. Önkéntes lesz, a fronton nap-
lót vezet, s arról ír, hogy nem lesz több háború, amely-
ben a bátorság, a vitézség, a lovagias helytállás dönt
majd. Századosként részt vesz a következõben is.
Nem Hitlerért. Neki nem Führere. Lenézi, azt tartja
róla, hogy barbár. Másutt: negatív hérosz. A zsidók
iránt sehogy nem érez, van benne némi antiszemitiz-
mus, de a kristályéjszaka pogromja után véleménye
megváltozik.
A nácik vágytak Jünger presztízsére, hiába. Konzek-
vens módon távol tartotta magát tõlük. Lénye akkor is,
utóbb is: a különállás. Minden módon jelzi, nem tarto-
zik senkihez. Az írásmódhoz, amelyet használ, más ott-
hon maradt írónak nincs bátorsága. Ki akarják tüntet-
ni, visszautasítja: ne parádézzon senki a nevével. 1938-
ban megjelenik A márványszirteken. Nagy siker, de
S Z E R É N Y I G Á B O R R A J Z A
Goebbels nem ezért gyûlöli. Azért, ami benne áll. Pél-
dául ez: „Az ilyen csürhével régebben úgy bántak el,
mint a tolvajokkal, hogy pedig most nyíltan garázdál-
kodhatott, alapvetõ változásra utalt a jó rend, a nép
egészsége, sõt üdvössége tekintetében” (Nemes Péter
fordítása). Az írót a könyv megjelenése után a propa-
gandaminiszter haláltáborba küldené, de befolyásos
barátai és a regény sikere megvédik.
Negyvenötben mégis eltiltják az írástól. Rá jellemzõ
az ok: nem hajlandó megjelenni a bizottság elõtt,
amely igazolja: nem volt náci. Õt ilyen eljárás alá von-
ni? Azt már nem. A papírokat sem töltötte ki. A bünte-
tés: négy évig nem publikálhatott – Németországban.
A franciák azonban lefordítják minden könyvét.
Mitterrand egyik kedvenc írója, s máig Jüngert tartják
Párizsban a francia–német megbékélés szimbólumá-
nak. (Jut eszembe: a mi politikusainkról miért nem
tudni hatvan éve, kik a kedvenc íróik? Mit olvasnak?
Olvasnak egyáltalán?)
Ritka, aki életében kétszer láthatja a Halley-üstö-
köst; aki Párizsban megszálló tisztként emigráns
orosz mûvészekkel Puskinról, Andrejevrõl beszélget,
csodálja a táncosnõket a lokálban. Százéves korában
is reggel hideg vízzel mossa le magát tetõtõl talpig,
hosszú élete végéig francia borokat iszik, és az sem
mellékes, hogy az írás sosem elégítette ki. Zoológiai
kutatásai nyomán nevét viseli egy csigafajta (Chiloso-
ma cingulatum juengeri) és egy gyászbogár (Leptony-
choides juengeri).
Aki mindent elkövetett, hogy a magyar olvasó ennyi
éven át ne ismerje Jünger mûveit, annak azt kívánom,
hogy mikor nagyon jó könyvet olvas, elakadjon, mert
hiányzik belõle egy lap. Ne találja meg soha.
SZEPTEMBER 9., KEDD
Fel kéne hívni Kolompár polgártárs figyelmét – mert
hallom: „a cigányság történelmének legnagyobb szabá-
sú demonstrációjára készül” –, ha jót akar övéinek, ne
felejtsen egy fontos dolgot: a rokonszenvet. Nélküle a
tüntetésük félelmet kelt, a félelem indulatokat, ilyen-
formán szándékuk – ismerve az olaszliszkai szörnyû-
ség, a mezõfalvi autósverés, a jászapáti cigány bál utáni
tömegverekedés hatásait – a magyar cigányság ügyé-
nek többet árt, mint használ.
A bátorítást – teljesen egyértelmû – a balliberális
körök adták. A média ismert lázítói. Akik szerint én is
fasiszta lehetek, mert nem írom alá a mit tudom, mi-
lyen chartát; nem állok a homoszexuálisok közé az
Andrássy úton, s a cigányok tüntetésétõl is távol tartom
magam. A médialázítók szerint ennyi már elég, hogy
kiderüljön, hová tartozom.
Az a baj, hogy ezeknek a figuráknak nincs jogosít-
ványuk minõsítgetésre, és nem is lesz, míg finom ci-
põjükben nem cuppogtak be egy sáros faluvégi ci-
gány telepre, míg nem jártak falvakban, ahol semmi
munka nincs, és az emberek testi-lelki agóniában él-
nek. Amíg errõl hitelt érdemlõen nem tudnak szólni,
huhoghatnak „fasiszta veszélyrõl”, lemosolygom
õket.
Mert, kérdem én, ki szüntette meg a munkahelye-
ket? Miattam nem tud a cigány gyerek köszönni? Az ap-
ja a magamfajták miatt tarolja le az erdõt? A jobboldal
miatt lopja tonnaszám a rezet, a vasat? Miattunk nem
dolgozik a börtönben a rabok 60 százaléka? Nosztrán
megtudtam, a „munkaképtelenek” többsége cigány.
Hogy kelthet rokonszenvet olyan tüntetés, élén Kolom-
pár Orbánnal és Horváth Aladárral, amelynek ilyen
„hátországa” van?
A magyar cigány élni való életet szeretne Magyar-
országon – jogosan. De ha tényleg ezt akarja, pöcköl-
je félre szerencselovagjait. Tõlük nem várhatott jót
sem tegnap, sem ma, holnap meg végképp nem. Ezek
bábok. A hatalmon lévõ párt mozgatja õket – kétség-
beesésében.
A kisebbségi ombudsman okkal állapította meg –
nem volt nehéz –, hogy a cigányságnak nincs kiemelke-
dõ képességû vezetõje. Kolompárék nem azok. De ak-
kor miért üldögélnek az alakuló új charta-összejövete-
len a szép Lévai Katalin szoknyáján? (Jobb, ha tudják,
hölgyüknek efféle fényképezkedésre csak uniós kar-
rierjéhez van szüksége…)
Ha már emlegettem a „hagyományõrzõ” cigány bált
Jászapátiban – ilyen helyeken miért nem látni az orszá-
gos vezetõket, amint közbelépnek, és békét teremte-
nek? Ne az öklüket rázzák, ne gyilkosokat védjenek,
mint Zámolyban. Többre jutnak, ha járják az országot,
és tanítják sorstársaikat!
Amikor Gandhi negyvenhat évesen visszatért hazá-
jába Dél-Afrikából, mielõtt tett volna bármit, körbe-
utazta, hogy megismerje Indiát. Fényképeit és kilóit
nézve biztos lehetek, hogy tényleg bejárta. (Személyisé-
ge – s ez a legfontosabb – nem viszályt szított. Erõszak-
mentes harca ezért is lett eredményes.) Amikor látta,
amit fontosnak tartott, végiggondolta, mit tegyen, és
belevágott. Ennek része volt a 400 kilométeres gyalogút
61 évesen a tengerig, ahol sót párolt, megtörve az angol
monopóliumot. Böjtölt, hogy az érinthetetlenek elõtt
megnyíljanak a templomok kapui; s ha összeadjuk, az
angol „igazságszolgáltatás” hány év börtönt szabott ki
rá, az Oxfordban végzett jogászra, kemény kilenc év a
végeredmény.
Korai ez a tüntetés, ugyanakkor megkésett. Mert
bárhogy szeretnék, nem segít azokon, akik fölheccelték
a cigányság egy részét, és akiknek láthatóan semmi se
drága.
Gondoljátok meg, cigányok!
SZÁMOK NYELVÉN
Megsárgult
byte-ok
„MOLNÁR CSABA
A
Google amerikai internetes cég bejelentette,
hogy a közeljövõben számos újság vala-
mennyi régi példányát digitalizálja és min-
denki számára ingyenesen kereshetõvé és
letölthetõvé teszi. Az ígéretek szerint nemcsak a cik-
kek szövegét lehet majd letölteni az adatbázisból, ha-
nem az eredeti, esetenként minden bizonnyal meg-
sárgult újságoldalak képei is elérhetõvé válnak.
Hírnevét más hasonló kezdeményezésekkel szilár-
dította meg a Google. A leghatékonyabbnak tartott
internetes keresõ üzemeltetõjeként vált világhírûvé,
ma már azonban programjaival a földet pásztázó mû-
holdak fényképeinek segítségével akár saját házunkat
is megkereshetjük, illetve messzi csillagok és bolygók
után kutatva tehetünk galaktikus utazást. Néhány év-
vel ezelõtt a Google milliószámra kezdte digitalizálni
és ingyenesen elérhetõvé tenni a világ legnagyobb
könyvtáraiban fellelhetõ könyvek tartalmát. Ez a vál-
lalkozás azonban sértette számos könyvkiadó üzleti
érdekét, így a szerzõi jogi perektõl tartva a Google ma
már csak rövid részleteket, illetve a könyvek megvé-
telének lehetõségét közli a honlapján. A tapasztala-
tokból tanulva az újságok közzététele elõtt a cég meg-
egyezett kiadókkal, így valóban a teljes szöveg felke-
rülhet az internetre. A jól bevált modell szerint bevé-
telt a keresési eredmények mellett elhelyezett, témá-
ba illõ hirdetésekbõl remél a cég.
100
újság kiadójával kötött szerzõdést a Google a prog-
ram elsõ lépéseként. Ezek között fõként észak-ameri-
kai, egyesült államokbeli és kanadai lapok vannak. Az
internetes keresés eredményeként elõtûnõ régi cikke-
ket eredeti formájukban lehet majd kinyomtatni, te-
hát a fotók, az ábrák, de még az újságoldalakon sze-
replõ apróhirdetések sem hiányoznak. Így a felhasz-
nálók valóban akár százéves újság lapjait tarthatják a
kezükben anélkül, hogy könyvtárakban kutatnának a
régi bekötött példányok után.
Egymilliárd
lap szkennelését tervezik naponta, amikor a tesztidõ-
szak után teljes gõzzel beindul a vállalkozás. A remé-
nyek szerint a világ számos országának kiadóit meg
tudják gyõzni arról, hogy csatlakozzanak a kezdemé-
nyezéshez.
244
éve folyamatosan megjelenik a kanadai Québec tarto-
mányban a Québec Chronicle-Telegraph, ezzel a leg-
régebbi folyamatosan mûködõ újság Észak-Ameriká-
ban. Hamarosan az összes megjelent példányának
másolata elérhetõ lesz az interneten.
680
kilométer magasból fényképezi majd a Földet a múlt
szombaton fellõtt GeoEye–1 mûhold, amelynek költ-
ségeit nagyrészt a Google fizette. Bár az amerikai hír-
szerzés számára is szolgáltat majd információkat, a
képek – szándékos minõségrontás után – feltûnnek
majd a Google Earth program mûholdképei között is.
16
mûhold felbocsátását tervezi a közeljövõben a Google
együttmûködve üzlettársaival. A mesterséges holdak
segítségével internet-hozzáféréshez juttatnák a föld ke-
véssé fejlett régióit, így Közép-Afrikát és Kelet-Ázsiát.