SEJTBIOLÓGIA MINIMUMKÉRDÉSEK

Bevezetés
1. Archebaktérium: ősi és valódi baktériumok. A Föld legöregebb sejtje, aminek különleges
aminosav rendszere van. Az archebaktérium változatlan állapotban hordozza magában az
információkat az élet keletkezése óta. Az archaeák megtalálhatók a legszélsőségesebb
környezeti viszonyok között is.
2. Eubaktérium: valódi baktérium. Az eubaktériumok egysejtű élőlények, sejtjeik változatos
alakúak és mindössze néhány mikrométeresek. Vannak közöttük kórokozó fajok is, de
legtöbbjük ártalmatlan: az anyagok körforgásában, különféle felépítő és lebontó
folyamatokban vesznek részt.
3. Escherichia coli: = kólibaktérium. Egysejtű Gram-negatív baktérium. 2 mikométer hosszú,
pálcika alakú sejt. Genetikai és sejtbiológiai kísérleteket végeznek rajta. Gyorsan szaporodik,
így könnyen vizsgálható.
4. Kompartmentalizáció: az eukarióta sejt fontos jellegzetessége a kompartmentalizáció, ami
membránnal körülhatárolt belső terek (kompartmentek), rekeszek megjelenése, így a sejten
belül bizonyos funkciók egy helyre koncentrálódva sokkal hatékonyabbak.
5. Exon, intron: a gének kódoló, exon és ezeket elválasztó nem kódoló, intron szakaszokból
épülnek fel. A nem kódoló, de átírt mRNS szekvenciák utólag kivágódnak splicing során
6. Transzkripció: a DNS-ben kifejeződő szakasz bázissorendjével komplementer RNS-
molekula szintetizálódik RNS polimeráz enzim által, ez a folyamat az átírás = transzkripció
7. Transzláció: = fehérjeszintézis. Transzkripció után a megszintetizált naszcens RNS-ból
átalakítás után mRNS lesz, mely riboszómákhoz kapcsolódik és a riboszómák az mRNS
bázisorendje alapján fehérjét szintetizálnak
8. Splicing: a nem kódoló, de átírt intronok kivágása, kicsípődése az mRNS-ből enzimatikusan.
Enzimként proteinkomplexek = splicesomes szolgálnak
9. Sejtkultúra:
10. Változékonyság= variabilitás. Valamely élőlénynek új tulajdonságokkal rendelkező formák
kialakítására, a meglevő tulajdonságoknak különböző mértékű kifejlesztésére való képessége.
A megváltozott élőlényt variánsnak nevezzük. A megváltozások forrását a külvilági tényezők
közvetlen hatásai a szerzett tulajdonságok, mutációk és a keresztezés eredményeként létrejött
új formák alkotják. Megkülönböztethetünk mennyiségi variációt, amely lehet folytonos
(kontinuus) és nem folytonos (diszkontinuus) valamint minőségi variációt.
11. Fagocitózis: az endocitózis egyik formája. Nagyméretű (> 25m) szilárd részecskék,
mikroorganizmusok bekebelezéssel való felvétele. A felvétel sejtfelszíni receptorok és a
felvevendő anyag közötti kölcsönhatáson alapszik. Egysejtű eukarióták esetén ez a
táplálékfelvétel leggyakoribb módja, míg többsejtű szervezetekben védekező és sejtszám-
állandóságot biztosító szerepe van.
12. Anaerob: oxigénmentes, általában a levegő (oxigén) kizárásával végbemenő folyamat
13. Aerob: oxigénnel telt környezet, mely feltétele a reakció végbemenetelének
14. ATP: adenozin-trifoszfát. Az ATP végállású foszfátcsoportjának lehasadása energiát
szolgáltat. Az ATP-szintézise során az FoF1 ATP szintetáz molekula kapcsolja össze a
protonáramlást az ATP ADP-ből és P-ból való szintézisével a mitokondriumban
15. DNS: dezoxiribonukleinsav, a nukleinsavak közé tartozó, cukoralkotóként 2-dezoxi-D-ribózt
tartalmaz, továbbá N-tartalmú bázisokat (A, T, G,C) és foszfátcsoportot. Szerkezete kettős
spirál. A prokarióták és eukarióták genetikai információját hordozó anyag a DNS, vírusokban
a genom lehet DNS vagy RNS. A prokarióta DNS-nek nincs két szabad vége, hanem
gyúrúszerúen visszatér önamgába, cirkuláris DNS (cDNS). Míg az eukarióta DNS lineáris, de
hogy a magban „elférhessen” kromoszómává kondenzálódik.
16. RNS: egységei a ribonukleotidok. Minden ribonukleotid egy ribóz cukormolekulából, egy
nitrogéntartalmú szerves bázisból (A, U, G, C) és egy foszfátcsoportból áll. Minden szervezet
RNS-molekulák segítségével szintetizál fehérjéket. Néhány egyszerű szervezet (például
vírusok) örökítőanyaga RNS. Egyes RNS-molekulák katalitikus tulajdonságokkal bírnak, így
enzimfunkciót is betöltenek (ribozim enzimek).
17. Riboszóma: 25 nm nagyágú részecskék a citoplazmában. Két alegységből állnak, a nagyobb
alegység 3 ribonukleinsav- molekulából és kb. 50 fehérjéből, a kisebb egy ribonukleinsavból
kb. 35 fehérjéből áll. A riboszóma a fehérjeszintézis = transzláció központi eleme, melynek
legfőbb funkciója az aminosavak peptidkötéssel való összekapcsolása, azaz a polipeptidlánc
kialakítása. Előfordulhatnak a citoplazmában szabadon, vagy a durva felszínű ER
membránjához kötve.
18. Genotípus: az egyed genetikai felépítése DNS vagy RNS formájában.
19. Fenotípus: a genotípus által meghatározott, kódolt külső jelleg, mely az élőlény külső
tulajdonságait jelenti
20. Katalízis: az a folyamat, mely során a katalizátor (enzim) megnöveli egy adott reakció
sebességét, miközben saját maga a reakció végére változatlan formában tér vissza. A
katalitikus hatás annak tulajdonítható, hogy a katalizátor kisebb aktivációs energiájú
reakcióutat nyit meg, ezáltal csökkenti a reakcióidőt.
21. Enzim: biokatalizátorként működő fehérje, egy adott biokémiai reakció aktivációs energiáját
csökkentve növeli meg a reakciósebességet. Mivel fehérjék működésük erősen függ a
hőmérséklettől és a pH-tól. Az enzimek specifikusak, csak egy adott vegyület, szubsztrát adott
reakcióját katalizálják. Az enzimek egy része egyszerű fehérje, ami önmagában is képes
katalizátorként működni, egyszerű enzim, más részüknek viszont szüksége van valamilyen
kiegészítő anyagra, összetett enzimek. Például: pepszin (emésztőenzim)
22. Trigger-elv: egy folyamatsor mintegy ugrásra készen várja azt a stimulust, mely előidézi a
reakciólánc beindulását.
23. Kaszkád-elv: az enzimatikus reakciók sorbakapcsolásuk révén kaszkádfolyamatokká,
rendeződhetnek, melyek során egy –egy enzim továbbiak sokaságát aktiválva robbanásszerű
változásokat hoz létre a végső szubsztrát szintjén.
24. Feed-back szabályzás: az anyagcsere- folyamatok, ill. a differenciáció szabályozásának egyik
fontos alapelve a visszacsatolás, azaz a feed-back. A feed-back szabályozás lehet pozitív vagy
negatív. A negatív feed-back esetén a reakció során kialakuló végtermék megjelenése
negatívan hat vissza magára a folyamatra, gátolja azt. Míg pozitív feed-back esetén a
végtermék megjelenése nem gátolja vagy állítja le a renszert, hanem tovább serkenti anak
működését.
25. Protozoa: a protiszták országába tartozó heterotróf, állati jellegű egysejtűek gyűjtőneve, nem
alkotnak valós rendszertani csoportot. Állati jellegük miatt gyakran állati egysejtűeknek
nevezik őket. A protozoa egy része kórokozó, és úgynevezett protozoon betegségeket okoz.
26. Élesztő: az egyik legegyszerűbb eukarióta sejt, amelyet egysejtű gombának tekinthetünk. Az
ovális sejt nagysága a 6 μm-t nem haladja meg, alakját merev sejtfal biztosítja, citoplazmájuk
a működésükhöz szükséges összes sejtorganellumot tartalmazza. Szénhidrátban gazdag
környezetben gyorsan szaporodnak bimbózással vagy hasadással. Egyszerű felépítésük és
gyors szaporíthatóságuk kísérleti modellé teszi őket.
27. Fotoszintézis: növényekre jellemző, zöld színtestekben lejátszódó autotróf folyamat, mely
során a növények szervetlenből szerves anyagokat állítanak elő a fény energiájának
felhasználásával. A folyamat 2 részre bontható a fényszakaszra, mely során ATP és NADPH
keletkezik, illetve a sötét-szakaszra, mely fényenergiát nem igényel és amely során szén-
dioxidból és vízből az ATP és NADPH felhasználásával glicerinaldehid-3-foszfát keletkezik.
28. Kemoszintézis: az autotróf életmód azon típusa, amikor a szerves anyagok felépítése
valamilyen szervetlen anyag eloxidálásával nyert energia felhasználásával történik.
29. Oxidatív foszforiláció: az eukarióta sejtek fő energiaraktározási mechanizmusa, a terminális
oxidáció során bekövetkező reakció, amikor is a mitokondrium belső membránján kívül
felhalmozódott protonok az F0F1 ATP-szintetáz enzim alkotta póruson keresztül beáramlanak
a mitokondrium belső terébe, és eközben felszabaduló potenciális energia egy része arra
fordítódik, hogy az ADP a szervetlen foszfáttal ATP-vé foszforilálódjék, így nagy energia
raktározódik a képződő ATP végállású foszfátcsoportjában.
Sejtmembrán
30. Foszfolipid: a lipid kettősréteget felépítő egyik fontos lipid a glikolipidek és a koleszterin
mellett. Amfipatikus vegyület, hidrofil része, a fejcsoport glicerin-foszfát, hidrofób része két
zsírsavlánc, melyek közül általában az egyik telített, a másik telítetlen.
31. Foszfatidil-kolin: állati sejtek membránjának egyik fő alkotórésze. Egy genetikai betegség
során a májsejtek juttatják az epébe, hogy közömbösítsék az epe detergens hatását.
32. Koleszterin: lipidalkotórész. Emlősök plazmamembránjában nagy mennyiségben fordul elő
foszfolipidmolekulák közé beépülve. A membránok stabilitásának és permeabilitásának
szabályozásában van szerepe, csökkenti a fluiditást, és a membrán hidrofil anyagokra
vonatkozó áteresztőképességét.
33. Detergens: a membránfehérjék oldhatóvá tételére = szolubilizálására alkalmas amfipatikus
molekula. A detergens lehet ionos vagy nem-ionos.
34. Barrier funkció: a barrier gát, határ. Barrier funkció jellemző például a bőrre, vagy a
vékonybélre. A barrier funkció azt jelenti, hogy 2 tér között határ jön létre.
35. Membránfehérje: a membránok fontos komponensei. Lehet transzmembrán (integrális) vagy
perifériális membránfehérje. Fontosak a sejt és környezete között lejátszódó anyag-és
információcsere folyamataiban. Betölthetnek transzportáló (pl. ioncsatorna), receptor (pl.:
hormonok), antigén (pl. vércsoportantigének), energiatermelő-és töltésszállító, illetve egyéb
enzimatikus funkciókat is. Oldhatóvá tételükre detergensek alkalmasak.
36. Bakteriorodopszin: bíbor színű integráns membránfehérje. A sós mocsarakban élő
Halobacterium halobium sejtfalának egyik fontos építőeleme. Protonpumpaként működik:
fényenergia felhasználásával juttatja a protonokat a sejtmembránon át ki a sejtből. A folyamat
eredményeképpen létrejövő protonkoncentráció-különbség végül energiává alakul. Két stabil
módosulata van, az egyik bíbor a másik sárga színű, közöttük átmenet jön létre
37. Sejtkortex: a citoszkeletont alkotó aktinfilamentumok a plazmamembrán közelében
koncentrálódva háromdimenziós hálózatot képeznek, ez a sejtkortex, mely fontos a sejt
alakjában és mozgásában.
38. Glycocalyx: sejtburok, a sejtmembránnak az extracelluláris tér felé néző, szénhidrátdús vastag
rétege. A szénhidrátok általában oligoszacharidok formájában fordulnak elő és
amembránfehérjékhez vagy a lipidekhez kapcsolódnak.
39. Mikrodomén: a palzmamembrán egy olyan részterülete, mely kémiai összetételét és fizikai-
kémiai tulajdonságait illetően jelentősebb eltérést mutat a membrán többi részéhez képest.
Ilyen mikrodomén például a burkolt csapda = coated pit, a kaveolák vagy a lipidtutaj = raft.
40. Membrándomén: folyékonyabb (fluid) és rendezettebb membránrészek váltakozása.
41. Lipidraft: lipidtutaj, 30-tól akár több száz nanométerig terjedő átmérőjű mikrodoméneket
jelenti, melyek szabályos, elektronmikroszkópiásan homogénnek tekinthető lipid
kettősrétegben is előfordulnak. Szerepük a jelátvitelhez szükséges alkotók (receptor, jelátvivő
és átalakító fehérjék) koncentrálásában és dinamikus összekapcsolásában van.
42. Makrodomén: apikális és bazolaterális domének, több mikrométer átmérőjűek is lehetnek. Az
apikális és bazolaterális domének a polarizált sejtekre jellemzők, és ez a 2 membránfelszín
egymástól jelentősen különbözik.
43. Laterális diffúzió: membrán ketdimenziós síkjában való elmozdulás, így a lipidek 2
mikorméter/sec sebességel diffundálhatnak a membrán egyik rétegében. A laterális mobilitás
mára közvetlenül is nyomon követhető FRAP (fluoreszcencia visszatérés fotohalványítást
követően) vagy SPT (részecske nyomvonal köveés) módszer segítségével. A
44. Flip-flop: egyes lipidmolekulák lipidrétegek közötti kicserélődés. Hozzájárul a sejtmembárn
nagyfokú aszimmetriájának kialakításához, vagyis hogy a membrán exofaciális és citofaciális
része között egyenlőtlenül helyezkednek el a lipidek és a fehérjék.
45. Lipid rotáció: a lipdmolekula saját tengelye körüli forgása.
Membrántranszporterek:a lipid kettősréteg permeábilis gázok és hidrofób molekulák számára,
kis mértékben a kicsiny poláros molekulák számára, nem permeábilis a nagyobb méretű, poláros,
töltéssel rendelkező molekulák, valamint ionok számára.
46. Elektrokémiai gradiens: a töltéssel rendelkező molekulák esetében egy elektromos
potenciált is figyelembe kell venni, mivel a legtöbb plazmamembrán belső és külső oldala
között egy feszültséggradiens is fennáll (membránpotenciál).
47. Megoszlási hányados: R= CL/CV. A hidofóbicitás jellemzésére használható, a molekula
egymással érintkező lipid- ill. vizes fázisokban mérhető egyensúlyi koncentrációinak
hányadosa.
48. Facilitált diffúzió: az uniport transzportfehérjék katalizátorokként foghatók fel, melyek az
egyébként termodinamikailag megengedett irányba zajló folyamatot felgyorsítják, ez a
folyamat a facilitált diffúzió= könnyített diffúzió.
49. Passzív transzport: a membrán két oldala közötti koncentrációgradiens hatására egy nettó
anyagáram figyelhető meg, melynek sebessége a koncentrációgradiens nagyságától és a
diffundáló molekula hidrofóbicitásától függ. A hidrofobicitás jellemzésére az ún. megoszlási
hányadost (R) használjuk.
50. Aktív transzport: működéséhez ATP szükséges. Működési mechanizmus alapján: aktív
pumpafehérjék által, csatornafehérjéken keresztül, transzporter fehérjék által. Irányát tekintve:
uniport, antiport, szimport.
51. Csatolt transzport: másodlagos aktív transzport, kotranszport. Az egyik molekula a
koncentrációgradienssel egy irányba halad, míg a másik vagy ellentétesen (antiport) vagy vele
megegyezően (szimport) halad. Maga a haladás nem igényel energiát, de a transzporter
múködéséhez energia szükséges, s azt egy csatolt iontranszportból fedezi.
52. Na/glükóz transzporter: egy szimporter. A vékonybél lumenéból a bélhámsejteken át a vérbe
szállít. A sejtek apikális felszínén található, két Na + és egy glükózmolekulát transzportál
egyidejűleg azonos irányba, hajtóereje a Na koncentrációgradiens és a belül negatívabb
elektromos potenciál.
53. Na/Ca csatolt transzport: antiportrenszer. 3 Na+ befelé irányuló transzportjával egyidejűleg
1 Ca2+-t transzportál kifelé a sejtből nagy koncentrációgradienssel szemben. A transzporter
működése csökkenti a citoszol Ca-koncentrációját, mivel a szívizom-kontrakció erőssége Ca-
függő, így a folyamat csökkenti a kontrakciók erősségét. De a szívizomsejtek membránjában
lévő Na/K-ATP-áz pumpák növelik az ic. Ca-szintet és az izom-kontrakciók intenzitását.
54. Na/K pumpa: antiporter. A pumpa egy tetramer, 2 alfa és 2 béta alegységből álló P- típusú
transzporter. Az alfa alegységeken keresztül zajlik az iontranszport, a béta egységek a fehérje
konformációját alakítják ki. A puma 3 Na-iont szállít az ec. tér felé és 2 K-iont az ic. tér felé.
A pumpa működése gátolható pl. ouabainnal, mely az extracelluláris oldalon specifikusan
kötődő drog.
55. Ca pumpa: P- típusú aktív ionpumpa. A plazmamembrán Ca pumpa a sejt belsejéből
pumpálja ki a Ca ionokat egy jelentős koncentrációgradiens ellenében, így fenntartja a citoszol
alacsony Ca-koncetrációját. A működéséhez kalmodulin szükséges.
56. Az izomsejtek egy másik Ca-ATP-áz fehérjét is tartalmaznak, mely az SR membránjában van.
A pumpa 2 Ca-iont szállít a citoszolból az SR-membránba. Nagy jelentősége van az izom-
összehúzódás és –elernyedés folyamatában-
57. Glükóz uniport: uniporter, facilitált diffúzióval szállít. Jellegzetes példája a vvt-k
glükózfelvétele. A GLUT (glükóz-transzporter) fehérje két konformációs állapot között billeg,
1 glükózmolekulát szállít az ec.térből a citoszolba. A GLUT fehérje nagy specificitást mutat
D-glükózra. A GLUT fehérjéknek eddig 5 izotípusa ismert.
58. V-típusú transzporter: ATP hidrolízishez kapcsolt, de nem keletkezik enzim-foszfát
intermedier, vezikuláris eredetű, pl. H+-ATPáz.
59. P-típusú transzporter: az ATP megkötése után a fehérje egy intracelluláris szegmense
foszforilálódik, és kialakul egy nagy energiájú, kovalens enzim-foszfát intermedier, pl. Na/K-
ATPáz, Ca-ATPáz.
60. ABC transzporterek = ATP kötő kazettás transzporterek (ABC= ATP binding cassette). A
fehérjék közös sajátossága, hogy az ATP-kötőhely szerkezete az evolúció során
 konzerválódott. Egy részük ATP energia felhasználásával pumpaműködést végez, más tagok
csatornaműködésűek vagy vannak melyek szabályozóként működnek.
61. Prokarióták ABC-transzporterei: prokarióta szervezetekben eddig több mint 80 tag ismert,
melyek az élőlény számára toxikus anyagok eltávolításában, a sejt által termelt bizonyos
anyagok szekréciójában vagy szubsztrátok ATP-függő felvételében vesznek részt. Például a
tejsavbaktérium egyik transzportere az LmrA vagy szintén a Lactoccus lactis másik ABC-
trnaszportere az oligopeptid-permeáz, mely 18 aminosav-hosszúságú peptideket szállít a
sejtbe.
62. Alacsonyabb rendű eukarióták ABC-transzporterei: például a maláriát okozó Plasmodium
falciparum chloroquine – maláriaellenes gyógyszer- rezisztenciájáért felelős transzportfehérje.
Mivel a pumpa működik, nem juthat elegendő koncentrációjú gyógyszer a Plasmodiumba,
hogy elpusztuljon.
63. Növények ABC-transzporterei: borélesztő, antibiotikum termelő gombák, virágok színe
64. Emberi sejtek ABC-transzporterei: eddig kb. 50 humán ABC-transzporter ismert. Típusaik:
65. MDR1/ /Pgp: az MDR1gén kódolta P-glikoprotein. 2x6 transzmembrán alfa-hélix és 2 NBD
jellemző a szerkezetére. Kifejeződik a vesében, mellékvesében, bélhámsejtekben,
pancreasban, vér-agy gátban. Elsődleges funkciója a xenobiotikumok elleni védekezés. A
fehérje nem a citoplazmából köti meg szubsztrátjait, hanem még a plazmamembránban,
mielőtt a drog bejuthatna a sejtbe. A Pgp gyakran kifejeződik rákos sejtek felszínén, így
csökkentve a terápia hatékonyságát.
66. PC flippáz: foszfatidil-kolin-flippáz, az MDR2 gén fehérjeterméke. A foszfatidil-kolin
mellett számos gyógyszert is képes transzportálni (pl.: digoxin, taxol), a májsejtek apikális
felszínen fejeződik ki, és a májsejtek által termelt foszfatidil-kolint a belső membránlemezből
a külsőbe szállítja át, innen az epesavak kioldják az epébe, így „puffereli” az epesavak
detergenshatását. Ennek hiányában destruktív cholangitis alakul ki.
- CTFR: cisztikus fibrózis transzmembrán konduktancia regulátor. Csatornaként és
csatorna-szabályozóként is működik. A CTFR egy ATP hidrolízis (és cAMP- függő
foszforiláció) által kapuzott Cl—csatorna, ezen keresztül közlekedik a Cl - a
tüdőbronchusok, -bronchiolusok és számos más szerv epitélsejtjeinek membránján át.
Az ATP a zárt állapotot stabilizálja. A gén hiányában van mutációja esetén a
hörgőkön viszkózus váladék alakul ki, csökken a hörgők átjárhatósága.
- TAP: TAP1/TAP2 komplex, mely 2 fehérje heterodimert képez és az ER
membránjában expresszálódik. Idegen, ill. saját fehérjéi oligopeptid lebontási
termékeit transzportálja ATP-igényes folyamatban az ER lumenébe, ahol az MHC1
fehérjékhez kötődve kerülnek ki a sejtek felszínére, és bemutatódnak az
immunrendszernek. Az immunsejtek antigénprezentációs működésében jelentősek.
- MRP1= multidrog rezisztenciához társuló fehérje, mely a Pgp-hez hasonlóan a
xenobiotikumok elleni védekezésben és a daganatok multidrog-rezisztenciájában
játszik szerepet.
- SUR1= szulfonil-urea-receptor; hasnyálmirigyben fejeződik ki és az ATP-érzékeny
K-csatorna szabályozásában fontos. Származékait gyakran használják a nem
inzulinfüggő diabetes mellitus kezelésére.
67. Lipofil (hidrofób)anyagok passzív diffúziója: a hidrofób anyagok passzív transzportja két
tényező függvénye. Függ az adott molekula lipid/víz megoszlási hányadosától (R); minél
nagyobb az R, a molekula annál nagyobb sebességgel hatol a membránba. Továbbá függ a
savas vagy bázikus csoporttal rendelkező molekulák esetén a pH-tól is. A töltött és töltetlen
molekulák arányát a közeg pH-ja határozza meg a Henderson-Hasselbach egyensúly alapján:
pH= pK + log([M]/[M+])

Intracelluláris membránrendszerek
68. sER funkciói: sima felszínű endoplazmatikus retikulum, melyhez nem kötődnek riboszómák,
így nagy membránfelszíne révén számos membránhoz kötött enzim funkciójához biztosít
felületet. Például: lipidszintézis, szteroidhormon-szintézis, koleszterin-szintézis, detoxifikáció
(citokróm p450), glikogén-anyagcsere, Ca-tároló hely
69. ER szignálszekvencia: a fehérjék szabad riboszómákon való szintézise során a fehérjék egy
részénél az N-terminális végen egy 15-30 aminosavból álló N-terminális szignálszekvencia
jön lére. A citoplazmában található szignálfelismerő részecske (SRP) felismeri ezt és a
szekvenciához specifikusan kötődik, ennek hatására a transzláció folyamata átmenetileg
leáll,hogy a riboszóma képes legyen az ER membránjához kötődni. Ezt követően a transzláció
újraindul és az SRP leválik a riboszómáról.
70. Klatrinburok kialakulása: a klatrinburkú vezikulák a burkolt gödörből (coated pit) jönnek
létre, mely burok a klatrin fehérje polimerizálódásával alakul ki. A klatrinmonomer 3 nehéz és
3 könnyű láncból áll, így létrehozva a jellegzetes háromlábú formát. A három nehéz lánc egy
pontban találkozik, ez a hub=kerékagy. A nehézláncok alakja megtört, a hub-hoz közelebbi
rész a proximális, a távolabbi a distális kar. Képződésében az AP-fehérje komplexum is részt
vesz, mely a klatrinburkot a membránhoz köti. A vezikulum donormembránról való
lefűződését a dinamin fehérje segíti.
71. AP-2:az AP-fehérje komplexum egyik tagja. Négy adaptin alegységből áll; alfa, béta2, mű2,
szigma2. Szerepe, hogy a klatrinburkot a sejtmembránhoz köti. A receptor mediált endocitózis
során az AP2-komplexum több fehérjehídon keresztül képes az aktinhoz kapcsolódni, továbbá
2 másik hídon keresztül (szinaptojanin-Eps15/dinamin-amfifizin) a membránhoz kapcsolódik.
72. Golgi kompartmentumai: 5 kompartmentuma van: cisz-Golgi-hálózat, cisz ciszterna,
mediális ciszterna, transz ciszterna, transz-Golgi-hálózat. A fehérjék a durva felszínű ER-ból
vezikuláris transzporttal a cisz-hálózatba érkeznek, majd végighaladnak a cisz-mediális-transz
ciszternákon és végül a transz-hálózatban végbemenő szortírozás után vezikulumokba jutnak
és a lizoszómákba, plazmamebránba vagy ec.térbe kerülnek. A fehérjék Golgi-apparátuson
belüli vándorlására 2 elfogadott modell van: a ciszternális előrehaladás és a vezikuláris
transzport modell.
73. Proteinszortírozás a transz Golgi hálózatban: a fehérjék sorsa többféle lehet: a transz Golgi
hálózat saját fehérjéi a transz Golgi hálózatban maradnak a Golgi retenciós szekvencia
segítségével; a lizoszomális fehérjék mannóz-6-foszfát receptor segítségével klatrinburkú
vezikulumokba kerülnek, és a lizoszómákba szállítódnak; konstitutív szekréciós
vezikulumokba kerülnek; reguláltan szekretálódó szekréciós vezikulumokba kerülnek.
74. Endocitózis: bekebelezéssel való anyagfelvétel, melynek több változata van: fagocitózis,
makropinocitózis, kaltrindependens/independens endocitózis vagy kaveolák
közreműködésével való anyagfelvétel.
75. Pinocitózis=sejtivás; a sejtek környezetük oldott anyagait kebelezik be. A pinocitózisnak 2
formája van; fluid fázisú pinocitózis (makropinocitózis), amikor a sejt válogatás nélkül veszi
fel a környezetében lévő oldott anyagokat, folyadékot és a receptor-mediált pinocitózis, amely
válogatáson alapuló anyagfelvétel.
76. Receptor mediált endocitózis: az endocitózis receptor-ligand kölcsönhatáson alapul. Ilyen
például az LDL (alacsony denzitású lipoprotein), a transzferrin vagy az EGF (epidermiális
növekedési faktor) receptor mediált endocitózisa.
77. Savas késői endoszóma: az LDL a koleszterin szállításában részvevő micella, mely az LDL-
receptorhoz köt az apoB protein által. Az LDL receptor bekerül a burkolt gödörbe, ott receptor
mediált endocitózison megy át, a klatrinburok ezután leválik a vezikulum felszínéről és korai
endoszóma alakul ki. Ez a korai endoszóma fúzionál a késői endoszómával és lecsökken az
intravezikuláris pH, ez a savas késői endoszóma.
78. Lizoszóma: többnyire a Golgi környékén található, membrán határolja a citoszol felé, belsejét
szemcsés sötét állomány tölti ki, ezek savi pH-n működő hidrolitikus enzimek, nagysága tág
határok között változik 0,1-1 μm. A savas ph-ját a H-ATP-áz biztosítja. A lizoszóma nagy
veszélyt jelent a citoplazmára és annak alkotóira nézve savas közege miatt, de véd a károsodás
ellen a lizoszóma lipid kettős rétege, és a citoszol neutrális pH-ja, ahol a lizoszomális enzimek
nem működnek.

Ionmilliő
79. Na+/Ca2+ antiport: elektrogén pumpa, mely szívizom-és idegsejtekben található. 3 Na + juttat
be és 1 Ca2+ ki, a szükséges energiát a negatív membránpotenciál és a nátrium-
kontentrációgradiens biztosítja, kis affinitású, nagy kapacitású. Csökkenti a citoszol Ca-
 koncentrációját és mivel a szívizomkontrakció erőssége Ca-függő, ezért a kontrakció
erősségét is, de szivizomsejtek membránjában lévő Na/K-ATP-áz pumpák növelik az ic. Ca-
szintet és az izom-kontrakciók intenzitását
80. Ca2+ ATPáz: P-típusú aktív ionpumpa, szerepe van a citoszol rendkívül alacsony szabad
kalciumion koncentrációjának fenntartásában, a sejt belsejéből pumpálja ki a kalciumionokat
egy jelentős koncentrációgradienssel szemben, kalmodulinhoz való kötődést igényelnek.
81. Az izomsejtek egy másik Ca-ATP-áz fehérjét is tartalmaznak, mely az SR membránjában van.
A pumpa 2 Ca-iont szállít a citoszolból az SR-membránba. Nagy jelentősége van az izom-
összehúzódás és –elernyedés folyamatában.
82. Mitokondriális Na+/Ca2+ csatorna: a mitokondrium belső membránjában található elektrogén
pumpa, az energiát a kb. -180mVos mitokondriális membránpotenciál biztosítja, ami az
elektrogén hidrogénion-transzport eredménye, >10 μM citoszolikus Ca 2+ koncentráció mellett
aktiválódik, a mitokondriális mátrix a Ca2+-t az elektronneutrális 2Na+/ Ca2+ vagy 2H+/ Ca2+
antiport segítségével képes leadni. Nagy kapacitású, kis affinitású.
83. Ligand kapuzott Ca2+ csatorna: RYR-csatorna és IP3-receptor, 4 alegység, N-terminális feji
rész: ligandkötés (citoszol), C-terminális homológ rész: csatornafunkció, [Ca 2+] függő Ca2+
mobilizáció.
84. Másodlagos hírvivő által kapuzott Ca2+ csatorna: a megemelkedett Ca2+ koncentrációt mint
jelet a kalciumot specifikusan kötő fehérjék továbbítják a kalciumfüggő sejtválaszok során, a
Ca2+-kalmodulin komplex képes számos intracelluláris enzimhez való kötődésre és azok
aktiválására.
85. Feszültség kapuzott Ca2+ csatorna: ideg-és izomsejtekben a leggyakoribb ez a típus, melyet
a citoplazma-membrán depolarizációja aktivál.
86. DHP-receptor: egy Ca-release csatorna. Rianodinreceptor/L-típusú Ca 2+ csatorna, nevét a
csatornafehérjéhez specifikusan kötődő dihidropiridin molekuláról kapta,
membrándepolarizációra aktiválódnak, a fehérjében ekkor létrehozott konformációváltozás
direkt fizikai csatolással tevődik át a rianodinreceptora, okozva ezzel a RYR csatornák
kinyílását és ezzel a kalciumionok SR lumenébe való kiáramlását.
87. SERCA: = szarko/endoplazmatikus retikulum Ca-ATP-áz. P-típusú ATPáz, 2 Ca 2+-t
transzportál a citoszolból az SR lumenébe egy ATP hidrolízisének energiájával, nagy
affinitású.
88. IP3 receptor: Ca-release csatorna egyik típusa. A receptorhoz az IP3-molekula inozitol-1,4,5-
trifoszfát kötődik, indukálva ezzel a csatorna kinyílását. Működése függ az intracelluláris
kalciumion koncentrációtól. Emelkedő Ca-koncentráció mellett az IP3 hatás fokozódik. A
receptor feed-back szabályozású. A kezdetben felszabaduló Ca pozitív visszacsatolással
fokozza a Ca-kiáramlást, a Ca fokozatos citoszolikus akkumulációja pedig aktiválja a negatív
visszacsatolást.
89. Kalreticulin (CR): Ca-raktározó fehérje. Nagyszámú, csekély affinitású, nem specifikus
kalciumkötő hellyel rendelkezik, valamennyi eukarióta sejtben megtalálható, elsődleges
szerepe a gyorsan mobilizálható kalciumraktárakban a Ca 2+-raktározás biztosítása, valamint
ezzel egyidejűleg az intraluminális kalciumionkoncentráció-változások pufferolása.
90. Kalszekvesztrin (CSQ): Ca-raktározó fehére. Nagyszámú, csekély affinitású, nem specifikus
kalciumkötő hellyel rendelkezik, különböző altípusai szinte kizárólag izomsejtekben
fordulnak elő.
91. Troponin: három globuláris alegységből álló komplex, a troponin-C a legkisebb alegység.
Ca2+ kötésére képes, amely alapvető az izom-összehúzódás beindításában. A troponin-T a
tropomiozinhoz kötődve kihorgonyozza a troponinkomplexet, a troponin-I az aktinhoz
kötődve megakadályozza az aktin és miozin közötti kölcsönhatást.
92. Kalmodulin: a megemelkedett Ca-koncentrációt, mint jelet specifikusan kötő és a sejtválasz
során továbbító fehérje, mely kooperatív módon köt négy Ca2+-t, a kalmodulin-Ca2+ komplex
képessé válik számos intracelluláris enzimhez való kötődésre és azok aktiválására, aktiválja a
plazmamembrán Ca2+-ATPázt, ezzel fontos negatív visszacsatolást biztosít a citoszol Ca 2+-
koncentrációjának szabályozásában. Szerepe leginkább a CaM-kinázokon (Ca-függő protein
kinázokon) keresztül nyilvánul meg. A komplex aktiválja a CaM-kinázokat, az aktivált kináz
 pedig megváltoztatja a célfehérje működését, azzal hogy annak szerin-vagy treoninoldalláncait
foszforilálja.
93. Parvalbumin: citoplazmatikus kalcium-puffer fehérje.
94. Digoxin: gyógyszer, a Na+/K+-ATPáz gátlásával gátolja a Na+/Ca2+ antiportot. A digoxin
elleni védekezésben a PC-flippáz ABC- transzporter játszik szerepet, mely a foszfatidil-
kolinon kívűl számos más gyógyszert, így a digoxint is képes transzportálni
95. IP3: inozitol-1,4,5-triszfoszfát, kis, vízben jól oldódó, a citoszolban könnyen diffundáló
molekula, mely az ER/kalcioszóma IP3-receptorokhoz kötődik, indukálva ezzel az IP3-
receptor-Ca2+-release-csatornák kinyílását és a Ca-kiáramlását.
96. Glikogén-foszforiláz kináz: CaM kinázok egyik fajtája, mely csak meghatározott célfehérje
működését szabályozza, azaz szűk szubsztrátspecificitású CaM-kináz, amely a glikogén
lebontását aktiválja.
97. Miozin könnyű lánc kináz: CaM kinázok egyik fajtája, mely csak meghatározott célfehérje
működését szabályozza, azaz szűk szubsztrátspecificitású CaM-kináz, amely a simaizom
összehúzódását aktiválja.
98. CaM-kináz II: a CaM kinázok másik csoportjának egyik tagja, melyek széles
szubsztrátspecificitásúak, ún. multifunkcioálisak. Egy gátló és egy katalitikus doménből áll, a
Ca2+-oszcillációkat dekódolja, széles szubsztrátspecificitású. Ca-kalmodulin hiányában az
enzim inaktív állapotban van, mert a gátló és katalitikus domén kölcsönhatnak, de Ca 2+-
kalmodulin kötődés következtében a katalitikus domén foszforilálni képes a célfehérjéket és a
gátló domént. A CaM-kináz- II addig marad aktív, míg a foszfátcsoport le nem hasítódik a
gátló doménről protein-foszfatáz enzimel által.

Sejtalkotók
99. Endoplazmatikus retikulum: a legtöbb eukarióta sejt tartalmazza, egy összefüggő, lipid
kettősréteggel határolt, elsősorban lapos ciszternákból áll. Két típusát különböztetjük meg, a
durva és sima felszínű ER-t. A sER lévén hogy nem kötődnek membránjához riboszómák,
nagy membránfelülettel rendelkezik és számos enzimatikus reakciónak biztosít helyet, pl:
lipidszintézis, detoxifikáció, szteroidhormonszintézis… A dER membránjához riboszómák
kötődnek, ez utal legfontosabb feladatára, a fehérjeszintézisre.
100. Szarkoplazmatikus retikulum: harántcsíkolt izomban a simafelszínű
endoplazmatikus retikulum kalcium raktározására specializálódott organellummá alakult, a
kalcium az izommembrán depolarizációjának hatására szabadul fel, és izom-összehúzódáshoz
vezet.
101. Mitokondrium: a legtöbb eukarióta sejtben megtalálható, többnyire pálcika alakú
organellum. Két párhuzamosan elrendeződő membrán, és az általuk közrezárt terek építik fel.
A 2 membrán eltérő sajátságú; a külsőnek 50%-a fehérej, 50%-a lipid, kis molekulákra
átjárható, míg a belsőnek 80%-a fehérje, 20%-a lipid, így sokkal kevésbé átjárható, továbbá
felszínét betüremkedések=kriszták növelik. A belső membrán által határolt tér a mátrix, mely
tartalmaz DNS-t, tRNS-t és riboszómákat. ATP-szintézis történik benne.

Ozmo- és volumenreguláció
102. Feszülés kapuzott Cl—csatorna: az élő sejtet hipotóniás oldatba helyezve, az
megduzzad. A sejt e kóros állapot megszüntetésére rendelkezik térfogat-szabályozó
mechanizmusokkal. A szabályozó térfogatcsökkenés (RVD) elindítója a térfogat-növekedés
következtében létrejövő membránfeszülés, mely aktiválja a kis vezetőképességű
membránfeszülés kapuzott Cl—csatornát, a Cl—ionok kiáramlanak a sejtből, ami
membrándepolarizációt okoz, mely hatására a depolarizáció aktiválta K +-csatornák kinyílnak,
kiáramlanak a káliumionok a sejtből, mely passzív vízvesztést eredményez és a sejt
visszanyeri térfogatát.
103. Depolarizáció aktivált K+-csatorna: az élő sejtet hipotóniás oldatba helyezve, az
megduzzad. A sejt e kóros állapot megszüntetésére rendelkezik térfogat-szabályozó
mechanizmusokkal. A szabályozó térfogatcsökkenés (RVD) elindítója a térfogat-növekedés
következtében létrejövő membránfeszülés, mely aktiválja a kis vezetőképességű
membránfeszülés kapuzott Cl—csatornát, a Cl—ionok kiáramlanak a sejtből, ami
 membrándepolarizációt okoz, mely hatására a depolarizáció aktiválta K +-csatornák kinyílnak,
kiáramlanak a káliumionok a sejtből, mely passzív vízvesztést eredményez és a sejt
visszanyeri térfogatát.
104. Na+/H+ antiport: A hipertóniás közeg okozta zsugorodás ellen a sejt a szabályozó
térfogat-növekedés (RVI) által védekezik. Az RVI elindítója az elektroneutrális Na/H antiport
aktiválódása, melynek működésekor Na influx és H efflux következik be és a H kiáramlásával
a citoplazma pH-ja emelkedik, lúgosodik. A citoszol lúgosodása aktiválja a HCO 3-/Cl- antiport
mechanizmust, mely során elektroneutrálisan HCO 3--t távolít el a sejtből, és Cl—t importál,
passzív vízfelvételt vonva maga után.
105. HCO3-/Cl- antiport: A hipertóniás közeg okozta zsugorodás ellen a sejt a szabályozó
térfogat-növekedés (RVI) által védekezik. Az RVI elindítója az elektroneutrális Na/H antiport
aktiválódása, melynek működésekor Na influx és H efflux következik be és a H kiáramlásával
a citoplazma pH-ja emelkedik, lúgosodik. A citoszol lúgosodása aktiválja a HCO 3-/Cl- antiport
mechanizmust, mely során elektroneutrálisan HCO 3--t távolít el a sejtből, és Cl—t importál,
passzív vízfelvételt vonva maga után. A sejtből eltávolított HCO 3- és H+ pótlását végzi, CO2-
ből és vízből szénsav képződését katalizálja, ami azonnal bomlik HCO 3- ra és H+ ra.
106. Szénsavanhidráz enzim: a HCO3-/Cl- antiport és a Na/H antiport során a sejtből
eltávolított HCO3- és H+ pótlását végzi, CO2-ből és vízből szénsav képződését katalizálja, ami
azonnal bomlik HCO3- ra és H+ ra.
107. Taurin: 2-aminoetánszulfonsav, a kéntartalmú aminosavak végterméke és nagy
koncentrációban található meg a gerincesek legtöbb sejtjében, alkalmassá téve ezzel az
intracelluláris ozmolaritás hatékony szabályozására hosszú távon. A sejtek duzzadását
követően egy taurinra specifikus csatorna aktiválódik, biztosítva ezzel a taurin efflux
útvonalat.

pH szabályozás
108. Cl-/HCO3- antiport: a transzporter egy kloridion és egy hidrogénkarbonát ion
elektroneutrális transzportját végzi. A transzporternek három, különböző sejtekben kifejeződő
formája van. Ilyen pl.: a vvt-ben megtalálható Band-3-fehérje. A legtöbb sejtben azonban egy
másik típus felel a citoszol pH-jának szabályozásáért. A transzportert a citoplazma lúgosodása
aktiválja, ic. hidrogénkarbonát iont ad le, így bázisleadás történik és a pH visszatér a normál
tartományba. De nemcsak a pH, hanem a térfogat-szabályozásban is fontos: Cl-t importál.
109. Cl-/Na+,HCO3- transzporter: a citoszol savasodása esetén aktiválódik, egy
nátriumiont transzportál a gradiens irányába egy hidrogénkarbonát-ionnal egyidejűleg,
miközben egy kloridiont transzportál kifelé a sejtből egy proton kíséretében. A felvett
hidrogénkarbonát ion az ic. protonokkal szén-dioxidot képez, mely aztán a sejtből kidiffundál,
így a pH lúgosodik és visszaáll a normál állapotra.
Az emlőssejtek legtöbbjében a leggyakoribb citoszol pH-t szabályozó transzporterpár a
citoszol lúgosodását okozó Na+/H+ antiport és a pH-csökkenést okozó Cl-/HCO3- antiport.

Citoszkeleton
110. Citoszkeleton: sejtváz, eukarióta sejtekben vékony fonalszerű struktúrákból álló belső
támaszték, biztosítja a sejt mechanikai ellenálló képességét, stabilizálja a sejt alakját, módot
ad a mozgásra. Fő komponensei a mikrotubulusok, aktinfilamentumok és intermedier
filamentumok.
111. Mikrotubulus: 25 nm átmérőjű, el nem ágazó hosszú és merev csőrendszert alkotnak.
A globuláris tubulin-alegységek polimerizációjával jönnek létre. A tubulin dimer (alfa és béta)
formában fordul elő. Keresztmetszetben 13 tubulindimer-oszlop alkotja a csövet, ez a forma a
protofilamentum. Az a vég, ahol csak alfa-tubulin van a mínusz-vég, ahol csak béta-tubulin
van az a plusz-vég. A mínusz vég a centroszómához rögzül. A szabad tubulindimerek képesek
GTP-t kötni, amit GDP-vé hidrolizálnak. A mikrotubulusokat jellemzi a dinamikus instabilitás
és elméletben a mozgólépcsőzés is. Kapcsolódhatnak hozzájuk fehérjék MAP=mikrotubulus
asszociációs proteinek. Funkciójuk az alaktartás, motorproteineket, vezikulákat,
organellumokat mozgatnak. Komplex struktúrákat hoznak létre: centriólum, csilló, ostor.
112. GTP-sapka: a növekedésben lévő mikrotubulus plusz-végén olyan rész alakul ki,
mely GTP-kötött tubulin-molekulákat tartalmaz. Ennek oka, hogy a polimerizáció gyorsabban
folyik, mint ahogy a GTP-hidrolízise bekövetkezne. Mivel a GTP-sapka igen stabil
megakadályozza a depolimerizációt és a lánc folyamatosan növekszik.
113. Dinamikus instabilitás: élő sejtben figyelve a mikrotubulust annak polimerizációja
egy jó ideig nagy sebességgel folyik, majd hirtelen depolimerizáció következik be és az
alegységek lediszzociálnak. Ez a jelenség a dinamikus instabilitás,mely a tubulinmolekulák
GTP-hidrolizáló képességéből adódik. Ha a polimerizáció gyorsabb, mint a GTP-hidrolízise,
akkor a plusz végen GTP-kötött tubulindimerek fognak kialakulni, azaz GTP-sapka jön létre.
Mivel a GTP-sapka igen stabil megakadályozza a depolimerizációt és a lánc folyamatosan
növekszik. Azonban ha a GTP-hidrolízis hamarabb bekövetkezik, mint az újabb alegység
kapcsolódása a lánc végén GDP-kötött alegység lesz, nem képes újabb dimer kapcsolódni és
megindul a gyors depolimerizáció, a lánc zsugorodik. A stabilitás függ a hőmérséklettől és a
szabad tubulin-koncentrációtól is.
114. Mozgólépcsőzés:mikrotubulus esetén elvben bekövetkezhet, aktinfilamentum esetén
ténylegesen jelen is van a folyamat. A folyamat lényege, hogy az adott citoszkeletális elemet
felépítő alegység (tubulin vagy aktin) egyik végre vonatkoztatott kritikus koncentrációja
nagyobb, míg a másik végre vonatkozatott érték alacsonyabb. Ekkor az egyik vég ugyanolyan
sebességgel épül fel, mint ahogyan a másik vég lebomlik.
115. Motorfehérjék: mikrotubulushoz kötődő fehérjék, melyek ATP-hidrolízis
segítségével képesek elmozdulni a mikrotubulus mentén. Ha a motorfehérje szabad végéhez
valamilyen elmozdítható képlet, pl.: vezikula kapcsolódik, akkor az a mikrotubulus mentén
transzportálódhat, de ha a motorfehérje helyhez kötött, akkor működése a mikrotubulus
elmozdulását eredményezi.
116. Kinezin: a molekula 2 alegységből álló dimer, mindegyik alegysége egy nehéz és egy
könnyú láncból áll. A kinezincsalád tagjai a mikrtubulusok (+) vége felé mozdulnak. ATP-
hidrolízisből nyert energiával mozog. Viszonylag lassú motor.
117. Dinein: a negatív vég felé mozognak. Szerkezet és funkció alapján 2 nagy csoportra
oszthatók: axonémás és citoplazmatikus dineinekre. ATP-hidrolízisből nyert energiával
mozog
118. Aktin filamentum: vagy mikrofilamentum. 7-9 nm átmérőjű rugalmas fonalakat
alkotnak, egy-egy filamentum kettős helikális szerkezetet mutat. Kialalkulásakor először 3
aktinmonomer (G-aktin) összekapcsolódik létrejön az F-aktin, melyet követően az
aktinfilamentum mindkét vége képes lesz monomereket megkötni. A két vég nem
szimmetrikus a plusz-vég 5x gyorsabban növekszik, mint a mínusz-vég. Az aktin-monomerek
képesek ATP-t kötni, mely a polimerizáció után ADP-vé hidrolizál. Az aktinpolimerizáció
reverzibilis folyamat. Nem jellemző nagyfokú dinamikus instabilitás, de a mozgólépcsőzés
folyamata jelen van, hiszen mindkét vég szabadon van és a két végre vonatkoztatott kritikus
koncentráció eltér egymástól.
119. Aktin: a legtöbb sejtben a legnagyobb mennyiségben előforduló fehérjemolekula. Az
evolúció során nagy mértékben konzerválódott. Az emlősökben legalább hatféle aktin van
jelen, melyeket izoelektromos pontjuk alapján 3 csoportba sorolunk: alfa, béta és gamma.
120. Aktinkötő fehérjék: számos olyan molekula van, amely képes az aktinmolekulához
kapcsolódni. Többfélék lehetnek, így vannak
- aktin monomert szekvesztráló fehérjék, pl.: timozin, profilin
- kötegelő fehérjék, melyek által az aktinfilamentumok kötegekké szerveződhetnek, pl: fimbrin,
faszcin, alfa-aktinin
- motorfehérjék, melyek a transzportfolyamatokat segítik; a különböző miozinok
- térhálós, gélállapot kialakítását segítő filamentumok, pl: filamin
- aktnfilamentumok fragmentálódását okozó, gelszolin fehérje
- végstabilizáló fehérje, mint a CapZ, megakadályozza a filamentum növekedését
- oldalirányú kapcsolódással a tropomiozin stabilizálja a filamentumokat, meggátolja a filaminnal
való kapcsolatát
- sejtmembránhoz való kapcsolódást segítők; vvt-k esetén a spektrin, vérlemezkék esetén a
filamin, izomsejtekben a disztrofin (mutációja izomdisztrófiát okoz)
- az ic. oldalon lévő vinkulin és talin fehérjéken keresztül kapcsolódnak az aktinfilamentumok az
ec.oldalon lévő integrinheznem csak sejtek, szövetek stabilitásához is hozzájárul
121. Miozin: az aktinváz motorfehérjéi a miozinok. A miozin szupercsaládnak eddig 15
osztálya ismert. A család legfontosabb tagja a miozinII, mely nagy mennyiségben az
izmokban fordul elő. A molekula alapját a nehéz láncok adják, míg a könnyű láncok a nezéz
láncok nyaki részéhez asszociálódnak. Az aktinfilamentum kötegek az őket összekapcsoló
miozinok fejének mozgása miatt csúsznak el.
122. Szarkomer: a harántcsíkolt izmok kontraktilis egységei. Minden szarkomert két Z-
csík határol.
123. Intermedier filamentum: állati sejtek fontos citoszkeletális eleme, csak soksejtű
élőlényekben fordul elő. Vannak olyanok melyek azonos típusú fehérjék összeszerelődésével
jönnek létre, homopolimerek, mások két különböző polimerizáció eredményei,
heteropolimerek. A sejten belül komplex hálózatot alkotnak az IF-ek. Fehérjéi hosszú pálcika
alakú molekulák, N-terminális feji és C-terminális farki véggel, melyeket hosszú alfa-heliláis
rész köt össze. Fontos a sejt mechanikai stabilitásában, sejt deformálhatóságában és a
sejtosztódás során a gyors morfológiai átrendeződésben.
Kialakulása: dimertetramerprotofilamentumprotofibrillumintermedier filamentum
124. IFAP=intermedier filamentum asszociált proteinek, pl.: plektin, mely keresztkötéseket
létesít az IF-ek és mikrotubulusok vagy az IF-ek és aktinfilamentumok között.
125. Centriolum: A sejt közepén, a sejtmag mellett elhelyezkedő organellum, a
citocentrum központjában elhelyezkedő hengerded testecske. A centriolumok 9 párhuzamosan
elhelyezkedő mikrotubulustripletből állnak, melyek egy hengerpalást mentén rendeződnek. A
centriolumok nem közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz, hanem az őket körülvevő
pericentrioláris anyag fehérjéi által. Növényi sejtekben nincsenek. A centriolum egy idős, érett
és egy fiatalabb tagja alkotja a centroszómát.
126. Centroszóma: az állati sejtek mikrotubulus organizációs centruma (MTOC), két
rövid, egymásra merőleges centriólumból; egy idősebb, érettebb és egy fiatalabb tagból áll és
az azokat körülvevő pericentrioláris anyagból. Mikrotubulus polimerizációjának kiindulási
helye. A mikrotubulusok mínusz-végei kapcsolódnak a centroszómához.
127. Centromátrix: a centriolumokat körülvevő pericentriolris anyag fehérjéit kioldva a
centromatrix marad vissza.
Pericentrioláris anyag fehérjéi:
gamma-tubulin: hajlamos a molekula gyűrű formájú oligomereket képezni
centrin: a centriolmokban lokalizálódik és képes Ca-t kötni
cenexin: a centriolumpár idősebb, érett tagjához kötődik
pericentrin: a centromatrix vázeleme
128. Cilium: csilló. A sejtfelszínről kiemelkedő henger alakú nyúlvány, melyet
sejtmembrán borít. Belsejében mikrotubulusokból álló váz=axonéma van. Az axonéma 70%-a
tubulin (alfa és béta heterodimer), 10-15%-a dinein, a többi egyéb járulékos fehérje. A
tubulindimerek csövekbe rendeződnek, elrendeződésük a 9*2+2 képlettel írható le; a csilló
palástjában 9 kettős csőcsoport=dublet, tengelyében 2 különálló cső helyezkedik el. A
dubleteket A és B betűvel jelöljük. Az A csöveken 2 dinein kar van, melyek a következő pár B
tagja felé irányulnak. Emellett jelen vannak nexinfonalak és radiális küllők. Mozgásuk gyors
lecsapásból és lassú visszatérésből áll össze. Jelen van pl.: légutakban és a női ivarutakban
129. Flagellum: ostor, flagellinből felépülő, hosszú, dugóhúzószerűen csavarodó,
fonálszerű képződmény, melynek forgatásával a sejt előrehaladó mozgást tud létrehozni.
Tipikus ostoros sejtek a hímivarsejtek.
130. Bazális test=kinetoszóma: méretében, szerkezetében a centriolumhoz hasonló,
henger alakú organellum, 9 darab tubulindimerből felépülő triplet alkotja. Erősen specializált,
axonéma képzésére szakosodott centriólumnak tekinthető. A csilló tövénél található.
131. Elsődleges csillók: a centriolumpár érett tagja a plazmamembrán alá vándorol és
minden tubulindimer tripletre dimerek kezdenek asszociálni, így a csövek kifelé tolják a
plazmamebránt és vékony, hengeres nyúlvány keletkezik, mely vázát 9 csőpár alkotja,
tengelyében azonban nincsenek csövek, az ilyen szerkezet 9+0 képlettel írható le
132. Filopodium: az idegsejt növekedésben lévő axonjainak végén lévő nagyon hosszú és
vékony, fonálszerű tapogatónyúlvány, aktin mikrofilamentumokat tartalmaz.
133. Lamellopódium: fibroblasztok esetén a polarizált sejteken négy réteg különböztethető
meg. A mozgás irányába eső részen van a lamellopódium, ami nagyon keskeny és
sejtorganellumok nincsenek benne, de sok az aktinfilamentum és aktinkötő fehérje.
134. Nukleáris lamina:=lamina fibrosa. A maghártyának tartást adó, belső oldalához
rögzülő vékony rostos réteg, 10 nm-es laminfehérjékből-lamin-A,-B-C- álló intermedier
filamentumokból épül fel. A nukleáris lamina befelé a kompaktabb, heterokrmatikus
elemekhez, kifelé a maghártya belső lemezéhez kapcsolódik.
135. Rho fehérjecsalád: GTP kötő fehérjék családba tartoznak, az MLC foszforiláltsági
fokát befolyásolják, és a kontrakció kialakulásához járulnak ezzel hozzá. A Rho fehérjecsalád
(RhoA, Rac, Cdc42) a sejt aktin citoszkeleton hálózatának szerveződésért felelős.

Sejt és környezete
136. Kollagén: a gerincesek testének legnagyobb mennyiségben előforduló fehérjéje. A
kollagént különböző receptorok direkt, illetve „nektin”-molekulák (fibronektin, laminin)
indirekt módon köthetik a sejtmembránhoz. 19 típusa van, melyeket római számmal jelölünk.
Típustól függően a kollagénmolekulák változó hosszúságú és aminosavszekvenciájú 3,
egymással H-kötésekkel összekapcsolt, helikális szerkezetű fehérjeláncból állnak. 3 helikális
fehérjelánc közös tengely körül szuperhélixet alkot.
137. Fibronektin: fontos multiadhéziós mátrixfehérje, elsősorban azokban a mátrixokban
található meg, melyek tartalmaznak fibrilláris kollagént. Csak nem transzformált sejtek
felszínén található meg. Feladatuk a sejtek kihorgonyzása az extracelluláris mátrix elemeihez,
kötődésükkel szabályozzák a sejtek alakját, a citoszkeleton szerveződését, sebgyógyulásban is
szerepük van.
138. Integrin: multiadhéziós fehérjék sejtfelszíni receptora. A mátrix különböző
komponenseihez kötődik és nemcsak sejt-mátrix, hanem sejt-sejt kölcsönhatást is
közvetítenek. Alfa és béta heterodimerekből állnak. Az alfa alegység 3 kétvegyértékű
kationkötőhelyet (elsősorban Ca) hordoz.
139. Kadherin: homofil adhéziós molekula, négy extracelluláris doménje köt kalciumiont,
a membrántól legtávolabbi negyedik domén részt vesz a sejt-sejt adhézióban. Leggyakoribb
típusai az E, P és N-kadherinek. Az agyban fejeződik ki a legtöbb fajta kadherin molekula,
jelezve, hogy itt van szükség sokféle és specifikus sejt-sejt kapcsolat létrehozására.
140. Ig-szupercsalád: immunglobulin szupercsalád, melynek fehérjéi homo-és heterofil
kölcsönhatásokban vesznek részt. Ig-doménekből és fibronektinekből állnak. Képviselőjük pl.
az N-CAM és az ICAM
141. N-CAM: nerve cell adhesion molecule =idegsejt adhéziós molekula. Az Ig-
szupercsalád egyik tagja, mely Ig-doménekből és fibronektindoménekből áll, egyetlen gén
kódolja, neuron-neuron adhéziónál játszanak szerepet homofil kölcsönhatások révén.
Adhéziós tulajdonságait nagymértékben modulálja a glikozilálás révén a molekulára került
sziálsav, negatyv töltésű cukormolekula hossza.
142. ICAM: immunválaszban szerepet játszó, fehérvérsejtek felszínén jelenlévő
intracelluláris adhéziós molekulák, heterofil kölcsönhatással kötődnek a másik sejt felszínén
lévő (α1β2) integrinhez. Típusai ICAM1 és ICAM2
143. Szelektin: homofil adhéziós fehérje, mely a szomszédos sejtek
szénhidrátcsoportjaihoz kötődik kalciumion jelenlétében. A lektindomén a molekula végén
található. A szelektinek heterofil kölcsönhatásban vesznek részt az egyik sejt feszínén
kifejeződő szelektin a másik sejt felszínén lévő glikozilált részéhez kötődik.
144. Extravazáció: fertőzés esetén megfigyelhető, hogy a fertőzés közelében lévő
kapilláris erekben a fehérvérsejtek áramlása lelassul, a sejtek lassan gördülnek az ér belsejét
kibélelő epitélsejteken, majd kitapadnak, kihorganyzódnak az ér falára, végül átlépnek az
extracelluláris térbe. Ezután az extracelluláris térben fibronektin sövényen jut el a fertőzés,
sérülés helyére.
145. Sejtkapcsolatok: junkciók, melyek a sejtek egymáshoz való adhézióját segítik. A
junkciókat a kapcsolatok alapján 3 csoportba sorolhatjuk: szoros junkciók, kihorganyzó
junkciók és kommunikációs junkciók
146. Szoros junkció: = elzáró junkció vagy tight junction. Az epitélsejtek rétegeit
kapcsolják össze úgy, hogy a kapcsolat gátolja a kis molekulák átjutását a sejtréteg egyik
oldaláról a másikra. Így a bazolaterális és apikális plazmamembrán eltérő membránfehérje-és
lipid-összetétele fenntartható.
147. Kihorganyzó junkció=dezmoszóma; 4 típusát különböztetjük meg.
adherens junkció=öv-dezmoszómaelsősorban a hámsejteken találhatók meg, ahol sejt-sejt
adhéziós övet formálnak éppena szoros junkciók alatt. A transzmembrán fehérje a kadherin,
többnyire E-kadherin, melyhez az aktinfilamentumok horganyzódnak ki segédmolekulákon,
katenineken kereszül.
pontdezmoszómahámsejteken, izomsejteken jellemző kapcsolat. Gombszerű kapcsolatot hoz
létre két szomszédos sejt között. A pondezmoszóma 15-20 nm vastag citoplazmatikus
fehérjelemezekből áll, melyeket transzmembrán fehérjék kötnek össze. A lemezek fő alkotórésze a
plakoglobin, az összekötő szálaké dezmoglein és dezmokollin. Intermedier filamentumok
kapcsolódnak hozzá.
fokális adhéziós plakkfoltok. A sejt aktinfilamentumait kötik össze integrinmolekulákon át az
ECM molekuláival. Az integrinmolekula aktinfilamentumho való kapcsolódásában segít a
vinkulin, talin és az alfa-aktinin.
hemidezmoszómaa plazmamembránt horgonyozza az ECM-hez. Lemezeiben nincsen
plakoglobin és a kötődésben fontos szerepet játszik az integrin. A hámsejtek pl.
hemidezmoszómákon keresztül kapcsolódnak a lamina basalishoz.
148. Rés junkció= gap junction, melynek a jelátvitelben van szerepe. Szomszédos sejtek
laterális felszínén, kisebb molekulák passzív transzportja, diffúziója, kicserélődése. Hat súlyzó
alakú konnexinmolekula alkot egy csatornát, melynek permeabilitása függ a Ca-ion
koncentrációtól és a pH-tól is. A teljes csatornát két szomszédos sejt hasonló egységeinek
szoros kapcsolódása hozza létre. A csatornán az 1200 D molekulatömegű molekulák át tudnak
jutni, a 2000 D-os molekulák már nem.

Energiaforgalom, mitokondrium
149. Glikolízis: eukarióta sejtekben a cukorlebontás első lépése, a citoplazmában játszódik
le. Egy cukormolekulából két ATP és két piroszőlősav-molekula keletkezik. A
piruvátmolekula további oxidációja a mitkondriumban játszódik le, ahol 30 ATP-molekula
keletkezik.
150. ATP-szintetáz: az F0F1 ATP-szintetáz molekula komplex összekapcsolja a
protonáramlást az ATP ADP-ből és Pi-ből való szintézisével. Az F0 rész protoncsatornaként
működik, az F1 rész az ATP-szintézisért felelős. A szintézis során az ATP-szintetáz F1
részének alfa és béta alegységei állnak, a gamma, delta és epszilon alegységek közöttük
forognak, konformációváltoztatásra késztetve a béta-alegységeket. Egy aktívan működő ATP-
szintetáz mp-enként 100 ATP-molekulát is képes előállítani.
151. Kemiozmotikus elmélet: megmagyarázza, hogyan kapcsolódik a cukrok és zsírsavak
oxidációja során felszabaduló energia az ATP-szintézishez. Az elmélet szerint a légzési lánc
elektront vesz át a citrátkörben keletkező NADH-molekulától, miközben az elektron áthalad a
láncon a felszabaduló energia segítségével proton pumpálódik ki a mátrixból a membránok
közötti térbe, a protongradiens energiát halmoz fel, a proton az ATP-szintetáz molekulán
visszaáramlik és a felszabaduló energia az ATP-szintézisre fordítódik.
152. Mátrix: a mitokondrium belső membránon belüli része, itt találhatók a cukrok
terminális oxidációjához szükséges enzimek, valamint a mitokondrium saját DNS-e, illetve
riboszómái is
153. Kriszta: a mitokondrium belső membránjának felületét nagymértékben megnövelik a
mátrixba benyúló betüremkedések, a kriszták, mely felületnövelés segíti a mitokondrium
ATP-szintetikus kapacitását.
154. Kloroplasztisz: a növényekben a fotoszintézis a kloroplasztiszban megy végbe. A
kloroplasztiszok nappak fotoszintetizálnak és ATP-t és NADPH-t állítanak elő, mely
 segítségével a szán-dioxidot cukormolekulává alakítják. Energiaátalakító folyamatait proton-
gradiens segítségével valósítja meg. Van egy nagy permeabilitású külső és egy kevésbé
permeabilis belső membránja. A belső membrán a sztrómát határolja körül. Van egy harmadik
membrán is, a tilakoid, melyben fényelnyelő komplex és elektronszállító rendszer található.
155. Protongradiens elektrokémiai potenciálja: belső membrán potenciálkülönbség 220
mV, Nernst egyenletből számítható munkavégző-képesség 60 mV, így a belső membránon
mérhető potenciálkülönbség: 220 mV – 60 mV = 160 mV.
156. Kardiolipin: a mitokondrium belső membránjának sajátos lipid-komponense.
Difoszfatil-glicerin. Csökkenti a belső membrán permeabilitását a protonra nézve, elősegítve
ezzel a stabil protongradiens előállítását.
157. Porin: A mitokondrium külső membránjának komponense, mely transzmembrán
csatornákat képző fehérje, ennek következtében külső membrán kis molekulákra (6-10 kD)
átjárható.
158. Légzési lánc: könnyen oxidálható és redukálható hidrogénátvivő molekulákból és
vastartalmú citokrómfehérjékből áll, elektron vesz át NADH-tól. Az ATP-szintézis
folyamatában fontos.

Sejtmag és kromatin szerkezet, magmembrán

159. DNS replikáció: a sejt osztódása során a széttekeredő láncokhoz azokkal
komplementer új DNS szál szintetizálódik, ez a szemikonzervatív replikáció. A DNS két szála
eltérő mechanizmussal szinetizálódik. A polimerizációt a DNS-polimeráz végzi 5’3’
irányban. A vezető szál folyamatosan szintetizálódik, a késő szál szintézise szakaszos, de
végül a DNS-szakaszok=Okasaki-fragmentumok enzimatikus ligációjával helyreáll a DNS
folytonossága.
160. DNS repair: DNS-szerkezet módosulások kijavítása. A hiba lehet beépülési hiba,
bázissorrend változás vagy mutáció, melyek a repair révén kijavítódnak. Ilyen repair
mechanizmus pl. a mismatch-repair.
161. Rekombináció: az anyai és apai homológ párok közötti kromoszóma darabok
kicserélődése.
162. Diploid emberi sejt DNS tartalma: 6,2 pg DNS, 2x3000 Mb, 46 kromoszóma, átlag
4-5 cm DNS egy kromoszómában, kb. 2 m DNS egy sejtben.
163. Repetitív elemek: olyan elemek, amelyek önmaguk sokszorozására képesek, pl.
mitokondrium.
164. Kromatin: a festődő állomány a sejtmagban. Lehet finoman elosztott, laza szerkezetű,
aktív DNS-régiókat tartalmazó eukromatin, valamint nagy, tömött, erősen festődő,
kondenzáltabb, kifejeződésre nem kerülő heterokromatin. A heterokromatin lehet konstitutív,
állandósult és fakultatív, változó.
165. Maghártya: magburok, magmembrán, a sejtmagot választja el a citoplazmától. A
maghártya két koncentrikus membránból áll, a két lemez közötti tér a perinukleáris tér. A két
lemez póruskomplexek által képzett pórusokat alkotva hajlik át egymásba. A citoplazma felöli
oldalukon fibrillumok, magi oldalukon kosár formájú szuperstruktúra látható. A pórusok az
anyagtranszportban fontosak. A maghártya a mitózis korai profázisában dezintegrálódik,majd
a telofázisban vezikulák összeolvadásából kettős membrán keletkezik.
166. Mag mátrix: nukleoszkeleton. Részének tekinthető a nukleáris lamina, mely lamin-
A,B és C fehérjék révén kapcsolódik befelé a heterokromatikus régiókhóz, kifelé a
magmembrán belső lemezéhez.
167. Nukleoplasma: a sejtmag plazmaállománya.
168. Hisztonok: DNS tekeredik fel rájuk. H2A, H2B, H3, H4. A H1 a core partikulumokba
belépő ill. kilépő DNS-hez kötődik, s szerepe a magasabb rendű kromatinszerkezet
kialakításában van. Core partikulumnak a nukleoszóma magját nevezzük, mely 4
hisztonfehérjéből és 146 bp DNS-ből áll.
169. Nukleoszóma: a DNS kromatinszerkezetbe való „pakolásának” első szintje. 2-2
molekula H2A, H2B, H3 és H4 hisztonmolekula a köréjük tekeredő kb. 166 bp DNS
szakasszal együtt alkotják az úgynevezett nukleoszómákat, amelyeket különböző hosszúságú
linker DNS és a H1 hiszton köt összeegymással.
170. Nukleoszóma phasing: a nukleoszómák elrendeződése a DNS mentén, rögzített vagy
random.
171. Kromatin gyöngysorszerű szerkezete: hisztonokra feltekeredett DNS részeket
(nukleoszóma) linker DNS köti össze, ez gyöngysorra hasonlít. Beads-on-a-string megjelenés.
172. 30 nm-es rost: a kromatinszálak gyöngyfüzér-szerű megjelenése tovább „pakolódik”
a sejten belül és 30 nm átmérőjű fonálszerű formát, szolenoid struktúrát vesz fel.
173. Hurok-szerkezet: A szolenoid struktúra tovább pakolódik 10-90 kb DNS-t tartalmazó
hurkokba. A hurkok alapjánál lévő DNS az ún. scaffoldhoz, a kromoszómák fehérje-vázához
kapcsolódik. A hurkok további kondenzációs szinteken keresztül építik fel a kromoszómát.
174. DNáz hiperszenzitivitás=DH: a kromatin DNáz I-gyel való hasításakor a
hősokkgének 5’-végén található egy kb. 200 bp hosszúságú szakasz, mely érzékenyebb az
emésztéssel szemben, mint a transzkripcionálisan inaktív kromatin.
175. DNáz szenzitivitás: DNáz emésztéssel szembeni érzékenység.
176. SAR=Scaffold Attachment Region; scaffoldhoz kötődő DNS szekvenciák, definiálja a
kromatinhurok kihorgonyzási pontját.
177. MAR=Matrix Attachment Region; mátrixhoz kötődő DNS szekvencia.
178. Interfázisos kromoszóma: az egyes kromoszómákat alkotó egy-egy DNS molekula
az interáfzisos magban önálló, és többé kevésbé önálló territóriumot foglal el.Az interfázisos
kromoszómák több ponton a laminához rögzülnek. Jól látható benne a sejtmagvacska.
179. Metafázisos kromoszóma: szerkezetén megfigyelhető az elsődleges
befűződés=centromer, melynek CEN szekvenciáihoz kötődő proteinek alkotják a kinetokórt,
melyhez a mitotikus orsó mikrotubulusai kapcsolódnak. Néhány kromoszómán másodlagos
befűződés is látható, ez a nukleolusz organizátor régió=NOR, mely a riboszomális gének
helye. A kromoszómát különféle technikákkal megfestve sávozás látható.
180. Másodlagos befűződés:jelzi a riboszomális gének helyét, nukleolusz organizátor
régió(NOR).
181. Nukleolusz: sejtmagvacska, az interfázisos magban jól megfigyelhető
szuborganellum, kialakításában a nukleólusz organizátor régióval rendelkező kromoszómák
vesznek részt, mely régiók tartalmazzák a riboszómális géneket; itt folyik az rRNS szintézise
és elkezdődik a riboszómák összeszerelése. Maga a magvacska kompartmentalizált, részei a
fibrilláris centrum=FC, a sűrű fibrilláris komponens=DFC, és a granuláris komponens=GC.
182. Replikációs gyárak: a DNS-szintézis számos replikációs villát tartalmazó nagyobb
centrumokban, replikációs gyárakban folyik. Ezek a gyárak a mátrix filamentumaihoz vannak
rögzítve. Az egy időben aktív replikációs gyárak a kromatinnak ugyanazon részét
szintetizálják. Sejtciklusról-sejtciklusra.
183. RNS polimeráz: összetett molekula, mely DNS templátról RNS-t gyárt.
Eukariótákban 4-féle RNS-polimeráz található
184. Nukleáris szuborganellumok: három karakterisztikus szuborganellum jellemző
csavarulatos test=coiled bodynéhány található belőle sejtenként. Gömbszerű képződmény,
szerpe van az mRNS érésében és processzálásában, snRNP-k érésében
PML-testcsavarulatos test közelében helyezkedik el, 10-30 van belőle sejtmagonként. Nevét a
promielocitás leukémiáról kapta, mert a betegség hátterében a PML-gének által kódolt hasonló
nevű tumorszupresszor fehérjék egyike áll. A PML-testek vírusos megbetegedés kapcsán is
megfigyelhetők.
speckle=pötty pontozott fluoreszcens képet ad. Az snRNP-k nagyobb struktúrákba való
összeállásának eredményeképpen alakulnak ki.
185. Epigenom: Az epigenom a sejt epigenetikus tényezőinek összessége. Ahogyan egy
embrió több sejtfejlődési útvonalat is választhat, úgy egy genom is több epigenetikus
útvonallal rendelkezik. Természetes kémiai változásokra utal, amelyek az emberi genomra
röviddel a szülés után hatni kezdenek, és kijelölik, mely gének legyenek aktívabbak és melyek
passzívabbak.
186. Regrutálás: a poszttranszlációs módosítások lókuszspecifikus módon zajlanak, a
specifikus szekvenciákhoz kötődő szabályozó fehérjék, traszkripciós faktorok toborozzák,
regrutálják oda a modifikáló enzimeket.
187. PEV (positiv effect variegation=pozíció effektus variegáció): a heterokromatin
invazív terjedési képessége; a heterokromatin a közelébe transzlokálódó eukromatikus
szekvenciákon képes a génexpressziót tartósan gátolni, pl.: Drosophila szemszínét
meghatározó white gén transzlokációjának fenotipikus hatása
188. Promóter: a cisz elemek közé tartozik, a gén mRNS-kódoló szakaszától 5’-irányban
található, kb. 100-200 bp hosszú, és DNS-kötő fehérjék számára biztosít kötőhelyet, a
promóter vezérli a transzkripciót. A legtöbb promoterben előforduló promoterelem a TATA-
boksz; mely egy T-A-T-A nukleotid-sorrendű szakasz, ami 35 bp-nyira helyezkedik el a
transzkripció strathelyétől.
189. Enhancer: a génexpresszió szabályozásának fontos cisz elemei, hosszuk 10-50 bp. A
gén kódoló szakaszától 5’ és 3’ irányban is elhelyezkedhetnek és transzkripciós faktorok
kötőhelyeiből, az ún. válaszadó elemekből állnak. Az enhanszerhez kapcsolódó transzkripciós
faktorok pozitív vagy negatív irányban tudják befolyásolni a promóter működését. Negatív
hatás esetén nevük silencer.
190. Magpórus: a maghártya kerek nyílásai, a nukleocitoplazmatikus kétirányú
transzportot teszik lehetővé, nyílásába sokféle fehérjéből felépülő, óriási molekulakomplex
illeszkedik bele (póruskomplex), ez biztosítja, hogy a magba csak az oda tartozó fehérjék
jussanak be, illetve hogy az RNS-ek és riboszómák kijussanak a magból.
191. NPC: nukleáris pórus komplex. A maghártya két koncentrikusan elhelyezkedő
membránja póruskomplexet alkotva hajlik át egymásba. A citoplazma felöli oldalukon
fibrillumok találhatók, magi oldalukon kosár formájú superstruktúra. A póruskomplexen belül
egy középső, 9 nm átmérőjű és 8 perifériás, kisebb csatorna látható.
192. Nukleoporinok: a póruskomplex fehérjéi, számos ismert közülük, egy része
glikoprotein, és köti a búzacsíra agglutinin nevű lektint, mely jelenlétében a
transzportfolyamatok gátlódnak. A póruskomplex kb. 50-100 nukleoporinból épül fel.
193. Importin-β: a nukleáris fehérjetranszport folyamatában fontos import receptor. Az
NLS-t tartalmazó fehérjét a citoplazmában az importin-alfa/importin-béta heterodimer
fehérjekomplex felismeri és szállítja a póruskomplex citoplazmatikus oldaláig. Az importin
béta stabilizálja az NLS-importin-α komplexet, azáltal, hogy a NPC citoplazmatikus
fibrillumainak csúcsi részével képes kölcsönhatni. A szállítandó fehérjét az NPC-hez köti,
mely ezután a fibrillumok csillószerű mozgása révén jut el az NPC központi csatornájának
bejáratához.
194. Ran-GTP/Ran-GDP gradiens: a Ran-GTP molekulában lévő GTP hidrolízise
biztosítja a transzlokáció energiaszükségletét. A citoplazmában a Ran fehérje mindig GTP-, a
citoszolban GDP-kötött állapotban van jelen. Ez biztosítja az importált fehérjének a
sejtmagban, az exportált fehérjének, pedig a citoplazmában való felszabadulását.
195. Cargo: szállítandó molekula.
196. NLS: nukleáris lokalizációs szignál, 7 aminosavból álló szekvencia, mely a
fehérjemolekulán belül bárhol elhelyezkedhet, a citoplazmából a sejtmagba irányuló
fehérjetranszport szignálja. Az NLS-t tartalmazó fehérjét a citoplazmában az importin-
alfa/importin-béta heterodimer fehérjekomplex felismeri és szállítja a póruskomplex
citoplazmatikus oldaláig.
197. Ran-GAP: Ran-GTP-áz aktiváló protein, mely a citoplazmában van jelen. Hatására
megnő a Ran GTP-áz aktivitása és elhidrolizálja a hozzákötődő GTP-t, így a Ran a
citoplazmában mindig GDP kötött formában van jelen.
198. RCC1: a Ran-fehérje fontos aktivátora. Nukleotidcserélő faktor, mely kizárólag a
sejtmagban fordul elő és végzi a sejtmagba a bejutó Ran-GDP átalakítását Ran-GTP-vé, így a
Ran a sejtmagban mindig GTP-kötött állapotban van.

Sejtciklus
199. Sejtciklus: a sejtek élete periodikusan egymást követő szakaszokból áll, ez a
sejtciklus. Az eukarióta sejt sejtciklus fázisai: G1, S, G2, M és G0
200. Interfázis: az eukarióta sejt G1, S, és G2 fázisai alkotják. A ciklus azon része,
melyben a sejt éppen nem osztódik, nyugalmi állapotban van. Időtartma egy 16 órás
generációs idejű emlőssejt esetén 15 óra.
201. Mitózis: Egy 16 órás generációs idejű emlőssejt esetén a 15 órás nyugalmi időszak
után fennmaradó maradék kb. 1óra az M-fázis, melyben a sejtosztódás folyamata végbemegy.
A mitózis számtartó sejtosztódás, mely a mag osztódására vonatkozik, a citoplazma osztódása
a citokinézis. A mitózis fázisai a profázis, prometafázis, metafázis, anafázis és telofázis.
202. Citokinézis: a citoplazma kettéosztódása, kettéválása. A citokinézis az M-fázis része.
Elsősorban két sejtalkotórészben hoz létre mélyreható változásokat: citoszkeletonban és
sejtmembránban. Első lépésben kialakul az aktinmiozin gyűrű alakul ki, majd második
lépésben a sejtmembrán lefűződik.
203. G0-fázis: nyugalmi szakasz. Bizonyos sejtekben a G1–fázis szinte nem is létezik,
másokban olyan hosszú, hogy a sejtek mintegy megrekednek ebben az állapotban. Az ilyen
nyugvó sejteket G0 állapotú sejteknek nevezzük.
204. Start pont: vagy restrikciós pont, ez az a pont, melyen a sejt túllépve mindenképpen
végighalad az osztódáson, függetlenül a körülményektől. A sejt mintegy elkötelezi magát,
belép az S-fázisba és végighalad a cikluson.
205. Nukleozid analóg inkorporáció: sejtciklus vizsgálati módszer. A sejtosztódás
folyamata nyomon követhető radioaktív izotóppal jelzett, az élő sejt által is felvételre kerülő
prekurzornak a DNS-szálba való beépülésével.
206. DNS eloszlási hisztogram: áramláis citometriás analízis során alkalmaott ábrázolási
mód, mely megmutatja, hogy a vizsgált sejtek hány százaléka van osztódási állapotban. A
görbe alatti terület a az adott ciklusfázisban eltöltött idővel arányos.
207. Euploid: =teljes, valódi kromoszómakészlet. Az alap kromoszómaszám egész számú
többszörösét hordozó genom, pl: haploid, diploid, vagy poliploid.
208. Aneuploid: = részleges kromoszómakészlet. A fajra jellemző kromoszómaszámtól
(2n) egy vagy több kromoszómával való eltérés (pl. monoszóm 2n-1, nulliszóm 2n-2, triszóm
2n+1, tetraszóm 2n+2 stb.) A kromoszómaszám ezért x-nek nem egész számú többszöröse .
209. Xenopus oocita: M fázisban lévő sejtek citoplazmakivonatát afrikai karmos béka
petesejtjébe =Xenopus oocita-ba injektáljuk, akkor a petesejtben mitózisra jellemző
változások figyelhetők meg. A kivonat aktív komponense az M-fázis promoveáló
faktro=MPF.
210. Topoizomeráz II: a DNS-replikáció során egymással összegabalyodhatnak a DNS
molekulák és ezeket választja szét a topoizomeráz II enzim,mely átmenetileg mindkét szálat
hasítja, ATP igényes enzim, szuperhelikális feszülést szüntet meg. Enélkül a kromatidok
szegregációja nem következhetne be később.
211. Profázis: G2-M fázis átmenet. Az átmenet során a kromatinállományból
kromoszómák alakulnak ki, mely során a kromatinfonalak zsugorodnak. A
kromatinkondenzáció az M-fázis promoveáló faktor=MPF aktivációjának eredménye. A H1
linker hiszton foszforilációja a gyöngyfüzérstruktúrát szolenoiddá tömöríti. A megjelenő
kromoszómákon kialakul a centromer régió. A sejtosztódás megindulása a citoplazmát is
átrendezi; az ER és a Golgi-komplexum membránrendszere fragmentálódik apró vezikulákra,
az intermedier filamentum merev rendszere leépül. A mitokondrium önálló, mitózistól
független szaporodásra is képes, változás nem figyelhető meg a sejtosztódás során rajtuk.
212. Prometafázis: a mitózis 2. fázisa. A maghártya apró vezikulákra töredezik, melyet
fehérjefoszforiláció okoz. A póruskomplex egyes fehérjéi is foszforilálódnak, és a pórusok
alegységekre disszociálódnak. Továbbá megjelennek a kinetokór, poláris és asztrális
mikrotubulusok.
213. Metafázis: kromoszómák equatoriálisan felsorakoznak, elrendeződnek a metafázikus
lemezben.
214. Anafázis: a kromoszóma párok testvérkromatidjai szétválnak, és az utódsejtekbe
vándorolnak. Első lépésben a kromatidok szétválnak (anafázis A) , majd az osztódási orsó
megynúlik (anafázis B). Az anafázis folyamata szigorúan szabályozott, előfeltétele az MPF
inaktiválódása.
215. Telofázis: amikor a kromoszómák elérik a pólusokat, a kinetokór mikrotubulusok
eltűnnek, és megkezdődik a két utódsejt kialakulása. Továbbá kromoszóma-dekondenzáció és
maghártya újraképződés történik.
216. Kinetochor: a centromerek külső oldalán nagyméretű, bonyolult fehérjekomplexekből
multilamelláris szerkezetű kinetokorok alakulnak ki, ezek a mikrotubulusok tapadási helyei. A
prometafázisban kötődnek a kinetokorhoz a mikrotubulusok.
217. Osztódási orsó: eukarióta sejtekben a maghártya szétesése után kialakuló osztódási
orsó irányítja a kromoszómamozgásokat és a sejt alakváltozásaiért is felelős. Asztrális, poláris
és kinetokor mikrotubulusok alkotják.
218. Osztódási barázda: a kontraktilis gyűrű összehúzódásával a leendő utódsejtek
határán membránbefűződés jön létre, mely fokozatosan szétválasztja a sejteket.
219. Kolchicin: növényi alkaloida, mely az osztódó sejtekre hat. Kolhicin-kezelés során a
sejtek átjutnak az interfázis egyes szakaszain, de a kromoszómák vándorlása előtt, a
metafázisban leáll metafázisban leáll a sejtosztódás (metafázisblokk). A kolhicin a
mikrotubulusok, tubulin fehérjéihez kötődik, megakadályozza azok dinamikus instabilitását.
220. APC: anafázis promóciós komplex. A metafázikus lemez kialakulása után a sejtekben
megjelenő új szabályozó az APC vagy cikloszóma, melynek hatására az MPF mitotikus
ciklinkomponense lebomlik a proteaszómákban, ezáltal az MPF inaktiválódik, továbbá
áldozatul esik a frissen replikálódott DNS-molekulákat összekötő kohezinkomplex is.
221. Kinetochor, asztrális, poláris mikrotubulusok: az anafázis folyamatában jelentősek,
a testvérkromatidák szétválását okozzák. A kinetokot mikrotubulsok megrövidülése során az
anafázis A-ban kromatinvándorlás következik be. A poláris mikrotubulusok elcsúszása és az
asztrális mikrotubulusok húzó hatására az anafázis B-ben a poláris mikrotubulus (+)-vége
növekszik és az osztódási orsó megynúlik.
222. CDK: = ciklin dependens kináz. Az M-fázis aktiv komponense az M-fázis
promoveáló faktor=MPF, mely egy kináz és egy aktiváló fehérje komplexe. A kináz melyet
akitvál a ciklin-dependens kináz, melynek aktivitása a ciklinével szimultán oszcillál. Egy
CDK-hoz többféle ciklin is kapcsolódhat, más-más szubsztrátok felé irányítva a kináz
aktivitást.
223. Ciklin: A sejtciklus szabályozásában résztvevő fehérje. A ciklin-dependens
kinázokkal alkot komplexet, melyeknek kináz (fehérjéket foszforiláló) tulajdonságát aktiválja.
Mennyisége a sejtciklussal szabályosan változik. Az egyik legfontosabb ciklin a ciklin B, a
mitotikus ciklin. Más ciklinek, mint az E a G1 fázis Cdk-hoz kötődik elősegítve a sejtet az S
fázisba lépéshez, míg a ciklin A – Cdk komplex az S fázison való keresztül lépéshez
szükséges.
224. MPF: M-fázis promoveáló faktor. M fázisban lévő sejtek citoplazmakivonatát afrikai
karmos béka petesejtjébe =Xenopus oocita-ba injektáljuk, akkor a petesejtben mitózisra
jellemző változások figyelhetők meg. A kivonat aktív komponense az M-fázis promoveáló
faktro=MPF, mely egy kináz és egy aktiváló fehérje komplexe. A kináz melyet akitvál a
ciklin-dependens kináz, melynek aktivitása a ciklinével szimultán oszcillál.
225. Aktiváló foszfatáz: olyan enzim, melyek foszfátcsoport hasításával aktivál más
enzimet.
226. Aktiváló kináz: olyan enzim, melyek foszfátcsoport hozzáadásával aktivál más
enzimet.
227. Ubiquitináció: Az oxidatív károsodást szenvedett fehérjék, nem megfelelő
térszerkezetű proteinek, felesleges alegységek eliminációja a proteaszómákba történik
ubiquitinációval. Az ubukvitináció során egy fehérje kovalens kötéssel egy ubikvitin
molekulához vagy több ubikvitinből álló, poli-ubikvitin lánchoz kapcsolódik
228. Proteolízis: ubiquitinnel jelölt molekula szelektív lebontása a proteaszómában. A
peptidkötések lebontódnak fehérjebontó enzimek által.
229. Proteaszóma: az ubiquitináció színhelye. A proteaszóma egy multikatalítikus proteáz-
komplex, amely a kis molekulasúlyú ubiquitin fehérjével kovalensen megjelölt, rosszul
feltekeredett, sérült, vagy életidejét betöltött fehérjéket oligopeptidekké bontja.
230. Laminok: a nukleáris laminát=lamina fribrosát alkotó fehérjék, típusaik lamin-A,-B,-
C. Foszforilációjuk a maghártya és a perifériás kromatin disszociációjához vezet.
231. Feed-back: az anyagcsere- folyamatok, ill. a differenciáció szabályozásának egyik
fontos alapelve a visszacsatolás, azaz a feed-back. A feed-back szabályozás lehet pozitív vagy
negatív. A negatív feed-back esetén a reakció során kialakuló végtermék megjelenése
negatívan hat vissza magára a folyamatra, gátolja azt. Míg pozitív feed-back esetén a
végtermék megjelenése nem gátolja vagy állítja le a renszert, hanem tovább serkenti anak
működését. Negatív, pl. MPF aktiválja a ciklint bontó proteolitikus apparátust. Pozitív, pl.
CDK aktivációja.
232. Checkpoint: a sejtciklus szabályozásába több ellenőrzési pont, checkpoint kontroll
van beiktatva. Ezek a mechanizmusok észlelik a rendellenességeket, a sejtosztódást leállítják,
lehetővé téve a hibák kijavítását, melyet repair mechanizmusok végeznek. Fontosak a DNS-
replikációs és mitotikus folyamatok tökéletes végbemeneteléhez.
233. p53: A magasabb rendű eukarioták sejtciklusának szabályozásában fontos. Egy
sejtmagban található foszfoproteint kódoló gén. Fehérjeterméke irányítja a sejtek válaszát a
DNS megsérülése esetén, ha a p53 irányított mechanizmus működik, a sejt ciklusa megáll,
vagy apoptózis következik be. Az emberi rákos megbetegedések több mint felében inaktív.

Jelátvitel
234. 7 membrán spanning=7 transzmembrán vagy szerpentin receptorok, melyek G
proteinhez kapcsoltak. Különböző hírvivő molekulák megkötésére alkalmasak. A
receptorfehérje 2 alfa-helikális transzmembrán doménnel rendelkezik, melyeket intra- és
extracelluláris hurkok kötnek össze.
235. PKA: cAMP függő proteinkinázok vagy A-típusú protein-kináz, melynek aktivátora
egy másodlagos hírvivő, a cAMP. A PKA két szabályozó és két katalitikus alegységből álló
heterotetramer formában inaktív. cAMP hatására a szabályozó dimer leválik, és a két
katalitikus alegység aktiválódik, az aktív kináz más fehérjéket foszforilál szerin vagy treonin
oldalláncon.
236. abl: Abelson tirozin kináz, mely az Abelson eukémia onkogénje és citoplazmatikus
tirozin kinázt kódol
237. Acetilkolin: serkentő szinapszis neurotranszmittere. Muszkarinerg, nikotinerg: G
fehérje által kapcsolódnak az effektor fehérjékhez, ezek a G fehérje által vezérelt
ioncsatornák. Nikotinerg az ideg – vázizom kapcsolódásnál.
238. Adapter fehérje: a receptor adapterek segítségével inaktív Ras-GDP-hez kapcsolódik
239. Adenilát-cikláz: egy serkentő G-protein által aktivált adenilát cikláz, mely ATP-ből
cAMP-t termel, egy kaszkádfolyamatban vesz részt.
240. ADP-riboziláció: egyes bakteriális fehérjék – koleratoxin, pertussis-toxin – ADP-
ribóz kovalens hozzákötésével, azaz ADP-ribozilációval képesek módosítani G-proteinek alfa-
alegységét.
241. Adrenalin: =epinefrin. A mellékvesevelő által termelt hormon, hidrofil anyag,
szerkezetileg katekolamin. Legfőbb élettani feladata hogy a fokozott izommunkához biztosítsa
a megnövekedett energiaigényt. Izgalom vagy veszély esetén termelése fokozódik, segíti,
hogy a májból a sejtekbe juthasson a glükóz. Hatását a sejtfelszíni, saját enzimaktivitással nem
rendelkező, G-proteinhez kapcsolt adrenoreceptoron keresztül fejti ki : a ligand kötődése
akitvál egy G-proteint, mely ezután másodlagos hírvivőket generáló enzim vagy ioncsatorna
működését befolyásolja; serkenti vagy gátolja.
242. Adrenerg receptor: a receptorok egyik osztálya, metabotróp, G-proteinhez kapcsolt
receptor, melynek célpontja a katekolaminok, különösen a noradrenalin=norepinefrin és az
adrenailn=epinefrin. Két fő csoportja az α és β adrenerg receptorok, melyeknek több altípusa
is létezik. Az alfa altípusai α 1 és α 2, a béta altípusai β 1, β 2 és β 3. Például a májsejtek
adrenalin hatására ATP-ből cAMP-t termelnek, az adrenalint a membránjukban kifejezett
béta-adenerg receptorral kötik meg, és ennek hatására a cAMP-t előállító adenilát-cikláz
aktiválódik. A cAMP egy másodlagos hírvivő, mely további jelátviteli lépésekben vesz részt.
243. Atriális natriuretikus faktor: =ANF; pitvari (atriális) natriuretikus faktor. Receptora,
sejtfelszíni, saját enzimaktivitással rendelkező, guanilát-cikláz aktivitással bíró receptor. GTP-
ből cGMP-t termel.
244. Autofoszforiláció/transzfoszforiláció: Maga a receptor is foszforilálódik. Ligand
kötésekor a tirozinkináz aktivitású receptor dimerizálódik, és az intracelluláris oldalon
található tirozinkináz régió a szomszédos receptor tirozin oldalláncait foszforilálja.
245. Autokrin szabályozás: a parakrin jelátvitel speciális esete, ahol a szekrétoros sejt és
célsejt ugyanaz, a szignálmolekula és receptora egyazon sejtben fejeződik ki, különösen a
növekedési faktorok hatásmechanizmusára jellemző és gyakran daganatok kialakulásában is
fontos tényező.
246. cAMP: = ciklikus AMP. A G-protein által aktivált adenilát-cikláz ATP-ből cAMP-t
termel. A cAMP másodlagos hírvivő, mely a sejten belüli további jelátviteli lépésekben vesz
részt. Aktiválja az A-típusú, vagy másnéven cAMP-függő protein-kinázokat (PKA). Ez a
kináz két szabályozó és két katalitikus alegységből áll, heterotetramer formában van jelen. A
cAMP hatására a szabályozó dimer leválik és a két katalitikus alegység aktiválódik. Az aktív
kináz pedig más fehérjék szerin-vagy treonin oldalláncait foszforilálja.
247. cAMP foszfodiészteráz: a cAMP, másodlagos hírvivő „kikapcsolásában” van
jelentősége, ugyanis a ciklikus molekulát lineárissá alakítja. A cAMP foszfodiészteráz
aktiválásáért a Ca-kötő kalmodulin fehérje felelős.
248. cGMP:= ciklikus guanozin-monofoszfát; ciklikus nukleotid, mely másodlagos
hírvivőként működik. Sötétben a fotoreceptorsejtben állandó ionáramlás folyik. A befelé
irányuló ionáramlásért a cGMP által ellenőrzött kationcsatorna felelős. A cGMP funkciója,
hogy a cGMP-függő kation-csatornához kötődve azt nyitott állapotban tartsa. Ha a sejtet fény
éri, a cGMP- koncentráció csökken, a cGMP ledisszociál az ioncsatornáról és a csatorna
bezáródik, a sejtmembrán pedig hiperpolarizálódik.
249. cGMP foszfodiészteráz: rövidítve cGMP PDE. A ciklikus guanozin monofoszfátot
(cGMP) a foszfodiészter kötés felbontásával inaktiválja. Az enzim egy alfa és egy béta
alegységből áll, melyekhez egy-egy gátló alegység csatlakozik (2 gamma). Alátásban központi
szerepet betöltő G-ehérje, aktivátora a transzducin.
250. PKG: = protein-kináz G. c-GMP függő protein kináz (PKA). Aktivátora a cGMP,
másodlagos hírvivő. Emlősökben a PKG-t a PKG I-es és PKG II-es gének kódolják. A
sejtből kidiffundáló NO a közeli izomsejtekbe diffundál, ahol serkenti a guanilát-cikláz
működését, és a PKA aktiválásával az izom elernyedését okozza.
251. Citokin receptorcsalád: ligandkötő és tirozinkináz aktivitása két külön molekulához
rendelhető, többnyire heterodimerek vagy heterotrimerek, és ligandkötés hatására olyan
konformáció változáson mennek keresztül, mely lehetővé teszi, hogy a citoszolból
tirozinkinázokat toborozzanak és aktiváljanak.
252. Citoplazmatikus tirozin kináz: az ehhez kapcsolt receptorok jele is a sejtmagba
vezet, de kaszkád helyett itt már az első aktivált kináz transzkripciós faktorokat foszforilál.
Például: SRC-család
253. CRE: cAMP Response Element=cAMP válasz elemei, DNS szekvenciához kötődik,
és transzkripciót idéz elő. Együttmőködik a CREB=CRE-kötő transzkripciós faktorral, mely
szabályozza a ciklikus AMP-t, ezáltal növelve vagy csökkentve gének átírását.
254. DAG: diacil-glicerol, PIP2 hasításának terméke, a protein- kináz C aktivátora.
255. DD: Death Domain=Halál domén, a halálreceptorok intracitoplazmatikus részén
találató domének. A FADD = Fas asszociációs halál domán és a TRADD=TNF receptor
asszociációs halál domán receptorokban található, melyhez receptor aktivációt és trimerizációt
követően további molekulák kötődnek, sejthalált indukáló szignálkomplexet (DISC) alkotva.
A halálreceptorok szignálkomplexe egyéb más molekulákat is tartalmaz, melyek serkentik,
vagy gátolják a halálreceptorok apoptózist indukáló hatását, illetve más alternatív jelutakat
indítanak el. Az apoptózisban van nagy jelentőségük.
256. Defoszforiláció: negatív töltésű foszfátcsoport eltávolítása, foszfatáz enzimek
katalizálják. Reverzibilis folyamat, visszafelé foszforiláció játszódik le, amikor foszfátcsoport
hozzádaása történik kináz enzimek segítségével.
257. Dimerizáció, oligomerizáció: ligand kötésére egyes receptorok több alegységből
összeszerelődnek, ún. dimereket vagy oligomereket képeznek pl. tirozinkináz aktivitásúak.
258. DISC: sejthalált indukáló szignálkomplex, mely kaszpázokat képes aktiválni, melyek
apoptotikus folyamatot beindító enzimek és apoptózist okoznak.
259. Domén: a fehérje polipeptidláncának önállóan kialakuló, térszerkezettel rendelkező
szakasza. A fehérjedomén egy fehérje harmadlagos szerekezetének funkcionális egysége.
Alfa-hélixbe vagy béta-lemezbe tekeredett aminosavlánc(ok)ból áll, aminek térszerkezete
többé-kevésbé globuláris.
260. D-vitamin: kis móltömegű, apoláros molekula, receptora szteroidreceptor
szupercsaládba tartozik. A D-vatimnak 3 típusa van; a D1-vitamin, amely kalciferolt és
lumiszterint tartalmaz, azz erősebb hatású kalciferol a D2-vitamin, valamint a további
kutatások még egy anyagot fedeztek fel, a 7-dehidrokoleszterint, amely a bőrben ultraibolya
sugárzás hatására, D3-vitaminná alakul. Hiánya gyermekekben angolkórt, felnőttekben
csontlágyulást okozhat, de az általános tüneteken túl a vesekőképződés veszélye is fennáll.
261. EGF: epidermális növekedési faktor, tirozinkináz aktivitású receptora van.
262. EGFR: EGF receptor, EGF kötésekor dimerizálódik, és az intracelluláris oldalon
található tirozinkináz régió szomszédos receptor tirozin oldalláncait foszforilálja.
263. Endokrin: az endokrin szignalizáció során a belső elválasztású mirigyben
elhelyezkedő jeladó sejtek által szekretált hírvivő molekulák a véráramba kerülnek, és abban
távoli célsejtekhez is eljutnak.
264. ErbB2: fehérje, az ErbB=epidermiális növekedési faktor receptorcsalád tagja. Saját
enzimaktivitással rendelkező, sejtfelszíni, tirozinkináz aktivitású, transzmembrán receptor. Az
ErbB2 receptor tirozin kináz fontos szerepet játszik az emlő-, és egyéb tumorok
kifejlődésében. Az ErbB2 több, új típusú, szelektív daganatellenes szer támadáspontja.
265. Fas receptor: = FasR. Egy sejtfelszíni, „halál” receptor, mely programozott
sejthalálhoz=apoptózishoz vezet. A tumor nekrózis faktor szupercsalád tagja. Ligandkötésre
programozott sejthalált indít.
266. PIP2: foszfatidil-inozitol-biszfoszfát. A foszfolipáz C (PLC) hasítja a membránban
található PIP2-t diacilglicerollá=DAG és inozitol-trifoszfátt (IP3).
267. PI3K: foszfatidilinozitol-3-kináz, foszfotirozin oldalláncokhoz kötődő enzim, mely
kötődés hatására aktiválódik.
268. PLC: foszpolipáz C, a sejtmembránhoz kötött enzim. Aktiválása nemcsak receptor
tirozin kinázokon keresztül, hanem G-proteinhez kapcsolt receptoron keresztül is történhet. A
kétfajta PLC nem teljesen egyforma; a gamma típusú receptor tirozin kinázokon aktiválódik,
míg a béta típusú Gq és Go fehérjéken.
269. Foszfotirozin: a tirozinkinázhoz kapcsolt receptoroknak nincs saját enzimaktvitásuk,
ligandkötés hatására di- vagy trimerizálódnak, és protein tirozinkinázt kötnek meg, ill.
aktiválnak, így alakulnak ki a foszfotirozin csoportok.
270. G-proteinek: = G-fehérjék. GTPáz aktivitású trimer proteinek, melyeket a szerpentin
receptorok vagy a 7 transzmembrán receptorok aktiválnak. Az alfa alegység GTP-kötött
formában aktív, enzimeket aktiválnak vagy inaktiválnak, lehet serkentő vagy gátló G-protein.
271. GAP: GTPáz aktivátor citoplazmatikus fehérje, mely képes serkenteni a GTP-áz
aktivitást. A Ras ciklikus átalakulásában van szerepe. A GTP-áz aktiválás által a GTP GDP-vé
alakul át.
272. GEF: = guanozin exchange faktor; guanin nukleotid cserélő faktor. A Ras ciklikus
átalakulását segítő fehérje, mely segíti a GDP ledisszociálását az inaktív Ras-ról, így ezután a
GTP már könnyen tud kötődni és létrejön az aktív Ras-GTP komplex.
273. Glikogén:A glikogén a glükóz poliszacharidja; funkciója a rövidtávú
energiaraktározás az állati sejtekben. Főleg a máj és az izmok raktározzák, de az agy, a méh és
a hüvely szintén képes szintetizálni. A glikogén olyan energiaraktárat jelent, amely gyorsan
mobilizálható hirtelen fellépő glükózigény esetén. A glikogén cAMP hatására bomlik.
274. GLUT-4: = glukóz transzporter fehérje 4. A GLUT-fehérjék családjába tartozik,
melyeknek eddig 5 izotípusa ismert. A GLUT4 képes inzulinfüggő módon extra glukóz
felvételére a vérből. A mechanizmus sérülése az egyik legfontosabb eleme a nem inzulinfüggő
diabetes mellitus (NIDDM) kialakulásának.
275. GPI-kötött fehérje: a membránfehérjék egy csoportja GPI=glikozil-foszfatidil-
inozitol csoporttal kötődik a membránhoz, melyhez a fehérjéknek egy speciális módosításon
kell keresztül menniük;. az eredetileg transzmembrán fehérje ER lumenébe nyúló részét egy
 enzim lehasítja, és az így szabaddá váló proteinrész GPI-hez kapcsolódik, azaz a fehérje GPI-
farokkal fog rendelkezni.
276. GRB2: adapter fehérje, mely SH2 és SH3 doméneket tartalmaz, utóbbi prolinban
gazdag motívumot ismer fel, melyen keresztül másik adapterhez, a SOS-fehérjéhez kötődik. A
létrejövő EGFR-GBR2-SOS komplex guanozin nukleotid cserélő faktorként viselkedik és
aktiválja a Ras-fehérjét, segítve a GDP ledisszociálását és a GTP kötődését.
277. Gt: transzducin fehérje. A látásban központi szerepet tölt be, a cGMP foszfodiészterázt
aktiválja, előtte pedig rodopszinhoz kötődik.
278. IL2 receptor: = interleukin 2 receptor. Saját enzimaktivitással nem rendelkező,
sejtfelszíni, irozinkináz aktivitáshoz kapcsolt receptor. A receptor ligandkötés hatására di-
vagy trimer formában citoplazmatikus tirozinkinázt köt meg és aktivál. Az aktivált kinázok
foszforilálják a receptort.
279. Immunszinapszis: a TCR és az antigénbemutató sejtek közötti kapcsolat.
280. Celluláris immunitás: sejtes immunitás, sejtekhez kötötten, közvetlenül védekezik az
idegenként felismert sejtek, antigének ellen.
281. Humorális immunitás: a sejtek által termelt ellenanyagokkal védekezik az
idegenként felismert sejtek, antigének ellen.
282. Intracelluláris receptor: szteroidreceptor szupercsaládba tartoznak, kisméretű, apoláris
anyagok a ligandok, jellemző a DNS-kötő képesség, a receptort egy gátló fehérjekomplex
tartja inaktív állapotban, amely hormonkötés hatására leválik. A hormon-receptor komplex a
sejtmagba jut, és dimer formában a ligand által szabályozott gén közelében specifikus DNS-
szakaszhoz kötődik, kiváltva a transzkripciót.
283. Intrakrin: a termelt anyag ki sem kerül a sejtből, receptora a sejt belsejében van.
284. Inzulinreceptor: a Ras aktiválásába egy további elem is be van építve, IRS1
(izulinreceptor-szubsztrát 1). Az aktiválódott és transzfoszforilálódott inzulinreceptor
foszforilálja az IRS1-et, és az IRS1 foszfotirozinjai szolgálnak GRBH2 SH2 doménjének
megkötésére.
285. Ioncsatorna-működésű receptorok: extracelluláris ligandkötő hellyel
transzmembrán doménnel rendelkeznek, a ligand kötődése megváltoztatja a csatorna
konformációját, amely a vezetőképességét módosítja, eredmény ionfluxus és
membránpotenciál változás, pl. acetilkolin-receptor.
286. Irányított szekréció: a szekrétoros sejt és a célsejt adhéziós molekulák és receptorok
segítségével kapcsolatot tud létesíteni egymással, s a jeladó sejt közvetlenül a célsejt
membránja irányába választja ki a hírvivőt.
287. JAK-kinázok: =/Just a cinaz/,Janus kináz vagy „Csak” egy kináz. változatos STAT
(signal transducers and activators of transcription, vagyis jelátvivő és génátírást aktiváló)
molekulákat foszforilálnak. A JAK-cslád tagjai: JAK1,2,3 és TYK2
288. Juxtakrin jeladás: a szignálmolekula a jeladó sejt membránjához kötve fejeződik ki,
és így csak a közvetlen szomszédságában lévő sejt receptoraival képes kapcsolatba lépni.
Fontos az immunrendszer működésében.
289. Kalcium/kalmodulin függő kináz: széles szubsztrát specificitású, gátló és katalitikus
doménből áll. Ca-kalmoulin hiányában az enzim inaktív a gátló és katalitikus domén
kölcsönhatása miatt. Ca-kalmoulin kötődés hatására ledisszociál a gátló domén, és ez akkor is
megmarad, ha a Ca-kalmoulin komplex is ledisszociál. Addig aktív, míg a gátló doménről le
nem hasad a foszfát. A kalmoduln 4 Ca-ot köt kooperatív módon.
290. Kaszpáz: = cisztein-aszparaginsav proteázok. Az Apoptózis számára
nélkülözhetetlenek. A DISC aktiválja őket és működésük sejthalálhoz vezet.
291. Kináz: enzim, más fehérjéket foszforilál, ezzel megváltoztatva azok működését. A
fehérjék cisztein, szerin vagy treonin oldalláncaihoz negatív töltésű foszftcsoportot köt.
292. Klonális szelekció: minden egyes limfocita csak egyféle specificitással rendelkező
receptort hordoz, az antigén-receptor kapcsolat a limfocita aktiválódásához vezet, az aktivált
limfocitából differenciálódó sejtek az elődsejttel azonos antigénspecificitással rendelkeznek.
A T- és B- limfocitákra is igaz.
293. Koleratoxin: a serkentő Gsα-alegységet GTP-kötött aktív állapotban rögzíti, így az
visszafordíthatatlanul aktiválódik. A megnövekedett cAMP-koncentráció fokozott só- és
vízleadást okoz, ez a kolerás hasmenés kiváltó oka.
294. Koreceptor: a SMAC perifériás gyűrűjében találhatók a CD4/CD8 koreceptorok.
295. Limfocita: fehérvérsejtek egyik csoportja, nyirokszervekben és kötőszövetben
funkcionál, kis, gömb alakú heterkomatikus magja van. B- és T-limfocitákat külnböztetünk
meg.
296. Limfocita differenciáció: pluripotens őssejt – limfoid porgenitor – B-pogenitor vagy
T-progenitor.
297. MAPK: mitogén aktivált protein kináz, a MEK foszforilálja, további fehérjéket
foszforilál kaszkádfolyamatot indítva, traszkripciós faktorokat aktivál szerin, treonin
foszforilációval.
298. MEK: a Raf szubsztrátja, mely kettős specificitású; szerin/ treonin-tirozin – kináz. A
MEK a mitogén aktivált protein-kinázt a MAPKT-t aktiválja, mely további transzkripciós
faktorokat aktivál fosforilációval.
299. MHC: major hisztokompatibilitási komplex, a specifikus antigénreceptor mellett lévő
koreceptorok kapcsolódása a megfelelő MHC-molekulához mintegy útjelző a T-sejt számára,
hogy melyik antigénfeldolgozó sejttel kerüljön kapcsolatba. MCH I CD4, MHC II CD8
hordozó T-sejthez kapcsolódik. Fontos az immmunrendzserben és az autoimmunitásban.
300. NO: neurotranszmitterként működik. Emlősökben parakrin módon hat, a sejtekből
kidiffundált, töltés nélküli, gáz halmazállapotú NO a közeli simaizomsejtekbe bejutva serkenti
a guanilát-cikláz működését, cGMP-függő kináz aktiválásával elernyedést okoz. NO-szintetáz
állítja elő argininből. Rövid idő alatt nitrirré alakul és vastartalmú vegyületekkel, pl.
hemoglobinnal reagál.
301. Onkogén: daganatképződéshez vezető, kórós fehérjéket kódoló gének. Az onkogén
egy olyan gén, amely arra serkenti a sejtet, hogy tumorsejtté váljon, esetlegesen rákos
megbetegedést okozva ezzel
302. Protoonkogén: az eredeti megfelelően szabályozott fehérjét termelő gén. A proto-
onkogén egy olyan gén, mely a sejtosztódás jelátviteli folyamataiban vesz részt termelt
fehérjéje által. Aktivációja (például túltermelése) után pedig tumor indukáló tényező lehet
belőle, ún. onkogén.
303. Parakrin jelátvitel: a kiválasztott hírvivő molekula nem kerül a véráramba, a
sejtközötti állomány közvetítésével néhány mikron távolságon belül eljut a célsejthez.
Speciális esetének tekinthető az autokrin szabályozás.
304. PDGF: = vérlemezke eredetű növekedési faktor, mely a tirozinkináz aktivitású
receptorok családjába tartozik. A PDGF molekulák dimer formában vannak jelen a sejtekben;
a dimert az A és B fehérjeláncok alkotják
305. Peptidprezentáció: jellemző peptidszakasz bemutatása a membrán feszínén,
antigénprezentáció.
306. Pertussis (szamárköhögés) toxin: gátló G-fehérje alfa-alegységéhez kötődik, azt
inaktív, GDP-kötött formában stabilizálja, eredmény a cAMP-szint növekedése, mivel a gátló
Giα gátlása miatt az adenilát ciklázt serkentő másik oldal került túlsúlyba.
307. Philadelphia kromoszóma: a krónikus myeloid leukémiát jellemző Philadelphia
kromoszóma a 9. és 22. kromoszóma közötti transzlokáció következménye, melynek során
kialakuló bcr-abl fúziós gén által termelt onkoprotein a normálisnál lényegesen nagyobb
tirozinkináz aktivitással rendelkezik. Ennek következménye a malignus transzformáció, amely
a sejtproliferáció, adhézió, programozott sejthalál egyensúlyának felbomlása következtében
jön létre.
308. PKC: = protein-kináz C enzim, melynek aktivátora a DAG=diacil-glicerol. Hatását
úgy fejti ki, hogy a citoszolban lévő PKC a sejtmembránhoz transzlokálódik megemelkedett
Ca-szint hatására. Az aktivált PKC szerin, treonin oldalláncon foszforilál számos fehérjét, a
sejtműködés megváltozását vagy sejtosztódást eredményezve.
309. Programozott sejthalál: A sejthalálnak az a formája, melyben maga a „halálra ítélt”
sejt is aktívan részt vesz, energiaigényes folyamat. A sejt zsugorodik, a sejtmag anyaga
kondenzálódik és félhold alakban a maghártya egyik oldaláho simul, a DNS fragmentálódik.
 Az ER egyes részei felduzzadnak, a mitokondrium nem változik. A citoplazma egyes részei
kidudorodnak és lefűződnek=zeiosis. Ez az apoptózis mechanizmusa. A programozott
sejthalál másik mechanizmus a sejt önemésztő=autofág reakciójának felerősödése.
310. Raf: szerint/treonin kináz, szubsztrátja a MEK, mely egy kettős specificitású kináz. A
Raf-proteint a Ras köti meg.
311. Ras: egy fehérje, mely az intracelluláris kapcsoló fehérjék GTP-áz szupercsaládjába
tartozik. Az EGFR-GRB2-SOS komplex a Ras-proteint aktiválja, melynek jele egy kináz,
kaszkádon át a sejtmagba jut, a Raf-ot aktiválja.
312. Rb: antionkogén, mely meggátolja a kontrollálatlan sejtosztódást. A retinoblastoma az
ideghártya (a retina) rosszindulatú daganata, amely kifejezetten csecsemő- vagy kisgyerek
korban jelentkezik. A retinoblastomát oldalassága (lateritás), illetve az örökletesség szerint
csoportosíthatjuk. A kettő általában összefügg, mivel a kétoldali változat gyakorlatilag mindig
örökletes, míg az egyoldali változat 85%-ban nem örökletes.
313. Retinoid: kis móltömegű, apoláros molekula, receptora a szteroidreceptor
szupercsaládba tartozik. Receptora DNS-kötő képességgel rendelkezik. A receptort egy gátló
fehérjekomplex inaktív állapotban tartja, ami hormonkötés hatására leválik.
314. STAT: = Signal Transducers and Activators of Transcription, vagyis jelátvivő és
génátírást aktiváló molekula. A STAT-molekulák egyaránt tartalmaznak foszforilálható
tirozinoldalláncotés azt felismerő SH2 domént, ez biztosítja dimerizációjukat. A JAK kinázok
a STAT molekulákat foszforilálják, melyek így aktiválódva dimereket képeznek és megfelelő
DNS-szakaszhoz kötődve génátírást indukálnak.
315. SMAC: szupramolekuláris aktivációs cluster, az immunológiai szinapszis perifériás
gyűrűje, melyben CD4/CD8 van.
316. Szinaptobrevin és szintaxin: szinaptikus vezikulák esetében exocitózisnál a dokkolás
és a fúzió egy meghatározott részen történhet meg, a specificitást ezek a proteinek biztosítják.
A szinaptobrevin a szinaptikus vezikulák membránjában található, aszimmetrikusan
helyezkedik el.
317. Szinaptotagmin és neurexin: a vezikuláris szinaptotaxin kötődik a plazmamabránban
lévő neurexinhez, a szinaptotagmin Ca-kötő fehérje, és Ca-kötés hatására hoz létre fúziót
membránok közt exocitózisnál.
318. SOS: az aktivált EGFR-GRB2-SOS komplex guanin nukleotid cserélő faktorként
viselkedik, a Ras-fehérjét aktiválja, elősegítve a GDP disszociációját és a GTP kötődését. Az
SH3 domén kötődik az SOS-fehérjéhez.
319. SRC homology domének: SH2 domének, melyek fontosak a sejtek közötti
kommunikációban. 100 aminosav hosszúságú fehérje, mely 2 alfa-hélix és 7 béta-szálből épül
fel. Az evolúció során erősen konzervált fehérje domének. Az SH1 domén maga a
tirozinkináz domén, az SH2 domén a foszforilált tirozin oldalláncot ismeri fel, az SH3 domén
pedig egy kis, 60 amnosavból álló domén, mely prolinban gazdag motívumokat ismer fel és
ezeken keresztül egy másik adapterhez, az SOS-fehérjéhez kötődik. A GRB2 nevű
adapterfehérje SH2 és SH3 domént is tartalmaz.
320. Szinapszis: lehet elektromos: gap junctionokon keresztül való ingerületátvitel,
elektrokémiai gradiensnek megfelelően az ingerelt sejtből ionok jutnak át a másik sejtbe, és
megváltoztatják annak nyugalmi potenciálját. Kémiai: különböző átvivőanyagok specifikus
receptoraikon keresztül hatnak a posztszinaptikus sejtre.
321. Szteroidreceptor szupercsalád: a szteroidhormonok (ösztrogén, progeszteron), a
retinoidok, a tiroxin és a D-vitaminok kis tömegű apoláris molekulék, melyek receptorai a
szteroidreceptor-szupercsaládba tartoznak. Közös jellemzőjük a DNS-kötő képesség, a
receptort egy gátló fehérjekomplex tartja inaktív állapotban, amely hormonkötés hatására
leválik, a hormon-receptor komplex a sejtmagba jut, dimer formában a ligand által
szabályozott gén közelében specifikus DNS-szakaszhoz (RE=response element) kötődik és a
receptor transzkripciót aktiváló doménje megindítja a gén átírását.
322. TCR: a T-limfociták felszínén található T-sejt-receptorok. A TCR-ek két
polipeptidláncból épülnek fel. Az antitestek és a TGR molekulák aminoterminális végükön
kapcsolódnak natív antigénekkel illetve antigénpeptidekkel. A specifikus antigén kötése
nyomán ezek a molekulák teszik lehetővé a jelátvitelt, az immunreakció erősítését.
323. TGFβ: transzfomráló növekedési faktor β, egy fehérje, amely ellenőrzi a proliferációt,
a sejtek differenciálódását. Egy nagy fehérjecsalád, melynek legalább 5 izoenzim tagja létezik.
Receptora saját enzimaktivitással rendelkező sejtfelszíni receptor, mely receptor a
szerin/treonin kinázzal egybeépül.

Sejtsorsok
324. G0-fázis: nyugalmi szakasz. Bizonyos sejtekben a G1–fázis szinte nem is létezik,
másokban olyan hosszú, hogy a sejtek mintegy megrekednek ebben az állapotban. Az ilyen
nyugvó sejteket G0 állapotú sejteknek nevezzük.
325. Differenciáció: az osztódó sejtek elköteleződnek valamilyen fejlődési útvonal
irányába.
326. Nekrózis: sejtmérgek egy része vagy kedvezőtlen afiziológiás körülmények hatására
bekövetkező „erőszakos” sejthalál.
327. Immortalizáció: a sejtöregedés állapotát elkerülő sejtek klónjai, a sejtvonalak örök
életűek lesznek.
328. MyoD: transzkripciós faktor, egy a genomban igen gyakran előforduló konszenzus
szekvenciát ismer fel, egy másik transzkripciós faktorral való heterodimerizáció során válik
izomsejt-specifikussá.
329. myc gén: a myc az egyik leggyakrabban mutálódó, kórosan megváltozó gén
(onkogén) a rákos sejtekben. A Myc fehérje egyfajta sejten belüli ellenőrként funkcionál,
összehangolva a sejtek normális osztódásához szükséges üzeneteket. A normális működésű
sejtek csak akkor szintetizálják a Myc fehérjét, ha eljön a sejtosztódás ideje. A rákos sejtek
ellenben folyamatosan és túl sokat állítanak elő a fehérjéből, állandó osztódásra sarkallva
ezzel saját magukat.
330. Szupresszor gének: az onkogének és tumor szupresszor gének nagyszámú, különböző
funkciójú proteint kódolnak. Az onkogének különböző hatásokra bekövetkező aktivációja és a
tumor szupresszor gének inaktivációja folyamatos proliferációs jelet generálnak és kiiktatják,
illetve gátolják a sejtciklust kontrolláló fehérjék működését.
331. Survival faktorok: a túlélési faktorok ahhoz kellenek, hogy egy sejt ne pusztítsa el
önmagát apoptózissal, hiányukban apoptózis, állandó versengés alakul ki a sejtek között. A
sejtosztódás sűrűségfüggő gátlása.
332. Kontakt gátlás: sejttenyészetekben előforduló jelenség. A DNS-replikáció, a
mitotikus folyamatok megszűnése letapadós kultúráknál a konfluencia=összefolyás
kialakulásával egyidejű. Számos oka lehet, pl.: bizonyos sejtsűrűség elérése után az
egymáshoz érő sejtek a további osztódást gátolják
333. Morfogén gradiens: egy sejt (csoport) által termelt szignál (morfogén) diffúzióval
vagy aktív transzporttal terjed, és koncentrációja a távolság függvényében csökken. A receptor
sejtek sorsa meghatározott koncentráció küszöbérték felett specifikusan determinálódik.
334. Anyai hatás: peték, a petesejtek citoplazmája nemcsak sziket, hanem olyan anyagokat
is tartalmaz (mindenekelőtt mRNS- és fehérjemolekulákat), amelyek a petesejt érése során
kerülnek a petesejtek, a peték citoplazmájába, és elsősorban ezek irányítják az embriógenezis
kezdeti lépéseit.
335. Activin: a TGF-béta család tagja, mely általában az inhibinnel együtt működve a női
genitális traktus kialakításáért felel, és szorosan együttműködve az inhibinnel alakítja azt ki.
Felelős az FSH bioszintéziséért és szekréciójáért és részt vesz a menstruációs ciklus
szabályozásában is. Emellett fontos a differenciálódásban, anyagcserében, apoptózisban…
336. Bicoid: a kutatók a bicoid mRNS-t a pete citoplazmájának elülső részében találták
meg. A bicoid mRNS-molekulák a sejtvázhoz rögzülnek. A bicoid mRNS-ről röviddel azelőtt
képződnek a bicoid fehérjemolekulák, mielőtt a blasztoderma kialakulna, akkor, amikor a
sejtek fejlődési programja meghatározódik. A bicoid fehérjekoncentrációja fokozatosan
csökken a pete elülső csúcsától a hátulsó vég felé, egy ún. gradiens mentén. A bicoid-fehérje
adott koncentrációja az embriósejt meghatározott típusú fejlődési programját határozza meg.
337. Sonic hedgehog=SHH: egy morfogén, mely az emlősök jelátvitelében fontos, az ún
„sündisznó”=hedgehog családba tartozik, melynek 3 tagja van; az SHH, DHH és IHH. Fontos
 szerepet játszik a gerincesek organogenezisében, például a végtagok számának
meghatározásában.
338. PML-RAR: fúziós fehérje. Az akut promielocitás leukémia hátterében a PML-gének
által kódolt, hasonló nevű tumorszupresszor fehérjék egyike és a retinsav nevű A-vitamin
származék receptora, RAR, (transzkripciós faktor) fúziója áll.
339. Béta-katenin: egy fehérje, melynek kódolását emberben a CTNNB1 gén végzi.
Többek között a sejtek együtt tartását, valamint a Wnt jelátviteli úton keresztül létrejövő
fehérjetermelés szabályozásáért felel, mely utóbbi igen fontos a sejtek fejlődésében.
340. APC: = adenomatosus polyposis coli gén, mely az emberben kódolva van,
tumorszupresszor génnek minősül. Az emberben az APC gén az 5-ös kromoszóma hosszú
karján található. Desmoid tumorok kialakulásáért teszik felelőssé. Az APC gén mutációja
okozhat végbélrákot.
341. Hemopoézis: vérképzés, a hemopoézis során a pluripotens őssejtek fokozatosan
veszítik el többirányú differenciációs képességüket, miközben egyre specializáltabb
funkciókra tesznek szert.
342. Progenitor sejt: elkötelezett elődsejt, csak egy meghatározott sejtféleség
újratermelésére képes. Pl.: osteoprogenitor
343. Őssejt: képes valamely szövetet, esetleg szervet alkotó különböző típusú sejtekké
differenciálódni.
344. Felnőttkori őssejt: vagy szöveti őssejt. A felnőtt szervezet őssejt niche-ben elő olyan
sejtek, melyek a szövetek regenerálására és különböző típusú sejtek képzésére képesek. A
felnőttkori őssejtek biztosítják az élet során szükséges differenciált utódsejtek termelését. Pl.:
vékonybél epithelium, vérképzés
345. Embrionális őssejt: különféle sejtek szövetek differenciálhatók belőle. Totipotens
őssejt új élőlény kialakítására képes.
346. Sejtdifferenciáció: a fenotípus szintjén zajlik – emberben a limfoid sejteket kivéve, és
különböző tulajdonságok megjelenését, különböző fehérje repertoárok kifejeződését jelenti.
347. Kolónia-stimuláló faktor: =CSF. A myeloid sejtvonal differenciálását szabályozó
glikoproteinből álló növekedési faktor.
348. EPO: =eritropoetin, mely a vörösvértest-képzést szabályozó hormon. Elsősorban a
veseglomerulusok juxtaglomeruláris komplexében termelődik, nem raktározódik,
termelésének fő stimulusa a veseszövet oxigéntenziója, az EPO az eritroid-irányban
elkötelezett progenitor sejtek számának növekedésével serkenti az eritropoézist. A
szervezetben észlelt oxigénhiány hatására a hormon mennyisége emelkedik, amelynek
következtében a csontvelőben megindul az őssejtekből a vörösvértestek  termelődése.
349. Sejtvonal: szervezet sejtjeinek egymásból történő leszármazásának útja, ami leírható,
mint egy sok-sok egymást követő generációt megjelenítő „sejt”-családfa.
350. Elkötelezett progenitor sejt: őssejt aszimmetrikus osztódása során egy újabb őssejt
és egy valamilyen sejtvonal irányába elkötelezett progenitor sejt alakul ki. Például ilyen az
osteoprogenitor, mely már elkötlezte magát, hogy csontsejtté fog differenciálódni, más sejt
már nem keletkezhet belőle.
351. Totipotens sejt: az egész szervezet ebből az egy sejtből fejlődik ki, ezért ez egy ún.
totipotens sejt, vagyis minden sejttípus létrehozására képes. Ez a képesség, vagyis az osztódási
és a továbbfejlődési potencia egyszerre, az őssejtek legjellemzőbb tulajdonsága. Minden egyes
sejtből, ha szétválnak, még az egész szervezet létrejöhet. Az előlény minden differenciált
sejttípusának kialakítására képes beleértve az extraembrionális szöveteket is (trophoblast,
placenta). Megtermékenyített petesejt a 8 sejtes szedercsíra állapotig.
352. Unipotens sejt: differenciáció során a sejt potenciálja beszűkül, egy-egy feladatra
specializálódik, az unipotens őssejt csak egyféle sejttípus képzésére képes, pl.: bőr őssejt
353. Pluripotens őssejtek: az extraembrionális szövettípusok kivételével minden sejttípus
képződhet belőle. A blastociszta (hólyagcsíra) belső sejtjei.
354. Multipotens őssejtek: sokféle, de korlátozott számú különféle típusú szövet
képzésére képes (pl. köldökzsinór vér őssejtek)
355. IPS = indukált pluripotens őssejt: génindukcióval kísérletesen létrehozott
pluripotens sejtek
356. Őssejtbúvóhely: niche, egy olyan speciális hely a szövetekben, ahol az őssejtek az
élet folyamán perzisztálnak, és megfelelő inger hatására szaporodhatnak.
357. Reproduktív klónozás: a klónozás egyik típusa (a másik a terápiás klónozás)komplett
új egyed, szervezet létrehozását célzó klónozás.
358. Terápiás klónozás: a klónozás egyik típusa (a másik a reproduktív klónozás), mely
lehetővé teszi, hogy alkalmazásával jól definiált genetikai információval rendelkező
pluripotens humán embrionális őssejteket hozzanak létre, amelyek később a kívánt irányba
differenciáltathatók. A terápiás klónozás a létrehozott embrió őssejtjeinek gyógyászati célú
felhasználását célozza.