T. S.

ELIOT

Fordította:
NEMES NAGY ÁGNES
TANDORI DEZSŐ
TELLÉR GYULA
TÓTFALUSI ISTVÁN
WEÖRES SÁNDOR

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült

Thomas Stearn Eliot Old Possum's Book
of Practical Cats Faber and Faber, London, 1969

SZÁNTÓ PIROSKA RAJZAIVAL

MACSKÁK KÖNYVE

MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ • BUDAPEST 1972

T. S. Eliot: Macskák könyve

A kiadásért felel a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó igazgatója

Felelős szerkesztő: T. Aszódi Éva
Műszaki vezető: Gonda Pál
Képszerkesztő: Bródy Dóra
Műszaki szerkesztő: Török Károlyné
19 850 példány, 7 (A/5) ív,
MS2 5601— 59 • 71.0607
Kossuth Nyomda, Budapest
IF 1377—f— 7274

2
T. S. Eliot: Macskák könyve

TARTALOM
A MACSKA NEVE Tótfalusi István fordítása

A VÉN GÖMBÖC MACSKA Nemes Nagy Ágnes fordítása

A LADIKLAKI KANDÚR Tellér Gyula fordítása

DAL A JÉGPACSOKRÓL Weöres Sándor fordítása

VÁSOTTKAROM ÉS ENYVESTALP Tandori Dezső fordítása

VÉN SZÓRAKATÉNUSZ Nemes Nagy Ágnes fordítása

A PINCSEK ÉS A TÖNCSÖK ISZONYÚ CSATÁJÁRÓL,

némi híradás továbbá a mopszok és a spiccek
részvételéről e csatában, nemkülönben
a NAGY BULIMACSKA közbelépéséről Tandori Dezső fordítása

CSIRIBÍCSIRIBÁ Tellér Gyula fordítása

MAKÁR VIKI, A TITOKZATOS MACSKA Nemes Nagy Ágnes fordítása

GUSZ, A SZÍNHÁZI MACSKA Weöres Sándor fordítása

CSÜLKECSÁMPÁS, A VASÚTI MACSKA Tótfalusi István fordítása

A MACSKA MEGSZÓLÍTÁSA Tótfalusi István fordítása

3
T. S. Eliot: Macskák könyve

A MACSKA NEVE
A macska nevét kiszemelni felette nehéz,
nem aféle vasárnapi könnyű mulatság;
és én kijelentem — de ezért le ne nézz — ,
hogy HÁROM NEVET IS követel meg a macskád.
Egy, amelyen hivogatja naponta a ház,
mint: Aladár, Jonatán, Kari, Dénes,
mint: Péter, Salamon, Gyuri és Atanáz —
mind csupa egyszerű, köznapi név ez.
Cifrábbakat is lelsz, ha nagyon keresel
(mást, ha uraké s ha kisasszonyoké lesz):
Platón, Ardzsuna, Perszefoné, Demeter —
mégis, csupa egyszerű, köznapi név ez.
Ám tudd meg, a macska különbet is óhajt,
büszkébb nevet is, mely övé egyedül;

4
T. S. Eliot: Macskák könyve

másképp hogy is űzi a spájzban a tolvajt,

holdlepte tetőn hogyan is hegedül?
Ily neveket ha kívánsz, nosza hosszú a listám:
Csimbalabumm, Tyafogány, Kalapetty,
Kraxima, Dzsellifalónia, Bombalurisztán —
mit soha nem hord több egerész, csakis egy.
Mégse reméld, hogy ezekkel a macska betelne:
még egy neve van — hanem ezt ne kutasd,
mert nem fedi fel soha emberi elme —
ám TUDJA A MACSKA, s a titka marad.
S olykor ha merengve csak ül s elréved a macskád,
nos, annak okát is elárulom én:
mámoros eszmék töltik a csöppnyi agyacskát,
úgy töpreng, meditál csalafinta nevén:
rejtett, egyszeri, titkos,
rejtszeri-titkos,
agyafúrt, csalafinta Nevén!

Tótfalusi István fordítása

5
T. S. Eliot: Macskák könyve

A VÉN GÖMBÖC MACSKA

A vén Gömböcre gondolok, ki Tarka-Terka voltaképp,

van tigriscsíkja, s oldalán még párduc-foltos toldalék,
egész nap ül a szőnyegen, a padlón is, ha ülhető,
csak ül, csak ül, csak ül, csak ül — mert attól Gömböc macska ő!

De ha este a zaj meg a zűr elapad,

őt várja a munka, a nagy feladat.
Ha az ágyba bebújt a család, s elaludt,
vén Gömböc a lépcsőn lopva lefut.
Egér-ügyelet! neki élet-elem —
nem tudja egér, mi az illedelem,
hát megpróbálja tanítani végre zenére,
kötésre és csipkeszegésre.

6
T. S. Eliot: Macskák könyve

A vén Gömböcre gondolok, ki Tarka-Terka voltaképp,

a vén Gömböcnek párja nincs, a napra tolja toll-fejét.
Egész nap tűznél üldögél, kalapomon föllelhető,
csak ül, csak ül, csak ül, csak ül — mert attól Gömböc macska ő!

De ha este a zaj meg a zűr elapad,

őt várja a munka, a nagy feladat.
És mert az egérhad huss! — szanaszét ment,
ő tudja: az ok a szabálytalan étrend.
S mert minden erőt ez a próba megér:
süt-főz nekik ő, hogy egyék az egér,
egér-süteményt, kenyérke-karajt,
és príma fogás a szalonna, a sajt.

A vén Gömböcre gondolok, ki Tarka-Terka voltaképp,

és tengerész-csomóba köt mindent, mi függöny-függelék.
Ül bármin, mely lapos, sima, legyen az párkány, háztető,
csak ül, csak ül, csak ül, csak ül — mert attól Gömböc macska ő!

De ha este a zaj meg a zűr elapad,

őt várja a munka, a nagy feladat.
A svábbogaraknak tudja, mi kell,
hogy ellustulva ne zülljenek el.
Eme féreg-bandából nekifog
alakítani egy cserkész-csapatot, napi jótéttel buggót, fiatalt,
s ő költ a csapatnak trombita-dalt.

Vén Gömböcöknek jár ezért három hurrá, de átható,

mert rajtuk áll a házirend, mint mindezekből látható.

Nemes Nagy Ágnes fordítása

7
T. S. Eliot: Macskák könyve

A LADIKLAKI KANDÚR
A Ladiklaki Kandúr furcsa fajzat ám!
Fácánt ha kap, csak a fajdpipi kell neki,
villába rakod, vonít a lakás után,
ha lakásba teszed, csak a villát kedveli,
ha van pocok, ő bakegérre vágyna csupán,
de ha van bakegér, csak a pockot kergeti.
A Ladiklaki Kandúr furcsa fajzat ám,
de nincs ok ezért veszekedni semmi,
mert azt teszi,
ami jó neki,
s ez esetben mit lehessen tenni?!

A Ladiklaki Kandúr igazi szörnyeteg,

ha beengedik, inkább kint marad,

8
T. S. Eliot: Macskák könyve

és mindig az ajtó túlfelén reked,

hazaérve hazulról azonnal elszalad,
szundítani csak fiókok ölén szeret,
de nyivákol, amint odabent ragad.
A Ladiklaki Kandúr furcsa fajzat ám,
de nincs ok ezen keseregni semmi,
mert azt teszi,
ami jó neki,
s ez esetben mit lehessen tenni?

A Ladiklaki Kandúr furcsa, különc alak,

s modortalan irgalmatlanul,
ha kap egy halat, lakomázna csak,
de ha nincs hal, a nyúlhusihoz se nyúl.
A tejfel-ebédre kurrog fumigálva,
csak azt csemegézi, amit maga lel fel,
ezért nyalakodva nyakig nyal a tálba,
ha a spájzban a polcon a tejfel.
A Ladiklaki Kandúr kész a cselekre,
a simogatásra viszont alig ád!
De ha varrsz netalán, odaül az öledbe,
mert pusztán egyet akar: galibát!
A Ladiklaki Kandúr furcsa fajzat ám,
de nincs ok ezen meditálni semmi,
mert azt teszi,
ami jó neki,
s ez esetben mit lehessen tenni?

Tettér Gyula fordítása

9
T. S. Eliot: Macskák könyve

DAL A JÉGPÁCSOKRÓL

Jégpacs Macskák ez estelen,

Jégpacs Macskák, mind ül meg áll,
Jégpacs Hold süt szépségesen,
Jégpacs Macskák meg Jégpacsi Bál.

Jégpacs Macskák fehér-feketék,

Jégpacs Macskák kicsit kicsik,
Jégpacs Macskák víg-fényesek,
ha kornyikálnak, jólesik.
Jégpacs Macskák víg-arcuak,
Jégpacs szemeik ragyogó feketék,
figyeld kecses úri modorukat,
várják, kel a Jégpacs Holdkerék.

10
T. S. Eliot: Macskák könyve

Jégpacs Macskák lassan növők,

Jégpacs Macskák nem túl nagyok,
Jégpacs Macskák kigömbölyödők,
s a tánc-tudományuk dzsigg s gavott.
Míg a Jégpacs Hold meg nem jelenik,
toalettjüket rendezgetők,
mosakodnak és ringnak füleik,
tappancsaik törülközők.

Jégpacs fekete-fehérke kóc,

Jégpacs Macskák arányosak,
ugrálnak, mint zsinegen fa-bohóc,
Jégpacs Hold pillantásnak.
Még délelőtt mind hallgatag,
még délután szieszta volt,
terpszikhoréi tudományukat
lejtik, ha kél Pacs Macska Hold.

Jégpacs Macskák fehér-feketék,

és (mondtam, nem figyelsz) kicsik;
amikor viharzik az éjjeli ég,
hallban fickándani jobb nekik.
Mikor ragyogva ég a nap,
azt hinnéd, mind mit sem csinál,
őrzik kondíciójukat:
lesz Pacsmacs Hold, Pacsmacska Bál.

Weöres Sándor fordítása

11
T. S. Eliot: Macskák könyve

VÁSOTTKAROM ÉS ENYVESTALP
Vásottkarom és Enyvestalp hírhedt macskapárnak
számított.
Jó névnek örültek mint vándorszínészek, — zenészek
s kötéltáncosok,
szineváltó clown-ok s akrobaták. A Viktória Parkban
ütöttek tanyát —
de ez csak főhadiszállás volt, míg csavarogtak a
városon át.
Ismerték őket a kertvárosban, a Launceston téren s
a Kensingtonon —
mondom, akkora volt a hírnevük, hogy egy macskapárt ez már
szinte nyom.

Ha alagsori ablak tárva meredt,

s csatatérre hasonlított a terep,

12
T. S. Eliot: Macskák könyve

vagy foghíjas lett fönn a tető,

s beszivárgott résein át az eső,
ha kihúzva találtál bármi fiókot,
vagy téli pulóvered elkutyulódott,
ha az egyik lány épp megvacsorázott,
s öltözvén, gyöngynyaklánca hiányzott:
így szól a család: „A bitangja, a macska!
Vásottkarom volt — vagy Enyvestalp!" S a dolgot többnyire
ennyibe hagyta.

Vásottkarom és Enyvestalp csuda könnyedséggel

el-elcsevegett;
de macska-betörőként is feltört, élmény-szám tört fel
üzleteket.
A Viktória Park sűrűjén laktak, nem volt állandó
munkahelyük.
Szívesen eldumcsiztak a rendőrrel, s oly jópofa-mód,
hogy — az is velük.

Ha leült a család a vasárnap-ebédhez,

melytől nem bánja, de: várja, kövér lesz
(argentin marhaszelet s a köret...!),
ám nézd, a szakács jön s megtöretett
hangon szól: „Attól félek, ezúttal
holnap délig kell várni a koszttal!
Eltűnt a sütőbül a hús, igy e': hoppsza!"
Így szól a család: „A bitangja, a macska!
Vásottkarom volt — vagy Enyvestalp!" S a dolgot többnyire
ennyibe hagyja.

Vásottkarom és Enyvestalp csuda szép összhangban

működött.
Hol az időjárást, hol a véletlent gyanítottad a történtek
mögött.
Hurrikánként süvítettek a házon át, s az esküd rá nem lesz-e
hamis,
hogy: Vásottkarom volt... vagy: Enyvestalp... ki tagadhatná,
hogy ez is, meg az is!

S ha veszett robajoktól reng az ebédlő,

vagy az éléskamrát tűzdeli ménkő,
vagy a könyvtárból pendül fel, a Ming-
kori váza repedvén, gyöngyszavú ping! —
így szól a család: „Melyik itt — melyikük?
Vásottkarom volt! ÉS Enyvestalp!" — És nincs és nincs, aki
bírna velük!

Tandori Dezső fordítása

13
T. S. Eliot: Macskák könyve

VÉN SZÓRAKATÉNUSZ
Vén Szórakaténusz a macska-apó;
sok életet élt, több macskai létet.
Már zengte a dal, hirdette a szó,
amikor Viktória trónra se lépett.
Kilenc feleséget eltemetett
(kilencvenet is — de ne vessük a latra);
ivadékai számosak, ifjú sereg,
a kis falu büszke a szőrfejü aggra.
Oly nyájas, erénydús, mint egy nazarénus,
ha kibámul a paplaki ablakon át,
s a Község Véne motyogja: „Nahát!
Odanézz... nem igaz... nonono... de igen!
Ej! Haj!
Semmi baj!
Öreg vagyok én, no de jó a szemem,

14
T. S. Eliot: Macskák könyve

ez biztosan ő, ez Szórakaténusz!"

Vén Szórakaténusz az útra kiül,

s ha piacnapokon van kedve neki,
hát bőghet a száz bika éktelenül,
a pásztor a csordát eltereli.
Kitér a szekér, s felrakja a község
az ÚT ELZÁRVA írást ügyesen,
hogy meg ne zavarják, meg ne böködjék
vén Szórakaténuszt, hogyha pihen,
vagy jár az eszében egy ókori rébusz;
s a Község Véne motyogja: „Nahát!
Odanézz... nem igaz... nonono... de igen!
Ej! Haj!
Semmi baj!
Öreg vagyok én, no de jó a fülem,
a zűr oka Szóraka— , Szórakaténusz!"

Vén Szórakaténusz a Francia Róka

s a Vadászkürt padlóján heverész;
s ha zúgja a nép: „Még kéne itóka!"
A kocsmárosné szól: „Gyülevész!
Hogyan vetemedtek efelé ricsajra,
ha Szórakaténusz emészti ebédjét?
Nyakamon van a rendőr, szép kalamajka!"
S lábujjhegyen akkor eloszlik a népség.
Had' emésztődjék meg a csont, a tehénhús,
aludj a ki jól az a Drága magát;
s a község Véne motyogja: „Nahát!
Odanézz... nem igaz... nonono... de igen!
Ej! haj!
Semmi baj!
Még vinne a lábam, elég sebesen,
de vigyáznom kell rád, Szórakaténusz!"

Nemes Nagy Ágnes fordítása

15
T. S. Eliot: Macskák könyve

A PINCSEK ÉS A TÖNCSÖK ISZONYÚ

CSATÁJÁRÓL,
némi híradás továbbá a mopszok és a spiccek
részvételéről e csatában, nemkülönben
a NAGY BULIMACSKA közbelépéséről

Ki ne tudná azt, hogy a töncs meg a pincs

úgy gyűlöli egymást, nyugta sosincs;
a világ csak ilyen, bármerre tekints.
S bár hírlik: a spicc és mopsz kutyafajt
nem hajtja vadóc-vér, ám csatazajt
hallván, szaporán áhít kutya-bajt,
s lesz majd
csihi-csahi, csihi-csahi,
csihi-csahi, CSIHI-CSAHI,

16
 T. S. Eliot: Macskák könyve

hogy az egész parkban hallani.

Egyszer hát — erről szól a mesém —

majd' egy hete már nem akadt esemény
(nagy idő ez töncsök s pincsek egén).
Nos, a posztos nagy Köz-Eb épp oda volt
— hogy hol: tudom én? bár azt rebegik,
hogy a sarkon ivott pár röpke decit —,
így esett hát, hogy kutya rá se szagolt,
mikor egy töncs s egy pincs szembeloholt;
egymásra se rontott, el se farolt:
szemük izzott, lábuk verte a port,
és volt
csihi-csahi, csihi-csahi,
csihi-csahi, CSIHI-CSAHI,
hogy a parkban mást se hallani.

Nos, a pincs, mondj bármit, afelé pogány

kutya kínai fajta, nem angol, úgy ám!
Hát hallván, pincsek, a szörnyű ricsajt,
heve ajtó- s ablakrésbe kicsalt
tizet itt, húszat ott közülük, s a kihalt
utcán morgóit mind, nyíva vadul,
kaffogva pogány-mód kínaiul.
Csak: a töncs épp él-hal a vad ricsajért
— Yorkshire-i vagány, ihatott bikavért — !
de a skót rokon északon is foga-fent,
nem lelsz te bunyósabb kant odafent;
hát jöttek mind, fújták a dudát,
„Hogy a kéksapkások a gránicon át..."
No de erre a spicc- s mopsz-nép is előtör,
ez az erkélyről, amaz ott a tetőről
szaladna
a hadba
ugatva:
csihi-csahi, csihi-csahi,
csihi-csahi, CSIHI-CSAHI,
hogy a parkban mást se hallani.

S hogy egybegyülének e hős daliák,

remegett London, forgalma leállt,
mind retten a szomszédság e vadaktól,
a tűzoltókat hívná — no de akkor
— az alagsori ajtót szél ha kicsapja! —
ki más jelenik meg: a NAGY BULIMACSKA.
Tűzgömb-szeme áraszt rettenetet,
nagyot ásít, bámul, az álla mered;
átnéz az alagsori vaskerítésen:
— hát mintha pokol tüze dőlne e résen.
S ahogy ásít, s néz baljós nyugalommal,

17
T. S. Eliot: Macskák könyve

jól értik a pincsek s töncsök azonnal.

S hogy az ég fele pillant s ugrik — az eb-nép
riadozva, juhok módjára szalad szét.

S hogy a nagy Köz-Eb újra kiballag a posztra,

Elinalt valamennyi, s csendes az utca.

Tandori Dezső fordítása

18
T. S. Eliot: Macskák könyve

CSIRIBÍCSIRIBÁ

Ismered-é Csiribícsiribát,
a Fő Cicamágus Urat?
(Mert nincs vita: híres alak!)
Csiba hát! Idesüss! — A sok új figurát
maga ötli ki, egymaga csak.
Cica nem lakik erre furább. —
S alkotja magánmonopóliumát
csupa kunszt, cseles és csalafinta,
csupa zűr, csupa trükk, csupa hinta.
Csali cselt soha nem vét:
kavarint— keverint,
s mire már kifigyelnéd,

19
T. S. Eliot: Macskák könyve

becsap újra, megint...

Tanulhat a mester is épp eleget,
ahol ő veti-hányja a bősz cseleket.
Fuss, cicc!
Huss ki, sicc!
Hú, csuda vicc!
Nézd, no nézd
ezt a csibészt,
ezt a nagy észt,
ezt a cseles Csiribícsiribát!

Kicsi és puha és az egész

feketéllik, akár a korom.
Kapu néki a lyuk vagy a rés,
alig-ujjnyi palánkon oson,
bubit-ászt emelinteni kész,
napi csínye a kockavetés,
noha azt, aki nézi, csúnyán megigézi
bemesélve, hogy ő egerész.
Gurigázza kerek fadugód,
cseni sülthalad és kanalad,
s ha a kést keresed-kutatod,
s hiszed: újra kezedbe akad,
hiszen épp idetetted — ágyő! Odalőn!
Odakint van a késed a kerti füvön.
Hú, buta vicc!
Nézd, no nézd
ezt a csibészt,
ezt a nagy észt,
ezt a cseles Csiribícsiribát!

Gyanakodva oson s remegőn,

mint aki éktelenül fél.
S fönt hallani: sír a tetőn,
noha itt heverészik a tűznél,
s itt hallani néha a tűznél,
noha fönt kaparász a tetőn —
(legalábbis ilyenkor a hang idelent szól!)
s e csudát idelenn-odafönn
csak a bűvös erő magyarázza.
Más példa: kiált a család,
a cicát hívogatja a házba,
noha rég odabent a gálád.
S az imént cselezett ez a mágusi macska
hét szép cicakölyköt egy ócska kalapba.
Hú, fura vicc!
Nézd, no nézd
ezt a csibészt,
ezt a nagy észt,
ezt a cseles Csiribícsiribát!

20
T. S. Eliot: Macskák könyve

Tellér Gyula fordítása

21
T. S. Eliot: Macskák könyve

MAKÁR VIKI, A TITOKZATOS MACSKA

Makár Viki titokzatos, és Halk Talp álnevű ő —

mert ő a mesterbűnöző, a nagy törvényszegő.
A Scotland Yardot jégre viszi, s a Repülő Osztagot:
mert hogyha a bűn helyére érnek — Makár Viki nincsen ott!

Makár Viki, Makár Viki, nem érti őt a ráció,

mit néki az emberi törvény vagy épp a gravitáció.
Levitációs gyakorlatát csak nézik a bölcs fakírok,
mert hogyha a bűn helyére érsz — Makár Viki nincsen ott!
A pincét felkutathatod, vagy a padlást járhatod —
de mondom, mondom, mondom én, Makár Viki nincsen ott!

Makár Viki gyömbérszinü és karcsú, végtelenül;

22
T. S. Eliot: Macskák könyve

megismernéd, ha látnád, mert két szeme mélyen ül.

Arcát töprengés szántja fel, és homloka boltozatos;
bajusza kissé elhanyagolt, és szűk bundája poros.
Feje lassan jobbra-balra ing, míg kígyó-mód halad,
s ha azt hiszed, hogy szundikál: hát éber, mint a nap.

Makár Viki, Makár Viki, nem érti őt a ráció,

mert macskabőrben ördög ő, a bűnben végső stáció.
A mellékutcán nézheted, a téren láthatod —
de hogyha a bűntényt fölfedezik, Makár Viki nincsen ott!

Úgy szemre tisztességes ő. (Bár kártyában csaló.)

S a Yardon róla mancslenyomat egy sem található.
S ha a kamra üres, vagy az ékszer a ládikában nincs itt,
ha a tejből egy-két korty maradt, vagy megmarták a pincsit,
ha betörték ón-keretestül a melegház ablakot —
jaj! éppen az csodálatos, hogy — Makár Viki nincsen ott!

S ha fent a Külügyben holmi rajz vagy főirat elveszett,

s az Admiralitás se talál bizalmas terveket,
lehet, hogy látnak a lépcsőn néhány papírdarabot —
de nyomozni mégis hasztalan — Makár Viki nincsen ott!
S ha a Kémszolgálat végül is kijelenti morcosan:
„Makár Viki volt ez, senki más!" — ő két mérföldre van.
S nyújtózva találod biztosan, mancsát nyalogatva, merengve,
vagy elmerülve hosszú, mély osztási műveletekbe.

Makár Viki, Makár Viki, nem érti őt a ráció,

nem volt még macska kétesebb, se édesebben ámító.
Alibije van dugaszban öt, s mind pompásan koholt:
mert bármikor történt a bűn — MAKÁR VIKI OTT SE VOLT!
És száll a hír, hogy a macskák, kik ismert bűnözők
(Kormoskarmút említeném vagy Csontikaőrölőt),
csupán a Macska ügynökei, ki a hálót összevonja,
s tevékenységüket ő vezeti: a Bűn Napóleonja!

Nemes Nagy Ágnes fordítása

23
T. S. Eliot: Macskák könyve

GUSZ, A SZÍNHÁZI MACSKA

Gusz a színház kapujába' vár.
Neve, mondhattam volna már,
Aszparágusz. S ez komplikált,
nevéből hát a Gusz kivált.
Gereblye-sovány, bundája se dús,
tappancsa remeg, paralitikus.
Elegáns cica volt annakidején,
már nem fél tőle patkány, sem egér.
Egykor virult s elhervadott,
pedig nagy hírre jutott.
Barátai közt klubban pihen
(a szomszéd kocsma mélyiben),
ő szórakoztat, más fizet.
Mond hajdan esett történeteket:

24
T. S. Eliot: Macskák könyve

sztár volt, első-vonal-beli,

fellépteté őt Irving s Tree,
s amikor döntő sikerét kifogta,
a karzat hétszer kinyávogta,
de mégis legnagyobb szerepe
a Tűzfagyhegedű Ördöge.

Mesél: „Minden jót eljátszottam,

száz tirádát betéve tudtam,
improvizáltam, bűvészkedtem,
és zsákból macskát eregettem,
játszott fark-csóvám, gerinc-ívem,
egy óra próba, s rendbe minden.
Nyávogásommal szívhez szóltam,
ha főszerep, ha jellem voltam.
Ültem kis Nellnél ágy-szegélyen,
himbálóztam harangkötélen,
pantomimban se maradtam hoppon,
voltam macskád, ó, Dick Whittington!
De életem legfőbb szerepe
a Tűzfagyhegedű Ördöge."

S ha részesül egy pofa gin-ben,

elmondja, mint volt az East Lynne-ben.
Egyszer, Shakespeare volt műsoron,
épp egy cica kellett, bizony!
S tigrist játszott — győzné ma is —,
volt kergetés, csatorna is.
De torka ma is könnyen kiad
dermesztő szellem-hangokat.

Egyszer sürgönydróton tipegett,

égő házból mentett gyereket.
S szólal: „Hanyatlik a mai cica,
más volt, amíg Viktória
uralkodott: fegyelem, az ám!
S ma? — büszkén ugrálnak karikán."
És mancsával mosakodva szólt:
„A színház nem az már, ami volt.
Modern előadás? no de
kérem! akármi felérhet-e
a titokzatos villanással,
mikor történelmet csináltam,
mint Tűzfagyhegedű Ördöge."

Weöres Sándor fordítása

25
T. S. Eliot: Macskák könyve

CSÜLKECSÁMPÁS, A VASÚTI MACSKA

Izgalomtól sistereg, forr 23.11 — kor
a sínek között a hangulat:
„Ejnye, hol jár Csülkecsámpás, ide gyertya, ide lámpás!
nélküle nem indul a vonat!"
És fut masiniszta, hordár, állomásfőnök botorkál,
fűtő, váltóőr kutatja már:
„Hol van Csámpás, ejnye, Csámpás, ilyen fontos nincsen ám más,
mert az Éji Gyors miatta áll!"
23.17 már — lám az indító helyén áll,
minden utas őrült nyugtalan —
s feltűnik most Csülkecsámpás, kényesen helyére csámpáz:
szundikált a poggyászkocsiban!

Zöld szeme villan, s lendül a tárcsa,

26
T. S. Eliot: Macskák könyve

jelzi vidáman: „Tiszta az út!"

S éjszaka mélyén északi tájra
Éjjeli Gyorsunk fut, tovafut.

Tudja józan, tudja részeg, hogy a Hálókocsi-Részleg

gondja Csámpás vállain pihen:
gépészre és kalauzra gondja van, s nyakát behúzza
még a fűtő is, ha megjelen.
Folyosókon végigoson, párnáson és fapadoson,
minden egyes utast megfigyel
— ez a gondos munka rá vall — ; szigorú őrjáratával
a bajt csirájában fojtja el.
Rád néz, s bár szemed se rebben, tudja jól, mi jár eszedben;
s annyi szent, hogy nincs ínyére épp,
hogyha lárma zúg, morajlik; így hát hangos szó se hallik,
merre Csámpás óvakodva lép.

Orra alá ne törj soha borsot:

ő nem afelé nyámnyila lény;
baj sosem éri az Éjjeli Gyorsot,
hogyha a Csámpás áll a helyén.

Ó, mily áldott, drága érzet, ha meglelted kicsi fészked,

és az ajtón ott ragyog neved:
fülkéd csinos és lakályos, tiszta paplan, tiszta vánkos,
nem látsz padlóján egy porszemet.
Ég többféle lámpa ottan, ez fénylőn, az tompítottan,
itt egy gomb, nyomd meg, s szellő legyez,
ott egy kagyló, furcsa jószág, hogy majd benne mossad orcád,
s ablak-csukni ott van egy retesz.
Kalauz tekint be éppen, s kérdi meghajolva szépen:
„Reggel kávét óhajt vagy teát?"
Hanem Csámpás áll mögötte — övé volt e kedves ötlet — ,
Csámpás visel gondot itt reád.

És ha kinyúlsz a friss, puha ágyon,

és ha a paplan álladig ér,
jó, ugye, várnod: jöjjön az álom,
tudva, az éjjel nem lesz egér,
nincs vele gondod, drága barátom,
mert ez a Csámpás kincseket ér!

Már éjfélre jár az óra, s ő még friss, mert hébe-korba

felhörpint egy jó erős teát,
esetleg egy csöppnyi rummal; többet nem időz bizonnyal,
csak bolhászkodik, s már megy tovább.
Te aludtál, mint a bunda, ám megérkezvén Devonba
ő az állomáson őrködött;
te hortyogtál, mint a medve, így befutva Holyheadbe
nem láthattad tisztelegni őt.

27
T. S. Eliot: Macskák könyve

De láttad, elérve Kentbe, hogy a rendőrt odaintve

jelentette: „Csend és rend van itt!"
És mikor hajnalra végre megérkeztek Gallowgate-be,
Csülkecsámpás ott áll s lesegít.

Búcsúra lendül kunkori farka,

mintha kiáltana: „Jól utazott?
Szálljon akármikor Éjjeli Gyorsra,
bízhat: a Csámpást megleli ott!"

Tótfalusi István fordítása

28
T. S. Eliot: Macskák könyve

A MACSKA MEGSZÓLÍTÁSA
Sokféle macska él, igaz,
de véleményem róluk az,
hogy ha jellemük titka húz,
tolmács nélkül is boldogulsz.
Tudhatnád, a macska olyan,
akár magad vagy jómagam
vagy mint a többi emberek:
ahány, annyiféle lehet.
Egyik derék, másik gálád,
ez okosabb, az ostobább,
van, aki rossz, van, aki jó —
de mind versbe foglalható.
Ők is dolgoznak, játszanak,

29
T. S. Eliot: Macskák könyve

nevük, lakcímük is akad;

de még hátra a nagy titok,
s ez:
A macskát hogy szólítod?

Tanácsom első mondata

így szól: A MACSKA NEM KUTYA.
A kutya harcol néhanap,
gyakran ugat, ritkán harap,
de egészében s általán
jámbor léleknek mondanám.
Nem a vérebre gondolok,
és mások a komondorok,
ám a kutya, a köznapi,
szeret bohócot játszani,
túl büszkén éppen nem feszít,
inkább méltóságból veszít.
Rászedni szinte semmiség,
vakard csak állat, fültövét,
paskold hátát, adass pacsit,
már kaffog, ugrik, mint a csík.
Nem afféle rátarti princ —
lohol, ha füttyentesz, ha intsz.

Ismét mondom, de becsszavamra:

a kutya kutya — A MACSKA MACSKA.

Macskáknál, mondják, egy a fő:

Ne szólítsd, míg nem szólít ő.
Szerintem téves vélemény:
szólítsd csak meg, azt mondom én,
de tudd: nem utál semmi mást
úgy, mint a bizalmaskodást.
Meghajlok, kalapom lekapva,
s így szólítom: NAGYBECSŰ MACSKA!

De ha a szomszéd macska ő, s
látásból régen ismerős,
és most látogatóba jön,
JÖSZTE MACSKA! — üdvözölöm.
Bár tudom, neve Jeromos,
így hívnom még nem ildomos.
Nem ereszkedik le odáig,
hogy barátul fogadna bárkit,
amíg csak mély hódolatod
némi jelét nem mutatod:
egy tál tejszínt, de kaviár
is megteszi vagy libamáj,
sült virsli vagy sonkás rolád —
el kell találnod gusztusát.

30
T. S. Eliot: Macskák könyve

(Van egy macska, azzal mulat,

hogy nem eszik, csakis nyulat,
s mancsáról — mert ez ritka koszt —
lenyal minden csepp hagymaszószt.)
Respektusod mutatni kell:
a macska joggal várja el.
S végül, ha nem sajnálsz időt,
már NÉVEN szólíthatod őt.

Nos, itt van itt, és ott van ott —

a macskát így szólíthatod!

Tótfalusi István fordítása

31