Romai Level Kapcsolodo Igekkel PDF

1
RÓMAI LEVÉL
Róm 1. Címzés, köszöntés, hálaadás [Az apostol üdvözlete]
Róm 1,1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, [rabszolgája] meghívott

[elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [elválasztott; elkülönített,
vagyis külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól]
evangéliumának [Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes
hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [prédikálására]
Róm. 1,2 Melyet eleve [előre] megígért az ő prófétái által a
szentírásokban,
Róm 1,3 Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség,
a szabadítás; a megváltó), a mi Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid
nemzetségéből [magvából] született,
Róm. 1,4 Aki megbizonyíttatott [kijelentetett; lett rendelve]
hatalmasan [hatalmas erővel] Isten Fiának a szentség Szelleme [Szent
Szellem] szerint, a halálból [halottak közül] való feltámadás által, a mi
Urunk Jézus Krisztus felől,
Róm. 1,5 Aki által vettük [nyertük; kaptuk] a kegyelmet és az
apostolságot [apostoli küldetést; megbízást] a hitben való
engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek minden nemzet
meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között,
[munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]1
Róm. 1,6 Kik [e nemzetek] között vagytok ti is, Jézus (Jehosua = Jahve
a szabadító, megváltó) Krisztusnak hivatalosai: [elhívottai]
Róm. 1,7 Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek,
[akiket az Isten szeret] hivatalos szenteknek: [akiket ő elhívott és
1
Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról: „Nekem, minden szent
között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a
Krisztus mérhetetlen gazdagságát. Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti
érettetek, a pogányokért; Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését,
melyet nékem adott a ti érdeketekben; Ennek (az Evangéliumnak) lettem
szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által
részesített engem. „… Aszerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti
javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Eféz. 3,8.1-
2.7;Kol. 1,25) És: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli
fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle
bölcsessége” (Eféz 3,10)
Szerkesztette: dr Gy. Mária.
http://bovitettbiblia.blogspot.com/
2
megszentelt] Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól
és az Úr Jézus Krisztustól.
Róm. 1,8 Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által
mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;
[dicsérettel szólnak; hirdettetik]
Róm. 1,9 Mert bizonyságom [tanúm] nékem az Isten, kinek szellem
szerint [szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit
hirdetek], hogy [imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás,
megállás nélkül] emlékezem felőletek, [említést teszek rólatok]
Róm 1,10 és szüntelenül [mindig; minden időben] azért könyörgök,
[kérem imádságaimban] hogy egyszer [végre-valahára] Isten
segítségével [akaratából] eljuthassak [ hogy el tudjak menni] már
hozzátok,
Róm. 1,11 Mert [hiszen] kívánlak [sóvárogva (epedve) vágyom]
titeket látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek veletek
[adjak át nektek] a ti megerősítésetekre [megszilárdításotokra;
megalapozásotokra]
Róm. 1,12 Azaz, hogy együtt [kölcsönösen] felbuzduljunk
[felbátorodjunk; megvigasztalódjunk] ti nálatok egymás hite által, [a
kölcsönös hit által, mely tibennetek és énbennem van] a tiétek meg az
enyém által.
Róm. 1,13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, [testvérek]
hogy én gyakran elvégeztem magamban, [már többször
szándékoztam] hogy elmegyek hozzátok, de mindez ideig
megakadályoztattam, [gátolva voltam] hogy köztetek is nyerjek
valami szellemi gyümölcsöt, [legyen munkámnak valami gyümölcse]
mint a többi pogányok [egyéb nemzetek] közt is.
Róm. 1,14 Mind a görögöknek, [helléneknek, vagyis pogányoknak]
mind a barbároknak, [idegeneknek; műveletleneknek] mind a
bölcseknek, [tudósoknak] mind a tudatlanoknak [bolondoknak;
értelmetleneknek (érzéki, azaz hústestieknek)] köteles vagyok.
[tartozom ezzel]
Róm. 1,15 Azért ami rajtam áll, [amennyire tőlem függ] kész vagyok
[megvan bennem a buzgó készség] néktek is, akik Rómában (jelentése:
fenséges, hírnév) vagytok, az evangéliumot [az örömüzenetet] hirdetni.
[prédikálni]
Róm. 1,16 Mert [ugyanis] nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát
[az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt]
mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/)
3
ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s
[aztán] görögnek. [hellénnek; pogánynak]
Róm. 1,17 Mert az Istennek igazsága (Isten által ajándékozott
megigazulás) jelentetik ki abban [nyilvánul meg; (igazságosságáról
hull le az örömüzenetben a lepel)] hitből hitbe, [a hívő a hittel nyer el;
s ezt az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul] miképpen meg van
írva: Az igaz [a megigazult vagy megigazított] ember pedig hitből él.
[Olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében
(csodáiban) tud bizakodni]
Róm. 1,18 Mert nyilván van [kijelentetik; megnyilvánul; lelepleződik]
az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége
[istentelensége (Isten nélkülisége); gonoszsága] és hamissága
[igazságtalansága] ellen. Kik az [isteni] igazságot [valóságot, vagyis
Isten Igéjét] hamissággal [igazságtalansággal; gonoszsággal; IGE
hiányával] feltartóztatják [elnyomják; lefogva tartják; elfojtják, nem
engedik érvényesülni; gátolják, akadályozzák]
Róm. 1,19 Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető] nyilván van
ő bennük; [világosan ismerik] mert az Isten megjelentette
[nyilvánvalóvá (láthatóvá) tette; kijelentette] nékik:
Róm. 1,20 Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való
hatalma [ereje ami képessé tesz bármi megtételére.] és istensége, a
világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból [műveiből; munkái értelmes
vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [világosan látszanak, mivel
a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők menthetetlenek.
[Nincs hát mentségük]2
Róm. 1,21 Mert bár az Istent megismerték [az Ő létezésének
tökéletesen tudatában vannak] mindazáltal nem mint Istent
dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő
2
Mert: „nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből
esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli
örömet” (Csel. 14,17) „hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és
megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; Mert Őbenne élünk,
mozgunk és vagyunk… ” (Csel. 17,27-28) Hiszen: „Az egek beszélik Isten
dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond
beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek
hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő
mondásuk” (Zsolt. 19,2-5) „Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és
az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a
tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze
alkotta őket?” (Jób. 12,7-9)
4
okoskodásaikban hiábavalókká lettek, [belevesztek (üressé váltak)
gondolataikban; holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz
bálványimádókká] és az ő balgatag [érteni nem akaró; oktalan] szívük
megsötétedett. [sötétségbe borult, megvakult]
Róm. 1,22 Magukat bölcseknek vallván, [kérkedtek] balgatagokká
[oktalanná; bolonddá; esztelenné] lettek3
Róm. 1,23 És az örökkévaló [halhatatlan] Istennek dicsőségét
[fölségét] felcserélték a mulandó [halandó] embereknek és
madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak
képmásával. [kifaragott ábrázatával; képével]4
3
Az Úr pedig azt kérdezi: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak
vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcsességét? (1 Kor.
1,20) „Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld.
21,30) „Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13)
4
Azt kérdezi az Úr: „Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek
el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és
ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát
választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely
nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől
fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21) Az apostol is
így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad
azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy
emberi elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel. 17,29) És az Úr így
figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (phüszé =
magatokat), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből
szólott hozzátok az Úr a Hóreben. [pusztaságban; sivatagban: vagyis a világban]
Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne
csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak,
amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a
levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely
halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre,
hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy
meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket
az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. (5 Móz. 4,15-19) „Ezt
mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai
csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik
bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel
megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem
beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük,
mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és
bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból [leigázás] hozott lapított ezüst
és Ofirból (vörös; gazdag, zsíros; a gazdagság földje) való arany; az ácsnak és az
5
Róm 1,24 Ezért Isten szívük vágya [kívánságai] szerint kiszolgáltatta
[átadta] őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg
[szeplősítsék;becstelenítsék meg] saját testüket. [személyiségüket]5
Róm 1,25 Isten igazságát [Igéjét] hamissággal [hazugsággal]
cserélték] fel, [változtatták át] s inkább a teremtmény előtt [a teremtett
dolgok előtt] hódoltak, [tisztelték; imádták és szolgálták] mint a
Teremtő előtt, aki mindörökké [(világ)korszakok (világ)korszakain át]
áldott. Ámen.
Róm 1,26 Ezért szolgáltatta ki [hagyta; adta; engedte át] őket Isten a
saját gyalázatos szenvedélyeiknek. [tisztátalan indulatoknak]
Asszonyaik a természetes szokást [természetes érintkezést]
természetellenessel váltották fel. [elváltoztatták]6
Róm 1,27 A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való
természetes [ösztönös] életet, [közösülést; érintkezést, bujaságukban]
egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött
ocsmányságot. [fertelmeskedett; fajtalankodtak] De meg is kapták
tévelygésük megszolgált [méltó; megérdemelt] bérét. [jutalmát, díját
elvévén önmagukban]
ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája

valahány” (Jer. 10,2-6.8-9)
5
Vagyis a maguk választotta úton járhattak: „Ki az elmúlt időkben hagyta a
pogányokat mind a maguk útján haladni” (Csel. 14,16) És bár: „A tudatlanság
időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy
mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30) Az apostol így figyelmezteti a
szenteket: „Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti
többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek
hiábavalóságában. Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni
élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük. Kik
erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden
tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére” (Eféz. 4,17-19) A
megtérés előtti időről így szól Isten Igéje: „Ti abban az időben Krisztus nélkül
éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló
idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig
Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus
vére által” (Ef. 2,12-13) Azért: „Hogy mindenitek szentségben és tisztességben
tudja bírni a maga edényét, Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik
nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,4-5)
6
De: „… amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen” (Ef. 5,12)
„Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja
a hitetlenség fiaira. Ne vegyetek tehát részt ezekben” (Eféz. 5,6-7)
6
Róm 1,28 [miképpen] Nem méltatták az Istent arra, hogy
megismerjék, [ismeretükben megtartsák] az Isten is romlott eszükre
[értelmükre] hagyta [szolgáltatta ki] hát őket. [méltatlan (elvetemült)
gondolkozásra; vagy: És ahogy ők nem tartották érdemesnek
megőrizni Istent az ismeretükben, úgy Isten pedig kiszolgáltatta őket
olyan gondolkodásmódnak, amelyet nem érdemes megőrizni] hogy
alávaló [illetlen] tetteket vigyenek végbe. [tegyenek]
Róm 1,29 Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal,
[paráznaság; rossz erkölcs; igazságtalanság; romlottság; csalás]
kapzsisággal, [fösvénység] ravaszsággal, [hamissággal] tele
irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, [versengéssel;
viszálykodással] ármánykodással, [álnoksággal] rosszindulattal.
[gonoszlelkűséggel]
Róm 1,30 Megszólók, [Súsárlók; (besúgók; árulkodók; suttogók;
pletykálkodók)] rágalmazók [rossz beszédűek] istengyűlölők, [Istent
nem tisztelik, nem félik] gyalázkodók [Gátlástalanok; ez egészen
pontosan olyan embert jelent, aki nem ismerve a mértéket vakmerően
áthágja az isteni és emberi határokat, túllép az erkölcsi korlátokon
gőgtől, kevélységtől indíttatva. A fogalom magában foglalja az
erőszakos föllépést és a szabadjára engedett kívánságokat is
(paráznaság, bujaság, telhetetlenség). A görög köznyelvben jelentései
tehát: gőg, dölyf, kevélység; önhittség, elbizakodottság; kihívó
viselkedés, féktelenség; arcátlanság, csúfolódás; istentelenség, Isten
elleni lázadás. Kéjvágy, bujaság; vadság; bántalmazás, sértés,
meggyalázás; nemi erőszak. Súlyos testi sértés; erőszakosság, vadság;
vakmerőség], fennhéjázók, [kevélyek; dölyfösek; gőgösek;
felfuvalkodottak] kérkedők, [dicsekedők; hetvenkedők] agyafúrtak,
[találékonyak a rosszban; fortélyos gazok; rosszban mesterkedők;
bosszúságra ingerlők] szüleik iránt engedetlenek,
Róm 1,31 értetlenek, [Balgatagok; ostobák; értelmetlenek] hitszegők,
[szövetségtörők; szószegők; megbízhatatlanok] lelketlenek,
[szeretetlenek; kíméletlenek; szívtelenek; ragaszkodás nélküliek]
könyörtelenek. [engesztelhetetlenek; irgalmatlanok;
összeférhetetlenek],
Róm 1,32 [kik] Bár fölismerték [sem értették] Isten rendelkezését,
[végzését; igazságát; döntését] hogy aki effélét művel, [cselekszik]
méltó a halálra, mégis ilyeneket [nemcsak] tesznek, sőt a tetteseknek
[akik ilyeneket művelnek] még helyeselnek is. [egyetértenek;
oltalmazzák azokat]
7
Róm 2. ÜDVÖSSÉG A HITBEN
Róm 2,1 [Ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy]

bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben] mást
elítélsz, [más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [magadra
mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat teszel] te is,
ítélkező. [miközben ítélkezel]7
Róm. 2,2 Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság [Isten Igéje]
szerint van azokon, akik ilyeneket [efféle dolgokat] cselekszenek.
Róm 2,3 Azt hiszed [gondolod; arra számítasz] talán, te ember, hogy
kibújhatsz [elkerülöd; megmenekülsz] Isten ítélete alól, ha elítéled
azokat, akik ilyeneket tesznek, [művelnek folyamatosan] amikor
magad is ugyanazt műveled? [teszed]
Róm. 2,4 Avagy megveted [semmibe veszed; lenézed; félreérted,
helytelenül gondolkozol] az ő [végtelen; gazdagon ömlő] jóságának,
elnézésének és hosszútűrésének [türelmes hosszúvárakozásának]
gazdagságát, nem tudván, [nem jut eszedbe; nem fogod fel; nem érted
meg] hogy az Istennek jósága [irgalma] téged megtérésre
[gondolkozásmódod megváltoztatására; új felismerésre Isten felé
visszafordulásra] indít? [ösztönöz; próbál vezetni]8
7
Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen
ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal
mérnek néktek. Előbb önmagadat ítéld meg: „Miért nézed pedig a szálkát, amely
a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem
veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a
szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató,
vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a
szálkát a te atyádfiának szeméből!” (Mát. 7,1-5) „Egyáltalában ne ítéljetek azért
addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és
nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a
dicséretet” (1 Kor. 4,5) Hiszen: „Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki
megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak.
4,12) Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is
miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus
ítélőszéke elé” (Róm. 14,10) „… hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e
testben (szóma=személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2 Kor. 5,10)
8
Isten hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERETET: „Nem késik el az ígérettel
az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem
akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi
szeretett atyánkfia Pál is írt néktek, a néki adott bölcsesség szerint” (2 Pét. 3,9.15)
8
Róm. 2,5 De te a te keménységed [Konokságod; kőszívűséged,
érzéketlenséged; megátalkodottságod; gondolkozásmód
megváltoztatást nem akarásod] és meg nem tért [megrögzött; új
látásra térni nem akaró] szíved szerint gyűjtesz [halmozol] magadnak
haragot a haragnak és az Isten igaz [igazságos] ítélete kijelentésének
[megnyilvánulásának; lelepleződésének] napjára.
Róm. 2,6 Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei [tettei] szerint9
„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság

megismerésére” (1Tim. 2,4) Mert azt mondja az Úr: „Hiszen nem kívánom én a
bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen
útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)
9
És hogy milyen cselekedetek alapján fizet az Úr, arról így szól a Szent
Szellem: „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre
tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki
vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő
cselekedetei szerint fizet” (Péld. 24,11) „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell
jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint,
amiket e testben (szóma=személy) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2 Kor. 5,10)
Elihu így szól Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől a gonoszság, és a
Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet
néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem
cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10-
12) Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés:
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja
is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet
a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8) „Mert a (hús)test szerint
valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem
dolgaira. Mert a (hús)testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és
békesség. Mert a (hús)test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az
Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” De mi
„…atyámfiai, nem vagyunk adósok a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk:
Mert, ha (hús)test szerint éltek, meghaltok; de ha a (hús)test cselekedeteit a
Szellemmel megöldökölitek, éltek” (Róm. 8,5-7.12-13) A Szellem gondolata élet:
„Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép
nem kap intést, és eljő a fegyver s utolér közülük valakit, ez a maga vétke miatt
éretett utol, de vérét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek fia, őrállóul
adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az
én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz
meg; és te nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen
vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a
hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke
miatt meghal, de te megmentetted a te életedet” (Ezék. 33,6-9)
9
Róm. 2,7 azoknak, akik állhatatosan [kitartással] jót cselekedve
[jótettekkel; jó munkával] törekszenek [igyekeznek] dicsőségre,
megbecsülésre, [tiszteletre; tisztességre] és halhatatlanságra,
[romlatlanságra] örök életet ad; [a természetfeletti életet; az életnek
egy más létezési formáját]
Róm 2,8 [de fizet majd.] haraggal és megtorlással [búsulással;
bosszankodással] annak, aki haszonleső, [viszálykodó; perlekedő
Önérdek keresője, hajszolója] s nem hajlik [nem hisz (szándékosan és
önfejűen)] az igazságra, [nem engedelmeskedik a valóságnak, az
Igének] hanem a gonoszsággal [hazugsággal, istentelenséggel, Igével
ellentétesen] tart. [követ; hisz]10
Róm 2,9 Mindenkit, [minden embert] aki gonoszat [rosszat
haszontalan; hibás dolgot; bajt] művel, [elkövet; végrehajt] utolér a
kín [nyomorúság; aggodalom, baj, keserűség; megpróbáltatás;
szorongattatás; zaklatás, üldözés; szükség] és a gyötrelem, [ínség;
szorongató veszedelem; szorongás; szorongatás; szükséghelyzet]
elsősorban [először] a zsidót, azután a pogányt. [görögöt; hellént]
Róm 2,10 [ámde] dicsőség, tisztelet [tisztesség; megbecsülés] és
békesség vár [épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való
mentesség; boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül] mindenkire,
aki jót tesz, [A jót folyamatosan munkálja] elsősorban a zsidóra,
azután a pogányra. [görögre]
Róm. 2,11 Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató [részlehajlás;
protekció]
Róm. 2,12 Akik ugyanis törvény ismerete nélkül [akiket a törvény
nem kötelezett] vétkeztek [tévesztették el a célpontot], a törvény nélkül
vesznek el [pusztulnak el teljesen], és akik a törvény ismeretében
[törvénynek alávetve] vétkeztek, azok a törvény alapján [által] kapják
[nyerik] meg majd az ítéletet. [ítéltetnek meg]
Róm. 2,13 (Mert nem azok igazak [igazulnak meg] Isten előtt,
[szemében] akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak
megigazulni, [megigazíttatni] akik a törvényt betöltik [megcselekszik]
10
És ennek következménye, amikor eljön az Úr Jézus: „Tűznek lángjában, ki
bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a
mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Akik meg fognak lakolni örök
veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől, Amikor eljő
majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik
hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama
napon” (2 Thess. 1,8-10)
10
Róm. 2,14 Mert amikor a pogányok, [nemzetekből valók] akik nem
ismerik a törvényt, [nincsen törvényük] természetes eszük [emberi
természetük] szerint [természettől vezérelve; természetszerűleg]
cselekszik [megteszik] azt, amit a törvény követel, [a törvény dolgait;
Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] akkor ezek
a törvény nélküliek [törvény híján] önmaguknak szabnak törvényt.
[saját maguknak a törvénye]
Róm. 2,15 [Mint akik] Ezzel azt bizonyítják, [igazolják; mutatják
meg] hogy a törvény [lényege] cselekedete [teljesítése] be van írva [be
van vésve] a szívükbe. Erről [egyetemben bizonyságot tévén]
lelkiismeretük és egymást [kölcsönösen] vádló vagy éppen védő
[mentegető; felmentő] gondolataik [önítéletük; szívük fontolgatásai]
együtt tanúskodnak majd,
Róm. 2,16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett
gondolatait [titkait; titkos dolgait] az én evangéliumom [jó hír,
amelyet hirdetek] szerint Krisztus Jézus által
Róm. 2,17 Ha pedig te zsidónak [vallásos embernek] nevezed
magadat [nevet viseled], aki a törvényre hagyatkozol, [támaszkodsz,
hamis biztonságot merítve, s megnyugvást találsz] és [ha te] az
Istennel dicsekszel, [büszkélkedsz].
Róm. 2,18 és ismered az ő akaratát, [a törvényben (az Igében)
megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [ki tudod
választani; dönteni tudsz] mi a helyes, [mik azok, amelyek
különböznek attól] mert megtanultad [oktatást nyertél] a törvényből
Róm. 2,19 és meg vagy győződve [elhitetted magaddal] arról is, hogy
te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [élők] világossága,
[fénye]
Róm. 2,20 A balgatagok [tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója,
[nevelője; oktatója; rendreutasítója] a kiskorúak [gyermekek;
kisdedek; tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel
birtokodban van] a törvényben [Isten Igéjében] az ismeret
[megismerés; tudás kiformálódása] és igazság [valóság] (külső)
formáját. [foglalatát; vázát; az alakba öntött igazságot]
Róm. 2,21 ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki hirdeted,
[prédikálod] hogy ne lopj, [s magad] lopsz?
Róm 2,22 Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz?
Utálod [aki kifejezed, hogy irtózol] a bálványokat, és templomrablást
követsz el? [szentségtörő vagy]

11
Róm. 2,23 Aki a törvénnyel dicsekszel, [kérkedsz; büszkélkedsz] a
törvény megszegésével [megrontása által; áthágásával] gyalázod
[tiszteletlenséggel illeted; becsülésétől megfosztod] az Istent?
Róm. 2,24 Bizony „miattatok káromolják [rossz hírbe hozzák;
rágalmazzák] az Isten nevét a pogányok [a nemzetek] között”, úgy
amint meg van írva17
17
Így van megírva: Ezékielhez szól az Úr, ezt mondva: „Emberfia! Amikor
Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel.
Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés… mert vért ontottak a
földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesztettem őket a
népek között, és szétszóródtak az országokba… De amikor a népek közé jutottak,
amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk:
Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából!” /Isten országából/ (Ez.
36,17-20) A törvény ismerőinek, akik ismerik, de nem cselekszik, ezt mondja
Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendeléseimet! Ha lopót
látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velük. A szádat
gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. Leülsz, és felebarátodra
beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt
gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat”
(Zsolt. 50,16-21) Hiszen: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit
kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az
irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8) Isten akarata,
hogy: „…féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj, és szeresd őt,
és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből” (5 Móz.
10,12) Ezt pedig akkor tudod megtenni, ha Isten igéjére figyelsz, ezért: „El ne
távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és
nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert
akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon, és akkor boldogulsz” (Józs. 1,8)
„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.
Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár
úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre
(cselekedeteid mutassák), és legyenek fejdíszként a homlokodon (gondolataid
csak az Ige szerintiek legyenek). Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!”
(5Móz. 6,6-9) „Vegyétek azért a ti szívetekre (bensőtökbe) e szavaimat, és
kössétek azokat jegyül a ti kezetekre (amit cselekszenek kezeid, és
homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között (szemeid előtt legyenek
mindenkor); És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor
házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel
azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; Hogy megsokasodjanak a ti
napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti
atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz.
11,18-21) „Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne
12
Róm. 2,25 A körülmetélkedés valóban használ, [hasznodra válik] ha
megtartod [megteszed; gyakorlod] a törvényt; de ha törvényszegő
vagy, [áthágod; megrontod] akkor körülmetéltséged
körülmetéletlenséggé lett.
Róm. 2,26 Ha pedig a körülmetéletlen [pogány] megtartja [megőrzi] a
törvény rendelkezéseit, [parancsolatait; igazságait] nem tekinti-e
[tulajdonítja-e] Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek?
Róm. 2,27 Még a származása [természet] szerint körülmetéletlen
[ember] is, aki [természeténél fogva] betölti [megtartja; teljesíti] a
törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás [törvény betűje] és a
körülmetélés ellenére törvényszegő [törvényeknek áthágója] vagy.
Róm. 2,28 Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen [szemmel láthatóan]
az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van
[hústesten látható]:
Róm. 2,29 Hanem az a zsidó, [az számít zsidónak] aki belsőképpen
[titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való
körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem
emberektől, hanem Istentől van. [származik; jön]18
Róm. 3. Minden ember hit által igazul meg.

Róm. 3,1 Mi akkor a zsidó előnye, [mi tekintetben különb
(felsőbbrendű) hát a zsidó a nemzetbelinél] vagy mi a körülmetélés
haszna?
vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek

parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)
18
Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy Őelőtte mi számit
körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben
szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben
bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és
körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége
testileg (szóma=személyiségében). És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje
minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz
nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus
körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11) Így teljesedett be Isten ígérete,
amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te
magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes
lelkedből (füszé=éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6)
13
Róm. 3,2 Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk
bízta igéit. [logoszát. beszédét; ígéretét; kijelentését]
Róm. 3,3 De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak
hitetlensége [engedetlensége] nem teszi-e hiábavalóvá [hatálytalanná,
teljesen működésképtelenné; erőtlenné] az Istennek hűségét?19
Róm. 3,4 Szó sincs róla! Sőt, azt kell mondanunk: igaz az Isten, az
emberek pedig [legyenek bár] valamennyien hazugok, amint meg van
írva: „Igaznak kell bizonyulnod [találtassál] beszédeidben,
[logoszaidban, Igéidben] és győznöd kell, amikor perelnek veled.”
[mikor perbe szállasz]20
Róm. 3,5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk [igazságtalanságunk,
istentelenségünk] teszi nyilvánvalóvá [mutatja (erősíti) meg; hozza
napfényre] Isten igazságát, [igazságosságát] akkor mit mondjunk?21
Emberi módon [okoskodással] szólok: igazságtalan az Isten, hogy
kiönti [felhozza] ránk haragját?
Róm. 3,6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten a
világot? [mi címen lehetne Isten e világnak (világmindenségnek) Ítélő
bírája?]
Róm. 3,7 Mert ha Isten igazsága [igéje, ami a valóság] az én
hazugságom [hazug állításom vagy magatartásom] által lett naggyá
[kiemelkedőbb; növekedett; fokozódott] az ő dicsőségére,
[dicsőítésére] akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös
[a célt eltévesztő]?
Róm. 3,8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak [hamisan vádolnak
is] minket, és amit állítanak [hangoztatnak] némelyek? Hogy
tudniillik így beszélünk: [némelyek állítása szerint mondjuk is] tegyük
a rosszat, [gonoszt] hogy a jó következzék [származzék] belőle! Az
19
Isten ígérete mindenképpen megvalósul, mert: „Nem lehet pedig, hogy
meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik
Izráeltől valók; Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók;
hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a testnek fiai az Isten
fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul” (Róm. 9,6-8) „Mi pedig, atyámfiai, Izsák
szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28) „Mert megbánhatatlanok az
Istennek ajándékai és az ő elhívása” (Róm. 11,29) „Ha hitetlenkedünk, ő hű
marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13)
20
ez pedig így van megírva: Dávid is így vall Istennek: „… igaz légy
beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsolt. 51,6)
21
Amit Dávid mondott az Úrnak: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem
azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta
ítéletedben” (Zsolt. 51,6)
14
ilyeneket méltán sújtja [igazságosan éri] az ítélet! [jogos az
elmarasztalásuk]
Róm. 3,9 Mi tehát az igazság? Különbek [feljebb valók; fölényben]
vagyunk? [van-e előnyünk felettük] Egyáltalában nem! Hiszen előbb
már kimondtuk azt az ítéletet, [bizonyítottuk ugyanis] hogy zsidók is,
görögök [pogányok] is mind bűnben vannak, [alá vannak vetve a
bűnnek]22
Róm. 3,10 amint meg van írva: „Nincsen igaz [igazságos] ember egy
sem,
Róm. 3,11 nincsen, [senki] aki értse, [belátja; tudja] nincsen, [senki]
aki keresse Istent.
Róm. 3,12 Mind elhajlottak, [letértek az útról; eltévedtek]
valamennyien [mindannyian egyaránt értéktelenné lettek]
megromlottak, [elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak] és nincsen,
aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem23
Róm. 3,13 Nyitott [tátongó; megnyílt] sír [koporsó] a torkuk
[gégéjük], nyelvükkel ámítanak [alattomosan rászednek, becsapnak,
csalárdságot beszélnek, áspis (vipera)] kígyóméreg az ajkukon24
Róm. 3,14 szájuk átokkal [átkozódással] és keserűséggel [keserű
beszéddel] van tele.
Róm. 3,15 Lábuk gyors a vérontásra25
22
Mert: „De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus
Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.” „Mert Isten mindenkit egybezárt
az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön” (Gal. 3,22; Róm. 11,32)
23
Ez pedig így lett megírva: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.
Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr
letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes,
Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót
cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14,1-3)
24
A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Mert
nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő
torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt. 5,10) De: „Szája telve átkozódással,
csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt.
10,7) „Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela”
(Zsolt. 140,4) „Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)
25
A próféciák már előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek
ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van
útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (Krisztust), eljárásuk nem törvényes.
Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8)
„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)
15
Róm. 3,16 romlás [baj; csapás; pusztulás; romok] és nyomorúság
[nyomorgatás; szerencsétlenség, azaz csapás; sanyarúság] jár a
nyomukban [ösvényeiken; útjaikon]
Róm. 3,17 és a békesség útját nem ismerik: [nincs tudatában; nem
érzi; nem észleli; nem biztos benne; nem érti]26
Róm. 3,18 Isten félelmével nem törődnek.” [nincs szemük előtt]27
Róm. 3,19 [Mi azonban] Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond,
azt a törvény alatt élőknek mondja, [azokra vonatkozik, akik a törvény
hatálya alá vannak vetve] hogy elnémuljon [bedugassék; betömessék]
minden száj, és az egész világot [világegyetemet] Isten ítélje meg
Róm. 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből,
melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg
Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn [céltévesztés] ismerete [felismerése] a
törvény által vagyon.
Róm. 3,21 Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg
[a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten igazsága, [az
Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek [tanúsítják]
a törvény és a próféták
Róm. 3,22 Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást]
most nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit
által minden hívőnek. [nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik
hisznek Benne] Mert nincs különbség [ugyanis zsidó és nemzetbeli
között]
Róm. 3,23 mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával
van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének.
Róm. 3,24 Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta
őket a Krisztus Jézus által. [Megigazulásukat azonban ingyen, az ő
26
Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján.
14,6) Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: …békesség
fejedelmének!” (Ésa. 9,6) Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek;
az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27) És akinek neve: Úr
Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14) Akik Őt nem ismerik, arról így
szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek! Nincs
békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21)
27
A testi ember: „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki
az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.
Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki
ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5)
16
kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi
szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított
felénk]28
Róm. 3,25 Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő
[véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint
előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa
[nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb
[korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte
[elengedte; megbocsátotta]
Róm. 3,26 türelme idején [az előbb történt vétkezések büntetlenül
hagyása; elengedése; megbocsátása által, Melyeket Isten elszenvedett,
eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa
meg [jelentse meg] igazságát [és kimutatta igazságosságát a jelen
időre nézve is]: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít
mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből való]29
Róm. 3,27 Hogyan lehetséges akkor [hol marad tehát az ember
számára] a dicsekvés [lehetősége, amivel büszkélkedhetek]?
Lehetetlenné vált. [szétfoszlott; kirekesztetett; semmivé lett; kizáratott]
Milyen törvény által? A cselekedeteké [a tettek törvénye] által? Nem,
hanem a hit „törvénye” által
28
Ő békéltetett meg bennünket Istennel: „Megigazulván azért hit által,
békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1) „Akiben
van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének
gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7) Ő: „Krisztus váltott meg minket a törvény
átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13) „hogy a törvény alatt levőket
megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5) „Mert kegyelemből tartattatok
meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből,
hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9) „Az Ő (Isten) munkája az, hogy ti a
Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá,
megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30) Így váltunk szabaddá: „Mert a
Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn
és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)
29
Mert: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga
útján járjon” (Csel. 14,16) És: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de
most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (Csel.
17,30) „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat
nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16)
17
Róm. 3,28 Hiszen azt tartjuk, [állítjuk] hogy hit által igazul meg az
ember, a törvény cselekvésétől függetlenül30
Róm. 3,29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké
[nemzeteké] is? Bizony, a pogányoké [nemzeteké] is
Róm. 3,30 mert egy az Isten, aki megigazítja [megigazulttá
nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki] a
körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által. [hiten keresztül]32
Róm. 3,31 Érvénytelenné [hatálytalanná] tesszük [megszüntetjük; eltöröljük]
tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a
törvénynek [érvényre emeljük a hiten át]
Róm. 4. Hit által való megigazulás. Ábrahám hite.
Róm. 4,1 Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van, kérdezzük csak] mit
ért el [mit nyert volna hústest szerint; mire jutott] Ábrahám (sokaság
33
atyja), a mi (hús)test szerinti ősatyánk a saját erejéből?
Róm. 4,2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből [tettei eredményeként]
igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, [lenne alapja a
dicsekvésre] de nem Isten előtt. [csakhogy nincs erre lehetőség az
Istennel szemben]
Róm. 4,3 De mit mond az Írás? „Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek, és
Isten ezt számította be [tulajdonította] neki igazságul.” [és ez
megigazulására szolgált]
30
Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul
meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is
Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem
a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy
(hús)test sem” (Gal. 2,16)
32
És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja
megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak
megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő
Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9)
33
Jakab apostolon keresztül viszont így szól a Szent Szellem: „Avagy Ábrahám,
a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az
oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a
cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja:
Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten
barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23) És hogy milyen cselekedetek által
igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Miképpen
Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal. 3,6) Miért vitte
Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy
Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”(Róm. 4,17)
18
Róm. 4,4 [Márpedig] Aki fáradozik, [tetteket visz végbe;
munkálkodik; dolgozik] annak a bért [fizetséget] nem kegyelemből
[ingyen] számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. [tartozás szerint
jár, tartozás kiegyenlítéseként]
Róm. 4,5 Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket;(nem
munkálkodik)] hanem hisz abban, aki megigazítja [igazzá
(megigazulttá) nyilvánítja] az istentelent (akiben nincs Isten, Isten
nélkül élő) annak a hite számít [tulajdoníttatik; szolgál] igazságnak.
[megigazulásul] (az Isten kegyelmének végzése szerint)
Róm. 4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja [hirdeti]
boldognak (áldottnak; szerencsésnek; ez pedig az Istennel való
közösségből fakad, Isten ajándéka.) akinek az Isten cselekedetek
nélkül [tettektől függetlenül] tulajdonít [számítja be az] igazságot:
[megigazulást; akit Isten igazit meg tettek nélkül]34
Róm. 4,7 „Boldogok, [áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik;
hamisságaik; gonoszságaik] törvényszegéseik, [törvénytiprásait
elengedték] és akiknek elfedeztettek bűneik [gonoszságaik; vétkeik,
vagyis a cél ELVÉTÉSE]35
Róm. 4,8 Boldog [áldott] ember [személy] az, akinek az Úr bűnt nem
tulajdonít. [vétkeit (céltévesztését) nem rója (nem számítja) fel]
Róm. 4,9 Ez a boldogság [áldás] tehát a zsidónak, [csak a
körülmetélteknek szól-e (csak őket illeti meg)] vagy a pogánynak
[körülmetéletlennek] is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy
Ábrahámnak a hit(e) tulajdoníttaték igazságul. [a hitet számították be
Ábrahámnak megigazulásul]
Róm. 4,10 Miképpen tulajdoníttaték tehát? [De milyen állapotában
fogadta el őt igaznak] Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában?
Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
34
Dávid így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Dávid tanító költeménye.
Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az
ember, akinek az ÚR (JHVH = Jahve) nem rója fel bűnét, és nincs szellemében
álnokság” (Zsolt. 32,1-2)
35
Mert Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet
nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt
félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el
vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR (JHVH =
Jahve) az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13) „Isten ugyanis Krisztusban
megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket,
és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19)
19
Róm. 4,11 Sőt a körülmetélkedés jelét [ismertetőjelét, jegyét;
jelképét] is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül
[pecsét (mint védelem vagy megóvás); - a rányomott bélyeg (a
tulajdon vagy az eredetiség jeleként)] kapta, hogy atyja legyen
minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak
el
Róm. 4,12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik
nemcsak körülmetélkednek, hanem követik [menetel (lépést tart)] is a
mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének
nyomdokait
Róm. 4,13 Mert nem a törvény által [közvetítésével] adatott [szólt] az
ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának] hogy e világnak [kozmosz =
világegyetem] örököse [birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága által.
[hit általi megigazulás alapján]
Róm 4,14 Mert ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; (a
törvény alapján állók)] az örökösök, [birtokosok] akkor a hit
hiábavaló [üressé, hasztalanná, hatástalanná lett] az ígéret pedig
érdektelen [haszontalan; semmis; eltöröltetett; hatálytalan,
eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad; nincs dolga,
megszűnt a funkciója, feladata]
Róm. 4,15 Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál,
eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való
cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]
Róm. 4,16 Azért [adatott kizárólag csak] hitből, hogy [ugyanakkor
minden] kegyelemből legyen; hogy erős [bizonyos; szilárd] legyen az
ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, [akik alá
vannak vetve a törvénynek] hanem az Ábrahám hitéből valónak [hitét
követőknek] is, aki [Ő] mindnyájunknak atyánk36
Róm. 4,17 (Amint meg van írva, hogy sok nép [nemzet] atyjává
tettelek [rendeltelek] téged az előtt, az Isten [színe] előtt, akiben hitt,
aki a holtakat megeleveníti, [életre kelti] és azokat, amelyek
nincsenek, előszólítja [létre hívja] mint meglevőket. [mint amik
vannak, hogy létezzenek]
Róm. 4,18 Aki reménység ellenére [túl minden reménységen]
reménykedve [reménység alapján elvárással] hitte, hogy sok népnek
36
Ezt tudva: „...Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai”
(Gal. 3,7)
20
[nemzetnek] atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: [az ígéret
ugyanis így szólt]. Így [ennyi] lészen a te magod
Róm. 4,19 És hitében erős [és állhatatos] lévén, [nem ingadozott a
hite] nem gondolt [nem tekintett] az ő már elhalt [életerejét vesztett]
testére [szóma = emberi erejére] mintegy százesztendős lévén, sem
Sárának (fejedelemasszony) elhalt [elapadt] méhére
Róm 4,20 Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, [hihetetlensége
által nem vonta kétségbe] hanem erőt merített hitéből, [sőt
megerősödött a hitben; (hatalmassá lett hite által)] és magasztalta az
Istent, [dicsőséget adván az Istennek]
Róm. 4,21 és teljesen bizonyos volt [mindenestől fogva elhitte, meg
volt győződve] a felől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.
[elég hatalmas ígéretének teljesítésére]
Róm. 4,22 Ezért Isten ezt [a hitét] be is számította [tulajdonította]
neki igazságul” [megigazulására]
Róm. 4,23 De az, hogy beszámította neki igazságul” [tulajdoníttatott
ez megigazulás gyanánt] nem egyedül (ő)érte [nemcsak róla] van
megírva,
Róm 4,24 hanem miattunk [mi érettünk] is. Nekünk is üdvösségünkre
van, [azoknak tudniillik, akiknek majd szintúgy beszámítja igazságul]
ha hiszünk Abban, aki a halottak közül [a halálból] feltámasztotta
[életre keltette] Urunkat, Jézust
Róm. 4,25 aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva]
bűneinkért [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és
elhajlásainkért] és feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért
[felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]37
37
Ézsaiás így prófétál az Úr Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról:
„Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt
gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt
kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk
békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Az ÚR (JHVH = Jahve)
akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát
jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele.
Személye, (énje) gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz.
Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket” (Ézs. 53,4-
5.10-11) És azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett,
és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket
kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24)
„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus
Krisztus által” (Róm. 5,1) „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk,
21
Róm 5. A MEGIGAZULÁS GYÜMÖLCSEI
Róm. 5,1 Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel
[vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztus által
Róm. 5,2 Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út;
szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most]
állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai]
dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy
az isteni dicsőség részesei lehetünk]
Róm. 5,3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [ujjongunk] a
háborúságokban [nyomorúságokban; szenvedéseinkben;
megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben;
nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság
[nyomorúság] békességes tűrést nemz, [kitartást (alatta maradást;
állhatatosságot) eredményez (munkál)]
Róm. 5,4 az állhatatosság [kitartás, örömteli (vagy reményteljes) tűrés
pedig] a kipróbáltságot [megvizsgáltságot] a kipróbáltság a
reménységet [biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni]
Róm. 5,5 A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem
engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja,
természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent
Szellem által, ki adatott nékünk
Róm. 5,6 Mert amikor még erőtlenek [gyengék] voltunk [A (hús)test
miatt,ami engedett a kísértésnek] a rendelt [alkalmatos;
meghatározott; kijelölt] időben halt meg Krisztus értünk,
istentelenekért. [gonoszokért]
Róm. 5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán
csak meg merne halni valaki. [még vállalja; képes; hamarabb elszánja
magát; kész lenne meghalni]
Róm. 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni
természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az
hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21) „és azért halt meg
mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki
értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,15) Mert Ő nemcsak meghalt, hanem:
„...Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak”
(1Kor. 15,20)
22
időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már
akkor] érettünk meghalt40
Róm. 5,9 Minekutána azért most megigazultunk [megigazított minket]
az ő vére által [értünk adott élete árán]. Sokkal inkább megtartatunk
[üdvözülünk, azaz bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta
problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből,
gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazást; biztonságot;
állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban);
jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást kapunk] a harag ellen
Őáltala [vagyis: megment (megszabadít) bennünket a haragtól, vére
(élete) hatalmával]41
Róm. 5,10 Mert ha, [Istent Fia halála kiengesztelte akkor] mikor
ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel [megbékéltetett minket
önmagával] az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk
[üdvözülünk, vagyis: megment, azaz kiszabadít, vagy megvéd. Életben
tart, megóv a haláltól; megtart. Meggyógyít, megőriz, megment, éppé,
és egészségessé tesz] az ő élete által minekutána megbékéltünk vele
[akkor miután megbékéltettünk, még (mennyivel) inkább üdvözíteni
fog a Belőle belénk ömlő élet révén]
Róm. 5,11 Nemcsak pedig, hanem [ezen felül még] dicsekedünk
[ujjongunk] is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által
most a megbékélést nyertük [aki megszerezte nekünk a
kiengesztelődést, vagyis az előző kedvezőtlen kapcsolatot
„megmásította”]
Róm. 5,12 Annakokáért, miképpen egy ember által jött [lépett] be a
világra [világegyetembe] a bűn [a céltévesztés], és a bűn által [a bűnön
keresztül] a halál és akképpen a halál minden emberre elhatott,
[osztályrésze lett (átterjedt)] mivelhogy mindenek [kiben mindnyájan]
vétkeztek [eltévesztették a célpontot]:
40
A próféta már így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki
megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg
haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18)
41
És az apostolok újra és újra megvallják, hogy az Úr Jézus az: „Ki a mi
bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Kit az
Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy
megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt. És ő
engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész
világért is” (Róm. 4,25; 3,25; 1 Ján. 2,2)
23
Róm. 5,13 Mert a törvényig [a törvény előtt is] vala bűn a világon; a
bűn azonban nem számíttatik be, [nem tulajdoníttatik az embernek] ha
nincsen törvény42
Róm. 5,14 Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott uralomra]
Ádámtól [h. 'ádám magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt teszi ki az
ember fogalmát] Mózesig [a vízből kihúzott] azokon is, akik nem az
Ádám esetének [elesésének] hasonlatossága szerint vétkeztek, [estek
bűnbe] aki ama következendőnek [Eljövendőnek] kiábrázolás
[előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa
modellje]43
Róm. 5,15 De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset [A
kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a félre-
csúszással, (botlás illetve elhajlással]. Mert ha amaz egynek esete
[bukása; (mellélépése)] miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és
a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé,
sokkal inkább [bőségesebben] elhatott [kiáradt] sokakra44
Róm. 5,16 És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; [És az
sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember
elbukása; elesése] mert az ítélet egyből lett kárhozattá [egyik oldalon
az ítélet egy elesés alapján vált kárhoztató (elmarasztaló) ítéletté] az
ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. [a kegyelem pedig sokak
elbukásából megigazulásra vezet]
Róm. 5,17 Mert ha az egynek bűnesete [elbukása; elesése] miatt
uralkodott [uralkodóvá lett] a halál az egy [ember] által: sokkal inkább
az életben [az élet hatalmával] uralkodnak az egy Jézus Krisztus által
azok, kik a kegyelemnek és az igazság [megigazulás] ajándékának
bővölködésében részesültek. [kapták és (elfogadták)]
Róm. 5,18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete [elesése] által
minden emberre elhatott a kárhozat [minden emberre kedvezőtlen
42
Azért nem számítja fel a bűnt Isten, mert: „... ahol pedig nincsen törvény, ott
törvény ellen való cselekedet sincsen” (Róm. 4,15)
43
Mert Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő
menyasszonyáért: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a
szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak
gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6)
44
Így folytatódik a kijelentés: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén
ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban
mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan
megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)
24
ítéletet hozott]: azonképpen egynek igazsága által minden emberre
elhatott az életnek megigazulása. [ugyanúgy egynek üdvösséget szerző
tette minden emberre kiárasztotta az életet, a természetfeletti életet; az
életnek egy más létezési formáját adó megigazulást]
Róm. 5,19 Mert miképpen egy embernek engedetlensége
[figyelmetlensége] által sokan bűnösökké [céltévesztők] lettek: [sok
embert a céltévesztés állapotába döntötte] azonképpen egynek
engedelmessége [szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká
lesznek [meg is igazultak]45
Róm. 5,20 A törvény pedig bejött [közbejött; azért csúszott be a
kegyelem mellett], hogy a bűn [félre-csúszás, botlás és elhajlás]
megnövekedjék. [fokozódjék; bőséges legyen; hogy vele szaporodjék a
bukás; hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik
[elhatalmasodik; megsokasodik] a bűn [céltévesztés] ott [azt messze
felülmúlva] a kegyelem sokkal inkább bővölködik [megszaporodott;
ott még bőségesebben kiáradt]46
Róm. 5,21 Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn
[céltévesztés] a halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is
uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [A
természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára].a mi
Urunk Jézus Krisztus által47
Róm 6. A keresztség [bemerítés] Krisztus életében
részesít
Róm. 6,1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben
[céltévesztésben] hogy a kegyelem annál nagyobb [bőségesebb]
legyen? [annál inkább áradjon; gyarapodjon; megsokasodjon
45
Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „...Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné
tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. ...Ki a mi bűneinkért
halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25)
46
A törvényadás célja, a céltévesztés felismerése: „Micsoda tehát a törvény? A
bűnök (bukások, elesések) okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az
ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében” (Gal. 3,19)
47
Az ok, amiért Isten emberré lett: „Miután ugyanis ember által van a halál,
szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban
mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan
megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)
25
Róm. 6,2 Távol legyen: [Semmi esetre sem] akik [egyszer már]
meghaltunk a bűnnek [céltévesztésnek], mimódon élnénk még
abban?48
Róm. 6,3 Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik
bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?49
Róm. 6,4 Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért
Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen
feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az
Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új
életben [állapotban] járjunk50
Róm. 6,5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé
lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is
azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]51
Róm. 6,6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett
[oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen
működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias
szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné;
tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma
48
Hiszen: „...aki meghalt, felszabadult a bűn alól” (Róm. 6,7)
49
A bemeritkezés következménye: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben,
akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki
feltámasztá Őt a halálból... Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust
öltöztétek fel” (Kol. 2,12; Gal. 3,27)
50
És: „A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is
támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.
És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés; melléfogás, hiba;
hibás lépés] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt
Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13) „Hogy levetkezzétek ama
régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai
miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz
új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...”
(Eféz. 4,22-24)
51
Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog
támasztani” (1Kor. 6,14) Mert: „...ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki
feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a
halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket (szóma = éneteket, személyiségeteket)
is az ő ti bennetek lakozó Szelleme által... Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt
meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11)
26
= én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a
bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]52
Róm. 6,7 Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult;
igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]53
Róm. 6,8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy
[együtt] élünk [továbbra] is Ővele54
Róm. 6,9 Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki
[miután] feltámadt a halálból, [halottak közül] többé meg nem hal; a
halál többé rajta nem uralkodik55
Róm. 6,10 Mert hogy meghalt, a bűnnek [céltévesztés miatt] halt meg
egyszer hogy pedig él az Istennek él. [ami ugyanis benne meghalt azt
a vétek (a cél elvétése) ölte meg egyszer, ami pedig él azt az Isten
élteti]
Róm. 6,11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek,
de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban56
Róm. 6,12 Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó
[mulandó] testetekben [személyiségetekben, ami ki van téve a
halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]57
52
És nem csak megfeszíttettetek, hanem: „A bemerítésben (báptiszmosz) vele
együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe
vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol. 2,12) „hogy többé ne
emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek
hátralevő idejét” (1Pt. 4,2)
53
Ezért tehát: „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a (hús)testnek, hogy (hús)test
szerint éljünk” (Róm. 8,12)
54
A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk,
vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11) „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és
hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14)
55
Az Urat Isten feltámasztotta: „Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait
megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,24)
Ahogyan azt előre megígérte: „Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és
többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a
Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyen is így szól: Nem
engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson” (Csel. 13,34-35)
56
Abban: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek
meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg” (1 Pét. 2,24)
57
Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „...megsanyargatom, és
szolgává teszem a testemet (szóma = énemet), hogy amíg másoknak prédikálok,
magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27) Ti is: „Öljétek meg
27
Róm. 6,13 Se ne szánjátok [Ne adjátok át; ne állítsátok] oda a ti
tagjaitokat [a test egy-egy funkciót végző részét] hamisságnak
[támadó] fegyvereiül a bűnnek [igazságtalanságnak; gonoszságnak
szolgálatára]; hanem szánjátok [adjátok] oda [bocsássátok
rendelkezésre] magatokat az Istennek, [szolgálatára] mint akik a
halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül
[eszközéül szenteljétek] az Istennek58
Róm. 6,14 Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok
törvény alatt59 hanem kegyelem [Isten öröme és jótéteménye,
felmentése] alatt
Róm. 6,15 Mit is tehát? [Mi következik ebből?] Vétkezzünk-é
mivelhogy nem vagyunk törvény [uralma] alatt, hanem kegyelem
alatt? Távol legyen.
Róm. 6,16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok [adjátok;
alárendelitek] magatokat szolgákul [rabszolga gyanánt] az
engedelmességre, annak vagytok szolgái, [rabszolgái] akinek
tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a

tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami
bálványimádás.” „Ha ugyan Őt megértettétek, és Őbenne megtaníttattatok, úgy
amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó
embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok
pedig a ti elméteknek szelleme szerint.” (Kol. 3,5; Eféz. 4,21-23) Péter apostol is
felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és
idegeneket: tartózkodjatok a (hús)testi vágyaktól, amelyek az élet (pszükhé =
énünk, életünk) ellen harcolnak” (1Pt. 2,11) Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben
kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól:
„Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság
uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133)
58
És mert nagyon fontos, sőt életbevágó a kijelentés, ezért megismétli a Szent
Szellem: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy
szánjátok oda a ti testeiteket (szómata umón = halandó test, azaz: személyiségeteket)
élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket”„hogy
többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi
életetek (biosz = földi életetek) hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a
múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban,
részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen
bálványimádásokban éltetek” (Róm. 12,1; 1 Pét. 4,2-3) Mert ha továbbra is: „…test
szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Szellem által megölitek a test
cselekedeteit, élni fogtok” (Róm. 8,13)
59
Azért mert: „… a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs
törvény, ott nincs törvényszegés” (Róm. 4,15)
28
engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, [ami a halálba vezet]
vagy az engedelmességnek igazságra? [ami megigazulásra vezet]60
Róm. 6,17 De hála az Istennek, [de az Isten kegyelme, jóindulata]
hogy jóllehet a bűn [a cél elvétésének] (rab)szolgái voltatok, de
szívetek szerint [most már szívből azaz: bensőtökből]
engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, [követendő
mintájának] amelyre adattatok [rendelve vagytok]
Róm. 6,18 Felszabadulván pedig a bűn alól [kötelékéből], az
igazságnak [megigazultságnak; igazságosságnak] (rab)szolgáivá
lettetek
Róm. 6,19 Emberi módon szólok [fejezem ki magam] a ti
(hús)testeteknek erőtlensége [gyarlósága] miatt. [A (hús)test gyönge
ugyanis enged a kísértésnek]61 Mert amiképpen oda szántátok a ti
tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak [gonoszságnak;
törvénytelenségnek] szolgáiul a hamisságra [törvénytelenségre]:
azonképpen szánjátok oda [adjátok] most a ti tagjaitokat [(szóma =
személyiség) egy-egy funkciót végző része;] szolgáiul az igazságnak a
megszenteltetésre. [most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az
igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják]
Róm. 6,20 Mert mikor a bűn szolgái [rabszolgái] valátok, az
igazságtól szabadok valátok. [az igazsággal szemben szabadok
voltatok, nem voltatok kötve Isten igazságához.]
Róm. 6,21 Micsoda gyümölcsét vettétek [termett ez] azért akkor
azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége halál62
Róm. 6,22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól,
szolgáivá [rabszolgái] lettetek pedig az Istennek megvan a
gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet
60
Az Úr Jézus – a testté lett Ige – így figyelmeztet: „...Bizony, bizony mondom
néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, (rab)szolgája a bűnnek” (Ján. 8,34) És
Péter apostolon keresztül megmagyarázza a Szent Szellem a kijelentést: „...mert
akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó
Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe
ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá lett az
elsőnél” (2 Pét. 2,19-20)
61
Erre figyelmeztet az Úr Jézus is: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy
kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a szellem kész, de a (hús)test erőtelen” (Mát.
26,41)
62
Ugyanis: „Mert amíg (hús)test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított
szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt”
(Róm. 7,5)
29
[Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök vagyis: A
természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája]
Róm. 6,23 Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a
bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem
megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk
Krisztus Jézusban.
Róm. 7. A megigazultak és a törvény.
Róm. 7,1 Avagy nem tudjátok-é [nem értitek-e] atyámfiai,
[testvéreim] mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény [csak
annyi ideig] uralkodik [csak addig van hatalma] az emberen, amíg él?
Róm. 7,2 Mert a férjes asszony míg él a férj [férfi; de jelenti az
érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel] ehhez van kötve
[összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő,
férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha
meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony [az asszony szó
többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli; de
jelenti a nőnemű emberi lényt. És jelenti a gyülekezetben élő,
kíváncsiskodó embert; vágyakozó lelket is)] a férj törvénye alól
Róm. 7,3 Azért tehát az ő férjének életében paráznának
[házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban
meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes
kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más
férfihoz megy.
Róm. 7,4 Azért atyámfiai, [testvéreim] ti is meghaltatok a törvénynek
[törvény számára] a Krisztus teste (szóma = személyisége, lényege, ereje)
által hogy legyetek máséi: azé [hogy ahhoz tartozzatok Krisztus
testében (szóma)], aki a halálból feltámasztatott, [életre kelt] hogy
gyümölcsöt teremjünk Istennek.
Róm. 7,5 Mert mikor a (hús)testben voltunk, [hústest szerint éltünk] a
bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [a törvény
(által szított) fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek (hatottak;
dolgoztak) tagjainkban] hogy gyümölcsözzenek [gyümölcsöt
érleljenek] a halálnak
Róm. 7,6 Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk;
mentesültünk; feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól]
minekutána meghaltunk arra nézve, [annak a számára] amely által
lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a
Szellemnek újságában [újszerűségében; új voltában] és nem a betű
30
óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi
betűvilágában]63
Róm. 7,7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? (céltévesztés-e) Távol
legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által;
mert a [a gonosz] kívánságról sem tudtam volna, [a vágyat (mohó
kívánást) sem ismerném] ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd64
Róm. 7,8 De a [tiltó] parancsolat által a bűn alkalmat vett, [ösztönzést
(indíttatást; lökést, ugródeszkát; támaszpontot) kapott] és nemzett
[fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált] bennem minden
[gonosz] kívánságot [mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel =
elkövettem a bűnt]65 mert [ugyanis] törvény nélkül holt a bűn
Róm. 7,9 Én pedig éltem régen [egykor a természeti, (fizikai,biológiai)
életet] a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével
[megérkezésével] felelevenedett [föléledt; életre kelt] a bűn,
Róm. 7,10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, [kitűnt] hogy az a
parancsolat, mely életre való, [amelynek életet kellett volna adnia]
nékem halálomra van [számomra halálhozónak bizonyult; halálba
vitt.]66
Róm. 7,11 Mert a bűn alkalmat vévén, [ösztönzést (ugródeszkát;
indíttatást) kapott a parancsolattól; (ugyanis a bűn a tilalommal kapta
vonzóerejét); kiinduló/tám/pontot talált] ama parancsolat által [és
végképp] megcsalt [tévútra vezetett; elcsábított] engem, és megölt
általa.
63
Pál apostol megvallása, követésül minden igehirdető számára: „Nem mintha
önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is
megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett
alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem
Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6) De ez a
szolgálat: „…nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő
Istené” (Róm. 9,16)
64
Az apostol levonja a következtetést: „Annakokáért a törvénynek
cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy
(hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn ismerete [felismerése]
a törvény által vagyon” (Róm. 3,20)
65
A kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így
működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve
halált nemz” (Jak. 1,15)
66
Mert: „A törvény …nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog
azok által” (Gal. 3,12)
31
Róm. 7,12 Azért ám a törvény [ő magában] szent, és a parancsolat
szent és igaz [igazságos] és jó67
Róm. 7,13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább
a bűn az, hogy megtessék [kitűnjék] a bűn [bűn mivolta], mely a jó
által nékem halált szerez, [munkál] hogy felette igen bűnös legyen a
bűn a parancsolat által. [így a bűn a parancs által mutatta meg igazi
bűn jellegét]
Róm. 7,14 Mert tudjuk, [ugyanis] hogy a törvény szellemi; de én
(hús)testi vagyok, a bűn alá rekesztve [eladva rabszolgának a bűn
alá]68
Róm. 7,15 Mert [hiszen] amit cselekszem [teszek], nem ismerem:
[nem szeretem; (magam sem értem] mert [gyakorlatilag] nem azt
művelem, [hajtom végre] amit akarok, hanem [a rosszat] amit
gyűlölök, azt cselekszem. [teszem meg]69
Róm. 7,16 Ha pedig azt cselekszem, [teszem; művelem] amit nem
akarok, megegyezem [helyeslem; egyetértek] a törvénnyel,
[elismerem róla] hogy jó.
Róm. 7,17 Most azért [valójában] már nem [is] én cselekszem
[teszem; művelem] azt, hanem a bennem lakozó [otthonra lelt] bűn.
Róm. 7,18 Mert tudom, [ugyanis] hogy nem lakik én bennem, azaz a
(hús)testemben [húsomban; semmi] jó; mert az akarás megvan
bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. [készen vagyok ugyan
akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes]
67
Az apostol megvallása a törvényről: „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó,
ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz
ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök,
a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az
embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a
hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges
tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám
bízatott” (1 Tim. 1,8-11)
68
Hogy Isten kegyelme kiáradhasson kivétel nélkül minden emberre: „… az
Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit
alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,22)
69
És hogy miért, arról Dávid így prófétál: „Ímé én vétekben fogantattam, és
bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51,7)
32
Róm. 7,19 Mert nem a jót cselekszem, [Hiszen nem azt teszem]
melyet akarok; hanem a gonoszt [rosszat; károst, ártalmast]
cselekszem [azt hajtom végre; gyakorlom] melyet nem akarok70
Róm. 7,20 Ha pedig én azt cselekszem, [teszem; művelem] amit nem
akarok, nem [is] én művelem [munkálom (viszem véghez; cselekszem;
teszem)] már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
Róm. 7,21 Megtalálom azért magamban, [magamra nézve tehát azt
találom törvénynek] ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a
bűn (rossz, káros, ártalmas) megvan bennem. [hozzám van ragadva]
[mert bár a jót szeretném tenni, mégis a rossz (gonosz, káros,
ártalmas) áll (fekszik) közel hozzám (van kezem ügyében); a rosszra
vagyok készen]
Róm. 7,22 Mert gyönyörködöm [gyönyörűségemet (örömömet) lelem]
az Isten törvényében a belső ember szerint
Róm. 7,23 De látok [érzek; észlelek] egy másik [ellenkező] törvényt az
én tagjaimban [(szóma = személyiség egy-egy funkciót végző része;]
mely ellenkezik [küzd (hadakozik; harcol; hadban áll)] az elmém
[értelmem] törvényével, és engem rabul [foglyul] ád a bűn
[céltévesztés] törvényének, mely van az én tagjaimban. [a bűn
(céltévesztés) törvényébe zárva) fogolyként vezet]71
Róm. 7,24 Óh én nyomorult [szegény; szerencsétlen] ember! Kicsoda
szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halál-testből?
[halálra ítélt testből (szóma thanatosz = halott személyiségből), ebből a
testből, amely alá van vetve a halálnak; ki szabadít meg engem ebből
a holttestből? (körülírással: ebből a testből, amely szellemi halálomat
okozza)]
Róm. 7,25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért
jóllehet én [magam] az elmémmel [eszemmel] az Isten törvényének,
de (hús)testemmel a bűn törvényének szolgálok. [Az Istentől felkínált
70
Ha pedig ez így van: „Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem
lakó bűn” (Róm. 7,17)
71
Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a (hús)test a
szellem ellen törekedik, a szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással
ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17) Hiszen:
„Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző
kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1) Ezért mondja az apostol, hogy:
„Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg
magatokat a (hús)testi kívánságoktól, a melyek a (phüszé = személyetek, életetek);
ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11)
33
kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül. Következőleg
én, mikor értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot,
de amikor húsom indít, a bűn törvényének vagyok rabszolgája]
Róm 8. Megszentelődés Krisztusban [A megigazult

hívők élete]
Róm. 8,1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk [elmarasztaló
ítéletük; mert nincsen helye velük szemben, de nem is érvényesül
ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet.] azoknak, akik Krisztus
Jézusban vannak, [élnek] kik nem (hús)test szerint járnak, hanem
Szellem szerint.
Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való élet [A természetfeletti élet]
szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és
szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől
Róm. 8,3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a
maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen vala a
(hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt
megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés]
(hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a
céltévesztés miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben.
[hogy elítélje a (hús)testben levő bűnt (céltévesztést]72
Róm. 8,4 Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye]
beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk,
[élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús
vezérli, hanem a Szellem]
Róm. 8,5 Mert a (hús)test szerint valók [élők (a húshoz igazodók)] a
(hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az eszük; a hústest
dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre
vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei,
72
Ezt a problémát Isten úgy oldotta meg, hogy: „Mert azt (Krisztust), aki bűnt
nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor.
5,21) És: „Az Ige (hús)testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint
az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn. 1,14)
Azért, hogy az embert kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a
gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett
azoknak, hogy a halál által megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt,
akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat,
akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15)
34
73
vágyai] a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. [de a
Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek (a szellemi ember
ellenben szellemiekre törekszik)]74
Róm. 8,6 Mert a (hús)testnek gondolata [kívánsága; törekvése;
okossága; bölcsessége; a hústest gondolatvilága; észjárása] halál
[halálra visz; (vezet)]; a Szellem gondolata [vágyódása; törekvése;
okossága; bölcsessége; gondolatvilága; észjárása] pedig élet és
békesség. [mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de
az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent]75
Róm. 8,7 Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése;
észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés]
Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik,
[nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az
természete ellen van; (mert az elmének a hústestre irányítása
ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten
törvényének, hisz nem is lehet)]
Róm. 8,8 Akik pedig (hús) testben vannak, [hústest szerint élnek] nem
lehetnek kedvesek Isten előtt [Istennek nem tetszhetnek; nem is
törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek]76
Róm. 8,9 Ti azonban nem (hús)test, [húsban] hanem Szellem szerint
[Szellemben] éltek, ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik
73
És hogy a hústestet milyen ügyek és vágyak kötik le, arról így szól Isten Igéje:
„… e világnak gondja és a gazdagság csábítása…” (Mát. 13,22) leköti, a vágyai
pedig, amelyek cselekedeteit irányítják, ezek: „…házasságtörés, paráznaság,
tisztátalanság, bujálkodás; bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés,
viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység,
gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre
megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket
cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21)
74
A szellemi emberben pedig megteremnek a Szellem gyümölcsei – és ezekről
lehet őket felismerni – melyek ezek: „… szeretet, öröm, békesség, türelem,
szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Nem az ilyenek ellen van a
törvény” (Gal. 5,22-23)
75
Az embernek kell eldöntenie, hogy melyi utat válassza, de a választás
következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni.
Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a
(hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog
aratni örök életet” (Gal. 6,7-8)
76
Hát::„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a
paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a
kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6)
35
bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé.
[ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja)
az nem is az Övé]77
Róm. 8,10 Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma
= személyiség) holt [halandó] a bűn miatt, [céltévesztés következtében] a
szellem azonban élet (dzóé = örökélet, vagyis természetfeletti élet) az
igazságért [de a szellem (örök)életet ad megigazultság által]78
Róm. 8,11 De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta
[életre keltette] Jézust a halálból, [halottak közül] ugyanaz, aki
feltámasztotta [életre keltette] Krisztus Jézust a halálból, [halottak
közül]79 megeleveníti [életre kelti] a ti halandó testeiteket (szóma =
80
személyiségeteket) is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által
Róm. 8,12 Annakokáért atyámfiai, [testvérek] nem vagyunk adósok
[lekötelezve] a (hús)testnek, hogy a (hús)test [kívánságai] szerint
éljünk [a földi életben]81
Róm. 8,13 Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok
[minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test
cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba
77
Az Úr Jézus kijelentése: „A Szellem az, aki életre kelt, a (hús)test nem használ
semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet” (Ján. 6,63) „És
aki az ő parancsolatait (beszédeit) megtartja, az Őbenne marad, és Ő is abban;
és ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott
nekünk” (1 Ján. 3,24)
78
Azért: „Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [a céltévesztés] a
halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság
[megigazulás] által az örök életre [A természetfeletti életre; az életnek egy más
létezési formájára].a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,21) Ezért tehát:
„Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat
vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus
bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok” (2Kor. 13,5)
79
Mert: „… Őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta,
mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,24)
80
Feltéve, hogy: „… eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább
eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is” (Róm. 6,5) Ezékielnek
szól az Úr, hogy prófétáljon, és így jelenti ki a feltámadást: „Én tehát
prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor Szellem szállt beléjük,
életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt” (Ez. 37,10)
81
Vagyis, nem kell úgy és olyan életkörülmények szerint élnünk, mint a hitetlen
embereknek, mert: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre
irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot
és a kapzsiságot, ami bálványimádás” (Kol. 3,5)
36
viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a
hús művel, megölitek, élni fogtok]82
Róm. 8,14 Mert [mindazok ugyanis] akiket Isten Szelleme vezérel,
[indít] azok [mind] Istennek fiai83
82
A hústest kívánságairól így beszél Isten Igéje: „A (hús)testnek cselekedetei
pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság,
bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás,
féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság,
részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek,
amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten
országát” (Gal. 5,19-21) És hogy ezt hogyan kell tenni,arra az apostol mutat
példát: „…megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (szóma = én), hogy
amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre”
(1Kor. 9,27) Hát ti se: Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó
(mulandó) testetekben (szóma = személyiségetekben) hogy engedjetek néki az ő
kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12.13)
83
Mert azt mondja az Írás: „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak,
hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem
vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől
születtek” (Ján. 1,12-13) Így valósult meg a prófécia, amelyről Pál apostol is
bizonyságot tesz: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a tenger
fövenye, amely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen,
hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő
Istennek fiai!” (Hós. 1,10) „Hóseás szerint is ezt mondja: Azt a népet, amely nem
az én népem, hívom az én népemnek, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett
népemnek; és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: Nem az én
népem vagytok ti, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni” (Róm. 9,25) Isten
több prófétán keresztül kijelentette, hogy: „Az én tulajdonommá lesznek -
mondja a Seregek Ura - azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek
hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt” (Mal. 3,17) És
Pál apostol kifejti, a prófécia megvalósulását: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti
testetek (szóma) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől
nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek
tehát Istent testetekben (szóma = személyiség)” „Mert mindnyájan Isten fiai
vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek
be, Krisztust öltöztétek fel. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs
szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a
Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva
vagytok, és ígéret szerint örökösök” „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte
Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy
többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (1 Kor.
6,19-20; Gal. 3,26-29; 4,6-7)
37
Róm. 8,15 Mert nem kaptatok szolgaság [rabszolgaság] szellemét
ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek; (újra féljetek, rettegjetek)]
hanem a fiúságnak [Szellemét kaptátok [nyertétek el] aki által kiáltjuk:
Abbá [az-az szerelmes] Atyám! [vagyis: Édesapám! Apu: aminek
következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik
család tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az
új család szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és
kiváltságok birtokosai lettetek]84
Róm. 8,16 Ez a Szellem bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt
tanúskodik] a mi szellemünkkel együtt, [szellemünkben] hogy Isten
[született] gyermekei vagyunk85
84
Mert Isten: „Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus
által, akarata és tetszése szerint” (Eféz. 1,5) És: „Mikor pedig eljött az időnek
teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett,
Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4-5)
„Mert akiket eleve ismert, [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el
is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta] hogy azok az ő Fia ábrázatához
[képéhez] hasonlatosak legyenek, [Fiának képmását öltsék magukra; (hogy
ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia)] hogy ő legyen az elsőszülött sok
atyafi [testvér] között. Akiket pedig eleve [előre] elrendelt, [elválasztott;
különválasztott] azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította;
[megigazulttá tette] akiket pedig megigazított, [megigazulttá tett] azokat meg is
dicsőítette” (Róm. 8,29-30) Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az ígéret:
„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert
akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27) Így
kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7) Ha
befogadtuk Őt, mert: „Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy
Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem
a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek”
(Ján. 1,12-13) Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és
romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult
nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15) És:
„Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és
botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10) És: „Hogy erősekké tegye
a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt,
amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess.
3,13)
85
A kijelentés így folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a
bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban
a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10) Tehát:
38
Róm. 8,17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek,
örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk,
hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
Róm. 8,18 Mert azt tartom, [állítom] hogy amiket most [a jelenlegi
időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk] nem
hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
[véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely
majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni) rajtunk. Úgy
számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek) szenvedései
nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel,
melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]86
Róm. 8,19 Mert a teremtett világ [az egész természet] sóvárogva
[epedő sóvársággal, feszülten] várja az Isten fiainak megjelenését
[megnyilvánulását; kijelentését; kinyilatkozását;vagyis a
teremtmények feszült vágyakozása várja Isten fiainak
megnyilvánulását]87
Róm. 8,20 Mert a teremtett világ hiábavalóság [mulandóság, üresség,
haszontalanság, sikertelenség] alá vettetett [minden teremtmény
„Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki
ezt kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal. 4,6)
86
Hiszen: „… a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket
meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,17) Mert bár már
most: „… Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé
leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és
olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1Jn. 3,2) Ez pedig akkor lesz:
„Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek
dicsőségben” (Kol. 3,4) „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, tükrözzük az Úr
dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által
dicsőségről dicsőségre” (2Kor. 3,18) „aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá
változtatja a mi nyomorúságos testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá
vethet mindeneket” (Fil. 3,21) „Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő
szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi
tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,10)
87
Azt várják, hogy visszaálljon az eredeti – a teremtéskori, vagyis paradicsomi
– állapot, és: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör,
szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem
pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” „… mert teljes lészen a
föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon,
hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő
nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 65,25; 11,9-10)
39
ugyanis mulandóságnak van alávetve] nem önként, [nem
önszántából; nem, mert akarja] hanem azért, [az által] aki az alá
vetette88
Róm. 8,21 Azzal a [nekünk adott] reménységgel [hittel és bizalommal]
hogy maga a teremtett világ is megszabadul [hogy a teremtett világot
is fel fogja szabadítani] a romlandóság rab(szolga)ságától [a
mulandóság szolgai állapotából] az Isten fiai dicsőségének
szabadságára [és átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába]89
Róm. 8,22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ [az egész
teremtmény] együtt [egyetemben] fohászkodik [sóhajtozik, nyög,
nyöszörög.] és vajúdik [szülés fájdalmaiban kínlódik] mind idáig
[mostanáig]90
Róm. 8,23 Sőt Nemcsak ez [a világ] hanem maguk a Szellem
zsengéjének birtokosai [mint a Szellem teljességéből az első részlet],
mi magunk is [akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét]
fohászkodunk [sóhajtozunk, nyögünk] magunkban [bensőnkben].
várván a fiúságot [egy fiú helyére helyezést, vagyis hogy méltóvá
tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba, és méltóságaiba való
88
A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés az élet értelmetlenségéről: „Mi
haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?
Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a
nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj
délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda,
ahonnan elindult. Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg,
pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Minden dolog
fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk
nem tud eleget hallani. Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog
történni, mert nincs semmi új a nap alatt” (Préd. 1,3-9) Dávidon keresztül pedig
folytatódik: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és
nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk”
(Zsolt. 90,10)
89
Péter apostol megvallása: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint,
amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13) Isten ígérete: „Mert én új eget és új
földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe” (Ézs. 65,17)
János apostol látomása: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első
föld elmúlt, és a tenger sincs többé” (Jel. 21,1)
90
A prófétán keresztül jelenti ki Isten, hogy az ember céltévesztése
(gonoszsága) mit jelent az egész teremtett világ számára: „Meddig gyászol még
a föld, meddig marad száraz a mező füve? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul
állat és madár… ” (Jer. 12,4)
40
belépésre] a mi testünknek megváltását [a holttestünkből (szomató
91
apolütrószisz) való, váltság általi megszabadítást]
Róm. 8,24 Mert reménységben tartattunk meg [megváltásunk még
reménybeli, ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható
jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi
bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik,
mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk]92 a reménység
pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli
is azt? [Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem
remény]
Róm. 8,25 Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással
[állhatatosan, örömteli (vagy reményteljes) tűréssel,és kitartással]
békességes tűréssel [türelemmel] várjuk93
91
Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én
nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e
halálnak testéből)? (szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi
Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25) „Azért is sóhajtozunk
ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan
felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban
vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem
felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4) „Mert e
romlandó testnek (phthartosz): mulandóság állapotában lévőnek)
romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor.
15,53) „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus
Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (lealacsonyított,
megalázott) testünket (szóma), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez,
amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket”
(Fil. 3,20-21) „Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szellem zálogát adta
szívünkbe” (2Kor. 1,22). „Aki záloga [foglalója; (előlege)] a mi örökségünknek s
feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének
magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének
dicséretére”(Eféz. 1,14)
92
De mi: „… nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a
láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2 Kor. 4,18) Ezért:
„Mi… akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a
szeretet páncélját…” „és az üdvösség sisakját” (1Thessz. 5,8; Ef. 6,17) „Hogy az ő
kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint”
(Tit. 3,7)
93
És hogy mire várunk, arról így szól a Szent Szellem: „arra az el nem múló,
szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva
számotokra” (1 Pét. 1,4) A türelmes várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti
viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok
41
Róm. 8,26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van
[siet] a mi erőtlenségünknek [szellemi gyengeségünkben]. Mert azt,
amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; [hogy mit imádkozzunk,
és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk] de maga a
Szellem esedezik [jár közben] miérettünk kimondhatatlan
[összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott
beszéddel] fohászkodásokkal [szavakba nem önthető, emberileg
megfoghatatlan sóhajtozásokkal]94
Róm. 8,27 [S Ő] Aki pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja]95
tudja, mi [mit kíván; mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása,
törekvése] mert Isten [tetszése; akarata] szerint [Istenhez igazodva]
esedezik [jár közben; könyörög; emel szót] a szentekért
Róm. 8,28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden
javukra van [válik; szolgál, összedolgozik; együttmunkál, minden
összejátszik (minden körülmény, esemény] mint akik az ő végzése
szerint hivatalosak [akik az ő végzése értelmében (elhatározása
szerint) arra hivatottak,(elhívottak) hogy szentek legyenek]
Róm. 8,29 Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott; kiválasztott;
felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta].
hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek
[Fiának képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék
tehát” (Kol. 3,24) Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja a Szent Szellem: „Légy
csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7)
94
Az apostol intése: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben
imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18) Ézsaiás prófétán keresztül
pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mi a nyelveken szólás oka és eredménye:
„Dicsőítsék az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken! Az Úr, mint egy hős kijő,
és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz.
Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most, mint a
szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok! Letarolom a hegyeket és halmokat,
úgyhogy egész növényzetük elszárad. A folyókon gázlókat készítek, és a
mocsarakat kiszárítom. Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem
ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá
változtatom előttük, a rögös utat simává” (Ésa. 42,12-16)
95
A próféták mind a szívek vizsgálójáról prófétálnak, kijelentve azt is, hogy ki
Ő: „… az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket” (Zsolt. 7,10) Ő a: „…
Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója…” (Jer. 11,20) Aki az Úr
Jézus Krisztus: „… Ezt mondja az Isten Fia, …én vagyok a vesék és szívek
vizsgálója” (Jel. 2,18.23) És Ő Jahve: „Én, az Úr (Jehova) vagyok az, aki a szívet
fürkészem, és a veséket vizsgálom…” (Jer. 17,10)
42
amelyet az ő Fia, akivel együttformált]. hogy ő legyen az elsőszülött
[legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első
példánya.] sok atyafi [testvér] között96
Róm. 8,30 Akiket pedig eleve [előre] elrendelt, [elválasztott;
különválasztott] azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is
igazította; [megigazulttá tette] akiket pedig megigazított,
[megigazulttá tett] azokat meg is dicsőítette97
Róm. 8,31 Mit mondunk azért ezekre? [Mire következtethetünk ebből]
Ha az Isten velünk, [értünk; mellettünk van] kicsoda [lehet; tehet]
ellenünk?98
96
Az idők kezdete előtt már úgy döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül
mindeneket: „Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus
Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint, Őbenne, akiben vettük is az
örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő
akaratának tanácsából cselekszik” (Eféz. 1,5.11) Mert az Úr Jézusban jött el maga
az Isten: „Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg”„Mert tetszett
az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19) És Ő az: „Ki
elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, (szóma = holttest) hogy hasonló
legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által
maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21) „És amiképpen hordtuk a földinek
ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is” (1 Kor. 15,49) „Ez felel
meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”
(Ef. 3,11) És az eleve kiválasztásra itt adja meg a választ Isten: „Aki eleve el volt
ugyan rendelve (ki volt választva), a világ megalapítása előtt, megjelent pedig
az idők végén ti érettetek” (1 Pét. 1,20)
97
Azért: „… hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom
edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre… Akikül el is hívott minket
nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is” (Róm. 9,23-24)
98
Megvallhatom, ha az ellenség támad: „Meghátrálnak majd ellenségeim,
amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van” (Zsolt. 56,10) Ha
emberek akarnak ártani nekem: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem
ember? Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre”
(Zsolt. 118,6-7) Hiszen: „…Ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem
hagylak téged.” Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember
mit árthat nekem?” (Zsid. 13,5-6) Hiába szövik terveiket: „Szőjetek csak terveket,
majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert velünk az Isten!”
(Ézs. 8,10) Ha csüggednék Isten újra és újra megerősíti ígéretét: Ne félj, mert én
veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is
segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba
esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled
perbe szállnak. Keresed őket, és meg nem találod a veled versengőket;
megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak. Mert én, az ÚR, a te Istened,
43
Róm. 8,32 Aki az ő tulajdon [saját] Fiának nem kedvezett, [nem
kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [áldozatul kiszolgáltatta]
mimódon ne ajándékozna vele [miért ne adna ingyen; kegyelemből az
ö Fiával] együtt mindent minékünk?
Róm. 8,33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki
megigazít; [Isten, aki a megigazulást adta?]99
Róm. 8,34 Kicsoda az, aki kárhoztat? [ki ítél el] (Talán) Krisztus
[Jézus], az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, [életre is kelt] aki az
Isten jobbján van, aki esedezik is [közbenjár] érettünk100
Róm. 8,35 Kicsoda szakaszt [választ] el minket a Krisztus
szerelmétől? [isten szerinti szeretetétől (agapéjától)] nyomorúság
[nyomorgatás; háborúság; nyomás, szorítás; szorult helyzet (lelki-
szellemi értelemben is), elnyomás] vagy szorongattatás [szükség;
szorongató keserűség, szükséghelyzet, szorult helyzet; kín, gyötrelem,
ínség] vagy üldözés, vagy éhség, [éhínség] vagy mezítelenség, vagy
veszedelem, [életveszély] vagy fegyver-é? [kard; átvitt értelemben:
háború; erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom]
Róm. 8,36 A mint megvan írva, hogy: Teéretted gyilkoltatunk
[öldököltetünk] minden napon; [Minket minden nap miattad visznek
erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézs.
41,10-13)
99
A Szent Szellem már előre kijelenti a vádló (a sátán) bukását: „Közel van, aki
engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elő! Ki az én vádlóm? Lépjen
ide! Íme, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Íme,
mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg őket” (Ésa. 50,8-9) De
nem is vádolhatja már a szenteket, mert János apostolon keresztül jön a
kijelentés: „Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most
lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő
Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel
és nappal vádolta őket. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő
bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig” (Jel.
12,10-11)
100
Hiszen: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki
hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől
megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3) „Ezért üdvözíteni tudja
örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy
esedezzék értük” (Zsid. 7,25) „Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak
csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten
színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24)
44
(juttatnak) halálba] olybá tekintenek [annyira becsülnek] mint vágó
juhokat. [és olyanok vagyunk, mint a leölésre szánt juhok]101
Róm. 8,37 De mindezekben [mindezekkel szemben] győzteseknél is
többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes,
végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett102
Róm. 8,38 Mert meg vagyok győződve, [Biztos vagyok ugyanis
benne] hogy sem halál [a természeti (biológiai, fizikai) halál; vagyis a
hústest halála]. Sem élet [a természeti (biológiai) vagyis a hústestben
való élet]. sem angyalok [Uralkodó szellemi lények; hírvivők
(közvetve) pásztorok] sem fejedelemségek [kormányzatok; részint
földi, részint mennyei „angyali hatalmasságok”]. Sem hatalmasságok
[erősségek; erők; angyali hatalmak. A mennyei hatalmak a csillagokat
irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek]. sem
jelenvalók [jelen időben történő, beálló; a jelenlevő dolgok] sem
következendők [eljövendők, ami még körül fog venni]
Róm. 8,39 Sem magasság, sem mélység, [sem magasságban sem
mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kosmos
időbeli, sem a kosmos (= világűr) térbeli jelenségei (a csillagok
világára utal)] nem szakaszthat el [nem állhatnak oda közénk, és nem
101
Beteljesült a Dávid által mondott prófécia: „Odadobtál minket, mint
vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé” (Zsolt. 44,12) „Miattad gyilkolnak
minket naponta, vágójuhoknak tekintenek” (Zsolt. 44,23) És az apostol
megvallása: „Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul
állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az
angyaloknak és az embereknek” (1Kor. 4,9) „Mindenütt szorongatnak minket, de
nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk,
de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor
testünkben (szóma = személyiségünkben) hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá
legyen testünkben. (szarx = húsunkban)” (2Kor. 4,8-12) „Naponként a halállal
nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (1Kor. 15,31)
102
A mi győzelmünk Istentől van: „De hála az Istennek, aki a diadalt adja
nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57) És mindazok győztesek,
akik víztől és Szellemtől újonnan születtek: „Mert minden, ami Istentől
született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi
hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten
Fia?” (1Jn. 5,4-5) Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori
tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen
énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”
(Jn. 16,33)
45
képesek elválasztani] minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon
[megjelent; megbizonyított] a mi Urunk Jézus Krisztusban103
Róm 9. A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM
Róm. 9,1 Igazságot [valóságot] szólok Krisztusban, nem hazudok,

lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot [tanúskodik mellettem]
a Szent Szellem által,
Róm. 9,2 Hogy nagy az én szomorúságom [keserűségem; bánatom] és
szüntelen való [állandó; folytonos; szakadatlan] az én szívemnek
fájdalma; [gyötrelme; kínja]
Róm. 9,3 Mert kívánnám, [óhajtanám] hogy én magam átok [alatt]
legyek [Én magam kívánnék, ha lehetne, átokká lenni], elszakasztva
[átkozottként távol] a Krisztustól az én atyámfiaiért, [testvéreimért;
népemből valókért] akik rokonaim (hús)test szerint
Róm. 9,4 Akik izraeliták akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek
[a végrendelet az egyoldalú szerződés: hagyatkozás] meg a
törvényadás és az istentisztelet(i) [szent szolgálat] és az ígéretek
[üzenet, hirdetés, értesítés; biztatás]
Róm. 9,5 Akiké az (ős)atyák, és akik közül való [származik] (hús)test
szerint a Krisztus aki mindeneknek felette örökké [a világkorszakokba
(aionokba) nyúlóan] áldandó [imádni való] Isten [aki Isten mindenek
felett] Ámen104
Róm. 9,6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult [kudarcot vallott;
megdőlt; megbukott; erejét vesztette] legyen az Isten beszéde
(logosza)105 Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől
valók106
103
Nincs semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr
Jézusban jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ,
akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti
pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23)
104
Az Úr Jézusban maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol:
„De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy
felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus
Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20)
105
Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy
megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt
ne teljesítené?”„Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit,
mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit” „Kőszikla! Cselekedete tökéletes,
mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”.
46
Róm. 9,7 Sem nem mindnyájan fiak, [Ábrahám gyermekei] kik az
Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te
magod
Róm. 9,8 Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi
származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az ígéret fiait
[gyermekeit] tekinti [nevezi] magul107
Róm. 9,9 Mert ígéretnek beszéde [logosza] ez: Ez időtájban [a maga
idején; a megállapított vagy a megfelelő időben] eljövök, és Sárának
(jelentése: hercegnő) fia lesz
Róm. 9,10 Nemcsak pedig [Nemcsak Sárával történt ilyesmi], hanem
Rebekával (a lebilincselő; hízelgő) is, ki egytől fogant méhében
Izsáktól, a mi atyánktól
Róm. 9,11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy
gonoszt [rosszat; hitványat] nem cselekedtek, [tehettek] hogy az
Istennek kiválasztás szerint való végzése [szabad választása, amely
nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ] megmaradjon,
[érvényesüljön] nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
Róm. 9,12 Megmondatott néki, [Rebeka ezt a kinyilatkoztatást kapta]
hogy: A nagyobbik [az idősebb] szolgál [rabszolgája lesz] a
kisebbiknek [fiatalabbnak]
Róm. 9,13 Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig
gyűlöltem [kevésbé szerettem, Jákób mögé helyeztem. Vagy: Jákóbot
kiválasztottam, Ézsaut elvetettem]108
„Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja”. „mert amit ő

mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott” (4 Móz. 23,19; 1Sám. 15,29; 5 Móz.
32,4; Zsolt. 33,9; 2 Tim. 2,13)
106
És: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami
a (hús)testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az. és a szívnek
Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés.
amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28-29).
107
Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1
Móz. 12,7) És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:
„Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus”
(Gal. 3,16) Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig,
atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)
108
És hogy miért, arról a prófétákon keresztül szól az Úr: „… Ézsau (a szőrös,
bozontos; nyers, durva) testvére volt Jákóbnak (aki a másik helyére lép) - így szól az
ÚR -, mégis Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem (kevésbé szerettem);
47
Róm. 9,14 Mit mondunk tehát: Vajon nem igazságtalanság-é ez az
Istentől? [vajon hamisság van-e az Istennél?] Távol legyen!
Róm. 9,15 Mert Mózesnek (a vízből kihúzott, kimentett) ezt mondja:
Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek [irgalmazok;
megszánom] annak, akinek kegyelmezek [irgalmazok; megszánok]109
Róm. 9,16 Annakokáért tehát nem azé [a választás], aki akarja [aki
erőlködik], sem nem azé [a jövő], aki fut [törtet], hanem a könyörülő
Istené [Eszerint nem azon múlik a dolog, aki óhajtja, vagy törekszik,
hanem Istentől, aki irgalmaz]110
Róm. 9,17 Mert azt mondja az írás a fáraónak (meztelenség), hogy:
Azért támasztottalak [állítottalak elő] téged [éppen arra rendeltelek
(azért hagytam, hogy megmaradj)], hogy megmutassam [feltárjam azt,
ami benn, belül van, a valódi lényeget] benned [rajtad] az én
hatalmamat, [erőmet] és hogy [így] hirdessék az én nevemet az egész
földön
Róm. 9,18 Annakokáért (következésképpen) akin akar, könyörül, akit
pedig akar, megkeményít [megátalkodni (konokká válni) hagyja, és
így alkalmatlanná válik Isten igéjének befogadására]
Róm. 9,19 Mondod azért nékem: Miért fedd [von mégis] hát engem?
[felelősségre? (miért hibáztat; feddődik; büntet; haragszik; vádol)
még mindig?] Hiszen az ő akaratának [szándékának] kicsoda állhat
ellen?
hegyeit (bálványáldozó helyeit) pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak

adtam” (Malak. 1,2-3)
109
Mózesnek azt mondta az Úr: „És monda az Úr: Megteszem, hogy az én
dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És
könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek” (2 Móz. 33,19)
Dávid megvallása arról, hogy kiken könyörül az Úr: „Irgalmas és könyörületes
az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Jó az Úr mindenki iránt, és
könyörületes minden teremtményéhez. Magasztal, Uram, minden teremtményed,
és híveid áldanak téged” (Zsolt. 145,8-10)Az apostolon keresztül pedig kijelenti az
Úr, hogy mit jelent a Mózesnek adott kijelentés, és mi a teremtmény dolga: „De
még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az
alázatosoknak pedig kegyelmét adja. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog
hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök (hamartia: céltévesztettek), és
szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,6.9) Mert: „… azt, a ki hozzám
jő, semmiképpen ki nem vetem (azt én nem küldöm el)”(Ján. 6,37)
110
Hiszen: „… a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember (hústest)
sem” (Gal. 2,16)
48
Róm. 9,20 Sőt, inkább kicsoda vagy te, óh ember, hogy vitába
[perbe] szállsz [feleselsz] az Istennel? Avagy mondja-é [megkérdi-e] a
készítmény [az anyag; az alkotás; edény; gyuradék; agyagkészítmény]
a készítőnek: [megmunkálójának; alkotójának; formálójának;
gyúrójának] Miért csináltál [formáltál; alkottál] engem így?
[ilyennek]111
Róm. 9,21 Avagy nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, [sáron]
hogy ugyanazon gyuradékból [hogy ugyanannak az agyagtömbnek
egy részéből] némely [az egyik] edényt tisztességre, [díszesre;
ékességre; tisztes célra; megbecsült, értékes edénynek] némelyt [a
másikat] pedig becstelenségre [közönségesre; éktelenségre;
gyalázatra; dicstelenre; tisztességtelenre; nem becsült célra]
formáljon? [készítsen]112
Róm. 9,22 Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni, és hatalmát
megismertetni [megláttatni; tudatni] kívánván, nagy békességes
tűréssel elszenvedte [elhordozta] a harag edényeit, melyek pusztulásra
[veszedelemre; elveszésre] készíttettek [megértek; Szó szerint: le kell
szerelni, azaz megszüntetni a régit és azután felszerelni, újat adni]
Róm. 9,23 És hogy megismertesse [megjelentse; megláttassa] az ő
dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, [eszközein] melyeket
eleve [előre] a dicsőségre alkotott [amelyeket, (vagy: akiket)
111
Már a prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „dicsekedhetik-e a fejsze azzal
szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a bot
suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van!” (Ésa.
10,15) De: „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült
cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a
készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért
nemzettél? - és anyjának: Miért vajúdtál velem?!”„Micsoda fonákság!
Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás
alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem
ért a dolgához?!”„… ki mondhatja néki: Mit cselekszel?” (Ésa. 45,9-10; 29,16;
Jób. 9,12) Csak meg lehet vallani, hogy: „Uram (JHVH), atyánk vagy te mégis!
Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian”
(Ézs. 64,7)
112
És hogy ez hogyan történik, erről így tesz bizonyságot Isten igéje: „Az Isten
által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az
övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” Nagy házban
pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók
is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha
tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az
Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas”(2 Tim. 2,19-21)
49
dicsőségének edényeiül – hordozóiul – készített el (jó)előre] mit
szólhatsz ellene?
Róm. 9,24 Amire el is hívott minket [ilyen edényekül hívott el minket
is] nemcsak a zsidók, hanem a pogányok [nemzetek] közül is
Róm. 9,25 Amint Hóseásnál (Jehova az üdvösség).is mondja:
Népemnek nevezem, [hívom] amely nem volt az én népem [azt, ami
nem népem, népem gyanánt fogom elhívni] és szeretettnek
[kedveltnek] azt, ami nem volt szeretett. [amelyet nem szeretek,
szeretett (agapé) népemnek; és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot
találónak]113
Róm. 9,26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti
nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni
Róm. 9,27 Ézsaiás (’Jahve szabadulás’ Jahve segít) pedig ezt kiáltja
[fennszóval hirdeti] Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna
is, mint a tenger fövenye, [homokja; akkor is csak] a maradék
üdvözül115
113
Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak
örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem
vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a
„Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!”
(Hós. 2,18-19.22) Péter apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia
beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet
vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a
sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik egykor nem az ő
népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom,
most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10) És így valósult meg Isten szava,
amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok
a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett,
hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai
vagytok!” (Hós. 1,10)
115
Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint
tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod,
igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22) És a próféciát Jóel prófétán keresztül
folytatja az Úr: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül;
mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az
Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32) Pál
apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek
helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban
van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját
50
Róm. 9,28 Mert az Úr gyorsan beteljesíti szavát (logoszát), és teljes
mértékben valóra váltja [és sietve megcselekszi az igét (logoszt)] a
földön [miközben befejezéshez juttatja és megrövidíti a történést]
Róm. 9,29 És amint Ézsaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura
nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk [hasonlóan
jártunk volna; olyanná tétettünk] volna, mint Sodoma (égő tájék), és
Gomorához (elmerülés; elsüllyedés) volnánk hasonlók116
Róm. 9,30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, [nemzetek] akik
a megigazulásra nem törekedtek [az igazságot nem követték], a
megigazulást elnyerték [az igazságot megragadták; birtokul kapták],
még pedig a hitből való megigazulást117
népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk
és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2)
116
Ézsaiás így szólt Izráel népéhez: „Ha a seregeknek Ura valami keveset meg
nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint Sodoma, és Gomorához
volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak igéjét, Sodoma fejedelmei, és vedd
füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!” (Ésa. 1,9-10) Sodoma és Gomora
pedig így járt: „És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt
az Úrtól az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a
városok minden lakosait, és a föld növényeit is” (1 Móz. 19,24-25)) János apostol
lát két prófétát, akik hirdetik Isten igéjét Jeruzsálemben, aminek szellem szerinti
nevét is megmondja: „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely
feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. És az ő
holttesteik feküsznek ama nagyvárosnak utcáin, amely szellem szerint
Sodomának és Égyiptomnak (lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás,
fogság) hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett” (Jel. 11,7-8)
117
Mert: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az istentelent
megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből, hogy kegyelemből
legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből
valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak
atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által
mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6;
3,22) Hiszen: „A hitből való igazság …így szól: Ne mondd a te szívedben:
Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza) Avagy: Kicsoda
száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza) Hanem mit
mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a
hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és
szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert
szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy
üdvözüljünk” Mert: „tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján
igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus
Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény
51
Róm. 9,31 Izráel [a zsidó nép] ellenben, mely az igazság
[megigazulás] törvényét követte, [amely törekedett a törvényből eredő
megigazulásra; a megigazulás törvényére] nem jutott el az igazság
[megigazulás] törvényére [a törvény szerinti megigazulásra; nem
érkezett el a törvényhez]118
Róm. 9,32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték [akarták ezt elérni],
hanem mintha a törvény cselekedeteiből [a tettekből] volna. Mert
beleütköztek [Megbotlottak; hibás lépést tettek; fennakadtak; gát,
akadály] a beleütközés [botlás] kövébe119
cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy (hús)test
sem. (Róm. 10,6-10; Gal. 2,16) Erről szól a prófécia is: „Mert e parancsolat,
amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem
távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel
érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy
teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda
megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk,
hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és
szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a
jót: a halált és a gonoszt” (5 Móz. 30,11-15)
118
Az apostol bizonyságtétele a testi Izráelről: „Mert tanúskodom mellettük,
hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten
igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni,
és nem vetették alá magukat az Isten igazságának. Mert a törvény végcélja
Krisztus, minden hívő megigazulására.”„Micsoda tehát? Amit Izráel keres, azt
nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig
megkeményíttettek” (Róm. 10,2-4; 11,7) „Hogy a törvénynek igazsága
beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [élünk] hanem
Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem]
(Róm. 8,4)
119
Maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás
sziklája: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionba, amely
kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért
néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők
megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s
botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében,
amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8) A próféták is erről prófétáltak: „Ezért így szól
az én Uram, az ÚR (Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet,
drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16) És
hogy ki lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát:
Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen;
de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló
Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és
52
Róm. 9,33 Amint meg van írva: Ímé beleütközés [megütközés;
botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; KELEPCE; bűnre
csábítás; eltántorítás; megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját
teszem Sionba (kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne,
[magát rábízza] nem szégyenül meg [nem fog csalódni]120
Róm 10. KRISZTUS A TÖRVÉNY VÉGE
Róm. 10,1 Atyámfiai, [Testvérek] szívem szerint kívánom [óhajtom]

és Istentől könyörgöm [imádkozom érte] az Izráel üdvösségét
Róm. 10,2 Mert bizonyságot teszek felőlük, [tanúskodom mellettük]
hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés
[felismerés] szerint. [de ez a nem ismerők buzgósága]
Róm. 10,3 Mert az Isten igazságát [az Istentől eredő megigazulást]
nem ismervén, [nem ismerték el; nem értették] és az ő tulajdon
igazságukat [a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni,
[elismertetni] az Isten igazságának [az Istentől eredő megigazulásnak]
nem engedelmeskedtek [nem vetik (rendelik) alá magukat]
Róm. 10,4 Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése;
megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára
[megigazulására annak, aki hisz]121
Róm. 10,5 Mert Mózes a törvényből való [eredő] igazságról
[megigazulásról] azt írja, hogy aki azokat cselekszi, [megtartja;
betölti; teljesíti; megteszi] él azok által
összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és

pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16)
120
Dávid is tudta ezt, ezért – példát hagyva nekünk – így imádkozik „Istenem,
benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. Senki se
szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok
nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt. 25,2-3)
121
Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus
Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött
a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatá-
sáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből
igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester
alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik
Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban
tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert
ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok,
tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29)
53
Róm. 10,6 A hitből való [eredő; származó; fakadó] igazság
[megigazulás] pedig így szól: Ne mondd [Ne kérdezd] a te szívedben:
[bensődben] Kicsoda megy föl a mennybe? Azaz, [azért tudniillik]
hogy Krisztust aláhozza; [lehozza]
Róm. 10,7 Avagy: Kicsoda száll [megy] le a [feneketlen] mélységbe?
[alvilágba]122 Azaz, hogy Krisztust a halálból [holtak országából,
halottaiból; halottak közül, akikből hiányzik az élet] felhozza
[visszahívja]123
Róm. 10,8 De mit mond? [tehát az Írás] Közel hozzád a beszéd [Ige;
szó; (rhéma): kijelentés] a szádban [ajkadon] és a szívedben (a
bensődben) van124 azaz [tudniillik] a hit beszéde, [igéje; szava]
amelyet mi hirdetünk [prédikálunk]125
122
Mélységbe (ábüszszosz): - aljzat nélküli, feneketlen, azaz (speciális
értelemben) (a pokol) mélysége, az „Abüsszosz”: KJV: mély, (feneketlen) árok,
szakadék. Egyidejűleg-elmerült. A lemerült káoszra utal. (Ugyanez a görög szó
szerepel az 1 Mózes 1fejezet 2-es versében)
123
És Péter apostol folytatja a kijelentést: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a
bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután
halálra adatott (hús)test szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint. Így ment el
a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor
engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Noé napjaiban a
bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc élet menekült meg a vízen
át” „Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek
emberek szerint (hús)testben, de éljenek Isten szerint szellemben” (1 Pét. 3,18-20; 4,6)
124
A törvény így prófétál a Krisztusba vetett hitről, és annak megvallásáról:
„Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem
megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt
kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk,
hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod:
Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy
teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a
szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz. 30,11-14) Mert azt hirdetjük, hogy:
Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti
a szülőt, azt is szereti, aki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az
Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.
Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő
parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,1-3)
125
A hit beszéde pedig Isten Igéje: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az
embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága
elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd [evangélium],
amely néktek hirdettetett” (1 Pét. 1,24-25) Dávid is erről prófétál, kijelentve azt is,
hogy ez által lehet csak újonnan születni: „Irgalmadból újjáéledek, s megtartom
54
Róm. 10,9 Mert ha a te száddal (meg)vallást teszel [elismered] az Úr
Jézusról [vagyis: Úrnak vallod Jézust]126 és szívedben hiszed, hogy az
Isten feltámasztotta [életre keltette] Őt a halálból, [halottak közül]127
üdvözülsz [bűnbocsánatot. Megmenekülést (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta
problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből,
gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság;
állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét
(egészség); boldogság, megtartatást nyersz]
Róm. 10,10 Mert szívvel hiszünk az igazságra [hogy megigazuljunk],
szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre [hogy üdvözüljünk, vagyis
hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk]128
Róm. 10,11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem
szégyenül129
Róm. 10,12 Mert nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg
görög [pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek,
szád bizonyságait. Uram, a szavad (logosz) örökké megmarad, szilárd, mint az

ég dicsősége” (Zsolt 119,88-89)
126
Az Úr Jézus ígérete: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én
is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt” (Mát. 10,32)
127
Azért mert: „… Őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait,
feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,24)
„Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely
minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon,
mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus
Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11) De: „…tudtotokra adom
néktek, hogy… senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem
által” (1Kor. 12,3)
128
Dávid minden üldözés közepette is így beszél: „Hittem, azért szóltam; noha
igen megaláztatott valék” (Zsolt. 116,10) És ez nem változott az Újszövetségben
sem, ahogy erről Pál apostol megvallást tesz: „Mivelhogy pedig a hitnek
mibennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért
szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk” (2 Kor. 4,13)
129
mert azt ígéri az Úr: „Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ
tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az
nem fut!” (Ésa. 28,16) És Dáviddal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Ha tábor fog
körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis Őbenne bízom én” „Nem
félek a rossz hírtől, erős a szívem, bízik az Úrban. Rendületlen a szívem, nem fél,
végül megvetéssel nézek ellenségeimre” (Zsolt. 27,3; Zsolt. 112,7-8)
55
[mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű
mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják130
Róm. 10,13 Mert minden [mindenki], aki segítségül hívja az Úr nevét,
megtartatik. [üdvözül, vagyis: bűnbocsánatot. Megmenekülést
(rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből;
mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás;
biztonság; állandóság; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi
javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyer]131
Róm. 10,14 Mimódon [hogyan] hívják azért segítségül azt, akiben
nem hisznek? [amíg nem hisznek benne] Mimódon hisznek [S hogyan
higgyenek] pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának
pedig prédikáló [igehirdető; tanító; hírnök] nélkül?
Róm. 10,15 Mimódon prédikálnak pedig, [hirdetnék (tanítanák) az
Igét] ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek
[ékesek; gyönyörűségesek] a békesség [az az állapot, amelyben
minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély
130
Mert Istennek igazsága jelent meg az Úr Jézusban: „Istennek igazsága pedig
a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek.
Mert nincs különbség. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is?
Bizony, a pogányoké is” (Róm. 3,22.29) „Mert a Krisztus Jézusban sem a
körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új
teremtés” (Gal. 6,15) „Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté
(szóma = személyiséggé; egésszé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök,
akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg”
(1 Kor. 12,13) „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és
körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11) „Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind
a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz. 2,14)
131
Már a próféták azt hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak nevét hívja
segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a
szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok,
akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32) Ezt a próféciát idézi Péter apostol a Szent
Szellem kitöltése után: „És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül
hívja, üdvözül” (Csel. 2,21) És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell
hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „…akik a mi Urunk Jézus
Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” (1
Kor. 1,2)
56
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] hirdetőknek lábai,
akik jókat [jó hírt; evangéliumot] hirdetnek!132
Róm. 10,16 De nem mindenek [mindnyájan] engedelmeskedtek az
evangéliumnak [hallgattak az örömüzenetre]. Mert Ézsaiás azt
mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek
[igehirdetésünknek]?133
Róm. 10,17 Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából
fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája
= kijelentése/) által] „Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott
üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van”
Róm. 10,18 De mondom: [kérdezem] Avagy [vajon] nem hallották-e?
Sőt [kétségen kívül] inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk,
[szózatuk; kiáltásuk] és a lakóföld véghatáráig [lakott földkerekség
132
A próféták már előre hirdették: „Mily szépek a hegyeken az örömhírt
hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt
mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7) „Ímé a hegyeken
örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le
fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől
kiirtatott” (Náh. 1,15) Így szól az Úr, jelezve, hogy Ő jön el először hirdetni az
örömhírt: „Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót
adtam Jeruzsálemnek” (Ésa. 41,27) és hogy ki az, aki ezeket mondja a
próféciákban, azt az Újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem: „Azt az igét,
melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (Ő
mindeneknek Ura). A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel
és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az
ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele” (Csel. 10,36.38) És utána
így szól a parancs: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat
magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak:
Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé,
jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti,
karjára gyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden
vezeti” (Ézs. 40,9-11)
133
Ézsaiás így prófétál az Úr Jézusról: „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki
előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?” (Ésa. 53,1) János apostol pedig idézi a
próféciát: „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék
Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és
az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” (Jn. 12,37-38) Az apostol
figyelmeztet, hogy ne csak hallgassuk az Úr üzenetét, hanem hittel fogadjuk:
„Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem
használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták”
(Zsid. 4,2)
57
végére] az ő beszédük (rémájuk: kijelentésük). [Hiszen: Végig a
földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk]
Róm. 10,19 De mondom: Avagy nem ismerte-e [nem értette meg?
Nem ismerte fel az Istent] Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket
felingerellek egy nem néppel, [Féltékenységre ingerellek benneteket
azok ellen, akik nem népem] értelmetlen néppel haragítalak meg
titeket. [haragra gerjesztelek az értelmetlen (tudatlan, goromba;
értetlen; esztelen; oktalan; ostoba) nép ellen (nemzetség által)134
Róm. 10,20 Ézsaiás pedig bátorságosan [nyíltan; merészen] ezt
mondja: Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek; nyilvánvaló
lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek. [megjelentem
(kinyilvánítottam; «láthatóvá tettem» magam) azoknak, akik nem
tudakozódtak (kutattak; nem is kérdezősködtek) utánam]135
Róm. 10,21 Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész napon
kiterjesztettem kezeimet [kitártam karjaimat] az engedetlenkedő
[hitetlen] és ellenmondó [ellenszegülő; feleselő; vitatkozó,
visszautasító; ellenem harcoló] néphez [népség felé]136
Róm. 11. AZ ELVETÉS ÉS ELHÍVÁS.
Róm. 11,1 Mondom tehát: Avagy elvetette-e [csak nem taszította el]
Isten az ő népét? Távol legyen [Szó sincs róla]137 mert én is izraelita
134
Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek,
hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond
nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21) Pál apostolon keresztül világítja meg a
Szent Szellem a kijelentést: „Annakokáért mondom: [Kérdem tehát] Avagy azért
botlottak-e meg, hogy [végleg] elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük
folytán [elesésük, hibás lépésük által] lett az üdvösség a pogányoké, [jutott el az
üdvösség a nemzetekhez] hogy ők felingereltessenek. [hogy ezeket kövessék].
(Róm 11,11)
135
Így hangzott a prófécia: „Megkereshettek volna, de nem kérdeztek,
megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a
népnek, amely nem hívta segítségül nevemet” (Ézs. 65,1)
136
Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Kitártam kezemet naphosszat a
lázadó nép (Laosz = néptömeg) felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját
gondolatai után” (Ézs. 65,2)
137
Már Dávid így prófétál Isten népéről: „Bizony nem veti el az Úr az ő népét,
és el nem hagyja az ő örökségét! Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána
mennek mind az igazszívűek” (Zsolt. 94,14-15) Még ha eltérnek is az Úrtól, az Úr
hűséges marad az ígéretéhez: „De mindamellett is, ha az ő ellenségeik földén
lesznek is, akkor sem vetem meg őket, és nem útálom meg őket annyira, hogy
58
[Izrael fiai közül való] vagyok, az Ábrahám magvából, [véréből;
utódai közül; ivadékából] Benjámin (a jószerencse fia) nemzetségéből
[törzséből] való138
Róm. 11,2 Nem vetette [taszította] el Isten az ő népét, melyet eleve
[öröktől fogva magáénak] ismert. [előre kiválasztott] Avagy nem
tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? (Jehova az Isten, erősségem az Úr)
[hogy Illés történetével mit akar mondani az Írás?] amint könyörög
Istenhez Izráel ellen, [panaszkodott Izraelre Istennél] mondván:
Róm. 11,3 Uram, a te prófétáidat [akik előtted állnak, akik
jelenlétedben élnek, és Tőled vesznek Igéket] megölték,
[meggyilkolták] és a te oltáraidat lerombolták; [feldúlták; felforgatták;
lerontották] és csak én maradtam meg egyedül, és engem is halálra
keresnek. [de nekem is életemre törnek]139
Róm. 11,4 De mit mond néki az isteni felelet [kijelentés; válasz;
döntés]?140 Meghagytam [félretettem, tartalékoltam] magamnak
mindenestől elveszítsem őket, felbontván velük való szövetségemet, mert én, az

Úr, az ő Istenük vagyok. Sőt megemlékezem érettük az elődökkel kötött
szövetségről, akiket kihoztam Egyiptom földéről, a pogány népek láttára, hogy
Istenük legyek nékik. Én vagyok az Úr” (Jer. 33,24-26) „Ezt mondja az Úr: Ha
megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld
fundamentumait: én is megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért,
amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!” (Jer. 31,37)
138
Az apostol saját magát állítja be, mint példát arra, hogy mit jelent az, hogy
Isten nem vetette el a zsidó népet: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel
nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény
tekintetében farizeus, Buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben
követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor
nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is
kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága
miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a
Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,5-8)
139
Az Úr kérdésére így válaszol a menekülő Illés: „… Nagy búsulásom van az
Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te
oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én
egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek” (1 Kir. 19,10.14)
141
Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint
tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod,
igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22) A próféciát megismétli az apostol, de a
menekülés útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják Isten üdvözítő
kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi
volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm. 9,27)
59
hétezer embert [gondoskodtam a megmaradásukról azoknak], akik
nem hajtottak térdet a Baálnak (a bálványimádás szimbóluma) [előtt]
Róm. 11,5 Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való
választás szerint. [ugyanígy a kegyelem kiválasztásához ragaszkodva,
a mai időben is hagyott maradékot Isten]
Róm. 11,6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből:
[nem tettek alapján] különben a kegyelem nem volna többé kegyelem.
Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a
cselekedet nem volna többé cselekedet142
Róm. 11,7 Micsoda tehát? [Hogyan állunk hát] Amit Izráel keres,
[amire törekedett] azt nem nyerte meg: [nem érte el] a választottak [a
megmaradók] ellenben megnyerték [elérték, megszerezték,
hozzájutottak] a többiek pedig megkeményíttettek [megátalkodtak;
megvakultak; megkövesedtek; megkérgesedtek]
Róm. 11,8 Amint meg van írva: Az Isten kábultság [bódultság;
érzéketlenség; mély álom]143 szellemét adta nékik; [mindmáig érteni
nem tudó szellemet] szemeket hogy ne lássanak, füleket, hogy ne
halljanak, mind e mai napig.
Róm. 11,9 Dávid is ezt mondja: Legyen [változzék] az ő asztaluk tőrré
[hurokká] hálóvá [csapdává; kelepcévé; pusztítássá] botránkozássá
[megbotlássá; botláskővé; eltántorítássá; megütközéssé, vagy
Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a
Krisztus Jézus által, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a
körülmetéletlent pedig hit által” (Róm. 3,24.30) És a próféciát Jóel prófétán
keresztül folytatja az Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az
Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül. mert a Sion (a messze sugárzó;
felállított emlékmű; jel = a gyülekezet; a harcos vagy a diadalmas Egyház) hegyén és
Jeruzsálemben (a béke megalapozása; Krisztusban) lészen a szabadulás, amint
megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!”
(Jóel. 2,32) Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és
Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely
Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő
elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus
nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2)
142
Mert: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért,
mert tartoznak vele” (Róm. 4,4)
143
És ennek addig kellett tartania, amíg eljön a Szent Szellem, mert amikor az
Úr Jézus testben járt közöttük: „… még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még
nem dicsőült meg” (Jn. 7,3
60
felháborodás tárgyává] és megtorlássá [elégtétellé] [Az asztali
közösségük. - vesztükre legyen, azaz, sorsuk romlás legyen]
Róm. 11,10 Sötétüljenek meg [homályosodjanak el] az ő szemeik
[látomásaik] hogy ne lássanak és az ő hátukat mindenkorra [minden
időn át folyamatosan] görbítsd meg [nyomorítsd görbére; a hátukat
mindenkorra görbítsd meg teherhordásra, hogy szemeik csak a földre
legyenek szegezve]145
Róm. 11,11 Annakokáért mondom: [Kérdem tehát] Avagy azért
botlottak-e [tévedtek] meg [vallottak kudarcot, szenvedtek vereséget az
üdvösség tekintetében], hogy [végleg] elessenek? Távol legyen; hanem
az ő esetük folytán [elesésük, hibás lépésük által] lett az üdvösség a
pogányoké, [jutott el az üdvösség a nemzetekhez] hogy ők
felingereltessenek146 [vetélkedésre (féltékenységre) Irigységre
ösztönöz, hogy ezeket kövessék]
145
Prófécia az Úr Jézus elvetéséről, és annak következményeiről: „A gyalázat
összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába,
vigasztalókra, de nem találtam. Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel
itattak. Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává!
Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné!
Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! Legyen pusztává
szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a
kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak
kegyelmedhez! Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak
be! Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te
segedelmed” (Zsolt. 69,21-30) Őt feszítették kínoszlopra a golgotán és ebből a
Zsoltárból idéz az Evangélium: „És mikor eljutának arra a helyre, amelyet
Golgotának, azaz koponya helyének neveznek, Méreggel megelegyített ecetet
adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. Minek utána pedig
megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén. Hogy beteljék a próféta
mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
És leülvén, ott őrzik vala őt. És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda
írván: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Mát. 27,33-37)
146
Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek,
hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond
nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21) És a prófécia beteljesedett.
Antiókiában hirdetik a Krisztust, és egész sokaság figyel az Igére, de: „Amikor
meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene
mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először
nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem
tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz
fordulunk”(Csel. 13,45-46)
61
Róm. 11,12 Ha pedig az ő esetük [elesésük; vétkük; hibás lépésük;
romlásuk; félre-csúszásuk] világnak [univerzumnak] gazdagsága
[nyeresége; kincs, szerencse, boldogság], és az ő veszteségük
[mulasztásuk; vereségük; kudarcuk; lemaradásuk] pogányok
[nemzetekből valóknak] gazdagsága, [nyeresége] mennyivel inkább az
ő teljességük? [maradéktalan beteljesedésük; befejezettségük]
Róm. 11,13 Mert néktek mondom a pogányoknak,
[nemzetekbelieknek] amennyiben hát én pogányok [nemzetekbeliek]
apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, [nagyra tartom]
Róm. 11,14 Ha ugyan felingerelhetném [valamiképpen követésre
indíthatnám; versengésre serkenthetném] az én atyámfiait, [azokat,
akik saját hústestem és vérem] és megtarthatnék [üdvösségre
vezethetnék] közülük némelyeket.
Róm. 11,15 Mert ha az ő elvettetésük [elutasításuk; eldobásuk;
veszteségük] a világnak megbékélése [megbékülést (kicserélést)
hozott, vagyis (az isteni) jóindulat helyreáll(ít)ását hozta] micsoda
lesz a felvételük [beengedésük, elfogadásuk, visszavételük] ha nem
élet a halálból? [mi mást hozna visszafogadtatásuk, mint halottak
közül feltámadó életet]147
Róm. 11,16 Ha pedig a zsenge [minden termés első érett gyümölcse;
az áldozat kezdete] szent148 akkor a tészta is; [Ha szent a búza
147
Az Úr Jézus a tékozló fiú példázatával szemlélteti a pogányokból megtértek,
és a zsidók magatartását, és Istenhez térését, azt mondva a pogányokból
megtértekre: „… mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és
megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és
amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy
szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A
testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben
visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja
kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje
szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem
még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött
ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott
borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a
tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott,
elveszett és megtaláltatott” (Luk. 15,24-32) És ezt kérdezve a zsidóktól: „Hát nem
szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért
gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók” (Mt. 20,15-16)
148
Ezt az áldozatot az Úr Jézus mutatta be, Aki meghalt, és feltámadott; akiről
így tesz bizonyságot az apostol: „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan
62
zsengéje szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent,
az ágak [hajtás, sarj] is azok149
Róm. 11,17 Ha pedig némely [egyes] ágak kitörettek [lemetszettek] te
pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé [vagyis a vadhajtást
oltották be a nemes gyökérbe], és részese lettél az olajfa gyökerének
és zsírjának. [éltető nedvéből részesültél]150
meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a
Krisztuséi, az ő eljövetelekor” (1 Kor. 15,22-23) Máriához angyalt küld Isten, Aki
bejelenti az Úr Jézus születését: „…A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos
ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten
Fiának (Luk. 1,35) És akik Tőle születtek, szintén szentek: „Az ő akarata szült
minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje
legyünk” (Jak. 1,18)
149
Ézsaiás így prófétál a gyökérről, és az abból kihajtó hajtásról: „Vesszőszál
hajt ki Isai (Jahve van, létezik) törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről” (Ézs. 11,1)
Pál apostol idézi a próféciát, amely beteljesedett a Krisztusban: „Ézsaiás… így
szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne
reménykednek a népek”(Róm. 15,12) A feltámadott Úr szava: „Én, Jézus…
vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag” (Jel. 22,16)
150
Az „olajfáról” így prófétál Jeremiás: „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás
olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása közben lángba borította
lombját, letördelte ágait. A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat végzett
felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek
magokban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak. Az ÚR
tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. Én
pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam,
hogy terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt;
irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,16-
19) És Ézsaiás folytatja: „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta
meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt
nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el,
és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem
bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,7-8) János apostolon keresztül pedig az
„olajfa” nevét is kijelenti a Szent Szellem: „Másnap látá János Jézust ő hozzá
menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! És
ránézvén Jézusra, amint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!” (Ján.
1,29.36) Őáltala hirdetett Isten békességet zsidóknak és pogányoknak:
„Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt (kínoszlop)
által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett
nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek Mert általa van szabad utunk
mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,16-18)
63
Róm. 11,18 Ne kevélykedjél [kérkedj; dicsekedj; ujjongj] az ágak
ellenében: [rovására; az ágakkal szemben] ha pedig kevélykedel, [ha
mégis kérkednél, (dicsekszel; ujjongsz miattuk) tudd meg] nem te
hordozod [tartod; viseled el, cipeled, tartod fenn] a gyökeret, hanem a
gyökér téged.
Róm. 11,19 Azt mondod azért: Kitörettek [Letörettek; lerontattak] az
ágak, hogy én oltassam be [a helyükbe].
Róm. 11,20 Úgy van; hitetlenségük [hűtlenségük, engedetlenségük]
miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; [téged pedig a hit tart
egyenesen] fel ne fuvalkodjál [Ne légy hát fennhéjázó (elbizakodott,
gőgös)] hanem félj [tisztelettel légy]151
Róm. 11,21 Mert ha az Isten a természet szerint való [természetes]
ágaknak nem kedvezett [kegyelmezett; kímélte] majd néked sem
kedvez. [kegyelmez; téged sem fog kímélni]152
Róm. 11,22 Tekintsd [Értsd] meg azért az Istennek kegyességét
[jóságát; kegyelmességét; jóvoltát], és keménységét [szigorát]: azok
iránt, akik elestek, keménységét [szigorát]; irántad pedig a
kegyességét, [jóságát; kegyelmességét; jóvoltát] ha megmaradsz a
kegyességben [kegyelemben]; különben te is kivágatsz [téged is
lemetszenek]153
151
Mert nékünk szól a figyelmeztetés: „Mindezek pedig példaképen estek
rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.
Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék” (1 Kor. 10,11-12)
152
Ézsaiás így prófétál a nagy – utolsó – aratás előtti időről: „Mert aratás előtt,
virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket
metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is” (Ésa. 18,5) És hogy mik a
vadhajtások azt Úr Jézus jelenti ki: „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik,
mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és
elégetik” (Ján. 15,6)
153
Mert az Úr azt akarja, hogy ha elestél, állj fel: „Vagy megveted jóságának,
elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az
Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm. 2,4) Mégpedig az Úr Jézushoz, aki azt
mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden
szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig,
amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.
Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ha valaki nem marad én bennem,
kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre
vetik, és megégnek” (Ján. 15,1-2.4.6) Az apostol így inti a mindenkori hívőket:
„Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek
tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek.
64
Róm. 11,23 Sőt azok is, ha meg nem maradnak [nem tartanak ki] a
hitetlenségben [tagadásban, engedetlenségben] beoltatnak; mert az
Isten ismét beolthatja őket. [mert Istennek van hatalma (képes arra)
hogy újra beoltsa őket]154
Róm. 11,24 Mert ha te a természet szerint való [természetednek
megfelelő] vadolajfából kivágattál, és természet ellenére [a természet
rendjén felülemelkedve] beoltattál a szelíd olajfába155 mennyivel
inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók [a természetes ágak]
az ő saját [természetüknek megfelelő] olajfájukba. [akik természet
szerint is oda tartoznak]
Róm. 11,25 Mert nem akarom, hogy ne tudjátok [hogy ne a magatok
eszétől vezettessétek magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg]
atyámfiai [testvéreim] ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessétek,
[nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok; és ne bízzátok el
magatokat] hogy a megkeményedés [megátalkodottság; a vakság;
konokság; érzéketlenné válás] Izraelre nézve csak részben történt.
[Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt
Izraelen mindaddig] ameddig a pogányok [nemzetekből kiválók]
teljessége bemegyen. [teljes számban meg nem térnek]
Róm. 11,26 És így az egész Izráel [háza(népe)] megtartatik, [üdvözül]
amint meg van írva: Eljön Sionból (a harcos vagy a diadalmas Egyház) a
Szabadító [(rüomai): a Megmentő ] és elfordítja [eltörli; elveszi;
eltávolítja] Jákobtól [aki a másik helyére lép] a gonoszságukat. [bűneit;
Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk

ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2 Pét. 3,17-18)
154
Ha megtérnek az Úr Jézushoz, beoltatnak a Krisztusba: „De az ő
gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel
mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.
Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. Mikor
pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel” (2 Kor. 3,14-16)
155
Prófétai szó az olajfáról: Ézsaiás így prófétál az olajfáról, aki a Krisztus:
„Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR
(JEHOVA) őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és
száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh,
mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és
ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők
földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,6-8)
65
az istentelenséget, a hitetlenséget, és elvetemültséget; (az istentelen
gyakorlatokat)]156
Róm. 11,27 És ez nékik az én szövetségem, [és akkor én ilyen
szövetséget kötök velük] midőn eltörlöm [elveszem; megbocsátom;
kiküszöbölöm; megszüntetem] az ő bűneiket (céltévesztésüket)157
156
Ézsaiás így prófétál erről: „És félik napnyugattól fogva az Úrnak nevét, és
naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az
Úr szele hajt. És eljő Sionnak a megváltó (rüomai = megszabadító, Megmentő), és
azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr. És én ővelük ily
szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim,
amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és
magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké!” (Ésa. 59,19-
21) „Ez által nyer engesztelést Jákób bűne, és ez lesz vétke eltávolításának a
gyümölcse: Olyanná teszi az oltár minden kövét, mint az összetört mészkövek:
nem lesznek többé szent fák, sem tömjénező oltárok!” (Ézs. 27.9) „Bizony Te
elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító.(szótér=üdvözítő)! Izráelt
megszabadítja az ÚR örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és
gyalázat soha, soha többé. Ezt mondja az ÚR (Jehova), aki az eget teremtette, ő,
az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek
teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az ÚR, nincs más! (Ésa.
45,15.17-18)
157
Jeremiás így prófétál erről: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új
szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség
szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket,
hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én
szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a
szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr:
Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké
leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját,
és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan
megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert
megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer. 31,31-
34) Az apostol pedig idézi a próféciát: „Mert dorgálván őket, így szól: Ímé
napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új
szövetséget kötök. Nem azon szövetség szerint, amelyet kötöttem az ő atyáikkal
ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból, mert ők
nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velük,
mondja az Úr. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama
napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő
szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük, és ők lesznek nekem népem. És
nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az
Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Mert
megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem
66
Róm. 11,28 Az evangéliumra; nézve [az örömüzenetnek megfelelően
most] ugyan ellenségek tiérettetek [hozzátok] de a (isteni
ki)választásra nézve [kiválasztás szerint] szerelmetesek [kedveltek;
drágák] az (ős)atyákért158
emlékezem. Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és
megvénhedik, közel van az enyészethez” (Zsid. 8,8-13) Az Úr Jézus is hivatkozik a
próféciára, kijelentve annak értelmét is: „Meg van írva a prófétáknál: És
mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult,
én hozzám jő” (Ján. 6,45) Aki pedig az Úr Jézushoz jön, arról azt mondja az Ige:
„És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. Ki a hazug, ha nem az,
aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az Antikrisztus, mert tagadja az Atyát és
a Fiút. Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az
Atya is. Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha
megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti
is a Fiúban és az Atyában. De bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle
kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az
ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított
titeket, úgy maradjatok meg őbenne” (1 Ján. 2,20.22-24.27) És aki Őbenne marad,
arról így szól az Írás: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek
elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával
megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem
tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét” (2Kor.
5,17-19) Ez vonatkozik Izráelre is: „Mert nincs különbség zsidó meg görög
között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag
mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Amint meg van írva: „Aki segítségül
hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm. 10,12-13)
158
Az Úr szava a zsidókhoz: „Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért
választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél
kevesebben vagytok, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt
az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel,
és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből.
Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki
hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik
őt és megtartják parancsolatait. De megfizet azoknak személy szerint, akik őt
gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, aki gyűlöli őt, megfizet annak
személy szerint” (5 Móz. 7,7-10) „Íme, az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei,
a föld és minden rajta levő. De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy
szeresse őket, és az ő magvukat: („… aki a Krisztus” Gal. 3,16) titeket választott
ki ő utánuk minden nép közül, amint e mai napon is látszik. Metéljétek azért
körül a szíveteket, és ne legyetek többé keménynyakúak! Mert Istenetek, az ÚR,
istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem
személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,14-17) „Mert ezt
67
Róm. 11,29 Mert megbánhatatlanok [visszavonhatatlanok] az
Istennek ajándékai [(isteni) jutalom, azaz szabadítás (a veszélyből
vagy a szenvedésből, vagy egy szenvedélyből) vagyis a Szellem
megnyilvánulása] és az ő elhívása159
Róm. 11,30 Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek [nem
hittetek] az Istennek, [nem hallgattatok Isten szavára] most pedig
irgalmasságot [könyörületet] nyertetek az ő engedetlenségük
[hitetlenségük] miatt160
mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart,

és ne vessetek tövisek közé! Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok
el szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyulladjon
az én haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek
gonoszsága miatt” (Jer. 4,3-4) Az apostolon keresztül nyitja meg Igéjét az Úr:
„Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a
megmetélkedéstől: Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben
szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a
(hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,2-3) Így teljesül be az ígéret: „És körülmetéli az
Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a
te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj” (5 Móz. 30,6) „Mert nem
az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen
külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az; és a szívnek Szellemben,
nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek
dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van (Róm. 2,28-29)
159
És ha – kérdezi az apostol: „De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon
azoknak hitetlensége [engedetlensége] nem teszi-e hiábavalóvá [hatálytalanná]
az Istennek hűségét? Nem lehet pedig, hogy meghiúsult [kudarcot vallott;
megdőlt; megbukott; erejét vesztette] legyen az Isten beszéde (logosza). Mert
nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók” (Róm. 3,3; Róm. 9,6) Mert:
„Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13) Így
szól az Úr az Ő népéhez, mely a Krisztus népe: „Mert a hegyek eltávoznak, és a
halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és
békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad” (Ézs. 54,10)
160
Az engedetlen Izráelről pedig így szól az Ige: „Halljátok meg, egek, figyelj
ide, föld, mert az ÚR szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők
elpártoltak tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel
nem ismer, népem nem ért meg engem. Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép!
Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét,
elfordultak tőle! Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen
beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Tetőtől talpig nincs rajta ép hely,
csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal
sem gyógyították” (Ésa. 1,2-6)
68
Róm. 11,31 Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, [hitetlenek
lettek] hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot
nyerjenek; [hogy egykor majd kegyelmet nyerjenek az Istennek veletek
tett kegyelme által]
Róm. 11,32 Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség
[hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett
[mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös
helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin;
mindnyájukon] könyörüljön. [Irgalmazzon, irgalmasságot
gyakoroljon]161
Róm. 11,33 Óh Isten gazdagságának bölcsességének és tudományának
[tudásának; ismeretének] mélysége! [legmélye, szélsőséges és túl nem
szárnyalható állapota; rejtélye] Mely igen kikutathatatlanok
[kifürkészhetetlenek; megfoghatatlanok] az ő ítéletei [szándékai;
döntései] s kinyomozhatatlanok [megvizsgálhatatlanok;
megmérhetetlenek; túl van azon, ami kideríthető; kikutathatatlan
tevékenységének módja és eszköze], az ő útjai! [útvonala,
tevékenysége; lábnyoma nem követhető]162
161
Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk?
Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és
görögök mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9) Mert: „… az Írás
mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett
hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény
őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a
törvény, nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött
a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai
vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be,
Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem
szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus
Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és
ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29)
162
Így szól az Úr: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti
utjaitok nem az én utjaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a
földnél, annyival magasabbak az én utjaim a ti utjaitoknál, és az én gondolataim
a ti gondolataitoknál” (Ézs. 55,8-9) Ő az: „Aki nagy, végére mehetetlen dolgokat
művel, és csodákat, amiknek száma nincsen” (Jób. 5,9) Jóbtól ezt kérdezik
barátai: „Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig
eljuthatsz-e? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy
ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél”
(Jób. 11,7-9) Dávid így imádkozik: „Mely nagyok Uram a te műveid, igen
mélységesek a te gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem
69
Róm. 11,34 Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? [szándékát;
elgondolását; elhatározását] vagy kicsoda volt néki tanácsosa?
[tanácsot ki adott neki]163
Róm. 11,35 Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse
azt? [Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle]164
érti meg” (Zsolt. 92,6-7) „Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem
azt” (Zsolt. 139,6) A prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „Hát nem tudod-e és
nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem
fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa. 40,28) Az apostol
így imádkozik a szentekért, egyben azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy hogyan
lehet Istent, és az Ő bölcsességét megismerni. Az Úr: „… adja meg nektek
dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a
belső ember az ő Szelleme által. Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti
szívetekben. A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy
megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és
mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és így megismerjétek Krisztusnak
minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten
mindent átfogó teljességéig” (Eféz. 3,16-19) „…hogy szívükben megerősödve és a
szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára:
Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a
bölcsesség minden kincse elrejtve”(Kol. 2,2-3) Mert: „Isten dicsősége az, hogy a
dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják” (Péld. 25,2)
Ez Isten gyermekeinek dolga, hiszen az Úr Jézus Krisztus: „…tett minket
királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának…” (Jel. 1,6)
163
Ézsaiáson keresztül így szól a Szent Szellem: „Kicsoda igazgatta az Úr
Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, ki világosította
fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta
értelmes cselekvésre?” (Ésa. 40,13-14) És folytatja Jóbon keresztül: „Ki kérheti
tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, Igazságtalanságot
cselekedtél?” (Jób. 36,23) Csak az értheti az Úr szándékát, akaratát, aki
Krisztusban van, és telve van a Krisztus beszédével, igéjével: „Érzéki ember
[érzéki, vagyis pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti)
elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei)
irányítják)] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten
Szellemének dolgait: mert bolondságok néki [Balgaságnak tartja; oktalanság
(ostobaság) az számára] meg sem értheti [nem képes megérteni (megismerni)]
mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg. [kellene megvizsgálni]. Noha a szellemi
ember mindent megítél, [megvizsgál] őt nem ítéli meg senki. [ő maga azonban
senki vizsgálata alá nem esik]. Mert ki ismerte meg [látta át; érte fel] úgy az Úr
gondolatát, [értelmét] hogy őt kioktathatná? [taníthatná] Bennünk pedig
Krisztus értelme van [Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]”(1
Kor. 2,14-16)
70
Róm. 11,36 Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek.
[mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és
Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [a dicsőség
Neki jár a (világ)korszakokban] Ámen165
Róm 12. ISTENNEK TETSZŐ ÉLET

Róm. 12,1 Kérlek [buzdítalak, bátorítalak] azért titeket atyámfiai
[testvéreim] az Istennek irgalmasságára, [az Isten könyörülete által]
hogy szánjátok oda [mutassátok be; adjátok, állítsátok oda] a ti
testeiteket [(szómata): teljes lényeteket, személyiségeteket] élő, szent
és Istennek kedves [tetsző; elfogadható] áldozatul. Mint a ti okos
tiszteleteteket166 [Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek (hódolatotok,
164
Maga az Úr azt kérdezi: „Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? Ami
az ég alatt van, mind enyém!”(Jób. 41,11)
165
Az apostol vallástétele: „… nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a
mindenség, mi is Őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a
mindenség, mi is Őáltala” (1 Kor. 8,6) „Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi
sem lett, ami lett” (Jn. 1,3) „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a
mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár
uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá
nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol.
1,16-17) „…akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Ő
Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával
hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei
Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,1-3) „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy
Isten teremtett bennünket!” (Mal. 2,10) Az apostol megvallja a prófétai szót:
„Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által,
és mindenekben” (Eféz. 4,6)
166
Újra és újra figyelmeztet a Szent Szellem: „… ne szánjátok oda a ti
tagjaitokat (melosz = a test egy-egy funkciót végző tagját) hamisságnak fegyvereiül a
bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre
keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek” (Róm. 6,13)
„Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok [adjátok; alárendelitek]
magatokat szolgákul [rabszolga gyanánt] az engedelmességre, annak vagytok
szolgái, [rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, [ami a
halálba vezet] vagy az engedelmességnek igazságra? [ami megigazulásra
vezet]” (Róm. 6,16) „Emberi módon szólok [fejezem ki magam] a ti
(hús)testeteknek erőtlensége [gyarlósága] miatt. Mert amiképpen oda szántátok
a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak [gonoszságnak;
törvénytelenségnek] szolgáiul a hamisságra [törvénytelenségre]: azonképpen
szánjátok oda [adjátok] most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a
71
»ésszerű, igeszerű« istentiszteletetek] »s így a ti szolgálatotok okos
legyen«
Róm. 12,2 És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek
hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a
világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át,
változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek,
gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső,
értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem
gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy
megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok;
hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes
akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki
tetsző]167
Róm. 12,3 Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom
mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy
megszenteltetésre. [most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság

oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják]” (Róm. 6,19) „Hogy többé
ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a (hús)testben
hátralevő időt” (1 Pét. 4,2) És megvallhassátok, hogy: „Krisztussal együtt
megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely
életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki
szeretett engem és önmagát adta érettem” (Gal. 2,20)
167
És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok
pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23) „Intelek titeket:
Szellem szerint járjatok, és a (hús)testnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal.
5,16) „Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a
paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben és tisztességben
tudja bírni a maga edényét, (emberi testét) Nem kívánság gerjedelmével, mint a
pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3-5) „Éppen azért: ne legyetek
meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17) „Mint
engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz,
amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki
elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-
15) „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a
világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a
test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától,
hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten
akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17) „Parázna (vagyis: az Isten
iránt hűtlen) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság,
ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt,
ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4)
72
kell bölcselkedni; [Senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról)
a kelleténél többre; ne fölényeskedjen,ne legyen gőgös] hanem
józanon bölcselkedjék [Isten Igéje szerint gondolkodjon], amint az
Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [hogy elméjét ne jártassa a
magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon
az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul [Isten igéje
szerint], kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta]168
Róm. 12,4 Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az
ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van],
minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója;
feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van:
Róm. 12,5 Azonképpen sokan egy test (szóma=személyiség) vagyunk
[szómát= testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak
tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk169
168
Nem a (hús)test bölcsességére kell támaszkodni: „Ne légy felettébb igaz, és
felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)
Mert: „Aki a maga eszében bízik, ostoba, de aki bölcsen (Ige szerint) él, az
megmenekül” (Péld. 28,26) „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és
magukat tartják okosnak” (Ésa. 5,21) Hanem: „Bizodalmad legyen az Úrban
teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útjaidban
megismered őt; akkor ő igazgatja a te útjaidat. Ne tartsd bölcsnek önmagadat,
féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek (szóma=egész
valódnak), és felüdülés csontjaidnak” (Péld. 3,5-8)
169
Az apostol az ember személyisége alapján magyarázza a kijelentést: „Mert
amiképpen a test (szóma = személyiség) egy és sok tagja (szerepe, helyzete) van, az
egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test (szóma = személyiség),
azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy
testté (szóma = személyiséggé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár
szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a
test (szóma = személyiség) sem egy tag, (melosz = a test egy-egy funkciót végző tagja)
hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a
testből való; avagy nem a testből való-e azért? És ha a fül ezt mondaná:
mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből
való-e azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a
szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként
mindeniket, amint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test? Így
azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek:
Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. Sőt
sokkal inkább, amelyek a test legerőtlenebb tagjainak látszanak, azok igen
szükségesek: És amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak
nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb
ékességben részesülnek; Amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre
73
Róm. 12,6 Minthogy azért külön-külön ajándékaink [A
gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent
Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott
[juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás [prófétálás; prófétai
igehirdetés] a hitnek szabálya [mértéke; hitünk helyes aránya] szerint
teljesítsük [gyakoroljuk]
Róm. 12,7 Akár szolgálat [mások javára végzett szellemi, vagy anyagi
tevékenység] a szolgálatban; [munkálkodjunk (maradjunk;
fáradozzunk; forgolódjunk) szenteljük magunkat annak a
szolgálatnak] akár tanító, a tanításban; [szentelje magát a tanításnak]
Róm. 12,8 Akár intő [segítségül hív (esedezés, buzdítás vagy
vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [a
buzdító, jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a
vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/]. Az adakozó [aki
ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben.
[szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel; és
jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli
jósággal]. Az elöljáró [aki Élen járó (mint követendő példa); vezet,
irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel;
buzgóságban; serénységgel]. a könyörülő [aki irgalmasságot
gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman]
művelje. [tegye]
Róm. 12,9 A szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a
másik ember iránt, ami] képmutatás [tettetés; színlelés; kétszínűség]
nélkül való legyen. Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok;
gyűlölettel; utálattal forduljatok el] a gonosztól [ami káros, ártalmas;
szükségük. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb

tisztességet adván, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen
gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Kor. 12,12-25) „Ti pedig Krisztus teste
(szóma=teljes lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Kor. 12,27) „Mert
egy a kenyér, egy test [egy kenyér, és egy test] vagyunk sokan; mert mindnyájan
az egy kenyérből részesedünk” (1 Kor. 10,17) „Mert az Ő testének (szómato = az Ő
személyiségének, teljes lényének) tagjai vagyunk, az Ő testéből (szarx = húsából) és
az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30) Ahogyan Éva is Ádámnak: „És alkotá az Úr
Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az
emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből
(szarx = húsomból) való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert
emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23) Mert: „…Ádám …ama következendőnek
[Eljövendőnek (Krisztusnak)] kiábrázolása [előképe]” (Róm. 5,14)
74
rossz; minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől] ragaszkodjatok
[tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz170
Róm. 12,10 Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek
[egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők
legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]171
170
A próféták állandóan figyelmeztetik Isten népét: „Keressétek a jót és ne a
gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint
mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a
kapuban az igazságot (a vezetésben az igét); talán megkegyelmez az Úr, a
Seregek Istene a József maradékinak” (Ámós. 5,14-15) „Akik szeretitek az Urat,
gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből
megszabadítja őket. Világosság támad fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.
Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt.
97,10-12) „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt”
(Zsolt. 34,15) Az apostolok pedig kifejtik, hogy mi a gonosz, és mi a jó:
„Senkinek gonoszért gonosszal [Rosszért rosszat] ne fizessetek. A tisztességre
gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden
ember lássa]” (Róm. 12,17) És: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel;
hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18)
171
Az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „A testvéri szeretet legyen
maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek -
tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2) „Tisztítsátok meg
egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (szellemből) szeressétek, mint
akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és
maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23) „A testvéri szeretetről pedig nem
szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti
szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész
Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok
ebben” (1 Thess. 4,9-10) Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és
szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek
egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a
szakállra, Áron (megvilágosított) szakállára, amely leér köntöse gallérjára.
Olyan, mint a Hermon (szent; hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll
a Sion (kiszáradt, megperzselt hely) hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet
mindenkor” (Zsolt. 133,1-2) Az apostoli figyelmeztetés minden gyülekezetben
felhangzik: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó
figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom és könyörület,
akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a
szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne
tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok
egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a
másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt”
75
Róm. 12,11 Az igyekezetben [fáradozásban, erőfeszítésben,
buzgóságban, szorgalomban, odaadásban] ne legyetek restek [A
buzgóságban ne lankadjatok; a szolgálatkészségben fáradhatatlanok;
az igyekezetben nem lusták; a serénykedésben nem késlekedők; ne
legyetek tunyák tennivalótokban] szellemben buzgók legyetek;
[legyetek tüzes szelleműek; izzatok a Szellemtől] az Úrnak szolgáljatok
[Krisztus tulajdonaként végezzétek munkátokat, azaz:
rabszolgálkodjatok]
Róm. 12,12 A reménységben [az Isten ígéreteire irányuló, ember
fölött álló (természetfölötti) elváró reménységben] örvendezők.
[derűsek; örülők]173 a háborúságban [a nyomorúságban,
szorongattatásban, elnyomásban; szorult helyzetben; /lelki-szellemi
értelemben is/; nyomorgatásban, nyomorúságban, baj, és üldözésben]
tűrők. [kitartóak; állhatatosak örömteli (vagy reményteljes) tűrés,
kitartás, állhatatosság Alatta maradás a tehernek, nem teszi le, viszi;
„vállalja” ezeket].174 a könyörgésben [imádságban] állhatatosak175
[szorgalmasok; kitartók; ragaszkodók]
(Fil. 2,1-5) „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az

Istent féljétek, a királyt (legfőbb hatalmat) tiszteljétek” (1Pét. 2,17)
173
Az apostol újra és újra arra buzdítja a hívőket, hogy örüljenek, s a Szent
Szellem ennek az okát is kijelenti: „Továbbá testvéreim, örüljetek az Úrban.
Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos. (titeket
viszont megerősít)” (Fil. 3.1) „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom,
örüljetek!” (Fil. 4,4)„…és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek”
(Nehem. 8,10)
174
Az üldöztetésekben és szorongattatásokban való állhatatosságra, a „teher alatt
maradásra” buzdítanak az apostolok: „De emlékezzetek a korábbi napokra,
amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet
állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan
megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez
történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel
fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok
van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert
állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így
beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid. 10,32-36) „Akiket Isten hatalma őriz hit
által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá
legyen. Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok
különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal
értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus
megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre” (1
Pét. 1,5-7) „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a
76
Róm. 12,13 A szentek szükségeire [szűkölködés, hiány] adakozók
[vagyonotokat közlők] legyetek; [A szentekkel vállaljatok közösséget
szükségeikben] a vendégszeretetet gyakoroljátok (törekedjetek)
[vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket
vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket,
jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe)]
Róm. 12,14 Áldjátok[ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket
kergetnek [üldözőiteket]; áldjátok [jót kívánjatok azoknak] és ne
átkozzátok [ne mondjatok rosszat]177
Róm. 12,15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal178
földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és

késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket,
mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy
el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a
szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak” (Jak.
5,7-10)
175
Az imádságban való kitartásról az Úr Jézus mondott egy példázatot is:
„Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem
szabad belefáradniuk. Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az
Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy
özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem
igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután
azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm,
mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki,
hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.” Azután így szólt az Úr:
„Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot
választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?”
(Luk. 18,1-7) És az apostol is így buzdítja a hívőket: „Mindenkor örüljetek,
szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata
Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz. 5,16-18)
177
Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Én pedig azt mondom néktek:
Szeressétek (agapé = Isten szeretetével) ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket
átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért,
akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mát. 5,44-48) Erre Ő maga ad gyakorlati
útmutatást, amely által az is kijelentést nyer, hogy mit is jelent az ellenség
„áldása”: „Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik,
ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat balkéz
felől. Jézus pedig monda: Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit
cselekesznek” (Luk. 23,33-34) És az Övéi követik Őt: „Amikor megkövezték
Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!” Térdre
esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt
mondván, elaluvék” (Csel. 7,59-60)
77
Róm. 12,16 Egymás iránt ugyanazon indulattal [érzéssel] legyetek
[Éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára
törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint
önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek [Ne legyetek fennhéjázók
(nagyra törők); ne a magas (fellengzős) dolgokon jártassátok
eszeteket] hanem az alázatosakhoz szabjátok [tartsátok] magatokat.
[hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; nem
nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel]179 Ne
legyetek bölcsek [okosak; eszesek; értelmesek] timagatokban [a
magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját
(emberi) értelmükben bíznak, és erre építenek]180
178
A testté lett Ige – az Úr Jézus – ezt tanítja: „Boldogok, akik sírnak, mert ők
megvigasztaltatnak” (Mt. 5,4) És a Szent Szellem megmagyarázza: „Mert a
Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő
forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,17)
Dávid így imádkozik: Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva
indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!” (Zsolt. 126,6)
179
És az apostol részletesen kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten
akaratát: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó
figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom és könyörület.
Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon
szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén. Semmit ne
tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok
egymást magatoknál” (Fil. 2,1-3) „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak
Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt
Krisztus Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk
Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus
is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7) „Végezetre, atyámfiai,
legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek,
békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek” (2
Kor. 13,11) „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat,
hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok
felől, hogy megállotok egy Szellemben, egy érzéssel (személyként) viaskodván az
evangélium hitéért” (Fil. 1,27) „És akik e szabály szerint élnek, békesség és
irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén” (Gal. 6,16)
180
Hanem: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére
pedig ne támaszkodjál. Minden te útjaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a
te útjaidat. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!
Egészség lesz ez a te testednek (szóma = egész lényednek), és megújulás a te
csontjaidnak” (Péld. 3,5-8) Dávid megvallása: „…Uram, nem fuvalkodott fel az
én szívem, szemeim sem láttak magasra, Nem törekszem arra, ami túl nagy és
elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem magamat, mint anya a
78
Róm. 12,17 Senkinek gonoszért gonosszal [Rosszért rosszat] ne
fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel;
igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok]181 A
tisztességre [becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően]
gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt
minden ember lássa]182
Róm. 12,18 Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, [tőletek függ]
minden emberrel békességben éljetek183
Róm. 12,19 Magatokért bosszút ne álljatok [Ne szolgáltassatok a
magatok ügyében igazságot] szerelmeseim, hanem adjatok helyet
ama haragnak [amely nem egy érzelmi kitörés, hanem a bűn (gonosz
gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lényem” (Zsolt. 131,1-2) A prófétán

keresztül is int a Szent Szellem: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik
magukat, és magukat tartják okosnak” (Ésa. 5,21) „Ne légy felettébb igaz, és
felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)
„Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek
közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; [Senki
ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél többre] hanem józanon
(Isten Igéje szerint) bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
[hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene,
hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, kinek-
kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta neki]” (Róm. 12,3) „Akik tehát
tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt
is kijelenti majd Isten nektek; Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy
szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk”(Fil. 3,15-16)
181
És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek
mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29) „Ne mondd: Megfizetek a
rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld. 20,22) Tehát:
„Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem
mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt” (1 Thess.
5,15) „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért;
sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást
örököljetek” (1 Pét. 3,9) „Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok
el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15)
182
Azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem
az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21)
183
Az Úr Jézus azt tanítja, hogy: „Boldogok a békességre igyekezők (akik békét
teremtenek): mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mát. 5,9) Ezért az apostol is
erre hívja fel a hívők figyelmét: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a
szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14); Azaz:
„Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését
szolgálják” (Róm. 14,19)
79
= sátán) ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben
megnyilvánuló magatartás.] mert meg van írva: Enyém a bosszúállás
[igazságszolgáltatás. - megvédelmezés] én megfizetek [igazságot
szolgáltatok, vagy megigazítok] ezt mondja az Úr184
Róm. 12,20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie [tápláld őt]; ha
szomjúhozik, adj innia185 mert ha ezt műveled, [teszed] eleven [tüzes]
szenet [izzó parazsat] gyűjtesz [raksz; halmozol] az ő fejére186
184
Te pedig: „Bosszúálló (igazságszolgáltató) ne légy, és haragot ne tarts a te
néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az
Úr” (3 Móz. 19,18) „Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és
megszabadít téged!” (Péld. 20,22) „Ne mondd ezt: amiképpen cselekedett én
velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek mindenkinek az ő cselekedete szerint”
(Péld. 24,29) Mert: „Enyém a bosszúállás (az igazságszolgáltatás) és megfizetés,
amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmük napja, és siet,
ami rájuk vár! Bizony, ítél az ÚR népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha
látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja” (5 Móz. 32,35-36) „Mert
igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin” (Zsolt. 135,14)
185
A Szent Szellem arra tanít, hogy mit kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek és
üldöznek minket: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha
szomjazik, adj neki vizet, Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr
megfizeti néked” (Péld. 25,21-22) Az Úr Jézus kijelentése az Övéi részére: Így
nyilvánul meg, hogy isteni természet részesei vagytok: „Nektek azonban, akik
hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal,
akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért,
akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és
aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér
tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek,
hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” (Luk. 6,27-31) Hogy
legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a
gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,44-
45.48) Már az Ószövetségben is így szólt a parancs: „Ha előtalálod ellenséged
eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki. Ha látod, hogy összeroskad
terhe alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts
rajta!” (2 Móz. 23,4-5)
186
Az eleven szénről Ézsaiáson keresztül szól a kijelentés: Ézsaiás próféta az Úr
jelenlétébe kerülve megrémül és így szól: „… Jaj nekem! Elvesztem, mert
tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a
Seregek Urát látták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében
eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról; És illeté számat azzal, és
mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett”
(Ésa. 6,5-7) Tehát azért kell eleven szenet – vagyis élő Igét – gyűjteni az
80
Róm. 12,21 Ne győzettessél meg a gonosztól [Ne hagyd, hogy
legyőzzön (leigázzon) a rossz téged; győzedelmeskedjen rajtad] hanem
a gonoszt jóval győzd meg. [inkább te győzd le a rosszat jóval]
Róm 13. MINDEN HATALOM ISTENTŐL RENDELT
Róm. 13,1 Mindenki engedelmeskedjék [rendelje (vesse) alá magát] a

felső hatalmasságoknak [felettes hatalmaknak; a hatalom képviselői és
gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság, [hatalom
mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az
Istentől rendeltettek. [a létező hatalmak Isten által állnak fenn a
maguk viszonylagos állásában]187
ellenség fejére, hogy ellenségből testvérré, gyűlölő és üldözőből szerető –

Krisztusi – emberré váljon!!
187
A felettes világi hatalmaknak való engedelmességre újra és újra figyelmeztet
a Szent Szellem: „Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és
hatalmasságoknak (hatalmon lévő elöljáróknak) engedelmeskedjenek, és
legyenek készek minden jó cselekedetre” (Tit. 3,1) És nemcsak engedelmeskedni
kell, hanem: „Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések,
imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért. Királyokért és minden
méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes
istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe
előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság
megismerésére” (1Tim. 2,1-4) Mert azt akarja az Úr, hogy zavartalanul
hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden embernek: „Hiszen
nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem
azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23) Ezért: „Tisztességesen éljetek a
pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a
ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak,
mint felebbvalónak; akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők
megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy
jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint
szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják,
hanem mint Isten szolgái” (1 Pét. 2,12-16) A lázadás és forradalom nem Istentől
van, ezért aki az Úré, az tartózkodjon tőle: „Féljed, fiam, az Urat és a királyt, és
felforgatók közé ne keveredj! Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk,
és e két rendbeliek büntetését ki tudja?” (Péld. 24,21-22) Hiszen minden hatalom
és erő Istené, Ő dönt a világi hatalmasságokról is: „Szóla Dániel, és monda:
Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő.
Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és
királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy
tudósoknak” (Dán. 2,20-21) A testté lett Ige – az Úr Jézus – is kijelenti, hogy
81
Róm. 13,2 Azért, aki ellene támad [szembeszáll] a hatalmasságnak,
[hatalomnak] az Isten rendelésének támad [szegül] ellene; akik pedig
ellene támadnak, [ellenállnak; szembeszegülnek] önmaguknak ítéletet
[büntetést] szereznek.
Róm. 13,3 Mert a fejedelmek [elöljárók; akik uralkodnak] nem a jó,
hanem a rossz [gonosz; káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére
[elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [ne rettegj] a
hatalmasságtól? [hatalomtól] Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz
attól188
Róm. 13,4 Mert Isten szolgája [eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a
gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [teszed] félj [rettegj].
Mert nem ok [cél] nélkül [nem hiába, nem a látszat kedvéért] viseli a
fegyvert. Mert Isten szolgája, [eszköze, hogy a gonosztevőt
megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy
megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [rosszat, károst, ártalmast]
cselekszik.
Róm. 13,5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a
haragért, [Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés
miatt] hanem a lelkiismeretért is.
Róm. 13,6 Mert azért fizettek adót [tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy
visszafizet, visszaszolgáltat valamit abból, amit az élete
fenntartásához közvetve, vagy közvetlenül kap.] is; mivelhogy
Istennek szolgái ők [akik behajtják], kik ugyanabban [az Isteni
szolgálatban] foglalatoskodnak [állandóan szorgalmasan]
Róm. 13,7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár
neki; (ami megilleti)] akinek az adóval, a [kirótt,kiszabott] adót akinek
a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet; [akinek
hódolattal, annak a hódolatot] akinek a tisztességgel, a tisztességet.
[akinek megbecsüléssel, a megbecsülést]189
minden hatalom Istentől van: „Pilátus ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem
felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de
hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?” Jézus így válaszolt: „Semmi
hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak,
aki engem átadott neked, nagyobb a bűne” (Ján. 19,10-11)
188
Mert: „Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a
bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet” (Préd. 8,5)
189
A vallási vezetők küldöttei megkérdezték az Úr Jézust: „Mondd meg tehát
nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”
…Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt. Jézus
82
Róm. 13,8 Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok]
hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi)
egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET
önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a
felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való
(Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az
Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít;
tartalmat adott neki]
Róm. 13,9 Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj,
ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a
másét]191 és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében
foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige] Szeressed
felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint
tenmagadat. [saját magadat]192
Róm. 13,10 A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság
nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra,
hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az
megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét
elősegíteni.] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az
embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a
törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a
törtvényt]193
megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?” „A császáré” - felelték. Jézus

erre kijelentette: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek,
ami az Istené” (Mt. 22,17-21)
191
Ne légy házasságtörő… mint önmagadat: a görög szövegben ezen a helyen a
parancsolatok nem felszólító (tiltó) módban, hanem jövő idejű kijelentő
mondatokként állnak, így: nem fogsz házasságot törni! Nem fogsz ölni! Nem
fogsz lopni! Stb. Szeretni fogod embertársadat, mint önmagadat!
192
Így hangzik a prófécia: „Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket
terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk!
Megkívánják a mezőket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják
a gazdát, és az ő házanépét az embert és az ő örökségét!” (Mik. 2,1-2) Az Úr
Jézus így foglalja össze az összes parancsolatot: „Amit akartok azért, hogy az
emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez
a törvény és a próféták (Mát. 7,12)
193
A törvény betöltését – beteljesítését – így magyarázza az apostol: „A parancs
célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből
fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5) Az igazi (isteni) szeretet pedig: „A szeretet
hosszútűrő (türelmes), kegyes (jóságos); a szeretet nem irigykedik, a szeretet
83
Róm. 13,11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt,
hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök az üdvösség bekövetkezésére].
Hogy az álomból [szellemi kábultságból] felserkenjünk [fölkeljünk].
Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség [a küszöbön áll a
bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól,
betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból);
megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés
anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság,
megtartatás] mint amikor hívőkké lettünk194
Róm. 13,12 Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig
elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek
cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit195
nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül (Nem viselkedik
bántóan), nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a
gonoszt (a rosszat), Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”(1 Kor. 13,4-7) „A
gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez a szeretet” (Péld. 10,12)
194
És az apostol így folytatja: „Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel
a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Eféz. 5,14) „Ezt pedig azért mondom,
testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1 Kor. 7,29) „Ti mindnyájan
világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a
sötétségé! Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és
józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel
részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek,
felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek
reménységébe” (1 Thess. 5,5-8) Már Ézsaiás így prófétál: „Így szól az Úr:
Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás (üdvösség) napján
segítettelek; megtartlak, és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és
kioszd az elpusztult örökségeket; Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a
sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a
kopár hegyeken is lesz legelőjük” (Ésa. 49,8-9) Hát: „Kelj fel, tündökölj, mert
eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR (Jehova) dicsősége. Bár még sötétség
borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR
(Jehova), dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és
királyok a rád ragyogó fényhez” (Ésa. 60,1-3)
195
Az apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „Ne tévelyegjetek: Istent nem
lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a
(hús)testének vet, az a (hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek
vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8) „Vessétek le a régi élet
szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott;
Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, és öltsétek fel az új embert,
84
Róm. 13,13 Mint nappal, ékesen [tisztességesen, becsületesen,
őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás és
kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban,
dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben] nem bujálkodásokban
[együttélésben; ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban;
(meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen
viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem versengésben és irigységben: [ne
civakodásban (viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban;
vetélkedésben)]196
aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Eféz.

4,22-24) „és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem
inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11) Hiszen: „Micsoda gyümölcsét vettétek
[termett ez] azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a
vége halál” (Róm. 6,21)„Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság
vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,8)
„tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szent Szellemben, képmutatás
nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal
felől való fegyvereivel” (2 Kor. 6,6-7) „Mert (hús)testben élünk, de nem (hús)test
szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem (hús)testiek, hanem
erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására” (2 Kor. 10,3-4) „Mi…, akik
a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet
páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8) És: „Öltsétek
magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög
mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk
tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet
sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban (epuraniosz = égitesteken) vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten
fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve
megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és
felöltözvén az igazságnak mellvasába, felsaruzva a lábatokat a békesség
evangéliuma hirdetésének a készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát,
amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség
sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden
imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és
ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden
szentekért” (Eféz. 6,11-18)
196
Az Úr Jézus figyelmeztet az Ő eljövetelére: „De vigyázzatok magatokra,
hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek tobzódásnak, részegségnek és ez
élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap, mint valami
csapda. Mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek
tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból,
amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt” (Luk. 21,34-36)
85
Róm. 13,14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a
(hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy
gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra
gerjedjen]197
Róm 14. NE KÁRHOZTASD MÁS SZOLGÁJÁT
Róm. 14,1 A hitben erőtlent [gyengét] fogadjátok be nem ítélgetvén

vélekedéseit. [Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását
(elgondolását, aggályait és kételyeit) elítélnétek, megkülönböztetés, és
vitatkozás nélkül]198
Az apostolok sem szűnnek meg figyelmeztetni a hívőket: „Éppen azért: Ne

részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg
Szellemmel” (Eféz. 5,18) „hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata
szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból,
hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban,
részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen
bálványimádásokban éltetek. Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent,
mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába” (1
Pét. 4,2-4) A Szent Szellem már Izráel fiait is így figyelmeztette: „Ne tarts a bor
mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!” (Péld. 23,20) Mert: „Jaj azoknak,
akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti
őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit
nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg” (Ésa. 5,11-12)
197
Azért kell bemerítkezni a Szent Szellembe: „Hogy levetkezzétek ama régi
élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;
újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, És felöltözzétek amaz új embert,
mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef. 4,22-24)
„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27) És:
„Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették szenvedélyeivel és
kívánságaival együtt. Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk” (Gal.
5,24-25) A cselekedeteitek mutassák ezt meg: „Öltözzetek föl azért, mint az
Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot,
alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést” (Kol. 3,12)
198
Nem vitatkozni kell velük, hanem: „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az
erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.
Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára,
épülésére. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van
írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám” (Róm. 15,1-3) „Atyámfiai,
még ha előfogja is az embert valami bűn, ti szellemiek, igazítsátok útba az
olyant szelídségnek szellemével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te
magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét”
(Gal. 6,1-2) Hiszen az Úr Jézus azt mondta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy
86
Róm. 14,2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben
erőtlen [aggályos; gyönge] pedig zöldséget eszik199
Róm. 14,3 Aki [mindent] (meg)eszik, ne vesse meg [ne nézze le] azt,
aki nem eszik [meg mindent]; és aki nem eszik, ne kárhoztassa [ne
ítélje el] azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta [a magáénak tekinti]
őt.
Róm. 14,4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a
más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [saját Ura állítja
talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [talpán], mert az Úr által
egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást
szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35)
199
A Szent Szellem folytatja kijelentést: „Pedig az eledel nem tesz minket
kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem
eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok
valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek” (1 Kor. 8,8-9) És:
„Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a
jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak
semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9) Csak az a fontos:
„Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a
tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés
ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben,
mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef. 4,14-15)
Hiszen: „Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten
pedig mind ezt, mind amazokat eltörli…” (1 Kor. 6,13) Az Úr Jézus kijelentése.
Arról, aki még nem fogadta be Őt: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve
azonban távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat
tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,8-9) „Nem gondoltok
arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe
kerül? Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi
tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok,
gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és
az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert…”(Mát. 15,17-20). És:
„Mert az Isten országa [királysága] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom;
(nem ételben, nem italban áll)]. Hanem igazság, [megigazultság] békesség
[vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent
Szellem által való öröm. [öröm a Szent Szellemben]” (Róm. 14,17) Ezért: „Jobb a
paréjnak (lakhanon = zöldségfélének) étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt
ökör, ahol van gyűlölség” (Péld. 15,17)
87
képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy
megerősítse; felállítsa]200
Róm. 14,5 Emez az egyik napot különbnek [ünnepnek] tartja
[gondolja] a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart.
Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. [mindegyik legyen
határozott a maga meggyőződésében]201
Róm. 14,6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: [Aki az egyik napot
megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg] és aki nem ügyel a napra,
az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért [Úrra való tekintettel] eszik,
mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért [Úrra való
tekintettel] nem eszik, és az is hálákat ád az Istennek.
Róm. 14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának [(dzaó): A földi
életkörülmények általánosabb és az emberi életfolytatás módjainak
pontosabb meghatározásával: él valamin, valamiből], és senki sem
hal önmagának:
Róm. 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, [is] az
Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi
vagyunk202
200
A Szent Szellem megerősíti a testé lett Ige, vagyis az Úr Jézus kijelentését:
„Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja vagy ítélkezik
felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény
felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a
törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy
ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12) „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek,
nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad
szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan
mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a
magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a
gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a
szálkát” (Mát. 7,1-5)
201
Tehát: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy
szombat miatt” (Kol. 2,16) Példaként mutatja be a szent Szellem a helyes
magatartást: „… Epafrás, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki
mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal,
állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata” (Kol. 4,12) És: „Hogy
megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás
nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)
202
Az apostol vallástétele: „… mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt
mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik
élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és
88
Róm. 14,9 Mert azért halt meg és támadott fel [kelt életre] és
elevenedett meg [lett élővé] Krisztus, hogy mind holtakon mind
élőkön uralkodjék. [hogy halottnak, élőnek ura legyen]203
Róm. 14,10 Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát?
[testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek]
a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda
állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye;
trónja] elé204
Róm. 14,11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem
hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Ezt
mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem
meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az
Istenről]205
feltámadt” (2Kor. 5,14-15) „… hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt
éljünk Ővele” (1 Thess. 5,10) „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma =
egész valótok) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől
nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1 Kor. 6,19)
203
Az apostol vallástétele: „És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a
népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és
holtaknak. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát
veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne” (Csel. 10,42-43) A feltámadott
Úr parancsa az Övéinek: „… Elmenvén e széles világra, hirdessétek az
evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és bemerítkezik, üdvözül; aki
pedig nem hiszen, elkárhozik (g: kárt hozó alatt marad)” (Márk. 16,15-16) János
apostolnak így jelenti ki magát a feltámadott Úr: „… Ne félj, én vagyok az első
és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam
vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18)
204
És a kijelentés megismételtetik: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell
odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit
megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = személyében) cselekedett: akár jót,
akár gonoszat” (2Kor. 5,10) Ezért: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert
amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek,
olyannal mérnek néktek” (Mát. 7,1-2) És még egyszer: „Ne ítéljetek, és nem
ítéltettek. …Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. [„Bocsássatok meg, és
néktek is megbocsáttatik” - szó szerinti fordítás: „Bocsássátok szabadon (az adóst?) és ti
is szabadon bocsáttattok”] (Luk. 6,37)
205
Mert így szólt Jehova: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és
megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem,
igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden
térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem,
minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik
gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa.
89
Róm. 14,12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az
Istennek206
Róm. 14,13 Annakokáért egymást [egyik a másikat] többé [ezután] ne
kárhoztassuk: [ítélgessük] hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti
atyátokfiának ne szerezzetek [okozzatok] megütközést vagy
megbotránkozást. (elbotlást; fennakadást; megtorpanást) [hanem
annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy
kelepcét (botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja) a testvér elé
nem fogtok vetni]207
Róm. 14,14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy
semmi [egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan
[beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában:
hanem bármi [csak] annak [személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak
tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az
beszennyezetté lesz]208
45,22-25) Az apostol pedig vallást tesz arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván
azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus
Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a
Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény
cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem” (Gal. 2,16) És arról a NÉV-ről,
amely előtt meghajol minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd
meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja,
hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11)
206
Hiszen: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus
ítélőszéke (díjkiosztó emelvénye) elé, hogy mindenki megkapja, amit
megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = egész valójában) cselekedett: akár
jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10) Az Úr Jézus kijelentése: „De mondom nektek,
hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot
fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid
alapján marasztalnak el téged” (Mát. 12,36-37)
207
Mert: „… Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít; tévútra vezet) egyet e
kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a
nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert
szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki
megbotránkoztat” (Mát. 18,6-7) „…Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek;
de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a
tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson (eltántorítson; tévútra
vezessen) a kicsinyek közül” (Luk. 17,1-2)
208
Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy mi teszi tisztátalanná az embert: „Nem az
teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából,
az teszi tisztátalanná az embert” (Mát. 15,11) Péter apostol elmélkedése közben
90
Róm. 14,15 De ha a te atyádfia [testvéred] az ételért [eledeled miatt]
megszomorodik [elcsügged], akkor te nem [agapé = az Isten szerinti]
szeretet szerint cselekszel. [szeretet szellemében jársz el] Ne veszítsd
el [ne okozd annak vesztét; (ne tedd tönkre, ne vidd romlásba] azt a te
ételeddel, akiért Krisztus meghalt209
Róm. 14,16 Ne káromoltassék azért a ti javatok. [Ne engedjétek tehát
ócsárolni szabadságotokat; (ne hagyjátok tehát, hogy a jóról, amit
tesztek, [szitkozódva, becsmérelve, gonoszul] beszéljenek, úgy hogy az
ártson nektek)]210
látomást látott, és egyben kijelentést kapott: „És látá, hogy az ég megnyílt és

leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva
felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle földi négylábú
állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. Ekkor hang hallatszott:
„Kelj fel, Péter, öld és egyél!” Péter azonban így szólt: „Semmiképpen nem,
Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” De
másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd
tisztátalannak.” Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a
Szellem: „Íme, három férfi keres téged: kelj fel, menj le, és eredj el velük.
Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!” Péter tehát lement a férfiakhoz, és
így szólt hozzájuk: „Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?”
Azok így feleltek: „Kornélius százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett
bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta,
hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz.” Ekkor így
szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel
kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy
egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak” (Csel. 10,11-
15.19-22.28)
209
mert: „Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen
lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért tehát, ha az étel
megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne
botránkoztassam” (1 Kor. 8,9-13) „Legyetek annakokáért követői az Istennek,
mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is
szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek,
kedves jó illatul” (Eféz. 5,1-2)
210
Mert: „Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én
hálát adok?” (1 Kor. 10,30) Hiszen: „… Istennek minden teremtett állata jó, és
semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik
Istennek igéje és könyörgés által” (1Tim. 4,4-5) Ugyanis: „Minden tiszta a
tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem
megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)
91
Róm. 14,17 Mert az Isten országa [királysága; uralma] nem evés,
nem ivás, [nem eszem-iszom; (nem ételben, nem italban áll)]212 hanem
igazság, [megigazultság;] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem
által való öröm. [öröm, jókedv, vidámság, boldogság a Szent
Szellemben]
Róm. 14,18 Mert aki ezekben [így] szolgál a Krisztusnak, [az] kedves
[okoz örömöt] Istennek, és az emberek előtt megpróbált. [megbízható;
hiteles]
Róm. 14,19 Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, igyekezzünk
elérni azt] amik a békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az egymás épülésére
valók [megerősítésére szolgálnak]213
Róm. 14,20 Ne rontsd [rombold] le az ételért az Isten munkáját.
Minden tiszta ugyan [valóban minden tiszta, de gonosz [az étele]
annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik; az UBS görögszótár
magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt (hitét
megsérti, megtámadja)”], de rossz [gonosszá, károssá, ártalmassá
212
Az apostol így figyelmezteti a hívőket, hiszen: „Az étel pedig nem változtat
Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha
eszünk, abból sem lesz előnyünk” (1Kor. 8,8) „Ha tehát Krisztussal meghaltatok a
világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek
csak az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is
érintsd!” Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva
megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a
megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az
alázatoskodás és a (hús)test sanyargatása által, valójában azonban semmi
értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol. 2,20-23)
„Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a
jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak
semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9)
213
Már Dávid így figyelmeztet: „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a
békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15) És az apostol is így inti a hívőket: „Ha
lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek” (Róm.
12,18) „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül
senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14)
92
válik] annak az embernek, aki botránkozással eszi [aki úgy eszi,
mintha az kelepce volna a számára]214
Róm. 14,21 Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem
tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik,
[megbotlik] vagy erőtlen. [ami testvéredet tőrbe ejti]215
Róm. 14,22 Te néked hited van: [te azt a hitedet (meggyőződésedet),
amelyet bírsz magadban] tartsd meg magadban Isten [színe] előtt.
Boldog [áldott], aki nem kárhoztatja [akinek nem kell elítélni] magát
abban, amit helyesel.
Róm. 14,23 Aki pedig kételkedik, [habozik; tétovázik, meginog;
kétsége támad] ha [mégis] eszik, kárhoztatva van, [ítéletet von
magára] mert nem hitből eszik. [mert nem meggyőződését követi] Ami
pedig hitből nincs, bűn [céltévesztés] az. [Bűn (céltévesztés) tehát
mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből]216
Róm 15. ELŐZÉKENY SZERETET
Róm. 15,1 Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is]

pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre]
hogy az erőtlenek [képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem
lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait]
hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük], és ne magunknak
kedveskedjünk. [az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban,
hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és
ne a magunk javát (kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]217
214
Hiszen nem az étel fertőz meg, hanem: „Minden tiszta a tisztáknak: de a
megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett
azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15) Mert: „Amik… a szájból
jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből
származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok,
lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert…”
(Mát. 15,18-20)
215
Az apostol megvallása, mint követendő példa: „Ezért tehát, ha az étel
megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne
botránkoztassam (tőrbe ne ejtsem)” (1 Kor. 8,13)
216
Aki kételkedik, annak még az imája is meghiúsul: „… mert aki kételkedik, az
olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja
tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól” (Jak. 1,6-7)
217
Az apostolon keresztül így szól az Úr: „A hitben erőtlent [gyengét]
fogadjátok be nem ítélgetvén vélekedéseit. [Karoljátok fel szeretettel anélkül,
hogy felfogását (elgondolását, aggályait és kételyeit) elítélnétek,
93
Róm. 15,2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő
embernek, szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen,
törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére.
(megerősítésére) [közülünk mindenki felebarátjának (embertársának,
szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését) keresse, hogy azt
munkálja, ami az építéshez jó]218
megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]” (Róm. 14,1) „Testvéreim, ha valakit

tetten is érnek valamilyen bűnben (egy félre-csúszás, botlás vagy elhajlásban),
ti, akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd szellemmel.
De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok:
és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal. 6,1-2) Mert az Úr Jézus kijelentése
így hangzik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan
én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni
mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Ján. 13,34-
35) A szeretet pedig ezt parancsolja: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd
meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat
rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú
szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a
gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a
pogányt vagy a vámszedőt” (Mát. 18,15-17) Ebben a szellemben tanít Pál apostol
is: „Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a
bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez”
(1 Thess. 5,14) Saját maga ad példát arra, hogy mi a teendő, és annak mi a célja:
„Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket:
mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.
Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abba” (1
Kor. 9,22-23)
218
Minden hívőnek újra és újra szól az Úr: „Ne keresse senki a maga javát,
hanem a másét. Mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére
lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1
Kor. 10,24.33) „és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil. 2,4.5)
Mert Ő a szeretet, és: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a
szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a
maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat” (1 Kor. 13,4-5)
„Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését
szolgálják” (Róm. 14,19)
94
Róm. 15,3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, [nem a
maga javát (kedvét; tetszését) kereste] hanem amint meg van írva: A
te gyalázóidnak gyalázásai [szidalmai] hullottak reám219
Róm. 15,4 Mert amelyek régen [hajdan (korábban; előre)]
megírattak, a mi tanulságunkra [tanításunkra; okulásunkra] írattak
meg: hogy békességes [reményteljes] tűrés [állhatatosság; kitartás]
által és az írásoknak vigasztalása [buzdítása, bátorítása] által
reménységünk legyen. [hogy az Írásból származó béketűrés és
vigasztalás által türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk
megőrzésére]
Róm. 15,5 A békességes tűrésnek [állhatatosságnak; türelmes
várakozásnak; kitartásnak] és vigasztalásnak [bátorításnak,
buzdításnak] Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat [egy
cél felé irányultság] legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus
szerint. [hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus
akarata szerint; (Krisztus Jézushoz igazodva egymás között is
ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket]220
Róm. 15,6 Hogy egy szívvel, egy szájjal [egyetértésben, közös
elhatározásból; egyhangúlag] dicsőítsétek [magasztaljátok] az Istent
és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját221
219
Az Úr Jézusról szóló prófécia: „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám
hull a gyalázat, ha téged gyaláznak” (Zsolt. 69,10) „… akinek háza mi
vagyunk…” (Zsid. 3,6)
220
Az apostolon keresztül a Szent Szellem kifejti Isten akaratát: „… tegyétek
teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen
bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se
hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál”
(Fil. 2,2-3) „Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit
másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; Csakhogy amire
eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben
legyünk” (Fil. 3,15-16) „Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen
egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is
megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet,
mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol. 3,13-14) „Végül pedig legyetek
mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek,
alázatosak” (1 Pét. 3,8)
221
Már Dávid így szólítja fel a hívőket: „Dicsőítsétek velem az Urat, és
magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsolt. 34,4)
95
Róm. 15,7 Azért fogadjátok be [karoljátok fel] egymást, miképpen
Krisztus is befogadott [felkarolt; elfogadott] minket az Isten
dicsőségére.
Róm. 15,8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a
körülmetélkedésnek az Isten igazságáért (alétheia = valóságáért, vagyis
igéjéért). [Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát,
hogy bebizonyítsa Isten igazmondását] hogy megerősítse [valóra
váltsa; szilárdakká tegye] az atyák(nak tett) ígéreteit;
Róm. 15,9 A pogányok [népek; nemzetek] pedig irgalmasságáért
[könyörületéért, gyengéd, szerető irgalmasságáért.] dicsőítik
[magasztalják] Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást
[megvallást] teszek rólad [magasztallak] a pogányok [népek;
nemzetek] között, és dicséretet éneklek [zsoltárt zengek] a te
nevednek222
Róm. 15,10 És ismét azt mondja: Örüljetek [Vigadjatok;
örvendezzetek] pogányok [népek; nemzetek] az ő népével együtt223
Róm. 15,11 És ismét: Dicsérjétek [Dicsőítsétek] az Urat minden
pogányok, [népek; nemzetek] és magasztaljátok őt minden népek.
[nemzetek]224
Róm. 15,12 És viszont Ézsaiás [az Úr segítsége] így szól: Lészen a
Jessének [Isten embere] gyökere, és aki felkel, [előáll, fellép, trónra
kerül] hogy uralkodjék a pogányokon [és aki abból támad a nemzetek
222
És így van megírva: „Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és
éneket zengek a te nevednek” (Zsolt 18,50)
223
Már Mózesen keresztül így szól a Szent Szellem: „Ujjongjatok ti nemzetek, ő
népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein,
földjének és népének megbocsát!” (5 Móz. 32,43) Ézsaiás pedig így kiált:
„Örüljetek Jeruzsálemmel (a béke megalapozása, Krisztus)! Vigadjatok vele
mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok!”
(Ésa. 66,10) És azért örüljetek népek, mert: „Ti pedig választott nemzetség,
királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek
Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott
el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik
nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1Pt. 2,9-10)
224
Dávid ezt így írta meg: „Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek
mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart.
Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2)
96
vezérlésére]; Őbenne reménykednek [bíznak majd] a pogányok.
[nemzetek; (népek)]225
Róm. 15,13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden
örömmel és békességgel a hívésben, hogy [túláradóan] bővölködjetek
a reménységben a Szent Szellem ereje által. [A reménység Istene
töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, [vagyis azzal az
állapottal, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] hogy a
remény bőségben legyen bennetek a Szent Szellem erejéből (energiája,
és hatalmából)]226
Róm. 15,14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai [testvéreim] én
magam is ti felőletek, hogy [szabad akaratotok szerint] teljesek
vagytok minden jósággal, [szeretettel; jóindulattal], betöltve minden
225
Ézsaiás így szól az Úr Jézus földi életéről és haláláról: „Vesszőszál hajt ki
Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a
bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő Szelleme, az ÚR ismeretének és
félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél,
és nem hallomás után dönt, Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben
bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai
lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek
övedzője a hűség. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója
lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma (anapauszisz: megszűnés; pihenés)
dicsőség lészen” (Ésa. 11,1-5.10) Az Evangélium bizonyságtétele: „És az ő
nevében reménykednek majd a népek” (Mát. 12,21) És hogy ki Ő, arról a
feltámadott Úr tesz bizonyságot: „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy
ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama
gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16)
226
Az apostol bizonyságtétele Isten országának Evangéliumáról: „Hiszen az
Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség [vagyis: az az állapot,
amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind
a közösség vonatkozásában] és a Szent Szellemben való öröm” (Róm. 14,17) Ezért
az én: „Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival
hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek
bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5) „Mert nem beszédben
áll az Isten országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20) Ezért: „… a mi evangéliumunk
nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben
és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti
érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor nagyon
szorongatott helyzetben a Szent Szellem örömével fogadtátok be az igét” (1
Thess. 1,5-6)
97
227
ismerettel, [a teljes tudással; tudománnyal] képesek lévén
[tudjátok] egymást is [óva] inteni. [tanítani; figyelmeztetni]
Róm. 15,15 Bátorságosabban [merészebben] írtam pedig néktek
atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem
adott kegyelem által,
Róm. 15,16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok
[nemzetek] között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy
legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által
megszentelt. [hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én
a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok;
hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati
ajándékká legyenek]228
Róm. 15,17 Van azért mivel dicsekedjem [Van okom az ujjongásra] a
Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban. [Isten előtt]
Róm. 15,18 Mert nem merek szólni [beszélni; prédikálni] semmiről,
amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak
[nemzeteknek] engedelmességére, [megtéréséért; megnyerésére]
szóval [logosz = ami egyszerre jelenti a szót és dolgot is] és tettel.
[olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a
Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a
Krisztus munkált volna, szóval és tettel]229
Róm. 15,19 Jelek [természetfölötti esemény, jelenségek] és csodák
[rendkívüli jelenségek] ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének
227
Az apostol megvallása: „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság,
igazság és egyenesség” (Eféz. 5,9) „Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak
titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak
vagytok” (2 Pét. 1,12) És „…mindenben bővelkedtek: hitben és igében,
ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben…” (2
Kor. 8,7)
228
És így folytatja az apostol: „Mert néktek mondom a pogányoknak,
amennyiben hát én pogányok (nemzetek) apostola vagyok, a szolgálatomat
dicsőítem” (Róm. 11,13)
229
És így folytatja a megvallást az apostol: „Aki által kegyelmet és apostolságot
kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden
népet” (Róm. 1,5). Mert: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a
kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát.
És hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a
rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében”. „de
most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai
által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére”
(Eféz. 3,8-9; Róm. 16,26)
98
ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől [a béke tanítása,
megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig [barátok földje]
betöltöttem [szétszórtam] a Krisztus evangéliumát. [csak így
történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent
betölthettem a Krisztus örömüzenetével]230
Róm. 15,20 Ekképpen pedig tisztességbeli [becsületbeli] dolog, hogy
ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne
más alapra építsek: [hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne a
mások rakta (idegen) alapra építsek, hanem ott, ahol a Krisztus nevét
még nem említették]231
Róm. 15,21 Hanem amint meg van írva: Akiknek nem hirdettetett
őfelőle, azok meglátják; és akik nem hallották, [hírét sem] megértik.
[belátásra jutnak]232
Róm. 15,22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok
való menetelben. [Ez gátolt sokszor benne, hogy hozzátok eljussak]
Róm. 15,23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem
[munkaterületem] e tartományokban [ezen a tájon már nem akad
tennivalóm], vágyódván pedig [él bennem a sóvárgás] sok esztendő
óta, hogy elmenjek [eljussak] hozzátok
230
Ezek a jelek az apostolság bizonyságai, vagyis hogy: nem magától megy arra
a helyre, hanem Isten küldi, és Ő van vele: „Apostolságom ismertetőjegyei a
teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak
meg közöttetek” (2 Kor. 12,12) Mert ahová küldte az Úr az apostolt, ott: „Isten
pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még a testén levő
kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak
tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük” (Csel. 19,11-12) Az Úr Jézus
ígérete így valósult meg Pál apostol életében, és így valósul meg ma is: „Bizony,
bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket
én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához
megyek” (Ján. 14,12)
231
Az apostol megvallása: „Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott
határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a
Krisztus evangéliumával. Nem dicsekszünk mértéktelenül mások fáradozásával,
de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi
munkaterületünkön. Ennél fogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az
evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már
elvégeztek” (2 Kor. 10,14-16) „Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot
hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok” (Róm. 1,15)
232
Az Úr Jézusról így hangzik a prófécia: „De bámulatba ejt majd sok népet,
királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem
beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak” (Ésa. 52,13-15)
99
Róm. 15,24 Ha Hispániába [hiányosság, elégtelenség] megyek,
elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak
titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek. [ha
majd egy kissé felüdülök köztetek]
Róm. 15,25 Most pedig megyek [indulok] Jeruzsálembe [a béke
megalapozása, tanítása] szolgálván a szenteknek.
Róm. 15,26 Mert tetszett [kedvét (örömét) lelte] Macedóniának [a
nagy, a karcsú földje] és Akhájának, [gyászhely, fájdalom, szorongás]
hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei [szűkös anyagi helyzetben
lévők] részére némileg adakozzanak. [jónak (helyesnek) látták, hogy
(közös) gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára
(javára)]
Róm. 15,27 Mert tetszett nékik, [Jónak (helyesnek) látták] és
tartoznak is vele. [de adósaik is nekik] Mert ha a pogányok [nemzetek]
azoknak a szellemi javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont
szolgálni a (hús)testiekben. [kötelesek, a hústestet illető dolgokban
segítségükre lenni]235
Róm. 15,28 Ezt azért ha majd elvégezem, [befejezem] és nékik e
gyümölcsöt átadom, [és a gyűjtött adományt lepecsételve átadom
kezeikbe] elmegyek közöttetek által [titeket útba ejtve a ti
segítségetekkel] Hispániába (hiányosság, elégtelenség). [utazom].
Róm. 15,29 Tudom pedig, [és meg vagyok róla győződve] hogy mikor
hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma [örömüzenete] áldásának
teljességével megyek. [a Krisztus teljes áldását viszem magammal]
Róm. 15,30 Kérlek pedig titeket atyámfiai [testvérek] a mi Urunk
Jézus Krisztusra és a [Szent] Szellem szerelmére, [szeretetére]
tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, énérettem Isten előtt,
[Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a Szellem szeretete által arra
bátorítalak (buzdítalak) titeket testvéreim, hogy Istennek mondott
imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]236
235
Az apostol azt kérdezi a nemzetekből megtért hívőktől: „Ha mi néktek a
szellemieket vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?” (1 Kor. 9.11
236
Az apostol arra figyelmezteti a hívőket, hogy: „Szüntelenül imádkozzatok”
(1Thessz. 5,17) „Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben,
hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg
mi érettünk” (2 Kor. 1,11) „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek
éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten
nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt
most fogoly is vagyok, Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem
100
Róm. 15,31 [azért] Hogy szabaduljak [meneküljek] meg azoktól,
akik engedetlenek [hitetlenek (szándékosan és önfejűen)] Júdeában237
és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves [jól
fogadott] a szentek előtt;
Róm. 15,32 Hogy örömmel menjek [érkezzem] hozzátok az Isten
akaratából, és veletek együtt megújuljak. [hogy körötökben felüdüljek;
felfrissüljek]
Róm. 15,33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek!
Ámen.
Róm. 16. ÜDVÖZLÉSEK, ÁLDÁSKÍVÁNÁS, ISTEN DICSŐÍTÉSE.
Róm. 16,1 Ajánlom pedig néktek Fébét [ragyogó, tiszta], a mi nénénket

[nővérünket; (nő)testvérünket], ki a Kenkhréabeli [szükség-tábor]
(kihívott)gyülekezetnek [eklézsiának] szolgálója.
Róm. 16,2 Hogy fogadjátok őt az Úrban szentekhez illendően,
[méltóan] és legyetek mellette, [segítségére; támogassátok] ha valami
dologban [minden olyan ügyben, amiben csak] rátok szorul. Mert ő is
sokaknak [segített] pártfogója [támasza; gyámolítója] volt, nékem
magamnak is240
Róm. 16,3 Köszöntsétek Priscillát [tiszteletre méltó] és Akvilát, [sas]
kik nékem munkatársaim [segítőim] Krisztus Jézusban241
szólnom kell” (Kol. 4,2-4) „Minden imádságotokban és könyörgésetekben

imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes
állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék
nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az
evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19)
237
Az ima célja: „És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az
Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az
elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2 Thess. 3,1-2)
240
Hát: „Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket
megbecsüljétek” (Fil. 2,29) „És az ő munkájukért viseltessetek irántuk
megkülönböztetett szeretettel. Velük békességben éljetek”(1 Thess. 5,13)
241
A velük való találkozást így beszéli el az apostol: „Ezekután Pál Athénből
[bizonytalanság] eltávozván, méne Korinthusba [jóllakott]. Ott találkozott egy
Akvila [sas] nevű pontuszi [tenger] származású zsidóval, aki nemrég jött
Itáliából, [borjúszerű] feleségével, Priszcillával, [ősi, tiszteletre méltó; szigorú]
mivel Klaudiusz [sánta, béna] elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából.
[fenséges, hírnév] Pál csatlakozott hozzájuk, És mivelhogy azonféle míves vala,
náluk marada és dolgozik vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók
valának” (Csel. 18,1-3)
101
Róm. 16,4 Akik az én életemért a saját nyakukat tették le [Ők
életüket (saját fejüket) kockáztatták értem]; akiknek nemcsak én
mondok köszönetet [Ezért nem csupán én vagyok nekik hálás], hanem
a pogányok [nemzetek] minden (kihívott)gyülekezete [eklézsiája] is.
Róm. 16,5 És köszöntsétek azt a (kihívott)gyülekezetet [eklézsiát],
mely az ő házukban [g. (oikosz) HÁZ, otthon, állandó tartózkodási hely, -
242
egy lakás (terjedelemben kisebb vagy nagyobb)] van Köszöntsétek az
én szerelmetes [kedves; szeretett] Epenétusomat, [dicséretreméltó,
híres] aki Akhája [gyász, fájdalom, szorongás, baj] zsengéje [első
gyümölcse] a Krisztusban. [akit Ázsia [mocsár] első zsengéjeként
vittem a Krisztusnak]
Róm. 16,6 Köszöntsétek Máriát, [látó] ki sokat munkálkodott
[fáradozott] körülöttünk. [mi mellettünk; értetek]
Róm. 16,7 Köszöntsétek Andronikust [a győzelem férfia] és Juniát
[uralkodó] az én [szüggenész = vérszerinti] rokonaimat és az én
fogolytársaimat, akik híresek [jelentősek, kiemelkedők] az apostolok
között [akiket az apostolok körében nagyra becsülnek], akik nálamnál
is előbb voltak a Krisztusban [s akik előttem tértek Krisztushoz)].
Róm. 16,8 Köszöntsétek Ampliást, [akit felmagasztaltak] ki nékem
szerelmesem [akit nagyon szeretek] az Úrban.
Róm. 16,9 Köszöntsétek Orbánt [finom, udvarias], a mi
munkatársunkat [segítőnket] a Krisztusban, és [és az én kedves]
Stakhist(omat) [gabonakalász] az én szerelmesemet. [szeretettemet]
Róm. 16,10 Köszöntsétek Apellest [akit a gyülekezet tart], aki a
Krisztusban megpróbáltatott [a Krisztus kipróbált (dokimosz = a szó
szoros értelmében: elfogadható (elemző vizsgálat után érvényben maradó),
azaz jóváhagyott), megbízható emberét]. Köszöntsétek az Aristóbulus
[a legjobb tanácsadó] háznépéből valókat. [házához tartozókat]
Róm. 16,11 Köszöntsétek Heródiont [hősies] az én [vérszerinti]
rokonomat. Köszöntsétek a Nárcissus [elkábítás] háznépéből azokat,
akik az Úrban vannak.
242
Ismét kijelenti a Szent Szellem, hogy a gyülekezetek házanként vannak, és a
szolgáló testvérek megbecsülésére hívja fel a szentek figyelmét: „Sokszor
köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt”
(1 Kor. 16,15-19) És ez így volt Kolosséban, és Filemonnál is: „Köszöntsétek a
laodiceai testvéreket, aztán Nimfást és a házánál levő gyülekezetet” (Kol. 4,15) És
így köszönti az apostol Filemont:… „…és a te házadnál való gyülekezetnek”
(Filem. 1,2)
102
Róm. 16,12 Köszöntsétek Trifénát [hallgatag, vonzó] és Trifósát
[Fényűzően élő], kik munkálódnak [fáradoznak] az Úrban.
Köszöntsétek a szerelmetes [szeretett] Persist [a földre vetett], aki
sokat munkálódott [fáradozott] az Úrban.
Róm. 16,13 Köszöntsétek Rufust [vörös]243 aki kiválasztott
[kiválogatott,kedvenc] az Úrban [az Úr választottját], és az ő anyját,
aki az enyém is. [és anyját, aki nekem is anyám]
Róm. 16,14 Köszöntsétek Ásinkritust [Páratlan; a hasonlíthatatlan],
Flégont [tűzről pattant; égő, buzgó, sugárzó], Hermást [fordító,
magyarázó, hirdető], Pátrobást [az atyjának köszönheti az életét],
Merkuriust [fordító, magyarázó, hirdető], és az atyafiakat, kik velük
vannak. [és a náluk levő (hozzájuk tartozó) testvéreket]
Róm. 16,15 Köszöntsétek Filológust [Az Ige kedvelője] és Júliát
[hajadon], Néreust [lámpás] és az ő nénjét [nőtestvérét], és Olimpást
[Mennyei] és minden [a hozzájuk tartozó összes] szenteket, akik velük
[náluk] vannak.
Róm. 16,16 Köszöntsétek egymást szent csókkal [szeretet csókja, a
testvéri szeretet kifejezése; a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső
jele.]244 Köszöntenek titeket a Krisztus (kihívott)gyülekezetei.
[eklézsiái]
Róm. 16,17 Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai
[testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik
szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást,
243
Hogy ki volt Rufus, arról az Evangélium így számol be: „Mikor pedig
kicsúfolták őt (az Úr Jézust), levették róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba
öltöztették; és kivivék őt, hogy megfeszítsék. És kényszerítének egy mellettük
elmenőt, bizonyos czirénei (megérkezés) Simont (meghallgattatás), aki a mezőről
jő vala, Alekszándernek (bajt elfordító) és Rufusnak (rókavörös) az atyját, hogy
vigye az ő keresztjét” (Mk. 15,20-21) Alekszanderről pedig így szól az Írás,
Efézusban (a vég): „A sokaság közül pedig előállaták Alekszándert, minthogy
előre tuszkolták őt a zsidók. Alekszánder pedig kezével intvén, védekezni akara a
nép előtt. Megismervén azonban, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájokból,
mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az efézusi Diána!” (Csel. 19,33-34)
244
Az apostolok újra arra hívják fel a gyülekezet figyelmét, hogy a testvéri
szeretet külsőleg is nyilvánuljon meg közöttük: „Köszöntenek titeket a testvérek
mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal” (1 Kor. 16,20) „Köszöntsétek
egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban
vagytok” (1 Pét. 5,14). „Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket
a szentek mindnyájan” (2 Kor. 13,12). „Köszöntsetek minden testvért szent
csókkal” (1 Thess. 5,26)
103
meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és
botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget
okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának azon
kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok; és azoktól
hajoljatok el. [Kerüljétek (eltávoztassátok) őket; Térjetek ki előlük]245
245
Az apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit: „Mert az
ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá
változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság
angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság
szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor.
11,13-15) „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek
valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is
megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet,
azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9) Tehát:
„Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a
megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy
élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről
sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus
keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal
dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19)
Timóteust is erre figyelmezteti az apostol, megmagyarázva azt is, hogy mik ezek
a „hamis evangéliumok”: „Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj
Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne
is foglalkozzanak mondákkal (mítoszokkal) és vég nélküli nemzetségtáblázatok-
kal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének
megismerésére hit által. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből
és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és
üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem
azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a
törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény
nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és
a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az
embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a
hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges
tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám
bízatott” (1 Tim. 1,3-11) „Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi
Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz,
az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc
betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz
gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek
torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim.
6,3-5) Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az
erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5) Ezek azok, akik
104
Róm. 16,18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem
szolgálnak, hanem az ő hasuknak. És nyájas [szenteskedő] beszéddel
[szép (jóságtól csöpögő) szavakkal; ékesszólással; mézes-
mázoskodással], meg hízelkedéssel [hízelgő szavakkal; áldó
szójárásukkal; jól hangzó szólamokkal] megcsalják [megtévesztik;
elámítják; becsapják; tévútra vezetik] az ártatlanoknak [gyanútlanok;
jóhiszeműek; álnokság nélküliek; tapasztalatlanok; járatlanok] szívét.
[elcsalják azokat, akikben különben nincs gonoszság]246
szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két
megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából,
bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11) Hiszen: „Aki félrelép, és nem
marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki
megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha
valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba
(a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti,
közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11)
246
És az apostol folytatja a figyelmeztetést: „az ő végük kárhozat, a hasuk az
istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek”
(Fil. 3,19) „Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető
beszéddel. Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen
járjatok Őbenne, Meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén
a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.
Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és
üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint,
és nem a Krisztus szerint való: Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész
teljessége testileg, És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden
fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 2,4.6-10) Már Dávid emiatt így
könyörög az Úrhoz: Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltűntek a hívek
az emberek fiai közül. Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal,
kétszínűen beszélnek. Vágja ki az Úr mind a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amely
nagyokat mond” (Zsolt. 12,2-4) Isten Igéje egy történeten keresztül mutatja be,
hogy ez a gyakorlatban hogyan történik: „Reggelenként odaállt Absolon (az atya
jólét) a kapun átvivő út mellé, és megszólított mindenkit, aki valamilyen peres
ügyben ment a királyhoz ítéletért. Megkérdezte: Melyik városból való vagy? És
ha az ezt felelte: Izráelnek ebből vagy abból a törzséből való a te szolgád, akkor
ezt mondta neki Absolon: Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a királynál
senki, aki meghallgasson téged. Majd így folytatta Absolon: Bárcsak engem
tennének bíróvá ebben az országban, akkor bárki jönne hozzám, akinek peres
ügye van, én majd igazságot szolgáltatnék neki. És ha valaki közeledett hozzá,
hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, magához szorította, és
megcsókolta. És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a
105
Róm. 16,19 Mert a ti engedelmességetek [híre] mindenekhez
eljutott [minden helyen ismeretes]. Örülök azért rajtatok [örömöm is
telik bennetek]; de akarom [mégis szeretném], hogy bölcsek
[járatosak] legyetek a jóban, ártatlanok [együgyűek] pedig
[járatlanok] a rosszban. (gonoszban) [képtelenek a rosszra, és így
sérthetetlenek a gonosszal szemben]247
Róm. 16,20 A békességnek Istene megrontja [összezúzza;
összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt [ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző]
a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme
[legyen] veletek. Ámen248
Róm. 16,21 Köszöntenek titeket Timóteus [aki Istent tiszteli], az én
munkatársam [segítőm], és Lucius [világító (fényt árasztó)], Jáson
[orvos], és Sosipáter az én (vérszerinti)rokonaim.
Róm. 16,22 Köszöntelek titeket az Úrban én Tertius [harmadik], ki e
levelet (le)írtam.
Róm. 16,23 Köszönt titeket Gájus [földi], aki nékem és az egész
(kihívott)gyülekezetnek [eklézsiának] (házi)gazdája. Köszönt titeket
Erástus [a szeretett] a városnak kincstartója [aki a város vagyonát
kezeli; várossáfár], és Kvártus [a negyedik] atyafi. [testvér]
királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban

megnyeri vala” (2 Sám. 15,2-6)
247
Újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek
értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben (a
gondolkozásban) pedig érettek (egy cél felé irányuló törekvésűek) legyetek” (1
Kor. 14,20) „Hogy többé ne legyünk gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében
ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító
ravaszságától. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva
növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,14-15)
248
Az az Isten, aki ígéretet tett, a bűnbeesés után azonnal az embernek, és
ítéletet hirdetet a sátánnak: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony
között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig
annak sarkát mardosod. (1 Móz. 3,15) Ám: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert
a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit
elnyeljen: akinek álljatok ellene a hitben szilárdan…” (1 Pét. 5,8-9) „De hű az
Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3) És: „Halálos
eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14) A tüzes nyíl pedig, amit
Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek
vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14)
„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem
kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11)
106
Róm. 16,24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen]
mindnyájan ti veletek. Ámen.
Róm. 16,25 Annak pedig, aki titeket megerősíthet [megszilárdíthat] az
én evangéliumom [örömüzenetem; a jó hír] és a Jézus Krisztus
hirdetése [prédikálása] szerint, ama titoknak kijelentése folytán
[kinyilvánítása; leleplezése, felfedése szerint], mely örök időktől fogva
el volt hallgatva, [elrejtetett volt; amelyre ősidők (/aioni/ idők) óta
csend borult; amelyről most lehullt a lepel]249
Róm. 16,26 Most pedig megjelentetett [nyilvánvalóvá lett;
kijelentetett (tudtul adatott)] a prófétai írások által [kinyilatkoztattak
láthatóvá és közismertté lettek] az örök [világkorszakos] Isten
parancsolata [rendelkezése] szerint, a hitben való engedelmesség
végett minden pogányoknak tudomására adatván
(megmagyaráztatott). [és minden nemzet »nép« előtt ismertté tettek,
»kihirdettetett« hogy így a hit befogadására »engedelmességére«
eljussanak]250
249
És így folytatja az apostol: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el
szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és
kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott
nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése
által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az
elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én
hírnökül, apostolul és tanítóul” (2 Tim. 1,9-11) „és hogy világossá tegyem
mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve
öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Eféz. 3,9)
250
És a Szent Szellem így fejti ki a titkot: „mégpedig azt a titkot, amely örök
idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek,
akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége
a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége
az eljövendő dicsőségnek” (Kol. 1,26-27) „Mert úgy tetszett neki, hogy
megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett Őbenne az idők
teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt
is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Őbenne lettünk örököseivé is,
mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent
saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének
magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban” (Eféz.
1,9-12) „amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt
úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által:
hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt
részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. Ennek lettem
szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által
107
Róm. 16,27 Az egyedül bölcs Istennek [szóljon a dicséret, imádás]
a Jézus Krisztus által [legyen tisztelet és] dicsőség mindörökké. [a
világkorszakoknak a világkorszakaiba /aionok aionaiba]! Ámen251
részesített engem. Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a

kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát,
és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a
rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében”
(Eféz. 3,5-9)
251
Az Úr Jézus által: „… vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz
(az Úr Jézus) nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét” (Zsid. 13,15) „Annak
pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem
mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint, Annak
légyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre
örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21) „Az örökkévaló királynak pedig, a
halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön
örökké! Ámen” (1 Tim. 1,17) „az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus
Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és
mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25) „Mert Őtőle, Őáltala és ő reá nézve vannak
mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm. 11,36)


Romai Level Kapcsolodo Igekkel PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Romai Level Kapcsolodo Igekkel PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

1

Róm 1,1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, [rabszolgája] meghívott

ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája

Róm 2,1 [Ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy]

„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság

Szerkesztette: dr Gy. Mária.

Róm. 3. Minden ember hit által igazul meg.

vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek

tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a

Róm 8. Megszentelődés Krisztusban [A megigazult

Róm. 9,1 Igazságot [valóságot] szólok Krisztusban, nem hazudok,

„Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja”. „mert amit ő

hegyeit (bálványáldozó helyeit) pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak

Róm. 10,1 Atyámfiai, [Testvérek] szívem szerint kívánom [óhajtom]

összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és

szád bizonyságait. Uram, a szavad (logosz) örökké megmarad, szilárd, mint az

mindenestől elveszítsem őket, felbontván velük való szövetségemet, mert én, az

meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk

mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart,

Róm 12. ISTENNEK TETSZŐ ÉLET

megszenteltetésre. [most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság

szükségük. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb

(Fil. 2,1-5) „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az

földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és

gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lényem” (Zsolt. 131,1-2) A prófétán

Róm. 13,1 Mindenki engedelmeskedjék [rendelje (vesse) alá magát] a

ellenség fejére, hogy ellenségből testvérré, gyűlölő és üldözőből szerető –

megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?” „A császáré” - felelték. Jézus

aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Eféz.

Róm. 14,1 A hitben erőtlent [gyengét] fogadjátok be nem ítélgetvén

Az apostolok sem szűnnek meg figyelmeztetni a hívőket: „Éppen azért: Ne

egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

látomást látott, és egyben kijelentést kapott: „És látá, hogy az ég megnyílt és

Róm. 15,1 Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is]

megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]” (Róm. 14,1) „Testvéreim, ha valakit

Róm. 16,1 Ajánlom pedig néktek Fébét [ragyogó, tiszta], a mi nénénket

szólnom kell” (Kol. 4,2-4) „Minden imádságotokban és könyörgésetekben

királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban

részesített engem. Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a

Szerkesztette: dr Gy. Mária.

You might also like