Text: Lk 18,15–17
És a
„Ez után kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a
tanítványok ezt meglátták rájuk szóltak, Jézus azonban magához
hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket,
és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony
mondom néktek: aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy
kisgyermek, semmi képpen nem megy be oda.”
Kedves testvéreim, barátaim! A világ csodára vár, amióta ember
él a földön. Az ember mindig csodára éhes lény volt és az is marad,
hiszen környezetében mindig a természetfelettit megingathatatlant, a
nem mindennapit, az emberfelettit kereste. Erre vártak akkor,
amikor még a tudomány nem volt ennyire fejlett, akkor is, amikor
több mint kétezer évvel ez előtt messiást várt a zsidó nép. S ma is a
csodát keressük, még akkor is amikor nap mint nap elmondjuk
egymásnak, gyermekeinknek, önmagunknak, hogy csoda nem
létezik. Keressük a csodát, lelkünk legmélyén vágyunk a
megmagyarázhatatlanra, a misztikára, akkor is, amikor mindent
próbálunk megmagyarázni tudományos, kézzel fogható válaszokat
adni.
De én hiszem és látom, hogy a csoda igen is létezik. Nem
valami varázspálcás, trükk, nem ámítás, szemfényvesztés, hanem
varázspálca nélküli igazi csoda az akit a karotokban tartotok.
varázslat abban a pillanatban valósággá válik amint rá néztek erre a
tüneményre erre a kicsi csodára, mert ahogy rá pillantotok az
arcotok varázsütésre megváltozik. Szátok mosolyra görbül és a
szemetekben a kiolthatatlan szeretet, remény büszkeség boldogság
keverékének a lángja lobog. Hiszen Isten ajándékát tartjátok a
kezetekben, Abigélt, akinek nevének jelentése az Apa öröme. Az
Atya és mindannyiunk örömét tartjátok karotokban a gyermeket aki
azért érkezett , hogy tiszta tekintetével, tiszta lelkével a sokszor
elszomorodó világ lekonyuló mosolyát helyreigazítsa. Érkezik az új
lehetőség új lendületével, érkezik mint az örök tavasz amely az
őszök és zimankós telek után hozza a felpezsdülést az életet és újra
megvívja a csatát a szabadságért a kiteljesülésért a szépségért. E
kipirult élettel tetlt arc tekintetében ott sugárzik az édeni érintettség,
parányi szemében ott tükröződik Isten szeretete, és öröme.
Ez a látvány az, amely felér egy varázslattal, ez az igazi,
meghamisítatlan, lemásolhatatlan csoda, aminek részei és átélői
vagytok, amelynek látványa a hála érzését csiholja lelketekbe. Ezért
hoztátok el ma e szent helyre, hogy Isten áldását adja e gyermek
életére, hogy ebbe a hajlékba, a hol a föld és az ég találkozik, a hol a
véges a végtelennel egybeforr a keresztelési szertartással
kifejezzétek Istennek a bennetek megszületett hálát, s e gyermeket „Nos, általánosságban azt mondhatjuk,  hogy háromféleképp
felajánljátok Istennek, aki elhívta és megszólitotta őt. Ide hoztátok lehet valamihez hozzájutni, valamit "befogadni": A gazemberek, a
lányotokat, hogy szándékotokat kereszteléssel fejezzétek ki ezzel a brutális emberek erőszakkal, vagy csellel veszik el, amire szükségük
folyamatot elindító eszközzel, mert a keresztelés unitárius van. A tisztességes, korrekt emberek megdolgoznak érte,
értelmezésünkben nem cél, nem egy elérthető hegycsúcs ami után vagyis pénzért, ellenszolgáltatásért megvásárolják. A kisgyerekek,
nincs tovább, hanem egy eszköz ami elindít egy folyamatot. Mert akik még nem tudnak semmit sem elrabolni, sem megszolgálni,
hitünk szerint a keresztelés valóban egy folyamatot indít, az Istennel azért amire szükségük van egyszerűen megajándékoztatják
való közösség folyamatát, önmagunk kiteljesedésének, magukat apjukkal-anyjukkal, s az "ajándékot", ami ebben az esetben
tökéletesedésének folyamatát. A kereszteléssel megkötődik az az az élethez szükséges élelmet, ruhát, meleg lakást jelenti, örömmel
örök kapocs, amely Isten és ember között örökké tart. elfogadják, befogadják.” Ajándékba fogadják el mindazt a törődést,
gondoskodást, szeretetet, amit szüleiktől kapnak. Hiszen nem tudják,
ÉS jó helyre hoztátok, mert így hangzik a Mester szavaival hívás
azt ellopni, nem tudnak megdolgozni érte, nem nyújtanak
„engedjétek hozzám jönni a kisgyermemkeket és ne akadályozzátok
ellenszolgáltatást, csak elfogadni tudják ajándékként. Szeretetre
őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom néktek: aki
kitárt szívvel fogadni azt, amit nekik szánnak s mosolyukkal,
nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, semmi képpen
nevetésükkel spontánul viszonozni a jótéteményt. Ezért a
nem megy be oda.”
gyermekeké az isten országa, mert bennük még él, még létezik az az
. Különös kérés, különös tanítás, különös felszólítás,
őszinte elfogadás, befogadás, amit mi felnőttek felváltottunk, a
megkérni a felnőtteteket, hogy olyanok legyenek, mint a
kiérdemléssel, ellenszolgáltatással, lekötelezéssel.
kisgyermekek, mert az övéké az Istennek országa. S mégis Jézus a
Ennek az ajándék-elfogadó magatartásnak az alapja, a
különös kéréseiről, számunkra különös tanításaival vált ismertté. Fel
háttere, a feltétlen bizalom. Mert az ajándék-elfogadó
kell hát tennünk a kérdést, a gyerek hogyan fogadhatja másképpen
magatartáshoz feltétlen bizalomra van szükség, és ez az, amit Jézus
az isten országát, mint a felnőtt.
a kisgyerekekben példaképül, követendő mintául állít: feltétlen
bizalom Isten iránt, az élet minden területén. Úgy ahogy a és Isten tenyerén létezik. Rajtunk áll, az hogy megtapasztalja,
kisgyerekek feltétlen bizalommal vannak szüleik iránt, ugyanúgy megérezze életében Isten közelségét, megtapasztalja gondviselő
kell mi is legyünk, feltétlen bizalommal Isten és felebarátaink, szeretetét, támogatását, s majd megérezze, hogy ő mint hajó vitorla
szeretteink iránt. Gyermekeké az isten országa mondja Jézus mert nélkül, mint madár szárnyak nélkül, az ő élete Isten szeretete nélkül
bennük él ez az ősbizalom, bennük ott van az a csoda ami megríkat, nem ér semmit. Ti pedig ezért legyetek hát Abigél életében a nap
mosolyra fakaszt, feltölt és szeretetre indít minket is, időnként melyet a csillagok követik, legyetek só mely ízesít és legyetek az eső
lelkileg megfásult felnőtteket. mely táplálja s neveli őt. Legyetek ti azok akik közel hozzátok őt
Kedves Szülők, keresztszülők, nagyszülők, ünneplő Istenhez. Ámen.
közösség, a mi feladatunk pedig életben tartani ezt a csodát.
Vigyázni Abigél életére, óvni őt, védeni a rosztól a bántótól, segítni
hogy magába szívja az életet, a szeretetet, hogy ezt az ős bizalmat
megtarthassa megébe. Segíteni kell abban hogy élete kiteljesedjen, s
abban a teljességben benne legyen a lélek szerint élő ember, aki
lélekben találkozik Istennel. Ebben a teljességben benne legyen a
szabadság, a kiteljesedés, az ovódás barátság, az első szerelem, az
első szerelem okozta fájdalom. Benne legyen a szakítás az
újrakezdés, a szeretet, a megbocsátás, a világgal és időnként a
szülőkkel a dacolni vágyás, és legyen benne az elfogadás a bele
simulás az életbe és a végtelen szeretetbe. Igen, rajtunk is áll
szülőkként nagyszülőkként, keresztszülőkként és igen, egész
gyülekezetként, hogy ez a gyermek megélje megtapasztalja a
teljességet, megőrizze magában ezt az ős bizalmat, amellyel a szülők