Anita Blake-sorozat: Merry Gentry-sorozat:

Bűnös vágyak Árnyak csókja

A nevető holttest Az alkony ölelése
A kárhozottak cirkusza A holdfény csábítása
Telihold kávézó Az éjfél simogatása
Véres csontok Misztrál csókja
Gyilkos tánc Fagyos érintés
Égő áldozatok Elnyel a sötétség
Sápadt hold Isteni vétkek
Obszidián pillangó Borzongató fény
Leláncolt Nárcisszusz
Égkék bűnök
Lidérces álmok
Haláltánc
A Harlekin
Fekete vér
Fogat fogért
Végzetes flört
Micah
Ezüstgolyó
Tigrisvadászat
Halálcsók
Ragály
Jason
 Laurell K. Hamilton: Jason
Copyright © 2014 by Laurell K.
Hamilton Hungarian translation ©Török
Krisztina
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Laurell K. Hamilton: Jason
A Jove Book, The Berkley Publishing
Group, Penguin Group LLC, New York,
2014
Fordította:
Török Krisztina

ISBN: 978 96 3419 053 0

Agave Könyvek
Felelős kiadó: A kiadó ügyvezetője
A kötetet tervezte: Kuszkó
Rajmund A borítót tervezte:
Demeter Zsuzsa Felelős szerkesztő:
Velkei Zoltán Szerkesztő: Rácz I.
Péter Korrektor: Czene István

Nyomdai munka: Séd Nyomda Kft.,

2016 Felelős vezető: Katona Szilvia

Műfaj: fantasy
 A férjemnek, Jonnak,
mert bizonyos szempontból minden tőle ered.
Genevieve-nek és az ő Spike-jának,
mert útközben minden összeállt.

Késznek kell lennünk elvetni azt az

életet, melyet elterveztünk magunknak,
hogy azt az életet élhessük, amely ránk
vár. Mert le kell vedleni a régi bőrt, hogy
kinőhessen az új.
 1.

Egyik legjobb barátom és legkedvesebb vérfarkasom Jason

Schuyler a konyhába áradó reggeli napfényben állt. Sárgásszőke
haja ragyogott, kisfiúsán helyes arca köré glóriát vont a napsugár,
de ahogy belenéztem abba a tiszta, lágy, kék szemébe, észbe
kaptam, hiszen ezerszer inkább illik hozzá az ördög szarva és
patája, mint a dicsfény, és a szeme tisztasága se vonatkoztatható
lényének egészére. Koraérett kamasz volt, amikor megismertem,
és már akkor is, ahogy most, a Bűnös Vágyakban táncolt egzotikus
táncosként. Ma már nappali munkája is van, méghozzá ugyanott, ő
ugyanis a klub vezetője. Pólója és sortja nem rejtegette
szemérmesen, hogy nagyon is fitten tartja a testét ehhez a táncos
melóhoz, de nem a teste miatt nem passzolt hozzá a glória.
Jellemének annyira erőteljes eleme volt a komisz kópéság, hogy
szinte soha nem volt képes legyűrni magában a késztetést a húr
túlfeszítésére. Sőt, húrokéra. Bármilyen feszült volt is a helyzet,
alig-alig tudta fegyelmezni magát, hogy ne tegyen rá még egy
lapáttal. És mivel bennem is élénken élt ez a késztetés, elég jól
megértettük egymást. Mindketten hajlamosak voltunk addig
ingerelni a vadat, amíg az jól belénk nem harapott. Az évek során
megtanultuk valamennyire uralni a nyelvünket, és könnyebbé is
vált az életünk így, szelídebben, türelmesebben, de Jason „tavaszi
ég” kék szeméből nem kopott ki az a bizonyos fény, a mosolya
még mindig olyan ördögfiókás volt.
Félrekotortam az arcomból hosszú, fekete fürtjeimet, melyek
persze hullottak is ugyanoda vissza, de itt igazából a mozdulat
számít. A konyhaasztalnál ültem, hosszú selyemköntösömben
kapaszkodtam a kávésbögrémbe, és azt a mosolyt figyeltem a
képén. Vagy marhára bejön neki, hogy hajnalok hajnalán
kiugrasztott bennünket az ágyból, vagy valamit leplez azzal a
mosollyal. Mindannyian jók voltunk a vonásaink kordában
tartásában, mindünknek megvolt a maga fapofája. Jason
alapvetően vigyorral leplezte mindenféle érzelmeit. Persze, mivel
egyébként is majdnem mindig mosolygott, somolygott, vihogott
vagy egyenesen vigyorgott, bármikor könnyűszerrel előkaphatta a
mosolygását, még ha nem is volt éppen nevetős kedve.
Szorosabbra fogtam a mellemen a köntöst. Nem mintha Jason
nem látott volna már eleget egy szál bőrben, de most a
barátomként keresett meg beszélgetni, szó se volt egyéb extrákról,
és így a mellvillantás valahogy nem illett a képbe. Nem egyszerű
képlet, amikor a legjobb barátod egyben a szeretőd is. De attól
még nem a pasid – sok egyensúlyozást igényel a mindennapokban.
– Mind éjjel melózunk, Jason. Tényleg annyira fontos volt a
téma, hogy hajnalban ránk kellett rontani?
A vigyora csak szélesebb lett. Közelebb lépett, ki a direkt
napfényből, és így már ragyogás nélkül láttam a haját. Megint
levágatta, egészen rövidre, mint valami rendes menedzser.
Egyébként jól tette, ő volt az egyetlen pasim, akinek tényleg
jobban állt a kurta fazon, mint a hosszú. Így rendesen látszott az
arca, kinyílt meg minden, és világossá vált, hogy tényleg mennyire
jóképű, hogy nem csak egy bolondos vagy épp idegesítő
kiskölyök. Bár az utóbbi időben az idegesítő jellege szinte
totálisan megszűnt. Tizenkilenc éves volt, amikor megismertem,
most huszonöt, igazi felnőtt. Öt vagy hat évvel vagyok idősebb
nála, attól függően, hogy épp hol járunk az évben, és a harminc
meg a huszonöt nem is áll annyira távol egymástól. Ugyanez az öt-
hat év korkülönbség egészen más tészta volt tizenkilenc és
huszonöt között.
– Várjuk meg a többieket is – mondta, és ő is kortyolt egyet a
kávéjából. Nem volt nagy kávézós, soha nem itta meg az egész
bögrényit, csak alkalmanként kortyintott belőle, aztán a végén
mindig megmaradt legalább a fele, hidegen, ihatatlanul. Ami elég
nagy pocsékolás, mert szemes kávéból, mi magunk őröltük, és
rendes kávéfőzővel készítettük. Ment a levesbe a sok jó koffein.
Én már a harmadik bögrémmel nyakaltam, hogy Jason helyett
is álljam a sarat.
Envy sétált be a konyhába. Egy-nyolcvanas magasságával
fölénk tornyosult. Én alulról nyaldostam az egy-hatvanat, Jason
erős két-három centivel nőtt túl rajtam. Megfésülködött, sűrű,
majdnem vállig érő haja világosszőkén fénylett, de a sminkkel
nem vesződött, ahogy én sem. Szabályos, magas arccsontja így
pucérnak, befejezetlennek tetszett, mintha a tizenöt éves énjét
látnánk, nem a felnőtt, érett huszonvalahányast. Túlméretezett
férfipólót kapott magára, nekem talán a térdemig is leért volna, de
neki épp csak takarta a hátsóját, így a hosszú, aranybarna lába
uralta az egész helyiséget. Legalábbis látványilag.
Kicsi koromban épp ilyen szerettem volna lenni, hogy
hasonlítsak az apámra meg a mostohaanyámra, a nővéremre meg
az öcsémre meg... de mindegy már, mostanra megbékéltem az
anyám mexikói hagyatékával, a fekete göndörségemmel és a sötét
szememmel, meg hogy mindenek dacára mégis világosabb a
bőröm, mint Envyé, és nehezebben is bámulok nála... ami azért
nagyon nem stimmel nekem, de az van, ezt kell szeretni.
Álmélkodva pislogott sápadtkék tigrisszemével, mint akit meglep
a reggeli napfény. Egyikünk se az a délelőtti típus. A tigrisszem
egyébként szó szerint értendő, mert Envy az aranytigris klánból
való, márpedig a vértigrisek az egyetlenek a vérállatok közt, ahol
öröklik a tigrisséget. És ennek az a jele, hogy a szemüknek csakis
tigrisszíne van. Emberként és állatként is ugyanazzal a szemmel
néznek bele a világba. Ez az ő ismertetőjelük, a büszkeségük. Más
vérállatnál is láttam már olyat, hogy állati lényének szeme ragadt
az emberi arcába, de az általában olyankor van, ha túl sok időt
töltött állati alakjában. Az ember olyankor kicsit úgy marad, és az
első a szem, legelőször azon lehet észrevenni a változást. Egy idő
után már nem tud visszaváltozni emberi szemmé.
 – Még meleg a kávé – szóltam neki.
– Teát – motyogta.
Már épp bólintottam volna, hogy oké, tudja, hol találja, de
hogy is tudta volna. Envy most először aludt nálunk a Jefferson
megyei házban, a házamban, házunkban, mert alapból bent lakott a
Kárhozottak Cirkuszában a többiekkel, Jean-Claude-nál. Az este
viszont Richard Zeemannel volt randija, aki szintén a közelben
lakik, és egyértelműen praktikusabbnak tűnt, hogy csak idáig
hozza, ne kelljen visszabumliznia a városba. Most reggel már nem
tűnt annyira jó ötletnek, mert Richard, aki civilben
biológiaprofesszor a fősulin – egyébként pedig a helyi vérfarkasok
királya, az Ulfricunk –, nevezhető az exemnek. Egy rövid ideig
még jegyben is jártunk. Régen volt meg minden, és most is a
szeretőm alkalomadtán, mert persze mindannyiunknak több
szeretője van egyszerre, és mindenki tudja, hogy ki kivel van
pakliban. De hogy reggel az aktuális csaja a házamban ébredjen...
és még ráadásul felajánlotta, hogy ő is itt alszik vele... Szerencsére
azt Envy is megfúrta, nemcsak nekem kellett ágálnom ellene. Mert
egy dolog, hogy elvben – és félig-meddig gyakorlatban –
mindenki tudja már a helyét, ennyire direktben szembesülni a
nyers tényekkel, hogy ki kin osztozik, hát... nyögvenyelős lehet.
És még finoman fogalmaztam. Richard időbeosztása alapvetően
pont ellentétes volt az enyémmel, ezért elég ritkán kerültünk egy
ágyba, hiába, hogy szeretők voltunk. Nem mintha nem lett volna
pazar vele a szex, csak az évek során túlságosan is mély érzelmi
sebeket ejtettünk egymáson, és... hát szóval akad már pasim, aki
ugyanolyan remekül betölti a helyét az életemben, több is, és ők
egymással sokkal jobban kijönnek, mint Richard bárkivel is. Nem
mondom, hogy nem próbálkozik, de túlságosan is sokáig tartott
neki feldolgozni ezt a sok szart, hogy központi hely juthatna neki a
boldog kis csoportunkban. Jelen van, de csak a periférián, az
életem peremén, ahogy én is nála.
Envy az egyik vendégszobában aludt, de azt a hosszú arany
lábát most először hajtogatta be a konyhaasztalom alá.
 Most akkor ki kellene szolgálnom? Hozzak neki teát, vagy mi?
Kezdett bennem éledezni a harag, ami még mindig az erősségeim
közé tartozott, így hát új helyzetekben szívesen nyúltam érte.
– Milyen teát kérsz? – kérdezte Jason. Már le is tette a kávéját,
és indult a konyhaszekrényhez. Ő eleget aludt már itt, hogy
elboldoguljon a konyhában is.
– Mentát – felelte Envy, és két karjára hajtotta a fejét, mint aki
mindjárt visszaalszik.
– Bors, fodor vagy vegyes?
– Mindegy – motyogta a fejét fel se emelve.
– Hosszú volt az éjszaka? – kortyoltam a bögrémből.
Épp csak annyira fordította felém a fejét, hogy lássam, ahogy a
szemét forgatja. Mennyire Sátira emlékeztetett! Unokatesók
voltak, Sáti, Sátán, avagy Mephisztophelesz is aranytigris, csak ő
még a szeretőm is. Envy tiszta mázlista volt a nevével ebben a
klánban.
– Nem ártana, ha gyakrabban szexelnél vele – nyögte.
– Mármint Richarddal? – kérdeztem, mert Envy Jean-Claude-
nak is a szeretője volt, aki pedig az én vőlegényem és egyben az
Egyesült Államok fő-fővámpírja. Mondtam, hogy
sokszerelműségben élünk, nem? Ez így nem számít megcsalásnak,
csak épp néha eléggé bonyolult. Máskor meg nagyon.
– Vele – nézett rám azzal az állati szemével.
– Ő kért meg, hogy beszélj velem?
– Nem – felelte, és csak nézett tovább, mintha arra várna, hogy
tovább faggassam. Ki kéne belőle imádkozni minden egyes szót,
vagy mi?
– És mitől volt annyira durva az éjszaka? – szállt be Jason is a
társalgásba. Már feltette forrni a vizet, és kikészítette a bögrét
benne a filterrel. Tartottunk itthon valahol szálas teát is, de mentát
ezek szerint nem.
– Szerintem úgyse értenéd – fordult felé Envy, hogy most már
csak a haját láttam.
 – Azért csak próbálkozz. Nagyon megértő tudok lenni –
vigyorgott rá Jason, hogy nehéz volt eldönteni, tényleg megértő-e,
vagy csak ugratja.
– Nagyon jól meg tud hallgatni – erősítettem meg.
Envy erre felém fordult, és csak most esett le, hogy talán
idegességében rejtegeti előlem annyira az arcát. Mi a halál
történhetett az éjjel?
– Azt mondja, időben nem tudjátok összeegyeztetni, hogy
többet szexeljetek. Ez igaz?
– Ja – feleltem, és még nagyobbat kortyoltam a kávémból.
Talán csak elég kávé kell, hogy higgadtan túl legyek ezen a
beszélgetésen.
– És élvezed vele?
Még több kávé. Lehet, hogy kénytelen leszek belefojtani
magam a kávéba.
– Igen.
– És amikor már túlságosan durva az ágyban, hogy állítod le?
– Úgy, hogy azt mondom neki: „Ne, ezt hagyd abba!”
Most felemelkedett, hogy megrázza a fejét.
– Ennyi? Ne? Szóval csak azt mondom neki, hogy ne, és ő
abbahagyja? Mármint hogy mondod meg neki, hogy éppenséggel
túl durva volt?
Koncentrálnom kellett, hogy ne kezdjem a homlokomat
ráncolni.
– Olyankor azt mondom neki: „Jaj, ez fájt, ne csináld!”
– Vagy van a kedvencem – kottyantott közbe Jason –: „Ha ezt
még egyszer megpróbálod, megöllek.”
– Rosszul mondtad, Jason. Pontosan úgy van, hogy „ha ezt még
egyszer megpróbálod, kurvára megöllek”.
– Ja, bocs, azt a részt elfelejtettem – nevetett nagyot Jason.
A konyhapultot támasztotta, úgy vigyorgott. Nekem kicsit se
volt mosolygós kedvem, megdobtam egy durcás pillantással, de
ettől még jobban vigyorgott, hogy még a szeme is szikrázott bele.
 Csak megcsóváltam a fejemet, és visszamenekültem a
kávémhoz. Jason egyszerűen javíthatatlan, és ha elköveted azt a
hibát, hogy javítgatni próbálod, hát csak a képedbe röhög, te meg
halálba frusztrálod magad.
– Amúgy nekem igazából a „jaj” a biztonsági szavam.
– Richard azt állítja, hogy te durván szereted. Hazudott?
Belebámultam a bögrémbe, hogy most akkor felálljak, és
töltsék még, vagy legyek tökös, nézzek bele a szemébe, és úgy
intézzük végre ezt a nagyon kínos beszélgetést. Basszus, a
tökösség mellett döntöttem.
Felnéztem, egyenesen bele abba a csodálatosan elképesztő
szemébe:
– Szeretem a durva szexet. És szeretek Richarddal szexelni.
Akkor végre kibököd, hogy mi az ábra? Hogy mire akarsz
kilyukadni?
Kihúzta magát.
– Hú, ez aztán bele a közepébe.
– Majdnem biztos vagyok benne, hogy az évek során más
barátnőivel is lezongoráztam már ugyanezt a beszélgetést, szóval
essünk túl rajta, Envy. Túlságosan is durva volt az éjjel?
– Igen.
– És mit szeretnél tőlem az ügy kapcsán?
– Tényleg te is annyira durván szereted, ahogy ő?
– Igen, néha igen – vontam meg a vállamat. – Nem minden
áldott este, de azért igen.
Megborzongott.
– Oké, Anita, ha te egyenes vagy, akkor én is egyértelműen
fogalmazok. Az éjjel gyakorlatilag folyamatosan rá kellett
szólnom, hogy ne olyan durván. Vagy hogy hagyja abba. Akkor
egy ideig fantasztikus volt, aztán amikor elmentem, megint
durvulni kezdett, mintha úgy gondolná, hogy ha már nekem jó
volt, akkor megérdemli, hogy durva legyen, és fájdalmat
okozhasson.
 – Megfelelő előjáték után a legtöbb nő többet bír dugás közben
– szólt közbe Jason. – Szerintem nem bántani akart, csak esetleg
azt gondolta, hogy kellőképpen bemelegített a durvább mókára is.
És már te is élvezni fogod úgy is.
– Hát én nem élveztem, és a végén kénytelen voltam leállítani,
hogy szálljon le rólam.
– Mármint szó szerint, vagy végleg?
Ahogy Envy rám nézett, a szeme elsötétült, ahogy az emberi
szem is, amikor a gazdája haragos lesz.
– Végleg. Tényleg csodás lenne vele az ágyban, ha képes lenne
uralkodni magán, de annyira nagy, hogy ha elkezd döngölni,
esélyem sincs élvezni, mert csak a fájdalom van. Túlságosan is
fájt.
– Sajnálom, hogy fájdalmat okozott – mondtam, mert mi mást
mondhattam volna.
– Mikor feküdtél le vele utoljára?
– Egy ideje már.
– Nem is emlékszel, mikor?
Megint vállat vontam.
– Nem tartozik a főbb pasijaim közé. Nem is tudom... mondjuk
hat hete? Valami emberi nővel próbál összejönni, és az elég sok
időbe telik. És amikor rendesen randizik, akkor a mi szexeléseink
háttérbe szorulnak.
– Mert amikor csak dugni szokott mással, olyankor nem –
fakadt ki Envy. Szerintem berágott.
– Ja, hát a randizgatás időigényesebb, mint a szimpla dugás –
zártam le. Igyekeztem nem berágni én is, és megsértődni se
nagyon kellett volna, mert már így is érzelmi aknamezőn
táncoltunk, nem kell még pluszérzelem a robbanáshoz.
– Jean-Claude-dal szeretek lefeküdni, vele csodálatos. Richard
viszont egy állat az ágyban.
Hú, de nagyon szabadultam volna már ebből a beszélgetésből!
Olyan volt, mint egy vonatszerencsétlenség, amiből nyilván
mindenki ki akarna maradni, de ha egyszer benne vagy, és beindul,
akkor nincs megállás.
– Ja, hát megesik vele.
Jason a székem mögé lépett, vállamra tette a kezét:
– Mondd el neki az egészet, Anita.
– Milyen egészet? – néztem fel rá.
Azzal a jellegzetes te is tudod nézéssel nézett vissza, melyet
csak igen kevesen engedhetnek meg maguknak velem. Jason
sajnos a kevesek közé tartozott.
– Én bírom, hogy durva. Mert van, hogy pont arra vágyom –
böktem ki.
– Hát én végeztem vele, a tiéd lehet – borzongott bele Envy.
– Én se akarok járni vele meg semmi komolyat. Viszont az
alkalmi szex bejön. A szex mindig is működött közöttünk igazság
szerint.
– Pedig olyan törékenynek tűnsz. Azt gondolnám, hogy simán
összeroppant.
– A látszat csal.
Jason már megint a vállamat szorongatta:
– Pont azért trombitáltam mindenkit egybe, mert Anita szereti a
durva szexet. Vagy legalábbis részben azért – mondta rejtélyesen.
Erre azért megint felkaptam a fejem.
– Ezt meg hogy értsem?
A tea ideje lejárt, Jason szaladt kikapcsolni a konyhai órát,
mielőtt felrobban. És persze ezzel frankón kibújhatott a válasz
alól.
– Mi köze bármihez is az én szexuális preferenciáimnak? –
kiáltottam utána.
– Előbb elintézem a teát – mondta háttal, a filterrel bíbelődve.
– Mi a célja ennek a kis reggeli találkozónak? – forszíroztam
most már gyanakvón.
Nathaniel lépett a konyhába, és már válaszolt is:
– Hogy a szeretői csoport minden tagja kicsit jobban érezze
magát – fuvolázta.
 A kedvenc farmerját vette fel, azt, amelyik már teljesen
kifakult a sok mosástól, és a combján felfeslett az anyag. A térde
kikandikált az egészen méretes lyukakon. Egyébként mezítláb
volt. Bokáig érő haja a szokásos fonatba rendezve, hogy csak
olyankor látszódott, ha a kötélvastag padlizsánszín fonat oldalra
lendült.
Az önkéntelen üdvözlőmosoly ettől a nyitástól megfonnyadt
kissé a képemen.
– Ez meg mit akar jelenteni? És miért van az az érzésem, hogy
Jasonnel összebeszéltetek a hátam mögött?
Rám mosolygott, nem azzal a sápatag verzióval, ami a Bűnös
Vágyak vendégeinek zsebéből bűvöli a gatyájába a
százdolcsisokat, hanem az igazival. Ha a vendégek egyszer látnák
ezt a szerelemmel, vággyal és egyszerűen csak... Nathaniellel teli
mosolyt, hát ezerdolcsisokat keresnének, és azzal próbálnák
megfizetni, amit ez a mosoly ígér.
Küzdöttem, hogy duzzogni tudjak, de fel kellett adnom, mert
egyszerűen nem lehetett rá haragudni, ahogy a napfényben
közeledett felém. A napsugarak lila szemét szinte kékre
változtatták. Egyébként igazából orgonalila volt, és csak a harag
vagy a vágy mélyítette el, márpedig haragudni ritkán haragudott.
Alig érzékelhetően változott a mozgása, de hirtelen valahogy
nagyon felfigyeltem rá, mennyire jól mozog, mennyire izmos és
gusztusos a meztelen felsőteste. Az utóbbi időben vissza kellett
vennie a súlyzós edzésekből, mert kezdett túl izmos lenni ahhoz,
hogy a táncban elengedhetetlen hajlékonysága megmaradjon.
Mostanában már nemcsak éjjelente, vetkőzve táncolt, hanem
képezte magát, és valami modern darabban is, de ez a kihívó, sikló
mozgása a Bűnös Vágyakból ragadt rá. Jött a reggeli csókért,
hiába, hogy Jason fogadása előtt már a csóknál lényegesen többet
foglalkoztunk egymás testével.
Szépséges arcát fölém hajtotta.
– Pontosan tudod, milyen hatással vagy rám, igaz? –
kérdeztem.
 – Ez a munkám. Hogy mindig tudjam – súgta, és megcsókolt.
Visszacsókoltam, mert mi egyebet tehettem volna? Egy fenét,
mi mást akarhattam volna? És egyébként se haragudtam rá
annyira, hogy ne akarjam átfogni meztelen derekát, és
végigcirógatni a hátát, miközben csókoljuk egymást.
Felegyenesedett, és felmosolyogtam rá, tisztára belebutulva a
csókba meg a reggeli csókokba meg a korábbiakba. Már három
éve éltünk együtt, és a dolog csak egyre jobb lett.
– Na, én is ilyet akarok – szólalt meg Envy. – Hogy valaki úgy
nézzen rám, ahogy ti ketten egymásra, vagy ahogy Jason meg J.J.
Gyöngédséget meg szerelmet akarok.
– Ki nem? – kérdezte kedélyesen Jason, ahogy a teát letette elé.
– Van olyan. Anita maga mondta, hogy bírja, hogy Richard
durva, egy állat, de neki ott van Nathaniel meg Micah meg Jean-
Claude, ha gyöngédségre vágyik. Neki jutott gyöngéd is, meg
durva is.
– Jean-Claude neked is ott van – jegyeztem meg.
– Nem igaz, mert vele szexelünk. Csak a szeretője vagyok, de
nem szerelmes belém.
Nathaniel a kezemet fogva nézett Envyre:
– Mert te szerelmes vagy belé?
– Nathaniel! – szóltam rá. A kezem megrándult a kezében.
– Nem, Anita, ha nem vagyunk őszinték, minden darabokra
hullik. Tudnunk kell, ki mit érez a másik iránt.
– Igaza van – csatlakozott Jason. Leült az asztal másik végére,
hogy mindannyiunkat jól lásson.
Így könnyűszerrel hozzávághattam egy ingerült pillantást.
– Ne gyere ezzel a tekintettel – nevetett nagyot. – Te is tudod,
hogy igazunk van.
Majd belefeszültem, hogy komor maradjak, de egyszerűen nem
ment. Nem tudtam nem mosolyogni rá. Valahogy az első
pillanattól fogva ilyen hatással volt rám. Részben ezért is voltunk
ennyire jó barátok, és részben ezért nem nyírtam ki rögtön az első
találkozásunkkor. Milyen jól tettem, hogy nem nyírtam ki!
 Ha már nem bírtam nem vigyorogni, legalább elrejtettem a
kávémba, bár már azzal is sokat rontottam a kemény csaj
imidzsemen, hogy a másik kezemmel épp Nathaniel kezét
markoltam.
Nathaniel meztelen hasához nyomta a kézfejemet, és máris
még jobban összekutyulódtak a gondolataim. Felnéztem rá.
– Ezt direkt csinálod, igaz?
– Mit? – kérdezte tágra nyílt, ártatlan, lila szemmel. Ha Jason
lett volna, nyilván biztos lehetek benne, hogy kamu az egész, de
Nathaniel folyton tapizott, sokszor már észre se vette, ösztönösen
jött nála a dolog.
– Semmit – morogtam.
Jason már megint vigyorgott a túlvégről. És én megint
bepróbálkoztam a komoran feddő nézéssel, de besokalltam,
nekiszegeztem inkább a kérdést:
– Basszus, mi a fene a baj? Vagy mit akarsz?
Nathaniel a szájához emelte a kezemet, megcsókolta, majd az
arcához dörzsölte, mint amikor a macska meg akar valamit jelölni
a szagával, hogy az az övé. Nekem ez bejött, mert egymáséi
voltunk, és a tény, hogy ez nem állt meg a teljes kizárólagosságnál,
még nem csökkentette az egymáséi levés fontosságát és
komolyságát. A monogám barátaim és ismerőseim elég nehezen
fogadták be ezt a pontot, akárhogy is igyekeztem elmagyarázni
nekik.
– Elkezdem csinálni a reggelit, míg Domino is ideér. Még
zuhanyozik.
Domino az egyik testőrünk volt, és a szeretőim egyike, de ő se
gyakran aludt nálunk. Egyelőre átmeneti állapotok uralkodtak a
testőreink beosztásában, Ares halálával mindent át kellett
szervezni.
Nem volt azzal gondom, hogy így majd Domino gyakrabban
lesz nálunk, de hogy erre a beszélgetésre is hivatalos, ráébresztett,
nem véletlenül aludt épp most éjjel velem és Nathaniellel. Az édes
hármasunk harmadikja, Micah Callahan megint üzleti úton volt,
ezért aztán bőven akadt helyünk egy átmeneti harmadiknak.
– A tigrisek imádják a vizet – jegyeztem meg a kávémból.
– Én nem különösebben bírom, de lehet, hogy csak azért, mert
ha beállsz a zuhany alá, a pasik rögtön azt hiszik, hogy dugni is
akarsz.
Nathaniel halk nevetéssel a sütőhöz ment. Jason is vihogott, én
meg letüdőztem a kávét, és kis híján megfulladtam.
– De ez veled is nyilván így van – szegeződött rám az az
egzotikus kék szempár. – Richard imádja a zuhanyszexet.
Jason már szó szerint hahotázott.
– Mi olyan vicces? – kapkodta Envy a fejét.
Jason szeme csillogott, ahogy rám nézett. Most végre
összehoztam egy szigorúbb pillantást, de sajnos fülig pirultam.
Pedig már majdnem leszoktam erről... majdnem.
– Anita imádja a vizet – mondta kacagósan.
– Az új sütő bemelegedett, ahogy a nagykönyvben meg van
írva – szólalt meg Nathaniel. Lehet, hogy őt most ez foglalkoztatta
inkább. Vagy csak nem akart piszkálódni. A sütőhöz ment, hogy
elővegye a tegnap este keleszteni betett fahéjas csigákat.
– Jó, tényleg szeretek vízben szexelni, de azt lesheted, mikor
állok veled egy zuhany alá, nevetős fiú.
Jason elcsendesült, és próbált egyszerre elégedett és durcás
képet vágni.
– Ti ketten Richarddal tökéletesen passzoltok egymáshoz a
szexben. Miért nincs az elsődleges listádon? – kíváncsiskodott
Envy.
– Mert a szexen kívül rohadt sok problémánk volt egymással,
és még mindig nem járt az összes végére a terápián – feleltem a
félrenyelt kávétól még mindig rekedten. Az, hogy kínos, nem fedte
az érzéseimet.
– Én várnék még azzal a fahéjas csigával, különben perceken
belül a nyakunkon az egész ház, ha megérzik az illatát –
figyelmeztette Jason Nathanielt.
 Nathaniel csak felnézett, biccentett, és már rakta is vissza a
tálcát a sütőbe. Jasonnek persze igaza volt, de a tény, hogy ezt a
megfelelő pillanatban ki is mondta, hozzásegített bennünket
ahhoz, hogy ennyire jó barátok legyünk. Ha akart, okos volt, és
gyakorlatias, hangsúlyozom, ha akart.
Nathaniel leült mellém, Envyvel szemközt. Az asztal alá
nyúltam, hogy az ujjaim eljátszadozhassanak a gatyája felfeslett
szálaival a puha anyagból kibukkanó bőrén. Nekem is nagy
kedvencem volt rajta ez a farmer.
– Anita most finoman fogalmazott – magyarázta Nathaniel
Envynek. – Az igazság az, hogy Richard nem bír engem, és én se
őt.
– Feltűnt, hogy kicsit izé veled. Mint aki próbál igazságos
lenni, de amikor te szóba kerülsz, nem annyira megy neki. Miért
nem szeretitek egymást?
Egy lyukon bedugtam az ujjaimat, hogy érezzem a bőrét.
– Elmagyarázod? – tette a kezemre a kezét, hogy ne tudjam
simogatni. Ez, és hogy inkább azt akarta, hogy én beszéljek a
témáról, már önmagában is jelezte, mennyire nem kedveli
Richardot.
– Richard nagydarab, jóképű, sportos srác – böktem ki nagy
sóhajjal –, és az ilyenek utálnak veszíteni. Még ha egyébként jó
fejek is.
– Mármint a nőknél? Veszíteni.
– Nálunk is, meg egyébként is, a testi dolgokban. Megszokta,
hogy azzal randizik, akivel csak akar, és ha verekedés van, a saját
stílusában a legtöbb nem profi harcost lenyomja.
– És?
– És megszokta, hogy nyer – sommázta helyettem Jason.
– És mi köze ennek ahhoz, hogy nem jönnek ki Nathaniellel? –
ráncolta Envy a homlokát.
– Hogy én nyertem.
– De miben?
 – Anitával. Hogy vele élek, hogy a fő szerelme vagyok, csak az
övé, és ő is az enyém. A miénk lett Micah-val, amit Richard akart.
– Vagyis Anita.
Nathaniel vállat vont, félig-meddig bólintott.
– Anita meg a működőképes életünk és hogy boldogok
vagyunk.
– Ő is szexel Anitával. És ő is élhetne együtt valakivel
boldogan.
– Persze. De a valaki nem lehet Anita. Senki se lehet Anita.
Ettől hirtelen feszengeni kezdtem, kissé kényelmetlenül
érintett.
– Nem is erről van szó.
– Szerintem Jean-Claude-dal még képes lett volna osztozni
rajtad, mert őt dominánsnak tekinti, hiszen elég nagy és szép, ő is
egy másik olyan csávó, aki megszokta, hogy nem veszít. Ezért
vele megosztozott volna rajtad – fejtette ki Jason.
– Én viszont a szép részt leszámítva, semmiben sem felelek
meg ennek a kategóriának – bólintott Nathaniel. – És Richard
képtelen megemészteni, hogy egy olyan, mint én, legyőzhette.
– A fenébe már, én nem egy trófea vagyok, amit el lehet
nyerni!
– És én ezt tudom is, ezért is lehetek itt én, nem pedig Richard.
Belenéztem Nathaniel komoly szemébe, és rájöttem, hogy soha
nem ismerném el, amit mond, pedig nagyon is igaza van.
– Így most úgy hangzik, mintha Richard egy arrogáns pöcs
lenne, pedig nem az.
– Miért érzel rá kényszert, hogy megvédd? – kérdezte
Nathaniel.
– Nem tudom. Talán mert valamikor régen szerelmes voltam
belé. Vagy mert még mindig a szeretőm, és ettől bűntudatom van.
– De miért? – nézett nagyot Envy.
– Pontosan én sem értem, de valahogy vele ott van a bűntudat.
 – Én mindent láttam, Anita. Többször is alaposan elcseszte
nálad minden esélyét – mondta Jason. – És engem se szeret
különösebben nagyjából ugyanazért, amiért Nathanielt és Micah-t.
– Mi csak barátok vagyunk. Kellemes extrákkal – ingattam a
fejem.
Jason bólintott, ivott a kávéjából.
– Neked viszont az Ulfricod. Megnehezíti az életedet a
falkában?
Jason lesütötte a szemét.
– Beszélj.
– Soha nem jutok magasra a falkában, Anita. Azért, mert én
inkább vagyok szerető, mint harcos – próbálta tréfával elütni a
kérdést. Szokása szerint még vigyorgott is hozzá.
– Richard rajtad tölti ki a dühét?
– Nem mondanám. Annyira azért meg tudom védeni magam,
hogy ne szálljon rám senki, de olyan jó soha nem lehetek, hogy
magasabbra jussak. Nem mintha akarnék.
– Azt tudom, hogy dominánsabb vagy annál, mint ahogy
mutatod. És igazából azt is, hogy soha nem szeretnél te felelni a
többi farkasért.
– Egy icipicit se – kortyintott megint a bögréből.
– Szóval a lényeg az, hogy szerintetek Richard Nathanielt,
Micah-t és még Jasont se tartja méltónak arra, hogy elnyerték a
királykisasszony kezét – foglalta össze Envy.
– Ilyesmi, igen – bólintottam.
– De szerintem ezt tudatosan nem fogalmazza meg magának –
szorította meg a kezemet Nathaniel.
– Az irántam meg az irántad érzett érzelmeit azt igen – mondta
Jason. – Mindketten szó szerint lejjebb vagyunk nála a ranglétrán
az állatcsoportunkban. Sokkal lejjebb. És ő nem kaphatja meg,
amire vágyik, és hiába tudja, hogy simán szétrúghatná a
seggünket, mégis mi ülünk itt, mi élünk boldogan, Anita életének
részeseként, amennyire ő sosem lehet a része. És ezt képtelen
elfogadni.
 – Micah viszont Nimir-Ra, a leopárdkirály, ráadásul a Koalíció
feje. Vagyis gyakorlatilag a város minden vérállatának vezetője.
Sőt, nagyjából az egész országban az. Akkor vele mi baja?
– Az, hogy Micah egy-hatvan magas, ő meg egy-nyolcvanöt –
felelte magától értetődően Jason.
– Mi van? – kerekedett el Envy szeme.
– Tudod, van az a csajokkal, hogy ha belépnek egy helyiségbe,
rögtön azt radarozzák, hogy milyen a felhozatal, hogy ki lehet
konkurencia, hogy hol helyezhetik el magukat szépségben –
magyarázta Jason.
– Persze.
– Sok pasi csinálja ugyanezt, csak ők nem az alapján
rangsorolnak, hogy ki a jóképűbb, hanem hogy ki lehet fizikailag
ellenfél.
Envy egyre jobban meghökkent.
– Nem hiszed el, de tényleg ezt csinálják – erősítettem meg én
is.
– Én ugyan nem – ingatta a fejét Nathaniel.
– Én sem, de azért nem, mert mi mind a ketten tisztában
vagyunk azzal, hogy nagyjából nem létezhet olyan helyiség, ahol
ne lenne nálunk legalább egyvalaki erősebb. És már évekkel
ezelőtt megbékéltünk magunkban ezzel a ténnyel – így Jason.
– Vagyis ezek szerint, amikor Richard ránéz Micah-ra, arra
gondol, hogy simán le tudná nyomni, ezért Anita se lehetne az övé.
– Még ennél is bonyolultabb kicsit. Mert ha tiszta eszközökkel,
bírók előtt kellene bunyózniuk, akkor egyértelmű, hogy Richard
győzne. És ezt Micah is elismerné.
Nathaniellel kórusban bólintottunk rá.
– Ha azonban igazi harcra kerülne sor, ami a dominanciáért
megy, akkor Micah győzne – fejtette ki Jason.
– Hogy a francba?
– Úgy, hogy megölné Richardot.
– Csak mert ő is benne látja a riválisát? – nézett rám Envy.
 – Nem. Micah pont ugyanazért öl egy harcban, amiért én is.
Mert mind a ketten aprók vagyunk. Ha nem lennénk képesek és
hajlandók akár ölni is, akkor esélyünk se lenne a legtöbb
ellenfelünkkel. De a kíméletlenségünk nálunk sokkal nagyobb
ellenfelekkel szemben is nagy aduász. Ha egy pillanatra is
elbizonytalanodnánk, már évek óta hullák lennénk.
– Ez komoly?
– Halálosan.
– Pont ezért utálja Richard Micah-t a legjobban. Mert ő is
tudja, hogy elvileg neki kéne tudnia nyerni, de azt is érzi, hogy
élesben esélytelen lenne – bólogatott Jason.
– Mert?
– Mert ő hezitálna megölni – feleltem Jason helyett.
– Na de, ha Micah megölné Richardot, akkor te nyilván
kiakadnál, nem?
– Úgy érted, ha Richard addig provokálná Micah-t, míg ő
kénytelen végezni vele? Hogy az tönkrevágná-e a kapcsolatunkat?
– Igen.
– Próbára tenné, az biztos. De megérteném, miért kellett
megtennie.
– Nem állítanám, hogy bele lennék gabalyodva Richardba, de
azért elég nehezen tenném túl rajta magam, ha Micah megölné –
ingatta a fejét Envy.
– Richard részben azért is nem lehet az életem főszereplője,
mert képtelen megemészteni, hogy én kész vagyok akár ölni is, ha
úgy hozza a helyzet. Ő mindenáron ragaszkodik a civilizáltabb
megoldásokhoz.
– Anita nagyjából ugyanolyan kíméletlen, mint Micah – szólalt
meg most Nathaniel.
– Úgy érted, mindketten könnyebben ölnek, mint Richard?
– De mennyire.
– És szerelmes vagy beléjük.
– De mennyire.
 – Ha szerelmes vagy, akkor hogy nevezheted őket
kíméletlennek?
– Lehetséges, hogy ezt is szeretem bennük. Hogy ez is benne
van a szerelmemben.
– Ez elég beteg.
– Ha sértegetsz, azzal nem leszel jobb nálunk – jegyeztem meg.
– Bocs, egyszerűen csak nem értem. Milyen érzés azért szeretni
bárkit is, mert kíméletlen?
– Biztonságos – vágta rá Nathaniel.
Megszorítottam a kezét, és szerelmesen összenéztünk. Az,
hogy még akkor is ilyen áhítattal és romantikusan tudtunk
összenézni, amikor épp arról volt szó, hogy mennyire készségesen
ölünk meg bárkit is, a szerelmünk lényegi eleme volt.
– A vértigrisek is szoktak egymás közt harcolni, de soha nem
ölnék meg egymást a dominanciáért – jelentette ki Envy.
– Mert aranyklán vagytok. Soha nem voltatok elegen ahhoz,
hogy pazarolhattátok volna az életet. Így a dominancia ügyében se
lehettek végzetes harcaitok – vontam meg a vállamat.
– Ahhoz soha nem lehetünk elég sokan, hogy ilyen hülyeségek
miatt bárkit is megöljünk.
– Vérleopárdból és vérfarkasból viszont még annál is több van
– engedte el az újabb sértést a füle mellett Jason.
– Ennek mi köze a dolgokhoz?
– Arra próbálok kilyukadni, hogy egyszerűen kulturális
különbségek vannak egyes vérállatok közt. A tigrisek
matriarchátusban élnek, vezetőik fizikailag soha nem küzdenek
meg egymással, hanem a bajnokaikat eresztik össze. Vagy épp
pszichésen annyira erősek, hogy a klánban senki se szállhasson
szembe velük. Hogy ne is akadjon kihívójuk – magyaráztam most
én.
– Amúgy a leopárdok se mennek el olyan gyakran a végsőkig,
mint a farkasok – kottyant közbe Nathaniel.
– Na de Micah vérleopárd. Akkor hogy öl mégis olyan
könnyen? – értetlenkedett tovább Envy.
 – Úgy, hogy eredetileg vegyes állatcsoportból jött. Voltak ott
oroszlánok, farkasok és hiénák is, a három legkegyetlenebb és
legvadabb szubkultúra – mutatott rá Jason.
– Beszélgettél erről Micah-val, igaz? – pillantottam rá.
– Ja, hát jön ez az új tag a városba, aki még nálam is mélyebb
néhány centivel, és mégis egykettőre mindenki vezére lesz.
Tudnom kellett, hogy mégis hogyan hozta össze.
– Hogy utána csinálhasd?
Jason megvonta a vállát, és elvigyorodott, de valahogy gyorsan
kikopott a vidámság a tekintetéből, mint akit sokkal jobban
nyomaszt ez az egész, mint mutatja.
– Nekem annyira nem fontos, hogy erőltessem, amit te meg
Micah. Felfogtam, tudomásul vettem, és továbbléptem, hogy én
ezt annyira nem is akarom.
– Mi legföljebb azért ölnénk meg bárkit is a saját fajtánkból, ha
az belekötne egy másik aranyba, és megölné – merengett Envy.
– A farkasoknál a vesztésre álló bedobhatja a törölközőt a
harcban, de akkor is a győztes döntése, hogy életben hagyja-e az
áldozatát – mondta Jason.
– És hogy vagy még mindig életben? – mérte végig Envy.
– A legtöbben bírnak a falkában.
– Ezért nem is akarnak bántani.
– És azért sem, mert nem vagyok elég fontos. És hiába
harcolna velem valaki, nagyjából semmit nem nyerne vele, ha
legyőz vagy megöl.
– És amikor a halál is benne van a pakliban, lényeges, hogy
elég nagy nyeresége legyen a dolognak. Nagy hozama – bólogatott
a vértigris.
– Vagy éppen rendesen utálnod kell a másikat, hogy vállald a
kockázatot.
– Jesszusom – borzongott meg Envy –, mennyire barbár dolog
ez.
– Richard nem is szereti a halálos küzdelmeket. Ha nálunk a
falkában valaki úgy öl, hogy arra nem lett volna igazán szükség,
akkor azt megbünteti. Ezért a mi falkánk nem is annyira vad, mint
más vérfarkasoké.
Csak ezt felejtette el ehhez Jason hozzátenni, hogy a falka
Bölverkje, vagyis a rusnya dolgok végrehajtója én volnék. Én
vagyok Richard büntető jobb keze, aki helyette bemocskolja
magát, akitől igazából a rossz kis vérfarkasoknak félniük kell.
Nem azért vállaltam a melót, hogy Richard lelkén könnyítsék,
hogy az ő kedvében járjak. Hanem hogy vigyázzak a barátaimra,
például Jasonre is, hogy biztonságban legyenek a többi farkastól és
persze a más városokból esetleg ide érkező kihívóktól. Mert
jönnének, ha csak Richard lanyha hírneve lenne a visszatartó erő.
Így, hogy én és Micah is itt vagyunk a háttérben, nincs az
országban olyan vérállatcsoport, aki épp St. Louis-t venné célba,
ha más falkákat akar rabszolgaságba dönteni. A mi városunkat
minden ilyen útonálló messziről elkerüli. Tudják, hogy akad
egyszerűbb módja is az öngyilkosságnak, mint hogy velünk
szemben húzzák ki a gyufát. És nekem ez fekszik így, nem okoz
kellemetlen másodperceket az életemben, hogy ennyire rossz
hírem van. Túl sok vérállat vagy vámpír halt már meg körülöttem
területi harcokban. Ezért is raktuk ki a város határába a piros betűs
figyelmeztetést: Itt ugyan nem találsz semmi olyat, ami miatt
érdemes lenne fűbe harapnod, de ha nagyon akarod, hát kurva
gyorsan végzünk veled!
Elég durva, elismerem, de a likantróp közösségekben, vagy ha
már itt tartunk, vámpíroknál is csak ez működik. A nyilvánosság
előtt persze mindenki rém civilizált. Csak privátban bújik elő
belőlünk néha a vadállat.
Domino a zuhanytól még mindig nedves fekete-fehér fürtökkel
érkezett. A haja megmutatta, hogy származása szerint vegyes
vértigris, volt benne fekete- és fehértigris is. A szeme azonban
csak és kizárólag a feketéké: lángoló narancsos-vörös. Soha senki
se hinné el, hogy emberi szem. Annyira döbbenetes színű, hogy
nekem is minden alkalommal, ahogy megláttam, szoknom kellett
kicsit. Hogy azt is észrevegyem a furcsa haja és szeme mellett is,
hogy jóképű. Majdnem egy-nyolcvan magas lehetett, egy-két
centivel alacsonyabb talán, és a testőrök félhivatalos egyenruháját
hozta most is: fekete póló, fekete farmer, fekete cipő (alapvetően
bakancs) és persze a szokásos fegyverek. Mivel idehaza voltunk,
és nem kellett az idegen pillantások miatt aggodalmaskodni, nem
vesződött a pisztoly rejtegetésével, virította a vállpántján a .45-öst
az extra tárakkal és a derekán a tartalékfegyvert is. Csak azért nem
volt az egész ordítóan feltűnő, mert a fekete ruha kaméleonosan
magába nyelte a fekete pisztolyokat, így nem volt olyan
szembeszökő a napsütötte konyhában a potenciális veszedelem.
Egyenesen hozzám sietett, és megcsókolt. Amikor velem aludt,
utána az volt a szabály, hogy reggel járt neki a nyilvános
üdvözlőcsók. Persze ma már ébredéskor is volt szex, amibe
Nathaniel is beszállt, így az üdvözlésen egyszer már túlestünk, de
tudtam, hogy azért csak ragaszkodni fog a csókjához. Domino
mindenképp. Így se jutott neki elég idő és alkalom velem,
legalábbis szerinte, ezért mindig minden lehetőséget megragadott,
amire esélye nyílt. Engem nem zavart. Nem nehezteltem rá, de
közben a lelkem mélyén éreztem a nyomást, nemcsak tőle, hanem
még néhány másik vértigristől is. Szinte folyamatosan erőltették
volna, hogy több időt, több figyelmet, több szerelmet, több szexet
áldozzak rájuk, pedig már így is kimerítettem a lehetőségeimet. A
szex szuper volt, csak érzelmileg voltam képtelen ennyi ember
igényeinek megfelelni. Ezért is nyomattam annyira, hogy
mellettem más kapcsolatuk is legyen, hogy járjanak valakivel,
legyen szerelmük. Dominónak nem volt senki más.
A csókot megkapva Envyhez fordult.
– Ülj arrébb légy szíves.
– Mert? – kortyolt bele lustán a lány a teájába.
– Mert amíg nem jön más, aki nálam közelebb áll Anitához,
addig engem illett a mellette lévő szék. Ez a rend.
– Tudom, hogy a Tigrisek Királynője, és érzem én is az erejét,
de azért túlzás úgy tenni, mintha ő lenne az egyetlen cica a
világon. Nem kéne ennyire lihegni utána, ahogy ti.
 – A helyemen ülsz – mondta Domino halkan.
– Hogy lenne már ez a te helyed. Nem jársz ide sokkal
gyakrabban, mint én, nem lehet saját helyed – mondta erre Envy
közönyösen, de a kihívás akkor is világos volt a szavaiból.
Tekintve, hogy ő most először járt itt, elég egyértelműen sértő volt
Dominóra nézve azt állítani, hogy ő se sokkal többet van nálam.
Ezzel azt akarta hangsúlyozni, hogy alig-alig van szerepe és súlya
az életemben. Még annyi se, mint amennyi valójában.
Domino teste megmerevedett. Előredőltem, hogy lássam tőle
Envyt:
– A helyén ülsz. Ülj arrébb – mondtam neki.
A homlokát ráncolta, hirtelen gyerekesen durcás képet vágott.
– Azt hittem, Dominóval barátok vagytok – nézett rá Jason.
– Barátságosak inkább.
– Barátságosak – ismételte el Domino is.
– Akkor tényleg legyetek barátságosak – kérte Jason.
Envy nagyot sóhajtott, a szépséges kék szemét forgatta, de
azért csak felállt, hogy Domino mellém ülhessen. Gondoltam,
majd eggyel arrébb, Jason mellé helyezkedik, de megkerülte az
egész asztalt, és közben épp olyan szexisen ringatta a csípejét,
mint korábban Nathaniel. Pedig ő nem volt táncos meg semmi,
csak vérállat, aki alapból tudja, hogyan kell egy férfinak vagy
nőnek olyat mutatni, amitől összefut a szájában a nyál, és már csak
arra gondol, hogy ki kéne próbálni, hogy vízszintesben is tud-e
ugyanilyen édesen ringani ez a csípő.
A sok pasihoz kapcsoló metafizikai kötelékemből épp elég
olyan emlékem volt, hogy értékeljem a ringást, ahogy a póló alól
ki is villan meg nem is a feneke. Ha az emlékekhez illő péniszem
is lett volna, hát, most talán fel is izzik bennem a szikra, de nekem
a lányok szexuálisan mindig is kínos terepet jelentettek. Így csak
csodáltam Envy szépségét, de megkívánni nem kívántam meg.
Végül elhelyezkedett, megkérte Jasont, hogy passzolja át neki a
teáját, amit elfelejtett magával vinni, és a bögre felett a nevéhez
illő pillantással méregette, ahogy Domino átkarolja a vállamat.
Akkor esett le, hogy kicsit bele van zúgva Dominóba, vagy
legalábbis nem bánná, ha ő lépne a frissen kiebrudalt Richard
helyébe. Vajon Domino is tisztában volt ezzel? Lehet, hogy már ki
is kosarazta? Azért volt az a „barátságos” kifejezés? Mert hogy
Envy szeretett volna barátnál több lenni az életében, de ő
elutasította?
Megdörzsöltem a homlokomat. Rohadt nagy nyűg volt nekem,
hogy ennyi ember érzelmi életét kellett volna egyengetnem,
gondoskodnom róla, hogy mindenki lehetőleg boldog legyen.
Amikor ezen kezdtem agyalni, általában jött a fejfájás. Az ég
szerelmére, mindenki felnőtt ember, kezeljék már maguk a saját
dolgaikat, nem?
Nathaniel az arcomra hajolt, megpuszilt.
– Jól vagy?
– Persze.
De mindenemben ott volt a feszültség, ahogy megpróbáltam
elengedni magam Domino karjában. Hirtelen nagyon a terhemre
volt az érintése, belefulladtam a nagy figyelmébe. Ami a
szerelmedtől jólesik és élvezed, az egy szexpartnertől gyakran
terhes és tapadós. Jason ténylegesen a barátom volt némi szexszel,
mert annak dacára, hogy néha lefeküdtünk egymással, a
barátságunk működött, mert nem akartunk érzelmileg ennél többet
egymástól. Életem egyik legkevésbé komplikált szereplője,
szeretője volt. Más módon persze ő volt talán a legkomplikáltabb,
de ki nem az?
– Most, hogy az egész banda befutott, Jason, elő a farbával.
Miért gyűltünk össze? Mi köze a durva szexnek hozzá?
Elmondod?
– Kezdjük Envy és Domino dolgával a napirendet – javasolta
félmosollyal.
– Több napirendi pont is lesz?
– Látnod kéne, milyen képet vágsz – nevetett fel Jason. – A
csüggedés maga.
 – Utálom a napirendeket és a megbeszéléseket – markoltam két
kézzel a bögrémet, hogy a kávémban találjak menedéket. Nem
akartam mást érezni a kezem alatt, csak a porcelánt. Olyan
érzésem támadt, mintha összefogtak volna ellenem, mintha
mindenki engem akarna irányítani, és azt nagyon nem bírtam.
Nathaniel az asztal alatt a combomra tette kezét, és gyöngéden
dörzsölgetni kezdte köntösöm selyme alatt a bőrömet.
Koncentrálnom kellett, hogy ne toljam el a kezét. Akartam az
érintését, de azt utáltam, hogy az asztal körül rajtam kívül
mindenki más pontosan tudja, hogy miről is lesz szó.
Domino a hajvonalam alatt kezdte masszírozni a nyakam
csupasz bőrét, erős keze felkúszott a koponyám tövébe, ahol olyan
jól tud ez esni. Kis híján belealéltam a tenyerébe, és a szemem le is
csukódott.
Nathaniel keze is erősebben szorított, hogy érezzem, az ő
ujjaiban is lehet erő, még ha nem is mutogatja mindig. Egyszerre
szorítottak meg mindketten, és ügyelnem kellett, hogy az
ildomosnál ne reagáljak hevesebben. Mégiscsak az ebédlőasztalnál
ültünk, társaságban. Valaki kivette a kávésbögrét a kezemből,
különben valószínűleg elejtettem volna.
Nathaniel keze elernyedt a combomon, ugyanakkor Domino
tenyere is visszacsusszant a hátamra lágyan. Már csak ölelt, és én
beleolvadtam a karjába, egészen hozzásimultam. Nem vette fel a
mellényét, a legtöbb testőrünk csak akkor vesződött vele, ha velem
melózott. Szinte a hónom alá nyúlt, mert tartott is, nemcsak ölelt,
nehogy lecsússzam a székről. A selyem elég csúszós tud lenni, ha
az ember izmai ellazulnak.
– Hú – sóhajtott Envy. – Ez nagyon... húú.
Próbáltam ránézni, de a pillantásom valahogy szétcsúszott.
Szerettem volna kiszabadulni ebből a meleg és lágy utóérzésből,
de Nathaniel finoman és puhán megsimogatta a combomat:
– Nyugi, Anita, nincs semmi baj. Csak élvezd.
Tettem, amit imádott cicusom mondott, de közben Envy
beszélt tovább, és valahogy koncentrálnom kellett volna a
szavaira. Felküzdöttem magam az ernyedtségből, a kora reggeli
események emlékéből és... Két nagyon is megfelelő izomcsomót
találtak el, amitől mindig kicsúszik alólam a világ, már ha a
megfelelő emberek a megfelelő körülmények között találják el. És
akkor kifekszem.
– Amúgy hallod is, amit mondok? – hajtotta le a fejét Envy,
hogy belenézhessen az arcomba.
Még mindig Domino hóna aljába fészkelve hevertem, a
vállamnál fogva tartott. A vállszíja és a pisztolya kellemesen
nyomott, de kicsit se zavart. Amikor az ember folyton veszélyes
pasikkal lóg, a felszerelés is valahogy az egész része lesz.
Átkaroltam a derekát, hogy önerőből is kapaszkodjam kicsit. Elég
jó érzés volt. Segített befékezni a feszültséget, ami mindenképp
elő akart belőlem törni a kellemetlen téma miatt, és mindenáron
törni-zúzni szeretett volna, hogy levezesse magát. Régebben a
dühöngés volt az egyetlen érzelem, amit ismertem, és amiben
otthonosan éreztem magam. Még ma is gyakran tapasztalom, hogy
nehezebb szitukban szívesebben menekülök vissza hozzá, mert
inkább választom az ismerős állapotot, még ha kellemetlen is, mint
egy ismeretlent, legyen bármennyivel kellemesebb. Néha az az
érzésem támadt, annyira kívül rekedtem a komfortzónámon, hogy
abba belepusztulok, de aztán rájöttem, csapdába is ejt. És én nem
akartam csapdában vergődni, még ha én magam vagyok is az a
csapda.
– Igen – feleltem szinte álmos hangon. Megköszörültem a
torkomat, és újra nekifutottam. – Hallak, Envy.
– Ha Richard keze lenne a hátadon, és a hajadnál fogva rántaná
hátra a fejedet, élveznéd?
Csak pislogtam, néztem bele az értelmes, akarattal teli
pillantásába. Envy ezért is jött be Richardnak és Jean-Claude-nak
is. Egyikük se lelte nagy örömét a passzív emberekben.
– Ha olyanok a körülmények, akkor igen – feleltem.
A lány megrázta a fejét, a szájához emelte a teáját, de nem ivott
végül belőle, inkább visszatette az asztalra.
 – Ha nekem csinálja, nincs az a körülmény, hogy ne csakis a
fájdalmat érezzem.
– Akkor ne hagyd, hogy csinálja.
– Olyan, mintha valakivel mindenképpen csinálnia kellene.
– Igen, tudom.
– De miért?
Erre már ráncba futott a homlokom, és kénytelen voltam
fészkelődni, rendesen kihúzni magam a széken, mintha abban a
kényelmes, befészkelt helyzetben nem tudna járni az agyam.
Megpaskoltam Domino combját, hogy érezze, nem haragudtam
meg rá, csak muszáj felegyenesednem. Nathaniel kezét is levettem
a combomról, de fogtam tovább, hogy ő se higgye, hogy baj van,
hogy mégis elhatalmasodott rajtam a régi énem, és mindjárt
dühöngeni kezdek. Tudnia kellett, hogy nem hagyom, hogy a
kényelmetlen helyzet a régi beidegződésekbe vigyen bele, mert az
gyerekesség, és már rég nem vagyok gyerek.
– Erre válaszolhatok én? – kérdezte Jason.
– Csak bátran.
– Az ember vagy élvezi a fájdalmat, vagy nem. Ha nem, hát
sose fogod megérteni, hiába magyarázzák, mert akkor nem érzed a
benne lapuló jó érzést. És ha nem érzed, hát mondhat bárki, amit
csak akar, úgyse fogod elhinni neki, hogy ez jó.
– Ez olyan volt, mintha begyakoroltad volna – mosolyogtam
Jasonre.
Összevonta a szemöldökét, és mintha az egész lénye
elkomorult volna hirtelen.
– J.J.-nek próbáltam elmagyarázni.
– De nem sikerült, gondolom.
– Nem.
– Ne mondd nekem, hogy ezt nem lehet megmagyarázni, mert
ez nem válasz – mondta Envy.
– Olyan ez, mintha egy színvaknak akarnád elmagyarázni,
hogy milyen a piros szín. Mondhatod, hogy a piros forró és élénk,
kereshetsz mindenféle választékos kifejezést, akkor se fogja tudni
megérteni, hogy is néz ki igazából a szín, akkor is csak szürkés
marad a szemében – mondtam neki.
– Ez se válasz – ingatta a fejét.
– A megkötözős szex neked olyan, mint egy fűszer, az ember
ezzel is élénkítheti a hálószobái életet – szállt be Nathaniel is.
Erre már Envy is bólintott.
– De vannak olyanok, akiknél ez nem fűszer, hanem a zöldség
és a gyümölcs.
– Mi van?
Nathaniel ültében előredőlt, és szabad kezével, amelyiket nem
fogtam, gesztikulálni kezdett.
– Foguk fel úgy a szexet, pontosabban a közösülést, mintha az
lenne a hús. De aki folyton csak húst eszik, egy idő után
belebetegszik, sőt, van, hogy bele is pusztul a szövődményekbe,
mert annyira kiegyensúlyozatlan az étrendje.
– Jó, oké, ezt vágom, de a hasonlatot akkor sem értem.
– Mi is élvezzük a szexet erőszak nélkül, ugyanolyan nagyon,
mint bárki más. De ha sokáig nem kapjuk meg mellé a
megkötözést és a dominanciajátékot, akkor belebetegszünk,
depisek leszünk. Nekünk a testi érintkezés magában nem teljes
szexuális élet. Kell az a kis extra, hogy boldogok és egészségesek
legyünk, nélküle egy idő után a lelkünk egy része elhalna.
Envy csak pislogott a nagy kék szemével, majd Jasonhöz
fordult:
– Te is így érzel?
Jason bólintott.
– Anitát nem is kérdem. Az előbbi kis bemutatót igennek
veszem
– folytatta, és Dominóra nézett. – Nálad is ez van?
– Szerintem én meglennék a szadomazo nélkül. Úgy értem,
bennem nincs utána kínzó vágy, de Anitának szinte soha nem elég
a tiszta, gyöngéd szex az ágyban.
– Néha nekem is jólesik a gyöngéd szex – tiltakoztam.
 – Nem, ez nem igaz – ölelte át megint a vállamat. – Azt hiszed,
hogy az gyöngéd, de másnál már rég kiverné a biztosítékot.
Erre megint majdnem bedühödtem, de uralkodtam magamon.
A pszichológusom szerint nálam a düh mindenre a
válaszmechanizmus, amióta meghalt az anyám. Ez a harag óvott
meg mindentől, és segített a túlélésben. De most már ideje csínján
bánni vele, csakis a megfelelő pillanatban fordulni hozzá, nehogy
tönkretegye a kapcsolataimat, ahogy korábban minden létezőt. A
szokásokat nehéz levetkőzni, de én megpróbáltam, és a szeretteim
ebben mindig is támogattak.
Nathaniel megszorította a kezemet, mert észrevette a
próbálkozásomat, és hogy sikerült. Ránéztem, ő meg rám
mosolygott azzal a nagyon büszke vagyok rád mosollyal. Erre már
nekem is muszáj volt mosolyogni.
– Oké, ez meg mi volt? – kapkodta Envy a fejét. – Éreztem,
ahogy Anita szörnyetege felhorgadt, aztán megint semmi, és most
jön ez a szuper elégedett pillanat.
– Épp tanulom, hogy uraljam az érzelmeimet és a belső
szörnyetegeimet. Tudod, hogyan működnek meg a többi.
Félrebiccentette a fejét.
– Ez más volt, mint az. Nem lehet, hogy a haragodat próbáltad
uralni, nem a szörnyetegedet?
Na tessék, mondtam, hogy okos lány ez az Envy, és gyorsan is
tanul. Pont, mint az unokatesója, Sáti, ezért is voltak a szeretőink.
Az ész nemcsak szexi, de egy ennyire bonyolult helyzetben
létfontosságú is.
– De, talált, süllyedt.
Envy biccentett, inkább csak magában, aztán végre ivott a
teájából. Látszott a szemén, hogy gondolkodik. Ezt bírtam.
Nagyon is.
– Mi bajod volt azzal, hogy Domino azt mondta, nem szoktál
kizárólag gyöngéd lenni az ágyban?
 – Őszintén szólva, nem tartom igaznak. Előfordul, hogy
egyszerűen csak hanyatt dobom magam, és misszionárius pózban
csinálom, ami számomra a sima, gyöngéd szex maga.
– Abban a formában, ahogy te csinálod, mégsem az – mondta
Jason.
Rápillantottam, nem kifejezetten barátságosan.
– Ha egyszer ez az igazság – nevetett nagyot.
– Miért, szerinted milyen a sima, gyöngéd misszionárius?
Összenézett a többi pasival, aztán Envyre pillantott. Az egész
hirtelen nagyon pasis lett, mint valami szabadkőműves kézfogás,
hipertitkos, amit más soha az életben nem érthet. Ezt sem
érthettük, csak mert nincs fütykösünk.
– Mi az? – néztem rá.
– Igen, mit néztek? – csatlakozott Envy is.
– Hát az messze van a sima gyöngédségtől, ha alul vagy ugyan,
de úgy harapsz és karmolsz, mint aki ki akar onnan szabadulni –
vágta ki Jason.
– Nem szoktam mindig karmolni meg harapni. Ha
megmondjátok, hogy este felléptek, mindig vigyázok.
– Vagy nem teljesen mindig. Mert van, hogy éppenséggel
elfelejtkezel róla – jegyezte meg halkan Nathaniel.
Nagyot sóhajtottam, éreztem, hogy a vállam előreesik. Domino
szorosabban ölelt.
– Nincs semmi gáz, senki se panaszkodásból mondta. Csak
örülünk, hogy szeretsz néha pózt váltani, és vannak pózok,
amelyekből nem ér el bennünket a körmöd. Legalábbis én örülök.
Nekem nem igazán jön be a fájdalom szex közben.
– Szexgyilkos?
– Azt azért nem mondanám, de soha nem hajolnék hozzád
olyan közel, hogy a fogaidat belém tudd mélyeszteni, ahogy
Nathaniellel szoktad – mondta, és csókot nyomott a homlokomra,
és még szorosabban ölelt. – Ne hidd, hogy ennek különösebb
jelentősége van, Anita, egyszerűen csak minden ember máshogy
szereti. Imádom, hogy annyira belemerülsz a szexbe, hogy már
egyáltalán nem vagy ura önmagadnak. Szerintem ez rohadtul
izgató. És azt még jobban imádom, hogy nemcsak Jean-Claude-
dal, Nathaniellel, Sátival vagy Nickyvel, hanem velem is totál
elengeded magad. Imádom, hogy mindenfélét tehetek veled, és te
annyira élvezed, hogy teljesen beleveszel a szexbe.
– Ezt hiányolja Jade – szúrta közbe Envy.
Elég drámai témaváltás volt. Csak kapkodtam a fejem.
– Hogy?
– Envy – szólt rá Domino.
– Nem, Domino, megígértük, hogy Jade nevében is beszélünk,
így hát ne terelj. Beszéljünk róla.
– De miről? – kérdeztem.
– Jade is a szeretőd. Az egyetlen nő.
– Ezzel tisztában vagyok – szögeztem le, és rohadtul próbáltam
nem zavarba jönni, vagy lesunyni a fejemet. Még mindig kicsit
kínos volt nekem, hogy egy nővel is ugyanúgy legyek az ágyban,
mint egy pasival. Jó, az tény, hogy bizonyos metafizikai erőimet
még nem uraltam teljességgel, és egy ilyen erő vonzotta magához,
hozzám Jade-et. És engem is őhozzá, és az egész áttörés volt, de
attól még nem vált egyszerűbbé a nő az ágyamban problematika.
Vagy az sem, hogy amikor vele voltam az ágyban, folyton
elfelejtettem, hogy nem vagyok pasi. A fejemben több száz év
emléke volt Jean-Claude-tól, hogy hogyan csábított el férfiakat és
nőket, vagy azok őt, de a felszerelésem nem volt meg hozzá, hogy
meg is valósítsam ezeket az emlékeket.
– Neki is olyan jó szex kellene, hogy mindenről
megfeledkezhessen.
– Nekem soha nem panaszkodott – morogtam, hiába
igyekeztem nem bedurcázni.
– Nyilván nem. Annyira boldog, hogy megszabadulhatott a régi
vámpírmesterétől, aki évszázadokon át kínozta, hogy bármi
megváltás ahhoz képest.
– Az egy gonosz rohadék volt.
 – Mondom, hogy most boldog. Szeret veled lenni, Anita, és
kezd megint bízni a férfiakban is, hála Dominónak, Nathanielnek
és Jean-Claude-nak, de attól még nőkkel jobban szereti a szexet, és
te vagy az egyetlen nője.
– Én már mondtam neki, hogy ha akar más csajt is, felőlem
nyugodtan.
– Se Jade, se Domino nem keresett mást magának. A sok tigris
közül, akik hozzád kötődnek, ők talán az egyetlenek, akiknek
nincs senki más az életében.
– Ez valami feketetigris klán szokás? — kérdeztem, és közben
Dominóhoz fordultam.
– Fogalmam sincs. Én a fehér klánban nőttem fel, Crispinnel
együtt, de neki vannak más szeretői is – felelte. Kicsi korában
fogadták be a fehértigrisek egy árvaházból, soha nem is találkozott
másik feketével. Míg Jade hozzánk nem került. Addig
mindannyian azt hittük, az egész klán kipusztult, hogy ő az utolsó.
– És neked miért nincs? – tettem fel másképpen a kérdést.
– Jade-del úgy gondoljuk, hogy ha találunk magunknak valaki
mást, akkor te azt úgy fogod majd fel, hogy átadhatsz bennünket
másnak. Úgy érzed majd, hogy nem kell velünk randiznod, mert
úgyis randizunk mással. Láttunk már ilyet, másokkal is előfordult.
Ott van például Crispin.
Ezen elgondolkoztam. Igaza volna? Tényleg azért bátorítom
őket, hogy találjanak maguknak valakit, hogy kipenderítsem őket
az ágyamból, esetleg az életemből is?
– Eddig nem tűnt fel, hogy ezt csinálnám, de nincs ember a
földön, aki képes lenne egyszerre ennyi emberrel komolyan járni.
Még én se. Dugni tudok ennyivel, de az érzelmi rész sok,
képtelenség nekem ennyi emberrel minőségileg együtt lenni,
romantikázni, rendes kapcsolatban lenni. Ahhoz egyszerűen kevés
vagyok. Érzem, hogy mindenki nyomul, hogy rá is figyeljek, hogy
vele legyek, de sajnos elértem a képességeim határát. Nem tudok
ennyiőtökre egyszerre úgy figyelni, ahogy szeretnétek, gőzöm
sincs, hogy kellene csinálnom. Kérdeztem Jean-Claude-ot is, de
még ő sem tudja, hogy lehet igazi kapcsolat ennyi emberrel
egyszerre, pedig ő évszázadok óta van a pályán.
– Ebből a szempontból még nem is gondolkoztam ezen. Hát
nem hiszem, hogy... nem, nem igaz, tudom, hogy én képtelen
lennék ennyi emberrel járni egyszerre. De ők mind metafizikailag
kötődnek hozzád és Jean-Claude-hoz, és a kapcsot csak a halál
oldja fel – mondta Envy.
– Jade és az első vámpírmestere között Anita elvágta a kapcsot
– jegyezte meg Domino.
– Igen, de ő a Hajnal Anyja, a Tigrisek Királynője. Úgy veszi
el mesterétől a szolgáját, ahogy a néhai Minden Sötétségek Anyja
tette. De még a Királynő se tudta soha eltépni a saját maga és
szolgái között lévő kapcsot – ellenkezett Envy.
– Vagyis a halált vagy valami metafizikai csodát nem számítva,
a bennünket Anitához kapcsoló kötelékek eltéphetetlenek –
összegezte Jason.
– Úgy van – bólintott Envy.
– Én attól még itt és most kijelentem, hogy képtelen vagyok
ennyi ember érzelmi szükségleteinek megfelelni, és rendesen járni
mindenkivel. Sőt, ha nem lennék metafizikailag így elcseszve, a
legtöbbükkel nem is akartam volna soha szexelni, még ha nincs is
okom panaszra egy esetben sem – nyomtam gyors csókot Domino
arcára. – Csak épp olyan, mintha egyszer csak tébolyultan vonzana
valaki, akivel nincs bennünk semmi közös, és hiába, hogy a szex
őrületes, de utána nincs semmi téma, megáll a beszélgetés.
– Az ardeur egyfajta randidrog, melynek a hatása végleges –
foglalta össze Envy.
– Hát, nem túlságosan a kedvemre való hasonlat, még ha igaz
is – sóhajtottam.
– Csakhogy ez a drog mind a két félre hatással van – toldotta
meg Jason.
– Nem mindig. Sokat beszélgettünk erről Jean-Claude-dal, és
rájöttünk, hogy az egész eredője, Belle Morte, akitől az ardeur
származik, soha nem került a hatása alá. O olyan volt, mint egy
nagy járvány. A Szépséges Halál, aki vággyal betegíti meg az
embereket.
– Inkább függővé teszi – pontosított Jason.
Nathaniellel egyszerre bólintottunk.
– Van az a dal, az Addicted to Love. Az nem csak a levegőbe
beszél. Az ember néha tényleg szó szerint a szerelem függőjévé
válik.
– Te is így vágysz rám? – néztem Dominóra. – És a többiek,
akik találtak maguknak mást is, mégis úgy vágynak rám, mint a
drogosok a szerre?
– Előfordul.
Kezdtem elég borzalmasan érezni magam.
– Álljunk csak meg. Anita nem vágyik így rájuk, különben nem
kellett volna feltennie ezt a kérdést.
– Amikor először jött az ardeur, és még egyáltalán nem tudtam
bánni vele, nem uraltam, akkor én is ugyanolyan erősen kötődtem,
mint az, akivel tápláltam. De idővel megtanultam irányítani, és
már tudok védekezni attól, hogy szerelembe essem.
– Túlságosan is későn érkeztem – mondta Domino, majd
csókot lehelt a kezemre, hogy elvegye a szavai élét.
– Sajnálom.
Nathaniel a másik oldalról az arcomat csókolta meg:
– Én örülök, hogy korán jöttem.
– Ez az egész nem egyedül az ardeurtől függ, Anita –
kommentálta Jason is. – Én még Nathanielnél is régebb óta
ismerlek, és itt voltam, amikor az ardeur fellobbant, és mégse
szerettünk egymásba, mégse lettünk egymás függői.
– Te rettegtél, hogy felemészt a szerelem. És amikor a
hívófarkasom lettél, akkor valami olyan keveréket alakítottam ki,
melyben érzelmileg mindketten megőriztük a függetlenségünket.
Jean-Claude legalábbis erre tippel.
– Van benne ráció – bólintott Jason. – Vannak bizonyos
személyiségjegyeid, amelyek hajlamosak átlépni más testekbe, ha
valakit a hívóállatoddá vagy – vámpíroddá teszel. Jean-Claude
beszélt erről. Amióta veled egyesült, sokkal kíméletlenebb lett;
Richard jó ideig hurcolta a haragodat. Örülök, hogy velem ennyire
visszafogtad magadat. Ulfricunk biztosan végzett volna már pár
emberrel, ha nem tanulta volna meg fékezni a haragot.
– Én pedig elkaptam Jean-Claude-tól az ardeurt és azt, hogy
mások kéjével tud táplálkozni. Richardtól meg a hús utáni
mohóságot. A vér pedig mind a kettejük miatt vonz.
– És persze itt az ember nem maga választ a kedve szerint, nem
igaz? – borzongott bele Envy.
– Hát nem.
– Elég pocsékul is elsülhet ez a dolog – állt fel még a szőr is
Envy karján.
– Ezen már én is gondolkodtam. Ezért is jutottam arra többek
közt, hogy betelt a táncrendem. Eddig nagyjából mázlink volt, de
idővel bármikor átjöhet belém egy tényleg gonosz alakból valami,
és akkor a boldog kis csoportunk szörnyű véget érhet.
– Tényleg boldog kis csoport vagyunk? – kérdezte Domino. –
Te boldog vagy?
Felé fordultam, belenéztem abba a látványos, naplemente- és
tűzszemébe.
– Igen. Boldog vagyok, boldogabb, mint valaha.
– Az jó – mosolyodott el halványan. – Örülök.
– Nem kérdem, hogy te az vagy-e, Domino, mert tudom, hogy
többre vágynál tőlem, és én nem tudom ezt megadni neked, és
hidd el, hogy mélységesen sajnálom. Ha tudnám, elengednélek.
– Ha csak az ardeur lenne a függősége, akkor el is tudnád
engedni, ahogy Requiemet, vagy legalábbis sikeres lehetne az
elvonó, de tapasztalatból tudom, milyen a hívóállatodnak lenni.
Márpedig ő a tigrised, tehát mindörökre a tiéd. Még ha el is
költöznénk az ország másik szegletébe, akkor is bármikor
magadhoz szólíthatnál bennünket – mondta Jason.
– El akarsz költözni? – kérdeztem.
 – Ha J.J.-vel és Fredával egyenesbe jutnánk – vonta meg a
vállát –, és persze ti is elengednétek Jean-Claude-dal. Akkor
esetleg.
– Nem tetszik ez az „elengednétek”.
– Jean-Claude az Egyesült Államok vámpírkirálya – mondta
Envy. – Jason az ő pomme de sang-ja, a véralmája és a te
hívófarkasod. Mindkettőtök engedélyét kérnie kellene, ha el
akarna költözni. Egyébként meg ki is ez a Freda?
– Jean-Claude-nak most már bőségesen a rendelkezésére állnak
a vérállatok, akik vért adnak neki. Önként. Már vége azoknak az
időknek, amikor a hatalma miatt fontos volt, hogy a készséges kis
vérfarkasa mindig kéznél legyen. Freda pedig J.J. barátnője.
– Szóval ha J.J.-vel és Fredával minden összejön, lehet, hogy
New Yorkba költözöl?
– Még az is lehet. Úgy értem, az egyik legmenőbb
tánccsoportban táncol, nem erőltethetem, hogy miattam szálljon ki.
– Olyan édes, hogy képes lennél a barátnőd kedvéért elköltözni
– jegyezte meg Envy. – A legtöbb pasi a nőtől várja el, hogy
áldozatokat hozzon érte a karrierjében.
– Én vetkőzőtáncos vagyok, az nem karrier.
– De nagyon jó táncos, ráadásul a klubot is te viszed –
emlékeztettem.
– J.J. tárgyal a tánccsoporttal, hogy nézzék meg Jasont – szúrta
közbe Nathaniel.
Egyikükről a másikra kapkodtam a fejemet:
– Hú, Jason, ez nem semmi! Hú, de fanatsztikus! Te lennél az
első likantróp egy csupa halandó balett-társulatnál?
Jason biccentett.
– Ez biztosan sokat lendítene a likantrópok elfogadottságának
ügyén – bólogatott Envy is.
– Hatalmas lehetőség – áradoztam tovább. – Rohadtul fogsz
hiányozni, de még soha nem láttalak annyira boldognak, mint J.J.-
vel. Szóval, ha bármiben segíthetek...
 Rám mosolygott, de kivételesen nem az ugratós vigyorával,
hanem az igazival, ami a barátnak szól.
– Először is, mind úgy gondoljuk, hogy ha több tapasztalatot
szereznél csajokkal, vagy ha legalább dumálnál valakivel, akinek
vannak leszbikus szeretői, akkor Jade-del is bensőségesebb
lehetnél. Hogy úgy érezze, tényleg része ő is az életednek.
Felvontam a szemöldökömet. Aztán Envyre meredtem.
– És te azért vagy itt, hogy önként jelentkezz a feladatra?
– Én? Dehogy! – rázta meg hevesen szőke fejét.
– Akkor? Domino a csapat másik fekete tigrise, szóval ők
ketten Jade-del cimborák, de te arany vagy, egy totálisan más klán.
– Viszont én vagyok a másik női tigris, mármint Jade-en kívül
a háznál, ezért csak velem tud ezekről beszélgetni. Mivel Jean-
Claude-dal és Richarddal együtt vagyok, úgy érzi, hasonló cipőben
járunk: mind a ketten szeretők vagyunk, és nem a szeretőink fő
szerelmei.
Csak forgattam a fejemben a mondatot, hátha felfogom, mit
akar jelenteni, de végül feladtam.
– Vagyis akkor Jade barátjaként vagy itt?
– Úgy van.
– Jó. De nem önkénteskedsz, hogy kitaníts. Őszintén szólva, én
se akarnék épp veled... nincs ebben semmi személyes, csak már
Jade is épp elég nekem, nem kell még egy csaj a repertoáromba.
Még egy pasit se akarnék már hozzáadni.
– Igazából még én se voltam soha nővel, nem is rágtam be rád,
hogy furán érzed magad egy csajjal az ágyban. Jade-del viszont
lefekszel. És úgy érezzük, hogy ha esetleg lenne egy tapasztaltabb
csajod, az segítene.
Kezdett összeállni a kép. Jasonre néztem:
– Ugye nem valami hülye fantáziádat akarod most beteljesíteni,
hogy csináljuk hármasban J.J.-vel? Mert ha igen... – vontam össze
szigorúan a szemöldökömet.
Elvigyorodott, aztán felkacagott.
 – Nem, semmiképp se gondoltam ilyesmire. Bár ha már így
felhoztad, nem lenne kifogásom ellene.
– Nincs semmi gondom J.J.-vel, gyönyörű csaj meg minden, de
valahogy nem látom magunkat együtt, ha érted.
– Persze, mert egyből csak a szexre gondolsz, igaz? Az eszedbe
se jut, hogy esetleg leülhetnél vele egy kávéra, beszélgethetnétek –
javasolta Envy.
Kicsit belepirultam, de aztán próbáltam elegánsan megrántania
vállamat.
– Össze kéne hoznom egy kis biszex kávés-sütis csajpartit?
– Az is jó lenne, bár az én problémámra nem jelentene
megoldást – mondta Jason.
– Milyen problémádra?
– Azt úgyse tudnád elérni, hogy Freda ne rühelljen annyira,
vagy hogy ne legyen olyan féltékeny J.J.-re, de legalább a
szadomazót elmagyarázhatnád a csajomnak.
– Mégis hogy? – szegeztem neki gyanakodva a kérdést.
Széles vigyora megint csak egy kurta pillanatig bírta, utána
mintha leradírozták volna az arcáról. Megszakadt a szívem érte.
– J.J. komolyan fontolgatja, hogy emiatt szakít veled?
– Én ezért szakítok Richarddal- közölte Envy kéretlenül.
– A kettő nem ugyanaz. Én nem próbálom úgy megbaszni J.J.-
t, hogy fájjon neki. Nekem ő az a nő, akit Richard a halandók
közül hajt magának, akivel le akarná élni az életét a cuki fehér
kerítéses házban gyerekekkel meg a többi. De szükségem van a
szadomazóra is. És tudom, hogy tőle nem fogom megkapni.
– Magyarázd el neki is úgy, mint az előbb nekem. Hogy
meghalsz, ha nem kapod meg – vetette fel Envy megvetően.
– Te se fogadod el, ő miért tenné?
Envy tiltakozni akart, nyitotta a száját, de aztán inkább nem
szólt semmit, csak a teáját kortyolta. Már megint látszott, hogy jár
az agya.
– Szóval, hogy tudnám éppen én elmagyarázni J.J.-nek? –
tértem vissza az eredeti kerékvágásba.
 – Úgy, hogy megmutatod neki.
Most tényleg és őszintén kihozott a sodromból.
– Ennyire nem vagyok exhibicionista.
– Tudom, és nem is ezt kérem.
– Hanem mit?
Nathaniel a két kezébe fogta az enyémet, mire felnéztem a lila
szemébe. Átfutott az agyamon, hogy lesz-e vajon olyan pillanat az
életemben, amikor belenézek ebbe a szempárba, és nem hökkenek
már meg a szépségén?
– Arra gondoltunk, hogy csinálhatnánk azt, hogy egy szobában
szeretkeznénk te meg én és Jason meg J.J., hogy a dolog magáért
beszéljen. Hogy ő is érzékelje a különbséget.
Elkerekedett a szemem.
– Nem ez lenne az első alkalom, hogy egy másik párral
osztanánk meg a szobánkat, Anita. Volt már olyan, hogy egyszerre
többen is voltunk.
– De olyankor az ardeurt tápláltuk. Vagy egyszerűen kicsúszott
a kezünkből az irányítás. Ardeur nélkül soha nem mentem bele
ilyesmibe.
– Talán itt az ideje, hogy kipróbáld – mondta halkan.
Kinyitottam a számat, aztán becsuktam, gőzöm nem volt, hogy
mit mondjak. A fenébe is, még azt se tudtam, mit gondoljak!
– Basszátok meg – morogtam végül.
– Igen, ebben reménykedünk – bólogatott Jason.
– Bocs, ha belerondítanék a tervbe, de Anita és Nathaniel
annyira soha nem szoktak eldurvulni – szállt be a témába Domino
is.
Összenéztünk.
– Milyen durvulást szeretnél, Jason? – kérdeztem.
Kicsit gondolkodott, majd hatalmas sóhaj szakadt fel belőle.
– Durvábbat, mint ahogy Nathaniellel szoktátok, asszem.
– Felőlem annak sincs akadálya – ajánlkozott Nathaniel.
– Azt tudjuk – paskoltam meg a karját.
 – Mi Anitával durvábban csináljuk, mint amikor kettesben
vagytok – ismerte el Jason.
– Ha bevesszük mellé Nickyt is, akkor már durvább lesz –
vetettem fel.
– Csak meg akarom mutatni J.J.-nek a szadomazo szexet, nem
kéne rögtön halálra rémiszteni – nevetett nagyot Jason.
– Nicky is tud gyöngéd lenni – siettem megvédeni a távollévő
szerelmemet.
– Elhiszem, de láttam már, mit tud, és van valami a termetében,
a hatalmas vállában és a szélsőséges szadomazo stílusában, ami
már nálam is túlvan a komfortoson. El tudom képzelni, J.J. hogy
lenne vele.
Nicky épp olyan szőke-kék szemű típus volt, mint Jason vagy
Envy, de valahogy a helyiségben mindenki más... nem is tudom,
törékenynek tűnne mellette. Pedig nem ő volt a testőrök közt a
legmagasabb, viszont a válla tényleg talán neki volt a
legszélesebb, amitől egyszerűen gigászinak látszott. Vagy lehet,
hogy a képet a személyisége is gazdagította. Mert Nicky vállaltan
szociopata volt, ami annyit tesz, hogy a helyzetekre vagy a
szociálisan elvárható abszolút tökéletességgel reagált, vagy
éppenséggel olyan durván nem, hogy arra már nincsenek is
szavak. Szeretem őt, pontosabban szerelmes vagyok belé, ő meg
belém, vagyis annyira nem lehet szociopata, mint hirdeti. Csak a
gyerekkora sikerült pocsékul, méghozzá olyan kegyetlenül
pocsékul, hogy csak az egy szem Nathaniel lehetett pariban vele.
– Jól van. Ha tehát Nathaniellel ketten nem vagyunk elég
durvák, Nickyt meg a jelenlévők közül senki mást nem akarsz
bevonni a buliba, akkor hogy szeretnéd?
– Mivel Jasonnek az kell, hogy J.J. olyan szadomazo szexet
lásson, amilyet ő szeret, logikus, hogy egymással kell csinálnotok
– jelentette ki Envy.
Egyszerre fordultunk felé. Lehet, hogy nem túl barátságosan,
mert kissé háborogni kezdett.
– Most mi van? Ha egyszer így logikus.
 – Gondolod, J.J. nem bánná, ha azt látná, hogy mi ketten
egymással szexelünk? – néztem Jasonre.
– Tippem sincs. Megkérdezem, mert Envynek igaza van,
tényleg azt kellene látnia, ahogy én szeretem, nem azt, ahogy
Nathaniel vagy Nicky.
És megkezdődtek a tárgyalások, hogy az elképzelés
megvalósításra is jusson. Amikor a nemi életemre gondolok,
mindig úgy vagyok vele, hogy ennél furább és komplikáltabb már
nem is lehetne, aztán gyorsan ki is derül, hogy még mindig lehet
fokozni.
 2.

J.J. két héttel később tudott eljönni hozzánk St. Louis-ba.

Hihetetlenül ideges voltam. Az ember azt gondolná, hogy ha már
ennyit tapasztaltam a szexben, ennyi tabut felrúgtam, és ennyi
hagyományt kihajítottam az ablakon, már nem nagyon adódhat
olyan ezen a terepen, ami kiverné nálam a biztosítékot. Pedig
nálam ez a dolog kicsit se így működik. És csalódott is voltam
emiatt. Mert ha már egyszer leszámoltam a hagyományos
elképzelésekkel a szex és a kapcsolatok terén, akkor az lenne a
minimum, hogy már ne lehessen semmivel zavarba hozni, hogy
legalább soha ne érezzem kínban magam. De nem. Emiatt szívesen
begurultam volna, de mivel számítottam rá, hogy majd dühös
leszek, felkészültem a harag elleni harcra. Jó, azért még
duzzogtam. Azt engedélyeztem magamnak, hogy úgy
morcoskodjam, mint valami kamasz.
Egészen addig ideges és műfűre is maradtam, amíg a Lambert
reptéren meg nem pillantottam a tömegben J.J.-t. Mi vettük őt
észre előbb, mert az emelvényen álltunk, ahol a helyi művészek
alkotásai vannak közszemlére téve. A művek némelyikével ugyan
nem tudtam mit kezdeni, de az emelvény jól jött, hogy apró
létünkre is ellássunk a tömeg felett. Ahogy meglátta Jasont, az
egész arca felragyogott, mintha gyertyák gyulladtak volna a bőre
alatt, és mindenki körülötte felkapta a fejét, ahogy egyszerre
boldogan futni kezdett Jason felé. Nagy táskáját elhajította, és a
nyakába ugrott. Jason szabályosan felkapta, hiába volt közel tíz
centivel alacsonyabb, J.J. még a térdét is behajlította, hogy szinte
repült, és Jason megcsókolta, lassan forogva vele, mintha a reptér
zajának ritmusára lejtenének valami táncot.
A lány egyenes haja szinte ugyanolyan szőke volt, mint Jasoné,
teste balerinásan törékeny és izmos, Jason mellette izmosabbnak
tűnt, mint amilyen valójában volt, mintha ő lenne a nagyobb darab
kettejük közül.
Végül letette, és J.J. könnyedén, táncos tartásban landolt,
gondolkodás nélkül, ahogy én a pisztolyomat használom – a sok
gyakorlás már öntudatlanná teszi a mozdulatokat, hogy ha olyan
helyzet adódik, magától megy minden a tökéletességig
begyakorolt mód szerint. Kényelmes, laza holmi volt rajta, lapos
talpú barna cipő, barna nadrág és kurta, drapp dzseki, alatta
pulcsiszabású selyemfelső, amilyenben nekem majdnem mindig
melegem van. Még egy művésziesen a nyakára és vállára tekert
arany-drapp kendőt is viselt. Fantasztikusan festett, na. Én
valahogy mindig idegenkedtem a kiegészítőktől, ha túllépünk a
cipő-ékszer kettősén. A kendők és sálak aztán végképp
összezavarnak.
Ezért öltöztet engem Nathaniel: szűk fekete farmer, térdig érő,
hétcentis sarkú, fekete csizma és mélyen kivágott fekete felső,
melyet be kellett dugnom a nadrágba, és hozzá valami övét is
venni, egy nagyon menő és nagyon drága butikból valót. A csatja
félhold alakú volt. És még bőrzakót is kellett húznom, de ennek
legalább megvolt az a funkciója, hogy nagyjából takarja a pisztolyt
a hátamon. Nem igazán mozdultam ki otthonról fegyvertelenül.
Jasonön babakék póló volt sötétkék farmerbe dugva, fekete
övvel, ami tökéletesen passzolt a farmer alól kikandikáló fekete
bakancsához. A kék istenien kiemelte a szemét. Nathaniel is szűk
fekete farmerben nyomult, és neki is térdig érő, fekete csizmája
volt, csak az övé csatos és emelt talpú, eléggé sci-fis, mintha
egyenesen a jövőből rendelte volna. A fekete pólóját ő is begyűrte
a farmerbe, hogy kivillanjon a félhold/nap alakú ezüst övcsatja.
Csak a reptéren vettem észre, hogy még a derékszíjunk is illik
egymáshoz. Olyanok voltunk, mint akik innen valami gót buliba
mennek, vagy épp statisztának egy futurista és totálisan irreális
filmbe, ahol minden veszedelmes alak rohadtul menő és csakis
dögös feketében mutatkozik. Ha tehetem, tiltakoztam volna a
dizájn ellen, de a legtöbb cuccunk fekete volt, csak itt-ott tűnt fel
néha némi piros, lila vagy egy kis kék.
Nathaniel fogta Jason bőrdzsekijét, mert itt bent meleg volt,
nem fázott a babakék pólójában, viszont kellett a keze, hogy
megfelelőképpen fogadhassa a csaját. Mert J.J. az volt, Jason
csaja. Sütött róluk a téma, ahogy megérintették egymást, ahogy az
egyforma kék szemükkel egymásra néztek. És nemcsak a szemük
volt egyforma, elég kísértetiesen hasonlított mindenük. Igazából
nemrég derült ki, hogy közös ük-ük-ükapjuk volt, ahogy az észak-
karolinai Asheville egy adott szegletében még elég sok másnak is.
Amikor Jasont hazakísértem, hogy megismerkedjem a családjával,
számos szőke-kékszemű csajszival találkoztam, akik hivatalosan
persze nem rokonai egymásnak és Jasonnek sem, csakhogy az a
bizonyos közös ős egy felettébb szorgos és határozottan
erkölcstelen prédikátor volt, aki a jelek szerint legalább annyira
csábító tudott lenni, mint Jason, ami rohadtul nagyon csábítót
jelent.
Most mindketten felénk fordultak, már tudtak ránk is figyelni,
közben meg annyira egyértelműen ragyogott róluk a boldogság,
hogy hirtelen már nem is éreztem magam kínosan. Már csak
annyit akartam, hogy ez a nagy boldogság megmaradjon Jasonnek,
nehogy elveszítse J.J.-t.
– Mennyire jól néztek ki mind a ketten! – rikkantott a lány, és
megölelte Nathanielt, könnyű puszit nyomott az arcára. Aztán
engem is megölelt. Vagy tíz centivel magasabb volt nálam, de
annyira vékony és karcsú, hogy törékenynek érzékeltem. A puszi
leginkább azt jelentette, hogy az arcunkat egymásnak nyomtuk,
mert hiába, hogy ő a szokásos színtelen szájfényét hordta, rajtam a
szokásos mélyvörös rúzsom volt, és már bőven volt alkalmam
megtapasztalni, mennyire bizarr látvány, amikor egy másik nő
rúzsnyoma díszeleg az ember lányának az orcáján.
 – Nathaniel öltöztetett, szóval neki szól a bók, ha jól nézek ki –
mosolyogtam rá.
– Hidd el, Anita – mosolygott ő még szélesebben vissza –,
hogy nem csak Nathaniel tehet róla, hogy ilyen dögös vagy.
Beletelt egy erős pillanatba, mire leesett, hogy J.J. az alakomra
céloz, hogy izmos vagyok a sok edzéstől.
– Köszi.
– Bár én is ilyen gömbölyű lehetnék, ahol kell, mint te, csak azt
nagyon nehéz összeegyeztetni a tánccal.
– Én imádom a gömbölyületeidet – ölelte magához Jason.
J.J. felkacagott:
– Hát azt tudom. De én olyan vagyok, mint egy szelíd autóút a
lankás vidéken, Anita meg szabályos hullámvasút.
Jason szeme szikrát szórt a jókedvtől, és mennyire ismertem ezt
a pillantását! Ilyenkor mindig olyasmi jut eszébe, amin én
kiakadok, ha ki is hangosítja. Újabban már a puszta pillantásától
kiakadtam kissé.
– Berágsz, ha erre azt mondom, hogy az egy igazi kéjutazás?
– Be – villantottam rá szigorúan a sötét szemem. Az a
megfigyelésem, hogy a barna szem soha nem lehet annyira
szigorú, mint a kék vagy a szürke, de én kihoztam belőle a
maximumot, és tudtam félelmetes pillantásokat lövellni.
– Akkor nem mondom – vonta meg a vállát erre Jason, aztán
kitört belőle a nevetés. J.J. is vele nevetett, végül már Nathaniel is.
Én meg csak forgattam a szemem. Micsoda gyerekes banda.
J.J.-nek csak az egy szál válltáskája volt. Az tény, hogy épp
csak két napra ruccant el hozzánk, de nekem akkor is lenyűgöző
volt, hogy egy ekkora batyuval megelégszik.
– Ha az ember annyi turnén járt már, mint én, akkor van ideje
kitanulni, hogy ne akarjon nagy málhákkal utazni.
Ebben volt ráció. Aztán mesélt a munkájáról, hogy mit
próbálnak éppen, és később, már a kocsiban, bennünket is
kikérdezett Nathaniellel, hogy nálunk mi a helyzet. Én vezettem,
Nathaniel az anyósülésen, hogy a szerelmes párocska hátul
összebújhasson. Igazából a szokásos fecsegés volt, csak épp
mindannyiunknak izgibb a melója a nagy átlagnál: egy balerina,
egy szövetségi rendőrbíró, aki ráadásul a természetfeletti
ügyosztályon húzza az igát, egy táncos és klubvezető-helyettes
meg még egy egzotikus táncos ugyanabból a klubból. Nem
hétköznapi felállás.
Nekem kicsit fura volt, ahogy mindenféléről csevegünk nagy
lazán, miközben valójában a tényleges témát kerülgetjük,
körbetáncoljuk. Mintha ott pöffeszkedne egy elefánt a nappaliban,
és senki se akarná észrevenni. Legszívesebben ráböktem volna,
hogy nahát, srácok, itt egy elefánt! Egyszerre szerettem volna
megdumálni ezt a szex témát, mert más nem is járt már az
eszemben, meg kerültem volna is, annyira kínosnak éreztem. A
többiek meg közben kedélyesen baráti beszélgetést folytattak.
Nálam valahogy a szex meg a hasonlóan kényes területek vagy a
totális tagadást és a fejem homokba dugását váltották ki, vagy
egyből frontálisan nekimentem a topiknak, nyersen és nyilván
mindenki más fülének bántón. Mintha csak két sebesség lenne
belém építve, ha ilyen érzelmileg érintett vizekre jutok, vagy
betapasztom a fülemet, befogom a szememet, és itt se vagyok,
vagy fogom a kisbaltámat, és adjad neki, hadd szóljon. Ez utóbbi
se volt épp kellemes módszer, én se bírtam igazán, a környezetem
meg pláne nehezen viselte, amikor püff, telibe kaptam a témát, de
nálam egyszerűen ez volt a módszer. Folyamatosan reménykedem,
hogy eljön majd az idő, amikor képes leszek valami középutas
megoldásra, de sajnos egyelőre nem jött el. Egyelőre mocskosul
őrlődtem aközött, hogy soha egyáltalán szóba se hozzam, hogy
igazából miért csíptük ki magunkat mind ennyire, és lovagoltunk
ki a reptérre seregestül a fogadására, és aközött, hogy elordítom
magam: Emberek, csak én vagyok ilyen rohadtul ideges?
Nathaniel a nyakamra tette a kezét, és lágyan dörzsölgetni
kezdte a bőrömet.
– Minden oké veled?
 Biccentettem, de megszólalni nem mertem, nehogy valami
túlságosan is goromba mondat bukjon ki a számon. A legtöbben az
egyenességet gorombaságnak veszik, pláne egy nő szájából.
Szívesen hinném, hogy ez nem szexizmus, de ha egyszer az. Mert
valahogy az a közvélekedés, hogy egy nőnek sokkal finomabban
kell az élet dolgaihoz viszonyulnia, mint egy férfinak. Én viszont a
legtöbb dologban inkább férfiasan viselkedem, nem kifejezetten
női szemüvegen át szemlélem az életet, ezért gyakran még egy
férfihoz képest is nyersnek tűnhetek. Pedig nem akarok én nyers
lenni, csak épp hajt a kényszer, hogy cselekedjem, beszéljek, mert
utálok kivárni, mit lépnek mások, utálok mindenre csak reagálni.
Szeretek én lenni a kezdeményező. Még akkor is, ha ezzel esetleg
rontok a helyzeten. Kicsit kényszeresnek hat, hogy inkább rohanok
bele az akár negatív következményekbe is, minthogy kicsit
türelemmel legyek, hátha valami kevésbé kellemetlen sül ki a
dologból. A terapeutámmal elég régóta dolgozunk is ezen, de
mivel egyelőre nem látszik a fény az alagút végén, most
megelégedtem azzal, hogy kukán markolom a volánt. Pontosabban
összeszorított szájjal.
– Csak én vagyok ideges, vagy másban is ott bokázik a para? –
csilingelte J.J. a hátsó ülésről.
– Jaj, hála istennek – sóhajtottam nagyot. – Nekem is
csomóban van a gyomrom.
– Mi miatt vagy ideges, édesem? – kérdezte Jason, és egyből
tudtam, hogy nem nekem szól a kérdés, mert engem soha, de soha
nem szólított még édesemnek.
– Szerelmes vagyok beléd Jason. Vagyis az egész sokkal
fontosabb nekem egy kis izgis gruppennél. Tudod, hogy
mindenben benne vagyok, soha nem is voltam másmilyen, de ha a
kapcsolat fontos, akkor ez se játék. Nálam ez így van. Egy igazi
kapcsolatban nem szeretek kockáztatni.
– Lehet, hogy eddig ezért nem működtek a kapcsolataid –
vetette fel váratlanul Nathaniel.
– Ezt meg hogy érted?
 – Ha valaki szereti az izgi szexet, és élvezi csinálni, viszont ha
komoly kapcsolatba kerül, leáll vele, akkor frusztrált lesz tőle, és
az tuti, hogy a kapcsolat rovására megy. Mert bármennyire is
bejön átmenetileg a visszafogott boldogság, egy idő után
hiányozni fog a változatosság.
– Ez csak elhatározás kérdése.
– Nem hinném J.J. Nekem személy szerint egy idő után annyira
hiányozni kezd a szadomazo, hogy belebetegszem. Szó szerint. Az
energiaszintem a béka segge alá zuhan, és a dolgok elkezdenek
nem működni. És máris boldogtalan vagyok. Mára elfogadtam,
hogy nálam ez szükséglet, nem egyszerű változatosság, nem
tudom az agyammal befolyásolni, és az életem jobban is működik
így.
– Ahogy én is megbékéltem azzal, hogy a nőket szeretem, és
mégis van egy pasi az életemben, aki nélkül nem akarok létezni.
– Igen. Elfogadtad, hogy inkább biszex vagy, mint normális
leszbikus – bólogatott Nathaniel.
– A normális leszbikus nem valami önellentmondás?
– Szerintem nem. Sok olyan meleget és leszbikust ismerek,
akik konzervatívabbak a heteróknál. Kínosan ügyelnek rá, hogy a
kategóriájuk behatárolható legyen, hogy meglegyen a maguk
skatulyája, és ha valaki nem szereti a skatulyákat, azt rögtön
rossznak, sőt romlottnak tartják.
– Én nem mondom, hogy Jason vágya a szadomazóra rossz
lenne.
– Viszont nem érted, hogy miért van rá szüksége. Mármint
hogy miért akarja csinálni Anitával.
– Ne vedd sértésnek, Anita, de nem.
– Nem sértődtem meg. Vagyis ezek szerint te is hajlandó vagy
a szadomazóra Jasonnel? – néztem hátra a visszapillantóban J.J.-
re.
– Annyira, hogy már csináltuk is.
– Mennyire durván? – érdeklődött Nathaniel.
– Durván.
 – Nem, édesem, amit te durvának nevezel, az Nathaniel
mércéje szerint és egyébként Anitáé szerint sem az.
– Mert szerintük mi számít annak?
Na, most nagyon kellett az útra figyelnem, mert erre a kérdésre
sehogy se tudtam volna válaszolni. Legalábbis úgy nem, hogy
előbb nem kezdek az ő intim életük felől részletekbe menően
faggatózni. Őszintén szólva, nekem ez soha nem jelentett örömet.
– Nem is az a lényeg, hogy nekem meg Anitának mi számít
durvának, hanem, hogy Jasonnek mi – válaszolt szerencsére
Nathaniel.
– Jó. Ha harapok, akkor az mennyire durva nektek?
A hátsó ülésről halk mozgolódás hallatszott, és hiába, hogy le
nem vettem a szemem a forgalomról, tudtam, hogy Jason magához
húzta. Az ember a füle alapján is el tud tájékozódni néha.
– De én nem haraphatlak meg – mondta erre Jason.
– Persze, majdnem minden este színpadon állok, Jason, és a
testem nagy része gyakran látszik ki a jelmezből.
– Néha nálam is ugyanez a helyzet.
– Akkor meg? Hol a probléma? Miről beszélünk?
– Arról, hogy te nem is akarsz harapni, én meg szeretnék.
– Nekem ez így nem tiszta.
– Remélem, hogy holnap reggelre az lesz. Hogy az éjjel
mindent megértesz.
Helyben is voltunk. Vannak dolgok, melyeket egyszerűen nem
lehet megmagyarázni, hanem látni, sőt tapasztalni kell. A ma
éjszaka éppen arról szólt, hogy J.J. a saját szemével lássa a
helyzetet. Az igazságot. Az, hogy engem nem kifejezetten tett
boldoggá, hogy én is a megfigyelt élővilág része leszek, jelen
esetben nem számított.
 3.

Utána megint visszatértünk az átlagos beszédtémákhoz, és még

a hosszú lépcsősoron is csak fecserésztünk, ahogy alászálltunk a
föld alá, a Kárhozottak Cirkuszába. Köszöntünk az őröknek,
váltottunk néhány szót az ismerősökkel és barátokkal, és sok apró
részletet megtudtunk a legújabb New York-i balettbemutatóról.
Nathaniel mesélt a Jasonnel közös számukról, melyet a
Haláltáncban futtatnak. Ez nem vetkőzős klub, hanem táncos hely.
Én nem teregettem ki a munkám részleteit, mert vagy túlságosan is
riasztó lett volna, vagy épp folyó nyomozás részleteinek
nyilvánosságra hozásának számítana, ami viszont nem pálya.
Mindenesetre bármivel hozakodtam volna is elő,
társasággyilkosnak minősült volna. Legalábbis J.J. fülének. A
pasijaimat nem zavarta... legalábbis a legtöbb esetben.
Jason szobája lakosztály volt hatalmas fürdőszobával,
látványzuhannyal. Amikor végre magunkra csuktuk az ajtót, csend
telepedett ránk, csak a szellőző- és légkondirendszer duruzsolása
hallatszott. Mivel az egész Kárhozottak Cirkuszát egy természetes
barlang-rendszerből alakították ki, nagy szükség se fűtésre, se
hűtésre nem volt, viszont a lehetőség fontos, mert mi van, ha
mégis kell. És
Jean-Claude nem volt az a spórolós típus. Azt hiszem, szeretett
kényeztetni bennünket.
– Kicsit felfrissítem magam, és magamra kapok valami
kényelmesebbet – csókolta meg J.J. Jasont, és már indult is a nagy
válltáskájával a fürdő felé.
 – Tényleg kényelmesebbet húzol, vagy épp az ellenkezője? –
szóltam utána.
– Majd meglátod, ha eljön az ideje – nevetett nagyot.
– Basszus, ezek szerint nekem is kéne valami neglizsé.
J.J. a válla felett pillantott vissza rám, ahogy kitárta az ajtót:
– Hát nem is tudom, nekem bejönnél csak úgy, meztelenül is –
mondta mosolyogva... De nem reagálhattam, mert már el is tűnt.
Még szerencse, mert gőzöm se volt, erre mit feleljek. Csak
bámultam a becsukódó ajtót, és hirtelen úgy éreztem magam, mint
őzike a reflektorfényben.
– Ne parázz be – ölelte át a vállamat Jason. – Tudod, a lányokat
jobban szereti, mint a fiúkat.
– De nem te vagy az egyetlen pasija az eddigi életében, ugye? –
néztem rá.
– Nem. De én vagyok az egyetlen, akivel komoly kapcsolata
van.
Nathaniel a másik oldalról szorított magához, és egy hosszú
percig kellemes, meleg szendvicsben voltam. Bejött, ők meg
érezték, és nem eresztettek. Így könnyebben lenyugodtam.
– Hozok neked valami fehérneműt meg cipőt – csókolt meg
végül Nathaniel.
– Majd hozok én magamnak.
– Órákig gyötrődnél, hogy melyik legyen az, és soha nem
találnál vissza hozzánk – vigyorgott rám. – Én meg csak megyek-
jövök, és máris hoztam neked valami csodásat.
Ezzel nem lehetett vitatkozni, nem is próbáltam. Ez van,
fejlődőképes vagyok. Ő ment, én maradtam, és Jason ölelt tovább.
De igazából nem csak azért, hogy én lenyugodjak.
– Te is ideges vagy – böktem ki nagy meglepetésemben.
– Soha még egyeden nő se számított nekem ennyire, Anita. És
ez elég ijesztő.
– És egyben csodálatos – karoltam át a derekát, és néztem bele
egyenesen abba a kékséges szemébe. Látszott, hogy aggódik, és
már nem is próbálja leplezni.
 – Igen, persze, csodás. De ugyanakkor ijesztő is.
Szorosan magamhoz öleltem, a nyakába fúrtam az arcomat.
– Megoldjuk.
Annyira szorított, hogy mindkét karja belefeszült.
– Remélem, Anita. Édes istenem, de mennyire remélem.
Szerettem volna biztatni, de előbb az őszinteség. Belenéztem az
arcába, úgy mondtam:
– Richardot többször is próbáltam kibékíteni a barátnőivel, de
az soha nem jött össze.
– Mint ahogy Envyvel sem.
– Ja.
– Szerintem, ha mostanában többször lehetett volna veled,
mármint Richard, akkor Envyvel se lett volna annyira durva.
– Annyi ideje nincs, hogy Envyvel is randizgasson, a halandó
szerelmével is és még a szadomazót is bepréselje a napjaiba.
Miközben főállásban dolgozik, és a családjával is mindennapi a
kapcsolata. Ennyi minden nem fér bele senki életébe.
– Pedig kevesen vannak, akik nála durvábban szeretik a szexet.
Márpedig ha az ember egyszer ennyire gorombán szeret játszani,
sokáig nem hanyagolhatja.
– Különben valamelyik másik embernél jön ki belőle –
biccentettem egyetértőn.
– És tessék, Envyt el is veszítette – komorodott el.
Megfogtam a vállát, és kicsit megráztam.
– Na, ezt verd is ki gyorsan a fejedből. Mi nem Richard
vagyunk. Mi ennél sokkal tudatosabban figyelünk a
szükségleteinkre, vállaljuk, ami vagyunk.
Jason elmosolyodott, de még nem volt az igazi.
– Figyelj, egyszerre viszel ágyba J.J.-vel. Ha nem sütsz el
legalább egy leszbi viccet, hát aggódni kezdek.
Erre már az igazi mosolya ragyogott fel, még a szeme fénye is
táncolt tőle.
– Pedig jó nagy kamu lenne, ha azt mondanám, hogy soha még
csak eszembe se jutott ez a verzió.
 – Na, ez az én kéjenc farkaskám – öleltem meg.
– Kösz, Anita. Mindent annyira kösz.
Majdnem rávágtam, hogy majd akkor köszönje, ha bevált, de
végre sikerült kicsit kibillenteni a szorongásokból, nem kell még a
magam bizonytalanságaival visszarángatni.
– Szívesen – mondtam inkább.
Nathaniel már meg is jött a holmimmal, magának is hozott egy
selyem alsógatyát. J.J. halványkék babydollban bukkant elő a
fürdőszobából. Szorosan a testére simult, és még némi csipke is
díszítette itt-ott. Hosszú, egyenes haját kifésülte, hogy selymes
függönyként keretezte az arcát, és még a szemét is befüstösítette
kicsit.
Csak bámultunk rá.
– Gyönyörű vagy – bökte ki Jason. – Elég sokat lendít az
önértékelésemen, hogy épp engem szeretsz.
J.J. úgy vigyorgott, mintha csak Jasont látnám.
– Szinte tökéletes volt az arckifejezésetek, amikor beléptem –
mondta.
– Mitől lett volna teljesen tökéletes? – tette fel Nathaniel a
magától értetődő kérdést.
– Azt majd később megbeszéljük. Most mind a hárman
túlöltözöttek vagytok.
– Anitával bemegyünk átöltözni, hogy egy kicsit kettesben
lehessetek – fogta meg a kezemet Nathaniel, és már indultunk is a
fürdő meg az ajtajában ragyogó J.J. felé.
– Jól hangzik – mondta, és készségesen beengedett bennünket.
Még hallottuk a csengő kacagását és Jason halk duruzsolását,
ahogy behúztuk magunk mögött az ajtót.
Fekete bodyt és pántos, fekete tűsarkút hozott nekem. A body
áttetsző volt, és a finom anyagnak nekifeszült a mellbimbóm,
amikor pedig megnéztem magam a tükörben... legyen elég annyi,
hogy ez is egy olyan ruhadarab volt, ami azt állítja, hogy ápol és
eltakar, közben meg az áttetsző anyag szinte semmit se leplez.
– Én valami kevésbé átlátszót hoztam volna – jegyeztem meg.
 – Tudom, de legalább nem fogsz balhézni, ha Jason leszaggatja
rólad. Ha egy selymet tép szét, azon mindig kiakadsz.
– Ja, tényleg megegyeztünk, hogy letépheti rólam a ruhát.
– Ezt úgy mondtad, mintha te magad nem is élveznéd,
miközben pedig nagyon is élvezed.
Elfordultam a tükörtől, hogy ne kelljen látnom, ahogy zavarba
jövök. Elég volt érezni, már az is elég pocsék, nem kellett még
hozzá a látvány is.
Nathaniel hátulról megölelt, és visszafordított a tükör felé.
– Szépséges vagy. És vagy annyira hiú, hogy ugyanazt a
pillantást akard látni az arcukon, amit J.J. tőlünk kapott.
Ettől még inkább zavarba jöttem, ha lehet, de más okból.
– Jade-del nem szoktam versenyezni.
– De vele lefekszel.
– Envyvel sem.
– Ez tényleg igaz, és furcsa is kicsit.
– Mert?
– Mert egy-nyolcvan magas, a lába végtelen, és egyébként is
olyan dögös, mint egy modell. Ettől a csajok ki szoktak futni a
világból.
Megvontam a vállamat az ölelésében.
– Alsó hangon is tizenkét centivel hosszabb a lába, szóval
mintha nem is ugyanaz a műfaj lennénk. Mintha két totál másfajta
versenylovat akarnál összehasonlítani. Addig stimmel, hogy mind
a kettő ló, de itt meg is áll az összehasonlítás.
Nathaniel nevetve ölelt magához, és csókot nyomott az
arcomra.
– Soha még ilyen egészséges hasonlatot nem hallottam lány
szájából. Tényleg nem hasonlítgatod magadat másokhoz?
– Olyanokhoz nem, akik ennyire másmilyenek. Mert ennek
semmi értelme nem lenne. Jó, fiatalabb koromban csináltam, de
aztán rájöttem, hogy kár sokkal magasabb csajokhoz
hasonlítgatnom magam, mert az olyan lenne, mintha a
konditeremben a kétméteres pasikkal mérném össze magam. Én
pehelysúly vagyok, ők ólom. És ez igaz a csajokra is. Envy paripa,
én meg vagyok a póni. Egyik se jobb, mint a másik, csak más.
– De a másság jó.
Mosolyogva biccentettem.
– Néha az. És J.J.-vel se hasonlítgatom magamat, egyrészt mert
ő balerina, és a testét az egyik létező legkeményebb edzésfajta
formálta ilyenre. Vagyis profi sportoló. Én meg azért sportolok,
hogy el tudjak szaladni a rosszfiúk elől.
– Vagy épp el tudd kapni őket.
– Vagy épp.
– Én gyakran mérem össze magam a többi táncossal. Meg néha
más férfiakkal is.
Megfordultam, hogy ne csak a tükörképét lássam.
– Ez most azt akarja jelenteni, hogy problémáid vannak a
testeddel?
– Kevéske – vonta meg a vállát.
– Az egyik leggyönyörűbb pasi vagy, akit valaha láttam, és a
létező legjobb szerető. Az egyik. Hogy lehetnek gondjaid
magaddal?
– Ügy, hogy le kell vetkőznöm a színpadon. A vendégek a
testemről beszélgetnek, élőben és online. Elég nehéz lenne nem
magamra venni.
– Vagyis az még édeskevés, hogy én a szemedbe mondom,
hogy gyönyörű vagy?
– Körülbelül. Mert ez nem egy logikus félelem nálam, sőt még
csak a valósághoz sincs köze. Ez egy totálisan illogikus, érzelmi
kérdés, a sok undok hang, amelyek az ember fejében mondják a
magukét.
– Jó, hát nyilván mindenkinek van valami baja.
Bólintott, aztán elmosolyodott.
– De ma éjjel egy légtérben kell szexelnünk Jasonnel és J.J.-
vel, és ez nagyon állat.
Meglapogattam a vállát:
– Én kis kukkolóm.
 – Nagy kukkolód. Ez az egyik legnagyobb mániám.
– Azért az exhibicionizmusod se kutya.
– Ja. De ma éjjel kijut mind a kettőből. Gyorsan átöltözöm, és
kezdjük.
– Neked ez kicsit sem aggályos, igaz?
– Ha van valaki, aki segíthet nekik ebben a kérdésben, akkor
mi vagyunk azok.
Bólintottam, hiszen igaza volt, logikus is, de...
– Viszont én se kukkoló, se magamutogató nem vagyok.
– Nem igazán, viszont két más dolog is vagy, ami miatt
működni fog.
– Mi az a kettő?
– Jason barátja és szeretője vagy.
– Ezzel megfogtál.
Vetkőzni kezdett, én meg félrefordultam, hogy véletlenül se
vonja el az estéről a figyelmemet, ahogy lekerülnek róla a ruhák.
Valahogy mindig kényszert éreztem, hogy megérintsem, amikor
vetkőzött, márpedig most a csoportos aktivitásra kell tartogatnunk
az érintéseket. Elég bizarr volt a gondolat. Az egész életem. Ez
néha lenyűgözött, máskor meg csak néztem, mint a moziban: Hogy
mi van?
 4.

Forró szex helyett beszélgettünk. J.J. nem ismert annyira, hogy

ne akarjon mindenfélét megkérdezni.
– Mi zavar a legjobban abban, hogy Jade-del jársz? – trafált
bele rögtön a közepébe.
A válasz gyakorlatilag rémesen hosszú lista volt, melyen az
elemek naponta változtatták a helyüket. Az ágyon hevertem az
oldalamon, fél könyékre támaszkodva az áttetsző, szuperszexi
bodymban, és halál komolyan fejtegettem a problémáimat. J.J.
hanyatt feküdt a kék csipkés babydollban, az arca feszült volt,
annyira koncentrált, és néha közbe-közbeszúrt valami
megjegyzést, észrevételt.
– Szóval akkor az ardeur nélkül soha eszedbe se jutott volna
nővel járni? Nem is vonzódtál soha nőkhöz? – kérdezte.
– Nem én – ráztam meg a fejemet.
– Ez így húzós lehet. Pláne, hogy azok az emlékek, melyeket
Jean-Claude meg a többiek éltek meg nőkkel az ágyban, pasi
emlékek, márpedig az olyasmihez neked nincs meg a
felszerelésed, hogy így mondjam.
– Hát ja.
Csinos kis arca mélységesen komoly volt, és ahogy ott fénylett
az értelem a kék szemében, még inkább megértettem Jasont. Az
intelligencia szexi.
– Túl sok a duma, kevés a szex – szólt közbe a nevezett J.J.
mellől.
– Egyetértek – csatlakozott hozzá Nathaniel mögöttem.
– Hogy álljunk át a pofázásról a testbeszédre?
 Úgy helyezkedtem, hogy mindkettejüket lássam. J.J.-vel úgy
járt a pillantásunk közöttük, mint a közönség feje Wimbledonban.
– Csapjunk a közepébe – javasolta Nathaniel.
– Csapjunk? – kérdezett vissza éneklőn Jason.
– Csapjunk – bólintott Nathaniel ünnepélyesen.
– Macskák! – forgatta a szemét Jason. – De lehet róla szó.
És belecsaptak.
 5.

Jó sok nevetéssel és kuncogással később a fiúknak végül

sikerült bennünket meggyőzni, hogy a szavak csak szükségtelen
extrák. A hátamon feküdtem, és Nathanielt néztem, ahogy a
lábaim között hosszú, kéjes nyelvcsapásokkal szorgoskodik.
Kikapcsolta a body alsó pántját, a derekamig felhajtotta, hogy
kényelmesen hozzám férjen. J.J. mellettem hevert hasonló pózban,
az ő babydollja is felcsapva, Jason arca pedig egészen eltűnt az
ölében.
Már majdnem a csúcson voltam, amikor J.J. felsőteste
felemelkedett, mintha láthatatlan zsineg húzná felfelé, egy
lehetetlenül hosszú pillanatra megállt, majd kéjesen remegni
kezdett az orgazmustól.
Nathaniel egy pillanatra leállt, és mind a ketten csak néztük,
ahogy szinte táncol a teste, miközben Jason nyalja és falja.
Nathaniel ritmust váltott, már csak arra az édes pontra koncentrált,
azon táncolt a nyelve. J.J. keze megragadta az enyémet, és azon
kaptam magam, hogy azt szorongatom, miközben a melegség
egyre csak duzzad bennem. Nathaniel nyelve körbe-körbe járt,
sebesen, erőteljesen. A lábaim között növekedett a forróság,
megragadta az alhasamat, és végül egy utolsó nyelvmozdulat:
átbuktam a csúcson. A fejemet hátraszegtem, a gerincem
megfeszült, és sikoltva élveztem.
Távolról éreztem, hogy J.J. keze megmarkolja az enyémet, és
én kapaszkodtam belé, ahogy a testemet dobálta a gyönyör
hulláma. Nathaniel pedig csak nyalt, hogy még tovább és tovább
tartson a kéj, míg végül a szemem kifordult, és szinte
belevakultam az élvezetbe.
Éreztem, ahogy mozog alattunk az ágy.
– Cseréljünk- hallottam fél pillanattal később. Jason hangja
volt. Szívesen rákérdeztem volna, hogy kivel és mit akar cserélni,
de egyelőre a boldogságos utórezgések kötöttek le.
Éreztem, hogy nyalni kezd, pontosabban azt, hogy nem
Nathaniel folytatja, amit abbahagyott. Aztán annyira sikerült
kinyitnom a szemem, hogy meg is bizonyosodjam róla, hogy a
szőke farkas az. Felnézett rám, szemében ott lobogott a sötét
bizonyosság boldogsága. A világos szemek is el tudnak sötétedni,
amikor a vágy elborítja őket. Magabiztos, birtokló pillantás ez,
amolyan „Ez az enyém!” nézés.
Persze nem voltam az övé, de abban a pillanatban valahogy
mégis, és ez mind benne volt a szemében. Oldalra fordítottam a
fejemet, és láttam Nathanielt J.J.-vel. Azt már előre letisztáztuk,
hogy az orál jöhet minden felállásban, natúran is. J.J. halandó volt,
az egyetlen nem természetfeletti négyünk közül az ágyban, vagyis
ő elkaphatott betegségeket. És hordozhatott is. Hogy bennem
megmaradt-e még annyi halandó, hogy a betegségek hatással
legyenek rám, még nem tudtuk, de nem is akartuk most és
mindenáron kideríteni. Legjobb az óvatosság. A laborvizsgálatai
negatívnak bizonyultak, azóta meg nem is volt új szeretője, ezért
nagy kockázatot nem vállaltunk. Az, hogy szinte csak
alakváltókkal és vámpírokkal bújtam ágyba, meglehetősen
elkényeztetett. Ők nem terjesztettek, nem hordoztak semmilyen
nemi úton terjedő ocsmányságot, ezért nem is volt problémás a
testnedvkeveredés. A halandók bizonyos szempontból lényegesen
veszedelmesebbek.
J.J. légzése felgyorsult, ahogy érett benne a következő
orgazmus. Befeszültem, és ez Jasonnek is feltűnt.
– Nyugi, Anita, nem verseny ez.
– Bocs – nyögtem.
 Voltak ezzel gondjaim. Mármint, hogy másik nővel csináljam
együtt, és ellazuljak, mert Domino rájött, hogy a legtöbb nővel
ellentétben nekem orálnál egyre lassabban jöttek az orgazmusok.
Ez még egy ősrégi beidegződés volt, a fősulin ragadt rám, mert a
vőlegényem cikizett, hogy olyan lassan élvezek el így. Közben
ugyan kiderült, hogy erről inkább az ő lanyha teljesítménye és
bénázása tehetett, nem én, de a görcs megmaradt. Azt hittem, el is
felejtettem ezt a félelmemet, viszont amikor más nők is bekerültek
a képbe, pontosabban az ágyba, előjött a régi démon. Vicces, hogy
mik képesek feltámasztani a szunnyadó szellemeket. Domino
engedélyt kért, hogy megbeszélhesse a dolgot Jasonnel, hogy ő is
tudjon róla.
Jason rám mosolygott, és már vártam a könnyű kis ugratást, de
tévedtem.
– Tudom, hogy nem könnyű neked más nőkkel együtt csinálni.
Érteni ugyan nem értem, miért, de felfogom, és nagyon hálás
vagyok érte.
– Nincs mit – feleltem kicsit talán formálisan a körülmények
közt, de mindegy.
Szélesen elvigyorodott, fogott egy párnát, és felszólított:
– Hidat.
Felemeltem a csípőmet, hogy bedugja a fenekem alá a párnát,
hogy a megfelelő szögben legyek, és ne álljon be a nyaka.
J.J. nyöszörögve élvezett el. Mindketten odanéztünk, és kicsit
moziztuk a szerelmeinket, ahogy egymást szórakoztatják. Aztán
Jason behelyezkedett a lábaim közé, és nyalni, csókolni,
szopogatni kezdett. Engem azonban kicsit kizökkentett J.J., hogy
már megint kezd szaporábban levegő után kapkodni, már megint
elindult felfelé.
Jason megharapta a belső combomat, erősebben, mint azt
általában szeretni szokták. Elakadt a lélegzetem, lenéztem rá.
– Így már jobb – mondta. – Ezt a nézést akarom.
A hangja mélyebbre váltott, elég volt neki az, amit az arcomon
látott.
 Nyalt és rágcsált, és egyre többet harapott. Van, hogy az ilyen
kizökkent, de ha éppen olyanom van, és a körülmények is
megfelelőek, nagyon tudom élvezni. Jason elég jól meg tudta ítélni
az ilyesmit nálam. Ha fájdalmasan sikkantok fel a harapástól, nem
kéjesen, akkor egyből leáll, és visszatér a tradicionálisabb nyelv-
használathoz. Aztán óvatosan harapdálni kezd, távolabb, finoman,
és ha ez bejön, akkor tér át a terepre, élesbe. Most már a csiklómat
harapta, és egyre szaporábban szedtem a levegőt, a gerincem is
egyre nagyobb ívbe feszült. Akkor nagyot harapott, és én
felkiáltottam, erre a szájába vett, rám fogott, és megrázott, mint a
kutya a műcsontot. Sikoltottam, mert elélveztem, de ő még mindig
harapott, tele volt velem a szája. Csak akkor engedett el, amikor
egy intéssel kértem. Egyezményes kézjeleink voltak, mert néha az
orgazmustól beszélni se tudtunk, csak rángtunk, és remegett az
egész testünk.
Egy utolsót nyalt, végig, hosszan, középen. Még hangosabban
kiáltottam, a csípőm a magasba emelkedett, húzta az a bizonyos
láthatatlan zsineg, aztán elvágták, és elnyúltam az ágyon.
Jason négykézláb magasodott fölém, belenézett a szemembe. A
szeme halvány tavaszi zöldbe fordult – a farkasa szemébe. Valami
a felszínre hozta a szörnyetegét, amikor így nyalt.
– Attól élvezett el, hogy ott megharaptad? – hallottam J.J.
hangját.
– Igen – felelte Jason, de közben végig az én arcomat figyelte.
Nagy nehezen J.J. felé fordultam. Feltámaszkodott a
könyökére,
Nathaniel mellette feküdt, egyik kezét a csípőjén pihentette,
arcát az oldalába fúrta. Az ő pillantása is sötétebb árnyalatba
váltott, szinte mélylilás lett.
– Élvezted – ámult J.J.
Jason most nézett csak rá, most mutatta meg a zöld
farkasszemét.
– Igen – felelte, mélyebb, morgást ígérő hangon.
 – Ezt velem soha, de soha nem teheted meg – jelentette ki a
lány.
– Tudom.
– Ezt értettétek durva alatt?
– Részben.
– És még mit?
– Azt mondtad, nem akarsz dugni Nathaniellel. Így egyszerűen
csak nézned kell, ahogy mi Anitával csináljuk.
– Tudod, hogy szeretek kukkolni.
– Én is – helyezkedett el mellette Nathaniel.
– Néha az az érzésem, hogy szívesebben nézed, mint hogy részt
vegyél benne – jegyeztem meg.
– Néha igen – mosolygott –, de nem ma éjjel. Ma a kukkolás
lesz az előjáték.
– Besegítesz az oktatásba? – vigyorgott rá szélesen Jason.
– Legyen csapatjáték – helyeselt Nathaniel.
– Elég sokat szexeltek így hármasban együtt, igaz? – kérdezte
J.J.
– Ő a legjobb barátom – vágta rá Jason.
– A legtöbb pasi a focimeccset nézi együtt a legjobb barátjával.
– Én nem szeretem a focit.
– Jó, én is csináltam már ennél vadabb dolgokat is, csak soha
nem olyanokkal, akik fontosak nekem – jegyezte meg J.J.
– Le akarod fújni? – kérdezte gyorsan Jason.
– Nem – rázta meg a fejét a lány. – Nézni akarom, hogy dugsz.
– Király. Mert én meg azt akarom, hogy lásd, ahogy dugunk.
Visszafordult hozzám. A szeme megint az emberi szeme volt. És a
szenvedély jó része is elcsitult.
– Nem lenne szabad ennyit dumálni közben – konstatáltam.
– Majd segítesz újra hangulatba kerülni? – pillantott le a
szerszámára.
– Jó ha kézközelben van egy barát, nem igaz?
Elvigyorodott, aztán már kacagott.
 – Kézrátétel helyett inkább szájjal bűvöld, amíg úgy nem áll
ismét, mint egy cölöp – mondta nevetve, aztán lehajolt, és
halkabban fejezte be: – Aztán pedig mutassuk meg J.J.-nek, hogy
mit értünk durva alatt.
– Mutassuk – mosolyogtam vissza rá.
 6.

Jason térden maradt, én meg félig felültem, hogy a kezemet is

tudjam használni. A számba vettem, és mélyen benyeltem, hogy az
ajkaim a hasához értek. Félig volt csak kemény, így nem volt
olyan nagy kihívás teljesen elnyelni. Egyik kezemmel a tökeit
simogattam finoman, a másikkal a fenekét tartottam, részben, hogy
fogjam, részben, hogy kapaszkodjam.
Nem lankadtam, mélyen benntartottam, úgy szopogattam,
ízlelgettem a farkát, mert már kitapasztaltam, hogy ha félig
mereven kapom be, lassabban áll fel, ha egy pillanatra se húzom ki
a számból, és így nem ingerli a garatomat, nem jönnek a reflexek.
És úgy fest, kívülről még lenyűgözőbb teljesítmény bonuszban...
– Hogy tudod ilyen sokáig olyan mélyen tartani? – kérdezte J.J.
Csak a szememet fordítottam felé, mert nem akartam kiadni a
számból Jasont, hiszen tudhattam, hogy ha kijjebb engedem, akkor
óhatatlanul merevedni kezd, és sokkal nehezebb lesz visszanyelni.
Márpedig élveztem ezt a részt nagyon, nem szívesen kurtítottam
volna meg az élvezeteimet.
Nathaniel válaszolt helyettem a tágra nyílt szemmel kukkoló
J.J.-nek.
– Amíg ilyen mélyen a szádban tartod, lassabban merevedik
meg teljesen a farka, és könnyebb bent tartani.
– Tényleg?
– Tényleg.
Kezdett derengeni, hogy nem csak a durva szexben vagyunk
J.J.-vel annyira mások. Felnéztem Jasonre, és egy pillanatra
találkozott a tekintetünk. Ennyi elég is volt, levettem, hogy J.J.
nem helyez olyan nagy hangsúlyt a szopásra, mint én, akinek
pedig ez az egyik kedvence. Ezt is nagyon másképpen csináljuk
hát. Ha egyáltalán. De persze J.J. élete jórészében leszbikusként
praktizált, tehát nyalásban meg nyilván ő ver engem kenterbe.
Időközben, talán a kis kellemetlen realitások miatt kezdett
lankadni a farok a számban, ezért újra munkába vettem. Élvezettel
forgattam a számban, nyeldestem, szopogattam, miközben a
golyóival játszadoztam, a másik kezemmel pedig a seggét
szorongattam, a körmeimet belevájtam a húsába, ahogy megint
dagadni kezdett bennem. Már nyöszörgött, és végül lehunyta a
szemét, a feje lebukott, és forrón felsóhajtott:
– Édes istenem!
Ekkor engedtem ki először, lassan húztam le az ajkaimat,
minden centit kiélveztem, mígnem: tadamm! Varázslat,
előbukkant a nagyra nőtt fasza a számból. Egy pillanatig csak a
hegyét érintette az ajkam, de egyből indultam is vissza, most
gyorsan rábuktam, és benyeltem tövig megint. Most már kicsit
munkásabb volt, mert nem fért be olyan egyszerűen, egészen a
torkomra csusszant a vége, de a szám végül elérte a nullpontot, a
lágy bőrt az ágyékán.
Aztán fél kézzel megmarkoltam a farka tövét, ez lett az új
nullpont, és most már gyorsan mozgattam a fejem, fel-le. Amikor
teljesen a számban volt, levegőt már nem kaptam, de mivel jártam
rajta fel-alá, soha nem kezdtem fuldokolni a végponton sem.
Érdekes program ez, nem mindig jön a garatreflex, néha a „nem
kapok levegőt” görcs a menü.
– Elég, állj le, vagy elélvezek – nyögte Jason nehezen.
Az ágy vége után kapott, de túl messze volt. Nathaniel a kezét
nyújtotta, stabilizálta. Néha a gruppén legalább annyira szól a
kölcsönös segítségnyújtásról is, nehogy valaki lezúgjon az ágyról.
– Óvszert – mondta Jason csukott szemmel. Komolyan
koncentrálnia kellett, visszaküzdenie magát, mert túlzásba vittem
az előjátékot. Ez már nem is előjáték volt, hanem közösülésmentes
szex.
 – Bocs – morogtam, és már indultam is az éjjeliszekrényhez
óvszerért.
– Ne kérj bocsánatot, isteni volt – nyögte Jason azzal az
izgatott várakozással, és a karján, ahogy Nathanielbe
kapaszkodott, megfeszült minden izom.
Az ágy másik felébe kellett kúsznom, ott tartottuk a fiókban a
gumit. Egyszerűbb volt egy egész füzért kihúznom, és azzal
visszafarolni. De ahogy fordultam volna felé, hogy a kezébe
nyomjam, rám szólt:
– Ne mozdulj.
– Tessék?
– Ne mozdulj. Egy centit se.
– Mert? – sandítottam hátra a vállam felett, hogy mi van. A
szeme megint a farkasa szeme volt, valami felizgatta abban, amit
csináltam. És akkor vettem észre, hogy a bodym még mindig a
derekamon pihen, a hátsóm meztelen, és csak a fekete tűsarkakat
meg a segglyukamat látja belőlem.
– Vagyis hátulról akarod.
– Hátulról bizony – morogta mélyen, mintha a szörnyetege is
benne lenne már a beszélgetésben. Persze, lehet, hogy csak a
tesztoszteronlöket mélyítette a hangját, ahogy a pasiknak néha
szokta.
Nathaniel elvette tőlem a gumit, és odaadta Jasonnek. Sietve
kibontotta, a csomagolást a földre hajította, és felhúzta a cuccot.
Már a látvány annyira izgalomba hozott, hogy ha csak hárman
vagyunk, tüzelő szukaként kínálom fel neki a hátsómat, de így
közönség előtt túlságosan is állatias lett volna. Ilyet társaságban
nem csinál az ember lánya.
– Biztos mehet így? – kérdezte Jason, és beletelt néhány
másodpercbe, mire leesett, hogy nem tőlem.
– Nehogy abbahagyd! – sóhajtott J.J. – Már azt is imádtam
nézni, ahogy leszopott.
Jason rámosolygott, aztán visszafordult hozzám, és a mosolya
valahogy megváltozott.
 – Csináld, Anita, ne fogd vissza magad.
Azt hiszem, értettem, mit szeretne: a felsőtestemet lesunytam,
arcomat a párnák közé fúrtam, és a seggemet az égnek
meresztettem, bepucsítottam neki.
– Istenem, mennyire imádom, amikor ezt csinálod.
Ujjai könnyed simításával cirógatott, én pedig riszáltam
magam, hogy most már jöjjön a lényeg. Két kézzel beigazította a
csípőmet, és a farka hegyét a nyílásomhoz illesztette. Ahogy
elindult belém, már nyögtem. Imádtam ezt az első lökést.
– Nedves és mégis milyen szűk – lehelte Jason, és haladt egyre
beljebb. Aztán jött a pillanat, amikor végigért bennem, kitöltött,
elérte a járat hátsó falát. Imádtam az érzést, hogy így összeforrunk,
hogy ennél egyebbek nem is lehetnénk. Volt ebben valami, amitől
hihetetlenül beindultam.
Rátalált a ritmusra, ami még messze nem a leggyorsabb tánc
volt, és nem is a legdurvább. Már épp szóltam volna, hogy
erősebben, amikor szöget váltott, és azt a csodás belső pontot
kezdte megdolgozni bennem. Hát lehet ez ellen tiltakozni? Inkább
még jobban belepréseltem az arcomat a párnába, és átadtam
magam annak a meleg, egyre növekvő csodának ott bennem. Az
orgazmus közelített, ahogy azt a pontot dörzsölgette, amihez épp
csak a megfelelő szöget kell megtalálni, hogy minden működjön.
Jason ebben elég profi volt.
Egyre jobban ziháltam, míg végül kész voltam, a párnába
üvöltöttem bele a gyönyört, a seggemet pedig csak még feljebb
toltam, könyörögtem vele, hogy dugón meg még jobban, még
keményebben. Nem kifogásolta a kívánságomat, megragadta két
kézzel a csípőmet, és döngölni kezdett. Én pedig az orgazmusom
csúcsán éreztem, hogy csattog egymáson a testünk, annyira
keményen baszott már. Erősen tartott, hogy moccanni se tudtam,
és hihetetlen sebességgel csinálta, ahogyan csak alakváltók tudják.
Lenyűgözően gyorsan és keményen dugott.
Felemeltem a fejemet, így jobban hallatszottak a sikolyaim.
Visszaverődtem az ágy végéről, mert Jason újra meg újra csúcsra
hajtott, és csak amikor már egyre erőtlenebbül kiáltoztam, hogy
inkább csak nyöszörgés volt az már, és a tagjaim elernyedtek,
mintha cseppfolyóssá olvadtak volna, és ha nem tart, elnyúlok az
ágyon, annyira belevesztem már a sokszoros orgazmus zsongító
kéjébe, csak akkor döfött belém utoljára mélyen, amilyen mélyen
csak tudott, és akkor borzongott meg felettem a teste, s ettől az
enyém is megint – és nyögtünk immár kórusban végtelen
gyönyörünktől.
Megint megborzongott, félig rám rogyott, lenyomott az ágyra,
de még mindig bennem volt. Még egy pillanat, és mire minden
centi bőrömmel éreztem a lepedőt, kicsusszant belőlem, de
egyébként rám nehezedett, belepréselt a puha matracba, hogy a
szíve vad dobolását is éreztem a bordáimon. Vérünk együtt
száguldott, a testem össze-rándult, de se moccanni, se a szememet
kinyitni nem bírtam, mert csurig töltött a gyönyör.
A szívem kalapálásán át a távolból mintha hallottam volna egy
ámuló hangot, olyasmit, hogy „Hűha!”, és talán mintha J.J. hangja
lett volna, de pillanatnyilag lehetett akárkié, annyira nagyon nem
érdekelt.
Jason lassan legördült rólam, óvatosan, persze kicsit mintha
inkább zuhant volna. Esetlenül megpaskolta a derekamat.
– Jó voltál, szuper jó – lihegte elhalón.
Igen, határozottan J.J. beszélt. De nem tudtam belőle
kihámozni semmit. Megkíséreltem felemelni a fejemet, és ránézni,
közben meg rájöttem, hogy nem éri meg a nagy felhajtást, ezért
inkább csak a kezemet emeltem fel, és már ejtettem is vissza, mert
elkapott egy heves utórángás. Átadtam magam a testemnek,
vonaglottam a lepedőn, és élveztem a pillanatot. Ez tűnt akkor és
ott a legkellemesebbnek és legészszerűbbnek.
Nathaniel hangja akasztotta meg J.J. szóáradatát:
– Adj nekik pár percet, hogy magukhoz térjenek.
Igen, ez az. Ezt én is megszavaztam. Jason keze újra
meglapogatott, és minden erőmet összekaparva mégiscsak
felkínlódtam a fejemet, és felé fordultam. Most viszont a hajam
volt útban, tele volt vele az arcom, így sokat nem láttam belőle,
csak a ragyogó szőkeségét, de nehéz lett volna eldönteni, hogy az
utóorgazmus ragyogása-e, vagy tényleg az ő haján csillog ilyen
eszméletlenül a fény. Mert volt, hogy ez a csodás orgazmikus
micsoda vonta dicsfényragyogásba a dolgokat, melyek körül
elméletileg nem süthetett volna a fény. Ja, hát a jó szex az jó!
Úgy számoltam, hogy mindjárt mozdul az ágy, és Nathaniel
fölém kerül, hogy folytassuk, de hiába vártam. Egy idő után már
kezdett furcsa lenni, és már mozogni is bírtam, megfordultam hát,
hogy lássam, mi az ábra.
– Ez hihetetlenül dögös volt, és ha nem lennék annyira
szerelmes Jasonbe, hogy akár hozzá is akarjak menni, akkor most
rátok vetném magam, de így... asszem... kicsit el vagyok
bizonytalanodva.
Kezdtem megvilágosodni, hogy miért vártam hiába Nathanielt.
Ő látta J.J. arcát, én nem. Dugni később is dughatunk, de az
érzelmi elsősegély nem várhat, mert ha az elmarad, akkor utána
később lehet, hogy egyáltalán nincs több dugás. A gondolattól
erőre kaptam, és felemelkedtem annyira, hogy teljes
figyelmemmel Jason barátnőjére koncentrálhassak. Még a hajamat
is kiügyetlenkedtem az arcomból, hogy jobban lássam. A szoba
még mindig csupa arany fényárban úszott, és nehezen
fókuszáltam, de nagy üggyel-bajjal összehoztam végül, és már
láttam a csajszi arcát Jason feje mögött. Nathaniel még hátrébb
támaszkodott egy párnán.
– De miért? – találta meg Jason előbb a hangját. – Isteni vagy
az ágyban, J.J., és fantasztikusan nagyokat dugunk.
– Imádok is veled szeretkezni, Jason. De az soha nem ilyen.
– Az is ugyanilyen dögös.
– Lehet – biccentett J.J. – De nem... de nem ilyen... – intett
bizonytalanul felém.
– És akkor már érted, hogy Jason számára mit jelent a durva
szex? – kérdezett rá a lényegre Nathaniel.
– Igen – nézett rá J.J.
 Csakhogy a szeme túlságosan is elkerekedett, az arckifejezése
túlságosan is citromba harapott volt. Keskeny mezsgyére
szorultunk, most aztán nagyon könnyen végleg elcsesződhet
közöttük az egész boldog jövő és jelen. Veszedelmes bevonni a
másikat abba, ami bennünket maradéktalanul boldoggá tesz, de
közben a másik fél idegenkedve figyeli. Mert ha bejön, és a másik
is élvezni kezdi, akkor minden még csodásabb lesz, de ha nem...
akkor a boldogságba nagy szomorúság is vegyül, és beleroppanhat
minden, amit addig felépítettél.
– De ez az egész nem von le semmit abból, ahogy ti ketten
Jasonnel szerelmeskedtek – próbáltam megnyugtatni.
– Viszont, ha ő ilyen szexre vágyik, ezt tőlem nem kapja meg
soha.
– Nem szeretem állandóan ennyire durván csinálni – sietett
Jason.
– Az esetek legnagyobb részében szerelmeskedni akarok,
gyöngéden – ült fel az ágyban, és húzta fel a térdét.
Összegubózott, érezte, hogy nagy a baj.
– Anitával szerelmeskedni is szoktatok?
Legszívesebben bekapcsoltam volna valami vészvillogót, hogy
„veszély-veszély!”.
– Általában így csináljuk, de soha nem kettesben, Nathaniel
vagy Jean-Claude mindig velünk van. Élvezem, ha másik pasival
hármasban csináljuk.
– Nathaniel hihetetlenül jól csinálta az orált. Majd csináltatok
nektek egyenpólót, felirattal, hogy Úgy nyalok, hogy még a leszbik
is imádnak! – vigyorodott el hirtelen.
Kicsit megkönnyebbültem, enyhült a mellkasomban a szorítás.
Ha viccelni tud, akkor nem lehet akkora a baj.
– Szeretlek – kúszott oda hozzá Jason.
– Én is szeretlek – bólintott megint nagyon komolyan J.J.
Jason magához húzta, átölelte, és megcsókolta, de J.J. hamar
kibontakozott a karjaiból. Kissé eltolta magától, belenézett a
szemébe:
 – Már az orál elég érv, hogy meg akard tartani Anitát – mondta.
– Egyszerűen elképesztően csinálja, én meg igazság szerint
nem szeretek szopni.
Majdnem kiszakadt belőlem a nagy kérdés, hogy Miért nem?,
de persze miért is ne kérdezhettem volna meg?
– Miért nem szeretsz szopni?
– Mert szeretek levegőt kapni, és a garatreflexem ezerszer
pocsékabb a tiédnél.
– Régebben nekem is pocsék volt.
– De hogy javult?
– A gyakorlástól – mosolyogtam, mert nem lehetett ezen nem
mosolyogni. Aztán ahogy tudatosult bennem, hogy közben még
ráadásul a pasik ölét kezdtem kémlelni, elpirultam.
– Sok gyakorlástól – pontosította Nathaniel, és végre elindult
felém.
– Még annál is többtől – tette hozzá Jason.
– Szorgalmas gyakorlástól – vágták ki kórusban, mintha
begyakorolták volna, és röhögtek azzal a jellemző pasis
röhögéssel, mellyel általában a nőkkel és szexszel kapcsolatos
dolgokat tüntetik ki. Néha a nők kárára, máskor meg a saját
örömükre.
Az arcomba ráztam a hajamat, hogy legalább elrejthessem a
nagy pironkodásomat. Édes istenem, hát ez soha nem múlik el?!
– Hogy pirulsz! – jegyezte meg J.J. – Nem hittem volna, hogy
ez ennyire zavarba hoz.
– Nem a szopás miatt pirulok, hanem hogy itt fekszem pucéran
Jason szívszerelme előtt, miután akkorát dugtunk, hogy! Ez egy
kicsit még nekem is sok.
– Ez komoly? – nézett nagyot J.J.
Bólintottam, és végre csak sikerült belenéznem a szemébe.
Még mindig a meztelen Jasont ölelte, és végtelen komolysággal
nézett rám a válla felett. Mintha fikarcnyit se zavarta volna a
meztelenség, sőt a szex se. Na de ha a szex nem zavarja, akkor mi
a gond?
 – Mi a gond, J.J.? – tettem hát fel a nagy kérdést, mely
régebben biztosan nem hagyta volna el a számat. Most azonban
tisztában voltam vele, hogy ha azt akarjuk, hogy ez a dolog
összejöjjön, akkor nem hallgathatunk, akkor bizony ki kell
mondanunk, ami bánt, ami gondot okoz.
– Asszem, épp próbálom megemészteni, hogy soha nem leszek
képes Jason bizonyos igényeit kielégíteni.
– Ahogy ő se a tieidet. Némelyiket – biccentett Nathaniel.
– De az más. Jason pasi, és én a nőket szeretem.
– Már miért lenne ez más? – kérdeztem.
– Mert én testileg képes lennék arra, amit tőled kap, neki
viszont egyszerűen hiányoznak azok a testrészei, melyek Fredának
megvannak.
– Ez az egész nem a női meg a férfi testről szól – tiltakozott
Jason. – Hanem arról, hogy mindenkinek kicsit mások a vágyai.
– Igen, ez az egész sokkal több annál, mint hogy ki milyen
nemi szervet kedvel – bólogatott Nathaniel is.
– Ezt hogy érted?
– Szerintem ebben az ágyban én vagyok a leginkább
biszexuális, szóval én aztán nyugodtan mondhatom, hogy nem az
számít, hogy kinek milyen nemi szerve van, hanem hogy
egyébként kivel milyen vágyakat lehet beteljesíteni. Mert nincs két
ember, én legalábbis még soha nem találkoztam velük, akiknek
egyforma lenne a szükséglete – magyarázta Nathaniel.
– Mondasz példát is?
Jason közben elhelyezkedett a lány mögött, és hátulról karolta
át. J.J.-n még rajta volt a babydoll, így már egyikük se volt
totálisan pucér. Nathaniel se vette még le a selyemgatyáját, szóval
én maradtam az egyetlen, aki még mindig csont meztelen. Ez meg
hogy történhetett? Egyszeriben valahogy nagyon fázni kezdtem, és
elkapott a szégyellőség is, úgyhogy gyorsan bebújtam a takaró alá.
Nathaniel mellém helyezkedett, bebújt ő is a takaró alá, hogy
szorosan magához ölelhessen, így majdnem úgy befészkeltük már
mi is magunkat, mint Jasonék, csak ők inkább ültek, mi meg a
párnákra támaszkodtunk fel fektünkben.
Nathaniel a karjába burkolt, és úgy fejtette ki:
– Jason a legjobb barátom. Nincs nő a világon, akit Anitánál
jobban szeretnék, se pasi, akit Micah-nál. Jean-Claude a
mesterünk, és fantasztikus, amikor vele vagyunk ágyban, és az
előjáték alatt a véremet issza. Asher a dominánsom a
szadomazóban, ő szokott megkötözni. Cynric a kisöcsém, és
korábban sose volt öcsém, Nicky a bátyám és barátom, és kezdem
kitanulni vele, hogy domináljuk ketten együtt Anitát az ágyban.
Sáti ugyanolyan bi, mint én, és klassz, hogy legalább egyvalaki
van, aki ugyanazt érzi, mint én. És most ugyan nem említem
azokat, akikkel nincs szexuális vonatkozása az életemnek, de
persze van még egy csomó haver és barát és családtag, akikkel
soha nem feküdnék össze, és mégis fontosak nekem, és velük
együtt működik csak az életem.
– A kisöcsédnek milyen szexuális vonatkozása van az
életedben?
Fegyelmeznem kellett magamat, hogy ne ránduljak össze
Cynric neve hallatán, mert még mindig nem békéltem meg teljesen
azzal, hogy ő is a szeretőm. Jó, végre betöltötte a tizenkilencet, és
már legalább nagykorú, de akkor is riasztóan nagy közöttünk a
korkülönbség. Ha elmenne, és nem látnám többé, hiányozna, de
akkor se vagyok ezzel a helyzettel kibékülve. De erőt vettem
magamon, elővettem a legprofibb zsarupofámat, és Nathanielre
figyeltem. Jelenleg J.J. gondjait kell megoldanunk, nem az
enyéimet.
De talán Nathaniel megérezte, hogy milyen kínos gondolatok
cikáznak az agyamban, mert még szorosabban simult hozzám.
– Szeretem nézni, ahogy Anita és Cynric szexszel, szeretek
vele osztozni rajta, meg néha még másokkal együtt is.
– Én is leginkább arról szoktam fantáziálni, hogy Jasonnel egy
másik nővel hármasban szeretkezünk, de azt el nem tudnám
képzelni, hogy a húgom legyen az a másik nő, pedig bírom a
húgomat.
– Lehet, hogy ha Cynrickel együtt nőttünk volna fel, velem is
más lenne ez, de már tizenhét éves volt, amikor idekerült, és hiába
tekintem az öcsémnek, soha nem úgy gondoltam rá, mint egy
gyerekre. Hanem mint egy nálam fiatalabb felnőttre.
– Jó, ez így érthető. Ha nem vérrokon, hanem a választott
tesód.
– Hát igen – csókolta meg gyöngéden az arcomat Nathaniel.
Megcsapta az orromat J.J. illata. Nem volt rossz szag, de nem az
én szagom. Nathaniel arca még mindig nedves volt tőle meg
tőlem. Még mélyebben befészkeltem magam az ölelésébe, hátha
úgy könnyebben megbirkózom a kellemetlen gondolataimmal.
– Minden annyira szuper lehetne, ha Freda nem lenne olyan
tébolyodottan féltékeny Jasonre. Ti hogy találtatok ennyi embert,
akik egyáltalán nem féltékenyek egymásra?
– Jean-Claude soha nem árult zsákbamacskát. Mindenki tudja,
hogy ha a belső köreibe szeretne kerülni, akkor a féltékenységet
elfelejtheti – fejtette ki Nathaniel.
– Jean-Claude lenyűgöző. Mintha felülírná az ember szexuális
preferenciáit, és mindenki bolondulna érte – bólogatott J.J.
– Ez a hatalma része – helyeseltem.
– Annál többről van szó szerintem. Jean-Claude csupa
szexualitás és érzékiség. Jason nem szereti a pasikat, de őt nem
rúgná ki az ágyából, és én sem, pedig én se vagyok oda a
férfiakért.
– A legtöbben így vannak vele.
J.J. megint bólintott, és kényelmesebben simult Jasonhöz,
mintha kicsit megkönnyebbült volna. Pontosan nem értettem, hogy
most épp mitől lett könnyebb a szíve, de ha könnyebb lett, hát
hurrá, elvégre ez a cél.
– Mindenki azzal etetett, hogy ha egyszer megtalálom a
megfelelő személyt, életem szerelmét, akkor már nem lesz többet
kérdés, monogám leszek mindenféle erőfeszítés nélkül. De ti most
azt mondjátok, hogy ez nálatok se így van.
– Hát nagyon nincs így – ingattam a fejemet.
– Kicsit se – csatlakozott Nathaniel.
– Én próbáltam egyszer, hogy csak egy nővel legyek, és senki
más, de sokáig nem ment a dolog – puszilta meg az arcát Jason.
– Én már két éve vagyok Fredával.
– És Jasonig monogám voltál vele? – kérdeztem.
J.J. határozottan rázta meg a fejét:
– Nem akartam az lenni, soha egy pillanatig sem. De az első
pillanatban elmondtam ezt neki, és azt is világossá tettem, hogy
talán soha nem is akarok majd kizárólagosságot. Randizgattam, de
egyre ritkábban, mert ő egyre rosszabbul viselte. És egyszerűen
nem érte meg a sok hisztit meg cirkuszokat. És aztán megint
összetalálkoztam Jasonnel – fordult hátra, hogy
belemosolyoghasson az arcába. Tisztára hollywoodi mosoly volt,
amilyet a filmek szerint az igaz és örök szerelem hoz el az ember
életébe. Mennyire jó, hogy nekik tényleg jutott ilyen!
– Jó tudni, hogy értem megéri hallgatni a cirkuszokat –
csókolta meg Jason.
– Ha már a gimiben is tudtam volna, hogy létezik a
sokszerelműség, minden másként alakult volna. Akkor biztosan
nem szakítok veled. De mindenki azt nyomatta, hogy választani
kell.
– Azt mondtad, leszbi vagy. Én ezt elfogadtam, de persze ez
azzal járt, hogy vége a közös jövőnek.
– Azt hittem, muszáj az egyik nem mellett lehorgonyoznom.
Muszáj kikötnöm egyeden személynél, ásó, kapa meg nagyharang.
Csak épp nálam ez sose működött.
– Ahogy nálam se.
– Asszem, Freda viszont monogám, és csak megjátszotta a
nyitottat, hogy összeköltözzünk.
– Szereted őt? – szegezte neki a kérdést Nathaniel.
J.J. hallgatott egy sort.
 – Fogalmam sincs már. Régebben azt gondoltam, hogy
szeretem, de olyan ocsmányan kezdett viselkedni Jason miatt.
Mármint Jason pasi, tök más. Azt gondoltam, hogy vele nem lesz
olyan féltékeny, mint más nőkkel. De csak még rosszabb minden.
– Eleinte is rosszabb volt, vagy csak amióta komolyra fordult a
kapcsolatotok?
Ezen elgondolkodott.
– Igazából már rögtön a kezdet kezdetén azzal jött, hogy
elárulom a leszbikus közösséget, a testvériséget. Pedig tudhatta,
hogy biszex vagyok, többször is megmondtam neki, de biztos azt
gondolta, hogy csak úgy mondom, hogy izgibb legyek. Tudjátok,
sokkal menőbb, ha az ember nem egyszerűen leszbi, hanem bi.
Egyszerre bólintottunk Nathaniellel.
– Csajoknál dögös, de a pasiknál szívás – fűzte még hozzá
Nathaniel.
– Szerintem hihetetlenül dögösek a biszex pasik – húztam
szorosabbra a karját magam körül.
Nagyot nevetett, hozzám bújt, és megcsókolt.
– Te így gondolod, de a legtöbb csajra a frászt hozza, a
melegek meg azt gondolják, hogy félsz felvállalni a melegségedet.
A nem meleg pasik meg egyszerűen buzinak néznek, aki persze az
ő erényeikre tör.
– Hát ja – bólintott Jason is. – Én nem is vagyok bi, de attól,
hogy Jean-Claude pomme de sang-ja. vagyok, mindenki rögtön
melegnek tart.
– A véralma az ugye az, hogy te vagy a legfőbb véradója –
pislogott rá hátra J.J.
– Igazából hagyományos értelemben apomme de sang ennél
sokkal több, inkább egy stílusos elnevezés a szeretőre –
pontosítottam.
– De ha Jason New Yorkba költözik, akkor Jean-Claude-nak
találnia kell egy új pomme de sang-t – biccentett nagyon komolyan
J.J.
 – Régebben én meg Anita pomme de sang-ja voltam, viszont
amikor a pasija lettem, nem keresett helyettem másikat magának –
vonta meg a vállát Nathaniel.
– De most is ugyanúgy lefekszel vele, így tud táplálkozni
belőled. Jason viszont túlságosan is távol kerülne, hogy Jean-
Claude továbbra is elérhesse a „szolgálatait”.
– Jó, egyszerre csak egy problémára koncentráljunk – állította
le a témát Jason. – Most már érted, mit értettem durva szex alatt?
– Igen, megértettem – bújt hozzá J.J. még szorosabban. Az
arcára megint kiült az elkeseredettség.
– És beleegyezel, hogy Anitával így csináljam?
– Azt nem állítom, hogy boldogan meg minden, de nem kérlek
rá, hogy felejtsd el. Őszintén szólva, ha gyöngédebben csinálnánk,
akkor én magam is szívesen lefeküdnék Anitával. Végre
beteljesíthetnénk a fantáziámat.
Az ötletre kicsit befeszültem, Nathaniel pedig készségesen
fölém hajolt, hogy egy hosszabb és szenvedélyes csókkal elrejtse
az arcomat J.J. elől. Éreztem a száján J.J.-t, ahogy az én
zamatommal összevegyül. Elhúzódtam volna, de nem volt rossz íz,
csak szokatlan, mert még soha nem csókolóztam vele úgy, hogy
előttem egy másik nőt nyalt ki. Úgy tűnik, generális gondjaim
vannak ezzel a csajos szexszel... és ezt Nathaniel rögtön meg is
érezte, rám nézett kérdőn, ahogy kissé elhúzódtam. De itt most
mindenki olyan megértő, akkor én is összeszedhetném végre
magam, nem? Visszacsókoltam hát Nathanielt szenvedélyesen,
hogy nehogy már én legyek az, aki miatt gallyra mennek a dolgok.
J. J is alaposan kikerült a komfortzónájából. Persze, neki csak
néznie kellett, tevékenyen részt venni nem. Ha én is ugyanolyan
belevaló akarok lenni, akkor nekem szó szerint benne kellene
lennem, márpedig így is pont egy plusz csaj nehezítette a
komfortos létezésemet, nem kellett ehhez még J.J.-t is hozzáadni.
Amikor végeztünk a csókkal, szerencsére sikerült megtalálnom
a normális hangomat:
– Ez nagyon hízelgő.
 – Viszont részben azért vagyok itt, mert már van egy csajod, és
már ezzel is nehezen boldogulsz – bólintott J.J.
Kibújtam Nathaniel karjából, hogy ismét J.J. felé forduljak.
– Hát ja – vágtam rá hálásan.
– Találkoztam Jade-del. Gyönyörű nő.
– Ezt soha nem vitattam.
– És azon kívül, hogy a pasijaidtól vannak emlékeid nőkkel
szeretkezésről, ami már önmagában elég bizarr, mert neked ugye
nincsenek meg azok a testrészeid, szóval, ha ettől eltekintünk, mi
zavar Jade-ben?
– Korábban soha nem tekintettem a csajokat lehetséges
szexuális partnernek, és akkor egyik pillanatról a másikra lesz egy
csajom, egy saját szeretőm, akinek én vagyok az egyetlen partnere.
Ettől nyilván más is kiakadna.
J.J. nagyot bólintott.
– Ezt aláírom. Viszont segíteni sokat ezen nem tudok. Nincs
valami konkrétabban a szexszel kapcsolatos problémád? Olyasmi,
amit megkérdeznél egy olyan nőtársadtól, aki már nagyon-nagyon
sok csajjal lefeküdt?
– Nagyon-nagyon sokkal? – kérdezte Jason.
J.J. komiszul rámosolygott.
– Egyeztettük a számokat, nem? Pontosan tudod, mennyi a
nagyon-nagyon sok.
– Rögtön tudtam, hogy össze kell jönnünk, amikor megtudtam,
hogy még nálam is többel dugtál.
Volt némi fogalmam Jason szeretőinek számáról, szóval most...
kissé leesett az állam. Nem gyakran jön szembe olyan ember,
akinél három számjegyű ez az adat. Volt idő, amikor meglett volna
róla a véleményem. Most csak leesett az állam. Én, ha tényleg
mindenkit beleveszek, se tudok harmincnál többet felmutatni. El se
tudom képzelni, hogy tetszhet valakinek ennyi ember az életben...
– Mire lennél kíváncsi, Anita? — súgta biztatón a fülembe
Nathaniel.
– Ezt hogy érted? – néztem rá.
 – Mi zavar a legjobban a csajos szexben?
Átgondoltam. Hogyne gondoltam volna át, elég gyakran
gondolkodom ezen, a fenébe is!
– Elsőnek ott van a nyalás. Annyira más, mint a szopás. És
Jade-nek még mindig vannak bajai a pasikkal, szóval csak nekem
meg Dominónak hagyja. És tisztában vagyok vele, hogy nem
csinálom elég jól, csak épp gőzöm sincs, mit kellene máshogy.
– Elélvez tőle? – kérdezte J.J.
Legyűrtem a zavaromat.
– Idővel.
– Szerencsére Jade klitorálisan elég gyorsan elélvez – bólintott
a hátam mögött Nathaniel.
– Azt megengedte, hogy te nézd?
– Anita tőlem is kért tippeket az orálhoz, és reméltem, hogy ha
látom a témát, akkor segíthetek. És Jade belement.
– És rájöttél valamire?
– Például arra, hogy Jade az a típus, aki egyáltalán nem ad
visszajelzést. Mondtam Anitának, hogy kérdezgesse, hogy ez vagy
az jó-e neki, de Jade nem segít.
– Jaj, istenem, hogy utálom az ilyen csajokat – sóhajtott J.J.
– Azért ilyen, mert a régebbi mestere minden kérést kritikának
vett, és megbüntette érte – vettem a védelmembe Jade-et.
– Jó, hát ez tényleg bárkit rászoktatna, hogy megtartsa
magának, amit gondol – kerekedett el J.J. szeme.
– Én megértem, hogy miért ilyen, hogy miért nem tud nekem
segíteni, csak épp nekem ez így tisztára vakrepülés. Azt hittem,
hogy az majd segít, hogy én is nő vagyok, és részben így is van.
Tudok következtetni abból, ahogy a levegőt szedi, az apró,
akaratlan mozdulataiból, de ez messze van az igazitól. Szerintem
az segítene komolyabban, ha látnám, hogy más hogy csinálja, ha
élesben kérdezhetnék. Esetleg cserélnénk is közben.
– Nagyon gyakorlatias megközelítés. Mondhatom, hogy
lenyűgöző vagy, persze, ha nem kínos feladatnak tekinted az
egészet. Neked ez nem okoz örömet?
 Igyekeztem nem összerándulni.
– Azért nyalom ki, mert én imádom, amikor nekem csinálják.
És Dominónak is csak mostanában kezdte engedni. Soha nem
beszél róla, de szerintem a régi mestere nem szerette az orált, ezért
igyekezett kellemetlenné tenni a számára. Ahogy elég sok mást is.
– És élvezed csinálni?
– Nem igazán – sóhajtottam. – Nem tüzel fel, ahogy a szopás.
Néha pusztán a szopástól el tudok élvezni.
– Ez komoly? – meredt rám J.J.
– Komoly.
– Azta. Hallottam, hogy lehetséges, de még soha nem
találkoztam olyannal, akinél össze is jött.
Igyekeztem nem zavarba jönni.
– Nehogy elpirulj, Anita. Ez egyszerűen fantasztikus, csodás.
Meg is értem, hogy ennyire élvezed.
– Már akkor is élveztem, amikor még nem lett tőle
orgazmusom
– mondtam, mintha nyilvánvalóvá akartam volna tenni, hogy
nemcsak azért csinálom, mert nekem jó. Nem tudom, miért
mentem át hirtelen ilyen védekezőbe.
J.J. úgy mosolygott, mint aki egyből levette, mi játszódik le
bennem.
– Én is így vagyok a nyalással, csak nekem nincs tőle
orgazmusom. Az lenne csak a tökéletes világ!
– Hogyne! Aztán mást se csinálnál – nevetett vele Jason.
J.J. hirtelen elkomorodott:
– Hát ha csak Freda lenne, tutira nem.
Vajon rájött már, hogy nem szerelmes a barátnőjébe? Erre most
fel kéne hívni a figyelmét, vagy hagyjam? Mivel nem voltam
biztos benne, hagytam. Egyszerre legyen elég egy probléma.
– Ugye, nem én tettem tönkre ezt a dolgot köztetek Fredával? –
kérdezte Jason.
 – Már előtted is voltak gondjaink, Jason. Inkább az van, hogy
minél jobban érzem magam veled, annál inkább látom, mennyire
nem érzem már vele jól magam.
– A szerelem nem csak arról szól, hogy az ember jól érezze
magát – jegyezte meg Nathaniel.
– Jó, nyilván. De néha azért az sem árt. Szerintem egyszerűen
csak most jöttem rá, hogy Freda meg akar változtatni. Jason
ébresztett rá, mert neki jó vagyok úgy, amilyen vagyok.
– Én is jó vagyok neked ilyennek.
– Jó hát – mosolyodott el a lány.
– Soha nem értettem, hogy miért akarnak hozzámenni az
emberek olyanhoz, akit utána teljesen meg akarnak változtatni –
morogtam.
– Hát én se – nézett rám komolyan J.J. Aztán egyszer csak
elvigyorodott.
– Mi az?
– Volna egy javaslatom. Önzésnek hangozhat, de komolyan
gondolom.
– Ki vele.
– Szívesen kinyalnám Jade-et, és te nézhetnéd, és kérdezhetnél
is közben. Feltéve, hogy Jade is rábólint.
– Már beszéltünk rólad. A nőktől nem fél annyira, mint a
férfiaktól. Van pár vérállat, akitől igen, de a halandóktól nem.
Nehogy megsértődj, de a halandó embereket nem érzi
fenyegetőnek.
– Dehogy sértődöm. Ha egyszer ez az igazság. Láttam, Jason
milyen gyors, és érzem, hogy mennyire erős. Nincs ember, aki
ezzel versenyezhetne.
– Köszi, kismadaram.
– Szívesen, malackám – simogatta meg mosolyogva Jason
karját, aztán visszafordult hozzám: – Szóval Jade belement, hogy
lefeküdjön velem?
 – Igen, de úgy szerette volna, hogy csak mi hárman legyünk, az
viszont nekem nem működik. Bocs, hogy heteró-parám van, de
nekem muszáj, hogy legalább egy pasi legyen az ágyban.
– Még soha nem csináltad kettesben Jade-del? Nem mondod!
– Jó, elég pocsékul is érzem magam miatta. De nekem az
előjáték után kellenek a fiú testrészek. Különben olyan, mintha
félbemaradna a dolog.
– Tényleg?
– Ja, tényleg.
– És a felcsatolható cucc?
– Valaki már javasolta, de nekem valahogy nincs ilyen jellegű
igényem, az meg, hogy Jade csinálja nekem, hát kizárt.
– Miért? Csak mert lány?
– Nem, igazából inkább azért, mert nekem a felcsatolható broki
a szadomazo része, és egy nő engem nem dominálhat – szögeztem
le nagyon határozottan és véglegesen. Kevés dologban voltam
ennyire biztos.
– Mondjuk nekem nem műfajom a megkötözős szex, de soha
nem kapcsoltam ehhez a felcsatolható műfaszt.
– Kinek a pap, kinek a papné – vontam vállat.
– Jó, persze, mindenkinek más számít bizarrnak.
– Ráadásul Jade annyira alárendeli magát, hogy még ha lenne
is csaj, akinek hagyom, hogy domináljon engem, tutira nem Jade
lenne az.
– Azért azt elmondanám, hogy még nekem is fejfájást okozna
egy ennyire bántalmazott csajszi, mint a szegény Jade, pedig
nekem aztán van elég tapasztalatom. Pláne, hogy még segíteni se
segít.
– Vagyis akkor nem én vagyok a reménytelenül hülye heteró?
– Már én is mondtam, hogy nem vagy az – szorított magához
Nathaniel.
– Jó, de te a szerelmem vagy, és ráadásul nem is lány.
– Nem, nem vagy reménytelenül hülye heteró – mosolyodott el
J.J. – Inkább nagyon is felnőtt vagy ebben a helyzetben, és tényleg
igyekszel mindent megpróbálni, ami általában nem mondható el az
emberekről.
– Köszi.
– Nincs mit. Megtisztelő lenne, ha segíthetnék nektek az
óráiban Jade-del. Egyébként mennyire vagytok mások?
– Hogy érted?
– Te láttad már mindkettejüket. Nagyon különböznek?
– Amennyire láttam, Anitának elég lassan megy az orállal az
orgazmus, Jade viszont kifejezetten gyors, már ha nem zavarja
semmi.
– Más különbség?
– Jade klitorisza lejjebb van, mint Anitáé, másként kell
helyezkedni. És szerintem Jade nem szereti annyira, ha ott
ingerlik, ezért Anitának alapvetően még annál is lejjebb kell
mennie.
– Aha. Így nehezebb levegőt kapni, ha az ember teljes arccal
csinálja – nézett rám a szemöldökét felvonva J.J.
– Jó, eltekintve attól, hogy ez nekem kissé túlságosan is
szakorvosi, és eléggé rohadtul kényelmetlenül érint most, de tény,
hogy a pasiknál szerzett gyakorlat tényleg segít a nyalásban is,
mert elég fura nekem ott lenni és még levegőt is venni.
– Na, hát ez jó kiindulási pont – húzta ki magát J.J. Olyan
szélesen mosolygott, hogy ragyogott tőle az egész arca.
– Mi van már megint? – kérdeztem gyanakvón.
J.J. a szemét forgatta, hogy lássa Jasont is, és valahogy annyira
olyan volt ez a pajkosság, mint a vérfarkasé, hogy egyből biztos
voltam benne, hogy utálni fogom, ami most következik.
– Hú, de nagyon ismerem ezt a tekintetet – intett felém a
fejével Jason. – Nem fogja szeretni, amit mondani akarsz.
– Akkor ne is mondjam inkább?
– Dehogynem – nevetett nagyot Jason.
– Jó – fordult vissza felém J.J. jókedvűen. – Akkor kezdjük egy
komoly kérdéssel: abba belemegy Jade, hogy Jason a szobában
legyen?
 – Nem tudom. Korábban nem hagyta.
– Milyen pasikat fogad el?
– Dominóval dugunk is. Pontosabban konkrétan csak én dugok
vele Jade még nem hagyja. Azt engedi neki, hogy hozzáérjen,
hogy kézzel vagy szájjal kielégítse. Nathaniel is jöhet, de hozzá
nem érhet. Egy ideje arra már képes, hogy vele együtt aludjon.
Persze úgy, hogy én is ott vagyok, de ez akkor is nagy szó. Jean-
Claude jöhet, bár a vámpírokkal még mindig vannak gondjai,
szóval Jean-Claude-nak is óvatosnak kell lennie.
– Vele szexel?
– Nem.
– Vagyis Domino az egyetlen pasi, aki szexuális értelemben
hozzáérhet?
– Igen.
– És miért pont ő?
– Szerintem azért, mert ő az egyetlen fekete tigris nálunk,
márpedig a tigrisek imádnak a saját klánjukkal lenni.
Ezt rágta kicsit J.J.
– Én Dominóval nem érezném magam jól, nem is ismerem.
Jean-Claude-tól tartok, ahogy az egér a macskától. Nathaniel oké
lenne, ha ott van Jason is.
– Meg kellett volna kérdeznem Jade-et róla. Hülye voltam,
hogy téged nem is vettelek számításba. Ne haragudj.
– Ne viccelj, Anita. Megteszel mindent Jade-ért,
mindannyiunkért – ingatta a fejét, de láttam, hogy nagyon
elgondolkozik, az arca tiszta komoly lett, a szeméből sütött az
összpontosítás.
– Hagyom, hogy megkötözzenek – vetette fel Nathaniel. – Jade
szerintem szereti az ilyesmit.
– De én nem. Vele nem – ingatta a fejét Jason. – Én se vetem
oda magam az alárendelteknek, azt meg végképp nem engedem,
hogy olyan nők kötözzenek meg, akiknek komoly baja van a
pasikkal.
– Jade soha nem bánt senkit – tiltakoztam.
 – Nem, de azt sose tudhatod, hogy esetleg valami nem kattan-e
be neki. Egy negatív emlékkép. Veled nagyon gyöngéd és kedves,
de a konditeremben kegyetlenül gyors és sokkal erősebb, mint
amilyennek látszik. Ha valaha túlteszi magát a régi mestere
mocsok leckéin, ő lehet az egyik leghatékonyabb és
legtökéletesebb gyilkológépünk.
– Jade? – pislogtam.
– Ha te ott vagy, a konditeremben se hozza ki magából a
maxot, Anita. Gondolom, erről is a régi mestere tehet. Biztosan
nem bírta, ha bárki is erősebb vagy gyorsabb nála bármiben is.
Szerintem előtted nem akar felvágni.
– De ha egyszer vértigris. Vagyis természetéből adódóan
erősebb és gyorsabb nálam, ha a fejem tetejére állok is.
– Te tisztában vagy ezzel, de az is halál biztos, hogy pocsékul
érzi magát, amikor te is ott edzel. Még nem tűnt fel, hogy ha lehet,
kerüli, hogy együtt edzetek?
Átgondoltam.
– Akkor azért nem megy neki a test test elleni küzdelem? Meg
a fegyveres gyakorlás? Mert olyankor mindig ott vagyok?
– Szerintem igen. Mert amikor nem vagy ott a súlyzóknál, vagy
a futópályán, vagy... például ahogy zsákol... hát az ember rögtön
látja, hogy seperc alatt darált húst csinálna bárkiből.
– Te is láttad már? – néztem Nathanielre.
– Igen. De csak amikor te meg Nicky nem vagytok ott.
Teljesen megváltozik, ha ti ketten nem vagytok ott a teremben.
– Jó, azt mondjuk még értem, hogy előttem miért vannak
problémái. De Nicky előtt?
– Azt gondolom, nem akarja, hogy olyanok lássák, mit tud,
akiket veszélyesnek érez – magyarázta Jason.
– De ugye Nicky soha nem fenyegette meg? – meresztek nagy
szemeket.
– Nem, dehogy is. Egyszerűen csak hatalmas pasi, mármint
testileg. És eszetlenül durván jól küzd.
– Na, hát ez fasza – morogtam.
 – Soha nem engedném, hogy bárki is megkötözzön, és a kiscsaj
elé hajítson. Nevezzetek beszarinak, de van valami a pillantásában,
aminek véletlenül se szeretnék a céltáblája lenni, pláne
kiszolgáltatott helyzetben nem.
– De te nem is vagy harcos.
– Testőr az nem vagyok, de vérfarkas igen. És mint ilyennek,
harcolnom kell a falkában a helyemért. Minden vérállat tud
harcolni, Anita, de tisztában vagyok vele, hogy kicsi vagyok. És ez
korlátoz.
– Micah még nálad is kisebb, és ő az alfa.
– Ja, persze, de ő ezerszer kíméletlenebb nálam. Ő olyasmi,
mint te. Ti egyszerűen megölitek, aki titeket vagy a családotokat
fenyegeti. Én csakis akkor ölnék, ha nem lenne más megoldás,
vagyis én soha nem lehetek olyan veszedelmes, mint ti.
J.J. csak kapkodta a fejét.
– Ezt az ölés dolgot szó szerint kell érteni?
Jasonnel összenéztünk. Gőzöm sincs, mit feleltünk volna, ha
Nathaniel nem előz be bennünket:
– Szerintem én pont amiatt a pillantása miatt szeretek Jade-del
megkötözve lenni.
Erre mind a hárman egyszerre fordultunk felé. Gyanús, hogy
erre játszott. El akarta terelni J.J. figyelmét róla, hogy a szexuális
titkainkba ugyan beavatjuk, de az életünk erőszakosabb
szegmenseihez... fogalmazzunk úgy, hogy ahhoz túlságosan is
civil.
– Mert tudod, hogy Jade veszélyes lehet? És így csak még
izgalmasabb, hogy megkötözve kiszolgáltatod neki magadat? –
mértem végig.
Nathaniel bólintott.
– Asher szerint ő a tökéletes áldozat, és minden vágya, hogy
egyszer megkaphassa, és kikötözhesse. Hát szerintem téved. Mert
a megfelelő körülmények közt Jade hihetetlenül veszedelmes
lehetne.
 Megborzongott, és éreztem azt is, hogy a férfiassága
keményedni kezd. Felizgatta a gondolat, hogy Jade milyen
veszélyes lehet. Szinte mindenkinél jobban szerettem őt, de
akadtak pillanatok, mint ez is, amikor képtelen voltam megérteni.
Kedveltem én is a megkötözős szex tettetett veszélyességét,
olyanokkal, akikben tökéletesen megbíztam. Szerettem én is
feszegetni a határokat, de nem úgy, ahogy Nathaniel. Ő a
valóságos veszélyt szerette, ha megkaphatta, és a vérleopárd szinte
bármiből meg tudott gyógyulni. Hangsúly a „szinte” szón van.
– És neked ez bejön? – nézett rá Jason.
– Tudod, hogy igen.
– Engem Raina kigyógyított abból, hogy valaha is hagyjam egy
másik vérállatnak, hogy lekötözzön, és azt tegyen velem, amit csak
akar – csóválta a fejét Jason.
Hirtelen lassúnak és ostobának éreztem magam. Hogy
felejthettem el, hogy lett Jasonből vérfarkas? Hogy Raina, a helyi
falka már halott lupája és alfája kötözte meg az ágyban, szexelt
vele, és váltott rajta alakot. Ami még nem is verte volna ki
Jasonnél a biztosítékot, de Raina a karmaival és fogaival alaposan
meg is tépte. Raina szelleme osztotta meg velem ezt az emléket,
ahogy azt is, hogy cseppet sem izgatta, hogy Jason túléli-e az
aktust. Az egész csak és kizárólag az ő saját élvezetéről szólt. Mert
Raina ízig-vérig szadista volt a szexuális értelemben, akit a
szeretői hogyléte egy fikarcnyit sem érdekel. Nem volt igazi
szociopata, mert voltak az életnek olyan terepei, ahol nagyon is
empatikus és gondoskodó volt, csak épp a szex nem tartozott ide.
– Raina még nekem is sok volt – simult szorosan a hátamra
Nathaniel. Régebben mesélte, hogy simán tiltott halálfilmet
forgatott vele, mármint ha Nathaniel ember lett volna, akkor
belehalt volna abba a forgatásba. Nathaniel belement abba, amire
Raina rávette, csak épp nem fogta fel, hogy bizonyos fantáziákat
soha nem szabad megpróbálni valóra váltani. Már ha az ember ép
elmével szeretne tovább élni.
 – Bocs, Jason, el is felejtettem, hogy lettél vérfarkas. És ha azt
kellene nézned, ahogy Jade a megkötözött Nathaniellel
játszadozik, visszavinne abba az emlékbe, igaz?
– Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy az a nő képes volt
erre – ölelte magához J.J. – Tiszta sorozatgyilkos lehetett a csaj.
Sok piros pontot kaptak tőlem mind a ketten: hogy Jason
beavatta J.J.-t az emlékbe, és hogy J.J. egy pillanatig se okolta érte
Jasont, hogyan mehetett bele egyáltalán ilyesmibe.
– Téged nem zavar, hogy egy nő, egy vérállat megkötözzön?
Azok után, amit veled is művelt? – nézett Jason Nathanielre.
– Én a nagy részét élveztem. Néha még mindig hiányoznak
kicsit Gábriellel.
Jason megborzongott, és szabályosan belekapaszkodott J.J.-be.
– Hát nekem aztán kicsit se.
Ha J.J. nem lett volna velünk, hozzáfűztem volna, hogy Én meg
kicsit se sajnálom, hogy végeztem mind a kettővel, de így nem
szerettem volna megint felhozni a gyilkolás témáját. A rendőrség
is tudta, hogy én öltem meg őket, önvédelemből, miután
elraboltak, hogy főszereplőt csináljanak belőlem az egyik
halálfilmjükben. Richardot és Jean-Claude-ot is meg akarták ölni,
őket mondjuk nem kamerák előtt. Egy szó mint száz, pillanatig se
sajnálom, hogy a lelkemen szárad a haláluk. Pontosabban nem
szárad semmi, mert a lelkem fényesen tiszta a haláluk miatt.
– Szeretem, ha Anita és Jade megkötöz, ráadásul még segítek is
neki magára találni – jelentette ki Nathaniel.
– És ha kettesben lennétek? Csak te és ő, akkor is hagynád? –
kérdezte Jason.
– Azt nem akarná, soha nem maradna velem kettesben úgy. De
egyébként meg úgy nem is hagynám.
– Gondolod, képes lenne bántani, ha én nem lennék ott?
– Nem hiszem, hogy valaha is bántana engem, tényleg nem. De
azokat a pasikat, akiket fenyegetőnek tart... ha egyszer átlépnének
nála egy bizonyos pontot, akkor előbb ölne, és csak utána kérné a
bocsánatodat.
 – Ez tuti – bólintott Jason.
– Én ezt hogy nézhettem be ennyire? – pillantottam egyikről a
másikra.
– Jade intézte úgy, hogy benézd.
– És rám is veszélyes lehet? – kérdezte J.J.
Jason magához húzta, megcsókolta.
– Ha csak kétségeim lennének e téren, véletlen se hoztalak
volna ide.
– De azért szeretném, ha te is bent lennél velünk a szobában.
Biztos, ami biztos.
– Egyetértek – felelte Jason.
– Ki tárgyal Jade-del, hogy kiket enged be? – vetettem fel a
kérdést. És mindenki rám nézett. – Én? Miért én? – kérdeztem, és
még én is hallottam, hogy mennyire szánalmasan nyavalygok.
– Te vagy a mestere – adta meg a magyarázatot Jason.
– Több száz évnyi kínzásból mentetted meg. Mindenkinél
jobban bízik benned – toldotta meg Nathaniel.
Tökéletes érvek, ezt el kellett ismernem. De mégse dobott fel a
terv, hogy nekem kell a szépséges vértigris elé állnom azzal, hogy
még egy csajt hoznék az ágyunkba. Ja és mellesleg még Nathanielt
és Jasont, és ha rajtam áll, Dominót is. Gőzöm se volt, hogy J.J.
hogyan viseli majd ez utóbbi jelenlétét, de azért csak
bepróbálkozom vele a saját heteró kényelmem miatt. Nem vagyok
homofób, de a nőkkel kapcsolatban nem tudok eléggé leszbikus
lenni. Pontosabban kicsit se tudok az lenni, pedig régebben mindig
azt gondoltam, hogy leszbinek lenni egyszerű, mert az ember
csajokkal randizik, és ha ő is csaj, akkor nyilván pontosan tudja,
mi micsoda, két csaj jobban megérti egymást, mint egy csaj meg
egy pasi. Pedig kicsit se így működik a dolog. Nem sokban
különbözik a kettő egymástól, legfeljebb annyiban, hogy a
pasikkal randizásban legalább már van rutinom. A nők viszont
összezavarnak, legalábbis ez a nő. Mert tisztára érzelmi aknamező,
és nekem fingom sincs, hogy tudom előre detektálni az aknákat.
Vajon minden csaj ilyen? Az én pasijaim velem kapcsolatosan
érzik ugyanezt? Jesszus, csak nem!
 7.

Jade szívesen belement volna a hármas orál szexbe J.J.-vel,

annak viszont nem látta szükségét, hogy a pasik is ott legyenek.
De én határozottan kitartottam. Sírt, zokogott, azzal vádolt, hogy
nem szeretem. Én meg hagytam, hogy átcsapjon a fejem felett az
érzelmi vihar. És mivel én nem engedtem, végül engedett ő. Így
hát J.J. második St. Louis-ban töltött éjszakáját az eddigi
maximális számú nővel töltöm egy ágyban. Hipp, hipp, hurrá!
Jean-Claude átengedte nekünk a nagyágyat a hálószobájában.
Hivatalosan is elnyerte rég az orgiaágy elnevezést, mert ez volt a
létező leghatalmasabb fekvőalkalmatosság. Kifejezetten ide
csináltattuk, a masszív ágyvégeken itt-ott kampók és
rögzítőkarikák is voltak, hogy a szadomazó játékainkban legyen
hová erősíteni a láncokat és köteleket. Ezen az ágyon tényleg
kényelmesen elférhettünk mindannyian, már ha J.J. és Jade is kész
mindenkit felengedni az ágyra. Ami persze nagy kérdőjel, de azért
én csak megterveztem a szexuális eseményt, mintha valami
vámpírvadászatot terveztem volna, felkészültem minden létező és
képtelen eshetőségre. A jó terv segít túlélni még a legádázabb,
veszett vámpírokat is, ahogy segít életben tartani a kapcsolatokat a
szex után is, főleg, ha amolyan „adj bele apait, anyait!”,
megkötözős ankétről van szó.
Az ágynemű és az ágy kárpitja időről időre új dizájnt kapott.
Ma fehér ágytakaróhoz vörös és fekete párnák, nehéz vörös és
fekete, felettük könnyű fehér tüllfüggönnyel dukált. Sőt, még egy
lábtakaró is jutott ugyanezekben a színekben, méghozzá úgy, hogy
a vörösfekete háttéren fehér virág díszelgett. Én somvirágnak
néztem, de felvilágosítottak, hogy stilizált rózsa. De mindegy is,
milyen virág, a lényeg, hogy csodaszép volt.
Az ágy fejénél ültem a halomba rakott párnákon, Jade
mellettem kuporgott, és előttünk ott feküdt kiterítve, kötelekkel
kifeszítve Nathaniel. Tényleg olyan hatalmas hely volt, hogy
simán elfértünk ketten is a kötelek és a széttárt karok felett, és még
csak kucorognunk sem kellett, Nathanielhez hozzá sem értünk.
Aki egyébként teljes békességben feküdt, az ő tekintetét a
legnyugalmasabb békességgel épp az töltötte meg, ha
kiszolgáltatottan heverhetett megkötözve. A fekete, erős
kenderkötél szigorú kontrasztot adott a fehér ágytakarón. Egyelőre
csak ő volt meztelen, szépséges testét közszemlére téve várta,
hogy mire jutunk a nagy egyezkedésben. A haját kibontottuk, és
most vörös-gesztenye dicsfényként övezte meztelenségét. Így, a
fehér háttéren még vörösebbnek hatott. Talán nem ártott volna
levenni az ágytakarót, mielőtt kikötözzük, mert így nagy eséllyel
nem a lepedőt foguk összekoszolni hajnalra, és akadnak
szennyeződések, amelyekkel még a tisztító sem boldogul.
Jade vörös selyem hálóruhában volt, szinte tökéletesen
olyanban, mint J.J.-é, csak az övé kék. Úgy fest, kedveli a kéket.
Én a változatosság kedvéért megint feketében voltam, de nem
átlátszóban. Tény, hogy belementem a szexbe, vagyis az éjszaka
adott pillanatában már úgyis lekerül rólam a textil, szóval elég
oktalanságnak tűnik, hogy így elzárkóztam attól, hogy már most
látszódjanak belőlem dolgok. De néha nem az észről és logikáról
szólnak ezek a választások, hanem a pillanatnyi kényelemről.
Márpedig egyelőre kényelmetlenül éreztem volna magam, ha
mindent megmutatok. És a ma éjjel épp elég kényelmetlenséget
ígért enélkül is.
Jade éjfekete haja selyemzuhatagként omlott alá a derekáig,
egészen meghökkentően hatott a vörös selyem felett. Hűvös volt,
kicsiny, kemény mellén a bimbók meredeztek, kifeszítették az
anyagot. A kezemet szorongatta. Körmét feketére lakkozta, az
enyém vörös volt, és a szánkon ugyanolyan égővörös rúzs, épp
olyan, mint a párnák alattunk. Szinte mintha az ágyhoz dizájnoltuk
volna magunkat. Nagy, mandulaszeme narancsos-sárgás tűzben
égett. A fekete tigrisek klánjában mindenkinek lángszeme van. És
a vörös selyem meg a fekete szemceruza csak még
kontrasztosabbá tette az amúgy is földöntúli látványt. Kerestem azt
a pillantást, amelyről Jason és Nathaniel beszélt, és amitől egyikük
halálosan megrémült, a másikuk pedig izgalomba jött, de be kell
valljam, csakis azt láttam benne, amit eddig is mindig: a szépséges
áldozatot.
Még nálam is alacsonyabb és törékenyebb volt, ha álltunk,
kényelmesen elfért a karom alatt, ahogy én a pasijaimmal.
A hüvelykujjammal megnyugtatón dörzsölgettem a kézfejét. Ez
talán mindkettőnkre jó hatással volt. Kereste az érintésemet,
igazából mindig próbált valahogyan hozzámérni, de csak
passzívan, amíg szexelni nem kezdtünk, soha nem cselekedett,
nem simogatott, csak hozzám simult, érintkezett velem. Egyszer rá
is kérdeztem erre, és kiderült, hogy a régi mestere nem szerette, ha
cirógatja, piszkálgatja, és ismerve a módszereit, nem is csoda, ha
leszokott róla. Amikor elszakítottam tőle Jade-et, mármint
metafizikailag megtörtem köztük a kapcsot, sajnos nem végeztem
vele. Azóta is bánom, hogy nem öltem meg. De az embereink
vadásznak rá. Megtanultam, hogy ha az ember lánya királynő lesz,
már nem mehet maga az ellenség után, mert nem kockáztathatja a
királysága sorsát, ha esetleg neki baja esnék. Mert lehet, hogy
utána egy görény szerzi meg a trónt, és akkor az egész bosszú nem
érte meg. Épp elég, hogy rendőrbíróként vásárra viszem a
bőrömet, privát bosszúkra és vendettákra már igazán nem
vállalkozhatok.
Nekem már az a dolgom, hogy Jade mellett maradjak, és
biztonságban legyen. Hogy vigyázzak rá. Kínzóját majd az
embereink elkapják, és elintézik, hiszen vámpírok ők maguk is,
ráadásul nálam ezerszer jobban ismerik őt.
J.J. az ágy mellett állt, Jason kezét fogta.
 – Ha tapsikolni és nevetgélni kezdek nagy boldogságomban,
akkor megharagszanak? – kérdezte.
– Én biztos nem, én csak azt sajnálom, hogy nem vehetek
ebben részt – ingatta szomorkásán a fejét Jason. – Nekem jobban
bejön a magamutogatás, mint a kukkolás.
– Úgy sajnálom, malackám.
– Átérzem a fájdalmadat – szólalt meg az ágy másik oldalán
Domino.
J.J. belement, hogy ő is egy szál selyemalsóra vetkőzzön, mint
Jason. Ez így volt igazságos, és hátha mégis kaphatok egy pasit a
szex közben, akkor mindketten készen állnak. Vagy épp J.J.-nek és
Jade-nek is juthat férfi, ha úgy akarják. Jason alsója egyébként épp
olyan kék volt, mint J.J. ruhája, Dominóé pedig Jade vöröséhez
passzolt, ami viszont nem meglepő, mert mindketten tőlem kapták,
kifejezetten egyszerre választottam őket, Jean-Claude segítségével,
hogy biztosan passzoljon a szín.
– Tudom, tesó – emelte a magasba az öklét testvériesen Jason,
Domino pedig a túlfélről viszonozta a gesztust. Nem kell
mondanom, hogy ha lehet, egyből helyet cseréltem volna
bármelyikükkel, annyira nem fűlött a fogam ehhez a felálláshoz.
Bizonyos szempontból a végtelenül alárendelődő Jade uralta a
kapcsolatunkat, alulról irányított. Ami nem is ritka jelenség, hiába,
hogy a dominánsról hiszi mindig mindenki, hogy irányít.
Jó, gyakorlatilag persze mondhattam volna neki, hogy
márpedig az van, amit mondok, és ha én Jasont akarom az ágyba,
akkor Jason itt lesz az ágyban. De az alárendeltnek is ugyanolyan
értékű a szavazata. Persze ha egyszer én Jasont akarom, ő meg
nem, az miért is jelenti feltétlenül azt, hogy Jason nem kerülhet a
képbe? Mert őszintén szólva, nem voltam meggyőződve, hogy
tényleg annyira vágyom Jason jelenlétére, mint amennyire nem
vágyom Jade-re és J.J.-re. Olyan messzire lökődtem a
komfortzónámból, hogy már gőzöm se volt, mit akarok és mit
nem. Hajótörött voltam a nyílt tengeren, de eltökéltem, hogy
átvészelem a vihart, még ha selyem és hús formájában csap is le
rám. Másként tenni gyávaság lenne, márpedig én nem vagyok
gyáva és pont. Pláne olyan kérdésben, ahol a szeretteim érintettek.
Túlságosan fontos kérdés volt ez, nem hagyhattam annyiban, nem
menekülhettem előle. Nem maradhattam alul. És rég nem az volt a
lényeg, hogy most Jade irányíthat-e alulról, hanem az, hogy
rájöjjek végre, hogy miért zavar annyira, hogy eggyel több csajjal
együtt bújok ágyba.
Csak ültem ott, és egyre jobban dörzsölgettem Jade kézfejét,
mintha valami varázskő lenne, amelyből, ha elég hosszasan
dörgölöm, kipattan az igazság, és megvilágosodom végre, hogy mi
a fenétől érzem ilyen végtelenül kényelmetlenül magamat.
Vannak barátnőim, akiket ugyanígy megrémít a több pasival
egy ágyban lehetősége, mintha az már erőszakot jelentene. Nekem
a pasik maga a biztonság. Engem a nők rémisztenek halálra, de
hogy miért... Csak azt tudtam, hogy nem hagyom, hogy
felülkerekedjen rajtam ez a félelem, ahogy a sötétben, állig
felfegyverkezve se hagyom, hogy eluralkodjon rajtam, amikor
tudom, hogy a nagy, gonosz vámpír valahol les rám, és el kell
kapnom. Nem számít, mi a forrása, a félelem mindig ugyanaz –
vagy legyőz, vagy te győzöd le. És nekem nem műfajom a
vereség, még önmagammal szemben sem maradhatok alul.
Legfőképpen önmagammal szemben nem.
Úgy döntöttem, hogy bármikor bedobhatom a törölközőt, és
csak dörzsölgettem tovább Jade kezét.
– Jól vagy, Anita? – hajolt a fülemhez.
Igazság szerint nagyon nem, de...
– Persze – vágtam rá.
Rám nézett, és ha most leengedjük a pajzsunkat, érezhette
volna, mekkorát hazudtam. Ahogy én is éreztem volna az ő
gondolatait. De Dominóét, Jasonét és Nathanielét is, hiszen a
hívóállataim: a fekete-, a fekete-fehér tigrisem, a farkasom és a
leopárdom voltak. Ők voltak az én állati feleim, a Moitié Bête, és
ebben a felállásban az embernek arra kell koncentrálnia, hogy ne
érezzen mindig mindent, amit a másik is.
 Jó, nyilván már az lebuktatott, ahogy szorongattam a kezét.
Nem kell ahhoz nagy pszichés érzékenység és tehetség, hogy az
egyértelmű jeleket levegye az ember.
– Anita – nézett rám Jason.
Felpillantottam rá és J.J.-re.
– Minden oké?
– Asszem, ilyen bonyolult megkötözős szexben Asher és Jean-
Claude nélkül még nem volt részem – vontam meg a vállamat. –
Olyan, mintha nélkülük meglenne ugyan bennünk a lehetőség,
csak épp senki se tudná, hogy most akkor ki legyen felül, ki
diktáljon.
Egyébként tényleg ez volt a helyzet, nem csak kifogásokat
kerestem. Persze, nem ez volt épp a legnagyobb bajom, de ezt se
ártott volna rendezni. Na és persze így legalább nem piszkálnak
tovább, hogy mi bajom van.
– Én Asherrel nem csinálom – tiltakozott rögtön Jade.
– Nem is ezt akarom – ráztam meg gyorsan a fejemet. – Csak
zavarban vagyok, hogy nélküle ki irányítson.
– Korábban is szeretkeztünk már nélküle Nathaniellel – felelte
különös, duruzsolóan éneklő hangon. Nem mindig csengett így a
hangja, csak olyankor, amikor meg akart győzni valamiről,
egyszerűbben, amikor manipulálni próbált. Egyszer kérdeztem
tőle, hogy tanult-e színjátszást, de nem is értette a kérdést, ezért
ejtettem az egészet. Jade-del gyakran voltam így, hogy ha
valamivel zavarba hozott, akkor inkább nem erőltettem tovább a
témát. Még nem láttam tisztán, hogy ez most azt mutatja-e, hogy
kezdek felnőni, vagy hogy ő maradt felül.
– Te vagy a főnök, Anita – mondta Domino. – Akkor irányíts.
Mit szeretnél.
Elsőre egyből az jutott eszembe, hogy elmenni innen. Lehet,
hogy az arcomra volt írva?
– Csináld, amit élvezel, és Jade mindenben engedelmeskedni
fog – próbált megnyugtatni.
Jade bólogatott.
 – Ez komoly? – néztem rá.
– Persze.
– Jó, hát azt tudom, mit szeretnék.
– Én megteszem, amit csak akarsz.
Ezt mondta, és ez persze igaz is volt, meg nem is. Egy ideig
teszi majd, amit akarok, de amikor már elmegy tőle a kedve, vagy
épp túlságosan kényelmetlenül érzi majd magát, akkor már azt
teszi majd, amihez neki van kedve, és persze valahogyan mégis én
tehetek majd mindenről. Kezdtem hirtelen mélységesen együtt
érezni a pasijaimmal, akik velem kénytelenek járni.
 8.

Nathaniel bal oldalán nyúltam el, hozzásimultam, Jade pedig a

másik oldalon tette, amit én is. Megcsókoltam Nathanielt. Már
attól elernyedt, hogy le van kötözve, és én csókolom, de én vagyok
mindennek az ura, ő nem tehet semmit, mert a kötelek
visszatartják. Ez az érzés a megkötözős szex sava-borsa, ezt
imádom benne én is.
Jade fölé hajolt, de nem őt csókolta meg, mert Nathaniellel
soha nem csókolózott, a száját nekem tartogatta. Vele is
csókolóztunk, vörös rúzsunk összevegyült. Egy ideje rászokott,
hogy ugyanolyan rúzst használjon, mert ha különböző, akkor a
csókolózás mindkettőnket elmaszatol, és fura színeket hagyunk
egymáson. És tulajdonképpen, amióta egyforma volt a rúzsunk,
gyakrabban csókolóztunk. Tiszta szerencse, hogy mindkettőnknek
jól áll ez a szín.
Nathaniel alattunk feküdt, mohón leste, ahogy egymás száját
faljuk. Az ajkát már összekentem, de ő szerette azt a kis vörös
foltot magán. Nemcsak a kötelek miatt kezdett most felizgulni,
hanem a látványtól. Imádta, ha felette csókolózom Jade-del. És
tulajdonképpen én is imádtam, amikor ő csókolózott Micah-val,
szóval megértettem. Csak eddig még soha nem jutott eszembe,
hogy esetleg ő is fantáziálhat rólam egy másik csajjal. Vagyis a
biszex pasi is pasi, csak egy másik fajta.
Aztán visszatértem az ő szájához, még vörösebbre csókoltam,
és lassan elindultam lefelé a nyakán. Beszívtam az édes
vaníliaillatát, majd tökéletes vörös csóknyomot hagytam a bőrén.
Jade a másik oldalon csinálta, amit én. Haladtam tovább, lefelé:
először a vállát, majd a mellkasának izmos domborulatát
csókolgattam. Ereztem, ahogy ránt egyet a kötélen, és izmai
megfeszülnek. O is szerette próbálgatni a köteleit, ahogy én is,
nem azért, mert szabadulni akartunk, hanem, hogy érezzük:
foglyok vagyunk. Hogy már nem mi döntjük el, mit teszünk.
Persze játék volt az egész, egy szava kellett csak, és elengedtem.
Ahogy ő is engem fordított helyzetben. A megkötözős szex csak a
veszély illúzióját adja, nem a veszélyt magát. Volt már, hogy
rosszfiúk kaptak el, és megkötöztek, és abban nem volt semmi
izgató, az csak rohadtul félelmetes volt, semmi több.
A mellére tapasztottam az ajkamat, pont a mellbimbó felett.
Jade mintha a tükörképem lett volna Nathaniel másik oldalán.
Aztán a mellbimbóra hajoltam, és finoman, a nyelvem hegyével
nyalogatni kezdtem, gyorsan, míg keményen ágaskodni nem
kezdett . Közben felnéztem, hogy lássam Jade-et, aki ugyanúgy
engem figyelt narancsos lángban lobogó szemével. Csak azt a
szempárt figyeltem, miközben a nyelvemmel izgattam Nathaniel
mellbimbóját, míg végül már hallhatóan nyöszörgött alattunk.
Lassan elindultunk lefelé a testén, centinként helyeztünk el
csókokat a két oldalán, míg végül a lábfejéhez értünk, ahol
közvetlen a bokáját tartó fekete kötél alá csókoltunk.
A sarkamra ültem, és megcsodáltam a művünket. Volt valami
végtelenül kielégítő a végigcsókolt teste látványában, ahogy a
rúzsnyomaink ösvényt írtak a két combján, teste két oldalán. Az
ágyékát körbecsókoltuk mindketten, míg már sóhajtozva dobálta
magát.
És most tettre készen ágaskodott gyönyörű szerszáma. Részben
az izgalom fokozásáért kerültem el az ágyékát, de azért is, mert
Jade tényleg azt tette, amit én, és nem akartam okot adni neki rá,
hogy kifaroljon. Már így is átlépett önmaga határain, és nem
akartam túlzottan erőltetni. Azt szerettem volna, ha szépen, önként
jut egyre messzebb, nem pedig én taszítom bele valami olyanba,
amitől szorong.
 Nem a puszta figyelmesség és kedvesség diktálta nekem a
türelmet. Jason és J.J. az ágy mellett cirógatta egymást, J.J. szó
szerint csakis az én engedélyemre várt, hogy mikor ugorhat be
közénk. Szóval engem is ezer módon taszigálhattak ma bele
olyasmibe, amitől tartottam, és én se örültem volna az
erőszakoskodásnak. Ezért sem erőltettem Jade-et. Az ember
bánjon úgy másokkal, ahogy szeretné, ha vele bánnának.
Reméltem, hogy bejön ez a karma-izé.
Segített, hogy Nathanielt tapogathatom, hogy hozzáérhetek –
ahogy Marianne, a tanárom mondaná, talajt foghattam és
összpontosítottam. Nevezzük a dolgot bárhogyan, jobban éreztem
magam, magabiztosabb lettem, és így határozottabban
viszonyulhattam a többiekhez.
Átmásztam Nathaniel lábán, és magamhoz öleltem Jade-et.
Összefonódtunk, és megcsókoltam. Nem azért, hogy ne legyen
dühös, hanem mert meg akartam csókolni. Az enyém volt, nagyon
bátran és érzékien viselkedett Nathaniellel. Nyelvem a szájába
siklott, ujjaim mohón indultak el a selyem hálóingen. Amikor
Jade-del smaciztam, valahogy mindig az jutott az eszembe, hogy a
nők szája mennyivel kisebb, mint a pasiké. Olyan apró és törékeny
volt, hogy a puszta ölelése is kiváltotta bennem a „hadd vigyázzak
rád” ösztönt. Persze, igazából különösebb erőlködés nélkül fel
tudott volna borítani egy kisebb autót is akár, ezzel tisztában
voltam, de ahogy öleltem, csak a madárka testét éreztem, az én
apró barátnőmet, akit meg kell védenem, és akire olyan büszke
vagyok. Amikor elengedtem, már zihált, szeme kitágult az
endorfintól és a boldogságtól, hogy így törődöm vele.
Elmaszatolódott a rúzsunk, de nem drámaian. Volt alkalmam
kitanulni a sok pasimmal, hogy ne kenjem annyira szét a számat,
hogy a végén már inkább bohócnak nézzenek, mint dögös csajnak.
És persze Jade-del dupla volt a kihívás, mert kétszer annyi a rúzs,
de fejlődőképesek voltunk. Az is igaz, hogy ha ma este nem
kenődik el totálisan az összes rúzsunk, akkor valamit nem
csináltunk jól...
 Jason és J.J. felé fordultam. Már nem egymást nyalták-falták.
Fogalmam sincs, mikor álltak le, és kezdtek csak bennünket
sasolni. Hogy még Nathanielen munkálkodtunk-e, vagy már Jade-
del csókolóztunk. De nem is érdekelt. Csak az számított, hogy
amikor lassan J.J. felé kezdtem kúszni az ágyon, megmerevedett,
és megbabonázva bámult rám, mint a kismadár a kígyóra.
Egyszerre lenyűgözve és rémülten, mint akit mindjárt, hamm,
bekapnak. Ami azért elég fura volt, tekintve, hogy én voltam a
szobában az egyeden nem-vérállat. Jó, nemcsak a fogakkal
szétmarcangolva lehet felfalni valakit, ez is igaz.
Az ágy szélére másztam, és a kezemet nyújtottam neki:
– Azt akarom, hogy kend szét rajtunk a rúzsodat.
J.J. Jasonhöz simult:
– Pont úgy mozog most, mint te szoktál, mintha nem is emberi
izomzatotokés szalagjaitok lennének. Egyszerre szexi,
veszedelmes és kecses.
– Pedig ha azt hiszed, hogy én vagyok a legkecsesebb lény
ebben az ágyban, hát súlyosan tévedsz – nevettem el magam.
Erre már ő is elmosolyodott, gyors csókot nyomott Jason
ajkára, és megfogta a kezem. Én pedig felrántottam az ágyra.
 9.

Megcsókoltam J.J.-t, aki egy másodpercig se habozott: mohón

átadta magát a csóknak, szája és keze követelőzőn nyomultak
előre. Sokkal rámenősebb volt, mint Jade, ami egy pillanatra el is
bizonytalanított, de aztán rájöttem, hogy nincs ezzel baj, átadtam
magam a szenvedélynek. A kezem elszabadult, és felfedezőútra
indult a testén, markoltam, simogattam, tapogattam a kék selyem
alatt az idomokat. Puhaságra számítottam, de a legfantasztikusabb,
legatletikusabb testet találtam. Egyszerre volt hihetetlenül
törékeny és izmos. Lehet, hogy ha épp nem voltam ott, Jade
döbbenetes harcos, de a teste lágy, az izmok a mélyben bújnak
meg. J.J. ereje azonban a felszínen volt, és csak meleg, bársonyos
bőr fedte.
Rózsaszín rúzsát az én vörösem kente szét, vagyis nyilván az
enyém is épp ilyen vadul festett. Nem lett bohócképünk, hanem...
mintha vadul smároltunk volna, olyan. De álljunk csak meg...
hiszen vadul smároltunk.
Majdnem felkacagtam, és J.J. kérdőn meredt rám a hihetetlenül
tiszta, kék szemével. De csak magamhoz húztam, és kezem
bekúszott a kék selyem alá, hogy még közelebbről érezzem azokat
az izmokat, azt a feszes bőrt. Halványan felderengett, hogy valaki
más gondolatai költöztek az agyamba, hogy ez nem én vagyok.
Nem valami gonosz szellem szállt meg hirtelen, csak Jean-Claude
emlékei merültek a felszínre, márpedig az én vámpírkirályom
régebb óta szerelmeskedik nőkkel, mint amióta Amerika Amerika.
Valahol a mélységes múltban volt egy nője, akire J.J. emlékeztette,
és a tényleges emlék nélkül megmerítkezhettem ebben a tüzes,
boldog felismerésben. Klassz volt.
Ugyanakkor Jean-Claude emléke és öröme kevés lett volna, ha
én nem vágyom J.J.-re. A saját akaratom ellenére nem leltem
volna örömömet benne, márpedig nagyon is mohón tűrtem fel a
kék selymet a testén, rángattam le róla, hogy lássam is, amit fogok.
Már csak a kék csipkepántnyi tanga maradt rajta feszes csípején.
Csakis arra vágytam, hogy ezt az izmos, női testet becézgessem. A
melle annyira apró volt, mint egy férfinak, az izom dudorodása, de
ahogy megfogtam, ahogy cirógatni, gyúrni kezdtem, lágyan
mozdult, táncolt a tenyeremben. Megmarkoltam, ráhajoltam, és
szopni kezdtem. Addig nyalogattam, szopogattam az édes kis
mellét, míg fel nem nyögött:
– Istenem!
Ezen felbátorodtam, hevesebben faltam, mire jött is a
figyelmeztetés:
– Ne harapj!
Elhúzódtam, és megnéztem a művemet: rózsaszín és vörös
rúzsnyomok tarkították a mellét, mintha a számmal festettem
volna meg. A szemem sarkából mozgásra lettem figyelmes, és
ahogy arra fordultam, Jasont láttam, aki úgy kapaszkodott
kifehéredő ujjakkal az egyik ágyvégbe, mint a fuldokló az utolsó
deszkába a hánykolódó hullámokon. A tekintetében fájdalmas
kifejezés lüktetett, hiszen ő inkább volt olyan, mint én. Ő se
kukkolni szeretett, hanem cselekedni.
Most Nathanielre néztem, aki még mindig ki volt kötözve a
hatalmas ágy közepén, hogy moccanni se tudott. A szeme egészen
sötétlilába fordult, amilyen ritkán történt. Az ajka elnyílt, arcán a
nyers kéjvágy remegett, farka pedig állt, mint a cövek, pusztán
attól, hogy a két csajjal enyelegtem. Amikor csak Jade-del
csináltam, nem jött ennyire lázba, neki is bejött J.J.
problémamentes könnyedsége és készségessége.
Domino is közelebb húzódott az ágyhoz, ujjai az ágytakarót
markolták. Majd belefeszült, hogy leplezze érzelmeit, vágyait, de
nem jött össze neki. Nathaniel meg se próbálta rejtegetni, de ő
pucér volt, és pasi, elég hamar lebukott volna még a legprofibb
fapofával is. Domino az arcát majdnem tökéletesen uralta, de a
farka annyira állt, hogy egészen eltolta a vörös selyemalsót a
testétől. Szinte fájdalmas volt látni, legszívesebben odakúsztam
volna, lerántom róla a selymet, és marokra fogom, úgy rántom be
magunk közé.
Végül Jade-et kereste a tekintetem. Ő húzódott a legtávolabb,
miközben a pasik mind közelítettek, amennyire tudtak. Az arca
nagyon fegyelmezett volt, és a válla előrebukott, mint akit
megvertek. Milyen ismerős látvány. És csak most értettem meg,
hogy nekem se lenne ennyi gondom a leszbi szexszel, ha csak
kicsit határozottabb lenne, ha magabiztosabban adná át magát
nekem, és nem kellene folyton üldöznöm és meghódítanom,
miközben egyik sem a természetem szerint való.
J.J. keze besiklott az én fekete selymem alá, és volt az
érintésében valami követelő, a bizonytalankodás teljes hiánya, ami
valahogy nagyon bejött nekem. Lehet, hogy Jade-del nem abból
eredtek a bajaim, hogy ő is nő, hanem hogy annyira bizonytalan és
elesett, és hogy folyton nekem kell udvarolni, tervezni, irányítani
mindent, ahogy velem általában a pasiknak. J.J. viszont
határozottan lökött hanyatt az ágyon, amiből rögtön tudhattam,
hogy nem én leszek a helyzet ura, hogy nem nekem kell minden
döntést meghoznom végre. Háromszoros hurrá!
Mit tesz az ember lánya, amikor épp próbálna közelebb kerülni
a csajához, akiről akkor derül ki, mint derült égből a villám, hogy
nem álmai nője?! Hát persze, hogy még közelebb húzza magához,
mert egyszerűen elviselhetetlen az arcán az az óvatos szomorúság.
Megfogtam hát Jade kezét, és közénk húztam, és a létező
legragyogóbb mosolyt kaptam cserébe. Annyira elvarázsolt, hogy
csak mosolyogni tudtam én is, de aztán J.J. lerángatta rólam a
fekete selymet, és a szája rátapadt az egyik mellemre, és már csak
nyöszörögni és élvezni tudtam.
 Erre Jade is levette a ruháját, és a háta mögé hajította az ágyon.
Fölülről hajolt a számra, és fejjel lefelé csókolt, míg J.J. a
mellemet gyömöszölte a szájába, ami csiklandó nevetésre ingerelt
volna, ha Jade épp nincs a számban, és fekete hajfüggönye nem
zárja el előlem a külvilágot.
J.J. most szopni kezdte a mellemet, és el is ment a
nevethetnékem. Jade áthajolt felettem, a melle az arcomat
cirógatta, miközben a másik mellbimbómat kezdte nyalogatni. Én
megmarkoltam az egyik mellét, és viszonoztam a szívességet. És
aztán már mind a hárman szoptunk és nyaltunk egy mellet, jutott
mindenkinek. Sőt, három még maradt is, és lett is volna három
készséges száj a szobában. Imádtam volna, ha Jason és Domino is
velünk játszhat, és a puszta gondolatra, hogy Nathaniel csak
fekszik lekötözve mellettünk, és nem férhet hozzánk, összerándult
az alhasam. Nem, mert őt ki akartam volna ebből zárni, hanem
mert tudtam, mennyire felizgatja, hogy csak néznie szabad, pedig a
teste annyira, de annyira készen állna a táncra. De ami a
fantáziánkban működőképes, még nem biztos, hogy összejöhet a
valóságban. Ha túl sok ember van az ágyban, az egy határon túl
már nem erotikus, hanem egy életnagyságú Jenga. Még ha a másik
két csajszi is benne lett volna, hogy jöjjenek a pasik is, túl sokan
lettünk volna, mint valami internetes pornón. Az a szex már nem
az élvezetről szól, hanem a látványról, és hogy megmutassuk,
nálunk perverzebb nincs is a földön.
Kicsit jobban megharaptam Jade mellét, és ő megmerevedett,
amiből rögtön tudtam, hogy túl sok volt. Kezdett bennem érni a
felismerés, hogy a megfelelő nővel imádnék mellet harapdálni.
J.J. felemelte a fejét:
– A mellnél is bírod a keménységet? – kérdezte.
Egy pillanatra elengedtem Jade mellét, hogy válaszolni tudjak.
– Igen.
– Mekkorát haraphatok? – pillantott hátra J.J. Jasonre.
Jason egy pillanatra sem eresztette el az ágy végét. A hangja
viszont nagyságrendekkel higgadtabb volt, mint arca dúltsága:
 – Lassan harapj rá, úgy fokozd a nyomást. És Anita majd szól,
ha már túl sok.
– Biztosan? – meredt rám J.J. tágra nyílt szemmel.
– Biztosan – felelte helyettem Domino az ágy másik oldaláról.
Már a két karjával karolta át magát, mintha önmagát kellene
lefognia.
Erőhullám borzolta a bőrömet, Nathanielre kellett néznem.
Alig egy méternyire feküdt tőlünk, a szeme mélyszürkére váltott.
A leopárdjának a szeme volt. Soha még másik szürke szemű
leopárdot nem láttam, mintha az állati szemének is különlegesnek
kellene lennie.
J.J. a két kezével felfogta a mellemet, hogy a szájába vehesse.
Aztán lassan, óvatosan harapni kezdett, de alig éreztem a nyomást.
– Erősebben.
Bizonytalanul sandított fel rám, de jobban összeharapta a
mellem, és még két kérés után meg is érkeztünk a tartományba,
ahol ma jól éreztem magam. Vannak éjszakák, amikor nem
szeretem, ha harapnak, de ez a mai nem olyan volt.
– Erősebben – ziháltam.
Ismét felpillantott rám, a szemében sötétség lobogott, amilyet
nő szemében még soha nem láttam, az oroszlán néz így a
gazellára, mielőtt belemélyeszti a fogait. És J.J. is belém
mélyesztette. Hátam megfeszült, dobáltam magam az ágyon, a
kezem kapaszkodót keresett, elkaptam Jade kezét, de ő elrántotta,
és csak az ágytakaró maradt, azt gyűrtem a markomba, azt téptem,
míg J.J. a mellemet falta.
Már sikongtam az élvezettől, aztán végül lihegve leállítottam:
– Biztonsági szó, állj le, állj le!
Elengedte a mellemet, felegyenesedett. A jobb mellemen vörös
fognyomok maradtak. A vérem nem serkent, de azért szép harapás
volt.
– Fájdalmat okoztam? – kérdezte zihálva, rekedtesen.
– Dehogy – nevettem. – Dehogy!
 Feljebb húzódott, hogy a feje egy vonalban legyen az
enyémmel. Alaposan belenézett az arcomba, aztán elmosolyodott:
– Jó móka volt.
– Igen, az volt – helyeseltem elégedetten.
Halk zajra lettem figyelmes. De nem Domino volt, ő távolabb
húzódott az ágytól. És nem is Nathaniel, aki összeszorított
szemmel próbált uralkodni magán. Hanem Jade, az ágy végében, a
párnák közt. Az arca tiszta könny volt.
Nagyot sóhajtottam, és egy pillanatig csak feküdtem még, mert
nagyon nem akaródzott odamenni hozzá. Korábban is megesett
már, hogy Dominóval vagy Nathaniellel kicsit durvábban
csináltuk, esetleg elvadultunk az előjátékkal, és ez Jade-et
megrémisztette. Az előző mestere annyit bántotta, hogy az erőszak
legkisebb formája is rá emlékeztette, és sajnos a legtöbb olyan
dologtól, ami nekem élvezetet okozott, nála beindult ez a
mechanizmus.
J.J. rám nézett, és nem is próbáltam titkolni a gondolataimat.
– Bocs – mondtam neki.
– Semmi gond, nem a te hibád.
– Nem, hát nem – mondtam, és feltápászkodtam, hogy menjek
vigasztalni a síró nőt. Pedig mennyire nagyon nem volt most ehhez
indíttatásom!
Nem mintha nem éreztem volna együtt vele. Nagyon is. De már
hosszú hónapok óta játszottuk ezt. Terápiába nem volt hajlandó
menni, hacsak nem megyek vele én is. Erre persze először kerek
perec nemet mondtam, mert egyrészt a terápia magányos program,
az embernek egymaga kell megtalálnia az utat a saját lelkéhez,
másrészt soha nem lehetsz teljességgel őszinte, ha valaki más is
jelen van. Végül találtam egy szakembert, aki a családon belüli
erőszak áldozataival foglalkozik, és el is mentem vele, de Jade
csak arról beszélt, hogy mi nem működik közöttünk, így
párterápiába fordult a dolog. Hiába próbáltam felhozni az előző
mestere és az elszenvedett erőszak témáját, Jade csakis arra volt
hajlandó koncentrálni, hogy velem hogyan működhetne jobban a
kapcsolata. Végül kénytelen voltam azzal állni a terapeuta elé,
hogy mivel már másik három pasival el vagyok jegyezve, nem
igazán látom, hogy illeszthetnék be egy olyan barátnőt az
életembe, aki nem bírja a pasikat. Elég ritka látvány a megdöbbent
pszichiáter, de erre neki se volt válasza.
Jade zokogott, próbált visszacipelni a terapeutához, de nem
álltam kötélnek még egyszer. És mivel nem fogtam a kezét, ő se
ment vissza hozzá többet. Egyszerűen nem áll még készen rá, hogy
szembenézzen a múltjával. Annyit bántalmazták, de nem ez az
igazi probléma. Nathanielt is bántalmazták, ő is tönkre volt vágva,
amikor megismertem. Ő azonban ki akart kászálódni a veremből,
amibe került, változni akart, megoldást találni. Jade nem akart
változni, csak belém akart csimpaszkodni meg kicsit Dominóba, és
szépen rettegni tovább. Ha szerelmes lettem volna belé, talán
türelmesebb lettem volna vele, de ha egyszer nem voltam
szerelmes! Azért csak odamásztam hozzá, hogy felszárogassam a
könnyeit, és próbáltam nem mutatni, mit is érzek.
Nathaniel halkan nyögött egyet, ahogy a fejéhez értem.
Lepillantottam rá.
– Szeretlek – suttogta.
– Én jobban szeredek.
– Én szeretlek a legeslegjobban.
Rámosolyogtam, és megcsókoltam. Meglepett, hogy még most
is került egy kevés rúzs a szájára, hogy még mindig maradt
belőle...
Megsimogattam a haját, az arcát, és ő belesimította az arcát a
tenyerembe, mint egy macska, hogy rajtam hagyja a szagát. Mert
az övé vagyok, ő pedig az enyém. De Jade-é is vagyok, vagy
legalábbis ő azt szeretné. Még mindig ott kuporgott az ágy
végében, és sírdogált. Hagytam hát a csodás pasimat későbbre, és
mentem válságot kezelni.
Sajgott a mellem, ahogy másztam, de ez kellemes fájdalom
volt, J.J. szájára emlékeztetett. Ahogy aztán Jade hozzám bújt, a
boldogsághormonok hamar elillantak. Össze kellett szednem
magam, hogy ne akarjak tőle elhúzódni, hogy ne legyek rá dühös.
Beszéltem már róla a saját terapeutámmal, de persze vele csak a
saját érzelmeimről beszélhetek. Jade nem volt hajlandó senkivel se
beszélni magáról, csak velem, Envyvel meg még néhányakkal, de
mi a szeretői vagyunk és a barátai, nekünk nem feladatunk, és nem
is tudjuk megoldani az ő bajait. Ő olyan lelki károkat szenvedett,
amelyekre már csak szakemberek tudják a gyógyírt.
J.J. is a segítségemre sietett, ráadásul ő érzelmileg nem volt
érintett, ezért sokkal hatékonyabban tudta nyugtatgatni Jade-et.
Ketten együtt végül megvigasztaltuk, lecsitítottuk. Én a magam
részéről valószínűleg feladtam volna, és hagyom, hogy úgy
szexeljünk, ahogy Jade-nek tetszik, még ha nekem nincs is úgy
ínyemre, de J.J. segített megszülni a kompromisszumot.
Nathaniel teste lett a „párna”, amire felpolcoltuk Jade-et az
orálhoz. A vörös felsőjét ugyan visszavette, de azért így is nagy
bátorság volt a részéről, hogy a szinte pucér altestével hozzáérjen
Nathaniel ágyékához. Cserébe viszont nem egy, hanem két nő
nyalta ki, ami azért nem rossz kompromisszum.
Jade csak úgy érezte jól magát, ha Domino felé fordulhat, ez
viszont, gondoltam, majd biztosan a szintén meztelen J.J.-nek
okoz gondot. De ő nem akadékoskodott.
– Néha szinte meztelenül táncolok. Az ember vagy feldolgozza
az ilyen kihívásokat, vagy lőttek az előadásnak – fejtette ki olyan
határozottan és közönyösen, hogy rögtön levettem, részéről ugyan
semmi se fenyegetheti az előadás hibátlanságát.
Így aztán Dominónak háttal helyezkedett el az ágyon. Ha
zavarta is, hogy egy idegen pasas totál panorámát kap az intim
testtájaira, hát nem látszott rajta. Azért ezt díjaztam.
Aztán két kézzel megkapaszkodott Jade csípőjében, és az arcát
olyan rutinos kényelemmel nyomta a lába közé, hogy szabályosan
irigyeltem érte. Nem hiszem, hogy valaha is ilyen otthonosan
viszonyuljak egy másik nőhöz. Annyi pasi van az életemben, akik
minden további nélkül osztoznak rajtam más pasikkal, sőt néha
egymással is összebújnak közben, hogy kezdtem jellemhibának
érezni, hogy én képtelen vagyok ennyire könnyedén venni a
szexet. Ha ez furán hangzik, hát furán hangzik, én akkor is így
éreztem.
Nathaniel a hajzuhataga közepén hevert a kép origójában, a
haja vörösen ragyogott a fehér ágytakarón. Hármuk meztelensége
úgy fehérlett rajta, mintha valami perverz csipkén hevernének. J.J.
feküdt a peremen, meztelen teste, mint márványból faragott
műremek, ahol a kő nem kő, hanem izom. De épp olyan kitartással
és szeretettel faragta és alakította remekművé, mint a nagy
művészek vésővel és kezük munkájával a márványt. Szőke haja
sárgás esőként hullott a vállára, és elrejtette Jade altestét a szoba
elől. Jade keresztbe feküdt Nathanielen, testét a meghökkentően
vörös hálóing takarta, haja éjfekete hollószárnyként terült el alatta
a fehér ágyon. Döbbenetes színkontrasztokat teremtett a sápadt
bőrével. Egyikük se barnult még le, de így egymás mellett látszott,
hogy Nathaniel mennyivel sötétebb mind a két lánynál. Jade, az
évszázados napfényszegény életmódtól volt sápadt, de még nála is
fehérebb volt a tejfehér bőrű, szőke, kék szemű J.J. Sajnos a
szőkesége most mindent eltakart, csak Jade reakcióiból láttam,
hogy valamit csinál, pontosabban hogy mindig valami mást csinál,
de hogy mit, azt még mellettük térdeltemben se láttam.
Azt tudtam, hogy haladunk, mert Jade légzése felgyorsult, és a
tekintete is ellágyult, szétcsusszant. Nathaniel csukott szemmel
hevert alatta, a kötelei megfeszültek, és csak most esett le, hogy
talán attól elélvez, hogy egy könnyű selyembe bújt női test
vonaglik rajta, miközben egy másik, meztelen épp kinyalja. Ezzel
nem számoltunk, mert nagyon tudta uralni magát, csakhogy a
helyzet neki is új volt, és néha az újdonság extra izgató faktort hoz,
és a reakció kiszámíthatatlan.
Kicsit meghasonlottam, hogy J.J.-t nézzem és tanuljak, vagy
Nathaniellel foglalkozzam, hogy épp hogy áll, mindjárt elmegy-e.
Végül közelebb húzódtam a fejéhez, megsimogattam az arcát, és ő
felnézett rám. A szeme emberi szem volt megint, de alig tudott
rám fókuszálni.
 – Mindjárt elmész?
Megrázta a fejét, de a következő pillanatban már le is csukta a
szemét, és a nyaka hátrahajolt. Keze a kötélbe feszült, a teste
vonaglott. A csajokra néztem: Jade félig feküdt, félig ült, mint aki
hasprést csinál, az arcán a végtelen élvezet és a fájdalom
váltakozott. Figyeltem, ahogy a teste remeg, az érzelmei táncot
járnak az arcán, de egyetlen hang se jött ki a torkán. Soha nem
adott ki hangot, miközben nyaltam, így csak a teste rángásaiból
következtethettem, hogy eljutott-e már a csúcsra.
– Nem, még bírom – nyögte Nathaniel a háttérben.
– Az ég szerelmére, hogy bírod? – lihegte kínlódva Domino.
– Csatlakozom az előttem szólóhoz – panaszolta Jason is.
Közben félig megkerülte az ágyat, hogy ne csak a csajok fejét
lássa, hanem legalább oldalról mozizhasson.
J.J. felemelte a fejét, a szája és az álla fénylett a lámpafényben.
– Az valahogy meg se fordult a fejemben, hogy Nathaniel
ennyitől elmegy. Bírja még, vagy rendeződjünk át?
– Kizárt – zihálta rekedtes hangon Jade. A visszafojtott
kiáltások ott lüktettek ebben a mély sóhajban.
– Maradj – mondta tisztán érthetően, bár kissé álomszerű
hangon Nathaniel.
– Legyen – biccentett J.J., majd rám nézett: – Láttál valamit
abból, amit csináltam?
– Nem sokat – ráztam meg a fejemet.
– Akkor húzódj ide mellém.
– Parancs – vágtam rá, de közben csupa bizonytalanság voltam.
Aztán arra gondoltam, hogy másképpen soha nem tanulom meg.
Szóval basszus, fűzzük be azt az oktatófilmet.
 10.

Lekuporodtam J.J. mellé, hogy egészen közelről láthassam.

Halványan éreztem, hogy Jason és Domino is közelebb húzódik,
de az ágyra még nem másztak fel. Legalább nézni hadd nézzék,
amennyire csak lehet. Engem nem zavartak, a szeretőm volt mind
a kettő, részemről semmi újdonságot nem mutattam. A másik két
hölgy is hazai terep volt az egyiknek, és a második orgazmus Jade-
et is valami ismeretlen vizekre sodorta, mert már kicsit se
érdekelte, hogy Jason meztelenül látja.
– Állj. Most épp mit csináltál, hogy ez történt a testével? –
kérdeztem.
J.J. felemelkedett, de csak annyira, hogy beszélni tudjon.
– Itt a peremen nyaltam, nem pedig lent, középen. Az a
benyomásom, hogy amíg nincs egészen közel az orgazmushoz,
nem élvezi annyira, ha közvetlen a csiklót izgatom.
– És azt honnan tudod, hogy mikortól jöhet a csikló is?
– Felgyorsul a légzése és ökölbe szorítja a kezét. Ez mindig
árulkodó jel.
– De mindenkinél mások lehetnek a jelek, nem?
– Valamennyire persze. Ugyanakkor majdnem minden csaj
gyorsabban szedi a levegőt, és az arca is elváltozik mindenkinek,
hacsak nem jön teljesen derült égből az orgazmus.
– Oké, ezt a részt vágom, ez nálam is bejátszik néha –
bólintottam.
– Megpróbálod? – kérdezte.
– Aha, és ha nekem nem jönnek a jelek, megmutatod, mit
csinálok rosszul.
 – Olyan ez, mint egy leszbi oktatófilm – jegyezte meg Jason.
Egyszerre néztünk rá a vállunk felett. Ártatlan mentegetőzéssel
tárta szét a kezét. Mondjuk az is igaz, hogy ilyen sokáig szerintem
még soha nem bírta megjegyzés nélkül. Rekordot döntött.
– Esetleg te is tanulhatsz ezt-azt – ugratta J.J.
– Úgy érted, rám fér?
– Nem, dehogy, profi vagy – vigyorgott J.J. –, de azért ezt nem
csak és kizárólag leszbikusoknak kell tudni.
– Én máris sokat tanultam – jelentkezett Domino.
Kapott is tőlem egy nagy mosolyt.
– Én is, de most lássuk, hogy gyakorlatban is tudom-e
alkalmazni.
– Előbb azért nézzük meg Nathanielt – javasolta J.J.
Kikötözött szerelmemre pillantottam. Az arca koncentrált volt,
rettentően összpontosított, a tekintete egy távoli pontra fókuszált
valahol oldalt. Ismertem ezt az arcát, megesett, hogy máskor is
csinálta szex közben, ő így fegyelmezte magát, ha túlságosan is
közel volt már az orgazmus.
– Vele minden okés – mondtam.
– Tuti? – kérdezte J.J.
Nathaniel a magasba lendítette a hüvelykujját.
– Jól van, mondom.
J.J. félrehúzódott, hogy odaférjek Jade-hez. Amikor a
nyaláshoz nekikészültem, mindig volt egy múló pillanat, amikor a
pánik vibrált csak az agyamban, hogy jesszus, mennyi apró kis
testrész, hogy igazodom én el ezek között. Nekem a pasik sokkal
világosabb képlet: nagyobb darabokból áll a célpont, és valahogy
világos, hogy mit kell nyalogatni és mit szopni.
Sok tréfát lehet arról hallani, hogy a nőknek odalenn halíze
van, de én Jade esetében inkább húsízt érzek, vörös húsét.
Rákérdeztem erre Nathanielnél, csak bólogatott, hogy nekem is
húsízem van, de tényleg vannak nők, akiknek hal. Lám-lám, ha az
ember kérdez, megtud mindenfélét.
 Könnyedén végigcirógattam a nyelvem hegyével a peremen, a
redők közt, és Jade beleborzongott. Jó, J.J. már alaposan
bemelegítette, most épp helyzeti előnnyel indulok, de az is tény,
hogy rám is fér a helyzeti előny. A pasikkal annyira rohadt jól
csinálom az orált, hogy mindig is bántotta a büszkeségemet, hogy
a csajokkal ennyire gyengén muzsikálok. Ezért is voltam képes
feltenni ezeket a kérdéseket. Mert jobb leszek, ha a fene fenét
eszik is!
Most a másik oldalon nyaltam, szimmetrikusan, és megint
beleremegett. Kezd alakulni! Én pedig belemelegedni: a két oldalt
váltogattam kicsit, aztán lejjebb csusszantam, a csikló alá, és ott
nyaltam. Én ettől tutira a falnak mentem volna, nekem jobban
bejön a közvetlen akció, Jade teste azonban egyre jobban remegett,
a levegőt is szaporábban szedte, és a keze is az ágytakarót
markolászta. Egyik oldalról a másikra váltva most már meg-
megérintettem a csiklóját a nyelvemmel, és még jobban zihált,
már-már hangot is hallatott, ahogy a levegőt kapkodta. Most
megint a csiklóra csaptam le, a teste ívbe hajolt, ez kicsit
váratlanul ért, de kitartottam, amilyen gyorsan csak tudtam,
nyaltam a csiklót, ahogy J.J. mutatta. Amikor mutatta, sokkal
könnyebbnek tűnt, a nyelvem gyorsan fáradt, éreztem az izomláz
kezdeteit, ezért váltottam, és szopni kezdtem, mert nincs
szexgyilkosabb egy rosszkor lecsapó izomgörcsnél.
Rátapasztottam a számat, egyre jobban a számba vettem
testének ezt a boldog kis darabkáját, és úgy szoptam, ahogy egy
pasit szoptam volna. Persze tök másként kellett csinálni, csak jobb
hasonlat nem jutott az eszembe. Jade teste vonaglott, lecsusszant a
párnákról, amelyekkel feltámasztottuk, és már csak Nathanielen
dobálta magát. Róla is csak azért nem zúgott le, mert erősen
fogtam a csípőjét, és a számmal is rögzítettem.
Nathaniel artikulátlanul felkiáltott, és átfutott a fejemen, hogy
na akkor ő most elélvezett, de biztosan nem tudhattam, mert Jade
teste alatt történhettek az események, és a vörös selyem árulhatja
majd el pontosan, mi volt. De Jade-re koncentráltam, mert ha az
ember lánya élvezni kezd, akkor az orgazmus eltarthat egy ideig,
már ha a másik fél nem áll le. Nincs annál idegesítőbb, mint
amikor a pasi felvisz a csúcsra, és akkor kiszáll, miközben én még
bőven tudnám élvezni a dolgot. Én a magam részéről úgy
szerettem, ha csak akkor van vége az aktusnak, ha szólok, hogy
most már végeztem, koszi, és most Jade-nek is hasonló
szolgáltatást akartam nyújtani. Csakhogy elég melós a csípőjénél
fogva megtartani egy rángó testet. Fogást kellett volna váltanom,
de akkor hogy nyaljam tovább? Paráztam, hogy ha csak nyalom
ebben a pózban, egyszer csak lecsusszan Nathaniel másik oldalán.
Amikor az ember gruppent szervez, az ilyen gyakorlati
apróságokra nem is gondol.
Jason egyszeriben az ágyon termett, a vérállatok
szemfényvesztő sebességével kapta el Jade felsőtestét, és igazította
vissza a párnákra. Én pedig összpontosíthattam a csípőre, amely
ott vonaglott a számban, és nyalhattam, falhattam, hogy Jade az
utolsó cseppig kiélvezhesse eddigi szexuális életünk legjobb
orgazmusát.
– Jesszus, mennyire gyors vagy – hallottam J.J. hangját. – Alig
várom már, hogy mit kezd egy koreográfus ezzel a földöntúli
gyorsasággal.
Jason arcát nem láttam, ezért inkább a csajommal törődtem.
Már megállás nélkül remegett az egész teste, és akkor egy kiáltás
szakadt fel belőle. A kéj és a végső pillanat kiáltása, miután
teljességgel elernyedt az ágyon, és csak az egyik kézfejében
remegett egy kis izom. Ha Jason nem lett volna ott, most megint
lecsusszan a párnákról, de ott volt, és úgy fogta, mintha ájult testet
tartana.
– Elég lesz – kopogtatta meg nevetve a vállamat J.J. – Kész van
a csajszi.
A fenekét nem engedtem el, csak az arcomat emeltem el az
altestétől, és felegyenesedtem. Jason rám vigyorgott. Én vissza rá.
Soha még Jade nem hagyta, hogy Jason így a karjába vegye, de
persze könnyen lehet, hogy most se volt tudatában, ki öleli éppen.
 – Ez lenyűgöző volt – karolta át a vállamat J.J., és húzott
magához. – Szédítő gyorsasággal tanulsz.
– Sokat segített, hogy láttam, hogy csinálod, és kérdezhettem.
El akartam engedni Jade-et, de előbb azért Jasonre pillantottam,
hogy ura-e a helyzetnek egyedül is.
– Én megvagyok – biccentett, hogy rábízhatom.
Gyöngéd csókot leheltem a lány belső combjára, ettől újabb
rángás futott végig a testén. Ahogy felemelkedtem, a szeme
rebbent, de nem nyitotta ki, inkább olyan volt, mintha ökölbe
szorítaná azt is. Jade most határozottan nagyon jól volt. Hipp, hipp
hurrá!
– Ha átadod nekem Jade-et, Jason, akkor te ölelhetsz valaki
mást – vetette fel Domino.
– A te engedélyed kéri, hogy felmászhasson közénk –
pillantottam J.J.-re, hogy lefordítsam Domino óvatos javaslatát.
– Persze, felőlem jöhet.
Domino mosolyogva kapaszkodott fel végre az ágyra, mászott
át Nathaniel lábán, hogy átvegye Jade ernyedt testét.
– Kérlek szépen! – nyögte Nathaniel érdes hangon, pedig ő
nem is kiáltozott.
Az arcához húzódtam. Lemosolyogtam szinte tébolyodott
arcába:
– Mit kérsz szépen? – simogattam meg a haját.
– Érints meg – suttogta.
– Hogy érintselek meg?
– Kézzel, szájjal, punciddal, mindegy.
– Azt akarod mondani, hogy ha Jade-et arrébb viszem, nem...
hogy nem mentél el? – meresztett nagy szemet Domino.
– Még nem – felelte furcsán rekedtes hangon Nathaniel.
– Azta, és még egyszer azta! Nem csoda, hogy Anita megtartott
magának.
Azzal leemelte róla Jade-et, és megláthattuk a még mindig
ágaskodó Nathanielt. Olyan fájdalmasan kemény volt, hogy
akaratlan rángások szaladgáltak rajta, pedig hozzá se ért senki.
 – Most meg én csatlakozom, hogy azta! – bólogatott J.J.
– Ahogy én is – vigyorgott Jason. – Nekem is van kitartásom,
de ha Nathaniel a fejébe veszi, simán kenterbe ver.
J.J. tágra nyílt szemmel pislogott Jasonre, aztán megbűvölve
fordult vissza a kikötözött, tettre kész Nathanielhez.
– Ez... ez egyszerűen lenyűgöző.
Jason nagyot nevetett.
Domino magához szorította Jade-et, aki már magánál volt
annyira, hogy jólesően hozzábújjon. A szemét kinyitotta, lustán,
szinte álmosan pislogott.
Az ujjam hegyével finoman, madárszárny könnyedséggel
végigcirógattam Nathaniel kemény hímtagját. Felkiáltott, feszesre
rántotta a köteleket.
– Sokáig már nem bírja – jegyezte meg J.J.
– Csak ne becsüld alá – figyelmeztettem.
– Ezt csak úgy mondod, vagy komoly?
– Halálosan komoly.
Elgondolkodva méregette Nathanielt.
– Nem gáz – nyugtatta meg tréfásan Jason –, engem fejlődésre
inspirál.
J.J. látható zavarral pillantott fel Jasonre.
– Úgy érti, hogy amikor hárman vagyunk gruppenben, akkor a
puszta versenyszellemtől hosszasabban bírja ő is — magyaráztam.
J.J. még mindig nagy szemekkel fordult most felém, de a szája
sarkában már mosoly bujkált. Az álla még mindig csillogott.
Mindkettőnkre ráfért volna már a mosdás, de előbb még ennél is
mocskosabb akartam lenni. Minek mosdani, ha az ember úgyis
megint mocskos lesz?
Elindult a szám Nathaniel felé, mire szenvedőn nyögött fel.
– Jaj, ne! Így tényleg nem fogom sokáig bírni.
– Akkor ne bírd.
– De benned akarok lenni.
– Azt mondtad, hogy kézzel, szájjal vagy puncival. Hogy
mindegy – mosolyogtam rá azzal a mosollyal, amit ő „ezt még
megbánod mosoly”-nak szokott nevezni, amikor megkötözős
szexet játszunk.
– Kérlek szépen.
– Mit kérsz? – cirógattam végig megint ujjheggyel olyan
lehelet könnyedén.
– Dugást, szexet, kérlek! – jajdult fel.
Ugyanolyan gyöngéden megcsókoltam ott, ahol az előbb
simogattam, és a háta úgy görbült ívbe, mintha a mellkasára
erősített kötél rántaná a plafon felé.
Ahogy rám nézett, újra a leopárd kékesszürke szeme ragyogott
rám őrült mohósággal. Általában hihetetlen önfegyelme volt az
ágyban, izgató volt látni ilyen eszeveszett kiéhezetten. Bejött
nekem, vagy legalábbis szívesen feszegettem a határait.
Fölé hajoltam megint, hogy végignyalintsam, és aztán
csináljuk, amit kért, de ekkor valami olyat tett, amit velem még
soha.
– Ugróiskola – zihálta.
Belenéztem a szemébe:
– Álljak le?
– Igen – morogta rekedtesen.
– Még soha nem hallottam a biztonsági szót a szádból – ámult
Jason is.
– Eddig csak Ashernek mondta egyszer – bólintottam.
– Néha nem a fájdalom a legrosszabb, Anita. Akarlak, most
rögtön – mondta mély, leopárd hangján. Hihetetlen önuralma volt
a szexben, a szadomazóban, a szörnyetegével. Ha nem így lett
volna, nem táncolhatott volna színpadon úgy, hogy alakot is vált
közben a nézőközönség szeme láttára, vagyis a lehetséges
áldozatai körében.
Csak bámultam rá. Volt valami az előbbi szexben, ami
elindított benne valamit. Később majd kifaggatom róla, de
egyelőre tiszteletben tartom a biztonsági szavát, és teszem, amire
kér.
 – Jade magányra vágyik – szólalt meg Domino, majd a még
mindig karjaiban tartott, apróra összegubódzó lánnyal lemászott az
ágyról. Láttam, hogy a selyemalsóját még mindig feszíti a
szerszáma, de ha elmennek, hát nem az én gondom. Úgyis szeretői
egymásnak, csak eddig talán nélkülem nem csinálták, de
megoldják valahogy. Ehhez nem kellek.
– Hogyne – bólogattam.
– Jó szórakozást – intett utánuk J.J.
– Neki már megvolt, kösz – mosolygott Domino.
– Részemről a hála – vigyorgott J.J.
Domino is vigyorgott, de aztán Jade mormolt valamit, és már
indult is vele az ajtó felé, mint aki pontosan tudja, mit akar.
Reménykedtem, hogy Jade hajlandó vele lefeküdni, de alapvetően
ez már nem tartozott rám. Nekem megvolt a magam pecsenyéje,
azt sütögettem. Vagy inkább kolbászom.
Visszafordultam Nathanielhez. A szeme ismét emberi szem
volt, a szokásos lila, de az arcán nem csitult a tébolyult vágy. Ideje
volt kiélveznem a beindultságát – látni akartam, meddig tud még
kitartani.
 11.

Nathaniel az a típus volt, akinek egyszerűen hosszabb a

szerszáma, amikor ennyire felizgul. Akár öt centivel is megnőtt a
normális erekciójához képest, ugyanakkor kemény is volt, mint a
meleg, bársonyos bőrbe csomagolt kő.
Óvatosan vezettem be magamba, mert egyrészt így mélyebben
belém hatolt, másrészt pedig korábban mesélte, hogy ebben az
állapotában minden érintésre hiperérzékeny, ami szinte a
fájdalomba csaphat át, méghozzá abba a fajtába, amelyet ő sem
kedvel.
Számolatlanul sokszor szeretkeztem már Nathaniellel, de
amikor ilyen kemény volt, valahogy egy kicsit mindig másmilyen
volt, mint a szokásos. Szóval ilyenkor kicsit mintha valaki mással
szerelmeskedtem volna. Most is, hiába láttam magam alatt
ugyanazt a jól ismert testet, arcot és hajat, a testem új tapasztalást
érzett, idegen partnert. Egyszerre volt végtelenül ismerős és
idegen.
Ahogy belém csusszant, végigborzongott a testem.
– Istenem, mennyire kemény vagy – suttogtam. Remegett a
hangom.
Bólintott, lehunyta a szemét, és a lélegzete végigremegett az
egész testén, bele az enyémbe, mintha megrázta volna magát.
Ennyi nekem is elég volt, becsukódott a szemem, egy pillanatra
még a talaj is kicsúszott alólam. De én voltam felül, ő megkötözve
feküdt alattam, én voltam a főnök. Vagyis uralkodnom kellett
magamon, nem veszhettem bele az érzékeim táncába.
 Lehunyt szemmel lassan, finoman mozogni kezdtem, előre-
hátra hintáztam rajta, még így is éreztem magamban a
keménységét. Csavartam egyet a csípőmön, közben az altestemmel
kapaszkodtam belé, vittem magammal, táncoltattam magamban.
Velem mozgott már, felfelé döfött, ahogy én beléültem, és
finoman, lágyan ringtunk teljes összhangban egymásban, míg
végül felnyögtem.
Lepillantottam, engem nézett, a szemében az a komoly
eltökéltség, amely csak szex és néha erőszak közben költözik az
ember pillantásába. Talán mert mindkettő ugyanolyan végletekig
csupaszít le bennünket, már nem rejtőzködhetünk, teljes valónkban
kell feltárulkoznunk azelőtt, akivel vagyunk és önmagunk előtt. A
nagyon jó és bensőséges szexnél nincs is jobb dolog a világon.
Keresztény vagyok, de az ilyen pillanatokban világosan értem,
hogyan létezhetnek olyan vallások, amelyek a szexuális aktust
vallási tapasztalásnak használják. Az ember hiába térdepel le a
templomban, még lehet hazugság a szívében, de meztelenül,
Nathaniellel összeforrva csak a végső őszinteség maradt.
Szerettem őt, mélységesen szerettem, és abban a pillanatban
egyébre se vágytam, mint a lehetséges legközelebb kerülni hozzá.
Ráhajoltam, ritmust váltottam, így mozogtam vele tovább, és ő
táncolt bennem egyre, de már nemcsak az ágyékunk, hanem a
hasunk és a mellkasunk is összesimult, és centikről néztünk bele
egymás szemébe. Változott a szög, minden alkalommal
kicsusszant belőlem kissé, de aztán nagyobb lendülettel merült
belém tövig. Kissé megemelte a csípejét minden döféssel, és egyre
hevesebben köröztünk egymásban, akkor már a szánk is
összetapadt, és csókoltuk egymást forrón.
A nyelve a számba tört, így alul és felül ugyanaz történt,
egyesültünk minden lehetséges nyílásunkon át, míg végül egy
kiáltással kiszakítottam magam a csókból, és élveztem. Küzdenem
kellett magammal, tartanom a ritmust, mert tudtam, hogy ha
kitartok, ha bírok még néhány lökést, akkor még csodásabb, még
nagyobb lesz az orgazmus.
 J.J. a fejünkhöz kúszott, onnan figyelt bennünket majdnem
olyan mohósággal az arcán, mint korábban Nathaniel. És
megértettem, hogy nem viccelt, amikor a kukkolást nevezte
legnagyobb perverziójának. Nathaniel is észrevette, egy pillanatra
összenéztünk. Azért egy ilyen pillanatban nem mindenki szereti a
társaságot.
– Én bírom a közönséget – lihegte.
– Azt tudom – mosolyogtam, és megcsókoltam megint, hogy
folytassuk táncunkat.
– Dugj meg, Anita, dugj meg, kérlek! – lihegte.
Mosolyogva felültem, hogy megint csak az ágyékunk
kapcsolódjon össze, és végre végsebességre kapcsolt. Erőteljesen
és mélyen döfött, mélyebbre jutott, mint egy átlagos pasi juthatna
ebben a pozitúrában. Az extra hosszúságával meg még beljebb
jutott, és én le is álltam, lehunytam a szemem, és hagytam, hogy
dolgozzon bennem. Utána előre-hátra mozogtam, hogy a mélység
ne változzon, hogy egy centivel se csusszanjon kijjebb. Már
elképzelhetetlenül gyorsan mozogtam, és most ő állt le, tartotta
magát, és hagyta, hogy végezzem a munkát. És akkor egyik
pillanatról a másikra lecsapott rám az orgazmus, és már a levegőt
kapkodva sikoltottam a gyönyörtől. Nem álltam le, szédítő ritmus
ragadott el, egyik orgazmus jött a másik után, azt se tudtam, hol ér
véget az egyik és kezdődik a másik.
Nathaniel is felkiáltott, a kötelekkel kifeszített teste
megvonaglott, rángatózott. Izmai dudorodtak, a kéj hátrafeszítette
a nyakát, a háta ívbe görbült, hogy amennyire a kötelek engedték,
elemelkedett az ágytól.
Aztán visszazuhant, és én rárogytam, szívünk őrülten kalapált
az összesimuló mellkasunkban. Olyan volt, mintha víz felszínén
feküdnék, amely lüktet, hártyaként rezonál bele a testembe, és
akkor egyszerre keresztülzuhantam a hártyán. A pajzs, amely
elválaszt bennünket, megszűnt, és Nathanielben voltam, éreztem a
csuklómat szorító kötelet és az arcomba hulló hajat. De ez a haj
durvább volt az övénél és göndör, más, mintha a saját haja
birizgálta volna az arcát, az arcomat. Az én saját hajamat éreztem
az ő arcában. Ereztem a szerszámomat bennem, ahogy lankadni
kezd, és a hosszas feszültség végre kiold, és elernyed a testem,
mélyen és teljességgel.
Nem tudom, Nathaniel mennyit érzett meg belőlem, hogy ő is
átélte-e bennem ugyanezt, de kicsit felemeltem a fejemet, hogy a
göndör haj cirógassa az arcomat, és a saját arcomba néztem fel
közben, és a következő pillanatban ismét hazatértem, már csak a
saját, megszokott testemben voltam, és Nathaniel zavartan
pislogott fel rám. Vajon én is olyan meghökkent ábrázatot vágtam,
mint ő? Az érzései megmaradtak bennem, az a csodás
megelégedettség, ugyanakkor azt is tudtam, hogy ő is hasonló
érzésekkel térhetett belőlem vissza önmagába. Jean-Claude
mesélte egyszer, hogy szex után a gondolataim egyszerűen
kikapcsolnak. Azon kevés pillanatok egyike ez, amikor totál csend
hullik rám, amikor minden nyugvópontra ér. Ilyenkor kerülök a
legközelebb a meditativ állapothoz. Nem csoda, hogy ennyire
szeretem a szexet.
– Huh – suttogtam, ahogy összenéztünk.
– Akármikor – mosolygott.
– Mindig.
Varázslatosan romantikus pillanat volt, kár, hogy nem magunk
voltunk a szobában... Viszont a másik pár, akikkel egy légtérbe
kerültünk, még nem találta meg a maga varázslatos pillanatát. De
akkor J.J. hangját hallottam.
– Gyere ide, Jason – nyújtotta felé a kezét.
Jason azzal a kecsesen hullámzó mozgással mászott felé az
ágyon, mellyel a vérállatok tudnak csak mozogni, mintha nekik
több és másféle izmaik és csigolyájuk lenne, mint a halandó
embereknek.
– Oldozz el – kérte Nathaniel. – Ölelni akarlak.
– Meg is tenném, ha működne az alfelem.
Erre irtó elégedetten elmosolyodott, mint aki tökéletes munkát
végzett.
 Jason irányt váltott, visszatért Nathaniel bokájához, és már
oldozta is el.
– Te intézd a kezeit – mondta.
– Nekem valahogy bejött a gondolat, hogy itt fekszik
megkötözve, amíg mi dugunk – sóhajtott J.J.
Jason keze megállt egy pillanatra a levegőben, aztán elnevette
magát, és folytatta a kötél kicsomózását:
– Az ember nem fekhet a végtelenségig így, különben
begörcsölnek az izmai, vagy egyszerűen megfázik.
– Jó, oké, ebben van igazság – bólintott J.J.
– Mi jutott eszedbe? – kérdezte Jason, és valahogy éreztem,
hogy nem tőlem vagy Nathanieltől kérdi.
– Tényleg érdekel?
– Tényleg.
Úgy fordítottam az arcomat Nathaniel mellkasán, hogy lássam
őket, de Jasonnek csak a háta jutott, viszont J.J. arcát premierben
megkaptam. Őt viszont nem ismertem eléggé, hogy értelmezzem a
kifejezését, és Jason háta egyelőre nem árult el semmit.
– Na, mi az? – suttogta Nathaniel.
– Gőzöm sincs – súgtam vissza.
– Utálom, hogy vége a gruppennek. El is felejtettem már, hogy
mennyire kurvára szeretek mozizni.
– Szívesebben néznéd, mint hogy csináld? – kérdezte Jason.
– Totál begerjedtem attól, amit eddig láttam, meg amit
csináltam, kolosszális volt, és most muszáj lenne szexelnem is.
– Nekem is – bólintott Jason –, de...
Állt meg a mondat közepén, hogy J.J. fejezhesse be helyette:
– De sajnálom, hogy Anita és Nathaniel már végzett –
somolygott J.J.
Nathaniel hátrafelé, oldalra csavarta a fejét, hogy láthassa végre
J.J.-t.
– Nem feltétlenül végeztünk.
– Vagyis?
 – Sokszor tud élvezni – közölte Jason a féltékenység vagy
kritika legcsekélyebb jele nélkül, puszta tényként.
– Ez komoly? – kerekedett el kissé J.J. szeme.
– Komoly – bólintott Jason.
– Ezek után jöhetne még egy menet? Máris?
– Oldozzatok el, és pár percig hadd öleljem Anitát. Utána
készen állok.
J.J. elgondolkodva méregette, majd felém fordult:
– Komolyan mondja?
– Igen.
– Ez lenyűgöző. Pláne egy pasitól.
– Ő egy lenyűgöző pasi – mosolyogtam. – És Jasonnel ketten
együtt rohadtul lélegzetelállítóak.
Jason megdobott egy széles vigyorral. Nathaniel megemelte a
fejét, én meg lehajoltam rá a csókomért.
– Szeretnélek még egyszer nézni hármótokat együtt, és utána
szeretném kinyalni Anitát.
– Nekünk viszont akkor nem lesz semmi dolgunk –
panaszkodott Jason –, és ha még egy duplacsajos akciót tétlenül
végig kell néznem, sírva fakadok.
J.J. nagyot nevetett.
– Szóval akkor ti ketten Nathaniellel – tett egy homályos
mozdulatot J.J. a kezével nem nyúltok egymáshoz?
A pasik összenéztek.
– De, szex közben igen, ha be kell segíteni a másiknak –
bólintott Jason.
– Egyszer, amikor nagyon elégedettek voltatok magatokkal,
összepacsiztatok felettem – jutott eszembe.
– Tényleg? Ennyi? – kacagott J.J.
– Igazából nem is egyszer – vigyorogtam. Emlékeztem arra az
első alkalomra, nagyon pasis dolog volt, kicsit ki is ábrándító,
visszarángatott a földre, de aztán rájöttem, hogy a pasik pacsiznak,
ha valami, amiben nagyon elmerülnek, és élvezik a haverjukkal
csinálni, jól sül el. Más pasik fociznak. Az enyémeknek
éppenséggel a tánc és a szex a közös érdeklődése. És ha az ember
rájön, hogy a szex is csak egy hobbi, akkor totálisan értelmes
gesztussá válik a pacsi is.
– Nathaniellel csak a legjobb barátok vagyunk, minden extra
nélkül.
– Pedig Nathaniel biszex.
– Az ő biszexualitásának nincs hatása az én szexualitásomra.
– De te is lefeküdtél már pasikkal.
– Kipróbáltam, de valahogy nem jött be. Bár még ha nagyobb
is lenne nálam a témában az átjárás, akkor se feltétlenül lennénk
Nathaniellel szeretők.
– Mert?
Jason Nathanielre nézett, hosszan összenéztek, végül Nathaniel
válaszolta meg J.J. kérdését:
– A legjobb barátok vagyunk, és ha dugnánk, akkor az
tönkrevágná. A szex bekavar a barátságba.
– Vannak olyan párok, akik egymás legjobb barátai.
– Nem hinném – ingatta a fejét Nathaniel. – Mert ha az ember
egyszer szerelmes lesz, akkor már nem lehet legjobb barát.
– A legjobb barátod az, akinek kiöntöd a szívedet a szerelemed
és a szeretőid miatt — bólogatott Jason. – De ha a legjobb barátod
a szeretőd, akkor zsákutca.
J.J. ide-oda kapkodta köztük a fejét.
– Szóval akkor ti ketten még soha...
– Nem – rázta meg a fejét Nathaniel.
– Soha – zárta le Jason.
– Még soha nem láttam két szexuálisan ennyire jól kijövő pasit,
akik korábban ne lettek volna szeretők. Nem, ez nem igaz, még
soha nem láttam két pasit, akik ilyen jól kijöttek volna szexuálisan
egymással, még ha régebben szeretők voltak, sem.
– Ha szeretők lettünk volna, akkor valószínűleg nem jönnénk
ki ennyire jól – vonta meg a vállát Nathaniel.
J.J. bólintott, és láttam megint, hogy jár az agya, csak azt nem
tudtam volna kitalálni, hogy min. Abban nagyjából biztos voltam,
hogy a szexhez vagy párkapcsolatokhoz van valami köze, de
ennyi.
– Szeretnék Anitával szexelni, orálisan, ha belemegy, de az úgy
nem tisztességes, ha neked, szívem megint csak nézni lehet –
mosolygott Jasonre.
– Nekem bejön, ha csak nézem – szólt közbe Nathaniel.
– Imádnám Anita két lába közül végignézni, ahogy Jason
szájba dugja – hunyta le a szemét egy pillanatra J.J., ahogy az
egész teste beleborzongott a gondolatba. – Nézni, ahogy Jason
segge fel-le jár, és a farka ki-be Anita szájába, miközben én
nyalom. Az hihetetlen lenne.
– Én benne vagyok – bólintott Nathaniel.
– A szájba baszás elég sajátos téma – mondtam, és nem mindig
jön be nekem, hacsak nem eresztem szabadjára az ardeurt.
Márpedig az most nem lenne túlságosan jó ötlet.
– De szopni annyira profin szopsz – ágált J.J.
– Az más.
Erre J.J. elég értetlenül nézett.
– Nem volt valami sok pasid, igaz?
– Az elmúlt tíz évben alig. És a gimiben meg Jasonön kívül
nem sokan érdekeltek.
– Nem zárkózom el a durvább oráltól Jasonnel, csak azt
mondom, hogy a szájba baszás hosszútávsport, és közben elég
lassan mennék el neked.
– Asszem, nem pontosan értem a különbséget a szopás és a
szájba baszás között, és nem bánnám, ha majd egyszer
részletesebben elmagyaráznád, viszont abban biztos vagyok, hogy
olyan óráit nem akarok, amit te nem élvezel. Azt akarom, hogy
neked és nekem is jó legyen.
– Szerintem ez nekem is jó lenne – vigyorgott Jason.
– Na, akkor Anita mind a két végén foglalt, én Jasonnel nem
szexelek, szóval nekem nem jut program – jelentkezett Nathaniel.
J.J. lesütötte a szemét, és csak most láttam, hogy elpirult.
– Azért nem teljesen.
 – A célozgatás itt most kevés, édesem – figyelmeztette Jason. –
Mindent pontosan meg kell előre beszélni, ne legyenek
félreértések. Azt mondod, Nathaniel megdughat téged?
J.J. bólintott.
– Mondd ki, J.J., amit szeretnél.
– Ha mindenki benne van, szívesen kipróbálnám – pirult még
jobban, majd hirtelen egészen lesápadt –, hogy milyen Nathaniellel
dugni.
– Részemről benne vagyok – vigyorodott el Jason.
– Tényleg? – nézett fel rá J.J.
– Tényleg hát – bólintott Jason.
– Akkor szépen koszorúba fonódunk – foglaltam össze.
– Lehet úgy is, vagy szakadhatunk megint párokra.
– Csak most te leszel Nathaniellel, én meg Jasonnel.
J.J. bólintott, és még mindig nem nézett ránk. Végül gyors
pillantást vetett rám, és nem tudom, mire számított, mert láthatólag
megnyugodott attól, amit látott.
– Igen. Ha neked ez nem gond.
– Nekem cseppet sem az – mosolyogtam rá.
– Tényleg?
– Tényleg.
– És te mit gondolsz? – nézett most Nathanielre.
Nathaniel félrefordította az arcát, hogy J.J. ne lássa, de én
láttam, ahogy igyekszik kontrollálni a vonásait, hogy végül
nagyjából semleges kifejezéssel nézzen rá:
– Hogy igen, nagyon is igen. Csak valaki oldozzon végre el.
– Előbb mondd ki – szólt rá Jason.
– De mit? – nézett nagyot J.J.
– Nathaniel. Nem csak nagyon is igen. Hanem rohadtul igen.
Nathaniel elvigyorodott, végül elnevette magát:
– Ahogy mondod. De oldozzon már el végre valaki, hogy
csinálhassuk is.
Eloldoztuk.
 12.

Párnák kerültek a fejem alá, hogy rendesen fel legyek

támasztva, és a seggem alá is, nehogy J.J. nyaka begörcsöljön.
Néztem, ahogy befekszik a lábam közé, és gyöngéden simogatja a
combomat.
– Istenem, de gyönyörű vagy – sóhajtott, és nem az arcomat
nézte vagy a melleimet, hanem ott lenn. Azt hiszem, még soha
senki nem bókolt oda nekem. Elég zavarba ejtő volt, és gőzöm se
volt hirtelen, mit mondjak rá, ezért maradtam a jól bevált
köszönömnél.
Akkor felnézett rám, lassan végigsiklott a tekintete a testemen,
a mellemen elidőzött, végül megállapodott a szememnél. Az
arckifejezése komoly volt, és mohó, mint aki hetek óta nem evett.
– Rég voltál már mással a barátnődön kívül, igaz?
– Igaz – hajolt rá a combomra, és csókolta meg gyöngéden, de
közben mélyen a szemembe nézett.
– Szerintem neked a monogámia nem kifejezetten pálya –
sóhajtottam, ahogy egyre szaporábban vert a szívem, mert a
csókjai közeledtek, beljebb és feljebb.
– Hát nem – felelte, és a vénuszdombomat érintette az ajka,
aztán könnyedén megnyalintotta a vájat peremét. Levegő után
kaptam. – Jaj, de jól fogunk mulatni.
– Az biztos. Vele mindig – bólogatott Jason.
Egyszerre néztünk rá, ahogy mellettünk térdelt Nathaniellel.
Jason arcán nyoma se volt egyelőre a vágynak, csak boldog
elégedettség áradt szét a vonásain, Nathaniel viszont kezdett
begerjedni.
 J.J. mélyebben benyalt, lejjebb, és a szemem nagyra nyílt. Úgy
vigyorgott rám, ahogy Jason szokott, aztán rábukott a lábam
közére, és felfedezőútra indult a szája. Nem volt jobb kifejezés
arra, amit csinált, mert a nyelve bejárt minden zegzugot, redők alá
surrant, és közben figyelte a reakciómat.
– Azt figyeled, mi jön be, igaz? – kérdeztem kissé elfúlón.
– Igen, látnom kell, mire reagál a tested, mielőtt még a pasik is
becsatlakoznak, hogy tudjam, hogy a nyelvem miatt jó neked, nem
pedig miattuk – nézett fel.
– Logikus – sóhajtottam.
Megint az a vigyor jött válaszul, még ha csak a felét láttam is
önmagámtól.
– Pedig most nem logikus akarok lenni.
– Hanem?
– Hanem észvesztő, hogy sikoltozva élvezz tőlem.
– Elég magabiztos vagy, nem? – mosolyogtam kissé
meglepetten.
– Ja – vágta rá, és a szája beszédből munkába váltott, hogy
felérjen a hencegésével. Persze, ha az ember egyszerűen profi,
akkor már nem is hencegés az ilyesmi, hanem tényközlés.
Márpedig J.J. nagyon jól csinálta. Aztán beintette a férfiakat is:
– Már tudom, hol vannak a kapcsolók, gyertek, segítsetek,
hogy elaléljon a gyönyörtől.
Épp tiltakoztam volna, hogy csak ne beszéljen rólam így, de
akkor csinált valamit a nyelvével, és hirtelen nem kaptam levegőt.
Jason arca jelent meg előttem, mosolygott. Gyöngéden
megcsókolt:
– Köszönöm — súgta.
Majdnem mondtam, hogy szívesen, de J.J. megint csinált
valamit, és csak sikoltani tudtam, és próbáltam lenézni rá. Jason
nevetett, és elhelyezkedett felettem. Amíg én J.J.-vel társalogtam,
ő megszabadult valamikor az alsójától, és most meztelenül térdelt
be elém, a lábát szétvetve felettem. Végigmértem a testét. A farka
már félig állt, de nem azért nyúltam, hanem a golyóiért. Marokra
fogtam a meleg zacskóját, és finoman játszadozni kezdtem vele.
Lehunyta a szemét, akkor azonban J.J. megint bejelentkezett, és a
testem megfeszült, kénytelen voltam gyorsan elengedni. A farkát
markolhatom, amennyire akarom, azzal nem teszek kárt benne, de
a golyóit nem szeretném megropogtatni.
– Édes istenem – sóhajtottam, Jason pedig nevetett.
Elkaptam a faszát, és megszorítottam, hogy el is hallgatott a
nevetése, és éreztem, ahogy megborzong a teste. Odalenn J.J. már
nem nyaldosott, hanem szopott, és a testem rángatózott a
gyönyörtől, a kezem pedig Jason testébe kapaszkodott, őt markolta
remegőn. Jason halkan felkiáltott, és amikor ismét lenézett rám, a
pillantása már vad volt, tettre kész.
J.J. közben kijátszotta már magát minden kapcsolóval, mert
ráfordult a célegyenesre, és már csak egyetlen objektumra
koncentrált odalenn. Bekapta a csiklómat, és egyszerre szopta és
nyalogatta. Ahogy éreztem a felfelé kúszó melegséget,
elraktároztam a mozdulatot, hogy majd később ne felejtsem el
kikérdezni, hogy ezt mégis hogy kell, hogy én is meg tudjam
csinálni máskor, de az interjút későbbre halasztottam. Mert most...
megmarkoltam Jasont, és a számba húztam. Azt akartam, hogy
bennem legyen, amikor elélvezek.
Szoptam, és közben a kezemmel irányítottam, vigyázva,
nehogy a fogaimmal is találkozzon odabenn. Mert nincs nagyobb
élvezetgyilkos a véletlen harapásnál. Még nagyobbra tátottam a
számat, és lejjebb csusszantam J.J. arcába a párnán. Kezemmel
átnyúltam Jason combjai között, és a seggénél fogva rántottam
még mélyebben magamba, így irányítottam beljebb, aztán kijjebb.
Nem sokáig kellett noszogatni, magától is rátalált a ritmusra,
ahogy megérezte a mohóságomat, és egyre gyorsabb és
határozottabb lökésekkel ostromolta a számat. J.J. egyre
gyorsabban és keményebben szopott magába és nyalt, és Jasont is
ugyanígy akartam érezni a számban. Valahogy rettentően bejött
nekem a gondolat, hogy ketten egyszerre ilyen egyformán
dolgoznak rajtam, és készségesen fordítottam a számat, hogy még
mélyebben a torkomba hatoljon a szerszám a megfelelő szögben.
Jason pont jó hossz volt, hogy érezzem a mélyben, de még ne
akarjak megfulladni tőle. Nem minden pasimmal kísérletezgettem
volna ezzel a szöggel, de vele működött. Az ujjaim már a párnákat
markolták, mert Jason maga is uralta a megfelelő ritmust, ahhoz
már nem kellettem, viszont J.J. nyelve szélsebesen járt bennem,
ahogy csak szopott, szívott magába egyre jobban, és a forróság
egyszer csak átcsapott mindenen, és Jason farkába üvöltöttem az
orgazmusomat, míg már olyan mélyen belém döfte, hogy hang se
jött ki a torkomon. Van, hogy ez túl sok lett volna, de most épp jó
volt, hogy a torkomat feszíti, hogy egészen magamba nyelhetem,
és csak rángatóztam és remegtem, ahogy a gyönyör hullámai át
meg átcsaptak rajtam. J.J. pedig csak nyalt és szopogatott megállás
nélkül, és már fogalmam se volt, hogy egymást követik-e az
orgazmusok, vagy egyetlen végtelen orgazmusláncba kerültem.
Jason még a vége előtt kirántotta magát, így megint tudtam
kiáltozni.
– Ha nem hagyom abba, elmegyek – lihegte.
– Csináld... a mellemre – lihegtem, úgy értettem persze, hogy
csak az utolsó pillanatban rántsa ki magát a számból, és a
mellemre élvezzen. Megértette, mert már benne is volt a számban,
és dugott tovább nagy lendülettel. Szinte túl sok volt már a jóból,
de csak szinte. Akkor J.J. egy pillanatra elbizonytalanodott, de újra
belelendült, és még hevesebben szopogatott, szinte magába
szippantott, mintha a legbelső nedveimet mind ki akarná
szippantani belőlem, és addig abba se hagyná, míg félájultan el
nem tolom magamtól. Addig folyamatosan hozta nekem a
gyönyört.
És akkor belekiáltotta a saját orgazmusát a csiklómba, amitől
az én testem is beindult megint, és kiáltottam vele én is, dobáltam
magam, Jason pedig kirántotta a farkát belőlem, és forrón a
mellemre élvezett. Kinyitottam résnyire a szemem, hogy lássam,
ahogy a faszát markolva megöntözi a mellemet, és ettől csak még
jobban dobáltam magam, és már J.J. szája is leszakadt rólam, hogy
belekiabálhassa a levegőbe a kéjét.
Nagy nehezen kinyitottam rendesen a szemem, hogy Nathanielt
is lássam, ahogy mögötte térdel, és már tudtam, hogy mitől sikolt
annyira J.J. Szerettem volna jobban látni őket, de jött az első nagy
utóorgazmus, és már csak rángatóztam Jason alatt néma kiáltással
az ajkamon, ujjaimat a párnába fúrtam, mert megkért, hogy ne
karmoljam össze, ezért kapaszkodtam annyira a tollakba és a
huzatba, nehogy az ő bőrét és húsát tépjem. A testem a kéjek
hullámain ringott, miközben mellemen forrón és ragacsosan
szétkenődött a boldogság.
 13.

Mind a négyen lerogytunk valahogyan, J.J. felsőteste a

csípőmön hevert, Nathaniel hátulról ölelte őt, a haja körbefonta
őket, és a lábamra tekeredett. Jasonnek sikerült nedves törlőkendőt
halásznia az éjjeliszekrényről, hogy ha lehet, megkíméljük az
ágytakarót, és letörölgette a mellemet:
– Én csináltam, ez a legkevesebb – suttogta közben.
Csak a hüvelykujjamat tudtam megemelni elismerésem
jeleként, mert a testem használhatatlan volt, ahogy a szám is. De
legalább ő mozgásképes volt. Amint végzett, ledobta magát
mellém, egyik kezét a hasamra vetette, a fejét pedig a vállamon
pihentette.
– Mindenképpen kísérjétek el Jasont New Yorkba legközelebb
– találta meg a hangját elsőként J.J. Bár elég rekedtes volt. –
Remekül éreznénk magunkat.
– És hogy akarod Fredának bemutatni Anitát meg Nathanielt? –
kérdezte Jason.
– Anitát a közös szeretőnkként – dörzsölte az arcát a
csípőmhöz –, Nathaniel pedig az én szeretőmként és a te legjobb
barátodként.
– Freda bekattanna – simult még közelebb hozzám Jason.
– Az fix – lehelte J.J. a bőrömre.
Lenéztem rá, de egyelőre csak a szőkeségét láttam belőle:
– Mi leszünk az utolsó csepp a pohárban? – kérdeztem.
– Lehet – nézett fel rám.
– Egyszerűbb lenne, ha csak szakítanál vele – vetette fel
Nathaniel. Az arca fordult, már láttam a szemét a hajzuhatagban.
 – Együtt lakunk. Tudod, milyen nehéz New Yorkban lakást
találni? Hogy jó helyen is legyen, és ne fizesd ki rá a gatyádat?
– Szóval balhét akarsz, hogy dühében elköltözzön, és neked
maradjon a lakás? – néztem nagyot.
– Megfordult a fejemben.
– Micsoda számító nőszemély vagy te – nevettem nagyot.
– Egy haszonleső – simogatta meg a haját Jason.
– Azért mondjátok, mert még soha nem próbáltatok azon a
helyen lakást találni.
– Annyira nem lehet nagy ügy.
Jeges pillantást vetett rám a kék szemével, ami valahogy
nagyon nem passzolt a helyzethez.
– Jó, oké, lehet, hogy tényleg nagy ügy – visszakoztam.
– Bocs, hogy megbontom az egységet, de le kell vennem az
óvszert – mondta Nathaniel. Arcon csókolta J.J.-t, aki erre édesen
elmosolyodott, és Nathaniel kibontakozott az ölelésből. Aztán
feljebb kúszott, hosszan és gyöngéden szájon csókolt, majd
mosolyogva elhúzódott. A mosolyból Jasonnek is jutott, bár az
már inkább amolyan haveri jókedv volt, nem gyöngédség.
Feltartotta az öklét, és Jason vigyorogva nekicsapta a sajátját.
– Ökölpacsi, ezt nem hiszem el – morogta J.J.
– Legyen rendes pacsi?
– Talán inkább kézfogás? – csatlakozott be Nathaniel is.
– Menj, szedd rendbe magad, mielőtt rád ragad a gumi –
nevettem nagyot.
Elindult lefelé az ágyról.
– A francba is, valami van a hajamban. Meg kell mosnom.
– Az egy örökkévalóságig tart – panaszkodtam.
– Majd nem szárítom meg, csak befonom.
– Jó, de siess vissza, hogy összebújjunk.
– Szerintem nektek se ártana letusolni – mondta, ahogy
lemászott az ágyról.
– Majd – morogta J.J., és feljebb tornászta magát, hogy
elnyúljon a másik oldalamon, és úgy öleljen. Fél könyékre
emelkedett, és az ujja hegye talált a mellemen egy kis foltot, amit
Jason nem törölt le.
– Olyan rohadtul izgató volt, ahogy Jason rád élvezett.
Jason az ujjával lassan körbejárta a foltot, ami kezdett ráncosán
rám száradni.
– Nedves törlőkendővel valahogy nem lehet a cucctól
megszabadulni – mondta.
– Sietek – tűnt el Nathaniel a fürdőszobában.
– Szerintem Anita – fordította J.J. komolyra a szót – nem azzal
van bajod, hogy Jade nő, hanem hogy Jade.
Az elmúlt órákban nekem is eszembe jutott már valami
hasonló, de azért csak kíváncsi voltam az érveire:
– Hogy érted?
– Nem illik hozzád.
– Nekem az olyan nők jönnek be, akik kisebbek vagy
legalábbis nem nagyobbak nálam. És ilyet elég nehéz találni.
– Viszont neked az is kell, hogy a nő tűzzel forduljon hozzád,
nem ímmel-ámmal. Olyan volt, mintha kicsit mindig be akarna
lassítani, le akarná lohasztani a lelkesedést, ahogy kezdtünk
belejönni. Ezt még egy tőrőlmetszett motoros leszbi is nehezen
kezelné, nemhogy egy olyan csaj, akinek korábban nem volt nője.
– Kösz – mosolyogtam hálásan, de aztán lehervadt a
mosolyom.
– De nem büntethetem olyasmiért, amiről a régi mestere tehet.
Az olyan lenne, mintha meg akarnám büntetni, amiért korábban
áldozat volt.
– De ha valakivel nem akarsz szexelni, Anita, akkor még
bűntudatból sem kell.
– Vonzódom hozzá.
– Metafizikailag, persze, ezt a részt értem, de azt is, hogy
egyébként nagy teher neked, nem élvezet. És nem azért, mert ő is
nő, hanem mert egyszerűen nem passzoltok egymáshoz.
– De hogy dobhatnám ki az ágyamból? Évszázadok óta tőlem
kap először kedvességet.
 – Vagyis akkor ez szánalomszex.
Nyitottam a számat, de aztán nem szóltam, mert az egyszerű
tagadás helyett okosabb volt először átgondolni. Tényleg
sajnáltam Jade-et. Ki ne sajnálta volna?
– Úgy sajnálom, Anita – bújt hozzám még közelebb Jason.
Oldalra fordultam, hogy a hátammal simuljak hozzá, és jobban
lássam J.J.-t.
– Azt akarod mondani, hogy nem a leszbi szexszel van bajom,
hanem azzal, hogy Jade szexuálisan nem a megfelelő partner
számomra?
– Ha fiú lenne, még mindig próbálnál szexelni vele, vagy
annyira kiakadtál volna már, hogy kidobtad volna?
Próbáltam átgondolni.
– Gőzöm sincs – feleltem végül.
– Nekem viszont van – szólalt meg mögülem Jason.
J.J. ránézett felettem Jason pedig még szorosabban ölelt,
nehogy elhúzódjam tőle.
– Igen? Mégis mi? – kérdeztem, és még én is hallottam,
mennyire duzzogó a hangom.
– Ne harapd le a fejemet, Anita.
– Jó, de bökd ki végre – ráncoltam a homlokomat.
Kicsit felemelkedett fektében, hogy lássam az arcát, hogy
lássam, hogy mosolyog.
– Nem egyszer láttam, hogy fantasztikus szeretőket rúgtál ki az
ágyadból, akikkel nagyon is élvezted a szexet, viszont a
személyiségük valahogy nem passzolt a tiédhez. Még egy faszival
se láttalak ennyire türelmesnek, senkivel se láttalak ennyit
próbálkozni. Csak ma esett le, hogy mennyire sok munkád van
ebben a kapcsolatban Jade-del. Bocs, hogy eddig azt gondoltam,
hogy ez a homofóbiád egy sajátos megnyilvánulása.
– Én is azt hittem.
– Soha nem fogod annyira szeretni a nőket, mint a pasikat –
szólalt meg J.J. – Ahhoz túlságosan is szereted a faszt.
– J.J.! – nevettem fel.
 – Olyan édes vagy, hogy így pirulsz, de sose szégyelld, hogy a
fasz jobban bejön neked, mint a punci. Szerelmes vagyok Jasonbe,
és Nathaniel fantasztikus, de akkor se fogom annyira imádni a
fütyit soha, mint a női testrészeket. De nincs ezzel semmi baj.
Ránevettem. Mennyire tökéletesen illik Jasonhöz. Annyira
boldog vagyok, hogy egymásra találtak.
– Szakítanod kell Jade-del – mondta ki.
– Csak én vagyok neki – fagyott le a mosolyom.
– Azért vagy neki csak te, mert nem kényszerítetted, hogy
találjon magának valaki mást – mondta Jason.
– Mi van, ha összeroppan, ha én is elutasítom?
Jason átfordított az ölelésében, hogy közvetlen közelről
nézhettem bele a furcsán komoly, tiszta szemébe:
– Tényleg képes lennél életed hátralévő részében
olyasvalakivel járni, akit nem egyszerűen nem szeretsz, de
szexuálisan sem élvezel vele lenni? Ugyan már, Anita, mindenki,
akiket kirúgtál, és már nem lehet a szeretőd, talált magának mást,
ha szerelmet nem is, de ágyastársat mindenképpen.
– Miattuk is bűntudatom van.
– Tudom én – bólintott még mindig nagyon komolyan, száján
gyöngéd mosoly játszott.
– De miért van bűntudata? – kérdezte hirtelen J.J.
– Hogyhogy? – szaladt ki a számon.
– Miért van azért bűntudatod, hogy nem tudsz mindenkibe
szerelmes lenni, hogy nem tudsz mindenkivel lefeküdni? Ettől
miért érzed rosszul magad?
– Metafizikailag hozzám vannak kötve, méghozzá a legtöbben
végleg. Nem ők akarták, hogy így legyen, de ez van, és én nem
szeretem őket. Úgy értem, itt aztán tényleg szó szerint igaz, hogy
míg a halál el nem választ, és nem szeretem őket.
– De te is ugyanúgy össze vagy kötve velük, végleg és örökre,
és nem tudod szeretni őket. Egyáltalán kedveled őket?
– Valamennyire mindenkit.
 – Figyelj, Anita, nincs azzal semmi baj, hogy nem tudsz
mindenkit kedvelni vagy szeretni, akivel az ardeur összekötött –
simogatta meg a karomat.
– Régebben, mielőtt még ennyire uraltam volna, az ardeur még
azt is elintézte, hogy a férfiak, akiket a szeretőmmé tett, a tökéletes
választás legyenek. Az a gyanúnk, hogy Micah-val és Nathaniellel
is így történt.
– De az is lehet, hogy egyébként is beléjük szerettél volna,
Anita.
– Ezt sose tudjuk meg, nem igaz? – rántottam egyet a
vállamon.
– Vagyis azért van bűntudatod, mert most már uralod annyira
az erődet, hogy ne szerelmesedj bele mindenkibe? – tette fel a
kérdést J.J.
– Stop – szólt közbe Jason. – Damiannel ugyanakkor kapcsolt
össze az ardeur, amikor Nathaniellel, és vele nem lettél
szerelmespár. Ezek szerint többről van itt szó, mint az ardeur
uralásáról.
Döbbenten meredtem rá. Ebben volt valami.
– De miért nem szeretem annyira Damiant, mint Nathanielt?
– Mondjuk Nathanielhez már azelőtt vonzódtál, hogy a
hívóleopárdod lett. Damianhez soha.
– Damian gyönyörű és jó fej, és...
– Nem kell megvédened – mondta egyszerűen Jason.
– Nem nagyon szeretsz elutasítani senkit, ugye? – kérdezte J.J.
– Nem pontosan, csak valahogy jobban szeretek befogadni,
mint kizárni. Nem szeretek arra gondolni, hogy vannak, akik
magányosak, szomorúak, és közben én tartozom felelősséggel
értük.
– Nem tartozol felelősséggel ezekért az emberekért, Anita –
szögezte le J.J.
– Dehogynem. Nagyon is.
Jason átnyúlt felettem, és megsimogatta J.J. karját:
– Igazából tényleg felelős értük kicsit.
 – Ezt nem teljesen értem akkor.
Összenéztünk Jasonnel. Megrázta a fejét.
– Túl hosszú lenne, inkább csak gyorsan megpróbálom
összefoglalni – mondta.
– Jó, halljam a zanzásított verziót – nevetett nagyot J.J.
– Ha egy területen a vámpírok elég hatalomra és/vagy
szervezettségre jutnak, akkor ők lesznek a táplálkozási lánc
csúcsán. A likantrópokat nem tartják olyan erősnek, mint magukat,
és a mestervámpír metafizikai képességeinek köszönhetően ez
általában igaz is. Jean-Claude Amerika legeslegelső vámpírkirálya,
vagyis minden amerikai természetfeletti lény vezetője, Anita pedig
az ő királynője, és ez azt jelenti, hogy ő is a vezetőnk, tehát
bizonyos szempontból felelős értünk.
– Pontosan.
– Jó, azt vágom, hogy Jean-Claude a király, te meg a királynő,
de azt is látom, hogy ő nem érzi magát ilyen mértékben felelősnek
mindenkiért. Arról gondoskodik, hogy mindenkinek legyen hol
aludni, mit enni, de egyetlen vezető se lehet felelős az egész népe,
minden embere érzelmi jólétéért. Az képtelenség is lenne, ráadásul
nem is ez a feladata.
– De én láncoltam magamhoz őket, nem képesek elhagyni. És
akkor taszítsam el őket? Ez valahogy annyira... gonosz.
– De amikor te is legalább annyira csapdába estél, mint ők. És
ha nem kezdesz valamit magadban ezzel a problémával, nem
dolgozod fel, hogy bűntudatod van, és túlságosan is felelősnek
érzed magad, akkor a végén tényleg nem tudsz majd menekülni, és
végleg csapdába esel.
J.J. túlságosan is belenézett a szemembe. Lepillantottam, és
akkor tudatosult bennem, hogy még mindig meztelen vagyok,
hogy a mellem ragacsos, és Jason meg ő két oldalról ölelnek, és
közben a hasamon nyugtatják a kezüket, és úgy fogják egymást.
Ahogy végigmértem a látványt, valahogy hirtelen nagyon nem
akaródzott már ez a beszélgetés, és persze erről rögtön tudtam,
hogy már megint menekülnék, hogy beszari vagyok, pedig igenis
szembe kell nézni a problémákkal. És felszegtem a fejemet, és
belenéztem azokba az átható, kék szemekbe.
– Na, tessék, hogy felszegted a fejedet. Pedig nagyon elvettem
a kedvedet, kényelmetlenül érzed magad, és mégse küldesz el a
francba?
– Mert a gyávaság nem megengedhető – bólintottam.
– Dehát ez nem élet-halál kérdés, Anita. Egyszerűen csak
kikerültél a komfortzónádból. Nem gond az, ha most épp látni se
akarsz.
– Anitánál ez nem így megy – húzta felettem gyöngéden
magához Jason, hogy megcsókolja.
– Hogyhogy? – nézett bele a szemébe J.J.
– Nem nagyon láttam még nála bátrabb embert. Ha ő megijed
valamitől, vagy ideges, vagy épp annyira kellemetlenül érzi magát,
hogy legszívesebben sarkon fordulna, és a nyakába kapná a lábait,
akkor szembefordul azzal a dologgal, és megcsinálja. Tőle
tanultam, hogy az ember csak akkor lehet igazán bátor, ha fél, és
félelem nélkül nincs bátorság.
– Ez... csodálatra méltó – bólintott J.J.
– Zavarba hozol, Jason, ha így beszélsz rólam.
– Hát legfeljebb viszonzod a szívességet, és áradozol kicsit,
hogy én mennyire fantasztikus vagyok az ágyban.
Elnevettem magam.
– Tény, hogy csodás vagy, de szerintem ezen a téren rendben
van az önbizalmad.
– Most épp témát próbáltok váltani srácok, ugye?
Megvontam a vállamat.
Jason szintúgy.
– Pasik – forgatta a szemét J.J.
– Hékás, ha nem tévedek, én csajszi vagyok.
Elvigyorodott, és ugyanaz a pajkos fény lobogott hirtelen a
tekintetében, mint Jasonében szokott.
– Hát nagy tévedés lenne téged nem annak látni, az egyszer fix!
 Erre már megint pirultam, még a kezem is az arcom elé
kaptam.
– Jessz! Kétszer is elpirultál miattam!
Dühödten meredtem rá, de egyszerűen nem lehetett rá
haragudni, és már Jason is vigyorgott vele, és ketten együtt
teljességgel levettek a lábamról. Kénytelen voltam
visszamosolyogni rájuk.
– A francba, mind a ketten tudjátok.
– Mit?
– Megnevettetni, amikor pedig nem is akar nevetni –
magyarázta el Jason.
– Csakis jó célból használhatjuk a hatalmunkat, vagy ha
nagyon vicces – bólintott J.J.
Már én is vigyorogtam, és csak a szememet forgattam.
– Utálok ezzel előhozakodni, mert nyilván elveszem a kedved a
mosolygástól, de holnap elmegyek, és előtte még le kell ezt
rendeznünk.
– Mit?
– Jade-et. Jogod van nemet mondani neki, Anita. Ha a
metafizikailag hozzád tartozó pasiknak képes vagy nemet
mondani, akkor neki miért nem?
– Fogalmam sincs.
– Mert ő lány?
– Tényleg csak azt tudom mondani J.J., hogy fogalmam sincs.
– Jó, akkor hadd tegyem fel úgy a kérdést, hogy mit érzel, ha
arra gondolsz, hogy egész életedben Jade-del kell lenned?
– Hát nem sok jót.
– Ő erőszakolja ki, hogy járj vele, hogy programokat
csináljatok, hogy az életed részévé tedd. Ezzel kapcsolatban mit
érzel?
– Hogy nincs hozzá kedvem.
– Hát akkor ne tedd.
 Ránéztem, válaszra nyitottam a számat, aztán becsuktam. És
csak feküdtem ott. Fogalmam se volt, mit gondoljak, pláne, hogy
mit érezzek.
Jason homlokon csókolt, aztán felkönyökölt, hogy lássa az
arcomat.
– Figyelj, Anita, nincs gáz. Nem kell olyanokkal járnod,
akikkel nem akarsz.
– Könnyen beszélsz. Nem veled erőszakoskodnak folyton, nem
tőled vár mindig mindenki többet. Nem látod, hogy néznek rám,
milyen vádlón, amikor távolságot próbálok tartani. Mindenki akar
belőlem magának, és egyszerűen kevés vagyok ennyi embernek.
– Pár hete is ezt mondtad, amikor megkértelek, hogy segíts
tisztázni a dolgokat J.J.-vel.
– Akkor is, és most is. Mert így van.
– Mindenkinek vannak volt szerelmei – mondta J.J.
– Nem érted J.J. Az ember a volt szerelmét egyszerűen elküldi.
Elköltözöl tőle, vagy ő költözik el, és utána nem is kell már
találkoznotok. Idővel eltávolodtok egymástól, és utána még akár
barátok is lehettek, de ahhoz előbb egy kis távolság kell. Azok,
akiket én elküldök, attól még itt maradnak. Nem egyszerűen a
városban, hanem itt, a Kárhozottak Cirkuszában. Itt élnek. Damian
a garázsom feletti lakásban például.
– De mi a francért hagytad, hogy egyáltalán odaköltözzön?
– Mert ő a hívóvámpírom, és ha a szolgáidat a közeledben
tartod, növekszik a hatalmad.
– És persze bűntudatod is volt, hogy nem tudod jobban szeretni
– kotyogott közbe Jason.
– Inkább ne akarj nekem segíteni – vetettem rá egy haragos
pillantást.
– Ha egyszer ez az igazság. Te is tudod.
– Ha Jade-et el tudtad szakítani a mesterétől, és már másokat is
megszabadítottál, hogyhogy nem tudod leválasztani magadról
Damiant?
 – Ahányszor megpróbáltam, ő és Nathaniel haldokolni kezdett.
Damian megtébolyodott, emberekre támadt. Jean-Claude-nak
majdnem el kellett pusztítania, mint egy veszett vadállatot.
– Jó, akkor ez nem megy – kerekedett el J.J. szeme. Feljebb
húzta magán a takarót, mintha hirtelen hidegebb lenne.
Fogtam a takaró másik felét, és magamra húztam, mert
egyszeriben én is fáztam már. Vagy csak a beszélgetés hűtött ki
kellemetlenül, ki tudja.
– Az viszont mindenkivel működött, hogy elszakítottad a régi
mesterétől, és te magad léptél a helyébe. És ha úgy próbálnál
elszakadni Damiantől, hogy a magad helyébe rögtön egy másik
mestert tennél?
– De Nathanielhez is kötődik. Nathanielt is fel kéne
szabadítanunk akkor. És még soha nem hallottam olyat, hogy ilyen
vámpírjegyekkel bárki is ennyire összetett metafizikai mutatványt
hajtott volna végre.
– És próbálni próbálta már valaki?
– Nem, mert ha rosszul sül el, akkor az embereid bele is
őrülhetnek, vagy meghalnak, és ez elég hathatós visszatartó erő,
hogy ne nagyon akarj kísérletezgetni.
– Jó, jó, csak egy ötlet volt.
– Bocs, nem haragszom rád, csak a helyzet keserít el.
– Viszont Damiannek ott van Cardinale. És határozottan
boldogok együtt – hozta fel Jason.
– Meg is kért, hogy vegyem le Damiant az étkezési rendemről,
és én ezt tiszteletben tartom.
– De vajon összejött volna-e Cardinale-lal, ha vele is olyan
gyakran szexelsz, mint Nathaniellel? – kérdezte Jason.
– Ha vele is annyit lennék, akkor Micah nem férne bele az
életembe.
– Mármint az ágyadba? – kérdezte J.J.
– Vagy az érzelmeidbe? – toldotta meg Jason.
– Azt tudjátok, hogy idegesítően egyformák vagytok? – néztem
rájuk a homlokomat ráncolva.
 – Mintha ketten két oldalról támadnánk? – kérdezte Jason.
– Ahogy az előbb is? – kérdezte ártatlan hangon és arccal J.J.
Már megint csak a szememet forgattam. Nyilván folyton ez
lenne, ha többet lógnék velük. De nagyon nem bánnám.
– Na, ezért most miért nem pirultál?
– Gőzöm sincs, a pirulás teljességgel kiszámíthatatlan.
Játékosan duzzogva csücsörítette a száját.
Most ért vissza Nathaniel, a haja nedves fonatban kígyózott
végig a hátán.
– Miről maradtam le? – bújt be a takaró alá.
Jason és J.J. összenézett.
– Nem kell végigmondani, egyszerűen csak leengedem a
pajzsomat, és mindent tudni fog egyből – nyugtattam meg őket.
– Hú, ez komoly?
– Aha.
– Összebújhatok J.J.-vel – pillantott rám Nathaniel –, vagy
variáljuk át az ágyat?
J.J. arcán furcsa kifejezés jelent meg.
– Jó, tudom, hogy totálisan fantasztikusat szexeltünk – nevette
el magát végül –, de most szívesebben bújnék Jasonhöz.
– Ezért kérdeztem. Néha a szex nem annyira intim, mint utána
az ölelkezés.
Arrébb húzódtam, J.J. pedig átmászott rajtam, és összebújt
Jasonnel, én meg Nathanielhez simultam. Jason mellett is jó volt,
de Nathaniellel még annál is jobb. Ez a különbség a barát és a
szerelem között.
– Szóval, miről maradtam le? – súgta a fülembe.
Borzongás szánkázott végig a bőrömön, aztán halványan
lejjebb engedtem a pajzsot, és már látta, is miről volt szó az elmúlt
néhány percben. A szavakat nem hallotta, és mégis pontosan tudott
mindent. Mindannyiunknak egyre jobban ment ez a mentális
osztozkodás, már nem másztunk túlságosan és feleslegesen bele
egymásba. Régebben ilyenkor egy csomó oda nem illő érzelem és
emlék is rázuhant volna, de ma már simán tudok a szükséges
infókra koncentrálni, és az érzelmeket majd hozzáilleszti a fogadó
fél, akár Nathaniel, akár Micah vagy Jean-Claude. Attól, hogy
tőlem tudják meg, ami történt, még nem feltétlenül kell az én
szememmel látniuk.
Nathaniel még közelebb húzódott.
– Annyira boldog vagyok, hogy engem közelebb engedtél
magadhoz akkor, mint Damiant.
Megcsókolta az arcomat, aztán lejjebb, az állam élét, tovább, a
nyakamat, puhán és forrón.
– Anita egyszerűen csak lehunyta a szemét, kábé mint szex
közben, és ennyi? Már tudsz is mindent? – nézett nagyot J.J.
– Igen – csókolt a nyakamba Nathaniel.
– Mit mondtam neki Jade-ről?
– Hogy Jade nem hozzá való – nézett fel rá Nathaniel. – És
hogy ejtse.
– Én nem így mondtam.
– De Anita így értelmezte, és én az ő verzióját kaptam meg.
– Hú, ez elég... kísérteties. Hasznos, de valahogy... zavarba
ejtő.
– Édesem, ez a kísértetiessel még köszönőviszonyban sincs
errefelé minálunk – csókolta meg Jason.
– Ez komoly? – fordult felé a karjában a lány.
Komoly, vágtuk rá kórusban.
Végigmért bennünket egymás után, aztán elmosolyodott:
– Ha féltékeny típus lennék, nemcsak Anitára lennék féltékeny,
hanem arra is, ahogy ti hárman vagytok egymással.
– Hogy érted? – néztem rá.
– Olyan közel vagytok egymáshoz. Annyira jó barátok. Nem
tudom, hogy azért-e, mert szexeltek is hármasban, vagy más miatt,
mindenesetre nagyon együtt vagytok.
– Miért lenne bárki is féltékeny a barátságra? Vagy a szex miatt
gondolod?
– Ez is, az is. Freda a barátaimra is féltékeny, és a legtöbbjüket
el is üldözte tőlem. Azt még megértettem, hogy a volt
szerelmeimet, de neki az se volt elég, míg rajta kívül már nincs is
szinte senki másom egész New Yorkban.
– De a társulatnál vannak barátaid – mondta Jason.
– Voltak, mielőtt két éve össze nem jöttem Fredával. Most már
csak munkakapcsolatok – mondta olyan szomorúan, hogy muszáj
volt megsimogatnom a karját. – Teljesen eltávolodtam tőlük.
Rám mosolygott.
– Ugye tudod, hogy nem csak én járok olyan csajjal, aki nem
tesz boldoggá? – kérdeztem.
– Mondják, hogy az ember néha azt a tanácsot adja, amit neki
kellene megfogadnia,- bólintott.
– Te is egyetértesz J.J.-vel? – fordultam hátra Nathanielhez. –
Mármint Jade-del kapcsolatban.
– Nekem is problémás meghatározni a személyes
preferenciáimat, mint neked. Inkább azt mondanám, hogy még
várjunk kicsit, próbáljuk jobban bevonni a szexuális életünkbe,
hátha idővel jobban működne a csoport részeként, és ha az úgy
neki megfelel, akkor minden szuper. De ha még akkor is
erőszakoskodik, hogy csak vele menj moziba, meg csak vele
foglalkozzál, akkor szerintem is rázd le. Még Micah-ra, rám vagy
Jean-Claude-ra se igazán jut külön-külön időd.
– De általában mindenki jobban érzi magát, ha többen vagyunk
– vontam vállat.
– Csak azok, akik képesek szembenézni a problémáikkal. Jó
lenne, ha lenne még egy csaj a bandában. A többi pasit
hihetetlenül feldobná, de persze Jade nem az a típus, aki mellett a
pasik feldobódnak.
– Szóval, még ha eljár is terápiára, és mindent megtesz, hogy
feldolgozza a múltját, még akkor se akarnád, hogy több legyen az
életünkben? – néztem bele az arcába.
Nagyon komoly volt, szinte szomorú, de a tekintete mélyén
harag lobogott. Nem tudtam volna eldönteni, hogy Jade-re
haragszik-e, arra, hogy mégse kerül nő a csapatba, vagy
egyszerűen csak szüksége volt a haragra, hogy Jade ellen tudjon
szavazni.
– Túlságosan is sokat akar belőled, Anita. Már így is túl sok
embert szeretsz, akik jobban illeszkednek az életünkbe, és akikkel
csak még jobb lesz az élet. Nincs olyasvalakire szükségünk, aki
lehúz bennünket, aki elszívja az energiát. Olyanokra van
szükségünk, akik másokat is visznek magukkal, akik emelik az
energiaszintet. Jade nem kifejezetten nagy segítség, és túlságosan
sokat kell lelkizni vele, amit ráadásul nem is nagyon viszonoz.
Szorosabban fogtam magam köré Nathaniel karjait.
– Vagyis szerinted se járjak vele, és ne is szexeljünk?
– Hallod, mit mondasz? – kérdezte hirtelen J.J.
– Azt, hogy szakítsak-e Jade-del.
– Nem. Azt, hogy szerinte se járj-e vele. Vagyis neked
magadnak sincs kedved vele járni, pláne nem szexelni.
– Ja, hát gondolom, nincs.
– Gondolod? – kérdezte Jason.
– Persze, hogy nem akarok többet lefeküdni vele. És az meg
végképp holtbiztos, hogy nem akarok járni vele, kettesben lenni,
mert érzelmileg hihetetlenül nagy teher.
– Nem szívesen mondok ilyet, de ha a ma este után ejted, az
nem olyan, mintha az erőfeszítéseiért most megbüntetnéd? Soha
még ennyi pasit nem engedett közel magához.
Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy üvöltsék, mert ebben tényleg
volt valami.
– És? Változtat ez bármin is? – kérdezte J.J.
– Hogyne változtatna – sóhajtottam hatalmasat.
– Nem kell, hogy amire most jutottál, mindent megváltoztasson
– mondta Nathaniel.
Ismét felé fordultam a karjaiban:
– Hallgatlak.
– Mit élvezel abban, amikor Jade-del vagy?
Átgondoltam, és még egyszer, nagyon alaposan átgondoltam.
 – Szeretek gondoskodni róla, figyelni, ahogy egyre bátrabb és
magabiztosabb lesz. Azzal nincs bajom, ha velünk alszik a
kupacban, már ha épp nem kap hisztériás rohamot a többiek miatt
az ágyban.
– És még?
– A ma este előtt azt mondtam volna, hogy nem szeretek
nőkkel szexelni, de kiderült, hogy nem a női testrészekkel van
bajom, hanem az ő személyiségével – mondtam, és lesütöttem a
szememet, úgy folytattam: – És némileg csalódott vagyok, hogy
nem láthattam, ahogy J.J.-t megdugtad. Soha még nem láttam egy
pasimat se másik nővel szeretkezni – mondtam, és kényszerítettem
magam, hogy felnézzek, bele az arcukba.
J.J. és Jason egymás tükörképeként vigyorgott rám, Nathaniel a
hátam mögött hahotázni kezdett, és még jobban magához ölelt.
– A végén még kukkolót csinálunk belőled – jelentette ki J.J.
– Jó, hát a nézéssel nem elégszem meg.
Ártatlan kék szemeivel cseppet sem ártatlanul nézett rám:
– Annál jobb.
Kicsit még rágtuk a témát, és arra jutottunk, hogy a szexből
nem zárjuk ki teljesen Jade-et, de járni nem fogok vele, és nem
dolgozom többet ezen a kapcsolaton, mert nem akarok vele
kapcsolatot. Semmifélét. És ezzel valahogy neki is meg kell
birkóznia. És egyeztettünk a másnapi szexről is, hogy J.J. újra kész
legyen Nathaniellel közösülni, és én nézhessem Jasonnel.
Tevőlegesen persze. Szuper volt úgy tervezgetni egy másik nővel a
szexet, hogy nem kell vészforgatókönyv arra az esetre, ha a másik
nő közben besokallna. Miután alaposan megdumáltunk mindent,
egymás után lezuhanyoztunk, és lefeküdtünk aludni: Jason és én
voltunk középen, az én másik oldalamon Nathaniel, Jasonén pedig
J.J. Csudásan megtalálta a helyét a meleg kis kupacunkban.