11.

A befogadás elméletei: szövegközpontú és olvasóközpontú megközelítések;

magyar befogadásvizsgálatok

Történeti áttekintés:

1. Hermeneutika: az értelmezést és megértést vizsgáló filozófiai tudományág, az erre

vonatkozó elméletek összessége. A „hermeneutika” (görög) szó az „értelmezés tudományát”
jelenti, maga a szó Hermésznek, az antik görög kor egyik istenének a nevéből származik.
Egy-egy szövegnek több jelentése is van, szó szerinti értelmezés nem elégséges, szöveg
misztikus jelentését próbálták meg megfejteni.

2. középkor: ezt folytatták, ekkor a Bibliára vonatkozott a hermeneutika

3. Szent Ágoston: szó szerinti és morális jelentést különítette el; ez után három értelmezés élt
– szó szerinti jelentés, keresztény értelmezés, misztikus jelentés.

4. humanizmus kora: szöveghagyomány kérdése fontos, származhatnak-e művek adott

szerzőktől/több szöveg ugyanattól a szerzőtől – jellegzetességeket vizsgáltak, az eredeti
szöveg rekonstruálása volt a cél

5. Friedrich Schleiermacher: evangélikus lelkész, teológus, nyelvfilozófus. Szövegértelmezése

szerint: le kell választani az Isteni sugallatot és egy olyan módszert kell kialakítani, ami
minden szövegre alkalmazható.
Megállapításai:
1. a nyelv mindenhol ugyanúgy működik
2. az értelmezéstől el kell különíteni a szöveg tényleges jelentését
3. fontos a történeti kontextus ismerete is

Szerző központú értelmezés: a történeti háttér vizsgálata is fontos.

Szöveg központú értelmezés: nem csak az irodalomra jellemző, a nyelvészetben alakul ki

(Ferdinand de Saussure, Roman Jakobson, Leonard Bloomfield)

Roman Jakobson: nyelvész és irodalmár. Történeti háttérre vezet vissza mindent; ez az

irányzat csak a jelentésre és csak a szövegre koncentrál.

A szöveg jelentése a szövegen belüli összefüggésből alakul ki, a szavak jelentését a szöveg
alapján értelmezik. Ha jól olvassuk a szöveget egyféleképp lehet olvasni, volt egy idealizált
olvasó típus, aki mindig látja az összefüggéseket.

Olvasó központú értelmezés: az előző irányzattal szemben alakult ki a 20. század utolsó
harmadában.

Típusai:
1. Individualista: annyi olvasat, ahányan olvassák az adott művet, szöveget
2. Uniformista: olvasónak nagy szerepe van az értelmezésben
3. Kísérleti: pszichológiai módszerekkel olvassák, értelmezik a szöveget
(Sokkal inkább egy skálán vannak, nincs éles határ közöttük.)

1
Stanley Fish: amerikai szerző. A szövegnek nincs objektív jelentése, minden értelmezés
különbözik.

Kapcsolódó fogalmak - értelmező közösség: akik az én kultúrám tagjai; egyes értelmezések

egyes kultúrákban gyakoribbak.

Norman Holland: az, hogy hogyan olvasunk sokat elárul; pszichés állapotot lehet
befolyásolni. Minden embernek van egy elsődleges identitás szerkezete, ez nem változik csak
finomul. Szerinte a szövegben nem történik semmi, minden az olvasóban történik, akiben az
olvasás csak saját egyedi identitását teremti újra.

Hans Robert Jauss: német irodalomtörténész és –elméletíró. Szerinte van egy elvárás horizont
– ez egy-egy generációnak a kulturális sajátosságait foglalja magában. Az elmélet
hiányossága: nem veszi figyelembe, hogy az illető férfi/nő, munkás/vezető másképp értelmezi
ugyanazt.

Wolfgang Iser: van egy ideális olvasó, a szövegbe beleértett olvasó, és van egy tényleges,
valódi olvasó; vannak a szövegben olyan pontok, melyek az értelmezést elősegítik, ha az
olvasó ezeket felismeri, akkor úgy olvassa a szöveget, ahogy az író akarta, hogy mondani. Az
író az ideális olvasó.

Szerintük az irodalmi szövegben semmi nincs rögzítve, minden az olvasón múlik

Magyar befogadás vizsgálatok: (Forrás: Kamarás István - Az irodalmi mű befogadása

http://mek.oszk.hu/09000/09063/09063.htm#6)

1. Három novella befogadása négy ország olvasói körében

1974-75-ben a KMK olvasáskutató műhelyének és három ország nemzeti könyvtárai kutatási

részlegeinek együttműködésével  Budapesten, Moszkvában, Szófiában és Varsóban vizsgáltak
17 éves gimnazisták (100-100 fő), 40-50 éves nyolc általánost végző könyvtárhasználó
szakmunkások (100-100 fő) és könyvtárosok (50-50 fő), rajtuk kívül Budapesten 21-30 éves
szakmunkások (100 fő) és irodalmárok (50 fő) körében Móricz Zsigmond Kis Samu
Jóska, Örkény István Meddig él egy fa?  és Sánta Nácik című novelláinak befogadását (1981)
minden fontosabb dimenzióban (vagyis a fogadtatását, az értékelést, a hatást és az
értelmezést). A befogadást tekintve függő változónak, a feltételezett független változók közül
a kultúra, nem, az életkor, a foglalkozás, az iskolázottság, az irodalommal kapcsolatos
beállítódás, irodalmi ízlés szintje és az értékrend szerepelt. A kutatásban jó néhány eljárást
(attitűd-skálák, a mű tartalomelemzésére támaszkodó kulcsszó-tesztek, fiktív-életrajz,
befogadás-tipológiák) elsőnek próbálták ki.

2. Az Egri csillagok befogadás-vizsgálata gyerekek körében

A hetvenes évek második felében a KMK olvasáskutatási műhelyében Katsányi

Sándor  vezetésével 9-10 éves gyerekek körében vizsgálták 300 fős mintán a Gárdonyi-
regény befogadását (Katsányi 1985).

3.  A Mester és Margarita befogadásának vizsgálata

2
Magyar, orosz és észt anyanyelvű olvasók körében zajló nemzetközi összehasonlító
vizsgálatnak indult 1978-ban a Bulgakov-regény befogadásának vizsgálata, amely a
Szovjetunióbeli kollégák legnagyobb sajnálatára csupán magyarországi kutatássá zsugorodott,
mely szintén a KMK olvasáskutatási műhelyében folyt. Mivel a befogadás lehető legtöbbféle
dimenzióját vizsgáltam, egyebek mellett az olvasás folyamatát és egyes szövegrészletek
befogadását is, ezért többféle mintával dolgoztam:

a) az alapmintába - az egész országot behálózó könyvtárosi figyelőhálózat segítségével - 255

olyan könyvtárhasználó került, akik maguk választották a regényt olvasmányuknak
(szakmunkások, középiskolások, vallásos középiskolások, bölcsészek, diploma nélküli
szellemi dolgozók, műszaki értelmiségiek, humán értelmiségiek és vallásos értelmiségiek 20-
40 fős csoportjai); velük készült a könyv elolvasása után kérdőíves interjú;

b) a regény első fejezet befogadásának vizsgálatához egy olyan 117 fős mintát használtam,
melynek tagjai 57 állami, 26 egyházi, 15 dolgozók gimnáziumba járó diák és 19 szellemi
foglalkozású dolgozó volt;

c) a 14. fejezetet befogadását egy 30 fős (szakmunkásokból, diákokból és szellemi

foglalkozású dolgozókból álló);

d) az egész regény olvasási folyamatát pedig egy 38 fős, gimnazistákból és irodalom szakos
főiskolásokból és egyetemi hallgatókból álló mintával vizsgáltam. Módom nyílt arra is, hogy
17 ország 134 hivatásos olvasóinak értelmezéseit összevethessem a vizsgált laikus
olvasókéval.

1994-ben száz gimnazista körében (1997:267-268), 2004-ben pedig a Veszprémi Egyetem 75

bölcsészhallgatója körében a legfontosabb befogadási dimenziókban megismételtem a
kutatást, és így benyomást szerezhettem a regény magyarországi befogadás-történetéről is
(1996).

Füzet:

Mester és Margarita: 1973-ban, 78-ban, 94-ben végeztek vizsgálatokat a művel kapcsolatban.

Azért ezt választották, mivel az akkori gimnazisták szüleinek 50%-ának birtokában volt a
könyv, valamint ez volt az első olyan mű, amiben a sztálinizmusról írtak és meg is jelent.

Eredmények: a mű tartalmára vonatkozó kérdés során több lehetőség közül lehetett választani;
- a leggyakoribb válasz, vélemény 1978-ban: (még diktatúra van) – a mű egy mindennapi, de
érzelmekkel teli nőről szól, aki kiáll egy férfiért…
- a leggyakoribb válasz, vélemény 1994-ben: nincs veszélyesebb a bürokratikus hatalomnál…

Az eredmények okai: 1978 – nem értelmezték az összefüggéseket, nem vették észre ezt az
olvasatot; 1994 – már évek óta erről beszéltek, így egyértelmű volt a mű jelentése.

4. Az Iskola a határon  befogadásának vizsgálata

1999-2000-ben a Veszprémi Egyetem Pedagógiai Kutatóintézetének az OTKA által támogatott

kutatása keretében a lehető legtöbb dimenzióban vizsgáltam az Ottlik-regény befogadását,

3
kiegészítve a regény újraolvasásának vizsgálatával is. A vizsgáltak háromnegyed része
kérésünkre olvasta el a regényt, a többiek maguk választották. Egy 45 fős, középiskolásokból
és felsőfokon tanulókból álló alminta segítségével - ugyancsak kérdőív kitöltetésével - az
olvasás folyamatát követtem. Két kisebb, egy 15 és egy 27 fős, középiskolásokból, felsőfokon
tanulókból és humán értelmiségiekből álló mintán vizsgáltam az újraolvasást. Az összesen
252 fős, nem reprezentatív minta ötféle, összesen tizenkét 14-26 fős almintából állt: a)
középiskolások, b) huszonéves felsőfokon tanulók és friss diplomások, c) huszonéves
klerikusok, d) 25-50 éves magyar szakos középiskolai tanárok, e) 50 évesnél idősebbek
(nagyobb részt diplomások) (2002).

5. A Sorstalanság befogadás-vizsgálata

A Kertész Imre-regény befogadását - valamennyi fontos befogadás-dimenzióban - egy

összesen 150 főnyi nem reprezentatív mintán vizsgáltam a Veszprémi Egyetem Antropológia
és Etika Tanszéke kutatásának keretében; elsősorban humán és nem humán diplomások,
valamint a felsőfokon tanulók, s csak kisebb részben diploma nélküli szellemi foglakozásúak
körében (2005).