Professional Documents
Culture Documents
11) A Befogadás Elméletei Szövegközpontú És Olvasóközpontú Megközelítések Magyar Befogadásvizsgálatok
11) A Befogadás Elméletei Szövegközpontú És Olvasóközpontú Megközelítések Magyar Befogadásvizsgálatok
Történeti áttekintés:
2. középkor: ezt folytatták, ekkor a Bibliára vonatkozott a hermeneutika, erős vallási töltet,
Szent Ágoston már elkülönítette.
3. Szent Ágoston: szó szerinti és morális jelentést különítette el; ez után három értelmezés élt
– szó szerinti jelentés, keresztény értelmezés, misztikus jelentés.
A szöveg jelentése a szövegen belüli összefüggésből alakul ki, a szavak jelentését a szöveg
alapján értelmezik. Ha jól olvassuk a szöveget egyféleképp lehet olvasni, volt egy idealizált
olvasó típus, aki mindig látja az összefüggéseket.
Olvasó központú értelmezés: az előző irányzattal szemben alakult ki a 20. század utolsó
harmadában.
Típusai:
1. Individualista: annyi olvasat, ahányan olvassák az adott művet, szöveget
2. Uniformista: olvasónak nagy szerepe van az értelmezésben
3. Kísérleti: pszichológiai módszerekkel olvassák, értelmezik a szöveget
(Sokkal inkább egy skálán vannak, nincs éles határ közöttük.)
1
Stanley Fish: amerikai szerző. A szövegnek nincs objektív jelentése, minden értelmezés
különbözik.
Norman Holland: az, hogy hogyan olvasunk sokat elárul; pszichés állapotot lehet
befolyásolni. Minden embernek van egy elsődleges identitás szerkezete, ez nem változik csak
finomul. Szerinte a szövegben nem történik semmi, minden az olvasóban történik, akiben az
olvasás csak saját egyedi identitását teremti újra.
Hans Robert Jauss: német irodalomtörténész és –elméletíró. Szerinte van egy elvárás horizont
– ez egy-egy generációnak a kulturális sajátosságait foglalja magában. Az elmélet
hiányossága: nem veszi figyelembe, hogy az illető férfi/nő, munkás/vezető másképp értelmezi
ugyanazt.
Wolfgang Iser: van egy ideális olvasó, a szövegbe beleértett olvasó, és van egy tényleges,
valódi olvasó; vannak a szövegben olyan pontok, melyek az értelmezést elősegítik, ha az
olvasó ezeket felismeri, akkor úgy olvassa a szöveget, ahogy az író akarta, hogy mondani. Az
író az ideális olvasó.
2
Magyar, orosz és észt anyanyelvű olvasók körében zajló nemzetközi összehasonlító
vizsgálatnak indult 1978-ban a Bulgakov-regény befogadásának vizsgálata, amely a
Szovjetunióbeli kollégák legnagyobb sajnálatára csupán magyarországi kutatássá zsugorodott,
mely szintén a KMK olvasáskutatási műhelyében folyt. Mivel a befogadás lehető legtöbbféle
dimenzióját vizsgáltam, egyebek mellett az olvasás folyamatát és egyes szövegrészletek
befogadását is, ezért többféle mintával dolgoztam:
b) a regény első fejezet befogadásának vizsgálatához egy olyan 117 fős mintát használtam,
melynek tagjai 57 állami, 26 egyházi, 15 dolgozók gimnáziumba járó diák és 19 szellemi
foglalkozású dolgozó volt;
d) az egész regény olvasási folyamatát pedig egy 38 fős, gimnazistákból és irodalom szakos
főiskolásokból és egyetemi hallgatókból álló mintával vizsgáltam. Módom nyílt arra is, hogy
17 ország 134 hivatásos olvasóinak értelmezéseit összevethessem a vizsgált laikus
olvasókéval.
Füzet:
Eredmények: a mű tartalmára vonatkozó kérdés során több lehetőség közül lehetett választani;
- a leggyakoribb válasz, vélemény 1978-ban: (még diktatúra van) – a mű egy mindennapi, de
érzelmekkel teli nőről szól, aki kiáll egy férfiért…
- a leggyakoribb válasz, vélemény 1994-ben: nincs veszélyesebb a bürokratikus hatalomnál…
Az eredmények okai: 1978 – nem értelmezték az összefüggéseket, nem vették észre ezt az
olvasatot; 1994 – már évek óta erről beszéltek, így egyértelmű volt a mű jelentése.
3
befogadását, kiegészítve a regény újraolvasásának vizsgálatával is. A vizsgáltak háromnegyed
része kérésünkre olvasta el a regényt, a többiek maguk választották. Egy 45 fős,
középiskolásokból és felsőfokon tanulókból álló alminta segítségével - ugyancsak kérdőív
kitöltetésével - az olvasás folyamatát követtem. Két kisebb, egy 15 és egy 27 fős,
középiskolásokból, felsőfokon tanulókból és humán értelmiségiekből álló mintán vizsgáltam
az újraolvasást. Az összesen 252 fős, nem reprezentatív minta ötféle, összesen tizenkét 14-26
fős almintából állt: a) középiskolások, b) huszonéves felsőfokon tanulók és friss diplomások,
c) huszonéves klerikusok, d) 25-50 éves magyar szakos középiskolai tanárok, e) 50 évesnél
idősebbek (nagyobb részt diplomások) (2002).
5. A Sorstalanság befogadás-vizsgálata