5. A könyv és a nyomdászat a XV–XIX.

századi Magyarországon és Európában

Témakör: művelődés- és könyvtártörténet

Felhasznált irodalom:
 Órai jegyzetek (ÍKS 1.)
 Fritz Funke: Könyvismeret
 V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában 1473-1800
 Tevan Andor: A könyv évezredes útja (http://www.mek.oszk.hu/01600/01650/html/index.htm)

Megjegyzés: Amiben nem voltam biztos, azt a következő módon jelöltem: (?)

A XIX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI HELYZETRŐL NEM ÍRTAM, AZ ELMÉLETILEG A 6-OS

TÉTELHEZ (IS) TARTOZIK.

A XIX. SZÁZADI EURÓPÁRÓL PEDIG CSAK BASKERVILLE-T, A DIDOT-CSALÁDOT, BODONI-T ÉS

UNGER-T VETTEM IDE, AKIK A XVIII. SZÁZADBA IS BELETARTOZNAK…SŐT INKÁBB ODA.

A tételbe az alábbi régebbi ÍKS tételeket próbáltam belefoglalni (legalábbis úgy gondoltam, hogy ezek
kellhetnek bele):
EURÓPA:
 A nyomtatott könyv feltalálása: Johannes Gutenberg, az ősnyomtatvány jellemzői, a nyomdásztársadalom
 A könyvnyomtatás centrumai a XV. század második felében (súlypontok változása, ennek okai) – Német-
Római Birodalom, Itália, Anglia, Franciaország,
 Európa nyomdászata a 16-17. században: Anglia, Franciaország, Itália, Kelet-Európa, Német-Római
Birodalom, Németalföld, Spanyolország
 Nyomdászcsaládok – kiadói stratégiák: Velence: Aldus Manutius, Bázel: Johannes Frobenius, Lyon:
Sebastian Gryphius, Antwerpen: Christoph Plantin
 A reformáció és a nyomtatott könyv: a könyv a reformáció művelődési programjában, a reformáció centrumai,
mint nyomdászati központok
 A 18–19. századi európai nyomdászattörténet: új tipográfia és könyvstílus: klasszicista könyvművészet:
Baskerville, Didot-család, Bodoni, Unger
MAGYARORSZÁG:
 A magyarországi ősnyomdászat: az első és a második ősnyomda
 A XVI. századi magyarországi nyomdászat: Erdély, Nádasdy Tamás sárvár-újszigeti nyomdája, Városokban
létesült protestáns nyomdák, vándornyomdászok, katolikus nyomdák
 A XVII. századi magyarországi nyomdászat: felső-magyarországi városok nyomdái, a nyugat-dunántúli
protestáns nyomdák, Erdélyi és kelet-magyarországi nyomdák, protestáns fejedelmi nyomdaalapítások,
katolikus nyomdák
 A 18–19. századi magyarországi nyomdászattörténet: felekezeti és területi megoszlás, bevándorló külföldi
nyomdászok (pl. a budai Landerer-nyomda), protestáns nyomdák (pl. a debreceni, a kolozsvári), katolikus
nyomdák (pl. a nagyszombati, a csíksomlyói és a gyulafehérvári), magánynyomda-alapítások

A KÖNYVNYOMTATÁS FELTALÁLÁSA, KEZDETEK:

Bevezetés
 A mainzi Johannes Gensfleisch zum Gutenberg találmánya, a mozgatható öntött betűs nyomtatás nem volt
független a XIV-XV. századi mélyreható gazdasági és társadalmi változásoktól. Ekkorra már:
- kialakult a pénzgazdálkodás, a városi kereskedők kezében nagyobb mennyiségű tőke halmozódott fel
- a népesség létszáma növekedett  végbement a gazdaságilag erősebb, illetve gyengébb rétegek
differenciálódása

A növekvő igényt az olcsó tömegáru iránt csak a kézműipari előállítási mód elégíthette ki, se az alól a
könyv sem volt kivétel
 Nemcsak az egyházaknak és a teológusoknak volt szükségük könyvre, de a városok oktatási intézményeinek is
(iskolák, egyetemek), a polgárságról nem is beszélve.
1
  A könyvnyomtatás új társadalmi szükségleteket elégített ki. A részben nyelvjárásban írt irodalom fokozatos
elterjedése hozzájárult ahhoz, hogy a képzés kilépjen az egyház intézményi kereteiből, és elősegítette az
újkorra jellemző gondolkodásmód, valamint a közvélemény kialakulását
 A könyvnyomtatásnak oroszlánrésze volt a reformáció és a parasztháborúba torkolló zavargások
előkészítésében. A reneszánsz és a humanizmus korában a könyv addig soha nem látott mértékben a
társadalmi és kulturális fejlődés részévé, sőt hajtóerejévé vált. A kéziratokról a nyomtatott művekre való
áttérés során a könyv külseje lényegesen megváltozott. Ezzel egy időben kialakult a könyvnyomtatás sajátos
üzemi formája is, mely a gyorssajtó megjelenéséig változatlan maradt.

Johannes Gutenberg:
 A könyvnyomtatás kezdete 1450-re tehető, a XV. század pedig az ősnyomtatványok (nyomtatott könyv)
évszázada
 Találmányának lényegi alkotóeleme az ÖNTŐMŰSZERREL végzett betűsokszorosítás módszere
 Gutenberg teremtette meg az újkori mechanikus nyomtatási eljárás alapját, amely a munkafolyamatok
gépesítésével és racionalizálásával a gyakorlatban is megvalósíthatóvá tette a tömegtermelést, illetve amely
képes volt az egész világon érvényre jutni. Ráadásul Gutenbergnek sikerült a nyomtatott könyvnek tipográfiai
eszközökkel művészi megjelenési formát adnia.
 Találmányának köszönhetően az egyszerű írásfolyamat helyére 3 különböző munkafázis lépett: az írás
alapanyagának előállítása, a szedés és a nyomtatás
 technikai szempontból ezek a tevékenységek előrelépést jelentettek a tisztán kétkezi munka felől a
gépesített munka felé
 Élete:
- 1394 és 1399 között született Mainzban, szülőháza után „zum Gutenberg”-nek nevezték
- mainzi patrícius családból származott
- 1434-től több dokumentum tanúsága szerint is Strasbourgban tartózkodott
- 1444 után visszatért Mainzba ( a Rajna partján található, a nagyobb nyomdászvárosok folyók mentén,
(főleg a Rajna mentén) alakultak ki, mert ott voltak adottak a gazdasági, társadalmi tényezők)
 Művei:
- Nem egyértelműen tisztázott, egyáltalán mit nyomtatott Gutenberg, illetve milyen sorrendben jelentek
meg első nyomtatványai
- Gutenberg ősbetűit Donatus- vagy kalendáriumbetűnek nevezik, mert ezzel nyomtatta ki Aelius
Donatus latin nyelvtanát valamint néhány kalendáriumot
- amiket biztosan nyomtatott:
 latin nyelvtankönyv (Aelius Donatus latin nyelvtana)
 bűnbocsánati cédulák
 42 soros Biblia = Gutenberg Biblia (1455)
- az 1. reprezentatív kiadás
- a szöveg elrendezése harmonikus, 2 hasábból áll (1 hasáb 42 soros)
- 200 példányban nyomtatta ki  35darabot pergamenre, 165 darabot papírra
- törekedett arra, hogy a nyomtatás során megőrizze a kézírásra jellemző jegyeket
 számos rövidítést (abbreviatúra) és összevont betűt (ligatúra) alkalmazott
- bizonytalan eredetű nyomtatványemlékek: (nem bizonyított, hogy Gutenberg nyomtatta őket!)
 Mainzi zsoltároskönyv (1457)
 Konstanz városa számára kinyomtatott missale (Missale speciale Constantiense)
 36 soros Biblia
 Chatolicon  Johannes Balbus de Janua dominikánus szerzetes által 1286-ban szerkesztett, latin
grammatikával kiegészített szótár
- nem tudjuk, hogy hol nyomtatta műveit

Általában a nyomdászatról:
 A nyomtatáshoz hatalmas anyagi erőre volt szükség  be kellett szerezni a nyomdát, papírt és munkatársakat
is + betűket is kellett faragni
 Találni kellett olyan művet, amelynek van felvevőpiaca
 ehhez fel kellett mérni a piacot, hogy az egyházi vezetők, jogászok, diákok mely könyveket keresik
 azt is ismerni kellett, hogy a többi nyomda milyen műveket ad ki
 A nyomdász kezdetben egyszerre: nyomtat, kiad és kereskedik  ez a 3 funkció még nem vált szét
 Figyelniük kellett, hogy a kiadott könyv mind formailag, mind pedig tartalmilag minőségi áru legyen
 A nyomdászok általában egyetemet végzett emberek voltak
2
  mégis szükségük volt segítségre  tudósokat, elismert embereket kértek fel (pl. Johannes Frobenius
(Bázelben, a Rajna mentén), Rotterdami Erasmus)

A könyvnyomtatás kezdeti korszakáról általában:

 Milyen könyveket, szövegeket nyomtattak kezdetben?
- főként egyházi, liturgikus szövegek  Bibliák, egyházatyák írásai
- lexikonok
- tankönyvek
- kalendáriumok
- politikai viták
- egylapos nyomtatványok
 Kik voltak a nyomtatott szövegek megrendelői?
- egyházatyák
- jogászok
- tanárok, diákok
 Nem mindenki örült a nyomtatás feltalálásának, és a nyomtatott könyv megjelenésének, hiszen így a
nyomtatott könyv (a tömeggyártásnak köszönhetően) elvesztette egyedi voltát, tömegcikké vált
 A kolostorokban továbbra is működött a kódexek másolása
 meg is magyarázták, hogy miért fontos: szorgalomra, jámborságra, Szentírás ismeretére sarkall
 1470-ig szinte mindenütt német nyomdászok voltak, Rómát kivéve
 1460-ban feldúlják Mainzot  sok nyomdász elmenekül Németországból  elterjed a nyomdászat

Ősnyomtatványok: (ősnyomtatvány = inkunábulum)

 1450 és 1500. december 31. között megjelent könyvek
 A legértékesebb nyomtatott könyvek, melyek azonosításában, meghatározásában a címlap, a nyomdajel és a
tipográfia segít
 A munkafolyamatokat a mester irányította  voltak segítői
 Címlap csak fokozatosan alakul ki, az 1520-1530-as évekre rögzül a címlap szerkezete
 kezdetben még arra törekedtek, hogy a kódexeket utánozzák, ezért nem volt címlap, és a betűtípus is a
kézírást utánozta
 Kezdetben még voltak kézzel írott elemek benne:
- iniciálék  kihagyták a helyet neki nyomtatáskor
- fametszet (XV. században jelent meg) illusztrációk és ornamentumok kiszínezése
- rubrikálás (jelek, sorok piros tintával írása)
- icipit és explicit (kezdő- és záróformula)  kezdetben még ezek is szerepeltek
 Kolofon: ugyancsak a kéziratok mintájára került a nyomtatott szövegbe
 azt tudhatjuk meg belőle, hogy ki, hol, és mennyi példányban adta ki a könyvet
 A vízjelek használata is tovább él  segítik az ősnyomtatványok meghatározását, hasonlóan mint a nyomdajel,
azaz a nyomdász jelvénye (szignet)
 ez kezdetben a nyomtatvány végén volt, majd átkerült az elejére
 Bevezették a szignatúrát, amely egy betű-szám kombináció és az oldalak egymásutániságát segítette elő
(oldalszám még ekkor nem létezett)
 Custos = őrszó  a következő ív (ívréteg) első szavának feltüntetése az előző ív (ívréteg) utolsó lapjának jobb
alsó sarkában
 A könyv végére pedig registrumot illesztettek, azaz az ívjelölések áttekintését az első lapok kezdőszavaival 
segítségével ellenőrizni tudták a nyomtatás hiánytalanságát

3
A KÖNYVNYOMTATÁS ELTERJEDÉSE A XV. SZÁZADBAN: (EURÓPA)

NÉMET-RÓMAI BIRODALOM:
 A könyvnyomtatás a kereskedelmi útvonalak mentén terjedt el (például a Rajna-völgye). Először a
városokban honosodott meg, hiszen a vásárok, piacok, egyetemek és püspöki székhelyek, a tőkeerős, széles
körű kapcsolatokkal rendelkező kereskedők, a polgári vásárlóréteg jelenléte csupa kedvező körülményt
jelentett a nyomtatott művek forgalmazása szempontjából.
 A könyvnyomtatás elterjedésében nem csekély szerepük volt a XV. században és XVI. század első
évtizedeiben a vándornyomdászoknak, akik mindig oda vonultak, ahol ideig-óráig nyereséget hozó,
meghatározott nyomtatványokra érvényes megbízás és eladási lehetőség adódott. Így jutottak el a kisebb
városokba is, ahol hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak. A vándornyomdászok egyes helyeken kettesével-
hármasával összefogva ideiglenes nyomdásztársaságokat is létrehoztak.
Fontosabb német nyomdászvárosok:
 MAINZ:
- Johann Fust és Peter Schöffer:
 jó üzleti érzékkel vezették tovább a Gutenbergtől megkaparintott mainzi nyomdát
 Peter Schöffer: gyakorlati munka irányítása, Fust: könyvforgalmazás
 nyomtatott műveik:pl.: Mainzi zsoltároskönyv (1457), 48 soros Biblia (1462), Herbarius (1484)
- Mainzban tevékenykedett még: Johannes Numeister, Jacob Meydenbach, Peter Friedberg
 STRASBOURG:
- miután 1462-ben Mainziot lerombolták, számos más helyen bukkantak fel nyomdászműhelyek 
Strasbourgban is hamarosan nyomdászati központ fejlődött ki
- Johann Mentelin  első, aki itt kezdett nyomtatni, első német nyelvű Biblia
- Johann Grüninger, Johann Prüss
 BAMBERG:
- Albert Pfister: Biblia Pauperum (Szegények Bibliája)
- Johann Sensenschmidt
 KÖLN:
- a városban 29 ősnyomdász működött
- Urlich Zell  meghonosította a könyvnyomtatást Kölnben
 AUGSBURG:
- Günther Zainer  1. augsburgi nyomtatvány 1468-ban
- Anton Sorg, Jodocus Pflanzmann
 NÜRNBERG: az egyik legnagyobb nyomdászváros
- 25.000 fős, gyűjtőhelye azoknak a humanistáknak, akik az Alpoktól északra akarták céljukat
megvalósítani
- Aberdürer(?) is működött itt
- legfontosabb nyomdász: Anton Koberger
 nagyvállalkozó, kereskedőhálózatot hozott létre
 saját nyomdája volt 100 fős személyzettel
 lerakatokat „nyomdahálózatokat” létesített, más nyomdákat is utasított
 jó minőségű kiadványok köthetők a nevéhez
 LIPCSE:
- a könyvkereskedelem későbbi fővárosa, a nyomtatás viszonylagos késéssel honosodott meg
- Marcus Brandis, Melchior Lotter, Martin Landsberg
 BÁZEL:
- ma Svájchoz tartozik, de 1501-ig a Német Birodalomhoz tartozott
- Berthold Ruppel, Martin Flach, Michael Wenssler
 FRANKFURT

ITÁLIA:
 Németország után Itáliának jutott a legnagyobb szerep a könyvnyomtatás kibontakozásában. Az ország
kereskedelme, pénzgazdálkodása és kultúrája a XV. században érte el fejlődésének csúcspontját. Innen indult
ki a reneszánsz művészetfelfogása és a humanizmus világnézete. Mindez elősegítette a könyvnyomtatás
művészetének felvirágzását.
Fontosabb itáliai nyomdászvárosok:
 SUBIACO (Róma mellett)  kezdetben bencés kolostor volt
 BOLOGNA
4
  FERRARA
 NÁPOLY
 MILÁNÓ
 VELENCE  több évszázadon át a fő központ
 leghíresebb nyomdász: Aldus Manutius (1448-1515):
- lelkes humanista tudós, író, költő, szerkesztő és kiadó, tanítással is foglalkozott
- a nyomdász, akihez szerződött meghalt  elvette a lányát  megörökölte a nyomdát
- 1453-ban a török beveszi Konstantinápolyt  az ott élő görög tudósok elmenekülnek pl. Itáliába is, ahol
már kezdik elfelejteni a görög nyelvet kultúrát
 de a görög tudósoknak köszönhetően új ismeretek, új szövegváltozatok (a humanisták korrigálják
a hibás szövegváltozatokat), addig elveszettnek hitt szövegek kerülnek elő
 a görögök tanítására különböző tanszékek jönnek létre az egyetemeken

Aldus Manutius is több ilyen görög tudóst befogadott  segítségüket kérte
 nyomdája művei görög nyelvű könyvek
 azzal, hogy tudósokat gyűjtött maga köré, tudományos hírnevet szerzett
- művei:
 legjelentősebb: 5 kötetes Arisztotelész (eredeti nyelven adta ki, kommentárok nélkül)
 segédkönyvek, szótárak
- az antikva és a kurzív (dőlt  kézírásos formát idézi) betűtípus az ő nevéhez köthető
- kiadványait aldináknak is nevezik
- fontos technikai megoldása: lekicsinyítette a könyv méretét + kisebb betűtípus (antikva) használata
 könyvei nagyon keresetté váltak
 officinája teremtett meg egy világszerte keresett könyvtípust
- nyomdászjelvénye: horgonyra tekeredő delfin

FRANCIAORSZÁG:
 Franciaországban, különösen Párizsban eleinte a nyomtatott könyv iránti igényt a német műhelyek kínálatával
elégítették ki. Már Fust és Schöffer is itt találta meg az első igazán nagy felvevőpiacot. A kereskedelmi
kapcsolatok kiépülését csakhamar a német nyomdászok franciaországi megjelenése követte. a kezdeményezés
a Sorbonne humanista beállítottságú tudósaitól indult ki, akik Párizsba hívtak több német nyomdászt is.
 Fontosabb francia nyomdászvárosok:
- PÁRIZS (É)  pl. Pasquier Bonhomme
- LYON (D-DK)

ANGLIA:
 Angliába egy angol üzletember, William Caxton vitte el a könyvnyomtatást (műhely a Westminster-apátság
közelében)
 Richard Pynson, Julian Notary

SPANYOLORSZÁG:
 Spanyolországban ugyancsak német nyomdászok honosították meg a könyvnyomtatást. Az első spanyol
nyomtatványemlék egy 1473-ban készült búcsúcédula. 1475-től német nyomdászok kezdték meg
tevékenységüket Valenciában, Saragossában és Barcelonában.

5
A XVI. SZÁZADI EURÓPA NYOMDÁSZATA:

Kezdeti időkben Németország dominanciája figyelhető meg  századfordulóra ez megváltozik:

- Franciaország: Párizs
- Észak-Itália: Velence
- Lombardia
- XVI. században:
 Anglia
 Németalföld  É: Hollandia, D: Belgium

ANGLIA:
 Még nem a XVI. század a virágkora, igazán jelentőssé a XVII. században válik
 a XVI. századi szigorú cenzúra ugyanis erősen gúzsba kötötte az angol nyomdaipart
 XVIII. Henrik (1509-1547):
- a Tudor-család sarja, VII. Henrik fia lesz a király
- 1509-1547-ig uralkodott
 ez a 4 nagy uralkodó korszaka (VIII. Henrik, Szulejmán, I. Ferdinánd, V. Károly)
- igazából VIII. Henrik bátyja lett volna a király, de Henrik elvette bátyja feleségét, Aragóniai Katalint 
azonban nem született fiúgyermekük

Feleségül szerette volna venni Boleyn Annát (hátha születik fia)  ehhez azonban először el kellett
válnia, amit azonban a katolikus pápa nem engedhetett meg politikai okokból (ha megengedi, V.
Károly(?) (akinek Aragónia Katalin a nagynénje volt) esetleg megfoszthatta volna őt pápai
posztjától)
Végül azonban VIII. Henrik mégis feleségül vette Boleyn Annát
- nagyon művelt, tanult, tájékozott volt, emellett költött is és lanttal kísérte műveit
- teológiai hitvitákban is részt vett: Luther Márton ellen írt egy kis traktát A hit védelmében címmel
 ezzel kiérdemelte a pápa elismerését és megkapta a „hit védnöke” címet
- V/VII. Károly(?) azonban még húzogatta a döntését
- VIII. Henrik végül szakított a pápasággal, a protestantizmusba menekült és új egyházat hozott létre: az
anglikán egyházat:
 külsőleg: katolikus, belsőleg: protestáns
 nem fogadja el a pápát, a mindenkori pápának Róma püspökét tartja
 az anglikán egyház feje VIII. Henrik lett
 az egyház vagyonának egy részét szekularizálta  saját embereinek adta
 elvárta, hogy emberei felesküdjenek a nevére és a vallásra
 aki nem tette, azt megölték (pl. Morus Tamás (Thomas More) humanista)
- nagyra tartotta a könyvnyomtatást, hiszen művelt ember volt
 monopolizálta a könyvet és a könyv szakmát

Létrehozta a stacionáriusok társaságát, amely később céhvé fejlődött
 felügyelni, ellenőrizni, hogy hol milyen könyveket adnak ki (nehogy valahol eretnek
könyv legyen)
 Szabályozások:
- a XV. században még nincsenek szabályozások
- a XVI. századtól egyre több szabályozás lép életbe:
Főleg azzal kapcsolatosan, hogy milyen feltételek mellett dolgozhatnak a külföldi nyomdászok
Angliában
 1484  még teljesen szabadon, nincs megkötés
 1515  az Angliában letelepedett külföldi nyomdászoknak 2X annyi adót kell fizetniük
 1523  a külföldi nyomdászok csak angol inast vehetnek fel
 1529  megtiltják a külföldieknek az új nyomdák alapítását (a már működő nyomdák
maradhatnak)
 1534  visszavonták az 1484-es törvényt
bekötött könyveket nem lehet a kontinensről a szigetre behozni (cél: hazai ipar védelme)

Az angol nyomdászat kezdett belterjessé válni  egyre több hibás szöveg került ki
 de ez nem azt jelenti, hogy nem voltak jó minőségű könyvek, mivel volt csempészet (fő
góca: Antwerpen, Németalföld)
6
 
Az angol könyvipar nem tudott fejlődni (kevés volt a könyvkiadás)
 Az anyanyelvi nyomdászat kiemelkedő volt, virágzott a XVI. században, azonban a nyomdászat azonban nem
fejlődött párhuzamosan a gazdasággal, majd csak a XVII. századtól
 ezért sajátos nyomdászatról beszélhetünk
 XVII. század közepén a könyvnyomtatás vezető nyomdája az Oxford Press volt, a Cambridge Press
újjászervezésére csak 1696-ban került sor
Miután 1695-ben feloldottak minden, a könyvszakma szabad kibontakozását gátló korlátozást, Anglia
más városaiban is rohamos fejlődésnek indult a könyvnyomtatás. A nyomdászati tevékenység
mozgalmassága ellenére azonban a nagyobb teljesítményekhez egyelőre hiányoztak a technikai feltételek
és a szakértelem. Különösen a színvonalas angol fejlesztésű betűállományból mutatkozott hiány. Csak
amikor a tehetséges William Caslon (1692-1766) megnyitotta betűöntödéjét, akkor tudták saját metszésű
betűi fedezni a nyomdászok szükségleteit. Önálló formákkal jelentkezett John Baskerville is (1706-1775):
betűi a legnagyobb európai betűalkotók közé sorolják (később részletesebben lesz róla szó)
 A XVIII. században már nagyszámban létesültek magánsajtók, melyek a XIX-XX. században meghatározó
szerepet játszottak az angol könyvnyomtatás fejlődésében.

FRANCIAORSZÁG:
 I. Ferenc király az uralkodó (1515-1547):
- művészetpártoló, tudományok iránt érdeklődő
 anyagilag is támogatta az irodalmi tudományokat
- háttérben: történelmi események:
 hatalmi harcok
 felekezetek harca: katolikusok  protestánsok (hugenották)
 1562. Szent Bertalan-éj  protestánsok tízezreit gyilkolták meg
 IV. (Bourbon) Henrik király (1589-1610):
- 2X katolizált
- „Párizs megér egy misét.”
- 1589- Nantes-i ediktum  engedélyezi a szabad vallásgyakorlatot a protestánsok számára
 2 fontos nyomdászváros:
- PÁRIZS
- LYON  Saône és a Rhône folyók mentén (Burgundia)
+ jelentős még GENF
 Franciaországban elmaradt a reformáció (mint Itáliában)
- megjelentek azok az emberek a katolikus egyházon belül, a kik felismerték, hogy a katolikus egyházon
belül is új reformokra van szükség:
 a híveket be kell vonni a különböző szertartásokba
 fontos az egyéni áhítat
 új szemléletű könyvek kiadására is szükség van
- a francia papok nagyfokú tudományos munkát végeztek (mint Itáliában a humanisták)
 Francia nyomdászok:
- Jodocus Badius:
 1. francia humanista nyomdász
 itáliai egyetemeken képezte magát  tud latinul
 LYONban majd PÁRIZSban nyomtatott
 komoly tudós kört épített ki maga körül
 teológus
 először korrektorként Lyonban tanult  meghalt a nyomdász, akinél tanult  elvette a lányát 
nyomdatulajdonos lett
 majd rájött, hogy Párizsban több lehetőség van  áttette székhelyét Párizsba
 kiadta:
- klasszikus görög írásokat
- korabeli humanisták műveit
 más tudósokat is meghívott nyomdájába korrektornak
 nyomdája egy tudós humanista körnek számított, ahol színvonalas műveket adtak ki
- Esteinne (Stephanus)-család:
 leghíresebb francia nyomdászcsalád  színvonalas kiadványok köthetők hozzájuk

7
  Robert (I.) Esteinne kiadta az Újtestamentumot franciául, csak egy kicsit belenyúlt a szövegébe
(de a király kiállt mellette)
 görög és héber nyelvű Biblia kiadása nagy port kavart  Genfbe menekült
 2 nagy központjuk: PÁRIZS és GENF  itt áttért a protestáns hitre  további vallási kiadványok
- LYON városa:
 felvirágzásának oka: messze van Párizstól
 Dél-Franciaországot és Észak-Spanyolországot látta el
 itt nyomtatott Sebastian Gryphius is

- Sebastian Gryphius: (LYON)
 sikeres, de szélhámos
 Velencébe, Aldus Manutius nyomdászműhelyébe is eljut  ellopta a betűkészlet egy részét
 jó érzéke volt az új technikákhoz
 jogi könyveket adott ki
 engedély nélkül is újranyomtatott könyveket  gazdag lett
 ő is híres tudósokat hívott meg dolgozni a nyomdájába korrektornak
 pl. Santes Pagninus (héber betűkészletet készített, jelentős Biblia-kiadás, héber szótárt is
adott ki (Tezeurus Herbenicus)
 népszerűsítette az Aldus Manutius-féle kiadásokat
 terjesztette Erasmus írásait
 ebben a korszakban zajlott a Reuchin-per
- Esteinne Dolet:
 LYONi nyomdász, humanista
 híres tudós, akit eretnekséggel vádoltak
 tagadta a Lélek halhatatlanságát
 kiadta egy másik humanista, Pomponazzi Lélekről írt könyvér (szerinte a logika szerint a
Lélek halandó)

Poponazzi megúszta egy sima perrel, Doletet azonban kivégezték (máglyahalál)

SPANYOLORSZÁG:
 A XVI. század nem a spanyol nyomdászat virágkora, volt nyomdászat, de nem jelentős
 1469  Aragóniai Ferdinánd + Kasztíliai Izabella házassága  „megszületik” Spanyolország
 1492  Granada felszabadul a mohamedán megszállás alól
 Az új uralkodók kiűzik a zsidók és a mohamedánok nagy részét Spanyolországból
 a zsidók és a mórok(?) választhattak:
 ha áttérnek a katolikus hitre, maradhatnak Spanyolországban
 ha nem térnek át: el kell menniük, de vagyonukat nem vihetik magukkal
(elég volt már a gyanúja is az eretnekségnek, bíróságra kerülhettek az emberek rögtön)
 1492  Amerika felfedezése (Kolombusz Kristóf)

- Spanyolország nagyhatalom lesz
- azonban anyagi haszon a nyomdászatban nem jelenik meg
- XV-XVI. században nincs jelentős írás, csak vitairatok (?)
 V. Károly uralkodó (1516-1556):
- a XVI. század 1. felében uralkodott
- testvérei: Mária és Ferdinánd
 II. Fülöp (1556-1598):
- V. Károly fia, ő is spanyol király
- meghódította Németalföldet is  Németalföld protestáns lesz  katolikus németalföldi templomok
kifosztása  II. Fülöp „ügynököket” küld oda, hogy megmentse az ottani iratokat, dokumentumokat,
tárgyakat…
- 1572  1. köteles példány rendelet
 A XVI. század 2. felének spanyol könyvnyomtatásában csakhamar MADRIDÉ lett a vezető szerep, ahol 1566-
ban nyomtattak először. Spanyolok nyitották meg Amerika első nyomdáját is, mégpedig 1531-ben Mexikóban.

NÉMETALFÖLD:
 Christoph Plantin:
8
 - ANTWERPENben nyomtatott  a XVI. század 2. felére, végére kereskedelmi központtá válik
- 1555-ben nyitotta meg nyomdáját
- francia betűtervezők készítették betűit
- kezdetben segédként dogozott
- feleségül vette a nyomdász lányát, akinél tanult
- kezdetben könyvkötő volt a nyomdászmesterséget később tanulta ki
- nyomdászjelvénye:
 egy felhőből kinyúló kéz, amely egy könyvet tart + körülötte felirat: „Labora et constantia” =
munka és állhatatosság
- legfontosabb kiadványa: többnyelvű Biblia = Polyglott Biblia (8 kötetes)
 nem volt jövedelmező, alig tudta eladni, eszmei értéke azonban annál nagyobb
 Plantin királyi nyomdász volt, hithű katolikus  a spanyol király támogatta a Biblia elkészítését
- Párizsban is nyitott pár nyomdát, majd még több városban is
- kezdetben elhatárolódott humanista társaitól
- LEIDEN/LEYDEN: németalföldi város
 Plantin itt ismerkedett meg Justus Lipsiussal, aki:
- az újsztoicizmus nagy figurája
- jelentős filológus, író, humanista
- híres Tacitus szövegkiadása
- a leideni egyetem vezetője
- kezdetben katolikus  majd protestáns  újra katolikus (ez ritka eset)
- másik fontos könyve: De constantia (Az állhattosságról)
 az ember élete korlátok közé van szorítva, de ezeken a korlátokon belül mindent
meg kell tenni, ami lehetséges
- nyomdáját egyik lányának férje, Moretus vitte tovább
 Elzevir család:
- Louis Elzevir alapította a nyomdát:
 Plantin nyomdáiban kezdte munkáját
 gyakran volt más nyomdászvárosokban is (pl. Frankfurt)
 tudósokkal is találkozott  tudósok hagyatékaival kezdett foglalkozni
- XVII. századra specializálódott (?)
- latin nyelvű tudományos műveket adtak ki
- virágkora: XVII. század
- 2 nagy kiadványtípusuk:
 görög-latin klasszikus szövegkiadások:
- kiváló minőségűek, jól olvashatóak
- 12-ed rét alapúak, könnyen szállíthatóak
 „republikák” sorozat:
- a mai útikönyvek elődei
- latin nyelven íródtak
- 12-ed rét nagyságúak szintén
 Blaeu család:
- AMSZTERDAMi család
- színvonalas kiadványok
- híres kapcsolatok (pl. Ticho Brache, a kor egyik legnagyobb dán csillagásza, I. Rudolf udvari
asztrológusa)
-a nagyobb méretű könyvekre specializákódtak, melyekben térképek is vannak
- magyar vonatkozás: (Misz)tótfalusi Kis Miklós itt tanult egy ideig
 Legjelentősebb nyomdászati központ: ANTWERPEN
Fontos városok még: BRÜSSZEL, DEVENTER, LEIDEN
 A XVII. század németalföldi nyomdászai és kiadói vezető szerepet játszottak az európai piacon,
produktivitásuk még a XVIII. században is fokozódott. Ügyes üzletembereik lévén buzgón művelték az
utánnyomást. Franciaországgal ellentétben Hollandiában hanyagul működött a cenzúra: így történhetett, hogy
számos francia művet, de különösen a francia újságokat kedvező helyzetben lévő hollandok nyomtatták ki és
terjesztették.
 A XVIII. századi németalföldi könyvnyomtatás már nem tudott lépést tartani a haladással. Még a híres
Elzevier név fénye is megkopott.

9
NÉMET-RÓMAI BIRODALOM: (füzetbe nem írtunk róla XVI-XVIII. századi vonatkozásban)
 A XVI. század folyamán a német nyomdahelyek száma mintegy 140-re emelkedett  a XVI-XVIII. század
során pedig szintén megszaporodott a könyvnyomtató üzemek száma, összesen mintegy 370 településen folyt
könyvnyomtatás
 MAINZ:
- egyike volt azon városoknak, amelyek veszítettek nyomdászati jelentőségükből
- nyomdász pl.: Johann Schöffer:
 ősrégi nyomdájából tudományos, liturgikus munkák is kikerültek
 formametszőműhelye önállóan alkotott könyvdíszeket
 KÖLN:
- a német városok közül Köln adott otthont a legnagyobb nyomdának
- mint a katolicizmus fellegvára, szabad birodalmi és Hanza-város, egyúttal a távolsági kereskedelem
központja nem volt híján annak a gazdasági erőnek, amely lehetővé tette az ellenreformációs nyomdászat
termelésének tekintélyes növekedését
- nagy, generációkon át domináló nyomdászfamíliák
- nyomdászok pl. : Peter Quentel, Franz Brickmann, Johann Gymnich, Jaspar von Genepp…
 FRANKFURT:
- a XVI. század második felében Frankfurt lett a könyvkereskedelem és a nyomdászat vezető délnémet
városa
- első Frankfurtban letelepedett nyomdász: Christian Egenolff
- legjelentősebb kiadószemélyiség: Sigismund Feyerabend
- Frankfurt volt a XVII. századi rézmetszet-nyomtatás központja is. Az alkotások előállítása, kiadása és
terjesztése a de Bry és a Merian családok nevéhez fűződik
 NÜRNBERG:
- egy könyvkötőmester, az idősebb Georg Endter alapított könyvkereskedést és kiadót
 a protestáns városban katolikus irodalmat, kalendáriumokat és áhítatos könyveket nyomtatott és
terjesztett
 2 fia: ifjabb Georg Endter (könyvkötő) és Wolfgang(apja üzletét a kor legsikeresebb
vállalkozásává fejlesztette)
 az Endter család számára a lüneburgi Stern testvérek jelentettek konkurenciát
 BÉCS:
- Bécsben, a német császári ház székhelyén nemzetközi, különösen itáliai és francia irodalmi áramlatok
keveredtek ellenreformációs lelkülettel. A jezsuita cenzúra itt is gátolta a könyvipar fejlődését. A jezsuiták
kísérlete egy önálló bécsi nyomda felállítására (először 1555-ben) nem járt sikerrel. Mindazonáltal a
jezsuita műhelyek szerepe igen jelentős volt a tengerentúli hittérítő tevékenységet illetően.
- nyomdászok pl.: Hieonymus Vietor, Johann Winterburger
- Bécsben tovább nőtt az idegen nyelvű nyomtatás jelentősége. Az egyetemi könyvek első nyomdásza
Stephan Creutzer volt.  német, latin, olasz, magyar, héber nyelven is nyomtatott
- a XVII. században Bécs nyomdászati jelentősége a cenzúra mérséklődését és a betűöntéssel kapcsolatos
korlátozás megszűnését követően jelentősen megnőtt.
 ez mindenek előtt Johann Thomas von Trattner (1717-1798) tevékenységének köszönhető, aki
vezető pozícióra tett szert a bécsi könyviparban
 BERLIN:
- ősnyomdásza: Hans Weiss
- a kiadói központként is nagy jelentőségűvé váló porosz főváros könyviparának kiemelkedő személyisége
volt Johann Friedrich Gottlieb Unger  a fametszőművészet professzoraként tanított (később részletesebben
lesz róla szó)
 LIPCSE:
- a lipcsei könyvnyomtatás fejlődését erősen hátráltatta az a körülmény, hogy a szász herceg betiltotta a
reformkori mozgalmakat.
- míg a reformáció más városokban felélénkítette a nyomdászati tevékenységet, Lipcsében felére csökkent
a sajtók száma  a reformáció 1539-es szászországi térhódításával ismét növekedett a lipcsei könyvszakma
jelentősége, úgyhogy végül versenyre kelhetett a frankfurti könyvvásárral
- a XVI-XVIII. században Lipcsében összesen 86 nyomda működött
- nyomdászok pl.: Melchinor Lotter, Ernst Vögelin
- a kiadók közül Henning Grosse, a lipcsei vásári katalógus megalkotója vitte a prímet

10
 - röviddel a harmincéves háború kitörése előtt Lipcse könyvtermelése túlszárnyalta Frankfurtét. Ám a város
végleg csak 1680-ban, a háború okozta hanyatlás kiheverése után nőtte ki magát vezető
könyvkereskedelmi központtá
- nagy nyomdászok és kiadók: Breitkopf família, Georg Joachim Göscher
 BÁZEL:
Meg kell említeni Johannes Frobeniust (1460-1527) (forrás: Wikipédia szócikk)
- bázeli kiadó és nyomdász, a XVI. század legjelentősebb bázeli nyomdásza
- 1491-ben alapította a Froberius-nyomdát, ebben az évben már kis formátumú Bibliát is adott ki
- olyan neves személyiségeket alkalmazott nyomdájában, mint Rotterdami Erasmus (1465-1536), a kor
kiemelkedő humanistája és ifjabb Hans Holbein (1497-1543), kiváló német festő és könyvillusztrátor, aki
számos kiadványt illusztrációval láttott el és sok könyv címlapját rajzolta. A nyomdász-vállalat virágkora
az 1514. évvel kezdődött, amikor Frobenius jóbarátja, Erasmus Bázelbe költözött, és lakását a Frobenius-
házban rendezte be. Itt lakott rövid megszakításokkal egészen haláláig
- Körülbelül 250 Frobenius-kiadványról tudunk, melyek közül a legjelentősebbek például az egyházatyák
közül Szent Jeromos, Cyprianus, Tertullianus, a Poitiers-i Szent Hilár munkái; Erasmus latin nyelvű Új
Testamentum-fordítása 1516-ból; a nyomda alapításának évében (1491) kiadott első nyomtatvány, egy
latin Biblia; a római történész, Velleius Paterculus 1520-ban kiadott munkái vagy Rotterdami Erasmus
példabeszédei 1526-ból.

ITÁLIA: (füzetbe nem írtunk róla XVI-XVIII. századi vonatkozásban)

 Itáliában Németországhoz hasonlóan már az ősnyomtatvány-korszaktól kezdve széles körben gyakorolták a
könyvnyomtatást. A XVI. században csaknem mindegyik város rendelkezett nyomdával, a könyvtermelés
spektruma pedig szinte áttekinthetetlenül széles volt. A könyvnyomtatás számos minőségi terméke magán
viseli a reneszánsz gazdagságának és a kibontakozó barokk stílus szertelenségének jegyeit.
 A legjelentősebb nyomdászok a humanizmus szellemében működtek, az ellenreformációs áramlatok itt
mérsékeltebb formában léptek színre, mint Németországban.
 A XVI. század 2. felében általános minőségi hanyatlás következett be, csupán Velencének, a világ
legátfogóbb termeléssel rendelkező nyomdászati központjának sikerült megtartania kimagasló jelentőségét.
 Híres nyomdászok:
- Aldus Manutis (1449-1515)
- Gabriele Giolitio de Ferrari
- FIRENZE első számú nyomdája Filippo Giunta tulajdonában állt
- RÓMA: Jacopo Mazzochi, Antonio Blado
 A XVI. század végén és a következő évszázadban Itáliában is általános jelenség, hogy a nyomtatványok
minősége romlik. A kottanyomtatásban mindazonáltal Itália megtartotta vezető szerepét.
 A XVII. század legfontosabb vállalkozása a pápai propagandasajtó létrehozása volt Rómában: 1626-ban
alapították aTipografia Poliglotta della Sacra Congregazione de Propaganda Fide néven
 A XVIII. századi Olaszország könyvnyomtatása hosszú időn át képtelen volt kitörni a középszerűségből,
főként azokban a városokban, ahol nem régen vetette meg a lábát. Hagyományos vezető szerepét csupán
VELENCÉBEN tartotta meg, ahol – más városokhoz hasonlóan – egy sor jeles művészt foglalkoztattak a
gazdagon illusztrált luxusnyomtatványok előállításában. A XVIII. század 2. felében város legjelentősebb
nyomdáját Antonio Zatta üzemeltette.
 PADOVA: Volpi testvérek
 MILÁNÓ: Lodovico Antonio Muratori, Giovanni Battista Piranesi
 Annak a XVIII. századi reformmozgalomnak, amely az európai könyvnyomtatást jellemezte, Itáliában csak
egyetlen képviselője volt: Giambattista Bodoni (1740-1813). Ő volt minden idők első számú itáliai
nyomdásza. (később részletesebben lesz róla szó)

KELET-EURÓPA:
OROSZORSZÁG:
 Az oroszországi könyvnyomtatás a XVI. század ötvenes éveiben indult fejlődésnek. 1552-ben IV.
(Rettegett) Iván cár az Orosz Birodalomhoz csatolta a tatár fennhatóság alatt álló kazanyi és asztraháni
területeket. A hódítás nyomán járó hittérítés során keresztény templomok épültek, melyekben tetemes
mennyiségű istentiszteleti könyvre volt szükség. Ahhoz, hogy ezeket gyorsan, szövegromlás nélkül állíthassák
elő, a kéziratos sokszorosítási eljárás már nem volt elegendő. IV. Iván és Macarius metropolita 1553-ban tehát
elhatározta, hogy kipróbálják a nyomtatást.
11
  Nyomdák voltak a következő városokban: MOSZKVA, BRESZT, NYASZVIZS, NYIZSNYIJ NOVGOROD
 Az oroszországi könyvnyomtatás I. (Nagy) Péter cár reformtörekvései nyomán lendült fel. Péter
mindenekelőtt a tudományos vagy állampolitikai – gyakorlati és felvilágosító – haszonnal járó világi irodalom
nyomtatását támogatta. A nyomtatás még mindig teljességgel az állam kezében volt, de az egyházi
érdekeltségek elváltak a világiaktól.
 Az egyházi szláv nyelvet az újabb irodalomban az orosz nyelv váltotta fel. 1708-ban megreformálták a cirill
írást is: az újítás eredménye az úgynevezett „polgári” vagy „köznapi” írás lett.
 I. Péter halála után a nyomtatás nem fejlődött tovább töretlenül. A legközelebbi komoly eredmény az volt,
amikor 1756-ban Lomonoszov megalapította a moszkvai egyetemi nyomdát. Magánnyomdák létrehozására
azonban csak II. Katalin cárnő idején kerülhetett sor. Alekszander Nyikolajevics Ragyiscsev, a híres publicista
már saját, 1789-ben vásárolt Szentpétervári sajtóján nyomtatta ki műveit.
 A XIX. század elején az I. Sándor cár alatt meginduló általános liberalizáció serkentően hatott a könyviparra.

REFORMÁCIÓ IDŐSZAKA:
 Reformáció napja: 1517. október 31.
 Luther Márton kitűzi 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára (ám ez csak legenda)
 A protestáns hitre áttért városok lesznek a könyvnyomtatás központjai
 vitairatok, röplapok kiadása
 A lelkészeknek új feladata lesz: tanítaniuk kell, ehhez kell:
- új iskolahálózat (a meglévő katolikus iskolák könyvzárait megtartották, csak saját nézeteik szerint
fejlesztették tovább őket)
- új könyvek  milyen új könyvek kellettek?
 könyvek tanároknak, diákoknak
 elméleti könyvek
 új istentisztelet  új szerkönyvek (pl. agenda, énekeskönyv, Biblia)
Legfontosabb: a könyvek anyanyelvűek legyenek
 A reformáció központja WITTENBERG szász város lett
 a XVI. század elején kisebb, jelentéktelen egyetem működött itt

Itt tanított Luther Márton és Philipp Melanchton is
 az ő munkájuk tette ezt a várost a protestantizmus fellegvárává
 Fontos nyomdászváros még a reformáció idejében: NÜRNBERG, STRASBOURG, AUGSSBURG,
BÁZEL, ZÜRICH

 Az első nyomtatásos protestáns bibliafordítások: (egyikük sem teljes bibliafordítás!)

Forrás: http://www.biblia.hu/bevez/magyar.htm
- Komjáti Benedek: Az Szent Pál levelei magyar nyelven (1533, Krakkó)
- Pesti Gábor: Új Testamentum magyar nyelven (valójában csak a négy evangélium) (1536, Bécs)
- Sylvester János: Új Testamentum magyar nyelven (1541, Sárvár-Újsziget)
 az első teljes magyar Újszövetség-fordítás
 AZ 1. MAGYARORSZÁGON NYOMTATOTT MAGYAR NYELVŰ KÖNYV!
- Bencédi Székely István: Zsoltárok, 1548
- Heltai Gáspár: Biblia (Krónikák, Eszter, Nehémiás, Ezsdrás, Jób könyve hiányoznak belőle), 1551-55
- Méliusz Péter: Ésaiás és az Újszövetség, 1567
- Batthyányi-kódex, 1574
- Félegyházy Tamás: Újtestamentum, 1586

Károlyi Gáspár és társai (1590, Vizsoly)
 az első Magyarországon megjelent TELJES magyar nyelvű református Biblia

12
A XVIII–XIX. SZÁZADI EURÓPAI NYOMDÁSZATTÖRTÉNET: ÚJ TIPOGRÁFIA ÉS
KÖNYVSTÍLUS: KLASSZICISTA KÖNYVMŰVÉSZET:
BASKERVILLE, DIDOT-CSALÁD, BODONI, UNGER

A 18. század polgárosodó könyvkultúrája

A 18. század a polgárság megerősödésének és előretörésének, a felvilágosodásnak és a francia forradalomnak az

időszaka Európában. A polgári felfogás és ízlés (még a feudalizmus körülményei közt) jelentékeny változásokat
eredményez a tudományban, a művészetben, a szokásokban és az élet számos más területén. Gyökeres változások
történnek a kor könyvkultúrájában is mind tartalmi, nyelvi, mind formai szempontból. Tartalmi vonatkozásban a
legszembetűnőbb változás: egyrészt, hogy az addig számszerűleg túlsúlyban lévő vallási tárgyú művekkel szemben
megnő a világi témájú kiadványok száma, másrészt, hogy a klasszikus görög és római irodalom alkotásaival
szemben, illetve azok mellett előtérbe kerülnek az újabb nemzeti irodalom termékei. Nyelvi szempontból
figyelemre méltó, hogy amíg a kiadványok többségének korábban latin volt a nyelve, most megszaporodnak a
nemzeti nyelvű munkák, minden ország tudósai anyanyelvükön kezdik művelni a maguk tudományát a polgári
igényeknek megfelelően. Formai szempontból új külsejű könyvek látnak napvilágot, új könyvstílus alakul ki a 18.
század közepén és második felében: a klasszicista könyvstílus.

A tartalmi és nyelvi változások a tudomány, az irodalom és a művészetek terén előretörő új eszmék térhódításával,
a felvilágosodás terjedésével kapcsolatosak. A nyomdászat és könyvkiadás nagyon jelentékeny művelődéstörténeti
funkciót vállal a felvilágosodás eszméinek, elméleti és irodalmi eredményeinek terjesztésében. A korszaknak azok
a nyomdászati teljesítményei is fontosak irodalom- és művelődéstörténeti szempontból, amelyeknek esetleg
könyvművészeti jelentőségük egyáltalán nincsen, mint pl. a különböző rövid nyomtatványok: röpiratok, politikai
brossurák, vagy a napi érdekű újságok. A hírlap- és folyóirat-irodalom egyre jobban elterjed. A hírlapok
megjelenésének kezdete a nyugat-európai országokban a 17. századra esik, s itt a 18. században már a folyóiratok
válnak az időszaki sajtó tipikus termékeivé, ugyanekkor az újságok száma is emelkedik. Számos országban, főként
Közép- és Kelet-Európa államaiban, népeinél viszont, most, a felvilágosodás, illetve a felvilágosodás nemzeti
jellegű kulturális és politikai célkitűzéseinek hatására indul meg a nemzeti nyelvű időszaki sajtó (pl.
Magyarországon is). A hírlapoknak elsődleges szerepük lesz a politikai életről, a korszak mozgalmas eseményeiről
való tájékoztatás terén, a folyóiratok pedig az irodalmi és tudományos élet fő szervezőivé válnak.

Korábbi szerény kezdetek után most, a 18. században jelennek meg nagyobb számban ifjúsági és gyermekkönyvek.
(A felvilágosodás nevelési, pedagógiai törekvései!).

A szélesebb alsó néprétegek számára kiadott kalendáriumok mellett mint új könyvféleség lát napvilágot és válik
egyre divatosabbá a műveltebb középrétegek körében az almanachnak nevezett évkönyv. A legkülönbözőbb
témakörökből adtak ki almanachokat, de legjelentékenyebbek az irodalmi almanachok voltak, amelyek az irodalmi
élet fellendülésével kapcsolatosak és a kortárs irodalomból, a kor nagy íróinak munkáiból közöltek rövidebb
darabokat vagy szemelvényeket. Számos almanach jelent meg Angliában és Franciaországban, de
legismertebbekké a német Musenalmanachok váltak; 1796 és 1800 közt Schiller is adott ki ilyet. (Magyarországon
a 19. század első felében terjedtek el; irodalomtörténetileg legjelentékenyebb a Kisfaludy Károly szerkesztette
Aurora volt).

Ezek a kiadványféleségek a felvilágosodás korának haladó politikai, irodalmi és tudományos eszméit közvetítették
a cenzúra adta lehetőségek között. A 18. században ugyanis a feudális abszolutista államokban tovább élt a 17.
századra jellemző szigorú cenzúra és sajtóellenőrzés. Hollandia után a 17. század végén (1695) Angliában is
eltörölték a cenzúrát, de e két országon kívül mindenütt fennmaradt a sajtóellenőrzésnek ez a módja a 18.
században; Franciaországban is csak a forradalom alatt került sor a sajtószabadság törvénybe iktatására.

A 18. század második felében, a polgári törekvések fokozódásának hatására azonban valamelyest enyhült a cenzúra
szigora. Különösen a felvilágosult abszolutista uralkodók (mint pl. uralkodása vége felé Mária Terézia, majd utóda
II. József, a porosz Nagy Frigyes, az orosz Nagy Katalin) vezettek be viszonylag enyhébb cenzúrarendelkezéseket.
E rendelkezések korántsem teljesek, de a korábbinál nagyobb szabadságot biztosítottak az időszaki sajtó és a
rövidebb röpiratszerű nyomtatványok megjelenésének, tehát azoknak a kiadványoknak, amelyek a felvilágosult
eszmék leghatékonyabb terjesztői voltak.

Formai tekintetben kezdetben tovább él a barokk stílus. A 18. század első felére a rézmetszettel díszített,
pompázatos címlappal ellátott barokk könyv a jellemző még. A művészeti korstílus hatására megjelennek azonban
13
finom vignettákkal (címkékkel) és egyéb rokokó díszekkel ellátott rokokó stílusú könyvek is, amelyek különösen
Franciaországban terjednek el. A forradalminak nevezett formai változás a 18. század második felében következett
be: a tisztán tipográfiai felépítésű, klasszicista stílusú, többnyire rézmetszet nélküli és az egyszerű rövid címmel
ellátott könyv megszületésével.

A klasszicista könyvművészet:
A klasszicizmus egyetemes, egész Európára kiterjedő művészeti irányzat volt a 18. században és a 19. század első
félében, mely összefüggött a felvilágosodás eszmevilágával s áltatában a polgárosodással. Tudatosan követte az
antik művészet egyszerű, világos formáit; a polgári racionalizmus szellemében a rend, a fegyelem, a szimmetria
fontosságát hangsúlyozta. Ahogy a többi művészetek esetében, a könyvművészetben is a barokk és a manierizmus
uralmát váltotta fel s tudatosan szemben állt velük. A barokk könyvet zsúfoltság, túldíszítettség jellemezte:
mozgalmas, sokszor dagályos, egész oldalas rézmetszetes illusztrációk, dúsan aranyozott kötéstáblák, nyugtalan
címlapok hosszú címekkel, amelyek gyakran alázatos, hajbókoló ajánlásokat, sőt nem egyszer tartalmi
összefoglalást is tartalmaztak, cirádás betűk, sok keretdísz, záródísz stb. Mindez kielégítette a főként udvari és
nemesi közönség ízlésigényét, a polgárságnak azonban nem felelt meg s így jött létre a klasszicista könyv. A zsúfolt
díszek helyét egyszerű, az antik díszítőelemeket tartalmazó, szabályosan, többnyire szimmetrikusan felépített
illusztrációk foglalták el mind a könyvek lapjain, mind a kötéstáblákon. Az illusztrált könyvek száma azonban
csökkent, egyre több csak tipográfiailag felépített munka jelent meg. A cirádás betűk helyett a kor kiemelkedő
klasszicista betűmetszői antik, a római kapitálisig (nem egyszer a humanista nyomdászok közvetítésével)
visszanyúló, szép, egyszerű betűket terveztek és metszettek, s ezekből építették fel munkáikat. Eltűntek a hosszú
barokk címek is, s megjelentek a modern, egy hosszanti tengely köré felépített szimmetrikus címlapok.

A klasszicista könyvművészet, mint a polgári könyvkultúra első időszakának stílusa művészileg, formailag tehát
kiemelkedő helyet foglal el a könyvtörténetben. Megteremtői angol nyomdászok, W. Caslon és elsősorban J.
Baskerville, de Európa számos országában voltak kiemelkedő képviselői, Franciaországban pl. a Didot-család
tagjai, Olaszországban G. Bodoni, Németországban pedig J. F. Unger stb.

Anglia. John Baskerville munkássága:

A stílusirány Anglia kezdeményezői közül William Caslon (1692-1766) még nem volt igazán újító. Ő a neves
humanista nyomdászokat, Aldus Manutiust és Garamond-t követte a betűmetszésben és betűöntésben. John
Baskerville (1706-1775), az egyik leghíresebb angol nyomdász viszont már kétségkívül újító, ő a klasszicista
könyvstílus megteremtője. Pályáját, mint számos korai nyomdász, ő is szépíróként kezdte, sőt 1733-tól 1737-ig
szépírást is tanított Birmingham-ban. Később pecsétviasz-kereskedéssel foglalkozott s ennek révén jutott olyan
jövedelemhez, hogy 44 éves korában, 1750-ben a nyomdászatra térhetett át. Betűöntödét és nyomdát rendezett be,
papírmalmot szerzett magának, s így rendelkezett minden eszközzel a könyvek előállításához. A régi
nyomdászokhoz hasonlóan minden munkafolyamatot saját maga igyekezett elvégezni s a nyomdászat minden
területén végzett tökéletesítéseket, újításokat. Saját maga készítette a nyomdai festéket, amelynek telített fekete
színe nagy feltűnést és elismerést keltett. Tulajdonképpen a velinpapír felfedezése felé tette meg az első lépést,
amikor a nyomás után a sajtóból kikerülő íveket két forró rézlemez közé helyezte s ezzel a papírnak selymes fényt
adott. Legjelentékenyebb újítása azonban az általa megteremtett új betűtípus volt, a klasszicista antikva. Caslon
kezdeményezését folytatva alakította ki sajátos antikváját. Zömök, kerekded betűi még magukon viselnek némi
reneszánsz jelleget, de számos újítást is tartalmaznak, sokkal tetszetősebbek pl. annak folytán, hogy a humanista
antikva vékony és vastag vonalai közti kontrasztot erősíti.

E részújításainál (festék, papír, betű) is jelentékenyebb kezdeményezése azonban Baskerville-nek az alkalmazásuk

révén előállított új nyomdai termék: a tipográfiailag felépített klasszicista könyv. Legtöbb munkájából ugyanis
hiányzik minden illusztráció és ornamentális dísz, a tisztán tipográfiai elemekből álló könyvnek a híve. S ez az
újítása a 18. század közepén, amikor a könyvet az illusztrációk, a rézmetszetek uralták, valóban forradalmi tett volt,
s a modern könyvművészet számára is ösztönző erejű lett. Első munkája hét évi kísérletezés után jelent meg 1757-
ben: Vergilius műveinek negyedrét-alakú kiadása. E művét még kb. 50 követte, s kevés hozzájuk fogható szép
könyv van a nyomdászat történetében. Legnevezetesebbek közülük Milton "Elveszett paradicsoma" (1758),
Juvenalis, Persius (1761), Horatius (1762) munkái, Ariosto "Őrjöngő Loránd"-ja (1773 - ez utóbbi rézmetszetes
illusztrációkkal jelent meg) stb. Baskerville 1758-tól 1766-ig a cambridge-i egyetem nyomdásza volt, s az egyetemi
nyomda számára görög betűket is metszett, amelyekkel 1763-ban az Újtestamentumot nyomtatta. Ugyancsak az

14
egyetemi nyomda szabadalmaként adta ki 1763-ban a teljes bibliát folio-kiadásban, amely talán legkiemelkedőbb
nyomdászati teljesítménye, a nyomdászattörténeti szakirodalom a 18. század "egyik legszebb könyve"-ként
emlegeti. Munkái művészileg magasrendűek, de szövegileg nem hibátlanok. Tanult korrektorokat nem
foglalkoztatott, ő maga sem volt különösebben művelt ember.

Bár Baskerville az egyetemes nyomdászattörténet kiemelkedő egyénisége, s az angol nyomdászművészetnek

legnagyobb alakja volt, életében kevés sikert ért el Angliában. A külföld sokkal előbb felfigyelt rá; a Didot-család
tagjai, Bodoni, a német Breitkopf csodálták tehetségét, Benjamin Franklin, Voltaire s mások leveleztek vele.
Nyomdáját halála után (1779) a francia Beaumarchais vásárolta meg özvegyétől Voltaire munkáinak a
kinyomtatására. Betűire Angliában a 20. század elején figyeltek csak fel, azóta újrametszve újból használják őket a
modern szép könyvek előállítására. Hatása a kontinensen már a 18. század második felében erős volt, az ő
kezdeményezését folytatják és fejlesztik tovább, többek közt, a francia Didot-k is.

A francia Didot-család:
A Didot-család tagjainak majdnem két évszázadon keresztül vezető szerepük volt Franciaország nyomdászatának a
történetében. Ők készítették a 18. században divatos legszebb rézmetszettel illusztrált könyveket, ők teremtettek
olyan új antikvát, amellyel a francia klasszicizmus kiemelkedő könyveit nyomták, ugyanakkor több olyan
találmányt hoztak létre (tipográfiai pontrendszer, sztereotípia stb.), amellyel a nyomdaipar technikai fejlődését
segítették, majd a nagyipari korszakban őrizték a régi könyvművészeti tradíciókat. A kiemelkedő egyéniségekből
álló népes család tevékenységének számbavételét és megértését elősegíti a főképviselőket bemutató alábbi családfa:

A család első tagjának, Denis Didot-nak, (aki nyomdász és kiadó volt) a tevékenységéről nincsenek adatok, ezért
alapítóként François Didot-t (1689-1757) említi a nyomdászattörténet. 1713-ban nyitotta meg nyomdáját
Párizsban, s mint Prévost abbé barátja - más híres kiadványok mellett - közreadta az ő "Histoire générale des
voyages" című munkáját 20 kötetben. Tizenegy gyereke közül kettő lett nyomdász: François-Ambroise és Pierre
François, s az ő utódaik révén a nyomdászcsalád két ágra szakadt.

A két testvér közül François-Ambroise Didot (1730-1804) volt tehetségesebb és szerzett magának kiemelkedő
nevet több találmányával és művészileg-tartalmilag jelentékeny kiadványaival. Nevezetes kezdeményezései és
találmányai: az öntött űrtöltők alkalmazása (a szedésben a szavak közti hézagok kitöltésére), a nyomdai sajtó és a
tipográfiai pontrendszer tökéletesítése, a velinpapír feltalálása, új antikva-betűtípus metszése. A betűk nagyságát
szabályozó tipográfiai pontrendszer, a tipometria tökéletesítésével az ugyancsak francia Pierre Simon Fournier
kísérleteit folytatta, s tulajdonképpen egységet teremtett a korábbi zűrzavaros helyzetben, amikor szinte minden
betűkészítőnek saját, egyéni rendszere volt a betűk nagyság szerinti osztályozására. Az ő rendszere széles körben
elterjedt. Alapegysége a tipográfiai pont: 1 tipográfiai pont = 0, 376 mm (1 m = 2660 tipográfiai pont); a betűk s a
szedéshez szükséges egyéb anyagok magasságát ettől kezdve pontban fejezték ki, s a tipometriát szinte kötelező
szabványnak tekintették. Ez az egységesítés előfeltétele volt a szedés gépesítésének a nyomdászat nagyipari
korszakában. - Az általa feltalált velinpapírnak (1780) Baskerville forró lemezek közé préselt papírja volt az
előzménye. E sima és fehér papírfajta a legfinomabb nyomtatópapírok egyike s különösen jól érvényesültek rajta
annak az új klasszicista antikvának a hajszálvékony vonalai is, amelyet François-Ambroise Didot 1775-ben
készített el. Ez a szép antikva-típus, amely a 19. század legelterjedtebb betűi közé tartozott, végleges formáját a
feltaláló fiától, Firmin Didot-tól kapta. Kitűnő teljesítményeivel a francia udvar figyelmét is felkeltette s érdemeiért
XVI. Lajos megbízásából ő nyomtatta 1783-tól a jövendő uralkodó, a dauphin számára a klasszikus szerzők híres
15
munkáit. A címlapokon levő szöveg: "ad usum Delphini" (= a dauphin használatára) jelezte, hogy a szövegből
kihagyták a fiatal trónörökös számára - nevelői megítélése szerinti - káros részleteket. (A fiatalok részére erkölcsi
szempontból átdolgozott, rövidített irodalmi művek jelölésére azóta is használatos a kifejezés). Az ókori
klasszikusok után francia írókat (pl. Fénelont) adott ki, majd legnevezetesebb kiadványai közé tartozik Tasso
"Megszabadított Jeruzsálem"-e 2 kötetben (1784-1786) és Homérosz művei 12 kötetben (1787-1788) Bitaubés
fordításában. Mindezek a munkák a klasszicista könyvművészet nagy alkotásai európai vonatkozásban is.

François-Ambroise Didot halála után két fia vette át a vállalatot: megosztották egymás között - Pierre Didot (1761-
1853) a nyomdát és kiadót, Firmin Didot (1764-1836) pedig a betűöntödét örökölte, - de harmonikusan
együttműködve jelentékeny klasszicista munkákat hoztak létre. Firmin Didot volt a nagyobb nyomdászegyéniség, s
mint nagy műveltségű ember az egész Didot-családnak is kiemelkedő tagja. Ő adott végleges formát atyja
antikvájának, s azt olyan művészi szintre emelte, hogy a Didot-antikva egy évszázadon át a legelterjedtebb és
legkedveltebb nyomdai betű volt Európában és még napjainkban is alkalmazzák. Napoleon is felfigyelt nagy
tehetségére s a Császári Nyomda (Imprimerie Impériale) betűöntödéjének vezetőjévé nevezte ki. 1795-ben a
sztereotípiát tökéletesítette, az új eljárással francia, olasz és angol klasszikus szerzők munkáit készítette el nagyon
alacsony áron.

Testvére, Pierre Didot (1761-1853) nyomdájában szintén felhasználta Firmin Didot találmányait. A híres Didot-
antikva tulajdonképpen az ő nyomtatványai révén lett ismert és világhírű. Amikor az Állami Nyomda 1789-ben
elhagyta a Louvre-t, helyiségeit Pierre Didot rendelkezésére bocsátották a munkássága iránti megbecsülésből. Itt az
új antikvával állította elő Editions du Louvre-nak (Louvre-kiadásoknak) nevezett, értékes művekből álló, s
Franciaországban és külföldön egyaránt nagyhírű sorozatát. A sorozatba tartozó, kis példányszámban megjelent
művek mind szövegük pontossága, mind tipográfiai szépségük révén híres alkotásai a nyomdászattörténetnek. A
Vergilius-foliokiadással kezdődő sorozat (1798) kiemelkedő darabjai még Horatius (1799) és Racine (3 köt. 1801-
1805) művei, továbbá La Fontaine meséi és Voltaire "Henriade"-ja. Különösen a Racine-kiadás keltett nagy
feltűnést, a kortársak minden idők legnagyobb nyomdászati teljesítményeként emlegették. Pierre Didot felhasználta
nyomdájában öccse másik találmányát, a sztereotípiát is, kis formátumú, különösen olcsó nyomtatványokat adott ki
vele.

Pierre Didot fia, Jules Didot (1794-1871) Bázelben lett nyomdász, a család párizsi nyomdáját Firmin Didot fiai,
Ambroise Firmin Didot (1790-1876) és Hyacinthe Didot (1794-1880) vették át és közösen vezették. Mindketten
kiválóan képzett nyomdászok voltak, s nyomdájuk számos jelentékeny kiadványt tett közzé. (A cég az ő
vezetésükkel és utódaik alatt nagyipari vállalattá fejlődött, s Firmin Didot néven részvénytársaságként ma is
működik; Firmin Didot leszármazottai ugyanis az iránta való tiszteletből családnevükhöz csatolták a Firmin
keresztnevet).

A Didot-család másik ágát François-Ambroise testvérének, Pierre-François Didot-nak (1732-1793) az utódai

alkotják. Ő maga szintén neves nyomdász és betűöntő volt s Essones-ban papírgyárat alapított. Ez a papírgyár
készítette a forradalom idején a papírpénz előállításához felhasznált papirost, s Pierre-François halála után, amikor
az üzemet fia, Léger Didot (1767-1829) vezette, itt találta fel a papírgyártógépet Louis Robert a tulajdonossal
együttműködve. Idősebb fia Henri Didot (1765-1852) mint betűöntő lett ismert, egyfajta "mikroszkopikus"-nak
nevezett kis formátumú betű létrehozásával.

Az olasz Bodoni tevékenysége:

A klasszicista könyvstílusnak s egyben a 18. századi európai nyomdászatnak legmagasabb színvonalú képviselője
az olasz Giambattista Bodoni (1740-1813). Atyja is nyomdász volt, a mesterség alapjait nála sajátította el, majd
fiatalon, 1758-ban a híres pápai Propaganda-nyomdába került. Itt keleti nyelveket tanult és keleti szövegek
szedésére specializálta magát, s hogy a nyomda betűkészletének hiányait pótolja, betűmetszéssel is foglalkozott.
1767-ben Ferdinánd pármai herceg udvarába került a pápai nyomda ajánlatára, s a herceg által felállított udvari
nyomdának, a Stamperia Reale-nak lett a vezetője. Haláláig, 46 éven át működött e fejedelmi magánnyomdában,
amelyet a párizsi udvari nyomda mintájára rendeztek be, azzal a céllal, hogy a hercegi udvart és Pármát a
művészetek és tudományok központjává tegyék. Bodoni egyrészt a herceg és az udvari körök ízlésének
megfelelően - gyakran irodalmilag csekély értékű - könyveket nyomtatott itt, másrészt olyan munkákat, amelyeket
ő maga javasolt és kezdeményezett.

16
Munkáihoz eleinte Párizsból, Fournier-tól szerzett be betűket, de hamarosan saját betűket tervezett és metszett ezek
mintájára, majd a nyomdát saját készítésű görög és különböző keleti betűtípusokkal is felszerelte. A Fournier-
típusból kiinduló új antikváját a 19. század folyamán többször utánmetszették és használták. Betűtípusait Manuele
tipografico című híres betűmintakönyvében tette közzé 1788-ban, s ennek révén Itália-szerte és külföldön is
ismertté vált. (A mű 2. kiadását özvegye tette közzé 1818-ban).

A Stamperia Reale Bodoni vezetésével nagyhírű nyomdává fejlődött, kiadványai mindenütt elismerést keltettek a
gazdag könyvgyűjtők körében. A műhely számos megrendelést kapott, Bodonit pedig több helyre meghívták, s
hogy a herceg Pármához kapcsolja, 1791-ben engedélyt adott neki a várban magánnyomda felállítására, amelyben
saját tetszése szerint és saját költségére és hasznára dolgozhatott. Ebből a nyomdából kerültek ki azok a Bodoni-
művek, amelyek az európai klasszicizmus csúcsteljesítményei. Magánnyomdáját halála után özvegye, az udvari
nyomdát tanítványa, Giuseppe Paganino vezette.

Munkássága két szakaszra tagolódik. Az első időszak kiadványai még tartalmaznak illusztrációkat s betűik vagy
még Fournier-től valók, vagy közel állnak a régi, reneszánszkori betűk típusához. A második szakasz kezdete a 18-
19. század fordulójának az idejére esik. Ekkori kiadványainak jó része már saját magánnyomdájának a terméke. E
munkákból hiányzik szinte minden illusztráció és díszítőelem, a Bodoni alkotta antikvából tisztán tipográfiailag
felépített, tökéletesen klasszicista mesterművek. Esztétikai hatásuk, szépségük a tökéletesen szimmetrikus
felépítésben, a szedéstükör és margók egymáshoz viszonyított finom arányaiban, a sorregiszter szigorú
pontosságában, a betű vékony és vastag vonalainak ritmusában, a címlap s a belső címek és szöveg arányos
megkomponálásában rejlik. A gondosan kiválasztott papír, a mélytüzű fekete festék és az egyszerű művészi kötés
még csak fokozza hatásukat. Munkássága e második szakaszának nyomtatványai testesítik meg legtökéletesebben a
klasszicista könyvművészeti ideált s Bodonit vitathatatlanul a legnagyobb klasszicista nyomdásszá avatják.

Olasz nyelvű kiadványokon kívül latin, görög, francia, angol és orosz nyelvű könyveket is adott ki.
Legnevezetesebbek és legszebbek közülük említett betűmintakönyve mellett: Anakreon ódái görögül és latinul
(1785), Tasso (1789), Horatius (1791), Vergilius (1793) művei, Homérosz Iliásza 3 foliokötetben (1808), La
Rochefoucauld Maximái (1811) és Fénelon "Telemaque"-ja (1812), melyet maga Bodoni legjobb művének vallott.
Érdekes kiadványa a Miatyánk kiadása 155 nyelven (1806), amely bemutatja gazdag betűkészletét.

Nagy művészi teljesítményei már életében biztosították Bodoni számára a nyomdászat iránt érdeklődő kortársak
elismerését. A pármai herceg nemesi rangra emelte, III. Károly spanyol király udvari nyomdászává nevezte ki, a
pápa többször kitüntette, Itália helyettes királya, majd a spanyol IV. Károly és Napoleon is évjáradékot adott neki,
Benjamin Franklinnal levelezett.

A művészileg kiemelkedő Bodoni-nyomtatványok tudományos és irodalmi értéke azonban meglehetősen alacsony.

Ő a formai megoldásokra helyezte a fő hangsúlyt, s kiadványai tartalmával, szövegével keveset törődött. Szövegei
hibásak, szinte minden munkájában sok a sajtóhiba. Nagy tipográfus volt, de nem volt tudós nyomdász; középszerű
műveltséggel rendelkezett, fennmaradt levelei is tele vannak helyesírási hibákkal. A könyvet pusztán műalkotásnak
tekintette, tulajdonképpen luxuskiadványokat hozott létre, s a fontos szövegek gyors, tömeges és pontos
sokszorosításával, ami a könyvnyomtató tulajdonképpeni feladata, kevéssé törődött. Ebben a szellemben a
kiadványok iránt megnövekedett korabeli széles társadalmi érdeklődést nem lehetett kielégíteni.

A német Unger és az új fraktúr:

A klasszicista nyomdászat nagy képviselői eredményeiket elsősorban a szép klasszicista antikva, a latin nyomdai
betű alkalmazásával érték el. Kimagasló munkáik nemcsak a későbbi korokra, hanem a nem-latin abc-t használó
korabeli nyomdászok munkásságára, így a német nyelvterület fraktúrral nyomtató tipográfusaira is hatottak. A
barokk kor a fraktúrt különösen díszes, cirádás betűvé formálta. (Egyébként is nyugtalanabb típus megtört, sok
kiszögelést tartalmazó vonalai révén, mint az antikva). A klasszicista antikva elterjedésével nyilvánvaló lett a
művészi különbség a latin- és fraktúr-betűs kiadványok közt, s a korabeli német szellemi élet vezető egyéniségei
két álláspontot képviseltek a fraktúr alkalmazása tekintetében. Az egyik fél a fraktúr elvetését és a szép antikvára
való áttérést, a másik az antikva nyomán új, egyszerűsített fraktúr tervezését és készítését javasolta. A vitát Goethe
és Schiller állásfoglalása döntötte el, ők az egyszerűsített fraktúr mellett nyilatkoztak. Az új fraktúrnak - Breitkopf
kísérletei után - Johann Friedrich Unger (1753-1804) berlini nyomdász lett a megalkotója. E tiszta, minden
felesleges díszítéstől megszabadított Unger-fraktúr 1794-ben kapta végleges alakját, több évi kísérletezés után. Az
első ezzel készített nyomtatvány Goethe "Wilhelm Meister tanulóévei" című munkája (1795-1796; 4 kötetben) volt.
17
Az Unger-fraktúr hosszú időn át kedvelt betűtípus volt Németországban, sőt még ma is használatos, bár a 20.
században a német nyelvterületeken is egyre nagyobb tért hódított az antikva, s ma már a fraktúrt csak kivételesen
alkalmazzák.

A klasszicista könyvstílus létrejötte és térhódítása mellett a 18. századi könyvkultúrának, egyéb jelentékeny
eseményei is vannak. Ilyen pl. Oroszországban a Nagy Péter által bevezetett írásreform, vagy Észak-Amerikában a
függetlenségi háború utáni fellendülés, mindenek fölött Franklin Benjamin munkássága.

18
A MAGYARORSZÁGI ŐSNYOMDÁSZAT: AZ ELSŐ ÉS A MÁSODIK ŐSNYOMDA

ELSŐ ŐSNYOMDA: Hess András budai műhelye (1742)-1743

 Megalapítása Vitéz János nevéhez, a magyarországi humanizmus vezető alakjához köthető
 az ő ötlete volt, hogy nyomdát kellene alapítani, mivel külföldön mindegyik egyetemek mellett volt már
nyomda is (Vitéz kezdeményezője és legfőbb vezetője volt az 1467-ben alapított pozsonyi egyetemnek)
 nem Mátyás király találta ki, hogy legyen nyomda  ő ugyanis a nyomtatott könyveket nem gyűjtötte,
hiszen azok tömegcikknek számítottak
 1470-ben Kárai László budai prépost (egyházi személy) Rómában járt  1471-ben találkozott Hess Andrással
(Andreas Hess), aki a Lauer-nyomdában dolgozott
 Kárai 1740 és 1741 fordulóján tárgyalt Hess-el Rómában, hogy rávegye a mestert a Magyarországra költözésre
 a biztatást ehhez – feltehetően – Vitéz János prímás megbízatása jelentette
 a korábbi feltételezések szerint csak 1742 februárja után indulhatott Hess
Magyarországra, mert a budai műhelyben alkalmazott betűkhöz legközelebb álló típusok
használatát a római Lauer-nyomda ekkor hagyta abba
 (füzet szerint: 1471-ben, Budára való visszatérésekor Kárai magával hozta Hess Andrást )

Vitéz János azonban ekkor már kegyvesztett volt, 1472-ben pedig meg is halt
 csak rövid ideig működött az ősnyomda, mivel mátyás nem barátkozott meg a nyomdászattal
 Bár Hess András műhelye Budán minden bizonnyal már 1472-ben működött, első könyve, a Cronica
Hungarorum 1473-ban hagyta el sajtóját  ezért ez az év tekinthető a hazai könyvnyomtatás kezdetének

 Hess András budai nyomdájának 3 nyomdaterméke ismert:

- Cronica Hungarorum = Magyarok krónikája (Budai Krónikának is nevezik)
 1473, Buda  ELSŐ MAGYARORSZÁGON NYOMTATOTT LATIN NYELVŰ KÖNYV
 nincs címlapja, csak incipitje
 a fejezetcímeket vörös tintával húzták alá
 Hess megörökítette benne a nevét, beleírta ugyanis a kolofonba
 papírra lett nyomtatva
 nem a legújabban metszett betűket használta (szegényes betűkészlete volt)
 egyetlen, reneszánsz antikva ősnyomtatvány-típussal készült
 kis folio formátumú, 133 nyomtatott lapot tartalmazó kötet, első nyomtatott lapján a nyomdász
által írt ajánlás olvasható
 Magyarország történetét tárgyalja, a magyarok történetéről szól latin nyelven
 a nyomtatás által kihagyott kezdőbetűk helyére általában piros tintával egyszerű iniciálékat
rajzoltak, de egyes példányokban kékkel is festett, vagy többszínű, tollrajzos iniciálé került a
szöveg élére, esetleg indafonatos díszítéssel
 az előszóból annyi bizonyos, hogy Kárai nem gondoskodott Hess számára megrendelésekről, és
nem ős szerezte a meg számára a Cronica Hungarorum konyomtatandó szövegét.
- egy kolligátum: (2 művet tartalmaz 1 kötetbe nyomtatva)
1. Basilius Magnus keleti egyházatya műve: De legendis poetis (füzet: „A költők olvasásáról”, Tevan
Andor: „A költői legendákról”) című művét latin nyelven, amely a klasszikus írásműveket és az általuk
nyújtott művelődési lehetőségeket dicséri
2. Xenophón Apologia Socratis című műve, vagyis Szókratész védőbeszéde latinul
 ez a Chronicánál terjedelmében és formátumában is jóval kisebb, 20 levélből álló negyedrét alakú
könyv ugyanazzal a betűtípussal készült, mint a Chronica
 nem tudósoknak, hanem a pozsonyi egyetemre készülő tanulóknak készült
 ez a 2 mű eredetileg görög nyelven íródott  L. Bruni fordította le őket latinra
 az első rész végén mindössze a „Bude A. H.” szövegű sor áll  nincs kiírva Hess teljes neve
 az első mű végén a kolofonban tehát kiírja a monogramját, a másodikban viszont már azt
sem  miért?
 összeesküvés Mátyás ellen  Mátyás kiábrándult a humanistákból  lehet ezért
nem írta bele Hess a nevét? (?)
 1473-ban keletkezhetett, ez a 2. magyarországi ősnyomtatvány (nincs is más nyomtatványa
Hess Andrásnak)

Meg is szűnt a nyomda

19
  Szinte biztos, hogy Hess aligha rendelkezhetett jelentős gyakorlattal a könyvnyomtatás valamennyi
részletmunkájában. Munkamenetét rekonstruálva bizonyosnak látszik, hogy műhelye mindössze egyetlen,
kis méretű sajtóval volt felszerelve, amelyen a Chronica lapjai egyenként készültek.
 Ha a rendelkezésre álló tartalékot is figyelembe vesszük, betűkészlete kb. 10.000 betűre tehető, amelynek
súlya mintegy 45 kg lehetett.
 A Budai Krónika minden fennmaradt példányában mindig ugyanaz a 2 vízjel váltakozik:
- a kötet első felében a csillagon függő mérleg
- a kötet másik felében pedig a nyolcason függő mérleg körbe zárva
 A Basilius-Xenophón-kötetben csak egyféle vízjel látható, de az némileg eltér a Chroica mindkét
változatától
 Hazánkban a nyomdászat VXI. századi újraindulása előtt nem működött papírmalom  a hazai kódexeknél is
használatos papírt vízjele szerint Itáliában készítették (a Velencei Köztársaság területén)

MÁSODIK ŐSNYOMDA: (Confessionale)

1477-(1480), nem tudni, hogy kik nyomtattak itt, és az is csak valószínű, hogy Budán működött
 Ennek a csaknem 500 éven át ismeretlenségben maradó műhelynek tulajdonosát vagy vezetőjét, sőt
bizonyosan egykori helyét sem ismerjük, hanem egyik kiadványa alapján a hazai és a nemzetközi
szakirodalom a Confessionale nyomdájának nevezi
 3 terméke maradt az útókorra:
- Antonius Florentinus 1477-ben megjelent Confessionaléja (a nyomda névadója)
- Laudivius Vita beati Hieronymi című kis munkájának egy impresszum nélküli kiadása
- egy egyleveles, 1480. május 11-én, Johannes Han által Pozsonyban kiállított nyomtatott búcsúlevél

E 3 közül Laudivius munkájának kiadási éve sem ismeretes, a nyomtatás helye és a nyomdász
személye pedig egyik kiadványon sincs jelölve

 A búcsúlevél kibocsátásának helye és a példányok lelőhelye alapján a szakirodalom ma egyöntetűen azon az

állásponton van, hogy ennek az ismeretlen nyomdásznak a műhelye az egykori Magyarország területén
(legvalószínűbben Budán) dolgozhatott, 1477 és 1480 között.
 Ellentétben Hess műhelyével, amelynek csak egyetlen, reneszánsz antikva típusa volt, a Confessionale
nyomdája 3 különböző fokozatú fraktúr betűvel állította elő fennmaradt kiadványait. E típusoknak valóban
van köze Matthias Moravus nápolyi nyomdászhoz, de a Confessionale nyomdájában azoknak részben eltérő
sorméretű és kopottságú változatai találhatók.
 tehát a Confessionale készletét közvetve vagy közvetlenül Matthias Moravustól szerezte be öntött betűk
formájában. Semmi bizonyíték nincs arra nézve, hogy az ismeretlen nyomdásznak matricái is lettek volna.
 A Confessionale nyomda 3 ismert kiadványa alapvetően kétféle vízjelű papírra készült: egyféle ökörfejes
vízjelű papírra és többféle mérleges vízjelűre.
 Mindhárom mű összesen 7 példánya a történelmi Magyarország területén maradt fenn. Egyetlen példány
sem ismert külföldről, pedig ott a megmaradás esélyei összehasonlíthatatlanul nagyobbak voltak.
 Második ősnyomdánk helyét kutatva pozsonyi nyomdahely mellett szól a Han-féle bűnbocsánati levél, amelyet
pozsonyi személy számára pozsonyi templom papja állított ki és Pozsonyban maradt fenn. E háromszoros érv
azonban nem olyan nyomós, hiszen természetes következménye egyik a másiknak. A Mátyás által, Vitéz János
kezdeményezésére alapított egyetem, az Academia Istropolitana sem lehet érv, hiszen az egyetem működésére
vonatkozó utolsó adat 1474-ből való. A második ősnyomda fennmaradt kiadványainak egyike sem hozható
kapcsolatba az egyetem szükségletével.
 Több tényező mutat arra, hogy inkább Buda jöhet számításba második ősnyomdánk helyeként. Beatrix
éppen 1776-ban jött Magyarországra, és a Confessionale nyomda első nyomtatványa a következő évből, 1477-
ből való. Az Aragon-ház kapcsolata a nápolyi nyomdászokkal, és a második ősnyomda betűinek kétségtelen
rokonsága a nápolyi Moravus-betűkkel önmagában elég erős érvnek látszik ahhoz, hogy a nyomda itteni
megtelepedését Beatrix királynéval és a budai királyi udvarral hozzuk összefüggésbe. Hogy Budán korabeli
irat nem bizonyítja e tipográfi létezését, azt kellően megmagyarázza az a körülmény, hogy a budai levéltárakat
1526-ban a törökök teljesen megsemmisítették.
 Összesen tehát 5 ősnyomtatványt ismerünk a XV. századból: (összesen 19 fennmaradt példányban):
- Hess András: Cronica Hungarorum  10 példány
- Hess András kolligátuma (Basilius + Xenophón)  2 példány
- Confessionale nyomdájából a névadó Confessionale című mű  5 példány
- Laudivius-kötet  1 példány
- búcsúlevél  1 példány
20
MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMTATÁS A XVI. SZÁZADBAN

TERÜLETI ÉS FELEKEZETI MEGOSZLÁS:

A magyarországi könyvnyomtatás újraindulása a Mohács utáni időre, sőt legnagyobb részében az
ország három részre szakadása utáni időre esik. A 16. századi Magyarország 29 nyomdahelyének mindegyike
vagy a királyi Magyarországon, vagy az erdélyi fejedelemség területén helyezkedett el. A középső, a törökök által
megszállt területen nem működött nyomda.
Állandó nyomda csak városi központban lehetett életképes. Nyomdáink a 16. században a külföldiekhez
viszonyítva kis házi üzemekként működtek, amelyek szinte kizárólag csak a helyi igényeket elégítették ki.
A 16. század utolsó negyedében a királyi Magyarországon több, főúri támogatást élvező nyomda működött. Ezek
magánvállalkozások voltak ugyan, de mégsem tudtak létezni valamely tekintélyes főúr vagy főúri család anyagi és
erkölcsi támogatása nélkül. Bornemissza nyomtatóműhelyén kívül (amelyet a Balassa, a Thurzó és a Salm
család pártfogolt) többek között Alsólindván a Bánffy család, Németújvárott a Batthyány család,
Mogyorókeréken a Zrínyiek, Keresztúron és Sárvárott a Nádasdyak támogatásával működtek hosszabb-
rövidebb ideig nyomdák. E téren a nagy kezdeményező Nádasdy Tamás volt még 1539-ben, a század utolsó
harmadában alakuló nyomdák azonban már hosszabb életűek voltak, s közös vonásként a protestáns felfogás
jellemezte mindegyiket. Ennek megfelelően e műhelyek igyekeztek protestáns főurak védelmében meghúzódni,
tehát nem annyira városokban települtek meg, hanem minél közelebb a patrónusukhoz.
Abban az időben az élet minden területén döntő befolyással rendelkező vallás mozgatta a
tipográfusokat is. Így volt ez a protestáns főúri patrónusait és ezzel összefüggésben helyét is többször
változtató Joannes Manliusnál, a Hoffhaltereknél, Huszár Gálnál vagy Bornemissza Péternél – ők azok a
nyomdatulajdonosok, akiket korábban „vándornyomdász”-nak neveztek.
A reformátor-nyomdatulajdonosok az irányítást és a szedett szöveg korrigálását végezték. A városokban
működő nyomdák többségét is a hit terjesztésének szándékával alapították, mint a debrecenit. Ugyanez indította
Nagyszombatban nyomdaalapításra a katolikus főpapot, Telegdi Miklóst.
A két világhatalomtól (a Habsburgoktól és a törököktől) függésben lévő Erdélyben az akkori viszonyok
között szinte egyedülálló vallásszabadság valósult meg. 1550 júniusában az erdélyi rendek olyan vallásügyi
törvényt hoztak, amely megengedte az evangélikus vallás gyakorlását, a továbbiakban bevett felekezetnek
számított a református és az unitárius is, ugyanakkor a népesség egy része megmaradt katolikusnak, a románság
pedig ortodox hitűnek. De a protestáns rendek a királyi Magyarországon is sokkal eredményesebben tudták
megvédeni vallásuk szabad gyakorlatát a katolikus Habsburgokkal szemben, mint az örökös tartományokban.
Ennek bizonyítéka a királyi Magyarország területén működő protestáns nyomdák sora, amelyekhez csak a század
utolsó negyedében csatlakozott az egyetlen tartósan működő, nagyszombati katolikus nyomda.

EGY FŐÚRI NYOMDAALAPÍTÁS

Nádasdy Tamás sárvár-újszigeti nyomdája, 1536-1541
A 16. század első felének egyetlen, magyar nyelven nyomtató műhely létesítésére tett korai kísérlete a
Nádasdy Tamás országbíró által berendezett nyomda volt. A főúr birtokainak központjában, Sárvár-Újszigeten
1536-ban létesített könyvsajtó 1541-ig állt fenn.
A legelső itthon nyomtatott magyar nyelvű könyvet adta ki. (A korábban létesített szebeni és brassói
műhelyben csak német és latin nyelvű művek jelentek meg ekkor.)
A legrégibb magyar nyelvű nyomtatott szövegrészeket a Krakkóban 1527-ben kiadott Donatus-féle
Grammatica és Heyden Sebald latin beszélgetés-gyűjteményének magyar értelmezései őrizték meg számunkra. Az
anyanyelvi példákat és szövegeket mindkettőhöz Sylvester János készítette. Teljes magyar nyelven írott könyv
Sylvester Újtestamentuma előtt nyomtatásban 10-11 jelent meg, valamennyi külföldön. Ezek között voltak
Újtestamentum-részletek, mint Komjáti Benedek Szent Pál leveleinek fordítása és Pesti Gábor evangélium-
fordításai, de ezek együttesen sem tartalmazták a teljes újszövetségi Szentírást.
Az első teljes Újtestamentum-fordításnak Sylvester János munkáját kell tekinteni, és az ő művével
indult meg 1541-ben az Magyarországon az anyanyelvű könyvkiadás.
Mielőtt az Újszövetség nyomtatására sor került volna, már megjelent Sárvár-Újszigeten Sylvester Grammaticája,
amely mintegy a bibliafordítás melléktermékeként született. Ajánlását 1536. október 15-ről keltezte, amikor már
túl volt a biblia fordításának jó háromnegyed részén. Ez a latin nyelven írt grammatika egyúttal az első magyar
nyelvtan. Sylvester a fordító szemével állandó összehasonlításokat tett a két nyelv között, és felfedezte a magyar
nyelv szabályokba foglalhatóságát. Ugyancsak ő döbbent rá, hogy antik időmértékes formában magyar nyelven is
lehet verset írni.

21
 Sylvester a sárvás-újszigeti nyomda vezetésére olyan mestert akart, aki ért a betűmetszéshez. A Nádasdy
által szerződtetett Johannes Strutius m aki még 1536-ban vagy 1537-ben látott hozzá a nyomda berendezéséhez,
meglehetősen gyakorlott fametsző volt, de gyenge nyomdász, a betűmetszéshez pedig egyáltalán nem értett.
Minthogy a nyomtatás nem haladt kellő ütemben, sor került arra, hogy Nádasdy, talán Dévai Bíró Mátyás
közvetítésével, Abádi Benedeket hívja meg a nyomda vezetőjének. Abádi az 1530-as években Krakkóban
dolgozott a Vietor-nyomdában, ahol akkoriban több magyar nyomtatvány is készült. Sárvárra alighanem 1540
elején érkezett, és ekkor vehette át a nyomdát, valószínűleg az Újtestamentum első részének nyomtatása közben.
A sárvár-újszigeti nyomda hatéves fennállásának az 1541-ben, tehát éppen az Újtestamentum
elkészülésének évében bekövetkező országos katasztrófa, Buda elestével az ország három részre szakadása
vetett véget. Alapításának elsődleges motívuma, a magyar nyelvű Újtestamentum elkészült.
A nyomdász, Abádi Benedek 1543-ban beiratkozott a wittenbergi egyetemre, Sylvester János pedig 1544-
ben a bécsi egyetemre került a héber nyelv tanárának.
Sárváron a század utolsó évében, 1600-ban még egyszer működött a nyomda: Joannes Manlius sajtója dolgozott
itt átmenetileg.

VÁROSOKBAN LÉTESÜLT PROTESTÁNS NYOMDÁK

A szebeni városi nyomda, 1529-1600

Az első magyarországi nyomdaalapítás a 16. században az erdélyi szászok központjában, Szebenben
történt, és az első itt nyomtatott könyv 1529-ből ismeretes. Ez a korai szebeni sajtó 1529-ben Thomas
Gemmarius helybeli iskolamester latin grammatikáját, a következő esztendőben pedig Sebastian Pauschner városi
orvos pestissel foglalkozó munkáját készítette el németül, amely egyben a Magyarországon nyomtatott
legkorábbi orvosi könyv. Az ezen név szerint feltüntetett Lukas Trapoldner nyomdász tekinthető a szebeni
nyomda első vezetőjének.
A szebeni sajtó eredetileg magánvállalkozás volt, de már 1530-ban feltehetően városi nyomdaként
működött, mert Pauschner pestisről szóló közérdekű könyve hivatalos városi kiadványnak tekinthető. A szebeni
sajtó talán már 1530-ban, vagy kevéssel ezután félbeszakíthatta működését, és latin betűs nyomda alapítására csak
évtizedekkel később került ismét sor. 1575 táján került sor ismét Szebenben a latin betűs könyvnyomtatás
felélesztésére. Feltétlen összefüggést kell látni a város papírmalmának létesítése (1573-1574) és az új nyomda
megindítása közt. Szeben számára kedvező változást jelentett, hogy a brassó nyomda 1777 után már alig működött.
Heltai Gáspár 1574-ben bekövetkezett halálát követően a kolozsvári sajtó is majdnem két évre beszüntette
tevékenységét, így egész Erdély latin betűs nyomda nélkül maradt. A szebeni officina új életre keltésében
Hoffhalter Rudolfnak nagy szerep jutott.
A nyomdászok gyakori cserélődéséből arra lehet következtetni, hogy újraindulásakor a szebeni
műhelynek sok nehézséggel kellett megküzdenie. Nyomdászok voltak pl.: Martin Heusler és Martin Wintzler,
Gregor Frautliger, 1580-tól Georg Greus, 1585-től Johann Gübesch, 1591-től Johann Heinrich Crato.
Végül a nyomda visszaszállt a városra. A szebeni papírmalom elpusztulása (1599) újabb csapást jelentett
a nyomda számára. A 16. század utolsó másfél évtizedében úgy látszott, hogy a szebeni officina az erdélyi szászság
központi nyomdája lesz. A következő esztendőkben egyre nehezebbé váló körülmények azonban nem engedték
meg, hogy ez a műhely kifejlődhessék.
A szebeni nyomda 16. századi felszerelése azt mutatja, hogy a legrégibb erdélyi nyomda mindvégig
nagyon szerény műhely maradt. Kiadványai zöme a helyi iskola működésével kapcsolatos, vagy egyéb alkalmi
nyomtatvány, néhány lap terjedelemben.
Szebenben igen korán, a 16. század első felében cirill betűs sajtó is dolgozott Fülöp mester vezetésével
(1544-1552). A városban működő cirill betűs sajtó és a latin betűvel nyomtató városi nyomda között nem fedezhető
fel semmiféle kapcsolat.

A brassói Honterus-nyomda, 1539-1594:

Az erdélyi szászok másik jelentős városában, Brassóban egy évtizeddel később honosodott meg a
könyvnyomtatás, mint Szebenben, de Joannes Honterus szilárdabb és nagyobb kulturális jelentőségű tipográfiát
alapított. Honterus 1530-ban a krakkói egyetemen tanított, és itt jelentette meg első kiadványait, köztük kis
tankönyvét, a Rudimenta cosmographicát az égről és a földről, amelyhez a világtérképet ő metszette. Fametszői
tevékenységének legfontosabb állomása Basel volt, ahol 1532-ben két nagy méretű csillagtérképet alkotott.
Honterus legismertebb tudományos teljesítménye bázeli tartózkodása idejében az általa tervezett, metszett és
sokszorosított térképe Erdélyről Chorographia Transylvaniae címmel (1532). E térkép hozzájárult ahhoz, hogy
szerzőjét hamarosan korának legkiválóbb térképészei közé sorolták.
Honterus már 1533-ban hozzákezdett a nyomda felállításához, ennek ellenére a brassói sajtó alól csak
1539-ben kerültek ki az első nyomtatványok, ebből az évből viszont egyszerre kilenc kiadvány is ismert.
22
Honterus lutheránus állásfoglalásának első jelentős megnyilvánulása egyik 1539. évi nyomtatványában, Szent
Ágoston művéhez írt ajánlásában található. Brassói sajtójával elsősorban pedagógiai munkáját kívánta
eredményesebbé tenni, ezt tanúsítja számos könyv kiadása. A latin kiadványok túlnyomó többsége a humanista
oktatás céljait szolgálja: nyelvtanok, ókori szerzők kiadásai, szentenciagyűjtemények, földrajzi és jogi
kompendiumok. Más részük 1543-tól Honterus reformátori munkásságával kapcsolatos.
Kiadványai általában nyolcadrét formában láttak napvilágot, valamennyi latin nyomtatványa kurzív
betűkkel van szedve. Tömör, szűkszavú címszövegei, reneszánsz, gyakran építészeti elemekből összeállított
címlapjai Honterus nyomtatványait jól megkülönböztethetővé teszik.
Honterus betűmetszői tevékenységéről nincs tudomásunk, fametszőként azonban jelentőset alkotott. A
kiadványaiban megtalálható metszetek is neki tulajdoníthatók.
Honterus 1549-ben bekövetkezett halála után a nyomdát a wittenbergi egyetemen magisteri fokozatot
nyert Valentin Wagner vette át, és tevékenységét a Honterus által kijelölt szellemben folytatta. A nyomda
tevékenysége Wagner idejében is egyrészt a tanulók, másrészt a megreformált egyház szükségleteit tartotta szem
előtt. Wagner idején a nyomda legjelentősebb terméke az 1557. évi görög-latin Újszövetség (Novum
Testamentum) volt.
A nyomda működésének 1569 és 1576 között nincs nyoma. 1580-1581 között Brassóban a Honterus-
nyomda betűivel Nyírő János tipográfus dolgozott. Az ő idejéből maradt fenn a brassói nyomda első (és eddig
egyetlen) magyar nyelvű nyomtatványa. Nyírő János tipográfus halálát követően a brassói sajtó vezető nélkül
maradt. A másik rendelkezésre álló nyomda, a szebeni viszont szegényes felszerelése miatt nem volt alkalmas a
szász szokásjog kinyomtatására. Így a szebeni nyomdász, Georg Greus vezetése alatt egyesítették e két
felszerelést.
Nyírő Jánost követően több brassói nyomdász neve nem ismeretes a 16. századból, a brassói nyomda 1594-től
évtizedeken át szünetelt.

A kolozsvári Hoffgreff-Heltai-nyomda, 1550-1600

Az 1540-es évek végén az ország keleti részének magyarsága körében terjedő reformáció már szükségessé
tette a folyamatos magyar könyvnyomtatás hazai megszervezését. A magyar nyelvű könyvkiadás első
központja Kolozsvár lett. A 16. század második felében Kolozsvár lélekszámban is Erdély legnépesebb városa, és
ami a könyvkiadásban a legkevésbé sem közömbös, polgárságának többsége mindinkább magyar, noha a
kolozsvári könyvnyomtatás kezdeményezői maguk még szász eredetűek voltak.
A kolozsvári nyomdát Hoffgreff György alapította. Hoffgreff, aki egyetemet végzett ugyan, de teológiai
képesítést nem szerzett, Kolozsvárott független polgári vállalkozóként alapította meg és vezette műhelyét.
Legkorábbi, pontosan keltezett kiadványa, a Ritus 1550 májusában jelent meg, Fráter György, Erdély kormányzója
költségén.
Úgy tűnik, hogy csak ezután, 1550 közepén társult Heltai Gáspárral: ettől kezdve 1552 végéig a
kiadványokon mindkettőjük neve szerepelt. Az antikva betűk általánossá váló használata magyar nyelvű
szövegekben nagyrészt éppen a Hoffgreff-Heltai-nyomda gyakorlatának köszönhető.
Heltai Gáspár kétségkívül lelkes terjesztője volt a reformációnak(maga is Wittenbergben tanult), de kitűnő
üzletembernek is bizonyult.. Anyanyelve német volt, mégis ő írta a század legművészibb magyar szépprózáját.
Amikor Heltai betársult Hoffgreff vállalkozásába, könyvkiadói programja a lutheri reformáció
művelődéspolitikai célkitűzéseit követte. Ehhez pedig elsőként tankönyvek, bibliafordítás, vallásos
felvilágosító munkák, vitairatok és elmélkedések közzététele szükséges. Nemcsak határozott kiadói programja
volt, hanem elvei is, amelyek kiterjedtek a műhelyéből kikerülő munkák egységesen szabályozott helyesírására
éppúgy, mint a művek tartalmi, vallási-ideológiai tendenciájának szigorú ellenőrzésére. Heltai és Hoffgreff közös
kiadványai közül ma tizenháromról van tudomásunk.
1552 végén a két társ között az együttműködés megszakadt, aztán egy darabig egyedül Heltai kezén volt
a nyomda, majd öt évig Hoffgreffén.
Hoffgreff idejében jelent meg 1554-ben a kolozsvári nyomda egyik legjelentősebb munkája, Tinódi
Sebestyén Cronicája. Ennek költségeit Habsburg-párti főurak adták össze, a kiadás egyik fő mozgatója Nádasdy
Tamás volt (korábban maga is nyomdatulajdonos), aki megszerezte az engedélyt arra, hogy Tinódi a kötetet
Ferdinánd királynak ajánlhassa. A Cronicához hasonlóan Hoffgreff idején jelent meg a róla elnevezett Hoffgreff-
énekeskönyv (1556), időrendben a Cronica után.
A kolozsvári nyomda Hoffgreff halálával 1559-ben immár végérvényesen Heltai birtokába került, aki az
1560-as évek első felében papírmalmot is létesített. Mindezek mellett nagy erővel folytatta könyvkiadó
programját, 1559-től immár református szellemben. Legfőbb célja továbbra is egyházi művek közzététele, a
Biblia magyar fordításának folytatása, tankönyvek kibocsátása. Első kiadványa ez évben még az evangélikus
Agenda, amelynek előszavában bejelentette, hogy a műhely munkáját újra ő irányítja.
Az 1561-es év nagy részét feltehetően igénybe vette a Heltai és társai által lefordított Újtestamentum
nyomtatása. 1565-ig eredeti kiadói programját folytatta, majd ettől kezdve vallásos egyházi és tankönyvkiadói
23
törekvésének kevesebb nyoma van, a tervezett teljes bibliafordítás befejezetlen maradt, viszont olyan művek
kiadásával kezdett foglalkozni, amelyek programjának világiasabb irányba fordulását jelzik. Ekkor fogott
hozzá az Aesopus-féle Száz fabula magyar nyelvre történő átültetéséhez.
1571 végétől minden kiadványát saját költségén jelentette meg. Ekkor adta ki szépprózai
alkotóművészetének egyik legjelentősebb darabját, a Ponciánus históriája átdolgozását. Heltai legutolsó műve
Cancionaléja, azaz históriás énekeskönyve. Ebből igen határozott polgári-protestáns történelemszemlélettel
megszerkesztett énekgyűjteményt állított össze. Ennek nyomtatása közben halt meg, bár a mű címlapján még az ő
neve áll, de özvegye fejezte be 1574 őszén.
Heltai halála után a magyar nyelvű szórakoztató prózának évtizedekig nem akadt hozzá hasonló művelője.
A nyomdát özvegye vezette tovább, akinek működése idején jelent meg többek között Melius Herbariuma. 1583-
ban, az özvegy halála után Caspar Schespurgensis vezette a Heltai-örökösök kezébe került nyomdát.
Ifjabb Heltai Gáspár neve először 1586-ban fordul elő. Az ő idején néhány jelentős tudományos munka is
megjelent, közülük a legnagyobb szabású Baranyai Decsi jogi kézikönyve, a Syntagma (1593). 1599-ben jelent
meg az Explicationes című teológiai munka. Ugyanebben az évben ifj. Heltai egy katolikus munkát is kiadott:
Petrus Canisius katekizmusát a jezsuita Vásárhelyi Gergely fordításában.
Huszár Gál felléptéig (1558) a sárvár-újszigeti műhely megszűnte után a kolozsvári volt a magyarság
egyetlen nyomdája a Kárpát-medencében – egyébként a század legtöbb publikációt előállító üzeme, amelynek
kiadványai közül a legnépszerűbbeket más magyarországi műhelyek is utána nyomtatták.

A debreceni nyomda, 1561-1600

A 16. századi Debrecen kézművességben, gazdaságban és lélekszámban az ország egyik legjelentősebb
városa volt. A 16. században Debrecen legmozgékonyabb, legvagyonosabb rétegét a kereskedő és iparos családok
alkották; a város irányítása e vagyonos patríciusok kezében volt. Debrecen polgársága már az 1530-as években
csatlakozott a reformációhoz, a lutheri után előbb a melanchthoni, majd a reformáció kálvini iránya kerekedett
felül a városban.
A hitvitáknak szélesebb nyilvánosságot biztosító sajtó Debrecenben 1561-ben telepedett meg. Első
nyomdásza Huszár Gál volt. Az első, teljes egészében Debrecenben készült könyv Melius Péter műve, Szent Pál
levelének magyarázata, amelynek 1561. május 1-jén kelt ajánlása a debreceni tanácsnak szólt, vagyis
megjelentetését a város anyagi támogatása tette lehetővé, de ez korántsem jelentette azt, hogy a nyomda ezzel
városi tulajdonná vált volna. Olyan egyéni kezdeményezés volt ez, amely fölött az egyházi és városi tanács
őrködött.
Huszár Gál 1562 tavaszán eltávozott Debrecenből, de nyomdafelszerelését csak részben vitte magával, egy
részét Debrecenben hagyta. A nyomda új vezetője Török Mihály lett. Török az általa készített első nyomtatvány
címlapján, Melius Magyar prédikációk című kötetén (1563) nyomdászjelként Debrecen város címerét használta, a
zászlós bárányt.
Időközben még egy tipográfus dolgozott a debreceni műhelyben; 1563-1565 között az európai hírű
nyomdász, Hoffhalter Rafael. Legnagyobb itteni munkája Werbőczy Magyar decretumának kiadása (1565). Ez év
végén Hoffhalter elhagyta Debrecent és nyomdájával együtt Váradra ment.
Az 1568-as évből nincs nyoma a tipográfia működésének. 1569 őszén azonban a debreceni nyomda újból
megkezdte tevékenységét Komlós (Lupinus) András vezetésével. Komlós idejéből van először adatunk a
debreceni nyomda elhelyezéséről. 1571-ben vásárolta meg a nyomdász azt a telket, amelyen ezután vagy száz évig
állt a nyomda, és amelyet már az 1600-as években Nyomtatóköznek neveztek. Komlós egészen 1575 végén vagy
1576 elején bekövetkezett haláláig állt a nyomda élén. Komlós halála után a nyomdát özvegye vette át, de már
1577 augusztusában új nevet találni az impresszumokban: Hoffhalter Rudolfét.
Hoffhalter Rudolf Nedelicről érkezett Debrecenbe, ahol feleségül vette Komlós özvegyét, és így került a
nyomda élére. Apjával ellentétben, aki később az unitárius vallás híve lett, megtartotta református hitét. 1585-ben
kinyomtatta Félegyházi Tamás Újtestamentum-fordítását, amelynek megjelenését azonban sem a fordító, sem
Hoffhalter Rudolf nem érte meg.
Az officina vezetését megint az özvegy vette kezébe, és művezetője feltehetőleg az a Csáktornyai János
volt, aki 1590 augusztusában, az özvegy halála után a nyomda élére került. Öt év alatt újra felvirágoztatta a
nyomdát. Ismét megjelentette a Szegedi Gergely nevéhez fűződő református énekes-könyvet (1590). Csáktornyai
idején számos, az iskolai oktatást segítő könyv megjelent, így Szikszai Fabricius Balázs Nomenclaturája, Sebald
Heyden latin beszédgyakorlatai magyar értelmezéssel, Erasmus könyve a helyes magatartásról (1591), Cato
Libellus elegantissimus című verses gyűjteménye. Az ő idejében a kalendárium és csízió (öröknaptár) is megjelent
Debrecenben.
Csáktornyai utóda Lipsiai Rheda Pál volt, aki 1596-tól negyed századig állt a tipográfia élén. Neve szerint
lipcsei német volt, deákos műveltségű iskolázott ember, akinek munkássága nagyrészt már a 17. századba nyúlik.
A debreceni nyomdából a 16. század folyamán mintegy 160 ma ismert kiadvány került ki.
Tevékenysége szinte folyamatosnak mondható, mindössze egy-két évből nem ismeretes nyomtatvány, akkor sem
24
biztos, hogy a nyomda szünetelt. A 16. századi debreceni nyomtatványok képe színvonalban is igen változatos,
attól függően, hogy ki állt a nyomda élén.

Gutgesell Dávid bártfai nyomdája, 1577-1599

Gutgesell Dávid alapította Felső-Magyarország területén az első huzamosabb ideig működő, városi
támogatást élvező nyomdát. Gutgesell bártfai származású evangélikus volt. Könyvnyomtató műhelyét 1577-ben
állította fel. 1584. augusztus 1-jén Gutgesell nyomdája privilégiumot kapott, így a bártfai nyomda volt
Magyarország első privilegizált nyomdája (és a későbbiekben is az egyetlen működési engedéllyel rendelkező,
protestáns kézben lévő hazai nyomda). Gutgesell ebben az évben a városi bírói tisztet is betöltötte.
Gutgesell, az egyik legkiválóbb hazai könyvnyomtató 1599-ben halt meg, minden bizonnyal olyan örökös
nélkül, aki a nyomdászatot tovább folytatta volna, műhelye ugyanis halálának évében beszűntette működését.
Gutgesell munkásságának három utolsó évében , 1597-1599 között vele párhuzamosan, de önálló tipográfiával
dolgozott a második bártfai nyomdász, Klöss Jakab.
Gutgesell több mint két évtizedes munkássága alatt legalább 80 művet nyomtatott ki, köztük több olyan
terjedelmes munkát is, mint Leonard Stöckel latin nyelvű Postillái (1596), Kulcsár György magyar nyelvű
prédikációinak új kiadása (1574), vagy a Keresztyéni gyülekezetekben való isteni dicséretek című evangélikus
énekeskönyvet (1593). Amint az ajánlásokból következtetni lehet, több művének kiadását segítette a Révay
család, akik közül többen – Gutgesellhez hasonlóan – Stöckel-tanítványok voltak.
Gutgesell kiadta Michael Bock evangélikus elmélkedéseinek Balassi Bálinttól származó fordítását Beteg
lelkeknek való füves kertecske címmel (1580), a magyar nyelvű bibliai históriák mellett biblikus cseh nyelvű
evangélikus katekizmus (1581) és német verses bibliai história is készült nyomdájában (1580). Évről évre
megjelentek magyar naptárai Judicum címmel. Gutgesell nyomdájában készült a lutheránusok és kálvinisták
álláspontját rögzítő csepregi kollokvium jegyzőkönyve (1591), emellett Gradeczi Horváth Gergely, Sculteti
Severinus, Georg Creutzer és mások lutheránus vitairatai.
Amikor elkezdték szervezni Károli Gáspár bibliafordításának kinyomtatását, a bártfai nyomtatás
lehetőségéről le kellett tenni, valószínűleg Gutgesellnek és Bártfa városának meggyőződéses lutheránus hithűsége
miatt. Így készült el az végül Bornemissza utódánál, Manskovitnál Vizsolyban.

A második bártfai nyomda: Klöss Jakab műhelye, 1597-1600

A 16. század utolsó éveiben Bártfán két nyomda működött: az 1577-ben alapított és királyi engedéllyel is
rendelkező Gutgesell-műhely és az 1597-ben Klöss Jakab által alapított tipográfia. Klöss nem a Gutgesell-féle
műhely folytatója, hiszen már 1597-ben jól felszerelt, a másik bártfai nyomdától teljesen különböző
nyomdafelszerelése volt.
A Klöss Jakab által alapított bártfai nyomda működését nagyrészt a 17. században fejtette ki. Munkáját fia,
ifj. Klöss Jakab folytatta, az evangélikus városi vezetés támogatásával. Id. Klöss Jakab működésének csupán első
négy esztendeje esik a 16. századra, de már ez alatt a néhány év alatt is jelentős művek hagyták el sajtóját.
Kiadványainak jellege rendkívül hasonló Gutgeselléhez: Ioannes Bocatius műveinek egy része Gutgesellnél,
másik része Klössnél jelent meg, ugyanígy Albert Grawer evangélikus hitvitái közül is van, amelyik Gutgesellnél,
mások: így a Bellum (1597) és a Disputationes (1598) Klössnél. Klöss korai nyomtatványai közül különösen
jelentős a Baranyai Decsi János fordításában és összeállításában megjelent latin- görög- magyar Adagiorum, az
első magyar közmondásgyűjtemény (1598) és Soós Kristóf magyar postillái (1598).
Klöss Jakab korai kiadványainak egy részét nevének megjelölése nélkül nyomtatta ki. Betűi és díszei
alapján azonban ezek a munkái is jól megkülönböztethetők Gutgesell Dávid nyomtatványaitól.

TÖBB HELYEN DOLGOZÓ MŰHELYEK ÉS REFORMÁTOR NYOMDÁSZOK

Huszár Gál és fia, Huszár Dávid nyomdája

Óvár 1558-1559
Kassa 1560
Debrecen 1561-1562
Komjáti 1573-1574
Pápa (Huszár Dávid) 1577

HUSZÁR GÁL, a reformáció melanchtoni irányát képviselő prédikátor 1554-től lelkészkedett

(Magyar)Óvárott az ország nyugati határának közelében, Miksa főherceg birtokán. 1558-ban Huszár Gál
pártfogóitól kölcsönvett pénzen nyomdát vásárolt Hoffhaltertől.
25
 Nyomdájával visszatért Óvárra, ahol a lelkészi hivatás mellett könyvnyomtatással is szolgálta a reformáció
ügyét. Nyomdatulajdonosként ismert működését saját prédikációinak kinyomtatásával kezdte, amelyet Miksa
főhercegnek ajánlott.Másfél éves itteni tevékenysége idejéből három nyomtatványa ismeretes: saját prédikációi
mellett Heinrich Bullinger leveleit adta ki és Sztárai Mihálytól Az igaz papságnak tüköre című evangélikus
szatirikus hitvitázó komédiát.
Óvárról 1560 elején távoznia kellett, mert eretnekséggel vádolták, elfogadta tehát Kassa város
meghívását és 1560 február elején teljes háza népével, nyomdájával az észak-magyarországi városba költözött. A
kassai lelkészi állásba 1560. március 20-án iktatták be, de október első napjaiban az egri püspök által kieszközölt
királyi parancsra elfogatták. Mielőtt azonban Egerbe szállították volna, valószínűleg Bornemisza Péter
segítségével sikerült megszöknie. Rövid kassai tartózkodása alatt folytatta annak az Óvárott megkezdett nagy
jelentőségű protestáns énekeskönyvnek kinyomtatását, amelyből minden későbbi, ilyen jellegű, hazai református és
evangélikus kiadvány ered mind a mai napig.
Huszár Gál Kassáról való menekülése után Debrecenben telepedett le, ahol befejezte énekeskönyvének
nyomtatását (1561). Ez tekinthető az első debreceni nyomtatványnak, amelyet még ebben az évben követett Melius
Juhász Pétertől a Szent Pál apostol levelének magyarázata.
Huszár Gál 1562. októberében már Komáromban tartózkodott mint protestáns prédikátor. Itt azonban nincs
nyoma annak, hogy könyvnyomtatással is foglalkozott volna. 1563-ban Károly főherceg ismét elrendelte Huszár
bebörtönzését, azonban sikerült megmenekülnie.
1573-ban Komjátiban működött lelkészként. Itt ismét elkezdte nyomtatói működését, tipográfiájának
azzal a részével, amelyet magával hozott Debrecenből. Huszár komjáti működésének két évéből két nyomtatványa
ismeretes. Az elsőt, Bornemisza Péter prédikációinak első kötetét még Bornemiszával társulva, közösen adták ki.
Másik kiadványa, amelyet már önállóan nyomtatott, A keresztyéni gyülekezetekben való isteni dicséretek című
evangélikus énekes- és imádságos könyv.
Huszár nyomdászjegye a rézkígyó és horgony kombinációja, amely a Genfben működő könyvkiadók
jelvénytípusát követi.
Nyomdája fiára szállt. HUSZÁR DÁVID, aki a pápai református lelkészségben és a nyomda vezetésében
apját, Huszár Gált követte. A keresztyéni hitről való tudománynak summája című református katekizmusát mint
első írását említi. Kiadta még a Hercegszőlősi kánonokat latinul és saját fordításában magyarul. Nincs nyoma
annak, hogy 1577 után is nyomtatott volna bármit, és apjától örökölt tipográfiájának további sorsa is ismeretlen.

A Hoffhalter-műhely Magyarországon

Hoffhalter Rafael
Debrecen 1565
Várad 1565-1567
Gyulafehérvár 1567-1568 (1569)
Hoffhalter Rudolf
Nedelic 1573, 1574
Alsólindva 1573-1574
Debrecen 1576-1584, 1586
Várad 1584-1585

HOFFHALTER RAFAEL lengyel nemesi családból származott, eredeti neve Rafael Skrzetusky. 1549-
ben már Zürichben tartózkodott, itt házasodott, és neve ekkor már Hoffhalter volt. Korabeli adatok tanúsítják, hogy
1551-ben a zürichi tanács felvette a polgárok közé Hoffhalter betűöntőt és mintakészítőt. Néhány év múlva
elhagyta Zürichet, és családjával Bécsbe költözött, ahol 1556-ban három éves privilégiumot kapott
könyvnyomtatásra, mintakészítésre, papír- és könyvkereskedésre.
Bécs után Debrecenben telepedett le. Hoffhalter Rafael egyik legszebb és legnevezetesebb magyarországi
kiadványa, Werbőczy István Tripartitumának magyarra fordított kiadása Debrecenben 1565-ben jelent meg.
Röviddel ez után Hoffhalter Rafael Debrecenből Váradra költözött. Vallási meggyőződése egyre
közeledett az unitáriusokhoz, talán ezért távozott a református Melius Juhász Péter közvetlen környezetéből.
1567-ig tartó váradi tevékenysége idején kiadta Jób könyvét és részben elkészült Melius Szent János jelenései című
könyvének kinyomtatásával, de befejezése már nem tőle származik.
1567-ben azonban már Gyulafehérvárott folytatta nyomtatótevékenységét, az unitáriusokkal
rokonszenvező János Zsigmond udvarában. Hoffhalter Gyulafehérvárott halt meg 1568-ban. Hátrahagyott
tipográfiáival azonban még 1569-ben is nyomtattak.

26
 1571. szeptember 17-én Báthori István rendeletileg megtiltotta az uralma alatt álló területen a protestáns
kiadványok kinyomtatását. Ezért a kolozsvári, sőt a debreceni nyomda is átmenetileg világi tárgyú munkákat
jelentetett meg.
HOFFHALTER RUDOLF az 1573-1574-es években Alsólindván és Nedelicén már önállóan dolgozott.
A Habsburg tartományokban érvényben lévő cenzúrarendeletre hivatkozva tiltott ki Miksa király Bánffy Miklós
birtokáról, Alsólindváról 1574-ben. Hoffhalter ekkor Nedelicre, Zrínyi György oltalma alá költözött. Nedelicről
való kitiltásakor az általa nyomtatott művek nagy részét elégették.
Hoffhalter Rudolf Alsólindvát és Nedelicet követően Debrecenben kezdett nyomtatni 1576-ban. Debreceni
munkássága idején több alkalommal is kiadott református énekeskönyvet, számos históriás éneket, bibliai
történetet. Debreceni munkásságát megszakítva 1584-1585-ben átmenetileg Váradra költözött. Ez idő alatt a
debreceni nyomdászat szünetelt. Váradon adta ki újra Decsi Gáspár református prédikációit, korábbi debreceni,
szintén általa nyomtatott kiadása nyomán. 1586-ban tért vissza Debrecenbe, ahol még ugyanebben az évben
meghalt.
Hoffhalter Rudolf fametszéssel is foglalkozott: a nagy gonddal és sok előkészülettel tervezett Félegyházi-
féle Újtestamentum-fordításhoz új, stilizált levél- és szőlőindákból komponált iniciálé-sorozatról is gondoskodott.
A két Hoffhalter több mint félszáz nyomtatványa közül némelyik a hazai reneszánsz könyvdíszítés legszebb
darabja.

A Bornemisza – Mantskovit –műhely

Sempte 1573-1578
Detrekő 1579-1584
Rárbók 1584
Galgóc 1585-1588
Vizsoly 1588-1599

A 16. század két legnagyobb nyomdászati teljesítményeként a hazai nyomdatörténet BORNEMISSZA PÉTER
Foliopostilláját és Károlyi Gáspár bibliafordítását, a Vizsolyi Bibliát tartja számon. Az elsőt, amelyet az irodalom
Bornemisza többi prédikációs kötetétől eltérő folio mérete miatt nevez Foliopostillának, saját műhelyében maga
Bornemissza nyomtatta ki. A Vizsolyban kiadott Szent Bibliát, amelyet az irodalom nyomtatási helye után nevez
Vizsolyi Bibliának, volt nyomdásza majd utóda: Mantskovit Bálint készítette, azzal az egyes elemeiben még
Bornemiszától származó nyomdafelszereléssel, amely 1573-tól negyed századon át volt használatban. Ebben a
helyét többször változtató műhelyben jelent meg Bornemisza Péter szinte teljes irodalmi munkássága
nyomtatásban, az első teljes magyar bibliafordítás és még negyedszáz egyéb nyomtatvány.
Bornemisza Julius Salm gróf és felesége, Thurzó Erzsébet galgóci birtokán állt szolgálatban. A
birtokközpont Sempte volt, Bornemisza 1572-ben ide költözött, és már itt lakott, amikor hozzáfogott Komjátiban
az első prédikációskötet nyomtatásához. Bornemisza ötkötetes Postillája első darabjának kinyomtatását
Komjátiban kezdte és Semptén fejezte be. Bornemisza tehát Semptén tíz éven át szinte kizárólag saját műveinek
megjelentetésével foglalkozott. Kinyomtatta Postillái további köteteit, köztük a negyedik részhez csatolt Ördögi
kísérteteket, amellyel kihívta a katolikus papság, sőt patrónusa, Julius Salm gróf haragját is, aki megvonta tőle a
támogatását, és kiutasította Semptéről.
1578 decemberében kényszerült távozni, és 1579 januárjában költözött Detrekőre. A vár ura, Balassa
István már korábban biztosította Bornemiszát jóindulatáról és támogatásáról. Bornemisza detrekői éveinek
legjelentősebb teljesítménye az egykötetes Foliopostilla megírása és kibocsátása volt. Igényes tipográfiájával,
mértéktartó díszítéseivel az egyik legszebb 16. századi magyar könyv.
A Foliopostilla megjelenése után hamarosan, még 1584-ben meghalt Bornemisza, ezután készült el Balassi
Bálint fordításában a Vigasztaló könyvecske, amelyet már MANTSKOVIT BÁLINT nyomtatott. Bornemisza
korábbi munkatársa (Detrekőn Mantskovit már Bornemiszának dolgozott) már 1585-ben Galgócra költözött, és
tovább folytatta nyomtatói tevékenységét Bornemisza hátrahagyott készletével. A Mantskovit által vezetett nyomda
Galgócon jelentős felszereléssel gyarapodott, és minthogy részben már itt megjelentek azok az új betűk,
amelyekkel később a Vizsolyi Bibliát nyomtatták, megengedhető a feltételezése, hogy Mantskovit ezzel már a
Biblia kinyomtatására készülődött. Több jel mutat arra, hogy Mantskovitot már jóval 1588 előtt megkeresték
Galgócon a biblia kinyomtatása ügyében, és a nyomdai előkészületek nagy részének, így a betűöntésnek is,
Galgócon kellett történnie.
Vizsoly több szempontból megfelelőbb volt a Biblia nyomtatására: Gönchöz (Károlyi Gáspár lakhelye)
közelebb és Bécstől távolabb esett, mint Galgóc. Itt a nyomda számára a helység földbirtokosa házat is
rendelkezésre bocsátott: a nyomdát valószínűleg a Rákócziak és Mágocsyak kastélyához tartozó valamelyik
melléképületben helyezték el. A Biblia kinyomtatásához 1589. február 1-jén kezdtek hozzá és 1590. július 20-án
27
fejezték be, vagyis a munka másfél évet vett igénybe. A Vizsolyi Biblia példányszámát 700-800-ra lehet becsülni,
terjedelme 603 ív, ez a 16. század legnagyobb hazai nyomdai teljesítménye. A munkához – ilyen példányszámmal
és ennyi idő alatt – feltehetően négy sajtóra volt szükség, amellyel az összes hazai műhely közül messze
kimagaslik. Vizsolyban 1599-ig jelentek meg nyomtatványok, évente egy-két kisebb terjedelmű mű, leginkább
alkalmi jellegűek. A nyomda nevezetes kiadványai közül a Balassi Bálint halálára írt Epicedium említendő.

Joannes Manlius műhelye

Németújvár 1582-1585, 1595-1597

Monyorókerék 1587-1592
Németlövő (Sicz) 1592-1593
Keresztúr 1599, 1601, 1603-1605

A 16. század végén és a 17. század elején működő magyarországi nyomdászok egyik figyelemreméltó
képviselője Joannes Manlius volt, aki előbb Krajna tartomány (a mai Szlovénia) fővárosában, Laibachban, majd az
akkori Magyarország nyugat-dunántúli részein (ma nagyrészt az ausztriai Burgenlandban) működött. Közben rövid
ideig Varasdon, Magyarország akkori társországának, Horvátországnak területén dolgozott, onnan azonban
visszatért Nyugat-Magyarországra, ahol még mintegy két évtizedig nyomtatott. Az első mű, amely őt nevezi meg
nyomdászként, 1575-ben Laibachban került ki sajtója alól, az utolsó pedig (Német)Keresztúron 1605-ben.
Manlius nyomdájának fő tevékenysége a szlovén nemzeti üggyel ekkor teljesen összefonódott reformáció
szolgálata volt. Az itteni reformációt, továbbá az anyanyelvű irodalom ügyét szorgalmazó, a krajnai rendek és
Laibach városa engedélyével dolgozó nyomdász működését végül betiltották. Az intézkedés közvetlen ürügye az a
próbanyomtatvány volt, amelyet Manlius a szlovén nyelvű bibliafordítás előkészületei során készített (1580). A
kiutasított nyomdász csak két évvel az első rendelkezés után hagyta el Laibachot. 1582. április 3. után távozott,
magával vitte nyomdáját, de könyvesboltját hátrahagyta.
Protestáns nyomda létesítésére megfelelő helynek ígérkezett Batthyány Boldizsár udvara. Manliusnak két
nyomtatványa is megjelent Németújvárott (egyikük a „Velágos Várat” megjelöléssel). Ekkor készült a főúr
udvarában működő tudósnak, Carolus Clusiusnak tudománytörténeti jelentőségű botanikakönyve Manlius sajtóján.
A hazai orvostörténet első magyar nyelvű nyomtatványa a soproni Frankovics Gergely orvos Hasznos és felette
szükséges könyve, amely ráadásul az első rézmetszetekkel díszített magyarországi könyv.
1586-1587-ben Manlius Varasdon tartózkodott, ahol kinyomtatta többek között a helybeli lelkésznek,
Anton Vramecnek kétkötetes, horvát nyelvű postilláját.
Manlius Magyarországra visszatérve továbbra is Zrínyi György birtokához tartozó területen,
Monyorókeréken nyomtatott még évekig (1587-1592). Manlius Monyorókeréken többek között egy
haditudósítást, históriás énekeket, valamint egy különleges formátumú, haránt alakú, kotta nélküli énekeskönyvet
jelentetett meg. Frankovics rézmetszetekkel díszített orvosi könyvét másodszor is kiadta. Feltűnő, hogy Manilus
Monyorókeréken már általa, vagy mások által kinyomtatott műveket adott ki újra.
Manlius még 1592-ben átkerült a Vas megyei Németlövőre, korabeli nevén Siczre. Utánnyomásainak egy
része már ott készült. Valószínűleg a lutheránus és kálvini irányzat között ekkor élesedő teológiai és személyi
feszültségek okozhatták, hogy új nyomtatnivaló híján rákényszerült az említett utánnyomásokra. Majd 1593-
ban áttért az elsősorban kálvinista művek utánnyomására, ami a kálvinizmus felé hajló Zrínyi György fennhatósága
alatt érthető.
1595 és 1597 között művei mind Németújváron jelentek meg, ahol már korábban (1582-1585) több évig
tartózkodott. Ebből a második németújvári korszakából a Beythe István fia, András által összeállított
Füveskönyv említésre méltó. Manlius tehát újra a református Batthyányiak birtokán tartózkodott, de pártfogója
ekkor már Batthyány Ferenc volt, az 1590-ben meghalt Boldizsár fia.
A 16. század végéig megjelent Manilus-nyomtatványok az egyaránt Nádasdy-birtokot képező két
nyomdahely: Keresztúr és Sárvár egyikén jelentek meg: 1598-1599-ben (Német)Keresztúron, 1600-ban Sárváron.
Manlius 1598-ban Keresztúron kinyomtatta a lutheránusok tanait összefoglaló Summája az articulusoknak, vagyis
az Egyesség könyvének is nevezett evangélikus hitvallást, reformátusellenes támadás kíséretében. Ellentétben a
Batthyányakkal, Nádasdy Ferenc ugyanis evangélikus volt. Manlius könyvnyomtatói tevékenysége a Nádasdyak
birtokán 1605-ig, a nyomdász haláláig tartott. Magyarországi tevékenysége mindvégig elsősorban a nyugat-
dunántúli protestánsokat szolgálta.

28
KATOLIKUS NYOMDÁK

A nagyszombati Telegdi-nyomda (az esztergomi káptalan nyomdája), 1578-1609

Attól kezdve, hogy az ország középső részét a törökök elfoglalták, Nagyszombat lett az esztergomi
érsekség és a káptalan székhelye. Telegdi Miklós esztergomi érseki helynök nyomdaalapítására a jezsuiták
ideiglenes visszavonulása idején került sor. Minthogy a 16. századhatvanas éveinek közepén már Nagyszombaton
is erősödni kezdett a protestantizmus, e folyamatot Telegdi előbb csak irodalmi téren próbálta megállítani
(megindította a magyarországi ellenreformáció hitvitázó irodalmát), majd elhatározta, hogy állandó katolikus
nyomda alapításával próbálja ellensúlyozni az országban működő, egyöntetűen protestáns kézben lévő
tipográfiák hittérítő munkáját. Katolikus nyomda hiányában saját művét, A kereszténységnek fondamentomai című,
első magyar katolikus katekizmust Bécsben kellett kinyomtatnia (Hoffhalternél 1562-ben). Nagyszabású
munkájának, Az evangéliomoknak magyarázatjának első része is Bécsben jelent meg (1577), de eközben már
lépéseket tett a nagyszombati nyomda szervezése ügyében, és prédikációinak második része már ebben az újonnan
felállított hazai officinában készült. Az adásvétel 1577. november 20-án jött létre, és Telegdi a könyvnyomtató
műhelyt saját házában helyezte el.
Kiadványainak címlapján kezdettől fogva a „felséges római császár engedelmével” megjelölés
olvasható, ez azonban inkább csak az egyes könyvek jóváhagyására vonatkozhatott, mert a nagyszombati nyomda
működési engedélyét Rudolf császár és magyar király csak 1584. augusztus 14-én adta ki írásban, privilégium
formájában. Az engedély értelmében tilos Telegdi nyomtatott műveinek engedély nélküli vagy külföldön való
utánnyomása, és behozatala Magyarországra. A privilégium tehát Telegdi szerzői jogát is speciális védelmébe
vette. Ugyanakkor előírta még, hogy Telegdi szerzői jogának és nyomdai termékeinek hathatósabb védelme
érdekében legalább 3-3 példányt a nyomdának a magyar királyi udvari kancelláriába kell felterjesztenie. Ez az első
kötelespéldányra vonatkozó rendelkezés Magyarországon. A nagyszombati nyomdára vonatkozó engedélyében
a magyar király egyúttal eltiltotta a további működéstől mindazokat a nyomdákat, amelyeket eddig az országban
nyíltan vagy titkon, a király tudta és beleegyezése nélkül állítottak fel.
A nagyszombati nyomda 1578-ban kezdett dolgozni. Első kiadványa az olasz származású Lorenzo
Magiónak, a jezsuiták bécsi tartományfőnökének az olmützi társulati szabályzata, Canones címmel.
Telegdi mellett dolgozott Pécsi Lukács káptalani ügyész, aki mint költő és naptárfordító, szerkesztő,
korrektor és talán fametsző, a nyomda vezetője volt.
A nyomda jelentős munkái közé tartozik a Ransanus Epitome rerum Hungaricarum című, Magyarország
kivonatos történelmét, földrajzát ismertető mű, amely Zsámboki János kiadása nyomán készült (1579). 1584-ben a
nyomda a magyarországi törvények, a Corpus juris Hungarici teljes gyűjteményét jelentette meg Telegdi Miklós és
Mossóczi Zakariás szerkesztésében, amely egyúttal a nyomda tipográfiailag is legkiválóbb alkotása.
Telegdi 1586-ban halt meg. Néhány hónappal korábban kelt végrendeletében a tulajdonában lévő
könyveket a felállítandó jezsuita kollégiumnak hagyta. Telegdi halála után a nyomda eszmei irányítója
Monoszlói András lett, a nagyszombati káptalani iskola humanista képzettségű tanára, pozsonyi prépost, maga is
hitvédő iratok szerzője. A tipográfia gyakorlati vezetése továbbra is Pécsi Lukács kezében maradt, aki a 17.
század elejéig folyamatosan Nagyszombatban működött. Telegdi halála után azonban a nyomda veszített korábbi
jelentőségéből. A 17. század első éveiben még Pázmány Péter első vitairatai itt jelentek meg.

A vimpáci ferences nyomda, 1593-1599

A 16. század utolsó évtizedében a nyugat-magyarországi Vimpác (Wimpassing) ferences kolostorában
nyomda működött. Nagyszombat mellett ebben az időben ez volt hazánkban a második katolikus műhely,
amelynek ma öt nyomtatványa ismeretes. A vimpáci nyomda sorsa szorosan összefonódott a Pichler és Stotzinger
családokkal.
Ruprecht von Stotzingen 1587-ben hozzáfogott a kolostor építéséhez. A Miasszonyunkról elnevezett
templom felszentelésére 1593. június 8-án került sor. A család könyvtárat is adományozott a ferencesek
tanulmányainak támogatására. Nem ez volt az egyetlen kolostor, amit Stotzingen alapított. A vimpáci kolostor
valószínűleg a 17. század eleji harcoknak esett áldozatul: megszűnésének időpontjára több feltevés is lehetséges,
egyesek ezt a Bethlen-féle hadak 1619. évi dúlásának tudták be, mások szerint csak 1627-ben hagyták ott a
ferencesek vimpáci házukat.
A nyomda ma ismeretes öt kiadványa tartalmilag szoros kapcsolatban áll a kolostorral. A kiadványok közül
három imádságoskönyv, egy a vimpáci kolostor alapításával függ össze, egy pedig egy vimpáci szerzetes munkája.
Csak az utóbbi latin, a többi német nyelvű. A Pichler és Stotzingen család a kor és a környék igényéhez képest
aránylag jól felszerelt nyomdával látta el a ferenceseket. A nyomdász személye – a ferences kolostorok
nyomdáinak gyakorlata szerint – ismeretlenségben maradt.

29
MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMTATÁS A XVII. SZÁZADBAN

Magyarország 17. századi képét az országnak az előző században történt három részre szakadása határozta
meg. A királyi Magyarország és az erdélyi fejedelemség között helyezkedett el a török hódoltság területe. A
határok azonban nem voltak állandóak, a század folyamán többször is változtak. Az egyes vidékek gazdasági és
kulturális életét alapvetően meghatározta politikai hovatartozásuk.
A királyi Magyarországhoz tartozó nyugat-dunántúli helységek közül kilencben, Felső-Magyarországon
szintén kilenc helyen működött hosszabb-rövidebb ideig könyvnyomtatóműhely. Az erdélyi fejedelemséghez
tartozó kelet-magyarországi helységek közül háromban, Erdélyben nyolc helyen működött nyomda a század
folyamán (összesen 29 helységben, pontosan ugyanannyiban, mint az előző évszázadban.) A hódoltsági területen
nem működött sajtó, a legközelebbi nyomda a debreceni volt.
E területi széttagoltság mellett a 16. századhoz hasonlóan ekkor is jellemző volt a vallási megosztottság. A
század legnagyobb részében csak egyetlen katolikus nyomda működött az országban, és még a királyi
Magyarországon is a protestáns vezetés alatt álló tipográfiák voltak túlsúlyban.
A 17. század derekáig az egész magyar területen mindössze öt olyan nyomda volt, amelynek eredete a
16. századba vezethető vissza: Szeben, Brassó, Kolozsvár, Debrecen és Bártfa. A többi nyomdahelyen újonnan
alapított tipográfiák kezdték meg működésüket.

A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI VÁROSOK NYOMDÁI

A bártfai Klöss-nyomda és a városi nyomda

Klöss-nyomda (1601)-1614, 1616-1664

Városi nyomda 1665-1710

A 16. század folyamán Bártfán működő két nyomda közül csak Klöss Jakab műhelye folytatta
tevékenységét a 17. században; Gutgesell Dávidé még az előző század utolsó éveiben megszűnt.
A nyomdaalapító IDŐSEBB KLÖSS bártfai működése a 17. században nem folyamatos. 1614-ben id.
Klöss Jakab valóban elhagyta Bártfát és egész nyomdai felszerelésével Lőcsére költözött. Klössnek Lőcséhez
fűződő reményei nem váltak be és az ekkor már betegeskedő nyomdász 1616-ban már újra Bártfán volt. 1618-
ban halt meg. A nyomdában 1620-ban MARTIN WOLFGANG tipográfus (későbbi brassói nyomdász) dolgozott,
bizonyára mindaddig, amíg az ifj. Klöss el nem érte a nagykorúságot. Wolfgang idejében jelent meg a bártfai
nyomda első, 17. századi magyar nyelvű kalendáriuma, az 1621. esztendőre.
A nyomdát öröklő IFJ. KLÖSS JAKAB 1622-1663 között állt a nyomda élén. Tevékenységének első
éveiben a Várday, Nyáry és Telegdy családok pártfogásukkal több kiadvány megjelentetését segítették. Így Szepsi
Csombor Márton Udvari Scholáját Telegdy Anna jelentette meg már a szerző halála után.
Előbb az 1634-1635-ös években látszik szünetelni a bártfai tipográfia, majd az 1650-es évektől
működése ismét rendszertelenné vált. A nyomda a kiadványok számának kisebb-nagyobb ingadozásával 1663-ig
ifj. Klöss Jakab vezetésével működött. Nyomdája mintegy félszázados működése és több mint hetven magyar
nyelvű terméke révén kiemelkedő szerepet játszott a magyar irodalom és magyar nyelv terjesztésében. 1665-ben
halt meg és úgy látszik, hogy örökösök hátrahagyása nélkül hunyt el, és a nyomdát a kor szokása szerint Bártfa
városa váltotta magához.
1668 és 1669-ben GEORGIUS SAMBUCH állt a nyomda élén, de 1669-ben THOMAS SCHOLTZ
nevével is megjelent egy nyomtatvány. Majd 1683-1684-ben LEONHARD OCHERLAN és a század utolsó
éveiben ismét THOMAS SCHOLTZ lett a nyomda vezetője.
A bártfai Klöss-nyomdában túlnyomórészt evangélikus, kisebb számban református szellemű
kiadványokat nyomtattak latin és magyar nyelven: imádságoskönyvet, elmélkedéseket, evangéliumokat és
epistolákat több alkalommal is, evangélikus zsinati határozatokat. 1607-ben a Klöss-nyomda hozzáfogott a
Károlyi-féle Biblia újra kiadásához. Hogy befejezték-e, az kérdéses. Hely és nyomda megjelölése nélkül itt jelent
meg a század egyik legnépszerűbb református polemikus irata a római pápa ellen Kecskeméti C. Jánostól.
Különösen a század első évtizedeiben számos kiemelkedő irodalmi mű hagyta el az idősebb és ifjabb Klöss
bártfai műhelyét. Ők nyomtatták ki a Justus Lipsius hatását tükröző Királyoknak tükörét Pataki Füsüs Jánostól
(1626) és Prágai Andrástól a Fejedelmeknek serkentő óráját (1628) mint a „fejedelmi tükrök” Európa-szerte
kedvelt műfajának magyar képviselőit. Justus Lipsiusnak A polgári társaságról írt munkája Laskai János
fordításában szintén Bártfán jelent meg. Medgyesi Pálnak is több művét, köztük Praxis pietatis-fordítását is
kiadták. Bártfán jelent meg Balassi Bálint – Rimay János Istenes énekeinek legkorábbi kiadása (1632 táján).

30
Kassai protestáns nyomdák

Városi nyomda 1610-1694

Fejedelmi nyomda 1621-1622
Református nyomda 1695-1704?

A 17. század folyamán Kassa Magyarország egyik legjelentősebb szabad királyi városa, Felső-
Magyarország központja.
Kassán az első tartós nyomda alapítása FISCHER JÁNOS nevéhez fűződik. Átmenetileg működött már
a városban sajtó a 16. században: Huszár Gált mint első kassai nyomdászt tartjuk számon. Fischer nyomdája volt a
17. század első hazai nyomdaalapítása. Alapjait az a felszerelés vetette meg, amelyet apósától, a bártfai Klösstől
kapott. 1610. december 2-án bemutatta a kassai tanácsnak sajtója első darabját, magyar nyelvű kalendáriumát.
Fischer János 1614 elején halt meg és özvegy Fischerné vette át a nyomdát. FEST JÁNOS, aki könyvkötő
is volt, 1615. január 7-én vette feleségül Fischer özvegyét, és így tulajdonába került a könyvnyomtató műhely.
1621-től Kassán dolgozott Bethlen Gábor fejedelmi nyomdásza, Nicolaus Mollerus is. Két évig tehát, 1621-1622-
ben a városnak két nyomdásza volt. Fest János még 1622-ben pestis áldozata lett családjával együtt. Utóda a
városi nyomdász tisztében azonban nem Mollerus, hanem Schultz Dániel lett.
A Fischer-Fest-műhely működésének 13 évéből 56 nyomtatvány maradt fenn, közülük a nagyobb
terjedelmű munkák inkább Fest idején jelentekmeg. Kassán jelent meg a Bethlen háborúival kapcsolatos
politikai röpiratok közül az első és legnagyobb hatású, a kétnyelvű Querela Hungariae, Magyarország panasza.
Kiadástörténeti érdekesség az a Bocatius által névtelenül megjelentetett Hornus cometa című röplap, amely egy
üstökös megjelenését adta tudtul (1618). A Fest-nyomdában jelent meg 1620-ban az első, Magyarországon
nyomtatott, magyar nyelvű útleírás az Európát beutazó Szepsi Csombor Márton kassai iskolamestertől.
SCHULTZ DÁNIEL 1623-ban kezdte meg kassai tevékenységét, mint Fest János utódja. Ezt megelőzően
néhány évig önállóan Lőcsén dolgozott. Schultz 1629-ben halt meg, ettől kezdve özvegye nyomdászlegények
segítségével irányította a kassai műhelyt. Amikor az özvegy meghalt (1640) örökösei a városnak adták el a
megmaradt nyomdafelszerelést.
A városi műhely csak 1653-ban kezdett újra dolgozni VALENTIN GEVERS irányításával, aki korábban
könyvkötőként működött. A kassai nyomda néhány év múlva váratlanul fellendült. Az 1660-as évek termése
megközelíti a kassai nyomda összes addigi termését. Ráadásul a nyomdavezetők is váltották egymást: Valentin
Gevers feltehetőleg 1657-ben halt meg, őt a lőcsei Brewer-nyomdából távozó és önállósuló, a talán dán származású
SEVERINI MÁRK követte (1657-1663), majd özvegye, Susanna.
1657-től kezdve a részben református, részben lutheránus város nyomdájában egyre nőtt a katolikus
nyomtatványok száma. A jezsuiták számára 1674-ig mintegy 35 munkát nyomtattak ki.
A kassai városi nyomda utolsó kiadványa 1694-ből való. Az utolsó nyomdavezető, JOHANNES KLEIN
valószínűleg ebben az évben halt meg. A 17. század végén Kassán kísérlet történt református nyomda létesítésére
is. Kassán a jezsuiták vagyonát összeíró leltár szerint 1707-ben nem szerepelt nyomda. A reformátusok tulajdonába
került kassai városi tipográfia valószínűleg 1704-ben, a Rákóczi-szabadságharc elején pusztult el.

Lőcse nyomdászata: a 17. század rövid életű nyomdái és a Brewer-nyomda

Id. Klöss Jakab 1614

Schultz Dániel 1617-1623
Brewer nyomda 1625-(1700)

Lőcse városát szász telepesek alapították a 13. században és a 14. században nyerte el a szabad királyi
városi rangot. A 16-17. században élte virágkorát: gazdagságát elsősorban a sziléziai-lengyelországi
kereskedelemnek köszönhette. Lőcse első nyomdásza a Bártfáról átmenetileg Lőcsére költöző ID. KLÖSS
JAKAB volt 1614-ben. Lőcse nyomtatványai csak ebből az évből ismeretesek.
1617-től a szintén bártfai származású SCHULTZ DÁNIEL, a Klöss-nyomda alkalmazottja alapított
Lőcsén nyomdát. 1623. márciusában Schultz átköltözött Kassára: ennek a városnak Fest János halála után ugyanis
nem volt állandó tipográfusa.
1625-ben a Brewer család lőcsei könyvkereskedését BREWER LŐRINC nyomdával bővítette ki és
vezette haláláig. Műhelye nem tekinthető a Schultz-nyomda folytatásának, sokkal inkább lehetséges
versenytársnak. Brewer Lőrinc 1664-ben halt meg, és már 1665-ben fia tulajdonába került a nyomda: Brewer
Sámuel ekkor lett nagykorú és lőcsei polgár.
BREWER SÁMUEL az 1680-as években többszörözte meg addig is fokozatosan gyarapodó vagyonát.
1699-ben halt meg. A nyomdát öröklő BREWER JÁNOST 1675-ben titokban keresztelték meg lutheránus hitre.
31
Bár apja halálakor már nagykorú volt, néhány évig még anyja, BREWER ZSÓFIA vezette a műhelyt (1705-ig). A
lőcsei nyomda – mint evangélikus kézben lévő műhely – egyre nehezebb körülmények között, de még a 18. század
első felében is működött.
A lőcsei nyomda rendkívül gazdag díszítőelemekkel rendelkezett: valamennyi nyomtatványa nyomdai
cifrák, iniciálék, fejlécek és záródíszek felhasználásával készült.
A lőcse nyomtatványok között szerepelnek széphistóriák, prózai elbeszélések, itt láttak napvilágot a kor
legnépszerűbb barokk költőjének, Gyöngyösi Istvánnak a művei is, és a tudományos könyvkiadásban jelentős
Pápai Páriz Ferenc Pax corporisa. A lőcsei nyomda egyik legnépszerűbb szerzőjévé Comenius vált: itt készült a
nagy jelentőségű Orbis sensualium pictus több, fametszetekkel illusztrált kiadása is. A század végén egymás után
jelentek meg a protestáns pietista kegyesség népszerű művei, mint Ács Mihály Arany lánc című imádságoskönyve,
és a magyar nyelvű énekgyűjteménye, a Zöngedező mennyei kar. Werbőczy törvénykönyve, az Evangéliumok és
epistolák, de a lőcsei naptárak is a nyomdász saját kiadásában jelentek meg. A lőcsei műhely a szepesi káptalantól
és a katolikus iskoláktól is kapott megrendeléseket, majd a 17. század végén különösen sokat dolgozott a kassai
jezsuitáknak.
A Brewer-nyomda a 17. század egyik legtermékenyebb és legszínvonalasabb műhelye volt, amelyet nem
utolsó sorban több nyelven is rendszeresen megjelenő naptárai tettek híressé. A nyomda Brewer Sámuel
idejében élte fénykorát. Csak a 17. század könyvkiadását vizsgálva megállapítható, hogy ebben a században
Lőcsén jelent meg a legtöbb hazai nyomtatvány.

A Szenicén, Trencsénben és Zsolnán működő cseh exuláns nyomda

Szenice 1636
Trencsén 1637-1664
Zsolna 1665-1715

A fehérhegyi csata (1620) után áramlottak az országba az evangélikus vallásuk miatt száműzetést vállaló
cseh-morva menekültek (exulánsok). Nevükhöz fűződik a Nyitra megyei Szenicén legelőször nyomtatni kezdő
tipográfia (1636).
A nyomda Trencsénben 1637-től 1664-ig működött. Első vezetője és tulajdonosa, VÁCLAV VOKÁL
1641-ig, haláláig vezette, utána özvegye, DOROTA 1647-ig, majd hozzáment LAURENTIUS BENJAMIN AB
HAGE (Hagei Benjamin Lőrinc) addigi faktorhoz. Ab Hage már 1641-ben is ott dolgozott, majd 1648-1654
között ő vezette a trencséni műhelyt. Halála után, 1665-től a vezetést NIKODÉM CIZEK (németesen Zeissel vagy
Zeisig, latinosan Lutheolus) vette át, aki az özvegynek, Dorotának volt a bátyja, és Prágában korábban festőként és
nyomdászként működött.
1658-ban jelent meg a trencséni nyomda egyik legdíszesebb terméke, Joannes Sinapius galgóci
iskolamester majd trencséni evangélikus lelkész Parva schola című könyve.
Cizek 1661-ben még a nyomda élén állt, majd eladta Veterini Pál Puhóban lakó cseh exulánsnak, aki azt Erzsébet
nevű leányának férje, Dadan János számára szerezte meg. Ettől kezdve a nyomda vezetője és tulajdonosa Dadan
János volt.
DADAN JÁNOS rövidesen átvitte a nyomdát Zsolnára: 1665-től már ott működött, mint a Dadan család
tulajdona, egészen a 18. század elejéig. Az idősebb Dadan János valószínűleg 1674-ben halt meg. Ezután a
nyomdát 1683-ig az özvegy, Dadan Erzsébet (leánynevén Veterini Erzsébet) vezette mindaddig, amíg fia, a
legifjabb Dadan János nagykorú nem lett (1685). Még a 18. század elején is az ifjabb Dadan állt a nyomda élén.
A nyomda Trencsénben mintegy 200, Zsolnán mintegy 90 művet adott ki, többségük azonban néhány
leveles alkalmi nyomtatvány vagy disputáció, és csak kisebb hányadát teszik ki a többszáz lap terjedelmű
evangélikus vallásos kiadványok vagy prédikációk, amelyek zöme biblikus cseh nyelven íródott.

Az eperjesi nyomda

Thomas Scholtz 1656

Az első eperjesi nyomda a 17. században létesült, és a legkorábbi itteni nyomtatvány ismereteink szerint
1656-ból való. A kiadvány Andreas Braxatoris 1656. decemberi, Horváth András eperjesi rektor elnökletével
lefolytatott teológiai vizsgájának tézisei latin nyelven. A nyomdász előszavából megtudjuk, hogy ez műhelyének
első terméke.
Az eperjesi városi számadások és kifizetések egyértelműen bizonyítják, hogy THOMAS SCHOLTZ
nyomdász a város hívására érkezett, és annak támogatásával állította fel műhelyét. Úgy látszik, hogy Scholtz nem
32
telepedett meg tartósan Eperjesen, legközelebb ugyanis 1669-ben lehet találkozni a nevével, mint a bártfai városi
nyomda faktorával. Neve legutoljára 1714-ben fordult elő Kassán.

Pozsonyi nyomdák a 17. század második felében

Gründer, Gottfried 1669-1673

Zerweg, Johann Gregor 1675-1678

Az első olyan pozsonyi nyomda, amelyet nem katolikus főpap alapított, GOTTFRIED GRÜNDER
1669-ben működni kezdő tipográfia volt. Gründer feltehetően evangélikus vallású volt, mindenesetre nagy
számban nyomtatott a pozsonyi evangélikusok számára. Gründer nyomdája 1669-1670-ben volt a
legtermékenyebb, utána a jelek szerint alig nyomtatott valamit. Ennek okát minden bizonnyal a Wesselényi-
összeesküvés leleplezését és megtorlását követő politikai helyzetben kell keresni, amely az evangélikusokat
különösen sújtotta. 1671-től kezdve katolikusok számára is nyomtatott Pozsonyban: kiadta Pázmány Péter
Bizonyos okok című munkáját (1671) is. Gründer 1673-ban még Pozsonyban dolgozott, majd ugyanebben az évben
visszatért Boroszlóba, ahol 1673 és 1681 között ismét ő lett a Baumann-officina faktora.
A Pozsonyban őt követő nyomdásznak, JOHANN GREGOR ZERWEG tevékenységének csak 1675-től
1678-ig van nyoma. Ő már szinte kizárólag a katolikusok számára nyomtatott. 1678 után nem ismeretes több
pozsonyi nyomtatvány, legfeljebb pozsonyi könyvárus által kiadott könyvek.
1673-ban felvették a pozsonyi könyvkereskedők céhébe az osztrák örökös tartományokból érkező,
katolikus vallású Michael Fabert, majd 1674-ben a pozsonyi polgárjogot is elnyerte. Ő a kiadója Balassi Bálint –
Rimay János Istenes éneki 1676. évi kiadásának: a könyv saját költségével és valószínűleg Zerweg műhelyében
készült.
Johann Ferdinand Sonntag 1698-ban a pozsonyi tanácsnál könyvnyomda-alapítási és letelepedési engedélyért
folyamodott. Minthogy azonban az 1678 utáni időkből egészen a 18. század második évtizedéig, Royer János Pál
letelepedéséig pozsonyi kiadvány nem ismeretes, nagyon valószínű, hogy Sonntag nem kapta meg a Pozsonytól
kért engedélyt és a városi nyomdásznak kijáró juttatásokat, így elállt tervétől.

A NYUGAT DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS NYOMDÁK

Joannes Manlius és Farkas Imre műhelye a nyugat-dunántúli evangélikusok szolgálatában

Keresztúr 1601, 1603-1620

Sárvár 1602
Csepreg 1625-1643

Bár JOANNES MANLIUS korábban Horvátország területén is nyomtatott, a 17. században egészen 1605-
ben bekövetkezett haláláig nyugat-dunántúli helységekben dolgozott. Az 1598-tól 1605-ig ránk maradt Manlius-
nyomtatványok az egyaránt Nádasdy- birtokot képező két nyomdahely: Sárvár és (Sopron)Keresztúr egyikén
jelentek meg.
Manlius nyomdájában a nyugat-dunántúli protestánsok számára nyomtatott könyvek jelentek meg.
1602-ben Sárvárra költözött, ahonnan az év folyamán négy kiadványa ismeretes. Kiemelkedik közülük Magyari
István evangélikus vitairata Az országokban való sok romlásoknak okairól, amely a szerző saját költségén jelent
meg.
1604-ben elhunyt Manlius addigi patrónusa, Nádasdy Ferenc hadvezér, a fekete bég, akinek halálára Manlius
különféle nyelveken gyászverseket nyomtatott ki. Utolsó nyomtatványa 1605 elején készülhetett, január végén
Manlius meghalt. Nyomtatványai technikai tudásáról és készségéről tanúskodnak. Ennek egyik bizonyítéka
legutolsó nyomtatványa is, a két irányban olvasható szöveg iparművészeti teljesítményként is érdekes.
1608-ban, három éves szünetelés után kezdte el ismét működését az egykori, Manlius-féle sajtó. FARKAS
IMRE vezetése alatt a nyomda 1620-ig (Sopron)Keresztúron, majd 1625-1643 Csepregen működött, mindkét
helyen a Nádasdyak oltalma alatt.
Farkas Imre első ismert nyomtatványa az 1609. évre szóló kalendárium. Az evangélikus prédikációs
kötetek, naptárak és alkalmi kiadványok mellett Farkas műhelyében készült Lackner Kristóf embléma-szótára és
embléma-magyarázata is, rézmetszetes díszítéssel. Farkas Imre utolsó keresztúri nyomtatványa, az evangélikus
Agenda 1620-ban jelent meg. 1643-ban Farkas Imre saját költségén kiadta Zvonarics Mihály Az Úr vacsorája és
Letenyei István Ez sacramentomhoz. című evangélikus tanítását, amelyben a szerzők a református felfogással
erősen vitatkozva fejtették ki az úrvacsoráról szóló evangélikus tanítást.
33
 A nyomda megszűnése Csepreg földesurának, Nádasdy Ferencnek katolikus hitre való áttérésével függ
össze. 1643 után a nyomdára vonatkozóan nincs több adat.

A Batthyány Ferenc által alapított nyomda a dunántúli reformátusok szolgálatában

Németújvár 1617-1619
Pápa 1624-1632
Tejfalu 1637-1645
Somorja 1650
Kőszeg 1651-1668?

BATTHYÁNY FERENC, aki Bethlen Gábor dunántúli hadainak fővezére volt, 1615-ben vette meg a
bécsi Johann Fidler nyomdáját, a szükséges magyar betűket pedig Linzből szerezte be. Ezzel a vásárlással a 16.
században tevékenykedett Joannes Manlius után második alkalommal lett a Batthyányak birtokközpontja,
Németújvár nyomdahely. A németújvári nyomtatványokból mindössze egy maradt fenn: Pathai István Az
Helvetiai confessió című munkája.
A nyomda németújvári korszakát követően (1615-1619) SZEPESVÁRALJAI BERNHARD MÁTÉ
tipográfustól 1620 és 1623 között nem ismeretes kiadvány. Amikor 1624-ben neve újra feltűnik, akkor már Pápán
vezette ugyanezt a műhelyt.
Bár a pápai évek alatt (1624-1632) a kiadványokon mindvégig Szepesváraljai Bernhard Máté nyomdász
neve szerepelt és a tipográfia tulajdonosa a Batthyány család volt, használati jogában 1626-ban változás történt.
Ebben az évben a már özvegy Batthyány Ferencné Poppel Éva tipográfiáját Wechel János leltározás után átveszi.
WECHEL JÁNOS és fia WECHEL ANDRÁS annak a neves párizsi nyomdászcsaládnak lehetett egyik
mellékági leszármazottja, amely a hugenotta üldözés miatt előbb Frankfurtba, majd Hanauba tette át műhelyét. A
frankfurti Andreas Wechel 1581. évi halála után nyomdáját két vejére, Jean Aubryra és Claude de Marne-ra hagyta.
Hanauban, Aubry nyomdájában jelent meg 1624-ben Szenci Molnár Alberttől Kálvin Institutióinak magyar
forditása.
1634-ben a nyomda használatlanul hevert a németújvári várban.
1637-ben a Pozsony megyei Tejfalun megjelent egy 1638. évre szóló kalendárium, ugyanazt a WECHEL
JÁNOS ZSIGMONDOT tüntetve fel nyomdásznak, aki 1626-ban Batthyány Ferencnével a nyomda átvételéről
vagy bérbevételéről szerződét kötött. A tejfalusi nyomdának négy nyomtatványa ismeretes: ezek mindegyike
kalendárium. A tejfalusi nyomda 1645-i működéséről nincs semmiféle adat.
Nem messze onnan, Somorján 1650-ben feltűnt WECHEL ANDRÁS nyomdász. Wechel azonban nem
sokáig maradt itt, mert 1651. év végén már Kőszegen kellett lennie, hiszen az 1652-re szóló kalendáriumot már ott
adta ki. Wechel András a Sopron-Vas vármegyei evangélikus egyházkerületnek lett a hivatalos nyomtatója. Wechel
András kőszegi munkássága azért is érdekes, mert nyomdája eddig határozottan református érdekeltségű volt, akár
Németújvárott, akár Pápán, vagy Somorján. A nyomda igazi fellendülése 1663-ban kezdődhetett, amikor
Wechelre rábízták a Dunán inneni konzisztórium betűit.
Wechel András 1665-ben már nem volt életben. Wechel utódának sem neve, sem nyomtatványai nem
ismeretesek.

ERDÉLYI ÉS KELET-MAGYARORSZÁGI NYOMDÁK

Az erdélyi fejedelemség területe a 17. század folyamán gazdasági stabilitásával jelentős kulturális erőt képviselt,
amelynek központja a református fejedelmek udvara volt. Felekezeti hovatartozásukat tekintve itt a század
folyamán mindvégig túlsúlyban voltak a protestáns nyomdák, hiszen csak 1676-ban létesült az első katolikus
tipográfia, és a protestáns fejedelmek még az erdélyi románság számára történő, a cirill betűs könyvkiadást is
megpróbálták saját hatáskörükbe vonni.

A kolozsvári nyomdászat a 17. században

Heltai-műhely (1601)-1660
Szenci Kertész Ábrahám váradi nyomdája 1660-1662
A református egyházközség nyomdája 1668-(1700)
Az unitárius egyház nyomdája 1697-1703

34
 IFJABB HELTAI GÁSPÁR valószínűleg csak 1611-ig vezette személyesen az apjától örökölt műhelyt.
Fiú utódja nem volt, egyetlen életben maradt gyermeke Heltai Anna. Heltai Anna és Hosszú Tamás gyermekei
révén a SZŐRÖS (RAVIUS) CSALÁDRA szállt a nyomda. Nem tudni, hogy a család melyik ága örökölte a
nyomdát.
A Heltai-műhely első nyomdavezetője a 17. században MAKAI NYÍRŐ JÁNOS. Makai Nyírő 1622
tavaszán pestisnek esett áldozatul. Még ugyanebben az évben átvette a Heltai-műhely vezetését VÁLASZÚTI
SZILVÁSI ANDRÁS, aki feltehetően 1627-ig állt a nyomda élén.
A Heltai-nyomda maradványa még 1667-ben is létezett a betűk azonban értéktelen, hasznavehetetlen
állapotban voltak. A Heltai-tipográfia végig megmaradt az unitárius egyház érdekeltségében, ezt mutatja 1660-ban
kiadott unitárius Halott temetéskorra való énekeskönyve. Ezen tűnik fel utoljára a Heltai örökösök neve: Johannes
Raviusé és Abrugi Györgyé, mint nyomdászé.
1661-ben átmenetileg, Váradról menekülve Kolozsvárott dolgozott saját felszerelésével SZENCI
KERTÉSZ ÁBRAHÁM. Itt fejezte be a Váradi Bibliát (1661), 1662 folyamán azonban már Szebenbe költözött.
Apafi Mihály fejedelem Szebenből Kolozsvárra hozatta a Szenci Kertész Ábrahám halála után a fejedelmi
kincstárra szállt nyomdát, és azt 1672. október 12-i adománylevelében a kolozsvári-nagyenyedi kollégiumra
ruházta át. 1673. április 16-án hasonlóképpen intézkedett a régi gyulafehérvári fejedelmi nyomdáról. Az egyesített
nyomdát VERESEGYHÁZI SZENTYEL MIHÁLY vezette 1668-1683-ig. Az ő idejében jelent meg több olyan
Habsburg-ellenes, a protestánsok jogait védelmező röpirat, amelynek célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a
Habsburgok jogtalan intézkedéseire.
Átmenetileg a nyomda egy részét Keresdre vitték.
Egyelőre ismeretlen eredetű felszerelés is megjelent, amely valőszínűleg azonos a Tótfalusi Mentségében említett
új vásárlással, és amely Ghilányi Jakab adományából származhatott. Némethi Mihály 1684 és 1693 között,
közvetlenül TÓTFALUSI KIS MIKLÓS (a korábbi irodalomban vezetékneve inkább, mint Misztótfalusi volt
használatos) hazatérése előtt csak ez utóbbival nyomtatott.
Tótfalusi a nyomda mellé betűöntő műhelyt (fusoriát) is létesített, majd saját metszésű betűiből új
betűtípusokat öntött. Tótfalusi mellett dolgozott többek között Miskolczi Csulyak Ferenc, Telegdi Pap Sámuel,
Fekete Jakab és Heltzdörffer Mihály.
Tótfalusi elsősorban a kolozsvári nyomda felvirágoztatását tartotta szem előtt. Jellegzetes, saját metszésű
betűi, irodalmi és tudósi igényessége messze kiemelik a korszak hazai nyomdászai közül.
Amsterdami kiadványai: a Szent Biblia (amelyet „aranyos Bibliának” is neveztek, 1685), Szent Dávid Zsoltárai
(1686) és Újtestamentuma Károlyi Gáspár fordításában, Tótfalusitól származó javításokkal (1687).
Kolozsvári nyomtatványai közül kiemelkedik Pápai Páriz Ferenc Pax corporis és Pax aulae című munkája, Kálvin
katekizmusa, az erdélyi törvénykönyv, Haller Hármas históriája, Johann Arndt Paradicsomkertecskéje.
Biblia-kiadásai védelmében írta Apologia Bibliorum (1697) című munkáját, és a korabeli kolozsvári egyházi és
nyomdai viszonyokat bemutatandó, a vádakkal szemben a maga igazolására írta és adta ki Mentségét (1698).
A Heltai-nyomda megszűnésével (1660) az unitáriusok nyomda nélkül maradtak, ezért az unitárius egyház
már 1694-1695-ben tervezte saját tipográfia állítását, hogy könyveiket ne kényszerüljenek a reformátusok
nyomdáiban kinyomtatni.

A szebeni városi nyomda és a Szebenbe menekült nyomdák

Városi nyomda (1601) – (1700)

Gyulafehérvári fejedelmi nyomda 1659? – 1662 – 1666?
Szenci Kertész Ábrahám váradi nyomdája 1662-1667

A 17. század folyamán Szeben városa meghatározott időre, bizonyos összeg ellenében bérlőknek adta ki
az officinát, akik azt a maguk hasznára üzemeltették. Ebben az időben a szebeni nyomdászok feltűnően gyakran
váltották egymást, nagyon kevés nyomtatvány maradt fenn.
Még a 16. század végén, 1595-ben JOHANN FABRITIUS váltotta magához a nyomdát, de mivel a
nyomda bérleti díját nem tudta törleszteni, így SIMON GRÜNGRAS lépett a helyébe. Ő 1601-1608 között vezette
a szebeni városi nyomdát. Munkásságát egy német és egy magyar nyelvű naptár őrzi. Grüngrast PAUL SEEL
majd PAUL WOLFF követte a nyomda élén. Csak korabeli feljegyzésekből ismeretes, hogy 1610-ben Seel kiadta
a szebeni országgyűlés törvénycikkeit. Paul Wolff naptárakat nyomtatott ki, és megjelentette az 1612. évi
országgyűlés artikulusait.
A következő nyomdász JAKOB THILO volt, akitől már nagyobb számú és változatosabb tartalmú
nyomtatvány ismeretes (1616-1619). Ugyanazokban az években, amikor a szebeni városi nyomdát Thilo vezette, az

35
itt élő Benjamin Fiebick könyvkereskedő személyében megjelent az első 17. századi erdélyi kiadó, aki nem
rendelkezett saját nyomdával, hanem más műhelyében –Thilónál- nyomtatott.
Szebenben a következő név szerint ismert nyomdásza MARCUS PISTORIUS csak 1629-ben tűnt fel
először, igaz, az 1623-1628-as évekből nem is maradt fenn szebeni nyomtatvány. Pistorius 1655 körül halhatott
meg.
1659-1660-ban CHRISTOPH HILDEBRAND volt a nyomda vezetője. 1664-ben ismét új névvel jelentek meg a
nyomtatványok: BLASIUS PRÖSSL (már valószínűleg 1663-tól ott dolgozott).

1666-tól kezdve két évtizeden át STEFAN JÜNGLING vezette a nyomdát. Jüngling megjelenésétől
kezdve látszik újra stabilizálódni a városi nyomda munkája, ami a kiadványok megnövekedett számából is
megítélhető.
Az 1662. év végétől kb. 1666-ig három tipográfia is működött Szebenben egyszerre, míg nyomda nélkül
maradt a fejedelmi székhely, Gyulafehérvár, és az egykor virágzó Várad.
- Szenci Kertész Ábrahám váradi műhelye 1662. novemberében települt át Szebenbe, ahol haláláig (1667)
működött, majd utóda, Udvarhelyi Mihály még ezt követően másfél évig.
- A gyulafehérvári fejedelmi nyomdát 1658-ban Szebenbe menekítették.
1668 végétől, amikor a két menekített felszerelés Kolozsvárra került, már Szebenben is csak a városi
műhely maradt. Ekkor még mindig Stefan Jüngling volt a városi nyomda vezetője, aki valószínűleg 1687-ben halt
meg. Ezt követően özvegye, Agnes vezette a nyomdát faktorok segítségével, akik közül Johann Hermelius neve
ismeretes 1691-ből, és Barth Jánosé 1692-93-ból.
A szebeni városi nyomdának a 17. században mintegy 200 nyomtatványa ismeretes: nagyobb részük
kalendárium, néhány leveles vizsgatézis vagy alkalmi nyomtatvány. Több kiadásban is megjelentek az
Evangéliumok és epistolák németül, ezenkívül a Honterus-féle evangélikus egyházi rendtartás és a Fronius-féle
szász törvénykönyv új kiadása. A század utolsó éveiben I. Lipót császár Erdélyre vonatkozó rendeletei is itt
jelentek meg.

A debreceni városi nyomda, (1601)-(1700)

Debrecenben a könyvnyomtatás már a 16. század közepén meghonosodott. Bár szabad királyi városi rangot
csak 1693-ban kapott, az ország egyik leggazdagabb mezővárosa és már a 16. század végén a Tiszántúl szellemi
központja volt. A három hatalom ütközőpontján lévő település mint Bihar vármegye része az erdélyi fejedelem alá
tartozó terület volt, a 17. század elejére szinte egyöntetűen református lakossággal.
A 17. század első felében előbb a lipcsei származású RHEDA PÁL vezette a nyomdát, majd 1619. évi
halála után fia, RHEDA PÉTER. Ezt követően a városi tanács saját kezelésébe vette a nyomdát, amely fölött a 17-
18. század folyamán is felügyeletet látott el a református egyház. Ettől kezdve a műhely szakmai vezetését
szakképzett mesterek látták el.
Rheda Péter 1630 elején halt meg, utódának FODORIK MELYHÉRTNEK nyomtatványai 1631-től
ismeretesek. 1651-ben jelentek meg az utolsó olyan nyomtatványok Debrecenben, amelyeken még Fodorik
Menyhért nyomdavezető neve szerepelt.
1662-ben vette át a nyomda vezetését KARANCSI GYÖRGY, akinek működése idején a nyomda
szakmai szempontból mélypontját érte el. Élete végéig (1676) a sok használattól már egészen elvásott betűkkel
dolgozott, úgyhogy a „Karancsi-betűk” kifejezés alatt általánosan az elkoptatott típusokat értették.
Karancsi után határozott javulás állt be a kiadványok külsejében. Ez elsősorban az 1677-BEN munkába
álló sárospataki mesternek, ROSNYAI JÁNOSNAK tulajdonítható, aki csakhamar új betűkkel és könyvdíszekkel
szerelte fel a nyomdát.
Utóda, TÖLTÉSI ISTVÁN eredetileg debreceni könyvkötő volt, akit a városi tanács még 1681-ben
kiküldött Hollandiába, hogy ott Tótfalusi Kis Miklós mellett elsajátítsa a betűmetszést és betűöntést. Töltésinek
1685-ben távoznia kellett a nyomda éléről, a nyomdájából kikerülő angol szerzők munkáiból fordított puritánus
művek miatt.Őt KASSAI PÁL követte, aki tíz évig állt a debreceni nyomda élén. Az utolsó 17. századi nyomdász
VINCZE GYÖRGY volt, akinek munkássága átnyúlik a 18. századba.
A század folyamán a debreceni nyomda a termékenyebb hazai nyomdák közé tartozott (mintegy 300
könyv jelent itt meg). Ebben a nyomdában jelent meg Szárászi Ferenc református katekizmus-fordítása (1604),
Werbőczy István törvénykönyve latin és magyar nyelven (1611), Kecskeméti C. János református prédikációi
(1615). A vitairatok közül kiemelkedik Alvinczi Péter Itinerarium című műve (1616). A gyakrabban kiadott művek
között szerepelnek Szenci Molnár Albert zsoltárfordításai és református énekeskönyvek. A század második felében
kiadványai között szerepelt Justus Lipsiusnak Az állhatatosságról szóló könyve, Nógrádi Mátyás Lelki próba-kő
című műve. Köleséri Sámuel több prédikációja, Mártonfalvi György és Komáromi Csipkés György munkái.
A 17. században a debreceni volt a legtöbb magyar nyelvű kiadványt közreadó officina.
36
A brassói városi nyomda, 1625-(1700)

A brassói könyvnyomtatás a 17. század folyamán nem volt folyamatos és jelentőségében meg sem
közelítette az előző századét.
A MARTIN WOLFGANG által 1625-től kezdve vezetett városi nyomda azonban felszerelésében teljesen
független az előző században itt tevékenykedő tipográfiától. Wolfgang korábban Bártfán dolgozott a Klöss-
műhelyben. Az idősebb Klöss Jakab halála után átmenetileg 1620-ban ő vezette a bártfai műhelyt.
Martin Wolfgang neve utoljára egy 1632-ből származó nyomtatványon fordult elő, 1638-ban pedig már új
tulajdonosa volt a nyomdának, MICHAEL HERRMANN személyében. A brassói tipográfia még 1692-ben is a
Herrmann családé volt, és valószínűleg a családhoz tartozott az a Peter illetve Martha Pfannenschmidt is, aki 1675-
1678 között szerepel a nyomtatványokon, mint a tipográfia tulajdonosa.
A nyomda szakmai vezetését a század utolsó harmadában Nikolaus Müller (latinosan Molitor) látta el a
Herrmann és a Pfannenschmidt család idején egyaránt.
A brassói nyomtatványok legnagyobb része néhány levél terjedelmű alkalmi nyomtatvány: esküvőkre és
temetésekre írt versek. A nyomda a helybeli evangélikus szászok számára dolgozott, így néhány latin nyelvű
Comenius- és Molnár Gergely-féle tankönyvön kívül szinte csak német nyelvű kiadványok készültek itt.
A brassói nyomda 1693-ban valószínűleg Michael Herrmann leánya vagy unokája kezével LUCAS
SEULERRA szállt, akinek családja a 18. század nagy részében is a nyomda tulajdonosa maradt.

Szenci Kertész Ábrahám váradi nyomdája, (1639?) 1640- 1660

Hoffhalter Rudolf 1584-1585. évi átmeneti munkásságát követően Váradon a 17. század első
harmadában nem működött nyomda. A SZENCI KERTÉSZ ÁBRAHÁM által vezetett műhely első ismert
kiadványa 1640-ből való. A nyomda alapításának fő motívuma azonban a Károlyi Gáspár-féle református Biblia
újbóli kinyomtatása volt. Szenci Kertész bizonyára a református egyház bizonyos fokú ellenőrzése mellett
nyomtatott. Szenci Kertész váradi működésének Várad elfoglalása vetett véget. Szenci Kertész 1661. február 19-
én már kolozsvári lakos volt. Mivel felszerelése Váradon nem sok kárt szenvedett, így Kolozsvárott újra
berendezte könyvnyomtató műhelyét és több más kisebb terjedelmű munka mellett befejezte az úgynevezett
Váradi Biblia nyomtatását (1660-1661).
Szenci Kertész 1662 novemberében hagyta el Kolozsvárt, és Szebenbe települt át. Nyomdája a szebeni
évek alatt is termékenynek mondható: számos nagyobb terjedelmű református elmélkedés, tankönyv mellett
Bethlen János történeti munkája is itt készült el. Szenci Kertész 1667 első felében örökös nélkül halt meg és
valószínűleg anélkül, hogy a nyomdáról hagyatkozott volna. Nyomdája a fejedelmi kincstárra szállt, bár egy évig
még Apafi Mihály engedélyével Szebenben dolgozott vele utóda, Udvarhelyi Mihály nyomdászmester.
Miután a nyomdát Kolozsvárra költöztették, a műhely élén 1669 és 1672 között VERESEGYHÁZI
SZENTYEL MIHÁLY állt. A Váradon 1660-ig működő nyomda kiadványai között új kiadásban látott napvilágot
a kor kedvelt könyve, Lewis Bayly Praxis pietista magyar fordításban Medgyesi Páltól (1643), és ugyancsak itt
jelent meg Balassi Bálint és Rimay János Istenes énekinek első rendezett kiadása (1655), amely a későbbiek
alapjául szolgált. Többször kiadta Szenci Molnár Albert fordításában Szent Dávid zsoltárait, Komáromi Csipkés
György írásait, emellett évente magyar nyelvű kalendáriumot, katekizmusokat, tankönyveket nyomtatott. Szebeni
évei alatt egy kiadványának nemcsak nyomdásza, hanem kompilátora is ő volt: 1665-ben latin
szentenciagyűjteményt állított össze Versus sententiales címmel, de legnagyobb teljesítménye a kiemelkedő
színvonalon kinyomtatott Váradi Biblia volt.

A keresdi nyomda, 1684-1693?

Szenci Kertész Ábrahám örökös nélküli halálakor az általa használt tipográfia a fejedelmi kincstárra szállt.
Apafi Mihály fejedelem Kolozsvárra szállíttatta és tulajdonjogát 1672. október 12-én átruházta a nagyenyedi és
kolozsvári református kollégiumokra. Majd 1673. április 16-án ugyanígy rendelkezett az egykori gyulafehérvári
fejedelmi nyomdáról. Az így egyesített műhelyt Veresegyházi Szentyel Mihály vezette 1683-ig. Miután
Veresegyházi kivált a nyomdából (1684-ben halhatott meg), BETHLEN ELEK a felszerelés egy részét 1684-ben
Keresdre vitette.
A nyomda Keresdre szállításának oka az volt, hogy Bethlen Elek ki akarta nyomtatni testvére, Bethlen
Farkas nagyszabású történelmi művét. A munka igen lassan haladt, olyannyira, hogy 1690-ben a Thököly-féle
betörés következtében a munka kiszedése végleg abbamaradt. A kinyomtatott ívek egy részét és magát a nyomdát
Segesvárra szállították át.

37
 Keresden egyébként 1684 és 1686 között SZÉKESI MIHÁLY hat másik, kisebb terjedelmű nyomtatványt
is készített, köztük Medgyesi Pál Lelki Ábécéjét.

PROTESTÁNS FEJEDELMI NYOMDAALAPÍTÁSOK

A gyulafehérvári nyomda, 1623-1658

A Gyulafehérvárott 1623-ban létesített fejedelmi nyomda előzményei a Pozsonyban 1610-ben alapított

érseki nyomdáig nyúlnak vissza. Ezt a katolikus nyomdát Forgách Ferenc érsek alapította és 1610 és 1617 között
dolgozott Pozsonyban, majd ekkor Nagyszombatba költöztették Az egykori pozsonyi nyomda számára azonban
Kassa csak átmeneti állomáshely, mert Bethlen szándéka az volt, hogy azt tovább szállítsa fejedelmi székhelyére,
Gyulafehérvárra. Megvalósítására 1622 novemberében került sor. 1628-ban történt változás a nyomda vezetésében,
mert ettől kezdve LIGNICEI EFFMURDT JAKAB, sziléziai származású nyomdász állt a fejedelmi nyomda élén.
1634-től tíz évig csak a „Fejedelmi nyomda” megnevezés szerepelt (előtte Effmurdt Jakab nevét tüntették fel a
kiadványok). Ekkor kezdődött az egész korábbi betűkészlet lecserélése, illetve felfrissítése, valamint a görög és
héber betűk öntése. 1636-ban a fejedelmi nyomda egész tevékenységének egyik legnagyobb teljesítménye az
úgynevezett Öreg Graduál volt, amely nemcsak mint református graduál egyedülálló, hanem hatalmas folio mérete
és a kották szedése, illetve fába metszése miatt is.
1644-ben új nyomdavezetőt kaphatott a műhely ANDREAS GREGORIUS SCHEMNICENSIS
személyében, aki azonban két év múlva pestisben meghalt. 1647-től hosszabb időn át egészen a fejedelmi nyomda
megszűnéséig Brassai Major Márton volt a nyomdavezető. Az ő idejében történt a fejedelmi nyomda cirill betűs
felszereléssel való kiegészítése.
A gyulafehérvári fejedelmi nyomda 35 éves működésének véget vetett az 1658 őszén bekövetkező török-
tatár támadás. A tipográfiát előzőleg elmenekítették a várból a harcoktól megkímélt Szebenbe.
Ugyanezekben az években Szebenben működött még a városi nyomdán kívül a Váradról menekült Szenci
Kertész Ábrahám-féle tipográfia is. Szenci Kertész Ábrahám tipográfiájával nyomtatták az erdélyi országgyűlési
cikkeket.
1667-ben a gyulafehérvári nyomda már Kolozsvárott volt. 1668-tól Szenci Kertész Ábrahám nyomdája
is ide került, és bár a két készletet igyekeztek külön kezelni némi keveredés már 1669-ben megindult. Apafi Mihály
fejedelem 1672 és 1673. évi rendelete e két tipográfiát egyesítette és a kolozsvár-nagyenyedi kollégiumnak
adományozta azzal, hogy a továbbiakban Kolozsvárott működjék. Ezzel a nyomdával dolgozott a század végén és a
18. század elején TÓTFALUSI KIS MIKLÓS.
Az évenként legalább egyszer megjelenő, magyar nyelvű országgyűlési törvénycikkek mellett református
vallásos elmélkedés és tudományos teológiai mű jelent meg, ez utóbbiak közül kiemelkedik Johann Heinrich
Alsted Prodromusa. A műhelynek irodalmi és nyomdászati téren egyaránt kiemelkedő alkotása az Öreg Graduál és
a román Újtestamentum. A gyulafehérvári tipográfia ma nyilvántartott 150 termékének csaknem egyharmada
tankönyv.

Sárospataki fejedelmi nyomda, 1650-1671

A már korábban főiskolai rangra emelt sárospataki kollégium mellé a nyomda alapítása I. Rákóczi György
és felesége, Lórántffy Zsuzsanna nevéhez fűződik. Az 1650-ben dolgozni kezdő sárospataki nyomdának 17 éves
előtörténete van: Rákóczi György 1633-tól kezdve folyamatosan felszerelte és bővítette a létesítendő tipográfiát,
amely úgy tűnik, már 1640-re teljesen készen állt. Az officina létrehozásának egyik fáradhatatlan szorgalmazója,
Tolnai Pap István 1642-ben meghalt, majd 1648. október 11-én I. Rákóczi György is elhunyt. A sárospataki
kollégium és a nyomda ügyének pártfogója az özvegy fejedelemasszony, Lórántffy Zsuzsanna és kisebbik fia,
Rákóczi Zsigmond maradt.
A nyomda beindítására akkor került sor, amikor Sárospatakra érkezett JOANNES AMOS COMENIUS.
Lórántffy Zsuzsanna, Rákóczi Zsigmond és Tolnai Dali János hívta meg a Svédországból rövid időre
Lengyelországba látogató tudóst, hogy a pataki iskolát megreformálja.
A sárospataki tipográfia Comeniussal együtt jött első mestere, RENIUS GYÖRGY volt.A sárospataki
tipográfia élén 1657 júniusáig, haláláig Renius állt. Ebben az évben vette át tőle e tisztet ROSNYAI JÁNOS, aki a
nyomdát annak megszűnéséig vezette.
Lórántffy Zsuzsanna 1660-ban hunyt el, a nyomda másik pártfogója, a fiatal Rákóczi Zsigmond pedig már
korábban meghalt. II. Rákóczi György özvegyének, Báthori Zsófiának rekatolizálásával nemcsak a nyomda,

38
hanem az egész kollégium léte veszélybe került. A jezsuiták befolyása alá került Báthori Zsófia 1671. október 20-
án elrendelte a sárospataki iskola kiürítését.
1671 őszén Rosnyai János vezetésével szállították a nyomdát Debrecenbe. Rosnyai Debrecenbe csak az
ottani nyomdász halála után, 1677-ben tért vissza, addig Kolozsvárott dolgozott. A kolozsvári nyomda termékei
közül a Sárospatakon megkezdett Sion vára az egyetlen, amelyen Rosnyai János tipográfus neve szerepel.
A Rákóczi-szabadságharc során 1705. október 20-án egyszerre pusztult el a debreceni városi nyomda és az ott
tárolt egykori fejedelmi tipográfiai nyomda. Sárospatakon a kollégium ugyan már a 18. század elején újra
megindulhatott, de nyomda alapítására legközelebb csak a 19. században, 1807-ben került sor.

KATOLIKUS NYOMDÁK

Nagyszombati katolikus nyomdák

Káptalani nyomda 1578-1609

Érseki nyomda 1619-1621
Egyetemi nyomda 1648-(1700)

Katolikus könyvek előállítása Magyarországon már a 16. század utolsó harmadában megindult, amikor
TELEGDI MIKLÓS esztergomi érseki helynök a Nagyszombatba menekült esztergomi káptalan számára 1578-
ban nyomdát alapított. A káptalani nyomda 1609-ig megszakítás nélkül működött.
A nagyszombati nyomdászat a 17. század folyamán nem volt folyamatos, és nem is egyetlen műhelyhez
kapcsolódott. Az 1619-től Nagyszombatban működő nyomdát ugyanis FORGÁCH FERENC érsek alapította
Pozsonyban. Ennek a nyomdának mindössze három kiadványa ismeretes: ebből az első feltehetően az 1619. évi
országgyűlési törvénycikkek kiadása volt. A királyi Magyarországon hozott országgyűlési törvénycikkek közül ez
az egyedüli amelyet itthon nyomtattak. A nyomdát Nagyszombatban NICOLAUS MOLLERUS vezette.
A 17. század folyamán két hosszabb időszak is van, amikor nem folyt könyvnyomtatás Nagyszombatban:
1610-1618, majd 1621-1647.
A nyomda 1648-ban kezdett dolgozni Nagyszombatban. Az első nyomdavezető, MAYR 1653-ig állt az
akadémiai nyomda szolgálatában. Őt 1654-ben MATTHIAS WILLMANN követte, majd 1655-1663 között
VENCESLAUS MELCHIOR SCHNECKENHAUS állt a nyomda élén. Közben 1660-ból egy magyar
származású nyomdász nevével (Molnár Mihály) is találkozhatunk egy nyomtatványon.
A nagyszombati kiadványok között különös gonddal készültek az egyetem működésével kapcsolatos
munkák. Megjelent az esztergomi szertartáskönyv első nagyszombati kiadása (1656), és Szentiványi Mártonnak a
korabeli ismereteket összegző hatalmas lexikona, amely szinte az egyetlen „exportcikke” volt a hazai
nyomdászatnak a 18. század előtt.

Pozsonyi katolikus nyomdák

Érseki nyomda 1609-1617

Jezsuita kollégiumi nyomda 1623-1652

Pozsonyban 1609-ben az első katolikus nyomdaalapítás Forgách Ferenc érsek nevéhez fűződik.. Az érseki
nyomda 1617-ig dolgozott Pozsonyban, és ez idő alatt itt jelentek meg Pázmány Péter, Balázsfi Tamás és
Vörösmarty Mihály hitvitázó iratai magyarul és latinul. Legnagyobb teljesítménye Pázmány Péter Kalauzának első
kiadása.
A nyomda termékeny pozsonyi korszakának a háborús viszonyok vetettek véget: 1618-ban
Nagyszombatba költöztették. Pázmány Péter 1623-ban, felismerve a katolikus nyomda hiányát és tipográfiát
alapított Pozsonyban. A nyomda vezetése és felügyelete az alapítást követően hamarosan a pozsonyi jezsuita
kollégium kezébe került. A nyomtató műhely szervezése, műszaki, gyakorlati irányítása a jezsuita NÉMETHI
JAKAB prefektus kezében volt.
1647-1649 között a pozsonyi műhely faktora ZACHARIAS DOMINIK AKSAMÍTEK volt, aki kiváló
nyomdász és Pozsonyból távozva néhány év múlva, 1657-től a római Propaganda Fidei nyomdáját vezette. A
nyomda egész működésére jellemző, hogy a kötetek szép, gondos kiállításúak. Legdíszesebb kötete Petrus Canisius
képes katekizmusának magyar fordítása, amelynek minden lapját egy-egy fametszetes kép díszíti. A díszek egy
másik csoportját alkották a hosszúkás, fekete hátterű, finom kidolgozású keretdíszek Szűz Mária officiumában és
Pázmány Imádságos könyvének ötödik kiadásában. Kiadványai között először Pázmány művei domináltak, de a

39
szerzők között szerepel még Hajnal Mátyás, Vörösmarty Mihály, Nyéki Vörös Mátyás és Tasi Gáspár. A pozsonyi
nyomda kiadványait a Mária-kultusz imádságos könyvei is jellemzik.
A városban a század folyamán többé nem létesült katolikus nyomda, ezt a szerepet teljesen Nagyszombat
vette át.

Nádasdy Ferenc lorettomi nyomdája, 1670-1672

Nádasdy Ferenc a protestánsból buzgó katolikussá vált főúr, aki a tudományok és művészetek iránt
rendkívüli érdeklődést tanúsított, a Sopron vármegyei Lorettomban 1670-ben nyomdát alapított. A műhelyt egy
DAVID KRAUS nevű nyomdász vezette. A nyomdának négy kisebb nyomtatványa ismeretes, amiből az egyik
magyar nyelvű: Stankovics János Rövid és somma szerént való bizonyítása.
Nádasdy Ferencet 1670. szeptember 3-án tartóztatták le a császár elleni összeesküvés vádjával. Nádasdy
Ferencnek nem a lorettomi volt az első és egyetlen nyomdaalapítása. Az Alsó-Ausztriában fekvő Pottendorf nevű
birtokán palotáját nyomdával is berendezte.A pottendorfi nyomda további sorsa ismeretlen; meglehet, hogy a
lorettomihoz hasonlóan ez is eladásra került.

A kassai jezsuita akadémiai nyomda, 1673-1674

A kassai jezsuita atyáknak nagy pártfogói voltak a vidék legjelentősebb főurai: Wesselényi Ferenc nádor,
majd özvegye Széchy Mária, Báthori Zsófia, illetve I. Rákóczi Ferenc.
A jezsuiták maguknak próbálták megszerezni a sárospataki nyomdát, de azt Debrecenbe menekítették, így
nem lett az övék. A kassai jezsuiták mégis nyomdához jutottak. Valószínűleg a nyomdát már korábban
megszerezték, de nyomdászt csak 1673-ban kaptak LŐCSEI PÁL személyében. 1674-ben pedig két másik
nyomdász dolgozott a jezsuita műhelyben: LUBOVIENSKI FERENC és PILGRAM GYÖRGY.
A kassai jezsuita nyomda legjelentősebb nyomtatványa a több mint hetven ívből álló katolikus énekeskönyv, a
Cantus catholici (1674).
A kassai jezsuita nyomdát tűz pusztította el. Előbb 1674. március 24-én, majd egy még súlyosabb, 1674.
augusztusi tűzvész tette teljesen tönkre. Rövid életű saját nyomdájuk megszűnése után a jezsuiták ismét a városi
műhelyt kezdték foglalkoztatni. Végül 1715-ben megvették a bártfai városi nyomdát, amely a Rákóczi-
szabadságharc során Kassára került.

A csíksomlyói ferences kolostor nyomdája, 1676-1700

1676-ban létesült Erdélyben az első katolikus könyvnyomda: Csíksomlyón, a ferencesek Sarlós

Boldogasszonyról elnevezett kolostorában. A nyomda alapítójának Kájoni János rendfőnök tekinthető; az általa
alapított nyomda már 1676-ban dolgozott. Ennek faktora KASSAI ANDRÁS volt.
Első ismert és irodalomtörténeti szempontból legjelentősebb kiadványa a Kájoni János által szerkesztett
Cantionale catholicum 1676-ból, amelyben többszáz magyar és latin egyházi éneket gyűjtött egybe. Megjelent még
1682-ben Haller Jánostól a Pajs, a békességes tűrésnek pajsa. A csíksomlyói ferences nyomda vallásos tartalmú
könyvek mellett naptárakat is kiadott.

40
MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMTATÁS A XVIII. SZÁZADBAN

FELEKEZETI ÉS TERÜLETI MEGOSZLÁS:

 18. század első két évtizede hazai nyomdászat, kiadás mélypontja, de 1730-ra már megkétszereződött a
kiadott művek száma
 Visszaesés oka: háborús viszonyok, nehezebb körülmények közé került protestáns nyomdák (pl. a
debreceni nyomda 2, egymást követő szinte teljes pusztulása)
 A korábbi századokhoz hasonlóan a nyomdák még nagyrészt egyházi irányításúak  a különböző felekezetek
igyekeztek is jelentősebb iskolai központjaikban nyomdát szervezni)
 Legnagyobb nyomda: nagyszombati nyomda  jezsuita vezetés (minőségileg és mennyiségileg is megelőzte
hazai versenytársait)
 Két másik jezsuita nyomda: kassai (1715), kolozsvári (1727) (rend megszűnésével megszűntek)
 Protestáns nyomdászat 2 fő központja: Debrecen, Kolozsvár
 Evangélikus nyomdák:
- az ország északi és nyugati peremvidékén sorvadóban voltak  1740-re mind megszűntek
- Erdélyben viszont a szászok nagyszebeni és brassói nyomdája különösebb nehézség nélkül működött
 Már a 18. században létrejöttek azok a polgári, vállalkozás jellegű nyomdák, amelyek nemcsak katolikus,
hanem evangélikus megrendeléseket is teljesítettek  ezek osztrák és német földről áttelepült nyomdász-
szakemberek alapításai voltak
 Főúri kezdeményezésre jött létre: kismartoni Eszterházy-féle udvari nyomda és a nagykárolyi Károlyi-nyomda
 1733 – jezsuita rend feloszlatása  a jezsuita akadémiák nyomdái megszűntek  helyükön: részben püspöki,
részben újabb polgári nyomdák
 A század utolsó harmadán: a püspökségek székhelyén újabb nyomdák alakultak (Szombathely, Vác, Pécs,
Buda, Pest)
 Ezekben az évtizedekben:
- a nagyobb városokban (pl. Pozsony, Buda, Pest) egymás mellett több nyomda is működött
- több városban már megjelentek az önálló, nyomdától független könyvkiadók is
 A század utolsó 2 évtizedére a privilégiumok gyakorlatilag érvényüket vesztették
 A 18. századra esnek a hazai sajtó kezdetei is: Mercurius Veridicus (úttörő vállalkozás), Nova Posoniensia (1.
valóban rendszeres és időszakos hazai hetilap)
 A 18. század első fele a barokk korszaka, a katolikus megújulás, a nagy építkezések kora. A könyvnyomtatást-
könyvkiadást tekintve kb. 1760-ig az egyházi műhelyek voltak túlsúlyban, míg ezután, vagyis a korai
felvilágosodás és a felvilágosodás korában a polgári vállalkozások túlsúlya jellemző

 Tartalom-nyelv kérdésében hasonló választóvonal figyelhető meg:
- a század első felében a kiadványok nagyobb része latin nyelvű és vallásos jellegű
- a század második felében több a világi tartalmú könyv, és a latint lassan háttérbe szorító német és
magyar nyelvű kiadvány
 A század folyamán 48 helységben folyt könyvnyomtatás, összesen 109 féle vállalkozás (de igazából csak 64
elkülöníthető műhely volt). Olyan vállalkozás is volt azonban, amelynek egyidejűleg több városban volt fiókja
(pl. Landerernek 3 helyen). Emellett 7 olyan város akadt, ahol egyszerre több független nyomda működött:
Buda, Kassa Nagyszombat, Kolozsvár, Pozsony, Szeben, Pest.

BEVÁNDORLÓ KÜLFÖLDI NYOMDÁSZOK:

 A 17. század végén a törökök kiűzése után az ország középső és déli részeire megindult a hazai lakosság
visszaáramlása, majd az uralkodó által is pártolt és kezdeményezett betelepítések nyugat felől: részben az
osztrák örökös tartományokból, részben Bajorországból és sváb vidékről.  egészen németek lakta települések
jöttek így létre helyenként
 A telepesek túlnyomó többsége földműves és bányász volt. A földművesekkel jött kézművesek és kereskedők
legnagyobb része az ország nyugati részét célozta meg, azaz a töröktől érintetlenül hagyott nyugat-
magyarországi városokban igyekeztek letelepedni.
 Ezek az első nagy telepes hullámok nem közvetlenül a török kiűzése után, hanem az 170-1720-as években
érkeztek az országba.
 Ezekben az években sok német könyvnyomtató is bevándorolt MAgyarroszágba

18. századi nyomdászaink túlnyomó többsége német volt. Az első bevándorló nyomdászok már az 1710-
es 1720-as években megjelentek az ország nyugati részén

41
  Pozsony, Nagyszombat és Buda központi szerepe a nyomdászat területén jól érzékelhető: a század folyamán
önállósuló nyomdászok nagy része vagy a pozsonyi Royer- illetve Landerer-, vagy a nagyszombati egyetemi
vagy a budai Landerer-műhelyben sajátította el a mesterségét.

 A pozsonyi Royer-nyomda, 1718-1750 és Landerer-nyomda, 1750-1800-(1836)

 A kismartoni Hübschlin-nyomda, 1712-1713 és Streibig-nyomda, 1720
 A soproni Streibig-nyomda, 1721-1727, Dobner-nyomda, 1723-1727
Schmid-nyomda, 1733-1738, Rennauer-nyomda, 1738-17474 és a Siess-nyomda, 1748-1800-(1847)
 A komáromi Töltési-nyomda, 1703-1721 és Schmid-nyomda, 1740
 A budai Landerer-nyomda, 1724-1800-(1833)

A BUDAI LANDERER-NYOMDA, 1724-1800-(1833):

 1724-ben létesítette LANDERER JÁNOS SEBESTYÉN (bajor származású nyomdász). A városban Hess
András 1473. évi munkássága óta nem telepedett meg könyvnyomda.
 Eleinte csak megtűrtek a hatóságok, mert királyi engedélye nem volt, csupán a budai városi tanácstól kapott
letelepedési engedélyt
 A városi tanács 1724-ben 15 évi adómentességet és némi pénzsegélyt helyezett kilátásba
 Miket nyomtatott?:
- városi megrendelések
- alkalmi beszédek, tankönyvek, latin-magyar katekizmusok, néhány magyar nyelvű kiadvány
 Landerer fiatalon meghalt így özvegye hozzáment a rangidős legényhez, NOTTENSTEIN JÁNOS
GYÖRGYHÖZ (aki szintén bajorországi lehetett)
 Nottenstein fellendítette az addig kevés hasznot hozó nyomdát
 ebben szerepe volt annak, hogy 1728-ban kizárólagos szabadalmat nyert el, mely 10 évre biztosította a
jogot egész Magyarország területén a következő könyvek kizárólagos nyomtatására, terjesztésére:
- német nyelvű kisebb ábécés könyvek
- káték
- vásár-és ünnepnapi evangéliumok
 1733-ban már kiadta a könyvkatalógusát Catalogus Librorum címmel
 ez a könyvjegyzék időrendben hazánkban a második (a nagyszombati egyetemi nyomda 1710. évi
katalógusa előzi csak meg)
 Nottensteinhez hasonló üzleti érzékkel vezette a nyomdát az újból megözvegyült VERONIKA is,de a
nyomda felfrissítésével és általában a könyvek igényesebb külsejével keveset törődött.
 kiadványai: kalendáriumok, krónikák, csíziók, nagy példányszámban eladható művek gyenge kivitelű
utánnyomásai  sikerült még jobban felvirágoztatnia az üzletet
 1751-ben az idősebbik fiú, LIPÓT FERENC vette kezébe a budai üzletet, aki vagy 20 évig állt a nyomda élén
(a kisebbik fiú, Landerer János Mihály kártérítést kapott anyjától)
 Budán a Landerer-műhely fél évszázadig konkurencia nélkül dolgozhatott. Komoly versenytársaként 1777-ben
jelentkezett a Nagyszombatról Budára költözött egyetemi nyomda.

Az első bevándorló nyomdásznemzedéket a négy német nyomdász, Royer, Streibig, Landerer és Nottenstein
képviselte. Korszakuk az 1730-as évig tartott. Az új nyomdászgeneráció, vagyis a német bevándorló nyomdászok
második generációja az 1740-es és 1750-es években kezdett tevékenykedni.

PROTESTÁNS VÁROSI ÉS EGYHÁZI NYOMDÁK:

 A szebeni, brasssói és debreceni nyomda még ugyanaz, mint amelyik a reformáció korában kezdett dolgozni.
Mindhárom városban a nyomda protestáns városi irányítás alatt állt még akkor is, amikor bérlők üzemeltették.
 Bár Kolozsvár is a legkorábbi hazai nyomdahelyek közé tartozik, a 18. századi kolozsvári református nyomda
nem azonos az egykori, Heltai-féle műhellyel.
 E nyomdák a 18. század folyamán is kisebb-nagyobb megszakításokkal, de azért folyamatosan működtek.

 A nagyszebeni városi nyomda, (1701)-1789, Hochmeister-nyomda, 1789-1800-(1842) és Barth-nyomda,

1747-1800-(1832) (Közben Nagydisznódon 1717, 1738)
 A brassói városi nyomda a Seuler (1701)-1772, Albrich 1773-1797 és Schobeln család tulajdonában1798-
1800-(1834)
 A debreceni városi nyomda, (1701)-1800-(1949)

42
  A kolozsvári unitárius nyomda, (1701)-1703, a református egyházközség nyomdája, (1701)-1770 és a
református kollégium nyomdája, 1755-1800-(1890)

A DEBRECENI VÁROSI NYOMDA, (1701)-1800-(1949):

 az ország egyik legrégebbi, folyamatosan működő protestáns városi tipográfiája
 a nyomda a város és a református egyház felügyelete alatt állt
 A 18. században itt jelent meg a legtöbb magyar nyelvű könyv. A 17-18. század fordulóján azonban még
kevés kiadvánnyal jelentkezett a nyomda.
 A város a Rákóczi-szabadságharcban a fejedelmet támogatta, a tipográfia 1703-tól a fejedelem
rendelkezésére állt.
 Az 1705. évi kuruc-labanc összecsapás során elpusztult a műhely és teljes felszerelése: a betűk
szétszóródtak, az eszközök is megsemmisültek  a város 1705-től kezdve évekig nyomda nélkül maradt
 1711-ben a városi tanács elhatározta, hogy újra nyomdát állít.  az új nyomdász MISKOLCZI CSULYAK
FERENC (1713-1719) lett, a nyomda azonban még évekig nem volt képes nagyobb feladatok megoldására
 Miskolczi Csulyakot 1716-ban kiküldték Németalföldre (Komáromi Csipkés György bibliafordításának
munkálatait ellenőrizni)  1718-ban tért haza
 1719. július 17-én olyan tűzvész ütött ki a városban, hogy az egész tipográfiát elhamvasztotta  újjáépítéséhez
már 1720-ban hozzáfogtak, és 1722-re berendezték.
 Az új tipográfus VISKI PÁL (1722-1733) lett. Korábban a nyomdász magához válthatta az officinát, ám
1723-tól a nyomda a város saját üzemeként működött, a város a tipográfiát teljesen házi kezelésbe vette
 Viski PROVIZORKÉNT állt a nyomda élén, ő és segédei évi fizetést kaptak
 A nyomda Viski idején végig nagyon szegényes volt. Mindössze 1 sajtója volt és eleinte 1 segéde, de azért a
nyomda kiadványainak száma fokozatosan emelkedett.
 Az 1727. évi tűzvész ismét megakasztotta a fejlődést  a nyomdának ki kellett költöznie a városházáról
 1733-tól MARGITAI JÁNOS lett a tipográfus, az ő idejében állították be a második sajtót (1747), és akkor
már 8 fő dolgozott a tipográfiában
 Margitai János halála után rövid ideig BÍRÓ MIHÁLY volt a provizor, majd 1754-ben átadta a nyomdát
utódjának, KÁLLAI GERGELYNEK. Kállai gyakorlott, régi nyomtató volt, azonban 1759-től visszaélések
miatt elmozdították a provizorságból és helyette addigi segédje, MARGITAI ISTVÁN lett a nyomda
vezetője.
 Margitai István több mint 30 évig állt a nyomda élén. A nyomdavezetőnek a város felügyelete mellett kevés
lehetősége volt egyéni kezdeményezésekre a kiadói munkálatok terén: évről évre ugyanazok az
ábécéskönyvek, zsoltároskönyvek és kegyességi munkák jelentek meg utánnyomásban, meglepően nagy, több
ezres példányszámban.
 Margitai halála után HUSZTY RISKÓ SÁMUELT nevezték ki provizorrá, aki több száz példányt nyomtatott
saját hasznára, és azokkal nem számolt el  a város helyére SZIGETHY MIHÁLYT nevezte ki, aki a 19.
század elejéig vezette a nyomdát. Szigethy képzett, jó nyomdász volt.
 A nyomtatóműhely azonban, amely Margitai István idején virágzott, már 1788-tól fokozatos hanyatlásnak
indult, ez a kiadványok mennyiségén és minőségén is érzékelhető. A nyomda termékeinek egyre kisebb részét
tették ki a könyvek, és az a 8 sajtó, amely ekkor munkában volt, szinte csak hirdetéseket, hivatali
nyomtatványokat állított elő. Néhány kiadvány azonban különösen igényes külsővel, rézmetszéses címlappal
jelent meg (debreceni rézmetsző diákok tevékenységének köszönhetően).
 A könyvellenőrzésnek a 18. századra jellemző szigorodása, amely elsősorban a protestáns vezetés alatt álló
nyomdákat sújtotta, meghatározóan hatott debreceni nyomdára is.
 de a debreceni városi tanács és nyomda nem tehetett semmit azokkal a hamis impresszumú
kiadványokkal szemben, amelyek más nyomdákban megtévesztésül debreceni kiadási hellyel jelentek meg
 A nagy múltú debreceni városi nyomda e néven egészen az államosításig, 1949-ig dolgozott.

A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS NYOMDA, (1701)-1703, A REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG NYOMDÁJA,

(1701)-1770 ÉS A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM NYOMDÁJA, 1755-1800-(1890)
 17-18. század fordulóján Kolozsvár az egyetlen, ahol párhuzamosan két nyomda működött (az országban
egyetlen unitárius, valamint a Tótfalusi Kis Miklós által vezetett református)
 Az UNITÁRIUSOK műhelyének első kiadványa 1697-ből az utolsó 1703-ból maradt fenn. A kiadványok egy
részén KMITA (LENGYEL) ANDRÁSNÉ szerepel, mint aki a költségeket viselte. Halálával a nyomda nem
dolgozott tovább, Kmitáné fia, KMITA JÁNOS lemondott a nyomdáról. A nyomda betűanyagát a
reformátusok vették meg.

43
  Jóval jelentősebb volt az a kolozsvári műhely, amelyet Erdélybe hazatérve, 1693-tól TÓTFALUSI KIS
MIKLÓS vezetett: a REFORMÁTUS egyházközség nyomdája.
- az egész ország legkorszerűbb nyomdája, amelyet teljesítőképességében csak a nagyszombati egyetemi
nyomda előzött meg
- Tótfalusi kiadványai részben a református egyházközség megbízásából, részben saját kiadásában jelentek
meg. Nyomdájában jelent meg pl. Balassi és Rimay Istenes éneki, és rendszeresen kiadta a magyar nyelvű
új és ó kalendáriumot.
- Tótfalusi 1702-ben bekövetkezett halála után nyomdáját a református egyházkerület 3000 forinton
akarta magához venni  ekkora összeg azonban nem gyűlt össze. Végül mégis sikerült a nyomdát
megvásárolni az özvegytől és az egyház TELEDI PAP SÁMUELNEK adta bérbe. A betűöntödei
felszerelés egyelőre az özvegy birtokában maradt. Telegdi Pap maga nem öntött betűket, hanem élete
végéig Tótfalusi addigra már elhasznált betűivel nyomtatott.
- a betűöntő eszközök felhasználására csak 1731-ben került sor, amikor a nyomda Szatmári Pap Sándor
(1731-1745) kezébe ment át.
- Szatmári Pap 1745-ben bekövetkezett halála után a nyomda bérlője a Németalföldön tanult PATAKI
JÓZSEF (más néven Sárospataki József) lett egészen 1770-ig. az ő idejében került sor a kétféle tipográfia
(az Apafi által adományozott kollégiumi és a református eklézsia betűi) megosztására. A kollégium már
egy ideje használaton kívüli betűit PÁLDI ISTVÁN vette át, és ezzel 1755-ben létrejött a református
kollégium nyomdája. Így a reformátusok ettől kezdve 2 nyomdát működtettek Kolozsvárott. 1755-től
kezdve tehát Pataki csak a református egyház nyomdáját vezette haláláig.
- A református kollégium nyomdája viszont fejlődésnek indult, nem utolsó sorban vezetőjének, Páldi
Székely Istvánnak (1755-1769) köszönhetően, aki betűöntő műhelyt is felállított. Könyvkiadás terén
viszont nem ért el sokat, egyrészt, mert idejét a betűk rendbehozatala és metszése, és a tanítványokkal való
foglalkozás kötötte le, másrészt mert a legkelendőbb és legjövedelmezőbb kalendáriumokra és
tankönyvekre a másik református nyomdának (Pataki József vezetése altat) volt privilégiuma.
- Páldi Székely halála után (1768) a kollégium a nyomdát PATAKI SÁMUELRE, a kollégium
felügyelőjére bízta.
- A következő nyomdai vezető, KAPRONTZAI NYERGES ÁDÁM lett (1781-1784)
- Kaprontzai és Pataki Sámuel együttműködésével lezárult a református kollégiumi nyomda legvirágzóbb
korszaka
- Tótfalusi betűi a 18. azázad folyamán sokáig nyomon kísérhetők a kolozsvári nyomtatványokon, de
betűöntői tevékenysége eredményeképpen betűhagyatéka más városok műhelyében is fellelhető.
- a kolozsvári református kollégium nyomdája e néven egészen a 19. század végéig (1890) működött.

HANYATLÓ ÉS MEGSZŰNŐ PROTESTÁNS NYOMDÁK:

 A lőcsei Brewer-nyomda, (1701)-1739
 A cseh exuláns nyomda Zsolnán és Puhón
Zsolna: 1704-1708 Dadan-nyomda, 1712-1715 Chrastina-nyomda
Puhó: 1717-1742 Chrastina-nyomda
 A bártfai városi nyomda 1710-ig Bártfán, 1710-1714 között Kassán
 A késmárki Vitrarius-nyomda, 1704-1714
 A feltételezett kőszegi Ludvig-nyomda az evangélikusok szolgálatában, 1735-1736

KATOLIKUS EGYHÁZ NYOMDÁI:

 A 17. században megkezdődött katolikus restauráció újabb lendületet kapott a 18. században a katolikus
könyvkiadás (Nagyszombat és Csíksomlyó mellé újabb nyomdák is létesültek)
 Katolikus könyvek túlsúlya már a 18. század első felében is bizonyítva volt  oka: protestáns nyomdák
elsorvasztása, német területről jövő nyomdászok katolikus könyveket adnak ki
 A katolikus könyvek legnagyobb részét a nagyszombati jezsuita egyetemi nyomdában kiadott művek
jelentették.
 Természetesen elsősorban a főpapok viselték szívükön a katolikus könyvkiadás ügyét, akik szükségesnek
látták és támogatták a nyomdaalapítást.
 A 18. század első katolikus nyomdaalapítása a kassai és kolozsvári jezsuita akadémiáé volt  később:
nagyváradi, egri, eszéki ferences, esztergomi és kalocsai nyomda. A század hetvenes éveinek új vállakozásai:
pécsi, váci, szombathelyi, gyulafehérvári nyomda.

44
  A nagyszombati egyetemi nyomda, (1701)-1777 (1797)
 A csíksomlyói ferences kolostor nyomdája, (1701)-1800-(1897)
 A kassai jezsuita akadémiai nyomda, 1715-1773
 A kolozsvári katolikus nyomdák: a jezsuita akadémia nyomdája, 1726-1773, az universitas nyomda, 1774-
1783 és a püspöki nyomda, 1783-1794
 A nagyváradi szemináriumi nyomda, 1745-1804
 A balázsfalvi görög katolikus püspöki nyomda, 1747-1800-(1948)
 Az eszéki ferences nyomda, 1748-1773
 Az egri Royer-nyomda, 1755-1758, Bauer-nyomda, 1759-1766 és a püspöki líceumi nyomda, 1766-1800-
(1949)
 A szakolcai jezsuita nyomda, (?)-1760
 Az esztergomi Royer-nyomda (érseki nyomda), 1763-1765
 A kalocsai érseki nyomda, 1765-1767 és utóda, a piarista nyomda, 1768-1800-(1816)
 A váci Ambró-nyomda, 1772-1792 és Gottlieb-nyomda, 1782-1800-(1823)
 A gyulafehérvári püspöki nyomda, 1785-1798

A NAGYSZOMBATI EGYETEMI NYOMDA, (1701)-1777 (1797)

 A Pázmány Péter alapította jezsuita egyetem nyomdája Nagyszombaton 1648-ban létesült (a korábbi
évtizedekben Pozsonyban működött Pázmány Péter alapításaként, de az ottani jezsuita kollégium kezelésében)

Az 1660-as évekre szinte a teljes egykori pozsonyi felszerelést Nagyszombatra szállították, miközben a
pozsonyi nyomda megszűnt
 Szervezete megmaradt abban a formájában, ahogy a 17. században megindult:
- a prefektusi tisztet mindig a jezsuita rend tagja töltötte be
- emellett a nyomdának civil nyomdavezetője (faktora) volt, aki mellett több inas is dolgozott
 A tipográfia mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben felvette a versenyt a nagy európai műhelyekkel
 A 17-18. század fordulójára a nyomda új helyet kapott az egyetemen belül, a könyvtár szomszédságában. A
szedőterem a betűkkel és maga a nyomda is az első emeleten volt, a másodikon pedig a papírraktár és a
szárítóhelyiség.
 A 18. század elejétől a nyomda papírellátását a znióváraljai papírmalmok biztosították.
 A helytartótanácsnak az egyetemi nyomda is köteles volt jelenteni a kiadott könyveket, azonban a nyomda
korántsem adott számot minden kiadványáról
 A nagyszombati nyomda az ország első, legtekintélyesebb nyomdája lett. Bár jezsuita vezetés alatt állt,
kiadványai tartalmilag nem mondhatók egysíkúnak. A nyomda termékeit bizományosok árusították az ország
nagy részén.
 A tipográfia első, 337 művet felsoroló könyvjegyzéke nagyon korán, már 1710-ben megjelent  ez a
legrégebbi nyomtatott hazai kiadói árjegyzék
 1760- a prefektus folyamodványt intézett a helytartótanácshoz, hogy más nyomda ne dolgozhasson
Nagyszombaton  mivel ugyanebben az évben Royer Ferenc Antal Nagyszombaton akart nyomdát nyitni 
elutasították Royer kérését

De az egyetemi nyomdának azt a kikötését, hogy a jövőben se engedélyezzenek második nyomdát a
városban, a helytartótanács csak azzal a feltétellel fogadta volna el, hogy azontúl az egyetemi nyomda
ingyen állítja elő az összes helytartótanácsi nyomtatványt  ezt a prefektus nem vállalta

 1765-ben a pozsonyi Landerer kapott kiváltságot a törvénycikkek és más hivatalos irományok
kinyomtatására
 Érzékenyen érintette a nyomdát Mária Terézia 1772-ben kiadott rendelete, amelynek értelmében az egyházi
személyek kiadandó könyveit is előzőleg a helytartótanács cenzúrabizottságával kell engedélyeztetni
 1773- jezsuita rend feloszlatása
 a jezsuita kollégium és egyetem teljes körű leltározására is sor került:
Kiderült: az egyetemi nyomdának 6 sajtója volt, de csak 5 volt állandó, a nyomtatóműhely
mellett betűöntöde is működött
 A jezsuita rend feloszlatása után az állami kézbe vett egyetem és vele a nyomda nagyobbik része Budára
költözött (1777), míg kisebbik része még 20 évig Nagyszombatban maradt (1777-1797).  a
Nagyszombatban maradt részleg azonban azáltal, hogy az egyetem már nem volt mellette, egyre inkább
életképtelenné vált, és 1791-ben végleg elsorvadt.
45
  A nagyszombati egyetemi nyomda kiadványaival a hazai tudományos könyvkiadásnak és a magyarországi
barokk irodalomnak legjelentősebb terjesztője lett. A nagyszombati könyveket szép tipográfiájuk, barokk,
majd rokokó díszítményeik mellett gyakran ékesítették részmetszetes címlappal vagy egész
metszetsorozatokkal.

A CSÍKSOMLYÓI FERENCES KOLOSTOR NYOMDÁJA, (1701)-1800-(1897)

 1675 táján létesült az első erdélyi katolikus könyvnyomda, a ferencesek Sarlós Boldogasszonyról
elnevezett csíksomlyói kolostorában.
 A nagyszombati jezsuita egyetemi nyomda mellett ez az egyetlen, a századfordulón is működő katolikus
nyomda.
 A ferencesek maguk dolgoztak a nyomdában, de névtelenségben maradtak, az általuk megjelentetett
könyvek címlapján nevük soha sem szerepel.
 Legnagyobbrészt magyar nyelvű hitbuzgalmi könyveket adtak ki, de néhány latin kiadványt, vizsgatételt is.
Országos terjesztésre szánt könyv itt alig jelent meg, a nyomda inkább a helyi igényeket elégítette ki.
 A nyomd a 19. század utolsó éveiben szűnt meg, amikor az utolsó, könyvnyomtatáshoz értő barát meghalt.

A GYULAFEHÉRVÁRI PÜSPÖKI NYOMDA, 1785-1798

 Az erdélyi fejedelmek egykori székhelyén utoljára a 17-18. század fordulóján működött nyomda, a román
ortodox érsekség cirill betűs tipográfiája.
 Gyulafehérvárott legközelebb 1785-ben alapított nyomdát a nagy bibliofil, könyvtáralapító és mecénás
Batthyány Ignác, erdélyi püspök.
 Bár a nyomda ma ismeretes kiadványai szinte kivétel nélkül kisebb terjedelmű, főleg alkalmi munkák,
köztük néhány kalendárium és szótár, bizonyos jelek arra utalnak, hogy a püspöknek a nyomdavásárlással
nagy tervei voltak: a teljes katolikus bibliafordítást akarta újra kiadni.
 A püspöki nyomda 13 évi működés után, Batthyány püspök 1798. november 17-én bekövetkezett halálával
megszűnt. Felszerelése, a püspök egyéb hagyatékával együtt, adósságai miatt zár alá került.

MAGÁNNYOMDA ALAPÍTÁSOK:
 A 18. század utolsó harmadában hirtelen nagy számban létesültek újabb nyomdák
 az iskolázottság növekedésével, a polgárosodás és a felvilágosodás eszméinek terjedésével nőtt az
olvasóközönség  nőtt a könyv iránti igény
 A sok rövid életű nyomda azonban azt bizonyítja, hogy számos helységben nem mutatkozott valódi igény a
helybeli nyomdára (hiszen a könyvkereskedők és bizományosok meglehetősen kiterjedt körzetet láttak el)
 így e nyomdaalapítások sok helységben nem érték meg a 18. század végét, vagy hamarosan gazdát
cseréltek
 Ellentétben a hetvenes és a nyolcvanas évekkel, amikor a nyomdaalapítást megkönnyítő intézkedések történtek
(pl. 1788-ban az országban egyszerre hat ú nyomda indult), a század utolsó évtizedeiben az adminisztratív
eszközökkel bevezetett szigorítások nem kedveztek további magánnyomdák létesítésének.

 A nagykárolyi Károlyi-nyomda, 1754-1800-(1827)

 A besztercei Lehmann-nyomda, 1760-1781, Sifft-nyomda, 1761-1765 és Eckhardt-nyomda, 1789-1799
 A medgyesi Sifft-nyomda, 1765-(1810)
 A nagyenyedi Kiss György, 1763-1767 és utóda, a Debreczeni Sámuel-féle nyomda, 1768-1774
 A pécsi Engel-nyomda, 1773-(1813)
 A kassai Landerer-nyomda, 1775-1800-(1822) és Ellinger-nyomda, 1786-1800-(1876)
 Az eperjesi Redlitz-nyomda, 1775-1780 és utóda, a Pape-nyomda, 1781-1800
 A lőcsei Podhoránszky-nyomda, 1776-(1819)
 A besztercebányai Tumler-nyomda, 1783-1794 és utóda, a Stefani-nyomda, 1796-1800-(1829)
 Kaprontzai Nyerges Ádám marosvásárhelyi nyomdája, 1785-1794
 A diószegi, 1788-1795 és nagyváradi, 1798 Medgeyesi-nyomda
 A selmecbányai Sulzer-nyomda, 1788-1800-(1826)
 A nagyszombati Jelínek-nyomda, 1788-1800-(1841)
 A komáromi Weber-nyomda, 1788-1794 és utóda, a Weinmüller-nyomda, 1794-1800-(1848)
 A szombathelyi Siess-nyomda, 1788-(1806)

46
  A Streibig-nyomda Pápán, 1788 és Veszprémben, 1789-1793, és utóda, a veszprémi Számmer-nypmda, 1794-
1800-(1837)
 Takáts Ráfael nyomdája Pádén, 1788-1792, Lőrinciben, 1793-1795 és Dorozsmán, 1796-1798
 A kolozsvári Hochmeister-nyomda, 1790-1800-(1809) és Barth-nyomda, 1796-1800-(1803)
 Délvidéki nyomdák: Temesvár, Eszék, Fiume és Újvidék

A NAGYKÁROLYI KÁROLYI-NYOMDA, 1754-1800-(1827)

 A nagykárolyi nyomda szervezése jóval azelőtt megindult, hogy alapítója, Károlyi Ferenc gróf, Szatmár
vármegye főispánja nyomdaalapítási engedélyért folyamodott volna. Kérésében kifejtette, hogy az atyja által
Nagykárolyba telepített piaristák kénytelenek a tanításhoz szükséges könyveket messzi nyomdákból
beszerezni.
 Mária Terézia 1755. október 27-én megadta az engedély a nyomda felállítására, s hogy abban latin és görög
szertartású katolikusok számára könyvet nyomtathassanak.
 A nyomdaalapítási előkészületek során Károlyi a nyomda kezelését SZATMÁRNÉMETI PAP ISTVÁNRA
bízta.
 Mire a nyomdaalapítási engedély megérkezett, már állt a nyomda elhelyezésére alkalmas épület, a nyomdát
már 1754-ben felállították, és Szatmárnémeti Pap István már ekkor hozzáfogott első kiadványához.
Barkóczy Ferenc egri püspök tiltakozására azonban abba kellett hagyni a nyomtatását, és csak a privilégium
megérkezése után folytathatták.
 A nyomda első termékei 175-ben hagyták el a sajtót. Hogy ígéretükhöz híven a hazai görög katolikusok
számára is készültek volna könyvek, annak nincs nyoma.
 Cirill betűkre nem sikerült szert tenni, így ezek híján feltételezhető, hogy az orosz ábécéskönyv is latin
betűkkel volt nyomtatva.
 A nagykárolyi nyomda nem fejtett ki jelentős tevékenységet (1800-ig kb. 160 mű). Legjelentősebb
kiadványa Vétsei P. István Magyar geográfiája volt (1757)
 Szatmárnémeti halála (1776) után a nyomda rövid időre a nagykárolyi piaristákhoz került. Ebből a két évből
szinte minden nagykárolyi nyomtatvány a nyomda illetve a nyomdász megjelölése nélkül jelent meg.
 1778-ban Károlyi Antal gróf vette gondjaiba a nyomdát, vezetését pedig a pesti Eitzenberger Ferenc
nyomdász azonos nevű fiára bízta. Károlyi egy 2. sajtót is beszerzett.
 Eitzenberger után 1782-től 15 éven át KLEMANN JÓZSEF (1782-1797) vezette a nyomdát.
 A nyomda Károlyi Antal gróf halála (1791) után hanyatlásnak indult, és a következő években alig jelentetett
meg valamit.
 Klemann 1797-ben bekövetkezett halála (1791) után GÖNYE PÓCS GÁBOR nagykárolyi könyvkötő bérelte
a nyomdát. A továbbiakban a nyomda csak 1 sajtóval dolgozott, de új betűket szereztek b.
 A 19. század első évtizedeiben is a Gönye család bérelte a nyomdát. A Károlyi-nyomda e néven 1827-ig
működött, amikor Károlyi György eladta a tipográfiát Gönyeiéknek.

47