MENEDÉKFÖLD TÖRTÉNELME
I. A sárkányok előtti kor
Sheland és a környező szigetek őstörténetéről nem sokat
tudni. A tudósok szerint egykoron különös lények lakták,
építményeik nyugtalanító romjait ma is látni a világ elfeledett
sarkaiban. Az egyház úgy tanítja, hogy az istenek elsöpörték
ezeket a teremtményeket, és megalkották a ma élő népeket.
Az O.e. I. évezred végén (O.e.= Orak előtt, lásd később!)
már törzsekben éltek, a többség ismerte az állattenyésztést és a
növénytermesztést; s különösen három faj, az emberek, az
elfek és a törpék jártak a fejlődés élén. Az emberek hozták lét-
re az első államot, a Nagy-síkságon jelent meg a nomád Kassú
Birodalom. A kassúk hódító háborúi nyomán tört ki először az
emberkór nevű betegség, amely főleg a nem-emberek között
vitt véghez nagy pusztítást, megteremtve ezzel az emberek lét-
számfölényét a korszakban. A Sárkány-síkság túlélő elfjei ala-
pították meg Orakot, és a népek innentől számolják a múló
időt. O.sz. (Orak szerint) I. században sorra nőttek ki a falvak
és a városok a kis törzsek tábortüzeinek hamvaiból, s mint fák-
lyák a sötétben, úgy világítottak a köréjük szervezett királysá-
gok. Az első két legjelentősebb az Oraki Elf Hercegség és a
Korathi királyság volt, a II. században az ő szövetségük verte
szét a Kassú Birodalmat, s a nomádok maradéka mind a mai
napig (!) a Nagy-síkság nyugati felén, a Parti-hegységhez kö-
zel él.
A II. században egy nagy polgárháború tört ki Korathban,
és csak az oraki elfek közbeavatkozása vetett véget az évekig
tartó öldöklésnek. A vesztes fél kivándorolt, ők hozták létre a
Frestoni- és a Norani királyságot. Ez utóbbi terjeszkedése
mozdította ki a törpéket a Sárkány-hegységtől északra lévő ős-
hazájukból, akik kiűzték az orkokat a Sárkány-hegységből, és
azok jelentős mennyiségű kassút űztek a Parti-hegységen túlra.
A kassúk leigázták a formálódó Moraki királyságot.
Délen az Assúri királyság és a Morathini birodalom jött lét-
re, a határt a szélesen hömpölygő Assan jelentette. A két hata-
lom közt béke honolt, senkinek sem volt kedve harcolni a siva-
tagban.
Korathban, a II. században jelent meg a Mitras hit, ami a
mágia felfedezésével és használatával gyorsan elterjedt a Szik-
lás-hegységtől északra, csak a megközelíthetetlen hegyek és a
végtelen pusztaságok mélyén élőkhöz nem jutott el, az ott élők
megőrizték őseik hitét, még mindig a régi szellemekhez fo-
hászkodtak.
Délen Baál hitét követték a népek. Még a II. század elején
alakult ki Assúrban, majd a század folyamán terjedt el a
Morathini birodalomban is. A III. században két, egymástól
különböző ágra szakadt, Assúrban az ortodox, Morathinban a
reformált ág diadalmaskodott.
124-ben drake-i hajósok felfedezték Dorthlent, a huonok ős-
hazáját. A dorthleni hódításokra támaszkodva Drake független
hercegség lett (addig Morakhoz tartozott).
Az évezred első felét Korath terjeszkedése jellemezte. 272-
ben elfoglalták Frestont, 329-ben Orakot is, a Norani király-
sággal a Sárkány-síkságon találkoztak, és a IV. században a
noraniakkal súlyos tengeri csatákat vívtak Freston megtartásá-
ért.
A III. században két fontos esemény is történt. Khona-thal
központtal létrejött az Assani királyság, s a sivatag közepén, a
termékeny folyóvölgy kivívta a függetlenségét, amit az évez-
red végéig meg tudott őrizni mindkét déli hatalommal szem-
ben. Itt a Baál-hit reformált ága vált egyeduralkodóvá, de vol-
tak ortodox régiók is.
A másik fontos esemény a terigek őshazájának, Shran szigeté-
nek felfedezése volt. Assúr hatalmas bevételre tett szert a bé-
kés lények rabszolgaságba hajtásával, aminek csak 345-ben, a
Baál-egyház tiltakozása miatt vetettek véget. Shran a IV. szá-
zadban független lett, az ortodox Baál-hitet felvéve, és az V.
században nagy segítséget nyújtott Moraknak és Drake-nek a
korathiakkal szemben vívott honvédő háborúban. Ám ezt kö-
vetően megromlott a viszony Drake-kel, mégpedig a
Dorthlenért vívott harcok miatt. Ennek csak 522-ben szakadt
vége, mikor a telepesek kivívták a szabadságot, és független
királyságot alapítottak.
Thulét még a dorthleni háborúk idején fedezték fel, és fog-
lalták el a noraniak, akik később sokat harcoltak érte a
dorthleniekkel. 678-ban egy vihar megtépázta a szigetország
flottáját, így vissza kellett vonulniuk.
A VII. században elcsitultak a háborúskodások, és úgy né-
zett ki, hogy a fejlődés hosszú lesz és töretlen. A városok ter-
jeszkedtek, a népek gyarapodtak, az élet virágzott. Az egyház
behálózta Shelandot és a környező szigeteket, fontos kapcsot
jelentett a királyságok közt.
II. A Sárkányok kora
Az évezred vége felé az éles szemű megfigyelők komor fel-
legek gyülekezését észlelték. Korábban sosem látott teremt-
mények bukkantak fel a világ elfeledett sarkaiban málló ősi
romokban. Ezek a bestiák egyre közelebb merészkedtek a ha-
tárvidékekhez, nem kis riadalmat keltve az ott élők szívében.
Ám mindezek ellenére fényes külsőségek között ünnepelték
meg az ezredfordulót.
Ekkor jelentek meg a sárkányok. A hajósok elmondása sze-
rint repülve érkeztek meg délnyugat felől (állítólag a vízre le-
leszálltak, hogy pihenjenek, és halat fogjanak), és teljesen vá-
ratlanul zúdultak le Shranra 1002-ben. A népes királyságnak
esélye sem volt a kilenc (!) klán egyesített erőivel szemben, s
alig egy hónap alatt tűnt el a népes shrani lakosság száz (!)
százaléka. Assúr lázasan készülődött a védekezésre, de miután
a sárkányok 1003. elején egy hét alatt átkeltek a tengeren,
egyetlen nap elég volt nekik, hogy szétverjék az assúriak száz-
ezer fős seregét, és letarolják a fővárost. Még a tavasszal el-
foglalták az Assani királyságot, és a Morathini birodalom
hegyvidéki végvárai sem tartottak ki a nyár végéig.
Eközben a korathiak felszabadító hadjárat szervezésébe fog-
tak. Mindenfelől özönlöttek a fegyveresek és a varázstudók az
elandi és a tiani gyülekezőtáborokba, majd a két sereg Drasban
egyesült, s többszázezer fős had 1003. kora őszén megindult
délnek. Woramnál még az addig gyűlölt drúzok (patkányem-
berek) is csatlakoztak hozzájuk.
Hamarosan megérkeztek a sárkányok is. A két, irdatlan had-
erő három napig nézett farkasszemet, majd a támadást a drú-
zok indították meg. Nagy veszteséget okoztak a sárkányok
jobb szárnyán, mire fel a dorthleni lovagok is rohamra lendül-
tek, és ezzel megmozdult a népek teljes serege. Jellemző volt
az ütközetre, hogy a kilenc sárkánykirályból négy, a negyvenöt
hercegből pedig huszonöt maradt a csatatéren, mégis a sárká-
nyok győztek. Ám a veszteségeik miatt 1004-ben már nem lép-
ték át a hegyek vonalát, csak 1005-ben, de akkor meg sem áll-
tak a Jég-hegyekig. A népek a worami csatában elvesztették
véderejük színe-javát, komoly ellenállásra már nem voltak ké-
pesek. 1007-ben a sárkányok elfoglalták Thulét, majd a thurati
csatában legyőzték a dorthlenieket is. 1008-ban a huon törzs-
szövetség ellenállása is elbukott.
A sárkányok felosztották egymás közt a hódításaikat. Délen
a Bíbor Sárkány uralta az Assantól nyugatra, az Ezüst pedig a
keletre fekvő területeket. A Zöld Sárkány kapta meg Shrant, a
Barna Sárkány Dorthlenen és Thulén uralkodott, a többi klán
mind a mai napig az akkori helyén él.
1008-ban, főleg Dorthlen, Morak és Drake lakosainak jelen-
tős része nyugatra hajózott, az itt maradottakra viszont a terror
sötét éjszakája borult. Az egykor oly békés tájakon félelmetes
szörnyek jelentek meg, s a rettegett sárkányvárakból előrajzó
hordák nyomában csak a halál járt. A fejlődés az őssötétségbe
zuhant vissza, csak egy-két eldugott kisvárosban pislákolt még
ideig-óráig a civilizáció remegő gyertyalángja.
III. Az új királyságok kora
A nyugatra menekültek egy kontinensre, Ghullra és az ott
élő lyzanokra (gyíkemberek) bukkantak. Két nagy királyságot
hoztak létre, és hosszú háborúskodásba keveredtek a
lyzanokkal, amit elveszítettek, s a lyzanok kegyetlen rabigája
nehezedett rájuk. A XX. század végén viszont süllyedni kez-
dett Ghull, ez zavart okozott a lyzanoknál, amit a népek ki-
használtak, fellázadtak, és hosszas habozás után visszatértek
Shelandra. Elsőként az elfek érkeztek meg 1993-ban, és önfel-
őrlő küzdelemben legyőzték a Barna Sárkányt. Az újabb flot-
ták tovább hajóztak, s fellobbantották a felkelés lángját
Shelandon. A küzdelmek során újabb emberkór tört ki (ennek
köszönhető az emberek mai létszámfölénye), s ennek segítsé-
gével a sárkányok győzedelmeskedtek. 2000-ben érkeztek meg
a lyzanok, legyőzték a Zöld Sárkányt, s birtokba vették Shrant.
A sárkányok 2002-ben óriási rohamra indultak Dorthlen és
Shran ellen. Dorthlenen el is söpörték az elfek államát, csak-
hogy megjelent a Sötét Úr, s megkaparintotta magának a szige-
tet.
A lyzanok egy ideig ellenálltak, de csak a lények megérkezte
mentette meg őket. A sivatag közepén megjelenő, legyőzhetet-
len harcosok és nagy hatalmú mágusaik szétverték a lyzanok
ellen vonuló ezüst sárkányokat, majd két tűz közé szorult bí-
bor sárkányok véreztek el. A lények északra vonultak, hatal-
mas csapást mértek a vörös sárkányokra, s elfoglalták a Nagy-
síkságot. A sárkányok minden irányból ellenséggel néztek
szembe, emiatt 2005-ben, a status quo alapján megkötötték az
Oraki Egyezményt. Természetesen a népek nem kaptak sem-
mit, ráadásul az új urak ugyanolyan kegyetlen terrort vezettek
be, mint amit a sárkányok immár ezer éve.
Ám az élet már többé nem volt a régi. A ghulli menekültek
magukkal hozták a civilizáció szikráit, s a fejlődés lassan meg-
indult. Szaporodni kezdtek a falvak, a régi kor romvárosaiba
visszaszállingóztak a népek, s titokban az egykor volt király-
ságok feltámasztásáról álmodoztak.
2236-ban Freston szigeten felkelés tört ki egy Freston Kapi-
tány nevű férfi vezetésével, s legyőzték a helyi kék sárkány-
herceget. Erre a sárkányok egész birodalmában megmozdult a
nép, ádáz gerillaháborúba fogtak. 2237-ben Sigfrid del Noran
összefogta a helyi lázadókat, a Narfot forrása mellett szétver-
ték a Fehér Sárkány seregét, maga a király is meghalt. Ez sú-
lyos csapás volt a sárkányokra, amit tetézett az is, hogy a Sötét
Úr elfoglalta a királyát vesztett fehér klántól Thulét. 2237. vé-
gén a kék sárkányok feladni kényszerültek Korath ostromát, s
a morakiak a lyzanok segítségével a Parti-hegység mögé szorí-
tották a fekete sárkányokat. 2238-ban Korath környékén ösz-
szegyűlt a sárkányok és a népek seregei, ám a csata helyett
egyezséget kötöttek. A Korathi Egyezmény lehetővé tette a
Korathi-, a Norani-, a Frestoni királyság, a Moraki-, a Drake-
és az Oraki Elf Hercegség létrejöttét. Szabályozta az adó
mennyiségét, az államok területén gátat vetett a sárkányok rab-
ló hadjáratainak.
Az egyezmény békét hozott a sárkányok birodalmában, akik
rohantak a határaik védelmére. Mivel Theobald con Fiera ve-
zette felkelés megállította a Sötét Úr további hódításait, és lét-
rehozta a Fierai királyságot, az Arany Sárkány visszavonta
erőit Sheland északnyugati partjairól, s a meggyengült fehér
klán egyedül nem vállalta a harcot. A sárkányok inkább a lé-
nyek ellen vonultak. Orak mellett óriási sereg gyűlt össze, amit
a népek is jelentős erőkkel támogattak, s a Dras melletti csatá-
ban a lényeknek nem sok esélyük maradt. 2238. forró nyarán
két hónap alatt sorra elestek a lények helyőrségei a Nagy-
síkságon, s Woram ostromához kezdte felkészülni. Eközben
Assúr és Morathin népe is fellázadt, s a hegyekig szorították
vissza a lényeket, akik végül Assúrban a korathihoz hasonló
egyezményt írtak alá. A népek azzal igyekeztek megnyerni a
lények jóindulatát, hogy seregeket küldtek Woram felmentésé-
hez. A morathini sereg vereséget szenvedett a drúzoktól, de az
assúri megérkezett. Ekkor Freston kapitány meggyőzte a népe-
ket, hogy nem helyes a szörnyek oldalán egymás ellen harcol-
ni, így a korathi és frestoni seregek elvonultak. A sárkányok az
ostrom feladására kényszerültek.
Shran szigeten 2238-ban szintén megmozdult a nép, de a
lyzanok leverték a felkelést, s arra készültek, hogy áthajóznak
a kontinensre, de az assúriak megelőzték őket. Woram alól
harc nélkül vonult vissza az assúri sereg, s Tyran il Bearys, a
király, I. Johanes il Nathaniel riválisa rávette a had egy részét,
hogy keljenek át Shranba, és segítsék az ottaniak harcát. A
harcok újból fellángoltak, de döntő győzelmet egyik félnek
sem sikerült elérnie. Egyezség nem született, de a lyzanok
visszavonultak a shrani nagyvárosok környékéről.
2238. után gyors fejlődés indult meg. A harcok élén állók
nemesi rangot kaptak, s megszerezték a helyi hatalmi funkció-
kat, olyannyira, hogy némely államban (Korath, Morathin,
stb.) komoly veszélybe került a központi hatalom. Az egyház
legfontosabb feladatának a királyságok külső- és belső egysé-
gének erősítését tűzte ki, de nincs könnyű helyzetben, mert az
egyéni önzést külső erők is támogatják.
Ma, a XXV. század elején a birodalmak tényleges urai érzik,
hogy ütött az utolsó óra, csak most, később már nem tudják
visszaszerezni elvesztett hatalmukat. Az éles szemű és eszű
megfigyelők már láthatják, hogy a háttérben szítják a népek
közti ellentéteket, s szörnyeteg fajokat uszítanak az államokra,
így készülnek a hatalmasok, hogy elfújják a civilizáció remegő
gyertyalángjait, hogy Shelandra újból sötétség boruljon.
Indulj bátor hős, te ezt nem hagyhatod!
 A SÁRKÁNYOK BIRODALMA
Sheland és a környező szigetek teljes területe 8 millió km2,
amely a majdnem sarkvidéki területektől a szubtrópusi öveze-
tig terjed. A kontinens maga 7 millió km2, észak-dél irányú ki-
terjedése 4000 km.
Egykoron a sárkánykirályok uralták az egész földrészt és a
környező szigeteket, de mára a kilenc királyból csak öt maradt,
és birodalmuk kiterjedése is „mindössze” 3,8 millió km2-es,
uralmuk 13 milliós népességre terjed ki. Ez a még mindig im-
pozáns birodalom az ismert világ legerősebb hatalma.
Mint említettük, öt király uralkodik a birodalmon, mind-
egyik a maga területén, a saját klánjával él. A királyok egyen-
rangúak, és mint primus inter pares (első az egyenlők közt) el-
ve alapján az Arany Sárkány viseli a császári címet. Sajnos el
kell, hogy keserítsünk, ugyanis a királyok között nem szoktak
harcok dúlni, egymással békében élnek, sőt baj esetén gyorsan
segítenek a rászorulónak.
A FEHÉR SÁRKÁNY BIRODALMA
Sheland északi részén a Fehér Sárkány uralkodik. Róla azt
kell tudni, hogy a legkonzervatívabb király, még mind a mai
napig arról álmodozik, hogy visszaállítják a birodalmon belül
a sárkányok korlátlan hatalmát, majd az egész földrészt visz-
szahódítják.
A Jég-hegyektől északra keskeny síkság terül el. Gyakorlati-
lag nem él arra senki, csak a nyári hónapokban jelennek meg
ott vadászó, halászó fehér óriások. A tél igen hosszú és hideg,
a nyár rövid és hűvös, a csapadék elég sok. Télen két-három
(!) méter vastag hótakaró halmozódik fel, amiből nyárra ten-
gernyi mocsárvilág lesz.
A Jég-hegyek adnak otthont a fehér sárkányok négy várának
és a fehér óriásoknak. Négy-ötezer méteres csúcsok közt a völ-
gyekben fenyvesek zöldellenek, míg 1000-1500 méter fölött
már az örök hó az úr. A 3000 méteren lévő Jég-fennsík egész
Sheland legzordabb vidéke, még nyáron sincs melegebb –10
°C-nál, és a hosszú téli estéken –50°C-ra is lehűl a levegő.
Ezekben a barátságtalan hegyekben, több mint száz törzsben
él 10-15 ezer fehér óriás. 2,5-3 méter magas, emberszabású,
húsevő lény, amely primitív szintű civilizációt hozott létre. Fő-
leg rénszarvasra vadásznak, vagy a folyókban, a tengerhez kö-
zelebb élők a tengerben halásznak. Erős fenyőtörzsekből ösz-
szetákolt faházakban laknak, rénszarvasprémből varrt ruhákat
hordanak. Ha megszorulnak élelemben, akkor gyakran betör-
nek a Norani Királyságba. Félelmetes harcosok, lándzsájukkal
30-40 méterről is leterítenek egy katonát, harci baltájukkal pe-
dig keményen verekednek, egy 20-30 fős csapat veszélyes el-
lenfele a 70-80 fős grófi seregnek. Nagyobb háborúk idején
beállnak a sárkányok seregébe, 2237-ben 1200-an vettek részt
a Narfoti-csatában. A tengerparthoz közel élő törzsek kiváló
hajósok, kecses, evezős gályáikkal néha még Freston környé-
kén is felbukkannak, félelmet keltve a tengert járók szívében.
A Norani Királyság
Története:
O. Sz II. században, a Korathi Királyságban súlyos polgárhá-
ború tört ki, mivel ekkor jelent meg a Mitras-hit, és sokan nem
akarták elvetni a régi hitüket. A háborúban a Mitras-hitűek
győztek, és 124-ben jelentős méretű flotta indult el Korathból,
hogy az Óriás-hegységet a tengeren megkerülve, új hazát ke-
ressenek maguknak. Két hét hajózás után ki is kötöttek a
Minden király a maga klánjával nyomja el az alávetett népe-
ket. A klán élén a király és öt hercege áll, mind a hatan egy-
egy sárkányvárban élnek. Mindegyikük alatt 25-30
sárkánynemes van, melyek egyenként egy tucat kissárkányt és
50-60 sárkányfattyút irányítanak. Minden sárkány pikkelye
klánja színében pompázik, s a fattyúkat kivéve képesek repülni
és klánjuk speciális támadási formáit használni.
A félelmetes sárkányvárak jelentik a rémuralom bástyáit.
Rabszolgák kínkeserves munkájával, óriási hegyek gyomrába
vájt járat- és teremrendszerek ezek, amelyekben a sárkányokon
kívül egyéb szörnyszülött szolgák is élnek. Innen rajzanak ki a
seregek, hogy pusztítsanak, és szenvedést hozzanak mindenki-
re, nem ritka, hogy egész falvakat, fél városokat hurcolnak el,
akikből a sárkányok étke lesz.
Narfot torkolatánál, és egy várost emeltek ott, amit Norannak
neveztek el, és erről kapta a nevét az új királyság. A noraniak
terjeszkedni kezdtek, az Óriás-hegység és a Jég-hegyek közt
csak nyugatra tudtak haladni, ahol a III. század elején sosem
látott népbe, a törpékbe botlottak. (Bátor felfedezők indultak
nyugatra, a Narfot völgyében, közülük is a legkiemelkedőbb
Joannes Kharian volt, ő jutott el 196-ban elsőként a törpékhez.
Kharian barátságosan közeledett a törpékhez, és sokáig nem is
beszélt a felfedezéséről, mert attól tartott, hogy a harcias
noraniak megtámadnák a Szakállas jóravaló népét. Kharian a
Narfot forrásának felfedezésekor, a fehér óriások ellen harcba
keveredett, és halálos sebet kapott, és akkor mesélt a törpékről
az akkori társainak.) A háború (amelyről kicsit bővebben a
Törpék története című résznél lesz szó) a noraniak győzelmét
hozta. Ám igazából soha nem vették birtokba ezt a vidéket, így
nem csoda, hogy a VII. században visszaengedték oda törpé-
ket.
Még a IV. században történt, hogy a noraniak mégis felvet-
ték a Mitras-hitet. Ennek talán az volt az oka, hogy ekkortájt
számos háborút vívtak Korath-tal, amiket sorozatosan elveszí-
tettek, éppen a korathiak mágikus tudása miatt, ami szorosan
kapcsolódott a Mitras-hithez. A VI. században a noraniak fel-
fedezték Thulét. (Marten del Thule kapitány hajója bukkant a
szigetre, róla is nevezték el. A kapitány később a sziget hely-
tartója lett, 24 évig irányította, majd nyughatatlan vére újra ka-
landra hívta. Az 56 éves férfi a Fehér Őr csúcs meghódítására
indult, de őt és négy társát sosem látták viszont.) A VII. szá-
zadban nagy tengeri háborút vívtak Dorthlennel, Thule meg-
tartásáért. A törpék visszatelepülése után Noran komolyabban
megjelent a nyugati parton, aminek eredményeképpen sikerült
a szigetet megtartaniuk. (A noraniak kiváló utánpótláshoz ju-
tottak a törpék révén, így nem kellett a fehér óriások előtt elha-
józniuk a hajóknak.)
A sárkányok érkeztével, a Worami-csatába a noraniak is el-
küldték seregük színe-javát, ami sajnos oda is veszett, VIII.
Rathasser király is csak alig tudott megmenekülni. 1005-ben, a
sárkányok támadásakor a királyság már képtelen volt komoly
ellenállást tanúsítani. 1008-ban nagyon sok norani hagyta el
Shelandot, és Ghullon együtt maradva új királyságot alapítot-
tak. Habár ott alulmaradtak a lyzanokkal szemben, de egysé-
güket megőrizték, és 1993-ban együtt tértek vissza. A háború-
ban sajnos emberkór tört ki, és ez a törpéket annyira meg-
gyengítette, hogy a norani nép alulmaradt a sárkányokkal
szemben.
2237-ben Sigfrid del Noran, a híres lovag vezetésével a
noraniak csatlakoztak a felkeléshez, és mivel a törpék feltartot-
ták a parti herceg seregét, így a Narfot melletti csatában a Fe-
hér Sárkány serege alulmaradt a csatában, Sigfrid del Noran
megölte a fehér királyt is. Említést kell tennünk a lovag félel-
metes hírű lándzsájáról, a Sárkányvérről. VIII. Rathasser ki-
rály lándzsája volt, neki készítették a norani mágusok, még
1000-ben, hogy 1001. Mitras hó 1-jén (március 1-je, a
shelandiak évkezdő napja), az új évezredre méltó ajándékot
kapjon. A Varázslatos erejű fegyver, minden védőmágián átha-
tol, nem állíthatja meg semmi. A lándzsát a király nagy siker-
rel forgatta a Worami-csatában, ám ott elveszett. Sigfrid del
Noran 2236-ban találta meg, és a lándzsával a kezében hívta
harcba a noraniakat. Azóta újból a királyi hatalom szent jelké-
pe, csatában mindig a Norani Lovagrend nagymestere, maga a
király viszi. (Még Baltavető Mirthassin nevét kell megemlíte-
nünk, ő egy huon zsoldoskapitány volt. A törpék oldalán har-
colva, egy ízben olyan súlyosan megsebesítette a sárkányher-
ceget, hogy annak vissza kellett vonulnia, emiatt a törpék hat
nemes seregével végezhettek.) Mivel ekkor a Sötét Úr elfog-
lalta Thulét, a sárkányok attól tartottak, hogy a fehér klán el
fog tűnni, emiatt megkötötték a Korathi Egyezményt, ahol a
noraniak is ott voltak, Thasiotus, a Felhők Ura nagyhírű pap-
jának vezetésével. Sikerült független királyságot kiharcolniuk,
de azt sajnos nem tudták elérni, hogy a törpék földje is a ki-
rálysághoz tartozzon.
Azóta békesség honol a királyságban, amelynek fejlődése fel-
gyorsult. Egymás után húzták fel a határvidéki várakat,
megálljt parancsolva a betörő szörnyeteg hordáknak. A XXIV.
század nyugalma miatt telepesek kezdtek kirajzani a végvárak
vonalán túlra, ezzel is terjesztve a civilizáció fényét. Manap-
ság, a XXV. század elején viszont megint feléledtek a sötét
erők, és egyre több véres incidensre került sor a határvidéken.
A Jég-hegyektől délre, a Narfot-folyó völgyében terül el a
Norani Királyság, egy 230-250 ezer km2-es kiterjedésű, 2,5
millió lakosú ország. Éghajlata hűvös és csapadékos, de embe-
ri életre már alkalmas. Főleg emberek (80%), törpék (10%) és
orkok (5%) lakják, elfek és terigek csak mutatóba, ha akadnak.
Nyelve a norani, amelynek egy nyelvjárását beszélik a király-
ságtól nyugatra lévő dombságok törpe és ork népe.
A főváros, Noran a Narfot torkolatában fekszik, igazi nagy
kikötőváros, kb. 200 ezer lakosa van. Fontos kereskedelmi
központ, a város kereskedői a Narfoton járnak fel a királyság
belsejébe, hogy felvásárolják a vidék félkész marhabőr és vas
termékeit, amit a fővárosiak szorgos keze alakít át használati
tárgyakká. A tengerjáró hajók ezekkel az árukkal megrakodva
vágnak neki az útnak, hogy visszafelé gabonát, bort és egyéb,
errefelé nem termő növényeket hozzanak haza.
A torkolattól északra egy jókora domb emelkedik, ez a fel-
sőváros, melynek legtetején található a királyi vár. A vár leg-
magasabb tornyából jól látható a várostól 10 km-re lévő sár-
kányvár, hogy a népek ne felejtsék el, ki is az igazi úr.
A királyság közel 13 milliós bevételeit el is nyeli az 50 ezer
fős királyi hadsereg, melynek nagyobb része az északi és a
nyugati határvidék végvárait őrzi. A köz- és főnemesség kato-
nái főleg a belső biztonságot és a fennálló rendet vigyázzák, de
azok, akik közelebb laknak a határokhoz, nem ritkán néznek
szembe a végvárak közt betörő ellenséggel.
A királyságban 200 várost tartanak nyílván, ezek zöme
1000-3000 fős település, a jelentősebbek a Narfot partján ta-
lálhatók. A falvakban általában 250-300 fő él, egymástól 3-4
km-re találhatóak, a határvidék felé erősen ritkulva. A lakos-
ság túlnyomó többségét a mezőgazdaság foglalkoztatja, főleg
szarvasmarhát, kisebb részben juhot legeltetnek, rozst és bur-
gonyát termesztenek. A határvidék felé a dombok már kisebb
hegységekké nőnek, melyek mélyén a törpék vasércet bá-
nyásznak, s a sűrű erdők fájával fűtött kohókban vasat olvasz-
tanak.
A városokban létezik helyi jelentőségű kézműipar, ez nagy-
jából ellátja a környék igényeit, de azt azért el kell mondani,
hogy a városiak nagyobb része is a mezőgazdaságból él.
A törpék története:
A Norani Királyságtól nyugatra sűrű erdők borította domb-
vidék húzódik, amely még mindig a Fehér Sárkány birodalma.
Ez a környék a törpék őshazája. A lepusztult röghegységek
szelíden hullámzanak, rajtuk sűrű erdők zöldellenek, a maga-
sabb ormok tetején fenyvesek, lentebb és délebbre lombhullató
fák alkotják az erdőt. A hegyek alatt számos barlang található,
és a törpék ezeket mélyítették hatalmas, föld alatti városokká.
A noraniak a III. század elején érték el a törpék földjét, és tá-
madták meg a Szakállas jóravaló népét. Kalapácsos Dorathar
vezetésével a törpék sokáig ellenálltak, számos diadalt arattak
a noraniak fölött, míg végül azok segítségül hívták a Sárkány-
hegység orkjait, és a földalatti harcokban a törpék alulmarad-
tak a túlerővel szemben. Ekkor a noraniak csúnyán cserben-
hagyták az orkokat, így az elvándorló törpék bosszúból lecsap-
tak a tőlük sokkal elmaradottabb orkokra. Az orkok kiszorul-
tak a Sárkány-hegységből, ami a törpék új hazája lett. A VII.
századra, négy évszázados békesség után, a törpék megsoka-
sodtak a Sárkány-hegységben, és a noraniak visszaengedték a
törpéket az őshazájukba, ahova addig csak néhány ork törzs te-
lepedett le. A törpék ekkor vették fel Mitras hitét, és a Szakál-
las is ekkor került be az istencsalád tagjai közé. (Természete-
sen maradtak törpék a Sárkány-hegységben, ahová egyébként
soha nem tértek vissza az orkok.)
A sárkányok érkeztével minden megváltozott. A törpék el-
küldték seregük javát a Worami-csatába, Sárkányfogú Balthar
vezetésével, ahol oda is vesztek a bátor harcosok. (Sárkányfo-
gú Balthar 1003-ban járt Assúrban, és egy sárkányherceget ölt
meg, és a fogát hazahozta, innen kapta a nevét.) A kevés szá-
mú maradék törpe jelentős része nyugatra hajózott a
noraniakkal, a hegyekben jobbára csak ork törzsek maradtak.
A XX. század végén, a ghulli menekültek hajóin visszatérő
törpék ősi földjükért bátran szálltak harcba a környék fehér
sárkányhercegével, és a hercegi sereget le is győzték. Ám az
ekkor kitört emberkór olyannyira legyengítette a győztes törpe
sereget, hogy kénytelenek voltak visszavonulni a föld alatti já-
rataik mélyére a Fehér Sárkány serege elől, aki a félelmetes
fehér óriásokat küldte a föld alá. Az óriások pont befértek a
törpék kissé túlméretezett járataiba, és csak néhány helyen vol-
tak biztonságban. A törpék nagy szerencséjére felbukkant a
Sötét Úr, és emiatt a Fehér Sárkány kénytelen volt visszavon-
nia az óriásokat.
Az Oraki Egyezmény megkötése után a törpékre súlyos ter-
ror nehezedett, és időnként sosem látott szörnyek nyomultak
föld alatti otthonaikba. Nem meglepő, hogy 2237-ben, szinte
az elsők között csatlakoztak a felkeléshez. Sigfrid del Noran
helyzetét rendkívül megkönnyítette, hogy a törpék gerilla ak-
ciói lekötötték a nyugati parti herceget, így járulva a Narfot
melletti csata sikeréhez. A törpéknek sajnos a felkelés során
nem sikerült önálló államot létrehozniuk, sőt, még Noranhoz
sem tudtak csatlakozni, mert a Sötét Úr miatt elvesztett
Thuléről az ottani herceg ide vonult vissza, és ezzel a környé-
ken a sárkányok kerültek túlsúlyba. Ez a csalódás azzal járt,
hogy számtalan törpe hagyta el ősei hazáját, és Sheland szerte
ekkor jelentek meg a törpék.
Manapság errefelé főleg ork törzsek és kisebb, 1-2 ezer fős
törpe városkák találhatók a dombok mélyébe vájva, mivel a
sárkányok ellen az a legbiztonságosabb. Ezekre a települések-
re a bokros szerkezet jellemző, egymáshoz közel, alig 2-3 km-
A KÉK SÁRKÁNY BIRODALMA
A Norani Királyságtól délre emelkedő Óriás-hegység már a
Kék Sárkány birodalma. Hósapkát viselő 3-4 ezer méteres
csúcsok őrzik a hegyek vadonját. A hegység nevét a benne élő
hegyi óriásokról kapta. 220-260 cm magas, barna bőrű, fekete
hajú, mindenevő teremtmények, akik valamivel fejlettebbek,
mint a fehér óriások. Náluk sokkal jobban elterjedt a fémmű-
vesség, állattartással, szarvasmarhákkal, is foglalkoznak. Kő-
ből emelt házaikat erős gerendákból rótt falak veszik körül.
Viszonyuk korántsem felhőtlen a Kék Sárkánnyal, habár nem
ritka, ha beállnak a seregébe. A tudósok 150-re teszik a tör-
zsek számát, s mivel egy-egy törzsben 100-200 fő él, számu-
kat, 20-25 ezerre becsülik.
Az óriásokon és a kék sárkányok három várán kívül vagy 60
barbár törzsről beszélnek, emberek (60%), törpék (15%) orkok
(15%), és néhány elf falu található a hegyekben. Ezek a tör-
zsek megőrizték az Orak előtti idők sámáni hagyományait,
őket nem érintette meg az elmúlt két és fél évezred fejlődése.
A Korathi Királyság
Története:
Az Óriás-hegységtől délre lankás dombvidék hullámzik, a
Korathi Királyság bölcsője. Az I. században, egy kisváros hó-
dító háborúi során jött létre a népek egyik első állama. Korath
gyorsan terjeszkedett, a mai határait a század végére elérte.
Ekkor a nomád kassúk birodalmába ütközetek, és sokáig úgy
nézett ki, hogy a korathiak alulmaradnak velük szemben. Ám
felfedezték a mágiát, ami magával hozta a Mitras-hit kialaku-
lását is. Ahogy 124-ben úrrá lettek a polgárháborún, szövet-
ségre léptek az oraki elfekkel, és néhány év alatt legyőzték a
kassúkat. Korath határai a Nagy-síkságon a Tian folyóig értek.
A királyság a hódításokkal nem hagyott fel:
- 272-ben elfoglalták Freston-szigetet, ahova korábban a pol-
gárháború vesztesei menekültek ki;
- 329-ben legyőzték az oraki elfeket, és elfoglalták Orakot is.
A IV. század közepén számos háborút vívtak Norannal. A
Sárkány-síkságon két nagy csatát is megnyertek a korathiak,
ám nem sikerült sem az orkokat, sem a törpéket rávenniük,
hogy Noran ellen harcoljanak. (Korath nagy reményeket fűzött
ehhez, hiszen korábban mindkét néppel csúnyán elbántak a
noraniak.) Noran, hogy mentse ezt a frontot, megtámadta
Frestont, de mivel vereséget szenvedtek ott, kénytelenek vol-
tak visszavonulni a Sárkány-síkságról. Korathnak viszont be
kellett látnia, hogy arra képtelen, hogy a törpék egykori hazá-
ján keresztül bevonuljanak a Norani királyságba, így az északi
terjeszkedésnek vége szakadt. Korath sohasem kísérelte meg a
barbár népek és a hegyi óriások lakta Óriás-hegység megtáma-
dását.
Később átkeltek a Tian folyón, és a birodalom elfoglalta az
egész Nagy-síkságot, a kassúk alávetett nép lettek. Korath csak
egyszer kísérelte meg Woram ostromát, de az akkor Khona-
thalhoz tartozó város felmentésére a másik két déli ország is
küldött seregeket, így 534-ben kudarcot vallottak. Ez az év
volt Korath utolsó hódító háborúja.
A Worami csata:
A sárkányok érkezte nagy aggodalommal töltötte el a
korathiakat, akik látták, hogy pusztulnak el a déli országok.
Korath vállalta magára a sárkányok elleni nagy hadjárat szer-
re 3-4 falu vagy kisváros található, de egy másik ilyen bokor-
hoz gyakran csak egy nap alatt lehet elérni. Az orkok és a tör-
pék között nem ritka, hogy kisebb háborúskodások zajlanak,
de nem viszik túlzásba, hiszen a Fehér Sárkány karma lecsa-
pásra készen minden pillanatban a fejük fölött lebeg.
vezését, a Nagy-síkság városaiban sosem látott mennyiségű
készleteket halmoztak fel, és a többszázezer fős sereg gerincét
a korathiak alkották. Tian és Eland városa voltak a fő gyüleke-
zőhelyek. Az előbbibe a noraniak érkeztek, a feljegyzések sze-
rint ezer hajó szállította a noraniak százezer fős seregét. A tör-
pék a Sárkány-síkságon át érkeztek Elandba, és útközben csat-
lakoztak hozzájuk az orkok hordái és az oraki elfek is. A
kassúk és a drúzok (igen, még az addig oly gyűlölt patkány-
emberek is részt vettek a népek legnagyobb csatájában!)
Woramnál várták a szövetségeseket. Az ellátás miatt Tianból
négy oszlopban indult el a százötvenezer fős sereg, a hadosz-
lopok közt félnapi járóföld távolság volt. Elandból kettőszáz-
ötvenezren keltek útra, őket hat oszlopra bontották. 1004. nya-
ra igen forró volt, és a vízhiány komoly gondot jelentett a se-
regeknek. 1004. gyümölcshónap (szeptember) 3-án indult meg
a menet, és rá két hétre érkeztek meg Woramhoz, ahol már
várták őket a drúzok és a kassúk, az utóbbiakkal jöttek a
dorthleni lovagok is. A sárkányok 19-én, két nappal később
jöttek meg, és még ők is elhűltek az irdatlan haderő láttán. A
katonák szívében jeges rémület volt, ahogy látták a bestiák ir-
tózatos seregét, és a fölöttük köröző hercegeket és királyokat.
A két sereg három napig nézett egymással farkasszemet, mivel
a népek seregeinek vezetői nem értettek egyet a haditervet il-
letően. Már mindkét oldalon kezdtek megjelenni az ellátás ne-
hézségei, amit a népek oldalán legjobban a drúzok éreztek
meg, hiszen nekik gyakorlatilag semmit nem adtak a korathiak.
Talán ennek köszönhető, hogy a negyedik napon a patkány-
emberek váratlanul, minden előzetes egyeztetés nélkül, táma-
dást indítottak a balszárnyon. Váratlan rohamuk és gyilkos
nyílzáporuk megingatta a sárkányok jobbszárnyát jelentő
Ezüst Sárkány seregét, sőt még a királyt is sikerült megölniük,
mire a dorthleni lovagok is rohamra indultak a jobb szárnyon.
Erre riadót fújtak a sárkányoknál, és az egész sárkánysereg
támadásba lendült. A dorthleni lovagok és a velük együtt vág-
tató kassúk sajnos elpusztultak az ellenség balszárnyán lévő
fehér sárkányok dermesztő fagyleheletében. (Ennek az volt az
oka, hogy meleg volt, a harcosok lazán voltak öltözve, ráadá-
sul izzadtak is voltak, így nem bírtak ellenállni a hidegnek.) A
fehérek hátba támadták a népek seregét, és megfutamították az
orkokat. A törpék hősiesen védekeztek, Sárkányfogú Balthar
megölte a trónörökös fehér herceget, és ezzel megtorpant a fe-
hérek rohama. Ekkor adott parancsot VIII. Rathasser, norani
király a támadásra, és a norani lovagok egyenesen a sárkányse-
reg közepére zúdultak, és őket követte a többi norani hadtest.
A norani lovagok félelmetes lándzsásrohama (a krónikák sze-
rint az eget elhomályosították a lovagok eldobott dárdái, köz-
tük volt a híres Sárkányvér is!), majdnem megfutamította az
egész sárkánysereget. Csakhogy a Vörös Sárkány serege elsö-
pörte a drúzokat, és oldalba támadta a noraniakat. Ezt kivé-
dendő, indultak csatába a korathiak, ám a páncélos lovagjaikat
nem védték meg a fémvértek a kék sárkányok villámjaitól, így
az ő támadásuk elakadt.
A csata egész nap dühöngött. A népek olyan nagy veszteséget
szenvedtek, hogy azt jóformán fel sem lehetett mérni. VIII.
Rathasser király volt az egyetlen uralkodó, aki túlélte az ütkö-
zetet, varázslatos erejű lándzsájával megölte a Vörös- és a Bí-
bor királyt is. A krónikák feljegyzései szerint a Vörös, a Bíbor,
az Ezüst és a Barna sárkánykirály halt meg a csatában, és a fe-
hér és az ezüst klán vesztett el több herceget is.
 A Worami-csata után a népeknek nem sok reményük maradt.
Igaz, a sárkányok megvárták 1005. tavaszát, de akkor egyetlen
hónap alatt elfoglalták a hatalmas Korathi Királyságot, és
Orakot tették meg székhelyüknek. Kevés korathi tudott útra
kelni, és azok is keletre indultak, róluk azóta is semmi hír. A
sárkányok gyorsan felépítették terroruralmukat, a környéket a
kék király kapta meg, neki volt a legfőbb érdeme a korathiak
legyőzésében.
1993-ban kevés ghulli menekült jutott el erre a földre, de itt is
feltámadt a nép sárkányok ellen. Sajnos vereséget szenvedtek,
és a pusztulástól a népeket csak a lények megjelenése mentette
meg, akik 2004-ben elfoglalták az egész Nagy-síkságot.
Ám a fejlődés Korath földjén is megjelent, és 2237-ben,
Freston kapitány sikerei révén itt is csatlakoztak a felkeléshez.
Különösen nagy haditett nem fűződött a korathiak nevéhez,
hacsak az nem, hogy a sárkányok nem bírtak a számos várat
építő néppel, és Orak elvesztése miatt feladni kényszerültek a
főváros, Korath ostromát. A város körül táborozó sárkányok-
hoz csatlakoztak a trónörökös hercegek, így kötötték meg az
Egyezményt, és ekkor a korathiak csatlakoztak a sárkányokhoz
a lények ellen, hogy felszabadítsák a Nagy-síkságot. A
korathiakat az vezérelte, hogy akkor a síkság melléjük áll, és
még nagyobb lehet a királyságuk, és talán a sárkányoktól telje-
sen függetlenné válhatnak. Egészen Woram ostromáig jutot-
tak, csakhogy ott a lények mellett megjelentek az assúriak. A
sárkányok gyanút fogtak, és ezt megsejtette Freston Kapitány
is, aki akkor egy kisebb sereggel volt ott, és meggyőzte a
korathiakat, hogy a sárkányok ki akarják őket játszani, és úgy-
sem szerezhetik meg a Nagy-síkságot.
Azóta békesség honol a királyságban, amely a népek egyik
legjelentősebb állama lett. Korath legfontosabb ura, Beliar’d
Massient választották királlyá, és mind a mai napig az ő utódai
a királyok. A főváros érseki rangú Mitras-papja lett az egész
egyház feje, és az ő személye igen sokat nyom a latban az or-
szág tekintélyében.
A királyság mai területe 250 ezer km2, lakossága 3,4 millió
fő. Az éghajlat már kellemes, átlag 6°C-kal van melegebb,
mint a Norani Királyságban. Gazdag mezőgazdasági ország,
ám fémekben szegény, emiatt rászorul a norani termelésre.
Sok mindenben hasonlít ez az ország a Norani Királyság-
hoz, a legfőbb különbség talán az, hogy a királyi hatalom itt
jóval gyengébb. Nincs a királynak egy olyan jelentős ereklyé-
je, mint a Sárkányvér vagy a Smaragd-kard, és nincs olyan
központi folyója, mint a Narfot, amely a királyi seregeknek jó
felvonulási terepet biztosítana. Másrészt a Kék Sárkány eny-
hébb uralmat gyakorol, mint fehér rokona, emiatt a népek is
kevésbé érzik fontosnak az összefogást. IV. Beliar király ural-
kodásának eddigi húsz éve azzal telt el, hogy visszaszorítsa
főurait, s az utóbbi évek sikereit tavaly egy súlyos kudarc vág-
ta félbe, Doen’d Orak két csatában is legyőzte a király seregét.
(Azt beszélik, hogy az őt győzelemre segítő 1200 hegyi óriást
a Kék Sárkány bocsátotta a rendelkezésére, amire az is bi-
zonyság lehet, hogy a Narfoti-csatában is 1200 óriás harcolt.)
Most, hogy Doen’d Orak meghalt, - állítólag a király emberei
ölték meg-, nagy a várakozás, hogy fia, Philip vajon követi-e
apja politikáját. Mindenesetre az tény, hogy az utóbbi időkben
megszaporodott véres határincidensek még idáig elkerülték a
’d Orak család birtokait.
Korathban található a Mitras-egyház feje, a bíboros, és emi-
att a királyságban tekintélyes súlya van az egyháznak, a királyi
hatalom legfőbb támaszának. Azt tarják sokan, ha az egyház-
nak nem lenne ilyen ereje Korathban - hiszen nem csekély a
négy püspök és a bíboros egyenként 1200-1500 fős serege -,
már szétszakadt volna az ország:
Orak
A királyságtól északnyugatra található Orak ősi városa, az
Oraki Elf Hercegség, amely fontos kulturális és diplomáciai
központ. Világhírű könyvtárát még a város alapítása előtti
időkben hozta létre egy az óta már letűnt, ismeretlen faj. A ha-
talmas termekben (ahol még a sárkánykirályok is kényelmesen
elférnek, a nagyteremben egykor mind a kilenc király és a
negyvenöt herceg együtt tanácskozott), számolatlan mennyisé-
gű iratot őriznek, ezek nagyobb része megfejtetlen nyelvű, de
még így is szép számmal vannak, amit a népek írástudói he-
lyeztek el itt. A könyvtárra alapozták az oraki egyetemet, ahol
több ezren tanulják a tudomány legkülönfélébb ágait. Maga a
város egy 120 ezres, fontos kereskedőváros a Tian partján (a
folyó Orakig hajózható, a fölött az esése nagyon megnő). Füg-
getlen város, kizárólag a sárkánykirályok közös költségvetésé-
be adózik, és a város elf hercegét gyakran meghívják a sárká-
nyok tanácsába.
Az oraki elfek története:
Az elfek őshazája a távoli Laran-hegység, messze délen, a
Morathini Királyságban. Még régen, O.e. II. században történt,
hogy egy elf törzsfőnöknek kalandozásra támadt kedve, és hi-
ába akart átadni a hatalmát a fiának, a törzs inkább vele tartott.
Közel két évig vándoroltak keresztül fél Shelandon, mikor el-
értek a sárkány-síkságra. Úgy megtetszett nekik a hatalmas tó,
és a sok különös szobor, hogy a tízezer elf letelepült ott. Ké-
sőbb megsokasodtak, és a kassú hódítások miatt kitört ember-
kórt túlélők védhetőbb otthont kerestek maguknak. Ezt ott ta-
lálták meg, ahol a Tian grandiózus völgyet vájt az Óriás-
hegységbe, és megalapították Orakot, egy sosem látott faj
romvárosán. A város hamarosan hercegséggé nőtte ki magát,
és a II. században segítettek a korathiaknak a kassúk ellen. Ké-
sőbb ezt a segítséget megbánták, mivel 329-ben, négy hónapos
ostrom után a korathiak elfoglalták a virágzó várost. A korathi
mágusok nekiláttak megfejteni a titokzatos könyvtár különös
iratait, és nem kevéssel boldogultak is. Később számos iro-
mányt helyeztek el itt, népek tudásának fellegvára lett a könyv-
tár, és az arra épült egyetem.
A sárkányok megérkezte után az elfek itt maradtak, s kese-
rűen nézték, hogy a sárkányok a székhelyükké tették a várost.
2237-ben a sárkányok elhagyták a várost, hogy megostromol-
ják Korathot, mire a környéken élő elfek visszafoglalták. A
Korathi Egyezményben független hercegségként ismerték el.
A Frestoni Királyság
Története:
124-ben, a korathi vallásháború idején egy kisebb hajóraj
nem északra, hanem keletre indult el, mivel egyes hajósok sze-
rint arra egy nagy sziget található. Nem is csalatkoztak, 124.
tűzhónap (július) 9-én, öt nap hajóút után kötöttek ki a szige-
ten, ott, ahol megalapították Freston városát. A menekültek pár
év alatt feltárták a sziget java részét, de közel egy évszázadra
volt szükségük, hogy benépesítsék a sziget nyugati felét. Már
kezdtek berendezkedni, mikor 272-ben megjelentek a korathi
flották, hogy hódító sereget tegyenek partra. A frestoniak ha-
jóhada akkor még csak formálódott, így nem tudták megakadá-
lyozni az inváziót, és Freston városától 25 km-rel északra, egy
nagy ütközetet vívtak. A csatában a frestoniak másfélszeres
létszámfölényben voltak, ám a korathi varázslók a maguk javá-
ra billentették a mérleget.
272-től Freston élén egy herceg állt, mindig maga a trónörö-
kös. A század végére a frestoniak is felvették a Mitras-hitet, és
szépen beintegrálódtak a növekvő Korathi Királyságba. A IV.
század közepén már egyértelműen a korathiak mellett szálltak
harcba a noraniak ellen, akik megpróbálták elfoglalni a szige-
tet.
 A sárkányok előtti idők talán legfontosabb történése az
orkok betelepülése. Mint tudjuk, a törpék kiűzték őket a Sár-
kány-hegységben található otthonukból, és zömük a Nagy-
síkságra vándorolt. A VI. század elején a korathiak elfoglalták
az egész Nagy-síkságot, és a kassúk elleni harcban igénybe
vették az orkok segítségét is. Akkor megígérték nekik, hogy
szereznek nekik egy hegyvidéki otthont, mivel az orkok nem
szívlelték a sík vidéket. A korathiak megtartották az ígéretü-
ket, és elvittek több törzset is Freston keleti felét alkotó mész-
kőhegyeihez. Frestonban örültek nekik, mivel másnak nem
igen akaródzott odaköltözni.
A sárkányok hódítása óta a sziget a Kék Sárkány birodalmá-
nak része. Hamar felépítették a hegyekben a sárkányvárat.
(Szerencsétlen orkokat hurcolták el az építkezésre.) A frestoni-
ak közül kevesen követték a korathiakat keleti menekülésükbe,
a többség a szigeten maradt.
A ghulli visszatérők nem jutottak el Frestonra, de azért las-
san csak beindult itt is a fejlődés, és 2236-ban a sziget beírta a
nevét a shelandi történelemkönyvekbe, kirobbantották a felke-
lést.
A felkelés kitörése:
Egy Freston kapitány nevű személy érdeme volt. Róla azt
kell tudni, hogy valójában kalóz volt, akire Dorthlenen aggat-
ták rá ezt a nevet. Éppen visszatért szülőföldjére, ahol a rablott
vagyonából kis várat épített, és a sárkányok éppen akkor akar-
ták kirabolni az egyik falut. Az emberek bemenekültek a várba
a három sárkánynemes csapatai elől, mire a sárkányok megost-
romolták a kis várat. Csakhogy Freston kapitány Drothlenről
kiváló huon lándzsavetőket hozott magával, és azok megölték
a nemeseket, az ostromot visszaverték. A sárkányherceg felké-
szült a mindent elsöprő támadásra, mikor előkerült a Smaragd-
kard. Ezt a csodálatos fegyvert egy frestoni mágus készítette,
hogy a trónörökös herceg, a frestoni lovagok nagymestere ma-
gával vigye a Worami-csatába, ám nem készült el időben, és
1005. tavaszára már nem volt olyan személy, aki méltó lett
volna a forgatására, így a mágus elrejtette. Freston kapitány
annak idején hallott erről a legendáról, és mivel Dorthlenen ki-
tanulta a feketemágiát, megidézte a varázsló lelkét, és így
megtudta, hogy hol van a kard. Emiatt tért vissza, és települt le
oda, ahova. A karddal a kezében legyőzte a sárkányherceget,
önmagát kikiáltotta Freston királyának, és ezzel kitört a felke-
AZ ARANY SÁRKÁNY BIRODALMA
A birodalom feje az Arany Sárkány, a császár, az ismert vi-
lág leghatalmasabb ura. Klánja gyönyörű, aranyszínű pikkely-
ben pompázik, és a sárkányok nyers mágikus energiát lövell-
nek a szájukból. A császári vár azóta van a Sárkány-
hegységben, mikor a lények elfoglalták a Nagy-síkságot, és
Orakhoz veszélyesen közel kerültek. Korábban a trónörökösé
volt, most az a Drake-hercegségben található. A Sárkány-
hegységben a császári várral együtt négy sárkányvár található.
Az Óriás-hegységtől nyugatra terül el a Sárkány-síkság,
amely a nevét a füves rónaságban elszórtan található, hatal-
mas, sárkányszerű lényeket ábrázoló szobrokról kapta. (A tu-
dósok mind a mai napig nem tudják megmondani, hogy kik és
mikor emelték őket, és egyáltalán kiket mintáztak meg. Az biz-
tos, hogy már az Orak előtti időkben itt voltak, és csak hason-
lítanak a sárkányokra, de nem őket ábrázolják.) Jelentősebb
népesség nem él itt, egy-két nomád törzs terelgeti az állatait a
dús legelőkön, és pár halászfalu lapul a Sárkány-tó hullámok
mosta partjain. A környék legjelentősebb települése Fisten,
egy alig pár ezer lakosú kisváros, amely a tó északkeleti part-
ján, ott ahol a Falchin folyó beleömlik a tóba. A városon át ve-
zet a Noran-Orak szárazföldi kereskedelmi út.
lés a sárkányok egész birodalmában.
A Korathi Egyezmény megkötésekor Freston független ki-
rályság lett, mivel a sárkányok nem járultak hozzá, hogy
Korath-tal egyesítsék. (A sárkányvár még állt a hegyekben, és
került is bele új herceg, mivel a frestoniak nem merték megost-
romolni a várat. Igaz, a herceg sem merte megtámadni a
frestoniakat.) Olyat is beszéltek még, hogy Freston kapitány
sem akarta az egységet, mivel nem tudta elérni a korathiaknál,
hogy ő legyen az egységes királyság uralkodója. A korathiak
féltek a feketemágustól. Ennek talán volt reális alapja, hiszen
később I. John Freston király (ezen a néven uralkodott) ke-
gyetlenné vált, míg végül az általa alapított lovagrend nagy-
mestere, korábbi társa, Marton Arshan megölte. Arshan a trónt
viszont átengedte a király felnőtt fiának, II. Johnnak, aki meg-
bocsátotta neki apja meggyilkolását. Azóta is a kapitány le-
származottai ülnek a trónon.
A Frestoni Királyság területe 150 ezer km2, lakossága nem túl
nagy, a 100 ezres fővároson kívül háromnegyed millióan élnek
még, közülük százötvenezren vannak az orkok. Éghajlata igen
változatos, az északi partjait nyaldosó hideg, és a délről érkező
meleg tengeráramlások csapadékossá és kiszámíthatatlanná te-
szik az időjárást. A sziget körül a tenger gyakran viharos és
igen sokat ködös.
A lakosság a sziget nyugati felében koncentrálódik, a keleti
felet alkotó 1000-1500 méter magas mészkőhegyek erdei és
barlangjai sötét titkokat és egy sárkányvárat rejtenek. A határ-
vidéken néhány újabb keletű törpe bányásztelepülés született
meg, a királyság számára elegendő mennyiségű vasércet hoz-
nak a felszínre. A hegyekhez közel élő orkok nagyobb nyugta-
lanságról számoltak be, azt állítják, hogy a sárkányok készül-
nek valamire.
Az tény, hogy felerősödött a fehér óriások kalóztevékenysé-
ge, s ez igen érzékenyen érintette a frestoni kincstárat, miköz-
ben a sárkánykirály megemelte az adókat. VI. John, az új, fia-
tal király már 14 ezerre csökkentette ez idáig 17 ezerfős királyi
sereget, de ezzel nem sikerült megoldani a gondjait. Adók
emelésére nem gondolhat, mert az a királyság elnéptelenedé-
séhez vezetne, a sereget tovább nem csökkentheti, mert az már
nagyon veszélyeztetné a védelmi képességeket.
Az orkok története:
Ma a Sárkány-hegység kopár, barátságtalan bazalt sziklái kö-
zött szinte nem is él senki és semmi, csak a sárkányok. 5–6
ezer méter magas, hófödte csúcsok alól mintha elköltözött
volna az élet, de nem volt ez mindig így. A sárkányok előtt az
orkok őshazája volt a még ma is aktív tűzhányókat rejtő hegy-
ség. Sokáig a népek semmit nem tudtak a Sárkány-hegységről
és a Dorongos népéről, az első felfedezők nem tértek onnan
vissza. A nyugatot hódító noraniak közül Gartiek Rohasser
volt az első, aki 304-ben visszatért, és beszámolt a Shelandon
máshol ismeretlen vulkánokról és az orkokról. 305-ben még
egyszer meg kellett járnia az utat, hogy az orkokat rávegye a
törpék elleni harcra. Rohasser sikerrel járt, és a háborúnak a
további menetét már ismerjük. A törpék megtámadták az
orkokat, és azok a túlerőt látva elmenekültek, a zömük délre,
de voltak törzsek, akik a törpék elhagyott földjére mentek.
(Őket egy-két becsületesebb norani úr hívta be, a szolgálatai-
kért cserébe.)
A délre vándorolt orkok a Nagy-síkságon összetűzésbe keve-
redtek a kassúkkal, akik már túl voltak hatalmuk csúcsán.
Több törzsük is a Parti-hegységen átkelve nyugatra vándorolt.
Az orkokat még egyszer háborúba hívták az emberek, 503-ban
a korathiak a kassúk ellen vonultak, és az addigra már jelentő-
sen legyengült nomádok fölött győzelmet arattak. Az orkok
cserébe hegyvidéki hazát kértek maguknak, amit meg is kap-
tak, a törzsek javarésze Frestonra vándorolhatott. Az orkok
ekkor felvették a Mitras-hitet, habár legfőbb istenük továbbra
is a Dorongos maradt, szinte kizárólagos jelleggel.
A sárkányok uralma alatt az orkok nem hagyták el
Shelandot. Több helyen is kegyetlen rabszolgamunkára hajtot-
ták őket, főleg Frestonon szenvedtek sokat. Ráadásul a többi
nép sosem bocsátotta meg az orkoknak, hogy a Worami-
csatában megfutamodtak a fehér sárkányok elől. A sárkányok
korában az orkok vándornép lettek, bebarangolták az egész
kontinenst. Jelen voltak mindenhol, ám sehol sem voltak any-
nyian, hogy komoly tényezővé válhassanak.
A ghullliak visszatérésével az ork törzsek többsége megálla-
podott, és az általános fejlődésből kimaradt. A 2236-38-as fel-
kelés idején a legtöbbjük beállt a népek seregeibe, felderítő-
ként, segédcsapatokként harcolták végig a háborút. A létrejött
királyságokban az ork törzsek kisebb autonómiákat kaptak, de
természetesen nekik is kell adót fizetniük.
Drake Hercegség
Története
A nyugati tengerparton találhatjuk a Drake Hercegséget, ami
szintén az Arany Sárkány hatalma alá tartozik. A fővárost még
O. Sz. 102-ben a morakiak alapították, miután nekiláttak le-
igázni a környéken élő barbár népességet. Csakhogy a drake-i
nép gyorsan tanult, hamar magáévá tette a civilizációt. Egy
parti törzs kezdett kiemelkedni, akik evezőkkel is hajtott kar-
csú hajóikkal már 124-ben eljutottak Dorthlenre. Kezdetben
Morak nem tulajdonított komoly jelentőséget a felfedezésnek
(sokáig, vagy húsz évig nem is tudott róla, mivel eltitkolták
előle), majd csak 153-ban lepődött meg igazán. A drake-iek
huon harcosokat hoztak magukkal, és a félelmetesen jól küzdő
dorthleniek segítségével elűzték a morakiakat. A déli hódítók
még egyszer próbálkoztak, a IV. század elején felvették a
Mitras-hitet, és a mágia elsajátításában bízva újabb háborút
robbantottak ki. Csakhogy a noraniak által elindított népván-
dorlás (a törpék kivándorlása, akik az orkokat mozdították ki a
Sárkány-hegységbeli otthonukból, és ők pedig a kassúk néhány
törzsét űzték el) utolsó hulláma, a kassúk megtámadták
Morakot, és a két tűz közé szorult déli hódítók elvesztették
uralkodó elitjüket.
Békésebb évszázadok következtek Drake történelmében,
IV. A VÖRÖS SÁRKÁNY BIRODALMA
A Vörös Sárkány uralja a végtelen Nagy-síkságot, amely dé-
len már a lények birodalmával határos. Az irdatlan füves pusz-
tán nem találunk városállamoknál nagyobb szintű államszerve-
zeteket, sőt a vidék három, százezres nagyvárosa fölött közvet-
lenül a sárkányok rendelkeznek. (Ennek az az oka, hogy a fel-
kelés idején ez a terület még a lényeké volt, s a Korathi
Egyezménybe nem kerültek bele az itteni nagy városállamok.)
A király Elandban székel, Tianban a trónörökös, és a rangban
következő herceg birtokolja Drast. A három várost a szélesen
hömpölygő Tian köti össze, s a legzordabb teleket leszámítva,
egész évben sűrű hajóforgalom zajlik a habjain. A pusztaság
területén a népek a korathi nyelv egyik nyelvjárását, a pusztai
korathit beszélik.
A Nagy-síkság éghajlatára a forró nyár, a hideg tél és a ke-
vés csapadék jellemző. Érdekes megfigyelni, ha Tiantól indu-
lunk a Parti-hegység kopár keleti oldaláig vezető három hetes
„lovastúrára”, a kezdetben derékig érő fű, a Dras mögötti
dombokon már csak térdig ér, s a hegyeknél pedig már csak
kis csomókban kapaszkodik a szikkadt szél rohamai ellen. A
fűvel együtt fogynak a falvak körüli szántóföldek (s maguk a
csak az V. században kellett megint fegyvert fogniuk, mivel a
hegyek keleti lejtőin megjelentek a korathiak hódító csapatai.
Kemény ostromokat vívtak a hegyvidéki várakban, és jól jött
Shran segítsége. A szigetlakók terigeket küldtek, és a roppant
erejű fickók sokat jelentettek a várak védelmi munkálataiban.
(Shran nem puszta önzetlenségből küldte a terigeket. Tudta
jól, ha Korath kiér a nyugati partra, akkor nem állítja meg őt
semmi. Másrészt a drake-iek jól csengő aranyakkal fizettek.)
Mivel a háborúk végére Shranon új király került a trónra, aki
Dorthlen megszerzését tűzte ki célul, megromlott a viszony a
két korábbi szövetséges között. Komoly tengeri csaták dúltak,
aminek 522-ben a dorthleniek függetlenedése vetett véget.
Drake történelmében ekkor a sárkányokig tartó békesség kö-
szöntött be.
A Worami-csata után a drake-i lakosság 100%-a elvándorolt
nyugatra. A helyükön csak pár vándorló, kóborló törzs telepe-
dett meg. 1993-ban együtt tértek vissza, de az Arany Sárkány-
nyal szemben esélyük sem volt.
Ám a 2005-ös Oraki Egyezmény után lassacskán csak meg-
indult a területen a fejlődés. A felkeléshez csak sokára, szinte
a legvégén csatlakoztak, mikor a császár elindult Korath ellen.
A Korathi Egyezménybe bekerültek, de csak mint hercegség,
amelynek életébe beleszólhat a sárkánykirály is.
A hercegség területe 135 ezer km2, lakóinak száma 2 millió,
vagyis meglehetősen népes. A norani nyelvnek egy partvidéki
nyelvjárását beszélik, akárcsak az Arany Sárkány egész biro-
dalmában. Éghajlata csapadékos, és a meleg tengeráramlatok
miatt nem olyan hideg, mint a Sárkány-síkságé, errefelé télen
is ritkán esik a hó. A lankás dombokon sűrű erdők nőnek, ami
kedvező a hajóépítéshez és a nemesfémek bányászatához. A
sok eső miatt a legelők dúsak, az állatállomány bőséges, a her-
cegségben ritka dolog az éhínség. A közbiztonság meglehető-
sen jó, csak itt már a bűnözés kezd erőteljesebben megjelenni.
Természetesen a határvidéki hegyekben számos veszély lesel-
kedhet az arra járókra.
Drake egy forgalmas és gazdag kikötőváros 75-80 ezer la-
kossal. Sokan foglalkoznak halászattal is, és sajnos a városban
a bűnözés egyre jobban felüti a fejét. Itt található a hercegi pa-
lota. Az állam élén a herceg áll, őt a főurak választják meg, de
a sárkányoknak is beleszólásuk van a helyi politikai életbe.
Minden törvényt és közjogi méltóságot a sárkányhercegnek
jóvá kell hagynia, amivel manapság egyre többet vissza is él.
falvak is), miközben ezzel fordított arányban nő a csordák
száma és mérete.
Drastól fölfelé, a Tian mindkét oldalán hatalmas mocsárvi-
lág található, 50-100 km-re terül el mindkét irányban. A sűrű
nádasban a kisebb-nagyobb szigeteket vízkedvelő növénytár-
sulások buja dzsungele fedi, s a legendák szerint elsüllyedt vá-
rosok és sosem látott szörnyek rejtőznek a vad vízivilágban.
Drastól nyugatra, a végtelen rónaságban ember- és ork no-
mád törzsek legeltetik állataikat. A Parti-hegységhez közel
még ma is megtalálhatjuk a kassú törzsek maradékait, akik az
Orak előtti (!) időkre vezetik vissza hagyományaikat, azóta őr-
zik atyáik életmódját és hiedelmeit, s mind a mai napig a kassú
nyelvet beszélik.
A kassúk története:
Még az O.e. I. században, az állataikat terelgető kassúkat
egy törzsszövetségbe fogta össze Kassan-Asidótus, és az egész
Nagy-síkságot magába a foglaló birodalmat hozott létre. Ez
volt a népek első állama. A lovaikon gyorsan vágtázó, és íjaik-
kal halálos nyílzáport zúdító, szervezett seregek előtt semmi
sem állhatott meg, és hamarosan, még Kassan-Asidótus életé-
ben elfoglalták az egész Nagy-síkságot. O.e. 23-ban északnak
vonultak, hogy meghódítsák a Sárkány-síkságot, ahol akkor
egy elf törzs élt, és a velük folyó csatározás alatt tört ki az em-
berkór. (Ez a ronda nyavalya a vért támadja meg, és azt csinál-
ja, hogy a vér lényegében megalvad a beteg ereiben, és ezzel
az agy és a többi fontos szervek oxigénhiány miatti elhalását
okozza. A nagyon könnyen, levegőben terjedő baktérium a fer-
tőzöttek 75-80 %-át megöli, kivéve az embereket, mert náluk
ez az arány csak 25-30 %-os, és ráadásul ők jóval kisebb
számban, talán csak harmadannyian kapják el.) A dühöngő
járvány véget vetett a harcoknak, és létrejött Orak ősi városa.
A kassúk történetében a hanyatlást az O. sz. I. század végén
megjelenő korathiak okozták. Több évtizedes háborúskodás
tört ki, és eleinte úgy nézett ki, hogy a kassúk győznek. De
közbeszólt 124, mikor a korathiak felfedezték a mágiát, és
csatlakoztak hozzájuk az oraki elfek is. 127-re a nomádok a
Tian mögé szorultak vissza. A IV. században megjelentek az
orkok a síkság északkeleti tájain, és évszázados viszálykodás-
sal gyengítették a kassúkat, akik keményen őrizték még mindig
impozáns birodalmuk határait. Ez sokáig így is maradt, csak a
VI. század elején támadt újabb háború, ekkor a korathiak az
orkokat hívták ellenük, és a nomádoknak nem volt esélyük. A
síkságot elárasztották a korathiak, de a kassúk nagy megköny-
nyebbülésére, az orkok elhagyták a síkságot (az orkok is örül-
tek).
A korathi hatalom, a korathi telepesek és a korathi világ elől a
síkság mást nem vonzó száraz, szinte félsivatagos keleti vidé-
keire vonultak vissza. A mostoha természeti adotságok kikezd-
ték a nép életerejét, és a sárkányok érkeztére már csak néhány
tízezren maradtak, de mégis elmentek a Worami-csatába, ahol
a seregük javarésze odaveszett a fehér sárkányok dermesztő
fagyviharában. A sárkányok uralma nem sokat változtatott az
életükön, a kietlen táj nem vonzotta a vörös sárkányokat, a vi-
dék urait.
Az 1993-ban visszatérő ghulli menekültek is elkerülték a
kassúk földjét, akik fölött a történelem elviharzott, és a sárká-
nyok helyett a lények szerezték meg az uralmat. A nagy felke-
léshez nem csatlakoztak, és nem harcoltak abban a háborúban
sem, amikor a sárkányok visszaszerezték a hatalmat.
Napjainkban a kassúk ugyanúgy élnek, mint évezredek óta,
nem látszik nyoma semmilyen változásnak. Három hatalom, a
Vörös- a Fekete Sárkány és a lények között, egyfajta senki
földjén érintetlenül élik az életüket.
V. A FEKETE SÁRKÁNY BIRODALMA
A Fekete Sárkány uralja a birodalom délnyugati tengerparti
sávját. Az alávetett Moraki Hercegség sokban hasonlít a Drake
Hercegségre, itt is egy herceg vezeti a várost, akit a helyi fő-
urak neveznek ki, de nem bír akkora autonómiával, mint
mondjuk a korathi vagy a norani király. A hercegség területe
80 ezer km2, lakóinak száma eléri a 2 milliót. Itt és a Fekete
Sárkány többi területén a norani nyelv parti nyelvjárásának
egy déli dialektusát beszélik a népek.
A határvidéken számos vár vigyázza a hercegség biztonsá-
gát, lovagok és a herceg katonái minden reggel úgy kelnek fel,
hogy lehet, hogy ez lesz az utolsó nap.
A vidék éghajlata igen kellemes, még télen sincs nagy hideg,
a csapadék bőséges, a földek jól teremnek, az erdők fája kivá-
ló alapanyaga a híres moraki hajóknak, a magasabb hegyi ré-
teken, kövér füvű legelőkön számos csorda legelészik.
Morak messze földön híres kiváló boráról, amit a hegyolda-
lakba vájt pincékben érlelnek zamatosra.
A Moraki- és a Drake hercegség közti hegyekben amazonok
élnek. A harcosnőkből álló kicsiny törzsek időnként felkeresik
a hercegségek határvidékét, hogy férfiakat ejtsenek foglyul. A
Dart di Adon története:
Drasban és környékén mostanában egy meglehetősen külö-
nös és esetleg jelentős eseményről suttognak a népek. Egy
kalandozócsapat egy elhagyatott romvárosban járt, és csak
egyelten túlélő menekült el onnan, és ő mesélte el ezt:
A Nagy-síkság déli részén egykor egy kis városka, Treanae
állt, amit a lények, még az ő uralmuk idején, elég szépen fel-
fejlesztettek, várral, mágikus könyvtárral, stb. A 2230-as
években élt itt egy kisfiú, Dart di Adon, aki mágiát tanult, és
mindenki nagy tehetségnek tartotta, csakhogy a történelem
közbeszólt. 2238-ban a sárkányok és a népek megtámadták a
lényeket, és eljutottak Treanae-hoz is. A lények hatalmas isten-
tiszteletet tartottak Baálnak, és sok-sok emberáldozatot, főleg
gyermekeket, mutattak be. Az akkor tizenkét éves Dartnak vé-
gig kellett néznie kedves pajtásai keserves halálát, majd ő kö-
vetkezett. Ám ekkor egy sosem látott zivatar zúdult le az ég-
ből, és borzalmasan súlyos égési sérülésekkel, de a kisfiú túlél-
te a szobor belsejébe kerülést. A zivatart a lények égi jelnek,
mégpedig rendkívül kedvezőtlennek, tekintették, és így nem
sok ellenállást tudtak tanúsítani a sárkányok ellen. Mire Dart
kikecmergett a pajtásai elszenesedett holttesteivel telt Baál-
szoborból, a sárkányok már tova vonultak, és egyetlen élőlény
sem maradt a szinte földig rombolt városkában. Egyetlen me-
nedéke volt csak, a lények mágikus könyvtárának pincéi. Itt
maradt, megtanulta a fekete mágiát, és sorra megidézte pajtá-
sai lelkét, hogy örökké együtt lehessenek. Mivel félt a haláltól,
addig kutatott, míg rájött egy módszerre, hogyan hosszabbít-
hatná meg az életét, és mind a mai napig halott testben, de élő
lélekkel, immár közel kétszáz évesen él Treanae messze elke-
rült romvárosában.
A Tian alsó szakaszától délre nomadizáló drúzok (patkány-
emberek) birodalma terül el. A laza törzsszövetség fele talál-
ható a sárkányok földjén, a másik rész a lények fennhatósága
alatt áll. A drúzok névleg elismerik a sárkányok (illetve a lé-
nyek) hatalmát, és csak a legritkább esetben mernek velük
szembe szállni, emiatt - és a cseppet sem lebecsülendő erejük
miatt is - azok sem nagyon bolygatják őket. Az viszont sajnos
egyáltalán nem ritka, hogy több száz, esetenként pár ezer fős
lovassereg felkerekedik, hogy fosztogatással, rablással egészít-
sék ki kenyerüket, megszerezzék azokat a javakat, amiket az ő
társadalmuk nem képes előállítani.
legtöbb esetben cselt használnak, és „a gyönge, védtelen” nő
miatt a legkiválóbb harcosok vonulnak csatába. Általában pár
év után szabadon engedik a „szerencsétlen” foglyot. Érdekes
megfigyelni, hogy az amazonoknál messze sokkal nagyobb a
lánygyermekek aránya, állítólag a papnőik nagyon sok rafinált
fortélyt ismernek ezen cél érdekében. Ha fiúgyermek születik,
akkor a törzsekben eltérő szokások szerint járnak el, de a leg-
gyakoribb, hogy az alig két éves gyermeket eladják a határvi-
déken. A hercegségektől távolabb az a szokás, hogy megölik
őket, kivételt csak egy-két jó fizikumú fiúval tesznek, szinte ál-
lati sorban nevelt tenyészcsődörként tartják meg őket.
 DORTHLEN

A sziget területe megközelítőleg félmillió km2, amelyből jelentek meg, és néhány régi város romjain újak nőttek ki. El-
200 ezret a Fiera királyság foglal el. Dorthlen északi partvidé- sőként Thurat, az ősi királyi város emelkedett fel, a XXI. szá-
ke már a hideg mérsékelt övbe tartozik, déli part már jóval zad végén már tízezren lakták. Ám még Thuratot is felülmúlta
enyhébb, de még elég hűvös. a Fiera család által a Nuar torkolatában alapított város, amely
Dorthlen lakossága 2,2 millió fő, ebből 2 millióan a királyság róluk a Fiera nevet kapta. A thurati kézművesség és a síksági
területén élnek. mezőgazdaság hasznát lefölöző kereskedelem (főleg Morakkal
és Drake-kel üzleteltek) gazdaggá tette a várost és magát a csa-
TÖRTÉNELEM ládot is. A Sötét Úr nem nézte jó szemmel a népek megerősö-
dését, de elkövette azt a hibát, hogy alábecsülte őket, és nem
tett ellenük semmit.
1. A Sötét Úr előtti idő
O. Sz. 124-ben fedezték fel Dorthlent drake-i hajósok, a szi-
3. A fierai kor
geten addig csak barbár huon és fils törzsek éltek. A civilizá-
Mikor 2236-ban Frestonban, majd 2237-ben a sárkányok
ció betelepülése csak jóval később indult meg, az V. század-
egész birodalmában kitört a felkelés, a Sötét Úr az élőholt lé-
ban Shran és Drake vetélkedett a szigetért. A küzdelmeknek
giókat Fierába vezényelte, a hajókat elkobozta, és invázióval
522-ben a telepesek felkelése vetett véget, onnantól kezdve
partra tette őket Thule szigeten, amelynek fehér hercege nem
Dorthlen független királyságként szerepelt a történelemben.
tudott ellent állni.Ez az erőszakos incidens elkeserítette a né-
1007-ben jelentek meg a sárkányok a szigeten. A thurati csa-
peket, és a Fiera családdal az élen szervezkedni kezdtek.
tában megsemmisítették a dorthleni sereget, és 1008. ködha-
Közben a sárkányok, nem kis részben Thule elvesztése miatt
vában elesett a népek utolsó bástyája is, vége lett a barbár
megkötötték a Korathi Egyezményt, és felsorakoztak Korath
huon törzsszövetség ellenállásának a havas hegyekben.
északnyugati partjainál.
Dortlhent és Thulét a Barna Sárkány kapta meg, rettenetes
2238 nyarán, egyetlen este alatt Fierában a felkelők végeztek
rémuralma alatt a lakosság lélekszáma igen gyorsan a minimá-
az ott állomásozó légióval. Theobald con Fiera, a család feje,
lisra esett vissza, a többség nyugatra hajózott.
hadba szólította a dorthlenieket és két hét múlva már harminc
Dorthlen volt az első, amit elértek 1993-ban a ghulli mene-
ezres sereg élén megindult a Sötét Úr vára ellen. A lidérces lé-
kültek, és az elf hercegek vezette első flottaraj önmagát felőrlő
giók java része Thulén állomásozott, így a helytartó démonúr
küzdelemben elpusztította a barna klánt. Huan ti Khalash volt
hiába vonta össze erőit Thurat sokat látott síkján, orgyilkos
az az elf lovag, aki egy Szélvész Szolgában ülve megölte a
akciója nem sikerült. Ő maga ment, de Theobald emberei le-
barna királyt.
fülelték, és véres küzdelemben a legkiválóbb lovagok megöl-
A később érkező flották mind tovább álltak, Dorthlent az
ték. A fejét vesztet tízezres élőholt sereg másnap mind egy
elfeknek hagyták, és kirobbantották a felkelést Korathon is.
szálig odaveszett a csatában.
Csakhogy a sárkányok bizonyultak az erősebbnek, és 2002-
Sötét Úr és legfőbb vezérei visszatértek a szigetre, de még ő
ben a menekültek nyomában érkező fehér és arany hordák
sem vállalta Theobald megölését, így muszáj volt egyezkedni.
romba döntötték az elfek államát, és már úgy nézett ki, hogy
Mindenki tudta, hogy a Sötét Úr nem harcolhat egyszerre a
visszaáll a sárkányok uralma, mikor…
sárkányok és a felkelők ellen.
Gyorsak voltak. A Sötét Úr követe egy tervezettel jelent
2. A Sötét Úr felbukkanása
meg, amit nagyjából a Korathi Egyezmény szellemében írtak
2003 kora tavaszán egy démonúr és démonjai meggyilkoltak
meg. A szöveg független királyságot ígért, amelynek adót kell
egy fehér sárkányherceget és kíséretét. Erre, mint egy jeladás-
fizetnie, és most egy légiót ki kell állítaniuk a sárkányok ellen.
ra, a hófödte hegyek csendes zugainak mélyéről zombi és kí-
Theobald a légió kiállítását nem tudta elfogadnia, amit a Sötét
sértet seregek masíroztak elő, élükön démonokkal, s a lidérces
Úr kénytelen volt respektálni. Az évi adó ötszáz egészséges
légiók mögött, nagyhatalmú élőholt mágusok közt megjelent a
felnőtt férfit és egymillió arany értékben drágaköveket, nemes-
Sötét Úr.
fémet és egzotikus árucikkeket tartalmazott. Ennek teljesítése
Senki nem tudta, hogy honnan jött, ki volt egyáltalán, és
fejében a királyság belügyeiben korlátlan autonómiát élvez, de
honnan van az óriási hatalma. A többség úgy véli, hogy a
nem köthet szövetséget egyetlen hatalommal sem.
ghulli menekültek közül való, de volt, aki azt állította, hogy a
Azt ki kell mondanunk, hogy az erőviszonyokat figyelembe
sárkányok korának kevés számú lakójának egyike. Származá-
véve reális egyezség született, amely lehetővé tette, hogy a ki-
sánál csak mágiájának eredetét fedi nagyobb homály. A szak-
rályságban beinduljon a fejlődés.
értők egybehangzó véleménye szerint nem „hagyományos” fe-
A XXV. század elejére árnyékot vet a Sötét Úr azon törek-
kete mágiát használ, egy ahhoz hasonló (végtermékében min-
vése, hogy emelje az adóterheket, és az emberadó felét az ő
denképpen), de attól lényegesen könnyebb, nagyobb hatalmú
„emberei” válogathassák ki. A királyság egyelőre még ellent
útról van szó. Van olyan tudós is, aki azt írja, hogy a hegyektől
áll a követelőzésnek, de a más birodalmakban tapasztalható
északra lévő parti síkság mocsaraiba süllyedt, Orak előtti
erősödő nyomás gyengíti a Fierai királyság külső támaszát.
időkből származó romok a sötét erők forrásai.
Mindenesetre a lidérces légiók kisöpörték a sárkányokat a
szigetről, és maguk alá gyűrték a megtört népeket. A Sötét Úr
gyorsan kiépítette a terror uralmát, kis várak emelkedtek az
élőholt kezek sosem fáradó munkájából. És ha a bomlás telje-
sen meg nem állítható folyamata következtében kidőltek a sor-
ból, az élők közül került ki az utánpótlás.
Mégsem állt meg a népek fejlődése, a ghulliak magukkal
hozták a civilizáció parazsát. Főleg a déli síkságon új falvak
I. Az északi partvidék
50-100 km-es síkság terül el végig a sziget északi partja
mentén. Éghajlata Korath északi partvidékére hasonlít, a hideg
sarki tengeráramlatok miatt igen zord és csapadékos. A tél
hosszú, nem ritka a -30- -40 °C-os hideg sem, és rövid, enyhe
nyár váltogatja egymást. Sárkányhónap elejétől Virághónap
elejéig, hét hónapon át hó borítja a tájat, a sok csapadék miatt
általában másfél méteres hó halmozódik fel Mitras havára. Vi-
rághónapban beköszönt a meleg, az elolvadó hó után maradó
mocsarak végtelen láncolatát bővizű folyók kötik össze egy-
mással és a tengerrel, s csak a Felhők Urának havában vonul le
az ár.
Alig néhány ezer huon él errefelé, kicsiny barbár törzseket
alkotnak, amelyek egymással rokonságban állnak. Egy nyelvet
beszélnek, de erősek a törzsenkénti nyelvjárásbeli különbsé-
gek.
Virághónapban a vizek hemzsegnek az ikráit itt lerakó, 80-
100 kg-os tengeri fogasoktól. A huonok lándzsával vadásszák
őket, ami cseppet sem veszélytelen foglalkozás, a borotvaéles,
5-10 cm-es fogak könnyen leharaphatják az óvatlan vadász ke-
zét. Különösen íváskor a halak roppant agresszívak, megesett
már nem egyszer, hogy egy vízbe esett huont pillanatok alatt
széttéptek a kétméteres állatok. Ám a húsuk ízletes, és egyéb-
ként is, a huonoknak nincs más választásuk.
Ahogy a Felhők Urának havában a pici fogasokkal teli vizek
visszavonulnak, megérkeznek a rénszarvasok, és a huonok
szorgalmasan vadásszák őket. Bundájukból készülnek a ruhák,
bőrük kerül a bálnacsontból összetákolt sátortartókra. Sár-
kányhónapban az első hó megérkeztekor a csordák összegyűl-
nek, majd délre, a Dorthleni-hegységbe vonulnak vissza. A
huonok ilyenkor újra előveszik kis hajóikat, és tengerre száll-
nak, hogy halászattal szerezzék meg az ennivalójukat.
A törzsek nem sok kapcsolatot tartanak egymással, csak
nagy közös veszélyek idején fognak össze, például akkor, mi-
kor keletről fehéróriások bukkannak fel.
II. Nyugati partvidék
A sziget 100-150 km-es nyugati partvidékét hullámzó fűten-
ger borítja, ám ahogy haladunk délre, egyre több fa jelenik
meg, végül széles erdőségek veszik át az uralmat. Az éghajlat
csapadékos, és északról délre egyre enyhébb.
Jobbára elf falvak, és inkább délen már városok is találhatóak.
Vadászattal, halászattal, állattenyésztéssel (ló, szarvasmarha,
juh) foglalkoznak, az erdőkben gyűjtögetnek. Legjelentősebb
városuk Darian, a sziget dél-nyugati csücskében, a tengerpar-
ton fekszik. Húszezren lakják, fejlett bőr és gyapjúipara van,
FIERAI KIRÁLYSÁG
Keleten és délen a tenger meglehetősen tagolatlan partja,
nyugaton a hullámzó Oszlop-dombok, északon pedig a
Dorthleni-hegység határolja a népek egyik legjelentősebb ki-
rályságát. 2 millió fő él itt, ezek között szinte csak elvétve
akad terig, mivel nehezen viselik az itteni hűvös éghajlatot és a
húsorientált táplálkozást. A lakosság Mitras vallását követi, a
főisten mellett kedvelt még a Felhők Ura is.
A királyság élén a király áll, ő a hadak fő-parancsnoka, és ő
a külügyek irányítója. Hatalmát a szenátussal együtt gyakorol-
ja; a szenátus tagjai: az érsek, a püspökök, a lovagrend nagy-
mestere és tizennégy főúri család feje vagy képviselője. A tör-
vényeket a király és a szenátus együtt szentesíti.
Az egyház élén az érsek áll, neki felettese a korathi bíboros.
Ő koronázza meg a királyt. Négy püspökség van, a thurati, a
martieni, a khasszani és a larieni.
élénk kereskedést folytat a shran-szigetiekkel, főként gabonát
vásárolnak az elfek.
Névleg a Dariani Elf Hercegség nevű államot alkotják a régió
lakói, habár az államiság szinte összes ismérve hiányzik. Nincs
államhatár, hadsereg, adók, és nincs igazi állam-tudat sem.
Elfek élik le úgy hosszú életüket, hogy látnának másvalakit a
szomszédos településen lakók kívül.
III. Dorthleni- hegység
A több mint 500 km hosszú és 300 km széles hegység a Sö-
tét Úr birodalmának szíve. 2-3000 méter magasra törnek a
zordon bércek, északon 1200, délen pedig 1800 m a hóhatár.
Semmi nem él a jégárral fedett sziklás csúcsokon, de a völgyek
mélyén zúgó fenyvesek sötét árnyai alatt a legkülönbözőbb te-
remtmények járják különös életük útjait.
Egykoron huon törzsek lakták ezt a vidéket, főleg a drake-
iek megérkezte után vonultak ide sokan, és a sárkányok korá-
ban is a népek utolsó menedékéül szolgált a hegység. A máso-
dik évezred végén változott meg a dolog, mikor előrajzottak az
élőholt légiók, és a népeknek el kellett hagyniuk a vidéket.
Nyaktörő hegyoldalak és dermesztő jégárak övezik azt a
magas csúcsokkal körülvett, tízezer km2-es fennsíkot, ahol a
Sötét Úr sziklavára emelkedik. A fennsík fölött állandóan fe-
kete fellegek tornyosulnak, soha nem süt a Nap, így a táj telje-
sen kopár, az egész ismert világ legélettelenebb része. Mindig
fagypont alatt van a hőmérséklet, de csapadék sosem esik, így
hó sincs a kopár tájon. Maga a fennsík 1500 méter magasan
van, ennek szinte mértani középpontjában, egy több száz méte-
res sziklába vájva tornyosul a Sötét Úr vára. Az ide vezető utat
az elhurcolt, ám még menet közben meghalt foglyok fehérlő
csontjai mutatják. Az erődítmény környékén dögletes bűz len-
gi be a levegőt, és időnként felhangzik a szerencsétlen foglyok
szenvedő sikolya, de a halál földi birodalmában senki nincs,
aki meghallaná őket.
Dorthlen keleti partvidékén található Tijuan, a világ legkü-
lönösebb városa. Első ránézésre egy gyönyörű település, ele-
gáns palotákkal, karcsú tornyokkal és erőteljes fellegvárral, a
kikötőben büszke vitorlások ringatóznak, de ha közel megyünk
hozzá, megdermed a szívünk, attól, amit látunk. Tijuant csak
élőholtak és démonok lakják, ez a Sötét Úr flottájának bázisa.
Innen futnak ki a néma zombik monoton evezőcsapásaival haj-
tott hadigályák, hogy rettegést keltsenek az élő hajósok még-
oly kemény szívében.
I. Fiera
A főváros, amely az alapító királyi dinasztia nevét viseli. A
Nuar széles tölcsértorkolata körül egy kétszázezres, nyüzsgő,
igazi nagyváros terül el. Nagyon jelentős a város ipara, főleg a
bőr és a gyapjú késztermékké feldolgozása folyik itt, de a he-
gyekben bőségesen bányászott nemesfémek is itt alakulnak át
értékes tárgyakká. A települést nem övezik falak, a külvárosok
emiatt tágasak, szellősek, arrafelé sokan élnek a városszéli föl-
dek műveléséből.
A város szívében, a torkolat partján emelkedik a királyi vár.
Magas, 15-20 méteres falak, félelmetes bástyák és 40 méteres
tornyok törnek az ég felé. Belül katonák sokasága nyüzsög, di-
csőség a háromezer fős királyi gárdába bekerülni.
Irdatlan piactér nyílik a vár mellett, amit a Fierai Székesegy-
ház és a gazdag, kereskedő főnemesek házai szegélyeznek.
Ezekben a palotákban raktárak és irodák is vannak, itt bonyo-
lítják le a nagy üzleteket.
A székesegyház mögött, annak tornyával vetekedve hatal-
mas épület ostromolja az eget. A hét szintes, 35 méter magas
Egyetem monumentális tömbjének minden egyes szintjén egy-
egy tudomány (alulról fölfelé haladva: természettudományok,
jog, filozófia, művészetek, mágia és legfelül a teológia) okta-
tása, kutatása folyik, gazdag szakkönyvtárakkal felszerelve.
Közel ezer diák tanul itt több éven keresztül.
A Nuar túloldalán, a királyi várral szemben található a
Thorin, a Harc Iskolája, ahol a messze földön híres
harcosképzés mellett hadművészetet is oktatnak. A képzés ára
borsos, évente harminc arany, és maga a mestervizsga is még
ennyi. A fiatalok egy-három évet töltenek itt, és aki a végén le-
teszi a mestervizsgát, biztos, hogy kiváló helyet kap bármely
seregben. (Sok harcos kasztú dorthleni rendelkezik ilyennel.)
A Thorinnal rangban vetekszik a közeli Aréna gladiátorkép-
zője. Hétvégén este megtelik a húszezres nézőtér, és a poron-
don megmérkőznek a gladiátorok. A küzdelmek (általában)
nem halálosak, a szervezők erős Erőpáncéllal óvják a harco-
lókat, de néha mégis megesnek végzetes balesetek. A gladiáto-
rok szabad emberek, akiket valamely gazdag úr patronál, de a
még kezdő gladiátorok az Aréna iskolájában tanulnak, és az
Arénától kapott kevéske pénzből élnek. Időnként egy-egy vad-
állat, egy egzotikus szörnyeteg is a porondra lép, ilyenkor
Erőpáncél csak a gladiátort védi.
A városban számtalan vendéglátóhely várja az este folyamán
szórakozni vágyó közönséget, a legelvadultabb kikötői kocs-
mától az elit Kaszinójáig. Az italválaszték bőségesnek mond-
ható, habár egyáltalán nem olcsó, mert főleg importálják, mint
a bort, a sör és a tömény italok nagy részét. Némely helyeken a
pincében illegális gladiátorviadalok folynak, Erőpáncél nélkül,
foglyokkal, reménytelenül lecsúszott alakokkal.
A szervezett alvilág igen erős. A hatóságok három nagy
klánról, és több kisebb kicsiről tudnak, de szinte biztos, hogy a
kicsik is valamelyik nagyobbhoz tartoznak. A maffiák védelmi
pénzt szednek, illegális üzelmeket folytatnak. Előfordul olyan
is, hogy idegeneket foglyul ejtenek, a hatóságoknak eladják
őket, hogy meglegyen az évi adó „emberanyaga”. Emiatt
Fierának elég rossz híre van, a külföldiek nem szeretik láto-
gatni.
Befolyásos emberek:
I. Caian király középkorú, temperamentumos, ám nagyfor-
mátumú uralkodó. A nép szereti, szigorú, de igazságos, és idá-
ig még sikeresen állt ellen a Sötét Úr erősödő nyomásának.
Saisja con Moren a királyné. Középkorú, csinos hölgy, a nép
imádja, mert nagyon sok szociális akcióval támogatja a rászo-
rulókat.
Ifjabb vagy II. Caian a trónörökös. Fiatal és rendkívül tehet-
séges ember; nagyhírű mágus, de az apjához hasonlóan heves,
temperamentumos személyiség.
Noan a fiatalabb királyfi, a nők bálványa. Rendkívül kariz-
matikus férfi, a Thorin legkitűnőbb tanítványa, ma már had-
művészetet is tanít.
Loila a királylány. Káprázatos szépségű teremtés, azt beszé-
lik róla, hogy a thurati herceg fiának jegyese, de ezt hivatalo-
san még nem erősítették meg.
Morgina con Thorman a király anyja. Rendkívül intelligens
hölgy, a király legfőbb tanácsadója.
Joren con Thorman az anyakirályné bátyja, az Egyetem má-
giakarának dékánja, az Egyetem rektora, udvari főmágus, a ki-
rályi család legfőbb oltalmazója.
Dolmach con Tiberan huon testőrparancsnok, a királyi gárda
és a királyi titkosszolgálat feje. Mindkét említett szervezet élén
az ő öccsei, Quoran és Jonathan állnak. Félelmetes hírű szemé-
lyek mindhárman.
Dolian ti Khalash, a dicsőséges elf ti Khalash család tagja, a
Szépséges papja, a dorthleni érsek, ő koronázza meg a királyt.
Korábban a Dariani Elf Hercegség püspöke volt, de a fierai
püspökök őt kérték fel az érseki tisztség ellátására.
Maxiem con Coram a főpolgármester, a város leggazdagabb
embere, övé az Aréna is.
II. Thurat
Fierától 180-200 km-re északra található a Nuar mentén a
királyság második legjelentősebb városa. Közel százezren lak-
ják, élén a con Harrien hercegi család áll. Sokrétű ipara van,
de azt el kell mondani, hogy a főváros sokat levesz Thurat
hasznából, emiatt erős az itteniekben a törekvés Fiera jelentő-
ségének csökkentésére. A környező síkságon hatalmas állat-
állomány legelészik, a hercegi ménes a királyság legjelentő-
sebb „lóforrása”. Thurat a sajtok fővárosa, a legismertebb a
thurati patkó, amit lótejből készítenek, és titkos receptek alap-
ján ízesítenek.
A hercegi vár büszkén magasodik a város északi szélén, a
folyóparton. Zordon tömbje erős bástyaként emelkedik a sokat
látott thurati síkság fölé, a hatvan méteres toronyból a mágu-
sok éjjel-nappal szemmel tartják a környéket.
A város egyik nevezetessége a Thurati Egyetem, ahol egye-
dül a királyságban, építészetet és orvoslást tanítanak a szor-
galmas diákoknak. Emellett még a püspöki székesegyház im-
pozáns tornyaiban teológia és mágia oktatása folyik, ami ha
nem is olyan híres, mint az Egyetem, de Thurat védelmében
rendkívül jelentős.
A hercegi hadsereg hatezer fős, maga Loran con Harrien
herceg a fővezér. Fia, Justin con Harrien mágus; és a nép azt
beszéli, hogy nem ért egyet az apja főváros- és királyellenes
politikájával, és a szerte mindenfelé pletykált viszonya Loila
királylánnyal szorosabbá tenné a két család közti viszonyt.
Theobald con Coram a thurati püspök, Mitras papja, a her-
ceg udvari mágusa, a fierai főpolgármester unokatestvére, de
nincs jó viszonyban a rokonával.
Thuratban a herceg szorosan a kezében tartja a hatalmat, és
gazdaságilag is uralja a várost. Mivel a magánszféra nem
olyan jelentős, így a helyi alvilág sem annyira erős, mint
Fierában. Mostanság a város életét az borzolta fel, hogy az
egyik fierai klán át szeretné venni itt a hatalmat.
III. Az északi határvidék
A királyságot északon 500-1500 méter magas hegyek hatá-
rolják. Több kisváros is megbújik errefelé, nagyrészük bá-
nyászváros, itt termelik ki Dorthlen gazdag nemesfémlelőhe-
lyeit. Sok földalatti törpetelepülés van itt, Khasszan a térség
legjelentősebb városa, kb. tízezer törpe él a Nuar partján
emelkedő irdatlan hegy mélyében. A városnál található a Nuar
500 méteres vízesése, a Földanya Ajándéka. Nevét onnan kap-
ta, hogy emiatt nem tud a Sötét Úr lehajózni a királyságba. A
khasszani Szakállas püspök ő a város ura.
A hegyvidék hágóit számtalan vár vigyázza, a határhoz leg-
közelebb a Dorthleni Lovagrend sasfészkei strázsálnak, ők a
határvédelem első vonala. Mögöttük a királyi várak többszáz
fős helyőrségei a védelem oszlopai a helyi urak és a törpe kö-
zösségek védművei tömik el a réseket.
A hegyi erdőségekben favágók döntik a fákat, hogy tudják
mivel fűteni a törpék kohóit. A vidék élelemtermelése nem fe-
dezi a szükségleteket, a behozott élelmiszerek dacára időnként
éheznek az erre lakók.
Szólni kell még Danain városról is. Majd nyolcezren lakják
az északkeleti települést, melynek élén a con Danain család
áll. Gazdag vasércbányák teszik fontossá a várost, és adják
meg a Danain család tekintélyét. A családfő Quoran con
Danain, az öccse Alian a fierai szenátus elnöke, kétes hírű érnek, ahol irdatlan jéghegyek szakadnak le róla. Lentebb gyér
személyek mindketten. Danainban van egy mágusiskola, ahol fűtakaró, a déli oldalon sűrű fenyőerdő zöldell.
állítólag fekete mágiát is oktatnak, sőt azt beszélik, hogy a két A lakosság a városban és a tőle délkeletre hullámzó domb-
Danain fivér nagyhatalmú fekete mágus. Talán emiatt is van vidéken él. Az emberek halászattal és rénszarvastenyésztéssel
az, hogy a király nem bolygatja az önfejű főszenátort. foglalkoznak, a törpék egy vasérc- és egy szénbányát üzemel-
tetnek. Thule vastermelése nem igazán jelentős, a helyi szük-
IV. Keleti Országrész ségleteken túl csak kevés jut, azt pedig adó címén a Sötét Úr
helytartói elviszik.
A Nuartól keletre egészen a tengerig széles síkságok és er- A szigeten két bázisuk van a lidérces légióknak:
dős dombvidékek váltogatják egymást. A táj falusias jellegű, - Az egyik a folyótorkolat sziklás szigetén emelkedik, egy ki-
alig néhány város van, ahol lakik pár ezer fő. Ennek oka, hogy sebb őrhely ez, ahol a Tijuanból érkező utánpótlást átveszik;
nincs errefelé olyan iparra lehetőség, amely lehetővé tenné a - A másik a folyón feljebb van sokkal, az örök hó határán, egy
lakosság koncentrációját. Főként állattartással és a hozzá ké- jégárak által körülölelt sziklaszirten. Ez valaha a Fehér Sár-
pest alárendelt növénytermesztéssel foglalkoznak az itt élők. kány egyik vára volt, ma démonurak irányítják benne a lidér-
Alapvetően kétféle településforma jellemző: ces légiókat.
- bokros szerkezet: három-négy falu egymástól alig egy óra já-
rásra, köztük egy köznemesi várral. Gyakori, hogy egy kisvá-
ros közelében alig pár óra járásra több ilyen bokor is található;
- néhol, nagyobb területeken nomád huon és fils törzsek terel-
getik állataikat.
A sziget partvonala szokatlanul tagolatlan, és nagyrészt se-
kély homokos, vagyis hajók kikötésére nem alkalmas. Emiatt a
partvidék néhány halászfalutól eltekintve meglehetősen elha-
gyatott.
A vidék északkeleti részén található Martien, a Dorthleni
Lovagrend fő vára. Egy hatalmas tó, a Smaragd-tó sziklás szi-
getén emelkedik a zordon fellegvár, ahol több mint ezer lovag
állomásozik. Jelentős a harci kiképzés, emellett egy kisebb
teológiai és varázslóiskola is van itt. Martien püspöki székhely
is, Johan con Anson Felhők Ura pap a püspök, és az ő testvére
Morin con Anson a lovagrend nagymestere. Nemcsak a lova-
gok és a tanult papok, mágusok veszik fel a harcot a Sötét Úr
seregeivel, hanem a parton található huon lovas seregre is fon-
tos feladatok várnak. Mindössze kétszáz km-re van innen
Tijuan, és a Smaragd-tóból kiömlő Zöld-folyón könnyen fel
tud hajózni az élőholt flotta. A martieniek minden éjjel úgy
hajtják álomra a fejüket, hogy lehet, hogy reggelre a lidérces
légiók árasztják el a síkságot.

V. Nyugati Országrész
A Nuartól nyugatra elterülő vidék sokban hasonlít a keleti
tájakra, talán errefelé több az erdős dombság, és kicsivel rit-
kább a lakosság. A határvidék a hullámzó Oszlop-dombok,
nevét onnan kapta, hogy egykoron számtalan vulkánkitörés lá-
vája alatt megmaradt dombokat sapkaként fedő sziklák oldala
oszlopszerű képződmények. Az 50-100 méteres függőleges
sziklafalak övezte dombok tetején várak emelkednek a király-
ság oltalmára, mint például Liaren vára, és maga a város a
domb tövében fekszik. Liaren püspöki székhely, fontos keres-
kedőváros, a püspök tartja a kapcsolatot a Dariani Elf Herceg-
séggel.

THULE
A ködös Thule sziget egykoron a Barna Sárkány birtoka
volt, és csak a Nagy Felkelés idején 2237-ben kaparintotta
meg a Sötét Úr.
Területe 75-80 ezer km2, lakóinak száma a 30 ezret nem éri
el, legfontosabb települése Thule, hozzávetőlegesen 20 ezren
lakják. A szigetlakók 70%-a ember, a maradék 30% törpe, el-
vétve található erre egy-két huon, fils vagy ork.
A sziget éghajlata igen hűvös, Dorthlen északi partvidékére
emlékeztet. A szigetet uraló hegyóriás, a Fehér Őr, 3500 méter
magas, 1000 métertől már az örök hó birodalmát találjuk. A
hegyekből lenyúló gleccserek északon egészen a tengerpartig
 A DÉLI BIRODALOM
A sárkányok után Sheland második legjelentősebb hatalma a
lények birodalma. Területe megközelítőleg 3 millió km2, az in-
telligens fajú lakóinak száma pedig eléri a hét és fél milliót.
A lények O. Sz. II. évezred legvégén bukkantak fel, váratlan
megjelenésük, és az, hogy szétverték az ezüst sárkányokat,
megmentette a lyzanokat. Ekkor óriási területeket foglaltak el,
még a Nagy-síkságot is megszerezték. Ez utóbbit a 2238-ban
veszítették el, mikor a Korathi Egyezményt megkötő népek és
a sárkányok együtt törtek rájuk. Ennek hatására a lényeknek is
engedményeket kellett tenniük az uralmuk alatt élőknek, és
azóta létezik újra Assúr és a Morathini-birodalom.
Magukról a lényekről keveset tudni. Másik dimenzióból ér-
keztek, egyesek gyanítják, hogy egy mágusiskola menekült át
oda még a sárkányok megérkeztekor, és a különös kísérletek-
kel kitenyésztett-kialakított lények nem mások, mint egykori
emberek.
Három kasztjuk van, a harcosok, a varázslók és a bölcsek
kasztja. Legtöbben a harcosok vannak, 2,5-3 méter magas, fé-
lelmetes erejű és döbbenetesen veszedelmes fegyverforgatók,
suhanó lándzsáikkal még egy sárkánynemest is leterítenek. Va-
rázslóikról az a hír járja, hogy végtelen sokáig képesek vará-
zsolni. A lényeket a bölcsek irányítják, időnként harcosok és
varázslók kisebb társaságában felkeresik a népek vezetőit, és
elég konkrét módon beleszólnak az élet menetébe.
A lények élén a két máguskirály áll, az egyik Woramban a
másik pedig Khona-thalban lakik. Aki már látta őket, az Baál
földre szállt manifesztációjaként jellemezte őket, és ha kis túl-
zással is, de nem blaszfémia azt állítani, hogy hatalmuk nem
marad el az övétől.
A lények keményen éreztetik az uralmukat, irgalmatlan mé-
retű adókat szednek, és számos esetben a népek fiain gyakorla-
toztatják félelmetes harcosaikat. Az is erősíti a lények emberi,
esetleg itteni eredetét, hogy ők is Baált tisztelik. A nagyobb
városokban ők felállították az isten ércszobrát, és sokszor ce-
lebrálnak áldozatot az istennek, hogy megtarthassák a hatal-
mukat. Ilyenkor számosan kerülnek az ércszobor izzó gyomrá-
ba.
I. Az északi területek
Északon a Sziklás- és a Drúz-hegység határolja a birodal-
mat. Woramtól nyugatra tornyosulnak a Sziklás-hegység 4-5
ezer méter magas, zordon ormai, a kopár bércek egyfajta senki
földjét képeznek a két, rivális hatalom között. Nyáron, a sár-
kányok oldala felől nomád kassúk jelennek meg az északi lej-
tőkön, mikor a szárazság miatt nem nő vissza a Nagy-síkság
lelegelt füve. A hegység belseje viszont szinte teljesen ismeret-
len, még a sárkányok előtt is csak néhány bátor kalandor me-
részkedett a sziklák közé.
A Sziklás-hegységtől délre, a szélesen hömpölygő Assan fel-
ső vidékén, 150-200 km széles sávban hullámzó, füves dom-
bok tengerén nomád filsek élnek itt, akik még az O.e. I. szá-
zadban, a kassúk hódításai miatt költöztek ide a Nagy-
síkságról. Ők is, a kassúkhoz hasonlóan, a nyári forróságban
meglátogatják a hegyek dúsabb legelőit.
A hegyek lábainál pár kisebb városka található, vegyes la-
kosságuk bányászattal, kézműiparral és a kopár hegyoldalakon
növénytermesztéssel foglalkozik.
Woramtól keletre emelkedik a Drúz-hegység, a nomád pat-
kányemberek hazája, és ők uralják a hegyektől délre elterülő
tágas síkságot is. Közel egymillióan vannak (annak nagyjából
az egyharmada a sárkányok birodalmában él), és hiába olyan
termékeny az Elohian-alföld, gyakran vezetnek rabló hadjára-
tokat a környező területekre. Az Elohian-alföld valamivel kel-
lemesebb és csapadékosabb éghajlatú, mint az Assan felső vi-
déke, a kontinens keleti partját hűtő hideg tengeráramlatok
idáig éreztetik a hatásukat. A Drúz-hegység sem olyan magas,
mint a Sziklás-hegység, zöld erdőrengeteg borította völgyeiben
kényelmesen átkelhetnek a nomád drúzok.
A két hegység közt, a természet alkotta gigantikus kapuban
terül el Woram százötvenezres városa. Rendkívül fontos tele-
pülés, mivel itt vezetnek a két birodalmat összekötő kereske-
delmi utak. A környező hegyek mélyében bányák nyílnak,
amelyek kincseit dolgos kezek alakítják át értékes tárgyakká.
Maga a város köztársaság, a helyi gazdag kereskedők vetél-
kednek a háromévente tartott választásokon. Ilyenkor hatalmas
népünnepélyek zajlanak, és a háttérben a legmocskosabb
üzelmek folynak, sokan azt beszélik, hogy a leggátlástalanab-
bak nem átallnak a lények segítségét kérni.
A városnak nyolcezer fős hadserege van, amit arra használ-
nak, hogy a fontos karavánutak mellől elűzzék a portyázó drú-
zokat. Ebben a kemény feladatban a lények semmilyen segít-
séget nem nyújtanak.
A város szélén, egy irdatlan szikla ormán tornyosul a lények
egyik igen jelentős helyőrsége. Senki sem tudja, hogy hányan
vannak, de számukat több százra teszik, és a hely fontosságát
kiemeli, hogy itt lakik az egyik máguskirály.
II. Horazm
Woramtól délre terül el a körülbelül 8-900 ezer km2-es
Horazm, ami déli nyelven sivatagot jelent. Három oldalról is
magas hegyek övezik, és hiába nyitott délen a tenger felé, a le-
felé szálló légáramlatok miatt onnan sem kap éltető esőket.
Khona-thalnál az évi csapadékmennyiség nem haladja meg az
50 mm-t sem. Nyár elején az Inkast folyó oly kiadós áradást
hoz, hogy Khona-thaltól délre a föld népe bőséges termést
arathat az öntözött szántókon.
Khona-thal a vidék és a Déli birodalom központja, itt székel
a legfőbb máguskirály. A százezer fős város közvetlenül a lé-
nyek irányítása alatt áll, a népek választotta Városi Tanács
csak ajánlást tehet a lény bölcsek Királyi Tanácsadóknak.
A lények vára az Inkast és a szélesen hömpölygő Assan ösz-
szefolyásánál áll. Az irdatlan agyagtégla piramis egyetlen be-
járata a tetején található, 333 lépcső vezet fel a száz méter ma-
gasan lévő kapuhoz. Az épület belsejében tágas termek és ké-
nyelmes folyosók nyílnak, a trónterem oly tágas, hogy akár
még a sárkánykirályok is elférnének benne.
Eme építészeti remekmű előtti téren emelkedik a lények által
emelt Baál-szobor, az egész birodalom legnagyobb szobra.
Magassága tíz méter, és a nyár-eleji Tűz-napján száz fiatalt ál-
doznak benne a lények, hogy Baál a kezükben tartsa meg a bi-
rodalmat. (Ezen a napon győzték le az Ezüst Sárkányt, ezzel
teremtették meg a hatalmukat.)
A szélesen hömpölygő Assan partján élő népek akár jól is
élhetnének, ha nem kellene szembenézniük a homoklakók tá-
madásaival. Az összefoglalóan homoklakóknak nevezett siva-
tagi szörnyek rendszeresen megjelennek, hogy élelmet, állato-
kat és embereket raboljanak el. Nyomukban csak pusztulás és
halál jár, és Woramhoz hasonlóan, a lények itt sem védik meg
a népeket. A homoklakók veszélyességét mi sem bizonyítja
jobban, mint az, hogy még a lények is csak az erődökkel bizto-
sított karavánutakon járnak, és soha nem térnek le a homokdű-
nék közé.
 A sivatagban a szörnyeken kívül csak néhány nomád ember
törzs él, ők még mind a mai napig megőrizték az Orak előtti
időkből való kultúrájukat. A rakhanok az I. évezredben, a ho-
mokdűnék közé vonultak a királyságok elől, és ott nemcsak a
sárkánykirályok korát vészelték át, hanem a lények uralma sem
éri el őket. Hozzávetőlegesen tízezren vannak, saját nyelvük
van, aminek minden törzsben egy speciális nyelvjárását beszé-
lik. Vallásuk szerint a sivatag ura Khan-berash, és a törzs saját
szelleme, a beru jár közben nála a törzs érdekeiért.
A birodalom nyugati partjai közelében emelkedik a Hali-hal-
hegység. Rendkívül érdekes a hegység formája, mivel egy
szinte teljesen sík fennsíkot szanaszét szabdalnak az 500-1000
méter mély kanyonok. A megmászhatatlan mészkőfalak fölött
kellemes az éghajlat, dús legelők és sűrű erdő váltakoznak.
Egykor virágzó, magas kultúrájú vidék volt a fennsík, ám a
sárkányok érkeztével elnéptelenedett, és a hatalmas bőrszár-
nyaikkal repkedő daringok szörnyeteg népsége foglalta el. A
daringok a sziklafalak oldalában nyíló barlangokba költöztek
be, nem ritkán sokszáz méteres szakadékok fölött.
Nagyjából humanoid alkatú, 35-45 kg súlyú, húsevő teremt-
mények. Primitív kultúra jellemzi őket, rendszeresen járnak
portyázni. Nem olyan jól repülnek, mint a madarak, a szár-
nyikkal inkább csak vitorláznak, de ha kell, akkor kemény
csapkodással feljebb tornázhatják magukat a levegőben.
III. Assúri királyság
Havat már nem ismerő, de tekintélyes csúcsok sorakoznak
az Assúri királyság keleti határain. Nagyjából kétmillióan él-
nek a 150 ezer km2-es országban. Az éghajlat meglehetősen
meleg, sok a csapadék, a mezőgazdaság bő termése miatt rela-
tíve jólét van Assúrban.
A közbiztonság aránylag jó, habár az ország közepén emel-
kedő erdős hegyvidékről azért ez nem mondható el, mivel itt él
a zammenek szörnyűséges faja. A Quercae-hegységben a
zammenek a sárkányokkal együtt jelentek meg, azóta a kör-
nyék legrettegettebb bestiáivá váltak. Külső megjelenésre egy
erősen aszott holttestre emlékeztetnek, akik döghússal táplál-
koznak. Gyakran meglátogatják a hegyvidék szélén élő falva-
kat, olyankor kiássák a sírokat, és ha valakivel találkoznak,
akkor azt megölik, majd a tetemét magukkal viszik, és megvár-
ják, hogy bomlásnak induljon. A legendák szerint a zammenek
vadásznak a kisfiúkra is, ha élve magukkal hurcolják, és elvé-
geznek rajta valamilyen titkos szertartást, akkor belőle is ilyen
lény lesz.
Assúr politikai életét erősen meghatározza a két leghatalma-
sabb család, az il Nathaniel és az il Bearys család viszálya a
legfőbb hatalomért. 2237-ben az il Nathaniel család szerezte
meg a királyi trónt. Az il Bearys család akkoriban egyenlő erőt
képviselt vele, de Tyran il Bearys akciója, mikor egy tekinté-
lyes flotta élén átkeltek Shranra, hogy a lyzanok ellen harcol-
janak, jelentősen visszavetette a család befolyását. (Maga a
támadás sok sikert ért el, meg is nőtt a hírük, de olyan sokba
került a hadjárat, hogy az il Bearys családnak birtokokat kel-
lett eladnia. A megszerzett dicsőség nem pótolta az elveszett
vagyont.) Az il Bearys család befolyási övezete a királyság
északkeleti vidékére terjed ki. Tyran alapította meg a Baál-
lovagok rendjét, ami később átterjedt Morathinba is. Azóta is a
lovagrend hagyományosan az il Bearys család mellett áll, és
csak a Baál-egyház óriási tekintélye gátolta meg a polgárhábo-
rú kitörését a rivális két család között.
Assúr az ismert világ egyik legnagyobb városa, több mint
kétszázötvenezren lakják. A Quercae-hegység erősen lepusz-
tult röghegység, a szélén gazdag érc- és szénbányák sora nyí-
lik, és a fővárosban virágzó kézművesipar dolgozza fel a
nyersanyagot. A hegyekből származó tölgyfákból kiváló hajó-
kat ácsolnak, amik messzire viszik a szorgos assúri nép termé-
keit.
A határvidéki Vörös Khir- hegységben igen rossz a közbiz-
tonság, ahol a rémséges homoklakók betöréseivel vívnak élet-
halálharcot a végvárak. Nem is sokan élnek a vöröses árnyala-
tú sziklarengetegben, csak a lovagok, a király katonái, és észa-
kon az il Bearys család saját helyőrségei néznek szembe nap
mint nap a halállal. A keményarcú sziklafalak alatt a völgyek-
ben sűrű erdő zöldell, és a legkülönfélébb teremtmények járják
sötét útjukat.
A fővárosban állandóan ugrásra készen áll a hadiflotta, mi-
vel bármikor feltűnhet a lyzanok gyilkos hajóhada, amint az
már megesett a múltban, és nem akarják, hogy még egyszer a
lények verjék ki a gyíkembereket.
IV. Morathini királyság
Közel 400 ezer km2-en terül el a három- és fél millió lakosú
Morathin királyság. A népek legerősebb állama szinte már
önálló hatalmi tényező is lehetne, ám a lények mesterkedése
ügyesen osztja meg a morathini uralkodó elitet. Az egyház
keményen küzd a lények befolyása ellen, de a hatalom és a va-
gyon sokakat megszédít. Az Aratestől délre a don Oranosz
család az úr, a király, III. Jarosz don Moranesz a partvidéki
síkságon bír a legnagyobb befolyással. A határvidéki hegyek-
ben az egyház és legfőbb támasza, az elfek küzdenek a helyi
urakkal, akik a király és az Oranosz család között hintázva sü-
tögetik a pecsenyéjüket.
Valaha az elfek őshazája volt a hatalmas Laran-hegység. A
legnagyobb csúcsok ötezer méter magasra is felnyúlnak, és a
környék forró éghajlata dacára is hósapkát viselnek. A völ-
gyekben sűrű erdő zöldell, és az éghajlat is jóval enyhébb,
mint a part menti síkságon. A hegység csendesebb zugaiban,
tetszetős faházakban élnek az elfek, szám szerint százezren,
falvanként kétszáz-kétszázötvenen. A falvak háromnegyede a
királyság területén található, egymástól három-négy óra járás-
ra. Az elfek sokáig nem fogadták el Baál hitét, csak a
morathini reformáció után terjedt el náluk is. Ám azóta ők az
egyház legfőbb támogatói, a királyságban számos helyen talál-
kozunk elf papokkal.
Morathinban kevés az igazán nagy város, a főváros,
Morathin talán az egyetlen kivétel, egy igazi, százezres nagy-
városban székel a király. Ám az ország területén számos köze-
pes méretű civitassal találkozunk, egész Shelandon fele ennyi
tíz-húszezer fős város sincs, mint itt. A falakkal, erős várakkal
védett települések keményen ellent tudnak állni bármely külső
hódítónak, csak éppen emiatt nagy a saját autonómiájuk, hi-
szen bármely helyi uralmi igénnyel szemben is dacolni tudnak.
Nem véletlen, hogy a legfontosabb hatalmi tényező a Városok
Tanácsa, ahová minden ötezer főnél népesebb város elküldi a
követét. A tanács képviseli a királyság lakóinak 35%-át, és bár
elméletileg semmilyen hatalmi eszközük nincs, de gyakorlati-
lag, ha nem támogatnak valamit, akkor abból nem lesz semmi.
Időnként vagy a király, vagy a don Oranosz család hatalmat
szerez egy vagy több városban, és akkor az ő érdekeik szerint
szavaznak azok a képviselők.
 ura, és gyakorlatilag ő a shrani népek vezetője.
SHRAN Délen terül el 80 ezer lakossal Babila, ahol a helyi nemesek
köztársaságot vezettek be, amelynek élén a kormányzó áll, őt
A lyzanok birodalma egy meleg, nedves éghajlatú sziget.
választja a nép, mellette a parlament szerepét a gazdag csalá-
Észak-dél irányban 750 km hosszú, és átlagosan 2-300 km szé-
dok delegáltjaiból álló Nagytanács tölti be.
les, a területe 180 ezer km2. Télen sem csökken a hőmérséklet
Ezek a nagyvárosok fallal vannak körülvéve, a városiak ha-
+10 oC alá, nyáron pedig 30-40 oC-ig melegszik fel. Bőséges
lászni járnak, kézműiparral foglalkoznak (a hegyekben gazdag
csapadék esik, több mint 2000 mm, a hegyekből rövid, de bő-
ezüstbányák nyílnak). A környező falvakban rizst termelnek a
vizű folyók törnek a tenger felé.
parasztok.
A sziget hosszában egy 1500-2000 méter magas hegység
húzódik végig. A völgyekben és a partvidéken buja erdőségek
és mocsarak váltakoznak, és csak 1500 méter fölött esik télen
egy kevés hó, és az is csak egy röpke időre marad meg.
A sziget a terigek őshazája, még az assúriak fedezték fel a
III. században, majd nagyon sokukat elhurcoltak rabszolgának.
A sziget később függetlenné vált, ám a sárkányok mindenkit
(!) megöltek Shranon. Csak a ghulli menekültek népesítették
be újra szigetet, az Assúri királyságot újból feltámasztó népek
egy része állt meg itt. Őket a lyzanok követték, és csak ők vol-
tak képesek legyőzni a zöld sárkányokat. A lyzanok 2012-ben
megpróbálták megvetni a lábukat a kontinensen is, el is foglal-
ták az Assúri- félszigetet, de a lények kiverték őket onnan. A
történelem későbbi menetét pedig már jól ismerjük.
A sziget a lyzanok uralma alatt áll. A gyíkemberek hüllők,
pikkelyes bőrük a zöldtől a feketéig bármilyen árnyalatú lehet.
Szigorú kasztrendszerben élnek.
1. kaszt a dolgozók:
Az átlagembertől egy kicsit kisebbek, a pikkelyük zöld színű.
Ők dolgoznak, építkeznek, kézműveskednek, halásznak, pász-
torkodnak, stb. A számuk kb. 200 ezer fő.
2. kaszt a harcosok:
Átlagember méretűek, inkább ügyesek és gyorsak, mint erő-
sek. Színűk zöldes-barna. Ha nem harcolnak, akkor vadásznak,
gyakran a népek fiaira is. Számuk kb. 20 ezer fő.
3. kaszt a papok:
Nekik több fajtájuk van:
- A harcosokat vezető kobrák (kobrafejükről kapták a nevü-
ket);
- A feketefejűek (rettegett orgyilkosok, felderítők, a fejük fe-
kete színű);
- A mágusok már teljesen feketék, magas rangú varázslók;
- A khronok krokodilfejű papok, a fekete mágiát is kiválóan
művelik;
- A kétfejűek a lyzanok uralkodó elitjét jelentik.
A gyíkemberek kisebb-nagyobb településeken élnek. Ezek
vízen, általában tavakon vagy nagyobb folyók belsejében ta-
lálhatóak, cölöpökre építették őket. Körülbelül száz ilyen vá-
roska van, a kisebbekben csak párszázan laknak, míg a fővá-
ros, Donathan 20 ezer lyzannak ad otthont.
Említést kell tenni a lyzanok legfontosabb állatáról, a
turosról. Kb. 3 méter hosszú, 100-120 cm magas, 4-500 kg sú-
lyú lények, amiket a lyzanok meglovagolnak, de ők hajtják a
kis evezős hajókat is. Húsevő bestiák, a csatákban nagyokat
harapnak, és tapadókorongos lábaikkal még a várfalakra is
felmásznak. Minden harcosnak és papnak van egy turosa.
A sziget nyugati partja jobbára lakatlan, csak lyzanok élnek
arrafelé, kis falvakban a folyók torkolataiban.
Az északi öbölben található Donathan, a gyíkemberek fővá-
rosa. Itt lakik a császár, aki egyben a főpap is.
A keleti parton található három nagyvárosban és vonzáskör-
zetében él a shrani népek 90 %-a.
A legészakibb város Szadan, a szadani lovagok bázisa. A
városban 50 ezren laknak, a lovagrend nagymestere, Alijon til
Mastor az úr.
Tőle délre Tariszi található, a 110 ezres nyüzsgő település
Shran legfontosabb városa. Mitin til Sorian ammasz a város
 FAJOK
A fantázia világában nem csak az ember az egyetlen értelmes faj, így nekünk lehetőségünk van belebújni más fajú egyének bőrébe
is.(A brutálisabbak nyúzással is próbálkozhatnak...) Természetesen az itt ismertetendőeken kívül egyéb gondolkodó lények is élnek
Shelandon.
Mikor nem emberi fajt választunk, akkor mindig a faj jelleme, és ne erőssége alapján döntsünk! Képzeljük el a figura külső megje-
lenését (a leírás alapján), és mérlegeljük, hogy együtt tudunk-e élni vele. Nem igaz, hogy az egy adott fajba tartozó egyének mindegyi-
ke ugyanolyan viselkedésű, vannak különcök is, de szerintem a fajválasztás lényege éppen a faj általános jellemzője.
Most pedig nézzük meg, hogy mik jellemzik a nem emberi fajokat! (Az ismertetés sorrendje teljesen önkényes, semmiféle logikát
vagy preferenciát nem tartalmaz! A különböző fajok NEM szaporodnak egymással, ne kísérletezzünk mutánsokkal!)

TERIG
Általunk kitalált faj, más játékokban, eddig megjelent iro-
dalmi alkotásokban nem szerepelt még, persze hozzá hasonla-
tos lények léte nem kizárt.
Az átlagembertől nagyobb, erősebb testű lény. 180-210 cm
magas, 90-120 kg súlyú, a nők valamivel kisebbek (160-180
cm és 60-80 kg). Sötét, majdnem fekete bőrüket rövid, de sűrű
fekete szőrzet (gyakorlatilag bunda) fedi. Szemük is sötét, bar-
na vagy fekete, és nagy erős szemfogaik vannak. Egy terig 40-
50 évig él, 15-18 éves korukra válnak felnőtté.
Az emberekétől igencsak eltérő családban élnek. 3-4 fel-
nőtt (általában 30 év fölötti) férfi, kb. ugyanennyi nő és 3-8
gyermek él együtt. Mikor egy fiúgyermek eléri a 15-20 éves
kort, akkor elvándorol a családjától, és 25-30 éves korában
csatlakozik egy másik családhoz. Így egy ilyen családban a
nők esetleg (fél) testvérek, a férfiak viszont nem rokonai sen-
kinek a felnőttek közül. A családban komoly párkapcsolatok
nem alakulnak ki, kisebb-nagyobb szimpátiák persze igen,
azért nem fekszik össze mindenki mindenkivel. A gyerekek
csak igen ritkán tudják pontosan, hogy ki a vér szerinti apjuk,
a terigek ennek nem tulajdonítanak jelentőséget, minden fel-
nőtt férfi családtag apának minősül, és ők ennek meg is pró-
bálnak felelni.
A terig szigorúan növényevő, a tejen kívül más állati erede-
tű élelmiszert nem tud hasznosítani a szervezete. Ebből viszont
igen nagy mennyiséget fogyasztanak. A táplálkozási szokásai
miatt a terigek nem élnek hideg vagy száraz éghajlatú vidéken,
mert nem tudnák kielégíteni kajaszükségletüket.
A legtöbb terig erős, kitartó, de nem túl intelligens. Ezért
zömük földműveléssel, nehéz fizikai munkával keresi a kenye-
rét. Kezük nagy és esetlen, emiatt a jó kézügyességet igénylő
szakmát egy se űz.
A legtöbb terig általában békés, csendes, szorgalmas fajta,
amely egész nap keményen dolgozik. Béketűrésük óriási, de
azért annak is van határa, különösen az hozza ki őket a sod-
rukból, ha becsapják őket, visszaélnek jóindulatukkal, alacso-
nyabb intelligenciájukkal, ilyenkor iszonyatosan bedühödnek,
törnek-zúznak, de még ekkor is ritkán vetemednek gyilkosság-
ra.
A kalandozó terig az esetek többségében egy 20-25 éves,
vándorló férfi. Legtöbbjük a harchoz ért, jól boldogulnak a
természetben, a mágiához viszont csak elvétve értenek. A fi-
nom kis ujjmozgásokat igénylő szakértelmeket nehezen tudnak
megtanulni, nekik az dupla annyi szakértelempontba kerül
(ilyenek például: írás, zárnyitás, stb.).
Nagyobb testük és eltérő testalkatuk (a terig kevésbé szé-
les, inkább hengeresebb alakú) miatt csak nekik készített ruhá-
kat és viselhetnek, ami viszont 4/3 árba kerül (és kisebb tele-
püléseken nem is biztos, hogy lehet kapni). A terigek elterjedt-
ségének gátat szab az, hogy növényevők és a hideget nem sze-
retik, könnyen megfáznak, megbetegednek tőle. Beszédüknek
jellegzetes hangzása van, fel lehet ismerni, ha egy terig beszél.
HUON
A huon is szintén általunk kitalált faj, habár hozzá hasonla-
tossal már lehet, hogy találkoztál eddigi olvasmányaidban.
Széles körben elterjedt, de nem túl nagy egyedszámú faj.
Eredendően nagymacskaféle volt, amely némi módosulással
két lábra állt. Nagytermetű, erős lények, kb. 190-210 cm ma-
gasak és 95-110 kg súlyúak, a nők valamivel kisebbek. Testü-
ket rövid, de sűrű, világosbarna szőrzet fedi, a férfiak fején
hosszú sörény van, amely eleinte fekete, majd idősebb korban
világosodni, aranyszínűvé válik. A huonok 40-50 éve korig él-
nek, 15 évesen válnak felnőtté. Beszédük jellegzetes hangzású,
jól föl lehet ismerni, ha egy huont hallunk megnyilatkozni.
Családjuk a terigekéhez mutat hasonlóságot, a fő különb-
ség az, hogy itt a felnőtté vált férfiak együtt vágnak neki a
nagyvilágnak, és együtt „alapítanak” családot. A családalapítás
náluk valamivel másképp történik, mint a terigeknél, koránt-
sem olyan békés.
A 25-35 éves férfiak olyan családot választanak, ahol a
felnőttek már öregek (40 fölött vannak), a fiúgyermekek már
elhagyták a családot, a lányok nagy része pedig szintén felnőtt
korú. A „családalapítók” elzavarják az idős férfiakat, ami saj-
nos néha erőszakos, véres eseményekbe torkollhat, és elfoglal-
ják a helyüket. (Ez az állati korszakból örökölt szokást a többi
fajok kissé nehezen tudják megemészteni, az új család ilyenkor
egy jó ideig idegenkedéstől, kiközösítéstől szenved.)
A huon kizárólag húst, tejterméket (azokat nagyon szereti)
és tojásféléket eszik. Általában 2 naponta étkeznek, de akkor
igen bőségesen, 5-10 kg húst elfogyasztanak. Táplálkozása és
a fajra jellemző képességek határozták meg, hogy a huonok
mivel keresik meg a „kenyerüket”(mivel ők olyat nem esznek).
A huon erős és kitartó, egyáltalán nem buta, hallása és látása
kifejezetten jó, így számtalan feladatot kiválóan látnak el,
egyedüli gyengéjük (de igen nagy) az, hogy rövid, tömpe kéz-
ujjaik ügyessége nagyon rossz. Földműveléssel nem foglal-
koznak, de szívesen pásztorkodnak, bányákban, építkezéseken
is sokan vannak, és igen nagy számban állnak be katonának.
A legtöbb huon korántsem barátságos, kellemes társaság.
Vadak, erőszakosak, a nem huonokkal szemben lekezelők. Ér-
zelmeik szélsőségesek, egy huon barátsága sírig tartó, a legtel-
jesebb mértékben őszinte, de gyűlölete is ilyen szélsőséges,
akárcsak a közönyös távolságtartása. A huon bátor és makacs,
de legfőképpen az adott szavukra büszkék. Ritkán ígérnek meg
valamit, de ha mégis megteszik, akkor arra nyugodtan számít-
hatunk. Sokat adnak a szépre és a műveltségre, a többségük
tud írni (pedig nekik az jóval több pontba kerül!) és olvasni.
A kalandozó huonok a családalapítás miatt vándorló 20-25
éves férfi (de azért nem minden kóborló huon érdemli meg a
kalandozó hős titulust). Általában jól boldogulnak a termé-
szetben, nagyon jól tudnak harcolni, és nem ritka, ha valame-
lyikük jól ért a mágiához.
A huonok testalkata, kézfelépítése erősen eltér az embere-
kétől, hiszen valaha négy lábon járó nagymacskák voltak. Leg-
több öltözetük és más tárgyuk teljesen egyedi, még egy kard-
nak is speciális a markolata, így az ő felszerelésük 1,5-szeres
árú. (Egyesek ezzel magyarázzák, hogy a huonok miért ra-
gaszkodnak olyan görcsösen a tulajdonaikhoz és pozícióikhoz,
de ez a jelenség igazából a vadászterületét védő nagymacska
ősi ösztönének továbbélése.) Nehezen tanulják meg a finom
kis ujjmozgásokat igénylő szakértelmeket, ugyanúgy, mint a
terigeknek, nekik is 2-szer annyi pontba kerül.
FILS
A fils szintén általunk kitalált faj, habár nem elképzelhetet-
len, hogy eddigi olvasmányaid során találkozhattál hozzá ha-
sonlatos teremtménnyel.
A fils egy alacsony, karcsúbb testalkatú, ügyes, fürge lény.
130-150 cm magas, 40-60 kg súlyú, testét rövid, sűrű, fekete
szőrzet fedi, szeme és bőre is fekete. Ennek ellenére egyáltalán
nem gyenge fizikumú, egy felnőtt fils férfi olyan erős lehet,
mint bármely ember férfi! Egy fils általában 40-50 évig élhet,
15-20 éves korában válik felnőtté. Hallása és látása egész jó,
beszédének nincs jellegzetes hangzása.
A filsek az emberrel nagyfokú hasonlóságot mutatnak, táp-
lálkozásuk, családjuk, életmódjuk megegyezik a miénkével.
Nagyon sok fils végez jó kézügyességet igénylő szakmát, és
sokan pásztorkodnak. Közülük nem kevesen szellemi pályát
választanak, tanárok, hivatalnokok, orvosok, stb. lesznek.
A filsek alapvetően vidámak, optimisták, és rendkívül kí-
váncsiak. Nem szeretik megerőltetni magukat, általában a
könnyebb utat választják, aminek legfeljebb csak erkölcsi ér-
zékük szab gátat. A legtöbb fils heves, forróvérű, önérzetes
személyiség, szeretnek játszani, kockáztatni, nagyokat bulizni.
(Mint mi...- Tami) Imádják a tréfát, a félelmet nem nagyon is-
merik. Nagy hibájuk, hogy gyakran elvetik a sulykot, nem tud-
ják, hol a határ. Gyakran elvesztik fejüket, például amikor
harcba keveredik, akkor könnyen elborulhat az elméje, és vé-
res mészárlásba torkollhat egy kisebb verekedés is.
A filseket a kíváncsiság, kalandvágy vagy csak egyszerűen
a pénzszerzés viheti rá a kalandozásra.
Amolyan minden lében kanál típusú kalandor, a fegyveres
harchoz éppúgy érthet, mint akár a mágiához. A legtöbb ellen-
fél őrülten menekül, ha egy fils íjat szegez rá.
TÖRPE
A legtöbb fantasy világban létező faj, nincs ez másképp itt
sem. Természetesen minden világban kicsit másabb dolgok
jellemzőek rájuk, itt egy általunk elképzelt leírást találsz, ami
(a szándékaink szerint) nem áll messze a törpék általános jel-
lemzőitől.
A törpe világos bőrű, szőke vagy vöröses hajú, alacsony,
130-150 cm magas, de zömök, erőteljes testfelépítésű, 50-
80kg súlyú lény. Meglepően sokáig élnek, 150-200 éves kort
is elérhetik, s mivel igen erős a szervezetük, ez gyakran be is
következik. A felnőtt kort 20-25 éves korban érik el, innentől
már teljes jogúnak számítanak, habár a családalapítás még va-
lamivel később történik.
A törpék alapvetően kétféle társadalomban élnek. Egy ki-
sebb részük az emberekkel együtt lakik, az ő városaikban és
falvaikban, s nem sokban különböznek az ott élő emberektől, s
kasztjaikat is közülük választják. A nagyobbik rész viszont sa-
ját törpe közösségben él, a saját törvényeik és szokásaik sze-
rint, s ebből kifolyólag saját kasztokkal rendelkeznek. Az álta-
lános biológiai jellemzők mindkét rétegre állnak, mint például
az infralátás is (ennek segítségével a törpék a sötétben látják a
dolgok által sugárzott hősugarakat, így teljes sötétségben is
tudnak valamennyire tájékozódni).
A legtöbb törpe szorgalmas, jóravaló teremtés. Alapvetően
egyszerű figurák, nincsenek nagy igényeik. A törpék köteles-
ségtudóak, tisztelik a közösség írott és íratlan szabályait, és ezt
mástól is elvárják. Erőteljesen családközpontúak, nagyon so-
kat jelent nekik a család. Hosszú életük alatt is csak kevés, 2-3
gyermekük születik, s a legidősebb fiúgyermek az ő saját csa-
ládjával a szüleinél marad, s mivel a törpék sokáig élnek, álta-
lában 5-6 generáció lakik együtt. Az ilyen nagycsalád számos
és fontos esemény színhelye, a többi gyermek családja is gyak-
ran vesz részt a közös dolgokban, nem szakad el az őseitől. A
második vagy esetleg a többi fiúgyermek saját családot alapít,
amiből az idők folyamán szintén nagycsalád lesz.
A törpe közösségekben gyakorlatilag minden munkát a
törpék végeznek el, csak minimális mennyiség az, amit keres-
kedés útján szereznek be. Főleg mezőgazdasági termékekből
szorulnak jelentősebb behozatalra, amit viszont kézműves
termékekkel és egyéb szolgáltatásokkal egyenlítenek ki. A tör-
pék nagyon jól értenek a bányászathoz, fémek megmunkálásá-
hoz, az építészethez és a katonáskodáshoz.
A kalandozó törpéket sokféle cél vezérelheti az útjuk so-
rán. A legtöbben vagyonszerzés és dicsőség miatt választják
ezt a veszélyes életet, sok törpe igen büszke az általa véghez-
vitt tettekre. A vagyon sokat jelent a törpéknek, de általában a
legtöbb pénzt értékes tárgyakra költik, amit nagy előszeretettel
örökítenek tovább az utódaikra. Jellemző a törpékre az egye-
nes gondolkodás, először szinte mindenkiben megbíznak, egé-
szen addig, míg az csúnyán át nem vágja őket, amire viszont
igen-igen indulatosan tudnak reagálni. Alapvetően sok törpére
jellemző a mély vallásosság, a mágiával és egyéb furcsaságok-
kal szembeni bizalmatlanság, és a legtöbb törpének van vala-
milyen őrült babonája.
ORK
A legtöbb fantasy világban találkozol orkokkal, nem kivétel
alóla ez a játék sem. Általában csúnyák és gonoszok, a kezdő
kalandozók leggyakoribb ellenfelei, nagyon ritka, ha valahol
játszható fajként szerepel.
Menedékföld esetében viszont azok.
Az ork 150-170 cm magas, erőteljes testfelépítésű teremt-
mény. Bőrük színe sötét, az emberekéhez képest dús szőrzet
nő rajta. Igazi hajuk nincs, a fejük tetején is csak szőr nő,
olyan, mint a karjukon. Éjszaka egész jól látnak, nincs
infralátásuk, mint a törpéknek, de az igen gyér fényt is felerő-
síti a szemük.
15 éves korukban válnak felnőtté, szervezet kevesen élik túl
a 45-50 éves kort. Táplálkozás szempontjából mindenevők, de
ha csak tehetik, akkor húst fogyasztanak.
Az orkokról ugyanaz mondható el, mint a törpékről, többsé-
gük saját, ork közösségben él, de vannak egy kevesen, akik az
emberek között élnek. Az utóbbiak általában nehéz, és nem
nagy szaktudást igénylőmunkákat végeznek, bányásznak, fát
vágnak, stb. Nagyon szívesen pásztorkodnak, földet viszont
kevesen művelnek, és sokan állnak be katonának. Általában
szegényebbek, mint azok, akik között élnek.
Az ork közösségek törzsi alapon szervezett faluközösségek,
amelyek egyszerű módon élnek, a társadalmi fejlődés egy, ala-
csonyabb fokán állnak. Kis csordáik nem biztosítják számukra
a megélhetést, ezért vadászattal és gyűjtögetéssel egészítik ki a
táplálékukat. Kis volumenű kereskedelmet folytatnak, ami nem
azt jelenti, hogy mindent előállítanak, hanem azt, hogy kevés
mindent használnak, és azok nagy részét maguk is elkészítik.
(Nem járnak selyemben, nem utaznak szekéren, stb.) Az ork
falvak nagyobbik hányada a királyságok területén található,
azok fennhatósága alá tartozik. A határokon kívüli törzsek rit-
kán és nem túl tartósan állnak össze pár törzsből álló törzsszö-
vetségekbe, ám ennél magasabb szintű államszervezetet nem
hoznak létre.
 Az orkok az emberekéhez hasonló családokban élnek, és
csak a rövid életkor miatt nem alakulnak ki náluk kettőnél több
generációt összefogó nagycsaládok. Jellemző rájuk a sok
gyermek, egy ork nő általában 6-8 gyereknek ad életet. Rend-
kívül családközpontúak, és a törzsükhöz is igen erős a kötődé-
sük. Önmagában véve az ork szívós faj, csak éppen az átlagnál
alacsonyabb életszínvonal miatt magas náluk a halandóság.
Nem gyarapítja az orkok számát a gyakori testvérháború sem,
nem ritka, ha két szomszédos törzs vad harcot folytat valamely
erdőért vagy nagyobb legelőért. Erősek és kitartóak, ideális
munkaerő lennének, csak éppen nem szeretnek dolgozni, nem
szeretik megerőltetni magukat. Ez a természetes igénytelenség
akadályozta meg őket abban, hogy valamit elérjenek. A leg-
több ork vad és erőszakos, az erkölcsi érzékük jóval többet
enged meg nekik, mint ahogy azt az emberek megszokták.
Gyakran választják a könnyebb és nem mindig becsületes utat,
és nem értik, hogy miért nem helyes, amit tettek. Imádnak bu-
lizni, habzsolni az élet egyszerű testi örömeit. Meglehetősen
felszínesek, nincs meg bennük sem a hajlam, sem a készség a
dolgok mélyén rejlő finomságok értékelésére. Türelmetlenek,
nem szeretnek várni, nagyon nehezen tudják elfogadni a másik
véleményét, akaratát, kompromisszumokat szinte sosem köt-
nek. Nem igazán becsületesek, ritkán tartják be az adott sza-
vukat, és nem is nagyon bíznak meg másban sem, főleg nem
egy másik orkban. Erősen vagyonközpontúak, habár a tulaj-
donérzékük elég gyenge, keveset jelent nekik, hogy „ enyém”,
„tiéd”, könnyen lopnak, de amijük van, azt szívesen megoszt-
ják a társaikkal. Az ork is babonás, nem szereti a mágiát, és
nagyon fél az ismeretlentől.
 VALLÁS, KULTÚRA, NYELV
MITRAS HIT
I. Története
Az Orak előtti időkben egyfajta természetközpontú, sámáni
vallás jellemezte a népeket. Különféle szellemekben hittek,
úgy tartották, hogy a fákban, sziklákban, forrásokban laknak,
akiknek a jóindulatát ajándékokkal el kell nyerni. Úgy vélték,
hogy az égben is élnek nagy szellemek, akik hajdan a világot
teremtették, s ma is irányítják a fontosabb dolgokat.
Az Orak alapítása körüli évtizedekben ez a hit alakult át ab-
ba, amit ma ismerünk. Felfedezték a mágiát, s vele együtt azt
is, hogy a világot öt szintre lehet osztani. A korábbi nagy szel-
lemekből istenek lettek, és a sámánok utódai létrehozták az
egyházat.
II. A világképe, hittételei
Úgy tartják, hogy a világ öt szintből áll:
A legalsó szint a negatív energia szintje, a világegyetem felét
alkotó negatív energia innen származik, valójában ez a szint
hatja át az egész világot negatív energiával. A negatív energia
az élőlények esetén a fájdalom, a gyűlölet és a félelem érzése-
ként jelenik meg.
A második szint az alvilág szintje, amely már létsík, lelkek-
kel, tudattal rendelkező lények lakhelye, s itt már létezik az
anyagiasság ideája is. Ez a szint még közel van a negatív ener-
gia szintjéhez, emiatt a negatív energia itt egyeduralkodó,
meghatározó jellegű.
A középső szint az anyagi világ szintje, ez az a szint, ahol az
anyagiasság ideája megtelik mind a negatív, mind a pozitív
energiával, s anyaggá válik. Ez a szint a mi világunk, s itt
egyik energia sem egyeduralkodó, időnként egyes részeken va-
lamelyiknek az időszakos dominanciája jelentkezik, de egyik
sem meghatározó.
A negyedik szint a túlvilág szintje. Ez hasonlatos az alvilág-
hoz, csak itt már a pozitív energia dominanciája érvényesül.
Az ötödik szint a pozitív energia szintje. Erről is azt mond-
hatjuk el, mint a negatív energia szintjéről. A különbség a két
energiában rejlik, a pozitív energia az élőlények esetén az él-
vezet, a szeretet és az öröm érzésében jelenik meg.
Az általunk istenként tisztelt lények vagy az alvilág vagy a
túlvilág lakói, s mint ilyenek, valamely energia hordózói.
A civilizált népek ezeket az isteneket követik. A legtöbb
ember lakta településen megtalálhatjuk Mitras kisebb-
nagyobb, de mindig kéttornyú templomait. A templomban a
főoltár mellett megtalálhatjuk, Ravon kivételével, mindegyik
istenség szentélyét is. A törpék és az elfek településein saját is-
tenségük van a fő helyen, de ott sem hiányoznak a többiek.
A vallásos emberek megpróbálják a szeretet és a jóságot
megvalósítani. Arra törekednek, hogy életük a pozitív érzel-
mek jegyében teljen el, s környezetük számára is ezt jelentsék.
életük során hosszabb-rövidebb időre egy bizonyos istenség
válik fontossá, s ha sikert és boldogságot akarnak elérni, akkor
megpróbálnak megfelelni az isten elvárásainak.
Az egyház a halál utáni életről azt tanítja, hogy eredendően
mindenki az alvilágba kerülne, mert az istenek a mi világunkat
pozitív erővel töltik, s attól olyan mértékben meg kell szaba-
dulni, hogy helyreálljon az egyensúly. Csakhogy az istenek
azokat, akik nekik tetsző életet éltek, a haláluk után maguk
mellé veszik. (Aki pedig nem úgy élt, az alvilágba kerül, hogy
szenvedjen egy darabig.)
Mitras
A népek Mitrast tisztelik főistenként. Mitras a fény és a sze-
retet, a jóság és az örömök istene. az esetek nagyobb részében
ott áll a népek mögött. Mitras a szeretetet és a jóságot, a má-
sokon való segítségnyújtást várja el. Ő a tudás és a mágia iste-
ne is, a kereskedők hozzá fohászkodnak, hogy hozzon nekik
szerencsét.
Földanya
A világ teremtője, a természet és a gyermekek istennője,
Mitras anyja. A földművesek, pásztorok és vadászok hozzá
szoktak imádkozni, hogy segítse őket, de az anyák is őt kérle-
lik, hogy sok, szép és egészséges gyermekük legyen. Földanya
elvárja a hozzá fordulóktól, hogy tartsák be a természet törvé-
nyeit, tartózkodjanak a pazarlástól, ne bántsák az élőlények ki-
csinyeit, s tartózkodjanak a buja paráznaságtól is.
Felhők Ura
Mitras apja, a bátorság, az igazság és a férfierő istene. A csata
előtt hozzá fohászkodnak a harcosok, hogy adjon a szívükbe
bátorságot, a karjukba pedig erőt. Felhők Ura megsegíti azo-
kat, akik bátran és igazságosan, mindig becsületesen élnek. Az
ő feladatuk az is, hogy megvédjék azt, amit a többi istenség
képvisel. Továbbá, hozzá fordulnak a férfiak, ha gyermeket
akarnak nemzeni.
Thialan, a Szépséges
Az elfek a legtöbb esetben a Szépségeshez imádkoznak, (a
Thialan nevet, akárcsak a Szakállas Roax nevét igen-igen rit-
kán használja valaki, az egyszerű nép nem is nagyon ismeri),
de néha-néha valamely másik istent hívnak segítségül. A Szép-
séges a művészetek istennője, így más népek alkotó fiai is
hozzá imádkoznak. Azokat segíti meg az istennő, aki tisztelet-
ben tartja a természetet, higgadt, szélsőséges tettektől mentes
életet él, s legyen toleráns a mással szemben.
Roax a Szakállas
A törpék a Szakállashoz imádkoznak, őt tisztelik legfőbb
atyjukként. Más népek is hozzá fordulnak, ha a hegyekben jár-
nak, vagy ha a fémekkel kell dolgozniuk. Szakállas megköve-
teli, hogy legyünk merészek, igazságosak, szeressük gyerme-
keinket, s nem nézi jó szemmel azokat, akik két kézzel hab-
zsolják az élet testi örömeit.
Ravon
Őt tartják a gonoszság nagyhatalmú istenének. Az egyház
úgy tanítja, hogy Ravon az istencsalád elsőszülött fia, csak ép-
pen nem ő örökölte az isteni trónt, mert ő a gonosz oldalára
állt, s az istenek azt akarták, hogy az élővilág a pozitív energi-
ával telítődjék. Ravon az alvilág élére állt, s azóta is harcol a
pozitív energia ellen. Aki őt követi, az a negatív érzelmeket
hagyja maga után, mert Ravon csak akkor segíti őt. Elvárja hí-
veitől, hogy erősen tartózkodjanak testi örömöktől, mert az a
lélek gyengesége, s Ravon szemében nincs rosszabb, mint a
gyengeség.
Gnurr, a Dorongos
Az orkok istene Gnurr, a Dorongos. Sunyi, kaotikus istennek
tartják, aki jellemileg leginkább semleges. Más népek nem
imádkoznak hozzá. A sámánok legfontosabb feladata az orkok
közötti egység megteremtése, ami a Dorongos legfőbb követe-
lése, csak éppen az orkok civakodós, széthúzó jellemétől igen
messzi áll.
III. Egyházszervezet
Menedékföldön is csak egy egyház létezik, de ennek többfé-
le szervezete is van. A legtöbb faluban és minden városban
megtalálhatjuk az egyház kéttornyú templomait, melyek helyt
adnak az istenségek, kivéve Ravon, szentélyének. Ezekben a
templomokban laknak az egyházi személyek. Kik az egyház
tagjai?
A papok
Mitras papjai az egyház meghatározó személyei. Mindegyi-
kük képes a papi mágia használatára, jártasak a teológiában, s
feladatuk a szentségek szolgáltatása, a közösség szellemi, er-
kölcsi és fizikai védelme. Falvakban és a városok kis templo-
maiban az ún. lelkészek vannak, a kolostorok, nagy egyházi
iskolák élén a priorok állnak, nagyobb régiók egyházi vezetői
a püspökök, míg országok, országnyi területek élén az érsekek
állnak. Korathban van a Mitras egyház legfelsőbb vezetője, a
bíboros.
Egyházi személyek Földanya papnői is. Sok kis faluban nincs
is templom, csak a falu szélén, egy kis ligetben felállított szen-
tély jelenti a vallásos élet központját, s ennek ellátója Föld-
anya papnője. Ők a legtöbb esetben a lelkészi fokon állnak, de
nagyobb városokban előfordulnak priori rangúak is, s
Korathban a székhelyen egy püspök a legfőbb személy. A
papnők felett állnak a környék Mitras püspökei, s a korathi bí-
boros nekik is vezetőjük.
Törpe és elf közösségekben a saját istenüknek emelt templo-
mok vannak, s itt a Szakállas vagy a Szépséges papjai és pap-
női az egyházi személyek. (A Szépségesnek papjai éppúgy
vannak, mint papnői.) Ezek a személyek lelkészi vagy priori
rangban állnak, de vannak püspökeik. Természetesen ők is az
egyház tagjai, a bíboros vagy az érsekek nekik is feletteseik.
Az persze nem ritkaság, ha valamely érseki széket nem Mitras
pap, hanem a Szakállas vagy a Szépséges papja tölt be.
Gnurr papjai a sámánok, és amennyire sikerült az orkokat beil-
leszteni az államok szervezeteibe, annyira az egyház tagjai a
sámánok is (vagyis nem nagyon). A sámánoknál magasabb
szintű személy nincs, egy-egy sámán tekintélyét legtöbbször
személyes érdemei vagy a törzsének tekintélye jelenti.
Ravon papjai és hívei illegalitásban tartják istentiszteletüket,
és a külvilág előtt titkolják a hitüket. Kis közösségeik behálóz-
BAÁL HIT
I. Története, elterjedtsége
Sheland második legnagyobb vallása Délen alakult ki, még a
II. század elején. Assúrban jelent meg, majd elterjedt a
Morathini birodalomban is. A III. század során a két király-
ságban a vallás két, egymástól sokban eltérő ágra szakadt,
Assúrban az ortodox, ám Morathinban a reformált ág diadal-
maskodott. Khona-thalban a reformált ágat fogadták el, míg
Shranra a konzervatív ágat vitték az assúriak, és a helyzet nem
is változott a sárkányok megérkeztéig. Ekkor Shran elvesztette
a népességét, így a vallását is, és Khona-thalban a reformált
ágat felváltotta az ortodox. A lények nem avatkoztak ebbe be-
le. (Sokan azt tartják a lényekről, hogy korábban assúriak vol-
tak, akik a sárkányok elől más dimenzióba menekültek, és vit-
ték magukkal a hitüket. Baál-hitűként tértek vissza, csak az ő
hitük olyannyira eltorzult, hogy gyakorlatilag csak annyi lát-
szik belőle, hogy bőséges emberáldozattal próbálják Baál ke-
gyeit elnyerve megtartani a birodalmukat.) Manapság csak
Morathinban található meg a reformált ág, a Déli-birodalom
többi területén az ortodox ágat követik, csak kevés nomád (az
északi filsek, a rakhanok és természetesen a drúzok) sámániz-
musa jelent ez alól kivételt.
zák az egész világot, mindenhol megtalálhatóak, s tartják is
egymással a kapcsolatot.
Ravon papjai bármelyik egyházi rangot elérhetik, ami együtt
jár papi hatalmuk növekedésével.
A templom
Különböző anyagokból, különböző méretekben építik, de
mindegyik téglalap alakú, kelet-nyugat irányban tájolt, és a be-
járata keletre néz. A bejárat fölött emelkedik a főtorony, amely
kisebb templomok esetén a pap lakását is magában rejti. A
templomkapun belépve egy előcsarnokban találjuk magunkat,
innen megy fel egy lépcsősor a toronyba. A legfelső szinten
van egy jókora rézkürt, amit egy fújtatóval szólaltatnak meg,
és a tiszta „A” hang akár 3-4 km-re is elhallatszik. Egy folya-
matos, hosszú tülkölés hívja a népeket az istentiszteletre.
A templom belsejében egy hatalmas tér van, a bejárathoz közel
kényelmes padsorok vannak, ám az oltár előtt terebélyes tér ta-
lálható. A falakat ablakok törik át, ezek Noranban és
Dorthlenen elég kicsik, de Korathban és Sheland enyhébb ég-
hajlatú tájain már jóval nagyobbak.
Naptár:
Shelandon 360 napból áll egy év, 12 db 30 napos hónapra
bontva.
Mitras hava: március
Földanya hava: április
Virághónap: május
Felhők Ura hava: június
Tűzhónap: július
Csillaghónap: augusztus
Gyümölcshónap: szeptember
Sárkányhónap: október
Ködhónap: november
Fekete hónap: december
Fagyhónap: január
Böjthónap: február
II. Világképe, hittételei
A baálizmus szerint Baál volt a világ teremtője, aki a sem-
miből hozta azt létre. Őt magát nem nemzette senki, és ő sem
nemzett senkit, tehát a baálisták egyedül őt ismerik el isten-
ként, senki sincs hozzá hasonló rangú. (A morathiniak a
Mitras-hit isteneit csak mint nagyhatalmú lényeknek tartják,
akiket Baál teremtett, míg az ortodoxok még a létükben is ké-
telkednek, azok papi mágiáját csak pusztán a hit erejével létre-
hozott varázslatoknak tekintik.)
Az eredeti felfogás tanítása alapján Baál inkább gonosz is-
tenség, aki kénye-kedve szerint hatalmaskodik a teremtménye-
in, ám imádással és sok-sok áldozattal el lehet nyerni a „jóin-
dulatát”, ami persze kimerül a nem ártás semlegességében. Az
ortodoxok szerint minden rossz forrása Baál, míg a jó dolgo-
kat magunknak kell megteremteni.
A lélekről azt tanítják, hogy az eredendően halandó, csak aki
Baálnak tetsző életet él, azt maga mellé veszi, és örök élettel
ajándékozza meg a túlvilágon. Pokol, vagy ahhoz hasonló hely
nincs, valaki vagy elnyeri Baáltól az üdvösséget, vagy a lelke
elenyészik Baál Szent Tüzében, a Baalazm-ban.
A hitnek három nagy alappillére van, most ezeket részletez-
zük.
Baál imádása:
Ő a világmindenség teremtője és korlátlan ura, az egyetlen
hatalom, hozzá képest mindenki csak az ő kegyességétől függ,
így hódolat nem illethet meg senkit, egyenrangúak vagyunk,
legfeljebb a kiemelkedők elismerő tiszteletet kaphatnak. Még
a királynak is csak valami hasonló jár, és vonatkozik ez a pa-
pokra és a lényekre éppúgy, mint a férjre vagy az apára. Bűn,
ha megalázkodunk valaki előtt, és bűn ezt elvárni bárkitől is.
Egyedül Baált illeti meg a hódolat. Minden reggel imával
kell köszönteni minden egyes napot, amit megadott a szá-
munkra, és a nap végén hálaimát kell tartanunk a megélt na-
pért, és azért, hogy megadta a lehetőséget céljaink elérésében.
Legalább egyszer az életben mindenkinek a képességei és a
lehetőségei alapján kell készítenie valamit, ami Baál dicsősé-
gét szolgálja, ez bármi lehet, egy remekbe szabott alkotás épp-
úgy, mint egy nagyszerű tett.
Áldozat:
Mivel Baál megadja nekünk a lehetőséget, ezért áldozattal is
tartozunk neki, méghozzá előbb adunk, és utána kapunk.
Mindenhol megtaláljuk az istenség szobrát, egy hatalmas
ércszobort, amely egy tekintélyes férfit mintáz meg. (Az egy-
ház szerint nem így néz ki Baál, ez csak egy jelkép, őt nem
képes senki megmintázni.) Ünnepekkor hatalmas máglyát
halmoznak fel körülötte, azt meggyújtják, és a népek beledo-
bálják a szobor szájába az áldozatot. Egy egyszerű földműves
élelmet dob bele, hogy bő termése legyen, egy pásztor egy kö-
lyökállatot, egy kézműves egy termékét, stb. míg a környék
nagyura vagy a király emberáldozatot is bele dobhat, hogy
nagy legyen a gyermekáldás. A tűzforró ércszoborban minden
elhamvad, ám ha pár nap múlva, amikor a papok kitakarítják a
belsejét, és valamit sértetlenül találnak, az balszerencsét jelent.
Érdekesség, hogy a megvesztegetést az áldozathoz hasonló-
nak, azzal egylényegűnek tartják. Mivel áldozat csak Baálnak
jár, szigorú bűn ezzel élni, éppúgy, mint elfogadni.
A szeretet megteremtése:
Baál kerek egész világot teremtett, ahol az ő gonoszságának
is meg kell, hogy legyen az ellenpárja, a jóság, ennek megte-
remtését a népekre bízta. Ő maga nehézségeket, negatív erőket
támaszt ellene, és azok méltóak a túlvilági létre, akik mindezek
ellenére is sikerrel járnak. A szeretet pozitív energia, tehát
Baál a cselekvő jóságot várja el tőlünk, a rossz elkerülése még
nem elegendő, tennünk is kell valamit.
III. Baál egyháza
Az egyház rendkívül egyszerű felépítésű. Minden közösség-
ben megtaláljuk az istennek szentelt templomot, nagyobb he-
lyeken pedig az ércszobrot is, ami általában bronzból szokott
lenni. Kisebb helyeken általában egy, de a nagyobbakban ettől
lényegesen több pap található.
ja imára a népeket. minden hónap első vasárnapján van áldo-
zati istentisztelet, és minden alkalomhoz tartozik egy bizonyos
áldozás, április elején gabonaáldozat, május elején kölyökállat
áldozat, stb.
Grancrata:
A legnagyobb templomok, az Assúri királyságban csak
Assúrban, Khaliban és Martonianban van ilyen, ahol lehet em-
beráldozatot bemutatni. Külsőre olyan, mint egy sacrata, csak
valamivel nagyobb, az assúri kupolája 70 méter átmérőjű, ha a
közte lévő teret nem számoljuk.
Egy évben kétszer, április elején és december elején van em-
beráldozat. Április elején fiatal lányokat, december végén fia-
tal legényeket áldoznak, egyszerre egyet-kettőt, nagy kataszt-
rófák, járványok után/idején négyet-hatot. Áldozatnak lenni
dicsőséges dolog, az áldozat megtisztítja a lelkét minden bűn-
től, és kiemelt helye van Baál mellett.
A papok:
A papok mind egyforma rangúak, a nagyobb körzetenként
szervezett egyházmegyék élére háromtagú vezetőséget válasz-
tanak, ők a bírák. Minden templom teljesen független intéz-
mény, anyagilag önellátóak, a bírák tiszte a hitélet tisztasága
fölötti őrködés. Ők vezetik az évenkénti zsinatokat, ahol poli-
tikai és teológiai kérdéseket vitatnak meg. A sacraták és a
grancraták élén álló papot ammasz-nak nevezik.
Külön rangjuk van az áldozópapoknak, ők vetik bele az ál-
dozatot a szoborba, és ők is takarítják ki.
Különös csoport a szerzeteseké, ők kóborló papok, akik a
világot járva terjesztik Baál hitét, védik a hívőket, és segítenek
a szeretet megteremtésében.
IV. A reformált ág:
Az előbb leírtak az ortodox ága igazak, a morathini ág sok
mindenben hasonlít ehhez, amiben eltér, az itt olvasható:
- A fő különbség az, hogy szerintük Baál nem gonosz, hanem
semleges jellemű, nem csak rosszat, hanem jót is adott a né-
peknek.
- A lélek halhatatlan, mindenki a túlvilágra fog kerülni, legfel-
jebb a gonoszok egy ideig égnek a Baalazm-ban. Szoktak is
misét tartani valaki lelki üdvéért, hogy ne szenvedjen olyan
sokat a Baalazm-ban.
- Ismerik a hála fogalmát, vannak hálaadó istentiszteleteik, hi-
szen Baál jót is ad.
- Szigorúan elvetik az emberáldozatot.

Harata: - Elismerik más vallások isteneit, mint nagyhatalmú lényeket,

Kisebb templom, ahol nincs áldozószobor, és itt csak egy de ennél többre ők sem tartják őket.
pap szokott lenni. A templom kör alakú, egy 15-20 méter át-
mérőjű kupolával fedett. Kívül egy lépcsősor vezet a tetejére,
ahol egy fülke található, a pap onnan szólítja imára a népeket,
napkeltekor és napnyugtakor messzire hangzik a hangja. Min-
den vasárnap délben mise van a templomban, ilyenkor dicsőí-
tik Baált, és könyörögnek hozzá, és a pap tart egy beszédet tet-
szőleges témáról a teológia szellemében.
Sacrata:
Nagyobb templom, ahol áldozószobor is van. Külsőleg any-
nyival másabb, hogy a 30-40 méter átmérőjű kupolát félbevág-
ták, és 15-20 méterrel széttolták, s köztük lévő téren, az egyik
oldalfal szélénél található a 6-8 méter magas szobor. mindkét
félkupola tetején van egy-egy fülke, onnan egy-egy pap szólít-