2.

Módszertani alapelvek, az irodalmat közvetítő óvodapedagógus

személyiségjegyei, beszédviselkedése

2. 1. 1. Módszertani alapelvek

# Az irodalmi kezdeményezések sikerét alapvetően meghatározza a „meselégkör”

megteremtéséhez szükséges feltételek biztosítása (pl. hely, idő, eszköz, motiváltság)

# Úgy véljük jó, ha a vers/mesemondásnak állandó helyet (sarkot, kuckót, szőnyeget)

alakítunk ki, de az éppen adott helyzetnek megfelelően lehetőség van a csoportszobában
bárhol elmondani a mesét, verseket

# Heti egy-két alkalommal javasolt tervezett, új irodalmi anyag bemutatása feltétlenül

javasolt. Egy nap folyamán két mesénél többet nem célszerű elmondani: hagyjuk hatni a
szöveget.

#Törekedni kell a spontán helyzetekhez kötődő, igény szerinti mindennapos mesélés,

verselés, és a napi tevékenységekbe épített, tudatos, de észrevétlen
kommunikációfejlesztésre is. Fokozatosság és tervszerűség jellemezze a munkánkat, de
lehetőség szerint rugalmasan igazodjunk a gyermekek igényeihez, kéréseihez, pillanatnyi
hangulatához.

# Kiemelt jelentőségű a gyermeki motiváció kialakítása és ébrentartása változatos, igényes,

esztétikus eszközökkel és formában; az élményátadás sikerét biztosító helyzetteremtő-,
helyzetfelismerő képesség

# Javasolt a kötetlen szervezeti forma előnyeinek kihasználása: a játékosság elvének

érvényesülése, önkéntesség, a gyermek belső késztetésére épülő tevékenységszervezés.
De ügyelni kell arra, hogy leginkább termékeny csendben, nyugalomban tud kicsírázni,
kifejlődni a mese!

# A kötött szervezeti formájú irodalmi tevékenység a közösségformálás, közös élmény,

ünnep és tisztelet érzésének kialakítása szempontjából kitüntetett alkalmakkor ajánlott.

# A meseélményt alapjában meghatározza a mintaértékű pedagógusi bemutatás: a

pedagógus hitelességét adó meséhez való pozitív viszonya; a fejből mesélés kiemelt
szerepe; gazdag előadás-technikai tudás; a kreatív, cselekvéses, komplex élményátadás
képessége.

# A dramatizálás és a bábozás feltételeinek megteremtésével a gyermek átélheti, kifejezheti

érzéseit, gondolatait, eljátszhatja, illetve kijátszhatja magából akár a félelmeit is

# A pedagógus teremtsen lehetőséget a gyermekirodalmi műfajokkal való játékra, a

gyermeki önkifejezés, képességfejlesztés élményalapú, hatékony módjára.

# Változatos, gazdag és friss irodalmi memoriteranyaggal rendelkezzen a pedagógus,

törekedjen új mesés- és verseskönyvek bemutatására. Tartalmi és formai változatosság
érvényesüljön a műválasztásnál. Nagyon nagy az óvodapedagógus felelőssége a gyermeki
ízlés formálásában!

# Fordítsunk még nagyobb figyelmet a versekkel való ismerkedésre! Ne hagyományos

módon, didaktikusan tanítsuk a verset, hanem tematikus csokorban, élményszövegként
adjuk át őket: énekkel, hangszerrel, mozgással, bábbal színesítsük. Játsszunk a műfajjal! A
különböző művészeti ágak egyidejű, egymást kiegészítő, gazdagító hatására építsünk.

# Különleges élményt nyújt a gyermek kéréseinek, ötleteinek figyelembevételével történő

tervezése, szervezése a mesélésnek, verselésnek, így a közös élmény biztosítása.

# Javasolt vázlatkészítés az irodalmi anyag (mese) logikai, morfológiai feldolgozásának

képessége, a tudatos, életkornak megfelelő irodalmi anyagválasztás és az „újraalkotás”
érdekében.

2.1.2. Módszertani felkészülés irodalmi alkotások óvodai bemutatásához

# Folyamatos irodalmi anyaggyűjtés, gazdag memoriteranyag

# A műválasztás szempontjai:
- a gyerekek életkora, fejlettségi szintje (kettős tudat-, képzelőerő-, gondolkodás
fejlettsége, érzelmi telítettsége, a gyermek tapasztalatai, ismeretei)
- évszakok, jeles napok, hagyományok, ünnepek
- speciális nevelési cél
# Egy konkrét vers/mesebemutatás előzményei:
- a szöveget elolvassuk, értelmezzük, tagoljuk (szerkezet, cselekmény)
- a jellegzetes formulákat, kifejezéseket aláhúzzuk (mesenyelv)
- elképzeljük a szereplőket- külső, jellem, beszédmód; helyszíneket (belső kép)
- megtanuljuk a szöveget: a verseket szó szerint; a meséket logikai láncukat
követve, a meseélményt biztosító nyelv idézésével
# A bemutatás meghatározói:
- új vagy már ismert művet mondunk
- szükséges-e magyarázat a szöveg megértéséhez, milyen formában
- milyen hatást válthat ki a gyerekekből (gyermeki és mesei motívumok
kapcsolata)
- melyik napszakban, hol mondjuk a verset, mesét
# A gyerekek motiválásának - érdeklődés felkeltésének - lehetséges módjai
# Élménygazdagító, illusztráló eszközök készítése, biztosítása
# Az előadásmód megtervezése (beszédtechnika, testnyelv, szemkontaktus)
# A mese továbbélésének lehetőségei

2. 2. Az irodalmat közvetítő óvodapedagógus személyiségjegyei, beszédviselkedése

# Az óvodapedagógus legyen magatartásában megértő, gyermekekkel együttműködő,

azokat fejleszteni kívánó, aktív beállítódású.
(Jellemezze: empátia, munkaszeretet, türelem, együttérzés, jó kommunikációs képesség,
önállóság, rugalmasság, döntési képesség, helyzetfelismerő képesség, sokszínű fantázia,
szakmai kompetencia, optimizmus, hitelesség, tapintat. Mindezek a különböző óvodai
programok elvárásai.)

# Beszéd és beszédviselkedés: beszédviselkedésen a hangos megnyilatkozás mindazon

szabályait, jellemzőit és lehetőségeit értjük, amelyeket a beszélő a nyelv, beszéd, viselkedés
hármas egységében valósít meg, meghatározott körülmények között.
Nyelv: grammatikai szabályok betartása – anyanyelvi ismeretek, nyelvtan, helyesírás
Beszéd: beszédművelés, hangszín, hangnem, hanghordozás, szupraszegmentális tényezők
Viselkedés: kommunikáció, udvariassági formák, távolságtartás

# Általános pedagógiai képességek: a gyermekek iránti érdeklődés, a segíteni akarás, a

következetesség, a rugalmasság, az együttműködési- és kompromisszumkészség,
szituációérzékenység.

# Irodalmi nevelés szempontjából lényeges személyiségjegyek:

1. Szuggesztív erő: a magával ragadó mesélés feltétele, ha az óvodapedagógus is
átéli a cselekményt, ha ő is azonosul a szereplőkkel. A mese képzeletre erősen ható
bemutatása minden gyermek figyelmét fogva tarthatja.

2. A megfelelő közlőképesség, beszéd- és kommunikatív készség: nélkülözhetetlen

és elengedhetetlen az irodalmi mű szemléletességét fokozó verbális és nonverbális
kommunikációs eszköztár és a vokális jelek változatos alkalmazása. A gyermek
különöse érzékeny a metakommunikációs jelekre, hiszen az kifejezi a helyzethez
való viszonyulást.

3. A gyermekek iránt érzett szeretet: a szeretetteljes légkör feltétele az irodalmi

műből sugárzó érzelmek, gondolatok befogadásának.

4. Vizuális és akusztikai képzeletgazdagság: a mesélőnek maga előtt kell látnia a mű

cselekményét, érzékelnie kell, hogy a szereplőket, szituációkat milyen akusztikai
eszközökkel lehet megjeleníteni ahhoz, hogy azokat életre keltse.

5. A megosztott figyelem, szervezőképesség: a kötetlenség és a komplex

tevékenységek megkövetelik a megosztott figyelmet, hiszen - többek között -
figyelnie kell a továbbjátszókra, a motiválás után a szervezési feladatokat úgy kell
megoldani, hogy közben a gyerek mesehallgatásra való beállítódása ne vesszen el.

6. Az igényesség: az irodalmi mű megválasztásakor, a bemutatás tervezésekor, az

eszközök elkészítésekor (is) fontos. (Önmagával szemben is legyen igényes.)

7. Érzelemgazdagság, lelkesedni tudás: a lelkesedés a gyermekből is kiváltja a

hasonló érzelmeket. Az óvodapedagógusnak együtt kell élnie a szereplőkkel,
azonosulnia kell velük, ahogyan azt a gyerekek is teszik.
8. Az irodalom és a művészetek ismerete és szeretete: az értékes irodalmi művek
és módszerek megítélésében és azok kiválasztásához elengedhetetlen. A
művészetek felé való nyitottság segíti a tevékenység komplex esztétikai hatásának
biztosítását.

9. Irodalomkritika – elemző készség: segít a gyermekirodalmi repertoár

kialakításában és igényes bővítésében. Az óvodapedagógus szövegelemző
készségének fejlesztése, fejlődése az általában vett elemző készséget is fejleszti.

10. Nevelési stílusok: (1) együttműködő, (2) tehetetlen, (3) korlátozó, (4) közömbös, (5)
erőszakos. Kizárólag az együttműködő nevelési stílus az eredményes; csak a
kölcsönösség teremthet élménydús mesehallgatási szituációt.