9.

A motiváció fogalma, funkciója, lehetőségei; az eszközhasználat kérdései

9.1. A motiváció fogalma, funkciója, lehetőségei

# A motiváció cselekvésre késztető belső indíték. A személyiség sajátos aktív állapota, a

mesék, versek hallgatásának, a beleélési folyamatnak egyik pszichikus feltétele.
# Az érdeklődés felkeltésével a külső és belső aktivitás serkentése, az önkéntelen figyelem
megragadása, érzelmi hatás kiváltása, egyfajta személyes érdekeltség létrehozása történik.
# Ebben a korban sincs tanulás motiváció nélkül. Az érzelmi viszonyok dominálnak, azonban
a megismerés vágya is erős.
# a gyermeki szabadságot biztosító kötetlenség és játékosság elve értelmében a mese-,
vershallgatás önként vállalt tevékenység, nincs iskolás jellege
# Az életkor előrehaladtával, a pszichés fejlődés következményeként, a pozitív,
meghatározó meseélmények számának növekedésével a motiváció módja, ideje, formája
átalakul: a hosszabb vizuális/képi ingerek, eszközök helyett már a verbális/kognitív utalások
és a rituálék érdeklődéskeltő szerepe dominál.
# A motiváláskor felhasznált módszereket azok újszerűsége,, színessége,
manipulálhatósága teszi motiváló értékűvé. Számtalan auditív, vizuális, motorikus eljárással
a környező valóság tárgyaival, a természet jelenségeivel stb. lehet érdeklődést kelteni.
# Az irodalom és más művészeti ágak sokoldalú személyiségfejlesztő hatását nem
rendelhetjük alá semmiféle tevékenységnek, sokféle nevelési elképzelésnek.
# Ezek a műveltségtartalmak nem lehetnek csupán ráadás, hanem csakis a komplex
nevelési folyamat egyenrangú tevékenységformái.
# Tehát a feladat, hogy az óvodapedagógus a tárgyi eszközöket, cselekvéseket, kérdéseket
olyan komplex feladatrendszerré kombinálja, amelyek még egy nem túl érdekes dologgal
kapcsolatban is felkeltik az érdeklődést, megindítják a fantáziát.

# A motiváció fajtái: spontán, indirekt és direkt

(Motiváció, érdeklődéskeltés, kezdeményezés itt szinonimaként állnak)
Spontán motiváció:
A váratlanul adódó motivációs helyzet megragadása.
A természet változásaihoz, az évszakok körforgásához, a népszokásokhoz, a jeles napok
szokásaihoz, sétához, egyéb művészeti tevékenységekhez, a gyermek játékához -
valójában az óvodai élet minden tevékenységéhez kapcsolható érdeklődéskeltés. Kiváló
helyzetfelismerő képességet, rugalmasságot és bőséges memoriter anyagot feltételez.
A gyermekek játékához spontán kapcsolódhat mese, vers vagy mondóka. Vásáros játékhoz:
Weöres Sándor: Kutyatár, vagy Én elmentem a vásárba…; építőjátékhoz: A három kismalac;
babakonyhás játékhoz: Süti, süti pogácsát, Szita, szita, sűrű szita, Töröm, töröm a mákot,
Borsót főztem…
A spontán helyzetek a tervszerűen bemutatott irodalmi művek mellett számtalan lehetőséget
adnak az alkalomszerű vers- és mesemondásra.
Élmény- és tapaszalatszerzési lehetőséget biztosít a gyerekeknek.

Indirekt érdeklődéskeltés: Valamilyen közvetett módon keltjük fel a gyerek figyelmét az

irodalmi alkotás iránt: pl. irányított beszélgetés a mű témáját érintő közösen átélt
élményekről; a csoportszobában különféle tárgyakat, terméseket, eszközöket helyezünk el,
amelyek felkeltik a gyerekek önkéntelen figyelmét, kíváncsiságát s így fokozzák
érdeklődésüket a hozzájuk kapcsolható mese, vers meghallgatására.
Tavaszi virágokról - virágos versek; plüss- vagy termésből készített állatokról - állatos
versek, mesék.
Indirekt kezdeményezési mód lehet a “mit rejt a kincsesláda”-típusú játék.
Vigyázzunk, hogy ne legyen életidegen, erőltetett.

Direkt kezdeményezés: A pedagógus által indított, megfelelő időpontban és helyen

alkalmazott módszeres, tervezett eljárás közvetlenül a választott mű iránti gyermeki
érdeklődés felkeltésére.
A boltban vásárolt játékszerek gyakran idegenek az irodalom képszerűségétől.
Hatásos, ha a mű szereplőinek bábfiguráival motiválunk, különösen, ha ezeket a
gyermekekkel együtt készítjük.
A szokatlan, újszerű bábfigurák megragadják a gyermekek önkéntelen figyelmét, és arra
késztetik őket, hogy meghallgassák a róluk szóló mesét, történetet.
A képek minden fajtájával kezdeményezhetünk - táblára rajzolva, vagy akár a könyv
képeivel. Kapcsoljuk hozzá a beszélgetés módszerét.
Irodalomhallgatásra motiválni spontán, indirekt és direkt módon is a leghatásosabban
zenével, dallal tudunk. A zene, a dal érzelemgazdag motiváció, s a komplex esztétikai
hatásokat biztosítja. Ne feledjük, a népköltészeti alkotásokhoz csak népzene illik.
A mesetarisznyát, a mesepárna, mesekígyó elhelyezését, a gyertyagyújtást gyakran
önmagában is a mesehallgatás motivációs szertartásaként használják. Ha a motivációnak
soha nincs közvetlen, közös, szerves hangulati- érzelmi élményalapja a konkrét művel,
akkor könnyen kötelező jellegű, pusztán reflexszerű jelzőfunkcióvá torzulhat.

9.2. Az eszközhasználat kérdéséről

# Az igényes, esztétikus eszközök segíthetik a megértést és a meseélmény, mesei hangulat
meseszöveget, a mese mondanivalóját, hanem kiegészítik azt!
# A mai gyerekek alapvetően vizuális/képi kultúrában nevelkednek, így kiemelt feladata az
óvodapedagógusnak az ehhez való folyamatos, helyes alkalmazkodás:
- Az óvodai mesélés, verselés személyes, közvetlen emberi kommunikáción alapuló
élménye mással nem pótolható, meghatározó jelentőségű, komplex érzelmi kapcsolat a
mű/befogadó/közvetítő egységében.
- Ugyanakkor azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, építeni kell a gyermeki élmény-
és ismeretszerzés új módjaira, igényeire: a technikai eszközök kép- és filmes nyelvén szóló
hősök, történetek, játékok jelenlétére.
- Nyitott szakmai kontrollal, korlátozott mértékben – különösen, ha a gyerek otthonában van
és gyakran használja a számítógépet, televíziót, DVD lejátszót -, és csak igényes,
esztétikus, művészi-érzelmi többletet nyújtó funkció esetén használjuk ezeket az eszközöket
az óvodában.
# Az életkor előrehaladtával az eszköz nélküli mesélésre kell törekedni, különösen új mese
bemutatásakor.
# Változatos, kreatív eszközöket a mese ismétlésekor, az élmény kiteljesítése érdekében
célszerű biztosítani, közösen készíteni.