Professional Documents
Culture Documents
A Szívről
A Szívről
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/magasvernyomas/3375/beta-
blokkolok-hatasa
Az összes gyógyszer betegtájékoztatójában találunk egy olyan bekezdést, melyben arra hívja fel a
gyártó a figyelmünket, hogy mely gyógyszerekkel ne szedjük együtt az adott készítményt, vagy
legalábbis fokozott óvatossággal járjunk el. Mi is a gyógyszerkölcsönhatás?
Gyógyszerkölcsönhatások: amit tudni kell a gyógyszerszedésről>>
A szívproblémákra alkalmazott szer koncentrációját sok tényező
befolyásolhatja, akár más gyógyszerek, akár az étkezés, akár egy egyszerű
hasmenés is (a só veszteség miatt), így a terápia alatt nagyon körültekintően
kell élnie, mindenre figyelnie kell, és minden életmódbeli változásról
tájékoztatnia kell kezelőorvosát.
Azt is feltétlenül tudassa orvosával, ha a gyógyszer szedése mellett
gyógynövény alapú vagy egyéb típusú étrend-kiegészítőt szeretne alkalmazni.
Az olyan hétköznapi és népszerű növények, mint az aloé és a grapefruit,
amelyek immunerősítő, fertőtlenítő és méregtelenítő hatásuk miatt ismertek,
valamint az orbáncfű, amelyet szorongásoldásra és krónikus fejfájásra, illetve
máj- és epeműködés serkentésére alkalmaznak, kritikus mértékben csökkentik
a digoxin hatását, ezért kerülendő együttes alkalmazásuk a gyógyszerrel.
Emellett legyen körültekintő a kalcium, valamint a szennalevél (hashajtóként
ismert gyógynövény) szedésével is, mert növelhetik a szívritmuszavar
kockázatát a digoxinnal kölcsönhatásba lépve.
Az alábbi növények ugyan kevésbé drasztikus interakciót válthatnak ki a
digoxinnal együtt alkalmazva, ám a mellékhatások és a gyógyszer megfelelő
hatásának fenntartása érdekében csak korlátozott mennyiségben, előzetes
orvosi egyeztetetést követően szedje őket.
A digoxin hatását csökkenti:
• balha fű (székrekedésre, emésztési eredetű bélfájdalmak csillapítására)
• pitypang (étvágyjavításra, emésztés serkentésére, vizelethajtásra)
• E-vitamin (antioxidáns, az öregedési folyamatok csökkentésére)
A digoxin hatását fokozza:
• ginseng, részegítőbors (kava), macskagyökér (valeriana), aranygyökér
(szorongásoldásra, stresszcsökkentésre, nyugtatóként)
• borsmenta, eukaliptusz, kasvirág (légúti megbetegedésekre,
immunerősítésre)
• dehydroepieandrosterone (DHEA) (potencianövelőként)
• édesgyökér (gyomorbántalmakra, ízületi fájdalomra)
• gránátalma (immunerősítőként, szív-érrendszer egészségéért)
• kalciferol (D-vitamin) (a csontok egészségéért)
• ördögcsáklya, őszi margitvirág (ízületi gyulladásra, fájdalomcsillapításra)
• vörös lóhere (bőrproblémákra, köhögésre)
Kereső A digoxin tartalmú gyógyszereket megtekintheti a WEBBeteg
Gyógyszerkeresőjében
A szívglikozidok
WEBBeteg - Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész
5-7 perc
• A sztatinok
• Kálium-megtartó vízhajtók
• A kalcium csatorna blokkolók
• Csúcshatású vízhajtók
• Tiazid vízhajtók
• A béta blokkolók
• A heparin
• Angiotenzin II-receptor blokkolók
Mellékhatás, túladagolás
tenyek-tevhitek.hu
A szénhidrát és a szívbetegség
Az elfogyasztott szénhidrát, mint pl. a kenyér, a kukorica, a burgonya, az
emésztés során cukorrá alakul át és bekerül a véráramba. A cukrot a
hasnyálmirigy által termelt inzulin juttatja be a sejtekbe úgy. Ha tartósan és
gyakran magas az inzulinszint, az inzulinreceptorok száma az inzulinszintnek
megfelelően lecsökken, ekkor beszélünk kisebb vagy nagyobb fokú
inzulinrezisztenciáról. A növekvő inzulinrezisztencia növekvő inzulinszintet tesz
szükségessé, ezt nevezzük hiperinzulinizmusnak, ami tovább növeli az
inzulinrezisztenciát. Az egyes táplálékok vércukorszint emelő képességét két
adattal szokták jellemezni. A glikémiás index (GI) azt jelenti, milyen mértékben
növeli meg adott táplálék a felszívódás során a vércukor és az inzulinszintet. A
glikémiás telitettség (GL) pedig arról tájékoztat, mekkora összes cukorterhelést
jelent adott táplálék elfogyasztása, vagyis mennyire lesz tartós a vércukor és
inzulinszint emelkedés. A gabonatermékek, a kukorica és a burgonya, a
cukorról már nem is beszélve, tipikusan magas GI-vel és GL-el jellemezhető
ételek. A nyugati táplálkozásra jellemző, hogy a napi energiaszükséglet 50-80%-
át gyorsan felszívódó szénhidrátok teszik ki. Az emberi szervezet az evolúció
során nem készült fel az állandó nagy szénhidrátterhelésre. A hiperinzulinizmus
és az inzulinrezisztencia vezet el a II-es típusú cukorbetegséghez, az elhízáshoz,
a magas triglicerid szinthez, a lecsökkent HDL és a megnövekedett LDL szinthez
és végül a szívkoszorú erek ateroszklerozisához és az infarktushoz. A
tünetcsoportot, vagy e tünetek közül több egyidejű fennállását nevezzük
metabolikus szindrómának. A metabolikus szindróma a szívbetegség
legnagyobb kockázatának számít.
Ebben csak az a különös, hogy a hivatalos propaganda mindig a zsírok
veszélyéről beszél, pedig a metabolikus szindróma a sok szénhidrát
fogyasztástól alakul ki. Amíg mondjuk az eszkimók étrendje 94%-ban húsból és
fehérjéből állt, nem alakul ki náluk szívbetegség. Vagy a természeti népeknél,
akiknek táplálékuk 60-70% állati fehérjéből és zsírból állt, egészen odáig
ismeretlen volt a cukorbetegség, amíg le nem csökkentették zsír és
fehérjefogyasztásukat, és be nem iktatták étrendjükbe a "modern nyugati
étrend" nélkülözhetetlen alapanyagait, a gabonaféléket. A huszadik század
harmincas éveiben elinduló infarktusjárványt sokan sokféleképen próbálják
magyarázni. Egy bizonyosnak látszik: azzal nem lehet, ami a korábbi
évtizedekhez képest nem változott, és az okokat leginkább abban kéne keresni,
ami változott. A koleszterinhipotézis azért volt gyermeteg ötlet, mert a zsír és
koleszterinfogyasztás nem változott. A finomított szénhidrátok szerepe viszont
ugrásszerűen megnőtt, s vele az elhízottak és a metabolikus szindrómától
szenvedők aránya is.
A vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy a szénhidrátok emelik meg a
trigliceridszintet, csökkentik a HDL és növelik az LDL szintet. Pl. David Jenkins és
munkatársai 30 magas vérzsír szintű személyt fogtak 3 hónapos diétára.
Hónaponként változtatták a diétát és így bizonyították, hogy az alacsony
zsírtartalmú diéta megnöveli a koleszterin és az LDL (a "rossz koleszterin")
szintet, míg az azonos tápanyagtartalmú, de alacsony glikémiás indexű táplálék
lecsökkenti a triglicerid és LDL szintet. Dariush Mozaffarian 2005-ben a zsírok
és a szénhidrátok szívbetegségre gyakorolt hatását foglalta össze az addig
megjelent vizsgálatok fényében. A teljes zsírfogyasztás 37%-ról 33%-ra, a
szénhidrát fogyasztás 42%-ról 49%-ra nőtt. A közegészségügyi és az
élelmiszeripari propaganda a szívbetegség kockázatát a "magas
koleszterinszintre" egyszerűsítette le, és a táplálkozási tanács fő üzenete a zsír
csökkentése. A teljes zsírbevitel csökkentése azonban a vizsgálatok szerint
éppen ellentétes hatásúnak bizonyult, mint az ajánlások feltételezik. A
csökkenő összes zsírfogyasztás fokozza a szénhidrátfogyasztást, ami viszont
növeli a triglicerid szintet és csökkenti a HDL szintet.
De valójában nem a vérzsírokkal van a baj, akár csökkenek, akár nőnek. A
példákat csak azért idéztem, mert jól mutatja, mit ért félre a koleszterinteória.
A vérzsírok csupán jeleznek valamit, nevezetesen a metabolikus szindróma
jelenlétét, amit azzal nem lehet megszüntetni, hogy eltüntetjük a jeleket. Ez
olyan, mintha a TBC-t a láz lenyomásával gyógyítanánk. A láz lemegy, a beteg
pedig meghal.