Cicelszki Ivett I2X57I

Nemi szerepek reprezentálása a Disney-mesékben akkor és most

Bevezető
A médiával kapcsolatban rengeteg vitára okot adó állítást tehetnénk fel és sok aspektusát
vizsgálhatnánk (melyet az egyes kutatók előszeretettel meg is tesznek), azonban egy jó pár
tudományos írás elolvasása után azt hiszem kellő magabiztossággal kijelenthetem, hogyha
van olyan topik, amelyben a legtöbb ilyen pályán tevékenykedő tudós egyetért, az a média
gigászi hatalma és befolyásoló ereje. Legyen szó szociális normákról, bizonyos események
megítéléséről, politikai eseményekről, kulturális trendekről vagy éppen a nemi szerepekről,
az, hogy a média ezeket hogyan közvetíti, lényeges szerepet játszik az egyén fejében kialakult
képet illetően (Garnder, 2015:31-36). Ez egy olyan fajta hatalmat ad sokszor illetéktelen
csatornák kezébe, amely felnőtt, szilárd és kialakult személyiséggel és normákkal rendelkező
embereket is képes befolyásolni, nemhogy a világot és saját magukat még csak éppen
felfedező porontyokat. Természetesen nem okolható mindenért a média, hiszen egy gyermek
fejlődésében hatalmas szerepet játszik a szülői háttér, a tanárok, a kortársak, azonban az, hogy
a csemete mennyire van kitéve a média csatornáinak, igen jelentősen tudja formálni a
kialakuló értékeket, attitűdöket, elvárásokat, amik később végigkísérnek minket és szilárd
talajt biztosítanak a további személyiségfejlődésnek (Swidler, 1986). Számos elmélet született
arra vonatkozóan, hogy végső soron akkor mi alapján is fejlődik egy gyermek személyisége,
de közös pont ezekben, hogy a környező sémák, sztereotipikus modellek kognitív
keretrendszerként beépülnek a tudatalattiba, és nagy százalékban irányítják a viselkedést
(Bem,1981; Martin és Halverson, 1981). A nemi szerepek reprezentálása a gyermekmédiában
a kutatók fantáziáját is rég óta mozgatja, ami abszolút nem meglepő, hisz a nők és férfiak
szerepének tisztázása szinte bárhol és bármikor a társadalom legalapvetőbb építőköve volt
mindig is. De mik is azok a nemi szerepek? Fogalmazhatunk úgy, mint elvárt viselkedési
normák együttese egy-egy társadalmi csoportban vagy struktúrában a nőkkel, illetve
férfiakkal szemben (Yerby, Baron, Lee). A szocializációnk során körvonalazódik ki, hogy
milyen vonásokat is ért ezalatt az adott közeg, azaz mik azok a testi és lelki tulajdonságok
amik elvártak és elfogadottak a nemekhez fűződően, azok pedig akik ezekkel szembe
mennek, könnyen kerülhetnek a társadalom szélére, lehetnek célpontjai bántalmazásnak és
diszkriminációnak. Itt kapcsolódik be a média, ugyanis ők ezeket a (többnyire) sztereotip
mintákat tükrözik vissza, ezért tökéletes eszköz akkor, ha a korok közti különbségeket,
társadalmi változásokat akarjuk vizsgálni, a gyermek-média pedig különösen kiváló erre, mert
mentes mindenféle modorosságtól, kristálytisztán látszódnak a sémák, hisz a gyerekeknek
könnyen megragadható üzenet kell, ha azt akarjuk, hogy azonosulni tudjanak vele.
Disney, a szórakoztatás királya
Ha a gyermekmédiával kapcsolatban játszanánk asszociációs játékot, akkor a legtöbb
embernek valószínűleg előugrana Disney neve, ami nem meglepő, hisz bár csak egy
kisegérrel indult, akkoriban úttörőnek számított, és sorra vitte vászonra a varázslatos
történeteket hercegnőkről, hercegekről, na meg a fehér lóról. Ez a birodalom azonban nem az
Óperenciás tengeren, de még csak az Üveghegyen túl sincs, elég csak Amerikáig hajóznunk,
na meg kicsit vissza az időben úgy a 20-as évekig, amikor is két testvér gondolt egy nagyot és
megalapították a(z akkor még más nevű) The Walt Disney Company-t(Barber, 2015:5).
Szokták volt mondani, hogy egyik kezdet sem könnyű, ez pedig velük sem volt másképp, hisz
az első egészestés az alapítástól számítva közel 20 évet váratott magára, de azt hiszem erre
mondják, hogy a jó dolgokra megéri várni, hisz az óriási siker után a Disney-nek azóta sincs
megállás. Ez tehát azt jelenti, hogy a Disney több, mint 80 éve viszi el meseországba az arra
nyitottakat, ahol mesés helyszíneken, mesés dolgok történnek mesés szereplőkkel, akiknek
azonban néha kevésbé mesés, de annál inkább sztereotip személyiségjegyek jutnak. Azt
azonban nem szabad elfelejteni, hogy ahogyan azt már említettem, a média ezeket többnyire
 Cicelszki Ivett I2X57I

nem kreálja, csak sémákat képez belőle megfigyelve a társadalmat, és úgy idomul a
fogyasztóihoz akár a víz az edényhez. Így tehát nem meglepő a párhuzam az elmúlt 80 év
szociális változásai és az azt lekövető média között, azonban a Disney-nek egyáltalán nincs
könnyű dolga ha naprakész akar lenni, egy-egy animációs filmet ugyanis több évbe telik
megalkotni, a mai világban pedig ennyi idő alatt olyan szociális és kulturális trendek
tűnhetnek fel amire képtelenség ennyivel előre felkészülni. A változás azonban szembetűnő,
több kutatás is született ennek alátámasztására, Towbin például 26 Disney produkciót
vizsgálva (2004) figyelte meg a sztereotip ábrázolásokat, és bár a kutatás már több, mint 15
éves, így is számottevő volt a változás az újabb filmekben.
Férfi karakterek
Bár a tündérmesék kapcsán sokaknak elsőre a hatalmas báliruhás hercegnők jutnak eszébe, és
bár tény és való, hogy a női karakterek sokkal nagyobb torzításnak estek áldozatul, a férfi
szereplők is igencsak sarkítottak olykor-olykor. A különböző médiumokban a férfiak kétszer
annyira valószínű, hogy kompetensnek és jó problémamegoldónak vannak ábrázolva, mint
női társaik (Towbin et al.,2004), kiegészülve a ténnyel, hogy jelentősen több adásidőt is
kapnak általánosságban (Hine et al, 2015:1). Towbin 2004-es kutatásában bizonyította, hogy a
médiában megjelenített férfi szereplők sokkal hajlamosabbak az érzelmeik fizikai
kifejezésére, természetükből adódóan erősek és hősiesek, nem végeznek házimunkát, és a
túlsúlyos figurákhoz legtöbbször negatív jellemzők társulnak. Egy másik kutatásban 16
vizsgált Disney-mesében összesen 26 különböző szakmát reprezentáltak férfiak, míg a nők
csak négyet, és csak négyszer találtak példát férfi által végzett házimunkára, bár ebből kétszer
komornyik végezte, ami tekinthető a munkája részének (Wiersma,2001). Ebből is látszódik,
hogy bár a legtöbb kutató a női szereplőket hozza fel példának, ha a beskatulyázásról van szó,
a férfiak ugyanolyan korlátozott, beszűkült és régimódi karakterábrázolást kaphatnak. Sőt,
egy 2011-es kutatás (England, Descartes, Collier-Meek), amelyben tipikusan maszkulin és
feminin személyiségjegyeket vizsgáltak Disney-mese szereplőknél bemutatta, hogy az idők
során bár mind a női, mind a férfi karakterek változásokon mentek át, szignifikánsan nagyobb
átalakulás figyelhető meg a nőket illetően. A főszereplők nagyrészt vagy hőst, vagy a jóképű
herceget formálják meg, előbbi az igazságtalansággal való leszámolástól hajtva, ezzel
elnyerve szíve választottját, míg utóbbi a férfiassághoz vezető utat teszi meg a
kegyvesztettségtől indulva, így válva példás emberré (Hine et al., 2018:4).
A korai szakaszban, így a Hófehérke és a hét törpe-ben (1937) és a Hamupipőke-ben(1950) a
hercegek alig tűnnek fel, a lényegi változást és a boldog befejezést mégis az ő személyük
hozza el. Szintén a korai periódusban jelent meg a Csipkerózsika (1959), a férfi szereplő itt
azonban jelentősen több időt kapott a képernyőn. A Csipkerózsikában a herceg rendkívül
tradicionális maszkulin viselkedést tanúsít, azaz kiváló fizikumú, atletikus, határozott és
bátor, azonban a sztoikus hősökre egyáltalán nem jellemző módon tanácsot és segítséget is
hajlandó kérni. Ebben az érában a maszkulin jegyek előtérbe helyezése kéz a kézben járt
azzal, hogy sokszor verbálisan is kifejezik, hogy mi az ami nem elfogadható, így több példát
is láthatunk arra, hogy mind fizikálisan, mind mentálisan fájdalmas szituációkban a férfi
szereplőt felszólítják az érzelmei elnyomására (pl.: Dumbó(1941), Bambi(1942), A dzsungel
könyve(1967)), ez ugyanis a gyengeség és puhányság jele.
Az első észrevehető korszakváltás közel 30 évvel a Csipkerózsika után volt észrevehető,
mégpedig A kis hableány(1989) kapcsán, ami elsőként prezentálta a nemeket kevésbé
tradicionálisan(Hine et al., 2018:3). A herceg az érzelmek széles skáláját vonultatja fel, nem
fél kimutatni gyengédségét, egyenlő arányban van egyszer erősnek, máskor pedig gyengének
ábrázolva és a bátorság mellett a félelmei is megjelenítésre kerülnek. A szépség és a
szörnyeteg (1991) megítélése ilyen szempontból kettős, hiszen bár a herceg kiemelkedően sok
 Cicelszki Ivett I2X57I

érzelmet mutat ki, először rendkívül agresszív, követelőző és erőszakos, így az, hogyha az
ilyen emberekkel elég türelmesek vagyunk és megfelelően közelítünk hozzájuk
kezesbáránnyá válnak, nem biztos hogy a szülők által is egy megfelelőnek és átadandónak
tartott üzenet(Arnold, 2015:6). Az Aladdin (1992) a cikluson belül is kiemelkedő, hisz
elsőként került a „herceg” a középpontba, személyiségjegyeit tekintve azonban erősen kevert,
ugyanis bár gyakran mutatja ki érzelmeit, érzékeny és segítőkész, mindemellett erősen
asszertív, keménykötésű és kiváló tanácsadó is.
Így érkezünk el az utolsó időszakhoz, ami ennél kevertebb talán már nehezen lehetne,
gyakorlatilag az ezredforduló után kiadott mesék mindegyike lehetne egy-egy önálló kor. A
hercegnő és a béka (2009) volt az első film, amiben talán egy kicsit átestek annak a bizonyos
szőke herceg fehér lovának a túloldalára, ugyanis itt a herceg néhol inkompetens, naiv és
pénzügyileg is labilis, és alapvetően több feminin jegyet hordoz a cselekedeteiben, mint a
hercegnő, ezzel létrehozva egy közel hermafrodita személyiséget, amivel ugyancsak nem
vagyunk közelebb az egyenlőséghez, csak most éppen a másik oldalra billen a mérleg. Az
Aranyhaj és a nagy gubanc (2010) című mese sok szempontból egy hatalmas visszaesés,
ugyanis a korábbi korszakokban egy dolog, hogy a férfi főszereplő többnyire nagyon magas
társadalmi státuszú uralkodó vagy herceg, de ebben a mesében nyíltan szégyenteljesnek
állítják be az alsóbb osztályból való származást. A főszereplő Flynn ugyanis innen való, de a
film nagy részében igen nagy energiákat fordít arra, hogy ezt elrejtse Aranyhaj elől, annak
ellenére, hogy őt ez a tény egyáltalán nem zavarná, azt sugallva ezzel a fiatal fiúknak, hogy
egy „igazi férfinak” muszáj tehetősnek és nagyhatalmúnak lennie, amennyiben pedig ez nem
adatott, addig vetítsen amíg csak lehetséges (Larson, 2013). A Jégvarázs (2013) bár
megkérdőjelezhetetlen kasszasiker, a szereplők jellemét és cselekedeteit illetően nem
feltétlenül mondható el ugyanez. Itt A hercegnő és a béka-hoz hasonlóan Kristoff, a fő férfi
karakter, néhol eltúlzott feminin kitörései sokkal inkább állítanak negatív példát a fiúknak,
mert egy gyerek lehetséges, hogy inkább teljesen elzárkózik az ilyen fajta érzelemkifejezéstől,
mert nem akar közröhej tárgya lenni, akárcsak a meseszereplő (Hine et al., 2018:11).
Női szereplők
Őszintén szólva a női karaktereket illetően több ellentétes nézőpontot találtam a kutatók
részéről, mint számítottam rá. Van, aki egyértelműen pozitív irányú fejlődést lát, mások
vegyes érzelmekkel foglaltatnak a témában, míg olyanok is akadnak, akik szerint a mostaniak
éppen olyan ferdített üzenetet közvetítenek, mint az „első generációs” mesék, csak sokkal
ügyesebben palástolják azt. Ezek között a nézőpontok között ellavírozva igyekszem egy (a
körülményekhez képest) szubjektív képet felvázolni, azonban bármelyik állásponttal is értünk
a leginkább egyet, vannak bizonyos visszatérő elemek minden vizsgált mesében, amit bár
nagyon sokféleképpen ábrázolnak, az üzenetük ugyanaz. Ilyen például, hogy minden női
főszereplő gondoskodó, kivételes szépségű és törékeny, a többi karakter által imádott,
valamint, vagy származásból adódóan, vagy a történet kifejleteként hatalomhoz jut, ezzel
rengeteg belső szorongást okozva fiatal lányoknak, főleg a fizikai attribútumokat
tekintve(England et al, 2011:565). Csakúgy, mint a férfi szereplőknél, itt is három nagyobb
ciklusra osztható a fejlődés.
Az első korszakot rendkívül találóan „házias érának” nevezte a téma egyik kutatója, ugyanis
az első generáció szereplőinél a házimunka örömmel való végzése egy erősen nyomatékosított
üzenet (Barber, 2015:11). Hófehérke gyakorlatilag főzéssel, mosással, takarítással „fizet” a
törpéknek a szállásért, Hamupipőke pedig szintén a házimunka elvégzésével hódol be a
mostohájának, mindketten dalolva és mosolyogva elvégezve a rájuk kiszabott sokszor
igazságtalanul sok munkát. A periódus hercegnőire jellemző, hogy abszolút alárendelik
magukat az eseményeknek, gyakorlatilag passzívak és a herceg menti meg őket hányattatott
 Cicelszki Ivett I2X57I

sorsuktól, akivel végül össze is házasodnak semmi ellenkezés nélkül, de miért is tennék, hisz
a herceg őket választotta, tehát tiltakozásnak nincs helye. De aggodalomra semmi ok, hisz
legalább világraszólóan szépek, ami lényegében elég is ahhoz, hogy mindenki boldogan éljen
amíg meg nem hal.
Azért ez szerencsére nem egészen maradt így, nagyjából a 80’-as évektől kezdődően
számíthatjuk a „lázadó és ambiciózus” szakaszt, egyfajta utóhatásaként a 60’- és 70’-es
években kezdődő feminista mozgalmaknak (Barber,2015:15). Itt, a férfi szereplőkhöz
hasonlóan, fellazulnak a tipikus feminin karakterisztikumok, a női figurák elkezdenek aktív
résztvevői lenni a történetnek és a saját sorsuknak. Az első ilyen rebellis hercegnő Ariel (A
kis hableány) volt, aki az apja tiltása ellenére a saját kíváncsiságától és kalandvágyától
vezérelve az emberi világot kutatja és semmi sem tartja vissza a céljaitól. Ez hatalmas
előrelépés volt a női karakterábrázolásban, a története azonban itt még mindig a herceg
szerelme körül forog, csak ebben teljesedhet ki a boldogsága. Ettől a stigmától a Mulan
(1998) című filmben szabadultak meg teljes egészében, ahol egy teljesen újfajta hercegnő-
képet kapunk. Ő is bátor és önálló, csakúgy, mint Ariel, de a fókusza nem a szerelem
megtalálása, arról nem is beszélve, hogy egy másik etnikumból származik. A körülötte lévők
elvárják tőle, hogy csendes, engedelmes feleség legyen a háttérben, ő azonban férfinak
öltözve katonaként harcol a családja becsületéért, kockáztatva ezzel az életét, és saját kezébe
véve az eseményeket nem vár a megmentő hercegre. Szintén a ciklus egy darabja A szépség
és a szörnyeteg, ahol Belle az első női hős volt, aki kivételes intellektuális képességekkel
operált, bár ezt a filmben először hosszú percekig arra használják, hogy kiemeljék, Belle
mennyire furcsa és nem közéjük való, de végül a könyvek azok, amik megtörik a jeget a
szörnnyel való kapcsolatában. Kronológiailag az utolsó ide tartozó film az Aranyhaj és a
nagy gubanc, ami talán egy enyhe visszaesés, ugyanis bár Aranyhaj rendkívül kalandvágyó,
szókimondó és vakmerő, végül csak a férfi karakter segítségével dönt úgy, hogy kitör a
fogságából. Ez a végén valamennyire kiegyensúlyozásra kerül, mert egy hősies áldozattal a
hercegnő válik a megmentővé.
Az új „időszámítás” a Merida,a bátor-ral(2012) kezdődött, elindítva az „önálló és
szabadszellemű” korszakot, ami gyakorlatilag az összes korábbi sztereotípiát
megtöri(Barber,2015:20). Merida az első hercegnő, aki a boldogságát abszolút függetleníti a
férfiaktól, nem hajlandó belemenni az elrendezett házasságba és nem játssza meg magát, hogy
hercegnőhöz méltóan viselkedjen, mert mindennél fontosabb, hogy saját magához hű legyen.
Korábban sosem látott módon a cselekmény nem románcra épül, de még csak nem is oda fut
ki, hanem egy anya-lánya kapcsolat helyrehozásáról. A Jégvarázs szintén a családi
kapcsolatokra épít, csak itt a testvéri kötelék váltja fel az eszményi igaz szerelmet, két erős
vezető főhősnővel. Bár a románc itt is megjelenik, de az már-már önirónia a Disney-től,
ugyanis míg az első generációs mesékben a hercegnő első pillantásra halálosan beleszeretett a
hercegbe, itt Elza egyszerűen nem érti, hogy a húga miért akarna hozzámenni valakihez,
akivel csak délelőtt találkozott. Egy másik megközelítés szerint ezek azonban csak kozmetikai
szépítések és a helyzet rosszabb, mint az első ciklusban(Arnold,2015:15). Eszerint ugyanis
Elza vette át a korábbi férfi karakter szerepét, a sztoikus, agresszív és domináns viselkedése
erős kapcsolatot mutat a hét törpéével, az apja tanácsa pedig, hogy rejtse el az igazi valóját,
tipikusan maszkulin tulajdonság volt az első érában. Az utolsó említésre méltó film a
Vaiana(2016), ami a közmédiában is elismeréseket kapott a humoros, erős jellemű
főhősnőért, aki bármiféle románc nélkül a világ megmentéséért küzd, és egy sokkal
kiegyensúlyozottabb maszkulin-feminin tulajdonság rátát vonultat fel, mint bármelyik főhős
korábban(Hine,et al., 2018:4).
 Cicelszki Ivett I2X57I

Lezárás
Összefoglalva úgy gondolom, hogy ez mindenképpen egy olyan téma, amiről érdemes
beszélni és nem csak tudományos, de még csak nem is kizárólag felnőtt körökben, hanem
például egy-egy első generációs sztereotípia gyerekeknek elmagyarázva kiváló ellenpélda
lehet. Nem kell ezeket a meséket rögtön tűzbe dobni, mint ahogyan a történelemkönyvekkel
sem tesszük, pedig azokban is vannak rossz dolgok. Sohasem megoldás, ha homokba dugjuk
a fejünket, végső soron ezek mesék, amiknek nem kell véget érniük ott, hogy lepörög a
stáblista. Mivel a Disney rengeteg embert ér el, így rengetegen is fogják kritizálni, főleg a
mostani hiperérzékeny generáció, aki cafatjaira szedi a klasszikus meséit, az újakon pedig ott
próbál fogást találni, ahol csak tud. Mindenki tökéletes karaktereket vár el és egy-egy botlásra
úgy ugranak rá, mint a keselyűk, elfelejtve, hogy igazából a saját magunk által betöltött nemi
szerep is folyamatosan változik és fejlődik. Én borzasztóan kíváncsi leszek rá, hogy milyen
irányba fognak alakulni a jövő főhősei, vagy például, hogy elég bátor lesz e a Disney
megugrani a homoszexualitás kérdését. Ezt azonban majd csak idő fogja megmondani, de
addig is mindenki boldogan él, amíg meg nem hal.
 Cicelszki Ivett I2X57I

Felhasznált irodalmak
Arnold, L.&Seidl, M. & Deloney, A. 2015: Hegemony, Gender Stereotypes and Disney: A
Content Analysis of Frozen and Snow White, Concordia Journal of Communication Research,
link [2019.03.23]

Barber, McKenzie 2015: Disney’s Female Gender Roles: The Change of Modern Culture,
Indiana State University, link [2019.03.23]
Bem, Sandra 1981: Gender schema theory: A cognitive account of sex typing. Psychological
Review, 88, 354–364
England, Dawn Elizabeth & Descartes, Lara &Collier-Meek, Melissa A. 2011: Gender Role
Portrayal and the Disney Princesses, 1-13, link [2019.03.23]
Gardner, Sarah 2015: Choice theory: Gender roles and identity, International Journal of
Choice Theory and Reality Therapy, 31-36
Hine, B& England, D.& Lopreore, K.& Horgan, E. S.&Hartwell, L. 2018: The Rise of the
Androgynous Princess: Examining Representations of Gender in Prince and Princess
Characters of Disney Movies Released 2009–2016, link [2019.03.23]
Larson, C.U. 2013: Persuasion: Reception and Responsibility
Martin,C. L.& Halverson Jr, C. F. 1981: A schematic processing model of sex typing and
stereotyping in children, Child development, 1119-1134
Swidler, A. 1986: Culture in Action: Symbols and Strategies, American Sociological Review,
273-286, link [2019.03.25]
Towbin, M. A. &Haddock, S. A. &Zimmerman, T. S. &Lund, L. K. &Tanner, L. R. 2004:
Images of Gender, Race, Age, and Sexual Orientation in Disney Feature-Length Animated
Films, Journal of Feminist Family Therapy 15:4, 19-44, link [2019.03.23]
Wiersma, B. 2001: The Gendered World of Disney: A Content Analysis of Gender Themes in
Full-length Animated Disney feature Films, South Dakota State University
Yerby,A. & Baron,S& Lee,Y. 2014: Gender Roles in Disney Animation