[LIVIU REBREANU: ION – A MODERN REALISTA REGÉNY] 2014. január 12.

A Ion egy modern, objektív realista regény. 1920-ban jelenik meg, 7 évnyi kidolgozás után.
Objektív, mert a narrátor mindentudó és mindenütt jelenvaló, az elbeszélői nézőpont objektív,
az elbeszélés E/3 személyű.
Modern regény, mivel eleinte Ion a „föld hangjára”, majd miután földje lett, a „szerelem
hangjára” hallgat, és amiatt is, hogy megragad minden átélést, minden érzést, minden ösztönt vagy
a szereplők viselkedését a halállal szemben.

A regény keletkezése
Liviu Rebreanu bevallja, hogy felhasznált egyes eseményeket, amelyeket átélt, a regény
megírásakor: Egy, a falu közelében látott jelenet, amikor egy paraszt ünneplőbe öltözve lehajol, és
megcsókolja a földet. Egy másik, az író húga által elmesélt történés, amely megragadta a figyelmét:
egy gazdag lányt, akit teherbe ejtett egy szegény ifjú, kegyetlenül megvert az édesapja. Ami még
hatással volt az íróra, az a falubeli fiatal paraszttal, Ion al Glanetaşului-jal való beszélgetés volt,
akinek nem volt földje, viszont beszédéből érződött, hogy nagyon vágyik rá.

Téma
A föld problémája az erdélyi faluban a XX. század elején, egy világban, ahol az ember szociális
státuszát az határozza meg, mennyi földdel rendelkezik.

Szerkezet és jelentés
A regénynek két része van: a „föld hangja” és a „szerelem hangja”.
13 fejezete van, kifejező címekkel, amelyek közül az első az „Începutul”(=kezdet), az utolsó
pedig a „Sfârşitul”(=vég, befejezés).
A regény körkörös felépítésű: a Pripast megközelítő és elhagyó út leírásával indul és fejeződik
be. Az út megszemélyesített, és szimbolikus jelentéssel bír: a legelején bevezeti az olvasót a fikció
világába és a falubeli emberek életébe. A faluba való belépéskor az olvasót egy ferde kereszt fogadja,
egy megrozsdásodott, bádogból készült Krisztussal, amely előre vetíti a szereplők tragikus végzetét.
Az út végső leírása szimmetrikusan zárja a regényt. Az út lassanként hagyja el a falut, elválasztja az
olvasót a fikció világától, maga mögött hagyva a szereplők életét és problémáit.
Regény lévén, számos szereplője van és egy összetett cselekménye, amely több szálon fut.
Az egyik narratív szál a Ioné, a másik Herdelea tanító családjáé, a harmadik pedig egy olyan szál,
amely az erdélyi lakosok életét, valamint szociális és politikai viszonyát mutatja be.

A tárgy felépítése
A bevezetésből információkat tudunk meg az időről és a térről, amelyben a cselekmény később
játszódni fog.
A cselekmény egy vasárnapi napon veszi kezdetét, amikor Pripas lakói összegyűlnek a
hórára(hóra=balkáni népi körtánc) Maxim Oprea özvegyénél. Ez alkalommal megismerkedünk a
szereplőkkel: a falu elöljáróival, Herdelea tanítóval, Belciug lelkésszel, Vasile Baciuval, és Ion al
Glanetaşului-jal, egy szegény fiúval a faluból. A hórán Ion Ana-val táncol, Vasile Baciu lányával, aki
egyike a falu vagyonos embereinek. Bár Ion Floricát szereti, „a legszebb lányt Pripasról”, de a lány
sokkal szegényebb, mint ő, ezért inkább Ana-nak udvarol, mert neki „sok földje, háza és marhája
volt”.
Vasile Baciu Ana-t George Bulbuchoz akarja hozzáadni, mert ő gazdag, viszont Ana-nak Ion
tetszik. Itt születik meg az első konfliktus Ion és Vasile Baciu közt, aki részegen megsérti a fiút,
„szegény”-nek, „tolvaj”-nak és „rabló”-nak nevezve őt. Ion alig állja meg, hogy meg ne üsse, bár „a
vére lüktetett, és arra várt, hogy szántszándékkal ráüthessen, akár egy ujjal is, hogy darabokra
szaggathassa”.
-1-
 [LIVIU REBREANU: ION – A MODERN REALISTA REGÉNY] 2014. január 12.

A konfliktus újra megnyílik Avrum kocsmájában, ahol egy verekedés tör ki közte és George
közt. Ezután az incidens után Iont leszidja a lelkész a templomban. A narrátor bemutatja Ion
lelkiállapotát: „az arca égett, és az egész lelke is a szégyentől és a bánattól”.
A lelkész feddésétől feldühödve, Ion földművelés közben, belehajt egy barázdával Simion Lungu
telkébe. Itt jelenik meg a második konfliktus, kettejük között. Ez verekedésbe torkollik, és Simion
Lungu perrel fenyegeti Iont. Ez az incidens határozottabbá teszi, mint valaha: eldönti, hogy egybekel
Ana-val, mert meg van győződve arról, hogy az ő földjével majd kivívhatja magának mások
tiszteletét.
Titu Herdelea-t meghatja az ifjú szenvedése, ami arra buzdítja, hogy kötelezze Vasile Baciut
arra, hogy odaadja neki Ana-t. Ekkor jut eszébe a gondolat (Ionnak), hogy megbecstelenítse Ana-t.
A hír, hogy Ana teherbe esett, gyorsan terjed, amikor pedig Vasile Baciu megtudja az igazságot,
brutálisan megveri a lányt. Ezután elküldi Ana-t Ionhoz, de ez nem hajlandó fogadni, csak akkor, ha
az apja nekiadja a hozományt. Eleinte Vasile Baciu visszautasítja, de sok fenyegetés és sértés után
beleegyezik.
Kettejük esküvőjére húsvét után kerül sor, és ezen pillanatban Ion Floricára gondol: „Vajon mi
lenne akkor, ha fognám Floricát, és együtt elszöknénk innen, hogy végre megszabadulhassak ettől a
csúfságtól?”. Ez a gondolat hamar elhagyja: ,,[…]és hogy ugyanilyen szegény maradjak… egy asszony
miatt?”. Ion tulajdonképpen Ana földjével házasodik meg.
Az első részben a „föld hangja” uralja, ezen föld megszerzése után pedig, a regény második
felében, a másik szenvedély, a Florica iránti szerelem vezérli.
A lakodalom után Ana a két férfi áldozatává válik: az apja és a férje is bántalmazza és kergeti őt
egyik helyről a másikra. A mezőn megszületik a gyermek, Szent Péter napján, ezért el is keresztelik a
fiúcskát Petrunak.
George Bulbuc elveszi Floricát. Ana a lakodalom alatt megérti Ion Florica iránti érzelmeit, és azt
mondja Ionnak: „Meg fogok halni, Ion!”, de ő érdektelenül válaszol: „Akkor végezz is magaddal, a
fenébe, hátha akkor megszabadulok tőled!”. Ezen helyzettől megindítva, Ana az istállóban
felakasztja magát.
Iont érdekli a gyerek, de csakis amiatt, mert ő lesz Ana örököse. A gyermek megbetegszik,
amikor Ion az egy hónapos büntetését tölti a börtönben, majd végül meghal.
Vasile Baciu újra kéri a földjét, újfent veszekszik Ionnal, Belciug lelkésznek pedig sikerül
meggyőznie őt, hogy hagyja az örökséget a szent templomra, abban az esetben, ha örökös nélkül
kellene meghalnia.
Megszabadulva Ana-tól, Ion követni kezdi Floricát mindenfelé, és ekkor rájön arra, hogy ő
fontosabb neki, mint az összes föld együttvéve. Ion összebarátkozik George-val. Gyakran eljár
hozzájuk, mígnem George rájön arra, mi motiválja Iont. Így egy éjjel bejelenti, hogy fát vágni megy az
erdőbe, de félúton visszafordul. A kertből zajt hall, ezért veszi a kapát és lecsap vele. A harmadik
ütésnél már biztos benne, hogy valakit megölt.
Ily módon Rebreanu Iont egy szenvedélyből elkövetett gyilkosság áldozatává teszi, mindezt
azért, mert Ion nemcsak hogy felelős Ana haláláért, de George-t is elárulja (mivel csak azért
barátkozik vele, hogy Florica közelében lehessen). Tulajdonképpen nem Ion föld iránti vágya az
elítélendő, hanem a mód, ahogy azt meg akarta szerezni.
A másik cselekményszál Herdelea tanító családjára összpontosul. A tanító jelen van a vasárnapi
hórán, ahová feleségével, Maria-val, lányával, Laura-val és fiával, Tituval érkezik. Az egész Herdelea
család szimpatizál Ionnal, a szomszéddal, akit egy eszes és szorgos fiúnak tartanak. A tanító még az
állását és a szabadságát is kockára teszi, amikor megírja a panaszlevelet (Ion nevében) az Igazságügyi
Minisztériumnak.
A Herdelea családnak is megvannak a saját problémái: a házukat a templom földterületére
építették, iratok nélkül. Idővel a család és a pap közti viszony megromlik, és a tanító abban a hitben
él, hogy a lelkész nem mulaszt el egy alkalmat sem, amivel árthat a családnak.

-2-
 [LIVIU REBREANU: ION – A MODERN REALISTA REGÉNY] 2014. január 12.

A falubeli emberek mentalitása az volt, hogy a tisztelet csak annak jár ki, akinek vagyona van,
éppen ezért a családok érdekekre alapultak. (pl.: Laura Herdelea és George Pintea teológus
házassága, annak ellenére, hogy a lány egy orvostanhallgatóba volt szerelmes)
Titu Herdelea 23 éves ifjú, aki segédjegyzőként próbál dolgozni, de csak rövid ideig. Ezt
követően otthon marad, rengeteget olvas, és elhatározza, hogy költő lesz. Titu úgy dönt, hogy
Romániába utazik, átmegy Szebenen, és nagyon boldoggá teszi az új helyzete.
A harmadik narratív sík az aktuális politikai életet követi, amikor Erdély az Osztrák-Magyar
Monarchia fennhatósága alatt volt. A hivatalos nyelv a magyar volt, ebből kifolyólag Herdelea-t
felfüggesztették a hivatalból, mivel sem ő, sem pedig a gyerekei nem beszéltek magyarul. Az
iskolában egy fiatal tanár vette át a helyét, aki végül összeházasodik Ghighivel, a tanító második
lányával.
Végkifejlet: A falut egy ünnepnapon mutatja be, amikor a falu új templomát szentelik fel. 52
lelkész szolgál, a püspökkel az élen. A lányok és a fiúk ünneplőbe öltöznek, hórára mennek Maxim
Oprea özvegyének udvarába, az értelmiség pedig egy iskolában szervezett banketten vesz részt.

A szereplők jellemzése
Ion: címadó szereplő, főszereplő
Benne összpontosul a XX. századi erdélyi ifjú tragédiája. A regény világát teljes egészében ő
uralja. A többi szereplő körülötte forog, kihangsúlyozva a tulajdonságait.
A regény két részre oszlik: a „föld hangjára” és a „szerelem hangjára”, amelyek a szereplő
jellemfejlődését szimbolizálják.
A két nő, Ana és Florica a szereplő két szenvedélyét képviselik: a vagyont és a szerelmet.
Ion egy realista szereplő, azon parasztok kategóriájába tartozik, akik földet szeretnének
maguknak. A regény elején a közvetlen írói közlésből megtudjuk Ion legfőbb jellemzőit: bár szegény,
gyors és szorgalmas, mint az édesanyja, szereti a munkát és a földet: „a föld olyan drága volt neki,
mint a saját szeme fénye”.
Azt, hogy neki nem volt földje, igazságtalanságnak tartotta.
Az okos és szorgos ifjú szimpatikus volt Herdelea tanítónak: „Herdelea tanító legkedveltebb
tanítványa volt, fojton azt szajkózta Glanetaşu-nak, hogy adja a fiát az armandiai nagy iskolába,
hogy úr lehessen belőle”.

-3-